diff options
Diffstat (limited to 'old/68183-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/68183-0.txt | 5446 |
1 files changed, 0 insertions, 5446 deletions
diff --git a/old/68183-0.txt b/old/68183-0.txt deleted file mode 100644 index 5da14bb..0000000 --- a/old/68183-0.txt +++ /dev/null @@ -1,5446 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of A világegyetem élete és -megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig, by Svante -Arrhenius - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: A világegyetem élete és megismerésének története a - legrégibb időtől napjainkig - -Author: Svante Arrhenius - -Translator: Gyula Polgár - -Release Date: May 27, 2022 [eBook #68183] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Library of the Hungarian Academy of Sciences - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A VILÁGEGYETEM ÉLETE ÉS -MEGISMERÉSÉNEK TÖRTÉNETE A LEGRÉGIBB IDŐTŐL NAPJAINKIG *** - - -KULTURA ÉS TUDOMÁNY - -A VILÁGEGYETEM ÉLETE - -IRTA SVANTE ARRHENIUS - -FORDITOTTA Dr POLGÁR GYULA - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -1914 - -A VILÁGEGYETEM ÉLETE - -ÉS MEGISMERÉSÉNEK TÖRTÉNETE A LEGRÉGIBB IDŐTŐL NAPJAINKIG - -IRTA - -SVANTE ARRHENIUS - -A STOCKHOLMI FIZIKAI ÉS KÉMIAI NOBEL-INTÉZET IGAZGATÓJA - -FORDITOTTA - -Dr POLGÁR GYULA - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -1914 - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - -A SZERZŐ ELŐSZAVA. - -«A világok keletkezése» című munkámat oly nagy jóakarattal fogadták, -hogy azt eléggé meg nem köszönhetem. Ennek egyik következménye volt az -is, hogy úgy ismerősök, mint ismeretlenek a legkülönbözőbb kérdésekkel -fordultak hozzám. E kérdések gyakran azon különböző nézetek helyességére -vonatkoztak, amelyek a világegyetem szerkezetéről régebben -általánosabbak voltak, mint ma. Ez a dolog és más körülmények arra -késztettek, hogy a kozmogóniai eszmék történeti fejlődését az ókortól -Newton idejéig tanulmányozzam. E tanulmány számomra oly érdekes volt, -hogy azt hiszem, a közönség is szívesen fog arról tudomást szerezni, -hogy az e kérdésre vonatkozó nézetek hogy fejlődtek ki a természeti -népek naiv és összefüggéstelen képzelődéseiből napjaink nagyszerű -gondolatrendszerévé. «Csak fejlődésükben ismerhetők meg a dolgok», -mondja Haeckel. És ha e mondásban bizonyos túlzás is van, – nem -szükséges pl. a modern kémia megértéséhez az alkimisták összes -fantáziáinak ismerete – mégsem cáfolható meg, hogy az elmult idők -gondolkodásmódjának tanulmányozása nagy mértékben hozzájárul saját időnk -nézeteinek megértéséhez. - -A legérdekesebb bizonyára az a tény, hogy mai felfogásunk csírája már a -legrégibb és a legtökéletlenebb nézetekben kimutatható. - -E tanulmány nagy megelégedésünkre is szolgál, amennyiben azt látjuk, -hogy napjainkban a fejlődés hallatlanul rohamos. Mintegy százezer éven -át az emberiség szellemileg téli álomba merülten élt és egy téren sem -ért el többet, mint ma a legkevésbbé fejlett természeti nép. Azon nem -egészen tízezer év alatt, ameddig tartott az úgynevezett kultur-népek -kifejlődése, a haladás kétségtelenül sokkal nagyobb volt, mint az -emberiség történelem előtti korában. Azon nagy kulturális visszaesés -dacára, ami a középkort jellemzi, mégis bizonyossággal állíthatjuk, hogy -az utolsó ezer év jelentékenyen messzebbre vitt bennünket, mint az egész -megelőző történeti idő. És végül Laplace és Herschel Vilmosnak a -világkeletkezésre vonatkozó nagyjelentőségű munkái mellett is, amelyeket -több mint száz év előtt alkottak meg, állíthatjuk, hogy az utolsó száz -év többet adott nékünk e téren, mint a közvetlenül megelőző kilencszáz. -Már csak a mechanikai hőelmélet alkalmazása legalább annyi fényt -derített a problemánkra, mint a megelőző kutatások és ha még -hozzászámítjuk a tudásnak azon nagyszerű területét, amelyet a -szpektroszkop használata nyitott meg számunkra és végül a melegsugárzás -törvényeinek, a fénynyomás és a gazdag energiájú radioaktiv testek -tanának felhasználása, úgy a mérleg kétségtelenül mélyen az utolsó -évszázad javára billen. Összehasonlításunkban persze most oly időhöz -érünk, amely sokkal közelebb van, mintsem, hogy teljes bizonyossággal -összemérhetnők a megelőzővel, de én mégis azt hiszem, hogy egy -természettudós sem fogja kétségbevonni, hogy a természet megismerésében -soha azelőtt oly gyorsan nem haladtunk előre, mint épen napjainkban. - -Ha azonban azt kérdezzük, hogy volt lehetséges a természettudomány -haladásának ily nagyszerű fokozása (különösen a világprobléma -megoldására való felhasználás terén), úgy a felelet erre körülbelül a -következő: A kultura hajnalodása idején az emberek kis törzsekben éltek, -amelyek a családból fejlődtek ki. A nagy külvilágra vonatkozó egész -tapasztalat, amelyre egy-egy elkülönített törzs önmagában szert -tehetett, nem ölthetett nagyobb terjedelmet. A törzs legintelligensebb -embere felhasználta azt, hogy a többiek vezetését átvegye. Csak a -legközelebbi barátok és rokonoknak volt szabad betekintést nyerni azon -tudományba, amelyen alapult az ő felsőbbsége. E kincsnek nemzedékről -nemzedékre való növelése csak rendkívül lassan történhetett. A viszonyok -nagyban javultak, amidőn a törzsek előnyösebbnek találták, hogy -államokká egyesüljenek. A tudományban jártasok aránylag nagy papi -szervezetbe tömörültek, amely kétségtelenül valóságos iskolákban nevelte -fel és az őskor bölcsességébe bevezette azokat, akik körükbe léptek. -Eközben a kultura is annyira előrehaladt, hogy a tapasztalat -eredményeinek írásba foglalása vált lehetségessé. De az írás igen -fáradságos volt, tehát csak kevés írásbeli feljegyzést eszközöltek, -amelyet gondosan őriztek a templomokban. A papok tudáskincse ily módon -aránylag gyorsan növekedett, de csak elenyésző kis része szivárgott a -nép közé, amely különben is a tudásban valami természetfölöttit látott. -Ez alatt azonban nagyszerű haladás történt. Valószínűleg az egyiptomi -papok vitték a legmesszebbre, akik bölcseségük jórészét kétségtelenül -tovább adták a görög természetbölcselőknek. A virágzás nagyszerű kora -állt be, amelyet annál inkább kell csodálnunk, mivel utána mély -hanyatlás következett. Az iratok nem maradtak tovább a templom papjai -alkotta hatalmas kaszt kizárólagos szellemi tulajdonában, hanem a -laikusok közt is terjesztették azokat, habár csakis a leggazdagabb -osztályban. A rabszolgáknak nem volt szabad a kultura szellemi haladását -élvezniök, ha néhány tanult rabszolgatól eltekintünk, pl. a -könyvmásolóktól, holott a görög és római államban virágzásuk ideje alatt -rabszolgák alkották a túlnyomó többséget. Különösen károsan hatott az a -nézet, hogy a kézimunka és ennek következtében a kisérletező munka is a -szabad emberhez nem méltó és csak rabszolgához illő. A természetkutatás -súlyos kárt szenvedett azután az egyik aténi bölcsészeti iskolának a -természet tanulmányozásától elforduló irányzata folytán, amely iskolának -tanait még azonfelül a keresztény egyház gondozói átvették és csaknem -napjainkig a kulturát megakasztó befolyást fejtettek ki. A szomorú -hanyatlás ideje az újkor elejéig, az emberiség ujjáébredéséig tartott. E -kor a könyvnyomtatást állította a tudomány szolgálatába és a kisérleti -munka megvetése eltünt a művelt ember felfogásából. De lassan ment a -dolog eleinte, a régi előítéletek ellenállása folytán és a különböző -kutatók együttműködésének hiánya folytán. Ezen akadályok azóta eltüntek -és egyúttal gyorsan növekedett a természettudomány munkásainak száma és -segédeszközeik tömege. Innen van a legutóbbi idő nagyszerű haladása. - -Némelyek azt mondják, hogy mi a «legjobb világban» élünk, efelől aligha -mondhatunk valami alapos véleményt, de – legalább mi természetbúvárok – -egész biztosan állíthatjuk, hogy a legjobb időben élünk. Azon biztos -reményben, hogy a jövő csak jobb lehet, elmondhatjuk a nagy természet- -és emberismerővel, Goethe-vel: - - «Es ist ein gross’ Ergötzen, - Sich in den Geist der Zeiten zu versetzen, - Zu schauen, wie vor uns ein weiser Mann gedacht, - Und wie, wir’s dann zuletzt so herrlich weit gebracht.» - - - - -I. A PRIMITIV NÉPEK MONDÁI A VILÁG KELETKEZÉSÉRŐL. - -A fejlődés legalsóbb fokán álló népek csak a mának élnek. Ami holnap -történhet és ami tegnap történt, amennyiben nem függ össze közvetlenül a -hétköznapi gondokkal, nem érdekli őket. A világegyetemről, vagy annak -fejlődéséről való bárminő elmélkedéstől ép oly távol állanak, mint attól -a gondolattól, hogy vajjon régen milyen lehetett a föld. A földnek -egymástól távol eső részein találunk ilyen alsórendű néptörzseket. Igy -pl. Brinton dr. az északamerikai Jeges-tenger partján élő eszkimókról -azt mondja, hogy sohasem gondolkoztak a világ keletkezéséről. Épp oly -kevéssé törődnek – úgy látszik – a világ keletkezésével az abiponok -egykor harcias, most azonban békeszerető indián törzse Santa-Fében, -Argentiniában és a délafrikai busmannok. - -Egyes vidékeken azonban, ahol nem túlságos kemény a létért való -küzdelem, korán bukkanunk a föld és későbben az ég keletkezésének -kérdésére, vagyis más szóval, a földfeletti dolgok kérdésére. Általában -antropomorfikus fogalmat alkotnak a világ kezdetéről, vagyis fölveszik, -hogy valaminő élőlény hozta létre. Ezen lénynek valamelyes anyag állott -rendelkezésére, amiből kialakította a világot. Hogy a világot semmiből -teremtették, az úgy látszik, általában nem az eredeti felfogás, hanem az -absztrakció magasabb fokát kivánja.[1] Ez úgy látszik indus -filozófusoktól ered és ezt találjuk Brahmának (a szellemnek) mondájában, -aki gondolata segítségével teremtette az ősvizet, valamint a -perzsa-izmaelita legendában a végtelen, megnevezhetetlen lényről, -amelyből a világ hat periódusban támadt. Azon nézetet, hogy az anyag -valamely anyagtalanból származhat akarati aktus, parancs, avagy gondolat -segítségével, joggal «természetfölöttinek», vagy «természetellenesnek» -mondhatjuk. Amint az a természetkutatás mai álláspontjának ellentmond, -amely szerint az anyag mennyisége változatlan, ép oly kevéssé -egyeztethető össze az ősnépek primitiv tapasztalataival, amiket -környezetükben gyűjtöttek. Azért is találjuk a legtöbb esetben, hogy az -anyag örökkévalóságának fogalma mélyebb alapon nyugszik, mint azon -vélemény, hogy a teremtő Isten léte végtelen. A világok alkotóját -rendszerint úgy képzelik, hogy az maga is az ősanyagból keletkezett. -Nagyobb fokú következetességet természetesen nem szabad elvárnunk ezen -első kísérleteknél, amelyekben fogalmat alkotni igyekeztek a világ -keletkezéséről. Azonban ne hagyjuk tekinteten kívül, hogy a legrégibb -felfogásban inkább találjuk meg az evolució elméletének csíráját (a -világprocesszus természetes fejlődésének elméletét, amely fejlődés -ismert és mindig érvényesülő természeti erők hatására történik), mint -valamely metafizikai teremtési elméletben; ez utóbbi t. i. az evolució -elméletével szemben természetfölötti erők beavatkozását tételezi fel és -ép ezért természettudományi kutatás tárgyát nem is képezheti. - -Herbert Spencer a nagy filozófus úgy határozza meg az evolució fogalmát, -hogy: «az evolució azon változás, mely akkor jön létre, midőn -egyenlőtlenségből egyenlőség, bizonytalanságból bizonyosság és -rendetlenségből rend keletkezik.» - -Ezen meghatározás, mely különben nem kifogástalan – különösen a -molekulák mozgását illetőleg – teljesen megfelel a világ fejlődéséről -alkotott első fogalmaknak; ezen fogalmak, hála a Kant–Laplace-féle -elmélet általános elismerésének, napjainkig mérvadók voltak. Általában a -vizet tartották őselemnek, amely alaktalan, rend nélküli és teljesen -egyenletes. Régi tapasztalat, hogy a termékeny iszapot árvizek rakják -le. Ebből azt következtették, hogy az egész föld a víz lerakodása. -Talesz is azt állítja (körülbelül 550 évvel a mi időszámításunk előtt), -hogy mindennek kezdete a víz. Valószínűleg már korán tapasztalták, -hogyha az edényből kiforr a víz, földszerű kéreg marad vissza, amely a -víz által feloldott sókat és iszapos, kemény anyagrészecskéket -tartalmaz. - -Ezen felfogás igazolásául szolgáljon egy indus mitosz, amely a világ -keletkezéséről szól. Az egyiptomi, kaldeusi és finn hasonló tárgyú -mondák később következnek. A Rig-Véda 10. könyvének 129. hímnusza így -szól: - - Nem volt még lét, se nemlét, - Se lég, se ég fölötte. - Mi moccant meg és hol? Ki volt, ki mozgatott? - Víz volt az, ami a mélységet megtöltötte? - - Nem volt halál és nem volt örök élet, - Nem változott még nap és éj. - A Névtelen susogott csöndesen, önmagát fentartva, - Semmi sem volt kívüle. - - Homály volt itt, és homályba burkolva - Formátlan víz volt a világ. - A világ az űrbe rejtve volt, - De belső tüze élt. - - A vágy volt az, ami először megmozdult, - A mindenségnek első csírája; - A kutató bölcsek látták, - Lét és nemlét rokon. - - De ki az, aki az ősvilág mondáit mondaná? - Ki ismeri, a világ miként állt elő? - Nem voltak akkor istenek. - Ki mondhatná el azt, mit senkisem látott? - - Honnan eredt e világ, - Isteni kéz alkotta-e, vagy sem, - Az égben van, ki tudja ezt, - Ha ugyan tudja Ő. - -Ezen mélyértelmű, gyönyörű himnusz nem állítható egy sorba primitív -népek mondáival, hanem igen magas fejlődési stádiumnak felel meg. -Azonban a himnuszban említett ősvíz, mint minden dolog kezdetének -képzete, valószínűleg mélyen benne gyökeredzett az indus nép legrégibb -felfogásában. - -Igen jellemző azon felfogás, melyet igen sok a teremtésre vonatkozó -mitoszban találunk (többek között a kaldeusi és a vele rokon héberben, -valamint a görögben is), t. i., hogy a sötétség, vagyis az éjjel valami -létező, holott az csak a világosság hiánya. A «nemlét»-et a «lét» -rokonának tekintik, holott ellentétek. E nézet kétségtelenül azon -felfogáson alapult, hogy a teljes, egyenletes kaoszban semmiféle tárgyat -sem lehet megkülönböztetni, tehát nincs is tárgy. - -A rendezetlen állapotot mint törvényt rendszerint a görög kaosz szóval -jelölik, amely azt jelenti, hogy az alaktalan anyag mindenütt -egyenletesen van elosztva. Még Kant is abból indul ki kozmogóniájában, -hogy a világ kezdetben anyagi részek teljesen egyenletes káosza volt. Az -ősállapotot néha az őséter kifejezéssel jellemzik. Így a japán teremtési -mitosz: «Ős időkben, mondja, midőn ég és föld nem volt még egymástól -elválasztva, csakis őséter volt, olyan keverék, amely tojáshoz -hasonlított. A világos rész, mivel könnyebb volt, fölfelé szállt, ez -lett az ég; a nehéz homályos rész beleesett a vízbe és föld lett.» Egy -más japán monda szerint, amelyet Tylor ismertetett, a föld eredetileg -oly sűrű volt, mint a sár, vagy mint az olaj, amely úszik a vizen. -«Ekkor kivált tömegéből a nőszirom, vagy a káka, amelyet Azi-nak -nevezünk, ebből kiemelkedett a földet alkotó isten.» - -Az élő természet megfigyelése, midőn élő szervezet látszólag élettelen -magból, vagy tojásból keletkezik, gyakran adott alapot azon föltevésre, -hogy a tojásnak fontos szerepe volt a világ keletkezésénél. E felfogás -ép úgy megvan a japán mondákban, mint az Indiából, Khínából, -Polinéziából, Finnországból, Egyiptomból és Főniciából eredő -elbeszélésekben. A világ teremtéséről szóló mondák közül, amelyekben egy -vagy több tojás játsza a legnagyobb szerepet a világ keletkezésében, a -legismertebb és legjobban kidolgozott a finn. Aránylag műveletlen finn -néptörzsek elbeszélései szerint jegyezték fel e mondát, amely törzsek -Oroszország Archangelszk kormányzóságának területén laknak. Ezen monda -szerint «Ilmatar, a természet egyik szűz leánya» a kék űrben lebegett és -a tenger hullámaira szállott alá. Tehát kezdettől fogva volt tenger, -fölötte a kék űr, valamint Ilmatar, aki a természettől származott. Ez -megegyezik az ősnépek rendes felfogásával. - -Már 700 év óta lebegett Ilmatar a vihartól ringatva a hullámokon. Ekkor -átröpül a vizen egy vadkacsa és helyet keres, hogy fölépítse fészkét. -Ilmatar kiemeli térdét a vízből és a vadkacsa hat arany és egy vas -tojást rak az ölébe. A madár két napig ült a tojásokon, ekkor Ilmatar -megmozdult és a tojások a mélységbe estek. (A következő rész Barna -Ferdinánd fordításából van véve.) - - A tojások összetörtek, - Darabokra repedeztek. - A tojások nem jutának - Sárba részei nem hullának; - Töredéki váltak jóra - Gyönyörü szép darabokra: - A tojásnak alsó fele - Alsó anyafölddé leve, - A tojásnak felső része - Elváltozék felső égre, - Sárgájának felső szine - Váltott nappá fenn sütnie, - Fejérének felső része - Ez meg holddá derengnie - A tojásban mi tarka volt - Csillaggá vált s égen ragyog - Mi fekete vala benne - Felhő lett a levegőbe. - -Erre Ilmatar kilépett a tengerből, szigeteket, hegyeket és dombokat -teremtett és azután Wäinämöinen-t szűlte, a halhatatlan énekest, a szél -fiát. Wäinämöinen örült a nap és hold fényének, de fájlalja, hogy nincs -a földön növényzet. Ekkor a földmívelés istenéhez fordul, -Pellervoinenhez, aki a mezőkön magvakat hint szét. A mezőket erre élénk -zöld borítja el és fák kezdenek nőni. Végül a tölgyfa oly magasra nő, -hogy az emberek előtt elsötétül a nap és a hold, azért le kell dönteni. -Mint látjuk, az elbeszélés folyamán istenek, emberek, állatok és -növények szerepelnek, anélkül, hogy megjelölnék, honnét jönnek. Ez -jellemző a mitoszokra, de ritkán találhatjuk oly határozottan kifejezve, -mint a finn legendában. Valószínű, hogy a Kalevala különböző részeit -átdolgozták; azonban a világ keletkezésének mondáját nem dolgozták át -kritikailag. Vagyis más szóval: e mondákban a természet gyermekeinek -poézise nyilvánul meg, nem pedig a bölcselkedő világot átölelő -elmélkedése. - -«Az eredeti kozmogóniák», amint E. G. Hirsch megjegyzi, a nép -fantáziájának önként nyilvánuló alkotásai és ép azért rendszertelenek; -rendesen nem egyebek, mint a teogonia egy fejezete, vagyis az istenek -származásának elbeszélései.» - -Különböző népek mondáiban nagy szerep jut a vízözön-mondáknak, -amelyekkel sokat foglalkoztak a természettudósok. A legismertebb a -bibliában leírt vízözön, amely oly magasan borította el a földet, hogy a -legmagasabb hegyek is 15 rőfnyire voltak a víz felszíne alatt. Miután a -hetvenes években egy asszir ékírással írott, egészen hasonló tartalmú -elbeszélést találtak, amelyben a hős Szit-napisztimt (a babiloniak -Xizusztroszát) említik, fölvették, hogy a zsidó legenda asszír forrásból -merített. A héber szöveg azt mondja: «vízözönt fogok létrehozni a -tengerből», Suessnek, a kiváló geológusnak (1883) az a nézete, hogy e -vízözönt vulkanikus kitörésből eredő árhullám okozta; ezen árhullám a -Perzsa öbölből kiindulva áthullámzott a mezopotámiai alföldön. - -J. Riem nem kevesebb, mint hatvannyolc vízözön-mondát gyűjtött össze -különböző népeknél, amely mondák úgy látszik függetlenek egymástól. Ezek -közül csak négy vonatkozik európaiakra és pedig Deukalion és Pyrrha -görög mondája, az Edda elbeszélése, a litvánok és az Oroszország -északkeleti részén lakó vogulok mondái. Afrikából 5, Ázsiából 13, -Ausztrália- és Polinéziából 9, Észak- és Délamerikából 37 monda -ismeretes. A négereknél, a kaffereknél, és az araboknál hasonló mondákat -nem ismerünk. A vízözönt különböző népek különböző módon okolják meg. -Szerintük nagy hó- és jégtömegek olvadása (Skandinávia), eső (Assziria), -havazás (Montagnais-indiánok), az égboltozat beomlása a támasztó -pillérek leszakadása folytán (Khína), a vízisten bosszúja -(Társaság-szigetek), stb. volt az ok. Több esetben megemlítik, hogy a -vízözön többször is megismétlődött. Így Platon Timaioszában azt állítja, -hogy egy egyiptomi pap szerint a vízözön bizonyos periodusokban -visszatér. - -Rendesen azt hiszik, hogy a teremtés folyamata csak a rendezetlen anyag -elrendezése, még pedig a legtöbb esetben úgy, hogy a földtől elválik az -ősvíz, vagyis a tenger. A Csendes-oceán szigetein néhány primitiv törzs -azt hiszi, hogy a földet kihalászták a tengerből. Közelfekvő volt a -gondolat, hogy a megelőző rendezetlen állapot okául többször -megismétlődött vízözönt vegyenek föl. A nem árja származású szantalok -például olyasmit képzelnek. - -Ez megegyezik néhány modern kutató állításával, t. i., hogy a föld -emberlakta része el fog pusztulni, hogy később új élet hordozója legyen. -A primitiv népek szerint a tűz, vagy a víz, a szél (néha az istenek -haragja) pusztítja el a földet, azután újra fejlődik, úgy, hogy újra -lakhelye lehet élőlényeknek. Ez a változás állítólag többször -megtörtént. Ezen messze elterjedt felfogást legjobban az indus mondák -fejezik ki (a Purana könyveiben) és a buddhista filozófia, amelyre még -visszatérünk. - -A világ ujjászületésének tana össze van keverve a lélekvándorlás -népszerű tanával, amellyel ezen összefüggésben nem foglalkozunk. - -A régi északamerikai indiánusok mitoszai bizonyos szempontból érdekesek. -Ámbár föltételezhetjük, hogy az óvilág közreműködése nélkül jöttek -létre, mondáik mégis föltünően hasonlítanak a mieinkhez, csakhogy az -amerikai mondákban fontosabb szerepe van az állatoknak. Az északamerikai -indiánok, mint a vadásznépek legtöbbje, az állatokat magukhoz -hasonlóknak tartják. A teremtőnek, szerintük, föld vagy agyag állott -rendelkezésére. A földet többnyire a vízből kiváltnak mondják. A -legegyszerűbb felfogás szerint egy kis tengeri sziget fokozatos -növekedése által keletkezett a világ. Jellemző, hogy a takuliak -Brit-Kolumbiában azt hiszik, hogy kezdetben nem létezett más, mint víz -és pézsmahód. A pézsmahód a tenger fenekén kereste táplálékát. Közben -iszap gyült össze szájában, amit kiköpött, ebből az iszapból sziget -támadt, a melyből mindjobban kifejlődött a szárazföld. Még különösebb az -irokézek véleménye, szerintük az égből ledobtak egy istennőt, aki egy a -tengerben úszó teknősbékára esett, amely megnagyobbodva képezte a -szárazföldet. Nyilvánvaló, hogy a teknősbéka megfelel az előbbi monda -kis óceáni szigetének, az istennő lezuhanása csak megindította a -fejlődést. A tinneh-indiánusoknak az volt a véleménye, hogy egy kutyának -a testét, amely szép ifjúvá tudott átalakulni, óriások széttépték és -ezen testrészekből keletkeztek a világon létező dolgok. Sok primitiv -népnél akadunk a világ keletkezésére vonatkozó mondáikban azon hitre, -hogy a világ emberi vagy állati testrészekből keletkezett. Néha, mint -pl. a winnebago-indiánusoknál, Kitchi Manitu (a nagy szellem) a teremtő -saját testrészeiből és földből alakítja ki az első embert. Ezen monda, -amely élénken emlékeztet a zsidók Ádám teremtésének mondájára, már -határozottan eleve föltételezi, hogy a föld kezdettől fogva megvolt. -Ugyancsak azt tételezik föl a navajo-indiánok, a digger-indiánok és -Guatemala ősnépeinek szájhagyományai. - -Ausztrália bennszülöttei a legalsóbbrendű fajhoz tartoznak. Ezek, -úgylátszik, nem gondolkoztak a világ kezdetén. Náluk úgy, mint a legtöbb -műveletlen népnél, az ég semmi egyéb, mint szilárd boltozat a föld síma -lapján. A wotjobaluk-törzs azt hiszi, hogy az ég eleinte erősen rá volt -szorítva a földre. A nap emiatt nem tudott a kettő között mozogni, -mozgási szabadságát csak az által érte el, hogy egy szarka hosszú bot -segítségével fölemelte az eget a földről. Ezen fölötte naiv elbeszélés -élénken emlékeztet egy régi egyiptomi mondára, amelyről később lesz szó. - -Mindezen példákból láthatjuk, hogy minő szoros, elválaszthatatlan az -összefüggés a világ szerkezetéről alkotott ősi fogalmak és a vallási -fogalmak között. A vadember mindent, ami mozog, mindent, aminek hatása -van, akarattal bíró lélekkel ruház föl. Animizmus e felfogás neve. «Ha a -folyam, miként az ember él, akkor akaratától függ, hogy áldást hoz-e -öntözésével, vagy pedig pusztulást okoz-e majd heves árjával. Tehát -szükséges, hogy megengeszteljék, hogy jót míveljen vizével, vagy hogy -rávegyék, hogy ne pusztítson hullámaival.» - -A primitiv ember varázslattal igyekszik befolyásolni a hatalmas -szellemet. A varázslat oly tudomány, amelyet kizárólag a beavatott papok -vagy kuruzslók foglaltak le a maguk számára, más halandó előtt el volt -zárva. Míg mi a természet jelenségeinek felderítésével keressük azon -eszközöket, amelyekkel a természet erőit kihasználhatjuk, addig a -primitiv nép varázslattal igyekszik azokat megnyerni. Bizonyos -tekintetben tehát a mágia a természettudományok előfutára és a mondák, -amelyek a varázslat kifejtésének alapjai, megfelelnek némely tekintetben -természettudományi elméleteinknek. Így Andrew Lang a következőt mondja: -«A mitoszok épp úgy alapulnak föltevéseken nyugvó primitiv tudományon, -mint primitiv vallásos fogalmakon.» Könnyen érthető, hogy ezen föltevés -sokszor a hétköznapi megfigyelésekből ered és gyakran nem is oly nehéz -eltalálni, mely észrevételek érvényesültek benne. Néha a véletlennek is -jutott némi szerep. A hagyomány megőrizte barbár idők mondáit a magasabb -civilizáció idejéig. A mondákat az időközben fokozott műveltség és -belátás dacára sem alakították át, mert tisztelték az ősöktől öröklött -hitet. Ez határozottan kitünik Heziodusz és Ovidiusz kozmogóniai -magyarázataiból, amelyekre a következő fejezetben visszatérünk. - -Gyakran más befolyás is érvényesül. A primitiv népek mondáit többnyire -nagymíveltségű egyének jegyzik fel. Így a nép egyszerű elbeszéléseit -önkéntelenül is saját felfogásuk szerint szinezik. Ez annál inkább is -így van, mivel a mondákban határozott következetesség nincs; a gyűjtő -azonban könnyen kísértésbe kerül, hogy azt belevigye. Ez különösen akkor -történhet, ha a gyüjtő fajrokonság vagy más oknál fogva jóindulattal -elfogult az ősnéppel szemben. Ily esetben az elbeszélés gyönyörű -hőskölteménnyé válhat, amelynek alapjai a primitiv néptől átvett elemek. - -Természetesen máskép áll a dolog, ha írott emlékek maradnak. Hogy -azonban irott emlék létre jöhessen, ahhoz a műveltség elég magas foka -szükséges és akkor már nem igen állíthatjuk, hogy az primitiv néptől -ered. Azért azon kozmogónikus eszméket, amelyek irott emlékekben -jutottak hozzánk, a következő részben külön tárgyaljuk. Ezek között két -csoport érdemel különös figyelmet: először is a népek azon csoportja, -akiktől művelődésünk fontos elemeit örököltük, másodszor azok, akik -mélyebben gondolkoztak és a műveltség magas fokán állottak. - -Az első csoport hagyományai közvetlenül összefüggnek azon tanokkal, -amelyeket a legrégibb és az utánuk jövő filozófusok módosítottak és -kifejlesztettek. E régi kozmogónikus hagyományok maradványai jelentékeny -alkatrészek a jelenkor művelt népeinek felfogásában. - -A második csoport azért érdekel bennünket, mert némely pontban azon -felfogásra emlékeztet, amelyre a természettudomány vezetett bennünket, -amelynek segítségével rendkívül kibővítettük a külvilágra vonatkozó -ismereteinket. - - - - -II. AZ ŐSIDŐK KULTURNÉPEINEK TEREMTÉSI MONDÁI. - -A modern civilizáció a régi kaldeusi és egyiptomi műveltségben -gyökerezik. Ezen országokban oly kulturemlékeket találunk, amelyek -hétezer esztendősök. Dél-Franciaország és Észak-Spanyolország -mészbarlangjaiban azonban még sokkal régibb kulturnyomokat találtak, t. -i. olyanokat, amelyeknek kora körülbelül 50,000 év. Ezen barlangok -falait szines állatképek borítják, amelyek többnyire mammutot, -rénszarvast és lovat ábrázolnak. Azonban az ezen korbeli művészek -fantáziáját ép csak a vadászzsákmány foglalkoztatta és egy kissé az -asszony is, akivel a fölös zsákmányt megosztotta. A jelenkor -műveltségére ez a kor nem hatott. Azonban annál nagyobb befolyással volt -rá az a kor, amely Kaldea és Egyiptom klasszikus földjére utal. - -«Abban az időben, mondja, a kaldeus legenda, midőn még nem létezett az a -magasban, amit égnek nevezünk és lenn, amit földnek neveztünk, midőn -tehát sem ég, sem föld nem volt, akkor csak Apsu létezett (az oceán), az -atya és Tiamat (Kaosz), a mindenség anyja.» Az óceán vize és a kaosz -összevegyült és ezen vegyülésből, mely magába foglalta a világ -alapelemeit, származott az élet. Istenek is keletkeztek, «kik előbb még -nem voltak», akiktől számos utód származott. Midőn Tiamat istennő látta, -hogy birodalmában azok mind nagyobb tért hódítanak, szörnyetegeket -teremtett, hogy uralmát ezek segítségével megvédje. (E szörnyetegek -emberfejű bikák, halfarkú kutyák voltak stb.) A többi isten a -tanácskozásban azt határozta, hogy ki kell pusztítani a szörnyetegeket, -de e feladatra egy sem vállalkozott, csak Marduk, a bölcseség istenének -fia. Jutalmul azt követelte, hogy ismerjék el fölöttük való uralmát, -amit ők, a körülmények folytán meg is igértek. Ezután Marduk íjjal, -dárdával és villámmal fölfegyverkezve felkereste Tiamatot és hálót -dobott reá. Tiamat kitárta széles száját, hogy ellenfelét elnyelje, erre -Marduk vihart vetett torkába, amitől Tiamat megrepedt. Az istennő hívei -rémülten igyekeztek menekülni, de tervük nem sikerült, mert bilincsre -verve vitték őket Ea isten trónja elé. Marduk Tiamat testét, a -rendezetlen kaoszt kettéosztotta, «amint a szárítni való halakkal -szokták tenni. Az egyik felét felaggatta a magasba és az lett az ég, a -másik felét lába alá terítette és ez lett a föld; így alakította ki a -világot, amint azt az emberek ismerik.» - -Maspéro-nak a Kelet népeinek ókori műveltségéről írott műve -szemléletesen mutatja, hogy milyennek képzelték a világot a kaldeusok. A -világtenger közepén magas hegy alakjában emelkedik ki a föld, csúcsát hó -borítja; e hegycsúcson ered az Eufrát. A földet magas fal szegélyezi, a -fal és a föld között tenger van, amelyen semmiféle halandó sem juthat -keresztül. Az oceánon-túli terület az isteneké. A falon nyugszik az -égboltozat, amelyet Marduk kemény fémből alkotott, amely nappal úgy -ragyog, mint a nap, éjjel pedig csillagokkal telehintett sötétkék -haranghoz hasonlít. A boltozat északi oldalán félkör alakú, kétnyílású -cső van, az egyik nyílás keletre néz, a másik nyugat felé. Reggel kilép -a nap a keleti nyíláson, lassacskán fölemelkedik az ég déli részére, -végül leszáll a nyugati nyílásnál, ahova az éj beálltával bevonul. A nap -átsiklik éjjel a csövön, hogy másnap újra kezdje pályáját. Marduk az -évet a nap járása szerint 12 hónapra, a hónapot három dekádra osztotta. -Az év tehát 360 napos volt. Minden hatodik évhez 13-ik hónapot -csatoltak, tehát az év átlagosan mégis 365 napos volt. - -A kaldeusok kulturáját leginkább az évszakok változása befolyásolta, ép -azért nagy súlyt fektettek az időszámításra. Eleinte, úgy látszik, a -hold mozgását vették időszámításuk alapjául, mint a legtöbb nép. Azonban -csakhamar észrevették, hogy a nap hatása fontosabb és a nap-évet vették -föl, amelynek beosztása a monda szerint Marduk érdeme. Korán fedezték -fel azt is, hogy az évszakok meghatározására nézve igen fontos, ha a -csillagok helyzetét megfigyelik. Mivel az évszakok változása teljesen -uralkodik a szerves világ felett, amelytől az emberiség sorsa függ, -végül is az emberekben a csillagok hatalmának káros és túlzott hite -fejlődött ki. Ez a balhit húsz századon keresztül, az újkor elejéig -bénítóan hatott a természettudományi kutatásra. Diodorusz Szikulusz, -Cézár kortársa következő módon fejezi ki véleményét: «A kaldeusok -azáltal, hogy hosszú időn át figyelték a csillagok mozgását és -gondosabban tanulmányozták a csillagok járását és törvényeit, mint más -nép, sokat tudnak jósolni az embereknek. A kaldeusok szerint a jóslásra -és a jövőre való hatásra nézve öt csillag volt a legfontosabb, amelyeket -mi bolygóknak nevezünk. (Merkur, Vénusz, Marsz, Jupiter és Szaturnusz.) -Ők ezeket «tolmácsok» kifejezéssel foglalták össze. Szerintük ezen -csillagok pályájában azonban még harminc más csillag áll, amelyeket -«tanácsadó isteneknek» neveznek. A legfelsőbb istenek száma 12, -mindegyikhez hozzátartozik egy hónap és az állatkör egy-egy csillagképe. -Ezen csillagképeken halad át szerintük a nap, a hold és az öt bolygó.» - -A kaldeus papok teljesen kidolgozták az asztrológiát. Gondosan -feljegyezték a csillagok napi helyzetét és azt előre is ki tudták -számítani a közeljövőre nézve. Az egyes csillagok isteneket képviseltek, -vagy pedig egyenesen azonosították azokat az istenekkel. Ha tehát valaki -tudni akarta, mely istenek határoznak fölötte, akkor a papokhoz fordult, -akik ismerték a csillagokat. A papok dús jutalom ellenében megmondták, -hogy az illető születése napján minő helyzete volt a csillagoknak és -ilyen módon megtudhatta sorsának főbb mozzanatait. Ha valaki -meghatározott napon fogott valamely vállalatba, akkor előre lehetett -tudni, hogy szerencsés lesz-e a dolog. Ha jóindulattal ítéljük meg a -kaldeus papokat, akkor azt mondhatjuk, hogy felfogásuk alapja ugyanaz a -meggyőződés volt, ami napjainkban, t. i. hogy minden esemény bizonyos -külső körülmények szükségképi következménye. Ezt azonban azzal a hibás -véleménnyel kapcsolták össze, mely a legegyszerübb vizsgálat után is -tarthatatlan, hogy a hold és a bolygók helyzetének lényeges hatása van -az emberre. Azon felfogásból, hogy az égitestek istenek, az következett, -hogy a csillagászattan részévé lett az istenek tanának, illetve a -vallásnak. A csillagászatot ezen okból az uralkodó papi osztály a saját -maga részére foglalta le. Aki a papok hitében kételkedni mert, azt azon -hatalmi osztály, amelynek a papokkal közös érdekei voltak, kiméletlenül -üldözte. Ezt a kegyetlen keleti vonást a klasszikus ókor népei -örökölték, a középkor félbarbár népeinél pedig igen nagy mérvet öltött. - -A kaldeusok világalkotási mondája már azért is fontos reánk nézve, mivel -ezt, ámbár kissé megváltoztatva, átvették a zsidók, tőlük pedig a -keresztények. Hogy a modern tudományos kutatás mily elterjedést -tulajdonít a teremtési mondáknak, azt igen jól mutatja Delitsch műve: -«Babel und Bibel», amelyre itt is felhívjuk a figyelmet. A zsidók is a -kaoszt tartották a kezdetnek, a föld alaktalan volt és üres, a -mélységeket (ősvizet) sötétség borította. Berozusz babiloni pap szerint: -«kezdetben minden csak víz és sötétség volt.» A zsidók a mélységet -személynek vették és Tehom-nak nevezték, ez pedig etimologiailag egyenlő -Tiamat-tal. Isten (Elohim) a már meglévő anyagból teremtette (azaz -inkább kialakította) a földet. - -Elohim elosztotta a vizet. A víz felső részeit az ég foglalta magába, az -alsó részbe helyezte a földet, amelyről azt hitték, hogy lapos, vagy -félgömb alakú és úszik a vízben. A víz fölött volt a mozdulatlan égbolt, -melyre rá voltak erősítve a csillagok. Az égbolt azonban épen nem -emelkedett nagyon magasra, a madarak fölemelkednek odáig és ott végig -röpülnek. Enoch elmondja, hogyan pusztította el a gyehenna tüze azokat a -csillagokat, amelyek Elohim parancsa dacára sem kezdtek ragyogni. -Szerinte a csillagok «rossz angyalok», kiket isten megfosztott isteni -mivoltuktól. - -A kaldeusi és a zsidó teremtési monda főleg abban különbözik egymástól, -hogy az utóbbi monoteisztikus, az előbbi nem. Azonban a kaldeusi -mondában is van bizonyos egyistenhívő vonás, t. i. Marduk mindennek ura, -sőt az istenek fölé is kiterjed hatalma. - -A zsidó kozmogóniában a főniciai felfogás nyomát találhatjuk, t. i. a -világot alkotó tojásra céloz e kijelentés: «Elohim szelleme költött -(rendesen úgy fordítják, hogy lebegett) a víz fölött.» Marduk és Tiamat -küzdelmére is találunk utalást a Leviatan nevű tengeri szörnyetegnek -Jahve általi legyőzetése mondájában. A zsidó világkeletkezési monda, -tehát a keresztény is, kozmogóniai szempontból nem mondható eredetinek. - -Az egyiptomi teremtési elbeszélések igen régiek, ámbár később -keletkeztek, mint a megfelelő kaldeusi mondák; az ezen szempontból -legfontosabbakat Maspéro összeállítása szerint közöljük. A semmi -fogalmát még nem alkották meg. Az anyag rendezetlen alakban benn volt a -«sötét vizekben», ahol különböző vidékeken más-más főisten állította elő -az élő lényeket és az élettelen tárgyakat. Az illető főisten saját -megszokott módszere szerint pl. szövéssel, vagy fazekas koronggal -alakította ki ezeket. A teremtési monda leginkább a Nilus keleti -deltájánál fejlődött ki. Az ég és föld kezdetben szorosan összefonódva -pihent az ősvízben. A teremtés napján Shu nevű új isten lépett ki az -ősvízből, megragadta Nuit istennőt és úgy emelte föl, hogy az kezeire és -lábaira támaszkodva – az égbolt négy oszlopa – képezte a csillagos eget. - -Sibu, a föld, ezután növényzettel vonta be magát; emberek és állatok -keletkeztek. Ra napisten is az ősvízben feküdt egy lótuszvirág -bimbójában; a teremtés napján kinyíltak a levelek, Ra kilépett, hogy -elfoglalja helyét az égen. Ra-t gyakran azonosították Shuval. Midőn nap -világította be Nuit-et, az eget és Sibu-t, a földet, számos isten -született, köztük Ozirisz, a Nilus istene. A meleg napsugár hatása -folytán mindenféle élő lény fejlődött ki: növények, állatok és emberek. -Több legenda szerint ez a Nilus iszapjának erjedése útján történt, oly -ősnemzés útján, amelyben történeti időben is hittek. Voltak, akik azt -hitték, hogy az első emberek, a nap gyermekei tökéletes boldogak voltak, -a későbbi utódok már visszafejlődtek és elvesztették boldogságukat. -Viszont mások azt hitték, hogy a legrégibb emberek természete állatias -volt, csakis tagolatlan hangokkal értették meg magukat; végül Thot isten -tanította meg őket a beszédre és az írásra. Láthatjuk tehát, hogy még a -darwinizmusnak is volt előfutárja a kultura gyermekkorában. - -A klasszikus kornak igen hiányos fogalmai voltak a világ keletkezéséről. -Heziodusz (körülbelül 700-ban Kr. e.) Theogoniájában és «Munkák és -napok» című művében elmondja a görög teremtési mondát. - -A kaoszszal kezdődött minden. Azután jött Gea, a föld istennője, minden -dolog anyja; saját fiát, Uranoszt, atyjának tartották. Primitiv népfajok -gyakran hitték azt, hogy az istenek ősei ég és föld. Ha kritikailag -vizsgáljuk a következő naiv, gyermekes, néhol barbár költeményt, úgy -csekély az értéke. Voss metrikus fordítása a következő:[2] (Theogonia, -104–130. és 364–375. vers.) - - Heil Euch, Kinder des Zeus, gebt lieblichen Ton des Gesanges! - Rühmt nun den heiligen Stamm der unsterblichen ewigen Götter; - Welche die Erde gezeugt und der sternumleuchtete Himmel, - Auch die düstere Nacht, und wieviel aufnährte die Salzflut: - Sagt mir denn, wie Götter zuerst und Erde geworden, - Auch die Ström’ und des Meers endlos aufstürmender Abgrund, - Auch die leuchtenden Stern’, und der weitumwölbende Himmel: - Und, die aus jenen entsprosst, die seligen Geber des Guten, - Wie sie das Reich sich geteilt, und göttliche Ehren gesondert, - Und wie zuerst sie behauptet den vielgewundnen Olympos. - Dies nun meldet mir Musen, olympische Häuser bewohnend, - Seit dem Beginn, und saget, wie eins von jenen zuerst ward. - Siehe, vor allem zuerst war Chaos; aber nach diesem - Ward die gebreitete Erd’, ein dauernder Sitz der gesamten - Ewigen, welche bewohnen die Höhn des beschneiten Olympos, - Tartaros Graun auch im Schosse des weitumwanderten Erdreichs, - Eros zugleich, der, geschmückt vor den Ewigen allein mit Schönheit, - Sanft auflösend, den Menschen gesamt und den ewigen Göttern - Bändiget tief im Busen den Geist und bedachtsamen Ratschluss. - Erebos ward aus dem Chaos, es war die dunkele Nacht auch. - Dann aus der Nacht ward Äther und Hemera, Göttin des Lichtes, - Welche sie beide gebar von des Erebos trauter Empfängnis. - Aber die Erde zuerst erzeugete, ähnlich ihr selber, - Ihn, den sternigen Himmel, dass ganz er umher sie bedeckte, - Stets unerschütterte Veste zu sein, den seligen Göttern. - -Ezután szülte Gea a «forró, puszta tengert» a Pontoszt. Uranosztól hat -fiút és hat leányt szült, az ú. n. titánokat: Okeanoszt, Koioszt, -(valószínűleg a világosság egyik istene, csak Heziodusz említi), -Kreioszt (félisten, felesége Euribia, Pontosz leánya), Japetoszt -(Prometeusz atyja, aki ellopta a tüzet az istenektől és az embereknek -adta), Hiperiont (a neve azt jelenti, hogy «magasan vándorló»), Teiát (a -pompásat), Reiát (isten anyja, t. i. Zeusz volt a fia), Mnemoszinét (az -emlékezés istennője), Themiszt (a törvény és rend istennője), Thétiszt, -Főbét és Kronoszt (utóbbi istenséget fia, Zeusz megfosztotta uralmától); -azonkívül a ciklopokat (egyszemű óriások, kiket Apolló megölt) és -másokat. Kevésbbé érdekes elősorolni Heziodusz verses katalógusát, -amelyben a neveket részben ő maga találta ki. Nevek kitalálását, a -poézis ezen egyszerű faját nagyban űzték az északi bárdok is. Még csak e -néhány sor a csillagok és szelek keletkezéséről Heziodusznál: - - Theia gebar voll Glanzes den Helios, und die Selene, - Eos auch, die allen den Erdbewohnern leuchtet, - Und den Unsterblichen rings im weitumwölbenden Himmel: - Diese gebar einst Theia der liebenden Macht Hyperions. - Aber dem Krios gebar Eurybia mächtige Söhne, - Pallas samt Asträos, die hoch vorragende Göttin, - Perses auch, der vor allem an kundigem Geiste sich ausnahm. - Eos gebar dem Asträos die Wind’ unbändigen Mutes, - Zefyros, blassumschauert, und Boreas stürmisch im Anlauf. - Notos, da in Liebe zum Gott sich die Göttin gelagert. - Auch den Fosforos jetzo gebar die heilige Frühe, - Samt den leuchtenden Sternen, womit sich kränzet der Himmel. - -Heziodusz «Munkák és napok» című művében leírja, hogyan teremtették az -istenek az embereket. Az emberek eleinte jók voltak, tökéletesek és -boldogak és gondtalanul éltek abból, amit a föld nyujtott. Azután -visszafejlődtek. - -A rómaiak átvették a görög kozmogóniát, de nem fejlesztették tovább. -Ovidiusz «Metamorfozis» című művében azt mondja, hogy kezdetben csak a -rendezetlen, egyöntetű kaosz volt, «rudis indigestaque moles», a -földnek, víznek és levegőnek rendezetlen keveréke. A természet -elválasztotta egymástól az elemeket, a földet az égtől (a levegőtől) és -a víztől, a finomabb levegőt (az étert) a durvább (közönséges) -levegőtől. A «súlytalan» tűz pedig fölszállott az ég legmagasabb -részéig. A nehéz föld csakhamar leülepedett és körülvette a víz. Ezután -a természet megalkotta a tavak fenekét, a folyók medreit, a hegyeket, -mezőket és völgyeket. A csillagok, amelyeket addig a kaosz sötétített -el, ragyogni kezdtek és az istenek tanyáivá lettek. Növényzet -keletkezett és állatok, végül emberi lények léptek föl. Az emberek akkor -az ideális állapot aranykorát élték. Örökös tavasz uralkodott és dús -termés volt, anélkül, hogy vetettek volna. («Fruges tellus inarata -ferebat.») A folyókban tej és nektár folyt, és a tölgyfából méz -csöpögött. Midőn Jupiter (Zeusz) Szaturnuszt (Kronoszt) megfosztotta -trónjától és a Tartaruszba zárta, a kevésbbé boldog ezüst-kor -következett. E korszakban már tél, tavasz, nyár és ősz következett -egymásután és az embereknek a zord idő elől menedék után kellett -nézniök. A bronzkorban minden rosszabbodott. Végül a borzasztó -vas-korszak állott be, amidőn a szerénység, hűség és igazság elhagyták a -földet, átadták helyüket a csalásnak, erőszakosságnak és árulásnak, -továbbá a telhetetlen pénzsóvárgásnak és a legdurvább bűntényeknek. - -Ovidiusz kozmogóniája csak kevéssé különbözik Hezioduszétól. Az -őseredeti naivitás nagyobbrészt tova tünt; Ovidiusznál már józan -rendszeresség van, amely megfelel a praktikus rómaiak gondolkodásának. - -A következő pompás leírások Ovidiusz Metamorfozisából valók. (A fordítás -Kovách Imrétől való.) - - A tenger, a föld s mely mindent föd, az ég azelőtt - Egyöntésü volt s az egész természet alakja. - Ős-zűrnek nevezék, mely idom és rendnélküli zagyva - Volt és lomha teher, hova egybe valának az össze - Nem vágó tárgyak más-más faju magva hordva. - Titán még nem lövelé szét sugarát a világra; - Sem növekedtével nem nyitá Phoebe szaruit, - A föld sem függött a körülte folyó levegőben - Terhével lebegve, még Amphitrite se fogta - Hullámkarjaival földünk partjait ekkor, - S hol föld, ottan volt a lég s a tengerek árja. - Járhatatlan vala így a föld, úszhatlan a hullám, - Fénytelen a levegő; önalakkal nem bírt még semmi. - Egymással küzdött minden. – Ugyanabban a testben - Forróval harcolt a hideg, szárazzal a nedves, - Lágy a durvával, könnyüvel vívott a súlyos. - Ezt a viszályt isten vagy jobb természet elosztá, - Földet mennytől s földtől vizet elkülönítvén - És elválasztván a híg levegőt a sűrűtől. - Amiket ő miután szétfejte s kivont a vak űrből, - Megszerkesztve örök békével, fűze rokonná. - A szomorú égnek könnyü, fényes tűzereje - Fölszállt s legfentebb választa helyet ki magának. - Legközelebb van ehhez a lég, súlyosabb s helye - Lent; de a föld tömörebb s sok súlyos elem tapadott rá. - Önsúlya nyomta alább. Az övező tenger a szélső - Téren ülepedett meg s a szilárd földet bekeríté. - E rendszerbe szedett tömeget, miután egyik isten - Így elválasztá s elzárván földarabolta: - Első ízben a földre hogy minden részről egyenlő - - Légyen, nagy tányér idomát öltötte reája. - Aztán szétteríté a tengert; gyors szelek által - Duzzasztá s a körülvett földet parttal övezte, - Alkota forrást is, mély posványt és tavakat még - S kígyózó parttal keríté a lejti folyókat, - Melyek más-más helyt részint földtől felitatnak, - Részint tengerhez jutnak s ottan bevegyülnek, - Részint széles tóba ömölve a partjait nyalják. - Általa síkul a rét; a völgy süpped, miglen az erdőt - Lomb fedi s a köves bércek kitolulnak a földből. - S mint jobbról is két, s balról is két övre felosztá - Az eget és középütt hagya égő ötödik részt, - Ily számú övvel hasítá a gondviselés az - Éggel zárt földet is, most már ennyi öv osztja. - Forrósága miatt lakhatlan, mely közepén van. - Nagy hó föd kettőt; ugyanennyit helyeze közéjük - Mérsékeltséggel, fagyot és hőt összegyüjtvén. - Legfelül a lég leng, mely a tűznél annyival terhesb - Mennyivel a víznek súlyát túlhágja a földé. - Mind a ködöt, mind a felhőt itt állapítá meg, - Mind a mennydörgést, mely rendít emberi szíveket, - Mind a fuvalmat, mely villámmal jeget alkot. - A szeleket se hagyá a világ művésze a légben - Lakni szabálytalanul; más tájon fú noha most mind, - Alig volt lehető fékezni, ezt a világot - Hogy ne szakítsák szét; olyan a testvéri viszály itt. - -Erre következik a szelek leírása, majd így folytatja: - - Mind e fölé teríté a folyó s súlynélküli aethert, - Amely ment minden legkisebb földi salaktól. - Im alig szabályzá szét ezeket végvonalakkal - Már is föl kezdtek mindenhol tünni az égen - Csillagok, eddig ama zűr alatt elrejtve hevervén. - Hogy pedig egy tájék se legyen lény nélkül, az égbolt - Csillaggal s istenképekkel telt meg egészen. - S a fénylő halak a vizeket nyerték ki lakásul. - A föld állatokat, a mozgó lég szárnyasokat nyert. - Mindeddig nemesebb s magasabb elmére fogékony - Állat nem vala, mely a többi felett uralgjon. - Ember lett hát, kit vagy a minden rendszerezője - S az ifjú világ művésze teremtett isteni magból, - Vagy úgy lőn, hogy az ég magvát őrzé meg ölében - A magas aethertől nem rég zárt és megujult föld, - Mit Prometheus összevegyítvén tiszta folyammal, - Mindent kormányzó isten képét lehelé rá; - S míg lehajoltan néz minden más állat a földre, - Ő magas állást nyert, az eget kell mérni szemével - S a csillag felé hordozni emelt, nemes arcát. - Első ízben arany-kor lett, mely bírátlanul, önkényt - S törvények nélkül tartott hitet és jogokat meg. - Távol volt fenyítés és függés, ki se olvasott ércbe - Róva fenyítő szót, bírát nem féle könyörgő - Népsereg és bizton voltak, noha nem vala bíró. - Még a fenyő nem szállt le folyóvizekre, levágva - A honi bércekről, hogy más földrészre evezzen, - S ön tengerpartján kül mást nem ismere ember. - Városokat meredek, mély sáncok nem körítének - Sem zord harcriadó nem volt még, se a csavargós - Harsona, sem kard, sem sisak; és harc és háború nélkül - Csendes béke ölelte a gond és bútól szabad embert. - Sőt a kapálatlan, nem művelt és ekevastól - Szűz szántóföld is mindent megterme magától. - -Azután megszünt az örök tavasz kora, az aranykor. Jupiter négy évszakot -teremtett. A nyár heve és a tél szigora ellen oltalmat kellett keresni. -Már nem elégedtek meg a föld önkéntes adományával, művelni kezdték a -földet. - - Harmadszor rézkor követé az arany s az ezüstkort, - Mely érzésre vadabb s iszonyú fegyverre serényebb, - Mégsem egész romlott. Az utolsó a durva, kemény vas. - Befészkelte magát tüstént minden bűn e feslett - Korba: szemérem, jog, hűség, erény elenyésztek, - Fészket volt helyükön fortély építe, csalárdság, - Csel, vétkes kincsszomj, birtokvágy s durva erőszak. - Szélnek ereszti a hajós vásznát, a szelet noha jól nem - Ismeri: s mely fennállt hegyeken, magasan, sok időig, - Nem látott vizeken himbált föl és le a csónak. - A földet, mely előbb, mint szél és nap fénye, közös volt, - Hosszú határokkal gondos mérnök jelölé ki. - A dús földtől már nemcsak gabnát követeltek - S más kellő tápszert; gyomrába hatolt be az ember - S mik rejtetten, nem messze rakattak le a Styxhez, - A gonosz útra vivő kincsek kikerülnek alulról. - A bűntermő vas, meg az annál kárhozatosabb fém: - Sárga arany feljött; föl a harc, mely harcol ezekkel. - Ez véres kézzel veri csörgő fegyvereit össze. - Étket rablás hoz, vendégtől társa se biztos. - Vő se ipától, nincs testvérek közt sem egyesség, - A férj nejének vermet váj, néki viszont ez, - Sápadtszín mérget kever undok mostohaasszony, - A fiú időnap előtt kérdi, hány éves az apja. - Halva a szeretet; a szűz Asträa – az utolsó - Mennyei társai közt – a véres földrül odább szállt. - -Jupiter árvízzel pusztította el e fajt; az árvizet csak Deukalion és -Pyrrha élték túl. Ők Prometeusz (Deukalion atyja) tanácsára csónakot -vájtak; kilenc napig hányattak a tengeren, míg végül a Parnasszusz -hegyen szárazföldre jutottak. Köveket dobtak maguk mögé és ezekből -emberek lettek. A többi lény a naptól fölmelegített iszapból támadt -ősnemzés segítségével. Igen emlékeztet e monda a vízözön ékirásos -feljegyzésére, a bibliának Noahra vonatkozó elbeszélésére, továbbá az -egyiptomiak felfogására az élőlények keletkezéséről. - -A sok isten később csaknem teljesen háttérbe szorul. Az egyedüli -uralkodó az istennek nevezett természet, a melior natura. - - - - -III. A LEGSZEBB ÉS LEGMÉLYEBB TEREMTÉSI MONDÁK. - -Általában véve sok művelt nép megmaradt az előbbiekben vázolt -állásponton. Dacára annak, hogy Róma Krisztus előtt a műveltség magas -fokát érte el, Ovidiusz a világ keletkezéséről mégis csaknem úgy írt -akkor, mint Heziodusz 700 év előtt. Szinte azt hihetnők, hogy e hosszú -időn át mit sem haladt a természetkutatás. Mindamellett ez időben sok -gondolkodónak és kutatónak a világproblemát illető felfogása a fejlődés -oly fokát érte el, hogy ma is bámuljuk. Úgy látszik azonban, hogy ezen -munka gyümölcse csak a beavatottak számára volt fenntartva. Ha valaki -nyilvánosság előtt beszélt, akkor kötelességének tartotta, hogy azon -eszméket hirdesse, amelyek évszázadokra nyultak vissza; ezeket az -szentesítette, hogy a vallásba voltak bekebelezve. Lehet, hogy a -legtöbben, Lukréciusz kivételével, a természetkutatás eredményeit nem -tartották elég alkalmasnak költői alakításra. Valószínű, hogy a barbárok -azért pusztíthatták el oly hamar az antik kulturát, mert a tudomány nem -hatotta át a néptömegeket. - -Igen valószínű az is, hogy az egyiptomi papok között voltak gondolkozók, -akik túl voltak már azon a primitiv állásponton, amely az egyiptomi -teremtési mondában nyilvánul. Tudásukat azonban saját osztályuk számára -tartották fenn, amely az által nagy hatalmat gyakorolt a szolgalelkű nép -felett. - -Azonban Kr. e. 1400 körül egy felvilágosodott uralkodó, IV. Amenhotep -reformálni akarta az egyiptomi vallást, még pedig oly módon, hogy jobban -alkalmazkodjék az előrehaladt kulturához. Igen erélyesen fogott hozzá. -Kijelentette, hogy a nagyszámú istenek letüntek és csak egy istent ismer -el, Atent, a napot. Lerombolta a régi templomokat és elköltözött -Tébéből, amely tömve volt gyűlölt bálványokkal. Azonban az uralomvágyó -papság ellene zúdult és a tömeg vakon követte szellemi vezetőit. Így -történhetett az, hogy a bölcs király halála után az igazság ezen erélyes -kitörése nyomtalanul eltünt, úgy hogy veje és utódja Ai azt mondta: -«Kénytelen vagyok térdet hajtani oly istenek előtt, akiket megvetek.» - -Amenhotep vallását az tette nagyszerűvé, hogy ő a napot helyezte minden -fölé, mint ami legkiválóbb a természetben. Ez csaknem megegyezik a mi -felfogásunkkal. A nap adja az energiát minden mozgásnak a földön, csak a -jelentéktelen árapály képez ez alól kivételt. Laplace feltevése -értelmében a föld anyaga is a napból ered, kivéve azon aránylag kis -tömegeket, amelyek mint meteorok hullnak le rá. Mondhatjuk tehát, hogy -«a nap minden dolog eredete», akár a földi dolgokat gondoljuk, mint a -primitiv népek, akár pedig a naprendszert értjük. Két szép himnusz -maradt ránk a napistenhez, akiket Re-nek és Atum-nak neveztek. - - Imádat néked Re, napkeltekor, Atum napnyugtakor! - Te támadsz, te támadsz, te tündökölsz, te tündökölsz - Fénykoronáddal, te istenek királya. - Az ég és föld ura te vagy. - Te vagy, ki alkottad a csillagokat fönn, az embert itt alant. - Egyedüli isten vagy, ki kezdettől fogva volt. - Te teremtéd a földeket, te alkottad a népeket. - Te adtad nékünk a vizet, a szilárd földet, a Nilust, - Minden folyam a te ajándékod, te adtál éltet annak, ami bennük van. - Te kapcsoltad egybe a hegyek láncait; embert s földet te hívtál elő. - -A Laplace-féle hipotézis alapján is a nap tekinthető az egyiptomiak -szerint legfontosabb csillagok, a bolygók alkotójául. Mivel a bolygókat -isteni lényeknek hitték, joggal mondhatták, hogy csak a nap volt -kezdettől fogva isten. - -Amenhotep felfogására emlékeztet Zaratusztráé egy-két századdal később. -Szerinte végtelen idő óta áll fönn, a kaosznak megfelelő végtelen űr, -valamint a világosság és sötétség hatalma. Ormuzd, a világosság istene a -meglévő anyagból alakította ki a dolgokat. A teremtés sorrendje a -következő; összehasonlítás céljából közöljük a babiloni és zsidó -felfogást is: - -_Ormuzd teremtette:_ - - -1. A főisteneket, - -2. az eget, - -3. a napot, holdat, csillagokat, - -4. a tüzet, - -5. a vizet. - -6. a földet és az élőlényeket. - -_Marduk teremtette:_ - - -1. Az eget, - -2. az égitesteket, - -3. a földet, - -4. a növényeket, - -5. az állatokat, - -6. az embert. - -_Elohim teremtette:_ - - -1. Az eget, - -2. a földet, - -3. a növényeket, - -4. az égitesteket, - -5. az állatokat, - -6. az embert. - -Zaratusztra hívei is a napot tisztelték, mint a legfőbb világosságot, ép -úgy, mint a babiloniak Marduk napistent. Sok nép ösztönszerűen tért át a -sok isten imádásáról a napimádásra, így például a japánok is. - -Idők folyamán mindjobban megváltozott Perzsiában Zaratusztra tana és -számos szekta támadt. Leghatalmasabb volt ezek között a zervaniták -felekezete, ezeknek legfőbb tétele az idő végtelenségének elve volt, -ebből támadt a jó principiuma (Ormuzd) és a rosszé is (Arimán). - -Zaratusztra tanaitól, mohamedán és gnosztikus elemek segítségével -keletkezett a filozófiai, misztikus árnyalatú izmaelita vallás. - -A világ mögött eszerint egy megfoghatatlan, megnevezhetlen lény van: a -végtelenség megszemélyesítése. Semmit sem lehet róla mondani és azért -nem is lehet imádni. Ebből a lényből szükségképen az emanációk egész -sora indul ki: 1. az összértelem, 2. az összlélek, 3. az alárendelt -ősanyag, 4. a tér, 5. az idő és 6. a rendezett anyagi világ, amelyben az -ember a legfőbb lény. Ez a vallás az anyagot, a tért és az időt magasabb -fokra helyezi, mint a tapasztalati világot. Ez megfelel a modern -felfogásnak, amely szerint az anyag, a tér és az idő végtelen. Az -összlelket szintén magasabbra tartja; ennek az élet örökkévalósága -felelhetne meg. - -Zaratusztra tana szerint Astvad-ereta föl fogja támasztani a holtakat és -újra boldog idő köszönt be. Az izmaeliták azt vallották, hogy a -zoroasztrikus eredetű, a föltámadásra és utolsó itéletre vonatkozó tanok -csak képek, amelyek a világrendszer periodikus változásait ábrázolják. -Lehetséges, hogy az indus filozófia befolyása alatt magyarázták ezt így. - -A régi indus papi osztály idők folyamán kifejlesztette az örökkévalóság -elméletét. Ennek mély filozófiai értelme van, mert benne van az anyag és -energia megmaradása tanának csírája. A végtelenség fogalma lényeges -alkateleme a mai világmagyarázatnak. Mivel a világegyetemben -szemmellátható a fejlődés, az örökkévalóságot csak úgy érthetjük meg, ha -fölvesszük, hogy a fejlődés mindig visszatérő periodusokban történik. A -következő elbeszélés mutatja, hogyan magyarázták az indiai bölcselkedők -ezt a folyamatot: Manu elgondolkozva ült. (A Védák himnuszaiban Manu -Noah-hoz hasonlóan az emberek ősatyja.) Ekkor a maharisik közeledtek -feléje, tiszteletteljesen köszöntötték, azt mondván: Urunk, kegyeskedj -rendben és gondosan megmagyarázni mindazon törvényeket, amelyek a dolgok -őseredetére és a keveredés által létrejött valóságokra vonatkoznak. Csak -te ismered, Mester, ezen egyetemes törvények eredetét, jelentőségét és -következményét. Ezen törvények alapvetők és megfoghatatlanok és -közönséges halandó számára érthetetlenek, mert ezek a Veda.» -(Bölcseség.) Erre a mindenható bölcsen így válaszolt: «Figyeljetek; e -világ sötét volt, megfoghatlan és határozott tulajdonságok híján való. -Ész nem foghatta fel, se nem nyilvánulhatott előtte, mély álomba -merültnek látszott. Midőn a feloldás teljessé vált (a világot teljesen -homogén oldatnak képzelték), akkor az úr (Brahma), aki számunkra -megfoghatlan és önmagának alkotója, az öt elemmel és más ősanyagokkal -észrevehetővé tette a világot. Elosztotta a sötétséget, a legszebb -fénnyel világította meg a világot és megindította a természet -fejlődését. Vágya támadt, hogy önmagából alkosson dolgokat, e célból -vizet teremtett és magot hintett beléje. Ezen magból ragyogó arany tojás -fejlődött ki, viszont e tojásból származott a férfialakú Brahma, aki -minden dolog eredete. Miután egy istenéven át (amely kevéssel több 3 -billió emberi évnél) nyugodott a tojásban, a dicső isten a tojást -gondolatával kettévágta és kialakította belőle az eget és a földet. A -kettő között elhelyezte a levegő-réteget, az ég nyolc szféráját, -valamint végtelen teret a víz számára. Ezután hozta létre a mulandó -világot, amely az örök világból kisugárzik.» Ezen kívül számos istent, -szellemet és kort teremtett. Az örök isten és vele minden élőlény a -pihenés és az ébrenlét váltakozó periodusait élik át. Az emberi év -egyenlő egy szellem-nappal. Tizenkétezer szellem-év, amelyek mindegyike -360 földi év, egyenlő egy isteni periódussal; kétezer isteni periódus ad -egy Brahma-napot. Ilyen nap – 8640 millió földi év – második felében -szunnyad Brahma és vele pihen minden élet; midőn fölébred, kielégíti -alkotási vágyát. A teremtés és megsemmisülés folyamatai végtelen -nagyszámúak, és az örökkévaló lény mintegy játékból ismétli meg ezeket. - -Az indus filozófiát az teszi naggyá, hogy helyesen fogták fel a -végtelenség fogalmát, amely szerint a természetben szükséges a -periódikus változás. E felfogás azonban pesszimisztikus, mert a fejlődés -minden periódusában állandó hanyatlást vesznek fel, különösen erkölcsi -tekintetben. - -E pesszimisztikus felfogással, amelyet már az egyiptomiak mondáiban, a -klasszikus ókor népeinél megtalálunk, akik az emberiség ősi aranykoráról -regélnek, s amely továbbá a kaldeusoknál is megnyilatkozik, akik -mondáikban a paradicsomról és a bűnbeesésről szólnak, ezzel élénk -ellentétben áll a természettudományi alapon nyugvó evolució modern tana. -Ezen utóbbi szerint, amelynek már az egyiptomi mondában és Homerosznál -is volt előkészítője, az emberek mindinkább javulnak. A létért való -küzdelmet az evolució tana szerint csak a legerősebbek és -legalkalmasabbak bírják ki, úgy hogy az egymást követő nemzedékek mindig -életrevalóbbak. - -Fenti elbeszélésben találkozunk először azzal a határozottan kifejezett -véleménnyel, hogy a gondolat, vagy pedig az akarat aktusa oka lehet -bizonyos változásnak, az anyag már meglévő energiájának, vagy magának az -anyagnak felhasználása nélkül. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy -lehetségesnek tartják a semmiből való teremtést. Ezen hit számos -követőre talált; ezt előnyben részesítették azon felfogással szemben, -amelyet eredetileg minden faj egyaránt vallott, t. i., hogy átalakítás -volt a teremtés. Természettudományi és filozófiai szempontból tarthatlan -álláspont az, hogy semmiből lehet valami. Elegendő erre nézve, ha -Spinoza és Herbert Spencer minden kétséget kizáró nyilatkozatait -közöljük. Spinoza Etikája harmadik részében azt mondja: «A természet -törvényei, amelyek szerint minden átalakulás történik, mindig és -mindenütt ugyanazok.» Herbert Spencer «A biológia principiumai» című -munkájában a következőket mondja: «Föltételezzük-e, hogy egy új -szervezet semmiből teremtetett, hogyha már teremtetett? Ha igen, akkor -föltesszük azt, hogy anyagot alkottak, ez pedig megfoghatatlan; ez t. i. -föltételezné, hogy viszonyt állítunk föl valami és semmi között, vagyis, -hogy viszonyt létesítünk két tag között, holott a másik hiányzik, ez -pedig lehetetlen. Az energia teremtése ép annyira lehetetlen, mint az -anyag létrehozása. Az a vélemény, hogy élőlényeket teremtettek, csak oly -korban támadt, midőn a legmélyebb sötétség uralkodott.» Ezt az utolsó -állítást ugyan kissé módosíthatjuk, mivel az a hit, hogy semmiből lehet -teremteni, csak igen előrehaladt fejlődési stádiumban lép föl. - -Sajátságos, hogy a régi skandináv népnek volt a legfejlettebb teremtési -mondája. Ne feledjük azonban azt, hogy az északi nép ősei már a -kőkorszak alatt is Skandináviában laktak, tehát valószínűleg több ezer -éven át volt ott a lakóhelyük és hogy a bronz-korbeli leletek már igen -magas kulturáról tesznek tanubizonyságot Skandináviában. Kétségtelen, -hogy átvettek némely gondolatot az ókor művelt népeitől és hogy azokat -önállóan feldolgozták. Míg a régi kaldeusoknál és egyiptomiaknál, mint -más primitiv fajnál a víz volt a főelem, a kemény földdel szemben, addig -a skandinávoknál a meleg volt a legfontosabb és annak ellentéte, a -hideg. Tényleg a hőnek van a legfontosabb szerepe a fizikai világban és -azért tudományos igazság szempontjából a skandináv teremtési monda -minden eddig említett fölött áll. Igazán csodálatos, mily szépen -alkalmazkodik a legenda a mi mai felfogásunkhoz. Némely része keleti -eredetre vall, avagy a klasszikus ókor eszméit vette föl; azonban a -természet szellemes magyarázata jellemző a skandináv kozmogóniára. -Eszerint a világ, amelyben élünk, nem tart örökké. Kezdete volt és vége -lesz. Midőn az idő reggele volt még: - - «Nem volt még föld és tenger sem - Nem volt hűs hab - És ég sem volt fölötte.» - -Feneketlen űr volt csupán, ennek északi részén fakadt a hideg forrása, -amely környezetét fagyos ködbe burkolta, amiért is e vidéket -Nifelheimnak (ködvilág) nevezték. Az űr déli oldalán fakadt Urd, a meleg -forrása, a kettő között eredt pedig a bölcseség forrása, Mime kútja. -Nifelheim ködös, szürke hullámai találkoztak az űrben Urd meleg -áramlataival, ezek keveredéséből keletkezett a világ, később pedig -istenek és óriások származtak belőle. Azon üres térben, amelyben Mime -kútja volt, keletkezett az emberi szemnek láthatatlan világfája, -amelynek gyökerei a három forrásig értek. - -Ezen mondát az teszi nagyszerűvé, hogy a lakott világot – a napnak és a -kozmikus ködnek megfelelően – hő- és hidegforrásoktól teszi függővé. Az -emberlakta világ a két forrás között van és létezése, modern módon -kifejezve attól függ, mennyi hővel látja el a nap és hogy mennyi áramlik -el belőle a hideg ködfoltok felé. - -Az északi monda ezután azon általános felfogásra tér át, amely a világ -teremtését élettelen testrészekhez köti. Odin isten (a kaldeus Marduk) -megöli Ymert (Tiamat), az óriást, ennek a testéből teremtette az eget és -földet, véréből pedig a tengert. Itt azonban érdekes módosítás történik. -Ymer tagjait előbb porrá kellett zúzni, mielőtt élőlények hordozóivá -válhattak volna. Ezen célból az óriás-malmot kellett megépíteni, ezt a -hideg-forrás vize hajtotta, amely aztán vezetéken át lefolyt a tengerbe. -Ez költői leírása a kőzetek elmállási folyamatának, amelyet fagy és víz -hoznak létre. Az óriásmalom egyúttal az eget állócsillagaival együtt -forgatta. - -A babiloni mondában Oannesz tengeri szörny, akinek hal-teste és -emberalakú feje, keze és lába van, kilépett a tengerből, hogy az -embereket mindenféle tudományra és művészetre tanítsa meg, azután újra -eltünt a mélységben. Ezt a szörnyeteget a skandináv monda Heimdal-lal a -tűzistennel helyettesíti, kit az óriásmalom köveinek szikrái szültek. -Gyönyörű, világos hajú, gyöngéd ifjúként jön csónakán, hogy a műveltség -áldását terjessze az emberek között. Csónakjában mindenféle szerszámot, -fegyvert és gabonakévét hoz. A tűz-isten megnőtt, az emberek vezetője -lett, odaadta az embereknek a tűzfúrót, megtanította őket a rúnák -ismeretére, mesterségekre, állattenyésztés-, kovácsmesterség-, -kenyérsütés, építés és más ügyességre, valamint vadászatra és -önvédelemre. Ő alapította meg a házasság intézményét, az államot és a -vallási szertartásokat. Mikor Heimdall hosszú és bölcs uralom után örök -nyugalomra tért, ugyanazt a csónakot találták a tengerparton, amelyen -egykor eljött. A hálás emberek Heimdall testét jégvirágos csónakba -helyezték, amelyet értékes kovácsmunkákkal és ékszerekkel töltöttek meg. -A csónakot, miként Heimdall érkezésekor, láthatatlan evezők kiröpítették -a tengerre, ahol eltünt a láthatárról. Heimdall az istenek országába -jutott, ahol ragyogó ifjúságban új életre ébredt. Földi uralmát fia -Sköld-Borgar vette át. - -Sköld-Borgar alatt a világ rosszabbodott és uralma vége felé meghalt -Balder, a világosság istene. Erre azután rettentő tél következett, -glecserek és jégmezők borították az emberlakta földet, a jégmentes -területen is mind silányabb lett a termés. Éhinség tört ki, amely -borzasztó bűntényekre ragadta az embereket. A vihar ideje volt ez és az -erőszaké, az északi népek karddal kezükben kiszorították törzsrokonaikat -lakhelyeikről, úgy hogy azok délfelé kerestek új hazát. Bizonyos idő -mulva eltünt az örök tél és vele a jég is. - -Láthatjuk, hogy a monda az éghajlat rosszabbodását és a jégkorszakot, -amely az emberek kivándorlását vonta maga után, szemléletesen jellemzi. -Nem csoda tehát, ha azt hitték, hogy egy új örök tél a világ végét -okozza majd, a Ragnarök-öt. Közeledtére újra bekövetkezik majd a -borzasztó, törvénytelen állapot. A jég-ország óriásai megtámadják az -istenek tanyáját; az emberek a hidegtől, éhségtől és betegségektől -megtizedelve harcok közben fognak elpusztulni. A nap továbbra is -megteszi napi útját, fénye azonban egyre gyöngülni fog. Az óriásokkal -való küzdelemben sok isten meghal, még Heimdall is halálos sebet kap. A -nap is kialszik majd, az égbolt meghasad, a hegyek megrepednek és az -általuk lekötött tűz előtör, lángba borítva a csatateret. A nagy tűz -után azonban friss zölddel borított új világ fog keletkezni. Hoddminne -ligetéig azonban, ahol Mime kútja van, nem ér a tűz és több isten, -továbbá Leifthraser és Lif emberpár ennek oltalmában megmenekül. Ezek az -emberek visszatérnek a földre. Új, gondtalan kor következik és a -műveletlen föld újra dús termést hoz. - -Erre a nevezetes mondára a klasszikus ókor és a kereszténység is -hatással volt. Ami bennünket különösen érdekel, az a nap kihülésének, -hőhatása csökkenésének gondolata, amelynek következménye minden földi -élet megszünése. Az után a nap összeütközik a hidegség világával (az -óriásokkal), a kozmikus ködfoltokkal és a bennük rejlő kihült napokkal. -A föld kemény kérge megreped az összeütközés következtében és a belső -tűzár, aminő Izland vulkánjaiból ismeretes, elpusztítja a földet. Idővel -azonban új föld keletkezik és az élet a halhatatlanság fájáról újra -leszáll a földre. - -Az Edda e mondája szépség és igazság tekintetében messze fölülmulja -mindazt, amit más primitiv nép alkotott. Kétségtelen, hogy e műveltség -elemei és ezekkel együtt e teremtési mitosz alapelemei is idegen -országból eredtek, valószínűleg a tengeren túlról, keletről. Azonban -semmiféle teremtési monda sem közelíti meg a skandinávét a természet hű -felfogásában. - -Fentebbiekben oly korok felfogását igyekeztem vázolni, amelyekben még -nem ismerték a közvetlen megfigyelést. A természettudomány ily -körülmények között mitoszokba öltözik, magasabb fokon pedig a -bölcselkedés bő mezébe. Máskép áll a dolog, amikor kezdetét veszi a -megfigyelés és a kísérletezés. Az adatok nehézkes és áttekinthetetlen -tömegét általános törvények alá foglalják, amelyek segítségével azokat -gyorsabban tudjuk visszaadni; más szóval, hogy a tapasztalat hasznunkra -váljék, szükségünk van a teoretikus rendező munkájára. Amint az első -törvényeket megtaláltuk, még ha nem is egészen pontosak, megjósolhatjuk -az események menetét. Ezen jóslatokat aztán javíthatjuk, ily módon -pontosabbá tesszük a törvényeket, és megerősítjük ismereteinket. - -Eleinte az idő ismerete volt különösen fontos az emberekre és ezért -gondosan megfigyelték; ennek következtében felismerték az égitestek -tulajdonságait, amelyeket valószínűleg összehasonlítottak földi -tárgyakkal. Így fejlődtek ki fokozatosan a csillagászat, fizika, és -kémia elemi fogalmai. Most az előbbi korokkal ellentétben a különböző -nézetek legkíválóbb képviselőiről lesz szó és ily módon történeti -áttekintést nyerünk a fogalmak fejlődéséről. - -A következő fejezetben a történeti idő kozmogóniáival foglalkozunk, míg -az előbbiekben a mondák korának világmagyarázatairól volt szó. Éles -határ a kettő között, természetesen, nincs. - - - - -IV. A RÉGI FILOZÓFUSOK VILÁGMAGYARÁZATAI. - -A barbár törzsek nem érezték az időszámítás hiányát, s így nem volt -okuk, hogy az idő beosztására törekedjenek. Vadászat és halászattal -tartották fenn magukat. Az erdei bogyókat és az ehető gyökereket csak -akkor becsülték meg, ha vadászzsákmány híján az éhség kényszerítette rá -őket. Ez csak szükség idején történt, ellenben valószínű az, hogy az -asszonyok gyakrabban éltek gyökerekkel; t. i. a férfiak csak akkor -adhattak az asszonyoknak is a zsákmányból, ha az bőven állott -rendelkezésükre. A törzsek kénytelenek voltak a vadat követni és azért -csakis a napi szükséglettel törődhettek. A dolgon nem változtatott sokat -az, hogy elsajátították az állatszelidítést, hogy szükségleteiket -fedezhessék. A csordának minden évszakban más-más legelő kellett, s így -a nomád nép tartózkodási helye a csordától függött és nem megfordítva. - -Egészen más volt a helyzet, amikor a nép szaporodása rávitte az -embereket a földmívelésre. Állandó lakóhelyről kellett gondoskodni, -meghatározott időszakokban kellett a földet művelni, hogy a végcélt, a -termést megkapják. Az évszakok változása a nap helyzetétől függött s így -meg kellett figyelni a napot. - -Azonban csakhamar észrevették, hogy bizonyos csillagok helyzetét -különböző évszakokban könnyebb megfigyelni, mint a napét. A hold -szabályos változásai, amelyek rövid időközökben visszatérnek (29·53 -nap), nem kerülték el figyelmüket, e változások rövid időközök mérésére -alkalmasak voltak. Valószínű, hogy a legrégibb időben a nomád törzsek -órája a hold volt. A nomádok csordáikkal a hold szelid fényénél -vándoroltak és kerülték a nap forró sugarait. Később a napot a föld ura -gyanánt tisztelték, az év a nap és a hold mozgásától függött. Az évnek -több mint tizenkét szinodikus hónapja van,[3] de kevesebb, mint -tizenhárom; ezen úgy segítettek, hogy több évet tizenkét holdhónaposnak -vettek, másokat meg tizenhárom hónaposnak. Az átlagos évtartam ily módon -kifogástalan volt. A nap hat egyenlő részre oszlott, minden rész hatvan -perces volt; a babiloni perc egyenlő volt a mi négy percünkkel és a nap -az égen egy fokot egy babiloni perc alatt futott be. - -A kaldeusok észrevették, hogy több nagyobb csillag nem alkalmas az -évszakok meghatározására. Ezen szabálytalan csillagokat bolygó -csillagoknak nevezték el, ilyen például a nap és a hold, amelyek -minduntalan változtatják helyüket, míg a többi csillag megtartja -viszonylagos helyzetét. A napon és holdon kívül imádták a csillagokat -is. A legrégibb szabályszerű kaldeusi csillagászati megfigyelések -körülbelül ötezer évvel Kr. e. indulhattak meg. Ezen megfigyelések római -és görög vélemény szerint több százezer éven át folytak. Hipparchosz, a -kiváló csillagász szerint 270 ezer évesek e megfigyelések, Cicero 470 -ezer éves megfigyelésekről beszél; ez természetesen óriási túlzás. - -Kalliszthenesz gyüjtött ily megfigyeléseket Aisztotelesz számára, ezek -Kr. e. 2300 évre nyúltak vissza. A kaldeus papok éjjelről-éjjelre -följegyezték agyagtábláikra a csillagok helyzetét és fényét, föltünésük, -delelésük és letünésük idejét. Az állócsillagok mozgása oly szabályos, -hogy előre meg lehet állapítani elég pontosan a helyüket. A bolygók -mozgása szabálytalan; de megfigyelték, hogy e szabálytalanságok -időszakosak; a Vénusz periódusa nyolc éves, a Jupiteré 83 éves. A -bolygók helyzetét is gondosan följegyezték; e táblázatok segítségével a -csillagász évekkel előre meg tudta állapítani a bolygók helyzetét. - -A bolygók mozgására valóságos csillagászati évkönyveket szerkesztettek, -ezek közül több ránk maradt, így például a Kr. e. 523. évre szóló. A -napnak az állatövben megtett útja szintén igen szabályos. Mindennap -majdnem egy fokot tesz meg, azért osztották be a kaldeusok a kört 360 -fokra. Midőn észrevették, hogy a nap télen látszólag sokkal gyorsabban -mozog, azt azzal a föltevéssel magyarázták, hogy a nap téli napon -1·0159°-ot ír le, nyáron ellenben csak 0·9524°-ot. - -A leghíresebb babiloni csillagász, Kidinnu a Kr. előtti második -században lényegesen javította ezen számításokat, t. i. fölvette, hogy a -napnak minden hónapban más a sebessége. Igen sok fontos számítást -eszközölt; hold mozgási táblázata pedig különösen pontos. A nap és hold -viszonylagos mozgásait illetőleg meglepő a pontosság; ezeknek a -felismerése több mint ezeréves megfigyelés eredményének kell lennie. 235 -szinodikus hónap 6939·69 nappal (vagy 19 napévvel) egyenlő; vagyis a -hold 19 napév mulva majdnem ugyanazon helyzetbe kerül a nap és a földdel -szemben. Ha tehát holdfogyatkozás van, akkor előre mondhatjuk, hogy 19 -év mulva visszatér. Ezt a rendkívül fontos időszakot meton-periodusnak -nevezzük. Hogy a babiloniak ezt már ismerték, azt bebizonyította Kugler, -babiloni eredetű számításokkal, amelyek a Kr. előtti negyedik századból -valók. Ezek körülbelül 50 évvel előzik meg azt az időpontot, amikor -Meton (432-ben Kr. e.) Görögországban a meton-periodust bevezette. E két -felfedezés valószínűleg független volt egymástól, ámbár Babilon és -Görögország Főnicián át érintkezett egymással. Tálesz, úgylátszik, -főniciai származású volt. Az alexandriai görögök később szintén ismerték -a babiloni csillagászati tudományt. - -Napfogyatkozást is előre meg lehet állapítani ily módon, ámbár ennél -kisebb a valószínűség. Mivel a fogyatkozások, különösen pedig a -napfogyatkozások nagy hatással voltak minden élőlényre, nem csoda, hogy -a papok tekintélye igen növekedett, amióta azokat meg tudták jósolni. A -csillagászok igen korán tudhatták, hogy a napfogyatkozás a holdnak a -föld és a nap közötti helyzetétől függ. Ebből kifolyólag megérthették, -hogy a holdfogyatkozást a föld árnyéka okozza. És mivel az árnyék alakja -köralakú, arra kellett következtetniök, hogy a föld gömbalakú. Bármely -oldalával is fordul a föld a hold felé, az árnyék mindig köralakú -maradt, ebből arra következtethettek, hogy a föld alakja határozottan -gömbhöz hasonlít és nem kerek laphoz. Ezen tapasztalatok alapján helyes -fogalmat alkottak a föld alakjáról és a földnek a naphoz és a holdhoz -való viszonyáról. Szeleukusz csillagász (a Kr. előtti második században) -tudta már, hogy a föld gömbalakú és hogy tengelye körül forog. -Lehetséges, hogy a kaldeusok már fokmérést is eszközöltek. Achillesz -Tatiosz, görög író, aki a Kr. utáni ötödik században élt Alexandriában, -elbeszéli, hogy a kaldeusok véleménye szerint, ha egy ember -szakadatlanul járna óránkint 30 stádiont (vagyis 5 kilométert) megtéve, -akkor egy év leforgása alatt körüljárná a földet. A föld kerülete -eszerint 43800 km, ami körülbelül úgy is van. - -A világrendszerről alkotott fogalmaikat a kaldeusok nem igen -fejleszthették tovább. A babiloniak gondosan feljegyezték a csillagok -helyzetét; azonban a görögökkel ellentétben, nem gondolkoztak a -világegyetem fölépítésén. Ez jellemző különbség keleti és nyugati -gondolkodásmód között. A bolygókat isteneknek tekintették, azért -mozognak azok szabadabban, megjelenésük szerencsét, esetleg -szerencsétlenséget jelentett születés és halálesetnél, örökösödésnél és -vállalatoknál. Szerintük nem lehetett megakadályozni, hogy a kedvező, -vagy a rossz előjelek be ne igazolódjanak; azonban könyörgéssel, -áldozatokkal és imával enyhíthették, főképen pedig elhalaszthatták a -csapást. Ezeket az eszközöket csak a csillagász-papok ismerték, ezáltal -igen nagy lett a hatalmuk úgy a nép, mint a fejedelmek fölött. A -csillagokban való hit a babonás emberiséget az egész középkoron át -bilincsekben tartotta, ezzel elejét vette minden tudományos kutatásnak -és megakadályozta a természeti jelenségek egyszerű magyarázatát. - -Rövidebb idő mérésére a kaldeusok a vízórát (klepszidra), és a -napmutatót (polosz) használták. Az utóbbi függélyes helyzetű bot volt, -alatta homorú, félgömbalakú beosztott tábla, amelynek sugara a bot -hossza volt. A vízóránál a víz vagy más folyadék igen kis nyíláson folyt -le, a lefolyt vízmennyiség adta az idő mértékét. A polosz az észak-dél -vonal meghatározására szolgált. Ennek a segítségével határozták meg a -téli és nyári nap-állást, a világtengely helyzetét, a napéj-egyenlőség -idejét. Mezopotámiában kristálylencsékre akadtak, ezek azt bizonyítják, -hogy a kaldeus tudósok az optikához is értettek; úgy látszik azonban, -hogy más tudományágakkal nem foglalkoztak. - -Az egyiptomi monda szerint Thot isten az embereket csillagászatra, -jóslásra és bűvészetre, orvosi tudományra, írásra és rajzolásra -tanította. A nap és a bolygók útját az állatöv 36 csillagképén át -följegyezték, amely följegyzéseket Ra napisten templomának papjai igen -régóta gyüjtötték. Ezen csillagászok később más istenek templomait is -szolgálták s az «éj őreinek» neveztettek; meg kellett figyelniök az eget -és megfigyeléseiket föl kellett jegyezniök. Csillagászati térképeket -rajzoltak, amelyek följegyzéseikkel együtt részben mai napig -fennmaradtak. Az egyiptomi év is 12 hónapos volt, minden hónap 30 napos. -Augusztus elején kezdődött az év, amelynek a végéhez, hogy 365 napos -legyen 5 napot külön hozzácsatoltak. A még hiányzó 5 és háromnegyed órát -különböző módon pótolták; részben csillagászati megfigyelés -segítségével, főleg a «kutya-csillagzat» (Sziriusz) megfigyelésével -hozták helyre. - -Amint ezekből láthatjuk, az egyiptomi időszámítás bizonyos tekintetben -fölülmulta a mienket. Míg az ő hónapjaik mind 30 naposak voltak, a mi -naptárjainkban nagy a zűrzavar, a hónapok 28–31 naposak. A február -eredetileg 30 napos volt, de levettek belőle egy napot és Juliusz Cézár -tiszteletére a július hónaphoz csatolták. Augusztus császár nem akart -rosszabbul járni, erre még egy napot levettek a februárból és az -augusztus hónaphoz csatolták. Az utókor szemében ezen eljárásnak a -szándékolttal ellenkező hatást kellene gyakorolnia. - -Az év tartama több mint 365 nap. Azáltal, hogy az egyiptomiak az évet -365 naposnak vették fel, idővel nagy eltérés támadt. Ezen – mint -említettük – úgy segítettek, hogy alkalomadtán eltérést létesítettek a -naptárban. Ezt oly módon tették, hogy a Nilus áradása az év elejére -essen. Ezen önkényes eljárás egész a Ptolemeuszok idejéig tartott, -amikor minden negyedik évben a 366 napos szökőévet hozták be. Ezt a -módosítást később Juliusz Cézár is elfogadta, aki a naptár -reformálásánál Szoszigenesz görög-egyiptomi csillagász tanácsára -hallgatott. - -Idők folyamán azonban a juliánusi naptár is hiányosnak bizonyult, ezért -XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelte a naptár javítását. A gregoriánus -naptár hibája 3000 év alatt csak egy napot tesz ki. - -Az egyiptomi csillagász-papok rendkívüli tekintélynek örvendtek. Nemcsak -a csillagászatban voltak jártasak (ebben nem multák fölül a -kaldeusokat), hanem az orvosi tudományban és a kémiában is kiváltak. -Egyiptomi orvosokhoz fordultak segélyért ázsiai fejedelmek, mint pl. -Bakhtan király, később a perzsa királyok is. Homerosz is az egyiptomi -orvosokat tartja a legügyesebbeknek. Némely receptjük máig megmaradt. -Rendeléseiket és egészségi szabályaikat lefordították később latinra és -versekbe foglalták. Ezeket a középkorban a híres szalernói főiskolában -tanították; rendeléseik közül némelyik ma is népszerű. Egészben véve úgy -látszik, szereik hasonlítottak azon utálatos kotyvalékokhoz, aminőket -most is eladnak khínai gyógyszerészek. - -Igen nagyrabecsülték jóslási és bűvészeti tudományukat. Azt hitték -róluk, hogy titkos mondásaikkal a folyók vizét vissza tudják terelni -forrásaikhoz, vagy hogy meg tudják állítani, illetve gyorsítani a napot -a pályáján. Azt is állították, hogy emberi és állati viaszképeket meg -tudnak eleveníteni. Az udvarnál alkalmazták őket, ahol «az ég titkainak -mesterei» címet viselték. Rangjuk olyan volt, mint a testőröké, vagy a -titkos tanácsosoké («a királyi ház titkainak mesterei»). A királyi -palota belsejében az alsóbbrendű udvari alkalmazottakkal ellentétben -szandálban járhattak és a fáráónak lábai helyett térdét csókolhatták. -Méltóságuk és kiváltságos helyzetük jeléül párducbőrt viseltek, amely a -későbbi hermelinnek felelt meg. - -A következő elbeszélés igazolja mi mindent tételezett föl a nép e -tudósokról. Kheopsz azt kérdi az egyik tudóstól: Igaz-e, hogy levágott -fejet meg tudsz erősíteni a törzsön? A tudós igennel válaszolt; erre a -fáráó megparancsolta, hozzanak egy foglyot kísérlet céljából. A -csillagász azt felelte, hogy kár emberrel kísérletezni, jó lesz e célra -állat is. Előhoztak egy libát, levágták a fejét; testét és fejét azután -a szoba ellenkező oldalára helyezték. A pap elmondta a bűvös formulát, -mire a két rész egymás felé közeledett és egyesült s a liba gágogott. E -kísérletet kétszer kellett megismételni, egy-egy pelikánnal, aztán egy -bikával. Az udvari csillagász gyakran tanította a hercegeket, sőt a -fáráót is a bűvészet tudományára. - -Az egyiptomiak behajózták a Földközi- és a Vörös-tengert; ezen utjaikban -a csillagok segítségével tájékozódtak, ép úgy, mint Odisszeusz, akiről -Homerosz azt mondja, hogy Kalipszó szigetéről Korfuig ilyen módon jutott -el. A hajósok valószínűleg a part közelében maradtak. Azonban a vihar -kivihetett némely hajót a sík tengerre, tapasztalhatták, hogy a tenger -felszíne domború és a gömb felületéhez hasonlít. - -Számos tudós, köztük a skót csillagász: Piazzi Smyth, azt vallja, hogy a -nagy Kheopsz piramis terve (Kr. e. 3000 körül) csupán a legkíválóbb -egyiptomi tudósok előtt ismert tudomány emléke. Ezen piramis alapja oly -négyzet, amelynek oldalai keletről nyugat felé és délről észak felé -irányuló egyenesek. Ezen irányítás hibája csupán 1/750. E gula csak két -kilométernyire fekszik délre a 30. szélességi foktól. Az északi oldal -közepén egy hosszú, szűk folyosó bejárata van, amely 30°-nyira hajlik a -horizonthoz és azért csaknem párhuzamos a föld forgási tengelyével. A -folyosó tehát a sark irányába mutat, annál is inkább, mert a sugártörés -következtében a pólus helyzete magasabbnak látszik. Kétségtelen tehát, -hogy a gúla tervezői tudós matematikusok voltak. - -Piazzi Smyth azonban túloz. A piramis magassága eredetileg 145 m. volt, -az alap kerülete 931 m. Ezen hosszúságok aránya 1:6·42 vagyis körülbelül -2 százalékkal kevesebb, mint 1:6·28, amely arány a kör sugarának -kerületéhez való aránya. Smyth azon állítása, hogy a gúla magasságának -és kerületének viszonya a kör sugara és kerületének viszonyát jelentené, -egyáltalán nincs igazolva. Az egyiptomi tudománynak nagy hátránya volt, -hogy nem jutott el a néphez. Ezzel a műveltség magasabb fokra emelkedett -volna, és így mi is művelődésünk számára többet vehettünk volna át. A -görög műveltség virágzása korában (Kr. e. 400–600 között) Egyiptom a -legelső kulturállam volt; görög ifjak, akik a legmagasabb kiképzést -óhajtották, mint Talesz, Pitagorasz, Demokritosz és Herodotosz -felkeresték a Nilus országát, hogy tudományszomjukat a bölcsesség -forrásánál csillapítsák. Végül a Ptolemeuszok idejében az egyiptomi és a -görög műveltség összeolvadt, Alexandria a tudomány középpontjává lett. - -Miletoszi Taleszről, aki Kr. e. 640–550 között élt, azt mondják, hogy -megjósolt egy napfogyatkozást és ezáltal alapította meg tekintélyét. -Valószínű, hogy az ilyen csillagászati számításokat Főniciában tanulta, -ahova e tudományt Babilonból hozták át, vagy pedig Egyiptomban -sajátította el. Talesz azon tana, hogy mindennek alapeleme a víz, -szintén egyiptomi felfogásra vall. Anaximandrosz, (Kr. e. 611–547 -között) talán Tálesz egyik tanítványa, azt tanította, hogy a végtelen -kiterjedésű elemek kaotikus vegyületéből végtelen sok világtest -keletkezett. Egy másik filozófus, Anaximenesz (Kr. e. 500 körül), aki -mint Tálesz is, az ión iskolához tartozott, a levegőt tartotta -őselemnek. A föld a levegő megsűrűsödéséből jött szerinte létre; a föld -kerek lap alakjában úszott a sűrű levegőn. A nap, a hold és a csillagok -kerek lapok, amelyek a föld körül forognak. Anaximenesz tanaiban az -egyiptomi filozófiának semmi nyoma sincs. - -Pitagorasznál, aki körülbelül 560–490 közt élt és iskolájánál újra -tapasztalhatjuk az egyiptomi befolyást. Pitagorasz Szamosz szigetén -született, azonban onnan Krotonba költözött, Dél-Itáliába. Mint az -egyiptomi mesterek, Pitagorasz is titokban tartotta tanait; tanítványai -azonban már közlékenyebbek voltak. Sajnos, csak másod- vagy harmadkézből -ismerjük e tanokat, amelyeknek legnagyobb része állítólag Filolaoszé. -Szerinte minden dolgot számok fejeznek ki, amelyek viszonya szigorúan -szabályos, mint aminő a zenei hangok között van, e viszonyt harmóniának -nevezi. A világegyetem minden irányban egyformán terjed ki, tehát gömböt -alkot. A világegyetem közepében van a középponti tűz. Mi azt nem látjuk, -mert a földnek a tűztől elfordított oldalán vagyunk, visszfényét azonban -megpillanthatjuk a napban. A föld, a hold, a nap és a bolygók (ez -utóbbiaknak szerintük légköre van), mind a középponti tűz körül -forognak. A föld 24 óra alatt teszi meg útját e tűz körül; ez tehát -bizonyos értelemben a tengelyforgásnak felelt meg, mely 24 óráig tart, -míg a holdnak egy hónap és a napnak egy év kell, szerintük, a -körülforgásra. Ezen három égitest keringési idejét tehát elég jól -ismerték. Ha Pitagorasz követői a tüzet a nappal helyettesítették volna, -akkor tűrhetően ismerték volna a naprendszert. Az állócsillagok egét -üres gömbnek tartották, amely a tűz körül forog. Mivel tudták, hogy a -föld naponta megfordul tengelye körül, a fenti vélemény nemcsak hogy -fölösleges, hanem következetlen is. - -Pitagorasz tanai mind világosabbá váltak. Alaposabban foglalkoztak a -jelenségek természetes okaival. Az efezuszi Herakleitosz azt vallotta, -hogy minden változik. (Élt Kr. e. 500 körül.) Empedoklesz sziciliai -születésű, (élt Kr. e. 450 körül) arra a modern felfogásra emelkedett, -hogy semmiből nem lehetett megteremteni a világot és hogy az anyagot -viszont nem is lehet megsemmisíteni. Minden dolog négy elemből áll, még -pedig a föld-, levegő-, tűz és vízből. A test látszólagos megsemmisülése -csak azt jelenti, hogy az alkotó elemek összetétele megváltozott. -Anaxagorasz, Periklesz tanítója, aki Kr. e. 500 körül született -Kis-Ázsiában, és a perzsa háború után Athénbe költözött, tanát az egész -világegyetemre vonatkoztatja, amelynek örök fennmaradását hirdette. Az -eredeti kaosz szerinte mind határozottabb alakot öltött; a nap óriási -izzó vastömeg volt, a csillagok is izzók voltak a világéterrel való -súrlódás folytán. - -Mivel az athéniek is istenekként tisztelték a csillagokat, amint ezt -Plátónál és Arisztotelesznél olvassuk, Anaxagoraszt, Kleantesz nevű -tanítványa följelentése folytán istentagadás vádjával börtönbe zárták. -Csak a hatalmas Periklesz menthette ki, ennek köszönhette, hogy -elkerülte Szokratesz sorsát. Erre igen okosan önként számüzetésbe ment -Lampszakoszba, ahol köztisztelet vette körül; 72 éves korában halt meg. - -Furcsa fogalmat alkothatunk magunknak a sokat dicsért athéni -műveltségről, amikor azt olvassuk, hogy legkiválóbb fiaik egymásután -számüzetésbe mentek, hogy elkerüljék a kegyetlen büntetést (gyakran a -halálbüntetést) filozófiai meggyőződésükért. Szokratesznek miután nem -akart megszökni, ki kellett ürítenie a méregpoharat. Plátó 12 évig élt -külföldön, mert nem akart tanítója sorsában osztozni, közben -Alsó-Itáliában megismerkedett Pitagorasz tanaival. Arisztoteleszt, Plátó -tanítványát egy Demeter-pap istenkáromlással vádolta, az areopag halálra -ítélte; azonban sikerült Euboea szigetére, Kalkiszba menekülnie, ahol 63 -éves korában (Kr. e. 322-ben) meghalt. Diagoraszt, aki szintén tagadta a -görög isteneket, halálra ítélték; számüzetésben halt meg. Protagoraszt -száműzték, könyveit nyilvánosan elégették és Prodikoszt, aki azt -állította, hogy az istenek csak a természeti erők megszemélyesítői, -kivégezték. Ez mind Athénben történt, amit mi oly gyakran a szabadság -honának tartunk. A rabszolgaság igen elterjedt az athénieknél. Igen -sajnálatos, hogy a legtöbb ránkmaradt írást rabszolgák másolták le, akik -igen keveset értettek abból, amit följegyeztek. Valószínű, hogy a -filozófusok célzatosan rejtőztek homályos szavak mögé, hogy kikerüljék a -vakbuzgó nép üldözését. - -Empedoklesz és Anaxagorasz után Demokritosz következett, aki a modern -természettudomány atomisztikus elméletének megalapítója. Abderában -született, Trákiában Kr. e. 460 vagy 470 körül, igen magas kort ért el; -szülővárosában halt meg. Nagy vagyont örökölt és ez lehetővé tette, hogy -sokat utazzék. Ő maga mondja, hogy egy kortársa sem látott annyit, mint -ő, nem élt annyiféle éghajlat alatt, se nem hallgatott annyi filozófust. -Még az egyiptomi matematikusok sem multák felül geometriai szerkesztés- -és levezetésben, akik között öt évet töltött. Ő volt a klasszikus kor -legnagyobb gondolkodója; azonban csak kevés irata maradt meg. Szerinte -az atómok állandóan mozognak, örökkétartók és elpusztíthatlanok; minden -test atómokból áll, illetve azok kombinációjából és minden a változatlan -természeti törvények szerint történik. Demokritosz szerint a nap óriási -nagy és a tejút a naphoz hasonló csillagokból áll. Végtelen sok világ -van; lassú változásnak van mind alávetve, keletkeznek és elpusztulnak a -világok. - -Amit ezekről a filozófusokról tudunk, azt nagyobbrészt athéni és más -filozófusok közvetítésével tudjuk, akik mint Arisztotelesz is (Kr. e. -385–322 között) megtámadták ezeket a tanokat. Szokratesz azt mondja, -hogy a csillagászat érthetetlen, oktalanság azzal foglalkozni. Plátó -(Kr. e. 428–347 között) azt kivánta, hogy Demokritosz 72 könyvét égessék -el. Plátó a természettudományt teleológiai szempontból tárgyalta, ami -nézetünk szerint egészen helytelen. - -A filozófia abban a korban érthetetlen metafizikává lett. Arisztotelesz, -akinek leginkább köszönhetjük az antik tudomány ismeretét, azt mondja, -hogy az ég alakja gömbalakú; a csillagok pályái körök, mert «az ég -isteni alak és kell, hogy isteni tulajdonságai legyenek. A bolygók saját -maguktól nem mozoghatnak, mert nincsenek mozgási szerveik.» Hitt a föld -gömbalakjában (főleg mert fogyatkozásoknál látták, hogy az árnyék -gömbölyű); a földet tartotta a világegyetem központjának, de tagadta -azt, hogy a föld mozog. Szerinte a föld a legrégibb isteni lény az ég -alatt. Arisztotelesz a legmélyebb és a legsokoldalúbb tudós volt. Igen -sajnálatos, hogy nem közeledett elfogulatlanul Demokritosz -természetfilozófiájához. Ezen időben az athéniekre nagy befolyást -gyakorolt a szofista iskola. A szofisták mindent bebizonyítottak -anélkül, hogy azt előbb tanulmányozták volna. Az ily munkák voltak azok, -amelyek az egész középkoron át uralkodtak. Arisztoteleszt a középkoron -át csalhatatlannak tartották. Az ő bizonyítási módszere a -természetfilozófiában rányomta bélyegét a középkor gondolkodására, -emlékezzünk csak vissza a skolasztikusok különös okoskodásaira, amelyek -befolyása csak néhány század előtt is óriási volt. - -Egészségesebben fejlődött ki a természettudomány Szirakuzában és -Alexandriában. A szirakuzai Hiketasz, Cicero elbeszélése szerint, azt -tartotta, hogy az ég áll, míg a föld tengelye körül forog. Többet nem -tudunk róla, annál többet azonban Archimedeszről (Kr. e. 287–212 -között), aki kíváló feltaláló volt és mérnök; fölfedezte a mechanikában -az egyensúly elméletét. Azt tanította, hogy az egyensúlyban lévő -folyadék gömbalakot vesz fel és ép úgy van súlypontja, mint a földnek. -Ezen oknál fogva nem sík a tenger felszine. - -Az alexandriai természettudósok végül a föld alakjának és világegyetemi -helyzetének helyes megismerésére jutottak. Knidoszi Eudoxiusz (Kr. e. -409–356 közt), aki Athénben iskolát alapított, tanított Egyiptomban is. -Következetes rendszert alkotott a bolygók mozgásáról. Eratoszthenesz -(Kr. e. 275–194 között) megfigyelte Alexandriában a nap téli és nyári -délmagasságát. Ebből kiszámította a két térítő távolságát, amely -szerinte a föld kerületének 11/83 része (ez az érték körülbelül egy -százalékkal nagyobb a ténylegesnél). Alexandria és Sziene -napmagasságaiból kiszámította a két hely földrajzi szélességének -különbségét és azt a föld kerülete 1/50 részének tartotta. (Ez az érték -körülbelül 15 százalékkal kisebb a valódinál). A két hely távolságát -azon idő szerint becsülte, amennyire egy tevekaravánnak szüksége volt, -hogy ezen utat megtegye; ebből kiszámította, hogy a föld kerülete -250,000 sztadion (42,000 km), ami meglehetősen helyes. (Arisztotelesz -400,000 sztadionra becsülte, Archimedesz 300,000-re; hogy minő oknál -fogva, azt nem tudjuk). Pozeidoniusz (sz. Sziriában 135-ben, meghalt -Rómában 51-ben Kr. e.) megmérte a Kanopusz-csillag legnagyobb magasságát -Alexandria fölött, ez 7·5° volt, míg Rodosznál csak a látókörig ért, -mikor legmagasabban állott. Rodosz és Alexandria távolsága 5000 és 3750 -sztadion között volt; ezen adatokból a föld kerületének értékét 240,000 -és 180,000 sztadion közt fekvőnek gondolta (40,000-től 30,000 -kilométerig). - -Arisztarchosz (született Kr. e. 270 körül) meghatározta a nap és a hold -nagyságát a fogyatkozásokból és a félig megvilágított hold -megfigyeléséből. Számításai szerint a hold átmérője 0·33 része a föld -átmérőjének (a pontos adat 0·27, tehát nem volt attól távol), a napé -pedig szerinte 19·1 (a helyes 108) földi átmérő (itt tehát Arisztarchosz -becslése túlalacsony volt). - -Archimedesz, aki közeli érintkezésben állott az alexandriai iskolával, -azt mondja Arisztarchoszról: «Ő azt hiszi, hogy az állócsillagok és a -nap egy helyen állanak, míg a föld közben mozog a nap körül, amely a -földpálya közepén áll.» Egy iratban, amelyet tévesen Plutarchosz művének -tartottak, azt olvassuk, hogy a görögöknek Arisztarchoszt -istenkáromlással kellene vádolniok, mert azt tanította, hogy az ég -mozdulatlan, míg a föld tengelye körül forog, egyúttal pedig a nap körül -az állatövön keresztül. Az állócsillagok óriási távolságra vannak a -naptól. E könyv szerint a hold távolsága 780,000 sztadion (130,000 km), -vagy 20 földsugár, tehát egész téves; a nap távolsága ellenben, -sajátságos, meglehetősen helyes, 804 millió sztadion, vagyis 134.666,000 -km, 149.500,000 km helyett. Alexandriai Hipparchosz (Kr. e. 190–125 -között), a legkiválóbb ókori csillagász majdnem helyesen adja meg a -holdtávolságot, amely szerinte 59 földsugárral egyenlő.[4] A -naptávolságot túlságosan nagyrabecsülte, t. i. 1200 földsugárra. -Pozeidoniosz a nap átmérőjét a vízóra segítségével mérte meg és azt -találta, hogy az 28 perc; ebből kiszámította, hogy a nap átmérője 70 -földátmérő, ami közelítőleg helyes. Az árapály okául a holdat vette föl. - -Az alexandriai görögök csillagászati tudása igazán csodálatot kelt -bennünk. Fizikai és kémiai ismereteik azonban ehhez képest jóval -alacsonyabb fokon állottak. Arisztarchosz tanaival 2000 évvel előzte meg -Kopernikusz elméletét; kortársai azonban nem ismerték fel eszméinek -igazságát. Ptolemeusz is elsőrendű tekintély volt a csillagászat terén; -kíváló optikus is volt. «Almageszt»-jében (amelyet Kr. u. 130 körül írt) -a naprendszer középpontjául a földet vette fel, a nap és a hold -úgynevezett epiciklikus pályákon mozognak körülötte. - -Azután a római uralom következett, amely káros hatással volt a -tudományra. A rómaiaknak nem volt igazi tudományos érzékük. Csak a -hasznot keresték belőle. «Vallásuk», mondja F. A. Lange «A materializmus -története» című munkájában, «mélyen a babonában gyökerezett, egész -államéletüket babonás szabályok korlátozták». Az öröklött szokásokat -makacsul megtartották. Művészet és tudomány kevéssé érdekelte őket, a -természet annál kevésbbé. Az élet gyakorlati érdekei mindenek fölött -állottak. Nagyon különböztek a görögöktől és az irántuk táplált -ellenszenvük a görögökkel való érintkezés kezdetétől fogva évszázadokon -át megmaradt. A legyőzött Görögország irodalmi és műemlékeit azonban -Rómába vitték, ezekkel a legyőzött nemzet számos művelt tagja is -odaköltözött. A rómaiak finomabb része meghódolt a magasabb műveltség -előtt, a régi görög mestereket utánozni igyekeztek. Igy támadt -Lukréciusz (Kr. e. 99–55 között) csodálatos költeménye «De natura -rerum», amiben dicsőíti az epikureus életbölcseletet, továbbá -Empedoklesz és Demokritosz természet- és világfelfogását. Lukréciusz -munkájában a mágnes tulajdonságait is tárgyalja; ezt valószínűleg -Demokritosztól vette át. A görög filozófia hívei között, akik főleg -Demokritoszt tanulták és számunkra sok görög természetbölcseleti -töredéket megőriztek, volt Cicero is (Kr. e. 106–43 között), aki -Pozeidoniusz tanítványa. Közéjük tartozott az idősb Pliniusz (Kr. u. -23–79 közt) és Szeneka is (Kr. u. 12–66 között). - -A rómaiak azonban csak utánozták mestereiket; eredetit e téren nem -hoztak létre. Természettudományi műveltségük csak máz volt. A nemzet -vezérférfiai a legnagyobb barbárságot követték el a kultura ellen. Cézár -például, miután bevette Alexandriát, elégette könyvtárát. Utódai, a -császárok mind mélyebbre sülyedtek az élvhajhászásban. A -természettudósok lassan kihaltak. A kereszténység még kevésbbé becsülte -a természettudományt. Cézár halála után 300 évvel a keresztények Teofil -püspökkel élükön elpusztították az ujonnan berendezett alexandriai -könyvtárt és újabb 300 év után Omár kalifa égette el a még megmaradt -könyveket. Igaz ugyan, hogy az arab nép a műveltség magas fokát érte el, -foglalkoztak természettudománnyal is. Gyűjtötték később a még meglévő -alexandriai iratokat, jobban mondva azok törmelékeit; azonban a -türelmetlen papságtól vezetett nép hangulata nem kedvezett a -tudománynak; a Korán szerintük csalhatatlan volt. Különben a mohamedán -vallás nem ellensége a tudománynak. Elbeszélik, hogy a próféta azt -mondta egy ízben tanítványainak: «Az utolsó ítélet akkor fog -bekövetkezni, ha a tudomány teljesen megsemmisül.» Harun al Rasid a -görög uralkodóktól filozófiai műveket kért ajándékul. Kivánságát -szívesen teljesítették; a bölcs kalifa lefordíttatta e műveket és -tanulmányoztatta. Nem kevesebbet, mint 300 tudóst küldött tanulmányútra. -Fia, Abdalla al Mamun klasszikus kéziratokat gyüjtött, könyvtárakat -alapított és iskolákat állított a nép nevelésére. Fokmérést is -eszközöltetett az Arab-öbölnél a Zingár sivatagban 827-ben; az eredmény -az volt, hogy 56·7 arab mértföld egy fok. Sajnálatos, hogy nem tudjuk, -mennyi volt egy arab mértföld, amelyet 4000 ismeretlen hosszúságú rőfre -osztottak. Valószínű azonban, hogy ez a fokmérés fölötte állott a -fentebb említetteknek. Abdalla al Mamun meghatároztatta a földpálya -hajlását is az egyenlítőhöz, az eredmény 28° 35′ volt.[5] - -Azon idő legkíválóbb csillagásza Albatani (850–929 között) volt, Szíria -helytartója. Az év hossza szerinte 365 nap, 5 óra, 46 perc és 22 -másodperc (ténylegesen 365 nap, 5 óra, 48′ és 48″). Kitünő táblázatokat -készített a bolygók pályájáról. Fél évszázaddal később élt Abd al Roman -al Szufi (903–986 között) Perzsiában, aki 1022 csillagot katalogizált, -följegyzését sokkal többre becsülik, mint Ptolemeuszét, sőt a régi -időből származók közül a legjobbnak tartják. A precessziót 1 fokra -becsüli 66 év alatt (tényleg pedig csak 71 és fél év alatt annyi). - -Dsafar al Szofi (702–756 között) Mezopotámiában már ezelőtt igen magas -fokra emelte a kémiát. Tanulmányait Szevillában végezte, ahol tanár is -lett az ottani főiskolán. - -Körülbelül 100 évvel Al Mamun halála után a bagdadi kalifák hatalma -letünt és a spanyol Kordova lett az arab műveltség gócpontja. II. Hakem -(961 körül) állítólag 600,000 kötetes könyvtárat gyüjtött össze, amely -szám azonban túlzás lehet. Ebben az időben élt Ibn Junisz, a kíváló -csillagász is, aki az időt ingamozgás segítségével mérte, 600 évvel -előzve meg ebben Galileit; kíváló csillagászati táblázatokat készített. -Kortársa Alhacen nagy munkát írt az optikáról; azt mondják, hogy e -tudományban messze fölülmúlta elődeit. - -Kordovát 1236-ban visszahódították a spanyolok, a könyvtár és a főiskola -pedig ezután hanyatlásnak indult. A művelődés e központja, ahol -keresztények is tanultak, megsemmisült. - -Ha a legrégibb műveltség forrásait keressük, Khína felé fordulunk. -Azonban ez ország nagy gondolkodói nem foglalkoztak világmagyarázattal. -Konfuciusz, aki Kr. e. 551–478 között élt, saját maga állítja, hogy csak -a régiek bölcseségét gyüjtötte össze. Csak erkölcstani dolgokkal -foglalkozik, és kerüli az olyan kérdéseket, amelyek nem gyakorlatiak, -aminő például a világkeletkezés problémája. Valamivel többet találunk -Laotsze (sz. Kr. e. 604-ben) filozófusnál, aki a tao-vallást alapította. - -Nehéz megmondani, hogy mi volt a tao tulajdonképen. Szuzuki, aki -legújabban áttekintést írt a régi khínai filozófiáról, azt mondja, hogy -a tao nemcsak az alakot adó principium a mindenségben, hanem az ősanyag -is; bizonyos kaotikus összetételű anyag, amely ég és föld előtt is -létezett. E meghatározás Laotsze «Tao a király» című művének 25. -fejezetéből van véve. Tao azt is jelenti, hogy «út», de azt is, hogy -«vándor». Tao a végtelen út, amelyen minden élő és élettelen vándorol. Ő -maga semmi másból nem keletkezett, örökké létező, minden és mégis semmi, -minden dolog oka és eredete, így tehát a földé és az égé is. Laotsze -mondja: «Milyen mély és titokzatos a Tao, mindennek az eredete, minő -csendes és világos és örökkévaló. Nem tudom, kinek a fia; úgy látszik, -hogy Isten előtt létezett. Ég és föld elpusztíthatlanok, mert nem saját -magukból erednek és nem saját magukért léteznek.» Taot néha a titkok -titkának nevezik. Az ég és föld elpusztíthatlanságának oka sajátságos; -abból, hogy nem önmagukból keletkeztek, inkább arra lehetne -következtetni, hogy elpusztíthatók. - -Liehce, aki taoista, a Kr. előtti ötödik században azt írja: «Kezdetben -kaosz volt, rendezetlen tömeg. Ez oly keverék volt, amelynek megvolt az -a sajátsága, hogy formává, szellemmé és anyaggá fejlődhessék.» Ugyanaz a -filozófus a következő elbeszélést mondja el: «Egy Chi-országbeli ember -annyira búsult annak a lehetőségén, hogy ég és föld széteshetnek, ő maga -pedig ezáltal elpusztulhat, hogy sem aludni, sem enni nem tudott. Egy -barátja fölkereste és a következő szavakkal vigasztalta: «Ég és föld -semmi más, mint összesűrített lég; a nap, a hold és a csillagok csak -világító tömegek ebben a légben. Még ha a földre esnének is, akkor sem -okozhatnának kárt.» Ezzel mind a ketten meg voltak elégedve. E felfogás -ellen egy Chang-Tuce nevű ember tiltakozott; azt mondta, hogy az ég és -föld egykor darabokra fognak törni. Midőn ezt Liehcének elmondták, -nevetve mondta: Egyformán téves az az állítás, hogy ég és föld egykor -összeomlik, valamint az ellenkező állítás is; mi nem vagyunk képesek e -kérdésben dönteni.» Amint Szuzuki mondja: «A khínaiak nem spekulativ -szelleműek, mint a görögök vagy a hinduk. Sohasem tévesztették szem elől -a dolgok gyakorlati értékét és az etikai szempontot. Kinevetnék a -csillagászokat, akiknek lábai nagyon is a földön állanak.» Egészben véve -a létről alkotott felfogásuk hasonlít a rómaiakéhoz. Konfuciuszban e -jellemvonások kikristályosodtak. - -Elhagyhatjuk e filozófiai ködképeket. Ezek csak azt bizonyítják, hogy -nem oldhatjuk meg a kozmikus problémákat elvont spekulációval. - -A khínai templomoknak is voltak csillagászaik. Ezek megfigyelték a -csillagokat és megjövendölték a fogyatkozásokat. Magasabb -csillagászattal nem foglalkoztak, valószínű, hogy nem vitték többre, -mint a régi kaldeusok. - -A mostani khínaiak, továbbá a mohamedán fajok bizonyos közönnyel -fogadnak mindent, ami saját maguknak, vagy a köznek közvetlenül nem -használ; ez nem kedvez a tudományos haladásnak. Jellemző e szempontból -az a válasz, amit a török Imaum Ali Zadé egy nyugati csillagásznak -adott. Proktor szerint e válasz a következő: «Ne törődj oly dolgokkal, -amelyek nem tartoznak rád. Hozzánk jöttél, szívesen fogadtunk, most -eredj békében. Sokat mondtál valóban és semmi baj sincs, mert más az, -aki beszél és más, aki hallgatja. Néped szokása szerint helyről-helyre -vándoroltál, míg végül sehol sem lehetsz boldog. Figyelj rám fiam! -Semmiféle bölcseség sem hasonlítható az istenbe vetett hithez. Ő -teremtette a világot. Merjük-e magunkat hozzá hasonlítani és beavatkozni -teremtése titkaiba? Mondhatjuk-e azt, hogy: nézd e csillagot, hogyan -forog egy másik csillag körül és a másik csillag ennyi és ennyi év mulva -visszatér? Hagyj fel vele! Ő, akinek kezéből jött a csillag, vezetni és -irányítani is fogja. Hálát adok istennek, hogy nem törekszem olyan -dolgokra, amire nincsen szükségen. Bölcs vagy oly dolgokban, amikkel nem -terhelem fejemet.» - -Ez sajátságosan jellemző keleti alapelv. Nekünk nyugatiaknak szerencsére -egész más a véleményünk. A középkori arabok tudományos szellemének -köszönhetjük, hogy sok régi tudományos kincs megmaradt számunkra; Ibn al -Haitam, más néven Alhacen a legnagyobb arab fizikus (Kr. u. 1000 körül) -igen jól fejezi ezt ki a következőkben: «Kora ifjuságomtól kezdve -tanulmányoztam az emberek véleményét az igazságról. Minden szekta -ragaszkodik a véleményéhez, amelyet mások elítélnek. Mindegyikben -kételkedem, mert csak egy igazság van. Kerestem az igazság forrásait, -csak egy dologra törekedtem: vágytam, hogy megtaláljam a dolgok -lényegét. Azt tapasztaltam, amit Galenusz írt le orvostudományi műve 7. -könyvében. Letekintettem a műveletlen népre és megvetettem azt; nem -törődtem véleményével, hanem szünetlenül az igazságra és a tudásra -törekedtem és az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy ember számára -nincs jobb osztályrész e világon.» Ha a tömeg szerencsétlen megvetésétől -eltekintünk, amely jellemző az akkori időre, érezzük, hogy az arab és a -modern tudós e törekvésében teljesen megegyezik. De Ali Zadé és Alhacen -felfogása különbségéből megérthetjük, hogy a mohamedán műveltség, mely -Alhacen korában oly nagyszerűen fejlődött, mért nem képes ma már -életerős hajtásokat létrehozni. - - - - -V. AZ ÚJKOR KEZDETE: A LAKOTT VILÁGOK SOKASÁGÁNAK TANA. - -A rómaiak kevéssé érdeklődtek a tudomány iránt, különösen pedig a -tisztán elméleti kérdések nem érdekelték őket. Megelégedtek görög -kéziratok tanulmányozásával és magyarázásával. A római nép gyors -hanyatlása a császárság alatt ezt a már csekély érdeklődést is majnem -teljesen kioltotta. Nem kell tehát csodálni, hogy a római birodalom -bukása után csak kevés tudományos érdeklődés származott át a hódító -germánokra. Megjegyezzük azonban, hogy I. Teodorik király (475–526 -között) igen nagyrabecsülte a tudományt és Boéciusszal, a filozófussal -baráti érintkezésben állott. Nagy Károly is amennyire csak tehette, -igyekezett előmozdítani az irodalmi tevékenységet. Az ő idejében élt a -híres fuldai kolostorban Rhabanusz Maurusz, tudós szerzetes. Egy -enciklopédia-féle művet írt, amely fogalmat nyujt az akkori -nyugateurópai műveltség mértékéről. Eszerint minden test atómokból áll. -A föld a világ középpontjában nyugszik, mint korong, amelyet a tenger -hullámai mosnak. Ezen középpont körül forog az ég. - -A középkor kevés tudósa közül Roger Bákon (1212–1294 között) ferencrendi -szerzetes említendő, aki korát messze fölülmulta. Kiváló optikai -ismeretei voltak és előre látta a távcső szerkezetét. Szokatlan módon -ment volt az előítéletektől és korát messze megelőzte a német Kuzanusz -is, született 1401-ben Kueszben, Trier mellett, meghalt 1464-ben -Todiban, Olaszországban, mint biboros. Azt tanította, hogy a föld -majdnem gömbalakú, saját tengelye körül forgó csillag, kölcsönzött a -fénye, nagyobb a holdnál, de kisebb mint a nap és mozog a térben. Más -csillagok is lakottak. A testek el nem pusztíthatók, csak formájuk -változik. - -Hasonló felfogása volt a lángeszű Leonardo da Vincinek (1452–1519 -között). Szerinte a föld a holdról tekintve körülbelül olyannak látszik, -mint a hold a földről nézve. A föld sem a nappálya, sem a világegyetem -középpontjában nem áll és saját tengelye körül forog. Azt vallotta -Kuzanuszszal megegyezően, hogy a föld anyaga olyanféle, mint a többi -bolygóé, nem pedig durvább, amint azt Arisztotelesz és később Ticho de -Brahe tanította. Leonardo da Vincinek tiszta fogalma volt a nehézségi -erőről. Ha a föld – mondotta – több darabra törne, ezen darabok a közös -középponthoz hullanának vissza és a körül ide-oda lengenének, míg több -összeütközés után ismét egyensúlyi állapotba jutnának. Legfontosabb -magyarázatai közé tartozik az égés elmélete, amelynek értelmében az égés -folyamata levegőt fogyaszt; az állatok nem élhetnek oly levegőben, amely -nem táplálja az égést. Kiváló mérnök volt, különösen kitünt a -vízépítészet terén. Az általa épített csatornák most is megvannak és ma -is csodáljuk azokat. - -Bámulatos elméleti kutatásokat köszönhetünk neki a hidrosztatikában és -az aerodinamikában, a távlattanban, továbbá a rezgés- és színelméletben. -Közismert mint minden idők egyik legnagyobb szobrásza és festője, -azonkívül kivált mint erőd-építész és mint a szépirodalom művelője is. - -Ezen hatalmas egyéniség teljesen más tipus volt, mint a középkori -szerzetes. Új idők állottak be. Leonardo születése idején föltalálták a -könyvnyomtatást. Kolumbusz felfedezte Amerikát. A reneszánsz kitörő -erővel lépett föl. A vallási reformáció ellen még nem tört ki a -gondolatszabadságot akadályozó reakció. Kuzanusz és da Vinci szabadon és -függetlenül fejthették ki véleményüket, amelyek az -Arisztotelesz-Kopernikusz-féle tanokkal megegyeztek, kivéve, hogy nem -vették föl a föld napkörüli forgását. Az egyik bíboros lett, a másik -pedig a leghatalmasabb fejedelmek kegyének örvendett. Leonardo a -franciaországi Amboise-ban halt meg, ahova a műpártoló I. Ferenc hívta -meg. A pompakedvelő pápák vetekedtek a milánói, ferrarai, mántuai, -nápolyi és mindenek felett a flórenci fejedelmekkel a művészet és a -tudomány pártolásában. V. Szixtusz felépítette és berendeztette a fényes -vatikáni könyvtárt. A kor megérett a haladásra, amit a kezdődő reakció, -élén a borzasztó inkvizicióval, hasztalan igyekezett megakadályozni. -Alexandriai Ptolemeusz nagy szintaxisának tanulmányozásából, amely -magába foglalta az akkori (Kr. u. II. század) csillagászati ismereteket, -valamint saját megfigyeléseiből vezette le a német származású, thorni -születésű Kopernikusz, frauenburgi kanonok (1473–1543) a rendszerét. -Értekezése, amelyben kifejti hipotézisét, csak halála évében jelent meg. -Ezáltal kerülhette el buzgó hívének, a dominikánus Giordano Brunónak -mártir sorsát. Giordano Bruno Nolában (Olaszország) született, -dominikánus szerzetes volt, akit meggyőződése miatt kiutasítottak az -országból; beutazta Európa főbb országait; Kopernikusz tanait védte, -egyúttal azon véleményét hirdette, hogy az állócsillagok mind megannyi -napok, amelyek a földhöz hasonló lakott bolygókkal vannak körülvéve. -Hevesen támadta a tudományos haladást gátló asztrológiai babonát, amely -szerint nemcsak a nap, hanem a csillagok is nagy befolyást gyakorolnak a -természetre és az emberekre. Bruno véleménye szerint az égitestek a -végtelen, folyós és átlátszó étertengerben lebegnek. Ezen tanai miatt, -valamint mert azt állította, hogy Mózes a csodáit természetes módon -hozta létre, Velencében elfogták és máglyára ítélték. Az ítéletet -1600-ban február 17-én hajtották végre Rómában, mikor Bruno 52 éves -volt. Ugyanazon szellem uralkodott ez időben, mint amely valamikor -Athénben követelte áldozatait; csakhogy a nép még kegyetlenebb és még -inkább barbár volt. Bruno főtörekvése az volt, hogy Arisztotelesz -filozófiájának a tudományos eszmékre gyakorolt káros hatását megtörje. - -Mondhatjuk, hogy az inkvizició aranykora, ezen utolsó diadallal, vége -felé közeledett; mert Kepler és különösen Galilei felfedezései messze -előbbre vitték ismereteinket. - -Kopernikusz rendszerét gyakran úgy magyarázták, mintha az a régiek -tanaitól teljesen független volna. Mily kevéssé helyes ez, azt saját -szavaiból tudhatjuk meg: «Miután a szferák körmozgására vonatkozó -matematikai számítások bizonytalanságán elmélkedtem, elkedvetlenedtem, -hogy azon filozófusoknak, akik ezen mozgások legjelentéktelenebb -körülményeit is gondosan tanulmányozták, nem volt szilárd alapjuk az -egyetemes gépezet mozgásainak megértésére, amelyet a mi javunkra a -mesterek legtörvénytudóbbja és legjobbja épített.» «Ez okból újra -elolvastam mindazon filozófusok munkáit, amelyeket megszerezhettem, hogy -megtudjam, nem-e adott valamelyik kifejezést azon eszmének, hogy az égi -testeknek más mozgásaik is lehetnek, mint amiket tudományos iskolákban -tanítottak. Ciceroban találtam először, hogy Hiketasz határozottan -állította, hogy a föld mozog. Azután Plutarchoszban láttam, hogy -másoknak is volt ily véleményük. Idézem szavait, hogy megismertessem: -«Mások ellenben azt hiszik, hogy a föld mozog. Így Filolaosz a -pitagoreista azt hiszi, hogy a föld a tűz körül ferdén álló körben -mozog, mint a nap és a hold. A pontuszi Heraklid és a pitagoreus -Ekfantusz nem hittek a föld haladó mozgásában, hanem szerintük a föld -kelet és nyugat között, kerékhez hasonlóan, középpontja körül forog.» -Ezekután gondolkozni kezdtem a föld mozgásán és bár tapasztalatunknak -ellentmondónak látszott, állhatatosan megmaradtam amellett, mivel -tudtam, hogy már előttem mások is a csillagok jelenségeinek -magyarázatára tetszőleges körmozgásokat tételeztek föl.» Miként -Arisztarchosz, Kopernikusz is igen kicsinek tartotta a föld pályáját az -állócsillagok pályájához képest. - -Kopernikusz halála után néhány évvel született Tycho Brahe Schonenben -1546-ban. Egy teljes napfogyatkozás megfigyelése megkettőzte a kora -ifjúságában mutatkozó buzgalmát a csillagászati tanulmányok iránt. Igen -sok pontos mérést eszközölt, főleg az uranienburgi obszervatóriumban -Hven szigetén, Dániában, amely megfigyelések később alapul szolgáltak a -vele együttműködő Keplernek a művéhez és amelyek arra indították -Besselt, hogy Tycho Brahet «a csillagászok királyának» nevezze. Tycho a -földet megint bolygórendszerünk középpontjába helyezte. Szerinte a föld -körül kering a nap és a hold és az összes bolygók. Az állócsillagok -gömbformájú felületre vannak erősítve, amely lassan fordul meg tengelye -körül. Mennyire hatottak rá korának előítéletei, azt megismerhetjük azon -tényből, hogy mikor párbajban levágták orra hegyét, azt mondta, hogy a -csillagok megjósolták ezt születése órájában. Gondolkozásmódjára -jellemző azon felfogása, hogy a föld anyaga durvább mint a napé és a -bolygóké, ezért van a föld a bolygórendszer középpontjában. Hogy -Kopernikusz rendszerét Tychoé fölött előnyben kell részesíteni, «mert -sokkal egyszerűbb és világosabb», ezt erősen hangsúlyozta Descartes. -Tycho példája mutatja, hogy még a legerősebb szorgalom és a legnagyobb -megfigyelési képesség is aránylag csak kis eredményt érhet el, ha nem -jár ezekkel együtt tiszta és előítélet nélküli belátás az elméleti -kérdésekben. Tycho 1601-ben halt meg Prágában. - -Kepler (1571–1630 között) számára tartatott fenn, hogy Tycho -megfigyeléseiből levonja a következményeket. Bebizonyította, hogy a -bolygók ellipszisben keringenek a nap körül, és meghatározta a naptól -való távolságuk és gyorsaságuk összefüggésének törvényeit. Jellemző -Keplerre, hogy végül vonakodott a mindenható Wallensteinnak asztrológiai -számításokat eszközölni, pedig horoszkópját eredetileg ő állította fel. -Azonban saját magának és gyermekeinek sorsát megkisérelte a születésük -óráira eső konstellációkból kiolvasni. Kepler protestáns családból -származott és vallásáért szenvednie is kellett. - -Kepler érdeme csillagászati ismereteink első, fontos haladása -Arisztarchosz óta. Ezen haladást megerősítették a nagy Galilei -(1564–1642 közt) felfedezései. Galilei, aki levelezett Keplerrel, egyik -1597-ben kelt levelében azt mondja, hogy már rég híve Kopernikusz -rendszerének. Hallotta 1604-ben, hogy Hollandiában föltalálták a -távcsövet. Galilei maga is készített egy távcsövet, amivel kora -hatalmasai részéről nagy elismerésre talált. Tanulmányozta az eget és -sok csillagot fedezett fel, amelyek szabad szemmel nem voltak láthatók. -Távcsövén a bolygók világító korongoknak látszottak. 1610-ben -tanulmányozta a Jupitert és felfedezte a négy holdját, amelyek közül a -közelebbiek gyorsabban keringnek a Jupiter körül, mint a távolabbiak, -épúgy mint a hogyan ez a nap bolygóinál tapasztalható. A holdak mozgásai -– amely holdakat a toszkániai uralkodó fejedelmi család tiszteletére -Medici-csillagoknak nevezett el – Galilei szerint Kopernikusz -felfogásának támaszául szolgálhatnak. Megfigyelte továbbá, hogy a -Szaturnusz alakja változik, amely változást gyűrűinek különböző helyzete -okozza és hogy a Vénusz, továbbá a Merkur épúgy növekszik, mint a hold. -A napfoltokat is fölfedezte (1611-ben) és ezeknek mozgásaiból arra -következtetett, hogy a nap is tengelyforgást végez. Ezen felfedezések -éles ellentétben állottak az egyházi iskolákban előadott arisztoteleszi -tanokkal. Galilei azért azt tartotta a legtanácsosabbnak, hogy Rómába -utazzon, hogy ott személyesen győzze le ellenfeleit. És mivel ezek nem -tudták tudományuk segítségével legyőzni, azt állították, hogy tanai -ellentmondanak a szentírásnak. - -Galilei akkor lépett föl először nyilvánosan 1613-ban a napfoltokról írt -művével mint Kopernikusz híve. A tekintélyes egyházi férfiak eleinte nem -léptek fel ellene, de 1614-ben a «szent kongregáció» abban állapodott -meg, hogy Kopernikusznak a föld kettős mozgásáról szóló tana ellentmond -a bibliának. Bár megengedték, hogy Kopernikusz tanát, mint hipotézist -említsék tudományos következtetéseknél, de tilos volt azt igazságként -hirdetni. - -Ilyesmi a mai korban érthetetlen lenne; de akkor teljesen normális volt. -Egyszerűen azt állították, hogy nem hiszik azt, amit hirdetnek. Azonban -mégis mindenki tudta, hogy azt hiszik is. Igen jellemző, hogy harminc -évvel későbben (1644) hogyan nyilatkozik Descartes. (1596–1650 közt): -«Kétségtelen, hogy a világ kezdetben teljes egészében teremtetett, úgy -hogy a nap, a föld, a hold és a csillagok ezen időben keletkeztek és a -földön nemcsak növényi magvak voltak, hanem növények is; továbbá Ádám és -Éva nem mint kis gyermekek születtek, hanem felnőtt emberekként alkotta -őket a teremtő. Ezt tanítja a keresztény vallás és természetes ésszel -könnyen meggyőződhetünk róla. Mindazonáltal célszerűbb, ha a növények és -az emberek természetét meg akarjuk ismerni, azon gondolkozni, hogy -hogyan fejlődtek ki fokozatosan a magból, mint azon elmélkedni, hogy -mint támadtak a teremtő keze által. Ha kitudnánk találni valamely igen -egyszerű és könnyen érthető principiumot, amelynek segítségével be -tudnók bizonyítani, hogy a csillagok, a föld és minden, amit a -mindenségben észreveszünk, magvakból keletkezett, sokkal jobban értenők -meg azokat, mintha csak úgy írnók le, aminők, ámbár valóban tudjuk, hogy -a fent jelzett módon keletkeztek. Mivel azt hiszem, hogy rájöttem ilyen -principiumokra, ezeket akarom itt röviden kifejteni.» - -Ily furcsa módokat kellett megkisérelni, hogy az inkvizició számtalan -szirtjét elkerüljék, amely sohasem fáradt ki az újabb felfogás és az -ortodox bibliai dogmák közti ellentétek kiszimatolásában. Galilei hét -éven át hallgatott. Később Grassi jezsuita páterrel vitába keveredett, -aki az üstökösöket égi testeknek tekintette, míg Galilei tévesen azt a -régi nézetet vallotta, hogy az üstökösök földi eredetűek. A jezsuitáknak -végül sikerült Galileit vád alá helyeztetni. 1633-ban Rómába kellett -utaznia, hogy az inkvizició előtt védje magát, bár aggkor és betegség -nehezedett reá. Minden lehető eszközzel igyekezett elkerülni a vitát, -mégis szégyenletes fogságra ítélték, továbbá meg kellett tagadnia a föld -mozgására vonatkozó tanait. - -Kopernikusz, Kepler és Galilei műveit a földnek a naprendszerhez való -viszonyáról a szent kongregáció eltiltotta, amely tilalom 1835-ig -fennállott. - -Galilei kifejtette műveiben, hogy már Pitagorasz és Arisztarchosz -tanították, hogy a föld a nap körül mozog. Galilei kifejtette a mozgás -elméletét és bebizonyította, hogyha a mozgó testre valamely erő hat, -akkor annak mozgásában változás áll elő; ha arra semmi erő sem hat, -akkor a mozgás változatlan. Ahelyett, hogy mint Arisztotelesz azt -állította volna, hogy az eső test mögé tóduló levegő gyorsítja az esést, -Galilei bebizonyította, hogy a levegő akadályozza az eső test mozgását. - -Az egyház ellentállása azonban Kopernikusz rendszerével szemben -hasztalan volt. Descartes pillanatig sem habozott, hogy Kopernikusz -tanait elfogadja. Természetes, hogy ezzel ellenségeket szerzett magának, -azonban menedékre talált a protestáns Hollandiában és Svédországban. -Kopernikusz szerint valamennyi bolygó a nap északi pólusából tekintve -jobbról balfelé mozog. Ugyanazon irányban mozog a mi holdunk a föld -körül és a Galilei által felfedezett Jupiter-holdak bolygójuk körül, -valamint a napfoltok a nap körül. Megközelítőleg ezek mind az ekliptika -síkjában mozognak (az ekliptika a látszólagos nappálya). Ezen -szabályszerűség magyarázata céljából Descartes és Giordano Bruno az -étertenger egy nemét vették fel, amelyben a bolygók lebegnek. Descartes -azt hitte, hogy az éter a nap körül, mint egy központ körül körben forog -és hogy ezen örvényszerű mozgás a bolygókat is magával ragadja köralakú -pályákon, mint ahogyan száraz lombot magával sodor a forgószél. Ezen -felfogás jóval fölülmúlja Kepler véleményét, aki szerint a bolygókat -isteni lények viszik előre pályáikon. Az üstökösökről, amelyek nem úgy -viselkednek, mint a bolygók, Descartes azt tartja, hogy igazi égitestek, -amelyek a Szaturnuszon kivül mozognak. Azonban mivel Tycho Brahe azt -állította, hogy megfigyelései szerint az üstökösök ugyan a hold pályáján -kívül mozognak, azonban gyakran nincsenek attól nagyobb távolságra, mint -a Vénusz vagy a Merkur, Descartes kijelentette, hogy ezen megfigyelések -nem elég pontosak arra, hogy Tycho következtetései jogosak volnának. - -Descartes Moruszhoz intézett egyik levelében azt mondja: «Fel nem -foghatjuk azt az eszmét, hogy a világnak határa van; azért mondjuk, hogy -a világ végtelen kiterjedésű. Azonban abból, hogy a világ térben -végtelen kiterjedésű, még nem következik, hogy időben is végtelen. Ámbár -a világnak végnélkülinek kell lennie, a teológusok még sem állítják, -hogy örök időtől fogva létezik.» A világ – Descartes szerint – anyaggal -van tele, azért mindennek köralakú, zárt pályában kell mozognia. Isten -teremtette az anyagot és ennek mozgását. Három elem van a világon. Az -elsőből, a világító elemből lettek a nap és az állócsillagok; a második, -átlátszó elemből áll az ég: a harmadik elemből, amely sötét, át nem -látszó és a fényt visszaverő, állanak a bolygók és az üstökösök. Az első -elem a legfinomabb részecskékből áll, a harmadik a legdurvább részekből. - -Kezdetben a lehető legegyenletesebben volt szerinte az anyag elosztva. A -mozgás folyamán zárt pályák keletkeztek egyes középpontok körül, amely -középpontokban összegyülemlett a világító anyag, míg a második és -harmadik anyag körben örvénylett körülötte. Több sötét test oly sebesen -mozgott, továbbá oly nagy tömegű volt, hogy a forgási középponttól -messzire eltávolodott és semmiféle erő sem tudta azokat visszatartani. -Ezen testek egyik forgási középponttól a másikhoz vándoroltak; ezek az -üstökösök. Kisebb tömegű és gyorsaságú testek egyesültek a második elem -ugyanoly centrifugális erővel bíró részeivel; ezek a bolygók. A kisebb -tömegek beljebb kerültek. Más részeknek a mozgása folytán ezek -nyugat-kelet irányú forgásba jutottak. - -A legkisebb részek mozgásából keletkezik a hő. Ez részben azáltal -keletkezik, hogy a nap sugarai érik az anyagi részeket; de előállhat más -módon is. A hő az érzékeinkre hat. A foltok növekedésével valamely nap -vagy csillag fokozatosan elsötétülhet és viszont a foltok elmulásával -nagyobbodhat világító képessége. Különböző csillagok fényváltozásának e -magyarázatát sok csillagász még napjainkban is elfogadta. - -Megtörténhet, hogy valamely csillagkörüli örvényt, amely nem egyéb, mint -az első és másodrendű részek forgómozgása, a közeli örvények elnyelnek. -Ekkor ezen örvény középponti csillaga is más örvénybe kerül, amelyben -bolygóvá vagy üstökössé válik. - -A csillagrendszerből a bolygórendszerbe való átmenetet Descartes a föld -leírásában alaposabban fejti ki. A föld kezdetben az első elem hatalmas -örvénye által körülvett nap volt. Mindjobban foltok borították be, -mígnem a foltok összefüggő kérget alkottak. A föld felszinén kialudt a -tűz; a földfelületről tehát nem kerülhettek újabb részek az örvény külső -felébe, amiért annak forgása fokozatosan megszünt. Azonban e területre -ekkor közeli forgórendszerekből behatoltak egyes részek, amelyeket előbb -a tüzes földből kiszakadó részek eltaszítottak volna. Ily módon a kihült -föld belekerült a nap közellévő örvényébe és bolygó lett. A föld magva -még izzó állapotban van, ezt körülveszi a föld szilárd kérge, amelyet a -harmadik elem részei alkotnak. A kéregben levegő- és vízrétegek vannak, -amelyeket a kéreg beborít. Ez néha összetörik és beleesik az alatta lévő -vízbe, amely ily módon felszínre kerül és oceánná lesz, míg a törött -földkéregből hegyek képződnek. Víz is folyik a kemény föld ereiben. Ezen -nézeteket később Burnet (1681) bővebben kifejti. - -Ez röviden Descartes felfogása a világrendszerről. Szerinte az -állócsillagok, amelyek a naprendszer körül lévő örvények középpontjai, -oly nagy távolságban vannak, hogy a földhöz viszonyított helyzetük nem -változik észrevehetőleg a föld mozgása által. - -A kémia ezen korban igen elmaradt. Azt hitték, hogy a testek különböző -tulajdonságai a legkisebb részek alakjából erednek. Descartes valóban -filozófiai alapossággal írja le, hogyan lehet a különböző -tulajdonságokat abból levezetni, hogy a részek nagyok-e, vagy kicsinyek, -könnyűek, vagy nehezek, gömbölyűek-e, vagy szegletesek, tojás-, vagy -harangalakúak, elágazók vagy osztatlanok. Mindezen dolgok terjengő -leírásával igen gyöngítette rendszere világosságát. - -Newton kiváló kortársa és riválisa Leibnitz (1646–1716 között) -«Protogaea» című művében, amely 1683-ban jelent meg az «Acta Eruditorum» -című tudományos folyóiratban, a föld fejlődésének oly magyarázatát adta, -amely sok pontban megegyezik mai felfogásunkkal. Abban a korban az volt -az általános vélemény, amint azt már az északi népek vallották, hogy a -föld egykor tűz által fog elpusztulni, ami valószínűleg a nap és -valamely más égitest összeütközése esetén fog bekövetkezni. Leibnitz -Descartes-al megegyezően szintén azt tételezi fel, hogy a föld hőfoka -kezdetben igen magas volt. Leibnitz szerint ez éghető anyag hiján -csökkent és így a föld kéreggel vonódott be, míg a víz, amely eleinte -gázállapotban volt, egy későbbi periódusban megsűrűdött. Az üvegszerű -földkéregből homok képződött; és víz meg sók közreműködése folytán -alakult ki a többi földréteg. Eredetileg az egész földet tenger -borította; azért találunk az egész földtekén régi csigahéjakat. A föld -felszíne szabálytalanná vált, néhol horpadások támadtak, amelyek -legmélyebbjeit tenger töltötte be. - -Steno, dán tudós (1631–1686 közt), akinek érdemeit csak 1831-ben ragadta -ki a feledés homályából Elie de Beaumont, azt hitte, hogy a vízszintes -földrétegek, különösen pedig ha vizi állatok megkövesedett maradványait -tartalmazzák, tengeri eredetűek. Mivel e rétegek gyakran ki vannak -zavarva vízszintes helyzetükből és emelkedettek, világos, hogy itt külső -erőknek kellett hatniok, ezek között, Steno szerint, a vulkánosság -játszik főszerepet. - -Azon időben általános elfogadták azt a nézetet, hogy a föld belsejét víz -tölti ki, amely közlekedik a tengerrel. Ily nézetek már Descartesnál is -találhatók. E téves felfogás képviselői voltak Woodward (1665–1722) és -Urban Hjärne (1712); utóbbi szerint a föld belsejében lévő víz sűrű, -zavaros és forró. - -Descartes eszméit kortársai a legnagyobb bámulattal fogadták. Tanai -kiszorították Arisztotelesz tanait az egyetemekről. Upszalában élénk -vitát keltettek, talán ez adott impulzust a természettudomány -fejlődésére Svédországban. A papság megkísérlette, hogy megakadályozza -ezen tanok hirdetését az egyetemi tanszékeken; ehhez azonban nem -sikerült megnyerniök a kormány beleegyezését. - -Szvedenborg volt azon fiatalemberek egyike, akikre Descartes tanai erős -hatással voltak és aki Descartes kozmogóniáját némileg módosította. -Szvedenborg szerint minden forgó rendszerekből áll, úgy az atómok, mint -az egész naprendszer. Minden egy általános terv szerint épült fel. A -legkisebb anyagi rész az anyagtalan pont forgó mozgásából keletkezett -volna. Ez igen gyönge megokolás, mert a kiterjedés nélküli pont, bármily -sebesen is forog, az által sohasem foglalhat el teret. Úgy látszik, hogy -Szvedenborg hipotézise segítségével a világnak semmiből való -keletkezését akarta megmagyarázni. Ámbár némely helyen azt mondja, hogy -a matematikai pont örök időtől fogva létezik; ebben azonban semmiképen -sem következetes, mert máshol azt mondja, hogy a pont teremtés által -jött létre. - -Szvedenborg világmagyarázata annyiban különbözik Descartes-étól, hogy a -bolygók szerinte nem vándoroltak kívülről a naprendszer forgási -szisztémájába, hanem ellenkezőleg, a nap kitaszította őket. Szvedenborg -azt képzelte, hogy a napfoltok növekedtek, míg végül a nap egész fényes -felületét elsötétítették. Az elzárt tűz kiterjedni igyekezett és ennek -következtében a héj megfeszült, míg végül összetört. A sötét burok -gyűrűalakban gyülemlett össze az egyenlítő körül. A forgás tovább is -tartott, mígnem az erős gyűrű kis darabokra törött, amelyek gömbalakot -vettek föl; ily módon alakultak ki a bolygók és a holdak. Hogyha -valamely nap burka széttörik, az hirtelen láthatóvá lesz; úgy magyarázza -Szvedenborg «új csillagok» hirtelen föllángolását. - -A bolygók és a napok ezután, Szvedenborg szerint, a forgás segítségével -elkerültek olyan helyre, ahol a forgó éterrel egyensúlyban voltak. Ezen -távolságban majdnem köralakú pályákon mozognak. A bolygók épúgy -viselkednek, mint a könnyű levegőbe fölemelkedő testek, amelyek -mindaddig meg nem állapodnak, míg csak hasonló sűrűségű légrétegbe nem -kerülnek. Ezért a legnagyobb fajsúlyú bolygók a legbelsőbb helyre -jutnak, míg Descartes szerint a legnagyobb tömegűek a legtávolabb -vannak. - -Mindkét felfogás csak megközelítőleg helyes, amint az a következő -táblázatból kitünik, amely See amerikai tudós számításain alapul. - - Égitest Sugár Tömeg Középtávolság Sűrűség - Nap 109·100 332,750·000 0·00 0·256 - Merkur 0·341 0·0224 0·39 0·564 - Vénusz 0·955 0·8150 0·72 0·936 - Föld 1·000 1·0000 1·00 1·000 - Hold 0·273 0·0123 1·00 0·604 - Marsz 0·536 0·1080 1·52 0·729 - Jupiter 11·130 317·7000 5·20 0·230 - Szaturnus 9·350 95·1000 9·55 0·116 - Uranusz 3·350 14·6000 19·22 0·390 - Neptunusz 3·430 17·2000 30·12 0·430 - -Ezen táblázatban a föld sugara, tömege, naptól mért középtávolsága és -sűrűsége szolgál egységül. - -Szvedenborg művei általában homályosak, ami a modern természettudós -előtt érthetetlen. Az a benyomásunk róla, hogy nem gondolta át azt, amit -leírt. «Principia» című munkájának végén az örvény-mozgást -matematikailag fejezi ki, ezen részben joggal elvárhatnánk teljes -világosságot. Az örvény természetesen kívülről, más örvényekkel szemben -határolt. Szvedenborg most azt állítja, hogyha két bolygónak az örvény -külső határától való távolsága úgy aránylik egymáshoz, mint egy a -négyhez, akkor sebességük egynek a kettőhöz való viszonyában áll. Ebből -az következik, hogy azon erő, amely a bolygót a középpont felé viszi, -egyenesen arányos a bolygónak a forgórendszer határától mért -távolságával és fordítva arányos a naptól való távolsággal. Ezen erő -azonban Newton gravitációja, amely fordított arányban áll a bolygó -naptól való távolságának négyzetével, és ez egyáltalában nem egyezik meg -Szvedenborg magyarázatával. De Szvedenborg jól ismerte Newton munkáit és -több alkalommal ki is fejezte iránta érzett mély bámulatát, így pl. azt -mondja, hogy: «sohasem dicsérték eléggé.» Hogy saját maga és Newton -általánosan elfogadott felfogása között közvetítsen, azt mondja, hogy az -ő állítása akkor helyes, ha a forgás sebessége a forgórendszer szélén -növekszik; ez azonban egyáltalában nem felel meg Newton törvénye -értelmében a bolygók mozgásának és különben is érthetetlen volna. - -Szvedenborg azt is gyanítja, hogy a tejút a látható csillagvilágban -ugyanolyan szerepet játszik, mint a nap forgás-tengelye a mi -bolygórendszerünkben. Eszerint a napok bolygórendszereikkel a nagy -világtengely körül csoportosulnának, amely a tejút közepén megy át; -eszerint a tejút az égen félköralakú öv gyanánt jelenne meg, holott az -gyűrűalakúnak látszik. Szvedenborg szerint ily módon még nagyobb -rendszereket is elképzelhetünk, amelyeknek csak kis része a tejút -rendszere. Hasonló gondolatokat vetett föl későbben Wright (1750-ben), -aki Szvedenborg gondolatmenetét valószínüleg nem ismerte és -föltételezte, hogy a tejút megfelel a naprendszer ekliptikájának. Ilyen -eszmékkel foglalkozott továbbá Kant (1755), aki aligha tett hozzá -valamit is Wright magyarázatához és Lambert, aki azt hitte, hogy a napok -csillaghalmazokká fognak tömörülni és ezek tejutakká (1761). - -Kérdezhetjük, hogy mért nem vette föl rendszerébe Szvedenborg az általa -csodált Newton korszakalkotó felfedezését? Erre azt válaszolhatjuk, hogy -Szvedenborgot teljesen áthatotta azon eszme, hogy mindennek a világon, -akár kicsiny, akár nagy dolog az, egy terv szerint kellett elkészülnie. -Nem tudott elképzelni semmiféle távolról ható erőt az égitestek között, -mivel ily hatás egyébként előttünk ismeretlen. Ez az ellenvetés -különböző oldalról érte Newton nagy felfedezését és Newton saját maga -nem volt egész érzéketlen ez iránt. Szvedenborg ez okból a világrendszer -magyarázatát Descartesnak az örvényrendszerről való gondolatára -alapította. Úgy látszik, nem érezte föltevései fizikai képtelenségeit és -különösen nem értette meg azok teljes összeférhetetlenségét Newton -törvényeivel. Ez igen komoly fogyatkozása Szvedenborg rendszerének, -amelyben voltak egészséges eszmék is, amelyeket később mások -kifejlesztettek. - -Ez különösen áll azon feltevésére, hogy a bolygók a napnak köszönhetik -létüket és hogy eredetileg is a naprendszerhez tartoztak; ez oly -gondolat, amelyet általában Kantnak tulajdonítanak. Azon eszme, hogy a -tejút óriási csillagrendszer, nem kis értékű, bár Szvedenborg kevéssé -dolgozta ki. Gondolatmenetének sajátossága azon állítása, hogy a napunk -közelében lévő naprendszerek tengelyei azonos irányúak. Ezen iránynak -párhuzamosnak kell lennie a tejút tengelyével; ez azonban nem áll. -Bohlin legutóbbi kutatásai azt mutatják, hogy bizonyos fokig valószínű, -hogy a hozzánk legközelebb fekvő kettős csillagok pályasíkjai és a -legnagyobb, vagyis hozzánk legközelebbi ködfoltok középsíkja majdnem -párhuzamos az ekliptikával. Wright és Lambert szerint hasonló -szabályszerűség várható a tejút napjainál. - -Pitagorasz állítólag azt szokta mondani növendékeinek, hogy más bolygók -épúgy be vannak népesítve, mint a föld. Később az általánosan érvényre -jutó Kopernikusz-féle tanok következtében nem tekintették a földet a -világegyetem központjának és más világokat is lakottaknak vettek fel. - -Giordano Bruno is lelkesedéssel hirdette e tant, amelyet az akkori -teológusok oly veszélyesnek tartottak, hogy azért máglyán kellett -bűnhődnie. Kétségkívül ez a tan volt különösen az, ami az egyházat -Galilei ellen és Kopernikusz más követői ellen ingerelte. Midőn e -gondolat mindenkit áthatott, akkor a másik végletbe estek, és minden -égitestről azt képzelték, hogy be van népesítve, anélkül, hogy keresték -volna az élőlények létéhez tartozó fizikai feltételeket. A holdlakókról -szóló fantazmák igen népszerűek voltak, és népies elbeszélésekben ma is -szó van róluk. Sőt Herschel Vilmos, a kiváló csillagász, azt hitte, hogy -a napnak is vannak lakói és hogy a napfoltok a nap szilárd tömegének -részei, amelyek olykor a fénylő napfelhőkön áttetszenek. - -Szvedenborg látomásai e fantazmák közül a legkülönösebbek. Igen jellemes -ember volt; kétségtelen, hogy valóban hitte azt, amit állított. Azt -mondja, hogy napokat, heteket, sőt olykor hónapokat töltött túlvilági -szellemek és angyalok társaságában. «Általuk értesültem azon világokról, -amelyekben laknak, az ottani erkölcsökről, szokásokról és vallásokról, -valamint más érdekes dolgokról; és mindent, ami ily módon tudomásomra -jutott, úgy le tudok írni, mint amit magam láttam és hallottam.» -«Észszerű az a következtetés, hogy oly nagy tömegek, aminők a bolygók, -amelyek részben fölülmúlják a földet, nem azért teremtettek, hogy a föld -körül keringjenek és hogy halvány fényükkel csak a földet világítsák; -ezeket más célból kellett megteremteni.» Ez a gondolatmenet, amelyet -Szvedenborg a túlvilági szellemeknek tulajdonít, valószínűleg igen el -volt terjedve, és kétségtelenül ez okból kelt nagyobb érdeklődést a -csillagászat, mint minden más tudomány. A bolygók Szvedenborg szellemei -szerint, «tengelyforgást végeznek, van nappaluk és éjjelük. Többeknek -közülök holdjaik is vannak, amelyek úgy keringenek körülöttük, mint a mi -holdunk a föld körül.» - -«A Szaturnusz bolygónak, amely legtávolabb van a naptól, azonkívül -óriási gyűrűje van, amely bolygóját erős, ámbár visszavert fénnyel látja -el. Hogyan képes valaki, aki e tényeket ismeri és észszerűen tud -gondolkodni, föltételezni, hogy az égitestek lakatlanok?» «Jól tudják a -szellemek és az angyalok, hogy a hold, a Jupiter és a Szaturnusz körül -keringő holdak is lakottak.» Ezen lakókat úgy írja le, mint eszes, -emberhez hasonló lényeket. «Azok sem kételkedhetnek, hogy az égitestek -lakottak, akik nem beszéltek szellemekkel; mert vannak «földek», és ahol -föld van, ott emberek is vannak, mivel minden földnek végcélja az -ember.» Szvedenborg ily módon nemcsak naprendszerünk bolygóiról -értesült, hanem más benépesített világokról is és más napokról a látható -világegyetem határáig. Szelleme azokba a régiókba helyezkedett el, míg -teste lenn maradt a földön. Így tudta meg azt, hogy a mi napunk nagyobb -az ég többi napjainál. Az egyik bolygóból látta az ég összes csillagait, -amelyek közül az egyik nagyobb volt a többinél és egy égi hang -megmagyarázta neki, hogy az volt a mi napunk. Máskor meg a legkisebbnek -mondott bolygón volt, amelynek kerülete alig volt 3750 km. Gyakran -beszél más bolygók állatairól és növényeiről is. - -Ezt a leírást jellemzőnek tekinthetjük a Szvedenborg-korabeli művelt -közönség felfogására a világegyetemről. E nézet lényegesen eltér a mai -felfogástól, amint ezt Proktor kiemeli, aki foglalkozott ezen -spekulációkkal. Napunk valószínűleg nem nagyobb más napnál. Ép így a -Szvedenborg által leírt bolygó nem a legkisebb a világon. Az 1800 óta -felfedezett 600 kis bolygó között a legnagyobb, a Ceresz, körülbelül -3000 km-nyi kerületű; a Veszta- és a Pallasznak fél olyan kerülete -sincs; míg a legkisebbeknek közülök, fényük erősségéből itélve, 30 -kilométernél alig van nagyobb kerületük. - -Csodálatos azonban, hogy azon szellemek közül, akikkel Szvedenborg 29 -éven át találkozott, egy sem tudott a számos kis bolygóról. Épúgy -helytelen azon állításuk, hogy a Szaturnusz a legszélsőbb bolygó, mert -később felfedezték az Uranuszt és a Neptunuszt (1781-ben, illetőleg -1846-ban). - -Az Uranuszt már Flamsteed megfigyelte 1690-ben, tehát Szvedenborg -születésének ideje körül (1688). Szabad szemmel látható és kétségkívül -számtalan ember látta, bár Herschel előtt senkisem gondolta, hogy az -bolygó lehet. - -Igen feltünő az az állítás, hogy a Merkur lakói igen kellemes klímát -élveznek, a nap heves kisugárzása dacára (amely 6·6-szerte erősebb, mint -a földön). Szvedenborg ezt úgy magyarázta, hogy ezt a bolygó ritka -légköre okozza. Hogy a ritkább légkör hűtőhatású, arra abból -következtetett, hogy a magas hegyeken, még trópusi vidéken is, meglepő a -hideg. Ezt Szvedenborg maga mondta el a Merkur lakóinak, akiket igen -korlátoltaknak mond. Mai felfogásunk szerint a Merkuron nehezen lehetnek -élő lények. - -Mindebből tisztán láthatjuk, hogy Szvedenborg azoktól a szellemektől és -angyaloktól, akikkel látomásaiban érintkezett, nem tudhatott meg többet, -mint amit ő maga tudott, vagy valószínűnek tartott. Szvedenborg leírását -szellemeinek nyilatkozatairól azért közöltük, hogy bemutassuk, hogy a -korabeli tudás minőnek képzelte a világrendszert. - -Igen jellemző arra a korra, hogy Kant is, Szvedenborg példáján -felbuzdulva «Theorie des Himmels» című munkájában más bolygók eszes -lényeinek hosszas leírását adja. Ő azonban csak a naprendszert tárgyalja -ily módon. Kant azt mondja: «Ezen állapot oly valószínű, hogy -valószínűségi foka nincs messze a bizonyosságtól.» - -Épúgy, mondja tovább Kant, amint a bolygók fajsúlya annál nagyobb, minél -közelebb vannak a naphoz (ezen föltevés helytelen), ép úgy annál -finomabb és könnyebb anyagból kell állaniok a bolygók lakóinak, továbbá -állatainak és növényeinek, minél távolabb fekszenek a bolygók a naptól. - -Egyúttal a naptól való távolság növekedésével testük szövete -rugalmasabbá válik, testalkatuk pedig ennek arányában célszerűbbé. -Hasonlókép szellemi tulajdonságaik, különösen gondolkodási képességük, -gyors felfogásuk, fogalmaik pontossága és élénksége, kombinativ -képességük, cselekvésben való gyorsaságuk, egy szóval tehetségeik -általános tökéletessége kell, hogy a naptól való távolsággal növekedjék. - -Ezt annál is inkább szükségesnek tartotta, mert a Jupiteren a nap csak -10 órás, ez az idő pedig a földi lakóknak, akiknek durvább a -természetük, alig elegendő ahhoz, hogy kipihenjék magukat. Kant és -Szvedenborg azt hitték, hogy az a számos hold, amely a külső bolygók -körül kering, megörvendezteti e bolygók boldog lakóit; azok nem ismerik -a bűnt; valószínű, hogy náluk korlátlan az erény uralma. - -Ezt írja e kor legnagyobb filozófusa, aki kortársai naiv teleológiai és -metafizikai gondolkodásmódjától nem tudott teljesen megszabadulni. A -teleológiai felfogásból – amely mindenben a célszerűséget követeli – -következik, hogy «a föld az ember kedvéért létezik.» A célszerűség tana -azon időben oly nagy hatású volt, mint ma az evolúció tana. - - - - -VI. NEWTONTÓL LAPLACEIG. A NAPRENDSZER MECHANIKÁJA ÉS KOZMOGÓNIÁJA. - -Keplernek a bolygó mozgásokra vonatkozó felfedezése lehetővé tette azt, -hogy a bolygók helyzetét bizonyos időpontra nézve előre meglehessen -jósolni. A fejlődési láncolat egy még hiányzó fontos tagjának -hozzácsatolása Newton számára tartatott fenn. Bebizonyította, hogy -Kepler három törvénye egyetlen-egy törvényből vezethető le, az -általánosan elfogadott gravitációs törvényből, amely szerint két tömeg -között működő vonzóerő a tömeg nagyságával egyenes, a távolság -négyzetével fordított arányban áll. Ezen időben a földfelület nehézségi -erejének intenzitását már ismerték Galilei és Huyghens méréseiből. -Miután ugyanaz az erő, t. i. a föld vonzó ereje a holdra is hat Newton -szerint és az az erő tartja meg pályájában, meg kellett határozni a -nehézségi erő nagyságát a földnek a holdtól való távolságára -vonatkozólag és össze kellett hasonlítani ezt az erőt azzal, amely a -holdpálya görbületét okozza. Newton ezt 1666-ban kiszámította, de nem -ért el jó eredményt. - -Egyáltalában nem lehetetlen, amint Faye megjegyzi, hogy Newton ezen -kudarc folytán kételkedett a nehézségi erő jelentőségében. Bizonyos, -hogy 1682 előtt nem folytatta számításait, amidőn elérte a kivánt -eredményt, akkor ugyanis számításai alapjául a föld nagyságának új -becslései szolgáltak. Állíthatjuk, hogy a kor megérett e felfedezésre, -mivel Newtonnak négy honfitársa is igen közel járt hozzá. Newton -kortársai mindenesetre nagy elragadtatással fogadták. Azonban még -nehezen tudták megérteni, hogy a testek hatnak egymásra a távolból és -hogy a bolygók az üres térben mozognak. A bolygók mozgásai azonban oly -rendkívül szabályosaknak mutatkoztak, hogy lehetetlen volt az a -feltevés, hogy bármily ritka gázon is áthatoljanak. Azonkívül -barometrikus megfigyelések bebizonyították, hogy a levegő sűrűsége a -föld szine feletti magassággal gyorsan csökken. Tehát Descartes -örvény-elméletét el kellett hagyni. Az összes égitestek, még az -üstökösök is, amelyek Descartesnak a köralaktól eltérő pályáik által oly -nagy gondot okoztak, oly pályákon mozognak, amelyek szigorúan követik -Newton törvényét. - -A bolygórendszer feltünő szabályossága és egyformasága rejtély volt -Newton előtt. A hat ismert bolygón kivül azok tíz holdja is ugyanazon -irányban, közel ugyanazon síkban, az ekliptika síkjában és majdnem -köralakban mozog. Mivel Newton semmiféle örvényben, amely magával -ragadná az égitesteket, nem hitt, nem tudta megérteni ezen sajátságos -szabályszerűség okát, annál kevésbbé, mert az üstökösök, amelyeknek -pályái szintén a nap vonzásától függnek, gyakran épen nem azon irányban -mozognak, mint a bolygók. Ebből Newton minden igazolás nélkül arra -következtetett, hogy a bolygómozgás szabályszerűségének nem lehet -mechanikus oka. A következőket mondja: «Ellenkezőleg, azon csodálatos -elrendezést, amelynek segítségével a bolygók majdnem köralakú pályákon -mozognak és a napok egymástól oly távol fekszenek, hogy bolygóik ne -zavarják egymást, egy eszes és mindenható lény okozta.» Newton szerint a -bolygók mozgásuk impulzusát a teremtésben nyerték. Ezen föltevés ellen, -amely valójában az észszerű magyarázat ellentéte, a leghatározottabban -lépett föl Leibnitz; a probléma pozitiv megoldását azonban ő sem érte -el. - -A legelső, aki ilyen magyarázatra törekedett, Buffon volt, a «Histoire -Naturelle» (1748) tehetséges szerzője. Buffon ismerte Descartes és -Szvedenborg műveit és mivel azon módot, amint Szvedenborg a bolygóknak a -naptól való elválását gondolta, fizikai szempontból nem találta -lehetségesnek, más magyarázatot keresett. Elsősorban annak a rendkívüli -valószínűtlenségét hangsúlyozta, hogy csupán véletlen volna az a -körülmény, hogy a nappályának a bolygók pályájához való hajlása sohasem -haladja túl a 7 és fél fokot, vagyis a lehető legnagyobb hajlásnak, 180 -foknak 1/24 részét nem haladja meg. - -Ezt már előbb is kiemelte Bernoulli. Minden bolygó számára annak a -valószínűsége, hogy az a véletlenen alapul csak 1/24. Az akkor ismert öt -bolygó számára együttvéve a véletlenség valószínűsége (1/24)5, vagyis -körülbelül csak egy nyolc milliomod. Azonkívül tekintetbe kellett venni, -hogy a mellékbolygók is, már amennyire akkor ismerték azokat és pedig a -Szaturnusz öt holdja, a Jupiter négy, a föld egy holdja és a Szaturnusz -gyűrűje is mind oly pályákon mozognak, amelyek síkja kevéssé tér el az -ekliptikától. Ennek tehát mechanikai okát kellett keresni. - -Buffon, hogy a bolygók mozgásait megmagyarázza, fölvette, hogy -valamennyi bolygó a nap és az üstökösök összeütközéséből ered. Az -összeütközés következtében szerinte a nap tömegének 1/650 része -levállott és oldalra taszíttatott, amiből a bolygók és holdjaik -képződtek. Hogy ilyen, majdnem érintő irányú lökés megtörtént, már abból -is következhetett, hogy az 1680. évi üstökös, amelynek pályáját Newton -kiszámította, a nap világító felületétől csak egy harmad naprádiusz -távolságra haladt el, és igen könnyen megtörténhet, hogy a 2255. évben, -midőn ezt az üstököst visszavárják, beleesik a napba. - -Annak ellenében azt az ellenvetést lehetett felhozni, hogy a nap -töredékeinek vissza kellett volna esni a napra. Buffon erre azt -válaszolta, hogy az üstökös a napot oldalra tolta és hogy a kidobott -anyag eredeti pályáját a későbben kidobott töredékek megváltoztatták. -Ezen föltevést Laplace is helyeselte, aki később Buffon magyarázatát -átvizsgálta. Buffon magyarázata valóban geniális. Képzeljünk el egy -kerek fakorongot, amelynek oldalába éles műszer hatol, úgy hogy -forgácsok válnak le róla, akkor a korong a behatolás irányában forogni -fog. A levált forgácsok is ugyanazon irányban forognak, azonkívül az -éles eszközhöz való súrlódás folytán a korong egyenlítőjével -párhuzamosan tovább mozognak. Kisebb forgácsoknak, a nagyobbak -töredékeinek, a nagyobbak körül szintén ugyanazon irányban kell -forogniok, amennyiben tudniillik valamely kis rost még a nagyobbal -összetartja azokat. Ép úgy kellett, hogy a nap töredékei, amelyek akkor -támadtak, midőn az üstökös ferdén hatott a nap felületére, valamennyien -ugyanazon irányban forogjanak és époly pályákat írjanak le, mint a -napnak az egyenlítőjéhez közel eső részei. Buffon a napot a földhöz -hasonló, szilárd, izzó, légréteggel körülvett testnek tekintette. A fa -rostja, amely a kis forgácsot a nagyhoz fűzi, a nehézségi erőnek felelne -meg. - -Eddig minden jó és szép volna. De Buffon messzebbre ment. Így -következtetett: azok a töredékek, amelyek a legkisebb sűrűségűek, kell, -hogy a legnagyobb sebességet érjék el, és azért mielőtt pályájuk -görbülni kezdene, a legtávolabbra löketnek ki. Mivel tudta, hogy a -Szaturnusz kisebb sűrűségű, mint a Jupiter, ez meg ritkább a földnél, -ebből arra következtetett, hogy a bolygók annál sűrűbbek, mennél -közelebb állanak a naphoz – oly következtetés, mely mint láttuk -Szvedenborgtól ered és amely később Kantnál is megtalálható – ami -azonban egyáltalában nem egyeztethető össze mai ismereteinkkel. Továbbá -azon töredékekről, amelyek a naptól való elválásukkor a legnagyobb -gyorsasággal mozogtak, a legkönnyebben válhattak le kisebb töredékek, -azaz mellékbolygók. Ezen feltevést az akkori tudás igazoltnak -tekinthette, ma azonban nem igazolt. Akkor csak azt tudták, hogy a -Jupiter egyenlítői sebessége nagyobb, mint a földé, utóbbié pedig -nagyobb a Marsénál. - -Négy Jupiter-holdat ismertek és a föld holdját, de nem ismerték a -Marsét. Az öt holddal bíró Szaturnusznak kellett volna tehát, hogy a -legnagyobb egyenlítői sebessége legyen. Azóta azonban oly változás -állott be ismereteinkben, hogy az egyenlítői sebesség egymásutánja a -következő: Jupiter, Szaturnusz, Föld, Marsz; holdjaik száma pedig: 7, -10, 1, 2. A fenti érvelést tehát ma már nem fogadhatjuk el. - -Az összeütközés által okozott roppant hőfejlődés folytán a bolygók, -Buffon szerint, cseppfolyósokká váltak, de kis tömegük miatt gyorsan -lehültek, mint ahogy a nap is valamikor majd kihül és kialszik. A -különböző bolygók tömegük szerint hosszabb, rövidebb ideig izzók. -Kihülési kísérleteket végezve különböző átmérőjű izzó vasgömbökkel, -jogosultaknak tartotta azon következtetéseit, hogy a földnek 75,000 évre -volt szüksége, hogy jelen hőfokára jusson, a holdnak 16,000, a -Jupiternek 200,000 és a Szaturnusznak 131,000 év kellett. A nap lehülése -a Jupiter lehülésének tízszeres idejébe kerülne. - -A bolygók a naptól való leválásuk idején, annak légkörén áthaladva, -levegőt és vízgőzt vettek föl, ezekből keletkeztek a tengerek. Szerinte -a föld belseje rég kihült már, mert nem hatolt a belsejébe levegő, hogy -a belső tüzet táplálja (az Descartes és Leibnitz nézeteinek ellentmond). -Mindamellett Buffon azt hitte, hogy a földi melegnek csak két százaléka -ered a napból, míg a többi a föld saját melege. Továbbá fölvette, hogy a -föld egész tömege egyenlő sűrűségű, mert forgási tengelye különben nem -volna szimmetrikus helyzetű; pedig a föld alakja ép olyan, mint aminőt -egy a föld forgási sebességével bíró cseppfolyós gömb venne föl. A föld -nem is üres, különben magas hegyeken nagyobb volna a nehézségi erő, mint -aminő ténylegesen. - -A napból leválott töredékek középsűrűsége ugyanolyan, mint a napé. -Ugyanis a Jupiter, amely a legnagyobb tömeg a bolygórendszerben, csaknem -olyan sűrűségű, mint a nap és a Szaturnusz, amely nagyságra legközelebb -áll hozzá, csak kevéssel kisebb sűrűségű. A belső bolygók sűrűsége -azonban kissé nagyobb a napénál. Ezekben Buffon felfogása megerősítését -látta. Ami az utóbbi két pontot illeti, meg kell jegyezni, hogy a föld -forgási tengelye akkor is átmenne a középponton és a sarkokon, ha a föld -sűrűsége belseje felé a középponttól való távolság mértékével arányosan -változna. Tehát mi sem áll annak a feltevésnek útjában, hogy a föld -belseje sűrűbb, mint a külső rétegek, ami tudvalévően kettőnek az egyhez -való arányában áll is. Továbbá a föld lehülésének nem kell oly gyorsan -lefolynia, a mint az egy vasgolyónál történik, amely igen jó hővezető. A -föld belseje még izzó lehet, ámbár az égési folyamat megszünt benne. -Végül ma már tudjuk, hogy a nap és a külső bolygók, beleértve a Jupitert -is, továbbá a belső bolygók belseje gáznemű, nem pedig szilárd, mint azt -Buffon hitte. Ily körülmények között levezetései gyakorlati szempontból -értéktelenekké válnak, azonban összehasonlíthatlanul fölötte állanak -Kant nézeteinek. - -Buffon igazi természetbuvár volt, akinek gondolkodásmódja közel áll a -mai természettudósokéhoz. Művét Laplace nem jogtalanul, erős kritika -tárgyává tette, azért említik most oly ritkán, míg Kantot és Laplacet -előtérbe helyezik. És mégis úgy tünik föl előttem, hogy Buffon -fejtegetése megállja helyét Laplace-é mellett, különösen azért, mert -ötven évvel előzte meg Laplace-t, aki viszont messze fölülmulja a -königsbergi filozófust. - -Buffon maga elég keserű, bár találó kritikát mond kora bőbeszédű és -homályos kozmogóniájáról: - -«Ép oly vaskos könyvet írhattam volna, mint Burnet vagy Wiston, ha -nézeteim előadását terjengőssé akartam volna tenni, és egyúttal azáltal -is súlyt kölcsönözhettem volna nekik, hogy matematikai köntöst húztam -volna rájuk, amint az utóbbi megtette azt; de azt hiszem, hogy -hipotéziseket, bármennyire valószínűek is, nem szabad sarlatán módra -tárgyalni.» - -Laplace Buffon rendszerével szemben és pedig helyesen, oly ellenvetést -tett, amely valószínűleg megfosztotta hitelétől Buffon hipotéziseit. -Buffon ugyanis azt mondja: Ha a föld egy pontjából kilőnénk egy golyót, -akkor, ha zárt pályát ír le, vissza fog térni kiindulási pontjához, -tehát csak rövid ideig lesz távol a földtől, legfeljebb egy körülforgás -idején át. Épúgy kellene a nap leválott töredékeinek is a naphoz -visszatérni. Hogy ez meg nem történik, az többféle módosító körülményen -alapul. Laplace, az ég mechanikájának nagy tekintélye erről azt mondja: -«A folytonosan elváló különböző részek ütközései és azok kölcsönös -vonzása megváltoztathatják a részek mozgási irányát, pályáiknak a naphoz -legközelebb fekvő pontját eltávolíthatják a naptól.» Ennyiben igaza van -Buffonnak. «Azonban», folytatja Laplace «pályáiknak erősen -excentrikusoknak kellene lenniök, vagy legalább is rendkívül -valószínűtlen, hogy valamennyi majdnem köralakú lett volna.» Buffon jól -tudta, hogy a bolygók pályái megközelítőleg köralakúak, azonban képtelen -volt e szabályszerűséget megmagyarázni. Azért rendszerét, hogy a -valóságnak megfeleljen, lényegesen módosítani kellett. Másrészt azonban -nehéz Laplace azon megjegyzését megérteni, hogy Buffon nem lett volna -képes az üstökösök rendkívül excentrikus pályáit megmagyarázni. Hiszen -Buffon nem is hitte azt (amit később Kant), hogy az üstökösök a -naprendszerhez tartoznak. Laplace-szal megegyezően azt vette fel, hogy -azok a külső térből vándoroltak be. Íly körülmények között pályáik csak -excentrikusak lehettek, amint Laplace azt be is bizonyította. Ezzel a -kérdéssel Buffon nem foglalkozott behatóbban. Ezt tökéletlenségnek, vagy -mulasztásnak tekinthetjük, de semmiképen sem hibának. Ezek után Kant -művére térünk át, mely Buffon művénél tizenkét évvel később jelent meg, -s amelyet Buffon inspirált; amint látni fogjuk, nem állja ki a versenyt -Buffon munkájával. - -Kant harmincegy éves fiatalember volt akkor és még nem kezdte meg fényes -filozófiai pályáját, amidőn 1759-ben «Naturgeschichte u. Theorie des -Himmels» című művét kiadta, amelyben az említett problémákat Newton -törvényeinek alkalmazásával tárgyalta. Az ő kozmikus tere üres volt és a -bolygókat azon keresztül semmiféle Descartes értelmében vett örvény el -nem ragadhatta. Ha azonban a bolygók már egyszer mozgásba hozattak, nem -volt szükség az üres térben további hajtóerőre. Mért ne vehessük fel, -hogy az örvény-rendszer, amely a bolygóknak pályáikon való mozgását -megindította, egyszer létezett és azután eltünt? Ez volt Kant szerencsés -gondolatmenete, amely némileg Anaximandroszra emlékeztet. - -«Fölveszem tehát», mondja Kant, «hogy kezdetben minden anyag, amely most -a napban, a bolygókban és az üstökösökben van, azon térben terjedt ki, -amelyben e testek most keringenek.» Ezen portömeg középpontja felé -irányult a részek vonzása, ahol most a nap áll. Az anyagi részek e tömeg -középpontja felé kezdenek esni. Kant ezen részeket szilárdaknak vagy -cseppfolyósaknak képzeli, mivel megjegyzi, hogy a legnagyobb fajsúlyú -részecskéknek volt a legnagyobb valószínűségük arra nézve, hogy a -kialakuló napra essenek. Néha megtörténik, hogy egymáshoz ütődnek és -oldalra dobatnak. Íly módon zárt pályákon való mozgások – Kant köralakú -pályákról beszél – keletkeznek a középpont körül. Az ezen pályákon mozgó -testek újra és újra összeütköznek, míg végre az ismételt összeütközések -oly csoportosulást létesítenek, hogy a testek mind köralakú pályákon, -ugyanazon irányban mozognak a középpont körül. A testek azon része, mely -a középpont felé esik, szintén ugyanazon mozgást veszi fel és ezáltal a -napot is saját tengelye körül ugyanoly irányú forgásba hozza. - -Mivel az anyag a középpont körül eredetileg egyformán volt elosztva, -mért kell, hogy a végső mozgás jobbról balra tartó legyen, és mért ne -lehetne az ép úgy balról jobbra irányuló? Arisztotelesz azt hitte, hogy -az utóbbi mozgásirány, amelyet a föld körül keringő égitesteknél -feltételezett, előkelőbb, méltóbb az istenekhez. Kant szerint az egyik -irány legyőzi a másikat. Ez csak akkor volna helyes, ha az anyagi -részecskéknek kezdettől fogva bizonyos irányú, adott pont körüli -forgásuk lett volna, amint azt Descartes fölvette. Mivel Kant ezt a -hipotézist nem állítja fel, azért az ő fejtegetése alapján nem -képzelhető el egy határozott forgási irány kialakulása. Különös, hogy -Herbert Spencer, a nagy filozófus, száz évvel később ugyanazon hibába -esett. - -Kant továbbá azt hitte, hogy a már forgásban lévő anyag súlyosabb -részecskéi nagyobb valószínűséggel bírnak arra nézve, hogy a középpontba -hatoljanak, még mielőtt a körmozgást felvették volna. Ez okból a naphoz -legközelebb eső bolygóknak a legsűrűbbeknek kell lenniök, amint ezt már -Szvedenborg és Buffon állították; ez pedig nem áll. Kant azt is -állította, hogy a középponti test fajsúlya kisebb, mint a legközelebbi, -körülötte keringő testé. Azonban a hold fajsúlya kisebb, mint a földé. -Kant az ellenkezőjét hitte. - -Kant szerint a nap körül forgó meteorgyűrűk között sűrűbb részeknek -kellett lenniök és ezek körül koncentrálódott mindinkább az illető gyűrű -anyaga; ily módon támadnak a bolygók és az üstökösök. Ha e részek a -gyűrűkben teljesen arányosan lettek volna elosztva, akkor a bolygók -teljesen köralakú pályákon mozognának, mivel valamennyi ugyanazon síkban -fekszik. Kant szerint a bolygópályáknak a köralaktól való eltérése, -valamint a nappályához való hajlása egy kezdettől fogva fellépő -szimmetria-hiányból magyarázható. Érthetetlen azonban, hogy létezhetett -szimmetriahiány kezdettől fogva, holott feltételezte, hogy az anyag a -fejlődő nap körül, mint középpont körül, arányosan volt elosztva. Máshol -azt mondja, hogy minél kisebb a nehézségi erő intenzitása, vagyis minél -nagyobb a bolygónak a naptól való távolsága, annál nagyobbnak kell -lennie a bolygópálya excentricitásának. Ez, miként Kant állítja, áll is -a Szaturnuszra, a Jupiterre, a Földre és a Vénuszra. Nem említi azonban -a Merkurt és a Marszot, melyek a kis bolygókat nem tekintve, a -legnagyobb excentricitásúak, és azért nem is illenek rendszerébe. Kant, -épúgy mint Descartes, az üstökösöket a Szaturnuszon kivülieknek tekinti; -ez magyarázná meg nagy excentricitásukat is. - -Ezen vélemény helytelenségét már bebizonyította Newton és Halley. Kant -szerint az üstökösök fajsúlya kisebb, mint a Szaturnuszé, ami az -üstökösök magvát illetőleg valószínűleg helytelen. - -Amint látjuk Kant kozmogóniája számos, a tényleges viszonyoknak meg nem -felelő adaton alapul. Ezen tényt tovább is illusztrálni érdektelen -volna. Fontosabb annak a felemlítése, hogy Faye bebizonyította, hogy a -Kant fölvette módon, egy gyűrű összehúzódásából keletkezett bolygó -forgási iránya ellenkezője volna a nap forgási irányának és a Kant -idejében ismert bolygók forgási irányának. - -Sajátságos, hogy Kant a Szaturnusz-gyűrűk keletkezésének oly -magyarázatát adja, amely kissé megegyezik Laplacenak a bolygórendszer -képződésére vonatkozó magyarázatával. Abból a feltevésből indul ki, hogy -a Szaturnusz egész tömege eredetileg igen nagy terjedelmű lehetett, és -hogy tengelye körül forgott. Midőn összehúzódni kezdett, egyes -részecskék nagyobb gyorsaságra tettek szert, semhogy vissza eshettek -volna a felületre. Kívül maradtak tehát és gyűrűalakú holdgyüjteményt -alkottak. Azt hiszi, hogy a Szaturnusz holdjai is hasonló módon -keletkeztek. Hogy a naprendszer fejlődésére nem vett fel hasonló, -eredeti forgást, azt bizonyítja, mily kevéssé dolgozta ki gondolatát. Az -állatövi fényben egy nap-körüli gyönge gyűrűképződést lát. Kant -magyarázatának egy másik gyönge pontja, hogy azt gondolta, hogy a gyűrű -legbelsőbb részecskéi eredetileg a bolygó egyenlítőjén voltak, ahonnan a -jelenlegi magasságra sebességük változása nélkül emelkedtek fel; oly -eszme, amely határozottan ellentmondásban áll a nehézség törvényeivel. -Azután a gyűrű forgási idejéből kiszámította a Szaturnusz egyenlítői -sebességét, és a körülforgás tartamát 6 óra 23 perc és 53 másodpercben -állapítja meg. Ezen eredményre igen büszke volt, azt mondja: «az egész -természetfilozófiában talán egyedül áll az ily meghatározás.» Tényleg -azonban a Szaturnusz forgási időtartama 10 óra és 13 perc. Ezen -összefüggésben megkiséreli Kant a vízözönt megmagyarázni, amely tárgy az -akkori tudósok érdeklődését erősen lekötötte. Az égbolt alatt lévő -vízről, amely Mózes első könyvében van megemlítve, Kant azt hiszi, hogy -az talán némileg a Szaturnusz gyűrűjéhez hasonló földkörüli -vízpára-tömeg volt. Ezen gyűrű a föld megvilágítására szolgált, és -egyszersmind büntetésre, ha az emberek nem mutatkoznának méltóknak arra; -az be is következett és ekkor a gyűrű hirtelen a földre szakadt és árvíz -borította el a földet. Hasonló kisérletekkel, hogy a bibliai, vagy a -klasszikus elbeszéléseket természettudományi alapon magyarázzák, mindíg -újra találkozunk ezen kor tudományos kutatásaiban. - -Kant Wrightnak 1750-ben kifejtett eszméjét veszi át, amely szerint a -tejút középsíkja bolygórendszerünk ekliptikájának felelne meg. Épúgy, -mint ahogyan a nap körül mozgó bolygók nem távolodnak nagyon a nappálya -síkjától, úgy a csillagok is oly pályákon mozognának eszerint, amelyek -kevéssé térnek el a tejút közép-síkjától. Ezen csillagok, amelyekhez a -mi napunk is tartozik, egy középponti test körül mozognának, amelynek -helyzete ismeretlen, de lehetséges, hogy megfigyeléssel meghatározható. -Wright e gondolatmenet minden fontos tételét ép oly világosan állította -fel, mint Kant. - -Végezetül, Kant a nap kihűléséről is nyilatkozott. Az akkor szokásos -felfogással megegyezően azt hitte, hogy a nap oly izzó égitest, amelyen -levegő hijján, valamint a kiégett hamú felhalmozódása folytán a lángok -kialusznak. - -Az égés tartama alatt a nap a legillanóbb és legfinomabb részecskéit -elvesztette, amelyek poralakban összegyűltek és, szerinte, az állatövi -fény székhelyét alkotják. Kant igen homályosan utal arra, hogy «a nap -elpusztulásának törvénye az elszéledett részek ujraegyesülésének -csiráját foglalja magában, még ha az utóbbiak a kaoszba is elvegyülnek». -Ezen és más nyilatkozatai szerint, amelyekre majd visszatérünk, Kant úgy -látszik azt tételezi fel, hogy az anyag bizonyos fejlődési kört fut be, -amennyiben felváltva napokká sűrűsödik, azután újra kaotikus -rendezetlenségbe széled el (l. Demokritosz nézeteit). - -Kant kozmogóniája az elméletek azon osztályába tartozik, amely a -bolygórendszert a kozmikus porból, vagy kis meteoritek -összegyülemléséből származtatja. Ezen eszmét később Nordenskiöld és -Lockyer újra felvették; matematikailag Darwin György dolgozta ki. Utóbbi -kimutatta, hogy oly kis testek sok tekintetben úgy viselkednek, mint egy -gáztömeg. - -Laplace ellenben, midőn a naprendszer fejlődésének mechanikai -magyarázatát igyekszik adni «Système du Monde» című művének végén egy -izzó gáztömeg feltételezéséből indúl ki, amely kezdettől fogva (északról -tekintve) jobbról balra irányuló forgásban volt a súlypontján áthaladó -tengely körül. A két elmélet között lényeges különbség van, de ettől -gyakran eltekintettek. Valószínű, hogy ez Zöllner a -«ködfolt-hipotézis»-re vonatkozó megjegyzésének következménye, amelyben -be akarja bizonyítani, hogy «ezen hipotézist nem Laplace állította fel, -hanem Kant, Németország filozófusa». - -Laplace fejtegetése a következőkben foglalható össze: «A nap -ősállapotában, amint fölvesszük, a ködfoltokhoz hasonlított, melyeket -nekünk a teleszkop (l. Herschel kutatását) összetettnek mutat, és pedig -egy többé-kevésbé világító magból állónak, mely körül a köd -összesűrűsödött és ezáltal csillaggá változhatott át.» «A nap nem -terjedhetett ki a végtelenségig, határai azon pontok által határoztattak -meg, határai azon pontok által határoztatnak meg, amelyeknél a forgás -által előidézett centrifugális erő egyenlő a nehézségi erővel.» A nap -gáztömege lehülés folytán lassan összehúzódott. Kepler második törvénye -szerint minden rész az időegység (másodperc) tartama alatt oly ívet ír -le, amelynek hossza fordított arányban áll a naptól mért távolsággal. -Ebből következik, hogy a centrifugális erő az összehúzódásnál növekszik, -és pedig a középponttól mért távolság harmadik hatványával fordított -arányban. Ennek következtében az összehúzódásnál korongalakú, izzó -gáztömeg válik le róla, amely a nap körül bolygó gyanánt kering. Laplace -azután fölveszi, hogy ezen korong izzó gázgyűrűkre oszlott, amelyek -mindegyike az egész koronghoz hasonlóan forgott, azután lehűlve, szilárd -vagy folyékony gyűrűt alkotott. - -Ez azonban fizikai szempontból lehetetlen. A lehűlés tartama alatt kis -porszemek váltak volna le, amelyek a környező gázban lebegtek volna. -Ezen részecskék nagyobb tömeggé egyesültek volna, amelyek a gázokat -felületükön összesűrítették volna. Így porgyűrű keletkezne, oly módon, -amint azt Kant a Szaturnusz körül képzelte; de ha ily gyűrű bolygóvá -tömörülne, az a megfigyelt iránnyal ellenkező irányban mozogna. Különben -Stockwell és Newcomb kimutatták, hogy ily nagy tömeggé való egyesülés -nem lehetséges anélkül, hogy kis meteorok keletkeznének, aminők a -Szaturnusz gyűrűjében tényleg keringenek is. Kirkwood szerint a -Neptun-gyűrűnek bolygóvá való átalakulása nem kevesebb mint 120 millió -évig tartott volna. - -Továbbá az összes bolygópályáknak köralakúaknak kellene lenniök és -ugyanazon síkban kellene feküdniök. Igaz, hogy Laplace erre azt mondja: -«Érthető, hogy e nagy tömeg különböző részeinek különböző hőfoka és -sűrűsége nagy eltéréseket eredményezett». Úgy látszik azonban, hogy -Laplace maga sem volt erről igen erősen meggyőződve, mert később -megjegyzi, hogy az üstökösök (amelyek szerinte nem tartoznak a -bolygórendszerhez) közel jutottak a naphoz, összeütköztek a fejlődő -bolygókkal, és úgy okozták az eltéréseket. Ismét üstökösök hatoltak a -naprendszerbe, midőn a gáztömeg sűrűsödése majdnem be volt fejezve; ezek -annyit vesztettek sebességükből, hogy beleolvadtak a naprendszerbe, -azonban ovális, a köralaktól erősen eltérő pályájukat megtartották. - -Laplace hipotézise ellen tán azon ellenvetés a legkomolyabb, hogy az -Uranusz és a Neptunusz holdjai más bolygók holdjaival ellentétes -irányban mozognak. A Jupiter és a Szaturnusz legtávolabbi holdjai -szintén retrográd irányban mozognak, míg e két bolygó belső -mellékbolygói a szokott irányban keringenek. - -Látjuk, hogy Laplacenak sikerült Buffon hipotézisének egyik-másik -nehézségét (a bolygópályáknak a körtől való kis eltérését) elkerülnie, -ahelyett azonban más, nem kevésbbé komoly nehézségekkel került szembe. -Viszont Laplace eszméje kitünő képet ad a Szaturnusz gyűrűjének -keletkezésére nézve. - -Laplace kiváló kortársa Herschel Vilmos (sz. Hannoverben 1737-ben, -meghalt Slough-ban Windsor mellett 1822-ben) a ködfoltokat -teleszkópjával tanulmányozta; ezek szerinte fejlődési fokozatokat -tüntetnek fel. Több ködfolt szétszórt, zöldes, foszforeszkáló fényű. Ezt -tartotta a kezdetleges állapotnak. A színképelemzés ezt megerősitette és -bebizonyitotta, hogy e fénylő tömegek gázakból, főleg hidrogénből, -héliumból és egy egyébként ismeretlen anyagból, a nebuliumból állanak. -Más ködfoltokban Herschel kissé sűrűsödő középponti magvat figyelt meg, -ismét másokban világosan kivett csillagokat; végül voltak olyanok is, -amelyekből a köd csaknem teljesen eltünt, csillagcsoportoknak adva -helyet. - -Ezen egyszerű, de nagyszabású megfigyelések jobban állták ki a -birálatot, mint Laplacenak nagyon csodált hipotézise. Az igazság -kedvéért azonban el kell ismerni, hogy úgy látszik maga Laplace a -hipotézisének, egyéb alkotásai között nem akart valami kiváló helyet -biztosítani, mert ezt «Exposition du Monde» című klasszikus műve végén -jegyzet alakjában közölte. - -Ez azon nagy munka, amelyben naprendszerünk stabilitását vizsgálta meg. -Következtetése a következő: «Bárminők is a bolygók tömegei, csupán azon -körülményből kiindulva, hogy valamennyi ugyanazon irányban mozog, -csaknem köralakú pályákon, melyeknek síkjai csak kevéssé hajlanak -egymáshoz, sikerült bebizonyítanom, hogy pályáik szekuláris változásai -periodikusak és szűk határok közt mozognak és hogy ennek folytán a -bolygórendszer oly középhelyzet körül ingadozik, melytől csak kevéssé -tér el.» Laplace továbbá azt is bebizonyította, hogy a nap hossza Kr. e. -729 óta a másodperc 1/100 részével sem változott. - -Ezzel Laplace, részben Lagrange támogatásával megerősítette Newtonnak -naprendszerünk csodálatos stabilitására vonatkozó tanát. Úgy látszott, -mintha a naprendszer örök léte volna biztosítva, ami elég különös, ha -fölvesszük, hogy kezdetének kellett lennie. - -Ebben a tekintetben Kant felfogása kétségkivül a helyesebb, legalább is -a mai felfogásunknak megfelelőbb. - - - - -VII. UJABB CSILLAGÁSZATI FELFEDEZÉSEK. - -Míg Laplace a fentiekben megbeszélt kutatásaiban naprendszerünkre -szoritkozott és Szvedenborg, Wright, valamint Kant is a többi égitestről -csak általános nézeteket ád, amelyek között Wrightnak azon véleménye, -hogy a tejút csillagai, valamint napunk is, állandóan mozognak, a -legjelentékenyebb, addig Herschel (1738–1822) kutatása területét az -egész végtelen csillagvilágra terjesztette ki. Már Halleynek (1656–1742) -sikerült azt kimutatnia, hogy több csillag az évszázadok folyamán, sőt -már Tycho Brahe kora óta a tizenhatodik század végéig megváltoztatta -helyzetét. Röviddel azután Bradley (1692–1762) egy addig elérhetetlen -pontosságú csillagkatalógust dolgozott ki. Herschel, akinek e katalógus -a csillagok helyzetváltozásának kutatásánál már rendelkezésére állott, -azt találta, hogy ezen változások elég jelentékenyek. Azt is -megfigyelte, hogy az ég némely részén a csillagok közeledni látszottak -egymáshoz, míg az ellenkező ponton távolodni látszottak egymástól; ezen -jelenséget a látószög változásával magyarázta, amely alatt a tárgyak -megjelennek előttünk. Midőn közeledünk egy tárgyhoz, a szög nagyobbodik, -midőn távolodunk tőle, kisebbedik. Ezen esetben a «tárgyak» a -csillagokat összekötő vonalak. Ebből kiindulva Herschel meg tudta -állapítani azon pontot, amely felé a nap és a hozzátartozó égitestek -vándorolnak. - -A csillagok ezen mozgását, amelyet Halley figyelt meg először, a -csillagok «saját mozgásának» nevezik. Ezt rendesen a csillagoknak az ég -háttere felé való eltolódásával mérik, amely háttér rendkívül nagy -távolságban lévő igen sok csillaggal van telehintve. Az ég hátterét -alkotó csillagok mozgását rendkívül nagy távolságuk folytán nem lehet -észrevenni. - -Nagy felfedezéseket rendesen kétellyel fogadnak. Nem kisebb ember, mint -Bessel állította azt, hogy Herschel felfedezése kétséges. Viszont -Argelander, aki a csillagok helyzetére és fényük intenzitására vonatkozó -gondos méréseivel nagy érdemeket szerzett, Herschelt pártolta és -véleményét a későbbi csillagászok megerősítették, akik közül különösen -Kapteynt kell kiemelnünk. A következő gondolatok részben Kapteyntől -erednek: A csillagképek idők multával lényegesen megváltoznak a -csillagok saját mozgása folytán. A csillagok semmiképen sem mozognak -párhuzamos pályákon, de nem is egyenlő sebességgel, mégis az ég egy-egy -területén egy-egy túlnyomóan uralkodó irány vehető észre e mozgások -különböző irányai között. Nevezzük ezeket «eredő irányoknak». - -Ha most ezen «eredő irányokat» belerajzoljuk az ég glóbuszába, akkor azt -vesszük észre, hogy a különböző irányvonalak a glóbusz egy pontjából -látszanak kisugározni, amely pontot «apex»-nek nevezzük; ez -nyilvánvalóan az a pont, amely felé a nap közeledik, a csillagok ugyanis -onnan minden irányban eltávolodni látszanak. Ez természetesen a -csillagoknak csupán az imént említett «eredő irányú» mozgására áll, -amely iránytól minden csillag saját mozgása folytán kisebb-nagyobb -eltérést mutat. Abból azonban az is kitünik, hogy a csillagok egymáshoz -képest is változtatják helyzetüket és nem a nap az egyedüli csillag, -amely előre halad. Kapteyn idevágó rajza oly szemléletes képet nyujt, -amelyből kétségtelenül következik Herschel véleményének helyessége. - -Wright azon állítását, hogy a tejút csillagai, mint a bolygók a -naprendszerben, ugyanazon irányban mozognak, Schőnfeld és Kapteyn -vizsgálat alá vették. Semmiféle alapot sem találtak ily szabályszerűség -feltételezésére. Viszont Kapteyn más szabályszerűséget figyelt meg. A -csillagok saját mozgása két különböző csillagraj létezésére látszott -utalni, amelyek közül az egyik az Orion csillagzat Xi csillaga felé, míg -a másik ellenkező irányban mozog. Ezen törvényszerűség további -vizsgálata valószínüleg új, érdekes magyarázatra fog vezetni. - -Ezen jelenségek még érdekesebbé váltak azáltal, hogy sikerült több -állócsillagnak a naptól való távolságát meghatározni, még pedig az égen -leírt évi látszólagos mozgásaikból. Arisztarchosz és Kopernikusz szerint -a föld a térben kering, azért kell, hogy az év valamely szakában -közelebb álljon egy bizonyos csillaghoz, mint az év bármely más -szakában. Eszerint joggal várhatnánk bizonyos időszakos változásokat, és -remélhetnők, hogy némely csillagképet az év folyamán növekedni, majd -ismét csökkenni fogunk látni. - -Azonban ily változásokat megfigyelni nem sikerült, ezért már -Arisztarchosz fölvette, hogy a csillagok oly távol vannak tőlünk, hogy a -látószög változása észre nem vehető. Kopernikusz is osztotta e -véleményt; de Tycho Brahe e változásokat annyira valószinütleneknek -tartotta, hogy ez nála egy okkal több volt arra, hogy a földet a térben -mozdulatlannak és a világegyetem középpontjának tételezze fel. A -csillagászok azonban fáradhatatlanul kutattak tovább ez irányban, míg -végül Arago és Bessel csillagászoknak 1809-ben, illetőleg 1838-ban -sikerült megállapítaniok a Hattyú csillagkép 61-es csillagán gyönge -előre-hátra tartó évi mozgást. Ezen mozgásból számították ki a csillag -távolságát; az oly nagynak bizonyult, hogy a fénynek tíz év kell, míg e -csillagról a naphoz jut; e távolság tehát tíz fényévet tesz ki. Egy -fényév 9×1012, vagyis körülbelül tízbillió kilométer, vagy a föld naptól -való távolságának 63,000-szerese. - -Más csillagok távolságát mindjobban tökéletesedő műszerekkel határozták -meg. Az Alfa Centauri csillag áll legközelebb a naphoz, bár a kettő -közötti távolság még mindíg 4·3 fényévet tesz ki. Nyolc csillag, -közöttük a Sziriusz, 10, vagy kevesebb fényévnyi távolban van. A mi -földrészünk feletti csillagos ég-részleten a csillagok közti -középtávolság kissé több, mint 10 fényév. Huszonnyolc szomszédos -csillagot ismerünk, melyek tőlünk való távolságai 20 fényévnél kisebbek, -és 57 csillagot 30 fényévnél kisebb távolsággal. Arisztarchosznak és -Kopernikusznak tehát igaza volt. Ezzel a legutolsó kételyt is -elhárították, amelyet a földnek pályáján való mozgása ellen felhoztak. -Ha már ismerjük a csillag saját mozgását, azaz a látószög változását és -a csillag távolságát, akkor kiszámíthatjuk a valódi sebességet. Ezen -módszerrel azonban a sebességnek jobban mondva csak azon összetevőjét -nyerjük, amely a látóvonalra merőleges. A következő sebességeket -példaként közöljük: a Véga sebessége 10 km, az Alfa Centaurié 23, a -Kapelláé 35, a Hattyú 60-nal jelzett csillagáé 61, az Arkturuszé 400 km -másodpercenkint. - -Ha ismernők továbbá a csillagoknak a látóirányba eső sebességi -összetevőjét, ki tudnók számítani az egész mozgását. A szinképelemzés, -mely 1859 óta ismeretes és egészen átalakította a csillagászatot, -valamint Doppler elve segítségével azt is meghatározhatjuk. Ezen -sebességek az imént említett öt csillagnál rendre a következők: −19, -−20, +20, −62, −5 km másodpercenkint. A plusz azt jelzi, hogy a csillag -távolodik a naptól, a minusz, hogy közeledik feléje. E számok azt -mutatják, hogy a csillagoknak nagy a sebességük, mivel a földé a -pályáján körülbelül 30 km másodpercenkint. - -A csillagoknak a látóvonal irányába eső mozgásából könnyebben lehetett -az ég azon pontját kiszámítani, amely felé a nap közeledik, mint a -csillagok úgynevezett saját mozgásából. Campbell egy ilyen számításánál -azt találta, hogy a nap másodpercenkint 20 km-nyi sebességgel közeledik -oly pont felé, amely igen közel egybeesik a csillagok saját mozgásából -kiszámított hellyel. Tehát tovább nem kételkedhetünk abban, hogy e -jelenségeket helyesen magyarázták. Igen érdekes volna azt meghatározni, -hogy a nap az égnek mindig ugyanazon pontja felé közeledik-e, azaz -egyenes irányban mozog-e, vagy pedig görbül-e kissé pályája? A görbülés -nagyságából meg tudnók azt határozni, hogy minő erők befolyásolják a -napot pályájában. Ilyféle megfigyelésekre azonban még sokkal rövidebb -idő állott rendelkezésünkre, semhogy ezen kérdésre ma felelhetnénk. - -Az azonban bizonyos, hogy nem áll az, amit Kant és Wright hittek, hogy -t. i. minden látható csillag ugyanazon középponti égitest körül mozog. -Valójában mozgásaik teljesen szabálytalanoknak látszanak. Ezért tehát -nem valószinütlen, hogy a nap kalandos útjaiban valamikor beleütközik -egy más csillagba, vagy ködfoltba. A napnak százezerbillió évig kellene -előrehaladnia, míg ugyanoly nagyságú és fényű csillaggal ütközhetne -össze. De ezen zavartalan előrehaladási időköz nagyon megrövidülhet, -mivel valószínűleg sokkal több kihűlt nap lebeg a térben, mint fénylő. A -nap azonban igen könnyen belekerülhet valamely ködfoltba, aminő igen sok -van az égen. Sok ködfolt óriási területet foglal el, holott a -legfényesebb csillagok legnagyobb távcsöveinkben aránylag csupán -pontoknak látszanak. Gyakran vetik fel azon eszmét, hogy a napot útjában -ily ködfolt fogja feltartani, és hogy az összeütközés következtében -hőfoka az izzásig fog emelkedni. Így úgynevezett új csillaggá válna, -amilyen volt az 1901-ben fellángolt Perzeusz. A következő fejtegetés -kimutatja majd, hogy ez utóbbi következtetés nem lehet helyes. Laplace -szerint a naprendszer tömege egykor ködfolt volt, amely lapos korong -alakjában a Neptun pályájáig terjedt ki. Ha felvesszük, hogy e korong -vastagsága átlag nem volt nagyobb, mint a mostani napátmérő tízszerese, -akkor e ködfolt sűrűsége megközelítőleg 420 milliószorta kisebb volna, -mint a napé. Ha a nap ily ködfoltba jutna, 28·3 km[6] átlagos -sebességgel, akkor egy év alatt áthatolna e gáztömegen, amelynek súlya -nem lehet nagyobb, mint a nap súlyának kétmilliomod része. A nap -gyorsasága megfelelően csökkenne, középhőmérséke pedig körülbelül -0·2°-al emelkedne. A hőemelkedés igen lassú volna, és nem eredményezne -hirtelen föllángolást, aminő új csillagoknál tapasztalható. Valamely -csillag ily kis fényváltozása alig vonná magára figyelmünket. A -nagykiterjedésű ködök anyaga oly ritkának látszik, hogy aligha idézhetné -elő az esetleg behatoló égitest fellángolását. - -Fellobbanás csak akkor állana elő, ha a nap más csillaggal ütközne -össze, vagy pedig, ha a köd középső, összesűrűdött részeibe kerülne. -Fénye akkor a mainak több száz-, vagy ezerszeresére emelkedne és «új -csillagnak» mutatkozna. Másrészt azonban a ködök a napok közötti -összeütközéseket – úgy látszik – meggyorsíthatják. Ugyanis igen sok -anyag gyűlik bennük össze, amely az ég minden részéből oda kerül: kis -meteorok, üstökösök és mindenek fölött kozmikus por. Ezen égi vándorok -oly kis tömegüek, hogy fennakadnak a ködben, a ködszerű anyag -összesűrűsödik körülöttük, és ily módon nagyobb testekké növekednek. -Ennek következményekép az összehúzódás folytán kiss izzó csillagok -válnak belőlük. Ha most a nap útjában ilyen testekre akad, és azokkal -összeütközik, akkor a sebessége csökken. A ködön való áthatolása még -nehezebbé válna. A napok ilyen módon, ha hosszú időszakon keresztül -hatalmas kiterjedésű ködtömegeken vándoroltak át, fennakadhatnak a -ködtömegben. Sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy egy ködfoltba -került nap összeütközik egy már ott előbb megakadt nappal, semmint -annak, hogy a csaknem üres térben két nap összeütközzék. - -Mindezen oknál fogva lényegesen csökkentenünk kell a nap szabad térben -való száguldásának időtartamát; az előbb kiszámított idő század része, -tehát körülbelül 1000 billió év nem lesz túlsok. Nem szükséges -kiemelnünk, hogy az ilyen becslések egész bizonytalanok, és hogy csak -megközelítő képet akarunk adni ezzel az égitestek lehető -élettartalmáról. A napunkhoz hasonló tömegű két égitest összeütközéséből -támadható valószínű következményeket «Világok keletkezése» című művemben -kimerítően leirtam. Két óriási gázáramlat tör ki az egymásra rohanó -napokból, és a határtalan térben mérhetlen messze elnyúló kettős -spirálist alkot, amely a ködfoltok legjellemzőbb alakja. A kiáramló -anyagok főleg a nehezen sűríthető gázak, leginkább hélium és hidrogén, -valamint könnyebben sűrűsödő kis részek, amelyek mind oly nagy -sebességre tesznek szert a kitörésnél, hogy a középponti tömeg vonzási -területétől el tudnak távolodni. Aztán elvesztik sebességüket és hosszú -időn át csaknem változatlan helyzetben maradnak, anélkül, hogy spirális -alakjukat változtatnák. A kisebb erővel kitaszított tömegek -visszahullnak a kitörés helye felé; útközben találkoznak más, később -kitaszított részekkel, főleg gázakkal. Végül az egész anyag egy -középponti tömeg körül, amely (amint már Buffon felvette) a lökés -következtében heves forgásba jut, messzire kiterjedő, szilárd és -folyékony részektől áthatott gázködöt alkot. Legbelül van egy erősen -izzó középponti test, ennek a térfogata az ütközés után lényegesen -nagyobbodott és fokozatosan átmegy a körülötte forgó gáztömegbe. - -Ilyennek képzelte Laplace azon ködfoltot, amelyből a naprendszer -keletkezett. Ha Laplace eszméit a későbbi megfigyelésekhez képest -módosítjuk, akkor képet nyerhetünk arról, hogy kezdődhet újra egy -naprendszer fejlődése a ködfoltból. Ezen felfogásban Buffon és Laplace -nézetei némiképen összeolvadtak. - -A legnagyobb a sebessége a fényes Arkturusz csillagnak, amely körülbelül -400 km másodpercnyi sebességgel száguld tova. A naptól való távolsága -200 fényév, és kisugárzott fénye igen hasonlít napunk fényéhez. Ezért -óriási tömegűnek kell lennie. Sőt kiszámították, hogy a napnál -50,000-szer nagyobb lehet. Elképzelhetjük az ilyen rendkívüli sebességű -két óriás-nap összeütközésének következményeit. A kitaszított gáztömegek -oly forgórendszerbe terülnének ki, amely valószínűleg határtalanul, -minden irányban, majdnem ugyanazon síkban terjedne ki. Azt képzelhetnők, -hogy a tejút ily módon keletkezett, ha nem merülne fel az a nehézség, -hogy a rendszeren belül nem ismerünk középponti testet (l. lentebb -Ritter véleményét). Ily óriási ködtömegben az évek milliói folyamán -nagyszámú kis csillag gyülhet össze, amelyek valószínűleg összeütköznek -és új forgórendszereket alkotnak. Csaknem minden új csillag a tejút -közelében merül fel, amelyben a csillagok összehasonlíthatatlanul -sűrűbbek és gyakoriabbak, mint az ég más részében. Új csillagok kihülése -után csak gáztömegeket látunk, aminő gáztömegek jelentékeny számban -találhatók a tejút közelében. Ha a ködhalmazok a bevándorolt -portömegeken összetömörűlnek, csillagrajok keletkeznek, aminők szintén -főleg arrafelé fordulnak elő. A spirális ködfoltok, a színképükből -itélve, csillagrajok, amelyek oly távol vannak tőlünk, hogy nem vagyunk -képesek bennük csillagokat megkülönböztetni. Ezek különösen az ég azon -részein fordulnak elő, ahol aránylag legritkább a csillag, a tejút -sarkainál, vagyis tőle legtávolabb. Ott azonban sok van. Így pl. Wolf -egyetlen lemezen, amelyre lefényképezte az egyik csillagképet, «Berenike -haját», nem kevesebb, mint 1528 ködfoltot talált, amelyek legnagyobb -része valószínűleg a spirális alakúak csoportjához tartozik. - -A csillagok összetételének kiderítését főleg a színképelemzésnek -köszönhetjük. Úgy amint Herschel a ködfoltokat látszólagos fejlődési -fokozatuk szerint osztályozta, a csillagokat is aszerint sorozták -osztályokba, amelyek a legforróbb állapotban lévőkkel kezdődnek (amelyek -fénylő színkép vonalakat adnak és ennélfogva legközelebb állanak a -gázszerű ködfoltokhoz, amelyekből valószínűleg keletkeztek) és a -kihülőfélben lévő sötétvörösekkel végződnek. Ezen fényes csillagok után -következnek a sötét égitestek; ezek között az első csoportba tartoznak a -szilárd kéregnélküliek, (ilyen valószínűleg a Jupiter is), aztán -következnek azok, amelyeknek, mint a földnek is, kemény kérgük van. - -A csillagokban leggyakrabban feltünő elem a legforróbbakban a hélium; az -utánuk következő hőfokú fehér csillagokban a hidrogén, azután a -közép-hőfokú sárga csillagokban, amelyekhez napunk is tartozik, a -kalcium, magnézium, vas és más fémek, végül a legkevésbé izzó vörös -csillagokban szénvegyületek, közöttük a cián. Nem helyes az az állítás, -hogy a csillagokban nem találtunk oly elemeket, amelyeket a földön nem -ismerünk. Pickering például több csillag színképében oly vonalakat -figyelt meg, melyeket semmiféle földi elem színképével nem tudott -azonosítani. Igaz, hogy ezen vonalakat nagyfokú valószínűséggel a -hidrogénnek tulajdonították, de nem sikerült a hidrogént ilyen fajú -sugárzásra indítani. A nap szinképében is találtak még fel nem ismert -vonalakat. Az aránylag nem rég óta ismert spektrumvonalak között -legfontosabbak a hélium vonalai. Az úgynevezett koronium-vonal, amely a -napatmoszféra külső részének, a «koronának» legjellemzőbb vonala, -szintén még ismeretlen elem színképe. Azonban egészben véve a csillagok -és a föld elemeinek színképei megegyeznek. Maxwell 1873-ban a -következőket mondja: «A térben fényük segítségével és pedig kizárólag -csak azáltal oly csillagokat fedezünk fel, amelyek oly távol vannak -egymástól, hogy semmiféle anyag sem vándorolhatott át az egyiktől a -másikhoz és ezen fény mégis azt mondja nekünk, hogy mindegyik csillag -ugyanazon atómokból van felépítve aminőket a földön találunk.» Érdekes, -hogy ugyanaz a nagy kutató még abban az évben meghatározta azon erőt -amely az anyagot csillagról-csillagra viszi, a fény nyomását. Három -évvel később Bartoli bebizonyította, hogy nemcsak a hő- és a fénysugarak -hatnak nyomóerővel, hanem mindennemű sugárzási energia nyomást fejt ki. -Azonban ezen új egyetemes erő kozmikus fontosságát nem vették -tekintetbe, míg 1900-ban meg nem mutattam, hogy ennek segítségével sok, -addig még érthetetlen jelenséget egyszerű módon meg lehet magyarázni. - -A sugárzási nyomás következtében a nap légkörének összesűrűsödött kis -csöppjei messzire eltávoznak a naptól és a térben oly sebességgel -haladnak, hogy elérik a fény sebességének néhány százalékát. Oly -csillagok közelében, amelyeknek sugárzása fölülmulja a napét, a kisebb -csöppek gyorsasága igen erősen megnövekedhet, ámbár a fény sebességét -sohasem érheti el. Sőt úgy látszik, hogy nagy sebességük gyakori -jelenség, mivel a legtöbb csillag fehér fényű, míg napunk fénye sárga és -azért amazok erősebben sugárzanak. E végtelen időn át kitaszított kis -részek segítségével a napok állandóan anyagot cserélnek. Ennek -következtében a felépítés minden eredetileg létező különbsége -kiegyenlítődhetett. Ezen folyamatban, mint a természetben általában, a -hidegebb testek, ez esetben a hidegebb csillagok a melegebbek rovására -növekednek. - -Nem valószínütlen, amint azt a «Világok keletkezésé» című munkámban -jeleztem, hogy a meteoritek, más világok e különös hirnökei, az ilyen a -térbe kikerült cseppekből alakulnak ki. A meteoritek egészen sajátos -felépítésükben és összetételükben lényegesen különböznek a földön ismert -ásványoktól és kőzetektől, úgy a plutóiaktól, amelyek a föld folyékony -belsejének megmerevedése folytán keletkeztek, mint a neptuni eredetű -kőzetektől, amelyek a víz hatása alatt tengerek fenekén jöttek létre. A -meteoritek gyakran tartalmaznak üvegszerű részeket, melyekből arra lehet -következtetni, hogy gyorsan hültek le. Mások nagy kristályokat -tartalmaznak, amelyek azt mutatják, hogy hőmérsékletük hosszú időn át -egyenletes lehetett. Ugyanazon meteorit szomszédos részei feltünő -különbségeket mutatnak összetétel és felépítés tekintetében, ami arra -vall, hogy anyagának különböző eredetűnek kell lennie. Nem tartalmaznak -vizet, sem hidrátokat (víztartalmú vegyületeket) és az egész -természetes, mivel részecskéik a nap közelében jöttek létre, ahol a -hidrogén és oxigén még nem egyesültek vizzé. Azonban szén és hidrogén -vegyületeit tartalmazzák, amelyek a gyönge fényű csillagok és a -napfoltok spektrumaiban gyakoriak, továbbá a földön könnyen bomló -kloridokat, szulfidokat és foszfidokat, amelyek csupán oly légkörben -támadhattak, amely víz- és oxigénmentes volt. Viszont hiányzanak azon -ásványok, melyek a mi plutói eredetű kőzeteinkben általánosak, így a -kvarc, ortoklász, savas plagioklázok, csillám, amfibol, leucit és -nefelin, amelyek a föld belsejéből jövő magma differenciálódása által -jönnek létre. - -Hogy ezen differenciálódás létrejöhessen, nagy megolvadt tömegekben való -hosszú időtartamú diffuzió szükséges, tehát kis cseppekben nem jöhet -létre. A meteoritek összes tulajdonságai, még a nagyon gyakori szemcsés -felépítés is, melyet chondrikus felépítésnek neveznek, könnyen -megmagyarázhatók a kis cseppekből való kialakulással. Hogy olykor nagy -kristályok is előfordulnak bennük, az vagy valamely oldóanyag jelenlétén -(szénoxid, a vas és nikkel számára) alapul, vagy azon, hogy a meteorit -egy része hosszabb időn át nagy hőnek volt kitéve, amint az azon -üstökösöknél előfordul, amelyek közel jutnak a naphoz. Schiaparelli -klasszikus kutatásai e téren bebizonyították, hogy az üstökösök, -különösen ha közel állanak a naphoz, meteorrajokká oszlanak fel. - -Ezek a nap által kitaszított kis csöppek főleg a ködfoltok legkülsőbb -részeinek kiterjedt gáztömegein gyülnek össze, amelyek a gyakran -elektromos kozmikus por hatására felvillannak. Ezen fény jellemző a -ködfoltok sajátos gáz spektrumára. A ködfoltokban nagy hideg uralkodik, -azért a csöppek gázaik egy részét, különösen a szénhidrogéneket és a -szénoxidot a felületükön összesűrítik és azáltal, ha összeütköznek, -egymáshoz tapadnak. Ily módon a csöppek lassanként meteoritekké -növekednek és folytatják útjukat a térben. - -Ezeken a sugárzási nyomás által kidobott részecskéken kívül, a napok -gáztömegeik egy részét is kicserélik; e gáztömegek a napok -összeütközésénél a térben mindenfelé kiterjednek. Azáltal is juthat -anyag egyik naptól a másikra, hogy a ködfoltok külső részeinek -gázmolekulái távoli napok átvett sugárzása folytán oly gyors mozgásba -jutnak, hogy elválnak a ködfoltoktól és kirohannak a térbe. Ezért tehát -Maxwell azon véleményét, hogy semmiféle anyag sem juthat egyik -csillagból a másikba, tovább nem fogadhatjuk el. - -Az utolsó húsz év alatt a hősugárzás törvényeire vonatkozó ismereteink -rendkívül bővültek. Erre vonatkozólag Stefan és Wien felfedezései a -legfontosabbak. Stefan törvénye azt mondja, hogy az a test, amely -sugarakat sem vissza nem ver, se át nem bocsát, oly meleg mennyiséget -sugároz ki, amely abszolut hőmérsékletének negyedik hatványával arányos -(−273° C-tól mint nulla ponttól számítva). Wien törvénye azt mutatja -meg, hogyan van valamely test teljes sugárzása különböző fajú -hősugarakból összetéve a spektrum szineinek megfelelően. A szilárd kérgű -bolygók és holdak hőmérséklete az első törvény segítségével -kiszámítható. Ezt először Christiansen számította ki. Azon hőmennyiség -ismeretes, melyet valamely égitest a naptól nyer. Ha kemény kérge van, -csaknem ugyanannyi hőt sugároz ki a térbe mint a mennyit a naptól nyer, -ezért hőmérséklete megközelítőleg állandó. Az említett sugárzási -törvények segítségével tehát kiszámítható a hőmérséklet. A légkör -nélküli bolygóknál és holdaknál, amilyen a Merkur és a mi holdunk, ezen -számítások helyes értékeket eredményeztek. - -Ha a testeknek van légkörük, az a viszonyokat némely tekintetben -megváltoztatja, amire már Fourier utalt a tizenkilencedik század -kezdetén. Tény az, hogy a légkör a behatoló napsugarakat más, általában -nagyobb mértékben engedi át, mint azon hősugarakat, amelyek sötét testek -felületéről indulnak ki. Fontos szerep jut ebben a vízgőznek és a -szénsavnak, amint azt már más alkalommal kifejtettem. A legtöbb geológus -megegyezik abban, hogy a váltakozó geológiai koroknak, amelyekről az -akkor élő szervezetek maradványai tanuskodnak, alapja főleg a levegő -szénsavtartalmának változása volt, ez viszont az akkori vulkáni működés -fokától függött. - -Bolygórendszerünkre vonatkozó ismereteink lényegesen gyarapodtak a föld -abszolut súlyának meghatározásával, amiből könnyen ki lehetett számítani -fajsúlyát. Ily méréseket először Cavendish végzett 1798-ban. -Összehasonlította azon vonzást, amelyet egy 30 cm átmérőjű nagy golyó -gyakorolt egy inga kis gömbjére, azzal a vonzó erővel, amelyet a kis -gömbre a föld gyakorolt. Kiszámította, hogy a föld fajsúlya 5·45. -Cavendish kisérletét azóta sok kutató megismételte és módosította; a -végeredmény az, hogy a föld középsűrűsége 5·52. Mivel a föld külső -kérgének átlagos fajsúlya 2·6 körüli (a közönséges kőzetek fajsúlya), -fel kell vennünk, hogy a föld belseje annál nehezebb. Mindamellett fel -kell tételeznünk, hogy a föld belseje 50 km mélységben már cseppfolyós, -mivel a fúrt üregekben kilométerenkint 30 fokkál emelkedik a -hőmérséklet. A földrengési hullámok terjedésének, valamint az inga -lengésének megfigyelése megerősítik e feltevésünket. Még mélyebben, 300 -km körüli mélységben a föld egész magva valószinüleg gáznemű. Azonban a -mélységben oly rendkívül nagy nyomásnak kell lennie, hogy a sűrűségre -nézve keveset határoz, hogy vajjon szilárd, cseppfolyós, vagy légnemű -halmazállapotban vannak-e az anyagok. Valóban döntő szerepe csak a -hőfoknak van. Ha tehát a naphoz közelebb eső bolygók középsűrűsége -sokkal nagyobb, mint a távolabbaké, vagy mint magáé a napé, akkor annak -valószinüleg az az oka, hogy a naphoz közelebb eső bolygóknak sokkal -alacsonyabb a középhőmérséklete, viszont a a távoli bolygóknak (a -többivel ellentétben) valószinüleg nincs szilárd kérge. A föld nagy -középsűrűsége arra mutat, hogy a magva nehéz fémeket tartalmaz. -Különösen azon feltevésre van alapunk, hogy a vas a föld belsejének -legfontosabb alkatrésze, épúgy, mint a napnak és a fémes meteoriteknek -is. - -Rőmer, dán tudós, Cassini, híres párizsi csillagász asszisztense -1675-ben rendkívül fontos felfedezésre jutott; rájött, hogy meg lehet -mérni a fény sebességét. Megfigyelte a Galilei által felfedezett -Jupiter-holdakat. Ezen holdak elsötétülnek, ha a bolygó árnyékába -lépnek, és ezen fogyatkozások igen pontosan megfigyelhetők. És mivel az -égitestek forgási ideje változatlan, azért a fogyatkozások között eltelt -időnek is állandónak kell lennie. Rőmer megfigyelései nem erősítették -meg e feltevést. Ha a föld a Jupiterhez legközelebbi helyzetébe jutna és -mindkét bolygó állana, akkor a fogyatkozások pontosan ugyanazon -időközökben ismétlődnének, mondjuk 1 nap és 18 óránként. Ha a föld a -fogyatkozás után azonnal pályájának az előbbivel ellenkező helyére -menne, akkor a legközelebbi fogyatkozás, amely megint 1 nap és 18 óra -mulva következik be, annyival később vehető észre, amennyi idő kell -ahhoz, hogy a fény befussa a földpálya átmérőjét. Ez átlagosan 997 -másodperc. Rőmer sokkal többnek találta ezt az időt, 1320 mp-nek. A föld -azonban oly rövid idő alatt, 1 nap és 18 óra alatt, természetesen nem -futja be pályája felét; amíg ezt megteszi, saját mozgása folytán 105 -fogyatkozás következik be; a Jupiter mozgása következtében még 11 járul -hozzá. De az időkülönbség ugyanaz marad. Rőmer e megfigyeléséből, -valamint a föld pályájának valószínű átmérőhosszából, a fény sebességét -másodpercenként 313,000 km-re becsülte. Viszont, ha a földön megtudnók -határozni a fény sebességét, akkor a fogyatkozások késéséből kitudnók -számítani a föld pályájának tényleges átmérőjét. Ezt meg is tették. A -legismertebb méréseket Fizeau, Foucault és Michelson végezték. Szerintük -a fény sebessége az üres térben 300,000 km másodpercenként. Eszerint a -földpálya sugara 149·5 millió km. Közvetlen csillagászati meghatározások -is csaknem ugyanazon számot adták. - -Laplace ideje óta két nagy bolygót fedeztek fel, az Uranuszt (1781-ben) -és a Neptunuszt (1846-ban), továbbá sok kis bolygót, amelyek a Marsz és -a Jupiter között keringenek (ilyen most körülbelül 600 ismeretes). A -legelsőt közülök Piazzi fedezte fel 1801 január 1-én, a Cereszt. Mind -balról jobbra kering, pályáik síkja különböző hajlású. A legnagyobb -hajlásszögük 34.83°. Pályáik excentricitásai is igen különbözők, a -maximum 0·383. - -Különösen érdekesek a kettős csillagok. Nagy buzgalommal foglalkozott -velük Herschel Vilmos, később Struve és legutóbb See. Több esetben -sikerült meghatározni e csillagok mozgását közös súlypontjuk körül; így -lehetővé vált, hogy pályájuk excentricitását kiszámítsuk. Legutóbb a -csillagok színképének tanulmányozásával jutottak rá arra, hogy a -csillagok nagy része előre és hátra mozog. Ebben az esetben is sikerült -az excentricitásukat meghatározni. Ezek igen különböznek bolygóink -pályáitól, amelyek csaknem köralakúak. A közvetlenül megfigyelt -csillagpályák excentricitásai 0·13 és 0·82 között ingadoznak.[7] - -Néhány kettőscsillagnál sikerült a két égitest tömegét is meghatározni. -Ha napunk tömegét egységnek vesszük, akkor az Alfa Centauri két -csillagának tömege 1 és 1, a Sziriuszé 2·2 és 1, a Prokioné 3·8 és 0·8, -az Ofiuchusz 70-es csillagáé 1·4 és 0·34, a Pegázus 85-ös csillagáé 2·1 -és 1·2. Látjuk ezen számokból, hogy e csillagok csaknem mind nagyobbak a -napnál. A «spektroszkópikus kettős csillagok» megfigyelései hasonló -eredményre vezettek. Több esetben a két csillag egyike oly gyenge fényű, -hogy nem látható, ezért sötét kísérőnek nevezik. Az Algol aránylag kis -tömegű és sajátságosan változó csillag, melyet néha részben elfed sötét -kisérője. Az Algol átmérőjét 2.130,000 km-re becsülték, kisérőjét -1.700,000 km-re. Mindakettő tetemesen nagyobb a napnál, melynek átmérője -1.391,000 km. Mindamellett keringési idejük alapján kiszámított tömegük -a nap tömegének csak 0·36, illetőleg 0·19 részének adódik. Fajsúlyuk a -napénak csak 0·1 része. Egy másik változó csillag a Herkules Z csillaga, -Hartwig megfigyelései szerint, két óriás-napból áll, amelyek egymás -körül 45 millió km távolságban keringenek; átmérőjük 15, illetőleg 12 -millió km; tömegeik 174, illetőleg 94-szerte nagyobbak, mint a napé; -fajsúlyuk 0·138 és 0·146. Különös, hogy a kisebb, sötét égitestnek -majdnem oly kicsi a sűrűsége, mint a nagyobbnak; de a nap és a nagyobb -bolygók sűrűsége között is hasonló a viszony. A Pegázusz U-val jelzett -kettős csillagának a középsűrűsége Myers szerint a nap sűrűségének -mintegy 0·3 része. Roberts becslése szerint a Puppisz V nevű kettős -csillagának tömege a napnak 348-szorosa, de sűrűsége a napénak csak egy -ötvened része. Myers kiszámította, hogy a Lira Béta nevű változó -csillaga is 30-szor nagyobb tömegű a napnál, de fajsúlya 1600-szor -kisebb, mint a napé. - -Ha ezen számítások még nemis egészen megbizhatók, mégis világosan -bizonyítják, hogy a nap, tömegét tekintve, a kisebb csillagok közé -tartozik, és hogy a sűrűség elég magas fokát érte el, tehát aránylag -előrehaladt fejlődési stádiumban van. Hogy csak gyöngén világító -csillag, azt akkor ismerték fel, amidőn a csillagok távolságát meg -tudták határozni. Az Arkturusz és Beteigeuze távolságában nem is -láthatnók szabad szemmel, és oly távolságban, amely az elsőrendű -csillagoknak felel meg, napunk ötödrendűnek látszanék, ami azt jelenti, -hogy a leggyöngébben látható csillagokhoz tartozna. - -Hogy a napot ily aránylag jelentéktelen égitestnek tartják, annak az az -oka, hogy főleg a legfényesebb és a legnagyobb csillagokat -tanulmányozták. Kapteyn igyekezett ezt kiegyenlíteni, amennyiben -kiszámította, hogy hány különböző fényességű csillag található – ahol a -nap fénye az egység – egy a nap körül képzelt 560 fényévnyi sugárral -biró gömbben. - -Az eredmény a következő: - - 1 csillag fénye több mint 10,000 - 26 « « 10,000 és 1000 között van - 1300 « « 1000 « 100 « « - 22,000 « « 100 « 10 « « - 140,000 « « 10 « 1 « « - 430,000 « « 1 « 0·1 « « - 650,000 « « 0·1 « 0·01 « « - -Ezen táblázat a csökkenő fényű csillagok igen nagy számbeli túlsúlyát -mutatja. Ezért feltételezhetjük, hogy a sötét égitestek jóval -felülmúlják a fényesek számát. De nem kell feltétlenül kisebb -tömegüeknek lenniök, ámbár azt tapasztaljuk, hogy a legfényesebb -csillagok a legnagyobb térfogatúak, és nagy tömegűek, dacára annak, hogy -sűrűségük magas hőmérsékletük folytán igen kicsi. - -Azon körülményből, hogy a kettős csillagok pályái a bolygópályákkal -ellentétben rendkívül excentrikusak, arra következtettek, hogy -bolygórendszerünk nagy szabályszerűsége kivételes eset. Ez azonban -egyáltalában nem szigorú bizonyíték. Az a ködfolthoz hasonló korong, -amely két csillag összeütközésénél a középpontot elfoglaló test körül -kiterjed, az egész tömegnek általában csak kis része. A legnagyobb rész -a középponti testben marad. A kitaszított részek sebessége folytán a -középponti testen kívüli anyag szétszóródik az űrben. A legnagyobb -sebességű molekulák elszabadulnak, míg a forgó korong a világűrből -átvett sugárzás által állandóan nagyobbodik. Ha most az űrből idegen -test jut a forgó korongba, két eset lehetséges. Ha ezen testnek, pl. -valamely üstökösnek a tömege a koronghoz viszonyítva kicsi, akkor az -utóbbi kényszerítheti arra, hogy forgómozgását átvegye. Bolygó -keletkezik, amely csaknem köralakú pályán mozog a korong síkjában. Ha -azonban a behatoló test tömege a korongéhoz képest nagy, akkor ez -mindamellett annyira csökkentheti a behatoló égitest sebességét, hogy a -ködfolt középponti tömegét nem tudja ujra elhagyni. A korong anyaga -azonban csak kevéssé változtathatja meg a behatoló égitest pályáját, -amely emiatt excentrikussá válik és a korong síkjához képest mindennemű -hajlást vehet fel. Az utóbbi eset teljesen megfelel, Laplace szerint, az -üstökösök magatartásának naprendszerünkben. Az előbbi esetet szemügyre -véve, mivel az újonnan keletkezett bolygó aránylag kicsi, a lehűlés -folytán gyorsan elveszti kis fényét és nem látható közvetlenül. Kis -tömegénél fogva befolyása a középponti test mozgására csak igen csekély, -és az általa előidézett mozgásváltozás sokkal jelentéktelenebb, semhogy -abból a sötét kisérő jelenlétére következtetni lehetne. Ilyen eset -valószinüleg gyakrabban fordul elő, mint az, hogy nagy égitestek -kerülnek a rendszerbe, már azért is, mivel a kis égitestek, pl. az -üstökösök aránylag gyakoriak, «oly sokan vannak, mint hal a tengerben», -mondja Kepler. A nagy égitestek legtöbbje képes lesz a ködfoltokon -áthatolni, anélkül, hogy a térben való előrehaladásában akadályozva -volna. Ilyféle eseteket azonban ritkán figyelhetünk meg. Ha a fejlődő -kettős csillag rendszerébe valamely nagy égitest összetevő gyanánt -belép, akkor a már esetleg ott lévő bolygók igen bonyolult pályákon -fognak mozogni. - -Wien törvényét a spektrum szineinek a hőmérséklettel való -összefüggéséről a csillagok hőmérsékletének meghatározására is -alkalmazták. Itt azonban igen szigorú kritikát kell gyakorolni, mert az -általunk észrevett csillagfény nem a teljes sugárzása a csillagnak, -hanem annak külső légkörében elnyeletés folytán gyöngült. - -Valamely csillag hőmérsékletét szinképvonalai erősségéből is meg lehet -itélni. Némely vonal a gázok elnyelési színképében emelkedő -hőmérsékletnél intenzivvé válik, mások ismét megfelelően gyöngülnek. -Hale és munkatársai Kaliforniában a Mount Wilsonon oly fémek színképeit -vizsgálták, amelyeket 110 volt feszültségű fényívben egy ízben 2, máskor -30 ampère-nyi erősségű árammal légneművé alakíttattak át. Az utóbbi -fényív természetesen melegebb volt és így meg tudták állapítani a -színkép vonalainak a hőemelkedés által előidézett változását. Két -színképet összehasonlítva meg tudták határozni, hogy melyik tartozik a -magasabb hőfokhoz és így például meg tudták állapítani, hogy egy -csillagnak, vagy napfoltnak fénye a napénál magasabb, vagy alacsonyabb -hőfoknak felel-e meg? Hale azt találta, hogy a napfoltok fényét elnyelő -gázak alacsonyabb hőmérsékletüek, mint azok, amelyek a napkorong fényét -elnyelik. Ennek oka kétségkívül a napfoltok körüli gázak nagyobb -sűrűségében rejlik, ez azonban nem bizonyítja azt, hogy a napfoltfenék -sugárzó területe alacsonyabb hőfokú, mint a fotoszferafelhőké, amelyek a -napkorong fényét kisugározzák. Hale laboratoriumában összehasonlító -tanulmányok alapján kimutatták, hogy az Arkturusz és a Beteigeuze -szinképe csak annyiban különbözik a napétól, mint a napfoltoké. Ebből -arra következtethetünk, hogy az ezen óriási csillagok fényét elnyelő -gázoknak, különösen a Beteigeuzeben alacsonyabb a hőfokuk, mint a nap -fotoszférája felett lévőknek. Azonban e csillagok sugárzó rétegeinek nem -kell azért hidegebbeknek lenniök a napnál. Ellenkezőleg, valószínűnek -látszik, hogy ezen esetekben a külső gázburok alacsonyabb hőfokának az -elnyelő gáztömeg nagy sűrűsége az oka. - -Az árapály, amint azt G. H. Darwin egyik klasszikus művében kifejti, -nagy befolyást gyakorolt bolygórendszerünk fejlődésére. Darwin -kimutatja, hogy a hold közvetlen azután, hogy elválott a földtől, -valószínűleg igen kis távolságban keringett körülötte, és hogy ennek az -egész rendszernek forgási időtartama nem egészen négy óra volt. Az -árapály hatása folytán, amelynek ereje ily körülmények közt rendkívül -nagy volt, a föld tengelykörüli forgási ideje mindinkább nagyobbodott és -az elveszett forgási energia részben arra fordíttatott, hogy a holdat -lassan jelen helyzetébe vigye. Hasonló árapály-hatást gyakorolt a nap is -a fejlődés első stádiumában lévő bolygókra, amikor azoknak még nagy -átmérőjük volt, mert e hatás erőssége arányos az átmérő harmadik -hatványával. - -Ezáltal csökkent úgy a nap, mint a bolygók forgási sebessége, és az -utóbbiaknak a naptól való távolsága megváltozott. Darwin azon sajátságos -körülményt, hogy a Marsz egyik holdjának, a Fobosznak keringési ideje -rövidebb, mint a Marsz tengelyforgási ideje, azzal magyarázza, hogy -eredetileg a Marsz periodusának a Foboszénál rövidebbnek kellett lennie. -A nap által előidézett árapály azonban meghosszabbitotta a Marsz -tengelyforgásának idejét, úgy, hogy az most 24 óra és 37 perc, tehát -jóval hosszabb, mint a Fobosz keringési ideje, amely csak 7 óra és 39 -perc. - -Hasonló eset forog fenn a Szaturnusz gyűrűjénél. A gyűrű legbelsőbb -portömegeinek forgási tartama 5–6 óra, míg magáé a bolygóé 10¼, óra. -Azonban tekintettel arra, hogy a Szaturnusz igen távol van a naptól, -általános az a felfogás, hogy nem lehet itt oly magyarázatot elfogadni, -mint a Marsznál. De nem lehetetlen, hogy a Szaturnusz gyűrűjének -legbelsőbb része közeledett a bolygójához, és ezáltal növekedett forgási -sebessége. Ilyesmi beállhatott a gyűrű anyagának és a bolygó légköre egy -részének surlódása folytán, amint arra már Laplace utalt. - -Amint fentebb láttuk, Laplace hipotézisével szemben az a nehézség merül -fel, hogy szerinte épúgy, mint Kant szerint, a bolygók forgási irányának -a napéval ellenkezőnek kellene lennie. Azaz a bolygóknak szerintük -retrográd mozgásuaknak kellene lenniök. Pickering felteszi, hogy -kezdetben minden bolygó valóban retrográd mozgással indult ki, amit -azonban a bolygók a nap árapály-hatása folytán elvesztettek, úgy hogy -végül állandóan ugyanazon oldalukkal fordultak a nap felé, azaz normális -irányú tengely-körüli forgást vettek fel, amelynek tartama a nap körüli -keringési idejükkel megegyezett. Az ezután bekövetkezett összehúzódás -folytán tengelykörüli forgásuk gyorsabbodott. A két legszélsőbb bolygó -azonban, az Uranusz és a Neptunusz oly távol vannak, hogy a nap -összehúzódásuk idején nem gyakorolt rájuk nagyobb árapályt előidéző -befolyást. Mivel tömegük a legközelebbi bolygó, a Szaturnusz tömegének -csak egy hatoda, sokkal gyorsabban kellett lehűlniök. Ezen bolygók -eltérnek tehát az általános törvénytől. Ami a Szaturnuszt illeti, az -első kilenc holdja normális irányban forog; a kilencedik, a Japetusz 3·5 -millió km-nyi távolban van tőle. A tizedik ellenben, a Pickering által -felfedezett Főbe, amely 3·5-szer távolabb áll, retrográd irányban forog. -Pickering azt hiszi, hogy ez akkor keletkezett, midőn a Szaturnusz maga -is még retrográd irányban forgott. Nagy excentricitása folytán (0·22) -valószinűbb, hogy a bolygó-rendszer üstökösének felel meg, és a -Szaturnusz vonzó-körébe csak akkor jutott, amidőn ezen táj ködanyaga már -igen meggyérült. A legszélsőbb Jupiter-hold is (a nyolcadik) retrográd. -Minden belső bolygó holdja a szabályos irányban forog. - -Az ezen részben tárgyalt felfedezések legtöbbje oly égitestre -vonatkozik, amely naprendszerünkön kívül áll. Csak erős teleszkópokkal, -és különösen a spektroszkóp (1859 óta) segítségével sikerült ezen távoli -képződmények tulajdonságaiba mélyebb betekintést nyernünk. Mégis -Demokritosz már négyszáz évvel időszámításunk előtt tanította azt, hogy -a tejút csillagai hasonlítanak napunkhoz; Giordano Bruno az újkor elején -oly bolygókról álmodozott, amelyek napjai állócsillagok, amelyek körül -keringenek. Azon meggyőződés vezette őket, ami a természettudóst minden -kutatásában kiséri, hogy a részben ismeretlen lényegileg hasonlít a -közelebbről ismerthez, ahhoz, amit behatóan megvizsgáltunk. Demokritosz -és Bruno állításait igazolta a tapasztalat, és azt is, hogy ezen -természettudományi alapelv általában helyes eredményekre vezet. A -csillagok hasonlítanak a naphoz, csakhogy egyesek kisebbek, mások -nagyobbak, egyesek hidegebbek, mások melegebbek, mint a mi nagy, -világító csillagunk. - -Herschel azt találta, hogy több általa megvizsgált ködfolt fény és -kiterjedés tekintetében igen különbözik a naptól. A színképelemzés azt -megerősítette. Azon ködfoltok oly messze terjedő, ritkult gáztömegekből -állanak, aminővel naprendszerünkben nem találkozunk. Azonban midőn -ezeket más hasonló képződményekkel összehasonlította, a ködfoltok és -napok között átmeneti formákat fedezett fel, amiből arra következtetett, -hogy e formák a világegyetem átalakulásában különböző fejlődési fokok. - -Részben ezen alapra építette Laplace a naprendszer keletkezésére -vonatkozó híres hipotézisét. Rendkívül gazdag megfigyelési anyagunk -minden lényeges pontban megerősítette Herschel nézeteit, és egyidejűleg -jelentékenyen tisztázta az égitestekre vonatkozó fogalmainkat. - -Valószínű, hogy még most is csupán alapvonalait ismerjük a csillagvilág -tudományának és azért Demokritosz, Bruno, Herschel és Laplace nyomán fel -kell tételeznünk, hogy a még át nem kutatott tér lényegileg hasonló -ahhoz, amelynek átkutatása a tökéletesített műszerekkel már részben -sikerült. A legnagyobb fokban valószínű, hogy a jövő mélyebb belátásával -lényeges dolgokban nem fog tőlünk eltérni, de új és merész -gondolatrendszereket tesz majd lehetővé, aminőkről a mai nemzedék nem is -álmodik. Ismereteink így állandóan tökéletesednek, felfogásunk a -megelőző nemzedékek tudósainak kutatásai alapján logikusan fejlődik -tovább. A felületes szemlélőnek gyakran úgy látszik, mintha az egyik -gondolatrendszer megdöntené a másikat; és gyakran halljuk olyanoktól, -akik a természetkutatástól távol állanak, hogy minden biztos ismeret -szerzésére fordított igyekezetünk hiábavaló. Aki azonban a fejlődés -menetét gondosabban követi, nagy megelégedéssel fogja tapasztalni, hogy -tudásunk, erőteljes fához hasonlóan, jelentéktelen magból nő ki, és -mindig fel fogja ismerni ugyanazon fa további növekedését és fejlődését, -ámbár minden része és különösen külső lombozata állandóan megújul. A -vezéreszmék a megváltozott körülmények dacára évszázadokon és -évezredeken át változatlanul megmaradtak. - - - - -VIII. AZ ENERGIA FOGALMA A KOZMOGÓNIÁBAN. - -Midőn Laplace a naprendszer stabilitására vonatkozó klasszikus művét -megelégedve befejezte, azon reményének adott kifejezést, hogy a nap -bolygóinkra végtelen időn át fog éltető fényt árasztani. A naprendszeren -belül a viszonyok csaknem változatlanok maradnának eszerint. A nagy -csillagász nem érezte szükségét annak, hogy a nap erős sugárzásának -állandóságát megokolja, amint nála talán még nagyobb kortársa, Herschel -sem. - -Hogy azonban a nap melegének és a csillagok fényének oka a kutatásra -érdemes, az nem kerülte el Anaxagorasz figyelmét, aki azt hitte, hogy a -csillagok az éterrel való surlódás következtében tüzesedtek meg. -Leibnitz és Kant szerint a nap melegét égés tartja fenn; a meleg -problémájának ugyanazon magyarázata található Buffonnak azon nevezetes -számításaiban, melyek a bolygóknak izzó állapotból való lehűlése -időtartamára vonatkoznak. Laplace is azt tételezte fel, hogy az anyag, -amelyből a bolygók keletkeztek, eleinte izzó volt, és azután hűlt le. - -Azonban az ily elmélkedésekre biztos alapot csak a mult század közepén -találtak, midőn a mechanikai hőelmélet diadalmas pályafutására indult a -természettudomány különböző területein. A mechanikai hőelmélet szerint -az energia épúgy elpusztíthatatlan, mint az anyag, amelynek mennyiségét -hallgatagon változatlannak tartotta mindenki, aki kozmikus problémákról -gondolkozott, ámbár ennek bizonyítását csak a tizennyolcadik század -végén adta Lavoisier. - -Ha tehát a nap éltető sugarait a végtelen térbe küldi ki, akkor valamely -úton ki kell pótolnia az energiaveszteséget, vagy pedig gyorsan kihűl. -Az utóbbi feltevés ellen állást foglalnak a geologusok, akik azt -tartják, hogy a nap melege közel egy milliárd év óta körülbelül -ugyanazon mértékben sugárzik a földre. Robert Julius Mayer kisérelte meg -először, hogy energiaforrást keressen a bezuhanó meteorokban; Mayer ezen -eszméjét Helmholtz tovább fejlesztette. Helmholtz nézetét, amely szerint -a nap minden része lassan a középpont felé sülyed és ezáltal hő -keletkezik, általánosan a probléma legjobb és legkielégítőbb -megoldásának tekintették; de a legújabb geologiai kutatások -megállapították, hogy ezen energia-forrás nem volna elegendő. - -Abban a mértékben, amint jobban megismerték a testek, különösen a gázak -magatartását a hőmérséklet és a nyomás változásainál, mind behatóbban -kutatták az égitestek hőmérsékletének függését a térfogatváltozástól, -valamint azon energiaváltozástól, melyet az elnyelt, vagy visszavert -sugárzás idéz elő. A legjelentékenyebb ilynemű kutatás, amelyre most -kitérünk, Rittertől ered. - -Az égitestek hő és nehézségerő által okozott, tisztán fizikai -változásainak ismeretéhez lényegesen hozzájárul, ha értékesítjük azon -ismereteinket, amelyek a hőmérsékletnek és az égitestek alkatrészei -közötti kémiai folyamatoknak összefüggésére vonatkoznak. Igen valószínű, -hogy ezen kutatások segítségével biztos kivezető utat találunk azon -nehézségekből, amelyeket Helmholtz hagyott ránk, amidőn csak a fizikai -folyamatoknál felszabadult energiamennyiséget vette tekintetbe, míg a -kémiai reakció sokkal nagyobb energia-forrásait mellőzte. Erről többet a -következő fejezetben. - -Mily messzire juthatunk, ha a nehézségi erő és az energia megmaradásának -törvényeit fizikai folyamatokra alkalmazzuk, azt láthatjuk Ritter A. -jelentékeny és terjedelmes kutatásaiból, melyek ezen két elven alapulnak -és amelyek az általános gáztörvények érvényét is föltételezik, míg a -hővezetést és hősugárzást csak mellékesen veszik tekintetbe. Nyolc évvel -azelőtt, 1870-ben, hasonló kutatásokat végzett Lane. Később lord Kelvin, -See, és különösen Emden (1907) járultak hozzá értékes tanulmányokkal e -probléma megoldásához. Az utóbbi nagy matematikai művében foglalkozik e -tárggyal, amely ezen irányú kutatások számára igen értékes lesz. Fizikai -szempontból nem múlja felül Rittert. Ehelyütt a Ritter-féle kutatások -főbb eredményeivel fogunk foglalkozni. - -Ritter szerint azon gáztömegnek, amely követi az általa érvényesnek -tartott törvényt, általában van külső határa, ahol a hőmérséklet az -abszolut nulla fokra sülyed. Innen kezdve befelé emelkedik a -hőmérséklet, amely olyan lesz minden pontban, aminő azon gáztömegé -volna, amely a határtól az illető pontig esne. Könnyebb megérthetés -végett szolgáljon példa gyanánt a föld légköre. Vegyük fel, hogy a föld -felületén a hőmérséklet 16° (289 fok az abszolut nulla pont felett), -aminő tényleg a földfelület átlagos hőmérséklete, akkor Ritter szerint a -légkör magasságának 28·9 km-nek kell lennie. Mert ha egy kg víz egy -km-nyi magasságból leesik, akkor hőfoka 1000/426=2·35° C-szal emelkedik. -Mivel a levegő fajhője 0·235 kg-kalória, azon melegmennyiség, mely egy -kg víz hőfokát 0·235 fokkal emelné, egy kg levegőét egy egész fokkal -emelné. Ebből az következik, hogy ha egy kg levegő egy km-re esik, 10 -fokkal válik melegebbé.[8] Hogy tehát a levegő hőmérséklete 289 fokkal -emelkedjék az abszolut null pont fölé, ahhoz 28·9 km-nyire kell esnie, -és ez lenne légkörünk magassága. - -Ha légkörünk hidrogénből állana, amelynek fajhője 3·42, úgy a légkör 421 -km magasságot érne el. A légkör magassága igen nagy volna akkor is, ha -vízcsöppeket tartalmazó telített vízgőzökből állana; mert hogy ily -keverék hőmérsékletét egy fokkal emeljük, ahhoz nemcsak a gőzt kellene -melegítenünk, hanem még azon kívül annyi meleggel kellene ellátnunk a -keveréket, amennyi a víz párolgásához szükséges. Tehát e keverék úgy -viselkedik, mintha fajhője aránylag nagy volna. Ritter kiszámítja, hogy -a vízgőzből álló légkör magassága 350 km körül lenne, ha a föld -felszinén a hőmérséklet 0° volna. Tudjuk, hogy a levegő valóban -tartalmaz némi vízgőzt és felhőket; ez okból a 28·9 km-nyi magassághoz, -amelyet fentebb nyertünk, még mintegy két km-t kell hozzáadnunk. - -A végérték, amint Ritter maga is jelezte, egyáltalában nem felel meg a -szokásos, elfogadott számoknak. A megfigyelések azt bizonyítják, hogy a -hulló csillagok gyakran a föld szine felett 500 km magasságban lobbannak -fel; tehát kell, hogy még ott az égéshez és a súrlódás folyamatához -szükséges elegendő levegő és oxigén legyen. Az elektromos kisüléseken -alapuló északi fény ívének legmagasabb pontja körülbelül 400 km -magasságban lebeg. Az utóbbi években a léghajókból eszközölt -megfigyelések azt mutatják, hogy 10 km-nél kissé magasabban a -hőmérséklet csaknem állandó, ahelyett, hogy mint az alsóbb rétegekben -fölfelé haladva, kilométerenkint 10 fokkal sülyedne.[9] Ritter a -számításaitól való eltérésnek abban látja az okát, hogy igen nagy -magasságban a levegőt alkotó gázak felhőkké sűrűsödnének, épúgy, mint a -vízgőz az alsóbb rétegekben. A légréteg magassága ezért emelkedne oly -tetemesen. - -De ma már tudjuk, hogy az oxigén és nitrogén ezen sűrűsödése −200° -fölött nem lehetséges, tehát jóval nagyobb magasságban kellene beállnia, -mint amit a léghajók eddig elértek, ahol bizonyos magasságon túl fölfelé -haladva, a hősülyedés észrevehetetlen volt. Ezen jelenséget a -meteorológusok különböző módon magyarázzák. Nekem az a véleményem, hogy -ezen folyamatnál fontos szerepet játszik a hősugárzás és a hő elnyelése -a levegő vízgőz és szénsavtartalma, esetleg az ozon által is. - -Ritter kiszámítja továbbá, hogy minő volna a föld középpontjának -hőmérséklete, ha a földön keresztül fúrt széles légtárnát képzelünk. Nem -felejti el természetesen, hogy a nehézségi erő a mélységgel változik, -úgy hogy a föld középpontjában nullával lesz egyenlő. Ezt tekintetbe -véve kiszámítja, hogy e légtárna középpontjában a hőmérsékletnek mintegy -32,000 foknak kell lennie. A föld középpontjának hőfoka szerinte 100,000 -fok körül van. Ebből megérthetjük, hogy a gázalakú égitestek belsejében -mért emelkedik a hőmérséklet. Amennyiben a föld 400 km mélységen túl -valószínűleg gázalakú, Ritter számításainak ezesetben is van bizonyos -alapjuk. A föld belsejében lévő gázak fajhője azonban kétségkívül sokkal -nagyobb, mint azon gázaké, amelyekkel Ritter foglalkozott. A föld -középpontjának hőfoka ezért kisebb lesz, mint ahogy Ritter kiszámította. -Ha a vegyi folyamatoktól eltekintünk, Ritter becslését kevesebbre mint -felére redukálhatjuk. Azon mélységben körülbelül három millió légköri -nyomást tételeznek fel. - -Most visszatérhetünk a napról való elmélkedésünkre. A nap külső -rétegeiben a nehézségi erő körülbelül 27·4-szer nagyobb, mint a földön; -ennek következtében befelé a hőmérséklete kilométerenként 274 fokkal -emelkedne, ha a nap légköre levegőből állana.[10] Azonban e légkör főleg -atomokká bomlott hidrogénből áll, míg földünkön a hidrogén molekuláris -állapotban fordul elő, ahol minden molekula két atomból áll. Az egyatomú -hidrogén fajhője az ottani hőmérsékleten 10 körül van, azaz 42·5-szer -nagyobb, mint a fagyponton lévő levegőé. Ennélfogva a nap legmagasabb -gázrétegeiben a hőmérséklet kilométerenként mintegy 6·5 fokkal -változna.[11] Mivel a világító napfelhők hőfokát 7500 fokra becsülték, a -fölöttük lévő nap-légkörnek körülbelül 1200 km-t kellene elérnie. -Mindamellett e légkör nyomása Jewellnek az elnyelési vonalak helyzetére -vonatkozó kutatása szerint csak öt vagy hat atmoszféra. A földön e -nyomás 27·4-szer kisebb lenne, azaz körülbelül 0·20 atmoszféra. A -világító napfelhők feletti gáztömeg tehát nem nagyobb, mint a 12 km -fölötti légréteg tömege, ahol már csak a legmagasabb bárányfelhők -lebegnek. - -Napfogyatkozások alkalmával meghatározták a napon lévő kromoszfera -vastagságát, vagyis a világító napfelhők fölött lévő, a hidrogénre -jellemző rózsaszínű gázréteget, amelyet 8000 km-nyinek találtak, holott -ez az előbb említett értéknek[12] több mint hatszorosa. Ugyanazon -eredményhez jutunk tehát, mint a földet illetőleg, t. i. hogy a -légkörnek sokkal magasabbnak kell lennie, mint ahogy az Ritter -számításai szerint kiadódik. - -Sőt helytelen annak a felvétele is, hogy a nap-atmoszfera legkülsőbb -rétegeiben 0 fokra, vagy még alacsonyabbra sülyedne a hőmérséklet. A -sugárzás sokkal nagyobb ott, semhogy ily erős lehűlés előállhatna. A -nap-atmoszfera ezen rétegeiben kétségkívül sok az összesűrűsödött rész; -erre abból következtethetünk, hogy a nap fénye a peremétől kifelé -gyöngül, midőn a fény a nap magasabb gázrétegein halad át. Ezen -csöppeket a nap sugárzása melegíti, és magas hőmérsékletüket a környező -gázaknak átadják. Ugyanaz a dolog áll itt, mint a föld atmoszférájában -is; a nap sugárzását számos porrész nyeli el, miközben e részek 50 vagy -60 hőfokot vesznek föl, amit azután a körülöttük lévő gázakkal közölnek. -Mindkét esetben a magasság növekedésével járó hősülyedés lassúbb, mint a -hogy azt Ritter számította, és ezért a légkör többszörösen magasabb -Ritter becslésénél. - -Térjünk vissza Ritter művéhez. Kiszámította, hogy egy gömbalakú, -gázszerű ködfoltban hogyan kell változnia a mélységgel a hőmérsékletnek, -a sűrűségnek és a nyomásnak. E számítások szerint, ha a nap atomokra -oszlott hidrógénből állana, akkor középpontjában a hőmérséklet 25 millió -fok volna, a nyomás 8·5 milliárd atmoszféra és a fajsúly 8·5 lenne (a -vízé 1). Ha a nap jelenlegi sugarának tízszeresével ködfolttá bővülne -ki, akkor középpontjának hőfoka 2·5 millió fokot tenne ki. Azonban a nap -jelenlegi nagyságára való összehúzódás következtében a nehézségi erő -1-nek 100-hoz való arányában növekedne, és a kilométerre eső hőemelkedés -is ennek megfelelően nagyobbodna. De mivel a sugár eredeti hosszának -tized részére csökkent, a középpont hőmérséklete régi értékének száz -tizedrésze lenne, vagyis tízszerte nagyobb volna, mint a ködfoltban. Ez -a nap minden más pontjára is áll; az összehúzódás következtében beálló -hőemelkedés tehát a nap sugarával fordított arányban áll. Viszont a nap -gázai a roppant nyomás következtében valószinüleg nem követik az -egyszerű gáztörvényeket, ezért a nap belsejének hőmérséklete nem oly -magas, amint azt Ritter fölvette. Szerinte ha a nap gázállapotban lévő -vasból állana, hőmérséklete 1·375 millió fokot érne el. A nap -összehúzódása folytán előálló hőemelkedés erős hőelnyelő vegyi -folyamatokat indít meg, amelyek viszont nagy mértékben csökkentik a -hőmérsékletet. A nap hőmérsékletének átlagát körülbelül 10 millió fokra -becsülhetjük.[13] - -Ha egy gáztömeg, mint az említett ködfolt, összehúzódik, hőmérséklete, -mint mondottuk, növekszik; e hőemelkedésnél azon meleg nagy része fogy -el, amely meleg Helmholtz felfogása szerint az összehúzódásnál szabaddá -válik. Ha vegyi folyamatok nem fordulnának elő, akkor a fentemlített -érték 81 százaléka melegedésre szolgálna, míg a kisugárzásra csak 19 -százalék maradna. Ezen számításaiban Ritter kétatomú hidrogént vesz fel, -H2-t; az egyatomú hidrogén 50 százalékot sugározna ki. Ebből az -következik, hogy a nap nem tarthatná meg tovább jelenlegi sugárzási -energiáját, mint körülbelül 5 (illetőleg 12) millió évig. Azonkívül az -elmult idők folyamán a nap kisugárzásának már tetemesen csökkennie -kellett volna. Ritter jól tudta, hogy a geológusok szerint a földi élet -tartamának sokkalta nagyobbnak kell lennie; de ő, mint a legtöbb -fizikus, annyira meg volt győződve arról, hogy a Helmholtz által -föltételezett hőforrás a nap számára a legjelentékenyebb, hogy nem -fektetett nagy súlyt a geológusok véleményére. A későbbi kutatások -azonban még nagyobbították a geológusoknak a föld korára és a nap -változatlan kisugárzására vonatkozó becsléseit. Van’t Hoffnak kutatásai -azon hőmérsékletre vonatkozólag, amely a különböző geológiai korok -sólerakodásai idején uralkodott, valamint az egyes korok -korall-riffjeinek földrajzi elosztása azt bizonyítja, hogy a föld -felületének hőmérséklete, tehát a nap sugárzási erőssége nem -változhatott nagyon e régi korok óta. - -Ez okból oly hőforrást kell keresni, amely nagyobb és kevésbé változó -hőmennyiséget ad, mint aminő a nap összehúzódása által támad. Ily -hőforrást ad kétségkívül a nap lassú kihűlése alatt támadt vegyfolyamat. -Mivel ezen folyamatok a nap-ködfolt összehúzódása idején ellenkező -értelemben hatottak, ebből az következik, hogy a nap összehúzódása még -gyorsabban történt, mint ahogy azt Ritter gondolta. Azon időtartam, -amelyben a nap közvetlenül egy más nappal való összeütközése után egy -messze kiterjedő ködfoltból összehúzódott, aligha tett ki egy millió -évet, föltéve, hogy a kisugárzás mindig oly erős volt, mint most. Azon -idő alatt, míg a nap még ködfolt-állapotban volt, kell, hogy a -hőelnyelés segítségével roppant mennyiségű energiát gyüjtött légyen -össze a külső sugárzó melegből. Ezen energia később, mikor a nap -középhőmérséklete sülyedt, pótolta hőveszteségét. Ily módon a nap -hőmérséklete, és ezzel kiterjedése és kisugárzása hosszú időszakon át -csaknem állandó maradhatott. Ebből arra is következtetünk, hogy a -ködfolt állapot tovább tarthatott, mint ahogy az Ritter számításaiból -következnék. - -Ritter kiterjesztette számításait azon esetre is, ha a földünkhöz -hasonló, vagyis szilárd kérgű égitest fölött a légkör oly magas volna, -hogy különböző magasságú helyeken a nehézségi erő számára különböző -értéket kellene fölvennünk. Azt találta, hogy ha az égitest szilárd -felületének hőmérséklete bizonyos értéket meghalad, akkor légkörének -nincs határa, azaz a gázak eltávolodnak tőle. Számításait a hidrogénre -vonatkozólag dolgozta ki és azt találta, hogy a hold csak úgy tarthatna -meg egy hidrogénből álló légkört, ha hőmérséklete állandóan −85° alatt -volna. Azonban a hold hőmérséklete általában csaknem olyan, mint a -földé, legmelegebb részeiben 150°-ot ér el; tehát nem lehet -hidrogén-atmoszférája. Hasonló módon kimutatja Ritter, hogy a hold -felületén nem lehet víz. Ugyanezen megokolás még nagyobb mértékben áll a -holdnál sokkal kisebb aszteroidákra. - -Ritter ezen vizsgálataiban számos követőre talált, akik közül Johnstone -Stoney és G. H. Bryan a legkiválóbbak. Mindketten a molekulák mozgására -vonatkozó mechanikai gáztörvényekből indultak ki. Stoney szerint a föld -nem tarthat meg légkörében hidrogént, és ez az állítás valószinüleg -helyes is. Azonban véleménye szerint a héliumnak is sokkal nagyobb a -mozgási energiája, semhogy oly kis égitest, mint a föld, -visszatarthatná. A számítás nem kedvez Stoney felfogásának. De azt -elképzelhetjük, hogy a föld atmoszféráját már igen korai periódusában -hagyta el a hélium, midőn a föld hőmérséklete még sokkal magasabb, és -kiterjedése sokkal nagyobb volt, mint ma. Igen érdekesek Ritternek az -összeütközés hatásaira irányuló kutatásai. Már Mayer kimutatta, hogy egy -igen nagy távolságból, például a Neptunusz távolságából a napba eső -meteor, mely nulla kezdősebességgel indul el, a nap felületére érve 618 -km-nyi sebességre tesz szert másodpercenkint és azért a nap energiáját -tömegének (a meteoré) minden grammja 45 millió kalóriával nagyobbítja. -Két nap összeütközésénél roppant melegmennyiségnek kell felszabadulnia. -Ez arra is szolgálhat, hogy az új égitestet kiterjessze. Ha két egyenlő -nagyságú nap nulla kezdősebességgel végtelen távolból egymásnak rohanna, -az összeütközésnél támadó hő Ritter szerint elegendő volna ahhoz, hogy a -két gáztömeg térfogatát az eredeti négyszeresére terjessze ki. Hogy a -két összeütköző nap egész tömege a végtelen térben szétszóródjék, ahhoz -szükséges volna, hogy mindegyikük másodpercenkint 380 kilométernyi -kezdősebésséggel bírjon. Ily sebesség az állócsillagok számára általában -igen nagynak látszik. Ezt a sebességet azonban a Kapteyn által -felfedezett Columba csillagképbe tartozó nyolcadrendű kis csillag, úgy -látszik, még meghaladja. Ezen csillag másodpercenkint több mint 800 km -sebességgel halad; az óriás nap, az Arkturusz 400 km-t tesz meg -másodpercenkint. E nagy sebességek igen ritka kivételek lehetnek. Ha a -mi napunknál lineáris méreteiben százszorta nagyobb nap hasonló nagyságú -gáztömbbel összeütközne, csak 38 kilométer másodpercenkénti -kezdősebességre volna szüksége, hogy egész tömegét a végtelen térbe -szórja szét, és hogy mint Ritter nevezi, «centrifugális» ködfoltot -képezzen, mely a térben mindjobban kiterjedne. «A spirális ködfoltokat, -amelyek keletkezését ferde irányú ütközéssel magyarázzuk, talán a -centrifugális rendszerekhez sorolhatjuk.» Ezen égitesteknek -tulajdonképen minden irányban határtalanul kellene kiterjedniök. -Elképzelhető azonban, hogy ezen gázak mozgását gátolnák és végül meg is -állítanák anyagi részek, amelyekkel találkoznának. Hasonló módon -képződhetnek gyűrűalakú ködfoltok. Croll szerint két összeütköző nap -számára másodpercenkint 700 km-nél nagyobb sebességet kell -föltételeznünk, hogy az illető nap melegének létrejöttét -megmagyarázhassuk; Ritter szerint az nem szükséges. Emellett -kiemelhetjük azt, hogy a napénál százszorta nagyobb sugarú gázszerű -ködfolt, melynek tömege a nap tömegével megegyező, anélkül, hogy más -égitesttel összeütköznék, csupán a nap méretéig való összehúzódása által -elég magas hőfokot érne el ahhoz, hogy mint fényes fehér csillag -világítson. - -Ha két összeütköző égitest sebessége a fenti érték alá sülyed, akkor -centripetális rendszer keletkezik, vagyis oly gáztömeg, mely fokozatosan -állócsillaggá húzódna össze. Ritter szerint lehetséges, hogy az ily -csillag egy egyensúlyi helyzet körül periodikusan növekedne és -összehúzódna; ily módon akarja a változó csillagok időszakos -fényváltozásait megmagyarázni. Ezen lüktető mozgásokat azonban igen -hamar meggátolná a kisugárzás; azonkívül ilyen csillagok fényerősségének -változásai rendesen nem oly szabályosak, mint ahogy azt Ritter -számításai föltételezik. E tekintetben véleményét nem fogadták el -általánosan. - -Ritter továbbá azt hitte, hogy centrifugális rendszerekben kis -csillagokként jelentkező sűrűsödések keletkezhetnek. Ily módon -keletkezhetnek csillagrajok, és valóban van okunk föltételezni, hogy a -spirális ködfoltok legnagyobbrészt ily csillagcsoportokból állanak. -Ritter végül azt a kérdést veti föl, hogy nem-e valószínű, hogy a tejút -egy ily centrifugális rendszerből eredő csillagcsoport. Azt mondja, hogy -a tejút rendszere abban az esetben nem alkothatná a közvetlen -környezetében lévő anyagnak főtömegét. - -Oly nagy kezdősebesség elérésére ugyanis, amely egy centrifugális -rendszernek összeütközésből való kialakulására szükséges, ahhoz szerinte -kell, hogy a két összeütköző gáztömeg előbb még nagyobb tömegek -vonzásának lettek légyen kitéve, és hogy tovább is ezen erők -hatásmezejében maradtak légyen. - -Ritter így arra az eredményre jut, hogy centrifugális rendszerek csak -ritka kivételkép keletkeznek kialudt csillagok összeütközéséből t. i. -akkor, ha e napok rendkívül nagy sebességgel mozognak. De semmisem állja -útját azon föltevésnek, hogy a naprendszernek aránylag kis töredéke -centrifugális, míg a főtömeg centripetális rendszer. Ezen állapotot -vettük föl fentebb normálisnak. A centrifugális rendszer spirális -ködfoltot képez a centripetális, mint középpont körül, és az utóbbi -fokozatosan fejlődik ki oly módon, amint azt Laplace a bolygórendszerré -alakuló ködfoltokról képzelte. - -Ritter azt is kiszámította, hogy egy a napunkhoz hasonló állócsillag -különböző fejlődési fokozatai mily időtartamot igényelnek. Négy ilyen -periódust különböztet meg. Az első kor a köd állapot. A hőmérséklet -aránylag alacsony, a csillag legelőször ködszínképet ad, azután vöröses -fényt bocsát ki. Több kutató, mint például Lockyer is, elméleti okokból -helyeslik e nézetet, a megfigyelések azonban nem igazolják. A ködfoltok -a hidrogén és a hélium világító vonalait mutatják. Azonban némely -csillag is ugyanazon világító vonalakat adja, és azért kell, hogy a -ködfoltokhoz közel álljon, de fényük nem vörös, hanem fehér. Úgy látszik -tehát, mintha a Ritter által föltételezett átmeneti állapot ködfolt és -fehér csillag között, tudni illik vörösfényű ködcsillag hiányoznék. De -az is lehet, hogyha van is ily átmeneti állapot, az igen ritkán fordul -elő. Ritter is ezen átmeneti állapotot elenyésző rövid tartamúnak tartja -ahhoz az időhöz képest, amely a fehér csillagnak a vörösre való -átmenethez szükséges. Vannak igen erős fényű vörös csillagok, aminő pl. -a Beteigeuze, ennek a vörös fénye valószínűleg a légkörében, vagy a -körülötte lévő por fényelnyeléséből ered. Az első korszak, mely a -kisugárzás maximumáig ér, 16 millió évet tenne ki. Ezután a hőmérséklet -emelkedik, míg eléri a maximumot, azonban nem emelkedik annyira, hogy -egyidejűleg a kisugárzást is fokozza, mert a kisugárzó felület gyorsan -kisebbedik. Ez a periódus aránylag rövid, csak 4 millió év körüli. A -harmadik időszak, amely alatt a csillag fényének ereje folytonosan -csökken és hőmérséklete sülyed, 38 millió évig tartana. Végül az igen -hosszú negyedik kor következne, a csillag fénynélküli, kialudt időszaka. -Mindezen számítások azon feltevésen alapulnak, hogy a nap melege csak -összehúzódás által jön létre és azok azért lényegesen eltérhetnek a -valóságtól, mivel valószínű, hogy nem az összehúzódás játssza a -főszerepet, hanem a vegyi folyamatok a meleg főforrásai. - -Ritter számításai azon eredményre vezettek, hogyha a nap már kialudt, -akkor egy bolygóval való összeütközés nem keltheti újra életre. Kant -költői álma tehát a naprendszer újjáéledéséről, melyet a napba eső -bolygók idéznének elő, nehezen valósulhat meg. «Az el nem éghető és a -már elégett anyag felhalmozódása», mondja az ünnepelt bölcselkedő, «és -pedig a felületen lévő hamu, végül a levegő hiánya véget vet majd a -napnak, lángjának el kell egyszer aludnia, és azt a helyet, amely -világegyetemünk világosságának és életének középpontja volt, valamikor -örök homály fogja takarni. Tűzének változó fellobbanása, hogy -elpusztulása előtt új üregek törésével újraéledjen, többször megújulhat; -ez egyes állócsillagok föltünésének és eltüntének magyarázatául -szolgálhat.» «Nem kell azon csodálkoznunk, ha még isten művében is -mulandóságot ismerünk meg. Minden véges dolog, amelynek kezdete vagy -eredete van, magán viseli természetének bélyegét, el kell mulnia. -Newton, aki isten tulajdonságainak művei tökéletessége folytán nagy -bámulója volt, aki a természet nagyszerűségébe való legmélyebb -belátással összekötötte az isteni mindenhatóság megnyilatkozása iránti -legnagyobb tiszteletet, úgy látta, hogy a természet elmulását kell -hirdetnie, mint a mozgás mechanikájából folyó természetes törekvést.» -«Az örökkévalóság végtelen folyamatában kell egy végső időpontnak -lennie, amidőn fokozatos csökkenés minden mozgást megszüntet.» - -«Azonban egy világegyetem pusztulását nem kell igazi veszteségnek -tekintenünk a természetben. Ezen veszteségért más helyen bő pótlás áll -elő.» Kant ugyanis azt gondolta, hogy míg a napok a tejút középponti -égiteste közelében kialusznak, addig a távoli kozmikus ködökben új napok -keletkeznek, és a lakott világok száma így mindig növekednék. Kant nem -tudott megbarátkozni azon gondolattal, hogy a nap és a bolygók a tejút -középpontjában mindörökké holtan maradjanak. Ezt nem tartotta az -észszerűséggel összeegyeztethetőnek. «Ha végül egy oly eszmét fejezünk -ki, amely époly valószínűnek látszik, mint amennyire illő az isteni mű -alkatához, akkor az a megelégedés, amelyet a természet változásainak -képe idéz elő, a tetszés legmagasabb fokára emelkedik. Nem -gondolhatjuk-e, hogy a természet, amely képes volt a kaoszból -szabályszerű és alkalmas rendszerbe illeszkedni, az új kaoszból, ahová -mozgásai csökkenése folytán sülyedt, ép oly könnyen képes megújulni és -az előbbi kapcsolatot helyreállítani? Nem-e lehetséges a rugókat – -melyek az elszórt anyagot rendezték és mozgását előidézték és amelyeket -a gépezet megállása nyugalomba helyezett – újult erővel megindítani? Nem -kételkedhetünk ennek lehetőségében, ha meggondoljuk, hogy midőn a -keringő mozgások végleg kimerűlnek, a bolygók és az üstökösök mind -beleesnek a napba, a nap tüze pedig oly sok és nagy rög hozzákeveredése -folytán roppant megnövekszik, különösen azért, mivel naprendszerünk -legtávolabbi gömbjei bebizonyított elméletünk alapján a természet -legkönnyebb és leggyulékonyabb anyagát tartalmazzák.» A napban új, a -tüzet tápláló anyag hozzájárulása folytán a legnagyobb fokú égési -folyamat állna elő, amely Kant szerint elegendő volna ahhoz, hogy minden -eredeti állapotába térjen vissza; ily módon új bolygórendszer -keletkezhetne az új kaoszból. Ha ez már többször megismétlődött, akkor -végül majd a nagyobb rendszer, amelynek a mienk csak töredéke, a tejút -rendszere is hasonló módon megáll, hogy újra éledjen és az addig üres -térbe új életet hozzon. - -«Ha a természet e fönixét, – amely elégeti önmagát, hogy poraiból -megifjodva föltámadjon, – végtelen téren és időn át követjük, a mindezt -átgondoló szellemet ez a legmélyebb csodálatba ejti.» - -A mechanikai hőelméletet még akkor nem ismerték, és Kant, aki homályosan -sejtette, hogy a nap tüzét égésnek (kémiai folyamat) kell fentartania, -nem látta azon föltevés következetlenségét, hogy a kiégett anyag -ismételt égés által újra meg újra új energiát tudjon teremteni. -Igazságtalanság volna e szép költeményre a fizika mértékét alkalmazni, -amelyben még Kant is felhagy szokásos írásmodorával. Természettudományi -kritikával tekintve Kant nagyszerű alkotása, amelyben a természet -örökkévalósága iránti vágy igaz kifejezést nyer, semmivé törpül. Nem -fizikai alapja, hanem rendszerének nagyszerűsége az, ami fölkelti -csodálatunkat. Hogy tervének részleteit kidolgozza, nem adatott meg Kant -számára. - -Kant eszméjét csaknem változatlanul vette át Du Prel (1882) spiritiszta -filozófus, aki azonban e tanoknak könnyebb alakot adott, és egyúttal -tekintetbe vette csillagászati ismereteink roppant haladását, Kant naiv -teleologikus felfogását pedig elkerülte. Szerinte is beleesnek a kihűlt -napba a bolygók és tüzét ezzel újra fölélesztik. «Nem tételezhetjük föl, -hogy a csillagok tetemei jeges kisértetekként lebegjenek az űrben, míg -csak újra nem egyesültek a középponti rendszerrel, mely végül az éter -ellenállása folytán mozdulatlanná válna. Ellenkezőleg az ősködöt, -amelyből a csillagcsoportok képződnek, inkább úgy tekinthetjük, mint egy -csillagraj összes csillagainak egyesüléséből eredő képződményt, amelyben -a csillagok mozgása fénnyé és hővé változva oly hőmérsékletet -eredményezett, hogy az egész anyag újra köddé változott. Oly ciklus ez, -mely bennünket ama «Kalpasz»-ra emlékeztet, amellyel a buddhisták az -évmilliók miriádjáig tartó világperiódusokat jelezték, amelyeket a -világegyetem pusztulása választ el egymástól.» - -Közelebbi vizsgálat azonban Du Prel szerint arról győz meg, «hogy az -egész világegyetemen ugyanazon időben nem szünetelhet az élet; míg az -egyik helyen kihal, máshol pompás alakban fog kivirúlni.» «Valamint -Penelope kifejtette éjjel, amit nappal szorgos kézzel szőtt, úgy a -természet is elpusztítja saját műveit, és nem tételezhetjük föl róla, -hogy szövését befejezni igyekezne.» - -«A pusztulás után minden csillagon újból megkezdődik a fejlődés, és -földi belátásunk szempontjából tekintve a teljes feledés mély sötétje -borítja mindazt, amit általában a kihalt csillagok történetének lehet -nevezni. Sem más faj, sem valami magasabbra hivatott lények nem fognak -egykor a föld örökébe lépni; s mindabból, amit emberek létesítettek -semmisem fog más lények kezébe jutni.» Du Prel Mädlerrel megegyezően a -Plejádokat tekinti középponti rendszernek, amely körül kering a napunk. -Ezen felfogást azonban A. F. Peters kutatásai ridegen megcáfolták. - -«A világegyetemben így egymásmellett mutatkoznak az örökös átváltozás -összes fázisai, amelyben a gravitációs mozgás hővé és a hő a térben való -mozgássá alakul. Itt fényük tetőpontján ragyogó, lángoló világok raja, -amott hervadó csillagcsoportok, amelyekben a változó csillagok jelzik a -pusztulás korát; az elsötétült napok utolsó erőkifejtéssel kisérlik meg, -hogy a dermesztő halált elkerüljék. Míg az egyik rétegben élesen -határolt ködgomolyban az első napok kezdenek csirázni, addig más helyen -a finoman tagolt naprendszerek oszló gáztömegek gyanánt szétszóródnak az -űrben. De a természet Sziszifusz munkája mindig újra kezdődik.» - -Du Prel a ködfoltoknak bolygórendszerekké vagy csillagrajokká való -fejlődésének elméletébe Darwin felfogását viszi bele. Bolygórendszerünk -csodálatosan stabilis, mivel az egyes bolygók csaknem koncentrikus -pályákon mozognak, úgy hogy nem fenyegeti őket összeütközés. Azok, -amelyek pályája kevésbé előnyös helyzetű volt, összeütköztek egymással -és vagy kedvezőbb pályájú égitestekké váltak, vagy végül a napba estek. -Ily módon azon bolygók, amelyek pályái nem zárták ki az összeütközés -lehetőségét, fokozatosan kiváltak, míg végül elértük a jelenlegi -rendkívül célszerű rendszert, amelynek stabilitása oly csodálatos, hogy -Newton szükségesnek tartotta egy eszes lény föltételezését, aki -kezdettől fogva mindent elrendezett. Du Prel ezen gondolatmenete igen -elfogadhatónak látszik. Ez azonban nem egyéb, mint Kantnak modern, igen -szép és illő mezbe öltöztetett felfogása. - -Du Prel felfogását egyébként megtaláljuk már Lucretius következő -jelentős soraiban is. (De natura rerum. I. 1021–1028.)[14] - - Mert biz az őselemek, helyöket, nem tartva tanácsot, - Foglalták el ám, eszesen számítva ki mindent, - Sem ki nem alkudták, ki mi mozgást tenne közülök: - De mert nagy számban sokkép változva az űrben, - Végtelen óta lökésektől izgatva üzetnek - Próbálván mindennemű mozgást s összekötődést, - Így elvégre kerültek az olyan szerkezetekbe, - Mint aminőkből áll a teremtés összege máma. - -Roche bebizonyította, hogy ha a bolygók valamikor a mozgásaikat gátló -ellenállás következtében a nap felé esnének, amint Kant és Du Prel -képzelték, úgy még jóval mielőtt elérnék a középponti testet, a bolygók -különböző részeire különbözően ható nehézségi erő folytán széttörnének. -Ily módon pusztult el Biela üstököse, amikor közel jött a naphoz. Ezen -megsemmisülési folyamat közben heves vulkánikus kitörések bizonyára a -bolygó töredékeinek ideiglenes föllángolását idézik elő, még ha a nap -már ki is hűlt volna. Ezen tűz azonban sokkal gyöngébb lenne, semhogy -bolygórendszerünkön túl észrevehető volna. Ha a nap nem volna még kihűlt -állapotban, akkor a bolygó kétségkívül izzó, tésztaszerű tömeggé -olvadna, melyből a töredékek minden heves változás nélkül válnának le. -De minden esetre a bolygó végül meteorpor alakjában nyugodtan hullana a -napba, és a nap fizikai állapotában semmi változás sem állna be. Bár -mennyire is csodáljuk tehát Kant és Du Prel teremtési történetét, mégis -be kell látnunk a fizikai alap híját. - -Rendszerüknek más módon kell megvalósulnia, mint ahogyan ők gondolták. - - - - -IX. A VÉGTELENSÉG FOGALMA A KOZMOGÓNIÁBAN. - -Míg eddig főleg természettudományi kérdésekkel foglalkoztunk, most a -végtelenség fogalmának inkább filozófiai kérdése felé fordulunk. Ha egy -csillag, mint a Sziriusz még oly távol is van, még mindig vannak -csillagok, amelyek távolabb állanak és ha el is képzeljük, hogy van egy -legtávolabbi csillag, mindamellett a csillag mögött a teret még -folytatódónak gondolnók. Hogy a tér határolt legyen, azt ép úgy nem -gondolhatjuk, mint az idő határoltságát. Bár mennyire is -visszagondolunk, azt kell képzelnünk, hogy azon időpont előtt is időnek -kellett lennie. Ép oly kevéssé tudjuk az idő végét elgondolni. A tér -végtelen, az idő örök. Azonban ép oly lehetetlen a végtelen teret és -időt átfogni gondolatunkkal. Azért kisérelték meg, hogy a mindenséget -végesnek, és az időt egy kezdetből kiindulónak magyarázzák. Emlékezzünk -vissza a babiloni teremtési mondákra. - -Sajátságos, hogy azon felfogásnak, amely szerint a tér határolt, ámbár -végtelennek látszik, több kiváló képviselője volt, többek között oly -éles elméjű tudósok, mint Riemann, a kiváló matematikus és Helmholtz, a -nagy fizikus. Ismeretes, hogy a tenger felszíne görbültnek látszik, mert -a föld gömbalakú, és néhány mértföldnyi távolban lévő szigetről az -ellenkező partnak nem látjuk a talaját, hanem csak a fák és hegyek -csúcsát. Néha azonban sajátságos atmoszferikus állapotok lehetővé -teszik, hogy az ellenkező partot is megláthassuk. Ha a légkör sűrűsége -mindenütt ugyanaz volna, akkor a keresztül hatoló fénysugarak teljesen -egyenes vonalak volnának. A levegő sűrűsége azonban lefelé gyorsan -növekszik és a fénysugár ezért csaknem úgy törik meg, mintha prizmán -menne keresztül. A légrétegek sűrűsödése bizonyos körülmények között -olyan lehet, hogy az a fénysugár, mely a föld felszinével párhuzamosan -indul ki, úgy törik meg, hogy vele állandóan párhuzamos marad és -ugyanazon görbületet veszi fel, mint a nyilt tenger. Ha valaki ily -esetben egyenesen a láthatár felé tekintene, akkor az illetőnek a föld -körül kellene látnia, azaz önmagának a hátát láthatná. Természetesen nem -volna képes észrevenni önmagát; azonban a föld, vagy helyesebben a -tenger minden irányban végtelenül kiterjedő síma lapnak látszanék. - -Elképzelhetjük, hogy a térből hozzánk jutó fénysugarak bizonyos okból ép -úgy görbülnének, úgy hogy ha például egyenesen fölfelé tekintenénk, nem -fölfelé látnánk, hanem a föld körül és végül oly tárgyakat pillantanánk -meg, amelyek különben csak a föld másik oldaláról láthatók. Természetes, -hogy ez esetben sem volna lehetséges a földet a látóvonalban -megpillantani, mivel az az út, amelyet a fénynek pályáján a föld másik -oldaláról szemünkig meg kellene tennie, rendkívül hosszú volna, hosszabb -mint bármely látható csillagé. Könnyen érthető azonban, hogy ily módon -nem vehetnénk észre oly csillagokat, amelyek távolabb vannak mint azon -kör legtávolabbi pontjai, amelyet a fénysugár leír. Ámbár tehát a -világegyetemnek csak azon részét látnók, mely egy bizonyos távolságon -belül fekszik – amely ugyan igen nagy, de véges hosszúságú – mégis úgy -látszanék, mintha a földről minden irányban egyenesen a végtelen térbe -pillantanánk. Eszerint nem állíthatnók azt, hogy a tér végtelen, -legalább annyiban nem, amennyire azt észrevehetnők. - -Helmholtz azt kivánta, hogy ezen lehetőséget csillagászok kutassák. -Mivel megfigyeléseinkből nem következik ilyesmi, a vizsgálat -meglehetősen fölöslegesnek látszik. Mert amíg a különböző hőmérsékleti -viszonyok a föld felületén megváltoztatják a levegő sűrűségét és -törőképességét és ennek folytán a fénysugár el is térhet az egyenestől, -addig semmiféle alapot sem találunk arra, hogy az éter sűrűségét és -törőképességét különböző irányban változónak tételezzük föl. -Természetellenes tehát azon föltevés, hogy a látóvonal a térben -fokozatosan görbülhet. Ezen felfogást, mely a mult század második -felében egy ideig élénk érdeklődés tárgya volt, csaknem teljesen -elhagyták, annál is inkább, mert természettudományi tekintetben meddőnek -bizonyult. Aki eziránt érdeklődik, kritikai áttekintést találhat a dán -Kroman, az amerikai Sttallo, valamint Poincaré francia matematikus -műveiben. Mi megmaradunk a régi egyszerű felfogásnál. - -Régóta vitás kérdés, vajon végtelen-e a csillagok száma vagy sem. -Anaximandrosz, Demokritosz, Szvedenborg és Kant végtelennek tartották. -Ha a csillagok némileg egyenletesen volnának a térben elosztva, és nem -csoportosulnának ott, ahol a nap van, akkor az egész égnek -csillagfényben kellene ragyognia, talán még nagyobb fénnyel, mint a nap, -és minden elégne a földön. Föltételezzük emellett, hogy az összes -égitesteknek átlag ugyanazon hőmérsékletük van, mint az -állócsillagoknak, amelyeknek hőmérséklete általában magasabb, mint a -napé. Mivel azonban a föld el nem ég, annak csak két oka lehet. A -csillagok naprendszerünk szomszédságában összpontosítva lehetnek és -mennél távolabb állanak tőle, annál ritkábbak. Különös, hogy a legtöbb -csillagász ezen nagyon is nem filozófiai nézetet hajlandó elfogadni. A -sugárzási nyomás megismerése azonban tarthatlanná tette ezen -álláspontot. Mert ennek hatására végtelen idő alatt az összes csillagok -szétszóródtak volna a végtelen térben, ha valamikor bizonyos középpont -körül, aminő a tejút közepe pl., összpontosultak volna. Ha ezen -megokolás tehát helytelen, akkor más lehetőséget kell tekintetbe -vennünk, hogy t. i. nagyszámú, a látható csillagoknál mérhetetlenül -nagyobb, roppant alacsony hőmérsékletü, sötét égitestnek kell lennie az -űrben. A hideg ködfoltok ily égitestek. Ezek az állócsillagoknál sokkal -nagyobb részét fedik el az égnek. Az a fény, amit összesen nyerünk -valamennyi csillagtól együttvéve, a napból hozzánk jutó fénynek csak egy -harmincmilliomod része. A Herschel Vilmos katalogusában 5. számmal -jelzett nagy, bolygó alakú ködnek, amely a Nagy Medve B csillaga -közelében terül el, mintegy 160 ív másodperc az átmérője, tehát -260,000-szer nagyobb területet föd el, mint az összes látható -állócsillagok együttvéve. A bolygóalakú ködfoltokhoz járulnak a -szabálytalan alakú ködfoltok, ilyen pl. az Orioné, amelynek igen kicsiny -a sűrűsége, de rendkívül nagy a terjedelme. Túlnyomó terjedelmüknél -fogva tulajdonítunk oly nagy befolyást a ködfoltoknak. Az a sajátos -tulajdonságuk van, hogy a kivülről felvett sugárzó meleg hatására -kiterjednek és lehűlnek. Kiterjedésük közben azon molekulái, amelyek a -legnagyobb sebességűek, elszakadnak és a ködfolt belső, nagyobb sűrűségű -részeiből más gáztömegek lépnek azok helyébe. Ily módon az entropia -csökkenésével mindig nagyobb energiamennyiséget halmoznak fel azon -elszakadó gáztömegek, amelyek a közeli csillagokon gyűlnek össze. - -Nem marad hátra más megoldás, mint az, hogy a csillagok számának a -végtelen térben végtelennek kell lennie. Távol állunk attól, hogy még -csak azokat a csillagokat is mind ismerjük, amelyeket előttünk fekvő -sötét égitestek el nem takarnak. Minél tökéletesebbé válnak optikai -műszereink, annál több világ új és új csillagcsoportjai tárulnak -szemeink elé. Számuk növekedése azonban nem áll arányban a műszerek -segítségével növekedve elénk táruló térrel. A csillagok száma sokkal -lassabban emelkedik, és ez legalább részben a sötét égitestek -elhomályosító hatásából ered. - -Hogy az anyag elpusztíthatatlan vagy örök, azt a primitiv fajok -homályosan sejtették teremtési mondáikban. Általában örök időtől létező -kaoszt vagy ősvizet tételeztek föl. Érettebb gondolkozás azután -Demokritosz és Empedoklesz filozófiai fölfogására vezetett. Azonban a -középkoron át azon metafizikai felfogás kezdett érvényesülni, amely -szerint az anyag a teremtés ténye által semmiből keletkezett. -Descartes-nál is találkozunk ez eszmével, bár nem biztos, hogy hitt -benne, továbbá Newtonnál, sőt Kantnál is, a nagy filozófusnál, és sokkal -későbben Faye és C. Wolfnál. Azonban valamennyi kozmogóniai elméleten -keresztül vonul az anyag fokozatos fejlődésének vezérgondolata, -mennyiségének változatlan megmaradásával. Különös következetlenség van -abban a föltevésben, hogy az anyag hirtelen keletkezett. Nem lehet -kívánni, hogy a világproblémát a maga teljességében valaki egyes-egyedül -fejtse meg, azért igen érthető, ha Laplace azt mondja, hogy csak azt -akarja megmutatni, hogy a fejlődés bizonyos része miként ment végbe, a -többit pedig más természettudósra hagyja. Gyakran azonban ahelyett, hogy -ily egyszerű megszorítással elégedtek volna meg, természetfölötti -magyarázathoz folyamodtak. Emellett elhagyták Spinozának a természet -törvényei állandóságáról szóló világos törvényét.[15] - -Herbert Spencer is világosan fejezi ki e tekintetben felfogását. -Kijelenti, hogy nem hihetjük azt, hogy a látható világnak kezdete vagy -vége lenne. Amikor Spencer ezt írta, jól ismerte az energia (akkor -erőnek nevezték) megmaradásának tanát és a Lavoisier által bebizonyított -anyag megmaradásának elvét, amelyet már előbb hallgatagon fölvettek, -ámbár világosan nem ismerték föl. A legutolsó évtizedekben azt a kérdést -vetették föl, hogy az anyag (súlyára nézve) elpusztulhat-e? Landolt a -lehető legnagyobb gonddal eszközölt kisérleteket arra nézve, hogy két -anyagnak egymásra való vegyi hatása alatt változik-e a súly. Landolt -néhány esetben jelentéktelen, a kisérleti hibákat kevéssel meghaladó -változásokat észlelt. Folytatólagos kisérletekből azonban meggyőződött -arról, hogy ezen súlybeli változások csak látszólagosak, amelyeket a -reakciók alatti elenyésző hőemelkedés okozott. Ezért jogosan mondhatjuk, -hogy a kémikusok többszörös tapasztalai megerősítik a régi filozófusok -felfogását az anyag megmaradásáról. - -Sajátságos, hogy azok a tudósok, akik kozmogóniai problémák -tárgyalásánál fölveszik az anyag hirtelen létrejövését, rendszerükben az -anyagnak nem tulajdonítanak időbeli véget. Ez a következetlenség valóban -érthetetlen, ép oly érthetetlen, mintha merészen azt állítanók, hogy a -nappályától északra végtelen számú csillag van, de attól délre nem. - -Itt azt az ellenvetést lehetne fölhozni, hogy bizonyos fogalmaknál -fölveszünk végtelenséget egy irányban, egy pontból kiindulva, de -ellenkező irányban nem veszünk fel folytatást. Így a hőmérsékletet az -abszolut nulltól fölfelé számítják, de alatta nem. Ennek ellenében azt -mondhatnók, hogy nem volna lehetetlen oly hőmérsékleti skálát alkotni, -amely negativ végtelen hőmérsékletet tételezne fel. Elegendő volna pl. a -hőmérsékleti adatokat a −273° C-tól számított hőmérséklet logaritmusával -kifejezni; másrészt azonban valószínű, hogy a hőmérséklet a molekulák -mozgásán alapul, és a negativ irányú mozgásnak a pozitiv irányúval -egyenértékűnek kell lennie, tehát ez okból lehetetlen túlmenni az -abszolut nulla fokon, azaz a teljes mozdulatlanságon. Ép oly kevéssé -képzelhetünk negativ tömeget. De negativ (azaz elmult) időt nemcsak, -hogy elképzelhetünk, hanem kell is, hogy gondoljunk, és ezért teljes -következetlenségre vall, ha az anyagnak nem a mult, hanem csupán jövő -örökkévalóságáról beszélnek. - -Amint Spencer a fentemlített idézetben mondja, lehetetlen az energia, -valamint az anyag teremtését elképzelni. «Energia nem keletkezhet -semmiből, sem nem válhat semmivé.» Ez esetben is homályosan ezen eszme -lebegett a filozófusok előtt, még mielőtt a természettudósok hozzá -fogtak volna a fogalmak tisztázásához. Descartes, Buffon, Kant műveiben, -mint a régi kozmogóniákban általában, folyton az energia megmaradása -homályos sejtésének nyomára akadunk. Descartes és Kant azt tartották -hogy a nap izzásának fentartására égésfolyamat szükséges, amelynek -fentartására ismét nélkülözhetlennek tartották a levegőt. Sőt Buffon azt -hitte, hogy a többi napok, amelyek hasonlóképen folytonosan hőt -sugároznak ki, napunkba ugyanannyi fényt küldenek, mint amennyit tőle -nyernek. Ő tehát a hőegyensúly egy nemét tételezte fel. Sajnos nem -bocsátkozott a kérdés további kutatásába. - -Ezen viszonyok tisztább belátása csak a mult század elején adatott Sadi -Carnot lángelméje által. Művei egy része azonban kiadatlan és ismeretlen -maradt korai halála folytán, és az energia megmaradásának elvét Mayer, -Joule és Colding keltették új életre és Helmholtz dolgozta ki. Igen -jellemző, hogy e kiváló férfiak közül egy sem volt szakszerű -természettudós, Helmholtz azonban kiválóan képzett matematikus volt. -Carnot és Colding mérnök volt, Mayer és Helmholtz orvosok, Joule -sörfőző. Ha a felfedezés alapjait közelebbről vizsgáljuk, akkor azt -találjuk, hogy azok főleg filozófiai természetüek és ezen úttörők ellen -filozófiai felfogásuk miatt heves támadásokat is intéztek. A -természetkutatók már régóta azt tartották, hogy a hő a legkisebb részek -mozgásán alapul. Erre vonatkozó kijelentéseket Descartes, Huygens, -Laplace, Rumford és Davy műveiben találunk. E felfogással egy másik -állott szembe, amely szerint a meleg anyagi természetű volna. A -mechanikai hőelmélet fölfedezője bizonyos értelemben már tisztában volt -az előbbi fölfogással. Azonban Carnot elmélkedéseiben a legfontosabb -szerep a hőgépeknek jut, amelyek oly módon végeznek munkát, hogy a meleg -testről hidegre áramlik át a hő. Carnot szerint egy adott melegmennyiség -oly módon való átváltozásánál, hogy amellett a lehető legnagyobb munka -jőjjön létre, a munka mennyiségének minden esetben függetlennek kell -lennie a hőátvivő közegtől, ha csak a hideg és meleg test állandóan -megtartja hőmérsékletét. Ezt az elvet úgy is fejezhetjük ki, hogy a -«perpetuum mobile» lehetetlen. Ebben a mérnök azon szilárd meggyőződése -jut kifejezésre, hogy semmiből nem jöhet létre munka. Mayer -értekezésében sűrűn fordulnak elő az ily kifejezések: «semmiből semmisem -támad»; át volt hatva a munka anyagszerűségének eszméjétől. Colding azt -írta: «szilárd meggyőződésem, hogy azon természeti erők, melyeket úgy a -szerves, mint a szervetlen világban, a növény- és állatvilágban, -valamint az élettelen természetben találunk, nemcsak a világ kezdetétől -fogva léteztek, hanem mindig is működnek, hogy a világot a teremtésnél -belé fektetett értelemben fejlesszék.» Joule egy népszerű előadásában -azt mondja: «Apriori megállapíthatjuk, hogy az «eleven erő» _mv_2/2 -teljes megsemmisülése nem lehetséges; nem tételezhetjük föl, hogy azon -erő, mellyel isten az anyagot fölruházta, emberi tevékenység által -elpusztulhat, avagy létrejöhet.» Helmholtz négy vagy öt évvel később -megjelent értekezését, amelyet ma a fizika klasszikus alkotásának -tekintünk, az akkori legelőkelőbb természettudományi szaklap, -«Poggendorfs Annalen» visszautasította, ép úgy, mint Mayer tanulmányait. -Ebből világosan látható, hogy ezen művek fizikai jelentőségét nem -ismerték föl, hanem csupán filozófiai elmélkedéseknek vélték. E -kutatások rendkívüli újítások alapjául szolgáltak a mult század -folyamán, nemcsak a fizikában, hanem a kémia és a fiziológia terén is. -Az energia megmaradását és örökkön-örökké való fenmaradását ezek által -egyszersmindenkorra megállapították. - -Sajátságos, hogy e tudományág fejlődése magával hozta az örökkévalóság -elve tagadásának csiráját. A hőelmélet azon következtetésre jutott, hogy -a hő önként (vagyis amennyiben nem használ föl erre munkát) megy át a -melegebb testről a hidegebbre, de nem fordítva. Ennek következménye a -világnak oly értelemben való fokozatos fejlődése, hogy minden energia az -idők folyamán molekuláris mozgássá, azaz hővé alakul át és a -hőmérsékleti különbségeknek az egész világegyetemben való -kiegyenlítésére használódik fel. Ennek bekövetkezése után a molekuláris -mozgások kivételével minden mozgásnak meg kell szünnie, és ezzel minden -élet kialszik. Ez a teljes nirvana volna, amiről az indus filozófusok -álmodoztak. Clausius a hőegyensúly e végső állapotát hőhalálnak nevezte. -Ha a világ valóban a hőhalál felé törekedne, nem látjuk be, mért ne érte -volna már el e sors a végtelen hosszú idők folyamán. És mivel minden nap -tapasztalhatjuk, hogy a világot nem érte még e kemény sors, arra kellene -következtetnünk, hogy az örökkévalóság eszméjének nincs reális alapja, -és hogy a világ nem létezhet végtelen idők óta, hanem kezdetének kellett -lenni, azaz teremtés által jött létre, és innen ered az anyag és energia -is. Lord Kelvin is lényegesen hozzájárult a hő-halál, vagy amint ő -nevezte, az energia-szétszóródás tanának kifejlesztéséhez. Ez teljesen -ellentmond a mechanikai hőelmélet alapjául szolgáló örökkévalóság -eszméjének. E nehézségből tehát kivezető utat kell keresnünk. - -A világegyetem kétségkívül fejlődési folyamatnak van alávetve. Ha a -fejlődés mindig ugyanazon irányban halad, kell hogy egyszer véget érjen. -Ha nem ér véget, annak csak az lehet az oka, hogy a fejlődés nem -törekszik végleges nyugalom felé, hanem ciklikus mozgást végez. Ily -felfogásra céloz Kant is, aki a kiégett nap «megújhodásáról» beszél, -amely azáltal jönne létre, hogy a nap legfinomabb és legsebesebb -anyagrészeit az állatövi fény anyagához taszítja. Szerinte az állatövi -fény a kaosz maradványa, azért azt mondja, hogy a kiégett nap anyaga -összevegyül a kaosszal. - -Kanttól erednek a következő nevezetes kijelentések: «Ha tehát a -mindenség kiterjedés tekintetében végtelen, akkor a világegyetemet -mindig számtalan világ fogja benépesíteni.» Továbbá arról beszél, hogyan -hűlnek ki a napok a középponti test körül, (melyet ő a látható -világegyetemben fölvesz), hogy távol tőle új életre keljenek, úgy hogy -az élő világok száma mindig növekszik. «De mi lesz az ily módon -elpusztult világok anyagával? Nem-e képzelhető, hogy a természet, amely -egykor oly ügyes rendszerbe tudott illeszkedni, ép oly könnyen újból -előlép és megújul a kaoszból, ahová mozgásának megszüntével került? Nem -habozhatunk, hogy ezt elismerjük.» Kant azt hiszi, hogy amikor bolygók -és üstökösök beleesnek a napba, az eközben támadt hő folytán az anyag -minden irányban szétszóródik, de a fokozatos hőveszteség következtében a -szétszórt anyagból a régihez hasonló új bolygórendszer keletkezik. A -rengeteg tejút-rendszer is egykor ily módon össze fog omlani, és újból -helyreáll. Azt hiszi, hogy ezen folyamatok megismétlődnek, hogy «úgy az -örökkévalóságot, mint minden teret csodával töltsenek be.» Ezen -nagyszerű elmélkedés, sajnos, a fizikai alap híjával van. Croll is -fölveszi (1877), hogy az őseredeti köd újbóli kialakulására két kialudt -nap összeütközése szükséges. Ezen az úton azonban, amelyet később több -természettudós követett, mint Ritter, Kerz, Braun, Bickerton és Ekholm, -arra a következtetésre jutunk, hogy az egész világegyetem azon irányban -halad, hogy «egyetlen, hideg, sötét tömeggé tömörüljön.» Hogy e -következtetést elkerüljük, oly erőket kell föltételeznünk, amelyek az -anyagot tényleg szétszórják. - -E tekintetben Herbert Spencer (1864) nyilatkozik a legvilágosabban. -Felfogása a következő. A bolygórendszer fejlődésében oly erők működnek -együttesen, amelyek az anyagot egyrészt összegyüjteni, másrészt -szétszórni igyekeznek. A fejlődés azon korszakában, amelyet a -ködfoltoknak napok-, bolygók- és holdakká való átalakulása jellemez, az -összegyüjtő erők a túlnyomóak. Egy napon azonban a szétszóró erőknek -kell felülkerekedniök, úgy hogy a bolygórendszer a megritkult -ködállapotba fog visszatérni, amelyből kifejlődött. Hosszú korok, -amelyek alatt a gyüjtőerők uralkodnak, váltakoznak soká tartó -periódusokkal, amikor a szétszóró erők a túlnyomók. «Midőn az anyag -gyűlik össze, a mozgás szóródik szét; és mikor a mozgás felhasználódott, -az anyag szóródik szét.» «Ritmus jellemez minden mozgást.» Spencer -nyilván azt hitte, hogy a testek kölcsönös közeledésén alapuló -anyag-összpontosításnál helyzeti energia vész el, az anyag -szétszóródásánál pedig helyzeti energia ujra felhalmozódik, a mozgási -energiánál a viszony fordított. Nietzschének hasonló felfogása volt. - -A fődologban bizonyára igaza van Spencernek. De mivel kora fizikusai -semmiféle szétszóró erőt nem ismertek, szavait nem vették figyelembe. -Most ellenben azon erőket jól ismerjük. Ezek főleg azon robbanó anyaghoz -hasonló testekben halmozódnak fel, amelyek a legmagasabb nyomás és hőfok -hatása alatt a napok legbelsőbb részeiben képződnek. Hozzájárul ehhez a -ritka gázburkok porának hőelnyelése a ködfolt-állapotban, amely por a -fokozott molekuláris mozgás következtében a tér minden irányába -szétszóródik, amíg végül a közeli nagy tömegeken, különösen a -csillagokon összegyűlve, azok energiáját növeli. Ezen folyamat -elsősorban az úgynevezett entropia növekedés ellen működik, vagyis más -szóval az égitestek közötti hőmérséklet-kiegyenlítődés ellen hat, és -megakadályozza a «hőhalál» bekövetkezését. Továbbá ott a sugárzási -nyomás, amely a napoktól elviszi az űrön keresztül a részecskéket. - -Az energia megmaradásának újonnan nyert fogalma új problémák megoldását -tűzte ki a természettudósok feladatául. Azt kellett kérdezniök, hogyan -pazarolhatta a nap energiáját oly módon, hogy észrevehetőleg le ne -hűljön. Mayer azt felelte erre, hogy a nap melege azért marad meg -állandóan, mert a belezuhanó meteorok táplálják. Hogy ezen -energia-forrás teljesen elégtelen, kitünik az erre vonatkozó -fejtegetésünkből. Ugyanez áll a Mayer-féle hipotézis Helmholtz által -adott módosítására is, amely szerint a nap egész tömege a nap -középpontja felé esnék, vagyis a nap összehúzódna. Helmholtz felfogását -rendesen a Laplace-hipotézis legjobb támasza gyanánt hozzák föl, amely -szerint a nap ködfoltszerű állapotból való összehúzódás eredménye. E -feltevés szerint azonban a nap jelen erejével nem sugározhatott ki hőt -20 millió évnél tovább. - -Ez azonban egyáltalában nem felel meg azon időtartamnak, amelynek a -geológusok szerint a legrégibb kambriumi fossziliákat tartalmazó rétegek -lerakódása óta el kellett mulnia. Eszerint 100–1000 millió év volt erre -szükséges, míg az ember szereplése óta csak 100,000 év mulhatott el. E -kérdésben különösen Angliában geológusok és fizikusok között heves vita -támadt, amelyben több fizikus a geológusok pártjára állott. A vita -természetesen az utóbbiak javára dőlt el, mivel ők pozitív adatokra -támaszkodhattak, míg ellenfeleik főkép azon negativ érvet hozták fel, -hogy nem tudják, hogy a nap ily körülmények között honnan kapta volna -energiáját. - -Igyekeztem e próblémát annak kiemelésével megvilágítani, hogy a kémiai -folyamatok annál több meleget állíthatnak elő, mennél magasabb -hőmérséklet alatt folynak le. Tekintsük például azon folyamatokat, -amelyek egy gramm −10 fokú jégnek fokozatos hőmérséklet emelése közben -játszódnak le. Nulla foknál vízzé olvad, és eközben mintegy 80 kalóriát -használ el; 100°-nál a víz körülbelül 540 kalória elfogyasztása mellett -elpárolog. Magasabb hőmérsékletnél, körülbelül 3000°-nál a vízgőz -felbomlik hidrogén- és oxigénre, amidőn körülbelül 3800 kalóriát használ -föl. Kisérleti eszközeink felmondják tovább a szolgálatot, nem tudunk -magasabb hőmérsékletet létrehozni. De helytelen volna föltételezni, hogy -a kémiai folyamatoknak meg kell szünniök, mivel segédeszközeink nem -szolgálnak továbbra is. Valószínű, hogy igen magas hőmérsékletnél az -oxigén és a hidrogén százezrekre menő kalóriák elhasználásával felbomlik -atomjaira. Most azt lehetne mondani, hogy a kémiai folyamatok végére -értünk, mert az atómok tovább nem bomolhatnak fel. A tudomány erre azt -mondja, hogy: nem! Az atómok új kapcsolatokba léphetnek, amelyekben -roppant melegmennyiségek használódnak föl. Curie csak néhány év előtt -fölfedezte, hogy a rádium folyton hőt fejleszt. Azóta rájöttek, hogy a -rádium-vegyületek héliumot bocsátanak ki, miközben minden gr. rádiumra -200 millió kalória hő fejlődik. Magas hőfoknál ezen folyamatoknak e -hallatlan energia-mennyiség elhasználásával, tehát fordított irányban -kell lefolynia. Csak oly rövid idő óta tanulmányozzuk e jelenségeket, -hogy még nem teljesen világosak elöttünk. Azonban mi sem mond ellent -azon föltevésnek, hogy még magasabb hőmérsékletnél oly kémiai folyamatok -játszódhatnak le, amelyeknél a kapcsolatba lépő anyag minden grammja még -sokkal nagyobb hőmennyiséget használ fel. Rutherford és Ramsay -korszakalkotó kémiai fölfedezései a képzeletnek e kérdésben meglehetősen -tág teret hagynak. A radioaktiv testek a közönséges hőmérsékletnél -felbomlanak, de magasabb hőmérsékletnél ujjáalakulnak szétesett -termékeikből, ha azok a kellő mennyiségben jelen vannak. Minél magasabb -a hőmérséklet, annál kisebb mennyiségben képződnek a bomlási termékek, -és elegendő magas hőmérsékletnél az utóbbiak aligha keletkeznek. Strutt -kutatásai szerint ez már oly, aránylag alacsony hőmérsékletnél áll be, -aminő a föld felszine alatt 70 km mélységben uralkodik. Strutt azon -tényt, hogy a föld belsejében a hőmérséklet emelkedik, a benne lévő -rádium fokozatos bomlásával igyekszik magyarázni. Azt találta, hogy azon -kőzetekben, amelyek a föld kérgét alkotják, átlag egy millió köbméterre -nyolc gramm rádium esik. Ha az egész föld átlag ily arányban tartalmazná -a rádiumot, akkor a rádium bomlása következtében harmincszor annyi hő -szabadulna föl, mint amennyit a térbe való hőkisugárzás által a föld -elveszít. Mivel az nem tételezhető föl, hogy a rádium a földnek csak -harmincad részében fordul elő, amennyit a földnek 70 km mély, külső -rétege kitesz, számolnunk kell annak a valószínűségével, hogy nagyobb -mélységekben rádium képződik bomlási termékeiből, ha azok kellő -mennyiségben fordulnak elő. Azon mélységben a hőmérsékletnek körülbelül -2000° C-nak kell lennie. Egy bizonyos hőfoknál uránnak kell képződnie a -bomlási termékekből, amely bomlástermékek egyike a rádium. Azért ne -csodálkozzunk azon, hogy a nap látható részében a nap 6000° C-nál -nagyobb hőmérséklete mellett nem találtak rádiumot. - -Közönséges hőmérsékletnél nem keletkezik említésre méltó mennyiségű urán -a bomlási termékekből. Rutherford szerint e hőmérsékleten hét milliárd -év alatt bomlik fel az uránium fele. Ebből arra következtet Rutherford, -hogy egy köbcentiméter hélium 760 mm nyomásnál 0° hőmérséklet mellett -egy gramm uránból 16 millió év alatt keletkezik. A ferguszonit nevű -ásvány minden benne lévő grammnyi uránra 26 köbcentiméter héliumot -tartalmaz. Ebből arra következtethetünk, hogy ezen ásvány uránja 26-szor -16 millió, azaz 416 millió év alatt bomlott föl. Oly hosszú időnek -kellett eltelnie, amióta ezen ásvány a föld belsejéből kivetett izzó -tömegekből kialakult. - -A radioaktiv ásványok azon tömegei, amelyeket hirtelen kitörés lök ki a -napokból a térbe, ahol lehűlnek, természetesen bőségesen küldik ki -rádioaktiv sugaraikat. Ezek között oly rádioaktiv összetételek lehetnek, -amelyek igen hamar felbomlanak és azért nem ismeretesek a földön, mert -itt már régen meg kellett változniok. Egyáltalában nem valószínűtlen, -hogy az új csillagok körüli köd részeiben észlelt erős fénysugárzás -nemcsak az új csillagtól eltaszított, elektromossággal töltött -porrészeken alapul, hanem ily gyorsan széteső rádioaktiv anyagok -sugárzásán is. - -Az új csillag föllángolásánál képződött köd a csillagok sugárzásának -fölvétele által elveszíti héliumát, amely a kozmikus poron összegyűlve -ismét a sűrűbb részekbe vándorol vissza. Ezen részek anyagának -sűrűsödése folytán emelkedik ott a hőmérséklet és az erősen rádioaktív -anyagok újból kialakulnak. Hasonló dolog történik más, robbanó, de nem -rádioaktiv testeknél. Így a ködfoltok nemcsak a porrészeket gyűjtik -össze, amelyeket a napokból kiinduló sugárzási nyomás szállít hozzájuk, -és más a napokból kitaszított anyagokat, hanem a térbe sugárzó energiát -is. Ezen por- és energia-tömegek a ködfoltnak azon részeiben gyűlnek -össze, amelyek legközelebb fekszenek a középponthoz és a melyeknek -belsejében magas a hőmérséklet. Ott radioaktiv és robbanó testekké -alakulnak, amelyek roppant nagy energiát tartalmaznak, és ha a ködfolt -nappá válik és több energiát kezd veszíteni, mint amennyit környezetétől -nyer, e testek lassú hősülyedésnél szétesnek, de óriási -energia-készletük folytán a lehűlést mérsékelik és a kisugárzás több -billió éven keresztül csaknem változatlan marad. - -Világos, hogy ily módon sem az energiából, sem az anyagból semmisem vész -el a világegyetemben. Az az energia, amit a napok elvesztenek, a -ködfoltokban található fel újra, amelyek annak idején a napok szerepét -veszik át. Így az anyag az energia-fölvétel és átadás állandó pályáját -járja be. Ahhoz nem szükséges egyéb, mint az, hogy a ködfolt hidegebb -részeiben lévő gáztömegek és az oda bevándorolt porhalmazok a napok -sugárzása által vesztett energiamennyiséget fölvegyék. Az a kevés, amit -néhány év alatt a radioaktiv jelenségekből tanultunk, arra utal, hogy -kis mennyiségű anyag is roppant nagy energiamennyiséget képes -felhalmozni. - -A nap belsejét ilyféle roppant melegtartálynak kell tekintenünk. -Kihűlése közben a kémiai folyamatok fordított irányban mennek végbe, -mint az összehúzódásnál, és oly melegmennyiség szabadul fel, hogy minden -grammnak több billió kalória felel meg. Mivel a nap a sugárzás folytán -grammonkint 2 kalóriát veszít évente, világos, hogy e folyamat több -billió éven át tarthat, és hogy hosszú időkön keresztül így lehetett ez, -anélkül, hogy a nap sugárzásának a geológusok által a földi élet számára -követelt körülbelül ezer millió év alatt lényegesen kellett volna -változnia. Bizonyos ugyanis, hogy a legrégibb ismert szervezeteknek, -amelyek nyomai a kambriumi kövületekben megmaradtak, oly hőmérsékleti -viszonyok között kellett élniök, amelyek nem sokban különböznek a -maiaktól. E szervezetek a fejlődés oly magas fokát érték el, hogy -fölvehetjük azt, hogy azon kornak, amely az egysejtű lények első -megjelenése és a kambrium kora között eltelt, legalább is oly hosszúnak -kellett lennie, mint azon időnek, amely a kambriumtól a jelenkorig -lefolyt. Még régibb geológiai rétegekben lévő szerves maradványok vagy -sokkal mulandóbbak voltak, semhogy megkövesedett állapotban -megmaradhattak volna, vagy pedig az idők folyamán a rendkívül nagy -nyomás és hőmérséklet, vagy mindkettő együttes befolyása következtében, -amelyeknek azon rétegek millió éveken keresztül ki voltak téve, ezen -maradványok elpusztultak. - -Miután így meggyőződtünk a világegyetem változásai ciklikus jellegének -lehetőségéről és érthetőségéről a lord Kelvin és Clausius által -föltételezett hő-halálra vezető egyenletes fejlődéssel ellentétben, -foglalkozzunk néhány oly nézettel, amelyet e kérdés tárgyalása folyamán -vetettek föl. Mivel elmélkedésünket nem terjeszthetjük ki az egész -végtelen világegyetemre, arra a részére szorítkozunk, amely -megfigyelésünk számára hozzáférhető. Ez a rész azonban oly nagy, hogy -ködfoltokból, kozmikus porból, sötét tömegekből és napokból álló -összetétele valószinüleg kevéssé tér el a világegyetem más megfelelő -nagy részeitől. Azon következtetéseket, amelyeket ezen rész számára -levontunk, valószínűleg a világegyetem minden más részére is -vonatkoztathatjuk, és így az egész végtelen térre. Először is keressük a -hőmérséklet totális eltérését a középhőmérséklettől a vizsgálat alá vett -tér-részletben. Legyen pl. a nap középhőmérséklete tíz millió fok, és a -szemügyre vett világűr-rész anyagának középhőmérséklete egy millió fok, -akkor a nap hőmérsékletének, a középhőmérséklettől való eltérése kilenc -millió fok. Ha ezen értéket megszorozzuk a nap tömegével, kapjuk a nap -részesedését a totális eltérésben. Hogy azonban egész pontosan -számítsunk, a napot két részre kell osztanunk, egy belsőre, amelynek -hőmérséklete több egy millió foknál, és egy külsőre, amelynek -alacsonyabb a hőfoka, és minden egyes rész számára ki kell számítanunk a -tömegnek és a középhőmérséklettől való eltérésnek szorzatát, aztán a két -eredmény algebrai összegét kell képeznünk tekintet nélkül a plusz vagy -minusz előjelre. - -Ugyanazon eljárást alkalmazzuk a ködfoltoknál, pl. az Orion övében lévő -nagy ködfoltnál. Ez esetben az eredmény kétségkívül negativ előjelű, -mert a ködfoltok hidegek. Miután ezen műveletet minden csillag, ködfolt, -bolygó, vándorló por és meteortömeg számára elvégeztük, összegezzük az -eredményeket. Ezen rendkívül nagy összeget nevezzük A-nak. Vegyünk fel -egy vízszintes tengelyt, amelyre rámérjük az idő értékeit; a jelent null -pont jelezze, az elmúlt idő tehát negativ lesz, a jövő pozitiv. A -függőleges tengelyre mérjük a totális eltérést az egyes időpontokban. Mi -történik most? Kövessük először is Clausius gondolatmenetét. Az entropia -törvénye szerint a hőmérséklet a kiegyenlítődés felé törekszik, vagyis a -teljes eltérés, amely ma A, holnap kisebb lesz, és bizonyos idő múlva, -mondjuk 10 millió év múlva B-ig fog sülyedni. A kiegyenlítődési folyamat -tovább halad, de mivel a hőkülönbség kisebb mint azelőtt, a -kiegyenlítődés lassabban fog történni. Azon görbe tehát, amely a totális -eltérés változását mutatja, B-től kezdve kevésbé meredeken fog esni, -mint A-tól B-ig. De mindenesetre esik tovább, azonban az -átlag-hőmérséktől való totális eltérés folyton kisebbé válik, míg végül -amint a matematikusok mondják, a nulla határérték felé fog -aszimptotikusan közeledni. Elegendő hosszú idő után ezen eltérés -tetszésszerinti kis értéket ér el, vagyis más szóval végtelen hosszú idő -múlva értéke nulla lesz. - -Most haladjunk az időben visszafelé. Az A pont előtt a görbének a -jelzett okoknál fogva meredekebbnek kell lennie, mint utána. Bizonyos -időben, tegyük fel tíz millió év előtt a teljes eltérés C értéket ért -el, és ha elég messzire megyünk vissza, minden A-nál nagyobb értéket -elérhetett, bármily nagynak is képzeljük azt. Vagyis amint a -matematikusok kifejezik, végtelen hosszú idő előtt a hőmérséklet teljes -eltérésének végtelen nagynak kellett lennie. Ez az eset azonban csak -akkor volna lehetséges, ha a világegyetem egyes részei, amelyek -számunkra még láthatók, végtelen magas hőmérsékletűek lettek volna. Ez -viszont azt vonta volna maga után, hogy az átlagos hőmérsékletnek és -ennél fogva az energiának is végtelen hosszú idő előtt végtelen nagynak -kellett volna lennie a felvett tér-részletben. Mivel azonban az energia -mennyisége változatlan, nem vehetett fel a multban bármely nagy értéknél -nagyobb értéket. - -Ez a hipotézis tehát tarthatatlan. Némely fizikus e nehézségből a -következő kivezető utat kisérelte meg. Bár a hőmérsékleti -egyenlőtlenségek a multban nagyobbak voltak, mint most, elgondolható, -hogy a kiegyenlítődés lassabban ment végbe. A hőmérsékleti eltérés -kezdetben végtelen lassan esett volna, aztán mondjuk D határértéktől -kezdve gyorsabban, amíg ma nagy sebességgel esik, hogy végül nullára -csökkenjen. Más szóval a világnak végtelen hosszú időn át halottként -kellett volna pihennie, hogy aztán ép azon időben, amellyel a geológia -és a paleontológia megismertet bennünket, őrült gyorsasággal kifejlődjék -és aztán mindjobban visszaessen a halál örök tétlenségébe. Christiansen, -hogy e hipotézis képtelenségét és minden természettudományi -megfontolással ellentétes voltát kimutassa, a következő példát hozza -föl. Egy halom puskapor hosszú ideig feküdhet látszólag anélkül, hogy -változnék. Valaki tűzbe borítja, vagy a villám meggyújtja, a puskapor -lobot vet, és az előbbi lassú változást a magas hőmérséklet annyira -meggyorsítja, hogy a másodperc tört részében szörnyű gyorsasággal folyik -le. Ezt egy kissé lassúbb, percekig tartó vegyi folyamat követi, mivel -az égési termékek a levegő nedvességével jutnak érintkezésbe, aztán -látszólag vége az átalakulásnak. A másodpercnek az örökkévalóságban -elenyésző tört része felelne meg a világegyetem fejlődési korának, -amelyről tudunk valamit. Ezt azonban tüzetesebb vizsgálat után aligha -fogadná el egy természettudós. Azt a nehézséget is tartalmazza e -hasonlat, hogy a puskapor, miként azt a vegyészek tanítják, még alacsony -hőmérsékleten is lassú változásnak van alávetve, amely változás csak az -abszolut nulla fokú hőmérsékletnél érné el a nulla értéket. De azt sem -képzelhetjük el, hogy a világ előbb rendkívül lassan fejlődött volna, -mivel középhőmérséklete igen alacsony lett volna. Az ily föltevés -teljesen igazolatlan volna. Ellenkezőleg, azon esetben miként -Christiansen mondja, föl kellene tételeznünk, hogy ismeretlen természeti -erők játszottak közre a világegyetem fejlődésében. Ily lehetőség pedig -teljesen kívül esik tapasztalatunk körén, ezzel nem számolhatunk. - -Hasonló módon tárgyalhatnók az entropiát is. A bizonyítás tudományosabb -volna ugyan, de nem oly könnyen érthető. A világegyetem fejlődését -illetőleg az eredmény ugyanaz volna. A középhőmérséklettől való eltérés -a világűr általunk megvizsgált részében idők folyamán valószinüleg közel -állandó maradt. A napnál az eltérés fokozatosan csökken, de e csökkenést -pótolja azon hőemelkedés, amely a ködfoltoknak csillaggá való -átalakulását kiséri. - -Az entropiára ugyanaz áll. Értékének egészben véve csaknem -változatlannak kell maradnia. Egyrészt állandóan növekszik a napnak a -hideg ködfoltok felé való kisugárzása folytán, másrészt folytonosan -csökken a könnyű gázak leggyorsabb molekuláinak a ködfoltokból való -távozása folytán és azoknak sűrűbb anyagfelhalmozódásokon való -összegyülemlése folytán. Ha a világegyetemnek számunkra látható részéből -egy még kisebb részt veszünk tekintetbe, aminő pl. a naprendszer, akkor -azt találjuk, hogy a középhőmérséklet ott semmikép sem állandó, hanem -jelenleg csökken. Ezen hősülyedésnek végül, amikor a nap kialudt, igen -lassúvá kell válnia, hogy azután ha a kihűlt napból összeütközés -következtében majd ködfolt keletkezik, hőemelkedés váltsa föl, amely az -új nap keletkezése után még egy ideig folytatódik. - -Spencer eszméje tehát a fejlődés állandó periódikus változásairól minden -egyes naprendszerre áll. De nem beszélhetünk miként Spencer ritmikus -változásról, mert a napok világában az illető periódusok ép oly kevéssé -szabályosak, mint a molekulák ide-oda vándorlása. - -A periódus hosszát és lefolyását a ki nem számítható véletlentől függő -más testekkel, nappal, illetőleg molekulával való összeütközés határozza -meg, amely testek tulajdonságai kihatnak a későbbi fejlődésre. - -Sajátságos, hogyan változott meg fokozatosan az idő fogalma. Cicero -fentemlített becslése, amely szerint a kaldeusok már 340,000 év előtt -csillagászati megfigyeléseket eszközöltek, mutatja, hogy az ókor embere -nem riadt vissza attól a gondolattól, hogy a föld már igen régóta áll -fenn. Az indus filozófusok is azt hitték, hogy a világ régóta áll. A -középkorban teljesen letünt e felfogás. - -Rhabanusz Maurusz «De Universo» című nagy munkájában (a kilencedik -század elején) úgy nyilatkozik, hogy a megkövesedések, amelyeket fönn a -hegyekben találnak, három nagy, világot átfogó vízözönből erednek, -amelyek közül az első Noé idejébe, a második Jakab patriárcha és -kortársa Og király idejébe, a harmadik Mózes és kortársa, Amfitrion, -(mondai alak, Perzeusz unokája) idejébe esik. A világ korát igen -alacsonyra becsülték. Snyder azt írja, hogy Usher püspök, Shakespeare és -Bacon kortársa zsidó elbeszélések alapján kiszámította, hogy a világot -Isten időszámításunk előtt 4004 évvel teremtette és pedig január első -hetében; ezen adat mai napig megvan az angol bibliában. Buffon azt az -időt, amely alatt a föld azon izzó állapotból, amelyben a naptól való -elválásánál volt, a jelen hőmérsékletére lehűlt, 75,000 évre becsülte. -Babiloni és egyiptomi ásatások azt bizonyítják, hogy ott időszámításunk -előtt 7000–10,000 évvel a művelődés már meglehetős magas fokon állott. -Azon igen élethű képek korát, amelyeket az úgynevezett Magdalén-korból -Dél-Franciaország és Spanyolország barlangjaiban találtak, körülbelül -50,000 évre becsülik, és a legrégibb, biztosan emberektől eredő tárgyak -leleteinek korát 100,000 évre tartják. Az ember bizonyosan élt már a -jégkorszak előtt és alatt, amely a harmadkor vége után világrészünk -északi részeit többször elborította. És végül a geológusok azt hiszik, -hogy élet már körülbelül ezermillió év óta van földünkön magas fejlődési -állapotban; de a földi élet keletkezése óta tán két annyi idő múlt el. -Igen gyorsan közeledünk tehát azon magas szám felé, amelyet az indus -filozófusok vettek föl a földi élet fejlődése számára. - -A legutolsó kérdéshez értünk, ahhoz t. i. hogyan alkalmazhatjuk az -örökkévalóság fogalmát az élet létezésének kérdésére. A természettudósok -általában azon felfogás felé hajlanak, hogy az élet még ma is működő -kémiai és fizikai erők hatására a földön jött létre. A többség felfogása -e tekintetben nem különbözik lényegesen a primitiv népekétől. Mások azt -tanítják, hogy a földi élet a világűrből származik. E felfogással -találkozunk az északi legendákban is, amelyek több isten és egy emberpár -földrevándorlásáról regélnek, akik a Mime kútja melletti ligetből (amely -megfelel a világűrnek) jöttek ide. E felfogás számos követőre talált, -közöttük megemlítendők a kiváló botanikus Ferdinánd Cohn és lord Kelvin, -korunknak talán legnagyobb fizikusa. Az e felfogással eddig együttjáró -nehézségeket oly módon igyekeztem elhárítani, hogy fölvettem a sugárzási -nyomást, mint azon hajtó erőt, amely a csirákat a világűrön át tovább -viszi. Hogy e felfogás a nagy nehézségek dacára, amelyekkel küzdenie -kellett, mégis több követőre talált, annak az az oka, hogy végül is -belefáradtak a minden évben újra felbukkanó téves hír cáfolásába, amely -szerint sikerült volna a holt anyagot csira nélkül életre kelteni. E -kérdés körülbelül ugyanazon stádiumban van, mint aminőben fél évszázad -előtt volt a «perpetuum mobile» problémája. Igen valószínű, hogy az -«ősnemzés» problémája jelen alakjában, mint előbb a «perpetuum mobile» -lekerül a tudományos kutatás mezejéről. Egyéb alig marad hátra, minthogy -föltegyük, hogy az élet a világűrből, azaz előbb lakott világokból -került a földre, és hogy az élet az anyaghoz és energiához hasonlóan -örök. Jelenleg azonban igen lényeges különbség van közöttük, amely -megnehezíti az élet örökkévalóságának bizonyítását; nem tudjuk ugyanis -az életet különböző megjelenési alakjaiban mennyiségére nézve megmérni, -mint az anyagot és az energiát. Azonkívül világos, hogy az élet hirtelen -megsemmisíthető anélkül, hogy kimutathatóan más élet keletkezne belőle. -Buffonnak sajátságos, különálló felfogása volt az «élet-atomok» -megmaradásáról. - -Az élet-mennyiség mérési módjának felfedezése forradalmi felfedezés -lenne, ami tán sohasem lesz meg, de az élet örök tartamát mégis könnyen -megérthetjük. A természet örök körforgásában mindig lesznek oly -égitestek, amelyeknek viszonyai az életre nézve kedvezőek, és azért -bizonyos, hogy élőlények népesítik be azokat. Ha a «pánszpermia» -elmélete győzedelmeskedni fog, igen fontos hatással lesz a biológiai -tudományokra, épúgy, mint a hogyan az anyag megmaradásának elve az -utóbbi években rendkívül termékenyítőleg hatott az exakt tudományok -fejlődésére. - -Egy fontos következtetést már előre levonhatunk, hogy a világegyetemben -lévő összes élőlények szervezetileg rokonok, és ha az égitestek egyikén -megindúl az élet, annak a legalsóbbrendűbb ismert formákból kell -kiindulnia, hogy aztán lassú fejlődés folyamán mind magasabb fokig -emelkedjék. A fehérje minden körülmények között kell, hogy anyagi -alapját képezze az életnek, és olyan eszmét, aminő pl. az, hogy a napban -élőlények lehetnek, a képzelődés birodalmába kell számüznünk. - -A filozófusok legtöbbje az örökélet elméletének volt híve és ellenzője -az ősnemzés tanának. Elegendő, ha arra vonatkozólag Herbert Spencer -szavait idézzük, akinek talán többel tartozunk, mint bárki másnak az -evolució filozófiájának összefüggő kidolgozásáért. Egy megjegyzése így -hangzik: «Azok, akik azt állítják, hogy élőlények élettelen testekből -vagy semmiből keletkezhetnek, kéretnek, írják le, hogy és mint -keletkezhet egy új szervezet, de világosan, és akkor azt fogják találni, -hogy sohasem gondoltak ki olyasmit és nem is fognak tudni kigondolni.» - -Cuvier a teremtési elméletet a végletekig vitte. D’Orbigny-vel együtt -fölvette, hogy a természet bizonyos nagy forradalmainál, amelyeket -vulkánikus kitöréseknek képzelt, minden élet elpusztul és az -elpusztultak helyébe más fajok teremtettek. E felfogás most teljesen -elavult, de miként Frech nemrég megmutatta, egészséges magvat is -tartalmazott. Csak a vulkanikus kitöréseket pótolnunk kell a nagy -éghajlati változásokkal, amelyeket jégkorszak név alatt ismernek. A -jégkorszakok idején sok növény és állatfaj elpusztult, ezeket a hideg -elmultával új fajok váltották fel, amelyek közbe kifejlődtek vagy -életben maradtak. - -Jacques Loeb, a kiváló amerikai fiziológus ráterelte a figyelmet a -tengervíz alkalikus hatására a kereszteződésből származó fajok -létrejötténél. Közönséges tengervízben a strongylocentrotus purpuratus -nevű tengeri sün petéit nem termékenyíti meg az asterias ochracea -tengeri csillag magja. De ha 3–4 cm3 négyszázalékos nátronlug oldatot -adunk a tengervíz literjébe, akkor a kereszteződés kitünően sikerül. De -mivel a tengervíz alkalinitása oly időszakban növekedik, amikor a levegő -kevés szénsavat tartalmaz, nem valószinütlen, hogy a jégkorszakok -idején, amely az életre egyébként kedvezőtlen volt, új fajok -keletkeztek. Ily módon midőn visszatért a meleg, verseny támadt az új -fajok között a jégkorszak utáni szabad területen, és világos, hogy ez az -életrevalóbb fajok erős fejlődésének kedvezett. - -Mielőtt elhagynók a pánszpermia kérdését, néhány azzal összefüggő dolgot -érintünk, melyeket a legutóbbi idők kisérletei világítottak meg. - -Az a lehetőség, hogy az élet a sugárzási nyomás segítségével egyik -bolygóról egy másik, távoli naprendszer bolygójára juthat, azon alapul, -hogy a világűrben, a naprendszerek határain túl alacsony hőmérséklet -uralkodik, aminek következtében az életfolyamatok ott oly erősen -csökkennek, hogy az élet ezáltal millió éveken át megmaradhat. Madsen és -Nymann, valamint Paul és Prall több nevezetes kisérletet tettek abban az -irányban, hogy minő befolyással van a hőmérséklet az élet megmaradására. -Az előbbiek a lépfene-spórák szívósságát vizsgálták különböző -hőmérsékletnél. Alacsony hőfokon (pl. jégveremben) hónapokig el lehet -tartani azokat, anélkül, hogy csiraképességükből észrevehetőleg -veszítenének, míg 100°-nál néhány óra alatt elpusztulnak. Az az érdekes, -hogy a hőmérséklet itt körülbelül ugyanoly befolyást gyakorol, mint más -életfolyamatnál, úgy hogy ha a hőmérséklet tíz fokkal emelkedik, a -reakciók mintegy két és félszer gyorsabban állanak be. Ezen arányt -vettem alapul azon számításaimban, amelyek a csiraképességnek alacsony -hőmérséklet melletti tartamára vonatkoznak. - -Amíg ezen kisérletek a víz fagypontja feletti hőmérsékleten történtek, -addig Paul és Prall kisérletei a folyékony levegő forrpontján (−195°) -folytak le. Emellett a sztafilokokkusz vegetativ formáit használták (nem -spórákat), a baktériumok egy faját szárított állapotban. Amíg ezek fele -a rendes szobai hőmérsékletnél három nap alatt elpusztult, addig a -folyékony levegő hőmérsékletén életképességük négy hónap alatt sem -csökkent észrevehetőleg. Ez igen szép bizonyíték a csiraképesség -konzerválására a rendkívüli hideg által. Föltesszük, hogy a világűrben a -legnagyobb fokú hideg uralkodik. - -Egyébként a perpetuum mobile és az ősnemzés problémáinak -összehasonlítását még egy irányban folytathatjuk. A tapasztalat azon -meggyőződésre késztet, hogy a földön és általában a naprendszerben -uralkodó viszonyok között lehetetlen munkakifejtés mellett örök mozgás. -De meg kell azt is engednünk, hogy a Maxwell által fölvett kivételes -eset nagy szerepet játszik a ködfoltokon, azon égitesteken amelyek -bizonyos tekintetben ellentétei a napnak. Hasonlóan elképzelhető, hogy -amennyire ma meg tudjuk itélni a dolgot, ősnemzés nem fordulhat elő a -földön; és valószinüleg előbb, a meglehetősen hasonló viszonyok között -szintén nem fordulhatott elő; de a világegyetem más részében, ahol -lényegesen eltérők a fizikai és kémiai viszonyok, aminők kétségkívül -vannak és voltak a mérhetetlen űrben, fölléphetett e jelenség. - -Azon pontról vagy pontokról, ahol ősnemzés lehetséges volt, -elterjedhetett az élet aztán a többi lakható égitestre. Ha az ősnemzés -eszméjét ebben az értelemben vesszük, sokkal valószínűbb, mintha azt -tételeznők fel, hogy az élet minden egyes, végtelen számú égitesten, -ahol csak előfordúl, csira nélkül keletkezett. - -Viszont világos, hogy miután a világegyetem egészében véve végtelen idő -óta áll fenn a maihoz hasonló viszonyok között, tehát életnek is kellett -mindig lennie, bármily távoli multra is gondolunk. - -Ezen utolsó fejezetben igyekeztünk bebizonyítani, hogy még mielőtt a -természettudományok alapvető törvényeiket (az energia- és -anyagmegmaradásának törvényeit) formulázhatták volna, ezen törvények -többé-kevésbé tudatosan alapul szolgáltak a filozófusok -világmagyarázatainak. Tán azt lehetne mondani, hogy sokkal észszerűbb -lett volna minden további nélkül elfogadni a filozófusok felfogását és -nem várni a természetkutatók megokolására. Ez tán meg is történt volna, -ha e filozófusok tanaival egyidejüleg nem hirdettek volna más -gondolkodók határozottan ellentmondó nézeteket. A természettudományi -vizsgálat tehát nélkülözhetetlen volt. - -Továbbá nagy különbség van azon filozófiai elmélkedések és az -utóbbiakból levezetett természettudományi törvények között. Ha például -Empedoklesz és Demokritosz azt tanították kortársaik általános -felfogásával ellentétben, hogy az anyag megmarad, az teljesen más, mint -Lavoisier bizonyítása, hogy ha a fém oxigént vesz a levegőből és azáltal -nehezebbé lesz, a súlynövekedés teljesen megfelel a fém által lekötött -oxigén súlyának. E kisérlet csak egyike ama bizonyításoknak, amelyeket a -kémikusok minden nap adnak és amelyek azt mutatják, hogy az anyag -megmaradásának elvéből levont következtetések sohasem vezetnek félre -bennünket. - -Hasonlókép áll a dolog Descartes, Leibnitz és Kant filozófiai -elmélkedéseinél a nap fokozatos kiégéséről, amelyekben már homályosan -benne rejlik az az eszme, hogy az energia nem keletkezhet semmiből. -Azonban csak Mayer és Joule kisérleti bizonyításai után, amelyek -megmutatták, hogy amint egy bizonyos energiamennyiség (pl. munka -alakjában) eltünt, a megfelelő mennyiség mindig föllép más alakban (pl. -hő alakjában) – csak ezek után lehetett teljes bizonyossággal állítani, -hogy a nap felhalmozott energiamennyisége a kisugárzás következtében -mindinkább csökken, míg végül egészen el kell fogynia, ha csak -egyik-másik módon nem pótolja valami. Azelőtt a legkiválóbb férfiak, -mint Laplace és Herschel is, nem találtak ellentmondást azon -föltevésben, hogy a nap sugárzása csökkenés nélkül örökké tart, ez a -mindennapi tapasztalaton alapuló általános felfogás ma is fennáll. Kant -felfogása a világfolyamat mindig visszatérő megújhodásáról – bár csak -általánosságokat említ – igen nevezetes, de ellentmondásba jut a -kivitelben az energia megmaradásának elvével. Ugyanaz áll Du Prel -kisérletére is. - -Kantnál a világfolyamat megismétlődésének eszméje etikai elven alapul. -«Jóleső érzéssel» fogadja azon gondolatot, hogy a világon továbbra is -lesz szerves élet. Azonkívül szerinte ellentmond az isteni -tökéletességnek, hogy a napok örökre kialudjanak. Spencer tárgyilagosabb -szempontból indul ki, amikor azt mondja, hogy a világegyetem -fejlődésében bizonyos törvényszerűség érvényesül. Ő azon modern -állásponton van, hogy a világ végtelen idő óta áll fenn és nem is lesz -vége, míg Kant azt hitte, hogy a világ teremtés által jött létre. -Spencer szerint az anyag összehúzódásának és szétszóródásának korszakai -váltakoznak, ami az indus nyugalmi és fejlődési periódusokra emlékeztet. -A naprendszer, mondja Spencer, mozgó egyensúlyi helyzetben lévő -rendszer, amely végül úgy oszlik el, hogy megint megritkult anyaggá -válik, mint aminőből keletkezett. De hogyan történjék az ily -szétszóródás, amikor csak vonzó erő ismeretes, aminő Newton -gravitációja, az érthetetlen. Jóllehet Spencer megemlékezik az égitestek -közötti összeütközés lehetőségéről, azonban a szétszóródás folyamatában -nem tulajdonít annak szerepet. De ha taszító erők nem volnának, akkor -minden koncentrálódnék a világegyetemben. - -A világegyetem örök ciklikus fejlődésének eszméjét – amelyről az indus -filozófusok a mult szürkületében álmodoztak – csak úgy dolgozhatjuk ki, -ha megalkotjuk a sugárzási nyomás fogalmát és bebizonyítjuk, hogy az -entropia bizonyos körülmények között csökkenhet is. - -Az eszmékkel úgy vagyunk, mint az élő szervezettel. Sok magvat hintenek -el, de csak kis mennyiség indul csirázásnak; és a belőlük kifejlett -élőlények közül a legtöbben a létért való küzdelemben elpusztulnak, úgy -hogy csak kevés marad életben. Hasonló kiválasztásnak vannak alávetve a -természettudomány tanai, a természetnek leginkább megfelelőket szemelik -ki közülök. Gyakran halljuk, hogy hasztalan foglalkozunk elméletekkel, -mert azokat mindig megdöntik. Aki azonban így beszél, az nem látja -tisztán a fejlődést. A ma uralkodó elméletek, amint az eddigiekből -láthattuk, a legrégibb kor felfogására vezethetők vissza. Homályos -sejtésekből kiindulva mind nagyobb világosságra és érvényességre tettek -szert. Például Descartes örvényelméletét elhagyták, amint Newton -meggyőzően kimutatta, hogy a világűrben nem lehet jelentős mennyiségben -anyag; de Descartesnak több eszméje életképes maradt, ilyen például -nézete a ködfolt forgásáról, amiből a naprendszer fejlődött ki. Épúgy -felismerjük nézetét a bolygóknak az űrből a naprendszerbe való -bevándorlásáról Laplace azon tanában, hogy bevándorolt üstökösök részt -vettek a bolygók képződésében és befolyásolták mozgásukat, valamint a -fentemlített észrevételben, hogy a vonzási középpontok, amelyek körül a -napködfoltban a bolygók képződtek, kivülről jöttek. - -Mi sem tévesebb tehát, mint azon felfogás, hogy az elméleti munka -kozmogóniai kérdésekben hasztalan, vagy hogy nem juthatunk tovább, mint -az ókor filozófusai, mert néhány általuk hirdetett felfogás igen közel -járt az igazsághoz és azért föltaláljuk azokat modern kozmogóniáinkban -is. E téren a fejlődés a legutóbbi idő folyamán gyorsabban haladt előre, -mint bármely előbbi időben, ami a természettudományok jelen virágzó -korának köszönhető, amellyel még megközelítőleg sem versenyezhet egy -megelőző korszak sem. - -Örvendetes tény az is, hogy az évszázadok folyamán mindjobban haladt az -emberszeretet, amire fentebb nem kevés példát soroltunk föl. Nagyjában -véve tagadhatatlan, hogy a mindent átölelő természet, a szabadság és az -emberi érték fogalmai mindig egyidejüleg fejlődtek, avagy megállottak, -aminek kétségkívül az az alapja, hogy ha az emberiség előre halad, a -különböző művelődési területek mind kibővülnek. Mi azt találjuk, hogy a -természettudósok minden korban szót emeltek az emberszeretet érdekében. - -Aki éber szemmel kiséri a természet fejlődésének lehetőségeit, és annak -végtelen változatosságát, irtózik a csalárdságtól és megveti a más -rovására való boldogulást. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: A bunurongok igen alacsony fokon álló törzse az ausztráliai -tengerparton, azt mondja, hogy a sas alakú Bun-jel isten teremtette a -világot. Miből, nem mondják.] - -[Footnote 2: Alkalmas magyar fordítása nincs.] - -[Footnote 3: A szinodikus vagy holdhónap ujholdtól ujholdig tart.] - -[Footnote 4: Pontosabban 60·27 földsugár.] - -[Footnote 5: Jelenleg 23° 27′ 26″.] - -[Footnote 6: Ez az érték a valószinű eredője a Nap és a ködfolt relativ -sebességének. Úgy a Nap, mint a ködfoltok környezetükhöz képest 20 -km/sec. sebességgel mozognak.] - -[Footnote 7: Excentricitás alatt értjük a gyujtópontnak az ellipszis -középpontjától való távolságát viszonyítva a fél nagytengely hosszához.] - -[Footnote 8: Mert 0·235:1=2·35:x, amiből x=10.] - -[Footnote 9: Ezen ú. n. izotermális réteg az egyenlítő közelében több, -mint 20 km magasságban fekszik, Közép-Európában 11–12 km, és a 70° -szélesség alatt 8 km magasságban.] - -[Footnote 10: Miután az előbbi számítások szerint földünkön a légköri -hőmérséklet emelkedése km-enként 10°-ra volna tehető.] - -[Footnote 11: 274:42·5=6·44.] - -[Footnote 12: 1200 km-nek.] - -[Footnote 13: Ekholm még alacsonyabb értéket nyer, 5·4 millió fokot.] - -[Footnote 14: Fábián Gábor fordítása.] - -[Footnote 15: Spinoza, a nagy filozófus 1632-ben született Amsterdamban; -1677-ben Hágában halt meg. Sorsa igazolja, mennyire haladt azóta a -civilizáció, azért közöljük itt röviden. Szülei portugáliai zsidók -voltak, kik az inkvizició üldözései elől menekültek Hollandiába. A -rendkivül tehetséges ifjú kora vallási dogmáiban való kételkedését nem -tudta leküzdeni, ezért hitsorsosai üldözték. Végül igyekeztek -rábeszélni, hogy nagy jutalom ellenében ismerje el a zsidó vallást. -Megvetéssel utasította vissza az ajánlatot. Erre élete ellen törtek és -kizárták a zsidó közösségből. Azután optikai lencsék csiszolásával -foglalkozva, szűkösen tartotta el magát és nagyszerű filozófiai műveket -írt.] - - - - -TARTALOMJEGYZÉK. - - A szerző előszava 5 - I. A primitiv népek mondái a világ keletkezéséről 11 - II. Az ősidők kulturnépeinek teremtési mondái 27 - III. A legszebb és legmélyebb teremtési mondák 45 - IV. A régi filozófusok világmagyarázatai 61 - V. Az újkor kezdete: a lakott világok sokaságának tana 89 - VI. Newtontól Laplaceig. A naprendszer mechanikája és - kozmogóniája 117 - VII. Újabb csillagászati felfedezések 139 - VIII. Az energia fogalma a kozmogóniában 171 - IX. A végtelenség fogalma a kozmogóniában 197 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -33 |Dclitsch |Delitsch - -73 |Kr. e. 611–547 között) |(Kr. e. 611–547 között) - -79 |270 körül |270 körül) - -102 |végnélk ülinek |végnélkülinek] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A VILÁGEGYETEM ÉLETE ÉS -MEGISMERÉSÉNEK TÖRTÉNETE A LEGRÉGIBB IDŐTŐL NAPJAINKIG *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |