NormalizeHEAD main

author: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-01-21 20:52:17 -0800
committer: nfenwick <nfenwick@pglaf.org> 2025-01-21 20:52:17 -0800
commit: 925ec81a1a78e5a3d0eb4dc12a94da2d2eaf2d51 (patch)
tree: 082415918ded38af8028f1aa9461e5cdbc382346 /old/68183-h/68183-h.htm
parent: 399a66c5ee0057106c0c0d8db275aa69e46112e9 (diff)
1 files changed, 0 insertions, 6340 deletions
diff --git a/old/68183-h/68183-h.htm b/old/68183-h/68183-h.htm
deleted file mode 100644
index 2977698..0000000
--- a/old/68183-h/68183-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,6340 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of A világegyetem élete és
-megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig by Svante
-Arrhenius</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-h1 span.smaller {
- font-size: 75%;
- line-height: 200%;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-p.i0 {
- text-indent: 0;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-
-ul.lsoff {
- list-style-type: none;
- text-align: justify;
-}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-.tdc {text-align: center;}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.smcap {
- font-variant: small-caps;
-}
-
-.uline {
- text-decoration: underline;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;}
-
-.footnotes {
- border: dashed 1px;
-}
-
-.footnote {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
- font-size: 0.9em;
- text-align: justify;
-}
-
-.footnote .label {
- position: absolute;
- right: 84%;
- text-align: right;
-}
-
-.fnanchor {
- vertical-align: super;
- font-size: .8em;
- text-decoration: none;
-}
-
-.poem {
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
-
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.poem span.i2 {
- display: block;
- margin-left: 1em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.25em;
-}
-
-ul.indented {
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- text-align: justify;
-}
-
-.TOC .roman {
- margin-right: 1em;
- float: left;
- text-align: right;
- margin-left: -4em;
- min-width: 3em;
-}
-
-li.li2 {
- padding-left: 1em;
- text-indent: 0;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-
-span.over-under {
- position: relative;
- top: 1em;
- display: inline-block;
-}
-
-span.over-under > .over {
- display: table-row;
-}
-
-span.over-under > .under {
- display: table-row;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>A világegyetem élete és megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig</span>, by Svante Arrhenius</p>
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-</div>
-
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>A világegyetem élete és megismerésének története a legrégibb időtől napjainkig</span></p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Svante Arrhenius</p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Gyula Polgár</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: May 27, 2022 [eBook #68183]</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p>
-  <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Library of the Hungarian Academy of Sciences</p>
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A VILÁGEGYETEM ÉLETE ÉS MEGISMERÉSÉNEK TÖRTÉNETE A LEGRÉGIBB IDŐTŐL NAPJAINKIG</span> ***</div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_237">237</a>. oldalon
-található.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p class="center"><span class="caption-largest"><u><span class=
-"smcap">KULTURA és TUDOMÁNY</span></u></span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-largest">A VILÁGEGYETEM
-ÉLETE</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-large">IRTA SVANTE
-ARRHENIUS</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">FORDITOTTA Dr POLGÁR
-GYULA</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET
-ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">1914</span></p>
-<hr class="chap" />
-<h1>A VILÁGEGYETEM ÉLETE<br />
-<span class="smaller">ÉS MEGISMERÉSÉNEK TÖRTÉNETE A LEGRÉGIBB
-IDŐTŐL NAPJAINKIG</span></h1>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">SVANTE
-ARRHENIUS</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">A STOCKHOLMI FIZIKAI
-ÉS KÉMIAI NOBEL-INTÉZET IGAZGATÓJA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">FORDITOTTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">Dr POLGÁR
-GYULA</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET
-ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">1914</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT
-NYOMDÁJA.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id=
-"Page_5">-5-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>A SZERZŐ ELŐSZAVA.</h2>
-</div>
-<p>«A világok keletkezése» című munkámat oly nagy jóakarattal
-fogadták, hogy azt eléggé meg nem köszönhetem. Ennek egyik
-következménye volt az is, hogy úgy ismerősök, mint ismeretlenek a
-legkülönbözőbb kérdésekkel fordultak hozzám. E kérdések gyakran
-azon különböző nézetek helyességére vonatkoztak, amelyek a
-világegyetem szerkezetéről régebben általánosabbak voltak, mint ma.
-Ez a dolog és más körülmények arra késztettek, hogy a kozmogóniai
-eszmék történeti fejlődését az ókortól Newton idejéig
-tanulmányozzam. E tanulmány számomra oly érdekes volt, hogy azt
-hiszem, a közönség is szívesen fog arról tudomást szerezni, hogy az
-e kérdésre vonatkozó nézetek hogy fejlődtek ki a természeti népek
-naiv és összefüggéstelen képzelődéseiből napjaink nagyszerű
-gondolatrendszerévé. «Csak fejlődésükben ismerhetők meg a dolgok»,
-mondja Haeckel. És ha e mondásban bizonyos túlzás is van, – nem
-szükséges pl. a modern kémia megértéséhez az alkimisták összes
-fantáziáinak ismerete – mégsem cáfolható meg, hogy az elmult idők
-gondolkodásmódjának tanulmányozása nagy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> mértékben
-hozzájárul saját időnk nézeteinek megértéséhez.</p>
-<p>A legérdekesebb bizonyára az a tény, hogy mai felfogásunk
-csírája már a legrégibb és a legtökéletlenebb nézetekben
-kimutatható.</p>
-<p>E tanulmány nagy megelégedésünkre is szolgál, amennyiben azt
-látjuk, hogy napjainkban a fejlődés hallatlanul rohamos. Mintegy
-százezer éven át az emberiség szellemileg téli álomba merülten élt
-és egy téren sem ért el többet, mint ma a legkevésbbé fejlett
-természeti nép. Azon nem egészen tízezer év alatt, ameddig tartott
-az úgynevezett kultur-népek kifejlődése, a haladás kétségtelenül
-sokkal nagyobb volt, mint az emberiség történelem előtti korában.
-Azon nagy kulturális visszaesés dacára, ami a középkort jellemzi,
-mégis bizonyossággal állíthatjuk, hogy az utolsó ezer év
-jelentékenyen messzebbre vitt bennünket, mint az egész megelőző
-történeti idő. És végül Laplace és Herschel Vilmosnak a
-világkeletkezésre vonatkozó nagyjelentőségű munkái mellett is,
-amelyeket több mint száz év előtt alkottak meg, állíthatjuk, hogy
-az utolsó száz év többet adott nékünk e téren, mint a közvetlenül
-megelőző kilencszáz. Már csak a mechanikai hőelmélet alkalmazása
-legalább annyi fényt derített a problemánkra, mint a megelőző
-kutatások és ha még hozzászámítjuk a tudásnak azon nagyszerű
-területét, amelyet a szpektroszkop használata nyitott meg számunkra
-és végül a melegsugárzás törvényeinek, a fénynyomás és a gazdag
-energiájú radioaktiv testek tanának felhasználása, úgy a mérleg
-kétségtelenül <span class="pagenum"><a name="Page_7" id=
-"Page_7">-7-</a></span> mélyen az utolsó évszázad javára billen.
-Összehasonlításunkban persze most oly időhöz érünk, amely sokkal
-közelebb van, mintsem, hogy teljes bizonyossággal összemérhetnők a
-megelőzővel, de én mégis azt hiszem, hogy egy természettudós sem
-fogja kétségbevonni, hogy a természet megismerésében soha azelőtt
-oly gyorsan nem haladtunk előre, mint épen napjainkban.</p>
-<p>Ha azonban azt kérdezzük, hogy volt lehetséges a
-természettudomány haladásának ily nagyszerű fokozása (különösen a
-világprobléma megoldására való felhasználás terén), úgy a felelet
-erre körülbelül a következő: A kultura hajnalodása idején az
-emberek kis törzsekben éltek, amelyek a családból fejlődtek ki. A
-nagy külvilágra vonatkozó egész tapasztalat, amelyre egy-egy
-elkülönített törzs önmagában szert tehetett, nem ölthetett nagyobb
-terjedelmet. A törzs legintelligensebb embere felhasználta azt,
-hogy a többiek vezetését átvegye. Csak a legközelebbi barátok és
-rokonoknak volt szabad betekintést nyerni azon tudományba, amelyen
-alapult az ő felsőbbsége. E kincsnek nemzedékről nemzedékre való
-növelése csak rendkívül lassan történhetett. A viszonyok nagyban
-javultak, amidőn a törzsek előnyösebbnek találták, hogy államokká
-egyesüljenek. A tudományban jártasok aránylag nagy papi szervezetbe
-tömörültek, amely kétségtelenül valóságos iskolákban nevelte fel és
-az őskor bölcsességébe bevezette azokat, akik körükbe léptek.
-Eközben a kultura is annyira előrehaladt, hogy a tapasztalat
-eredményeinek írásba foglalása vált <span class="pagenum"><a name=
-"Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> lehetségessé. De az írás igen
-fáradságos volt, tehát csak kevés írásbeli feljegyzést eszközöltek,
-amelyet gondosan őriztek a templomokban. A papok tudáskincse ily
-módon aránylag gyorsan növekedett, de csak elenyésző kis része
-szivárgott a nép közé, amely különben is a tudásban valami
-természetfölöttit látott. Ez alatt azonban nagyszerű haladás
-történt. Valószínűleg az egyiptomi papok vitték a legmesszebbre,
-akik bölcseségük jórészét kétségtelenül tovább adták a görög
-természetbölcselőknek. A virágzás nagyszerű kora állt be, amelyet
-annál inkább kell csodálnunk, mivel utána mély hanyatlás
-következett. Az iratok nem maradtak tovább a templom papjai alkotta
-hatalmas kaszt kizárólagos szellemi tulajdonában, hanem a laikusok
-közt is terjesztették azokat, habár csakis a leggazdagabb
-osztályban. A rabszolgáknak nem volt szabad a kultura szellemi
-haladását élvezniök, ha néhány tanult rabszolgatól eltekintünk, pl.
-a könyvmásolóktól, holott a görög és római államban virágzásuk
-ideje alatt rabszolgák alkották a túlnyomó többséget. Különösen
-károsan hatott az a nézet, hogy a kézimunka és ennek következtében
-a kisérletező munka is a szabad emberhez nem méltó és csak
-rabszolgához illő. A természetkutatás súlyos kárt szenvedett azután
-az egyik aténi bölcsészeti iskolának a természet tanulmányozásától
-elforduló irányzata folytán, amely iskolának tanait még azonfelül a
-keresztény egyház gondozói átvették és csaknem napjainkig a
-kulturát megakasztó befolyást fejtettek ki. A szomorú hanyatlás
-ideje az újkor elejéig, az emberiség <span class="pagenum"><a name=
-"Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> ujjáébredéséig tartott. E kor a
-könyvnyomtatást állította a tudomány szolgálatába és a kisérleti
-munka megvetése eltünt a művelt ember felfogásából. De lassan ment
-a dolog eleinte, a régi előítéletek ellenállása folytán és a
-különböző kutatók együttműködésének hiánya folytán. Ezen akadályok
-azóta eltüntek és egyúttal gyorsan növekedett a természettudomány
-munkásainak száma és segédeszközeik tömege. Innen van a legutóbbi
-idő nagyszerű haladása.</p>
-<p>Némelyek azt mondják, hogy mi a «legjobb világban» élünk, efelől
-aligha mondhatunk valami alapos véleményt, de – legalább mi
-természetbúvárok – egész biztosan állíthatjuk, hogy a legjobb
-időben élünk. Azon biztos reményben, hogy a jövő csak jobb lehet,
-elmondhatjuk a nagy természet- és emberismerővel, Goethe-vel:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«Es ist ein gross’
-Ergötzen,<br /></span> <span class="i0">Sich in den Geist der
-Zeiten zu versetzen,<br /></span> <span class="i0">Zu schauen, wie
-vor uns ein weiser Mann gedacht,<br /></span> <span class="i0">Und
-wie, wir’s dann zuletzt so herrlich weit
-gebracht.»<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_10" id=
-"Page_10">-10-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11"><br />
--11-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>I.<br />
-A PRIMITIV NÉPEK MONDÁI A VILÁG KELETKEZÉSÉRŐL.</h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
-"Page_12">-12-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13"><br />
--13-</a></span></p>
-<p>A fejlődés legalsóbb fokán álló népek csak a mának élnek. Ami
-holnap történhet és ami tegnap történt, amennyiben nem függ össze
-közvetlenül a hétköznapi gondokkal, nem érdekli őket. A
-világegyetemről, vagy annak fejlődéséről való bárminő elmélkedéstől
-ép oly távol állanak, mint attól a gondolattól, hogy vajjon régen
-milyen lehetett a föld. A földnek egymástól távol eső részein
-találunk ilyen alsórendű néptörzseket. Igy pl. Brinton dr. az
-északamerikai Jeges-tenger partján élő eszkimókról azt mondja, hogy
-sohasem gondolkoztak a világ keletkezéséről. Épp oly kevéssé
-törődnek – úgy látszik – a világ keletkezésével az abiponok egykor
-harcias, most azonban békeszerető indián törzse Santa-Fében,
-Argentiniában és a délafrikai busmannok.</p>
-<p>Egyes vidékeken azonban, ahol nem túlságos kemény a létért való
-küzdelem, korán bukkanunk a föld és későbben az ég keletkezésének
-kérdésére, vagyis más szóval, a földfeletti dolgok kérdésére.
-Általában antropomorfikus fogalmat alkotnak a világ kezdetéről,
-vagyis fölveszik, hogy valaminő élőlény hozta létre. Ezen lénynek
-valamelyes anyag állott rendelkezésére, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> amiből
-kialakította a világot. Hogy a világot semmiből teremtették, az úgy
-látszik, általában nem az eredeti felfogás, hanem az absztrakció
-magasabb fokát kivánja.<a name="FNanchor_1" id=
-"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> Ez
-úgy látszik indus filozófusoktól ered és ezt találjuk Brahmának (a
-szellemnek) mondájában, aki gondolata segítségével teremtette az
-ősvizet, valamint a perzsa-izmaelita legendában a végtelen,
-megnevezhetetlen lényről, amelyből a világ hat periódusban támadt.
-Azon nézetet, hogy az anyag valamely anyagtalanból származhat
-akarati aktus, parancs, avagy gondolat segítségével, joggal
-«természetfölöttinek», vagy «természetellenesnek» mondhatjuk. Amint
-az a természetkutatás mai álláspontjának ellentmond, amely szerint
-az anyag mennyisége változatlan, ép oly kevéssé egyeztethető össze
-az ősnépek primitiv tapasztalataival, amiket környezetükben
-gyűjtöttek. Azért is találjuk a legtöbb esetben, hogy az anyag
-örökkévalóságának fogalma mélyebb alapon nyugszik, mint azon
-vélemény, hogy a teremtő Isten léte végtelen. A világok alkotóját
-rendszerint úgy képzelik, hogy az maga is az ősanyagból
-keletkezett. Nagyobb fokú következetességet természetesen nem
-szabad elvárnunk ezen első kísérleteknél, amelyekben fogalmat
-alkotni igyekeztek a világ keletkezéséről. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> Azonban ne
-hagyjuk tekinteten kívül, hogy a legrégibb felfogásban inkább
-találjuk meg az evolució elméletének csíráját (a világprocesszus
-természetes fejlődésének elméletét, amely fejlődés ismert és mindig
-érvényesülő természeti erők hatására történik), mint valamely
-metafizikai teremtési elméletben; ez utóbbi t. i. az evolució
-elméletével szemben természetfölötti erők beavatkozását tételezi
-fel és ép ezért természettudományi kutatás tárgyát nem is
-képezheti.</p>
-<p>Herbert Spencer a nagy filozófus úgy határozza meg az evolució
-fogalmát, hogy: «az evolució azon változás, mely akkor jön létre,
-midőn egyenlőtlenségből egyenlőség, bizonytalanságból bizonyosság
-és rendetlenségből rend keletkezik.»</p>
-<p>Ezen meghatározás, mely különben nem kifogástalan – különösen a
-molekulák mozgását illetőleg – teljesen megfelel a világ
-fejlődéséről alkotott első fogalmaknak; ezen fogalmak, hála a
-Kant–Laplace-féle elmélet általános elismerésének, napjainkig
-mérvadók voltak. Általában a vizet tartották őselemnek, amely
-alaktalan, rend nélküli és teljesen egyenletes. Régi tapasztalat,
-hogy a termékeny iszapot árvizek rakják le. Ebből azt
-következtették, hogy az egész föld a víz lerakodása. Talesz is azt
-állítja (körülbelül 550 évvel a mi időszámításunk előtt), hogy
-mindennek kezdete a víz. Valószínűleg már korán tapasztalták,
-hogyha az edényből kiforr a víz, földszerű kéreg marad vissza,
-amely a víz által feloldott sókat és iszapos, kemény
-anyagrészecskéket tartalmaz. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p>
-<p>Ezen felfogás igazolásául szolgáljon egy indus mitosz, amely a
-világ keletkezéséről szól. Az egyiptomi, kaldeusi és finn hasonló
-tárgyú mondák később következnek. A Rig-Véda 10. könyvének 129.
-hímnusza így szól:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Nem volt még lét, se
-nemlét,<br /></span> <span class="i0">Se lég, se ég
-fölötte.<br /></span> <span class="i0">Mi moccant meg és hol? Ki
-volt, ki mozgatott?<br /></span> <span class="i0">Víz volt az, ami
-a mélységet megtöltötte?<br /></span></div>
-<div class="stanza"><span class="i0">Nem volt halál és nem volt
-örök élet,<br /></span> <span class="i0">Nem változott még nap és
-éj.<br /></span> <span class="i0">A Névtelen susogott csöndesen,
-önmagát fentartva,<br /></span> <span class="i0">Semmi sem volt
-kívüle.<br /></span></div>
-<div class="stanza"><span class="i0">Homály volt itt, és homályba
-burkolva<br /></span> <span class="i0">Formátlan víz volt a
-világ.<br /></span> <span class="i0">A világ az űrbe rejtve
-volt,<br /></span> <span class="i0">De belső tüze
-élt.<br /></span></div>
-<div class="stanza"><span class="i0">A vágy volt az, ami először
-megmozdult,<br /></span> <span class="i0">A mindenségnek első
-csírája;<br /></span> <span class="i0">A kutató bölcsek
-látták,<br /></span> <span class="i0">Lét és nemlét
-rokon.<br /></span></div>
-<div class="stanza"><span class="i0">De ki az, aki az ősvilág
-mondáit mondaná?<br /></span> <span class="i0">Ki ismeri, a világ
-miként állt elő?<br /></span> <span class="i0">Nem voltak akkor
-istenek.<br /></span> <span class="i0">Ki mondhatná el azt, mit
-senkisem látott?<br /></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></div>
-<div class="stanza"><span class="i0">Honnan eredt e
-világ,<br /></span> <span class="i0">Isteni kéz alkotta-e, vagy
-sem,<br /></span> <span class="i0">Az égben van, ki tudja
-ezt,<br /></span> <span class="i0">Ha ugyan tudja
-Ő.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Ezen mélyértelmű, gyönyörű himnusz nem állítható egy sorba
-primitív népek mondáival, hanem igen magas fejlődési stádiumnak
-felel meg. Azonban a himnuszban említett ősvíz, mint minden dolog
-kezdetének képzete, valószínűleg mélyen benne gyökeredzett az indus
-nép legrégibb felfogásában.</p>
-<p>Igen jellemző azon felfogás, melyet igen sok a teremtésre
-vonatkozó mitoszban találunk (többek között a kaldeusi és a vele
-rokon héberben, valamint a görögben is), t. i., hogy a sötétség,
-vagyis az éjjel valami létező, holott az csak a világosság hiánya.
-A «nemlét»-et a «lét» rokonának tekintik, holott ellentétek. E
-nézet kétségtelenül azon felfogáson alapult, hogy a teljes,
-egyenletes kaoszban semmiféle tárgyat sem lehet megkülönböztetni,
-tehát nincs is tárgy.</p>
-<p>A rendezetlen állapotot mint törvényt rendszerint a görög kaosz
-szóval jelölik, amely azt jelenti, hogy az alaktalan anyag
-mindenütt egyenletesen van elosztva. Még Kant is abból indul ki
-kozmogóniájában, hogy a világ kezdetben anyagi részek teljesen
-egyenletes káosza volt. Az ősállapotot néha az őséter kifejezéssel
-jellemzik. Így a japán teremtési mitosz: «Ős időkben, mondja, midőn
-ég és föld nem volt <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
-"Page_18">-18-</a></span> még egymástól elválasztva, csakis őséter
-volt, olyan keverék, amely tojáshoz hasonlított. A világos rész,
-mivel könnyebb volt, fölfelé szállt, ez lett az ég; a nehéz
-homályos rész beleesett a vízbe és föld lett.» Egy más japán monda
-szerint, amelyet Tylor ismertetett, a föld eredetileg oly sűrű
-volt, mint a sár, vagy mint az olaj, amely úszik a vizen. «Ekkor
-kivált tömegéből a nőszirom, vagy a káka, amelyet Azi-nak nevezünk,
-ebből kiemelkedett a földet alkotó isten.»</p>
-<p>Az élő természet megfigyelése, midőn élő szervezet látszólag
-élettelen magból, vagy tojásból keletkezik, gyakran adott alapot
-azon föltevésre, hogy a tojásnak fontos szerepe volt a világ
-keletkezésénél. E felfogás ép úgy megvan a japán mondákban, mint az
-Indiából, Khínából, Polinéziából, Finnországból, Egyiptomból és
-Főniciából eredő elbeszélésekben. A világ teremtéséről szóló mondák
-közül, amelyekben egy vagy több tojás játsza a legnagyobb szerepet
-a világ keletkezésében, a legismertebb és legjobban kidolgozott a
-finn. Aránylag műveletlen finn néptörzsek elbeszélései szerint
-jegyezték fel e mondát, amely törzsek Oroszország Archangelszk
-kormányzóságának területén laknak. Ezen monda szerint «Ilmatar, a
-természet egyik szűz leánya» a kék űrben lebegett és a tenger
-hullámaira szállott alá. Tehát kezdettől fogva volt tenger, fölötte
-a kék űr, valamint Ilmatar, aki a természettől származott. Ez
-megegyezik az ősnépek rendes felfogásával.</p>
-<p>Már 700 év óta lebegett Ilmatar a vihartól <span class=
-"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> ringatva a
-hullámokon. Ekkor átröpül a vizen egy vadkacsa és helyet keres,
-hogy fölépítse fészkét. Ilmatar kiemeli térdét a vízből és a
-vadkacsa hat arany és egy vas tojást rak az ölébe. A madár két
-napig ült a tojásokon, ekkor Ilmatar megmozdult és a tojások a
-mélységbe estek. (A következő rész Barna Ferdinánd fordításából van
-véve.)</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A tojások
-összetörtek,<br /></span> <span class="i0">Darabokra
-repedeztek.<br /></span> <span class="i0">A tojások nem
-jutának<br /></span> <span class="i0">Sárba részei nem
-hullának;<br /></span> <span class="i0">Töredéki váltak
-jóra<br /></span> <span class="i0">Gyönyörü szép
-darabokra:<br /></span> <span class="i0">A tojásnak alsó
-fele<br /></span> <span class="i0">Alsó anyafölddé
-leve,<br /></span> <span class="i0">A tojásnak felső
-része<br /></span> <span class="i0">Elváltozék felső
-égre,<br /></span> <span class="i0">Sárgájának felső
-szine<br /></span> <span class="i0">Váltott nappá fenn
-sütnie,<br /></span> <span class="i0">Fejérének felső
-része<br /></span> <span class="i0">Ez meg holddá
-derengnie<br /></span> <span class="i0">A tojásban mi tarka
-volt<br /></span> <span class="i0">Csillaggá vált s égen
-ragyog<br /></span> <span class="i0">Mi fekete vala
-benne<br /></span> <span class="i0">Felhő lett a
-levegőbe.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Erre Ilmatar kilépett a tengerből, szigeteket, hegyeket és
-dombokat teremtett és azután Wäinämöinen-t szűlte, a halhatatlan
-énekest, a szél fiát. Wäinämöinen örült a nap és hold fényének, de
-fájlalja, hogy nincs a földön növényzet. Ekkor a földmívelés
-istenéhez fordul, <span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
-"Page_20">-20-</a></span> Pellervoinenhez, aki a mezőkön magvakat
-hint szét. A mezőket erre élénk zöld borítja el és fák kezdenek
-nőni. Végül a tölgyfa oly magasra nő, hogy az emberek előtt
-elsötétül a nap és a hold, azért le kell dönteni. Mint látjuk, az
-elbeszélés folyamán istenek, emberek, állatok és növények
-szerepelnek, anélkül, hogy megjelölnék, honnét jönnek. Ez jellemző
-a mitoszokra, de ritkán találhatjuk oly határozottan kifejezve,
-mint a finn legendában. Valószínű, hogy a Kalevala különböző
-részeit átdolgozták; azonban a világ keletkezésének mondáját nem
-dolgozták át kritikailag. Vagyis más szóval: e mondákban a
-természet gyermekeinek poézise nyilvánul meg, nem pedig a
-bölcselkedő világot átölelő elmélkedése.</p>
-<p>«Az eredeti kozmogóniák», amint E. G. Hirsch megjegyzi, a nép
-fantáziájának önként nyilvánuló alkotásai és ép azért
-rendszertelenek; rendesen nem egyebek, mint a teogonia egy
-fejezete, vagyis az istenek származásának elbeszélései.»</p>
-<p>Különböző népek mondáiban nagy szerep jut a vízözön-mondáknak,
-amelyekkel sokat foglalkoztak a természettudósok. A legismertebb a
-bibliában leírt vízözön, amely oly magasan borította el a földet,
-hogy a legmagasabb hegyek is 15 rőfnyire voltak a víz felszíne
-alatt. Miután a hetvenes években egy asszir ékírással írott,
-egészen hasonló tartalmú elbeszélést találtak, amelyben a hős
-Szit-napisztimt (a babiloniak Xizusztroszát) említik, fölvették,
-hogy a zsidó legenda asszír forrásból merített. A héber szöveg azt
-mondja: «vízözönt fogok létrehozni <span class="pagenum"><a name=
-"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> a tengerből», Suessnek, a
-kiváló geológusnak (1883) az a nézete, hogy e vízözönt vulkanikus
-kitörésből eredő árhullám okozta; ezen árhullám a Perzsa öbölből
-kiindulva áthullámzott a mezopotámiai alföldön.</p>
-<p>J. Riem nem kevesebb, mint hatvannyolc vízözön-mondát gyűjtött
-össze különböző népeknél, amely mondák úgy látszik függetlenek
-egymástól. Ezek közül csak négy vonatkozik európaiakra és pedig
-Deukalion és Pyrrha görög mondája, az Edda elbeszélése, a litvánok
-és az Oroszország északkeleti részén lakó vogulok mondái. Afrikából
-5, Ázsiából 13, Ausztrália- és Polinéziából 9, Észak- és
-Délamerikából 37 monda ismeretes. A négereknél, a kaffereknél, és
-az araboknál hasonló mondákat nem ismerünk. A vízözönt különböző
-népek különböző módon okolják meg. Szerintük nagy hó- és jégtömegek
-olvadása (Skandinávia), eső (Assziria), havazás
-(Montagnais-indiánok), az égboltozat beomlása a támasztó pillérek
-leszakadása folytán (Khína), a vízisten bosszúja
-(Társaság-szigetek), stb. volt az ok. Több esetben megemlítik, hogy
-a vízözön többször is megismétlődött. Így Platon Timaioszában azt
-állítja, hogy egy egyiptomi pap szerint a vízözön bizonyos
-periodusokban visszatér.</p>
-<p>Rendesen azt hiszik, hogy a teremtés folyamata csak a
-rendezetlen anyag elrendezése, még pedig a legtöbb esetben úgy,
-hogy a földtől elválik az ősvíz, vagyis a tenger. A Csendes-oceán
-szigetein néhány primitiv törzs azt hiszi, hogy a földet
-kihalászták a tengerből. Közelfekvő volt a gondolat, hogy a
-megelőző rendezetlen <span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
-"Page_22">-22-</a></span> állapot okául többször megismétlődött
-vízözönt vegyenek föl. A nem árja származású szantalok például
-olyasmit képzelnek.</p>
-<p>Ez megegyezik néhány modern kutató állításával, t. i., hogy a
-föld emberlakta része el fog pusztulni, hogy később új élet
-hordozója legyen. A primitiv népek szerint a tűz, vagy a víz, a
-szél (néha az istenek haragja) pusztítja el a földet, azután újra
-fejlődik, úgy, hogy újra lakhelye lehet élőlényeknek. Ez a változás
-állítólag többször megtörtént. Ezen messze elterjedt felfogást
-legjobban az indus mondák fejezik ki (a Purana könyveiben) és a
-buddhista filozófia, amelyre még visszatérünk.</p>
-<p>A világ ujjászületésének tana össze van keverve a lélekvándorlás
-népszerű tanával, amellyel ezen összefüggésben nem
-foglalkozunk.</p>
-<p>A régi északamerikai indiánusok mitoszai bizonyos szempontból
-érdekesek. Ámbár föltételezhetjük, hogy az óvilág közreműködése
-nélkül jöttek létre, mondáik mégis föltünően hasonlítanak a
-mieinkhez, csakhogy az amerikai mondákban fontosabb szerepe van az
-állatoknak. Az északamerikai indiánok, mint a vadásznépek
-legtöbbje, az állatokat magukhoz hasonlóknak tartják. A teremtőnek,
-szerintük, föld vagy agyag állott rendelkezésére. A földet
-többnyire a vízből kiváltnak mondják. A legegyszerűbb felfogás
-szerint egy kis tengeri sziget fokozatos növekedése által
-keletkezett a világ. Jellemző, hogy a takuliak Brit-Kolumbiában azt
-hiszik, hogy kezdetben nem létezett más, mint víz és pézsmahód. A
-pézsmahód a <span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
-"Page_23">-23-</a></span> tenger fenekén kereste táplálékát. Közben
-iszap gyült össze szájában, amit kiköpött, ebből az iszapból sziget
-támadt, a melyből mindjobban kifejlődött a szárazföld. Még
-különösebb az irokézek véleménye, szerintük az égből ledobtak egy
-istennőt, aki egy a tengerben úszó teknősbékára esett, amely
-megnagyobbodva képezte a szárazföldet. Nyilvánvaló, hogy a
-teknősbéka megfelel az előbbi monda kis óceáni szigetének, az
-istennő lezuhanása csak megindította a fejlődést. A
-tinneh-indiánusoknak az volt a véleménye, hogy egy kutyának a
-testét, amely szép ifjúvá tudott átalakulni, óriások széttépték és
-ezen testrészekből keletkeztek a világon létező dolgok. Sok
-primitiv népnél akadunk a világ keletkezésére vonatkozó mondáikban
-azon hitre, hogy a világ emberi vagy állati testrészekből
-keletkezett. Néha, mint pl. a winnebago-indiánusoknál, Kitchi
-Manitu (a nagy szellem) a teremtő saját testrészeiből és földből
-alakítja ki az első embert. Ezen monda, amely élénken emlékeztet a
-zsidók Ádám teremtésének mondájára, már határozottan eleve
-föltételezi, hogy a föld kezdettől fogva megvolt. Ugyancsak azt
-tételezik föl a navajo-indiánok, a digger-indiánok és Guatemala
-ősnépeinek szájhagyományai.</p>
-<p>Ausztrália bennszülöttei a legalsóbbrendű fajhoz tartoznak.
-Ezek, úgylátszik, nem gondolkoztak a világ kezdetén. Náluk úgy,
-mint a legtöbb műveletlen népnél, az ég semmi egyéb, mint szilárd
-boltozat a föld síma lapján. A wotjobaluk-törzs azt hiszi, hogy az
-ég eleinte erősen rá volt szorítva a földre. A nap emiatt
-<span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
-"Page_24">-24-</a></span> nem tudott a kettő között mozogni,
-mozgási szabadságát csak az által érte el, hogy egy szarka hosszú
-bot segítségével fölemelte az eget a földről. Ezen fölötte naiv
-elbeszélés élénken emlékeztet egy régi egyiptomi mondára, amelyről
-később lesz szó.</p>
-<p>Mindezen példákból láthatjuk, hogy minő szoros,
-elválaszthatatlan az összefüggés a világ szerkezetéről alkotott ősi
-fogalmak és a vallási fogalmak között. A vadember mindent, ami
-mozog, mindent, aminek hatása van, akarattal bíró lélekkel ruház
-föl. Animizmus e felfogás neve. «Ha a folyam, miként az ember él,
-akkor akaratától függ, hogy áldást hoz-e öntözésével, vagy pedig
-pusztulást okoz-e majd heves árjával. Tehát szükséges, hogy
-megengeszteljék, hogy jót míveljen vizével, vagy hogy rávegyék,
-hogy ne pusztítson hullámaival.»</p>
-<p>A primitiv ember varázslattal igyekszik befolyásolni a hatalmas
-szellemet. A varázslat oly tudomány, amelyet kizárólag a beavatott
-papok vagy kuruzslók foglaltak le a maguk számára, más halandó
-előtt el volt zárva. Míg mi a természet jelenségeinek
-felderítésével keressük azon eszközöket, amelyekkel a természet
-erőit kihasználhatjuk, addig a primitiv nép varázslattal igyekszik
-azokat megnyerni. Bizonyos tekintetben tehát a mágia a
-természettudományok előfutára és a mondák, amelyek a varázslat
-kifejtésének alapjai, megfelelnek némely tekintetben
-természettudományi elméleteinknek. Így Andrew Lang a következőt
-mondja: «A mitoszok épp úgy alapulnak föltevéseken nyugvó primitiv
-tudományon, mint primitiv vallásos <span class="pagenum"><a name=
-"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> fogalmakon.» Könnyen
-érthető, hogy ezen föltevés sokszor a hétköznapi megfigyelésekből
-ered és gyakran nem is oly nehéz eltalálni, mely észrevételek
-érvényesültek benne. Néha a véletlennek is jutott némi szerep. A
-hagyomány megőrizte barbár idők mondáit a magasabb civilizáció
-idejéig. A mondákat az időközben fokozott műveltség és belátás
-dacára sem alakították át, mert tisztelték az ősöktől öröklött
-hitet. Ez határozottan kitünik Heziodusz és Ovidiusz kozmogóniai
-magyarázataiból, amelyekre a következő fejezetben visszatérünk.</p>
-<p>Gyakran más befolyás is érvényesül. A primitiv népek mondáit
-többnyire nagymíveltségű egyének jegyzik fel. Így a nép egyszerű
-elbeszéléseit önkéntelenül is saját felfogásuk szerint szinezik. Ez
-annál inkább is így van, mivel a mondákban határozott
-következetesség nincs; a gyűjtő azonban könnyen kísértésbe kerül,
-hogy azt belevigye. Ez különösen akkor történhet, ha a gyüjtő
-fajrokonság vagy más oknál fogva jóindulattal elfogult az ősnéppel
-szemben. Ily esetben az elbeszélés gyönyörű hőskölteménnyé válhat,
-amelynek alapjai a primitiv néptől átvett elemek.</p>
-<p>Természetesen máskép áll a dolog, ha írott emlékek maradnak.
-Hogy azonban irott emlék létre jöhessen, ahhoz a műveltség elég
-magas foka szükséges és akkor már nem igen állíthatjuk, hogy az
-primitiv néptől ered. Azért azon kozmogónikus eszméket, amelyek
-irott emlékekben jutottak hozzánk, a következő részben külön
-tárgyaljuk. Ezek között két csoport érdemel különös figyelmet:
-először is a népek <span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
-"Page_26">-26-</a></span> azon csoportja, akiktől művelődésünk
-fontos elemeit örököltük, másodszor azok, akik mélyebben
-gondolkoztak és a műveltség magas fokán állottak.</p>
-<p>Az első csoport hagyományai közvetlenül összefüggnek azon
-tanokkal, amelyeket a legrégibb és az utánuk jövő filozófusok
-módosítottak és kifejlesztettek. E régi kozmogónikus hagyományok
-maradványai jelentékeny alkatrészek a jelenkor művelt népeinek
-felfogásában.</p>
-<p>A második csoport azért érdekel bennünket, mert némely pontban
-azon felfogásra emlékeztet, amelyre a természettudomány vezetett
-bennünket, amelynek segítségével rendkívül kibővítettük a
-külvilágra vonatkozó ismereteinket. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>II.<br />
-AZ ŐSIDŐK KULTURNÉPEINEK TEREMTÉSI MONDÁI.</h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
-"Page_28">-28-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29"><br />
--29-</a></span></p>
-<p>A modern civilizáció a régi kaldeusi és egyiptomi műveltségben
-gyökerezik. Ezen országokban oly kulturemlékeket találunk, amelyek
-hétezer esztendősök. Dél-Franciaország és Észak-Spanyolország
-mészbarlangjaiban azonban még sokkal régibb kulturnyomokat
-találtak, t. i. olyanokat, amelyeknek kora körülbelül 50,000 év.
-Ezen barlangok falait szines állatképek borítják, amelyek többnyire
-mammutot, rénszarvast és lovat ábrázolnak. Azonban az ezen korbeli
-művészek fantáziáját ép csak a vadászzsákmány foglalkoztatta és egy
-kissé az asszony is, akivel a fölös zsákmányt megosztotta. A
-jelenkor műveltségére ez a kor nem hatott. Azonban annál nagyobb
-befolyással volt rá az a kor, amely Kaldea és Egyiptom klasszikus
-földjére utal.</p>
-<p>«Abban az időben, mondja, a kaldeus legenda, midőn még nem
-létezett az a magasban, amit égnek nevezünk és lenn, amit földnek
-neveztünk, midőn tehát sem ég, sem föld nem volt, akkor csak Apsu
-létezett (az oceán), az atya és Tiamat (Kaosz), a mindenség anyja.»
-Az óceán vize és a kaosz összevegyült és ezen vegyülésből, mely
-magába foglalta a világ <span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
-"Page_30">-30-</a></span> alapelemeit, származott az élet. Istenek
-is keletkeztek, «kik előbb még nem voltak», akiktől számos utód
-származott. Midőn Tiamat istennő látta, hogy birodalmában azok mind
-nagyobb tért hódítanak, szörnyetegeket teremtett, hogy uralmát ezek
-segítségével megvédje. (E szörnyetegek emberfejű bikák, halfarkú
-kutyák voltak stb.) A többi isten a tanácskozásban azt határozta,
-hogy ki kell pusztítani a szörnyetegeket, de e feladatra egy sem
-vállalkozott, csak Marduk, a bölcseség istenének fia. Jutalmul azt
-követelte, hogy ismerjék el fölöttük való uralmát, amit ők, a
-körülmények folytán meg is igértek. Ezután Marduk íjjal, dárdával
-és villámmal fölfegyverkezve felkereste Tiamatot és hálót dobott
-reá. Tiamat kitárta széles száját, hogy ellenfelét elnyelje, erre
-Marduk vihart vetett torkába, amitől Tiamat megrepedt. Az istennő
-hívei rémülten igyekeztek menekülni, de tervük nem sikerült, mert
-bilincsre verve vitték őket Ea isten trónja elé. Marduk Tiamat
-testét, a rendezetlen kaoszt kettéosztotta, «amint a szárítni való
-halakkal szokták tenni. Az egyik felét felaggatta a magasba és az
-lett az ég, a másik felét lába alá terítette és ez lett a föld; így
-alakította ki a világot, amint azt az emberek ismerik.»</p>
-<p>Maspéro-nak a Kelet népeinek ókori műveltségéről írott műve
-szemléletesen mutatja, hogy milyennek képzelték a világot a
-kaldeusok. A világtenger közepén magas hegy alakjában emelkedik ki
-a föld, csúcsát hó borítja; e hegycsúcson ered az Eufrát. A földet
-magas <span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
-"Page_31">-31-</a></span> fal szegélyezi, a fal és a föld között
-tenger van, amelyen semmiféle halandó sem juthat keresztül. Az
-oceánon-túli terület az isteneké. A falon nyugszik az égboltozat,
-amelyet Marduk kemény fémből alkotott, amely nappal úgy ragyog,
-mint a nap, éjjel pedig csillagokkal telehintett sötétkék haranghoz
-hasonlít. A boltozat északi oldalán félkör alakú, kétnyílású cső
-van, az egyik nyílás keletre néz, a másik nyugat felé. Reggel kilép
-a nap a keleti nyíláson, lassacskán fölemelkedik az ég déli
-részére, végül leszáll a nyugati nyílásnál, ahova az éj beálltával
-bevonul. A nap átsiklik éjjel a csövön, hogy másnap újra kezdje
-pályáját. Marduk az évet a nap járása szerint 12 hónapra, a hónapot
-három dekádra osztotta. Az év tehát 360 napos volt. Minden hatodik
-évhez 13-ik hónapot csatoltak, tehát az év átlagosan mégis 365
-napos volt.</p>
-<p>A kaldeusok kulturáját leginkább az évszakok változása
-befolyásolta, ép azért nagy súlyt fektettek az időszámításra.
-Eleinte, úgy látszik, a hold mozgását vették időszámításuk
-alapjául, mint a legtöbb nép. Azonban csakhamar észrevették, hogy a
-nap hatása fontosabb és a nap-évet vették föl, amelynek beosztása a
-monda szerint Marduk érdeme. Korán fedezték fel azt is, hogy az
-évszakok meghatározására nézve igen fontos, ha a csillagok
-helyzetét megfigyelik. Mivel az évszakok változása teljesen
-uralkodik a szerves világ felett, amelytől az emberiség sorsa függ,
-végül is az emberekben a csillagok hatalmának káros és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> túlzott
-hite fejlődött ki. Ez a balhit húsz századon keresztül, az újkor
-elejéig bénítóan hatott a természettudományi kutatásra. Diodorusz
-Szikulusz, Cézár kortársa következő módon fejezi ki véleményét: «A
-kaldeusok azáltal, hogy hosszú időn át figyelték a csillagok
-mozgását és gondosabban tanulmányozták a csillagok járását és
-törvényeit, mint más nép, sokat tudnak jósolni az embereknek. A
-kaldeusok szerint a jóslásra és a jövőre való hatásra nézve öt
-csillag volt a legfontosabb, amelyeket mi bolygóknak nevezünk.
-(Merkur, Vénusz, Marsz, Jupiter és Szaturnusz.) Ők ezeket
-«tolmácsok» kifejezéssel foglalták össze. Szerintük ezen csillagok
-pályájában azonban még harminc más csillag áll, amelyeket
-«tanácsadó isteneknek» neveznek. A legfelsőbb istenek száma 12,
-mindegyikhez hozzátartozik egy hónap és az állatkör egy-egy
-csillagképe. Ezen csillagképeken halad át szerintük a nap, a hold
-és az öt bolygó.»</p>
-<p>A kaldeus papok teljesen kidolgozták az asztrológiát. Gondosan
-feljegyezték a csillagok napi helyzetét és azt előre is ki tudták
-számítani a közeljövőre nézve. Az egyes csillagok isteneket
-képviseltek, vagy pedig egyenesen azonosították azokat az
-istenekkel. Ha tehát valaki tudni akarta, mely istenek határoznak
-fölötte, akkor a papokhoz fordult, akik ismerték a csillagokat. A
-papok dús jutalom ellenében megmondták, hogy az illető születése
-napján minő helyzete volt a csillagoknak és ilyen módon megtudhatta
-sorsának főbb mozzanatait. Ha valaki meghatározott napon fogott
-valamely vállalatba, <span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
-"Page_33">-33-</a></span> akkor előre lehetett tudni, hogy
-szerencsés lesz-e a dolog. Ha jóindulattal ítéljük meg a kaldeus
-papokat, akkor azt mondhatjuk, hogy felfogásuk alapja ugyanaz a
-meggyőződés volt, ami napjainkban, t. i. hogy minden esemény
-bizonyos külső körülmények szükségképi következménye. Ezt azonban
-azzal a hibás véleménnyel kapcsolták össze, mely a legegyszerübb
-vizsgálat után is tarthatatlan, hogy a hold és a bolygók
-helyzetének lényeges hatása van az emberre. Azon felfogásból, hogy
-az égitestek istenek, az következett, hogy a csillagászattan
-részévé lett az istenek tanának, illetve a vallásnak. A
-csillagászatot ezen okból az uralkodó papi osztály a saját maga
-részére foglalta le. Aki a papok hitében kételkedni mert, azt azon
-hatalmi osztály, amelynek a papokkal közös érdekei voltak,
-kiméletlenül üldözte. Ezt a kegyetlen keleti vonást a klasszikus
-ókor népei örökölték, a középkor félbarbár népeinél pedig igen nagy
-mérvet öltött.</p>
-<p>A kaldeusok világalkotási mondája már azért is fontos reánk
-nézve, mivel ezt, ámbár kissé megváltoztatva, átvették a zsidók,
-tőlük pedig a keresztények. Hogy a modern tudományos kutatás mily
-elterjedést tulajdonít a teremtési mondáknak, azt igen jól mutatja
-Delitsch műve: «Babel und Bibel», amelyre itt is felhívjuk a
-figyelmet. A zsidók is a kaoszt tartották a kezdetnek, a föld
-alaktalan volt és üres, a mélységeket (ősvizet) sötétség borította.
-Berozusz babiloni pap szerint: «kezdetben minden csak víz és
-sötétség volt.» A <span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
-"Page_34">-34-</a></span> zsidók a mélységet személynek vették és
-Tehom-nak nevezték, ez pedig etimologiailag egyenlő Tiamat-tal.
-Isten (Elohim) a már meglévő anyagból teremtette (azaz inkább
-kialakította) a földet.</p>
-<p>Elohim elosztotta a vizet. A víz felső részeit az ég foglalta
-magába, az alsó részbe helyezte a földet, amelyről azt hitték, hogy
-lapos, vagy félgömb alakú és úszik a vízben. A víz fölött volt a
-mozdulatlan égbolt, melyre rá voltak erősítve a csillagok. Az
-égbolt azonban épen nem emelkedett nagyon magasra, a madarak
-fölemelkednek odáig és ott végig röpülnek. Enoch elmondja, hogyan
-pusztította el a gyehenna tüze azokat a csillagokat, amelyek Elohim
-parancsa dacára sem kezdtek ragyogni. Szerinte a csillagok «rossz
-angyalok», kiket isten megfosztott isteni mivoltuktól.</p>
-<p>A kaldeusi és a zsidó teremtési monda főleg abban különbözik
-egymástól, hogy az utóbbi monoteisztikus, az előbbi nem. Azonban a
-kaldeusi mondában is van bizonyos egyistenhívő vonás, t. i. Marduk
-mindennek ura, sőt az istenek fölé is kiterjed hatalma.</p>
-<p>A zsidó kozmogóniában a főniciai felfogás nyomát találhatjuk, t.
-i. a világot alkotó tojásra céloz e kijelentés: «Elohim szelleme
-költött (rendesen úgy fordítják, hogy lebegett) a víz fölött.»
-Marduk és Tiamat küzdelmére is találunk utalást a Leviatan nevű
-tengeri szörnyetegnek Jahve általi legyőzetése mondájában. A zsidó
-világkeletkezési monda, tehát a keresztény is, kozmogóniai
-szempontból nem mondható eredetinek. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_35" id="Page_35">-35-</a></span></p>
-<p>Az egyiptomi teremtési elbeszélések igen régiek, ámbár később
-keletkeztek, mint a megfelelő kaldeusi mondák; az ezen szempontból
-legfontosabbakat Maspéro összeállítása szerint közöljük. A semmi
-fogalmát még nem alkották meg. Az anyag rendezetlen alakban benn
-volt a «sötét vizekben», ahol különböző vidékeken más-más főisten
-állította elő az élő lényeket és az élettelen tárgyakat. Az illető
-főisten saját megszokott módszere szerint pl. szövéssel, vagy
-fazekas koronggal alakította ki ezeket. A teremtési monda leginkább
-a Nilus keleti deltájánál fejlődött ki. Az ég és föld kezdetben
-szorosan összefonódva pihent az ősvízben. A teremtés napján Shu
-nevű új isten lépett ki az ősvízből, megragadta Nuit istennőt és
-úgy emelte föl, hogy az kezeire és lábaira támaszkodva – az égbolt
-négy oszlopa – képezte a csillagos eget.</p>
-<p>Sibu, a föld, ezután növényzettel vonta be magát; emberek és
-állatok keletkeztek. Ra napisten is az ősvízben feküdt egy
-lótuszvirág bimbójában; a teremtés napján kinyíltak a levelek, Ra
-kilépett, hogy elfoglalja helyét az égen. Ra-t gyakran
-azonosították Shuval. Midőn nap világította be Nuit-et, az eget és
-Sibu-t, a földet, számos isten született, köztük Ozirisz, a Nilus
-istene. A meleg napsugár hatása folytán mindenféle élő lény
-fejlődött ki: növények, állatok és emberek. Több legenda szerint ez
-a Nilus iszapjának erjedése útján történt, oly ősnemzés útján,
-amelyben történeti időben is hittek. Voltak, akik azt hitték, hogy
-az első emberek, a nap gyermekei <span class="pagenum"><a name=
-"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> tökéletes boldogak voltak, a
-későbbi utódok már visszafejlődtek és elvesztették boldogságukat.
-Viszont mások azt hitték, hogy a legrégibb emberek természete
-állatias volt, csakis tagolatlan hangokkal értették meg magukat;
-végül Thot isten tanította meg őket a beszédre és az írásra.
-Láthatjuk tehát, hogy még a darwinizmusnak is volt előfutárja a
-kultura gyermekkorában.</p>
-<p>A klasszikus kornak igen hiányos fogalmai voltak a világ
-keletkezéséről. Heziodusz (körülbelül 700-ban Kr. e.)
-Theogoniájában és «Munkák és napok» című művében elmondja a görög
-teremtési mondát.</p>
-<p>A kaoszszal kezdődött minden. Azután jött Gea, a föld istennője,
-minden dolog anyja; saját fiát, Uranoszt, atyjának tartották.
-Primitiv népfajok gyakran hitték azt, hogy az istenek ősei ég és
-föld. Ha kritikailag vizsgáljuk a következő naiv, gyermekes, néhol
-barbár költeményt, úgy csekély az értéke. Voss metrikus fordítása a
-következő:<a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href=
-"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> (Theogonia, 104–130. és
-364–375. vers.)</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i2">Heil Euch, Kinder des Zeus,
-gebt lieblichen Ton des Gesanges!<br /></span> <span class=
-"i0">Rühmt nun den heiligen Stamm der unsterblichen ewigen
-Götter;<br /></span> <span class="i0">Welche die Erde gezeugt und
-der sternumleuchtete Himmel,<br /></span> <span class="i0">Auch die
-düstere Nacht, und wieviel aufnährte die Salzflut:<br /></span>
-<span class="i0">Sagt mir denn, wie Götter zuerst und Erde
-geworden,<br /></span> <span class="i0">Auch die Ström’ und des
-Meers endlos aufstürmender Abgrund,<br /></span> <span class=
-"i0">Auch die leuchtenden Stern’, und der weitumwölbende
-Himmel:<br /></span> <span class="i0">Und, die aus jenen
-entsprosst, die seligen Geber des Guten,<br /></span> <span class=
-"i0">Wie sie das Reich sich geteilt, und göttliche Ehren
-gesondert,<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_37" id=
-"Page_37">-37-</a></span> <span class="i0">Und wie zuerst sie
-behauptet den vielgewundnen Olympos.<br /></span> <span class=
-"i0">Dies nun meldet mir Musen, olympische Häuser
-bewohnend,<br /></span> <span class="i0">Seit dem Beginn, und
-saget, wie eins von jenen zuerst ward.<br /></span> <span class=
-"i0">Siehe, vor allem zuerst war Chaos; aber nach
-diesem<br /></span> <span class="i0">Ward die gebreitete Erd’, ein
-dauernder Sitz der gesamten<br /></span> <span class="i0">Ewigen,
-welche bewohnen die Höhn des beschneiten Olympos,<br /></span>
-<span class="i0">Tartaros Graun auch im Schosse des weitumwanderten
-Erdreichs,<br /></span> <span class="i0">Eros zugleich, der,
-geschmückt vor den Ewigen allein mit Schönheit,<br /></span>
-<span class="i0">Sanft auflösend, den Menschen gesamt und den
-ewigen Göttern<br /></span> <span class="i0">Bändiget tief im Busen
-den Geist und bedachtsamen Ratschluss.<br /></span> <span class=
-"i0">Erebos ward aus dem Chaos, es war die dunkele Nacht
-auch.<br /></span> <span class="i0">Dann aus der Nacht ward Äther
-und Hemera, Göttin des Lichtes,<br /></span> <span class=
-"i0">Welche sie beide gebar von des Erebos trauter
-Empfängnis.<br /></span> <span class="i0">Aber die Erde zuerst
-erzeugete, ähnlich ihr selber,<br /></span> <span class="i0">Ihn,
-den sternigen Himmel, dass ganz er umher sie bedeckte,<br /></span>
-<span class="i0">Stets unerschütterte Veste zu sein, den seligen
-Göttern.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Ezután szülte Gea a «forró, puszta tengert» a Pontoszt.
-Uranosztól hat fiút és hat leányt szült, az ú. n. titánokat:
-Okeanoszt, Koioszt, (valószínűleg a világosság egyik istene, csak
-Heziodusz említi), Kreioszt (félisten, felesége Euribia, Pontosz
-leánya), Japetoszt (Prometeusz atyja, aki ellopta a tüzet az
-istenektől és az embereknek adta), Hiperiont (a neve azt jelenti,
-hogy «magasan vándorló»), Teiát (a pompásat), Reiát (isten anyja,
-t. i. Zeusz volt a fia), Mnemoszinét (az emlékezés istennője),
-Themiszt (a törvény és rend istennője), Thétiszt, Főbét és Kronoszt
-(utóbbi istenséget fia, Zeusz megfosztotta uralmától); azonkívül a
-ciklopokat (egyszemű óriások, kiket Apolló megölt) és másokat.
-Kevésbbé érdekes elősorolni Heziodusz verses katalógusát, amelyben
-a neveket részben ő maga találta ki. Nevek kitalálását,
-<span class="pagenum"><a name="Page_38" id=
-"Page_38">-38-</a></span> a poézis ezen egyszerű faját nagyban
-űzték az északi bárdok is. Még csak e néhány sor a csillagok és
-szelek keletkezéséről Heziodusznál:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Theia gebar voll Glanzes den
-Helios, und die Selene,<br /></span> <span class="i0">Eos auch, die
-allen den Erdbewohnern leuchtet,<br /></span> <span class="i0">Und
-den Unsterblichen rings im weitumwölbenden Himmel:<br /></span>
-<span class="i0">Diese gebar einst Theia der liebenden Macht
-Hyperions.<br /></span> <span class="i0">Aber dem Krios gebar
-Eurybia mächtige Söhne,<br /></span> <span class="i0">Pallas samt
-Asträos, die hoch vorragende Göttin,<br /></span> <span class=
-"i0">Perses auch, der vor allem an kundigem Geiste sich
-ausnahm.<br /></span> <span class="i0">Eos gebar dem Asträos die
-Wind’ unbändigen Mutes,<br /></span> <span class="i0">Zefyros,
-blassumschauert, und Boreas stürmisch im Anlauf.<br /></span>
-<span class="i0">Notos, da in Liebe zum Gott sich die Göttin
-gelagert.<br /></span> <span class="i0">Auch den Fosforos jetzo
-gebar die heilige Frühe,<br /></span> <span class="i0">Samt den
-leuchtenden Sternen, womit sich kränzet der
-Himmel.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Heziodusz «Munkák és napok» című művében leírja, hogyan
-teremtették az istenek az embereket. Az emberek eleinte jók voltak,
-tökéletesek és boldogak és gondtalanul éltek abból, amit a föld
-nyujtott. Azután visszafejlődtek.</p>
-<p>A rómaiak átvették a görög kozmogóniát, de nem fejlesztették
-tovább. Ovidiusz «Metamorfozis» című művében azt mondja, hogy
-kezdetben csak a rendezetlen, egyöntetű kaosz volt, «rudis
-indigestaque moles», a földnek, víznek és levegőnek rendezetlen
-keveréke. A természet <span class="pagenum"><a name="Page_39" id=
-"Page_39">-39-</a></span> elválasztotta egymástól az elemeket, a
-földet az égtől (a levegőtől) és a víztől, a finomabb levegőt (az
-étert) a durvább (közönséges) levegőtől. A «súlytalan» tűz pedig
-fölszállott az ég legmagasabb részéig. A nehéz föld csakhamar
-leülepedett és körülvette a víz. Ezután a természet megalkotta a
-tavak fenekét, a folyók medreit, a hegyeket, mezőket és völgyeket.
-A csillagok, amelyeket addig a kaosz sötétített el, ragyogni
-kezdtek és az istenek tanyáivá lettek. Növényzet keletkezett és
-állatok, végül emberi lények léptek föl. Az emberek akkor az
-ideális állapot aranykorát élték. Örökös tavasz uralkodott és dús
-termés volt, anélkül, hogy vetettek volna. («Fruges tellus inarata
-ferebat.») A folyókban tej és nektár folyt, és a tölgyfából méz
-csöpögött. Midőn Jupiter (Zeusz) Szaturnuszt (Kronoszt)
-megfosztotta trónjától és a Tartaruszba zárta, a kevésbbé boldog
-ezüst-kor következett. E korszakban már tél, tavasz, nyár és ősz
-következett egymásután és az embereknek a zord idő elől menedék
-után kellett nézniök. A bronzkorban minden rosszabbodott. Végül a
-borzasztó vas-korszak állott be, amidőn a szerénység, hűség és
-igazság elhagyták a földet, átadták helyüket a csalásnak,
-erőszakosságnak és árulásnak, továbbá a telhetetlen pénzsóvárgásnak
-és a legdurvább bűntényeknek.</p>
-<p>Ovidiusz kozmogóniája csak kevéssé különbözik Hezioduszétól. Az
-őseredeti naivitás nagyobbrészt tova tünt; Ovidiusznál már józan
-rendszeresség van, amely megfelel a praktikus rómaiak
-gondolkodásának. <span class="pagenum"><a name="Page_40" id=
-"Page_40">-40-</a></span></p>
-<p>A következő pompás leírások Ovidiusz Metamorfozisából valók. (A
-fordítás Kovách Imrétől való.)</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">A tenger, a föld s mely
-mindent föd, az ég azelőtt<br /></span> <span class="i0">Egyöntésü
-volt s az egész természet alakja.<br /></span> <span class=
-"i0">Ős-zűrnek nevezék, mely idom és rendnélküli
-zagyva<br /></span> <span class="i0">Volt és lomha teher, hova
-egybe valának az össze<br /></span> <span class="i0">Nem vágó
-tárgyak más-más faju magva hordva.<br /></span> <span class=
-"i0">Titán még nem lövelé szét sugarát a világra;<br /></span>
-<span class="i0">Sem növekedtével nem nyitá Phoebe
-szaruit,<br /></span> <span class="i0">A föld sem függött a körülte
-folyó levegőben<br /></span> <span class="i0">Terhével lebegve, még
-Amphitrite se fogta<br /></span> <span class="i0">Hullámkarjaival
-földünk partjait ekkor,<br /></span> <span class="i0">S hol föld,
-ottan volt a lég s a tengerek árja.<br /></span> <span class=
-"i0">Járhatatlan vala így a föld, úszhatlan a hullám,<br /></span>
-<span class="i0">Fénytelen a levegő; önalakkal nem bírt még
-semmi.<br /></span> <span class="i0">Egymással küzdött minden. –
-Ugyanabban a testben<br /></span> <span class="i0">Forróval harcolt
-a hideg, szárazzal a nedves,<br /></span> <span class="i0">Lágy a
-durvával, könnyüvel vívott a súlyos.<br /></span> <span class=
-"i0">Ezt a viszályt isten vagy jobb természet elosztá,<br /></span>
-<span class="i0">Földet mennytől s földtől vizet
-elkülönítvén<br /></span> <span class="i0">És elválasztván a híg
-levegőt a sűrűtől.<br /></span> <span class="i0">Amiket ő miután
-szétfejte s kivont a vak űrből,<br /></span> <span class=
-"i0">Megszerkesztve örök békével, fűze rokonná.<br /></span>
-<span class="i0">A szomorú égnek könnyü, fényes
-tűzereje<br /></span> <span class="i0">Fölszállt s legfentebb
-választa helyet ki magának.<br /></span> <span class=
-"i0">Legközelebb van ehhez a lég, súlyosabb s helye<br /></span>
-<span class="i0">Lent; de a föld tömörebb s sok súlyos elem
-tapadott rá.<br /></span> <span class="i0">Önsúlya nyomta alább. Az
-övező tenger a szélső<br /></span> <span class="i0">Téren ülepedett
-meg s a szilárd földet bekeríté.<br /></span> <span class="i0">E
-rendszerbe szedett tömeget, miután egyik isten<br /></span>
-<span class="i0">Így elválasztá s elzárván
-földarabolta:<br /></span> <span class="i0">Első ízben a földre
-hogy minden részről egyenlő<br /></span> <span class=
-"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></div>
-<div class="stanza"><span class="i0">Légyen, nagy tányér idomát
-öltötte reája.<br /></span> <span class="i0">Aztán szétteríté a
-tengert; gyors szelek által<br /></span> <span class="i0">Duzzasztá
-s a körülvett földet parttal övezte,<br /></span> <span class=
-"i0">Alkota forrást is, mély posványt és tavakat még<br /></span>
-<span class="i0">S kígyózó parttal keríté a lejti
-folyókat,<br /></span> <span class="i0">Melyek más-más helyt
-részint földtől felitatnak,<br /></span> <span class="i0">Részint
-tengerhez jutnak s ottan bevegyülnek,<br /></span> <span class=
-"i0">Részint széles tóba ömölve a partjait nyalják.<br /></span>
-<span class="i0">Általa síkul a rét; a völgy süpped, miglen az
-erdőt<br /></span> <span class="i0">Lomb fedi s a köves bércek
-kitolulnak a földből.<br /></span> <span class="i0">S mint jobbról
-is két, s balról is két övre felosztá<br /></span> <span class=
-"i0">Az eget és középütt hagya égő ötödik részt,<br /></span>
-<span class="i0">Ily számú övvel hasítá a gondviselés
-az<br /></span> <span class="i0">Éggel zárt földet is, most már
-ennyi öv osztja.<br /></span> <span class="i0">Forrósága miatt
-lakhatlan, mely közepén van.<br /></span> <span class="i0">Nagy hó
-föd kettőt; ugyanennyit helyeze közéjük<br /></span> <span class=
-"i0">Mérsékeltséggel, fagyot és hőt összegyüjtvén.<br /></span>
-<span class="i0">Legfelül a lég leng, mely a tűznél annyival
-terhesb<br /></span> <span class="i0">Mennyivel a víznek súlyát
-túlhágja a földé.<br /></span> <span class="i0">Mind a ködöt, mind
-a felhőt itt állapítá meg,<br /></span> <span class="i0">Mind a
-mennydörgést, mely rendít emberi szíveket,<br /></span>
-<span class="i0">Mind a fuvalmat, mely villámmal jeget
-alkot.<br /></span> <span class="i0">A szeleket se hagyá a világ
-művésze a légben<br /></span> <span class="i0">Lakni
-szabálytalanul; más tájon fú noha most mind,<br /></span>
-<span class="i0">Alig volt lehető fékezni, ezt a
-világot<br /></span> <span class="i0">Hogy ne szakítsák szét; olyan
-a testvéri viszály itt.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Erre következik a szelek leírása, majd így folytatja:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Mind e fölé teríté a folyó s
-súlynélküli aethert,<br /></span> <span class="i0">Amely ment
-minden legkisebb földi salaktól.<br /></span> <span class="i0">Im
-alig szabályzá szét ezeket végvonalakkal<br /></span> <span class=
-"i0">Már is föl kezdtek mindenhol tünni az égen<br /></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
-"Page_42">-42-</a></span> <span class="i0">Csillagok, eddig ama zűr
-alatt elrejtve hevervén.<br /></span> <span class="i0">Hogy pedig
-egy tájék se legyen lény nélkül, az égbolt<br /></span>
-<span class="i0">Csillaggal s istenképekkel telt meg
-egészen.<br /></span> <span class="i0">S a fénylő halak a vizeket
-nyerték ki lakásul.<br /></span> <span class="i0">A föld állatokat,
-a mozgó lég szárnyasokat nyert.<br /></span> <span class=
-"i0">Mindeddig nemesebb s magasabb elmére fogékony<br /></span>
-<span class="i0">Állat nem vala, mely a többi felett
-uralgjon.<br /></span> <span class="i0">Ember lett hát, kit vagy a
-minden rendszerezője<br /></span> <span class="i0">S az ifjú világ
-művésze teremtett isteni magból,<br /></span> <span class="i0">Vagy
-úgy lőn, hogy az ég magvát őrzé meg ölében<br /></span>
-<span class="i0">A magas aethertől nem rég zárt és megujult
-föld,<br /></span> <span class="i0">Mit Prometheus összevegyítvén
-tiszta folyammal,<br /></span> <span class="i0">Mindent kormányzó
-isten képét lehelé rá;<br /></span> <span class="i0">S míg
-lehajoltan néz minden más állat a földre,<br /></span> <span class=
-"i0">Ő magas állást nyert, az eget kell mérni szemével<br /></span>
-<span class="i0">S a csillag felé hordozni emelt, nemes
-arcát.<br /></span> <span class="i0">Első ízben arany-kor lett,
-mely bírátlanul, önkényt<br /></span> <span class="i0">S törvények
-nélkül tartott hitet és jogokat meg.<br /></span> <span class=
-"i0">Távol volt fenyítés és függés, ki se olvasott
-ércbe<br /></span> <span class="i0">Róva fenyítő szót, bírát nem
-féle könyörgő<br /></span> <span class="i0">Népsereg és bizton
-voltak, noha nem vala bíró.<br /></span> <span class="i0">Még a
-fenyő nem szállt le folyóvizekre, levágva<br /></span> <span class=
-"i0">A honi bércekről, hogy más földrészre evezzen,<br /></span>
-<span class="i0">S ön tengerpartján kül mást nem ismere
-ember.<br /></span> <span class="i0">Városokat meredek, mély sáncok
-nem körítének<br /></span> <span class="i0">Sem zord harcriadó nem
-volt még, se a csavargós<br /></span> <span class="i0">Harsona, sem
-kard, sem sisak; és harc és háború nélkül<br /></span> <span class=
-"i0">Csendes béke ölelte a gond és bútól szabad
-embert.<br /></span> <span class="i0">Sőt a kapálatlan, nem művelt
-és ekevastól<br /></span> <span class="i0">Szűz szántóföld is
-mindent megterme magától.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Azután megszünt az örök tavasz kora, az aranykor. Jupiter négy
-évszakot teremtett. A nyár heve és a tél szigora ellen oltalmat
-kellett <span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
-"Page_43">-43-</a></span> keresni. Már nem elégedtek meg a föld
-önkéntes adományával, művelni kezdték a földet.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Harmadszor rézkor követé az
-arany s az ezüstkort,<br /></span> <span class="i0">Mely érzésre
-vadabb s iszonyú fegyverre serényebb,<br /></span> <span class=
-"i0">Mégsem egész romlott. Az utolsó a durva, kemény
-vas.<br /></span> <span class="i0">Befészkelte magát tüstént minden
-bűn e feslett<br /></span> <span class="i0">Korba: szemérem, jog,
-hűség, erény elenyésztek,<br /></span> <span class="i0">Fészket
-volt helyükön fortély építe, csalárdság,<br /></span> <span class=
-"i0">Csel, vétkes kincsszomj, birtokvágy s durva
-erőszak.<br /></span> <span class="i0">Szélnek ereszti a hajós
-vásznát, a szelet noha jól nem<br /></span> <span class=
-"i0">Ismeri: s mely fennállt hegyeken, magasan, sok
-időig,<br /></span> <span class="i0">Nem látott vizeken himbált föl
-és le a csónak.<br /></span> <span class="i0">A földet, mely előbb,
-mint szél és nap fénye, közös volt,<br /></span> <span class=
-"i0">Hosszú határokkal gondos mérnök jelölé ki.<br /></span>
-<span class="i0">A dús földtől már nemcsak gabnát
-követeltek<br /></span> <span class="i0">S más kellő tápszert;
-gyomrába hatolt be az ember<br /></span> <span class="i0">S mik
-rejtetten, nem messze rakattak le a Styxhez,<br /></span>
-<span class="i0">A gonosz útra vivő kincsek kikerülnek
-alulról.<br /></span> <span class="i0">A bűntermő vas, meg az annál
-kárhozatosabb fém:<br /></span> <span class="i0">Sárga arany
-feljött; föl a harc, mely harcol ezekkel.<br /></span> <span class=
-"i0">Ez véres kézzel veri csörgő fegyvereit össze.<br /></span>
-<span class="i0">Étket rablás hoz, vendégtől társa se
-biztos.<br /></span> <span class="i0">Vő se ipától, nincs testvérek
-közt sem egyesség,<br /></span> <span class="i0">A férj nejének
-vermet váj, néki viszont ez,<br /></span> <span class=
-"i0">Sápadtszín mérget kever undok mostohaasszony,<br /></span>
-<span class="i0">A fiú időnap előtt kérdi, hány éves az
-apja.<br /></span> <span class="i0">Halva a szeretet; a szűz Asträa
-– az utolsó<br /></span> <span class="i0">Mennyei társai közt – a
-véres földrül odább szállt.<br /></span></div>
-</div>
-<p>Jupiter árvízzel pusztította el e fajt; az árvizet csak
-Deukalion és Pyrrha élték túl. Ők Prometeusz (Deukalion atyja)
-tanácsára csónakot <span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
-"Page_44">-44-</a></span> vájtak; kilenc napig hányattak a
-tengeren, míg végül a Parnasszusz hegyen szárazföldre jutottak.
-Köveket dobtak maguk mögé és ezekből emberek lettek. A többi lény a
-naptól fölmelegített iszapból támadt ősnemzés segítségével. Igen
-emlékeztet e monda a vízözön ékirásos feljegyzésére, a bibliának
-Noahra vonatkozó elbeszélésére, továbbá az egyiptomiak felfogására
-az élőlények keletkezéséről.</p>
-<p>A sok isten később csaknem teljesen háttérbe szorul. Az egyedüli
-uralkodó az istennek nevezett természet, a melior natura.
-<span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
-"Page_45">-45-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>III.<br />
-A LEGSZEBB ÉS LEGMÉLYEBB TEREMTÉSI MONDÁK.</h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_46" id=
-"Page_46">-46-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47"><br />
--47-</a></span></p>
-<p>Általában véve sok művelt nép megmaradt az előbbiekben vázolt
-állásponton. Dacára annak, hogy Róma Krisztus előtt a műveltség
-magas fokát érte el, Ovidiusz a világ keletkezéséről mégis csaknem
-úgy írt akkor, mint Heziodusz 700 év előtt. Szinte azt hihetnők,
-hogy e hosszú időn át mit sem haladt a természetkutatás.
-Mindamellett ez időben sok gondolkodónak és kutatónak a
-világproblemát illető felfogása a fejlődés oly fokát érte el, hogy
-ma is bámuljuk. Úgy látszik azonban, hogy ezen munka gyümölcse csak
-a beavatottak számára volt fenntartva. Ha valaki nyilvánosság előtt
-beszélt, akkor kötelességének tartotta, hogy azon eszméket
-hirdesse, amelyek évszázadokra nyultak vissza; ezeket az
-szentesítette, hogy a vallásba voltak bekebelezve. Lehet, hogy a
-legtöbben, Lukréciusz kivételével, a természetkutatás eredményeit
-nem tartották elég alkalmasnak költői alakításra. Valószínű, hogy a
-barbárok azért pusztíthatták el oly hamar az antik kulturát, mert a
-tudomány nem hatotta át a néptömegeket.</p>
-<p>Igen valószínű az is, hogy az egyiptomi papok között voltak
-gondolkozók, akik túl voltak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> már azon a primitiv
-állásponton, amely az egyiptomi teremtési mondában nyilvánul.
-Tudásukat azonban saját osztályuk számára tartották fenn, amely az
-által nagy hatalmat gyakorolt a szolgalelkű nép felett.</p>
-<p>Azonban Kr. e. 1400 körül egy felvilágosodott uralkodó, IV.
-Amenhotep reformálni akarta az egyiptomi vallást, még pedig oly
-módon, hogy jobban alkalmazkodjék az előrehaladt kulturához. Igen
-erélyesen fogott hozzá. Kijelentette, hogy a nagyszámú istenek
-letüntek és csak egy istent ismer el, Atent, a napot. Lerombolta a
-régi templomokat és elköltözött Tébéből, amely tömve volt gyűlölt
-bálványokkal. Azonban az uralomvágyó papság ellene zúdult és a
-tömeg vakon követte szellemi vezetőit. Így történhetett az, hogy a
-bölcs király halála után az igazság ezen erélyes kitörése
-nyomtalanul eltünt, úgy hogy veje és utódja Ai azt mondta:
-«Kénytelen vagyok térdet hajtani oly istenek előtt, akiket
-megvetek.»</p>
-<p>Amenhotep vallását az tette nagyszerűvé, hogy ő a napot helyezte
-minden fölé, mint ami legkiválóbb a természetben. Ez csaknem
-megegyezik a mi felfogásunkkal. A nap adja az energiát minden
-mozgásnak a földön, csak a jelentéktelen árapály képez ez alól
-kivételt. Laplace feltevése értelmében a föld anyaga is a napból
-ered, kivéve azon aránylag kis tömegeket, amelyek mint meteorok
-hullnak le rá. Mondhatjuk tehát, hogy «a nap minden dolog eredete»,
-akár a földi dolgokat gondoljuk, mint a primitiv népek, akár pedig
-a naprendszert <span class="pagenum"><a name="Page_49" id=
-"Page_49">-49-</a></span> értjük. Két szép himnusz maradt ránk a
-napistenhez, akiket Re-nek és Atum-nak neveztek.</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Imádat néked Re, napkeltekor,
-Atum napnyugtakor!<br /></span> <span class="i0">Te támadsz, te
-támadsz, te tündökölsz, te tündökölsz<br /></span> <span class=
-"i0">Fénykoronáddal, te istenek királya.<br /></span> <span class=
-"i0">Az ég és föld ura te vagy.<br /></span> <span class="i0">Te
-vagy, ki alkottad a csillagokat fönn, az embert itt
-alant.<br /></span> <span class="i0">Egyedüli isten vagy, ki
-kezdettől fogva volt.<br /></span> <span class="i0">Te teremtéd a
-földeket, te alkottad a népeket.<br /></span> <span class="i0">Te
-adtad nékünk a vizet, a szilárd földet, a Nilust,<br /></span>
-<span class="i0">Minden folyam a te ajándékod, te adtál éltet
-annak, ami bennük van.<br /></span> <span class="i0">Te kapcsoltad
-egybe a hegyek láncait; embert s földet te hívtál
-elő.<br /></span></div>
-</div>
-<p>A Laplace-féle hipotézis alapján is a nap tekinthető az
-egyiptomiak szerint legfontosabb csillagok, a bolygók alkotójául.
-Mivel a bolygókat isteni lényeknek hitték, joggal mondhatták, hogy
-csak a nap volt kezdettől fogva isten.</p>
-<p>Amenhotep felfogására emlékeztet Zaratusztráé egy-két századdal
-később. Szerinte végtelen idő óta áll fönn, a kaosznak megfelelő
-végtelen űr, valamint a világosság és sötétség hatalma. Ormuzd, a
-világosság istene a meglévő anyagból alakította ki a dolgokat. A
-teremtés sorrendje a következő; összehasonlítás céljából közöljük a
-babiloni és zsidó felfogást is: <span class="pagenum"><a name=
-"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span></p>
-<p><i>Ormuzd teremtette:</i></p>
-<ul class="lsoff indented">
-<li>1. A főisteneket,</li>
-<li>2. az eget,</li>
-<li>3. a napot, holdat, csillagokat,</li>
-<li>4. a tüzet,</li>
-<li>5. a vizet.</li>
-<li>6. a földet és az élőlényeket.</li>
-</ul>
-<p><i>Marduk teremtette:</i></p>
-<ul class="lsoff indented">
-<li>1. Az eget,</li>
-<li>2. az égitesteket,</li>
-<li>3. a földet,</li>
-<li>4. a növényeket,</li>
-<li>5. az állatokat,</li>
-<li>6. az embert.</li>
-</ul>
-<p><i>Elohim teremtette:</i></p>
-<ul class="lsoff indented">
-<li>1. Az eget,</li>
-<li>2. a földet,</li>
-<li>3. a növényeket,</li>
-<li>4. az égitesteket,</li>
-<li>5. az állatokat,</li>
-<li>6. az embert.</li>
-</ul>
-<p>Zaratusztra hívei is a napot tisztelték, mint a legfőbb
-világosságot, ép úgy, mint a babiloniak Marduk napistent. Sok nép
-ösztönszerűen tért át a sok isten imádásáról a napimádásra, így
-például a japánok is.</p>
-<p>Idők folyamán mindjobban megváltozott Perzsiában Zaratusztra
-tana és számos szekta támadt. Leghatalmasabb volt ezek között a
-zervaniták felekezete, ezeknek legfőbb tétele az idő
-végtelenségének elve volt, ebből támadt a jó principiuma (Ormuzd)
-és a rosszé is (Arimán).</p>
-<p>Zaratusztra tanaitól, mohamedán és gnosztikus <span class=
-"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> elemek
-segítségével keletkezett a filozófiai, misztikus árnyalatú
-izmaelita vallás.</p>
-<p>A világ mögött eszerint egy megfoghatatlan, megnevezhetlen lény
-van: a végtelenség megszemélyesítése. Semmit sem lehet róla mondani
-és azért nem is lehet imádni. Ebből a lényből szükségképen az
-emanációk egész sora indul ki: 1. az összértelem, 2. az összlélek,
-3. az alárendelt ősanyag, 4. a tér, 5. az idő és 6. a rendezett
-anyagi világ, amelyben az ember a legfőbb lény. Ez a vallás az
-anyagot, a tért és az időt magasabb fokra helyezi, mint a
-tapasztalati világot. Ez megfelel a modern felfogásnak, amely
-szerint az anyag, a tér és az idő végtelen. Az összlelket szintén
-magasabbra tartja; ennek az élet örökkévalósága felelhetne meg.</p>
-<p>Zaratusztra tana szerint Astvad-ereta föl fogja támasztani a
-holtakat és újra boldog idő köszönt be. Az izmaeliták azt
-vallották, hogy a zoroasztrikus eredetű, a föltámadásra és utolsó
-itéletre vonatkozó tanok csak képek, amelyek a világrendszer
-periodikus változásait ábrázolják. Lehetséges, hogy az indus
-filozófia befolyása alatt magyarázták ezt így.</p>
-<p>A régi indus papi osztály idők folyamán kifejlesztette az
-örökkévalóság elméletét. Ennek mély filozófiai értelme van, mert
-benne van az anyag és energia megmaradása tanának csírája. A
-végtelenség fogalma lényeges alkateleme a mai világmagyarázatnak.
-Mivel a világegyetemben szemmellátható a fejlődés, az
-örökkévalóságot csak úgy érthetjük meg, ha fölvesszük, hogy a
-fejlődés mindig visszatérő <span class="pagenum"><a name="Page_52"
-id="Page_52">-52-</a></span> periodusokban történik. A következő
-elbeszélés mutatja, hogyan magyarázták az indiai bölcselkedők ezt a
-folyamatot: Manu elgondolkozva ült. (A Védák himnuszaiban Manu
-Noah-hoz hasonlóan az emberek ősatyja.) Ekkor a maharisik
-közeledtek feléje, tiszteletteljesen köszöntötték, azt mondván:
-Urunk, kegyeskedj rendben és gondosan megmagyarázni mindazon
-törvényeket, amelyek a dolgok őseredetére és a keveredés által
-létrejött valóságokra vonatkoznak. Csak te ismered, Mester, ezen
-egyetemes törvények eredetét, jelentőségét és következményét. Ezen
-törvények alapvetők és megfoghatatlanok és közönséges halandó
-számára érthetetlenek, mert ezek a Veda.» (Bölcseség.) Erre a
-mindenható bölcsen így válaszolt: «Figyeljetek; e világ sötét volt,
-megfoghatlan és határozott tulajdonságok híján való. Ész nem
-foghatta fel, se nem nyilvánulhatott előtte, mély álomba merültnek
-látszott. Midőn a feloldás teljessé vált (a világot teljesen
-homogén oldatnak képzelték), akkor az úr (Brahma), aki számunkra
-megfoghatlan és önmagának alkotója, az öt elemmel és más
-ősanyagokkal észrevehetővé tette a világot. Elosztotta a
-sötétséget, a legszebb fénnyel világította meg a világot és
-megindította a természet fejlődését. Vágya támadt, hogy önmagából
-alkosson dolgokat, e célból vizet teremtett és magot hintett
-beléje. Ezen magból ragyogó arany tojás fejlődött ki, viszont e
-tojásból származott a férfialakú Brahma, aki minden dolog eredete.
-Miután egy istenéven át (amely kevéssel több 3 billió emberi
-<span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
-"Page_53">-53-</a></span> évnél) nyugodott a tojásban, a dicső
-isten a tojást gondolatával kettévágta és kialakította belőle az
-eget és a földet. A kettő között elhelyezte a levegő-réteget, az ég
-nyolc szféráját, valamint végtelen teret a víz számára. Ezután
-hozta létre a mulandó világot, amely az örök világból kisugárzik.»
-Ezen kívül számos istent, szellemet és kort teremtett. Az örök
-isten és vele minden élőlény a pihenés és az ébrenlét váltakozó
-periodusait élik át. Az emberi év egyenlő egy szellem-nappal.
-Tizenkétezer szellem-év, amelyek mindegyike 360 földi év, egyenlő
-egy isteni periódussal; kétezer isteni periódus ad egy
-Brahma-napot. Ilyen nap – 8640 millió földi év – második felében
-szunnyad Brahma és vele pihen minden élet; midőn fölébred,
-kielégíti alkotási vágyát. A teremtés és megsemmisülés folyamatai
-végtelen nagyszámúak, és az örökkévaló lény mintegy játékból
-ismétli meg ezeket.</p>
-<p>Az indus filozófiát az teszi naggyá, hogy helyesen fogták fel a
-végtelenség fogalmát, amely szerint a természetben szükséges a
-periódikus változás. E felfogás azonban pesszimisztikus, mert a
-fejlődés minden periódusában állandó hanyatlást vesznek fel,
-különösen erkölcsi tekintetben.</p>
-<p>E pesszimisztikus felfogással, amelyet már az egyiptomiak
-mondáiban, a klasszikus ókor népeinél megtalálunk, akik az
-emberiség ősi aranykoráról regélnek, s amely továbbá a kaldeusoknál
-is megnyilatkozik, akik mondáikban a paradicsomról és a
-bűnbeesésről szólnak, ezzel élénk ellentétben áll a
-természettudományi <span class="pagenum"><a name="Page_54" id=
-"Page_54">-54-</a></span> alapon nyugvó evolució modern tana. Ezen
-utóbbi szerint, amelynek már az egyiptomi mondában és Homerosznál
-is volt előkészítője, az emberek mindinkább javulnak. A létért való
-küzdelmet az evolució tana szerint csak a legerősebbek és
-legalkalmasabbak bírják ki, úgy hogy az egymást követő nemzedékek
-mindig életrevalóbbak.</p>
-<p>Fenti elbeszélésben találkozunk először azzal a határozottan
-kifejezett véleménnyel, hogy a gondolat, vagy pedig az akarat
-aktusa oka lehet bizonyos változásnak, az anyag már meglévő
-energiájának, vagy magának az anyagnak felhasználása nélkül. Ez más
-szavakkal azt jelenti, hogy lehetségesnek tartják a semmiből való
-teremtést. Ezen hit számos követőre talált; ezt előnyben
-részesítették azon felfogással szemben, amelyet eredetileg minden
-faj egyaránt vallott, t. i., hogy átalakítás volt a teremtés.
-Természettudományi és filozófiai szempontból tarthatlan álláspont
-az, hogy semmiből lehet valami. Elegendő erre nézve, ha Spinoza és
-Herbert Spencer minden kétséget kizáró nyilatkozatait közöljük.
-Spinoza Etikája harmadik részében azt mondja: «A természet
-törvényei, amelyek szerint minden átalakulás történik, mindig és
-mindenütt ugyanazok.» Herbert Spencer «A biológia principiumai»
-című munkájában a következőket mondja: «Föltételezzük-e, hogy egy
-új szervezet semmiből teremtetett, hogyha már teremtetett? Ha igen,
-akkor föltesszük azt, hogy anyagot alkottak, ez pedig
-megfoghatatlan; ez t. i. föltételezné, hogy viszonyt állítunk föl
-valami és <span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
-"Page_55">-55-</a></span> semmi között, vagyis, hogy viszonyt
-létesítünk két tag között, holott a másik hiányzik, ez pedig
-lehetetlen. Az energia teremtése ép annyira lehetetlen, mint az
-anyag létrehozása. Az a vélemény, hogy élőlényeket teremtettek,
-csak oly korban támadt, midőn a legmélyebb sötétség uralkodott.»
-Ezt az utolsó állítást ugyan kissé módosíthatjuk, mivel az a hit,
-hogy semmiből lehet teremteni, csak igen előrehaladt fejlődési
-stádiumban lép föl.</p>
-<p>Sajátságos, hogy a régi skandináv népnek volt a legfejlettebb
-teremtési mondája. Ne feledjük azonban azt, hogy az északi nép ősei
-már a kőkorszak alatt is Skandináviában laktak, tehát valószínűleg
-több ezer éven át volt ott a lakóhelyük és hogy a bronz-korbeli
-leletek már igen magas kulturáról tesznek tanubizonyságot
-Skandináviában. Kétségtelen, hogy átvettek némely gondolatot az
-ókor művelt népeitől és hogy azokat önállóan feldolgozták. Míg a
-régi kaldeusoknál és egyiptomiaknál, mint más primitiv fajnál a víz
-volt a főelem, a kemény földdel szemben, addig a skandinávoknál a
-meleg volt a legfontosabb és annak ellentéte, a hideg. Tényleg a
-hőnek van a legfontosabb szerepe a fizikai világban és azért
-tudományos igazság szempontjából a skandináv teremtési monda minden
-eddig említett fölött áll. Igazán csodálatos, mily szépen
-alkalmazkodik a legenda a mi mai felfogásunkhoz. Némely része
-keleti eredetre vall, avagy a klasszikus ókor eszméit vette föl;
-azonban a természet szellemes magyarázata jellemző a skandináv
-kozmogóniára. Eszerint a világ, amelyben <span class=
-"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> élünk, nem
-tart örökké. Kezdete volt és vége lesz. Midőn az idő reggele volt
-még:</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">«Nem volt még föld és tenger
-sem<br /></span> <span class="i0">Nem volt hűs hab<br /></span>
-<span class="i0">És ég sem volt fölötte.»<br /></span></div>
-</div>
-<p class="i0">Feneketlen űr volt csupán, ennek északi részén fakadt
-a hideg forrása, amely környezetét fagyos ködbe burkolta, amiért is
-e vidéket Nifelheimnak (ködvilág) nevezték. Az űr déli oldalán
-fakadt Urd, a meleg forrása, a kettő között eredt pedig a bölcseség
-forrása, Mime kútja. Nifelheim ködös, szürke hullámai találkoztak
-az űrben Urd meleg áramlataival, ezek keveredéséből keletkezett a
-világ, később pedig istenek és óriások származtak belőle. Azon üres
-térben, amelyben Mime kútja volt, keletkezett az emberi szemnek
-láthatatlan világfája, amelynek gyökerei a három forrásig
-értek.</p>
-<p>Ezen mondát az teszi nagyszerűvé, hogy a lakott világot – a
-napnak és a kozmikus ködnek megfelelően – hő- és hidegforrásoktól
-teszi függővé. Az emberlakta világ a két forrás között van és
-létezése, modern módon kifejezve attól függ, mennyi hővel látja el
-a nap és hogy mennyi áramlik el belőle a hideg ködfoltok felé.</p>
-<p>Az északi monda ezután azon általános felfogásra tér át, amely a
-világ teremtését élettelen testrészekhez köti. Odin isten (a
-kaldeus Marduk) megöli Ymert (Tiamat), az óriást, ennek a testéből
-teremtette az eget és földet, véréből pedig a tengert. Itt azonban
-érdekes <span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
-"Page_57">-57-</a></span> módosítás történik. Ymer tagjait előbb
-porrá kellett zúzni, mielőtt élőlények hordozóivá válhattak volna.
-Ezen célból az óriás-malmot kellett megépíteni, ezt a hideg-forrás
-vize hajtotta, amely aztán vezetéken át lefolyt a tengerbe. Ez
-költői leírása a kőzetek elmállási folyamatának, amelyet fagy és
-víz hoznak létre. Az óriásmalom egyúttal az eget állócsillagaival
-együtt forgatta.</p>
-<p>A babiloni mondában Oannesz tengeri szörny, akinek hal-teste és
-emberalakú feje, keze és lába van, kilépett a tengerből, hogy az
-embereket mindenféle tudományra és művészetre tanítsa meg, azután
-újra eltünt a mélységben. Ezt a szörnyeteget a skandináv monda
-Heimdal-lal a tűzistennel helyettesíti, kit az óriásmalom köveinek
-szikrái szültek. Gyönyörű, világos hajú, gyöngéd ifjúként jön
-csónakán, hogy a műveltség áldását terjessze az emberek között.
-Csónakjában mindenféle szerszámot, fegyvert és gabonakévét hoz. A
-tűz-isten megnőtt, az emberek vezetője lett, odaadta az embereknek
-a tűzfúrót, megtanította őket a rúnák ismeretére, mesterségekre,
-állattenyésztés-, kovácsmesterség-, kenyérsütés, építés és más
-ügyességre, valamint vadászatra és önvédelemre. Ő alapította meg a
-házasság intézményét, az államot és a vallási szertartásokat. Mikor
-Heimdall hosszú és bölcs uralom után örök nyugalomra tért, ugyanazt
-a csónakot találták a tengerparton, amelyen egykor eljött. A hálás
-emberek Heimdall testét jégvirágos csónakba helyezték, amelyet
-értékes kovácsmunkákkal és ékszerekkel töltöttek meg. A csónakot,
-miként <span class="pagenum"><a name="Page_58" id=
-"Page_58">-58-</a></span> Heimdall érkezésekor, láthatatlan evezők
-kiröpítették a tengerre, ahol eltünt a láthatárról. Heimdall az
-istenek országába jutott, ahol ragyogó ifjúságban új életre ébredt.
-Földi uralmát fia Sköld-Borgar vette át.</p>
-<p>Sköld-Borgar alatt a világ rosszabbodott és uralma vége felé
-meghalt Balder, a világosság istene. Erre azután rettentő tél
-következett, glecserek és jégmezők borították az emberlakta földet,
-a jégmentes területen is mind silányabb lett a termés. Éhinség tört
-ki, amely borzasztó bűntényekre ragadta az embereket. A vihar ideje
-volt ez és az erőszaké, az északi népek karddal kezükben
-kiszorították törzsrokonaikat lakhelyeikről, úgy hogy azok délfelé
-kerestek új hazát. Bizonyos idő mulva eltünt az örök tél és vele a
-jég is.</p>
-<p>Láthatjuk, hogy a monda az éghajlat rosszabbodását és a
-jégkorszakot, amely az emberek kivándorlását vonta maga után,
-szemléletesen jellemzi. Nem csoda tehát, ha azt hitték, hogy egy új
-örök tél a világ végét okozza majd, a Ragnarök-öt. Közeledtére újra
-bekövetkezik majd a borzasztó, törvénytelen állapot. A jég-ország
-óriásai megtámadják az istenek tanyáját; az emberek a hidegtől,
-éhségtől és betegségektől megtizedelve harcok közben fognak
-elpusztulni. A nap továbbra is megteszi napi útját, fénye azonban
-egyre gyöngülni fog. Az óriásokkal való küzdelemben sok isten
-meghal, még Heimdall is halálos sebet kap. A nap is kialszik majd,
-az égbolt meghasad, a hegyek megrepednek és az általuk lekötött tűz
-előtör, lángba borítva a csatateret. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> A nagy tűz után azonban
-friss zölddel borított új világ fog keletkezni. Hoddminne ligetéig
-azonban, ahol Mime kútja van, nem ér a tűz és több isten, továbbá
-Leifthraser és Lif emberpár ennek oltalmában megmenekül. Ezek az
-emberek visszatérnek a földre. Új, gondtalan kor következik és a
-műveletlen föld újra dús termést hoz.</p>
-<p>Erre a nevezetes mondára a klasszikus ókor és a kereszténység is
-hatással volt. Ami bennünket különösen érdekel, az a nap
-kihülésének, hőhatása csökkenésének gondolata, amelynek
-következménye minden földi élet megszünése. Az után a nap
-összeütközik a hidegség világával (az óriásokkal), a kozmikus
-ködfoltokkal és a bennük rejlő kihült napokkal. A föld kemény kérge
-megreped az összeütközés következtében és a belső tűzár, aminő
-Izland vulkánjaiból ismeretes, elpusztítja a földet. Idővel azonban
-új föld keletkezik és az élet a halhatatlanság fájáról újra leszáll
-a földre.</p>
-<p>Az Edda e mondája szépség és igazság tekintetében messze
-fölülmulja mindazt, amit más primitiv nép alkotott. Kétségtelen,
-hogy e műveltség elemei és ezekkel együtt e teremtési mitosz
-alapelemei is idegen országból eredtek, valószínűleg a tengeren
-túlról, keletről. Azonban semmiféle teremtési monda sem közelíti
-meg a skandinávét a természet hű felfogásában.</p>
-<p>Fentebbiekben oly korok felfogását igyekeztem vázolni,
-amelyekben még nem ismerték a közvetlen megfigyelést. A
-természettudomány ily körülmények között mitoszokba öltözik,
-magasabb <span class="pagenum"><a name="Page_60" id=
-"Page_60">-60-</a></span> fokon pedig a bölcselkedés bő mezébe.
-Máskép áll a dolog, amikor kezdetét veszi a megfigyelés és a
-kísérletezés. Az adatok nehézkes és áttekinthetetlen tömegét
-általános törvények alá foglalják, amelyek segítségével azokat
-gyorsabban tudjuk visszaadni; más szóval, hogy a tapasztalat
-hasznunkra váljék, szükségünk van a teoretikus rendező munkájára.
-Amint az első törvényeket megtaláltuk, még ha nem is egészen
-pontosak, megjósolhatjuk az események menetét. Ezen jóslatokat
-aztán javíthatjuk, ily módon pontosabbá tesszük a törvényeket, és
-megerősítjük ismereteinket.</p>
-<p>Eleinte az idő ismerete volt különösen fontos az emberekre és
-ezért gondosan megfigyelték; ennek következtében felismerték az
-égitestek tulajdonságait, amelyeket valószínűleg összehasonlítottak
-földi tárgyakkal. Így fejlődtek ki fokozatosan a csillagászat,
-fizika, és kémia elemi fogalmai. Most az előbbi korokkal
-ellentétben a különböző nézetek legkíválóbb képviselőiről lesz szó
-és ily módon történeti áttekintést nyerünk a fogalmak
-fejlődéséről.</p>
-<p>A következő fejezetben a történeti idő kozmogóniáival
-foglalkozunk, míg az előbbiekben a mondák korának
-világmagyarázatairól volt szó. Éles határ a kettő között,
-természetesen, nincs. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
-"Page_61">-61-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>IV.<br />
-A RÉGI FILOZÓFUSOK VILÁGMAGYARÁZATAI.</h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
-"Page_62">-62-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63"><br />
--63-</a></span></p>
-<p>A barbár törzsek nem érezték az időszámítás hiányát, s így nem
-volt okuk, hogy az idő beosztására törekedjenek. Vadászat és
-halászattal tartották fenn magukat. Az erdei bogyókat és az ehető
-gyökereket csak akkor becsülték meg, ha vadászzsákmány híján az
-éhség kényszerítette rá őket. Ez csak szükség idején történt,
-ellenben valószínű az, hogy az asszonyok gyakrabban éltek
-gyökerekkel; t. i. a férfiak csak akkor adhattak az asszonyoknak is
-a zsákmányból, ha az bőven állott rendelkezésükre. A törzsek
-kénytelenek voltak a vadat követni és azért csakis a napi
-szükséglettel törődhettek. A dolgon nem változtatott sokat az, hogy
-elsajátították az állatszelidítést, hogy szükségleteiket
-fedezhessék. A csordának minden évszakban más-más legelő kellett, s
-így a nomád nép tartózkodási helye a csordától függött és nem
-megfordítva.</p>
-<p>Egészen más volt a helyzet, amikor a nép szaporodása rávitte az
-embereket a földmívelésre. Állandó lakóhelyről kellett gondoskodni,
-meghatározott időszakokban kellett a földet művelni, hogy a
-végcélt, a termést megkapják. Az évszakok változása a nap
-helyzetétől függött s így meg kellett figyelni a napot.
-<span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
-"Page_64">-64-</a></span></p>
-<p>Azonban csakhamar észrevették, hogy bizonyos csillagok helyzetét
-különböző évszakokban könnyebb megfigyelni, mint a napét. A hold
-szabályos változásai, amelyek rövid időközökben visszatérnek (29·53
-nap), nem kerülték el figyelmüket, e változások rövid időközök
-mérésére alkalmasak voltak. Valószínű, hogy a legrégibb időben a
-nomád törzsek órája a hold volt. A nomádok csordáikkal a hold
-szelid fényénél vándoroltak és kerülték a nap forró sugarait.
-Később a napot a föld ura gyanánt tisztelték, az év a nap és a hold
-mozgásától függött. Az évnek több mint tizenkét szinodikus hónapja
-van,<a name="FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3"
-class="fnanchor">3)</a> de kevesebb, mint tizenhárom; ezen úgy
-segítettek, hogy több évet tizenkét holdhónaposnak vettek, másokat
-meg tizenhárom hónaposnak. Az átlagos évtartam ily módon
-kifogástalan volt. A nap hat egyenlő részre oszlott, minden rész
-hatvan perces volt; a babiloni perc egyenlő volt a mi négy
-percünkkel és a nap az égen egy fokot egy babiloni perc alatt
-futott be.</p>
-<p>A kaldeusok észrevették, hogy több nagyobb csillag nem alkalmas
-az évszakok meghatározására. Ezen szabálytalan csillagokat bolygó
-csillagoknak nevezték el, ilyen például a nap és a hold, amelyek
-minduntalan változtatják helyüket, míg a többi csillag megtartja
-viszonylagos helyzetét. A napon és holdon kívül imádták
-<span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
-"Page_65">-65-</a></span> a csillagokat is. A legrégibb
-szabályszerű kaldeusi csillagászati megfigyelések körülbelül ötezer
-évvel Kr. e. indulhattak meg. Ezen megfigyelések római és görög
-vélemény szerint több százezer éven át folytak. Hipparchosz, a
-kiváló csillagász szerint 270 ezer évesek e megfigyelések, Cicero
-470 ezer éves megfigyelésekről beszél; ez természetesen óriási
-túlzás.</p>
-<p>Kalliszthenesz gyüjtött ily megfigyeléseket Aisztotelesz
-számára, ezek Kr. e. 2300 évre nyúltak vissza. A kaldeus papok
-éjjelről-éjjelre följegyezték agyagtábláikra a csillagok helyzetét
-és fényét, föltünésük, delelésük és letünésük idejét. Az
-állócsillagok mozgása oly szabályos, hogy előre meg lehet
-állapítani elég pontosan a helyüket. A bolygók mozgása
-szabálytalan; de megfigyelték, hogy e szabálytalanságok
-időszakosak; a Vénusz periódusa nyolc éves, a Jupiteré 83 éves. A
-bolygók helyzetét is gondosan följegyezték; e táblázatok
-segítségével a csillagász évekkel előre meg tudta állapítani a
-bolygók helyzetét.</p>
-<p>A bolygók mozgására valóságos csillagászati évkönyveket
-szerkesztettek, ezek közül több ránk maradt, így például a Kr. e.
-523. évre szóló. A napnak az állatövben megtett útja szintén igen
-szabályos. Mindennap majdnem egy fokot tesz meg, azért osztották be
-a kaldeusok a kört 360 fokra. Midőn észrevették, hogy a nap télen
-látszólag sokkal gyorsabban mozog, azt azzal a föltevéssel
-magyarázták, hogy a nap téli napon 1·0159°-ot ír le, nyáron
-ellenben csak 0·9524°-ot. <span class="pagenum"><a name="Page_66"
-id="Page_66">-66-</a></span></p>
-<p>A leghíresebb babiloni csillagász, Kidinnu a Kr. előtti második
-században lényegesen javította ezen számításokat, t. i. fölvette,
-hogy a napnak minden hónapban más a sebessége. Igen sok fontos
-számítást eszközölt; hold mozgási táblázata pedig különösen pontos.
-A nap és hold viszonylagos mozgásait illetőleg meglepő a pontosság;
-ezeknek a felismerése több mint ezeréves megfigyelés eredményének
-kell lennie. 235 szinodikus hónap 6939·69 nappal (vagy 19 napévvel)
-egyenlő; vagyis a hold 19 napév mulva majdnem ugyanazon helyzetbe
-kerül a nap és a földdel szemben. Ha tehát holdfogyatkozás van,
-akkor előre mondhatjuk, hogy 19 év mulva visszatér. Ezt a rendkívül
-fontos időszakot meton-periodusnak nevezzük. Hogy a babiloniak ezt
-már ismerték, azt bebizonyította Kugler, babiloni eredetű
-számításokkal, amelyek a Kr. előtti negyedik századból valók. Ezek
-körülbelül 50 évvel előzik meg azt az időpontot, amikor Meton
-(432-ben Kr. e.) Görögországban a meton-periodust bevezette. E két
-felfedezés valószínűleg független volt egymástól, ámbár Babilon és
-Görögország Főnicián át érintkezett egymással. Tálesz, úgylátszik,
-főniciai származású volt. Az alexandriai görögök később szintén
-ismerték a babiloni csillagászati tudományt.</p>
-<p>Napfogyatkozást is előre meg lehet állapítani ily módon, ámbár
-ennél kisebb a valószínűség. Mivel a fogyatkozások, különösen pedig
-a napfogyatkozások nagy hatással voltak minden élőlényre, nem
-csoda, hogy a papok tekintélye <span class="pagenum"><a name=
-"Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> igen növekedett, amióta
-azokat meg tudták jósolni. A csillagászok igen korán tudhatták,
-hogy a napfogyatkozás a holdnak a föld és a nap közötti helyzetétől
-függ. Ebből kifolyólag megérthették, hogy a holdfogyatkozást a föld
-árnyéka okozza. És mivel az árnyék alakja köralakú, arra kellett
-következtetniök, hogy a föld gömbalakú. Bármely oldalával is fordul
-a föld a hold felé, az árnyék mindig köralakú maradt, ebből arra
-következtethettek, hogy a föld alakja határozottan gömbhöz hasonlít
-és nem kerek laphoz. Ezen tapasztalatok alapján helyes fogalmat
-alkottak a föld alakjáról és a földnek a naphoz és a holdhoz való
-viszonyáról. Szeleukusz csillagász (a Kr. előtti második században)
-tudta már, hogy a föld gömbalakú és hogy tengelye körül forog.
-Lehetséges, hogy a kaldeusok már fokmérést is eszközöltek.
-Achillesz Tatiosz, görög író, aki a Kr. utáni ötödik században élt
-Alexandriában, elbeszéli, hogy a kaldeusok véleménye szerint, ha
-egy ember szakadatlanul járna óránkint 30 stádiont (vagyis 5
-kilométert) megtéve, akkor egy év leforgása alatt körüljárná a
-földet. A föld kerülete eszerint 43800 km, ami körülbelül úgy is
-van.</p>
-<p>A világrendszerről alkotott fogalmaikat a kaldeusok nem igen
-fejleszthették tovább. A babiloniak gondosan feljegyezték a
-csillagok helyzetét; azonban a görögökkel ellentétben, nem
-gondolkoztak a világegyetem fölépítésén. Ez jellemző különbség
-keleti és nyugati gondolkodásmód között. A bolygókat isteneknek
-tekintették, <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
-"Page_68">-68-</a></span> azért mozognak azok szabadabban,
-megjelenésük szerencsét, esetleg szerencsétlenséget jelentett
-születés és halálesetnél, örökösödésnél és vállalatoknál. Szerintük
-nem lehetett megakadályozni, hogy a kedvező, vagy a rossz előjelek
-be ne igazolódjanak; azonban könyörgéssel, áldozatokkal és imával
-enyhíthették, főképen pedig elhalaszthatták a csapást. Ezeket az
-eszközöket csak a csillagász-papok ismerték, ezáltal igen nagy lett
-a hatalmuk úgy a nép, mint a fejedelmek fölött. A csillagokban való
-hit a babonás emberiséget az egész középkoron át bilincsekben
-tartotta, ezzel elejét vette minden tudományos kutatásnak és
-megakadályozta a természeti jelenségek egyszerű magyarázatát.</p>
-<p>Rövidebb idő mérésére a kaldeusok a vízórát (klepszidra), és a
-napmutatót (polosz) használták. Az utóbbi függélyes helyzetű bot
-volt, alatta homorú, félgömbalakú beosztott tábla, amelynek sugara
-a bot hossza volt. A vízóránál a víz vagy más folyadék igen kis
-nyíláson folyt le, a lefolyt vízmennyiség adta az idő mértékét. A
-polosz az észak-dél vonal meghatározására szolgált. Ennek a
-segítségével határozták meg a téli és nyári nap-állást, a
-világtengely helyzetét, a napéj-egyenlőség idejét. Mezopotámiában
-kristálylencsékre akadtak, ezek azt bizonyítják, hogy a kaldeus
-tudósok az optikához is értettek; úgy látszik azonban, hogy más
-tudományágakkal nem foglalkoztak.</p>
-<p>Az egyiptomi monda szerint Thot isten az embereket
-csillagászatra, jóslásra és bűvészetre, orvosi tudományra, írásra
-és rajzolásra tanította. <span class="pagenum"><a name="Page_69"
-id="Page_69">-69-</a></span> A nap és a bolygók útját az állatöv 36
-csillagképén át följegyezték, amely följegyzéseket Ra napisten
-templomának papjai igen régóta gyüjtötték. Ezen csillagászok később
-más istenek templomait is szolgálták s az «éj őreinek» neveztettek;
-meg kellett figyelniök az eget és megfigyeléseiket föl kellett
-jegyezniök. Csillagászati térképeket rajzoltak, amelyek
-följegyzéseikkel együtt részben mai napig fennmaradtak. Az
-egyiptomi év is 12 hónapos volt, minden hónap 30 napos. Augusztus
-elején kezdődött az év, amelynek a végéhez, hogy 365 napos legyen 5
-napot külön hozzácsatoltak. A még hiányzó 5 és háromnegyed órát
-különböző módon pótolták; részben csillagászati megfigyelés
-segítségével, főleg a «kutya-csillagzat» (Sziriusz) megfigyelésével
-hozták helyre.</p>
-<p>Amint ezekből láthatjuk, az egyiptomi időszámítás bizonyos
-tekintetben fölülmulta a mienket. Míg az ő hónapjaik mind 30
-naposak voltak, a mi naptárjainkban nagy a zűrzavar, a hónapok
-28–31 naposak. A február eredetileg 30 napos volt, de levettek
-belőle egy napot és Juliusz Cézár tiszteletére a július hónaphoz
-csatolták. Augusztus császár nem akart rosszabbul járni, erre még
-egy napot levettek a februárból és az augusztus hónaphoz csatolták.
-Az utókor szemében ezen eljárásnak a szándékolttal ellenkező hatást
-kellene gyakorolnia.</p>
-<p>Az év tartama több mint 365 nap. Azáltal, hogy az egyiptomiak az
-évet 365 naposnak vették fel, idővel nagy eltérés támadt. Ezen –
-mint említettük – úgy segítettek, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> hogy alkalomadtán eltérést
-létesítettek a naptárban. Ezt oly módon tették, hogy a Nilus
-áradása az év elejére essen. Ezen önkényes eljárás egész a
-Ptolemeuszok idejéig tartott, amikor minden negyedik évben a 366
-napos szökőévet hozták be. Ezt a módosítást később Juliusz Cézár is
-elfogadta, aki a naptár reformálásánál Szoszigenesz görög-egyiptomi
-csillagász tanácsára hallgatott.</p>
-<p>Idők folyamán azonban a juliánusi naptár is hiányosnak
-bizonyult, ezért XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelte a naptár
-javítását. A gregoriánus naptár hibája 3000 év alatt csak egy napot
-tesz ki.</p>
-<p>Az egyiptomi csillagász-papok rendkívüli tekintélynek örvendtek.
-Nemcsak a csillagászatban voltak jártasak (ebben nem multák fölül a
-kaldeusokat), hanem az orvosi tudományban és a kémiában is
-kiváltak. Egyiptomi orvosokhoz fordultak segélyért ázsiai
-fejedelmek, mint pl. Bakhtan király, később a perzsa királyok is.
-Homerosz is az egyiptomi orvosokat tartja a legügyesebbeknek.
-Némely receptjük máig megmaradt. Rendeléseiket és egészségi
-szabályaikat lefordították később latinra és versekbe foglalták.
-Ezeket a középkorban a híres szalernói főiskolában tanították;
-rendeléseik közül némelyik ma is népszerű. Egészben véve úgy
-látszik, szereik hasonlítottak azon utálatos kotyvalékokhoz,
-aminőket most is eladnak khínai gyógyszerészek.</p>
-<p>Igen nagyrabecsülték jóslási és bűvészeti tudományukat. Azt
-hitték róluk, hogy titkos mondásaikkal a folyók vizét vissza tudják
-terelni <span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
-"Page_71">-71-</a></span> forrásaikhoz, vagy hogy meg tudják
-állítani, illetve gyorsítani a napot a pályáján. Azt is állították,
-hogy emberi és állati viaszképeket meg tudnak eleveníteni. Az
-udvarnál alkalmazták őket, ahol «az ég titkainak mesterei» címet
-viselték. Rangjuk olyan volt, mint a testőröké, vagy a titkos
-tanácsosoké («a királyi ház titkainak mesterei»). A királyi palota
-belsejében az alsóbbrendű udvari alkalmazottakkal ellentétben
-szandálban járhattak és a fáráónak lábai helyett térdét
-csókolhatták. Méltóságuk és kiváltságos helyzetük jeléül párducbőrt
-viseltek, amely a későbbi hermelinnek felelt meg.</p>
-<p>A következő elbeszélés igazolja mi mindent tételezett föl a nép
-e tudósokról. Kheopsz azt kérdi az egyik tudóstól: Igaz-e, hogy
-levágott fejet meg tudsz erősíteni a törzsön? A tudós igennel
-válaszolt; erre a fáráó megparancsolta, hozzanak egy foglyot
-kísérlet céljából. A csillagász azt felelte, hogy kár emberrel
-kísérletezni, jó lesz e célra állat is. Előhoztak egy libát,
-levágták a fejét; testét és fejét azután a szoba ellenkező oldalára
-helyezték. A pap elmondta a bűvös formulát, mire a két rész egymás
-felé közeledett és egyesült s a liba gágogott. E kísérletet kétszer
-kellett megismételni, egy-egy pelikánnal, aztán egy bikával. Az
-udvari csillagász gyakran tanította a hercegeket, sőt a fáráót is a
-bűvészet tudományára.</p>
-<p>Az egyiptomiak behajózták a Földközi- és a Vörös-tengert; ezen
-utjaikban a csillagok segítségével tájékozódtak, ép úgy, mint
-Odisszeusz, <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
-"Page_72">-72-</a></span> akiről Homerosz azt mondja, hogy Kalipszó
-szigetéről Korfuig ilyen módon jutott el. A hajósok valószínűleg a
-part közelében maradtak. Azonban a vihar kivihetett némely hajót a
-sík tengerre, tapasztalhatták, hogy a tenger felszíne domború és a
-gömb felületéhez hasonlít.</p>
-<p>Számos tudós, köztük a skót csillagász: Piazzi Smyth, azt
-vallja, hogy a nagy Kheopsz piramis terve (Kr. e. 3000 körül)
-csupán a legkíválóbb egyiptomi tudósok előtt ismert tudomány
-emléke. Ezen piramis alapja oly négyzet, amelynek oldalai keletről
-nyugat felé és délről észak felé irányuló egyenesek. Ezen irányítás
-hibája csupán <sup>1</sup>/<sub>750</sub>. E gula csak két
-kilométernyire fekszik délre a 30. szélességi foktól. Az északi
-oldal közepén egy hosszú, szűk folyosó bejárata van, amely
-30°-nyira hajlik a horizonthoz és azért csaknem párhuzamos a föld
-forgási tengelyével. A folyosó tehát a sark irányába mutat, annál
-is inkább, mert a sugártörés következtében a pólus helyzete
-magasabbnak látszik. Kétségtelen tehát, hogy a gúla tervezői tudós
-matematikusok voltak.</p>
-<p>Piazzi Smyth azonban túloz. A piramis magassága eredetileg 145
-m. volt, az alap kerülete 931 m. Ezen hosszúságok aránya 1:6·42
-vagyis körülbelül 2 százalékkal kevesebb, mint 1:6·28, amely arány
-a kör sugarának kerületéhez való aránya. Smyth azon állítása, hogy
-a gúla magasságának és kerületének viszonya a kör sugara és
-kerületének viszonyát jelentené, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> egyáltalán nincs igazolva.
-Az egyiptomi tudománynak nagy hátránya volt, hogy nem jutott el a
-néphez. Ezzel a műveltség magasabb fokra emelkedett volna, és így
-mi is művelődésünk számára többet vehettünk volna át. A görög
-műveltség virágzása korában (Kr. e. 400–600 között) Egyiptom a
-legelső kulturállam volt; görög ifjak, akik a legmagasabb kiképzést
-óhajtották, mint Talesz, Pitagorasz, Demokritosz és Herodotosz
-felkeresték a Nilus országát, hogy tudományszomjukat a bölcsesség
-forrásánál csillapítsák. Végül a Ptolemeuszok idejében az egyiptomi
-és a görög műveltség összeolvadt, Alexandria a tudomány
-középpontjává lett.</p>
-<p>Miletoszi Taleszről, aki Kr. e. 640–550 között élt, azt mondják,
-hogy megjósolt egy napfogyatkozást és ezáltal alapította meg
-tekintélyét. Valószínű, hogy az ilyen csillagászati számításokat
-Főniciában tanulta, ahova e tudományt Babilonból hozták át, vagy
-pedig Egyiptomban sajátította el. Talesz azon tana, hogy mindennek
-alapeleme a víz, szintén egyiptomi felfogásra vall. Anaximandrosz,
-(Kr. e. 611–547 között) talán Tálesz egyik tanítványa, azt
-tanította, hogy a végtelen kiterjedésű elemek kaotikus vegyületéből
-végtelen sok világtest keletkezett. Egy másik filozófus,
-Anaximenesz (Kr. e. 500 körül), aki mint Tálesz is, az ión
-iskolához tartozott, a levegőt tartotta őselemnek. A föld a levegő
-megsűrűsödéséből jött szerinte létre; a föld kerek lap alakjában
-úszott a sűrű levegőn. A nap, a hold <span class="pagenum"><a name=
-"Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> és a csillagok kerek lapok,
-amelyek a föld körül forognak. Anaximenesz tanaiban az egyiptomi
-filozófiának semmi nyoma sincs.</p>
-<p>Pitagorasznál, aki körülbelül 560–490 közt élt és iskolájánál
-újra tapasztalhatjuk az egyiptomi befolyást. Pitagorasz Szamosz
-szigetén született, azonban onnan Krotonba költözött, Dél-Itáliába.
-Mint az egyiptomi mesterek, Pitagorasz is titokban tartotta tanait;
-tanítványai azonban már közlékenyebbek voltak. Sajnos, csak másod-
-vagy harmadkézből ismerjük e tanokat, amelyeknek legnagyobb része
-állítólag Filolaoszé. Szerinte minden dolgot számok fejeznek ki,
-amelyek viszonya szigorúan szabályos, mint aminő a zenei hangok
-között van, e viszonyt harmóniának nevezi. A világegyetem minden
-irányban egyformán terjed ki, tehát gömböt alkot. A világegyetem
-közepében van a középponti tűz. Mi azt nem látjuk, mert a földnek a
-tűztől elfordított oldalán vagyunk, visszfényét azonban
-megpillanthatjuk a napban. A föld, a hold, a nap és a bolygók (ez
-utóbbiaknak szerintük légköre van), mind a középponti tűz körül
-forognak. A föld 24 óra alatt teszi meg útját e tűz körül; ez tehát
-bizonyos értelemben a tengelyforgásnak felelt meg, mely 24 óráig
-tart, míg a holdnak egy hónap és a napnak egy év kell, szerintük, a
-körülforgásra. Ezen három égitest keringési idejét tehát elég jól
-ismerték. Ha Pitagorasz követői a tüzet a nappal helyettesítették
-volna, akkor tűrhetően ismerték volna a naprendszert. Az
-állócsillagok egét üres gömbnek tartották, amely a tűz körül forog.
-Mivel tudták, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
-"Page_75">-75-</a></span> a föld naponta megfordul tengelye körül,
-a fenti vélemény nemcsak hogy fölösleges, hanem következetlen
-is.</p>
-<p>Pitagorasz tanai mind világosabbá váltak. Alaposabban
-foglalkoztak a jelenségek természetes okaival. Az efezuszi
-Herakleitosz azt vallotta, hogy minden változik. (Élt Kr. e. 500
-körül.) Empedoklesz sziciliai születésű, (élt Kr. e. 450 körül)
-arra a modern felfogásra emelkedett, hogy semmiből nem lehetett
-megteremteni a világot és hogy az anyagot viszont nem is lehet
-megsemmisíteni. Minden dolog négy elemből áll, még pedig a föld-,
-levegő-, tűz és vízből. A test látszólagos megsemmisülése csak azt
-jelenti, hogy az alkotó elemek összetétele megváltozott.
-Anaxagorasz, Periklesz tanítója, aki Kr. e. 500 körül született
-Kis-Ázsiában, és a perzsa háború után Athénbe költözött, tanát az
-egész világegyetemre vonatkoztatja, amelynek örök fennmaradását
-hirdette. Az eredeti kaosz szerinte mind határozottabb alakot
-öltött; a nap óriási izzó vastömeg volt, a csillagok is izzók
-voltak a világéterrel való súrlódás folytán.</p>
-<p>Mivel az athéniek is istenekként tisztelték a csillagokat, amint
-ezt Plátónál és Arisztotelesznél olvassuk, Anaxagoraszt, Kleantesz
-nevű tanítványa följelentése folytán istentagadás vádjával börtönbe
-zárták. Csak a hatalmas Periklesz menthette ki, ennek köszönhette,
-hogy elkerülte Szokratesz sorsát. Erre igen okosan önként
-számüzetésbe ment Lampszakoszba, ahol köztisztelet vette körül; 72
-éves korában halt meg. <span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
-"Page_76">-76-</a></span></p>
-<p>Furcsa fogalmat alkothatunk magunknak a sokat dicsért athéni
-műveltségről, amikor azt olvassuk, hogy legkiválóbb fiaik
-egymásután számüzetésbe mentek, hogy elkerüljék a kegyetlen
-büntetést (gyakran a halálbüntetést) filozófiai meggyőződésükért.
-Szokratesznek miután nem akart megszökni, ki kellett ürítenie a
-méregpoharat. Plátó 12 évig élt külföldön, mert nem akart tanítója
-sorsában osztozni, közben Alsó-Itáliában megismerkedett Pitagorasz
-tanaival. Arisztoteleszt, Plátó tanítványát egy Demeter-pap
-istenkáromlással vádolta, az areopag halálra ítélte; azonban
-sikerült Euboea szigetére, Kalkiszba menekülnie, ahol 63 éves
-korában (Kr. e. 322-ben) meghalt. Diagoraszt, aki szintén tagadta a
-görög isteneket, halálra ítélték; számüzetésben halt meg.
-Protagoraszt száműzték, könyveit nyilvánosan elégették és
-Prodikoszt, aki azt állította, hogy az istenek csak a természeti
-erők megszemélyesítői, kivégezték. Ez mind Athénben történt, amit
-mi oly gyakran a szabadság honának tartunk. A rabszolgaság igen
-elterjedt az athénieknél. Igen sajnálatos, hogy a legtöbb
-ránkmaradt írást rabszolgák másolták le, akik igen keveset értettek
-abból, amit följegyeztek. Valószínű, hogy a filozófusok célzatosan
-rejtőztek homályos szavak mögé, hogy kikerüljék a vakbuzgó nép
-üldözését.</p>
-<p>Empedoklesz és Anaxagorasz után Demokritosz következett, aki a
-modern természettudomány atomisztikus elméletének megalapítója.
-Abderában született, Trákiában Kr. e. 460 vagy 470 körül, igen
-magas kort ért el; szülővárosában <span class="pagenum"><a name=
-"Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> halt meg. Nagy vagyont
-örökölt és ez lehetővé tette, hogy sokat utazzék. Ő maga mondja,
-hogy egy kortársa sem látott annyit, mint ő, nem élt annyiféle
-éghajlat alatt, se nem hallgatott annyi filozófust. Még az
-egyiptomi matematikusok sem multák felül geometriai szerkesztés- és
-levezetésben, akik között öt évet töltött. Ő volt a klasszikus kor
-legnagyobb gondolkodója; azonban csak kevés irata maradt meg.
-Szerinte az atómok állandóan mozognak, örökkétartók és
-elpusztíthatlanok; minden test atómokból áll, illetve azok
-kombinációjából és minden a változatlan természeti törvények
-szerint történik. Demokritosz szerint a nap óriási nagy és a tejút
-a naphoz hasonló csillagokból áll. Végtelen sok világ van; lassú
-változásnak van mind alávetve, keletkeznek és elpusztulnak a
-világok.</p>
-<p>Amit ezekről a filozófusokról tudunk, azt nagyobbrészt athéni és
-más filozófusok közvetítésével tudjuk, akik mint Arisztotelesz is
-(Kr. e. 385–322 között) megtámadták ezeket a tanokat. Szokratesz
-azt mondja, hogy a csillagászat érthetetlen, oktalanság azzal
-foglalkozni. Plátó (Kr. e. 428–347 között) azt kivánta, hogy
-Demokritosz 72 könyvét égessék el. Plátó a természettudományt
-teleológiai szempontból tárgyalta, ami nézetünk szerint egészen
-helytelen.</p>
-<p>A filozófia abban a korban érthetetlen metafizikává lett.
-Arisztotelesz, akinek leginkább köszönhetjük az antik tudomány
-ismeretét, azt mondja, hogy az ég alakja gömbalakú; a csillagok
-pályái körök, mert «az ég isteni alak és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> kell, hogy
-isteni tulajdonságai legyenek. A bolygók saját maguktól nem
-mozoghatnak, mert nincsenek mozgási szerveik.» Hitt a föld
-gömbalakjában (főleg mert fogyatkozásoknál látták, hogy az árnyék
-gömbölyű); a földet tartotta a világegyetem központjának, de
-tagadta azt, hogy a föld mozog. Szerinte a föld a legrégibb isteni
-lény az ég alatt. Arisztotelesz a legmélyebb és a legsokoldalúbb
-tudós volt. Igen sajnálatos, hogy nem közeledett elfogulatlanul
-Demokritosz természetfilozófiájához. Ezen időben az athéniekre nagy
-befolyást gyakorolt a szofista iskola. A szofisták mindent
-bebizonyítottak anélkül, hogy azt előbb tanulmányozták volna. Az
-ily munkák voltak azok, amelyek az egész középkoron át uralkodtak.
-Arisztoteleszt a középkoron át csalhatatlannak tartották. Az ő
-bizonyítási módszere a természetfilozófiában rányomta bélyegét a
-középkor gondolkodására, emlékezzünk csak vissza a skolasztikusok
-különös okoskodásaira, amelyek befolyása csak néhány század előtt
-is óriási volt.</p>
-<p>Egészségesebben fejlődött ki a természettudomány Szirakuzában és
-Alexandriában. A szirakuzai Hiketasz, Cicero elbeszélése szerint,
-azt tartotta, hogy az ég áll, míg a föld tengelye körül forog.
-Többet nem tudunk róla, annál többet azonban Archimedeszről (Kr. e.
-287–212 között), aki kíváló feltaláló volt és mérnök; fölfedezte a
-mechanikában az egyensúly elméletét. Azt tanította, hogy az
-egyensúlyban lévő folyadék gömbalakot vesz fel és ép úgy van
-súlypontja, mint a földnek. Ezen oknál fogva nem sík a tenger
-felszine. <span class="pagenum"><a name="Page_79" id=
-"Page_79">-79-</a></span></p>
-<p>Az alexandriai természettudósok végül a föld alakjának és
-világegyetemi helyzetének helyes megismerésére jutottak. Knidoszi
-Eudoxiusz (Kr. e. 409–356 közt), aki Athénben iskolát alapított,
-tanított Egyiptomban is. Következetes rendszert alkotott a bolygók
-mozgásáról. Eratoszthenesz (Kr. e. 275–194 között) megfigyelte
-Alexandriában a nap téli és nyári délmagasságát. Ebből kiszámította
-a két térítő távolságát, amely szerinte a föld kerületének
-<sup>11</sup>/<sub>83</sub> része (ez az érték körülbelül egy
-százalékkal nagyobb a ténylegesnél). Alexandria és Sziene
-napmagasságaiból kiszámította a két hely földrajzi szélességének
-különbségét és azt a föld kerülete <sup>1</sup>/<sub>50</sub>
-részének tartotta. (Ez az érték körülbelül 15 százalékkal kisebb a
-valódinál). A két hely távolságát azon idő szerint becsülte,
-amennyire egy tevekaravánnak szüksége volt, hogy ezen utat
-megtegye; ebből kiszámította, hogy a föld kerülete 250,000 sztadion
-(42,000 km), ami meglehetősen helyes. (Arisztotelesz 400,000
-sztadionra becsülte, Archimedesz 300,000-re; hogy minő oknál fogva,
-azt nem tudjuk). Pozeidoniusz (sz. Sziriában 135-ben, meghalt
-Rómában 51-ben Kr. e.) megmérte a Kanopusz-csillag legnagyobb
-magasságát Alexandria fölött, ez 7·5° volt, míg Rodosznál csak a
-látókörig ért, mikor legmagasabban állott. Rodosz és Alexandria
-távolsága 5000 és 3750 sztadion között volt; ezen adatokból a föld
-kerületének értékét 240,000 és 180,000 sztadion közt fekvőnek
-gondolta (40,000-től 30,000 kilométerig).</p>
-<p>Arisztarchosz (született Kr. e. 270 körül) meghatározta
-<span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
-"Page_80">-80-</a></span> a nap és a hold nagyságát a
-fogyatkozásokból és a félig megvilágított hold megfigyeléséből.
-Számításai szerint a hold átmérője 0·33 része a föld átmérőjének (a
-pontos adat 0·27, tehát nem volt attól távol), a napé pedig
-szerinte 19·1 (a helyes 108) földi átmérő (itt tehát Arisztarchosz
-becslése túlalacsony volt).</p>
-<p>Archimedesz, aki közeli érintkezésben állott az alexandriai
-iskolával, azt mondja Arisztarchoszról: «Ő azt hiszi, hogy az
-állócsillagok és a nap egy helyen állanak, míg a föld közben mozog
-a nap körül, amely a földpálya közepén áll.» Egy iratban, amelyet
-tévesen Plutarchosz művének tartottak, azt olvassuk, hogy a
-görögöknek Arisztarchoszt istenkáromlással kellene vádolniok, mert
-azt tanította, hogy az ég mozdulatlan, míg a föld tengelye körül
-forog, egyúttal pedig a nap körül az állatövön keresztül. Az
-állócsillagok óriási távolságra vannak a naptól. E könyv szerint a
-hold távolsága 780,000 sztadion (130,000 km), vagy 20 földsugár,
-tehát egész téves; a nap távolsága ellenben, sajátságos,
-meglehetősen helyes, 804 millió sztadion, vagyis 134.666,000 km,
-149.500,000 km helyett. Alexandriai Hipparchosz (Kr. e. 190–125
-között), a legkiválóbb ókori csillagász majdnem helyesen adja meg a
-holdtávolságot, amely szerinte 59 földsugárral egyenlő.<a name=
-"FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class=
-"fnanchor">4)</a> A naptávolságot túlságosan nagyrabecsülte, t. i.
-1200 földsugárra. Pozeidoniosz a nap átmérőjét a vízóra
-segítségével <span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
-"Page_81">-81-</a></span> mérte meg és azt találta, hogy az 28
-perc; ebből kiszámította, hogy a nap átmérője 70 földátmérő, ami
-közelítőleg helyes. Az árapály okául a holdat vette föl.</p>
-<p>Az alexandriai görögök csillagászati tudása igazán csodálatot
-kelt bennünk. Fizikai és kémiai ismereteik azonban ehhez képest
-jóval alacsonyabb fokon állottak. Arisztarchosz tanaival 2000 évvel
-előzte meg Kopernikusz elméletét; kortársai azonban nem ismerték
-fel eszméinek igazságát. Ptolemeusz is elsőrendű tekintély volt a
-csillagászat terén; kíváló optikus is volt. «Almageszt»-jében
-(amelyet Kr. u. 130 körül írt) a naprendszer középpontjául a földet
-vette fel, a nap és a hold úgynevezett epiciklikus pályákon
-mozognak körülötte.</p>
-<p>Azután a római uralom következett, amely káros hatással volt a
-tudományra. A rómaiaknak nem volt igazi tudományos érzékük. Csak a
-hasznot keresték belőle. «Vallásuk», mondja F. A. Lange «A
-materializmus története» című munkájában, «mélyen a babonában
-gyökerezett, egész államéletüket babonás szabályok korlátozták». Az
-öröklött szokásokat makacsul megtartották. Művészet és tudomány
-kevéssé érdekelte őket, a természet annál kevésbbé. Az élet
-gyakorlati érdekei mindenek fölött állottak. Nagyon különböztek a
-görögöktől és az irántuk táplált ellenszenvük a görögökkel való
-érintkezés kezdetétől fogva évszázadokon át megmaradt. A legyőzött
-Görögország irodalmi és műemlékeit azonban Rómába vitték, ezekkel a
-legyőzött nemzet számos művelt tagja is odaköltözött. A rómaiak
-finomabb része meghódolt <span class="pagenum"><a name="Page_82"
-id="Page_82">-82-</a></span> a magasabb műveltség előtt, a régi
-görög mestereket utánozni igyekeztek. Igy támadt Lukréciusz (Kr. e.
-99–55 között) csodálatos költeménye «De natura rerum», amiben
-dicsőíti az epikureus életbölcseletet, továbbá Empedoklesz és
-Demokritosz természet- és világfelfogását. Lukréciusz munkájában a
-mágnes tulajdonságait is tárgyalja; ezt valószínűleg Demokritosztól
-vette át. A görög filozófia hívei között, akik főleg Demokritoszt
-tanulták és számunkra sok görög természetbölcseleti töredéket
-megőriztek, volt Cicero is (Kr. e. 106–43 között), aki Pozeidoniusz
-tanítványa. Közéjük tartozott az idősb Pliniusz (Kr. u. 23–79 közt)
-és Szeneka is (Kr. u. 12–66 között).</p>
-<p>A rómaiak azonban csak utánozták mestereiket; eredetit e téren
-nem hoztak létre. Természettudományi műveltségük csak máz volt. A
-nemzet vezérférfiai a legnagyobb barbárságot követték el a kultura
-ellen. Cézár például, miután bevette Alexandriát, elégette
-könyvtárát. Utódai, a császárok mind mélyebbre sülyedtek az
-élvhajhászásban. A természettudósok lassan kihaltak. A
-kereszténység még kevésbbé becsülte a természettudományt. Cézár
-halála után 300 évvel a keresztények Teofil püspökkel élükön
-elpusztították az ujonnan berendezett alexandriai könyvtárt és
-újabb 300 év után Omár kalifa égette el a még megmaradt könyveket.
-Igaz ugyan, hogy az arab nép a műveltség magas fokát érte el,
-foglalkoztak természettudománnyal is. Gyűjtötték később a még
-meglévő alexandriai iratokat, jobban <span class="pagenum"><a name=
-"Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> mondva azok törmelékeit;
-azonban a türelmetlen papságtól vezetett nép hangulata nem
-kedvezett a tudománynak; a Korán szerintük csalhatatlan volt.
-Különben a mohamedán vallás nem ellensége a tudománynak.
-Elbeszélik, hogy a próféta azt mondta egy ízben tanítványainak: «Az
-utolsó ítélet akkor fog bekövetkezni, ha a tudomány teljesen
-megsemmisül.» Harun al Rasid a görög uralkodóktól filozófiai
-műveket kért ajándékul. Kivánságát szívesen teljesítették; a bölcs
-kalifa lefordíttatta e műveket és tanulmányoztatta. Nem kevesebbet,
-mint 300 tudóst küldött tanulmányútra. Fia, Abdalla al Mamun
-klasszikus kéziratokat gyüjtött, könyvtárakat alapított és
-iskolákat állított a nép nevelésére. Fokmérést is eszközöltetett az
-Arab-öbölnél a Zingár sivatagban 827-ben; az eredmény az volt, hogy
-56·7 arab mértföld egy fok. Sajnálatos, hogy nem tudjuk, mennyi
-volt egy arab mértföld, amelyet 4000 ismeretlen hosszúságú rőfre
-osztottak. Valószínű azonban, hogy ez a fokmérés fölötte állott a
-fentebb említetteknek. Abdalla al Mamun meghatároztatta a földpálya
-hajlását is az egyenlítőhöz, az eredmény 28° 35′ volt.<a name=
-"FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class=
-"fnanchor">5)</a></p>
-<p>Azon idő legkíválóbb csillagásza Albatani (850–929 között) volt,
-Szíria helytartója. Az év hossza szerinte 365 nap, 5 óra, 46 perc
-és 22 másodperc (ténylegesen 365 nap, 5 óra, 48′ és 48″). Kitünő
-táblázatokat készített a bolygók pályájáról. Fél évszázaddal később
-élt Abd al Roman al Szufi (903–986 között) Perzsiában, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> aki 1022
-csillagot katalogizált, följegyzését sokkal többre becsülik, mint
-Ptolemeuszét, sőt a régi időből származók közül a legjobbnak
-tartják. A precessziót 1 fokra becsüli 66 év alatt (tényleg pedig
-csak 71 és fél év alatt annyi).</p>
-<p>Dsafar al Szofi (702–756 között) Mezopotámiában már ezelőtt igen
-magas fokra emelte a kémiát. Tanulmányait Szevillában végezte, ahol
-tanár is lett az ottani főiskolán.</p>
-<p>Körülbelül 100 évvel Al Mamun halála után a bagdadi kalifák
-hatalma letünt és a spanyol Kordova lett az arab műveltség
-gócpontja. II. Hakem (961 körül) állítólag 600,000 kötetes
-könyvtárat gyüjtött össze, amely szám azonban túlzás lehet. Ebben
-az időben élt Ibn Junisz, a kíváló csillagász is, aki az időt
-ingamozgás segítségével mérte, 600 évvel előzve meg ebben Galileit;
-kíváló csillagászati táblázatokat készített. Kortársa Alhacen nagy
-munkát írt az optikáról; azt mondják, hogy e tudományban messze
-fölülmúlta elődeit.</p>
-<p>Kordovát 1236-ban visszahódították a spanyolok, a könyvtár és a
-főiskola pedig ezután hanyatlásnak indult. A művelődés e központja,
-ahol keresztények is tanultak, megsemmisült.</p>
-<p>Ha a legrégibb műveltség forrásait keressük, Khína felé
-fordulunk. Azonban ez ország nagy gondolkodói nem foglalkoztak
-világmagyarázattal. Konfuciusz, aki Kr. e. 551–478 között élt,
-saját maga állítja, hogy csak a régiek bölcseségét gyüjtötte össze.
-Csak erkölcstani dolgokkal foglalkozik, és kerüli az olyan
-kérdéseket, amelyek nem gyakorlatiak, aminő például <span class=
-"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> a
-világkeletkezés problémája. Valamivel többet találunk Laotsze (sz.
-Kr. e. 604-ben) filozófusnál, aki a tao-vallást alapította.</p>
-<p>Nehéz megmondani, hogy mi volt a tao tulajdonképen. Szuzuki, aki
-legújabban áttekintést írt a régi khínai filozófiáról, azt mondja,
-hogy a tao nemcsak az alakot adó principium a mindenségben, hanem
-az ősanyag is; bizonyos kaotikus összetételű anyag, amely ég és
-föld előtt is létezett. E meghatározás Laotsze «Tao a király» című
-művének 25. fejezetéből van véve. Tao azt is jelenti, hogy «út», de
-azt is, hogy «vándor». Tao a végtelen út, amelyen minden élő és
-élettelen vándorol. Ő maga semmi másból nem keletkezett, örökké
-létező, minden és mégis semmi, minden dolog oka és eredete, így
-tehát a földé és az égé is. Laotsze mondja: «Milyen mély és
-titokzatos a Tao, mindennek az eredete, minő csendes és világos és
-örökkévaló. Nem tudom, kinek a fia; úgy látszik, hogy Isten előtt
-létezett. Ég és föld elpusztíthatlanok, mert nem saját magukból
-erednek és nem saját magukért léteznek.» Taot néha a titkok
-titkának nevezik. Az ég és föld elpusztíthatlanságának oka
-sajátságos; abból, hogy nem önmagukból keletkeztek, inkább arra
-lehetne következtetni, hogy elpusztíthatók.</p>
-<p>Liehce, aki taoista, a Kr. előtti ötödik században azt írja:
-«Kezdetben kaosz volt, rendezetlen tömeg. Ez oly keverék volt,
-amelynek megvolt az a sajátsága, hogy formává, szellemmé és anyaggá
-fejlődhessék.» Ugyanaz a filozófus a következő elbeszélést mondja
-el: «Egy Chi-országbeli ember annyira búsult annak <span class=
-"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> a
-lehetőségén, hogy ég és föld széteshetnek, ő maga pedig ezáltal
-elpusztulhat, hogy sem aludni, sem enni nem tudott. Egy barátja
-fölkereste és a következő szavakkal vigasztalta: «Ég és föld semmi
-más, mint összesűrített lég; a nap, a hold és a csillagok csak
-világító tömegek ebben a légben. Még ha a földre esnének is, akkor
-sem okozhatnának kárt.» Ezzel mind a ketten meg voltak elégedve. E
-felfogás ellen egy Chang-Tuce nevű ember tiltakozott; azt mondta,
-hogy az ég és föld egykor darabokra fognak törni. Midőn ezt
-Liehcének elmondták, nevetve mondta: Egyformán téves az az állítás,
-hogy ég és föld egykor összeomlik, valamint az ellenkező állítás
-is; mi nem vagyunk képesek e kérdésben dönteni.» Amint Szuzuki
-mondja: «A khínaiak nem spekulativ szelleműek, mint a görögök vagy
-a hinduk. Sohasem tévesztették szem elől a dolgok gyakorlati
-értékét és az etikai szempontot. Kinevetnék a csillagászokat,
-akiknek lábai nagyon is a földön állanak.» Egészben véve a létről
-alkotott felfogásuk hasonlít a rómaiakéhoz. Konfuciuszban e
-jellemvonások kikristályosodtak.</p>
-<p>Elhagyhatjuk e filozófiai ködképeket. Ezek csak azt bizonyítják,
-hogy nem oldhatjuk meg a kozmikus problémákat elvont
-spekulációval.</p>
-<p>A khínai templomoknak is voltak csillagászaik. Ezek megfigyelték
-a csillagokat és megjövendölték a fogyatkozásokat. Magasabb
-csillagászattal nem foglalkoztak, valószínű, hogy nem vitték
-többre, mint a régi kaldeusok.</p>
-<p>A mostani khínaiak, továbbá a mohamedán <span class=
-"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> fajok
-bizonyos közönnyel fogadnak mindent, ami saját maguknak, vagy a
-köznek közvetlenül nem használ; ez nem kedvez a tudományos
-haladásnak. Jellemző e szempontból az a válasz, amit a török Imaum
-Ali Zadé egy nyugati csillagásznak adott. Proktor szerint e válasz
-a következő: «Ne törődj oly dolgokkal, amelyek nem tartoznak rád.
-Hozzánk jöttél, szívesen fogadtunk, most eredj békében. Sokat
-mondtál valóban és semmi baj sincs, mert más az, aki beszél és más,
-aki hallgatja. Néped szokása szerint helyről-helyre vándoroltál,
-míg végül sehol sem lehetsz boldog. Figyelj rám fiam! Semmiféle
-bölcseség sem hasonlítható az istenbe vetett hithez. Ő teremtette a
-világot. Merjük-e magunkat hozzá hasonlítani és beavatkozni
-teremtése titkaiba? Mondhatjuk-e azt, hogy: nézd e csillagot,
-hogyan forog egy másik csillag körül és a másik csillag ennyi és
-ennyi év mulva visszatér? Hagyj fel vele! Ő, akinek kezéből jött a
-csillag, vezetni és irányítani is fogja. Hálát adok istennek, hogy
-nem törekszem olyan dolgokra, amire nincsen szükségen. Bölcs vagy
-oly dolgokban, amikkel nem terhelem fejemet.»</p>
-<p>Ez sajátságosan jellemző keleti alapelv. Nekünk nyugatiaknak
-szerencsére egész más a véleményünk. A középkori arabok tudományos
-szellemének köszönhetjük, hogy sok régi tudományos kincs megmaradt
-számunkra; Ibn al Haitam, más néven Alhacen a legnagyobb arab
-fizikus (Kr. u. 1000 körül) igen jól fejezi ezt ki a következőkben:
-«Kora ifjuságomtól kezdve tanulmányoztam az emberek véleményét
-<span class="pagenum"><a name="Page_88" id=
-"Page_88">-88-</a></span> az igazságról. Minden szekta ragaszkodik
-a véleményéhez, amelyet mások elítélnek. Mindegyikben kételkedem,
-mert csak egy igazság van. Kerestem az igazság forrásait, csak egy
-dologra törekedtem: vágytam, hogy megtaláljam a dolgok lényegét.
-Azt tapasztaltam, amit Galenusz írt le orvostudományi műve 7.
-könyvében. Letekintettem a műveletlen népre és megvetettem azt; nem
-törődtem véleményével, hanem szünetlenül az igazságra és a tudásra
-törekedtem és az a meggyőződés érlelődött meg bennem, hogy ember
-számára nincs jobb osztályrész e világon.» Ha a tömeg szerencsétlen
-megvetésétől eltekintünk, amely jellemző az akkori időre, érezzük,
-hogy az arab és a modern tudós e törekvésében teljesen megegyezik.
-De Ali Zadé és Alhacen felfogása különbségéből megérthetjük, hogy a
-mohamedán műveltség, mely Alhacen korában oly nagyszerűen
-fejlődött, mért nem képes ma már életerős hajtásokat létrehozni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
-"Page_89">-89-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>V.<br />
-AZ ÚJKOR KEZDETE: A LAKOTT VILÁGOK SOKASÁGÁNAK TANA.</h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
-"Page_90">-90-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91"><br />
--91-</a></span></p>
-<p>A rómaiak kevéssé érdeklődtek a tudomány iránt, különösen pedig
-a tisztán elméleti kérdések nem érdekelték őket. Megelégedtek görög
-kéziratok tanulmányozásával és magyarázásával. A római nép gyors
-hanyatlása a császárság alatt ezt a már csekély érdeklődést is
-majnem teljesen kioltotta. Nem kell tehát csodálni, hogy a római
-birodalom bukása után csak kevés tudományos érdeklődés származott
-át a hódító germánokra. Megjegyezzük azonban, hogy I. Teodorik
-király (475–526 között) igen nagyrabecsülte a tudományt és
-Boéciusszal, a filozófussal baráti érintkezésben állott. Nagy
-Károly is amennyire csak tehette, igyekezett előmozdítani az
-irodalmi tevékenységet. Az ő idejében élt a híres fuldai
-kolostorban Rhabanusz Maurusz, tudós szerzetes. Egy
-enciklopédia-féle művet írt, amely fogalmat nyujt az akkori
-nyugateurópai műveltség mértékéről. Eszerint minden test atómokból
-áll. A föld a világ középpontjában nyugszik, mint korong, amelyet a
-tenger hullámai mosnak. Ezen középpont körül forog az ég.</p>
-<p>A középkor kevés tudósa közül Roger Bákon (1212–1294 között)
-ferencrendi szerzetes <span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
-"Page_92">-92-</a></span> említendő, aki korát messze fölülmulta.
-Kiváló optikai ismeretei voltak és előre látta a távcső
-szerkezetét. Szokatlan módon ment volt az előítéletektől és korát
-messze megelőzte a német Kuzanusz is, született 1401-ben Kueszben,
-Trier mellett, meghalt 1464-ben Todiban, Olaszországban, mint
-biboros. Azt tanította, hogy a föld majdnem gömbalakú, saját
-tengelye körül forgó csillag, kölcsönzött a fénye, nagyobb a
-holdnál, de kisebb mint a nap és mozog a térben. Más csillagok is
-lakottak. A testek el nem pusztíthatók, csak formájuk változik.</p>
-<p>Hasonló felfogása volt a lángeszű Leonardo da Vincinek
-(1452–1519 között). Szerinte a föld a holdról tekintve körülbelül
-olyannak látszik, mint a hold a földről nézve. A föld sem a
-nappálya, sem a világegyetem középpontjában nem áll és saját
-tengelye körül forog. Azt vallotta Kuzanuszszal megegyezően, hogy a
-föld anyaga olyanféle, mint a többi bolygóé, nem pedig durvább,
-amint azt Arisztotelesz és később Ticho de Brahe tanította.
-Leonardo da Vincinek tiszta fogalma volt a nehézségi erőről. Ha a
-föld – mondotta – több darabra törne, ezen darabok a közös
-középponthoz hullanának vissza és a körül ide-oda lengenének, míg
-több összeütközés után ismét egyensúlyi állapotba jutnának.
-Legfontosabb magyarázatai közé tartozik az égés elmélete, amelynek
-értelmében az égés folyamata levegőt fogyaszt; az állatok nem
-élhetnek oly levegőben, amely nem táplálja az égést. Kiváló
-<span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
-"Page_93">-93-</a></span> mérnök volt, különösen kitünt a
-vízépítészet terén. Az általa épített csatornák most is megvannak
-és ma is csodáljuk azokat.</p>
-<p>Bámulatos elméleti kutatásokat köszönhetünk neki a
-hidrosztatikában és az aerodinamikában, a távlattanban, továbbá a
-rezgés- és színelméletben. Közismert mint minden idők egyik
-legnagyobb szobrásza és festője, azonkívül kivált mint erőd-építész
-és mint a szépirodalom művelője is.</p>
-<p>Ezen hatalmas egyéniség teljesen más tipus volt, mint a
-középkori szerzetes. Új idők állottak be. Leonardo születése idején
-föltalálták a könyvnyomtatást. Kolumbusz felfedezte Amerikát. A
-reneszánsz kitörő erővel lépett föl. A vallási reformáció ellen még
-nem tört ki a gondolatszabadságot akadályozó reakció. Kuzanusz és
-da Vinci szabadon és függetlenül fejthették ki véleményüket,
-amelyek az Arisztotelesz-Kopernikusz-féle tanokkal megegyeztek,
-kivéve, hogy nem vették föl a föld napkörüli forgását. Az egyik
-bíboros lett, a másik pedig a leghatalmasabb fejedelmek kegyének
-örvendett. Leonardo a franciaországi Amboise-ban halt meg, ahova a
-műpártoló I. Ferenc hívta meg. A pompakedvelő pápák vetekedtek a
-milánói, ferrarai, mántuai, nápolyi és mindenek felett a flórenci
-fejedelmekkel a művészet és a tudomány pártolásában. V. Szixtusz
-felépítette és berendeztette a fényes vatikáni könyvtárt. A kor
-megérett a haladásra, amit a kezdődő reakció, élén a borzasztó
-inkvizicióval, hasztalan igyekezett megakadályozni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span>
-Alexandriai Ptolemeusz nagy szintaxisának tanulmányozásából, amely
-magába foglalta az akkori (Kr. u. II. század) csillagászati
-ismereteket, valamint saját megfigyeléseiből vezette le a német
-származású, thorni születésű Kopernikusz, frauenburgi kanonok
-(1473–1543) a rendszerét. Értekezése, amelyben kifejti hipotézisét,
-csak halála évében jelent meg. Ezáltal kerülhette el buzgó hívének,
-a dominikánus Giordano Brunónak mártir sorsát. Giordano Bruno
-Nolában (Olaszország) született, dominikánus szerzetes volt, akit
-meggyőződése miatt kiutasítottak az országból; beutazta Európa főbb
-országait; Kopernikusz tanait védte, egyúttal azon véleményét
-hirdette, hogy az állócsillagok mind megannyi napok, amelyek a
-földhöz hasonló lakott bolygókkal vannak körülvéve. Hevesen támadta
-a tudományos haladást gátló asztrológiai babonát, amely szerint
-nemcsak a nap, hanem a csillagok is nagy befolyást gyakorolnak a
-természetre és az emberekre. Bruno véleménye szerint az égitestek a
-végtelen, folyós és átlátszó étertengerben lebegnek. Ezen tanai
-miatt, valamint mert azt állította, hogy Mózes a csodáit
-természetes módon hozta létre, Velencében elfogták és máglyára
-ítélték. Az ítéletet 1600-ban február 17-én hajtották végre
-Rómában, mikor Bruno 52 éves volt. Ugyanazon szellem uralkodott ez
-időben, mint amely valamikor Athénben követelte áldozatait;
-csakhogy a nép még kegyetlenebb és még inkább barbár volt. Bruno
-főtörekvése az volt, hogy Arisztotelesz filozófiájának <span class=
-"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> a
-tudományos eszmékre gyakorolt káros hatását megtörje.</p>
-<p>Mondhatjuk, hogy az inkvizició aranykora, ezen utolsó diadallal,
-vége felé közeledett; mert Kepler és különösen Galilei felfedezései
-messze előbbre vitték ismereteinket.</p>
-<p>Kopernikusz rendszerét gyakran úgy magyarázták, mintha az a
-régiek tanaitól teljesen független volna. Mily kevéssé helyes ez,
-azt saját szavaiból tudhatjuk meg: «Miután a szferák körmozgására
-vonatkozó matematikai számítások bizonytalanságán elmélkedtem,
-elkedvetlenedtem, hogy azon filozófusoknak, akik ezen mozgások
-legjelentéktelenebb körülményeit is gondosan tanulmányozták, nem
-volt szilárd alapjuk az egyetemes gépezet mozgásainak megértésére,
-amelyet a mi javunkra a mesterek legtörvénytudóbbja és legjobbja
-épített.» «Ez okból újra elolvastam mindazon filozófusok munkáit,
-amelyeket megszerezhettem, hogy megtudjam, nem-e adott valamelyik
-kifejezést azon eszmének, hogy az égi testeknek más mozgásaik is
-lehetnek, mint amiket tudományos iskolákban tanítottak. Ciceroban
-találtam először, hogy Hiketasz határozottan állította, hogy a föld
-mozog. Azután Plutarchoszban láttam, hogy másoknak is volt ily
-véleményük. Idézem szavait, hogy megismertessem: «Mások ellenben
-azt hiszik, hogy a föld mozog. Így Filolaosz a pitagoreista azt
-hiszi, hogy a föld a tűz körül ferdén álló körben mozog, mint a nap
-és a hold. A pontuszi Heraklid és a pitagoreus Ekfantusz nem hittek
-a föld haladó mozgásában, hanem szerintük a föld kelet <span class=
-"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> és nyugat
-között, kerékhez hasonlóan, középpontja körül forog.» Ezekután
-gondolkozni kezdtem a föld mozgásán és bár tapasztalatunknak
-ellentmondónak látszott, állhatatosan megmaradtam amellett, mivel
-tudtam, hogy már előttem mások is a csillagok jelenségeinek
-magyarázatára tetszőleges körmozgásokat tételeztek föl.» Miként
-Arisztarchosz, Kopernikusz is igen kicsinek tartotta a föld
-pályáját az állócsillagok pályájához képest.</p>
-<p>Kopernikusz halála után néhány évvel született Tycho Brahe
-Schonenben 1546-ban. Egy teljes napfogyatkozás megfigyelése
-megkettőzte a kora ifjúságában mutatkozó buzgalmát a csillagászati
-tanulmányok iránt. Igen sok pontos mérést eszközölt, főleg az
-uranienburgi obszervatóriumban Hven szigetén, Dániában, amely
-megfigyelések később alapul szolgáltak a vele együttműködő
-Keplernek a művéhez és amelyek arra indították Besselt, hogy Tycho
-Brahet «a csillagászok királyának» nevezze. Tycho a földet megint
-bolygórendszerünk középpontjába helyezte. Szerinte a föld körül
-kering a nap és a hold és az összes bolygók. Az állócsillagok
-gömbformájú felületre vannak erősítve, amely lassan fordul meg
-tengelye körül. Mennyire hatottak rá korának előítéletei, azt
-megismerhetjük azon tényből, hogy mikor párbajban levágták orra
-hegyét, azt mondta, hogy a csillagok megjósolták ezt születése
-órájában. Gondolkozásmódjára jellemző azon felfogása, hogy a föld
-anyaga durvább mint a napé és a bolygóké, ezért van a föld a
-bolygórendszer középpontjában. Hogy Kopernikusz rendszerét
-<span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
-"Page_97">-97-</a></span> Tychoé fölött előnyben kell részesíteni,
-«mert sokkal egyszerűbb és világosabb», ezt erősen hangsúlyozta
-Descartes. Tycho példája mutatja, hogy még a legerősebb szorgalom
-és a legnagyobb megfigyelési képesség is aránylag csak kis
-eredményt érhet el, ha nem jár ezekkel együtt tiszta és előítélet
-nélküli belátás az elméleti kérdésekben. Tycho 1601-ben halt meg
-Prágában.</p>
-<p>Kepler (1571–1630 között) számára tartatott fenn, hogy Tycho
-megfigyeléseiből levonja a következményeket. Bebizonyította, hogy a
-bolygók ellipszisben keringenek a nap körül, és meghatározta a
-naptól való távolságuk és gyorsaságuk összefüggésének törvényeit.
-Jellemző Keplerre, hogy végül vonakodott a mindenható
-Wallensteinnak asztrológiai számításokat eszközölni, pedig
-horoszkópját eredetileg ő állította fel. Azonban saját magának és
-gyermekeinek sorsát megkisérelte a születésük óráira eső
-konstellációkból kiolvasni. Kepler protestáns családból származott
-és vallásáért szenvednie is kellett.</p>
-<p>Kepler érdeme csillagászati ismereteink első, fontos haladása
-Arisztarchosz óta. Ezen haladást megerősítették a nagy Galilei
-(1564–1642 közt) felfedezései. Galilei, aki levelezett Keplerrel,
-egyik 1597-ben kelt levelében azt mondja, hogy már rég híve
-Kopernikusz rendszerének. Hallotta 1604-ben, hogy Hollandiában
-föltalálták a távcsövet. Galilei maga is készített egy távcsövet,
-amivel kora hatalmasai részéről nagy elismerésre talált.
-Tanulmányozta az eget és sok csillagot fedezett fel, amelyek
-<span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
-"Page_98">-98-</a></span> szabad szemmel nem voltak láthatók.
-Távcsövén a bolygók világító korongoknak látszottak. 1610-ben
-tanulmányozta a Jupitert és felfedezte a négy holdját, amelyek
-közül a közelebbiek gyorsabban keringnek a Jupiter körül, mint a
-távolabbiak, épúgy mint a hogyan ez a nap bolygóinál tapasztalható.
-A holdak mozgásai – amely holdakat a toszkániai uralkodó fejedelmi
-család tiszteletére Medici-csillagoknak nevezett el – Galilei
-szerint Kopernikusz felfogásának támaszául szolgálhatnak.
-Megfigyelte továbbá, hogy a Szaturnusz alakja változik, amely
-változást gyűrűinek különböző helyzete okozza és hogy a Vénusz,
-továbbá a Merkur épúgy növekszik, mint a hold. A napfoltokat is
-fölfedezte (1611-ben) és ezeknek mozgásaiból arra következtetett,
-hogy a nap is tengelyforgást végez. Ezen felfedezések éles
-ellentétben állottak az egyházi iskolákban előadott arisztoteleszi
-tanokkal. Galilei azért azt tartotta a legtanácsosabbnak, hogy
-Rómába utazzon, hogy ott személyesen győzze le ellenfeleit. És
-mivel ezek nem tudták tudományuk segítségével legyőzni, azt
-állították, hogy tanai ellentmondanak a szentírásnak.</p>
-<p>Galilei akkor lépett föl először nyilvánosan 1613-ban a
-napfoltokról írt művével mint Kopernikusz híve. A tekintélyes
-egyházi férfiak eleinte nem léptek fel ellene, de 1614-ben a «szent
-kongregáció» abban állapodott meg, hogy Kopernikusznak a föld
-kettős mozgásáról szóló tana ellentmond a bibliának. Bár
-megengedték, hogy Kopernikusz tanát, mint hipotézist <span class=
-"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> említsék
-tudományos következtetéseknél, de tilos volt azt igazságként
-hirdetni.</p>
-<p>Ilyesmi a mai korban érthetetlen lenne; de akkor teljesen
-normális volt. Egyszerűen azt állították, hogy nem hiszik azt, amit
-hirdetnek. Azonban mégis mindenki tudta, hogy azt hiszik is. Igen
-jellemző, hogy harminc évvel későbben (1644) hogyan nyilatkozik
-Descartes. (1596–1650 közt): «Kétségtelen, hogy a világ kezdetben
-teljes egészében teremtetett, úgy hogy a nap, a föld, a hold és a
-csillagok ezen időben keletkeztek és a földön nemcsak növényi
-magvak voltak, hanem növények is; továbbá Ádám és Éva nem mint kis
-gyermekek születtek, hanem felnőtt emberekként alkotta őket a
-teremtő. Ezt tanítja a keresztény vallás és természetes ésszel
-könnyen meggyőződhetünk róla. Mindazonáltal célszerűbb, ha a
-növények és az emberek természetét meg akarjuk ismerni, azon
-gondolkozni, hogy hogyan fejlődtek ki fokozatosan a magból, mint
-azon elmélkedni, hogy mint támadtak a teremtő keze által. Ha
-kitudnánk találni valamely igen egyszerű és könnyen érthető
-principiumot, amelynek segítségével be tudnók bizonyítani, hogy a
-csillagok, a föld és minden, amit a mindenségben észreveszünk,
-magvakból keletkezett, sokkal jobban értenők meg azokat, mintha
-csak úgy írnók le, aminők, ámbár valóban tudjuk, hogy a fent
-jelzett módon keletkeztek. Mivel azt hiszem, hogy rájöttem ilyen
-principiumokra, ezeket akarom itt röviden kifejteni.» <span class=
-"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p>
-<p>Ily furcsa módokat kellett megkisérelni, hogy az inkvizició
-számtalan szirtjét elkerüljék, amely sohasem fáradt ki az újabb
-felfogás és az ortodox bibliai dogmák közti ellentétek
-kiszimatolásában. Galilei hét éven át hallgatott. Később Grassi
-jezsuita páterrel vitába keveredett, aki az üstökösöket égi
-testeknek tekintette, míg Galilei tévesen azt a régi nézetet
-vallotta, hogy az üstökösök földi eredetűek. A jezsuitáknak végül
-sikerült Galileit vád alá helyeztetni. 1633-ban Rómába kellett
-utaznia, hogy az inkvizició előtt védje magát, bár aggkor és
-betegség nehezedett reá. Minden lehető eszközzel igyekezett
-elkerülni a vitát, mégis szégyenletes fogságra ítélték, továbbá meg
-kellett tagadnia a föld mozgására vonatkozó tanait.</p>
-<p>Kopernikusz, Kepler és Galilei műveit a földnek a naprendszerhez
-való viszonyáról a szent kongregáció eltiltotta, amely tilalom
-1835-ig fennállott.</p>
-<p>Galilei kifejtette műveiben, hogy már Pitagorasz és
-Arisztarchosz tanították, hogy a föld a nap körül mozog. Galilei
-kifejtette a mozgás elméletét és bebizonyította, hogyha a mozgó
-testre valamely erő hat, akkor annak mozgásában változás áll elő;
-ha arra semmi erő sem hat, akkor a mozgás változatlan. Ahelyett,
-hogy mint Arisztotelesz azt állította volna, hogy az eső test mögé
-tóduló levegő gyorsítja az esést, Galilei bebizonyította, hogy a
-levegő akadályozza az eső test mozgását.</p>
-<p>Az egyház ellentállása azonban Kopernikusz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span>
-rendszerével szemben hasztalan volt. Descartes pillanatig sem
-habozott, hogy Kopernikusz tanait elfogadja. Természetes, hogy
-ezzel ellenségeket szerzett magának, azonban menedékre talált a
-protestáns Hollandiában és Svédországban. Kopernikusz szerint
-valamennyi bolygó a nap északi pólusából tekintve jobbról balfelé
-mozog. Ugyanazon irányban mozog a mi holdunk a föld körül és a
-Galilei által felfedezett Jupiter-holdak bolygójuk körül, valamint
-a napfoltok a nap körül. Megközelítőleg ezek mind az ekliptika
-síkjában mozognak (az ekliptika a látszólagos nappálya). Ezen
-szabályszerűség magyarázata céljából Descartes és Giordano Bruno az
-étertenger egy nemét vették fel, amelyben a bolygók lebegnek.
-Descartes azt hitte, hogy az éter a nap körül, mint egy központ
-körül körben forog és hogy ezen örvényszerű mozgás a bolygókat is
-magával ragadja köralakú pályákon, mint ahogyan száraz lombot
-magával sodor a forgószél. Ezen felfogás jóval fölülmúlja Kepler
-véleményét, aki szerint a bolygókat isteni lények viszik előre
-pályáikon. Az üstökösökről, amelyek nem úgy viselkednek, mint a
-bolygók, Descartes azt tartja, hogy igazi égitestek, amelyek a
-Szaturnuszon kivül mozognak. Azonban mivel Tycho Brahe azt
-állította, hogy megfigyelései szerint az üstökösök ugyan a hold
-pályáján kívül mozognak, azonban gyakran nincsenek attól nagyobb
-távolságra, mint a Vénusz vagy a Merkur, Descartes kijelentette,
-hogy ezen megfigyelések nem elég pontosak arra, hogy Tycho
-következtetései jogosak volnának. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span></p>
-<p>Descartes Moruszhoz intézett egyik levelében azt mondja: «Fel
-nem foghatjuk azt az eszmét, hogy a világnak határa van; azért
-mondjuk, hogy a világ végtelen kiterjedésű. Azonban abból, hogy a
-világ térben végtelen kiterjedésű, még nem következik, hogy időben
-is végtelen. Ámbár a világnak végnélkülinek kell lennie, a
-teológusok még sem állítják, hogy örök időtől fogva létezik.» A
-világ – Descartes szerint – anyaggal van tele, azért mindennek
-köralakú, zárt pályában kell mozognia. Isten teremtette az anyagot
-és ennek mozgását. Három elem van a világon. Az elsőből, a világító
-elemből lettek a nap és az állócsillagok; a második, átlátszó
-elemből áll az ég: a harmadik elemből, amely sötét, át nem látszó
-és a fényt visszaverő, állanak a bolygók és az üstökösök. Az első
-elem a legfinomabb részecskékből áll, a harmadik a legdurvább
-részekből.</p>
-<p>Kezdetben a lehető legegyenletesebben volt szerinte az anyag
-elosztva. A mozgás folyamán zárt pályák keletkeztek egyes
-középpontok körül, amely középpontokban összegyülemlett a világító
-anyag, míg a második és harmadik anyag körben örvénylett körülötte.
-Több sötét test oly sebesen mozgott, továbbá oly nagy tömegű volt,
-hogy a forgási középponttól messzire eltávolodott és semmiféle erő
-sem tudta azokat visszatartani. Ezen testek egyik forgási
-középponttól a másikhoz vándoroltak; ezek az üstökösök. Kisebb
-tömegű és gyorsaságú testek egyesültek a második elem ugyanoly
-centrifugális erővel bíró részeivel; ezek a bolygók. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> A
-kisebb tömegek beljebb kerültek. Más részeknek a mozgása folytán
-ezek nyugat-kelet irányú forgásba jutottak.</p>
-<p>A legkisebb részek mozgásából keletkezik a hő. Ez részben
-azáltal keletkezik, hogy a nap sugarai érik az anyagi részeket; de
-előállhat más módon is. A hő az érzékeinkre hat. A foltok
-növekedésével valamely nap vagy csillag fokozatosan elsötétülhet és
-viszont a foltok elmulásával nagyobbodhat világító képessége.
-Különböző csillagok fényváltozásának e magyarázatát sok csillagász
-még napjainkban is elfogadta.</p>
-<p>Megtörténhet, hogy valamely csillagkörüli örvényt, amely nem
-egyéb, mint az első és másodrendű részek forgómozgása, a közeli
-örvények elnyelnek. Ekkor ezen örvény középponti csillaga is más
-örvénybe kerül, amelyben bolygóvá vagy üstökössé válik.</p>
-<p>A csillagrendszerből a bolygórendszerbe való átmenetet Descartes
-a föld leírásában alaposabban fejti ki. A föld kezdetben az első
-elem hatalmas örvénye által körülvett nap volt. Mindjobban foltok
-borították be, mígnem a foltok összefüggő kérget alkottak. A föld
-felszinén kialudt a tűz; a földfelületről tehát nem kerülhettek
-újabb részek az örvény külső felébe, amiért annak forgása
-fokozatosan megszünt. Azonban e területre ekkor közeli
-forgórendszerekből behatoltak egyes részek, amelyeket előbb a tüzes
-földből kiszakadó részek eltaszítottak volna. Ily módon a kihült
-föld belekerült a nap közellévő örvényébe és bolygó lett. A föld
-magva még izzó állapotban van, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> ezt körülveszi a föld
-szilárd kérge, amelyet a harmadik elem részei alkotnak. A kéregben
-levegő- és vízrétegek vannak, amelyeket a kéreg beborít. Ez néha
-összetörik és beleesik az alatta lévő vízbe, amely ily módon
-felszínre kerül és oceánná lesz, míg a törött földkéregből hegyek
-képződnek. Víz is folyik a kemény föld ereiben. Ezen nézeteket
-később Burnet (1681) bővebben kifejti.</p>
-<p>Ez röviden Descartes felfogása a világrendszerről. Szerinte az
-állócsillagok, amelyek a naprendszer körül lévő örvények
-középpontjai, oly nagy távolságban vannak, hogy a földhöz
-viszonyított helyzetük nem változik észrevehetőleg a föld mozgása
-által.</p>
-<p>A kémia ezen korban igen elmaradt. Azt hitték, hogy a testek
-különböző tulajdonságai a legkisebb részek alakjából erednek.
-Descartes valóban filozófiai alapossággal írja le, hogyan lehet a
-különböző tulajdonságokat abból levezetni, hogy a részek nagyok-e,
-vagy kicsinyek, könnyűek, vagy nehezek, gömbölyűek-e, vagy
-szegletesek, tojás-, vagy harangalakúak, elágazók vagy osztatlanok.
-Mindezen dolgok terjengő leírásával igen gyöngítette rendszere
-világosságát.</p>
-<p>Newton kiváló kortársa és riválisa Leibnitz (1646–1716 között)
-«Protogaea» című művében, amely 1683-ban jelent meg az «Acta
-Eruditorum» című tudományos folyóiratban, a föld fejlődésének oly
-magyarázatát adta, amely sok pontban megegyezik mai felfogásunkkal.
-Abban a korban az volt az általános vélemény, amint azt már az
-északi népek vallották, hogy a föld <span class="pagenum"><a name=
-"Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> egykor tűz által fog
-elpusztulni, ami valószínűleg a nap és valamely más égitest
-összeütközése esetén fog bekövetkezni. Leibnitz Descartes-al
-megegyezően szintén azt tételezi fel, hogy a föld hőfoka kezdetben
-igen magas volt. Leibnitz szerint ez éghető anyag hiján csökkent és
-így a föld kéreggel vonódott be, míg a víz, amely eleinte
-gázállapotban volt, egy későbbi periódusban megsűrűdött. Az
-üvegszerű földkéregből homok képződött; és víz meg sók
-közreműködése folytán alakult ki a többi földréteg. Eredetileg az
-egész földet tenger borította; azért találunk az egész földtekén
-régi csigahéjakat. A föld felszíne szabálytalanná vált, néhol
-horpadások támadtak, amelyek legmélyebbjeit tenger töltötte be.</p>
-<p>Steno, dán tudós (1631–1686 közt), akinek érdemeit csak 1831-ben
-ragadta ki a feledés homályából Elie de Beaumont, azt hitte, hogy a
-vízszintes földrétegek, különösen pedig ha vizi állatok
-megkövesedett maradványait tartalmazzák, tengeri eredetűek. Mivel e
-rétegek gyakran ki vannak zavarva vízszintes helyzetükből és
-emelkedettek, világos, hogy itt külső erőknek kellett hatniok, ezek
-között, Steno szerint, a vulkánosság játszik főszerepet.</p>
-<p>Azon időben általános elfogadták azt a nézetet, hogy a föld
-belsejét víz tölti ki, amely közlekedik a tengerrel. Ily nézetek
-már Descartesnál is találhatók. E téves felfogás képviselői voltak
-Woodward (1665–1722) és Urban Hjärne (1712); utóbbi szerint a föld
-belsejében lévő víz sűrű, zavaros és forró.</p>
-<p>Descartes eszméit kortársai a legnagyobb bámulattal <span class=
-"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span>
-fogadták. Tanai kiszorították Arisztotelesz tanait az egyetemekről.
-Upszalában élénk vitát keltettek, talán ez adott impulzust a
-természettudomány fejlődésére Svédországban. A papság
-megkísérlette, hogy megakadályozza ezen tanok hirdetését az
-egyetemi tanszékeken; ehhez azonban nem sikerült megnyerniök a
-kormány beleegyezését.</p>
-<p>Szvedenborg volt azon fiatalemberek egyike, akikre Descartes
-tanai erős hatással voltak és aki Descartes kozmogóniáját némileg
-módosította. Szvedenborg szerint minden forgó rendszerekből áll,
-úgy az atómok, mint az egész naprendszer. Minden egy általános terv
-szerint épült fel. A legkisebb anyagi rész az anyagtalan pont forgó
-mozgásából keletkezett volna. Ez igen gyönge megokolás, mert a
-kiterjedés nélküli pont, bármily sebesen is forog, az által sohasem
-foglalhat el teret. Úgy látszik, hogy Szvedenborg hipotézise
-segítségével a világnak semmiből való keletkezését akarta
-megmagyarázni. Ámbár némely helyen azt mondja, hogy a matematikai
-pont örök időtől fogva létezik; ebben azonban semmiképen sem
-következetes, mert máshol azt mondja, hogy a pont teremtés által
-jött létre.</p>
-<p>Szvedenborg világmagyarázata annyiban különbözik Descartes-étól,
-hogy a bolygók szerinte nem vándoroltak kívülről a naprendszer
-forgási szisztémájába, hanem ellenkezőleg, a nap kitaszította őket.
-Szvedenborg azt képzelte, hogy a napfoltok növekedtek, míg végül a
-nap egész fényes felületét elsötétítették. Az elzárt tűz kiterjedni
-igyekezett és ennek következtében <span class="pagenum"><a name=
-"Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> a héj megfeszült, míg
-végül összetört. A sötét burok gyűrűalakban gyülemlett össze az
-egyenlítő körül. A forgás tovább is tartott, mígnem az erős gyűrű
-kis darabokra törött, amelyek gömbalakot vettek föl; ily módon
-alakultak ki a bolygók és a holdak. Hogyha valamely nap burka
-széttörik, az hirtelen láthatóvá lesz; úgy magyarázza Szvedenborg
-«új csillagok» hirtelen föllángolását.</p>
-<p>A bolygók és a napok ezután, Szvedenborg szerint, a forgás
-segítségével elkerültek olyan helyre, ahol a forgó éterrel
-egyensúlyban voltak. Ezen távolságban majdnem köralakú pályákon
-mozognak. A bolygók épúgy viselkednek, mint a könnyű levegőbe
-fölemelkedő testek, amelyek mindaddig meg nem állapodnak, míg csak
-hasonló sűrűségű légrétegbe nem kerülnek. Ezért a legnagyobb
-fajsúlyú bolygók a legbelsőbb helyre jutnak, míg Descartes szerint
-a legnagyobb tömegűek a legtávolabb vannak.</p>
-<p>Mindkét felfogás csak megközelítőleg helyes, amint az a
-következő táblázatból kitünik, amely See amerikai tudós számításain
-alapul.</p>
-<table summary="Égitestek">
-<tr>
-<td class="tdc">Égitest</td>
-<td class="tdc">Sugár</td>
-<td class="tdc">Tömeg</td>
-<td class="tdc">Középtávolság</td>
-<td class="tdc">Sűrűség</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Nap</td>
-<td class="tdr">109·100</td>
-<td class="tdr">332,750·000</td>
-<td class="tdr">0·00</td>
-<td class="tdr">0·256</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Merkur</td>
-<td class="tdr">0·341</td>
-<td class="tdr">0·0224</td>
-<td class="tdr">0·39</td>
-<td class="tdr">0·564</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Vénusz</td>
-<td class="tdr">0·955</td>
-<td class="tdr">0·8150</td>
-<td class="tdr">0·72</td>
-<td class="tdr">0·936</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Föld</td>
-<td class="tdr">1·000</td>
-<td class="tdr">1·0000</td>
-<td class="tdr">1·00</td>
-<td class="tdr">1·000</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Hold</td>
-<td class="tdr">0·273</td>
-<td class="tdr">0·0123</td>
-<td class="tdr">1·00</td>
-<td class="tdr">0·604</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Marsz</td>
-<td class="tdr">0·536</td>
-<td class="tdr">0·1080</td>
-<td class="tdr">1·52</td>
-<td class="tdr">0·729</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Jupiter</td>
-<td class="tdr">11·130</td>
-<td class="tdr">317·7000</td>
-<td class="tdr">5·20</td>
-<td class="tdr">0·230</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Szaturnus</td>
-<td class="tdr">9·350</td>
-<td class="tdr">95·1000</td>
-<td class="tdr">9·55</td>
-<td class="tdr">0·116</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Uranusz</td>
-<td class="tdr">3·350</td>
-<td class="tdr">14·6000</td>
-<td class="tdr">19·22</td>
-<td class="tdr">0·390</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>Neptunusz</td>
-<td class="tdr">3·430</td>
-<td class="tdr">17·2000</td>
-<td class="tdr">30·12</td>
-<td class="tdr">0·430</td>
-</tr>
-</table>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
-"Page_108">-108-</a></span></p>
-<p>Ezen táblázatban a föld sugara, tömege, naptól mért
-középtávolsága és sűrűsége szolgál egységül.</p>
-<p>Szvedenborg művei általában homályosak, ami a modern
-természettudós előtt érthetetlen. Az a benyomásunk róla, hogy nem
-gondolta át azt, amit leírt. «Principia» című munkájának végén az
-örvény-mozgást matematikailag fejezi ki, ezen részben joggal
-elvárhatnánk teljes világosságot. Az örvény természetesen kívülről,
-más örvényekkel szemben határolt. Szvedenborg most azt állítja,
-hogyha két bolygónak az örvény külső határától való távolsága úgy
-aránylik egymáshoz, mint egy a négyhez, akkor sebességük egynek a
-kettőhöz való viszonyában áll. Ebből az következik, hogy azon erő,
-amely a bolygót a középpont felé viszi, egyenesen arányos a
-bolygónak a forgórendszer határától mért távolságával és fordítva
-arányos a naptól való távolsággal. Ezen erő azonban Newton
-gravitációja, amely fordított arányban áll a bolygó naptól való
-távolságának négyzetével, és ez egyáltalában nem egyezik meg
-Szvedenborg magyarázatával. De Szvedenborg jól ismerte Newton
-munkáit és több alkalommal ki is fejezte iránta érzett mély
-bámulatát, így pl. azt mondja, hogy: «sohasem dicsérték eléggé.»
-Hogy saját maga és Newton általánosan elfogadott felfogása között
-közvetítsen, azt mondja, hogy az ő állítása akkor helyes, ha a
-forgás sebessége a forgórendszer szélén növekszik; ez azonban
-egyáltalában nem felel meg Newton törvénye értelmében a bolygók
-<span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
-"Page_109">-109-</a></span> mozgásának és különben is érthetetlen
-volna.</p>
-<p>Szvedenborg azt is gyanítja, hogy a tejút a látható
-csillagvilágban ugyanolyan szerepet játszik, mint a nap
-forgás-tengelye a mi bolygórendszerünkben. Eszerint a napok
-bolygórendszereikkel a nagy világtengely körül csoportosulnának,
-amely a tejút közepén megy át; eszerint a tejút az égen félköralakú
-öv gyanánt jelenne meg, holott az gyűrűalakúnak látszik.
-Szvedenborg szerint ily módon még nagyobb rendszereket is
-elképzelhetünk, amelyeknek csak kis része a tejút rendszere.
-Hasonló gondolatokat vetett föl későbben Wright (1750-ben), aki
-Szvedenborg gondolatmenetét valószínüleg nem ismerte és
-föltételezte, hogy a tejút megfelel a naprendszer ekliptikájának.
-Ilyen eszmékkel foglalkozott továbbá Kant (1755), aki aligha tett
-hozzá valamit is Wright magyarázatához és Lambert, aki azt hitte,
-hogy a napok csillaghalmazokká fognak tömörülni és ezek tejutakká
-(1761).</p>
-<p>Kérdezhetjük, hogy mért nem vette föl rendszerébe Szvedenborg az
-általa csodált Newton korszakalkotó felfedezését? Erre azt
-válaszolhatjuk, hogy Szvedenborgot teljesen áthatotta azon eszme,
-hogy mindennek a világon, akár kicsiny, akár nagy dolog az, egy
-terv szerint kellett elkészülnie. Nem tudott elképzelni semmiféle
-távolról ható erőt az égitestek között, mivel ily hatás egyébként
-előttünk ismeretlen. Ez az ellenvetés különböző oldalról érte
-Newton nagy felfedezését és Newton saját <span class=
-"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> maga
-nem volt egész érzéketlen ez iránt. Szvedenborg ez okból a
-világrendszer magyarázatát Descartesnak az örvényrendszerről való
-gondolatára alapította. Úgy látszik, nem érezte föltevései fizikai
-képtelenségeit és különösen nem értette meg azok teljes
-összeférhetetlenségét Newton törvényeivel. Ez igen komoly
-fogyatkozása Szvedenborg rendszerének, amelyben voltak egészséges
-eszmék is, amelyeket később mások kifejlesztettek.</p>
-<p>Ez különösen áll azon feltevésére, hogy a bolygók a napnak
-köszönhetik létüket és hogy eredetileg is a naprendszerhez
-tartoztak; ez oly gondolat, amelyet általában Kantnak
-tulajdonítanak. Azon eszme, hogy a tejút óriási csillagrendszer,
-nem kis értékű, bár Szvedenborg kevéssé dolgozta ki.
-Gondolatmenetének sajátossága azon állítása, hogy a napunk
-közelében lévő naprendszerek tengelyei azonos irányúak. Ezen
-iránynak párhuzamosnak kell lennie a tejút tengelyével; ez azonban
-nem áll. Bohlin legutóbbi kutatásai azt mutatják, hogy bizonyos
-fokig valószínű, hogy a hozzánk legközelebb fekvő kettős csillagok
-pályasíkjai és a legnagyobb, vagyis hozzánk legközelebbi ködfoltok
-középsíkja majdnem párhuzamos az ekliptikával. Wright és Lambert
-szerint hasonló szabályszerűség várható a tejút napjainál.</p>
-<p>Pitagorasz állítólag azt szokta mondani növendékeinek, hogy más
-bolygók épúgy be vannak népesítve, mint a föld. Később az
-általánosan érvényre jutó Kopernikusz-féle tanok következtében nem
-tekintették a földet a világegyetem <span class="pagenum"><a name=
-"Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> központjának és más
-világokat is lakottaknak vettek fel.</p>
-<p>Giordano Bruno is lelkesedéssel hirdette e tant, amelyet az
-akkori teológusok oly veszélyesnek tartottak, hogy azért máglyán
-kellett bűnhődnie. Kétségkívül ez a tan volt különösen az, ami az
-egyházat Galilei ellen és Kopernikusz más követői ellen ingerelte.
-Midőn e gondolat mindenkit áthatott, akkor a másik végletbe estek,
-és minden égitestről azt képzelték, hogy be van népesítve, anélkül,
-hogy keresték volna az élőlények létéhez tartozó fizikai
-feltételeket. A holdlakókról szóló fantazmák igen népszerűek
-voltak, és népies elbeszélésekben ma is szó van róluk. Sőt Herschel
-Vilmos, a kiváló csillagász, azt hitte, hogy a napnak is vannak
-lakói és hogy a napfoltok a nap szilárd tömegének részei, amelyek
-olykor a fénylő napfelhőkön áttetszenek.</p>
-<p>Szvedenborg látomásai e fantazmák közül a legkülönösebbek. Igen
-jellemes ember volt; kétségtelen, hogy valóban hitte azt, amit
-állított. Azt mondja, hogy napokat, heteket, sőt olykor hónapokat
-töltött túlvilági szellemek és angyalok társaságában. «Általuk
-értesültem azon világokról, amelyekben laknak, az ottani
-erkölcsökről, szokásokról és vallásokról, valamint más érdekes
-dolgokról; és mindent, ami ily módon tudomásomra jutott, úgy le
-tudok írni, mint amit magam láttam és hallottam.» «Észszerű az a
-következtetés, hogy oly nagy tömegek, aminők a bolygók, amelyek
-részben fölülmúlják a földet, nem azért teremtettek, hogy a
-<span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
-"Page_112">-112-</a></span> föld körül keringjenek és hogy halvány
-fényükkel csak a földet világítsák; ezeket más célból kellett
-megteremteni.» Ez a gondolatmenet, amelyet Szvedenborg a túlvilági
-szellemeknek tulajdonít, valószínűleg igen el volt terjedve, és
-kétségtelenül ez okból kelt nagyobb érdeklődést a csillagászat,
-mint minden más tudomány. A bolygók Szvedenborg szellemei szerint,
-«tengelyforgást végeznek, van nappaluk és éjjelük. Többeknek
-közülök holdjaik is vannak, amelyek úgy keringenek körülöttük, mint
-a mi holdunk a föld körül.»</p>
-<p>«A Szaturnusz bolygónak, amely legtávolabb van a naptól,
-azonkívül óriási gyűrűje van, amely bolygóját erős, ámbár
-visszavert fénnyel látja el. Hogyan képes valaki, aki e tényeket
-ismeri és észszerűen tud gondolkodni, föltételezni, hogy az
-égitestek lakatlanok?» «Jól tudják a szellemek és az angyalok, hogy
-a hold, a Jupiter és a Szaturnusz körül keringő holdak is
-lakottak.» Ezen lakókat úgy írja le, mint eszes, emberhez hasonló
-lényeket. «Azok sem kételkedhetnek, hogy az égitestek lakottak,
-akik nem beszéltek szellemekkel; mert vannak «földek», és ahol föld
-van, ott emberek is vannak, mivel minden földnek végcélja az
-ember.» Szvedenborg ily módon nemcsak naprendszerünk bolygóiról
-értesült, hanem más benépesített világokról is és más napokról a
-látható világegyetem határáig. Szelleme azokba a régiókba
-helyezkedett el, míg teste lenn maradt a földön. Így tudta meg azt,
-hogy a mi napunk nagyobb az ég többi napjainál. Az egyik bolygóból
-látta az ég összes <span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
-"Page_113">-113-</a></span> csillagait, amelyek közül az egyik
-nagyobb volt a többinél és egy égi hang megmagyarázta neki, hogy az
-volt a mi napunk. Máskor meg a legkisebbnek mondott bolygón volt,
-amelynek kerülete alig volt 3750 km. Gyakran beszél más bolygók
-állatairól és növényeiről is.</p>
-<p>Ezt a leírást jellemzőnek tekinthetjük a Szvedenborg-korabeli
-művelt közönség felfogására a világegyetemről. E nézet lényegesen
-eltér a mai felfogástól, amint ezt Proktor kiemeli, aki
-foglalkozott ezen spekulációkkal. Napunk valószínűleg nem nagyobb
-más napnál. Ép így a Szvedenborg által leírt bolygó nem a legkisebb
-a világon. Az 1800 óta felfedezett 600 kis bolygó között a
-legnagyobb, a Ceresz, körülbelül 3000 km-nyi kerületű; a Veszta- és
-a Pallasznak fél olyan kerülete sincs; míg a legkisebbeknek
-közülök, fényük erősségéből itélve, 30 kilométernél alig van
-nagyobb kerületük.</p>
-<p>Csodálatos azonban, hogy azon szellemek közül, akikkel
-Szvedenborg 29 éven át találkozott, egy sem tudott a számos kis
-bolygóról. Épúgy helytelen azon állításuk, hogy a Szaturnusz a
-legszélsőbb bolygó, mert később felfedezték az Uranuszt és a
-Neptunuszt (1781-ben, illetőleg 1846-ban).</p>
-<p>Az Uranuszt már Flamsteed megfigyelte 1690-ben, tehát
-Szvedenborg születésének ideje körül (1688). Szabad szemmel látható
-és kétségkívül számtalan ember látta, bár Herschel előtt senkisem
-gondolta, hogy az bolygó lehet.</p>
-<p>Igen feltünő az az állítás, hogy a Merkur <span class=
-"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> lakói
-igen kellemes klímát élveznek, a nap heves kisugárzása dacára
-(amely 6·6-szerte erősebb, mint a földön). Szvedenborg ezt úgy
-magyarázta, hogy ezt a bolygó ritka légköre okozza. Hogy a ritkább
-légkör hűtőhatású, arra abból következtetett, hogy a magas
-hegyeken, még trópusi vidéken is, meglepő a hideg. Ezt Szvedenborg
-maga mondta el a Merkur lakóinak, akiket igen korlátoltaknak mond.
-Mai felfogásunk szerint a Merkuron nehezen lehetnek élő lények.</p>
-<p>Mindebből tisztán láthatjuk, hogy Szvedenborg azoktól a
-szellemektől és angyaloktól, akikkel látomásaiban érintkezett, nem
-tudhatott meg többet, mint amit ő maga tudott, vagy valószínűnek
-tartott. Szvedenborg leírását szellemeinek nyilatkozatairól azért
-közöltük, hogy bemutassuk, hogy a korabeli tudás minőnek képzelte a
-világrendszert.</p>
-<p>Igen jellemző arra a korra, hogy Kant is, Szvedenborg példáján
-felbuzdulva «Theorie des Himmels» című munkájában más bolygók eszes
-lényeinek hosszas leírását adja. Ő azonban csak a naprendszert
-tárgyalja ily módon. Kant azt mondja: «Ezen állapot oly valószínű,
-hogy valószínűségi foka nincs messze a bizonyosságtól.»</p>
-<p>Épúgy, mondja tovább Kant, amint a bolygók fajsúlya annál
-nagyobb, minél közelebb vannak a naphoz (ezen föltevés helytelen),
-ép úgy annál finomabb és könnyebb anyagból kell állaniok a bolygók
-lakóinak, továbbá állatainak és növényeinek, minél távolabb
-fekszenek a bolygók a naptól. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p>
-<p>Egyúttal a naptól való távolság növekedésével testük szövete
-rugalmasabbá válik, testalkatuk pedig ennek arányában célszerűbbé.
-Hasonlókép szellemi tulajdonságaik, különösen gondolkodási
-képességük, gyors felfogásuk, fogalmaik pontossága és élénksége,
-kombinativ képességük, cselekvésben való gyorsaságuk, egy szóval
-tehetségeik általános tökéletessége kell, hogy a naptól való
-távolsággal növekedjék.</p>
-<p>Ezt annál is inkább szükségesnek tartotta, mert a Jupiteren a
-nap csak 10 órás, ez az idő pedig a földi lakóknak, akiknek durvább
-a természetük, alig elegendő ahhoz, hogy kipihenjék magukat. Kant
-és Szvedenborg azt hitték, hogy az a számos hold, amely a külső
-bolygók körül kering, megörvendezteti e bolygók boldog lakóit; azok
-nem ismerik a bűnt; valószínű, hogy náluk korlátlan az erény
-uralma.</p>
-<p>Ezt írja e kor legnagyobb filozófusa, aki kortársai naiv
-teleológiai és metafizikai gondolkodásmódjától nem tudott teljesen
-megszabadulni. A teleológiai felfogásból – amely mindenben a
-célszerűséget követeli – következik, hogy «a föld az ember kedvéért
-létezik.» A célszerűség tana azon időben oly nagy hatású volt, mint
-ma az evolúció tana. <span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
-"Page_116">-116-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_117" id="Page_117"><br />
--117-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>VI.<br />
-NEWTONTÓL LAPLACEIG.<br />
-A NAPRENDSZER MECHANIKÁJA ÉS KOZMOGÓNIÁJA.</h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
-"Page_118">-118-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119"><br />
--119-</a></span></p>
-<p>Keplernek a bolygó mozgásokra vonatkozó felfedezése lehetővé
-tette azt, hogy a bolygók helyzetét bizonyos időpontra nézve előre
-meglehessen jósolni. A fejlődési láncolat egy még hiányzó fontos
-tagjának hozzácsatolása Newton számára tartatott fenn.
-Bebizonyította, hogy Kepler három törvénye egyetlen-egy törvényből
-vezethető le, az általánosan elfogadott gravitációs törvényből,
-amely szerint két tömeg között működő vonzóerő a tömeg nagyságával
-egyenes, a távolság négyzetével fordított arányban áll. Ezen időben
-a földfelület nehézségi erejének intenzitását már ismerték Galilei
-és Huyghens méréseiből. Miután ugyanaz az erő, t. i. a föld vonzó
-ereje a holdra is hat Newton szerint és az az erő tartja meg
-pályájában, meg kellett határozni a nehézségi erő nagyságát a
-földnek a holdtól való távolságára vonatkozólag és össze kellett
-hasonlítani ezt az erőt azzal, amely a holdpálya görbületét okozza.
-Newton ezt 1666-ban kiszámította, de nem ért el jó eredményt.</p>
-<p>Egyáltalában nem lehetetlen, amint Faye megjegyzi, hogy Newton
-ezen kudarc folytán <span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
-"Page_120">-120-</a></span> kételkedett a nehézségi erő
-jelentőségében. Bizonyos, hogy 1682 előtt nem folytatta
-számításait, amidőn elérte a kivánt eredményt, akkor ugyanis
-számításai alapjául a föld nagyságának új becslései szolgáltak.
-Állíthatjuk, hogy a kor megérett e felfedezésre, mivel Newtonnak
-négy honfitársa is igen közel járt hozzá. Newton kortársai
-mindenesetre nagy elragadtatással fogadták. Azonban még nehezen
-tudták megérteni, hogy a testek hatnak egymásra a távolból és hogy
-a bolygók az üres térben mozognak. A bolygók mozgásai azonban oly
-rendkívül szabályosaknak mutatkoztak, hogy lehetetlen volt az a
-feltevés, hogy bármily ritka gázon is áthatoljanak. Azonkívül
-barometrikus megfigyelések bebizonyították, hogy a levegő sűrűsége
-a föld szine feletti magassággal gyorsan csökken. Tehát Descartes
-örvény-elméletét el kellett hagyni. Az összes égitestek, még az
-üstökösök is, amelyek Descartesnak a köralaktól eltérő pályáik
-által oly nagy gondot okoztak, oly pályákon mozognak, amelyek
-szigorúan követik Newton törvényét.</p>
-<p>A bolygórendszer feltünő szabályossága és egyformasága rejtély
-volt Newton előtt. A hat ismert bolygón kivül azok tíz holdja is
-ugyanazon irányban, közel ugyanazon síkban, az ekliptika síkjában
-és majdnem köralakban mozog. Mivel Newton semmiféle örvényben,
-amely magával ragadná az égitesteket, nem hitt, nem tudta megérteni
-ezen sajátságos szabályszerűség okát, annál kevésbbé, mert az
-üstökösök, amelyeknek pályái szintén a nap vonzásától <span class=
-"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span>
-függnek, gyakran épen nem azon irányban mozognak, mint a bolygók.
-Ebből Newton minden igazolás nélkül arra következtetett, hogy a
-bolygómozgás szabályszerűségének nem lehet mechanikus oka. A
-következőket mondja: «Ellenkezőleg, azon csodálatos elrendezést,
-amelynek segítségével a bolygók majdnem köralakú pályákon mozognak
-és a napok egymástól oly távol fekszenek, hogy bolygóik ne zavarják
-egymást, egy eszes és mindenható lény okozta.» Newton szerint a
-bolygók mozgásuk impulzusát a teremtésben nyerték. Ezen föltevés
-ellen, amely valójában az észszerű magyarázat ellentéte, a
-leghatározottabban lépett föl Leibnitz; a probléma pozitiv
-megoldását azonban ő sem érte el.</p>
-<p>A legelső, aki ilyen magyarázatra törekedett, Buffon volt, a
-«Histoire Naturelle» (1748) tehetséges szerzője. Buffon ismerte
-Descartes és Szvedenborg műveit és mivel azon módot, amint
-Szvedenborg a bolygóknak a naptól való elválását gondolta, fizikai
-szempontból nem találta lehetségesnek, más magyarázatot keresett.
-Elsősorban annak a rendkívüli valószínűtlenségét hangsúlyozta, hogy
-csupán véletlen volna az a körülmény, hogy a nappályának a bolygók
-pályájához való hajlása sohasem haladja túl a 7 és fél fokot,
-vagyis a lehető legnagyobb hajlásnak, 180 foknak
-<sup>1</sup>/<sub>24</sub> részét nem haladja meg.</p>
-<p>Ezt már előbb is kiemelte Bernoulli. Minden bolygó számára annak
-a valószínűsége, hogy az a véletlenen alapul csak
-<sup>1</sup>/<sub>24</sub>. Az akkor ismert <span class=
-"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> öt
-bolygó számára együttvéve a véletlenség valószínűsége
-(<sup>1</sup>/<sub>24</sub>)<sup>5</sup>, vagyis körülbelül csak
-egy nyolc milliomod. Azonkívül tekintetbe kellett venni, hogy a
-mellékbolygók is, már amennyire akkor ismerték azokat és pedig a
-Szaturnusz öt holdja, a Jupiter négy, a föld egy holdja és a
-Szaturnusz gyűrűje is mind oly pályákon mozognak, amelyek síkja
-kevéssé tér el az ekliptikától. Ennek tehát mechanikai okát kellett
-keresni.</p>
-<p>Buffon, hogy a bolygók mozgásait megmagyarázza, fölvette, hogy
-valamennyi bolygó a nap és az üstökösök összeütközéséből ered. Az
-összeütközés következtében szerinte a nap tömegének
-<sup>1</sup>/<sub>650</sub> része levállott és oldalra
-taszíttatott, amiből a bolygók és holdjaik képződtek. Hogy ilyen,
-majdnem érintő irányú lökés megtörtént, már abból is
-következhetett, hogy az 1680. évi üstökös, amelynek pályáját Newton
-kiszámította, a nap világító felületétől csak egy harmad naprádiusz
-távolságra haladt el, és igen könnyen megtörténhet, hogy a 2255.
-évben, midőn ezt az üstököst visszavárják, beleesik a napba.</p>
-<p>Annak ellenében azt az ellenvetést lehetett felhozni, hogy a nap
-töredékeinek vissza kellett volna esni a napra. Buffon erre azt
-válaszolta, hogy az üstökös a napot oldalra tolta és hogy a
-kidobott anyag eredeti pályáját a későbben kidobott töredékek
-megváltoztatták. Ezen föltevést Laplace is helyeselte, aki később
-Buffon magyarázatát átvizsgálta. Buffon magyarázata valóban
-geniális. Képzeljünk <span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
-"Page_123">-123-</a></span> el egy kerek fakorongot, amelynek
-oldalába éles műszer hatol, úgy hogy forgácsok válnak le róla,
-akkor a korong a behatolás irányában forogni fog. A levált
-forgácsok is ugyanazon irányban forognak, azonkívül az éles
-eszközhöz való súrlódás folytán a korong egyenlítőjével
-párhuzamosan tovább mozognak. Kisebb forgácsoknak, a nagyobbak
-töredékeinek, a nagyobbak körül szintén ugyanazon irányban kell
-forogniok, amennyiben tudniillik valamely kis rost még a nagyobbal
-összetartja azokat. Ép úgy kellett, hogy a nap töredékei, amelyek
-akkor támadtak, midőn az üstökös ferdén hatott a nap felületére,
-valamennyien ugyanazon irányban forogjanak és époly pályákat
-írjanak le, mint a napnak az egyenlítőjéhez közel eső részei.
-Buffon a napot a földhöz hasonló, szilárd, izzó, légréteggel
-körülvett testnek tekintette. A fa rostja, amely a kis forgácsot a
-nagyhoz fűzi, a nehézségi erőnek felelne meg.</p>
-<p>Eddig minden jó és szép volna. De Buffon messzebbre ment. Így
-következtetett: azok a töredékek, amelyek a legkisebb sűrűségűek,
-kell, hogy a legnagyobb sebességet érjék el, és azért mielőtt
-pályájuk görbülni kezdene, a legtávolabbra löketnek ki. Mivel
-tudta, hogy a Szaturnusz kisebb sűrűségű, mint a Jupiter, ez meg
-ritkább a földnél, ebből arra következtetett, hogy a bolygók annál
-sűrűbbek, mennél közelebb állanak a naphoz – oly következtetés,
-mely mint láttuk Szvedenborgtól ered és amely később Kantnál is
-megtalálható – ami azonban egyáltalában nem egyeztethető
-<span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
-"Page_124">-124-</a></span> össze mai ismereteinkkel. Továbbá azon
-töredékekről, amelyek a naptól való elválásukkor a legnagyobb
-gyorsasággal mozogtak, a legkönnyebben válhattak le kisebb
-töredékek, azaz mellékbolygók. Ezen feltevést az akkori tudás
-igazoltnak tekinthette, ma azonban nem igazolt. Akkor csak azt
-tudták, hogy a Jupiter egyenlítői sebessége nagyobb, mint a földé,
-utóbbié pedig nagyobb a Marsénál.</p>
-<p>Négy Jupiter-holdat ismertek és a föld holdját, de nem ismerték
-a Marsét. Az öt holddal bíró Szaturnusznak kellett volna tehát,
-hogy a legnagyobb egyenlítői sebessége legyen. Azóta azonban oly
-változás állott be ismereteinkben, hogy az egyenlítői sebesség
-egymásutánja a következő: Jupiter, Szaturnusz, Föld, Marsz;
-holdjaik száma pedig: 7, 10, 1, 2. A fenti érvelést tehát ma már
-nem fogadhatjuk el.</p>
-<p>Az összeütközés által okozott roppant hőfejlődés folytán a
-bolygók, Buffon szerint, cseppfolyósokká váltak, de kis tömegük
-miatt gyorsan lehültek, mint ahogy a nap is valamikor majd kihül és
-kialszik. A különböző bolygók tömegük szerint hosszabb, rövidebb
-ideig izzók. Kihülési kísérleteket végezve különböző átmérőjű izzó
-vasgömbökkel, jogosultaknak tartotta azon következtetéseit, hogy a
-földnek 75,000 évre volt szüksége, hogy jelen hőfokára jusson, a
-holdnak 16,000, a Jupiternek 200,000 és a Szaturnusznak 131,000 év
-kellett. A nap lehülése a Jupiter lehülésének tízszeres idejébe
-kerülne.</p>
-<p>A bolygók a naptól való leválásuk idején, annak légkörén
-áthaladva, levegőt és vízgőzt <span class="pagenum"><a name=
-"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> vettek föl, ezekből
-keletkeztek a tengerek. Szerinte a föld belseje rég kihült már,
-mert nem hatolt a belsejébe levegő, hogy a belső tüzet táplálja (az
-Descartes és Leibnitz nézeteinek ellentmond). Mindamellett Buffon
-azt hitte, hogy a földi melegnek csak két százaléka ered a napból,
-míg a többi a föld saját melege. Továbbá fölvette, hogy a föld
-egész tömege egyenlő sűrűségű, mert forgási tengelye különben nem
-volna szimmetrikus helyzetű; pedig a föld alakja ép olyan, mint
-aminőt egy a föld forgási sebességével bíró cseppfolyós gömb venne
-föl. A föld nem is üres, különben magas hegyeken nagyobb volna a
-nehézségi erő, mint aminő ténylegesen.</p>
-<p>A napból leválott töredékek középsűrűsége ugyanolyan, mint a
-napé. Ugyanis a Jupiter, amely a legnagyobb tömeg a
-bolygórendszerben, csaknem olyan sűrűségű, mint a nap és a
-Szaturnusz, amely nagyságra legközelebb áll hozzá, csak kevéssel
-kisebb sűrűségű. A belső bolygók sűrűsége azonban kissé nagyobb a
-napénál. Ezekben Buffon felfogása megerősítését látta. Ami az
-utóbbi két pontot illeti, meg kell jegyezni, hogy a föld forgási
-tengelye akkor is átmenne a középponton és a sarkokon, ha a föld
-sűrűsége belseje felé a középponttól való távolság mértékével
-arányosan változna. Tehát mi sem áll annak a feltevésnek útjában,
-hogy a föld belseje sűrűbb, mint a külső rétegek, ami tudvalévően
-kettőnek az egyhez való arányában áll is. Továbbá a föld
-lehülésének nem kell oly gyorsan lefolynia, a mint az egy
-vasgolyónál történik, amely igen <span class="pagenum"><a name=
-"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> jó hővezető. A föld
-belseje még izzó lehet, ámbár az égési folyamat megszünt benne.
-Végül ma már tudjuk, hogy a nap és a külső bolygók, beleértve a
-Jupitert is, továbbá a belső bolygók belseje gáznemű, nem pedig
-szilárd, mint azt Buffon hitte. Ily körülmények között levezetései
-gyakorlati szempontból értéktelenekké válnak, azonban
-összehasonlíthatlanul fölötte állanak Kant nézeteinek.</p>
-<p>Buffon igazi természetbuvár volt, akinek gondolkodásmódja közel
-áll a mai természettudósokéhoz. Művét Laplace nem jogtalanul, erős
-kritika tárgyává tette, azért említik most oly ritkán, míg Kantot
-és Laplacet előtérbe helyezik. És mégis úgy tünik föl előttem, hogy
-Buffon fejtegetése megállja helyét Laplace-é mellett, különösen
-azért, mert ötven évvel előzte meg Laplace-t, aki viszont messze
-fölülmulja a königsbergi filozófust.</p>
-<p>Buffon maga elég keserű, bár találó kritikát mond kora bőbeszédű
-és homályos kozmogóniájáról:</p>
-<p>«Ép oly vaskos könyvet írhattam volna, mint Burnet vagy Wiston,
-ha nézeteim előadását terjengőssé akartam volna tenni, és egyúttal
-azáltal is súlyt kölcsönözhettem volna nekik, hogy matematikai
-köntöst húztam volna rájuk, amint az utóbbi megtette azt; de azt
-hiszem, hogy hipotéziseket, bármennyire valószínűek is, nem szabad
-sarlatán módra tárgyalni.»</p>
-<p>Laplace Buffon rendszerével szemben és pedig helyesen, oly
-ellenvetést tett, amely valószínűleg megfosztotta hitelétől Buffon
-hipotéziseit. <span class="pagenum"><a name="Page_127" id=
-"Page_127">-127-</a></span> Buffon ugyanis azt mondja: Ha a föld
-egy pontjából kilőnénk egy golyót, akkor, ha zárt pályát ír le,
-vissza fog térni kiindulási pontjához, tehát csak rövid ideig lesz
-távol a földtől, legfeljebb egy körülforgás idején át. Épúgy
-kellene a nap leválott töredékeinek is a naphoz visszatérni. Hogy
-ez meg nem történik, az többféle módosító körülményen alapul.
-Laplace, az ég mechanikájának nagy tekintélye erről azt mondja: «A
-folytonosan elváló különböző részek ütközései és azok kölcsönös
-vonzása megváltoztathatják a részek mozgási irányát, pályáiknak a
-naphoz legközelebb fekvő pontját eltávolíthatják a naptól.»
-Ennyiben igaza van Buffonnak. «Azonban», folytatja Laplace
-«pályáiknak erősen excentrikusoknak kellene lenniök, vagy legalább
-is rendkívül valószínűtlen, hogy valamennyi majdnem köralakú lett
-volna.» Buffon jól tudta, hogy a bolygók pályái megközelítőleg
-köralakúak, azonban képtelen volt e szabályszerűséget
-megmagyarázni. Azért rendszerét, hogy a valóságnak megfeleljen,
-lényegesen módosítani kellett. Másrészt azonban nehéz Laplace azon
-megjegyzését megérteni, hogy Buffon nem lett volna képes az
-üstökösök rendkívül excentrikus pályáit megmagyarázni. Hiszen
-Buffon nem is hitte azt (amit később Kant), hogy az üstökösök a
-naprendszerhez tartoznak. Laplace-szal megegyezően azt vette fel,
-hogy azok a külső térből vándoroltak be. Íly körülmények között
-pályáik csak excentrikusak lehettek, amint Laplace azt be is
-bizonyította. Ezzel a kérdéssel Buffon nem foglalkozott behatóbban.
-Ezt tökéletlenségnek, <span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
-"Page_128">-128-</a></span> vagy mulasztásnak tekinthetjük, de
-semmiképen sem hibának. Ezek után Kant művére térünk át, mely
-Buffon művénél tizenkét évvel később jelent meg, s amelyet Buffon
-inspirált; amint látni fogjuk, nem állja ki a versenyt Buffon
-munkájával.</p>
-<p>Kant harmincegy éves fiatalember volt akkor és még nem kezdte
-meg fényes filozófiai pályáját, amidőn 1759-ben «Naturgeschichte u.
-Theorie des Himmels» című művét kiadta, amelyben az említett
-problémákat Newton törvényeinek alkalmazásával tárgyalta. Az ő
-kozmikus tere üres volt és a bolygókat azon keresztül semmiféle
-Descartes értelmében vett örvény el nem ragadhatta. Ha azonban a
-bolygók már egyszer mozgásba hozattak, nem volt szükség az üres
-térben további hajtóerőre. Mért ne vehessük fel, hogy az
-örvény-rendszer, amely a bolygóknak pályáikon való mozgását
-megindította, egyszer létezett és azután eltünt? Ez volt Kant
-szerencsés gondolatmenete, amely némileg Anaximandroszra
-emlékeztet.</p>
-<p>«Fölveszem tehát», mondja Kant, «hogy kezdetben minden anyag,
-amely most a napban, a bolygókban és az üstökösökben van, azon
-térben terjedt ki, amelyben e testek most keringenek.» Ezen
-portömeg középpontja felé irányult a részek vonzása, ahol most a
-nap áll. Az anyagi részek e tömeg középpontja felé kezdenek esni.
-Kant ezen részeket szilárdaknak vagy cseppfolyósaknak képzeli,
-mivel megjegyzi, hogy a legnagyobb fajsúlyú részecskéknek volt a
-legnagyobb valószínűségük arra nézve, hogy a kialakuló napra
-essenek. Néha <span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
-"Page_129">-129-</a></span> megtörténik, hogy egymáshoz ütődnek és
-oldalra dobatnak. Íly módon zárt pályákon való mozgások – Kant
-köralakú pályákról beszél – keletkeznek a középpont körül. Az ezen
-pályákon mozgó testek újra és újra összeütköznek, míg végre az
-ismételt összeütközések oly csoportosulást létesítenek, hogy a
-testek mind köralakú pályákon, ugyanazon irányban mozognak a
-középpont körül. A testek azon része, mely a középpont felé esik,
-szintén ugyanazon mozgást veszi fel és ezáltal a napot is saját
-tengelye körül ugyanoly irányú forgásba hozza.</p>
-<p>Mivel az anyag a középpont körül eredetileg egyformán volt
-elosztva, mért kell, hogy a végső mozgás jobbról balra tartó
-legyen, és mért ne lehetne az ép úgy balról jobbra irányuló?
-Arisztotelesz azt hitte, hogy az utóbbi mozgásirány, amelyet a föld
-körül keringő égitesteknél feltételezett, előkelőbb, méltóbb az
-istenekhez. Kant szerint az egyik irány legyőzi a másikat. Ez csak
-akkor volna helyes, ha az anyagi részecskéknek kezdettől fogva
-bizonyos irányú, adott pont körüli forgásuk lett volna, amint azt
-Descartes fölvette. Mivel Kant ezt a hipotézist nem állítja fel,
-azért az ő fejtegetése alapján nem képzelhető el egy határozott
-forgási irány kialakulása. Különös, hogy Herbert Spencer, a nagy
-filozófus, száz évvel később ugyanazon hibába esett.</p>
-<p>Kant továbbá azt hitte, hogy a már forgásban lévő anyag
-súlyosabb részecskéi nagyobb valószínűséggel bírnak arra nézve,
-hogy a középpontba hatoljanak, még mielőtt a körmozgást felvették
-volna. Ez okból a naphoz <span class="pagenum"><a name="Page_130"
-id="Page_130">-130-</a></span> legközelebb eső bolygóknak a
-legsűrűbbeknek kell lenniök, amint ezt már Szvedenborg és Buffon
-állították; ez pedig nem áll. Kant azt is állította, hogy a
-középponti test fajsúlya kisebb, mint a legközelebbi, körülötte
-keringő testé. Azonban a hold fajsúlya kisebb, mint a földé. Kant
-az ellenkezőjét hitte.</p>
-<p>Kant szerint a nap körül forgó meteorgyűrűk között sűrűbb
-részeknek kellett lenniök és ezek körül koncentrálódott mindinkább
-az illető gyűrű anyaga; ily módon támadnak a bolygók és az
-üstökösök. Ha e részek a gyűrűkben teljesen arányosan lettek volna
-elosztva, akkor a bolygók teljesen köralakú pályákon mozognának,
-mivel valamennyi ugyanazon síkban fekszik. Kant szerint a
-bolygópályáknak a köralaktól való eltérése, valamint a nappályához
-való hajlása egy kezdettől fogva fellépő szimmetria-hiányból
-magyarázható. Érthetetlen azonban, hogy létezhetett szimmetriahiány
-kezdettől fogva, holott feltételezte, hogy az anyag a fejlődő nap
-körül, mint középpont körül, arányosan volt elosztva. Máshol azt
-mondja, hogy minél kisebb a nehézségi erő intenzitása, vagyis minél
-nagyobb a bolygónak a naptól való távolsága, annál nagyobbnak kell
-lennie a bolygópálya excentricitásának. Ez, miként Kant állítja,
-áll is a Szaturnuszra, a Jupiterre, a Földre és a Vénuszra. Nem
-említi azonban a Merkurt és a Marszot, melyek a kis bolygókat nem
-tekintve, a legnagyobb excentricitásúak, és azért nem is illenek
-rendszerébe. Kant, épúgy mint Descartes, az üstökösöket a
-Szaturnuszon kivülieknek <span class="pagenum"><a name="Page_131"
-id="Page_131">-131-</a></span> tekinti; ez magyarázná meg nagy
-excentricitásukat is.</p>
-<p>Ezen vélemény helytelenségét már bebizonyította Newton és
-Halley. Kant szerint az üstökösök fajsúlya kisebb, mint a
-Szaturnuszé, ami az üstökösök magvát illetőleg valószínűleg
-helytelen.</p>
-<p>Amint látjuk Kant kozmogóniája számos, a tényleges viszonyoknak
-meg nem felelő adaton alapul. Ezen tényt tovább is illusztrálni
-érdektelen volna. Fontosabb annak a felemlítése, hogy Faye
-bebizonyította, hogy a Kant fölvette módon, egy gyűrű
-összehúzódásából keletkezett bolygó forgási iránya ellenkezője
-volna a nap forgási irányának és a Kant idejében ismert bolygók
-forgási irányának.</p>
-<p>Sajátságos, hogy Kant a Szaturnusz-gyűrűk keletkezésének oly
-magyarázatát adja, amely kissé megegyezik Laplacenak a
-bolygórendszer képződésére vonatkozó magyarázatával. Abból a
-feltevésből indul ki, hogy a Szaturnusz egész tömege eredetileg
-igen nagy terjedelmű lehetett, és hogy tengelye körül forgott.
-Midőn összehúzódni kezdett, egyes részecskék nagyobb gyorsaságra
-tettek szert, semhogy vissza eshettek volna a felületre. Kívül
-maradtak tehát és gyűrűalakú holdgyüjteményt alkottak. Azt hiszi,
-hogy a Szaturnusz holdjai is hasonló módon keletkeztek. Hogy a
-naprendszer fejlődésére nem vett fel hasonló, eredeti forgást, azt
-bizonyítja, mily kevéssé dolgozta ki gondolatát. Az állatövi
-fényben egy nap-körüli gyönge gyűrűképződést lát. Kant
-magyarázatának egy másik gyönge pontja, hogy azt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span>
-gondolta, hogy a gyűrű legbelsőbb részecskéi eredetileg a bolygó
-egyenlítőjén voltak, ahonnan a jelenlegi magasságra sebességük
-változása nélkül emelkedtek fel; oly eszme, amely határozottan
-ellentmondásban áll a nehézség törvényeivel. Azután a gyűrű forgási
-idejéből kiszámította a Szaturnusz egyenlítői sebességét, és a
-körülforgás tartamát 6 óra 23 perc és 53 másodpercben állapítja
-meg. Ezen eredményre igen büszke volt, azt mondja: «az egész
-természetfilozófiában talán egyedül áll az ily meghatározás.»
-Tényleg azonban a Szaturnusz forgási időtartama 10 óra és 13 perc.
-Ezen összefüggésben megkiséreli Kant a vízözönt megmagyarázni,
-amely tárgy az akkori tudósok érdeklődését erősen lekötötte. Az
-égbolt alatt lévő vízről, amely Mózes első könyvében van
-megemlítve, Kant azt hiszi, hogy az talán némileg a Szaturnusz
-gyűrűjéhez hasonló földkörüli vízpára-tömeg volt. Ezen gyűrű a föld
-megvilágítására szolgált, és egyszersmind büntetésre, ha az emberek
-nem mutatkoznának méltóknak arra; az be is következett és ekkor a
-gyűrű hirtelen a földre szakadt és árvíz borította el a földet.
-Hasonló kisérletekkel, hogy a bibliai, vagy a klasszikus
-elbeszéléseket természettudományi alapon magyarázzák, mindíg újra
-találkozunk ezen kor tudományos kutatásaiban.</p>
-<p>Kant Wrightnak 1750-ben kifejtett eszméjét veszi át, amely
-szerint a tejút középsíkja bolygórendszerünk ekliptikájának felelne
-meg. Épúgy, mint ahogyan a nap körül mozgó bolygók nem távolodnak
-nagyon a nappálya <span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
-"Page_133">-133-</a></span> síkjától, úgy a csillagok is oly
-pályákon mozognának eszerint, amelyek kevéssé térnek el a tejút
-közép-síkjától. Ezen csillagok, amelyekhez a mi napunk is tartozik,
-egy középponti test körül mozognának, amelynek helyzete ismeretlen,
-de lehetséges, hogy megfigyeléssel meghatározható. Wright e
-gondolatmenet minden fontos tételét ép oly világosan állította fel,
-mint Kant.</p>
-<p>Végezetül, Kant a nap kihűléséről is nyilatkozott. Az akkor
-szokásos felfogással megegyezően azt hitte, hogy a nap oly izzó
-égitest, amelyen levegő hijján, valamint a kiégett hamú
-felhalmozódása folytán a lángok kialusznak.</p>
-<p>Az égés tartama alatt a nap a legillanóbb és legfinomabb
-részecskéit elvesztette, amelyek poralakban összegyűltek és,
-szerinte, az állatövi fény székhelyét alkotják. Kant igen
-homályosan utal arra, hogy «a nap elpusztulásának törvénye az
-elszéledett részek ujraegyesülésének csiráját foglalja magában, még
-ha az utóbbiak a kaoszba is elvegyülnek». Ezen és más nyilatkozatai
-szerint, amelyekre majd visszatérünk, Kant úgy látszik azt tételezi
-fel, hogy az anyag bizonyos fejlődési kört fut be, amennyiben
-felváltva napokká sűrűsödik, azután újra kaotikus rendezetlenségbe
-széled el (l. Demokritosz nézeteit).</p>
-<p>Kant kozmogóniája az elméletek azon osztályába tartozik, amely a
-bolygórendszert a kozmikus porból, vagy kis meteoritek
-összegyülemléséből származtatja. Ezen eszmét később Nordenskiöld és
-Lockyer újra felvették; <span class="pagenum"><a name="Page_134"
-id="Page_134">-134-</a></span> matematikailag Darwin György
-dolgozta ki. Utóbbi kimutatta, hogy oly kis testek sok tekintetben
-úgy viselkednek, mint egy gáztömeg.</p>
-<p>Laplace ellenben, midőn a naprendszer fejlődésének mechanikai
-magyarázatát igyekszik adni «Système du Monde» című művének végén
-egy izzó gáztömeg feltételezéséből indúl ki, amely kezdettől fogva
-(északról tekintve) jobbról balra irányuló forgásban volt a
-súlypontján áthaladó tengely körül. A két elmélet között lényeges
-különbség van, de ettől gyakran eltekintettek. Valószínű, hogy ez
-Zöllner a «ködfolt-hipotézis»-re vonatkozó megjegyzésének
-következménye, amelyben be akarja bizonyítani, hogy «ezen
-hipotézist nem Laplace állította fel, hanem Kant, Németország
-filozófusa».</p>
-<p>Laplace fejtegetése a következőkben foglalható össze: «A nap
-ősállapotában, amint fölvesszük, a ködfoltokhoz hasonlított,
-melyeket nekünk a teleszkop (l. Herschel kutatását) összetettnek
-mutat, és pedig egy többé-kevésbé világító magból állónak, mely
-körül a köd összesűrűsödött és ezáltal csillaggá változhatott át.»
-«A nap nem terjedhetett ki a végtelenségig, határai azon pontok
-által határoztattak meg, határai azon pontok által határoztatnak
-meg, amelyeknél a forgás által előidézett centrifugális erő egyenlő
-a nehézségi erővel.» A nap gáztömege lehülés folytán lassan
-összehúzódott. Kepler második törvénye szerint minden rész az
-időegység (másodperc) tartama alatt oly ívet ír le, amelynek hossza
-fordított arányban <span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
-"Page_135">-135-</a></span> áll a naptól mért távolsággal. Ebből
-következik, hogy a centrifugális erő az összehúzódásnál növekszik,
-és pedig a középponttól mért távolság harmadik hatványával
-fordított arányban. Ennek következtében az összehúzódásnál
-korongalakú, izzó gáztömeg válik le róla, amely a nap körül bolygó
-gyanánt kering. Laplace azután fölveszi, hogy ezen korong izzó
-gázgyűrűkre oszlott, amelyek mindegyike az egész koronghoz
-hasonlóan forgott, azután lehűlve, szilárd vagy folyékony gyűrűt
-alkotott.</p>
-<p>Ez azonban fizikai szempontból lehetetlen. A lehűlés tartama
-alatt kis porszemek váltak volna le, amelyek a környező gázban
-lebegtek volna. Ezen részecskék nagyobb tömeggé egyesültek volna,
-amelyek a gázokat felületükön összesűrítették volna. Így porgyűrű
-keletkezne, oly módon, amint azt Kant a Szaturnusz körül képzelte;
-de ha ily gyűrű bolygóvá tömörülne, az a megfigyelt iránnyal
-ellenkező irányban mozogna. Különben Stockwell és Newcomb
-kimutatták, hogy ily nagy tömeggé való egyesülés nem lehetséges
-anélkül, hogy kis meteorok keletkeznének, aminők a Szaturnusz
-gyűrűjében tényleg keringenek is. Kirkwood szerint a
-Neptun-gyűrűnek bolygóvá való átalakulása nem kevesebb mint 120
-millió évig tartott volna.</p>
-<p>Továbbá az összes bolygópályáknak köralakúaknak kellene lenniök
-és ugyanazon síkban kellene feküdniök. Igaz, hogy Laplace erre azt
-mondja: «Érthető, hogy e nagy tömeg különböző részeinek különböző
-hőfoka és sűrűsége nagy eltéréseket eredményezett». Úgy látszik
-<span class="pagenum"><a name="Page_136" id=
-"Page_136">-136-</a></span> azonban, hogy Laplace maga sem volt
-erről igen erősen meggyőződve, mert később megjegyzi, hogy az
-üstökösök (amelyek szerinte nem tartoznak a bolygórendszerhez)
-közel jutottak a naphoz, összeütköztek a fejlődő bolygókkal, és úgy
-okozták az eltéréseket. Ismét üstökösök hatoltak a naprendszerbe,
-midőn a gáztömeg sűrűsödése majdnem be volt fejezve; ezek annyit
-vesztettek sebességükből, hogy beleolvadtak a naprendszerbe,
-azonban ovális, a köralaktól erősen eltérő pályájukat
-megtartották.</p>
-<p>Laplace hipotézise ellen tán azon ellenvetés a legkomolyabb,
-hogy az Uranusz és a Neptunusz holdjai más bolygók holdjaival
-ellentétes irányban mozognak. A Jupiter és a Szaturnusz
-legtávolabbi holdjai szintén retrográd irányban mozognak, míg e két
-bolygó belső mellékbolygói a szokott irányban keringenek.</p>
-<p>Látjuk, hogy Laplacenak sikerült Buffon hipotézisének
-egyik-másik nehézségét (a bolygópályáknak a körtől való kis
-eltérését) elkerülnie, ahelyett azonban más, nem kevésbbé komoly
-nehézségekkel került szembe. Viszont Laplace eszméje kitünő képet
-ad a Szaturnusz gyűrűjének keletkezésére nézve.</p>
-<p>Laplace kiváló kortársa Herschel Vilmos (sz. Hannoverben
-1737-ben, meghalt Slough-ban Windsor mellett 1822-ben) a
-ködfoltokat teleszkópjával tanulmányozta; ezek szerinte fejlődési
-fokozatokat tüntetnek fel. Több ködfolt szétszórt, zöldes,
-foszforeszkáló fényű. Ezt tartotta a kezdetleges állapotnak. A
-színképelemzés ezt megerősitette és bebizonyitotta, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
-"Page_137">-137-</a></span> e fénylő tömegek gázakból, főleg
-hidrogénből, héliumból és egy egyébként ismeretlen anyagból, a
-nebuliumból állanak. Más ködfoltokban Herschel kissé sűrűsödő
-középponti magvat figyelt meg, ismét másokban világosan kivett
-csillagokat; végül voltak olyanok is, amelyekből a köd csaknem
-teljesen eltünt, csillagcsoportoknak adva helyet.</p>
-<p>Ezen egyszerű, de nagyszabású megfigyelések jobban állták ki a
-birálatot, mint Laplacenak nagyon csodált hipotézise. Az igazság
-kedvéért azonban el kell ismerni, hogy úgy látszik maga Laplace a
-hipotézisének, egyéb alkotásai között nem akart valami kiváló
-helyet biztosítani, mert ezt «Exposition du Monde» című klasszikus
-műve végén jegyzet alakjában közölte.</p>
-<p>Ez azon nagy munka, amelyben naprendszerünk stabilitását
-vizsgálta meg. Következtetése a következő: «Bárminők is a bolygók
-tömegei, csupán azon körülményből kiindulva, hogy valamennyi
-ugyanazon irányban mozog, csaknem köralakú pályákon, melyeknek
-síkjai csak kevéssé hajlanak egymáshoz, sikerült bebizonyítanom,
-hogy pályáik szekuláris változásai periodikusak és szűk határok
-közt mozognak és hogy ennek folytán a bolygórendszer oly
-középhelyzet körül ingadozik, melytől csak kevéssé tér el.» Laplace
-továbbá azt is bebizonyította, hogy a nap hossza Kr. e. 729 óta a
-másodperc <sup>1</sup>/<sub>100</sub> részével sem változott.</p>
-<p>Ezzel Laplace, részben Lagrange támogatásával megerősítette
-Newtonnak naprendszerünk csodálatos stabilitására vonatkozó tanát.
-Úgy <span class="pagenum"><a name="Page_138" id=
-"Page_138">-138-</a></span> látszott, mintha a naprendszer örök
-léte volna biztosítva, ami elég különös, ha fölvesszük, hogy
-kezdetének kellett lennie.</p>
-<p>Ebben a tekintetben Kant felfogása kétségkivül a helyesebb,
-legalább is a mai felfogásunknak megfelelőbb. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>VII.<br />
-UJABB CSILLAGÁSZATI FELFEDEZÉSEK.</h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_140" id=
-"Page_140">-140-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141"><br />
--141-</a></span></p>
-<p>Míg Laplace a fentiekben megbeszélt kutatásaiban
-naprendszerünkre szoritkozott és Szvedenborg, Wright, valamint Kant
-is a többi égitestről csak általános nézeteket ád, amelyek között
-Wrightnak azon véleménye, hogy a tejút csillagai, valamint napunk
-is, állandóan mozognak, a legjelentékenyebb, addig Herschel
-(1738–1822) kutatása területét az egész végtelen csillagvilágra
-terjesztette ki. Már Halleynek (1656–1742) sikerült azt kimutatnia,
-hogy több csillag az évszázadok folyamán, sőt már Tycho Brahe kora
-óta a tizenhatodik század végéig megváltoztatta helyzetét. Röviddel
-azután Bradley (1692–1762) egy addig elérhetetlen pontosságú
-csillagkatalógust dolgozott ki. Herschel, akinek e katalógus a
-csillagok helyzetváltozásának kutatásánál már rendelkezésére
-állott, azt találta, hogy ezen változások elég jelentékenyek. Azt
-is megfigyelte, hogy az ég némely részén a csillagok közeledni
-látszottak egymáshoz, míg az ellenkező ponton távolodni látszottak
-egymástól; ezen jelenséget a látószög változásával magyarázta,
-amely alatt a tárgyak megjelennek előttünk. Midőn közeledünk egy
-tárgyhoz, a szög nagyobbodik, midőn <span class="pagenum"><a name=
-"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> távolodunk tőle,
-kisebbedik. Ezen esetben a «tárgyak» a csillagokat összekötő
-vonalak. Ebből kiindulva Herschel meg tudta állapítani azon pontot,
-amely felé a nap és a hozzátartozó égitestek vándorolnak.</p>
-<p>A csillagok ezen mozgását, amelyet Halley figyelt meg először, a
-csillagok «saját mozgásának» nevezik. Ezt rendesen a csillagoknak
-az ég háttere felé való eltolódásával mérik, amely háttér rendkívül
-nagy távolságban lévő igen sok csillaggal van telehintve. Az ég
-hátterét alkotó csillagok mozgását rendkívül nagy távolságuk
-folytán nem lehet észrevenni.</p>
-<p>Nagy felfedezéseket rendesen kétellyel fogadnak. Nem kisebb
-ember, mint Bessel állította azt, hogy Herschel felfedezése
-kétséges. Viszont Argelander, aki a csillagok helyzetére és fényük
-intenzitására vonatkozó gondos méréseivel nagy érdemeket szerzett,
-Herschelt pártolta és véleményét a későbbi csillagászok
-megerősítették, akik közül különösen Kapteynt kell kiemelnünk. A
-következő gondolatok részben Kapteyntől erednek: A csillagképek
-idők multával lényegesen megváltoznak a csillagok saját mozgása
-folytán. A csillagok semmiképen sem mozognak párhuzamos pályákon,
-de nem is egyenlő sebességgel, mégis az ég egy-egy területén
-egy-egy túlnyomóan uralkodó irány vehető észre e mozgások különböző
-irányai között. Nevezzük ezeket «eredő irányoknak».</p>
-<p>Ha most ezen «eredő irányokat» belerajzoljuk az ég glóbuszába,
-akkor azt vesszük észre, hogy a különböző irányvonalak a glóbusz
-egy <span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
-"Page_143">-143-</a></span> pontjából látszanak kisugározni, amely
-pontot «apex»-nek nevezzük; ez nyilvánvalóan az a pont, amely felé
-a nap közeledik, a csillagok ugyanis onnan minden irányban
-eltávolodni látszanak. Ez természetesen a csillagoknak csupán az
-imént említett «eredő irányú» mozgására áll, amely iránytól minden
-csillag saját mozgása folytán kisebb-nagyobb eltérést mutat. Abból
-azonban az is kitünik, hogy a csillagok egymáshoz képest is
-változtatják helyzetüket és nem a nap az egyedüli csillag, amely
-előre halad. Kapteyn idevágó rajza oly szemléletes képet nyujt,
-amelyből kétségtelenül következik Herschel véleményének
-helyessége.</p>
-<p>Wright azon állítását, hogy a tejút csillagai, mint a bolygók a
-naprendszerben, ugyanazon irányban mozognak, Schőnfeld és Kapteyn
-vizsgálat alá vették. Semmiféle alapot sem találtak ily
-szabályszerűség feltételezésére. Viszont Kapteyn más
-szabályszerűséget figyelt meg. A csillagok saját mozgása két
-különböző csillagraj létezésére látszott utalni, amelyek közül az
-egyik az Orion csillagzat Xi csillaga felé, míg a másik ellenkező
-irányban mozog. Ezen törvényszerűség további vizsgálata
-valószínüleg új, érdekes magyarázatra fog vezetni.</p>
-<p>Ezen jelenségek még érdekesebbé váltak azáltal, hogy sikerült
-több állócsillagnak a naptól való távolságát meghatározni, még
-pedig az égen leírt évi látszólagos mozgásaikból. Arisztarchosz és
-Kopernikusz szerint a föld a térben kering, azért kell, hogy az év
-valamely szakában közelebb álljon egy bizonyos csillaghoz,
-<span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
-"Page_144">-144-</a></span> mint az év bármely más szakában.
-Eszerint joggal várhatnánk bizonyos időszakos változásokat, és
-remélhetnők, hogy némely csillagképet az év folyamán növekedni,
-majd ismét csökkenni fogunk látni.</p>
-<p>Azonban ily változásokat megfigyelni nem sikerült, ezért már
-Arisztarchosz fölvette, hogy a csillagok oly távol vannak tőlünk,
-hogy a látószög változása észre nem vehető. Kopernikusz is osztotta
-e véleményt; de Tycho Brahe e változásokat annyira
-valószinütleneknek tartotta, hogy ez nála egy okkal több volt arra,
-hogy a földet a térben mozdulatlannak és a világegyetem
-középpontjának tételezze fel. A csillagászok azonban
-fáradhatatlanul kutattak tovább ez irányban, míg végül Arago és
-Bessel csillagászoknak 1809-ben, illetőleg 1838-ban sikerült
-megállapítaniok a Hattyú csillagkép 61-es csillagán gyönge
-előre-hátra tartó évi mozgást. Ezen mozgásból számították ki a
-csillag távolságát; az oly nagynak bizonyult, hogy a fénynek tíz év
-kell, míg e csillagról a naphoz jut; e távolság tehát tíz fényévet
-tesz ki. Egy fényév 9×10<sup>12</sup>, vagyis körülbelül tízbillió
-kilométer, vagy a föld naptól való távolságának 63,000-szerese.</p>
-<p>Más csillagok távolságát mindjobban tökéletesedő műszerekkel
-határozták meg. Az Alfa Centauri csillag áll legközelebb a naphoz,
-bár a kettő közötti távolság még mindíg 4·3 fényévet tesz ki. Nyolc
-csillag, közöttük a Sziriusz, 10, vagy kevesebb fényévnyi távolban
-van. A mi földrészünk feletti csillagos ég-részleten a csillagok
-közti középtávolság kissé több, mint <span class="pagenum"><a name=
-"Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> 10 fényév. Huszonnyolc
-szomszédos csillagot ismerünk, melyek tőlünk való távolságai 20
-fényévnél kisebbek, és 57 csillagot 30 fényévnél kisebb
-távolsággal. Arisztarchosznak és Kopernikusznak tehát igaza volt.
-Ezzel a legutolsó kételyt is elhárították, amelyet a földnek
-pályáján való mozgása ellen felhoztak. Ha már ismerjük a csillag
-saját mozgását, azaz a látószög változását és a csillag távolságát,
-akkor kiszámíthatjuk a valódi sebességet. Ezen módszerrel azonban a
-sebességnek jobban mondva csak azon összetevőjét nyerjük, amely a
-látóvonalra merőleges. A következő sebességeket példaként közöljük:
-a Véga sebessége 10 km, az Alfa Centaurié 23, a Kapelláé 35, a
-Hattyú 60-nal jelzett csillagáé 61, az Arkturuszé 400 km
-másodpercenkint.</p>
-<p>Ha ismernők továbbá a csillagoknak a látóirányba eső sebességi
-összetevőjét, ki tudnók számítani az egész mozgását. A
-szinképelemzés, mely 1859 óta ismeretes és egészen átalakította a
-csillagászatot, valamint Doppler elve segítségével azt is
-meghatározhatjuk. Ezen sebességek az imént említett öt csillagnál
-rendre a következők: −19, −20, +20, −62, −5 km másodpercenkint. A
-plusz azt jelzi, hogy a csillag távolodik a naptól, a minusz, hogy
-közeledik feléje. E számok azt mutatják, hogy a csillagoknak nagy a
-sebességük, mivel a földé a pályáján körülbelül 30 km
-másodpercenkint.</p>
-<p>A csillagoknak a látóvonal irányába eső mozgásából könnyebben
-lehetett az ég azon pontját kiszámítani, amely felé a nap
-közeledik, mint a csillagok úgynevezett saját mozgásából.
-<span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
-"Page_146">-146-</a></span> Campbell egy ilyen számításánál azt
-találta, hogy a nap másodpercenkint 20 km-nyi sebességgel közeledik
-oly pont felé, amely igen közel egybeesik a csillagok saját
-mozgásából kiszámított hellyel. Tehát tovább nem kételkedhetünk
-abban, hogy e jelenségeket helyesen magyarázták. Igen érdekes volna
-azt meghatározni, hogy a nap az égnek mindig ugyanazon pontja felé
-közeledik-e, azaz egyenes irányban mozog-e, vagy pedig görbül-e
-kissé pályája? A görbülés nagyságából meg tudnók azt határozni,
-hogy minő erők befolyásolják a napot pályájában. Ilyféle
-megfigyelésekre azonban még sokkal rövidebb idő állott
-rendelkezésünkre, semhogy ezen kérdésre ma felelhetnénk.</p>
-<p>Az azonban bizonyos, hogy nem áll az, amit Kant és Wright
-hittek, hogy t. i. minden látható csillag ugyanazon középponti
-égitest körül mozog. Valójában mozgásaik teljesen szabálytalanoknak
-látszanak. Ezért tehát nem valószinütlen, hogy a nap kalandos
-útjaiban valamikor beleütközik egy más csillagba, vagy ködfoltba. A
-napnak százezerbillió évig kellene előrehaladnia, míg ugyanoly
-nagyságú és fényű csillaggal ütközhetne össze. De ezen zavartalan
-előrehaladási időköz nagyon megrövidülhet, mivel valószínűleg
-sokkal több kihűlt nap lebeg a térben, mint fénylő. A nap azonban
-igen könnyen belekerülhet valamely ködfoltba, aminő igen sok van az
-égen. Sok ködfolt óriási területet foglal el, holott a legfényesebb
-csillagok legnagyobb távcsöveinkben aránylag csupán pontoknak
-látszanak. Gyakran vetik fel <span class="pagenum"><a name=
-"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> azon eszmét, hogy a napot
-útjában ily ködfolt fogja feltartani, és hogy az összeütközés
-következtében hőfoka az izzásig fog emelkedni. Így úgynevezett új
-csillaggá válna, amilyen volt az 1901-ben fellángolt Perzeusz. A
-következő fejtegetés kimutatja majd, hogy ez utóbbi következtetés
-nem lehet helyes. Laplace szerint a naprendszer tömege egykor
-ködfolt volt, amely lapos korong alakjában a Neptun pályájáig
-terjedt ki. Ha felvesszük, hogy e korong vastagsága átlag nem volt
-nagyobb, mint a mostani napátmérő tízszerese, akkor e ködfolt
-sűrűsége megközelítőleg 420 milliószorta kisebb volna, mint a napé.
-Ha a nap ily ködfoltba jutna, 28·3 km<a name="FNanchor_6" id=
-"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a>
-átlagos sebességgel, akkor egy év alatt áthatolna e gáztömegen,
-amelynek súlya nem lehet nagyobb, mint a nap súlyának kétmilliomod
-része. A nap gyorsasága megfelelően csökkenne, középhőmérséke pedig
-körülbelül 0·2°-al emelkedne. A hőemelkedés igen lassú volna, és
-nem eredményezne hirtelen föllángolást, aminő új csillagoknál
-tapasztalható. Valamely csillag ily kis fényváltozása alig vonná
-magára figyelmünket. A nagykiterjedésű ködök anyaga oly ritkának
-látszik, hogy aligha idézhetné elő az esetleg behatoló égitest
-fellángolását.</p>
-<p>Fellobbanás csak akkor állana elő, ha a nap más csillaggal
-ütközne össze, vagy pedig, ha <span class="pagenum"><a name=
-"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> a köd középső,
-összesűrűdött részeibe kerülne. Fénye akkor a mainak több száz-,
-vagy ezerszeresére emelkedne és «új csillagnak» mutatkozna.
-Másrészt azonban a ködök a napok közötti összeütközéseket – úgy
-látszik – meggyorsíthatják. Ugyanis igen sok anyag gyűlik bennük
-össze, amely az ég minden részéből oda kerül: kis meteorok,
-üstökösök és mindenek fölött kozmikus por. Ezen égi vándorok oly
-kis tömegüek, hogy fennakadnak a ködben, a ködszerű anyag
-összesűrűsödik körülöttük, és ily módon nagyobb testekké
-növekednek. Ennek következményekép az összehúzódás folytán kiss
-izzó csillagok válnak belőlük. Ha most a nap útjában ilyen testekre
-akad, és azokkal összeütközik, akkor a sebessége csökken. A ködön
-való áthatolása még nehezebbé válna. A napok ilyen módon, ha hosszú
-időszakon keresztül hatalmas kiterjedésű ködtömegeken vándoroltak
-át, fennakadhatnak a ködtömegben. Sokkal nagyobb annak a
-valószínűsége, hogy egy ködfoltba került nap összeütközik egy már
-ott előbb megakadt nappal, semmint annak, hogy a csaknem üres
-térben két nap összeütközzék.</p>
-<p>Mindezen oknál fogva lényegesen csökkentenünk kell a nap szabad
-térben való száguldásának időtartamát; az előbb kiszámított idő
-század része, tehát körülbelül 1000 billió év nem lesz túlsok. Nem
-szükséges kiemelnünk, hogy az ilyen becslések egész bizonytalanok,
-és hogy csak megközelítő képet akarunk adni ezzel az égitestek
-lehető élettartalmáról. A napunkhoz hasonló tömegű két égitest
-összeütközéséből <span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
-"Page_149">-149-</a></span> támadható valószínű következményeket
-«Világok keletkezése» című művemben kimerítően leirtam. Két óriási
-gázáramlat tör ki az egymásra rohanó napokból, és a határtalan
-térben mérhetlen messze elnyúló kettős spirálist alkot, amely a
-ködfoltok legjellemzőbb alakja. A kiáramló anyagok főleg a nehezen
-sűríthető gázak, leginkább hélium és hidrogén, valamint könnyebben
-sűrűsödő kis részek, amelyek mind oly nagy sebességre tesznek szert
-a kitörésnél, hogy a középponti tömeg vonzási területétől el tudnak
-távolodni. Aztán elvesztik sebességüket és hosszú időn át csaknem
-változatlan helyzetben maradnak, anélkül, hogy spirális alakjukat
-változtatnák. A kisebb erővel kitaszított tömegek visszahullnak a
-kitörés helye felé; útközben találkoznak más, később kitaszított
-részekkel, főleg gázakkal. Végül az egész anyag egy középponti
-tömeg körül, amely (amint már Buffon felvette) a lökés
-következtében heves forgásba jut, messzire kiterjedő, szilárd és
-folyékony részektől áthatott gázködöt alkot. Legbelül van egy
-erősen izzó középponti test, ennek a térfogata az ütközés után
-lényegesen nagyobbodott és fokozatosan átmegy a körülötte forgó
-gáztömegbe.</p>
-<p>Ilyennek képzelte Laplace azon ködfoltot, amelyből a naprendszer
-keletkezett. Ha Laplace eszméit a későbbi megfigyelésekhez képest
-módosítjuk, akkor képet nyerhetünk arról, hogy kezdődhet újra egy
-naprendszer fejlődése a ködfoltból. Ezen felfogásban Buffon és
-Laplace nézetei némiképen összeolvadtak.</p>
-<p>A legnagyobb a sebessége a fényes Arkturusz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span>
-csillagnak, amely körülbelül 400 km másodpercnyi sebességgel
-száguld tova. A naptól való távolsága 200 fényév, és kisugárzott
-fénye igen hasonlít napunk fényéhez. Ezért óriási tömegűnek kell
-lennie. Sőt kiszámították, hogy a napnál 50,000-szer nagyobb lehet.
-Elképzelhetjük az ilyen rendkívüli sebességű két óriás-nap
-összeütközésének következményeit. A kitaszított gáztömegek oly
-forgórendszerbe terülnének ki, amely valószínűleg határtalanul,
-minden irányban, majdnem ugyanazon síkban terjedne ki. Azt
-képzelhetnők, hogy a tejút ily módon keletkezett, ha nem merülne
-fel az a nehézség, hogy a rendszeren belül nem ismerünk középponti
-testet (l. lentebb Ritter véleményét). Ily óriási ködtömegben az
-évek milliói folyamán nagyszámú kis csillag gyülhet össze, amelyek
-valószínűleg összeütköznek és új forgórendszereket alkotnak.
-Csaknem minden új csillag a tejút közelében merül fel, amelyben a
-csillagok összehasonlíthatatlanul sűrűbbek és gyakoriabbak, mint az
-ég más részében. Új csillagok kihülése után csak gáztömegeket
-látunk, aminő gáztömegek jelentékeny számban találhatók a tejút
-közelében. Ha a ködhalmazok a bevándorolt portömegeken
-összetömörűlnek, csillagrajok keletkeznek, aminők szintén főleg
-arrafelé fordulnak elő. A spirális ködfoltok, a színképükből
-itélve, csillagrajok, amelyek oly távol vannak tőlünk, hogy nem
-vagyunk képesek bennük csillagokat megkülönböztetni. Ezek különösen
-az ég azon részein fordulnak elő, ahol aránylag legritkább a
-csillag, a tejút sarkainál, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> vagyis tőle legtávolabb.
-Ott azonban sok van. Így pl. Wolf egyetlen lemezen, amelyre
-lefényképezte az egyik csillagképet, «Berenike haját», nem
-kevesebb, mint 1528 ködfoltot talált, amelyek legnagyobb része
-valószínűleg a spirális alakúak csoportjához tartozik.</p>
-<p>A csillagok összetételének kiderítését főleg a színképelemzésnek
-köszönhetjük. Úgy amint Herschel a ködfoltokat látszólagos
-fejlődési fokozatuk szerint osztályozta, a csillagokat is aszerint
-sorozták osztályokba, amelyek a legforróbb állapotban lévőkkel
-kezdődnek (amelyek fénylő színkép vonalakat adnak és ennélfogva
-legközelebb állanak a gázszerű ködfoltokhoz, amelyekből
-valószínűleg keletkeztek) és a kihülőfélben lévő sötétvörösekkel
-végződnek. Ezen fényes csillagok után következnek a sötét
-égitestek; ezek között az első csoportba tartoznak a szilárd
-kéregnélküliek, (ilyen valószínűleg a Jupiter is), aztán
-következnek azok, amelyeknek, mint a földnek is, kemény kérgük
-van.</p>
-<p>A csillagokban leggyakrabban feltünő elem a legforróbbakban a
-hélium; az utánuk következő hőfokú fehér csillagokban a hidrogén,
-azután a közép-hőfokú sárga csillagokban, amelyekhez napunk is
-tartozik, a kalcium, magnézium, vas és más fémek, végül a
-legkevésbé izzó vörös csillagokban szénvegyületek, közöttük a cián.
-Nem helyes az az állítás, hogy a csillagokban nem találtunk oly
-elemeket, amelyeket a földön nem ismerünk. Pickering például több
-csillag színképében oly vonalakat figyelt meg, melyeket semmiféle
-földi elem <span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
-"Page_152">-152-</a></span> színképével nem tudott azonosítani.
-Igaz, hogy ezen vonalakat nagyfokú valószínűséggel a hidrogénnek
-tulajdonították, de nem sikerült a hidrogént ilyen fajú sugárzásra
-indítani. A nap szinképében is találtak még fel nem ismert
-vonalakat. Az aránylag nem rég óta ismert spektrumvonalak között
-legfontosabbak a hélium vonalai. Az úgynevezett koronium-vonal,
-amely a napatmoszféra külső részének, a «koronának» legjellemzőbb
-vonala, szintén még ismeretlen elem színképe. Azonban egészben véve
-a csillagok és a föld elemeinek színképei megegyeznek. Maxwell
-1873-ban a következőket mondja: «A térben fényük segítségével és
-pedig kizárólag csak azáltal oly csillagokat fedezünk fel, amelyek
-oly távol vannak egymástól, hogy semmiféle anyag sem vándorolhatott
-át az egyiktől a másikhoz és ezen fény mégis azt mondja nekünk,
-hogy mindegyik csillag ugyanazon atómokból van felépítve aminőket a
-földön találunk.» Érdekes, hogy ugyanaz a nagy kutató még abban az
-évben meghatározta azon erőt amely az anyagot csillagról-csillagra
-viszi, a fény nyomását. Három évvel később Bartoli bebizonyította,
-hogy nemcsak a hő- és a fénysugarak hatnak nyomóerővel, hanem
-mindennemű sugárzási energia nyomást fejt ki. Azonban ezen új
-egyetemes erő kozmikus fontosságát nem vették tekintetbe, míg
-1900-ban meg nem mutattam, hogy ennek segítségével sok, addig még
-érthetetlen jelenséget egyszerű módon meg lehet magyarázni.</p>
-<p>A sugárzási nyomás következtében a nap légkörének
-összesűrűsödött kis csöppjei messzire eltávoznak a naptól és a
-térben oly sebességgel <span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
-"Page_153">-153-</a></span> haladnak, hogy elérik a fény
-sebességének néhány százalékát. Oly csillagok közelében, amelyeknek
-sugárzása fölülmulja a napét, a kisebb csöppek gyorsasága igen
-erősen megnövekedhet, ámbár a fény sebességét sohasem érheti el.
-Sőt úgy látszik, hogy nagy sebességük gyakori jelenség, mivel a
-legtöbb csillag fehér fényű, míg napunk fénye sárga és azért amazok
-erősebben sugárzanak. E végtelen időn át kitaszított kis részek
-segítségével a napok állandóan anyagot cserélnek. Ennek
-következtében a felépítés minden eredetileg létező különbsége
-kiegyenlítődhetett. Ezen folyamatban, mint a természetben
-általában, a hidegebb testek, ez esetben a hidegebb csillagok a
-melegebbek rovására növekednek.</p>
-<p>Nem valószínütlen, amint azt a «Világok keletkezésé» című
-munkámban jeleztem, hogy a meteoritek, más világok e különös
-hirnökei, az ilyen a térbe kikerült cseppekből alakulnak ki. A
-meteoritek egészen sajátos felépítésükben és összetételükben
-lényegesen különböznek a földön ismert ásványoktól és kőzetektől,
-úgy a plutóiaktól, amelyek a föld folyékony belsejének
-megmerevedése folytán keletkeztek, mint a neptuni eredetű
-kőzetektől, amelyek a víz hatása alatt tengerek fenekén jöttek
-létre. A meteoritek gyakran tartalmaznak üvegszerű részeket,
-melyekből arra lehet következtetni, hogy gyorsan hültek le. Mások
-nagy kristályokat tartalmaznak, amelyek azt mutatják, hogy
-hőmérsékletük hosszú időn át egyenletes lehetett. Ugyanazon
-meteorit szomszédos részei feltünő különbségeket mutatnak
-összetétel és felépítés <span class="pagenum"><a name="Page_154"
-id="Page_154">-154-</a></span> tekintetében, ami arra vall, hogy
-anyagának különböző eredetűnek kell lennie. Nem tartalmaznak vizet,
-sem hidrátokat (víztartalmú vegyületeket) és az egész természetes,
-mivel részecskéik a nap közelében jöttek létre, ahol a hidrogén és
-oxigén még nem egyesültek vizzé. Azonban szén és hidrogén
-vegyületeit tartalmazzák, amelyek a gyönge fényű csillagok és a
-napfoltok spektrumaiban gyakoriak, továbbá a földön könnyen bomló
-kloridokat, szulfidokat és foszfidokat, amelyek csupán oly
-légkörben támadhattak, amely víz- és oxigénmentes volt. Viszont
-hiányzanak azon ásványok, melyek a mi plutói eredetű kőzeteinkben
-általánosak, így a kvarc, ortoklász, savas plagioklázok, csillám,
-amfibol, leucit és nefelin, amelyek a föld belsejéből jövő magma
-differenciálódása által jönnek létre.</p>
-<p>Hogy ezen differenciálódás létrejöhessen, nagy megolvadt
-tömegekben való hosszú időtartamú diffuzió szükséges, tehát kis
-cseppekben nem jöhet létre. A meteoritek összes tulajdonságai, még
-a nagyon gyakori szemcsés felépítés is, melyet chondrikus
-felépítésnek neveznek, könnyen megmagyarázhatók a kis cseppekből
-való kialakulással. Hogy olykor nagy kristályok is előfordulnak
-bennük, az vagy valamely oldóanyag jelenlétén (szénoxid, a vas és
-nikkel számára) alapul, vagy azon, hogy a meteorit egy része
-hosszabb időn át nagy hőnek volt kitéve, amint az azon üstökösöknél
-előfordul, amelyek közel jutnak a naphoz. Schiaparelli klasszikus
-kutatásai e téren bebizonyították, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> hogy az üstökösök,
-különösen ha közel állanak a naphoz, meteorrajokká oszlanak
-fel.</p>
-<p>Ezek a nap által kitaszított kis csöppek főleg a ködfoltok
-legkülsőbb részeinek kiterjedt gáztömegein gyülnek össze, amelyek a
-gyakran elektromos kozmikus por hatására felvillannak. Ezen fény
-jellemző a ködfoltok sajátos gáz spektrumára. A ködfoltokban nagy
-hideg uralkodik, azért a csöppek gázaik egy részét, különösen a
-szénhidrogéneket és a szénoxidot a felületükön összesűrítik és
-azáltal, ha összeütköznek, egymáshoz tapadnak. Ily módon a csöppek
-lassanként meteoritekké növekednek és folytatják útjukat a
-térben.</p>
-<p>Ezeken a sugárzási nyomás által kidobott részecskéken kívül, a
-napok gáztömegeik egy részét is kicserélik; e gáztömegek a napok
-összeütközésénél a térben mindenfelé kiterjednek. Azáltal is juthat
-anyag egyik naptól a másikra, hogy a ködfoltok külső részeinek
-gázmolekulái távoli napok átvett sugárzása folytán oly gyors
-mozgásba jutnak, hogy elválnak a ködfoltoktól és kirohannak a
-térbe. Ezért tehát Maxwell azon véleményét, hogy semmiféle anyag
-sem juthat egyik csillagból a másikba, tovább nem fogadhatjuk
-el.</p>
-<p>Az utolsó húsz év alatt a hősugárzás törvényeire vonatkozó
-ismereteink rendkívül bővültek. Erre vonatkozólag Stefan és Wien
-felfedezései a legfontosabbak. Stefan törvénye azt mondja, hogy az
-a test, amely sugarakat sem vissza nem ver, se át nem bocsát, oly
-meleg mennyiséget sugároz ki, amely abszolut hőmérsékletének
-<span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
-"Page_156">-156-</a></span> negyedik hatványával arányos (−273°
-C-tól mint nulla ponttól számítva). Wien törvénye azt mutatja meg,
-hogyan van valamely test teljes sugárzása különböző fajú
-hősugarakból összetéve a spektrum szineinek megfelelően. A szilárd
-kérgű bolygók és holdak hőmérséklete az első törvény segítségével
-kiszámítható. Ezt először Christiansen számította ki. Azon
-hőmennyiség ismeretes, melyet valamely égitest a naptól nyer. Ha
-kemény kérge van, csaknem ugyanannyi hőt sugároz ki a térbe mint a
-mennyit a naptól nyer, ezért hőmérséklete megközelítőleg állandó.
-Az említett sugárzási törvények segítségével tehát kiszámítható a
-hőmérséklet. A légkör nélküli bolygóknál és holdaknál, amilyen a
-Merkur és a mi holdunk, ezen számítások helyes értékeket
-eredményeztek.</p>
-<p>Ha a testeknek van légkörük, az a viszonyokat némely tekintetben
-megváltoztatja, amire már Fourier utalt a tizenkilencedik század
-kezdetén. Tény az, hogy a légkör a behatoló napsugarakat más,
-általában nagyobb mértékben engedi át, mint azon hősugarakat,
-amelyek sötét testek felületéről indulnak ki. Fontos szerep jut
-ebben a vízgőznek és a szénsavnak, amint azt már más alkalommal
-kifejtettem. A legtöbb geológus megegyezik abban, hogy a váltakozó
-geológiai koroknak, amelyekről az akkor élő szervezetek maradványai
-tanuskodnak, alapja főleg a levegő szénsavtartalmának változása
-volt, ez viszont az akkori vulkáni működés fokától függött.</p>
-<p>Bolygórendszerünkre vonatkozó ismereteink <span class=
-"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span>
-lényegesen gyarapodtak a föld abszolut súlyának meghatározásával,
-amiből könnyen ki lehetett számítani fajsúlyát. Ily méréseket
-először Cavendish végzett 1798-ban. Összehasonlította azon vonzást,
-amelyet egy 30 cm átmérőjű nagy golyó gyakorolt egy inga kis
-gömbjére, azzal a vonzó erővel, amelyet a kis gömbre a föld
-gyakorolt. Kiszámította, hogy a föld fajsúlya 5·45. Cavendish
-kisérletét azóta sok kutató megismételte és módosította; a
-végeredmény az, hogy a föld középsűrűsége 5·52. Mivel a föld külső
-kérgének átlagos fajsúlya 2·6 körüli (a közönséges kőzetek
-fajsúlya), fel kell vennünk, hogy a föld belseje annál nehezebb.
-Mindamellett fel kell tételeznünk, hogy a föld belseje 50 km
-mélységben már cseppfolyós, mivel a fúrt üregekben kilométerenkint
-30 fokkál emelkedik a hőmérséklet. A földrengési hullámok
-terjedésének, valamint az inga lengésének megfigyelése megerősítik
-e feltevésünket. Még mélyebben, 300 km körüli mélységben a föld
-egész magva valószinüleg gáznemű. Azonban a mélységben oly
-rendkívül nagy nyomásnak kell lennie, hogy a sűrűségre nézve
-keveset határoz, hogy vajjon szilárd, cseppfolyós, vagy légnemű
-halmazállapotban vannak-e az anyagok. Valóban döntő szerepe csak a
-hőfoknak van. Ha tehát a naphoz közelebb eső bolygók középsűrűsége
-sokkal nagyobb, mint a távolabbaké, vagy mint magáé a napé, akkor
-annak valószinüleg az az oka, hogy a naphoz közelebb eső bolygóknak
-sokkal alacsonyabb a középhőmérséklete, viszont a a távoli
-bolygóknak (a többivel ellentétben) <span class="pagenum"><a name=
-"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> valószinüleg nincs
-szilárd kérge. A föld nagy középsűrűsége arra mutat, hogy a magva
-nehéz fémeket tartalmaz. Különösen azon feltevésre van alapunk,
-hogy a vas a föld belsejének legfontosabb alkatrésze, épúgy, mint a
-napnak és a fémes meteoriteknek is.</p>
-<p>Rőmer, dán tudós, Cassini, híres párizsi csillagász asszisztense
-1675-ben rendkívül fontos felfedezésre jutott; rájött, hogy meg
-lehet mérni a fény sebességét. Megfigyelte a Galilei által
-felfedezett Jupiter-holdakat. Ezen holdak elsötétülnek, ha a bolygó
-árnyékába lépnek, és ezen fogyatkozások igen pontosan
-megfigyelhetők. És mivel az égitestek forgási ideje változatlan,
-azért a fogyatkozások között eltelt időnek is állandónak kell
-lennie. Rőmer megfigyelései nem erősítették meg e feltevést. Ha a
-föld a Jupiterhez legközelebbi helyzetébe jutna és mindkét bolygó
-állana, akkor a fogyatkozások pontosan ugyanazon időközökben
-ismétlődnének, mondjuk 1 nap és 18 óránként. Ha a föld a
-fogyatkozás után azonnal pályájának az előbbivel ellenkező helyére
-menne, akkor a legközelebbi fogyatkozás, amely megint 1 nap és 18
-óra mulva következik be, annyival később vehető észre, amennyi idő
-kell ahhoz, hogy a fény befussa a földpálya átmérőjét. Ez átlagosan
-997 másodperc. Rőmer sokkal többnek találta ezt az időt, 1320
-mp-nek. A föld azonban oly rövid idő alatt, 1 nap és 18 óra alatt,
-természetesen nem futja be pályája felét; amíg ezt megteszi, saját
-mozgása folytán 105 fogyatkozás következik be; a Jupiter mozgása
-következtében még 11 járul <span class="pagenum"><a name="Page_159"
-id="Page_159">-159-</a></span> hozzá. De az időkülönbség ugyanaz
-marad. Rőmer e megfigyeléséből, valamint a föld pályájának
-valószínű átmérőhosszából, a fény sebességét másodpercenként
-313,000 km-re becsülte. Viszont, ha a földön megtudnók határozni a
-fény sebességét, akkor a fogyatkozások késéséből kitudnók számítani
-a föld pályájának tényleges átmérőjét. Ezt meg is tették. A
-legismertebb méréseket Fizeau, Foucault és Michelson végezték.
-Szerintük a fény sebessége az üres térben 300,000 km
-másodpercenként. Eszerint a földpálya sugara 149·5 millió km.
-Közvetlen csillagászati meghatározások is csaknem ugyanazon számot
-adták.</p>
-<p>Laplace ideje óta két nagy bolygót fedeztek fel, az Uranuszt
-(1781-ben) és a Neptunuszt (1846-ban), továbbá sok kis bolygót,
-amelyek a Marsz és a Jupiter között keringenek (ilyen most
-körülbelül 600 ismeretes). A legelsőt közülök Piazzi fedezte fel
-1801 január 1-én, a Cereszt. Mind balról jobbra kering, pályáik
-síkja különböző hajlású. A legnagyobb hajlásszögük 34.83°. Pályáik
-excentricitásai is igen különbözők, a maximum 0·383.</p>
-<p>Különösen érdekesek a kettős csillagok. Nagy buzgalommal
-foglalkozott velük Herschel Vilmos, később Struve és legutóbb See.
-Több esetben sikerült meghatározni e csillagok mozgását közös
-súlypontjuk körül; így lehetővé vált, hogy pályájuk excentricitását
-kiszámítsuk. Legutóbb a csillagok színképének tanulmányozásával
-jutottak rá arra, hogy a csillagok nagy része előre és hátra mozog.
-Ebben az esetben is sikerült az excentricitásukat meghatározni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_160" id=
-"Page_160">-160-</a></span> Ezek igen különböznek bolygóink
-pályáitól, amelyek csaknem köralakúak. A közvetlenül megfigyelt
-csillagpályák excentricitásai 0·13 és 0·82 között
-ingadoznak.<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href=
-"#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a></p>
-<p>Néhány kettőscsillagnál sikerült a két égitest tömegét is
-meghatározni. Ha napunk tömegét egységnek vesszük, akkor az Alfa
-Centauri két csillagának tömege 1 és 1, a Sziriuszé 2·2 és 1, a
-Prokioné 3·8 és 0·8, az Ofiuchusz 70-es csillagáé 1·4 és 0·34, a
-Pegázus 85-ös csillagáé 2·1 és 1·2. Látjuk ezen számokból, hogy e
-csillagok csaknem mind nagyobbak a napnál. A «spektroszkópikus
-kettős csillagok» megfigyelései hasonló eredményre vezettek. Több
-esetben a két csillag egyike oly gyenge fényű, hogy nem látható,
-ezért sötét kísérőnek nevezik. Az Algol aránylag kis tömegű és
-sajátságosan változó csillag, melyet néha részben elfed sötét
-kisérője. Az Algol átmérőjét 2.130,000 km-re becsülték, kisérőjét
-1.700,000 km-re. Mindakettő tetemesen nagyobb a napnál, melynek
-átmérője 1.391,000 km. Mindamellett keringési idejük alapján
-kiszámított tömegük a nap tömegének csak 0·36, illetőleg 0·19
-részének adódik. Fajsúlyuk a napénak csak 0·1 része. Egy másik
-változó csillag a Herkules Z csillaga, Hartwig megfigyelései
-szerint, két óriás-napból áll, amelyek egymás körül 45 millió km
-távolságban keringenek; átmérőjük 15, illetőleg 12 millió
-<span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
-"Page_161">-161-</a></span> km; tömegeik 174, illetőleg 94-szerte
-nagyobbak, mint a napé; fajsúlyuk 0·138 és 0·146. Különös, hogy a
-kisebb, sötét égitestnek majdnem oly kicsi a sűrűsége, mint a
-nagyobbnak; de a nap és a nagyobb bolygók sűrűsége között is
-hasonló a viszony. A Pegázusz U-val jelzett kettős csillagának a
-középsűrűsége Myers szerint a nap sűrűségének mintegy 0·3 része.
-Roberts becslése szerint a Puppisz V nevű kettős csillagának tömege
-a napnak 348-szorosa, de sűrűsége a napénak csak egy ötvened része.
-Myers kiszámította, hogy a Lira Béta nevű változó csillaga is
-30-szor nagyobb tömegű a napnál, de fajsúlya 1600-szor kisebb, mint
-a napé.</p>
-<p>Ha ezen számítások még nemis egészen megbizhatók, mégis
-világosan bizonyítják, hogy a nap, tömegét tekintve, a kisebb
-csillagok közé tartozik, és hogy a sűrűség elég magas fokát érte
-el, tehát aránylag előrehaladt fejlődési stádiumban van. Hogy csak
-gyöngén világító csillag, azt akkor ismerték fel, amidőn a
-csillagok távolságát meg tudták határozni. Az Arkturusz és
-Beteigeuze távolságában nem is láthatnók szabad szemmel, és oly
-távolságban, amely az elsőrendű csillagoknak felel meg, napunk
-ötödrendűnek látszanék, ami azt jelenti, hogy a leggyöngébben
-látható csillagokhoz tartozna.</p>
-<p>Hogy a napot ily aránylag jelentéktelen égitestnek tartják,
-annak az az oka, hogy főleg a legfényesebb és a legnagyobb
-csillagokat tanulmányozták. Kapteyn igyekezett ezt kiegyenlíteni,
-amennyiben kiszámította, hogy <span class="pagenum"><a name=
-"Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> hány különböző fényességű
-csillag található – ahol a nap fénye az egység – egy a nap körül
-képzelt 560 fényévnyi sugárral biró gömbben.</p>
-<p>Az eredmény a következő:</p>
-<table summary="Csillagok">
-<tr>
-<td class="tdr">1</td>
-<td>csillag</td>
-<td>fénye</td>
-<td>több</td>
-<td>mint</td>
-<td>10,000</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr">26</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdr">10,000</td>
-<td class="tdc">és</td>
-<td class="tdr">1000</td>
-<td>között</td>
-<td>van</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr">1300</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdr">1000</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdr">100</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdc">«</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr">22,000</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdr">100</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdr">10</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdc">«</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr">140,000</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdr">10</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdr">1</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdc">«</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr">430,000</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdr">1</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdr">0·1</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdc">«</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr">650,000</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdr">0·1</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdr">0·01</td>
-<td class="tdc">«</td>
-<td class="tdc">«</td>
-</tr>
-</table>
-<p>Ezen táblázat a csökkenő fényű csillagok igen nagy számbeli
-túlsúlyát mutatja. Ezért feltételezhetjük, hogy a sötét égitestek
-jóval felülmúlják a fényesek számát. De nem kell feltétlenül kisebb
-tömegüeknek lenniök, ámbár azt tapasztaljuk, hogy a legfényesebb
-csillagok a legnagyobb térfogatúak, és nagy tömegűek, dacára annak,
-hogy sűrűségük magas hőmérsékletük folytán igen kicsi.</p>
-<p>Azon körülményből, hogy a kettős csillagok pályái a
-bolygópályákkal ellentétben rendkívül excentrikusak, arra
-következtettek, hogy bolygórendszerünk nagy szabályszerűsége
-kivételes eset. Ez azonban egyáltalában nem szigorú bizonyíték. Az
-a ködfolthoz hasonló korong, amely két csillag összeütközésénél a
-középpontot elfoglaló test körül kiterjed, az egész tömegnek
-általában csak kis része. A legnagyobb <span class=
-"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> rész a
-középponti testben marad. A kitaszított részek sebessége folytán a
-középponti testen kívüli anyag szétszóródik az űrben. A legnagyobb
-sebességű molekulák elszabadulnak, míg a forgó korong a világűrből
-átvett sugárzás által állandóan nagyobbodik. Ha most az űrből
-idegen test jut a forgó korongba, két eset lehetséges. Ha ezen
-testnek, pl. valamely üstökösnek a tömege a koronghoz viszonyítva
-kicsi, akkor az utóbbi kényszerítheti arra, hogy forgómozgását
-átvegye. Bolygó keletkezik, amely csaknem köralakú pályán mozog a
-korong síkjában. Ha azonban a behatoló test tömege a korongéhoz
-képest nagy, akkor ez mindamellett annyira csökkentheti a behatoló
-égitest sebességét, hogy a ködfolt középponti tömegét nem tudja
-ujra elhagyni. A korong anyaga azonban csak kevéssé változtathatja
-meg a behatoló égitest pályáját, amely emiatt excentrikussá válik
-és a korong síkjához képest mindennemű hajlást vehet fel. Az utóbbi
-eset teljesen megfelel, Laplace szerint, az üstökösök
-magatartásának naprendszerünkben. Az előbbi esetet szemügyre véve,
-mivel az újonnan keletkezett bolygó aránylag kicsi, a lehűlés
-folytán gyorsan elveszti kis fényét és nem látható közvetlenül. Kis
-tömegénél fogva befolyása a középponti test mozgására csak igen
-csekély, és az általa előidézett mozgásváltozás sokkal
-jelentéktelenebb, semhogy abból a sötét kisérő jelenlétére
-következtetni lehetne. Ilyen eset valószinüleg gyakrabban fordul
-elő, mint az, hogy nagy égitestek kerülnek a rendszerbe, már azért
-is, mivel a kis égitestek, <span class="pagenum"><a name="Page_164"
-id="Page_164">-164-</a></span> pl. az üstökösök aránylag gyakoriak,
-«oly sokan vannak, mint hal a tengerben», mondja Kepler. A nagy
-égitestek legtöbbje képes lesz a ködfoltokon áthatolni, anélkül,
-hogy a térben való előrehaladásában akadályozva volna. Ilyféle
-eseteket azonban ritkán figyelhetünk meg. Ha a fejlődő kettős
-csillag rendszerébe valamely nagy égitest összetevő gyanánt belép,
-akkor a már esetleg ott lévő bolygók igen bonyolult pályákon fognak
-mozogni.</p>
-<p>Wien törvényét a spektrum szineinek a hőmérséklettel való
-összefüggéséről a csillagok hőmérsékletének meghatározására is
-alkalmazták. Itt azonban igen szigorú kritikát kell gyakorolni,
-mert az általunk észrevett csillagfény nem a teljes sugárzása a
-csillagnak, hanem annak külső légkörében elnyeletés folytán
-gyöngült.</p>
-<p>Valamely csillag hőmérsékletét szinképvonalai erősségéből is meg
-lehet itélni. Némely vonal a gázok elnyelési színképében emelkedő
-hőmérsékletnél intenzivvé válik, mások ismét megfelelően
-gyöngülnek. Hale és munkatársai Kaliforniában a Mount Wilsonon oly
-fémek színképeit vizsgálták, amelyeket 110 volt feszültségű
-fényívben egy ízben 2, máskor 30 ampère-nyi erősségű árammal
-légneművé alakíttattak át. Az utóbbi fényív természetesen melegebb
-volt és így meg tudták állapítani a színkép vonalainak a
-hőemelkedés által előidézett változását. Két színképet
-összehasonlítva meg tudták határozni, hogy melyik tartozik a
-magasabb hőfokhoz és így például meg tudták állapítani, hogy egy
-csillagnak, vagy <span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
-"Page_165">-165-</a></span> napfoltnak fénye a napénál magasabb,
-vagy alacsonyabb hőfoknak felel-e meg? Hale azt találta, hogy a
-napfoltok fényét elnyelő gázak alacsonyabb hőmérsékletüek, mint
-azok, amelyek a napkorong fényét elnyelik. Ennek oka kétségkívül a
-napfoltok körüli gázak nagyobb sűrűségében rejlik, ez azonban nem
-bizonyítja azt, hogy a napfoltfenék sugárzó területe alacsonyabb
-hőfokú, mint a fotoszferafelhőké, amelyek a napkorong fényét
-kisugározzák. Hale laboratoriumában összehasonlító tanulmányok
-alapján kimutatták, hogy az Arkturusz és a Beteigeuze szinképe csak
-annyiban különbözik a napétól, mint a napfoltoké. Ebből arra
-következtethetünk, hogy az ezen óriási csillagok fényét elnyelő
-gázoknak, különösen a Beteigeuzeben alacsonyabb a hőfokuk, mint a
-nap fotoszférája felett lévőknek. Azonban e csillagok sugárzó
-rétegeinek nem kell azért hidegebbeknek lenniök a napnál.
-Ellenkezőleg, valószínűnek látszik, hogy ezen esetekben a külső
-gázburok alacsonyabb hőfokának az elnyelő gáztömeg nagy sűrűsége az
-oka.</p>
-<p>Az árapály, amint azt G. H. Darwin egyik klasszikus művében
-kifejti, nagy befolyást gyakorolt bolygórendszerünk fejlődésére.
-Darwin kimutatja, hogy a hold közvetlen azután, hogy elválott a
-földtől, valószínűleg igen kis távolságban keringett körülötte, és
-hogy ennek az egész rendszernek forgási időtartama nem egészen négy
-óra volt. Az árapály hatása folytán, amelynek ereje ily körülmények
-közt rendkívül nagy volt, a föld tengelykörüli forgási ideje
-mindinkább nagyobbodott <span class="pagenum"><a name="Page_166"
-id="Page_166">-166-</a></span> és az elveszett forgási energia
-részben arra fordíttatott, hogy a holdat lassan jelen helyzetébe
-vigye. Hasonló árapály-hatást gyakorolt a nap is a fejlődés első
-stádiumában lévő bolygókra, amikor azoknak még nagy átmérőjük volt,
-mert e hatás erőssége arányos az átmérő harmadik hatványával.</p>
-<p>Ezáltal csökkent úgy a nap, mint a bolygók forgási sebessége, és
-az utóbbiaknak a naptól való távolsága megváltozott. Darwin azon
-sajátságos körülményt, hogy a Marsz egyik holdjának, a Fobosznak
-keringési ideje rövidebb, mint a Marsz tengelyforgási ideje, azzal
-magyarázza, hogy eredetileg a Marsz periodusának a Foboszénál
-rövidebbnek kellett lennie. A nap által előidézett árapály azonban
-meghosszabbitotta a Marsz tengelyforgásának idejét, úgy, hogy az
-most 24 óra és 37 perc, tehát jóval hosszabb, mint a Fobosz
-keringési ideje, amely csak 7 óra és 39 perc.</p>
-<p>Hasonló eset forog fenn a Szaturnusz gyűrűjénél. A gyűrű
-legbelsőbb portömegeinek forgási tartama 5–6 óra, míg magáé a
-bolygóé 10¼, óra. Azonban tekintettel arra, hogy a Szaturnusz igen
-távol van a naptól, általános az a felfogás, hogy nem lehet itt oly
-magyarázatot elfogadni, mint a Marsznál. De nem lehetetlen, hogy a
-Szaturnusz gyűrűjének legbelsőbb része közeledett a bolygójához, és
-ezáltal növekedett forgási sebessége. Ilyesmi beállhatott a gyűrű
-anyagának és a bolygó légköre egy részének surlódása folytán, amint
-arra már Laplace utalt.</p>
-<p>Amint fentebb láttuk, Laplace hipotézisével <span class=
-"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> szemben
-az a nehézség merül fel, hogy szerinte épúgy, mint Kant szerint, a
-bolygók forgási irányának a napéval ellenkezőnek kellene lennie.
-Azaz a bolygóknak szerintük retrográd mozgásuaknak kellene lenniök.
-Pickering felteszi, hogy kezdetben minden bolygó valóban retrográd
-mozgással indult ki, amit azonban a bolygók a nap árapály-hatása
-folytán elvesztettek, úgy hogy végül állandóan ugyanazon oldalukkal
-fordultak a nap felé, azaz normális irányú tengely-körüli forgást
-vettek fel, amelynek tartama a nap körüli keringési idejükkel
-megegyezett. Az ezután bekövetkezett összehúzódás folytán
-tengelykörüli forgásuk gyorsabbodott. A két legszélsőbb bolygó
-azonban, az Uranusz és a Neptunusz oly távol vannak, hogy a nap
-összehúzódásuk idején nem gyakorolt rájuk nagyobb árapályt előidéző
-befolyást. Mivel tömegük a legközelebbi bolygó, a Szaturnusz
-tömegének csak egy hatoda, sokkal gyorsabban kellett lehűlniök.
-Ezen bolygók eltérnek tehát az általános törvénytől. Ami a
-Szaturnuszt illeti, az első kilenc holdja normális irányban forog;
-a kilencedik, a Japetusz 3·5 millió km-nyi távolban van tőle. A
-tizedik ellenben, a Pickering által felfedezett Főbe, amely
-3·5-szer távolabb áll, retrográd irányban forog. Pickering azt
-hiszi, hogy ez akkor keletkezett, midőn a Szaturnusz maga is még
-retrográd irányban forgott. Nagy excentricitása folytán (0·22)
-valószinűbb, hogy a bolygó-rendszer üstökösének felel meg, és a
-Szaturnusz vonzó-körébe csak akkor jutott, amidőn ezen táj
-ködanyaga már igen meggyérült. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> A legszélsőbb
-Jupiter-hold is (a nyolcadik) retrográd. Minden belső bolygó holdja
-a szabályos irányban forog.</p>
-<p>Az ezen részben tárgyalt felfedezések legtöbbje oly égitestre
-vonatkozik, amely naprendszerünkön kívül áll. Csak erős
-teleszkópokkal, és különösen a spektroszkóp (1859 óta) segítségével
-sikerült ezen távoli képződmények tulajdonságaiba mélyebb
-betekintést nyernünk. Mégis Demokritosz már négyszáz évvel
-időszámításunk előtt tanította azt, hogy a tejút csillagai
-hasonlítanak napunkhoz; Giordano Bruno az újkor elején oly
-bolygókról álmodozott, amelyek napjai állócsillagok, amelyek körül
-keringenek. Azon meggyőződés vezette őket, ami a természettudóst
-minden kutatásában kiséri, hogy a részben ismeretlen lényegileg
-hasonlít a közelebbről ismerthez, ahhoz, amit behatóan
-megvizsgáltunk. Demokritosz és Bruno állításait igazolta a
-tapasztalat, és azt is, hogy ezen természettudományi alapelv
-általában helyes eredményekre vezet. A csillagok hasonlítanak a
-naphoz, csakhogy egyesek kisebbek, mások nagyobbak, egyesek
-hidegebbek, mások melegebbek, mint a mi nagy, világító
-csillagunk.</p>
-<p>Herschel azt találta, hogy több általa megvizsgált ködfolt fény
-és kiterjedés tekintetében igen különbözik a naptól. A
-színképelemzés azt megerősítette. Azon ködfoltok oly messze
-terjedő, ritkult gáztömegekből állanak, aminővel naprendszerünkben
-nem találkozunk. Azonban midőn ezeket más hasonló képződményekkel
-összehasonlította, a ködfoltok és napok <span class=
-"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> között
-átmeneti formákat fedezett fel, amiből arra következtetett, hogy e
-formák a világegyetem átalakulásában különböző fejlődési fokok.</p>
-<p>Részben ezen alapra építette Laplace a naprendszer keletkezésére
-vonatkozó híres hipotézisét. Rendkívül gazdag megfigyelési anyagunk
-minden lényeges pontban megerősítette Herschel nézeteit, és
-egyidejűleg jelentékenyen tisztázta az égitestekre vonatkozó
-fogalmainkat.</p>
-<p>Valószínű, hogy még most is csupán alapvonalait ismerjük a
-csillagvilág tudományának és azért Demokritosz, Bruno, Herschel és
-Laplace nyomán fel kell tételeznünk, hogy a még át nem kutatott tér
-lényegileg hasonló ahhoz, amelynek átkutatása a tökéletesített
-műszerekkel már részben sikerült. A legnagyobb fokban valószínű,
-hogy a jövő mélyebb belátásával lényeges dolgokban nem fog tőlünk
-eltérni, de új és merész gondolatrendszereket tesz majd lehetővé,
-aminőkről a mai nemzedék nem is álmodik. Ismereteink így állandóan
-tökéletesednek, felfogásunk a megelőző nemzedékek tudósainak
-kutatásai alapján logikusan fejlődik tovább. A felületes
-szemlélőnek gyakran úgy látszik, mintha az egyik gondolatrendszer
-megdöntené a másikat; és gyakran halljuk olyanoktól, akik a
-természetkutatástól távol állanak, hogy minden biztos ismeret
-szerzésére fordított igyekezetünk hiábavaló. Aki azonban a fejlődés
-menetét gondosabban követi, nagy megelégedéssel fogja tapasztalni,
-hogy tudásunk, erőteljes fához hasonlóan, jelentéktelen magból nő
-ki, és mindig fel fogja ismerni <span class="pagenum"><a name=
-"Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> ugyanazon fa további
-növekedését és fejlődését, ámbár minden része és különösen külső
-lombozata állandóan megújul. A vezéreszmék a megváltozott
-körülmények dacára évszázadokon és évezredeken át változatlanul
-megmaradtak. <span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
-"Page_171">-171-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>VIII.<br />
-AZ ENERGIA FOGALMA A KOZMOGÓNIÁBAN.</h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_172" id=
-"Page_172">-172-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173"><br />
--173-</a></span></p>
-<p>Midőn Laplace a naprendszer stabilitására vonatkozó klasszikus
-művét megelégedve befejezte, azon reményének adott kifejezést, hogy
-a nap bolygóinkra végtelen időn át fog éltető fényt árasztani. A
-naprendszeren belül a viszonyok csaknem változatlanok maradnának
-eszerint. A nagy csillagász nem érezte szükségét annak, hogy a nap
-erős sugárzásának állandóságát megokolja, amint nála talán még
-nagyobb kortársa, Herschel sem.</p>
-<p>Hogy azonban a nap melegének és a csillagok fényének oka a
-kutatásra érdemes, az nem kerülte el Anaxagorasz figyelmét, aki azt
-hitte, hogy a csillagok az éterrel való surlódás következtében
-tüzesedtek meg. Leibnitz és Kant szerint a nap melegét égés tartja
-fenn; a meleg problémájának ugyanazon magyarázata található
-Buffonnak azon nevezetes számításaiban, melyek a bolygóknak izzó
-állapotból való lehűlése időtartamára vonatkoznak. Laplace is azt
-tételezte fel, hogy az anyag, amelyből a bolygók keletkeztek,
-eleinte izzó volt, és azután hűlt le.</p>
-<p>Azonban az ily elmélkedésekre biztos alapot csak a mult század
-közepén találtak, midőn <span class="pagenum"><a name="Page_174"
-id="Page_174">-174-</a></span> a mechanikai hőelmélet diadalmas
-pályafutására indult a természettudomány különböző területein. A
-mechanikai hőelmélet szerint az energia épúgy elpusztíthatatlan,
-mint az anyag, amelynek mennyiségét hallgatagon változatlannak
-tartotta mindenki, aki kozmikus problémákról gondolkozott, ámbár
-ennek bizonyítását csak a tizennyolcadik század végén adta
-Lavoisier.</p>
-<p>Ha tehát a nap éltető sugarait a végtelen térbe küldi ki, akkor
-valamely úton ki kell pótolnia az energiaveszteséget, vagy pedig
-gyorsan kihűl. Az utóbbi feltevés ellen állást foglalnak a
-geologusok, akik azt tartják, hogy a nap melege közel egy milliárd
-év óta körülbelül ugyanazon mértékben sugárzik a földre. Robert
-Julius Mayer kisérelte meg először, hogy energiaforrást keressen a
-bezuhanó meteorokban; Mayer ezen eszméjét Helmholtz tovább
-fejlesztette. Helmholtz nézetét, amely szerint a nap minden része
-lassan a középpont felé sülyed és ezáltal hő keletkezik,
-általánosan a probléma legjobb és legkielégítőbb megoldásának
-tekintették; de a legújabb geologiai kutatások megállapították,
-hogy ezen energia-forrás nem volna elegendő.</p>
-<p>Abban a mértékben, amint jobban megismerték a testek, különösen
-a gázak magatartását a hőmérséklet és a nyomás változásainál, mind
-behatóbban kutatták az égitestek hőmérsékletének függését a
-térfogatváltozástól, valamint azon energiaváltozástól, melyet az
-elnyelt, vagy visszavert sugárzás idéz elő. A legjelentékenyebb
-<span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
-"Page_175">-175-</a></span> ilynemű kutatás, amelyre most kitérünk,
-Rittertől ered.</p>
-<p>Az égitestek hő és nehézségerő által okozott, tisztán fizikai
-változásainak ismeretéhez lényegesen hozzájárul, ha értékesítjük
-azon ismereteinket, amelyek a hőmérsékletnek és az égitestek
-alkatrészei közötti kémiai folyamatoknak összefüggésére
-vonatkoznak. Igen valószínű, hogy ezen kutatások segítségével
-biztos kivezető utat találunk azon nehézségekből, amelyeket
-Helmholtz hagyott ránk, amidőn csak a fizikai folyamatoknál
-felszabadult energiamennyiséget vette tekintetbe, míg a kémiai
-reakció sokkal nagyobb energia-forrásait mellőzte. Erről többet a
-következő fejezetben.</p>
-<p>Mily messzire juthatunk, ha a nehézségi erő és az energia
-megmaradásának törvényeit fizikai folyamatokra alkalmazzuk, azt
-láthatjuk Ritter A. jelentékeny és terjedelmes kutatásaiból, melyek
-ezen két elven alapulnak és amelyek az általános gáztörvények
-érvényét is föltételezik, míg a hővezetést és hősugárzást csak
-mellékesen veszik tekintetbe. Nyolc évvel azelőtt, 1870-ben,
-hasonló kutatásokat végzett Lane. Később lord Kelvin, See, és
-különösen Emden (1907) járultak hozzá értékes tanulmányokkal e
-probléma megoldásához. Az utóbbi nagy matematikai művében
-foglalkozik e tárggyal, amely ezen irányú kutatások számára igen
-értékes lesz. Fizikai szempontból nem múlja felül Rittert. Ehelyütt
-a Ritter-féle kutatások főbb eredményeivel fogunk foglalkozni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_176" id=
-"Page_176">-176-</a></span></p>
-<p>Ritter szerint azon gáztömegnek, amely követi az általa
-érvényesnek tartott törvényt, általában van külső határa, ahol a
-hőmérséklet az abszolut nulla fokra sülyed. Innen kezdve befelé
-emelkedik a hőmérséklet, amely olyan lesz minden pontban, aminő
-azon gáztömegé volna, amely a határtól az illető pontig esne.
-Könnyebb megérthetés végett szolgáljon példa gyanánt a föld
-légköre. Vegyük fel, hogy a föld felületén a hőmérséklet 16° (289
-fok az abszolut nulla pont felett), aminő tényleg a földfelület
-átlagos hőmérséklete, akkor Ritter szerint a légkör magasságának
-28·9 km-nek kell lennie. Mert ha egy kg víz egy km-nyi magasságból
-leesik, akkor hőfoka <sup>1000</sup>/<sub>426</sub>=2·35° C-szal
-emelkedik. Mivel a levegő fajhője 0·235 kg-kalória, azon
-melegmennyiség, mely egy kg víz hőfokát 0·235 fokkal emelné, egy kg
-levegőét egy egész fokkal emelné. Ebből az következik, hogy ha egy
-kg levegő egy km-re esik, 10 fokkal válik melegebbé.<a name=
-"FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class=
-"fnanchor">8)</a> Hogy tehát a levegő hőmérséklete 289 fokkal
-emelkedjék az abszolut null pont fölé, ahhoz 28·9 km-nyire kell
-esnie, és ez lenne légkörünk magassága.</p>
-<p>Ha légkörünk hidrogénből állana, amelynek fajhője 3·42, úgy a
-légkör 421 km magasságot érne el. A légkör magassága igen nagy
-volna akkor is, ha vízcsöppeket tartalmazó telített vízgőzökből
-állana; mert hogy ily keverék hőmérsékletét egy fokkal emeljük,
-ahhoz nemcsak a gőzt kellene melegítenünk, hanem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> még
-azon kívül annyi meleggel kellene ellátnunk a keveréket, amennyi a
-víz párolgásához szükséges. Tehát e keverék úgy viselkedik, mintha
-fajhője aránylag nagy volna. Ritter kiszámítja, hogy a vízgőzből
-álló légkör magassága 350 km körül lenne, ha a föld felszinén a
-hőmérséklet 0° volna. Tudjuk, hogy a levegő valóban tartalmaz némi
-vízgőzt és felhőket; ez okból a 28·9 km-nyi magassághoz, amelyet
-fentebb nyertünk, még mintegy két km-t kell hozzáadnunk.</p>
-<p>A végérték, amint Ritter maga is jelezte, egyáltalában nem felel
-meg a szokásos, elfogadott számoknak. A megfigyelések azt
-bizonyítják, hogy a hulló csillagok gyakran a föld szine felett 500
-km magasságban lobbannak fel; tehát kell, hogy még ott az égéshez
-és a súrlódás folyamatához szükséges elegendő levegő és oxigén
-legyen. Az elektromos kisüléseken alapuló északi fény ívének
-legmagasabb pontja körülbelül 400 km magasságban lebeg. Az utóbbi
-években a léghajókból eszközölt megfigyelések azt mutatják, hogy 10
-km-nél kissé magasabban a hőmérséklet csaknem állandó, ahelyett,
-hogy mint az alsóbb rétegekben fölfelé haladva, kilométerenkint 10
-fokkal sülyedne.<a name="FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href=
-"#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> Ritter a számításaitól való
-eltérésnek abban látja az okát, hogy igen nagy magasságban a
-levegőt alkotó gázak felhőkké sűrűsödnének, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> épúgy,
-mint a vízgőz az alsóbb rétegekben. A légréteg magassága ezért
-emelkedne oly tetemesen.</p>
-<p>De ma már tudjuk, hogy az oxigén és nitrogén ezen sűrűsödése
-−200° fölött nem lehetséges, tehát jóval nagyobb magasságban
-kellene beállnia, mint amit a léghajók eddig elértek, ahol bizonyos
-magasságon túl fölfelé haladva, a hősülyedés észrevehetetlen volt.
-Ezen jelenséget a meteorológusok különböző módon magyarázzák. Nekem
-az a véleményem, hogy ezen folyamatnál fontos szerepet játszik a
-hősugárzás és a hő elnyelése a levegő vízgőz és szénsavtartalma,
-esetleg az ozon által is.</p>
-<p>Ritter kiszámítja továbbá, hogy minő volna a föld középpontjának
-hőmérséklete, ha a földön keresztül fúrt széles légtárnát
-képzelünk. Nem felejti el természetesen, hogy a nehézségi erő a
-mélységgel változik, úgy hogy a föld középpontjában nullával lesz
-egyenlő. Ezt tekintetbe véve kiszámítja, hogy e légtárna
-középpontjában a hőmérsékletnek mintegy 32,000 foknak kell lennie.
-A föld középpontjának hőfoka szerinte 100,000 fok körül van. Ebből
-megérthetjük, hogy a gázalakú égitestek belsejében mért emelkedik a
-hőmérséklet. Amennyiben a föld 400 km mélységen túl valószínűleg
-gázalakú, Ritter számításainak ezesetben is van bizonyos alapjuk. A
-föld belsejében lévő gázak fajhője azonban kétségkívül sokkal
-nagyobb, mint azon gázaké, amelyekkel Ritter foglalkozott. A föld
-középpontjának hőfoka ezért kisebb lesz, mint ahogy Ritter
-kiszámította. <span class="pagenum"><a name="Page_179" id=
-"Page_179">-179-</a></span> Ha a vegyi folyamatoktól eltekintünk,
-Ritter becslését kevesebbre mint felére redukálhatjuk. Azon
-mélységben körülbelül három millió légköri nyomást tételeznek
-fel.</p>
-<p>Most visszatérhetünk a napról való elmélkedésünkre. A nap külső
-rétegeiben a nehézségi erő körülbelül 27·4-szer nagyobb, mint a
-földön; ennek következtében befelé a hőmérséklete kilométerenként
-274 fokkal emelkedne, ha a nap légköre levegőből állana.<a name=
-"FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class=
-"fnanchor">10)</a> Azonban e légkör főleg atomokká bomlott
-hidrogénből áll, míg földünkön a hidrogén molekuláris állapotban
-fordul elő, ahol minden molekula két atomból áll. Az egyatomú
-hidrogén fajhője az ottani hőmérsékleten 10 körül van, azaz
-42·5-szer nagyobb, mint a fagyponton lévő levegőé. Ennélfogva a nap
-legmagasabb gázrétegeiben a hőmérséklet kilométerenként mintegy 6·5
-fokkal változna.<a name="FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href=
-"#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a> Mivel a világító napfelhők
-hőfokát 7500 fokra becsülték, a fölöttük lévő nap-légkörnek
-körülbelül 1200 km-t kellene elérnie. Mindamellett e légkör nyomása
-Jewellnek az elnyelési vonalak helyzetére vonatkozó kutatása
-szerint csak öt vagy hat atmoszféra. A földön e nyomás 27·4-szer
-kisebb lenne, azaz körülbelül 0·20 atmoszféra. A világító napfelhők
-feletti gáztömeg tehát nem nagyobb, mint a 12 km fölötti légréteg
-<span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
-"Page_180">-180-</a></span> tömege, ahol már csak a legmagasabb
-bárányfelhők lebegnek.</p>
-<p>Napfogyatkozások alkalmával meghatározták a napon lévő
-kromoszfera vastagságát, vagyis a világító napfelhők fölött lévő, a
-hidrogénre jellemző rózsaszínű gázréteget, amelyet 8000 km-nyinek
-találtak, holott ez az előbb említett értéknek<a name="FNanchor_12"
-id="FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class=
-"fnanchor">12)</a> több mint hatszorosa. Ugyanazon eredményhez
-jutunk tehát, mint a földet illetőleg, t. i. hogy a légkörnek
-sokkal magasabbnak kell lennie, mint ahogy az Ritter számításai
-szerint kiadódik.</p>
-<p>Sőt helytelen annak a felvétele is, hogy a nap-atmoszfera
-legkülsőbb rétegeiben 0 fokra, vagy még alacsonyabbra sülyedne a
-hőmérséklet. A sugárzás sokkal nagyobb ott, semhogy ily erős
-lehűlés előállhatna. A nap-atmoszfera ezen rétegeiben kétségkívül
-sok az összesűrűsödött rész; erre abból következtethetünk, hogy a
-nap fénye a peremétől kifelé gyöngül, midőn a fény a nap magasabb
-gázrétegein halad át. Ezen csöppeket a nap sugárzása melegíti, és
-magas hőmérsékletüket a környező gázaknak átadják. Ugyanaz a dolog
-áll itt, mint a föld atmoszférájában is; a nap sugárzását számos
-porrész nyeli el, miközben e részek 50 vagy 60 hőfokot vesznek föl,
-amit azután a körülöttük lévő gázakkal közölnek. Mindkét esetben a
-magasság növekedésével járó hősülyedés lassúbb, mint a hogy azt
-Ritter számította, és ezért a légkör többszörösen magasabb Ritter
-becslésénél. <span class="pagenum"><a name="Page_181" id=
-"Page_181">-181-</a></span></p>
-<p>Térjünk vissza Ritter művéhez. Kiszámította, hogy egy gömbalakú,
-gázszerű ködfoltban hogyan kell változnia a mélységgel a
-hőmérsékletnek, a sűrűségnek és a nyomásnak. E számítások szerint,
-ha a nap atomokra oszlott hidrógénből állana, akkor középpontjában
-a hőmérséklet 25 millió fok volna, a nyomás 8·5 milliárd atmoszféra
-és a fajsúly 8·5 lenne (a vízé 1). Ha a nap jelenlegi sugarának
-tízszeresével ködfolttá bővülne ki, akkor középpontjának hőfoka 2·5
-millió fokot tenne ki. Azonban a nap jelenlegi nagyságára való
-összehúzódás következtében a nehézségi erő 1-nek 100-hoz való
-arányában növekedne, és a kilométerre eső hőemelkedés is ennek
-megfelelően nagyobbodna. De mivel a sugár eredeti hosszának tized
-részére csökkent, a középpont hőmérséklete régi értékének száz
-tizedrésze lenne, vagyis tízszerte nagyobb volna, mint a
-ködfoltban. Ez a nap minden más pontjára is áll; az összehúzódás
-következtében beálló hőemelkedés tehát a nap sugarával fordított
-arányban áll. Viszont a nap gázai a roppant nyomás következtében
-valószinüleg nem követik az egyszerű gáztörvényeket, ezért a nap
-belsejének hőmérséklete nem oly magas, amint azt Ritter fölvette.
-Szerinte ha a nap gázállapotban lévő vasból állana, hőmérséklete
-1·375 millió fokot érne el. A nap összehúzódása folytán előálló
-hőemelkedés erős hőelnyelő vegyi folyamatokat indít meg, amelyek
-viszont nagy mértékben csökkentik a hőmérsékletet. A nap
-<span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
-"Page_182">-182-</a></span> hőmérsékletének átlagát körülbelül 10
-millió fokra becsülhetjük.<a name="FNanchor_13" id=
-"FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class=
-"fnanchor">13)</a></p>
-<p>Ha egy gáztömeg, mint az említett ködfolt, összehúzódik,
-hőmérséklete, mint mondottuk, növekszik; e hőemelkedésnél azon
-meleg nagy része fogy el, amely meleg Helmholtz felfogása szerint
-az összehúzódásnál szabaddá válik. Ha vegyi folyamatok nem
-fordulnának elő, akkor a fentemlített érték 81 százaléka
-melegedésre szolgálna, míg a kisugárzásra csak 19 százalék maradna.
-Ezen számításaiban Ritter kétatomú hidrogént vesz fel,
-H<sub>2</sub>-t; az egyatomú hidrogén 50 százalékot sugározna ki.
-Ebből az következik, hogy a nap nem tarthatná meg tovább jelenlegi
-sugárzási energiáját, mint körülbelül 5 (illetőleg 12) millió évig.
-Azonkívül az elmult idők folyamán a nap kisugárzásának már
-tetemesen csökkennie kellett volna. Ritter jól tudta, hogy a
-geológusok szerint a földi élet tartamának sokkalta nagyobbnak kell
-lennie; de ő, mint a legtöbb fizikus, annyira meg volt győződve
-arról, hogy a Helmholtz által föltételezett hőforrás a nap számára
-a legjelentékenyebb, hogy nem fektetett nagy súlyt a geológusok
-véleményére. A későbbi kutatások azonban még nagyobbították a
-geológusoknak a föld korára és a nap változatlan kisugárzására
-vonatkozó becsléseit. Van’t Hoffnak kutatásai azon hőmérsékletre
-vonatkozólag, amely a különböző geológiai korok sólerakodásai
-idején uralkodott, <span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
-"Page_183">-183-</a></span> valamint az egyes korok
-korall-riffjeinek földrajzi elosztása azt bizonyítja, hogy a föld
-felületének hőmérséklete, tehát a nap sugárzási erőssége nem
-változhatott nagyon e régi korok óta.</p>
-<p>Ez okból oly hőforrást kell keresni, amely nagyobb és kevésbé
-változó hőmennyiséget ad, mint aminő a nap összehúzódása által
-támad. Ily hőforrást ad kétségkívül a nap lassú kihűlése alatt
-támadt vegyfolyamat. Mivel ezen folyamatok a nap-ködfolt
-összehúzódása idején ellenkező értelemben hatottak, ebből az
-következik, hogy a nap összehúzódása még gyorsabban történt, mint
-ahogy azt Ritter gondolta. Azon időtartam, amelyben a nap
-közvetlenül egy más nappal való összeütközése után egy messze
-kiterjedő ködfoltból összehúzódott, aligha tett ki egy millió évet,
-föltéve, hogy a kisugárzás mindig oly erős volt, mint most. Azon
-idő alatt, míg a nap még ködfolt-állapotban volt, kell, hogy a
-hőelnyelés segítségével roppant mennyiségű energiát gyüjtött légyen
-össze a külső sugárzó melegből. Ezen energia később, mikor a nap
-középhőmérséklete sülyedt, pótolta hőveszteségét. Ily módon a nap
-hőmérséklete, és ezzel kiterjedése és kisugárzása hosszú időszakon
-át csaknem állandó maradhatott. Ebből arra is következtetünk, hogy
-a ködfolt állapot tovább tarthatott, mint ahogy az Ritter
-számításaiból következnék.</p>
-<p>Ritter kiterjesztette számításait azon esetre is, ha a
-földünkhöz hasonló, vagyis szilárd kérgű égitest fölött a légkör
-oly magas volna, hogy különböző magasságú helyeken a nehézségi
-<span class="pagenum"><a name="Page_184" id=
-"Page_184">-184-</a></span> erő számára különböző értéket kellene
-fölvennünk. Azt találta, hogy ha az égitest szilárd felületének
-hőmérséklete bizonyos értéket meghalad, akkor légkörének nincs
-határa, azaz a gázak eltávolodnak tőle. Számításait a hidrogénre
-vonatkozólag dolgozta ki és azt találta, hogy a hold csak úgy
-tarthatna meg egy hidrogénből álló légkört, ha hőmérséklete
-állandóan −85° alatt volna. Azonban a hold hőmérséklete általában
-csaknem olyan, mint a földé, legmelegebb részeiben 150°-ot ér el;
-tehát nem lehet hidrogén-atmoszférája. Hasonló módon kimutatja
-Ritter, hogy a hold felületén nem lehet víz. Ugyanezen megokolás
-még nagyobb mértékben áll a holdnál sokkal kisebb
-aszteroidákra.</p>
-<p>Ritter ezen vizsgálataiban számos követőre talált, akik közül
-Johnstone Stoney és G. H. Bryan a legkiválóbbak. Mindketten a
-molekulák mozgására vonatkozó mechanikai gáztörvényekből indultak
-ki. Stoney szerint a föld nem tarthat meg légkörében hidrogént, és
-ez az állítás valószinüleg helyes is. Azonban véleménye szerint a
-héliumnak is sokkal nagyobb a mozgási energiája, semhogy oly kis
-égitest, mint a föld, visszatarthatná. A számítás nem kedvez Stoney
-felfogásának. De azt elképzelhetjük, hogy a föld atmoszféráját már
-igen korai periódusában hagyta el a hélium, midőn a föld
-hőmérséklete még sokkal magasabb, és kiterjedése sokkal nagyobb
-volt, mint ma. Igen érdekesek Ritternek az összeütközés hatásaira
-irányuló kutatásai. Már Mayer kimutatta, hogy egy igen nagy
-távolságból, például a Neptunusz <span class="pagenum"><a name=
-"Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> távolságából a napba eső
-meteor, mely nulla kezdősebességgel indul el, a nap felületére érve
-618 km-nyi sebességre tesz szert másodpercenkint és azért a nap
-energiáját tömegének (a meteoré) minden grammja 45 millió
-kalóriával nagyobbítja. Két nap összeütközésénél roppant
-melegmennyiségnek kell felszabadulnia. Ez arra is szolgálhat, hogy
-az új égitestet kiterjessze. Ha két egyenlő nagyságú nap nulla
-kezdősebességgel végtelen távolból egymásnak rohanna, az
-összeütközésnél támadó hő Ritter szerint elegendő volna ahhoz, hogy
-a két gáztömeg térfogatát az eredeti négyszeresére terjessze ki.
-Hogy a két összeütköző nap egész tömege a végtelen térben
-szétszóródjék, ahhoz szükséges volna, hogy mindegyikük
-másodpercenkint 380 kilométernyi kezdősebésséggel bírjon. Ily
-sebesség az állócsillagok számára általában igen nagynak látszik.
-Ezt a sebességet azonban a Kapteyn által felfedezett Columba
-csillagképbe tartozó nyolcadrendű kis csillag, úgy látszik, még
-meghaladja. Ezen csillag másodpercenkint több mint 800 km
-sebességgel halad; az óriás nap, az Arkturusz 400 km-t tesz meg
-másodpercenkint. E nagy sebességek igen ritka kivételek lehetnek.
-Ha a mi napunknál lineáris méreteiben százszorta nagyobb nap
-hasonló nagyságú gáztömbbel összeütközne, csak 38 kilométer
-másodpercenkénti kezdősebességre volna szüksége, hogy egész tömegét
-a végtelen térbe szórja szét, és hogy mint Ritter nevezi,
-«centrifugális» ködfoltot képezzen, mely a térben mindjobban
-kiterjedne. «A spirális ködfoltokat, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> amelyek keletkezését
-ferde irányú ütközéssel magyarázzuk, talán a centrifugális
-rendszerekhez sorolhatjuk.» Ezen égitesteknek tulajdonképen minden
-irányban határtalanul kellene kiterjedniök. Elképzelhető azonban,
-hogy ezen gázak mozgását gátolnák és végül meg is állítanák anyagi
-részek, amelyekkel találkoznának. Hasonló módon képződhetnek
-gyűrűalakú ködfoltok. Croll szerint két összeütköző nap számára
-másodpercenkint 700 km-nél nagyobb sebességet kell föltételeznünk,
-hogy az illető nap melegének létrejöttét megmagyarázhassuk; Ritter
-szerint az nem szükséges. Emellett kiemelhetjük azt, hogy a napénál
-százszorta nagyobb sugarú gázszerű ködfolt, melynek tömege a nap
-tömegével megegyező, anélkül, hogy más égitesttel összeütköznék,
-csupán a nap méretéig való összehúzódása által elég magas hőfokot
-érne el ahhoz, hogy mint fényes fehér csillag világítson.</p>
-<p>Ha két összeütköző égitest sebessége a fenti érték alá sülyed,
-akkor centripetális rendszer keletkezik, vagyis oly gáztömeg, mely
-fokozatosan állócsillaggá húzódna össze. Ritter szerint lehetséges,
-hogy az ily csillag egy egyensúlyi helyzet körül periodikusan
-növekedne és összehúzódna; ily módon akarja a változó csillagok
-időszakos fényváltozásait megmagyarázni. Ezen lüktető mozgásokat
-azonban igen hamar meggátolná a kisugárzás; azonkívül ilyen
-csillagok fényerősségének változásai rendesen nem oly szabályosak,
-mint ahogy azt Ritter számításai föltételezik. E tekintetben
-véleményét nem fogadták el általánosan. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_187" id="Page_187">-187-</a></span></p>
-<p>Ritter továbbá azt hitte, hogy centrifugális rendszerekben kis
-csillagokként jelentkező sűrűsödések keletkezhetnek. Ily módon
-keletkezhetnek csillagrajok, és valóban van okunk föltételezni,
-hogy a spirális ködfoltok legnagyobbrészt ily csillagcsoportokból
-állanak. Ritter végül azt a kérdést veti föl, hogy nem-e valószínű,
-hogy a tejút egy ily centrifugális rendszerből eredő
-csillagcsoport. Azt mondja, hogy a tejút rendszere abban az esetben
-nem alkothatná a közvetlen környezetében lévő anyagnak
-főtömegét.</p>
-<p>Oly nagy kezdősebesség elérésére ugyanis, amely egy
-centrifugális rendszernek összeütközésből való kialakulására
-szükséges, ahhoz szerinte kell, hogy a két összeütköző gáztömeg
-előbb még nagyobb tömegek vonzásának lettek légyen kitéve, és hogy
-tovább is ezen erők hatásmezejében maradtak légyen.</p>
-<p>Ritter így arra az eredményre jut, hogy centrifugális rendszerek
-csak ritka kivételkép keletkeznek kialudt csillagok
-összeütközéséből t. i. akkor, ha e napok rendkívül nagy sebességgel
-mozognak. De semmisem állja útját azon föltevésnek, hogy a
-naprendszernek aránylag kis töredéke centrifugális, míg a főtömeg
-centripetális rendszer. Ezen állapotot vettük föl fentebb
-normálisnak. A centrifugális rendszer spirális ködfoltot képez a
-centripetális, mint középpont körül, és az utóbbi fokozatosan
-fejlődik ki oly módon, amint azt Laplace a bolygórendszerré alakuló
-ködfoltokról képzelte.</p>
-<p>Ritter azt is kiszámította, hogy egy a napunkhoz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> hasonló
-állócsillag különböző fejlődési fokozatai mily időtartamot
-igényelnek. Négy ilyen periódust különböztet meg. Az első kor a köd
-állapot. A hőmérséklet aránylag alacsony, a csillag legelőször
-ködszínképet ad, azután vöröses fényt bocsát ki. Több kutató, mint
-például Lockyer is, elméleti okokból helyeslik e nézetet, a
-megfigyelések azonban nem igazolják. A ködfoltok a hidrogén és a
-hélium világító vonalait mutatják. Azonban némely csillag is
-ugyanazon világító vonalakat adja, és azért kell, hogy a
-ködfoltokhoz közel álljon, de fényük nem vörös, hanem fehér. Úgy
-látszik tehát, mintha a Ritter által föltételezett átmeneti állapot
-ködfolt és fehér csillag között, tudni illik vörösfényű ködcsillag
-hiányoznék. De az is lehet, hogyha van is ily átmeneti állapot, az
-igen ritkán fordul elő. Ritter is ezen átmeneti állapotot elenyésző
-rövid tartamúnak tartja ahhoz az időhöz képest, amely a fehér
-csillagnak a vörösre való átmenethez szükséges. Vannak igen erős
-fényű vörös csillagok, aminő pl. a Beteigeuze, ennek a vörös fénye
-valószínűleg a légkörében, vagy a körülötte lévő por
-fényelnyeléséből ered. Az első korszak, mely a kisugárzás
-maximumáig ér, 16 millió évet tenne ki. Ezután a hőmérséklet
-emelkedik, míg eléri a maximumot, azonban nem emelkedik annyira,
-hogy egyidejűleg a kisugárzást is fokozza, mert a kisugárzó felület
-gyorsan kisebbedik. Ez a periódus aránylag rövid, csak 4 millió év
-körüli. A harmadik időszak, amely alatt a csillag fényének ereje
-folytonosan csökken <span class="pagenum"><a name="Page_189" id=
-"Page_189">-189-</a></span> és hőmérséklete sülyed, 38 millió évig
-tartana. Végül az igen hosszú negyedik kor következne, a csillag
-fénynélküli, kialudt időszaka. Mindezen számítások azon feltevésen
-alapulnak, hogy a nap melege csak összehúzódás által jön létre és
-azok azért lényegesen eltérhetnek a valóságtól, mivel valószínű,
-hogy nem az összehúzódás játssza a főszerepet, hanem a vegyi
-folyamatok a meleg főforrásai.</p>
-<p>Ritter számításai azon eredményre vezettek, hogyha a nap már
-kialudt, akkor egy bolygóval való összeütközés nem keltheti újra
-életre. Kant költői álma tehát a naprendszer újjáéledéséről, melyet
-a napba eső bolygók idéznének elő, nehezen valósulhat meg. «Az el
-nem éghető és a már elégett anyag felhalmozódása», mondja az
-ünnepelt bölcselkedő, «és pedig a felületen lévő hamu, végül a
-levegő hiánya véget vet majd a napnak, lángjának el kell egyszer
-aludnia, és azt a helyet, amely világegyetemünk világosságának és
-életének középpontja volt, valamikor örök homály fogja takarni.
-Tűzének változó fellobbanása, hogy elpusztulása előtt új üregek
-törésével újraéledjen, többször megújulhat; ez egyes állócsillagok
-föltünésének és eltüntének magyarázatául szolgálhat.» «Nem kell
-azon csodálkoznunk, ha még isten művében is mulandóságot ismerünk
-meg. Minden véges dolog, amelynek kezdete vagy eredete van, magán
-viseli természetének bélyegét, el kell mulnia. Newton, aki isten
-tulajdonságainak művei tökéletessége folytán nagy bámulója volt,
-aki a természet nagyszerűségébe való legmélyebb belátással
-összekötötte az isteni <span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
-"Page_190">-190-</a></span> mindenhatóság megnyilatkozása iránti
-legnagyobb tiszteletet, úgy látta, hogy a természet elmulását kell
-hirdetnie, mint a mozgás mechanikájából folyó természetes
-törekvést.» «Az örökkévalóság végtelen folyamatában kell egy végső
-időpontnak lennie, amidőn fokozatos csökkenés minden mozgást
-megszüntet.»</p>
-<p>«Azonban egy világegyetem pusztulását nem kell igazi
-veszteségnek tekintenünk a természetben. Ezen veszteségért más
-helyen bő pótlás áll elő.» Kant ugyanis azt gondolta, hogy míg a
-napok a tejút középponti égiteste közelében kialusznak, addig a
-távoli kozmikus ködökben új napok keletkeznek, és a lakott világok
-száma így mindig növekednék. Kant nem tudott megbarátkozni azon
-gondolattal, hogy a nap és a bolygók a tejút középpontjában
-mindörökké holtan maradjanak. Ezt nem tartotta az észszerűséggel
-összeegyeztethetőnek. «Ha végül egy oly eszmét fejezünk ki, amely
-époly valószínűnek látszik, mint amennyire illő az isteni mű
-alkatához, akkor az a megelégedés, amelyet a természet
-változásainak képe idéz elő, a tetszés legmagasabb fokára
-emelkedik. Nem gondolhatjuk-e, hogy a természet, amely képes volt a
-kaoszból szabályszerű és alkalmas rendszerbe illeszkedni, az új
-kaoszból, ahová mozgásai csökkenése folytán sülyedt, ép oly könnyen
-képes megújulni és az előbbi kapcsolatot helyreállítani? Nem-e
-lehetséges a rugókat – melyek az elszórt anyagot rendezték és
-mozgását előidézték és amelyeket a gépezet megállása nyugalomba
-helyezett – újult <span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
-"Page_191">-191-</a></span> erővel megindítani? Nem kételkedhetünk
-ennek lehetőségében, ha meggondoljuk, hogy midőn a keringő mozgások
-végleg kimerűlnek, a bolygók és az üstökösök mind beleesnek a
-napba, a nap tüze pedig oly sok és nagy rög hozzákeveredése folytán
-roppant megnövekszik, különösen azért, mivel naprendszerünk
-legtávolabbi gömbjei bebizonyított elméletünk alapján a természet
-legkönnyebb és leggyulékonyabb anyagát tartalmazzák.» A napban új,
-a tüzet tápláló anyag hozzájárulása folytán a legnagyobb fokú égési
-folyamat állna elő, amely Kant szerint elegendő volna ahhoz, hogy
-minden eredeti állapotába térjen vissza; ily módon új
-bolygórendszer keletkezhetne az új kaoszból. Ha ez már többször
-megismétlődött, akkor végül majd a nagyobb rendszer, amelynek a
-mienk csak töredéke, a tejút rendszere is hasonló módon megáll,
-hogy újra éledjen és az addig üres térbe új életet hozzon.</p>
-<p>«Ha a természet e fönixét, – amely elégeti önmagát, hogy
-poraiból megifjodva föltámadjon, – végtelen téren és időn át
-követjük, a mindezt átgondoló szellemet ez a legmélyebb csodálatba
-ejti.»</p>
-<p>A mechanikai hőelméletet még akkor nem ismerték, és Kant, aki
-homályosan sejtette, hogy a nap tüzét égésnek (kémiai folyamat)
-kell fentartania, nem látta azon föltevés következetlenségét, hogy
-a kiégett anyag ismételt égés által újra meg újra új energiát
-tudjon teremteni. Igazságtalanság volna e szép költeményre a fizika
-mértékét alkalmazni, amelyben még Kant is felhagy szokásos
-írásmodorával. <span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
-"Page_192">-192-</a></span> Természettudományi kritikával tekintve
-Kant nagyszerű alkotása, amelyben a természet örökkévalósága iránti
-vágy igaz kifejezést nyer, semmivé törpül. Nem fizikai alapja,
-hanem rendszerének nagyszerűsége az, ami fölkelti csodálatunkat.
-Hogy tervének részleteit kidolgozza, nem adatott meg Kant
-számára.</p>
-<p>Kant eszméjét csaknem változatlanul vette át Du Prel (1882)
-spiritiszta filozófus, aki azonban e tanoknak könnyebb alakot
-adott, és egyúttal tekintetbe vette csillagászati ismereteink
-roppant haladását, Kant naiv teleologikus felfogását pedig
-elkerülte. Szerinte is beleesnek a kihűlt napba a bolygók és tüzét
-ezzel újra fölélesztik. «Nem tételezhetjük föl, hogy a csillagok
-tetemei jeges kisértetekként lebegjenek az űrben, míg csak újra nem
-egyesültek a középponti rendszerrel, mely végül az éter ellenállása
-folytán mozdulatlanná válna. Ellenkezőleg az ősködöt, amelyből a
-csillagcsoportok képződnek, inkább úgy tekinthetjük, mint egy
-csillagraj összes csillagainak egyesüléséből eredő képződményt,
-amelyben a csillagok mozgása fénnyé és hővé változva oly
-hőmérsékletet eredményezett, hogy az egész anyag újra köddé
-változott. Oly ciklus ez, mely bennünket ama «Kalpasz»-ra
-emlékeztet, amellyel a buddhisták az évmilliók miriádjáig tartó
-világperiódusokat jelezték, amelyeket a világegyetem pusztulása
-választ el egymástól.»</p>
-<p>Közelebbi vizsgálat azonban Du Prel szerint arról győz meg,
-«hogy az egész világegyetemen ugyanazon időben nem szünetelhet az
-<span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
-"Page_193">-193-</a></span> élet; míg az egyik helyen kihal, máshol
-pompás alakban fog kivirúlni.» «Valamint Penelope kifejtette éjjel,
-amit nappal szorgos kézzel szőtt, úgy a természet is elpusztítja
-saját műveit, és nem tételezhetjük föl róla, hogy szövését
-befejezni igyekezne.»</p>
-<p>«A pusztulás után minden csillagon újból megkezdődik a fejlődés,
-és földi belátásunk szempontjából tekintve a teljes feledés mély
-sötétje borítja mindazt, amit általában a kihalt csillagok
-történetének lehet nevezni. Sem más faj, sem valami magasabbra
-hivatott lények nem fognak egykor a föld örökébe lépni; s
-mindabból, amit emberek létesítettek semmisem fog más lények kezébe
-jutni.» Du Prel Mädlerrel megegyezően a Plejádokat tekinti
-középponti rendszernek, amely körül kering a napunk. Ezen felfogást
-azonban A. F. Peters kutatásai ridegen megcáfolták.</p>
-<p>«A világegyetemben így egymásmellett mutatkoznak az örökös
-átváltozás összes fázisai, amelyben a gravitációs mozgás hővé és a
-hő a térben való mozgássá alakul. Itt fényük tetőpontján ragyogó,
-lángoló világok raja, amott hervadó csillagcsoportok, amelyekben a
-változó csillagok jelzik a pusztulás korát; az elsötétült napok
-utolsó erőkifejtéssel kisérlik meg, hogy a dermesztő halált
-elkerüljék. Míg az egyik rétegben élesen határolt ködgomolyban az
-első napok kezdenek csirázni, addig más helyen a finoman tagolt
-naprendszerek oszló gáztömegek gyanánt szétszóródnak az űrben. De a
-természet Sziszifusz munkája mindig újra kezdődik.» <span class=
-"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span></p>
-<p>Du Prel a ködfoltoknak bolygórendszerekké vagy csillagrajokká
-való fejlődésének elméletébe Darwin felfogását viszi bele.
-Bolygórendszerünk csodálatosan stabilis, mivel az egyes bolygók
-csaknem koncentrikus pályákon mozognak, úgy hogy nem fenyegeti őket
-összeütközés. Azok, amelyek pályája kevésbé előnyös helyzetű volt,
-összeütköztek egymással és vagy kedvezőbb pályájú égitestekké
-váltak, vagy végül a napba estek. Ily módon azon bolygók, amelyek
-pályái nem zárták ki az összeütközés lehetőségét, fokozatosan
-kiváltak, míg végül elértük a jelenlegi rendkívül célszerű
-rendszert, amelynek stabilitása oly csodálatos, hogy Newton
-szükségesnek tartotta egy eszes lény föltételezését, aki kezdettől
-fogva mindent elrendezett. Du Prel ezen gondolatmenete igen
-elfogadhatónak látszik. Ez azonban nem egyéb, mint Kantnak modern,
-igen szép és illő mezbe öltöztetett felfogása.</p>
-<p>Du Prel felfogását egyébként megtaláljuk már Lucretius következő
-jelentős soraiban is. (De natura rerum. I. 1021–1028.)<a name=
-"FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class=
-"fnanchor">14)</a></p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Mert biz az őselemek,
-helyöket, nem tartva tanácsot,<br /></span> <span class=
-"i0">Foglalták el ám, eszesen számítva ki mindent,<br /></span>
-<span class="i0">Sem ki nem alkudták, ki mi mozgást tenne
-közülök:<br /></span> <span class="i0">De mert nagy számban sokkép
-változva az űrben,<br /></span> <span class="i0">Végtelen óta
-lökésektől izgatva üzetnek<br /></span> <span class="i0">Próbálván
-mindennemű mozgást s összekötődést,<br /></span> <span class=
-"i0">Így elvégre kerültek az olyan szerkezetekbe,<br /></span>
-<span class="i0">Mint aminőkből áll a teremtés összege
-máma.<br /></span></div>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_195" id=
-"Page_195">-195-</a></span></p>
-<p>Roche bebizonyította, hogy ha a bolygók valamikor a mozgásaikat
-gátló ellenállás következtében a nap felé esnének, amint Kant és Du
-Prel képzelték, úgy még jóval mielőtt elérnék a középponti testet,
-a bolygók különböző részeire különbözően ható nehézségi erő folytán
-széttörnének. Ily módon pusztult el Biela üstököse, amikor közel
-jött a naphoz. Ezen megsemmisülési folyamat közben heves vulkánikus
-kitörések bizonyára a bolygó töredékeinek ideiglenes föllángolását
-idézik elő, még ha a nap már ki is hűlt volna. Ezen tűz azonban
-sokkal gyöngébb lenne, semhogy bolygórendszerünkön túl észrevehető
-volna. Ha a nap nem volna még kihűlt állapotban, akkor a bolygó
-kétségkívül izzó, tésztaszerű tömeggé olvadna, melyből a töredékek
-minden heves változás nélkül válnának le. De minden esetre a bolygó
-végül meteorpor alakjában nyugodtan hullana a napba, és a nap
-fizikai állapotában semmi változás sem állna be. Bár mennyire is
-csodáljuk tehát Kant és Du Prel teremtési történetét, mégis be kell
-látnunk a fizikai alap híját.</p>
-<p>Rendszerüknek más módon kell megvalósulnia, mint ahogyan ők
-gondolták. <span class="pagenum"><a name="Page_196" id=
-"Page_196">-196-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_197" id="Page_197"><br />
--197-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>IX.<br />
-A VÉGTELENSÉG FOGALMA A KOZMOGÓNIÁBAN.</h2>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_198" id=
-"Page_198">-198-</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199"><br />
--199-</a></span></p>
-<p>Míg eddig főleg természettudományi kérdésekkel foglalkoztunk,
-most a végtelenség fogalmának inkább filozófiai kérdése felé
-fordulunk. Ha egy csillag, mint a Sziriusz még oly távol is van,
-még mindig vannak csillagok, amelyek távolabb állanak és ha el is
-képzeljük, hogy van egy legtávolabbi csillag, mindamellett a
-csillag mögött a teret még folytatódónak gondolnók. Hogy a tér
-határolt legyen, azt ép úgy nem gondolhatjuk, mint az idő
-határoltságát. Bár mennyire is visszagondolunk, azt kell
-képzelnünk, hogy azon időpont előtt is időnek kellett lennie. Ép
-oly kevéssé tudjuk az idő végét elgondolni. A tér végtelen, az idő
-örök. Azonban ép oly lehetetlen a végtelen teret és időt átfogni
-gondolatunkkal. Azért kisérelték meg, hogy a mindenséget végesnek,
-és az időt egy kezdetből kiindulónak magyarázzák. Emlékezzünk
-vissza a babiloni teremtési mondákra.</p>
-<p>Sajátságos, hogy azon felfogásnak, amely szerint a tér határolt,
-ámbár végtelennek látszik, több kiváló képviselője volt, többek
-között oly éles elméjű tudósok, mint Riemann, a kiváló matematikus
-és Helmholtz, a nagy <span class="pagenum"><a name="Page_200" id=
-"Page_200">-200-</a></span> fizikus. Ismeretes, hogy a tenger
-felszíne görbültnek látszik, mert a föld gömbalakú, és néhány
-mértföldnyi távolban lévő szigetről az ellenkező partnak nem látjuk
-a talaját, hanem csak a fák és hegyek csúcsát. Néha azonban
-sajátságos atmoszferikus állapotok lehetővé teszik, hogy az
-ellenkező partot is megláthassuk. Ha a légkör sűrűsége mindenütt
-ugyanaz volna, akkor a keresztül hatoló fénysugarak teljesen
-egyenes vonalak volnának. A levegő sűrűsége azonban lefelé gyorsan
-növekszik és a fénysugár ezért csaknem úgy törik meg, mintha
-prizmán menne keresztül. A légrétegek sűrűsödése bizonyos
-körülmények között olyan lehet, hogy az a fénysugár, mely a föld
-felszinével párhuzamosan indul ki, úgy törik meg, hogy vele
-állandóan párhuzamos marad és ugyanazon görbületet veszi fel, mint
-a nyilt tenger. Ha valaki ily esetben egyenesen a láthatár felé
-tekintene, akkor az illetőnek a föld körül kellene látnia, azaz
-önmagának a hátát láthatná. Természetesen nem volna képes
-észrevenni önmagát; azonban a föld, vagy helyesebben a tenger
-minden irányban végtelenül kiterjedő síma lapnak látszanék.</p>
-<p>Elképzelhetjük, hogy a térből hozzánk jutó fénysugarak bizonyos
-okból ép úgy görbülnének, úgy hogy ha például egyenesen fölfelé
-tekintenénk, nem fölfelé látnánk, hanem a föld körül és végül oly
-tárgyakat pillantanánk meg, amelyek különben csak a föld másik
-oldaláról láthatók. Természetes, hogy ez esetben sem volna
-lehetséges a földet a látóvonalban megpillantani, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> mivel
-az az út, amelyet a fénynek pályáján a föld másik oldaláról
-szemünkig meg kellene tennie, rendkívül hosszú volna, hosszabb mint
-bármely látható csillagé. Könnyen érthető azonban, hogy ily módon
-nem vehetnénk észre oly csillagokat, amelyek távolabb vannak mint
-azon kör legtávolabbi pontjai, amelyet a fénysugár leír. Ámbár
-tehát a világegyetemnek csak azon részét látnók, mely egy bizonyos
-távolságon belül fekszik – amely ugyan igen nagy, de véges
-hosszúságú – mégis úgy látszanék, mintha a földről minden irányban
-egyenesen a végtelen térbe pillantanánk. Eszerint nem állíthatnók
-azt, hogy a tér végtelen, legalább annyiban nem, amennyire azt
-észrevehetnők.</p>
-<p>Helmholtz azt kivánta, hogy ezen lehetőséget csillagászok
-kutassák. Mivel megfigyeléseinkből nem következik ilyesmi, a
-vizsgálat meglehetősen fölöslegesnek látszik. Mert amíg a különböző
-hőmérsékleti viszonyok a föld felületén megváltoztatják a levegő
-sűrűségét és törőképességét és ennek folytán a fénysugár el is
-térhet az egyenestől, addig semmiféle alapot sem találunk arra,
-hogy az éter sűrűségét és törőképességét különböző irányban
-változónak tételezzük föl. Természetellenes tehát azon föltevés,
-hogy a látóvonal a térben fokozatosan görbülhet. Ezen felfogást,
-mely a mult század második felében egy ideig élénk érdeklődés
-tárgya volt, csaknem teljesen elhagyták, annál is inkább, mert
-természettudományi tekintetben meddőnek bizonyult. Aki eziránt
-érdeklődik, <span class="pagenum"><a name="Page_202" id=
-"Page_202">-202-</a></span> kritikai áttekintést találhat a dán
-Kroman, az amerikai Sttallo, valamint Poincaré francia matematikus
-műveiben. Mi megmaradunk a régi egyszerű felfogásnál.</p>
-<p>Régóta vitás kérdés, vajon végtelen-e a csillagok száma vagy
-sem. Anaximandrosz, Demokritosz, Szvedenborg és Kant végtelennek
-tartották. Ha a csillagok némileg egyenletesen volnának a térben
-elosztva, és nem csoportosulnának ott, ahol a nap van, akkor az
-egész égnek csillagfényben kellene ragyognia, talán még nagyobb
-fénnyel, mint a nap, és minden elégne a földön. Föltételezzük
-emellett, hogy az összes égitesteknek átlag ugyanazon hőmérsékletük
-van, mint az állócsillagoknak, amelyeknek hőmérséklete általában
-magasabb, mint a napé. Mivel azonban a föld el nem ég, annak csak
-két oka lehet. A csillagok naprendszerünk szomszédságában
-összpontosítva lehetnek és mennél távolabb állanak tőle, annál
-ritkábbak. Különös, hogy a legtöbb csillagász ezen nagyon is nem
-filozófiai nézetet hajlandó elfogadni. A sugárzási nyomás
-megismerése azonban tarthatlanná tette ezen álláspontot. Mert ennek
-hatására végtelen idő alatt az összes csillagok szétszóródtak volna
-a végtelen térben, ha valamikor bizonyos középpont körül, aminő a
-tejút közepe pl., összpontosultak volna. Ha ezen megokolás tehát
-helytelen, akkor más lehetőséget kell tekintetbe vennünk, hogy t.
-i. nagyszámú, a látható csillagoknál mérhetetlenül nagyobb, roppant
-alacsony hőmérsékletü, sötét égitestnek kell lennie az űrben. A
-hideg ködfoltok <span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
-"Page_203">-203-</a></span> ily égitestek. Ezek az állócsillagoknál
-sokkal nagyobb részét fedik el az égnek. Az a fény, amit összesen
-nyerünk valamennyi csillagtól együttvéve, a napból hozzánk jutó
-fénynek csak egy harmincmilliomod része. A Herschel Vilmos
-katalogusában 5. számmal jelzett nagy, bolygó alakú ködnek, amely a
-Nagy Medve B csillaga közelében terül el, mintegy 160 ív másodperc
-az átmérője, tehát 260,000-szer nagyobb területet föd el, mint az
-összes látható állócsillagok együttvéve. A bolygóalakú ködfoltokhoz
-járulnak a szabálytalan alakú ködfoltok, ilyen pl. az Orioné,
-amelynek igen kicsiny a sűrűsége, de rendkívül nagy a terjedelme.
-Túlnyomó terjedelmüknél fogva tulajdonítunk oly nagy befolyást a
-ködfoltoknak. Az a sajátos tulajdonságuk van, hogy a kivülről
-felvett sugárzó meleg hatására kiterjednek és lehűlnek.
-Kiterjedésük közben azon molekulái, amelyek a legnagyobb
-sebességűek, elszakadnak és a ködfolt belső, nagyobb sűrűségű
-részeiből más gáztömegek lépnek azok helyébe. Ily módon az entropia
-csökkenésével mindig nagyobb energiamennyiséget halmoznak fel azon
-elszakadó gáztömegek, amelyek a közeli csillagokon gyűlnek
-össze.</p>
-<p>Nem marad hátra más megoldás, mint az, hogy a csillagok számának
-a végtelen térben végtelennek kell lennie. Távol állunk attól, hogy
-még csak azokat a csillagokat is mind ismerjük, amelyeket előttünk
-fekvő sötét égitestek el nem takarnak. Minél tökéletesebbé
-<span class="pagenum"><a name="Page_204" id=
-"Page_204">-204-</a></span> válnak optikai műszereink, annál több
-világ új és új csillagcsoportjai tárulnak szemeink elé. Számuk
-növekedése azonban nem áll arányban a műszerek segítségével
-növekedve elénk táruló térrel. A csillagok száma sokkal lassabban
-emelkedik, és ez legalább részben a sötét égitestek elhomályosító
-hatásából ered.</p>
-<p>Hogy az anyag elpusztíthatatlan vagy örök, azt a primitiv fajok
-homályosan sejtették teremtési mondáikban. Általában örök időtől
-létező kaoszt vagy ősvizet tételeztek föl. Érettebb gondolkozás
-azután Demokritosz és Empedoklesz filozófiai fölfogására vezetett.
-Azonban a középkoron át azon metafizikai felfogás kezdett
-érvényesülni, amely szerint az anyag a teremtés ténye által
-semmiből keletkezett. Descartes-nál is találkozunk ez eszmével, bár
-nem biztos, hogy hitt benne, továbbá Newtonnál, sőt Kantnál is, a
-nagy filozófusnál, és sokkal későbben Faye és C. Wolfnál. Azonban
-valamennyi kozmogóniai elméleten keresztül vonul az anyag fokozatos
-fejlődésének vezérgondolata, mennyiségének változatlan
-megmaradásával. Különös következetlenség van abban a föltevésben,
-hogy az anyag hirtelen keletkezett. Nem lehet kívánni, hogy a
-világproblémát a maga teljességében valaki egyes-egyedül fejtse
-meg, azért igen érthető, ha Laplace azt mondja, hogy csak azt
-akarja megmutatni, hogy a fejlődés bizonyos része miként ment
-végbe, a többit pedig más természettudósra hagyja. Gyakran azonban
-ahelyett, hogy ily egyszerű megszorítással elégedtek volna meg,
-természetfölötti magyarázathoz <span class="pagenum"><a name=
-"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> folyamodtak. Emellett
-elhagyták Spinozának a természet törvényei állandóságáról szóló
-világos törvényét.<a name="FNanchor_15" id=
-"FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" class=
-"fnanchor">15)</a></p>
-<p>Herbert Spencer is világosan fejezi ki e tekintetben felfogását.
-Kijelenti, hogy nem hihetjük azt, hogy a látható világnak kezdete
-vagy vége lenne. Amikor Spencer ezt írta, jól ismerte az energia
-(akkor erőnek nevezték) megmaradásának tanát és a Lavoisier által
-bebizonyított anyag megmaradásának elvét, amelyet már előbb
-hallgatagon fölvettek, ámbár világosan nem ismerték föl. A
-legutolsó évtizedekben azt a kérdést vetették föl, hogy az anyag
-(súlyára nézve) elpusztulhat-e? Landolt a lehető legnagyobb gonddal
-eszközölt kisérleteket arra nézve, hogy két anyagnak egymásra való
-vegyi hatása alatt változik-e a súly. Landolt néhány esetben
-jelentéktelen, a kisérleti hibákat kevéssel meghaladó változásokat
-<span class="pagenum"><a name="Page_206" id=
-"Page_206">-206-</a></span> észlelt. Folytatólagos kisérletekből
-azonban meggyőződött arról, hogy ezen súlybeli változások csak
-látszólagosak, amelyeket a reakciók alatti elenyésző hőemelkedés
-okozott. Ezért jogosan mondhatjuk, hogy a kémikusok többszörös
-tapasztalai megerősítik a régi filozófusok felfogását az anyag
-megmaradásáról.</p>
-<p>Sajátságos, hogy azok a tudósok, akik kozmogóniai problémák
-tárgyalásánál fölveszik az anyag hirtelen létrejövését,
-rendszerükben az anyagnak nem tulajdonítanak időbeli véget. Ez a
-következetlenség valóban érthetetlen, ép oly érthetetlen, mintha
-merészen azt állítanók, hogy a nappályától északra végtelen számú
-csillag van, de attól délre nem.</p>
-<p>Itt azt az ellenvetést lehetne fölhozni, hogy bizonyos
-fogalmaknál fölveszünk végtelenséget egy irányban, egy pontból
-kiindulva, de ellenkező irányban nem veszünk fel folytatást. Így a
-hőmérsékletet az abszolut nulltól fölfelé számítják, de alatta nem.
-Ennek ellenében azt mondhatnók, hogy nem volna lehetetlen oly
-hőmérsékleti skálát alkotni, amely negativ végtelen hőmérsékletet
-tételezne fel. Elegendő volna pl. a hőmérsékleti adatokat a −273°
-C-tól számított hőmérséklet logaritmusával kifejezni; másrészt
-azonban valószínű, hogy a hőmérséklet a molekulák mozgásán alapul,
-és a negativ irányú mozgásnak a pozitiv irányúval egyenértékűnek
-kell lennie, tehát ez okból lehetetlen túlmenni az abszolut nulla
-fokon, azaz a teljes mozdulatlanságon. Ép oly kevéssé képzelhetünk
-negativ tömeget. De negativ (azaz elmult) időt nemcsak, hogy
-elképzelhetünk, <span class="pagenum"><a name="Page_207" id=
-"Page_207">-207-</a></span> hanem kell is, hogy gondoljunk, és
-ezért teljes következetlenségre vall, ha az anyagnak nem a mult,
-hanem csupán jövő örökkévalóságáról beszélnek.</p>
-<p>Amint Spencer a fentemlített idézetben mondja, lehetetlen az
-energia, valamint az anyag teremtését elképzelni. «Energia nem
-keletkezhet semmiből, sem nem válhat semmivé.» Ez esetben is
-homályosan ezen eszme lebegett a filozófusok előtt, még mielőtt a
-természettudósok hozzá fogtak volna a fogalmak tisztázásához.
-Descartes, Buffon, Kant műveiben, mint a régi kozmogóniákban
-általában, folyton az energia megmaradása homályos sejtésének
-nyomára akadunk. Descartes és Kant azt tartották hogy a nap
-izzásának fentartására égésfolyamat szükséges, amelynek
-fentartására ismét nélkülözhetlennek tartották a levegőt. Sőt
-Buffon azt hitte, hogy a többi napok, amelyek hasonlóképen
-folytonosan hőt sugároznak ki, napunkba ugyanannyi fényt küldenek,
-mint amennyit tőle nyernek. Ő tehát a hőegyensúly egy nemét
-tételezte fel. Sajnos nem bocsátkozott a kérdés további
-kutatásába.</p>
-<p>Ezen viszonyok tisztább belátása csak a mult század elején
-adatott Sadi Carnot lángelméje által. Művei egy része azonban
-kiadatlan és ismeretlen maradt korai halála folytán, és az energia
-megmaradásának elvét Mayer, Joule és Colding keltették új életre és
-Helmholtz dolgozta ki. Igen jellemző, hogy e kiváló férfiak közül
-egy sem volt szakszerű természettudós, Helmholtz azonban kiválóan
-képzett matematikus volt. Carnot és Colding <span class=
-"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> mérnök
-volt, Mayer és Helmholtz orvosok, Joule sörfőző. Ha a felfedezés
-alapjait közelebbről vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy azok
-főleg filozófiai természetüek és ezen úttörők ellen filozófiai
-felfogásuk miatt heves támadásokat is intéztek. A természetkutatók
-már régóta azt tartották, hogy a hő a legkisebb részek mozgásán
-alapul. Erre vonatkozó kijelentéseket Descartes, Huygens, Laplace,
-Rumford és Davy műveiben találunk. E felfogással egy másik állott
-szembe, amely szerint a meleg anyagi természetű volna. A mechanikai
-hőelmélet fölfedezője bizonyos értelemben már tisztában volt az
-előbbi fölfogással. Azonban Carnot elmélkedéseiben a legfontosabb
-szerep a hőgépeknek jut, amelyek oly módon végeznek munkát, hogy a
-meleg testről hidegre áramlik át a hő. Carnot szerint egy adott
-melegmennyiség oly módon való átváltozásánál, hogy amellett a
-lehető legnagyobb munka jőjjön létre, a munka mennyiségének minden
-esetben függetlennek kell lennie a hőátvivő közegtől, ha csak a
-hideg és meleg test állandóan megtartja hőmérsékletét. Ezt az elvet
-úgy is fejezhetjük ki, hogy a «perpetuum mobile» lehetetlen. Ebben
-a mérnök azon szilárd meggyőződése jut kifejezésre, hogy semmiből
-nem jöhet létre munka. Mayer értekezésében sűrűn fordulnak elő az
-ily kifejezések: «semmiből semmisem támad»; át volt hatva a munka
-anyagszerűségének eszméjétől. Colding azt írta: «szilárd
-meggyőződésem, hogy azon természeti erők, melyeket úgy a szerves,
-mint a szervetlen világban, a növény- és állatvilágban,
-<span class="pagenum"><a name="Page_209" id=
-"Page_209">-209-</a></span> valamint az élettelen természetben
-találunk, nemcsak a világ kezdetétől fogva léteztek, hanem mindig
-is működnek, hogy a világot a teremtésnél belé fektetett értelemben
-fejlesszék.» Joule egy népszerű előadásában azt mondja: «Apriori
-megállapíthatjuk, hogy az «eleven erő» <span class=
-"over-under"><span class="over"><span class=
-"uline"><i>mv</i></span><sup>2</sup></span><span class=
-"under">2</span></span> teljes megsemmisülése nem lehetséges; nem
-tételezhetjük föl, hogy azon erő, mellyel isten az anyagot
-fölruházta, emberi tevékenység által elpusztulhat, avagy
-létrejöhet.» Helmholtz négy vagy öt évvel később megjelent
-értekezését, amelyet ma a fizika klasszikus alkotásának tekintünk,
-az akkori legelőkelőbb természettudományi szaklap, «Poggendorfs
-Annalen» visszautasította, ép úgy, mint Mayer tanulmányait. Ebből
-világosan látható, hogy ezen művek fizikai jelentőségét nem
-ismerték föl, hanem csupán filozófiai elmélkedéseknek vélték. E
-kutatások rendkívüli újítások alapjául szolgáltak a mult század
-folyamán, nemcsak a fizikában, hanem a kémia és a fiziológia terén
-is. Az energia megmaradását és örökkön-örökké való fenmaradását
-ezek által egyszersmindenkorra megállapították.</p>
-<p>Sajátságos, hogy e tudományág fejlődése magával hozta az
-örökkévalóság elve tagadásának csiráját. A hőelmélet azon
-következtetésre jutott, hogy a hő önként (vagyis amennyiben nem
-használ föl erre munkát) megy át a melegebb testről a hidegebbre,
-de nem fordítva. Ennek következménye a világnak oly értelemben való
-fokozatos fejlődése, hogy minden energia az idők folyamán
-molekuláris mozgássá, <span class="pagenum"><a name="Page_210" id=
-"Page_210">-210-</a></span> azaz hővé alakul át és a hőmérsékleti
-különbségeknek az egész világegyetemben való kiegyenlítésére
-használódik fel. Ennek bekövetkezése után a molekuláris mozgások
-kivételével minden mozgásnak meg kell szünnie, és ezzel minden élet
-kialszik. Ez a teljes nirvana volna, amiről az indus filozófusok
-álmodoztak. Clausius a hőegyensúly e végső állapotát hőhalálnak
-nevezte. Ha a világ valóban a hőhalál felé törekedne, nem látjuk
-be, mért ne érte volna már el e sors a végtelen hosszú idők
-folyamán. És mivel minden nap tapasztalhatjuk, hogy a világot nem
-érte még e kemény sors, arra kellene következtetnünk, hogy az
-örökkévalóság eszméjének nincs reális alapja, és hogy a világ nem
-létezhet végtelen idők óta, hanem kezdetének kellett lenni, azaz
-teremtés által jött létre, és innen ered az anyag és energia is.
-Lord Kelvin is lényegesen hozzájárult a hő-halál, vagy amint ő
-nevezte, az energia-szétszóródás tanának kifejlesztéséhez. Ez
-teljesen ellentmond a mechanikai hőelmélet alapjául szolgáló
-örökkévalóság eszméjének. E nehézségből tehát kivezető utat kell
-keresnünk.</p>
-<p>A világegyetem kétségkívül fejlődési folyamatnak van alávetve.
-Ha a fejlődés mindig ugyanazon irányban halad, kell hogy egyszer
-véget érjen. Ha nem ér véget, annak csak az lehet az oka, hogy a
-fejlődés nem törekszik végleges nyugalom felé, hanem ciklikus
-mozgást végez. Ily felfogásra céloz Kant is, aki a kiégett nap
-«megújhodásáról» beszél, amely azáltal jönne létre, hogy a nap
-legfinomabb <span class="pagenum"><a name="Page_211" id=
-"Page_211">-211-</a></span> és legsebesebb anyagrészeit az állatövi
-fény anyagához taszítja. Szerinte az állatövi fény a kaosz
-maradványa, azért azt mondja, hogy a kiégett nap anyaga összevegyül
-a kaosszal.</p>
-<p>Kanttól erednek a következő nevezetes kijelentések: «Ha tehát a
-mindenség kiterjedés tekintetében végtelen, akkor a világegyetemet
-mindig számtalan világ fogja benépesíteni.» Továbbá arról beszél,
-hogyan hűlnek ki a napok a középponti test körül, (melyet ő a
-látható világegyetemben fölvesz), hogy távol tőle új életre
-keljenek, úgy hogy az élő világok száma mindig növekszik. «De mi
-lesz az ily módon elpusztult világok anyagával? Nem-e képzelhető,
-hogy a természet, amely egykor oly ügyes rendszerbe tudott
-illeszkedni, ép oly könnyen újból előlép és megújul a kaoszból,
-ahová mozgásának megszüntével került? Nem habozhatunk, hogy ezt
-elismerjük.» Kant azt hiszi, hogy amikor bolygók és üstökösök
-beleesnek a napba, az eközben támadt hő folytán az anyag minden
-irányban szétszóródik, de a fokozatos hőveszteség következtében a
-szétszórt anyagból a régihez hasonló új bolygórendszer keletkezik.
-A rengeteg tejút-rendszer is egykor ily módon össze fog omlani, és
-újból helyreáll. Azt hiszi, hogy ezen folyamatok megismétlődnek,
-hogy «úgy az örökkévalóságot, mint minden teret csodával töltsenek
-be.» Ezen nagyszerű elmélkedés, sajnos, a fizikai alap híjával van.
-Croll is fölveszi (1877), hogy az őseredeti köd újbóli
-kialakulására két kialudt nap összeütközése szükséges. Ezen az úton
-azonban, amelyet később több természettudós <span class=
-"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span>
-követett, mint Ritter, Kerz, Braun, Bickerton és Ekholm, arra a
-következtetésre jutunk, hogy az egész világegyetem azon irányban
-halad, hogy «egyetlen, hideg, sötét tömeggé tömörüljön.» Hogy e
-következtetést elkerüljük, oly erőket kell föltételeznünk, amelyek
-az anyagot tényleg szétszórják.</p>
-<p>E tekintetben Herbert Spencer (1864) nyilatkozik a
-legvilágosabban. Felfogása a következő. A bolygórendszer
-fejlődésében oly erők működnek együttesen, amelyek az anyagot
-egyrészt összegyüjteni, másrészt szétszórni igyekeznek. A fejlődés
-azon korszakában, amelyet a ködfoltoknak napok-, bolygók- és
-holdakká való átalakulása jellemez, az összegyüjtő erők a
-túlnyomóak. Egy napon azonban a szétszóró erőknek kell
-felülkerekedniök, úgy hogy a bolygórendszer a megritkult
-ködállapotba fog visszatérni, amelyből kifejlődött. Hosszú korok,
-amelyek alatt a gyüjtőerők uralkodnak, váltakoznak soká tartó
-periódusokkal, amikor a szétszóró erők a túlnyomók. «Midőn az anyag
-gyűlik össze, a mozgás szóródik szét; és mikor a mozgás
-felhasználódott, az anyag szóródik szét.» «Ritmus jellemez minden
-mozgást.» Spencer nyilván azt hitte, hogy a testek kölcsönös
-közeledésén alapuló anyag-összpontosításnál helyzeti energia vész
-el, az anyag szétszóródásánál pedig helyzeti energia ujra
-felhalmozódik, a mozgási energiánál a viszony fordított.
-Nietzschének hasonló felfogása volt.</p>
-<p>A fődologban bizonyára igaza van Spencernek. De mivel kora
-fizikusai semmiféle szétszóró erőt nem ismertek, szavait nem vették
-<span class="pagenum"><a name="Page_213" id=
-"Page_213">-213-</a></span> figyelembe. Most ellenben azon erőket
-jól ismerjük. Ezek főleg azon robbanó anyaghoz hasonló testekben
-halmozódnak fel, amelyek a legmagasabb nyomás és hőfok hatása alatt
-a napok legbelsőbb részeiben képződnek. Hozzájárul ehhez a ritka
-gázburkok porának hőelnyelése a ködfolt-állapotban, amely por a
-fokozott molekuláris mozgás következtében a tér minden irányába
-szétszóródik, amíg végül a közeli nagy tömegeken, különösen a
-csillagokon összegyűlve, azok energiáját növeli. Ezen folyamat
-elsősorban az úgynevezett entropia növekedés ellen működik, vagyis
-más szóval az égitestek közötti hőmérséklet-kiegyenlítődés ellen
-hat, és megakadályozza a «hőhalál» bekövetkezését. Továbbá ott a
-sugárzási nyomás, amely a napoktól elviszi az űrön keresztül a
-részecskéket.</p>
-<p>Az energia megmaradásának újonnan nyert fogalma új problémák
-megoldását tűzte ki a természettudósok feladatául. Azt kellett
-kérdezniök, hogyan pazarolhatta a nap energiáját oly módon, hogy
-észrevehetőleg le ne hűljön. Mayer azt felelte erre, hogy a nap
-melege azért marad meg állandóan, mert a belezuhanó meteorok
-táplálják. Hogy ezen energia-forrás teljesen elégtelen, kitünik az
-erre vonatkozó fejtegetésünkből. Ugyanez áll a Mayer-féle hipotézis
-Helmholtz által adott módosítására is, amely szerint a nap egész
-tömege a nap középpontja felé esnék, vagyis a nap összehúzódna.
-Helmholtz felfogását rendesen a Laplace-hipotézis legjobb támasza
-gyanánt hozzák föl, amely szerint a nap ködfoltszerű állapotból
-<span class="pagenum"><a name="Page_214" id=
-"Page_214">-214-</a></span> való összehúzódás eredménye. E feltevés
-szerint azonban a nap jelen erejével nem sugározhatott ki hőt 20
-millió évnél tovább.</p>
-<p>Ez azonban egyáltalában nem felel meg azon időtartamnak,
-amelynek a geológusok szerint a legrégibb kambriumi fossziliákat
-tartalmazó rétegek lerakódása óta el kellett mulnia. Eszerint
-100–1000 millió év volt erre szükséges, míg az ember szereplése óta
-csak 100,000 év mulhatott el. E kérdésben különösen Angliában
-geológusok és fizikusok között heves vita támadt, amelyben több
-fizikus a geológusok pártjára állott. A vita természetesen az
-utóbbiak javára dőlt el, mivel ők pozitív adatokra támaszkodhattak,
-míg ellenfeleik főkép azon negativ érvet hozták fel, hogy nem
-tudják, hogy a nap ily körülmények között honnan kapta volna
-energiáját.</p>
-<p>Igyekeztem e próblémát annak kiemelésével megvilágítani, hogy a
-kémiai folyamatok annál több meleget állíthatnak elő, mennél
-magasabb hőmérséklet alatt folynak le. Tekintsük például azon
-folyamatokat, amelyek egy gramm −10 fokú jégnek fokozatos
-hőmérséklet emelése közben játszódnak le. Nulla foknál vízzé olvad,
-és eközben mintegy 80 kalóriát használ el; 100°-nál a víz
-körülbelül 540 kalória elfogyasztása mellett elpárolog. Magasabb
-hőmérsékletnél, körülbelül 3000°-nál a vízgőz felbomlik hidrogén-
-és oxigénre, amidőn körülbelül 3800 kalóriát használ föl. Kisérleti
-eszközeink felmondják tovább a szolgálatot, nem tudunk magasabb
-hőmérsékletet létrehozni. De helytelen volna föltételezni, hogy a
-<span class="pagenum"><a name="Page_215" id=
-"Page_215">-215-</a></span> kémiai folyamatoknak meg kell szünniök,
-mivel segédeszközeink nem szolgálnak továbbra is. Valószínű, hogy
-igen magas hőmérsékletnél az oxigén és a hidrogén százezrekre menő
-kalóriák elhasználásával felbomlik atomjaira. Most azt lehetne
-mondani, hogy a kémiai folyamatok végére értünk, mert az atómok
-tovább nem bomolhatnak fel. A tudomány erre azt mondja, hogy: nem!
-Az atómok új kapcsolatokba léphetnek, amelyekben roppant
-melegmennyiségek használódnak föl. Curie csak néhány év előtt
-fölfedezte, hogy a rádium folyton hőt fejleszt. Azóta rájöttek,
-hogy a rádium-vegyületek héliumot bocsátanak ki, miközben minden
-gr. rádiumra 200 millió kalória hő fejlődik. Magas hőfoknál ezen
-folyamatoknak e hallatlan energia-mennyiség elhasználásával, tehát
-fordított irányban kell lefolynia. Csak oly rövid idő óta
-tanulmányozzuk e jelenségeket, hogy még nem teljesen világosak
-elöttünk. Azonban mi sem mond ellent azon föltevésnek, hogy még
-magasabb hőmérsékletnél oly kémiai folyamatok játszódhatnak le,
-amelyeknél a kapcsolatba lépő anyag minden grammja még sokkal
-nagyobb hőmennyiséget használ fel. Rutherford és Ramsay
-korszakalkotó kémiai fölfedezései a képzeletnek e kérdésben
-meglehetősen tág teret hagynak. A radioaktiv testek a közönséges
-hőmérsékletnél felbomlanak, de magasabb hőmérsékletnél
-ujjáalakulnak szétesett termékeikből, ha azok a kellő mennyiségben
-jelen vannak. Minél magasabb a hőmérséklet, annál kisebb
-mennyiségben képződnek a bomlási termékek, és elegendő magas
-hőmérsékletnél az <span class="pagenum"><a name="Page_216" id=
-"Page_216">-216-</a></span> utóbbiak aligha keletkeznek. Strutt
-kutatásai szerint ez már oly, aránylag alacsony hőmérsékletnél áll
-be, aminő a föld felszine alatt 70 km mélységben uralkodik. Strutt
-azon tényt, hogy a föld belsejében a hőmérséklet emelkedik, a benne
-lévő rádium fokozatos bomlásával igyekszik magyarázni. Azt találta,
-hogy azon kőzetekben, amelyek a föld kérgét alkotják, átlag egy
-millió köbméterre nyolc gramm rádium esik. Ha az egész föld átlag
-ily arányban tartalmazná a rádiumot, akkor a rádium bomlása
-következtében harmincszor annyi hő szabadulna föl, mint amennyit a
-térbe való hőkisugárzás által a föld elveszít. Mivel az nem
-tételezhető föl, hogy a rádium a földnek csak harmincad részében
-fordul elő, amennyit a földnek 70 km mély, külső rétege kitesz,
-számolnunk kell annak a valószínűségével, hogy nagyobb mélységekben
-rádium képződik bomlási termékeiből, ha azok kellő mennyiségben
-fordulnak elő. Azon mélységben a hőmérsékletnek körülbelül 2000°
-C-nak kell lennie. Egy bizonyos hőfoknál uránnak kell képződnie a
-bomlási termékekből, amely bomlástermékek egyike a rádium. Azért ne
-csodálkozzunk azon, hogy a nap látható részében a nap 6000° C-nál
-nagyobb hőmérséklete mellett nem találtak rádiumot.</p>
-<p>Közönséges hőmérsékletnél nem keletkezik említésre méltó
-mennyiségű urán a bomlási termékekből. Rutherford szerint e
-hőmérsékleten hét milliárd év alatt bomlik fel az uránium fele.
-Ebből arra következtet Rutherford, hogy egy köbcentiméter hélium
-760 mm nyomásnál <span class="pagenum"><a name="Page_217" id=
-"Page_217">-217-</a></span> 0° hőmérséklet mellett egy gramm
-uránból 16 millió év alatt keletkezik. A ferguszonit nevű ásvány
-minden benne lévő grammnyi uránra 26 köbcentiméter héliumot
-tartalmaz. Ebből arra következtethetünk, hogy ezen ásvány uránja
-26-szor 16 millió, azaz 416 millió év alatt bomlott föl. Oly hosszú
-időnek kellett eltelnie, amióta ezen ásvány a föld belsejéből
-kivetett izzó tömegekből kialakult.</p>
-<p>A radioaktiv ásványok azon tömegei, amelyeket hirtelen kitörés
-lök ki a napokból a térbe, ahol lehűlnek, természetesen bőségesen
-küldik ki rádioaktiv sugaraikat. Ezek között oly rádioaktiv
-összetételek lehetnek, amelyek igen hamar felbomlanak és azért nem
-ismeretesek a földön, mert itt már régen meg kellett változniok.
-Egyáltalában nem valószínűtlen, hogy az új csillagok körüli köd
-részeiben észlelt erős fénysugárzás nemcsak az új csillagtól
-eltaszított, elektromossággal töltött porrészeken alapul, hanem ily
-gyorsan széteső rádioaktiv anyagok sugárzásán is.</p>
-<p>Az új csillag föllángolásánál képződött köd a csillagok
-sugárzásának fölvétele által elveszíti héliumát, amely a kozmikus
-poron összegyűlve ismét a sűrűbb részekbe vándorol vissza. Ezen
-részek anyagának sűrűsödése folytán emelkedik ott a hőmérséklet és
-az erősen rádioaktív anyagok újból kialakulnak. Hasonló dolog
-történik más, robbanó, de nem rádioaktiv testeknél. Így a ködfoltok
-nemcsak a porrészeket gyűjtik össze, amelyeket a napokból kiinduló
-sugárzási nyomás szállít hozzájuk, és más a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span>
-napokból kitaszított anyagokat, hanem a térbe sugárzó energiát is.
-Ezen por- és energia-tömegek a ködfoltnak azon részeiben gyűlnek
-össze, amelyek legközelebb fekszenek a középponthoz és a melyeknek
-belsejében magas a hőmérséklet. Ott radioaktiv és robbanó testekké
-alakulnak, amelyek roppant nagy energiát tartalmaznak, és ha a
-ködfolt nappá válik és több energiát kezd veszíteni, mint amennyit
-környezetétől nyer, e testek lassú hősülyedésnél szétesnek, de
-óriási energia-készletük folytán a lehűlést mérsékelik és a
-kisugárzás több billió éven keresztül csaknem változatlan
-marad.</p>
-<p>Világos, hogy ily módon sem az energiából, sem az anyagból
-semmisem vész el a világegyetemben. Az az energia, amit a napok
-elvesztenek, a ködfoltokban található fel újra, amelyek annak
-idején a napok szerepét veszik át. Így az anyag az energia-fölvétel
-és átadás állandó pályáját járja be. Ahhoz nem szükséges egyéb,
-mint az, hogy a ködfolt hidegebb részeiben lévő gáztömegek és az
-oda bevándorolt porhalmazok a napok sugárzása által vesztett
-energiamennyiséget fölvegyék. Az a kevés, amit néhány év alatt a
-radioaktiv jelenségekből tanultunk, arra utal, hogy kis mennyiségű
-anyag is roppant nagy energiamennyiséget képes felhalmozni.</p>
-<p>A nap belsejét ilyféle roppant melegtartálynak kell tekintenünk.
-Kihűlése közben a kémiai folyamatok fordított irányban mennek
-végbe, mint az összehúzódásnál, és oly melegmennyiség szabadul fel,
-hogy minden grammnak <span class="pagenum"><a name="Page_219" id=
-"Page_219">-219-</a></span> több billió kalória felel meg. Mivel a
-nap a sugárzás folytán grammonkint 2 kalóriát veszít évente,
-világos, hogy e folyamat több billió éven át tarthat, és hogy
-hosszú időkön keresztül így lehetett ez, anélkül, hogy a nap
-sugárzásának a geológusok által a földi élet számára követelt
-körülbelül ezer millió év alatt lényegesen kellett volna változnia.
-Bizonyos ugyanis, hogy a legrégibb ismert szervezeteknek, amelyek
-nyomai a kambriumi kövületekben megmaradtak, oly hőmérsékleti
-viszonyok között kellett élniök, amelyek nem sokban különböznek a
-maiaktól. E szervezetek a fejlődés oly magas fokát érték el, hogy
-fölvehetjük azt, hogy azon kornak, amely az egysejtű lények első
-megjelenése és a kambrium kora között eltelt, legalább is oly
-hosszúnak kellett lennie, mint azon időnek, amely a kambriumtól a
-jelenkorig lefolyt. Még régibb geológiai rétegekben lévő szerves
-maradványok vagy sokkal mulandóbbak voltak, semhogy megkövesedett
-állapotban megmaradhattak volna, vagy pedig az idők folyamán a
-rendkívül nagy nyomás és hőmérséklet, vagy mindkettő együttes
-befolyása következtében, amelyeknek azon rétegek millió éveken
-keresztül ki voltak téve, ezen maradványok elpusztultak.</p>
-<p>Miután így meggyőződtünk a világegyetem változásai ciklikus
-jellegének lehetőségéről és érthetőségéről a lord Kelvin és
-Clausius által föltételezett hő-halálra vezető egyenletes
-fejlődéssel ellentétben, foglalkozzunk néhány oly nézettel, amelyet
-e kérdés tárgyalása folyamán vetettek föl. Mivel elmélkedésünket
-<span class="pagenum"><a name="Page_220" id=
-"Page_220">-220-</a></span> nem terjeszthetjük ki az egész végtelen
-világegyetemre, arra a részére szorítkozunk, amely megfigyelésünk
-számára hozzáférhető. Ez a rész azonban oly nagy, hogy
-ködfoltokból, kozmikus porból, sötét tömegekből és napokból álló
-összetétele valószinüleg kevéssé tér el a világegyetem más
-megfelelő nagy részeitől. Azon következtetéseket, amelyeket ezen
-rész számára levontunk, valószínűleg a világegyetem minden más
-részére is vonatkoztathatjuk, és így az egész végtelen térre.
-Először is keressük a hőmérséklet totális eltérését a
-középhőmérséklettől a vizsgálat alá vett tér-részletben. Legyen pl.
-a nap középhőmérséklete tíz millió fok, és a szemügyre vett
-világűr-rész anyagának középhőmérséklete egy millió fok, akkor a
-nap hőmérsékletének, a középhőmérséklettől való eltérése kilenc
-millió fok. Ha ezen értéket megszorozzuk a nap tömegével, kapjuk a
-nap részesedését a totális eltérésben. Hogy azonban egész pontosan
-számítsunk, a napot két részre kell osztanunk, egy belsőre,
-amelynek hőmérséklete több egy millió foknál, és egy külsőre,
-amelynek alacsonyabb a hőfoka, és minden egyes rész számára ki kell
-számítanunk a tömegnek és a középhőmérséklettől való eltérésnek
-szorzatát, aztán a két eredmény algebrai összegét kell képeznünk
-tekintet nélkül a plusz vagy minusz előjelre.</p>
-<p>Ugyanazon eljárást alkalmazzuk a ködfoltoknál, pl. az Orion
-övében lévő nagy ködfoltnál. Ez esetben az eredmény kétségkívül
-negativ előjelű, mert a ködfoltok hidegek. Miután ezen műveletet
-minden csillag, ködfolt, bolygó, vándorló <span class=
-"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> por és
-meteortömeg számára elvégeztük, összegezzük az eredményeket. Ezen
-rendkívül nagy összeget nevezzük A-nak. Vegyünk fel egy vízszintes
-tengelyt, amelyre rámérjük az idő értékeit; a jelent null pont
-jelezze, az elmúlt idő tehát negativ lesz, a jövő pozitiv. A
-függőleges tengelyre mérjük a totális eltérést az egyes
-időpontokban. Mi történik most? Kövessük először is Clausius
-gondolatmenetét. Az entropia törvénye szerint a hőmérséklet a
-kiegyenlítődés felé törekszik, vagyis a teljes eltérés, amely ma A,
-holnap kisebb lesz, és bizonyos idő múlva, mondjuk 10 millió év
-múlva B-ig fog sülyedni. A kiegyenlítődési folyamat tovább halad,
-de mivel a hőkülönbség kisebb mint azelőtt, a kiegyenlítődés
-lassabban fog történni. Azon görbe tehát, amely a totális eltérés
-változását mutatja, B-től kezdve kevésbé meredeken fog esni, mint
-A-tól B-ig. De mindenesetre esik tovább, azonban az
-átlag-hőmérséktől való totális eltérés folyton kisebbé válik, míg
-végül amint a matematikusok mondják, a nulla határérték felé fog
-aszimptotikusan közeledni. Elegendő hosszú idő után ezen eltérés
-tetszésszerinti kis értéket ér el, vagyis más szóval végtelen
-hosszú idő múlva értéke nulla lesz.</p>
-<p>Most haladjunk az időben visszafelé. Az A pont előtt a görbének
-a jelzett okoknál fogva meredekebbnek kell lennie, mint utána.
-Bizonyos időben, tegyük fel tíz millió év előtt a teljes eltérés C
-értéket ért el, és ha elég messzire megyünk vissza, minden A-nál
-nagyobb értéket elérhetett, bármily nagynak is <span class=
-"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span>
-képzeljük azt. Vagyis amint a matematikusok kifejezik, végtelen
-hosszú idő előtt a hőmérséklet teljes eltérésének végtelen nagynak
-kellett lennie. Ez az eset azonban csak akkor volna lehetséges, ha
-a világegyetem egyes részei, amelyek számunkra még láthatók,
-végtelen magas hőmérsékletűek lettek volna. Ez viszont azt vonta
-volna maga után, hogy az átlagos hőmérsékletnek és ennél fogva az
-energiának is végtelen hosszú idő előtt végtelen nagynak kellett
-volna lennie a felvett tér-részletben. Mivel azonban az energia
-mennyisége változatlan, nem vehetett fel a multban bármely nagy
-értéknél nagyobb értéket.</p>
-<p>Ez a hipotézis tehát tarthatatlan. Némely fizikus e nehézségből
-a következő kivezető utat kisérelte meg. Bár a hőmérsékleti
-egyenlőtlenségek a multban nagyobbak voltak, mint most,
-elgondolható, hogy a kiegyenlítődés lassabban ment végbe. A
-hőmérsékleti eltérés kezdetben végtelen lassan esett volna, aztán
-mondjuk D határértéktől kezdve gyorsabban, amíg ma nagy sebességgel
-esik, hogy végül nullára csökkenjen. Más szóval a világnak végtelen
-hosszú időn át halottként kellett volna pihennie, hogy aztán ép
-azon időben, amellyel a geológia és a paleontológia megismertet
-bennünket, őrült gyorsasággal kifejlődjék és aztán mindjobban
-visszaessen a halál örök tétlenségébe. Christiansen, hogy e
-hipotézis képtelenségét és minden természettudományi megfontolással
-ellentétes voltát kimutassa, a következő példát hozza föl. Egy
-halom puskapor hosszú ideig feküdhet <span class="pagenum"><a name=
-"Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> látszólag anélkül, hogy
-változnék. Valaki tűzbe borítja, vagy a villám meggyújtja, a
-puskapor lobot vet, és az előbbi lassú változást a magas
-hőmérséklet annyira meggyorsítja, hogy a másodperc tört részében
-szörnyű gyorsasággal folyik le. Ezt egy kissé lassúbb, percekig
-tartó vegyi folyamat követi, mivel az égési termékek a levegő
-nedvességével jutnak érintkezésbe, aztán látszólag vége az
-átalakulásnak. A másodpercnek az örökkévalóságban elenyésző tört
-része felelne meg a világegyetem fejlődési korának, amelyről tudunk
-valamit. Ezt azonban tüzetesebb vizsgálat után aligha fogadná el
-egy természettudós. Azt a nehézséget is tartalmazza e hasonlat,
-hogy a puskapor, miként azt a vegyészek tanítják, még alacsony
-hőmérsékleten is lassú változásnak van alávetve, amely változás
-csak az abszolut nulla fokú hőmérsékletnél érné el a nulla értéket.
-De azt sem képzelhetjük el, hogy a világ előbb rendkívül lassan
-fejlődött volna, mivel középhőmérséklete igen alacsony lett volna.
-Az ily föltevés teljesen igazolatlan volna. Ellenkezőleg, azon
-esetben miként Christiansen mondja, föl kellene tételeznünk, hogy
-ismeretlen természeti erők játszottak közre a világegyetem
-fejlődésében. Ily lehetőség pedig teljesen kívül esik
-tapasztalatunk körén, ezzel nem számolhatunk.</p>
-<p>Hasonló módon tárgyalhatnók az entropiát is. A bizonyítás
-tudományosabb volna ugyan, de nem oly könnyen érthető. A
-világegyetem fejlődését illetőleg az eredmény ugyanaz volna.
-<span class="pagenum"><a name="Page_224" id=
-"Page_224">-224-</a></span> A középhőmérséklettől való eltérés a
-világűr általunk megvizsgált részében idők folyamán valószinüleg
-közel állandó maradt. A napnál az eltérés fokozatosan csökken, de e
-csökkenést pótolja azon hőemelkedés, amely a ködfoltoknak csillaggá
-való átalakulását kiséri.</p>
-<p>Az entropiára ugyanaz áll. Értékének egészben véve csaknem
-változatlannak kell maradnia. Egyrészt állandóan növekszik a napnak
-a hideg ködfoltok felé való kisugárzása folytán, másrészt
-folytonosan csökken a könnyű gázak leggyorsabb molekuláinak a
-ködfoltokból való távozása folytán és azoknak sűrűbb
-anyagfelhalmozódásokon való összegyülemlése folytán. Ha a
-világegyetemnek számunkra látható részéből egy még kisebb részt
-veszünk tekintetbe, aminő pl. a naprendszer, akkor azt találjuk,
-hogy a középhőmérséklet ott semmikép sem állandó, hanem jelenleg
-csökken. Ezen hősülyedésnek végül, amikor a nap kialudt, igen
-lassúvá kell válnia, hogy azután ha a kihűlt napból összeütközés
-következtében majd ködfolt keletkezik, hőemelkedés váltsa föl,
-amely az új nap keletkezése után még egy ideig folytatódik.</p>
-<p>Spencer eszméje tehát a fejlődés állandó periódikus
-változásairól minden egyes naprendszerre áll. De nem beszélhetünk
-miként Spencer ritmikus változásról, mert a napok világában az
-illető periódusok ép oly kevéssé szabályosak, mint a molekulák
-ide-oda vándorlása.</p>
-<p>A periódus hosszát és lefolyását a ki nem számítható véletlentől
-függő más testekkel, nappal, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> illetőleg molekulával
-való összeütközés határozza meg, amely testek tulajdonságai
-kihatnak a későbbi fejlődésre.</p>
-<p>Sajátságos, hogyan változott meg fokozatosan az idő fogalma.
-Cicero fentemlített becslése, amely szerint a kaldeusok már 340,000
-év előtt csillagászati megfigyeléseket eszközöltek, mutatja, hogy
-az ókor embere nem riadt vissza attól a gondolattól, hogy a föld
-már igen régóta áll fenn. Az indus filozófusok is azt hitték, hogy
-a világ régóta áll. A középkorban teljesen letünt e felfogás.</p>
-<p>Rhabanusz Maurusz «De Universo» című nagy munkájában (a
-kilencedik század elején) úgy nyilatkozik, hogy a megkövesedések,
-amelyeket fönn a hegyekben találnak, három nagy, világot átfogó
-vízözönből erednek, amelyek közül az első Noé idejébe, a második
-Jakab patriárcha és kortársa Og király idejébe, a harmadik Mózes és
-kortársa, Amfitrion, (mondai alak, Perzeusz unokája) idejébe esik.
-A világ korát igen alacsonyra becsülték. Snyder azt írja, hogy
-Usher püspök, Shakespeare és Bacon kortársa zsidó elbeszélések
-alapján kiszámította, hogy a világot Isten időszámításunk előtt
-4004 évvel teremtette és pedig január első hetében; ezen adat mai
-napig megvan az angol bibliában. Buffon azt az időt, amely alatt a
-föld azon izzó állapotból, amelyben a naptól való elválásánál volt,
-a jelen hőmérsékletére lehűlt, 75,000 évre becsülte. Babiloni és
-egyiptomi ásatások azt bizonyítják, hogy ott időszámításunk előtt
-7000–10,000 évvel a művelődés már meglehetős magas fokon állott.
-Azon igen <span class="pagenum"><a name="Page_226" id=
-"Page_226">-226-</a></span> élethű képek korát, amelyeket az
-úgynevezett Magdalén-korból Dél-Franciaország és Spanyolország
-barlangjaiban találtak, körülbelül 50,000 évre becsülik, és a
-legrégibb, biztosan emberektől eredő tárgyak leleteinek korát
-100,000 évre tartják. Az ember bizonyosan élt már a jégkorszak
-előtt és alatt, amely a harmadkor vége után világrészünk északi
-részeit többször elborította. És végül a geológusok azt hiszik,
-hogy élet már körülbelül ezermillió év óta van földünkön magas
-fejlődési állapotban; de a földi élet keletkezése óta tán két annyi
-idő múlt el. Igen gyorsan közeledünk tehát azon magas szám felé,
-amelyet az indus filozófusok vettek föl a földi élet fejlődése
-számára.</p>
-<p>A legutolsó kérdéshez értünk, ahhoz t. i. hogyan alkalmazhatjuk
-az örökkévalóság fogalmát az élet létezésének kérdésére. A
-természettudósok általában azon felfogás felé hajlanak, hogy az
-élet még ma is működő kémiai és fizikai erők hatására a földön jött
-létre. A többség felfogása e tekintetben nem különbözik lényegesen
-a primitiv népekétől. Mások azt tanítják, hogy a földi élet a
-világűrből származik. E felfogással találkozunk az északi
-legendákban is, amelyek több isten és egy emberpár
-földrevándorlásáról regélnek, akik a Mime kútja melletti ligetből
-(amely megfelel a világűrnek) jöttek ide. E felfogás számos
-követőre talált, közöttük megemlítendők a kiváló botanikus
-Ferdinánd Cohn és lord Kelvin, korunknak talán legnagyobb fizikusa.
-Az e felfogással eddig együttjáró nehézségeket oly <span class=
-"pagenum"><a name="Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> módon
-igyekeztem elhárítani, hogy fölvettem a sugárzási nyomást, mint
-azon hajtó erőt, amely a csirákat a világűrön át tovább viszi. Hogy
-e felfogás a nagy nehézségek dacára, amelyekkel küzdenie kellett,
-mégis több követőre talált, annak az az oka, hogy végül is
-belefáradtak a minden évben újra felbukkanó téves hír cáfolásába,
-amely szerint sikerült volna a holt anyagot csira nélkül életre
-kelteni. E kérdés körülbelül ugyanazon stádiumban van, mint
-aminőben fél évszázad előtt volt a «perpetuum mobile» problémája.
-Igen valószínű, hogy az «ősnemzés» problémája jelen alakjában, mint
-előbb a «perpetuum mobile» lekerül a tudományos kutatás mezejéről.
-Egyéb alig marad hátra, minthogy föltegyük, hogy az élet a
-világűrből, azaz előbb lakott világokból került a földre, és hogy
-az élet az anyaghoz és energiához hasonlóan örök. Jelenleg azonban
-igen lényeges különbség van közöttük, amely megnehezíti az élet
-örökkévalóságának bizonyítását; nem tudjuk ugyanis az életet
-különböző megjelenési alakjaiban mennyiségére nézve megmérni, mint
-az anyagot és az energiát. Azonkívül világos, hogy az élet hirtelen
-megsemmisíthető anélkül, hogy kimutathatóan más élet keletkezne
-belőle. Buffonnak sajátságos, különálló felfogása volt az
-«élet-atomok» megmaradásáról.</p>
-<p>Az élet-mennyiség mérési módjának felfedezése forradalmi
-felfedezés lenne, ami tán sohasem lesz meg, de az élet örök
-tartamát mégis könnyen megérthetjük. A természet örök körforgásában
-<span class="pagenum"><a name="Page_228" id=
-"Page_228">-228-</a></span> mindig lesznek oly égitestek,
-amelyeknek viszonyai az életre nézve kedvezőek, és azért bizonyos,
-hogy élőlények népesítik be azokat. Ha a «pánszpermia» elmélete
-győzedelmeskedni fog, igen fontos hatással lesz a biológiai
-tudományokra, épúgy, mint a hogyan az anyag megmaradásának elve az
-utóbbi években rendkívül termékenyítőleg hatott az exakt tudományok
-fejlődésére.</p>
-<p>Egy fontos következtetést már előre levonhatunk, hogy a
-világegyetemben lévő összes élőlények szervezetileg rokonok, és ha
-az égitestek egyikén megindúl az élet, annak a legalsóbbrendűbb
-ismert formákból kell kiindulnia, hogy aztán lassú fejlődés
-folyamán mind magasabb fokig emelkedjék. A fehérje minden
-körülmények között kell, hogy anyagi alapját képezze az életnek, és
-olyan eszmét, aminő pl. az, hogy a napban élőlények lehetnek, a
-képzelődés birodalmába kell számüznünk.</p>
-<p>A filozófusok legtöbbje az örökélet elméletének volt híve és
-ellenzője az ősnemzés tanának. Elegendő, ha arra vonatkozólag
-Herbert Spencer szavait idézzük, akinek talán többel tartozunk,
-mint bárki másnak az evolució filozófiájának összefüggő
-kidolgozásáért. Egy megjegyzése így hangzik: «Azok, akik azt
-állítják, hogy élőlények élettelen testekből vagy semmiből
-keletkezhetnek, kéretnek, írják le, hogy és mint keletkezhet egy új
-szervezet, de világosan, és akkor azt fogják találni, hogy sohasem
-gondoltak ki olyasmit és nem is fognak tudni kigondolni.»
-<span class="pagenum"><a name="Page_229" id=
-"Page_229">-229-</a></span></p>
-<p>Cuvier a teremtési elméletet a végletekig vitte. D’Orbigny-vel
-együtt fölvette, hogy a természet bizonyos nagy forradalmainál,
-amelyeket vulkánikus kitöréseknek képzelt, minden élet elpusztul és
-az elpusztultak helyébe más fajok teremtettek. E felfogás most
-teljesen elavult, de miként Frech nemrég megmutatta, egészséges
-magvat is tartalmazott. Csak a vulkanikus kitöréseket pótolnunk
-kell a nagy éghajlati változásokkal, amelyeket jégkorszak név alatt
-ismernek. A jégkorszakok idején sok növény és állatfaj elpusztult,
-ezeket a hideg elmultával új fajok váltották fel, amelyek közbe
-kifejlődtek vagy életben maradtak.</p>
-<p>Jacques Loeb, a kiváló amerikai fiziológus ráterelte a figyelmet
-a tengervíz alkalikus hatására a kereszteződésből származó fajok
-létrejötténél. Közönséges tengervízben a strongylocentrotus
-purpuratus nevű tengeri sün petéit nem termékenyíti meg az asterias
-ochracea tengeri csillag magja. De ha 3–4 cm<sup>3</sup>
-négyszázalékos nátronlug oldatot adunk a tengervíz literjébe, akkor
-a kereszteződés kitünően sikerül. De mivel a tengervíz alkalinitása
-oly időszakban növekedik, amikor a levegő kevés szénsavat
-tartalmaz, nem valószinütlen, hogy a jégkorszakok idején, amely az
-életre egyébként kedvezőtlen volt, új fajok keletkeztek. Ily módon
-midőn visszatért a meleg, verseny támadt az új fajok között a
-jégkorszak utáni szabad területen, és világos, hogy ez az
-életrevalóbb fajok erős fejlődésének kedvezett.</p>
-<p>Mielőtt elhagynók a pánszpermia kérdését, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> néhány
-azzal összefüggő dolgot érintünk, melyeket a legutóbbi idők
-kisérletei világítottak meg.</p>
-<p>Az a lehetőség, hogy az élet a sugárzási nyomás segítségével
-egyik bolygóról egy másik, távoli naprendszer bolygójára juthat,
-azon alapul, hogy a világűrben, a naprendszerek határain túl
-alacsony hőmérséklet uralkodik, aminek következtében az
-életfolyamatok ott oly erősen csökkennek, hogy az élet ezáltal
-millió éveken át megmaradhat. Madsen és Nymann, valamint Paul és
-Prall több nevezetes kisérletet tettek abban az irányban, hogy minő
-befolyással van a hőmérséklet az élet megmaradására. Az előbbiek a
-lépfene-spórák szívósságát vizsgálták különböző hőmérsékletnél.
-Alacsony hőfokon (pl. jégveremben) hónapokig el lehet tartani
-azokat, anélkül, hogy csiraképességükből észrevehetőleg
-veszítenének, míg 100°-nál néhány óra alatt elpusztulnak. Az az
-érdekes, hogy a hőmérséklet itt körülbelül ugyanoly befolyást
-gyakorol, mint más életfolyamatnál, úgy hogy ha a hőmérséklet tíz
-fokkal emelkedik, a reakciók mintegy két és félszer gyorsabban
-állanak be. Ezen arányt vettem alapul azon számításaimban, amelyek
-a csiraképességnek alacsony hőmérséklet melletti tartamára
-vonatkoznak.</p>
-<p>Amíg ezen kisérletek a víz fagypontja feletti hőmérsékleten
-történtek, addig Paul és Prall kisérletei a folyékony levegő
-forrpontján (−195°) folytak le. Emellett a sztafilokokkusz
-vegetativ formáit használták (nem <span class="pagenum"><a name=
-"Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> spórákat), a baktériumok
-egy faját szárított állapotban. Amíg ezek fele a rendes szobai
-hőmérsékletnél három nap alatt elpusztult, addig a folyékony levegő
-hőmérsékletén életképességük négy hónap alatt sem csökkent
-észrevehetőleg. Ez igen szép bizonyíték a csiraképesség
-konzerválására a rendkívüli hideg által. Föltesszük, hogy a
-világűrben a legnagyobb fokú hideg uralkodik.</p>
-<p>Egyébként a perpetuum mobile és az ősnemzés problémáinak
-összehasonlítását még egy irányban folytathatjuk. A tapasztalat
-azon meggyőződésre késztet, hogy a földön és általában a
-naprendszerben uralkodó viszonyok között lehetetlen munkakifejtés
-mellett örök mozgás. De meg kell azt is engednünk, hogy a Maxwell
-által fölvett kivételes eset nagy szerepet játszik a ködfoltokon,
-azon égitesteken amelyek bizonyos tekintetben ellentétei a napnak.
-Hasonlóan elképzelhető, hogy amennyire ma meg tudjuk itélni a
-dolgot, ősnemzés nem fordulhat elő a földön; és valószinüleg előbb,
-a meglehetősen hasonló viszonyok között szintén nem fordulhatott
-elő; de a világegyetem más részében, ahol lényegesen eltérők a
-fizikai és kémiai viszonyok, aminők kétségkívül vannak és voltak a
-mérhetetlen űrben, fölléphetett e jelenség.</p>
-<p>Azon pontról vagy pontokról, ahol ősnemzés lehetséges volt,
-elterjedhetett az élet aztán a többi lakható égitestre. Ha az
-ősnemzés eszméjét ebben az értelemben vesszük, sokkal valószínűbb,
-mintha azt tételeznők fel, hogy az <span class="pagenum"><a name=
-"Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> élet minden egyes,
-végtelen számú égitesten, ahol csak előfordúl, csira nélkül
-keletkezett.</p>
-<p>Viszont világos, hogy miután a világegyetem egészében véve
-végtelen idő óta áll fenn a maihoz hasonló viszonyok között, tehát
-életnek is kellett mindig lennie, bármily távoli multra is
-gondolunk.</p>
-<p>Ezen utolsó fejezetben igyekeztünk bebizonyítani, hogy még
-mielőtt a természettudományok alapvető törvényeiket (az energia- és
-anyagmegmaradásának törvényeit) formulázhatták volna, ezen
-törvények többé-kevésbé tudatosan alapul szolgáltak a filozófusok
-világmagyarázatainak. Tán azt lehetne mondani, hogy sokkal
-észszerűbb lett volna minden további nélkül elfogadni a filozófusok
-felfogását és nem várni a természetkutatók megokolására. Ez tán meg
-is történt volna, ha e filozófusok tanaival egyidejüleg nem
-hirdettek volna más gondolkodók határozottan ellentmondó nézeteket.
-A természettudományi vizsgálat tehát nélkülözhetetlen volt.</p>
-<p>Továbbá nagy különbség van azon filozófiai elmélkedések és az
-utóbbiakból levezetett természettudományi törvények között. Ha
-például Empedoklesz és Demokritosz azt tanították kortársaik
-általános felfogásával ellentétben, hogy az anyag megmarad, az
-teljesen más, mint Lavoisier bizonyítása, hogy ha a fém oxigént
-vesz a levegőből és azáltal nehezebbé lesz, a súlynövekedés
-teljesen megfelel a fém által lekötött oxigén súlyának. E kisérlet
-csak egyike ama bizonyításoknak, amelyeket a kémikusok minden nap
-adnak és amelyek azt mutatják, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> hogy az anyag
-megmaradásának elvéből levont következtetések sohasem vezetnek
-félre bennünket.</p>
-<p>Hasonlókép áll a dolog Descartes, Leibnitz és Kant filozófiai
-elmélkedéseinél a nap fokozatos kiégéséről, amelyekben már
-homályosan benne rejlik az az eszme, hogy az energia nem
-keletkezhet semmiből. Azonban csak Mayer és Joule kisérleti
-bizonyításai után, amelyek megmutatták, hogy amint egy bizonyos
-energiamennyiség (pl. munka alakjában) eltünt, a megfelelő
-mennyiség mindig föllép más alakban (pl. hő alakjában) – csak ezek
-után lehetett teljes bizonyossággal állítani, hogy a nap
-felhalmozott energiamennyisége a kisugárzás következtében
-mindinkább csökken, míg végül egészen el kell fogynia, ha csak
-egyik-másik módon nem pótolja valami. Azelőtt a legkiválóbb
-férfiak, mint Laplace és Herschel is, nem találtak ellentmondást
-azon föltevésben, hogy a nap sugárzása csökkenés nélkül örökké
-tart, ez a mindennapi tapasztalaton alapuló általános felfogás ma
-is fennáll. Kant felfogása a világfolyamat mindig visszatérő
-megújhodásáról – bár csak általánosságokat említ – igen nevezetes,
-de ellentmondásba jut a kivitelben az energia megmaradásának
-elvével. Ugyanaz áll Du Prel kisérletére is.</p>
-<p>Kantnál a világfolyamat megismétlődésének eszméje etikai elven
-alapul. «Jóleső érzéssel» fogadja azon gondolatot, hogy a világon
-továbbra is lesz szerves élet. Azonkívül szerinte ellentmond az
-isteni tökéletességnek, hogy a napok örökre kialudjanak. Spencer
-tárgyilagosabb <span class="pagenum"><a name="Page_234" id=
-"Page_234">-234-</a></span> szempontból indul ki, amikor azt
-mondja, hogy a világegyetem fejlődésében bizonyos törvényszerűség
-érvényesül. Ő azon modern állásponton van, hogy a világ végtelen
-idő óta áll fenn és nem is lesz vége, míg Kant azt hitte, hogy a
-világ teremtés által jött létre. Spencer szerint az anyag
-összehúzódásának és szétszóródásának korszakai váltakoznak, ami az
-indus nyugalmi és fejlődési periódusokra emlékeztet. A naprendszer,
-mondja Spencer, mozgó egyensúlyi helyzetben lévő rendszer, amely
-végül úgy oszlik el, hogy megint megritkult anyaggá válik, mint
-aminőből keletkezett. De hogyan történjék az ily szétszóródás,
-amikor csak vonzó erő ismeretes, aminő Newton gravitációja, az
-érthetetlen. Jóllehet Spencer megemlékezik az égitestek közötti
-összeütközés lehetőségéről, azonban a szétszóródás folyamatában nem
-tulajdonít annak szerepet. De ha taszító erők nem volnának, akkor
-minden koncentrálódnék a világegyetemben.</p>
-<p>A világegyetem örök ciklikus fejlődésének eszméjét – amelyről az
-indus filozófusok a mult szürkületében álmodoztak – csak úgy
-dolgozhatjuk ki, ha megalkotjuk a sugárzási nyomás fogalmát és
-bebizonyítjuk, hogy az entropia bizonyos körülmények között
-csökkenhet is.</p>
-<p>Az eszmékkel úgy vagyunk, mint az élő szervezettel. Sok magvat
-hintenek el, de csak kis mennyiség indul csirázásnak; és a belőlük
-kifejlett élőlények közül a legtöbben a létért való küzdelemben
-elpusztulnak, úgy hogy csak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> kevés marad életben.
-Hasonló kiválasztásnak vannak alávetve a természettudomány tanai, a
-természetnek leginkább megfelelőket szemelik ki közülök. Gyakran
-halljuk, hogy hasztalan foglalkozunk elméletekkel, mert azokat
-mindig megdöntik. Aki azonban így beszél, az nem látja tisztán a
-fejlődést. A ma uralkodó elméletek, amint az eddigiekből láthattuk,
-a legrégibb kor felfogására vezethetők vissza. Homályos sejtésekből
-kiindulva mind nagyobb világosságra és érvényességre tettek szert.
-Például Descartes örvényelméletét elhagyták, amint Newton
-meggyőzően kimutatta, hogy a világűrben nem lehet jelentős
-mennyiségben anyag; de Descartesnak több eszméje életképes maradt,
-ilyen például nézete a ködfolt forgásáról, amiből a naprendszer
-fejlődött ki. Épúgy felismerjük nézetét a bolygóknak az űrből a
-naprendszerbe való bevándorlásáról Laplace azon tanában, hogy
-bevándorolt üstökösök részt vettek a bolygók képződésében és
-befolyásolták mozgásukat, valamint a fentemlített észrevételben,
-hogy a vonzási középpontok, amelyek körül a napködfoltban a bolygók
-képződtek, kivülről jöttek.</p>
-<p>Mi sem tévesebb tehát, mint azon felfogás, hogy az elméleti
-munka kozmogóniai kérdésekben hasztalan, vagy hogy nem juthatunk
-tovább, mint az ókor filozófusai, mert néhány általuk hirdetett
-felfogás igen közel járt az igazsághoz és azért föltaláljuk azokat
-modern kozmogóniáinkban is. E téren a fejlődés a legutóbbi idő
-folyamán gyorsabban haladt előre, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> mint bármely előbbi
-időben, ami a természettudományok jelen virágzó korának köszönhető,
-amellyel még megközelítőleg sem versenyezhet egy megelőző korszak
-sem.</p>
-<p>Örvendetes tény az is, hogy az évszázadok folyamán mindjobban
-haladt az emberszeretet, amire fentebb nem kevés példát soroltunk
-föl. Nagyjában véve tagadhatatlan, hogy a mindent átölelő
-természet, a szabadság és az emberi érték fogalmai mindig
-egyidejüleg fejlődtek, avagy megállottak, aminek kétségkívül az az
-alapja, hogy ha az emberiség előre halad, a különböző művelődési
-területek mind kibővülnek. Mi azt találjuk, hogy a természettudósok
-minden korban szót emeltek az emberszeretet érdekében.</p>
-<p>Aki éber szemmel kiséri a természet fejlődésének lehetőségeit,
-és annak végtelen változatosságát, irtózik a csalárdságtól és
-megveti a más rovására való boldogulást.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="footnotes">
-<h2>Lábjegyzetek.</h2>
-<div class="footnote">
-<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
-"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A bunurongok igen
-alacsony fokon álló törzse az ausztráliai tengerparton, azt mondja,
-hogy a sas alakú Bun-jel isten teremtette a világot. Miből, nem
-mondják.</p>
-<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href=
-"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Alkalmas magyar
-fordítása nincs.</p>
-<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href=
-"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> A szinodikus vagy
-holdhónap ujholdtól ujholdig tart.</p>
-<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href=
-"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Pontosabban 60·27
-földsugár.</p>
-<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href=
-"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Jelenleg 23° 27′
-26″.</p>
-<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href=
-"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Ez az érték a
-valószinű eredője a Nap és a ködfolt relativ sebességének. Úgy a
-Nap, mint a ködfoltok környezetükhöz képest 20 km/sec. sebességgel
-mozognak.</p>
-<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href=
-"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Excentricitás alatt
-értjük a gyujtópontnak az ellipszis középpontjától való távolságát
-viszonyítva a fél nagytengely hosszához.</p>
-<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href=
-"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Mert
-0·235:1=2·35:x, amiből x=10.</p>
-<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href=
-"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Ezen ú. n.
-izotermális réteg az egyenlítő közelében több, mint 20 km
-magasságban fekszik, Közép-Európában 11–12 km, és a 70° szélesség
-alatt 8 km magasságban.</p>
-<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href=
-"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Miután az előbbi
-számítások szerint földünkön a légköri hőmérséklet emelkedése
-km-enként 10°-ra volna tehető.</p>
-<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href=
-"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a>
-274:42·5=6·44.</p>
-<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href=
-"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> 1200 km-nek.</p>
-<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href=
-"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Ekholm még
-alacsonyabb értéket nyer, 5·4 millió fokot.</p>
-<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href=
-"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Fábián Gábor
-fordítása.</p>
-<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href=
-"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Spinoza, a nagy
-filozófus 1632-ben született Amsterdamban; 1677-ben Hágában halt
-meg. Sorsa igazolja, mennyire haladt azóta a civilizáció, azért
-közöljük itt röviden. Szülei portugáliai zsidók voltak, kik az
-inkvizició üldözései elől menekültek Hollandiába. A rendkivül
-tehetséges ifjú kora vallási dogmáiban való kételkedését nem tudta
-leküzdeni, ezért hitsorsosai üldözték. Végül igyekeztek rábeszélni,
-hogy nagy jutalom ellenében ismerje el a zsidó vallást. Megvetéssel
-utasította vissza az ajánlatot. Erre élete ellen törtek és kizárták
-a zsidó közösségből. Azután optikai lencsék csiszolásával
-foglalkozva, szűkösen tartotta el magát és nagyszerű filozófiai
-műveket írt.</p>
-</div>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_237" id=
-"Page_237">-237-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>TARTALOMJEGYZÉK.</h2>
-</div>
-<ul class="TOC">
-<li>A szerző előszava <span class="ralign"><a href=
-"#Page_5">5</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">I.</span> A primitiv népek
-mondái a világ keletkezéséről <span class="ralign"><a href=
-"#Page_11">11</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Az ősidők
-kulturnépeinek teremtési mondái <span class="ralign"><a href=
-"#Page_27">27</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">III.</span> A legszebb és
-legmélyebb teremtési mondák <span class="ralign"><a href=
-"#Page_45">45</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> A régi filozófusok
-világmagyarázatai <span class="ralign"><a href=
-"#Page_61">61</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">V.</span> Az újkor kezdete: a
-lakott világok sokaságának tana <span class="ralign"><a href=
-"#Page_89">89</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> Newtontól Laplaceig.
-A naprendszer mechanikája és kozmogóniája <span class=
-"ralign"><a href="#Page_117">117</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> Újabb csillagászati
-felfedezések <span class="ralign"><a href=
-"#Page_139">139</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> Az energia fogalma
-a kozmogóniában <span class="ralign"><a href=
-"#Page_171">171</a></span></li>
-<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> A végtelenség
-fogalma a kozmogóniában <span class="ralign"><a href=
-"#Page_197">197</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table summary="Javítások">
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_33">33</a></td>
-<td>Dclitsch</td>
-<td>Delitsch</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_73">73</a></td>
-<td>Kr. e. 611–547 között)</td>
-<td>(Kr. e. 611–547 között)</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_79">79</a></td>
-<td>270 körül</td>
-<td>270 körül)</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_102">102</a></td>
-<td>végnélk ülinek</td>
-<td>végnélkülinek</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A VILÁGEGYETEM ÉLETE ÉS MEGISMERÉSÉNEK TÖRTÉNETE A LEGRÉGIBB IDŐTŐL NAPJAINKIG</span> ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away&#8212;you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>
-</div>
-</body>
-</html>
author	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-01-21 20:52:17 -0800
committer	nfenwick <nfenwick@pglaf.org>	2025-01-21 20:52:17 -0800
commit	925ec81a1a78e5a3d0eb4dc12a94da2d2eaf2d51 (patch)
tree	082415918ded38af8028f1aa9461e5cdbc382346 /old/68183-h/68183-h.htm
parent	399a66c5ee0057106c0c0d8db275aa69e46112e9 (diff)