diff options
Diffstat (limited to 'old/68489-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/68489-0.txt | 3269 |
1 files changed, 0 insertions, 3269 deletions
diff --git a/old/68489-0.txt b/old/68489-0.txt deleted file mode 100644 index f03c830..0000000 --- a/old/68489-0.txt +++ /dev/null @@ -1,3269 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Miniatürök, by Béla Révész - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Miniatürök - -Author: Béla Révész - -Release Date: July 10, 2022 [eBook #68489] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MINIATÜRÖK *** - - -MINIATÜRÖK - -ÍRTA - -RÉVÉSZ BÉLA - -BUDAPEST - -AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA - -1919 - -9894. – Budapest, az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája. - - - - -ANYASÁG. - -A családi vacsora szelíd keretében (kövér terüléssel, csámcsogó -történéssel) nyolc szempár tekintgetett a lámpa alatt, nyolc gyerek -kisebbedett az asztal mellett. - - - -A nyolcadik, alighogy kiszállottan a patyolat- és húspólyákból, a -tornyos gyerekszékben fürgélkedett, tiszta kék szeme fénylett az -örömtől, repdeső tekintgetése szüntelen volt, mint a csízmadár önfeledt -fecsegése, szemecskéinek villanó, kék horgait sorjázva hányta a sárga -udvaros lámpaernyőre, a feketén csüngő mennyezetre, a nyitott ablak -alatt rajló alaktalanságra, szuszogó testvérkéire, az ízes szájukra, a -testvérszemükre, amik kék derüvel sugarasodtak az összehajolt körben… - - - -A hetediknek szemében már tündökölt a nagyobbacska bátorsága, az -ismerkedő kíváncsiság, a fürkésző elámulás, a fölfedezés ujjongása és -tekintete vágygyal kitárult, mint érett nefelejts a fölhágó napsütésben… - - - -A hatodiknak szeméről már harsant a kéj, a felhőtelen kékség, amelyben -tükrözik a zavartalan mindenség… - - - -A harmadik (kis arasszal már kalászosabban, a negyedik, az ötödik -mellett) már kitekintett szemének ablakain, a pillantása vesztegelő -volt, mint a kék hegyi tavaké, amiknek mélyén hempereg a fiatalság és -alvó örvények fodraiban sellők titkolódznak… - - - -A lepkehajszolás, a csikós futás, tátogó szomjuság a megtalált pataknál, -a borzongó meghökkenés erdők zugásakor, kacagó mámor az arany vízben, -ami fölött násztól bomol a szitakötős lakodalom… kék csodákkal már -sürögtek a harmadiknak, másodiknak tekintetében… - - - -Az első, a diák, szempilláinak dús ernyői alól már meghordozta -tekintetét…: ez a család, amelynek húsából él a piros húsa, ez az ember, -aki jót és rosszat tud tenni, amitől bukdácsol az apja, ez az -iskoláslecke, amely ráparancsol, ha a szabadság áramában szilajkodik a -feje, ez az Isten, aki kereng és zordonkodik a templomi tömjén -tölcséreiből, ez az öröm, amely végiglegyez a szomoruság fölött, ez a -kislány, akire rádőlni kedvesség, mint a jószagú fűre… - -csöndes kék szeméből a diák már kiölelt a tudás forgó -boszorkányváraihoz… - - - -Két tiszta szeme elébe állt, elébe szállt a hét szempárnak és a sárga -lámpa körül kéken összecsillantak, - -fölöttük mélázgat az anyjuk két nagy szeme, kékek, a küllős hirdetéssel, -mély sugárzással, mint a nyolc szempár, elszórtan az esti homályban… - - - -Leskelődő lelkem, szemek útvesztőiben alázatoskodva ujjong… elsiklik a -szemek kékjén, - -kicsi és nagyobb sustorgó szemcsillagok csillámlanak az est -firmamentumán, ködölt homályban a csillagok fölött, mint fiastyúk -fölött, őriző sugarait lebocsátja az anya szeme, tizennyolc szemnek forr -a kékje, tizennyolc szem dereng, pillog, lüktet egyszerre, mint az -osztatlan lélekzet, - -szeretkező pillantásom dülöngél szemtől a szemhez, - -tizennyolcszor bukkan rám alkonyat sötétjéből a szem, amely mindig az, -egy, mint halálok között a halál, álomrezdülésig el is oltódik a -szökőkutas sugarasság és kisértő feketeségből szakad föl a szemek kékje… - - - -Kibontott horizontjaikkal egymásba suhantan a nyári égbolt liheg ránk, a -némult, az irdatlanul fölénk került, a makulátlan kékség máglyáival, -amikben a szívek színe repdes, ha a szerelem permetezik rájuk, a -gondolat tajtékja harap, ha az az Istennel harcol és megsemmisülést -teremt az életből… az égbolt, az elfutó mennyezet, amely lezár és alatta -minden, túl a csonka vég másik kezdete… talán… - - - -Szemek síkja, lejtője fordul a kék tündöklésben… - -ez a tenger… ha óvatlan napsugárcsíkok a pihegés kék tükrein ijedt -pengéssel fölbuknak, - -az álmokba hanyatló kék ágy, ahol az Isten nemzi az esőt, a felhőt, a -kenyeret, - -a kék ostor, amely hegybedülledt izmaival rácserdül az emberre, ha -restül s hetykén felejtené árvaságát… - - - -Milyen egy, óceános összeszálló, nyolc szempár glóriája az anya szeme -körül?… - -kacaj, merengés, bátorság, gusztus és minden skálái az életorgonának, -hogy búgnak a kék végtelenségben?… - -nyolc kiteremtett gyermek milyen beleépült az anyahúsba?… - - - -Az estfilagóriában az anya föláll, diadalmas csipőivel áthalad a szobák -árnyékalagútján, - -nyolc köldökzsinór, víziókból szőtten, mint ereszkedik az anya meleg öle -után… - -künn, a gyermekszobában rajlanak az emberkék, itt az erkélyen az -asszony, a tagolt vállaival, vastag törzsével beleálmosodik az éj -kárpítjába, - -az ív a gyermekszobától az erkélyig azért föloromlik és alatta nehéz -fűszereivel úszik a lélekből lelkedzettség, - -a gyerekkas illata, picsiny, friss húsok édeskés párázása, tejből -kigömbölyödött karocskák, rúgós tomporák, fehérkés készülő arcocskák -mély szagossága ideáramlik az anya alakjáig, gyerekszag lebeg a kegyes -medencéi, tőgyes melle körül, - -a pirulás úgy lendül át az arcán, mint a termő fuvallat a virághordozó -gyümölcsfák fölött… - - - -Átszédülten a lét dimenzióin, árnyasan, az olthatatlan készülődéssel, -úgy áll az éj kapujában, ha csipői között most megérintené a forró -varázsvessző, két picziny új szemcsillag ízzanék föl a kék misztériumnak -titkokkal kivert boltozatán… - - - - -ESTI CSILLAG. - -Este hat órakor fut a villamos a külső Váci-úton. - - - -Gyárak, műhelyek, az ívlámpák alatt feketéllenek, a téli homályból -alagutakat hasít föl a világosság, gyárudvarok, malomudvarok mélyéből -nyüzsgő emberhangyák kúsznak át a sápadt viaduktokon, kondul a harang a -kemény levegőben és a villamos bárka magával ránt szabaduló munkásokat. - - - -A kocsi testében püffedten, egymásra tapadtan ül az emberhalom, odakünn -hideg van, itt benn, szorongva, a kocsi falához préselten, az állóhelyek -emberfürtjeinek lehelő gőzében melegedik az este, mélységes csönd, a -kocsi zörren, sikolt, a jégvirágos ablakok danolászva rezegnek, de itt -benn, az esküdt csönd bóbiskoltatja az embereket, olyan halottas, -megbabonázott csönd, mint a gondolaté, ha a reménytelenséget érzi… - - - -Munkások ülnek, állnak a bús hallgatásban. Munka után, ziháló gépek, -búgó lendkerekek elhalkulása után, midőn hangjukat, szavukat már nem -bőgi át a műhely harsogása, mért nem beszélgetnek?… - - - -A kocsi sarkában ül egy fiatal munkás, vastag kabátba burkolt teste -mozdulatlanul a kocsi falához támaszkodik, repedt nagy kezei az ölében -moccanás nélkül tétlenkednek, erős feje nem billen, az arca magasra -emelt, a fiatalos barázdák a szája, szeme körül nem rezzennek és a két -barna szeme csak néz, tárgy, szándék nélkül, a kúszálódott homályban, -vízszintes egyformasággal, csak tekint. Kendőkbe bugyolált asszony a -fiatal munkás mellett, belesüpped a szoknyáiba, vékony, csontos kezei a -térdén vesztegelnek, nagy mellét a kendők alul a lassú lélekzet -föl-fölemelgeti, eldőlt háta a kocsi fáján soványkodik, fakó arca a -piros kendőből kihajolt és a két zöldes szeme rebbenés nélkül csak -bámészkodik, csöndes szembogarából emberek közé, emberek fölé, a -céltalanság közönye elsugárzik. A munkásasszony mellett egy deres ember -ül, öreg arcán forradásos sebhelyek, az egyik annyira völgyes és fekete, -hogy a képzelet látja a vastuskót, mely a húsát fölszakította, bajuszos -szája zárt, nyelésre, lélekzésre nem mozdul, bozontos szemöldei alatt a -tekintete taktusosan pillog, kíváncsiság, figyelem nélkül -nyitódik-hunyodik, mint a pihegés fáradt egymásutánja. Errébb -gyereklányok gémberednek, egymásnakdőlten gunnyasztanak, keztyütelen kis -kezeik még vörösebbek a fehér fáslitól, amibe egyik-másik ujjukat -fölbábuzták, összebujnak, dideregnek, fehér arcocskájuk előtt piciny -ködök füstölögnek, mire elillanak, tiszta gyerekszemek világolnak, álló -tekintettel, a csillanás, vágy, kérdés nélkül. Gyerekek, asszonyok, -mogorva munkásarcok mellett más ábrázatok, bepólyált leányfejek, -kalapjukat hátratolt, föltakart homlokok, mellberántott keserü állak… és -az arcokon, mindig, a táruló, hallgatag szemek, amint egymás mellett -surran a lankadt tekintetük, összeakaszkodnak, másfelé csudálkoznak s a -merő csönd hömpölyög vissza, a borús homályból, a gondolattalan szemek -edényeibe… - - - -A kocsi ugrik, zörren, egy fiatal munkáslány hozzázökken a társához, a -karját megíveli, elcsúszott törzsét igazgatja, szagok repdesnek a feje, -válla körül… jutaszag… - -– Ahol motoláznak a gépek… Ahol acélujjak karmába a húsos ujj beléfűzi a -fonált… Ahol hajlong gerincpattanásig az ifjú derék… ahol futnak, -hurkolódnak a lila, sárga, kék, fehér fonalak és dermedt göcsöt döfnek -az ügyelő pupillákba… - -– Jutaszag… Ahol készül a ruha, az ing a kendő… A pólya, amibe felnőttek -élete takaródzik… - - - -Halk versek pendülnek a homálybúra alatt… előttem egy vállas munkás -billen, moccan, fut velünk a gyors szekér, bujkáló szagok rásugdosnak a -képzeletre: - -– Ez a cserszag… Ahol lében, lúgban gázolódik a munkás… Ahol készül a -sarú, cipő, csizma… A bőr, amely hajtja a vízmerítő kereket, szerszámot -varázsol a fából, kezes jószágot teremt az állatból, vasútnak, hajónak -segít és vigye az embert az életoperenciákon… - - - -Szimatcsápjai a képzeletnek megnyüzsögnek, a horgát ráveti egy másik -munkásra, porzik a melléről, hajáról, kezéről a fehérség: - -– Ez a lisztszag… Ahol morgó sziklák morzsoló sövényébe öntik a búzát… -Ahol rezgő levegőben ringanak a kenyérhegyek… Ahol dagaszt a verejték a -kakastéjjel, varjú-vajjal… Élet mannája: falat… - -Mozdul a kocsi vemhes öle, munkásvállak, zubbonyok, hajak, szakállak, -kendők, szoknyák összekavarognak és a villámló baldachin alatt röpdös az -ének: - -– Ez a kénszag… Ahol gyújtják a világosságot… - -– Az olajos fémpor… Vasat gyúr a foszló emberhús… - -– A szénnek gáza-gőze… S alágyújt a vérnek, hogy meg ne alvadjon… - -– Ez a gyömbér… a kávé… a cukor szaga… Ahol csinálják a gusztust, -vezetik az evickélést a robotos megöregedéshez… - -illat, pára, porzó föllibegnek a kocsi katlanában, verejték, áram, -füszer lavináznak a levegőben, némult munkások, áradó életfák gőzölögnek -az elkomorult árvaságban… - - - -A sínek országútján én elmaradok, búgnak az elködölt messziségben a -munkáshajók, elvillan az egyik, dörögve jön a másik, szemem, ínyem, -eszem, szívem teli van az ízzel, ami rám permetezett, új bárka zúg el -mellettem munkásokkal görnyedőn, szikrázik a vezeték a fekete -magosságban, új hajó suhan föl az est lepleiből, csillag gyullad a -vezeték hegyében, siklanak a munkásbárkák, előttünk-mögöttünk támolygó -csillagok feslenek az ürben és kisugarasodnak a munkáskocsik fölött… - -És rámorgonál az evangelium: - -– Ime a csillag, amelyet láttak vala, előttük megyen vala, míglen juta -és megállana a hely fölött… - - - - -A MATRÁC LAKÓI. - -Gyerek voltam, akit fölküldtek Pestre diákoskodni. Anyai intelmekkel -lelkemen és a fekete szegénységgel harcbaküldött vállaimon, az idegen -nagy város úgy körülkerített a megpillantáskor, vad harsanásával úgy -megrohanta félős gyerekszívemet, hogy késő estére, amikor lefeküdtem -matrácomra – tűnődve emlékezem – komor virágzással feslett ki eszemen a -bölcselmi gondolat: - -– Miért nem hal meg a szegény gyerek? - - - -A matrácért egy kényes, ostobácska kislányt tanítottam és a -gazdaasszony, akivel szerződtem, azt is közölte velem, hogy a matrácnak -csak az egyik fele az enyém. - - - -Párázat, álmodás, amint ez éjszakákat magamra öltöm. - - - -Bús bérkaszárnya volt, ahol laktam, minél kevesebb fal, minél több -ablak, föl egészen a hideg felhőkig, ahol szüntelen a széljárás. Ez a -szellő-áramlás állandóan megfújta a házat és este, ha aludni tértem, -különös hangok szálldogáltak az ágyam körül, az éjszakai csöndben az -üvegház danolászni kezdett, az ablakok sóhajtgattak, a rezgő ház -völgyéből a suttogás elindult, összezirrent az emeletek morgásával, -hangok kavargásából fölsziszegett a perlekedés, ellejtőzött a -panaszkodás, érctelen zörej, hangjavesztett beszéd röpködött a ház -körül, a matrác egyik felén kábult virrasztással vártam… - -a szoba sötétjéből fölfeketedett a fáradt árnyék… ténfereg, álldogál egy -darabig, lomha időközökben lehányja magáról a gunyáit s fölkúszik a -matrác másik felére, némán elterül mellettem, súg-zúg körülöttünk az -üvegház és csöndes lakótársam, mély lélekzéssel, belesóhajt a zűrös -neszelésbe. - - - -Sohase láttam a hálótársaim arcát. Nagyon kergetett emberek lehettek, -éjszaka – az üvegház halk zendülésében – jöttek és hajnalban, amikor -fekvőhelyem a diákos gyermekálmokkal hattyútollasan már megpuhult, -eltüntek. Spekulációm a kosztról, tandíjról, az otthoni könnyes képekről -sokáig ébrentartottak és ilyenkor a tanácstalan sötétségben eltöprengtem -lakótársaimról is, akik a jól fizető matrác másik felén, változatos -egymásutánnal hevertek el mellettem. Füleltem, figyeltem, a házból -fölszálló muzsikálás már szédítgette az eszemet, de jött a köpcös, -máskor a nyulánk, a forrótestű kövér sokat forgolódott a helyén, föl is -ült többször az éjszaka gyászsátorában, a borbély illatos kezével, -kenőcsös hajával elvarázsolta körültem a kvártély savanyú szagát; apró -emberke hágott dühösen a matrácra és magára rántotta a takarót, én -fáztam, visszaráncigáltam az uzsorás flanelrongyot, a mérges ember -megint elcibálta tőlem, de én viharzó jogaimmal a takarót magam alá -csavartam, haragvó társam még kapkodott az árva flanel után és az álom -lassudan belezsibbadt önző, verekedő kezeibe, a harc elcsittult, csak az -üvegház búgott, mint a sok keserves titok, amik kibontásra várnak. - - - -Egyszer éhesen feküdtem a matrácon… azon este forró fejjel vánszorogtam -zabás ifjúságommal az utcákon és harangozott szívemben a rendező, érett -kérdés: - -– Miért nem hal meg a szegény gyermek?… - -vacsorák, ebédek, gőzölgő levesek, kövér húsok áramlottak epedő -fantáziámra, meleg este volt, a sárga gázlámpák égtek az útszéli -platánfák fölött, a lombos ágak rajzos árnyéka ráhullott az aszfaltra és -én roggyanó léptekkel, elémterült fekete drapériákban gázolódtam… - -bú, gyávultság, a lét rémeivel viaskodó öreg bölcselkedés, gyúrta, -lökte, husángolta gyermeklelkemet, szilaj gyomrom, vágyas ínyem úgy járt -körül a városban, mint a rabló, ha rosszra készül… - -az indulat átzuhant a lankadásba, szemfedős eső hullott a magasból és -valamelyik eresz alatt egy esőcsepp megütötte a vállamat; kongó, üres -testem összerázkódott a rémülettől… - - - -Gyöngülten, fonnyadtan feküdtem a matrácon, égő eszem tele volt hintve -szemekkel, melyek előtt víziók úsztak, izgatott étvágyam lenyomorodott a -csámcsogáshoz s eszelősen mozgatta a szájamat, görcs nyilazott végig -süppedt hasamtól bódult fejemig, aztán az irdatlan henger alatt -összedőlt a vállam, a csontos csipőm… - -könnyű képzeletem ellebegett a koponyámból s lobogó élénkséggel képeket -szőtt fölöttem, barlangos sötétség, leskelődő csönd, vígasztalan -elhagyatottság, mint a kitett csecsemőt bepólyáltak… - -altató ének szüremlett az éjféli némaságból, földudált az üvegház, -megpendültek az üvegfalak, az égbeemelt hárfát elvétő ujjak érintgették, -mintha minden lidérces álom, zsákmányoló nász, halállal társalgó -virrasztás, lélekhangjukkal elindultak volna a rossz szobákból, -fuvolázva rezgett beteg szívem fölött a mindenség és az éhezés kínjait -megfojtotta bennem valami boldog émelygés… - -Halk hálótársam szelíden feküdt le mellém, névtelen káprázataim -csodálatosságokat gyújtottak a képzeletemen, hű hálótársam a közös -nyoszolyán, álmodva fölgagyogott, ümmögött, ismeretlen szavakat -morzsolgatott s hirtelen zökkenéssel fölzokogott… - -mint a tündér, aki a tévelygőt ligetbe csalja, meleg karjai közé -fölemelt a zokogás s fiatalságomat, éhezésemet ráhelyezve a könnyek -ladikjára, ájultan sírtam én is a matrác másik felén. - - - - -GÉP MELLETT. - -Mária görnyedt fiatal teste fölmagasodott a gép fölé, keskeny háta -megnyúlt, csontos vállai nyújtózkodtak, gyönge alakja megzökkent és -mukkanás nélkül pihent a kattogó, csörömpölő zajban. - - - -Körülötte a szövő-fonó-gépek mind motolláztak, fiatal lányok a -fogantyúk, emeltyűk, kerekek között hajladoztak, kis padkákon megültek -és a fonalak sikló kígyóit a gép bordáin, karjain által ügyesen -vezetgették, bomolt, morgott a munka, az esti árnyék robotoló lányokat, -lüktető gépeket, a hodályos termet egy darabba összenyalábolta, izgatott -kohó képe komorkodott az alkonyatban, fonalak sietős végtelen útjáról -porzott a hám, a szálka, az eltünt napsütés visszfénye táncoló, piszkos -szőnyegeket rántott a lányok, a gépek fölé… - - - -Mária megcsudálta társait, a forgó masinákat, az estének orv -leszállását, a gépek fölött ringó porlejtőket s bámész álmélkodásának -nem volt célja, tárgya, se határa, pillantása mint a restült pillangó, -erre-arra elsúrolódott, csak a fáradtsággal bíbelődött, fejét, nyakát, -hátát a szívtelen fájdalom nyomta, agyvelejének barlangjaiban alvó -gondolatok bóbiskoltak, csak az erőszakos, elrabolt pillanatnak -örvendezett, kiszáradt, szipákoló orrával, borzongó fiatal testével csak -élt, lustálkodott, örvendezett… - -a szövőgép láncai felcsörömpöltek, a kerekek, forgó vasak torlódva -zenebonáltak… - -Mária fölrezzent lustálkodásából, tanult keze, mint a gép többi karja, -ujja, odaszökkent az emeltyűhöz, tolórúdhoz, a fonalak rajló sugarai a -mélységben, magasságban megnyüzsögtek, - -Mária eszét meglibbentette a gondolat, a gépre vigyázni kell, vigyázni -kell a gépre… - - - -Forrt, búgott a masina, a korai téli este borújával már oda állt a -gyárablakok alá, Mária lankadt csípővel, fájós hátával, vasnehéz -kezeivel hajladozott, motollázott, a gép iramával vonszolódott s -alázatosan szolgált, de libbenő, dacoskodó esze vissza-visszatért -képeihez… - -a téli estékre gondolt, a meleg szobákra, ahol most más munkáslányok -gyülekeznek, beszélgetnek, nevetgélnek, fiatal munkások a kedvükben -járnak, a terem végén zongora áll s játszanak rajta, mosolyogva, szépen, -táncra kérik őt is, jószagú a levegő, forognak a párok, a keringő úgy -muzsikál, röpköd körülötte, mint a szellő, ha majálisra mennek… - -szívesen megkarolják, a fülébe súgnak és nevetni kell a bolondságokon, -amit a férfiak kitalálnak, ring a tánc, hintázik a párja karján, neki -most a szépet teszik s olyan lány mint a többi, aki nem munkásleány, -törődnek vele, a szavát akarják, virágot, ha ad a legénynek, kedvesen -megköszönik… - -a gép fölcsettent, láncok, szíjak, karok és kerekek dörrenve -összegomolyogtak, - -Mária fölrémült, a gép bomló rendjét, erőtlen erős kezével a szabályos -forgásba visszarántotta, fejére, vállaira, a nehezebb súlyok -ráterhesedtek és elpihegte: - -– Vigyázni kell… Vigyázni kell a gépre… - - - -Esteledett, a műhelylámpák fukar vigyázatossággal még nem égtek, Mária -engedelmesen járatta a gépet, lehajolt, oldalt fordult, a gép fejéhez -fölágaskodott, babra ujjaival megkúszálta a fonalak rendjét s a húsát, -hátát, ólmosodó karját lihegve összehordta, hogy a fáradtság a padkáról -le ne döntse, a masina zakatolt, gyöngült esze az ábrákat még -fölhánytorgatta… - -arcába belefújt a táncos párja lehellete… - -a gép bukdácsolva zörrent… - -Mária kis mellén erős férfi melege remegett… - -vaspántok, vashurkok, vasléniák, egymásba robbantak… - -Mária vad mozdulattal a gépet az alattomos morgásba visszalökte… - -dalocska keringőzött a füle körül s szemébe belesugárzott a férfiszempár -udvarlása… - -a gép acélbelét a görcs megrángatta és felbődült… - - - -Rabszolgaszívén a vágyak illatával Mária fölhorkant s hőkölve a gépre -meredt, mely iromba formáival, széles fejével, lapátoló karjával, -fujtató nagy hasával a szennyes homályban dőlyfösködött, - -Mária hajszolt gondolata, könyörgő ábrándossága vissza-visszalibbent a -kívánság örömeihez, de a gép zsarnok gonoszsággal csak rányöszörgött, -rácsörömpölt… - -Mária a gyűlölettől gyuladva, két gyönge kezével belevágott a gépbe… - - - -A masina felvillámlott, sötét testéből nyalábos fény tört elő, megnyúlt -s mint a hajcsárostor elérte Mária megriadó szegény testét… - -Mária megzavarodva, a kerekek közé kapott és zihálva tovább járatta a -gépet. - - - - -A SZÉGYEN. - -Két ember a város két végéből, elindult a Dunaparthoz meghalni. - - - -A két ember, a mély elszántság befogadásakor és azelőtt sem nem tudott -egymásról, csak mint két pihe az orkán intésére egyszerre föllibbentek, -ahogyan két új és külön ember egyszerre bukkannak föl az életidézésre a -vér és sár forgásából. - - - -A két ember, fejükben a megkondult haranggal, nehéz szívük alatt a -megbékélt keserűvel átvádoltak az emberutcákon, - -előttük, mögöttük rivalgott a város; szekerek, ablakok, lámpák és -csillagok zenebonáltak az örömmel; a nyári levegő könnyű köntösében -bujkáló párok viháncoltak; lélekző fák, esőverte parkok áradva -érzékieskedtek; kifeszült mámor, repdeső vágy, buzogó potentia búgott a -föld alól, az ég alól… - - - -A két ember előredőlten vándorolt beljebb és érkezőbben a város két -végéből, - -házak, korzók, botló konflislovak, fütyűrésző inasgyerekek szorosan -váltakoztak a testiségük körül, de a másik, az éhesen önző, a -diadalmasabb énjük válóban volt már tőlük, kókadt fejük még itt -billegett, himbált a rajló rajok között, de meleg homlokboltjuk alól a -képzeletük már ellebegett az ezüstcsíkhoz, amely úgy mélyül a két város -között, mint két peremén belül a sír, az ájult mellük, lábuk itt -zökkent, toppant a szagos ruhák, a falánk röhögések között, de a két -megfordult szemük a világosságkévékkel már elsugárzott a pihegő nagy -vízhez, úszott már előttük, remegve szőtt ezüst pórázait már belévetette -a kimosott, gondolattalan eszükbe… - - - -Valamelyik nyargaló idegen meglökte a vándorlók egyikének vállát, -értelmét, az fölhorkant, a bódulatból kitekintett és morogva: - -– Melletted megy a halál… visszazárult önmagába, a megzilált ezüst póráz -az eszén kihúrosodott és húzta, vonta a part felé, mint zarándoktársát a -város másik végéből. - - - -Forrt az utca, esti henyélésben könnyen, felejtkezve nyújtózott a robot, -de a zengő nyüzsgésre ráneszelt a víz, a babonázva sugdosó, hívta, lökte -borongó jegyeseit, hullámainak redőit nyitogatta, terítgette előttük, -sülyedt mélyéről a félelmeket fölvillantotta reájuk, a két ember a város -két végéből, léptek akarata nélkül csak dőlt előre a morajláshoz… -mellük, mint a mázsa megnehezedett a földagadt bőségtől, a beteg -nyakukra vízhurkok szorultak és lecsavarodtak a karjukra, a gyáva, rúgós -lábaikra, rengett a folyam, nedves, millió, kapkodó szájaival, forgók -vesztőiben, csak nyaldosva zabált, a két ember lebegett-botlott a -pórázsuhanókkal, nyöszörgő szükölés tolta félre a szívüket… - - - -Valaki esti facér meglökte a másik vándor vállát, a lépte megzökkent, a -haláltlátó figyelme megbillent, - -párzó emberek föl-alá sétifikáltak, asszonyok, férfiak egymásba merült -formákkal úgy vonszolódtak az utcán, mint a temetkező paráználkodással, -ha ágyban kúszálódnak, az út közepén egy rongyos koldus ült, sebekkel -töpörtyűs csonka karját kidugta a véres lámpák alá, pocakos tőzsérek, -cifra dámák, elfeketült papok, csörrenő katonatisztek meg-megálltak és -szives pénzt hajigáltak a koldus kalapjába, a vándor morgott, szavakat -harapdált, dühöngő erőlködéssel elfordítva az eszét a forgó ábrákról: - -– Ringyók, csalók… - -s visszasüppedt a felejtő tanácskozásba, mint társa a másik városvégben -a keselyűfelleg alatt, amely alatt, megromlott eszükbe belekarmolt a -kín, csöndes szívükre rátépett a borzadály, ám a szoros falak, tapadó -stráfkocsik, útbaépült gesztenyések között tárult eléjük a messzeség… a -lassú folyam, amely úgy is mutogatja magát, amint zöld hintáin csúszik -alá az operenciákhoz a szendergés, a béke hivességeiből verejtéktörlő -karok szállnak föl a magasba, ég és víz összezöldül, a csönd -káprázatában karok légiói serénykednek, szárnyas neszeléssel -meghajolnak… és bekarolnak a városba, ahol a két ember, mint két fáradt -gyermek dőlt előre az alvás bölcsőjéhez… - - - -Virgonc emberszöcske, az egyik vándor elé ugrott, visszaszökkent és -finomkodva cirpelt: pardon, a zarándok kihajolt fátyolaiból, - -kicsi és nagy fejek úsztak körülötte, nyakuk, törzsük nem volt, csak a -kerek, keskeny, horpadt, ráncos fejük az álla alatt bolygtak, a szemébe -vigyorogtak, belérémüldöztek, zokogva tébolyodtak, a fekete levegőben -úszkálva tétováztak és válluk, hátuk nem volt, csak a koponyacsontjukban -a szemük lámpája égett, föllobogó sietséggel, libbenő pislogással, -lángbaborult sikoltással… A vándor megmorogta az elmosott hömpölygést: - -– Koporsók… - -és visszamerült a társa mellé, az üdvözlésre… a búcsús utcák mögött már -rájuk sóhajtott, a vakult szemüket meglegyezte már a víz… - - - -Egymást nem értve, egymást nem sejtve, lelkük viaskodó, iszonyatos -izmaiban magasra emelt életükkel, közeledtek a parthoz, kongott a harang -a fejükben, dobolt a szívük a mellükben, hujjázott a víz a fülükben, -megálltak a part mellett, fürdő arcukat még egyszer ráemelték a tűnő -világra és meglátták egymást. A pillanat korlátján átjutva, -összeütköztek és amikor megnézték egymást, egymáson meglátták ugyanazt a -halált, akit mindketten kerestek. - - - -Elszégyelték magukat és a part kanyargóján osonva eltávolodtak -egymástól, hogy magukban legyenek, mint a teli állat, ha a kölykedzésre -elvonul. - - - - -SZOBAFESTŐK. - -Két-három teremben szobafestők dolgoznak. Nem beszélgetnek, titokzatosak -és elmerültek, amilyenek a szobafestőmunkások, ha a gőgös figyelem -megakadna rajtuk. Néha el is tűnik az emberi formájuk, fönt éldegélnek a -magasban, a hórihorgas létra mint az ág hajladozik alattuk, aztán a -lábuk, törzsük belenő a latorja testébe és mint az iromba szöcskék, -ugrálnak a padló és plafondok között. - - - -Odakünn virágos az idő, lombok között pirul a körte, a napsütés nyugodt -és elömlő, szőnyeges síkjai az ablakokról a földre, a nyüzsgő levegőből -a mennyezetre ráterülnek, esti délután forr a plafond, -sáfrányvilágosságban dolgozik a szobafestő, a lajtorja ormairól -le-lesandít az utcai kavargásra, rézsut pillantása megsúrolja a kerti -fákat, a villanó, szegélyes mennyboltot s dolgozó törzse kiegyenesedik a -plafond alatt, a festett mező lefogja szemhatárát, komoly keze megemeli -a küllős ecsetnyalábot, munkásfeje hátrahanyatlik a csigolyáin, -vízszintes arca megáll a lezsufolt magasság előtt és festegeti, -pötyögteti maga fölött a rózsát, a lombfüzért, gyümölcsöket. - - - -Hátraszegett fejjel, fölemelt ábrázattal, az arasznyi távolság záró -boltozata alatt a szobafestő fütyül. Az ecset alól frissen feslenek a -bokréták, csöndes füttyszó édeleg a kerekedő guirlandok körül, egy -hangból nyújtózva nyúlik, dünnyög, lustálkodik a fütyörészés, a lélekzet -nekiduráltan olykor-egyszer megállítja, de a nyíló sóhaj tovább viszi az -őgyelgő passzirózásra… - -pipiskél, cseveg, fecseg a magosban a titkolódzó füttyszó, a világ alsó -pereméről a búcsus napgolyó fölveti ide a fénykévéit, gyullad a plafond, -a szoba mélyén a barnaság fölemeli szomorú vállaira a világosságot, -aranyhangyák miriádjai karneválban rajlanak a szobafestő körül, aki -előredöntött mellel, hátravetett fejjel léniáz, pötyögtet és fütyül… - -mint aranyhalacska a villámos tengerben, fickándozik a magányos füttyszó -az esti ragyogásban, mint szőlőszem a szőlőhegyen, búzdulásba indul a -hangocska a magosságban, a vékony füttyszó kigömbölyödik az eső -verőfényben, gyöngyözik egy kicsit és lépcsősen, elbocsájtottan fölfelé -szálldogál… - -dal, beszéd? folydogál a fütty elkövéredett medrében; álom, jóérzés, -kendőzött bú? türemlik egymásra a hangok egymásutánján… - -énekel, gurgulázik, részegül önfeledten a lángos mennyezett alatt a -füttyária, kintről a hárs porzójából illatot dobnak be az ablakon… - -a szobafestő mint öreg madár gubbaszt a lajtorja fokán, borzolódik, -piheg, létrás lábaival a fényben apránként megugrik és ízes száján a -fütty föltrilláz… - - - -Lesülyedt mennyezet alatt, testmegejtő melegben, mélyülő aranyban, a -másik szobafestő énekel; törzse, lába barnult, hátracsuklott fején -könnyü lépteivel átsurran a napsütés, két kitárult szemén karíkáznak a -fénykévék, a festett mező kékjét is a világosságcsíkokkal megszórják, a -robotos nap rossz boruját díszbe, szépbe fölöltöztetik, napfény -tengeresedik a szobafestő fölött és ambicióval dalol: - -– Hallgatnám a lombok suttogását… - -olyan a tenorja, mint az anyák gyönge palántája, nekik örömosztó, jó, -vigasztaló és szálldogál az ének a gondtörlő ábrándokkal: - -– Hallgatnám a patakok zúgását, - -És a madárnak énekét… - -ígyekvő, kicsendülő a tenor s megrezdül benne a gyönyör: - -– S nézném a felhők vándorseregét… csók, sóhaj, ölelkezés a danolgatás: - -– Nézném a nap jöttét és lementét… - -csapzott homlokával, sugaras ábrázatával a plafond előtt, énekel a -szobafestő: - -– Míg végre magam is lemennék… - -mezők alkonyata, kerti fák szagossága sistereg, fűt a feje fölé -rágyújtott börtönben és értik azt? ha a feje megrázkódik, zilált haja -belevágódik az üstökébe: a tátogó, vágyas, éneklő szája megugatja a -gátat, ami mögött az ég, levegőoceán, az élet van?… - - - - -ÉVOÉ! - -Volt egy pillanat, amint az égre néztem és szemének zöldes kékjét láttam -mélyülni a magosságban. Szemének gömbje alól, mintha a lejtőkbe -leszorított kékség felörvénylett volna, a kibontott síkságokkal mintha -szétterült volna, elbocsájtott színei embert, gondolatot mintha -áthaladtak volna és a zöldelő égnek, zöldelő tekintetnek horizontja, -mintha testvérkedtek volna. - - - -Fehér, duzzadt felhők vitorláznak a mennybolton és ahol a tajtékzó -habjuk megszakad, ott fölsüt a zöldes ég, mint felhőző szemén az -ujjongás és megragyog a vándorló fehérség, mint szemefehérje, ha -reszkető lelke felé a szembogara befordul. - - - -Váltogatja magát a májusi mennybolt, selyemhegyek szédelegnek a -megbabonázott világosságban, fölmerülő fantómok a hasított karjukkal, -letakart arcukkal, hosszú testükkel bűvös tavak fülött úsznak, lajtorjás -lépcsők föllebegnek a képzeletdöntő messziségben, az ég peremén ég az -este a fölgyújtott álomtüzekkel, piheg a lég, friss szájából fújja a -tavaszt, barkás olajfa termékenyülten porzik fölöttünk és mi ketten, -megnémultan a másik beszélgetéstől, valahová érzünk. - - - -Szemesugara a magasságban találkozik az enyémmel és lobban összeszállt -tekintetünk a káprázat előtt, amely fényt szór az alvó sejtelemre, áthúz -a szívek szorongó udvarán… - -Erezett, vékony csuklója a kezemben és érzem, amint átönti vérét az én -edényeimbe, ujjainak könnyű indái ránőttek az én kezemre, megdőlt válla -benne melegszik az én húsomban, lágy haja ránk emeli a jó sátort, - -tudom, a sóhaj most bóbiskol és rebben, mint az én fölvert lélekzetem, -gondolata téveteg és könnyes, mint az én megrendült tünődésem, kedve -félénk és ünnepélyes, mint az én elborult hangulatom, - -megérzés, merengés, imádság, remény, most egymás mellett surrannak, mint -két fecskemadár a nyári estében, - -valaki összeölel bennünket… - - - -Nem tudom már bizton, szeme színével én öntöttem el a mennyboltot, vagy -az én pillantásom ejti szemeire az ég tükreit? a méla csönd zöld forgói -szemének csillanásaiban vagy az égi tavakban bujdokolnak? a kárpitejtő -fölsugárzás szemének mélyéből vagy a magasságból harsan? ég, föld, -ember, tavaszi zendülés a pillanatban összeáll, égő szemem elé -szembogarának két lámpása elém áll és belérévülök… - -beágyazottan hű testéből, a kicsiny homlokom, a piciny szájam, az -aprócska arcom reám néz… - - - - -ILLATOK. - -Volt egyszer egy legény és egy leány, egymásnak termettek, de erről még -nem tudtak. - - - -A legény az egy pékmunkás volt, dolgos, ifjú, az éjszakában serény, ami -annyit jelentett, hogy a teknőstészta dagasztása után, a frissen piruló -kenyerek érlelése közben, a verejtékig fűtött kemencéknek lehelő szája -alatt, alvásra alkalmasan lassanként elbágyadt. Ilyenkor a pékmunkás az -elkéső hajnalban hazament, éneklő levegőben, a gyárkürtök már tütültek, -búgtak, riogtak mindenfelől. - - - -A kvártélyszobában, a matrácokon, lócákon és másfajta pihentető helyeken -mozgolódtak az emberek, akik között bizony volt olyan, hogy morogva -eszmélt a kürtbúgásra és gőggel, dühösen fölmordult: - -– Kuss… - -az ilyen haragvónak nem volt munkája. A péklegény benyított a szobába és -állt az ágyak között, a további spekulációkra ébredező szegény ördögök -fölött és nem lehet azt pontosan, jól megmondani, hogy az emberek a -rosszul bélelt matrácokon mért forgolódtak ekkor még izgatottabban. Az -egyik megrándult és oktalan indulattal, gondolat és cél nélkül -mérgelődött, a másiknak álmos szeme hökkentősen kitisztult s ami csak -később következnék, a gyárudvarokra belátott, ahonnan könnyed -közlésekkel újra és újra kiküldték, a harmadiknak, a hetediknek a torka -csuklással megszorult, a gyomra és szíve megdobbant, a barátságtalan -meleg legyintette meg az eszüket, a fáradt kezük dühödten ugrott föl az -álomrendező matrácon, a nem invitált izgalom, az ismeretlen idegeskedés -csipte, költögette, kába józanságra ingerelte őket és a péklegény csak -állt az ágyak fölött, könnyű gúnyáját az alvás örömére már nyitogatta, -állt, guggolt, hajladozott és a fejéről, a melléről, a kezéről, az -arcáról illant és repkedett, gyanútalan ágyrajárók fölé ellebegett a -kenyérszag… Ez a hajnali összeütközés azért volt szövevényesebb, mert a -péklegény nem tudhatta, hogy mibe is gonoszkodik, a matrác lakói pedig -ádáz kedvüket érezték, de nem ismerték. - - - -Ám volt a kvártélyon egy ember, aki nem volt ilyen kesernyés kedvű és -tudatlan rejtelemmel ugyan, de borzongós örömmel fogadta mindig a -péklegény hajnali beérkezését. Ágnes, a napszámosleány ilyenkor útnak -indult a munkába, városi mezők gyomlálására, parkok, virágágyak szépítő -forgatására és a friss álommal a csillogó szemén, a pihenés mámorával a -piros arcán, új erőre kapott rugalmassággal a himbálódzó fiatal testén, -ellépdelt a vetkező péklegény mellett és bár nem volt kacérabb -természetű, mégis, mikor a pékmunkáshoz ért, melléje fért s mellette -elhaladt, a meleg szája megnyilott, húsos vonalain az édesizű mosoly -bujkálva mutatkozott. Igy, derült érzéssel, derült lélekkel került -kiljebb az utcára, a fojtott mosoly teljes nyilással feltűzött az -ajakán, örömmel gondolt a harmatos rétre, mely mokány lábait -megcsiklandozni fogja, a muskátli, a pénzecskevirág, a jácint hajnali -szagosságára, ami az első napsütésben vastagon fölszáll, a vonzalom -kötöző titkai az álmos péklegény mellől azért el nem eresztették és -ment, bandukolt előre, a ligeti erdők irányában, jól fujtató, egészséges -orra körül kedves illatok futkároztak, örült, áradva örvendezett s -szilaj vágyakozással, pompás kis testének viharzó kívánságaival az -evésre gondolt. Éhes volt… - - - -Ágnes egész nap sarlózott, gyomlált, kaszált, kapált, a péklegény otthon -aludt s mire jött az este, a dolgos zsellérleány, a kihasznált -derekában, karjaiban már érezte a nyájas lankadást, szíve sóhajokkal az -álomra gondolt és nagy keszkenőjét frissen ejtett fűvel jól teliszedte. -Mendegélő hazatérőben, mosolyos némasággal csüngette a nyakában a -batyúra duzzadt keszkenőjét, mosolyos és vágyas volt a fortélyos -ravaszságtól… estére megjavítja a kvártélyos rossz fejealját. - - - -E fűvel, sarjuval telített keszkenős batyúban azonban más titkok is -meglapultak. Barna alkonyat volt, amikor Ágnes bependerült a kvártélyra, -a péklegény ilyenkor indult munkába. Az árnyékos úton, az asztal és -ágyak között összetalálkoztak. Az álnok incselkedés most a péklegényt -zavarta, elhaladt a tétován lustálkodó, hálni készülő leány mellett és a -tüszkölő orrát idegen illatok tágították, ismeretlen borzongások a lapos -mellét megfujtatták, izgatott, frissült lett az álmos eszétől a csukló -lábáig és mire az utcán volt, konyult fejében képek panorámáztak… a -lángos kemencét már messziről érezte, de arra gondolt, milyen jó volna -most fel-alá járkálni a májusi levegőben… a műhely zárt forróságától már -tikkadt a szája padlása és mezőre gondolt, ahol két lábát szétnyítva, a -két karját szétdobálva heverészni lehetne… a petróleumlámpák vaksi -világa már beleszúrtak a szemébe és ömlött a meleg napsütés a viszketős -arcára… - - - -Két szegény ember így bolondította egymást, a Rendező, aki őrködik a -játékok fölött, nem hagyott nyugtot nekik. - -Hajnal és este összehajoltak… Ágnest megölelte a kenyérillat, csámcsogó -gyomra, éhes íze, patakzó egészséges vére dús látomásokat érzett, enni, -enni, falánk teljesedéssel mindig csak enni és jött az alkonyat, az -elfonnyadt, kisütött péklegény megszagolta Ágnest… s határ, erdő, minden -mezők elindultak és rámentek a kemencéktől nyomott árva fejére. - -Szerették, kívánták egymást, de még nem tudták. Egyszer az egyik hozta -magán az illatot és a másik ekkor kopár volt, mikor pedig a dísztelen -kiszagosodott, akkor a társa volt csak emberszagú; a suttyomban szőtt -szövetséget azonban ernyedetlenül szőtték s csak a szíves alkalom -kellett, hogy a szívüket egymásnak általadják. Ez is megérkezett. - -A péklegény egyszer este jött haza; elcsapták? kimenője volt? mindegy. - -A szobában találkoztak és mivel a - -lámpával a kvártélyosék gazdálkodtak, az esti homály jól bújtatott s -Ágnes meghökkent, amikor a szobába lépett. - -A péklegény és a napszámosleány egymás mellett álltak, az orv -zavarodottsággal, induló érzésekkel és a bujtogató ajándékkal, amit a -ruhájukról, a hajukról, a húsukról rálebbentettek egymásra. - -Két proletár csak állt a rejtelem-kertben és a rossz kabátjuk, mint az -elvarázsolt kehely, virágosan kifeslett a nyűgös, verejtékes testük -körül és lassú fuvalomban, amit ármánynak neveznek, fűszeres gyönyörrel -összehajoltak. - - - -Ki tudná megmondani, mi volt az ölelésükben?… amint az egyik szívéhez -vonta a kenyérhegyet, amint a másik két kitárt karjával megkarolta a -napot?… - - - -Szerelem? - - - - -SZEDERFA. - -Pesti gyerekek a júliusi aszfalton veszekedtek. Meztelen talpukat -csiklándozta a meleg puhaság, megugrottak, fölugrottak, fogócskás -viháncolással egymás matrózingébe belekapaszkodtak, szőke, barna kis -fejüket kacagva összekoccintották, a kacskaringós sárkányt a magasban -ráncigálták, a kergetett rozsdás vasabronccsal fölfutottak, a cirkuszi -birokversenyt tülekedéssel próbálgatták, kunsztos bukfencekkel a fal -tövében a kezükön ágaskodtak, az összegyúrt rongyot labdásan -megrugdosták; zihált, vadult, tombolt az égő verőfényben a pesti -gyereksereg. - -A versenyes iramban két gyerek összeütközött, az összezökkenés -pillanatában a fáradság végigvert rajtuk és rádőltek az útszéli fák -törzsére. A gyerekfalka lihegő körében jóízű nyújtózkodással egy kicsit -vesztegeltek, álmélkodtak, a fa lombja az egyik fiú fölött megremegett -és sötét bokrai közül hűvös gyümölcsöt ejtett le a gyerek meleg arcára. -A kis embercsikó a fa törzsén meghökkent, duhaj társai nyerítve -fölnevettek, a fekete gyümölcs után kaptak, megforgatták, csudálkoztak -és énekelve egyszerre kiáltották: - -– Szeder… - -fölgyújtott szemmel a magasba néztek. - - - -Poros hársfák, csenevész platánok vonalában, a lázas aszfalt -szürkéjében, rágörnyedő nehéz házak alatt, egy szelid szederfa állott, -vastag ágain a széles levelek, mint szíves tenyerek egymásért nyúltak, -békés mozdulatlanságban egymás fölött fölbodrosodtak, bokrétás halomban -az üveges cégtábláig elterebélyesedtek: zöldelő fejjel, kövérkés -testtel, csöndben, rezdületlenül állt a szederfa, alatta a pesti -gyerekek, a fölsorakozó idegeskedéssel, a meglepett kíváncsisággal, az -új, a ki nem próbált játéknak ingeres szimatjával, nyitott szájukon az -édes gyümölcslével, ragyogó arcuk állta a verőfényt, lángos kicsi szemük -ráakaszkodott az összehajolt levelek házikóiban csüngő gyümölcsökre és -földobbantak. - - - -Egyik mezitlábas a vad talpait ráugratta az aszfaltra, két kicsiny -karjával hevesen elölelte a szederfát és rázta, ingatta a lombjait; -kövér szederszemek pottyantak a barna, szőke gyerekfejekre. Ujjázott, -fölrivalgott a kompánia, parázs verekedés hempergett az aszfalton, a -győztes fürgébbek éhes szájukon csurgatták az ízes zsákmányt, fölvert -fiúk a szederfa gyümölcsös sátorait kémlelték és az egyik eliramlott. A -szederfához szállt, mámorosan rátapadt a törzsére, csupasz lábával -körülfogta a kérges barázdákat, mokány talpai már a lépcsőt találgatták -s nyitott ajakkal, hátraszegett fejjel, a magasba sugárzó szemekkel -tolta, lökte magát fölfelé a szederfán, vadult kicsi fejét -meglibbentették a hűvös szederfalevek és lombok sűrűjében, egy törzsőkös -ág ügyes hajlásában a pesti gyerek helyet talált. Piros arcát ráemelte a -zöld mennyezetre, kíváncsi tekintete, mint a frissült madár ugrándozott -a levelek, növendékágak cikk-cakkjaiban, átsiklott a hasadáson, ahol -barázdát vágott a homályban a világosság, kéjes elgyöngüléssel a -szederfát magához karolgatta és tétlenül, rest nevetgéléssel lógázta -lábait a társai fölött. - - - -Ármányos kis kezek a magasból, málló gyümölcsökkel megdobálták a -viszketős fejüket, csupasz nyakukat, a ragyogásba fölemelt arcukat… - - - -Buzduló gyerekek az aszfalton, a fát, szedret, a lógázó pajtásukat -beleölelték a szemükbe, a pányva már rajta volt a derekukon és -horkantak, kiáltottak. Indiánus hajrával a szederfát megrohanták, kemény -púpjait hévvel markolászták, a ripacsos törzsével izzadtan verekedtek, a -gyöngébbet, ügyetlenebbet arrébb rugták, a legényesebbek már lábuk közé -kapták a szederfát, két-három csibész már tapogatta maga alatt a -kéreg-lépcsőket, mámoros talpuk már kulcsolta a meredélyt, mocskos kis -fejük fúrta a magasságot, dolgozó apró karjuk csak ölelt, -előbbre-fölfelé a szederfán, ingott a lomb, pottyant a gyümölcs, még egy -izgatott nekidurálás, egy kevés tátogó, ziháló fulladás és megdühödt -emberkék főlnyúltak az ágak között. - - - -– Jancsi… - -búgott az ágon az egyik gyerek és matrózinges derekát ingatta a lombbal, - -– Pista… - -ujjázott a dús sátorban egy másik szoprán, - -– Gyuri… Gyurka… - -lármázott a szederfa búbján egy leveses gyerekszáj… - -szedrező pesti gyerekek hívogatták, szólongatták egymást, vizes arcukkal -verték a lombokat, jószagú levelek tréfás tenyerein átvonták a forró -szemüket, a harapós szájukat, a kapaszkodó ágat hónuk alá fogták és -büszke kis fejüket kidugták a sűrűségből… - - - -Alattuk az utca összement és hosszában úgy keskenyedett, mint odahaza a -játékvasút, az emberek köcsögkalapok alatt jártak és a válluk, a -derekuk, mint az összenyomott harmónika lelaposodtak az aszfaltra, -szitakötős pillantásuk beszökkentek az üzletekbe, szoknyás bábuk, -bajuszos törpék hajladoztak a sülyedt kavargásban, aztán elrebbent a -tekintetük, mérték a magasságot, kisebb fák ormain átballagott az -elrévülésük, emberek, zajlás, dologörvény fölött állt, kóválygott a -sastekintésük, a szabadság gyönyöre rab pesti gyerekek karjait a -nagyszerű erővel fölemelte - -és az ég alatt, a nap alatt, rázták, rázták a szedret… - - - - -A MARADA-VENDÉGLŐBEN. - -Vasárnap este munkások ülnek a rácvárosi korcsmában. Bujtató kis hajlék. -Hegyes kövezeten, lapos házacskák között hegynek kell menni, de a -kacskaringós szomszédutcákból azért előszállingóznak az emberek és -lejtőznek, kúsznak a pup felé s lámpagyújtásra a keresztlábu -kocsmaasztalok mellett, a rend szerint, mind együtt vannak. Bölcsész -öregek, akik mellről fölhajtott szakállukban, tűnő földiekről avatottan -mélázgatnak s sillert gurguláznak, szikár férfiak, akik gérokban -komorkodnak, kámeás kezükkel a poharat halkan emelgetik és bizalmatlan -tekintettel valahová messzire, talán Pestre néznek, a hol a városi -emberek szaladgálnak, mord magyarok, akik kenőcsös tarkójuk alatt -spricceres serkentéssel még a haragot őrzik, visszakapja-e majdan e -nemzet az aranybulla elkobzott jogait, parasztos képü kisasszonyok, -tunikás, tornyosan frizurált anyák mellett, akik kávé helyett a fahéjas -forralt bort szörpölgetik… - -ebben az összegyűjtött tarkálló kis társaságban, szabadnapos munkások a -maguk asztalánál ülnek és a jókedvüket cserélgetik. - - - -Szelid, lassan rendelt itóka, csípős füstölni való a gusztuskodó agyarak -között, móka, ugratás, hirtelen komolykodás és lelkes terefere a másik -hatnapos dünnyögés után, aztán a kérdezősködő, unszoló, egymástkeresgélő -nekibuzdulás és indul immel-ámmal, nagyon kívánkozva a danolás. - -Vastag bajuszok alól előbújnak mint a messzi kocsizörgés, a dörmögő -hangok, egy helyben reszelnek, topognak, igyekeznek, lélekző szájból -kiszökken a vékonyabbik, fürgélkedik és ráröppen az alatta cammogó -basszusra, próbálkozik a reszkető alt is, mint a bússzinű szalag, omlik, -hosszabbodik, másliba köti magát hangszomszédjaival és kántorosan gyün -az elszabadult tenor, belesíklik a hangzavarba, csengő csápjaival maga -köré rántja a különködőket és azok gyorsan rendezkednek, a csattogó -vezér körül szépen összefogózkodnak, szőke uszályában vigyázatosan -összesimulnak és vággyal, frissülten szól az ének: - -– Hej de sürű sötét lombja van a diófának… - - - -Borong a könnyü magyar nóta, az egyhangon járó eltűnődése, fohászkodó -fölzendülése árulják, lamentálják a gerjedést, merengést, bánatot, ami -úgy rajzik az ember szíve körül, mint szitakötők a nap alatt, csitul a -gond, sóhajtozik az egészség, nyújtózik az öröm és a hangok -elhalkulásából vissza-visszamaradoz az epedő tenor, magányosan szálldos, -lágyul a magasságban, meleget terelget a völgyes kanyargóban és beleölti -magát egy németes dalocskába: - -– Du Weibchen bist die holde Venus… vidámkodva cseneg, könnyeskedve -búsul: - -– Die Liebe ist dazu der Sonnenschein… mint rab cellájában a gyér -verőfény, lármázik a kicsi tenor, a szőke munkásfej küldi, lökdösi maga -elé a hangokat, rezeg a kacor bajusz… - - - -Ám kommandiroz a fölügyelő basszus: - -– És ne feledkezzünk meg… - -csörrennek a poharak, rázúg a kórus: - -– Oh, nem!… - -békés komolysággal dolgoznak az ádámcsutkák, de a felöntött gégék már az -italnál is szomjasabbak az új dalokra, valamennyi hang, a marconább, a -vékonyka, a reszelős a taktusos egyszerre dördül: - -– Föl a szívekkel, bort a bilikomba… - -az alt, a szoprán, a tenor, a basszus klappolva összetart, megy a dal, -mint a madár a levegőben és összestimmelt, amikor búcsuzkodva már -alálankad: - -– Igyunk, fiuk igyunk… - - - -A bölcsész, a siller fölött lebocsátja szakállát, az aranybulla-kesergő -a sarokban fölemeli a kenőcsös fejét, a csiripelő leányok kihajolnak a -forralt bor gőzéből, taps, éljen cserdül a munkásasztal felé, ahol már -egészen kinyílott a vasárnapi gyönyör, - -dalolni, a társas találkozással, kedv, felejtkezés, hetykeség összehajló -testvérkedésével, dalolni a vigasztaló rátartással, hogy a szoprán, alt, -tenor tudja dolgát, egymást és biztos a dal az összenőtt hangfűzérben, - -dalolni… nem a gépet rengetni, a kereket pörgetni, a kalapácsot forgatni -a darut ingatni, a mázsát siklatni, a kazánt búgatni… - -dalolni, a szabaduló lelkek harsonásával: - -– Föl, dalra társak, zengje ajkunk - -A munka bús és szent dalát… - -hogy háborog, remeg a hangmenyezet a munkások fölött, mint -pengeti-csengeti magát az érces és viszi magasból a magasba a dal karcsú -vonalait, hogy feszül a borongós és színezi mámoros iparkodással a -hangtársait, mint fonja be gyönge magát a vékonyka és suhan, ível, -csilingelni segít, erősebb pajtásainak, - -ez az összedalolás, harmóniás ének, hangnak a hanggal való ölelkezése… - -érzitek a másik melódiát, amely földalol az ének mögül? - -tudod mi az, ha munkások énekelnek? ha a morcos basszus összeakaszkodik -a könnyelmü tenorral, az érzelmes alt ráborul az ujjongó szopránra? a -basszus, a tenor, az alt – tudod? – egy-egy ember, munkás és ha rád -énekel a vasárnapi kórus, érzed mögüle a másik melódiát, hogy a munkás -nincs már egyedül?… - - - -A melódia tovább zeng képzeletemen… - -én tudom mi az, ha a zöld mezőn munkásokat látok, amint zsákfutással -versenyeznek, ha esti ablakok mögött munkáslányok alakjai föltűnedeznek -és a tánc fuvallatában hajladoznak… - - - - -NÖSOMELE. - -Végig mentem a szűk pesti utcán, ahol most a rembrandtos fejű zsidókat, -Shylock leányait, földúlt orosz gettók kavargó ujjászületését lehet -látni. Gömbölyű fejű, nagyszemű gyerekek játszanak a házak előtt és -hallom, amint valamelyik emeleti ablakból lekiáltanak; - -– Nösomele… - - - -Kaftános rajkók tanakodnak, ugrándoznak a komor, ódon templom lépcsőin, -a hang az emeleten, már türelmetlenebb, cirógatva fedd és hívogat: - -– Nösomele… Nösomele… - -Fekete félcipellőben, fekete selyemköntöskében egy öklömnyi rabbinus -kiválik a gyerekrajból, kiáll az utca közepére és fölnéz az emeletre, a -nap süt, sugárzásában előttem égnek a fölemelt gyerekszemek, sötét -gömbjük hegyében a nagy szembogarak különös szomorúsággal tündökölnek, a -kis rabbinus apró szája, alma arca mosolyog, de a kinyílott, -szemefehérjéből fölemelt szemei, ismeretlen komolysággal, rebbenés -nélkül fölbámulnak az emeletre s földobban szívemen a bizonyosság: - -– Ez a Nösomele… - -– Lelkecském… Lelkecském… - -ahogy a héber szavak becézgetnek s valahol ott, az orosz lengyel getto -mélyén, elrongyolt szent könyvek között épségben-békében élő család -gögicsélte el hajdan az imádságos gyermeknevet és most itt, az üldöző, -pogány, magyar ég alatt repdes idegenül, ébresztően: - -– Nösomele… Nösomele… - -Két kitárult gyerekszem ölelkezik a világossággal, a napsugár előttem -megzáporozza és a bánat? sírás? ijedés? sóhajtgat föl a magasságba… bús -gyerekszemek csöndes tündöklése rátükröz megindult képzelődésemre… -borult lobogását, tünődő tekintését ott gyújtogatták az elrabolt -messziségben? ahol lankás mezők fölé eláramlik az északi hó lehelése, -ahol a kanyargós kicsiny utcák testvérkednek s küszöb a küszöbbel -összeér, ahol apró házak a kas, melyben anyák, gyerekek, testvérek meleg -húsa összekarol, gyanútalan estéken az Isten szeme fölragyog a -menybolton, füszeres családszag egymásba dobbantja az álmodozó szíveket, -kesergő zsoltárok mámorosan zendülnek, ének, duruzsolás altatják az -estét, de északról megbúg a szél, jégbe-hóba beledermedt emberek -lavinásan közelednek a könyörtelenséggel kasházacskákban meghal az öröm, -az ének, sikoly tébolyódik az orosz ég alatt… - -mélyszemű Nösomele, a vonuló halál ejtette rá árnyékait horkanó -pillantásodra?… - - - -A pillanat, amint a gyermek a magasba tekint, a rejtelmes kapu mely -kinyílik s idők távolságait a káprázataim elé emeli… - -a szemek lejtőiről a fekete láng, vándorösvényekre elvilágol s bújtató -éjszakák, rettegős nappalok, holdsütötte kazaloduk, hajszolt -zsidócsordák, frigyládát mentő makkabeusok, homokban, hegyekben nyekkenő -gyerekkocsik, megfujt szakállu verejtékes vének, képeim között -megnyűzsögnek… - -félszerben, pajtában a rémülők leroskadnak… - -félretaposott cipellőben, hurcolt pöttytestével Nösomele, mint a részeg, -az álom előtt kacsázik, az anyja lábához beágyazzák… - -virraszt a mennybolt, serceg a csillag, sugdos az erdő, lélegzik a -Gonosz valahonnan valamerre, ártatlanok körül… - -zizeg a kaftánka, nyújtózik Nösomelea kívánságok között, restült -szemcsillagait rá-ráakasztja a sötétségre és nem mer elaludni… - -színezik, csak öltöztetik Nösomele lélekörvényeket látó szemeit: - -– Ölik a zsidókat… - - - -A lengyel síktól a pesti gettoig, hányszor rebbent a gyerekszempár a -sötét suhogástól? a törtető menekülésben, fehér hajnalokon, fekete -hegyszorosokban, száguldó orkánok havas lepleiből, halottas éjszakák -csöndmiszteriumaiból hányszor merült-került a szűz gyermeklélek elé az -élet nehéz mementója?… s most itt áll a kaftános emberke a pesti ház -előtt, tanult szeme kinyílik mint a zsúfolt mindenség… - -én érzem az éjszakáit, a sorakozó bűntető éjszakákat… rend türelem őrzi -az álmát, de a Gonosz ráfuj a szemeire, a pesti szoba kalitkájában -fölorgonál az erdő, felbőg a sikoly, sereglő országútak iszonyata -látogatva beszakad s két virrasztó gyerekszem mélyeiben forr a bánat, a -riadt csudálkozás… - - - -– Nösomele… - -– Lelkecském… - -– Szegény lelkecském… - - - - -KEZEK. - -Mindig meghat, ha munkásemberrel kezet fogok. Nem dologtalan, de puha, -síma kezed milyen más érzéssel fogadja el a munkás kezét. Ismered a -szíves, nyílt ember ölelő kezeszorítását; ismered a hűvös, rövid -érintést, amint tenyeredre rásiklik a dölyfös elbizakodottnak -kézváltása; megborzol és a pillanatig semmiembernek érzed magadat is, ha -belerongyolódik a tenyeredbe a felebarátod bágyadtejtésű kezefeje; -ismered az asszony kezeérintését, amint karcsú ujjaival, a másodikkal, -az ötödikkel, a harmadikkal elveszi, babra lassúsággal elborítja a kezed -völgyét, dombját s környékeit; a munkás kézfogója más. - -Puha, síma kezedben a munkás keze, egyszerű, nyugodt az érintése, -hizelgő és másbeszédnélküli a mozdulata, csak nyugszik a kezedben és te -megíveled a kezefejét, ahogyan kapkodó életünkben örvendünk a -bizonyosságnak. Érzed azt az érzést, hogy mi az, amit ekkor érzel? hogy -átlendül rajtad a halk izgalom? mert számot adni nem tudsz az ujságról, -mi az, ami a munkás kezéről átdelejesedik az ösztöneidre? csak -megrezzennek azok, a szendergő önkéntelenségből meleg fúvalattal -elindulnak és az eszed, a képzeleted fodrozódik a ki nem nyílott -sejtelmektől. - - - -Érezd csak az érzést… idegen tenyeredben nyugszik a munkás keze, -csöndességel ül a kezed mélyén és amint átméred, átkulcsolod, érzed, -hogy ez nem a kézváltás, amit megtanultál, de a gondolat ült bele a -húsodba és a kézfogó pillanataiban tudod: ez a darabos, szótalan kéz -kinőtt a csuklóból, a csontos, kemény csuklóból följutni a vastörő -karokhoz, a vastörőkarokat megülik az elszánt vállak, az elszánt vállak -alatt a törzs tölgyesedik; ha a munkás kezét megérinted, érzed az egész -embert… egy tagban, egy darabban és síma, meghatott kezedben tovább -beszél a gondolat… - - - -Kérges, sebhelyes, szent keze a munkásnak ül a tenyereden s érzed: - -– Ez az elidomtalanodott nagy kéz forgatja a pörölyt, emeli a darut, -szítja a kohót… - - - -Kezedben érzed a karjait: - -– Ezek a karok döntik a mázsát, cepelik a fáradságot, összeerántják a -mozdonyt, égbe kergetik a palotákat… - - - -Kezedben gyűrűzik a gondolat és mert fogod a munkás kezét, érzed a -munkás nyakát: - -– Itt patakzik a verejték, itt vörösödik a megfeszülés deliriuma, itt -zihál a fölvert, a szakadó élet… - - - -Érzed a mellét: - -– Ez a fujtató, ami üveget nevel a kvarcból, ez a tömb, mely lángok -őrjöngésében megvárni tudja, hogy a vas olvadjon el elébb… - - - -Ha kulcsolod a munkás kezét, az másfajta kézfogó s kezed érzésében -rádlüktet a tisztult gondolat: megfélénkült, sima kezedben némán, -elborultan rádköszönt a Munka. - - - -Szeretem a munkás kezét. - -Egyszer megrendítő találkozásom volt vele. - -Nyári délután munkásgyűlésen voltam. Esteledett, az udvaron álló -gyülekezetet fölhívták a szavazásra. A sűrűség megmozdult, az árnyékok -már lehajlították az udvar szögét, élét, a ködös katlanban megzajlott a -sok ember. A szorongás apró közeit elmosta a homály és a háborgó, tüzelő -tömeg egy darab testté szélesedett. A mély barnaságból karok emelkedtek, -mint a nem látott törzsnek megmutatkoznak a roppant ágai, törzsökös ágak -hegyében kezek magasodtak, mint növendék-ágak, miket lapulva jár körül a -bomolt orkán; a feketült talajtól föl az égnek pereméig, ahol a vészes -csillagok égnek, csak a fölszállt terebély komorkodott, a térségben, -ahol most ember él, csak a félelmesség állott, a lelkem súgta: - -– Az Élet fája… - - - - -ÉJFÉL. - -A portás megmondta a vendégnek: - -– Ez nem olyan szálloda, tévedni tetszik… - -a vendég borravalót adott, morgott valamit és a portás fölvezette az -éjféli idegent az egyetlen emeletre. A cserbás, csupasz lépcsőkön, a -kicsiny petroleumlámpa alattomos homályában a portás csak tessékelt: - -– Hopplá, nagyságos úr… Itt rossz a lépcső… Hopplá… - -és zsíros testét maga is ugratta fölfelé, a kacskaringós úton. Fönn a -keskeny és hosszúkás emeleten, a sötétség alagútjából egy kövér -asszonyság jött elő, mosóruhájáról savanyúan röpködött a keményítőszag, -ő is valami intelmet mondott a magányos vendégnek, de az lehajtott fővel -tovább morgott, kapkodó sietséggel az asszonynak is borravalót adott és -a portás, a gazdasszony megnyitották az idegen előtt a szobát. - - - -Lapult, komorkodott a csúnya kis garni, a sovány folyosó beteg volt a -szagtól, ami a szobákból kiáradt, a piszkos falak mögött vajúdott, -hörgött az a szerelem, mely roncs emberekben nem akar meghalni. - - - -Az egyik szobában az öreg ember fojtogató karja megdermedt a fiatal lány -nyakán s térdeplő ijedtséggel az ágyban egyszerre fölrémültek; kifelé -hallgatóztak… - -szerencsétlen hang vonított a messziségben. - -Egy másik szobában a szipirtyós némber megharapta a katonatisztet és -fejbekólintva fölocsúdtak… - -a vonító hang teli tüdőből bőgött az éjszakában. - - - -A szikkadt számtanácsos a bujtató odúban félrelökte a vén színésznőt és -verejtékben, didergésben csak a bömbölést hallgatták… - -az embertelen, ismeretlen hang harsogva röpködött a garni fölött, -diadalmasan járt a szobák előtt, horkant, fölrivalgott, szirénásan -elhúzott az örömökre készülő, feldöntött mámorok fölött. - - - -Az emberek a szobákban, az iszony ostorcsapdosásai alatt, kergülve -kergetőztek, szétszakított görcsös párok az ajtókhoz bukdácsoltak. - -A katonatiszt az anyókával a küszöbre kihurcoltan, nézték az éjféli -bolondulást őrnagy-kabátjában a szomorú ember az elkínzott vágyaival -roskadozott, a folyosó borújában a magános vendég bődült, állt, -tétovázott… dühös fejét az árnyak közé hátravágta és a sötétült -plafondig fölrántott szájából üvöltött-süvöltött a hang, mint a rossz -álom, ha a halálból nem ébredünk… - -S rásöpört a másik küszöbre, ahol a vén színésznő mögött a szikkadt -számtanácsos motyogott: - -– Éppen most… Éppen most… - -az éjszakai vendég hangja csattanva fölugrott, a számtanácsos lankadt -ujjai még belegörbültek a színésznő kontyába és lélekzet nélkül -ümmögött: - -– Éppen most… Éppen most… - - - -Az asszonytalan ember a rémeivel veszekedett, táncba kerekedett, -zsakettje - -mint a gyászmadár szárnya, libbent-rebbent, lakkcipős lábai a tüzes -padlózatról föl-föl ugrottak, karja, válla, törzse, mint a megrugdosott -labda, hegybe szökkent, völgybe zökkent, pusztuló hangja zihálva -trombitált, zokogva kacagott, el-elszakadt, tütülve elbúgott… - -a küszöbre cövekelten, sötét nász megtépett rongyaival álltak a párok s -nyögdécselt a szívük: - -– Éppen most… Éppen most… - - - -A gazdasszony sipítozott: - -– Mentők… mentők… - -a portás kiordított az ablakon: - -– Rendőr… - - - -Valami büntető ármányos kéz benyúlt a felleges éjszakából a garni -tetőzetén, a tébolyodás fúriáját összekergette a vágyak deliriumával, a -folyosó vaksi alagútjában kinyílott emberek űzték egymást és a -szerencsétlenség, ez éjféli találkára rájuk küldte lihegő hajcsárait. -Sorvadt gyönyörre falánk emberek visszazuhantak keserű önmagukba, az -őrjöngő ember zsakettjében, lakkcipőben csak loholt, dalolt, bomolt. -Mire fölették az eszét, szétrúgták a lelkét, melyik gonosz démon vezette -el éppen e csúf halottas házba? - - - - -A CSÖRÖMPÖLŐ GONOSZ. - -Nagy rendelő-helyiség, ahol bejáró beteg munkásokat gyógyítanak. - -A hosszú asztalakon, üvegtartályokban kerékbegöngyölt rózsaszínű -tapaszok, kötszerek, vatta, a nyitott szekrényekben karcsú, pohos, -csavaros orvosi szerszámok villognak, bőrös, hatalmas feljegyző könyv az -emelvényen, bokáig fehér köntösökben férfiak, nők és fanyar, kietlen -medecinás szag a levegőben. - -Az ajtó nyílik, egy munkás beljebb kerül, egy pillanatig az -ajtónyílásban, türelmetlen, tolakodó csoport látszik. - -A munkás járatosan a fehérruhás orvos elé lép, fakó, kedvetlen az arca, -de mosolyog: - -– Megint itt vagyok, nagyságos úr… - -panyókára vetett kabátját lerázza magáról, jobbkarja előtűnik, a -csuklótól föl a válláig pólya takarja és szisszen, mozdul, amikor az -orvos a kötést bontogatja: - -– Contusio… felső szár… - -a fiatalabb fehérruhás az emelvényen a bőrös könyvbe jegyez, az orvos a -fürge ollóval nyisszant, a fásli szerpentinjét erről-arról megnyítja, -gummikeztyüskezével, kíméletlen egyszerün a vértől megfeketedett vattát -hántja: - -– Tépett seb… alsó szár… - -a munkás roncsolt karja pőrén, éktelenkedve, hólyagos dagadtan lóg az -orvos előtt, aki az apró húscafatokat rendezi, takarít, gyomlál, a -vaduló munkással társalgást indít: - -– Mért nem vigyáznak?… Mert nem vigyáznak… Most itt van… - -a munkás a széken hördülve dobog, az orvos kiabálva társalog, kérdi, -parancsol: - -– Hogy történt?… Persze… Persze… - -– No, nem fáj ez olyan nagyon… - -a munkás zöld arcáról dől a veríték, zúgva ümmög, vissza-visszarántja a -karját és csikorgó fogai között bődül: - -– A kerék… - -– A lendkerék… - - - -Sor, rend, dühíti odakint a várakozókat, a második, az ötödik munkás -beszakad az ajtón, az egyiknek melle pólyázott, a másiknak a fejéről -göngyölítik le a vattás turbánt, a harmadik a vállát mutogatja, gennyes -véres gödör a bordázata fölött, az orvos a siető mozdulataival megáll, a -társának, a bőrös könyv fölött mond valamit, már ketten nézik a beteg -munkást, nem a sebét, a száját, a nyelvét vizsgálják, a pápaszemes -odahajtja fejét a meggyávult ember mellére, jóakaratu és ingerült, a -keshedt törzsről perlekedik: - -– Tüdőbajos?… - -– Az ilyennek jobban kell vigyázni… Most itt van. - -– Az ilyen seb soká gyógyul… - -– Hogy történt?… - -a megzavart munkás tekintete nem érti a megszólást, ijedten bámul alá az -orvosra, izzad, zihál, egyszerüen mondja: - -– A gép… - -magyarázkodik megdöbbenten: - -– A gép… - - - -Asszonyok, gyerekek jönnek, bugyolált kézzel, kendőzött karral, egy -szőke leányka sír s reszketve áll az orvos előtt jobbkezét a balkezében -búbálja, egészen friss a kötés rajta s amint lassan oldják, fekete -rózsák nőnek a fáslik kanyargóin, meztelen megtépett ujjain fattyúujjak -galyasodnak, a pápaszemes társalog, mosolyog, kiabálva cselekszik, a -lányka fehér fogai kocognak a hidegtől és a megsemmisülésre, hazulra, az -Istenre gondol, de ájultan válaszol: - -– A gép… - -– A szövőgép… - - - -Szép szál legény a csipőjét hozza, csupasz, izmos teste meghajlik a -zúzódás irányában, az orvos majdnem hogy csettint, a karcsu, szobros -figurát erről-arról megforgatja, a nagy forradást a karján megbabrálja, -kérd, a munkás: - -– A transzmisszió… - -a mellén forradás-mező, az orvos frissülten firtat, a munkás egy keveset -hetyke: - -– A kazán… - -karjain a forradás-rovásokat a pápaszemes vizsgálja, csudálja, a munkás -nevetgél, vad kedvvel felsorolja: - -– A lánc… - -– A kés… - -– A henger… - -az orvos lecsúszik a zúzott csípőhöz, vidám, biztat, megveregeti a -munkás meztelen testét: - -– Ebcsont, beforr… - -a csüngő húsokat, csontszilánkokat megkuszálja, a munkás hördül: - -– Ezt is a gép… - -– Mindig a gép… - - - -A karaván fölvonul, elvonul, kinek a feje vérzik, kinek a válla -meghasítva, másnak a bimbós melle duzzad a bajtól, eltörött kezek, -tályogos karok, megsütött combok sorjáznak előttem és hallom az ijedt -lihegő, elkomorodott följelentést: - -– A gőzkalapács… - -– A szitahenger… - -– A gép… - -ki ez az ércszörnyeteg, mely forgó karjaival eleven húst tép magához? -motollás kerekeivel búzát, fonált s porcogó ujjakat gyúr magának? -szíján, láncán lendíti a mázsát s magához rántja a munkás gyanútlan -karját? dohog, bőg, lángot gyujt a lánggal s szemfödős csipkéjét ráfujja -a munkás megvert szemeire? olajos küllőit megönti a vérrel? bomolt méhét -megpukkasztja s röpül láb, fül és minden emberhez tartozó?… - - - -Ki ez a csörömpölő gonosz? riadó kürtök alatt, kohók fekete -verőfényében, tikkadt műhelyek, lisztes várak zúgó éjszakájában?… - - - -Ki ez?… - - - - -A GYERMEK. - -Öreg édesanyámat az orvoshoz vittem. A várószobában nem beszélgettünk és -én még nem tudtam, mi az a nehéz érzés, ami bántott, amikor az anyám -mozgolódását láttam, fáradt szemein az izgatottság csillant, fehér -kezével az arcát símogatta, meleg homlokáról a haját eligazgatta s egész -gyöngült valóját, elsejthetően, a töprengő, képzelődő várakozás -ijesztgette. Amikor ránkkerült a sor és fölkeltünk, hogy az orvos -szobájába menjünk, anyám megfogta a kezemet, hirtelen, hozzámnőtt, -ragaszkodó volt a kézfogása és én még nem tudtam, mi az a fájdalom, mely -e mozdulattól megérintett. Az orvos szobájában elreferáltam a bajt, -aztán egy kisebb kabinetben, mely az orvos szobájából nyilott, nyitott -ajtó mellett várakoztam. A nehéz érzés, mely megnőtt a fájdalomig, ebben -a hallgatódzásban áthajolt az ismeretlen, mély szomorúsághoz, ideges és -csüggedt voltam, de följajdult az értelmességem, amikor az anyám -kiáltását hallottam. Zavar, különösség az orvos szobájában, a professzor -nyugtató szava is hallatszik: - -– Nénike… - -s rémült elémfutással előttem az anyám remeg a gyönge teste, öreg arcán -megkúszálódtak a ráncok, a vékony keze, a külön minden ujjával az én -kezembe kulcsolódik, a zöldes, révült szeme panaszosan, oltalmat -kérlelőn esdve esd s csak rámnéz, belémnéz… - -a gyermek, amilyen én voltam, amikor engem vitt orvoshoz az anyám. - - - -Öreg szüleihez az embert ez a megfordult élet fűzi a legéberebben, az -irgalmasság, a felelősség (melyben talán rossz lelkiismeret, gyávaság, -bűntelen bűnökért vezeklő hajlandóság szenderegnek) egyszer csak a -lelkünkre rászáll és a hökkenéskor, amint a szívünk elszorul, már -sajgunk a világosságtól; kicserélődtünk s akik elvezettek bennünket a -hajunk ezüstös csillogásáig, a szemünk völgyelő udvaraihoz… a gyermekek, -amilyenek mi voltunk, ahová másodszor bágyadnak alá elöregedett eleink. -Minden bút, bajt megtanult eszünk talán ettől rezzen meg a -legingerültebben… - - - -Párisban járok s im’ a Concorde-tér síkjából fölmerül az Aréna-út, a -Damjanich-utca kereszteződése, villamoskocsik zenebonáznak a városerdő -mellett, az anyám keresi a tiszta útat, hogy átjusson a ligeti fák alá… -a fáradt arcát emelgeti, suhanó, rohanó villamoskocsik útját figyelgeti, -erőtelen tekintetét jobbra-balra vizsgálva meresztgeti… érti? tudja? -melyik kocsi indul? melyik kocsi jön? erről és arról? s ha előbbre -lépeget? hallotta az autó tülkölését? észrevette hátul? az előbbre és -előbbre nyekkenő postakocsi közeledését? villamoskocsi, autó, -stráfszekér s minden leselkedő alkalmatosság most összefút és az anyám -áll a kipécézett, alájateremtett, boldogtalan szigetecskén; az együgyű -elhagyottságban összecsuklott testiséggel csak a héber imádság bugygyanó -szavaival a kétségbeesett ajakán; mit tud most csinálni?… Előttem ül az -anyám és tervel kicsi örömökről… hallgatom a kedves hiúságát az új -ruháról, az olcsó kalapkáról, a vágyas szándékairól, szép szeszemével -rámnéz, megnéz… Istenem (az ő Istenét érzem) soh’se tudja meg a -tekintetemről, mi történik velem mostan… hogy végigölel a szomorúság, -hogy ez a hunyó, tehetetlen élet csak velem lélekezik, írni, olvasni nem -tud, ki vagyok, mit csinálok, mi sorom az emberek között? sejteni nem -tudja, csak én vagyok a minden, akihez a jóérzését, álmát, a pihenő -jövendőjét odaköti… és meg ne tudja a tekintetemről, mi vonaglik -mögötte, hogy ezek a szemek, melyek ránéznek, talán éppen víziókat -látnak, tán a halál lejtőjét, ahová aláhanyatlani jó kívánság, tán a -szégyen, a züllés, a meghasonlás gonoszait, akik éji sétákban és nappali -ébredéskor el nem maradoznak, tán az öreg kéregető asszonyt, akivel az -elöbb találkoztam s babonás gondolatom megcírógatta szegényt, talán neki -is volt egy küzködő, halálravált fia… A bátyám katona, hadtáp-keretben -nem történt baja, most viszik a frontra és az anyám is megtudta: Csak -anyit ismer a háborúból, hogy a ligeti sétányokon elbotlanak mellette a -féllábu katonák, fonnyadtarcu nénikék a zöld padokon vele is -elpolitizálnak, a tejmérő-boltok előtt a rendőr veszekedik a fölgyült -embersokasággal, a vöröskeresztes, szellős automobilok az utcákon -nemritkán fölrohannak, a lisztet nem ő vásárolja a kereskedésben, de én -hozom a karomon, két év után az ötvenesbe beleöregedtek, kísérő -asszonnyal, gyerekekkel meggyarapodtak a két év előtti katonák, akik még -akkor fiatalok és magányosak voltak; képzeletében az ábrák azért -összefutnak és megdöbbent néha a szárnyaló kérdezősködéseivel, a -mélységből fölszilajodott ítéleteivel, misztikum, zúgó titokzatosság, -ahogy a háborút álmodja, sejtegeti és én nem éreztem még megrendültebben -az idők lelkét, mint amikor az anyám ujságolta nekem a katona-fia -sorsát, elviszik és magyartalan beszédével, komikus próbálkozással -mondta, gagyogta; - -– Hapták… hapták… hapták… - -Igen: - -– Hapták… - -az erőlködés, hogy az egyszerű és más szerű ember megtudná, mi történik -most a világrendben? s minden tudatlanok csak állnak a világzengésben, -lassú hallásuk vadul a rettenettől, amint ég és föld összecsattan, -»hapták… hapták«, ahogy az anyám motyogja és a nehéz szó köré -odagyűrűzik most minden kifürkészhetetlenség, tétova ártatlanul csak áll -az ítéletben s szenvedő eszére rárémül a kínzó ismeretlenség; a lelkem -ránéz… a szeppent, fájdalmas gyermek, akit kitettek a huhogó, éjszakás -arcu meseerdő kellős közepére, a gyermek, aki belémkapaszkodik, mint a -felnőttebb biztonságba, a gyermek, kinek nem szabadna soha a -villamoskocsik, stráfkocsik, postakocsik, automobilok útvesztőibe -zavarodnia, a gyermek, akinek az elképzelt könnyes arcát nem tudjuk -elviselni, ha a rossz sorsunkért rosszat tennénk magunkban… - - - -Egyszer a testi szemeimmel is láttam az öreg ember gyerekarcát. - -Az apám a halálán volt. - - - -Az ágya mellett én is éberkedtem, mint válik el szegény a filoxerás -hegyektől, melyből a mustot, a családrendező pénzecskéket kisajtolni már -nem lehetett, a meghajszolt öregségtől, mely szívtelenséggel, idáig -eljött ádáz szegénységgel fogta, enyhülő kivándorlásra elengedni nem -engedte. - - - -Sötét komondora az örvénylő mindennek: hű szemeim, ha nem őrködnének a -föltépett életeknek zord küszöbén… - -végigviaskodtam az apám halálát is. - -Élesen látom, hogy megrajzolta szegényt az élethullám, mely üzent az -elmúlásnak; kicsiny figurája valósággal megnőtt, a mindig gőgös élet -őrjöngve lendült az elítélt hüvelyben, föllihegett a sorvadt mellében és -az hengeresre dülledt túl a testi határokon, egzaltált a két sovány -vállában és kijöttek, meghatalmasodtak azok ijesztő ismeretlenséggel, -forrt az arcában, fejében és szemgolyók ültek, vadult nagyok a -kikerekedett ábrázatán, áldozat-teste körül bomolt, a halált, omlást nem -értő élet és siklani láttam a deliráló élet vastag hömpölygését az apám -feje, lába, karjai körül, fujtatta, szétvitte, félelmes növéssel növelte -a régi formáját; aztán a viadal elcsöndesedett s az apám meghalt. Ekkor -szállt rám az igézet. Az apám földúlt teste visszahúzódott medrébe, -virrasztó szemeim el nem hagyták, a beszámolás lidérceit gyujtogattam a -szívem körül s a síri világosságban csak őt néztem, őt láttam. Így -láttam: szép, domború homloka megszűkült, sovány kezei megkeskenyedtek, -a gyönge vállai összehúzódtak, a pihenő törzse összezsugorodott, az -álla, a nyaka, a fülei – riadt szemem előtt – megkisebbedtek, szeme, -szája, halántéka körül a hús megfonnyadt s a redők, a most kúszálódó, -újra és újra fölmerülő új vonalak új arcot mutogattak; emberkés -formájával a széles ágy ölében, a keresztbe összehajolt vézna karjaival -a guggolt testén, a petyhüdt, öreg ráncokkal a piciny arcán -(kisugarasodott az eszem) a világrajött gyermek… a gyermek volt… - - - - -BOBY. - -Három öreg kisasszonynak volt egy kis kutyája. A három nővér elfonnyadt -szívében, ami szeretet még visszamaradt, azt mind Bobynak, a gömbölyű, -nagyfülű kiskutyának adták, aki velük élt, sétált, asztaluknál kosztolt -és a savanyú éjszakákon az öreg lányokkal egyszobában hált. Boby -engedelmes, jókedvű kutya volt, a vén kisasszonyok langyos ölében -szelíden ellustálkodott, hideg időben a stikkelt ruháját ugrándozva -hordozta, nyári estéken a lányok hegyes cipője előtt, békésen lépegetett -és csak hirtelen, ha valamerről kutya mutatkozott, torpant meg ijedősen, -őrizői kezében a pórázt megrángatta, a nővérek zárókörben egymás mellett -megálltak, az ólálkodó idegen kutyát sötét pillantással megkémlelték s -Bobyt a karjuk közé fölnyalábolták. - - - -A kis kutya ilyenkor didergett a lányok esett mellén, a sovány karok -fogójából izgatottan ki-ki dugta a könyörgős fejét, szeme fehérjéből -kilángoltak a fekete szemei s megcsudálták az utca másik felén -hetykélkedő kutyatársat, de a három selyemszoknya megzörgött s Bobyval -elsuhantak a lányok, a káprázatok. - -Boby szintén leány volt és a három öreg kisasszony elszántan vigyázott -arra, hogy a sátánkodó ármány valamiképpen hozzá ne férkőzzék. A keserű, -szikkadt kedvük, mély szomjúságot, megalázó csúfságokat átkínlódott -eszük utálkozással őrködött azon, hogy összetartó családjukat valami -rendetlenség ne zavarja; ám Boby telivér, jófajta kis kutya volt és ha -lefetyelte is jóízűen a kövér kosztot, szundikált is búslakodva a meleg -házikóban, mégis, a holdas éjszakákon, amikor sáfránypalástjait a -vílágosság a szobában meghordozta, Boby mozgolódott puha párnáin, a mély -nesztelenségben bánatosan felnyöszörgött, három hűvös nyoszolyáról, -három öreg kisasszony a holdsütésben hegyesen elindult, Boby házikója -körül összegyülekeztek, a kis kutyát megcírogatták, betakarták s álmos -sóhajokkal visszaszédelegtek kopár ágyaikhoz. - -Tudós emberek mondják, hogy ha a kutyát megsüti a holdvilág, álmodni -szokott s ki tudná azt pontosan utólérni, hogy három, szunyókás öreg -leány udvarában, a holdsugárzás delejes éjszakáin, miről tud -nyögdécselni egy leigázott kis nőstényállat? - -Boby melankolikája egyszercsak átvidorult a fürgeséghez, lusta -ténfergéséből csaholva ki-ki ugrott, a bodros szőnyegeken bolondos -bukfencekkel végiggurigázott, a sugárzó öreg lányokkal fogócskásan -kergetődzött, inas, kemény lábain meg-megállt s fölszegett fejét -viharosan meglóbálta, csaholt, fújt, fénylő hátát borzongva emelgette, a -kosztot a csajkában, bendős gusztussal túrta-falta, boldog öreg lányok -gyönyörűséggel nézték Bobyt és elujjongták: - -– Milyen szépen hízik… - - - -Boby szépen gömbölyödött, derült ugrándozása egy kicsit megnehezedett, a -virgonc hajszákban el-el fulladt, a lustálkodó kedve sokat altatta, lágy -párnáin kövér gomolyogban pihegett és egy titokhordozó este nem jött ki -az ennivalóért házikójából. A három leány odaguggolt Boby elé és a -szívükkel szólongatták: - -– Boby… - -– Gyere ki gyönyörű… - -Boby melankólikus volt, szeme fehérjén elömlött egészen a kitágult -fekete szeme, vadult tüzekkel sugárzott a tekintete, a három nő hőkölt s -összeborultak az emésztő aggodalomban, az ismeretlen este átvezette őket -rejtelmeivel az éjszakába és virrasztott a szemük, lelkük a forgó, -nyögdécselő Boby körül. Boby kövérsége kipuffadt a hasán, szétmeredt a -tomporái között, a hirtelen görcs karikába hajtotta a vonagló testét, -Boby eldőlt, okos fejét ráhajtotta az első lábaira és nagyranőtt -szemeivel a gazdáit bámulta. - - - -Parázslottak az éjszakába a hű kutyaszemek, a vén leányszemek s -csudálatos beszéd lobbant szemtől a szemhez: - -– Minden lánynak muszáj?… - -– Milyen az?… Milyen az?… - - - -Boby duzzadt teste föllapdázott a magasba s visszazuhant, hosszú, -sirdogáló nyögéssel a párnákba fúrta fejét és ahogy borzongott teste a -fájdalmaktól, a vén leányok meddő testén is végighasított az állat -kínlódása… Boby kitárta lábait… párázatban, homályban kis kutyák -fölvinnyogtak, a megbűvölt öreg lányok fölzokogtak: - -– Óh… - -– Óh… - - - - -A HALÁL. - -Azt hiszem, egyszer körüljárt a halál. - - - -Egy nagyon öreg asszony a családomban megbetegedett és a száz évnek -határán túl, eljött a költözködés. - -A szobára, a halódó nénikére, a körülötte cselekvő, várakozó öregebb és -fiatalabb emberekre, a szakálas imádkozó virrasztókra haloványan -emlékezem, a levendulás frissítő szagát a nehéz levegőben, most is -érzem, a felső ablakok nyitva voltak és onnan jött be a meleg, kánikulás -nyár. - -Az öregasszony bizonytalan alakja is a szemem előtt van, dunyhák, -vánkosok magasra dagadtak körülötte, vékonyan, elfogyottan feküdt a -fehér völgyben, főkötős fejét a párnák fölemelték, a csöndes, nagyon -ráncos arca meredten, a halottas színével ijesztgetett, a szeme -bizonyára már le volt zárva, mert nem emlékszem reá, csak a töpörödött -figurája van előttem és ez a mozdulatlan, keshedt, kicsi test hörgött, a -horkolás egyenletes hangján, szüntelenül hörgött. Az agónia beálltáig, a -gyermek-szeleburdisággal körülbelül észre se vettem, hogy házunkban a -legöregebb ember megbetegedett, konyhán, szobákon keresztül futottam, az -udvarban játszottam, este lefeküdtem, reggel az álomból kibújtam és meg -nem akadt a figyelmem, hogy odabenn az öreg nénike napok óta, hetek óta -az ágyban fekszik, csak onnantól emlékszem a beteg állapotára, hogy az -udvarban az ablak alá kerültem, valamiképpen egy pillanatra ott -megálltam és a lábaimtól a fejemig kis testemet megborzongatta a hang, -ami kihallatszott hozzám. Az álmos, csöndes szobából recsegve, szakadtan -jött ki a hang és a hangból ki-kisípoltak a kisebb hangok, de mindjárt -rájukfürészelt a vastag horkolásféle, dudált, ugrált, föltántorgott, -alábbsülyedt, gyöngébb és erősebb, de mindig egyforma hangon, -meghökkentem, kietlen rossz érzés bántott és arra is élesen emlékszem, -hogy akkor este először láttam meg, amint szomszédunkban a szappangyár -felgőzölög és a szag, amit kiárasztott magából, utálatos volt. - - - -Elmentem az ablak alól és minden gondolat nélkül, kedvetlen őgyelgéssel -kikerültem a Dunapartra, mely a házunk alatt huzódott, naplemente volt, -amit annyiszor megnéztem s gyűjtögettem álmélkodással az új színeket, -amelyek meglehelték a fáradó ég peremét, álltam a folyó mellett, az esti -pompa megnyitotta már a pávatollas küllőit, de az a hang, amelyet az -elébb hallottam, utánam jött, reszelt, morgott, szaggatta a levegőt és -visszahúzott a víz mellől, az udvaron keresztül, az ablak alá; durva, -kínzó félelem vett erőt rajtam, futni, menekülni akartam, de fájdalmas -kíváncsisággal hallgatództam, az ismeretlen hangot megfeszülten -figyelgettem, végét-hosszát el nem értem, csak zörgött, kapkodott és -önmagát folytatta, olyan különösséggel, hogy szorongtam és elborította -értelmemet az ijesztő meglepetés: emberből jön… - -a vad artikulálatlansággal, amilyent még nem hallottam, az érctelen -csuklását, a más hangoknak lefejlését róla s gyors visszamerülésüket a -fáradt zakatolásba, az egyetlen hangnak esett bukdácsolását s kiterülő -továbbhördülését, egy párás, cafatos szalagnak fel-legöngyölítését -örökkön-örökké, - -meglapultan a fal mellett csak hallgattam és tudom, hogy az eszem, -szemem, fülem, lélekzetem mind megnyílt, fogódzkodó csápokkal, hogy a -titokzatosságot, a rémült ellenkezéssel, de megismerjem és fellökte -kicsiny szívemet a megtalált, új érzés: - -emberből jön… - - - -Kémlelésre kibújt gondolatcsírák a sejtelemig elvergődtek, rezgett a -hörgés a képzeletemen, rácsavarodott a dobogó szívemre, aludni küldtek s -belekerültem az éjszakába, amikor is a pihenésnek nehéz sátorában, ez -éjszaka sok mindennel eljegyeztek. Alvás helyett az éberség a másik -szoba felé figyeltetett, az öreg asszony agóniája kizümmögött onnan, de, -én hangokkal, zenebonás ijesztgetésekkel rámhorkantó csörömpölésekkel, -földudáló kísértésekkel vesződtem és tudom, megszállt az árnyék, az első -elrévülés… - -ez a halál… - -így kimorog az emberből, amikor meg kell halni? miért nem hal meg -gyorsan a nénike? a halál nem engedi? mért nem látni a halált? pedig itt -van? a néni már nem sír, nem beszél, nem sóhajt, csak a halál zörög, -fütyöl, csuklik, nem hallani mást mostan? ilyen a halál? ráhörög az -emberekre, hogy senki el ne felejtse életében? a bácsika fiatal volt, -összeesett és meghalt? a fiatalok gyorsabban halnak meg? aki nagyon -öreg, azt nehezen viszi el a halál? hány ember halt meg, míg a nénike -élt? nem félt soha a haláltól? ő is volt gyerek, olyan, mint én? száz év -előtt ő is gyerek volt?… - -nem tudom utólérni, kis eszem alól biztos, ezek az elámulások -elindultak, a lét, a nemlét gyötrelme teremtő forgatással forgatta a -tüzelő fejemet, bánat és iszonyodás, sírdogáló meghatottság úgy szállt -rám az új születéssel, mint a magzat alaktalanságára a szem, a homlok, -az ember, beágyaztak engem zúgó titkok közé, záporos víziók sűrűjébe és -ernyedten, megbélyegzett áthajoltan, ki tudná hogyan? elaludtam. Reggel, -mikor fölébredtem, az első eszméletre a hörgést hallottam, csípett, -szúrt, venyigével rámvert és példátlan düh fogott el, olyasfajta érzés -lehetett benne, hogy bementem volna szobába és kéjjel, boldogan a -fulladásba nyekkentettem volna a szörnyű hangot, az önzés orkánja mellbe -kapott, felforgatta indulataimat, az éhes, kétségbeesett határokig -kifeszítette az ösztöneimet és ingerült letörötten, tehetetlen -búslakodással kimentem az udvarra, a folyó partjára, de játszani, -zavartalanul szemlélődni nem tudtam. A birok egész nap tartott; lebújtam -a fűzesbe, sípot vágtam a gyenge ágból és megfújtam s furulyás -zendülésére rázihált a horkolás, tutajok rézsút utcácskái fölött -ringással nőtt, gyöngyözve habosodott a nádas iszap, kíváncsi lábheggyel -a mélységeket méricséltem, kutattam, áhitoztam és andalgó eszméletemre -rámnyöszörgött a reménytelen hörgés; elkomolyodtam, dühöngtem, sírni -akartam, rémüldöztem nagyon fájt, hogy nyugton nem maradhattam, a víz -lassu útját, úgy mint máskor, nem nézhettem, a gesztenyefák alatt a -bandukolást, úgy mint máskor, nem járthattam, a déli harangok összeszőtt -bongását, úgy mint máskor, örvendezve nem hallgathattam és estére forró -szájjal, botló lábakkal, elvadult érzéssel az ablak alá újra odaálltam -és imádkoztam: - -– Istenem… Istenem… Haljon meg a nénike… - - - -Az esti bárányfelhők mögül valakinek a szeme meglátott? ott benn, a -kerengő árnyék dermedt meg a szavamtól? a hörgő hang, lejtős -gyöngüléssel elcsöndesedett, mozgás, járkálás mozdult a szobában, -hosszu, soha el nem felejthető úton a konyháig bemerészkedtem, szakállas -emberek sietve jajgattak az ágy körül, egy asszony a párnákat szedte ki -a beteg feje alól, mások a vánkosokat bontogatták, piros volt a szoba az -esti meleg napsütéstől, a százéves nénike még sóhajtott egyszer-kétszer -a pihegéssel, mintahogyan kilegyint a mozdulatlanságból a tévedt szellő, -a szakállas emberek még szaporában jajgattak, asszonyok fölsírtak, egy -fiatal nő egy szál tollat emelt ki a vánkosból, a rőt világosságban -többször megforgatta és az emberek egymásnak sugdosták: - -– Csirke toll… - -– Csirke toll… - - - -Csönd volt. Este volt. - - - -Kiszédültem az udvarra és emlékezem, a halál ült le mellém a padra. -Rágondoltam, a szappangyár felől olyan terülő rohadt bűz szállott le -reám, hogy sokáig beteg volt tőle az ízem, orrom, képzeletem. - - - - -RABOK. - -Ki gondol a rabokra? - - - -Mit csinálnak? - - - -Hogy élnek? hol élnek? mire gondolnak? mit éreznek? mi jár az eszükben? -mi jár a szemük előtt? tudnak örülni? sokat sírni? hallják a szellőt? és -a száraz sóhaj megmozgatja arcuk körül a levegőt, kiszagosodik az orruk? -és a pállott verejték rájukkísért erdős avarnak illatával, álmodnak az -éjszaka? és víziófoszlányok átszélednek a nappali ábráikhoz… -kigyomláltan az emberkertből, mégis élnek? szívük, vérük, lelkük nekik -is van, mint a többi embereknek? Mit csinálnak?… - - - -A kalitkás fogság dühíti a képzelődésüket? és a szunyókás árvaságban -gyün az utca, falu, város, vonat, folyó, hajó, futás, séta, napsütés, -eső, őgyelgés, kapuzárás, szántás, alvás, malátaszagu gyárak… jönnek, -gyünnek az elvont szabadságnak nyájas, költögető, kérdezősködö, -feleselő, perlekedő, úszító, tébolyodottan fölvonagló látomásaival… - - - -A rossz ember tusakodik a nagy indulatával?… lefogva, leigázva, a -bőszület vakultan fetreng a bosszú vérpárázatában; a forralt fej, mely a -bikás öklelődzésért bolondul, taglózottan lekonyul; meglóbált karok -kéjelgő izmai, amik a hurokvetésre összeugranak, ernyedten lelankadnak; -a fölrántott száj, mely összecsattog a bestia-szomjúságtól s fogak -sövényén a harapás habzó gyönyörűsége őrjöng, keseredett ízzel lelipped… - - - -A révedező… aki tíz éve találgatja a pasztellt, hogy történt?… az -éjszaka sötétjéből fehéren kilángol egy törülköző, a savanyú ágyból -föllapdáz egy girhes hát, két csontos öreg láb motollázva kaszál, ümmögő -nyöszörgés szakadva fullad… hogy történt?… gyilkos?… gyilkos?… mint -történt?… - -Az alkoholista… kinek gégéjén sürögnek az álmok, ádámcsutkája -kopoltyusan ki-beugrik a sóvárgástól, snapszbutikok áporodott íze -végignyálaz a fehér nyelvén, ömlő sörök rátajtékoznak a hápogó, csukló, -bajusztól csöpögő szájára… - - - -Hiszen ez fájdalom? villámlás? bánat? lélek? hangulat?… hiszen ez élet?… - - - -És a fiatalok? akik épp hogy megnyitották kedvük zsilipjét? és -fölgyujtott szívüket a nemi káprázatok alig hogy megbabrálták? a mokány -fiatalos férfi? a kifeszült vállaival, elöntött derekával, didergő, -dobbanó, hosszú életre épült lábaival? játszó elméjében a tikkadt -bokrok, izzadt éjszakák, fúró ajkak, összeviharzó összetemetkezések, -buggyant életnek meleg szagossága vízionáruskodnak?… és az asszony?… az -ifjú asszony?… a megnyitott gyönyörkút, akit a friss merítés után az -örök érintetlenségre kijelölnek? mit csinál a nyoszolyás nagy melleivel? -a borzongó, ütköző nagy csípőjével? hazajáró képeivel, melyek az -elrabolt kúszaságot mindig mutogatják és kancás orra a virrasztó -éjszakában zokogva kitágul?… - - - -Bolygatott képzeletemre régen rárajzolták a szenvedésüket és éjszakás -tünődéskor sokszor látok egy ijesztő freskót. - - - -A fekete csúcson, a messziségből, szembenáll egymással Illava és -Márianosztra. Köztük a némult űr, a lapuló falvak, alélt lejtők, -szendergő városok, alvó embermezők, csak fönn a ravatalbérceken a két -fellegvár zárja, őrzi a bomolt életet. Cellás rabok viaskodnak a -fiatalságukkal, Márianosztra pántos fülkéiben ifjú asszonyok -bolondulnak, Illava biztos zárkáiban gerjedt férfiak pörkölődnek és a -kísértő éjszaka a sülyedt éjszakákból jön, az elhagyott igaziból, mikor -a csillagos égbolt, mennyezetes szobák szűkülten ráhajoltak a kuckós, -összeúszó gyönyörűségre és a fölmérő, rabos éjszakákból jön, melyek -kínozva apróznak, a nedves bajusz csiklandozása most végigsöpör a -dühöngő eszméleten, asszonyos haj régi libbenése most husángol a -varkocsával, hogy tántorog a vér pattanó edényeiben… - - - -Én látom a tündöklő, meglátogatott szemüket, amint az üvöltő tekintetük -a megvasalt ablakok feketéjére tágul. Márianosztra, Illava ablakszemein -milyen titkok vannak? - - - -Ki látja, hogy a cellás ablakokról zarándoklás mozdul? asszonyokból -kiszállt, szívhez, szájhoz hasonló patakzó formák utaznak az űrben és a -sötétlő mindenben vándorútra indul a kutató, légiós, himbáló -férfiboldogtalanság… - - - -Miért nem ejti alá kezét az Isten a firmamentumból? hogy összevezetné -őket és jóvátegye a szenvedést, amit az emberek társaikra rámértek… - - - - -HANGOK. - -Néha hátrahanyatlik a képzeletem, ilyenkor úgy érzem, hogy öreg testem -hüvelyében, vérében, sejtjeiben mozdul, följut hozzám a gyermekéletem; -érzem a hevét, feszűlését, izgatott fátyolosságát és eljön a riadt eszem -fölé, a két fülem köré az énekhangom is; milyen különös, hogy az enyém -volt, hogy elhagyott. Itt énekel rá az ijedt fejemre, itt dobol, szökell -a dobhártyámon, hallom a csendülését, a sárkányos magasbaszárnyalását, a -lejtős könnyedségét, a kieresztett zengő síkját és ömlő ezüstjével, -illatos szilajságával befutja a fáradó szívemet… - - - -A meleg kísértéskor a templomos délutánokat is látom, a hívők künn -vannak a városban, komoly, csöndes emberek és csöndes gyerekek a -szentély előtt a próbára várakoznak, a homályban egyetlen vastag gyertya -gyújtogatja a repkedő világosságot, két fehér ujjával a kántor megvonja -a hangvillát és a süppedt, hűvös nyugalomban, félénken hosszú -elhangzással búg a bántott érc… mintha rámsóhajtana a messziség, hallom… -mintha neszelne a sűrű fátyolosság és alóla felejtett öreg arcok -fölmerülnek. Egy mélyhangú emberre emlékezem, úgy mondták, -Oroszországból jött, járt Varsóban, Krakkóban, a szakállas, barna arca -mindig szomorú volt, senkivel sem beszélt, a fejét lehajtotta, -elgondolkozva járt a szigeti sétányokon, mikor pedig a templomban -láttam, hallgatagon ült az emberek között, a próbák pihenője alatt -föl-alá járt az oltáros szőnyegen, néha fölszegte a fejét és beledalolt -az álmos csöndbe. Tompa, mély hangja volt, mely emelkedni is tudott, de -a magasságban is valami fojtó burok volt az énekén, ami nem volt -melódia, csak föl-alá harmonikázó, örvénylő hangok, percekig így énekelt -a magányosságban, alul zúgott a zsúfolt hangja, a nyaka idegesen -meg-megrándúlt, a mélységből fölívelt az éneke, föl-fölkapta a sörényes -fejét, bánatos magasságban járt a hangja, alá nem ejtette és zúgott, -bongott a lihegő szomorúsággal, mint a harang, amelyet leborítanak a -gyászlepellel, mint a gordonka, ha a magas húrjait szólaltatják és -megdöbbenti eszméletünket a fájdalmas emberi beszéd… Ilyenkor mindig -eszembe jutottak a titkos mendemondák, amiket az énekesről suttogtak, a -lakására soha senkit be nem enged, lankadt este néha különös hangokat -lehet hallani az ablaka alatt… szívbeteg… fél a szívétől… a hangvilla -ágairól tütült az árva zendülés, hegy-völgy nélkül, csak egyformán -bágyadt a sóhajtó halkulás és szakadtan, gyöngülten elbóbiskolt a sötét -árkádok alatt… fölvert lélekkel újra érzem, a templomi homályban -kirajzoltan láttam az énekes dülledt, összehorpadt, elakadó beteg -szívét… - - - -A bűvös ködből azért elém, rámbukkan egy vidor ábrázat is, a -segédkántoré. Hegyes, szőke szakála volt, csillámló csigákkal, a -szőkeségnek hallatlan színeivel, a makulátlan sápadtságtól, a lármás -aranyig s ez a lágy körzet óvatos-nyírottan fölhuzódott az arcának -gyermekes, piros húsáig, alatta pedig egy kicsi emberke fürgélkedett, -karcsú, vékony dereka, ha mozdult, majdnem riszált, apró lábait mindig -lakkcipő diszítette, mellét a városi séták idején, színes mellény -burkolta, formás, ügyes egész testét pedig a nyitott Ferencz-József -kabát kísérte, szellős hetyke lebbenésekkel. Szerették. A hangjáról is -azt kellene mondani, hogy szőke volt, világos, vékony tenor, bátor -csilingeléssel, mely szivárványlott a világosság színeiben, mint a -kecskés szakálla és bizonyos életretermett temperamentum volt, mert az -asszonyok, leányok, péntek este korán megjelentek a templomban, ha ő -volt soros a dalolásban; foszlánymesék el is jutottak hozzám, mint -kellett a virgonc férfiúnak Prágából eliszkolnia, mert a gettóban -jámbortalan dolgokat mívelt az asszonynéppel, énekelt Krakkóban s mire -innen is elinalt, valaki elborult leányféle utána halt a nagykedvű -kisembernek. Talán nálunk is megvoltak számlálva napjai, de amíg itt -volt, sürgött, fénylett, öreg, tanult zsidókat is megbabonázott; különös -volt az énekmódja. A síróskedvű, lassan nyíló, szent melódiákat máskép -dalolta, mint a többi kántorok; ahol borongott az ének, ott frissült a -hangja, vontatott akkordoknál gurgulázva trillázott, az ájtatos, nehéz -melódiákat, könnyed vidámsággal vidította, a könyörgést, vezeklést -hangguirlandjaival bohókásan körüldiszítette, az éneklő iramban, két kis -kezével a taktust is ütögette, keserves ősi dalok mezében szokatlan -férfiú csattogott, lármázott a hívők előtt, de szép volt, zavarodó -lelküeknek is jóleső… - - - -Búg a sülyedt üvegharang… - -rámfüttyent a segédkántor gyönyörű tillárom-trillázása, elbong fölém a -betegszívű énekes magafeledt dalolása és az énekes verőfényben áll, -hazajáró gyermeklelkem előtt egy széles vállú, hengermellü, -aranypápaszemes ember, a főkántor. Izgalom, megindúltság volt, amikor -közénk jött; Palesztinából, Jeruzsálemből sodorta felénk a fuvalom, -amely a jerichói rózsát is viszi a zarándokútra, mely gyökerezés nélkül -vonul át a térségeken és ahol megáll, egyetlen virágjával kilángol és -illatot küld az emberekre, hogy gyöngéd lesz tőle még a gonosz is… - - - -Őriző, megajándékozott, jól ellátott szekrény: rossz füleim… a kóbor -hangot visszahallom… az íze, az ereje édes és kívánatos, mint az -elhagyott szőllőgerezdek mustja, amiket kemény szálfák alatt roskadozó -rabszolgák vittek le a forró hegyoldalról a hűvös gádorokba… - -a zománcos csendülése tiszta, könnyű és áradva áradó, mind a hajdani -napsütés, mely nyitott érlelő legyező, a büszke cedrusok, bújálkodó -lótuszok, az Isten küszöbén várakozó lelkek fölött… - - - -Ma már tudom, nem voltak rendes emberek. - - - -A templomi homály, el nem bocsájtóan egészen magához ölel és megtelik a -kör a fejem körül kergetődző énekhangokkal: borzongó gégék rikkantanak, -vágyas szájak gusztussal megnyílnak és céltalan örömmel a hangot -kiküldik, fölküldik; a vékonyabb, mint a hirtelen gyík meghempereg a -csöndben, a szélesebben zengő megbontja fényét és szitakötők villanak, -ívelnek a sugárzásban; gyerekek az üde boldogsággal kacérkodnak, -felesel, összerikolt, ostoros pattogással össze-összezendül a trillázó, -skálázó ének; gyerekek a pubertas részegségével verik félre kicsi, -elcsent harangjaikat, pipiskélnek, seregélyes vigalommal, lépcsős -nekifutással fölkacagnak; a betegszívű, mélyből született magasbaszálló -hangja elindúl, súgva lendül, búgva szárnyal s orgonálva szálldos a -társtalan horizontban; a segédkántor szőke csőréből fölfut, a függélyes -szökőkúttal a hiú tenor, paradicsommadár teste riszál, tollászkodik, -billegve erősködik, fütyül, dalol a hangja a szökkelő magasságban és -megzeng a »bájdalú«, a palesztinai vándor s ölelő énekében földalol -minden, ami tükrös a könnyben. - - - -Nem voltak rendes emberek… - -a szüntelen mindenük: éneklő kedvük, a vándorló sorsuk, a titokzatos -testiségük, elmondja hangtalanul maradt magamnak, - -valamikor költöző, éneklő madarak közt éltem… - - - - -SZEMEK TÜKÖRÉN. - -Füstös éjszakán néha körémhalkul a világ. A zajló élet megtalált -magányosságában eljátszadozik az ember eszével az önkéntelenség és -különös, pihenő öröm, szándékosság nélkül megnézni a magukból kifordult -testvéreket, a vastagembert, aki a karcsúak érzésével táncol a -parketten, a kopasz, lompos embert, aki bíztató nőcskék között – igaz -hittel – megfürtösödik, gavallérosan megszépül e befűtött éjszakán, az -okosan könyörtelen, héjja-lányok megbolondulását, amint a rossz szívük, -mint az írós vaj, megpuhul. Kifeszült, táncos, zenezajos csöndben, -valamelyik asztalnál ül egy spanyol leány, a másik asztalnál egy orosz -nő, a harmadiknál feketeségében őszintén elborult néger asszony. A magam -céltalan, őgyelgő tekintése rámegy a néger nő szemeire. Majdnem dülledő, -széles fehérségbe merült a révedező, fekete szeme. Ezek a szemek, -amelyek most itt, a villámos csillárok déli verőjében únottan -elcsudálkoznak, ezek a szemek most itt vannak; tegnap, egy fél év előtt, -azelőtt, erre és arra, másfelé is elbámészkodtak; fölszippantották -idegen tájékok arcait, illetgetve verték talán Afrika vízeit, erdőit, -ronáit; két szemgolyó végtelen mélyében más arcú, más agyvelejű más -szomorúságu emberek szunnyadoznak – két szemnek tükörén milyen -csudálatosságok vannak… - - - -Szeretem az ember szemét, a fáradtat, a villámosat, az ijedtet, a -rajongót, a kacagót, az elborulót és az izgalom emeli a képzelődésemet, -mert a senkiember szemén is emlékesen átfutott valaha a rémület, az -ujjongás, a vonagló élet. Néha azt érzem, hogy az embert azért ültették -tele vérengzéssel, óhajjal, kétségbeeséssel, szerelemmel, hogy a két -szemnek tükörén meglássa, mért történik minden; azt érzem, hogy a -bolonduló össze-vissza fejét, a lélekező, jajgató nagy mellét a -kívánkozó derekát és a boldogságtól, másroskadástól reszkető lábait, -csak körülépítették a szeme körül; itt árad, itt lüktet, itt sír, itt -jön ki minden. Milyen borzasztó lehet világtalannak lenni. - - - -A szemek tükörén… szeretném látni minden ember szemét a pillanatkor, -amikor szédül az élettől; a zarándok koldusét, akinek hajtott fejéből -rámered a szeme a megtalált forintra; a halálra szánt emberét, amikor a -nyöszörgő készülődés után körülnéz és befut a szemébe az érett érzés; a -munkás szemét a pillanatkor, amikor átborzong rajta a forróság és már -érti: a tőke a hóhér; a gyáva zsidót, amikor szijasan imádkozik és az -átkos hajnalon összelövöldözi a gyerekeit; a gőgicsélő, nászos asszonyt, -amikor a szeme először rácsudálkozik a Márkus-térre; a vasfejű embert, -akinek egyszer csak, hirtelen, elesik az esze; a régi rabot, kit az -éjszakában megkeres az asszonyi szag és belebámul a feketeségbe; a magam -szemeit, amikor kicsi inas koromban megütött a segéd… - - - -A szemek tükörén… mely ringat, mint a hallgató hegyi tavak fölött az -árnyékos árnyék, mely kigyúl, mint szűz lányoknedves ajkán a hajnali -óhaj, mely megtörik, mint az írói lélek, amelyben halálos egymásmellett -őrjöng a gőg és nyomorúság… - - - -Szeretem az ember szemét, kitárult tükörén integet az örökmagunk -vágyódása; ez az a szem, mely békés passzióval képtárak gyönyöreit -ízlelgeti és félre nem csúszott soha a Mona Lisa arcáról, a Rembrandt -öreg fejéről, Tizian húsairól; ez az a szem, melynek villanása átmér -mint a villám és pénz, földek, jószág és minden fűszer neki illatozik; -ez az a szem, mely látta a Bebelt és továbbéleti a fehér fejét, a gyönge -kezeit… - - - -Szemek sűrűjében járok és fölhevült izgalommal el akarom fogni a -pillanatot; a pillanatot, mely vad sodrással belefut az idők -messziségébe, a pillanatot, mely lobog a fejünk fölött mint a nap, -félelmes, mint a születés és az elmúlás; millió szemek tükörén ég a -világosság és ráveszem az eszemre a lángos pillanatot. - -Proletárszemek tükörén álmodik a jövendő… - - - - -MI VOLT EZ?… - -Az apám régen meghalt, az anyám öregen néha beszél fiatalságáról, a -felejtés ködével eltünedező történeteiről. Egyszer a régi szüretekre -emlékezett, amikor még nem volt filokszéra, a szőlőhegyek fröccsentek az -édes musttól, apám csak későn tért haza, pincéről-pincére járt és -megvette a termést, anyám elbeszélte, hogy valamelyik ilyen este apámat -megtámadták. Egy pincében alkudozott, fizetett és meglátták a -bugyelárisát, melyben sok pénz volt. - -(Anyám nehezen beszél és amíg elmerülten a másik mondatát megtalálta, a -szünet alatt kíváncsi izgalom kapta el képzeletemet.) - -Az apám kiment a pincéből, késő este volt, indult már haza felé. -Hegyoldalon, a szőlők között vezetett az útja, nagyon sötét volt már, -egyszerre csak három ember az apám elé állott. - -– Láttad a bugyellárisát?… szólt az egyik paraszt. - -(Anyám fáradt arca megélénkült, a barázdák megszűkültek rajta, nehéz -keze megfrissült és téveteg mozdulattal a levegőbe rajzolta a három -ember útonállását. Szemem előtt állt az a sötét szüreti este.) - -A három ember megszóllította az apámat és rákiáltottak: - -– Pénzt vagy életet… - -(Én láttam ezt a jelenetet. Láttam a sötét ég alatt megrettenni az -apámat. Állt a város fölött, a csillagok halottas súgárzásában, -messzibbről ideneszelt a hazatérő szüretelők ittassága, a némult -levegőben, mint vastag kígyó csavarodott a pincék szaga, madár nem -rebbent, diófa nem rezzent, elrémült magánosságban csak állt a három -gonosz között az apám és szívét meglegyintette az otthonülő családjának -illata…) - -A három ember leteperte a földre az apámat. - -(Gyönge kicsi emberke volt és rajta a csattogó, sietős csizmás -parasztok… Szép kerek arcából, hogy felkönyörögtek a szemei, könyörgős -szemeiből, hogy rimánkodott a pillantás a magasba, angyalhoz, Istenhez -és forró, fáradt teste meggyúrtan a hideg talajon…) - -A mellére térdepeltek és az egyik paraszt kést rántott elő. - -(Az anyám ujjai beletépnek a levegőbe és az ósdi, jól őriző függönyök -lehullanak…) - -– A mellére térdepeltek és az egyik paraszt kést rántott elő… - -(Mellkasában hogy szétömlött a szíve és szomorúság, imádkozás, vágy, -fogadkozás hörgött a hörgésében… Cipelő szegény válla bizonyára rúgta a -nyirkos földet, harcos, próbált karja lökte az aljas halált, gyávult -lábai labdásan keresik a futást, ledőlt dereka síklik a kínok -vesztőjében, ámuló feje forog a szőlőbokrok avarán, fulladt nyaka fújtat -a húshurkok között és megbűvölt szeme előtt szabdal a bicska, mint -íziglen bűnhődők fölött a Jehova bárdja…) - -Az anyám elpihegi: - -– Szüretelők jöttek és a rablók elfutottak… - - - -Megmarkolt eszemről, pattanó idegeimről szörnyű súlyok görögnek le… - - - -Mi volt ez? - - - -Itt ülök vénülő anyám mellett, az apám tizenöt éve porlad a rákosi -földben és én őszülő fejjel, fölnevelt értelemmel visszazárulok a -gyermekhüvelybe, az iszonyat belégyökerez a szőlőbarázdába, apám régi -alakja vergődik előttem s sikolt a gyerekszívem: - -– Őlik az apámat. - - - - -HORIZONT. - -Egy ember ült az erkélyablakban, fegyverrel a forró kezében és vesződött -az érzéssel, meghalni… amikor a gondolatait nem győzte, -föl-föltekintett, csüngő fejét ijedten fölpeckelte, az utca zajló képeit -céltalanul megbámulta… jobbfelől, a szomszéd ablakban embervonalak -kúszálódtak, asszony és férfiforma egymás mellett vesztegeltek, bókos -mozdulattal egymás felé megnyugtalankodtak, vad gyávasággal, akadozva -tusakodtak… az ember az erkélyablakban idegen tekintetét a nehéz -szemeibe visszavonta, fegyverének kecses, éles rajzát a gyönge -tenyerében újra érezgette, a megszakgatott vágyat az akarat pislogó -világoságában, tovább gyöngyölítgette, meghalni… a nagy fáradtságnak a -befejező tudattalansággal megágyazni, az elfeketült kedvnek készülten -engedelmeskedni, a szükölő érzést a megoldással engesztelni, vállait, -olmosodó lábait, iromba cepelő mellét a békével megnyugtatni, a zürt, -zavart széteső eszében lecsöndesíteni, éretten, kívánkozva, meghalni… a -rossz arcot eltolni, az anyókás ráncos arcot, amint kirévül belőle a két -gyöngült zöldes szem, itthagyni, két gyöngült zöldes szemnek sikoltó -sugarát nem látni, az árva szegény fejnek szegett csuklását nem tudni, a -sírást mely az oltalomra szoruló lélek életrevaló bátorságát kimosni -fogja, nem hallani… meghalni, itthagyni… mindent itthagyni… a képeket -lezárni, a csupasz tavaszi fákat az utcán nem látni, karcsú kopár fák -sorát, amint a mákonyos gondolattól a dühödő gondolatig elébe-szemébe -állanak, fakadó testük rügysebeit mutogatják s ujjong a köny, hetyke -örömbe hajlik át szomorúság, kong bong a messzi harang, meghalni… két -szemnek sugara, amik már áthaladtak a kárpiton, esküdten fölsóhajtanak a -magasságba, tavaszi fák csupasz koronáin ágak cikkcakkja ágbogaskodik, -ágak zöldelő karjából növendékágak küllősödnek, ágak sűrűjéből száraz, -vékony kezek fölmerülnek és finom hajolt ujjaik, egy gyökérből, mint -rezgő tenyérről kulcsolódva összeérnek, könyörögnek… az anyám… - - - -– Az anyám… - -az ember az erkélyablakban fölkapta a fejét, gyászoló szemeit a döbbenet -fölgyujtotta, rebbent, kapkodott az esti térségben a tekintete… alatta a -völgyben tömeg morajlott, bolonduló emberek egymás hegyén-hátán riogtak, -vad rendőrök ugró lovaikkal sikátorokat gázoltak maguk elé a sokaságban, -karok, botok a magasságot vágták, olcsó asszonyi kendők bomoltak, -repkedtek a szélcsöndes levegőben, hörgött a zaj, rikácsolt, -kikiszilajodott, fölföltántorgott a kaoszból a kiáltás: - -– Jogot… - -– Jogot… - -az ember az erkélyablakban a lelkével megölelte magát, a bús búcsút -fölbuzdult kívánsággal tovább gondolgatta, az éltéből fölkísértő -fantomokat szomorkodással megfürkészte, elváló éveit, eseményeit a -könyek rezgésében sajnálgatta, öreg, sokat használt arcát az igazi -formájában meglátta… gyér haját a terülő homloka fölött a baj -csimbókosan kitépdeste, két nagy szemét az orra fölé csüngősen -kitologatta, a keserü íz a szájától a halántékáig az ijesztgető vonalak -ráncait a húsára rávölgyelte, a szégyen, a nyomorúság a szép arcára a -csúfságot rácsunyította, meghalni… a szorongást a találkozó utcán, az -olvasmányos kávéházban, a meleg orfeumban, mások szemének kérdő, bántó -pillantását nem tudni, alvás előtt a fölrémülő rosszat, gyilkosság? -meghalás? elvinné a számonkérőt? nem érezni, a jeleket, amint átokra -hajlik a jóérzés, gonoszsághoz bőszül a szelidség, gyalázásba rondul az -imádság, felejteni, álló nyugalomban mint a napsütés, elmerülni, -meghalni… ez a szem, amely most lezáródik…: örült a tavasznak, csudálta -a képet, nézte a korzót, követte a folydogáló Dunát, csillant a -gyerekekhez, álmélkodott a csillagokhoz, ez az arc, mely most átmerevül -a maszkba…: melegedett a simulástól, kacagott a büszkeségtől, szédült a -virágbódulattól, keménykedett a bátorságtól, ez a mell, vállak, derék, -ami most átdől a dermedésbe…: borzongott a nőtől, törte az erdőt, szelte -a tengert, ételt, levegőt, nyujtózó lustálkodást habzsolva maga köré -zsákmányolt… sugdosó, nehéz élet… az ember az erkélyablakban, -megkísértett fejében a millió sejttel, a gyávult távolt karolgatta, -nyíló tekintetét völgyben, magasságban tévelyegve meghordozta… az -integető ház egy másik ablakában kötényes emberek serénykedtek, -villámfényben a hosszú asztalon gipsz- és acéllábak ágaskodtak… - - - -Az ember az erkélyablakban, ült a terhek alatt, síró szíve előtt a -májusi fák ágbogas kezei föltűztek s az anyja kezével könyörögtek, - -az önző düh megrázta, elrongyolt értelmét a kín, a gonoszság elborította -s az ágak cikkcakkját nyöszörgő kéjjel a szemére emelte, a fölébe került -erdőt éhes indulattal megkémlelte, fölfordult lelkének kirajzolta… - -nyitott, lármás, mohó kezek ütöttek föl a fák koronáiból az égbe s -vékony, görbe ágaikkal beletéptek az Istenbe… - -az ember az erkélyablakban fölállt, ernyedt keze öklöző szorítással a -fegyvert megszorította és odaemelte a halántékához. - - - -Az utolsó pillanat fölforrt, a harc, a parancs körbe vitte birkozó -testét, a szomszéd ablak felé billent, a veszekvő asszonyférfi-forma -elcsöndesültek, egydarabban összemerültek… - -költöző tekintete megsúrolta az utcát, gyerekek, emberek rendőrlovak -alatt gombolyogtak, egy bolt égett, villámoskocsik kitépett, csavaros -belükkel fölfordítva trillásan csenegtek, fegyverdörgésnek, -kardcsörömpölésnek zengéséből kibődült: jogot, jogot… - -az ember az erkélyablakban a másik ablak irányában zökkent, forduló -teste a cselekedettel itt megcövekesedett, a villámfényes szobában -izgatott emberek az érclábukat kapcsolták, himbálták, velük földobbantak -s mint hibás szarkák, apró útjaikon rézsút szökdécseltek… - -az ember az erkélyablakban megdőlt… milyen lehet a halálra vált ember -szeme, amikor tekintet-csápjai az élet képeiről lesíklanak? - - - - -SZÍNES ÜVEGGÖMBÖK. - -Az íróra gondolunk, aki megszületett a vérségével, a leskelődő -szemeivel, az áradva visszhangzó gondolatvilágával. - - - -Az emberek, akik az íróval találkoznak, nem is tudják: külön világ halad -el mellettük a testvér-hüvelyben és van valami babonás szomorúság az -állapotban, ahogyan az író járja az útját az emberek között. - - - -Itt él, vesződik a gondjaival, mint a többi feles barát, fázik a -hidegtől, borzong a melegtől, mint a többi ember, ruhát méret és -lelkesen eszik, mint a többi halandó, szerelmi légyott és váltóterminus -fúrja a fejebúbját, mint más bajos társainak, pontosan, ezer réttel -mindent, rosszat, jót, sírósat, nevettetőt magára vesz, mint a többi -ember, ami után jön aztán, a megszállottság, száműzöttség, hogy zártan, -a maga bolondítására, egy kába másvilág is tükrözik agyvelejének jól -összeállított prizmáin. - - - -… Hegybe, eldölni ingó tornyosodásba, összefut a redakciós munka, lenn -zihálva vár a rotációs, arrébb az éjszakás expediciós kezek, kijebb a -fűtött vonatok és a fürkésző ijedtség perceiben, a képzelet rossz -firhangján átbukkan két Mentschikoff-télikabát, két szegény diáknak -mosolyos, sorsos találkozása… az orvoshoz megyünk, kapar, pereg a -nikkelszerszám, levegős dudával robbantgatják az árva fejünket, -fájdalom, didergés, az egyedülvaló figyelem tehát itt van és im’ a gép -alatt, a baj alatt sötétlő udvar tünedezik, nehéz árnyak alatt rossz -lányok várják a halált… kevély séták idején elbabrál a tekintetünk friss -asszonyoknak haján, arcán, a szája körül, két kacér szemnek meleg -horgain már rajta akad a tekintetünk, már rámerülnénk, és túl a billegő -menyecskén, túl a jóleső önzésünkön, kárpit nyílík, anyókás anya ül a -Balaton mellett s álmodik a tengerről, mely elnyelte a fiát… a könyvet -olvassuk, gondolkoztató, szigorú, magától el nem engedő könyvet, az -érzés sodrában, ahol a lélek kulminál, már benne vagyunk, ám valaki, -valami bolygatja a képzelet tükreit és bányászok látszanak, akik most -jönnek fel a tárnából, körülnéznek és szemhéjuk nyítódva, záródva, mint -lepattantott kapcsok, görcsölődnek a napsütéstől… a pénzt, ami nincs, -elgondolni és elfogni, az ötlet, a konstrukció már forr az akarat -kohójában és a gondunk, a dühödésünk elhajlik a hívatlan interieurhöz, -pogányok a szobában és mételyesek a babonától s a szívüktől kérdve -kérdik, van Isten?… van Isten?… zászlóerdő a fejünk fölött, henye -szemlélődéssel nézzük a nagy lepedők türemlését, kék, sárga, zöld, piros -össze-vissza csíkok vastag kígyózását és meglebeg a másik szemünk előtt -egy öreg asszony sálja a tengerparton, ápoló kézikocsi, hasztalan -elégett csontjait a verőfény öntözgeti és följebb és fölötte, kínozó -országúton, egy fiatal, kavicstörő munkás nyújtózik a harsogó ég alatt… - - - -Igy ártatlan, önkéntelenül, az ismeretlen képek, egyedüli illatok, -különszőtt hangulatok, hattyús melódiák… és elgondolni, érezni a fölverő -titokzatosság, hogy emberek járnak a társaik között, beszélgetnek, -kereskednek, meg is tépik egymást, de az egyiknek kerek ugyanolyan -fejében, nemcsak a számok, párbaj, utazás, alvás nyügösködnek, de a -rendszeres eszelősség panorámázik, eszének bujtató redőiről könnyes -mókák integetnek, a lángoló, csúfos, kacagó, hökkent ábrák, sorjában -váltakoznak rajta, mint a kerti színes üveggömbökön a grimaceok, amik -körül elforog az élet. - - - -Nem olyan ez a belepett tündöklés, mint a gyermeklélek játékossága? mely -szűzen megring a cikk-cakktól, amit a künnzajló élet ráejt? Nem a -kiízlelés? ahogy a látogató percet magához ragadja a megnyilt értelem, -ahogyan az gőzölgő fantomjáról, a darab életből felszáll? Nem a -meggondolatlan öröm, pásztorocska a delibábok ligetében? amint a munkára -érlelt gyermeklélek, szomjú szilajsággal utánaveti magát a felsuhanó -képek szitakötőinek? és kidíszíti velük a fantázia keringő boltozatát, -rásülyeszti melegét a kicsiny szívére, gyémántot helyez belőlük szemének -ablakaiba… a tanultsággal, búvárlással meg nem bolygatott érintetlenség, -a makulátlan potencia, a pillanatkor, amikor az élet jövevényeinek azt -általadja. - - - -Valóban, minden gyermek költő, csak felváltják később, az írót azonban, -a nagy sorozás meghagyja gyermeknek, gyermekének. - - - -És ezért a szivárványos rajlás képzeletének szüntelenül forgó síkjain. - -ezért a sok megrendült vallomás, ahogyan az írók a maguk gyermekéletét -kitapogatják, témáikat onnan kiemelik, a régi hévvel, az elködölt -fátyolokkal megmutatják, - -ezért az álomjelenet, hogy öreg fejüket a gyermekidők mesélő -emlék-párnáira oly szívesen lehajtják és az alig számolt évek -feltipegnek, az egyformán friss csudálkozással, az aggastyános -kapuzáráshoz, - -ezért az egyedülélő ingerültség, hogy az öregség, okosság indái -félrehajlanak, ha látomást szállat el ormairól az élet és az író a -gyermeklélek megdöbbenésével, ujjongásával és ámulásával, csak a puritán -reagálással fogadja a kísértő pillanatot… a több (a kevesebb): a -kimódolás, raffinéria, a tanítgató elvezetés, később következik. - - - -Próbált, megvert mellünk kis rekeszében a gyermekszívünk dobog és -alázattal írnám, ezért hajlik reám olyan mai közelről a nyári este, a -gesztenyefák alatt, a kisvárosi álmosságban, hét éves fejem körül -nászútazó cserebogarak zúgásával, mit amilyen felbuzdulással mozdul meg -bennünk a természetünk, ha innen, vagy onnan, ráfut a jel idősb -képzeletünkre. - - - - -VIHAR. - -Felleges, viharzó este volt; a levegő végtelen sötétjében csak állt és -áradt, csillagoltó fejével, karoló karjaival, lehelő szájával a -kánikulás hőség. - - - -Nyaraló, lustálkodó emberek között, a szabadságos tétlenségben, a -terrasszon ültem, a furcsa türelmetlenséggel, szekáns munka nélkül, -loholó sürgősségnek híjával, diadalmas elszabadultan az ügyes-bajos -otthoniaktól. - - - -A rekkenő fölforrt, a sötét mélyeiből villant a vajúdás, a meglendült -hirtelenség rázta az eget, süvítve zúdult alá a völgybe, melegséghegyek -nőttek s legyintve viharoztak az ürben, fölgyulladt lidércek alatt bús -erdők föllángoltak s lombos karjaikkal a futó sóhaj nyomában -elnyújtóztak, a kisöpört terrasszon már csak én ültem, a repkedő villám, -a hasadó feketeség váltogatta tekintetemet és megdúzzadt a mellem a -látogató forróságtól, amint láttam, hogy egy vad fekete nő suhan a -mindenségen által, a villámos tűz a fölvetett szemei, a démonos haja az -iramló sötétség és érett testének leples igézete, a fuvalmas melegség… - - - -A fölzáporozott városka, alvás után, ránk ragyogott, a fázós nap nyitott -szemmel sütött alá az égből, a megfürdött gesztenyések a sétaútakon a -fa-illatukkal frissen áradoztak, a nyírott bokrok, glédás sövények a -kanyargós lejtőkön csillanva gyöngyöztek, a keskeny aszfalton a -nedvesség még bántatlanul terült és piciny ezüsttócsákban hempergős -szívárványok tisztálkodtak, hizelgős, serkentő volt a levegő, amelynek -könnyű áramában egy ifjú leány jött szemben velem, vékony selymekkel a -feszült kicsi mellén, a tréfásan könyökös karjain, huncutkás haja alól -kérdezősködtek a szűz szemei, egészséges szája zártan, feladattal -komolykodott, táncos, kicsi lábakkal már elém fürgélkedett, egy -drogueria ajtajából az ízes szagosság éppen rájalebbent… milyen tiszta -volt… a bőre, a húsa, milyen üde volt… a selymek alatt a feltörő -gömbölyűség, zergés lábainak ívelő tájékai föl a haragvó csípőkig, -mind-mind a hívó tisztaság, mely a rossz gondolat nélkül most mutogatta -magát, körötte pedig tükrözött a megzáporozott kicsi fürdőváros, a -lejtők alatt csak buzogtak buzgalmasan a kristálysörényes ősforrások… - - - -Az erdő meleg és lélekző volt, mint a megzihált nő az ostrom után, az -útakat a vad nász meghintette a fenyvesek tobozával, a szegélyes tölgyek -során váló ágak fáradtan csüngtek alá a törzsükön, a frissen forgatott -avar vidáman aranylott a fölbukkanó tisztásokon, ármányos csönd, -templomos illat halk intéssel tolta előbbre a sűrűséget, öreg fák -borulatában útvesztében álltam és rest eszem elé rejtvényjeleket küldött -az erdő. - - - -Szívek forrtak a fákon, kicsi, nagyobb szívek, gonddal vésettek, sietve -fölrajzoltak, mélyült völgyelőek, öreg rovásuak, frissen fölhelyezettek, -itt-ott kezdőbetük, alattuk a pontosság, évszám, dátum, egy-egy szív -csücskében lángnyelvek kirajzoltan és a megsebzett kéreg -kévékbeforraltan, küllőkkel megnövelte a tűzi képet, dátum nélkül is -ódon történetek, hajdani vonalak galléros türemléssel kiszélesedtek, -szívek peremén a tünő évek ujjuló körözéssel, aggastyánredőkkel -körülkérgesedtek és voltak újonnan föltűzött szívek, mikben még zöldelt -a nedvesség (miként az élet nyílik), őszülő szívek is így indultak el -egykor, a bélyeges eredetük még most is mutatkozik és nőnek, kúsznak -(míg gyantát fognak vetni a tölgyek) a növő magasságba; elhagyott szívek -tulajdonosai, más rengetegben ki tudja, merre járnak?… - - - -Hirdető szívcímereknek megosztott területe két kézművesé?… szíveknek -összezáruló ajkai, keményen metsző az egyik félről, bicsaklóan akaratos -a másik részről, két ember kezefeje egymásnakdőlten összelángolt, mire a -szív alsó szuronyát összezökkenve felrovogatták?… a lány, a férfi álltak -a tölgyek alatt? aki a kévét az öreg szív kapujába fölírta, milyen volt? -álmodó szemében föltündökölt a megindult erdő és a megtalált óhaj el nem -engedte többé a zsákmányolót?… »Clarisse, V. – 3.«, a gőgös? a karcsú -testében zárt világot rejtő? szűk, vékony ajkán a kimondhatatlannal -járó? rianáskor, zajláskor mégis eljött a tölgyek alá s ráégetvén szívét -a hallgatag tanuskodóra, neszelve földobogott az erdő két ember -összeborulásakor?… - -a kicsiny, kövér, nyílazott, félbenhagyott, megcifrázott, elrepedt -szívek a választott sziv-lugasban?… összeérő terebélyek árnyában, a -vezetőn kanyarodó tisztás bujtatója előtt, a párok mind megálltak?… -elhaladt mátkák nyomában csak mindig jönnek az új menyasszonyok?… - -a lejtő csúcsán, a körülőrködött tisztáson egy szőke leány áll a nap -alatt, fú a szél, sötét férfifolyondár csavarodik a nő körül… - -az álnok völgyből, innen én látom és nem tudom… - -ki az, aki itt, a két vállam alatt megbujt és kivetni akarja mellemet s -démonos némbert vitt az esti szemeim elé, zsenge leánygyümölcsöt -mutatott föl a tisztaságkáprázatban, szívek rajzó randevuját a szívem -előtt fölnyüzsgette… ki az? ki megnyúlt derekamat, szédülő eszemet két -izmos karjával most átkarolja… - - - -Holnap már haza kell mennem és megint csöndes ember leszek. - - - - -MÁRIA. - -Mária áldott volt az asszonyok között… - -itt élt Pesten, itt járt a pesti földön, a meghatárolt sikátorokban, -amit akkor zsidó-fertálynak hívtak, ahol most a terézvárosi templom áll -a Király-utca vonalában, amerre, a hajnal intésekor, a kvártély -irányában, naponként elrendelten én is elfarulok és a nem kívántató -álommal a szemeimen, az induló élet első képeit még magamra veszem; -friss, boglyas lányok a kapuban éberkednek, hajszolt napjuk már rájuk -köszönt, de mosolyosan vidámodnak, tréfa, huzakodás az igazibb kedvük; -derék, bántott, szolgálatra utalt ifjú cselédleányok, nem tudhatják, -hogy a jóérzés, amivel rájuk nézek és nem tudhatják, ha a Király-utca és -terézvárosi templom térségein hajnali munkában cselédleányt látok, -megszentelem öket, mert rádobol a szívemre, hogy itt élt, sürgött, -tevékenykedett hajdan egy tót cselédleány is, ama Mária, akit Hrúznak -hívtak. - - - -Ilyenkor megálmodom az alakját is… - -sovány, kicsi fehér személy, a hosszukás arca sápadt és tiszta, mint a -sárga liliom, széles, szűk homlokát fekete haj világítja, szeme tükörén -az alázatosságnak mindíg szelid fénye, vékony szája körül a mosolyféle, -mely lelki derű és bocsánatkérés, szellős pruszlikban, alsóban, -elhasznált topánkában igyekszik, serénykedik… - -elkísérem a szolgáló útjára, ha a gazdáék, Weisz Károly nevezetű -szappanfőzőcsalád számára húst megy vásárolni, álldogál a friss húsok -között, szegy, lapocka, borda még vérzik a vaskampókon, kesernyés, -ismerős szag nedvesíti a szája ízét, aztán itt, meg az úton, meg otthon, -a meleg fekete haja alatt a rejtett örömök megmozdulnak, az -elgondolkozás lassú kortinái szívesen megnyílnak és a megzavart -cselédleányra, áporodott levegőjével rálehel egy másik mészárszék… - -a székálló legény, kemény, dolgát értő legény, nyalkán áll a tőke -fölött, fehér vászon inge türemlik a piros, vastag nyaka körül, hengeres -melléből kilátszanak a teli vállak összehajló vonalai, a két ingujja -fölgyűrve és az izmos, fürge karjai a csukló feszült karcsúságán át -beleszökkentik az erőt, ugró ökleibe, kiterített nagy darab húsok -előtte, szanaszét körötte, bárdos öklével szabdalja, aprítja, olyan -suhintásokkal, hogy porzik, fröccsen belőlük a szép piros arcára még a -velőscsont is… - -Így csereberél a vágyakozás és embert, falut, szendergő képeket -fölhánytorgat a lelkek szeme elé és a pesti mészárszékben, a vérnek -minden párázatában, a szelid cselédleány, hányszor gondolt a maglódi -székálló legényre? a szilaj, csapzott, szőke fejére, a haragos, ő rá -ránevető arcára, a tréfás szavaira, a beszédes virágajándékaira és aztán -az ijesztő megkérdésre, amitől azóta is félelmeteskedik a jámbor -szívében a kevély, versengő ember: - -– Petrovics István?… - -és mindjárt visszhangzik rá, a másik eljegyzettebb kedves, a huncut -nevű: - -– Lányi Samu?… - -a maglódi csizmadialegény, lágy kedvességeket tud mondani, szerelmesebb -a szavajárása, nyájas a viselkedése, engedelmes a rátekintése, círógatós -a kézfogása, jóleső az odahajlása, ügyes a mesterségében, a szép piros -csizmát, a ráncos deli csizmát a legszebben kiteremti, az ülő -mesterségben békésebb munkát is folytat, mint ama vad, szótalan, hizelgő -szavában is parancsolgató székálló legény… - - - -Ki tudná elérni egy különélő, megriasztott, szegény szolgálóleány zárt -titkait? a haragos világban magánosan földobbanó cselédszívnek -beszélgető játékait? egy szomorkás tót leánynak halkan mozduló kedvét? -akit a nagy hegyek és csöndes tótocskák közül idecsöppentettek a síksági -földre, rikkantó magyarok közé, aki vesződik a növő, rossz emlékeivel, -bajos szülők perlekedő úntalanságaival? a tanító-rokon italos -gonoszságaival? éjszakába hajló este, éjszakából nyíló hajnal -bíbelődhetik zavartalan: miért nem hal meg a szegény cselédleány?… esti -harangszóra a balzsam-imádkozás, amitől frissült, eszére rápermetezik a -bátorság… az együgyű képzelet, mely megkúszálja az ábrákat, a fénylő -vasaló, aminek arcán nem ragyognak eléggé a kőporral súrolt foltok, a -szappanszagú nagymosás, mely gyöngyöző gőzben fürdeti a szárazságot -óhajtó arcot és… - -két szempárnak kisugárzása az éji sötétből, amik meglepnek és egy -cselédágy vigasztalanságára ráejtik a verőfény sátorát s a jóság, -kívánság, áhitat, a könnyező gyöngédség elömlik egy mostohás, tót -leányka szívén… - - - -Alvás előtt, a hajnali ébredéskor, mikor a hallgatag vándor körül a -földi rejtelmek sokasodva neszelnek, Máriát sokszor látom… - -a sereglő leány-népet a kapuk előtt titkosan megvigyázom, a szőkéset, a -barnásat, az alacsonyt, a magasabbat tisztességgel megszemlélem, -fáradtan fakó, pirulósan piros ábrázatukat feledkezve megcsudálom és nem -tudhatják, hogy izgult szemeim fürkésző sugara mint borul reá a nyilt, -tekintgélő, fénylő szemeikre… - -ezek: a bús emberek, akiket a szégyenbe, szennybe, sötét kalodába -vetettek a szerencsésebbek, ezek: az őrizetlen zsengék, kiket nyujtózó -szeszélyes úrfik, undorodó pocakosok éjjeli pihenőkor az izeléssel -megvizitelnek, ezek: a bélyeges kiválasztottak, akik a szegénység -legmélyebb tárnáiban érlelődnek, ezeknek a kicsi eszén, lefogott -képzeletén villámlik át minden, amiért szörnyű ez az élet, ezeknek a -szívük az űzött vad, de mégis diadalmas, mert a megállás kobzott -perceiben: - -– Kiküldik, mint galambját Noé, a reményeket… - -ez a szent, szép, szomorú élet a cseléd szíve, melynek közelében, mint -az evangyéliom mondja, repes a lélek… és párolgó vérrel beleírnám a -vigasztalást minden szegény ember agyvelejének sejtjeibe, ilyen volt -Mária is, aki száz év előtt itt járt a pesti földön és akiről megvolt -írva, hogy áldott az ő méhének gyümölcse… - - - -Igy álmodtam meg egyszer, a merengés találkáin Petőfi édes anyját és -fölbong körém a gőgös dalnok idejéből a tisztaszavu harang, ahogyan -egy-két soros német önéletrajzában, németül világgá hirdette: - -– Alexander Petőfi, geboren von armen Eltern… - - - - -TARTALOM. - - Anyaság 3 - Esti csillag 10 - A matrác lakói 18 - Gép mellett 25 - A szégyen 31 - Szobafestők 38 - Évoé 43 - Illatok 47 - Szederfa 55 - A Marada-vendéglőben 62 - Nösomele 69 - Kezek 75 - Éjfél 80 - A csörömpölő gonosz 86 - A gyermek 93 - Boby 103 - A halál 109 - Rabok 119 - Hangok 125 - Szemek tükörén 134 - Mi volt ez? 139 - Horizont 144 - Színes üveggömbök 152 - Vihar 159 - Mária 166 - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK MINIATÜRÖK *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |