diff options
Diffstat (limited to 'old/68489-h/68489-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/68489-h/68489-h.htm | 3272 |
1 files changed, 0 insertions, 3272 deletions
diff --git a/old/68489-h/68489-h.htm b/old/68489-h/68489-h.htm deleted file mode 100644 index 00087cc..0000000 --- a/old/68489-h/68489-h.htm +++ /dev/null @@ -1,3272 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Miniatürök by Béla -Révész</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0; - margin-bottom: 0.25em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i0 { - text-indent: 0; -} - -p.i2 { - text-indent: 3em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.dropcap { - font-size: 200%; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Miniatürök</span>, by Béla Révész</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Miniatürök</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Béla Révész</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: July 10, 2022 [eBook #68489]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>MINIATÜRÖK</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_175">175</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h1>MINIATÜRÖK</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">ÍRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">RÉVÉSZ BÉLA</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class="caption">AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS -NYOMDAI R.-T. KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1919</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">9894. – Budapest, az -Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ANYASÁG.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">A</span> családi vacsora szelíd keretében -(kövér terüléssel, csámcsogó történéssel) nyolc szempár -tekintgetett a lámpa alatt, nyolc gyerek kisebbedett az asztal -mellett.</p> -<p> </p> -<p>A nyolcadik, alighogy kiszállottan a patyolat- és húspólyákból, -a tornyos gyerekszékben fürgélkedett, tiszta kék szeme fénylett az -örömtől, repdeső tekintgetése szüntelen volt, mint a csízmadár -önfeledt fecsegése, szemecskéinek villanó, kék horgait sorjázva -hányta a sárga udvaros lámpaernyőre, a feketén csüngő mennyezetre, -a nyitott ablak alatt rajló alaktalanságra, szuszogó testvérkéire, -az ízes <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span> szájukra, a testvérszemükre, amik kék -derüvel sugarasodtak az összehajolt körben…</p> -<p> </p> -<p>A hetediknek szemében már tündökölt a nagyobbacska bátorsága, az -ismerkedő kíváncsiság, a fürkésző elámulás, a fölfedezés ujjongása -és tekintete vágygyal kitárult, mint érett nefelejts a fölhágó -napsütésben…</p> -<p> </p> -<p>A hatodiknak szeméről már harsant a kéj, a felhőtelen kékség, -amelyben tükrözik a zavartalan mindenség…</p> -<p> </p> -<p>A harmadik (kis arasszal már kalászosabban, a negyedik, az -ötödik mellett) már kitekintett szemének ablakain, a pillantása -vesztegelő volt, mint a kék hegyi tavaké, amiknek mélyén hempereg a -fiatalság és alvó örvények fodraiban sellők titkolódznak… -<span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<p> </p> -<p>A lepkehajszolás, a csikós futás, tátogó szomjuság a megtalált -pataknál, a borzongó meghökkenés erdők zugásakor, kacagó mámor az -arany vízben, ami fölött násztól bomol a szitakötős lakodalom… kék -csodákkal már sürögtek a harmadiknak, másodiknak tekintetében…</p> -<p> </p> -<p>Az első, a diák, szempilláinak dús ernyői alól már meghordozta -tekintetét…: ez a család, amelynek húsából él a piros húsa, ez az -ember, aki jót és rosszat tud tenni, amitől bukdácsol az apja, ez -az iskoláslecke, amely ráparancsol, ha a szabadság áramában -szilajkodik a feje, ez az Isten, aki kereng és zordonkodik a -templomi tömjén tölcséreiből, ez az öröm, amely végiglegyez a -szomoruság fölött, ez a kislány, akire rádőlni kedvesség, mint a -jószagú fűre…</p> -<p>csöndes kék szeméből a diák már kiölelt a tudás forgó -boszorkányváraihoz… <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p> </p> -<p>Két tiszta szeme elébe állt, elébe szállt a hét szempárnak és a -sárga lámpa körül kéken összecsillantak,</p> -<p>fölöttük mélázgat az anyjuk két nagy szeme, kékek, a küllős -hirdetéssel, mély sugárzással, mint a nyolc szempár, elszórtan az -esti homályban…</p> -<p> </p> -<p>Leskelődő lelkem, szemek útvesztőiben alázatoskodva ujjong… -elsiklik a szemek kékjén,</p> -<p>kicsi és nagyobb sustorgó szemcsillagok csillámlanak az est -firmamentumán, ködölt homályban a csillagok fölött, mint fiastyúk -fölött, őriző sugarait lebocsátja az anya szeme, tizennyolc szemnek -forr a kékje, tizennyolc szem dereng, pillog, lüktet egyszerre, -mint az osztatlan lélekzet,</p> -<p>szeretkező pillantásom dülöngél szemtől a szemhez,</p> -<p>tizennyolcszor bukkan rám alkonyat sötétjéből a szem, amely -mindig az, egy, <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span> mint halálok között a halál, álomrezdülésig -el is oltódik a szökőkutas sugarasság és kisértő feketeségből -szakad föl a szemek kékje…</p> -<p> </p> -<p>Kibontott horizontjaikkal egymásba suhantan a nyári égbolt liheg -ránk, a némult, az irdatlanul fölénk került, a makulátlan kékség -máglyáival, amikben a szívek színe repdes, ha a szerelem permetezik -rájuk, a gondolat tajtékja harap, ha az az Istennel harcol és -megsemmisülést teremt az életből… az égbolt, az elfutó mennyezet, -amely lezár és alatta minden, túl a csonka vég másik kezdete… -talán…</p> -<p> </p> -<p>Szemek síkja, lejtője fordul a kék tündöklésben…</p> -<p>ez a tenger… ha óvatlan napsugárcsíkok a pihegés kék tükrein -ijedt pengéssel fölbuknak, <span class="pagenum"><a name="Page_8" -id="Page_8">-8-</a></span></p> -<p>az álmokba hanyatló kék ágy, ahol az Isten nemzi az esőt, a -felhőt, a kenyeret,</p> -<p>a kék ostor, amely hegybedülledt izmaival rácserdül az emberre, -ha restül s hetykén felejtené árvaságát…</p> -<p> </p> -<p>Milyen egy, óceános összeszálló, nyolc szempár glóriája az anya -szeme körül?…</p> -<p>kacaj, merengés, bátorság, gusztus és minden skálái az -életorgonának, hogy búgnak a kék végtelenségben?…</p> -<p>nyolc kiteremtett gyermek milyen beleépült az anyahúsba?…</p> -<p> </p> -<p>Az estfilagóriában az anya föláll, diadalmas csipőivel áthalad a -szobák árnyékalagútján,</p> -<p>nyolc köldökzsinór, víziókból szőtten, mint ereszkedik az anya -meleg öle után…</p> -<p>künn, a gyermekszobában rajlanak az emberkék, itt az erkélyen az -asszony, a tagolt vállaival, vastag törzsével beleálmosodik az éj -kárpítjába, <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span></p> -<p>az ív a gyermekszobától az erkélyig azért föloromlik és alatta -nehéz fűszereivel úszik a lélekből lelkedzettség,</p> -<p>a gyerekkas illata, picsiny, friss húsok édeskés párázása, -tejből kigömbölyödött karocskák, rúgós tomporák, fehérkés készülő -arcocskák mély szagossága ideáramlik az anya alakjáig, gyerekszag -lebeg a kegyes medencéi, tőgyes melle körül,</p> -<p>a pirulás úgy lendül át az arcán, mint a termő fuvallat a -virághordozó gyümölcsfák fölött…</p> -<p> </p> -<p>Átszédülten a lét dimenzióin, árnyasan, az olthatatlan -készülődéssel, úgy áll az éj kapujában, ha csipői között most -megérintené a forró varázsvessző, két picziny új szemcsillag -ízzanék föl a kék misztériumnak titkokkal kivert boltozatán…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ESTI CSILLAG.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">E</span>ste hat órakor fut a villamos a -külső Váci-úton.</p> -<p> </p> -<p>Gyárak, műhelyek, az ívlámpák alatt feketéllenek, a téli -homályból alagutakat hasít föl a világosság, gyárudvarok, -malomudvarok mélyéből nyüzsgő emberhangyák kúsznak át a sápadt -viaduktokon, kondul a harang a kemény levegőben és a villamos bárka -magával ránt szabaduló munkásokat.</p> -<p> </p> -<p>A kocsi testében püffedten, egymásra tapadtan ül az emberhalom, -odakünn hideg van, itt benn, szorongva, a kocsi <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> falához -préselten, az állóhelyek emberfürtjeinek lehelő gőzében melegedik -az este, mélységes csönd, a kocsi zörren, sikolt, a jégvirágos -ablakok danolászva rezegnek, de itt benn, az esküdt csönd -bóbiskoltatja az embereket, olyan halottas, megbabonázott csönd, -mint a gondolaté, ha a reménytelenséget érzi…</p> -<p> </p> -<p>Munkások ülnek, állnak a bús hallgatásban. Munka után, ziháló -gépek, búgó lendkerekek elhalkulása után, midőn hangjukat, szavukat -már nem bőgi át a műhely harsogása, mért nem beszélgetnek?…</p> -<p> </p> -<p>A kocsi sarkában ül egy fiatal munkás, vastag kabátba burkolt -teste mozdulatlanul a kocsi falához támaszkodik, repedt nagy kezei -az ölében moccanás nélkül tétlenkednek, erős feje nem billen, az -arca magasra emelt, a fiatalos barázdák <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> a szája, -szeme körül nem rezzennek és a két barna szeme csak néz, tárgy, -szándék nélkül, a kúszálódott homályban, vízszintes egyformasággal, -csak tekint. Kendőkbe bugyolált asszony a fiatal munkás mellett, -belesüpped a szoknyáiba, vékony, csontos kezei a térdén -vesztegelnek, nagy mellét a kendők alul a lassú lélekzet -föl-fölemelgeti, eldőlt háta a kocsi fáján soványkodik, fakó arca a -piros kendőből kihajolt és a két zöldes szeme rebbenés nélkül csak -bámészkodik, csöndes szembogarából emberek közé, emberek fölé, a -céltalanság közönye elsugárzik. A munkásasszony mellett egy deres -ember ül, öreg arcán forradásos sebhelyek, az egyik annyira völgyes -és fekete, hogy a képzelet látja a vastuskót, mely a húsát -fölszakította, bajuszos szája zárt, nyelésre, lélekzésre nem -mozdul, bozontos szemöldei alatt a tekintete taktusosan pillog, -kíváncsiság, figyelem nélkül <span class="pagenum"><a name= -"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> nyitódik-hunyodik, mint a -pihegés fáradt egymásutánja. Errébb gyereklányok gémberednek, -egymásnakdőlten gunnyasztanak, keztyütelen kis kezeik még -vörösebbek a fehér fáslitól, amibe egyik-másik ujjukat fölbábuzták, -összebujnak, dideregnek, fehér arcocskájuk előtt piciny ködök -füstölögnek, mire elillanak, tiszta gyerekszemek világolnak, álló -tekintettel, a csillanás, vágy, kérdés nélkül. Gyerekek, asszonyok, -mogorva munkásarcok mellett más ábrázatok, bepólyált leányfejek, -kalapjukat hátratolt, föltakart homlokok, mellberántott keserü -állak… és az arcokon, mindig, a táruló, hallgatag szemek, amint -egymás mellett surran a lankadt tekintetük, összeakaszkodnak, -másfelé csudálkoznak s a merő csönd hömpölyög vissza, a borús -homályból, a gondolattalan szemek edényeibe…</p> -<p> <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span></p> -<p>A kocsi ugrik, zörren, egy fiatal munkáslány hozzázökken a -társához, a karját megíveli, elcsúszott törzsét igazgatja, szagok -repdesnek a feje, válla körül… jutaszag…</p> -<p>– Ahol motoláznak a gépek… Ahol acélujjak karmába a húsos ujj -beléfűzi a fonált… Ahol hajlong gerincpattanásig az ifjú derék… -ahol futnak, hurkolódnak a lila, sárga, kék, fehér fonalak és -dermedt göcsöt döfnek az ügyelő pupillákba…</p> -<p>– Jutaszag… Ahol készül a ruha, az ing a kendő… A pólya, amibe -felnőttek élete takaródzik…</p> -<p> </p> -<p>Halk versek pendülnek a homálybúra alatt… előttem egy vállas -munkás billen, moccan, fut velünk a gyors szekér, bujkáló szagok -rásugdosnak a képzeletre:</p> -<p>– Ez a cserszag… Ahol lében, lúgban gázolódik a munkás… Ahol -készül a <span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> sarú, cipő, csizma… A bőr, amely hajtja a -vízmerítő kereket, szerszámot varázsol a fából, kezes jószágot -teremt az állatból, vasútnak, hajónak segít és vigye az embert az -életoperenciákon…</p> -<p> </p> -<p>Szimatcsápjai a képzeletnek megnyüzsögnek, a horgát ráveti egy -másik munkásra, porzik a melléről, hajáról, kezéről a fehérség:</p> -<p>– Ez a lisztszag… Ahol morgó sziklák morzsoló sövényébe öntik a -búzát… Ahol rezgő levegőben ringanak a kenyérhegyek… Ahol dagaszt a -verejték a kakastéjjel, varjú-vajjal… Élet mannája: falat…</p> -<p>Mozdul a kocsi vemhes öle, munkásvállak, zubbonyok, hajak, -szakállak, kendők, szoknyák összekavarognak és a villámló baldachin -alatt röpdös az ének:</p> -<p>– Ez a kénszag… Ahol gyújtják a világosságot… <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p> -<p>– Az olajos fémpor… Vasat gyúr a foszló emberhús…</p> -<p>– A szénnek gáza-gőze… S alágyújt a vérnek, hogy meg ne -alvadjon…</p> -<p>– Ez a gyömbér… a kávé… a cukor szaga… Ahol csinálják a -gusztust, vezetik az evickélést a robotos megöregedéshez…</p> -<p>illat, pára, porzó föllibegnek a kocsi katlanában, verejték, -áram, füszer lavináznak a levegőben, némult munkások, áradó életfák -gőzölögnek az elkomorult árvaságban…</p> -<p> </p> -<p>A sínek országútján én elmaradok, búgnak az elködölt -messziségben a munkáshajók, elvillan az egyik, dörögve jön a másik, -szemem, ínyem, eszem, szívem teli van az ízzel, ami rám -permetezett, új bárka zúg el mellettem munkásokkal görnyedőn, -szikrázik a vezeték a fekete magosságban, új hajó suhan föl az est -<span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> lepleiből, csillag gyullad a vezeték -hegyében, siklanak a munkásbárkák, előttünk-mögöttünk támolygó -csillagok feslenek az ürben és kisugarasodnak a munkáskocsik -fölött…</p> -<p>És rámorgonál az evangelium:</p> -<p>– Ime a csillag, amelyet láttak vala, előttük megyen vala, -míglen juta és megállana a hely fölött…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A MATRÁC LAKÓI.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">G</span>yerek voltam, akit fölküldtek -Pestre diákoskodni. Anyai intelmekkel lelkemen és a fekete -szegénységgel harcbaküldött vállaimon, az idegen nagy város úgy -körülkerített a megpillantáskor, vad harsanásával úgy megrohanta -félős gyerekszívemet, hogy késő estére, amikor lefeküdtem -matrácomra – tűnődve emlékezem – komor virágzással feslett ki -eszemen a bölcselmi gondolat:</p> -<p>– Miért nem hal meg a szegény gyerek?</p> -<p> </p> -<p>A matrácért egy kényes, ostobácska kislányt tanítottam és a -gazdaasszony, <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> akivel szerződtem, azt is közölte velem, -hogy a matrácnak csak az egyik fele az enyém.</p> -<p> </p> -<p>Párázat, álmodás, amint ez éjszakákat magamra öltöm.</p> -<p> </p> -<p>Bús bérkaszárnya volt, ahol laktam, minél kevesebb fal, minél -több ablak, föl egészen a hideg felhőkig, ahol szüntelen a -széljárás. Ez a szellő-áramlás állandóan megfújta a házat és este, -ha aludni tértem, különös hangok szálldogáltak az ágyam körül, az -éjszakai csöndben az üvegház danolászni kezdett, az ablakok -sóhajtgattak, a rezgő ház völgyéből a suttogás elindult, -összezirrent az emeletek morgásával, hangok kavargásából -fölsziszegett a perlekedés, ellejtőzött a panaszkodás, érctelen -zörej, hangjavesztett beszéd röpködött a ház körül, <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> a matrác -egyik felén kábult virrasztással vártam…</p> -<p>a szoba sötétjéből fölfeketedett a fáradt árnyék… ténfereg, -álldogál egy darabig, lomha időközökben lehányja magáról a gunyáit -s fölkúszik a matrác másik felére, némán elterül mellettem, súg-zúg -körülöttünk az üvegház és csöndes lakótársam, mély lélekzéssel, -belesóhajt a zűrös neszelésbe.</p> -<p> </p> -<p>Sohase láttam a hálótársaim arcát. Nagyon kergetett emberek -lehettek, éjszaka – az üvegház halk zendülésében – jöttek és -hajnalban, amikor fekvőhelyem a diákos gyermekálmokkal -hattyútollasan már megpuhult, eltüntek. Spekulációm a kosztról, -tandíjról, az otthoni könnyes képekről sokáig ébrentartottak és -ilyenkor a tanácstalan sötétségben eltöprengtem lakótársaimról is, -akik a jól fizető matrác másik felén, változatos egymásutánnal -<span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> hevertek el mellettem. Füleltem, -figyeltem, a házból fölszálló muzsikálás már szédítgette az -eszemet, de jött a köpcös, máskor a nyulánk, a forrótestű kövér -sokat forgolódott a helyén, föl is ült többször az éjszaka -gyászsátorában, a borbély illatos kezével, kenőcsös hajával -elvarázsolta körültem a kvártély savanyú szagát; apró emberke -hágott dühösen a matrácra és magára rántotta a takarót, én fáztam, -visszaráncigáltam az uzsorás flanelrongyot, a mérges ember megint -elcibálta tőlem, de én viharzó jogaimmal a takarót magam alá -csavartam, haragvó társam még kapkodott az árva flanel után és az -álom lassudan belezsibbadt önző, verekedő kezeibe, a harc -elcsittult, csak az üvegház búgott, mint a sok keserves titok, amik -kibontásra várnak.</p> -<p> </p> -<p>Egyszer éhesen feküdtem a matrácon… azon este forró fejjel -vánszorogtam zabás <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> ifjúságommal az utcákon és harangozott -szívemben a rendező, érett kérdés:</p> -<p>– Miért nem hal meg a szegény gyermek?…</p> -<p>vacsorák, ebédek, gőzölgő levesek, kövér húsok áramlottak epedő -fantáziámra, meleg este volt, a sárga gázlámpák égtek az útszéli -platánfák fölött, a lombos ágak rajzos árnyéka ráhullott az -aszfaltra és én roggyanó léptekkel, elémterült fekete drapériákban -gázolódtam…</p> -<p>bú, gyávultság, a lét rémeivel viaskodó öreg bölcselkedés, -gyúrta, lökte, husángolta gyermeklelkemet, szilaj gyomrom, vágyas -ínyem úgy járt körül a városban, mint a rabló, ha rosszra -készül…</p> -<p>az indulat átzuhant a lankadásba, szemfedős eső hullott a -magasból és valamelyik eresz alatt egy esőcsepp megütötte a -vállamat; kongó, üres testem összerázkódott a rémülettől…</p> -<p> <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span></p> -<p>Gyöngülten, fonnyadtan feküdtem a matrácon, égő eszem tele volt -hintve szemekkel, melyek előtt víziók úsztak, izgatott étvágyam -lenyomorodott a csámcsogáshoz s eszelősen mozgatta a szájamat, -görcs nyilazott végig süppedt hasamtól bódult fejemig, aztán az -irdatlan henger alatt összedőlt a vállam, a csontos csipőm…</p> -<p>könnyű képzeletem ellebegett a koponyámból s lobogó élénkséggel -képeket szőtt fölöttem, barlangos sötétség, leskelődő csönd, -vígasztalan elhagyatottság, mint a kitett csecsemőt -bepólyáltak…</p> -<p>altató ének szüremlett az éjféli némaságból, földudált az -üvegház, megpendültek az üvegfalak, az égbeemelt hárfát elvétő -ujjak érintgették, mintha minden lidérces álom, zsákmányoló nász, -halállal társalgó virrasztás, lélekhangjukkal elindultak volna a -rossz szobákból, fuvolázva rezgett beteg szívem fölött a mindenség -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> és az éhezés kínjait megfojtotta bennem -valami boldog émelygés…</p> -<p>Halk hálótársam szelíden feküdt le mellém, névtelen káprázataim -csodálatosságokat gyújtottak a képzeletemen, hű hálótársam a közös -nyoszolyán, álmodva fölgagyogott, ümmögött, ismeretlen szavakat -morzsolgatott s hirtelen zökkenéssel fölzokogott…</p> -<p>mint a tündér, aki a tévelygőt ligetbe csalja, meleg karjai közé -fölemelt a zokogás s fiatalságomat, éhezésemet ráhelyezve a könnyek -ladikjára, ájultan sírtam én is a matrác másik felén.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>GÉP MELLETT.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">M</span>ária görnyedt fiatal teste -fölmagasodott a gép fölé, keskeny háta megnyúlt, csontos vállai -nyújtózkodtak, gyönge alakja megzökkent és mukkanás nélkül pihent a -kattogó, csörömpölő zajban.</p> -<p> </p> -<p>Körülötte a szövő-fonó-gépek mind motolláztak, fiatal lányok a -fogantyúk, emeltyűk, kerekek között hajladoztak, kis padkákon -megültek és a fonalak sikló kígyóit a gép bordáin, karjain által -ügyesen vezetgették, bomolt, morgott a munka, az esti árnyék -robotoló lányokat, lüktető gépeket, a hodályos termet egy darabba -összenyalábolta, izgatott kohó képe komorkodott <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> az -alkonyatban, fonalak sietős végtelen útjáról porzott a hám, a -szálka, az eltünt napsütés visszfénye táncoló, piszkos szőnyegeket -rántott a lányok, a gépek fölé…</p> -<p> </p> -<p>Mária megcsudálta társait, a forgó masinákat, az estének orv -leszállását, a gépek fölött ringó porlejtőket s bámész -álmélkodásának nem volt célja, tárgya, se határa, pillantása mint a -restült pillangó, erre-arra elsúrolódott, csak a fáradtsággal -bíbelődött, fejét, nyakát, hátát a szívtelen fájdalom nyomta, -agyvelejének barlangjaiban alvó gondolatok bóbiskoltak, csak az -erőszakos, elrabolt pillanatnak örvendezett, kiszáradt, szipákoló -orrával, borzongó fiatal testével csak élt, lustálkodott, -örvendezett…</p> -<p>a szövőgép láncai felcsörömpöltek, a kerekek, forgó vasak -torlódva zenebonáltak… <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<p>Mária fölrezzent lustálkodásából, tanult keze, mint a gép többi -karja, ujja, odaszökkent az emeltyűhöz, tolórúdhoz, a fonalak rajló -sugarai a mélységben, magasságban megnyüzsögtek,</p> -<p>Mária eszét meglibbentette a gondolat, a gépre vigyázni kell, -vigyázni kell a gépre…</p> -<p> </p> -<p>Forrt, búgott a masina, a korai téli este borújával már oda állt -a gyárablakok alá, Mária lankadt csípővel, fájós hátával, vasnehéz -kezeivel hajladozott, motollázott, a gép iramával vonszolódott s -alázatosan szolgált, de libbenő, dacoskodó esze vissza-visszatért -képeihez…</p> -<p>a téli estékre gondolt, a meleg szobákra, ahol most más -munkáslányok gyülekeznek, beszélgetnek, nevetgélnek, fiatal -munkások a kedvükben járnak, a terem végén zongora áll s játszanak -rajta, mosolyogva, szépen, táncra kérik őt is, jószagú <span class= -"pagenum"><a name="Page_28" id="Page_28">-28-</a></span> a levegő, -forognak a párok, a keringő úgy muzsikál, röpköd körülötte, mint a -szellő, ha majálisra mennek…</p> -<p>szívesen megkarolják, a fülébe súgnak és nevetni kell a -bolondságokon, amit a férfiak kitalálnak, ring a tánc, hintázik a -párja karján, neki most a szépet teszik s olyan lány mint a többi, -aki nem munkásleány, törődnek vele, a szavát akarják, virágot, ha -ad a legénynek, kedvesen megköszönik…</p> -<p>a gép fölcsettent, láncok, szíjak, karok és kerekek dörrenve -összegomolyogtak,</p> -<p>Mária fölrémült, a gép bomló rendjét, erőtlen erős kezével a -szabályos forgásba visszarántotta, fejére, vállaira, a nehezebb -súlyok ráterhesedtek és elpihegte:</p> -<p>– Vigyázni kell… Vigyázni kell a gépre…</p> -<p> </p> -<p>Esteledett, a műhelylámpák fukar vigyázatossággal még nem égtek, -Mária <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> engedelmesen járatta a gépet, lehajolt, -oldalt fordult, a gép fejéhez fölágaskodott, babra ujjaival -megkúszálta a fonalak rendjét s a húsát, hátát, ólmosodó karját -lihegve összehordta, hogy a fáradtság a padkáról le ne döntse, a -masina zakatolt, gyöngült esze az ábrákat még fölhánytorgatta…</p> -<p>arcába belefújt a táncos párja lehellete…</p> -<p>a gép bukdácsolva zörrent…</p> -<p>Mária kis mellén erős férfi melege remegett…</p> -<p>vaspántok, vashurkok, vasléniák, egymásba robbantak…</p> -<p>Mária vad mozdulattal a gépet az alattomos morgásba -visszalökte…</p> -<p>dalocska keringőzött a füle körül s szemébe belesugárzott a -férfiszempár udvarlása…</p> -<p>a gép acélbelét a görcs megrángatta és felbődült…</p> -<p> <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<p>Rabszolgaszívén a vágyak illatával Mária fölhorkant s hőkölve a -gépre meredt, mely iromba formáival, széles fejével, lapátoló -karjával, fujtató nagy hasával a szennyes homályban -dőlyfösködött,</p> -<p>Mária hajszolt gondolata, könyörgő ábrándossága -vissza-visszalibbent a kívánság örömeihez, de a gép zsarnok -gonoszsággal csak rányöszörgött, rácsörömpölt…</p> -<p>Mária a gyűlölettől gyuladva, két gyönge kezével belevágott a -gépbe…</p> -<p> </p> -<p>A masina felvillámlott, sötét testéből nyalábos fény tört elő, -megnyúlt s mint a hajcsárostor elérte Mária megriadó szegény -testét…</p> -<p>Mária megzavarodva, a kerekek közé kapott és zihálva tovább -járatta a gépet.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A SZÉGYEN.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">K</span>ét ember a város két végéből, -elindult a Dunaparthoz meghalni.</p> -<p> </p> -<p>A két ember, a mély elszántság befogadásakor és azelőtt sem nem -tudott egymásról, csak mint két pihe az orkán intésére egyszerre -föllibbentek, ahogyan két új és külön ember egyszerre bukkannak föl -az életidézésre a vér és sár forgásából.</p> -<p> </p> -<p>A két ember, fejükben a megkondult haranggal, nehéz szívük alatt -a megbékélt keserűvel átvádoltak az emberutcákon,</p> -<p>előttük, mögöttük rivalgott a város; <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> szekerek, -ablakok, lámpák és csillagok zenebonáltak az örömmel; a nyári -levegő könnyű köntösében bujkáló párok viháncoltak; lélekző fák, -esőverte parkok áradva érzékieskedtek; kifeszült mámor, repdeső -vágy, buzogó potentia búgott a föld alól, az ég alól…</p> -<p> </p> -<p>A két ember előredőlten vándorolt beljebb és érkezőbben a város -két végéből,</p> -<p>házak, korzók, botló konflislovak, fütyűrésző inasgyerekek -szorosan váltakoztak a testiségük körül, de a másik, az éhesen -önző, a diadalmasabb énjük válóban volt már tőlük, kókadt fejük még -itt billegett, himbált a rajló rajok között, de meleg homlokboltjuk -alól a képzeletük már ellebegett az ezüstcsíkhoz, amely úgy mélyül -a két város között, mint két peremén belül a sír, az ájult mellük, -lábuk itt zökkent, toppant a szagos ruhák, a falánk röhögések -között, de a két megfordult <span class="pagenum"><a name="Page_33" -id="Page_33">-33-</a></span> szemük a világosságkévékkel már -elsugárzott a pihegő nagy vízhez, úszott már előttük, remegve szőtt -ezüst pórázait már belévetette a kimosott, gondolattalan -eszükbe…</p> -<p> </p> -<p>Valamelyik nyargaló idegen meglökte a vándorlók egyikének -vállát, értelmét, az fölhorkant, a bódulatból kitekintett és -morogva:</p> -<p>– Melletted megy a halál… visszazárult önmagába, a megzilált -ezüst póráz az eszén kihúrosodott és húzta, vonta a part felé, mint -zarándoktársát a város másik végéből.</p> -<p> </p> -<p>Forrt az utca, esti henyélésben könnyen, felejtkezve nyújtózott -a robot, de a zengő nyüzsgésre ráneszelt a víz, a babonázva -sugdosó, hívta, lökte borongó jegyeseit, hullámainak redőit -nyitogatta, terítgette előttük, sülyedt mélyéről a félelmeket -<span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> fölvillantotta reájuk, a két ember a -város két végéből, léptek akarata nélkül csak dőlt előre a -morajláshoz… mellük, mint a mázsa megnehezedett a földagadt -bőségtől, a beteg nyakukra vízhurkok szorultak és lecsavarodtak a -karjukra, a gyáva, rúgós lábaikra, rengett a folyam, nedves, -millió, kapkodó szájaival, forgók vesztőiben, csak nyaldosva -zabált, a két ember lebegett-botlott a pórázsuhanókkal, nyöszörgő -szükölés tolta félre a szívüket…</p> -<p> </p> -<p>Valaki esti facér meglökte a másik vándor vállát, a lépte -megzökkent, a haláltlátó figyelme megbillent,</p> -<p>párzó emberek föl-alá sétifikáltak, asszonyok, férfiak egymásba -merült formákkal úgy vonszolódtak az utcán, mint a temetkező -paráználkodással, ha ágyban kúszálódnak, az út közepén egy rongyos -koldus ült, sebekkel töpörtyűs csonka <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> karját -kidugta a véres lámpák alá, pocakos tőzsérek, cifra dámák, -elfeketült papok, csörrenő katonatisztek meg-megálltak és szives -pénzt hajigáltak a koldus kalapjába, a vándor morgott, szavakat -harapdált, dühöngő erőlködéssel elfordítva az eszét a forgó -ábrákról:</p> -<p>– Ringyók, csalók…</p> -<p class="i0">s visszasüppedt a felejtő tanácskozásba, mint társa a -másik városvégben a keselyűfelleg alatt, amely alatt, megromlott -eszükbe belekarmolt a kín, csöndes szívükre rátépett a borzadály, -ám a szoros falak, tapadó stráfkocsik, útbaépült gesztenyések -között tárult eléjük a messzeség… a lassú folyam, amely úgy is -mutogatja magát, amint zöld hintáin csúszik alá az operenciákhoz a -szendergés, a béke hivességeiből verejtéktörlő karok szállnak föl a -magasba, ég és víz összezöldül, a csönd káprázatában karok légiói -serénykednek, szárnyas neszeléssel meghajolnak… <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> és -bekarolnak a városba, ahol a két ember, mint két fáradt gyermek -dőlt előre az alvás bölcsőjéhez…</p> -<p> </p> -<p>Virgonc emberszöcske, az egyik vándor elé ugrott, visszaszökkent -és finomkodva cirpelt: pardon, a zarándok kihajolt fátyolaiból,</p> -<p>kicsi és nagy fejek úsztak körülötte, nyakuk, törzsük nem volt, -csak a kerek, keskeny, horpadt, ráncos fejük az álla alatt -bolygtak, a szemébe vigyorogtak, belérémüldöztek, zokogva -tébolyodtak, a fekete levegőben úszkálva tétováztak és válluk, -hátuk nem volt, csak a koponyacsontjukban a szemük lámpája égett, -föllobogó sietséggel, libbenő pislogással, lángbaborult -sikoltással… A vándor megmorogta az elmosott hömpölygést:</p> -<p>– Koporsók…</p> -<p class="i0">és visszamerült a társa mellé, az üdvözlésre… a -búcsús utcák mögött már <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> rájuk sóhajtott, a vakult szemüket -meglegyezte már a víz…</p> -<p> </p> -<p>Egymást nem értve, egymást nem sejtve, lelkük viaskodó, -iszonyatos izmaiban magasra emelt életükkel, közeledtek a parthoz, -kongott a harang a fejükben, dobolt a szívük a mellükben, hujjázott -a víz a fülükben, megálltak a part mellett, fürdő arcukat még -egyszer ráemelték a tűnő világra és meglátták egymást. A pillanat -korlátján átjutva, összeütköztek és amikor megnézték egymást, -egymáson meglátták ugyanazt a halált, akit mindketten kerestek.</p> -<p> </p> -<p>Elszégyelték magukat és a part kanyargóján osonva eltávolodtak -egymástól, hogy magukban legyenek, mint a teli állat, ha a -kölykedzésre elvonul.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>SZOBAFESTŐK.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">K</span>ét-három teremben szobafestők -dolgoznak. Nem beszélgetnek, titokzatosak és elmerültek, amilyenek -a szobafestőmunkások, ha a gőgös figyelem megakadna rajtuk. Néha el -is tűnik az emberi formájuk, fönt éldegélnek a magasban, a -hórihorgas létra mint az ág hajladozik alattuk, aztán a lábuk, -törzsük belenő a latorja testébe és mint az iromba szöcskék, -ugrálnak a padló és plafondok között.</p> -<p> </p> -<p>Odakünn virágos az idő, lombok között pirul a körte, a napsütés -nyugodt és elömlő, szőnyeges síkjai az ablakokról a földre, a -nyüzsgő levegőből a mennyezetre ráterülnek, esti délután forr a -plafond, sáfrányvilágosságban <span class="pagenum"><a name= -"Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> dolgozik a szobafestő, a -lajtorja ormairól le-lesandít az utcai kavargásra, rézsut -pillantása megsúrolja a kerti fákat, a villanó, szegélyes -mennyboltot s dolgozó törzse kiegyenesedik a plafond alatt, a -festett mező lefogja szemhatárát, komoly keze megemeli a küllős -ecsetnyalábot, munkásfeje hátrahanyatlik a csigolyáin, vízszintes -arca megáll a lezsufolt magasság előtt és festegeti, pötyögteti -maga fölött a rózsát, a lombfüzért, gyümölcsöket.</p> -<p> </p> -<p>Hátraszegett fejjel, fölemelt ábrázattal, az arasznyi távolság -záró boltozata alatt a szobafestő fütyül. Az ecset alól frissen -feslenek a bokréták, csöndes füttyszó édeleg a kerekedő guirlandok -körül, egy hangból nyújtózva nyúlik, dünnyög, lustálkodik a -fütyörészés, a lélekzet nekiduráltan olykor-egyszer megállítja, de -a nyíló sóhaj tovább viszi az őgyelgő passzirózásra… <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span></p> -<p>pipiskél, cseveg, fecseg a magosban a titkolódzó füttyszó, a -világ alsó pereméről a búcsus napgolyó fölveti ide a fénykévéit, -gyullad a plafond, a szoba mélyén a barnaság fölemeli szomorú -vállaira a világosságot, aranyhangyák miriádjai karneválban -rajlanak a szobafestő körül, aki előredöntött mellel, hátravetett -fejjel léniáz, pötyögtet és fütyül…</p> -<p>mint aranyhalacska a villámos tengerben, fickándozik a magányos -füttyszó az esti ragyogásban, mint szőlőszem a szőlőhegyen, -búzdulásba indul a hangocska a magosságban, a vékony füttyszó -kigömbölyödik az eső verőfényben, gyöngyözik egy kicsit és -lépcsősen, elbocsájtottan fölfelé szálldogál…</p> -<p>dal, beszéd? folydogál a fütty elkövéredett medrében; álom, -jóérzés, kendőzött bú? türemlik egymásra a hangok -egymásutánján…</p> -<p>énekel, gurgulázik, részegül önfeledten <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> a lángos -mennyezett alatt a füttyária, kintről a hárs porzójából illatot -dobnak be az ablakon…</p> -<p>a szobafestő mint öreg madár gubbaszt a lajtorja fokán, -borzolódik, piheg, létrás lábaival a fényben apránként megugrik és -ízes száján a fütty föltrilláz…</p> -<p> </p> -<p>Lesülyedt mennyezet alatt, testmegejtő melegben, mélyülő -aranyban, a másik szobafestő énekel; törzse, lába barnult, -hátracsuklott fején könnyü lépteivel átsurran a napsütés, két -kitárult szemén karíkáznak a fénykévék, a festett mező kékjét is a -világosságcsíkokkal megszórják, a robotos nap rossz boruját díszbe, -szépbe fölöltöztetik, napfény tengeresedik a szobafestő fölött és -ambicióval dalol:</p> -<p>– Hallgatnám a lombok suttogását…</p> -<p>olyan a tenorja, mint az anyák gyönge palántája, nekik -örömosztó, jó, vigasztaló <span class="pagenum"><a name="Page_42" -id="Page_42">-42-</a></span> és szálldogál az ének a gondtörlő -ábrándokkal:</p> -<p>– Hallgatnám a patakok zúgását,</p> -<p>És a madárnak énekét…</p> -<p>ígyekvő, kicsendülő a tenor s megrezdül benne a gyönyör:</p> -<p>– S nézném a felhők vándorseregét… csók, sóhaj, ölelkezés a -danolgatás:</p> -<p>– Nézném a nap jöttét és lementét…</p> -<p>csapzott homlokával, sugaras ábrázatával a plafond előtt, énekel -a szobafestő:</p> -<p>– Míg végre magam is lemennék…</p> -<p>mezők alkonyata, kerti fák szagossága sistereg, fűt a feje fölé -rágyújtott börtönben és értik azt? ha a feje megrázkódik, zilált -haja belevágódik az üstökébe: a tátogó, vágyas, éneklő szája -megugatja a gátat, ami mögött az ég, levegőoceán, az élet van?…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ÉVOÉ!</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">V</span>olt egy pillanat, amint az égre -néztem és szemének zöldes kékjét láttam mélyülni a magosságban. -Szemének gömbje alól, mintha a lejtőkbe leszorított kékség -felörvénylett volna, a kibontott síkságokkal mintha szétterült -volna, elbocsájtott színei embert, gondolatot mintha áthaladtak -volna és a zöldelő égnek, zöldelő tekintetnek horizontja, mintha -testvérkedtek volna.</p> -<p> </p> -<p>Fehér, duzzadt felhők vitorláznak a mennybolton és ahol a -tajtékzó habjuk megszakad, ott fölsüt a zöldes ég, mint felhőző -szemén az ujjongás és megragyog <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> a vándorló fehérség, mint -szemefehérje, ha reszkető lelke felé a szembogara befordul.</p> -<p> </p> -<p>Váltogatja magát a májusi mennybolt, selyemhegyek szédelegnek a -megbabonázott világosságban, fölmerülő fantómok a hasított -karjukkal, letakart arcukkal, hosszú testükkel bűvös tavak fülött -úsznak, lajtorjás lépcsők föllebegnek a képzeletdöntő messziségben, -az ég peremén ég az este a fölgyújtott álomtüzekkel, piheg a lég, -friss szájából fújja a tavaszt, barkás olajfa termékenyülten porzik -fölöttünk és mi ketten, megnémultan a másik beszélgetéstől, -valahová érzünk.</p> -<p> </p> -<p>Szemesugara a magasságban találkozik az enyémmel és lobban -összeszállt tekintetünk a káprázat előtt, amely fényt szór az alvó -sejtelemre, áthúz a szívek szorongó udvarán… <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span></p> -<p>Erezett, vékony csuklója a kezemben és érzem, amint átönti vérét -az én edényeimbe, ujjainak könnyű indái ránőttek az én kezemre, -megdőlt válla benne melegszik az én húsomban, lágy haja ránk emeli -a jó sátort,</p> -<p>tudom, a sóhaj most bóbiskol és rebben, mint az én fölvert -lélekzetem, gondolata téveteg és könnyes, mint az én megrendült -tünődésem, kedve félénk és ünnepélyes, mint az én elborult -hangulatom,</p> -<p>megérzés, merengés, imádság, remény, most egymás mellett -surrannak, mint két fecskemadár a nyári estében,</p> -<p>valaki összeölel bennünket…</p> -<p> </p> -<p>Nem tudom már bizton, szeme színével én öntöttem el a -mennyboltot, vagy az én pillantásom ejti szemeire az ég tükreit? a -méla csönd zöld forgói szemének csillanásaiban vagy az égi tavakban -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> bujdokolnak? a kárpitejtő fölsugárzás -szemének mélyéből vagy a magasságból harsan? ég, föld, ember, -tavaszi zendülés a pillanatban összeáll, égő szemem elé -szembogarának két lámpása elém áll és belérévülök…</p> -<p>beágyazottan hű testéből, a kicsiny homlokom, a piciny szájam, -az aprócska arcom reám néz…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ILLATOK.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">V</span>olt egyszer egy legény és egy -leány, egymásnak termettek, de erről még nem tudtak.</p> -<p> </p> -<p>A legény az egy pékmunkás volt, dolgos, ifjú, az éjszakában -serény, ami annyit jelentett, hogy a teknőstészta dagasztása után, -a frissen piruló kenyerek érlelése közben, a verejtékig fűtött -kemencéknek lehelő szája alatt, alvásra alkalmasan lassanként -elbágyadt. Ilyenkor a pékmunkás az elkéső hajnalban hazament, -éneklő levegőben, a gyárkürtök már tütültek, búgtak, riogtak -mindenfelől.</p> -<p> </p> -<p>A kvártélyszobában, a matrácokon, lócákon és másfajta pihentető -helyeken <span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> mozgolódtak az emberek, akik között -bizony volt olyan, hogy morogva eszmélt a kürtbúgásra és gőggel, -dühösen fölmordult:</p> -<p>– Kuss…</p> -<p class="i0">az ilyen haragvónak nem volt munkája. A péklegény -benyított a szobába és állt az ágyak között, a további -spekulációkra ébredező szegény ördögök fölött és nem lehet azt -pontosan, jól megmondani, hogy az emberek a rosszul bélelt -matrácokon mért forgolódtak ekkor még izgatottabban. Az egyik -megrándult és oktalan indulattal, gondolat és cél nélkül -mérgelődött, a másiknak álmos szeme hökkentősen kitisztult s ami -csak később következnék, a gyárudvarokra belátott, ahonnan könnyed -közlésekkel újra és újra kiküldték, a harmadiknak, a hetediknek a -torka csuklással megszorult, a gyomra és szíve megdobbant, a -barátságtalan meleg legyintette meg az eszüket, a fáradt kezük -dühödten ugrott föl az álomrendező <span class="pagenum"><a name= -"Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> matrácon, a nem invitált -izgalom, az ismeretlen idegeskedés csipte, költögette, kába -józanságra ingerelte őket és a péklegény csak állt az ágyak fölött, -könnyű gúnyáját az alvás örömére már nyitogatta, állt, guggolt, -hajladozott és a fejéről, a melléről, a kezéről, az arcáról illant -és repkedett, gyanútalan ágyrajárók fölé ellebegett a kenyérszag… -Ez a hajnali összeütközés azért volt szövevényesebb, mert a -péklegény nem tudhatta, hogy mibe is gonoszkodik, a matrác lakói -pedig ádáz kedvüket érezték, de nem ismerték.</p> -<p> </p> -<p>Ám volt a kvártélyon egy ember, aki nem volt ilyen kesernyés -kedvű és tudatlan rejtelemmel ugyan, de borzongós örömmel fogadta -mindig a péklegény hajnali beérkezését. Ágnes, a napszámosleány -ilyenkor útnak indult a munkába, városi mezők gyomlálására, parkok, -virágágyak <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> szépítő forgatására és a friss álommal a -csillogó szemén, a pihenés mámorával a piros arcán, új erőre kapott -rugalmassággal a himbálódzó fiatal testén, ellépdelt a vetkező -péklegény mellett és bár nem volt kacérabb természetű, mégis, mikor -a pékmunkáshoz ért, melléje fért s mellette elhaladt, a meleg szája -megnyilott, húsos vonalain az édesizű mosoly bujkálva mutatkozott. -Igy, derült érzéssel, derült lélekkel került kiljebb az utcára, a -fojtott mosoly teljes nyilással feltűzött az ajakán, örömmel -gondolt a harmatos rétre, mely mokány lábait megcsiklandozni fogja, -a muskátli, a pénzecskevirág, a jácint hajnali szagosságára, ami az -első napsütésben vastagon fölszáll, a vonzalom kötöző titkai az -álmos péklegény mellől azért el nem eresztették és ment, bandukolt -előre, a ligeti erdők irányában, jól fujtató, egészséges orra körül -kedves illatok futkároztak, örült, <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> áradva örvendezett s szilaj -vágyakozással, pompás kis testének viharzó kívánságaival az evésre -gondolt. Éhes volt…</p> -<p> </p> -<p>Ágnes egész nap sarlózott, gyomlált, kaszált, kapált, a -péklegény otthon aludt s mire jött az este, a dolgos zsellérleány, -a kihasznált derekában, karjaiban már érezte a nyájas lankadást, -szíve sóhajokkal az álomra gondolt és nagy keszkenőjét frissen -ejtett fűvel jól teliszedte. Mendegélő hazatérőben, mosolyos -némasággal csüngette a nyakában a batyúra duzzadt keszkenőjét, -mosolyos és vágyas volt a fortélyos ravaszságtól… estére megjavítja -a kvártélyos rossz fejealját.</p> -<p> </p> -<p>E fűvel, sarjuval telített keszkenős batyúban azonban más titkok -is meglapultak. Barna alkonyat volt, amikor Ágnes bependerült a -kvártélyra, a péklegény ilyenkor indult munkába. Az árnyékos -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> úton, az asztal és ágyak között -összetalálkoztak. Az álnok incselkedés most a péklegényt zavarta, -elhaladt a tétován lustálkodó, hálni készülő leány mellett és a -tüszkölő orrát idegen illatok tágították, ismeretlen borzongások a -lapos mellét megfujtatták, izgatott, frissült lett az álmos eszétől -a csukló lábáig és mire az utcán volt, konyult fejében képek -panorámáztak… a lángos kemencét már messziről érezte, de arra -gondolt, milyen jó volna most fel-alá járkálni a májusi levegőben… -a műhely zárt forróságától már tikkadt a szája padlása és mezőre -gondolt, ahol két lábát szétnyítva, a két karját szétdobálva -heverészni lehetne… a petróleumlámpák vaksi világa már beleszúrtak -a szemébe és ömlött a meleg napsütés a viszketős arcára…</p> -<p> </p> -<p>Két szegény ember így bolondította egymást, a Rendező, aki -őrködik a játékok fölött, nem hagyott nyugtot nekik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_53" id="Page_53">-53-</a></span></p> -<p>Hajnal és este összehajoltak… Ágnest megölelte a kenyérillat, -csámcsogó gyomra, éhes íze, patakzó egészséges vére dús látomásokat -érzett, enni, enni, falánk teljesedéssel mindig csak enni és jött -az alkonyat, az elfonnyadt, kisütött péklegény megszagolta Ágnest… -s határ, erdő, minden mezők elindultak és rámentek a kemencéktől -nyomott árva fejére.</p> -<p>Szerették, kívánták egymást, de még nem tudták. Egyszer az egyik -hozta magán az illatot és a másik ekkor kopár volt, mikor pedig a -dísztelen kiszagosodott, akkor a társa volt csak emberszagú; a -suttyomban szőtt szövetséget azonban ernyedetlenül szőtték s csak a -szíves alkalom kellett, hogy a szívüket egymásnak általadják. Ez is -megérkezett.</p> -<p>A péklegény egyszer este jött haza; elcsapták? kimenője volt? -mindegy.</p> -<p>A szobában találkoztak és mivel a <span class="pagenum"><a name= -"Page_54" id="Page_54">-54-</a></span></p> -<p>lámpával a kvártélyosék gazdálkodtak, az esti homály jól -bújtatott s Ágnes meghökkent, amikor a szobába lépett.</p> -<p>A péklegény és a napszámosleány egymás mellett álltak, az orv -zavarodottsággal, induló érzésekkel és a bujtogató ajándékkal, amit -a ruhájukról, a hajukról, a húsukról rálebbentettek egymásra.</p> -<p>Két proletár csak állt a rejtelem-kertben és a rossz kabátjuk, -mint az elvarázsolt kehely, virágosan kifeslett a nyűgös, -verejtékes testük körül és lassú fuvalomban, amit ármánynak -neveznek, fűszeres gyönyörrel összehajoltak.</p> -<p> </p> -<p>Ki tudná megmondani, mi volt az ölelésükben?… amint az egyik -szívéhez vonta a kenyérhegyet, amint a másik két kitárt karjával -megkarolta a napot?…</p> -<p> </p> -<p>Szerelem?</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>SZEDERFA.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">P</span>esti gyerekek a júliusi aszfalton -veszekedtek. Meztelen talpukat csiklándozta a meleg puhaság, -megugrottak, fölugrottak, fogócskás viháncolással egymás -matrózingébe belekapaszkodtak, szőke, barna kis fejüket kacagva -összekoccintották, a kacskaringós sárkányt a magasban ráncigálták, -a kergetett rozsdás vasabronccsal fölfutottak, a cirkuszi -birokversenyt tülekedéssel próbálgatták, kunsztos bukfencekkel a -fal tövében a kezükön ágaskodtak, az összegyúrt rongyot labdásan -megrugdosták; zihált, vadult, tombolt az égő verőfényben a pesti -gyereksereg. <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<p>A versenyes iramban két gyerek összeütközött, az összezökkenés -pillanatában a fáradság végigvert rajtuk és rádőltek az útszéli fák -törzsére. A gyerekfalka lihegő körében jóízű nyújtózkodással egy -kicsit vesztegeltek, álmélkodtak, a fa lombja az egyik fiú fölött -megremegett és sötét bokrai közül hűvös gyümölcsöt ejtett le a -gyerek meleg arcára. A kis embercsikó a fa törzsén meghökkent, -duhaj társai nyerítve fölnevettek, a fekete gyümölcs után kaptak, -megforgatták, csudálkoztak és énekelve egyszerre kiáltották:</p> -<p>– Szeder…</p> -<p>fölgyújtott szemmel a magasba néztek.</p> -<p> </p> -<p>Poros hársfák, csenevész platánok vonalában, a lázas aszfalt -szürkéjében, rágörnyedő nehéz házak alatt, egy szelid szederfa -állott, vastag ágain a széles levelek, mint szíves tenyerek -egymásért nyúltak, <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> békés mozdulatlanságban egymás fölött -fölbodrosodtak, bokrétás halomban az üveges cégtábláig -elterebélyesedtek: zöldelő fejjel, kövérkés testtel, csöndben, -rezdületlenül állt a szederfa, alatta a pesti gyerekek, a -fölsorakozó idegeskedéssel, a meglepett kíváncsisággal, az új, a ki -nem próbált játéknak ingeres szimatjával, nyitott szájukon az édes -gyümölcslével, ragyogó arcuk állta a verőfényt, lángos kicsi szemük -ráakaszkodott az összehajolt levelek házikóiban csüngő gyümölcsökre -és földobbantak.</p> -<p> </p> -<p>Egyik mezitlábas a vad talpait ráugratta az aszfaltra, két -kicsiny karjával hevesen elölelte a szederfát és rázta, ingatta a -lombjait; kövér szederszemek pottyantak a barna, szőke -gyerekfejekre. Ujjázott, fölrivalgott a kompánia, parázs verekedés -hempergett az aszfalton, a győztes fürgébbek éhes szájukon -csurgatták <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> az ízes zsákmányt, fölvert fiúk a -szederfa gyümölcsös sátorait kémlelték és az egyik eliramlott. A -szederfához szállt, mámorosan rátapadt a törzsére, csupasz lábával -körülfogta a kérges barázdákat, mokány talpai már a lépcsőt -találgatták s nyitott ajakkal, hátraszegett fejjel, a magasba -sugárzó szemekkel tolta, lökte magát fölfelé a szederfán, vadult -kicsi fejét meglibbentették a hűvös szederfalevek és lombok -sűrűjében, egy törzsőkös ág ügyes hajlásában a pesti gyerek helyet -talált. Piros arcát ráemelte a zöld mennyezetre, kíváncsi -tekintete, mint a frissült madár ugrándozott a levelek, -növendékágak cikk-cakkjaiban, átsiklott a hasadáson, ahol barázdát -vágott a homályban a világosság, kéjes elgyöngüléssel a szederfát -magához karolgatta és tétlenül, rest nevetgéléssel lógázta lábait a -társai fölött.</p> -<p> <span class="pagenum"><a name="Page_59" id= -"Page_59">-59-</a></span></p> -<p>Ármányos kis kezek a magasból, málló gyümölcsökkel megdobálták a -viszketős fejüket, csupasz nyakukat, a ragyogásba fölemelt -arcukat…</p> -<p> </p> -<p>Buzduló gyerekek az aszfalton, a fát, szedret, a lógázó -pajtásukat beleölelték a szemükbe, a pányva már rajta volt a -derekukon és horkantak, kiáltottak. Indiánus hajrával a szederfát -megrohanták, kemény púpjait hévvel markolászták, a ripacsos -törzsével izzadtan verekedtek, a gyöngébbet, ügyetlenebbet arrébb -rugták, a legényesebbek már lábuk közé kapták a szederfát, -két-három csibész már tapogatta maga alatt a kéreg-lépcsőket, -mámoros talpuk már kulcsolta a meredélyt, mocskos kis fejük fúrta a -magasságot, dolgozó apró karjuk csak ölelt, előbbre-fölfelé a -szederfán, ingott a lomb, pottyant a gyümölcs, még egy izgatott -nekidurálás, egy kevés tátogó, ziháló fulladás <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> és -megdühödt emberkék főlnyúltak az ágak között.</p> -<p> </p> -<p>– Jancsi…</p> -<p>búgott az ágon az egyik gyerek és matrózinges derekát ingatta a -lombbal,</p> -<p>– Pista…</p> -<p>ujjázott a dús sátorban egy másik szoprán,</p> -<p>– Gyuri… Gyurka…</p> -<p>lármázott a szederfa búbján egy leveses gyerekszáj…</p> -<p>szedrező pesti gyerekek hívogatták, szólongatták egymást, vizes -arcukkal verték a lombokat, jószagú levelek tréfás tenyerein -átvonták a forró szemüket, a harapós szájukat, a kapaszkodó ágat -hónuk alá fogták és büszke kis fejüket kidugták a sűrűségből…</p> -<p> </p> -<p>Alattuk az utca összement és hosszában úgy keskenyedett, mint -odahaza a <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> játékvasút, az emberek köcsögkalapok -alatt jártak és a válluk, a derekuk, mint az összenyomott harmónika -lelaposodtak az aszfaltra, szitakötős pillantásuk beszökkentek az -üzletekbe, szoknyás bábuk, bajuszos törpék hajladoztak a sülyedt -kavargásban, aztán elrebbent a tekintetük, mérték a magasságot, -kisebb fák ormain átballagott az elrévülésük, emberek, zajlás, -dologörvény fölött állt, kóválygott a sastekintésük, a szabadság -gyönyöre rab pesti gyerekek karjait a nagyszerű erővel -fölemelte</p> -<p>és az ég alatt, a nap alatt, rázták, rázták a szedret…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A MARADA-VENDÉGLŐBEN.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">V</span>asárnap este munkások ülnek a -rácvárosi korcsmában. Bujtató kis hajlék. Hegyes kövezeten, lapos -házacskák között hegynek kell menni, de a kacskaringós -szomszédutcákból azért előszállingóznak az emberek és lejtőznek, -kúsznak a pup felé s lámpagyújtásra a keresztlábu kocsmaasztalok -mellett, a rend szerint, mind együtt vannak. Bölcsész öregek, akik -mellről fölhajtott szakállukban, tűnő földiekről avatottan -mélázgatnak s sillert gurguláznak, szikár férfiak, akik gérokban -komorkodnak, kámeás kezükkel a poharat halkan emelgetik és -bizalmatlan tekintettel valahová messzire, talán Pestre -<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> néznek, a hol a városi emberek -szaladgálnak, mord magyarok, akik kenőcsös tarkójuk alatt -spricceres serkentéssel még a haragot őrzik, visszakapja-e majdan e -nemzet az aranybulla elkobzott jogait, parasztos képü kisasszonyok, -tunikás, tornyosan frizurált anyák mellett, akik kávé helyett a -fahéjas forralt bort szörpölgetik…</p> -<p>ebben az összegyűjtött tarkálló kis társaságban, szabadnapos -munkások a maguk asztalánál ülnek és a jókedvüket cserélgetik.</p> -<p> </p> -<p>Szelid, lassan rendelt itóka, csípős füstölni való a gusztuskodó -agyarak között, móka, ugratás, hirtelen komolykodás és lelkes -terefere a másik hatnapos dünnyögés után, aztán a kérdezősködő, -unszoló, egymástkeresgélő nekibuzdulás és indul immel-ámmal, nagyon -kívánkozva a danolás. <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span></p> -<p>Vastag bajuszok alól előbújnak mint a messzi kocsizörgés, a -dörmögő hangok, egy helyben reszelnek, topognak, igyekeznek, -lélekző szájból kiszökken a vékonyabbik, fürgélkedik és ráröppen az -alatta cammogó basszusra, próbálkozik a reszkető alt is, mint a -bússzinű szalag, omlik, hosszabbodik, másliba köti magát -hangszomszédjaival és kántorosan gyün az elszabadult tenor, -belesíklik a hangzavarba, csengő csápjaival maga köré rántja a -különködőket és azok gyorsan rendezkednek, a csattogó vezér körül -szépen összefogózkodnak, szőke uszályában vigyázatosan -összesimulnak és vággyal, frissülten szól az ének:</p> -<p>– Hej de sürű sötét lombja van a diófának…</p> -<p> </p> -<p>Borong a könnyü magyar nóta, az egyhangon járó eltűnődése, -fohászkodó fölzendülése árulják, lamentálják a gerjedést, -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> merengést, bánatot, ami úgy rajzik az -ember szíve körül, mint szitakötők a nap alatt, csitul a gond, -sóhajtozik az egészség, nyújtózik az öröm és a hangok -elhalkulásából vissza-visszamaradoz az epedő tenor, magányosan -szálldos, lágyul a magasságban, meleget terelget a völgyes -kanyargóban és beleölti magát egy németes dalocskába:</p> -<p>– Du Weibchen bist die holde Venus… vidámkodva cseneg, -könnyeskedve búsul:</p> -<p>– Die Liebe ist dazu der Sonnenschein… mint rab cellájában a -gyér verőfény, lármázik a kicsi tenor, a szőke munkásfej küldi, -lökdösi maga elé a hangokat, rezeg a kacor bajusz…</p> -<p> </p> -<p>Ám kommandiroz a fölügyelő basszus:</p> -<p>– És ne feledkezzünk meg…</p> -<p class="i0">csörrennek a poharak, rázúg a kórus:</p> -<p>– Oh, nem!…</p> -<p class="i0">békés komolysággal dolgoznak az ádámcsutkák, -<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> de a felöntött gégék már az italnál is -szomjasabbak az új dalokra, valamennyi hang, a marconább, a -vékonyka, a reszelős a taktusos egyszerre dördül:</p> -<p>– Föl a szívekkel, bort a bilikomba…</p> -<p class="i0">az alt, a szoprán, a tenor, a basszus klappolva -összetart, megy a dal, mint a madár a levegőben és összestimmelt, -amikor búcsuzkodva már alálankad:</p> -<p>– Igyunk, fiuk igyunk…</p> -<p> </p> -<p>A bölcsész, a siller fölött lebocsátja szakállát, az -aranybulla-kesergő a sarokban fölemeli a kenőcsös fejét, a -csiripelő leányok kihajolnak a forralt bor gőzéből, taps, éljen -cserdül a munkásasztal felé, ahol már egészen kinyílott a vasárnapi -gyönyör,</p> -<p>dalolni, a társas találkozással, kedv, felejtkezés, hetykeség -összehajló testvérkedésével, dalolni a vigasztaló rátartással, -<span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> hogy a szoprán, alt, tenor tudja dolgát, -egymást és biztos a dal az összenőtt hangfűzérben,</p> -<p>dalolni… nem a gépet rengetni, a kereket pörgetni, a kalapácsot -forgatni a darut ingatni, a mázsát siklatni, a kazánt búgatni…</p> -<p>dalolni, a szabaduló lelkek harsonásával:</p> -<p>– Föl, dalra társak, zengje ajkunk</p> -<p class="i2">A munka bús és szent dalát…</p> -<p>hogy háborog, remeg a hangmenyezet a munkások fölött, mint -pengeti-csengeti magát az érces és viszi magasból a magasba a dal -karcsú vonalait, hogy feszül a borongós és színezi mámoros -iparkodással a hangtársait, mint fonja be gyönge magát a vékonyka -és suhan, ível, csilingelni segít, erősebb pajtásainak,</p> -<p>ez az összedalolás, harmóniás ének, hangnak a hanggal való -ölelkezése… <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<p>érzitek a másik melódiát, amely földalol az ének mögül?</p> -<p>tudod mi az, ha munkások énekelnek? ha a morcos basszus -összeakaszkodik a könnyelmü tenorral, az érzelmes alt ráborul az -ujjongó szopránra? a basszus, a tenor, az alt – tudod? – egy-egy -ember, munkás és ha rád énekel a vasárnapi kórus, érzed mögüle a -másik melódiát, hogy a munkás nincs már egyedül?…</p> -<p> </p> -<p>A melódia tovább zeng képzeletemen…</p> -<p>én tudom mi az, ha a zöld mezőn munkásokat látok, amint -zsákfutással versenyeznek, ha esti ablakok mögött munkáslányok -alakjai föltűnedeznek és a tánc fuvallatában hajladoznak…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>NÖSOMELE.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">V</span>égig mentem a szűk pesti utcán, -ahol most a rembrandtos fejű zsidókat, Shylock leányait, földúlt -orosz gettók kavargó ujjászületését lehet látni. Gömbölyű fejű, -nagyszemű gyerekek játszanak a házak előtt és hallom, amint -valamelyik emeleti ablakból lekiáltanak;</p> -<p>– Nösomele…</p> -<p> </p> -<p>Kaftános rajkók tanakodnak, ugrándoznak a komor, ódon templom -lépcsőin, a hang az emeleten, már türelmetlenebb, cirógatva fedd és -hívogat:</p> -<p>– Nösomele… Nösomele…</p> -<p>Fekete félcipellőben, fekete selyemköntöskében egy öklömnyi -rabbinus kiválik <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> a gyerekrajból, kiáll az utca közepére és -fölnéz az emeletre, a nap süt, sugárzásában előttem égnek a -fölemelt gyerekszemek, sötét gömbjük hegyében a nagy szembogarak -különös szomorúsággal tündökölnek, a kis rabbinus apró szája, alma -arca mosolyog, de a kinyílott, szemefehérjéből fölemelt szemei, -ismeretlen komolysággal, rebbenés nélkül fölbámulnak az emeletre s -földobban szívemen a bizonyosság:</p> -<p>– Ez a Nösomele…</p> -<p>– Lelkecském… Lelkecském…</p> -<p>ahogy a héber szavak becézgetnek s valahol ott, az orosz lengyel -getto mélyén, elrongyolt szent könyvek között épségben-békében élő -család gögicsélte el hajdan az imádságos gyermeknevet és most itt, -az üldöző, pogány, magyar ég alatt repdes idegenül, ébresztően:</p> -<p>– Nösomele… Nösomele… <span class="pagenum"><a name="Page_71" -id="Page_71">-71-</a></span></p> -<p>Két kitárult gyerekszem ölelkezik a világossággal, a napsugár -előttem megzáporozza és a bánat? sírás? ijedés? sóhajtgat föl a -magasságba… bús gyerekszemek csöndes tündöklése rátükröz megindult -képzelődésemre… borult lobogását, tünődő tekintését ott -gyújtogatták az elrabolt messziségben? ahol lankás mezők fölé -eláramlik az északi hó lehelése, ahol a kanyargós kicsiny utcák -testvérkednek s küszöb a küszöbbel összeér, ahol apró házak a kas, -melyben anyák, gyerekek, testvérek meleg húsa összekarol, -gyanútalan estéken az Isten szeme fölragyog a menybolton, füszeres -családszag egymásba dobbantja az álmodozó szíveket, kesergő -zsoltárok mámorosan zendülnek, ének, duruzsolás altatják az estét, -de északról megbúg a szél, jégbe-hóba beledermedt emberek lavinásan -közelednek a könyörtelenséggel kasházacskákban meghal az öröm, az -<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> ének, sikoly tébolyódik az orosz ég -alatt…</p> -<p>mélyszemű Nösomele, a vonuló halál ejtette rá árnyékait horkanó -pillantásodra?…</p> -<p> </p> -<p>A pillanat, amint a gyermek a magasba tekint, a rejtelmes kapu -mely kinyílik s idők távolságait a káprázataim elé emeli…</p> -<p>a szemek lejtőiről a fekete láng, vándorösvényekre elvilágol s -bújtató éjszakák, rettegős nappalok, holdsütötte kazaloduk, -hajszolt zsidócsordák, frigyládát mentő makkabeusok, homokban, -hegyekben nyekkenő gyerekkocsik, megfujt szakállu verejtékes vének, -képeim között megnyűzsögnek…</p> -<p>félszerben, pajtában a rémülők leroskadnak…</p> -<p>félretaposott cipellőben, hurcolt pöttytestével Nösomele, mint a -részeg, az <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> álom előtt kacsázik, az anyja lábához -beágyazzák…</p> -<p>virraszt a mennybolt, serceg a csillag, sugdos az erdő, lélegzik -a Gonosz valahonnan valamerre, ártatlanok körül…</p> -<p>zizeg a kaftánka, nyújtózik Nösomelea kívánságok között, restült -szemcsillagait rá-ráakasztja a sötétségre és nem mer elaludni…</p> -<p>színezik, csak öltöztetik Nösomele lélekörvényeket látó -szemeit:</p> -<p>– Ölik a zsidókat…</p> -<p> </p> -<p>A lengyel síktól a pesti gettoig, hányszor rebbent a -gyerekszempár a sötét suhogástól? a törtető menekülésben, fehér -hajnalokon, fekete hegyszorosokban, száguldó orkánok havas -lepleiből, halottas éjszakák csöndmiszteriumaiból hányszor -merült-került a szűz gyermeklélek elé az élet nehéz mementója?… s -most itt áll a kaftános emberke a <span class="pagenum"><a name= -"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> pesti ház előtt, tanult -szeme kinyílik mint a zsúfolt mindenség…</p> -<p>én érzem az éjszakáit, a sorakozó bűntető éjszakákat… rend -türelem őrzi az álmát, de a Gonosz ráfuj a szemeire, a pesti szoba -kalitkájában fölorgonál az erdő, felbőg a sikoly, sereglő -országútak iszonyata látogatva beszakad s két virrasztó gyerekszem -mélyeiben forr a bánat, a riadt csudálkozás…</p> -<p> </p> -<p>– Nösomele…</p> -<p>– Lelkecském…</p> -<p>– Szegény lelkecském…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>KEZEK.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">M</span>indig meghat, ha munkásemberrel -kezet fogok. Nem dologtalan, de puha, síma kezed milyen más -érzéssel fogadja el a munkás kezét. Ismered a szíves, nyílt ember -ölelő kezeszorítását; ismered a hűvös, rövid érintést, amint -tenyeredre rásiklik a dölyfös elbizakodottnak kézváltása; megborzol -és a pillanatig semmiembernek érzed magadat is, ha belerongyolódik -a tenyeredbe a felebarátod bágyadtejtésű kezefeje; ismered az -asszony kezeérintését, amint karcsú ujjaival, a másodikkal, az -ötödikkel, a harmadikkal elveszi, babra lassúsággal elborítja a -kezed völgyét, dombját s környékeit; a munkás kézfogója más. -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<p>Puha, síma kezedben a munkás keze, egyszerű, nyugodt az -érintése, hizelgő és másbeszédnélküli a mozdulata, csak nyugszik a -kezedben és te megíveled a kezefejét, ahogyan kapkodó életünkben -örvendünk a bizonyosságnak. Érzed azt az érzést, hogy mi az, amit -ekkor érzel? hogy átlendül rajtad a halk izgalom? mert számot adni -nem tudsz az ujságról, mi az, ami a munkás kezéről átdelejesedik az -ösztöneidre? csak megrezzennek azok, a szendergő önkéntelenségből -meleg fúvalattal elindulnak és az eszed, a képzeleted fodrozódik a -ki nem nyílott sejtelmektől.</p> -<p> </p> -<p>Érezd csak az érzést… idegen tenyeredben nyugszik a munkás keze, -csöndességel ül a kezed mélyén és amint átméred, átkulcsolod, -érzed, hogy ez nem a kézváltás, amit megtanultál, de a gondolat ült -bele a húsodba és a kézfogó pillanataiban <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> tudod: ez -a darabos, szótalan kéz kinőtt a csuklóból, a csontos, kemény -csuklóból följutni a vastörő karokhoz, a vastörőkarokat megülik az -elszánt vállak, az elszánt vállak alatt a törzs tölgyesedik; ha a -munkás kezét megérinted, érzed az egész embert… egy tagban, egy -darabban és síma, meghatott kezedben tovább beszél a gondolat…</p> -<p> </p> -<p>Kérges, sebhelyes, szent keze a munkásnak ül a tenyereden s -érzed:</p> -<p>– Ez az elidomtalanodott nagy kéz forgatja a pörölyt, emeli a -darut, szítja a kohót…</p> -<p> </p> -<p>Kezedben érzed a karjait:</p> -<p>– Ezek a karok döntik a mázsát, cepelik a fáradságot, -összeerántják a mozdonyt, égbe kergetik a palotákat…</p> -<p> </p> -<p>Kezedben gyűrűzik a gondolat és mert <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> fogod a -munkás kezét, érzed a munkás nyakát:</p> -<p>– Itt patakzik a verejték, itt vörösödik a megfeszülés -deliriuma, itt zihál a fölvert, a szakadó élet…</p> -<p> </p> -<p>Érzed a mellét:</p> -<p>– Ez a fujtató, ami üveget nevel a kvarcból, ez a tömb, mely -lángok őrjöngésében megvárni tudja, hogy a vas olvadjon el -elébb…</p> -<p> </p> -<p>Ha kulcsolod a munkás kezét, az másfajta kézfogó s kezed -érzésében rádlüktet a tisztult gondolat: megfélénkült, sima -kezedben némán, elborultan rádköszönt a Munka.</p> -<p> </p> -<p>Szeretem a munkás kezét.</p> -<p>Egyszer megrendítő találkozásom volt vele. <span class= -"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> -<p>Nyári délután munkásgyűlésen voltam. Esteledett, az udvaron álló -gyülekezetet fölhívták a szavazásra. A sűrűség megmozdult, az -árnyékok már lehajlították az udvar szögét, élét, a ködös katlanban -megzajlott a sok ember. A szorongás apró közeit elmosta a homály és -a háborgó, tüzelő tömeg egy darab testté szélesedett. A mély -barnaságból karok emelkedtek, mint a nem látott törzsnek -megmutatkoznak a roppant ágai, törzsökös ágak hegyében kezek -magasodtak, mint növendék-ágak, miket lapulva jár körül a bomolt -orkán; a feketült talajtól föl az égnek pereméig, ahol a vészes -csillagok égnek, csak a fölszállt terebély komorkodott, a -térségben, ahol most ember él, csak a félelmesség állott, a lelkem -súgta:</p> -<p>– Az Élet fája…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>ÉJFÉL.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">A</span> portás megmondta a vendégnek:</p> -<p>– Ez nem olyan szálloda, tévedni tetszik…</p> -<p>a vendég borravalót adott, morgott valamit és a portás -fölvezette az éjféli idegent az egyetlen emeletre. A cserbás, -csupasz lépcsőkön, a kicsiny petroleumlámpa alattomos homályában a -portás csak tessékelt:</p> -<p>– Hopplá, nagyságos úr… Itt rossz a lépcső… Hopplá…</p> -<p>és zsíros testét maga is ugratta fölfelé, a kacskaringós úton. -Fönn a keskeny és hosszúkás emeleten, a sötétség alagútjából egy -kövér asszonyság jött elő, mosóruhájáról <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> savanyúan -röpködött a keményítőszag, ő is valami intelmet mondott a magányos -vendégnek, de az lehajtott fővel tovább morgott, kapkodó sietséggel -az asszonynak is borravalót adott és a portás, a gazdasszony -megnyitották az idegen előtt a szobát.</p> -<p> </p> -<p>Lapult, komorkodott a csúnya kis garni, a sovány folyosó beteg -volt a szagtól, ami a szobákból kiáradt, a piszkos falak mögött -vajúdott, hörgött az a szerelem, mely roncs emberekben nem akar -meghalni.</p> -<p> </p> -<p>Az egyik szobában az öreg ember fojtogató karja megdermedt a -fiatal lány nyakán s térdeplő ijedtséggel az ágyban egyszerre -fölrémültek; kifelé hallgatóztak…</p> -<p>szerencsétlen hang vonított a messziségben. <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> -<p>Egy másik szobában a szipirtyós némber megharapta a -katonatisztet és fejbekólintva fölocsúdtak…</p> -<p>a vonító hang teli tüdőből bőgött az éjszakában.</p> -<p> </p> -<p>A szikkadt számtanácsos a bujtató odúban félrelökte a vén -színésznőt és verejtékben, didergésben csak a bömbölést -hallgatták…</p> -<p>az embertelen, ismeretlen hang harsogva röpködött a garni -fölött, diadalmasan járt a szobák előtt, horkant, fölrivalgott, -szirénásan elhúzott az örömökre készülő, feldöntött mámorok -fölött.</p> -<p> </p> -<p>Az emberek a szobákban, az iszony ostorcsapdosásai alatt, -kergülve kergetőztek, szétszakított görcsös párok az ajtókhoz -bukdácsoltak. <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<p>A katonatiszt az anyókával a küszöbre kihurcoltan, nézték az -éjféli bolondulást őrnagy-kabátjában a szomorú ember az elkínzott -vágyaival roskadozott, a folyosó borújában a magános vendég bődült, -állt, tétovázott… dühös fejét az árnyak közé hátravágta és a -sötétült plafondig fölrántott szájából üvöltött-süvöltött a hang, -mint a rossz álom, ha a halálból nem ébredünk…</p> -<p>S rásöpört a másik küszöbre, ahol a vén színésznő mögött a -szikkadt számtanácsos motyogott:</p> -<p>– Éppen most… Éppen most…</p> -<p>az éjszakai vendég hangja csattanva fölugrott, a számtanácsos -lankadt ujjai még belegörbültek a színésznő kontyába és lélekzet -nélkül ümmögött:</p> -<p>– Éppen most… Éppen most…</p> -<p> </p> -<p>Az asszonytalan ember a rémeivel veszekedett, táncba kerekedett, -zsakettje <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<p>mint a gyászmadár szárnya, libbent-rebbent, lakkcipős lábai a -tüzes padlózatról föl-föl ugrottak, karja, válla, törzse, mint a -megrugdosott labda, hegybe szökkent, völgybe zökkent, pusztuló -hangja zihálva trombitált, zokogva kacagott, el-elszakadt, tütülve -elbúgott…</p> -<p>a küszöbre cövekelten, sötét nász megtépett rongyaival álltak a -párok s nyögdécselt a szívük:</p> -<p>– Éppen most… Éppen most…</p> -<p> </p> -<p>A gazdasszony sipítozott:</p> -<p>– Mentők… mentők…</p> -<p>a portás kiordított az ablakon:</p> -<p>– Rendőr…</p> -<p> </p> -<p>Valami büntető ármányos kéz benyúlt a felleges éjszakából a -garni tetőzetén, a tébolyodás fúriáját összekergette a vágyak -deliriumával, a folyosó vaksi alagútjában kinyílott emberek űzték -egymást <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> és a szerencsétlenség, ez éjféli -találkára rájuk küldte lihegő hajcsárait. Sorvadt gyönyörre falánk -emberek visszazuhantak keserű önmagukba, az őrjöngő ember -zsakettjében, lakkcipőben csak loholt, dalolt, bomolt. Mire -fölették az eszét, szétrúgták a lelkét, melyik gonosz démon vezette -el éppen e csúf halottas házba?</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A CSÖRÖMPÖLŐ GONOSZ.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">N</span>agy rendelő-helyiség, ahol bejáró -beteg munkásokat gyógyítanak.</p> -<p>A hosszú asztalakon, üvegtartályokban kerékbegöngyölt rózsaszínű -tapaszok, kötszerek, vatta, a nyitott szekrényekben karcsú, pohos, -csavaros orvosi szerszámok villognak, bőrös, hatalmas feljegyző -könyv az emelvényen, bokáig fehér köntösökben férfiak, nők és -fanyar, kietlen medecinás szag a levegőben.</p> -<p>Az ajtó nyílik, egy munkás beljebb kerül, egy pillanatig az -ajtónyílásban, türelmetlen, tolakodó csoport látszik.</p> -<p>A munkás járatosan a fehérruhás orvos elé lép, fakó, kedvetlen -az arca, de mosolyog: <span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span></p> -<p>– Megint itt vagyok, nagyságos úr…</p> -<p>panyókára vetett kabátját lerázza magáról, jobbkarja előtűnik, a -csuklótól föl a válláig pólya takarja és szisszen, mozdul, amikor -az orvos a kötést bontogatja:</p> -<p>– Contusio… felső szár…</p> -<p class="i0">a fiatalabb fehérruhás az emelvényen a bőrös könyvbe -jegyez, az orvos a fürge ollóval nyisszant, a fásli szerpentinjét -erről-arról megnyítja, gummikeztyüskezével, kíméletlen egyszerün a -vértől megfeketedett vattát hántja:</p> -<p>– Tépett seb… alsó szár…</p> -<p class="i0">a munkás roncsolt karja pőrén, éktelenkedve, hólyagos -dagadtan lóg az orvos előtt, aki az apró húscafatokat rendezi, -takarít, gyomlál, a vaduló munkással társalgást indít:</p> -<p>– Mért nem vigyáznak?… Mert nem vigyáznak… Most itt van…</p> -<p>a munkás a széken hördülve dobog, <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> az orvos kiabálva társalog, -kérdi, parancsol:</p> -<p>– Hogy történt?… Persze… Persze…</p> -<p>– No, nem fáj ez olyan nagyon…</p> -<p>a munkás zöld arcáról dől a veríték, zúgva ümmög, -vissza-visszarántja a karját és csikorgó fogai között bődül:</p> -<p>– A kerék…</p> -<p>– A lendkerék…</p> -<p> </p> -<p>Sor, rend, dühíti odakint a várakozókat, a második, az ötödik -munkás beszakad az ajtón, az egyiknek melle pólyázott, a másiknak a -fejéről göngyölítik le a vattás turbánt, a harmadik a vállát -mutogatja, gennyes véres gödör a bordázata fölött, az orvos a siető -mozdulataival megáll, a társának, a bőrös könyv fölött mond -valamit, már ketten nézik a beteg munkást, nem a sebét, a száját, a -nyelvét vizsgálják, a pápaszemes odahajtja fejét a meggyávult ember -mellére, jóakaratu <span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span> és ingerült, a keshedt törzsről -perlekedik:</p> -<p>– Tüdőbajos?…</p> -<p>– Az ilyennek jobban kell vigyázni… Most itt van.</p> -<p>– Az ilyen seb soká gyógyul…</p> -<p>– Hogy történt?…</p> -<p>a megzavart munkás tekintete nem érti a megszólást, ijedten -bámul alá az orvosra, izzad, zihál, egyszerüen mondja:</p> -<p>– A gép…</p> -<p class="i0">magyarázkodik megdöbbenten:</p> -<p>– A gép…</p> -<p> </p> -<p>Asszonyok, gyerekek jönnek, bugyolált kézzel, kendőzött karral, -egy szőke leányka sír s reszketve áll az orvos előtt jobbkezét a -balkezében búbálja, egészen friss a kötés rajta s amint lassan -oldják, fekete rózsák nőnek a fáslik kanyargóin, meztelen megtépett -ujjain fattyúujjak galyasodnak, a pápaszemes társalog, <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> mosolyog, -kiabálva cselekszik, a lányka fehér fogai kocognak a hidegtől és a -megsemmisülésre, hazulra, az Istenre gondol, de ájultan -válaszol:</p> -<p>– A gép…</p> -<p>– A szövőgép…</p> -<p> </p> -<p>Szép szál legény a csipőjét hozza, csupasz, izmos teste -meghajlik a zúzódás irányában, az orvos majdnem hogy csettint, a -karcsu, szobros figurát erről-arról megforgatja, a nagy forradást a -karján megbabrálja, kérd, a munkás:</p> -<p>– A transzmisszió…</p> -<p>a mellén forradás-mező, az orvos frissülten firtat, a munkás egy -keveset hetyke:</p> -<p>– A kazán…</p> -<p>karjain a forradás-rovásokat a pápaszemes vizsgálja, csudálja, a -munkás nevetgél, vad kedvvel felsorolja:</p> -<p>– A lánc… <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span></p> -<p>– A kés…</p> -<p>– A henger…</p> -<p>az orvos lecsúszik a zúzott csípőhöz, vidám, biztat, megveregeti -a munkás meztelen testét:</p> -<p>– Ebcsont, beforr…</p> -<p>a csüngő húsokat, csontszilánkokat megkuszálja, a munkás -hördül:</p> -<p>– Ezt is a gép…</p> -<p>– Mindig a gép…</p> -<p> </p> -<p>A karaván fölvonul, elvonul, kinek a feje vérzik, kinek a válla -meghasítva, másnak a bimbós melle duzzad a bajtól, eltörött kezek, -tályogos karok, megsütött combok sorjáznak előttem és hallom az -ijedt lihegő, elkomorodott följelentést:</p> -<p>– A gőzkalapács…</p> -<p>– A szitahenger…</p> -<p>– A gép…</p> -<p>ki ez az ércszörnyeteg, mely forgó karjaival eleven húst tép -magához? motollás <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> kerekeivel búzát, fonált s porcogó -ujjakat gyúr magának? szíján, láncán lendíti a mázsát s magához -rántja a munkás gyanútlan karját? dohog, bőg, lángot gyujt a -lánggal s szemfödős csipkéjét ráfujja a munkás megvert szemeire? -olajos küllőit megönti a vérrel? bomolt méhét megpukkasztja s röpül -láb, fül és minden emberhez tartozó?…</p> -<p> </p> -<p>Ki ez a csörömpölő gonosz? riadó kürtök alatt, kohók fekete -verőfényében, tikkadt műhelyek, lisztes várak zúgó -éjszakájában?…</p> -<p> </p> -<p>Ki ez?…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A GYERMEK.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">Ö</span>reg édesanyámat az orvoshoz -vittem. A várószobában nem beszélgettünk és én még nem tudtam, mi -az a nehéz érzés, ami bántott, amikor az anyám mozgolódását láttam, -fáradt szemein az izgatottság csillant, fehér kezével az arcát -símogatta, meleg homlokáról a haját eligazgatta s egész gyöngült -valóját, elsejthetően, a töprengő, képzelődő várakozás ijesztgette. -Amikor ránkkerült a sor és fölkeltünk, hogy az orvos szobájába -menjünk, anyám megfogta a kezemet, hirtelen, hozzámnőtt, ragaszkodó -volt a kézfogása és én még nem tudtam, mi az a fájdalom, mely e -mozdulattól <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> megérintett. Az orvos szobájában -elreferáltam a bajt, aztán egy kisebb kabinetben, mely az orvos -szobájából nyilott, nyitott ajtó mellett várakoztam. A nehéz érzés, -mely megnőtt a fájdalomig, ebben a hallgatódzásban áthajolt az -ismeretlen, mély szomorúsághoz, ideges és csüggedt voltam, de -följajdult az értelmességem, amikor az anyám kiáltását hallottam. -Zavar, különösség az orvos szobájában, a professzor nyugtató szava -is hallatszik:</p> -<p>– Nénike…</p> -<p>s rémült elémfutással előttem az anyám remeg a gyönge teste, -öreg arcán megkúszálódtak a ráncok, a vékony keze, a külön minden -ujjával az én kezembe kulcsolódik, a zöldes, révült szeme -panaszosan, oltalmat kérlelőn esdve esd s csak rámnéz, -belémnéz…</p> -<p>a gyermek, amilyen én voltam, amikor engem vitt orvoshoz az -anyám.</p> -<p> <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<p>Öreg szüleihez az embert ez a megfordult élet fűzi a -legéberebben, az irgalmasság, a felelősség (melyben talán rossz -lelkiismeret, gyávaság, bűntelen bűnökért vezeklő hajlandóság -szenderegnek) egyszer csak a lelkünkre rászáll és a hökkenéskor, -amint a szívünk elszorul, már sajgunk a világosságtól; -kicserélődtünk s akik elvezettek bennünket a hajunk ezüstös -csillogásáig, a szemünk völgyelő udvaraihoz… a gyermekek, amilyenek -mi voltunk, ahová másodszor bágyadnak alá elöregedett eleink. -Minden bút, bajt megtanult eszünk talán ettől rezzen meg a -legingerültebben…</p> -<p> </p> -<p>Párisban járok s im’ a Concorde-tér síkjából fölmerül az -Aréna-út, a Damjanich-utca kereszteződése, villamoskocsik -zenebonáznak a városerdő mellett, az anyám keresi a tiszta útat, -hogy átjusson a ligeti fák alá… a fáradt arcát <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> emelgeti, -suhanó, rohanó villamoskocsik útját figyelgeti, erőtelen tekintetét -jobbra-balra vizsgálva meresztgeti… érti? tudja? melyik kocsi -indul? melyik kocsi jön? erről és arról? s ha előbbre lépeget? -hallotta az autó tülkölését? észrevette hátul? az előbbre és -előbbre nyekkenő postakocsi közeledését? villamoskocsi, autó, -stráfszekér s minden leselkedő alkalmatosság most összefút és az -anyám áll a kipécézett, alájateremtett, boldogtalan szigetecskén; -az együgyű elhagyottságban összecsuklott testiséggel csak a héber -imádság bugygyanó szavaival a kétségbeesett ajakán; mit tud most -csinálni?… Előttem ül az anyám és tervel kicsi örömökről… hallgatom -a kedves hiúságát az új ruháról, az olcsó kalapkáról, a vágyas -szándékairól, szép szeszemével rámnéz, megnéz… Istenem (az ő -Istenét érzem) soh’se tudja meg a tekintetemről, mi történik velem -mostan… <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> hogy végigölel a szomorúság, hogy ez a -hunyó, tehetetlen élet csak velem lélekezik, írni, olvasni nem tud, -ki vagyok, mit csinálok, mi sorom az emberek között? sejteni nem -tudja, csak én vagyok a minden, akihez a jóérzését, álmát, a pihenő -jövendőjét odaköti… és meg ne tudja a tekintetemről, mi vonaglik -mögötte, hogy ezek a szemek, melyek ránéznek, talán éppen víziókat -látnak, tán a halál lejtőjét, ahová aláhanyatlani jó kívánság, tán -a szégyen, a züllés, a meghasonlás gonoszait, akik éji sétákban és -nappali ébredéskor el nem maradoznak, tán az öreg kéregető -asszonyt, akivel az elöbb találkoztam s babonás gondolatom -megcírógatta szegényt, talán neki is volt egy küzködő, halálravált -fia… A bátyám katona, hadtáp-keretben nem történt baja, most viszik -a frontra és az anyám is megtudta: Csak anyit ismer a háborúból, -hogy a <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> ligeti sétányokon elbotlanak mellette a -féllábu katonák, fonnyadtarcu nénikék a zöld padokon vele is -elpolitizálnak, a tejmérő-boltok előtt a rendőr veszekedik a -fölgyült embersokasággal, a vöröskeresztes, szellős automobilok az -utcákon nemritkán fölrohannak, a lisztet nem ő vásárolja a -kereskedésben, de én hozom a karomon, két év után az ötvenesbe -beleöregedtek, kísérő asszonnyal, gyerekekkel meggyarapodtak a két -év előtti katonák, akik még akkor fiatalok és magányosak voltak; -képzeletében az ábrák azért összefutnak és megdöbbent néha a -szárnyaló kérdezősködéseivel, a mélységből fölszilajodott -ítéleteivel, misztikum, zúgó titokzatosság, ahogy a háborút -álmodja, sejtegeti és én nem éreztem még megrendültebben az idők -lelkét, mint amikor az anyám ujságolta nekem a katona-fia sorsát, -elviszik és magyartalan beszédével, <span class="pagenum"><a name= -"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> komikus próbálkozással -mondta, gagyogta;</p> -<p>– Hapták… hapták… hapták…</p> -<p>Igen:</p> -<p>– Hapták…</p> -<p>az erőlködés, hogy az egyszerű és más szerű ember megtudná, mi -történik most a világrendben? s minden tudatlanok csak állnak a -világzengésben, lassú hallásuk vadul a rettenettől, amint ég és -föld összecsattan, »hapták… hapták«, ahogy az anyám motyogja és a -nehéz szó köré odagyűrűzik most minden kifürkészhetetlenség, tétova -ártatlanul csak áll az ítéletben s szenvedő eszére rárémül a kínzó -ismeretlenség; a lelkem ránéz… a szeppent, fájdalmas gyermek, akit -kitettek a huhogó, éjszakás arcu meseerdő kellős közepére, a -gyermek, aki belémkapaszkodik, mint a felnőttebb biztonságba, a -gyermek, kinek nem szabadna soha a villamoskocsik, stráfkocsik, -postakocsik, <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> automobilok útvesztőibe zavarodnia, a -gyermek, akinek az elképzelt könnyes arcát nem tudjuk elviselni, ha -a rossz sorsunkért rosszat tennénk magunkban…</p> -<p> </p> -<p>Egyszer a testi szemeimmel is láttam az öreg ember -gyerekarcát.</p> -<p>Az apám a halálán volt.</p> -<p> </p> -<p>Az ágya mellett én is éberkedtem, mint válik el szegény a -filoxerás hegyektől, melyből a mustot, a családrendező pénzecskéket -kisajtolni már nem lehetett, a meghajszolt öregségtől, mely -szívtelenséggel, idáig eljött ádáz szegénységgel fogta, enyhülő -kivándorlásra elengedni nem engedte.</p> -<p> </p> -<p>Sötét komondora az örvénylő mindennek: hű szemeim, ha nem -őrködnének a föltépett életeknek zord küszöbén…</p> -<p>végigviaskodtam az apám halálát is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span></p> -<p>Élesen látom, hogy megrajzolta szegényt az élethullám, mely -üzent az elmúlásnak; kicsiny figurája valósággal megnőtt, a mindig -gőgös élet őrjöngve lendült az elítélt hüvelyben, föllihegett a -sorvadt mellében és az hengeresre dülledt túl a testi határokon, -egzaltált a két sovány vállában és kijöttek, meghatalmasodtak azok -ijesztő ismeretlenséggel, forrt az arcában, fejében és szemgolyók -ültek, vadult nagyok a kikerekedett ábrázatán, áldozat-teste körül -bomolt, a halált, omlást nem értő élet és siklani láttam a deliráló -élet vastag hömpölygését az apám feje, lába, karjai körül, -fujtatta, szétvitte, félelmes növéssel növelte a régi formáját; -aztán a viadal elcsöndesedett s az apám meghalt. Ekkor szállt rám -az igézet. Az apám földúlt teste visszahúzódott medrébe, virrasztó -szemeim el nem hagyták, a beszámolás lidérceit gyujtogattam a -szívem <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> körül s a síri világosságban csak őt -néztem, őt láttam. Így láttam: szép, domború homloka megszűkült, -sovány kezei megkeskenyedtek, a gyönge vállai összehúzódtak, a -pihenő törzse összezsugorodott, az álla, a nyaka, a fülei – riadt -szemem előtt – megkisebbedtek, szeme, szája, halántéka körül a hús -megfonnyadt s a redők, a most kúszálódó, újra és újra fölmerülő új -vonalak új arcot mutogattak; emberkés formájával a széles ágy -ölében, a keresztbe összehajolt vézna karjaival a guggolt testén, a -petyhüdt, öreg ráncokkal a piciny arcán (kisugarasodott az eszem) a -világrajött gyermek… a gyermek volt…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>BOBY.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">H</span>árom öreg kisasszonynak volt egy -kis kutyája. A három nővér elfonnyadt szívében, ami szeretet még -visszamaradt, azt mind Bobynak, a gömbölyű, nagyfülű kiskutyának -adták, aki velük élt, sétált, asztaluknál kosztolt és a savanyú -éjszakákon az öreg lányokkal egyszobában hált. Boby engedelmes, -jókedvű kutya volt, a vén kisasszonyok langyos ölében szelíden -ellustálkodott, hideg időben a stikkelt ruháját ugrándozva -hordozta, nyári estéken a lányok hegyes cipője előtt, békésen -lépegetett és csak hirtelen, ha valamerről kutya mutatkozott, -torpant meg ijedősen, őrizői kezében a pórázt <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> -megrángatta, a nővérek zárókörben egymás mellett megálltak, az -ólálkodó idegen kutyát sötét pillantással megkémlelték s Bobyt a -karjuk közé fölnyalábolták.</p> -<p> </p> -<p>A kis kutya ilyenkor didergett a lányok esett mellén, a sovány -karok fogójából izgatottan ki-ki dugta a könyörgős fejét, szeme -fehérjéből kilángoltak a fekete szemei s megcsudálták az utca másik -felén hetykélkedő kutyatársat, de a három selyemszoknya megzörgött -s Bobyval elsuhantak a lányok, a káprázatok.</p> -<p>Boby szintén leány volt és a három öreg kisasszony elszántan -vigyázott arra, hogy a sátánkodó ármány valamiképpen hozzá ne -férkőzzék. A keserű, szikkadt kedvük, mély szomjúságot, megalázó -csúfságokat átkínlódott eszük utálkozással őrködött azon, hogy -összetartó családjukat valami rendetlenség ne zavarja; ám Boby -telivér, jófajta kis kutya volt <span class="pagenum"><a name= -"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> és ha lefetyelte is -jóízűen a kövér kosztot, szundikált is búslakodva a meleg -házikóban, mégis, a holdas éjszakákon, amikor sáfránypalástjait a -vílágosság a szobában meghordozta, Boby mozgolódott puha párnáin, a -mély nesztelenségben bánatosan felnyöszörgött, három hűvös -nyoszolyáról, három öreg kisasszony a holdsütésben hegyesen -elindult, Boby házikója körül összegyülekeztek, a kis kutyát -megcírogatták, betakarták s álmos sóhajokkal visszaszédelegtek -kopár ágyaikhoz.</p> -<p>Tudós emberek mondják, hogy ha a kutyát megsüti a holdvilág, -álmodni szokott s ki tudná azt pontosan utólérni, hogy három, -szunyókás öreg leány udvarában, a holdsugárzás delejes éjszakáin, -miről tud nyögdécselni egy leigázott kis nőstényállat?</p> -<p>Boby melankolikája egyszercsak átvidorult a fürgeséghez, lusta -ténfergéséből csaholva ki-ki ugrott, a bodros <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> -szőnyegeken bolondos bukfencekkel végiggurigázott, a sugárzó öreg -lányokkal fogócskásan kergetődzött, inas, kemény lábain meg-megállt -s fölszegett fejét viharosan meglóbálta, csaholt, fújt, fénylő -hátát borzongva emelgette, a kosztot a csajkában, bendős gusztussal -túrta-falta, boldog öreg lányok gyönyörűséggel nézték Bobyt és -elujjongták:</p> -<p>– Milyen szépen hízik…</p> -<p> </p> -<p>Boby szépen gömbölyödött, derült ugrándozása egy kicsit -megnehezedett, a virgonc hajszákban el-el fulladt, a lustálkodó -kedve sokat altatta, lágy párnáin kövér gomolyogban pihegett és egy -titokhordozó este nem jött ki az ennivalóért házikójából. A három -leány odaguggolt Boby elé és a szívükkel szólongatták:</p> -<p>– Boby…</p> -<p>– Gyere ki gyönyörű…</p> -<p>Boby melankólikus volt, szeme fehérjén <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> -elömlött egészen a kitágult fekete szeme, vadult tüzekkel sugárzott -a tekintete, a három nő hőkölt s összeborultak az emésztő -aggodalomban, az ismeretlen este átvezette őket rejtelmeivel az -éjszakába és virrasztott a szemük, lelkük a forgó, nyögdécselő Boby -körül. Boby kövérsége kipuffadt a hasán, szétmeredt a tomporái -között, a hirtelen görcs karikába hajtotta a vonagló testét, Boby -eldőlt, okos fejét ráhajtotta az első lábaira és nagyranőtt -szemeivel a gazdáit bámulta.</p> -<p> </p> -<p>Parázslottak az éjszakába a hű kutyaszemek, a vén leányszemek s -csudálatos beszéd lobbant szemtől a szemhez:</p> -<p>– Minden lánynak muszáj?…</p> -<p>– Milyen az?… Milyen az?…</p> -<p> </p> -<p>Boby duzzadt teste föllapdázott a magasba s visszazuhant, -hosszú, sirdogáló <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> nyögéssel a párnákba fúrta fejét és -ahogy borzongott teste a fájdalmaktól, a vén leányok meddő testén -is végighasított az állat kínlódása… Boby kitárta lábait… -párázatban, homályban kis kutyák fölvinnyogtak, a megbűvölt öreg -lányok fölzokogtak:</p> -<p>– Óh…</p> -<p>– Óh…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A HALÁL.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">A</span>zt hiszem, egyszer körüljárt a -halál.</p> -<p> </p> -<p>Egy nagyon öreg asszony a családomban megbetegedett és a száz -évnek határán túl, eljött a költözködés.</p> -<p>A szobára, a halódó nénikére, a körülötte cselekvő, várakozó -öregebb és fiatalabb emberekre, a szakálas imádkozó virrasztókra -haloványan emlékezem, a levendulás frissítő szagát a nehéz -levegőben, most is érzem, a felső ablakok nyitva voltak és onnan -jött be a meleg, kánikulás nyár.</p> -<p>Az öregasszony bizonytalan alakja is a szemem előtt van, -dunyhák, vánkosok magasra dagadtak körülötte, vékonyan, -<span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> elfogyottan feküdt a fehér völgyben, -főkötős fejét a párnák fölemelték, a csöndes, nagyon ráncos arca -meredten, a halottas színével ijesztgetett, a szeme bizonyára már -le volt zárva, mert nem emlékszem reá, csak a töpörödött figurája -van előttem és ez a mozdulatlan, keshedt, kicsi test hörgött, a -horkolás egyenletes hangján, szüntelenül hörgött. Az agónia -beálltáig, a gyermek-szeleburdisággal körülbelül észre se vettem, -hogy házunkban a legöregebb ember megbetegedett, konyhán, szobákon -keresztül futottam, az udvarban játszottam, este lefeküdtem, reggel -az álomból kibújtam és meg nem akadt a figyelmem, hogy odabenn az -öreg nénike napok óta, hetek óta az ágyban fekszik, csak onnantól -emlékszem a beteg állapotára, hogy az udvarban az ablak alá -kerültem, valamiképpen egy pillanatra ott megálltam és a lábaimtól -a fejemig kis testemet megborzongatta <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> a hang, -ami kihallatszott hozzám. Az álmos, csöndes szobából recsegve, -szakadtan jött ki a hang és a hangból ki-kisípoltak a kisebb -hangok, de mindjárt rájukfürészelt a vastag horkolásféle, dudált, -ugrált, föltántorgott, alábbsülyedt, gyöngébb és erősebb, de mindig -egyforma hangon, meghökkentem, kietlen rossz érzés bántott és arra -is élesen emlékszem, hogy akkor este először láttam meg, amint -szomszédunkban a szappangyár felgőzölög és a szag, amit kiárasztott -magából, utálatos volt.</p> -<p> </p> -<p>Elmentem az ablak alól és minden gondolat nélkül, kedvetlen -őgyelgéssel kikerültem a Dunapartra, mely a házunk alatt huzódott, -naplemente volt, amit annyiszor megnéztem s gyűjtögettem -álmélkodással az új színeket, amelyek meglehelték a fáradó ég -peremét, álltam a folyó mellett, az esti pompa megnyitotta -<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> már a pávatollas küllőit, de az a hang, -amelyet az elébb hallottam, utánam jött, reszelt, morgott, -szaggatta a levegőt és visszahúzott a víz mellől, az udvaron -keresztül, az ablak alá; durva, kínzó félelem vett erőt rajtam, -futni, menekülni akartam, de fájdalmas kíváncsisággal -hallgatództam, az ismeretlen hangot megfeszülten figyelgettem, -végét-hosszát el nem értem, csak zörgött, kapkodott és önmagát -folytatta, olyan különösséggel, hogy szorongtam és elborította -értelmemet az ijesztő meglepetés: emberből jön…</p> -<p>a vad artikulálatlansággal, amilyent még nem hallottam, az -érctelen csuklását, a más hangoknak lefejlését róla s gyors -visszamerülésüket a fáradt zakatolásba, az egyetlen hangnak esett -bukdácsolását s kiterülő továbbhördülését, egy párás, cafatos -szalagnak fel-legöngyölítését örökkön-örökké, <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span></p> -<p>meglapultan a fal mellett csak hallgattam és tudom, hogy az -eszem, szemem, fülem, lélekzetem mind megnyílt, fogódzkodó -csápokkal, hogy a titokzatosságot, a rémült ellenkezéssel, de -megismerjem és fellökte kicsiny szívemet a megtalált, új érzés:</p> -<p>emberből jön…</p> -<p> </p> -<p>Kémlelésre kibújt gondolatcsírák a sejtelemig elvergődtek, -rezgett a hörgés a képzeletemen, rácsavarodott a dobogó szívemre, -aludni küldtek s belekerültem az éjszakába, amikor is a pihenésnek -nehéz sátorában, ez éjszaka sok mindennel eljegyeztek. Alvás -helyett az éberség a másik szoba felé figyeltetett, az öreg asszony -agóniája kizümmögött onnan, de, én hangokkal, zenebonás -ijesztgetésekkel rámhorkantó csörömpölésekkel, földudáló -kísértésekkel vesződtem és tudom, megszállt az árnyék, az első -elrévülés… <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span></p> -<p>ez a halál…</p> -<p>így kimorog az emberből, amikor meg kell halni? miért nem hal -meg gyorsan a nénike? a halál nem engedi? mért nem látni a halált? -pedig itt van? a néni már nem sír, nem beszél, nem sóhajt, csak a -halál zörög, fütyöl, csuklik, nem hallani mást mostan? ilyen a -halál? ráhörög az emberekre, hogy senki el ne felejtse életében? a -bácsika fiatal volt, összeesett és meghalt? a fiatalok gyorsabban -halnak meg? aki nagyon öreg, azt nehezen viszi el a halál? hány -ember halt meg, míg a nénike élt? nem félt soha a haláltól? ő is -volt gyerek, olyan, mint én? száz év előtt ő is gyerek volt?…</p> -<p>nem tudom utólérni, kis eszem alól biztos, ezek az elámulások -elindultak, a lét, a nemlét gyötrelme teremtő forgatással forgatta -a tüzelő fejemet, bánat és iszonyodás, sírdogáló meghatottság -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> úgy szállt rám az új születéssel, mint -a magzat alaktalanságára a szem, a homlok, az ember, beágyaztak -engem zúgó titkok közé, záporos víziók sűrűjébe és ernyedten, -megbélyegzett áthajoltan, ki tudná hogyan? elaludtam. Reggel, mikor -fölébredtem, az első eszméletre a hörgést hallottam, csípett, -szúrt, venyigével rámvert és példátlan düh fogott el, olyasfajta -érzés lehetett benne, hogy bementem volna szobába és kéjjel, -boldogan a fulladásba nyekkentettem volna a szörnyű hangot, az -önzés orkánja mellbe kapott, felforgatta indulataimat, az éhes, -kétségbeesett határokig kifeszítette az ösztöneimet és ingerült -letörötten, tehetetlen búslakodással kimentem az udvarra, a folyó -partjára, de játszani, zavartalanul szemlélődni nem tudtam. A birok -egész nap tartott; lebújtam a fűzesbe, sípot vágtam a gyenge ágból -és megfújtam s furulyás zendülésére rázihált a horkolás, -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> tutajok rézsút utcácskái fölött -ringással nőtt, gyöngyözve habosodott a nádas iszap, kíváncsi -lábheggyel a mélységeket méricséltem, kutattam, áhitoztam és -andalgó eszméletemre rámnyöszörgött a reménytelen hörgés; -elkomolyodtam, dühöngtem, sírni akartam, rémüldöztem nagyon fájt, -hogy nyugton nem maradhattam, a víz lassu útját, úgy mint máskor, -nem nézhettem, a gesztenyefák alatt a bandukolást, úgy mint máskor, -nem járthattam, a déli harangok összeszőtt bongását, úgy mint -máskor, örvendezve nem hallgathattam és estére forró szájjal, botló -lábakkal, elvadult érzéssel az ablak alá újra odaálltam és -imádkoztam:</p> -<p>– Istenem… Istenem… Haljon meg a nénike…</p> -<p> </p> -<p>Az esti bárányfelhők mögül valakinek a szeme meglátott? ott -benn, a kerengő árnyék dermedt meg a szavamtól? a <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> hörgő -hang, lejtős gyöngüléssel elcsöndesedett, mozgás, járkálás mozdult -a szobában, hosszu, soha el nem felejthető úton a konyháig -bemerészkedtem, szakállas emberek sietve jajgattak az ágy körül, -egy asszony a párnákat szedte ki a beteg feje alól, mások a -vánkosokat bontogatták, piros volt a szoba az esti meleg -napsütéstől, a százéves nénike még sóhajtott egyszer-kétszer a -pihegéssel, mintahogyan kilegyint a mozdulatlanságból a tévedt -szellő, a szakállas emberek még szaporában jajgattak, asszonyok -fölsírtak, egy fiatal nő egy szál tollat emelt ki a vánkosból, a -rőt világosságban többször megforgatta és az emberek egymásnak -sugdosták:</p> -<p>– Csirke toll…</p> -<p>– Csirke toll…</p> -<p> </p> -<p>Csönd volt. Este volt.</p> -<p> <span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span></p> -<p>Kiszédültem az udvarra és emlékezem, a halál ült le mellém a -padra. Rágondoltam, a szappangyár felől olyan terülő rohadt bűz -szállott le reám, hogy sokáig beteg volt tőle az ízem, orrom, -képzeletem.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>RABOK.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">K</span>i gondol a rabokra?</p> -<p> </p> -<p>Mit csinálnak?</p> -<p> </p> -<p>Hogy élnek? hol élnek? mire gondolnak? mit éreznek? mi jár az -eszükben? mi jár a szemük előtt? tudnak örülni? sokat sírni? -hallják a szellőt? és a száraz sóhaj megmozgatja arcuk körül a -levegőt, kiszagosodik az orruk? és a pállott verejték rájukkísért -erdős avarnak illatával, álmodnak az éjszaka? és víziófoszlányok -átszélednek a nappali ábráikhoz… kigyomláltan az emberkertből, -mégis élnek? szívük, vérük, lelkük nekik <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> is van, -mint a többi embereknek? Mit csinálnak?…</p> -<p> </p> -<p>A kalitkás fogság dühíti a képzelődésüket? és a szunyókás -árvaságban gyün az utca, falu, város, vonat, folyó, hajó, futás, -séta, napsütés, eső, őgyelgés, kapuzárás, szántás, alvás, -malátaszagu gyárak… jönnek, gyünnek az elvont szabadságnak nyájas, -költögető, kérdezősködö, feleselő, perlekedő, úszító, tébolyodottan -fölvonagló látomásaival…</p> -<p> </p> -<p>A rossz ember tusakodik a nagy indulatával?… lefogva, leigázva, -a bőszület vakultan fetreng a bosszú vérpárázatában; a forralt fej, -mely a bikás öklelődzésért bolondul, taglózottan lekonyul; -meglóbált karok kéjelgő izmai, amik a hurokvetésre összeugranak, -ernyedten lelankadnak; a fölrántott száj, mely összecsattog a -bestia-szomjúságtól s fogak <span class="pagenum"><a name= -"Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> sövényén a harapás habzó -gyönyörűsége őrjöng, keseredett ízzel lelipped…</p> -<p> </p> -<p>A révedező… aki tíz éve találgatja a pasztellt, hogy történt?… -az éjszaka sötétjéből fehéren kilángol egy törülköző, a savanyú -ágyból föllapdáz egy girhes hát, két csontos öreg láb motollázva -kaszál, ümmögő nyöszörgés szakadva fullad… hogy történt?… gyilkos?… -gyilkos?… mint történt?…</p> -<p>Az alkoholista… kinek gégéjén sürögnek az álmok, ádámcsutkája -kopoltyusan ki-beugrik a sóvárgástól, snapszbutikok áporodott íze -végignyálaz a fehér nyelvén, ömlő sörök rátajtékoznak a hápogó, -csukló, bajusztól csöpögő szájára…</p> -<p> </p> -<p>Hiszen ez fájdalom? villámlás? bánat? lélek? hangulat?… hiszen -ez élet?…</p> -<p> <span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span></p> -<p>És a fiatalok? akik épp hogy megnyitották kedvük zsilipjét? és -fölgyujtott szívüket a nemi káprázatok alig hogy megbabrálták? a -mokány fiatalos férfi? a kifeszült vállaival, elöntött derekával, -didergő, dobbanó, hosszú életre épült lábaival? játszó elméjében a -tikkadt bokrok, izzadt éjszakák, fúró ajkak, összeviharzó -összetemetkezések, buggyant életnek meleg szagossága -vízionáruskodnak?… és az asszony?… az ifjú asszony?… a megnyitott -gyönyörkút, akit a friss merítés után az örök érintetlenségre -kijelölnek? mit csinál a nyoszolyás nagy melleivel? a borzongó, -ütköző nagy csípőjével? hazajáró képeivel, melyek az elrabolt -kúszaságot mindig mutogatják és kancás orra a virrasztó éjszakában -zokogva kitágul?…</p> -<p> </p> -<p>Bolygatott képzeletemre régen rárajzolták a szenvedésüket és -éjszakás tünődéskor <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> sokszor látok egy ijesztő freskót.</p> -<p> </p> -<p>A fekete csúcson, a messziségből, szembenáll egymással Illava és -Márianosztra. Köztük a némult űr, a lapuló falvak, alélt lejtők, -szendergő városok, alvó embermezők, csak fönn a ravatalbérceken a -két fellegvár zárja, őrzi a bomolt életet. Cellás rabok viaskodnak -a fiatalságukkal, Márianosztra pántos fülkéiben ifjú asszonyok -bolondulnak, Illava biztos zárkáiban gerjedt férfiak pörkölődnek és -a kísértő éjszaka a sülyedt éjszakákból jön, az elhagyott igaziból, -mikor a csillagos égbolt, mennyezetes szobák szűkülten ráhajoltak a -kuckós, összeúszó gyönyörűségre és a fölmérő, rabos éjszakákból -jön, melyek kínozva apróznak, a nedves bajusz csiklandozása most -végigsöpör a dühöngő eszméleten, asszonyos haj régi libbenése -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> most husángol a varkocsával, hogy -tántorog a vér pattanó edényeiben…</p> -<p> </p> -<p>Én látom a tündöklő, meglátogatott szemüket, amint az üvöltő -tekintetük a megvasalt ablakok feketéjére tágul. Márianosztra, -Illava ablakszemein milyen titkok vannak?</p> -<p> </p> -<p>Ki látja, hogy a cellás ablakokról zarándoklás mozdul? -asszonyokból kiszállt, szívhez, szájhoz hasonló patakzó formák -utaznak az űrben és a sötétlő mindenben vándorútra indul a kutató, -légiós, himbáló férfiboldogtalanság…</p> -<p> </p> -<p>Miért nem ejti alá kezét az Isten a firmamentumból? hogy -összevezetné őket és jóvátegye a szenvedést, amit az emberek -társaikra rámértek…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HANGOK.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">N</span>éha hátrahanyatlik a képzeletem, -ilyenkor úgy érzem, hogy öreg testem hüvelyében, vérében, -sejtjeiben mozdul, följut hozzám a gyermekéletem; érzem a hevét, -feszűlését, izgatott fátyolosságát és eljön a riadt eszem fölé, a -két fülem köré az énekhangom is; milyen különös, hogy az enyém -volt, hogy elhagyott. Itt énekel rá az ijedt fejemre, itt dobol, -szökell a dobhártyámon, hallom a csendülését, a sárkányos -magasbaszárnyalását, a lejtős könnyedségét, a kieresztett zengő -síkját és ömlő ezüstjével, illatos szilajságával befutja a fáradó -szívemet…</p> -<p> </p> -<p>A meleg kísértéskor a templomos délutánokat is látom, a hívők -künn vannak <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> a városban, komoly, csöndes emberek és -csöndes gyerekek a szentély előtt a próbára várakoznak, a homályban -egyetlen vastag gyertya gyújtogatja a repkedő világosságot, két -fehér ujjával a kántor megvonja a hangvillát és a süppedt, hűvös -nyugalomban, félénken hosszú elhangzással búg a bántott érc… mintha -rámsóhajtana a messziség, hallom… mintha neszelne a sűrű -fátyolosság és alóla felejtett öreg arcok fölmerülnek. Egy -mélyhangú emberre emlékezem, úgy mondták, Oroszországból jött, járt -Varsóban, Krakkóban, a szakállas, barna arca mindig szomorú volt, -senkivel sem beszélt, a fejét lehajtotta, elgondolkozva járt a -szigeti sétányokon, mikor pedig a templomban láttam, hallgatagon -ült az emberek között, a próbák pihenője alatt föl-alá járt az -oltáros szőnyegen, néha fölszegte a fejét és beledalolt az álmos -csöndbe. Tompa, mély hangja volt, mely <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> -emelkedni is tudott, de a magasságban is valami fojtó burok volt az -énekén, ami nem volt melódia, csak föl-alá harmonikázó, örvénylő -hangok, percekig így énekelt a magányosságban, alul zúgott a -zsúfolt hangja, a nyaka idegesen meg-megrándúlt, a mélységből -fölívelt az éneke, föl-fölkapta a sörényes fejét, bánatos -magasságban járt a hangja, alá nem ejtette és zúgott, bongott a -lihegő szomorúsággal, mint a harang, amelyet leborítanak a -gyászlepellel, mint a gordonka, ha a magas húrjait szólaltatják és -megdöbbenti eszméletünket a fájdalmas emberi beszéd… Ilyenkor -mindig eszembe jutottak a titkos mendemondák, amiket az énekesről -suttogtak, a lakására soha senkit be nem enged, lankadt este néha -különös hangokat lehet hallani az ablaka alatt… szívbeteg… fél a -szívétől… a hangvilla ágairól tütült az árva zendülés, hegy-völgy -nélkül, csak egyformán bágyadt <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> a sóhajtó halkulás és -szakadtan, gyöngülten elbóbiskolt a sötét árkádok alatt… fölvert -lélekkel újra érzem, a templomi homályban kirajzoltan láttam az -énekes dülledt, összehorpadt, elakadó beteg szívét…</p> -<p> </p> -<p>A bűvös ködből azért elém, rámbukkan egy vidor ábrázat is, a -segédkántoré. Hegyes, szőke szakála volt, csillámló csigákkal, a -szőkeségnek hallatlan színeivel, a makulátlan sápadtságtól, a -lármás aranyig s ez a lágy körzet óvatos-nyírottan fölhuzódott az -arcának gyermekes, piros húsáig, alatta pedig egy kicsi emberke -fürgélkedett, karcsú, vékony dereka, ha mozdult, majdnem riszált, -apró lábait mindig lakkcipő diszítette, mellét a városi séták -idején, színes mellény burkolta, formás, ügyes egész testét pedig a -nyitott Ferencz-József kabát kísérte, szellős hetyke lebbenésekkel. -Szerették. A hangjáról <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> is azt kellene mondani, hogy szőke -volt, világos, vékony tenor, bátor csilingeléssel, mely -szivárványlott a világosság színeiben, mint a kecskés szakálla és -bizonyos életretermett temperamentum volt, mert az asszonyok, -leányok, péntek este korán megjelentek a templomban, ha ő volt -soros a dalolásban; foszlánymesék el is jutottak hozzám, mint -kellett a virgonc férfiúnak Prágából eliszkolnia, mert a gettóban -jámbortalan dolgokat mívelt az asszonynéppel, énekelt Krakkóban s -mire innen is elinalt, valaki elborult leányféle utána halt a -nagykedvű kisembernek. Talán nálunk is megvoltak számlálva napjai, -de amíg itt volt, sürgött, fénylett, öreg, tanult zsidókat is -megbabonázott; különös volt az énekmódja. A síróskedvű, lassan -nyíló, szent melódiákat máskép dalolta, mint a többi kántorok; ahol -borongott az ének, ott frissült a hangja, vontatott akkordoknál -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> gurgulázva trillázott, az ájtatos, -nehéz melódiákat, könnyed vidámsággal vidította, a könyörgést, -vezeklést hangguirlandjaival bohókásan körüldiszítette, az éneklő -iramban, két kis kezével a taktust is ütögette, keserves ősi dalok -mezében szokatlan férfiú csattogott, lármázott a hívők előtt, de -szép volt, zavarodó lelküeknek is jóleső…</p> -<p> </p> -<p>Búg a sülyedt üvegharang…</p> -<p>rámfüttyent a segédkántor gyönyörű tillárom-trillázása, elbong -fölém a betegszívű énekes magafeledt dalolása és az énekes -verőfényben áll, hazajáró gyermeklelkem előtt egy széles vállú, -hengermellü, aranypápaszemes ember, a főkántor. Izgalom, -megindúltság volt, amikor közénk jött; Palesztinából, Jeruzsálemből -sodorta felénk a fuvalom, amely a jerichói rózsát is viszi a -zarándokútra, mely gyökerezés nélkül vonul át a térségeken -<span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> és ahol megáll, egyetlen virágjával -kilángol és illatot küld az emberekre, hogy gyöngéd lesz tőle még a -gonosz is…</p> -<p> </p> -<p>Őriző, megajándékozott, jól ellátott szekrény: rossz füleim… a -kóbor hangot visszahallom… az íze, az ereje édes és kívánatos, mint -az elhagyott szőllőgerezdek mustja, amiket kemény szálfák alatt -roskadozó rabszolgák vittek le a forró hegyoldalról a hűvös -gádorokba…</p> -<p>a zománcos csendülése tiszta, könnyű és áradva áradó, mind a -hajdani napsütés, mely nyitott érlelő legyező, a büszke cedrusok, -bújálkodó lótuszok, az Isten küszöbén várakozó lelkek fölött…</p> -<p> </p> -<p>Ma már tudom, nem voltak rendes emberek.</p> -<p> </p> -<p>A templomi homály, el nem bocsájtóan egészen magához ölel és -megtelik a kör <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> a fejem körül kergetődző énekhangokkal: -borzongó gégék rikkantanak, vágyas szájak gusztussal megnyílnak és -céltalan örömmel a hangot kiküldik, fölküldik; a vékonyabb, mint a -hirtelen gyík meghempereg a csöndben, a szélesebben zengő megbontja -fényét és szitakötők villanak, ívelnek a sugárzásban; gyerekek az -üde boldogsággal kacérkodnak, felesel, összerikolt, ostoros -pattogással össze-összezendül a trillázó, skálázó ének; gyerekek a -pubertas részegségével verik félre kicsi, elcsent harangjaikat, -pipiskélnek, seregélyes vigalommal, lépcsős nekifutással -fölkacagnak; a betegszívű, mélyből született magasbaszálló hangja -elindúl, súgva lendül, búgva szárnyal s orgonálva szálldos a -társtalan horizontban; a segédkántor szőke csőréből fölfut, a -függélyes szökőkúttal a hiú tenor, paradicsommadár teste riszál, -tollászkodik, billegve erősködik, fütyül, dalol a hangja a szökkelő -<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> magasságban és megzeng a »bájdalú«, a -palesztinai vándor s ölelő énekében földalol minden, ami tükrös a -könnyben.</p> -<p> </p> -<p>Nem voltak rendes emberek…</p> -<p>a szüntelen mindenük: éneklő kedvük, a vándorló sorsuk, a -titokzatos testiségük, elmondja hangtalanul maradt magamnak,</p> -<p>valamikor költöző, éneklő madarak közt éltem…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>SZEMEK TÜKÖRÉN.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">F</span>üstös éjszakán néha körémhalkul a -világ. A zajló élet megtalált magányosságában eljátszadozik az -ember eszével az önkéntelenség és különös, pihenő öröm, -szándékosság nélkül megnézni a magukból kifordult testvéreket, a -vastagembert, aki a karcsúak érzésével táncol a parketten, a -kopasz, lompos embert, aki bíztató nőcskék között – igaz hittel – -megfürtösödik, gavallérosan megszépül e befűtött éjszakán, az -okosan könyörtelen, héjja-lányok megbolondulását, amint a rossz -szívük, mint az írós vaj, megpuhul. Kifeszült, táncos, zenezajos -csöndben, valamelyik asztalnál ül egy spanyol leány, a másik -asztalnál egy orosz nő, a <span class="pagenum"><a name="Page_135" -id="Page_135">-135-</a></span> harmadiknál feketeségében őszintén -elborult néger asszony. A magam céltalan, őgyelgő tekintése rámegy -a néger nő szemeire. Majdnem dülledő, széles fehérségbe merült a -révedező, fekete szeme. Ezek a szemek, amelyek most itt, a villámos -csillárok déli verőjében únottan elcsudálkoznak, ezek a szemek most -itt vannak; tegnap, egy fél év előtt, azelőtt, erre és arra, -másfelé is elbámészkodtak; fölszippantották idegen tájékok arcait, -illetgetve verték talán Afrika vízeit, erdőit, ronáit; két -szemgolyó végtelen mélyében más arcú, más agyvelejű más szomorúságu -emberek szunnyadoznak – két szemnek tükörén milyen csudálatosságok -vannak…</p> -<p> </p> -<p>Szeretem az ember szemét, a fáradtat, a villámosat, az ijedtet, -a rajongót, a kacagót, az elborulót és az izgalom emeli a -képzelődésemet, mert a senkiember <span class="pagenum"><a name= -"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> szemén is emlékesen -átfutott valaha a rémület, az ujjongás, a vonagló élet. Néha azt -érzem, hogy az embert azért ültették tele vérengzéssel, óhajjal, -kétségbeeséssel, szerelemmel, hogy a két szemnek tükörén meglássa, -mért történik minden; azt érzem, hogy a bolonduló össze-vissza -fejét, a lélekező, jajgató nagy mellét a kívánkozó derekát és a -boldogságtól, másroskadástól reszkető lábait, csak körülépítették a -szeme körül; itt árad, itt lüktet, itt sír, itt jön ki minden. -Milyen borzasztó lehet világtalannak lenni.</p> -<p> </p> -<p>A szemek tükörén… szeretném látni minden ember szemét a -pillanatkor, amikor szédül az élettől; a zarándok koldusét, akinek -hajtott fejéből rámered a szeme a megtalált forintra; a halálra -szánt emberét, amikor a nyöszörgő készülődés után körülnéz és befut -a szemébe az érett érzés; a munkás szemét <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> a -pillanatkor, amikor átborzong rajta a forróság és már érti: a tőke -a hóhér; a gyáva zsidót, amikor szijasan imádkozik és az átkos -hajnalon összelövöldözi a gyerekeit; a gőgicsélő, nászos asszonyt, -amikor a szeme először rácsudálkozik a Márkus-térre; a vasfejű -embert, akinek egyszer csak, hirtelen, elesik az esze; a régi -rabot, kit az éjszakában megkeres az asszonyi szag és belebámul a -feketeségbe; a magam szemeit, amikor kicsi inas koromban megütött a -segéd…</p> -<p> </p> -<p>A szemek tükörén… mely ringat, mint a hallgató hegyi tavak -fölött az árnyékos árnyék, mely kigyúl, mint szűz lányoknedves -ajkán a hajnali óhaj, mely megtörik, mint az írói lélek, amelyben -halálos egymásmellett őrjöng a gőg és nyomorúság…</p> -<p> </p> -<p>Szeretem az ember szemét, kitárult tükörén integet az örökmagunk -vágyódása; <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> ez az a szem, mely békés passzióval -képtárak gyönyöreit ízlelgeti és félre nem csúszott soha a Mona -Lisa arcáról, a Rembrandt öreg fejéről, Tizian húsairól; ez az a -szem, melynek villanása átmér mint a villám és pénz, földek, jószág -és minden fűszer neki illatozik; ez az a szem, mely látta a Bebelt -és továbbéleti a fehér fejét, a gyönge kezeit…</p> -<p> </p> -<p>Szemek sűrűjében járok és fölhevült izgalommal el akarom fogni a -pillanatot; a pillanatot, mely vad sodrással belefut az idők -messziségébe, a pillanatot, mely lobog a fejünk fölött mint a nap, -félelmes, mint a születés és az elmúlás; millió szemek tükörén ég a -világosság és ráveszem az eszemre a lángos pillanatot.</p> -<p>Proletárszemek tükörén álmodik a jövendő…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MI VOLT EZ?…</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">A</span>z apám régen meghalt, az anyám -öregen néha beszél fiatalságáról, a felejtés ködével eltünedező -történeteiről. Egyszer a régi szüretekre emlékezett, amikor még nem -volt filokszéra, a szőlőhegyek fröccsentek az édes musttól, apám -csak későn tért haza, pincéről-pincére járt és megvette a termést, -anyám elbeszélte, hogy valamelyik ilyen este apámat megtámadták. -Egy pincében alkudozott, fizetett és meglátták a bugyelárisát, -melyben sok pénz volt.</p> -<p>(Anyám nehezen beszél és amíg elmerülten a másik mondatát -megtalálta, a szünet alatt kíváncsi izgalom kapta el képzeletemet.) -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<p>Az apám kiment a pincéből, késő este volt, indult már haza felé. -Hegyoldalon, a szőlők között vezetett az útja, nagyon sötét volt -már, egyszerre csak három ember az apám elé állott.</p> -<p>– Láttad a bugyellárisát?… szólt az egyik paraszt.</p> -<p>(Anyám fáradt arca megélénkült, a barázdák megszűkültek rajta, -nehéz keze megfrissült és téveteg mozdulattal a levegőbe rajzolta a -három ember útonállását. Szemem előtt állt az a sötét szüreti -este.)</p> -<p>A három ember megszóllította az apámat és rákiáltottak:</p> -<p>– Pénzt vagy életet…</p> -<p>(Én láttam ezt a jelenetet. Láttam a sötét ég alatt megrettenni -az apámat. Állt a város fölött, a csillagok halottas súgárzásában, -messzibbről ideneszelt a hazatérő szüretelők ittassága, a némult -levegőben, mint vastag kígyó csavarodott a pincék szaga, madár nem -rebbent, diófa <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> nem rezzent, elrémült magánosságban -csak állt a három gonosz között az apám és szívét meglegyintette az -otthonülő családjának illata…)</p> -<p>A három ember leteperte a földre az apámat.</p> -<p>(Gyönge kicsi emberke volt és rajta a csattogó, sietős csizmás -parasztok… Szép kerek arcából, hogy felkönyörögtek a szemei, -könyörgős szemeiből, hogy rimánkodott a pillantás a magasba, -angyalhoz, Istenhez és forró, fáradt teste meggyúrtan a hideg -talajon…)</p> -<p>A mellére térdepeltek és az egyik paraszt kést rántott elő.</p> -<p>(Az anyám ujjai beletépnek a levegőbe és az ósdi, jól őriző -függönyök lehullanak…)</p> -<p>– A mellére térdepeltek és az egyik paraszt kést rántott -elő…</p> -<p>(Mellkasában hogy szétömlött a szíve és szomorúság, imádkozás, -vágy, fogadkozás <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> hörgött a hörgésében… Cipelő szegény -válla bizonyára rúgta a nyirkos földet, harcos, próbált karja lökte -az aljas halált, gyávult lábai labdásan keresik a futást, ledőlt -dereka síklik a kínok vesztőjében, ámuló feje forog a szőlőbokrok -avarán, fulladt nyaka fújtat a húshurkok között és megbűvölt szeme -előtt szabdal a bicska, mint íziglen bűnhődők fölött a Jehova -bárdja…)</p> -<p>Az anyám elpihegi:</p> -<p>– Szüretelők jöttek és a rablók elfutottak…</p> -<p> </p> -<p>Megmarkolt eszemről, pattanó idegeimről szörnyű súlyok görögnek -le…</p> -<p> </p> -<p>Mi volt ez?</p> -<p> </p> -<p>Itt ülök vénülő anyám mellett, az apám tizenöt éve porlad a -rákosi földben és én őszülő fejjel, fölnevelt értelemmel -<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> visszazárulok a gyermekhüvelybe, az -iszonyat belégyökerez a szőlőbarázdába, apám régi alakja vergődik -előttem s sikolt a gyerekszívem:</p> -<p>– Őlik az apámat.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>HORIZONT.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">E</span>gy ember ült az erkélyablakban, -fegyverrel a forró kezében és vesződött az érzéssel, meghalni… -amikor a gondolatait nem győzte, föl-föltekintett, csüngő fejét -ijedten fölpeckelte, az utca zajló képeit céltalanul megbámulta… -jobbfelől, a szomszéd ablakban embervonalak kúszálódtak, asszony és -férfiforma egymás mellett vesztegeltek, bókos mozdulattal egymás -felé megnyugtalankodtak, vad gyávasággal, akadozva tusakodtak… az -ember az erkélyablakban idegen tekintetét a nehéz szemeibe -visszavonta, fegyverének kecses, éles rajzát a gyönge tenyerében -újra érezgette, a megszakgatott <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> vágyat az akarat pislogó -világoságában, tovább gyöngyölítgette, meghalni… a nagy -fáradtságnak a befejező tudattalansággal megágyazni, az elfeketült -kedvnek készülten engedelmeskedni, a szükölő érzést a megoldással -engesztelni, vállait, olmosodó lábait, iromba cepelő mellét a -békével megnyugtatni, a zürt, zavart széteső eszében -lecsöndesíteni, éretten, kívánkozva, meghalni… a rossz arcot -eltolni, az anyókás ráncos arcot, amint kirévül belőle a két -gyöngült zöldes szem, itthagyni, két gyöngült zöldes szemnek -sikoltó sugarát nem látni, az árva szegény fejnek szegett csuklását -nem tudni, a sírást mely az oltalomra szoruló lélek életrevaló -bátorságát kimosni fogja, nem hallani… meghalni, itthagyni… mindent -itthagyni… a képeket lezárni, a csupasz tavaszi fákat az utcán nem -látni, karcsú kopár fák sorát, amint a mákonyos gondolattól a -dühödő <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> gondolatig elébe-szemébe állanak, -fakadó testük rügysebeit mutogatják s ujjong a köny, hetyke örömbe -hajlik át szomorúság, kong bong a messzi harang, meghalni… két -szemnek sugara, amik már áthaladtak a kárpiton, esküdten -fölsóhajtanak a magasságba, tavaszi fák csupasz koronáin ágak -cikkcakkja ágbogaskodik, ágak zöldelő karjából növendékágak -küllősödnek, ágak sűrűjéből száraz, vékony kezek fölmerülnek és -finom hajolt ujjaik, egy gyökérből, mint rezgő tenyérről -kulcsolódva összeérnek, könyörögnek… az anyám…</p> -<p> </p> -<p>– Az anyám…</p> -<p>az ember az erkélyablakban fölkapta a fejét, gyászoló szemeit a -döbbenet fölgyujtotta, rebbent, kapkodott az esti térségben a -tekintete… alatta a völgyben tömeg morajlott, bolonduló emberek -egymás hegyén-hátán riogtak, vad rendőrök <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> ugró -lovaikkal sikátorokat gázoltak maguk elé a sokaságban, karok, botok -a magasságot vágták, olcsó asszonyi kendők bomoltak, repkedtek a -szélcsöndes levegőben, hörgött a zaj, rikácsolt, kikiszilajodott, -fölföltántorgott a kaoszból a kiáltás:</p> -<p>– Jogot…</p> -<p>– Jogot…</p> -<p>az ember az erkélyablakban a lelkével megölelte magát, a bús -búcsút fölbuzdult kívánsággal tovább gondolgatta, az éltéből -fölkísértő fantomokat szomorkodással megfürkészte, elváló éveit, -eseményeit a könyek rezgésében sajnálgatta, öreg, sokat használt -arcát az igazi formájában meglátta… gyér haját a terülő homloka -fölött a baj csimbókosan kitépdeste, két nagy szemét az orra fölé -csüngősen kitologatta, a keserü íz a szájától a halántékáig az -ijesztgető vonalak ráncait a húsára rávölgyelte, a szégyen, a -nyomorúság <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> a szép arcára a csúfságot -rácsunyította, meghalni… a szorongást a találkozó utcán, az -olvasmányos kávéházban, a meleg orfeumban, mások szemének kérdő, -bántó pillantását nem tudni, alvás előtt a fölrémülő rosszat, -gyilkosság? meghalás? elvinné a számonkérőt? nem érezni, a jeleket, -amint átokra hajlik a jóérzés, gonoszsághoz bőszül a szelidség, -gyalázásba rondul az imádság, felejteni, álló nyugalomban mint a -napsütés, elmerülni, meghalni… ez a szem, amely most lezáródik…: -örült a tavasznak, csudálta a képet, nézte a korzót, követte a -folydogáló Dunát, csillant a gyerekekhez, álmélkodott a -csillagokhoz, ez az arc, mely most átmerevül a maszkba…: melegedett -a simulástól, kacagott a büszkeségtől, szédült a virágbódulattól, -keménykedett a bátorságtól, ez a mell, vállak, derék, ami most -átdől a dermedésbe…: borzongott a nőtől, törte az erdőt, szelte a -tengert, <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> ételt, levegőt, nyujtózó lustálkodást -habzsolva maga köré zsákmányolt… sugdosó, nehéz élet… az ember az -erkélyablakban, megkísértett fejében a millió sejttel, a gyávult -távolt karolgatta, nyíló tekintetét völgyben, magasságban -tévelyegve meghordozta… az integető ház egy másik ablakában -kötényes emberek serénykedtek, villámfényben a hosszú asztalon -gipsz- és acéllábak ágaskodtak…</p> -<p> </p> -<p>Az ember az erkélyablakban, ült a terhek alatt, síró szíve előtt -a májusi fák ágbogas kezei föltűztek s az anyja kezével -könyörögtek,</p> -<p>az önző düh megrázta, elrongyolt értelmét a kín, a gonoszság -elborította s az ágak cikkcakkját nyöszörgő kéjjel a szemére -emelte, a fölébe került erdőt éhes indulattal megkémlelte, -fölfordult lelkének kirajzolta…</p> -<p>nyitott, lármás, mohó kezek ütöttek <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> föl a -fák koronáiból az égbe s vékony, görbe ágaikkal beletéptek az -Istenbe…</p> -<p>az ember az erkélyablakban fölállt, ernyedt keze öklöző -szorítással a fegyvert megszorította és odaemelte a -halántékához.</p> -<p> </p> -<p>Az utolsó pillanat fölforrt, a harc, a parancs körbe vitte -birkozó testét, a szomszéd ablak felé billent, a veszekvő -asszonyférfi-forma elcsöndesültek, egydarabban összemerültek…</p> -<p>költöző tekintete megsúrolta az utcát, gyerekek, emberek -rendőrlovak alatt gombolyogtak, egy bolt égett, villámoskocsik -kitépett, csavaros belükkel fölfordítva trillásan csenegtek, -fegyverdörgésnek, kardcsörömpölésnek zengéséből kibődült: jogot, -jogot…</p> -<p>az ember az erkélyablakban a másik ablak irányában zökkent, -forduló teste a cselekedettel itt megcövekesedett, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> -villámfényes szobában izgatott emberek az érclábukat kapcsolták, -himbálták, velük földobbantak s mint hibás szarkák, apró útjaikon -rézsút szökdécseltek…</p> -<p>az ember az erkélyablakban megdőlt… milyen lehet a halálra vált -ember szeme, amikor tekintet-csápjai az élet képeiről -lesíklanak?</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>SZÍNES ÜVEGGÖMBÖK.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">A</span>z íróra gondolunk, aki -megszületett a vérségével, a leskelődő szemeivel, az áradva -visszhangzó gondolatvilágával.</p> -<p> </p> -<p>Az emberek, akik az íróval találkoznak, nem is tudják: külön -világ halad el mellettük a testvér-hüvelyben és van valami babonás -szomorúság az állapotban, ahogyan az író járja az útját az emberek -között.</p> -<p> </p> -<p>Itt él, vesződik a gondjaival, mint a többi feles barát, fázik a -hidegtől, borzong a melegtől, mint a többi ember, ruhát méret és -lelkesen eszik, mint a többi <span class="pagenum"><a name= -"Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> halandó, szerelmi légyott -és váltóterminus fúrja a fejebúbját, mint más bajos társainak, -pontosan, ezer réttel mindent, rosszat, jót, sírósat, nevettetőt -magára vesz, mint a többi ember, ami után jön aztán, a -megszállottság, száműzöttség, hogy zártan, a maga bolondítására, -egy kába másvilág is tükrözik agyvelejének jól összeállított -prizmáin.</p> -<p> </p> -<p>… Hegybe, eldölni ingó tornyosodásba, összefut a redakciós -munka, lenn zihálva vár a rotációs, arrébb az éjszakás expediciós -kezek, kijebb a fűtött vonatok és a fürkésző ijedtség perceiben, a -képzelet rossz firhangján átbukkan két Mentschikoff-télikabát, két -szegény diáknak mosolyos, sorsos találkozása… az orvoshoz megyünk, -kapar, pereg a nikkelszerszám, levegős dudával robbantgatják az -árva fejünket, fájdalom, didergés, az egyedülvaló figyelem tehát -itt van és im’ a gép <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> alatt, a baj alatt sötétlő udvar -tünedezik, nehéz árnyak alatt rossz lányok várják a halált… kevély -séták idején elbabrál a tekintetünk friss asszonyoknak haján, -arcán, a szája körül, két kacér szemnek meleg horgain már rajta -akad a tekintetünk, már rámerülnénk, és túl a billegő menyecskén, -túl a jóleső önzésünkön, kárpit nyílík, anyókás anya ül a Balaton -mellett s álmodik a tengerről, mely elnyelte a fiát… a könyvet -olvassuk, gondolkoztató, szigorú, magától el nem engedő könyvet, az -érzés sodrában, ahol a lélek kulminál, már benne vagyunk, ám -valaki, valami bolygatja a képzelet tükreit és bányászok látszanak, -akik most jönnek fel a tárnából, körülnéznek és szemhéjuk nyítódva, -záródva, mint lepattantott kapcsok, görcsölődnek a napsütéstől… a -pénzt, ami nincs, elgondolni és elfogni, az ötlet, a konstrukció -már forr az akarat kohójában és a gondunk, a dühödésünk -<span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> elhajlik a hívatlan interieurhöz, -pogányok a szobában és mételyesek a babonától s a szívüktől kérdve -kérdik, van Isten?… van Isten?… zászlóerdő a fejünk fölött, henye -szemlélődéssel nézzük a nagy lepedők türemlését, kék, sárga, zöld, -piros össze-vissza csíkok vastag kígyózását és meglebeg a másik -szemünk előtt egy öreg asszony sálja a tengerparton, ápoló -kézikocsi, hasztalan elégett csontjait a verőfény öntözgeti és -följebb és fölötte, kínozó országúton, egy fiatal, kavicstörő -munkás nyújtózik a harsogó ég alatt…</p> -<p> </p> -<p>Igy ártatlan, önkéntelenül, az ismeretlen képek, egyedüli -illatok, különszőtt hangulatok, hattyús melódiák… és elgondolni, -érezni a fölverő titokzatosság, hogy emberek járnak a társaik -között, beszélgetnek, kereskednek, meg is tépik egymást, de az -egyiknek kerek ugyanolyan <span class="pagenum"><a name="Page_156" -id="Page_156">-156-</a></span> fejében, nemcsak a számok, párbaj, -utazás, alvás nyügösködnek, de a rendszeres eszelősség panorámázik, -eszének bujtató redőiről könnyes mókák integetnek, a lángoló, -csúfos, kacagó, hökkent ábrák, sorjában váltakoznak rajta, mint a -kerti színes üveggömbökön a grimaceok, amik körül elforog az -élet.</p> -<p> </p> -<p>Nem olyan ez a belepett tündöklés, mint a gyermeklélek -játékossága? mely szűzen megring a cikk-cakktól, amit a künnzajló -élet ráejt? Nem a kiízlelés? ahogy a látogató percet magához -ragadja a megnyilt értelem, ahogyan az gőzölgő fantomjáról, a darab -életből felszáll? Nem a meggondolatlan öröm, pásztorocska a -delibábok ligetében? amint a munkára érlelt gyermeklélek, szomjú -szilajsággal utánaveti magát a felsuhanó képek szitakötőinek? és -kidíszíti velük a fantázia keringő boltozatát, rásülyeszti melegét -a <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> kicsiny szívére, gyémántot helyez -belőlük szemének ablakaiba… a tanultsággal, búvárlással meg nem -bolygatott érintetlenség, a makulátlan potencia, a pillanatkor, -amikor az élet jövevényeinek azt általadja.</p> -<p> </p> -<p>Valóban, minden gyermek költő, csak felváltják később, az írót -azonban, a nagy sorozás meghagyja gyermeknek, gyermekének.</p> -<p> </p> -<p>És ezért a szivárványos rajlás képzeletének szüntelenül forgó -síkjain.</p> -<p>ezért a sok megrendült vallomás, ahogyan az írók a maguk -gyermekéletét kitapogatják, témáikat onnan kiemelik, a régi hévvel, -az elködölt fátyolokkal megmutatják,</p> -<p>ezért az álomjelenet, hogy öreg fejüket a gyermekidők mesélő -emlék-párnáira oly szívesen lehajtják és az alig számolt -<span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span> évek feltipegnek, az egyformán friss -csudálkozással, az aggastyános kapuzáráshoz,</p> -<p>ezért az egyedülélő ingerültség, hogy az öregség, okosság indái -félrehajlanak, ha látomást szállat el ormairól az élet és az író a -gyermeklélek megdöbbenésével, ujjongásával és ámulásával, csak a -puritán reagálással fogadja a kísértő pillanatot… a több (a -kevesebb): a kimódolás, raffinéria, a tanítgató elvezetés, később -következik.</p> -<p> </p> -<p>Próbált, megvert mellünk kis rekeszében a gyermekszívünk dobog -és alázattal írnám, ezért hajlik reám olyan mai közelről a nyári -este, a gesztenyefák alatt, a kisvárosi álmosságban, hét éves fejem -körül nászútazó cserebogarak zúgásával, mit amilyen felbuzdulással -mozdul meg bennünk a természetünk, ha innen, vagy onnan, ráfut a -jel idősb képzeletünkre.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VIHAR.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">F</span>elleges, viharzó este volt; a -levegő végtelen sötétjében csak állt és áradt, csillagoltó fejével, -karoló karjaival, lehelő szájával a kánikulás hőség.</p> -<p> </p> -<p>Nyaraló, lustálkodó emberek között, a szabadságos tétlenségben, -a terrasszon ültem, a furcsa türelmetlenséggel, szekáns munka -nélkül, loholó sürgősségnek híjával, diadalmas elszabadultan az -ügyes-bajos otthoniaktól.</p> -<p> </p> -<p>A rekkenő fölforrt, a sötét mélyeiből villant a vajúdás, a -meglendült hirtelenség rázta az eget, süvítve zúdult alá a -<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> völgybe, melegséghegyek nőttek s -legyintve viharoztak az ürben, fölgyulladt lidércek alatt bús erdők -föllángoltak s lombos karjaikkal a futó sóhaj nyomában -elnyújtóztak, a kisöpört terrasszon már csak én ültem, a repkedő -villám, a hasadó feketeség váltogatta tekintetemet és megdúzzadt a -mellem a látogató forróságtól, amint láttam, hogy egy vad fekete nő -suhan a mindenségen által, a villámos tűz a fölvetett szemei, a -démonos haja az iramló sötétség és érett testének leples igézete, a -fuvalmas melegség…</p> -<p> </p> -<p>A fölzáporozott városka, alvás után, ránk ragyogott, a fázós nap -nyitott szemmel sütött alá az égből, a megfürdött gesztenyések a -sétaútakon a fa-illatukkal frissen áradoztak, a nyírott bokrok, -glédás sövények a kanyargós lejtőkön csillanva gyöngyöztek, a -keskeny aszfalton a nedvesség még bántatlanul terült és piciny -<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> ezüsttócsákban hempergős szívárványok -tisztálkodtak, hizelgős, serkentő volt a levegő, amelynek könnyű -áramában egy ifjú leány jött szemben velem, vékony selymekkel a -feszült kicsi mellén, a tréfásan könyökös karjain, huncutkás haja -alól kérdezősködtek a szűz szemei, egészséges szája zártan, -feladattal komolykodott, táncos, kicsi lábakkal már elém -fürgélkedett, egy drogueria ajtajából az ízes szagosság éppen -rájalebbent… milyen tiszta volt… a bőre, a húsa, milyen üde volt… a -selymek alatt a feltörő gömbölyűség, zergés lábainak ívelő tájékai -föl a haragvó csípőkig, mind-mind a hívó tisztaság, mely a rossz -gondolat nélkül most mutogatta magát, körötte pedig tükrözött a -megzáporozott kicsi fürdőváros, a lejtők alatt csak buzogtak -buzgalmasan a kristálysörényes ősforrások…</p> -<p> <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<p>Az erdő meleg és lélekző volt, mint a megzihált nő az ostrom -után, az útakat a vad nász meghintette a fenyvesek tobozával, a -szegélyes tölgyek során váló ágak fáradtan csüngtek alá a -törzsükön, a frissen forgatott avar vidáman aranylott a fölbukkanó -tisztásokon, ármányos csönd, templomos illat halk intéssel tolta -előbbre a sűrűséget, öreg fák borulatában útvesztében álltam és -rest eszem elé rejtvényjeleket küldött az erdő.</p> -<p> </p> -<p>Szívek forrtak a fákon, kicsi, nagyobb szívek, gonddal vésettek, -sietve fölrajzoltak, mélyült völgyelőek, öreg rovásuak, frissen -fölhelyezettek, itt-ott kezdőbetük, alattuk a pontosság, évszám, -dátum, egy-egy szív csücskében lángnyelvek kirajzoltan és a -megsebzett kéreg kévékbeforraltan, küllőkkel megnövelte a tűzi -képet, dátum nélkül is ódon történetek, hajdani vonalak galléros -türemléssel kiszélesedtek, <span class="pagenum"><a name="Page_163" -id="Page_163">-163-</a></span> szívek peremén a tünő évek ujjuló -körözéssel, aggastyánredőkkel körülkérgesedtek és voltak újonnan -föltűzött szívek, mikben még zöldelt a nedvesség (miként az élet -nyílik), őszülő szívek is így indultak el egykor, a bélyeges -eredetük még most is mutatkozik és nőnek, kúsznak (míg gyantát -fognak vetni a tölgyek) a növő magasságba; elhagyott szívek -tulajdonosai, más rengetegben ki tudja, merre járnak?…</p> -<p> </p> -<p>Hirdető szívcímereknek megosztott területe két kézművesé?… -szíveknek összezáruló ajkai, keményen metsző az egyik félről, -bicsaklóan akaratos a másik részről, két ember kezefeje -egymásnakdőlten összelángolt, mire a szív alsó szuronyát -összezökkenve felrovogatták?… a lány, a férfi álltak a tölgyek -alatt? aki a kévét az öreg szív kapujába fölírta, milyen volt? -álmodó szemében <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> föltündökölt a megindult erdő és a -megtalált óhaj el nem engedte többé a zsákmányolót?… »Clarisse, V. -– 3.«, a gőgös? a karcsú testében zárt világot rejtő? szűk, vékony -ajkán a kimondhatatlannal járó? rianáskor, zajláskor mégis eljött a -tölgyek alá s ráégetvén szívét a hallgatag tanuskodóra, neszelve -földobogott az erdő két ember összeborulásakor?…</p> -<p>a kicsiny, kövér, nyílazott, félbenhagyott, megcifrázott, -elrepedt szívek a választott sziv-lugasban?… összeérő terebélyek -árnyában, a vezetőn kanyarodó tisztás bujtatója előtt, a párok mind -megálltak?… elhaladt mátkák nyomában csak mindig jönnek az új -menyasszonyok?…</p> -<p>a lejtő csúcsán, a körülőrködött tisztáson egy szőke leány áll a -nap alatt, fú a szél, sötét férfifolyondár csavarodik a nő körül… -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>az álnok völgyből, innen én látom és nem tudom…</p> -<p>ki az, aki itt, a két vállam alatt megbujt és kivetni akarja -mellemet s démonos némbert vitt az esti szemeim elé, zsenge -leánygyümölcsöt mutatott föl a tisztaságkáprázatban, szívek rajzó -randevuját a szívem előtt fölnyüzsgette… ki az? ki megnyúlt -derekamat, szédülő eszemet két izmos karjával most átkarolja…</p> -<p> </p> -<p>Holnap már haza kell mennem és megint csöndes ember leszek.</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>MÁRIA.</h2> -</div> -<p><span class="dropcap">M</span>ária áldott volt az asszonyok -között…</p> -<p>itt élt Pesten, itt járt a pesti földön, a meghatárolt -sikátorokban, amit akkor zsidó-fertálynak hívtak, ahol most a -terézvárosi templom áll a Király-utca vonalában, amerre, a hajnal -intésekor, a kvártély irányában, naponként elrendelten én is -elfarulok és a nem kívántató álommal a szemeimen, az induló élet -első képeit még magamra veszem; friss, boglyas lányok a kapuban -éberkednek, hajszolt napjuk már rájuk köszönt, de mosolyosan -vidámodnak, tréfa, huzakodás az igazibb kedvük; derék, bántott, -szolgálatra <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> utalt ifjú cselédleányok, nem -tudhatják, hogy a jóérzés, amivel rájuk nézek és nem tudhatják, ha -a Király-utca és terézvárosi templom térségein hajnali munkában -cselédleányt látok, megszentelem öket, mert rádobol a szívemre, -hogy itt élt, sürgött, tevékenykedett hajdan egy tót cselédleány -is, ama Mária, akit Hrúznak hívtak.</p> -<p> </p> -<p>Ilyenkor megálmodom az alakját is…</p> -<p>sovány, kicsi fehér személy, a hosszukás arca sápadt és tiszta, -mint a sárga liliom, széles, szűk homlokát fekete haj világítja, -szeme tükörén az alázatosságnak mindíg szelid fénye, vékony szája -körül a mosolyféle, mely lelki derű és bocsánatkérés, szellős -pruszlikban, alsóban, elhasznált topánkában igyekszik, -serénykedik…</p> -<p>elkísérem a szolgáló útjára, ha a gazdáék, Weisz Károly nevezetű -szappanfőzőcsalád számára húst megy vásárolni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> -álldogál a friss húsok között, szegy, lapocka, borda még vérzik a -vaskampókon, kesernyés, ismerős szag nedvesíti a szája ízét, aztán -itt, meg az úton, meg otthon, a meleg fekete haja alatt a rejtett -örömök megmozdulnak, az elgondolkozás lassú kortinái szívesen -megnyílnak és a megzavart cselédleányra, áporodott levegőjével -rálehel egy másik mészárszék…</p> -<p>a székálló legény, kemény, dolgát értő legény, nyalkán áll a -tőke fölött, fehér vászon inge türemlik a piros, vastag nyaka -körül, hengeres melléből kilátszanak a teli vállak összehajló -vonalai, a két ingujja fölgyűrve és az izmos, fürge karjai a csukló -feszült karcsúságán át beleszökkentik az erőt, ugró ökleibe, -kiterített nagy darab húsok előtte, szanaszét körötte, bárdos -öklével szabdalja, aprítja, olyan suhintásokkal, hogy porzik, -fröccsen belőlük a szép piros arcára még a velőscsont is… -<span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span></p> -<p>Így csereberél a vágyakozás és embert, falut, szendergő képeket -fölhánytorgat a lelkek szeme elé és a pesti mészárszékben, a vérnek -minden párázatában, a szelid cselédleány, hányszor gondolt a -maglódi székálló legényre? a szilaj, csapzott, szőke fejére, a -haragos, ő rá ránevető arcára, a tréfás szavaira, a beszédes -virágajándékaira és aztán az ijesztő megkérdésre, amitől azóta is -félelmeteskedik a jámbor szívében a kevély, versengő ember:</p> -<p>– Petrovics István?…</p> -<p class="i0">és mindjárt visszhangzik rá, a másik eljegyzettebb -kedves, a huncut nevű:</p> -<p>– Lányi Samu?…</p> -<p class="i0">a maglódi csizmadialegény, lágy kedvességeket tud -mondani, szerelmesebb a szavajárása, nyájas a viselkedése, -engedelmes a rátekintése, círógatós a kézfogása, jóleső az -odahajlása, ügyes a mesterségében, a szép piros csizmát, a ráncos -<span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> deli csizmát a legszebben kiteremti, az -ülő mesterségben békésebb munkát is folytat, mint ama vad, -szótalan, hizelgő szavában is parancsolgató székálló legény…</p> -<p> </p> -<p>Ki tudná elérni egy különélő, megriasztott, szegény -szolgálóleány zárt titkait? a haragos világban magánosan földobbanó -cselédszívnek beszélgető játékait? egy szomorkás tót leánynak -halkan mozduló kedvét? akit a nagy hegyek és csöndes tótocskák -közül idecsöppentettek a síksági földre, rikkantó magyarok közé, -aki vesződik a növő, rossz emlékeivel, bajos szülők perlekedő -úntalanságaival? a tanító-rokon italos gonoszságaival? éjszakába -hajló este, éjszakából nyíló hajnal bíbelődhetik zavartalan: miért -nem hal meg a szegény cselédleány?… esti harangszóra a -balzsam-imádkozás, amitől frissült, eszére rápermetezik a bátorság… -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> az együgyű képzelet, mely megkúszálja -az ábrákat, a fénylő vasaló, aminek arcán nem ragyognak eléggé a -kőporral súrolt foltok, a szappanszagú nagymosás, mely gyöngyöző -gőzben fürdeti a szárazságot óhajtó arcot és…</p> -<p>két szempárnak kisugárzása az éji sötétből, amik meglepnek és -egy cselédágy vigasztalanságára ráejtik a verőfény sátorát s a -jóság, kívánság, áhitat, a könnyező gyöngédség elömlik egy -mostohás, tót leányka szívén…</p> -<p> </p> -<p>Alvás előtt, a hajnali ébredéskor, mikor a hallgatag vándor -körül a földi rejtelmek sokasodva neszelnek, Máriát sokszor -látom…</p> -<p>a sereglő leány-népet a kapuk előtt titkosan megvigyázom, a -szőkéset, a barnásat, az alacsonyt, a magasabbat tisztességgel -megszemlélem, fáradtan fakó, pirulósan piros ábrázatukat feledkezve -megcsudálom <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> és nem tudhatják, hogy izgult szemeim -fürkésző sugara mint borul reá a nyilt, tekintgélő, fénylő -szemeikre…</p> -<p>ezek: a bús emberek, akiket a szégyenbe, szennybe, sötét -kalodába vetettek a szerencsésebbek, ezek: az őrizetlen zsengék, -kiket nyujtózó szeszélyes úrfik, undorodó pocakosok éjjeli -pihenőkor az izeléssel megvizitelnek, ezek: a bélyeges -kiválasztottak, akik a szegénység legmélyebb tárnáiban érlelődnek, -ezeknek a kicsi eszén, lefogott képzeletén villámlik át minden, -amiért szörnyű ez az élet, ezeknek a szívük az űzött vad, de mégis -diadalmas, mert a megállás kobzott perceiben:</p> -<p>– Kiküldik, mint galambját Noé, a reményeket…</p> -<p>ez a szent, szép, szomorú élet a cseléd szíve, melynek -közelében, mint az evangyéliom mondja, repes a lélek… és párolgó -vérrel beleírnám a vigasztalást <span class="pagenum"><a name= -"Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> minden szegény ember -agyvelejének sejtjeibe, ilyen volt Mária is, aki száz év előtt itt -járt a pesti földön és akiről megvolt írva, hogy áldott az ő -méhének gyümölcse…</p> -<p> </p> -<p>Igy álmodtam meg egyszer, a merengés találkáin Petőfi édes -anyját és fölbong körém a gőgös dalnok idejéből a tisztaszavu -harang, ahogyan egy-két soros német önéletrajzában, németül világgá -hirdette:</p> -<p>– Alexander Petőfi, geboren von armen Eltern…</p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175"><br /> --175-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOM.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>Anyaság <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li>Esti csillag <span class="ralign"><a href= -"#Page_10">10</a></span></li> -<li>A matrác lakói <span class="ralign"><a href= -"#Page_18">18</a></span></li> -<li>Gép mellett <span class="ralign"><a href= -"#Page_25">25</a></span></li> -<li>A szégyen <span class="ralign"><a href= -"#Page_31">31</a></span></li> -<li>Szobafestők <span class="ralign"><a href= -"#Page_38">38</a></span></li> -<li>Évoé <span class="ralign"><a href="#Page_43">43</a></span></li> -<li>Illatok <span class="ralign"><a href= -"#Page_47">47</a></span></li> -<li>Szederfa <span class="ralign"><a href= -"#Page_55">55</a></span></li> -<li>A Marada-vendéglőben <span class="ralign"><a href= -"#Page_62">62</a></span></li> -<li>Nösomele <span class="ralign"><a href= -"#Page_69">69</a></span></li> -<li>Kezek <span class="ralign"><a href= -"#Page_75">75</a></span></li> -<li>Éjfél <span class="ralign"><a href= -"#Page_80">80</a></span></li> -<li>A csörömpölő gonosz <span class="ralign"><a href= -"#Page_86">86</a></span></li> -<li>A gyermek <span class="ralign"><a href= -"#Page_93">93</a></span></li> -<li>Boby <span class="ralign"><a href= -"#Page_103">103</a></span></li> -<li>A halál <span class="ralign"><a href= -"#Page_109">109</a></span></li> -<li>Rabok <span class="ralign"><a href= -"#Page_119">119</a></span></li> -<li>Hangok <span class="ralign"><a href= -"#Page_125">125</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span></li> -<li>Szemek tükörén <span class="ralign"><a href= -"#Page_134">134</a></span></li> -<li>Mi volt ez? <span class="ralign"><a href= -"#Page_139">139</a></span></li> -<li>Horizont <span class="ralign"><a href= -"#Page_144">144</a></span></li> -<li>Színes üveggömbök <span class="ralign"><a href= -"#Page_152">152</a></span></li> -<li>Vihar <span class="ralign"><a href= -"#Page_159">159</a></span></li> -<li>Mária <span class="ralign"><a href= -"#Page_166">166</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>MINIATÜRÖK</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |