diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68183-0.txt | 5446 | ||||
| -rw-r--r-- | old/68183-0.zip | bin | 130242 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68183-h.zip | bin | 139183 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/68183-h/68183-h.htm | 6340 |
7 files changed, 17 insertions, 11786 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..b9b1270 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #68183 (https://www.gutenberg.org/ebooks/68183) diff --git a/old/68183-0.txt b/old/68183-0.txt deleted file mode 100644 index 5da14bb..0000000 --- a/old/68183-0.txt +++ /dev/null @@ -1,5446 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of A világegyetem élete és -megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig, by Svante -Arrhenius - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: A világegyetem élete és megismerésének története a - legrégibb időtől napjainkig - -Author: Svante Arrhenius - -Translator: Gyula Polgár - -Release Date: May 27, 2022 [eBook #68183] - -Language: Hungarian - -Produced by: Albert László from page images generously made available - by the Library of the Hungarian Academy of Sciences - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A VILÁGEGYETEM ÉLETE ÉS -MEGISMERÉSÉNEK TÖRTÉNETE A LEGRÉGIBB IDŐTŐL NAPJAINKIG *** - - -KULTURA ÉS TUDOMÁNY - -A VILÁGEGYETEM ÉLETE - -IRTA SVANTE ARRHENIUS - -FORDITOTTA Dr POLGÁR GYULA - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -1914 - -A VILÁGEGYETEM ÉLETE - -ÉS MEGISMERÉSÉNEK TÖRTÉNETE A LEGRÉGIBB IDŐTŐL NAPJAINKIG - -IRTA - -SVANTE ARRHENIUS - -A STOCKHOLMI FIZIKAI ÉS KÉMIAI NOBEL-INTÉZET IGAZGATÓJA - -FORDITOTTA - -Dr POLGÁR GYULA - -BUDAPEST - -FRANKLIN-TÁRSULAT - -MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA - -1914 - -FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. - - - - -A SZERZŐ ELŐSZAVA. - -«A világok keletkezése» című munkámat oly nagy jóakarattal fogadták, -hogy azt eléggé meg nem köszönhetem. Ennek egyik következménye volt az -is, hogy úgy ismerősök, mint ismeretlenek a legkülönbözőbb kérdésekkel -fordultak hozzám. E kérdések gyakran azon különböző nézetek helyességére -vonatkoztak, amelyek a világegyetem szerkezetéről régebben -általánosabbak voltak, mint ma. Ez a dolog és más körülmények arra -késztettek, hogy a kozmogóniai eszmék történeti fejlődését az ókortól -Newton idejéig tanulmányozzam. E tanulmány számomra oly érdekes volt, -hogy azt hiszem, a közönség is szívesen fog arról tudomást szerezni, -hogy az e kérdésre vonatkozó nézetek hogy fejlődtek ki a természeti -népek naiv és összefüggéstelen képzelődéseiből napjaink nagyszerű -gondolatrendszerévé. «Csak fejlődésükben ismerhetők meg a dolgok», -mondja Haeckel. És ha e mondásban bizonyos túlzás is van, – nem -szükséges pl. a modern kémia megértéséhez az alkimisták összes -fantáziáinak ismerete – mégsem cáfolható meg, hogy az elmult idők -gondolkodásmódjának tanulmányozása nagy mértékben hozzájárul saját időnk -nézeteinek megértéséhez. - -A legérdekesebb bizonyára az a tény, hogy mai felfogásunk csírája már a -legrégibb és a legtökéletlenebb nézetekben kimutatható. - -E tanulmány nagy megelégedésünkre is szolgál, amennyiben azt látjuk, -hogy napjainkban a fejlődés hallatlanul rohamos. Mintegy százezer éven -át az emberiség szellemileg téli álomba merülten élt és egy téren sem -ért el többet, mint ma a legkevésbbé fejlett természeti nép. Azon nem -egészen tízezer év alatt, ameddig tartott az úgynevezett kultur-népek -kifejlődése, a haladás kétségtelenül sokkal nagyobb volt, mint az -emberiség történelem előtti korában. Azon nagy kulturális visszaesés -dacára, ami a középkort jellemzi, mégis bizonyossággal állíthatjuk, hogy -az utolsó ezer év jelentékenyen messzebbre vitt bennünket, mint az egész -megelőző történeti idő. És végül Laplace és Herschel Vilmosnak a -világkeletkezésre vonatkozó nagyjelentőségű munkái mellett is, amelyeket -több mint száz év előtt alkottak meg, állíthatjuk, hogy az utolsó száz -év többet adott nékünk e téren, mint a közvetlenül megelőző kilencszáz. -Már csak a mechanikai hőelmélet alkalmazása legalább annyi fényt -derített a problemánkra, mint a megelőző kutatások és ha még -hozzászámítjuk a tudásnak azon nagyszerű területét, amelyet a -szpektroszkop használata nyitott meg számunkra és végül a melegsugárzás -törvényeinek, a fénynyomás és a gazdag energiájú radioaktiv testek -tanának felhasználása, úgy a mérleg kétségtelenül mélyen az utolsó -évszázad javára billen. Összehasonlításunkban persze most oly időhöz -érünk, amely sokkal közelebb van, mintsem, hogy teljes bizonyossággal -összemérhetnők a megelőzővel, de én mégis azt hiszem, hogy egy -természettudós sem fogja kétségbevonni, hogy a természet megismerésében -soha azelőtt oly gyorsan nem haladtunk előre, mint épen napjainkban. - -Ha azonban azt kérdezzük, hogy volt lehetséges a természettudomány -haladásának ily nagyszerű fokozása (különösen a világprobléma -megoldására való felhasználás terén), úgy a felelet erre körülbelül a -következő: A kultura hajnalodása idején az emberek kis törzsekben éltek, -amelyek a családból fejlődtek ki. A nagy külvilágra vonatkozó egész -tapasztalat, amelyre egy-egy elkülönített törzs önmagában szert -tehetett, nem ölthetett nagyobb terjedelmet. A törzs legintelligensebb -embere felhasználta azt, hogy a többiek vezetését átvegye. Csak a -legközelebbi barátok és rokonoknak volt szabad betekintést nyerni azon -tudományba, amelyen alapult az ő felsőbbsége. E kincsnek nemzedékről -nemzedékre való növelése csak rendkívül lassan történhetett. A viszonyok -nagyban javultak, amidőn a törzsek előnyösebbnek találták, hogy -államokká egyesüljenek. A tudományban jártasok aránylag nagy papi -szervezetbe tömörültek, amely kétségtelenül valóságos iskolákban nevelte -fel és az őskor bölcsességébe bevezette azokat, akik körükbe léptek. -Eközben a kultura is annyira előrehaladt, hogy a tapasztalat -eredményeinek írásba foglalása vált lehetségessé. De az írás igen -fáradságos volt, tehát csak kevés írásbeli feljegyzést eszközöltek, -amelyet gondosan őriztek a templomokban. A papok tudáskincse ily módon -aránylag gyorsan növekedett, de csak elenyésző kis része szivárgott a -nép közé, amely különben is a tudásban valami természetfölöttit látott. -Ez alatt azonban nagyszerű haladás történt. Valószínűleg az egyiptomi -papok vitték a legmesszebbre, akik bölcseségük jórészét kétségtelenül -tovább adták a görög természetbölcselőknek. A virágzás nagyszerű kora -állt be, amelyet annál inkább kell csodálnunk, mivel utána mély -hanyatlás következett. Az iratok nem maradtak tovább a templom papjai -alkotta hatalmas kaszt kizárólagos szellemi tulajdonában, hanem a -laikusok közt is terjesztették azokat, habár csakis a leggazdagabb -osztályban. A rabszolgáknak nem volt szabad a kultura szellemi haladását -élvezniök, ha néhány tanult rabszolgatól eltekintünk, pl. a -könyvmásolóktól, holott a görög és római államban virágzásuk ideje alatt -rabszolgák alkották a túlnyomó többséget. Különösen károsan hatott az a -nézet, hogy a kézimunka és ennek következtében a kisérletező munka is a -szabad emberhez nem méltó és csak rabszolgához illő. A természetkutatás -súlyos kárt szenvedett azután az egyik aténi bölcsészeti iskolának a -természet tanulmányozásától elforduló irányzata folytán, amely iskolának -tanait még azonfelül a keresztény egyház gondozói átvették és csaknem -napjainkig a kulturát megakasztó befolyást fejtettek ki. A szomorú -hanyatlás ideje az újkor elejéig, az emberiség ujjáébredéséig tartott. E -kor a könyvnyomtatást állította a tudomány szolgálatába és a kisérleti -munka megvetése eltünt a művelt ember felfogásából. De lassan ment a -dolog eleinte, a régi előítéletek ellenállása folytán és a különböző -kutatók együttműködésének hiánya folytán. Ezen akadályok azóta eltüntek -és egyúttal gyorsan növekedett a természettudomány munkásainak száma és -segédeszközeik tömege. Innen van a legutóbbi idő nagyszerű haladása. - -Némelyek azt mondják, hogy mi a «legjobb világban» élünk, efelől aligha -mondhatunk valami alapos véleményt, de – legalább mi természetbúvárok – -egész biztosan állíthatjuk, hogy a legjobb időben élünk. Azon biztos -reményben, hogy a jövő csak jobb lehet, elmondhatjuk a nagy természet- -és emberismerővel, Goethe-vel: - - «Es ist ein gross’ Ergötzen, - Sich in den Geist der Zeiten zu versetzen, - Zu schauen, wie vor uns ein weiser Mann gedacht, - Und wie, wir’s dann zuletzt so herrlich weit gebracht.» - - - - -I. A PRIMITIV NÉPEK MONDÁI A VILÁG KELETKEZÉSÉRŐL. - -A fejlődés legalsóbb fokán álló népek csak a mának élnek. Ami holnap -történhet és ami tegnap történt, amennyiben nem függ össze közvetlenül a -hétköznapi gondokkal, nem érdekli őket. A világegyetemről, vagy annak -fejlődéséről való bárminő elmélkedéstől ép oly távol állanak, mint attól -a gondolattól, hogy vajjon régen milyen lehetett a föld. A földnek -egymástól távol eső részein találunk ilyen alsórendű néptörzseket. Igy -pl. Brinton dr. az északamerikai Jeges-tenger partján élő eszkimókról -azt mondja, hogy sohasem gondolkoztak a világ keletkezéséről. Épp oly -kevéssé törődnek – úgy látszik – a világ keletkezésével az abiponok -egykor harcias, most azonban békeszerető indián törzse Santa-Fében, -Argentiniában és a délafrikai busmannok. - -Egyes vidékeken azonban, ahol nem túlságos kemény a létért való -küzdelem, korán bukkanunk a föld és későbben az ég keletkezésének -kérdésére, vagyis más szóval, a földfeletti dolgok kérdésére. Általában -antropomorfikus fogalmat alkotnak a világ kezdetéről, vagyis fölveszik, -hogy valaminő élőlény hozta létre. Ezen lénynek valamelyes anyag állott -rendelkezésére, amiből kialakította a világot. Hogy a világot semmiből -teremtették, az úgy látszik, általában nem az eredeti felfogás, hanem az -absztrakció magasabb fokát kivánja.[1] Ez úgy látszik indus -filozófusoktól ered és ezt találjuk Brahmának (a szellemnek) mondájában, -aki gondolata segítségével teremtette az ősvizet, valamint a -perzsa-izmaelita legendában a végtelen, megnevezhetetlen lényről, -amelyből a világ hat periódusban támadt. Azon nézetet, hogy az anyag -valamely anyagtalanból származhat akarati aktus, parancs, avagy gondolat -segítségével, joggal «természetfölöttinek», vagy «természetellenesnek» -mondhatjuk. Amint az a természetkutatás mai álláspontjának ellentmond, -amely szerint az anyag mennyisége változatlan, ép oly kevéssé -egyeztethető össze az ősnépek primitiv tapasztalataival, amiket -környezetükben gyűjtöttek. Azért is találjuk a legtöbb esetben, hogy az -anyag örökkévalóságának fogalma mélyebb alapon nyugszik, mint azon -vélemény, hogy a teremtő Isten léte végtelen. A világok alkotóját -rendszerint úgy képzelik, hogy az maga is az ősanyagból keletkezett. -Nagyobb fokú következetességet természetesen nem szabad elvárnunk ezen -első kísérleteknél, amelyekben fogalmat alkotni igyekeztek a világ -keletkezéséről. Azonban ne hagyjuk tekinteten kívül, hogy a legrégibb -felfogásban inkább találjuk meg az evolució elméletének csíráját (a -világprocesszus természetes fejlődésének elméletét, amely fejlődés -ismert és mindig érvényesülő természeti erők hatására történik), mint -valamely metafizikai teremtési elméletben; ez utóbbi t. i. az evolució -elméletével szemben természetfölötti erők beavatkozását tételezi fel és -ép ezért természettudományi kutatás tárgyát nem is képezheti. - -Herbert Spencer a nagy filozófus úgy határozza meg az evolució fogalmát, -hogy: «az evolució azon változás, mely akkor jön létre, midőn -egyenlőtlenségből egyenlőség, bizonytalanságból bizonyosság és -rendetlenségből rend keletkezik.» - -Ezen meghatározás, mely különben nem kifogástalan – különösen a -molekulák mozgását illetőleg – teljesen megfelel a világ fejlődéséről -alkotott első fogalmaknak; ezen fogalmak, hála a Kant–Laplace-féle -elmélet általános elismerésének, napjainkig mérvadók voltak. Általában a -vizet tartották őselemnek, amely alaktalan, rend nélküli és teljesen -egyenletes. Régi tapasztalat, hogy a termékeny iszapot árvizek rakják -le. Ebből azt következtették, hogy az egész föld a víz lerakodása. -Talesz is azt állítja (körülbelül 550 évvel a mi időszámításunk előtt), -hogy mindennek kezdete a víz. Valószínűleg már korán tapasztalták, -hogyha az edényből kiforr a víz, földszerű kéreg marad vissza, amely a -víz által feloldott sókat és iszapos, kemény anyagrészecskéket -tartalmaz. - -Ezen felfogás igazolásául szolgáljon egy indus mitosz, amely a világ -keletkezéséről szól. Az egyiptomi, kaldeusi és finn hasonló tárgyú -mondák később következnek. A Rig-Véda 10. könyvének 129. hímnusza így -szól: - - Nem volt még lét, se nemlét, - Se lég, se ég fölötte. - Mi moccant meg és hol? Ki volt, ki mozgatott? - Víz volt az, ami a mélységet megtöltötte? - - Nem volt halál és nem volt örök élet, - Nem változott még nap és éj. - A Névtelen susogott csöndesen, önmagát fentartva, - Semmi sem volt kívüle. - - Homály volt itt, és homályba burkolva - Formátlan víz volt a világ. - A világ az űrbe rejtve volt, - De belső tüze élt. - - A vágy volt az, ami először megmozdult, - A mindenségnek első csírája; - A kutató bölcsek látták, - Lét és nemlét rokon. - - De ki az, aki az ősvilág mondáit mondaná? - Ki ismeri, a világ miként állt elő? - Nem voltak akkor istenek. - Ki mondhatná el azt, mit senkisem látott? - - Honnan eredt e világ, - Isteni kéz alkotta-e, vagy sem, - Az égben van, ki tudja ezt, - Ha ugyan tudja Ő. - -Ezen mélyértelmű, gyönyörű himnusz nem állítható egy sorba primitív -népek mondáival, hanem igen magas fejlődési stádiumnak felel meg. -Azonban a himnuszban említett ősvíz, mint minden dolog kezdetének -képzete, valószínűleg mélyen benne gyökeredzett az indus nép legrégibb -felfogásában. - -Igen jellemző azon felfogás, melyet igen sok a teremtésre vonatkozó -mitoszban találunk (többek között a kaldeusi és a vele rokon héberben, -valamint a görögben is), t. i., hogy a sötétség, vagyis az éjjel valami -létező, holott az csak a világosság hiánya. A «nemlét»-et a «lét» -rokonának tekintik, holott ellentétek. E nézet kétségtelenül azon -felfogáson alapult, hogy a teljes, egyenletes kaoszban semmiféle tárgyat -sem lehet megkülönböztetni, tehát nincs is tárgy. - -A rendezetlen állapotot mint törvényt rendszerint a görög kaosz szóval -jelölik, amely azt jelenti, hogy az alaktalan anyag mindenütt -egyenletesen van elosztva. Még Kant is abból indul ki kozmogóniájában, -hogy a világ kezdetben anyagi részek teljesen egyenletes káosza volt. Az -ősállapotot néha az őséter kifejezéssel jellemzik. Így a japán teremtési -mitosz: «Ős időkben, mondja, midőn ég és föld nem volt még egymástól -elválasztva, csakis őséter volt, olyan keverék, amely tojáshoz -hasonlított. A világos rész, mivel könnyebb volt, fölfelé szállt, ez -lett az ég; a nehéz homályos rész beleesett a vízbe és föld lett.» Egy -más japán monda szerint, amelyet Tylor ismertetett, a föld eredetileg -oly sűrű volt, mint a sár, vagy mint az olaj, amely úszik a vizen. -«Ekkor kivált tömegéből a nőszirom, vagy a káka, amelyet Azi-nak -nevezünk, ebből kiemelkedett a földet alkotó isten.» - -Az élő természet megfigyelése, midőn élő szervezet látszólag élettelen -magból, vagy tojásból keletkezik, gyakran adott alapot azon föltevésre, -hogy a tojásnak fontos szerepe volt a világ keletkezésénél. E felfogás -ép úgy megvan a japán mondákban, mint az Indiából, Khínából, -Polinéziából, Finnországból, Egyiptomból és Főniciából eredő -elbeszélésekben. A világ teremtéséről szóló mondák közül, amelyekben egy -vagy több tojás játsza a legnagyobb szerepet a világ keletkezésében, a -legismertebb és legjobban kidolgozott a finn. Aránylag műveletlen finn -néptörzsek elbeszélései szerint jegyezték fel e mondát, amely törzsek -Oroszország Archangelszk kormányzóságának területén laknak. Ezen monda -szerint «Ilmatar, a természet egyik szűz leánya» a kék űrben lebegett és -a tenger hullámaira szállott alá. Tehát kezdettől fogva volt tenger, -fölötte a kék űr, valamint Ilmatar, aki a természettől származott. Ez -megegyezik az ősnépek rendes felfogásával. - -Már 700 év óta lebegett Ilmatar a vihartól ringatva a hullámokon. Ekkor -átröpül a vizen egy vadkacsa és helyet keres, hogy fölépítse fészkét. -Ilmatar kiemeli térdét a vízből és a vadkacsa hat arany és egy vas -tojást rak az ölébe. A madár két napig ült a tojásokon, ekkor Ilmatar -megmozdult és a tojások a mélységbe estek. (A következő rész Barna -Ferdinánd fordításából van véve.) - - A tojások összetörtek, - Darabokra repedeztek. - A tojások nem jutának - Sárba részei nem hullának; - Töredéki váltak jóra - Gyönyörü szép darabokra: - A tojásnak alsó fele - Alsó anyafölddé leve, - A tojásnak felső része - Elváltozék felső égre, - Sárgájának felső szine - Váltott nappá fenn sütnie, - Fejérének felső része - Ez meg holddá derengnie - A tojásban mi tarka volt - Csillaggá vált s égen ragyog - Mi fekete vala benne - Felhő lett a levegőbe. - -Erre Ilmatar kilépett a tengerből, szigeteket, hegyeket és dombokat -teremtett és azután Wäinämöinen-t szűlte, a halhatatlan énekest, a szél -fiát. Wäinämöinen örült a nap és hold fényének, de fájlalja, hogy nincs -a földön növényzet. Ekkor a földmívelés istenéhez fordul, -Pellervoinenhez, aki a mezőkön magvakat hint szét. A mezőket erre élénk -zöld borítja el és fák kezdenek nőni. Végül a tölgyfa oly magasra nő, -hogy az emberek előtt elsötétül a nap és a hold, azért le kell dönteni. -Mint látjuk, az elbeszélés folyamán istenek, emberek, állatok és -növények szerepelnek, anélkül, hogy megjelölnék, honnét jönnek. Ez -jellemző a mitoszokra, de ritkán találhatjuk oly határozottan kifejezve, -mint a finn legendában. Valószínű, hogy a Kalevala különböző részeit -átdolgozták; azonban a világ keletkezésének mondáját nem dolgozták át -kritikailag. Vagyis más szóval: e mondákban a természet gyermekeinek -poézise nyilvánul meg, nem pedig a bölcselkedő világot átölelő -elmélkedése. - -«Az eredeti kozmogóniák», amint E. G. Hirsch megjegyzi, a nép -fantáziájának önként nyilvánuló alkotásai és ép azért rendszertelenek; -rendesen nem egyebek, mint a teogonia egy fejezete, vagyis az istenek -származásának elbeszélései.» - -Különböző népek mondáiban nagy szerep jut a vízözön-mondáknak, -amelyekkel sokat foglalkoztak a természettudósok. A legismertebb a -bibliában leírt vízözön, amely oly magasan borította el a földet, hogy a -legmagasabb hegyek is 15 rőfnyire voltak a víz felszíne alatt. Miután a -hetvenes években egy asszir ékírással írott, egészen hasonló tartalmú -elbeszélést találtak, amelyben a hős Szit-napisztimt (a babiloniak -Xizusztroszát) említik, fölvették, hogy a zsidó legenda asszír forrásból -merített. A héber szöveg azt mondja: «vízözönt fogok létrehozni a -tengerből», Suessnek, a kiváló geológusnak (1883) az a nézete, hogy e -vízözönt vulkanikus kitörésből eredő árhullám okozta; ezen árhullám a -Perzsa öbölből kiindulva áthullámzott a mezopotámiai alföldön. - -J. Riem nem kevesebb, mint hatvannyolc vízözön-mondát gyűjtött össze -különböző népeknél, amely mondák úgy látszik függetlenek egymástól. Ezek -közül csak négy vonatkozik európaiakra és pedig Deukalion és Pyrrha -görög mondája, az Edda elbeszélése, a litvánok és az Oroszország -északkeleti részén lakó vogulok mondái. Afrikából 5, Ázsiából 13, -Ausztrália- és Polinéziából 9, Észak- és Délamerikából 37 monda -ismeretes. A négereknél, a kaffereknél, és az araboknál hasonló mondákat -nem ismerünk. A vízözönt különböző népek különböző módon okolják meg. -Szerintük nagy hó- és jégtömegek olvadása (Skandinávia), eső (Assziria), -havazás (Montagnais-indiánok), az égboltozat beomlása a támasztó -pillérek leszakadása folytán (Khína), a vízisten bosszúja -(Társaság-szigetek), stb. volt az ok. Több esetben megemlítik, hogy a -vízözön többször is megismétlődött. Így Platon Timaioszában azt állítja, -hogy egy egyiptomi pap szerint a vízözön bizonyos periodusokban -visszatér. - -Rendesen azt hiszik, hogy a teremtés folyamata csak a rendezetlen anyag -elrendezése, még pedig a legtöbb esetben úgy, hogy a földtől elválik az -ősvíz, vagyis a tenger. A Csendes-oceán szigetein néhány primitiv törzs -azt hiszi, hogy a földet kihalászták a tengerből. Közelfekvő volt a -gondolat, hogy a megelőző rendezetlen állapot okául többször -megismétlődött vízözönt vegyenek föl. A nem árja származású szantalok -például olyasmit képzelnek. - -Ez megegyezik néhány modern kutató állításával, t. i., hogy a föld -emberlakta része el fog pusztulni, hogy később új élet hordozója legyen. -A primitiv népek szerint a tűz, vagy a víz, a szél (néha az istenek -haragja) pusztítja el a földet, azután újra fejlődik, úgy, hogy újra -lakhelye lehet élőlényeknek. Ez a változás állítólag többször -megtörtént. Ezen messze elterjedt felfogást legjobban az indus mondák -fejezik ki (a Purana könyveiben) és a buddhista filozófia, amelyre még -visszatérünk. - -A világ ujjászületésének tana össze van keverve a lélekvándorlás -népszerű tanával, amellyel ezen összefüggésben nem foglalkozunk. - -A régi északamerikai indiánusok mitoszai bizonyos szempontból érdekesek. -Ámbár föltételezhetjük, hogy az óvilág közreműködése nélkül jöttek -létre, mondáik mégis föltünően hasonlítanak a mieinkhez, csakhogy az -amerikai mondákban fontosabb szerepe van az állatoknak. Az északamerikai -indiánok, mint a vadásznépek legtöbbje, az állatokat magukhoz -hasonlóknak tartják. A teremtőnek, szerintük, föld vagy agyag állott -rendelkezésére. A földet többnyire a vízből kiváltnak mondják. A -legegyszerűbb felfogás szerint egy kis tengeri sziget fokozatos -növekedése által keletkezett a világ. Jellemző, hogy a takuliak -Brit-Kolumbiában azt hiszik, hogy kezdetben nem létezett más, mint víz -és pézsmahód. A pézsmahód a tenger fenekén kereste táplálékát. Közben -iszap gyült össze szájában, amit kiköpött, ebből az iszapból sziget -támadt, a melyből mindjobban kifejlődött a szárazföld. Még különösebb az -irokézek véleménye, szerintük az égből ledobtak egy istennőt, aki egy a -tengerben úszó teknősbékára esett, amely megnagyobbodva képezte a -szárazföldet. Nyilvánvaló, hogy a teknősbéka megfelel az előbbi monda -kis óceáni szigetének, az istennő lezuhanása csak megindította a -fejlődést. A tinneh-indiánusoknak az volt a véleménye, hogy egy kutyának -a testét, amely szép ifjúvá tudott átalakulni, óriások széttépték és -ezen testrészekből keletkeztek a világon létező dolgok. Sok primitiv -népnél akadunk a világ keletkezésére vonatkozó mondáikban azon hitre, -hogy a világ emberi vagy állati testrészekből keletkezett. Néha, mint -pl. a winnebago-indiánusoknál, Kitchi Manitu (a nagy szellem) a teremtő -saját testrészeiből és földből alakítja ki az első embert. Ezen monda, -amely élénken emlékeztet a zsidók Ádám teremtésének mondájára, már -határozottan eleve föltételezi, hogy a föld kezdettől fogva megvolt. -Ugyancsak azt tételezik föl a navajo-indiánok, a digger-indiánok és -Guatemala ősnépeinek szájhagyományai. - -Ausztrália bennszülöttei a legalsóbbrendű fajhoz tartoznak. Ezek, -úgylátszik, nem gondolkoztak a világ kezdetén. Náluk úgy, mint a legtöbb -műveletlen népnél, az ég semmi egyéb, mint szilárd boltozat a föld síma -lapján. A wotjobaluk-törzs azt hiszi, hogy az ég eleinte erősen rá volt -szorítva a földre. A nap emiatt nem tudott a kettő között mozogni, -mozgási szabadságát csak az által érte el, hogy egy szarka hosszú bot -segítségével fölemelte az eget a földről. Ezen fölötte naiv elbeszélés -élénken emlékeztet egy régi egyiptomi mondára, amelyről később lesz szó. - -Mindezen példákból láthatjuk, hogy minő szoros, elválaszthatatlan az -összefüggés a világ szerkezetéről alkotott ősi fogalmak és a vallási -fogalmak között. A vadember mindent, ami mozog, mindent, aminek hatása -van, akarattal bíró lélekkel ruház föl. Animizmus e felfogás neve. «Ha a -folyam, miként az ember él, akkor akaratától függ, hogy áldást hoz-e -öntözésével, vagy pedig pusztulást okoz-e majd heves árjával. Tehát -szükséges, hogy megengeszteljék, hogy jót míveljen vizével, vagy hogy -rávegyék, hogy ne pusztítson hullámaival.» - -A primitiv ember varázslattal igyekszik befolyásolni a hatalmas -szellemet. A varázslat oly tudomány, amelyet kizárólag a beavatott papok -vagy kuruzslók foglaltak le a maguk számára, más halandó előtt el volt -zárva. Míg mi a természet jelenségeinek felderítésével keressük azon -eszközöket, amelyekkel a természet erőit kihasználhatjuk, addig a -primitiv nép varázslattal igyekszik azokat megnyerni. Bizonyos -tekintetben tehát a mágia a természettudományok előfutára és a mondák, -amelyek a varázslat kifejtésének alapjai, megfelelnek némely tekintetben -természettudományi elméleteinknek. Így Andrew Lang a következőt mondja: -«A mitoszok épp úgy alapulnak föltevéseken nyugvó primitiv tudományon, -mint primitiv vallásos fogalmakon.» Könnyen érthető, hogy ezen föltevés -sokszor a hétköznapi megfigyelésekből ered és gyakran nem is oly nehéz -eltalálni, mely észrevételek érvényesültek benne. Néha a véletlennek is -jutott némi szerep. A hagyomány megőrizte barbár idők mondáit a magasabb -civilizáció idejéig. A mondákat az időközben fokozott műveltség és -belátás dacára sem alakították át, mert tisztelték az ősöktől öröklött -hitet. Ez határozottan kitünik Heziodusz és Ovidiusz kozmogóniai -magyarázataiból, amelyekre a következő fejezetben visszatérünk. - -Gyakran más befolyás is érvényesül. A primitiv népek mondáit többnyire -nagymíveltségű egyének jegyzik fel. Így a nép egyszerű elbeszéléseit -önkéntelenül is saját felfogásuk szerint szinezik. Ez annál inkább is -így van, mivel a mondákban határozott következetesség nincs; a gyűjtő -azonban könnyen kísértésbe kerül, hogy azt belevigye. Ez különösen akkor -történhet, ha a gyüjtő fajrokonság vagy más oknál fogva jóindulattal -elfogult az ősnéppel szemben. Ily esetben az elbeszélés gyönyörű -hőskölteménnyé válhat, amelynek alapjai a primitiv néptől átvett elemek. - -Természetesen máskép áll a dolog, ha írott emlékek maradnak. Hogy -azonban irott emlék létre jöhessen, ahhoz a műveltség elég magas foka -szükséges és akkor már nem igen állíthatjuk, hogy az primitiv néptől -ered. Azért azon kozmogónikus eszméket, amelyek irott emlékekben -jutottak hozzánk, a következő részben külön tárgyaljuk. Ezek között két -csoport érdemel különös figyelmet: először is a népek azon csoportja, -akiktől művelődésünk fontos elemeit örököltük, másodszor azok, akik -mélyebben gondolkoztak és a műveltség magas fokán állottak. - -Az első csoport hagyományai közvetlenül összefüggnek azon tanokkal, -amelyeket a legrégibb és az utánuk jövő filozófusok módosítottak és -kifejlesztettek. E régi kozmogónikus hagyományok maradványai jelentékeny -alkatrészek a jelenkor művelt népeinek felfogásában. - -A második csoport azért érdekel bennünket, mert némely pontban azon -felfogásra emlékeztet, amelyre a természettudomány vezetett bennünket, -amelynek segítségével rendkívül kibővítettük a külvilágra vonatkozó -ismereteinket. - - - - -II. AZ ŐSIDŐK KULTURNÉPEINEK TEREMTÉSI MONDÁI. - -A modern civilizáció a régi kaldeusi és egyiptomi műveltségben -gyökerezik. Ezen országokban oly kulturemlékeket találunk, amelyek -hétezer esztendősök. Dél-Franciaország és Észak-Spanyolország -mészbarlangjaiban azonban még sokkal régibb kulturnyomokat találtak, t. -i. olyanokat, amelyeknek kora körülbelül 50,000 év. Ezen barlangok -falait szines állatképek borítják, amelyek többnyire mammutot, -rénszarvast és lovat ábrázolnak. Azonban az ezen korbeli művészek -fantáziáját ép csak a vadászzsákmány foglalkoztatta és egy kissé az -asszony is, akivel a fölös zsákmányt megosztotta. A jelenkor -műveltségére ez a kor nem hatott. Azonban annál nagyobb befolyással volt -rá az a kor, amely Kaldea és Egyiptom klasszikus földjére utal. - -«Abban az időben, mondja, a kaldeus legenda, midőn még nem létezett az a -magasban, amit égnek nevezünk és lenn, amit földnek neveztünk, midőn -tehát sem ég, sem föld nem volt, akkor csak Apsu létezett (az oceán), az -atya és Tiamat (Kaosz), a mindenség anyja.» Az óceán vize és a kaosz -összevegyült és ezen vegyülésből, mely magába foglalta a világ -alapelemeit, származott az élet. Istenek is keletkeztek, «kik előbb még -nem voltak», akiktől számos utód származott. Midőn Tiamat istennő látta, -hogy birodalmában azok mind nagyobb tért hódítanak, szörnyetegeket -teremtett, hogy uralmát ezek segítségével megvédje. (E szörnyetegek -emberfejű bikák, halfarkú kutyák voltak stb.) A többi isten a -tanácskozásban azt határozta, hogy ki kell pusztítani a szörnyetegeket, -de e feladatra egy sem vállalkozott, csak Marduk, a bölcseség istenének -fia. Jutalmul azt követelte, hogy ismerjék el fölöttük való uralmát, -amit ők, a körülmények folytán meg is igértek. Ezután Marduk íjjal, -dárdával és villámmal fölfegyverkezve felkereste Tiamatot és hálót -dobott reá. Tiamat kitárta széles száját, hogy ellenfelét elnyelje, erre -Marduk vihart vetett torkába, amitől Tiamat megrepedt. Az istennő hívei -rémülten igyekeztek menekülni, de tervük nem sikerült, mert bilincsre -verve vitték őket Ea isten trónja elé. Marduk Tiamat testét, a -rendezetlen kaoszt kettéosztotta, «amint a szárítni való halakkal -szokták tenni. Az egyik felét felaggatta a magasba és az lett az ég, a -másik felét lába alá terítette és ez lett a föld; így alakította ki a -világot, amint azt az emberek ismerik.» - -Maspéro-nak a Kelet népeinek ókori műveltségéről írott műve -szemléletesen mutatja, hogy milyennek képzelték a világot a kaldeusok. A -világtenger közepén magas hegy alakjában emelkedik ki a föld, csúcsát hó -borítja; e hegycsúcson ered az Eufrát. A földet magas fal szegélyezi, a -fal és a föld között tenger van, amelyen semmiféle halandó sem juthat -keresztül. Az oceánon-túli terület az isteneké. A falon nyugszik az -égboltozat, amelyet Marduk kemény fémből alkotott, amely nappal úgy -ragyog, mint a nap, éjjel pedig csillagokkal telehintett sötétkék -haranghoz hasonlít. A boltozat északi oldalán félkör alakú, kétnyílású -cső van, az egyik nyílás keletre néz, a másik nyugat felé. Reggel kilép -a nap a keleti nyíláson, lassacskán fölemelkedik az ég déli részére, -végül leszáll a nyugati nyílásnál, ahova az éj beálltával bevonul. A nap -átsiklik éjjel a csövön, hogy másnap újra kezdje pályáját. Marduk az -évet a nap járása szerint 12 hónapra, a hónapot három dekádra osztotta. -Az év tehát 360 napos volt. Minden hatodik évhez 13-ik hónapot -csatoltak, tehát az év átlagosan mégis 365 napos volt. - -A kaldeusok kulturáját leginkább az évszakok változása befolyásolta, ép -azért nagy súlyt fektettek az időszámításra. Eleinte, úgy látszik, a -hold mozgását vették időszámításuk alapjául, mint a legtöbb nép. Azonban -csakhamar észrevették, hogy a nap hatása fontosabb és a nap-évet vették -föl, amelynek beosztása a monda szerint Marduk érdeme. Korán fedezték -fel azt is, hogy az évszakok meghatározására nézve igen fontos, ha a -csillagok helyzetét megfigyelik. Mivel az évszakok változása teljesen -uralkodik a szerves világ felett, amelytől az emberiség sorsa függ, -végül is az emberekben a csillagok hatalmának káros és túlzott hite -fejlődött ki. Ez a balhit húsz századon keresztül, az újkor elejéig -bénítóan hatott a természettudományi kutatásra. Diodorusz Szikulusz, -Cézár kortársa következő módon fejezi ki véleményét: «A kaldeusok -azáltal, hogy hosszú időn át figyelték a csillagok mozgását és -gondosabban tanulmányozták a csillagok járását és törvényeit, mint más -nép, sokat tudnak jósolni az embereknek. A kaldeusok szerint a jóslásra -és a jövőre való hatásra nézve öt csillag volt a legfontosabb, amelyeket -mi bolygóknak nevezünk. (Merkur, Vénusz, Marsz, Jupiter és Szaturnusz.) -Ők ezeket «tolmácsok» kifejezéssel foglalták össze. Szerintük ezen -csillagok pályájában azonban még harminc más csillag áll, amelyeket -«tanácsadó isteneknek» neveznek. A legfelsőbb istenek száma 12, -mindegyikhez hozzátartozik egy hónap és az állatkör egy-egy csillagképe. -Ezen csillagképeken halad át szerintük a nap, a hold és az öt bolygó.» - -A kaldeus papok teljesen kidolgozták az asztrológiát. Gondosan -feljegyezték a csillagok napi helyzetét és azt előre is ki tudták -számítani a közeljövőre nézve. Az egyes csillagok isteneket képviseltek, -vagy pedig egyenesen azonosították azokat az istenekkel. Ha tehát valaki -tudni akarta, mely istenek határoznak fölötte, akkor a papokhoz fordult, -akik ismerték a csillagokat. A papok dús jutalom ellenében megmondták, -hogy az illető születése napján minő helyzete volt a csillagoknak és -ilyen módon megtudhatta sorsának főbb mozzanatait. Ha valaki -meghatározott napon fogott valamely vállalatba, akkor előre lehetett -tudni, hogy szerencsés lesz-e a dolog. Ha jóindulattal ítéljük meg a -kaldeus papokat, akkor azt mondhatjuk, hogy felfogásuk alapja ugyanaz a -meggyőződés volt, ami napjainkban, t. i. hogy minden esemény bizonyos -külső körülmények szükségképi következménye. Ezt azonban azzal a hibás -véleménnyel kapcsolták össze, mely a legegyszerübb vizsgálat után is -tarthatatlan, hogy a hold és a bolygók helyzetének lényeges hatása van -az emberre. Azon felfogásból, hogy az égitestek istenek, az következett, -hogy a csillagászattan részévé lett az istenek tanának, illetve a -vallásnak. A csillagászatot ezen okból az uralkodó papi osztály a saját -maga részére foglalta le. Aki a papok hitében kételkedni mert, azt azon -hatalmi osztály, amelynek a papokkal közös érdekei voltak, kiméletlenül -üldözte. Ezt a kegyetlen keleti vonást a klasszikus ókor népei -örökölték, a középkor félbarbár népeinél pedig igen nagy mérvet öltött. - -A kaldeusok világalkotási mondája már azért is fontos reánk nézve, mivel -ezt, ámbár kissé megváltoztatva, átvették a zsidók, tőlük pedig a -keresztények. Hogy a modern tudományos kutatás mily elterjedést -tulajdonít a teremtési mondáknak, azt igen jól mutatja Delitsch műve: -«Babel und Bibel», amelyre itt is felhívjuk a figyelmet. A zsidók is a -kaoszt tartották a kezdetnek, a föld alaktalan volt és üres, a -mélységeket (ősvizet) sötétség borította. Berozusz babiloni pap szerint: -«kezdetben minden csak víz és sötétség volt.» A zsidók a mélységet -személynek vették és Tehom-nak nevezték, ez pedig etimologiailag egyenlő -Tiamat-tal. Isten (Elohim) a már meglévő anyagból teremtette (azaz -inkább kialakította) a földet. - -Elohim elosztotta a vizet. A víz felső részeit az ég foglalta magába, az -alsó részbe helyezte a földet, amelyről azt hitték, hogy lapos, vagy -félgömb alakú és úszik a vízben. A víz fölött volt a mozdulatlan égbolt, -melyre rá voltak erősítve a csillagok. Az égbolt azonban épen nem -emelkedett nagyon magasra, a madarak fölemelkednek odáig és ott végig -röpülnek. Enoch elmondja, hogyan pusztította el a gyehenna tüze azokat a -csillagokat, amelyek Elohim parancsa dacára sem kezdtek ragyogni. -Szerinte a csillagok «rossz angyalok», kiket isten megfosztott isteni -mivoltuktól. - -A kaldeusi és a zsidó teremtési monda főleg abban különbözik egymástól, -hogy az utóbbi monoteisztikus, az előbbi nem. Azonban a kaldeusi -mondában is van bizonyos egyistenhívő vonás, t. i. Marduk mindennek ura, -sőt az istenek fölé is kiterjed hatalma. - -A zsidó kozmogóniában a főniciai felfogás nyomát találhatjuk, t. i. a -világot alkotó tojásra céloz e kijelentés: «Elohim szelleme költött -(rendesen úgy fordítják, hogy lebegett) a víz fölött.» Marduk és Tiamat -küzdelmére is találunk utalást a Leviatan nevű tengeri szörnyetegnek -Jahve általi legyőzetése mondájában. A zsidó világkeletkezési monda, -tehát a keresztény is, kozmogóniai szempontból nem mondható eredetinek. - -Az egyiptomi teremtési elbeszélések igen régiek, ámbár később -keletkeztek, mint a megfelelő kaldeusi mondák; az ezen szempontból -legfontosabbakat Maspéro összeállítása szerint közöljük. A semmi -fogalmát még nem alkották meg. Az anyag rendezetlen alakban benn volt a -«sötét vizekben», ahol különböző vidékeken más-más főisten állította elő -az élő lényeket és az élettelen tárgyakat. Az illető főisten saját -megszokott módszere szerint pl. szövéssel, vagy fazekas koronggal -alakította ki ezeket. A teremtési monda leginkább a Nilus keleti -deltájánál fejlődött ki. Az ég és föld kezdetben szorosan összefonódva -pihent az ősvízben. A teremtés napján Shu nevű új isten lépett ki az -ősvízből, megragadta Nuit istennőt és úgy emelte föl, hogy az kezeire és -lábaira támaszkodva – az égbolt négy oszlopa – képezte a csillagos eget. - -Sibu, a föld, ezután növényzettel vonta be magát; emberek és állatok -keletkeztek. Ra napisten is az ősvízben feküdt egy lótuszvirág -bimbójában; a teremtés napján kinyíltak a levelek, Ra kilépett, hogy -elfoglalja helyét az égen. Ra-t gyakran azonosították Shuval. Midőn nap -világította be Nuit-et, az eget és Sibu-t, a földet, számos isten -született, köztük Ozirisz, a Nilus istene. A meleg napsugár hatása -folytán mindenféle élő lény fejlődött ki: növények, állatok és emberek. -Több legenda szerint ez a Nilus iszapjának erjedése útján történt, oly -ősnemzés útján, amelyben történeti időben is hittek. Voltak, akik azt -hitték, hogy az első emberek, a nap gyermekei tökéletes boldogak voltak, -a későbbi utódok már visszafejlődtek és elvesztették boldogságukat. -Viszont mások azt hitték, hogy a legrégibb emberek természete állatias -volt, csakis tagolatlan hangokkal értették meg magukat; végül Thot isten -tanította meg őket a beszédre és az írásra. Láthatjuk tehát, hogy még a -darwinizmusnak is volt előfutárja a kultura gyermekkorában. - -A klasszikus kornak igen hiányos fogalmai voltak a világ keletkezéséről. -Heziodusz (körülbelül 700-ban Kr. e.) Theogoniájában és «Munkák és -napok» című művében elmondja a görög teremtési mondát. - -A kaoszszal kezdődött minden. Azután jött Gea, a föld istennője, minden -dolog anyja; saját fiát, Uranoszt, atyjának tartották. Primitiv népfajok -gyakran hitték azt, hogy az istenek ősei ég és föld. Ha kritikailag -vizsgáljuk a következő naiv, gyermekes, néhol barbár költeményt, úgy -csekély az értéke. Voss metrikus fordítása a következő:[2] (Theogonia, -104–130. és 364–375. vers.) - - Heil Euch, Kinder des Zeus, gebt lieblichen Ton des Gesanges! - Rühmt nun den heiligen Stamm der unsterblichen ewigen Götter; - Welche die Erde gezeugt und der sternumleuchtete Himmel, - Auch die düstere Nacht, und wieviel aufnährte die Salzflut: - Sagt mir denn, wie Götter zuerst und Erde geworden, - Auch die Ström’ und des Meers endlos aufstürmender Abgrund, - Auch die leuchtenden Stern’, und der weitumwölbende Himmel: - Und, die aus jenen entsprosst, die seligen Geber des Guten, - Wie sie das Reich sich geteilt, und göttliche Ehren gesondert, - Und wie zuerst sie behauptet den vielgewundnen Olympos. - Dies nun meldet mir Musen, olympische Häuser bewohnend, - Seit dem Beginn, und saget, wie eins von jenen zuerst ward. - Siehe, vor allem zuerst war Chaos; aber nach diesem - Ward die gebreitete Erd’, ein dauernder Sitz der gesamten - Ewigen, welche bewohnen die Höhn des beschneiten Olympos, - Tartaros Graun auch im Schosse des weitumwanderten Erdreichs, - Eros zugleich, der, geschmückt vor den Ewigen allein mit Schönheit, - Sanft auflösend, den Menschen gesamt und den ewigen Göttern - Bändiget tief im Busen den Geist und bedachtsamen Ratschluss. - Erebos ward aus dem Chaos, es war die dunkele Nacht auch. - Dann aus der Nacht ward Äther und Hemera, Göttin des Lichtes, - Welche sie beide gebar von des Erebos trauter Empfängnis. - Aber die Erde zuerst erzeugete, ähnlich ihr selber, - Ihn, den sternigen Himmel, dass ganz er umher sie bedeckte, - Stets unerschütterte Veste zu sein, den seligen Göttern. - -Ezután szülte Gea a «forró, puszta tengert» a Pontoszt. Uranosztól hat -fiút és hat leányt szült, az ú. n. titánokat: Okeanoszt, Koioszt, -(valószínűleg a világosság egyik istene, csak Heziodusz említi), -Kreioszt (félisten, felesége Euribia, Pontosz leánya), Japetoszt -(Prometeusz atyja, aki ellopta a tüzet az istenektől és az embereknek -adta), Hiperiont (a neve azt jelenti, hogy «magasan vándorló»), Teiát (a -pompásat), Reiát (isten anyja, t. i. Zeusz volt a fia), Mnemoszinét (az -emlékezés istennője), Themiszt (a törvény és rend istennője), Thétiszt, -Főbét és Kronoszt (utóbbi istenséget fia, Zeusz megfosztotta uralmától); -azonkívül a ciklopokat (egyszemű óriások, kiket Apolló megölt) és -másokat. Kevésbbé érdekes elősorolni Heziodusz verses katalógusát, -amelyben a neveket részben ő maga találta ki. Nevek kitalálását, a -poézis ezen egyszerű faját nagyban űzték az északi bárdok is. Még csak e -néhány sor a csillagok és szelek keletkezéséről Heziodusznál: - - Theia gebar voll Glanzes den Helios, und die Selene, - Eos auch, die allen den Erdbewohnern leuchtet, - Und den Unsterblichen rings im weitumwölbenden Himmel: - Diese gebar einst Theia der liebenden Macht Hyperions. - Aber dem Krios gebar Eurybia mächtige Söhne, - Pallas samt Asträos, die hoch vorragende Göttin, - Perses auch, der vor allem an kundigem Geiste sich ausnahm. - Eos gebar dem Asträos die Wind’ unbändigen Mutes, - Zefyros, blassumschauert, und Boreas stürmisch im Anlauf. - Notos, da in Liebe zum Gott sich die Göttin gelagert. - Auch den Fosforos jetzo gebar die heilige Frühe, - Samt den leuchtenden Sternen, womit sich kränzet der Himmel. - -Heziodusz «Munkák és napok» című művében leírja, hogyan teremtették az -istenek az embereket. Az emberek eleinte jók voltak, tökéletesek és -boldogak és gondtalanul éltek abból, amit a föld nyujtott. Azután -visszafejlődtek. - -A rómaiak átvették a görög kozmogóniát, de nem fejlesztették tovább. -Ovidiusz «Metamorfozis» című művében azt mondja, hogy kezdetben csak a -rendezetlen, egyöntetű kaosz volt, «rudis indigestaque moles», a -földnek, víznek és levegőnek rendezetlen keveréke. A természet -elválasztotta egymástól az elemeket, a földet az égtől (a levegőtől) és -a víztől, a finomabb levegőt (az étert) a durvább (közönséges) -levegőtől. A «súlytalan» tűz pedig fölszállott az ég legmagasabb -részéig. A nehéz föld csakhamar leülepedett és körülvette a víz. Ezután -a természet megalkotta a tavak fenekét, a folyók medreit, a hegyeket, -mezőket és völgyeket. A csillagok, amelyeket addig a kaosz sötétített -el, ragyogni kezdtek és az istenek tanyáivá lettek. Növényzet -keletkezett és állatok, végül emberi lények léptek föl. Az emberek akkor -az ideális állapot aranykorát élték. Örökös tavasz uralkodott és dús -termés volt, anélkül, hogy vetettek volna. («Fruges tellus inarata -ferebat.») A folyókban tej és nektár folyt, és a tölgyfából méz -csöpögött. Midőn Jupiter (Zeusz) Szaturnuszt (Kronoszt) megfosztotta -trónjától és a Tartaruszba zárta, a kevésbbé boldog ezüst-kor -következett. E korszakban már tél, tavasz, nyár és ősz következett -egymásután és az embereknek a zord idő elől menedék után kellett -nézniök. A bronzkorban minden rosszabbodott. Végül a borzasztó -vas-korszak állott be, amidőn a szerénység, hűség és igazság elhagyták a -földet, átadták helyüket a csalásnak, erőszakosságnak és árulásnak, -továbbá a telhetetlen pénzsóvárgásnak és a legdurvább bűntényeknek. - -Ovidiusz kozmogóniája csak kevéssé különbözik Hezioduszétól. Az -őseredeti naivitás nagyobbrészt tova tünt; Ovidiusznál már józan -rendszeresség van, amely megfelel a praktikus rómaiak gondolkodásának. - -A következő pompás leírások Ovidiusz Metamorfozisából valók. (A fordítás -Kovách Imrétől való.) - - A tenger, a föld s mely mindent föd, az ég azelőtt - Egyöntésü volt s az egész természet alakja. - Ős-zűrnek nevezék, mely idom és rendnélküli zagyva - Volt és lomha teher, hova egybe valának az össze - Nem vágó tárgyak más-más faju magva hordva. - Titán még nem lövelé szét sugarát a világra; - Sem növekedtével nem nyitá Phoebe szaruit, - A föld sem függött a körülte folyó levegőben - Terhével lebegve, még Amphitrite se fogta - Hullámkarjaival földünk partjait ekkor, - S hol föld, ottan volt a lég s a tengerek árja. - Járhatatlan vala így a föld, úszhatlan a hullám, - Fénytelen a levegő; önalakkal nem bírt még semmi. - Egymással küzdött minden. – Ugyanabban a testben - Forróval harcolt a hideg, szárazzal a nedves, - Lágy a durvával, könnyüvel vívott a súlyos. - Ezt a viszályt isten vagy jobb természet elosztá, - Földet mennytől s földtől vizet elkülönítvén - És elválasztván a híg levegőt a sűrűtől. - Amiket ő miután szétfejte s kivont a vak űrből, - Megszerkesztve örök békével, fűze rokonná. - A szomorú égnek könnyü, fényes tűzereje - Fölszállt s legfentebb választa helyet ki magának. - Legközelebb van ehhez a lég, súlyosabb s helye - Lent; de a föld tömörebb s sok súlyos elem tapadott rá. - Önsúlya nyomta alább. Az övező tenger a szélső - Téren ülepedett meg s a szilárd földet bekeríté. - E rendszerbe szedett tömeget, miután egyik isten - Így elválasztá s elzárván földarabolta: - Első ízben a földre hogy minden részről egyenlő - - Légyen, nagy tányér idomát öltötte reája. - Aztán szétteríté a tengert; gyors szelek által - Duzzasztá s a körülvett földet parttal övezte, - Alkota forrást is, mély posványt és tavakat még - S kígyózó parttal keríté a lejti folyókat, - Melyek más-más helyt részint földtől felitatnak, - Részint tengerhez jutnak s ottan bevegyülnek, - Részint széles tóba ömölve a partjait nyalják. - Általa síkul a rét; a völgy süpped, miglen az erdőt - Lomb fedi s a köves bércek kitolulnak a földből. - S mint jobbról is két, s balról is két övre felosztá - Az eget és középütt hagya égő ötödik részt, - Ily számú övvel hasítá a gondviselés az - Éggel zárt földet is, most már ennyi öv osztja. - Forrósága miatt lakhatlan, mely közepén van. - Nagy hó föd kettőt; ugyanennyit helyeze közéjük - Mérsékeltséggel, fagyot és hőt összegyüjtvén. - Legfelül a lég leng, mely a tűznél annyival terhesb - Mennyivel a víznek súlyát túlhágja a földé. - Mind a ködöt, mind a felhőt itt állapítá meg, - Mind a mennydörgést, mely rendít emberi szíveket, - Mind a fuvalmat, mely villámmal jeget alkot. - A szeleket se hagyá a világ művésze a légben - Lakni szabálytalanul; más tájon fú noha most mind, - Alig volt lehető fékezni, ezt a világot - Hogy ne szakítsák szét; olyan a testvéri viszály itt. - -Erre következik a szelek leírása, majd így folytatja: - - Mind e fölé teríté a folyó s súlynélküli aethert, - Amely ment minden legkisebb földi salaktól. - Im alig szabályzá szét ezeket végvonalakkal - Már is föl kezdtek mindenhol tünni az égen - Csillagok, eddig ama zűr alatt elrejtve hevervén. - Hogy pedig egy tájék se legyen lény nélkül, az égbolt - Csillaggal s istenképekkel telt meg egészen. - S a fénylő halak a vizeket nyerték ki lakásul. - A föld állatokat, a mozgó lég szárnyasokat nyert. - Mindeddig nemesebb s magasabb elmére fogékony - Állat nem vala, mely a többi felett uralgjon. - Ember lett hát, kit vagy a minden rendszerezője - S az ifjú világ művésze teremtett isteni magból, - Vagy úgy lőn, hogy az ég magvát őrzé meg ölében - A magas aethertől nem rég zárt és megujult föld, - Mit Prometheus összevegyítvén tiszta folyammal, - Mindent kormányzó isten képét lehelé rá; - S míg lehajoltan néz minden más állat a földre, - Ő magas állást nyert, az eget kell mérni szemével - S a csillag felé hordozni emelt, nemes arcát. - Első ízben arany-kor lett, mely bírátlanul, önkényt - S törvények nélkül tartott hitet és jogokat meg. - Távol volt fenyítés és függés, ki se olvasott ércbe - Róva fenyítő szót, bírát nem féle könyörgő - Népsereg és bizton voltak, noha nem vala bíró. - Még a fenyő nem szállt le folyóvizekre, levágva - A honi bércekről, hogy más földrészre evezzen, - S ön tengerpartján kül mást nem ismere ember. - Városokat meredek, mély sáncok nem körítének - Sem zord harcriadó nem volt még, se a csavargós - Harsona, sem kard, sem sisak; és harc és háború nélkül - Csendes béke ölelte a gond és bútól szabad embert. - Sőt a kapálatlan, nem művelt és ekevastól - Szűz szántóföld is mindent megterme magától. - -Azután megszünt az örök tavasz kora, az aranykor. Jupiter négy évszakot -teremtett. A nyár heve és a tél szigora ellen oltalmat kellett keresni. -Már nem elégedtek meg a föld önkéntes adományával, művelni kezdték a -földet. - - Harmadszor rézkor követé az arany s az ezüstkort, - Mely érzésre vadabb s iszonyú fegyverre serényebb, - Mégsem egész romlott. Az utolsó a durva, kemény vas. - Befészkelte magát tüstént minden bűn e feslett - Korba: szemérem, jog, hűség, erény elenyésztek, - Fészket volt helyükön fortély építe, csalárdság, - Csel, vétkes kincsszomj, birtokvágy s durva erőszak. - Szélnek ereszti a hajós vásznát, a szelet noha jól nem - Ismeri: s mely fennállt hegyeken, magasan, sok időig, - Nem látott vizeken himbált föl és le a csónak. - A földet, mely előbb, mint szél és nap fénye, közös volt, - Hosszú határokkal gondos mérnök jelölé ki. - A dús földtől már nemcsak gabnát követeltek - S más kellő tápszert; gyomrába hatolt be az ember - S mik rejtetten, nem messze rakattak le a Styxhez, - A gonosz útra vivő kincsek kikerülnek alulról. - A bűntermő vas, meg az annál kárhozatosabb fém: - Sárga arany feljött; föl a harc, mely harcol ezekkel. - Ez véres kézzel veri csörgő fegyvereit össze. - Étket rablás hoz, vendégtől társa se biztos. - Vő se ipától, nincs testvérek közt sem egyesség, - A férj nejének vermet váj, néki viszont ez, - Sápadtszín mérget kever undok mostohaasszony, - A fiú időnap előtt kérdi, hány éves az apja. - Halva a szeretet; a szűz Asträa – az utolsó - Mennyei társai közt – a véres földrül odább szállt. - -Jupiter árvízzel pusztította el e fajt; az árvizet csak Deukalion és -Pyrrha élték túl. Ők Prometeusz (Deukalion atyja) tanácsára csónakot -vájtak; kilenc napig hányattak a tengeren, míg végül a Parnasszusz -hegyen szárazföldre jutottak. Köveket dobtak maguk mögé és ezekből -emberek lettek. A többi lény a naptól fölmelegített iszapból támadt -ősnemzés segítségével. Igen emlékeztet e monda a vízözön ékirásos -feljegyzésére, a bibliának Noahra vonatkozó elbeszélésére, továbbá az -egyiptomiak felfogására az élőlények keletkezéséről. - -A sok isten később csaknem teljesen háttérbe szorul. Az egyedüli -uralkodó az istennek nevezett természet, a melior natura. - - - - -III. A LEGSZEBB ÉS LEGMÉLYEBB TEREMTÉSI MONDÁK. - -Általában véve sok művelt nép megmaradt az előbbiekben vázolt -állásponton. Dacára annak, hogy Róma Krisztus előtt a műveltség magas -fokát érte el, Ovidiusz a világ keletkezéséről mégis csaknem úgy írt -akkor, mint Heziodusz 700 év előtt. Szinte azt hihetnők, hogy e hosszú -időn át mit sem haladt a természetkutatás. Mindamellett ez időben sok -gondolkodónak és kutatónak a világproblemát illető felfogása a fejlődés -oly fokát érte el, hogy ma is bámuljuk. Úgy látszik azonban, hogy ezen -munka gyümölcse csak a beavatottak számára volt fenntartva. Ha valaki -nyilvánosság előtt beszélt, akkor kötelességének tartotta, hogy azon -eszméket hirdesse, amelyek évszázadokra nyultak vissza; ezeket az -szentesítette, hogy a vallásba voltak bekebelezve. Lehet, hogy a -legtöbben, Lukréciusz kivételével, a természetkutatás eredményeit nem -tartották elég alkalmasnak költői alakításra. Valószínű, hogy a barbárok -azért pusztíthatták el oly hamar az antik kulturát, mert a tudomány nem -hatotta át a néptömegeket. - -Igen valószínű az is, hogy az egyiptomi papok között voltak gondolkozók, -akik túl voltak már azon a primitiv állásponton, amely az egyiptomi -teremtési mondában nyilvánul. Tudásukat azonban saját osztályuk számára -tartották fenn, amely az által nagy hatalmat gyakorolt a szolgalelkű nép -felett. - -Azonban Kr. e. 1400 körül egy felvilágosodott uralkodó, IV. Amenhotep -reformálni akarta az egyiptomi vallást, még pedig oly módon, hogy jobban -alkalmazkodjék az előrehaladt kulturához. Igen erélyesen fogott hozzá. -Kijelentette, hogy a nagyszámú istenek letüntek és csak egy istent ismer -el, Atent, a napot. Lerombolta a régi templomokat és elköltözött -Tébéből, amely tömve volt gyűlölt bálványokkal. Azonban az uralomvágyó -papság ellene zúdult és a tömeg vakon követte szellemi vezetőit. Így -történhetett az, hogy a bölcs király halála után az igazság ezen erélyes -kitörése nyomtalanul eltünt, úgy hogy veje és utódja Ai azt mondta: -«Kénytelen vagyok térdet hajtani oly istenek előtt, akiket megvetek.» - -Amenhotep vallását az tette nagyszerűvé, hogy ő a napot helyezte minden -fölé, mint ami legkiválóbb a természetben. Ez csaknem megegyezik a mi -felfogásunkkal. A nap adja az energiát minden mozgásnak a földön, csak a -jelentéktelen árapály képez ez alól kivételt. Laplace feltevése -értelmében a föld anyaga is a napból ered, kivéve azon aránylag kis -tömegeket, amelyek mint meteorok hullnak le rá. Mondhatjuk tehát, hogy -«a nap minden dolog eredete», akár a földi dolgokat gondoljuk, mint a -primitiv népek, akár pedig a naprendszert értjük. Két szép himnusz -maradt ránk a napistenhez, akiket Re-nek és Atum-nak neveztek. - - Imádat néked Re, napkeltekor, Atum napnyugtakor! - Te támadsz, te támadsz, te tündökölsz, te tündökölsz - Fénykoronáddal, te istenek királya. - Az ég és föld ura te vagy. - Te vagy, ki alkottad a csillagokat fönn, az embert itt alant. - Egyedüli isten vagy, ki kezdettől fogva volt. - Te teremtéd a földeket, te alkottad a népeket. - Te adtad nékünk a vizet, a szilárd földet, a Nilust, - Minden folyam a te ajándékod, te adtál éltet annak, ami bennük van. - Te kapcsoltad egybe a hegyek láncait; embert s földet te hívtál elő. - -A Laplace-féle hipotézis alapján is a nap tekinthető az egyiptomiak -szerint legfontosabb csillagok, a bolygók alkotójául. Mivel a bolygókat -isteni lényeknek hitték, joggal mondhatták, hogy csak a nap volt -kezdettől fogva isten. - -Amenhotep felfogására emlékeztet Zaratusztráé egy-két századdal később. -Szerinte végtelen idő óta áll fönn, a kaosznak megfelelő végtelen űr, -valamint a világosság és sötétség hatalma. Ormuzd, a világosság istene a -meglévő anyagból alakította ki a dolgokat. A teremtés sorrendje a -következő; összehasonlítás céljából közöljük a babiloni és zsidó -felfogást is: - -_Ormuzd teremtette:_ - - -1. A főisteneket, - -2. az eget, - -3. a napot, holdat, csillagokat, - -4. a tüzet, - -5. a vizet. - -6. a földet és az élőlényeket. - -_Marduk teremtette:_ - - -1. Az eget, - -2. az égitesteket, - -3. a földet, - -4. a növényeket, - -5. az állatokat, - -6. az embert. - -_Elohim teremtette:_ - - -1. Az eget, - -2. a földet, - -3. a növényeket, - -4. az égitesteket, - -5. az állatokat, - -6. az embert. - -Zaratusztra hívei is a napot tisztelték, mint a legfőbb világosságot, ép -úgy, mint a babiloniak Marduk napistent. Sok nép ösztönszerűen tért át a -sok isten imádásáról a napimádásra, így például a japánok is. - -Idők folyamán mindjobban megváltozott Perzsiában Zaratusztra tana és -számos szekta támadt. Leghatalmasabb volt ezek között a zervaniták -felekezete, ezeknek legfőbb tétele az idő végtelenségének elve volt, -ebből támadt a jó principiuma (Ormuzd) és a rosszé is (Arimán). - -Zaratusztra tanaitól, mohamedán és gnosztikus elemek segítségével -keletkezett a filozófiai, misztikus árnyalatú izmaelita vallás. - -A világ mögött eszerint egy megfoghatatlan, megnevezhetlen lény van: a -végtelenség megszemélyesítése. Semmit sem lehet róla mondani és azért -nem is lehet imádni. Ebből a lényből szükségképen az emanációk egész -sora indul ki: 1. az összértelem, 2. az összlélek, 3. az alárendelt -ősanyag, 4. a tér, 5. az idő és 6. a rendezett anyagi világ, amelyben az -ember a legfőbb lény. Ez a vallás az anyagot, a tért és az időt magasabb -fokra helyezi, mint a tapasztalati világot. Ez megfelel a modern -felfogásnak, amely szerint az anyag, a tér és az idő végtelen. Az -összlelket szintén magasabbra tartja; ennek az élet örökkévalósága -felelhetne meg. - -Zaratusztra tana szerint Astvad-ereta föl fogja támasztani a holtakat és -újra boldog idő köszönt be. Az izmaeliták azt vallották, hogy a -zoroasztrikus eredetű, a föltámadásra és utolsó itéletre vonatkozó tanok -csak képek, amelyek a világrendszer periodikus változásait ábrázolják. -Lehetséges, hogy az indus filozófia befolyása alatt magyarázták ezt így. - -A régi indus papi osztály idők folyamán kifejlesztette az örökkévalóság -elméletét. Ennek mély filozófiai értelme van, mert benne van az anyag és -energia megmaradása tanának csírája. A végtelenség fogalma lényeges -alkateleme a mai világmagyarázatnak. Mivel a világegyetemben -szemmellátható a fejlődés, az örökkévalóságot csak úgy érthetjük meg, ha -fölvesszük, hogy a fejlődés mindig visszatérő periodusokban történik. A -következő elbeszélés mutatja, hogyan magyarázták az indiai bölcselkedők -ezt a folyamatot: Manu elgondolkozva ült. (A Védák himnuszaiban Manu -Noah-hoz hasonlóan az emberek ősatyja.) Ekkor a maharisik közeledtek -feléje, tiszteletteljesen köszöntötték, azt mondván: Urunk, kegyeskedj -rendben és gondosan megmagyarázni mindazon törvényeket, amelyek a dolgok -őseredetére és a keveredés által létrejött valóságokra vonatkoznak. Csak -te ismered, Mester, ezen egyetemes törvények eredetét, jelentőségét és -következményét. Ezen törvények alapvetők és megfoghatatlanok és -közönséges halandó számára érthetetlenek, mert ezek a Veda.» -(Bölcseség.) Erre a mindenható bölcsen így válaszolt: «Figyeljetek; e -világ sötét volt, megfoghatlan és határozott tulajdonságok híján való. -Ész nem foghatta fel, se nem nyilvánulhatott előtte, mély álomba -merültnek látszott. Midőn a feloldás teljessé vált (a világot teljesen -homogén oldatnak képzelték), akkor az úr (Brahma), aki számunkra -megfoghatlan és önmagának alkotója, az öt elemmel és más ősanyagokkal -észrevehetővé tette a világot. Elosztotta a sötétséget, a legszebb -fénnyel világította meg a világot és megindította a természet -fejlődését. Vágya támadt, hogy önmagából alkosson dolgokat, e célból -vizet teremtett és magot hintett beléje. Ezen magból ragyogó arany tojás -fejlődött ki, viszont e tojásból származott a férfialakú Brahma, aki -minden dolog eredete. Miután egy istenéven át (amely kevéssel több 3 -billió emberi évnél) nyugodott a tojásban, a dicső isten a tojást -gondolatával kettévágta és kialakította belőle az eget és a földet. A -kettő között elhelyezte a levegő-réteget, az ég nyolc szféráját, -valamint végtelen teret a víz számára. Ezután hozta létre a mulandó -világot, amely az örök világból kisugárzik.» Ezen kívül számos istent, -szellemet és kort teremtett. Az örök isten és vele minden élőlény a -pihenés és az ébrenlét váltakozó periodusait élik át. Az emberi év -egyenlő egy szellem-nappal. Tizenkétezer szellem-év, amelyek mindegyike -360 földi év, egyenlő egy isteni periódussal; kétezer isteni periódus ad -egy Brahma-napot. Ilyen nap – 8640 millió földi év – második felében -szunnyad Brahma és vele pihen minden élet; midőn fölébred, kielégíti -alkotási vágyát. A teremtés és megsemmisülés folyamatai végtelen -nagyszámúak, és az örökkévaló lény mintegy játékból ismétli meg ezeket. - -Az indus filozófiát az teszi naggyá, hogy helyesen fogták fel a -végtelenség fogalmát, amely szerint a természetben szükséges a -periódikus változás. E felfogás azonban pesszimisztikus, mert a fejlődés -minden periódusában állandó hanyatlást vesznek fel, különösen erkölcsi -tekintetben. - -E pesszimisztikus felfogással, amelyet már az egyiptomiak mondáiban, a -klasszikus ókor népeinél megtalálunk, akik az emberiség ősi aranykoráról -regélnek, s amely továbbá a kaldeusoknál is megnyilatkozik, akik -mondáikban a paradicsomról és a bűnbeesésről szólnak, ezzel élénk -ellentétben áll a természettudományi alapon nyugvó evolució modern tana. -Ezen utóbbi szerint, amelynek már az egyiptomi mondában és Homerosznál -is volt előkészítője, az emberek mindinkább javulnak. A létért való -küzdelmet az evolució tana szerint csak a legerősebbek és -legalkalmasabbak bírják ki, úgy hogy az egymást követő nemzedékek mindig -életrevalóbbak. - -Fenti elbeszélésben találkozunk először azzal a határozottan kifejezett -véleménnyel, hogy a gondolat, vagy pedig az akarat aktusa oka lehet -bizonyos változásnak, az anyag már meglévő energiájának, vagy magának az -anyagnak felhasználása nélkül. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy -lehetségesnek tartják a semmiből való teremtést. Ezen hit számos -követőre talált; ezt előnyben részesítették azon felfogással szemben, -amelyet eredetileg minden faj egyaránt vallott, t. i., hogy átalakítás -volt a teremtés. Természettudományi és filozófiai szempontból tarthatlan -álláspont az, hogy semmiből lehet valami. Elegendő erre nézve, ha -Spinoza és Herbert Spencer minden kétséget kizáró nyilatkozatait -közöljük. Spinoza Etikája harmadik részében azt mondja: «A természet -törvényei, amelyek szerint minden átalakulás történik, mindig és -mindenütt ugyanazok.» Herbert Spencer «A biológia principiumai» című -munkájában a következőket mondja: «Föltételezzük-e, hogy egy új -szervezet semmiből teremtetett, hogyha már teremtetett? Ha igen, akkor -föltesszük azt, hogy anyagot alkottak, ez pedig megfoghatatlan; ez t. i. -föltételezné, hogy viszonyt állítunk föl valami és semmi között, vagyis, -hogy viszonyt létesítünk két tag között, holott a másik hiányzik, ez -pedig lehetetlen. Az energia teremtése ép annyira lehetetlen, mint az -anyag létrehozása. Az a vélemény, hogy élőlényeket teremtettek, csak oly -korban támadt, midőn a legmélyebb sötétség uralkodott.» Ezt az utolsó -állítást ugyan kissé módosíthatjuk, mivel az a hit, hogy semmiből lehet -teremteni, csak igen előrehaladt fejlődési stádiumban lép föl. - -Sajátságos, hogy a régi skandináv népnek volt a legfejlettebb teremtési -mondája. Ne feledjük azonban azt, hogy az északi nép ősei már a -kőkorszak alatt is Skandináviában laktak, tehát valószínűleg több ezer -éven át volt ott a lakóhelyük és hogy a bronz-korbeli leletek már igen -magas kulturáról tesznek tanubizonyságot Skandináviában. Kétségtelen, -hogy átvettek némely gondolatot az ókor művelt népeitől és hogy azokat -önállóan feldolgozták. Míg a régi kaldeusoknál és egyiptomiaknál, mint -más primitiv fajnál a víz volt a főelem, a kemény földdel szemben, addig -a skandinávoknál a meleg volt a legfontosabb és annak ellentéte, a -hideg. Tényleg a hőnek van a legfontosabb szerepe a fizikai világban és -azért tudományos igazság szempontjából a skandináv teremtési monda -minden eddig említett fölött áll. Igazán csodálatos, mily szépen -alkalmazkodik a legenda a mi mai felfogásunkhoz. Némely része keleti -eredetre vall, avagy a klasszikus ókor eszméit vette föl; azonban a -természet szellemes magyarázata jellemző a skandináv kozmogóniára. -Eszerint a világ, amelyben élünk, nem tart örökké. Kezdete volt és vége -lesz. Midőn az idő reggele volt még: - - «Nem volt még föld és tenger sem - Nem volt hűs hab - És ég sem volt fölötte.» - -Feneketlen űr volt csupán, ennek északi részén fakadt a hideg forrása, -amely környezetét fagyos ködbe burkolta, amiért is e vidéket -Nifelheimnak (ködvilág) nevezték. Az űr déli oldalán fakadt Urd, a meleg -forrása, a kettő között eredt pedig a bölcseség forrása, Mime kútja. -Nifelheim ködös, szürke hullámai találkoztak az űrben Urd meleg -áramlataival, ezek keveredéséből keletkezett a világ, később pedig -istenek és óriások származtak belőle. Azon üres térben, amelyben Mime -kútja volt, keletkezett az emberi szemnek láthatatlan világfája, -amelynek gyökerei a három forrásig értek. - -Ezen mondát az teszi nagyszerűvé, hogy a lakott világot – a napnak és a -kozmikus ködnek megfelelően – hő- és hidegforrásoktól teszi függővé. Az -emberlakta világ a két forrás között van és létezése, modern módon -kifejezve attól függ, mennyi hővel látja el a nap és hogy mennyi áramlik -el belőle a hideg ködfoltok felé. - -Az északi monda ezután azon általános felfogásra tér át, amely a világ -teremtését élettelen testrészekhez köti. Odin isten (a kaldeus Marduk) -megöli Ymert (Tiamat), az óriást, ennek a testéből teremtette az eget és -földet, véréből pedig a tengert. Itt azonban érdekes módosítás történik. -Ymer tagjait előbb porrá kellett zúzni, mielőtt élőlények hordozóivá -válhattak volna. Ezen célból az óriás-malmot kellett megépíteni, ezt a -hideg-forrás vize hajtotta, amely aztán vezetéken át lefolyt a tengerbe. -Ez költői leírása a kőzetek elmállási folyamatának, amelyet fagy és víz -hoznak létre. Az óriásmalom egyúttal az eget állócsillagaival együtt -forgatta. - -A babiloni mondában Oannesz tengeri szörny, akinek hal-teste és -emberalakú feje, keze és lába van, kilépett a tengerből, hogy az -embereket mindenféle tudományra és művészetre tanítsa meg, azután újra -eltünt a mélységben. Ezt a szörnyeteget a skandináv monda Heimdal-lal a -tűzistennel helyettesíti, kit az óriásmalom köveinek szikrái szültek. -Gyönyörű, világos hajú, gyöngéd ifjúként jön csónakán, hogy a műveltség -áldását terjessze az emberek között. Csónakjában mindenféle szerszámot, -fegyvert és gabonakévét hoz. A tűz-isten megnőtt, az emberek vezetője -lett, odaadta az embereknek a tűzfúrót, megtanította őket a rúnák -ismeretére, mesterségekre, állattenyésztés-, kovácsmesterség-, -kenyérsütés, építés és más ügyességre, valamint vadászatra és -önvédelemre. Ő alapította meg a házasság intézményét, az államot és a -vallási szertartásokat. Mikor Heimdall hosszú és bölcs uralom után örök -nyugalomra tért, ugyanazt a csónakot találták a tengerparton, amelyen -egykor eljött. A hálás emberek Heimdall testét jégvirágos csónakba -helyezték, amelyet értékes kovácsmunkákkal és ékszerekkel töltöttek meg. -A csónakot, miként Heimdall érkezésekor, láthatatlan evezők kiröpítették -a tengerre, ahol eltünt a láthatárról. Heimdall az istenek országába -jutott, ahol ragyogó ifjúságban új életre ébredt. Földi uralmát fia -Sköld-Borgar vette át. - -Sköld-Borgar alatt a világ rosszabbodott és uralma vége felé meghalt -Balder, a világosság istene. Erre azután rettentő tél következett, -glecserek és jégmezők borították az emberlakta földet, a jégmentes -területen is mind silányabb lett a termés. Éhinség tört ki, amely -borzasztó bűntényekre ragadta az embereket. A vihar ideje volt ez és az -erőszaké, az északi népek karddal kezükben kiszorították törzsrokonaikat -lakhelyeikről, úgy hogy azok délfelé kerestek új hazát. Bizonyos idő -mulva eltünt az örök tél és vele a jég is. - -Láthatjuk, hogy a monda az éghajlat rosszabbodását és a jégkorszakot, -amely az emberek kivándorlását vonta maga után, szemléletesen jellemzi. -Nem csoda tehát, ha azt hitték, hogy egy új örök tél a világ végét -okozza majd, a Ragnarök-öt. Közeledtére újra bekövetkezik majd a -borzasztó, törvénytelen állapot. A jég-ország óriásai megtámadják az -istenek tanyáját; az emberek a hidegtől, éhségtől és betegségektől -megtizedelve harcok közben fognak elpusztulni. A nap továbbra is -megteszi napi útját, fénye azonban egyre gyöngülni fog. Az óriásokkal -való küzdelemben sok isten meghal, még Heimdall is halálos sebet kap. A -nap is kialszik majd, az égbolt meghasad, a hegyek megrepednek és az -általuk lekötött tűz előtör, lángba borítva a csatateret. A nagy tűz -után azonban friss zölddel borított új világ fog keletkezni. Hoddminne -ligetéig azonban, ahol Mime kútja van, nem ér a tűz és több isten, -továbbá Leifthraser és Lif emberpár ennek oltalmában megmenekül. Ezek az -emberek visszatérnek a földre. Új, gondtalan kor következik és a -műveletlen föld újra dús termést hoz. - -Erre a nevezetes mondára a klasszikus ókor és a kereszténység is -hatással volt. Ami bennünket különösen érdekel, az a nap kihülésének, -hőhatása csökkenésének gondolata, amelynek következménye minden földi -élet megszünése. Az után a nap összeütközik a hidegség világával (az -óriásokkal), a kozmikus ködfoltokkal és a bennük rejlő kihült napokkal. -A föld kemény kérge megreped az összeütközés következtében és a belső -tűzár, aminő Izland vulkánjaiból ismeretes, elpusztítja a földet. Idővel -azonban új föld keletkezik és az élet a halhatatlanság fájáról újra -leszáll a földre. - -Az Edda e mondája szépség és igazság tekintetében messze fölülmulja -mindazt, amit más primitiv nép alkotott. Kétségtelen, hogy e műveltség -elemei és ezekkel együtt e teremtési mitosz alapelemei is idegen -országból eredtek, valószínűleg a tengeren túlról, keletről. Azonban -semmiféle teremtési monda sem közelíti meg a skandinávét a természet hű -felfogásában. - -Fentebbiekben oly korok felfogását igyekeztem vázolni, amelyekben még -nem ismerték a közvetlen megfigyelést. A természettudomány ily -körülmények között mitoszokba öltözik, magasabb fokon pedig a -bölcselkedés bő mezébe. Máskép áll a dolog, amikor kezdetét veszi a -megfigyelés és a kísérletezés. Az adatok nehézkes és áttekinthetetlen -tömegét általános törvények alá foglalják, amelyek segítségével azokat -gyorsabban tudjuk visszaadni; más szóval, hogy a tapasztalat hasznunkra -váljék, szükségünk van a teoretikus rendező munkájára. Amint az első -törvényeket megtaláltuk, még ha nem is egészen pontosak, megjósolhatjuk -az események menetét. Ezen jóslatokat aztán javíthatjuk, ily módon -pontosabbá tesszük a törvényeket, és megerősítjük ismereteinket. - -Eleinte az idő ismerete volt különösen fontos az emberekre és ezért -gondosan megfigyelték; ennek következtében felismerték az égitestek -tulajdonságait, amelyeket valószínűleg összehasonlítottak földi -tárgyakkal. Így fejlődtek ki fokozatosan a csillagászat, fizika, és -kémia elemi fogalmai. Most az előbbi korokkal ellentétben a különböző -nézetek legkíválóbb képviselőiről lesz szó és ily módon történeti -áttekintést nyerünk a fogalmak fejlődéséről. - -A következő fejezetben a történeti idő kozmogóniáival foglalkozunk, míg -az előbbiekben a mondák korának világmagyarázatairól volt szó. Éles -határ a kettő között, természetesen, nincs. - - - - -IV. A RÉGI FILOZÓFUSOK VILÁGMAGYARÁZATAI. - -A barbár törzsek nem érezték az időszámítás hiányát, s így nem volt -okuk, hogy az idő beosztására törekedjenek. Vadászat és halászattal -tartották fenn magukat. Az erdei bogyókat és az ehető gyökereket csak -akkor becsülték meg, ha vadászzsákmány híján az éhség kényszerítette rá -őket. Ez csak szükség idején történt, ellenben valószínű az, hogy az -asszonyok gyakrabban éltek gyökerekkel; t. i. a férfiak csak akkor -adhattak az asszonyoknak is a zsákmányból, ha az bőven állott -rendelkezésükre. A törzsek kénytelenek voltak a vadat követni és azért -csakis a napi szükséglettel törődhettek. A dolgon nem változtatott sokat -az, hogy elsajátították az állatszelidítést, hogy szükségleteiket -fedezhessék. A csordának minden évszakban más-más legelő kellett, s így -a nomád nép tartózkodási helye a csordától függött és nem megfordítva. - -Egészen más volt a helyzet, amikor a nép szaporodása rávitte az -embereket a földmívelésre. Állandó lakóhelyről kellett gondoskodni, -meghatározott időszakokban kellett a földet művelni, hogy a végcélt, a -termést megkapják. Az évszakok változása a nap helyzetétől függött s így -meg kellett figyelni a napot. - -Azonban csakhamar észrevették, hogy bizonyos csillagok helyzetét -különböző évszakokban könnyebb megfigyelni, mint a napét. A hold -szabályos változásai, amelyek rövid időközökben visszatérnek (29·53 -nap), nem kerülték el figyelmüket, e változások rövid időközök mérésére -alkalmasak voltak. Valószínű, hogy a legrégibb időben a nomád törzsek -órája a hold volt. A nomádok csordáikkal a hold szelid fényénél -vándoroltak és kerülték a nap forró sugarait. Később a napot a föld ura -gyanánt tisztelték, az év a nap és a hold mozgásától függött. Az évnek -több mint tizenkét szinodikus hónapja van,[3] de kevesebb, mint -tizenhárom; ezen úgy segítettek, hogy több évet tizenkét holdhónaposnak -vettek, másokat meg tizenhárom hónaposnak. Az átlagos évtartam ily módon -kifogástalan volt. A nap hat egyenlő részre oszlott, minden rész hatvan -perces volt; a babiloni perc egyenlő volt a mi négy percünkkel és a nap -az égen egy fokot egy babiloni perc alatt futott be. - -A kaldeusok észrevették, hogy több nagyobb csillag nem alkalmas az -évszakok meghatározására. Ezen szabálytalan csillagokat bolygó -csillagoknak nevezték el, ilyen például a nap és a hold, amelyek -minduntalan változtatják helyüket, míg a többi csillag megtartja -viszonylagos helyzetét. A napon és holdon kívül imádták a csillagokat -is. A legrégibb szabályszerű kaldeusi csillagászati megfigyelések -körülbelül ötezer évvel Kr. e. indulhattak meg. Ezen megfigyelések római -és görög vélemény szerint több százezer éven át folytak. Hipparchosz, a -kiváló csillagász szerint 270 ezer évesek e megfigyelések, Cicero 470 -ezer éves megfigyelésekről beszél; ez természetesen óriási túlzás. - -Kalliszthenesz gyüjtött ily megfigyeléseket Aisztotelesz számára, ezek -Kr. e. 2300 évre nyúltak vissza. A kaldeus papok éjjelről-éjjelre -följegyezték agyagtábláikra a csillagok helyzetét és fényét, föltünésük, -delelésük és letünésük idejét. Az állócsillagok mozgása oly szabályos, -hogy előre meg lehet állapítani elég pontosan a helyüket. A bolygók -mozgása szabálytalan; de megfigyelték, hogy e szabálytalanságok -időszakosak; a Vénusz periódusa nyolc éves, a Jupiteré 83 éves. A -bolygók helyzetét is gondosan följegyezték; e táblázatok segítségével a -csillagász évekkel előre meg tudta állapítani a bolygók helyzetét. - -A bolygók mozgására valóságos csillagászati évkönyveket szerkesztettek, -ezek közül több ránk maradt, így például a Kr. e. 523. évre szóló. A -napnak az állatövben megtett útja szintén igen szabályos. Mindennap -majdnem egy fokot tesz meg, azért osztották be a kaldeusok a kört 360 -fokra. Midőn észrevették, hogy a nap télen látszólag sokkal gyorsabban -mozog, azt azzal a föltevéssel magyarázták, hogy a nap téli napon -1·0159°-ot ír le, nyáron ellenben csak 0·9524°-ot. - -A leghíresebb babiloni csillagász, Kidinnu a Kr. előtti második -században lényegesen javította ezen számításokat, t. i. fölvette, hogy a -napnak minden hónapban más a sebessége. Igen sok fontos számítást -eszközölt; hold mozgási táblázata pedig különösen pontos. A nap és hold -viszonylagos mozgásait illetőleg meglepő a pontosság; ezeknek a -felismerése több mint ezeréves megfigyelés eredményének kell lennie. 235 -szinodikus hónap 6939·69 nappal (vagy 19 napévvel) egyenlő; vagyis a -hold 19 napév mulva majdnem ugyanazon helyzetbe kerül a nap és a földdel -szemben. Ha tehát holdfogyatkozás van, akkor előre mondhatjuk, hogy 19 -év mulva visszatér. Ezt a rendkívül fontos időszakot meton-periodusnak -nevezzük. Hogy a babiloniak ezt már ismerték, azt bebizonyította Kugler, -babiloni eredetű számításokkal, amelyek a Kr. előtti negyedik századból -valók. Ezek körülbelül 50 évvel előzik meg azt az időpontot, amikor -Meton (432-ben Kr. e.) Görögországban a meton-periodust bevezette. E két -felfedezés valószínűleg független volt egymástól, ámbár Babilon és -Görögország Főnicián át érintkezett egymással. Tálesz, úgylátszik, -főniciai származású volt. Az alexandriai görögök később szintén ismerték -a babiloni csillagászati tudományt. - -Napfogyatkozást is előre meg lehet állapítani ily módon, ámbár ennél -kisebb a valószínűség. Mivel a fogyatkozások, különösen pedig a -napfogyatkozások nagy hatással voltak minden élőlényre, nem csoda, hogy -a papok tekintélye igen növekedett, amióta azokat meg tudták jósolni. A -csillagászok igen korán tudhatták, hogy a napfogyatkozás a holdnak a -föld és a nap közötti helyzetétől függ. Ebből kifolyólag megérthették, -hogy a holdfogyatkozást a föld árnyéka okozza. És mivel az árnyék alakja -köralakú, arra kellett következtetniök, hogy a föld gömbalakú. Bármely -oldalával is fordul a föld a hold felé, az árnyék mindig köralakú -maradt, ebből arra következtethettek, hogy a föld alakja határozottan -gömbhöz hasonlít és nem kerek laphoz. Ezen tapasztalatok alapján helyes -fogalmat alkottak a föld alakjáról és a földnek a naphoz és a holdhoz -való viszonyáról. Szeleukusz csillagász (a Kr. előtti második században) -tudta már, hogy a föld gömbalakú és hogy tengelye körül forog. -Lehetséges, hogy a kaldeusok már fokmérést is eszközöltek. Achillesz -Tatiosz, görög író, aki a Kr. utáni ötödik században élt Alexandriában, -elbeszéli, hogy a kaldeusok véleménye szerint, ha egy ember -szakadatlanul járna óránkint 30 stádiont (vagyis 5 kilométert) megtéve, -akkor egy év leforgása alatt körüljárná a földet. A föld kerülete -eszerint 43800 km, ami körülbelül úgy is van. - -A világrendszerről alkotott fogalmaikat a kaldeusok nem igen -fejleszthették tovább. A babiloniak gondosan feljegyezték a csillagok -helyzetét; azonban a görögökkel ellentétben, nem gondolkoztak a -világegyetem fölépítésén. Ez jellemző különbség keleti és nyugati -gondolkodásmód között. A bolygókat isteneknek tekintették, azért -mozognak azok szabadabban, megjelenésük szerencsét, esetleg -szerencsétlenséget jelentett születés és halálesetnél, örökösödésnél és -vállalatoknál. Szerintük nem lehetett megakadályozni, hogy a kedvező, -vagy a rossz előjelek be ne igazolódjanak; azonban könyörgéssel, -áldozatokkal és imával enyhíthették, főképen pedig elhalaszthatták a -csapást. Ezeket az eszközöket csak a csillagász-papok ismerték, ezáltal -igen nagy lett a hatalmuk úgy a nép, mint a fejedelmek fölött. A -csillagokban való hit a babonás emberiséget az egész középkoron át -bilincsekben tartotta, ezzel elejét vette minden tudományos kutatásnak -és megakadályozta a természeti jelenségek egyszerű magyarázatát. - -Rövidebb idő mérésére a kaldeusok a vízórát (klepszidra), és a -napmutatót (polosz) használták. Az utóbbi függélyes helyzetű bot volt, -alatta homorú, félgömbalakú beosztott tábla, amelynek sugara a bot -hossza volt. A vízóránál a víz vagy más folyadék igen kis nyíláson folyt -le, a lefolyt vízmennyiség adta az idő mértékét. A polosz az észak-dél -vonal meghatározására szolgált. Ennek a segítségével határozták meg a -téli és nyári nap-állást, a világtengely helyzetét, a napéj-egyenlőség -idejét. Mezopotámiában kristálylencsékre akadtak, ezek azt bizonyítják, -hogy a kaldeus tudósok az optikához is értettek; úgy látszik azonban, -hogy más tudományágakkal nem foglalkoztak. - -Az egyiptomi monda szerint Thot isten az embereket csillagászatra, -jóslásra és bűvészetre, orvosi tudományra, írásra és rajzolásra -tanította. A nap és a bolygók útját az állatöv 36 csillagképén át -följegyezték, amely följegyzéseket Ra napisten templomának papjai igen -régóta gyüjtötték. Ezen csillagászok később más istenek templomait is -szolgálták s az «éj őreinek» neveztettek; meg kellett figyelniök az eget -és megfigyeléseiket föl kellett jegyezniök. Csillagászati térképeket -rajzoltak, amelyek följegyzéseikkel együtt részben mai napig -fennmaradtak. Az egyiptomi év is 12 hónapos volt, minden hónap 30 napos. -Augusztus elején kezdődött az év, amelynek a végéhez, hogy 365 napos -legyen 5 napot külön hozzácsatoltak. A még hiányzó 5 és háromnegyed órát -különböző módon pótolták; részben csillagászati megfigyelés -segítségével, főleg a «kutya-csillagzat» (Sziriusz) megfigyelésével -hozták helyre. - -Amint ezekből láthatjuk, az egyiptomi időszámítás bizonyos tekintetben -fölülmulta a mienket. Míg az ő hónapjaik mind 30 naposak voltak, a mi -naptárjainkban nagy a zűrzavar, a hónapok 28–31 naposak. A február -eredetileg 30 napos volt, de levettek belőle egy napot és Juliusz Cézár -tiszteletére a július hónaphoz csatolták. Augusztus császár nem akart -rosszabbul járni, erre még egy napot levettek a februárból és az -augusztus hónaphoz csatolták. Az utókor szemében ezen eljárásnak a -szándékolttal ellenkező hatást kellene gyakorolnia. - -Az év tartama több mint 365 nap. Azáltal, hogy az egyiptomiak az évet -365 naposnak vették fel, idővel nagy eltérés támadt. Ezen – mint -említettük – úgy segítettek, hogy alkalomadtán eltérést létesítettek a -naptárban. Ezt oly módon tették, hogy a Nilus áradása az év elejére -essen. Ezen önkényes eljárás egész a Ptolemeuszok idejéig tartott, -amikor minden negyedik évben a 366 napos szökőévet hozták be. Ezt a -módosítást később Juliusz Cézár is elfogadta, aki a naptár -reformálásánál Szoszigenesz görög-egyiptomi csillagász tanácsára -hallgatott. - -Idők folyamán azonban a juliánusi naptár is hiányosnak bizonyult, ezért -XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelte a naptár javítását. A gregoriánus -naptár hibája 3000 év alatt csak egy napot tesz ki. - -Az egyiptomi csillagász-papok rendkívüli tekintélynek örvendtek. Nemcsak -a csillagászatban voltak jártasak (ebben nem multák fölül a -kaldeusokat), hanem az orvosi tudományban és a kémiában is kiváltak. -Egyiptomi orvosokhoz fordultak segélyért ázsiai fejedelmek, mint pl. -Bakhtan király, később a perzsa királyok is. Homerosz is az egyiptomi -orvosokat tartja a legügyesebbeknek. Némely receptjük máig megmaradt. -Rendeléseiket és egészségi szabályaikat lefordították később latinra és -versekbe foglalták. Ezeket a középkorban a híres szalernói főiskolában -tanították; rendeléseik közül némelyik ma is népszerű. Egészben véve úgy -látszik, szereik hasonlítottak azon utálatos kotyvalékokhoz, aminőket -most is eladnak khínai gyógyszerészek. - -Igen nagyrabecsülték jóslási és bűvészeti tudományukat. Azt hitték -róluk, hogy titkos mondásaikkal a folyók vizét vissza tudják terelni -forrásaikhoz, vagy hogy meg tudják állítani, illetve gyorsítani a napot -a pályáján. Azt is állították, hogy emberi és állati viaszképeket meg -tudnak eleveníteni. Az udvarnál alkalmazták őket, ahol «az ég titkainak -mesterei» címet viselték. Rangjuk olyan volt, mint a testőröké, vagy a -titkos tanácsosoké («a királyi ház titkainak mesterei»). A királyi -palota belsejében az alsóbbrendű udvari alkalmazottakkal ellentétben -szandálban járhattak és a fáráónak lábai helyett térdét csókolhatták. -Méltóságuk és kiváltságos helyzetük jeléül párducbőrt viseltek, amely a -későbbi hermelinnek felelt meg. - -A következő elbeszélés igazolja mi mindent tételezett föl a nép e -tudósokról. Kheopsz azt kérdi az egyik tudóstól: Igaz-e, hogy levágott -fejet meg tudsz erősíteni a törzsön? A tudós igennel válaszolt; erre a -fáráó megparancsolta, hozzanak egy foglyot kísérlet céljából. A -csillagász azt felelte, hogy kár emberrel kísérletezni, jó lesz e célra -állat is. Előhoztak egy libát, levágták a fejét; testét és fejét azután -a szoba ellenkező oldalára helyezték. A pap elmondta a bűvös formulát, -mire a két rész egymás felé közeledett és egyesült s a liba gágogott. E -kísérletet kétszer kellett megismételni, egy-egy pelikánnal, aztán egy -bikával. Az udvari csillagász gyakran tanította a hercegeket, sőt a -fáráót is a bűvészet tudományára. - -Az egyiptomiak behajózták a Földközi- és a Vörös-tengert; ezen utjaikban -a csillagok segítségével tájékozódtak, ép úgy, mint Odisszeusz, akiről -Homerosz azt mondja, hogy Kalipszó szigetéről Korfuig ilyen módon jutott -el. A hajósok valószínűleg a part közelében maradtak. Azonban a vihar -kivihetett némely hajót a sík tengerre, tapasztalhatták, hogy a tenger -felszíne domború és a gömb felületéhez hasonlít. - -Számos tudós, köztük a skót csillagász: Piazzi Smyth, azt vallja, hogy a -nagy Kheopsz piramis terve (Kr. e. 3000 körül) csupán a legkíválóbb -egyiptomi tudósok előtt ismert tudomány emléke. Ezen piramis alapja oly -négyzet, amelynek oldalai keletről nyugat felé és délről észak felé -irányuló egyenesek. Ezen irányítás hibája csupán 1/750. E gula csak két -kilométernyire fekszik délre a 30. szélességi foktól. Az északi oldal -közepén egy hosszú, szűk folyosó bejárata van, amely 30°-nyira hajlik a -horizonthoz és azért csaknem párhuzamos a föld forgási tengelyével. A -folyosó tehát a sark irányába mutat, annál is inkább, mert a sugártörés -következtében a pólus helyzete magasabbnak látszik. Kétségtelen tehát, -hogy a gúla tervezői tudós matematikusok voltak. - -Piazzi Smyth azonban túloz. A piramis magassága eredetileg 145 m. volt, -az alap kerülete 931 m. Ezen hosszúságok aránya 1:6·42 vagyis körülbelül -2 százalékkal kevesebb, mint 1:6·28, amely arány a kör sugarának -kerületéhez való aránya. Smyth azon állítása, hogy a gúla magasságának -és kerületének viszonya a kör sugara és kerületének viszonyát jelentené, -egyáltalán nincs igazolva. Az egyiptomi tudománynak nagy hátránya volt, -hogy nem jutott el a néphez. Ezzel a műveltség magasabb fokra emelkedett -volna, és így mi is művelődésünk számára többet vehettünk volna át. A -görög műveltség virágzása korában (Kr. e. 400–600 között) Egyiptom a -legelső kulturállam volt; görög ifjak, akik a legmagasabb kiképzést -óhajtották, mint Talesz, Pitagorasz, Demokritosz és Herodotosz -felkeresték a Nilus országát, hogy tudományszomjukat a bölcsesség -forrásánál csillapítsák. Végül a Ptolemeuszok idejében az egyiptomi és a -görög műveltség összeolvadt, Alexandria a tudomány középpontjává lett. - -Miletoszi Taleszről, aki Kr. e. 640–550 között élt, azt mondják, hogy -megjósolt egy napfogyatkozást és ezáltal alapította meg tekintélyét. -Valószínű, hogy az ilyen csillagászati számításokat Főniciában tanulta, -ahova e tudományt Babilonból hozták át, vagy pedig Egyiptomban -sajátította el. Talesz azon tana, hogy mindennek alapeleme a víz, -szintén egyiptomi felfogásra vall. Anaximandrosz, (Kr. e. 611–547 -között) talán Tálesz egyik tanítványa, azt tanította, hogy a végtelen -kiterjedésű elemek kaotikus vegyületéből végtelen sok világtest -keletkezett. Egy másik filozófus, Anaximenesz (Kr. e. 500 körül), aki -mint Tálesz is, az ión iskolához tartozott, a levegőt tartotta -őselemnek. A föld a levegő megsűrűsödéséből jött szerinte létre; a föld -kerek lap alakjában úszott a sűrű levegőn. A nap, a hold és a csillagok -kerek lapok, amelyek a föld körül forognak. Anaximenesz tanaiban az -egyiptomi filozófiának semmi nyoma sincs. - -Pitagorasznál, aki körülbelül 560–490 közt élt és iskolájánál újra -tapasztalhatjuk az egyiptomi befolyást. Pitagorasz Szamosz szigetén -született, azonban onnan Krotonba költözött, Dél-Itáliába. Mint az -egyiptomi mesterek, Pitagorasz is titokban tartotta tanait; tanítványai -azonban már közlékenyebbek voltak. Sajnos, csak másod- vagy harmadkézből -ismerjük e tanokat, amelyeknek legnagyobb része állítólag Filolaoszé. -Szerinte minden dolgot számok fejeznek ki, amelyek viszonya szigorúan -szabályos, mint aminő a zenei hangok között van, e viszonyt harmóniának -nevezi. A világegyetem minden irányban egyformán terjed ki, tehát gömböt -alkot. A világegyetem közepében van a középponti tűz. Mi azt nem látjuk, -mert a földnek a tűztől elfordított oldalán vagyunk, visszfényét azonban -megpillanthatjuk a napban. A föld, a hold, a nap és a bolygók (ez -utóbbiaknak szerintük légköre van), mind a középponti tűz körül -forognak. A föld 24 óra alatt teszi meg útját e tűz körül; ez tehát -bizonyos értelemben a tengelyforgásnak felelt meg, mely 24 óráig tart, -míg a holdnak egy hónap és a napnak egy év kell, szerintük, a -körülforgásra. Ezen három égitest keringési idejét tehát elég jól -ismerték. Ha Pitagorasz követői a tüzet a nappal helyettesítették volna, -akkor tűrhetően ismerték volna a naprendszert. Az állócsillagok egét -üres gömbnek tartották, amely a tűz körül forog. Mivel tudták, hogy a -föld naponta megfordul tengelye körül, a fenti vélemény nemcsak hogy -fölösleges, hanem következetlen is. - -Pitagorasz tanai mind világosabbá váltak. Alaposabban foglalkoztak a -jelenségek természetes okaival. Az efezuszi Herakleitosz azt vallotta, -hogy minden változik. (Élt Kr. e. 500 körül.) Empedoklesz sziciliai -születésű, (élt Kr. e. 450 körül) arra a modern felfogásra emelkedett, -hogy semmiből nem lehetett megteremteni a világot és hogy az anyagot -viszont nem is lehet megsemmisíteni. Minden dolog négy elemből áll, még -pedig a föld-, levegő-, tűz és vízből. A test látszólagos megsemmisülése -csak azt jelenti, hogy az alkotó elemek összetétele megváltozott. -Anaxagorasz, Periklesz tanítója, aki Kr. e. 500 körül született -Kis-Ázsiában, és a perzsa háború után Athénbe költözött, tanát az egész -világegyetemre vonatkoztatja, amelynek örök fennmaradását hirdette. Az -eredeti kaosz szerinte mind határozottabb alakot öltött; a nap óriási -izzó vastömeg volt, a csillagok is izzók voltak a világéterrel való -súrlódás folytán. - -Mivel az athéniek is istenekként tisztelték a csillagokat, amint ezt -Plátónál és Arisztotelesznél olvassuk, Anaxagoraszt, Kleantesz nevű -tanítványa följelentése folytán istentagadás vádjával börtönbe zárták. -Csak a hatalmas Periklesz menthette ki, ennek köszönhette, hogy -elkerülte Szokratesz sorsát. Erre igen okosan önként számüzetésbe ment -Lampszakoszba, ahol köztisztelet vette körül; 72 éves korában halt meg. - -Furcsa fogalmat alkothatunk magunknak a sokat dicsért athéni -műveltségről, amikor azt olvassuk, hogy legkiválóbb fiaik egymásután -számüzetésbe mentek, hogy elkerüljék a kegyetlen büntetést (gyakran a -halálbüntetést) filozófiai meggyőződésükért. Szokratesznek miután nem -akart megszökni, ki kellett ürítenie a méregpoharat. Plátó 12 évig élt -külföldön, mert nem akart tanítója sorsában osztozni, közben -Alsó-Itáliában megismerkedett Pitagorasz tanaival. Arisztoteleszt, Plátó -tanítványát egy Demeter-pap istenkáromlással vádolta, az areopag halálra -ítélte; azonban sikerült Euboea szigetére, Kalkiszba menekülnie, ahol 63 -éves korában (Kr. e. 322-ben) meghalt. Diagoraszt, aki szintén tagadta a -görög isteneket, halálra ítélték; számüzetésben halt meg. Protagoraszt -száműzték, könyveit nyilvánosan elégették és Prodikoszt, aki azt -állította, hogy az istenek csak a természeti erők megszemélyesítői, -kivégezték. Ez mind Athénben történt, amit mi oly gyakran a szabadság -honának tartunk. A rabszolgaság igen elterjedt az athénieknél. Igen -sajnálatos, hogy a legtöbb ránkmaradt írást rabszolgák másolták le, akik -igen keveset értettek abból, amit följegyeztek. Valószínű, hogy a -filozófusok célzatosan rejtőztek homályos szavak mögé, hogy kikerüljék a -vakbuzgó nép üldözését. - -Empedoklesz és Anaxagorasz után Demokritosz következett, aki a modern -természettudomány atomisztikus elméletének megalapítója. Abderában -született, Trákiában Kr. e. 460 vagy 470 körül, igen magas kort ért el; -szülővárosában halt meg. Nagy vagyont örökölt és ez lehetővé tette, hogy -sokat utazzék. Ő maga mondja, hogy egy kortársa sem látott annyit, mint -ő, nem élt annyiféle éghajlat alatt, se nem hallgatott annyi filozófust. -Még az egyiptomi matematikusok sem multák felül geometriai szerkesztés- -és levezetésben, akik között öt évet töltött. Ő volt a klasszikus kor -legnagyobb gondolkodója; azonban csak kevés irata maradt meg. Szerinte -az atómok állandóan mozognak, örökkétartók és elpusztíthatlanok; minden -test atómokból áll, illetve azok kombinációjából és minden a változatlan -természeti törvények szerint történik. Demokritosz szerint a nap óriási -nagy és a tejút a naphoz hasonló csillagokból áll. Végtelen sok világ -van; lassú változásnak van mind alávetve, keletkeznek és elpusztulnak a -világok. - -Amit ezekről a filozófusokról tudunk, azt nagyobbrészt athéni és más -filozófusok közvetítésével tudjuk, akik mint Arisztotelesz is (Kr. e. -385–322 között) megtámadták ezeket a tanokat. Szokratesz azt mondja, -hogy a csillagászat érthetetlen, oktalanság azzal foglalkozni. Plátó -(Kr. e. 428–347 között) azt kivánta, hogy Demokritosz 72 könyvét égessék -el. Plátó a természettudományt teleológiai szempontból tárgyalta, ami -nézetünk szerint egészen helytelen. - -A filozófia abban a korban érthetetlen metafizikává lett. Arisztotelesz, -akinek leginkább köszönhetjük az antik tudomány ismeretét, azt mondja, -hogy az ég alakja gömbalakú; a csillagok pályái körök, mert «az ég -isteni alak és kell, hogy isteni tulajdonságai legyenek. A bolygók saját -maguktól nem mozoghatnak, mert nincsenek mozgási szerveik.» Hitt a föld -gömbalakjában (főleg mert fogyatkozásoknál látták, hogy az árnyék -gömbölyű); a földet tartotta a világegyetem központjának, de tagadta -azt, hogy a föld mozog. Szerinte a föld a legrégibb isteni lény az ég -alatt. Arisztotelesz a legmélyebb és a legsokoldalúbb tudós volt. Igen -sajnálatos, hogy nem közeledett elfogulatlanul Demokritosz -természetfilozófiájához. Ezen időben az athéniekre nagy befolyást -gyakorolt a szofista iskola. A szofisták mindent bebizonyítottak -anélkül, hogy azt előbb tanulmányozták volna. Az ily munkák voltak azok, -amelyek az egész középkoron át uralkodtak. Arisztoteleszt a középkoron -át csalhatatlannak tartották. Az ő bizonyítási módszere a -természetfilozófiában rányomta bélyegét a középkor gondolkodására, -emlékezzünk csak vissza a skolasztikusok különös okoskodásaira, amelyek -befolyása csak néhány század előtt is óriási volt. - -Egészségesebben fejlődött ki a természettudomány Szirakuzában és -Alexandriában. A szirakuzai Hiketasz, Cicero elbeszélése szerint, azt -tartotta, hogy az ég áll, míg a föld tengelye körül forog. Többet nem -tudunk róla, annál többet azonban Archimedeszről (Kr. e. 287–212 -között), aki kíváló feltaláló volt és mérnök; fölfedezte a mechanikában -az egyensúly elméletét. Azt tanította, hogy az egyensúlyban lévő -folyadék gömbalakot vesz fel és ép úgy van súlypontja, mint a földnek. -Ezen oknál fogva nem sík a tenger felszine. - -Az alexandriai természettudósok végül a föld alakjának és világegyetemi -helyzetének helyes megismerésére jutottak. Knidoszi Eudoxiusz (Kr. e. -409–356 közt), aki Athénben iskolát alapított, tanított Egyiptomban is. -Következetes rendszert alkotott a bolygók mozgásáról. Eratoszthenesz -(Kr. e. 275–194 között) megfigyelte Alexandriában a nap téli és nyári -délmagasságát. Ebből kiszámította a két térítő távolságát, amely -szerinte a föld kerületének 11/83 része (ez az érték körülbelül egy -százalékkal nagyobb a ténylegesnél). Alexandria és Sziene -napmagasságaiból kiszámította a két hely földrajzi szélességének -különbségét és azt a föld kerülete 1/50 részének tartotta. (Ez az érték -körülbelül 15 százalékkal kisebb a valódinál). A két hely távolságát -azon idő szerint becsülte, amennyire egy tevekaravánnak szüksége volt, -hogy ezen utat megtegye; ebből kiszámította, hogy a föld kerülete -250,000 sztadion (42,000 km), ami meglehetősen helyes. (Arisztotelesz -400,000 sztadionra becsülte, Archimedesz 300,000-re; hogy minő oknál -fogva, azt nem tudjuk). Pozeidoniusz (sz. Sziriában 135-ben, meghalt -Rómában 51-ben Kr. e.) megmérte a Kanopusz-csillag legnagyobb magasságát -Alexandria fölött, ez 7·5° volt, míg Rodosznál csak a látókörig ért, -mikor legmagasabban állott. Rodosz és Alexandria távolsága 5000 és 3750 -sztadion között volt; ezen adatokból a föld kerületének értékét 240,000 -és 180,000 sztadion közt fekvőnek gondolta (40,000-től 30,000 -kilométerig). - -Arisztarchosz (született Kr. e. 270 körül) meghatározta a nap és a hold -nagyságát a fogyatkozásokból és a félig megvilágított hold -megfigyeléséből. Számításai szerint a hold átmérője 0·33 része a föld -átmérőjének (a pontos adat 0·27, tehát nem volt attól távol), a napé -pedig szerinte 19·1 (a helyes 108) földi átmérő (itt tehát Arisztarchosz -becslése túlalacsony volt). - -Archimedesz, aki közeli érintkezésben állott az alexandriai iskolával, -azt mondja Arisztarchoszról: «Ő azt hiszi, hogy az állócsillagok és a -nap egy helyen állanak, míg a föld közben mozog a nap körül, amely a -földpálya közepén áll.» Egy iratban, amelyet tévesen Plutarchosz művének -tartottak, azt olvassuk, hogy a görögöknek Arisztarchoszt -istenkáromlással kellene vádolniok, mert azt tanította, hogy az ég -mozdulatlan, míg a föld tengelye körül forog, egyúttal pedig a nap körül -az állatövön keresztül. Az állócsillagok óriási távolságra vannak a -naptól. E könyv szerint a hold távolsága 780,000 sztadion (130,000 km), -vagy 20 földsugár, tehát egész téves; a nap távolsága ellenben, -sajátságos, meglehetősen helyes, 804 millió sztadion, vagyis 134.666,000 -km, 149.500,000 km helyett. Alexandriai Hipparchosz (Kr. e. 190–125 -között), a legkiválóbb ókori csillagász majdnem helyesen adja meg a -holdtávolságot, amely szerinte 59 földsugárral egyenlő.[4] A -naptávolságot túlságosan nagyrabecsülte, t. i. 1200 földsugárra. -Pozeidoniosz a nap átmérőjét a vízóra segítségével mérte meg és azt -találta, hogy az 28 perc; ebből kiszámította, hogy a nap átmérője 70 -földátmérő, ami közelítőleg helyes. Az árapály okául a holdat vette föl. - -Az alexandriai görögök csillagászati tudása igazán csodálatot kelt -bennünk. Fizikai és kémiai ismereteik azonban ehhez képest jóval -alacsonyabb fokon állottak. Arisztarchosz tanaival 2000 évvel előzte meg -Kopernikusz elméletét; kortársai azonban nem ismerték fel eszméinek -igazságát. Ptolemeusz is elsőrendű tekintély volt a csillagászat terén; -kíváló optikus is volt. «Almageszt»-jében (amelyet Kr. u. 130 körül írt) -a naprendszer középpontjául a földet vette fel, a nap és a hold -úgynevezett epiciklikus pályákon mozognak körülötte. - -Azután a római uralom következett, amely káros hatással volt a -tudományra. A rómaiaknak nem volt igazi tudományos érzékük. Csak a -hasznot keresték belőle. «Vallásuk», mondja F. A. Lange «A materializmus -története» című munkájában, «mélyen a babonában gyökerezett, egész -államéletüket babonás szabályok korlátozták». Az öröklött szokásokat -makacsul megtartották. Művészet és tudomány kevéssé érdekelte őket, a -természet annál kevésbbé. Az élet gyakorlati érdekei mindenek fölött -állottak. Nagyon különböztek a görögöktől és az irántuk táplált -ellenszenvük a görögökkel való érintkezés kezdetétől fogva évszázadokon -át megmaradt. A legyőzött Görögország irodalmi és műemlékeit azonban -Rómába vitték, ezekkel a legyőzött nemzet számos művelt tagja is -odaköltözött. A rómaiak finomabb része meghódolt a magasabb műveltség -előtt, a régi görög mestereket utánozni igyekeztek. Igy támadt -Lukréciusz (Kr. e. 99–55 között) csodálatos költeménye «De natura -rerum», amiben dicsőíti az epikureus életbölcseletet, továbbá -Empedoklesz és Demokritosz természet- és világfelfogását. Lukréciusz -munkájában a mágnes tulajdonságait is tárgyalja; ezt valószínűleg -Demokritosztól vette át. A görög filozófia hívei között, akik főleg -Demokritoszt tanulták és számunkra sok görög természetbölcseleti -töredéket megőriztek, volt Cicero is (Kr. e. 106–43 között), aki -Pozeidoniusz tanítványa. Közéjük tartozott az idősb Pliniusz (Kr. u. -23–79 közt) és Szeneka is (Kr. u. 12–66 között). - -A rómaiak azonban csak utánozták mestereiket; eredetit e téren nem -hoztak létre. Természettudományi műveltségük csak máz volt. A nemzet -vezérférfiai a legnagyobb barbárságot követték el a kultura ellen. Cézár -például, miután bevette Alexandriát, elégette könyvtárát. Utódai, a -császárok mind mélyebbre sülyedtek az élvhajhászásban. A -természettudósok lassan kihaltak. A kereszténység még kevésbbé becsülte -a természettudományt. Cézár halála után 300 évvel a keresztények Teofil -püspökkel élükön elpusztították az ujonnan berendezett alexandriai -könyvtárt és újabb 300 év után Omár kalifa égette el a még megmaradt -könyveket. Igaz ugyan, hogy az arab nép a műveltség magas fokát érte el, -foglalkoztak természettudománnyal is. Gyűjtötték később a még meglévő -alexandriai iratokat, jobban mondva azok törmelékeit; azonban a -türelmetlen papságtól vezetett nép hangulata nem kedvezett a -tudománynak; a Korán szerintük csalhatatlan volt. Különben a mohamedán -vallás nem ellensége a tudománynak. Elbeszélik, hogy a próféta azt -mondta egy ízben tanítványainak: «Az utolsó ítélet akkor fog -bekövetkezni, ha a tudomány teljesen megsemmisül.» Harun al Rasid a -görög uralkodóktól filozófiai műveket kért ajándékul. Kivánságát -szívesen teljesítették; a bölcs kalifa lefordíttatta e műveket és -tanulmányoztatta. Nem kevesebbet, mint 300 tudóst küldött tanulmányútra. -Fia, Abdalla al Mamun klasszikus kéziratokat gyüjtött, könyvtárakat -alapított és iskolákat állított a nép nevelésére. Fokmérést is -eszközöltetett az Arab-öbölnél a Zingár sivatagban 827-ben; az eredmény -az volt, hogy 56·7 arab mértföld egy fok. Sajnálatos, hogy nem tudjuk, -mennyi volt egy arab mértföld, amelyet 4000 ismeretlen hosszúságú rőfre -osztottak. Valószínű azonban, hogy ez a fokmérés fölötte állott a -fentebb említetteknek. Abdalla al Mamun meghatároztatta a földpálya -hajlását is az egyenlítőhöz, az eredmény 28° 35′ volt.[5] - -Azon idő legkíválóbb csillagásza Albatani (850–929 között) volt, Szíria -helytartója. Az év hossza szerinte 365 nap, 5 óra, 46 perc és 22 -másodperc (ténylegesen 365 nap, 5 óra, 48′ és 48″). Kitünő táblázatokat -készített a bolygók pályájáról. Fél évszázaddal később élt Abd al Roman -al Szufi (903–986 között) Perzsiában, aki 1022 csillagot katalogizált, -följegyzését sokkal többre becsülik, mint Ptolemeuszét, sőt a régi -időből származók közül a legjobbnak tartják. A precessziót 1 fokra -becsüli 66 év alatt (tényleg pedig csak 71 és fél év alatt annyi). - -Dsafar al Szofi (702–756 között) Mezopotámiában már ezelőtt igen magas -fokra emelte a kémiát. Tanulmányait Szevillában végezte, ahol tanár is -lett az ottani főiskolán. - -Körülbelül 100 évvel Al Mamun halála után a bagdadi kalifák hatalma -letünt és a spanyol Kordova lett az arab műveltség gócpontja. II. Hakem -(961 körül) állítólag 600,000 kötetes könyvtárat gyüjtött össze, amely -szám azonban túlzás lehet. Ebben az időben élt Ibn Junisz, a kíváló -csillagász is, aki az időt ingamozgás segítségével mérte, 600 évvel -előzve meg ebben Galileit; kíváló csillagászati táblázatokat készített. -Kortársa Alhacen nagy munkát írt az optikáról; azt mondják, hogy e -tudományban messze fölülmúlta elődeit. - -Kordovát 1236-ban visszahódították a spanyolok, a könyvtár és a főiskola -pedig ezután hanyatlásnak indult. A művelődés e központja, ahol -keresztények is tanultak, megsemmisült. - -Ha a legrégibb műveltség forrásait keressük, Khína felé fordulunk. -Azonban ez ország nagy gondolkodói nem foglalkoztak világmagyarázattal. -Konfuciusz, aki Kr. e. 551–478 között élt, saját maga állítja, hogy csak -a régiek bölcseségét gyüjtötte össze. Csak erkölcstani dolgokkal -foglalkozik, és kerüli az olyan kérdéseket, amelyek nem gyakorlatiak, -aminő például a világkeletkezés problémája. Valamivel többet találunk -Laotsze (sz. Kr. e. 604-ben) filozófusnál, aki a tao-vallást alapította. - -Nehéz megmondani, hogy mi volt a tao tulajdonképen. Szuzuki, aki -legújabban áttekintést írt a régi khínai filozófiáról, azt mondja, hogy -a tao nemcsak az alakot adó principium a mindenségben, hanem az ősanyag -is; bizonyos kaotikus összetételű anyag, amely ég és föld előtt is -létezett. E meghatározás Laotsze «Tao a király» című művének 25. -fejezetéből van véve. Tao azt is jelenti, hogy «út», de azt is, hogy -«vándor». Tao a végtelen út, amelyen minden élő és élettelen vándorol. Ő -maga semmi másból nem keletkezett, örökké létező, minden és mégis semmi, -minden dolog oka és eredete, így tehát a földé és az égé is. Laotsze -mondja: «Milyen mély és titokzatos a Tao, mindennek az eredete, minő -csendes és világos és örökkévaló. Nem tudom, kinek a fia; úgy látszik, -hogy Isten előtt létezett. Ég és föld elpusztíthatlanok, mert nem saját -magukból erednek és nem saját magukért léteznek.» Taot néha a titkok -titkának nevezik. Az ég és föld elpusztíthatlanságának oka sajátságos; -abból, hogy nem önmagukból keletkeztek, inkább arra lehetne -következtetni, hogy elpusztíthatók. - -Liehce, aki taoista, a Kr. előtti ötödik században azt írja: «Kezdetben -kaosz volt, rendezetlen tömeg. Ez oly keverék volt, amelynek megvolt az -a sajátsága, hogy formává, szellemmé és anyaggá fejlődhessék.» Ugyanaz a -filozófus a következő elbeszélést mondja el: «Egy Chi-országbeli ember -annyira búsult annak a lehetőségén, hogy ég és föld széteshetnek, ő maga -pedig ezáltal elpusztulhat, hogy sem aludni, sem enni nem tudott. Egy -barátja fölkereste és a következő szavakkal vigasztalta: «Ég és föld -semmi más, mint összesűrített lég; a nap, a hold és a csillagok csak -világító tömegek ebben a légben. Még ha a földre esnének is, akkor sem -okozhatnának kárt.» Ezzel mind a ketten meg voltak elégedve. E felfogás -ellen egy Chang-Tuce nevű ember tiltakozott; azt mondta, hogy az ég és -föld egykor darabokra fognak törni. Midőn ezt Liehcének elmondták, -nevetve mondta: Egyformán téves az az állítás, hogy ég és föld egykor -összeomlik, valamint az ellenkező állítás is; mi nem vagyunk képesek e -kérdésben dönteni.» Amint Szuzuki mondja: «A khínaiak nem spekulativ -szelleműek, mint a görögök vagy a hinduk. Sohasem tévesztették szem elől -a dolgok gyakorlati értékét és az etikai szempontot. Kinevetnék a -csillagászokat, akiknek lábai nagyon is a földön állanak.» Egészben véve -a létről alkotott felfogásuk hasonlít a rómaiakéhoz. Konfuciuszban e -jellemvonások kikristályosodtak. - -Elhagyhatjuk e filozófiai ködképeket. Ezek csak azt bizonyítják, hogy -nem oldhatjuk meg a kozmikus problémákat elvont spekulációval. - -A khínai templomoknak is voltak csillagászaik. Ezek megfigyelték a -csillagokat és megjövendölték a fogyatkozásokat. Magasabb -csillagászattal nem foglalkoztak, valószínű, hogy nem vitték többre, -mint a régi kaldeusok. - -A mostani khínaiak, továbbá a mohamedán fajok bizonyos közönnyel -fogadnak mindent, ami saját maguknak, vagy a köznek közvetlenül nem -használ; ez nem kedvez a tudományos haladásnak. Jellemző e szempontból -az a válasz, amit a török Imaum Ali Zadé egy nyugati csillagásznak -adott. Proktor szerint e válasz a következő: «Ne törődj oly dolgokkal, -amelyek nem tartoznak rád. Hozzánk jöttél, szívesen fogadtunk, most -eredj békében. Sokat mondtál valóban és semmi baj sincs, mert más az, -aki beszél és más, aki hallgatja. Néped szokása szerint helyről-helyre -vándoroltál, míg végül sehol sem lehetsz boldog. Figyelj rám fiam! -Semmiféle bölcseség sem hasonlítható az istenbe vetett hithez. Ő -teremtette a világot. Merjük-e magunkat hozzá hasonlítani és beavatkozni -teremtése titkaiba? Mondhatjuk-e azt, hogy: nézd e csillagot, hogyan -forog egy másik csillag körül és a másik csillag ennyi és ennyi év mulva -visszatér? Hagyj fel vele! Ő, akinek kezéből jött a csillag, vezetni és -irányítani is fogja. Hálát adok istennek, hogy nem törekszem olyan -dolgokra, amire nincsen szükségen. Bölcs vagy oly dolgokban, amikkel nem -terhelem fejemet.» - -Ez sajátságosan jellemző keleti alapelv. Nekünk nyugatiaknak szerencsére -egész más a véleményünk. A középkori arabok tudományos szellemének -köszönhetjük, hogy sok régi tudományos kincs megmaradt számunkra; Ibn al -Haitam, más néven Alhacen a legnagyobb arab fizikus (Kr. u. 1000 körül) -igen jól fejezi ezt ki a következőkben: «Kora ifjuságomtól kezdve -tanulmányoztam az emberek véleményét az igazságról. Minden szekta -ragaszkodik a véleményéhez, amelyet mások elítélnek. Mindegyikben -kételkedem, mert csak egy igazság van. Kerestem az igazság forrásait, -csak egy dologra törekedtem: vágytam, hogy megtaláljam a dolgok -lényegét. Azt tapasztaltam, amit Galenusz írt le orvostudományi műve 7. -könyvében. Letekintettem a műveletlen népre és megvetettem azt; nem -törődtem véleményével, hanem szünetlenül az igazságra és a tudásra -törekedtem és az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy ember számára -nincs jobb osztályrész e világon.» Ha a tömeg szerencsétlen megvetésétől -eltekintünk, amely jellemző az akkori időre, érezzük, hogy az arab és a -modern tudós e törekvésében teljesen megegyezik. De Ali Zadé és Alhacen -felfogása különbségéből megérthetjük, hogy a mohamedán műveltség, mely -Alhacen korában oly nagyszerűen fejlődött, mért nem képes ma már -életerős hajtásokat létrehozni. - - - - -V. AZ ÚJKOR KEZDETE: A LAKOTT VILÁGOK SOKASÁGÁNAK TANA. - -A rómaiak kevéssé érdeklődtek a tudomány iránt, különösen pedig a -tisztán elméleti kérdések nem érdekelték őket. Megelégedtek görög -kéziratok tanulmányozásával és magyarázásával. A római nép gyors -hanyatlása a császárság alatt ezt a már csekély érdeklődést is majnem -teljesen kioltotta. Nem kell tehát csodálni, hogy a római birodalom -bukása után csak kevés tudományos érdeklődés származott át a hódító -germánokra. Megjegyezzük azonban, hogy I. Teodorik király (475–526 -között) igen nagyrabecsülte a tudományt és Boéciusszal, a filozófussal -baráti érintkezésben állott. Nagy Károly is amennyire csak tehette, -igyekezett előmozdítani az irodalmi tevékenységet. Az ő idejében élt a -híres fuldai kolostorban Rhabanusz Maurusz, tudós szerzetes. Egy -enciklopédia-féle művet írt, amely fogalmat nyujt az akkori -nyugateurópai műveltség mértékéről. Eszerint minden test atómokból áll. -A föld a világ középpontjában nyugszik, mint korong, amelyet a tenger -hullámai mosnak. Ezen középpont körül forog az ég. - -A középkor kevés tudósa közül Roger Bákon (1212–1294 között) ferencrendi -szerzetes említendő, aki korát messze fölülmulta. Kiváló optikai -ismeretei voltak és előre látta a távcső szerkezetét. Szokatlan módon -ment volt az előítéletektől és korát messze megelőzte a német Kuzanusz -is, született 1401-ben Kueszben, Trier mellett, meghalt 1464-ben -Todiban, Olaszországban, mint biboros. Azt tanította, hogy a föld -majdnem gömbalakú, saját tengelye körül forgó csillag, kölcsönzött a -fénye, nagyobb a holdnál, de kisebb mint a nap és mozog a térben. Más -csillagok is lakottak. A testek el nem pusztíthatók, csak formájuk -változik. - -Hasonló felfogása volt a lángeszű Leonardo da Vincinek (1452–1519 -között). Szerinte a föld a holdról tekintve körülbelül olyannak látszik, -mint a hold a földről nézve. A föld sem a nappálya, sem a világegyetem -középpontjában nem áll és saját tengelye körül forog. Azt vallotta -Kuzanuszszal megegyezően, hogy a föld anyaga olyanféle, mint a többi -bolygóé, nem pedig durvább, amint azt Arisztotelesz és később Ticho de -Brahe tanította. Leonardo da Vincinek tiszta fogalma volt a nehézségi -erőről. Ha a föld – mondotta – több darabra törne, ezen darabok a közös -középponthoz hullanának vissza és a körül ide-oda lengenének, míg több -összeütközés után ismét egyensúlyi állapotba jutnának. Legfontosabb -magyarázatai közé tartozik az égés elmélete, amelynek értelmében az égés -folyamata levegőt fogyaszt; az állatok nem élhetnek oly levegőben, amely -nem táplálja az égést. Kiváló mérnök volt, különösen kitünt a -vízépítészet terén. Az általa épített csatornák most is megvannak és ma -is csodáljuk azokat. - -Bámulatos elméleti kutatásokat köszönhetünk neki a hidrosztatikában és -az aerodinamikában, a távlattanban, továbbá a rezgés- és színelméletben. -Közismert mint minden idők egyik legnagyobb szobrásza és festője, -azonkívül kivált mint erőd-építész és mint a szépirodalom művelője is. - -Ezen hatalmas egyéniség teljesen más tipus volt, mint a középkori -szerzetes. Új idők állottak be. Leonardo születése idején föltalálták a -könyvnyomtatást. Kolumbusz felfedezte Amerikát. A reneszánsz kitörő -erővel lépett föl. A vallási reformáció ellen még nem tört ki a -gondolatszabadságot akadályozó reakció. Kuzanusz és da Vinci szabadon és -függetlenül fejthették ki véleményüket, amelyek az -Arisztotelesz-Kopernikusz-féle tanokkal megegyeztek, kivéve, hogy nem -vették föl a föld napkörüli forgását. Az egyik bíboros lett, a másik -pedig a leghatalmasabb fejedelmek kegyének örvendett. Leonardo a -franciaországi Amboise-ban halt meg, ahova a műpártoló I. Ferenc hívta -meg. A pompakedvelő pápák vetekedtek a milánói, ferrarai, mántuai, -nápolyi és mindenek felett a flórenci fejedelmekkel a művészet és a -tudomány pártolásában. V. Szixtusz felépítette és berendeztette a fényes -vatikáni könyvtárt. A kor megérett a haladásra, amit a kezdődő reakció, -élén a borzasztó inkvizicióval, hasztalan igyekezett megakadályozni. -Alexandriai Ptolemeusz nagy szintaxisának tanulmányozásából, amely -magába foglalta az akkori (Kr. u. II. század) csillagászati ismereteket, -valamint saját megfigyeléseiből vezette le a német származású, thorni -születésű Kopernikusz, frauenburgi kanonok (1473–1543) a rendszerét. -Értekezése, amelyben kifejti hipotézisét, csak halála évében jelent meg. -Ezáltal kerülhette el buzgó hívének, a dominikánus Giordano Brunónak -mártir sorsát. Giordano Bruno Nolában (Olaszország) született, -dominikánus szerzetes volt, akit meggyőződése miatt kiutasítottak az -országból; beutazta Európa főbb országait; Kopernikusz tanait védte, -egyúttal azon véleményét hirdette, hogy az állócsillagok mind megannyi -napok, amelyek a földhöz hasonló lakott bolygókkal vannak körülvéve. -Hevesen támadta a tudományos haladást gátló asztrológiai babonát, amely -szerint nemcsak a nap, hanem a csillagok is nagy befolyást gyakorolnak a -természetre és az emberekre. Bruno véleménye szerint az égitestek a -végtelen, folyós és átlátszó étertengerben lebegnek. Ezen tanai miatt, -valamint mert azt állította, hogy Mózes a csodáit természetes módon -hozta létre, Velencében elfogták és máglyára ítélték. Az ítéletet -1600-ban február 17-én hajtották végre Rómában, mikor Bruno 52 éves -volt. Ugyanazon szellem uralkodott ez időben, mint amely valamikor -Athénben követelte áldozatait; csakhogy a nép még kegyetlenebb és még -inkább barbár volt. Bruno főtörekvése az volt, hogy Arisztotelesz -filozófiájának a tudományos eszmékre gyakorolt káros hatását megtörje. - -Mondhatjuk, hogy az inkvizició aranykora, ezen utolsó diadallal, vége -felé közeledett; mert Kepler és különösen Galilei felfedezései messze -előbbre vitték ismereteinket. - -Kopernikusz rendszerét gyakran úgy magyarázták, mintha az a régiek -tanaitól teljesen független volna. Mily kevéssé helyes ez, azt saját -szavaiból tudhatjuk meg: «Miután a szferák körmozgására vonatkozó -matematikai számítások bizonytalanságán elmélkedtem, elkedvetlenedtem, -hogy azon filozófusoknak, akik ezen mozgások legjelentéktelenebb -körülményeit is gondosan tanulmányozták, nem volt szilárd alapjuk az -egyetemes gépezet mozgásainak megértésére, amelyet a mi javunkra a -mesterek legtörvénytudóbbja és legjobbja épített.» «Ez okból újra -elolvastam mindazon filozófusok munkáit, amelyeket megszerezhettem, hogy -megtudjam, nem-e adott valamelyik kifejezést azon eszmének, hogy az égi -testeknek más mozgásaik is lehetnek, mint amiket tudományos iskolákban -tanítottak. Ciceroban találtam először, hogy Hiketasz határozottan -állította, hogy a föld mozog. Azután Plutarchoszban láttam, hogy -másoknak is volt ily véleményük. Idézem szavait, hogy megismertessem: -«Mások ellenben azt hiszik, hogy a föld mozog. Így Filolaosz a -pitagoreista azt hiszi, hogy a föld a tűz körül ferdén álló körben -mozog, mint a nap és a hold. A pontuszi Heraklid és a pitagoreus -Ekfantusz nem hittek a föld haladó mozgásában, hanem szerintük a föld -kelet és nyugat között, kerékhez hasonlóan, középpontja körül forog.» -Ezekután gondolkozni kezdtem a föld mozgásán és bár tapasztalatunknak -ellentmondónak látszott, állhatatosan megmaradtam amellett, mivel -tudtam, hogy már előttem mások is a csillagok jelenségeinek -magyarázatára tetszőleges körmozgásokat tételeztek föl.» Miként -Arisztarchosz, Kopernikusz is igen kicsinek tartotta a föld pályáját az -állócsillagok pályájához képest. - -Kopernikusz halála után néhány évvel született Tycho Brahe Schonenben -1546-ban. Egy teljes napfogyatkozás megfigyelése megkettőzte a kora -ifjúságában mutatkozó buzgalmát a csillagászati tanulmányok iránt. Igen -sok pontos mérést eszközölt, főleg az uranienburgi obszervatóriumban -Hven szigetén, Dániában, amely megfigyelések később alapul szolgáltak a -vele együttműködő Keplernek a művéhez és amelyek arra indították -Besselt, hogy Tycho Brahet «a csillagászok királyának» nevezze. Tycho a -földet megint bolygórendszerünk középpontjába helyezte. Szerinte a föld -körül kering a nap és a hold és az összes bolygók. Az állócsillagok -gömbformájú felületre vannak erősítve, amely lassan fordul meg tengelye -körül. Mennyire hatottak rá korának előítéletei, azt megismerhetjük azon -tényből, hogy mikor párbajban levágták orra hegyét, azt mondta, hogy a -csillagok megjósolták ezt születése órájában. Gondolkozásmódjára -jellemző azon felfogása, hogy a föld anyaga durvább mint a napé és a -bolygóké, ezért van a föld a bolygórendszer középpontjában. Hogy -Kopernikusz rendszerét Tychoé fölött előnyben kell részesíteni, «mert -sokkal egyszerűbb és világosabb», ezt erősen hangsúlyozta Descartes. -Tycho példája mutatja, hogy még a legerősebb szorgalom és a legnagyobb -megfigyelési képesség is aránylag csak kis eredményt érhet el, ha nem -jár ezekkel együtt tiszta és előítélet nélküli belátás az elméleti -kérdésekben. Tycho 1601-ben halt meg Prágában. - -Kepler (1571–1630 között) számára tartatott fenn, hogy Tycho -megfigyeléseiből levonja a következményeket. Bebizonyította, hogy a -bolygók ellipszisben keringenek a nap körül, és meghatározta a naptól -való távolságuk és gyorsaságuk összefüggésének törvényeit. Jellemző -Keplerre, hogy végül vonakodott a mindenható Wallensteinnak asztrológiai -számításokat eszközölni, pedig horoszkópját eredetileg ő állította fel. -Azonban saját magának és gyermekeinek sorsát megkisérelte a születésük -óráira eső konstellációkból kiolvasni. Kepler protestáns családból -származott és vallásáért szenvednie is kellett. - -Kepler érdeme csillagászati ismereteink első, fontos haladása -Arisztarchosz óta. Ezen haladást megerősítették a nagy Galilei -(1564–1642 közt) felfedezései. Galilei, aki levelezett Keplerrel, egyik -1597-ben kelt levelében azt mondja, hogy már rég híve Kopernikusz -rendszerének. Hallotta 1604-ben, hogy Hollandiában föltalálták a -távcsövet. Galilei maga is készített egy távcsövet, amivel kora -hatalmasai részéről nagy elismerésre talált. Tanulmányozta az eget és -sok csillagot fedezett fel, amelyek szabad szemmel nem voltak láthatók. -Távcsövén a bolygók világító korongoknak látszottak. 1610-ben -tanulmányozta a Jupitert és felfedezte a négy holdját, amelyek közül a -közelebbiek gyorsabban keringnek a Jupiter körül, mint a távolabbiak, -épúgy mint a hogyan ez a nap bolygóinál tapasztalható. A holdak mozgásai -– amely holdakat a toszkániai uralkodó fejedelmi család tiszteletére -Medici-csillagoknak nevezett el – Galilei szerint Kopernikusz -felfogásának támaszául szolgálhatnak. Megfigyelte továbbá, hogy a -Szaturnusz alakja változik, amely változást gyűrűinek különböző helyzete -okozza és hogy a Vénusz, továbbá a Merkur épúgy növekszik, mint a hold. -A napfoltokat is fölfedezte (1611-ben) és ezeknek mozgásaiból arra -következtetett, hogy a nap is tengelyforgást végez. Ezen felfedezések -éles ellentétben állottak az egyházi iskolákban előadott arisztoteleszi -tanokkal. Galilei azért azt tartotta a legtanácsosabbnak, hogy Rómába -utazzon, hogy ott személyesen győzze le ellenfeleit. És mivel ezek nem -tudták tudományuk segítségével legyőzni, azt állították, hogy tanai -ellentmondanak a szentírásnak. - -Galilei akkor lépett föl először nyilvánosan 1613-ban a napfoltokról írt -művével mint Kopernikusz híve. A tekintélyes egyházi férfiak eleinte nem -léptek fel ellene, de 1614-ben a «szent kongregáció» abban állapodott -meg, hogy Kopernikusznak a föld kettős mozgásáról szóló tana ellentmond -a bibliának. Bár megengedték, hogy Kopernikusz tanát, mint hipotézist -említsék tudományos következtetéseknél, de tilos volt azt igazságként -hirdetni. - -Ilyesmi a mai korban érthetetlen lenne; de akkor teljesen normális volt. -Egyszerűen azt állították, hogy nem hiszik azt, amit hirdetnek. Azonban -mégis mindenki tudta, hogy azt hiszik is. Igen jellemző, hogy harminc -évvel későbben (1644) hogyan nyilatkozik Descartes. (1596–1650 közt): -«Kétségtelen, hogy a világ kezdetben teljes egészében teremtetett, úgy -hogy a nap, a föld, a hold és a csillagok ezen időben keletkeztek és a -földön nemcsak növényi magvak voltak, hanem növények is; továbbá Ádám és -Éva nem mint kis gyermekek születtek, hanem felnőtt emberekként alkotta -őket a teremtő. Ezt tanítja a keresztény vallás és természetes ésszel -könnyen meggyőződhetünk róla. Mindazonáltal célszerűbb, ha a növények és -az emberek természetét meg akarjuk ismerni, azon gondolkozni, hogy -hogyan fejlődtek ki fokozatosan a magból, mint azon elmélkedni, hogy -mint támadtak a teremtő keze által. Ha kitudnánk találni valamely igen -egyszerű és könnyen érthető principiumot, amelynek segítségével be -tudnók bizonyítani, hogy a csillagok, a föld és minden, amit a -mindenségben észreveszünk, magvakból keletkezett, sokkal jobban értenők -meg azokat, mintha csak úgy írnók le, aminők, ámbár valóban tudjuk, hogy -a fent jelzett módon keletkeztek. Mivel azt hiszem, hogy rájöttem ilyen -principiumokra, ezeket akarom itt röviden kifejteni.» - -Ily furcsa módokat kellett megkisérelni, hogy az inkvizició számtalan -szirtjét elkerüljék, amely sohasem fáradt ki az újabb felfogás és az -ortodox bibliai dogmák közti ellentétek kiszimatolásában. Galilei hét -éven át hallgatott. Később Grassi jezsuita páterrel vitába keveredett, -aki az üstökösöket égi testeknek tekintette, míg Galilei tévesen azt a -régi nézetet vallotta, hogy az üstökösök földi eredetűek. A jezsuitáknak -végül sikerült Galileit vád alá helyeztetni. 1633-ban Rómába kellett -utaznia, hogy az inkvizició előtt védje magát, bár aggkor és betegség -nehezedett reá. Minden lehető eszközzel igyekezett elkerülni a vitát, -mégis szégyenletes fogságra ítélték, továbbá meg kellett tagadnia a föld -mozgására vonatkozó tanait. - -Kopernikusz, Kepler és Galilei műveit a földnek a naprendszerhez való -viszonyáról a szent kongregáció eltiltotta, amely tilalom 1835-ig -fennállott. - -Galilei kifejtette műveiben, hogy már Pitagorasz és Arisztarchosz -tanították, hogy a föld a nap körül mozog. Galilei kifejtette a mozgás -elméletét és bebizonyította, hogyha a mozgó testre valamely erő hat, -akkor annak mozgásában változás áll elő; ha arra semmi erő sem hat, -akkor a mozgás változatlan. Ahelyett, hogy mint Arisztotelesz azt -állította volna, hogy az eső test mögé tóduló levegő gyorsítja az esést, -Galilei bebizonyította, hogy a levegő akadályozza az eső test mozgását. - -Az egyház ellentállása azonban Kopernikusz rendszerével szemben -hasztalan volt. Descartes pillanatig sem habozott, hogy Kopernikusz -tanait elfogadja. Természetes, hogy ezzel ellenségeket szerzett magának, -azonban menedékre talált a protestáns Hollandiában és Svédországban. -Kopernikusz szerint valamennyi bolygó a nap északi pólusából tekintve -jobbról balfelé mozog. Ugyanazon irányban mozog a mi holdunk a föld -körül és a Galilei által felfedezett Jupiter-holdak bolygójuk körül, -valamint a napfoltok a nap körül. Megközelítőleg ezek mind az ekliptika -síkjában mozognak (az ekliptika a látszólagos nappálya). Ezen -szabályszerűség magyarázata céljából Descartes és Giordano Bruno az -étertenger egy nemét vették fel, amelyben a bolygók lebegnek. Descartes -azt hitte, hogy az éter a nap körül, mint egy központ körül körben forog -és hogy ezen örvényszerű mozgás a bolygókat is magával ragadja köralakú -pályákon, mint ahogyan száraz lombot magával sodor a forgószél. Ezen -felfogás jóval fölülmúlja Kepler véleményét, aki szerint a bolygókat -isteni lények viszik előre pályáikon. Az üstökösökről, amelyek nem úgy -viselkednek, mint a bolygók, Descartes azt tartja, hogy igazi égitestek, -amelyek a Szaturnuszon kivül mozognak. Azonban mivel Tycho Brahe azt -állította, hogy megfigyelései szerint az üstökösök ugyan a hold pályáján -kívül mozognak, azonban gyakran nincsenek attól nagyobb távolságra, mint -a Vénusz vagy a Merkur, Descartes kijelentette, hogy ezen megfigyelések -nem elég pontosak arra, hogy Tycho következtetései jogosak volnának. - -Descartes Moruszhoz intézett egyik levelében azt mondja: «Fel nem -foghatjuk azt az eszmét, hogy a világnak határa van; azért mondjuk, hogy -a világ végtelen kiterjedésű. Azonban abból, hogy a világ térben -végtelen kiterjedésű, még nem következik, hogy időben is végtelen. Ámbár -a világnak végnélkülinek kell lennie, a teológusok még sem állítják, -hogy örök időtől fogva létezik.» A világ – Descartes szerint – anyaggal -van tele, azért mindennek köralakú, zárt pályában kell mozognia. Isten -teremtette az anyagot és ennek mozgását. Három elem van a világon. Az -elsőből, a világító elemből lettek a nap és az állócsillagok; a második, -átlátszó elemből áll az ég: a harmadik elemből, amely sötét, át nem -látszó és a fényt visszaverő, állanak a bolygók és az üstökösök. Az első -elem a legfinomabb részecskékből áll, a harmadik a legdurvább részekből. - -Kezdetben a lehető legegyenletesebben volt szerinte az anyag elosztva. A -mozgás folyamán zárt pályák keletkeztek egyes középpontok körül, amely -középpontokban összegyülemlett a világító anyag, míg a második és -harmadik anyag körben örvénylett körülötte. Több sötét test oly sebesen -mozgott, továbbá oly nagy tömegű volt, hogy a forgási középponttól -messzire eltávolodott és semmiféle erő sem tudta azokat visszatartani. -Ezen testek egyik forgási középponttól a másikhoz vándoroltak; ezek az -üstökösök. Kisebb tömegű és gyorsaságú testek egyesültek a második elem -ugyanoly centrifugális erővel bíró részeivel; ezek a bolygók. A kisebb -tömegek beljebb kerültek. Más részeknek a mozgása folytán ezek -nyugat-kelet irányú forgásba jutottak. - -A legkisebb részek mozgásából keletkezik a hő. Ez részben azáltal -keletkezik, hogy a nap sugarai érik az anyagi részeket; de előállhat más -módon is. A hő az érzékeinkre hat. A foltok növekedésével valamely nap -vagy csillag fokozatosan elsötétülhet és viszont a foltok elmulásával -nagyobbodhat világító képessége. Különböző csillagok fényváltozásának e -magyarázatát sok csillagász még napjainkban is elfogadta. - -Megtörténhet, hogy valamely csillagkörüli örvényt, amely nem egyéb, mint -az első és másodrendű részek forgómozgása, a közeli örvények elnyelnek. -Ekkor ezen örvény középponti csillaga is más örvénybe kerül, amelyben -bolygóvá vagy üstökössé válik. - -A csillagrendszerből a bolygórendszerbe való átmenetet Descartes a föld -leírásában alaposabban fejti ki. A föld kezdetben az első elem hatalmas -örvénye által körülvett nap volt. Mindjobban foltok borították be, -mígnem a foltok összefüggő kérget alkottak. A föld felszinén kialudt a -tűz; a földfelületről tehát nem kerülhettek újabb részek az örvény külső -felébe, amiért annak forgása fokozatosan megszünt. Azonban e területre -ekkor közeli forgórendszerekből behatoltak egyes részek, amelyeket előbb -a tüzes földből kiszakadó részek eltaszítottak volna. Ily módon a kihült -föld belekerült a nap közellévő örvényébe és bolygó lett. A föld magva -még izzó állapotban van, ezt körülveszi a föld szilárd kérge, amelyet a -harmadik elem részei alkotnak. A kéregben levegő- és vízrétegek vannak, -amelyeket a kéreg beborít. Ez néha összetörik és beleesik az alatta lévő -vízbe, amely ily módon felszínre kerül és oceánná lesz, míg a törött -földkéregből hegyek képződnek. Víz is folyik a kemény föld ereiben. Ezen -nézeteket később Burnet (1681) bővebben kifejti. - -Ez röviden Descartes felfogása a világrendszerről. Szerinte az -állócsillagok, amelyek a naprendszer körül lévő örvények középpontjai, -oly nagy távolságban vannak, hogy a földhöz viszonyított helyzetük nem -változik észrevehetőleg a föld mozgása által. - -A kémia ezen korban igen elmaradt. Azt hitték, hogy a testek különböző -tulajdonságai a legkisebb részek alakjából erednek. Descartes valóban -filozófiai alapossággal írja le, hogyan lehet a különböző -tulajdonságokat abból levezetni, hogy a részek nagyok-e, vagy kicsinyek, -könnyűek, vagy nehezek, gömbölyűek-e, vagy szegletesek, tojás-, vagy -harangalakúak, elágazók vagy osztatlanok. Mindezen dolgok terjengő -leírásával igen gyöngítette rendszere világosságát. - -Newton kiváló kortársa és riválisa Leibnitz (1646–1716 között) -«Protogaea» című művében, amely 1683-ban jelent meg az «Acta Eruditorum» -című tudományos folyóiratban, a föld fejlődésének oly magyarázatát adta, -amely sok pontban megegyezik mai felfogásunkkal. Abban a korban az volt -az általános vélemény, amint azt már az északi népek vallották, hogy a -föld egykor tűz által fog elpusztulni, ami valószínűleg a nap és -valamely más égitest összeütközése esetén fog bekövetkezni. Leibnitz -Descartes-al megegyezően szintén azt tételezi fel, hogy a föld hőfoka -kezdetben igen magas volt. Leibnitz szerint ez éghető anyag hiján -csökkent és így a föld kéreggel vonódott be, míg a víz, amely eleinte -gázállapotban volt, egy későbbi periódusban megsűrűdött. Az üvegszerű -földkéregből homok képződött; és víz meg sók közreműködése folytán -alakult ki a többi földréteg. Eredetileg az egész földet tenger -borította; azért találunk az egész földtekén régi csigahéjakat. A föld -felszíne szabálytalanná vált, néhol horpadások támadtak, amelyek -legmélyebbjeit tenger töltötte be. - -Steno, dán tudós (1631–1686 közt), akinek érdemeit csak 1831-ben ragadta -ki a feledés homályából Elie de Beaumont, azt hitte, hogy a vízszintes -földrétegek, különösen pedig ha vizi állatok megkövesedett maradványait -tartalmazzák, tengeri eredetűek. Mivel e rétegek gyakran ki vannak -zavarva vízszintes helyzetükből és emelkedettek, világos, hogy itt külső -erőknek kellett hatniok, ezek között, Steno szerint, a vulkánosság -játszik főszerepet. - -Azon időben általános elfogadták azt a nézetet, hogy a föld belsejét víz -tölti ki, amely közlekedik a tengerrel. Ily nézetek már Descartesnál is -találhatók. E téves felfogás képviselői voltak Woodward (1665–1722) és -Urban Hjärne (1712); utóbbi szerint a föld belsejében lévő víz sűrű, -zavaros és forró. - -Descartes eszméit kortársai a legnagyobb bámulattal fogadták. Tanai -kiszorították Arisztotelesz tanait az egyetemekről. Upszalában élénk -vitát keltettek, talán ez adott impulzust a természettudomány -fejlődésére Svédországban. A papság megkísérlette, hogy megakadályozza -ezen tanok hirdetését az egyetemi tanszékeken; ehhez azonban nem -sikerült megnyerniök a kormány beleegyezését. - -Szvedenborg volt azon fiatalemberek egyike, akikre Descartes tanai erős -hatással voltak és aki Descartes kozmogóniáját némileg módosította. -Szvedenborg szerint minden forgó rendszerekből áll, úgy az atómok, mint -az egész naprendszer. Minden egy általános terv szerint épült fel. A -legkisebb anyagi rész az anyagtalan pont forgó mozgásából keletkezett -volna. Ez igen gyönge megokolás, mert a kiterjedés nélküli pont, bármily -sebesen is forog, az által sohasem foglalhat el teret. Úgy látszik, hogy -Szvedenborg hipotézise segítségével a világnak semmiből való -keletkezését akarta megmagyarázni. Ámbár némely helyen azt mondja, hogy -a matematikai pont örök időtől fogva létezik; ebben azonban semmiképen -sem következetes, mert máshol azt mondja, hogy a pont teremtés által -jött létre. - -Szvedenborg világmagyarázata annyiban különbözik Descartes-étól, hogy a -bolygók szerinte nem vándoroltak kívülről a naprendszer forgási -szisztémájába, hanem ellenkezőleg, a nap kitaszította őket. Szvedenborg -azt képzelte, hogy a napfoltok növekedtek, míg végül a nap egész fényes -felületét elsötétítették. Az elzárt tűz kiterjedni igyekezett és ennek -következtében a héj megfeszült, míg végül összetört. A sötét burok -gyűrűalakban gyülemlett össze az egyenlítő körül. A forgás tovább is -tartott, mígnem az erős gyűrű kis darabokra törött, amelyek gömbalakot -vettek föl; ily módon alakultak ki a bolygók és a holdak. Hogyha -valamely nap burka széttörik, az hirtelen láthatóvá lesz; úgy magyarázza -Szvedenborg «új csillagok» hirtelen föllángolását. - -A bolygók és a napok ezután, Szvedenborg szerint, a forgás segítségével -elkerültek olyan helyre, ahol a forgó éterrel egyensúlyban voltak. Ezen -távolságban majdnem köralakú pályákon mozognak. A bolygók épúgy -viselkednek, mint a könnyű levegőbe fölemelkedő testek, amelyek -mindaddig meg nem állapodnak, míg csak hasonló sűrűségű légrétegbe nem -kerülnek. Ezért a legnagyobb fajsúlyú bolygók a legbelsőbb helyre -jutnak, míg Descartes szerint a legnagyobb tömegűek a legtávolabb -vannak. - -Mindkét felfogás csak megközelítőleg helyes, amint az a következő -táblázatból kitünik, amely See amerikai tudós számításain alapul. - - Égitest Sugár Tömeg Középtávolság Sűrűség - Nap 109·100 332,750·000 0·00 0·256 - Merkur 0·341 0·0224 0·39 0·564 - Vénusz 0·955 0·8150 0·72 0·936 - Föld 1·000 1·0000 1·00 1·000 - Hold 0·273 0·0123 1·00 0·604 - Marsz 0·536 0·1080 1·52 0·729 - Jupiter 11·130 317·7000 5·20 0·230 - Szaturnus 9·350 95·1000 9·55 0·116 - Uranusz 3·350 14·6000 19·22 0·390 - Neptunusz 3·430 17·2000 30·12 0·430 - -Ezen táblázatban a föld sugara, tömege, naptól mért középtávolsága és -sűrűsége szolgál egységül. - -Szvedenborg művei általában homályosak, ami a modern természettudós -előtt érthetetlen. Az a benyomásunk róla, hogy nem gondolta át azt, amit -leírt. «Principia» című munkájának végén az örvény-mozgást -matematikailag fejezi ki, ezen részben joggal elvárhatnánk teljes -világosságot. Az örvény természetesen kívülről, más örvényekkel szemben -határolt. Szvedenborg most azt állítja, hogyha két bolygónak az örvény -külső határától való távolsága úgy aránylik egymáshoz, mint egy a -négyhez, akkor sebességük egynek a kettőhöz való viszonyában áll. Ebből -az következik, hogy azon erő, amely a bolygót a középpont felé viszi, -egyenesen arányos a bolygónak a forgórendszer határától mért -távolságával és fordítva arányos a naptól való távolsággal. Ezen erő -azonban Newton gravitációja, amely fordított arányban áll a bolygó -naptól való távolságának négyzetével, és ez egyáltalában nem egyezik meg -Szvedenborg magyarázatával. De Szvedenborg jól ismerte Newton munkáit és -több alkalommal ki is fejezte iránta érzett mély bámulatát, így pl. azt -mondja, hogy: «sohasem dicsérték eléggé.» Hogy saját maga és Newton -általánosan elfogadott felfogása között közvetítsen, azt mondja, hogy az -ő állítása akkor helyes, ha a forgás sebessége a forgórendszer szélén -növekszik; ez azonban egyáltalában nem felel meg Newton törvénye -értelmében a bolygók mozgásának és különben is érthetetlen volna. - -Szvedenborg azt is gyanítja, hogy a tejút a látható csillagvilágban -ugyanolyan szerepet játszik, mint a nap forgás-tengelye a mi -bolygórendszerünkben. Eszerint a napok bolygórendszereikkel a nagy -világtengely körül csoportosulnának, amely a tejút közepén megy át; -eszerint a tejút az égen félköralakú öv gyanánt jelenne meg, holott az -gyűrűalakúnak látszik. Szvedenborg szerint ily módon még nagyobb -rendszereket is elképzelhetünk, amelyeknek csak kis része a tejút -rendszere. Hasonló gondolatokat vetett föl későbben Wright (1750-ben), -aki Szvedenborg gondolatmenetét valószínüleg nem ismerte és -föltételezte, hogy a tejút megfelel a naprendszer ekliptikájának. Ilyen -eszmékkel foglalkozott továbbá Kant (1755), aki aligha tett hozzá -valamit is Wright magyarázatához és Lambert, aki azt hitte, hogy a napok -csillaghalmazokká fognak tömörülni és ezek tejutakká (1761). - -Kérdezhetjük, hogy mért nem vette föl rendszerébe Szvedenborg az általa -csodált Newton korszakalkotó felfedezését? Erre azt válaszolhatjuk, hogy -Szvedenborgot teljesen áthatotta azon eszme, hogy mindennek a világon, -akár kicsiny, akár nagy dolog az, egy terv szerint kellett elkészülnie. -Nem tudott elképzelni semmiféle távolról ható erőt az égitestek között, -mivel ily hatás egyébként előttünk ismeretlen. Ez az ellenvetés -különböző oldalról érte Newton nagy felfedezését és Newton saját maga -nem volt egész érzéketlen ez iránt. Szvedenborg ez okból a világrendszer -magyarázatát Descartesnak az örvényrendszerről való gondolatára -alapította. Úgy látszik, nem érezte föltevései fizikai képtelenségeit és -különösen nem értette meg azok teljes összeférhetetlenségét Newton -törvényeivel. Ez igen komoly fogyatkozása Szvedenborg rendszerének, -amelyben voltak egészséges eszmék is, amelyeket később mások -kifejlesztettek. - -Ez különösen áll azon feltevésére, hogy a bolygók a napnak köszönhetik -létüket és hogy eredetileg is a naprendszerhez tartoztak; ez oly -gondolat, amelyet általában Kantnak tulajdonítanak. Azon eszme, hogy a -tejút óriási csillagrendszer, nem kis értékű, bár Szvedenborg kevéssé -dolgozta ki. Gondolatmenetének sajátossága azon állítása, hogy a napunk -közelében lévő naprendszerek tengelyei azonos irányúak. Ezen iránynak -párhuzamosnak kell lennie a tejút tengelyével; ez azonban nem áll. -Bohlin legutóbbi kutatásai azt mutatják, hogy bizonyos fokig valószínű, -hogy a hozzánk legközelebb fekvő kettős csillagok pályasíkjai és a -legnagyobb, vagyis hozzánk legközelebbi ködfoltok középsíkja majdnem -párhuzamos az ekliptikával. Wright és Lambert szerint hasonló -szabályszerűség várható a tejút napjainál. - -Pitagorasz állítólag azt szokta mondani növendékeinek, hogy más bolygók -épúgy be vannak népesítve, mint a föld. Később az általánosan érvényre -jutó Kopernikusz-féle tanok következtében nem tekintették a földet a -világegyetem központjának és más világokat is lakottaknak vettek fel. - -Giordano Bruno is lelkesedéssel hirdette e tant, amelyet az akkori -teológusok oly veszélyesnek tartottak, hogy azért máglyán kellett -bűnhődnie. Kétségkívül ez a tan volt különösen az, ami az egyházat -Galilei ellen és Kopernikusz más követői ellen ingerelte. Midőn e -gondolat mindenkit áthatott, akkor a másik végletbe estek, és minden -égitestről azt képzelték, hogy be van népesítve, anélkül, hogy keresték -volna az élőlények létéhez tartozó fizikai feltételeket. A holdlakókról -szóló fantazmák igen népszerűek voltak, és népies elbeszélésekben ma is -szó van róluk. Sőt Herschel Vilmos, a kiváló csillagász, azt hitte, hogy -a napnak is vannak lakói és hogy a napfoltok a nap szilárd tömegének -részei, amelyek olykor a fénylő napfelhőkön áttetszenek. - -Szvedenborg látomásai e fantazmák közül a legkülönösebbek. Igen jellemes -ember volt; kétségtelen, hogy valóban hitte azt, amit állított. Azt -mondja, hogy napokat, heteket, sőt olykor hónapokat töltött túlvilági -szellemek és angyalok társaságában. «Általuk értesültem azon világokról, -amelyekben laknak, az ottani erkölcsökről, szokásokról és vallásokról, -valamint más érdekes dolgokról; és mindent, ami ily módon tudomásomra -jutott, úgy le tudok írni, mint amit magam láttam és hallottam.» -«Észszerű az a következtetés, hogy oly nagy tömegek, aminők a bolygók, -amelyek részben fölülmúlják a földet, nem azért teremtettek, hogy a föld -körül keringjenek és hogy halvány fényükkel csak a földet világítsák; -ezeket más célból kellett megteremteni.» Ez a gondolatmenet, amelyet -Szvedenborg a túlvilági szellemeknek tulajdonít, valószínűleg igen el -volt terjedve, és kétségtelenül ez okból kelt nagyobb érdeklődést a -csillagászat, mint minden más tudomány. A bolygók Szvedenborg szellemei -szerint, «tengelyforgást végeznek, van nappaluk és éjjelük. Többeknek -közülök holdjaik is vannak, amelyek úgy keringenek körülöttük, mint a mi -holdunk a föld körül.» - -«A Szaturnusz bolygónak, amely legtávolabb van a naptól, azonkívül -óriási gyűrűje van, amely bolygóját erős, ámbár visszavert fénnyel látja -el. Hogyan képes valaki, aki e tényeket ismeri és észszerűen tud -gondolkodni, föltételezni, hogy az égitestek lakatlanok?» «Jól tudják a -szellemek és az angyalok, hogy a hold, a Jupiter és a Szaturnusz körül -keringő holdak is lakottak.» Ezen lakókat úgy írja le, mint eszes, -emberhez hasonló lényeket. «Azok sem kételkedhetnek, hogy az égitestek -lakottak, akik nem beszéltek szellemekkel; mert vannak «földek», és ahol -föld van, ott emberek is vannak, mivel minden földnek végcélja az -ember.» Szvedenborg ily módon nemcsak naprendszerünk bolygóiról -értesült, hanem más benépesített világokról is és más napokról a látható -világegyetem határáig. Szelleme azokba a régiókba helyezkedett el, míg -teste lenn maradt a földön. Így tudta meg azt, hogy a mi napunk nagyobb -az ég többi napjainál. Az egyik bolygóból látta az ég összes csillagait, -amelyek közül az egyik nagyobb volt a többinél és egy égi hang -megmagyarázta neki, hogy az volt a mi napunk. Máskor meg a legkisebbnek -mondott bolygón volt, amelynek kerülete alig volt 3750 km. Gyakran -beszél más bolygók állatairól és növényeiről is. - -Ezt a leírást jellemzőnek tekinthetjük a Szvedenborg-korabeli művelt -közönség felfogására a világegyetemről. E nézet lényegesen eltér a mai -felfogástól, amint ezt Proktor kiemeli, aki foglalkozott ezen -spekulációkkal. Napunk valószínűleg nem nagyobb más napnál. Ép így a -Szvedenborg által leírt bolygó nem a legkisebb a világon. Az 1800 óta -felfedezett 600 kis bolygó között a legnagyobb, a Ceresz, körülbelül -3000 km-nyi kerületű; a Veszta- és a Pallasznak fél olyan kerülete -sincs; míg a legkisebbeknek közülök, fényük erősségéből itélve, 30 -kilométernél alig van nagyobb kerületük. - -Csodálatos azonban, hogy azon szellemek közül, akikkel Szvedenborg 29 -éven át találkozott, egy sem tudott a számos kis bolygóról. Épúgy -helytelen azon állításuk, hogy a Szaturnusz a legszélsőbb bolygó, mert -később felfedezték az Uranuszt és a Neptunuszt (1781-ben, illetőleg -1846-ban). - -Az Uranuszt már Flamsteed megfigyelte 1690-ben, tehát Szvedenborg -születésének ideje körül (1688). Szabad szemmel látható és kétségkívül -számtalan ember látta, bár Herschel előtt senkisem gondolta, hogy az -bolygó lehet. - -Igen feltünő az az állítás, hogy a Merkur lakói igen kellemes klímát -élveznek, a nap heves kisugárzása dacára (amely 6·6-szerte erősebb, mint -a földön). Szvedenborg ezt úgy magyarázta, hogy ezt a bolygó ritka -légköre okozza. Hogy a ritkább légkör hűtőhatású, arra abból -következtetett, hogy a magas hegyeken, még trópusi vidéken is, meglepő a -hideg. Ezt Szvedenborg maga mondta el a Merkur lakóinak, akiket igen -korlátoltaknak mond. Mai felfogásunk szerint a Merkuron nehezen lehetnek -élő lények. - -Mindebből tisztán láthatjuk, hogy Szvedenborg azoktól a szellemektől és -angyaloktól, akikkel látomásaiban érintkezett, nem tudhatott meg többet, -mint amit ő maga tudott, vagy valószínűnek tartott. Szvedenborg leírását -szellemeinek nyilatkozatairól azért közöltük, hogy bemutassuk, hogy a -korabeli tudás minőnek képzelte a világrendszert. - -Igen jellemző arra a korra, hogy Kant is, Szvedenborg példáján -felbuzdulva «Theorie des Himmels» című munkájában más bolygók eszes -lényeinek hosszas leírását adja. Ő azonban csak a naprendszert tárgyalja -ily módon. Kant azt mondja: «Ezen állapot oly valószínű, hogy -valószínűségi foka nincs messze a bizonyosságtól.» - -Épúgy, mondja tovább Kant, amint a bolygók fajsúlya annál nagyobb, minél -közelebb vannak a naphoz (ezen föltevés helytelen), ép úgy annál -finomabb és könnyebb anyagból kell állaniok a bolygók lakóinak, továbbá -állatainak és növényeinek, minél távolabb fekszenek a bolygók a naptól. - -Egyúttal a naptól való távolság növekedésével testük szövete -rugalmasabbá válik, testalkatuk pedig ennek arányában célszerűbbé. -Hasonlókép szellemi tulajdonságaik, különösen gondolkodási képességük, -gyors felfogásuk, fogalmaik pontossága és élénksége, kombinativ -képességük, cselekvésben való gyorsaságuk, egy szóval tehetségeik -általános tökéletessége kell, hogy a naptól való távolsággal növekedjék. - -Ezt annál is inkább szükségesnek tartotta, mert a Jupiteren a nap csak -10 órás, ez az idő pedig a földi lakóknak, akiknek durvább a -természetük, alig elegendő ahhoz, hogy kipihenjék magukat. Kant és -Szvedenborg azt hitték, hogy az a számos hold, amely a külső bolygók -körül kering, megörvendezteti e bolygók boldog lakóit; azok nem ismerik -a bűnt; valószínű, hogy náluk korlátlan az erény uralma. - -Ezt írja e kor legnagyobb filozófusa, aki kortársai naiv teleológiai és -metafizikai gondolkodásmódjától nem tudott teljesen megszabadulni. A -teleológiai felfogásból – amely mindenben a célszerűséget követeli – -következik, hogy «a föld az ember kedvéért létezik.» A célszerűség tana -azon időben oly nagy hatású volt, mint ma az evolúció tana. - - - - -VI. NEWTONTÓL LAPLACEIG. A NAPRENDSZER MECHANIKÁJA ÉS KOZMOGÓNIÁJA. - -Keplernek a bolygó mozgásokra vonatkozó felfedezése lehetővé tette azt, -hogy a bolygók helyzetét bizonyos időpontra nézve előre meglehessen -jósolni. A fejlődési láncolat egy még hiányzó fontos tagjának -hozzácsatolása Newton számára tartatott fenn. Bebizonyította, hogy -Kepler három törvénye egyetlen-egy törvényből vezethető le, az -általánosan elfogadott gravitációs törvényből, amely szerint két tömeg -között működő vonzóerő a tömeg nagyságával egyenes, a távolság -négyzetével fordított arányban áll. Ezen időben a földfelület nehézségi -erejének intenzitását már ismerték Galilei és Huyghens méréseiből. -Miután ugyanaz az erő, t. i. a föld vonzó ereje a holdra is hat Newton -szerint és az az erő tartja meg pályájában, meg kellett határozni a -nehézségi erő nagyságát a földnek a holdtól való távolságára -vonatkozólag és össze kellett hasonlítani ezt az erőt azzal, amely a -holdpálya görbületét okozza. Newton ezt 1666-ban kiszámította, de nem -ért el jó eredményt. - -Egyáltalában nem lehetetlen, amint Faye megjegyzi, hogy Newton ezen -kudarc folytán kételkedett a nehézségi erő jelentőségében. Bizonyos, -hogy 1682 előtt nem folytatta számításait, amidőn elérte a kivánt -eredményt, akkor ugyanis számításai alapjául a föld nagyságának új -becslései szolgáltak. Állíthatjuk, hogy a kor megérett e felfedezésre, -mivel Newtonnak négy honfitársa is igen közel járt hozzá. Newton -kortársai mindenesetre nagy elragadtatással fogadták. Azonban még -nehezen tudták megérteni, hogy a testek hatnak egymásra a távolból és -hogy a bolygók az üres térben mozognak. A bolygók mozgásai azonban oly -rendkívül szabályosaknak mutatkoztak, hogy lehetetlen volt az a -feltevés, hogy bármily ritka gázon is áthatoljanak. Azonkívül -barometrikus megfigyelések bebizonyították, hogy a levegő sűrűsége a -föld szine feletti magassággal gyorsan csökken. Tehát Descartes -örvény-elméletét el kellett hagyni. Az összes égitestek, még az -üstökösök is, amelyek Descartesnak a köralaktól eltérő pályáik által oly -nagy gondot okoztak, oly pályákon mozognak, amelyek szigorúan követik -Newton törvényét. - -A bolygórendszer feltünő szabályossága és egyformasága rejtély volt -Newton előtt. A hat ismert bolygón kivül azok tíz holdja is ugyanazon -irányban, közel ugyanazon síkban, az ekliptika síkjában és majdnem -köralakban mozog. Mivel Newton semmiféle örvényben, amely magával -ragadná az égitesteket, nem hitt, nem tudta megérteni ezen sajátságos -szabályszerűség okát, annál kevésbbé, mert az üstökösök, amelyeknek -pályái szintén a nap vonzásától függnek, gyakran épen nem azon irányban -mozognak, mint a bolygók. Ebből Newton minden igazolás nélkül arra -következtetett, hogy a bolygómozgás szabályszerűségének nem lehet -mechanikus oka. A következőket mondja: «Ellenkezőleg, azon csodálatos -elrendezést, amelynek segítségével a bolygók majdnem köralakú pályákon -mozognak és a napok egymástól oly távol fekszenek, hogy bolygóik ne -zavarják egymást, egy eszes és mindenható lény okozta.» Newton szerint a -bolygók mozgásuk impulzusát a teremtésben nyerték. Ezen föltevés ellen, -amely valójában az észszerű magyarázat ellentéte, a leghatározottabban -lépett föl Leibnitz; a probléma pozitiv megoldását azonban ő sem érte -el. - -A legelső, aki ilyen magyarázatra törekedett, Buffon volt, a «Histoire -Naturelle» (1748) tehetséges szerzője. Buffon ismerte Descartes és -Szvedenborg műveit és mivel azon módot, amint Szvedenborg a bolygóknak a -naptól való elválását gondolta, fizikai szempontból nem találta -lehetségesnek, más magyarázatot keresett. Elsősorban annak a rendkívüli -valószínűtlenségét hangsúlyozta, hogy csupán véletlen volna az a -körülmény, hogy a nappályának a bolygók pályájához való hajlása sohasem -haladja túl a 7 és fél fokot, vagyis a lehető legnagyobb hajlásnak, 180 -foknak 1/24 részét nem haladja meg. - -Ezt már előbb is kiemelte Bernoulli. Minden bolygó számára annak a -valószínűsége, hogy az a véletlenen alapul csak 1/24. Az akkor ismert öt -bolygó számára együttvéve a véletlenség valószínűsége (1/24)5, vagyis -körülbelül csak egy nyolc milliomod. Azonkívül tekintetbe kellett venni, -hogy a mellékbolygók is, már amennyire akkor ismerték azokat és pedig a -Szaturnusz öt holdja, a Jupiter négy, a föld egy holdja és a Szaturnusz -gyűrűje is mind oly pályákon mozognak, amelyek síkja kevéssé tér el az -ekliptikától. Ennek tehát mechanikai okát kellett keresni. - -Buffon, hogy a bolygók mozgásait megmagyarázza, fölvette, hogy -valamennyi bolygó a nap és az üstökösök összeütközéséből ered. Az -összeütközés következtében szerinte a nap tömegének 1/650 része -levállott és oldalra taszíttatott, amiből a bolygók és holdjaik -képződtek. Hogy ilyen, majdnem érintő irányú lökés megtörtént, már abból -is következhetett, hogy az 1680. évi üstökös, amelynek pályáját Newton -kiszámította, a nap világító felületétől csak egy harmad naprádiusz -távolságra haladt el, és igen könnyen megtörténhet, hogy a 2255. évben, -midőn ezt az üstököst visszavárják, beleesik a napba. - -Annak ellenében azt az ellenvetést lehetett felhozni, hogy a nap -töredékeinek vissza kellett volna esni a napra. Buffon erre azt -válaszolta, hogy az üstökös a napot oldalra tolta és hogy a kidobott -anyag eredeti pályáját a későbben kidobott töredékek megváltoztatták. -Ezen föltevést Laplace is helyeselte, aki később Buffon magyarázatát -átvizsgálta. Buffon magyarázata valóban geniális. Képzeljünk el egy -kerek fakorongot, amelynek oldalába éles műszer hatol, úgy hogy -forgácsok válnak le róla, akkor a korong a behatolás irányában forogni -fog. A levált forgácsok is ugyanazon irányban forognak, azonkívül az -éles eszközhöz való súrlódás folytán a korong egyenlítőjével -párhuzamosan tovább mozognak. Kisebb forgácsoknak, a nagyobbak -töredékeinek, a nagyobbak körül szintén ugyanazon irányban kell -forogniok, amennyiben tudniillik valamely kis rost még a nagyobbal -összetartja azokat. Ép úgy kellett, hogy a nap töredékei, amelyek akkor -támadtak, midőn az üstökös ferdén hatott a nap felületére, valamennyien -ugyanazon irányban forogjanak és époly pályákat írjanak le, mint a -napnak az egyenlítőjéhez közel eső részei. Buffon a napot a földhöz -hasonló, szilárd, izzó, légréteggel körülvett testnek tekintette. A fa -rostja, amely a kis forgácsot a nagyhoz fűzi, a nehézségi erőnek felelne -meg. - -Eddig minden jó és szép volna. De Buffon messzebbre ment. Így -következtetett: azok a töredékek, amelyek a legkisebb sűrűségűek, kell, -hogy a legnagyobb sebességet érjék el, és azért mielőtt pályájuk -görbülni kezdene, a legtávolabbra löketnek ki. Mivel tudta, hogy a -Szaturnusz kisebb sűrűségű, mint a Jupiter, ez meg ritkább a földnél, -ebből arra következtetett, hogy a bolygók annál sűrűbbek, mennél -közelebb állanak a naphoz – oly következtetés, mely mint láttuk -Szvedenborgtól ered és amely később Kantnál is megtalálható – ami -azonban egyáltalában nem egyeztethető össze mai ismereteinkkel. Továbbá -azon töredékekről, amelyek a naptól való elválásukkor a legnagyobb -gyorsasággal mozogtak, a legkönnyebben válhattak le kisebb töredékek, -azaz mellékbolygók. Ezen feltevést az akkori tudás igazoltnak -tekinthette, ma azonban nem igazolt. Akkor csak azt tudták, hogy a -Jupiter egyenlítői sebessége nagyobb, mint a földé, utóbbié pedig -nagyobb a Marsénál. - -Négy Jupiter-holdat ismertek és a föld holdját, de nem ismerték a -Marsét. Az öt holddal bíró Szaturnusznak kellett volna tehát, hogy a -legnagyobb egyenlítői sebessége legyen. Azóta azonban oly változás -állott be ismereteinkben, hogy az egyenlítői sebesség egymásutánja a -következő: Jupiter, Szaturnusz, Föld, Marsz; holdjaik száma pedig: 7, -10, 1, 2. A fenti érvelést tehát ma már nem fogadhatjuk el. - -Az összeütközés által okozott roppant hőfejlődés folytán a bolygók, -Buffon szerint, cseppfolyósokká váltak, de kis tömegük miatt gyorsan -lehültek, mint ahogy a nap is valamikor majd kihül és kialszik. A -különböző bolygók tömegük szerint hosszabb, rövidebb ideig izzók. -Kihülési kísérleteket végezve különböző átmérőjű izzó vasgömbökkel, -jogosultaknak tartotta azon következtetéseit, hogy a földnek 75,000 évre -volt szüksége, hogy jelen hőfokára jusson, a holdnak 16,000, a -Jupiternek 200,000 és a Szaturnusznak 131,000 év kellett. A nap lehülése -a Jupiter lehülésének tízszeres idejébe kerülne. - -A bolygók a naptól való leválásuk idején, annak légkörén áthaladva, -levegőt és vízgőzt vettek föl, ezekből keletkeztek a tengerek. Szerinte -a föld belseje rég kihült már, mert nem hatolt a belsejébe levegő, hogy -a belső tüzet táplálja (az Descartes és Leibnitz nézeteinek ellentmond). -Mindamellett Buffon azt hitte, hogy a földi melegnek csak két százaléka -ered a napból, míg a többi a föld saját melege. Továbbá fölvette, hogy a -föld egész tömege egyenlő sűrűségű, mert forgási tengelye különben nem -volna szimmetrikus helyzetű; pedig a föld alakja ép olyan, mint aminőt -egy a föld forgási sebességével bíró cseppfolyós gömb venne föl. A föld -nem is üres, különben magas hegyeken nagyobb volna a nehézségi erő, mint -aminő ténylegesen. - -A napból leválott töredékek középsűrűsége ugyanolyan, mint a napé. -Ugyanis a Jupiter, amely a legnagyobb tömeg a bolygórendszerben, csaknem -olyan sűrűségű, mint a nap és a Szaturnusz, amely nagyságra legközelebb -áll hozzá, csak kevéssel kisebb sűrűségű. A belső bolygók sűrűsége -azonban kissé nagyobb a napénál. Ezekben Buffon felfogása megerősítését -látta. Ami az utóbbi két pontot illeti, meg kell jegyezni, hogy a föld -forgási tengelye akkor is átmenne a középponton és a sarkokon, ha a föld -sűrűsége belseje felé a középponttól való távolság mértékével arányosan -változna. Tehát mi sem áll annak a feltevésnek útjában, hogy a föld -belseje sűrűbb, mint a külső rétegek, ami tudvalévően kettőnek az egyhez -való arányában áll is. Továbbá a föld lehülésének nem kell oly gyorsan -lefolynia, a mint az egy vasgolyónál történik, amely igen jó hővezető. A -föld belseje még izzó lehet, ámbár az égési folyamat megszünt benne. -Végül ma már tudjuk, hogy a nap és a külső bolygók, beleértve a Jupitert -is, továbbá a belső bolygók belseje gáznemű, nem pedig szilárd, mint azt -Buffon hitte. Ily körülmények között levezetései gyakorlati szempontból -értéktelenekké válnak, azonban összehasonlíthatlanul fölötte állanak -Kant nézeteinek. - -Buffon igazi természetbuvár volt, akinek gondolkodásmódja közel áll a -mai természettudósokéhoz. Művét Laplace nem jogtalanul, erős kritika -tárgyává tette, azért említik most oly ritkán, míg Kantot és Laplacet -előtérbe helyezik. És mégis úgy tünik föl előttem, hogy Buffon -fejtegetése megállja helyét Laplace-é mellett, különösen azért, mert -ötven évvel előzte meg Laplace-t, aki viszont messze fölülmulja a -königsbergi filozófust. - -Buffon maga elég keserű, bár találó kritikát mond kora bőbeszédű és -homályos kozmogóniájáról: - -«Ép oly vaskos könyvet írhattam volna, mint Burnet vagy Wiston, ha -nézeteim előadását terjengőssé akartam volna tenni, és egyúttal azáltal -is súlyt kölcsönözhettem volna nekik, hogy matematikai köntöst húztam -volna rájuk, amint az utóbbi megtette azt; de azt hiszem, hogy -hipotéziseket, bármennyire valószínűek is, nem szabad sarlatán módra -tárgyalni.» - -Laplace Buffon rendszerével szemben és pedig helyesen, oly ellenvetést -tett, amely valószínűleg megfosztotta hitelétől Buffon hipotéziseit. -Buffon ugyanis azt mondja: Ha a föld egy pontjából kilőnénk egy golyót, -akkor, ha zárt pályát ír le, vissza fog térni kiindulási pontjához, -tehát csak rövid ideig lesz távol a földtől, legfeljebb egy körülforgás -idején át. Épúgy kellene a nap leválott töredékeinek is a naphoz -visszatérni. Hogy ez meg nem történik, az többféle módosító körülményen -alapul. Laplace, az ég mechanikájának nagy tekintélye erről azt mondja: -«A folytonosan elváló különböző részek ütközései és azok kölcsönös -vonzása megváltoztathatják a részek mozgási irányát, pályáiknak a naphoz -legközelebb fekvő pontját eltávolíthatják a naptól.» Ennyiben igaza van -Buffonnak. «Azonban», folytatja Laplace «pályáiknak erősen -excentrikusoknak kellene lenniök, vagy legalább is rendkívül -valószínűtlen, hogy valamennyi majdnem köralakú lett volna.» Buffon jól -tudta, hogy a bolygók pályái megközelítőleg köralakúak, azonban képtelen -volt e szabályszerűséget megmagyarázni. Azért rendszerét, hogy a -valóságnak megfeleljen, lényegesen módosítani kellett. Másrészt azonban -nehéz Laplace azon megjegyzését megérteni, hogy Buffon nem lett volna -képes az üstökösök rendkívül excentrikus pályáit megmagyarázni. Hiszen -Buffon nem is hitte azt (amit később Kant), hogy az üstökösök a -naprendszerhez tartoznak. Laplace-szal megegyezően azt vette fel, hogy -azok a külső térből vándoroltak be. Íly körülmények között pályáik csak -excentrikusak lehettek, amint Laplace azt be is bizonyította. Ezzel a -kérdéssel Buffon nem foglalkozott behatóbban. Ezt tökéletlenségnek, vagy -mulasztásnak tekinthetjük, de semmiképen sem hibának. Ezek után Kant -művére térünk át, mely Buffon művénél tizenkét évvel később jelent meg, -s amelyet Buffon inspirált; amint látni fogjuk, nem állja ki a versenyt -Buffon munkájával. - -Kant harmincegy éves fiatalember volt akkor és még nem kezdte meg fényes -filozófiai pályáját, amidőn 1759-ben «Naturgeschichte u. Theorie des -Himmels» című művét kiadta, amelyben az említett problémákat Newton -törvényeinek alkalmazásával tárgyalta. Az ő kozmikus tere üres volt és a -bolygókat azon keresztül semmiféle Descartes értelmében vett örvény el -nem ragadhatta. Ha azonban a bolygók már egyszer mozgásba hozattak, nem -volt szükség az üres térben további hajtóerőre. Mért ne vehessük fel, -hogy az örvény-rendszer, amely a bolygóknak pályáikon való mozgását -megindította, egyszer létezett és azután eltünt? Ez volt Kant szerencsés -gondolatmenete, amely némileg Anaximandroszra emlékeztet. - -«Fölveszem tehát», mondja Kant, «hogy kezdetben minden anyag, amely most -a napban, a bolygókban és az üstökösökben van, azon térben terjedt ki, -amelyben e testek most keringenek.» Ezen portömeg középpontja felé -irányult a részek vonzása, ahol most a nap áll. Az anyagi részek e tömeg -középpontja felé kezdenek esni. Kant ezen részeket szilárdaknak vagy -cseppfolyósaknak képzeli, mivel megjegyzi, hogy a legnagyobb fajsúlyú -részecskéknek volt a legnagyobb valószínűségük arra nézve, hogy a -kialakuló napra essenek. Néha megtörténik, hogy egymáshoz ütődnek és -oldalra dobatnak. Íly módon zárt pályákon való mozgások – Kant köralakú -pályákról beszél – keletkeznek a középpont körül. Az ezen pályákon mozgó -testek újra és újra összeütköznek, míg végre az ismételt összeütközések -oly csoportosulást létesítenek, hogy a testek mind köralakú pályákon, -ugyanazon irányban mozognak a középpont körül. A testek azon része, mely -a középpont felé esik, szintén ugyanazon mozgást veszi fel és ezáltal a -napot is saját tengelye körül ugyanoly irányú forgásba hozza. - -Mivel az anyag a középpont körül eredetileg egyformán volt elosztva, -mért kell, hogy a végső mozgás jobbról balra tartó legyen, és mért ne -lehetne az ép úgy balról jobbra irányuló? Arisztotelesz azt hitte, hogy -az utóbbi mozgásirány, amelyet a föld körül keringő égitesteknél -feltételezett, előkelőbb, méltóbb az istenekhez. Kant szerint az egyik -irány legyőzi a másikat. Ez csak akkor volna helyes, ha az anyagi -részecskéknek kezdettől fogva bizonyos irányú, adott pont körüli -forgásuk lett volna, amint azt Descartes fölvette. Mivel Kant ezt a -hipotézist nem állítja fel, azért az ő fejtegetése alapján nem -képzelhető el egy határozott forgási irány kialakulása. Különös, hogy -Herbert Spencer, a nagy filozófus, száz évvel később ugyanazon hibába -esett. - -Kant továbbá azt hitte, hogy a már forgásban lévő anyag súlyosabb -részecskéi nagyobb valószínűséggel bírnak arra nézve, hogy a középpontba -hatoljanak, még mielőtt a körmozgást felvették volna. Ez okból a naphoz -legközelebb eső bolygóknak a legsűrűbbeknek kell lenniök, amint ezt már -Szvedenborg és Buffon állították; ez pedig nem áll. Kant azt is -állította, hogy a középponti test fajsúlya kisebb, mint a legközelebbi, -körülötte keringő testé. Azonban a hold fajsúlya kisebb, mint a földé. -Kant az ellenkezőjét hitte. - -Kant szerint a nap körül forgó meteorgyűrűk között sűrűbb részeknek -kellett lenniök és ezek körül koncentrálódott mindinkább az illető gyűrű -anyaga; ily módon támadnak a bolygók és az üstökösök. Ha e részek a -gyűrűkben teljesen arányosan lettek volna elosztva, akkor a bolygók -teljesen köralakú pályákon mozognának, mivel valamennyi ugyanazon síkban -fekszik. Kant szerint a bolygópályáknak a köralaktól való eltérése, -valamint a nappályához való hajlása egy kezdettől fogva fellépő -szimmetria-hiányból magyarázható. Érthetetlen azonban, hogy létezhetett -szimmetriahiány kezdettől fogva, holott feltételezte, hogy az anyag a -fejlődő nap körül, mint középpont körül, arányosan volt elosztva. Máshol -azt mondja, hogy minél kisebb a nehézségi erő intenzitása, vagyis minél -nagyobb a bolygónak a naptól való távolsága, annál nagyobbnak kell -lennie a bolygópálya excentricitásának. Ez, miként Kant állítja, áll is -a Szaturnuszra, a Jupiterre, a Földre és a Vénuszra. Nem említi azonban -a Merkurt és a Marszot, melyek a kis bolygókat nem tekintve, a -legnagyobb excentricitásúak, és azért nem is illenek rendszerébe. Kant, -épúgy mint Descartes, az üstökösöket a Szaturnuszon kivülieknek tekinti; -ez magyarázná meg nagy excentricitásukat is. - -Ezen vélemény helytelenségét már bebizonyította Newton és Halley. Kant -szerint az üstökösök fajsúlya kisebb, mint a Szaturnuszé, ami az -üstökösök magvát illetőleg valószínűleg helytelen. - -Amint látjuk Kant kozmogóniája számos, a tényleges viszonyoknak meg nem -felelő adaton alapul. Ezen tényt tovább is illusztrálni érdektelen -volna. Fontosabb annak a felemlítése, hogy Faye bebizonyította, hogy a -Kant fölvette módon, egy gyűrű összehúzódásából keletkezett bolygó -forgási iránya ellenkezője volna a nap forgási irányának és a Kant -idejében ismert bolygók forgási irányának. - -Sajátságos, hogy Kant a Szaturnusz-gyűrűk keletkezésének oly -magyarázatát adja, amely kissé megegyezik Laplacenak a bolygórendszer -képződésére vonatkozó magyarázatával. Abból a feltevésből indul ki, hogy -a Szaturnusz egész tömege eredetileg igen nagy terjedelmű lehetett, és -hogy tengelye körül forgott. Midőn összehúzódni kezdett, egyes -részecskék nagyobb gyorsaságra tettek szert, semhogy vissza eshettek -volna a felületre. Kívül maradtak tehát és gyűrűalakú holdgyüjteményt -alkottak. Azt hiszi, hogy a Szaturnusz holdjai is hasonló módon -keletkeztek. Hogy a naprendszer fejlődésére nem vett fel hasonló, -eredeti forgást, azt bizonyítja, mily kevéssé dolgozta ki gondolatát. Az -állatövi fényben egy nap-körüli gyönge gyűrűképződést lát. Kant -magyarázatának egy másik gyönge pontja, hogy azt gondolta, hogy a gyűrű -legbelsőbb részecskéi eredetileg a bolygó egyenlítőjén voltak, ahonnan a -jelenlegi magasságra sebességük változása nélkül emelkedtek fel; oly -eszme, amely határozottan ellentmondásban áll a nehézség törvényeivel. -Azután a gyűrű forgási idejéből kiszámította a Szaturnusz egyenlítői -sebességét, és a körülforgás tartamát 6 óra 23 perc és 53 másodpercben -állapítja meg. Ezen eredményre igen büszke volt, azt mondja: «az egész -természetfilozófiában talán egyedül áll az ily meghatározás.» Tényleg -azonban a Szaturnusz forgási időtartama 10 óra és 13 perc. Ezen -összefüggésben megkiséreli Kant a vízözönt megmagyarázni, amely tárgy az -akkori tudósok érdeklődését erősen lekötötte. Az égbolt alatt lévő -vízről, amely Mózes első könyvében van megemlítve, Kant azt hiszi, hogy -az talán némileg a Szaturnusz gyűrűjéhez hasonló földkörüli -vízpára-tömeg volt. Ezen gyűrű a föld megvilágítására szolgált, és -egyszersmind büntetésre, ha az emberek nem mutatkoznának méltóknak arra; -az be is következett és ekkor a gyűrű hirtelen a földre szakadt és árvíz -borította el a földet. Hasonló kisérletekkel, hogy a bibliai, vagy a -klasszikus elbeszéléseket természettudományi alapon magyarázzák, mindíg -újra találkozunk ezen kor tudományos kutatásaiban. - -Kant Wrightnak 1750-ben kifejtett eszméjét veszi át, amely szerint a -tejút középsíkja bolygórendszerünk ekliptikájának felelne meg. Épúgy, -mint ahogyan a nap körül mozgó bolygók nem távolodnak nagyon a nappálya -síkjától, úgy a csillagok is oly pályákon mozognának eszerint, amelyek -kevéssé térnek el a tejút közép-síkjától. Ezen csillagok, amelyekhez a -mi napunk is tartozik, egy középponti test körül mozognának, amelynek -helyzete ismeretlen, de lehetséges, hogy megfigyeléssel meghatározható. -Wright e gondolatmenet minden fontos tételét ép oly világosan állította -fel, mint Kant. - -Végezetül, Kant a nap kihűléséről is nyilatkozott. Az akkor szokásos -felfogással megegyezően azt hitte, hogy a nap oly izzó égitest, amelyen -levegő hijján, valamint a kiégett hamú felhalmozódása folytán a lángok -kialusznak. - -Az égés tartama alatt a nap a legillanóbb és legfinomabb részecskéit -elvesztette, amelyek poralakban összegyűltek és, szerinte, az állatövi -fény székhelyét alkotják. Kant igen homályosan utal arra, hogy «a nap -elpusztulásának törvénye az elszéledett részek ujraegyesülésének -csiráját foglalja magában, még ha az utóbbiak a kaoszba is elvegyülnek». -Ezen és más nyilatkozatai szerint, amelyekre majd visszatérünk, Kant úgy -látszik azt tételezi fel, hogy az anyag bizonyos fejlődési kört fut be, -amennyiben felváltva napokká sűrűsödik, azután újra kaotikus -rendezetlenségbe széled el (l. Demokritosz nézeteit). - -Kant kozmogóniája az elméletek azon osztályába tartozik, amely a -bolygórendszert a kozmikus porból, vagy kis meteoritek -összegyülemléséből származtatja. Ezen eszmét később Nordenskiöld és -Lockyer újra felvették; matematikailag Darwin György dolgozta ki. Utóbbi -kimutatta, hogy oly kis testek sok tekintetben úgy viselkednek, mint egy -gáztömeg. - -Laplace ellenben, midőn a naprendszer fejlődésének mechanikai -magyarázatát igyekszik adni «Système du Monde» című művének végén egy -izzó gáztömeg feltételezéséből indúl ki, amely kezdettől fogva (északról -tekintve) jobbról balra irányuló forgásban volt a súlypontján áthaladó -tengely körül. A két elmélet között lényeges különbség van, de ettől -gyakran eltekintettek. Valószínű, hogy ez Zöllner a -«ködfolt-hipotézis»-re vonatkozó megjegyzésének következménye, amelyben -be akarja bizonyítani, hogy «ezen hipotézist nem Laplace állította fel, -hanem Kant, Németország filozófusa». - -Laplace fejtegetése a következőkben foglalható össze: «A nap -ősállapotában, amint fölvesszük, a ködfoltokhoz hasonlított, melyeket -nekünk a teleszkop (l. Herschel kutatását) összetettnek mutat, és pedig -egy többé-kevésbé világító magból állónak, mely körül a köd -összesűrűsödött és ezáltal csillaggá változhatott át.» «A nap nem -terjedhetett ki a végtelenségig, határai azon pontok által határoztattak -meg, határai azon pontok által határoztatnak meg, amelyeknél a forgás -által előidézett centrifugális erő egyenlő a nehézségi erővel.» A nap -gáztömege lehülés folytán lassan összehúzódott. Kepler második törvénye -szerint minden rész az időegység (másodperc) tartama alatt oly ívet ír -le, amelynek hossza fordított arányban áll a naptól mért távolsággal. -Ebből következik, hogy a centrifugális erő az összehúzódásnál növekszik, -és pedig a középponttól mért távolság harmadik hatványával fordított -arányban. Ennek következtében az összehúzódásnál korongalakú, izzó -gáztömeg válik le róla, amely a nap körül bolygó gyanánt kering. Laplace -azután fölveszi, hogy ezen korong izzó gázgyűrűkre oszlott, amelyek -mindegyike az egész koronghoz hasonlóan forgott, azután lehűlve, szilárd -vagy folyékony gyűrűt alkotott. - -Ez azonban fizikai szempontból lehetetlen. A lehűlés tartama alatt kis -porszemek váltak volna le, amelyek a környező gázban lebegtek volna. -Ezen részecskék nagyobb tömeggé egyesültek volna, amelyek a gázokat -felületükön összesűrítették volna. Így porgyűrű keletkezne, oly módon, -amint azt Kant a Szaturnusz körül képzelte; de ha ily gyűrű bolygóvá -tömörülne, az a megfigyelt iránnyal ellenkező irányban mozogna. Különben -Stockwell és Newcomb kimutatták, hogy ily nagy tömeggé való egyesülés -nem lehetséges anélkül, hogy kis meteorok keletkeznének, aminők a -Szaturnusz gyűrűjében tényleg keringenek is. Kirkwood szerint a -Neptun-gyűrűnek bolygóvá való átalakulása nem kevesebb mint 120 millió -évig tartott volna. - -Továbbá az összes bolygópályáknak köralakúaknak kellene lenniök és -ugyanazon síkban kellene feküdniök. Igaz, hogy Laplace erre azt mondja: -«Érthető, hogy e nagy tömeg különböző részeinek különböző hőfoka és -sűrűsége nagy eltéréseket eredményezett». Úgy látszik azonban, hogy -Laplace maga sem volt erről igen erősen meggyőződve, mert később -megjegyzi, hogy az üstökösök (amelyek szerinte nem tartoznak a -bolygórendszerhez) közel jutottak a naphoz, összeütköztek a fejlődő -bolygókkal, és úgy okozták az eltéréseket. Ismét üstökösök hatoltak a -naprendszerbe, midőn a gáztömeg sűrűsödése majdnem be volt fejezve; ezek -annyit vesztettek sebességükből, hogy beleolvadtak a naprendszerbe, -azonban ovális, a köralaktól erősen eltérő pályájukat megtartották. - -Laplace hipotézise ellen tán azon ellenvetés a legkomolyabb, hogy az -Uranusz és a Neptunusz holdjai más bolygók holdjaival ellentétes -irányban mozognak. A Jupiter és a Szaturnusz legtávolabbi holdjai -szintén retrográd irányban mozognak, míg e két bolygó belső -mellékbolygói a szokott irányban keringenek. - -Látjuk, hogy Laplacenak sikerült Buffon hipotézisének egyik-másik -nehézségét (a bolygópályáknak a körtől való kis eltérését) elkerülnie, -ahelyett azonban más, nem kevésbbé komoly nehézségekkel került szembe. -Viszont Laplace eszméje kitünő képet ad a Szaturnusz gyűrűjének -keletkezésére nézve. - -Laplace kiváló kortársa Herschel Vilmos (sz. Hannoverben 1737-ben, -meghalt Slough-ban Windsor mellett 1822-ben) a ködfoltokat -teleszkópjával tanulmányozta; ezek szerinte fejlődési fokozatokat -tüntetnek fel. Több ködfolt szétszórt, zöldes, foszforeszkáló fényű. Ezt -tartotta a kezdetleges állapotnak. A színképelemzés ezt megerősitette és -bebizonyitotta, hogy e fénylő tömegek gázakból, főleg hidrogénből, -héliumból és egy egyébként ismeretlen anyagból, a nebuliumból állanak. -Más ködfoltokban Herschel kissé sűrűsödő középponti magvat figyelt meg, -ismét másokban világosan kivett csillagokat; végül voltak olyanok is, -amelyekből a köd csaknem teljesen eltünt, csillagcsoportoknak adva -helyet. - -Ezen egyszerű, de nagyszabású megfigyelések jobban állták ki a -birálatot, mint Laplacenak nagyon csodált hipotézise. Az igazság -kedvéért azonban el kell ismerni, hogy úgy látszik maga Laplace a -hipotézisének, egyéb alkotásai között nem akart valami kiváló helyet -biztosítani, mert ezt «Exposition du Monde» című klasszikus műve végén -jegyzet alakjában közölte. - -Ez azon nagy munka, amelyben naprendszerünk stabilitását vizsgálta meg. -Következtetése a következő: «Bárminők is a bolygók tömegei, csupán azon -körülményből kiindulva, hogy valamennyi ugyanazon irányban mozog, -csaknem köralakú pályákon, melyeknek síkjai csak kevéssé hajlanak -egymáshoz, sikerült bebizonyítanom, hogy pályáik szekuláris változásai -periodikusak és szűk határok közt mozognak és hogy ennek folytán a -bolygórendszer oly középhelyzet körül ingadozik, melytől csak kevéssé -tér el.» Laplace továbbá azt is bebizonyította, hogy a nap hossza Kr. e. -729 óta a másodperc 1/100 részével sem változott. - -Ezzel Laplace, részben Lagrange támogatásával megerősítette Newtonnak -naprendszerünk csodálatos stabilitására vonatkozó tanát. Úgy látszott, -mintha a naprendszer örök léte volna biztosítva, ami elég különös, ha -fölvesszük, hogy kezdetének kellett lennie. - -Ebben a tekintetben Kant felfogása kétségkivül a helyesebb, legalább is -a mai felfogásunknak megfelelőbb. - - - - -VII. UJABB CSILLAGÁSZATI FELFEDEZÉSEK. - -Míg Laplace a fentiekben megbeszélt kutatásaiban naprendszerünkre -szoritkozott és Szvedenborg, Wright, valamint Kant is a többi égitestről -csak általános nézeteket ád, amelyek között Wrightnak azon véleménye, -hogy a tejút csillagai, valamint napunk is, állandóan mozognak, a -legjelentékenyebb, addig Herschel (1738–1822) kutatása területét az -egész végtelen csillagvilágra terjesztette ki. Már Halleynek (1656–1742) -sikerült azt kimutatnia, hogy több csillag az évszázadok folyamán, sőt -már Tycho Brahe kora óta a tizenhatodik század végéig megváltoztatta -helyzetét. Röviddel azután Bradley (1692–1762) egy addig elérhetetlen -pontosságú csillagkatalógust dolgozott ki. Herschel, akinek e katalógus -a csillagok helyzetváltozásának kutatásánál már rendelkezésére állott, -azt találta, hogy ezen változások elég jelentékenyek. Azt is -megfigyelte, hogy az ég némely részén a csillagok közeledni látszottak -egymáshoz, míg az ellenkező ponton távolodni látszottak egymástól; ezen -jelenséget a látószög változásával magyarázta, amely alatt a tárgyak -megjelennek előttünk. Midőn közeledünk egy tárgyhoz, a szög nagyobbodik, -midőn távolodunk tőle, kisebbedik. Ezen esetben a «tárgyak» a -csillagokat összekötő vonalak. Ebből kiindulva Herschel meg tudta -állapítani azon pontot, amely felé a nap és a hozzátartozó égitestek -vándorolnak. - -A csillagok ezen mozgását, amelyet Halley figyelt meg először, a -csillagok «saját mozgásának» nevezik. Ezt rendesen a csillagoknak az ég -háttere felé való eltolódásával mérik, amely háttér rendkívül nagy -távolságban lévő igen sok csillaggal van telehintve. Az ég hátterét -alkotó csillagok mozgását rendkívül nagy távolságuk folytán nem lehet -észrevenni. - -Nagy felfedezéseket rendesen kétellyel fogadnak. Nem kisebb ember, mint -Bessel állította azt, hogy Herschel felfedezése kétséges. Viszont -Argelander, aki a csillagok helyzetére és fényük intenzitására vonatkozó -gondos méréseivel nagy érdemeket szerzett, Herschelt pártolta és -véleményét a későbbi csillagászok megerősítették, akik közül különösen -Kapteynt kell kiemelnünk. A következő gondolatok részben Kapteyntől -erednek: A csillagképek idők multával lényegesen megváltoznak a -csillagok saját mozgása folytán. A csillagok semmiképen sem mozognak -párhuzamos pályákon, de nem is egyenlő sebességgel, mégis az ég egy-egy -területén egy-egy túlnyomóan uralkodó irány vehető észre e mozgások -különböző irányai között. Nevezzük ezeket «eredő irányoknak». - -Ha most ezen «eredő irányokat» belerajzoljuk az ég glóbuszába, akkor azt -vesszük észre, hogy a különböző irányvonalak a glóbusz egy pontjából -látszanak kisugározni, amely pontot «apex»-nek nevezzük; ez -nyilvánvalóan az a pont, amely felé a nap közeledik, a csillagok ugyanis -onnan minden irányban eltávolodni látszanak. Ez természetesen a -csillagoknak csupán az imént említett «eredő irányú» mozgására áll, -amely iránytól minden csillag saját mozgása folytán kisebb-nagyobb -eltérést mutat. Abból azonban az is kitünik, hogy a csillagok egymáshoz -képest is változtatják helyzetüket és nem a nap az egyedüli csillag, -amely előre halad. Kapteyn idevágó rajza oly szemléletes képet nyujt, -amelyből kétségtelenül következik Herschel véleményének helyessége. - -Wright azon állítását, hogy a tejút csillagai, mint a bolygók a -naprendszerben, ugyanazon irányban mozognak, Schőnfeld és Kapteyn -vizsgálat alá vették. Semmiféle alapot sem találtak ily szabályszerűség -feltételezésére. Viszont Kapteyn más szabályszerűséget figyelt meg. A -csillagok saját mozgása két különböző csillagraj létezésére látszott -utalni, amelyek közül az egyik az Orion csillagzat Xi csillaga felé, míg -a másik ellenkező irányban mozog. Ezen törvényszerűség további -vizsgálata valószínüleg új, érdekes magyarázatra fog vezetni. - -Ezen jelenségek még érdekesebbé váltak azáltal, hogy sikerült több -állócsillagnak a naptól való távolságát meghatározni, még pedig az égen -leírt évi látszólagos mozgásaikból. Arisztarchosz és Kopernikusz szerint -a föld a térben kering, azért kell, hogy az év valamely szakában -közelebb álljon egy bizonyos csillaghoz, mint az év bármely más -szakában. Eszerint joggal várhatnánk bizonyos időszakos változásokat, és -remélhetnők, hogy némely csillagképet az év folyamán növekedni, majd -ismét csökkenni fogunk látni. - -Azonban ily változásokat megfigyelni nem sikerült, ezért már -Arisztarchosz fölvette, hogy a csillagok oly távol vannak tőlünk, hogy a -látószög változása észre nem vehető. Kopernikusz is osztotta e -véleményt; de Tycho Brahe e változásokat annyira valószinütleneknek -tartotta, hogy ez nála egy okkal több volt arra, hogy a földet a térben -mozdulatlannak és a világegyetem középpontjának tételezze fel. A -csillagászok azonban fáradhatatlanul kutattak tovább ez irányban, míg -végül Arago és Bessel csillagászoknak 1809-ben, illetőleg 1838-ban -sikerült megállapítaniok a Hattyú csillagkép 61-es csillagán gyönge -előre-hátra tartó évi mozgást. Ezen mozgásból számították ki a csillag -távolságát; az oly nagynak bizonyult, hogy a fénynek tíz év kell, míg e -csillagról a naphoz jut; e távolság tehát tíz fényévet tesz ki. Egy -fényév 9×1012, vagyis körülbelül tízbillió kilométer, vagy a föld naptól -való távolságának 63,000-szerese. - -Más csillagok távolságát mindjobban tökéletesedő műszerekkel határozták -meg. Az Alfa Centauri csillag áll legközelebb a naphoz, bár a kettő -közötti távolság még mindíg 4·3 fényévet tesz ki. Nyolc csillag, -közöttük a Sziriusz, 10, vagy kevesebb fényévnyi távolban van. A mi -földrészünk feletti csillagos ég-részleten a csillagok közti -középtávolság kissé több, mint 10 fényév. Huszonnyolc szomszédos -csillagot ismerünk, melyek tőlünk való távolságai 20 fényévnél kisebbek, -és 57 csillagot 30 fényévnél kisebb távolsággal. Arisztarchosznak és -Kopernikusznak tehát igaza volt. Ezzel a legutolsó kételyt is -elhárították, amelyet a földnek pályáján való mozgása ellen felhoztak. -Ha már ismerjük a csillag saját mozgását, azaz a látószög változását és -a csillag távolságát, akkor kiszámíthatjuk a valódi sebességet. Ezen -módszerrel azonban a sebességnek jobban mondva csak azon összetevőjét -nyerjük, amely a látóvonalra merőleges. A következő sebességeket -példaként közöljük: a Véga sebessége 10 km, az Alfa Centaurié 23, a -Kapelláé 35, a Hattyú 60-nal jelzett csillagáé 61, az Arkturuszé 400 km -másodpercenkint. - -Ha ismernők továbbá a csillagoknak a látóirányba eső sebességi -összetevőjét, ki tudnók számítani az egész mozgását. A szinképelemzés, -mely 1859 óta ismeretes és egészen átalakította a csillagászatot, -valamint Doppler elve segítségével azt is meghatározhatjuk. Ezen -sebességek az imént említett öt csillagnál rendre a következők: −19, -−20, +20, −62, −5 km másodpercenkint. A plusz azt jelzi, hogy a csillag -távolodik a naptól, a minusz, hogy közeledik feléje. E számok azt -mutatják, hogy a csillagoknak nagy a sebességük, mivel a földé a -pályáján körülbelül 30 km másodpercenkint. - -A csillagoknak a látóvonal irányába eső mozgásából könnyebben lehetett -az ég azon pontját kiszámítani, amely felé a nap közeledik, mint a -csillagok úgynevezett saját mozgásából. Campbell egy ilyen számításánál -azt találta, hogy a nap másodpercenkint 20 km-nyi sebességgel közeledik -oly pont felé, amely igen közel egybeesik a csillagok saját mozgásából -kiszámított hellyel. Tehát tovább nem kételkedhetünk abban, hogy e -jelenségeket helyesen magyarázták. Igen érdekes volna azt meghatározni, -hogy a nap az égnek mindig ugyanazon pontja felé közeledik-e, azaz -egyenes irányban mozog-e, vagy pedig görbül-e kissé pályája? A görbülés -nagyságából meg tudnók azt határozni, hogy minő erők befolyásolják a -napot pályájában. Ilyféle megfigyelésekre azonban még sokkal rövidebb -idő állott rendelkezésünkre, semhogy ezen kérdésre ma felelhetnénk. - -Az azonban bizonyos, hogy nem áll az, amit Kant és Wright hittek, hogy -t. i. minden látható csillag ugyanazon középponti égitest körül mozog. -Valójában mozgásaik teljesen szabálytalanoknak látszanak. Ezért tehát -nem valószinütlen, hogy a nap kalandos útjaiban valamikor beleütközik -egy más csillagba, vagy ködfoltba. A napnak százezerbillió évig kellene -előrehaladnia, míg ugyanoly nagyságú és fényű csillaggal ütközhetne -össze. De ezen zavartalan előrehaladási időköz nagyon megrövidülhet, -mivel valószínűleg sokkal több kihűlt nap lebeg a térben, mint fénylő. A -nap azonban igen könnyen belekerülhet valamely ködfoltba, aminő igen sok -van az égen. Sok ködfolt óriási területet foglal el, holott a -legfényesebb csillagok legnagyobb távcsöveinkben aránylag csupán -pontoknak látszanak. Gyakran vetik fel azon eszmét, hogy a napot útjában -ily ködfolt fogja feltartani, és hogy az összeütközés következtében -hőfoka az izzásig fog emelkedni. Így úgynevezett új csillaggá válna, -amilyen volt az 1901-ben fellángolt Perzeusz. A következő fejtegetés -kimutatja majd, hogy ez utóbbi következtetés nem lehet helyes. Laplace -szerint a naprendszer tömege egykor ködfolt volt, amely lapos korong -alakjában a Neptun pályájáig terjedt ki. Ha felvesszük, hogy e korong -vastagsága átlag nem volt nagyobb, mint a mostani napátmérő tízszerese, -akkor e ködfolt sűrűsége megközelítőleg 420 milliószorta kisebb volna, -mint a napé. Ha a nap ily ködfoltba jutna, 28·3 km[6] átlagos -sebességgel, akkor egy év alatt áthatolna e gáztömegen, amelynek súlya -nem lehet nagyobb, mint a nap súlyának kétmilliomod része. A nap -gyorsasága megfelelően csökkenne, középhőmérséke pedig körülbelül -0·2°-al emelkedne. A hőemelkedés igen lassú volna, és nem eredményezne -hirtelen föllángolást, aminő új csillagoknál tapasztalható. Valamely -csillag ily kis fényváltozása alig vonná magára figyelmünket. A -nagykiterjedésű ködök anyaga oly ritkának látszik, hogy aligha idézhetné -elő az esetleg behatoló égitest fellángolását. - -Fellobbanás csak akkor állana elő, ha a nap más csillaggal ütközne -össze, vagy pedig, ha a köd középső, összesűrűdött részeibe kerülne. -Fénye akkor a mainak több száz-, vagy ezerszeresére emelkedne és «új -csillagnak» mutatkozna. Másrészt azonban a ködök a napok közötti -összeütközéseket – úgy látszik – meggyorsíthatják. Ugyanis igen sok -anyag gyűlik bennük össze, amely az ég minden részéből oda kerül: kis -meteorok, üstökösök és mindenek fölött kozmikus por. Ezen égi vándorok -oly kis tömegüek, hogy fennakadnak a ködben, a ködszerű anyag -összesűrűsödik körülöttük, és ily módon nagyobb testekké növekednek. -Ennek következményekép az összehúzódás folytán kiss izzó csillagok -válnak belőlük. Ha most a nap útjában ilyen testekre akad, és azokkal -összeütközik, akkor a sebessége csökken. A ködön való áthatolása még -nehezebbé válna. A napok ilyen módon, ha hosszú időszakon keresztül -hatalmas kiterjedésű ködtömegeken vándoroltak át, fennakadhatnak a -ködtömegben. Sokkal nagyobb annak a valószínűsége, hogy egy ködfoltba -került nap összeütközik egy már ott előbb megakadt nappal, semmint -annak, hogy a csaknem üres térben két nap összeütközzék. - -Mindezen oknál fogva lényegesen csökkentenünk kell a nap szabad térben -való száguldásának időtartamát; az előbb kiszámított idő század része, -tehát körülbelül 1000 billió év nem lesz túlsok. Nem szükséges -kiemelnünk, hogy az ilyen becslések egész bizonytalanok, és hogy csak -megközelítő képet akarunk adni ezzel az égitestek lehető -élettartalmáról. A napunkhoz hasonló tömegű két égitest összeütközéséből -támadható valószínű következményeket «Világok keletkezése» című művemben -kimerítően leirtam. Két óriási gázáramlat tör ki az egymásra rohanó -napokból, és a határtalan térben mérhetlen messze elnyúló kettős -spirálist alkot, amely a ködfoltok legjellemzőbb alakja. A kiáramló -anyagok főleg a nehezen sűríthető gázak, leginkább hélium és hidrogén, -valamint könnyebben sűrűsödő kis részek, amelyek mind oly nagy -sebességre tesznek szert a kitörésnél, hogy a középponti tömeg vonzási -területétől el tudnak távolodni. Aztán elvesztik sebességüket és hosszú -időn át csaknem változatlan helyzetben maradnak, anélkül, hogy spirális -alakjukat változtatnák. A kisebb erővel kitaszított tömegek -visszahullnak a kitörés helye felé; útközben találkoznak más, később -kitaszított részekkel, főleg gázakkal. Végül az egész anyag egy -középponti tömeg körül, amely (amint már Buffon felvette) a lökés -következtében heves forgásba jut, messzire kiterjedő, szilárd és -folyékony részektől áthatott gázködöt alkot. Legbelül van egy erősen -izzó középponti test, ennek a térfogata az ütközés után lényegesen -nagyobbodott és fokozatosan átmegy a körülötte forgó gáztömegbe. - -Ilyennek képzelte Laplace azon ködfoltot, amelyből a naprendszer -keletkezett. Ha Laplace eszméit a későbbi megfigyelésekhez képest -módosítjuk, akkor képet nyerhetünk arról, hogy kezdődhet újra egy -naprendszer fejlődése a ködfoltból. Ezen felfogásban Buffon és Laplace -nézetei némiképen összeolvadtak. - -A legnagyobb a sebessége a fényes Arkturusz csillagnak, amely körülbelül -400 km másodpercnyi sebességgel száguld tova. A naptól való távolsága -200 fényév, és kisugárzott fénye igen hasonlít napunk fényéhez. Ezért -óriási tömegűnek kell lennie. Sőt kiszámították, hogy a napnál -50,000-szer nagyobb lehet. Elképzelhetjük az ilyen rendkívüli sebességű -két óriás-nap összeütközésének következményeit. A kitaszított gáztömegek -oly forgórendszerbe terülnének ki, amely valószínűleg határtalanul, -minden irányban, majdnem ugyanazon síkban terjedne ki. Azt képzelhetnők, -hogy a tejút ily módon keletkezett, ha nem merülne fel az a nehézség, -hogy a rendszeren belül nem ismerünk középponti testet (l. lentebb -Ritter véleményét). Ily óriási ködtömegben az évek milliói folyamán -nagyszámú kis csillag gyülhet össze, amelyek valószínűleg összeütköznek -és új forgórendszereket alkotnak. Csaknem minden új csillag a tejút -közelében merül fel, amelyben a csillagok összehasonlíthatatlanul -sűrűbbek és gyakoriabbak, mint az ég más részében. Új csillagok kihülése -után csak gáztömegeket látunk, aminő gáztömegek jelentékeny számban -találhatók a tejút közelében. Ha a ködhalmazok a bevándorolt -portömegeken összetömörűlnek, csillagrajok keletkeznek, aminők szintén -főleg arrafelé fordulnak elő. A spirális ködfoltok, a színképükből -itélve, csillagrajok, amelyek oly távol vannak tőlünk, hogy nem vagyunk -képesek bennük csillagokat megkülönböztetni. Ezek különösen az ég azon -részein fordulnak elő, ahol aránylag legritkább a csillag, a tejút -sarkainál, vagyis tőle legtávolabb. Ott azonban sok van. Így pl. Wolf -egyetlen lemezen, amelyre lefényképezte az egyik csillagképet, «Berenike -haját», nem kevesebb, mint 1528 ködfoltot talált, amelyek legnagyobb -része valószínűleg a spirális alakúak csoportjához tartozik. - -A csillagok összetételének kiderítését főleg a színképelemzésnek -köszönhetjük. Úgy amint Herschel a ködfoltokat látszólagos fejlődési -fokozatuk szerint osztályozta, a csillagokat is aszerint sorozták -osztályokba, amelyek a legforróbb állapotban lévőkkel kezdődnek (amelyek -fénylő színkép vonalakat adnak és ennélfogva legközelebb állanak a -gázszerű ködfoltokhoz, amelyekből valószínűleg keletkeztek) és a -kihülőfélben lévő sötétvörösekkel végződnek. Ezen fényes csillagok után -következnek a sötét égitestek; ezek között az első csoportba tartoznak a -szilárd kéregnélküliek, (ilyen valószínűleg a Jupiter is), aztán -következnek azok, amelyeknek, mint a földnek is, kemény kérgük van. - -A csillagokban leggyakrabban feltünő elem a legforróbbakban a hélium; az -utánuk következő hőfokú fehér csillagokban a hidrogén, azután a -közép-hőfokú sárga csillagokban, amelyekhez napunk is tartozik, a -kalcium, magnézium, vas és más fémek, végül a legkevésbé izzó vörös -csillagokban szénvegyületek, közöttük a cián. Nem helyes az az állítás, -hogy a csillagokban nem találtunk oly elemeket, amelyeket a földön nem -ismerünk. Pickering például több csillag színképében oly vonalakat -figyelt meg, melyeket semmiféle földi elem színképével nem tudott -azonosítani. Igaz, hogy ezen vonalakat nagyfokú valószínűséggel a -hidrogénnek tulajdonították, de nem sikerült a hidrogént ilyen fajú -sugárzásra indítani. A nap szinképében is találtak még fel nem ismert -vonalakat. Az aránylag nem rég óta ismert spektrumvonalak között -legfontosabbak a hélium vonalai. Az úgynevezett koronium-vonal, amely a -napatmoszféra külső részének, a «koronának» legjellemzőbb vonala, -szintén még ismeretlen elem színképe. Azonban egészben véve a csillagok -és a föld elemeinek színképei megegyeznek. Maxwell 1873-ban a -következőket mondja: «A térben fényük segítségével és pedig kizárólag -csak azáltal oly csillagokat fedezünk fel, amelyek oly távol vannak -egymástól, hogy semmiféle anyag sem vándorolhatott át az egyiktől a -másikhoz és ezen fény mégis azt mondja nekünk, hogy mindegyik csillag -ugyanazon atómokból van felépítve aminőket a földön találunk.» Érdekes, -hogy ugyanaz a nagy kutató még abban az évben meghatározta azon erőt -amely az anyagot csillagról-csillagra viszi, a fény nyomását. Három -évvel később Bartoli bebizonyította, hogy nemcsak a hő- és a fénysugarak -hatnak nyomóerővel, hanem mindennemű sugárzási energia nyomást fejt ki. -Azonban ezen új egyetemes erő kozmikus fontosságát nem vették -tekintetbe, míg 1900-ban meg nem mutattam, hogy ennek segítségével sok, -addig még érthetetlen jelenséget egyszerű módon meg lehet magyarázni. - -A sugárzási nyomás következtében a nap légkörének összesűrűsödött kis -csöppjei messzire eltávoznak a naptól és a térben oly sebességgel -haladnak, hogy elérik a fény sebességének néhány százalékát. Oly -csillagok közelében, amelyeknek sugárzása fölülmulja a napét, a kisebb -csöppek gyorsasága igen erősen megnövekedhet, ámbár a fény sebességét -sohasem érheti el. Sőt úgy látszik, hogy nagy sebességük gyakori -jelenség, mivel a legtöbb csillag fehér fényű, míg napunk fénye sárga és -azért amazok erősebben sugárzanak. E végtelen időn át kitaszított kis -részek segítségével a napok állandóan anyagot cserélnek. Ennek -következtében a felépítés minden eredetileg létező különbsége -kiegyenlítődhetett. Ezen folyamatban, mint a természetben általában, a -hidegebb testek, ez esetben a hidegebb csillagok a melegebbek rovására -növekednek. - -Nem valószínütlen, amint azt a «Világok keletkezésé» című munkámban -jeleztem, hogy a meteoritek, más világok e különös hirnökei, az ilyen a -térbe kikerült cseppekből alakulnak ki. A meteoritek egészen sajátos -felépítésükben és összetételükben lényegesen különböznek a földön ismert -ásványoktól és kőzetektől, úgy a plutóiaktól, amelyek a föld folyékony -belsejének megmerevedése folytán keletkeztek, mint a neptuni eredetű -kőzetektől, amelyek a víz hatása alatt tengerek fenekén jöttek létre. A -meteoritek gyakran tartalmaznak üvegszerű részeket, melyekből arra lehet -következtetni, hogy gyorsan hültek le. Mások nagy kristályokat -tartalmaznak, amelyek azt mutatják, hogy hőmérsékletük hosszú időn át -egyenletes lehetett. Ugyanazon meteorit szomszédos részei feltünő -különbségeket mutatnak összetétel és felépítés tekintetében, ami arra -vall, hogy anyagának különböző eredetűnek kell lennie. Nem tartalmaznak -vizet, sem hidrátokat (víztartalmú vegyületeket) és az egész -természetes, mivel részecskéik a nap közelében jöttek létre, ahol a -hidrogén és oxigén még nem egyesültek vizzé. Azonban szén és hidrogén -vegyületeit tartalmazzák, amelyek a gyönge fényű csillagok és a -napfoltok spektrumaiban gyakoriak, továbbá a földön könnyen bomló -kloridokat, szulfidokat és foszfidokat, amelyek csupán oly légkörben -támadhattak, amely víz- és oxigénmentes volt. Viszont hiányzanak azon -ásványok, melyek a mi plutói eredetű kőzeteinkben általánosak, így a -kvarc, ortoklász, savas plagioklázok, csillám, amfibol, leucit és -nefelin, amelyek a föld belsejéből jövő magma differenciálódása által -jönnek létre. - -Hogy ezen differenciálódás létrejöhessen, nagy megolvadt tömegekben való -hosszú időtartamú diffuzió szükséges, tehát kis cseppekben nem jöhet -létre. A meteoritek összes tulajdonságai, még a nagyon gyakori szemcsés -felépítés is, melyet chondrikus felépítésnek neveznek, könnyen -megmagyarázhatók a kis cseppekből való kialakulással. Hogy olykor nagy -kristályok is előfordulnak bennük, az vagy valamely oldóanyag jelenlétén -(szénoxid, a vas és nikkel számára) alapul, vagy azon, hogy a meteorit -egy része hosszabb időn át nagy hőnek volt kitéve, amint az azon -üstökösöknél előfordul, amelyek közel jutnak a naphoz. Schiaparelli -klasszikus kutatásai e téren bebizonyították, hogy az üstökösök, -különösen ha közel állanak a naphoz, meteorrajokká oszlanak fel. - -Ezek a nap által kitaszított kis csöppek főleg a ködfoltok legkülsőbb -részeinek kiterjedt gáztömegein gyülnek össze, amelyek a gyakran -elektromos kozmikus por hatására felvillannak. Ezen fény jellemző a -ködfoltok sajátos gáz spektrumára. A ködfoltokban nagy hideg uralkodik, -azért a csöppek gázaik egy részét, különösen a szénhidrogéneket és a -szénoxidot a felületükön összesűrítik és azáltal, ha összeütköznek, -egymáshoz tapadnak. Ily módon a csöppek lassanként meteoritekké -növekednek és folytatják útjukat a térben. - -Ezeken a sugárzási nyomás által kidobott részecskéken kívül, a napok -gáztömegeik egy részét is kicserélik; e gáztömegek a napok -összeütközésénél a térben mindenfelé kiterjednek. Azáltal is juthat -anyag egyik naptól a másikra, hogy a ködfoltok külső részeinek -gázmolekulái távoli napok átvett sugárzása folytán oly gyors mozgásba -jutnak, hogy elválnak a ködfoltoktól és kirohannak a térbe. Ezért tehát -Maxwell azon véleményét, hogy semmiféle anyag sem juthat egyik -csillagból a másikba, tovább nem fogadhatjuk el. - -Az utolsó húsz év alatt a hősugárzás törvényeire vonatkozó ismereteink -rendkívül bővültek. Erre vonatkozólag Stefan és Wien felfedezései a -legfontosabbak. Stefan törvénye azt mondja, hogy az a test, amely -sugarakat sem vissza nem ver, se át nem bocsát, oly meleg mennyiséget -sugároz ki, amely abszolut hőmérsékletének negyedik hatványával arányos -(−273° C-tól mint nulla ponttól számítva). Wien törvénye azt mutatja -meg, hogyan van valamely test teljes sugárzása különböző fajú -hősugarakból összetéve a spektrum szineinek megfelelően. A szilárd kérgű -bolygók és holdak hőmérséklete az első törvény segítségével -kiszámítható. Ezt először Christiansen számította ki. Azon hőmennyiség -ismeretes, melyet valamely égitest a naptól nyer. Ha kemény kérge van, -csaknem ugyanannyi hőt sugároz ki a térbe mint a mennyit a naptól nyer, -ezért hőmérséklete megközelítőleg állandó. Az említett sugárzási -törvények segítségével tehát kiszámítható a hőmérséklet. A légkör -nélküli bolygóknál és holdaknál, amilyen a Merkur és a mi holdunk, ezen -számítások helyes értékeket eredményeztek. - -Ha a testeknek van légkörük, az a viszonyokat némely tekintetben -megváltoztatja, amire már Fourier utalt a tizenkilencedik század -kezdetén. Tény az, hogy a légkör a behatoló napsugarakat más, általában -nagyobb mértékben engedi át, mint azon hősugarakat, amelyek sötét testek -felületéről indulnak ki. Fontos szerep jut ebben a vízgőznek és a -szénsavnak, amint azt már más alkalommal kifejtettem. A legtöbb geológus -megegyezik abban, hogy a váltakozó geológiai koroknak, amelyekről az -akkor élő szervezetek maradványai tanuskodnak, alapja főleg a levegő -szénsavtartalmának változása volt, ez viszont az akkori vulkáni működés -fokától függött. - -Bolygórendszerünkre vonatkozó ismereteink lényegesen gyarapodtak a föld -abszolut súlyának meghatározásával, amiből könnyen ki lehetett számítani -fajsúlyát. Ily méréseket először Cavendish végzett 1798-ban. -Összehasonlította azon vonzást, amelyet egy 30 cm átmérőjű nagy golyó -gyakorolt egy inga kis gömbjére, azzal a vonzó erővel, amelyet a kis -gömbre a föld gyakorolt. Kiszámította, hogy a föld fajsúlya 5·45. -Cavendish kisérletét azóta sok kutató megismételte és módosította; a -végeredmény az, hogy a föld középsűrűsége 5·52. Mivel a föld külső -kérgének átlagos fajsúlya 2·6 körüli (a közönséges kőzetek fajsúlya), -fel kell vennünk, hogy a föld belseje annál nehezebb. Mindamellett fel -kell tételeznünk, hogy a föld belseje 50 km mélységben már cseppfolyós, -mivel a fúrt üregekben kilométerenkint 30 fokkál emelkedik a -hőmérséklet. A földrengési hullámok terjedésének, valamint az inga -lengésének megfigyelése megerősítik e feltevésünket. Még mélyebben, 300 -km körüli mélységben a föld egész magva valószinüleg gáznemű. Azonban a -mélységben oly rendkívül nagy nyomásnak kell lennie, hogy a sűrűségre -nézve keveset határoz, hogy vajjon szilárd, cseppfolyós, vagy légnemű -halmazállapotban vannak-e az anyagok. Valóban döntő szerepe csak a -hőfoknak van. Ha tehát a naphoz közelebb eső bolygók középsűrűsége -sokkal nagyobb, mint a távolabbaké, vagy mint magáé a napé, akkor annak -valószinüleg az az oka, hogy a naphoz közelebb eső bolygóknak sokkal -alacsonyabb a középhőmérséklete, viszont a a távoli bolygóknak (a -többivel ellentétben) valószinüleg nincs szilárd kérge. A föld nagy -középsűrűsége arra mutat, hogy a magva nehéz fémeket tartalmaz. -Különösen azon feltevésre van alapunk, hogy a vas a föld belsejének -legfontosabb alkatrésze, épúgy, mint a napnak és a fémes meteoriteknek -is. - -Rőmer, dán tudós, Cassini, híres párizsi csillagász asszisztense -1675-ben rendkívül fontos felfedezésre jutott; rájött, hogy meg lehet -mérni a fény sebességét. Megfigyelte a Galilei által felfedezett -Jupiter-holdakat. Ezen holdak elsötétülnek, ha a bolygó árnyékába -lépnek, és ezen fogyatkozások igen pontosan megfigyelhetők. És mivel az -égitestek forgási ideje változatlan, azért a fogyatkozások között eltelt -időnek is állandónak kell lennie. Rőmer megfigyelései nem erősítették -meg e feltevést. Ha a föld a Jupiterhez legközelebbi helyzetébe jutna és -mindkét bolygó állana, akkor a fogyatkozások pontosan ugyanazon -időközökben ismétlődnének, mondjuk 1 nap és 18 óránként. Ha a föld a -fogyatkozás után azonnal pályájának az előbbivel ellenkező helyére -menne, akkor a legközelebbi fogyatkozás, amely megint 1 nap és 18 óra -mulva következik be, annyival később vehető észre, amennyi idő kell -ahhoz, hogy a fény befussa a földpálya átmérőjét. Ez átlagosan 997 -másodperc. Rőmer sokkal többnek találta ezt az időt, 1320 mp-nek. A föld -azonban oly rövid idő alatt, 1 nap és 18 óra alatt, természetesen nem -futja be pályája felét; amíg ezt megteszi, saját mozgása folytán 105 -fogyatkozás következik be; a Jupiter mozgása következtében még 11 járul -hozzá. De az időkülönbség ugyanaz marad. Rőmer e megfigyeléséből, -valamint a föld pályájának valószínű átmérőhosszából, a fény sebességét -másodpercenként 313,000 km-re becsülte. Viszont, ha a földön megtudnók -határozni a fény sebességét, akkor a fogyatkozások késéséből kitudnók -számítani a föld pályájának tényleges átmérőjét. Ezt meg is tették. A -legismertebb méréseket Fizeau, Foucault és Michelson végezték. Szerintük -a fény sebessége az üres térben 300,000 km másodpercenként. Eszerint a -földpálya sugara 149·5 millió km. Közvetlen csillagászati meghatározások -is csaknem ugyanazon számot adták. - -Laplace ideje óta két nagy bolygót fedeztek fel, az Uranuszt (1781-ben) -és a Neptunuszt (1846-ban), továbbá sok kis bolygót, amelyek a Marsz és -a Jupiter között keringenek (ilyen most körülbelül 600 ismeretes). A -legelsőt közülök Piazzi fedezte fel 1801 január 1-én, a Cereszt. Mind -balról jobbra kering, pályáik síkja különböző hajlású. A legnagyobb -hajlásszögük 34.83°. Pályáik excentricitásai is igen különbözők, a -maximum 0·383. - -Különösen érdekesek a kettős csillagok. Nagy buzgalommal foglalkozott -velük Herschel Vilmos, később Struve és legutóbb See. Több esetben -sikerült meghatározni e csillagok mozgását közös súlypontjuk körül; így -lehetővé vált, hogy pályájuk excentricitását kiszámítsuk. Legutóbb a -csillagok színképének tanulmányozásával jutottak rá arra, hogy a -csillagok nagy része előre és hátra mozog. Ebben az esetben is sikerült -az excentricitásukat meghatározni. Ezek igen különböznek bolygóink -pályáitól, amelyek csaknem köralakúak. A közvetlenül megfigyelt -csillagpályák excentricitásai 0·13 és 0·82 között ingadoznak.[7] - -Néhány kettőscsillagnál sikerült a két égitest tömegét is meghatározni. -Ha napunk tömegét egységnek vesszük, akkor az Alfa Centauri két -csillagának tömege 1 és 1, a Sziriuszé 2·2 és 1, a Prokioné 3·8 és 0·8, -az Ofiuchusz 70-es csillagáé 1·4 és 0·34, a Pegázus 85-ös csillagáé 2·1 -és 1·2. Látjuk ezen számokból, hogy e csillagok csaknem mind nagyobbak a -napnál. A «spektroszkópikus kettős csillagok» megfigyelései hasonló -eredményre vezettek. Több esetben a két csillag egyike oly gyenge fényű, -hogy nem látható, ezért sötét kísérőnek nevezik. Az Algol aránylag kis -tömegű és sajátságosan változó csillag, melyet néha részben elfed sötét -kisérője. Az Algol átmérőjét 2.130,000 km-re becsülték, kisérőjét -1.700,000 km-re. Mindakettő tetemesen nagyobb a napnál, melynek átmérője -1.391,000 km. Mindamellett keringési idejük alapján kiszámított tömegük -a nap tömegének csak 0·36, illetőleg 0·19 részének adódik. Fajsúlyuk a -napénak csak 0·1 része. Egy másik változó csillag a Herkules Z csillaga, -Hartwig megfigyelései szerint, két óriás-napból áll, amelyek egymás -körül 45 millió km távolságban keringenek; átmérőjük 15, illetőleg 12 -millió km; tömegeik 174, illetőleg 94-szerte nagyobbak, mint a napé; -fajsúlyuk 0·138 és 0·146. Különös, hogy a kisebb, sötét égitestnek -majdnem oly kicsi a sűrűsége, mint a nagyobbnak; de a nap és a nagyobb -bolygók sűrűsége között is hasonló a viszony. A Pegázusz U-val jelzett -kettős csillagának a középsűrűsége Myers szerint a nap sűrűségének -mintegy 0·3 része. Roberts becslése szerint a Puppisz V nevű kettős -csillagának tömege a napnak 348-szorosa, de sűrűsége a napénak csak egy -ötvened része. Myers kiszámította, hogy a Lira Béta nevű változó -csillaga is 30-szor nagyobb tömegű a napnál, de fajsúlya 1600-szor -kisebb, mint a napé. - -Ha ezen számítások még nemis egészen megbizhatók, mégis világosan -bizonyítják, hogy a nap, tömegét tekintve, a kisebb csillagok közé -tartozik, és hogy a sűrűség elég magas fokát érte el, tehát aránylag -előrehaladt fejlődési stádiumban van. Hogy csak gyöngén világító -csillag, azt akkor ismerték fel, amidőn a csillagok távolságát meg -tudták határozni. Az Arkturusz és Beteigeuze távolságában nem is -láthatnók szabad szemmel, és oly távolságban, amely az elsőrendű -csillagoknak felel meg, napunk ötödrendűnek látszanék, ami azt jelenti, -hogy a leggyöngébben látható csillagokhoz tartozna. - -Hogy a napot ily aránylag jelentéktelen égitestnek tartják, annak az az -oka, hogy főleg a legfényesebb és a legnagyobb csillagokat -tanulmányozták. Kapteyn igyekezett ezt kiegyenlíteni, amennyiben -kiszámította, hogy hány különböző fényességű csillag található – ahol a -nap fénye az egység – egy a nap körül képzelt 560 fényévnyi sugárral -biró gömbben. - -Az eredmény a következő: - - 1 csillag fénye több mint 10,000 - 26 « « 10,000 és 1000 között van - 1300 « « 1000 « 100 « « - 22,000 « « 100 « 10 « « - 140,000 « « 10 « 1 « « - 430,000 « « 1 « 0·1 « « - 650,000 « « 0·1 « 0·01 « « - -Ezen táblázat a csökkenő fényű csillagok igen nagy számbeli túlsúlyát -mutatja. Ezért feltételezhetjük, hogy a sötét égitestek jóval -felülmúlják a fényesek számát. De nem kell feltétlenül kisebb -tömegüeknek lenniök, ámbár azt tapasztaljuk, hogy a legfényesebb -csillagok a legnagyobb térfogatúak, és nagy tömegűek, dacára annak, hogy -sűrűségük magas hőmérsékletük folytán igen kicsi. - -Azon körülményből, hogy a kettős csillagok pályái a bolygópályákkal -ellentétben rendkívül excentrikusak, arra következtettek, hogy -bolygórendszerünk nagy szabályszerűsége kivételes eset. Ez azonban -egyáltalában nem szigorú bizonyíték. Az a ködfolthoz hasonló korong, -amely két csillag összeütközésénél a középpontot elfoglaló test körül -kiterjed, az egész tömegnek általában csak kis része. A legnagyobb rész -a középponti testben marad. A kitaszított részek sebessége folytán a -középponti testen kívüli anyag szétszóródik az űrben. A legnagyobb -sebességű molekulák elszabadulnak, míg a forgó korong a világűrből -átvett sugárzás által állandóan nagyobbodik. Ha most az űrből idegen -test jut a forgó korongba, két eset lehetséges. Ha ezen testnek, pl. -valamely üstökösnek a tömege a koronghoz viszonyítva kicsi, akkor az -utóbbi kényszerítheti arra, hogy forgómozgását átvegye. Bolygó -keletkezik, amely csaknem köralakú pályán mozog a korong síkjában. Ha -azonban a behatoló test tömege a korongéhoz képest nagy, akkor ez -mindamellett annyira csökkentheti a behatoló égitest sebességét, hogy a -ködfolt középponti tömegét nem tudja ujra elhagyni. A korong anyaga -azonban csak kevéssé változtathatja meg a behatoló égitest pályáját, -amely emiatt excentrikussá válik és a korong síkjához képest mindennemű -hajlást vehet fel. Az utóbbi eset teljesen megfelel, Laplace szerint, az -üstökösök magatartásának naprendszerünkben. Az előbbi esetet szemügyre -véve, mivel az újonnan keletkezett bolygó aránylag kicsi, a lehűlés -folytán gyorsan elveszti kis fényét és nem látható közvetlenül. Kis -tömegénél fogva befolyása a középponti test mozgására csak igen csekély, -és az általa előidézett mozgásváltozás sokkal jelentéktelenebb, semhogy -abból a sötét kisérő jelenlétére következtetni lehetne. Ilyen eset -valószinüleg gyakrabban fordul elő, mint az, hogy nagy égitestek -kerülnek a rendszerbe, már azért is, mivel a kis égitestek, pl. az -üstökösök aránylag gyakoriak, «oly sokan vannak, mint hal a tengerben», -mondja Kepler. A nagy égitestek legtöbbje képes lesz a ködfoltokon -áthatolni, anélkül, hogy a térben való előrehaladásában akadályozva -volna. Ilyféle eseteket azonban ritkán figyelhetünk meg. Ha a fejlődő -kettős csillag rendszerébe valamely nagy égitest összetevő gyanánt -belép, akkor a már esetleg ott lévő bolygók igen bonyolult pályákon -fognak mozogni. - -Wien törvényét a spektrum szineinek a hőmérséklettel való -összefüggéséről a csillagok hőmérsékletének meghatározására is -alkalmazták. Itt azonban igen szigorú kritikát kell gyakorolni, mert az -általunk észrevett csillagfény nem a teljes sugárzása a csillagnak, -hanem annak külső légkörében elnyeletés folytán gyöngült. - -Valamely csillag hőmérsékletét szinképvonalai erősségéből is meg lehet -itélni. Némely vonal a gázok elnyelési színképében emelkedő -hőmérsékletnél intenzivvé válik, mások ismét megfelelően gyöngülnek. -Hale és munkatársai Kaliforniában a Mount Wilsonon oly fémek színképeit -vizsgálták, amelyeket 110 volt feszültségű fényívben egy ízben 2, máskor -30 ampère-nyi erősségű árammal légneművé alakíttattak át. Az utóbbi -fényív természetesen melegebb volt és így meg tudták állapítani a -színkép vonalainak a hőemelkedés által előidézett változását. Két -színképet összehasonlítva meg tudták határozni, hogy melyik tartozik a -magasabb hőfokhoz és így például meg tudták állapítani, hogy egy -csillagnak, vagy napfoltnak fénye a napénál magasabb, vagy alacsonyabb -hőfoknak felel-e meg? Hale azt találta, hogy a napfoltok fényét elnyelő -gázak alacsonyabb hőmérsékletüek, mint azok, amelyek a napkorong fényét -elnyelik. Ennek oka kétségkívül a napfoltok körüli gázak nagyobb -sűrűségében rejlik, ez azonban nem bizonyítja azt, hogy a napfoltfenék -sugárzó területe alacsonyabb hőfokú, mint a fotoszferafelhőké, amelyek a -napkorong fényét kisugározzák. Hale laboratoriumában összehasonlító -tanulmányok alapján kimutatták, hogy az Arkturusz és a Beteigeuze -szinképe csak annyiban különbözik a napétól, mint a napfoltoké. Ebből -arra következtethetünk, hogy az ezen óriási csillagok fényét elnyelő -gázoknak, különösen a Beteigeuzeben alacsonyabb a hőfokuk, mint a nap -fotoszférája felett lévőknek. Azonban e csillagok sugárzó rétegeinek nem -kell azért hidegebbeknek lenniök a napnál. Ellenkezőleg, valószínűnek -látszik, hogy ezen esetekben a külső gázburok alacsonyabb hőfokának az -elnyelő gáztömeg nagy sűrűsége az oka. - -Az árapály, amint azt G. H. Darwin egyik klasszikus művében kifejti, -nagy befolyást gyakorolt bolygórendszerünk fejlődésére. Darwin -kimutatja, hogy a hold közvetlen azután, hogy elválott a földtől, -valószínűleg igen kis távolságban keringett körülötte, és hogy ennek az -egész rendszernek forgási időtartama nem egészen négy óra volt. Az -árapály hatása folytán, amelynek ereje ily körülmények közt rendkívül -nagy volt, a föld tengelykörüli forgási ideje mindinkább nagyobbodott és -az elveszett forgási energia részben arra fordíttatott, hogy a holdat -lassan jelen helyzetébe vigye. Hasonló árapály-hatást gyakorolt a nap is -a fejlődés első stádiumában lévő bolygókra, amikor azoknak még nagy -átmérőjük volt, mert e hatás erőssége arányos az átmérő harmadik -hatványával. - -Ezáltal csökkent úgy a nap, mint a bolygók forgási sebessége, és az -utóbbiaknak a naptól való távolsága megváltozott. Darwin azon sajátságos -körülményt, hogy a Marsz egyik holdjának, a Fobosznak keringési ideje -rövidebb, mint a Marsz tengelyforgási ideje, azzal magyarázza, hogy -eredetileg a Marsz periodusának a Foboszénál rövidebbnek kellett lennie. -A nap által előidézett árapály azonban meghosszabbitotta a Marsz -tengelyforgásának idejét, úgy, hogy az most 24 óra és 37 perc, tehát -jóval hosszabb, mint a Fobosz keringési ideje, amely csak 7 óra és 39 -perc. - -Hasonló eset forog fenn a Szaturnusz gyűrűjénél. A gyűrű legbelsőbb -portömegeinek forgási tartama 5–6 óra, míg magáé a bolygóé 10¼, óra. -Azonban tekintettel arra, hogy a Szaturnusz igen távol van a naptól, -általános az a felfogás, hogy nem lehet itt oly magyarázatot elfogadni, -mint a Marsznál. De nem lehetetlen, hogy a Szaturnusz gyűrűjének -legbelsőbb része közeledett a bolygójához, és ezáltal növekedett forgási -sebessége. Ilyesmi beállhatott a gyűrű anyagának és a bolygó légköre egy -részének surlódása folytán, amint arra már Laplace utalt. - -Amint fentebb láttuk, Laplace hipotézisével szemben az a nehézség merül -fel, hogy szerinte épúgy, mint Kant szerint, a bolygók forgási irányának -a napéval ellenkezőnek kellene lennie. Azaz a bolygóknak szerintük -retrográd mozgásuaknak kellene lenniök. Pickering felteszi, hogy -kezdetben minden bolygó valóban retrográd mozgással indult ki, amit -azonban a bolygók a nap árapály-hatása folytán elvesztettek, úgy hogy -végül állandóan ugyanazon oldalukkal fordultak a nap felé, azaz normális -irányú tengely-körüli forgást vettek fel, amelynek tartama a nap körüli -keringési idejükkel megegyezett. Az ezután bekövetkezett összehúzódás -folytán tengelykörüli forgásuk gyorsabbodott. A két legszélsőbb bolygó -azonban, az Uranusz és a Neptunusz oly távol vannak, hogy a nap -összehúzódásuk idején nem gyakorolt rájuk nagyobb árapályt előidéző -befolyást. Mivel tömegük a legközelebbi bolygó, a Szaturnusz tömegének -csak egy hatoda, sokkal gyorsabban kellett lehűlniök. Ezen bolygók -eltérnek tehát az általános törvénytől. Ami a Szaturnuszt illeti, az -első kilenc holdja normális irányban forog; a kilencedik, a Japetusz 3·5 -millió km-nyi távolban van tőle. A tizedik ellenben, a Pickering által -felfedezett Főbe, amely 3·5-szer távolabb áll, retrográd irányban forog. -Pickering azt hiszi, hogy ez akkor keletkezett, midőn a Szaturnusz maga -is még retrográd irányban forgott. Nagy excentricitása folytán (0·22) -valószinűbb, hogy a bolygó-rendszer üstökösének felel meg, és a -Szaturnusz vonzó-körébe csak akkor jutott, amidőn ezen táj ködanyaga már -igen meggyérült. A legszélsőbb Jupiter-hold is (a nyolcadik) retrográd. -Minden belső bolygó holdja a szabályos irányban forog. - -Az ezen részben tárgyalt felfedezések legtöbbje oly égitestre -vonatkozik, amely naprendszerünkön kívül áll. Csak erős teleszkópokkal, -és különösen a spektroszkóp (1859 óta) segítségével sikerült ezen távoli -képződmények tulajdonságaiba mélyebb betekintést nyernünk. Mégis -Demokritosz már négyszáz évvel időszámításunk előtt tanította azt, hogy -a tejút csillagai hasonlítanak napunkhoz; Giordano Bruno az újkor elején -oly bolygókról álmodozott, amelyek napjai állócsillagok, amelyek körül -keringenek. Azon meggyőződés vezette őket, ami a természettudóst minden -kutatásában kiséri, hogy a részben ismeretlen lényegileg hasonlít a -közelebbről ismerthez, ahhoz, amit behatóan megvizsgáltunk. Demokritosz -és Bruno állításait igazolta a tapasztalat, és azt is, hogy ezen -természettudományi alapelv általában helyes eredményekre vezet. A -csillagok hasonlítanak a naphoz, csakhogy egyesek kisebbek, mások -nagyobbak, egyesek hidegebbek, mások melegebbek, mint a mi nagy, -világító csillagunk. - -Herschel azt találta, hogy több általa megvizsgált ködfolt fény és -kiterjedés tekintetében igen különbözik a naptól. A színképelemzés azt -megerősítette. Azon ködfoltok oly messze terjedő, ritkult gáztömegekből -állanak, aminővel naprendszerünkben nem találkozunk. Azonban midőn -ezeket más hasonló képződményekkel összehasonlította, a ködfoltok és -napok között átmeneti formákat fedezett fel, amiből arra következtetett, -hogy e formák a világegyetem átalakulásában különböző fejlődési fokok. - -Részben ezen alapra építette Laplace a naprendszer keletkezésére -vonatkozó híres hipotézisét. Rendkívül gazdag megfigyelési anyagunk -minden lényeges pontban megerősítette Herschel nézeteit, és egyidejűleg -jelentékenyen tisztázta az égitestekre vonatkozó fogalmainkat. - -Valószínű, hogy még most is csupán alapvonalait ismerjük a csillagvilág -tudományának és azért Demokritosz, Bruno, Herschel és Laplace nyomán fel -kell tételeznünk, hogy a még át nem kutatott tér lényegileg hasonló -ahhoz, amelynek átkutatása a tökéletesített műszerekkel már részben -sikerült. A legnagyobb fokban valószínű, hogy a jövő mélyebb belátásával -lényeges dolgokban nem fog tőlünk eltérni, de új és merész -gondolatrendszereket tesz majd lehetővé, aminőkről a mai nemzedék nem is -álmodik. Ismereteink így állandóan tökéletesednek, felfogásunk a -megelőző nemzedékek tudósainak kutatásai alapján logikusan fejlődik -tovább. A felületes szemlélőnek gyakran úgy látszik, mintha az egyik -gondolatrendszer megdöntené a másikat; és gyakran halljuk olyanoktól, -akik a természetkutatástól távol állanak, hogy minden biztos ismeret -szerzésére fordított igyekezetünk hiábavaló. Aki azonban a fejlődés -menetét gondosabban követi, nagy megelégedéssel fogja tapasztalni, hogy -tudásunk, erőteljes fához hasonlóan, jelentéktelen magból nő ki, és -mindig fel fogja ismerni ugyanazon fa további növekedését és fejlődését, -ámbár minden része és különösen külső lombozata állandóan megújul. A -vezéreszmék a megváltozott körülmények dacára évszázadokon és -évezredeken át változatlanul megmaradtak. - - - - -VIII. AZ ENERGIA FOGALMA A KOZMOGÓNIÁBAN. - -Midőn Laplace a naprendszer stabilitására vonatkozó klasszikus művét -megelégedve befejezte, azon reményének adott kifejezést, hogy a nap -bolygóinkra végtelen időn át fog éltető fényt árasztani. A naprendszeren -belül a viszonyok csaknem változatlanok maradnának eszerint. A nagy -csillagász nem érezte szükségét annak, hogy a nap erős sugárzásának -állandóságát megokolja, amint nála talán még nagyobb kortársa, Herschel -sem. - -Hogy azonban a nap melegének és a csillagok fényének oka a kutatásra -érdemes, az nem kerülte el Anaxagorasz figyelmét, aki azt hitte, hogy a -csillagok az éterrel való surlódás következtében tüzesedtek meg. -Leibnitz és Kant szerint a nap melegét égés tartja fenn; a meleg -problémájának ugyanazon magyarázata található Buffonnak azon nevezetes -számításaiban, melyek a bolygóknak izzó állapotból való lehűlése -időtartamára vonatkoznak. Laplace is azt tételezte fel, hogy az anyag, -amelyből a bolygók keletkeztek, eleinte izzó volt, és azután hűlt le. - -Azonban az ily elmélkedésekre biztos alapot csak a mult század közepén -találtak, midőn a mechanikai hőelmélet diadalmas pályafutására indult a -természettudomány különböző területein. A mechanikai hőelmélet szerint -az energia épúgy elpusztíthatatlan, mint az anyag, amelynek mennyiségét -hallgatagon változatlannak tartotta mindenki, aki kozmikus problémákról -gondolkozott, ámbár ennek bizonyítását csak a tizennyolcadik század -végén adta Lavoisier. - -Ha tehát a nap éltető sugarait a végtelen térbe küldi ki, akkor valamely -úton ki kell pótolnia az energiaveszteséget, vagy pedig gyorsan kihűl. -Az utóbbi feltevés ellen állást foglalnak a geologusok, akik azt -tartják, hogy a nap melege közel egy milliárd év óta körülbelül -ugyanazon mértékben sugárzik a földre. Robert Julius Mayer kisérelte meg -először, hogy energiaforrást keressen a bezuhanó meteorokban; Mayer ezen -eszméjét Helmholtz tovább fejlesztette. Helmholtz nézetét, amely szerint -a nap minden része lassan a középpont felé sülyed és ezáltal hő -keletkezik, általánosan a probléma legjobb és legkielégítőbb -megoldásának tekintették; de a legújabb geologiai kutatások -megállapították, hogy ezen energia-forrás nem volna elegendő. - -Abban a mértékben, amint jobban megismerték a testek, különösen a gázak -magatartását a hőmérséklet és a nyomás változásainál, mind behatóbban -kutatták az égitestek hőmérsékletének függését a térfogatváltozástól, -valamint azon energiaváltozástól, melyet az elnyelt, vagy visszavert -sugárzás idéz elő. A legjelentékenyebb ilynemű kutatás, amelyre most -kitérünk, Rittertől ered. - -Az égitestek hő és nehézségerő által okozott, tisztán fizikai -változásainak ismeretéhez lényegesen hozzájárul, ha értékesítjük azon -ismereteinket, amelyek a hőmérsékletnek és az égitestek alkatrészei -közötti kémiai folyamatoknak összefüggésére vonatkoznak. Igen valószínű, -hogy ezen kutatások segítségével biztos kivezető utat találunk azon -nehézségekből, amelyeket Helmholtz hagyott ránk, amidőn csak a fizikai -folyamatoknál felszabadult energiamennyiséget vette tekintetbe, míg a -kémiai reakció sokkal nagyobb energia-forrásait mellőzte. Erről többet a -következő fejezetben. - -Mily messzire juthatunk, ha a nehézségi erő és az energia megmaradásának -törvényeit fizikai folyamatokra alkalmazzuk, azt láthatjuk Ritter A. -jelentékeny és terjedelmes kutatásaiból, melyek ezen két elven alapulnak -és amelyek az általános gáztörvények érvényét is föltételezik, míg a -hővezetést és hősugárzást csak mellékesen veszik tekintetbe. Nyolc évvel -azelőtt, 1870-ben, hasonló kutatásokat végzett Lane. Később lord Kelvin, -See, és különösen Emden (1907) járultak hozzá értékes tanulmányokkal e -probléma megoldásához. Az utóbbi nagy matematikai művében foglalkozik e -tárggyal, amely ezen irányú kutatások számára igen értékes lesz. Fizikai -szempontból nem múlja felül Rittert. Ehelyütt a Ritter-féle kutatások -főbb eredményeivel fogunk foglalkozni. - -Ritter szerint azon gáztömegnek, amely követi az általa érvényesnek -tartott törvényt, általában van külső határa, ahol a hőmérséklet az -abszolut nulla fokra sülyed. Innen kezdve befelé emelkedik a -hőmérséklet, amely olyan lesz minden pontban, aminő azon gáztömegé -volna, amely a határtól az illető pontig esne. Könnyebb megérthetés -végett szolgáljon példa gyanánt a föld légköre. Vegyük fel, hogy a föld -felületén a hőmérséklet 16° (289 fok az abszolut nulla pont felett), -aminő tényleg a földfelület átlagos hőmérséklete, akkor Ritter szerint a -légkör magasságának 28·9 km-nek kell lennie. Mert ha egy kg víz egy -km-nyi magasságból leesik, akkor hőfoka 1000/426=2·35° C-szal emelkedik. -Mivel a levegő fajhője 0·235 kg-kalória, azon melegmennyiség, mely egy -kg víz hőfokát 0·235 fokkal emelné, egy kg levegőét egy egész fokkal -emelné. Ebből az következik, hogy ha egy kg levegő egy km-re esik, 10 -fokkal válik melegebbé.[8] Hogy tehát a levegő hőmérséklete 289 fokkal -emelkedjék az abszolut null pont fölé, ahhoz 28·9 km-nyire kell esnie, -és ez lenne légkörünk magassága. - -Ha légkörünk hidrogénből állana, amelynek fajhője 3·42, úgy a légkör 421 -km magasságot érne el. A légkör magassága igen nagy volna akkor is, ha -vízcsöppeket tartalmazó telített vízgőzökből állana; mert hogy ily -keverék hőmérsékletét egy fokkal emeljük, ahhoz nemcsak a gőzt kellene -melegítenünk, hanem még azon kívül annyi meleggel kellene ellátnunk a -keveréket, amennyi a víz párolgásához szükséges. Tehát e keverék úgy -viselkedik, mintha fajhője aránylag nagy volna. Ritter kiszámítja, hogy -a vízgőzből álló légkör magassága 350 km körül lenne, ha a föld -felszinén a hőmérséklet 0° volna. Tudjuk, hogy a levegő valóban -tartalmaz némi vízgőzt és felhőket; ez okból a 28·9 km-nyi magassághoz, -amelyet fentebb nyertünk, még mintegy két km-t kell hozzáadnunk. - -A végérték, amint Ritter maga is jelezte, egyáltalában nem felel meg a -szokásos, elfogadott számoknak. A megfigyelések azt bizonyítják, hogy a -hulló csillagok gyakran a föld szine felett 500 km magasságban lobbannak -fel; tehát kell, hogy még ott az égéshez és a súrlódás folyamatához -szükséges elegendő levegő és oxigén legyen. Az elektromos kisüléseken -alapuló északi fény ívének legmagasabb pontja körülbelül 400 km -magasságban lebeg. Az utóbbi években a léghajókból eszközölt -megfigyelések azt mutatják, hogy 10 km-nél kissé magasabban a -hőmérséklet csaknem állandó, ahelyett, hogy mint az alsóbb rétegekben -fölfelé haladva, kilométerenkint 10 fokkal sülyedne.[9] Ritter a -számításaitól való eltérésnek abban látja az okát, hogy igen nagy -magasságban a levegőt alkotó gázak felhőkké sűrűsödnének, épúgy, mint a -vízgőz az alsóbb rétegekben. A légréteg magassága ezért emelkedne oly -tetemesen. - -De ma már tudjuk, hogy az oxigén és nitrogén ezen sűrűsödése −200° -fölött nem lehetséges, tehát jóval nagyobb magasságban kellene beállnia, -mint amit a léghajók eddig elértek, ahol bizonyos magasságon túl fölfelé -haladva, a hősülyedés észrevehetetlen volt. Ezen jelenséget a -meteorológusok különböző módon magyarázzák. Nekem az a véleményem, hogy -ezen folyamatnál fontos szerepet játszik a hősugárzás és a hő elnyelése -a levegő vízgőz és szénsavtartalma, esetleg az ozon által is. - -Ritter kiszámítja továbbá, hogy minő volna a föld középpontjának -hőmérséklete, ha a földön keresztül fúrt széles légtárnát képzelünk. Nem -felejti el természetesen, hogy a nehézségi erő a mélységgel változik, -úgy hogy a föld középpontjában nullával lesz egyenlő. Ezt tekintetbe -véve kiszámítja, hogy e légtárna középpontjában a hőmérsékletnek mintegy -32,000 foknak kell lennie. A föld középpontjának hőfoka szerinte 100,000 -fok körül van. Ebből megérthetjük, hogy a gázalakú égitestek belsejében -mért emelkedik a hőmérséklet. Amennyiben a föld 400 km mélységen túl -valószínűleg gázalakú, Ritter számításainak ezesetben is van bizonyos -alapjuk. A föld belsejében lévő gázak fajhője azonban kétségkívül sokkal -nagyobb, mint azon gázaké, amelyekkel Ritter foglalkozott. A föld -középpontjának hőfoka ezért kisebb lesz, mint ahogy Ritter kiszámította. -Ha a vegyi folyamatoktól eltekintünk, Ritter becslését kevesebbre mint -felére redukálhatjuk. Azon mélységben körülbelül három millió légköri -nyomást tételeznek fel. - -Most visszatérhetünk a napról való elmélkedésünkre. A nap külső -rétegeiben a nehézségi erő körülbelül 27·4-szer nagyobb, mint a földön; -ennek következtében befelé a hőmérséklete kilométerenként 274 fokkal -emelkedne, ha a nap légköre levegőből állana.[10] Azonban e légkör főleg -atomokká bomlott hidrogénből áll, míg földünkön a hidrogén molekuláris -állapotban fordul elő, ahol minden molekula két atomból áll. Az egyatomú -hidrogén fajhője az ottani hőmérsékleten 10 körül van, azaz 42·5-szer -nagyobb, mint a fagyponton lévő levegőé. Ennélfogva a nap legmagasabb -gázrétegeiben a hőmérséklet kilométerenként mintegy 6·5 fokkal -változna.[11] Mivel a világító napfelhők hőfokát 7500 fokra becsülték, a -fölöttük lévő nap-légkörnek körülbelül 1200 km-t kellene elérnie. -Mindamellett e légkör nyomása Jewellnek az elnyelési vonalak helyzetére -vonatkozó kutatása szerint csak öt vagy hat atmoszféra. A földön e -nyomás 27·4-szer kisebb lenne, azaz körülbelül 0·20 atmoszféra. A -világító napfelhők feletti gáztömeg tehát nem nagyobb, mint a 12 km -fölötti légréteg tömege, ahol már csak a legmagasabb bárányfelhők -lebegnek. - -Napfogyatkozások alkalmával meghatározták a napon lévő kromoszfera -vastagságát, vagyis a világító napfelhők fölött lévő, a hidrogénre -jellemző rózsaszínű gázréteget, amelyet 8000 km-nyinek találtak, holott -ez az előbb említett értéknek[12] több mint hatszorosa. Ugyanazon -eredményhez jutunk tehát, mint a földet illetőleg, t. i. hogy a -légkörnek sokkal magasabbnak kell lennie, mint ahogy az Ritter -számításai szerint kiadódik. - -Sőt helytelen annak a felvétele is, hogy a nap-atmoszfera legkülsőbb -rétegeiben 0 fokra, vagy még alacsonyabbra sülyedne a hőmérséklet. A -sugárzás sokkal nagyobb ott, semhogy ily erős lehűlés előállhatna. A -nap-atmoszfera ezen rétegeiben kétségkívül sok az összesűrűsödött rész; -erre abból következtethetünk, hogy a nap fénye a peremétől kifelé -gyöngül, midőn a fény a nap magasabb gázrétegein halad át. Ezen -csöppeket a nap sugárzása melegíti, és magas hőmérsékletüket a környező -gázaknak átadják. Ugyanaz a dolog áll itt, mint a föld atmoszférájában -is; a nap sugárzását számos porrész nyeli el, miközben e részek 50 vagy -60 hőfokot vesznek föl, amit azután a körülöttük lévő gázakkal közölnek. -Mindkét esetben a magasság növekedésével járó hősülyedés lassúbb, mint a -hogy azt Ritter számította, és ezért a légkör többszörösen magasabb -Ritter becslésénél. - -Térjünk vissza Ritter művéhez. Kiszámította, hogy egy gömbalakú, -gázszerű ködfoltban hogyan kell változnia a mélységgel a hőmérsékletnek, -a sűrűségnek és a nyomásnak. E számítások szerint, ha a nap atomokra -oszlott hidrógénből állana, akkor középpontjában a hőmérséklet 25 millió -fok volna, a nyomás 8·5 milliárd atmoszféra és a fajsúly 8·5 lenne (a -vízé 1). Ha a nap jelenlegi sugarának tízszeresével ködfolttá bővülne -ki, akkor középpontjának hőfoka 2·5 millió fokot tenne ki. Azonban a nap -jelenlegi nagyságára való összehúzódás következtében a nehézségi erő -1-nek 100-hoz való arányában növekedne, és a kilométerre eső hőemelkedés -is ennek megfelelően nagyobbodna. De mivel a sugár eredeti hosszának -tized részére csökkent, a középpont hőmérséklete régi értékének száz -tizedrésze lenne, vagyis tízszerte nagyobb volna, mint a ködfoltban. Ez -a nap minden más pontjára is áll; az összehúzódás következtében beálló -hőemelkedés tehát a nap sugarával fordított arányban áll. Viszont a nap -gázai a roppant nyomás következtében valószinüleg nem követik az -egyszerű gáztörvényeket, ezért a nap belsejének hőmérséklete nem oly -magas, amint azt Ritter fölvette. Szerinte ha a nap gázállapotban lévő -vasból állana, hőmérséklete 1·375 millió fokot érne el. A nap -összehúzódása folytán előálló hőemelkedés erős hőelnyelő vegyi -folyamatokat indít meg, amelyek viszont nagy mértékben csökkentik a -hőmérsékletet. A nap hőmérsékletének átlagát körülbelül 10 millió fokra -becsülhetjük.[13] - -Ha egy gáztömeg, mint az említett ködfolt, összehúzódik, hőmérséklete, -mint mondottuk, növekszik; e hőemelkedésnél azon meleg nagy része fogy -el, amely meleg Helmholtz felfogása szerint az összehúzódásnál szabaddá -válik. Ha vegyi folyamatok nem fordulnának elő, akkor a fentemlített -érték 81 százaléka melegedésre szolgálna, míg a kisugárzásra csak 19 -százalék maradna. Ezen számításaiban Ritter kétatomú hidrogént vesz fel, -H2-t; az egyatomú hidrogén 50 százalékot sugározna ki. Ebből az -következik, hogy a nap nem tarthatná meg tovább jelenlegi sugárzási -energiáját, mint körülbelül 5 (illetőleg 12) millió évig. Azonkívül az -elmult idők folyamán a nap kisugárzásának már tetemesen csökkennie -kellett volna. Ritter jól tudta, hogy a geológusok szerint a földi élet -tartamának sokkalta nagyobbnak kell lennie; de ő, mint a legtöbb -fizikus, annyira meg volt győződve arról, hogy a Helmholtz által -föltételezett hőforrás a nap számára a legjelentékenyebb, hogy nem -fektetett nagy súlyt a geológusok véleményére. A későbbi kutatások -azonban még nagyobbították a geológusoknak a föld korára és a nap -változatlan kisugárzására vonatkozó becsléseit. Van’t Hoffnak kutatásai -azon hőmérsékletre vonatkozólag, amely a különböző geológiai korok -sólerakodásai idején uralkodott, valamint az egyes korok -korall-riffjeinek földrajzi elosztása azt bizonyítja, hogy a föld -felületének hőmérséklete, tehát a nap sugárzási erőssége nem -változhatott nagyon e régi korok óta. - -Ez okból oly hőforrást kell keresni, amely nagyobb és kevésbé változó -hőmennyiséget ad, mint aminő a nap összehúzódása által támad. Ily -hőforrást ad kétségkívül a nap lassú kihűlése alatt támadt vegyfolyamat. -Mivel ezen folyamatok a nap-ködfolt összehúzódása idején ellenkező -értelemben hatottak, ebből az következik, hogy a nap összehúzódása még -gyorsabban történt, mint ahogy azt Ritter gondolta. Azon időtartam, -amelyben a nap közvetlenül egy más nappal való összeütközése után egy -messze kiterjedő ködfoltból összehúzódott, aligha tett ki egy millió -évet, föltéve, hogy a kisugárzás mindig oly erős volt, mint most. Azon -idő alatt, míg a nap még ködfolt-állapotban volt, kell, hogy a -hőelnyelés segítségével roppant mennyiségű energiát gyüjtött légyen -össze a külső sugárzó melegből. Ezen energia később, mikor a nap -középhőmérséklete sülyedt, pótolta hőveszteségét. Ily módon a nap -hőmérséklete, és ezzel kiterjedése és kisugárzása hosszú időszakon át -csaknem állandó maradhatott. Ebből arra is következtetünk, hogy a -ködfolt állapot tovább tarthatott, mint ahogy az Ritter számításaiból -következnék. - -Ritter kiterjesztette számításait azon esetre is, ha a földünkhöz -hasonló, vagyis szilárd kérgű égitest fölött a légkör oly magas volna, -hogy különböző magasságú helyeken a nehézségi erő számára különböző -értéket kellene fölvennünk. Azt találta, hogy ha az égitest szilárd -felületének hőmérséklete bizonyos értéket meghalad, akkor légkörének -nincs határa, azaz a gázak eltávolodnak tőle. Számításait a hidrogénre -vonatkozólag dolgozta ki és azt találta, hogy a hold csak úgy tarthatna -meg egy hidrogénből álló légkört, ha hőmérséklete állandóan −85° alatt -volna. Azonban a hold hőmérséklete általában csaknem olyan, mint a -földé, legmelegebb részeiben 150°-ot ér el; tehát nem lehet -hidrogén-atmoszférája. Hasonló módon kimutatja Ritter, hogy a hold -felületén nem lehet víz. Ugyanezen megokolás még nagyobb mértékben áll a -holdnál sokkal kisebb aszteroidákra. - -Ritter ezen vizsgálataiban számos követőre talált, akik közül Johnstone -Stoney és G. H. Bryan a legkiválóbbak. Mindketten a molekulák mozgására -vonatkozó mechanikai gáztörvényekből indultak ki. Stoney szerint a föld -nem tarthat meg légkörében hidrogént, és ez az állítás valószinüleg -helyes is. Azonban véleménye szerint a héliumnak is sokkal nagyobb a -mozgási energiája, semhogy oly kis égitest, mint a föld, -visszatarthatná. A számítás nem kedvez Stoney felfogásának. De azt -elképzelhetjük, hogy a föld atmoszféráját már igen korai periódusában -hagyta el a hélium, midőn a föld hőmérséklete még sokkal magasabb, és -kiterjedése sokkal nagyobb volt, mint ma. Igen érdekesek Ritternek az -összeütközés hatásaira irányuló kutatásai. Már Mayer kimutatta, hogy egy -igen nagy távolságból, például a Neptunusz távolságából a napba eső -meteor, mely nulla kezdősebességgel indul el, a nap felületére érve 618 -km-nyi sebességre tesz szert másodpercenkint és azért a nap energiáját -tömegének (a meteoré) minden grammja 45 millió kalóriával nagyobbítja. -Két nap összeütközésénél roppant melegmennyiségnek kell felszabadulnia. -Ez arra is szolgálhat, hogy az új égitestet kiterjessze. Ha két egyenlő -nagyságú nap nulla kezdősebességgel végtelen távolból egymásnak rohanna, -az összeütközésnél támadó hő Ritter szerint elegendő volna ahhoz, hogy a -két gáztömeg térfogatát az eredeti négyszeresére terjessze ki. Hogy a -két összeütköző nap egész tömege a végtelen térben szétszóródjék, ahhoz -szükséges volna, hogy mindegyikük másodpercenkint 380 kilométernyi -kezdősebésséggel bírjon. Ily sebesség az állócsillagok számára általában -igen nagynak látszik. Ezt a sebességet azonban a Kapteyn által -felfedezett Columba csillagképbe tartozó nyolcadrendű kis csillag, úgy -látszik, még meghaladja. Ezen csillag másodpercenkint több mint 800 km -sebességgel halad; az óriás nap, az Arkturusz 400 km-t tesz meg -másodpercenkint. E nagy sebességek igen ritka kivételek lehetnek. Ha a -mi napunknál lineáris méreteiben százszorta nagyobb nap hasonló nagyságú -gáztömbbel összeütközne, csak 38 kilométer másodpercenkénti -kezdősebességre volna szüksége, hogy egész tömegét a végtelen térbe -szórja szét, és hogy mint Ritter nevezi, «centrifugális» ködfoltot -képezzen, mely a térben mindjobban kiterjedne. «A spirális ködfoltokat, -amelyek keletkezését ferde irányú ütközéssel magyarázzuk, talán a -centrifugális rendszerekhez sorolhatjuk.» Ezen égitesteknek -tulajdonképen minden irányban határtalanul kellene kiterjedniök. -Elképzelhető azonban, hogy ezen gázak mozgását gátolnák és végül meg is -állítanák anyagi részek, amelyekkel találkoznának. Hasonló módon -képződhetnek gyűrűalakú ködfoltok. Croll szerint két összeütköző nap -számára másodpercenkint 700 km-nél nagyobb sebességet kell -föltételeznünk, hogy az illető nap melegének létrejöttét -megmagyarázhassuk; Ritter szerint az nem szükséges. Emellett -kiemelhetjük azt, hogy a napénál százszorta nagyobb sugarú gázszerű -ködfolt, melynek tömege a nap tömegével megegyező, anélkül, hogy más -égitesttel összeütköznék, csupán a nap méretéig való összehúzódása által -elég magas hőfokot érne el ahhoz, hogy mint fényes fehér csillag -világítson. - -Ha két összeütköző égitest sebessége a fenti érték alá sülyed, akkor -centripetális rendszer keletkezik, vagyis oly gáztömeg, mely fokozatosan -állócsillaggá húzódna össze. Ritter szerint lehetséges, hogy az ily -csillag egy egyensúlyi helyzet körül periodikusan növekedne és -összehúzódna; ily módon akarja a változó csillagok időszakos -fényváltozásait megmagyarázni. Ezen lüktető mozgásokat azonban igen -hamar meggátolná a kisugárzás; azonkívül ilyen csillagok fényerősségének -változásai rendesen nem oly szabályosak, mint ahogy azt Ritter -számításai föltételezik. E tekintetben véleményét nem fogadták el -általánosan. - -Ritter továbbá azt hitte, hogy centrifugális rendszerekben kis -csillagokként jelentkező sűrűsödések keletkezhetnek. Ily módon -keletkezhetnek csillagrajok, és valóban van okunk föltételezni, hogy a -spirális ködfoltok legnagyobbrészt ily csillagcsoportokból állanak. -Ritter végül azt a kérdést veti föl, hogy nem-e valószínű, hogy a tejút -egy ily centrifugális rendszerből eredő csillagcsoport. Azt mondja, hogy -a tejút rendszere abban az esetben nem alkothatná a közvetlen -környezetében lévő anyagnak főtömegét. - -Oly nagy kezdősebesség elérésére ugyanis, amely egy centrifugális -rendszernek összeütközésből való kialakulására szükséges, ahhoz szerinte -kell, hogy a két összeütköző gáztömeg előbb még nagyobb tömegek -vonzásának lettek légyen kitéve, és hogy tovább is ezen erők -hatásmezejében maradtak légyen. - -Ritter így arra az eredményre jut, hogy centrifugális rendszerek csak -ritka kivételkép keletkeznek kialudt csillagok összeütközéséből t. i. -akkor, ha e napok rendkívül nagy sebességgel mozognak. De semmisem állja -útját azon föltevésnek, hogy a naprendszernek aránylag kis töredéke -centrifugális, míg a főtömeg centripetális rendszer. Ezen állapotot -vettük föl fentebb normálisnak. A centrifugális rendszer spirális -ködfoltot képez a centripetális, mint középpont körül, és az utóbbi -fokozatosan fejlődik ki oly módon, amint azt Laplace a bolygórendszerré -alakuló ködfoltokról képzelte. - -Ritter azt is kiszámította, hogy egy a napunkhoz hasonló állócsillag -különböző fejlődési fokozatai mily időtartamot igényelnek. Négy ilyen -periódust különböztet meg. Az első kor a köd állapot. A hőmérséklet -aránylag alacsony, a csillag legelőször ködszínképet ad, azután vöröses -fényt bocsát ki. Több kutató, mint például Lockyer is, elméleti okokból -helyeslik e nézetet, a megfigyelések azonban nem igazolják. A ködfoltok -a hidrogén és a hélium világító vonalait mutatják. Azonban némely -csillag is ugyanazon világító vonalakat adja, és azért kell, hogy a -ködfoltokhoz közel álljon, de fényük nem vörös, hanem fehér. Úgy látszik -tehát, mintha a Ritter által föltételezett átmeneti állapot ködfolt és -fehér csillag között, tudni illik vörösfényű ködcsillag hiányoznék. De -az is lehet, hogyha van is ily átmeneti állapot, az igen ritkán fordul -elő. Ritter is ezen átmeneti állapotot elenyésző rövid tartamúnak tartja -ahhoz az időhöz képest, amely a fehér csillagnak a vörösre való -átmenethez szükséges. Vannak igen erős fényű vörös csillagok, aminő pl. -a Beteigeuze, ennek a vörös fénye valószínűleg a légkörében, vagy a -körülötte lévő por fényelnyeléséből ered. Az első korszak, mely a -kisugárzás maximumáig ér, 16 millió évet tenne ki. Ezután a hőmérséklet -emelkedik, míg eléri a maximumot, azonban nem emelkedik annyira, hogy -egyidejűleg a kisugárzást is fokozza, mert a kisugárzó felület gyorsan -kisebbedik. Ez a periódus aránylag rövid, csak 4 millió év körüli. A -harmadik időszak, amely alatt a csillag fényének ereje folytonosan -csökken és hőmérséklete sülyed, 38 millió évig tartana. Végül az igen -hosszú negyedik kor következne, a csillag fénynélküli, kialudt időszaka. -Mindezen számítások azon feltevésen alapulnak, hogy a nap melege csak -összehúzódás által jön létre és azok azért lényegesen eltérhetnek a -valóságtól, mivel valószínű, hogy nem az összehúzódás játssza a -főszerepet, hanem a vegyi folyamatok a meleg főforrásai. - -Ritter számításai azon eredményre vezettek, hogyha a nap már kialudt, -akkor egy bolygóval való összeütközés nem keltheti újra életre. Kant -költői álma tehát a naprendszer újjáéledéséről, melyet a napba eső -bolygók idéznének elő, nehezen valósulhat meg. «Az el nem éghető és a -már elégett anyag felhalmozódása», mondja az ünnepelt bölcselkedő, «és -pedig a felületen lévő hamu, végül a levegő hiánya véget vet majd a -napnak, lángjának el kell egyszer aludnia, és azt a helyet, amely -világegyetemünk világosságának és életének középpontja volt, valamikor -örök homály fogja takarni. Tűzének változó fellobbanása, hogy -elpusztulása előtt új üregek törésével újraéledjen, többször megújulhat; -ez egyes állócsillagok föltünésének és eltüntének magyarázatául -szolgálhat.» «Nem kell azon csodálkoznunk, ha még isten művében is -mulandóságot ismerünk meg. Minden véges dolog, amelynek kezdete vagy -eredete van, magán viseli természetének bélyegét, el kell mulnia. -Newton, aki isten tulajdonságainak művei tökéletessége folytán nagy -bámulója volt, aki a természet nagyszerűségébe való legmélyebb -belátással összekötötte az isteni mindenhatóság megnyilatkozása iránti -legnagyobb tiszteletet, úgy látta, hogy a természet elmulását kell -hirdetnie, mint a mozgás mechanikájából folyó természetes törekvést.» -«Az örökkévalóság végtelen folyamatában kell egy végső időpontnak -lennie, amidőn fokozatos csökkenés minden mozgást megszüntet.» - -«Azonban egy világegyetem pusztulását nem kell igazi veszteségnek -tekintenünk a természetben. Ezen veszteségért más helyen bő pótlás áll -elő.» Kant ugyanis azt gondolta, hogy míg a napok a tejút középponti -égiteste közelében kialusznak, addig a távoli kozmikus ködökben új napok -keletkeznek, és a lakott világok száma így mindig növekednék. Kant nem -tudott megbarátkozni azon gondolattal, hogy a nap és a bolygók a tejút -középpontjában mindörökké holtan maradjanak. Ezt nem tartotta az -észszerűséggel összeegyeztethetőnek. «Ha végül egy oly eszmét fejezünk -ki, amely époly valószínűnek látszik, mint amennyire illő az isteni mű -alkatához, akkor az a megelégedés, amelyet a természet változásainak -képe idéz elő, a tetszés legmagasabb fokára emelkedik. Nem -gondolhatjuk-e, hogy a természet, amely képes volt a kaoszból -szabályszerű és alkalmas rendszerbe illeszkedni, az új kaoszból, ahová -mozgásai csökkenése folytán sülyedt, ép oly könnyen képes megújulni és -az előbbi kapcsolatot helyreállítani? Nem-e lehetséges a rugókat – -melyek az elszórt anyagot rendezték és mozgását előidézték és amelyeket -a gépezet megállása nyugalomba helyezett – újult erővel megindítani? Nem -kételkedhetünk ennek lehetőségében, ha meggondoljuk, hogy midőn a -keringő mozgások végleg kimerűlnek, a bolygók és az üstökösök mind -beleesnek a napba, a nap tüze pedig oly sok és nagy rög hozzákeveredése -folytán roppant megnövekszik, különösen azért, mivel naprendszerünk -legtávolabbi gömbjei bebizonyított elméletünk alapján a természet -legkönnyebb és leggyulékonyabb anyagát tartalmazzák.» A napban új, a -tüzet tápláló anyag hozzájárulása folytán a legnagyobb fokú égési -folyamat állna elő, amely Kant szerint elegendő volna ahhoz, hogy minden -eredeti állapotába térjen vissza; ily módon új bolygórendszer -keletkezhetne az új kaoszból. Ha ez már többször megismétlődött, akkor -végül majd a nagyobb rendszer, amelynek a mienk csak töredéke, a tejút -rendszere is hasonló módon megáll, hogy újra éledjen és az addig üres -térbe új életet hozzon. - -«Ha a természet e fönixét, – amely elégeti önmagát, hogy poraiból -megifjodva föltámadjon, – végtelen téren és időn át követjük, a mindezt -átgondoló szellemet ez a legmélyebb csodálatba ejti.» - -A mechanikai hőelméletet még akkor nem ismerték, és Kant, aki homályosan -sejtette, hogy a nap tüzét égésnek (kémiai folyamat) kell fentartania, -nem látta azon föltevés következetlenségét, hogy a kiégett anyag -ismételt égés által újra meg újra új energiát tudjon teremteni. -Igazságtalanság volna e szép költeményre a fizika mértékét alkalmazni, -amelyben még Kant is felhagy szokásos írásmodorával. Természettudományi -kritikával tekintve Kant nagyszerű alkotása, amelyben a természet -örökkévalósága iránti vágy igaz kifejezést nyer, semmivé törpül. Nem -fizikai alapja, hanem rendszerének nagyszerűsége az, ami fölkelti -csodálatunkat. Hogy tervének részleteit kidolgozza, nem adatott meg Kant -számára. - -Kant eszméjét csaknem változatlanul vette át Du Prel (1882) spiritiszta -filozófus, aki azonban e tanoknak könnyebb alakot adott, és egyúttal -tekintetbe vette csillagászati ismereteink roppant haladását, Kant naiv -teleologikus felfogását pedig elkerülte. Szerinte is beleesnek a kihűlt -napba a bolygók és tüzét ezzel újra fölélesztik. «Nem tételezhetjük föl, -hogy a csillagok tetemei jeges kisértetekként lebegjenek az űrben, míg -csak újra nem egyesültek a középponti rendszerrel, mely végül az éter -ellenállása folytán mozdulatlanná válna. Ellenkezőleg az ősködöt, -amelyből a csillagcsoportok képződnek, inkább úgy tekinthetjük, mint egy -csillagraj összes csillagainak egyesüléséből eredő képződményt, amelyben -a csillagok mozgása fénnyé és hővé változva oly hőmérsékletet -eredményezett, hogy az egész anyag újra köddé változott. Oly ciklus ez, -mely bennünket ama «Kalpasz»-ra emlékeztet, amellyel a buddhisták az -évmilliók miriádjáig tartó világperiódusokat jelezték, amelyeket a -világegyetem pusztulása választ el egymástól.» - -Közelebbi vizsgálat azonban Du Prel szerint arról győz meg, «hogy az -egész világegyetemen ugyanazon időben nem szünetelhet az élet; míg az -egyik helyen kihal, máshol pompás alakban fog kivirúlni.» «Valamint -Penelope kifejtette éjjel, amit nappal szorgos kézzel szőtt, úgy a -természet is elpusztítja saját műveit, és nem tételezhetjük föl róla, -hogy szövését befejezni igyekezne.» - -«A pusztulás után minden csillagon újból megkezdődik a fejlődés, és -földi belátásunk szempontjából tekintve a teljes feledés mély sötétje -borítja mindazt, amit általában a kihalt csillagok történetének lehet -nevezni. Sem más faj, sem valami magasabbra hivatott lények nem fognak -egykor a föld örökébe lépni; s mindabból, amit emberek létesítettek -semmisem fog más lények kezébe jutni.» Du Prel Mädlerrel megegyezően a -Plejádokat tekinti középponti rendszernek, amely körül kering a napunk. -Ezen felfogást azonban A. F. Peters kutatásai ridegen megcáfolták. - -«A világegyetemben így egymásmellett mutatkoznak az örökös átváltozás -összes fázisai, amelyben a gravitációs mozgás hővé és a hő a térben való -mozgássá alakul. Itt fényük tetőpontján ragyogó, lángoló világok raja, -amott hervadó csillagcsoportok, amelyekben a változó csillagok jelzik a -pusztulás korát; az elsötétült napok utolsó erőkifejtéssel kisérlik meg, -hogy a dermesztő halált elkerüljék. Míg az egyik rétegben élesen -határolt ködgomolyban az első napok kezdenek csirázni, addig más helyen -a finoman tagolt naprendszerek oszló gáztömegek gyanánt szétszóródnak az -űrben. De a természet Sziszifusz munkája mindig újra kezdődik.» - -Du Prel a ködfoltoknak bolygórendszerekké vagy csillagrajokká való -fejlődésének elméletébe Darwin felfogását viszi bele. Bolygórendszerünk -csodálatosan stabilis, mivel az egyes bolygók csaknem koncentrikus -pályákon mozognak, úgy hogy nem fenyegeti őket összeütközés. Azok, -amelyek pályája kevésbé előnyös helyzetű volt, összeütköztek egymással -és vagy kedvezőbb pályájú égitestekké váltak, vagy végül a napba estek. -Ily módon azon bolygók, amelyek pályái nem zárták ki az összeütközés -lehetőségét, fokozatosan kiváltak, míg végül elértük a jelenlegi -rendkívül célszerű rendszert, amelynek stabilitása oly csodálatos, hogy -Newton szükségesnek tartotta egy eszes lény föltételezését, aki -kezdettől fogva mindent elrendezett. Du Prel ezen gondolatmenete igen -elfogadhatónak látszik. Ez azonban nem egyéb, mint Kantnak modern, igen -szép és illő mezbe öltöztetett felfogása. - -Du Prel felfogását egyébként megtaláljuk már Lucretius következő -jelentős soraiban is. (De natura rerum. I. 1021–1028.)[14] - - Mert biz az őselemek, helyöket, nem tartva tanácsot, - Foglalták el ám, eszesen számítva ki mindent, - Sem ki nem alkudták, ki mi mozgást tenne közülök: - De mert nagy számban sokkép változva az űrben, - Végtelen óta lökésektől izgatva üzetnek - Próbálván mindennemű mozgást s összekötődést, - Így elvégre kerültek az olyan szerkezetekbe, - Mint aminőkből áll a teremtés összege máma. - -Roche bebizonyította, hogy ha a bolygók valamikor a mozgásaikat gátló -ellenállás következtében a nap felé esnének, amint Kant és Du Prel -képzelték, úgy még jóval mielőtt elérnék a középponti testet, a bolygók -különböző részeire különbözően ható nehézségi erő folytán széttörnének. -Ily módon pusztult el Biela üstököse, amikor közel jött a naphoz. Ezen -megsemmisülési folyamat közben heves vulkánikus kitörések bizonyára a -bolygó töredékeinek ideiglenes föllángolását idézik elő, még ha a nap -már ki is hűlt volna. Ezen tűz azonban sokkal gyöngébb lenne, semhogy -bolygórendszerünkön túl észrevehető volna. Ha a nap nem volna még kihűlt -állapotban, akkor a bolygó kétségkívül izzó, tésztaszerű tömeggé -olvadna, melyből a töredékek minden heves változás nélkül válnának le. -De minden esetre a bolygó végül meteorpor alakjában nyugodtan hullana a -napba, és a nap fizikai állapotában semmi változás sem állna be. Bár -mennyire is csodáljuk tehát Kant és Du Prel teremtési történetét, mégis -be kell látnunk a fizikai alap híját. - -Rendszerüknek más módon kell megvalósulnia, mint ahogyan ők gondolták. - - - - -IX. A VÉGTELENSÉG FOGALMA A KOZMOGÓNIÁBAN. - -Míg eddig főleg természettudományi kérdésekkel foglalkoztunk, most a -végtelenség fogalmának inkább filozófiai kérdése felé fordulunk. Ha egy -csillag, mint a Sziriusz még oly távol is van, még mindig vannak -csillagok, amelyek távolabb állanak és ha el is képzeljük, hogy van egy -legtávolabbi csillag, mindamellett a csillag mögött a teret még -folytatódónak gondolnók. Hogy a tér határolt legyen, azt ép úgy nem -gondolhatjuk, mint az idő határoltságát. Bár mennyire is -visszagondolunk, azt kell képzelnünk, hogy azon időpont előtt is időnek -kellett lennie. Ép oly kevéssé tudjuk az idő végét elgondolni. A tér -végtelen, az idő örök. Azonban ép oly lehetetlen a végtelen teret és -időt átfogni gondolatunkkal. Azért kisérelték meg, hogy a mindenséget -végesnek, és az időt egy kezdetből kiindulónak magyarázzák. Emlékezzünk -vissza a babiloni teremtési mondákra. - -Sajátságos, hogy azon felfogásnak, amely szerint a tér határolt, ámbár -végtelennek látszik, több kiváló képviselője volt, többek között oly -éles elméjű tudósok, mint Riemann, a kiváló matematikus és Helmholtz, a -nagy fizikus. Ismeretes, hogy a tenger felszíne görbültnek látszik, mert -a föld gömbalakú, és néhány mértföldnyi távolban lévő szigetről az -ellenkező partnak nem látjuk a talaját, hanem csak a fák és hegyek -csúcsát. Néha azonban sajátságos atmoszferikus állapotok lehetővé -teszik, hogy az ellenkező partot is megláthassuk. Ha a légkör sűrűsége -mindenütt ugyanaz volna, akkor a keresztül hatoló fénysugarak teljesen -egyenes vonalak volnának. A levegő sűrűsége azonban lefelé gyorsan -növekszik és a fénysugár ezért csaknem úgy törik meg, mintha prizmán -menne keresztül. A légrétegek sűrűsödése bizonyos körülmények között -olyan lehet, hogy az a fénysugár, mely a föld felszinével párhuzamosan -indul ki, úgy törik meg, hogy vele állandóan párhuzamos marad és -ugyanazon görbületet veszi fel, mint a nyilt tenger. Ha valaki ily -esetben egyenesen a láthatár felé tekintene, akkor az illetőnek a föld -körül kellene látnia, azaz önmagának a hátát láthatná. Természetesen nem -volna képes észrevenni önmagát; azonban a föld, vagy helyesebben a -tenger minden irányban végtelenül kiterjedő síma lapnak látszanék. - -Elképzelhetjük, hogy a térből hozzánk jutó fénysugarak bizonyos okból ép -úgy görbülnének, úgy hogy ha például egyenesen fölfelé tekintenénk, nem -fölfelé látnánk, hanem a föld körül és végül oly tárgyakat pillantanánk -meg, amelyek különben csak a föld másik oldaláról láthatók. Természetes, -hogy ez esetben sem volna lehetséges a földet a látóvonalban -megpillantani, mivel az az út, amelyet a fénynek pályáján a föld másik -oldaláról szemünkig meg kellene tennie, rendkívül hosszú volna, hosszabb -mint bármely látható csillagé. Könnyen érthető azonban, hogy ily módon -nem vehetnénk észre oly csillagokat, amelyek távolabb vannak mint azon -kör legtávolabbi pontjai, amelyet a fénysugár leír. Ámbár tehát a -világegyetemnek csak azon részét látnók, mely egy bizonyos távolságon -belül fekszik – amely ugyan igen nagy, de véges hosszúságú – mégis úgy -látszanék, mintha a földről minden irányban egyenesen a végtelen térbe -pillantanánk. Eszerint nem állíthatnók azt, hogy a tér végtelen, -legalább annyiban nem, amennyire azt észrevehetnők. - -Helmholtz azt kivánta, hogy ezen lehetőséget csillagászok kutassák. -Mivel megfigyeléseinkből nem következik ilyesmi, a vizsgálat -meglehetősen fölöslegesnek látszik. Mert amíg a különböző hőmérsékleti -viszonyok a föld felületén megváltoztatják a levegő sűrűségét és -törőképességét és ennek folytán a fénysugár el is térhet az egyenestől, -addig semmiféle alapot sem találunk arra, hogy az éter sűrűségét és -törőképességét különböző irányban változónak tételezzük föl. -Természetellenes tehát azon föltevés, hogy a látóvonal a térben -fokozatosan görbülhet. Ezen felfogást, mely a mult század második -felében egy ideig élénk érdeklődés tárgya volt, csaknem teljesen -elhagyták, annál is inkább, mert természettudományi tekintetben meddőnek -bizonyult. Aki eziránt érdeklődik, kritikai áttekintést találhat a dán -Kroman, az amerikai Sttallo, valamint Poincaré francia matematikus -műveiben. Mi megmaradunk a régi egyszerű felfogásnál. - -Régóta vitás kérdés, vajon végtelen-e a csillagok száma vagy sem. -Anaximandrosz, Demokritosz, Szvedenborg és Kant végtelennek tartották. -Ha a csillagok némileg egyenletesen volnának a térben elosztva, és nem -csoportosulnának ott, ahol a nap van, akkor az egész égnek -csillagfényben kellene ragyognia, talán még nagyobb fénnyel, mint a nap, -és minden elégne a földön. Föltételezzük emellett, hogy az összes -égitesteknek átlag ugyanazon hőmérsékletük van, mint az -állócsillagoknak, amelyeknek hőmérséklete általában magasabb, mint a -napé. Mivel azonban a föld el nem ég, annak csak két oka lehet. A -csillagok naprendszerünk szomszédságában összpontosítva lehetnek és -mennél távolabb állanak tőle, annál ritkábbak. Különös, hogy a legtöbb -csillagász ezen nagyon is nem filozófiai nézetet hajlandó elfogadni. A -sugárzási nyomás megismerése azonban tarthatlanná tette ezen -álláspontot. Mert ennek hatására végtelen idő alatt az összes csillagok -szétszóródtak volna a végtelen térben, ha valamikor bizonyos középpont -körül, aminő a tejút közepe pl., összpontosultak volna. Ha ezen -megokolás tehát helytelen, akkor más lehetőséget kell tekintetbe -vennünk, hogy t. i. nagyszámú, a látható csillagoknál mérhetetlenül -nagyobb, roppant alacsony hőmérsékletü, sötét égitestnek kell lennie az -űrben. A hideg ködfoltok ily égitestek. Ezek az állócsillagoknál sokkal -nagyobb részét fedik el az égnek. Az a fény, amit összesen nyerünk -valamennyi csillagtól együttvéve, a napból hozzánk jutó fénynek csak egy -harmincmilliomod része. A Herschel Vilmos katalogusában 5. számmal -jelzett nagy, bolygó alakú ködnek, amely a Nagy Medve B csillaga -közelében terül el, mintegy 160 ív másodperc az átmérője, tehát -260,000-szer nagyobb területet föd el, mint az összes látható -állócsillagok együttvéve. A bolygóalakú ködfoltokhoz járulnak a -szabálytalan alakú ködfoltok, ilyen pl. az Orioné, amelynek igen kicsiny -a sűrűsége, de rendkívül nagy a terjedelme. Túlnyomó terjedelmüknél -fogva tulajdonítunk oly nagy befolyást a ködfoltoknak. Az a sajátos -tulajdonságuk van, hogy a kivülről felvett sugárzó meleg hatására -kiterjednek és lehűlnek. Kiterjedésük közben azon molekulái, amelyek a -legnagyobb sebességűek, elszakadnak és a ködfolt belső, nagyobb sűrűségű -részeiből más gáztömegek lépnek azok helyébe. Ily módon az entropia -csökkenésével mindig nagyobb energiamennyiséget halmoznak fel azon -elszakadó gáztömegek, amelyek a közeli csillagokon gyűlnek össze. - -Nem marad hátra más megoldás, mint az, hogy a csillagok számának a -végtelen térben végtelennek kell lennie. Távol állunk attól, hogy még -csak azokat a csillagokat is mind ismerjük, amelyeket előttünk fekvő -sötét égitestek el nem takarnak. Minél tökéletesebbé válnak optikai -műszereink, annál több világ új és új csillagcsoportjai tárulnak -szemeink elé. Számuk növekedése azonban nem áll arányban a műszerek -segítségével növekedve elénk táruló térrel. A csillagok száma sokkal -lassabban emelkedik, és ez legalább részben a sötét égitestek -elhomályosító hatásából ered. - -Hogy az anyag elpusztíthatatlan vagy örök, azt a primitiv fajok -homályosan sejtették teremtési mondáikban. Általában örök időtől létező -kaoszt vagy ősvizet tételeztek föl. Érettebb gondolkozás azután -Demokritosz és Empedoklesz filozófiai fölfogására vezetett. Azonban a -középkoron át azon metafizikai felfogás kezdett érvényesülni, amely -szerint az anyag a teremtés ténye által semmiből keletkezett. -Descartes-nál is találkozunk ez eszmével, bár nem biztos, hogy hitt -benne, továbbá Newtonnál, sőt Kantnál is, a nagy filozófusnál, és sokkal -későbben Faye és C. Wolfnál. Azonban valamennyi kozmogóniai elméleten -keresztül vonul az anyag fokozatos fejlődésének vezérgondolata, -mennyiségének változatlan megmaradásával. Különös következetlenség van -abban a föltevésben, hogy az anyag hirtelen keletkezett. Nem lehet -kívánni, hogy a világproblémát a maga teljességében valaki egyes-egyedül -fejtse meg, azért igen érthető, ha Laplace azt mondja, hogy csak azt -akarja megmutatni, hogy a fejlődés bizonyos része miként ment végbe, a -többit pedig más természettudósra hagyja. Gyakran azonban ahelyett, hogy -ily egyszerű megszorítással elégedtek volna meg, természetfölötti -magyarázathoz folyamodtak. Emellett elhagyták Spinozának a természet -törvényei állandóságáról szóló világos törvényét.[15] - -Herbert Spencer is világosan fejezi ki e tekintetben felfogását. -Kijelenti, hogy nem hihetjük azt, hogy a látható világnak kezdete vagy -vége lenne. Amikor Spencer ezt írta, jól ismerte az energia (akkor -erőnek nevezték) megmaradásának tanát és a Lavoisier által bebizonyított -anyag megmaradásának elvét, amelyet már előbb hallgatagon fölvettek, -ámbár világosan nem ismerték föl. A legutolsó évtizedekben azt a kérdést -vetették föl, hogy az anyag (súlyára nézve) elpusztulhat-e? Landolt a -lehető legnagyobb gonddal eszközölt kisérleteket arra nézve, hogy két -anyagnak egymásra való vegyi hatása alatt változik-e a súly. Landolt -néhány esetben jelentéktelen, a kisérleti hibákat kevéssel meghaladó -változásokat észlelt. Folytatólagos kisérletekből azonban meggyőződött -arról, hogy ezen súlybeli változások csak látszólagosak, amelyeket a -reakciók alatti elenyésző hőemelkedés okozott. Ezért jogosan mondhatjuk, -hogy a kémikusok többszörös tapasztalai megerősítik a régi filozófusok -felfogását az anyag megmaradásáról. - -Sajátságos, hogy azok a tudósok, akik kozmogóniai problémák -tárgyalásánál fölveszik az anyag hirtelen létrejövését, rendszerükben az -anyagnak nem tulajdonítanak időbeli véget. Ez a következetlenség valóban -érthetetlen, ép oly érthetetlen, mintha merészen azt állítanók, hogy a -nappályától északra végtelen számú csillag van, de attól délre nem. - -Itt azt az ellenvetést lehetne fölhozni, hogy bizonyos fogalmaknál -fölveszünk végtelenséget egy irányban, egy pontból kiindulva, de -ellenkező irányban nem veszünk fel folytatást. Így a hőmérsékletet az -abszolut nulltól fölfelé számítják, de alatta nem. Ennek ellenében azt -mondhatnók, hogy nem volna lehetetlen oly hőmérsékleti skálát alkotni, -amely negativ végtelen hőmérsékletet tételezne fel. Elegendő volna pl. a -hőmérsékleti adatokat a −273° C-tól számított hőmérséklet logaritmusával -kifejezni; másrészt azonban valószínű, hogy a hőmérséklet a molekulák -mozgásán alapul, és a negativ irányú mozgásnak a pozitiv irányúval -egyenértékűnek kell lennie, tehát ez okból lehetetlen túlmenni az -abszolut nulla fokon, azaz a teljes mozdulatlanságon. Ép oly kevéssé -képzelhetünk negativ tömeget. De negativ (azaz elmult) időt nemcsak, -hogy elképzelhetünk, hanem kell is, hogy gondoljunk, és ezért teljes -következetlenségre vall, ha az anyagnak nem a mult, hanem csupán jövő -örökkévalóságáról beszélnek. - -Amint Spencer a fentemlített idézetben mondja, lehetetlen az energia, -valamint az anyag teremtését elképzelni. «Energia nem keletkezhet -semmiből, sem nem válhat semmivé.» Ez esetben is homályosan ezen eszme -lebegett a filozófusok előtt, még mielőtt a természettudósok hozzá -fogtak volna a fogalmak tisztázásához. Descartes, Buffon, Kant műveiben, -mint a régi kozmogóniákban általában, folyton az energia megmaradása -homályos sejtésének nyomára akadunk. Descartes és Kant azt tartották -hogy a nap izzásának fentartására égésfolyamat szükséges, amelynek -fentartására ismét nélkülözhetlennek tartották a levegőt. Sőt Buffon azt -hitte, hogy a többi napok, amelyek hasonlóképen folytonosan hőt -sugároznak ki, napunkba ugyanannyi fényt küldenek, mint amennyit tőle -nyernek. Ő tehát a hőegyensúly egy nemét tételezte fel. Sajnos nem -bocsátkozott a kérdés további kutatásába. - -Ezen viszonyok tisztább belátása csak a mult század elején adatott Sadi -Carnot lángelméje által. Művei egy része azonban kiadatlan és ismeretlen -maradt korai halála folytán, és az energia megmaradásának elvét Mayer, -Joule és Colding keltették új életre és Helmholtz dolgozta ki. Igen -jellemző, hogy e kiváló férfiak közül egy sem volt szakszerű -természettudós, Helmholtz azonban kiválóan képzett matematikus volt. -Carnot és Colding mérnök volt, Mayer és Helmholtz orvosok, Joule -sörfőző. Ha a felfedezés alapjait közelebbről vizsgáljuk, akkor azt -találjuk, hogy azok főleg filozófiai természetüek és ezen úttörők ellen -filozófiai felfogásuk miatt heves támadásokat is intéztek. A -természetkutatók már régóta azt tartották, hogy a hő a legkisebb részek -mozgásán alapul. Erre vonatkozó kijelentéseket Descartes, Huygens, -Laplace, Rumford és Davy műveiben találunk. E felfogással egy másik -állott szembe, amely szerint a meleg anyagi természetű volna. A -mechanikai hőelmélet fölfedezője bizonyos értelemben már tisztában volt -az előbbi fölfogással. Azonban Carnot elmélkedéseiben a legfontosabb -szerep a hőgépeknek jut, amelyek oly módon végeznek munkát, hogy a meleg -testről hidegre áramlik át a hő. Carnot szerint egy adott melegmennyiség -oly módon való átváltozásánál, hogy amellett a lehető legnagyobb munka -jőjjön létre, a munka mennyiségének minden esetben függetlennek kell -lennie a hőátvivő közegtől, ha csak a hideg és meleg test állandóan -megtartja hőmérsékletét. Ezt az elvet úgy is fejezhetjük ki, hogy a -«perpetuum mobile» lehetetlen. Ebben a mérnök azon szilárd meggyőződése -jut kifejezésre, hogy semmiből nem jöhet létre munka. Mayer -értekezésében sűrűn fordulnak elő az ily kifejezések: «semmiből semmisem -támad»; át volt hatva a munka anyagszerűségének eszméjétől. Colding azt -írta: «szilárd meggyőződésem, hogy azon természeti erők, melyeket úgy a -szerves, mint a szervetlen világban, a növény- és állatvilágban, -valamint az élettelen természetben találunk, nemcsak a világ kezdetétől -fogva léteztek, hanem mindig is működnek, hogy a világot a teremtésnél -belé fektetett értelemben fejlesszék.» Joule egy népszerű előadásában -azt mondja: «Apriori megállapíthatjuk, hogy az «eleven erő» _mv_2/2 -teljes megsemmisülése nem lehetséges; nem tételezhetjük föl, hogy azon -erő, mellyel isten az anyagot fölruházta, emberi tevékenység által -elpusztulhat, avagy létrejöhet.» Helmholtz négy vagy öt évvel később -megjelent értekezését, amelyet ma a fizika klasszikus alkotásának -tekintünk, az akkori legelőkelőbb természettudományi szaklap, -«Poggendorfs Annalen» visszautasította, ép úgy, mint Mayer tanulmányait. -Ebből világosan látható, hogy ezen művek fizikai jelentőségét nem -ismerték föl, hanem csupán filozófiai elmélkedéseknek vélték. E -kutatások rendkívüli újítások alapjául szolgáltak a mult század -folyamán, nemcsak a fizikában, hanem a kémia és a fiziológia terén is. -Az energia megmaradását és örökkön-örökké való fenmaradását ezek által -egyszersmindenkorra megállapították. - -Sajátságos, hogy e tudományág fejlődése magával hozta az örökkévalóság -elve tagadásának csiráját. A hőelmélet azon következtetésre jutott, hogy -a hő önként (vagyis amennyiben nem használ föl erre munkát) megy át a -melegebb testről a hidegebbre, de nem fordítva. Ennek következménye a -világnak oly értelemben való fokozatos fejlődése, hogy minden energia az -idők folyamán molekuláris mozgássá, azaz hővé alakul át és a -hőmérsékleti különbségeknek az egész világegyetemben való -kiegyenlítésére használódik fel. Ennek bekövetkezése után a molekuláris -mozgások kivételével minden mozgásnak meg kell szünnie, és ezzel minden -élet kialszik. Ez a teljes nirvana volna, amiről az indus filozófusok -álmodoztak. Clausius a hőegyensúly e végső állapotát hőhalálnak nevezte. -Ha a világ valóban a hőhalál felé törekedne, nem látjuk be, mért ne érte -volna már el e sors a végtelen hosszú idők folyamán. És mivel minden nap -tapasztalhatjuk, hogy a világot nem érte még e kemény sors, arra kellene -következtetnünk, hogy az örökkévalóság eszméjének nincs reális alapja, -és hogy a világ nem létezhet végtelen idők óta, hanem kezdetének kellett -lenni, azaz teremtés által jött létre, és innen ered az anyag és energia -is. Lord Kelvin is lényegesen hozzájárult a hő-halál, vagy amint ő -nevezte, az energia-szétszóródás tanának kifejlesztéséhez. Ez teljesen -ellentmond a mechanikai hőelmélet alapjául szolgáló örökkévalóság -eszméjének. E nehézségből tehát kivezető utat kell keresnünk. - -A világegyetem kétségkívül fejlődési folyamatnak van alávetve. Ha a -fejlődés mindig ugyanazon irányban halad, kell hogy egyszer véget érjen. -Ha nem ér véget, annak csak az lehet az oka, hogy a fejlődés nem -törekszik végleges nyugalom felé, hanem ciklikus mozgást végez. Ily -felfogásra céloz Kant is, aki a kiégett nap «megújhodásáról» beszél, -amely azáltal jönne létre, hogy a nap legfinomabb és legsebesebb -anyagrészeit az állatövi fény anyagához taszítja. Szerinte az állatövi -fény a kaosz maradványa, azért azt mondja, hogy a kiégett nap anyaga -összevegyül a kaosszal. - -Kanttól erednek a következő nevezetes kijelentések: «Ha tehát a -mindenség kiterjedés tekintetében végtelen, akkor a világegyetemet -mindig számtalan világ fogja benépesíteni.» Továbbá arról beszél, hogyan -hűlnek ki a napok a középponti test körül, (melyet ő a látható -világegyetemben fölvesz), hogy távol tőle új életre keljenek, úgy hogy -az élő világok száma mindig növekszik. «De mi lesz az ily módon -elpusztult világok anyagával? Nem-e képzelhető, hogy a természet, amely -egykor oly ügyes rendszerbe tudott illeszkedni, ép oly könnyen újból -előlép és megújul a kaoszból, ahová mozgásának megszüntével került? Nem -habozhatunk, hogy ezt elismerjük.» Kant azt hiszi, hogy amikor bolygók -és üstökösök beleesnek a napba, az eközben támadt hő folytán az anyag -minden irányban szétszóródik, de a fokozatos hőveszteség következtében a -szétszórt anyagból a régihez hasonló új bolygórendszer keletkezik. A -rengeteg tejút-rendszer is egykor ily módon össze fog omlani, és újból -helyreáll. Azt hiszi, hogy ezen folyamatok megismétlődnek, hogy «úgy az -örökkévalóságot, mint minden teret csodával töltsenek be.» Ezen -nagyszerű elmélkedés, sajnos, a fizikai alap híjával van. Croll is -fölveszi (1877), hogy az őseredeti köd újbóli kialakulására két kialudt -nap összeütközése szükséges. Ezen az úton azonban, amelyet később több -természettudós követett, mint Ritter, Kerz, Braun, Bickerton és Ekholm, -arra a következtetésre jutunk, hogy az egész világegyetem azon irányban -halad, hogy «egyetlen, hideg, sötét tömeggé tömörüljön.» Hogy e -következtetést elkerüljük, oly erőket kell föltételeznünk, amelyek az -anyagot tényleg szétszórják. - -E tekintetben Herbert Spencer (1864) nyilatkozik a legvilágosabban. -Felfogása a következő. A bolygórendszer fejlődésében oly erők működnek -együttesen, amelyek az anyagot egyrészt összegyüjteni, másrészt -szétszórni igyekeznek. A fejlődés azon korszakában, amelyet a -ködfoltoknak napok-, bolygók- és holdakká való átalakulása jellemez, az -összegyüjtő erők a túlnyomóak. Egy napon azonban a szétszóró erőknek -kell felülkerekedniök, úgy hogy a bolygórendszer a megritkult -ködállapotba fog visszatérni, amelyből kifejlődött. Hosszú korok, -amelyek alatt a gyüjtőerők uralkodnak, váltakoznak soká tartó -periódusokkal, amikor a szétszóró erők a túlnyomók. «Midőn az anyag -gyűlik össze, a mozgás szóródik szét; és mikor a mozgás felhasználódott, -az anyag szóródik szét.» «Ritmus jellemez minden mozgást.» Spencer -nyilván azt hitte, hogy a testek kölcsönös közeledésén alapuló -anyag-összpontosításnál helyzeti energia vész el, az anyag -szétszóródásánál pedig helyzeti energia ujra felhalmozódik, a mozgási -energiánál a viszony fordított. Nietzschének hasonló felfogása volt. - -A fődologban bizonyára igaza van Spencernek. De mivel kora fizikusai -semmiféle szétszóró erőt nem ismertek, szavait nem vették figyelembe. -Most ellenben azon erőket jól ismerjük. Ezek főleg azon robbanó anyaghoz -hasonló testekben halmozódnak fel, amelyek a legmagasabb nyomás és hőfok -hatása alatt a napok legbelsőbb részeiben képződnek. Hozzájárul ehhez a -ritka gázburkok porának hőelnyelése a ködfolt-állapotban, amely por a -fokozott molekuláris mozgás következtében a tér minden irányába -szétszóródik, amíg végül a közeli nagy tömegeken, különösen a -csillagokon összegyűlve, azok energiáját növeli. Ezen folyamat -elsősorban az úgynevezett entropia növekedés ellen működik, vagyis más -szóval az égitestek közötti hőmérséklet-kiegyenlítődés ellen hat, és -megakadályozza a «hőhalál» bekövetkezését. Továbbá ott a sugárzási -nyomás, amely a napoktól elviszi az űrön keresztül a részecskéket. - -Az energia megmaradásának újonnan nyert fogalma új problémák megoldását -tűzte ki a természettudósok feladatául. Azt kellett kérdezniök, hogyan -pazarolhatta a nap energiáját oly módon, hogy észrevehetőleg le ne -hűljön. Mayer azt felelte erre, hogy a nap melege azért marad meg -állandóan, mert a belezuhanó meteorok táplálják. Hogy ezen -energia-forrás teljesen elégtelen, kitünik az erre vonatkozó -fejtegetésünkből. Ugyanez áll a Mayer-féle hipotézis Helmholtz által -adott módosítására is, amely szerint a nap egész tömege a nap -középpontja felé esnék, vagyis a nap összehúzódna. Helmholtz felfogását -rendesen a Laplace-hipotézis legjobb támasza gyanánt hozzák föl, amely -szerint a nap ködfoltszerű állapotból való összehúzódás eredménye. E -feltevés szerint azonban a nap jelen erejével nem sugározhatott ki hőt -20 millió évnél tovább. - -Ez azonban egyáltalában nem felel meg azon időtartamnak, amelynek a -geológusok szerint a legrégibb kambriumi fossziliákat tartalmazó rétegek -lerakódása óta el kellett mulnia. Eszerint 100–1000 millió év volt erre -szükséges, míg az ember szereplése óta csak 100,000 év mulhatott el. E -kérdésben különösen Angliában geológusok és fizikusok között heves vita -támadt, amelyben több fizikus a geológusok pártjára állott. A vita -természetesen az utóbbiak javára dőlt el, mivel ők pozitív adatokra -támaszkodhattak, míg ellenfeleik főkép azon negativ érvet hozták fel, -hogy nem tudják, hogy a nap ily körülmények között honnan kapta volna -energiáját. - -Igyekeztem e próblémát annak kiemelésével megvilágítani, hogy a kémiai -folyamatok annál több meleget állíthatnak elő, mennél magasabb -hőmérséklet alatt folynak le. Tekintsük például azon folyamatokat, -amelyek egy gramm −10 fokú jégnek fokozatos hőmérséklet emelése közben -játszódnak le. Nulla foknál vízzé olvad, és eközben mintegy 80 kalóriát -használ el; 100°-nál a víz körülbelül 540 kalória elfogyasztása mellett -elpárolog. Magasabb hőmérsékletnél, körülbelül 3000°-nál a vízgőz -felbomlik hidrogén- és oxigénre, amidőn körülbelül 3800 kalóriát használ -föl. Kisérleti eszközeink felmondják tovább a szolgálatot, nem tudunk -magasabb hőmérsékletet létrehozni. De helytelen volna föltételezni, hogy -a kémiai folyamatoknak meg kell szünniök, mivel segédeszközeink nem -szolgálnak továbbra is. Valószínű, hogy igen magas hőmérsékletnél az -oxigén és a hidrogén százezrekre menő kalóriák elhasználásával felbomlik -atomjaira. Most azt lehetne mondani, hogy a kémiai folyamatok végére -értünk, mert az atómok tovább nem bomolhatnak fel. A tudomány erre azt -mondja, hogy: nem! Az atómok új kapcsolatokba léphetnek, amelyekben -roppant melegmennyiségek használódnak föl. Curie csak néhány év előtt -fölfedezte, hogy a rádium folyton hőt fejleszt. Azóta rájöttek, hogy a -rádium-vegyületek héliumot bocsátanak ki, miközben minden gr. rádiumra -200 millió kalória hő fejlődik. Magas hőfoknál ezen folyamatoknak e -hallatlan energia-mennyiség elhasználásával, tehát fordított irányban -kell lefolynia. Csak oly rövid idő óta tanulmányozzuk e jelenségeket, -hogy még nem teljesen világosak elöttünk. Azonban mi sem mond ellent -azon föltevésnek, hogy még magasabb hőmérsékletnél oly kémiai folyamatok -játszódhatnak le, amelyeknél a kapcsolatba lépő anyag minden grammja még -sokkal nagyobb hőmennyiséget használ fel. Rutherford és Ramsay -korszakalkotó kémiai fölfedezései a képzeletnek e kérdésben meglehetősen -tág teret hagynak. A radioaktiv testek a közönséges hőmérsékletnél -felbomlanak, de magasabb hőmérsékletnél ujjáalakulnak szétesett -termékeikből, ha azok a kellő mennyiségben jelen vannak. Minél magasabb -a hőmérséklet, annál kisebb mennyiségben képződnek a bomlási termékek, -és elegendő magas hőmérsékletnél az utóbbiak aligha keletkeznek. Strutt -kutatásai szerint ez már oly, aránylag alacsony hőmérsékletnél áll be, -aminő a föld felszine alatt 70 km mélységben uralkodik. Strutt azon -tényt, hogy a föld belsejében a hőmérséklet emelkedik, a benne lévő -rádium fokozatos bomlásával igyekszik magyarázni. Azt találta, hogy azon -kőzetekben, amelyek a föld kérgét alkotják, átlag egy millió köbméterre -nyolc gramm rádium esik. Ha az egész föld átlag ily arányban tartalmazná -a rádiumot, akkor a rádium bomlása következtében harmincszor annyi hő -szabadulna föl, mint amennyit a térbe való hőkisugárzás által a föld -elveszít. Mivel az nem tételezhető föl, hogy a rádium a földnek csak -harmincad részében fordul elő, amennyit a földnek 70 km mély, külső -rétege kitesz, számolnunk kell annak a valószínűségével, hogy nagyobb -mélységekben rádium képződik bomlási termékeiből, ha azok kellő -mennyiségben fordulnak elő. Azon mélységben a hőmérsékletnek körülbelül -2000° C-nak kell lennie. Egy bizonyos hőfoknál uránnak kell képződnie a -bomlási termékekből, amely bomlástermékek egyike a rádium. Azért ne -csodálkozzunk azon, hogy a nap látható részében a nap 6000° C-nál -nagyobb hőmérséklete mellett nem találtak rádiumot. - -Közönséges hőmérsékletnél nem keletkezik említésre méltó mennyiségű urán -a bomlási termékekből. Rutherford szerint e hőmérsékleten hét milliárd -év alatt bomlik fel az uránium fele. Ebből arra következtet Rutherford, -hogy egy köbcentiméter hélium 760 mm nyomásnál 0° hőmérséklet mellett -egy gramm uránból 16 millió év alatt keletkezik. A ferguszonit nevű -ásvány minden benne lévő grammnyi uránra 26 köbcentiméter héliumot -tartalmaz. Ebből arra következtethetünk, hogy ezen ásvány uránja 26-szor -16 millió, azaz 416 millió év alatt bomlott föl. Oly hosszú időnek -kellett eltelnie, amióta ezen ásvány a föld belsejéből kivetett izzó -tömegekből kialakult. - -A radioaktiv ásványok azon tömegei, amelyeket hirtelen kitörés lök ki a -napokból a térbe, ahol lehűlnek, természetesen bőségesen küldik ki -rádioaktiv sugaraikat. Ezek között oly rádioaktiv összetételek lehetnek, -amelyek igen hamar felbomlanak és azért nem ismeretesek a földön, mert -itt már régen meg kellett változniok. Egyáltalában nem valószínűtlen, -hogy az új csillagok körüli köd részeiben észlelt erős fénysugárzás -nemcsak az új csillagtól eltaszított, elektromossággal töltött -porrészeken alapul, hanem ily gyorsan széteső rádioaktiv anyagok -sugárzásán is. - -Az új csillag föllángolásánál képződött köd a csillagok sugárzásának -fölvétele által elveszíti héliumát, amely a kozmikus poron összegyűlve -ismét a sűrűbb részekbe vándorol vissza. Ezen részek anyagának -sűrűsödése folytán emelkedik ott a hőmérséklet és az erősen rádioaktív -anyagok újból kialakulnak. Hasonló dolog történik más, robbanó, de nem -rádioaktiv testeknél. Így a ködfoltok nemcsak a porrészeket gyűjtik -össze, amelyeket a napokból kiinduló sugárzási nyomás szállít hozzájuk, -és más a napokból kitaszított anyagokat, hanem a térbe sugárzó energiát -is. Ezen por- és energia-tömegek a ködfoltnak azon részeiben gyűlnek -össze, amelyek legközelebb fekszenek a középponthoz és a melyeknek -belsejében magas a hőmérséklet. Ott radioaktiv és robbanó testekké -alakulnak, amelyek roppant nagy energiát tartalmaznak, és ha a ködfolt -nappá válik és több energiát kezd veszíteni, mint amennyit környezetétől -nyer, e testek lassú hősülyedésnél szétesnek, de óriási -energia-készletük folytán a lehűlést mérsékelik és a kisugárzás több -billió éven keresztül csaknem változatlan marad. - -Világos, hogy ily módon sem az energiából, sem az anyagból semmisem vész -el a világegyetemben. Az az energia, amit a napok elvesztenek, a -ködfoltokban található fel újra, amelyek annak idején a napok szerepét -veszik át. Így az anyag az energia-fölvétel és átadás állandó pályáját -járja be. Ahhoz nem szükséges egyéb, mint az, hogy a ködfolt hidegebb -részeiben lévő gáztömegek és az oda bevándorolt porhalmazok a napok -sugárzása által vesztett energiamennyiséget fölvegyék. Az a kevés, amit -néhány év alatt a radioaktiv jelenségekből tanultunk, arra utal, hogy -kis mennyiségű anyag is roppant nagy energiamennyiséget képes -felhalmozni. - -A nap belsejét ilyféle roppant melegtartálynak kell tekintenünk. -Kihűlése közben a kémiai folyamatok fordított irányban mennek végbe, -mint az összehúzódásnál, és oly melegmennyiség szabadul fel, hogy minden -grammnak több billió kalória felel meg. Mivel a nap a sugárzás folytán -grammonkint 2 kalóriát veszít évente, világos, hogy e folyamat több -billió éven át tarthat, és hogy hosszú időkön keresztül így lehetett ez, -anélkül, hogy a nap sugárzásának a geológusok által a földi élet számára -követelt körülbelül ezer millió év alatt lényegesen kellett volna -változnia. Bizonyos ugyanis, hogy a legrégibb ismert szervezeteknek, -amelyek nyomai a kambriumi kövületekben megmaradtak, oly hőmérsékleti -viszonyok között kellett élniök, amelyek nem sokban különböznek a -maiaktól. E szervezetek a fejlődés oly magas fokát érték el, hogy -fölvehetjük azt, hogy azon kornak, amely az egysejtű lények első -megjelenése és a kambrium kora között eltelt, legalább is oly hosszúnak -kellett lennie, mint azon időnek, amely a kambriumtól a jelenkorig -lefolyt. Még régibb geológiai rétegekben lévő szerves maradványok vagy -sokkal mulandóbbak voltak, semhogy megkövesedett állapotban -megmaradhattak volna, vagy pedig az idők folyamán a rendkívül nagy -nyomás és hőmérséklet, vagy mindkettő együttes befolyása következtében, -amelyeknek azon rétegek millió éveken keresztül ki voltak téve, ezen -maradványok elpusztultak. - -Miután így meggyőződtünk a világegyetem változásai ciklikus jellegének -lehetőségéről és érthetőségéről a lord Kelvin és Clausius által -föltételezett hő-halálra vezető egyenletes fejlődéssel ellentétben, -foglalkozzunk néhány oly nézettel, amelyet e kérdés tárgyalása folyamán -vetettek föl. Mivel elmélkedésünket nem terjeszthetjük ki az egész -végtelen világegyetemre, arra a részére szorítkozunk, amely -megfigyelésünk számára hozzáférhető. Ez a rész azonban oly nagy, hogy -ködfoltokból, kozmikus porból, sötét tömegekből és napokból álló -összetétele valószinüleg kevéssé tér el a világegyetem más megfelelő -nagy részeitől. Azon következtetéseket, amelyeket ezen rész számára -levontunk, valószínűleg a világegyetem minden más részére is -vonatkoztathatjuk, és így az egész végtelen térre. Először is keressük a -hőmérséklet totális eltérését a középhőmérséklettől a vizsgálat alá vett -tér-részletben. Legyen pl. a nap középhőmérséklete tíz millió fok, és a -szemügyre vett világűr-rész anyagának középhőmérséklete egy millió fok, -akkor a nap hőmérsékletének, a középhőmérséklettől való eltérése kilenc -millió fok. Ha ezen értéket megszorozzuk a nap tömegével, kapjuk a nap -részesedését a totális eltérésben. Hogy azonban egész pontosan -számítsunk, a napot két részre kell osztanunk, egy belsőre, amelynek -hőmérséklete több egy millió foknál, és egy külsőre, amelynek -alacsonyabb a hőfoka, és minden egyes rész számára ki kell számítanunk a -tömegnek és a középhőmérséklettől való eltérésnek szorzatát, aztán a két -eredmény algebrai összegét kell képeznünk tekintet nélkül a plusz vagy -minusz előjelre. - -Ugyanazon eljárást alkalmazzuk a ködfoltoknál, pl. az Orion övében lévő -nagy ködfoltnál. Ez esetben az eredmény kétségkívül negativ előjelű, -mert a ködfoltok hidegek. Miután ezen műveletet minden csillag, ködfolt, -bolygó, vándorló por és meteortömeg számára elvégeztük, összegezzük az -eredményeket. Ezen rendkívül nagy összeget nevezzük A-nak. Vegyünk fel -egy vízszintes tengelyt, amelyre rámérjük az idő értékeit; a jelent null -pont jelezze, az elmúlt idő tehát negativ lesz, a jövő pozitiv. A -függőleges tengelyre mérjük a totális eltérést az egyes időpontokban. Mi -történik most? Kövessük először is Clausius gondolatmenetét. Az entropia -törvénye szerint a hőmérséklet a kiegyenlítődés felé törekszik, vagyis a -teljes eltérés, amely ma A, holnap kisebb lesz, és bizonyos idő múlva, -mondjuk 10 millió év múlva B-ig fog sülyedni. A kiegyenlítődési folyamat -tovább halad, de mivel a hőkülönbség kisebb mint azelőtt, a -kiegyenlítődés lassabban fog történni. Azon görbe tehát, amely a totális -eltérés változását mutatja, B-től kezdve kevésbé meredeken fog esni, -mint A-tól B-ig. De mindenesetre esik tovább, azonban az -átlag-hőmérséktől való totális eltérés folyton kisebbé válik, míg végül -amint a matematikusok mondják, a nulla határérték felé fog -aszimptotikusan közeledni. Elegendő hosszú idő után ezen eltérés -tetszésszerinti kis értéket ér el, vagyis más szóval végtelen hosszú idő -múlva értéke nulla lesz. - -Most haladjunk az időben visszafelé. Az A pont előtt a görbének a -jelzett okoknál fogva meredekebbnek kell lennie, mint utána. Bizonyos -időben, tegyük fel tíz millió év előtt a teljes eltérés C értéket ért -el, és ha elég messzire megyünk vissza, minden A-nál nagyobb értéket -elérhetett, bármily nagynak is képzeljük azt. Vagyis amint a -matematikusok kifejezik, végtelen hosszú idő előtt a hőmérséklet teljes -eltérésének végtelen nagynak kellett lennie. Ez az eset azonban csak -akkor volna lehetséges, ha a világegyetem egyes részei, amelyek -számunkra még láthatók, végtelen magas hőmérsékletűek lettek volna. Ez -viszont azt vonta volna maga után, hogy az átlagos hőmérsékletnek és -ennél fogva az energiának is végtelen hosszú idő előtt végtelen nagynak -kellett volna lennie a felvett tér-részletben. Mivel azonban az energia -mennyisége változatlan, nem vehetett fel a multban bármely nagy értéknél -nagyobb értéket. - -Ez a hipotézis tehát tarthatatlan. Némely fizikus e nehézségből a -következő kivezető utat kisérelte meg. Bár a hőmérsékleti -egyenlőtlenségek a multban nagyobbak voltak, mint most, elgondolható, -hogy a kiegyenlítődés lassabban ment végbe. A hőmérsékleti eltérés -kezdetben végtelen lassan esett volna, aztán mondjuk D határértéktől -kezdve gyorsabban, amíg ma nagy sebességgel esik, hogy végül nullára -csökkenjen. Más szóval a világnak végtelen hosszú időn át halottként -kellett volna pihennie, hogy aztán ép azon időben, amellyel a geológia -és a paleontológia megismertet bennünket, őrült gyorsasággal kifejlődjék -és aztán mindjobban visszaessen a halál örök tétlenségébe. Christiansen, -hogy e hipotézis képtelenségét és minden természettudományi -megfontolással ellentétes voltát kimutassa, a következő példát hozza -föl. Egy halom puskapor hosszú ideig feküdhet látszólag anélkül, hogy -változnék. Valaki tűzbe borítja, vagy a villám meggyújtja, a puskapor -lobot vet, és az előbbi lassú változást a magas hőmérséklet annyira -meggyorsítja, hogy a másodperc tört részében szörnyű gyorsasággal folyik -le. Ezt egy kissé lassúbb, percekig tartó vegyi folyamat követi, mivel -az égési termékek a levegő nedvességével jutnak érintkezésbe, aztán -látszólag vége az átalakulásnak. A másodpercnek az örökkévalóságban -elenyésző tört része felelne meg a világegyetem fejlődési korának, -amelyről tudunk valamit. Ezt azonban tüzetesebb vizsgálat után aligha -fogadná el egy természettudós. Azt a nehézséget is tartalmazza e -hasonlat, hogy a puskapor, miként azt a vegyészek tanítják, még alacsony -hőmérsékleten is lassú változásnak van alávetve, amely változás csak az -abszolut nulla fokú hőmérsékletnél érné el a nulla értéket. De azt sem -képzelhetjük el, hogy a világ előbb rendkívül lassan fejlődött volna, -mivel középhőmérséklete igen alacsony lett volna. Az ily föltevés -teljesen igazolatlan volna. Ellenkezőleg, azon esetben miként -Christiansen mondja, föl kellene tételeznünk, hogy ismeretlen természeti -erők játszottak közre a világegyetem fejlődésében. Ily lehetőség pedig -teljesen kívül esik tapasztalatunk körén, ezzel nem számolhatunk. - -Hasonló módon tárgyalhatnók az entropiát is. A bizonyítás tudományosabb -volna ugyan, de nem oly könnyen érthető. A világegyetem fejlődését -illetőleg az eredmény ugyanaz volna. A középhőmérséklettől való eltérés -a világűr általunk megvizsgált részében idők folyamán valószinüleg közel -állandó maradt. A napnál az eltérés fokozatosan csökken, de e csökkenést -pótolja azon hőemelkedés, amely a ködfoltoknak csillaggá való -átalakulását kiséri. - -Az entropiára ugyanaz áll. Értékének egészben véve csaknem -változatlannak kell maradnia. Egyrészt állandóan növekszik a napnak a -hideg ködfoltok felé való kisugárzása folytán, másrészt folytonosan -csökken a könnyű gázak leggyorsabb molekuláinak a ködfoltokból való -távozása folytán és azoknak sűrűbb anyagfelhalmozódásokon való -összegyülemlése folytán. Ha a világegyetemnek számunkra látható részéből -egy még kisebb részt veszünk tekintetbe, aminő pl. a naprendszer, akkor -azt találjuk, hogy a középhőmérséklet ott semmikép sem állandó, hanem -jelenleg csökken. Ezen hősülyedésnek végül, amikor a nap kialudt, igen -lassúvá kell válnia, hogy azután ha a kihűlt napból összeütközés -következtében majd ködfolt keletkezik, hőemelkedés váltsa föl, amely az -új nap keletkezése után még egy ideig folytatódik. - -Spencer eszméje tehát a fejlődés állandó periódikus változásairól minden -egyes naprendszerre áll. De nem beszélhetünk miként Spencer ritmikus -változásról, mert a napok világában az illető periódusok ép oly kevéssé -szabályosak, mint a molekulák ide-oda vándorlása. - -A periódus hosszát és lefolyását a ki nem számítható véletlentől függő -más testekkel, nappal, illetőleg molekulával való összeütközés határozza -meg, amely testek tulajdonságai kihatnak a későbbi fejlődésre. - -Sajátságos, hogyan változott meg fokozatosan az idő fogalma. Cicero -fentemlített becslése, amely szerint a kaldeusok már 340,000 év előtt -csillagászati megfigyeléseket eszközöltek, mutatja, hogy az ókor embere -nem riadt vissza attól a gondolattól, hogy a föld már igen régóta áll -fenn. Az indus filozófusok is azt hitték, hogy a világ régóta áll. A -középkorban teljesen letünt e felfogás. - -Rhabanusz Maurusz «De Universo» című nagy munkájában (a kilencedik -század elején) úgy nyilatkozik, hogy a megkövesedések, amelyeket fönn a -hegyekben találnak, három nagy, világot átfogó vízözönből erednek, -amelyek közül az első Noé idejébe, a második Jakab patriárcha és -kortársa Og király idejébe, a harmadik Mózes és kortársa, Amfitrion, -(mondai alak, Perzeusz unokája) idejébe esik. A világ korát igen -alacsonyra becsülték. Snyder azt írja, hogy Usher püspök, Shakespeare és -Bacon kortársa zsidó elbeszélések alapján kiszámította, hogy a világot -Isten időszámításunk előtt 4004 évvel teremtette és pedig január első -hetében; ezen adat mai napig megvan az angol bibliában. Buffon azt az -időt, amely alatt a föld azon izzó állapotból, amelyben a naptól való -elválásánál volt, a jelen hőmérsékletére lehűlt, 75,000 évre becsülte. -Babiloni és egyiptomi ásatások azt bizonyítják, hogy ott időszámításunk -előtt 7000–10,000 évvel a művelődés már meglehetős magas fokon állott. -Azon igen élethű képek korát, amelyeket az úgynevezett Magdalén-korból -Dél-Franciaország és Spanyolország barlangjaiban találtak, körülbelül -50,000 évre becsülik, és a legrégibb, biztosan emberektől eredő tárgyak -leleteinek korát 100,000 évre tartják. Az ember bizonyosan élt már a -jégkorszak előtt és alatt, amely a harmadkor vége után világrészünk -északi részeit többször elborította. És végül a geológusok azt hiszik, -hogy élet már körülbelül ezermillió év óta van földünkön magas fejlődési -állapotban; de a földi élet keletkezése óta tán két annyi idő múlt el. -Igen gyorsan közeledünk tehát azon magas szám felé, amelyet az indus -filozófusok vettek föl a földi élet fejlődése számára. - -A legutolsó kérdéshez értünk, ahhoz t. i. hogyan alkalmazhatjuk az -örökkévalóság fogalmát az élet létezésének kérdésére. A természettudósok -általában azon felfogás felé hajlanak, hogy az élet még ma is működő -kémiai és fizikai erők hatására a földön jött létre. A többség felfogása -e tekintetben nem különbözik lényegesen a primitiv népekétől. Mások azt -tanítják, hogy a földi élet a világűrből származik. E felfogással -találkozunk az északi legendákban is, amelyek több isten és egy emberpár -földrevándorlásáról regélnek, akik a Mime kútja melletti ligetből (amely -megfelel a világűrnek) jöttek ide. E felfogás számos követőre talált, -közöttük megemlítendők a kiváló botanikus Ferdinánd Cohn és lord Kelvin, -korunknak talán legnagyobb fizikusa. Az e felfogással eddig együttjáró -nehézségeket oly módon igyekeztem elhárítani, hogy fölvettem a sugárzási -nyomást, mint azon hajtó erőt, amely a csirákat a világűrön át tovább -viszi. Hogy e felfogás a nagy nehézségek dacára, amelyekkel küzdenie -kellett, mégis több követőre talált, annak az az oka, hogy végül is -belefáradtak a minden évben újra felbukkanó téves hír cáfolásába, amely -szerint sikerült volna a holt anyagot csira nélkül életre kelteni. E -kérdés körülbelül ugyanazon stádiumban van, mint aminőben fél évszázad -előtt volt a «perpetuum mobile» problémája. Igen valószínű, hogy az -«ősnemzés» problémája jelen alakjában, mint előbb a «perpetuum mobile» -lekerül a tudományos kutatás mezejéről. Egyéb alig marad hátra, minthogy -föltegyük, hogy az élet a világűrből, azaz előbb lakott világokból -került a földre, és hogy az élet az anyaghoz és energiához hasonlóan -örök. Jelenleg azonban igen lényeges különbség van közöttük, amely -megnehezíti az élet örökkévalóságának bizonyítását; nem tudjuk ugyanis -az életet különböző megjelenési alakjaiban mennyiségére nézve megmérni, -mint az anyagot és az energiát. Azonkívül világos, hogy az élet hirtelen -megsemmisíthető anélkül, hogy kimutathatóan más élet keletkezne belőle. -Buffonnak sajátságos, különálló felfogása volt az «élet-atomok» -megmaradásáról. - -Az élet-mennyiség mérési módjának felfedezése forradalmi felfedezés -lenne, ami tán sohasem lesz meg, de az élet örök tartamát mégis könnyen -megérthetjük. A természet örök körforgásában mindig lesznek oly -égitestek, amelyeknek viszonyai az életre nézve kedvezőek, és azért -bizonyos, hogy élőlények népesítik be azokat. Ha a «pánszpermia» -elmélete győzedelmeskedni fog, igen fontos hatással lesz a biológiai -tudományokra, épúgy, mint a hogyan az anyag megmaradásának elve az -utóbbi években rendkívül termékenyítőleg hatott az exakt tudományok -fejlődésére. - -Egy fontos következtetést már előre levonhatunk, hogy a világegyetemben -lévő összes élőlények szervezetileg rokonok, és ha az égitestek egyikén -megindúl az élet, annak a legalsóbbrendűbb ismert formákból kell -kiindulnia, hogy aztán lassú fejlődés folyamán mind magasabb fokig -emelkedjék. A fehérje minden körülmények között kell, hogy anyagi -alapját képezze az életnek, és olyan eszmét, aminő pl. az, hogy a napban -élőlények lehetnek, a képzelődés birodalmába kell számüznünk. - -A filozófusok legtöbbje az örökélet elméletének volt híve és ellenzője -az ősnemzés tanának. Elegendő, ha arra vonatkozólag Herbert Spencer -szavait idézzük, akinek talán többel tartozunk, mint bárki másnak az -evolució filozófiájának összefüggő kidolgozásáért. Egy megjegyzése így -hangzik: «Azok, akik azt állítják, hogy élőlények élettelen testekből -vagy semmiből keletkezhetnek, kéretnek, írják le, hogy és mint -keletkezhet egy új szervezet, de világosan, és akkor azt fogják találni, -hogy sohasem gondoltak ki olyasmit és nem is fognak tudni kigondolni.» - -Cuvier a teremtési elméletet a végletekig vitte. D’Orbigny-vel együtt -fölvette, hogy a természet bizonyos nagy forradalmainál, amelyeket -vulkánikus kitöréseknek képzelt, minden élet elpusztul és az -elpusztultak helyébe más fajok teremtettek. E felfogás most teljesen -elavult, de miként Frech nemrég megmutatta, egészséges magvat is -tartalmazott. Csak a vulkanikus kitöréseket pótolnunk kell a nagy -éghajlati változásokkal, amelyeket jégkorszak név alatt ismernek. A -jégkorszakok idején sok növény és állatfaj elpusztult, ezeket a hideg -elmultával új fajok váltották fel, amelyek közbe kifejlődtek vagy -életben maradtak. - -Jacques Loeb, a kiváló amerikai fiziológus ráterelte a figyelmet a -tengervíz alkalikus hatására a kereszteződésből származó fajok -létrejötténél. Közönséges tengervízben a strongylocentrotus purpuratus -nevű tengeri sün petéit nem termékenyíti meg az asterias ochracea -tengeri csillag magja. De ha 3–4 cm3 négyszázalékos nátronlug oldatot -adunk a tengervíz literjébe, akkor a kereszteződés kitünően sikerül. De -mivel a tengervíz alkalinitása oly időszakban növekedik, amikor a levegő -kevés szénsavat tartalmaz, nem valószinütlen, hogy a jégkorszakok -idején, amely az életre egyébként kedvezőtlen volt, új fajok -keletkeztek. Ily módon midőn visszatért a meleg, verseny támadt az új -fajok között a jégkorszak utáni szabad területen, és világos, hogy ez az -életrevalóbb fajok erős fejlődésének kedvezett. - -Mielőtt elhagynók a pánszpermia kérdését, néhány azzal összefüggő dolgot -érintünk, melyeket a legutóbbi idők kisérletei világítottak meg. - -Az a lehetőség, hogy az élet a sugárzási nyomás segítségével egyik -bolygóról egy másik, távoli naprendszer bolygójára juthat, azon alapul, -hogy a világűrben, a naprendszerek határain túl alacsony hőmérséklet -uralkodik, aminek következtében az életfolyamatok ott oly erősen -csökkennek, hogy az élet ezáltal millió éveken át megmaradhat. Madsen és -Nymann, valamint Paul és Prall több nevezetes kisérletet tettek abban az -irányban, hogy minő befolyással van a hőmérséklet az élet megmaradására. -Az előbbiek a lépfene-spórák szívósságát vizsgálták különböző -hőmérsékletnél. Alacsony hőfokon (pl. jégveremben) hónapokig el lehet -tartani azokat, anélkül, hogy csiraképességükből észrevehetőleg -veszítenének, míg 100°-nál néhány óra alatt elpusztulnak. Az az érdekes, -hogy a hőmérséklet itt körülbelül ugyanoly befolyást gyakorol, mint más -életfolyamatnál, úgy hogy ha a hőmérséklet tíz fokkal emelkedik, a -reakciók mintegy két és félszer gyorsabban állanak be. Ezen arányt -vettem alapul azon számításaimban, amelyek a csiraképességnek alacsony -hőmérséklet melletti tartamára vonatkoznak. - -Amíg ezen kisérletek a víz fagypontja feletti hőmérsékleten történtek, -addig Paul és Prall kisérletei a folyékony levegő forrpontján (−195°) -folytak le. Emellett a sztafilokokkusz vegetativ formáit használták (nem -spórákat), a baktériumok egy faját szárított állapotban. Amíg ezek fele -a rendes szobai hőmérsékletnél három nap alatt elpusztult, addig a -folyékony levegő hőmérsékletén életképességük négy hónap alatt sem -csökkent észrevehetőleg. Ez igen szép bizonyíték a csiraképesség -konzerválására a rendkívüli hideg által. Föltesszük, hogy a világűrben a -legnagyobb fokú hideg uralkodik. - -Egyébként a perpetuum mobile és az ősnemzés problémáinak -összehasonlítását még egy irányban folytathatjuk. A tapasztalat azon -meggyőződésre késztet, hogy a földön és általában a naprendszerben -uralkodó viszonyok között lehetetlen munkakifejtés mellett örök mozgás. -De meg kell azt is engednünk, hogy a Maxwell által fölvett kivételes -eset nagy szerepet játszik a ködfoltokon, azon égitesteken amelyek -bizonyos tekintetben ellentétei a napnak. Hasonlóan elképzelhető, hogy -amennyire ma meg tudjuk itélni a dolgot, ősnemzés nem fordulhat elő a -földön; és valószinüleg előbb, a meglehetősen hasonló viszonyok között -szintén nem fordulhatott elő; de a világegyetem más részében, ahol -lényegesen eltérők a fizikai és kémiai viszonyok, aminők kétségkívül -vannak és voltak a mérhetetlen űrben, fölléphetett e jelenség. - -Azon pontról vagy pontokról, ahol ősnemzés lehetséges volt, -elterjedhetett az élet aztán a többi lakható égitestre. Ha az ősnemzés -eszméjét ebben az értelemben vesszük, sokkal valószínűbb, mintha azt -tételeznők fel, hogy az élet minden egyes, végtelen számú égitesten, -ahol csak előfordúl, csira nélkül keletkezett. - -Viszont világos, hogy miután a világegyetem egészében véve végtelen idő -óta áll fenn a maihoz hasonló viszonyok között, tehát életnek is kellett -mindig lennie, bármily távoli multra is gondolunk. - -Ezen utolsó fejezetben igyekeztünk bebizonyítani, hogy még mielőtt a -természettudományok alapvető törvényeiket (az energia- és -anyagmegmaradásának törvényeit) formulázhatták volna, ezen törvények -többé-kevésbé tudatosan alapul szolgáltak a filozófusok -világmagyarázatainak. Tán azt lehetne mondani, hogy sokkal észszerűbb -lett volna minden további nélkül elfogadni a filozófusok felfogását és -nem várni a természetkutatók megokolására. Ez tán meg is történt volna, -ha e filozófusok tanaival egyidejüleg nem hirdettek volna más -gondolkodók határozottan ellentmondó nézeteket. A természettudományi -vizsgálat tehát nélkülözhetetlen volt. - -Továbbá nagy különbség van azon filozófiai elmélkedések és az -utóbbiakból levezetett természettudományi törvények között. Ha például -Empedoklesz és Demokritosz azt tanították kortársaik általános -felfogásával ellentétben, hogy az anyag megmarad, az teljesen más, mint -Lavoisier bizonyítása, hogy ha a fém oxigént vesz a levegőből és azáltal -nehezebbé lesz, a súlynövekedés teljesen megfelel a fém által lekötött -oxigén súlyának. E kisérlet csak egyike ama bizonyításoknak, amelyeket a -kémikusok minden nap adnak és amelyek azt mutatják, hogy az anyag -megmaradásának elvéből levont következtetések sohasem vezetnek félre -bennünket. - -Hasonlókép áll a dolog Descartes, Leibnitz és Kant filozófiai -elmélkedéseinél a nap fokozatos kiégéséről, amelyekben már homályosan -benne rejlik az az eszme, hogy az energia nem keletkezhet semmiből. -Azonban csak Mayer és Joule kisérleti bizonyításai után, amelyek -megmutatták, hogy amint egy bizonyos energiamennyiség (pl. munka -alakjában) eltünt, a megfelelő mennyiség mindig föllép más alakban (pl. -hő alakjában) – csak ezek után lehetett teljes bizonyossággal állítani, -hogy a nap felhalmozott energiamennyisége a kisugárzás következtében -mindinkább csökken, míg végül egészen el kell fogynia, ha csak -egyik-másik módon nem pótolja valami. Azelőtt a legkiválóbb férfiak, -mint Laplace és Herschel is, nem találtak ellentmondást azon -föltevésben, hogy a nap sugárzása csökkenés nélkül örökké tart, ez a -mindennapi tapasztalaton alapuló általános felfogás ma is fennáll. Kant -felfogása a világfolyamat mindig visszatérő megújhodásáról – bár csak -általánosságokat említ – igen nevezetes, de ellentmondásba jut a -kivitelben az energia megmaradásának elvével. Ugyanaz áll Du Prel -kisérletére is. - -Kantnál a világfolyamat megismétlődésének eszméje etikai elven alapul. -«Jóleső érzéssel» fogadja azon gondolatot, hogy a világon továbbra is -lesz szerves élet. Azonkívül szerinte ellentmond az isteni -tökéletességnek, hogy a napok örökre kialudjanak. Spencer tárgyilagosabb -szempontból indul ki, amikor azt mondja, hogy a világegyetem -fejlődésében bizonyos törvényszerűség érvényesül. Ő azon modern -állásponton van, hogy a világ végtelen idő óta áll fenn és nem is lesz -vége, míg Kant azt hitte, hogy a világ teremtés által jött létre. -Spencer szerint az anyag összehúzódásának és szétszóródásának korszakai -váltakoznak, ami az indus nyugalmi és fejlődési periódusokra emlékeztet. -A naprendszer, mondja Spencer, mozgó egyensúlyi helyzetben lévő -rendszer, amely végül úgy oszlik el, hogy megint megritkult anyaggá -válik, mint aminőből keletkezett. De hogyan történjék az ily -szétszóródás, amikor csak vonzó erő ismeretes, aminő Newton -gravitációja, az érthetetlen. Jóllehet Spencer megemlékezik az égitestek -közötti összeütközés lehetőségéről, azonban a szétszóródás folyamatában -nem tulajdonít annak szerepet. De ha taszító erők nem volnának, akkor -minden koncentrálódnék a világegyetemben. - -A világegyetem örök ciklikus fejlődésének eszméjét – amelyről az indus -filozófusok a mult szürkületében álmodoztak – csak úgy dolgozhatjuk ki, -ha megalkotjuk a sugárzási nyomás fogalmát és bebizonyítjuk, hogy az -entropia bizonyos körülmények között csökkenhet is. - -Az eszmékkel úgy vagyunk, mint az élő szervezettel. Sok magvat hintenek -el, de csak kis mennyiség indul csirázásnak; és a belőlük kifejlett -élőlények közül a legtöbben a létért való küzdelemben elpusztulnak, úgy -hogy csak kevés marad életben. Hasonló kiválasztásnak vannak alávetve a -természettudomány tanai, a természetnek leginkább megfelelőket szemelik -ki közülök. Gyakran halljuk, hogy hasztalan foglalkozunk elméletekkel, -mert azokat mindig megdöntik. Aki azonban így beszél, az nem látja -tisztán a fejlődést. A ma uralkodó elméletek, amint az eddigiekből -láthattuk, a legrégibb kor felfogására vezethetők vissza. Homályos -sejtésekből kiindulva mind nagyobb világosságra és érvényességre tettek -szert. Például Descartes örvényelméletét elhagyták, amint Newton -meggyőzően kimutatta, hogy a világűrben nem lehet jelentős mennyiségben -anyag; de Descartesnak több eszméje életképes maradt, ilyen például -nézete a ködfolt forgásáról, amiből a naprendszer fejlődött ki. Épúgy -felismerjük nézetét a bolygóknak az űrből a naprendszerbe való -bevándorlásáról Laplace azon tanában, hogy bevándorolt üstökösök részt -vettek a bolygók képződésében és befolyásolták mozgásukat, valamint a -fentemlített észrevételben, hogy a vonzási középpontok, amelyek körül a -napködfoltban a bolygók képződtek, kivülről jöttek. - -Mi sem tévesebb tehát, mint azon felfogás, hogy az elméleti munka -kozmogóniai kérdésekben hasztalan, vagy hogy nem juthatunk tovább, mint -az ókor filozófusai, mert néhány általuk hirdetett felfogás igen közel -járt az igazsághoz és azért föltaláljuk azokat modern kozmogóniáinkban -is. E téren a fejlődés a legutóbbi idő folyamán gyorsabban haladt előre, -mint bármely előbbi időben, ami a természettudományok jelen virágzó -korának köszönhető, amellyel még megközelítőleg sem versenyezhet egy -megelőző korszak sem. - -Örvendetes tény az is, hogy az évszázadok folyamán mindjobban haladt az -emberszeretet, amire fentebb nem kevés példát soroltunk föl. Nagyjában -véve tagadhatatlan, hogy a mindent átölelő természet, a szabadság és az -emberi érték fogalmai mindig egyidejüleg fejlődtek, avagy megállottak, -aminek kétségkívül az az alapja, hogy ha az emberiség előre halad, a -különböző művelődési területek mind kibővülnek. Mi azt találjuk, hogy a -természettudósok minden korban szót emeltek az emberszeretet érdekében. - -Aki éber szemmel kiséri a természet fejlődésének lehetőségeit, és annak -végtelen változatosságát, irtózik a csalárdságtól és megveti a más -rovására való boldogulást. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: A bunurongok igen alacsony fokon álló törzse az ausztráliai -tengerparton, azt mondja, hogy a sas alakú Bun-jel isten teremtette a -világot. Miből, nem mondják.] - -[Footnote 2: Alkalmas magyar fordítása nincs.] - -[Footnote 3: A szinodikus vagy holdhónap ujholdtól ujholdig tart.] - -[Footnote 4: Pontosabban 60·27 földsugár.] - -[Footnote 5: Jelenleg 23° 27′ 26″.] - -[Footnote 6: Ez az érték a valószinű eredője a Nap és a ködfolt relativ -sebességének. Úgy a Nap, mint a ködfoltok környezetükhöz képest 20 -km/sec. sebességgel mozognak.] - -[Footnote 7: Excentricitás alatt értjük a gyujtópontnak az ellipszis -középpontjától való távolságát viszonyítva a fél nagytengely hosszához.] - -[Footnote 8: Mert 0·235:1=2·35:x, amiből x=10.] - -[Footnote 9: Ezen ú. n. izotermális réteg az egyenlítő közelében több, -mint 20 km magasságban fekszik, Közép-Európában 11–12 km, és a 70° -szélesség alatt 8 km magasságban.] - -[Footnote 10: Miután az előbbi számítások szerint földünkön a légköri -hőmérséklet emelkedése km-enként 10°-ra volna tehető.] - -[Footnote 11: 274:42·5=6·44.] - -[Footnote 12: 1200 km-nek.] - -[Footnote 13: Ekholm még alacsonyabb értéket nyer, 5·4 millió fokot.] - -[Footnote 14: Fábián Gábor fordítása.] - -[Footnote 15: Spinoza, a nagy filozófus 1632-ben született Amsterdamban; -1677-ben Hágában halt meg. Sorsa igazolja, mennyire haladt azóta a -civilizáció, azért közöljük itt röviden. Szülei portugáliai zsidók -voltak, kik az inkvizició üldözései elől menekültek Hollandiába. A -rendkivül tehetséges ifjú kora vallási dogmáiban való kételkedését nem -tudta leküzdeni, ezért hitsorsosai üldözték. Végül igyekeztek -rábeszélni, hogy nagy jutalom ellenében ismerje el a zsidó vallást. -Megvetéssel utasította vissza az ajánlatot. Erre élete ellen törtek és -kizárták a zsidó közösségből. Azután optikai lencsék csiszolásával -foglalkozva, szűkösen tartotta el magát és nagyszerű filozófiai műveket -írt.] - - - - -TARTALOMJEGYZÉK. - - A szerző előszava 5 - I. A primitiv népek mondái a világ keletkezéséről 11 - II. Az ősidők kulturnépeinek teremtési mondái 27 - III. A legszebb és legmélyebb teremtési mondák 45 - IV. A régi filozófusok világmagyarázatai 61 - V. Az újkor kezdete: a lakott világok sokaságának tana 89 - VI. Newtontól Laplaceig. A naprendszer mechanikája és - kozmogóniája 117 - VII. Újabb csillagászati felfedezések 139 - VIII. Az energia fogalma a kozmogóniában 171 - IX. A végtelenség fogalma a kozmogóniában 197 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -33 |Dclitsch |Delitsch - -73 |Kr. e. 611–547 között) |(Kr. e. 611–547 között) - -79 |270 körül |270 körül) - -102 |végnélk ülinek |végnélkülinek] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A VILÁGEGYETEM ÉLETE ÉS -MEGISMERÉSÉNEK TÖRTÉNETE A LEGRÉGIBB IDŐTŐL NAPJAINKIG *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/68183-0.zip b/old/68183-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 463f416..0000000 --- a/old/68183-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/68183-h.zip b/old/68183-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 85e3c09..0000000 --- a/old/68183-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/68183-h/68183-h.htm b/old/68183-h/68183-h.htm deleted file mode 100644 index 2977698..0000000 --- a/old/68183-h/68183-h.htm +++ /dev/null @@ -1,6340 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A világegyetem élete és -megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig by Svante -Arrhenius</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -h1 span.smaller { - font-size: 75%; - line-height: 200%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i0 { - text-indent: 0; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -ul.lsoff { - list-style-type: none; - text-align: justify; -} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} -.tdc {text-align: center;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.smcap { - font-variant: small-caps; -} - -.uline { - text-decoration: underline; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i2 { - display: block; - margin-left: 1em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -ul.indented { - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - text-align: justify; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} - -span.over-under { - position: relative; - top: 1em; - display: inline-block; -} - -span.over-under > .over { - display: table-row; -} - -span.over-under > .under { - display: table-row; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>A világegyetem élete és megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig</span>, by Svante Arrhenius</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>A világegyetem élete és megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Svante Arrhenius</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Gyula Polgár</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: May 27, 2022 [eBook #68183]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A VILÁGEGYETEM ÉLETE ÉS MEGISMERÉSÉNEK TÖRTÉNETE A LEGRÉGIBB IDŐTŐL NAPJAINKIG</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_237">237</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class= -"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-largest">A VILÁGEGYETEM -ÉLETE</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">IRTA SVANTE -ARRHENIUS</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">FORDITOTTA Dr POLGÁR -GYULA</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1914</span></p> -<hr class="chap" /> -<h1>A VILÁGEGYETEM ÉLETE<br /> -<span class="smaller">ÉS MEGISMERÉSÉNEK TÖRTÉNETE A LEGRÉGIBB -IDŐTŐL NAPJAINKIG</span></h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">SVANTE -ARRHENIUS</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">A STOCKHOLMI FIZIKAI -ÉS KÉMIAI NOBEL-INTÉZET IGAZGATÓJA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FORDITOTTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">Dr POLGÁR -GYULA</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1914</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>A SZERZŐ ELŐSZAVA.</h2> -</div> -<p>«A világok keletkezése» című munkámat oly nagy jóakarattal -fogadták, hogy azt eléggé meg nem köszönhetem. Ennek egyik -következménye volt az is, hogy úgy ismerősök, mint ismeretlenek a -legkülönbözőbb kérdésekkel fordultak hozzám. E kérdések gyakran -azon különböző nézetek helyességére vonatkoztak, amelyek a -világegyetem szerkezetéről régebben általánosabbak voltak, mint ma. -Ez a dolog és más körülmények arra késztettek, hogy a kozmogóniai -eszmék történeti fejlődését az ókortól Newton idejéig -tanulmányozzam. E tanulmány számomra oly érdekes volt, hogy azt -hiszem, a közönség is szívesen fog arról tudomást szerezni, hogy az -e kérdésre vonatkozó nézetek hogy fejlődtek ki a természeti népek -naiv és összefüggéstelen képzelődéseiből napjaink nagyszerű -gondolatrendszerévé. «Csak fejlődésükben ismerhetők meg a dolgok», -mondja Haeckel. És ha e mondásban bizonyos túlzás is van, – nem -szükséges pl. a modern kémia megértéséhez az alkimisták összes -fantáziáinak ismerete – mégsem cáfolható meg, hogy az elmult idők -gondolkodásmódjának tanulmányozása nagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> mértékben -hozzájárul saját időnk nézeteinek megértéséhez.</p> -<p>A legérdekesebb bizonyára az a tény, hogy mai felfogásunk -csírája már a legrégibb és a legtökéletlenebb nézetekben -kimutatható.</p> -<p>E tanulmány nagy megelégedésünkre is szolgál, amennyiben azt -látjuk, hogy napjainkban a fejlődés hallatlanul rohamos. Mintegy -százezer éven át az emberiség szellemileg téli álomba merülten élt -és egy téren sem ért el többet, mint ma a legkevésbbé fejlett -természeti nép. Azon nem egészen tízezer év alatt, ameddig tartott -az úgynevezett kultur-népek kifejlődése, a haladás kétségtelenül -sokkal nagyobb volt, mint az emberiség történelem előtti korában. -Azon nagy kulturális visszaesés dacára, ami a középkort jellemzi, -mégis bizonyossággal állíthatjuk, hogy az utolsó ezer év -jelentékenyen messzebbre vitt bennünket, mint az egész megelőző -történeti idő. És végül Laplace és Herschel Vilmosnak a -világkeletkezésre vonatkozó nagyjelentőségű munkái mellett is, -amelyeket több mint száz év előtt alkottak meg, állíthatjuk, hogy -az utolsó száz év többet adott nékünk e téren, mint a közvetlenül -megelőző kilencszáz. Már csak a mechanikai hőelmélet alkalmazása -legalább annyi fényt derített a problemánkra, mint a megelőző -kutatások és ha még hozzászámítjuk a tudásnak azon nagyszerű -területét, amelyet a szpektroszkop használata nyitott meg számunkra -és végül a melegsugárzás törvényeinek, a fénynyomás és a gazdag -energiájú radioaktiv testek tanának felhasználása, úgy a mérleg -kétségtelenül <span class="pagenum"><a name="Page_7" id= -"Page_7">-7-</a></span> mélyen az utolsó évszázad javára billen. -Összehasonlításunkban persze most oly időhöz érünk, amely sokkal -közelebb van, mintsem, hogy teljes bizonyossággal összemérhetnők a -megelőzővel, de én mégis azt hiszem, hogy egy természettudós sem -fogja kétségbevonni, hogy a természet megismerésében soha azelőtt -oly gyorsan nem haladtunk előre, mint épen napjainkban.</p> -<p>Ha azonban azt kérdezzük, hogy volt lehetséges a -természettudomány haladásának ily nagyszerű fokozása (különösen a -világprobléma megoldására való felhasználás terén), úgy a felelet -erre körülbelül a következő: A kultura hajnalodása idején az -emberek kis törzsekben éltek, amelyek a családból fejlődtek ki. A -nagy külvilágra vonatkozó egész tapasztalat, amelyre egy-egy -elkülönített törzs önmagában szert tehetett, nem ölthetett nagyobb -terjedelmet. A törzs legintelligensebb embere felhasználta azt, -hogy a többiek vezetését átvegye. Csak a legközelebbi barátok és -rokonoknak volt szabad betekintést nyerni azon tudományba, amelyen -alapult az ő felsőbbsége. E kincsnek nemzedékről nemzedékre való -növelése csak rendkívül lassan történhetett. A viszonyok nagyban -javultak, amidőn a törzsek előnyösebbnek találták, hogy államokká -egyesüljenek. A tudományban jártasok aránylag nagy papi szervezetbe -tömörültek, amely kétségtelenül valóságos iskolákban nevelte fel és -az őskor bölcsességébe bevezette azokat, akik körükbe léptek. -Eközben a kultura is annyira előrehaladt, hogy a tapasztalat -eredményeinek írásba foglalása vált <span class="pagenum"><a name= -"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> lehetségessé. De az írás igen -fáradságos volt, tehát csak kevés írásbeli feljegyzést eszközöltek, -amelyet gondosan őriztek a templomokban. A papok tudáskincse ily -módon aránylag gyorsan növekedett, de csak elenyésző kis része -szivárgott a nép közé, amely különben is a tudásban valami -természetfölöttit látott. Ez alatt azonban nagyszerű haladás -történt. Valószínűleg az egyiptomi papok vitték a legmesszebbre, -akik bölcseségük jórészét kétségtelenül tovább adták a görög -természetbölcselőknek. A virágzás nagyszerű kora állt be, amelyet -annál inkább kell csodálnunk, mivel utána mély hanyatlás -következett. Az iratok nem maradtak tovább a templom papjai alkotta -hatalmas kaszt kizárólagos szellemi tulajdonában, hanem a laikusok -közt is terjesztették azokat, habár csakis a leggazdagabb -osztályban. A rabszolgáknak nem volt szabad a kultura szellemi -haladását élvezniök, ha néhány tanult rabszolgatól eltekintünk, pl. -a könyvmásolóktól, holott a görög és római államban virágzásuk -ideje alatt rabszolgák alkották a túlnyomó többséget. Különösen -károsan hatott az a nézet, hogy a kézimunka és ennek következtében -a kisérletező munka is a szabad emberhez nem méltó és csak -rabszolgához illő. A természetkutatás súlyos kárt szenvedett azután -az egyik aténi bölcsészeti iskolának a természet tanulmányozásától -elforduló irányzata folytán, amely iskolának tanait még azonfelül a -keresztény egyház gondozói átvették és csaknem napjainkig a -kulturát megakasztó befolyást fejtettek ki. A szomorú hanyatlás -ideje az újkor elejéig, az emberiség <span class="pagenum"><a name= -"Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> ujjáébredéséig tartott. E kor a -könyvnyomtatást állította a tudomány szolgálatába és a kisérleti -munka megvetése eltünt a művelt ember felfogásából. De lassan ment -a dolog eleinte, a régi előítéletek ellenállása folytán és a -különböző kutatók együttműködésének hiánya folytán. Ezen akadályok -azóta eltüntek és egyúttal gyorsan növekedett a természettudomány -munkásainak száma és segédeszközeik tömege. Innen van a legutóbbi -idő nagyszerű haladása.</p> -<p>Némelyek azt mondják, hogy mi a «legjobb világban» élünk, efelől -aligha mondhatunk valami alapos véleményt, de – legalább mi -természetbúvárok – egész biztosan állíthatjuk, hogy a legjobb -időben élünk. Azon biztos reményben, hogy a jövő csak jobb lehet, -elmondhatjuk a nagy természet- és emberismerővel, Goethe-vel:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Es ist ein gross’ -Ergötzen,<br /></span> <span class="i0">Sich in den Geist der -Zeiten zu versetzen,<br /></span> <span class="i0">Zu schauen, wie -vor uns ein weiser Mann gedacht,<br /></span> <span class="i0">Und -wie, wir’s dann zuletzt so herrlich weit -gebracht.»<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11"><br /> --11-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>I.<br /> -A PRIMITIV NÉPEK MONDÁI A VILÁG KELETKEZÉSÉRŐL.</h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13"><br /> --13-</a></span></p> -<p>A fejlődés legalsóbb fokán álló népek csak a mának élnek. Ami -holnap történhet és ami tegnap történt, amennyiben nem függ össze -közvetlenül a hétköznapi gondokkal, nem érdekli őket. A -világegyetemről, vagy annak fejlődéséről való bárminő elmélkedéstől -ép oly távol állanak, mint attól a gondolattól, hogy vajjon régen -milyen lehetett a föld. A földnek egymástól távol eső részein -találunk ilyen alsórendű néptörzseket. Igy pl. Brinton dr. az -északamerikai Jeges-tenger partján élő eszkimókról azt mondja, hogy -sohasem gondolkoztak a világ keletkezéséről. Épp oly kevéssé -törődnek – úgy látszik – a világ keletkezésével az abiponok egykor -harcias, most azonban békeszerető indián törzse Santa-Fében, -Argentiniában és a délafrikai busmannok.</p> -<p>Egyes vidékeken azonban, ahol nem túlságos kemény a létért való -küzdelem, korán bukkanunk a föld és későbben az ég keletkezésének -kérdésére, vagyis más szóval, a földfeletti dolgok kérdésére. -Általában antropomorfikus fogalmat alkotnak a világ kezdetéről, -vagyis fölveszik, hogy valaminő élőlény hozta létre. Ezen lénynek -valamelyes anyag állott rendelkezésére, <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> amiből -kialakította a világot. Hogy a világot semmiből teremtették, az úgy -látszik, általában nem az eredeti felfogás, hanem az absztrakció -magasabb fokát kivánja.<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> Ez -úgy látszik indus filozófusoktól ered és ezt találjuk Brahmának (a -szellemnek) mondájában, aki gondolata segítségével teremtette az -ősvizet, valamint a perzsa-izmaelita legendában a végtelen, -megnevezhetetlen lényről, amelyből a világ hat periódusban támadt. -Azon nézetet, hogy az anyag valamely anyagtalanból származhat -akarati aktus, parancs, avagy gondolat segítségével, joggal -«természetfölöttinek», vagy «természetellenesnek» mondhatjuk. Amint -az a természetkutatás mai álláspontjának ellentmond, amely szerint -az anyag mennyisége változatlan, ép oly kevéssé egyeztethető össze -az ősnépek primitiv tapasztalataival, amiket környezetükben -gyűjtöttek. Azért is találjuk a legtöbb esetben, hogy az anyag -örökkévalóságának fogalma mélyebb alapon nyugszik, mint azon -vélemény, hogy a teremtő Isten léte végtelen. A világok alkotóját -rendszerint úgy képzelik, hogy az maga is az ősanyagból -keletkezett. Nagyobb fokú következetességet természetesen nem -szabad elvárnunk ezen első kísérleteknél, amelyekben fogalmat -alkotni igyekeztek a világ keletkezéséről. <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> Azonban ne -hagyjuk tekinteten kívül, hogy a legrégibb felfogásban inkább -találjuk meg az evolució elméletének csíráját (a világprocesszus -természetes fejlődésének elméletét, amely fejlődés ismert és mindig -érvényesülő természeti erők hatására történik), mint valamely -metafizikai teremtési elméletben; ez utóbbi t. i. az evolució -elméletével szemben természetfölötti erők beavatkozását tételezi -fel és ép ezért természettudományi kutatás tárgyát nem is -képezheti.</p> -<p>Herbert Spencer a nagy filozófus úgy határozza meg az evolució -fogalmát, hogy: «az evolució azon változás, mely akkor jön létre, -midőn egyenlőtlenségből egyenlőség, bizonytalanságból bizonyosság -és rendetlenségből rend keletkezik.»</p> -<p>Ezen meghatározás, mely különben nem kifogástalan – különösen a -molekulák mozgását illetőleg – teljesen megfelel a világ -fejlődéséről alkotott első fogalmaknak; ezen fogalmak, hála a -Kant–Laplace-féle elmélet általános elismerésének, napjainkig -mérvadók voltak. Általában a vizet tartották őselemnek, amely -alaktalan, rend nélküli és teljesen egyenletes. Régi tapasztalat, -hogy a termékeny iszapot árvizek rakják le. Ebből azt -következtették, hogy az egész föld a víz lerakodása. Talesz is azt -állítja (körülbelül 550 évvel a mi időszámításunk előtt), hogy -mindennek kezdete a víz. Valószínűleg már korán tapasztalták, -hogyha az edényből kiforr a víz, földszerű kéreg marad vissza, -amely a víz által feloldott sókat és iszapos, kemény -anyagrészecskéket tartalmaz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p> -<p>Ezen felfogás igazolásául szolgáljon egy indus mitosz, amely a -világ keletkezéséről szól. Az egyiptomi, kaldeusi és finn hasonló -tárgyú mondák később következnek. A Rig-Véda 10. könyvének 129. -hímnusza így szól:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem volt még lét, se -nemlét,<br /></span> <span class="i0">Se lég, se ég -fölötte.<br /></span> <span class="i0">Mi moccant meg és hol? Ki -volt, ki mozgatott?<br /></span> <span class="i0">Víz volt az, ami -a mélységet megtöltötte?<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem volt halál és nem volt -örök élet,<br /></span> <span class="i0">Nem változott még nap és -éj.<br /></span> <span class="i0">A Névtelen susogott csöndesen, -önmagát fentartva,<br /></span> <span class="i0">Semmi sem volt -kívüle.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Homály volt itt, és homályba -burkolva<br /></span> <span class="i0">Formátlan víz volt a -világ.<br /></span> <span class="i0">A világ az űrbe rejtve -volt,<br /></span> <span class="i0">De belső tüze -élt.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">A vágy volt az, ami először -megmozdult,<br /></span> <span class="i0">A mindenségnek első -csírája;<br /></span> <span class="i0">A kutató bölcsek -látták,<br /></span> <span class="i0">Lét és nemlét -rokon.<br /></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">De ki az, aki az ősvilág -mondáit mondaná?<br /></span> <span class="i0">Ki ismeri, a világ -miként állt elő?<br /></span> <span class="i0">Nem voltak akkor -istenek.<br /></span> <span class="i0">Ki mondhatná el azt, mit -senkisem látott?<br /></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Honnan eredt e -világ,<br /></span> <span class="i0">Isteni kéz alkotta-e, vagy -sem,<br /></span> <span class="i0">Az égben van, ki tudja -ezt,<br /></span> <span class="i0">Ha ugyan tudja -Ő.<br /></span></div> -</div> -<p>Ezen mélyértelmű, gyönyörű himnusz nem állítható egy sorba -primitív népek mondáival, hanem igen magas fejlődési stádiumnak -felel meg. Azonban a himnuszban említett ősvíz, mint minden dolog -kezdetének képzete, valószínűleg mélyen benne gyökeredzett az indus -nép legrégibb felfogásában.</p> -<p>Igen jellemző azon felfogás, melyet igen sok a teremtésre -vonatkozó mitoszban találunk (többek között a kaldeusi és a vele -rokon héberben, valamint a görögben is), t. i., hogy a sötétség, -vagyis az éjjel valami létező, holott az csak a világosság hiánya. -A «nemlét»-et a «lét» rokonának tekintik, holott ellentétek. E -nézet kétségtelenül azon felfogáson alapult, hogy a teljes, -egyenletes kaoszban semmiféle tárgyat sem lehet megkülönböztetni, -tehát nincs is tárgy.</p> -<p>A rendezetlen állapotot mint törvényt rendszerint a görög kaosz -szóval jelölik, amely azt jelenti, hogy az alaktalan anyag -mindenütt egyenletesen van elosztva. Még Kant is abból indul ki -kozmogóniájában, hogy a világ kezdetben anyagi részek teljesen -egyenletes káosza volt. Az ősállapotot néha az őséter kifejezéssel -jellemzik. Így a japán teremtési mitosz: «Ős időkben, mondja, midőn -ég és föld nem volt <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> még egymástól elválasztva, csakis őséter -volt, olyan keverék, amely tojáshoz hasonlított. A világos rész, -mivel könnyebb volt, fölfelé szállt, ez lett az ég; a nehéz -homályos rész beleesett a vízbe és föld lett.» Egy más japán monda -szerint, amelyet Tylor ismertetett, a föld eredetileg oly sűrű -volt, mint a sár, vagy mint az olaj, amely úszik a vizen. «Ekkor -kivált tömegéből a nőszirom, vagy a káka, amelyet Azi-nak nevezünk, -ebből kiemelkedett a földet alkotó isten.»</p> -<p>Az élő természet megfigyelése, midőn élő szervezet látszólag -élettelen magból, vagy tojásból keletkezik, gyakran adott alapot -azon föltevésre, hogy a tojásnak fontos szerepe volt a világ -keletkezésénél. E felfogás ép úgy megvan a japán mondákban, mint az -Indiából, Khínából, Polinéziából, Finnországból, Egyiptomból és -Főniciából eredő elbeszélésekben. A világ teremtéséről szóló mondák -közül, amelyekben egy vagy több tojás játsza a legnagyobb szerepet -a világ keletkezésében, a legismertebb és legjobban kidolgozott a -finn. Aránylag műveletlen finn néptörzsek elbeszélései szerint -jegyezték fel e mondát, amely törzsek Oroszország Archangelszk -kormányzóságának területén laknak. Ezen monda szerint «Ilmatar, a -természet egyik szűz leánya» a kék űrben lebegett és a tenger -hullámaira szállott alá. Tehát kezdettől fogva volt tenger, fölötte -a kék űr, valamint Ilmatar, aki a természettől származott. Ez -megegyezik az ősnépek rendes felfogásával.</p> -<p>Már 700 év óta lebegett Ilmatar a vihartól <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> ringatva a -hullámokon. Ekkor átröpül a vizen egy vadkacsa és helyet keres, -hogy fölépítse fészkét. Ilmatar kiemeli térdét a vízből és a -vadkacsa hat arany és egy vas tojást rak az ölébe. A madár két -napig ült a tojásokon, ekkor Ilmatar megmozdult és a tojások a -mélységbe estek. (A következő rész Barna Ferdinánd fordításából van -véve.)</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A tojások -összetörtek,<br /></span> <span class="i0">Darabokra -repedeztek.<br /></span> <span class="i0">A tojások nem -jutának<br /></span> <span class="i0">Sárba részei nem -hullának;<br /></span> <span class="i0">Töredéki váltak -jóra<br /></span> <span class="i0">Gyönyörü szép -darabokra:<br /></span> <span class="i0">A tojásnak alsó -fele<br /></span> <span class="i0">Alsó anyafölddé -leve,<br /></span> <span class="i0">A tojásnak felső -része<br /></span> <span class="i0">Elváltozék felső -égre,<br /></span> <span class="i0">Sárgájának felső -szine<br /></span> <span class="i0">Váltott nappá fenn -sütnie,<br /></span> <span class="i0">Fejérének felső -része<br /></span> <span class="i0">Ez meg holddá -derengnie<br /></span> <span class="i0">A tojásban mi tarka -volt<br /></span> <span class="i0">Csillaggá vált s égen -ragyog<br /></span> <span class="i0">Mi fekete vala -benne<br /></span> <span class="i0">Felhő lett a -levegőbe.<br /></span></div> -</div> -<p>Erre Ilmatar kilépett a tengerből, szigeteket, hegyeket és -dombokat teremtett és azután Wäinämöinen-t szűlte, a halhatatlan -énekest, a szél fiát. Wäinämöinen örült a nap és hold fényének, de -fájlalja, hogy nincs a földön növényzet. Ekkor a földmívelés -istenéhez fordul, <span class="pagenum"><a name="Page_20" id= -"Page_20">-20-</a></span> Pellervoinenhez, aki a mezőkön magvakat -hint szét. A mezőket erre élénk zöld borítja el és fák kezdenek -nőni. Végül a tölgyfa oly magasra nő, hogy az emberek előtt -elsötétül a nap és a hold, azért le kell dönteni. Mint látjuk, az -elbeszélés folyamán istenek, emberek, állatok és növények -szerepelnek, anélkül, hogy megjelölnék, honnét jönnek. Ez jellemző -a mitoszokra, de ritkán találhatjuk oly határozottan kifejezve, -mint a finn legendában. Valószínű, hogy a Kalevala különböző -részeit átdolgozták; azonban a világ keletkezésének mondáját nem -dolgozták át kritikailag. Vagyis más szóval: e mondákban a -természet gyermekeinek poézise nyilvánul meg, nem pedig a -bölcselkedő világot átölelő elmélkedése.</p> -<p>«Az eredeti kozmogóniák», amint E. G. Hirsch megjegyzi, a nép -fantáziájának önként nyilvánuló alkotásai és ép azért -rendszertelenek; rendesen nem egyebek, mint a teogonia egy -fejezete, vagyis az istenek származásának elbeszélései.»</p> -<p>Különböző népek mondáiban nagy szerep jut a vízözön-mondáknak, -amelyekkel sokat foglalkoztak a természettudósok. A legismertebb a -bibliában leírt vízözön, amely oly magasan borította el a földet, -hogy a legmagasabb hegyek is 15 rőfnyire voltak a víz felszíne -alatt. Miután a hetvenes években egy asszir ékírással írott, -egészen hasonló tartalmú elbeszélést találtak, amelyben a hős -Szit-napisztimt (a babiloniak Xizusztroszát) említik, fölvették, -hogy a zsidó legenda asszír forrásból merített. A héber szöveg azt -mondja: «vízözönt fogok létrehozni <span class="pagenum"><a name= -"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> a tengerből», Suessnek, a -kiváló geológusnak (1883) az a nézete, hogy e vízözönt vulkanikus -kitörésből eredő árhullám okozta; ezen árhullám a Perzsa öbölből -kiindulva áthullámzott a mezopotámiai alföldön.</p> -<p>J. Riem nem kevesebb, mint hatvannyolc vízözön-mondát gyűjtött -össze különböző népeknél, amely mondák úgy látszik függetlenek -egymástól. Ezek közül csak négy vonatkozik európaiakra és pedig -Deukalion és Pyrrha görög mondája, az Edda elbeszélése, a litvánok -és az Oroszország északkeleti részén lakó vogulok mondái. Afrikából -5, Ázsiából 13, Ausztrália- és Polinéziából 9, Észak- és -Délamerikából 37 monda ismeretes. A négereknél, a kaffereknél, és -az araboknál hasonló mondákat nem ismerünk. A vízözönt különböző -népek különböző módon okolják meg. Szerintük nagy hó- és jégtömegek -olvadása (Skandinávia), eső (Assziria), havazás -(Montagnais-indiánok), az égboltozat beomlása a támasztó pillérek -leszakadása folytán (Khína), a vízisten bosszúja -(Társaság-szigetek), stb. volt az ok. Több esetben megemlítik, hogy -a vízözön többször is megismétlődött. Így Platon Timaioszában azt -állítja, hogy egy egyiptomi pap szerint a vízözön bizonyos -periodusokban visszatér.</p> -<p>Rendesen azt hiszik, hogy a teremtés folyamata csak a -rendezetlen anyag elrendezése, még pedig a legtöbb esetben úgy, -hogy a földtől elválik az ősvíz, vagyis a tenger. A Csendes-oceán -szigetein néhány primitiv törzs azt hiszi, hogy a földet -kihalászták a tengerből. Közelfekvő volt a gondolat, hogy a -megelőző rendezetlen <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> állapot okául többször megismétlődött -vízözönt vegyenek föl. A nem árja származású szantalok például -olyasmit képzelnek.</p> -<p>Ez megegyezik néhány modern kutató állításával, t. i., hogy a -föld emberlakta része el fog pusztulni, hogy később új élet -hordozója legyen. A primitiv népek szerint a tűz, vagy a víz, a -szél (néha az istenek haragja) pusztítja el a földet, azután újra -fejlődik, úgy, hogy újra lakhelye lehet élőlényeknek. Ez a változás -állítólag többször megtörtént. Ezen messze elterjedt felfogást -legjobban az indus mondák fejezik ki (a Purana könyveiben) és a -buddhista filozófia, amelyre még visszatérünk.</p> -<p>A világ ujjászületésének tana össze van keverve a lélekvándorlás -népszerű tanával, amellyel ezen összefüggésben nem -foglalkozunk.</p> -<p>A régi északamerikai indiánusok mitoszai bizonyos szempontból -érdekesek. Ámbár föltételezhetjük, hogy az óvilág közreműködése -nélkül jöttek létre, mondáik mégis föltünően hasonlítanak a -mieinkhez, csakhogy az amerikai mondákban fontosabb szerepe van az -állatoknak. Az északamerikai indiánok, mint a vadásznépek -legtöbbje, az állatokat magukhoz hasonlóknak tartják. A teremtőnek, -szerintük, föld vagy agyag állott rendelkezésére. A földet -többnyire a vízből kiváltnak mondják. A legegyszerűbb felfogás -szerint egy kis tengeri sziget fokozatos növekedése által -keletkezett a világ. Jellemző, hogy a takuliak Brit-Kolumbiában azt -hiszik, hogy kezdetben nem létezett más, mint víz és pézsmahód. A -pézsmahód a <span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> tenger fenekén kereste táplálékát. Közben -iszap gyült össze szájában, amit kiköpött, ebből az iszapból sziget -támadt, a melyből mindjobban kifejlődött a szárazföld. Még -különösebb az irokézek véleménye, szerintük az égből ledobtak egy -istennőt, aki egy a tengerben úszó teknősbékára esett, amely -megnagyobbodva képezte a szárazföldet. Nyilvánvaló, hogy a -teknősbéka megfelel az előbbi monda kis óceáni szigetének, az -istennő lezuhanása csak megindította a fejlődést. A -tinneh-indiánusoknak az volt a véleménye, hogy egy kutyának a -testét, amely szép ifjúvá tudott átalakulni, óriások széttépték és -ezen testrészekből keletkeztek a világon létező dolgok. Sok -primitiv népnél akadunk a világ keletkezésére vonatkozó mondáikban -azon hitre, hogy a világ emberi vagy állati testrészekből -keletkezett. Néha, mint pl. a winnebago-indiánusoknál, Kitchi -Manitu (a nagy szellem) a teremtő saját testrészeiből és földből -alakítja ki az első embert. Ezen monda, amely élénken emlékeztet a -zsidók Ádám teremtésének mondájára, már határozottan eleve -föltételezi, hogy a föld kezdettől fogva megvolt. Ugyancsak azt -tételezik föl a navajo-indiánok, a digger-indiánok és Guatemala -ősnépeinek szájhagyományai.</p> -<p>Ausztrália bennszülöttei a legalsóbbrendű fajhoz tartoznak. -Ezek, úgylátszik, nem gondolkoztak a világ kezdetén. Náluk úgy, -mint a legtöbb műveletlen népnél, az ég semmi egyéb, mint szilárd -boltozat a föld síma lapján. A wotjobaluk-törzs azt hiszi, hogy az -ég eleinte erősen rá volt szorítva a földre. A nap emiatt -<span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> nem tudott a kettő között mozogni, -mozgási szabadságát csak az által érte el, hogy egy szarka hosszú -bot segítségével fölemelte az eget a földről. Ezen fölötte naiv -elbeszélés élénken emlékeztet egy régi egyiptomi mondára, amelyről -később lesz szó.</p> -<p>Mindezen példákból láthatjuk, hogy minő szoros, -elválaszthatatlan az összefüggés a világ szerkezetéről alkotott ősi -fogalmak és a vallási fogalmak között. A vadember mindent, ami -mozog, mindent, aminek hatása van, akarattal bíró lélekkel ruház -föl. Animizmus e felfogás neve. «Ha a folyam, miként az ember él, -akkor akaratától függ, hogy áldást hoz-e öntözésével, vagy pedig -pusztulást okoz-e majd heves árjával. Tehát szükséges, hogy -megengeszteljék, hogy jót míveljen vizével, vagy hogy rávegyék, -hogy ne pusztítson hullámaival.»</p> -<p>A primitiv ember varázslattal igyekszik befolyásolni a hatalmas -szellemet. A varázslat oly tudomány, amelyet kizárólag a beavatott -papok vagy kuruzslók foglaltak le a maguk számára, más halandó -előtt el volt zárva. Míg mi a természet jelenségeinek -felderítésével keressük azon eszközöket, amelyekkel a természet -erőit kihasználhatjuk, addig a primitiv nép varázslattal igyekszik -azokat megnyerni. Bizonyos tekintetben tehát a mágia a -természettudományok előfutára és a mondák, amelyek a varázslat -kifejtésének alapjai, megfelelnek némely tekintetben -természettudományi elméleteinknek. Így Andrew Lang a következőt -mondja: «A mitoszok épp úgy alapulnak föltevéseken nyugvó primitiv -tudományon, mint primitiv vallásos <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> fogalmakon.» Könnyen -érthető, hogy ezen föltevés sokszor a hétköznapi megfigyelésekből -ered és gyakran nem is oly nehéz eltalálni, mely észrevételek -érvényesültek benne. Néha a véletlennek is jutott némi szerep. A -hagyomány megőrizte barbár idők mondáit a magasabb civilizáció -idejéig. A mondákat az időközben fokozott műveltség és belátás -dacára sem alakították át, mert tisztelték az ősöktől öröklött -hitet. Ez határozottan kitünik Heziodusz és Ovidiusz kozmogóniai -magyarázataiból, amelyekre a következő fejezetben visszatérünk.</p> -<p>Gyakran más befolyás is érvényesül. A primitiv népek mondáit -többnyire nagymíveltségű egyének jegyzik fel. Így a nép egyszerű -elbeszéléseit önkéntelenül is saját felfogásuk szerint szinezik. Ez -annál inkább is így van, mivel a mondákban határozott -következetesség nincs; a gyűjtő azonban könnyen kísértésbe kerül, -hogy azt belevigye. Ez különösen akkor történhet, ha a gyüjtő -fajrokonság vagy más oknál fogva jóindulattal elfogult az ősnéppel -szemben. Ily esetben az elbeszélés gyönyörű hőskölteménnyé válhat, -amelynek alapjai a primitiv néptől átvett elemek.</p> -<p>Természetesen máskép áll a dolog, ha írott emlékek maradnak. -Hogy azonban irott emlék létre jöhessen, ahhoz a műveltség elég -magas foka szükséges és akkor már nem igen állíthatjuk, hogy az -primitiv néptől ered. Azért azon kozmogónikus eszméket, amelyek -irott emlékekben jutottak hozzánk, a következő részben külön -tárgyaljuk. Ezek között két csoport érdemel különös figyelmet: -először is a népek <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> azon csoportja, akiktől művelődésünk -fontos elemeit örököltük, másodszor azok, akik mélyebben -gondolkoztak és a műveltség magas fokán állottak.</p> -<p>Az első csoport hagyományai közvetlenül összefüggnek azon -tanokkal, amelyeket a legrégibb és az utánuk jövő filozófusok -módosítottak és kifejlesztettek. E régi kozmogónikus hagyományok -maradványai jelentékeny alkatrészek a jelenkor művelt népeinek -felfogásában.</p> -<p>A második csoport azért érdekel bennünket, mert némely pontban -azon felfogásra emlékeztet, amelyre a természettudomány vezetett -bennünket, amelynek segítségével rendkívül kibővítettük a -külvilágra vonatkozó ismereteinket. <span class="pagenum"><a name= -"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>II.<br /> -AZ ŐSIDŐK KULTURNÉPEINEK TEREMTÉSI MONDÁI.</h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29"><br /> --29-</a></span></p> -<p>A modern civilizáció a régi kaldeusi és egyiptomi műveltségben -gyökerezik. Ezen országokban oly kulturemlékeket találunk, amelyek -hétezer esztendősök. Dél-Franciaország és Észak-Spanyolország -mészbarlangjaiban azonban még sokkal régibb kulturnyomokat -találtak, t. i. olyanokat, amelyeknek kora körülbelül 50,000 év. -Ezen barlangok falait szines állatképek borítják, amelyek többnyire -mammutot, rénszarvast és lovat ábrázolnak. Azonban az ezen korbeli -művészek fantáziáját ép csak a vadászzsákmány foglalkoztatta és egy -kissé az asszony is, akivel a fölös zsákmányt megosztotta. A -jelenkor műveltségére ez a kor nem hatott. Azonban annál nagyobb -befolyással volt rá az a kor, amely Kaldea és Egyiptom klasszikus -földjére utal.</p> -<p>«Abban az időben, mondja, a kaldeus legenda, midőn még nem -létezett az a magasban, amit égnek nevezünk és lenn, amit földnek -neveztünk, midőn tehát sem ég, sem föld nem volt, akkor csak Apsu -létezett (az oceán), az atya és Tiamat (Kaosz), a mindenség anyja.» -Az óceán vize és a kaosz összevegyült és ezen vegyülésből, mely -magába foglalta a világ <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> alapelemeit, származott az élet. Istenek -is keletkeztek, «kik előbb még nem voltak», akiktől számos utód -származott. Midőn Tiamat istennő látta, hogy birodalmában azok mind -nagyobb tért hódítanak, szörnyetegeket teremtett, hogy uralmát ezek -segítségével megvédje. (E szörnyetegek emberfejű bikák, halfarkú -kutyák voltak stb.) A többi isten a tanácskozásban azt határozta, -hogy ki kell pusztítani a szörnyetegeket, de e feladatra egy sem -vállalkozott, csak Marduk, a bölcseség istenének fia. Jutalmul azt -követelte, hogy ismerjék el fölöttük való uralmát, amit ők, a -körülmények folytán meg is igértek. Ezután Marduk íjjal, dárdával -és villámmal fölfegyverkezve felkereste Tiamatot és hálót dobott -reá. Tiamat kitárta széles száját, hogy ellenfelét elnyelje, erre -Marduk vihart vetett torkába, amitől Tiamat megrepedt. Az istennő -hívei rémülten igyekeztek menekülni, de tervük nem sikerült, mert -bilincsre verve vitték őket Ea isten trónja elé. Marduk Tiamat -testét, a rendezetlen kaoszt kettéosztotta, «amint a szárítni való -halakkal szokták tenni. Az egyik felét felaggatta a magasba és az -lett az ég, a másik felét lába alá terítette és ez lett a föld; így -alakította ki a világot, amint azt az emberek ismerik.»</p> -<p>Maspéro-nak a Kelet népeinek ókori műveltségéről írott műve -szemléletesen mutatja, hogy milyennek képzelték a világot a -kaldeusok. A világtenger közepén magas hegy alakjában emelkedik ki -a föld, csúcsát hó borítja; e hegycsúcson ered az Eufrát. A földet -magas <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> fal szegélyezi, a fal és a föld között -tenger van, amelyen semmiféle halandó sem juthat keresztül. Az -oceánon-túli terület az isteneké. A falon nyugszik az égboltozat, -amelyet Marduk kemény fémből alkotott, amely nappal úgy ragyog, -mint a nap, éjjel pedig csillagokkal telehintett sötétkék haranghoz -hasonlít. A boltozat északi oldalán félkör alakú, kétnyílású cső -van, az egyik nyílás keletre néz, a másik nyugat felé. Reggel kilép -a nap a keleti nyíláson, lassacskán fölemelkedik az ég déli -részére, végül leszáll a nyugati nyílásnál, ahova az éj beálltával -bevonul. A nap átsiklik éjjel a csövön, hogy másnap újra kezdje -pályáját. Marduk az évet a nap járása szerint 12 hónapra, a hónapot -három dekádra osztotta. Az év tehát 360 napos volt. Minden hatodik -évhez 13-ik hónapot csatoltak, tehát az év átlagosan mégis 365 -napos volt.</p> -<p>A kaldeusok kulturáját leginkább az évszakok változása -befolyásolta, ép azért nagy súlyt fektettek az időszámításra. -Eleinte, úgy látszik, a hold mozgását vették időszámításuk -alapjául, mint a legtöbb nép. Azonban csakhamar észrevették, hogy a -nap hatása fontosabb és a nap-évet vették föl, amelynek beosztása a -monda szerint Marduk érdeme. Korán fedezték fel azt is, hogy az -évszakok meghatározására nézve igen fontos, ha a csillagok -helyzetét megfigyelik. Mivel az évszakok változása teljesen -uralkodik a szerves világ felett, amelytől az emberiség sorsa függ, -végül is az emberekben a csillagok hatalmának káros és <span class= -"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> túlzott -hite fejlődött ki. Ez a balhit húsz századon keresztül, az újkor -elejéig bénítóan hatott a természettudományi kutatásra. Diodorusz -Szikulusz, Cézár kortársa következő módon fejezi ki véleményét: «A -kaldeusok azáltal, hogy hosszú időn át figyelték a csillagok -mozgását és gondosabban tanulmányozták a csillagok járását és -törvényeit, mint más nép, sokat tudnak jósolni az embereknek. A -kaldeusok szerint a jóslásra és a jövőre való hatásra nézve öt -csillag volt a legfontosabb, amelyeket mi bolygóknak nevezünk. -(Merkur, Vénusz, Marsz, Jupiter és Szaturnusz.) Ők ezeket -«tolmácsok» kifejezéssel foglalták össze. Szerintük ezen csillagok -pályájában azonban még harminc más csillag áll, amelyeket -«tanácsadó isteneknek» neveznek. A legfelsőbb istenek száma 12, -mindegyikhez hozzátartozik egy hónap és az állatkör egy-egy -csillagképe. Ezen csillagképeken halad át szerintük a nap, a hold -és az öt bolygó.»</p> -<p>A kaldeus papok teljesen kidolgozták az asztrológiát. Gondosan -feljegyezték a csillagok napi helyzetét és azt előre is ki tudták -számítani a közeljövőre nézve. Az egyes csillagok isteneket -képviseltek, vagy pedig egyenesen azonosították azokat az -istenekkel. Ha tehát valaki tudni akarta, mely istenek határoznak -fölötte, akkor a papokhoz fordult, akik ismerték a csillagokat. A -papok dús jutalom ellenében megmondták, hogy az illető születése -napján minő helyzete volt a csillagoknak és ilyen módon megtudhatta -sorsának főbb mozzanatait. Ha valaki meghatározott napon fogott -valamely vállalatba, <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> akkor előre lehetett tudni, hogy -szerencsés lesz-e a dolog. Ha jóindulattal ítéljük meg a kaldeus -papokat, akkor azt mondhatjuk, hogy felfogásuk alapja ugyanaz a -meggyőződés volt, ami napjainkban, t. i. hogy minden esemény -bizonyos külső körülmények szükségképi következménye. Ezt azonban -azzal a hibás véleménnyel kapcsolták össze, mely a legegyszerübb -vizsgálat után is tarthatatlan, hogy a hold és a bolygók -helyzetének lényeges hatása van az emberre. Azon felfogásból, hogy -az égitestek istenek, az következett, hogy a csillagászattan -részévé lett az istenek tanának, illetve a vallásnak. A -csillagászatot ezen okból az uralkodó papi osztály a saját maga -részére foglalta le. Aki a papok hitében kételkedni mert, azt azon -hatalmi osztály, amelynek a papokkal közös érdekei voltak, -kiméletlenül üldözte. Ezt a kegyetlen keleti vonást a klasszikus -ókor népei örökölték, a középkor félbarbár népeinél pedig igen nagy -mérvet öltött.</p> -<p>A kaldeusok világalkotási mondája már azért is fontos reánk -nézve, mivel ezt, ámbár kissé megváltoztatva, átvették a zsidók, -tőlük pedig a keresztények. Hogy a modern tudományos kutatás mily -elterjedést tulajdonít a teremtési mondáknak, azt igen jól mutatja -Delitsch műve: «Babel und Bibel», amelyre itt is felhívjuk a -figyelmet. A zsidók is a kaoszt tartották a kezdetnek, a föld -alaktalan volt és üres, a mélységeket (ősvizet) sötétség borította. -Berozusz babiloni pap szerint: «kezdetben minden csak víz és -sötétség volt.» A <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> zsidók a mélységet személynek vették és -Tehom-nak nevezték, ez pedig etimologiailag egyenlő Tiamat-tal. -Isten (Elohim) a már meglévő anyagból teremtette (azaz inkább -kialakította) a földet.</p> -<p>Elohim elosztotta a vizet. A víz felső részeit az ég foglalta -magába, az alsó részbe helyezte a földet, amelyről azt hitték, hogy -lapos, vagy félgömb alakú és úszik a vízben. A víz fölött volt a -mozdulatlan égbolt, melyre rá voltak erősítve a csillagok. Az -égbolt azonban épen nem emelkedett nagyon magasra, a madarak -fölemelkednek odáig és ott végig röpülnek. Enoch elmondja, hogyan -pusztította el a gyehenna tüze azokat a csillagokat, amelyek Elohim -parancsa dacára sem kezdtek ragyogni. Szerinte a csillagok «rossz -angyalok», kiket isten megfosztott isteni mivoltuktól.</p> -<p>A kaldeusi és a zsidó teremtési monda főleg abban különbözik -egymástól, hogy az utóbbi monoteisztikus, az előbbi nem. Azonban a -kaldeusi mondában is van bizonyos egyistenhívő vonás, t. i. Marduk -mindennek ura, sőt az istenek fölé is kiterjed hatalma.</p> -<p>A zsidó kozmogóniában a főniciai felfogás nyomát találhatjuk, t. -i. a világot alkotó tojásra céloz e kijelentés: «Elohim szelleme -költött (rendesen úgy fordítják, hogy lebegett) a víz fölött.» -Marduk és Tiamat küzdelmére is találunk utalást a Leviatan nevű -tengeri szörnyetegnek Jahve általi legyőzetése mondájában. A zsidó -világkeletkezési monda, tehát a keresztény is, kozmogóniai -szempontból nem mondható eredetinek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p> -<p>Az egyiptomi teremtési elbeszélések igen régiek, ámbár később -keletkeztek, mint a megfelelő kaldeusi mondák; az ezen szempontból -legfontosabbakat Maspéro összeállítása szerint közöljük. A semmi -fogalmát még nem alkották meg. Az anyag rendezetlen alakban benn -volt a «sötét vizekben», ahol különböző vidékeken más-más főisten -állította elő az élő lényeket és az élettelen tárgyakat. Az illető -főisten saját megszokott módszere szerint pl. szövéssel, vagy -fazekas koronggal alakította ki ezeket. A teremtési monda leginkább -a Nilus keleti deltájánál fejlődött ki. Az ég és föld kezdetben -szorosan összefonódva pihent az ősvízben. A teremtés napján Shu -nevű új isten lépett ki az ősvízből, megragadta Nuit istennőt és -úgy emelte föl, hogy az kezeire és lábaira támaszkodva – az égbolt -négy oszlopa – képezte a csillagos eget.</p> -<p>Sibu, a föld, ezután növényzettel vonta be magát; emberek és -állatok keletkeztek. Ra napisten is az ősvízben feküdt egy -lótuszvirág bimbójában; a teremtés napján kinyíltak a levelek, Ra -kilépett, hogy elfoglalja helyét az égen. Ra-t gyakran -azonosították Shuval. Midőn nap világította be Nuit-et, az eget és -Sibu-t, a földet, számos isten született, köztük Ozirisz, a Nilus -istene. A meleg napsugár hatása folytán mindenféle élő lény -fejlődött ki: növények, állatok és emberek. Több legenda szerint ez -a Nilus iszapjának erjedése útján történt, oly ősnemzés útján, -amelyben történeti időben is hittek. Voltak, akik azt hitték, hogy -az első emberek, a nap gyermekei <span class="pagenum"><a name= -"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> tökéletes boldogak voltak, a -későbbi utódok már visszafejlődtek és elvesztették boldogságukat. -Viszont mások azt hitték, hogy a legrégibb emberek természete -állatias volt, csakis tagolatlan hangokkal értették meg magukat; -végül Thot isten tanította meg őket a beszédre és az írásra. -Láthatjuk tehát, hogy még a darwinizmusnak is volt előfutárja a -kultura gyermekkorában.</p> -<p>A klasszikus kornak igen hiányos fogalmai voltak a világ -keletkezéséről. Heziodusz (körülbelül 700-ban Kr. e.) -Theogoniájában és «Munkák és napok» című művében elmondja a görög -teremtési mondát.</p> -<p>A kaoszszal kezdődött minden. Azután jött Gea, a föld istennője, -minden dolog anyja; saját fiát, Uranoszt, atyjának tartották. -Primitiv népfajok gyakran hitték azt, hogy az istenek ősei ég és -föld. Ha kritikailag vizsgáljuk a következő naiv, gyermekes, néhol -barbár költeményt, úgy csekély az értéke. Voss metrikus fordítása a -következő:<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href= -"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> (Theogonia, 104–130. és -364–375. vers.)</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i2">Heil Euch, Kinder des Zeus, -gebt lieblichen Ton des Gesanges!<br /></span> <span class= -"i0">Rühmt nun den heiligen Stamm der unsterblichen ewigen -Götter;<br /></span> <span class="i0">Welche die Erde gezeugt und -der sternumleuchtete Himmel,<br /></span> <span class="i0">Auch die -düstere Nacht, und wieviel aufnährte die Salzflut:<br /></span> -<span class="i0">Sagt mir denn, wie Götter zuerst und Erde -geworden,<br /></span> <span class="i0">Auch die Ström’ und des -Meers endlos aufstürmender Abgrund,<br /></span> <span class= -"i0">Auch die leuchtenden Stern’, und der weitumwölbende -Himmel:<br /></span> <span class="i0">Und, die aus jenen -entsprosst, die seligen Geber des Guten,<br /></span> <span class= -"i0">Wie sie das Reich sich geteilt, und göttliche Ehren -gesondert,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> <span class="i0">Und wie zuerst sie -behauptet den vielgewundnen Olympos.<br /></span> <span class= -"i0">Dies nun meldet mir Musen, olympische Häuser -bewohnend,<br /></span> <span class="i0">Seit dem Beginn, und -saget, wie eins von jenen zuerst ward.<br /></span> <span class= -"i0">Siehe, vor allem zuerst war Chaos; aber nach -diesem<br /></span> <span class="i0">Ward die gebreitete Erd’, ein -dauernder Sitz der gesamten<br /></span> <span class="i0">Ewigen, -welche bewohnen die Höhn des beschneiten Olympos,<br /></span> -<span class="i0">Tartaros Graun auch im Schosse des weitumwanderten -Erdreichs,<br /></span> <span class="i0">Eros zugleich, der, -geschmückt vor den Ewigen allein mit Schönheit,<br /></span> -<span class="i0">Sanft auflösend, den Menschen gesamt und den -ewigen Göttern<br /></span> <span class="i0">Bändiget tief im Busen -den Geist und bedachtsamen Ratschluss.<br /></span> <span class= -"i0">Erebos ward aus dem Chaos, es war die dunkele Nacht -auch.<br /></span> <span class="i0">Dann aus der Nacht ward Äther -und Hemera, Göttin des Lichtes,<br /></span> <span class= -"i0">Welche sie beide gebar von des Erebos trauter -Empfängnis.<br /></span> <span class="i0">Aber die Erde zuerst -erzeugete, ähnlich ihr selber,<br /></span> <span class="i0">Ihn, -den sternigen Himmel, dass ganz er umher sie bedeckte,<br /></span> -<span class="i0">Stets unerschütterte Veste zu sein, den seligen -Göttern.<br /></span></div> -</div> -<p>Ezután szülte Gea a «forró, puszta tengert» a Pontoszt. -Uranosztól hat fiút és hat leányt szült, az ú. n. titánokat: -Okeanoszt, Koioszt, (valószínűleg a világosság egyik istene, csak -Heziodusz említi), Kreioszt (félisten, felesége Euribia, Pontosz -leánya), Japetoszt (Prometeusz atyja, aki ellopta a tüzet az -istenektől és az embereknek adta), Hiperiont (a neve azt jelenti, -hogy «magasan vándorló»), Teiát (a pompásat), Reiát (isten anyja, -t. i. Zeusz volt a fia), Mnemoszinét (az emlékezés istennője), -Themiszt (a törvény és rend istennője), Thétiszt, Főbét és Kronoszt -(utóbbi istenséget fia, Zeusz megfosztotta uralmától); azonkívül a -ciklopokat (egyszemű óriások, kiket Apolló megölt) és másokat. -Kevésbbé érdekes elősorolni Heziodusz verses katalógusát, amelyben -a neveket részben ő maga találta ki. Nevek kitalálását, -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> a poézis ezen egyszerű faját nagyban -űzték az északi bárdok is. Még csak e néhány sor a csillagok és -szelek keletkezéséről Heziodusznál:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Theia gebar voll Glanzes den -Helios, und die Selene,<br /></span> <span class="i0">Eos auch, die -allen den Erdbewohnern leuchtet,<br /></span> <span class="i0">Und -den Unsterblichen rings im weitumwölbenden Himmel:<br /></span> -<span class="i0">Diese gebar einst Theia der liebenden Macht -Hyperions.<br /></span> <span class="i0">Aber dem Krios gebar -Eurybia mächtige Söhne,<br /></span> <span class="i0">Pallas samt -Asträos, die hoch vorragende Göttin,<br /></span> <span class= -"i0">Perses auch, der vor allem an kundigem Geiste sich -ausnahm.<br /></span> <span class="i0">Eos gebar dem Asträos die -Wind’ unbändigen Mutes,<br /></span> <span class="i0">Zefyros, -blassumschauert, und Boreas stürmisch im Anlauf.<br /></span> -<span class="i0">Notos, da in Liebe zum Gott sich die Göttin -gelagert.<br /></span> <span class="i0">Auch den Fosforos jetzo -gebar die heilige Frühe,<br /></span> <span class="i0">Samt den -leuchtenden Sternen, womit sich kränzet der -Himmel.<br /></span></div> -</div> -<p>Heziodusz «Munkák és napok» című művében leírja, hogyan -teremtették az istenek az embereket. Az emberek eleinte jók voltak, -tökéletesek és boldogak és gondtalanul éltek abból, amit a föld -nyujtott. Azután visszafejlődtek.</p> -<p>A rómaiak átvették a görög kozmogóniát, de nem fejlesztették -tovább. Ovidiusz «Metamorfozis» című művében azt mondja, hogy -kezdetben csak a rendezetlen, egyöntetű kaosz volt, «rudis -indigestaque moles», a földnek, víznek és levegőnek rendezetlen -keveréke. A természet <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> elválasztotta egymástól az elemeket, a -földet az égtől (a levegőtől) és a víztől, a finomabb levegőt (az -étert) a durvább (közönséges) levegőtől. A «súlytalan» tűz pedig -fölszállott az ég legmagasabb részéig. A nehéz föld csakhamar -leülepedett és körülvette a víz. Ezután a természet megalkotta a -tavak fenekét, a folyók medreit, a hegyeket, mezőket és völgyeket. -A csillagok, amelyeket addig a kaosz sötétített el, ragyogni -kezdtek és az istenek tanyáivá lettek. Növényzet keletkezett és -állatok, végül emberi lények léptek föl. Az emberek akkor az -ideális állapot aranykorát élték. Örökös tavasz uralkodott és dús -termés volt, anélkül, hogy vetettek volna. («Fruges tellus inarata -ferebat.») A folyókban tej és nektár folyt, és a tölgyfából méz -csöpögött. Midőn Jupiter (Zeusz) Szaturnuszt (Kronoszt) -megfosztotta trónjától és a Tartaruszba zárta, a kevésbbé boldog -ezüst-kor következett. E korszakban már tél, tavasz, nyár és ősz -következett egymásután és az embereknek a zord idő elől menedék -után kellett nézniök. A bronzkorban minden rosszabbodott. Végül a -borzasztó vas-korszak állott be, amidőn a szerénység, hűség és -igazság elhagyták a földet, átadták helyüket a csalásnak, -erőszakosságnak és árulásnak, továbbá a telhetetlen pénzsóvárgásnak -és a legdurvább bűntényeknek.</p> -<p>Ovidiusz kozmogóniája csak kevéssé különbözik Hezioduszétól. Az -őseredeti naivitás nagyobbrészt tova tünt; Ovidiusznál már józan -rendszeresség van, amely megfelel a praktikus rómaiak -gondolkodásának. <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<p>A következő pompás leírások Ovidiusz Metamorfozisából valók. (A -fordítás Kovách Imrétől való.)</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A tenger, a föld s mely -mindent föd, az ég azelőtt<br /></span> <span class="i0">Egyöntésü -volt s az egész természet alakja.<br /></span> <span class= -"i0">Ős-zűrnek nevezék, mely idom és rendnélküli -zagyva<br /></span> <span class="i0">Volt és lomha teher, hova -egybe valának az össze<br /></span> <span class="i0">Nem vágó -tárgyak más-más faju magva hordva.<br /></span> <span class= -"i0">Titán még nem lövelé szét sugarát a világra;<br /></span> -<span class="i0">Sem növekedtével nem nyitá Phoebe -szaruit,<br /></span> <span class="i0">A föld sem függött a körülte -folyó levegőben<br /></span> <span class="i0">Terhével lebegve, még -Amphitrite se fogta<br /></span> <span class="i0">Hullámkarjaival -földünk partjait ekkor,<br /></span> <span class="i0">S hol föld, -ottan volt a lég s a tengerek árja.<br /></span> <span class= -"i0">Járhatatlan vala így a föld, úszhatlan a hullám,<br /></span> -<span class="i0">Fénytelen a levegő; önalakkal nem bírt még -semmi.<br /></span> <span class="i0">Egymással küzdött minden. – -Ugyanabban a testben<br /></span> <span class="i0">Forróval harcolt -a hideg, szárazzal a nedves,<br /></span> <span class="i0">Lágy a -durvával, könnyüvel vívott a súlyos.<br /></span> <span class= -"i0">Ezt a viszályt isten vagy jobb természet elosztá,<br /></span> -<span class="i0">Földet mennytől s földtől vizet -elkülönítvén<br /></span> <span class="i0">És elválasztván a híg -levegőt a sűrűtől.<br /></span> <span class="i0">Amiket ő miután -szétfejte s kivont a vak űrből,<br /></span> <span class= -"i0">Megszerkesztve örök békével, fűze rokonná.<br /></span> -<span class="i0">A szomorú égnek könnyü, fényes -tűzereje<br /></span> <span class="i0">Fölszállt s legfentebb -választa helyet ki magának.<br /></span> <span class= -"i0">Legközelebb van ehhez a lég, súlyosabb s helye<br /></span> -<span class="i0">Lent; de a föld tömörebb s sok súlyos elem -tapadott rá.<br /></span> <span class="i0">Önsúlya nyomta alább. Az -övező tenger a szélső<br /></span> <span class="i0">Téren ülepedett -meg s a szilárd földet bekeríté.<br /></span> <span class="i0">E -rendszerbe szedett tömeget, miután egyik isten<br /></span> -<span class="i0">Így elválasztá s elzárván -földarabolta:<br /></span> <span class="i0">Első ízben a földre -hogy minden részről egyenlő<br /></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></div> -<div class="stanza"><span class="i0">Légyen, nagy tányér idomát -öltötte reája.<br /></span> <span class="i0">Aztán szétteríté a -tengert; gyors szelek által<br /></span> <span class="i0">Duzzasztá -s a körülvett földet parttal övezte,<br /></span> <span class= -"i0">Alkota forrást is, mély posványt és tavakat még<br /></span> -<span class="i0">S kígyózó parttal keríté a lejti -folyókat,<br /></span> <span class="i0">Melyek más-más helyt -részint földtől felitatnak,<br /></span> <span class="i0">Részint -tengerhez jutnak s ottan bevegyülnek,<br /></span> <span class= -"i0">Részint széles tóba ömölve a partjait nyalják.<br /></span> -<span class="i0">Általa síkul a rét; a völgy süpped, miglen az -erdőt<br /></span> <span class="i0">Lomb fedi s a köves bércek -kitolulnak a földből.<br /></span> <span class="i0">S mint jobbról -is két, s balról is két övre felosztá<br /></span> <span class= -"i0">Az eget és középütt hagya égő ötödik részt,<br /></span> -<span class="i0">Ily számú övvel hasítá a gondviselés -az<br /></span> <span class="i0">Éggel zárt földet is, most már -ennyi öv osztja.<br /></span> <span class="i0">Forrósága miatt -lakhatlan, mely közepén van.<br /></span> <span class="i0">Nagy hó -föd kettőt; ugyanennyit helyeze közéjük<br /></span> <span class= -"i0">Mérsékeltséggel, fagyot és hőt összegyüjtvén.<br /></span> -<span class="i0">Legfelül a lég leng, mely a tűznél annyival -terhesb<br /></span> <span class="i0">Mennyivel a víznek súlyát -túlhágja a földé.<br /></span> <span class="i0">Mind a ködöt, mind -a felhőt itt állapítá meg,<br /></span> <span class="i0">Mind a -mennydörgést, mely rendít emberi szíveket,<br /></span> -<span class="i0">Mind a fuvalmat, mely villámmal jeget -alkot.<br /></span> <span class="i0">A szeleket se hagyá a világ -művésze a légben<br /></span> <span class="i0">Lakni -szabálytalanul; más tájon fú noha most mind,<br /></span> -<span class="i0">Alig volt lehető fékezni, ezt a -világot<br /></span> <span class="i0">Hogy ne szakítsák szét; olyan -a testvéri viszály itt.<br /></span></div> -</div> -<p>Erre következik a szelek leírása, majd így folytatja:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Mind e fölé teríté a folyó s -súlynélküli aethert,<br /></span> <span class="i0">Amely ment -minden legkisebb földi salaktól.<br /></span> <span class="i0">Im -alig szabályzá szét ezeket végvonalakkal<br /></span> <span class= -"i0">Már is föl kezdtek mindenhol tünni az égen<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> <span class="i0">Csillagok, eddig ama zűr -alatt elrejtve hevervén.<br /></span> <span class="i0">Hogy pedig -egy tájék se legyen lény nélkül, az égbolt<br /></span> -<span class="i0">Csillaggal s istenképekkel telt meg -egészen.<br /></span> <span class="i0">S a fénylő halak a vizeket -nyerték ki lakásul.<br /></span> <span class="i0">A föld állatokat, -a mozgó lég szárnyasokat nyert.<br /></span> <span class= -"i0">Mindeddig nemesebb s magasabb elmére fogékony<br /></span> -<span class="i0">Állat nem vala, mely a többi felett -uralgjon.<br /></span> <span class="i0">Ember lett hát, kit vagy a -minden rendszerezője<br /></span> <span class="i0">S az ifjú világ -művésze teremtett isteni magból,<br /></span> <span class="i0">Vagy -úgy lőn, hogy az ég magvát őrzé meg ölében<br /></span> -<span class="i0">A magas aethertől nem rég zárt és megujult -föld,<br /></span> <span class="i0">Mit Prometheus összevegyítvén -tiszta folyammal,<br /></span> <span class="i0">Mindent kormányzó -isten képét lehelé rá;<br /></span> <span class="i0">S míg -lehajoltan néz minden más állat a földre,<br /></span> <span class= -"i0">Ő magas állást nyert, az eget kell mérni szemével<br /></span> -<span class="i0">S a csillag felé hordozni emelt, nemes -arcát.<br /></span> <span class="i0">Első ízben arany-kor lett, -mely bírátlanul, önkényt<br /></span> <span class="i0">S törvények -nélkül tartott hitet és jogokat meg.<br /></span> <span class= -"i0">Távol volt fenyítés és függés, ki se olvasott -ércbe<br /></span> <span class="i0">Róva fenyítő szót, bírát nem -féle könyörgő<br /></span> <span class="i0">Népsereg és bizton -voltak, noha nem vala bíró.<br /></span> <span class="i0">Még a -fenyő nem szállt le folyóvizekre, levágva<br /></span> <span class= -"i0">A honi bércekről, hogy más földrészre evezzen,<br /></span> -<span class="i0">S ön tengerpartján kül mást nem ismere -ember.<br /></span> <span class="i0">Városokat meredek, mély sáncok -nem körítének<br /></span> <span class="i0">Sem zord harcriadó nem -volt még, se a csavargós<br /></span> <span class="i0">Harsona, sem -kard, sem sisak; és harc és háború nélkül<br /></span> <span class= -"i0">Csendes béke ölelte a gond és bútól szabad -embert.<br /></span> <span class="i0">Sőt a kapálatlan, nem művelt -és ekevastól<br /></span> <span class="i0">Szűz szántóföld is -mindent megterme magától.<br /></span></div> -</div> -<p>Azután megszünt az örök tavasz kora, az aranykor. Jupiter négy -évszakot teremtett. A nyár heve és a tél szigora ellen oltalmat -kellett <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> keresni. Már nem elégedtek meg a föld -önkéntes adományával, művelni kezdték a földet.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Harmadszor rézkor követé az -arany s az ezüstkort,<br /></span> <span class="i0">Mely érzésre -vadabb s iszonyú fegyverre serényebb,<br /></span> <span class= -"i0">Mégsem egész romlott. Az utolsó a durva, kemény -vas.<br /></span> <span class="i0">Befészkelte magát tüstént minden -bűn e feslett<br /></span> <span class="i0">Korba: szemérem, jog, -hűség, erény elenyésztek,<br /></span> <span class="i0">Fészket -volt helyükön fortély építe, csalárdság,<br /></span> <span class= -"i0">Csel, vétkes kincsszomj, birtokvágy s durva -erőszak.<br /></span> <span class="i0">Szélnek ereszti a hajós -vásznát, a szelet noha jól nem<br /></span> <span class= -"i0">Ismeri: s mely fennállt hegyeken, magasan, sok -időig,<br /></span> <span class="i0">Nem látott vizeken himbált föl -és le a csónak.<br /></span> <span class="i0">A földet, mely előbb, -mint szél és nap fénye, közös volt,<br /></span> <span class= -"i0">Hosszú határokkal gondos mérnök jelölé ki.<br /></span> -<span class="i0">A dús földtől már nemcsak gabnát -követeltek<br /></span> <span class="i0">S más kellő tápszert; -gyomrába hatolt be az ember<br /></span> <span class="i0">S mik -rejtetten, nem messze rakattak le a Styxhez,<br /></span> -<span class="i0">A gonosz útra vivő kincsek kikerülnek -alulról.<br /></span> <span class="i0">A bűntermő vas, meg az annál -kárhozatosabb fém:<br /></span> <span class="i0">Sárga arany -feljött; föl a harc, mely harcol ezekkel.<br /></span> <span class= -"i0">Ez véres kézzel veri csörgő fegyvereit össze.<br /></span> -<span class="i0">Étket rablás hoz, vendégtől társa se -biztos.<br /></span> <span class="i0">Vő se ipától, nincs testvérek -közt sem egyesség,<br /></span> <span class="i0">A férj nejének -vermet váj, néki viszont ez,<br /></span> <span class= -"i0">Sápadtszín mérget kever undok mostohaasszony,<br /></span> -<span class="i0">A fiú időnap előtt kérdi, hány éves az -apja.<br /></span> <span class="i0">Halva a szeretet; a szűz Asträa -– az utolsó<br /></span> <span class="i0">Mennyei társai közt – a -véres földrül odább szállt.<br /></span></div> -</div> -<p>Jupiter árvízzel pusztította el e fajt; az árvizet csak -Deukalion és Pyrrha élték túl. Ők Prometeusz (Deukalion atyja) -tanácsára csónakot <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> vájtak; kilenc napig hányattak a -tengeren, míg végül a Parnasszusz hegyen szárazföldre jutottak. -Köveket dobtak maguk mögé és ezekből emberek lettek. A többi lény a -naptól fölmelegített iszapból támadt ősnemzés segítségével. Igen -emlékeztet e monda a vízözön ékirásos feljegyzésére, a bibliának -Noahra vonatkozó elbeszélésére, továbbá az egyiptomiak felfogására -az élőlények keletkezéséről.</p> -<p>A sok isten később csaknem teljesen háttérbe szorul. Az egyedüli -uralkodó az istennek nevezett természet, a melior natura. -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>III.<br /> -A LEGSZEBB ÉS LEGMÉLYEBB TEREMTÉSI MONDÁK.</h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47"><br /> --47-</a></span></p> -<p>Általában véve sok művelt nép megmaradt az előbbiekben vázolt -állásponton. Dacára annak, hogy Róma Krisztus előtt a műveltség -magas fokát érte el, Ovidiusz a világ keletkezéséről mégis csaknem -úgy írt akkor, mint Heziodusz 700 év előtt. Szinte azt hihetnők, -hogy e hosszú időn át mit sem haladt a természetkutatás. -Mindamellett ez időben sok gondolkodónak és kutatónak a -világproblemát illető felfogása a fejlődés oly fokát érte el, hogy -ma is bámuljuk. Úgy látszik azonban, hogy ezen munka gyümölcse csak -a beavatottak számára volt fenntartva. Ha valaki nyilvánosság előtt -beszélt, akkor kötelességének tartotta, hogy azon eszméket -hirdesse, amelyek évszázadokra nyultak vissza; ezeket az -szentesítette, hogy a vallásba voltak bekebelezve. Lehet, hogy a -legtöbben, Lukréciusz kivételével, a természetkutatás eredményeit -nem tartották elég alkalmasnak költői alakításra. Valószínű, hogy a -barbárok azért pusztíthatták el oly hamar az antik kulturát, mert a -tudomány nem hatotta át a néptömegeket.</p> -<p>Igen valószínű az is, hogy az egyiptomi papok között voltak -gondolkozók, akik túl voltak <span class="pagenum"><a name= -"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> már azon a primitiv -állásponton, amely az egyiptomi teremtési mondában nyilvánul. -Tudásukat azonban saját osztályuk számára tartották fenn, amely az -által nagy hatalmat gyakorolt a szolgalelkű nép felett.</p> -<p>Azonban Kr. e. 1400 körül egy felvilágosodott uralkodó, IV. -Amenhotep reformálni akarta az egyiptomi vallást, még pedig oly -módon, hogy jobban alkalmazkodjék az előrehaladt kulturához. Igen -erélyesen fogott hozzá. Kijelentette, hogy a nagyszámú istenek -letüntek és csak egy istent ismer el, Atent, a napot. Lerombolta a -régi templomokat és elköltözött Tébéből, amely tömve volt gyűlölt -bálványokkal. Azonban az uralomvágyó papság ellene zúdult és a -tömeg vakon követte szellemi vezetőit. Így történhetett az, hogy a -bölcs király halála után az igazság ezen erélyes kitörése -nyomtalanul eltünt, úgy hogy veje és utódja Ai azt mondta: -«Kénytelen vagyok térdet hajtani oly istenek előtt, akiket -megvetek.»</p> -<p>Amenhotep vallását az tette nagyszerűvé, hogy ő a napot helyezte -minden fölé, mint ami legkiválóbb a természetben. Ez csaknem -megegyezik a mi felfogásunkkal. A nap adja az energiát minden -mozgásnak a földön, csak a jelentéktelen árapály képez ez alól -kivételt. Laplace feltevése értelmében a föld anyaga is a napból -ered, kivéve azon aránylag kis tömegeket, amelyek mint meteorok -hullnak le rá. Mondhatjuk tehát, hogy «a nap minden dolog eredete», -akár a földi dolgokat gondoljuk, mint a primitiv népek, akár pedig -a naprendszert <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> értjük. Két szép himnusz maradt ránk a -napistenhez, akiket Re-nek és Atum-nak neveztek.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Imádat néked Re, napkeltekor, -Atum napnyugtakor!<br /></span> <span class="i0">Te támadsz, te -támadsz, te tündökölsz, te tündökölsz<br /></span> <span class= -"i0">Fénykoronáddal, te istenek királya.<br /></span> <span class= -"i0">Az ég és föld ura te vagy.<br /></span> <span class="i0">Te -vagy, ki alkottad a csillagokat fönn, az embert itt -alant.<br /></span> <span class="i0">Egyedüli isten vagy, ki -kezdettől fogva volt.<br /></span> <span class="i0">Te teremtéd a -földeket, te alkottad a népeket.<br /></span> <span class="i0">Te -adtad nékünk a vizet, a szilárd földet, a Nilust,<br /></span> -<span class="i0">Minden folyam a te ajándékod, te adtál éltet -annak, ami bennük van.<br /></span> <span class="i0">Te kapcsoltad -egybe a hegyek láncait; embert s földet te hívtál -elő.<br /></span></div> -</div> -<p>A Laplace-féle hipotézis alapján is a nap tekinthető az -egyiptomiak szerint legfontosabb csillagok, a bolygók alkotójául. -Mivel a bolygókat isteni lényeknek hitték, joggal mondhatták, hogy -csak a nap volt kezdettől fogva isten.</p> -<p>Amenhotep felfogására emlékeztet Zaratusztráé egy-két századdal -később. Szerinte végtelen idő óta áll fönn, a kaosznak megfelelő -végtelen űr, valamint a világosság és sötétség hatalma. Ormuzd, a -világosság istene a meglévő anyagból alakította ki a dolgokat. A -teremtés sorrendje a következő; összehasonlítás céljából közöljük a -babiloni és zsidó felfogást is: <span class="pagenum"><a name= -"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span></p> -<p><i>Ormuzd teremtette:</i></p> -<ul class="lsoff indented"> -<li>1. A főisteneket,</li> -<li>2. az eget,</li> -<li>3. a napot, holdat, csillagokat,</li> -<li>4. a tüzet,</li> -<li>5. a vizet.</li> -<li>6. a földet és az élőlényeket.</li> -</ul> -<p><i>Marduk teremtette:</i></p> -<ul class="lsoff indented"> -<li>1. Az eget,</li> -<li>2. az égitesteket,</li> -<li>3. a földet,</li> -<li>4. a növényeket,</li> -<li>5. az állatokat,</li> -<li>6. az embert.</li> -</ul> -<p><i>Elohim teremtette:</i></p> -<ul class="lsoff indented"> -<li>1. Az eget,</li> -<li>2. a földet,</li> -<li>3. a növényeket,</li> -<li>4. az égitesteket,</li> -<li>5. az állatokat,</li> -<li>6. az embert.</li> -</ul> -<p>Zaratusztra hívei is a napot tisztelték, mint a legfőbb -világosságot, ép úgy, mint a babiloniak Marduk napistent. Sok nép -ösztönszerűen tért át a sok isten imádásáról a napimádásra, így -például a japánok is.</p> -<p>Idők folyamán mindjobban megváltozott Perzsiában Zaratusztra -tana és számos szekta támadt. Leghatalmasabb volt ezek között a -zervaniták felekezete, ezeknek legfőbb tétele az idő -végtelenségének elve volt, ebből támadt a jó principiuma (Ormuzd) -és a rosszé is (Arimán).</p> -<p>Zaratusztra tanaitól, mohamedán és gnosztikus <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> elemek -segítségével keletkezett a filozófiai, misztikus árnyalatú -izmaelita vallás.</p> -<p>A világ mögött eszerint egy megfoghatatlan, megnevezhetlen lény -van: a végtelenség megszemélyesítése. Semmit sem lehet róla mondani -és azért nem is lehet imádni. Ebből a lényből szükségképen az -emanációk egész sora indul ki: 1. az összértelem, 2. az összlélek, -3. az alárendelt ősanyag, 4. a tér, 5. az idő és 6. a rendezett -anyagi világ, amelyben az ember a legfőbb lény. Ez a vallás az -anyagot, a tért és az időt magasabb fokra helyezi, mint a -tapasztalati világot. Ez megfelel a modern felfogásnak, amely -szerint az anyag, a tér és az idő végtelen. Az összlelket szintén -magasabbra tartja; ennek az élet örökkévalósága felelhetne meg.</p> -<p>Zaratusztra tana szerint Astvad-ereta föl fogja támasztani a -holtakat és újra boldog idő köszönt be. Az izmaeliták azt -vallották, hogy a zoroasztrikus eredetű, a föltámadásra és utolsó -itéletre vonatkozó tanok csak képek, amelyek a világrendszer -periodikus változásait ábrázolják. Lehetséges, hogy az indus -filozófia befolyása alatt magyarázták ezt így.</p> -<p>A régi indus papi osztály idők folyamán kifejlesztette az -örökkévalóság elméletét. Ennek mély filozófiai értelme van, mert -benne van az anyag és energia megmaradása tanának csírája. A -végtelenség fogalma lényeges alkateleme a mai világmagyarázatnak. -Mivel a világegyetemben szemmellátható a fejlődés, az -örökkévalóságot csak úgy érthetjük meg, ha fölvesszük, hogy a -fejlődés mindig visszatérő <span class="pagenum"><a name="Page_52" -id="Page_52">-52-</a></span> periodusokban történik. A következő -elbeszélés mutatja, hogyan magyarázták az indiai bölcselkedők ezt a -folyamatot: Manu elgondolkozva ült. (A Védák himnuszaiban Manu -Noah-hoz hasonlóan az emberek ősatyja.) Ekkor a maharisik -közeledtek feléje, tiszteletteljesen köszöntötték, azt mondván: -Urunk, kegyeskedj rendben és gondosan megmagyarázni mindazon -törvényeket, amelyek a dolgok őseredetére és a keveredés által -létrejött valóságokra vonatkoznak. Csak te ismered, Mester, ezen -egyetemes törvények eredetét, jelentőségét és következményét. Ezen -törvények alapvetők és megfoghatatlanok és közönséges halandó -számára érthetetlenek, mert ezek a Veda.» (Bölcseség.) Erre a -mindenható bölcsen így válaszolt: «Figyeljetek; e világ sötét volt, -megfoghatlan és határozott tulajdonságok híján való. Ész nem -foghatta fel, se nem nyilvánulhatott előtte, mély álomba merültnek -látszott. Midőn a feloldás teljessé vált (a világot teljesen -homogén oldatnak képzelték), akkor az úr (Brahma), aki számunkra -megfoghatlan és önmagának alkotója, az öt elemmel és más -ősanyagokkal észrevehetővé tette a világot. Elosztotta a -sötétséget, a legszebb fénnyel világította meg a világot és -megindította a természet fejlődését. Vágya támadt, hogy önmagából -alkosson dolgokat, e célból vizet teremtett és magot hintett -beléje. Ezen magból ragyogó arany tojás fejlődött ki, viszont e -tojásból származott a férfialakú Brahma, aki minden dolog eredete. -Miután egy istenéven át (amely kevéssel több 3 billió emberi -<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> évnél) nyugodott a tojásban, a dicső -isten a tojást gondolatával kettévágta és kialakította belőle az -eget és a földet. A kettő között elhelyezte a levegő-réteget, az ég -nyolc szféráját, valamint végtelen teret a víz számára. Ezután -hozta létre a mulandó világot, amely az örök világból kisugárzik.» -Ezen kívül számos istent, szellemet és kort teremtett. Az örök -isten és vele minden élőlény a pihenés és az ébrenlét váltakozó -periodusait élik át. Az emberi év egyenlő egy szellem-nappal. -Tizenkétezer szellem-év, amelyek mindegyike 360 földi év, egyenlő -egy isteni periódussal; kétezer isteni periódus ad egy -Brahma-napot. Ilyen nap – 8640 millió földi év – második felében -szunnyad Brahma és vele pihen minden élet; midőn fölébred, -kielégíti alkotási vágyát. A teremtés és megsemmisülés folyamatai -végtelen nagyszámúak, és az örökkévaló lény mintegy játékból -ismétli meg ezeket.</p> -<p>Az indus filozófiát az teszi naggyá, hogy helyesen fogták fel a -végtelenség fogalmát, amely szerint a természetben szükséges a -periódikus változás. E felfogás azonban pesszimisztikus, mert a -fejlődés minden periódusában állandó hanyatlást vesznek fel, -különösen erkölcsi tekintetben.</p> -<p>E pesszimisztikus felfogással, amelyet már az egyiptomiak -mondáiban, a klasszikus ókor népeinél megtalálunk, akik az -emberiség ősi aranykoráról regélnek, s amely továbbá a kaldeusoknál -is megnyilatkozik, akik mondáikban a paradicsomról és a -bűnbeesésről szólnak, ezzel élénk ellentétben áll a -természettudományi <span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> alapon nyugvó evolució modern tana. Ezen -utóbbi szerint, amelynek már az egyiptomi mondában és Homerosznál -is volt előkészítője, az emberek mindinkább javulnak. A létért való -küzdelmet az evolució tana szerint csak a legerősebbek és -legalkalmasabbak bírják ki, úgy hogy az egymást követő nemzedékek -mindig életrevalóbbak.</p> -<p>Fenti elbeszélésben találkozunk először azzal a határozottan -kifejezett véleménnyel, hogy a gondolat, vagy pedig az akarat -aktusa oka lehet bizonyos változásnak, az anyag már meglévő -energiájának, vagy magának az anyagnak felhasználása nélkül. Ez más -szavakkal azt jelenti, hogy lehetségesnek tartják a semmiből való -teremtést. Ezen hit számos követőre talált; ezt előnyben -részesítették azon felfogással szemben, amelyet eredetileg minden -faj egyaránt vallott, t. i., hogy átalakítás volt a teremtés. -Természettudományi és filozófiai szempontból tarthatlan álláspont -az, hogy semmiből lehet valami. Elegendő erre nézve, ha Spinoza és -Herbert Spencer minden kétséget kizáró nyilatkozatait közöljük. -Spinoza Etikája harmadik részében azt mondja: «A természet -törvényei, amelyek szerint minden átalakulás történik, mindig és -mindenütt ugyanazok.» Herbert Spencer «A biológia principiumai» -című munkájában a következőket mondja: «Föltételezzük-e, hogy egy -új szervezet semmiből teremtetett, hogyha már teremtetett? Ha igen, -akkor föltesszük azt, hogy anyagot alkottak, ez pedig -megfoghatatlan; ez t. i. föltételezné, hogy viszonyt állítunk föl -valami és <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> semmi között, vagyis, hogy viszonyt -létesítünk két tag között, holott a másik hiányzik, ez pedig -lehetetlen. Az energia teremtése ép annyira lehetetlen, mint az -anyag létrehozása. Az a vélemény, hogy élőlényeket teremtettek, -csak oly korban támadt, midőn a legmélyebb sötétség uralkodott.» -Ezt az utolsó állítást ugyan kissé módosíthatjuk, mivel az a hit, -hogy semmiből lehet teremteni, csak igen előrehaladt fejlődési -stádiumban lép föl.</p> -<p>Sajátságos, hogy a régi skandináv népnek volt a legfejlettebb -teremtési mondája. Ne feledjük azonban azt, hogy az északi nép ősei -már a kőkorszak alatt is Skandináviában laktak, tehát valószínűleg -több ezer éven át volt ott a lakóhelyük és hogy a bronz-korbeli -leletek már igen magas kulturáról tesznek tanubizonyságot -Skandináviában. Kétségtelen, hogy átvettek némely gondolatot az -ókor művelt népeitől és hogy azokat önállóan feldolgozták. Míg a -régi kaldeusoknál és egyiptomiaknál, mint más primitiv fajnál a víz -volt a főelem, a kemény földdel szemben, addig a skandinávoknál a -meleg volt a legfontosabb és annak ellentéte, a hideg. Tényleg a -hőnek van a legfontosabb szerepe a fizikai világban és azért -tudományos igazság szempontjából a skandináv teremtési monda minden -eddig említett fölött áll. Igazán csodálatos, mily szépen -alkalmazkodik a legenda a mi mai felfogásunkhoz. Némely része -keleti eredetre vall, avagy a klasszikus ókor eszméit vette föl; -azonban a természet szellemes magyarázata jellemző a skandináv -kozmogóniára. Eszerint a világ, amelyben <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> élünk, nem -tart örökké. Kezdete volt és vége lesz. Midőn az idő reggele volt -még:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Nem volt még föld és tenger -sem<br /></span> <span class="i0">Nem volt hűs hab<br /></span> -<span class="i0">És ég sem volt fölötte.»<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">Feneketlen űr volt csupán, ennek északi részén fakadt -a hideg forrása, amely környezetét fagyos ködbe burkolta, amiért is -e vidéket Nifelheimnak (ködvilág) nevezték. Az űr déli oldalán -fakadt Urd, a meleg forrása, a kettő között eredt pedig a bölcseség -forrása, Mime kútja. Nifelheim ködös, szürke hullámai találkoztak -az űrben Urd meleg áramlataival, ezek keveredéséből keletkezett a -világ, később pedig istenek és óriások származtak belőle. Azon üres -térben, amelyben Mime kútja volt, keletkezett az emberi szemnek -láthatatlan világfája, amelynek gyökerei a három forrásig -értek.</p> -<p>Ezen mondát az teszi nagyszerűvé, hogy a lakott világot – a -napnak és a kozmikus ködnek megfelelően – hő- és hidegforrásoktól -teszi függővé. Az emberlakta világ a két forrás között van és -létezése, modern módon kifejezve attól függ, mennyi hővel látja el -a nap és hogy mennyi áramlik el belőle a hideg ködfoltok felé.</p> -<p>Az északi monda ezután azon általános felfogásra tér át, amely a -világ teremtését élettelen testrészekhez köti. Odin isten (a -kaldeus Marduk) megöli Ymert (Tiamat), az óriást, ennek a testéből -teremtette az eget és földet, véréből pedig a tengert. Itt azonban -érdekes <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> módosítás történik. Ymer tagjait előbb -porrá kellett zúzni, mielőtt élőlények hordozóivá válhattak volna. -Ezen célból az óriás-malmot kellett megépíteni, ezt a hideg-forrás -vize hajtotta, amely aztán vezetéken át lefolyt a tengerbe. Ez -költői leírása a kőzetek elmállási folyamatának, amelyet fagy és -víz hoznak létre. Az óriásmalom egyúttal az eget állócsillagaival -együtt forgatta.</p> -<p>A babiloni mondában Oannesz tengeri szörny, akinek hal-teste és -emberalakú feje, keze és lába van, kilépett a tengerből, hogy az -embereket mindenféle tudományra és művészetre tanítsa meg, azután -újra eltünt a mélységben. Ezt a szörnyeteget a skandináv monda -Heimdal-lal a tűzistennel helyettesíti, kit az óriásmalom köveinek -szikrái szültek. Gyönyörű, világos hajú, gyöngéd ifjúként jön -csónakán, hogy a műveltség áldását terjessze az emberek között. -Csónakjában mindenféle szerszámot, fegyvert és gabonakévét hoz. A -tűz-isten megnőtt, az emberek vezetője lett, odaadta az embereknek -a tűzfúrót, megtanította őket a rúnák ismeretére, mesterségekre, -állattenyésztés-, kovácsmesterség-, kenyérsütés, építés és más -ügyességre, valamint vadászatra és önvédelemre. Ő alapította meg a -házasság intézményét, az államot és a vallási szertartásokat. Mikor -Heimdall hosszú és bölcs uralom után örök nyugalomra tért, ugyanazt -a csónakot találták a tengerparton, amelyen egykor eljött. A hálás -emberek Heimdall testét jégvirágos csónakba helyezték, amelyet -értékes kovácsmunkákkal és ékszerekkel töltöttek meg. A csónakot, -miként <span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> Heimdall érkezésekor, láthatatlan evezők -kiröpítették a tengerre, ahol eltünt a láthatárról. Heimdall az -istenek országába jutott, ahol ragyogó ifjúságban új életre ébredt. -Földi uralmát fia Sköld-Borgar vette át.</p> -<p>Sköld-Borgar alatt a világ rosszabbodott és uralma vége felé -meghalt Balder, a világosság istene. Erre azután rettentő tél -következett, glecserek és jégmezők borították az emberlakta földet, -a jégmentes területen is mind silányabb lett a termés. Éhinség tört -ki, amely borzasztó bűntényekre ragadta az embereket. A vihar ideje -volt ez és az erőszaké, az északi népek karddal kezükben -kiszorították törzsrokonaikat lakhelyeikről, úgy hogy azok délfelé -kerestek új hazát. Bizonyos idő mulva eltünt az örök tél és vele a -jég is.</p> -<p>Láthatjuk, hogy a monda az éghajlat rosszabbodását és a -jégkorszakot, amely az emberek kivándorlását vonta maga után, -szemléletesen jellemzi. Nem csoda tehát, ha azt hitték, hogy egy új -örök tél a világ végét okozza majd, a Ragnarök-öt. Közeledtére újra -bekövetkezik majd a borzasztó, törvénytelen állapot. A jég-ország -óriásai megtámadják az istenek tanyáját; az emberek a hidegtől, -éhségtől és betegségektől megtizedelve harcok közben fognak -elpusztulni. A nap továbbra is megteszi napi útját, fénye azonban -egyre gyöngülni fog. Az óriásokkal való küzdelemben sok isten -meghal, még Heimdall is halálos sebet kap. A nap is kialszik majd, -az égbolt meghasad, a hegyek megrepednek és az általuk lekötött tűz -előtör, lángba borítva a csatateret. <span class="pagenum"><a name= -"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> A nagy tűz után azonban -friss zölddel borított új világ fog keletkezni. Hoddminne ligetéig -azonban, ahol Mime kútja van, nem ér a tűz és több isten, továbbá -Leifthraser és Lif emberpár ennek oltalmában megmenekül. Ezek az -emberek visszatérnek a földre. Új, gondtalan kor következik és a -műveletlen föld újra dús termést hoz.</p> -<p>Erre a nevezetes mondára a klasszikus ókor és a kereszténység is -hatással volt. Ami bennünket különösen érdekel, az a nap -kihülésének, hőhatása csökkenésének gondolata, amelynek -következménye minden földi élet megszünése. Az után a nap -összeütközik a hidegség világával (az óriásokkal), a kozmikus -ködfoltokkal és a bennük rejlő kihült napokkal. A föld kemény kérge -megreped az összeütközés következtében és a belső tűzár, aminő -Izland vulkánjaiból ismeretes, elpusztítja a földet. Idővel azonban -új föld keletkezik és az élet a halhatatlanság fájáról újra leszáll -a földre.</p> -<p>Az Edda e mondája szépség és igazság tekintetében messze -fölülmulja mindazt, amit más primitiv nép alkotott. Kétségtelen, -hogy e műveltség elemei és ezekkel együtt e teremtési mitosz -alapelemei is idegen országból eredtek, valószínűleg a tengeren -túlról, keletről. Azonban semmiféle teremtési monda sem közelíti -meg a skandinávét a természet hű felfogásában.</p> -<p>Fentebbiekben oly korok felfogását igyekeztem vázolni, -amelyekben még nem ismerték a közvetlen megfigyelést. A -természettudomány ily körülmények között mitoszokba öltözik, -magasabb <span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> fokon pedig a bölcselkedés bő mezébe. -Máskép áll a dolog, amikor kezdetét veszi a megfigyelés és a -kísérletezés. Az adatok nehézkes és áttekinthetetlen tömegét -általános törvények alá foglalják, amelyek segítségével azokat -gyorsabban tudjuk visszaadni; más szóval, hogy a tapasztalat -hasznunkra váljék, szükségünk van a teoretikus rendező munkájára. -Amint az első törvényeket megtaláltuk, még ha nem is egészen -pontosak, megjósolhatjuk az események menetét. Ezen jóslatokat -aztán javíthatjuk, ily módon pontosabbá tesszük a törvényeket, és -megerősítjük ismereteinket.</p> -<p>Eleinte az idő ismerete volt különösen fontos az emberekre és -ezért gondosan megfigyelték; ennek következtében felismerték az -égitestek tulajdonságait, amelyeket valószínűleg összehasonlítottak -földi tárgyakkal. Így fejlődtek ki fokozatosan a csillagászat, -fizika, és kémia elemi fogalmai. Most az előbbi korokkal -ellentétben a különböző nézetek legkíválóbb képviselőiről lesz szó -és ily módon történeti áttekintést nyerünk a fogalmak -fejlődéséről.</p> -<p>A következő fejezetben a történeti idő kozmogóniáival -foglalkozunk, míg az előbbiekben a mondák korának -világmagyarázatairól volt szó. Éles határ a kettő között, -természetesen, nincs. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>IV.<br /> -A RÉGI FILOZÓFUSOK VILÁGMAGYARÁZATAI.</h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63"><br /> --63-</a></span></p> -<p>A barbár törzsek nem érezték az időszámítás hiányát, s így nem -volt okuk, hogy az idő beosztására törekedjenek. Vadászat és -halászattal tartották fenn magukat. Az erdei bogyókat és az ehető -gyökereket csak akkor becsülték meg, ha vadászzsákmány híján az -éhség kényszerítette rá őket. Ez csak szükség idején történt, -ellenben valószínű az, hogy az asszonyok gyakrabban éltek -gyökerekkel; t. i. a férfiak csak akkor adhattak az asszonyoknak is -a zsákmányból, ha az bőven állott rendelkezésükre. A törzsek -kénytelenek voltak a vadat követni és azért csakis a napi -szükséglettel törődhettek. A dolgon nem változtatott sokat az, hogy -elsajátították az állatszelidítést, hogy szükségleteiket -fedezhessék. A csordának minden évszakban más-más legelő kellett, s -így a nomád nép tartózkodási helye a csordától függött és nem -megfordítva.</p> -<p>Egészen más volt a helyzet, amikor a nép szaporodása rávitte az -embereket a földmívelésre. Állandó lakóhelyről kellett gondoskodni, -meghatározott időszakokban kellett a földet művelni, hogy a -végcélt, a termést megkapják. Az évszakok változása a nap -helyzetétől függött s így meg kellett figyelni a napot. -<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span></p> -<p>Azonban csakhamar észrevették, hogy bizonyos csillagok helyzetét -különböző évszakokban könnyebb megfigyelni, mint a napét. A hold -szabályos változásai, amelyek rövid időközökben visszatérnek (29·53 -nap), nem kerülték el figyelmüket, e változások rövid időközök -mérésére alkalmasak voltak. Valószínű, hogy a legrégibb időben a -nomád törzsek órája a hold volt. A nomádok csordáikkal a hold -szelid fényénél vándoroltak és kerülték a nap forró sugarait. -Később a napot a föld ura gyanánt tisztelték, az év a nap és a hold -mozgásától függött. Az évnek több mint tizenkét szinodikus hónapja -van,<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" -class="fnanchor">3)</a> de kevesebb, mint tizenhárom; ezen úgy -segítettek, hogy több évet tizenkét holdhónaposnak vettek, másokat -meg tizenhárom hónaposnak. Az átlagos évtartam ily módon -kifogástalan volt. A nap hat egyenlő részre oszlott, minden rész -hatvan perces volt; a babiloni perc egyenlő volt a mi négy -percünkkel és a nap az égen egy fokot egy babiloni perc alatt -futott be.</p> -<p>A kaldeusok észrevették, hogy több nagyobb csillag nem alkalmas -az évszakok meghatározására. Ezen szabálytalan csillagokat bolygó -csillagoknak nevezték el, ilyen például a nap és a hold, amelyek -minduntalan változtatják helyüket, míg a többi csillag megtartja -viszonylagos helyzetét. A napon és holdon kívül imádták -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> a csillagokat is. A legrégibb -szabályszerű kaldeusi csillagászati megfigyelések körülbelül ötezer -évvel Kr. e. indulhattak meg. Ezen megfigyelések római és görög -vélemény szerint több százezer éven át folytak. Hipparchosz, a -kiváló csillagász szerint 270 ezer évesek e megfigyelések, Cicero -470 ezer éves megfigyelésekről beszél; ez természetesen óriási -túlzás.</p> -<p>Kalliszthenesz gyüjtött ily megfigyeléseket Aisztotelesz -számára, ezek Kr. e. 2300 évre nyúltak vissza. A kaldeus papok -éjjelről-éjjelre följegyezték agyagtábláikra a csillagok helyzetét -és fényét, föltünésük, delelésük és letünésük idejét. Az -állócsillagok mozgása oly szabályos, hogy előre meg lehet -állapítani elég pontosan a helyüket. A bolygók mozgása -szabálytalan; de megfigyelték, hogy e szabálytalanságok -időszakosak; a Vénusz periódusa nyolc éves, a Jupiteré 83 éves. A -bolygók helyzetét is gondosan följegyezték; e táblázatok -segítségével a csillagász évekkel előre meg tudta állapítani a -bolygók helyzetét.</p> -<p>A bolygók mozgására valóságos csillagászati évkönyveket -szerkesztettek, ezek közül több ránk maradt, így például a Kr. e. -523. évre szóló. A napnak az állatövben megtett útja szintén igen -szabályos. Mindennap majdnem egy fokot tesz meg, azért osztották be -a kaldeusok a kört 360 fokra. Midőn észrevették, hogy a nap télen -látszólag sokkal gyorsabban mozog, azt azzal a föltevéssel -magyarázták, hogy a nap téli napon 1·0159°-ot ír le, nyáron -ellenben csak 0·9524°-ot. <span class="pagenum"><a name="Page_66" -id="Page_66">-66-</a></span></p> -<p>A leghíresebb babiloni csillagász, Kidinnu a Kr. előtti második -században lényegesen javította ezen számításokat, t. i. fölvette, -hogy a napnak minden hónapban más a sebessége. Igen sok fontos -számítást eszközölt; hold mozgási táblázata pedig különösen pontos. -A nap és hold viszonylagos mozgásait illetőleg meglepő a pontosság; -ezeknek a felismerése több mint ezeréves megfigyelés eredményének -kell lennie. 235 szinodikus hónap 6939·69 nappal (vagy 19 napévvel) -egyenlő; vagyis a hold 19 napév mulva majdnem ugyanazon helyzetbe -kerül a nap és a földdel szemben. Ha tehát holdfogyatkozás van, -akkor előre mondhatjuk, hogy 19 év mulva visszatér. Ezt a rendkívül -fontos időszakot meton-periodusnak nevezzük. Hogy a babiloniak ezt -már ismerték, azt bebizonyította Kugler, babiloni eredetű -számításokkal, amelyek a Kr. előtti negyedik századból valók. Ezek -körülbelül 50 évvel előzik meg azt az időpontot, amikor Meton -(432-ben Kr. e.) Görögországban a meton-periodust bevezette. E két -felfedezés valószínűleg független volt egymástól, ámbár Babilon és -Görögország Főnicián át érintkezett egymással. Tálesz, úgylátszik, -főniciai származású volt. Az alexandriai görögök később szintén -ismerték a babiloni csillagászati tudományt.</p> -<p>Napfogyatkozást is előre meg lehet állapítani ily módon, ámbár -ennél kisebb a valószínűség. Mivel a fogyatkozások, különösen pedig -a napfogyatkozások nagy hatással voltak minden élőlényre, nem -csoda, hogy a papok tekintélye <span class="pagenum"><a name= -"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> igen növekedett, amióta -azokat meg tudták jósolni. A csillagászok igen korán tudhatták, -hogy a napfogyatkozás a holdnak a föld és a nap közötti helyzetétől -függ. Ebből kifolyólag megérthették, hogy a holdfogyatkozást a föld -árnyéka okozza. És mivel az árnyék alakja köralakú, arra kellett -következtetniök, hogy a föld gömbalakú. Bármely oldalával is fordul -a föld a hold felé, az árnyék mindig köralakú maradt, ebből arra -következtethettek, hogy a föld alakja határozottan gömbhöz hasonlít -és nem kerek laphoz. Ezen tapasztalatok alapján helyes fogalmat -alkottak a föld alakjáról és a földnek a naphoz és a holdhoz való -viszonyáról. Szeleukusz csillagász (a Kr. előtti második században) -tudta már, hogy a föld gömbalakú és hogy tengelye körül forog. -Lehetséges, hogy a kaldeusok már fokmérést is eszközöltek. -Achillesz Tatiosz, görög író, aki a Kr. utáni ötödik században élt -Alexandriában, elbeszéli, hogy a kaldeusok véleménye szerint, ha -egy ember szakadatlanul járna óránkint 30 stádiont (vagyis 5 -kilométert) megtéve, akkor egy év leforgása alatt körüljárná a -földet. A föld kerülete eszerint 43800 km, ami körülbelül úgy is -van.</p> -<p>A világrendszerről alkotott fogalmaikat a kaldeusok nem igen -fejleszthették tovább. A babiloniak gondosan feljegyezték a -csillagok helyzetét; azonban a görögökkel ellentétben, nem -gondolkoztak a világegyetem fölépítésén. Ez jellemző különbség -keleti és nyugati gondolkodásmód között. A bolygókat isteneknek -tekintették, <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> azért mozognak azok szabadabban, -megjelenésük szerencsét, esetleg szerencsétlenséget jelentett -születés és halálesetnél, örökösödésnél és vállalatoknál. Szerintük -nem lehetett megakadályozni, hogy a kedvező, vagy a rossz előjelek -be ne igazolódjanak; azonban könyörgéssel, áldozatokkal és imával -enyhíthették, főképen pedig elhalaszthatták a csapást. Ezeket az -eszközöket csak a csillagász-papok ismerték, ezáltal igen nagy lett -a hatalmuk úgy a nép, mint a fejedelmek fölött. A csillagokban való -hit a babonás emberiséget az egész középkoron át bilincsekben -tartotta, ezzel elejét vette minden tudományos kutatásnak és -megakadályozta a természeti jelenségek egyszerű magyarázatát.</p> -<p>Rövidebb idő mérésére a kaldeusok a vízórát (klepszidra), és a -napmutatót (polosz) használták. Az utóbbi függélyes helyzetű bot -volt, alatta homorú, félgömbalakú beosztott tábla, amelynek sugara -a bot hossza volt. A vízóránál a víz vagy más folyadék igen kis -nyíláson folyt le, a lefolyt vízmennyiség adta az idő mértékét. A -polosz az észak-dél vonal meghatározására szolgált. Ennek a -segítségével határozták meg a téli és nyári nap-állást, a -világtengely helyzetét, a napéj-egyenlőség idejét. Mezopotámiában -kristálylencsékre akadtak, ezek azt bizonyítják, hogy a kaldeus -tudósok az optikához is értettek; úgy látszik azonban, hogy más -tudományágakkal nem foglalkoztak.</p> -<p>Az egyiptomi monda szerint Thot isten az embereket -csillagászatra, jóslásra és bűvészetre, orvosi tudományra, írásra -és rajzolásra tanította. <span class="pagenum"><a name="Page_69" -id="Page_69">-69-</a></span> A nap és a bolygók útját az állatöv 36 -csillagképén át följegyezték, amely följegyzéseket Ra napisten -templomának papjai igen régóta gyüjtötték. Ezen csillagászok később -más istenek templomait is szolgálták s az «éj őreinek» neveztettek; -meg kellett figyelniök az eget és megfigyeléseiket föl kellett -jegyezniök. Csillagászati térképeket rajzoltak, amelyek -följegyzéseikkel együtt részben mai napig fennmaradtak. Az -egyiptomi év is 12 hónapos volt, minden hónap 30 napos. Augusztus -elején kezdődött az év, amelynek a végéhez, hogy 365 napos legyen 5 -napot külön hozzácsatoltak. A még hiányzó 5 és háromnegyed órát -különböző módon pótolták; részben csillagászati megfigyelés -segítségével, főleg a «kutya-csillagzat» (Sziriusz) megfigyelésével -hozták helyre.</p> -<p>Amint ezekből láthatjuk, az egyiptomi időszámítás bizonyos -tekintetben fölülmulta a mienket. Míg az ő hónapjaik mind 30 -naposak voltak, a mi naptárjainkban nagy a zűrzavar, a hónapok -28–31 naposak. A február eredetileg 30 napos volt, de levettek -belőle egy napot és Juliusz Cézár tiszteletére a július hónaphoz -csatolták. Augusztus császár nem akart rosszabbul járni, erre még -egy napot levettek a februárból és az augusztus hónaphoz csatolták. -Az utókor szemében ezen eljárásnak a szándékolttal ellenkező hatást -kellene gyakorolnia.</p> -<p>Az év tartama több mint 365 nap. Azáltal, hogy az egyiptomiak az -évet 365 naposnak vették fel, idővel nagy eltérés támadt. Ezen – -mint említettük – úgy segítettek, <span class="pagenum"><a name= -"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> hogy alkalomadtán eltérést -létesítettek a naptárban. Ezt oly módon tették, hogy a Nilus -áradása az év elejére essen. Ezen önkényes eljárás egész a -Ptolemeuszok idejéig tartott, amikor minden negyedik évben a 366 -napos szökőévet hozták be. Ezt a módosítást később Juliusz Cézár is -elfogadta, aki a naptár reformálásánál Szoszigenesz görög-egyiptomi -csillagász tanácsára hallgatott.</p> -<p>Idők folyamán azonban a juliánusi naptár is hiányosnak -bizonyult, ezért XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelte a naptár -javítását. A gregoriánus naptár hibája 3000 év alatt csak egy napot -tesz ki.</p> -<p>Az egyiptomi csillagász-papok rendkívüli tekintélynek örvendtek. -Nemcsak a csillagászatban voltak jártasak (ebben nem multák fölül a -kaldeusokat), hanem az orvosi tudományban és a kémiában is -kiváltak. Egyiptomi orvosokhoz fordultak segélyért ázsiai -fejedelmek, mint pl. Bakhtan király, később a perzsa királyok is. -Homerosz is az egyiptomi orvosokat tartja a legügyesebbeknek. -Némely receptjük máig megmaradt. Rendeléseiket és egészségi -szabályaikat lefordították később latinra és versekbe foglalták. -Ezeket a középkorban a híres szalernói főiskolában tanították; -rendeléseik közül némelyik ma is népszerű. Egészben véve úgy -látszik, szereik hasonlítottak azon utálatos kotyvalékokhoz, -aminőket most is eladnak khínai gyógyszerészek.</p> -<p>Igen nagyrabecsülték jóslási és bűvészeti tudományukat. Azt -hitték róluk, hogy titkos mondásaikkal a folyók vizét vissza tudják -terelni <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> forrásaikhoz, vagy hogy meg tudják -állítani, illetve gyorsítani a napot a pályáján. Azt is állították, -hogy emberi és állati viaszképeket meg tudnak eleveníteni. Az -udvarnál alkalmazták őket, ahol «az ég titkainak mesterei» címet -viselték. Rangjuk olyan volt, mint a testőröké, vagy a titkos -tanácsosoké («a királyi ház titkainak mesterei»). A királyi palota -belsejében az alsóbbrendű udvari alkalmazottakkal ellentétben -szandálban járhattak és a fáráónak lábai helyett térdét -csókolhatták. Méltóságuk és kiváltságos helyzetük jeléül párducbőrt -viseltek, amely a későbbi hermelinnek felelt meg.</p> -<p>A következő elbeszélés igazolja mi mindent tételezett föl a nép -e tudósokról. Kheopsz azt kérdi az egyik tudóstól: Igaz-e, hogy -levágott fejet meg tudsz erősíteni a törzsön? A tudós igennel -válaszolt; erre a fáráó megparancsolta, hozzanak egy foglyot -kísérlet céljából. A csillagász azt felelte, hogy kár emberrel -kísérletezni, jó lesz e célra állat is. Előhoztak egy libát, -levágták a fejét; testét és fejét azután a szoba ellenkező oldalára -helyezték. A pap elmondta a bűvös formulát, mire a két rész egymás -felé közeledett és egyesült s a liba gágogott. E kísérletet kétszer -kellett megismételni, egy-egy pelikánnal, aztán egy bikával. Az -udvari csillagász gyakran tanította a hercegeket, sőt a fáráót is a -bűvészet tudományára.</p> -<p>Az egyiptomiak behajózták a Földközi- és a Vörös-tengert; ezen -utjaikban a csillagok segítségével tájékozódtak, ép úgy, mint -Odisszeusz, <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> akiről Homerosz azt mondja, hogy Kalipszó -szigetéről Korfuig ilyen módon jutott el. A hajósok valószínűleg a -part közelében maradtak. Azonban a vihar kivihetett némely hajót a -sík tengerre, tapasztalhatták, hogy a tenger felszíne domború és a -gömb felületéhez hasonlít.</p> -<p>Számos tudós, köztük a skót csillagász: Piazzi Smyth, azt -vallja, hogy a nagy Kheopsz piramis terve (Kr. e. 3000 körül) -csupán a legkíválóbb egyiptomi tudósok előtt ismert tudomány -emléke. Ezen piramis alapja oly négyzet, amelynek oldalai keletről -nyugat felé és délről észak felé irányuló egyenesek. Ezen irányítás -hibája csupán <sup>1</sup>/<sub>750</sub>. E gula csak két -kilométernyire fekszik délre a 30. szélességi foktól. Az északi -oldal közepén egy hosszú, szűk folyosó bejárata van, amely -30°-nyira hajlik a horizonthoz és azért csaknem párhuzamos a föld -forgási tengelyével. A folyosó tehát a sark irányába mutat, annál -is inkább, mert a sugártörés következtében a pólus helyzete -magasabbnak látszik. Kétségtelen tehát, hogy a gúla tervezői tudós -matematikusok voltak.</p> -<p>Piazzi Smyth azonban túloz. A piramis magassága eredetileg 145 -m. volt, az alap kerülete 931 m. Ezen hosszúságok aránya 1:6·42 -vagyis körülbelül 2 százalékkal kevesebb, mint 1:6·28, amely arány -a kör sugarának kerületéhez való aránya. Smyth azon állítása, hogy -a gúla magasságának és kerületének viszonya a kör sugara és -kerületének viszonyát jelentené, <span class="pagenum"><a name= -"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> egyáltalán nincs igazolva. -Az egyiptomi tudománynak nagy hátránya volt, hogy nem jutott el a -néphez. Ezzel a műveltség magasabb fokra emelkedett volna, és így -mi is művelődésünk számára többet vehettünk volna át. A görög -műveltség virágzása korában (Kr. e. 400–600 között) Egyiptom a -legelső kulturállam volt; görög ifjak, akik a legmagasabb kiképzést -óhajtották, mint Talesz, Pitagorasz, Demokritosz és Herodotosz -felkeresték a Nilus országát, hogy tudományszomjukat a bölcsesség -forrásánál csillapítsák. Végül a Ptolemeuszok idejében az egyiptomi -és a görög műveltség összeolvadt, Alexandria a tudomány -középpontjává lett.</p> -<p>Miletoszi Taleszről, aki Kr. e. 640–550 között élt, azt mondják, -hogy megjósolt egy napfogyatkozást és ezáltal alapította meg -tekintélyét. Valószínű, hogy az ilyen csillagászati számításokat -Főniciában tanulta, ahova e tudományt Babilonból hozták át, vagy -pedig Egyiptomban sajátította el. Talesz azon tana, hogy mindennek -alapeleme a víz, szintén egyiptomi felfogásra vall. Anaximandrosz, -(Kr. e. 611–547 között) talán Tálesz egyik tanítványa, azt -tanította, hogy a végtelen kiterjedésű elemek kaotikus vegyületéből -végtelen sok világtest keletkezett. Egy másik filozófus, -Anaximenesz (Kr. e. 500 körül), aki mint Tálesz is, az ión -iskolához tartozott, a levegőt tartotta őselemnek. A föld a levegő -megsűrűsödéséből jött szerinte létre; a föld kerek lap alakjában -úszott a sűrű levegőn. A nap, a hold <span class="pagenum"><a name= -"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> és a csillagok kerek lapok, -amelyek a föld körül forognak. Anaximenesz tanaiban az egyiptomi -filozófiának semmi nyoma sincs.</p> -<p>Pitagorasznál, aki körülbelül 560–490 közt élt és iskolájánál -újra tapasztalhatjuk az egyiptomi befolyást. Pitagorasz Szamosz -szigetén született, azonban onnan Krotonba költözött, Dél-Itáliába. -Mint az egyiptomi mesterek, Pitagorasz is titokban tartotta tanait; -tanítványai azonban már közlékenyebbek voltak. Sajnos, csak másod- -vagy harmadkézből ismerjük e tanokat, amelyeknek legnagyobb része -állítólag Filolaoszé. Szerinte minden dolgot számok fejeznek ki, -amelyek viszonya szigorúan szabályos, mint aminő a zenei hangok -között van, e viszonyt harmóniának nevezi. A világegyetem minden -irányban egyformán terjed ki, tehát gömböt alkot. A világegyetem -közepében van a középponti tűz. Mi azt nem látjuk, mert a földnek a -tűztől elfordított oldalán vagyunk, visszfényét azonban -megpillanthatjuk a napban. A föld, a hold, a nap és a bolygók (ez -utóbbiaknak szerintük légköre van), mind a középponti tűz körül -forognak. A föld 24 óra alatt teszi meg útját e tűz körül; ez tehát -bizonyos értelemben a tengelyforgásnak felelt meg, mely 24 óráig -tart, míg a holdnak egy hónap és a napnak egy év kell, szerintük, a -körülforgásra. Ezen három égitest keringési idejét tehát elég jól -ismerték. Ha Pitagorasz követői a tüzet a nappal helyettesítették -volna, akkor tűrhetően ismerték volna a naprendszert. Az -állócsillagok egét üres gömbnek tartották, amely a tűz körül forog. -Mivel tudták, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> a föld naponta megfordul tengelye körül, -a fenti vélemény nemcsak hogy fölösleges, hanem következetlen -is.</p> -<p>Pitagorasz tanai mind világosabbá váltak. Alaposabban -foglalkoztak a jelenségek természetes okaival. Az efezuszi -Herakleitosz azt vallotta, hogy minden változik. (Élt Kr. e. 500 -körül.) Empedoklesz sziciliai születésű, (élt Kr. e. 450 körül) -arra a modern felfogásra emelkedett, hogy semmiből nem lehetett -megteremteni a világot és hogy az anyagot viszont nem is lehet -megsemmisíteni. Minden dolog négy elemből áll, még pedig a föld-, -levegő-, tűz és vízből. A test látszólagos megsemmisülése csak azt -jelenti, hogy az alkotó elemek összetétele megváltozott. -Anaxagorasz, Periklesz tanítója, aki Kr. e. 500 körül született -Kis-Ázsiában, és a perzsa háború után Athénbe költözött, tanát az -egész világegyetemre vonatkoztatja, amelynek örök fennmaradását -hirdette. Az eredeti kaosz szerinte mind határozottabb alakot -öltött; a nap óriási izzó vastömeg volt, a csillagok is izzók -voltak a világéterrel való súrlódás folytán.</p> -<p>Mivel az athéniek is istenekként tisztelték a csillagokat, amint -ezt Plátónál és Arisztotelesznél olvassuk, Anaxagoraszt, Kleantesz -nevű tanítványa följelentése folytán istentagadás vádjával börtönbe -zárták. Csak a hatalmas Periklesz menthette ki, ennek köszönhette, -hogy elkerülte Szokratesz sorsát. Erre igen okosan önként -számüzetésbe ment Lampszakoszba, ahol köztisztelet vette körül; 72 -éves korában halt meg. <span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<p>Furcsa fogalmat alkothatunk magunknak a sokat dicsért athéni -műveltségről, amikor azt olvassuk, hogy legkiválóbb fiaik -egymásután számüzetésbe mentek, hogy elkerüljék a kegyetlen -büntetést (gyakran a halálbüntetést) filozófiai meggyőződésükért. -Szokratesznek miután nem akart megszökni, ki kellett ürítenie a -méregpoharat. Plátó 12 évig élt külföldön, mert nem akart tanítója -sorsában osztozni, közben Alsó-Itáliában megismerkedett Pitagorasz -tanaival. Arisztoteleszt, Plátó tanítványát egy Demeter-pap -istenkáromlással vádolta, az areopag halálra ítélte; azonban -sikerült Euboea szigetére, Kalkiszba menekülnie, ahol 63 éves -korában (Kr. e. 322-ben) meghalt. Diagoraszt, aki szintén tagadta a -görög isteneket, halálra ítélték; számüzetésben halt meg. -Protagoraszt száműzték, könyveit nyilvánosan elégették és -Prodikoszt, aki azt állította, hogy az istenek csak a természeti -erők megszemélyesítői, kivégezték. Ez mind Athénben történt, amit -mi oly gyakran a szabadság honának tartunk. A rabszolgaság igen -elterjedt az athénieknél. Igen sajnálatos, hogy a legtöbb -ránkmaradt írást rabszolgák másolták le, akik igen keveset értettek -abból, amit följegyeztek. Valószínű, hogy a filozófusok célzatosan -rejtőztek homályos szavak mögé, hogy kikerüljék a vakbuzgó nép -üldözését.</p> -<p>Empedoklesz és Anaxagorasz után Demokritosz következett, aki a -modern természettudomány atomisztikus elméletének megalapítója. -Abderában született, Trákiában Kr. e. 460 vagy 470 körül, igen -magas kort ért el; szülővárosában <span class="pagenum"><a name= -"Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> halt meg. Nagy vagyont -örökölt és ez lehetővé tette, hogy sokat utazzék. Ő maga mondja, -hogy egy kortársa sem látott annyit, mint ő, nem élt annyiféle -éghajlat alatt, se nem hallgatott annyi filozófust. Még az -egyiptomi matematikusok sem multák felül geometriai szerkesztés- és -levezetésben, akik között öt évet töltött. Ő volt a klasszikus kor -legnagyobb gondolkodója; azonban csak kevés irata maradt meg. -Szerinte az atómok állandóan mozognak, örökkétartók és -elpusztíthatlanok; minden test atómokból áll, illetve azok -kombinációjából és minden a változatlan természeti törvények -szerint történik. Demokritosz szerint a nap óriási nagy és a tejút -a naphoz hasonló csillagokból áll. Végtelen sok világ van; lassú -változásnak van mind alávetve, keletkeznek és elpusztulnak a -világok.</p> -<p>Amit ezekről a filozófusokról tudunk, azt nagyobbrészt athéni és -más filozófusok közvetítésével tudjuk, akik mint Arisztotelesz is -(Kr. e. 385–322 között) megtámadták ezeket a tanokat. Szokratesz -azt mondja, hogy a csillagászat érthetetlen, oktalanság azzal -foglalkozni. Plátó (Kr. e. 428–347 között) azt kivánta, hogy -Demokritosz 72 könyvét égessék el. Plátó a természettudományt -teleológiai szempontból tárgyalta, ami nézetünk szerint egészen -helytelen.</p> -<p>A filozófia abban a korban érthetetlen metafizikává lett. -Arisztotelesz, akinek leginkább köszönhetjük az antik tudomány -ismeretét, azt mondja, hogy az ég alakja gömbalakú; a csillagok -pályái körök, mert «az ég isteni alak és <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> kell, hogy -isteni tulajdonságai legyenek. A bolygók saját maguktól nem -mozoghatnak, mert nincsenek mozgási szerveik.» Hitt a föld -gömbalakjában (főleg mert fogyatkozásoknál látták, hogy az árnyék -gömbölyű); a földet tartotta a világegyetem központjának, de -tagadta azt, hogy a föld mozog. Szerinte a föld a legrégibb isteni -lény az ég alatt. Arisztotelesz a legmélyebb és a legsokoldalúbb -tudós volt. Igen sajnálatos, hogy nem közeledett elfogulatlanul -Demokritosz természetfilozófiájához. Ezen időben az athéniekre nagy -befolyást gyakorolt a szofista iskola. A szofisták mindent -bebizonyítottak anélkül, hogy azt előbb tanulmányozták volna. Az -ily munkák voltak azok, amelyek az egész középkoron át uralkodtak. -Arisztoteleszt a középkoron át csalhatatlannak tartották. Az ő -bizonyítási módszere a természetfilozófiában rányomta bélyegét a -középkor gondolkodására, emlékezzünk csak vissza a skolasztikusok -különös okoskodásaira, amelyek befolyása csak néhány század előtt -is óriási volt.</p> -<p>Egészségesebben fejlődött ki a természettudomány Szirakuzában és -Alexandriában. A szirakuzai Hiketasz, Cicero elbeszélése szerint, -azt tartotta, hogy az ég áll, míg a föld tengelye körül forog. -Többet nem tudunk róla, annál többet azonban Archimedeszről (Kr. e. -287–212 között), aki kíváló feltaláló volt és mérnök; fölfedezte a -mechanikában az egyensúly elméletét. Azt tanította, hogy az -egyensúlyban lévő folyadék gömbalakot vesz fel és ép úgy van -súlypontja, mint a földnek. Ezen oknál fogva nem sík a tenger -felszine. <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span></p> -<p>Az alexandriai természettudósok végül a föld alakjának és -világegyetemi helyzetének helyes megismerésére jutottak. Knidoszi -Eudoxiusz (Kr. e. 409–356 közt), aki Athénben iskolát alapított, -tanított Egyiptomban is. Következetes rendszert alkotott a bolygók -mozgásáról. Eratoszthenesz (Kr. e. 275–194 között) megfigyelte -Alexandriában a nap téli és nyári délmagasságát. Ebből kiszámította -a két térítő távolságát, amely szerinte a föld kerületének -<sup>11</sup>/<sub>83</sub> része (ez az érték körülbelül egy -százalékkal nagyobb a ténylegesnél). Alexandria és Sziene -napmagasságaiból kiszámította a két hely földrajzi szélességének -különbségét és azt a föld kerülete <sup>1</sup>/<sub>50</sub> -részének tartotta. (Ez az érték körülbelül 15 százalékkal kisebb a -valódinál). A két hely távolságát azon idő szerint becsülte, -amennyire egy tevekaravánnak szüksége volt, hogy ezen utat -megtegye; ebből kiszámította, hogy a föld kerülete 250,000 sztadion -(42,000 km), ami meglehetősen helyes. (Arisztotelesz 400,000 -sztadionra becsülte, Archimedesz 300,000-re; hogy minő oknál fogva, -azt nem tudjuk). Pozeidoniusz (sz. Sziriában 135-ben, meghalt -Rómában 51-ben Kr. e.) megmérte a Kanopusz-csillag legnagyobb -magasságát Alexandria fölött, ez 7·5° volt, míg Rodosznál csak a -látókörig ért, mikor legmagasabban állott. Rodosz és Alexandria -távolsága 5000 és 3750 sztadion között volt; ezen adatokból a föld -kerületének értékét 240,000 és 180,000 sztadion közt fekvőnek -gondolta (40,000-től 30,000 kilométerig).</p> -<p>Arisztarchosz (született Kr. e. 270 körül) meghatározta -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> a nap és a hold nagyságát a -fogyatkozásokból és a félig megvilágított hold megfigyeléséből. -Számításai szerint a hold átmérője 0·33 része a föld átmérőjének (a -pontos adat 0·27, tehát nem volt attól távol), a napé pedig -szerinte 19·1 (a helyes 108) földi átmérő (itt tehát Arisztarchosz -becslése túlalacsony volt).</p> -<p>Archimedesz, aki közeli érintkezésben állott az alexandriai -iskolával, azt mondja Arisztarchoszról: «Ő azt hiszi, hogy az -állócsillagok és a nap egy helyen állanak, míg a föld közben mozog -a nap körül, amely a földpálya közepén áll.» Egy iratban, amelyet -tévesen Plutarchosz művének tartottak, azt olvassuk, hogy a -görögöknek Arisztarchoszt istenkáromlással kellene vádolniok, mert -azt tanította, hogy az ég mozdulatlan, míg a föld tengelye körül -forog, egyúttal pedig a nap körül az állatövön keresztül. Az -állócsillagok óriási távolságra vannak a naptól. E könyv szerint a -hold távolsága 780,000 sztadion (130,000 km), vagy 20 földsugár, -tehát egész téves; a nap távolsága ellenben, sajátságos, -meglehetősen helyes, 804 millió sztadion, vagyis 134.666,000 km, -149.500,000 km helyett. Alexandriai Hipparchosz (Kr. e. 190–125 -között), a legkiválóbb ókori csillagász majdnem helyesen adja meg a -holdtávolságot, amely szerinte 59 földsugárral egyenlő.<a name= -"FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class= -"fnanchor">4)</a> A naptávolságot túlságosan nagyrabecsülte, t. i. -1200 földsugárra. Pozeidoniosz a nap átmérőjét a vízóra -segítségével <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> mérte meg és azt találta, hogy az 28 -perc; ebből kiszámította, hogy a nap átmérője 70 földátmérő, ami -közelítőleg helyes. Az árapály okául a holdat vette föl.</p> -<p>Az alexandriai görögök csillagászati tudása igazán csodálatot -kelt bennünk. Fizikai és kémiai ismereteik azonban ehhez képest -jóval alacsonyabb fokon állottak. Arisztarchosz tanaival 2000 évvel -előzte meg Kopernikusz elméletét; kortársai azonban nem ismerték -fel eszméinek igazságát. Ptolemeusz is elsőrendű tekintély volt a -csillagászat terén; kíváló optikus is volt. «Almageszt»-jében -(amelyet Kr. u. 130 körül írt) a naprendszer középpontjául a földet -vette fel, a nap és a hold úgynevezett epiciklikus pályákon -mozognak körülötte.</p> -<p>Azután a római uralom következett, amely káros hatással volt a -tudományra. A rómaiaknak nem volt igazi tudományos érzékük. Csak a -hasznot keresték belőle. «Vallásuk», mondja F. A. Lange «A -materializmus története» című munkájában, «mélyen a babonában -gyökerezett, egész államéletüket babonás szabályok korlátozták». Az -öröklött szokásokat makacsul megtartották. Művészet és tudomány -kevéssé érdekelte őket, a természet annál kevésbbé. Az élet -gyakorlati érdekei mindenek fölött állottak. Nagyon különböztek a -görögöktől és az irántuk táplált ellenszenvük a görögökkel való -érintkezés kezdetétől fogva évszázadokon át megmaradt. A legyőzött -Görögország irodalmi és műemlékeit azonban Rómába vitték, ezekkel a -legyőzött nemzet számos művelt tagja is odaköltözött. A rómaiak -finomabb része meghódolt <span class="pagenum"><a name="Page_82" -id="Page_82">-82-</a></span> a magasabb műveltség előtt, a régi -görög mestereket utánozni igyekeztek. Igy támadt Lukréciusz (Kr. e. -99–55 között) csodálatos költeménye «De natura rerum», amiben -dicsőíti az epikureus életbölcseletet, továbbá Empedoklesz és -Demokritosz természet- és világfelfogását. Lukréciusz munkájában a -mágnes tulajdonságait is tárgyalja; ezt valószínűleg Demokritosztól -vette át. A görög filozófia hívei között, akik főleg Demokritoszt -tanulták és számunkra sok görög természetbölcseleti töredéket -megőriztek, volt Cicero is (Kr. e. 106–43 között), aki Pozeidoniusz -tanítványa. Közéjük tartozott az idősb Pliniusz (Kr. u. 23–79 közt) -és Szeneka is (Kr. u. 12–66 között).</p> -<p>A rómaiak azonban csak utánozták mestereiket; eredetit e téren -nem hoztak létre. Természettudományi műveltségük csak máz volt. A -nemzet vezérférfiai a legnagyobb barbárságot követték el a kultura -ellen. Cézár például, miután bevette Alexandriát, elégette -könyvtárát. Utódai, a császárok mind mélyebbre sülyedtek az -élvhajhászásban. A természettudósok lassan kihaltak. A -kereszténység még kevésbbé becsülte a természettudományt. Cézár -halála után 300 évvel a keresztények Teofil püspökkel élükön -elpusztították az ujonnan berendezett alexandriai könyvtárt és -újabb 300 év után Omár kalifa égette el a még megmaradt könyveket. -Igaz ugyan, hogy az arab nép a műveltség magas fokát érte el, -foglalkoztak természettudománnyal is. Gyűjtötték később a még -meglévő alexandriai iratokat, jobban <span class="pagenum"><a name= -"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> mondva azok törmelékeit; -azonban a türelmetlen papságtól vezetett nép hangulata nem -kedvezett a tudománynak; a Korán szerintük csalhatatlan volt. -Különben a mohamedán vallás nem ellensége a tudománynak. -Elbeszélik, hogy a próféta azt mondta egy ízben tanítványainak: «Az -utolsó ítélet akkor fog bekövetkezni, ha a tudomány teljesen -megsemmisül.» Harun al Rasid a görög uralkodóktól filozófiai -műveket kért ajándékul. Kivánságát szívesen teljesítették; a bölcs -kalifa lefordíttatta e műveket és tanulmányoztatta. Nem kevesebbet, -mint 300 tudóst küldött tanulmányútra. Fia, Abdalla al Mamun -klasszikus kéziratokat gyüjtött, könyvtárakat alapított és -iskolákat állított a nép nevelésére. Fokmérést is eszközöltetett az -Arab-öbölnél a Zingár sivatagban 827-ben; az eredmény az volt, hogy -56·7 arab mértföld egy fok. Sajnálatos, hogy nem tudjuk, mennyi -volt egy arab mértföld, amelyet 4000 ismeretlen hosszúságú rőfre -osztottak. Valószínű azonban, hogy ez a fokmérés fölötte állott a -fentebb említetteknek. Abdalla al Mamun meghatároztatta a földpálya -hajlását is az egyenlítőhöz, az eredmény 28° 35′ volt.<a name= -"FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class= -"fnanchor">5)</a></p> -<p>Azon idő legkíválóbb csillagásza Albatani (850–929 között) volt, -Szíria helytartója. Az év hossza szerinte 365 nap, 5 óra, 46 perc -és 22 másodperc (ténylegesen 365 nap, 5 óra, 48′ és 48″). Kitünő -táblázatokat készített a bolygók pályájáról. Fél évszázaddal később -élt Abd al Roman al Szufi (903–986 között) Perzsiában, <span class= -"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> aki 1022 -csillagot katalogizált, följegyzését sokkal többre becsülik, mint -Ptolemeuszét, sőt a régi időből származók közül a legjobbnak -tartják. A precessziót 1 fokra becsüli 66 év alatt (tényleg pedig -csak 71 és fél év alatt annyi).</p> -<p>Dsafar al Szofi (702–756 között) Mezopotámiában már ezelőtt igen -magas fokra emelte a kémiát. Tanulmányait Szevillában végezte, ahol -tanár is lett az ottani főiskolán.</p> -<p>Körülbelül 100 évvel Al Mamun halála után a bagdadi kalifák -hatalma letünt és a spanyol Kordova lett az arab műveltség -gócpontja. II. Hakem (961 körül) állítólag 600,000 kötetes -könyvtárat gyüjtött össze, amely szám azonban túlzás lehet. Ebben -az időben élt Ibn Junisz, a kíváló csillagász is, aki az időt -ingamozgás segítségével mérte, 600 évvel előzve meg ebben Galileit; -kíváló csillagászati táblázatokat készített. Kortársa Alhacen nagy -munkát írt az optikáról; azt mondják, hogy e tudományban messze -fölülmúlta elődeit.</p> -<p>Kordovát 1236-ban visszahódították a spanyolok, a könyvtár és a -főiskola pedig ezután hanyatlásnak indult. A művelődés e központja, -ahol keresztények is tanultak, megsemmisült.</p> -<p>Ha a legrégibb műveltség forrásait keressük, Khína felé -fordulunk. Azonban ez ország nagy gondolkodói nem foglalkoztak -világmagyarázattal. Konfuciusz, aki Kr. e. 551–478 között élt, -saját maga állítja, hogy csak a régiek bölcseségét gyüjtötte össze. -Csak erkölcstani dolgokkal foglalkozik, és kerüli az olyan -kérdéseket, amelyek nem gyakorlatiak, aminő például <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> a -világkeletkezés problémája. Valamivel többet találunk Laotsze (sz. -Kr. e. 604-ben) filozófusnál, aki a tao-vallást alapította.</p> -<p>Nehéz megmondani, hogy mi volt a tao tulajdonképen. Szuzuki, aki -legújabban áttekintést írt a régi khínai filozófiáról, azt mondja, -hogy a tao nemcsak az alakot adó principium a mindenségben, hanem -az ősanyag is; bizonyos kaotikus összetételű anyag, amely ég és -föld előtt is létezett. E meghatározás Laotsze «Tao a király» című -művének 25. fejezetéből van véve. Tao azt is jelenti, hogy «út», de -azt is, hogy «vándor». Tao a végtelen út, amelyen minden élő és -élettelen vándorol. Ő maga semmi másból nem keletkezett, örökké -létező, minden és mégis semmi, minden dolog oka és eredete, így -tehát a földé és az égé is. Laotsze mondja: «Milyen mély és -titokzatos a Tao, mindennek az eredete, minő csendes és világos és -örökkévaló. Nem tudom, kinek a fia; úgy látszik, hogy Isten előtt -létezett. Ég és föld elpusztíthatlanok, mert nem saját magukból -erednek és nem saját magukért léteznek.» Taot néha a titkok -titkának nevezik. Az ég és föld elpusztíthatlanságának oka -sajátságos; abból, hogy nem önmagukból keletkeztek, inkább arra -lehetne következtetni, hogy elpusztíthatók.</p> -<p>Liehce, aki taoista, a Kr. előtti ötödik században azt írja: -«Kezdetben kaosz volt, rendezetlen tömeg. Ez oly keverék volt, -amelynek megvolt az a sajátsága, hogy formává, szellemmé és anyaggá -fejlődhessék.» Ugyanaz a filozófus a következő elbeszélést mondja -el: «Egy Chi-országbeli ember annyira búsult annak <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> a -lehetőségén, hogy ég és föld széteshetnek, ő maga pedig ezáltal -elpusztulhat, hogy sem aludni, sem enni nem tudott. Egy barátja -fölkereste és a következő szavakkal vigasztalta: «Ég és föld semmi -más, mint összesűrített lég; a nap, a hold és a csillagok csak -világító tömegek ebben a légben. Még ha a földre esnének is, akkor -sem okozhatnának kárt.» Ezzel mind a ketten meg voltak elégedve. E -felfogás ellen egy Chang-Tuce nevű ember tiltakozott; azt mondta, -hogy az ég és föld egykor darabokra fognak törni. Midőn ezt -Liehcének elmondták, nevetve mondta: Egyformán téves az az állítás, -hogy ég és föld egykor összeomlik, valamint az ellenkező állítás -is; mi nem vagyunk képesek e kérdésben dönteni.» Amint Szuzuki -mondja: «A khínaiak nem spekulativ szelleműek, mint a görögök vagy -a hinduk. Sohasem tévesztették szem elől a dolgok gyakorlati -értékét és az etikai szempontot. Kinevetnék a csillagászokat, -akiknek lábai nagyon is a földön állanak.» Egészben véve a létről -alkotott felfogásuk hasonlít a rómaiakéhoz. Konfuciuszban e -jellemvonások kikristályosodtak.</p> -<p>Elhagyhatjuk e filozófiai ködképeket. Ezek csak azt bizonyítják, -hogy nem oldhatjuk meg a kozmikus problémákat elvont -spekulációval.</p> -<p>A khínai templomoknak is voltak csillagászaik. Ezek megfigyelték -a csillagokat és megjövendölték a fogyatkozásokat. Magasabb -csillagászattal nem foglalkoztak, valószínű, hogy nem vitték -többre, mint a régi kaldeusok.</p> -<p>A mostani khínaiak, továbbá a mohamedán <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> fajok -bizonyos közönnyel fogadnak mindent, ami saját maguknak, vagy a -köznek közvetlenül nem használ; ez nem kedvez a tudományos -haladásnak. Jellemző e szempontból az a válasz, amit a török Imaum -Ali Zadé egy nyugati csillagásznak adott. Proktor szerint e válasz -a következő: «Ne törődj oly dolgokkal, amelyek nem tartoznak rád. -Hozzánk jöttél, szívesen fogadtunk, most eredj békében. Sokat -mondtál valóban és semmi baj sincs, mert más az, aki beszél és más, -aki hallgatja. Néped szokása szerint helyről-helyre vándoroltál, -míg végül sehol sem lehetsz boldog. Figyelj rám fiam! Semmiféle -bölcseség sem hasonlítható az istenbe vetett hithez. Ő teremtette a -világot. Merjük-e magunkat hozzá hasonlítani és beavatkozni -teremtése titkaiba? Mondhatjuk-e azt, hogy: nézd e csillagot, -hogyan forog egy másik csillag körül és a másik csillag ennyi és -ennyi év mulva visszatér? Hagyj fel vele! Ő, akinek kezéből jött a -csillag, vezetni és irányítani is fogja. Hálát adok istennek, hogy -nem törekszem olyan dolgokra, amire nincsen szükségen. Bölcs vagy -oly dolgokban, amikkel nem terhelem fejemet.»</p> -<p>Ez sajátságosan jellemző keleti alapelv. Nekünk nyugatiaknak -szerencsére egész más a véleményünk. A középkori arabok tudományos -szellemének köszönhetjük, hogy sok régi tudományos kincs megmaradt -számunkra; Ibn al Haitam, más néven Alhacen a legnagyobb arab -fizikus (Kr. u. 1000 körül) igen jól fejezi ezt ki a következőkben: -«Kora ifjuságomtól kezdve tanulmányoztam az emberek véleményét -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> az igazságról. Minden szekta ragaszkodik -a véleményéhez, amelyet mások elítélnek. Mindegyikben kételkedem, -mert csak egy igazság van. Kerestem az igazság forrásait, csak egy -dologra törekedtem: vágytam, hogy megtaláljam a dolgok lényegét. -Azt tapasztaltam, amit Galenusz írt le orvostudományi műve 7. -könyvében. Letekintettem a műveletlen népre és megvetettem azt; nem -törődtem véleményével, hanem szünetlenül az igazságra és a tudásra -törekedtem és az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy ember -számára nincs jobb osztályrész e világon.» Ha a tömeg szerencsétlen -megvetésétől eltekintünk, amely jellemző az akkori időre, érezzük, -hogy az arab és a modern tudós e törekvésében teljesen megegyezik. -De Ali Zadé és Alhacen felfogása különbségéből megérthetjük, hogy a -mohamedán műveltség, mely Alhacen korában oly nagyszerűen -fejlődött, mért nem képes ma már életerős hajtásokat létrehozni. -<span class="pagenum"><a name="Page_89" id= -"Page_89">-89-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>V.<br /> -AZ ÚJKOR KEZDETE: A LAKOTT VILÁGOK SOKASÁGÁNAK TANA.</h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91"><br /> --91-</a></span></p> -<p>A rómaiak kevéssé érdeklődtek a tudomány iránt, különösen pedig -a tisztán elméleti kérdések nem érdekelték őket. Megelégedtek görög -kéziratok tanulmányozásával és magyarázásával. A római nép gyors -hanyatlása a császárság alatt ezt a már csekély érdeklődést is -majnem teljesen kioltotta. Nem kell tehát csodálni, hogy a római -birodalom bukása után csak kevés tudományos érdeklődés származott -át a hódító germánokra. Megjegyezzük azonban, hogy I. Teodorik -király (475–526 között) igen nagyrabecsülte a tudományt és -Boéciusszal, a filozófussal baráti érintkezésben állott. Nagy -Károly is amennyire csak tehette, igyekezett előmozdítani az -irodalmi tevékenységet. Az ő idejében élt a híres fuldai -kolostorban Rhabanusz Maurusz, tudós szerzetes. Egy -enciklopédia-féle művet írt, amely fogalmat nyujt az akkori -nyugateurópai műveltség mértékéről. Eszerint minden test atómokból -áll. A föld a világ középpontjában nyugszik, mint korong, amelyet a -tenger hullámai mosnak. Ezen középpont körül forog az ég.</p> -<p>A középkor kevés tudósa közül Roger Bákon (1212–1294 között) -ferencrendi szerzetes <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span> említendő, aki korát messze fölülmulta. -Kiváló optikai ismeretei voltak és előre látta a távcső -szerkezetét. Szokatlan módon ment volt az előítéletektől és korát -messze megelőzte a német Kuzanusz is, született 1401-ben Kueszben, -Trier mellett, meghalt 1464-ben Todiban, Olaszországban, mint -biboros. Azt tanította, hogy a föld majdnem gömbalakú, saját -tengelye körül forgó csillag, kölcsönzött a fénye, nagyobb a -holdnál, de kisebb mint a nap és mozog a térben. Más csillagok is -lakottak. A testek el nem pusztíthatók, csak formájuk változik.</p> -<p>Hasonló felfogása volt a lángeszű Leonardo da Vincinek -(1452–1519 között). Szerinte a föld a holdról tekintve körülbelül -olyannak látszik, mint a hold a földről nézve. A föld sem a -nappálya, sem a világegyetem középpontjában nem áll és saját -tengelye körül forog. Azt vallotta Kuzanuszszal megegyezően, hogy a -föld anyaga olyanféle, mint a többi bolygóé, nem pedig durvább, -amint azt Arisztotelesz és később Ticho de Brahe tanította. -Leonardo da Vincinek tiszta fogalma volt a nehézségi erőről. Ha a -föld – mondotta – több darabra törne, ezen darabok a közös -középponthoz hullanának vissza és a körül ide-oda lengenének, míg -több összeütközés után ismét egyensúlyi állapotba jutnának. -Legfontosabb magyarázatai közé tartozik az égés elmélete, amelynek -értelmében az égés folyamata levegőt fogyaszt; az állatok nem -élhetnek oly levegőben, amely nem táplálja az égést. Kiváló -<span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span> mérnök volt, különösen kitünt a -vízépítészet terén. Az általa épített csatornák most is megvannak -és ma is csodáljuk azokat.</p> -<p>Bámulatos elméleti kutatásokat köszönhetünk neki a -hidrosztatikában és az aerodinamikában, a távlattanban, továbbá a -rezgés- és színelméletben. Közismert mint minden idők egyik -legnagyobb szobrásza és festője, azonkívül kivált mint erőd-építész -és mint a szépirodalom művelője is.</p> -<p>Ezen hatalmas egyéniség teljesen más tipus volt, mint a -középkori szerzetes. Új idők állottak be. Leonardo születése idején -föltalálták a könyvnyomtatást. Kolumbusz felfedezte Amerikát. A -reneszánsz kitörő erővel lépett föl. A vallási reformáció ellen még -nem tört ki a gondolatszabadságot akadályozó reakció. Kuzanusz és -da Vinci szabadon és függetlenül fejthették ki véleményüket, -amelyek az Arisztotelesz-Kopernikusz-féle tanokkal megegyeztek, -kivéve, hogy nem vették föl a föld napkörüli forgását. Az egyik -bíboros lett, a másik pedig a leghatalmasabb fejedelmek kegyének -örvendett. Leonardo a franciaországi Amboise-ban halt meg, ahova a -műpártoló I. Ferenc hívta meg. A pompakedvelő pápák vetekedtek a -milánói, ferrarai, mántuai, nápolyi és mindenek felett a flórenci -fejedelmekkel a művészet és a tudomány pártolásában. V. Szixtusz -felépítette és berendeztette a fényes vatikáni könyvtárt. A kor -megérett a haladásra, amit a kezdődő reakció, élén a borzasztó -inkvizicióval, hasztalan igyekezett megakadályozni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> -Alexandriai Ptolemeusz nagy szintaxisának tanulmányozásából, amely -magába foglalta az akkori (Kr. u. II. század) csillagászati -ismereteket, valamint saját megfigyeléseiből vezette le a német -származású, thorni születésű Kopernikusz, frauenburgi kanonok -(1473–1543) a rendszerét. Értekezése, amelyben kifejti hipotézisét, -csak halála évében jelent meg. Ezáltal kerülhette el buzgó hívének, -a dominikánus Giordano Brunónak mártir sorsát. Giordano Bruno -Nolában (Olaszország) született, dominikánus szerzetes volt, akit -meggyőződése miatt kiutasítottak az országból; beutazta Európa főbb -országait; Kopernikusz tanait védte, egyúttal azon véleményét -hirdette, hogy az állócsillagok mind megannyi napok, amelyek a -földhöz hasonló lakott bolygókkal vannak körülvéve. Hevesen támadta -a tudományos haladást gátló asztrológiai babonát, amely szerint -nemcsak a nap, hanem a csillagok is nagy befolyást gyakorolnak a -természetre és az emberekre. Bruno véleménye szerint az égitestek a -végtelen, folyós és átlátszó étertengerben lebegnek. Ezen tanai -miatt, valamint mert azt állította, hogy Mózes a csodáit -természetes módon hozta létre, Velencében elfogták és máglyára -ítélték. Az ítéletet 1600-ban február 17-én hajtották végre -Rómában, mikor Bruno 52 éves volt. Ugyanazon szellem uralkodott ez -időben, mint amely valamikor Athénben követelte áldozatait; -csakhogy a nép még kegyetlenebb és még inkább barbár volt. Bruno -főtörekvése az volt, hogy Arisztotelesz filozófiájának <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> a -tudományos eszmékre gyakorolt káros hatását megtörje.</p> -<p>Mondhatjuk, hogy az inkvizició aranykora, ezen utolsó diadallal, -vége felé közeledett; mert Kepler és különösen Galilei felfedezései -messze előbbre vitték ismereteinket.</p> -<p>Kopernikusz rendszerét gyakran úgy magyarázták, mintha az a -régiek tanaitól teljesen független volna. Mily kevéssé helyes ez, -azt saját szavaiból tudhatjuk meg: «Miután a szferák körmozgására -vonatkozó matematikai számítások bizonytalanságán elmélkedtem, -elkedvetlenedtem, hogy azon filozófusoknak, akik ezen mozgások -legjelentéktelenebb körülményeit is gondosan tanulmányozták, nem -volt szilárd alapjuk az egyetemes gépezet mozgásainak megértésére, -amelyet a mi javunkra a mesterek legtörvénytudóbbja és legjobbja -épített.» «Ez okból újra elolvastam mindazon filozófusok munkáit, -amelyeket megszerezhettem, hogy megtudjam, nem-e adott valamelyik -kifejezést azon eszmének, hogy az égi testeknek más mozgásaik is -lehetnek, mint amiket tudományos iskolákban tanítottak. Ciceroban -találtam először, hogy Hiketasz határozottan állította, hogy a föld -mozog. Azután Plutarchoszban láttam, hogy másoknak is volt ily -véleményük. Idézem szavait, hogy megismertessem: «Mások ellenben -azt hiszik, hogy a föld mozog. Így Filolaosz a pitagoreista azt -hiszi, hogy a föld a tűz körül ferdén álló körben mozog, mint a nap -és a hold. A pontuszi Heraklid és a pitagoreus Ekfantusz nem hittek -a föld haladó mozgásában, hanem szerintük a föld kelet <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> és nyugat -között, kerékhez hasonlóan, középpontja körül forog.» Ezekután -gondolkozni kezdtem a föld mozgásán és bár tapasztalatunknak -ellentmondónak látszott, állhatatosan megmaradtam amellett, mivel -tudtam, hogy már előttem mások is a csillagok jelenségeinek -magyarázatára tetszőleges körmozgásokat tételeztek föl.» Miként -Arisztarchosz, Kopernikusz is igen kicsinek tartotta a föld -pályáját az állócsillagok pályájához képest.</p> -<p>Kopernikusz halála után néhány évvel született Tycho Brahe -Schonenben 1546-ban. Egy teljes napfogyatkozás megfigyelése -megkettőzte a kora ifjúságában mutatkozó buzgalmát a csillagászati -tanulmányok iránt. Igen sok pontos mérést eszközölt, főleg az -uranienburgi obszervatóriumban Hven szigetén, Dániában, amely -megfigyelések később alapul szolgáltak a vele együttműködő -Keplernek a művéhez és amelyek arra indították Besselt, hogy Tycho -Brahet «a csillagászok királyának» nevezze. Tycho a földet megint -bolygórendszerünk középpontjába helyezte. Szerinte a föld körül -kering a nap és a hold és az összes bolygók. Az állócsillagok -gömbformájú felületre vannak erősítve, amely lassan fordul meg -tengelye körül. Mennyire hatottak rá korának előítéletei, azt -megismerhetjük azon tényből, hogy mikor párbajban levágták orra -hegyét, azt mondta, hogy a csillagok megjósolták ezt születése -órájában. Gondolkozásmódjára jellemző azon felfogása, hogy a föld -anyaga durvább mint a napé és a bolygóké, ezért van a föld a -bolygórendszer középpontjában. Hogy Kopernikusz rendszerét -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> Tychoé fölött előnyben kell részesíteni, -«mert sokkal egyszerűbb és világosabb», ezt erősen hangsúlyozta -Descartes. Tycho példája mutatja, hogy még a legerősebb szorgalom -és a legnagyobb megfigyelési képesség is aránylag csak kis -eredményt érhet el, ha nem jár ezekkel együtt tiszta és előítélet -nélküli belátás az elméleti kérdésekben. Tycho 1601-ben halt meg -Prágában.</p> -<p>Kepler (1571–1630 között) számára tartatott fenn, hogy Tycho -megfigyeléseiből levonja a következményeket. Bebizonyította, hogy a -bolygók ellipszisben keringenek a nap körül, és meghatározta a -naptól való távolságuk és gyorsaságuk összefüggésének törvényeit. -Jellemző Keplerre, hogy végül vonakodott a mindenható -Wallensteinnak asztrológiai számításokat eszközölni, pedig -horoszkópját eredetileg ő állította fel. Azonban saját magának és -gyermekeinek sorsát megkisérelte a születésük óráira eső -konstellációkból kiolvasni. Kepler protestáns családból származott -és vallásáért szenvednie is kellett.</p> -<p>Kepler érdeme csillagászati ismereteink első, fontos haladása -Arisztarchosz óta. Ezen haladást megerősítették a nagy Galilei -(1564–1642 közt) felfedezései. Galilei, aki levelezett Keplerrel, -egyik 1597-ben kelt levelében azt mondja, hogy már rég híve -Kopernikusz rendszerének. Hallotta 1604-ben, hogy Hollandiában -föltalálták a távcsövet. Galilei maga is készített egy távcsövet, -amivel kora hatalmasai részéről nagy elismerésre talált. -Tanulmányozta az eget és sok csillagot fedezett fel, amelyek -<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> szabad szemmel nem voltak láthatók. -Távcsövén a bolygók világító korongoknak látszottak. 1610-ben -tanulmányozta a Jupitert és felfedezte a négy holdját, amelyek -közül a közelebbiek gyorsabban keringnek a Jupiter körül, mint a -távolabbiak, épúgy mint a hogyan ez a nap bolygóinál tapasztalható. -A holdak mozgásai – amely holdakat a toszkániai uralkodó fejedelmi -család tiszteletére Medici-csillagoknak nevezett el – Galilei -szerint Kopernikusz felfogásának támaszául szolgálhatnak. -Megfigyelte továbbá, hogy a Szaturnusz alakja változik, amely -változást gyűrűinek különböző helyzete okozza és hogy a Vénusz, -továbbá a Merkur épúgy növekszik, mint a hold. A napfoltokat is -fölfedezte (1611-ben) és ezeknek mozgásaiból arra következtetett, -hogy a nap is tengelyforgást végez. Ezen felfedezések éles -ellentétben állottak az egyházi iskolákban előadott arisztoteleszi -tanokkal. Galilei azért azt tartotta a legtanácsosabbnak, hogy -Rómába utazzon, hogy ott személyesen győzze le ellenfeleit. És -mivel ezek nem tudták tudományuk segítségével legyőzni, azt -állították, hogy tanai ellentmondanak a szentírásnak.</p> -<p>Galilei akkor lépett föl először nyilvánosan 1613-ban a -napfoltokról írt művével mint Kopernikusz híve. A tekintélyes -egyházi férfiak eleinte nem léptek fel ellene, de 1614-ben a «szent -kongregáció» abban állapodott meg, hogy Kopernikusznak a föld -kettős mozgásáról szóló tana ellentmond a bibliának. Bár -megengedték, hogy Kopernikusz tanát, mint hipotézist <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> említsék -tudományos következtetéseknél, de tilos volt azt igazságként -hirdetni.</p> -<p>Ilyesmi a mai korban érthetetlen lenne; de akkor teljesen -normális volt. Egyszerűen azt állították, hogy nem hiszik azt, amit -hirdetnek. Azonban mégis mindenki tudta, hogy azt hiszik is. Igen -jellemző, hogy harminc évvel későbben (1644) hogyan nyilatkozik -Descartes. (1596–1650 közt): «Kétségtelen, hogy a világ kezdetben -teljes egészében teremtetett, úgy hogy a nap, a föld, a hold és a -csillagok ezen időben keletkeztek és a földön nemcsak növényi -magvak voltak, hanem növények is; továbbá Ádám és Éva nem mint kis -gyermekek születtek, hanem felnőtt emberekként alkotta őket a -teremtő. Ezt tanítja a keresztény vallás és természetes ésszel -könnyen meggyőződhetünk róla. Mindazonáltal célszerűbb, ha a -növények és az emberek természetét meg akarjuk ismerni, azon -gondolkozni, hogy hogyan fejlődtek ki fokozatosan a magból, mint -azon elmélkedni, hogy mint támadtak a teremtő keze által. Ha -kitudnánk találni valamely igen egyszerű és könnyen érthető -principiumot, amelynek segítségével be tudnók bizonyítani, hogy a -csillagok, a föld és minden, amit a mindenségben észreveszünk, -magvakból keletkezett, sokkal jobban értenők meg azokat, mintha -csak úgy írnók le, aminők, ámbár valóban tudjuk, hogy a fent -jelzett módon keletkeztek. Mivel azt hiszem, hogy rájöttem ilyen -principiumokra, ezeket akarom itt röviden kifejteni.» <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> -<p>Ily furcsa módokat kellett megkisérelni, hogy az inkvizició -számtalan szirtjét elkerüljék, amely sohasem fáradt ki az újabb -felfogás és az ortodox bibliai dogmák közti ellentétek -kiszimatolásában. Galilei hét éven át hallgatott. Később Grassi -jezsuita páterrel vitába keveredett, aki az üstökösöket égi -testeknek tekintette, míg Galilei tévesen azt a régi nézetet -vallotta, hogy az üstökösök földi eredetűek. A jezsuitáknak végül -sikerült Galileit vád alá helyeztetni. 1633-ban Rómába kellett -utaznia, hogy az inkvizició előtt védje magát, bár aggkor és -betegség nehezedett reá. Minden lehető eszközzel igyekezett -elkerülni a vitát, mégis szégyenletes fogságra ítélték, továbbá meg -kellett tagadnia a föld mozgására vonatkozó tanait.</p> -<p>Kopernikusz, Kepler és Galilei műveit a földnek a naprendszerhez -való viszonyáról a szent kongregáció eltiltotta, amely tilalom -1835-ig fennállott.</p> -<p>Galilei kifejtette műveiben, hogy már Pitagorasz és -Arisztarchosz tanították, hogy a föld a nap körül mozog. Galilei -kifejtette a mozgás elméletét és bebizonyította, hogyha a mozgó -testre valamely erő hat, akkor annak mozgásában változás áll elő; -ha arra semmi erő sem hat, akkor a mozgás változatlan. Ahelyett, -hogy mint Arisztotelesz azt állította volna, hogy az eső test mögé -tóduló levegő gyorsítja az esést, Galilei bebizonyította, hogy a -levegő akadályozza az eső test mozgását.</p> -<p>Az egyház ellentállása azonban Kopernikusz <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> -rendszerével szemben hasztalan volt. Descartes pillanatig sem -habozott, hogy Kopernikusz tanait elfogadja. Természetes, hogy -ezzel ellenségeket szerzett magának, azonban menedékre talált a -protestáns Hollandiában és Svédországban. Kopernikusz szerint -valamennyi bolygó a nap északi pólusából tekintve jobbról balfelé -mozog. Ugyanazon irányban mozog a mi holdunk a föld körül és a -Galilei által felfedezett Jupiter-holdak bolygójuk körül, valamint -a napfoltok a nap körül. Megközelítőleg ezek mind az ekliptika -síkjában mozognak (az ekliptika a látszólagos nappálya). Ezen -szabályszerűség magyarázata céljából Descartes és Giordano Bruno az -étertenger egy nemét vették fel, amelyben a bolygók lebegnek. -Descartes azt hitte, hogy az éter a nap körül, mint egy központ -körül körben forog és hogy ezen örvényszerű mozgás a bolygókat is -magával ragadja köralakú pályákon, mint ahogyan száraz lombot -magával sodor a forgószél. Ezen felfogás jóval fölülmúlja Kepler -véleményét, aki szerint a bolygókat isteni lények viszik előre -pályáikon. Az üstökösökről, amelyek nem úgy viselkednek, mint a -bolygók, Descartes azt tartja, hogy igazi égitestek, amelyek a -Szaturnuszon kivül mozognak. Azonban mivel Tycho Brahe azt -állította, hogy megfigyelései szerint az üstökösök ugyan a hold -pályáján kívül mozognak, azonban gyakran nincsenek attól nagyobb -távolságra, mint a Vénusz vagy a Merkur, Descartes kijelentette, -hogy ezen megfigyelések nem elég pontosak arra, hogy Tycho -következtetései jogosak volnának. <span class="pagenum"><a name= -"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p> -<p>Descartes Moruszhoz intézett egyik levelében azt mondja: «Fel -nem foghatjuk azt az eszmét, hogy a világnak határa van; azért -mondjuk, hogy a világ végtelen kiterjedésű. Azonban abból, hogy a -világ térben végtelen kiterjedésű, még nem következik, hogy időben -is végtelen. Ámbár a világnak végnélkülinek kell lennie, a -teológusok még sem állítják, hogy örök időtől fogva létezik.» A -világ – Descartes szerint – anyaggal van tele, azért mindennek -köralakú, zárt pályában kell mozognia. Isten teremtette az anyagot -és ennek mozgását. Három elem van a világon. Az elsőből, a világító -elemből lettek a nap és az állócsillagok; a második, átlátszó -elemből áll az ég: a harmadik elemből, amely sötét, át nem látszó -és a fényt visszaverő, állanak a bolygók és az üstökösök. Az első -elem a legfinomabb részecskékből áll, a harmadik a legdurvább -részekből.</p> -<p>Kezdetben a lehető legegyenletesebben volt szerinte az anyag -elosztva. A mozgás folyamán zárt pályák keletkeztek egyes -középpontok körül, amely középpontokban összegyülemlett a világító -anyag, míg a második és harmadik anyag körben örvénylett körülötte. -Több sötét test oly sebesen mozgott, továbbá oly nagy tömegű volt, -hogy a forgási középponttól messzire eltávolodott és semmiféle erő -sem tudta azokat visszatartani. Ezen testek egyik forgási -középponttól a másikhoz vándoroltak; ezek az üstökösök. Kisebb -tömegű és gyorsaságú testek egyesültek a második elem ugyanoly -centrifugális erővel bíró részeivel; ezek a bolygók. <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> A -kisebb tömegek beljebb kerültek. Más részeknek a mozgása folytán -ezek nyugat-kelet irányú forgásba jutottak.</p> -<p>A legkisebb részek mozgásából keletkezik a hő. Ez részben -azáltal keletkezik, hogy a nap sugarai érik az anyagi részeket; de -előállhat más módon is. A hő az érzékeinkre hat. A foltok -növekedésével valamely nap vagy csillag fokozatosan elsötétülhet és -viszont a foltok elmulásával nagyobbodhat világító képessége. -Különböző csillagok fényváltozásának e magyarázatát sok csillagász -még napjainkban is elfogadta.</p> -<p>Megtörténhet, hogy valamely csillagkörüli örvényt, amely nem -egyéb, mint az első és másodrendű részek forgómozgása, a közeli -örvények elnyelnek. Ekkor ezen örvény középponti csillaga is más -örvénybe kerül, amelyben bolygóvá vagy üstökössé válik.</p> -<p>A csillagrendszerből a bolygórendszerbe való átmenetet Descartes -a föld leírásában alaposabban fejti ki. A föld kezdetben az első -elem hatalmas örvénye által körülvett nap volt. Mindjobban foltok -borították be, mígnem a foltok összefüggő kérget alkottak. A föld -felszinén kialudt a tűz; a földfelületről tehát nem kerülhettek -újabb részek az örvény külső felébe, amiért annak forgása -fokozatosan megszünt. Azonban e területre ekkor közeli -forgórendszerekből behatoltak egyes részek, amelyeket előbb a tüzes -földből kiszakadó részek eltaszítottak volna. Ily módon a kihült -föld belekerült a nap közellévő örvényébe és bolygó lett. A föld -magva még izzó állapotban van, <span class="pagenum"><a name= -"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> ezt körülveszi a föld -szilárd kérge, amelyet a harmadik elem részei alkotnak. A kéregben -levegő- és vízrétegek vannak, amelyeket a kéreg beborít. Ez néha -összetörik és beleesik az alatta lévő vízbe, amely ily módon -felszínre kerül és oceánná lesz, míg a törött földkéregből hegyek -képződnek. Víz is folyik a kemény föld ereiben. Ezen nézeteket -később Burnet (1681) bővebben kifejti.</p> -<p>Ez röviden Descartes felfogása a világrendszerről. Szerinte az -állócsillagok, amelyek a naprendszer körül lévő örvények -középpontjai, oly nagy távolságban vannak, hogy a földhöz -viszonyított helyzetük nem változik észrevehetőleg a föld mozgása -által.</p> -<p>A kémia ezen korban igen elmaradt. Azt hitték, hogy a testek -különböző tulajdonságai a legkisebb részek alakjából erednek. -Descartes valóban filozófiai alapossággal írja le, hogyan lehet a -különböző tulajdonságokat abból levezetni, hogy a részek nagyok-e, -vagy kicsinyek, könnyűek, vagy nehezek, gömbölyűek-e, vagy -szegletesek, tojás-, vagy harangalakúak, elágazók vagy osztatlanok. -Mindezen dolgok terjengő leírásával igen gyöngítette rendszere -világosságát.</p> -<p>Newton kiváló kortársa és riválisa Leibnitz (1646–1716 között) -«Protogaea» című művében, amely 1683-ban jelent meg az «Acta -Eruditorum» című tudományos folyóiratban, a föld fejlődésének oly -magyarázatát adta, amely sok pontban megegyezik mai felfogásunkkal. -Abban a korban az volt az általános vélemény, amint azt már az -északi népek vallották, hogy a föld <span class="pagenum"><a name= -"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> egykor tűz által fog -elpusztulni, ami valószínűleg a nap és valamely más égitest -összeütközése esetén fog bekövetkezni. Leibnitz Descartes-al -megegyezően szintén azt tételezi fel, hogy a föld hőfoka kezdetben -igen magas volt. Leibnitz szerint ez éghető anyag hiján csökkent és -így a föld kéreggel vonódott be, míg a víz, amely eleinte -gázállapotban volt, egy későbbi periódusban megsűrűdött. Az -üvegszerű földkéregből homok képződött; és víz meg sók -közreműködése folytán alakult ki a többi földréteg. Eredetileg az -egész földet tenger borította; azért találunk az egész földtekén -régi csigahéjakat. A föld felszíne szabálytalanná vált, néhol -horpadások támadtak, amelyek legmélyebbjeit tenger töltötte be.</p> -<p>Steno, dán tudós (1631–1686 közt), akinek érdemeit csak 1831-ben -ragadta ki a feledés homályából Elie de Beaumont, azt hitte, hogy a -vízszintes földrétegek, különösen pedig ha vizi állatok -megkövesedett maradványait tartalmazzák, tengeri eredetűek. Mivel e -rétegek gyakran ki vannak zavarva vízszintes helyzetükből és -emelkedettek, világos, hogy itt külső erőknek kellett hatniok, ezek -között, Steno szerint, a vulkánosság játszik főszerepet.</p> -<p>Azon időben általános elfogadták azt a nézetet, hogy a föld -belsejét víz tölti ki, amely közlekedik a tengerrel. Ily nézetek -már Descartesnál is találhatók. E téves felfogás képviselői voltak -Woodward (1665–1722) és Urban Hjärne (1712); utóbbi szerint a föld -belsejében lévő víz sűrű, zavaros és forró.</p> -<p>Descartes eszméit kortársai a legnagyobb bámulattal <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> -fogadták. Tanai kiszorították Arisztotelesz tanait az egyetemekről. -Upszalában élénk vitát keltettek, talán ez adott impulzust a -természettudomány fejlődésére Svédországban. A papság -megkísérlette, hogy megakadályozza ezen tanok hirdetését az -egyetemi tanszékeken; ehhez azonban nem sikerült megnyerniök a -kormány beleegyezését.</p> -<p>Szvedenborg volt azon fiatalemberek egyike, akikre Descartes -tanai erős hatással voltak és aki Descartes kozmogóniáját némileg -módosította. Szvedenborg szerint minden forgó rendszerekből áll, -úgy az atómok, mint az egész naprendszer. Minden egy általános terv -szerint épült fel. A legkisebb anyagi rész az anyagtalan pont forgó -mozgásából keletkezett volna. Ez igen gyönge megokolás, mert a -kiterjedés nélküli pont, bármily sebesen is forog, az által sohasem -foglalhat el teret. Úgy látszik, hogy Szvedenborg hipotézise -segítségével a világnak semmiből való keletkezését akarta -megmagyarázni. Ámbár némely helyen azt mondja, hogy a matematikai -pont örök időtől fogva létezik; ebben azonban semmiképen sem -következetes, mert máshol azt mondja, hogy a pont teremtés által -jött létre.</p> -<p>Szvedenborg világmagyarázata annyiban különbözik Descartes-étól, -hogy a bolygók szerinte nem vándoroltak kívülről a naprendszer -forgási szisztémájába, hanem ellenkezőleg, a nap kitaszította őket. -Szvedenborg azt képzelte, hogy a napfoltok növekedtek, míg végül a -nap egész fényes felületét elsötétítették. Az elzárt tűz kiterjedni -igyekezett és ennek következtében <span class="pagenum"><a name= -"Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> a héj megfeszült, míg -végül összetört. A sötét burok gyűrűalakban gyülemlett össze az -egyenlítő körül. A forgás tovább is tartott, mígnem az erős gyűrű -kis darabokra törött, amelyek gömbalakot vettek föl; ily módon -alakultak ki a bolygók és a holdak. Hogyha valamely nap burka -széttörik, az hirtelen láthatóvá lesz; úgy magyarázza Szvedenborg -«új csillagok» hirtelen föllángolását.</p> -<p>A bolygók és a napok ezután, Szvedenborg szerint, a forgás -segítségével elkerültek olyan helyre, ahol a forgó éterrel -egyensúlyban voltak. Ezen távolságban majdnem köralakú pályákon -mozognak. A bolygók épúgy viselkednek, mint a könnyű levegőbe -fölemelkedő testek, amelyek mindaddig meg nem állapodnak, míg csak -hasonló sűrűségű légrétegbe nem kerülnek. Ezért a legnagyobb -fajsúlyú bolygók a legbelsőbb helyre jutnak, míg Descartes szerint -a legnagyobb tömegűek a legtávolabb vannak.</p> -<p>Mindkét felfogás csak megközelítőleg helyes, amint az a -következő táblázatból kitünik, amely See amerikai tudós számításain -alapul.</p> -<table summary="Égitestek"> -<tr> -<td class="tdc">Égitest</td> -<td class="tdc">Sugár</td> -<td class="tdc">Tömeg</td> -<td class="tdc">Középtávolság</td> -<td class="tdc">Sűrűség</td> -</tr> -<tr> -<td>Nap</td> -<td class="tdr">109·100</td> -<td class="tdr">332,750·000</td> -<td class="tdr">0·00</td> -<td class="tdr">0·256</td> -</tr> -<tr> -<td>Merkur</td> -<td class="tdr">0·341</td> -<td class="tdr">0·0224</td> -<td class="tdr">0·39</td> -<td class="tdr">0·564</td> -</tr> -<tr> -<td>Vénusz</td> -<td class="tdr">0·955</td> -<td class="tdr">0·8150</td> -<td class="tdr">0·72</td> -<td class="tdr">0·936</td> -</tr> -<tr> -<td>Föld</td> -<td class="tdr">1·000</td> -<td class="tdr">1·0000</td> -<td class="tdr">1·00</td> -<td class="tdr">1·000</td> -</tr> -<tr> -<td>Hold</td> -<td class="tdr">0·273</td> -<td class="tdr">0·0123</td> -<td class="tdr">1·00</td> -<td class="tdr">0·604</td> -</tr> -<tr> -<td>Marsz</td> -<td class="tdr">0·536</td> -<td class="tdr">0·1080</td> -<td class="tdr">1·52</td> -<td class="tdr">0·729</td> -</tr> -<tr> -<td>Jupiter</td> -<td class="tdr">11·130</td> -<td class="tdr">317·7000</td> -<td class="tdr">5·20</td> -<td class="tdr">0·230</td> -</tr> -<tr> -<td>Szaturnus</td> -<td class="tdr">9·350</td> -<td class="tdr">95·1000</td> -<td class="tdr">9·55</td> -<td class="tdr">0·116</td> -</tr> -<tr> -<td>Uranusz</td> -<td class="tdr">3·350</td> -<td class="tdr">14·6000</td> -<td class="tdr">19·22</td> -<td class="tdr">0·390</td> -</tr> -<tr> -<td>Neptunusz</td> -<td class="tdr">3·430</td> -<td class="tdr">17·2000</td> -<td class="tdr">30·12</td> -<td class="tdr">0·430</td> -</tr> -</table> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<p>Ezen táblázatban a föld sugara, tömege, naptól mért -középtávolsága és sűrűsége szolgál egységül.</p> -<p>Szvedenborg művei általában homályosak, ami a modern -természettudós előtt érthetetlen. Az a benyomásunk róla, hogy nem -gondolta át azt, amit leírt. «Principia» című munkájának végén az -örvény-mozgást matematikailag fejezi ki, ezen részben joggal -elvárhatnánk teljes világosságot. Az örvény természetesen kívülről, -más örvényekkel szemben határolt. Szvedenborg most azt állítja, -hogyha két bolygónak az örvény külső határától való távolsága úgy -aránylik egymáshoz, mint egy a négyhez, akkor sebességük egynek a -kettőhöz való viszonyában áll. Ebből az következik, hogy azon erő, -amely a bolygót a középpont felé viszi, egyenesen arányos a -bolygónak a forgórendszer határától mért távolságával és fordítva -arányos a naptól való távolsággal. Ezen erő azonban Newton -gravitációja, amely fordított arányban áll a bolygó naptól való -távolságának négyzetével, és ez egyáltalában nem egyezik meg -Szvedenborg magyarázatával. De Szvedenborg jól ismerte Newton -munkáit és több alkalommal ki is fejezte iránta érzett mély -bámulatát, így pl. azt mondja, hogy: «sohasem dicsérték eléggé.» -Hogy saját maga és Newton általánosan elfogadott felfogása között -közvetítsen, azt mondja, hogy az ő állítása akkor helyes, ha a -forgás sebessége a forgórendszer szélén növekszik; ez azonban -egyáltalában nem felel meg Newton törvénye értelmében a bolygók -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span> mozgásának és különben is érthetetlen -volna.</p> -<p>Szvedenborg azt is gyanítja, hogy a tejút a látható -csillagvilágban ugyanolyan szerepet játszik, mint a nap -forgás-tengelye a mi bolygórendszerünkben. Eszerint a napok -bolygórendszereikkel a nagy világtengely körül csoportosulnának, -amely a tejút közepén megy át; eszerint a tejút az égen félköralakú -öv gyanánt jelenne meg, holott az gyűrűalakúnak látszik. -Szvedenborg szerint ily módon még nagyobb rendszereket is -elképzelhetünk, amelyeknek csak kis része a tejút rendszere. -Hasonló gondolatokat vetett föl későbben Wright (1750-ben), aki -Szvedenborg gondolatmenetét valószínüleg nem ismerte és -föltételezte, hogy a tejút megfelel a naprendszer ekliptikájának. -Ilyen eszmékkel foglalkozott továbbá Kant (1755), aki aligha tett -hozzá valamit is Wright magyarázatához és Lambert, aki azt hitte, -hogy a napok csillaghalmazokká fognak tömörülni és ezek tejutakká -(1761).</p> -<p>Kérdezhetjük, hogy mért nem vette föl rendszerébe Szvedenborg az -általa csodált Newton korszakalkotó felfedezését? Erre azt -válaszolhatjuk, hogy Szvedenborgot teljesen áthatotta azon eszme, -hogy mindennek a világon, akár kicsiny, akár nagy dolog az, egy -terv szerint kellett elkészülnie. Nem tudott elképzelni semmiféle -távolról ható erőt az égitestek között, mivel ily hatás egyébként -előttünk ismeretlen. Ez az ellenvetés különböző oldalról érte -Newton nagy felfedezését és Newton saját <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> maga -nem volt egész érzéketlen ez iránt. Szvedenborg ez okból a -világrendszer magyarázatát Descartesnak az örvényrendszerről való -gondolatára alapította. Úgy látszik, nem érezte föltevései fizikai -képtelenségeit és különösen nem értette meg azok teljes -összeférhetetlenségét Newton törvényeivel. Ez igen komoly -fogyatkozása Szvedenborg rendszerének, amelyben voltak egészséges -eszmék is, amelyeket később mások kifejlesztettek.</p> -<p>Ez különösen áll azon feltevésére, hogy a bolygók a napnak -köszönhetik létüket és hogy eredetileg is a naprendszerhez -tartoztak; ez oly gondolat, amelyet általában Kantnak -tulajdonítanak. Azon eszme, hogy a tejút óriási csillagrendszer, -nem kis értékű, bár Szvedenborg kevéssé dolgozta ki. -Gondolatmenetének sajátossága azon állítása, hogy a napunk -közelében lévő naprendszerek tengelyei azonos irányúak. Ezen -iránynak párhuzamosnak kell lennie a tejút tengelyével; ez azonban -nem áll. Bohlin legutóbbi kutatásai azt mutatják, hogy bizonyos -fokig valószínű, hogy a hozzánk legközelebb fekvő kettős csillagok -pályasíkjai és a legnagyobb, vagyis hozzánk legközelebbi ködfoltok -középsíkja majdnem párhuzamos az ekliptikával. Wright és Lambert -szerint hasonló szabályszerűség várható a tejút napjainál.</p> -<p>Pitagorasz állítólag azt szokta mondani növendékeinek, hogy más -bolygók épúgy be vannak népesítve, mint a föld. Később az -általánosan érvényre jutó Kopernikusz-féle tanok következtében nem -tekintették a földet a világegyetem <span class="pagenum"><a name= -"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> központjának és más -világokat is lakottaknak vettek fel.</p> -<p>Giordano Bruno is lelkesedéssel hirdette e tant, amelyet az -akkori teológusok oly veszélyesnek tartottak, hogy azért máglyán -kellett bűnhődnie. Kétségkívül ez a tan volt különösen az, ami az -egyházat Galilei ellen és Kopernikusz más követői ellen ingerelte. -Midőn e gondolat mindenkit áthatott, akkor a másik végletbe estek, -és minden égitestről azt képzelték, hogy be van népesítve, anélkül, -hogy keresték volna az élőlények létéhez tartozó fizikai -feltételeket. A holdlakókról szóló fantazmák igen népszerűek -voltak, és népies elbeszélésekben ma is szó van róluk. Sőt Herschel -Vilmos, a kiváló csillagász, azt hitte, hogy a napnak is vannak -lakói és hogy a napfoltok a nap szilárd tömegének részei, amelyek -olykor a fénylő napfelhőkön áttetszenek.</p> -<p>Szvedenborg látomásai e fantazmák közül a legkülönösebbek. Igen -jellemes ember volt; kétségtelen, hogy valóban hitte azt, amit -állított. Azt mondja, hogy napokat, heteket, sőt olykor hónapokat -töltött túlvilági szellemek és angyalok társaságában. «Általuk -értesültem azon világokról, amelyekben laknak, az ottani -erkölcsökről, szokásokról és vallásokról, valamint más érdekes -dolgokról; és mindent, ami ily módon tudomásomra jutott, úgy le -tudok írni, mint amit magam láttam és hallottam.» «Észszerű az a -következtetés, hogy oly nagy tömegek, aminők a bolygók, amelyek -részben fölülmúlják a földet, nem azért teremtettek, hogy a -<span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> föld körül keringjenek és hogy halvány -fényükkel csak a földet világítsák; ezeket más célból kellett -megteremteni.» Ez a gondolatmenet, amelyet Szvedenborg a túlvilági -szellemeknek tulajdonít, valószínűleg igen el volt terjedve, és -kétségtelenül ez okból kelt nagyobb érdeklődést a csillagászat, -mint minden más tudomány. A bolygók Szvedenborg szellemei szerint, -«tengelyforgást végeznek, van nappaluk és éjjelük. Többeknek -közülök holdjaik is vannak, amelyek úgy keringenek körülöttük, mint -a mi holdunk a föld körül.»</p> -<p>«A Szaturnusz bolygónak, amely legtávolabb van a naptól, -azonkívül óriási gyűrűje van, amely bolygóját erős, ámbár -visszavert fénnyel látja el. Hogyan képes valaki, aki e tényeket -ismeri és észszerűen tud gondolkodni, föltételezni, hogy az -égitestek lakatlanok?» «Jól tudják a szellemek és az angyalok, hogy -a hold, a Jupiter és a Szaturnusz körül keringő holdak is -lakottak.» Ezen lakókat úgy írja le, mint eszes, emberhez hasonló -lényeket. «Azok sem kételkedhetnek, hogy az égitestek lakottak, -akik nem beszéltek szellemekkel; mert vannak «földek», és ahol föld -van, ott emberek is vannak, mivel minden földnek végcélja az -ember.» Szvedenborg ily módon nemcsak naprendszerünk bolygóiról -értesült, hanem más benépesített világokról is és más napokról a -látható világegyetem határáig. Szelleme azokba a régiókba -helyezkedett el, míg teste lenn maradt a földön. Így tudta meg azt, -hogy a mi napunk nagyobb az ég többi napjainál. Az egyik bolygóból -látta az ég összes <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> csillagait, amelyek közül az egyik -nagyobb volt a többinél és egy égi hang megmagyarázta neki, hogy az -volt a mi napunk. Máskor meg a legkisebbnek mondott bolygón volt, -amelynek kerülete alig volt 3750 km. Gyakran beszél más bolygók -állatairól és növényeiről is.</p> -<p>Ezt a leírást jellemzőnek tekinthetjük a Szvedenborg-korabeli -művelt közönség felfogására a világegyetemről. E nézet lényegesen -eltér a mai felfogástól, amint ezt Proktor kiemeli, aki -foglalkozott ezen spekulációkkal. Napunk valószínűleg nem nagyobb -más napnál. Ép így a Szvedenborg által leírt bolygó nem a legkisebb -a világon. Az 1800 óta felfedezett 600 kis bolygó között a -legnagyobb, a Ceresz, körülbelül 3000 km-nyi kerületű; a Veszta- és -a Pallasznak fél olyan kerülete sincs; míg a legkisebbeknek -közülök, fényük erősségéből itélve, 30 kilométernél alig van -nagyobb kerületük.</p> -<p>Csodálatos azonban, hogy azon szellemek közül, akikkel -Szvedenborg 29 éven át találkozott, egy sem tudott a számos kis -bolygóról. Épúgy helytelen azon állításuk, hogy a Szaturnusz a -legszélsőbb bolygó, mert később felfedezték az Uranuszt és a -Neptunuszt (1781-ben, illetőleg 1846-ban).</p> -<p>Az Uranuszt már Flamsteed megfigyelte 1690-ben, tehát -Szvedenborg születésének ideje körül (1688). Szabad szemmel látható -és kétségkívül számtalan ember látta, bár Herschel előtt senkisem -gondolta, hogy az bolygó lehet.</p> -<p>Igen feltünő az az állítás, hogy a Merkur <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> lakói -igen kellemes klímát élveznek, a nap heves kisugárzása dacára -(amely 6·6-szerte erősebb, mint a földön). Szvedenborg ezt úgy -magyarázta, hogy ezt a bolygó ritka légköre okozza. Hogy a ritkább -légkör hűtőhatású, arra abból következtetett, hogy a magas -hegyeken, még trópusi vidéken is, meglepő a hideg. Ezt Szvedenborg -maga mondta el a Merkur lakóinak, akiket igen korlátoltaknak mond. -Mai felfogásunk szerint a Merkuron nehezen lehetnek élő lények.</p> -<p>Mindebből tisztán láthatjuk, hogy Szvedenborg azoktól a -szellemektől és angyaloktól, akikkel látomásaiban érintkezett, nem -tudhatott meg többet, mint amit ő maga tudott, vagy valószínűnek -tartott. Szvedenborg leírását szellemeinek nyilatkozatairól azért -közöltük, hogy bemutassuk, hogy a korabeli tudás minőnek képzelte a -világrendszert.</p> -<p>Igen jellemző arra a korra, hogy Kant is, Szvedenborg példáján -felbuzdulva «Theorie des Himmels» című munkájában más bolygók eszes -lényeinek hosszas leírását adja. Ő azonban csak a naprendszert -tárgyalja ily módon. Kant azt mondja: «Ezen állapot oly valószínű, -hogy valószínűségi foka nincs messze a bizonyosságtól.»</p> -<p>Épúgy, mondja tovább Kant, amint a bolygók fajsúlya annál -nagyobb, minél közelebb vannak a naphoz (ezen föltevés helytelen), -ép úgy annál finomabb és könnyebb anyagból kell állaniok a bolygók -lakóinak, továbbá állatainak és növényeinek, minél távolabb -fekszenek a bolygók a naptól. <span class="pagenum"><a name= -"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p> -<p>Egyúttal a naptól való távolság növekedésével testük szövete -rugalmasabbá válik, testalkatuk pedig ennek arányában célszerűbbé. -Hasonlókép szellemi tulajdonságaik, különösen gondolkodási -képességük, gyors felfogásuk, fogalmaik pontossága és élénksége, -kombinativ képességük, cselekvésben való gyorsaságuk, egy szóval -tehetségeik általános tökéletessége kell, hogy a naptól való -távolsággal növekedjék.</p> -<p>Ezt annál is inkább szükségesnek tartotta, mert a Jupiteren a -nap csak 10 órás, ez az idő pedig a földi lakóknak, akiknek durvább -a természetük, alig elegendő ahhoz, hogy kipihenjék magukat. Kant -és Szvedenborg azt hitték, hogy az a számos hold, amely a külső -bolygók körül kering, megörvendezteti e bolygók boldog lakóit; azok -nem ismerik a bűnt; valószínű, hogy náluk korlátlan az erény -uralma.</p> -<p>Ezt írja e kor legnagyobb filozófusa, aki kortársai naiv -teleológiai és metafizikai gondolkodásmódjától nem tudott teljesen -megszabadulni. A teleológiai felfogásból – amely mindenben a -célszerűséget követeli – következik, hogy «a föld az ember kedvéért -létezik.» A célszerűség tana azon időben oly nagy hatású volt, mint -ma az evolúció tana. <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117"><br /> --117-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VI.<br /> -NEWTONTÓL LAPLACEIG.<br /> -A NAPRENDSZER MECHANIKÁJA ÉS KOZMOGÓNIÁJA.</h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119"><br /> --119-</a></span></p> -<p>Keplernek a bolygó mozgásokra vonatkozó felfedezése lehetővé -tette azt, hogy a bolygók helyzetét bizonyos időpontra nézve előre -meglehessen jósolni. A fejlődési láncolat egy még hiányzó fontos -tagjának hozzácsatolása Newton számára tartatott fenn. -Bebizonyította, hogy Kepler három törvénye egyetlen-egy törvényből -vezethető le, az általánosan elfogadott gravitációs törvényből, -amely szerint két tömeg között működő vonzóerő a tömeg nagyságával -egyenes, a távolság négyzetével fordított arányban áll. Ezen időben -a földfelület nehézségi erejének intenzitását már ismerték Galilei -és Huyghens méréseiből. Miután ugyanaz az erő, t. i. a föld vonzó -ereje a holdra is hat Newton szerint és az az erő tartja meg -pályájában, meg kellett határozni a nehézségi erő nagyságát a -földnek a holdtól való távolságára vonatkozólag és össze kellett -hasonlítani ezt az erőt azzal, amely a holdpálya görbületét okozza. -Newton ezt 1666-ban kiszámította, de nem ért el jó eredményt.</p> -<p>Egyáltalában nem lehetetlen, amint Faye megjegyzi, hogy Newton -ezen kudarc folytán <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> kételkedett a nehézségi erő -jelentőségében. Bizonyos, hogy 1682 előtt nem folytatta -számításait, amidőn elérte a kivánt eredményt, akkor ugyanis -számításai alapjául a föld nagyságának új becslései szolgáltak. -Állíthatjuk, hogy a kor megérett e felfedezésre, mivel Newtonnak -négy honfitársa is igen közel járt hozzá. Newton kortársai -mindenesetre nagy elragadtatással fogadták. Azonban még nehezen -tudták megérteni, hogy a testek hatnak egymásra a távolból és hogy -a bolygók az üres térben mozognak. A bolygók mozgásai azonban oly -rendkívül szabályosaknak mutatkoztak, hogy lehetetlen volt az a -feltevés, hogy bármily ritka gázon is áthatoljanak. Azonkívül -barometrikus megfigyelések bebizonyították, hogy a levegő sűrűsége -a föld szine feletti magassággal gyorsan csökken. Tehát Descartes -örvény-elméletét el kellett hagyni. Az összes égitestek, még az -üstökösök is, amelyek Descartesnak a köralaktól eltérő pályáik -által oly nagy gondot okoztak, oly pályákon mozognak, amelyek -szigorúan követik Newton törvényét.</p> -<p>A bolygórendszer feltünő szabályossága és egyformasága rejtély -volt Newton előtt. A hat ismert bolygón kivül azok tíz holdja is -ugyanazon irányban, közel ugyanazon síkban, az ekliptika síkjában -és majdnem köralakban mozog. Mivel Newton semmiféle örvényben, -amely magával ragadná az égitesteket, nem hitt, nem tudta megérteni -ezen sajátságos szabályszerűség okát, annál kevésbbé, mert az -üstökösök, amelyeknek pályái szintén a nap vonzásától <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> -függnek, gyakran épen nem azon irányban mozognak, mint a bolygók. -Ebből Newton minden igazolás nélkül arra következtetett, hogy a -bolygómozgás szabályszerűségének nem lehet mechanikus oka. A -következőket mondja: «Ellenkezőleg, azon csodálatos elrendezést, -amelynek segítségével a bolygók majdnem köralakú pályákon mozognak -és a napok egymástól oly távol fekszenek, hogy bolygóik ne zavarják -egymást, egy eszes és mindenható lény okozta.» Newton szerint a -bolygók mozgásuk impulzusát a teremtésben nyerték. Ezen föltevés -ellen, amely valójában az észszerű magyarázat ellentéte, a -leghatározottabban lépett föl Leibnitz; a probléma pozitiv -megoldását azonban ő sem érte el.</p> -<p>A legelső, aki ilyen magyarázatra törekedett, Buffon volt, a -«Histoire Naturelle» (1748) tehetséges szerzője. Buffon ismerte -Descartes és Szvedenborg műveit és mivel azon módot, amint -Szvedenborg a bolygóknak a naptól való elválását gondolta, fizikai -szempontból nem találta lehetségesnek, más magyarázatot keresett. -Elsősorban annak a rendkívüli valószínűtlenségét hangsúlyozta, hogy -csupán véletlen volna az a körülmény, hogy a nappályának a bolygók -pályájához való hajlása sohasem haladja túl a 7 és fél fokot, -vagyis a lehető legnagyobb hajlásnak, 180 foknak -<sup>1</sup>/<sub>24</sub> részét nem haladja meg.</p> -<p>Ezt már előbb is kiemelte Bernoulli. Minden bolygó számára annak -a valószínűsége, hogy az a véletlenen alapul csak -<sup>1</sup>/<sub>24</sub>. Az akkor ismert <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> öt -bolygó számára együttvéve a véletlenség valószínűsége -(<sup>1</sup>/<sub>24</sub>)<sup>5</sup>, vagyis körülbelül csak -egy nyolc milliomod. Azonkívül tekintetbe kellett venni, hogy a -mellékbolygók is, már amennyire akkor ismerték azokat és pedig a -Szaturnusz öt holdja, a Jupiter négy, a föld egy holdja és a -Szaturnusz gyűrűje is mind oly pályákon mozognak, amelyek síkja -kevéssé tér el az ekliptikától. Ennek tehát mechanikai okát kellett -keresni.</p> -<p>Buffon, hogy a bolygók mozgásait megmagyarázza, fölvette, hogy -valamennyi bolygó a nap és az üstökösök összeütközéséből ered. Az -összeütközés következtében szerinte a nap tömegének -<sup>1</sup>/<sub>650</sub> része levállott és oldalra -taszíttatott, amiből a bolygók és holdjaik képződtek. Hogy ilyen, -majdnem érintő irányú lökés megtörtént, már abból is -következhetett, hogy az 1680. évi üstökös, amelynek pályáját Newton -kiszámította, a nap világító felületétől csak egy harmad naprádiusz -távolságra haladt el, és igen könnyen megtörténhet, hogy a 2255. -évben, midőn ezt az üstököst visszavárják, beleesik a napba.</p> -<p>Annak ellenében azt az ellenvetést lehetett felhozni, hogy a nap -töredékeinek vissza kellett volna esni a napra. Buffon erre azt -válaszolta, hogy az üstökös a napot oldalra tolta és hogy a -kidobott anyag eredeti pályáját a későbben kidobott töredékek -megváltoztatták. Ezen föltevést Laplace is helyeselte, aki később -Buffon magyarázatát átvizsgálta. Buffon magyarázata valóban -geniális. Képzeljünk <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> el egy kerek fakorongot, amelynek -oldalába éles műszer hatol, úgy hogy forgácsok válnak le róla, -akkor a korong a behatolás irányában forogni fog. A levált -forgácsok is ugyanazon irányban forognak, azonkívül az éles -eszközhöz való súrlódás folytán a korong egyenlítőjével -párhuzamosan tovább mozognak. Kisebb forgácsoknak, a nagyobbak -töredékeinek, a nagyobbak körül szintén ugyanazon irányban kell -forogniok, amennyiben tudniillik valamely kis rost még a nagyobbal -összetartja azokat. Ép úgy kellett, hogy a nap töredékei, amelyek -akkor támadtak, midőn az üstökös ferdén hatott a nap felületére, -valamennyien ugyanazon irányban forogjanak és époly pályákat -írjanak le, mint a napnak az egyenlítőjéhez közel eső részei. -Buffon a napot a földhöz hasonló, szilárd, izzó, légréteggel -körülvett testnek tekintette. A fa rostja, amely a kis forgácsot a -nagyhoz fűzi, a nehézségi erőnek felelne meg.</p> -<p>Eddig minden jó és szép volna. De Buffon messzebbre ment. Így -következtetett: azok a töredékek, amelyek a legkisebb sűrűségűek, -kell, hogy a legnagyobb sebességet érjék el, és azért mielőtt -pályájuk görbülni kezdene, a legtávolabbra löketnek ki. Mivel -tudta, hogy a Szaturnusz kisebb sűrűségű, mint a Jupiter, ez meg -ritkább a földnél, ebből arra következtetett, hogy a bolygók annál -sűrűbbek, mennél közelebb állanak a naphoz – oly következtetés, -mely mint láttuk Szvedenborgtól ered és amely később Kantnál is -megtalálható – ami azonban egyáltalában nem egyeztethető -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> össze mai ismereteinkkel. Továbbá azon -töredékekről, amelyek a naptól való elválásukkor a legnagyobb -gyorsasággal mozogtak, a legkönnyebben válhattak le kisebb -töredékek, azaz mellékbolygók. Ezen feltevést az akkori tudás -igazoltnak tekinthette, ma azonban nem igazolt. Akkor csak azt -tudták, hogy a Jupiter egyenlítői sebessége nagyobb, mint a földé, -utóbbié pedig nagyobb a Marsénál.</p> -<p>Négy Jupiter-holdat ismertek és a föld holdját, de nem ismerték -a Marsét. Az öt holddal bíró Szaturnusznak kellett volna tehát, -hogy a legnagyobb egyenlítői sebessége legyen. Azóta azonban oly -változás állott be ismereteinkben, hogy az egyenlítői sebesség -egymásutánja a következő: Jupiter, Szaturnusz, Föld, Marsz; -holdjaik száma pedig: 7, 10, 1, 2. A fenti érvelést tehát ma már -nem fogadhatjuk el.</p> -<p>Az összeütközés által okozott roppant hőfejlődés folytán a -bolygók, Buffon szerint, cseppfolyósokká váltak, de kis tömegük -miatt gyorsan lehültek, mint ahogy a nap is valamikor majd kihül és -kialszik. A különböző bolygók tömegük szerint hosszabb, rövidebb -ideig izzók. Kihülési kísérleteket végezve különböző átmérőjű izzó -vasgömbökkel, jogosultaknak tartotta azon következtetéseit, hogy a -földnek 75,000 évre volt szüksége, hogy jelen hőfokára jusson, a -holdnak 16,000, a Jupiternek 200,000 és a Szaturnusznak 131,000 év -kellett. A nap lehülése a Jupiter lehülésének tízszeres idejébe -kerülne.</p> -<p>A bolygók a naptól való leválásuk idején, annak légkörén -áthaladva, levegőt és vízgőzt <span class="pagenum"><a name= -"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> vettek föl, ezekből -keletkeztek a tengerek. Szerinte a föld belseje rég kihült már, -mert nem hatolt a belsejébe levegő, hogy a belső tüzet táplálja (az -Descartes és Leibnitz nézeteinek ellentmond). Mindamellett Buffon -azt hitte, hogy a földi melegnek csak két százaléka ered a napból, -míg a többi a föld saját melege. Továbbá fölvette, hogy a föld -egész tömege egyenlő sűrűségű, mert forgási tengelye különben nem -volna szimmetrikus helyzetű; pedig a föld alakja ép olyan, mint -aminőt egy a föld forgási sebességével bíró cseppfolyós gömb venne -föl. A föld nem is üres, különben magas hegyeken nagyobb volna a -nehézségi erő, mint aminő ténylegesen.</p> -<p>A napból leválott töredékek középsűrűsége ugyanolyan, mint a -napé. Ugyanis a Jupiter, amely a legnagyobb tömeg a -bolygórendszerben, csaknem olyan sűrűségű, mint a nap és a -Szaturnusz, amely nagyságra legközelebb áll hozzá, csak kevéssel -kisebb sűrűségű. A belső bolygók sűrűsége azonban kissé nagyobb a -napénál. Ezekben Buffon felfogása megerősítését látta. Ami az -utóbbi két pontot illeti, meg kell jegyezni, hogy a föld forgási -tengelye akkor is átmenne a középponton és a sarkokon, ha a föld -sűrűsége belseje felé a középponttól való távolság mértékével -arányosan változna. Tehát mi sem áll annak a feltevésnek útjában, -hogy a föld belseje sűrűbb, mint a külső rétegek, ami tudvalévően -kettőnek az egyhez való arányában áll is. Továbbá a föld -lehülésének nem kell oly gyorsan lefolynia, a mint az egy -vasgolyónál történik, amely igen <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> jó hővezető. A föld -belseje még izzó lehet, ámbár az égési folyamat megszünt benne. -Végül ma már tudjuk, hogy a nap és a külső bolygók, beleértve a -Jupitert is, továbbá a belső bolygók belseje gáznemű, nem pedig -szilárd, mint azt Buffon hitte. Ily körülmények között levezetései -gyakorlati szempontból értéktelenekké válnak, azonban -összehasonlíthatlanul fölötte állanak Kant nézeteinek.</p> -<p>Buffon igazi természetbuvár volt, akinek gondolkodásmódja közel -áll a mai természettudósokéhoz. Művét Laplace nem jogtalanul, erős -kritika tárgyává tette, azért említik most oly ritkán, míg Kantot -és Laplacet előtérbe helyezik. És mégis úgy tünik föl előttem, hogy -Buffon fejtegetése megállja helyét Laplace-é mellett, különösen -azért, mert ötven évvel előzte meg Laplace-t, aki viszont messze -fölülmulja a königsbergi filozófust.</p> -<p>Buffon maga elég keserű, bár találó kritikát mond kora bőbeszédű -és homályos kozmogóniájáról:</p> -<p>«Ép oly vaskos könyvet írhattam volna, mint Burnet vagy Wiston, -ha nézeteim előadását terjengőssé akartam volna tenni, és egyúttal -azáltal is súlyt kölcsönözhettem volna nekik, hogy matematikai -köntöst húztam volna rájuk, amint az utóbbi megtette azt; de azt -hiszem, hogy hipotéziseket, bármennyire valószínűek is, nem szabad -sarlatán módra tárgyalni.»</p> -<p>Laplace Buffon rendszerével szemben és pedig helyesen, oly -ellenvetést tett, amely valószínűleg megfosztotta hitelétől Buffon -hipotéziseit. <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> Buffon ugyanis azt mondja: Ha a föld -egy pontjából kilőnénk egy golyót, akkor, ha zárt pályát ír le, -vissza fog térni kiindulási pontjához, tehát csak rövid ideig lesz -távol a földtől, legfeljebb egy körülforgás idején át. Épúgy -kellene a nap leválott töredékeinek is a naphoz visszatérni. Hogy -ez meg nem történik, az többféle módosító körülményen alapul. -Laplace, az ég mechanikájának nagy tekintélye erről azt mondja: «A -folytonosan elváló különböző részek ütközései és azok kölcsönös -vonzása megváltoztathatják a részek mozgási irányát, pályáiknak a -naphoz legközelebb fekvő pontját eltávolíthatják a naptól.» -Ennyiben igaza van Buffonnak. «Azonban», folytatja Laplace -«pályáiknak erősen excentrikusoknak kellene lenniök, vagy legalább -is rendkívül valószínűtlen, hogy valamennyi majdnem köralakú lett -volna.» Buffon jól tudta, hogy a bolygók pályái megközelítőleg -köralakúak, azonban képtelen volt e szabályszerűséget -megmagyarázni. Azért rendszerét, hogy a valóságnak megfeleljen, -lényegesen módosítani kellett. Másrészt azonban nehéz Laplace azon -megjegyzését megérteni, hogy Buffon nem lett volna képes az -üstökösök rendkívül excentrikus pályáit megmagyarázni. Hiszen -Buffon nem is hitte azt (amit később Kant), hogy az üstökösök a -naprendszerhez tartoznak. Laplace-szal megegyezően azt vette fel, -hogy azok a külső térből vándoroltak be. Íly körülmények között -pályáik csak excentrikusak lehettek, amint Laplace azt be is -bizonyította. Ezzel a kérdéssel Buffon nem foglalkozott behatóbban. -Ezt tökéletlenségnek, <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span> vagy mulasztásnak tekinthetjük, de -semmiképen sem hibának. Ezek után Kant művére térünk át, mely -Buffon művénél tizenkét évvel később jelent meg, s amelyet Buffon -inspirált; amint látni fogjuk, nem állja ki a versenyt Buffon -munkájával.</p> -<p>Kant harmincegy éves fiatalember volt akkor és még nem kezdte -meg fényes filozófiai pályáját, amidőn 1759-ben «Naturgeschichte u. -Theorie des Himmels» című művét kiadta, amelyben az említett -problémákat Newton törvényeinek alkalmazásával tárgyalta. Az ő -kozmikus tere üres volt és a bolygókat azon keresztül semmiféle -Descartes értelmében vett örvény el nem ragadhatta. Ha azonban a -bolygók már egyszer mozgásba hozattak, nem volt szükség az üres -térben további hajtóerőre. Mért ne vehessük fel, hogy az -örvény-rendszer, amely a bolygóknak pályáikon való mozgását -megindította, egyszer létezett és azután eltünt? Ez volt Kant -szerencsés gondolatmenete, amely némileg Anaximandroszra -emlékeztet.</p> -<p>«Fölveszem tehát», mondja Kant, «hogy kezdetben minden anyag, -amely most a napban, a bolygókban és az üstökösökben van, azon -térben terjedt ki, amelyben e testek most keringenek.» Ezen -portömeg középpontja felé irányult a részek vonzása, ahol most a -nap áll. Az anyagi részek e tömeg középpontja felé kezdenek esni. -Kant ezen részeket szilárdaknak vagy cseppfolyósaknak képzeli, -mivel megjegyzi, hogy a legnagyobb fajsúlyú részecskéknek volt a -legnagyobb valószínűségük arra nézve, hogy a kialakuló napra -essenek. Néha <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> megtörténik, hogy egymáshoz ütődnek és -oldalra dobatnak. Íly módon zárt pályákon való mozgások – Kant -köralakú pályákról beszél – keletkeznek a középpont körül. Az ezen -pályákon mozgó testek újra és újra összeütköznek, míg végre az -ismételt összeütközések oly csoportosulást létesítenek, hogy a -testek mind köralakú pályákon, ugyanazon irányban mozognak a -középpont körül. A testek azon része, mely a középpont felé esik, -szintén ugyanazon mozgást veszi fel és ezáltal a napot is saját -tengelye körül ugyanoly irányú forgásba hozza.</p> -<p>Mivel az anyag a középpont körül eredetileg egyformán volt -elosztva, mért kell, hogy a végső mozgás jobbról balra tartó -legyen, és mért ne lehetne az ép úgy balról jobbra irányuló? -Arisztotelesz azt hitte, hogy az utóbbi mozgásirány, amelyet a föld -körül keringő égitesteknél feltételezett, előkelőbb, méltóbb az -istenekhez. Kant szerint az egyik irány legyőzi a másikat. Ez csak -akkor volna helyes, ha az anyagi részecskéknek kezdettől fogva -bizonyos irányú, adott pont körüli forgásuk lett volna, amint azt -Descartes fölvette. Mivel Kant ezt a hipotézist nem állítja fel, -azért az ő fejtegetése alapján nem képzelhető el egy határozott -forgási irány kialakulása. Különös, hogy Herbert Spencer, a nagy -filozófus, száz évvel később ugyanazon hibába esett.</p> -<p>Kant továbbá azt hitte, hogy a már forgásban lévő anyag -súlyosabb részecskéi nagyobb valószínűséggel bírnak arra nézve, -hogy a középpontba hatoljanak, még mielőtt a körmozgást felvették -volna. Ez okból a naphoz <span class="pagenum"><a name="Page_130" -id="Page_130">-130-</a></span> legközelebb eső bolygóknak a -legsűrűbbeknek kell lenniök, amint ezt már Szvedenborg és Buffon -állították; ez pedig nem áll. Kant azt is állította, hogy a -középponti test fajsúlya kisebb, mint a legközelebbi, körülötte -keringő testé. Azonban a hold fajsúlya kisebb, mint a földé. Kant -az ellenkezőjét hitte.</p> -<p>Kant szerint a nap körül forgó meteorgyűrűk között sűrűbb -részeknek kellett lenniök és ezek körül koncentrálódott mindinkább -az illető gyűrű anyaga; ily módon támadnak a bolygók és az -üstökösök. Ha e részek a gyűrűkben teljesen arányosan lettek volna -elosztva, akkor a bolygók teljesen köralakú pályákon mozognának, -mivel valamennyi ugyanazon síkban fekszik. Kant szerint a -bolygópályáknak a köralaktól való eltérése, valamint a nappályához -való hajlása egy kezdettől fogva fellépő szimmetria-hiányból -magyarázható. Érthetetlen azonban, hogy létezhetett szimmetriahiány -kezdettől fogva, holott feltételezte, hogy az anyag a fejlődő nap -körül, mint középpont körül, arányosan volt elosztva. Máshol azt -mondja, hogy minél kisebb a nehézségi erő intenzitása, vagyis minél -nagyobb a bolygónak a naptól való távolsága, annál nagyobbnak kell -lennie a bolygópálya excentricitásának. Ez, miként Kant állítja, -áll is a Szaturnuszra, a Jupiterre, a Földre és a Vénuszra. Nem -említi azonban a Merkurt és a Marszot, melyek a kis bolygókat nem -tekintve, a legnagyobb excentricitásúak, és azért nem is illenek -rendszerébe. Kant, épúgy mint Descartes, az üstökösöket a -Szaturnuszon kivülieknek <span class="pagenum"><a name="Page_131" -id="Page_131">-131-</a></span> tekinti; ez magyarázná meg nagy -excentricitásukat is.</p> -<p>Ezen vélemény helytelenségét már bebizonyította Newton és -Halley. Kant szerint az üstökösök fajsúlya kisebb, mint a -Szaturnuszé, ami az üstökösök magvát illetőleg valószínűleg -helytelen.</p> -<p>Amint látjuk Kant kozmogóniája számos, a tényleges viszonyoknak -meg nem felelő adaton alapul. Ezen tényt tovább is illusztrálni -érdektelen volna. Fontosabb annak a felemlítése, hogy Faye -bebizonyította, hogy a Kant fölvette módon, egy gyűrű -összehúzódásából keletkezett bolygó forgási iránya ellenkezője -volna a nap forgási irányának és a Kant idejében ismert bolygók -forgási irányának.</p> -<p>Sajátságos, hogy Kant a Szaturnusz-gyűrűk keletkezésének oly -magyarázatát adja, amely kissé megegyezik Laplacenak a -bolygórendszer képződésére vonatkozó magyarázatával. Abból a -feltevésből indul ki, hogy a Szaturnusz egész tömege eredetileg -igen nagy terjedelmű lehetett, és hogy tengelye körül forgott. -Midőn összehúzódni kezdett, egyes részecskék nagyobb gyorsaságra -tettek szert, semhogy vissza eshettek volna a felületre. Kívül -maradtak tehát és gyűrűalakú holdgyüjteményt alkottak. Azt hiszi, -hogy a Szaturnusz holdjai is hasonló módon keletkeztek. Hogy a -naprendszer fejlődésére nem vett fel hasonló, eredeti forgást, azt -bizonyítja, mily kevéssé dolgozta ki gondolatát. Az állatövi -fényben egy nap-körüli gyönge gyűrűképződést lát. Kant -magyarázatának egy másik gyönge pontja, hogy azt <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> -gondolta, hogy a gyűrű legbelsőbb részecskéi eredetileg a bolygó -egyenlítőjén voltak, ahonnan a jelenlegi magasságra sebességük -változása nélkül emelkedtek fel; oly eszme, amely határozottan -ellentmondásban áll a nehézség törvényeivel. Azután a gyűrű forgási -idejéből kiszámította a Szaturnusz egyenlítői sebességét, és a -körülforgás tartamát 6 óra 23 perc és 53 másodpercben állapítja -meg. Ezen eredményre igen büszke volt, azt mondja: «az egész -természetfilozófiában talán egyedül áll az ily meghatározás.» -Tényleg azonban a Szaturnusz forgási időtartama 10 óra és 13 perc. -Ezen összefüggésben megkiséreli Kant a vízözönt megmagyarázni, -amely tárgy az akkori tudósok érdeklődését erősen lekötötte. Az -égbolt alatt lévő vízről, amely Mózes első könyvében van -megemlítve, Kant azt hiszi, hogy az talán némileg a Szaturnusz -gyűrűjéhez hasonló földkörüli vízpára-tömeg volt. Ezen gyűrű a föld -megvilágítására szolgált, és egyszersmind büntetésre, ha az emberek -nem mutatkoznának méltóknak arra; az be is következett és ekkor a -gyűrű hirtelen a földre szakadt és árvíz borította el a földet. -Hasonló kisérletekkel, hogy a bibliai, vagy a klasszikus -elbeszéléseket természettudományi alapon magyarázzák, mindíg újra -találkozunk ezen kor tudományos kutatásaiban.</p> -<p>Kant Wrightnak 1750-ben kifejtett eszméjét veszi át, amely -szerint a tejút középsíkja bolygórendszerünk ekliptikájának felelne -meg. Épúgy, mint ahogyan a nap körül mozgó bolygók nem távolodnak -nagyon a nappálya <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> síkjától, úgy a csillagok is oly -pályákon mozognának eszerint, amelyek kevéssé térnek el a tejút -közép-síkjától. Ezen csillagok, amelyekhez a mi napunk is tartozik, -egy középponti test körül mozognának, amelynek helyzete ismeretlen, -de lehetséges, hogy megfigyeléssel meghatározható. Wright e -gondolatmenet minden fontos tételét ép oly világosan állította fel, -mint Kant.</p> -<p>Végezetül, Kant a nap kihűléséről is nyilatkozott. Az akkor -szokásos felfogással megegyezően azt hitte, hogy a nap oly izzó -égitest, amelyen levegő hijján, valamint a kiégett hamú -felhalmozódása folytán a lángok kialusznak.</p> -<p>Az égés tartama alatt a nap a legillanóbb és legfinomabb -részecskéit elvesztette, amelyek poralakban összegyűltek és, -szerinte, az állatövi fény székhelyét alkotják. Kant igen -homályosan utal arra, hogy «a nap elpusztulásának törvénye az -elszéledett részek ujraegyesülésének csiráját foglalja magában, még -ha az utóbbiak a kaoszba is elvegyülnek». Ezen és más nyilatkozatai -szerint, amelyekre majd visszatérünk, Kant úgy látszik azt tételezi -fel, hogy az anyag bizonyos fejlődési kört fut be, amennyiben -felváltva napokká sűrűsödik, azután újra kaotikus rendezetlenségbe -széled el (l. Demokritosz nézeteit).</p> -<p>Kant kozmogóniája az elméletek azon osztályába tartozik, amely a -bolygórendszert a kozmikus porból, vagy kis meteoritek -összegyülemléséből származtatja. Ezen eszmét később Nordenskiöld és -Lockyer újra felvették; <span class="pagenum"><a name="Page_134" -id="Page_134">-134-</a></span> matematikailag Darwin György -dolgozta ki. Utóbbi kimutatta, hogy oly kis testek sok tekintetben -úgy viselkednek, mint egy gáztömeg.</p> -<p>Laplace ellenben, midőn a naprendszer fejlődésének mechanikai -magyarázatát igyekszik adni «Système du Monde» című művének végén -egy izzó gáztömeg feltételezéséből indúl ki, amely kezdettől fogva -(északról tekintve) jobbról balra irányuló forgásban volt a -súlypontján áthaladó tengely körül. A két elmélet között lényeges -különbség van, de ettől gyakran eltekintettek. Valószínű, hogy ez -Zöllner a «ködfolt-hipotézis»-re vonatkozó megjegyzésének -következménye, amelyben be akarja bizonyítani, hogy «ezen -hipotézist nem Laplace állította fel, hanem Kant, Németország -filozófusa».</p> -<p>Laplace fejtegetése a következőkben foglalható össze: «A nap -ősállapotában, amint fölvesszük, a ködfoltokhoz hasonlított, -melyeket nekünk a teleszkop (l. Herschel kutatását) összetettnek -mutat, és pedig egy többé-kevésbé világító magból állónak, mely -körül a köd összesűrűsödött és ezáltal csillaggá változhatott át.» -«A nap nem terjedhetett ki a végtelenségig, határai azon pontok -által határoztattak meg, határai azon pontok által határoztatnak -meg, amelyeknél a forgás által előidézett centrifugális erő egyenlő -a nehézségi erővel.» A nap gáztömege lehülés folytán lassan -összehúzódott. Kepler második törvénye szerint minden rész az -időegység (másodperc) tartama alatt oly ívet ír le, amelynek hossza -fordított arányban <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span> áll a naptól mért távolsággal. Ebből -következik, hogy a centrifugális erő az összehúzódásnál növekszik, -és pedig a középponttól mért távolság harmadik hatványával -fordított arányban. Ennek következtében az összehúzódásnál -korongalakú, izzó gáztömeg válik le róla, amely a nap körül bolygó -gyanánt kering. Laplace azután fölveszi, hogy ezen korong izzó -gázgyűrűkre oszlott, amelyek mindegyike az egész koronghoz -hasonlóan forgott, azután lehűlve, szilárd vagy folyékony gyűrűt -alkotott.</p> -<p>Ez azonban fizikai szempontból lehetetlen. A lehűlés tartama -alatt kis porszemek váltak volna le, amelyek a környező gázban -lebegtek volna. Ezen részecskék nagyobb tömeggé egyesültek volna, -amelyek a gázokat felületükön összesűrítették volna. Így porgyűrű -keletkezne, oly módon, amint azt Kant a Szaturnusz körül képzelte; -de ha ily gyűrű bolygóvá tömörülne, az a megfigyelt iránnyal -ellenkező irányban mozogna. Különben Stockwell és Newcomb -kimutatták, hogy ily nagy tömeggé való egyesülés nem lehetséges -anélkül, hogy kis meteorok keletkeznének, aminők a Szaturnusz -gyűrűjében tényleg keringenek is. Kirkwood szerint a -Neptun-gyűrűnek bolygóvá való átalakulása nem kevesebb mint 120 -millió évig tartott volna.</p> -<p>Továbbá az összes bolygópályáknak köralakúaknak kellene lenniök -és ugyanazon síkban kellene feküdniök. Igaz, hogy Laplace erre azt -mondja: «Érthető, hogy e nagy tömeg különböző részeinek különböző -hőfoka és sűrűsége nagy eltéréseket eredményezett». Úgy látszik -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> azonban, hogy Laplace maga sem volt -erről igen erősen meggyőződve, mert később megjegyzi, hogy az -üstökösök (amelyek szerinte nem tartoznak a bolygórendszerhez) -közel jutottak a naphoz, összeütköztek a fejlődő bolygókkal, és úgy -okozták az eltéréseket. Ismét üstökösök hatoltak a naprendszerbe, -midőn a gáztömeg sűrűsödése majdnem be volt fejezve; ezek annyit -vesztettek sebességükből, hogy beleolvadtak a naprendszerbe, -azonban ovális, a köralaktól erősen eltérő pályájukat -megtartották.</p> -<p>Laplace hipotézise ellen tán azon ellenvetés a legkomolyabb, -hogy az Uranusz és a Neptunusz holdjai más bolygók holdjaival -ellentétes irányban mozognak. A Jupiter és a Szaturnusz -legtávolabbi holdjai szintén retrográd irányban mozognak, míg e két -bolygó belső mellékbolygói a szokott irányban keringenek.</p> -<p>Látjuk, hogy Laplacenak sikerült Buffon hipotézisének -egyik-másik nehézségét (a bolygópályáknak a körtől való kis -eltérését) elkerülnie, ahelyett azonban más, nem kevésbbé komoly -nehézségekkel került szembe. Viszont Laplace eszméje kitünő képet -ad a Szaturnusz gyűrűjének keletkezésére nézve.</p> -<p>Laplace kiváló kortársa Herschel Vilmos (sz. Hannoverben -1737-ben, meghalt Slough-ban Windsor mellett 1822-ben) a -ködfoltokat teleszkópjával tanulmányozta; ezek szerinte fejlődési -fokozatokat tüntetnek fel. Több ködfolt szétszórt, zöldes, -foszforeszkáló fényű. Ezt tartotta a kezdetleges állapotnak. A -színképelemzés ezt megerősitette és bebizonyitotta, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> e fénylő tömegek gázakból, főleg -hidrogénből, héliumból és egy egyébként ismeretlen anyagból, a -nebuliumból állanak. Más ködfoltokban Herschel kissé sűrűsödő -középponti magvat figyelt meg, ismét másokban világosan kivett -csillagokat; végül voltak olyanok is, amelyekből a köd csaknem -teljesen eltünt, csillagcsoportoknak adva helyet.</p> -<p>Ezen egyszerű, de nagyszabású megfigyelések jobban állták ki a -birálatot, mint Laplacenak nagyon csodált hipotézise. Az igazság -kedvéért azonban el kell ismerni, hogy úgy látszik maga Laplace a -hipotézisének, egyéb alkotásai között nem akart valami kiváló -helyet biztosítani, mert ezt «Exposition du Monde» című klasszikus -műve végén jegyzet alakjában közölte.</p> -<p>Ez azon nagy munka, amelyben naprendszerünk stabilitását -vizsgálta meg. Következtetése a következő: «Bárminők is a bolygók -tömegei, csupán azon körülményből kiindulva, hogy valamennyi -ugyanazon irányban mozog, csaknem köralakú pályákon, melyeknek -síkjai csak kevéssé hajlanak egymáshoz, sikerült bebizonyítanom, -hogy pályáik szekuláris változásai periodikusak és szűk határok -közt mozognak és hogy ennek folytán a bolygórendszer oly -középhelyzet körül ingadozik, melytől csak kevéssé tér el.» Laplace -továbbá azt is bebizonyította, hogy a nap hossza Kr. e. 729 óta a -másodperc <sup>1</sup>/<sub>100</sub> részével sem változott.</p> -<p>Ezzel Laplace, részben Lagrange támogatásával megerősítette -Newtonnak naprendszerünk csodálatos stabilitására vonatkozó tanát. -Úgy <span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span> látszott, mintha a naprendszer örök -léte volna biztosítva, ami elég különös, ha fölvesszük, hogy -kezdetének kellett lennie.</p> -<p>Ebben a tekintetben Kant felfogása kétségkivül a helyesebb, -legalább is a mai felfogásunknak megfelelőbb. <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VII.<br /> -UJABB CSILLAGÁSZATI FELFEDEZÉSEK.</h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141"><br /> --141-</a></span></p> -<p>Míg Laplace a fentiekben megbeszélt kutatásaiban -naprendszerünkre szoritkozott és Szvedenborg, Wright, valamint Kant -is a többi égitestről csak általános nézeteket ád, amelyek között -Wrightnak azon véleménye, hogy a tejút csillagai, valamint napunk -is, állandóan mozognak, a legjelentékenyebb, addig Herschel -(1738–1822) kutatása területét az egész végtelen csillagvilágra -terjesztette ki. Már Halleynek (1656–1742) sikerült azt kimutatnia, -hogy több csillag az évszázadok folyamán, sőt már Tycho Brahe kora -óta a tizenhatodik század végéig megváltoztatta helyzetét. Röviddel -azután Bradley (1692–1762) egy addig elérhetetlen pontosságú -csillagkatalógust dolgozott ki. Herschel, akinek e katalógus a -csillagok helyzetváltozásának kutatásánál már rendelkezésére -állott, azt találta, hogy ezen változások elég jelentékenyek. Azt -is megfigyelte, hogy az ég némely részén a csillagok közeledni -látszottak egymáshoz, míg az ellenkező ponton távolodni látszottak -egymástól; ezen jelenséget a látószög változásával magyarázta, -amely alatt a tárgyak megjelennek előttünk. Midőn közeledünk egy -tárgyhoz, a szög nagyobbodik, midőn <span class="pagenum"><a name= -"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> távolodunk tőle, -kisebbedik. Ezen esetben a «tárgyak» a csillagokat összekötő -vonalak. Ebből kiindulva Herschel meg tudta állapítani azon pontot, -amely felé a nap és a hozzátartozó égitestek vándorolnak.</p> -<p>A csillagok ezen mozgását, amelyet Halley figyelt meg először, a -csillagok «saját mozgásának» nevezik. Ezt rendesen a csillagoknak -az ég háttere felé való eltolódásával mérik, amely háttér rendkívül -nagy távolságban lévő igen sok csillaggal van telehintve. Az ég -hátterét alkotó csillagok mozgását rendkívül nagy távolságuk -folytán nem lehet észrevenni.</p> -<p>Nagy felfedezéseket rendesen kétellyel fogadnak. Nem kisebb -ember, mint Bessel állította azt, hogy Herschel felfedezése -kétséges. Viszont Argelander, aki a csillagok helyzetére és fényük -intenzitására vonatkozó gondos méréseivel nagy érdemeket szerzett, -Herschelt pártolta és véleményét a későbbi csillagászok -megerősítették, akik közül különösen Kapteynt kell kiemelnünk. A -következő gondolatok részben Kapteyntől erednek: A csillagképek -idők multával lényegesen megváltoznak a csillagok saját mozgása -folytán. A csillagok semmiképen sem mozognak párhuzamos pályákon, -de nem is egyenlő sebességgel, mégis az ég egy-egy területén -egy-egy túlnyomóan uralkodó irány vehető észre e mozgások különböző -irányai között. Nevezzük ezeket «eredő irányoknak».</p> -<p>Ha most ezen «eredő irányokat» belerajzoljuk az ég glóbuszába, -akkor azt vesszük észre, hogy a különböző irányvonalak a glóbusz -egy <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> pontjából látszanak kisugározni, amely -pontot «apex»-nek nevezzük; ez nyilvánvalóan az a pont, amely felé -a nap közeledik, a csillagok ugyanis onnan minden irányban -eltávolodni látszanak. Ez természetesen a csillagoknak csupán az -imént említett «eredő irányú» mozgására áll, amely iránytól minden -csillag saját mozgása folytán kisebb-nagyobb eltérést mutat. Abból -azonban az is kitünik, hogy a csillagok egymáshoz képest is -változtatják helyzetüket és nem a nap az egyedüli csillag, amely -előre halad. Kapteyn idevágó rajza oly szemléletes képet nyujt, -amelyből kétségtelenül következik Herschel véleményének -helyessége.</p> -<p>Wright azon állítását, hogy a tejút csillagai, mint a bolygók a -naprendszerben, ugyanazon irányban mozognak, Schőnfeld és Kapteyn -vizsgálat alá vették. Semmiféle alapot sem találtak ily -szabályszerűség feltételezésére. Viszont Kapteyn más -szabályszerűséget figyelt meg. A csillagok saját mozgása két -különböző csillagraj létezésére látszott utalni, amelyek közül az -egyik az Orion csillagzat Xi csillaga felé, míg a másik ellenkező -irányban mozog. Ezen törvényszerűség további vizsgálata -valószínüleg új, érdekes magyarázatra fog vezetni.</p> -<p>Ezen jelenségek még érdekesebbé váltak azáltal, hogy sikerült -több állócsillagnak a naptól való távolságát meghatározni, még -pedig az égen leírt évi látszólagos mozgásaikból. Arisztarchosz és -Kopernikusz szerint a föld a térben kering, azért kell, hogy az év -valamely szakában közelebb álljon egy bizonyos csillaghoz, -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> mint az év bármely más szakában. -Eszerint joggal várhatnánk bizonyos időszakos változásokat, és -remélhetnők, hogy némely csillagképet az év folyamán növekedni, -majd ismét csökkenni fogunk látni.</p> -<p>Azonban ily változásokat megfigyelni nem sikerült, ezért már -Arisztarchosz fölvette, hogy a csillagok oly távol vannak tőlünk, -hogy a látószög változása észre nem vehető. Kopernikusz is osztotta -e véleményt; de Tycho Brahe e változásokat annyira -valószinütleneknek tartotta, hogy ez nála egy okkal több volt arra, -hogy a földet a térben mozdulatlannak és a világegyetem -középpontjának tételezze fel. A csillagászok azonban -fáradhatatlanul kutattak tovább ez irányban, míg végül Arago és -Bessel csillagászoknak 1809-ben, illetőleg 1838-ban sikerült -megállapítaniok a Hattyú csillagkép 61-es csillagán gyönge -előre-hátra tartó évi mozgást. Ezen mozgásból számították ki a -csillag távolságát; az oly nagynak bizonyult, hogy a fénynek tíz év -kell, míg e csillagról a naphoz jut; e távolság tehát tíz fényévet -tesz ki. Egy fényév 9×10<sup>12</sup>, vagyis körülbelül tízbillió -kilométer, vagy a föld naptól való távolságának 63,000-szerese.</p> -<p>Más csillagok távolságát mindjobban tökéletesedő műszerekkel -határozták meg. Az Alfa Centauri csillag áll legközelebb a naphoz, -bár a kettő közötti távolság még mindíg 4·3 fényévet tesz ki. Nyolc -csillag, közöttük a Sziriusz, 10, vagy kevesebb fényévnyi távolban -van. A mi földrészünk feletti csillagos ég-részleten a csillagok -közti középtávolság kissé több, mint <span class="pagenum"><a name= -"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> 10 fényév. Huszonnyolc -szomszédos csillagot ismerünk, melyek tőlünk való távolságai 20 -fényévnél kisebbek, és 57 csillagot 30 fényévnél kisebb -távolsággal. Arisztarchosznak és Kopernikusznak tehát igaza volt. -Ezzel a legutolsó kételyt is elhárították, amelyet a földnek -pályáján való mozgása ellen felhoztak. Ha már ismerjük a csillag -saját mozgását, azaz a látószög változását és a csillag távolságát, -akkor kiszámíthatjuk a valódi sebességet. Ezen módszerrel azonban a -sebességnek jobban mondva csak azon összetevőjét nyerjük, amely a -látóvonalra merőleges. A következő sebességeket példaként közöljük: -a Véga sebessége 10 km, az Alfa Centaurié 23, a Kapelláé 35, a -Hattyú 60-nal jelzett csillagáé 61, az Arkturuszé 400 km -másodpercenkint.</p> -<p>Ha ismernők továbbá a csillagoknak a látóirányba eső sebességi -összetevőjét, ki tudnók számítani az egész mozgását. A -szinképelemzés, mely 1859 óta ismeretes és egészen átalakította a -csillagászatot, valamint Doppler elve segítségével azt is -meghatározhatjuk. Ezen sebességek az imént említett öt csillagnál -rendre a következők: −19, −20, +20, −62, −5 km másodpercenkint. A -plusz azt jelzi, hogy a csillag távolodik a naptól, a minusz, hogy -közeledik feléje. E számok azt mutatják, hogy a csillagoknak nagy a -sebességük, mivel a földé a pályáján körülbelül 30 km -másodpercenkint.</p> -<p>A csillagoknak a látóvonal irányába eső mozgásából könnyebben -lehetett az ég azon pontját kiszámítani, amely felé a nap -közeledik, mint a csillagok úgynevezett saját mozgásából. -<span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> Campbell egy ilyen számításánál azt -találta, hogy a nap másodpercenkint 20 km-nyi sebességgel közeledik -oly pont felé, amely igen közel egybeesik a csillagok saját -mozgásából kiszámított hellyel. Tehát tovább nem kételkedhetünk -abban, hogy e jelenségeket helyesen magyarázták. Igen érdekes volna -azt meghatározni, hogy a nap az égnek mindig ugyanazon pontja felé -közeledik-e, azaz egyenes irányban mozog-e, vagy pedig görbül-e -kissé pályája? A görbülés nagyságából meg tudnók azt határozni, -hogy minő erők befolyásolják a napot pályájában. Ilyféle -megfigyelésekre azonban még sokkal rövidebb idő állott -rendelkezésünkre, semhogy ezen kérdésre ma felelhetnénk.</p> -<p>Az azonban bizonyos, hogy nem áll az, amit Kant és Wright -hittek, hogy t. i. minden látható csillag ugyanazon középponti -égitest körül mozog. Valójában mozgásaik teljesen szabálytalanoknak -látszanak. Ezért tehát nem valószinütlen, hogy a nap kalandos -útjaiban valamikor beleütközik egy más csillagba, vagy ködfoltba. A -napnak százezerbillió évig kellene előrehaladnia, míg ugyanoly -nagyságú és fényű csillaggal ütközhetne össze. De ezen zavartalan -előrehaladási időköz nagyon megrövidülhet, mivel valószínűleg -sokkal több kihűlt nap lebeg a térben, mint fénylő. A nap azonban -igen könnyen belekerülhet valamely ködfoltba, aminő igen sok van az -égen. Sok ködfolt óriási területet foglal el, holott a legfényesebb -csillagok legnagyobb távcsöveinkben aránylag csupán pontoknak -látszanak. Gyakran vetik fel <span class="pagenum"><a name= -"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> azon eszmét, hogy a napot -útjában ily ködfolt fogja feltartani, és hogy az összeütközés -következtében hőfoka az izzásig fog emelkedni. Így úgynevezett új -csillaggá válna, amilyen volt az 1901-ben fellángolt Perzeusz. A -következő fejtegetés kimutatja majd, hogy ez utóbbi következtetés -nem lehet helyes. Laplace szerint a naprendszer tömege egykor -ködfolt volt, amely lapos korong alakjában a Neptun pályájáig -terjedt ki. Ha felvesszük, hogy e korong vastagsága átlag nem volt -nagyobb, mint a mostani napátmérő tízszerese, akkor e ködfolt -sűrűsége megközelítőleg 420 milliószorta kisebb volna, mint a napé. -Ha a nap ily ködfoltba jutna, 28·3 km<a name="FNanchor_6" id= -"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a> -átlagos sebességgel, akkor egy év alatt áthatolna e gáztömegen, -amelynek súlya nem lehet nagyobb, mint a nap súlyának kétmilliomod -része. A nap gyorsasága megfelelően csökkenne, középhőmérséke pedig -körülbelül 0·2°-al emelkedne. A hőemelkedés igen lassú volna, és -nem eredményezne hirtelen föllángolást, aminő új csillagoknál -tapasztalható. Valamely csillag ily kis fényváltozása alig vonná -magára figyelmünket. A nagykiterjedésű ködök anyaga oly ritkának -látszik, hogy aligha idézhetné elő az esetleg behatoló égitest -fellángolását.</p> -<p>Fellobbanás csak akkor állana elő, ha a nap más csillaggal -ütközne össze, vagy pedig, ha <span class="pagenum"><a name= -"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> a köd középső, -összesűrűdött részeibe kerülne. Fénye akkor a mainak több száz-, -vagy ezerszeresére emelkedne és «új csillagnak» mutatkozna. -Másrészt azonban a ködök a napok közötti összeütközéseket – úgy -látszik – meggyorsíthatják. Ugyanis igen sok anyag gyűlik bennük -össze, amely az ég minden részéből oda kerül: kis meteorok, -üstökösök és mindenek fölött kozmikus por. Ezen égi vándorok oly -kis tömegüek, hogy fennakadnak a ködben, a ködszerű anyag -összesűrűsödik körülöttük, és ily módon nagyobb testekké -növekednek. Ennek következményekép az összehúzódás folytán kiss -izzó csillagok válnak belőlük. Ha most a nap útjában ilyen testekre -akad, és azokkal összeütközik, akkor a sebessége csökken. A ködön -való áthatolása még nehezebbé válna. A napok ilyen módon, ha hosszú -időszakon keresztül hatalmas kiterjedésű ködtömegeken vándoroltak -át, fennakadhatnak a ködtömegben. Sokkal nagyobb annak a -valószínűsége, hogy egy ködfoltba került nap összeütközik egy már -ott előbb megakadt nappal, semmint annak, hogy a csaknem üres -térben két nap összeütközzék.</p> -<p>Mindezen oknál fogva lényegesen csökkentenünk kell a nap szabad -térben való száguldásának időtartamát; az előbb kiszámított idő -század része, tehát körülbelül 1000 billió év nem lesz túlsok. Nem -szükséges kiemelnünk, hogy az ilyen becslések egész bizonytalanok, -és hogy csak megközelítő képet akarunk adni ezzel az égitestek -lehető élettartalmáról. A napunkhoz hasonló tömegű két égitest -összeütközéséből <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> támadható valószínű következményeket -«Világok keletkezése» című művemben kimerítően leirtam. Két óriási -gázáramlat tör ki az egymásra rohanó napokból, és a határtalan -térben mérhetlen messze elnyúló kettős spirálist alkot, amely a -ködfoltok legjellemzőbb alakja. A kiáramló anyagok főleg a nehezen -sűríthető gázak, leginkább hélium és hidrogén, valamint könnyebben -sűrűsödő kis részek, amelyek mind oly nagy sebességre tesznek szert -a kitörésnél, hogy a középponti tömeg vonzási területétől el tudnak -távolodni. Aztán elvesztik sebességüket és hosszú időn át csaknem -változatlan helyzetben maradnak, anélkül, hogy spirális alakjukat -változtatnák. A kisebb erővel kitaszított tömegek visszahullnak a -kitörés helye felé; útközben találkoznak más, később kitaszított -részekkel, főleg gázakkal. Végül az egész anyag egy középponti -tömeg körül, amely (amint már Buffon felvette) a lökés -következtében heves forgásba jut, messzire kiterjedő, szilárd és -folyékony részektől áthatott gázködöt alkot. Legbelül van egy -erősen izzó középponti test, ennek a térfogata az ütközés után -lényegesen nagyobbodott és fokozatosan átmegy a körülötte forgó -gáztömegbe.</p> -<p>Ilyennek képzelte Laplace azon ködfoltot, amelyből a naprendszer -keletkezett. Ha Laplace eszméit a későbbi megfigyelésekhez képest -módosítjuk, akkor képet nyerhetünk arról, hogy kezdődhet újra egy -naprendszer fejlődése a ködfoltból. Ezen felfogásban Buffon és -Laplace nézetei némiképen összeolvadtak.</p> -<p>A legnagyobb a sebessége a fényes Arkturusz <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> -csillagnak, amely körülbelül 400 km másodpercnyi sebességgel -száguld tova. A naptól való távolsága 200 fényév, és kisugárzott -fénye igen hasonlít napunk fényéhez. Ezért óriási tömegűnek kell -lennie. Sőt kiszámították, hogy a napnál 50,000-szer nagyobb lehet. -Elképzelhetjük az ilyen rendkívüli sebességű két óriás-nap -összeütközésének következményeit. A kitaszított gáztömegek oly -forgórendszerbe terülnének ki, amely valószínűleg határtalanul, -minden irányban, majdnem ugyanazon síkban terjedne ki. Azt -képzelhetnők, hogy a tejút ily módon keletkezett, ha nem merülne -fel az a nehézség, hogy a rendszeren belül nem ismerünk középponti -testet (l. lentebb Ritter véleményét). Ily óriási ködtömegben az -évek milliói folyamán nagyszámú kis csillag gyülhet össze, amelyek -valószínűleg összeütköznek és új forgórendszereket alkotnak. -Csaknem minden új csillag a tejút közelében merül fel, amelyben a -csillagok összehasonlíthatatlanul sűrűbbek és gyakoriabbak, mint az -ég más részében. Új csillagok kihülése után csak gáztömegeket -látunk, aminő gáztömegek jelentékeny számban találhatók a tejút -közelében. Ha a ködhalmazok a bevándorolt portömegeken -összetömörűlnek, csillagrajok keletkeznek, aminők szintén főleg -arrafelé fordulnak elő. A spirális ködfoltok, a színképükből -itélve, csillagrajok, amelyek oly távol vannak tőlünk, hogy nem -vagyunk képesek bennük csillagokat megkülönböztetni. Ezek különösen -az ég azon részein fordulnak elő, ahol aránylag legritkább a -csillag, a tejút sarkainál, <span class="pagenum"><a name= -"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> vagyis tőle legtávolabb. -Ott azonban sok van. Így pl. Wolf egyetlen lemezen, amelyre -lefényképezte az egyik csillagképet, «Berenike haját», nem -kevesebb, mint 1528 ködfoltot talált, amelyek legnagyobb része -valószínűleg a spirális alakúak csoportjához tartozik.</p> -<p>A csillagok összetételének kiderítését főleg a színképelemzésnek -köszönhetjük. Úgy amint Herschel a ködfoltokat látszólagos -fejlődési fokozatuk szerint osztályozta, a csillagokat is aszerint -sorozták osztályokba, amelyek a legforróbb állapotban lévőkkel -kezdődnek (amelyek fénylő színkép vonalakat adnak és ennélfogva -legközelebb állanak a gázszerű ködfoltokhoz, amelyekből -valószínűleg keletkeztek) és a kihülőfélben lévő sötétvörösekkel -végződnek. Ezen fényes csillagok után következnek a sötét -égitestek; ezek között az első csoportba tartoznak a szilárd -kéregnélküliek, (ilyen valószínűleg a Jupiter is), aztán -következnek azok, amelyeknek, mint a földnek is, kemény kérgük -van.</p> -<p>A csillagokban leggyakrabban feltünő elem a legforróbbakban a -hélium; az utánuk következő hőfokú fehér csillagokban a hidrogén, -azután a közép-hőfokú sárga csillagokban, amelyekhez napunk is -tartozik, a kalcium, magnézium, vas és más fémek, végül a -legkevésbé izzó vörös csillagokban szénvegyületek, közöttük a cián. -Nem helyes az az állítás, hogy a csillagokban nem találtunk oly -elemeket, amelyeket a földön nem ismerünk. Pickering például több -csillag színképében oly vonalakat figyelt meg, melyeket semmiféle -földi elem <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span> színképével nem tudott azonosítani. -Igaz, hogy ezen vonalakat nagyfokú valószínűséggel a hidrogénnek -tulajdonították, de nem sikerült a hidrogént ilyen fajú sugárzásra -indítani. A nap szinképében is találtak még fel nem ismert -vonalakat. Az aránylag nem rég óta ismert spektrumvonalak között -legfontosabbak a hélium vonalai. Az úgynevezett koronium-vonal, -amely a napatmoszféra külső részének, a «koronának» legjellemzőbb -vonala, szintén még ismeretlen elem színképe. Azonban egészben véve -a csillagok és a föld elemeinek színképei megegyeznek. Maxwell -1873-ban a következőket mondja: «A térben fényük segítségével és -pedig kizárólag csak azáltal oly csillagokat fedezünk fel, amelyek -oly távol vannak egymástól, hogy semmiféle anyag sem vándorolhatott -át az egyiktől a másikhoz és ezen fény mégis azt mondja nekünk, -hogy mindegyik csillag ugyanazon atómokból van felépítve aminőket a -földön találunk.» Érdekes, hogy ugyanaz a nagy kutató még abban az -évben meghatározta azon erőt amely az anyagot csillagról-csillagra -viszi, a fény nyomását. Három évvel később Bartoli bebizonyította, -hogy nemcsak a hő- és a fénysugarak hatnak nyomóerővel, hanem -mindennemű sugárzási energia nyomást fejt ki. Azonban ezen új -egyetemes erő kozmikus fontosságát nem vették tekintetbe, míg -1900-ban meg nem mutattam, hogy ennek segítségével sok, addig még -érthetetlen jelenséget egyszerű módon meg lehet magyarázni.</p> -<p>A sugárzási nyomás következtében a nap légkörének -összesűrűsödött kis csöppjei messzire eltávoznak a naptól és a -térben oly sebességgel <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> haladnak, hogy elérik a fény -sebességének néhány százalékát. Oly csillagok közelében, amelyeknek -sugárzása fölülmulja a napét, a kisebb csöppek gyorsasága igen -erősen megnövekedhet, ámbár a fény sebességét sohasem érheti el. -Sőt úgy látszik, hogy nagy sebességük gyakori jelenség, mivel a -legtöbb csillag fehér fényű, míg napunk fénye sárga és azért amazok -erősebben sugárzanak. E végtelen időn át kitaszított kis részek -segítségével a napok állandóan anyagot cserélnek. Ennek -következtében a felépítés minden eredetileg létező különbsége -kiegyenlítődhetett. Ezen folyamatban, mint a természetben -általában, a hidegebb testek, ez esetben a hidegebb csillagok a -melegebbek rovására növekednek.</p> -<p>Nem valószínütlen, amint azt a «Világok keletkezésé» című -munkámban jeleztem, hogy a meteoritek, más világok e különös -hirnökei, az ilyen a térbe kikerült cseppekből alakulnak ki. A -meteoritek egészen sajátos felépítésükben és összetételükben -lényegesen különböznek a földön ismert ásványoktól és kőzetektől, -úgy a plutóiaktól, amelyek a föld folyékony belsejének -megmerevedése folytán keletkeztek, mint a neptuni eredetű -kőzetektől, amelyek a víz hatása alatt tengerek fenekén jöttek -létre. A meteoritek gyakran tartalmaznak üvegszerű részeket, -melyekből arra lehet következtetni, hogy gyorsan hültek le. Mások -nagy kristályokat tartalmaznak, amelyek azt mutatják, hogy -hőmérsékletük hosszú időn át egyenletes lehetett. Ugyanazon -meteorit szomszédos részei feltünő különbségeket mutatnak -összetétel és felépítés <span class="pagenum"><a name="Page_154" -id="Page_154">-154-</a></span> tekintetében, ami arra vall, hogy -anyagának különböző eredetűnek kell lennie. Nem tartalmaznak vizet, -sem hidrátokat (víztartalmú vegyületeket) és az egész természetes, -mivel részecskéik a nap közelében jöttek létre, ahol a hidrogén és -oxigén még nem egyesültek vizzé. Azonban szén és hidrogén -vegyületeit tartalmazzák, amelyek a gyönge fényű csillagok és a -napfoltok spektrumaiban gyakoriak, továbbá a földön könnyen bomló -kloridokat, szulfidokat és foszfidokat, amelyek csupán oly -légkörben támadhattak, amely víz- és oxigénmentes volt. Viszont -hiányzanak azon ásványok, melyek a mi plutói eredetű kőzeteinkben -általánosak, így a kvarc, ortoklász, savas plagioklázok, csillám, -amfibol, leucit és nefelin, amelyek a föld belsejéből jövő magma -differenciálódása által jönnek létre.</p> -<p>Hogy ezen differenciálódás létrejöhessen, nagy megolvadt -tömegekben való hosszú időtartamú diffuzió szükséges, tehát kis -cseppekben nem jöhet létre. A meteoritek összes tulajdonságai, még -a nagyon gyakori szemcsés felépítés is, melyet chondrikus -felépítésnek neveznek, könnyen megmagyarázhatók a kis cseppekből -való kialakulással. Hogy olykor nagy kristályok is előfordulnak -bennük, az vagy valamely oldóanyag jelenlétén (szénoxid, a vas és -nikkel számára) alapul, vagy azon, hogy a meteorit egy része -hosszabb időn át nagy hőnek volt kitéve, amint az azon üstökösöknél -előfordul, amelyek közel jutnak a naphoz. Schiaparelli klasszikus -kutatásai e téren bebizonyították, <span class="pagenum"><a name= -"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> hogy az üstökösök, -különösen ha közel állanak a naphoz, meteorrajokká oszlanak -fel.</p> -<p>Ezek a nap által kitaszított kis csöppek főleg a ködfoltok -legkülsőbb részeinek kiterjedt gáztömegein gyülnek össze, amelyek a -gyakran elektromos kozmikus por hatására felvillannak. Ezen fény -jellemző a ködfoltok sajátos gáz spektrumára. A ködfoltokban nagy -hideg uralkodik, azért a csöppek gázaik egy részét, különösen a -szénhidrogéneket és a szénoxidot a felületükön összesűrítik és -azáltal, ha összeütköznek, egymáshoz tapadnak. Ily módon a csöppek -lassanként meteoritekké növekednek és folytatják útjukat a -térben.</p> -<p>Ezeken a sugárzási nyomás által kidobott részecskéken kívül, a -napok gáztömegeik egy részét is kicserélik; e gáztömegek a napok -összeütközésénél a térben mindenfelé kiterjednek. Azáltal is juthat -anyag egyik naptól a másikra, hogy a ködfoltok külső részeinek -gázmolekulái távoli napok átvett sugárzása folytán oly gyors -mozgásba jutnak, hogy elválnak a ködfoltoktól és kirohannak a -térbe. Ezért tehát Maxwell azon véleményét, hogy semmiféle anyag -sem juthat egyik csillagból a másikba, tovább nem fogadhatjuk -el.</p> -<p>Az utolsó húsz év alatt a hősugárzás törvényeire vonatkozó -ismereteink rendkívül bővültek. Erre vonatkozólag Stefan és Wien -felfedezései a legfontosabbak. Stefan törvénye azt mondja, hogy az -a test, amely sugarakat sem vissza nem ver, se át nem bocsát, oly -meleg mennyiséget sugároz ki, amely abszolut hőmérsékletének -<span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> negyedik hatványával arányos (−273° -C-tól mint nulla ponttól számítva). Wien törvénye azt mutatja meg, -hogyan van valamely test teljes sugárzása különböző fajú -hősugarakból összetéve a spektrum szineinek megfelelően. A szilárd -kérgű bolygók és holdak hőmérséklete az első törvény segítségével -kiszámítható. Ezt először Christiansen számította ki. Azon -hőmennyiség ismeretes, melyet valamely égitest a naptól nyer. Ha -kemény kérge van, csaknem ugyanannyi hőt sugároz ki a térbe mint a -mennyit a naptól nyer, ezért hőmérséklete megközelítőleg állandó. -Az említett sugárzási törvények segítségével tehát kiszámítható a -hőmérséklet. A légkör nélküli bolygóknál és holdaknál, amilyen a -Merkur és a mi holdunk, ezen számítások helyes értékeket -eredményeztek.</p> -<p>Ha a testeknek van légkörük, az a viszonyokat némely tekintetben -megváltoztatja, amire már Fourier utalt a tizenkilencedik század -kezdetén. Tény az, hogy a légkör a behatoló napsugarakat más, -általában nagyobb mértékben engedi át, mint azon hősugarakat, -amelyek sötét testek felületéről indulnak ki. Fontos szerep jut -ebben a vízgőznek és a szénsavnak, amint azt már más alkalommal -kifejtettem. A legtöbb geológus megegyezik abban, hogy a váltakozó -geológiai koroknak, amelyekről az akkor élő szervezetek maradványai -tanuskodnak, alapja főleg a levegő szénsavtartalmának változása -volt, ez viszont az akkori vulkáni működés fokától függött.</p> -<p>Bolygórendszerünkre vonatkozó ismereteink <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> -lényegesen gyarapodtak a föld abszolut súlyának meghatározásával, -amiből könnyen ki lehetett számítani fajsúlyát. Ily méréseket -először Cavendish végzett 1798-ban. Összehasonlította azon vonzást, -amelyet egy 30 cm átmérőjű nagy golyó gyakorolt egy inga kis -gömbjére, azzal a vonzó erővel, amelyet a kis gömbre a föld -gyakorolt. Kiszámította, hogy a föld fajsúlya 5·45. Cavendish -kisérletét azóta sok kutató megismételte és módosította; a -végeredmény az, hogy a föld középsűrűsége 5·52. Mivel a föld külső -kérgének átlagos fajsúlya 2·6 körüli (a közönséges kőzetek -fajsúlya), fel kell vennünk, hogy a föld belseje annál nehezebb. -Mindamellett fel kell tételeznünk, hogy a föld belseje 50 km -mélységben már cseppfolyós, mivel a fúrt üregekben kilométerenkint -30 fokkál emelkedik a hőmérséklet. A földrengési hullámok -terjedésének, valamint az inga lengésének megfigyelése megerősítik -e feltevésünket. Még mélyebben, 300 km körüli mélységben a föld -egész magva valószinüleg gáznemű. Azonban a mélységben oly -rendkívül nagy nyomásnak kell lennie, hogy a sűrűségre nézve -keveset határoz, hogy vajjon szilárd, cseppfolyós, vagy légnemű -halmazállapotban vannak-e az anyagok. Valóban döntő szerepe csak a -hőfoknak van. Ha tehát a naphoz közelebb eső bolygók középsűrűsége -sokkal nagyobb, mint a távolabbaké, vagy mint magáé a napé, akkor -annak valószinüleg az az oka, hogy a naphoz közelebb eső bolygóknak -sokkal alacsonyabb a középhőmérséklete, viszont a a távoli -bolygóknak (a többivel ellentétben) <span class="pagenum"><a name= -"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> valószinüleg nincs -szilárd kérge. A föld nagy középsűrűsége arra mutat, hogy a magva -nehéz fémeket tartalmaz. Különösen azon feltevésre van alapunk, -hogy a vas a föld belsejének legfontosabb alkatrésze, épúgy, mint a -napnak és a fémes meteoriteknek is.</p> -<p>Rőmer, dán tudós, Cassini, híres párizsi csillagász asszisztense -1675-ben rendkívül fontos felfedezésre jutott; rájött, hogy meg -lehet mérni a fény sebességét. Megfigyelte a Galilei által -felfedezett Jupiter-holdakat. Ezen holdak elsötétülnek, ha a bolygó -árnyékába lépnek, és ezen fogyatkozások igen pontosan -megfigyelhetők. És mivel az égitestek forgási ideje változatlan, -azért a fogyatkozások között eltelt időnek is állandónak kell -lennie. Rőmer megfigyelései nem erősítették meg e feltevést. Ha a -föld a Jupiterhez legközelebbi helyzetébe jutna és mindkét bolygó -állana, akkor a fogyatkozások pontosan ugyanazon időközökben -ismétlődnének, mondjuk 1 nap és 18 óránként. Ha a föld a -fogyatkozás után azonnal pályájának az előbbivel ellenkező helyére -menne, akkor a legközelebbi fogyatkozás, amely megint 1 nap és 18 -óra mulva következik be, annyival később vehető észre, amennyi idő -kell ahhoz, hogy a fény befussa a földpálya átmérőjét. Ez átlagosan -997 másodperc. Rőmer sokkal többnek találta ezt az időt, 1320 -mp-nek. A föld azonban oly rövid idő alatt, 1 nap és 18 óra alatt, -természetesen nem futja be pályája felét; amíg ezt megteszi, saját -mozgása folytán 105 fogyatkozás következik be; a Jupiter mozgása -következtében még 11 járul <span class="pagenum"><a name="Page_159" -id="Page_159">-159-</a></span> hozzá. De az időkülönbség ugyanaz -marad. Rőmer e megfigyeléséből, valamint a föld pályájának -valószínű átmérőhosszából, a fény sebességét másodpercenként -313,000 km-re becsülte. Viszont, ha a földön megtudnók határozni a -fény sebességét, akkor a fogyatkozások késéséből kitudnók számítani -a föld pályájának tényleges átmérőjét. Ezt meg is tették. A -legismertebb méréseket Fizeau, Foucault és Michelson végezték. -Szerintük a fény sebessége az üres térben 300,000 km -másodpercenként. Eszerint a földpálya sugara 149·5 millió km. -Közvetlen csillagászati meghatározások is csaknem ugyanazon számot -adták.</p> -<p>Laplace ideje óta két nagy bolygót fedeztek fel, az Uranuszt -(1781-ben) és a Neptunuszt (1846-ban), továbbá sok kis bolygót, -amelyek a Marsz és a Jupiter között keringenek (ilyen most -körülbelül 600 ismeretes). A legelsőt közülök Piazzi fedezte fel -1801 január 1-én, a Cereszt. Mind balról jobbra kering, pályáik -síkja különböző hajlású. A legnagyobb hajlásszögük 34.83°. Pályáik -excentricitásai is igen különbözők, a maximum 0·383.</p> -<p>Különösen érdekesek a kettős csillagok. Nagy buzgalommal -foglalkozott velük Herschel Vilmos, később Struve és legutóbb See. -Több esetben sikerült meghatározni e csillagok mozgását közös -súlypontjuk körül; így lehetővé vált, hogy pályájuk excentricitását -kiszámítsuk. Legutóbb a csillagok színképének tanulmányozásával -jutottak rá arra, hogy a csillagok nagy része előre és hátra mozog. -Ebben az esetben is sikerült az excentricitásukat meghatározni. -<span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span> Ezek igen különböznek bolygóink -pályáitól, amelyek csaknem köralakúak. A közvetlenül megfigyelt -csillagpályák excentricitásai 0·13 és 0·82 között -ingadoznak.<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href= -"#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a></p> -<p>Néhány kettőscsillagnál sikerült a két égitest tömegét is -meghatározni. Ha napunk tömegét egységnek vesszük, akkor az Alfa -Centauri két csillagának tömege 1 és 1, a Sziriuszé 2·2 és 1, a -Prokioné 3·8 és 0·8, az Ofiuchusz 70-es csillagáé 1·4 és 0·34, a -Pegázus 85-ös csillagáé 2·1 és 1·2. Látjuk ezen számokból, hogy e -csillagok csaknem mind nagyobbak a napnál. A «spektroszkópikus -kettős csillagok» megfigyelései hasonló eredményre vezettek. Több -esetben a két csillag egyike oly gyenge fényű, hogy nem látható, -ezért sötét kísérőnek nevezik. Az Algol aránylag kis tömegű és -sajátságosan változó csillag, melyet néha részben elfed sötét -kisérője. Az Algol átmérőjét 2.130,000 km-re becsülték, kisérőjét -1.700,000 km-re. Mindakettő tetemesen nagyobb a napnál, melynek -átmérője 1.391,000 km. Mindamellett keringési idejük alapján -kiszámított tömegük a nap tömegének csak 0·36, illetőleg 0·19 -részének adódik. Fajsúlyuk a napénak csak 0·1 része. Egy másik -változó csillag a Herkules Z csillaga, Hartwig megfigyelései -szerint, két óriás-napból áll, amelyek egymás körül 45 millió km -távolságban keringenek; átmérőjük 15, illetőleg 12 millió -<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> km; tömegeik 174, illetőleg 94-szerte -nagyobbak, mint a napé; fajsúlyuk 0·138 és 0·146. Különös, hogy a -kisebb, sötét égitestnek majdnem oly kicsi a sűrűsége, mint a -nagyobbnak; de a nap és a nagyobb bolygók sűrűsége között is -hasonló a viszony. A Pegázusz U-val jelzett kettős csillagának a -középsűrűsége Myers szerint a nap sűrűségének mintegy 0·3 része. -Roberts becslése szerint a Puppisz V nevű kettős csillagának tömege -a napnak 348-szorosa, de sűrűsége a napénak csak egy ötvened része. -Myers kiszámította, hogy a Lira Béta nevű változó csillaga is -30-szor nagyobb tömegű a napnál, de fajsúlya 1600-szor kisebb, mint -a napé.</p> -<p>Ha ezen számítások még nemis egészen megbizhatók, mégis -világosan bizonyítják, hogy a nap, tömegét tekintve, a kisebb -csillagok közé tartozik, és hogy a sűrűség elég magas fokát érte -el, tehát aránylag előrehaladt fejlődési stádiumban van. Hogy csak -gyöngén világító csillag, azt akkor ismerték fel, amidőn a -csillagok távolságát meg tudták határozni. Az Arkturusz és -Beteigeuze távolságában nem is láthatnók szabad szemmel, és oly -távolságban, amely az elsőrendű csillagoknak felel meg, napunk -ötödrendűnek látszanék, ami azt jelenti, hogy a leggyöngébben -látható csillagokhoz tartozna.</p> -<p>Hogy a napot ily aránylag jelentéktelen égitestnek tartják, -annak az az oka, hogy főleg a legfényesebb és a legnagyobb -csillagokat tanulmányozták. Kapteyn igyekezett ezt kiegyenlíteni, -amennyiben kiszámította, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> hány különböző fényességű -csillag található – ahol a nap fénye az egység – egy a nap körül -képzelt 560 fényévnyi sugárral biró gömbben.</p> -<p>Az eredmény a következő:</p> -<table summary="Csillagok"> -<tr> -<td class="tdr">1</td> -<td>csillag</td> -<td>fénye</td> -<td>több</td> -<td>mint</td> -<td>10,000</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr">26</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdr">10,000</td> -<td class="tdc">és</td> -<td class="tdr">1000</td> -<td>között</td> -<td>van</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr">1300</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdr">1000</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdr">100</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdc">«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr">22,000</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdr">100</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdr">10</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdc">«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr">140,000</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdr">10</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdr">1</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdc">«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr">430,000</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdr">1</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdr">0·1</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdc">«</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr">650,000</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdr">0·1</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdr">0·01</td> -<td class="tdc">«</td> -<td class="tdc">«</td> -</tr> -</table> -<p>Ezen táblázat a csökkenő fényű csillagok igen nagy számbeli -túlsúlyát mutatja. Ezért feltételezhetjük, hogy a sötét égitestek -jóval felülmúlják a fényesek számát. De nem kell feltétlenül kisebb -tömegüeknek lenniök, ámbár azt tapasztaljuk, hogy a legfényesebb -csillagok a legnagyobb térfogatúak, és nagy tömegűek, dacára annak, -hogy sűrűségük magas hőmérsékletük folytán igen kicsi.</p> -<p>Azon körülményből, hogy a kettős csillagok pályái a -bolygópályákkal ellentétben rendkívül excentrikusak, arra -következtettek, hogy bolygórendszerünk nagy szabályszerűsége -kivételes eset. Ez azonban egyáltalában nem szigorú bizonyíték. Az -a ködfolthoz hasonló korong, amely két csillag összeütközésénél a -középpontot elfoglaló test körül kiterjed, az egész tömegnek -általában csak kis része. A legnagyobb <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> rész a -középponti testben marad. A kitaszított részek sebessége folytán a -középponti testen kívüli anyag szétszóródik az űrben. A legnagyobb -sebességű molekulák elszabadulnak, míg a forgó korong a világűrből -átvett sugárzás által állandóan nagyobbodik. Ha most az űrből -idegen test jut a forgó korongba, két eset lehetséges. Ha ezen -testnek, pl. valamely üstökösnek a tömege a koronghoz viszonyítva -kicsi, akkor az utóbbi kényszerítheti arra, hogy forgómozgását -átvegye. Bolygó keletkezik, amely csaknem köralakú pályán mozog a -korong síkjában. Ha azonban a behatoló test tömege a korongéhoz -képest nagy, akkor ez mindamellett annyira csökkentheti a behatoló -égitest sebességét, hogy a ködfolt középponti tömegét nem tudja -ujra elhagyni. A korong anyaga azonban csak kevéssé változtathatja -meg a behatoló égitest pályáját, amely emiatt excentrikussá válik -és a korong síkjához képest mindennemű hajlást vehet fel. Az utóbbi -eset teljesen megfelel, Laplace szerint, az üstökösök -magatartásának naprendszerünkben. Az előbbi esetet szemügyre véve, -mivel az újonnan keletkezett bolygó aránylag kicsi, a lehűlés -folytán gyorsan elveszti kis fényét és nem látható közvetlenül. Kis -tömegénél fogva befolyása a középponti test mozgására csak igen -csekély, és az általa előidézett mozgásváltozás sokkal -jelentéktelenebb, semhogy abból a sötét kisérő jelenlétére -következtetni lehetne. Ilyen eset valószinüleg gyakrabban fordul -elő, mint az, hogy nagy égitestek kerülnek a rendszerbe, már azért -is, mivel a kis égitestek, <span class="pagenum"><a name="Page_164" -id="Page_164">-164-</a></span> pl. az üstökösök aránylag gyakoriak, -«oly sokan vannak, mint hal a tengerben», mondja Kepler. A nagy -égitestek legtöbbje képes lesz a ködfoltokon áthatolni, anélkül, -hogy a térben való előrehaladásában akadályozva volna. Ilyféle -eseteket azonban ritkán figyelhetünk meg. Ha a fejlődő kettős -csillag rendszerébe valamely nagy égitest összetevő gyanánt belép, -akkor a már esetleg ott lévő bolygók igen bonyolult pályákon fognak -mozogni.</p> -<p>Wien törvényét a spektrum szineinek a hőmérséklettel való -összefüggéséről a csillagok hőmérsékletének meghatározására is -alkalmazták. Itt azonban igen szigorú kritikát kell gyakorolni, -mert az általunk észrevett csillagfény nem a teljes sugárzása a -csillagnak, hanem annak külső légkörében elnyeletés folytán -gyöngült.</p> -<p>Valamely csillag hőmérsékletét szinképvonalai erősségéből is meg -lehet itélni. Némely vonal a gázok elnyelési színképében emelkedő -hőmérsékletnél intenzivvé válik, mások ismét megfelelően -gyöngülnek. Hale és munkatársai Kaliforniában a Mount Wilsonon oly -fémek színképeit vizsgálták, amelyeket 110 volt feszültségű -fényívben egy ízben 2, máskor 30 ampère-nyi erősségű árammal -légneművé alakíttattak át. Az utóbbi fényív természetesen melegebb -volt és így meg tudták állapítani a színkép vonalainak a -hőemelkedés által előidézett változását. Két színképet -összehasonlítva meg tudták határozni, hogy melyik tartozik a -magasabb hőfokhoz és így például meg tudták állapítani, hogy egy -csillagnak, vagy <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> napfoltnak fénye a napénál magasabb, -vagy alacsonyabb hőfoknak felel-e meg? Hale azt találta, hogy a -napfoltok fényét elnyelő gázak alacsonyabb hőmérsékletüek, mint -azok, amelyek a napkorong fényét elnyelik. Ennek oka kétségkívül a -napfoltok körüli gázak nagyobb sűrűségében rejlik, ez azonban nem -bizonyítja azt, hogy a napfoltfenék sugárzó területe alacsonyabb -hőfokú, mint a fotoszferafelhőké, amelyek a napkorong fényét -kisugározzák. Hale laboratoriumában összehasonlító tanulmányok -alapján kimutatták, hogy az Arkturusz és a Beteigeuze szinképe csak -annyiban különbözik a napétól, mint a napfoltoké. Ebből arra -következtethetünk, hogy az ezen óriási csillagok fényét elnyelő -gázoknak, különösen a Beteigeuzeben alacsonyabb a hőfokuk, mint a -nap fotoszférája felett lévőknek. Azonban e csillagok sugárzó -rétegeinek nem kell azért hidegebbeknek lenniök a napnál. -Ellenkezőleg, valószínűnek látszik, hogy ezen esetekben a külső -gázburok alacsonyabb hőfokának az elnyelő gáztömeg nagy sűrűsége az -oka.</p> -<p>Az árapály, amint azt G. H. Darwin egyik klasszikus művében -kifejti, nagy befolyást gyakorolt bolygórendszerünk fejlődésére. -Darwin kimutatja, hogy a hold közvetlen azután, hogy elválott a -földtől, valószínűleg igen kis távolságban keringett körülötte, és -hogy ennek az egész rendszernek forgási időtartama nem egészen négy -óra volt. Az árapály hatása folytán, amelynek ereje ily körülmények -közt rendkívül nagy volt, a föld tengelykörüli forgási ideje -mindinkább nagyobbodott <span class="pagenum"><a name="Page_166" -id="Page_166">-166-</a></span> és az elveszett forgási energia -részben arra fordíttatott, hogy a holdat lassan jelen helyzetébe -vigye. Hasonló árapály-hatást gyakorolt a nap is a fejlődés első -stádiumában lévő bolygókra, amikor azoknak még nagy átmérőjük volt, -mert e hatás erőssége arányos az átmérő harmadik hatványával.</p> -<p>Ezáltal csökkent úgy a nap, mint a bolygók forgási sebessége, és -az utóbbiaknak a naptól való távolsága megváltozott. Darwin azon -sajátságos körülményt, hogy a Marsz egyik holdjának, a Fobosznak -keringési ideje rövidebb, mint a Marsz tengelyforgási ideje, azzal -magyarázza, hogy eredetileg a Marsz periodusának a Foboszénál -rövidebbnek kellett lennie. A nap által előidézett árapály azonban -meghosszabbitotta a Marsz tengelyforgásának idejét, úgy, hogy az -most 24 óra és 37 perc, tehát jóval hosszabb, mint a Fobosz -keringési ideje, amely csak 7 óra és 39 perc.</p> -<p>Hasonló eset forog fenn a Szaturnusz gyűrűjénél. A gyűrű -legbelsőbb portömegeinek forgási tartama 5–6 óra, míg magáé a -bolygóé 10¼, óra. Azonban tekintettel arra, hogy a Szaturnusz igen -távol van a naptól, általános az a felfogás, hogy nem lehet itt oly -magyarázatot elfogadni, mint a Marsznál. De nem lehetetlen, hogy a -Szaturnusz gyűrűjének legbelsőbb része közeledett a bolygójához, és -ezáltal növekedett forgási sebessége. Ilyesmi beállhatott a gyűrű -anyagának és a bolygó légköre egy részének surlódása folytán, amint -arra már Laplace utalt.</p> -<p>Amint fentebb láttuk, Laplace hipotézisével <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> szemben -az a nehézség merül fel, hogy szerinte épúgy, mint Kant szerint, a -bolygók forgási irányának a napéval ellenkezőnek kellene lennie. -Azaz a bolygóknak szerintük retrográd mozgásuaknak kellene lenniök. -Pickering felteszi, hogy kezdetben minden bolygó valóban retrográd -mozgással indult ki, amit azonban a bolygók a nap árapály-hatása -folytán elvesztettek, úgy hogy végül állandóan ugyanazon oldalukkal -fordultak a nap felé, azaz normális irányú tengely-körüli forgást -vettek fel, amelynek tartama a nap körüli keringési idejükkel -megegyezett. Az ezután bekövetkezett összehúzódás folytán -tengelykörüli forgásuk gyorsabbodott. A két legszélsőbb bolygó -azonban, az Uranusz és a Neptunusz oly távol vannak, hogy a nap -összehúzódásuk idején nem gyakorolt rájuk nagyobb árapályt előidéző -befolyást. Mivel tömegük a legközelebbi bolygó, a Szaturnusz -tömegének csak egy hatoda, sokkal gyorsabban kellett lehűlniök. -Ezen bolygók eltérnek tehát az általános törvénytől. Ami a -Szaturnuszt illeti, az első kilenc holdja normális irányban forog; -a kilencedik, a Japetusz 3·5 millió km-nyi távolban van tőle. A -tizedik ellenben, a Pickering által felfedezett Főbe, amely -3·5-szer távolabb áll, retrográd irányban forog. Pickering azt -hiszi, hogy ez akkor keletkezett, midőn a Szaturnusz maga is még -retrográd irányban forgott. Nagy excentricitása folytán (0·22) -valószinűbb, hogy a bolygó-rendszer üstökösének felel meg, és a -Szaturnusz vonzó-körébe csak akkor jutott, amidőn ezen táj -ködanyaga már igen meggyérült. <span class="pagenum"><a name= -"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> A legszélsőbb -Jupiter-hold is (a nyolcadik) retrográd. Minden belső bolygó holdja -a szabályos irányban forog.</p> -<p>Az ezen részben tárgyalt felfedezések legtöbbje oly égitestre -vonatkozik, amely naprendszerünkön kívül áll. Csak erős -teleszkópokkal, és különösen a spektroszkóp (1859 óta) segítségével -sikerült ezen távoli képződmények tulajdonságaiba mélyebb -betekintést nyernünk. Mégis Demokritosz már négyszáz évvel -időszámításunk előtt tanította azt, hogy a tejút csillagai -hasonlítanak napunkhoz; Giordano Bruno az újkor elején oly -bolygókról álmodozott, amelyek napjai állócsillagok, amelyek körül -keringenek. Azon meggyőződés vezette őket, ami a természettudóst -minden kutatásában kiséri, hogy a részben ismeretlen lényegileg -hasonlít a közelebbről ismerthez, ahhoz, amit behatóan -megvizsgáltunk. Demokritosz és Bruno állításait igazolta a -tapasztalat, és azt is, hogy ezen természettudományi alapelv -általában helyes eredményekre vezet. A csillagok hasonlítanak a -naphoz, csakhogy egyesek kisebbek, mások nagyobbak, egyesek -hidegebbek, mások melegebbek, mint a mi nagy, világító -csillagunk.</p> -<p>Herschel azt találta, hogy több általa megvizsgált ködfolt fény -és kiterjedés tekintetében igen különbözik a naptól. A -színképelemzés azt megerősítette. Azon ködfoltok oly messze -terjedő, ritkult gáztömegekből állanak, aminővel naprendszerünkben -nem találkozunk. Azonban midőn ezeket más hasonló képződményekkel -összehasonlította, a ködfoltok és napok <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> között -átmeneti formákat fedezett fel, amiből arra következtetett, hogy e -formák a világegyetem átalakulásában különböző fejlődési fokok.</p> -<p>Részben ezen alapra építette Laplace a naprendszer keletkezésére -vonatkozó híres hipotézisét. Rendkívül gazdag megfigyelési anyagunk -minden lényeges pontban megerősítette Herschel nézeteit, és -egyidejűleg jelentékenyen tisztázta az égitestekre vonatkozó -fogalmainkat.</p> -<p>Valószínű, hogy még most is csupán alapvonalait ismerjük a -csillagvilág tudományának és azért Demokritosz, Bruno, Herschel és -Laplace nyomán fel kell tételeznünk, hogy a még át nem kutatott tér -lényegileg hasonló ahhoz, amelynek átkutatása a tökéletesített -műszerekkel már részben sikerült. A legnagyobb fokban valószínű, -hogy a jövő mélyebb belátásával lényeges dolgokban nem fog tőlünk -eltérni, de új és merész gondolatrendszereket tesz majd lehetővé, -aminőkről a mai nemzedék nem is álmodik. Ismereteink így állandóan -tökéletesednek, felfogásunk a megelőző nemzedékek tudósainak -kutatásai alapján logikusan fejlődik tovább. A felületes -szemlélőnek gyakran úgy látszik, mintha az egyik gondolatrendszer -megdöntené a másikat; és gyakran halljuk olyanoktól, akik a -természetkutatástól távol állanak, hogy minden biztos ismeret -szerzésére fordított igyekezetünk hiábavaló. Aki azonban a fejlődés -menetét gondosabban követi, nagy megelégedéssel fogja tapasztalni, -hogy tudásunk, erőteljes fához hasonlóan, jelentéktelen magból nő -ki, és mindig fel fogja ismerni <span class="pagenum"><a name= -"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> ugyanazon fa további -növekedését és fejlődését, ámbár minden része és különösen külső -lombozata állandóan megújul. A vezéreszmék a megváltozott -körülmények dacára évszázadokon és évezredeken át változatlanul -megmaradtak. <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VIII.<br /> -AZ ENERGIA FOGALMA A KOZMOGÓNIÁBAN.</h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173"><br /> --173-</a></span></p> -<p>Midőn Laplace a naprendszer stabilitására vonatkozó klasszikus -művét megelégedve befejezte, azon reményének adott kifejezést, hogy -a nap bolygóinkra végtelen időn át fog éltető fényt árasztani. A -naprendszeren belül a viszonyok csaknem változatlanok maradnának -eszerint. A nagy csillagász nem érezte szükségét annak, hogy a nap -erős sugárzásának állandóságát megokolja, amint nála talán még -nagyobb kortársa, Herschel sem.</p> -<p>Hogy azonban a nap melegének és a csillagok fényének oka a -kutatásra érdemes, az nem kerülte el Anaxagorasz figyelmét, aki azt -hitte, hogy a csillagok az éterrel való surlódás következtében -tüzesedtek meg. Leibnitz és Kant szerint a nap melegét égés tartja -fenn; a meleg problémájának ugyanazon magyarázata található -Buffonnak azon nevezetes számításaiban, melyek a bolygóknak izzó -állapotból való lehűlése időtartamára vonatkoznak. Laplace is azt -tételezte fel, hogy az anyag, amelyből a bolygók keletkeztek, -eleinte izzó volt, és azután hűlt le.</p> -<p>Azonban az ily elmélkedésekre biztos alapot csak a mult század -közepén találtak, midőn <span class="pagenum"><a name="Page_174" -id="Page_174">-174-</a></span> a mechanikai hőelmélet diadalmas -pályafutására indult a természettudomány különböző területein. A -mechanikai hőelmélet szerint az energia épúgy elpusztíthatatlan, -mint az anyag, amelynek mennyiségét hallgatagon változatlannak -tartotta mindenki, aki kozmikus problémákról gondolkozott, ámbár -ennek bizonyítását csak a tizennyolcadik század végén adta -Lavoisier.</p> -<p>Ha tehát a nap éltető sugarait a végtelen térbe küldi ki, akkor -valamely úton ki kell pótolnia az energiaveszteséget, vagy pedig -gyorsan kihűl. Az utóbbi feltevés ellen állást foglalnak a -geologusok, akik azt tartják, hogy a nap melege közel egy milliárd -év óta körülbelül ugyanazon mértékben sugárzik a földre. Robert -Julius Mayer kisérelte meg először, hogy energiaforrást keressen a -bezuhanó meteorokban; Mayer ezen eszméjét Helmholtz tovább -fejlesztette. Helmholtz nézetét, amely szerint a nap minden része -lassan a középpont felé sülyed és ezáltal hő keletkezik, -általánosan a probléma legjobb és legkielégítőbb megoldásának -tekintették; de a legújabb geologiai kutatások megállapították, -hogy ezen energia-forrás nem volna elegendő.</p> -<p>Abban a mértékben, amint jobban megismerték a testek, különösen -a gázak magatartását a hőmérséklet és a nyomás változásainál, mind -behatóbban kutatták az égitestek hőmérsékletének függését a -térfogatváltozástól, valamint azon energiaváltozástól, melyet az -elnyelt, vagy visszavert sugárzás idéz elő. A legjelentékenyebb -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> ilynemű kutatás, amelyre most kitérünk, -Rittertől ered.</p> -<p>Az égitestek hő és nehézségerő által okozott, tisztán fizikai -változásainak ismeretéhez lényegesen hozzájárul, ha értékesítjük -azon ismereteinket, amelyek a hőmérsékletnek és az égitestek -alkatrészei közötti kémiai folyamatoknak összefüggésére -vonatkoznak. Igen valószínű, hogy ezen kutatások segítségével -biztos kivezető utat találunk azon nehézségekből, amelyeket -Helmholtz hagyott ránk, amidőn csak a fizikai folyamatoknál -felszabadult energiamennyiséget vette tekintetbe, míg a kémiai -reakció sokkal nagyobb energia-forrásait mellőzte. Erről többet a -következő fejezetben.</p> -<p>Mily messzire juthatunk, ha a nehézségi erő és az energia -megmaradásának törvényeit fizikai folyamatokra alkalmazzuk, azt -láthatjuk Ritter A. jelentékeny és terjedelmes kutatásaiból, melyek -ezen két elven alapulnak és amelyek az általános gáztörvények -érvényét is föltételezik, míg a hővezetést és hősugárzást csak -mellékesen veszik tekintetbe. Nyolc évvel azelőtt, 1870-ben, -hasonló kutatásokat végzett Lane. Később lord Kelvin, See, és -különösen Emden (1907) járultak hozzá értékes tanulmányokkal e -probléma megoldásához. Az utóbbi nagy matematikai művében -foglalkozik e tárggyal, amely ezen irányú kutatások számára igen -értékes lesz. Fizikai szempontból nem múlja felül Rittert. Ehelyütt -a Ritter-féle kutatások főbb eredményeivel fogunk foglalkozni. -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span></p> -<p>Ritter szerint azon gáztömegnek, amely követi az általa -érvényesnek tartott törvényt, általában van külső határa, ahol a -hőmérséklet az abszolut nulla fokra sülyed. Innen kezdve befelé -emelkedik a hőmérséklet, amely olyan lesz minden pontban, aminő -azon gáztömegé volna, amely a határtól az illető pontig esne. -Könnyebb megérthetés végett szolgáljon példa gyanánt a föld -légköre. Vegyük fel, hogy a föld felületén a hőmérséklet 16° (289 -fok az abszolut nulla pont felett), aminő tényleg a földfelület -átlagos hőmérséklete, akkor Ritter szerint a légkör magasságának -28·9 km-nek kell lennie. Mert ha egy kg víz egy km-nyi magasságból -leesik, akkor hőfoka <sup>1000</sup>/<sub>426</sub>=2·35° C-szal -emelkedik. Mivel a levegő fajhője 0·235 kg-kalória, azon -melegmennyiség, mely egy kg víz hőfokát 0·235 fokkal emelné, egy kg -levegőét egy egész fokkal emelné. Ebből az következik, hogy ha egy -kg levegő egy km-re esik, 10 fokkal válik melegebbé.<a name= -"FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= -"fnanchor">8)</a> Hogy tehát a levegő hőmérséklete 289 fokkal -emelkedjék az abszolut null pont fölé, ahhoz 28·9 km-nyire kell -esnie, és ez lenne légkörünk magassága.</p> -<p>Ha légkörünk hidrogénből állana, amelynek fajhője 3·42, úgy a -légkör 421 km magasságot érne el. A légkör magassága igen nagy -volna akkor is, ha vízcsöppeket tartalmazó telített vízgőzökből -állana; mert hogy ily keverék hőmérsékletét egy fokkal emeljük, -ahhoz nemcsak a gőzt kellene melegítenünk, hanem <span class= -"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> még -azon kívül annyi meleggel kellene ellátnunk a keveréket, amennyi a -víz párolgásához szükséges. Tehát e keverék úgy viselkedik, mintha -fajhője aránylag nagy volna. Ritter kiszámítja, hogy a vízgőzből -álló légkör magassága 350 km körül lenne, ha a föld felszinén a -hőmérséklet 0° volna. Tudjuk, hogy a levegő valóban tartalmaz némi -vízgőzt és felhőket; ez okból a 28·9 km-nyi magassághoz, amelyet -fentebb nyertünk, még mintegy két km-t kell hozzáadnunk.</p> -<p>A végérték, amint Ritter maga is jelezte, egyáltalában nem felel -meg a szokásos, elfogadott számoknak. A megfigyelések azt -bizonyítják, hogy a hulló csillagok gyakran a föld szine felett 500 -km magasságban lobbannak fel; tehát kell, hogy még ott az égéshez -és a súrlódás folyamatához szükséges elegendő levegő és oxigén -legyen. Az elektromos kisüléseken alapuló északi fény ívének -legmagasabb pontja körülbelül 400 km magasságban lebeg. Az utóbbi -években a léghajókból eszközölt megfigyelések azt mutatják, hogy 10 -km-nél kissé magasabban a hőmérséklet csaknem állandó, ahelyett, -hogy mint az alsóbb rétegekben fölfelé haladva, kilométerenkint 10 -fokkal sülyedne.<a name="FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href= -"#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> Ritter a számításaitól való -eltérésnek abban látja az okát, hogy igen nagy magasságban a -levegőt alkotó gázak felhőkké sűrűsödnének, <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> épúgy, -mint a vízgőz az alsóbb rétegekben. A légréteg magassága ezért -emelkedne oly tetemesen.</p> -<p>De ma már tudjuk, hogy az oxigén és nitrogén ezen sűrűsödése -−200° fölött nem lehetséges, tehát jóval nagyobb magasságban -kellene beállnia, mint amit a léghajók eddig elértek, ahol bizonyos -magasságon túl fölfelé haladva, a hősülyedés észrevehetetlen volt. -Ezen jelenséget a meteorológusok különböző módon magyarázzák. Nekem -az a véleményem, hogy ezen folyamatnál fontos szerepet játszik a -hősugárzás és a hő elnyelése a levegő vízgőz és szénsavtartalma, -esetleg az ozon által is.</p> -<p>Ritter kiszámítja továbbá, hogy minő volna a föld középpontjának -hőmérséklete, ha a földön keresztül fúrt széles légtárnát -képzelünk. Nem felejti el természetesen, hogy a nehézségi erő a -mélységgel változik, úgy hogy a föld középpontjában nullával lesz -egyenlő. Ezt tekintetbe véve kiszámítja, hogy e légtárna -középpontjában a hőmérsékletnek mintegy 32,000 foknak kell lennie. -A föld középpontjának hőfoka szerinte 100,000 fok körül van. Ebből -megérthetjük, hogy a gázalakú égitestek belsejében mért emelkedik a -hőmérséklet. Amennyiben a föld 400 km mélységen túl valószínűleg -gázalakú, Ritter számításainak ezesetben is van bizonyos alapjuk. A -föld belsejében lévő gázak fajhője azonban kétségkívül sokkal -nagyobb, mint azon gázaké, amelyekkel Ritter foglalkozott. A föld -középpontjának hőfoka ezért kisebb lesz, mint ahogy Ritter -kiszámította. <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> Ha a vegyi folyamatoktól eltekintünk, -Ritter becslését kevesebbre mint felére redukálhatjuk. Azon -mélységben körülbelül három millió légköri nyomást tételeznek -fel.</p> -<p>Most visszatérhetünk a napról való elmélkedésünkre. A nap külső -rétegeiben a nehézségi erő körülbelül 27·4-szer nagyobb, mint a -földön; ennek következtében befelé a hőmérséklete kilométerenként -274 fokkal emelkedne, ha a nap légköre levegőből állana.<a name= -"FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= -"fnanchor">10)</a> Azonban e légkör főleg atomokká bomlott -hidrogénből áll, míg földünkön a hidrogén molekuláris állapotban -fordul elő, ahol minden molekula két atomból áll. Az egyatomú -hidrogén fajhője az ottani hőmérsékleten 10 körül van, azaz -42·5-szer nagyobb, mint a fagyponton lévő levegőé. Ennélfogva a nap -legmagasabb gázrétegeiben a hőmérséklet kilométerenként mintegy 6·5 -fokkal változna.<a name="FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href= -"#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a> Mivel a világító napfelhők -hőfokát 7500 fokra becsülték, a fölöttük lévő nap-légkörnek -körülbelül 1200 km-t kellene elérnie. Mindamellett e légkör nyomása -Jewellnek az elnyelési vonalak helyzetére vonatkozó kutatása -szerint csak öt vagy hat atmoszféra. A földön e nyomás 27·4-szer -kisebb lenne, azaz körülbelül 0·20 atmoszféra. A világító napfelhők -feletti gáztömeg tehát nem nagyobb, mint a 12 km fölötti légréteg -<span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> tömege, ahol már csak a legmagasabb -bárányfelhők lebegnek.</p> -<p>Napfogyatkozások alkalmával meghatározták a napon lévő -kromoszfera vastagságát, vagyis a világító napfelhők fölött lévő, a -hidrogénre jellemző rózsaszínű gázréteget, amelyet 8000 km-nyinek -találtak, holott ez az előbb említett értéknek<a name="FNanchor_12" -id="FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class= -"fnanchor">12)</a> több mint hatszorosa. Ugyanazon eredményhez -jutunk tehát, mint a földet illetőleg, t. i. hogy a légkörnek -sokkal magasabbnak kell lennie, mint ahogy az Ritter számításai -szerint kiadódik.</p> -<p>Sőt helytelen annak a felvétele is, hogy a nap-atmoszfera -legkülsőbb rétegeiben 0 fokra, vagy még alacsonyabbra sülyedne a -hőmérséklet. A sugárzás sokkal nagyobb ott, semhogy ily erős -lehűlés előállhatna. A nap-atmoszfera ezen rétegeiben kétségkívül -sok az összesűrűsödött rész; erre abból következtethetünk, hogy a -nap fénye a peremétől kifelé gyöngül, midőn a fény a nap magasabb -gázrétegein halad át. Ezen csöppeket a nap sugárzása melegíti, és -magas hőmérsékletüket a környező gázaknak átadják. Ugyanaz a dolog -áll itt, mint a föld atmoszférájában is; a nap sugárzását számos -porrész nyeli el, miközben e részek 50 vagy 60 hőfokot vesznek föl, -amit azután a körülöttük lévő gázakkal közölnek. Mindkét esetben a -magasság növekedésével járó hősülyedés lassúbb, mint a hogy azt -Ritter számította, és ezért a légkör többszörösen magasabb Ritter -becslésénél. <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span></p> -<p>Térjünk vissza Ritter művéhez. Kiszámította, hogy egy gömbalakú, -gázszerű ködfoltban hogyan kell változnia a mélységgel a -hőmérsékletnek, a sűrűségnek és a nyomásnak. E számítások szerint, -ha a nap atomokra oszlott hidrógénből állana, akkor középpontjában -a hőmérséklet 25 millió fok volna, a nyomás 8·5 milliárd atmoszféra -és a fajsúly 8·5 lenne (a vízé 1). Ha a nap jelenlegi sugarának -tízszeresével ködfolttá bővülne ki, akkor középpontjának hőfoka 2·5 -millió fokot tenne ki. Azonban a nap jelenlegi nagyságára való -összehúzódás következtében a nehézségi erő 1-nek 100-hoz való -arányában növekedne, és a kilométerre eső hőemelkedés is ennek -megfelelően nagyobbodna. De mivel a sugár eredeti hosszának tized -részére csökkent, a középpont hőmérséklete régi értékének száz -tizedrésze lenne, vagyis tízszerte nagyobb volna, mint a -ködfoltban. Ez a nap minden más pontjára is áll; az összehúzódás -következtében beálló hőemelkedés tehát a nap sugarával fordított -arányban áll. Viszont a nap gázai a roppant nyomás következtében -valószinüleg nem követik az egyszerű gáztörvényeket, ezért a nap -belsejének hőmérséklete nem oly magas, amint azt Ritter fölvette. -Szerinte ha a nap gázállapotban lévő vasból állana, hőmérséklete -1·375 millió fokot érne el. A nap összehúzódása folytán előálló -hőemelkedés erős hőelnyelő vegyi folyamatokat indít meg, amelyek -viszont nagy mértékben csökkentik a hőmérsékletet. A nap -<span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span> hőmérsékletének átlagát körülbelül 10 -millió fokra becsülhetjük.<a name="FNanchor_13" id= -"FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class= -"fnanchor">13)</a></p> -<p>Ha egy gáztömeg, mint az említett ködfolt, összehúzódik, -hőmérséklete, mint mondottuk, növekszik; e hőemelkedésnél azon -meleg nagy része fogy el, amely meleg Helmholtz felfogása szerint -az összehúzódásnál szabaddá válik. Ha vegyi folyamatok nem -fordulnának elő, akkor a fentemlített érték 81 százaléka -melegedésre szolgálna, míg a kisugárzásra csak 19 százalék maradna. -Ezen számításaiban Ritter kétatomú hidrogént vesz fel, -H<sub>2</sub>-t; az egyatomú hidrogén 50 százalékot sugározna ki. -Ebből az következik, hogy a nap nem tarthatná meg tovább jelenlegi -sugárzási energiáját, mint körülbelül 5 (illetőleg 12) millió évig. -Azonkívül az elmult idők folyamán a nap kisugárzásának már -tetemesen csökkennie kellett volna. Ritter jól tudta, hogy a -geológusok szerint a földi élet tartamának sokkalta nagyobbnak kell -lennie; de ő, mint a legtöbb fizikus, annyira meg volt győződve -arról, hogy a Helmholtz által föltételezett hőforrás a nap számára -a legjelentékenyebb, hogy nem fektetett nagy súlyt a geológusok -véleményére. A későbbi kutatások azonban még nagyobbították a -geológusoknak a föld korára és a nap változatlan kisugárzására -vonatkozó becsléseit. Van’t Hoffnak kutatásai azon hőmérsékletre -vonatkozólag, amely a különböző geológiai korok sólerakodásai -idején uralkodott, <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span> valamint az egyes korok -korall-riffjeinek földrajzi elosztása azt bizonyítja, hogy a föld -felületének hőmérséklete, tehát a nap sugárzási erőssége nem -változhatott nagyon e régi korok óta.</p> -<p>Ez okból oly hőforrást kell keresni, amely nagyobb és kevésbé -változó hőmennyiséget ad, mint aminő a nap összehúzódása által -támad. Ily hőforrást ad kétségkívül a nap lassú kihűlése alatt -támadt vegyfolyamat. Mivel ezen folyamatok a nap-ködfolt -összehúzódása idején ellenkező értelemben hatottak, ebből az -következik, hogy a nap összehúzódása még gyorsabban történt, mint -ahogy azt Ritter gondolta. Azon időtartam, amelyben a nap -közvetlenül egy más nappal való összeütközése után egy messze -kiterjedő ködfoltból összehúzódott, aligha tett ki egy millió évet, -föltéve, hogy a kisugárzás mindig oly erős volt, mint most. Azon -idő alatt, míg a nap még ködfolt-állapotban volt, kell, hogy a -hőelnyelés segítségével roppant mennyiségű energiát gyüjtött légyen -össze a külső sugárzó melegből. Ezen energia később, mikor a nap -középhőmérséklete sülyedt, pótolta hőveszteségét. Ily módon a nap -hőmérséklete, és ezzel kiterjedése és kisugárzása hosszú időszakon -át csaknem állandó maradhatott. Ebből arra is következtetünk, hogy -a ködfolt állapot tovább tarthatott, mint ahogy az Ritter -számításaiból következnék.</p> -<p>Ritter kiterjesztette számításait azon esetre is, ha a -földünkhöz hasonló, vagyis szilárd kérgű égitest fölött a légkör -oly magas volna, hogy különböző magasságú helyeken a nehézségi -<span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span> erő számára különböző értéket kellene -fölvennünk. Azt találta, hogy ha az égitest szilárd felületének -hőmérséklete bizonyos értéket meghalad, akkor légkörének nincs -határa, azaz a gázak eltávolodnak tőle. Számításait a hidrogénre -vonatkozólag dolgozta ki és azt találta, hogy a hold csak úgy -tarthatna meg egy hidrogénből álló légkört, ha hőmérséklete -állandóan −85° alatt volna. Azonban a hold hőmérséklete általában -csaknem olyan, mint a földé, legmelegebb részeiben 150°-ot ér el; -tehát nem lehet hidrogén-atmoszférája. Hasonló módon kimutatja -Ritter, hogy a hold felületén nem lehet víz. Ugyanezen megokolás -még nagyobb mértékben áll a holdnál sokkal kisebb -aszteroidákra.</p> -<p>Ritter ezen vizsgálataiban számos követőre talált, akik közül -Johnstone Stoney és G. H. Bryan a legkiválóbbak. Mindketten a -molekulák mozgására vonatkozó mechanikai gáztörvényekből indultak -ki. Stoney szerint a föld nem tarthat meg légkörében hidrogént, és -ez az állítás valószinüleg helyes is. Azonban véleménye szerint a -héliumnak is sokkal nagyobb a mozgási energiája, semhogy oly kis -égitest, mint a föld, visszatarthatná. A számítás nem kedvez Stoney -felfogásának. De azt elképzelhetjük, hogy a föld atmoszféráját már -igen korai periódusában hagyta el a hélium, midőn a föld -hőmérséklete még sokkal magasabb, és kiterjedése sokkal nagyobb -volt, mint ma. Igen érdekesek Ritternek az összeütközés hatásaira -irányuló kutatásai. Már Mayer kimutatta, hogy egy igen nagy -távolságból, például a Neptunusz <span class="pagenum"><a name= -"Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> távolságából a napba eső -meteor, mely nulla kezdősebességgel indul el, a nap felületére érve -618 km-nyi sebességre tesz szert másodpercenkint és azért a nap -energiáját tömegének (a meteoré) minden grammja 45 millió -kalóriával nagyobbítja. Két nap összeütközésénél roppant -melegmennyiségnek kell felszabadulnia. Ez arra is szolgálhat, hogy -az új égitestet kiterjessze. Ha két egyenlő nagyságú nap nulla -kezdősebességgel végtelen távolból egymásnak rohanna, az -összeütközésnél támadó hő Ritter szerint elegendő volna ahhoz, hogy -a két gáztömeg térfogatát az eredeti négyszeresére terjessze ki. -Hogy a két összeütköző nap egész tömege a végtelen térben -szétszóródjék, ahhoz szükséges volna, hogy mindegyikük -másodpercenkint 380 kilométernyi kezdősebésséggel bírjon. Ily -sebesség az állócsillagok számára általában igen nagynak látszik. -Ezt a sebességet azonban a Kapteyn által felfedezett Columba -csillagképbe tartozó nyolcadrendű kis csillag, úgy látszik, még -meghaladja. Ezen csillag másodpercenkint több mint 800 km -sebességgel halad; az óriás nap, az Arkturusz 400 km-t tesz meg -másodpercenkint. E nagy sebességek igen ritka kivételek lehetnek. -Ha a mi napunknál lineáris méreteiben százszorta nagyobb nap -hasonló nagyságú gáztömbbel összeütközne, csak 38 kilométer -másodpercenkénti kezdősebességre volna szüksége, hogy egész tömegét -a végtelen térbe szórja szét, és hogy mint Ritter nevezi, -«centrifugális» ködfoltot képezzen, mely a térben mindjobban -kiterjedne. «A spirális ködfoltokat, <span class="pagenum"><a name= -"Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> amelyek keletkezését -ferde irányú ütközéssel magyarázzuk, talán a centrifugális -rendszerekhez sorolhatjuk.» Ezen égitesteknek tulajdonképen minden -irányban határtalanul kellene kiterjedniök. Elképzelhető azonban, -hogy ezen gázak mozgását gátolnák és végül meg is állítanák anyagi -részek, amelyekkel találkoznának. Hasonló módon képződhetnek -gyűrűalakú ködfoltok. Croll szerint két összeütköző nap számára -másodpercenkint 700 km-nél nagyobb sebességet kell föltételeznünk, -hogy az illető nap melegének létrejöttét megmagyarázhassuk; Ritter -szerint az nem szükséges. Emellett kiemelhetjük azt, hogy a napénál -százszorta nagyobb sugarú gázszerű ködfolt, melynek tömege a nap -tömegével megegyező, anélkül, hogy más égitesttel összeütköznék, -csupán a nap méretéig való összehúzódása által elég magas hőfokot -érne el ahhoz, hogy mint fényes fehér csillag világítson.</p> -<p>Ha két összeütköző égitest sebessége a fenti érték alá sülyed, -akkor centripetális rendszer keletkezik, vagyis oly gáztömeg, mely -fokozatosan állócsillaggá húzódna össze. Ritter szerint lehetséges, -hogy az ily csillag egy egyensúlyi helyzet körül periodikusan -növekedne és összehúzódna; ily módon akarja a változó csillagok -időszakos fényváltozásait megmagyarázni. Ezen lüktető mozgásokat -azonban igen hamar meggátolná a kisugárzás; azonkívül ilyen -csillagok fényerősségének változásai rendesen nem oly szabályosak, -mint ahogy azt Ritter számításai föltételezik. E tekintetben -véleményét nem fogadták el általánosan. <span class= -"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p> -<p>Ritter továbbá azt hitte, hogy centrifugális rendszerekben kis -csillagokként jelentkező sűrűsödések keletkezhetnek. Ily módon -keletkezhetnek csillagrajok, és valóban van okunk föltételezni, -hogy a spirális ködfoltok legnagyobbrészt ily csillagcsoportokból -állanak. Ritter végül azt a kérdést veti föl, hogy nem-e valószínű, -hogy a tejút egy ily centrifugális rendszerből eredő -csillagcsoport. Azt mondja, hogy a tejút rendszere abban az esetben -nem alkothatná a közvetlen környezetében lévő anyagnak -főtömegét.</p> -<p>Oly nagy kezdősebesség elérésére ugyanis, amely egy -centrifugális rendszernek összeütközésből való kialakulására -szükséges, ahhoz szerinte kell, hogy a két összeütköző gáztömeg -előbb még nagyobb tömegek vonzásának lettek légyen kitéve, és hogy -tovább is ezen erők hatásmezejében maradtak légyen.</p> -<p>Ritter így arra az eredményre jut, hogy centrifugális rendszerek -csak ritka kivételkép keletkeznek kialudt csillagok -összeütközéséből t. i. akkor, ha e napok rendkívül nagy sebességgel -mozognak. De semmisem állja útját azon föltevésnek, hogy a -naprendszernek aránylag kis töredéke centrifugális, míg a főtömeg -centripetális rendszer. Ezen állapotot vettük föl fentebb -normálisnak. A centrifugális rendszer spirális ködfoltot képez a -centripetális, mint középpont körül, és az utóbbi fokozatosan -fejlődik ki oly módon, amint azt Laplace a bolygórendszerré alakuló -ködfoltokról képzelte.</p> -<p>Ritter azt is kiszámította, hogy egy a napunkhoz <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> hasonló -állócsillag különböző fejlődési fokozatai mily időtartamot -igényelnek. Négy ilyen periódust különböztet meg. Az első kor a köd -állapot. A hőmérséklet aránylag alacsony, a csillag legelőször -ködszínképet ad, azután vöröses fényt bocsát ki. Több kutató, mint -például Lockyer is, elméleti okokból helyeslik e nézetet, a -megfigyelések azonban nem igazolják. A ködfoltok a hidrogén és a -hélium világító vonalait mutatják. Azonban némely csillag is -ugyanazon világító vonalakat adja, és azért kell, hogy a -ködfoltokhoz közel álljon, de fényük nem vörös, hanem fehér. Úgy -látszik tehát, mintha a Ritter által föltételezett átmeneti állapot -ködfolt és fehér csillag között, tudni illik vörösfényű ködcsillag -hiányoznék. De az is lehet, hogyha van is ily átmeneti állapot, az -igen ritkán fordul elő. Ritter is ezen átmeneti állapotot elenyésző -rövid tartamúnak tartja ahhoz az időhöz képest, amely a fehér -csillagnak a vörösre való átmenethez szükséges. Vannak igen erős -fényű vörös csillagok, aminő pl. a Beteigeuze, ennek a vörös fénye -valószínűleg a légkörében, vagy a körülötte lévő por -fényelnyeléséből ered. Az első korszak, mely a kisugárzás -maximumáig ér, 16 millió évet tenne ki. Ezután a hőmérséklet -emelkedik, míg eléri a maximumot, azonban nem emelkedik annyira, -hogy egyidejűleg a kisugárzást is fokozza, mert a kisugárzó felület -gyorsan kisebbedik. Ez a periódus aránylag rövid, csak 4 millió év -körüli. A harmadik időszak, amely alatt a csillag fényének ereje -folytonosan csökken <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> és hőmérséklete sülyed, 38 millió évig -tartana. Végül az igen hosszú negyedik kor következne, a csillag -fénynélküli, kialudt időszaka. Mindezen számítások azon feltevésen -alapulnak, hogy a nap melege csak összehúzódás által jön létre és -azok azért lényegesen eltérhetnek a valóságtól, mivel valószínű, -hogy nem az összehúzódás játssza a főszerepet, hanem a vegyi -folyamatok a meleg főforrásai.</p> -<p>Ritter számításai azon eredményre vezettek, hogyha a nap már -kialudt, akkor egy bolygóval való összeütközés nem keltheti újra -életre. Kant költői álma tehát a naprendszer újjáéledéséről, melyet -a napba eső bolygók idéznének elő, nehezen valósulhat meg. «Az el -nem éghető és a már elégett anyag felhalmozódása», mondja az -ünnepelt bölcselkedő, «és pedig a felületen lévő hamu, végül a -levegő hiánya véget vet majd a napnak, lángjának el kell egyszer -aludnia, és azt a helyet, amely világegyetemünk világosságának és -életének középpontja volt, valamikor örök homály fogja takarni. -Tűzének változó fellobbanása, hogy elpusztulása előtt új üregek -törésével újraéledjen, többször megújulhat; ez egyes állócsillagok -föltünésének és eltüntének magyarázatául szolgálhat.» «Nem kell -azon csodálkoznunk, ha még isten művében is mulandóságot ismerünk -meg. Minden véges dolog, amelynek kezdete vagy eredete van, magán -viseli természetének bélyegét, el kell mulnia. Newton, aki isten -tulajdonságainak művei tökéletessége folytán nagy bámulója volt, -aki a természet nagyszerűségébe való legmélyebb belátással -összekötötte az isteni <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> mindenhatóság megnyilatkozása iránti -legnagyobb tiszteletet, úgy látta, hogy a természet elmulását kell -hirdetnie, mint a mozgás mechanikájából folyó természetes -törekvést.» «Az örökkévalóság végtelen folyamatában kell egy végső -időpontnak lennie, amidőn fokozatos csökkenés minden mozgást -megszüntet.»</p> -<p>«Azonban egy világegyetem pusztulását nem kell igazi -veszteségnek tekintenünk a természetben. Ezen veszteségért más -helyen bő pótlás áll elő.» Kant ugyanis azt gondolta, hogy míg a -napok a tejút középponti égiteste közelében kialusznak, addig a -távoli kozmikus ködökben új napok keletkeznek, és a lakott világok -száma így mindig növekednék. Kant nem tudott megbarátkozni azon -gondolattal, hogy a nap és a bolygók a tejút középpontjában -mindörökké holtan maradjanak. Ezt nem tartotta az észszerűséggel -összeegyeztethetőnek. «Ha végül egy oly eszmét fejezünk ki, amely -époly valószínűnek látszik, mint amennyire illő az isteni mű -alkatához, akkor az a megelégedés, amelyet a természet -változásainak képe idéz elő, a tetszés legmagasabb fokára -emelkedik. Nem gondolhatjuk-e, hogy a természet, amely képes volt a -kaoszból szabályszerű és alkalmas rendszerbe illeszkedni, az új -kaoszból, ahová mozgásai csökkenése folytán sülyedt, ép oly könnyen -képes megújulni és az előbbi kapcsolatot helyreállítani? Nem-e -lehetséges a rugókat – melyek az elszórt anyagot rendezték és -mozgását előidézték és amelyeket a gépezet megállása nyugalomba -helyezett – újult <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> erővel megindítani? Nem kételkedhetünk -ennek lehetőségében, ha meggondoljuk, hogy midőn a keringő mozgások -végleg kimerűlnek, a bolygók és az üstökösök mind beleesnek a -napba, a nap tüze pedig oly sok és nagy rög hozzákeveredése folytán -roppant megnövekszik, különösen azért, mivel naprendszerünk -legtávolabbi gömbjei bebizonyított elméletünk alapján a természet -legkönnyebb és leggyulékonyabb anyagát tartalmazzák.» A napban új, -a tüzet tápláló anyag hozzájárulása folytán a legnagyobb fokú égési -folyamat állna elő, amely Kant szerint elegendő volna ahhoz, hogy -minden eredeti állapotába térjen vissza; ily módon új -bolygórendszer keletkezhetne az új kaoszból. Ha ez már többször -megismétlődött, akkor végül majd a nagyobb rendszer, amelynek a -mienk csak töredéke, a tejút rendszere is hasonló módon megáll, -hogy újra éledjen és az addig üres térbe új életet hozzon.</p> -<p>«Ha a természet e fönixét, – amely elégeti önmagát, hogy -poraiból megifjodva föltámadjon, – végtelen téren és időn át -követjük, a mindezt átgondoló szellemet ez a legmélyebb csodálatba -ejti.»</p> -<p>A mechanikai hőelméletet még akkor nem ismerték, és Kant, aki -homályosan sejtette, hogy a nap tüzét égésnek (kémiai folyamat) -kell fentartania, nem látta azon föltevés következetlenségét, hogy -a kiégett anyag ismételt égés által újra meg újra új energiát -tudjon teremteni. Igazságtalanság volna e szép költeményre a fizika -mértékét alkalmazni, amelyben még Kant is felhagy szokásos -írásmodorával. <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span> Természettudományi kritikával tekintve -Kant nagyszerű alkotása, amelyben a természet örökkévalósága iránti -vágy igaz kifejezést nyer, semmivé törpül. Nem fizikai alapja, -hanem rendszerének nagyszerűsége az, ami fölkelti csodálatunkat. -Hogy tervének részleteit kidolgozza, nem adatott meg Kant -számára.</p> -<p>Kant eszméjét csaknem változatlanul vette át Du Prel (1882) -spiritiszta filozófus, aki azonban e tanoknak könnyebb alakot -adott, és egyúttal tekintetbe vette csillagászati ismereteink -roppant haladását, Kant naiv teleologikus felfogását pedig -elkerülte. Szerinte is beleesnek a kihűlt napba a bolygók és tüzét -ezzel újra fölélesztik. «Nem tételezhetjük föl, hogy a csillagok -tetemei jeges kisértetekként lebegjenek az űrben, míg csak újra nem -egyesültek a középponti rendszerrel, mely végül az éter ellenállása -folytán mozdulatlanná válna. Ellenkezőleg az ősködöt, amelyből a -csillagcsoportok képződnek, inkább úgy tekinthetjük, mint egy -csillagraj összes csillagainak egyesüléséből eredő képződményt, -amelyben a csillagok mozgása fénnyé és hővé változva oly -hőmérsékletet eredményezett, hogy az egész anyag újra köddé -változott. Oly ciklus ez, mely bennünket ama «Kalpasz»-ra -emlékeztet, amellyel a buddhisták az évmilliók miriádjáig tartó -világperiódusokat jelezték, amelyeket a világegyetem pusztulása -választ el egymástól.»</p> -<p>Közelebbi vizsgálat azonban Du Prel szerint arról győz meg, -«hogy az egész világegyetemen ugyanazon időben nem szünetelhet az -<span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> élet; míg az egyik helyen kihal, máshol -pompás alakban fog kivirúlni.» «Valamint Penelope kifejtette éjjel, -amit nappal szorgos kézzel szőtt, úgy a természet is elpusztítja -saját műveit, és nem tételezhetjük föl róla, hogy szövését -befejezni igyekezne.»</p> -<p>«A pusztulás után minden csillagon újból megkezdődik a fejlődés, -és földi belátásunk szempontjából tekintve a teljes feledés mély -sötétje borítja mindazt, amit általában a kihalt csillagok -történetének lehet nevezni. Sem más faj, sem valami magasabbra -hivatott lények nem fognak egykor a föld örökébe lépni; s -mindabból, amit emberek létesítettek semmisem fog más lények kezébe -jutni.» Du Prel Mädlerrel megegyezően a Plejádokat tekinti -középponti rendszernek, amely körül kering a napunk. Ezen felfogást -azonban A. F. Peters kutatásai ridegen megcáfolták.</p> -<p>«A világegyetemben így egymásmellett mutatkoznak az örökös -átváltozás összes fázisai, amelyben a gravitációs mozgás hővé és a -hő a térben való mozgássá alakul. Itt fényük tetőpontján ragyogó, -lángoló világok raja, amott hervadó csillagcsoportok, amelyekben a -változó csillagok jelzik a pusztulás korát; az elsötétült napok -utolsó erőkifejtéssel kisérlik meg, hogy a dermesztő halált -elkerüljék. Míg az egyik rétegben élesen határolt ködgomolyban az -első napok kezdenek csirázni, addig más helyen a finoman tagolt -naprendszerek oszló gáztömegek gyanánt szétszóródnak az űrben. De a -természet Sziszifusz munkája mindig újra kezdődik.» <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p> -<p>Du Prel a ködfoltoknak bolygórendszerekké vagy csillagrajokká -való fejlődésének elméletébe Darwin felfogását viszi bele. -Bolygórendszerünk csodálatosan stabilis, mivel az egyes bolygók -csaknem koncentrikus pályákon mozognak, úgy hogy nem fenyegeti őket -összeütközés. Azok, amelyek pályája kevésbé előnyös helyzetű volt, -összeütköztek egymással és vagy kedvezőbb pályájú égitestekké -váltak, vagy végül a napba estek. Ily módon azon bolygók, amelyek -pályái nem zárták ki az összeütközés lehetőségét, fokozatosan -kiváltak, míg végül elértük a jelenlegi rendkívül célszerű -rendszert, amelynek stabilitása oly csodálatos, hogy Newton -szükségesnek tartotta egy eszes lény föltételezését, aki kezdettől -fogva mindent elrendezett. Du Prel ezen gondolatmenete igen -elfogadhatónak látszik. Ez azonban nem egyéb, mint Kantnak modern, -igen szép és illő mezbe öltöztetett felfogása.</p> -<p>Du Prel felfogását egyébként megtaláljuk már Lucretius következő -jelentős soraiban is. (De natura rerum. I. 1021–1028.)<a name= -"FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class= -"fnanchor">14)</a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Mert biz az őselemek, -helyöket, nem tartva tanácsot,<br /></span> <span class= -"i0">Foglalták el ám, eszesen számítva ki mindent,<br /></span> -<span class="i0">Sem ki nem alkudták, ki mi mozgást tenne -közülök:<br /></span> <span class="i0">De mert nagy számban sokkép -változva az űrben,<br /></span> <span class="i0">Végtelen óta -lökésektől izgatva üzetnek<br /></span> <span class="i0">Próbálván -mindennemű mozgást s összekötődést,<br /></span> <span class= -"i0">Így elvégre kerültek az olyan szerkezetekbe,<br /></span> -<span class="i0">Mint aminőkből áll a teremtés összege -máma.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<p>Roche bebizonyította, hogy ha a bolygók valamikor a mozgásaikat -gátló ellenállás következtében a nap felé esnének, amint Kant és Du -Prel képzelték, úgy még jóval mielőtt elérnék a középponti testet, -a bolygók különböző részeire különbözően ható nehézségi erő folytán -széttörnének. Ily módon pusztult el Biela üstököse, amikor közel -jött a naphoz. Ezen megsemmisülési folyamat közben heves vulkánikus -kitörések bizonyára a bolygó töredékeinek ideiglenes föllángolását -idézik elő, még ha a nap már ki is hűlt volna. Ezen tűz azonban -sokkal gyöngébb lenne, semhogy bolygórendszerünkön túl észrevehető -volna. Ha a nap nem volna még kihűlt állapotban, akkor a bolygó -kétségkívül izzó, tésztaszerű tömeggé olvadna, melyből a töredékek -minden heves változás nélkül válnának le. De minden esetre a bolygó -végül meteorpor alakjában nyugodtan hullana a napba, és a nap -fizikai állapotában semmi változás sem állna be. Bár mennyire is -csodáljuk tehát Kant és Du Prel teremtési történetét, mégis be kell -látnunk a fizikai alap híját.</p> -<p>Rendszerüknek más módon kell megvalósulnia, mint ahogyan ők -gondolták. <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_197" id="Page_197"><br /> --197-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>IX.<br /> -A VÉGTELENSÉG FOGALMA A KOZMOGÓNIÁBAN.</h2> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199"><br /> --199-</a></span></p> -<p>Míg eddig főleg természettudományi kérdésekkel foglalkoztunk, -most a végtelenség fogalmának inkább filozófiai kérdése felé -fordulunk. Ha egy csillag, mint a Sziriusz még oly távol is van, -még mindig vannak csillagok, amelyek távolabb állanak és ha el is -képzeljük, hogy van egy legtávolabbi csillag, mindamellett a -csillag mögött a teret még folytatódónak gondolnók. Hogy a tér -határolt legyen, azt ép úgy nem gondolhatjuk, mint az idő -határoltságát. Bár mennyire is visszagondolunk, azt kell -képzelnünk, hogy azon időpont előtt is időnek kellett lennie. Ép -oly kevéssé tudjuk az idő végét elgondolni. A tér végtelen, az idő -örök. Azonban ép oly lehetetlen a végtelen teret és időt átfogni -gondolatunkkal. Azért kisérelték meg, hogy a mindenséget végesnek, -és az időt egy kezdetből kiindulónak magyarázzák. Emlékezzünk -vissza a babiloni teremtési mondákra.</p> -<p>Sajátságos, hogy azon felfogásnak, amely szerint a tér határolt, -ámbár végtelennek látszik, több kiváló képviselője volt, többek -között oly éles elméjű tudósok, mint Riemann, a kiváló matematikus -és Helmholtz, a nagy <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> fizikus. Ismeretes, hogy a tenger -felszíne görbültnek látszik, mert a föld gömbalakú, és néhány -mértföldnyi távolban lévő szigetről az ellenkező partnak nem látjuk -a talaját, hanem csak a fák és hegyek csúcsát. Néha azonban -sajátságos atmoszferikus állapotok lehetővé teszik, hogy az -ellenkező partot is megláthassuk. Ha a légkör sűrűsége mindenütt -ugyanaz volna, akkor a keresztül hatoló fénysugarak teljesen -egyenes vonalak volnának. A levegő sűrűsége azonban lefelé gyorsan -növekszik és a fénysugár ezért csaknem úgy törik meg, mintha -prizmán menne keresztül. A légrétegek sűrűsödése bizonyos -körülmények között olyan lehet, hogy az a fénysugár, mely a föld -felszinével párhuzamosan indul ki, úgy törik meg, hogy vele -állandóan párhuzamos marad és ugyanazon görbületet veszi fel, mint -a nyilt tenger. Ha valaki ily esetben egyenesen a láthatár felé -tekintene, akkor az illetőnek a föld körül kellene látnia, azaz -önmagának a hátát láthatná. Természetesen nem volna képes -észrevenni önmagát; azonban a föld, vagy helyesebben a tenger -minden irányban végtelenül kiterjedő síma lapnak látszanék.</p> -<p>Elképzelhetjük, hogy a térből hozzánk jutó fénysugarak bizonyos -okból ép úgy görbülnének, úgy hogy ha például egyenesen fölfelé -tekintenénk, nem fölfelé látnánk, hanem a föld körül és végül oly -tárgyakat pillantanánk meg, amelyek különben csak a föld másik -oldaláról láthatók. Természetes, hogy ez esetben sem volna -lehetséges a földet a látóvonalban megpillantani, <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> mivel -az az út, amelyet a fénynek pályáján a föld másik oldaláról -szemünkig meg kellene tennie, rendkívül hosszú volna, hosszabb mint -bármely látható csillagé. Könnyen érthető azonban, hogy ily módon -nem vehetnénk észre oly csillagokat, amelyek távolabb vannak mint -azon kör legtávolabbi pontjai, amelyet a fénysugár leír. Ámbár -tehát a világegyetemnek csak azon részét látnók, mely egy bizonyos -távolságon belül fekszik – amely ugyan igen nagy, de véges -hosszúságú – mégis úgy látszanék, mintha a földről minden irányban -egyenesen a végtelen térbe pillantanánk. Eszerint nem állíthatnók -azt, hogy a tér végtelen, legalább annyiban nem, amennyire azt -észrevehetnők.</p> -<p>Helmholtz azt kivánta, hogy ezen lehetőséget csillagászok -kutassák. Mivel megfigyeléseinkből nem következik ilyesmi, a -vizsgálat meglehetősen fölöslegesnek látszik. Mert amíg a különböző -hőmérsékleti viszonyok a föld felületén megváltoztatják a levegő -sűrűségét és törőképességét és ennek folytán a fénysugár el is -térhet az egyenestől, addig semmiféle alapot sem találunk arra, -hogy az éter sűrűségét és törőképességét különböző irányban -változónak tételezzük föl. Természetellenes tehát azon föltevés, -hogy a látóvonal a térben fokozatosan görbülhet. Ezen felfogást, -mely a mult század második felében egy ideig élénk érdeklődés -tárgya volt, csaknem teljesen elhagyták, annál is inkább, mert -természettudományi tekintetben meddőnek bizonyult. Aki eziránt -érdeklődik, <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span> kritikai áttekintést találhat a dán -Kroman, az amerikai Sttallo, valamint Poincaré francia matematikus -műveiben. Mi megmaradunk a régi egyszerű felfogásnál.</p> -<p>Régóta vitás kérdés, vajon végtelen-e a csillagok száma vagy -sem. Anaximandrosz, Demokritosz, Szvedenborg és Kant végtelennek -tartották. Ha a csillagok némileg egyenletesen volnának a térben -elosztva, és nem csoportosulnának ott, ahol a nap van, akkor az -egész égnek csillagfényben kellene ragyognia, talán még nagyobb -fénnyel, mint a nap, és minden elégne a földön. Föltételezzük -emellett, hogy az összes égitesteknek átlag ugyanazon hőmérsékletük -van, mint az állócsillagoknak, amelyeknek hőmérséklete általában -magasabb, mint a napé. Mivel azonban a föld el nem ég, annak csak -két oka lehet. A csillagok naprendszerünk szomszédságában -összpontosítva lehetnek és mennél távolabb állanak tőle, annál -ritkábbak. Különös, hogy a legtöbb csillagász ezen nagyon is nem -filozófiai nézetet hajlandó elfogadni. A sugárzási nyomás -megismerése azonban tarthatlanná tette ezen álláspontot. Mert ennek -hatására végtelen idő alatt az összes csillagok szétszóródtak volna -a végtelen térben, ha valamikor bizonyos középpont körül, aminő a -tejút közepe pl., összpontosultak volna. Ha ezen megokolás tehát -helytelen, akkor más lehetőséget kell tekintetbe vennünk, hogy t. -i. nagyszámú, a látható csillagoknál mérhetetlenül nagyobb, roppant -alacsony hőmérsékletü, sötét égitestnek kell lennie az űrben. A -hideg ködfoltok <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> ily égitestek. Ezek az állócsillagoknál -sokkal nagyobb részét fedik el az égnek. Az a fény, amit összesen -nyerünk valamennyi csillagtól együttvéve, a napból hozzánk jutó -fénynek csak egy harmincmilliomod része. A Herschel Vilmos -katalogusában 5. számmal jelzett nagy, bolygó alakú ködnek, amely a -Nagy Medve B csillaga közelében terül el, mintegy 160 ív másodperc -az átmérője, tehát 260,000-szer nagyobb területet föd el, mint az -összes látható állócsillagok együttvéve. A bolygóalakú ködfoltokhoz -járulnak a szabálytalan alakú ködfoltok, ilyen pl. az Orioné, -amelynek igen kicsiny a sűrűsége, de rendkívül nagy a terjedelme. -Túlnyomó terjedelmüknél fogva tulajdonítunk oly nagy befolyást a -ködfoltoknak. Az a sajátos tulajdonságuk van, hogy a kivülről -felvett sugárzó meleg hatására kiterjednek és lehűlnek. -Kiterjedésük közben azon molekulái, amelyek a legnagyobb -sebességűek, elszakadnak és a ködfolt belső, nagyobb sűrűségű -részeiből más gáztömegek lépnek azok helyébe. Ily módon az entropia -csökkenésével mindig nagyobb energiamennyiséget halmoznak fel azon -elszakadó gáztömegek, amelyek a közeli csillagokon gyűlnek -össze.</p> -<p>Nem marad hátra más megoldás, mint az, hogy a csillagok számának -a végtelen térben végtelennek kell lennie. Távol állunk attól, hogy -még csak azokat a csillagokat is mind ismerjük, amelyeket előttünk -fekvő sötét égitestek el nem takarnak. Minél tökéletesebbé -<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> válnak optikai műszereink, annál több -világ új és új csillagcsoportjai tárulnak szemeink elé. Számuk -növekedése azonban nem áll arányban a műszerek segítségével -növekedve elénk táruló térrel. A csillagok száma sokkal lassabban -emelkedik, és ez legalább részben a sötét égitestek elhomályosító -hatásából ered.</p> -<p>Hogy az anyag elpusztíthatatlan vagy örök, azt a primitiv fajok -homályosan sejtették teremtési mondáikban. Általában örök időtől -létező kaoszt vagy ősvizet tételeztek föl. Érettebb gondolkozás -azután Demokritosz és Empedoklesz filozófiai fölfogására vezetett. -Azonban a középkoron át azon metafizikai felfogás kezdett -érvényesülni, amely szerint az anyag a teremtés ténye által -semmiből keletkezett. Descartes-nál is találkozunk ez eszmével, bár -nem biztos, hogy hitt benne, továbbá Newtonnál, sőt Kantnál is, a -nagy filozófusnál, és sokkal későbben Faye és C. Wolfnál. Azonban -valamennyi kozmogóniai elméleten keresztül vonul az anyag fokozatos -fejlődésének vezérgondolata, mennyiségének változatlan -megmaradásával. Különös következetlenség van abban a föltevésben, -hogy az anyag hirtelen keletkezett. Nem lehet kívánni, hogy a -világproblémát a maga teljességében valaki egyes-egyedül fejtse -meg, azért igen érthető, ha Laplace azt mondja, hogy csak azt -akarja megmutatni, hogy a fejlődés bizonyos része miként ment -végbe, a többit pedig más természettudósra hagyja. Gyakran azonban -ahelyett, hogy ily egyszerű megszorítással elégedtek volna meg, -természetfölötti magyarázathoz <span class="pagenum"><a name= -"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> folyamodtak. Emellett -elhagyták Spinozának a természet törvényei állandóságáról szóló -világos törvényét.<a name="FNanchor_15" id= -"FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" class= -"fnanchor">15)</a></p> -<p>Herbert Spencer is világosan fejezi ki e tekintetben felfogását. -Kijelenti, hogy nem hihetjük azt, hogy a látható világnak kezdete -vagy vége lenne. Amikor Spencer ezt írta, jól ismerte az energia -(akkor erőnek nevezték) megmaradásának tanát és a Lavoisier által -bebizonyított anyag megmaradásának elvét, amelyet már előbb -hallgatagon fölvettek, ámbár világosan nem ismerték föl. A -legutolsó évtizedekben azt a kérdést vetették föl, hogy az anyag -(súlyára nézve) elpusztulhat-e? Landolt a lehető legnagyobb gonddal -eszközölt kisérleteket arra nézve, hogy két anyagnak egymásra való -vegyi hatása alatt változik-e a súly. Landolt néhány esetben -jelentéktelen, a kisérleti hibákat kevéssel meghaladó változásokat -<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> észlelt. Folytatólagos kisérletekből -azonban meggyőződött arról, hogy ezen súlybeli változások csak -látszólagosak, amelyeket a reakciók alatti elenyésző hőemelkedés -okozott. Ezért jogosan mondhatjuk, hogy a kémikusok többszörös -tapasztalai megerősítik a régi filozófusok felfogását az anyag -megmaradásáról.</p> -<p>Sajátságos, hogy azok a tudósok, akik kozmogóniai problémák -tárgyalásánál fölveszik az anyag hirtelen létrejövését, -rendszerükben az anyagnak nem tulajdonítanak időbeli véget. Ez a -következetlenség valóban érthetetlen, ép oly érthetetlen, mintha -merészen azt állítanók, hogy a nappályától északra végtelen számú -csillag van, de attól délre nem.</p> -<p>Itt azt az ellenvetést lehetne fölhozni, hogy bizonyos -fogalmaknál fölveszünk végtelenséget egy irányban, egy pontból -kiindulva, de ellenkező irányban nem veszünk fel folytatást. Így a -hőmérsékletet az abszolut nulltól fölfelé számítják, de alatta nem. -Ennek ellenében azt mondhatnók, hogy nem volna lehetetlen oly -hőmérsékleti skálát alkotni, amely negativ végtelen hőmérsékletet -tételezne fel. Elegendő volna pl. a hőmérsékleti adatokat a −273° -C-tól számított hőmérséklet logaritmusával kifejezni; másrészt -azonban valószínű, hogy a hőmérséklet a molekulák mozgásán alapul, -és a negativ irányú mozgásnak a pozitiv irányúval egyenértékűnek -kell lennie, tehát ez okból lehetetlen túlmenni az abszolut nulla -fokon, azaz a teljes mozdulatlanságon. Ép oly kevéssé képzelhetünk -negativ tömeget. De negativ (azaz elmult) időt nemcsak, hogy -elképzelhetünk, <span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span> hanem kell is, hogy gondoljunk, és -ezért teljes következetlenségre vall, ha az anyagnak nem a mult, -hanem csupán jövő örökkévalóságáról beszélnek.</p> -<p>Amint Spencer a fentemlített idézetben mondja, lehetetlen az -energia, valamint az anyag teremtését elképzelni. «Energia nem -keletkezhet semmiből, sem nem válhat semmivé.» Ez esetben is -homályosan ezen eszme lebegett a filozófusok előtt, még mielőtt a -természettudósok hozzá fogtak volna a fogalmak tisztázásához. -Descartes, Buffon, Kant műveiben, mint a régi kozmogóniákban -általában, folyton az energia megmaradása homályos sejtésének -nyomára akadunk. Descartes és Kant azt tartották hogy a nap -izzásának fentartására égésfolyamat szükséges, amelynek -fentartására ismét nélkülözhetlennek tartották a levegőt. Sőt -Buffon azt hitte, hogy a többi napok, amelyek hasonlóképen -folytonosan hőt sugároznak ki, napunkba ugyanannyi fényt küldenek, -mint amennyit tőle nyernek. Ő tehát a hőegyensúly egy nemét -tételezte fel. Sajnos nem bocsátkozott a kérdés további -kutatásába.</p> -<p>Ezen viszonyok tisztább belátása csak a mult század elején -adatott Sadi Carnot lángelméje által. Művei egy része azonban -kiadatlan és ismeretlen maradt korai halála folytán, és az energia -megmaradásának elvét Mayer, Joule és Colding keltették új életre és -Helmholtz dolgozta ki. Igen jellemző, hogy e kiváló férfiak közül -egy sem volt szakszerű természettudós, Helmholtz azonban kiválóan -képzett matematikus volt. Carnot és Colding <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> mérnök -volt, Mayer és Helmholtz orvosok, Joule sörfőző. Ha a felfedezés -alapjait közelebbről vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy azok -főleg filozófiai természetüek és ezen úttörők ellen filozófiai -felfogásuk miatt heves támadásokat is intéztek. A természetkutatók -már régóta azt tartották, hogy a hő a legkisebb részek mozgásán -alapul. Erre vonatkozó kijelentéseket Descartes, Huygens, Laplace, -Rumford és Davy műveiben találunk. E felfogással egy másik állott -szembe, amely szerint a meleg anyagi természetű volna. A mechanikai -hőelmélet fölfedezője bizonyos értelemben már tisztában volt az -előbbi fölfogással. Azonban Carnot elmélkedéseiben a legfontosabb -szerep a hőgépeknek jut, amelyek oly módon végeznek munkát, hogy a -meleg testről hidegre áramlik át a hő. Carnot szerint egy adott -melegmennyiség oly módon való átváltozásánál, hogy amellett a -lehető legnagyobb munka jőjjön létre, a munka mennyiségének minden -esetben függetlennek kell lennie a hőátvivő közegtől, ha csak a -hideg és meleg test állandóan megtartja hőmérsékletét. Ezt az elvet -úgy is fejezhetjük ki, hogy a «perpetuum mobile» lehetetlen. Ebben -a mérnök azon szilárd meggyőződése jut kifejezésre, hogy semmiből -nem jöhet létre munka. Mayer értekezésében sűrűn fordulnak elő az -ily kifejezések: «semmiből semmisem támad»; át volt hatva a munka -anyagszerűségének eszméjétől. Colding azt írta: «szilárd -meggyőződésem, hogy azon természeti erők, melyeket úgy a szerves, -mint a szervetlen világban, a növény- és állatvilágban, -<span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> valamint az élettelen természetben -találunk, nemcsak a világ kezdetétől fogva léteztek, hanem mindig -is működnek, hogy a világot a teremtésnél belé fektetett értelemben -fejlesszék.» Joule egy népszerű előadásában azt mondja: «Apriori -megállapíthatjuk, hogy az «eleven erő» <span class= -"over-under"><span class="over"><span class= -"uline"><i>mv</i></span><sup>2</sup></span><span class= -"under">2</span></span> teljes megsemmisülése nem lehetséges; nem -tételezhetjük föl, hogy azon erő, mellyel isten az anyagot -fölruházta, emberi tevékenység által elpusztulhat, avagy -létrejöhet.» Helmholtz négy vagy öt évvel később megjelent -értekezését, amelyet ma a fizika klasszikus alkotásának tekintünk, -az akkori legelőkelőbb természettudományi szaklap, «Poggendorfs -Annalen» visszautasította, ép úgy, mint Mayer tanulmányait. Ebből -világosan látható, hogy ezen művek fizikai jelentőségét nem -ismerték föl, hanem csupán filozófiai elmélkedéseknek vélték. E -kutatások rendkívüli újítások alapjául szolgáltak a mult század -folyamán, nemcsak a fizikában, hanem a kémia és a fiziológia terén -is. Az energia megmaradását és örökkön-örökké való fenmaradását -ezek által egyszersmindenkorra megállapították.</p> -<p>Sajátságos, hogy e tudományág fejlődése magával hozta az -örökkévalóság elve tagadásának csiráját. A hőelmélet azon -következtetésre jutott, hogy a hő önként (vagyis amennyiben nem -használ föl erre munkát) megy át a melegebb testről a hidegebbre, -de nem fordítva. Ennek következménye a világnak oly értelemben való -fokozatos fejlődése, hogy minden energia az idők folyamán -molekuláris mozgássá, <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> azaz hővé alakul át és a hőmérsékleti -különbségeknek az egész világegyetemben való kiegyenlítésére -használódik fel. Ennek bekövetkezése után a molekuláris mozgások -kivételével minden mozgásnak meg kell szünnie, és ezzel minden élet -kialszik. Ez a teljes nirvana volna, amiről az indus filozófusok -álmodoztak. Clausius a hőegyensúly e végső állapotát hőhalálnak -nevezte. Ha a világ valóban a hőhalál felé törekedne, nem látjuk -be, mért ne érte volna már el e sors a végtelen hosszú idők -folyamán. És mivel minden nap tapasztalhatjuk, hogy a világot nem -érte még e kemény sors, arra kellene következtetnünk, hogy az -örökkévalóság eszméjének nincs reális alapja, és hogy a világ nem -létezhet végtelen idők óta, hanem kezdetének kellett lenni, azaz -teremtés által jött létre, és innen ered az anyag és energia is. -Lord Kelvin is lényegesen hozzájárult a hő-halál, vagy amint ő -nevezte, az energia-szétszóródás tanának kifejlesztéséhez. Ez -teljesen ellentmond a mechanikai hőelmélet alapjául szolgáló -örökkévalóság eszméjének. E nehézségből tehát kivezető utat kell -keresnünk.</p> -<p>A világegyetem kétségkívül fejlődési folyamatnak van alávetve. -Ha a fejlődés mindig ugyanazon irányban halad, kell hogy egyszer -véget érjen. Ha nem ér véget, annak csak az lehet az oka, hogy a -fejlődés nem törekszik végleges nyugalom felé, hanem ciklikus -mozgást végez. Ily felfogásra céloz Kant is, aki a kiégett nap -«megújhodásáról» beszél, amely azáltal jönne létre, hogy a nap -legfinomabb <span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> és legsebesebb anyagrészeit az állatövi -fény anyagához taszítja. Szerinte az állatövi fény a kaosz -maradványa, azért azt mondja, hogy a kiégett nap anyaga összevegyül -a kaosszal.</p> -<p>Kanttól erednek a következő nevezetes kijelentések: «Ha tehát a -mindenség kiterjedés tekintetében végtelen, akkor a világegyetemet -mindig számtalan világ fogja benépesíteni.» Továbbá arról beszél, -hogyan hűlnek ki a napok a középponti test körül, (melyet ő a -látható világegyetemben fölvesz), hogy távol tőle új életre -keljenek, úgy hogy az élő világok száma mindig növekszik. «De mi -lesz az ily módon elpusztult világok anyagával? Nem-e képzelhető, -hogy a természet, amely egykor oly ügyes rendszerbe tudott -illeszkedni, ép oly könnyen újból előlép és megújul a kaoszból, -ahová mozgásának megszüntével került? Nem habozhatunk, hogy ezt -elismerjük.» Kant azt hiszi, hogy amikor bolygók és üstökösök -beleesnek a napba, az eközben támadt hő folytán az anyag minden -irányban szétszóródik, de a fokozatos hőveszteség következtében a -szétszórt anyagból a régihez hasonló új bolygórendszer keletkezik. -A rengeteg tejút-rendszer is egykor ily módon össze fog omlani, és -újból helyreáll. Azt hiszi, hogy ezen folyamatok megismétlődnek, -hogy «úgy az örökkévalóságot, mint minden teret csodával töltsenek -be.» Ezen nagyszerű elmélkedés, sajnos, a fizikai alap híjával van. -Croll is fölveszi (1877), hogy az őseredeti köd újbóli -kialakulására két kialudt nap összeütközése szükséges. Ezen az úton -azonban, amelyet később több természettudós <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> -követett, mint Ritter, Kerz, Braun, Bickerton és Ekholm, arra a -következtetésre jutunk, hogy az egész világegyetem azon irányban -halad, hogy «egyetlen, hideg, sötét tömeggé tömörüljön.» Hogy e -következtetést elkerüljük, oly erőket kell föltételeznünk, amelyek -az anyagot tényleg szétszórják.</p> -<p>E tekintetben Herbert Spencer (1864) nyilatkozik a -legvilágosabban. Felfogása a következő. A bolygórendszer -fejlődésében oly erők működnek együttesen, amelyek az anyagot -egyrészt összegyüjteni, másrészt szétszórni igyekeznek. A fejlődés -azon korszakában, amelyet a ködfoltoknak napok-, bolygók- és -holdakká való átalakulása jellemez, az összegyüjtő erők a -túlnyomóak. Egy napon azonban a szétszóró erőknek kell -felülkerekedniök, úgy hogy a bolygórendszer a megritkult -ködállapotba fog visszatérni, amelyből kifejlődött. Hosszú korok, -amelyek alatt a gyüjtőerők uralkodnak, váltakoznak soká tartó -periódusokkal, amikor a szétszóró erők a túlnyomók. «Midőn az anyag -gyűlik össze, a mozgás szóródik szét; és mikor a mozgás -felhasználódott, az anyag szóródik szét.» «Ritmus jellemez minden -mozgást.» Spencer nyilván azt hitte, hogy a testek kölcsönös -közeledésén alapuló anyag-összpontosításnál helyzeti energia vész -el, az anyag szétszóródásánál pedig helyzeti energia ujra -felhalmozódik, a mozgási energiánál a viszony fordított. -Nietzschének hasonló felfogása volt.</p> -<p>A fődologban bizonyára igaza van Spencernek. De mivel kora -fizikusai semmiféle szétszóró erőt nem ismertek, szavait nem vették -<span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span> figyelembe. Most ellenben azon erőket -jól ismerjük. Ezek főleg azon robbanó anyaghoz hasonló testekben -halmozódnak fel, amelyek a legmagasabb nyomás és hőfok hatása alatt -a napok legbelsőbb részeiben képződnek. Hozzájárul ehhez a ritka -gázburkok porának hőelnyelése a ködfolt-állapotban, amely por a -fokozott molekuláris mozgás következtében a tér minden irányába -szétszóródik, amíg végül a közeli nagy tömegeken, különösen a -csillagokon összegyűlve, azok energiáját növeli. Ezen folyamat -elsősorban az úgynevezett entropia növekedés ellen működik, vagyis -más szóval az égitestek közötti hőmérséklet-kiegyenlítődés ellen -hat, és megakadályozza a «hőhalál» bekövetkezését. Továbbá ott a -sugárzási nyomás, amely a napoktól elviszi az űrön keresztül a -részecskéket.</p> -<p>Az energia megmaradásának újonnan nyert fogalma új problémák -megoldását tűzte ki a természettudósok feladatául. Azt kellett -kérdezniök, hogyan pazarolhatta a nap energiáját oly módon, hogy -észrevehetőleg le ne hűljön. Mayer azt felelte erre, hogy a nap -melege azért marad meg állandóan, mert a belezuhanó meteorok -táplálják. Hogy ezen energia-forrás teljesen elégtelen, kitünik az -erre vonatkozó fejtegetésünkből. Ugyanez áll a Mayer-féle hipotézis -Helmholtz által adott módosítására is, amely szerint a nap egész -tömege a nap középpontja felé esnék, vagyis a nap összehúzódna. -Helmholtz felfogását rendesen a Laplace-hipotézis legjobb támasza -gyanánt hozzák föl, amely szerint a nap ködfoltszerű állapotból -<span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> való összehúzódás eredménye. E feltevés -szerint azonban a nap jelen erejével nem sugározhatott ki hőt 20 -millió évnél tovább.</p> -<p>Ez azonban egyáltalában nem felel meg azon időtartamnak, -amelynek a geológusok szerint a legrégibb kambriumi fossziliákat -tartalmazó rétegek lerakódása óta el kellett mulnia. Eszerint -100–1000 millió év volt erre szükséges, míg az ember szereplése óta -csak 100,000 év mulhatott el. E kérdésben különösen Angliában -geológusok és fizikusok között heves vita támadt, amelyben több -fizikus a geológusok pártjára állott. A vita természetesen az -utóbbiak javára dőlt el, mivel ők pozitív adatokra támaszkodhattak, -míg ellenfeleik főkép azon negativ érvet hozták fel, hogy nem -tudják, hogy a nap ily körülmények között honnan kapta volna -energiáját.</p> -<p>Igyekeztem e próblémát annak kiemelésével megvilágítani, hogy a -kémiai folyamatok annál több meleget állíthatnak elő, mennél -magasabb hőmérséklet alatt folynak le. Tekintsük például azon -folyamatokat, amelyek egy gramm −10 fokú jégnek fokozatos -hőmérséklet emelése közben játszódnak le. Nulla foknál vízzé olvad, -és eközben mintegy 80 kalóriát használ el; 100°-nál a víz -körülbelül 540 kalória elfogyasztása mellett elpárolog. Magasabb -hőmérsékletnél, körülbelül 3000°-nál a vízgőz felbomlik hidrogén- -és oxigénre, amidőn körülbelül 3800 kalóriát használ föl. Kisérleti -eszközeink felmondják tovább a szolgálatot, nem tudunk magasabb -hőmérsékletet létrehozni. De helytelen volna föltételezni, hogy a -<span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> kémiai folyamatoknak meg kell szünniök, -mivel segédeszközeink nem szolgálnak továbbra is. Valószínű, hogy -igen magas hőmérsékletnél az oxigén és a hidrogén százezrekre menő -kalóriák elhasználásával felbomlik atomjaira. Most azt lehetne -mondani, hogy a kémiai folyamatok végére értünk, mert az atómok -tovább nem bomolhatnak fel. A tudomány erre azt mondja, hogy: nem! -Az atómok új kapcsolatokba léphetnek, amelyekben roppant -melegmennyiségek használódnak föl. Curie csak néhány év előtt -fölfedezte, hogy a rádium folyton hőt fejleszt. Azóta rájöttek, -hogy a rádium-vegyületek héliumot bocsátanak ki, miközben minden -gr. rádiumra 200 millió kalória hő fejlődik. Magas hőfoknál ezen -folyamatoknak e hallatlan energia-mennyiség elhasználásával, tehát -fordított irányban kell lefolynia. Csak oly rövid idő óta -tanulmányozzuk e jelenségeket, hogy még nem teljesen világosak -elöttünk. Azonban mi sem mond ellent azon föltevésnek, hogy még -magasabb hőmérsékletnél oly kémiai folyamatok játszódhatnak le, -amelyeknél a kapcsolatba lépő anyag minden grammja még sokkal -nagyobb hőmennyiséget használ fel. Rutherford és Ramsay -korszakalkotó kémiai fölfedezései a képzeletnek e kérdésben -meglehetősen tág teret hagynak. A radioaktiv testek a közönséges -hőmérsékletnél felbomlanak, de magasabb hőmérsékletnél -ujjáalakulnak szétesett termékeikből, ha azok a kellő mennyiségben -jelen vannak. Minél magasabb a hőmérséklet, annál kisebb -mennyiségben képződnek a bomlási termékek, és elegendő magas -hőmérsékletnél az <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span> utóbbiak aligha keletkeznek. Strutt -kutatásai szerint ez már oly, aránylag alacsony hőmérsékletnél áll -be, aminő a föld felszine alatt 70 km mélységben uralkodik. Strutt -azon tényt, hogy a föld belsejében a hőmérséklet emelkedik, a benne -lévő rádium fokozatos bomlásával igyekszik magyarázni. Azt találta, -hogy azon kőzetekben, amelyek a föld kérgét alkotják, átlag egy -millió köbméterre nyolc gramm rádium esik. Ha az egész föld átlag -ily arányban tartalmazná a rádiumot, akkor a rádium bomlása -következtében harmincszor annyi hő szabadulna föl, mint amennyit a -térbe való hőkisugárzás által a föld elveszít. Mivel az nem -tételezhető föl, hogy a rádium a földnek csak harmincad részében -fordul elő, amennyit a földnek 70 km mély, külső rétege kitesz, -számolnunk kell annak a valószínűségével, hogy nagyobb mélységekben -rádium képződik bomlási termékeiből, ha azok kellő mennyiségben -fordulnak elő. Azon mélységben a hőmérsékletnek körülbelül 2000° -C-nak kell lennie. Egy bizonyos hőfoknál uránnak kell képződnie a -bomlási termékekből, amely bomlástermékek egyike a rádium. Azért ne -csodálkozzunk azon, hogy a nap látható részében a nap 6000° C-nál -nagyobb hőmérséklete mellett nem találtak rádiumot.</p> -<p>Közönséges hőmérsékletnél nem keletkezik említésre méltó -mennyiségű urán a bomlási termékekből. Rutherford szerint e -hőmérsékleten hét milliárd év alatt bomlik fel az uránium fele. -Ebből arra következtet Rutherford, hogy egy köbcentiméter hélium -760 mm nyomásnál <span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> 0° hőmérséklet mellett egy gramm -uránból 16 millió év alatt keletkezik. A ferguszonit nevű ásvány -minden benne lévő grammnyi uránra 26 köbcentiméter héliumot -tartalmaz. Ebből arra következtethetünk, hogy ezen ásvány uránja -26-szor 16 millió, azaz 416 millió év alatt bomlott föl. Oly hosszú -időnek kellett eltelnie, amióta ezen ásvány a föld belsejéből -kivetett izzó tömegekből kialakult.</p> -<p>A radioaktiv ásványok azon tömegei, amelyeket hirtelen kitörés -lök ki a napokból a térbe, ahol lehűlnek, természetesen bőségesen -küldik ki rádioaktiv sugaraikat. Ezek között oly rádioaktiv -összetételek lehetnek, amelyek igen hamar felbomlanak és azért nem -ismeretesek a földön, mert itt már régen meg kellett változniok. -Egyáltalában nem valószínűtlen, hogy az új csillagok körüli köd -részeiben észlelt erős fénysugárzás nemcsak az új csillagtól -eltaszított, elektromossággal töltött porrészeken alapul, hanem ily -gyorsan széteső rádioaktiv anyagok sugárzásán is.</p> -<p>Az új csillag föllángolásánál képződött köd a csillagok -sugárzásának fölvétele által elveszíti héliumát, amely a kozmikus -poron összegyűlve ismét a sűrűbb részekbe vándorol vissza. Ezen -részek anyagának sűrűsödése folytán emelkedik ott a hőmérséklet és -az erősen rádioaktív anyagok újból kialakulnak. Hasonló dolog -történik más, robbanó, de nem rádioaktiv testeknél. Így a ködfoltok -nemcsak a porrészeket gyűjtik össze, amelyeket a napokból kiinduló -sugárzási nyomás szállít hozzájuk, és más a <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> -napokból kitaszított anyagokat, hanem a térbe sugárzó energiát is. -Ezen por- és energia-tömegek a ködfoltnak azon részeiben gyűlnek -össze, amelyek legközelebb fekszenek a középponthoz és a melyeknek -belsejében magas a hőmérséklet. Ott radioaktiv és robbanó testekké -alakulnak, amelyek roppant nagy energiát tartalmaznak, és ha a -ködfolt nappá válik és több energiát kezd veszíteni, mint amennyit -környezetétől nyer, e testek lassú hősülyedésnél szétesnek, de -óriási energia-készletük folytán a lehűlést mérsékelik és a -kisugárzás több billió éven keresztül csaknem változatlan -marad.</p> -<p>Világos, hogy ily módon sem az energiából, sem az anyagból -semmisem vész el a világegyetemben. Az az energia, amit a napok -elvesztenek, a ködfoltokban található fel újra, amelyek annak -idején a napok szerepét veszik át. Így az anyag az energia-fölvétel -és átadás állandó pályáját járja be. Ahhoz nem szükséges egyéb, -mint az, hogy a ködfolt hidegebb részeiben lévő gáztömegek és az -oda bevándorolt porhalmazok a napok sugárzása által vesztett -energiamennyiséget fölvegyék. Az a kevés, amit néhány év alatt a -radioaktiv jelenségekből tanultunk, arra utal, hogy kis mennyiségű -anyag is roppant nagy energiamennyiséget képes felhalmozni.</p> -<p>A nap belsejét ilyféle roppant melegtartálynak kell tekintenünk. -Kihűlése közben a kémiai folyamatok fordított irányban mennek -végbe, mint az összehúzódásnál, és oly melegmennyiség szabadul fel, -hogy minden grammnak <span class="pagenum"><a name="Page_219" id= -"Page_219">-219-</a></span> több billió kalória felel meg. Mivel a -nap a sugárzás folytán grammonkint 2 kalóriát veszít évente, -világos, hogy e folyamat több billió éven át tarthat, és hogy -hosszú időkön keresztül így lehetett ez, anélkül, hogy a nap -sugárzásának a geológusok által a földi élet számára követelt -körülbelül ezer millió év alatt lényegesen kellett volna változnia. -Bizonyos ugyanis, hogy a legrégibb ismert szervezeteknek, amelyek -nyomai a kambriumi kövületekben megmaradtak, oly hőmérsékleti -viszonyok között kellett élniök, amelyek nem sokban különböznek a -maiaktól. E szervezetek a fejlődés oly magas fokát érték el, hogy -fölvehetjük azt, hogy azon kornak, amely az egysejtű lények első -megjelenése és a kambrium kora között eltelt, legalább is oly -hosszúnak kellett lennie, mint azon időnek, amely a kambriumtól a -jelenkorig lefolyt. Még régibb geológiai rétegekben lévő szerves -maradványok vagy sokkal mulandóbbak voltak, semhogy megkövesedett -állapotban megmaradhattak volna, vagy pedig az idők folyamán a -rendkívül nagy nyomás és hőmérséklet, vagy mindkettő együttes -befolyása következtében, amelyeknek azon rétegek millió éveken -keresztül ki voltak téve, ezen maradványok elpusztultak.</p> -<p>Miután így meggyőződtünk a világegyetem változásai ciklikus -jellegének lehetőségéről és érthetőségéről a lord Kelvin és -Clausius által föltételezett hő-halálra vezető egyenletes -fejlődéssel ellentétben, foglalkozzunk néhány oly nézettel, amelyet -e kérdés tárgyalása folyamán vetettek föl. Mivel elmélkedésünket -<span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> nem terjeszthetjük ki az egész végtelen -világegyetemre, arra a részére szorítkozunk, amely megfigyelésünk -számára hozzáférhető. Ez a rész azonban oly nagy, hogy -ködfoltokból, kozmikus porból, sötét tömegekből és napokból álló -összetétele valószinüleg kevéssé tér el a világegyetem más -megfelelő nagy részeitől. Azon következtetéseket, amelyeket ezen -rész számára levontunk, valószínűleg a világegyetem minden más -részére is vonatkoztathatjuk, és így az egész végtelen térre. -Először is keressük a hőmérséklet totális eltérését a -középhőmérséklettől a vizsgálat alá vett tér-részletben. Legyen pl. -a nap középhőmérséklete tíz millió fok, és a szemügyre vett -világűr-rész anyagának középhőmérséklete egy millió fok, akkor a -nap hőmérsékletének, a középhőmérséklettől való eltérése kilenc -millió fok. Ha ezen értéket megszorozzuk a nap tömegével, kapjuk a -nap részesedését a totális eltérésben. Hogy azonban egész pontosan -számítsunk, a napot két részre kell osztanunk, egy belsőre, -amelynek hőmérséklete több egy millió foknál, és egy külsőre, -amelynek alacsonyabb a hőfoka, és minden egyes rész számára ki kell -számítanunk a tömegnek és a középhőmérséklettől való eltérésnek -szorzatát, aztán a két eredmény algebrai összegét kell képeznünk -tekintet nélkül a plusz vagy minusz előjelre.</p> -<p>Ugyanazon eljárást alkalmazzuk a ködfoltoknál, pl. az Orion -övében lévő nagy ködfoltnál. Ez esetben az eredmény kétségkívül -negativ előjelű, mert a ködfoltok hidegek. Miután ezen műveletet -minden csillag, ködfolt, bolygó, vándorló <span class= -"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> por és -meteortömeg számára elvégeztük, összegezzük az eredményeket. Ezen -rendkívül nagy összeget nevezzük A-nak. Vegyünk fel egy vízszintes -tengelyt, amelyre rámérjük az idő értékeit; a jelent null pont -jelezze, az elmúlt idő tehát negativ lesz, a jövő pozitiv. A -függőleges tengelyre mérjük a totális eltérést az egyes -időpontokban. Mi történik most? Kövessük először is Clausius -gondolatmenetét. Az entropia törvénye szerint a hőmérséklet a -kiegyenlítődés felé törekszik, vagyis a teljes eltérés, amely ma A, -holnap kisebb lesz, és bizonyos idő múlva, mondjuk 10 millió év -múlva B-ig fog sülyedni. A kiegyenlítődési folyamat tovább halad, -de mivel a hőkülönbség kisebb mint azelőtt, a kiegyenlítődés -lassabban fog történni. Azon görbe tehát, amely a totális eltérés -változását mutatja, B-től kezdve kevésbé meredeken fog esni, mint -A-tól B-ig. De mindenesetre esik tovább, azonban az -átlag-hőmérséktől való totális eltérés folyton kisebbé válik, míg -végül amint a matematikusok mondják, a nulla határérték felé fog -aszimptotikusan közeledni. Elegendő hosszú idő után ezen eltérés -tetszésszerinti kis értéket ér el, vagyis más szóval végtelen -hosszú idő múlva értéke nulla lesz.</p> -<p>Most haladjunk az időben visszafelé. Az A pont előtt a görbének -a jelzett okoknál fogva meredekebbnek kell lennie, mint utána. -Bizonyos időben, tegyük fel tíz millió év előtt a teljes eltérés C -értéket ért el, és ha elég messzire megyünk vissza, minden A-nál -nagyobb értéket elérhetett, bármily nagynak is <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> -képzeljük azt. Vagyis amint a matematikusok kifejezik, végtelen -hosszú idő előtt a hőmérséklet teljes eltérésének végtelen nagynak -kellett lennie. Ez az eset azonban csak akkor volna lehetséges, ha -a világegyetem egyes részei, amelyek számunkra még láthatók, -végtelen magas hőmérsékletűek lettek volna. Ez viszont azt vonta -volna maga után, hogy az átlagos hőmérsékletnek és ennél fogva az -energiának is végtelen hosszú idő előtt végtelen nagynak kellett -volna lennie a felvett tér-részletben. Mivel azonban az energia -mennyisége változatlan, nem vehetett fel a multban bármely nagy -értéknél nagyobb értéket.</p> -<p>Ez a hipotézis tehát tarthatatlan. Némely fizikus e nehézségből -a következő kivezető utat kisérelte meg. Bár a hőmérsékleti -egyenlőtlenségek a multban nagyobbak voltak, mint most, -elgondolható, hogy a kiegyenlítődés lassabban ment végbe. A -hőmérsékleti eltérés kezdetben végtelen lassan esett volna, aztán -mondjuk D határértéktől kezdve gyorsabban, amíg ma nagy sebességgel -esik, hogy végül nullára csökkenjen. Más szóval a világnak végtelen -hosszú időn át halottként kellett volna pihennie, hogy aztán ép -azon időben, amellyel a geológia és a paleontológia megismertet -bennünket, őrült gyorsasággal kifejlődjék és aztán mindjobban -visszaessen a halál örök tétlenségébe. Christiansen, hogy e -hipotézis képtelenségét és minden természettudományi megfontolással -ellentétes voltát kimutassa, a következő példát hozza föl. Egy -halom puskapor hosszú ideig feküdhet <span class="pagenum"><a name= -"Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> látszólag anélkül, hogy -változnék. Valaki tűzbe borítja, vagy a villám meggyújtja, a -puskapor lobot vet, és az előbbi lassú változást a magas -hőmérséklet annyira meggyorsítja, hogy a másodperc tört részében -szörnyű gyorsasággal folyik le. Ezt egy kissé lassúbb, percekig -tartó vegyi folyamat követi, mivel az égési termékek a levegő -nedvességével jutnak érintkezésbe, aztán látszólag vége az -átalakulásnak. A másodpercnek az örökkévalóságban elenyésző tört -része felelne meg a világegyetem fejlődési korának, amelyről tudunk -valamit. Ezt azonban tüzetesebb vizsgálat után aligha fogadná el -egy természettudós. Azt a nehézséget is tartalmazza e hasonlat, -hogy a puskapor, miként azt a vegyészek tanítják, még alacsony -hőmérsékleten is lassú változásnak van alávetve, amely változás -csak az abszolut nulla fokú hőmérsékletnél érné el a nulla értéket. -De azt sem képzelhetjük el, hogy a világ előbb rendkívül lassan -fejlődött volna, mivel középhőmérséklete igen alacsony lett volna. -Az ily föltevés teljesen igazolatlan volna. Ellenkezőleg, azon -esetben miként Christiansen mondja, föl kellene tételeznünk, hogy -ismeretlen természeti erők játszottak közre a világegyetem -fejlődésében. Ily lehetőség pedig teljesen kívül esik -tapasztalatunk körén, ezzel nem számolhatunk.</p> -<p>Hasonló módon tárgyalhatnók az entropiát is. A bizonyítás -tudományosabb volna ugyan, de nem oly könnyen érthető. A -világegyetem fejlődését illetőleg az eredmény ugyanaz volna. -<span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span> A középhőmérséklettől való eltérés a -világűr általunk megvizsgált részében idők folyamán valószinüleg -közel állandó maradt. A napnál az eltérés fokozatosan csökken, de e -csökkenést pótolja azon hőemelkedés, amely a ködfoltoknak csillaggá -való átalakulását kiséri.</p> -<p>Az entropiára ugyanaz áll. Értékének egészben véve csaknem -változatlannak kell maradnia. Egyrészt állandóan növekszik a napnak -a hideg ködfoltok felé való kisugárzása folytán, másrészt -folytonosan csökken a könnyű gázak leggyorsabb molekuláinak a -ködfoltokból való távozása folytán és azoknak sűrűbb -anyagfelhalmozódásokon való összegyülemlése folytán. Ha a -világegyetemnek számunkra látható részéből egy még kisebb részt -veszünk tekintetbe, aminő pl. a naprendszer, akkor azt találjuk, -hogy a középhőmérséklet ott semmikép sem állandó, hanem jelenleg -csökken. Ezen hősülyedésnek végül, amikor a nap kialudt, igen -lassúvá kell válnia, hogy azután ha a kihűlt napból összeütközés -következtében majd ködfolt keletkezik, hőemelkedés váltsa föl, -amely az új nap keletkezése után még egy ideig folytatódik.</p> -<p>Spencer eszméje tehát a fejlődés állandó periódikus -változásairól minden egyes naprendszerre áll. De nem beszélhetünk -miként Spencer ritmikus változásról, mert a napok világában az -illető periódusok ép oly kevéssé szabályosak, mint a molekulák -ide-oda vándorlása.</p> -<p>A periódus hosszát és lefolyását a ki nem számítható véletlentől -függő más testekkel, nappal, <span class="pagenum"><a name= -"Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> illetőleg molekulával -való összeütközés határozza meg, amely testek tulajdonságai -kihatnak a későbbi fejlődésre.</p> -<p>Sajátságos, hogyan változott meg fokozatosan az idő fogalma. -Cicero fentemlített becslése, amely szerint a kaldeusok már 340,000 -év előtt csillagászati megfigyeléseket eszközöltek, mutatja, hogy -az ókor embere nem riadt vissza attól a gondolattól, hogy a föld -már igen régóta áll fenn. Az indus filozófusok is azt hitték, hogy -a világ régóta áll. A középkorban teljesen letünt e felfogás.</p> -<p>Rhabanusz Maurusz «De Universo» című nagy munkájában (a -kilencedik század elején) úgy nyilatkozik, hogy a megkövesedések, -amelyeket fönn a hegyekben találnak, három nagy, világot átfogó -vízözönből erednek, amelyek közül az első Noé idejébe, a második -Jakab patriárcha és kortársa Og király idejébe, a harmadik Mózes és -kortársa, Amfitrion, (mondai alak, Perzeusz unokája) idejébe esik. -A világ korát igen alacsonyra becsülték. Snyder azt írja, hogy -Usher püspök, Shakespeare és Bacon kortársa zsidó elbeszélések -alapján kiszámította, hogy a világot Isten időszámításunk előtt -4004 évvel teremtette és pedig január első hetében; ezen adat mai -napig megvan az angol bibliában. Buffon azt az időt, amely alatt a -föld azon izzó állapotból, amelyben a naptól való elválásánál volt, -a jelen hőmérsékletére lehűlt, 75,000 évre becsülte. Babiloni és -egyiptomi ásatások azt bizonyítják, hogy ott időszámításunk előtt -7000–10,000 évvel a művelődés már meglehetős magas fokon állott. -Azon igen <span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> élethű képek korát, amelyeket az -úgynevezett Magdalén-korból Dél-Franciaország és Spanyolország -barlangjaiban találtak, körülbelül 50,000 évre becsülik, és a -legrégibb, biztosan emberektől eredő tárgyak leleteinek korát -100,000 évre tartják. Az ember bizonyosan élt már a jégkorszak -előtt és alatt, amely a harmadkor vége után világrészünk északi -részeit többször elborította. És végül a geológusok azt hiszik, -hogy élet már körülbelül ezermillió év óta van földünkön magas -fejlődési állapotban; de a földi élet keletkezése óta tán két annyi -idő múlt el. Igen gyorsan közeledünk tehát azon magas szám felé, -amelyet az indus filozófusok vettek föl a földi élet fejlődése -számára.</p> -<p>A legutolsó kérdéshez értünk, ahhoz t. i. hogyan alkalmazhatjuk -az örökkévalóság fogalmát az élet létezésének kérdésére. A -természettudósok általában azon felfogás felé hajlanak, hogy az -élet még ma is működő kémiai és fizikai erők hatására a földön jött -létre. A többség felfogása e tekintetben nem különbözik lényegesen -a primitiv népekétől. Mások azt tanítják, hogy a földi élet a -világűrből származik. E felfogással találkozunk az északi -legendákban is, amelyek több isten és egy emberpár -földrevándorlásáról regélnek, akik a Mime kútja melletti ligetből -(amely megfelel a világűrnek) jöttek ide. E felfogás számos -követőre talált, közöttük megemlítendők a kiváló botanikus -Ferdinánd Cohn és lord Kelvin, korunknak talán legnagyobb fizikusa. -Az e felfogással eddig együttjáró nehézségeket oly <span class= -"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> módon -igyekeztem elhárítani, hogy fölvettem a sugárzási nyomást, mint -azon hajtó erőt, amely a csirákat a világűrön át tovább viszi. Hogy -e felfogás a nagy nehézségek dacára, amelyekkel küzdenie kellett, -mégis több követőre talált, annak az az oka, hogy végül is -belefáradtak a minden évben újra felbukkanó téves hír cáfolásába, -amely szerint sikerült volna a holt anyagot csira nélkül életre -kelteni. E kérdés körülbelül ugyanazon stádiumban van, mint -aminőben fél évszázad előtt volt a «perpetuum mobile» problémája. -Igen valószínű, hogy az «ősnemzés» problémája jelen alakjában, mint -előbb a «perpetuum mobile» lekerül a tudományos kutatás mezejéről. -Egyéb alig marad hátra, minthogy föltegyük, hogy az élet a -világűrből, azaz előbb lakott világokból került a földre, és hogy -az élet az anyaghoz és energiához hasonlóan örök. Jelenleg azonban -igen lényeges különbség van közöttük, amely megnehezíti az élet -örökkévalóságának bizonyítását; nem tudjuk ugyanis az életet -különböző megjelenési alakjaiban mennyiségére nézve megmérni, mint -az anyagot és az energiát. Azonkívül világos, hogy az élet hirtelen -megsemmisíthető anélkül, hogy kimutathatóan más élet keletkezne -belőle. Buffonnak sajátságos, különálló felfogása volt az -«élet-atomok» megmaradásáról.</p> -<p>Az élet-mennyiség mérési módjának felfedezése forradalmi -felfedezés lenne, ami tán sohasem lesz meg, de az élet örök -tartamát mégis könnyen megérthetjük. A természet örök körforgásában -<span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> mindig lesznek oly égitestek, -amelyeknek viszonyai az életre nézve kedvezőek, és azért bizonyos, -hogy élőlények népesítik be azokat. Ha a «pánszpermia» elmélete -győzedelmeskedni fog, igen fontos hatással lesz a biológiai -tudományokra, épúgy, mint a hogyan az anyag megmaradásának elve az -utóbbi években rendkívül termékenyítőleg hatott az exakt tudományok -fejlődésére.</p> -<p>Egy fontos következtetést már előre levonhatunk, hogy a -világegyetemben lévő összes élőlények szervezetileg rokonok, és ha -az égitestek egyikén megindúl az élet, annak a legalsóbbrendűbb -ismert formákból kell kiindulnia, hogy aztán lassú fejlődés -folyamán mind magasabb fokig emelkedjék. A fehérje minden -körülmények között kell, hogy anyagi alapját képezze az életnek, és -olyan eszmét, aminő pl. az, hogy a napban élőlények lehetnek, a -képzelődés birodalmába kell számüznünk.</p> -<p>A filozófusok legtöbbje az örökélet elméletének volt híve és -ellenzője az ősnemzés tanának. Elegendő, ha arra vonatkozólag -Herbert Spencer szavait idézzük, akinek talán többel tartozunk, -mint bárki másnak az evolució filozófiájának összefüggő -kidolgozásáért. Egy megjegyzése így hangzik: «Azok, akik azt -állítják, hogy élőlények élettelen testekből vagy semmiből -keletkezhetnek, kéretnek, írják le, hogy és mint keletkezhet egy új -szervezet, de világosan, és akkor azt fogják találni, hogy sohasem -gondoltak ki olyasmit és nem is fognak tudni kigondolni.» -<span class="pagenum"><a name="Page_229" id= -"Page_229">-229-</a></span></p> -<p>Cuvier a teremtési elméletet a végletekig vitte. D’Orbigny-vel -együtt fölvette, hogy a természet bizonyos nagy forradalmainál, -amelyeket vulkánikus kitöréseknek képzelt, minden élet elpusztul és -az elpusztultak helyébe más fajok teremtettek. E felfogás most -teljesen elavult, de miként Frech nemrég megmutatta, egészséges -magvat is tartalmazott. Csak a vulkanikus kitöréseket pótolnunk -kell a nagy éghajlati változásokkal, amelyeket jégkorszak név alatt -ismernek. A jégkorszakok idején sok növény és állatfaj elpusztult, -ezeket a hideg elmultával új fajok váltották fel, amelyek közbe -kifejlődtek vagy életben maradtak.</p> -<p>Jacques Loeb, a kiváló amerikai fiziológus ráterelte a figyelmet -a tengervíz alkalikus hatására a kereszteződésből származó fajok -létrejötténél. Közönséges tengervízben a strongylocentrotus -purpuratus nevű tengeri sün petéit nem termékenyíti meg az asterias -ochracea tengeri csillag magja. De ha 3–4 cm<sup>3</sup> -négyszázalékos nátronlug oldatot adunk a tengervíz literjébe, akkor -a kereszteződés kitünően sikerül. De mivel a tengervíz alkalinitása -oly időszakban növekedik, amikor a levegő kevés szénsavat -tartalmaz, nem valószinütlen, hogy a jégkorszakok idején, amely az -életre egyébként kedvezőtlen volt, új fajok keletkeztek. Ily módon -midőn visszatért a meleg, verseny támadt az új fajok között a -jégkorszak utáni szabad területen, és világos, hogy ez az -életrevalóbb fajok erős fejlődésének kedvezett.</p> -<p>Mielőtt elhagynók a pánszpermia kérdését, <span class= -"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> néhány -azzal összefüggő dolgot érintünk, melyeket a legutóbbi idők -kisérletei világítottak meg.</p> -<p>Az a lehetőség, hogy az élet a sugárzási nyomás segítségével -egyik bolygóról egy másik, távoli naprendszer bolygójára juthat, -azon alapul, hogy a világűrben, a naprendszerek határain túl -alacsony hőmérséklet uralkodik, aminek következtében az -életfolyamatok ott oly erősen csökkennek, hogy az élet ezáltal -millió éveken át megmaradhat. Madsen és Nymann, valamint Paul és -Prall több nevezetes kisérletet tettek abban az irányban, hogy minő -befolyással van a hőmérséklet az élet megmaradására. Az előbbiek a -lépfene-spórák szívósságát vizsgálták különböző hőmérsékletnél. -Alacsony hőfokon (pl. jégveremben) hónapokig el lehet tartani -azokat, anélkül, hogy csiraképességükből észrevehetőleg -veszítenének, míg 100°-nál néhány óra alatt elpusztulnak. Az az -érdekes, hogy a hőmérséklet itt körülbelül ugyanoly befolyást -gyakorol, mint más életfolyamatnál, úgy hogy ha a hőmérséklet tíz -fokkal emelkedik, a reakciók mintegy két és félszer gyorsabban -állanak be. Ezen arányt vettem alapul azon számításaimban, amelyek -a csiraképességnek alacsony hőmérséklet melletti tartamára -vonatkoznak.</p> -<p>Amíg ezen kisérletek a víz fagypontja feletti hőmérsékleten -történtek, addig Paul és Prall kisérletei a folyékony levegő -forrpontján (−195°) folytak le. Emellett a sztafilokokkusz -vegetativ formáit használták (nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> spórákat), a baktériumok -egy faját szárított állapotban. Amíg ezek fele a rendes szobai -hőmérsékletnél három nap alatt elpusztult, addig a folyékony levegő -hőmérsékletén életképességük négy hónap alatt sem csökkent -észrevehetőleg. Ez igen szép bizonyíték a csiraképesség -konzerválására a rendkívüli hideg által. Föltesszük, hogy a -világűrben a legnagyobb fokú hideg uralkodik.</p> -<p>Egyébként a perpetuum mobile és az ősnemzés problémáinak -összehasonlítását még egy irányban folytathatjuk. A tapasztalat -azon meggyőződésre késztet, hogy a földön és általában a -naprendszerben uralkodó viszonyok között lehetetlen munkakifejtés -mellett örök mozgás. De meg kell azt is engednünk, hogy a Maxwell -által fölvett kivételes eset nagy szerepet játszik a ködfoltokon, -azon égitesteken amelyek bizonyos tekintetben ellentétei a napnak. -Hasonlóan elképzelhető, hogy amennyire ma meg tudjuk itélni a -dolgot, ősnemzés nem fordulhat elő a földön; és valószinüleg előbb, -a meglehetősen hasonló viszonyok között szintén nem fordulhatott -elő; de a világegyetem más részében, ahol lényegesen eltérők a -fizikai és kémiai viszonyok, aminők kétségkívül vannak és voltak a -mérhetetlen űrben, fölléphetett e jelenség.</p> -<p>Azon pontról vagy pontokról, ahol ősnemzés lehetséges volt, -elterjedhetett az élet aztán a többi lakható égitestre. Ha az -ősnemzés eszméjét ebben az értelemben vesszük, sokkal valószínűbb, -mintha azt tételeznők fel, hogy az <span class="pagenum"><a name= -"Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> élet minden egyes, -végtelen számú égitesten, ahol csak előfordúl, csira nélkül -keletkezett.</p> -<p>Viszont világos, hogy miután a világegyetem egészében véve -végtelen idő óta áll fenn a maihoz hasonló viszonyok között, tehát -életnek is kellett mindig lennie, bármily távoli multra is -gondolunk.</p> -<p>Ezen utolsó fejezetben igyekeztünk bebizonyítani, hogy még -mielőtt a természettudományok alapvető törvényeiket (az energia- és -anyagmegmaradásának törvényeit) formulázhatták volna, ezen -törvények többé-kevésbé tudatosan alapul szolgáltak a filozófusok -világmagyarázatainak. Tán azt lehetne mondani, hogy sokkal -észszerűbb lett volna minden további nélkül elfogadni a filozófusok -felfogását és nem várni a természetkutatók megokolására. Ez tán meg -is történt volna, ha e filozófusok tanaival egyidejüleg nem -hirdettek volna más gondolkodók határozottan ellentmondó nézeteket. -A természettudományi vizsgálat tehát nélkülözhetetlen volt.</p> -<p>Továbbá nagy különbség van azon filozófiai elmélkedések és az -utóbbiakból levezetett természettudományi törvények között. Ha -például Empedoklesz és Demokritosz azt tanították kortársaik -általános felfogásával ellentétben, hogy az anyag megmarad, az -teljesen más, mint Lavoisier bizonyítása, hogy ha a fém oxigént -vesz a levegőből és azáltal nehezebbé lesz, a súlynövekedés -teljesen megfelel a fém által lekötött oxigén súlyának. E kisérlet -csak egyike ama bizonyításoknak, amelyeket a kémikusok minden nap -adnak és amelyek azt mutatják, <span class="pagenum"><a name= -"Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> hogy az anyag -megmaradásának elvéből levont következtetések sohasem vezetnek -félre bennünket.</p> -<p>Hasonlókép áll a dolog Descartes, Leibnitz és Kant filozófiai -elmélkedéseinél a nap fokozatos kiégéséről, amelyekben már -homályosan benne rejlik az az eszme, hogy az energia nem -keletkezhet semmiből. Azonban csak Mayer és Joule kisérleti -bizonyításai után, amelyek megmutatták, hogy amint egy bizonyos -energiamennyiség (pl. munka alakjában) eltünt, a megfelelő -mennyiség mindig föllép más alakban (pl. hő alakjában) – csak ezek -után lehetett teljes bizonyossággal állítani, hogy a nap -felhalmozott energiamennyisége a kisugárzás következtében -mindinkább csökken, míg végül egészen el kell fogynia, ha csak -egyik-másik módon nem pótolja valami. Azelőtt a legkiválóbb -férfiak, mint Laplace és Herschel is, nem találtak ellentmondást -azon föltevésben, hogy a nap sugárzása csökkenés nélkül örökké -tart, ez a mindennapi tapasztalaton alapuló általános felfogás ma -is fennáll. Kant felfogása a világfolyamat mindig visszatérő -megújhodásáról – bár csak általánosságokat említ – igen nevezetes, -de ellentmondásba jut a kivitelben az energia megmaradásának -elvével. Ugyanaz áll Du Prel kisérletére is.</p> -<p>Kantnál a világfolyamat megismétlődésének eszméje etikai elven -alapul. «Jóleső érzéssel» fogadja azon gondolatot, hogy a világon -továbbra is lesz szerves élet. Azonkívül szerinte ellentmond az -isteni tökéletességnek, hogy a napok örökre kialudjanak. Spencer -tárgyilagosabb <span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span> szempontból indul ki, amikor azt -mondja, hogy a világegyetem fejlődésében bizonyos törvényszerűség -érvényesül. Ő azon modern állásponton van, hogy a világ végtelen -idő óta áll fenn és nem is lesz vége, míg Kant azt hitte, hogy a -világ teremtés által jött létre. Spencer szerint az anyag -összehúzódásának és szétszóródásának korszakai váltakoznak, ami az -indus nyugalmi és fejlődési periódusokra emlékeztet. A naprendszer, -mondja Spencer, mozgó egyensúlyi helyzetben lévő rendszer, amely -végül úgy oszlik el, hogy megint megritkult anyaggá válik, mint -aminőből keletkezett. De hogyan történjék az ily szétszóródás, -amikor csak vonzó erő ismeretes, aminő Newton gravitációja, az -érthetetlen. Jóllehet Spencer megemlékezik az égitestek közötti -összeütközés lehetőségéről, azonban a szétszóródás folyamatában nem -tulajdonít annak szerepet. De ha taszító erők nem volnának, akkor -minden koncentrálódnék a világegyetemben.</p> -<p>A világegyetem örök ciklikus fejlődésének eszméjét – amelyről az -indus filozófusok a mult szürkületében álmodoztak – csak úgy -dolgozhatjuk ki, ha megalkotjuk a sugárzási nyomás fogalmát és -bebizonyítjuk, hogy az entropia bizonyos körülmények között -csökkenhet is.</p> -<p>Az eszmékkel úgy vagyunk, mint az élő szervezettel. Sok magvat -hintenek el, de csak kis mennyiség indul csirázásnak; és a belőlük -kifejlett élőlények közül a legtöbben a létért való küzdelemben -elpusztulnak, úgy hogy csak <span class="pagenum"><a name= -"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> kevés marad életben. -Hasonló kiválasztásnak vannak alávetve a természettudomány tanai, a -természetnek leginkább megfelelőket szemelik ki közülök. Gyakran -halljuk, hogy hasztalan foglalkozunk elméletekkel, mert azokat -mindig megdöntik. Aki azonban így beszél, az nem látja tisztán a -fejlődést. A ma uralkodó elméletek, amint az eddigiekből láthattuk, -a legrégibb kor felfogására vezethetők vissza. Homályos sejtésekből -kiindulva mind nagyobb világosságra és érvényességre tettek szert. -Például Descartes örvényelméletét elhagyták, amint Newton -meggyőzően kimutatta, hogy a világűrben nem lehet jelentős -mennyiségben anyag; de Descartesnak több eszméje életképes maradt, -ilyen például nézete a ködfolt forgásáról, amiből a naprendszer -fejlődött ki. Épúgy felismerjük nézetét a bolygóknak az űrből a -naprendszerbe való bevándorlásáról Laplace azon tanában, hogy -bevándorolt üstökösök részt vettek a bolygók képződésében és -befolyásolták mozgásukat, valamint a fentemlített észrevételben, -hogy a vonzási középpontok, amelyek körül a napködfoltban a bolygók -képződtek, kivülről jöttek.</p> -<p>Mi sem tévesebb tehát, mint azon felfogás, hogy az elméleti -munka kozmogóniai kérdésekben hasztalan, vagy hogy nem juthatunk -tovább, mint az ókor filozófusai, mert néhány általuk hirdetett -felfogás igen közel járt az igazsághoz és azért föltaláljuk azokat -modern kozmogóniáinkban is. E téren a fejlődés a legutóbbi idő -folyamán gyorsabban haladt előre, <span class="pagenum"><a name= -"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> mint bármely előbbi -időben, ami a természettudományok jelen virágzó korának köszönhető, -amellyel még megközelítőleg sem versenyezhet egy megelőző korszak -sem.</p> -<p>Örvendetes tény az is, hogy az évszázadok folyamán mindjobban -haladt az emberszeretet, amire fentebb nem kevés példát soroltunk -föl. Nagyjában véve tagadhatatlan, hogy a mindent átölelő -természet, a szabadság és az emberi érték fogalmai mindig -egyidejüleg fejlődtek, avagy megállottak, aminek kétségkívül az az -alapja, hogy ha az emberiség előre halad, a különböző művelődési -területek mind kibővülnek. Mi azt találjuk, hogy a természettudósok -minden korban szót emeltek az emberszeretet érdekében.</p> -<p>Aki éber szemmel kiséri a természet fejlődésének lehetőségeit, -és annak végtelen változatosságát, irtózik a csalárdságtól és -megveti a más rovására való boldogulást.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A bunurongok igen -alacsony fokon álló törzse az ausztráliai tengerparton, azt mondja, -hogy a sas alakú Bun-jel isten teremtette a világot. Miből, nem -mondják.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Alkalmas magyar -fordítása nincs.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> A szinodikus vagy -holdhónap ujholdtól ujholdig tart.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Pontosabban 60·27 -földsugár.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Jelenleg 23° 27′ -26″.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Ez az érték a -valószinű eredője a Nap és a ködfolt relativ sebességének. Úgy a -Nap, mint a ködfoltok környezetükhöz képest 20 km/sec. sebességgel -mozognak.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Excentricitás alatt -értjük a gyujtópontnak az ellipszis középpontjától való távolságát -viszonyítva a fél nagytengely hosszához.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Mert -0·235:1=2·35:x, amiből x=10.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Ezen ú. n. -izotermális réteg az egyenlítő közelében több, mint 20 km -magasságban fekszik, Közép-Európában 11–12 km, és a 70° szélesség -alatt 8 km magasságban.</p> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Miután az előbbi -számítások szerint földünkön a légköri hőmérséklet emelkedése -km-enként 10°-ra volna tehető.</p> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> -274:42·5=6·44.</p> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> 1200 km-nek.</p> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Ekholm még -alacsonyabb értéket nyer, 5·4 millió fokot.</p> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Fábián Gábor -fordítása.</p> -<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= -"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Spinoza, a nagy -filozófus 1632-ben született Amsterdamban; 1677-ben Hágában halt -meg. Sorsa igazolja, mennyire haladt azóta a civilizáció, azért -közöljük itt röviden. Szülei portugáliai zsidók voltak, kik az -inkvizició üldözései elől menekültek Hollandiába. A rendkivül -tehetséges ifjú kora vallási dogmáiban való kételkedését nem tudta -leküzdeni, ezért hitsorsosai üldözték. Végül igyekeztek rábeszélni, -hogy nagy jutalom ellenében ismerje el a zsidó vallást. Megvetéssel -utasította vissza az ajánlatot. Erre élete ellen törtek és kizárták -a zsidó közösségből. Azután optikai lencsék csiszolásával -foglalkozva, szűkösen tartotta el magát és nagyszerű filozófiai -műveket írt.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>TARTALOMJEGYZÉK.</h2> -</div> -<ul class="TOC"> -<li>A szerző előszava <span class="ralign"><a href= -"#Page_5">5</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> A primitiv népek -mondái a világ keletkezéséről <span class="ralign"><a href= -"#Page_11">11</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Az ősidők -kulturnépeinek teremtési mondái <span class="ralign"><a href= -"#Page_27">27</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> A legszebb és -legmélyebb teremtési mondák <span class="ralign"><a href= -"#Page_45">45</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> A régi filozófusok -világmagyarázatai <span class="ralign"><a href= -"#Page_61">61</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> Az újkor kezdete: a -lakott világok sokaságának tana <span class="ralign"><a href= -"#Page_89">89</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> Newtontól Laplaceig. -A naprendszer mechanikája és kozmogóniája <span class= -"ralign"><a href="#Page_117">117</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> Újabb csillagászati -felfedezések <span class="ralign"><a href= -"#Page_139">139</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> Az energia fogalma -a kozmogóniában <span class="ralign"><a href= -"#Page_171">171</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> A végtelenség -fogalma a kozmogóniában <span class="ralign"><a href= -"#Page_197">197</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_33">33</a></td> -<td>Dclitsch</td> -<td>Delitsch</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_73">73</a></td> -<td>Kr. e. 611–547 között)</td> -<td>(Kr. e. 611–547 között)</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_79">79</a></td> -<td>270 körül</td> -<td>270 körül)</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_102">102</a></td> -<td>végnélk ülinek</td> -<td>végnélkülinek</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A VILÁGEGYETEM ÉLETE ÉS MEGISMERÉSÉNEK TÖRTÉNETE A LEGRÉGIBB IDŐTŐL NAPJAINKIG</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |