diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68777-0.txt | 2084 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68777-0.zip | bin | 53239 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68777-h.zip | bin | 56526 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68777-h/68777-h.htm | 2286 |
7 files changed, 17 insertions, 4370 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..c2a8f7c --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #68777 (https://www.gutenberg.org/ebooks/68777) diff --git a/old/68777-0.txt b/old/68777-0.txt deleted file mode 100644 index 11b40f9..0000000 --- a/old/68777-0.txt +++ /dev/null @@ -1,2084 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Mécs, by Dezső Kosztolányi - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Mécs - -Author: Dezső Kosztolányi - -Release Date: August 17, 2022 [eBook #68777] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MÉCS *** - - -KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: - -MÉCS - -1913 - -TEVAN-KIADÁS BÉKÉSCSABA - -TEVAN ADOLF KÖNYVNYOMDÁJA BÉKÉSCSABA - - - - -TEA - -Az életemet ugy szeretném berendezni, mint egy nyugalmas és nagyszerü -idillt. Nem kis szerepet szántam ebben a teának is. Abban az időben, -mikor a koplalásba is belekóstoltam, az ágyon fekve gyakran kirajzoltam -azokat a boldog és egyszerü napokat, amikor magamnak élhetek s reggel -lanyha kávét iszom, délután nehéz és sötét csokoládét, este pedig a -komoly elmélyedés és a csend perceiben visszatérek a teához. Egy kéjenc -válogathatja igy a szeretőit. Éhomra egy barna nő, aztán szöghajuak és -vörösek, délután egy sulyos, fekete parasztszépség, tartalmas zamatu, -mély és furcsa. Estére azonban a legmegrögzöttebb roué is egy kedves, -vallásos szőkéhez fordul. - -Imádom a teát. Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik. A -szemükben csak pár milligrammal több a semminél. A parfüme, a lelke, az -illuziója elvesz, mert nem tudják lemérni és csak a sárga, forró viz -marad a csészéjükben. Azt mondják, hogy nincs lelke, pedig csak az -egyénisége hiányzik. Magunk adunk neki egyéniséget. Meddő és királyi -ital, amely nem táplál, de teret enged a belegondolásunknak, az -álmainknak és a fantáziánknak. Terméketlen, önmagáért való, kéjes, mint -a csók. A többi italok követelőznek. Elveszik valaminket, vagy adnak -valamit, megváltoztatnak. Ez csak kihozza, hangsulyozza, aláhuzza igazi -valónkat, megmutat önmagunknak, az arcunkat tükrözi. Hasonlatos a szőke -nőkhöz, akik azonnal átveszik a férfi egyéniségét s ha géplakatossal -beszélnek, a gépek érdeklik, de ha költő szól hozzájuk, ábrándosak -lesznek és rimekben felelnek. - -A hangulatok egész skáláját tudom vele kifejezni. Az, aki ügyes szakácsa -az érzéseinek, a virágzó teabokor minden varázsát bele tudja csempészni -a csészéjébe. Nem is igen bizom azokban, akik csak szokásból iszszák, -mással készittetik el s következetesen citrommal és rummal füszerezik és -reggel vagy este egyformán ragaszkodnak hozzá. Azt mondom, hogy minden -csésze tea egy önportré. Ismertem egy nőt, aki addig vitte a teakészités -müvészetét, hogy a hangulatait egész hüen tudta vele visszaadni. Az -udvarlójának pedig ugy nyujtotta át, hogy néha vallomás volt, – forró és -félreérthetetlen – néha évődés, néha pedig a szeszélyek szeszélye, egy -kimagyarázhatatlan zavar, amely a végletekig csigázta a kiváncsiságot. -Az inyencek mámoros lakomák után jégre teszik és igy isszák. Keserüen, -langyosan a filozófusok itala. Néha egy fantasztikus idillt fest alá, -rubinszinüen és forrón, bő rummal, de mérges-feketén egy kegyetlen nő -minden erotikumát, egy rőt szépség kacaját, trombiták roppant harsogását -hozza eszembe. Máskor vad és féktelen, hogy szinte megfélemlit. Egy -csepp tejjel megszeliditem. Ilyenkor megadja magát, összetörik, -ellágyul. Ha a cukorsüveg pilisét vetem belé és enyhe citromvizzel -vegyitem, a betegeknek nyujtom. Ez a szirupédes folyadék a gyerekkorom -emlékeit, unt párnák redőzetét, egy régi csésze porcellánját s az anyám -áttetsző kezét idézi vissza. Vannak azután fantaszták, akik csak a -páráját és aromáját szeretik s a csészére hajolva álomutra kelnek -Kinába, Ceylonba, vagy a Szunda-szigetekre, oda, ahol ez a keserü és -exótikus gyökér terem. A tea az álmodók bora. - -Olvasom, hogy a párisi szalónokban a tea divatba jött. A franciák már -majdnem ugy iszszák, mint a keletiek, akik a gyomrukat mossák vele. -Nekem, aki kicsit ázsiai vagyok, fáj látni, hogy lesz európaivá ez a -józan és szelid ital, fecsegő és felületes emberek között, akik édes -süteményeket harapnak hozzá és nem tudják becsülni az értékét. Talán egy -kis atavizmus is hozzájárul a szeretetemhez és a haragomhoz. Ugy érzem, -hogy a kinaiaknak van igazuk, akik szertartásosan fapálcikákkal -szörpölik, vagy a japánoknak, mikor a párázó csészéket Buddha-szobrok -alá teszik és ott a sápadt gőzben imádkozva és elmélkedve teáznak. Nekem -a magányos teázó az ideálom. Maradjon a tea titok és intimitás. Bezárt -ajtóknál, leengedett függönyök mellett, egy kályha és egy macska -társaságában szeretem inni, mértékkel hörpinteni, komoly kortyintással, -mint az igazi alkoholista a bort. A családiasság szentélyeiben vén -butorok és emlékek között van otthon ez a drága nedü, a kelő nap -országaiban, meleg emberek lelkében s a szakállas és komoly szlávoknál, -akik mintha egy örökös titkot rejtegetnének. A társaság banálissá teszi. -De ha egyedül vagyok vele, mélyen és egyszerüen valami közönyös -vidámsággal gondolok életre és halálra. Egy kortyban átfogom az egész -valómat. Végre ez volt az első iz, ami gyenge inyemre csöppent, az élet -első ize. Egy bölcsőt látok, a kamilla-tea édeskés gőzeiben s mellette a -femme sage-t, aki egy kanállal óvatosan közeledik siró szájamhoz. A -kezdet és a vég játékát, az élet táncát, a nyugodt és megnyugtató cserét -érzem. Mert az utolsó pillanatban, midőn már minden ital hütelen lesz -hozzánk, még erősit és biztat a tea, a hü, a kitartó tea, amelyből -néhány csöpp fanyaron és zamatosan, az ellentmondó életet szimbolizálva, -– utravalóul – az ajkamra gördül. Ujra valaki áll majd az ágyamnál -visszafojtott lélekzettel, figyelve, kezében egy ezüst kanállal… - - - - -NYARALÓ BUTOROK - -Rendesen türelmetlenül és sokáig csengetek az ajtón. - -– Itthon vannak? – kérdezem ravaszul a szobaleányt, aki a csengetésre -végre megjelen. - -– Nincsenek. - -Erre ügyesen hátralépek, mintha meg lennék lepődve. - -– Elutaztak? - -– Már egy hete. - -Itt egy alattomos mozdulattal már be is csuktam magam mögött az ajtót s -levélirás ürügye alatt bevezettetem magam a szobába. Halvány vagyok az -idegességtől. Leülök egy székre és annyi időm sincs, hogy a kezembe -adott ezüst tollat megragadjam, már is elfog valami őszies melanchólia, -mely a kongó szobákból árad s ideüz, minden holtszezón idején, -ismerőseim lakásába, a nyaraló butorok közé. Tolvaj módjára lopózkodom -be és csellel, furfanggal, gyerekes ötletekkel verekszem minden percért, -hogy minél tovább álmodozhassam az alvó csendben. Szenvedély-e, -betegessé makrancosodott szeszély: nem tudom. Ezzel a gyónással azonban -tartozom mindazoknak, akik nekem később sajátosan elfinomult érzéseik -nevében hajlandók lesznek abszoluciót adni. - -Még azt sem engedem meg, hogy a cseléd kinyissa a déli verőn átfült -faredőket. A fülledt sötétségben gyujtót keresek és a szoba közepén -himbáló csillártól kérek kölcsön egy kevés világosságot. Egyszerre -szines homály, narancsszinü müalkonyat borul a butorokra. Olyan jó ennél -a szomoru fénynél megülni, vörösbársony zsöllyében s elgondolni -csendesen, hogy a redők és a szines karikáktól tarkálló ablaküvegek -mögött napfény bukfencezik és valahol távol a szobák hütlenné vált lakói -kacagnak. - -Benn pedig, minthogy az enyhe fény alig háborgatja a nyaraló butorok -álmát, tovább folyik a tárgyak élete. Szomoru, nesztelen, egyhangu ez az -élet s neked is csak akkor tetszik meg, ha sokáig nézted. Hozzá kell -merevedned, hogy a tárgyak igazi spiritisztájává lehess. Mindenekelőtt -értened kell a szemrehányó némaságot, azt a vádoló, kiáltó csendességet, -amely ezekből az igaztalanul elhagyott butorokból kiabál feléd. Értened -kell az asztalok kérgének megpercenését és viharos megroppanását, az -elhanyagolt divány alig hallható, mély sóhajtását. Észre kell venned a -tárgyakat beboritó halálos szomoruságot. A porszinü leplek, amelyek -mindent irigyen takarnak el szemed elől, a szobák padlóját csatamezővé -kopáritják, ahol az elmult ősz, tél és nyár ütközetei zajlottak le és -gondolatok, érzések, fájdalmak, örömek és haragok viaskodtak. Valami -szivszorongató, különös érzés busit, mintha csendes temetőkben, életek -avarján andalognál. A tükör szeme is zavarosan bámul rád. Érzed-e, -mennyire fáj neki, hogy reggelenként nem nézi magát benne a két fiatal -kacagó leány? A butorok meg nekikeseredtükben mind átadták magukat a -petyhüdt, nyári álomnak. Az ágy, ez a született álomszuszék, most éli -világát. De alszanak a többiek is s a vén karosszék nyikorogva dohog, ha -kényelmesen beléereszkedel. Minden alszik. Nyári álmokat álmodik még az -ágy előtt heverő medvebőr is, amely abból az időből, hogy egy kövér -erdei medvének szolgált elegáns, testhez álló bekecsül, fölöttébb -hozzászokott a konvenciós téli álom élvezetéhez. A legéberebb -butordarab, a fürge óra is csak egy darabig birkózott az álmossággal, -azután lomhán, szétterpesztett mutatókkal nekifeküdt a megváltó -lustaságnak. - -Magad is beledermedsz ebbe a nesztelen nyugalomba és bár dél van és ég a -lámpa, kisérteteket látsz a félhomályban. Vajjon mit akarnak ezek a déli -kisértetek? Ha hinnél a szellemekben, bizonyára azt mondanád, hogy -ismerőseid lelke jár vissza kisérteni egy-egy gondolatban. De nem hiszel -a szellemekben és bölcsen. Csak azt érzed, hogy a tárgyak között -bizonyos ideges feszültség van, mintha az eltávozottak pár idegszállal -még mindig ide lennének kötözve s a kilincsen ott maradt volna kezük -nyomása, poharukon ajkuk nedvessége. Nem is csoda, ha az ajtó olyan -fájóan mered reád, hisz minden pillanatban csak az ő távolmaradásukról -beszél. Ezek a butorok még nem holtak. Még érzik meleg, simuló -közelségüket. A szobán is, bár üres, rögtön meglátni, hogy lakói -nemrégen hagyták el. Ha belépsz, érzed, hogy ők is körülötted vannak, -akik ezt a sok csecsebecsét, asztalt, széket, órát s tükröt éveken át – -kezükkel és lelkükkel – a maguk képére és hasonlóságára formálták át. -Érj csak hozzájuk és mind zengenek, akár a hangvillák. Mert hazugság, -hogy csak a hegedü fáján érzik a müvészkéz szoritása, s nem mindenen, -amibe az ember beleégeti átalakitó, magához hasonló ujjnyomát. Vajjon -egyforma lenne-e a falánk és a kisevő evőszere, a szipirtyó és a szüz -tükre? A zugfirkász és Petőfi tolla? Ilyenkor kétkedünk ebben és -hiszszük, hogy egy pohárból rekonstruálhatjuk annak a képét, aki évekig -ivott belőle. - -Ezekben az elhagyatott szobákban, titkos energiákat sugárzó butorok -között csakugyan táncra perdül az élet és visszatér a mult. Halk -ütemekben, ritmikus zengéssel csobog vissza. A szobához szükül, -hajlékonyan a falak közé ékelődik s egy félóra alatt az egész évet -rohanvást átéljük, Leülnek a székekre az otthoniak is és a nyaraló -butorok közt megkezdődik a különös séance. A kisebbik leány, akinek -gyermekarcához olyan igen illik Cléo de Mérode komoly frizurája végigdől -a pamlagon s a pamlag sodronyai zengenek, édesen, fájóan csengenek, -Schumann-dalokat énekelnek. A zongorán is végigsántikál egy határozatlan -melódia, amit valamikor ősszel hallottunk még. Elég azután meglátnod a -fogason lógó téli kalapot s egyszerre novemberi szél süvit belőle és tél -lesz és forró juliusban jól esik a hideg kályhánál melegedned. Bezárt -szemhéjadon keresztül pedig két korcsolyát látsz, melyek fehér köröket -cirkalmaznak a sötétsmaragd jégen. A nyaraló butorokon mintha bizarr -délibábok lebegnének. Mindenünnen, ahol csak mozogtak, fel-fel bukkan -egy halovány köd-arc. Az iróasztal mellől egy bozontos üstök, a varrógép -táján az anya árnyképe, a violás kertre nyiló ablakban a leányok. Vajjon -kicsodák ezek? A nyaraló butorok poros álmai, lámpa ködében kergetőző -hóbortos viziók, a naftalin szellemei, vagy déli kisértetek? - -Ennek a déli kisértetjárásnak rendesen a cseléd szokott véget vetni, aki -megsokalta a levélirás idejét, gyanakvó tekintettel kandikál be a -szobába. Ilyenkor felriadok trance-omból s az iróasztalhoz pattanok, -hogy egy üres papirlapot szépen telekarmoljak holmi tintás -ákom-bákommal. Aztán gyorsan kilopódzom a kerten át az utcára. A szoba -benn tovább játsza titokzatos életét. Én pedig a józan, kocsizörgéses -napfényben kiveszem belső zsebemből a levelet, amit az utolsó -pillanatban, hogy ne is tudjanak látogatásomról, óvatosan visszaloptam -és csendesen összetépem. - -Azzal eltünök én is, mint a többi déli kisértet. - - - - -SKÁLA - -Mostan uj lakásba költözködtem. Tegnap este ujra megzendült fejem felett -a skála. Ez az üres zene, amely kullogva kiséri az életemet. Laktam -pedig a föld legkülönbözőbb részein, római kertvillákban, párisi hónapos -szobákban és laktam egy fehér és édes télen Bécsben, de mindenütt utánam -kuszott a skála, mindenütt a fejem fölé kerekedett egy emeleti -kisasszony, aki zongorázni tanul és vékony, makacs ujjakkal gyötri az -isteni és félelmes szörnyet, a zongorát. Sokszor gondolkoztam, mi az -értelme ennek? Ez az álmatag betüzés, ez a hipnotizáló zenei abécézés -elringat engem, mint a csecsemőket a máktej. Később azonban mérgezetten -ébredek és bömbölök a dühtől. A leány tovább forog szük hangkörében. Ő -ezzel a bus pintyergéssel teljesen kifejezheti az életét, a kékszemü és -lenhaju igénytelenségét, amely fehér billentyükön tipeg és néha kacéran -és félve félrelép a feketékre s diszharmóniát kever a sok-sok édes -harmóniába. Milyen hangszer kellene nekem, uram istenem, minő futamok és -ujjak, hogy eljátsszam az életemet. - -A hajában ennek is bizonyára ott van a kék szalag. Mostan is hallgatom -őt, a lámpa alatt ülve, tétlenül, összekulcsolt kezekkel és senki se -szomorubb, mint én és nincs szomorubb szoba, mint az én szobám. A skálák -hosszu vonalban csurrannak a szobámba. Arra gondolok, milyen lehet az én -kegyetlen és ismeretlen barátnőm. Tegnap mulatság volt náluk. Vendégek -szivaroztak és nevettek, nyájas öreg urak szeme bámulta a pohár -rubin-folyadékán át a kis zongoramüvésznőt, s a szülők bólongtak és -talán látták is őt, évek multán, a hangverseny-dobogón, ezüst -girandole-ok között, az ünnepi és lázas gyertyák lobogásában. A leánynak -lámpaláza volt. Bicsaklott, nyöszörgött és hörgött a skála. Ma azonban -szemérmetlen. Keményen, józanul, hidegen veri a zongorát. Mindegyik hang -ugy hull a koponyámra, mint egy-egy éles és hideg csöpp, amely -kivölgyeli a követ és vallomásra birja a fegyencet is. Szobámba pedig -valami émelyitő és ködös szomoruságot csempész. Azon tépelődőm, vajjon -tudja-e, hogy az ő zörömbölése itt lenn micsoda pokoli muzsikát kavar az -én szegény ideg-klaviaturámon. Föl akarok hozzá kiabálni, hogy beteg és -ideges ember vagyok és legyen szives, hagyja abba. Nem lehet ezt a -leányt kapacitálni. Hiába magyaráznám neki, hogy nem érdemes elindulnia. -Ő csak megy, bukdácsol fölfelé, mintha egy roppant hegyre menne -sisiphusi erőlködéssel és mindennap magával visz egy téglát, egy -kavicsot. Ha megérkezik, bizonyosan ő is kiábrándultan néz a csökönyös -szorgalmára és igazat ad nekem. Most azonban még hisz és sikertelenül -fejteném ki, hogy legfeljebb batyubálakon fog játszani csárdást és -valcert viszkető talpak alá, ő egy csokorral látja magát, amint a -közönség tapsai előtt hajlong és kinevet engem. Valószinüleg azért -vagyok ilyen szomoru. Én már tudom, mi következik. Ő még nem. - -Később mégis megenyhülök. Egy pillanatra kedves és jótékony fejem fölött -ez a bizsergés, mint egy naiv hegyi patak csergedezése. Valahogy a -fiatalságomra tartozik a skála. Ezeket a hangokat hallottam a hónapos -szobákban, mint fiatal diák is, mostan ujra hallom, s ugy látszik, az -élet nem igen változik. Mindig vannak lányok, akik zongorázni tanulnak -és rövid szoknyákban járnak. Ezek kicsit az enyéimek is. Ha megőszülök -és elkorhadok, folytatják a skálát ott, ahol a többiek elhagyták. A -vigasztalás azonban sovány és kevés ideig tart. Lassanként boszantóvá -válik minden, mint az alattomos fogfájás. Levelet kezdek irni neki, -amelyben udvariasan megkérem, hogy ne bántson engem, majd összetépem a -levelet és felteszem magamban, hogy holnap kilesem a folyosón, a -lépcsőházban és személyesen beszélek vele, csokrot küldök neki, ha kell, -meg is kérem a kezét, ha muszáj. Hányszor határoztam ezt el tiz év -alatt. Sohase váltottam be. - -Ilyenkor este még türhető és hangulatos ez a szenvedés. A leány fönn -zongorázik és én monológokat mondok a falaknak. Reggel azonban -hallucináló fejjel hallgatom az ágyban. Hajnali tiz órakor, mikor az -álmatlanság minden viharával és szürkeségével, nyitott szemmel fekszem a -csapzott ágyon, amely céltalan erőlködés után zátonyra jutott s -megfeneklett az álomban és az éjszakában, ujra megkezdődik a dobogás, a -csörömpölés és gurulnak a skálák, cifrázva, hegyes staccatóval, vagy -lágyan és folyékonyan, a legato sima hullámával. Egyszer ugy tetszik, -hogy üvegszilánkokat ráznak a fejem felett. Máskor egy mennydörgésre -gondolok, egy földindulásra, vagy egy heves szivdobogásra. Kőmüvesek -jöttek és hegyes vaskalapáccsal bontják a házat. A kis lány ujjai mint -fehér lovacskák nyargalnak körbe-körbe egy taposómalomban. Többnyire a -párnámba harapok és imádkozom. A leány egyszerüen gonosznak és szivósnak -tetszik, egy kis tizenöt éves furiának, aki megboszulja összes büneimet. -Merevnek és akaratosnak látom az arcát, a buta lányok minden -akaraterejével. Már éhomra is skálázik. Nem is egyedül van, de vele -együtt száz és ezer kis testvére és körültáncolják az ágyamat, mint apró -boszorkányok és nevetnek és ujjonganak és hancuroznak a reggeli ködben. -Csodálkozom a merészségén. Hogy meri gyötreni a zongorát, ezt a -zene-oroszlánt, amivel titánok birkóztak. Nem fél, hogy felmordul, mig -pántlikát füz a sörényébe, és manicure-ollóval vágja a körmeit. Nem -sápad el az éhségétől. Igaz, hogy ez csak egy bérelt pianino, egy -fogatlan és beteg oroszlán. Az ő türelme nagyobb, mint a szókincsem. -Felmászik a legmagasabb hanglétrára és kacagva, csikorogva, sziszegve -csuszik le. Hideggel zuhanyoz és forrósággal önt el. Ráncigálja álmatlan -testemet. Csiklandja a szempillámat. Végigkarmizsál rajtam hosszu, -hosszu hangjegyekkel. Káromkodássá változtatja az imámat. Néha-néha egy -kicsikét vár és csaléteknek felém dob egy percnyi csendet, mig -visszafojtott lélekzettel tapadok a plafon arabeszkjeire és a szememre -leszáll a hit s az ereimen átborzong melegen és büvösen az álom. - -Egy pillanat mulva azonban megint ujra kezdi. - - - - -KÖNYVTÁRI CSEND - -Egy álmatlan éjszaka után a késő délután esője bemosott egy könyvtárba, -az olvasóterembe és én leültem ott boldogan és mélyen pihegve s majdnem -ugy tekintettem szét, mint a párisi lump a morgueban. Kedves, -mozdulatlan emberek, ti majdnem-halottak, enyhülést adtatok nekem -ezekben az órákban, gyógyitva hullt szivembe a derü, a könyvek illata, a -könyvtári csend. Mozdulatlanság köröskörül. Csak az óra ketyeg – fönn a -falon – nagyon halkan. A szivek is ketyegnek, de még halkabban, mert a -lélekzetet is visszafojtja a figyelem. Ők is azt mondják: tik-tak, -tik-tak. Egy ugrás innen a legközelebbi kávéház és mégis milyen messze -van most. - -Csömör elgondolni, hogy egyáltalán él még a dupla habjával, a -borravalójával, a füst és a fekete kávé fülledt izével. Mennyivel jobb -itt. Ez a csendesen folydogáló levegő lelki fürdő. Itten a lélekző -lámpák. Ott benn pedig alszik a könyvtár. Könyvek holtan és -mozdulatlanul merev polcokon. Mennyi millió és millió betü és gondolat -rongyon, sárga, avult, egérrágta papiron. Ebből a sok könyvoldalból egy -fehér őserdőt tudnék formálni, ami most kisértetiesen zugna fejünk -felett. Egymás mellé kerülve a versiró, a közgazdász, a nyelvész, a -lódoktor, a sporttudósitó, a novellaköltő, a szakácskönyviró, a -kozmikus, a kozmetikus és ez a papirerdő, ez a könyvrengeteg zugna, -harsogna, orgonálna, viharokat verne ebben a csendes teremben, mondaná -az élet zenéjét, mi pedig alája ülnénk és bámulnánk, gyerekek egy -erdőben, játszók egy enyhe tisztáson, botanikusai ennek a világnak, akik -egy füszálat egy virágot, egy rozsdás levelet vizsgálunk egész este a -mikroszkóp alatt és növesztjük ami ici-pici palántánkat, álmodunk egy uj -nagyszerü könyvről, amit valaha, sohanapján, meg fogunk irni. - -Roppant energiák öveznek itten. Nem is tudok olvasni. Ez a feszülés -megbénit. Mi ehhez képest egy tömeg, egy népgyülés, egy hadsereg. Ugy -tetszik, hogy ott a másik szobában halott imperátorok fekszenek és egy -császári kripta kezdődik az ajtón tul, amelynek se vége, se hossza. Mi -pedig a kripta bejáratán kopogunk, bebocsáttatást kérve. Ahelyett, hogy -kimennénk az utcára és megcsókolnánk az első lányt, aki utunkba jön, -idevágyódunk, halottaknak. Micsoda vigasztalás, hogy én is belekerülök -ebbe a sokadalomba. Egy őr felköti az államat, megmosdat, halotti diszbe -öltöztet és egy becsületes hivem talán be is balzsamoz. Kapok egy -számot. A magyar halhatatlanság egy katalógusszám. Mindössze egy vékony -könyvtárcédula, egy kevés nyál, egy kevés gummiarabicum. Később száz és -száz év mulva jön majd egy diák, egy bolond és éhes és unatkozó diák, -aki előkotor – C. C. 33,512 – versek – szépirodalmi osztály – kérem, -tessék a tanár urhoz fordulni – és a kezébe vesz, hosszu kálvária után -megkap, bőrbe, vagy csak félvászonba kötve és olvassa nyomdafestékké és -papirrá vált életemet, lehet, hogy ily korhely délutánon, mint a mai. -Ebben a diákban reménykedem. - -Próbálom elképzelni őt. Egy századdal előrezökkenni nehéz és fáradságos, -még igy, álmatlan fejjel is. Fürkészem az olvasók arcát, amelyek enyhén -és biztatóan világitanak. Egy-egy sziget mindegyik. Egy-egy fényes folt -a szoba éjszakájában. Megvilágitja a lámpa és még valami. Az, amit -olvasnak. Ha igy nézem az arcokat, eltolódnak, felrebbennek a szemöldök, -siró és nevető pózban, komoran, vagy vidáman merednek reám a szájak. -Cukrot kóstoltál, drága nevető? Keserüt nyeltél, keserü betüket és -keserü életet, te magántudós? Micsoda szédületes zürzavar van ily -olvasóteremben. Hányfelé, mennyi különböző vágányon száguldoznak a -szellemek. Hogy össze nem ütköznek vad rohantukban. Az agyakon csupa -halott ember gondolata kering, megállt szivek érzése lüktet át és nincs -hibás váltóállitás, nem ütközik össze Goethe és a francia szimbolizmus, -Newton és a teozófus, aquinoi szent Tamás és Haeckel, a napoleoni -háboruk és a szociológia. Hiába ér össze a könyökük. Távol vannak ők -mérföldi messzeségben az élettől és egymástól. Besüppednek a mélybe és -elvesznek benne. Buvárok ők, akik felvetve fejüket még lihegnek s az -ocsudó szem és agy zsongásával jó reggelt köszönnek a visszatérő -valóságnak, az embereknek, a lámpáknak s egy kicsit hitetlenül nézik -mind és egy kicsit végigsimitják homlokukat. Ön Chinából és Indiából -tért vissza, ön az ókorból, ön a görög nyelv kacskaringóiról. Ön pedig, -kedves doktor-kisasszony, a végtelen sorok legvégéről jött, ahol a madár -se jár, egészségesen és pirosan, vidáman. Hogy sikerült az utazás? - -Nem csoda, ha némelyek valóságos bástyafalat emelnek maguk körül és -belebujnak a magányukba, belevackolják magukat a csendbe, megülnek órák -hosszant boldogan és mereven. Többnyire kellemetlen arcok. Busa fejek, -vastag, subaszerü hajjal, a nádfödelü parasztkunyhókhoz hasonlók, -amelyeknek ablakait befalazták és évekig nem szellőztetik. Arcaikra kiül -a könyvek siralmas ákombákoma. Mozog a szájuk, pislognak s áhitatosan -imádkoznak egy száraz zsoltárt. Rájuk nézve nincs már meglepetés. Lelkük -csupa keréknyom. Kitaposott idegpályákon talicskázzák fel a -nyersanyagot, mindennap egy téglát s épitik a maguk rongyos kis -palotáját, amelyből többnyire egy ház lesz – a napszám bére – egy ház -valamelyik erdélyi városka végén, ahol kövér és csunya feleségükkel -elbujnak a világ elől. Egyelőre zakatolnak tovább a ház és a kövér nő -felé. - -Mégis valami ütemességet érzek, a cél közelségét és ez vigasztal, ez a -robogó vonat kellemes örömével tölt el. Lehet, hogy azért maradtam eddig -itten, tétlenül. Vannak azonban olyanok is, akik épp oly céltalanul -ülnek, dolgoznak, irnak és olvasnak mint én. Ezek a könyvtár bolondjai. -Önérzetesek, szótlanok és titkolódzók. A kecsegefejü ur is itt van, akit -tiz évvel ezelőtt hagytam el kis cédulái között, éppen azon a széken, -szük és hosszu szürke ferencjózsefjében. Még mindig buvárkodik. Keze -néha megrebben és villámgyorsan ir le egy friss ötletet. Aztán másol, -keres valamit a könyvek és az irások közt, vállát vonja, lethargikusan -mered maga elé és mintha álmot álmodnék, fészkelődik s ujra belekezd a -nagy munkába, szorgalmasan osztályozza a ragadós papirszeleteket, -egyenként vastag cukorspárgával köti össze. Nem tudni mit ir. Lehet, -hogy a mértékhitelesitő intézet hivatalnoka, lehet, hogy egy költő, egy -világjavitó, egy próféta, lehet, hogy egy zugtörténész s azt akarja -bebizonyitani, hogy Napoleon magyar volt és erre a kártyára tette fel -egész életét. Titok minden mozdulata. Titok, amit suttogva mond a -könyvtárszolgáknak. Az is titok, hogy miért nem akasztotta fel magát -azokra a derék és vastag cukorspárgákra, amelyekkel ringy-rongy irásait -aggatja egybe. - -A csengetéskor mégis ő megy el utoljára. Sóhajtva kel fel és arra -gondol, – ars longa vita brevis – mennyi idő morzsolódik el -haszontalanul, mig végre reggel ujra kitárják a könyvtár kapuit. A -többiek is tétovázva bucsuzkodnak az öreg könyvektől. Megértem őket. Ez -a második otthonuk. Az ember hamar benfentes lesz a könyvtárban s nem -unja meg, mint a lakását. Hogy visszatérünk hiven és barátságosan fogad -és nem tesz szemrehányást. Ismerjük minden zegét-zugát. Az életünk -egy-egy momentuma kötődik a tárgyakhoz. A lépcső például egy téli estét -jelent, a könyvállvány egy csalódást, az iróasztal egy sikert, a lámpa -egy lány mosolyát és egy májusi délutánt, az ablak egy szorongó érzést, -mert rajta keresztül láttuk meg először az őszt, a távoli kertben, ahol -panaszkodva zugtak a sötét, könyvtári fák. Nehéz kiszakadni innen. - -Csak egy szoba van itt, amit nem ismerek. Ez balra van az ajtótól, ott, -ahol a könyvtár állványok és falak árnyékába vesz. Sohase jártam itt. -Estente, ha bejöttem, szivdobogva néztem errefelé és évekig titok maradt -ez a szoba az éjszakába pólyált falak, ajtaja előtt a vaslábtörlő, amire -néha setétvörös fény szüremkedett, ugy hogy szinte áttüzesedett, mint -egy pokolrostély. Ugy képzeltem, hogy itt egy elátkozott ember lakik. -Egy elátkozott, hosszu szakállu vén nyárspolgár; valami hivatalos -személy, egy felügyelő, egy könyvtártiszt, egy szimpla tisztviselő, de -hallgatag, rejtélyes és roppant megközelithetetlen, hasonlatos egy -mágushoz, vagy egy világitótorony őréhez. Most bemehetnék és vége lenne -a csodának. Ha bemennék, az őr szivesen fogadna, leültetne és szivarral -kinálna meg. Csak valamit hazudnom kellene. Valószinüen azonban csalódva -jönnék ki. A szoba olyan lenne, mint a többi. Nem ismerném fel az én -büvös szentélyemet, amit vörös fénnyel és fekete árnyakkal szineztem ki -magamnak. Egy ember ülne itt is, aki levenné orráról a szemüveget és rám -bámulna, talán mosolyogna, talán csodálkozna és nem értene. Elveszne -minden. - -Bemenjek ide? - -Nem megyek be. - - - - -VAKOK KÖZÖTT - -Milyen nyugodtak. - -Pár héttel ezelőtt véletlenül a szemklinikán voltam és orvosi -várótermekben forgolódtam, ahol a fogadószoba ajtaja felé pislogó, fájó, -véres szemek sanditottak a fekete szemüvegek alól. Most erre gondolok. -Magam elé idézem a képet és ujra látom a szobát, az ideges embereket, -akik különböző szembetegségek alakjában izelitőt kaptak az örök éjszaka -alkonyatából és türelmetlenül, furcsán, majdnem rosszakaratuan -vizsgálták egymást. Itten ebből az idegeskedésből semmi sincsen. Ugy -érzem, mintha sok hányódás után végre célhoz értek volna. Ez a közöny, -ez a hüvös csendesség, ez a feketeségbe olvadó megbékélés szinte -fölséges. Olyan, mint a ravatal békéje az élet kapkodásával szemben. - -Hogy miért vagyok itten? Magam sem tudom. Egy délután, mikor minden -csupa szin, szuró fény és őrült áprilisi kékség, eszünkbe jut, hogy -valahol távol egy külön társadalom éli a maga életét, ismeretlen -emberek, akikre eddig csak néha, akkor is futó bizonytalansággal -gondoltunk. A szemrehányó vágy egyre erősbödik. Ez a vágy az, ami -sokszor arra késztet, hogy megszólitsak idegen embereket, vagy hogy este -hazamenet betekintsek alacsony ablakokon s a családi interieur békéjéből -magam számára is lopjak egy kis nyugalmat és egy óvatlan pillanatban -mélyen, komolyan, férfias kiváncsisággal meredjek bele egy ember arcába, -aki még csak nem is sejti, hogy élek. Most idehozott a vakok közé. -Figyelem őket és önmagamat. - -Milyen az életük? A nyugodt, szoborszerü arcok nem felelnek. A látogató -pár perc mulva észreveszi ezt a különös kapcsolatot, mely közte és a -vakok között jött létre. Amint őket idegessé teszi az én ismeretlenül -itt kóválygó hangom, engem épp ugy sért, bánt, izgat magukba sülyedő -arcuk mozdulatlansága. Egy önmagába visszatérő, zárt vonal az -egyéniségük. Nekem zajt kell csinálnom, hogy észrevegyenek. Innen, a -házikápolnájuk egyik padjáról bámulom csendes gyermek-arcukat. Mostan -zug az orgona, ezüstösen zenélnek a misecsengők, illat-szimfóniákat -muzsikál a felhőző tömjén és ők egészen boldogok, a vonásaikról olvasom -le, melyek mintha valami tulvilági hangverseny élvezetétől -szellemülnének át, nyugodt harmóniába simulnak. A fülükkel hallják, az -orrukkal szagolják a láthatatlan misztérium közelségét s összetett -kézzel, előre meredő szemmel néznek az oltár felé. Soha ilyen szép -szemeket. Ez topáz, az türkisz, a másik a tiszta smaragd, amaz fekete, -mint a borostyánkő. Vajjon nem fáj nekik, hogy sohasem látják? Hogy -magukat nem ismerik? Egyik finom arcu leány végigsimitja arcát. A -tenyerével nézte meg. Ebben az eleven tükörben bámulja szépségét minden -reggel. A vakok mind hiuk. - -A kis fiucskák és a leányok talpig fehérben letipegnek a lépcsőkön. Vége -a neoromantikus idillnek. Most megkezdődik a köznap. Biztosan cikáznak -szét a széles folyosókon. A kertben lapda puffan, katonásdit és -fogócskát játszanak s hangosan visitanak hozzá. Ez az élet nem is olyan -szomoru. Az apró leányok fontoskodóan összedugják a fejüket, suttognak, -fecsegnek, kritizálnak, folyik a pletyka s akárcsak iskolaudvarokban tiz -percek alatt, a felvilágositás müvészete. Csak egy kis fiu áll -mozdulatlanul. A falhoz támaszkodik és világtalan szemét a napra -forditja, mert holmi sötétvörös derengés alakjában még mindig érzi a -fény csiklandozását. Órákig eljátszik igy a nappal. Mint valami nagy -aranypénzzel, amely leszáll, hozzáhajol s az ölébe hull. - -Fönn a zeneteremben felzendül a zongora. Sehol annyi zenetehetség, mint -közöttük. A vak fantázia szabadon csapong az elvont fogalmak között és a -matematika tévesztő kacskaringóin. Egyik bámulatos fejszámoló. A másik -kész zongoramüvész. Leginkább Chopin-t szeretik, mert majdnem mind hamar -lágyulók és hiperesztéziások. A zene önkivületbe emeli őket. Többen -mondták, hogy hallatára szineket látnak. Beethoven piros, Mendelsohn -világoskék, Chopin halványzöld. Ebben a kis társadalomban azonban más -müvészek is élnek. Egyik leány például boszorkányos ügyességgel mintázza -a természetet s agyagból gyümölcsöket, kocsikat, fantasztikus madarakat -gyur ki. A másik, alig tizennégy éves, költőnő. - -A látogató már nem is érzi fölényét, amivel ebbe az intézetbe lépett. -Kissé csalódva, kissé pironkodva ballag tovább. A lépcsőn gyermekek -jönnek óriási könyvekkel a hónuk alatt, melyeket az ő érzékeny, látó -ujjukkal olvasnak. Most »Braille-be teszik« a Karthauzit. Milton -»Elveszett paradicsom«-át olvassák. Ez egy darab kulturvilág, amelynek -külön törvényei vannak. - -Magam is érzem a nyomását. Mióta itt vagyok, egy gesztussal, egy -mozdulattal gyakran utasitották vissza az én atyáskodó és könyes -kiváncsiságomat is, minthogy bizonyára kissé fenhéjázónak és tudákosnak -találták. Mintha lenéznének. Mintha idegen, erőszakos hangom kellemetlen -vendég lenne ebben a nyugalmas világban. Ez a hang pedig megmondta -nekik, hogy ki vagyok és rajta keresztül bizonyára egész határozottan -látják magas alakomat, borotvált arcomat, fürkésző tekintetemet. Talán -kómikus is vagyok. Hisz nekem meg kell forditanom a fejem, ha valamire -ránézek és a szemem ki kell meresztenem, buta buzgósággal a tárgy felé -kell irányitanom. Mennyivel egyszerübben látnak ők. A nervus trigeminus -egyik titokzatos ágával messziről megérzik testem tömegét és a -legsötétebb éjszakában is kikerülnek. Bizalommal, minden tolakodás -nélkül fogják meg a kezem és ez a fogás az övék. Ezt senkisem vitathatja -el. Ez van, ez látás, ez több a látásnál, ez maga a világ, ez minden. -Megértem a logikájukat. Szégyenkezve osonok ki a sötét folyosón. Már -leszállt az éj. Fönn a társalgóban még se gyulad ki a lámpa. A fiuk, -mintha semmi sem történt volna, tovább olvasnak a padokon. Én azonban -gyámoltalanul botorkálok a homályban. Az a vak fiu, aki most felhalad a -lépcsőn, sokkal biztosabban jár, mint én. - - - - -LÉGY - -Ma délután az iróasztalom fehér papirján ünnepélyesen végigszaladt az -első légy. Nyár van, gondoltam magamban. A második gondolatom pedig az -volt, hogy ez a picike állat egy cikktémát hoz nekem. Miért ne -beszélnénk róla? Hiszen mától fogva öntudatosan, vagy öntudatlanul -mindnyájan foglalkozunk majd vele, mindennap legalább öt percet. -Nagyszerü müvésze az időrablásnak ez a cingár rovar. Szemtelen stréber, -de néha imponál az állhatatossága. Irjuk ki az ujságba a nevét, a -személyi hirek között, hisz szereplési viszketegben szenved. A légy -megérkezett. Mással is megtesszük ezt. Ő talán még inkább megérdemli. -Végre heroikus hit kell ahhoz, hogy századokon át, generációk óta -ugyanazt folytassa, bár a tapasztalata már régen elcsüggeszthette volna. -Jól tudja, hogy őt mindenki gyülöli. Egy okkal több, hogy egy kis -szeretettel nézzük. - -Lám, mostan nem is tetszik olyan ellenszenvesnek. Mióta rászegzem a -szemem, mulatságos is. Csak akkor boszant, ha nem akarjuk észrevenni és -csak azokra haragszik, akik a foglalatosságuk fontosságával hencegnek. -Még a muzsikája se kellemetlen. Vékony, szomoru zene, amely bennem régi -emlékeket kelt. Nyári délutánokon az elfüggönyzött hálószobában hányszor -hallgattam ezt a zenét és a csend dongását és szép volt, mert nem volt -más zene. Mégis mennyit vétettem ellenük. Vérszomjas kegyetlenséggel -kitéptem a szárnyukat, letörtem a lábukat, kettévágtam a fejüket. -Ecetesvizbe fulasztottam őket. Odaragasztottam a légysüveg ragadós -gyantájához. Ennek a kis légynek az ükapái méltán vádolhatnának. Hogy -szitkozódtam, mikor alvás közben zavartak. Ma már tudom, hogy -félig-meddig nekik van igazuk. Semmi se oly fontos. - -Egy német filozófus őket is érvül vette a pesszimizmusához. Micsoda -hitvány teremtmény az ember, mennyire semmi a természetnek, minő kevésbe -vesz bennünket, hogy a gondolatunkat megbolygathatja egy ilyen pirinyó -féreg. Nekem most ugy tetszik, hogy nem volt igaza. Igaz, hogy Anatole -France se tud irni, ha véletlenül a fülére ül egy légy. De hány irót -serkent, hogy rövidebben irjon és ne legyen terjengős. Valóságos -irodalmi jelentősége van. Aztán ez az egyetlen állat, amely -tetőtől-talpig demokrata. A többi nem. A kutya lakáj. A macska -arisztokrata. Egyedül a légy áll az általános egyenlőség alapján. Neki -az istálló szurtos kocsisa épp ugy nem tekintély, mint a miniszter. -Bizony csak a homlokára száll, csiklandozza mind a hat lábával, csikarja -a gyürüs potrohával és macskazenét dudál a fülébe. Mert ő született -ellenzéki. Ma délután nem fogadhat senkit a kegyelmes ur? A kereveten -alszik ő excellenciája? Megtiltotta, hogy fölkeltsék? Mindegy. Őt -fogadnia kell. Fontos a mondanivalója. Neki mindenüvé van szabadjegye. - -Igy gondolkoztam ma délután. A légy helyeslőleg zümmögött hozzá. Aztán -hirtelen a tollamra szállt: - -– Fejezd be a cikked, – mondta – mert unalmas lesz… - - - - -A FINN DIÁK - -A szeme kék. Élesen, majdnem idegenszerüen világitó. De azért nem az az -epedő és lirai germán-kékség ez, amelyen keresztül nehány naiv lélek az -egész világot a romantikus kékvirág szinében látja, északi, acélos, -exotikus és mégis egészséges, olyan mint egy kék kristálypohár csilláma, -amelyben józan és jeges forrásviz pezseg. Fáradtan emeli ezeket a bámuló -szemeket valahova messze a tavak tájékára, ahol az ő csüggedt népe él és -itt pihen meg a mi rónáinkon és arcainkon. Szemérmes férfiasság van -benne. Valami különös, bátor északi erő, ami még hosszu kalászsárga -hajával és hamarpiruló lányos arcával is dacol, egy álmodozó merészsége -és kalandkedve, aki több napi gyorsvonatozás után jön hozzánk, nem is a -fővárosunkba, de egy elhagyott, dunántuli falunkba, hogy ott végigélje a -mi ábrándjainkat és oceánnak álmodja a Balatont. Még vannak magyar -álmodók. Ezek azok. A testvér-népekben születnek, amelyek nálunk is -nyomorultabbak. A kezünkbe pedig még mindig kétségbeesetten kapaszkodnak -egynehányan, mintha nem is kézbe fogódznának, de valami mentőkötélbe. -Egy utolsó, görcsös gesztussal. - -Hogy került ide a finn diák? Ottan az áthevült, szines rónán majdnem -mesének tetszett. Körülöttem iharok és szilfák szegényes lombjai, magyar -fák, távolabb mocsarak, sövények és egy végtelen puszta, ahol a vonat -órákig zakatol, anélkül, hogy füttyentene. A helységneveken is ázsiai -zamat. Egyik olyan, mint a káromkodás, a másik az ostorpattogáshoz és a -kartácsrobbanáshoz hasonlatos. Vendég itt minden idegen szó, kész -nevetség még a német is és alig hiszem, hogy valaha járt itt emberfia, -aki nyelvtanból tanulta volna a magyar idiómát. Öreg pásztorok -folytatják csak az ükapjuk mesterségét, halászok aggatják hálóikat és -földmivesek beszélnek a boldogságról és a buzáról. A buza az ur. Ez, -amely aranyával még a késő unokák fantáziáját is felgyujtja. Találkoztam -erre elfinomodott magyar lányokkal, akiknek hiszterikus ujjaiból -makrancosan gördül ki a varrótü is, de egy délután a hintaágyban mégis -arról beszéltek, minő nagyszerü lehet, feltürni a szoknyájukat, piros -kendőt ölteni és aratni, ahogy a parasztmenyecskék, mert ha az agyukban -nem is, a karjukban még mindig felébred az atavisztikus ösztön, amely a -villogó kasza után nyul, hogy a buzatengerben egy derék rendet vágjanak. -Ezen a vén, konzervativ földön bukkantam rá az én különös idegenemre. - -Nem is róla akarok irni, inkább magamról, egy félórás, különös álmomról -és arról, hogyan tükröződik vissza a magyar föld a finn diák huszonkét -éves szemében. Nemcsak egyedül van. Igy nyár felé, mikor Helsingiben -bezáródik az egyetem, gyakran lejönnek hozzánk. Egy este -végigszáguldanak Budapesten és a magyar főváros képe örök emlékképpen ég -bele agyvelőjükbe, mint valami tüzes káprázat. A házak mögött egy -nép-oceánt sejtenek. Az emberekben pedig misztikumot és régi-régi -testvéreket akiknek az élete talán az ő sorsuk titkát is felkulcsolja. -Aztán egy faluba menekülnek, olcsó, nádfödeles parasztszobába. Az -asztalukon magyar könyvek és magyar ujságok. Egy szegényes ágy. A falon -a gitárjuk. Ugy élnek itt szegényen és szerényen, mint a fajszeretet -félig nevetséges, félig szent apostolai és igekötőket boncolva álmodnak -Nagymagyarországról. - -Mi pedig hallgatjuk a beszédüket. Nekem ez az első szenzációm. Egypár -obligát francia mondat után rögtön a maguk jószántából térnek át a -magyar szóra. Bátran és szépen beszélik a nyelvünket és annyi -ambicióval, mintha legalább is világnyelv volna, mint valamikor Mátyás -király korában. Az akcentusuk kissé furcsa, de nekünk mégis minden -idegen iz nélkül való és ismerős. A kis magyar gyerekek selypegnek és -pötyögnek ugy, akik már érzik a nyelvünket, de még bizonytalanok -egyben-másban és gyakorlat hiján esetről-esetre kell oktatniok az uj -szavakat. Ez jutott eszembe, amint a diákom beszédére figyeltem és egy -egész különös érzés fogott el. Uj volt ez és semmihez sem hasonlitható s -mellette minden más náció hóditása banálisnak tünt. Banális még a -franciák világdiadala is, akinek már unalmas szenzáció lehet, hogy -nyaggatják és ficamitják idegen parvenük az ő daloló nyelvüket. Üres az -a bámulat, amivel én pár hónappal ezelőtt Voltaire és Baudelaire -arcvonásait kerestem a párisi éjjeli kávéházakban pincérek és francia -lócsiszárok fiziognómiáján és madame Recamiert sejtettem minden utcai -kofában. Ebben a barátságban több rejlik. A szegénység intimsége. -Egyetemünket nem árasztja el a külföldi diákok sáskajárása, utcáinkon -fehér holló még egy idegen is, de mindezért és sok másért egyszerre -kárpótlást kaptam egy embertől, aki rám, a magyarra, bámulva -függesztette a szemét. - -Egy pillanat alatt éveken suhant át a képzeletem. Elgondoltam azt, hogy -ezek az emberek tőlünk távol, a finn tenger partjain, zárt szobákban, -lámpák és gyertyák mellett egy óriás népről, boldog országról álmodnak, -amelynek a határait a végtelenbe tágitja a fantázia. Ide jönnek és az ő -szótárukból összecsent szegény szókincsükkel félve szólitják meg -parasztjainkat és némely pillanatban elámulnak a mi felületesen -feltornyozott kulturánkon. Sok-sok nap mély impresszióját viszik el -magukkal aztán. Elvesztett hitünk az övék. Ha valaha elpusztulunk, ők -lesznek az utolsó magyarok. Képes levelezőlapokat mutatott nekem a finn -diák, amelyeken mulató finn társaságok magyar üdvözletet küldtek a -»hatalmas és büszke testvérnemzet«-nek. A naplóikat magyarul irják. -Müvészeiknek, az éhség napjaiban, a revolver előtt eszükbe jut még a mi -országunk, ahol lehet élni, álmodni és ahol boldogulna Suomi fia is. - -Egy félórás beszélgetés zavaros képe csak ez. Sutba vetettem a logikámat -és hagytam, hadd ringasson álomba a finn diák szava, és bár tudtam, hogy -egy másik félóra mulva mosolygok az egészen, integettem neki és az ő -istenének, a tüzes ingben járó öreg Ukkónak áldását kivántam a fejére. A -tulfütött agy viziói egy percre valósággá váltak. Kirohantam a napfénybe -és végignyultam a magyar rónán. Ugy éreztem, hogy a boldogságim terhét -nem birja elviselni ez a föld. - - - - -ADRIA - -A tánc éjfél után kezdődött. Egyszerre tántorogni kezdett a kis magyar -hajó. Bennem pedig felébredt az az örök indiszkrét, aki szeret -bekotnyeleskedni mások köreibe s minden ablakba, szobába, üzletbe -betekint és elmenet magával viszi idegen életek egy morzsáját. Figyeltem -a növekvő zavart. Egyre szaporábban trilláztak a villamos csengetyük. A -vékony drótok, amelyek körülcikázzák a hajót, a hajó idegeivé lesznek és -átveszik az ideges vizek lüktetését s az óriási dagadásnak és -horpadásnak éles bizsergéssel adnak kifejezést. Pincérek ugrálnak -szerteszét. A tüdők dohognak, a kötélizmok megfeszülnek, mi pedig -kénytelen-kelletlen utánozzuk a hajó ritmusát és táncolunk. - -Ez a tengertánc, amiről a régi vers beszél. - -Hajnal felé már csak árnyak vannak. A viz előbb hajnalodik, külön és -önállóan, mint egy másik égbolt. Lassan aztán az ég is utánozni kezdi a -tengert. Gyöngyszinü, üvegszerü fátyolokat aggat ránk és az utasok -halványan és lesoványodva affektált bánattal állanak a virradatban, mint -a lelkek vagy az árnyékok, vagy az elmosódott freskók. A csöpp tengeri -ut most már szenzáció. Valamitől üzetve végigjárom a hajót a legalsóbb -köröktől a legfelsőbbig, botorkálok a lépcsőkön, csúszom az iszamós -padlón, amit megáztatott az éji zápor és ugy érzem, hogy a lelkek -kertjében bolyongok, mint a firenzei költő s szemlét kell tartanom az -elkárhozottak hadán, a hazatérő nyaralókon, akik még néhány óráig itt -gyötrődnek s most különösen és fantasztikusan rémlenek a négyórai -világitásban. Ez egy kis inferno. - -A legalsó körben itten is az indolensek vannak. A szük vörös pamlagokon -fekszenek, vagy elszórva a földön, kajütbe zárva középkori számüzetésben -és magányban, halotti pózban, vagy fejükön egy vizes szalvétával, -cinikusan, vagy bölcsen, mint a gőzfürdőben szokás. Néhány dölyfös még -most se javul. Az egyik szitkozódik, a másik tréfál, a harmadik pedig -közönyösen mered maga elé. Egy nőhóditó sóváran bámulja egy asszony -bokáit, aki kibomlott hajjal fekszik előtte. Ez az ur vagy ötven -asszonyt csábitott el a nyáron. Különben cigarettázik és vár. Néhányan -nevetnek. Vastag tengerészhumor kering a levegőben. Itt találkoztam a -szerecsennel, a lidói fövény hindujával, aki a tengerparton naponta -nyolc óráig imádta a napot, komoran és boldogan, a henyék -önszemléletével. Most undor vonaglik az arcán. Valószinüleg az apró -hullámokra gondol, a homokra és a napra. Erőlködő szemét egy -villamgömbre szegezi. - -Sóhajtva hagyom el ezt a kört és megyek fölfelé, ahol a lámpák fényét -már kétessé teszi a reggel és ahol kis asztalkák mellett a félénkek és a -féltékenyek ülnek. Ez a kör a betegszobához hasonlit. Az asztalon -orvosságos üvegek, rum és konyak. Olyan mozdulatlanul ülnek szegények, -mintha állandóan fotografálnák őket. Családias, intim és furcsa ez a -kör. Ide jönnek a nagyon betegek és a nagyon egészségesek, akik -Velencéből a velencei mór féltékenységét hozták magukkal és okosan és -türelmesen ülnek fiatal asszonyaik mellett. Utazósapkáik alól zölden -villant rám a szemük. Menekülnöm kellett. - -Most a tenger zivatarossá vált. Hentergett, habzott, gurgulázott. A -reggeli szájöblögetést végezte. Némely pillanatban egy hiszterikus nőnek -tünt fel, kócosan és álmatlanul, a fésülködés előtt, titáni kék -hajcsomókkal. Csapódva szédültem fel keskeny lépcsőkön, folyosókon, -ázott bordákon, a legmagasabb pontig, a legfelsőbb körig, ahol hajnali -szélben a fiatal szerelmesek ültek. A szivem hevesen dobogott és könyes -lett a szeretettől és a végtelen szánalomtól. A vászonszékekre feszitve -vergődtek szegénykék. Nászutasok, turbékoló gyerekek, a hajó -banálitásai, összebujva és megriadva egy vihar előtt. A menyasszony kék. -A vőlegény zöld. Kezével citromot erőltet a nő fanyar szája felé. A -férfi durva és erős, szeles és kedves, fején panama-kalap, mellcsokrában -egy óriás rubintü, szimpatikus ősember. A nő pedig szőke, szőke, még a -szeme is szőke. Feketekávé és szende tej egymás mellett. Ez az ő első -szenvedésük. Amerre nézek, mindenütt ilyen párok. Egyszer talán épp ugy -ülnek a hálószobájukban. A nő majd ájultan veti magát hátra és a férfi -keserü panaszokkal, váddal, a gyanu gyötrő italával kinálja és sirni fog -az asszony, vagy csak mimeli a sirást. Kisértetek szálltak a viharban. -Messze a hajó orrán mégis megláttam a célt, egy fátyolt a viharban és -különös szemeket, aminőket csak álmunkban látunk, a szemeket, melyek se -kékek, se feketék, de a kettő vegyüléke, hid a mennyen és poklon, álom -az ébrenlét és alvás között, a kék gyengédségével és a barna tüzével. E -szemek felé irányitottam a lépteimet. - -Ekkor, azonban, hirtelenül egy padra vágott a vihar fortissimója. -Mindnyájan táncolni kezdtünk, picike tragikomikus bábok és meghódoltam a -viz hatalma előtt. Hullámok jöttek elénk, amiket csak hallottunk eddig, -duhajon kurjongatva, berugva az éji tivornyától. Alattunk pedig öklődött -és csuklott az émelygő tenger, az öreg iszákos, az utálatos és brutális -lump, minden titkok hordozója. Tisztelettel kell viselni a haragját. A -gyöngyhalászok belőle merik a moszatot, amiben az egysejtü állat él, az -élet kezdete, ami annyira érthetetlen, mint a halál. Betegségemet se -érthetik meg az orvosok. Csak azt tudják, a fülem félkörös ivjáratában -viz van, az egyensulyérzék központja és most ez a kis viz háborog a nagy -viz ellen. Valószinüleg azonban csak azért szédülök, mert nagyon közel -jöttem az élethez, a titok kapujához. Minden porcikámban érzem a vizet. -Száraz tagjaim a tenger esszenciájában fürdenek. Idegeim követik a -hullámok ritmusát. Vérem, akárcsak a tenger vize, álomtalanul forrong. - -A szájam is keserü már, mint a tenger. - - - - -NAPFÜRDŐ ÉS HOLDFÜRDŐ - -A napfürdő délelőtt 11–2-ig van. Ekkor kifekszenek a kőgátra a -fiatalemberek intenziv szinekben, piros és kék uszónadrágokban s a -bennük megmaradt pogány vágygyal imádják a napot, a leányok pedig, akik -szőkék és halványak, hasonlóan nekidülnek a hőségnek és udvaroltatnak -maguknak a sugarakkal. Majdnem mind ismerem őket. Ez a balatoni -fürdőhely egész müvészkolóniát szállásol el. A barátaim ezek a -szerecsenek, akik télen a lámpa glóriájában irnak. Most alig látni -rajtuk hogy kicsodák. Egy sörényes zeneszerző, akinek ideges és heroikus -ütemeit tavaly a szimfónikusoknál hallottam, tar koponyával fekszik itt, -mint egy hős, dagadó bronzmellel, feszülő vasizmokkal. Amott egy festő, -mint egy római harcos. Itt a tulfinomult esztéta, egy barbár -keménységével. Láthatóan örülnek a változásnak. Órák hosszat feküsznek -és izzadnak és szomjuhoznak, hogy csak egy árnyalattal is barnuljon az -arcuk. Amint előttem van ez a sok-sok arc a napsugár ecsetje alatt, a -fotográfus másolórámáit látom, az érzékeny papirokat, amelyeket csak a -nap ragyogtat fel az élet egészséges szineiben, és arra gondolok, hogy -talán ők is tökéletesebb életképet, egészebb lelket, egy uj fotográfiát -várnak a természettől. Egyszerre beleugranak a tóba és eszembe jut a -fotográfus aranyfürdője. Ők mostan egy uj képet fixiroznak. Át kell -alakulniok teljesen. Le kell vetkőzniök mindent, a szokásokat, a müvészi -cafrangokat, a ruhát, az inget, a régi bőrüket, a beteges, városi -szinüket is. Hatalmas vágy ez. Az ember szeret öltözködni. Egy -öltözködési mánia sarkalhatja őket arra is, hogy uj szint kapjanak. -Valahogy szabadulni akarnak a multtól. Megfigyeltem a nyaralókat s ezen -a ponton mindegyiket egyformának találtam. Játszanak és az ellenkezőjét -játsszák annak, ami az életük. Minden nyaraló: szinész. A virilista az -erdőben kés és villa nélkül ebédel, a kishivatalnok beül a grand hotelbe -és vasárnap este a családjával együtt elpezsgőzi az összekuporgatott -filléreit. Logikátlanok és boldogok. Feltünt egy lipótvárosi leány, aki -most simán fésüli a haját és Jókai-regényeket olvas. Azok pedig, akiket -a szinházakból és a hangversenytermekből ismerek, az atléták dresszét -öltik magukra. Olyan édes egyszer játszani, hogy mások vagyunk, erősek, -boldogok, szabadok, és édes a napfürdő után gázolni a kavicsot és a -férgeket, barbárul a fejünkbe csapni a panamát, mint egy sisakot. - -Este pedig 11–2-ig van a holdfürdő. Ennek is van közönsége. Az, amelyik -nem volt ott a napfürdőben. Ilyenkor a müvészek a fáradságtól részegen -horkolnak a párnákon. De kimásznak a partokra mindazok, akiket délelőtt -hiába kerestem. Leülnek a padokra, a fübe, a homokba, a jegenyefák közé -és süttetik arcukat az ólomfényü holdvilággal. Azt akarják bizonyára, -hogy kicsit megfehérüljön a pirospozsgás arcuk és puhuljon a kérges -lelkük és köd lopódzzék nagyon is határozott, merész és éles szemeikbe. -Ők is kurát tartanak. Az idő néha nagyon kedvez nekik. Láttam egy ily -estét. Felhők között emelkedik a hold. A tó az ezeregyéj tündérjátékait -játssza. Messze, valahol a tihanyi partoknál, ahol az ekhó alszik, -világoszöld reflexben tündököl a viz s a badacsonyi szőlőhegyek felől -idetévedt szél énekhangokat, illatot, bóditó neuraszténiát hoz. A -társaságot csak a cigaretták és a szivarok kis lámpásai világitják meg. -Látom azonban, hogy mind egészségesek és tultápláltak. Hallom, hogy mind -szentimentálisok. Egy vidéki biró el van ragadtatva a természet -szépségétől. A főhadnagy, aki egész évben káromkodik és marsol, erre az -estére érzelgős parfümöt locsol az atillájára, a költészetet dicséri és -fejét ájultan tartja a beteg égitest felé. Egy sikkasztó az -idealizmusról beszél. Egy panamista könyezik. Egy vénlány nyavalyatörős -verseket dadog. Igy várják az éjfélt. Ekkor a hangulat tetőfokára hág. A -villákban kilobbannak az ablakok, a kerti lámpákban csonkig égnek a -gyertyák és csak az ég világit. Összeolvad az éj és a tücsökzene, a -békakurutytyolás és a holdfény, a viz és a cigaretták illata. A -szentimentálizmus tobzódik. Hallhatóan emészt az egész társaság, -viharosan, menydörgésszerüen forrong a gyomrokban a dus vacsora és -sirnak az elérzékenyedéstől. Egy hájfejü képviselő kéjesen forgatja -hyppopotamus-szemét. A tábornokné lassan kitárja karjait. Szintelen és -hervadt szája, amely valamely hernyóhoz hasonlit, megindultan mozog, -reszket a deres parókája és aranyfogai csillognak a holdfényben. Egy -vasgyuró is tántorogva áll a gyönyörüségben. Mindegyik között azonban -egy budapesti füszerkereskedő viszi a főszerepet. Kidülled a nádszékből. -Átadja magát a poézis varázsának. Mély meggyőződéssel sóhajt. Arcán -iszonyu könycseppek gördülnek. A hold pedig megaranyozza, megezüstözi, -glóriába fonja a nadrágtartóját és a kidüllesztett hasát. - - - - -BUDAI SÉTA - -Mióta a csillagos hálósipka, a pázsitzöld nyakkendő meg a kávészinü -frakk divatba jött, hirtelen megszaporult azoknak a száma, akik Budára -mennek, a görbe utcákba, a törpe házikókba, egy kis hangulatért. Azelőtt -– alig pár éve – egészen egyedül bandukoltam ezeken az utcákon. Mostan -már seregestül törtetnek utánam a széplelkek, az esztéták, a smokkok. A -Biedermeier idők visszatérte aktuálissá tette a legrongyosabb közt is és -ideszabaditotta a közönyösöket, a filisztereket, s a levegőző -családapákat, akiknek ehhez a cukros és tipegő intimitáshoz semmi közük. -Idegenek dulják minden kedves fészkünket. A csöpp vaserkélynél, amelyet -órákig simogattunk a szemünkkel, bámulók állnak, a büvös kis ház előtt -betegarcu müvészek, pedig mintha csak a mi titkunk lett volna valamikor -és a cukrászdában, a csendes elhagyott, előkelő várbeli skatulyában is -társaságok ozsonnáznak. Csak a Baedecker és a cicerone hiányzik még. - -Most pedig jó lenne egyedül lenni. Nehéz aranyak hullanak a kabátomra, a -zsebeimre, az arcomra. A levegő oly tiszta és átszürt, hogy kortyintani, -szürcsölni kellene, metszett kristálypohárból kellene inni, mint a drága -és tüzes bort. Buda föl van fedezve, de ezen a délutánon ujra -fölfedezzük magunknak. Minden demokrata élvező ellenére is a mienk lesz. -Mit félsz, szivem? Mi ketten ugy tudunk Budát játszani, mint senkise. A -hidfőnél még 1910-et irnak. Később azonban minden dobbanásod egy percet -jelent, minden lépésem egy év és minden utca egy század. Mire leszáll az -este, mi ketten már a tizenhetedik században leszünk, vagy még távolabb -és valamely kert előtt sápadva és csodálkozva hallgatjuk a villamos -csengetését, amely hihetetlenül csörömpöl át hozzánk, messziről, több -század távolságából. - -Még mindig nem értem célhoz. Ezek az emberek még érdeklődnek irántam és -a lépésem neszére még mindig fölfigyelnek és kidugják a fejüket a -csendből és a magányból. Távolabb kell mennem. Oda, ahol már egészen -közönyös vagyok, akol a lét oly csendeskésen és álmatagon folydogál, -hogy az emberek össze se rezzennek, de szinte belemerülnek az életük -unott szövetébe, a kép egyöntetü és aszu harmóniájába. Egy görbe hegyi -utcán kell elcsapódnom. Itten áll egymás mellett négy-öt pofoncsapott -tabáni ház és egy fuldokló petroleumlámpa, levegőért kapkodva a szélben. -A kerités mögül pompásan megfigyelhetem a lakókat, akárcsak a nézőtérről -a szinészeket. - -Vajjon tudják-e, hogy szinházat játszanak és bámulja öket valaki, -sóváran, elirigyelve tőlük az életet és az idillt? Közönyösen ülnek, -lógó kezekkel, tágranyitott szemekkel és semmitse csinálnak, semmire se -gondolnak, csak élnek. Ez a tiszta élet, a netto-élet, minden idegen -anyagtól megtisztitva, az esszenciák esszenciájával. Vajjon érzik-e ugy, -ahogyan én? Mostan egyszerre megmozdulnak, mint a bábok és kotorászni -kezdenek a vasrács mögött, végigjártatva szemüket az üres kalitkán – -hová röpült belőle a madár? – a göröngyös és vásott lépcsőkön, a -gyékényen, a folyosón, amelybe megrekedt az évszázados csönd. Lassan -feküdni mennek, mert későre jár, hét óra van már. Vajjon mit szólna az a -fehér nénike, vagy az az öreg ur, ha gyengéden megkocogtatnám az -ablakát? Talán-talán meg is repedne az ő gyenge szivecskéjük. Igy az -estében és az árnyékban a bő kabátommal és a feléjük feketedő -keménykalapommal barátságtalan vendég lennék nekik, ismeretlen, idegen, -ördögi vendég. Vajjon egyáltalán megértenének-e? Ugy vettem észre, hogy -ezeken a sétákon mindenütt sanda szemek kisérnek, tartanak tőlem, mint -egy tolvajtól, hiszen mit is kereshet itt az, akinek otthon kényelmes -lakása van vizvezetékkel és villanyvilágitással, mit kereshet mást, mint -aranyat és vért. A szél a lámpalángon fantasztikus gyilkosságok -gondolatát táncoltatja. - -Ezek a jámbor és bölcs emberek nem ismerik el, hogy van más -szükségletünk, mint a béke, a kávé és az álom. - -Nekem is okosabb lesz gyorsan kereket oldanom. - -Egy erre vetődő rendőr figyelni kezd… - - - - -MÉCS - -Multkor este hét és nyolc között, hogy a sötét fasorban bandukoltam, -egyszerre olyan érzés lepett meg, mintha hónapok óta először mennék -haza. Egy esőcsepp bukfencezett le az égből, éppen az orrom közepére. -Azután jött a második, a harmadik és a negyedik. Lassanként az egész -alkony összekuszálódott s nedves esernyőhangulat terjesztette ki fekete -szárnyát a város fölé. Mire hazaértem, már millió és millió fürge -cseppecske táncolt az udvaron. Belenéztem a kékes-szürke derengésbe és -ugy láttam, hogy a hosszu esőfonalak hangjegyekké kampósodva, sürün -aláhuzdalt nyolcadokban, tizenhatodokban és harminckettedekben -kapcsolódnak bele a szeptemberi szonátába. Még a házmester is -megfeledkezett méltóságáról s egy pillanatra kidugta fejét a daloló -esőbe. Az ablakomon pedig remegő dobolás hangzott, cirpelő üveghangok, -titkos percegések, az esőcsatornák nedves locsogásba halkuló -pianisszimói, majd a fák nyögése s a megereszkedő ajtók sóhajai. Egy -darabig, vállamon a felöltővel, kezemben a bottal, mozdulatlanul -hallgatom az őszi koncertet. Azután egy pityergő, szentimentális -cseppecske átvette a vezetőmotivumot. - -– Csakhogy megjöttél valahára – szólott s nyomban könnyé olvadt az -elhomályosuló üvegtáblán. – Csakhogy itthon vagy te is, kávéházak -nomádja, aszfaltok beduinja. Egész nyáron vártunk reád. De nem jöttél és -inkább táboroztál idegen szobákban, vagy kék azurból szakitottál -magadnak sátort, semhogy haza nézz. Ma azonban az első őszi estén, -először annyi idő után, visszatértél és észreveszed, hogy itthon vagy. -Mit tétovázol még? - -Sok apró csepp verődött izgatott staccatóban az ablaktáblához. - -– Vedd le a kalapod! - -– Akaszd fel a botod! - -– Vetkőzz le! - -– Ülj a karosszékbe! - -– Ülj le, ülj le! - -Ismételte az esőcsepp és tovább pityergett. - -– Nem veszed-e észre, mennyire átalakult a ház? Még tegnap nyitott -ablakokon keresztül gondtalanul léphetett be minden szobába az este. Ma -mindegyik ablak be van csukva s mi szorgalmas esőcseppek összemázoljuk -az üveget, hogy semmi se zavarja a szobák alkonyatát. Azt mondhatnám, -hogy az őszi intimségben ti a téglák hus-anyaga vagytok és most -visszahengeredtek oduitokba, akár a csiga a maga héjába s csak ebben a -barátságos összeszorultságban érzitek egymást igazán. Vagy megláttad-e -volna máskor azt a vasalót tüzesitő cselédleányt, aki a második emeleten -vörös köröket cirkalmaz a levegőbe? Ez már az ősz leánya. A lámpa is -több szeretettel világitott eléd, hogy feljöttél a lépcsőházban. Ezen az -estén jól teszed, ha leveted léha nyakkendőd, ha elfelejted az -operettmelódiákat és minden nyári ürességet s szétrakva holmidat, -belemelegszel szobád hangulatába. Ereszd le a függönyöket. - -Leengedtem a fehér csipkefüggönyt és meggyujtottam a lámpám. A botom és -a kalapom felakasztottam a fogasra. Leültem a karosszékbe. A szeptemberi -szonáta zajongó sforcatókkal tovább dobolt az ablakon. - -– Emlékszel-e a gyerekkorodra? Ezek azok a felejthetetlen esték, melyek -a kalendárium szerint a nyárba esnek még, de valóban már ősziek. Gondos -kezek ilyenkor lopják be hüvösödő verandákrol a székeket és ilyenkor -vacsoráztok a szokottnál is hangosabban, hogy meg ne halljátok a korai -harangszót. A macska, a spiritus familiaris halk dorombolásával néhány -taktust illeszt a szeptemberi szonátába. A feltornyozott vánkosok árnya -pedig végignyulik a falakon, mintha maga az élet játszana laterna -magicá-t. Ezek a hangok, ezek a szinek és az otthon illata mind -beleolvad a szonátába, az elmélyülő magány végtelenségébe, amelyet csak -néha érezhetsz s most, mikor mi apró vizcsöppek ütemekre szedjük és -kiverjük az ablak üvegklaviaturáján. Hasonlókról beszél az a magányos -petróleumlámpa, kis állomásokon valamelyik sötétbe vesző uton, amelyik -évek egyhangu bánatáról egyszerre lebbenti fel a fátyolt. Vagy az a -kutyaugatás, melyet a röpülő vonatról hallasz falukból didergő -hajnalokon. Egy egész élet szomoru intimsége van ezekben a motivumokban. -Emlékszel-e még reájuk? - -Az esőcsepp siró triolákban patakzott szét az ablaktáblán. - -– Most ilyen pillanatok várnak reád. Ezért ne menj el hazulról. Ma este -először hallod meg az óraketyegést és az órát, régi jóbarátodat nem -tekinted többé holmi időmérő-szerszámnak, mint nyáron, hanem a -szeptemberi szonáta hangszerének. A sötét folyosókon átsóhajtó -zongoraszó is lelkedhez ér. A butorok se lesznek többé tárgyak. -Asztalod, széked, ágyad megelevenül és oly biztonsággal tölt el, mintha -gyökeret vernének a padlóban s téged is körülhálóznának sok, sok -láthatatlanul finom hajszálgyökerükkel. Dobd el tehát a ficsuras -cigarettát, keresd elő dohányszitád és markolj bele a leányosan szőke -dohányba. Melegitőd ma is kibontja lila tüzvirágait. Azután huzd füledre -a paplant és melegedjél át, ha pedig félsz, veszsz el a nyugalomban, a -csendben és az emlékekben. De ne menj ki a kertbe, ne menj a haldokló -rózsák közé, maradj itthon. - -Az eső dörgő fortisszimója rázta ablakomat: - -– Ne menj ki! Ne menj!! - -A szeptemberi szonáta végéhez közeledett. Néhány békülékeny vizgyöngy -már a szeptimenakkordot pedzette az átlátszó függöny mögött. Az ablak -nedvesen és maszatosan, de szelid nyugalommal nézett reám, mint két -kisirt szem. A gyorsforraló szeszgőzei széles lángbokrétává gyulladtak. -Aranyos nyugalom hullámzott végig a szobán s bélelt otthoni cipőmet -felhuzva, kezemben egy elhájasodott konzervativ lappal, végigfeküdtem a -divánon és ábrándos pipaszónál csendesen olvasni kezdtem. - -– Kipp-kopp, jó estét! – dalolta a szeptemberi eső. - - - - -DANSE MACABRE. - -Carneval herceg ezen a farsangon soványan és sápadtan lődörög az -éjszakában. Én is igy találtam meg multkor a köruton, amint -elfanyarodott kedéllyel, a báloktól agyonizzadtan, egy szenesedő -egyiptomi cigarettát rágicsált a fogai között és a tabetikusok -biccenésével haladt előre a maga utján, A jó, züllött, vén fiu örült, -mikor meglátott, már messziről a levegőbe penderitette csörgősipkáját, -amelyről lehullottak az összes csörgők és szallagok. Üdvözöltem ő -hercegségét, aki rögtön előrántotta frakkjából a piros-selyem -cigarettatárcát és megkinált belőle. - -– Hová? – érdeklődtem félénken és szemügyre vettem fájdalmas arcát. - -– A Lipótmezőre. Ez az egyetlen hely, ami még némiképp érdekel. Ma az -elmegyógyintézet igazgatósága hangversenynyel egybekötött bált ad az -őrültek mulatságára. - -Kissé meghökkentem és tétováztam, mikor meghallottam rekedt kacaját. - -– Nem izgatja az ön fantáziáját – folytatta a bohém – a -kényszerzubbonyos lengyelke, a jégsipkás és morfiuminjekciós keringő, -amit esetleg vizeslepedőkkel fognak sulyosbitani? Képzeljen el azután -egy négyest, ahol a rendező egyszerre elkiáltja magát: »colon des -paralitiques«, »tsardache hystérique«, »boston epileptique«. - -Nem tudtam nevetni ezeken a fáradt ötleteken, villamosunk a Lipótmező -elé ért. Már csak az intézet tetőzete meredt ki a szürkületből, mint egy -elborult, geniális homlok. A hamuszinü égbolton a Hüvösvölgy jegenyéi -közt szomoruan kandikál ki a koradélutáni hold. Szótlanul mentünk a -lejtőn, az elmegyógyintézet kapuja felé. A hideg villamfénynyel -világitott előcsarnokban azután elváltam kisérőmtől, aki boldogan -vegyült el alattvalói közé s egyedül maradtam. - -Végighaladtam a kongó visszhangos folyosókon. A szó öblös hahotává -tördelődzik szét s a félénk kacaj, hosszu zokogássá nyulik. Inkább -hallgatunk. Az orvos egymásután nyitja fel a folyosók ajtaját a nála -levő kulcscsal. Végre beérünk a bálterembe, ahol három-négy hosszu -asztal mellett vacsoráznak a bálozók. - -A benyomás első pillanatra nem is érdekes, de még csak különös sem. -Csupa kifogástalanul öltözött hölgy és ur, aki nyugodtan – vigyázva és -illedelmesen – bánik a késsel és villával. Az izmos szolgák -tányércsörgés közt hordják fel a zsirban puffadozó, kövér farsangi -fánkot és a forró teát. Egy halvány fekete leányt nézek, aki a hajába -erre az estére fehér rózsabimbót tüzött. Mellette egy vékony, jó -családból való fiu elegáns angol ruhában, krétafehér arccal, kárminpiros -szájjal, olyan, mint egy nyurga osztrák princ. Mind a ketten -nevetgélnek, de egyik se figyel a másik szavára. Valami -összenemhangoltság, bizalmatlanság és fitymáló fölény setteng az asztal -fölött s ha jól figyelünk, nyomban észrevesszük, hogy a társaság -vezetéke, amely a gondolat elektromos szikráját röpiti, el van romolva. -Az apró kotériák ellenőrzik egymást, a felelet nem kapcsolódik a -kérdésbe, a kacajok czéltalanul pukkannak szét. Mikor azután a fejek -feltekintenek a tálakból s rám néz az ezerféle, idegen tekintetü, kereső -és nyugtalan szem, egyszerre megértem, hova kerültem és a hátam gerincén -egy kicsit átfut a hideg. - -Különben pihegő vállakat, fényes szemeket, táncra lendülő lábakat látok. -Egy megrögzött alkoholista az asztalnál a tea láttára valami duhaj -magyar nótára gyujt. A cigányok felállnak a szoba emelvényére és -gyantázzák a vonójukat. A parketten simán csusszannak a cipők, a szemek -lobognak, az arcok tüzelnek, s a tánc szilaj lüktető áramában szinte -észre sem veszed, hol vagy. Most hiszek Schopenhauernak, aki az -őrülteket tartotta a földgolyó egyedüli boldog embereinek, mert a saját -kozmoszukban élnek, melynek törvényeit, – függetlenül minden -természettudományi és filozófiai kényszertől – ők maguk irják elő. -Elvégre a ketrecbe zárt oroszlánnak is joga van azt hinni, hogy az -állatsereglet közönsége van bezárva s a rácsok az ő szabadságát védik -csupán. A párok karöltve sétálnak s még a spanyol etiketten sem esik -csorba. Hátraszegzett fejjel, ideges merevséggel, kibomló hajjal -táncolnak. A bál hőse egy fekete haju, sápadt arcu fiatal ember, aki -huszonnégyéves korában kapta meg a paralizist. Elegáns lakkcipőjében -finoman cifrázza a bosztont. Az orvos a hátam mögé áll és a fülembe -sugja: két évig sem fog élni. - -Mi egyébként lézengünk a bálteremben s a maflaszigeten cercle-t tartunk. -Egy bolond pincér szaladgál körülöttem gyors lépteivel. Láthatólag -rosszul érzi magát, hogy nem lóg ki zsebéből a szalvéta s legalább -annyira fáj neki a ma esti tétlenség, mint egykor a Szent-Ilona -szigetére deportált Napoleonnak. A folyosón pihenő párok sétálnak, -citromosvizet isznak, legyezik egymást. Egy kékszemü, őszhaju magyar ur, -aki egykor ügyész volt a szegedi törvényszéken s mint »Világszellem« -jött ide, épületes fejtegetést tart a világtudós s a világszellem közti -különbségről és az ő saját külön politikai-, filozófiai- és gazdasági -rendszeréről. Az ember kellemetlen borzongással hallgatja a sok holt -matériát, terminus technicust, évszámot, szótárak kiböngészett és polcra -rakott kincsét, jobb napok ötleteit, melyek egyszerre rendszertelen -kánkánra kapva, háborogva, értelem nélkül zudulnak ki a torkából. A -durva agymechanizmus még mindig jól müködik, az asszociációk helyesek, a -test még mindig fel van zsinórozva az idegek finom szálaival, a -battériák be vannak fütve, de valami alig hallható baj van s a csengetyü -nem akkor s nem ugy szól ahogy kellene. Egy markos, vörös szakállu és -bajuszu ember, aki egykor plébános volt, kifogástalanul társalog velem -angolul. A »Világszellem« pedig egyre vezet rendszerének kacskaringóin. -Mert rendszernek kétségtelenül ez is rendszer, de – hogy megforditsuk a -hires szólást – van benne őrültség. - -És az otthon maradottak? A vallásosak, az arisztokraták, a sohasem -szólók és mulatók, az illetlenek, a fenegyerekek, a geniálisok? Őket is -meglátogatjuk celláikban. Hódolunk ő fenségének és leadjuk névjegyünket -a milliárdos pénzkirálynál. Sokáig nézek egy szőke leányt, aki a -szerelemtől tébolyult meg s most tágranyilt szemekkel ölelgeti a -levegőt, csókokat hint a falaknak és annyira elevenek a hallucinációi, -hogy észre sem veszi az orvost, bár erősen szoritja a kezét. A rajztanár -halvány, esztétikus fejét rosszalólag rázza és esztétikai szempontokból -nem jön le a bálra. Egyáltalán majdnem mind tudják, hogy táncmulatság -van az épület másik szárnyán s arcukon az otthonhagyott kis gyerekek -áhitozása szomorkodik. Egy homályos teremben három egymás mellett álló -ágyban nyugodtan fekszik három elmeorvos. Mikor belépünk a celláikba, -nyugalmat szimulálnak és higgadtan felelnek a kérdéseinkre. A hivatásuk -kergette ebbe a házba. - -Végigszaladunk a dühöngők osztályán is. Egy alig huszéves gyerek ugrik -elénk, a budapesti kávéházak és szerelmek őrültje. A szőr-lepedőn ül egy -bőgő szörny, Darwin visszafejlődött majomembere, az ajtónál pedig egy -siró férfi bucsuul reánk ölti a nyelvét. - -Megyünk vissza a bálterembe, ahol Carnevál még egyre bonyolitja a -párokat a bálest szines zürzavarában. A tánc már szabadabb, a gallérok -össze vannak izzadva, a hangulat teljes. Az ember nézi a vig arcokat, a -kifogástalanul lejtő lábakat, az elegáns táncmozdulatokat és szinte -kétségbeesik, mennyire mellékes szerve az embernek a fej. A bál hőse, az -én szegény huszonnégyéves Pierotte-m még mindig nem fáradt el. Most kéri -táncra a fekete leányt, akinek hajában szerelmesen himbálódzik a fehér -rózsabimbó és boldogan száguldozik hisztetikus Pierotte-jével. Egy -ablaknál azután megállnak és együtt bámulják a szeles égbolton elsuhanó -holdat. Vajjon mire gondolhatnak? Nekem egy francia vers zsong a -fülemben, a haldokló Pierrot-ról, aki hosszu, halottszerü orral, -szemfedőhöz hasonlatos ingben mosolyog a holdra, és megyek ki, nem tudok -tovább itt maradni. - - - - -JÉGARABESZKEK - -Késő délután kilumpolt arccal kel a hold. Villamos lángok tüzes -koszorujában leng a városligeti fák között és aki kissé fáradt, álmos, -vagy ideges, azt hiszi, hogy az is csak pislákoló ivlámpa. Messze-messze -a fasorban korcsolyák csilingelnek és beharangoznak a hideg, csillogó -szertartáshoz, amit lenn a tükörré simuló jéglapon frissen, a levegő, -fagy és egészség téli részegségében korcsolyákat csattogtatva tartanak -nyurga szeladonok és karcsu leányok. Hallgatom ezt az elálmositó -harangjátékot. Kecses, női lábakra kivánkozó Rival-ok kezdik meg, a -Mercur, a Columbus folytatja és a hetyke, bizakodó Jackson, végül -komolyan, ósdian, méltóságosan, mint az öregharang, belekondul az -együttesbe egy-egy konzervativ Halifax rozsdás hangja is. Ugy tetszik, -mintha valami különös jég-templomban lennék. - -Aki tud korcsolya-nyelven beszélni, az ilyenkor nem is figyel a pálya -impresszionista-foltjaira és a jégen csodásan kivirágzó boa-, karmantyu- -és kalap-tavaszra, hanem behunyt szemmel hallgatja az acélpengék -zenéjét. Ebben a zenében valami láz van. Van-e kedved táncos korcsolyát -kötni és repülni? Az egészség hajrázó vágya, a hideg tornakedve s a -távolságok önkivülete beszél hozzád. Akarsz-e mérföldeket tiporni és -csókolni? Nekem a szikrázó jég és a szikrázó szemek azt suttogják, hogy -itt, a vágtató tovakeringés robajában sokkal inkább otthon van a -szerelem, mint a báltermekben és bárhol a világon, s nincs olyan -szentelt talaja a finom erotikának, mint a sikos, tükörsima jég. Egy -német orvos a nászutazás lélektanát a távolságlegyürés erotikumával -magyarázta és bizonyára nem ok nélkül. Maga az élet folytatása és -akarása ez. Minden mozdulat egy vallomás, minden nekiiramodás egy csók -és minden kilométer egy nász. A sietség kedvében megszázszorosodva és -központositva érzed erődet és tested, vágyad, akaratod, egész -egyéniséged daloló könnyüséggel rohan tovább a vékony acélpengén, bele -az éjszakába, az ismeretlenbe és a szerelembe. Itt látod meg, hogy -kicsoda az igazi férfi és kicsoda az igazi nő. A csunya nő fél belépni a -bálterembe. A női test igazi szobrásza azonban a jég. - -* - -Napok óta nézek egy fekete orosz leányt, aki az idén véletlenül nálunk -tartja téli séjour-ját és kacagja ezt a fia-telet, ezt a januári -tavaszt, mely talán tréfából, talán hozzánk való különös kegyből, néha -sikossá fagyasztja a jégpálya vizét. Ott látom a korcsolyázó kontárok -között nyugodtan, tragikus magányosságban. A többiek nem is sejtik, hogy -kicsoda. De én tudom, hogy a tél tündére ő, Andersen Jégleánya, aki -havas alpesi rózsákat tüz hajába, a kacagása pedig messziről ugy -hangzik, mintha távoli lavinák dübörögnének zöld jéghegyeken. Körülötte -kis jégstréberek cikáznak. Egy nyakig-láb ifju időnként cirkalommá válik -és ujra összecsukódik. Iskolásgyerekek sürü rajban bukdácsolnak kifelé a -melegedőhöz, fantasztikus alakok, eltorzulnak s a tóból kiugráló -kutyabékákhoz hasonlók. - -Korcsolya-müvészek ügyeskednek. Csak ő komoly. Korcsolyája halkan -karcolja a jeget, mint az üveges ablak-vágó gyémántja. Nyárias -kabátkáját csendesen emelinti a fagyos levegő. Fejét előreszegzi, -lassan, finom kacérkodással adja oda magát a télnek és a jégnek s aztán -mindig finomabban, mindig könnyebben, mindig tüzesebben vágtat át a -ropogó jégtükrön a fujdogáló szelekkel és a pályán végigkorcsolyázó -villamos-sugarakkal együtt. Már kibomlik gyürüs, fekete haja is. A kép -szinte álommá torzul. És a »princesse lointalne« a szivarok vöröslő -tüzpontjai között széditő körivekben, az álmok vakmerőségével karikázik -végig ujra és ujra, mintha egy részeg menád nekivadulásával hódolna a -fagynak, s csak néha hajol előre, hogy a jég tükrén megnézze gyönyörtől -elhalványodó szlávos arcát. Kicsoda ez a nő? Mikor esténkint elmegy, -néhány francia szót vált a kisérőjével. Másnap ujra itt van. Én -Lermentoff egy hősnőjéről neveztem el, akihez nagyon hasonlit. - -* - -És a maflák szigete? Ó, maflák szigete is van, akár csak a báltermekben, -csakhogy itt még több a mafla és a maflák a báli mafláknál is maflábbak. -Akár a fizetett melegedőben izzad rájuk a téli kabát, akár künn az -ingyenes vashidon fagynak jégcsapokká, elkényszeredettek, leforrázottak -és beteg-arcuak, mint a reménytelen szerelmesek. A nézőtér itt majdnem -érdekesebb, mint maga a szinpad. Ottan gubbaszkodnak egy sarokban és -nézik, hogyan repül el a felületes, parfümös, gyönyörü élet. Repülni, -repülni, – zengi valami bennük – érezni a rohanás mámorát, a szikár -fiatalság izmát s az életről csak annyit tudni, hogy nő van a karunkon -és szép és az irodalomhoz csak annyit érteni, mint az a fiatal -főhadnagy, aki minden évben megveszi a kis füzetkét, melyben -legyezőversek és képeslevelezőlap-üdvözletek vannak. Pohosodó, -vastaglábu életmüvészek zengik magukban ezt az ódát, didergő gardedámok -és egyéb kisemmizett szerencsétlenek, akik más okokból unatkoztak rá a -repülésre. Sántáknak, bénáknak, nyomorékoknak érzik magukat itt a -repülés táncversenyén. Ha nem lennének örökösen fáradtak s egyszer -igazán kifáradhatnának. Ha nem kellene nekik is, mint Maupassant -vadludainak, folytonosan utánagágogni az elszálló vágyakra. Ha tudnának -repülni, harcolni és egyszer kimerülten elaludni. Hisz olyan szép ez a -banális téli idill. A korcsolyázás után félhomályos szoba és pirosló -kandalló. Kávé és béke, gesztenye és csönd. Ezekkel a gondolatokkal -néznek ki könnyező ablakokon a jég szegény maflái. Mintha az orosz leány -a havas tájak kegyetlen russzalkáit bocsátotta volna széjjel, akik -meggyötrik a prédájukat, fojtogatják és agyoncsiklandozzák, hogy másnap -fáradtan, neuraszténiásan, kék karikás szemekkel ébredjenek és keserüen -ásitsanak a szemtelenül továbbkorcsolyázó életre. - - - - -HÁROM MESE ROSSZ GYERMEKEKNEK - -(Farkasorditó hidegben küldött riportra a szerkesztőm, karácsony -éjszakáján. Ez sok évvel ezelőtt történt, mikor vidéken voltam ujságiró. -Bódorogtam a kis utcákon, mig lassanként elfogytak mellőlem a törpe -házak és – hogy, hogy nem – egy végtelen hósivatagra értem. Valami -különöset kellett kieszelnem. Féltem a karácsonyi hangulatoktól, -amelyeket az olcsó olajnyomathoz tettek hasonlóvá rossz és olcsó irók. -Megcsömörlöttem az idilltől. Az ünnep fanyar és uj zamatját kutattam. -Fantáziám a kopottakat kereste fel. Modern csodákról álmodoztam, amelyek -kávéházban történnek meg, titkos fényfoltokról, amelyeket a puszta -mélyén villamoslámpák fakasztottak, kisértetekről, akik telefonon -beszélnek és automobilon robognak el. Igy született meg kószálva, vagy a -vonaton fagyoskodva ez a három kis riport, amelynek semmi különösebb -fontosságot nem tulajdonitok, de szeretem őket ma is, mert a kibőjtölt -riporterfantáziám koholta s eddig egyáltalán le se irtam. Olvassák:) - - -A BÖRTÖNBEN - -Elmentem a börtönbe is és megtekintettem a fegyencek karácsonyát. Hosszu -sorban állottak ott a rabok kopaszra nyirva, földszinü ruhában, a -gyerekek szomoru nézésével. Bámulták a lángokat. Egészen hasonlatosak -voltak igy az ártatlan kisdedekhez, akiknek egy szines lánc is örömet -okoz. Azután áhitatosan imádkoztak, énekeltek az öregbötüs imakönyvből. -Végül mindegyik megkapta a maga ajándékát. - -De a rabok elégedetlenek voltak ezzel a karácsonnyal. - -A tolvaj éjfélkor csendesen odakuszott a betörőhöz és kilopta zsebéből -az aranydiókat. - -A gyujtogató a szines gyertyával felgyujtotta a karácsonyfát és -püromániás szemmel bámulta a sistergő fenyőfát. - -A vadorzó lasso-t vetett egy papirlánccal a játéköszvérre. - -A gyilkos pedig megragadta a pojácát. Egy sötét sarokba cipelte s ottan -rettenetes arccal, vérszomjas kegyetlenséggel felhasitotta viasztorkát. - -Aztán mind boldogan elaludtak. - - -ZENGŐ TELEFON - -Gyakran gondolok ezen az estén a telefonkisasszonyokra is, akik – -szegények – az angyalok csengetyüzését szeretnék hallani és csak a mi -brutális jeleinkre kell figyelniök. De egy karácsonyeste csoda történt. -Egymásután hivtam barátaimat a telefonkagylóhoz és egyikkel se kaptam -összeköttetést. Abban az órában történt ez, midőn az ajtók kinyilanak s -a szemek tükrén tündéri fényben ezer és ezer karácsonyfa tükröződik és -az emberek ámulva állanak a rege fényes küszöbe előtt. - -– 58–00. - -– Mással beszél, recsegte a központ. - -– 55–59. - -– Mással beszél. - -Valami husz-harminc embert csöngettem fel, most már csupa bosszuból és -kiváncsiságból, de mindig csak a stereotip választ kaptam: - -– Mással beszél. - -– Kikkel beszélnek? - -– Az éggel – felelte egy szelid hang. - -Kirohantam az éjszakába és csakugyan csodát láttam. A telefondrótok -kibillentek vizszintes nyugalmukból s az ünnep vigalmában nyilegyenesen -sisteregtek fel az égbe, egy vakitó sugárkévében, mint a rakéták, -egészen az Ur trónusáig. - -Ha nem hiszik ezt el, emeljék le karácsonyestén a telefonkagylót. -Csodálatos bizsergést lehet benne hallani. A háromkirályok imája, a -pásztorok éneke hallatszik benne, angyalok harmónikája és trombitája. -Azok, akik finomabb fülüek, hallják szent Cecilia primhegedüjét is, -amely diskréten, fátyolosan, csodálatos müvészettel vezeti az égi -koncertet. - - -CERCLE A KARÁCSONYI BABÁKKAL - -Hölgyeim – szóltam a karácsonyi babákhoz – kisasszonyok és hercegnők, -tündérek, vagy boszorkák, üdvözlöm önöket. - -– … - -– Miért nem felelnek? - -– … - -– Kiskorom óta figyelem az életüket s csodálkozom, mennyire tud hazudni -a kóc, a porcellán és a fürészpor. A hugom babáiba mindig végzetesen -szerelmes voltam. Ha megszólaltak volna, talán kiábrándulok belőlük. De -ők is hallgattak, mint maguk. Micsoda a titkuk? - -– … - -– Most, a türelmem fogytán, izgat a közönyük, a pávaszerü büszkeségük, a -fitos és a pimasz eleganciájuk. Ön például, kedves babakisasszony, ugy -dőlt oldalt, mintha migraine-e volna. Tudom, hogy csak tetteti, de -remekül tetteti és meg kell kérdeznem, kit akar hipnotizálni, becsapni, -meghóditani? Engem hiába környékez. Ismerem önt. Valamint azt a karcsu -fekete hölgyet is, aki ott a másik szobában egy sarokban az ájulást -utánozza, csalódásig hiven. A szőke várkisasszony se különb. Ő már -tegnap óta rámszegzi kék üvegszemét, mintha csak én lennék a világon. A -szemébe beleül a lelke. A köny elfutja a kék üveget. Van önöknek lelkük? - -– … - -– Tudom, hogy ez a nő sem figyel rám és másra gondol, épen, mivel a -szemembe néz. Csak a francia babák kémlelnek. Azok is akkor, ha -lehunyják szempillájukat és az alvást pózolják. Engemet két nap óta ez a -probléma foglalkoztat és az, hogy miért nincs férfibaba? Már a pogányok -is csak a nőket mintázták meg. A férfi bohóc volt, ördög vagy krampusz. -Én pedig el tudok képzelni férfi-bábukat is. Kis villamoskalauzokat és -huszártiszteket, icike-picike doktorokat ezüst hőmérővel és apró -költőket hosszu hajjal és viaszsárga arccal, aztán fehér -lisztkereskedőket, vörösüstökü, ripacsos uzsorásokat s kómikus -bankárokat. Mért nem akad babamüvész, aki ilyeneket gyárt? Valószinüleg -azért, mert a nőket könnyebb utánozni. Milyen ostobán ferdülnek a -deszkafalhoz, és mégis teljes illuzióval hatnak rám. Mennyi -megfejthetetlen, rettenetes és tragikus van egy ilyen pózban. Milyen -kevés emberi és mennyi női. Egy kis selyem, pár batiszt rongy, kevés -arcfesték és ugyebár egészen készen vannak. Nem igaz? - -– … - -– Azt hiszem, hogy önök és a nők értik is egymást. - -– … - -– Most, hogy itt vagyok, természetesen alakoskodnak. De ha kimegyek -innen és egyedül maradnak, akkor összevillan a szemük és megszólalnak, -szorongatják egymás kezét és kinevetnek engem. Nem önről beszélek, -jámbor bábu, aki ott ül abban a pesztonkaruhában s a szája még álmos a -tejtől. Nem is magáról, drága nagyságosasszonyom, szimpátikus ludtipus. -De ezekről a csitri senkikről, ezekről a fekete bábukról, akik mereven -néznek, könnyeznek, vagy mosolyognak, néha elfintoritják az arcukat, -mintha rossz pezsgőt nyeltek volna és züllötten, szomoruan, mint egy -kacér kabaré-diva, széttárják a karjukat és sóváran átölelik a levegőt. -Mit jelent ez? - -– … - -– Mondja meg ön, kedves rokokódáma, akivel annyit foglalkoztam, akinek -feltártam összes problémám, mig kegyes arcot mutatott hozzá és a -szájával, az előkelő nymphenburgi porcellánszájával örök hüséget -esküdött nekem? - -Tegnap a hallgatásában annyi mélység és érzés volt. A gondolataim fehér -parókát viseltek és szertartásosan menüetteket lejtettek bő szoknyája -körül. Ma pedig hidegen emeli rám a szemét. Kacérkodik a publikummal és -fitymál engem, aki igy lógó kezekkel, égő arccal a boldogtalanság eleven -szobra vagyok. Egy bolond, aki egy babába szerelmes. Mit tegyek? - -– … - -– Mire dobban meg az ön porcellán szive? - -– … - -– Összeharapott fogakkal, illedelmesen imádjam? Vagy lázongjak? Vagy -leejtsem komoly fejemet az ön lakktopánjára és meghalljak itt a -lábainál? - -– … - - - - -EZER CSICSERGŐ BÉLYEG - -Néhány szeliden öregedő ur s egy nyugalmazott katonatiszt civilben, nádi -pálcával a kezében tétovázik itt az üvegteremben, a koramárcius -citromsárga napfényében. Ebédidő van. Ilyenkor üres a bélyegkiállitás, -elnémul a diákok veréb-koncertje is és a déli csend magányában emlékeket -gyüjthet a podagra és kedvére könnyezhet a szentimentálizmus. Magam is -ugy állok itten, mintha messze utról jöttem volna és a viszontlátás -áhitatos perceit élném végig. Kissé sápadtan és mosolyogva köszöntöm -régi ismerőseimet. Mind megismer. Én pedig csendesen elbeszélgetek velök -azzal a tétlen és időpazarló ábrándozással, amivel néha kinyitom az -emlékes ládám és kezem régi irásokba, sárga levelekbe botlik s akarva, -nem akarva elolvasok egyet, azután egy másikat, majd egy naplótöredéket, -egy-egy papirosszeletet és észre sem veszem, hogy rövid óra alatt éveken -át futott a gondolatom és magamba veszve, végigéreztem az egész multat. - -– Csak jöjj közelebb, – mondják a bélyegek a halk teremben – hiszen jól -ismerünk tégedet. Hirt hozunk az idő messzeségéből, a diákkorod és a -fiatalságod bánatos üdvözletét. Te nem látsz bennünk henye -papirosszemetet és jól tudjuk, bármennyire is titkolod, hogy szines -foltjainkban illuzióidat keresed, akárcsak ez a pár öreg ur s ott az a -penzionált, mogorva tábornok. Ne szégyeld magadat. Mi is voltunk egykor -fiatalok. Ez a sok-sok lelketlen papirrongy évekkel ezelőtt még repülni -tudott, szárnyaira kapta a holt papirost és szállt, szállt idegen -földeken és bus mezőkön és holdas tengereken, mint Amerika őserdeiben a -szines kolibrik. Csak most rokkantunk meg. Mikor üveg alá nyomoritottak, -felgombostüztek és a postabélyegző vén fekete ráncokat mart szines -arcunkra, hogy emlékei legyünk az időnek, néhány izgalmas pillanatnak és -sápadt bolondoknak a multról beszéljünk. - -– Emlékszel-e még ránk? – folytatja a beszédet egy halványlila amerikai -bélyeg, melyért egyszer odaadtam minden vacsorapénzemet. – Emlékszel-e a -fantasztikus estékre? Távol a világtól, a kis vidéki városban, egy szoba -árnyán, ahol minden átok, neuraszténia és orvosságos üveg találkozót -adott egymásnak, mi jó barátok voltunk és értettük egymást. Senkise -tudott oly szeretettel simogatni bennünket, mint a te átlátszó, sápadt -kezed. Mi pedig, cserében érte, fantasztikus álmokat gyujtottunk ideges -szemeidben. Eltemetve, ismeretlenül, a négy fal között érezted a Tér és -Idő minden szenzációját. Emlékszel a téli esték képzelt utazásaira? -Mikor lehunytad látó szemeidet és együtt robogtunk? Mikor Izlandban -jártunk és a Sahara homokján hancuroztunk? Te nem ugy szerettél -bennünket, mint a többi hóbortos nyárspolgár. Mindig eltaláltad, -kihallottad és kitapintottad a titkainkat. Hogy ki volt a levéliró? Hogy -mikor és hol ragaszthatta fel a bélyeget? Hogy él-e még, vagy már -réges-régen meghalt? Hogy gyászt, vagy örömöt cipeltünk-e a messzeségbe? -Megláttad a kezek tapintását, a csókot, amit a lány izgatottan lehelt -ránk és a türelmetlenséget és az ujjongást és a kétségbeesést. Tudtad, -hogy férfi küldött-e bolyongani, vagy nő és láttad a nő arcát. -Emlékszel-e? - -Szótlanul bólintok és tovább ballagok. A falról azonban ujra és ujra -ismerősök köszöntenek. - -– Én – mondja egy csokoládébarna gyarmatbélyeg – a kincs, a gazdagság, -az elérhetetlen voltam tenéked. - -– Én a pompa – feleli Perzsia napsárga bélyege. - -– Én egy tavaszi délutánon repültem be hozzád, – beszéli a másik – ugy -mint egy kék Ilonka-pillangó. A kert virágbaborult s a barna asztalon a -pohárban ibolya párolgott. Még mindig szagos vagyok a tavasztól. - -– Én egy torokfájás emlékét hozom eszedbe – figyelmeztet az Urugay -ismerős mérlege. - -– Párisról először az én karcsuságom hozott neked hirt – cseveg -szeretetreméltóan a kék francia bélyegen nyujtózkodó hölgy – és gyakran -megjelentem bolondos gyermekálmaidban karcsuan, fehéren, lepel nélkül. -Akkor szerelmes voltál. Nappal aludtál és verseket irtál. - -– Mi vagyunk az exotikum, a csoda és mese – csicsergik lármás -zajongással Kelet rikitó bélyegei. – Ez a nyugodt tojássárga szin pedig -ópium volt a lázadnak. Az a husszinü izgató méreg. Ez a zöld az oázisok -mesebeli nyugalmát lehelte rád. A bélyegkönyvben láttad először a -labuani tigris lomha, bajszos pofáját és a Jóreményfok háromszöge, -Granada nyult parallelogrammája távoli mesék különös ábrándjait keltette -benned. Ez a karamel-szinü, mely vén patikák barna dobozaira hasonlit, -ősrégi országok rozsdás ódonságait idézte föl. Kongó bélyegeiről -legyeztek először a lankadt délszaki pálmák. És sohasem jártál messzebb, -izgatóbb helyeken, még álmodban sem, mint mikor Nikaragua tájait, -Bosznia meggyszinü szikláit, vagy a piros török félholdat bámultad. - -A sok-sok emlék között felfedezek egy ütött-kopott, majdnem feketére -égett, sárgapettyes arab bélyeget. Erről a kis papirdarabról évekig -álmodoztam. - -– Megismertél? – kérdezte szelid hangon – Még mindig hálás vagyok azért -a bájos meséért, amelyet egyszer költöttél rólam, amikor betegen -feküdtél és apád egy este ajándékul kis piros paplanodra tett. Akkor -sokáig bámultál engemet. Fejedben csörömpölt a láz, szemhéjaid nehezek -voltak és szemed fájt, mintha homokot szórtak volna bele, de te rólam -képzelődtél és azt álmodtad, hogy Arábiában vagy és a láztól eltorzult -óriási lámpa Afrika vörnyeges napja. Tudod még a mesét? Engem egy szép -arab leány ragasztott szerelmes levelére. Annyi ideje volt csak, hogy -berohanjon a sátor rózsaszinü félhomályába és ott az izzó délutánon -csengő füllel, kiszáradt torokkal, félig álomba, félig imetten egy -utolsó csókot nyomjon rám tüzes szájával. A barna kis kezecskék sután -kapkodtak és igy történt, hogy a tájkép beszakadt. De azért a levél -elment, vágtatott vonatokon, hajón, irtózatos sivatagokon, viharos -vizeken és végre céljához ért és bánatos boldogságot vitt a fehér kis -levél egy fekete embernek. - -– Emlékszem – mondtam és kifelé tartottam. - -– És rám? – kérdezte egy amerikai bélyeg, amelyen tenger hullámzott és a -habok taraján egy hajó küzködött előre. - -– Te reád is. Te vagy az oceán. Ez a fakult, zöld festékpocsolya a -Csendes-oceán. Sohasem láttam nagyobbat és végtelenebbet. Ha néha a -függőlámpa alatt néztem, szinte szédültem és tengeri betegséget kaptam. -Ez maga a végtelenség. Azóta pedig jártam tengeren, hatalmas angol -kolosszusok rohantak velem és három napig sirtam irtózatos orkánban -Itália partjainál, de nekem mégis ez a festett élet, ez a valóságot -megcsufoló kép a vizek poézise, melyet képzeletem tágitott ki a -végtelenségig. - -– Még ma is? - -– Most, hogy itt bámulom, szinte ujra félek, hogy a haragos viz kiönt a -kis bélyegekről és elfullasztja a világmindenséget. A fiatalságom -szeszélye tombol benne. Van-e valami, ami ezzel az akaratos, mindenható -erővel felveszi a versenyt? Még ma is olyan féktelenül csapkodnak a -habok. Hallom dörgedelmes morajlásukat. - -A szinek épp oly diadalittasan ujjonganak. Csak mintha a gőzös ment -volna egy kicsit, nagyon kicsit tovább… - -Elharaptam a szót. A teremben már senkise volt. Magamra maradtam és -ijedten hallottam, mily érdesen visszhangzanak a lépéseim. - -– Csalódol – bucsuzott tőlem a bélyeg. – Ez a gőzös még mindig ugyanazon -a helyen van. Nem veszed észre? És nem veszed-e észre, hogy itt minden -papirosban egy pár eltemetett éved szunnyad és minden olyan, mit volt -azelőtt, csak neked tetszik különösnek, ijesztően megváltozottnak és -távolinak. Nem. Mi megmaradunk a magunk helyén és a kép nem mozdul egy -gondolatnyit sem, csak te távozol tőlünk mindennap egy kicsit, nagyon -kicsit, hogy észre sem veszed és lassan-lassan majd egészen elsiklunk -előled és elsiklik minden illuzió, minden hazugság és bolondság, amit -szépségnek nevezel még és igy, egészen igy siklasz el te is… Isten -veled. - - - - -MONOLÓG A SZEMETES-LÁDA ELŐTT - -A lump, a bolond, aki hazafelé bukdácsolt a virradatban, megállt az -aszfalt szélén, a szemetes-láda előtt és szomoruan, némi hamis -pátoszszal belekezdett a mondókájába. - -– Ön, uram, kedves szemetesember, csodálkozik, hogy megállitom és nem -fogja megérteni a beszédemet. Én most a szemetet akarom analizálni. -Sokáig izgatott az ön homályos alakja, amely a szürkülő utcákon bujdosik -és egy furcsa gyászmenetben viszi tovább a ládát, mint egy koporsót s -eltünik, anélkül, hogy megnézhettem volna piszkos kincseit. Most azonban -valami farsangi kedv fog el, hogy eleget tegyek a kiváncsiságomnak. Bele -akarok tekinteni a titkaiba. Bocsásson meg, mint szakember, az én -amateur-érdeklődésemnek. Van egy fajta öntudat, amely nappal alszik és -éjjel kel fel, s én ezzel az öntudattal, ezzel az éber és tulontul -világos logikával mindennek a mélyére akarok tekinteni és a ködben és a -hidegben – részegek rorátéján azt is meg akarom tudni, mi mindent -söpörnek ki reggel ebből a városból, minő sorsokat, vágyakat és -embereket. Ez itt az igazi safe deposit. Minden, ami ezenkivül van, -csalás és hazugság. Hiszen az elintézett aktákat is megőrzik és a -halottakat is megsiratják. Csak ezeknek a tárgyaknak nincs gazdája. -Nekem ez a tarka bazár, ez a szomoru zsibvásár, ez az őrült zenebona egy -vázlat, amit most befejezek, egy büvös szekrény, egy zsibongó méhkas, -egy lázálom és összekötve az elszakadt szálakat, mindent rekonstruálok, -müvészettel és lélekkel egészszé formálok. - -Mi minden van itten. Reggelig folytathatnám a gyászos enumerációt. Az -előitélet csuf nevet adott az ön anyagának. Gyüjtő-fogalommá tette és az -emberek be fogják előtte az orrukat. De ezek a tárgyak mindnyájan élik a -maguk életét. Minő megnevezhetetlen bánattal didereg ottan a vékony -nyári cérna-keztyü, egy szegény, gyenge, fehér jószág. Hol van a -hozzávaló kéz? Hol a kéz, amely juniusban napernyőt szorongatott és egy -férfikezet? Hol alszik mostan? Ilyenkor világosan látok s megismerem a -halottak keztyüjét és tudom, hogy ez a kéz is a sirban alszik. Itt már -nem lehet csalni. A kenyér is, a szentség – a puha és meleg, – -tabernákulumok mannája mivé lett az ön portáján. Vagy hová züllött a -hegedühur. Ez az okos és becsületes g-hur, amely a szeleknek ad -hangversenyt, ismerte pedig Bachot és Beethovent s most ujságpapirokkal -tegeződik, barátkozik a penészes kenyérhéjjal és paroláz a -cukorspárgával, a hizott és érzéketlen nyárspolgárral. Mennyi zsibaj, -hang, rongy mindenütt. Csupa papirszelet, tépett irás, ákombákom. -Levelek, amelyeket elolvasásuk után nyomban összetéptek, vagy amelyeket -el se küldtek, mert az emberek ma már habozóak és elsápadnak a -levélszekrény előtt, kiszámitják, hová esik az eldobott kő, mily -csomókat bogoz egy szó, hová döf a kés, s inkább lemondanak a tettről, -széthányva mindent a szélbe. Ám az energia megmaradása nevében, hová -lett a levéliró láza? Ha átveszi a posta, a kézbesitő a fürgeségével még -mozgássá változtatja. Igy azonban lekötve tesped minden. Bitangul -hevernek a hajfürtök is, amelyek valakinek a szépségéhez tartoztak s -talán meg is vannak örökitve egy fotografián, szervesen egy fejhez nőve, -vagy egy lélekben, egy kinematográfban, örökké mozgóan. Mindent -belesöpörnek ebbe a mozdulatlan lomtárba. Még ez a fehér, -arisztokratikus baba is itt kushad, ez a kis istenleány, aki talán egy -beteg gyerek babája volt, csempe orral, piszkos pofával, egy -félrepofozott bébé-kalappal, züllötten, mint egy olcsó utcai leány, vagy -mint egy előkelő dáma az általános demokratizmusban, egy marquise, akit -piszkos jakobinusok pincékbe tuszkoltak és sárral dobáltak meg. Minő -bánatos. - -Nekem azonban tetszenek ezek a proletártárgyak. Azt hiszem, hogy ezek az -igazi lázadók. Ha sokáig nézi az ember, igy ebben a szurtos -csendéletben, egyszerre megmozdul a sok csiri-csáré és arról beszél, -hogy minden egészen másképp lehetne. Csak látszólag némák. Alapjában -protestálnak a polgári objektumok ellen, amelyek langyos szobákban, a -kályha mellett nyujtózkodnak. Ha ők lennének urak. Ha a levelet -elküldték volna s lehetett volna igazán levél, aminek szánták, -életintéző, ható és könnyfakasztó. Ha befejezték volna az elkezdett -irást. Ha nemcsak az ujságokat nyomtatnák ki, de a papirkosarakat is. Ha -a tanácsos aranyóralánca fityegne a szemétben, s nem ez a tizfilléres -rézlánc. Ha ezek a rongyok lennének az akták, a szabályok, a törvények, -a remekmüvek, az ereklyék, a szentségek, ha ezek a karriérjükszegett -holmik érkeznének be, amelyek most utoljára farkasszemet néznek a -hasznos tárgyakkal, mint a herceg ablaka és a pincelakás. Itt minden -reggel kisöpörnek egy életet, egy egészen más életet, minden -lehetőségével és feszülésével együtt. A sötétben egy szociális -forradalom zajlik le. Egy földalatti cirkulációt látok, amit nem vesznek -észre a későnkelők, mert a gyökerei mélyre nyulnak és csak a szines -felület ütközik a szemükbe, a termék és az eredmény, a kanálisok aranya, -a szemét ragyogó virága. Bolondság, szeszély, talán őrület, de igy van. -A szines pálinkákon keresztül sötét viziók lángolnak a fejemben. -Egyelőre ezekért szólok s most még egy percre megállitom a gyászmenetet -és a ládát katafalkra téve, gyászbeszédet mondok reá, mindenre, ami -széttörött és hősiesen elvágódott, mindenre, amiben elveszett valami. -Lehet, hogy nincs igazam. A szociálpolitikám tévedhet. De amig meg nem -hal az öntudatom az agyban és birom a hangszálaimat, én pörölök az -egyenlőtlen pörben és ügyvéde, fiskálisa, kofája leszek mindannak, amit -eltemetnek s védem azokat, akik nem alszanak, hanem az aszfalt szélén -dideregnek és perorálnak, halhatatlan kedvvel valami nemes és nagyszerü -önkivületben. Védelek benneteket is, sötét barátaim, ferde tárgyak, bus -torzok és egy halleluját kiáltok még és elöntelek a szavaim -napsugarával. Ó életek, ó eltépett levelek. Ó züllött babák. - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -20 |bogy miért |hogy miért - -49 |»boston epileptique |»boston epileptique« - -71 |általáncs |általános] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MÉCS *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/68777-0.zip b/old/68777-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index fc0e494..0000000 --- a/old/68777-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/68777-h.zip b/old/68777-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index c74fcfa..0000000 --- a/old/68777-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/68777-h/68777-h.htm b/old/68777-h/68777-h.htm deleted file mode 100644 index 96034b1..0000000 --- a/old/68777-h/68777-h.htm +++ /dev/null @@ -1,2286 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Mécs by Dezső -Kosztolányi</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Mécs</span>, by Dezső Kosztolányi</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Mécs</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Dezső Kosztolányi</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: August 17, 2022 [eBook #68777]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>MÉCS</span> ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-150">KOSZTOLÁNYI -DEZSŐ:</span></p> -<h1>MÉCS</h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">1913</span></p> -<p class="center"><span class="caption">TEVAN-KIADÁS -BÉKÉSCSABA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">TEVAN ADOLF -KÖNYVNYOMDÁJA BÉKÉSCSABA</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TEA</h2> -</div> -<p>Az életemet ugy szeretném berendezni, mint egy nyugalmas és -nagyszerü idillt. Nem kis szerepet szántam ebben a teának is. Abban -az időben, mikor a koplalásba is belekóstoltam, az ágyon fekve -gyakran kirajzoltam azokat a boldog és egyszerü napokat, amikor -magamnak élhetek s reggel lanyha kávét iszom, délután nehéz és -sötét csokoládét, este pedig a komoly elmélyedés és a csend -perceiben visszatérek a teához. Egy kéjenc válogathatja igy a -szeretőit. Éhomra egy barna nő, aztán szöghajuak és vörösek, -délután egy sulyos, fekete parasztszépség, tartalmas zamatu, mély -és furcsa. Estére azonban a legmegrögzöttebb roué is egy kedves, -vallásos szőkéhez fordul.</p> -<p>Imádom a teát. Azok, akik nem értik, tartalmatlannak nevezik. A -szemükben csak pár milligrammal több a semminél. A parfüme, a -lelke, az illuziója elvesz, mert nem tudják lemérni és csak a -sárga, forró viz marad a csészéjükben. Azt mondják, hogy nincs -lelke, pedig csak az egyénisége hiányzik. Magunk adunk neki -egyéniséget. Meddő és királyi ital, amely nem táplál, de teret -enged a belegondolásunknak, az álmainknak és a fantáziánknak. -Terméketlen, önmagáért <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span> való, kéjes, mint a csók. A többi italok -követelőznek. Elveszik valaminket, vagy adnak valamit, -megváltoztatnak. Ez csak kihozza, hangsulyozza, aláhuzza igazi -valónkat, megmutat önmagunknak, az arcunkat tükrözi. Hasonlatos a -szőke nőkhöz, akik azonnal átveszik a férfi egyéniségét s ha -géplakatossal beszélnek, a gépek érdeklik, de ha költő szól -hozzájuk, ábrándosak lesznek és rimekben felelnek.</p> -<p>A hangulatok egész skáláját tudom vele kifejezni. Az, aki ügyes -szakácsa az érzéseinek, a virágzó teabokor minden varázsát bele -tudja csempészni a csészéjébe. Nem is igen bizom azokban, akik csak -szokásból iszszák, mással készittetik el s következetesen citrommal -és rummal füszerezik és reggel vagy este egyformán ragaszkodnak -hozzá. Azt mondom, hogy minden csésze tea egy önportré. Ismertem -egy nőt, aki addig vitte a teakészités müvészetét, hogy a -hangulatait egész hüen tudta vele visszaadni. Az udvarlójának pedig -ugy nyujtotta át, hogy néha vallomás volt, – forró és -félreérthetetlen – néha évődés, néha pedig a szeszélyek szeszélye, -egy kimagyarázhatatlan zavar, amely a végletekig csigázta a -kiváncsiságot. Az inyencek mámoros lakomák után jégre teszik és igy -isszák. Keserüen, langyosan a filozófusok itala. Néha egy -fantasztikus idillt fest alá, rubinszinüen és forrón, bő rummal, de -mérges-feketén egy kegyetlen nő minden erotikumát, egy rőt szépség -kacaját, trombiták roppant harsogását hozza eszembe. Máskor vad és -féktelen, hogy szinte megfélemlit. Egy csepp tejjel megszeliditem. -Ilyenkor megadja magát, összetörik, ellágyul. Ha a cukorsüveg -pilisét vetem belé és enyhe citromvizzel vegyitem, a betegeknek -nyujtom. Ez a <span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span> szirupédes folyadék a gyerekkorom emlékeit, -unt párnák redőzetét, egy régi csésze porcellánját s az anyám -áttetsző kezét idézi vissza. Vannak azután fantaszták, akik csak a -páráját és aromáját szeretik s a csészére hajolva álomutra kelnek -Kinába, Ceylonba, vagy a Szunda-szigetekre, oda, ahol ez a keserü -és exótikus gyökér terem. A tea az álmodók bora.</p> -<p>Olvasom, hogy a párisi szalónokban a tea divatba jött. A -franciák már majdnem ugy iszszák, mint a keletiek, akik a gyomrukat -mossák vele. Nekem, aki kicsit ázsiai vagyok, fáj látni, hogy lesz -európaivá ez a józan és szelid ital, fecsegő és felületes emberek -között, akik édes süteményeket harapnak hozzá és nem tudják -becsülni az értékét. Talán egy kis atavizmus is hozzájárul a -szeretetemhez és a haragomhoz. Ugy érzem, hogy a kinaiaknak van -igazuk, akik szertartásosan fapálcikákkal szörpölik, vagy a -japánoknak, mikor a párázó csészéket Buddha-szobrok alá teszik és -ott a sápadt gőzben imádkozva és elmélkedve teáznak. Nekem a -magányos teázó az ideálom. Maradjon a tea titok és intimitás. -Bezárt ajtóknál, leengedett függönyök mellett, egy kályha és egy -macska társaságában szeretem inni, mértékkel hörpinteni, komoly -kortyintással, mint az igazi alkoholista a bort. A családiasság -szentélyeiben vén butorok és emlékek között van otthon ez a drága -nedü, a kelő nap országaiban, meleg emberek lelkében s a szakállas -és komoly szlávoknál, akik mintha egy örökös titkot rejtegetnének. -A társaság banálissá teszi. De ha egyedül vagyok vele, mélyen és -egyszerüen valami közönyös vidámsággal gondolok életre és halálra. -Egy kortyban átfogom az egész valómat. Végre ez volt az első iz, -ami <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> gyenge inyemre csöppent, az élet első ize. -Egy bölcsőt látok, a kamilla-tea édeskés gőzeiben s mellette a -femme sage-t, aki egy kanállal óvatosan közeledik siró szájamhoz. A -kezdet és a vég játékát, az élet táncát, a nyugodt és megnyugtató -cserét érzem. Mert az utolsó pillanatban, midőn már minden ital -hütelen lesz hozzánk, még erősit és biztat a tea, a hü, a kitartó -tea, amelyből néhány csöpp fanyaron és zamatosan, az ellentmondó -életet szimbolizálva, – utravalóul – az ajkamra gördül. Ujra valaki -áll majd az ágyamnál visszafojtott lélekzettel, figyelve, kezében -egy ezüst kanállal… <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>NYARALÓ BUTOROK</h2> -</div> -<p>Rendesen türelmetlenül és sokáig csengetek az ajtón.</p> -<p>– Itthon vannak? – kérdezem ravaszul a szobaleányt, aki a -csengetésre végre megjelen.</p> -<p>– Nincsenek.</p> -<p>Erre ügyesen hátralépek, mintha meg lennék lepődve.</p> -<p>– Elutaztak?</p> -<p>– Már egy hete.</p> -<p>Itt egy alattomos mozdulattal már be is csuktam magam mögött az -ajtót s levélirás ürügye alatt bevezettetem magam a szobába. -Halvány vagyok az idegességtől. Leülök egy székre és annyi időm -sincs, hogy a kezembe adott ezüst tollat megragadjam, már is elfog -valami őszies melanchólia, mely a kongó szobákból árad s ideüz, -minden holtszezón idején, ismerőseim lakásába, a nyaraló butorok -közé. Tolvaj módjára lopózkodom be és csellel, furfanggal, gyerekes -ötletekkel verekszem minden percért, hogy minél tovább -álmodozhassam az alvó csendben. Szenvedély-e, betegessé -makrancosodott szeszély: nem tudom. Ezzel a gyónással azonban -tartozom mindazoknak, akik nekem később sajátosan <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> elfinomult -érzéseik nevében hajlandók lesznek abszoluciót adni.</p> -<p>Még azt sem engedem meg, hogy a cseléd kinyissa a déli verőn -átfült faredőket. A fülledt sötétségben gyujtót keresek és a szoba -közepén himbáló csillártól kérek kölcsön egy kevés világosságot. -Egyszerre szines homály, narancsszinü müalkonyat borul a butorokra. -Olyan jó ennél a szomoru fénynél megülni, vörösbársony zsöllyében s -elgondolni csendesen, hogy a redők és a szines karikáktól tarkálló -ablaküvegek mögött napfény bukfencezik és valahol távol a szobák -hütlenné vált lakói kacagnak.</p> -<p>Benn pedig, minthogy az enyhe fény alig háborgatja a nyaraló -butorok álmát, tovább folyik a tárgyak élete. Szomoru, nesztelen, -egyhangu ez az élet s neked is csak akkor tetszik meg, ha sokáig -nézted. Hozzá kell merevedned, hogy a tárgyak igazi spiritisztájává -lehess. Mindenekelőtt értened kell a szemrehányó némaságot, azt a -vádoló, kiáltó csendességet, amely ezekből az igaztalanul elhagyott -butorokból kiabál feléd. Értened kell az asztalok kérgének -megpercenését és viharos megroppanását, az elhanyagolt divány alig -hallható, mély sóhajtását. Észre kell venned a tárgyakat beboritó -halálos szomoruságot. A porszinü leplek, amelyek mindent irigyen -takarnak el szemed elől, a szobák padlóját csatamezővé kopáritják, -ahol az elmult ősz, tél és nyár ütközetei zajlottak le és -gondolatok, érzések, fájdalmak, örömek és haragok viaskodtak. -Valami szivszorongató, különös érzés busit, mintha csendes -temetőkben, életek avarján andalognál. A tükör szeme is zavarosan -bámul rád. Érzed-e, mennyire fáj neki, hogy reggelenként nem nézi -magát benne a két fiatal kacagó <span class="pagenum"><a name= -"Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> leány? A butorok meg -nekikeseredtükben mind átadták magukat a petyhüdt, nyári álomnak. -Az ágy, ez a született álomszuszék, most éli világát. De alszanak a -többiek is s a vén karosszék nyikorogva dohog, ha kényelmesen -beléereszkedel. Minden alszik. Nyári álmokat álmodik még az ágy -előtt heverő medvebőr is, amely abból az időből, hogy egy kövér -erdei medvének szolgált elegáns, testhez álló bekecsül, fölöttébb -hozzászokott a konvenciós téli álom élvezetéhez. A legéberebb -butordarab, a fürge óra is csak egy darabig birkózott az -álmossággal, azután lomhán, szétterpesztett mutatókkal nekifeküdt a -megváltó lustaságnak.</p> -<p>Magad is beledermedsz ebbe a nesztelen nyugalomba és bár dél van -és ég a lámpa, kisérteteket látsz a félhomályban. Vajjon mit -akarnak ezek a déli kisértetek? Ha hinnél a szellemekben, bizonyára -azt mondanád, hogy ismerőseid lelke jár vissza kisérteni egy-egy -gondolatban. De nem hiszel a szellemekben és bölcsen. Csak azt -érzed, hogy a tárgyak között bizonyos ideges feszültség van, mintha -az eltávozottak pár idegszállal még mindig ide lennének kötözve s a -kilincsen ott maradt volna kezük nyomása, poharukon ajkuk -nedvessége. Nem is csoda, ha az ajtó olyan fájóan mered reád, hisz -minden pillanatban csak az ő távolmaradásukról beszél. Ezek a -butorok még nem holtak. Még érzik meleg, simuló közelségüket. A -szobán is, bár üres, rögtön meglátni, hogy lakói nemrégen hagyták -el. Ha belépsz, érzed, hogy ők is körülötted vannak, akik ezt a sok -csecsebecsét, asztalt, széket, órát s tükröt éveken át – kezükkel -és lelkükkel – a maguk képére és hasonlóságára formálták át. Érj -csak hozzájuk és mind zengenek, <span class="pagenum"><a name= -"Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> akár a hangvillák. Mert -hazugság, hogy csak a hegedü fáján érzik a müvészkéz szoritása, s -nem mindenen, amibe az ember beleégeti átalakitó, magához hasonló -ujjnyomát. Vajjon egyforma lenne-e a falánk és a kisevő evőszere, a -szipirtyó és a szüz tükre? A zugfirkász és Petőfi tolla? Ilyenkor -kétkedünk ebben és hiszszük, hogy egy pohárból rekonstruálhatjuk -annak a képét, aki évekig ivott belőle.</p> -<p>Ezekben az elhagyatott szobákban, titkos energiákat sugárzó -butorok között csakugyan táncra perdül az élet és visszatér a mult. -Halk ütemekben, ritmikus zengéssel csobog vissza. A szobához -szükül, hajlékonyan a falak közé ékelődik s egy félóra alatt az -egész évet rohanvást átéljük, Leülnek a székekre az otthoniak is és -a nyaraló butorok közt megkezdődik a különös séance. A kisebbik -leány, akinek gyermekarcához olyan igen illik Cléo de Mérode komoly -frizurája végigdől a pamlagon s a pamlag sodronyai zengenek, -édesen, fájóan csengenek, Schumann-dalokat énekelnek. A zongorán is -végigsántikál egy határozatlan melódia, amit valamikor ősszel -hallottunk még. Elég azután meglátnod a fogason lógó téli kalapot s -egyszerre novemberi szél süvit belőle és tél lesz és forró -juliusban jól esik a hideg kályhánál melegedned. Bezárt szemhéjadon -keresztül pedig két korcsolyát látsz, melyek fehér köröket -cirkalmaznak a sötétsmaragd jégen. A nyaraló butorokon mintha -bizarr délibábok lebegnének. Mindenünnen, ahol csak mozogtak, -fel-fel bukkan egy halovány köd-arc. Az iróasztal mellől egy -bozontos üstök, a varrógép táján az anya árnyképe, a violás kertre -nyiló ablakban a leányok. Vajjon kicsodák ezek? A nyaraló butorok -poros álmai, <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> lámpa ködében kergetőző hóbortos viziók, -a naftalin szellemei, vagy déli kisértetek?</p> -<p>Ennek a déli kisértetjárásnak rendesen a cseléd szokott véget -vetni, aki megsokalta a levélirás idejét, gyanakvó tekintettel -kandikál be a szobába. Ilyenkor felriadok trance-omból s az -iróasztalhoz pattanok, hogy egy üres papirlapot szépen -telekarmoljak holmi tintás ákom-bákommal. Aztán gyorsan kilopódzom -a kerten át az utcára. A szoba benn tovább játsza titokzatos -életét. Én pedig a józan, kocsizörgéses napfényben kiveszem belső -zsebemből a levelet, amit az utolsó pillanatban, hogy ne is -tudjanak látogatásomról, óvatosan visszaloptam és csendesen -összetépem.</p> -<p>Azzal eltünök én is, mint a többi déli kisértet. <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>SKÁLA</h2> -</div> -<p>Mostan uj lakásba költözködtem. Tegnap este ujra megzendült -fejem felett a skála. Ez az üres zene, amely kullogva kiséri az -életemet. Laktam pedig a föld legkülönbözőbb részein, római -kertvillákban, párisi hónapos szobákban és laktam egy fehér és édes -télen Bécsben, de mindenütt utánam kuszott a skála, mindenütt a -fejem fölé kerekedett egy emeleti kisasszony, aki zongorázni tanul -és vékony, makacs ujjakkal gyötri az isteni és félelmes szörnyet, a -zongorát. Sokszor gondolkoztam, mi az értelme ennek? Ez az álmatag -betüzés, ez a hipnotizáló zenei abécézés elringat engem, mint a -csecsemőket a máktej. Később azonban mérgezetten ébredek és -bömbölök a dühtől. A leány tovább forog szük hangkörében. Ő ezzel a -bus pintyergéssel teljesen kifejezheti az életét, a kékszemü és -lenhaju igénytelenségét, amely fehér billentyükön tipeg és néha -kacéran és félve félrelép a feketékre s diszharmóniát kever a -sok-sok édes harmóniába. Milyen hangszer kellene nekem, uram -istenem, minő futamok és ujjak, hogy eljátsszam az életemet.</p> -<p>A hajában ennek is bizonyára ott van a kék szalag. Mostan is -hallgatom őt, a lámpa alatt <span class="pagenum"><a name="Page_13" -id="Page_13">-13-</a></span> ülve, tétlenül, összekulcsolt kezekkel -és senki se szomorubb, mint én és nincs szomorubb szoba, mint az én -szobám. A skálák hosszu vonalban csurrannak a szobámba. Arra -gondolok, milyen lehet az én kegyetlen és ismeretlen barátnőm. -Tegnap mulatság volt náluk. Vendégek szivaroztak és nevettek, -nyájas öreg urak szeme bámulta a pohár rubin-folyadékán át a kis -zongoramüvésznőt, s a szülők bólongtak és talán látták is őt, évek -multán, a hangverseny-dobogón, ezüst girandole-ok között, az ünnepi -és lázas gyertyák lobogásában. A leánynak lámpaláza volt. -Bicsaklott, nyöszörgött és hörgött a skála. Ma azonban -szemérmetlen. Keményen, józanul, hidegen veri a zongorát. Mindegyik -hang ugy hull a koponyámra, mint egy-egy éles és hideg csöpp, amely -kivölgyeli a követ és vallomásra birja a fegyencet is. Szobámba -pedig valami émelyitő és ködös szomoruságot csempész. Azon -tépelődőm, vajjon tudja-e, hogy az ő zörömbölése itt lenn micsoda -pokoli muzsikát kavar az én szegény ideg-klaviaturámon. Föl akarok -hozzá kiabálni, hogy beteg és ideges ember vagyok és legyen szives, -hagyja abba. Nem lehet ezt a leányt kapacitálni. Hiába magyaráznám -neki, hogy nem érdemes elindulnia. Ő csak megy, bukdácsol fölfelé, -mintha egy roppant hegyre menne sisiphusi erőlködéssel és mindennap -magával visz egy téglát, egy kavicsot. Ha megérkezik, bizonyosan ő -is kiábrándultan néz a csökönyös szorgalmára és igazat ad nekem. -Most azonban még hisz és sikertelenül fejteném ki, hogy legfeljebb -batyubálakon fog játszani csárdást és valcert viszkető talpak alá, -ő egy csokorral látja magát, amint a közönség tapsai előtt hajlong -és kinevet engem. Valószinüleg <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> azért vagyok ilyen szomoru. -Én már tudom, mi következik. Ő még nem.</p> -<p>Később mégis megenyhülök. Egy pillanatra kedves és jótékony -fejem fölött ez a bizsergés, mint egy naiv hegyi patak -csergedezése. Valahogy a fiatalságomra tartozik a skála. Ezeket a -hangokat hallottam a hónapos szobákban, mint fiatal diák is, mostan -ujra hallom, s ugy látszik, az élet nem igen változik. Mindig -vannak lányok, akik zongorázni tanulnak és rövid szoknyákban -járnak. Ezek kicsit az enyéimek is. Ha megőszülök és elkorhadok, -folytatják a skálát ott, ahol a többiek elhagyták. A vigasztalás -azonban sovány és kevés ideig tart. Lassanként boszantóvá válik -minden, mint az alattomos fogfájás. Levelet kezdek irni neki, -amelyben udvariasan megkérem, hogy ne bántson engem, majd -összetépem a levelet és felteszem magamban, hogy holnap kilesem a -folyosón, a lépcsőházban és személyesen beszélek vele, csokrot -küldök neki, ha kell, meg is kérem a kezét, ha muszáj. Hányszor -határoztam ezt el tiz év alatt. Sohase váltottam be.</p> -<p>Ilyenkor este még türhető és hangulatos ez a szenvedés. A leány -fönn zongorázik és én monológokat mondok a falaknak. Reggel azonban -hallucináló fejjel hallgatom az ágyban. Hajnali tiz órakor, mikor -az álmatlanság minden viharával és szürkeségével, nyitott szemmel -fekszem a csapzott ágyon, amely céltalan erőlködés után zátonyra -jutott s megfeneklett az álomban és az éjszakában, ujra megkezdődik -a dobogás, a csörömpölés és gurulnak a skálák, cifrázva, hegyes -staccatóval, vagy lágyan és folyékonyan, a legato sima hullámával. -Egyszer ugy tetszik, hogy üvegszilánkokat ráznak a fejem felett. -Máskor <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> egy mennydörgésre gondolok, egy -földindulásra, vagy egy heves szivdobogásra. Kőmüvesek jöttek és -hegyes vaskalapáccsal bontják a házat. A kis lány ujjai mint fehér -lovacskák nyargalnak körbe-körbe egy taposómalomban. Többnyire a -párnámba harapok és imádkozom. A leány egyszerüen gonosznak és -szivósnak tetszik, egy kis tizenöt éves furiának, aki megboszulja -összes büneimet. Merevnek és akaratosnak látom az arcát, a buta -lányok minden akaraterejével. Már éhomra is skálázik. Nem is -egyedül van, de vele együtt száz és ezer kis testvére és -körültáncolják az ágyamat, mint apró boszorkányok és nevetnek és -ujjonganak és hancuroznak a reggeli ködben. Csodálkozom a -merészségén. Hogy meri gyötreni a zongorát, ezt a zene-oroszlánt, -amivel titánok birkóztak. Nem fél, hogy felmordul, mig pántlikát -füz a sörényébe, és manicure-ollóval vágja a körmeit. Nem sápad el -az éhségétől. Igaz, hogy ez csak egy bérelt pianino, egy fogatlan -és beteg oroszlán. Az ő türelme nagyobb, mint a szókincsem. -Felmászik a legmagasabb hanglétrára és kacagva, csikorogva, -sziszegve csuszik le. Hideggel zuhanyoz és forrósággal önt el. -Ráncigálja álmatlan testemet. Csiklandja a szempillámat. -Végigkarmizsál rajtam hosszu, hosszu hangjegyekkel. Káromkodássá -változtatja az imámat. Néha-néha egy kicsikét vár és csaléteknek -felém dob egy percnyi csendet, mig visszafojtott lélekzettel -tapadok a plafon arabeszkjeire és a szememre leszáll a hit s az -ereimen átborzong melegen és büvösen az álom.</p> -<p>Egy pillanat mulva azonban megint ujra kezdi. <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>KÖNYVTÁRI CSEND</h2> -</div> -<p>Egy álmatlan éjszaka után a késő délután esője bemosott egy -könyvtárba, az olvasóterembe és én leültem ott boldogan és mélyen -pihegve s majdnem ugy tekintettem szét, mint a párisi lump a -morgueban. Kedves, mozdulatlan emberek, ti majdnem-halottak, -enyhülést adtatok nekem ezekben az órákban, gyógyitva hullt -szivembe a derü, a könyvek illata, a könyvtári csend. -Mozdulatlanság köröskörül. Csak az óra ketyeg – fönn a falon – -nagyon halkan. A szivek is ketyegnek, de még halkabban, mert a -lélekzetet is visszafojtja a figyelem. Ők is azt mondják: tik-tak, -tik-tak. Egy ugrás innen a legközelebbi kávéház és mégis milyen -messze van most.</p> -<p>Csömör elgondolni, hogy egyáltalán él még a dupla habjával, a -borravalójával, a füst és a fekete kávé fülledt izével. Mennyivel -jobb itt. Ez a csendesen folydogáló levegő lelki fürdő. Itten a -lélekző lámpák. Ott benn pedig alszik a könyvtár. Könyvek holtan és -mozdulatlanul merev polcokon. Mennyi millió és millió betü és -gondolat rongyon, sárga, avult, egérrágta papiron. Ebből a sok -könyvoldalból egy fehér őserdőt tudnék formálni, ami most -kisértetiesen <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> zugna fejünk felett. Egymás mellé kerülve -a versiró, a közgazdász, a nyelvész, a lódoktor, a sporttudósitó, a -novellaköltő, a szakácskönyviró, a kozmikus, a kozmetikus és ez a -papirerdő, ez a könyvrengeteg zugna, harsogna, orgonálna, viharokat -verne ebben a csendes teremben, mondaná az élet zenéjét, mi pedig -alája ülnénk és bámulnánk, gyerekek egy erdőben, játszók egy enyhe -tisztáson, botanikusai ennek a világnak, akik egy füszálat egy -virágot, egy rozsdás levelet vizsgálunk egész este a mikroszkóp -alatt és növesztjük ami ici-pici palántánkat, álmodunk egy uj -nagyszerü könyvről, amit valaha, sohanapján, meg fogunk irni.</p> -<p>Roppant energiák öveznek itten. Nem is tudok olvasni. Ez a -feszülés megbénit. Mi ehhez képest egy tömeg, egy népgyülés, egy -hadsereg. Ugy tetszik, hogy ott a másik szobában halott imperátorok -fekszenek és egy császári kripta kezdődik az ajtón tul, amelynek se -vége, se hossza. Mi pedig a kripta bejáratán kopogunk, -bebocsáttatást kérve. Ahelyett, hogy kimennénk az utcára és -megcsókolnánk az első lányt, aki utunkba jön, idevágyódunk, -halottaknak. Micsoda vigasztalás, hogy én is belekerülök ebbe a -sokadalomba. Egy őr felköti az államat, megmosdat, halotti diszbe -öltöztet és egy becsületes hivem talán be is balzsamoz. Kapok egy -számot. A magyar halhatatlanság egy katalógusszám. Mindössze egy -vékony könyvtárcédula, egy kevés nyál, egy kevés gummiarabicum. -Később száz és száz év mulva jön majd egy diák, egy bolond és éhes -és unatkozó diák, aki előkotor – C. C. 33,512 – versek – -szépirodalmi osztály – kérem, tessék a tanár urhoz fordulni – és a -kezébe vesz, hosszu kálvária után megkap, bőrbe, <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> vagy csak -félvászonba kötve és olvassa nyomdafestékké és papirrá vált -életemet, lehet, hogy ily korhely délutánon, mint a mai. Ebben a -diákban reménykedem.</p> -<p>Próbálom elképzelni őt. Egy századdal előrezökkenni nehéz és -fáradságos, még igy, álmatlan fejjel is. Fürkészem az olvasók -arcát, amelyek enyhén és biztatóan világitanak. Egy-egy sziget -mindegyik. Egy-egy fényes folt a szoba éjszakájában. Megvilágitja a -lámpa és még valami. Az, amit olvasnak. Ha igy nézem az arcokat, -eltolódnak, felrebbennek a szemöldök, siró és nevető pózban, -komoran, vagy vidáman merednek reám a szájak. Cukrot kóstoltál, -drága nevető? Keserüt nyeltél, keserü betüket és keserü életet, te -magántudós? Micsoda szédületes zürzavar van ily olvasóteremben. -Hányfelé, mennyi különböző vágányon száguldoznak a szellemek. Hogy -össze nem ütköznek vad rohantukban. Az agyakon csupa halott ember -gondolata kering, megállt szivek érzése lüktet át és nincs hibás -váltóállitás, nem ütközik össze Goethe és a francia szimbolizmus, -Newton és a teozófus, aquinoi szent Tamás és Haeckel, a napoleoni -háboruk és a szociológia. Hiába ér össze a könyökük. Távol vannak -ők mérföldi messzeségben az élettől és egymástól. Besüppednek a -mélybe és elvesznek benne. Buvárok ők, akik felvetve fejüket még -lihegnek s az ocsudó szem és agy zsongásával jó reggelt köszönnek a -visszatérő valóságnak, az embereknek, a lámpáknak s egy kicsit -hitetlenül nézik mind és egy kicsit végigsimitják homlokukat. Ön -Chinából és Indiából tért vissza, ön az ókorból, ön a görög nyelv -kacskaringóiról. Ön pedig, kedves doktor-kisasszony, a végtelen -sorok legvégéről <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> jött, ahol a madár se jár, egészségesen -és pirosan, vidáman. Hogy sikerült az utazás?</p> -<p>Nem csoda, ha némelyek valóságos bástyafalat emelnek maguk körül -és belebujnak a magányukba, belevackolják magukat a csendbe, -megülnek órák hosszant boldogan és mereven. Többnyire kellemetlen -arcok. Busa fejek, vastag, subaszerü hajjal, a nádfödelü -parasztkunyhókhoz hasonlók, amelyeknek ablakait befalazták és -évekig nem szellőztetik. Arcaikra kiül a könyvek siralmas -ákombákoma. Mozog a szájuk, pislognak s áhitatosan imádkoznak egy -száraz zsoltárt. Rájuk nézve nincs már meglepetés. Lelkük csupa -keréknyom. Kitaposott idegpályákon talicskázzák fel a nyersanyagot, -mindennap egy téglát s épitik a maguk rongyos kis palotáját, -amelyből többnyire egy ház lesz – a napszám bére – egy ház -valamelyik erdélyi városka végén, ahol kövér és csunya feleségükkel -elbujnak a világ elől. Egyelőre zakatolnak tovább a ház és a kövér -nő felé.</p> -<p>Mégis valami ütemességet érzek, a cél közelségét és ez -vigasztal, ez a robogó vonat kellemes örömével tölt el. Lehet, hogy -azért maradtam eddig itten, tétlenül. Vannak azonban olyanok is, -akik épp oly céltalanul ülnek, dolgoznak, irnak és olvasnak mint -én. Ezek a könyvtár bolondjai. Önérzetesek, szótlanok és -titkolódzók. A kecsegefejü ur is itt van, akit tiz évvel ezelőtt -hagytam el kis cédulái között, éppen azon a széken, szük és hosszu -szürke ferencjózsefjében. Még mindig buvárkodik. Keze néha -megrebben és villámgyorsan ir le egy friss ötletet. Aztán másol, -keres valamit a könyvek és az irások közt, vállát vonja, -lethargikusan mered maga elé és mintha álmot álmodnék, fészkelődik -<span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> s ujra belekezd a nagy munkába, -szorgalmasan osztályozza a ragadós papirszeleteket, egyenként -vastag cukorspárgával köti össze. Nem tudni mit ir. Lehet, hogy a -mértékhitelesitő intézet hivatalnoka, lehet, hogy egy költő, egy -világjavitó, egy próféta, lehet, hogy egy zugtörténész s azt akarja -bebizonyitani, hogy Napoleon magyar volt és erre a kártyára tette -fel egész életét. Titok minden mozdulata. Titok, amit suttogva mond -a könyvtárszolgáknak. Az is titok, hogy miért nem akasztotta fel -magát azokra a derék és vastag cukorspárgákra, amelyekkel -ringy-rongy irásait aggatja egybe.</p> -<p>A csengetéskor mégis ő megy el utoljára. Sóhajtva kel fel és -arra gondol, – ars longa vita brevis – mennyi idő morzsolódik el -haszontalanul, mig végre reggel ujra kitárják a könyvtár kapuit. A -többiek is tétovázva bucsuzkodnak az öreg könyvektől. Megértem -őket. Ez a második otthonuk. Az ember hamar benfentes lesz a -könyvtárban s nem unja meg, mint a lakását. Hogy visszatérünk hiven -és barátságosan fogad és nem tesz szemrehányást. Ismerjük minden -zegét-zugát. Az életünk egy-egy momentuma kötődik a tárgyakhoz. A -lépcső például egy téli estét jelent, a könyvállvány egy csalódást, -az iróasztal egy sikert, a lámpa egy lány mosolyát és egy májusi -délutánt, az ablak egy szorongó érzést, mert rajta keresztül láttuk -meg először az őszt, a távoli kertben, ahol panaszkodva zugtak a -sötét, könyvtári fák. Nehéz kiszakadni innen.</p> -<p>Csak egy szoba van itt, amit nem ismerek. Ez balra van az -ajtótól, ott, ahol a könyvtár állványok és falak árnyékába vesz. -Sohase jártam itt. Estente, ha bejöttem, szivdobogva néztem -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> errefelé és évekig titok maradt ez a -szoba az éjszakába pólyált falak, ajtaja előtt a vaslábtörlő, amire -néha setétvörös fény szüremkedett, ugy hogy szinte áttüzesedett, -mint egy pokolrostély. Ugy képzeltem, hogy itt egy elátkozott ember -lakik. Egy elátkozott, hosszu szakállu vén nyárspolgár; valami -hivatalos személy, egy felügyelő, egy könyvtártiszt, egy szimpla -tisztviselő, de hallgatag, rejtélyes és roppant megközelithetetlen, -hasonlatos egy mágushoz, vagy egy világitótorony őréhez. Most -bemehetnék és vége lenne a csodának. Ha bemennék, az őr szivesen -fogadna, leültetne és szivarral kinálna meg. Csak valamit hazudnom -kellene. Valószinüen azonban csalódva jönnék ki. A szoba olyan -lenne, mint a többi. Nem ismerném fel az én büvös szentélyemet, -amit vörös fénnyel és fekete árnyakkal szineztem ki magamnak. Egy -ember ülne itt is, aki levenné orráról a szemüveget és rám bámulna, -talán mosolyogna, talán csodálkozna és nem értene. Elveszne -minden.</p> -<p>Bemenjek ide?</p> -<p>Nem megyek be. <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VAKOK KÖZÖTT</h2> -</div> -<p>Milyen nyugodtak.</p> -<p>Pár héttel ezelőtt véletlenül a szemklinikán voltam és orvosi -várótermekben forgolódtam, ahol a fogadószoba ajtaja felé pislogó, -fájó, véres szemek sanditottak a fekete szemüvegek alól. Most erre -gondolok. Magam elé idézem a képet és ujra látom a szobát, az -ideges embereket, akik különböző szembetegségek alakjában izelitőt -kaptak az örök éjszaka alkonyatából és türelmetlenül, furcsán, -majdnem rosszakaratuan vizsgálták egymást. Itten ebből az -idegeskedésből semmi sincsen. Ugy érzem, mintha sok hányódás után -végre célhoz értek volna. Ez a közöny, ez a hüvös csendesség, ez a -feketeségbe olvadó megbékélés szinte fölséges. Olyan, mint a -ravatal békéje az élet kapkodásával szemben.</p> -<p>Hogy miért vagyok itten? Magam sem tudom. Egy délután, mikor -minden csupa szin, szuró fény és őrült áprilisi kékség, eszünkbe -jut, hogy valahol távol egy külön társadalom éli a maga életét, -ismeretlen emberek, akikre eddig csak néha, akkor is futó -bizonytalansággal gondoltunk. A szemrehányó vágy egyre erősbödik. -Ez a vágy az, ami sokszor arra késztet, hogy megszólitsak idegen -embereket, vagy hogy este <span class="pagenum"><a name="Page_23" -id="Page_23">-23-</a></span> hazamenet betekintsek alacsony -ablakokon s a családi interieur békéjéből magam számára is lopjak -egy kis nyugalmat és egy óvatlan pillanatban mélyen, komolyan, -férfias kiváncsisággal meredjek bele egy ember arcába, aki még csak -nem is sejti, hogy élek. Most idehozott a vakok közé. Figyelem őket -és önmagamat.</p> -<p>Milyen az életük? A nyugodt, szoborszerü arcok nem felelnek. A -látogató pár perc mulva észreveszi ezt a különös kapcsolatot, mely -közte és a vakok között jött létre. Amint őket idegessé teszi az én -ismeretlenül itt kóválygó hangom, engem épp ugy sért, bánt, izgat -magukba sülyedő arcuk mozdulatlansága. Egy önmagába visszatérő, -zárt vonal az egyéniségük. Nekem zajt kell csinálnom, hogy -észrevegyenek. Innen, a házikápolnájuk egyik padjáról bámulom -csendes gyermek-arcukat. Mostan zug az orgona, ezüstösen zenélnek a -misecsengők, illat-szimfóniákat muzsikál a felhőző tömjén és ők -egészen boldogok, a vonásaikról olvasom le, melyek mintha valami -tulvilági hangverseny élvezetétől szellemülnének át, nyugodt -harmóniába simulnak. A fülükkel hallják, az orrukkal szagolják a -láthatatlan misztérium közelségét s összetett kézzel, előre meredő -szemmel néznek az oltár felé. Soha ilyen szép szemeket. Ez topáz, -az türkisz, a másik a tiszta smaragd, amaz fekete, mint a -borostyánkő. Vajjon nem fáj nekik, hogy sohasem látják? Hogy -magukat nem ismerik? Egyik finom arcu leány végigsimitja arcát. A -tenyerével nézte meg. Ebben az eleven tükörben bámulja szépségét -minden reggel. A vakok mind hiuk.</p> -<p>A kis fiucskák és a leányok talpig fehérben letipegnek a -lépcsőkön. Vége a neoromantikus idillnek. Most megkezdődik a -köznap. Biztosan <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> cikáznak szét a széles folyosókon. A -kertben lapda puffan, katonásdit és fogócskát játszanak s hangosan -visitanak hozzá. Ez az élet nem is olyan szomoru. Az apró leányok -fontoskodóan összedugják a fejüket, suttognak, fecsegnek, -kritizálnak, folyik a pletyka s akárcsak iskolaudvarokban tiz -percek alatt, a felvilágositás müvészete. Csak egy kis fiu áll -mozdulatlanul. A falhoz támaszkodik és világtalan szemét a napra -forditja, mert holmi sötétvörös derengés alakjában még mindig érzi -a fény csiklandozását. Órákig eljátszik igy a nappal. Mint valami -nagy aranypénzzel, amely leszáll, hozzáhajol s az ölébe hull.</p> -<p>Fönn a zeneteremben felzendül a zongora. Sehol annyi -zenetehetség, mint közöttük. A vak fantázia szabadon csapong az -elvont fogalmak között és a matematika tévesztő kacskaringóin. -Egyik bámulatos fejszámoló. A másik kész zongoramüvész. Leginkább -Chopin-t szeretik, mert majdnem mind hamar lágyulók és -hiperesztéziások. A zene önkivületbe emeli őket. Többen mondták, -hogy hallatára szineket látnak. Beethoven piros, Mendelsohn -világoskék, Chopin halványzöld. Ebben a kis társadalomban azonban -más müvészek is élnek. Egyik leány például boszorkányos ügyességgel -mintázza a természetet s agyagból gyümölcsöket, kocsikat, -fantasztikus madarakat gyur ki. A másik, alig tizennégy éves, -költőnő.</p> -<p>A látogató már nem is érzi fölényét, amivel ebbe az intézetbe -lépett. Kissé csalódva, kissé pironkodva ballag tovább. A lépcsőn -gyermekek jönnek óriási könyvekkel a hónuk alatt, melyeket az ő -érzékeny, látó ujjukkal olvasnak. Most »Braille-be teszik« a -Karthauzit. Milton »Elveszett <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> paradicsom«-át olvassák. Ez -egy darab kulturvilág, amelynek külön törvényei vannak.</p> -<p>Magam is érzem a nyomását. Mióta itt vagyok, egy gesztussal, egy -mozdulattal gyakran utasitották vissza az én atyáskodó és könyes -kiváncsiságomat is, minthogy bizonyára kissé fenhéjázónak és -tudákosnak találták. Mintha lenéznének. Mintha idegen, erőszakos -hangom kellemetlen vendég lenne ebben a nyugalmas világban. Ez a -hang pedig megmondta nekik, hogy ki vagyok és rajta keresztül -bizonyára egész határozottan látják magas alakomat, borotvált -arcomat, fürkésző tekintetemet. Talán kómikus is vagyok. Hisz nekem -meg kell forditanom a fejem, ha valamire ránézek és a szemem ki -kell meresztenem, buta buzgósággal a tárgy felé kell irányitanom. -Mennyivel egyszerübben látnak ők. A nervus trigeminus egyik -titokzatos ágával messziről megérzik testem tömegét és a -legsötétebb éjszakában is kikerülnek. Bizalommal, minden tolakodás -nélkül fogják meg a kezem és ez a fogás az övék. Ezt senkisem -vitathatja el. Ez van, ez látás, ez több a látásnál, ez maga a -világ, ez minden. Megértem a logikájukat. Szégyenkezve osonok ki a -sötét folyosón. Már leszállt az éj. Fönn a társalgóban még se -gyulad ki a lámpa. A fiuk, mintha semmi sem történt volna, tovább -olvasnak a padokon. Én azonban gyámoltalanul botorkálok a -homályban. Az a vak fiu, aki most felhalad a lépcsőn, sokkal -biztosabban jár, mint én. <span class="pagenum"><a name="Page_26" -id="Page_26">-26-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>LÉGY</h2> -</div> -<p>Ma délután az iróasztalom fehér papirján ünnepélyesen -végigszaladt az első légy. Nyár van, gondoltam magamban. A második -gondolatom pedig az volt, hogy ez a picike állat egy cikktémát hoz -nekem. Miért ne beszélnénk róla? Hiszen mától fogva öntudatosan, -vagy öntudatlanul mindnyájan foglalkozunk majd vele, mindennap -legalább öt percet. Nagyszerü müvésze az időrablásnak ez a cingár -rovar. Szemtelen stréber, de néha imponál az állhatatossága. Irjuk -ki az ujságba a nevét, a személyi hirek között, hisz szereplési -viszketegben szenved. A légy megérkezett. Mással is megtesszük ezt. -Ő talán még inkább megérdemli. Végre heroikus hit kell ahhoz, hogy -századokon át, generációk óta ugyanazt folytassa, bár a -tapasztalata már régen elcsüggeszthette volna. Jól tudja, hogy őt -mindenki gyülöli. Egy okkal több, hogy egy kis szeretettel -nézzük.</p> -<p>Lám, mostan nem is tetszik olyan ellenszenvesnek. Mióta -rászegzem a szemem, mulatságos is. Csak akkor boszant, ha nem -akarjuk észrevenni és csak azokra haragszik, akik a foglalatosságuk -fontosságával hencegnek. Még a muzsikája se kellemetlen. Vékony, -szomoru zene, <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> amely bennem régi emlékeket kelt. Nyári -délutánokon az elfüggönyzött hálószobában hányszor hallgattam ezt a -zenét és a csend dongását és szép volt, mert nem volt más zene. -Mégis mennyit vétettem ellenük. Vérszomjas kegyetlenséggel kitéptem -a szárnyukat, letörtem a lábukat, kettévágtam a fejüket. -Ecetesvizbe fulasztottam őket. Odaragasztottam a légysüveg ragadós -gyantájához. Ennek a kis légynek az ükapái méltán vádolhatnának. -Hogy szitkozódtam, mikor alvás közben zavartak. Ma már tudom, hogy -félig-meddig nekik van igazuk. Semmi se oly fontos.</p> -<p>Egy német filozófus őket is érvül vette a pesszimizmusához. -Micsoda hitvány teremtmény az ember, mennyire semmi a természetnek, -minő kevésbe vesz bennünket, hogy a gondolatunkat megbolygathatja -egy ilyen pirinyó féreg. Nekem most ugy tetszik, hogy nem volt -igaza. Igaz, hogy Anatole France se tud irni, ha véletlenül a -fülére ül egy légy. De hány irót serkent, hogy rövidebben irjon és -ne legyen terjengős. Valóságos irodalmi jelentősége van. Aztán ez -az egyetlen állat, amely tetőtől-talpig demokrata. A többi nem. A -kutya lakáj. A macska arisztokrata. Egyedül a légy áll az általános -egyenlőség alapján. Neki az istálló szurtos kocsisa épp ugy nem -tekintély, mint a miniszter. Bizony csak a homlokára száll, -csiklandozza mind a hat lábával, csikarja a gyürüs potrohával és -macskazenét dudál a fülébe. Mert ő született ellenzéki. Ma délután -nem fogadhat senkit a kegyelmes ur? A kereveten alszik ő -excellenciája? Megtiltotta, hogy fölkeltsék? Mindegy. Őt fogadnia -kell. Fontos a mondanivalója. Neki mindenüvé van szabadjegye. -<span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>Igy gondolkoztam ma délután. A légy helyeslőleg zümmögött hozzá. -Aztán hirtelen a tollamra szállt:</p> -<p>– Fejezd be a cikked, – mondta – mert unalmas lesz… <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A FINN DIÁK</h2> -</div> -<p>A szeme kék. Élesen, majdnem idegenszerüen világitó. De azért -nem az az epedő és lirai germán-kékség ez, amelyen keresztül nehány -naiv lélek az egész világot a romantikus kékvirág szinében látja, -északi, acélos, exotikus és mégis egészséges, olyan mint egy kék -kristálypohár csilláma, amelyben józan és jeges forrásviz pezseg. -Fáradtan emeli ezeket a bámuló szemeket valahova messze a tavak -tájékára, ahol az ő csüggedt népe él és itt pihen meg a mi -rónáinkon és arcainkon. Szemérmes férfiasság van benne. Valami -különös, bátor északi erő, ami még hosszu kalászsárga hajával és -hamarpiruló lányos arcával is dacol, egy álmodozó merészsége és -kalandkedve, aki több napi gyorsvonatozás után jön hozzánk, nem is -a fővárosunkba, de egy elhagyott, dunántuli falunkba, hogy ott -végigélje a mi ábrándjainkat és oceánnak álmodja a Balatont. Még -vannak magyar álmodók. Ezek azok. A testvér-népekben születnek, -amelyek nálunk is nyomorultabbak. A kezünkbe pedig még mindig -kétségbeesetten kapaszkodnak egynehányan, mintha nem is kézbe -fogódznának, de valami mentőkötélbe. Egy utolsó, görcsös -gesztussal. <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Hogy került ide a finn diák? Ottan az áthevült, szines rónán -majdnem mesének tetszett. Körülöttem iharok és szilfák szegényes -lombjai, magyar fák, távolabb mocsarak, sövények és egy végtelen -puszta, ahol a vonat órákig zakatol, anélkül, hogy füttyentene. A -helységneveken is ázsiai zamat. Egyik olyan, mint a káromkodás, a -másik az ostorpattogáshoz és a kartácsrobbanáshoz hasonlatos. -Vendég itt minden idegen szó, kész nevetség még a német is és alig -hiszem, hogy valaha járt itt emberfia, aki nyelvtanból tanulta -volna a magyar idiómát. Öreg pásztorok folytatják csak az ükapjuk -mesterségét, halászok aggatják hálóikat és földmivesek beszélnek a -boldogságról és a buzáról. A buza az ur. Ez, amely aranyával még a -késő unokák fantáziáját is felgyujtja. Találkoztam erre -elfinomodott magyar lányokkal, akiknek hiszterikus ujjaiból -makrancosan gördül ki a varrótü is, de egy délután a hintaágyban -mégis arról beszéltek, minő nagyszerü lehet, feltürni a -szoknyájukat, piros kendőt ölteni és aratni, ahogy a -parasztmenyecskék, mert ha az agyukban nem is, a karjukban még -mindig felébred az atavisztikus ösztön, amely a villogó kasza után -nyul, hogy a buzatengerben egy derék rendet vágjanak. Ezen a vén, -konzervativ földön bukkantam rá az én különös idegenemre.</p> -<p>Nem is róla akarok irni, inkább magamról, egy félórás, különös -álmomról és arról, hogyan tükröződik vissza a magyar föld a finn -diák huszonkét éves szemében. Nemcsak egyedül van. Igy nyár felé, -mikor Helsingiben bezáródik az egyetem, gyakran lejönnek hozzánk. -Egy este végigszáguldanak Budapesten és a magyar főváros képe örök -emlékképpen ég bele agyvelőjükbe, <span class="pagenum"><a name= -"Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> mint valami tüzes káprázat. -A házak mögött egy nép-oceánt sejtenek. Az emberekben pedig -misztikumot és régi-régi testvéreket akiknek az élete talán az ő -sorsuk titkát is felkulcsolja. Aztán egy faluba menekülnek, olcsó, -nádfödeles parasztszobába. Az asztalukon magyar könyvek és magyar -ujságok. Egy szegényes ágy. A falon a gitárjuk. Ugy élnek itt -szegényen és szerényen, mint a fajszeretet félig nevetséges, félig -szent apostolai és igekötőket boncolva álmodnak -Nagymagyarországról.</p> -<p>Mi pedig hallgatjuk a beszédüket. Nekem ez az első szenzációm. -Egypár obligát francia mondat után rögtön a maguk jószántából -térnek át a magyar szóra. Bátran és szépen beszélik a nyelvünket és -annyi ambicióval, mintha legalább is világnyelv volna, mint -valamikor Mátyás király korában. Az akcentusuk kissé furcsa, de -nekünk mégis minden idegen iz nélkül való és ismerős. A kis magyar -gyerekek selypegnek és pötyögnek ugy, akik már érzik a nyelvünket, -de még bizonytalanok egyben-másban és gyakorlat hiján -esetről-esetre kell oktatniok az uj szavakat. Ez jutott eszembe, -amint a diákom beszédére figyeltem és egy egész különös érzés -fogott el. Uj volt ez és semmihez sem hasonlitható s mellette -minden más náció hóditása banálisnak tünt. Banális még a franciák -világdiadala is, akinek már unalmas szenzáció lehet, hogy -nyaggatják és ficamitják idegen parvenük az ő daloló nyelvüket. -Üres az a bámulat, amivel én pár hónappal ezelőtt Voltaire és -Baudelaire arcvonásait kerestem a párisi éjjeli kávéházakban -pincérek és francia lócsiszárok fiziognómiáján és madame Recamiert -sejtettem minden utcai kofában. Ebben a barátságban több -<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> rejlik. A szegénység intimsége. -Egyetemünket nem árasztja el a külföldi diákok sáskajárása, -utcáinkon fehér holló még egy idegen is, de mindezért és sok másért -egyszerre kárpótlást kaptam egy embertől, aki rám, a magyarra, -bámulva függesztette a szemét.</p> -<p>Egy pillanat alatt éveken suhant át a képzeletem. Elgondoltam -azt, hogy ezek az emberek tőlünk távol, a finn tenger partjain, -zárt szobákban, lámpák és gyertyák mellett egy óriás népről, boldog -országról álmodnak, amelynek a határait a végtelenbe tágitja a -fantázia. Ide jönnek és az ő szótárukból összecsent szegény -szókincsükkel félve szólitják meg parasztjainkat és némely -pillanatban elámulnak a mi felületesen feltornyozott kulturánkon. -Sok-sok nap mély impresszióját viszik el magukkal aztán. Elvesztett -hitünk az övék. Ha valaha elpusztulunk, ők lesznek az utolsó -magyarok. Képes levelezőlapokat mutatott nekem a finn diák, -amelyeken mulató finn társaságok magyar üdvözletet küldtek a -»hatalmas és büszke testvérnemzet«-nek. A naplóikat magyarul irják. -Müvészeiknek, az éhség napjaiban, a revolver előtt eszükbe jut még -a mi országunk, ahol lehet élni, álmodni és ahol boldogulna Suomi -fia is.</p> -<p>Egy félórás beszélgetés zavaros képe csak ez. Sutba vetettem a -logikámat és hagytam, hadd ringasson álomba a finn diák szava, és -bár tudtam, hogy egy másik félóra mulva mosolygok az egészen, -integettem neki és az ő istenének, a tüzes ingben járó öreg Ukkónak -áldását kivántam a fejére. A tulfütött agy viziói egy percre -valósággá váltak. Kirohantam a napfénybe és végignyultam a magyar -rónán. Ugy éreztem, hogy a boldogságim terhét nem birja elviselni -ez a föld. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ADRIA</h2> -</div> -<p>A tánc éjfél után kezdődött. Egyszerre tántorogni kezdett a kis -magyar hajó. Bennem pedig felébredt az az örök indiszkrét, aki -szeret bekotnyeleskedni mások köreibe s minden ablakba, szobába, -üzletbe betekint és elmenet magával viszi idegen életek egy -morzsáját. Figyeltem a növekvő zavart. Egyre szaporábban trilláztak -a villamos csengetyük. A vékony drótok, amelyek körülcikázzák a -hajót, a hajó idegeivé lesznek és átveszik az ideges vizek -lüktetését s az óriási dagadásnak és horpadásnak éles bizsergéssel -adnak kifejezést. Pincérek ugrálnak szerteszét. A tüdők dohognak, a -kötélizmok megfeszülnek, mi pedig kénytelen-kelletlen utánozzuk a -hajó ritmusát és táncolunk.</p> -<p>Ez a tengertánc, amiről a régi vers beszél.</p> -<p>Hajnal felé már csak árnyak vannak. A viz előbb hajnalodik, -külön és önállóan, mint egy másik égbolt. Lassan aztán az ég is -utánozni kezdi a tengert. Gyöngyszinü, üvegszerü fátyolokat aggat -ránk és az utasok halványan és lesoványodva affektált bánattal -állanak a virradatban, mint a lelkek vagy az árnyékok, vagy az -elmosódott freskók. A csöpp tengeri ut most már szenzáció. -Valamitől üzetve végigjárom a <span class="pagenum"><a name= -"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> hajót a legalsóbb köröktől a -legfelsőbbig, botorkálok a lépcsőkön, csúszom az iszamós padlón, -amit megáztatott az éji zápor és ugy érzem, hogy a lelkek kertjében -bolyongok, mint a firenzei költő s szemlét kell tartanom az -elkárhozottak hadán, a hazatérő nyaralókon, akik még néhány óráig -itt gyötrődnek s most különösen és fantasztikusan rémlenek a -négyórai világitásban. Ez egy kis inferno.</p> -<p>A legalsó körben itten is az indolensek vannak. A szük vörös -pamlagokon fekszenek, vagy elszórva a földön, kajütbe zárva -középkori számüzetésben és magányban, halotti pózban, vagy fejükön -egy vizes szalvétával, cinikusan, vagy bölcsen, mint a gőzfürdőben -szokás. Néhány dölyfös még most se javul. Az egyik szitkozódik, a -másik tréfál, a harmadik pedig közönyösen mered maga elé. Egy -nőhóditó sóváran bámulja egy asszony bokáit, aki kibomlott hajjal -fekszik előtte. Ez az ur vagy ötven asszonyt csábitott el a nyáron. -Különben cigarettázik és vár. Néhányan nevetnek. Vastag -tengerészhumor kering a levegőben. Itt találkoztam a szerecsennel, -a lidói fövény hindujával, aki a tengerparton naponta nyolc óráig -imádta a napot, komoran és boldogan, a henyék önszemléletével. Most -undor vonaglik az arcán. Valószinüleg az apró hullámokra gondol, a -homokra és a napra. Erőlködő szemét egy villamgömbre szegezi.</p> -<p>Sóhajtva hagyom el ezt a kört és megyek fölfelé, ahol a lámpák -fényét már kétessé teszi a reggel és ahol kis asztalkák mellett a -félénkek és a féltékenyek ülnek. Ez a kör a betegszobához hasonlit. -Az asztalon orvosságos üvegek, rum és konyak. Olyan mozdulatlanul -ülnek szegények, <span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> mintha állandóan fotografálnák őket. -Családias, intim és furcsa ez a kör. Ide jönnek a nagyon betegek és -a nagyon egészségesek, akik Velencéből a velencei mór -féltékenységét hozták magukkal és okosan és türelmesen ülnek fiatal -asszonyaik mellett. Utazósapkáik alól zölden villant rám a szemük. -Menekülnöm kellett.</p> -<p>Most a tenger zivatarossá vált. Hentergett, habzott, -gurgulázott. A reggeli szájöblögetést végezte. Némely pillanatban -egy hiszterikus nőnek tünt fel, kócosan és álmatlanul, a fésülködés -előtt, titáni kék hajcsomókkal. Csapódva szédültem fel keskeny -lépcsőkön, folyosókon, ázott bordákon, a legmagasabb pontig, a -legfelsőbb körig, ahol hajnali szélben a fiatal szerelmesek ültek. -A szivem hevesen dobogott és könyes lett a szeretettől és a -végtelen szánalomtól. A vászonszékekre feszitve vergődtek -szegénykék. Nászutasok, turbékoló gyerekek, a hajó banálitásai, -összebujva és megriadva egy vihar előtt. A menyasszony kék. A -vőlegény zöld. Kezével citromot erőltet a nő fanyar szája felé. A -férfi durva és erős, szeles és kedves, fején panama-kalap, -mellcsokrában egy óriás rubintü, szimpatikus ősember. A nő pedig -szőke, szőke, még a szeme is szőke. Feketekávé és szende tej egymás -mellett. Ez az ő első szenvedésük. Amerre nézek, mindenütt ilyen -párok. Egyszer talán épp ugy ülnek a hálószobájukban. A nő majd -ájultan veti magát hátra és a férfi keserü panaszokkal, váddal, a -gyanu gyötrő italával kinálja és sirni fog az asszony, vagy csak -mimeli a sirást. Kisértetek szálltak a viharban. Messze a hajó -orrán mégis megláttam a célt, egy fátyolt a viharban és különös -szemeket, aminőket csak álmunkban látunk, a szemeket, <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> melyek se -kékek, se feketék, de a kettő vegyüléke, hid a mennyen és poklon, -álom az ébrenlét és alvás között, a kék gyengédségével és a barna -tüzével. E szemek felé irányitottam a lépteimet.</p> -<p>Ekkor, azonban, hirtelenül egy padra vágott a vihar -fortissimója. Mindnyájan táncolni kezdtünk, picike tragikomikus -bábok és meghódoltam a viz hatalma előtt. Hullámok jöttek elénk, -amiket csak hallottunk eddig, duhajon kurjongatva, berugva az éji -tivornyától. Alattunk pedig öklődött és csuklott az émelygő tenger, -az öreg iszákos, az utálatos és brutális lump, minden titkok -hordozója. Tisztelettel kell viselni a haragját. A gyöngyhalászok -belőle merik a moszatot, amiben az egysejtü állat él, az élet -kezdete, ami annyira érthetetlen, mint a halál. Betegségemet se -érthetik meg az orvosok. Csak azt tudják, a fülem félkörös -ivjáratában viz van, az egyensulyérzék központja és most ez a kis -viz háborog a nagy viz ellen. Valószinüleg azonban csak azért -szédülök, mert nagyon közel jöttem az élethez, a titok kapujához. -Minden porcikámban érzem a vizet. Száraz tagjaim a tenger -esszenciájában fürdenek. Idegeim követik a hullámok ritmusát. -Vérem, akárcsak a tenger vize, álomtalanul forrong.</p> -<p>A szájam is keserü már, mint a tenger. <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>NAPFÜRDŐ ÉS HOLDFÜRDŐ</h2> -</div> -<p>A napfürdő délelőtt 11–2-ig van. Ekkor kifekszenek a kőgátra a -fiatalemberek intenziv szinekben, piros és kék uszónadrágokban s a -bennük megmaradt pogány vágygyal imádják a napot, a leányok pedig, -akik szőkék és halványak, hasonlóan nekidülnek a hőségnek és -udvaroltatnak maguknak a sugarakkal. Majdnem mind ismerem őket. Ez -a balatoni fürdőhely egész müvészkolóniát szállásol el. A barátaim -ezek a szerecsenek, akik télen a lámpa glóriájában irnak. Most alig -látni rajtuk hogy kicsodák. Egy sörényes zeneszerző, akinek ideges -és heroikus ütemeit tavaly a szimfónikusoknál hallottam, tar -koponyával fekszik itt, mint egy hős, dagadó bronzmellel, feszülő -vasizmokkal. Amott egy festő, mint egy római harcos. Itt a -tulfinomult esztéta, egy barbár keménységével. Láthatóan örülnek a -változásnak. Órák hosszat feküsznek és izzadnak és szomjuhoznak, -hogy csak egy árnyalattal is barnuljon az arcuk. Amint előttem van -ez a sok-sok arc a napsugár ecsetje alatt, a fotográfus -másolórámáit látom, az érzékeny papirokat, amelyeket csak a nap -ragyogtat fel az élet egészséges szineiben, és arra gondolok, hogy -talán ők is tökéletesebb életképet, <span class="pagenum"><a name= -"Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> egészebb lelket, egy uj -fotográfiát várnak a természettől. Egyszerre beleugranak a tóba és -eszembe jut a fotográfus aranyfürdője. Ők mostan egy uj képet -fixiroznak. Át kell alakulniok teljesen. Le kell vetkőzniök -mindent, a szokásokat, a müvészi cafrangokat, a ruhát, az inget, a -régi bőrüket, a beteges, városi szinüket is. Hatalmas vágy ez. Az -ember szeret öltözködni. Egy öltözködési mánia sarkalhatja őket -arra is, hogy uj szint kapjanak. Valahogy szabadulni akarnak a -multtól. Megfigyeltem a nyaralókat s ezen a ponton mindegyiket -egyformának találtam. Játszanak és az ellenkezőjét játsszák annak, -ami az életük. Minden nyaraló: szinész. A virilista az erdőben kés -és villa nélkül ebédel, a kishivatalnok beül a grand hotelbe és -vasárnap este a családjával együtt elpezsgőzi az összekuporgatott -filléreit. Logikátlanok és boldogok. Feltünt egy lipótvárosi leány, -aki most simán fésüli a haját és Jókai-regényeket olvas. Azok -pedig, akiket a szinházakból és a hangversenytermekből ismerek, az -atléták dresszét öltik magukra. Olyan édes egyszer játszani, hogy -mások vagyunk, erősek, boldogok, szabadok, és édes a napfürdő után -gázolni a kavicsot és a férgeket, barbárul a fejünkbe csapni a -panamát, mint egy sisakot.</p> -<p>Este pedig 11–2-ig van a holdfürdő. Ennek is van közönsége. Az, -amelyik nem volt ott a napfürdőben. Ilyenkor a müvészek a -fáradságtól részegen horkolnak a párnákon. De kimásznak a partokra -mindazok, akiket délelőtt hiába kerestem. Leülnek a padokra, a -fübe, a homokba, a jegenyefák közé és süttetik arcukat az ólomfényü -holdvilággal. Azt akarják bizonyára, hogy kicsit megfehérüljön a -pirospozsgás arcuk és puhuljon a kérges lelkük és köd lopódzzék -nagyon <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> is határozott, merész és éles szemeikbe. -Ők is kurát tartanak. Az idő néha nagyon kedvez nekik. Láttam egy -ily estét. Felhők között emelkedik a hold. A tó az ezeregyéj -tündérjátékait játssza. Messze, valahol a tihanyi partoknál, ahol -az ekhó alszik, világoszöld reflexben tündököl a viz s a badacsonyi -szőlőhegyek felől idetévedt szél énekhangokat, illatot, bóditó -neuraszténiát hoz. A társaságot csak a cigaretták és a szivarok kis -lámpásai világitják meg. Látom azonban, hogy mind egészségesek és -tultápláltak. Hallom, hogy mind szentimentálisok. Egy vidéki biró -el van ragadtatva a természet szépségétől. A főhadnagy, aki egész -évben káromkodik és marsol, erre az estére érzelgős parfümöt locsol -az atillájára, a költészetet dicséri és fejét ájultan tartja a -beteg égitest felé. Egy sikkasztó az idealizmusról beszél. Egy -panamista könyezik. Egy vénlány nyavalyatörős verseket dadog. Igy -várják az éjfélt. Ekkor a hangulat tetőfokára hág. A villákban -kilobbannak az ablakok, a kerti lámpákban csonkig égnek a gyertyák -és csak az ég világit. Összeolvad az éj és a tücsökzene, a -békakurutytyolás és a holdfény, a viz és a cigaretták illata. A -szentimentálizmus tobzódik. Hallhatóan emészt az egész társaság, -viharosan, menydörgésszerüen forrong a gyomrokban a dus vacsora és -sirnak az elérzékenyedéstől. Egy hájfejü képviselő kéjesen forgatja -hyppopotamus-szemét. A tábornokné lassan kitárja karjait. Szintelen -és hervadt szája, amely valamely hernyóhoz hasonlit, megindultan -mozog, reszket a deres parókája és aranyfogai csillognak a -holdfényben. Egy vasgyuró is tántorogva áll a gyönyörüségben. -Mindegyik között azonban egy budapesti füszerkereskedő viszi -<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> a főszerepet. Kidülled a nádszékből. -Átadja magát a poézis varázsának. Mély meggyőződéssel sóhajt. Arcán -iszonyu könycseppek gördülnek. A hold pedig megaranyozza, -megezüstözi, glóriába fonja a nadrágtartóját és a kidüllesztett -hasát. <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>BUDAI SÉTA</h2> -</div> -<p>Mióta a csillagos hálósipka, a pázsitzöld nyakkendő meg a -kávészinü frakk divatba jött, hirtelen megszaporult azoknak a -száma, akik Budára mennek, a görbe utcákba, a törpe házikókba, egy -kis hangulatért. Azelőtt – alig pár éve – egészen egyedül -bandukoltam ezeken az utcákon. Mostan már seregestül törtetnek -utánam a széplelkek, az esztéták, a smokkok. A Biedermeier idők -visszatérte aktuálissá tette a legrongyosabb közt is és -ideszabaditotta a közönyösöket, a filisztereket, s a levegőző -családapákat, akiknek ehhez a cukros és tipegő intimitáshoz semmi -közük. Idegenek dulják minden kedves fészkünket. A csöpp -vaserkélynél, amelyet órákig simogattunk a szemünkkel, bámulók -állnak, a büvös kis ház előtt betegarcu müvészek, pedig mintha csak -a mi titkunk lett volna valamikor és a cukrászdában, a csendes -elhagyott, előkelő várbeli skatulyában is társaságok ozsonnáznak. -Csak a Baedecker és a cicerone hiányzik még.</p> -<p>Most pedig jó lenne egyedül lenni. Nehéz aranyak hullanak a -kabátomra, a zsebeimre, az arcomra. A levegő oly tiszta és átszürt, -hogy kortyintani, szürcsölni kellene, metszett kristálypohárból -kellene inni, mint a drága és tüzes <span class="pagenum"><a name= -"Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> bort. Buda föl van fedezve, -de ezen a délutánon ujra fölfedezzük magunknak. Minden demokrata -élvező ellenére is a mienk lesz. Mit félsz, szivem? Mi ketten ugy -tudunk Budát játszani, mint senkise. A hidfőnél még 1910-et irnak. -Később azonban minden dobbanásod egy percet jelent, minden lépésem -egy év és minden utca egy század. Mire leszáll az este, mi ketten -már a tizenhetedik században leszünk, vagy még távolabb és valamely -kert előtt sápadva és csodálkozva hallgatjuk a villamos -csengetését, amely hihetetlenül csörömpöl át hozzánk, messziről, -több század távolságából.</p> -<p>Még mindig nem értem célhoz. Ezek az emberek még érdeklődnek -irántam és a lépésem neszére még mindig fölfigyelnek és kidugják a -fejüket a csendből és a magányból. Távolabb kell mennem. Oda, ahol -már egészen közönyös vagyok, akol a lét oly csendeskésen és -álmatagon folydogál, hogy az emberek össze se rezzennek, de szinte -belemerülnek az életük unott szövetébe, a kép egyöntetü és aszu -harmóniájába. Egy görbe hegyi utcán kell elcsapódnom. Itten áll -egymás mellett négy-öt pofoncsapott tabáni ház és egy fuldokló -petroleumlámpa, levegőért kapkodva a szélben. A kerités mögül -pompásan megfigyelhetem a lakókat, akárcsak a nézőtérről a -szinészeket.</p> -<p>Vajjon tudják-e, hogy szinházat játszanak és bámulja öket -valaki, sóváran, elirigyelve tőlük az életet és az idillt? -Közönyösen ülnek, lógó kezekkel, tágranyitott szemekkel és semmitse -csinálnak, semmire se gondolnak, csak élnek. Ez a tiszta élet, a -netto-élet, minden idegen anyagtól megtisztitva, az esszenciák -esszenciájával. Vajjon érzik-e ugy, ahogyan én? Mostan egyszerre -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> megmozdulnak, mint a bábok és kotorászni -kezdenek a vasrács mögött, végigjártatva szemüket az üres kalitkán -– hová röpült belőle a madár? – a göröngyös és vásott lépcsőkön, a -gyékényen, a folyosón, amelybe megrekedt az évszázados csönd. -Lassan feküdni mennek, mert későre jár, hét óra van már. Vajjon mit -szólna az a fehér nénike, vagy az az öreg ur, ha gyengéden -megkocogtatnám az ablakát? Talán-talán meg is repedne az ő gyenge -szivecskéjük. Igy az estében és az árnyékban a bő kabátommal és a -feléjük feketedő keménykalapommal barátságtalan vendég lennék -nekik, ismeretlen, idegen, ördögi vendég. Vajjon egyáltalán -megértenének-e? Ugy vettem észre, hogy ezeken a sétákon mindenütt -sanda szemek kisérnek, tartanak tőlem, mint egy tolvajtól, hiszen -mit is kereshet itt az, akinek otthon kényelmes lakása van -vizvezetékkel és villanyvilágitással, mit kereshet mást, mint -aranyat és vért. A szél a lámpalángon fantasztikus gyilkosságok -gondolatát táncoltatja.</p> -<p>Ezek a jámbor és bölcs emberek nem ismerik el, hogy van más -szükségletünk, mint a béke, a kávé és az álom.</p> -<p>Nekem is okosabb lesz gyorsan kereket oldanom.</p> -<p>Egy erre vetődő rendőr figyelni kezd… <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MÉCS</h2> -</div> -<p>Multkor este hét és nyolc között, hogy a sötét fasorban -bandukoltam, egyszerre olyan érzés lepett meg, mintha hónapok óta -először mennék haza. Egy esőcsepp bukfencezett le az égből, éppen -az orrom közepére. Azután jött a második, a harmadik és a negyedik. -Lassanként az egész alkony összekuszálódott s nedves -esernyőhangulat terjesztette ki fekete szárnyát a város fölé. Mire -hazaértem, már millió és millió fürge cseppecske táncolt az -udvaron. Belenéztem a kékes-szürke derengésbe és ugy láttam, hogy a -hosszu esőfonalak hangjegyekké kampósodva, sürün aláhuzdalt -nyolcadokban, tizenhatodokban és harminckettedekben kapcsolódnak -bele a szeptemberi szonátába. Még a házmester is megfeledkezett -méltóságáról s egy pillanatra kidugta fejét a daloló esőbe. Az -ablakomon pedig remegő dobolás hangzott, cirpelő üveghangok, titkos -percegések, az esőcsatornák nedves locsogásba halkuló pianisszimói, -majd a fák nyögése s a megereszkedő ajtók sóhajai. Egy darabig, -vállamon a felöltővel, kezemben a bottal, mozdulatlanul hallgatom -az őszi koncertet. Azután egy pityergő, szentimentális cseppecske -átvette a vezetőmotivumot. <span class="pagenum"><a name="Page_45" -id="Page_45">-45-</a></span></p> -<p>– Csakhogy megjöttél valahára – szólott s nyomban könnyé olvadt -az elhomályosuló üvegtáblán. – Csakhogy itthon vagy te is, -kávéházak nomádja, aszfaltok beduinja. Egész nyáron vártunk reád. -De nem jöttél és inkább táboroztál idegen szobákban, vagy kék -azurból szakitottál magadnak sátort, semhogy haza nézz. Ma azonban -az első őszi estén, először annyi idő után, visszatértél és -észreveszed, hogy itthon vagy. Mit tétovázol még?</p> -<p>Sok apró csepp verődött izgatott staccatóban az -ablaktáblához.</p> -<p>– Vedd le a kalapod!</p> -<p>– Akaszd fel a botod!</p> -<p>– Vetkőzz le!</p> -<p>– Ülj a karosszékbe!</p> -<p>– Ülj le, ülj le!</p> -<p>Ismételte az esőcsepp és tovább pityergett.</p> -<p>– Nem veszed-e észre, mennyire átalakult a ház? Még tegnap -nyitott ablakokon keresztül gondtalanul léphetett be minden szobába -az este. Ma mindegyik ablak be van csukva s mi szorgalmas -esőcseppek összemázoljuk az üveget, hogy semmi se zavarja a szobák -alkonyatát. Azt mondhatnám, hogy az őszi intimségben ti a téglák -hus-anyaga vagytok és most visszahengeredtek oduitokba, akár a -csiga a maga héjába s csak ebben a barátságos összeszorultságban -érzitek egymást igazán. Vagy megláttad-e volna máskor azt a vasalót -tüzesitő cselédleányt, aki a második emeleten vörös köröket -cirkalmaz a levegőbe? Ez már az ősz leánya. A lámpa is több -szeretettel világitott eléd, hogy feljöttél a lépcsőházban. Ezen az -estén jól teszed, ha leveted léha nyakkendőd, ha elfelejted az -operettmelódiákat és minden nyári ürességet s szétrakva -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> holmidat, belemelegszel szobád -hangulatába. Ereszd le a függönyöket.</p> -<p>Leengedtem a fehér csipkefüggönyt és meggyujtottam a lámpám. A -botom és a kalapom felakasztottam a fogasra. Leültem a karosszékbe. -A szeptemberi szonáta zajongó sforcatókkal tovább dobolt az -ablakon.</p> -<p>– Emlékszel-e a gyerekkorodra? Ezek azok a felejthetetlen esték, -melyek a kalendárium szerint a nyárba esnek még, de valóban már -ősziek. Gondos kezek ilyenkor lopják be hüvösödő verandákrol a -székeket és ilyenkor vacsoráztok a szokottnál is hangosabban, hogy -meg ne halljátok a korai harangszót. A macska, a spiritus -familiaris halk dorombolásával néhány taktust illeszt a szeptemberi -szonátába. A feltornyozott vánkosok árnya pedig végignyulik a -falakon, mintha maga az élet játszana laterna magicá-t. Ezek a -hangok, ezek a szinek és az otthon illata mind beleolvad a -szonátába, az elmélyülő magány végtelenségébe, amelyet csak néha -érezhetsz s most, mikor mi apró vizcsöppek ütemekre szedjük és -kiverjük az ablak üvegklaviaturáján. Hasonlókról beszél az a -magányos petróleumlámpa, kis állomásokon valamelyik sötétbe vesző -uton, amelyik évek egyhangu bánatáról egyszerre lebbenti fel a -fátyolt. Vagy az a kutyaugatás, melyet a röpülő vonatról hallasz -falukból didergő hajnalokon. Egy egész élet szomoru intimsége van -ezekben a motivumokban. Emlékszel-e még reájuk?</p> -<p>Az esőcsepp siró triolákban patakzott szét az ablaktáblán.</p> -<p>– Most ilyen pillanatok várnak reád. Ezért ne menj el hazulról. -Ma este először hallod meg az óraketyegést és az órát, régi -jóbarátodat nem <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> tekinted többé holmi időmérő-szerszámnak, -mint nyáron, hanem a szeptemberi szonáta hangszerének. A sötét -folyosókon átsóhajtó zongoraszó is lelkedhez ér. A butorok se -lesznek többé tárgyak. Asztalod, széked, ágyad megelevenül és oly -biztonsággal tölt el, mintha gyökeret vernének a padlóban s téged -is körülhálóznának sok, sok láthatatlanul finom hajszálgyökerükkel. -Dobd el tehát a ficsuras cigarettát, keresd elő dohányszitád és -markolj bele a leányosan szőke dohányba. Melegitőd ma is kibontja -lila tüzvirágait. Azután huzd füledre a paplant és melegedjél át, -ha pedig félsz, veszsz el a nyugalomban, a csendben és az -emlékekben. De ne menj ki a kertbe, ne menj a haldokló rózsák közé, -maradj itthon.</p> -<p>Az eső dörgő fortisszimója rázta ablakomat:</p> -<p>– Ne menj ki! Ne menj!!</p> -<p>A szeptemberi szonáta végéhez közeledett. Néhány békülékeny -vizgyöngy már a szeptimenakkordot pedzette az átlátszó függöny -mögött. Az ablak nedvesen és maszatosan, de szelid nyugalommal -nézett reám, mint két kisirt szem. A gyorsforraló szeszgőzei széles -lángbokrétává gyulladtak. Aranyos nyugalom hullámzott végig a -szobán s bélelt otthoni cipőmet felhuzva, kezemben egy elhájasodott -konzervativ lappal, végigfeküdtem a divánon és ábrándos pipaszónál -csendesen olvasni kezdtem.</p> -<p>– Kipp-kopp, jó estét! – dalolta a szeptemberi eső. <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>DANSE MACABRE.</h2> -</div> -<p>Carneval herceg ezen a farsangon soványan és sápadtan lődörög az -éjszakában. Én is igy találtam meg multkor a köruton, amint -elfanyarodott kedéllyel, a báloktól agyonizzadtan, egy szenesedő -egyiptomi cigarettát rágicsált a fogai között és a tabetikusok -biccenésével haladt előre a maga utján, A jó, züllött, vén fiu -örült, mikor meglátott, már messziről a levegőbe penderitette -csörgősipkáját, amelyről lehullottak az összes csörgők és -szallagok. Üdvözöltem ő hercegségét, aki rögtön előrántotta -frakkjából a piros-selyem cigarettatárcát és megkinált belőle.</p> -<p>– Hová? – érdeklődtem félénken és szemügyre vettem fájdalmas -arcát.</p> -<p>– A Lipótmezőre. Ez az egyetlen hely, ami még némiképp érdekel. -Ma az elmegyógyintézet igazgatósága hangversenynyel egybekötött -bált ad az őrültek mulatságára.</p> -<p>Kissé meghökkentem és tétováztam, mikor meghallottam rekedt -kacaját.</p> -<p>– Nem izgatja az ön fantáziáját – folytatta a bohém – a -kényszerzubbonyos lengyelke, a jégsipkás és morfiuminjekciós -keringő, amit esetleg vizeslepedőkkel fognak sulyosbitani? -Képzeljen el azután egy négyest, ahol a rendező <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> egyszerre -elkiáltja magát: »colon des paralitiques«, »tsardache hystérique«, -»boston epileptique«.</p> -<p>Nem tudtam nevetni ezeken a fáradt ötleteken, villamosunk a -Lipótmező elé ért. Már csak az intézet tetőzete meredt ki a -szürkületből, mint egy elborult, geniális homlok. A hamuszinü -égbolton a Hüvösvölgy jegenyéi közt szomoruan kandikál ki a -koradélutáni hold. Szótlanul mentünk a lejtőn, az elmegyógyintézet -kapuja felé. A hideg villamfénynyel világitott előcsarnokban azután -elváltam kisérőmtől, aki boldogan vegyült el alattvalói közé s -egyedül maradtam.</p> -<p>Végighaladtam a kongó visszhangos folyosókon. A szó öblös -hahotává tördelődzik szét s a félénk kacaj, hosszu zokogássá -nyulik. Inkább hallgatunk. Az orvos egymásután nyitja fel a -folyosók ajtaját a nála levő kulcscsal. Végre beérünk a bálterembe, -ahol három-négy hosszu asztal mellett vacsoráznak a bálozók.</p> -<p>A benyomás első pillanatra nem is érdekes, de még csak különös -sem. Csupa kifogástalanul öltözött hölgy és ur, aki nyugodtan – -vigyázva és illedelmesen – bánik a késsel és villával. Az izmos -szolgák tányércsörgés közt hordják fel a zsirban puffadozó, kövér -farsangi fánkot és a forró teát. Egy halvány fekete leányt nézek, -aki a hajába erre az estére fehér rózsabimbót tüzött. Mellette egy -vékony, jó családból való fiu elegáns angol ruhában, krétafehér -arccal, kárminpiros szájjal, olyan, mint egy nyurga osztrák princ. -Mind a ketten nevetgélnek, de egyik se figyel a másik szavára. -Valami összenemhangoltság, bizalmatlanság és fitymáló fölény -setteng az asztal fölött s ha jól figyelünk, nyomban észrevesszük, -hogy a társaság vezetéke, amely a gondolat elektromos szikráját -röpiti, el van romolva. Az <span class="pagenum"><a name="Page_50" -id="Page_50">-50-</a></span> apró kotériák ellenőrzik egymást, a -felelet nem kapcsolódik a kérdésbe, a kacajok czéltalanul pukkannak -szét. Mikor azután a fejek feltekintenek a tálakból s rám néz az -ezerféle, idegen tekintetü, kereső és nyugtalan szem, egyszerre -megértem, hova kerültem és a hátam gerincén egy kicsit átfut a -hideg.</p> -<p>Különben pihegő vállakat, fényes szemeket, táncra lendülő -lábakat látok. Egy megrögzött alkoholista az asztalnál a tea -láttára valami duhaj magyar nótára gyujt. A cigányok felállnak a -szoba emelvényére és gyantázzák a vonójukat. A parketten simán -csusszannak a cipők, a szemek lobognak, az arcok tüzelnek, s a tánc -szilaj lüktető áramában szinte észre sem veszed, hol vagy. Most -hiszek Schopenhauernak, aki az őrülteket tartotta a földgolyó -egyedüli boldog embereinek, mert a saját kozmoszukban élnek, -melynek törvényeit, – függetlenül minden természettudományi és -filozófiai kényszertől – ők maguk irják elő. Elvégre a ketrecbe -zárt oroszlánnak is joga van azt hinni, hogy az állatsereglet -közönsége van bezárva s a rácsok az ő szabadságát védik csupán. A -párok karöltve sétálnak s még a spanyol etiketten sem esik csorba. -Hátraszegzett fejjel, ideges merevséggel, kibomló hajjal táncolnak. -A bál hőse egy fekete haju, sápadt arcu fiatal ember, aki -huszonnégyéves korában kapta meg a paralizist. Elegáns -lakkcipőjében finoman cifrázza a bosztont. Az orvos a hátam mögé -áll és a fülembe sugja: két évig sem fog élni.</p> -<p>Mi egyébként lézengünk a bálteremben s a maflaszigeten cercle-t -tartunk. Egy bolond pincér szaladgál körülöttem gyors lépteivel. -Láthatólag rosszul érzi magát, hogy nem lóg ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> zsebéből a -szalvéta s legalább annyira fáj neki a ma esti tétlenség, mint -egykor a Szent-Ilona szigetére deportált Napoleonnak. A folyosón -pihenő párok sétálnak, citromosvizet isznak, legyezik egymást. Egy -kékszemü, őszhaju magyar ur, aki egykor ügyész volt a szegedi -törvényszéken s mint »Világszellem« jött ide, épületes fejtegetést -tart a világtudós s a világszellem közti különbségről és az ő saját -külön politikai-, filozófiai- és gazdasági rendszeréről. Az ember -kellemetlen borzongással hallgatja a sok holt matériát, terminus -technicust, évszámot, szótárak kiböngészett és polcra rakott -kincsét, jobb napok ötleteit, melyek egyszerre rendszertelen -kánkánra kapva, háborogva, értelem nélkül zudulnak ki a torkából. A -durva agymechanizmus még mindig jól müködik, az asszociációk -helyesek, a test még mindig fel van zsinórozva az idegek finom -szálaival, a battériák be vannak fütve, de valami alig hallható baj -van s a csengetyü nem akkor s nem ugy szól ahogy kellene. Egy -markos, vörös szakállu és bajuszu ember, aki egykor plébános volt, -kifogástalanul társalog velem angolul. A »Világszellem« pedig egyre -vezet rendszerének kacskaringóin. Mert rendszernek kétségtelenül ez -is rendszer, de – hogy megforditsuk a hires szólást – van benne -őrültség.</p> -<p>És az otthon maradottak? A vallásosak, az arisztokraták, a -sohasem szólók és mulatók, az illetlenek, a fenegyerekek, a -geniálisok? Őket is meglátogatjuk celláikban. Hódolunk ő fenségének -és leadjuk névjegyünket a milliárdos pénzkirálynál. Sokáig nézek -egy szőke leányt, aki a szerelemtől tébolyult meg s most tágranyilt -szemekkel ölelgeti a levegőt, csókokat hint a falaknak és annyira -elevenek a hallucinációi, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> észre sem veszi az orvost, -bár erősen szoritja a kezét. A rajztanár halvány, esztétikus fejét -rosszalólag rázza és esztétikai szempontokból nem jön le a bálra. -Egyáltalán majdnem mind tudják, hogy táncmulatság van az épület -másik szárnyán s arcukon az otthonhagyott kis gyerekek áhitozása -szomorkodik. Egy homályos teremben három egymás mellett álló ágyban -nyugodtan fekszik három elmeorvos. Mikor belépünk a celláikba, -nyugalmat szimulálnak és higgadtan felelnek a kérdéseinkre. A -hivatásuk kergette ebbe a házba.</p> -<p>Végigszaladunk a dühöngők osztályán is. Egy alig huszéves gyerek -ugrik elénk, a budapesti kávéházak és szerelmek őrültje. A -szőr-lepedőn ül egy bőgő szörny, Darwin visszafejlődött -majomembere, az ajtónál pedig egy siró férfi bucsuul reánk ölti a -nyelvét.</p> -<p>Megyünk vissza a bálterembe, ahol Carnevál még egyre bonyolitja -a párokat a bálest szines zürzavarában. A tánc már szabadabb, a -gallérok össze vannak izzadva, a hangulat teljes. Az ember nézi a -vig arcokat, a kifogástalanul lejtő lábakat, az elegáns -táncmozdulatokat és szinte kétségbeesik, mennyire mellékes szerve -az embernek a fej. A bál hőse, az én szegény huszonnégyéves -Pierotte-m még mindig nem fáradt el. Most kéri táncra a fekete -leányt, akinek hajában szerelmesen himbálódzik a fehér rózsabimbó -és boldogan száguldozik hisztetikus Pierotte-jével. Egy ablaknál -azután megállnak és együtt bámulják a szeles égbolton elsuhanó -holdat. Vajjon mire gondolhatnak? Nekem egy francia vers zsong a -fülemben, a haldokló Pierrot-ról, aki hosszu, halottszerü orral, -szemfedőhöz hasonlatos ingben mosolyog a holdra, és megyek ki, nem -tudok tovább itt maradni. <span class="pagenum"><a name="Page_53" -id="Page_53">-53-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>JÉGARABESZKEK</h2> -</div> -<p>Késő délután kilumpolt arccal kel a hold. Villamos lángok tüzes -koszorujában leng a városligeti fák között és aki kissé fáradt, -álmos, vagy ideges, azt hiszi, hogy az is csak pislákoló ivlámpa. -Messze-messze a fasorban korcsolyák csilingelnek és beharangoznak a -hideg, csillogó szertartáshoz, amit lenn a tükörré simuló jéglapon -frissen, a levegő, fagy és egészség téli részegségében korcsolyákat -csattogtatva tartanak nyurga szeladonok és karcsu leányok. -Hallgatom ezt az elálmositó harangjátékot. Kecses, női lábakra -kivánkozó Rival-ok kezdik meg, a Mercur, a Columbus folytatja és a -hetyke, bizakodó Jackson, végül komolyan, ósdian, méltóságosan, -mint az öregharang, belekondul az együttesbe egy-egy konzervativ -Halifax rozsdás hangja is. Ugy tetszik, mintha valami különös -jég-templomban lennék.</p> -<p>Aki tud korcsolya-nyelven beszélni, az ilyenkor nem is figyel a -pálya impresszionista-foltjaira és a jégen csodásan kivirágzó boa-, -karmantyu- és kalap-tavaszra, hanem behunyt szemmel hallgatja az -acélpengék zenéjét. Ebben a zenében valami láz van. Van-e kedved -táncos korcsolyát kötni és repülni? Az egészség hajrázó -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> vágya, a hideg tornakedve s a távolságok -önkivülete beszél hozzád. Akarsz-e mérföldeket tiporni és csókolni? -Nekem a szikrázó jég és a szikrázó szemek azt suttogják, hogy itt, -a vágtató tovakeringés robajában sokkal inkább otthon van a -szerelem, mint a báltermekben és bárhol a világon, s nincs olyan -szentelt talaja a finom erotikának, mint a sikos, tükörsima jég. -Egy német orvos a nászutazás lélektanát a távolságlegyürés -erotikumával magyarázta és bizonyára nem ok nélkül. Maga az élet -folytatása és akarása ez. Minden mozdulat egy vallomás, minden -nekiiramodás egy csók és minden kilométer egy nász. A sietség -kedvében megszázszorosodva és központositva érzed erődet és tested, -vágyad, akaratod, egész egyéniséged daloló könnyüséggel rohan -tovább a vékony acélpengén, bele az éjszakába, az ismeretlenbe és a -szerelembe. Itt látod meg, hogy kicsoda az igazi férfi és kicsoda -az igazi nő. A csunya nő fél belépni a bálterembe. A női test igazi -szobrásza azonban a jég.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Napok óta nézek egy fekete orosz leányt, aki az idén véletlenül -nálunk tartja téli séjour-ját és kacagja ezt a fia-telet, ezt a -januári tavaszt, mely talán tréfából, talán hozzánk való különös -kegyből, néha sikossá fagyasztja a jégpálya vizét. Ott látom a -korcsolyázó kontárok között nyugodtan, tragikus magányosságban. A -többiek nem is sejtik, hogy kicsoda. De én tudom, hogy a tél -tündére ő, Andersen Jégleánya, aki havas alpesi rózsákat tüz -hajába, a kacagása pedig messziről ugy hangzik, mintha távoli -lavinák dübörögnének zöld jéghegyeken. Körülötte kis jégstréberek -cikáznak. Egy nyakig-láb ifju időnként <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> cirkalommá -válik és ujra összecsukódik. Iskolásgyerekek sürü rajban -bukdácsolnak kifelé a melegedőhöz, fantasztikus alakok, eltorzulnak -s a tóból kiugráló kutyabékákhoz hasonlók.</p> -<p>Korcsolya-müvészek ügyeskednek. Csak ő komoly. Korcsolyája -halkan karcolja a jeget, mint az üveges ablak-vágó gyémántja. -Nyárias kabátkáját csendesen emelinti a fagyos levegő. Fejét -előreszegzi, lassan, finom kacérkodással adja oda magát a télnek és -a jégnek s aztán mindig finomabban, mindig könnyebben, mindig -tüzesebben vágtat át a ropogó jégtükrön a fujdogáló szelekkel és a -pályán végigkorcsolyázó villamos-sugarakkal együtt. Már kibomlik -gyürüs, fekete haja is. A kép szinte álommá torzul. És a »princesse -lointalne« a szivarok vöröslő tüzpontjai között széditő körivekben, -az álmok vakmerőségével karikázik végig ujra és ujra, mintha egy -részeg menád nekivadulásával hódolna a fagynak, s csak néha hajol -előre, hogy a jég tükrén megnézze gyönyörtől elhalványodó szlávos -arcát. Kicsoda ez a nő? Mikor esténkint elmegy, néhány francia szót -vált a kisérőjével. Másnap ujra itt van. Én Lermentoff egy -hősnőjéről neveztem el, akihez nagyon hasonlit.</p> -<p class="center">*</p> -<p>És a maflák szigete? Ó, maflák szigete is van, akár csak a -báltermekben, csakhogy itt még több a mafla és a maflák a báli -mafláknál is maflábbak. Akár a fizetett melegedőben izzad rájuk a -téli kabát, akár künn az ingyenes vashidon fagynak jégcsapokká, -elkényszeredettek, leforrázottak és beteg-arcuak, mint a -reménytelen szerelmesek. A nézőtér itt majdnem érdekesebb, mint -maga a szinpad. Ottan gubbaszkodnak egy sarokban <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> és nézik, -hogyan repül el a felületes, parfümös, gyönyörü élet. Repülni, -repülni, – zengi valami bennük – érezni a rohanás mámorát, a szikár -fiatalság izmát s az életről csak annyit tudni, hogy nő van a -karunkon és szép és az irodalomhoz csak annyit érteni, mint az a -fiatal főhadnagy, aki minden évben megveszi a kis füzetkét, melyben -legyezőversek és képeslevelezőlap-üdvözletek vannak. Pohosodó, -vastaglábu életmüvészek zengik magukban ezt az ódát, didergő -gardedámok és egyéb kisemmizett szerencsétlenek, akik más okokból -unatkoztak rá a repülésre. Sántáknak, bénáknak, nyomorékoknak érzik -magukat itt a repülés táncversenyén. Ha nem lennének örökösen -fáradtak s egyszer igazán kifáradhatnának. Ha nem kellene nekik is, -mint Maupassant vadludainak, folytonosan utánagágogni az elszálló -vágyakra. Ha tudnának repülni, harcolni és egyszer kimerülten -elaludni. Hisz olyan szép ez a banális téli idill. A korcsolyázás -után félhomályos szoba és pirosló kandalló. Kávé és béke, gesztenye -és csönd. Ezekkel a gondolatokkal néznek ki könnyező ablakokon a -jég szegény maflái. Mintha az orosz leány a havas tájak kegyetlen -russzalkáit bocsátotta volna széjjel, akik meggyötrik a prédájukat, -fojtogatják és agyoncsiklandozzák, hogy másnap fáradtan, -neuraszténiásan, kék karikás szemekkel ébredjenek és keserüen -ásitsanak a szemtelenül továbbkorcsolyázó életre. <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HÁROM MESE ROSSZ GYERMEKEKNEK</h2> -</div> -<p>(Farkasorditó hidegben küldött riportra a szerkesztőm, karácsony -éjszakáján. Ez sok évvel ezelőtt történt, mikor vidéken voltam -ujságiró. Bódorogtam a kis utcákon, mig lassanként elfogytak -mellőlem a törpe házak és – hogy, hogy nem – egy végtelen -hósivatagra értem. Valami különöset kellett kieszelnem. Féltem a -karácsonyi hangulatoktól, amelyeket az olcsó olajnyomathoz tettek -hasonlóvá rossz és olcsó irók. Megcsömörlöttem az idilltől. Az -ünnep fanyar és uj zamatját kutattam. Fantáziám a kopottakat -kereste fel. Modern csodákról álmodoztam, amelyek kávéházban -történnek meg, titkos fényfoltokról, amelyeket a puszta mélyén -villamoslámpák fakasztottak, kisértetekről, akik telefonon -beszélnek és automobilon robognak el. Igy született meg kószálva, -vagy a vonaton fagyoskodva ez a három kis riport, amelynek semmi -különösebb fontosságot nem tulajdonitok, de szeretem őket ma is, -mert a kibőjtölt riporterfantáziám koholta s eddig egyáltalán le se -irtam. Olvassák:) <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<h3>A BÖRTÖNBEN</h3> -<p>Elmentem a börtönbe is és megtekintettem a fegyencek -karácsonyát. Hosszu sorban állottak ott a rabok kopaszra nyirva, -földszinü ruhában, a gyerekek szomoru nézésével. Bámulták a -lángokat. Egészen hasonlatosak voltak igy az ártatlan kisdedekhez, -akiknek egy szines lánc is örömet okoz. Azután áhitatosan -imádkoztak, énekeltek az öregbötüs imakönyvből. Végül mindegyik -megkapta a maga ajándékát.</p> -<p>De a rabok elégedetlenek voltak ezzel a karácsonnyal.</p> -<p>A tolvaj éjfélkor csendesen odakuszott a betörőhöz és kilopta -zsebéből az aranydiókat.</p> -<p>A gyujtogató a szines gyertyával felgyujtotta a karácsonyfát és -püromániás szemmel bámulta a sistergő fenyőfát.</p> -<p>A vadorzó lasso-t vetett egy papirlánccal a játéköszvérre.</p> -<p>A gyilkos pedig megragadta a pojácát. Egy sötét sarokba cipelte -s ottan rettenetes arccal, vérszomjas kegyetlenséggel felhasitotta -viasztorkát.</p> -<p>Aztán mind boldogan elaludtak.</p> -<h3>ZENGŐ TELEFON</h3> -<p>Gyakran gondolok ezen az estén a telefonkisasszonyokra is, akik -– szegények – az angyalok csengetyüzését szeretnék hallani és csak -a mi brutális jeleinkre kell figyelniök. De egy karácsonyeste csoda -történt. Egymásután hivtam barátaimat a telefonkagylóhoz és -egyikkel se kaptam összeköttetést. Abban az órában történt ez, -midőn az ajtók kinyilanak s a szemek tükrén tündéri fényben ezer és -ezer karácsonyfa <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span> tükröződik és az emberek ámulva állanak a -rege fényes küszöbe előtt.</p> -<p>– 58–00.</p> -<p>– Mással beszél, recsegte a központ.</p> -<p>– 55–59.</p> -<p>– Mással beszél.</p> -<p>Valami husz-harminc embert csöngettem fel, most már csupa -bosszuból és kiváncsiságból, de mindig csak a stereotip választ -kaptam:</p> -<p>– Mással beszél.</p> -<p>– Kikkel beszélnek?</p> -<p>– Az éggel – felelte egy szelid hang.</p> -<p>Kirohantam az éjszakába és csakugyan csodát láttam. A -telefondrótok kibillentek vizszintes nyugalmukból s az ünnep -vigalmában nyilegyenesen sisteregtek fel az égbe, egy vakitó -sugárkévében, mint a rakéták, egészen az Ur trónusáig.</p> -<p>Ha nem hiszik ezt el, emeljék le karácsonyestén a -telefonkagylót. Csodálatos bizsergést lehet benne hallani. A -háromkirályok imája, a pásztorok éneke hallatszik benne, angyalok -harmónikája és trombitája. Azok, akik finomabb fülüek, hallják -szent Cecilia primhegedüjét is, amely diskréten, fátyolosan, -csodálatos müvészettel vezeti az égi koncertet.</p> -<h3>CERCLE A KARÁCSONYI BABÁKKAL</h3> -<p>Hölgyeim – szóltam a karácsonyi babákhoz – kisasszonyok és -hercegnők, tündérek, vagy boszorkák, üdvözlöm önöket.</p> -<p>– …</p> -<p>– Miért nem felelnek?</p> -<p>– …</p> -<p>– Kiskorom óta figyelem az életüket s csodálkozom, mennyire tud -hazudni a kóc, a porcellán <span class="pagenum"><a name="Page_60" -id="Page_60">-60-</a></span> és a fürészpor. A hugom babáiba mindig -végzetesen szerelmes voltam. Ha megszólaltak volna, talán -kiábrándulok belőlük. De ők is hallgattak, mint maguk. Micsoda a -titkuk?</p> -<p>– …</p> -<p>– Most, a türelmem fogytán, izgat a közönyük, a pávaszerü -büszkeségük, a fitos és a pimasz eleganciájuk. Ön például, kedves -babakisasszony, ugy dőlt oldalt, mintha migraine-e volna. Tudom, -hogy csak tetteti, de remekül tetteti és meg kell kérdeznem, kit -akar hipnotizálni, becsapni, meghóditani? Engem hiába környékez. -Ismerem önt. Valamint azt a karcsu fekete hölgyet is, aki ott a -másik szobában egy sarokban az ájulást utánozza, csalódásig hiven. -A szőke várkisasszony se különb. Ő már tegnap óta rámszegzi kék -üvegszemét, mintha csak én lennék a világon. A szemébe beleül a -lelke. A köny elfutja a kék üveget. Van önöknek lelkük?</p> -<p>– …</p> -<p>– Tudom, hogy ez a nő sem figyel rám és másra gondol, épen, -mivel a szemembe néz. Csak a francia babák kémlelnek. Azok is -akkor, ha lehunyják szempillájukat és az alvást pózolják. Engemet -két nap óta ez a probléma foglalkoztat és az, hogy miért nincs -férfibaba? Már a pogányok is csak a nőket mintázták meg. A férfi -bohóc volt, ördög vagy krampusz. Én pedig el tudok képzelni -férfi-bábukat is. Kis villamoskalauzokat és huszártiszteket, -icike-picike doktorokat ezüst hőmérővel és apró költőket hosszu -hajjal és viaszsárga arccal, aztán fehér lisztkereskedőket, -vörösüstökü, ripacsos uzsorásokat s kómikus bankárokat. Mért nem -akad babamüvész, aki ilyeneket gyárt? Valószinüleg azért, -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> mert a nőket könnyebb utánozni. Milyen -ostobán ferdülnek a deszkafalhoz, és mégis teljes illuzióval hatnak -rám. Mennyi megfejthetetlen, rettenetes és tragikus van egy ilyen -pózban. Milyen kevés emberi és mennyi női. Egy kis selyem, pár -batiszt rongy, kevés arcfesték és ugyebár egészen készen vannak. -Nem igaz?</p> -<p>– …</p> -<p>– Azt hiszem, hogy önök és a nők értik is egymást.</p> -<p>– …</p> -<p>– Most, hogy itt vagyok, természetesen alakoskodnak. De ha -kimegyek innen és egyedül maradnak, akkor összevillan a szemük és -megszólalnak, szorongatják egymás kezét és kinevetnek engem. Nem -önről beszélek, jámbor bábu, aki ott ül abban a pesztonkaruhában s -a szája még álmos a tejtől. Nem is magáról, drága -nagyságosasszonyom, szimpátikus ludtipus. De ezekről a csitri -senkikről, ezekről a fekete bábukról, akik mereven néznek, -könnyeznek, vagy mosolyognak, néha elfintoritják az arcukat, mintha -rossz pezsgőt nyeltek volna és züllötten, szomoruan, mint egy kacér -kabaré-diva, széttárják a karjukat és sóváran átölelik a levegőt. -Mit jelent ez?</p> -<p>– …</p> -<p>– Mondja meg ön, kedves rokokódáma, akivel annyit foglalkoztam, -akinek feltártam összes problémám, mig kegyes arcot mutatott hozzá -és a szájával, az előkelő nymphenburgi porcellánszájával örök -hüséget esküdött nekem?</p> -<p>Tegnap a hallgatásában annyi mélység és érzés volt. A -gondolataim fehér parókát viseltek és szertartásosan menüetteket -lejtettek bő szoknyája körül. Ma pedig hidegen emeli rám a -<span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> szemét. Kacérkodik a publikummal és -fitymál engem, aki igy lógó kezekkel, égő arccal a boldogtalanság -eleven szobra vagyok. Egy bolond, aki egy babába szerelmes. Mit -tegyek?</p> -<p>– …</p> -<p>– Mire dobban meg az ön porcellán szive?</p> -<p>– …</p> -<p>– Összeharapott fogakkal, illedelmesen imádjam? Vagy lázongjak? -Vagy leejtsem komoly fejemet az ön lakktopánjára és meghalljak itt -a lábainál?</p> -<p>– … <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>EZER CSICSERGŐ BÉLYEG</h2> -</div> -<p>Néhány szeliden öregedő ur s egy nyugalmazott katonatiszt -civilben, nádi pálcával a kezében tétovázik itt az üvegteremben, a -koramárcius citromsárga napfényében. Ebédidő van. Ilyenkor üres a -bélyegkiállitás, elnémul a diákok veréb-koncertje is és a déli -csend magányában emlékeket gyüjthet a podagra és kedvére könnyezhet -a szentimentálizmus. Magam is ugy állok itten, mintha messze utról -jöttem volna és a viszontlátás áhitatos perceit élném végig. Kissé -sápadtan és mosolyogva köszöntöm régi ismerőseimet. Mind megismer. -Én pedig csendesen elbeszélgetek velök azzal a tétlen és időpazarló -ábrándozással, amivel néha kinyitom az emlékes ládám és kezem régi -irásokba, sárga levelekbe botlik s akarva, nem akarva elolvasok -egyet, azután egy másikat, majd egy naplótöredéket, egy-egy -papirosszeletet és észre sem veszem, hogy rövid óra alatt éveken át -futott a gondolatom és magamba veszve, végigéreztem az egész -multat.</p> -<p>– Csak jöjj közelebb, – mondják a bélyegek a halk teremben – -hiszen jól ismerünk tégedet. Hirt hozunk az idő messzeségéből, a -diákkorod és a fiatalságod bánatos üdvözletét. Te nem látsz -<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> bennünk henye papirosszemetet és jól -tudjuk, bármennyire is titkolod, hogy szines foltjainkban -illuzióidat keresed, akárcsak ez a pár öreg ur s ott az a -penzionált, mogorva tábornok. Ne szégyeld magadat. Mi is voltunk -egykor fiatalok. Ez a sok-sok lelketlen papirrongy évekkel ezelőtt -még repülni tudott, szárnyaira kapta a holt papirost és szállt, -szállt idegen földeken és bus mezőkön és holdas tengereken, mint -Amerika őserdeiben a szines kolibrik. Csak most rokkantunk meg. -Mikor üveg alá nyomoritottak, felgombostüztek és a postabélyegző -vén fekete ráncokat mart szines arcunkra, hogy emlékei legyünk az -időnek, néhány izgalmas pillanatnak és sápadt bolondoknak a multról -beszéljünk.</p> -<p>– Emlékszel-e még ránk? – folytatja a beszédet egy halványlila -amerikai bélyeg, melyért egyszer odaadtam minden vacsorapénzemet. – -Emlékszel-e a fantasztikus estékre? Távol a világtól, a kis vidéki -városban, egy szoba árnyán, ahol minden átok, neuraszténia és -orvosságos üveg találkozót adott egymásnak, mi jó barátok voltunk -és értettük egymást. Senkise tudott oly szeretettel simogatni -bennünket, mint a te átlátszó, sápadt kezed. Mi pedig, cserében -érte, fantasztikus álmokat gyujtottunk ideges szemeidben. -Eltemetve, ismeretlenül, a négy fal között érezted a Tér és Idő -minden szenzációját. Emlékszel a téli esték képzelt utazásaira? -Mikor lehunytad látó szemeidet és együtt robogtunk? Mikor Izlandban -jártunk és a Sahara homokján hancuroztunk? Te nem ugy szerettél -bennünket, mint a többi hóbortos nyárspolgár. Mindig eltaláltad, -kihallottad és kitapintottad a titkainkat. Hogy ki volt a levéliró? -Hogy mikor és hol ragaszthatta fel a bélyeget? Hogy él-e -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> még, vagy már réges-régen meghalt? Hogy -gyászt, vagy örömöt cipeltünk-e a messzeségbe? Megláttad a kezek -tapintását, a csókot, amit a lány izgatottan lehelt ránk és a -türelmetlenséget és az ujjongást és a kétségbeesést. Tudtad, hogy -férfi küldött-e bolyongani, vagy nő és láttad a nő arcát. -Emlékszel-e?</p> -<p>Szótlanul bólintok és tovább ballagok. A falról azonban ujra és -ujra ismerősök köszöntenek.</p> -<p>– Én – mondja egy csokoládébarna gyarmatbélyeg – a kincs, a -gazdagság, az elérhetetlen voltam tenéked.</p> -<p>– Én a pompa – feleli Perzsia napsárga bélyege.</p> -<p>– Én egy tavaszi délutánon repültem be hozzád, – beszéli a másik -– ugy mint egy kék Ilonka-pillangó. A kert virágbaborult s a barna -asztalon a pohárban ibolya párolgott. Még mindig szagos vagyok a -tavasztól.</p> -<p>– Én egy torokfájás emlékét hozom eszedbe – figyelmeztet az -Urugay ismerős mérlege.</p> -<p>– Párisról először az én karcsuságom hozott neked hirt – cseveg -szeretetreméltóan a kék francia bélyegen nyujtózkodó hölgy – és -gyakran megjelentem bolondos gyermekálmaidban karcsuan, fehéren, -lepel nélkül. Akkor szerelmes voltál. Nappal aludtál és verseket -irtál.</p> -<p>– Mi vagyunk az exotikum, a csoda és mese – csicsergik lármás -zajongással Kelet rikitó bélyegei. – Ez a nyugodt tojássárga szin -pedig ópium volt a lázadnak. Az a husszinü izgató méreg. Ez a zöld -az oázisok mesebeli nyugalmát lehelte rád. A bélyegkönyvben láttad -először a labuani tigris lomha, bajszos pofáját és a Jóreményfok -háromszöge, Granada nyult parallelogrammája távoli mesék különös -ábrándjait <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> keltette benned. Ez a karamel-szinü, mely -vén patikák barna dobozaira hasonlit, ősrégi országok rozsdás -ódonságait idézte föl. Kongó bélyegeiről legyeztek először a -lankadt délszaki pálmák. És sohasem jártál messzebb, izgatóbb -helyeken, még álmodban sem, mint mikor Nikaragua tájait, Bosznia -meggyszinü szikláit, vagy a piros török félholdat bámultad.</p> -<p>A sok-sok emlék között felfedezek egy ütött-kopott, majdnem -feketére égett, sárgapettyes arab bélyeget. Erről a kis -papirdarabról évekig álmodoztam.</p> -<p>– Megismertél? – kérdezte szelid hangon – Még mindig hálás -vagyok azért a bájos meséért, amelyet egyszer költöttél rólam, -amikor betegen feküdtél és apád egy este ajándékul kis piros -paplanodra tett. Akkor sokáig bámultál engemet. Fejedben csörömpölt -a láz, szemhéjaid nehezek voltak és szemed fájt, mintha homokot -szórtak volna bele, de te rólam képzelődtél és azt álmodtad, hogy -Arábiában vagy és a láztól eltorzult óriási lámpa Afrika vörnyeges -napja. Tudod még a mesét? Engem egy szép arab leány ragasztott -szerelmes levelére. Annyi ideje volt csak, hogy berohanjon a sátor -rózsaszinü félhomályába és ott az izzó délutánon csengő füllel, -kiszáradt torokkal, félig álomba, félig imetten egy utolsó csókot -nyomjon rám tüzes szájával. A barna kis kezecskék sután kapkodtak -és igy történt, hogy a tájkép beszakadt. De azért a levél elment, -vágtatott vonatokon, hajón, irtózatos sivatagokon, viharos vizeken -és végre céljához ért és bánatos boldogságot vitt a fehér kis levél -egy fekete embernek.</p> -<p>– Emlékszem – mondtam és kifelé tartottam.</p> -<p>– És rám? – kérdezte egy amerikai bélyeg, <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> amelyen -tenger hullámzott és a habok taraján egy hajó küzködött előre.</p> -<p>– Te reád is. Te vagy az oceán. Ez a fakult, zöld festékpocsolya -a Csendes-oceán. Sohasem láttam nagyobbat és végtelenebbet. Ha néha -a függőlámpa alatt néztem, szinte szédültem és tengeri betegséget -kaptam. Ez maga a végtelenség. Azóta pedig jártam tengeren, -hatalmas angol kolosszusok rohantak velem és három napig sirtam -irtózatos orkánban Itália partjainál, de nekem mégis ez a festett -élet, ez a valóságot megcsufoló kép a vizek poézise, melyet -képzeletem tágitott ki a végtelenségig.</p> -<p>– Még ma is?</p> -<p>– Most, hogy itt bámulom, szinte ujra félek, hogy a haragos viz -kiönt a kis bélyegekről és elfullasztja a világmindenséget. A -fiatalságom szeszélye tombol benne. Van-e valami, ami ezzel az -akaratos, mindenható erővel felveszi a versenyt? Még ma is olyan -féktelenül csapkodnak a habok. Hallom dörgedelmes morajlásukat.</p> -<p>A szinek épp oly diadalittasan ujjonganak. Csak mintha a gőzös -ment volna egy kicsit, nagyon kicsit tovább…</p> -<p>Elharaptam a szót. A teremben már senkise volt. Magamra maradtam -és ijedten hallottam, mily érdesen visszhangzanak a lépéseim.</p> -<p>– Csalódol – bucsuzott tőlem a bélyeg. – Ez a gőzös még mindig -ugyanazon a helyen van. Nem veszed észre? És nem veszed-e észre, -hogy itt minden papirosban egy pár eltemetett éved szunnyad és -minden olyan, mit volt azelőtt, csak neked tetszik különösnek, -ijesztően megváltozottnak és távolinak. Nem. Mi megmaradunk a -magunk helyén és a kép nem mozdul egy gondolatnyit sem, csak te -távozol tőlünk <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> mindennap egy kicsit, nagyon kicsit, hogy -észre sem veszed és lassan-lassan majd egészen elsiklunk előled és -elsiklik minden illuzió, minden hazugság és bolondság, amit -szépségnek nevezel még és igy, egészen igy siklasz el te is… Isten -veled. <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MONOLÓG A SZEMETES-LÁDA ELŐTT</h2> -</div> -<p>A lump, a bolond, aki hazafelé bukdácsolt a virradatban, megállt -az aszfalt szélén, a szemetes-láda előtt és szomoruan, némi hamis -pátoszszal belekezdett a mondókájába.</p> -<p>– Ön, uram, kedves szemetesember, csodálkozik, hogy megállitom -és nem fogja megérteni a beszédemet. Én most a szemetet akarom -analizálni. Sokáig izgatott az ön homályos alakja, amely a szürkülő -utcákon bujdosik és egy furcsa gyászmenetben viszi tovább a ládát, -mint egy koporsót s eltünik, anélkül, hogy megnézhettem volna -piszkos kincseit. Most azonban valami farsangi kedv fog el, hogy -eleget tegyek a kiváncsiságomnak. Bele akarok tekinteni a titkaiba. -Bocsásson meg, mint szakember, az én amateur-érdeklődésemnek. Van -egy fajta öntudat, amely nappal alszik és éjjel kel fel, s én ezzel -az öntudattal, ezzel az éber és tulontul világos logikával -mindennek a mélyére akarok tekinteni és a ködben és a hidegben – -részegek rorátéján azt is meg akarom tudni, mi mindent söpörnek ki -reggel ebből a városból, minő sorsokat, vágyakat és embereket. Ez -itt az igazi <em class="gesperrt">safe deposit</em>. <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> Minden, -ami ezenkivül van, csalás és hazugság. Hiszen az elintézett aktákat -is megőrzik és a halottakat is megsiratják. Csak ezeknek a -tárgyaknak nincs gazdája. Nekem ez a tarka bazár, ez a szomoru -zsibvásár, ez az őrült zenebona egy vázlat, amit most befejezek, -egy büvös szekrény, egy zsibongó méhkas, egy lázálom és összekötve -az elszakadt szálakat, mindent rekonstruálok, müvészettel és -lélekkel egészszé formálok.</p> -<p>Mi minden van itten. Reggelig folytathatnám a gyászos -enumerációt. Az előitélet csuf nevet adott az ön anyagának. -Gyüjtő-fogalommá tette és az emberek be fogják előtte az orrukat. -De ezek a tárgyak mindnyájan élik a maguk életét. Minő -megnevezhetetlen bánattal didereg ottan a vékony nyári -cérna-keztyü, egy szegény, gyenge, fehér jószág. Hol van a -hozzávaló kéz? Hol a kéz, amely juniusban napernyőt szorongatott és -egy férfikezet? Hol alszik mostan? Ilyenkor világosan látok s -megismerem a halottak keztyüjét és tudom, hogy ez a kéz is a sirban -alszik. Itt már nem lehet csalni. A kenyér is, a szentség – a puha -és meleg, – tabernákulumok mannája mivé lett az ön portáján. Vagy -hová züllött a hegedühur. Ez az okos és becsületes g-hur, amely a -szeleknek ad hangversenyt, ismerte pedig Bachot és Beethovent s -most ujságpapirokkal tegeződik, barátkozik a penészes kenyérhéjjal -és paroláz a cukorspárgával, a hizott és érzéketlen nyárspolgárral. -Mennyi zsibaj, hang, rongy mindenütt. Csupa papirszelet, tépett -irás, ákombákom. Levelek, amelyeket elolvasásuk után nyomban -összetéptek, vagy amelyeket el se küldtek, mert az emberek ma már -habozóak és elsápadnak a levélszekrény <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> előtt, -kiszámitják, hová esik az eldobott kő, mily csomókat bogoz egy szó, -hová döf a kés, s inkább lemondanak a tettről, széthányva mindent a -szélbe. Ám az energia megmaradása nevében, hová lett a levéliró -láza? Ha átveszi a posta, a kézbesitő a fürgeségével még mozgássá -változtatja. Igy azonban lekötve tesped minden. Bitangul hevernek a -hajfürtök is, amelyek valakinek a szépségéhez tartoztak s talán meg -is vannak örökitve egy fotografián, szervesen egy fejhez nőve, vagy -egy lélekben, egy kinematográfban, örökké mozgóan. Mindent -belesöpörnek ebbe a mozdulatlan lomtárba. Még ez a fehér, -arisztokratikus baba is itt kushad, ez a kis istenleány, aki talán -egy beteg gyerek babája volt, csempe orral, piszkos pofával, egy -félrepofozott bébé-kalappal, züllötten, mint egy olcsó utcai leány, -vagy mint egy előkelő dáma az általános demokratizmusban, egy -marquise, akit piszkos jakobinusok pincékbe tuszkoltak és sárral -dobáltak meg. Minő bánatos.</p> -<p>Nekem azonban tetszenek ezek a proletártárgyak. Azt hiszem, hogy -ezek az igazi lázadók. Ha sokáig nézi az ember, igy ebben a szurtos -csendéletben, egyszerre megmozdul a sok csiri-csáré és arról -beszél, hogy minden egészen másképp lehetne. Csak látszólag némák. -Alapjában protestálnak a polgári objektumok ellen, amelyek langyos -szobákban, a kályha mellett nyujtózkodnak. Ha ők lennének urak. Ha -a levelet elküldték volna s lehetett volna igazán levél, aminek -szánták, életintéző, ható és könnyfakasztó. Ha befejezték volna az -elkezdett irást. Ha nemcsak az ujságokat nyomtatnák ki, de a -papirkosarakat is. Ha a tanácsos aranyóralánca fityegne a -szemétben, s nem ez a tizfilléres rézlánc. <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> Ha ezek a -rongyok lennének az akták, a szabályok, a törvények, a remekmüvek, -az ereklyék, a szentségek, ha ezek a karriérjükszegett holmik -érkeznének be, amelyek most utoljára farkasszemet néznek a hasznos -tárgyakkal, mint a herceg ablaka és a pincelakás. Itt minden reggel -kisöpörnek egy életet, egy egészen más életet, minden lehetőségével -és feszülésével együtt. A sötétben egy szociális forradalom zajlik -le. Egy földalatti cirkulációt látok, amit nem vesznek észre a -későnkelők, mert a gyökerei mélyre nyulnak és csak a szines felület -ütközik a szemükbe, a termék és az eredmény, a kanálisok aranya, a -szemét ragyogó virága. Bolondság, szeszély, talán őrület, de igy -van. A szines pálinkákon keresztül sötét viziók lángolnak a -fejemben. Egyelőre ezekért szólok s most még egy percre megállitom -a gyászmenetet és a ládát katafalkra téve, gyászbeszédet mondok -reá, mindenre, ami széttörött és hősiesen elvágódott, mindenre, -amiben elveszett valami. Lehet, hogy nincs igazam. A -szociálpolitikám tévedhet. De amig meg nem hal az öntudatom az -agyban és birom a hangszálaimat, én pörölök az egyenlőtlen pörben -és ügyvéde, fiskálisa, kofája leszek mindannak, amit eltemetnek s -védem azokat, akik nem alszanak, hanem az aszfalt szélén dideregnek -és perorálnak, halhatatlan kedvvel valami nemes és nagyszerü -önkivületben. Védelek benneteket is, sötét barátaim, ferde tárgyak, -bus torzok és egy halleluját kiáltok még és elöntelek a szavaim -napsugarával. Ó életek, ó eltépett levelek. Ó züllött babák.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_20">20</a></td> -<td>bogy miért</td> -<td>hogy miért</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_49">49</a></td> -<td>»boston epileptique</td> -<td>»boston epileptique«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_71">71</a></td> -<td>általáncs</td> -<td>általános</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>MÉCS</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |