diff options
Diffstat (limited to 'old/67887-h/67887-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/67887-h/67887-h.htm | 7418 |
1 files changed, 0 insertions, 7418 deletions
diff --git a/old/67887-h/67887-h.htm b/old/67887-h/67887-h.htm deleted file mode 100644 index f0480fd..0000000 --- a/old/67887-h/67887-h.htm +++ /dev/null @@ -1,7418 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of A lángban álló szigettenger -by Jules Verne</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -h2 span.smaller { - font-size: 80%; - line-height: 300%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.blockquot { - margin-left: 10%; - margin-right: 0%; - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -p.caption { - margin-top: 0; - font-size: smaller; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -h2 img { - margin: auto; - margin-bottom: 2em; - display: block; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -.TOC .roman { - width: 4em; - display: inline-block; - text-align: right; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>A lángban álló szigettenger</span>, by Jules Verne</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>A lángban álló szigettenger</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Jules Verne</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Imre Huszár</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: April 20, 2022 [eBook #67887]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Hungarian Electronic Library</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A LÁNGBAN ÁLLÓ SZIGETTENGER</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_267">267</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">VERNE GYULA.</span></p> -<p class="center">*</p> -<h1>A LÁNGBAN ÁLLÓ SZIGETTENGER.</h1> -<p class="center"><span class= -"caption-small">FRANCZIÁBÓL</span></p> -<p class="center"><span class="caption-large">HUSZÁR -IMRE.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">HARMADIK EGYEDÜL -JOGOSITOTT KIADÁS</span></p> -<p class="center"><span class="caption">48 KÉPPEL.</span></p> -<div class="figcenter" style="width: 340px;"><a href= -"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt="" title= -"" /></a></div> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST.</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET -ÉS KÖNYVNYOMDA.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1911.</span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2><a href="images/i002hq.jpg"><img src="images/i002.jpg" alt="" -title="" /></a> I.<br /> -<span class="smaller">Hajó a látóhatáron.</span></h2> -</div> -<p>1827. évi október 18-án, este öt óra tájban, egy kis levantei -hajó erősen szélnek feszítette vitorláit, hogy még az éjszaka -beállta előtt bejuthasson a vitylosi kikötőbe, a koroni -öbölbejáratánál. <span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span></p> -<p>E kikötő, Homér régi Oetylosa, azon három mély beszögellés -egyikében fekszik, melyek az ióniai és az égei tengerben ama -platánfa-levelet képezik, melyhez oly találóan hasonlították -Görögország déli részét. E platánfa-levélen terjeszkedik szét a -régi Peloponnesus, az ujkori földrajz Moreája. E beszögellések -közül, nyugat felől, legelső a koroni öböl, Messene és a Maina -között; a második a marathoni öböl, mely mélyen behatol a rideg -Lakonia partvidékeibe, a harmadik e naupliai öböl, melynek vize -Lakoniát választja el Argolistól.</p> -<p>A vitylosi kikötő a legelső öbölhöz tartozik, s annak keleti -partján, egy szabálytalan beszögellés legbelső részén, a Taygetos -legmeszebbre kinyuló előhegyeit mossa. A tengerfenék kedvező -viszonyainál, s a körülötte fekvő magaslatoknál fogva e kikötő a -legjobb menhelyek egyike, melyeket a földközi tengerek összes -szelei által hozzáférhető e partokon csak találni lehet. A hajót, -mely eléggé élénk éjszak-éjszaknyugati szélben vitorlázott, nem -lehetett meglátni a vitylosi rakpartokról, melyektől még hat–hét -tengeri mérföldnyi távolság választotta el. Noha a légkör nagyon -tiszta volt, legmagasabban levő vitorlái is alig váltak le a -verőfényes látóhatárról.</p> -<p>De ha alulról nem lehetett látni, nagyon jól meglátszott -felülről, vagyis a falu mögött emelkedő ormok csúcsáról. Vitylos -félköralakban épült azon meredek sziklákon, melyeket a régi -kelaphai fellegvár védelmez. A falu felett néhány régi torony -romjai magaslanak ki, de ezek nem oly régiek, mint egy -Serapis-templom érdekes maradványai, melynek ióniai oszlopai és -oszlopfői maig is diszítik a vitylosi templomot. E tornyok -közelében még két vagy három, nagyon kevéssé látogatott és -szerzetesek által ellátott kis kápolna is létezik.</p> -<p>Mindenek előtt tisztába kell jönnünk az «ellátott», valamint a -«szerzetesek» kifejezés értelme iránt. Az <span class= -"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> utóbbi alatt -a messenei tengerpart kalugyereit értjük. Ezek közül egygyel, a ki -éppen most lépett ki a kápolnája ajtaján, az olvasó mindjárt -személyesen is meg fog ismerkedni.</p> -<p>Elbeszélésünk idejében a vallás, Görögországban, még sajátságos -vegyüléke volt a pogány legendáknak és a keresztyén hitnek. Sok -hivő az ókori istennőket összetévesztette az új vallás -szentjeivel.</p> -<p>Még ma is, mint Belle Henrik megjegyzi, «összekeverik a -félisteneket a szentekkel, a megbűvölt völgyek tündéreit a -paradicsom angyalaival, a szirénekhez és furiákhoz épen úgy -imádkoznak, mint a Panadzsiához (mindenszentekhez).» Innét -származnak bizonyos furcsa vallási szokások, mosolyra gerjesztő -anomaliák, annál inkább, mert még a papság sem igen tudja magát -tájékozni e nagyon kevéssé orthodox zűrzavarban.</p> -<p>E század elején a hellén félsziget népsége már sokkal -tudatlanabb volt, s a gondatlan, naiv, könnyen pajtáskodó -szerzetesek nagyon kevéssé látszottak alkalmasoknak a természettől -fogva babonás lakosság vezetésére.</p> -<p>Hiszen ha ezek a kalugyerek csupán csak tudatlanok lettek volna! -De Görögország némely vidékein, főleg a Maina kietlen regióiban, -természetüknél fogva, de szükségből is kolduskodtak, és ugyancsak -futottak a drachma után, melyet néha könyörületes utazók dobtak oda -nekik. E szegény s a legalsóbb osztályokból származott emberek, -kiknek nem volt egyéb teendőjük, mint csókra nyujtani valamely -apokryph szentképet és felügyelni, hogy az egyik vagy másik -szentnek a szobra előtt égő lámpa ki ne aludjék; a dézsmák, -gyónások, temetések és keresztelések csekély jövedelmezősége felett -kétségbeesve, nem találták szent hivatásukkal ellenkezőnek -kémszolgálatokat teljesíteni a tengerpart lakosai érdekében.</p> -<p>A vitylosi tengerészek, kik a rakparton heverésztek a -<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> -nápolyi lazzaronik módjára, s ép úgy mint ezek, órákig szoktak -pihenni néhány percznyi munka után; nem is késtek felugrálni -helyeikről, midőn megpillantották egyik kalugyerjöket, a ki, -kezeivel erősen hadonázva, igyekezett le a hegyről a falu felé.</p> -<p>A barát ötven-ötvenöt éves, kövér ember volt. Meglátszott rajta, -hogy a lustaságtól hizott meg; ravasz arcza nem sok bizalmat -gerjeszthetett az emberben.</p> -<p>– Nos, mi baj, szent atya, mi baj? – kérdé az egyik tengerész, -eléje sietve.</p> -<p>A tengerész annyira az orrán keresztül bocsátotta a hangot, hogy -az ember kisértetbe jött volna azt hinni, hogy Ovidius Naso is a -hellének ősei közé tartozott; s azon mainota tájszólamban beszélt, -melyben a görög, a török, az olasz és az albán nyelv úgy -összekeveredik, mintha már a Bábel tornya épitésekor is létezett -volna.</p> -<p>– Talán megszállták a Taygetos magaslatait Ibrahim katonái? – -kérdé egy másik tengerész oly közönyös taglejtéssel, mely nagyon -csekély hazaszeretetet árult el.</p> -<p>– Csak ne a francziák legyenek, a kikkel úgy se tudjuk, hogy mit -csináljunk – viszonzá az, a melyik először megszólalt.</p> -<p>– Az egyik eb, a másik kutya! – jegyzé meg egy harmadik.</p> -<p>E megjegyzés elárulta, hogy a küzdelem, mely akkor -legborzasztóbban dühöngött, csak nagyon kevéssé érdekelte a -Peloponnesus legdélibb részének lakóit; ellentétben az északi -mainotákkal, kik oly fényesen kitüntették magukat a függetlenségi -harczban.</p> -<p>De a kövér kalugyer nem tudott felelni sem az egyiknek, sem a -másiknak. A lélegzete kimaradt, mialatt lejött <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8"><br /> --8-</a></span> a parti szikla meredek ösvényén. Asthmás melle -zihált. Beszélni akart, de nem birt. Egyik hellén őse, a marathoni -harczos, legalább még hirül tudta adni Miltiades győzelmét, mielőtt -holtan összerogyott volna. De nem is volt most szó Miltiadesről, -sem az athéniek és a perzsák csatáiról. A Maina e végpontjának -lakói már görögök is alig voltak.</p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i003hq.jpg"><img src="images/i003.jpg" alt= -"– NOS MI BAJ, SZENT ATYA? – KÉRDÉ AZ EGYIK TENGERÉSZ." title= -"– NOS MI BAJ, SZENT ATYA? – KÉRDÉ AZ EGYIK TENGERÉSZ." /></a> -<p class="caption">– NOS MI BAJ, SZENT ATYA? – KÉRDÉ AZ EGYIK -TENGERÉSZ.</p> -</div> -<p>– No beszélj hát, szent atya! beszélj már! – kiáltá egy Gozzo -nevű öreg hajós, a ki türelmetlenebb volt a többinél, mintha -sejtette volna, mi hírt hozott a szerzetes.</p> -<p>A kalugyernek végre sikerült lélegzethez jutnia. Kezét -kinyújtotta a tenger felé és így szólt:</p> -<p>– Hajó közeledik.</p> -<p>E szókra az összes éhenkórászok felugráltak, tapsolni kezdtek s -a kikötő felett emelkedő sziklához futamodtak, honnét nagy darab -sík tengert lehet belátni.</p> -<p>Idegen ember azt hihette volna, hogy e mozgást azon érdeklődés -idézte elő, egy messzeföldről érkező hajó iránt, mely minden valódi -tengerésznél oly természetes. Pedig dehogy! – ha e bennszülöttek -valami iránt szenvedélyesen érdeklődtek, annak egészen más oka -volt.</p> -<p>A Maina még ma is, nem csupán ez elbeszélés idejében, egészen -külön területét képezi Görögországnak, mely az 1829-iki drinápolyi -békekötést aláirt európai hatalmak jóvoltából független királysággá -lett. A mainoták, vagy legalább közülök azok, kik e néven élnek az -öblök közt kinyuló földterületen, félig barbárok maradtak és jobban -törődtek a saját szabadságukkal, mint hazájuk szabadságával. Innét -van, hogy az alsó Morea e végpontjait úgy szólván soha sem lehetett -teljesen meghódítani. A török janicsárok ép oly kevéssé birtak -velök, mint a görög zsandárok. Ez izmos, bosszúálló, születésüknél -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -fogva rabló és mégis vendégszerető hegyi lakók, kiknél, mint -Korzikában, fiúról-fiúra száll a csupán vérrel kiengesztelhető -családi gyülölség, kik készek gyilkolni is, ha a rablás -gyilkosságot igényel, a spártaiak ivadékainak vallják magukat; de a -Taygetos kiágazásai közt, hol a csaknem hozzáférhetetlen -fellegvárak («pyrgos») ezer számra léteznek, nagyon szivesen -játsszák azon középkori lovagok szerepét, kik hűbéri jogaikat kard- -és gyilokdöfések segélyével gyakorolták.</p> -<p>Ha a mainoták még ma is félig vadak, könnyen elképzelhető, mik -lehettek ötven évvel ezelőtt. E század első harmadában, mielőtt még -a gőzhajók czirkálásai határt nem szabtak tengeri rablásaiknak, ők -voltak a Levante összes partjain a legelszántabb kalózok, kiktől a -kereskedőhajók legénysége méltán retteghetett.</p> -<p>És épen a vitylosi kikötő kinálkozott legbiztosabb menhelyül -mindazon gonosztevőknek, kik a Szigettenger és a Középtenger közeli -vidékeinek biztonságát veszélyeztették; részint fekvésénél fogva a -Peloponnesus végpontján, két tenger bejárásánál, részint pedig a -kalózok előtt annyira kedves Cerigotto sziget közelsége miatt. A -Maina e része lakosainak érintkezési központját különösebben a -Kakovonni vidékének nevezték és a kakovonnióták, kik azon -előrenyuló földnyelv két oldalán laktak, mely a Matapan hegyfoknál -végződik, a legkényelmesebben rendezhették be működésüket. A -tengeren megtámadták a hajókat. A szárazföldön hamis jelzések által -vezették tévutra. Ott és itt egyaránt kirabolták és felgyujtották. -Lehetett a legénység török, máltai, egyiptomi, vagy akár görög is, -azzal egy cseppet se törődtek; kérlelhetlenül lemészárolták -valamennyit, vagy eladták rabszolgákul az éjszak-afrikai partokon. -Mikor a munka szünetelt és a hajók ritkábban kezdtek mutatkozni a -koroni és marathoni öböl, a Cerigo vagy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> Gallo -hegyfok vidékein, akkor közimák szálltak fel a viharok istenéhez, -hogy méltóztassék erre felé irányozni valamely nagyobb tonnateher -képességű és dús rakományú hajót. A kalugyerek soha se tagadták meg -az efféle imákat, híveik jóvolta érdekében.</p> -<p>Néhány hét óta a kalózmesterség nem igen jól jövedelmezett. -Semmiféle hajó se kötött ki a Maina tengerpartjain. Lett is hát -nagy öröm, midőn a szerzetes fuldoklásoktól megszakitott hangon -elmondta, hogy: – hajó közeledik!</p> -<p>Csaknem azonnal megkondultak a Simandra tompa hangjai. A -Simandra egy vasnyelvü faharang, melyet azért használtak e vidéken, -mert a törökök megtiltották az érczből öntött harangok használatát. -De a tompa kongás is csakhamar összecsődítette az egész bitang -lakosságot, a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket és a szilaj, -vérengző ebeket, melyek valamennyien egyaránt készek voltak rabolni -és gyilkolni.</p> -<p>E közben a sziklán összecsoportosult vitylosiak nagy lármával -vitatkoztak. Vajjon milyen hajó lehet az, melyet a kalugyer -jelzett.</p> -<p>Az éjszak-éjszaknyugati széllel, mely este felé mindinkább -erősbödött, a hajó gyorsan vitorlázott tova. Még az is megeshetik, -hogy balra elhagyja a Matapan hegyfokot. Az iránya arra látszott -vallani, hogy Kréta felől jön. A hajótest már kezdett kiemelkedni a -fehér hullámbarázdából, melyet maga után hagyott, de vitorláinak -összesége még csak egy meghatározhatlan tömeget mutatott. Nehéz -volt tehát kitalálni, hogy a hajók melyik fajához tartozhatott. A -találgatások csakugyan perczről-perczre ellent is mondtak -egymásnak.</p> -<p>– Egy sebek! – mondá az egyik tengerész. – Látom a középső -árbocz négyszögletes vitorláit.</p> -<p>– No persze! – mondá egy másik. – Nem látod, <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> milyen -domborúak az oldalai és milyen magas a hátulja.</p> -<p>– Ugyan már, ki tudná azt megkülönböztetni ily messziről!</p> -<p>– De az csak bizonyos, hogy a vitorlái négyszögletesek!</p> -<p>– Az isten legyen nekünk irgalmas! – viszonzá az öreg Gozzo. – -Akár sebek, akár nem, az már világos, hogy három árboczos hajó; már -pedig három árbocz többet ér a kettőnél, ha arról van a szó, hogy a -mi partunkon kössön ki, kandiai borokból vagy smyrnai szövetekből -álló jókora rakománynyal.</p> -<p>E bölcs megjegyzésre még figyelmesebben nézte a hajót mindenki. -A hajó közeledett, nagyobbodott, de oldalt még mindig nem lehetett -látni, mert egyenesen nekik tartott. Egész határozottsággal még azt -sem lehetett mondani, hogy két árbocza van-e vagy három, vagyis -hogy jelentékeny tonnateher-képességet lehet-e tőle várni vagy -sem.</p> -<p>– Eh! nyomoruság! az ördög is ellenünk van, – kiáltá Gozzo azon -válogatott káromkodások egyikével, melyekkel beszédének minden -mondatát fűszerezni szokta. – Utóvégre csak egy felukk lesz…</p> -<p>– Vagy épen egy speronare! – kiáltá a szerzetes, ki nem kevésbbé -érzett csalódást, mint híve.</p> -<p>Nem szükség mondanunk, hogy e megjegyzésekre igen haragos -kiáltások halatszottak. De bármilyen volt is a hajó, annyit már -most is lehetett tudni, hogy teherképessége aligha haladja meg a -száz–százhusz tonnát. De végre sebaj, ha a rakomány nem óriási; – -csak értékes legyen. Vannak egyszerü felukkok, sőt speronarek is, -melyek drága borokat, finom olajokat és nagybecsü szöveteket -szállítanak. Ez esetben megérdemlik a fáradságot s a csekély munka -is búsásan jövedelmez. <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> Nem volt tehát még ok a kétségbeesésre. -Ezenfelül a falu vénei, kik e részben nagy jártassággal birtak, a -hajó egész szerkezetén bizonyos elegancziát vettek észre, melyből -következtetéseket vontak le.</p> -<p>A nap lassankint kezdett leáldozni a látóhatár mögé az ióniai -tenger nyugati részén, de az októberi alkonyat még körülbelül egy -óráig elég világos volt arra, hogy a hajó minőségét meg lehessen -határozni, az éjszaka beállta előtt.</p> -<p>Ezenkívül, miután a Matapan hegyfokot elhagyta, kissé oldalt -fordult és kedvezőbb feltételek közt volt megfigyelhető.</p> -<p>E perczben a «Sacoléve» szó hangzott el az öreg Gozzo -ajkairól.</p> -<p>– Sacoléve! – kiálták társai, kiknek keserű csalódása a -káromkodások egész záporában tört utat magának.</p> -<p>De e tekintetben nem is támadt szóvita, mert a tévedés -lehetősége ki volt zárva. A hajó, mely a koroni öböl bejárata felől -közelgett, csakugyan <i>sacoléve</i> volt. Utóvégre is a -vitylosiaknak azért még nem kell panaszkodniok a balsors ellen. Az -efféle hajókon is gyakran lehet nagyértékű rakományt találni.</p> -<p>Sacoléve a neve azon középszerű hordképességű levantei hajóknak, -melyeknek fedélzete a hajó fara felé kissé emelkedik. Vitorlái -egyik oldalon az árboczhoz vannak erősítve. Főárbocza, mely a hajó -közepén van és tetemesen előrehajlik, egy háromszögletes -vitorlával, egy viharvitorlával, egy főárboczderékkal és -fősudár-vitorlával van ellátva. Elől két ormánysudár-vitorla, a -különböző magasságú két hátulsó árboczon két csúcsos vitorla -egészíti ki a hajó vitorlázatát, mely egészen különös alakot ad -neki. Az élénk szinüre befestett hajótest, a hosszura nyujtott -orrtőke, az árboczszerkezet különfélesége, a vitorlák szabálytalan -alakja a sacoléveket egyikévé <span class="pagenum"><a name= -"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> teszi azon szép idomú -járműveknek, melyek százanként czirkálnak a Szigettenger -szorosaiban. Semmi sem lehet kecsesebb e könnyű szerkezetű -hajóknál, melyek mintegy simulni látszanak a hullámok hajlásaihoz, -minden erőfeszítés nélkül kiemelkednek a tajtékzó habok közül, mint -valamely óriási madár, melynek szárnyai végig surrannak a lenyugvó -nap utolsó sugarainak tüzében égő tenger felszinén.</p> -<p>Noha a szél mindinkább erősbödött s az égboltozaton a felhők -tornyosulni kezdtek, a hajón egyetlen vitorlát sem vontak be, még a -fősudár-vitorlát sem, melyet egy kevésbbé vakmerő hajós bizonynyal -bevonatott volna. A kapitány nyilván ki akart kötni és semmi -szándéka sem volt az éjszakát a háborgó tengeren tölteni, amelynek -zajlása mind fenyegetőbbé lett.</p> -<p>De ha a vitylosi tengerészek egy pillanatig sem lehettek -kétségben az iránt, hogy a sacoléve az öbölben fog horgonyt vetni, -az iránt korántsem voltak tisztában, vajjon az ő kikötőjökbe fog-e -bevitorlázni.</p> -<p>– Ej! – kiáltá az egyik, – az ember azt hinné, hogy csak úgy -kerülgeti a szelet, a helyett, hogy egyenesen erre tartana.</p> -<p>– Vontatná az ördög a hova akarja! – mondá egy másik. – Talán -bizony kerülőt tesz és megint visszamegy a sik tengerre.</p> -<p>– Hátha Koron a rendeltetési helye?</p> -<p>– Vagy Kalamata.</p> -<p>Mindkét feltevés egyformán lehetséges volt, Koron a mainota -partok azon kikötői közé tartozik, melyeket a levantei kereskedelmi -hajók sűrűn látogatnak. Jelentékeny kiviteli kereskedést űz -délgörögországi olajjal. Ugyanez áll a Kalamatáról is, mely az öböl -legbenső részén fekszik, s melynek bazárjai telvék Európa különböző -államaiból származó iparczikkekkel, szövetekkel és <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> -edényneműekkel. Lehetséges volt tehát, hogy a hajó e két kikötő -valamelyikébe igyekszik – a mi nagyon kellemetlen lett volna a -prédától ekkép eleső vitylosiakra nézve.</p> -<p>A sacoléve gyorsan haladt, mialatt ily nagyon kevéssé önzetlen -érzelmekkel kisérték. Nemsokára Vitylos irányában volt. Most -következett a döntő pillanat. Ha tovább megy az öböl belső része -felé, akkor Gozzo és társai bizvást lemondhattak minden reményről, -hogy kézrekeríthessék. Még leggyorsabb hajóikkal se lehetne semmi -kilátásuk utólérni, oly sebesen röpült roppant vitorlázata -segítségével, melyet minden megerőltetés nélkül látszott -hordani.</p> -<p>– Erre tart!</p> -<p>E két szót kiáltá nemsokára a vén tengerész, a kis hajó felé -kinyujtván kezét, melynek ujjai olyanok voltak, mint egy több águ -vashorog.</p> -<p>Gozzo nem csalódott. A hajó egyenesen Vitylos felé tartott. -Ugyanekkor a fősudár-vitorlát és a második kormányrud-vitorlát -bevonták, aztán a főderékárbocz is felemelkedett a köteleken. A -hajó ekkép megszabadulván vitorláinak egyik részétől, inkább a -kormányos kezében volt, mint előbb.</p> -<p>Ekkor már az éjszaka kezdett beállni. A hajónak épen csak annyi -ideje maradt, hogy bejöhessen a vitylosi szorosokba, melyekben -itt-ott tengeralatti szirtek vannak s ezeket minden áron el kell -kerülni, különben a hajó menthetetlenül veszve van. Mindazonáltal a -kalauz lobogóját nem vonták fel a főárboczra, kapitánya tehát -szükségképen alaposan ismerhette e veszélyes helyeket, hogy -segítség nélkül bátorkodott velük szembeszállni.</p> -<p>Talán – és pedig teljes joggal – a vitylosiakban se bizott -teljesen, kik bizonyára nem haboztak <span class="pagenum"><a name= -"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> volna őt azon zátonyok -egyikére kalauzolni, melyeken már annyian szenvedtek -hajótörést.</p> -<p>Különben a mainai partok e részein akkoriban egyetlen -világítótorony se létezett. Egyszerű jelzőtűz a kikötőben szolgált -iránymutatóul a szűk szorosban.</p> -<p>A hajó egyre közeledett. Már alig volt távolabb fél tengeri -mérföldnél Vitylostól. Járása semminemű tétovázást nem árult el. -Látszott, hogy a kormányrudat ügyes kéz igazgatja.</p> -<p>Mindez nem volt alkalmas arra, hogy a vitylosi lakosságban nagy -örömöt keltsen. Érdekükben állt, hogy a hajó valamely sziklához -ütődjék. Ily körülmények közt a tengeralatti szirtek rendszerint hű -szövetségeseik voltak. Ezek kezdték el a munkát, s a vitylosi -lakosságnak nem maradt egyéb feladata, mint azt befejezni.</p> -<p>Előbb a hajótörés, aztán a rablás, ez volt a dolgok szokásos -sora. Ily módon meg voltak kimélve a fegyveres kézzel való -küzdelemtől, a nyilt támadástól, melynek egyikök vagy másikuk -áldozatául eshetnék; mert voltak olyan hajók is, melyeknek bátor -legénységét nem igen lehetett büntetlenül megtámadni.</p> -<p>Gozzo társai tehát elhagyták figyelő helyüket és minden -késedelem nélkül lementek a kikötő partjára. Most már elérkezett a -percz, végrehajtani azon fogásokat, melyek annyira ismeretesek -minden, akár nyugati, akár keleti bandita előtt, a kinek mestersége -a hajóroncsok kirablása.</p> -<p>Zátonyra vagy szirtre juttatni a hajót a bejáró szűk -szorosaiban, hamis irány jelzése által; – nem volt ennél könnyebb e -sötétségben, mely még nem érte el ugyan tetőpontját, de máris elég -sűrű volt arra nézve, hogy a hajó mozdulatait jelentékenyen -megnehezítse.</p> -<p>– A tűzhöz! – mondá egyszerűen Gozzo, kinek a többiek tétovázás -nélkül szoktak engedelmeskedni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p> -<p>A vén tengerészt azonnal megértették. A tűz, a rakpart végén -emelkedő alacsony czölöpökön égő egyszerű lámpa, két percz mulva -hirtelen kialudt.</p> -<p>E pillanatban egy másik tűz gyuladt fel, mely kezdetben -ugyanazon irányban égett, de mig az előbbi mozdulatlan lévén a -rakparton, a hajósnak mindig egy szilárd és állandó pontot -mutatott, addig az utóbbi folytonosan ide-oda mozogván, könnyen -kicsalhatta a csatornából, minek következtében a hajótörés -elkerülhetetlenné lett.</p> -<p>Ez a második tűz is lámpa volt, melynek világossága semmiben sem -külömbözött az előbbitől, csakhogy ez utóbbi egy kecske szarvaira -volt kötve, melyet lassan felfelé hajtottak a parti szirtek -tekervényes utain. A tűz tehát az állattal együtt mozgott és -rendeltetése volt tévutakra vezetni a hajót.</p> -<p>Vitylos lakosai nem most folyamodtak először e cselhez. -Bizonyára nem! és a ritka esetekhez tartozott, ha bűnös kisérletük -meghiusult.</p> -<p>E közben a hajó bejutott a szorosba. Miután fővitorláját -bevonta, már csak hátulsó háromszögletes vitorlái és -ormánysudárvitorlája voltak kifeszítve. E gyöngébb vitorlázat is -elég volt ahhoz, hogy eljuthasson azon helyre, a hol horgonyt akart -vetni.</p> -<p>A folyvást figyelő tengerészek rendkívüli meglepetésére a kis -hajó hihetetlen biztonsággal haladt előre a csatorna kanyarulatai -közt. Legkevésbbé se látszott törődni a kecske szarvaira erősített -mozgó tűzzel. Mozdulatai fényes nappal se lehettek volna -hibátlanabbak. Kapitánya bizonyára gyakran kötött ki a vitylosi -parton, hogy sötét éjjel is be mert hatolni e veszélyes -helyekre.</p> -<p>Máris lehetett látni a merész hajóst. Árnyéka élesen levált a -sötét háttérről a hajó elején. Egészen be volt <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> burkolva -gyapot köpenyének redőibe, melynek csuklyája eltakarta a fejét. -Valóban, a kapitány magatartása semmiben sem hasonlított azon -kereskedőhajó-parancsnokokéhoz, a kiket oly gyakran lehet látni, -főleg a Szigettenger vizein és a kik folyvást egy olvasó gyöngyeit -szokták morzsolgatni ujjaik között. Nem! Ennek nem volt gondja -egyébre, mint hajójára, és mély, de nyugodt hangon osztotta -parancsait a kormányosnak, a ki a kis hajó hátulsó részén állt.</p> -<p>E pillanatban a parti szirtek ösvényén kóválygó lámpa egyszerre -kialudt. De ez legkevésbbé sem zavarta meg az ismeretlen hajót, -mely háborítatlanul folytatta utját. Egy pillanatig azt hihette -volna az ember, hogy egy csellenés oda fogja vágni egy veszélyes -szirthez, mely alig emelkedett ki a vizből, s melyet ennélfogva nem -is lehetett látni a sötétségben. De a kormánylapát egy könnyed -fordulata rögtön megváltoztatta a hajó irányát s a gonosz szirt ki -lett kerülve.</p> -<p>Hasonló ügyességet tanusított a kormányos akkor, midőn egy másik -zátonyt kellett elkerülnie, mely a szorost a rendesnél is szükebbé -tette. E zátonyon már akárhány hajó szenvedett hajótörést, mielőtt -horgonyt vethetett volna, akár állt kalauza czimboraságban a -vitylosi tengerészekkel, akár nem.</p> -<p>Ez utóbbiak tehát nem számíthattak többé hajótörésre, mely -védtelenül kezeikbe szolgáltatta volna a hajót. Néhány percz múlva -horgonyt fog az vetni a kikötőben. Kénytelenek lesznek erőszakkal -elfoglalni, ha ki akarják rabolni.</p> -<p>A gaz ficzkók, maguk közt hirtelen megbeszélvén a dolgot, -csakugyan ily értelemben határoztak, annál inkább, mivel az éjjeli -sötétség kedvezett az efféle műveleteknek.</p> -<p>– A csónakokra! – kiáltá az öreg Gozzo, a kinek <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> rendelete -felett soha se vitatkoztak, főleg mikor rablásról volt szó.</p> -<p>Harmincz izmos ember, részint pisztolyokkal, részint tőrökkel és -fejszékkel fölfegyverkezve a rakparthoz lánczolt csónakokba ugrott, -s elindult a közeledő hajó felé. A rablók száma nyilván meghaladta -a sacoléve legénységének számát.</p> -<p>E pillanatban a hajó fedélzetéről rövid parancsszó hangzott. A -sacoléve kijött a szűk szorosból és eljutott a kikötő közepére. -Kötélhurkait megeresztették, a horgonyt lebocsátották s a hajó -mozdulatlanul állt, miután a horgonyláncz lezuhanásától még egyet -rándult volna.</p> -<p>A csónakok ekkor már csak nehány ölnyire voltak. Minden más hajó -legénysége, mely előtt a vitylosiak rossz hirneve nem volt -ismeretlen, még ha nem is akart volna irányukban túlságos -bizalmatlanságot tanusítani, legalább is felfegyverkezett volna, -hogy szükség esetén védelemre készen álljon.</p> -<p>Itt ilyesmi nem történt. A kapitány a horgonyvetés után -nyugodtan elment a hajó hátulsó végére, a legénység pedig -legkevésbbé sem törődve a csónakok közeledésével, szép csöndesen -elkezdte rendbeszedni a vitorlákat, hogy szabadon lehessen -járni-kelni a fedélzeten.</p> -<p>Azonban a figyelmes vizsgáló észrevehette volna, hogy a -vitorlákat nem kötözték össze, úgy, hogy csupán a kötélhurkokat -kellett meghúzni s a hajó ismét készen állt az indulásra.</p> -<p>A legelső csónak a hajó baloldalán állt meg, a többi is csaknem -ugyanazon pillanatban ért oda. S minthogy a sacoléve párkányzata -nagyon alacsony volt, a támadók szilaj ordítás közt könnyű szerrel -keresztül ugráltak rajta s egyszerre a fedélzeten termettek.</p> -<p>A legdühösebbek a hajó hátulsó részére rohantak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20"><br /> --20-</a></span> Egyik közülök a kezébe ragadott egy égő lámpát és -odatartotta a kapitány arcza elé.</p> -<div class="figcenter" style="width: 403px;"><a href= -"images/i004hq.jpg"><img src="images/i004.jpg" alt= -"EGYIK KÖZŰLÖK AZ ÉGŐ LÁMPÁT ODATARTOTTA A KAPITÁNY ARCZA ELÉ." -title= -"EGYIK KÖZŰLÖK AZ ÉGŐ LÁMPÁT ODATARTOTTA A KAPITÁNY ARCZA ELÉ." /></a> -<p class="caption">EGYIK KÖZŰLÖK AZ ÉGŐ LÁMPÁT ODATARTOTTA A -KAPITÁNY ARCZA ELÉ.</p> -</div> -<p>Ez, kezének egy mozdulatával hátravetette csuklyáját és arcza -élénken meg volt világítva.</p> -<p>– Nos! – mondá, – Vitylos lakosai nem ismerik meg földijöket, -Starkos Miklóst?</p> -<p>A kapitány, mialatt e szókat kiejté, nyugodtan összefonta -karjait a mellén. A legközelebbi perczben a csónakok, -legénységükkel együtt gyorsan eliramodtak a hajó oldala mellől, és -sietve eveztek a kikötő rakpartja felé. <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>II.<br /> -<span class="smaller">Szemtől-szembe.</span></h2> -</div> -<p>Tíz percz mulva egy könnyű csónak indult el a hajó mellől és a -rakpart lépcsőjénél kiszállt belőle egyedül, fegyvertelenül, -ugyanazon ember, a ki elől a vitylosiak oly gyorsan -meghátráltak.</p> -<p>A <i>Karysta</i> kapitánya volt; – így nevezték a hajót, mely a -kikötőben horgonyt vetett.</p> -<p>A középtermetű embernek magas és büszke homlokát lehetett látni -a vastag tengerészsipka alatt. Kemény kifejezésű szemei mereven -pillantottak maguk elé. Felső ajkán vizszintesen megnyirt tömör -bajusza két oldalt szélesen s nem hegyesen végződött. Széles melle -volt és izmos tagjai. Fekete haja fürtökben hullott alá vállaira. -Alig néhány hónap óta léphette át harminczötödik évét. De a tengeri -levegőtől barnított arczszine, arczának kemény kifejezése, s -homlokának egy redője, valóságos barázda, melyben semmi becsületes -se csirázhatott, koránál idősebbnek mutatá őt.</p> -<p>Nem viselte a palikárok ujjasát, mellényét és százránczos -szoknyáját. Kevésbbé élénk szinű, sujtásokkal kivarrott és -csuklyával ellátott barna kaftánja, magasszárú csizmái és bő redőjű -zöld bugyogója, inkább az afrikai partok tengerészeinek öltözékére -emlékeztettek.</p> -<p>Pedig Starkos Miklós születésére nézve görög volt és ugyanezen -vitylosi kikötőből származott. Itt töltötte ifjukorának első éveit, -mint gyermek és ifjú, e sziklák <span class="pagenum"><a name= -"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> között ismerkedett meg a -tengerészélettel. E vidéken bizta volt sajkáját az áramlatok és a -szelek kényére. Nem volt oly beszögellése a partnak, melyet ne -ismert volna. Nem volt egyetlen szirt, zátony vagy tengeralatti -szikla, melynek fekvését tüzetesen ne tudta volna. Nem volt a -kikötő csatornájának egyetlen mellékága, melynek tekervényes -kanyarulatain végig ne tudott volna hajózni, kalauz és iránytű -nélkül. Könnyen megérthető tehát, hogy földijeinek hamis jelzései -daczára is, miért tudta oly biztos kézzel kormányozni hajóját. -Ezenfelül tudta, mennyire tanácsos volt az óvatosság a -vitylosiakkal szemben. Akárhányszor látta őket a munkánál. És talán -végre nem is kárhoztatta rabló ösztönüket, azon feltétellel, hogy -ne az ő kárára gyakorolják.</p> -<p>De ha ő ismerte földijeit, ezek is ismerték Starkos Miklóst. -Atyja halála után, ki a törökök kegyetlenségei ezer meg ezer -áldozatának egyike volt; anyja, gyűlölettel el levén telve, csak a -pillanatot várta, melyben az ottomán zsarnokság ellen intézett -legelső felkeléshez csatlakozhassék. Miklós tizennyolcz éves -korában hagyta el szülőfaluját, hogy bekalandozza a tengereket s -főleg a szigettengert és kiképezze magát a tengerész, de -különösebben a kalóz-pályára. Senki se tudta volna megmondani, mily -hajókon szolgált életének e szakában, mily kalóz vagy tengeri -rabló-főnökök parancsai alatt működött, mily lobogó alatt végezte -legelső fegyvertetteit, és mily vért ontottak kezei, vajon -Görögország ellenségeinek vagy védelmezőinek vérét-e, ugyanazon -vért, mely az ő ereiben is folyt. Mindazonáltal több izben látták -őt a koroni öböl különböző kikötőiben. Néhány földije sokat tudott -beszélni kalóz-hőstetteiről, megtámadott és megsemmisített -kereskedelmi hajókról, martalékul ejtett dús rakományokról. De -bizonyos titokszerűség környezte Starkos Miklós nevét. A Maina -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> vidékein azonban oly előnyösen ismerték, -hogy e név előtt mindenki meghajolt.</p> -<p>Ez magyarázza meg a fogadtatást, melyben ezen embert Vitylos -lakosai részesítették, a hatást, melyet puszta megjelenése -előidézett; ez fejti meg, miért mondtak le mindnyájan azon -szándékról, hogy a hajóját kirabolják, amint a kapitányt -megismerték. Mihelyt a <i>Karysta</i> kapitánya a kikötő -rakpartjához ért, a fogadására odasietett férfiak és nők -tiszteletteljesen sorakoztak előtte. Egyetlen kiáltás se volt -hallható, mikor partra szállt. Úgy látszott, mintha Starkos Miklós -elég tekintélylyel birna, puszta megjelenése által is csöndet -parancsolni. Várták míg megszólal, s ha meg nem szólalna – a mi -szintén nem volt lehetetlen – senki se merte volna őt -megszólítani.</p> -<p>Miután Starkos Miklós megparancsolta a csónak legénységének, -hogy térjenek vissza a hajóhoz, azon szöglet felé ment, melyet a -rakpart képez a kikötő leghátulsó részén. De alig tett ez irányban -mintegy húsz lépést, midőn egyszerre megállt. Aztán észrevette az -öreg tengerészt, a ki utána ment, mintha parancsait várná s így -szólt hozzá:</p> -<p>– Gozzo, szükségem lesz tíz izmos emberre, legénységem -kiegészítésére.</p> -<p>– Meglesz, Starkos Miklós! – felelé Gozzo.</p> -<p>A <i>Karysta</i> kapitánya százat is kapott volna, még pedig -válogatva e tengerész-lakosság közül. És ez a száz ember követte -volna földijét, azt se kérdezvén, hova vezeti, milyen mesterségre -szánja őket, kinek a költségére fognak hajózni vagy harczolni és -kész lett volna Starkos Miklós sorsában osztozkodni, jól tudván, -hogy semmiesetre se lesz belőle kára.</p> -<p>– Ez a tíz ember legyen egy óra mulva a <i>Karysta</i> -fedélzetén, – mondá a kapitány. <span class="pagenum"><a name= -"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p> -<p>– Ott lesz, – viszonzá Gozzo.</p> -<p>Starkos Miklós egy kézmozdulattal tudtul adta, hogy nincs -szüksége kiséretre, aztán végig ment a rakparton, mely a móló végén -félkörben kanyarodik és betért a kikötőhöz vezető utczák -egyikébe.</p> -<p>Az öreg Gozzo tiszteletben tartván akaratát, visszatért -társaihoz, s ezután csupán arra volt gondja, hogy kiválogatta a tíz -embert, kik hivatva lesznek a kapitány legénységét -kiegészíteni.</p> -<p>E közben Starkos Miklós lassú léptekkel felment azon parti szirt -meredek lejtőjén, melyen a vitylosi fellegvár áll. E magasságban -már nem lehetett egyéb zajt hallani az óriási állkapczáju és széles -bulldog-pofájú vad kutyák ugatásánál, melyek az utazókra nézve -csaknem oly veszedelmesek, mint a farkasok és a sakálok, s melyeket -a bot meg nem ijeszt. A levegőben széles szárnyaik alig észrevehető -mozgásával nehány goeland keringett, s ezek lassankint visszatértek -odúikba a parti sziklák közé.</p> -<p>Starkos Miklós nemsokára eljutott Vitylos legutolsó házaihoz. -Itt letért azon rögös ösvényre, mely megkerüli a keraphai -akropolist. Miután végig ment volna a fellegvár mellett, melyet e -helyen Ville-Hardouin építtetett azon időben, midőn a keresztes -hadak megszállva tartották a Pelopponesus különböző pontjait; -kénytelen volt megkerülni még néhány régi tornyot, melyek még -mindig ott állnak a parti szirtek felett. Itt egy pillanatra -megállt és megfordult.</p> -<p>A látóhatáron a Gallo-fokon túl, a félhold leáldozóban volt az -ioniai tenger vizeibe. A hűvös esti szellő által kergetett felhők -szűk rései közül néhány gyér csillag ragyogott elő. Mikor a szél -néha-néha elcsöndesült, néma csönd uralkodott az akropolis körül. -Két vagy három, alig észrevehető vitorla uszkált az öböl vizén, -részint <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> egyenesen a túlsó oldal, vagyis Koron, -részint pedig éjszaknak, vagyis Kalamata felé tartván. Az árboczaik -csucsán himbálódzó lámpa nélkül nem is lettek volna észrevehetők. -Alant, a part különböző pontjain, hét vagy nyolcz tűz égett, -melyeket a vizek reszketeg visszatükrözése megkettőztetett. Vajjon -halászbárkák vagy egyes házak megvilágítására szánt tüzek voltak-e, -valóban nem lehetett meghatározni.</p> -<p>Starkos Miklós a sötétséghez szokott szemeit körüljártatta e -végtelenségen. A tengerészek szemeiben van valamely átható látóerő, -melynél fogva ott is látnak, a hol mások semmit se látnának. De e -perczben úgy látszott, mintha a külső dolgok nem tettek volna -mélyebb benyomást a <i>Karysta</i> kapitányára, a ki kétségkívül -egészen más jelenetekhez volt szokva. Csaknem öntudatlanul szivta -be az otthoni levegőt, mely olyan, mint a haza lélegzete. Összefont -karokkal, gondolatokba merülve, mozdulatlanul állt ott, feje pedig, -melyről a csuklyát ledobta, ha kőből lett volna se mozdulhatott -volna kevésbbé.</p> -<p>Csaknem egy óranegyed mult el így. Starkos Miklós nem szűnt meg -nyugot felé nézni a távoli tengeri látóhatárig. Aztán nehány lépést -tett, rézsut felfelé a parti szirten. Nem ok nélkül választotta ez -irányt. Egy titkos gondolat vezérelte, de az ember azt hihette -volna, hogy szemei még mindig kerülték azt meglátni, a mit itt, -Vitylos magaslatain kerestek.</p> -<p>Különben nincs valami kietlenebb ezen tengerpartnál, a -Matapanfoktól az öböl legbelső hátteréig. Nem látni itt -narancsfákat, czitromfákat, babérfákat, argolisi jazminfákat, -fügefákat, eperfákat, szóval semmit azon növényzetből, mely -Görögország némely részeit oly vonzóvá teszi. Egyetlen tölgyfa, -egyetlen platánfa, egyetlen granát-almafa sincs, mely a cziprus- és -czédrusfák <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> komor csoportjait élénkítené. Mindenütt -csak sziklák, melyeket e vulkanikus talaj váratlan megrázkódása -néhány másodpercz alatt az öböl vizébe taszíthat. Mindenütt -bizonyos szilaj sivárság uralkodik e vidéken, mely nem képes -lakosságát táplálni. Alig látszik nehány eltorzult, lombtalan -kiszáradt fenyő, melynek gyantáját kizsarolták, s mely törzsének -mély sebeit mutogatja. Itt-ott nehány silány kaktusz, mely inkább -hasonlít tüskéhez mint egyébhez. Végre sehol, sem a törpe bokrokon, -sem a kavicsos földön, nincs semmi, a mivel jól lakhatnának a -kecskék, melyek pedig, főleg e vidéken, ugyancsak nem -válogatósak.</p> -<p>Starkos Miklós mintegy húsz lépést tett előre, aztán megint -megállt és északnyugat felé fordult, arra, a hol a Taygetos távoli -gerinczének körvonalai élesen leváltak a kevésbbé homályos -égboltozatról. Egy vagy két csillag, melyek ez időtájt jöttek fel, -még ott nyugodott a hegygerinczen, mint egy-egy nagy Szent-János -bogár.</p> -<p>Starkos Miklós mozdulatlanul állt. Egy alacsony házikóra -tekintett, mely mintegy ötven lépésnyire állt a parti szirt egyik -kiszögelésén. E szerény s a falutól teljesen elszigetelt lak, -melyhez csak meredek ösvényeken át lehetett férni, nehány lombtalan -fa közt állt és tüskesövénynyel volt körülvéve. Az ember szinte -érezte, hogy régóta el lehet hagyatva. A rossz karban levő, egy -helyt sűrű, más helyt átlyukgatott sövény nem volt többé képes -megoltalmazni. A kóbor ebek s a sakálok, melyek néha szintén -meglátogatják e vidéket, nem egyszer pusztítottak már a mainota -föld e kis zugában. A természet gazzal és dudvával borította el e -helyet, mely puszta volt, mióta emberi kéz nem foglalatoskodott -körüle.</p> -<p>S miért ezen elhagyatottság? Azért, mert a birtok <span class= -"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> -tulajdonosa már évek előtt meghalt. Azért, mert özvegye, Starkos -Andronika elhagyta a vidéket és elment azon hősies nők közé, kik -oly dicső szerepet játszottak a függetlenségi harczban. Azért, mert -a fiú eltávozása óta sohasem lépte át az apai ház küszöbét.</p> -<p>Pedig hát Starkos Miklós itt született. Itt tölté el legelső -gyermekéveit. Atyja hosszas és becsületes tengerészpálya után e -menhelyre vonúlt vissza, távol tartva magát Vitylos lakóitól, -kiknek kihágásai irtózattal töltötték el. Különben tanultabb és -valamivel jobb módú lévén a kikötő lakosságánál, külön és önálló -exisztencziát tudott magának teremteni, neje és gyermeke körében. -Így élt elvonultságban, nyugodtan és zavartalanul; mígnem egy nap, -haragjának fellobbanásában megkisérlé ellentállni az erőszaknak, és -ellenszegüléseért életével lakolt. A török erőszaktól még a -félsziget végpontján se lehetett megmenekülni.</p> -<p>Az apa nem volt többé s az anya nem birta megfékezni a fiút; -Starkos Miklós megszökött hazulról, kalandozott a tengereken s a -tengeri rablók rendelkezésére bocsátotta azon csodálatos -tengerész-ösztöneit, melyekkel természeténél fogva birt.</p> -<p>A fiú tíz, az anya hat év óta hagyta el a házat. A vidéken -azonban azt beszélték, hogy Andronika koronkint visszatért. -Legalább látni vélték őt, noha csak hosszú időközökben és rövid -perczekre, a nélkül, hogy Vitylos bármelyik lakosával érintkezett -volna.</p> -<p>A mi Starkos Miklóst illeti, ő noha kalandos utazásaiban egyszer -vagy kétszer e vidéken is megfordult, soha sem fejezte ki -óhajtását, viszontlátni a szerény házacskát a parti szirten. Soha -se kérdezősködött felőle, hogy milyen állapotban van. Soha sem -ejtett czélzást anyjára s nem tudakolta, visszatér-e néha az -elhagyatott lakba. De az iszonyú események közepette, melyek -akkoriban <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> Görögországot vérrel borították, talán -eljutott hozzá Andronika neve is, melynek vád gyanánt kellett volna -lelkiismeretébe hatolni, ha lelkiismerete egyáltalán lett -volna.</p> -<p>Pedig Starkos Miklós e napon nem csupán azért vetett horgonyt a -vitylosi kikötőben, hogy tíz emberrel szaporítsa hajója -legénységét. Egy vágy – több mint vágy – ellenállhatatlan ösztön -késztette őt erre, melyről nem birt magának számot adni; érezte -annak szükségét, hogy még egyszer, kétségkívül utolszor, -viszontlássa az atyai házat; még egyszer tapossa azon földet, -melyen legelső lépéseit tette, beszívja a léget, mely be van zárva -a négy fal közé, hol legelőször vett lélegzetet s a legelső szókat -hebegte. Igen, ezért jött fel a parti szirt meredek ösvényén, s -ezért állt ezen órában a kis kert kerítése előtt.</p> -<p>Itt egy pillanatra habozni látszott. Nincs oly megkérgesedett -szív, mely össze ne szorulna a múlt bizonyos emlékeivel szemben. Az -ember nem azért születik valahol, hogy semmit sem érezzen azon hely -előtt, hol az anya keze legelőször ringatta. A lét húrjai nem -kophatnak el annyira, hogy egy se rezdüljön meg közülök, ezen -emlékek egyikének érintésétől.</p> -<p>Így történt Starkos Miklóssal is, midőn megállt az elhagyatott -ház előtt, mely épp oly komor, néma és kihalt volt belül is, mint -kívül.</p> -<p>– Lépjünk be!… Igen!… Lépjünk be!…</p> -<p>Ezek voltak a legelső szók, melyeket Starkos Miklós kiejtett, de -csak suttogva, mintha attól félt volna, hogy meghallhatnák, s hogy -szavai valamely tüneményt idézhetnének fel a multból.</p> -<p>Mi sem volt könnyebb, mint a kis kertbe belépni! A széthullott -kerítés darabjai a földön hevertek. Még csak a rácsajtót se kellett -kinyitni, vagy a reteszét félre tolni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<p>Starkos Miklós belépett. Megállt a ház előtt, melynek esőverte -ablaktáblái félig el voltak rothadva, s csak úgy lógtak a -rozsdaette vastartókon.</p> -<p>E pillanatban bagoly huhogása hallatszott és maga a madár -felröpült azon bozót közül, mely az ajtóküszöböt eltorlaszolta.</p> -<p>Starkos Miklós még itt is tétovázott. Pedig szilárdul el volt -szánva még egyszer megnézni a ház belsejét, a legutolsó szobáig. De -lelke mélyén harczot érzett azon lelkiismereti furdalásért, mely -feltámadt benne. Nem csak meghatott, de egyszersmind ingerült is -volt. Úgy rémlett előtte, mintha az atyai házból egy tiltakozás, -egy végső átok hangzanék feléje.</p> -<p>El is határozta, hogy megkerüli a házat, mielőtt bemenne. Sötét -éjszaka volt. Senki sem látta őt és ő sem látta önmagát. Fényes -nappal talán el se jött volna. Sötét éjjel több bátorságot érzett -magában daczolni emlékeivel.</p> -<p>Halk léptekkel lopózott tova, mint egy gonosztevő, a ki meg -akarja vizsgálni a ház tájékát, hova be szándékozik törni; végig -ment a fal mellett, mely négy sarkán meg volt repedezve, megkerülte -a szögleteket, melyeknek eltompult éle eltünt a moha alatt, -megtapogatta a megrendült köveket, mintha arról akart volna -meggyőződést szerezni, vajjon van-e még élet e házhullában, dobog-e -még a szive? A kis kert még homályosabb volt. Az eltünő félhold -világossága odáig már el sem is juthatott.</p> -<p>Starkos Miklós lassan kerűlte meg a házat. A komor épület -nyugtalanító némaságba volt merülve. Az ember azt hihette volna, -kisértetek, vagy hazajáró lelkek látogatják. Végre visszatért a -nyugat felé levő homlokzat elé. Aztán az ajtóhoz közeledett, hogy -betaszítsa, ha csak a kilincs tartja; vagy kifeszítse, ha a lakat -még fogná a zárat. <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<p>De ekkor a vér a fejébe tolult. «Vöröset látott,» mint mondani -szokták, de lángvöröset. Nem mert bemenni a házba, melyet még -egyszer látni akart volna. Úgy rémlett előtte, mintha atyja és -anyja most mindjárt megjelennének a küszöbön, kiterjesztett -karokkal és megátkoznák őt, a rossz gyermeket, a rossz hazafit, a -ki elárulta családját és árulóvá lett hazája ellen!</p> -<p>E perczben az ajtó lassan kinyílt. A küszöbön egy nő jelent meg. -A mainoták szokása szerint volt öltözve, keskeny, vörös szegélyű -fekete gyapot ruhát, derékon összeszorított sötétszínű zubbonyt -viselt és fején barnás fejkötőt, mely körül a görög lobogó szineit -mutató kendő volt csavarva.</p> -<p>E nő alakja ritka erélyre vallott. Fekete szemei kissé szilaj -élénkséget fejeztek ki, arczszine oly barna volt, mint a tengerpart -halásznőié. Magas, egyenes termetén nem látszott meg, hogy már -meghaladta a hatvanas éveket.</p> -<p>E nő Starkos Andronika volt. Az anya és a fiú, kik testileg, -lelkileg oly régóta szétváltak, most szemtől-szemben álltak -egymással. Starkos Miklós nem volt elkészülve e találkozásra… -Anyjának megjelenése elrémíté.</p> -<p>Andronika, karját kinyujtván fia felé, megtiltotta neki, hogy -házába lépjen s csak e szókat mondá oly hangon, melyek borzasztó -értelmet adtak azoknak éppen azért, mert az ő ajkai ejtették -ki:</p> -<p>– Starkos Miklós soha se fogja többé átlépni atyja házának -küszöbét!… Soha!</p> -<p>És a fiú ezen itélet alatt meggörnyedve, hátra tántorodott. Az, -a ki egykor a szive alatt hordozta, most elűzte őt, mint el szoktak -űzni egy árulót. Ekkor egy lépést akart tenni előre… Egy még -erélyesebb kézmozdulat, az átok mozdulata megállítá. <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32"><br /> --32-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 407px;"><a href= -"images/i005hq.jpg"><img src="images/i005.jpg" alt= -"STARKOS MIKLÓS VISSZAHÖKKENT." title= -"STARKOS MIKLÓS VISSZAHÖKKENT." /></a> -<p class="caption">STARKOS MIKLÓS VISSZAHÖKKENT.</p> -</div> -<p>Starkos Miklós visszahökkent. Aztán kirohant a kis kertből, -kiért a parti szikla ösvényére és azon végig lesietett, nagy -léptekkel, vissza se fordulva; – mintha egy láthatatlan kéz -taszítgatta volna a vállánál fogva előre.</p> -<p>Andronika mozdulatlan állt a háza küszöbén és látta őt eltünni a -sötétben.</p> -<p>Starkos Miklós tiz percz mulva visszanyerte önuralmát és -izgatottságát legkevésbbé sem árulván el, leért a kikötőbe, -csónakosai után kiáltott és a csónakjába szállt. A Gozzo által -kiválasztott tíz ember már a hajó födélzetén várta.</p> -<p>Starkos Miklós egyetlen szó nélkül felment a <i>Karysta</i> -hidjára és egy intéssel parancsot adott a készülődésre. Az -előkészületek gyorsan megtörténtek. A horgonyokat felszedték, a -vitorlákat kifeszítették. A szellő, mely most a part felől fújt, -könnyűvé tette a kikötőből való kivitorlázást.</p> -<p>A <i>Karysta</i> öt percz mulva a kikötőn túl, az öbölben volt; -biztosan, csöndesen, s a nélkül, hogy akár a hajó legénysége, akár -a vitylosiak közt egyetlen kiáltást lehetett volna hallani.</p> -<p>De alig jutott el a hajó egy tengeri mérföldnyire, midőn a parti -szikla tetején lángok lobbantak fel.</p> -<p>Starkos Andronika háza égett le ott porig. Az anya keze -gyujtotta a tüzet. Azt akarta, hogy nyoma se maradjon a háznak, -melyben a fia született.</p> -<p>A kapitány szemét nem tudta levenni e tűzről, mely ott a mainai -földön pusztított. Oda nézett, a míg csak egyetlen láng lobbant -fel.</p> -<p>Andronika megmondta:</p> -<p>– Starkos Miklós soha sem fogja többé átlépni atyja házának -küszöbét!… Soha! <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 408px;"><a href= -"images/i006hq.jpg"><img src="images/i006.jpg" alt= -"AZ ANYA KEZE GYUJTOTTA A TÜZET." title= -"AZ ANYA KEZE GYUJTOTTA A TÜZET." /></a> -<p class="caption">AZ ANYA KEZE GYUJTOTTA A TÜZET.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>III.<br /> -<span class="smaller">Görögök a törökök ellen.</span></h2> -</div> -<p>A történelmet megelőző időkben, midőn a földgömb szilárd kérge a -belső neptuni vagy plutói erők működése következtében lassankint -átalakult, Görögország létezését egy kataklizmának köszönheté; mely -e földrészt a vizek fölszíne fölé lökte fel, míg a szárazföld egy -részét, a szigettengerben lesülyesztette és ennek csupán -legmagasabb részei maradtak fenn szigetek alakjában. Görögország -azon vulkáni vonalon fekszik, mely Cyprustól Toskánáig terjed.</p> -<p>Úgy látszik, hogy a hellének országuk ingatlan talajától nyerték -azon physikai és erkölcsi izgatottság ösztönét, mely őket a -hősiességben a végletekig képes ragadni. Mindamellett nem kevésbbé -igaz, hogy természeti tulajdonságaiknál, rendíthetetlen -bátorságuknál, haza- és szabadság-szeretetüknél fogva sikerült -független államot teremteniök e tartományokból, melyek annyi század -óta görnyedtek az ozmán uralom alatt.</p> -<p>Görögország a legrégibb időkben pelasg volt, vagyis ázsiai -néptörzsek lakták; a keresztény korszakot megelőző XVI–XIV-ik -században az argonauták, a heraklidák és a trójai háború csaknem -mythologiai korszakában hellénné lett; a hellének megjelenésével, -kiknek egyik törzsétől, a graioktól nyerte későbbi nevét; valóban -görög volt Lykurgostól kezdve, Miltiades, Themistokles, Aristides, -Leonidas, Aeschylos, Sophokles, Aristophanes, <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> Herodot, -Thucydides, Pythagoras, Sokrates, Plato, Aristoteles, Hippokrates, -Phidias, Perikles, Alkibiades, Pelopidas, Epaminondas, Demosthenes -idejében; majd macedoniai volt Fülöp és Sándor alatt, végre pedig -római tartománynyá lett Achaia név alatt száznegyvenhat évvel Kr. -sz. e. és az is maradt négy századon keresztül.</p> -<p>Ezen időtől fogva az ország, melyet egymásután elfoglaltak a -visigothok, a vandalok, az ostrogóthok, a bolgárok, a szlávok, a -normannok, a szicziliaiak, – a keresztes hadak a tizenharmadik -század elején; ez ország, mely a tizenötödik században számos -hűbérekre daraboltatott fel s az ó-korban ép úgy mint az újkorban -annyi megpróbáltatáson ment keresztül, a törökök kezei közt s a -muzulmán uralom alatt, a legalsó fokra sülyedt alá. Azt lehet -mondani, hogy közel kétszáz évig teljesen szünetelt Görögország -politikai élete. A hatalmat képviselő ottomán hivatalnokok -önkénykedése nem ismert határt. A görögök nem voltak annektált, -meghódított, sőt még csak legyőzött nép sem; egyszerűen rabszolgák -voltak, a pasa pálczája alatt, kinek egyik oldalán állt az imám -vagyis a pap, a másikon a dsellah vagyis a hóhér.</p> -<p>De az élet még nem enyészett el végkép e haldokló országból. -Ujból vonaglania kellett az elviselhetetlen fájdalomtól. 1766-ban a -montenegróiak Epirusban, 1769-ben a mainoták, majd végre az -albániai szulioták fellázadtak és kikiáltották függetlenségüket, de -1804-ben az egész lázadási kisérletet végleg elfojtotta Tepelenti -Ali, janicsár pasa.</p> -<p>Elérkezett az idő közbelépni, ha az európai hatalmak nem akartak -szemtanui lenni Görögország teljes megsemmisülésének. A szegény -nemzet önerejére utalva, nem tehetett egyebet, mint meghalni, -mialatt megkisérlé függetlenségét visszaszerezni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span></p> -<p>Tepelenti Ali 1821-ben maga is fellázadt Mahmud szultán ellen és -segítségül hivta a görögöket, kiknek szabadságot igért. A görögök -tömegesen fellázadtak. A philhellenek segítségükre siettek Európa -minden részéből. Olaszok, lengyelek, németek, de főleg francziák -sorakoztak az elnyomók ellen. Guys de Sainte Hélène, Gaillard, -Chauvassaigne, Baleste és Jourdain századosok, Fabvier ezredes, -Regnaud de Saint Jean d’Angély századparancsnok, Maison tábornok -nevei, melyekhez még a következő három angol: lord Cochrane, lord -Byron és Hastings ezredes nevét kell csatolnunk, elenyészthetlen -emléket hagytak hátra ezen országban, melyért eljöttek harczolni és -meghalni.</p> -<p>E nevekre, melyek körül az elnyomottak ügye érdekében véghezvitt -hőstettek vontak dicsfényt, Görögország oly nevekkel válaszolt, -melyek legmagasabb családait képviselik: a három hydriota: -Tombasis, Tsamados, Miaulis, továbbá Kolokotroni, Botzaris Mark, -Mavrokordato, Mavromichalis, Kanaris Konstantin, Negris, Ypsilanti -Konstantin és Dömötör, Ulysses és annyi más. A felkelés kezdettől -fogva élet-halálharczczá fajult; szemet szemért, fogat fogért, a mi -mindkét részről a legiszonyubb megtorlásokat idézte elő.</p> -<p>1821-ben fellázadtak a szulioták és mainoták. Patrasban Germanos -patriarcha hallatja a legelső harczkiáltást, a kereszttel kezében. -Morea, és az egész szigettenger a függetlenségi lobogó alá -sorakozik. A tengeren győztes helléneknek sikerűl kezükre keríteni -Tripoliczát. A görögök legelső hadi sikereire a törökök azzal -felelnek, hogy felkonczolják Konstantinápolyban élő földijeiket. -1822-ben Tepelenti Alit, kinek várát ostromolták, gyáva orgyilkos -kéz megöli egy tanácskozás alkalmával, melyre őt Kursid török -hadvezér hivta meg. Kevés idő mulva Mavrokordatot <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> és a -philhelleneket tönkre teszik Artánál, de a fölkelők csakhamar -kiköszörülik e csorbát Missolunghi első ostrománál, melyet Omer -Vrione hadserege kénytelen odahagyni, jelentékeny -veszteségekkel.</p> -<p>1823-ban a külhatalmak hatályosabban kezdenek közbelépni. -Közbenjárásukat felajánlják a szultánnak. A szultán elutasítólag -felel és tagadó válaszának az által ad nyomatékot, hogy tíz ezernyi -ázsiai csapatot szállít partra Euboeában, s a török hadsereg -főparancsnokává hűbéresét, Mehemet Ali egyptomi pasát nevezi ki. Az -ezen évi harczokban esett el Botzaris Márk, az a hazafi, a kiről el -lehetett mondani, hogy úgy élt mint Aristides és úgy halt meg, mint -Leonidas.</p> -<p>1824-ben, mely a függetlenség ügyére nézve a balszerencse -korszaka volt, lord Byron január 24-ikén partra szállt -Missolunghinál és husvét napján meghalt Lepanto előtt a nélkül, -hogy álmát bármely csekély részben megvalósulva láthatta volna. A -törökök lemészárolták az ipsariotákat és Kandia városa, Kréta -szigetén, megadta magát Mehemed Ali katonáinak. Csupán a tengeren -vívott sikerek voltak képesek a görögöket kárpótolni ennyi -szerencsétlenségért.</p> -<p>1825-ben Ibrahim pasa, Mehemed Ali fia partra száll Mondonnál -Moreában, tizenegyezer emberrel. Kézre keríti Navarint és megveri -Kolokotronit Tripoliczánál. Ekkor történt, hogy a hellén kormány -két francziára, Fabvierre és Regnaud de Saint Jean d’Angélyre bizta -egy rendes csapatokból álló hadtest vezényletét, de Ibrahim -feldúlta Messeniát, és a Mainát, mielőtt e csapatok oly karba -hozattak, hogy ellenállhassanak neki. A pasa csak azért hagyott fel -itteni hadjáratával, mert részt akart venni Missolunghi második -ostromában, melylyel Kiutadsi pasa sehogy se <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> tudott -boldogulni, noha a szultán azt mondta volt neki: Missolunghit vagy -a fejedet!</p> -<p>1826 január 5-én Ibrahim, miután Pyrgost felgyujtotta, -Missolunghi alá érkezett. Három napig, január 25-től 28-ig, -nyolczezer bombát és golyót lövetett a városra, a nélkül, hogy -képes lett volna benyomulni, daczára három rohamnak és daczára -annak, hogy csak kétezerötszáz ember harczolt ellene, kiket az -éhség máris ugyancsak elcsigázott. De győzedelmeskednie kellett, -főleg miután visszaverte Miaulist s csapatát, mely az ostromlottak -segítségére jött. Missolunghi ápril 23-án hosszú ostrom után, mely -védelmezői közül ezerkilenczszáz ember életébe került, Ibrahim -hatalmába jutott. Az ostromlók megöltek férfit, asszonyt, -gyermeket, szóval csaknem mindazokat, kik a város kilenczezer -lakója közül túlélték az ostromot. Ugyanezen évben a török hadak -Kiutadsi vezérlete alatt, miután Phocist és Beotiát feldulták -volna, Thebába érkeztek. Julius 10-én átlépték Attika határát, -csakhamar ezután megszállták Athént és ostromolni kezdték az -Akropolist, melyet ezerötszáz görög védelmezett. E fellegvár -segélyére, mely Görögország kulcsa volt, az új kormány Karaiskakist -küldé ki, Missolunghi egyik védőjét és Fabvier ezredest rendes -katonaságból alakult csapatával. A csata, melyet Chaidarinál -vívtak, elveszett, és Kiutadsi folytathatta az Akropolis ostromát. -E közben Karaiskakis átkelt a Parnassus hegyszorosain, deczember -9-én megverte a törököket Arachovánál s a csatatéren egy -diadalgúlát emeltetett háromszáz levágott török fejből. Az északi -Görögország csaknem egészen szabaddá lett.</p> -<p>Szerencsétlenségre, e küzdelmek alatt a szigettenger prédájává -vált a leggonoszabb kalózoknak, kik valaha garázdálkodtak a -vizeken. Ezek közül a legvérengzőbbek <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> egyike s -talán a legvakmerőbb rabló Sacratif volt, kinek már puszta neve is -a legnagyobb rémület tárgyát képezte a Levante valamennyi -kikötőjében.</p> -<p>Azonban, két hónappal azon időpont előtt, melyen e történet -kezdődik, a törökök kénytelenek voltak az éjszaki Görögország -némely megerődített váraiba visszavonulni. 1827 február hóban a -görögök már visszahódították függetlenségüket az ambraciai öböltől -Attika határáig. A török lobogó már csak Missolunghiban, Vonitzában -és Naupacteben volt kitüzve. Márczius 31-én az északi és -peloponnesusi görögök, lord Cochrane befolyása következtében, -felhagyván belső viszályaikkal, elhatározták egybehivni a nemzet -képviselőit közös gyülekezetre, Trezenébe és a hatalmat -összpontosítani egy idegen ember, egy orosz diplomata, a görög -származású és korfui születésü Capo d’Istria kezében.</p> -<p>De Athén a törökök hatalmában volt. Fellegvára megadta magát, -junius 5-én. Az éjszaki Görögország ennek következtében kénytelen -volt teljesen meghódolni. Igaz, hogy julius 6-dikán Francziaország, -Oroszország és Ausztria egy egyezményt irt alá, mely nem vonván -ugyan kétségbe a porta suzerénitását, elismerte egy görög nemzet -létezését. Ezenkívül az aláíró hatalmak egy titkos záradékban -kötelezték magukat egyesülni a szultán ellen, ha ez a békés -elintézést el nem fogadná.</p> -<p>Ime, ezek e véres háboru kiválóbb eseményei, melyekről az -olvasónak tudomással kell birnia, mert közvetlen összeköttetésben -állnak elbeszélésünk folytatásával.</p> -<p>Hátra van még, elmondanunk bizonyos különösebb eseményeket, -melyekben közvetlen részük volt e drámai mozgalmasságú történetben -szereplő egyéneknek, kiket <span class="pagenum"><a name="Page_40" -id="Page_40">-40-</a></span> már ismerünk; valamint azoknak is, -kikkel ezután fogunk megismerkedni.</p> -<p>Az előbbiek közül első helyen kell említenünk Andronikát, a -hazafias érzelmü Starkos özvegyét.</p> -<p>A haza függetlenségének visszahódítására indított harcz nem -csupán hős férfiakat, de hősies asszonyokat is termett, kiknek neve -dicsőségesen vegyül e korszak eseményei közé.</p> -<p>Így látjuk feltünni Bobolina nevét, ki egy kis szigeten -született a naupliai öböl torkolatánál. Férje 1812-ben fogságba -esvén, Konstantinápolyba hurczolva és a szultán parancsára karóba -huzzák. – A függetlenségi harcz első riadója hangzik. Bobolina -1821-ben saját költségén felszerel három hajót, és mint Belle H. -egy öreg klephta elbeszélése nyomán írja, miután kitüzte volna -lobogóját, melyre a spártai nők e régi jeligéje volt irva: «Felül -vagy alól»: bebarangolja a partvidéket, Kis-Ázsiáig elfogdosva és -felgyujtva a török hajókat egy Tsamados vagy egy Kanaris -merészségével; aztán minekutána hajóit nagylelküen odaajándékozta -volna az új kormánynak, részt vesz Tripolitza ostromában, Nauplia -körül szervezi az ostromzárt, mely tizennégy hónapig tart, és végre -megadásra kényszeríti a fellegvárat. E nő, kinek élete egész -legenda, a saját fitestvérének gyilkától hal meg, egyszerü családi -czivódás következtében.</p> -<p>E bátor hydriota nővel egy sorban kell említenünk egy másik -kimagasló alakot. Ugyanazon okok ez esetben is hasonló eredményeket -idéztek elő. A szultán parancsára Konstantinápolyban megfojtják az -ép oly előkelő származású mint szép Mavrocinis Modéna atyját; -Modéna azonnal csatlakozik a felkeléshez, fellázítja Mycene lakóit, -hajókat szerel fel, guerilla-csapatokat szervez, melyeket ő maga -vezérel, Szelim <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> pasa hadseregének utját állja a Pelion -szük szorosaiban és fényes szerepet játszik a háború végeig, -folyvást zaklatván a törököket a Phtiotisi hegyek torkolatai -között.</p> -<p>Meg kell még említenűnk Kaidost, a ki felrobbantotta Vilia -falait és rendíthetlen vitézséggel harczolt szent Veneranda -zárdájában; ennek anyját, Moskost, ki férje oldala mellett küzdött -és szikladarabok alá temette a törököket; Despot, ki, nehogy a -muzulmánok kezébe kerüljön, légberöpítette magát leányaival, -menyeivel és unokáival együtt. És a szulióta nőket és azokat, a kik -a Salamisban székelő új kormányt védelmezték, segítségére sietvén a -hajórajjal, melyet ők maguk vezényeltek; és ama Zacharias -Konstancziát, a ki miután jelt adott a felkelésre Lakonia sikjain, -ötszáz paraszt élén megrohanta Leondarit, és végre annyi mást, kik -nem kimélték nemes vérüket e háboruban, mely alatt látni lehetett, -mire képesek a hellének ivadékai.</p> -<p>Így tett Starkos özvegye is. Csupán Andronika név alatt – mert -nem akarta többé viselni azt, melyet fia megbecstelenített – -belevegyült a mozgalomba, a megtorlás ellenállhatatlan ösztönétől -ép úgy mint a függetlenség szeretetétől indíttatva. Mint Bobolina, -ő is oly férj özvegye lévén, a kit azért végeztek ki, mert a -hazáját védelmezte; habár nem szerelhetett fel a saját költségén -hajókat és nem állíthatott fel szabad csapatokat, legalább -tettleges részt vett a felkelés nagy drámáiban.</p> -<p>Andronika már 1821-ben csatlakozott azon mainotákhoz, kiket a -halálra itélt s az ioniai szigetekre menekült Kolokotroni gyüjtött -össze maga körül, midőn ezen évi január 18-án Skardamulánál partra -szállt. Jelen volt azon első nyilt csatában, mely Thessalia -<span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> földén vivatott, midőn Kolokotroni -megtámadta Phanari és Karitené lakóit, kik a törökkel egyesültek a -Ruphia partjain. Jelen volt azon valtetzioi csatánál is, május -17-én, melyből Mustafa bég hadserege megszaladt. Még inkább -kitüntette magát Tripolitza ostrománál, melynél a spartaiak a -törököket «gyáva persák»-nak, a törökök pedig a görögöket «Lakonia -gyönge nyulai»-nak nevezték. De ez alkalommal a nyulak kerekedtek -felül. A Peloponnesus fővárosa, melyet a török hajóhad nem birt -felszabadítani az ostrom alól, kénytelen volt október 5-én megadni -magát s az egyezmény ellenére szabad rablás, gyilkolás és -gyujtogatás dúlt három napig, a mi a városban és a városon kívül -minden korú és nemű tíz ezer muzulmán életébe került.</p> -<p>A következő évi márczius 4-én Andronika, ki a Miaulis tengernagy -által vezényelt hajón volt, egy tengeri csata alkalmával, öt órai -harcz után elmenekülni látta a török hajókat, melyek a zantei -kikötőben kerestek menhelyet. De e hajók egyikén megpillantotta -fiát, a ki a patrasi öbölön keresztül kalauzolta a török hajórajt!… -A szegény nő e napon s e szégyen miatt a harczolók legelső sorai -közt kereste a halált… De a halálnak nem kellett.</p> -<p>És Starkos Miklós még messzebb ment a bűn utján. Néhány héttel -később Kara-Alihoz csatlakozott, a ki Scio városát bombázta a -hasonnevű szigeten. Része volt azon borzasztó mészárlásokban, -melyek alatt huszonháromezer keresztyén vérzett el, ide nem értve -azon negyvenhétezeret, kiket rabszolgákul adtak el Smyrna piaczain. -És azon hajók egyikét, a melyeken a szerencsétleneket az afrikai -partokra szállították, az Andronika fia maga vezényelte, – egy -görög, a ki eladja a saját testvéreit! <span class= -"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44"><br /> --44-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i007hq.jpg"><img src="images/i007.jpg" alt= -"A HAJÓK EGYIKÉN MEGPILLANTOTTA FIÁT." title= -"A HAJÓK EGYIKÉN MEGPILLANTOTTA FIÁT." /></a> -<p class="caption">A HAJÓK EGYIKÉN MEGPILLANTOTTA FIÁT.</p> -</div> -<p>A következő korszakban, mely alatt a hellenek kénytelenek voltak -az egyesült török és egyptomi hadakkal szembeszállni, Andronika egy -perczig se szünt meg utánozni azon nőket, kiknek neveit fennebb -idéztük.</p> -<p>Szomorú korszak volt ez, főleg Moreára nézve, mely ellen Ibrahim -szabadon bocsátá a törököknél is vadabb arabjait. Andronika azon -négyezer harczos közé tartozott, kiket Kolokotroni, a peloponnesusi -hadcsapatok fővezérévé való kineveztetése után, maga körül -összegyüjteni képes volt. De Ibrahim, miután tizenegyezer embert a -messenai partokon kiszállított, mindenekelőtt Coront és Patrast -igyekezett felszabadítani az ostromzár alól; aztán hatalmába -kerítette Navarint, melynek fellegvára hadmozdulatainak alapjául -szolgálhatott, míg kikötője biztos menhelyet nyujtott hajóhada -számára. Majd Argost gyujtá fel és Tripolitzát foglalta el, a mi -lehetővé tette neki a tél beálltáig folytatni rablásait a szomszéd -tartományokban. Főleg Messenia szenvedett e pusztítások alatt. -Andronika nem egyszer volt kénytelen mainai földön elrejtőzni, -nehogy az arabok kezébe jusson. De eszébe se jutott pihenni. -Lehet-e nyugodni elnyomatott földön? Az 1825-iki és 1826-iki -hadjáratok alatt megint ott találjuk őt a vergai hegyszorosban -vivott csatában, mely után Ibrahim Polyaravosba vonult vissza, -honnét az északi mainótáknak sikerült őt még hátrább szorítani. -Majd 1826 juliusban, a chaidarii csata alatt, Fabvier ezredes -rendes katonaságához csatlakozott. Ezen ütközetben sulyosan -megsebesült s csak egy fiatal franczia bátorságának köszönheté (a -ki a philhellén lobogó alatt harczolt), hogy Kiutadsi kegyetlen -katonái elől megmenekült.</p> -<p>Andronika élete több hónapig veszélyben forgott. <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> Erős -testalkata megmentette, de az 1826-dik év elmult a nélkül, hogy -ereje annyira helyreállt volna, hogy ismét részt vehessen a -küzdelemben.</p> -<p>Ily körülmények közt tért vissza 1827 augusztusban a mainai -tartományokba. Még egyszer akarta látni vitylosi házát. A -sajátszerű véletlen ugyanaz nap vezette haza a fiát is… Az olvasó -ismeri Andronika és Starkos Miklós találkozásának eredményét és -tudja, hogy az anya átokkal sujtotta fiát az apai ház küszöbén.</p> -<p>És most, miután semmi sem csatolta őt többé szülőföldéhez, -Andronika elment, harczolni mindaddig, míg Görögország vissza nem -szerzi függetlenségét.</p> -<p>Ez volt a dolgok állása 1827 márczius 10-én, azon pillanatban, -midőn Starkos özvegye visszatért a Maina hegyi utain, a -Peloponnesosban harczoló görög csapatokhoz, melyek nyomról-nyomra -védelmezték területüket Ibrahim katonái ellen. <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>IV.<br /> -<span class="smaller">Szomorú háza egy gazdag embernek.</span></h2> -</div> -<p>Mialatt <i>Karysta</i> észak felé vitorlázott, oly -rendeltetéssel, mely csupán a kapitánya előtt volt ismeretes, -<i>Korfuban</i> oly esemény történt, mely noha magán természetű -volt, mégis e történet főszereplőire irányozta a közfigyelmet.</p> -<p>Tudjuk, hogy 1815 óta, az ugyanazon évben kelt szerződés -értelmében, az ioniai szigetek Angolország védnöksége alá -helyeztettek, miután 1814-ig Francziaország védnöksége alatt álltak -volna.<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href= -"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p> -<p>Az egész csoportban, mely Cerigot, Zantét, Ithakát, Kephaloniát, -Leukadiát, Parost és Korfut foglalja magában, ezen utóbbi sziget -legészakibb fekvésű s egyszersmind a legnagyobb is. Ez a hajdani -Korcyra. Egy szigetnek, melyen valaha Alcinous király, Jason és -Medea vendégszerető házigazdája uralkodott, s mely később a trójai -háború után befogadta Ulyssest, bizonyára joga van jelentékeny -helyet elfoglalni az ókor történelmében. Korfu régente háboruban -állt a frankok, bolgárok, szaraczének és a nápolyiak ellen; a -tizenharmadik században Barbarossa elpusztította, a -tizennyolczadikban Schuleuburg gróf megoltalmazta s <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48"><br /> --48-</a></span> az első franczia császárság végén Donzelot tábornok -megvédelmezte.</p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i008hq.jpg"><img src="images/i008.jpg" alt= -"KORFU, – A FELLEGVÁR." title="KORFU, – A FELLEGVÁR." /></a> -<p class="caption">KORFU, – A FELLEGVÁR.</p> -</div> -<p>Elbeszélésünk idejében székhelye volt egy angol főbiztosnak, -mely hivatalt akkoriban Sir Adam Frigyes, az ionai szigetek -kormányzója viselte. Tekintettel azon eshetőségekre, melyek a -görögök és törökök közt összeütközéseket idézhettek elő, mindig -állt rendelkezésére néhány fregatt, melyeknek feladata volt a -rendet fenntartani a vizeken. Még jelentékenyebb nagyságú hajókra -volt szükség, hogy e czélt elérhessék a szigettengeren, melyen -szabadon hajózhattak a görögök, törökök és szabadalomlevéllel -ellátott más nemzetbeliek; nem is említvén a kalózokat, kiknek nem -volt egyéb hivatásuk, mint kényök-kedvök szerint kirabolni minden -nemzetiségü hajót.</p> -<p>Akkoriban feles számu idegeneket lehetett Korfuban találni, -főleg azok közül, kiket a függetlenségi harcz különböző fázisai -vonzottak ide, három vagy négy év óta. Némelyek Korfuban szálltak -hajóra s a felkelő hadsereghez csatlakoztak, mások Korfuban -telepedtek meg, ha túlságos fáradalmak a bizonyos ideig tartó -pihenést elkerülhetetlenné tették.</p> -<p>Ezen utóbbiak közül egy fiatal francziát kell említenünk, ki a -nemes ügyért fellelkesülve, öt év óta tevékeny és dicsőséges részt -vett a főbb eseményekben, melyeknek a hellén félsziget szinhelye -volt.</p> -<p>D’Albaret Henrik, franczia királyi tengerészhadnagy egyike a -rangjabeli legfiatalabb tiszteknek, jelenleg bizonytalan időre -szabadságolva lévén, a háború kitörése után mindjárt eljött -harczolni a franczia philhellének lobogója alatt. A fiatal tiszt -huszonkilencz éves, középtermetű, izmos testalkatú ember, s -ennélfogva alkalmas volt a tengerészpálya nagy fáradalmainak -elviselésére. Kellemes modora, előkelő magatartása, <span class= -"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> nyilt -tekintete, vonzó arcza és teljes megbizhatósága által, mindjárt a -legelső ismerkedésnél, oly rokonszenvet ébresztett maga iránt, -melyet a hosszasabb ismeretség csak fokozni volt képes.</p> -<p>D’Albaret Henrik párisi eredetű gazdag családból való volt. -Anyját alig ismerte. Atyja körülbelül akkor halt meg, midőn fia -elérte nagykorúságát, tehát két vagy három évvel előbb, mintsem -ezen utóbbi a tengerészeti iskolából kilépett volna. Szép vagyon -birtokába jutván, nem gondolta, hogy ez elégséges ok legyen arra, -hogy felhagyjon tengerész pályájával. Sőt ellenkezőleg. Folytatta -pályáját – a legszebbek egyikét a világon – és már tengerészhadnagy -volt, midőn a görög lobogót kitűzték a török félhold ellen, északi -Görögországban és a Peloponnesusban.</p> -<p>D’Albaret Henrik nem tétovázott. Mint annyi más derék fiatal -ember, kiket a mozgalom ellenállhatatlanul magával ragadott, ő is -azon önkéntesekhez csatlakozott, kiket franczia tisztjeik -elvezéreltek Európa keleti határáig. Egyike volt azon legelső -philhelléneknek, kik vérüket ontották a függetlenség ügyéért. Már -1822-ben ott volt a híres artai csatában. Mavrokordato dicső -legyőzöttei közt; – és a győzők között Missolunghi első ostrománál. -A következő évben is jelen volt azon ütközetben, melyben Botzaris -Márk elesett, 1824-ben nem jelentéktelen részt vett azon tengeri -csatákban, melyek a görögöket megbosszulták Mehemed Ali -győzelmeiért. 1824-ben, a tripolitzai vereség után, a Fabvier -ezredes főparancsnoksága alatt működő rendes katonaság egy részét -vezényelte. 1826-ban Chaidarinál verekedett, hol megmentette -Starkos Andronika életét, kinek testét már-már Kiutadsi lovai -taposták. E borzasztó ütközetben a philhellének pótolhatatlan -veszteségeket szenvedtek. <span class="pagenum"><a name="Page_50" -id="Page_50">-50-</a></span></p> -<p>Azonban D’Albaret Henrik nem akarta elhagyni hadvezérét és rövid -idő mulva újra hozzácsatlakozott Metheneben.</p> -<p>Ezen időtájt az athéni Akropolist Guras őrnagy védelmezte -ezerötszáz emberével. E fellegvárba menekült ötszáz nő és gyermek, -kik már nem bírtak elfutni, midőn a város a törökök hatalmába -került. Guras el volt látva élelmiszerekkel egy évre, volt -tizennégy ágyúja és három mozsara, de a lőszerekből csak -jelentéktelen készlettel bírt.</p> -<p>Ekkor Fabvier elhatározta lőszerrel ellátni az Akropolist. E -merész terv véghezviteléhez elszánt emberekre volt szüksége. -Felhivására ötszázharmincz ember jelentkezett, köztük negyven -philhellén s e negyven közt legelsőnek D’Albaret Henrik. E merész -harczosok mindegyike ellátta magát egy tarisznyára való lőporral, -aztán Methenében hajóra kelt a csapat, Fabvier parancsnoksága -alatt.</p> -<p>Deczember 13-án partraszállnak, csaknem az Akropolis tövében. A -felhők mögül előbukkanó hold sugarai elárulják a vakmerő -kisérletet. A törökök erősen kezdenek rájuk tüzelni. Fabvier -elkiáltja magát: «Előre!» Mindegyik önkéntes a nélkül, hogy eldobná -lőporos tarisznyáját, mely őt minden perczben a légbe röpítheti, -átmegy a sánczárkon és bejut a fellegvárba, melynek kapui nyitva -vannak. Az ostromlottak diadalmasan visszaverik a törököket. De -Fabvier megsebesül, hadsegéde elesik, D’Albaret Henrik is egy -golyótál találva, lerogy. A rendes katonaság, valamint vezérei is, -most be vannak zárva a fellegvárban, azokkal együtt, kiknek ily -vitézül siettek segítségükre s kik őket nem akarták többé -kibocsátani.</p> -<p>Itt a fiatal tiszt, ki nagyon sokat szenvedett szerencsére nem -veszélyes sebében, kénytelen volt megosztani <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52"><br /> --52-</a></span> az ostromlottak nyomorát, kiknek minden tápláléka -szűk adagokban kimért árpakására szorítkozott. Hat hónap mult el, -mielőtt visszanyerte volna szabadságát azon kapituláczió által, -melyet Kiutadsi elfogadott. Fabvier, önkénteseivel s az -ostromlottakkal együtt, csak 1827 junius 5-én hagyhatta el az -athéni fellegvárt és szállhatott azon hajókra, melyek az egész -csapatot Salamisba vitték.</p> -<div class="figcenter" style="width: 405px;"><a href= -"images/i009hq.jpg"><img src="images/i009.jpg" alt= -"MEGMENTETTE STARKOS ANDRONIKA ÉLETÉT." title= -"MEGMENTETTE STARKOS ANDRONIKA ÉLETÉT." /></a> -<p class="caption">MEGMENTETTE STARKOS ANDRONIKA ÉLETÉT.</p> -</div> -<p>D’Albaret Henrik, ki még nagyon gyöngének érezte magát, nem -akart megállni e városban, hanem tovább hajózott Korfuig. Itt -pihente ki fáradalmait két hónap óta, várván az órát, melyben ismét -elfoglalhatja helyét a harczosok legelső soraiban; midőn a véletlen -egy új mozgató elemet támasztott életében, mely eddig az egyszerű -katona élete volt.</p> -<p>Korfuban, a Strada Reale végén, egy jelentéktelen külsejű, félig -görög, félig olasz modorban épült régi ház állt. E házban egy ember -lakott, a ki ritkán mutatta magát, de a kiről sokat beszéltek: -Elizundo bankár. Az ember nem tudta volna elhatározni, hatvan -éves-e, vagy hetven. Húsz év óta lakott e komor házban, melyből -ritkán lépett ki az utczára. De ha ritkán ment el hazulról, annál -több mindenféle nemzet- és rangbeli kliens kereste fel őt -otthonában. Bizonyára jelentékeny üzleteket kötöttek e bankházban, -melynek becsületessége minden kétségen felül állt. Különben -Elizundot rendkívül gazdagnak tartották. Az ioniai szigeteken, sőt -dalmát kartársai közt, Zárában és Raguzában sem volt hitel, mely az -övével versenyezhetett volna. Általa elfogadott váltó aranyat ért. -Igaz, hogy bizalmát nem egykönnyen ajándékozta oda. Sőt nagyon -óvatosnak látszott üzleteiben. Legkitünőbb ajánlatokat, teljes -biztosítékot követelt; de pénztára kimeríthetetlennek látszott. -Megjegyzendő, <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> hogy Elizundo csaknem mindent személyesen -végzett és csupán a jelentéktelen írásbeli munkák teljesítésére -tartott egy embert házánál, kiről alább lesz szó. Ő maga volt a -saját pénztárnoka és könyvvivője. Egyetlen váltót se bocsátott ki, -egyetlen levelet se küldött el, melyet ne írt volna -sajátkezűleg.</p> -<p>Nem is ült le soha külső hivatalnok vagy segéd az ő íróasztala -mellé; a mi nem kevéssé járult üzletének titokban tartásához.</p> -<p>Milyen származású volt ez a bankár? Illirnek vagy dalmátnak -mondták, de e tekintetben senki se tudott semmi bizonyosat. Néma -volt multja felől, néma volt jelene felől és nem érintkezett a -korfui társasággal. Midőn a szigetcsoport Francziaország védnöksége -alá került, életmódja már ugyanaz volt, a mi később is maradt, -midőn angol kormányzó gyakorolta a hatóságot az ioniai szigetek -felett. Kétségkívül nem kell szószerint venni, a mit vagyonáról -beszéltek, melyet a közbeszéd százmilliók szerint számított; de -nagyon gazdagnak kellett lennie, noha életmódja nem különbözött oly -emberekétől, kik szerény igényekkel és ízléssel bírnak.</p> -<p>Elizundo özvegy volt már akkor is, midőn hétéves kis leányával -Korfuban megtelepedett. Most e kis leány, kinek neve Hadsine volt, -elérte huszonkét éves életkorát s atyja házában egészen a háztartás -gondjainak szentelte magát.</p> -<p>Elizundo Hadsinét mindenütt rendkívül szépnek tartották volna, -daczára kissé szomorú arcza komoly kifejezésének; szép volt ő még e -keleti országban is, a hol a nők szépsége általában elvitázhatlan. -Hogyne lett volna arcza komoly e házban, melyben fiatal korát -tölté, gondos anya s egyetlen játszótárs nélkül, a kivel serdülő -korában legelső bizalmas gondolatait <span class="pagenum"><a name= -"Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> közölhette volna? Elizundo -Hadsine termete középmagasságú, de elegáns volt. Anyai ágon görög -származásu lévén, emlékeztetett azon lakoniai szép fiatal nők -tipusára, kik báj tekintetében felülmúlják az összes többi -peloponnesusi nőket.</p> -<p>Az atya és leánya közt nem uralkodott és nem uralkodhatott benső -meghittség. A bankár egyedül élt, hallgatag, tartózkodó ember volt, -– egyike azoknak, a kik leggyakrabban félrefordítják a fejöket és -eltakarják szemeiket, mintha a világosság fájna nekik. A -magánéletben ép úgy, mint a közéletben, kerülte a közlékenységet és -sohase volt bizalmas, még bankházának legrégibb kliensei iránt se. -Hogyan talált volna Elizundo Hadsine örömet ezen elzárkózott -életmódban, holott a ház négy fala közt még az atyai szívet is alig -találhatta fel?</p> -<p>Szerencséjére volt közelében egy jó, hű, szerető lény, a ki csak -fiatal úrnőjéért élt, az ő szomorúsága felett szomorkodott s kinek -arcza kiderült, ha őt mosolyogni látta. Egész élete mintegy össze -volt forrva Hadsine életével. E leírás után azt hihetné az ember, -hogy egy jó és hű ebről van szó, egyikéről azoknak, kiket Michelet -«az emberiségre való aspiransoknak» és Lamartine «alázatos -barátainknak» nevez. Nem! csupán ember volt, noha megérdemelte -volna, hogy kutya legyen. Látta születni Hadsinét, azóta soha se -távozott mellőle, csecsemő korában ringatta, fiatal leány korában -szolgálta.</p> -<p>Xaris volt a neve. Hadsine anyjának tejtestvére volt s ezen -utóbbit akkor sem hagyta el, midőn nőül ment a korfui bankárhoz. -Több mint húsz év óta élt tehát a háznál, közönséges cselédnél -magasabb állást foglalt el, sőt segítségére is volt Elizundonak, ha -némely iratokat kellett lemásolni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_55" id="Page_55">-55-</a></span></p> -<p>Xaris, mint általában a lakoniai tipusok, magas termetű, széles -vállú, rendkívüli izmos, szép testalkatú és szemű ember volt; -hosszúkás, hajlott orra alatt gyönyörű fekete bajusz ágazott -kétfelé. Fején sötét színű gyapotföveget viselt és derekán festői -fustanellát.</p> -<p>Xaris mindenkor elkisérte Hadsinét, valahányszor az ifjú leány -elment hazulról, akár bevásárlásokat tenni a háztartás számára, -akár a szent Spiridion tiszteletére emelt katholikus templomba, -akár pedig kissé élvezni az üde tengeri levegőt, mely nem igen -hatolt el a Strada Realeban épült házig. Sok korfui fiatal ember -láthatta így őket együtt a sétányon, sőt a Kastrades külváros -utczáiban is, mely a hasonnevű kis öböl partján terül el. Nem -egynek lett volna kedve közülök eljuthatni Hadsine atyjához. Kit ne -vonzott volna az ifjú leány szépsége és talán az Elizundo-ház sok -milliója is? De Hadsine tagadólag felelt minden ilynemű ajánlatra; -a bankár pedig sohasem igyekezett rábírni, hogy e határozatát -megváltoztassa. Pedig a hű Xaris, azért, hogy fiatal úrnője boldog -legyen e világon, odaadta volna egész osztályrészét azon -boldogságból, melyre határtalan hűségénél fogva jogos igényt -tarthatott a túlvilágon.</p> -<p>Ilyen volt e komor, szomorú ház, mely mintegy elszigetelve állt -a régi Korcyra fővárosának egyik zugában; ilyen volt a háznép, mely -közé az élet véletlene bevezette D’Albaret Henriket.</p> -<p>Kezdetben üzleti viszony jött létre a bankár és a franczia tiszt -között. Midőn az utóbbi Párist elhagyta, jelentékeny összegű -váltókat vitt magával, melyek az Elizundo-ház által voltak -leszámítolandók. Korfuba jött felvenni a pénzt, később is Korfuból -kapta mindazon összegeket, melyekre szüksége volt a philhellén -hadjáratok <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> alatt. E közben többször visszatért a -szigetre s így ismerkedett meg Elizundo Hadsinével. Az ifjú leány -szépsége elbűvölte. Emléke elkisérte őt Morea és Attika -csatatereire.</p> -<p>Az Akropolis meghódítása után D’Albaret Henrik nem tehetett -okosabbat, mint Korfuba visszatérni. Sebeiből még nem épült ki -teljesen. Az ostrom rendkívüli fáradalmai megrontották egészségét. -Itt, noha a város másik végén lakott, mégis naponkint néhány órára -oly vendégszeretetet talált a bankár házánál, milyennel eddig -semmiféle idegen nem dicsekedhetett. Körülbelül három hónap óta élt -így D’Albaret Henrik. Elizundonál tett látogatásai, melyek -kezdetben tisztán üzleti látogatások voltak, lassankint mindennap -megismétlődtek s az önérdeknek is része volt bennök. Hadsine nagyon -tetszett a fiatal tisztnek. Hogyne vette volna ezt észre a fiatal -leány, mikor látta, hogy oly gyöngéd figyelemmel viseltetik iránta -s annyira el van ragadtatva, ha őt látja és beszélni hallja? -Hadsine a maga részéről szintén részesíté a mindennapos vendéget -mindazon ápolásban, melyet nagyon gyönge egészsége igényelt. -D’Albaret Henrik csakis nagyon jól érezhette magát ily életrend -mellett.</p> -<p>Xaris sem igyekezett titkolni azon rokonszenvet, melyet -D’Albaret Henrik őszinte, szeretetreméltó jelleme ébresztett benne, -s mindinkább ragaszkodott hozzá.</p> -<p>– Igazad van, Hadsine, – mondá gyakran az ifjú leánynak – -Görögország a te hazád is, ép úgy, mint az enyém és nem szabad -felednünk, hogy e fiatal tiszt azért szenved, mert a mi hazánkért -harczolt.</p> -<p>– Ő szeret engem – mondá egy nap Hadsine Xarisnak.</p> -<p>Az ifjú leány e szókat szokott egyszerűségével ejté ki. -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_58" -id="Page_58"><br /> --58-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 401px;"><a href= -"images/i010hq.jpg"><img src="images/i010.jpg" alt= -"XARIS MINDENKOR ELKISÉRTE HADSINÉT." title= -"XARIS MINDENKOR ELKISÉRTE HADSINÉT." /></a> -<p class="caption">XARIS MINDENKOR ELKISÉRTE HADSINÉT.</p> -</div> -<p>– No hát, hadd szeressen! – felelé Xaris. – Atyád öregszik, -Hadsine. Én se fogok örökké élni!… Hol találhatnál a világon -biztosabb védelmezőt D’Albaret Henriknél!</p> -<p>Hadsine nem felelt. Meg kellett volna vallania, hogy nemcsak -szerettetik, de viszontszeret is. A természetes tartózkodás nem -engedte, hogy ez érzelmet bevallja. Még Xarisnak se.</p> -<p>Így álltak a dolgok. S a dolgok ilyetén állása nem volt titok a -korfui társaság előtt. Mielőtt még hivatalosan szó lett volna róla, -máris úgy beszéltek D’Albaret Henrik és Elizundo Hadsine -házasságáról, mint elhatározott dologról.</p> -<p>Meg kell jegyeznünk, hogy a bankár nem látszott bánni az ifjú -tiszt sürgölődését leánya körül. Helyesen mondta Xaris, hogy -öregedni érzi magát, még pedig gyorsan. Bármennyire kiszáradt is a -szíve, mégis félnie kellett attól, hogy Hadsine magára hagyatva fog -maradni; noha tudta, hogy mihez tartsa magát azon vagyont -illetőleg, melyet utána örökölni fog. Különben a pénzkérdés sohasem -érdekelte D’Albaret Henriket. Egy perczig se törődött azzal, vajjon -a bankár leánya gazdag lesz-e, vagy sem. A szerelem, melyet az ifjú -leány iránt érzett, nem köznapi érdekből, hanem sokkal nemesebb -érzelmekből fakadt. Ép annyira szerette jóságáért, mint -szépségéért. Végtelen rokonszenvet ébresztett benne Hadsine -helyzete a szomorú házi körben. Szerette őt nemes gondolkozásáért, -magasztos eszméiért és azon erélyességéért, melyre képesnek hitte, -ha valaha azon helyzetbe jutna, hogy azt be kelljen -bizonyítania.</p> -<p>És ez nagyon érthetővé lett, midőn Hadsine az elnyomott -Görögországról és azon emberfeletti erőfeszítésekről beszélt, -melyekkel földijei hazájukat felszabadítani <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> -igyekeztek. E téren a fiatal pár csakis a legnagyobb egyetértésben -találkozhatott egymással.</p> -<p>Mennyi édes órát töltöttek el, e dolgokról beszélgetve a szép -görög nyelven, melyet D’Albaret Henrik most már ugy bírt, mint a -saját anyanyelvét. Mennyire osztoztak a közös örömben, valahányszor -egy tengeri győzelem kárpótlást nyujtott azon balszerencsékért, -melyeknek Morea és Attika voltak szinhelyei. D’Albaret Henriknek -apróra el kellett beszélnie mindazon csatákat, melyekben részt -vett; elő kellett sorolnia azon honfiak és külföldiek neveit, kik -magukat e véres harczokban kitüntették s azon nőkét is, kiket -Hadsine, ha szabadságában áll, utánozni szeretett volna. – -Bobolina, Modena, Zacharias, Kaidos nevét és a bátorszívű -Andronikáét, kinek életét a fiatal tiszt a chaidarii vérfürdőből -megmentette.</p> -<p>Sőt egy napon, midőn D’Albaret Henrik e nő nevét kiejté, -Elizundo, ki a társalgást hallgatta, oly mozdulatot tett, mely -magára vonta leánya figyelmét.</p> -<p>– Mi bajod, atyám? – kérdé.</p> -<p>– Semmi – felelé a bankár.</p> -<p>Aztán az ifjú tiszthez fordult és oly hangon, mely közönyösnek -akart látszani, így szólt:</p> -<p>– Ismerte ön ezt az Andronikát?</p> -<p>– Ismertem, Elizundo úr.</p> -<p>– Nem tudja, mi lett belőle?</p> -<p>– Nem tudom – felelé D’Albaret Henrik. – Úgy hiszem, hogy a -chaidarii csata után visszatért szülőföldére a mainai -tartományokba. De biztos vagyok felőle, hogy előbb-utóbb ismét -látni fogom őt Görögország csataterein…</p> -<p>– Igen, – szólt közbe Hadsine – ott van az ő helye!</p> -<p>Miért tudakozódott Elizundo Andronika felől? Senki <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> se -kérdezte meg tőle. Kétségkívül kitérőleg válaszolt volna. De -leánya, ki a bankár összeköttetéseit nem igen ismerte, mégis -tünődött felette. Létezhetett valamely összeköttetés atyja és -Andronika közt, kit ő annyira bámult?</p> -<p>Egyébként Elizundo feltétlenül tartózkodó volt, a függetlenségi -harczot illetőleg. Melyik félnek óhajtotta a győzelmet, az -elnyomóknak-e, vagy az elnyomottaknak? nehéz lett volna megmondani, -– ha ugyan általában azon emberek közé tartozott, kik valakinek jót -kivánnak. Annyi bizonyos, hogy a postával legalább is ugyanannyi -levele érkezett Törökországból, mint Görögországból.</p> -<p>De ismételjük, noha az ifjú tiszt a hellének ügyének szentelte -életét, Elizundo nem kevésbé szivesen fogadta őt házánál.</p> -<p>Azonban D’Albaret Henrik nem maradhatott tovább Korfuban. -Fáradalmait kipihenvén, el volt határozva mindvégig teljesíteni -azt, a mit kötelességének tartott. Gyakran beszélt erről a fiatal -leánynyal.</p> -<p>– Valóban, ez kötelessége – felelé Hadsine. – Bármily fájdalmat -okozzon is nekem az ön távozása, Henrik, értem, hogy vissza kell -térnie bajtársaihoz. Igen; harczolni kell Görögországért mindaddig, -míg vissza nem nyerte szabadságát!</p> -<p>– Elutazom, Hadsine, elutazom – mondá egy nap D’Albaret Henrik. -– De ha magammal vihetném azon tudatot, hogy ön ép úgy szeret -engem, mint én szeretem önt…</p> -<p>– Henrik, semmi okom sincs eltitkolni azon érzelmeket, a -melyeket bennem ébresztett – viszonzá Hadsine. Nem vagyok többé -gyermek és a kellő komolysággal tekintek a jövő elé. Bizom önben, – -folytatá kezét nyujtván neki – bizzék ön is bennem! <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> A -milyennek itt hagy távozáskor, olyannak fog találni visszatérte -után.</p> -<p>D’Albaret Henrik megszorítá a kezet, melyet Hadsine nyujtott -neki érzelmei zálogául.</p> -<p>– Köszönöm lelkem mélyéből – felelé. – Igen, mi egymáséi vagyunk -már most is! S habár ez még fájdalmasabbá teszi elválásunkat, mégis -azon meggyőződést vihetem magammal, hogy ön viszontszeret. De -elutazásom előtt beszélni akarok atyjával, Hadsine!… Biztos akarok -lenni a felől, hogy helyesli szerelmünket és hogy nem fog elénk -akadályokat gördíteni…</p> -<p>– Igen helyesen, Henrik, felelé az ifjú leány. Birja az ő -igéretét is, mint az enyimet.</p> -<p>D’Albaret Henrik nem halaszthatta soká e lépést, mert el volt -határozva visszatérni Fabvier ezredes hadtestéhez.</p> -<p>A dolgok mind rosszabbra fordultak a függetlenség ügyére nézve. -A londoni egyezmény semmiféle kedvező eredményt sem idézett elő s -az ember jogosan kérdezhette magától, vajjon a hatalmak nem -fognak-e a szultánnal szemben pusztán félhivatalos, tehát teljesen -platonikus észrevételekre és figyelmeztetésekre szorítkozni?</p> -<p>Ezenkivül a törökök, győzelmeik következtében elbizakodván, nem -igen látszottak hajlandónak bármily csekélységet is engedni -követeléseikből. Noha akkoriban egy angol és egy franczia hajóraj, -amaz Codrington admirál, emez pedig De Rigny admirál parancsnoksága -alatt czirkált az égei tenger vizeiben, s noha a görök kormány -Eginát választotta székhelyül, hogy ott nagyobb biztonságban -vezethesse az ügyeket; a törökök mégis valóban aggasztó makacsságot -tanusítottak.</p> -<p>E makacsság azonban érthető volt mindazok előtt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> a kik -látták azon kilenczvenkét török, egyiptomi és tuniszi hajóból álló -hajóhadat, mely szeptember 7-én ott horgonyzott a navarini tágas -kikötőben. E hajóhad azon óriási mennyiségű készleteket -szállította, melyekre Ibrahimnak szüksége volt a hydrióták ellen -indítandó újabb expedicziójában.</p> -<p>D’Albaret Henrik úgy határozta, hogy Hydránál fog csatlakozni az -önkéntesek csapatához. E sziget, mely Argolis végpontjánál fekszik, -a leggazdagabbak egyike az egész szigettengerben. Miután annyi -vérét és annyi pénzét áldozta fel a hellének ügyéért, melyet a -törökök által rettegett merész tengerészei, Tombasis, Miaulis, -Tsamados védelmeztek, most Hydra szigetét a legiszonyubb megtorlás -fenyegette.</p> -<p>D’Albaret Henrik tehát nem késlekedhetett Korfut elhagyni, ha -Ibrahim katonáinál előbb akart Hydra szigetére érni. Elutazása -október 21-re volt végleg kitűzve.</p> -<p>Az ifjú tiszt, mint előre elhatározták, nehány nappal előbb -fölkereste Elizundot és megkérte tőle leánya kezét. Nem titkolta -előtte, hogy Hadsine boldog volna, ha atyja kedvezőleg válaszolna. -Egyébiránt most nem is lehet egyébről szó, mint az atyai -beleegyezés elnyeréséről. A menyegzőt csak D’Albaret Henrik -visszatérése után fognák megülni. Remélte, hogy távolléte nem -tarthat soká.</p> -<p>A bankár ismerte az ifjú tiszt helyzetét, ismerte vagyoni -körülményeit és azon közbecsülést, melyben családja -Francziaországban részesült. E tekintetben tehát nem volt szükség -magyarázatokra. A mi a bankárt illeti, becsületessége minden -kétségen felül állt, soha a legcsekélyebb rossz hír se keringett -háza felől. A saját vagyoni állapotáról hallgatott, miután -D’Albaret Henrik ezt egy szóval sem említé. A mi pedig a -<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> házassági ajánlatot illeti, Elizundo -kijelentette, hogy azt örömmel fogadja. E házasság őt csak boldoggá -teheti, minthogy leányának boldogságát biztosítja.</p> -<p>Mindez igen hidegen volt mondva, de a fődolog az volt, hogy -elmondatott. D’Albaret Henrik most már birta Elizundo szavát és a -bankár cserébe leányától forró köszönetet kapott, melyet szokott -tartózkodásával fogadott.</p> -<p>Úgy látszott tehát, mintha minden a legszebb rendben volna, a -fiatal pár nagy örömére és hozzátehetjük, Xaris legnagyobb -megelégedésére. Ez a derék ember úgy sírt mint egy gyermek és -szivesen a keblére szorította volna a fiatal tisztet.</p> -<p>D’Albaret Henrik most már csak kevés időt tölthetett Elizondo -Hadsine oldala mellett. El volt határozva, hogy egy levantei -briggen fog elutazni és e brigg október 21-én volt elindulandó -Korfuból Hydra felé.</p> -<p>Az olvasó könnyen kitalálhatja, a nélkül, hogy részletesen -elbeszélnők, hogyan teltek el az utazást megelőző napok a bankár -házánál. D’Albaret Henrik és Elizundo Hadsine egy órára sem hagyták -el egymást. Hosszasan beszélgettek az alacsony mennyezetü szobában, -mely a szomorú ház földszinti részében létezett. Nemes érzelmeik e -beszélgetéseknek bizonyos átható varázst kölcsönöztek, mely azoknak -kissé komoly hangulatát némileg enyhíté. A jelen, úgyszólván, -kisiklott kezeik közül, de biztak benne, hogy övék a jövő. A -jelennek akartak tehát hideg vérrel a szemébe nézni. Mindketten -fontolóra vették annak kedvező és hátrányos esélyeit, de csüggedés -és gyöngeség nélkül. S mialatt róla beszéltek, nem szüntek meg -lelkesülni azon ügyért, melyért D’Albaret Henrik ismét koczkára -teendi életét. <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span></p> -<p>Október 20-án este ismét e dologról beszélgettek, de talán kissé -fokozottabb meghatottsággal. Az ifjú tiszt másnap volt útnak -indulandó.</p> -<p>Xaris hirtelen belépett a szobába. Nem birt beszélni. Lihegett. -Futva érkezett haza – még pedig mily sebesen! Izmos lábai néhány -percz alatt elhozták, az egész városon keresztül, a fellegvártól a -Strada Reale végeig.</p> -<p>– Nos, mit akarsz? Mi bajod Xaris? Miért vagy úgy felindulva? -kérdé Hadsine.</p> -<p>– Mi bajom? Mi bajom? Egy fontos, nagyon fontos hirt hoztam.</p> -<p>– Szóljon, szóljon Xaris! mondá D’Albaret Henrik, nem tudván, -örüljön-e vagy aggódjék.</p> -<p>– Nem birok, nem birok! ismétlé Xaris, kit a felindulás csaknem -megfojtott.</p> -<p>– Valamely harczi hir érkezett? – kérdé a fiatal leány megfogva -a hű ember kezét.</p> -<p>– Igen, igen…</p> -<p>– De beszélj hát! biztatá Hadsine; beszélj jó Xarisom, mi -történt?</p> -<p>– A törököket ma megverték Navarinnál!</p> -<p>Így értesült D’Albaret Henrik és Hadsine az október 20-iki -tengeri ütközetről.</p> -<p>Xaris zajos megérkezésének hallatára Elizundo bankár is belépett -a szobába. Midőn megtudta, miről van szó, ajkait önkénytelenül -összeszorítá és homlokát összeránczolta; de nem árult el se -megelégedést, se boszuságot, míg ellenben a fiatal pár legkevésbbé -se fékezte örömét.</p> -<p>A navarini ütközet hire csakugyan eljutott Korfuba. Alig terjedt -el a városban, midőn már a részleteket is megtudták, melyeknek -hirét az albán partok hosszában létezett légi távirók hozták meg. -<span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_66" -id="Page_66"><br /> --66-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i011hq.jpg"><img src="images/i011.jpg" alt="KORFU." title= -"KORFU." /></a> -<p class="caption">KORFU.</p> -</div> -<p>Az angol és franczia hajórajok, melyekhez az orosz hajóraj is -csatlakozott, összesen huszonhét hajóval és százhetvenhat ágyuval -megtámadták a török hajóhadat, miután erőszakkal behatoltak volna a -navarini kikötőbe. A törökök tönkre verettek, daczára annak, hogy -hajóhaduk mindenféle nagyságu hadihajóinak száma hetvenre rugott és -ezer kilenczszáz kilenczvennégy ágyuval volt felszerelve. Több -hajójuk elmerült vagy a légbe röpült nagyszámú tisztekkel és -legénységgel együtt. Ibrahim ennélfogva nem remélhetett többé -segítséget a szultán haditengerészetéből a Hydra elleni -hadjáratában.</p> -<p>Ez nagy fontosságú tény volt, mely Görögország ügyére nézve egy -új időszak kiindulási pontját képezte. Noha a három hatalmasság el -volt határozva e győzelmet fel nem használni a porta letiprására, -mégis bizonyosnak látszott, hogy egyetértésüknek sikerülni fog -felszabadítani a hellének országát a török uralom alól; valamint -bizonyosnak látszott az is, hogy az új királyság autonomiája -előbb-utóbb bevégzett ténynyé lesz.</p> -<p>Így gondolkoztak Elizundo bankár házában is. Hadsine, D’Albaret -Henrik és Xaris tapsoltak örömükben, mely visszhangra talált az -egész városban. A navarini ágyúk függetlenséget biztosítottak -Görögország fiainak.</p> -<p>Mindenekelőtt az ifjú tiszt terveit változtatta meg teljesen a -szövetséges hatalmak e győzelme, vagyis – mert e kifejezés -helyesebb – a török hajóhad e veresége, melynek következtében -Ibrahim kénytelen lett lemondani a Hydra ellen tervezett -hadjáratról. Nem is volt erről többé szó.</p> -<p>Innét a változás, moly D’Albaret Henriknek október 20-ika előtt -elhatározott szándékában beállt. Többé nem volt szükséges a -hydrioták segítségére siető önkéntesekhez <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> -csatlakoznia. Elhatározta tehát, hogy Korfuban fogja bevárni azon -eseményeket, melyek a navarini ütközet természetes következményei -lesznek.</p> -<p>Bármint legyen is, Görögország sorsa többé nem lehetett -kétséges. Európa nem fogja megengedni, hogy újból letiportassék. -Nem sok idő mulhatik el addig, midőn az egész hellén félszigeten a -függetlenség zászlója fogja felváltani a félholdat. Ibrahim, ki -máris csak a Peloponnesus központi vidékeinek és tengerparti -városainak megszállására szorítkozhatott, végre kénytelen lesz -ezeket is feladni.</p> -<p>Ily körülmények közt, a félsziget melyik pontja felé indulhatott -volna el D’Albaret Henrik? Igaz, hogy Fabvier tábornok elhagyni -készült Mitylenét és meg akarta támadni a törököket Scio szigetén; -de a szükséges előkészületek még nem voltak befejezve és nem is -lehettek befejezve egyhamar. A rögtöni elutazás tehát merőben -fölösleges lett volna.</p> -<p>Így itélte meg az ifjú tiszt a helyzetet. S így itélte meg azt -Hadsine is, vele együtt. Nem volt tehát ok, elhalasztani a -házasságot. Egyébiránt Elizundo se tett semmi ellenvetést az ellen, -hogy a menyegző haladék nélkül megtartassék. Ehhez képest a -határidőt ki is tűzték, tíz napi időközzel, vagyis október végére. -Nem szükséges hosszasan részleteznünk azon érzelmeket, melyeket az -egybekelés közeledése keltett az ifjú jegyesek szivében. Nem -kellett többé félni az elutazástól a háborúba, mely D’Albaret -Henrik életébe kerülhetett. Nem kellett többé irtózni a fájdalmas -várakozástól, mely alatt Hadsine a napokat és az órákat -számlálhatta volna. Xaris volt legboldogabb ember az egész házban – -ha lehetséges. Öröme még akkor se lehetett volna zajosabb, ha a -saját házassága forgott volna szóban. Még magán a bankáron is -észrevehető volt <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> a megelégedés, daczára szokott -hidegségének. Hiszen leányának a boldogsága volt biztosítva.</p> -<p>Megállapodtak abban, hogy a dolog egészen egyszerűen menjen -véghez és szükségtelennek látszott az egész várost meghivni a -szertartásra. Se Hadsine, se D’Albaret Henrik nem tartozott azok -közé, kik annyi tanu előtt szeretik fitogtatni boldogságukat. De -mégis volt szükségük bizonyos előkészületekre, melyekkel egész -csöndben és minden feltünés nélkül foglalatoskodtak. Október 23-ika -volt. Már csak két napig kellett várni a menyegzőre. Úgy látszott, -mintha nem lehetett volna ezentúl semmiféle akadálytól, semmiféle -halasztástól félni. És mégis történt egy tény, mely – ha -tudomásukra jut – nagyon nyugtalanította volna D’Albaret Henriket -és Hadsinet.</p> -<p>E napon Elizundo a reggeli póstával érkezett küldemények közt -egy levelet talált, mely váratlan csapásként hatott rá. Összegyűrte -a levelet, széttépte, sőt el is égette, – a mi nagy felindulást -árult el oly embernél, a ki annyira tudott magán uralkodni, mint a -bankár.</p> -<p>Ha valaki a szobában lett volna, hallhatta volna, a mint e -szókat mormogta:</p> -<p>– Miért nem érkezett e levél nyolcz nappal később! Átkozott -legyen, a ki irta! <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>V.<br /> -<span class="smaller">A messeniai partok.</span></h2> -</div> -<p>Miután a <i>Karysta</i> Vitylost elhagyta, egész éjjel délnyugat -felé tartott, s rézsut átszelte a koroni öböl vizeit. Starkos -Miklós lement kabinjába és nem mutatta magát reggelig. A szél -kedvező volt, – egyike azon friss délkeleti szeleknek, melyek e -vidéken átalában uralkodni szoktak a nyár végén és a tavasz elején, -a napéjegyenek idejében, midőn a Közép-tenger gőzei esővé változnak -át.</p> -<p>Reggelre meg volt kerülve a Gallo hegyfok Messenia végpontján és -a meredek gerinczü Taygetos legutolsó ormai is csakhamar eltüntek a -naptól megaranyozott ködpárában.</p> -<p>Midőn a hegyfok beszögellő csúcsán túl voltak, Starkos Miklós -megjelent a fedélzeten. Legelőször is kelet felé vetett egy -pillantást.</p> -<p>A Maina partjai nem voltak többé láthatók, ezen az oldalon most -már a Hagios Dimitrios hegy hatalmas előhegyei emelkedtek, kissé -hátrább a hegyfoknál.</p> -<p>A kapitány egy pillanatra kinyujtotta karját szülőföldje felé. -Vajjon fenyegetés akart-e ez lenni? avagy utolsó istenhozzád a -hazai földnek? ki tudta volna megmondani? De Starkos Miklós -szemének pillantásában bizonynyal semmi jó se volt e perczben.</p> -<p>A kifeszített vitorlák alatt sebesen tovaröpülő hajó -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> jobbfelé kanyarodott és északnyugati -irányban folytatá utját. De miután a szél a szárazföld felől fújt, -a tenger mindenkép alkalmas volt a gyors hajózásra.</p> -<p>A Karysta balra hagyta az Oenusses, Kabrera, Sapienza és -Venetico szigeteket, aztán Sapienza és a szárazföld közt egyenes -irányban átment a szoroson, melyből Modon átellenében jött ki.</p> -<p>Ekkor tárult fel előtte a messeniai partvidék, határozottan -vulkanikus jellegű hegyeinek csodaszép panorámájával. Messenia -később, a királyság végleges szervezése után, egyikévé lett azon -tizenhárom kerületnek, melyekből az újkori Görögország áll, ide -értve az ioniai szigeteket is. De e korszakban még nem volt egyéb, -mint egyike a küzdelmek számos szinhelyeinek, mely a hadiszerencse -esélyei szerint majd Ibrahim, majd a görögök kezébe került; -valamint hajdanában is szinhelye volt azon három messeniai -háborúnak, melyeket a spártaiak ellen viseltek, s melyeket -Aristomenes és Epaminondas neve tett dicsőségesekké.</p> -<p>Miután Starkos Miklós az iránytűvel összeegyeztette a hajó -útjának irányát, a láthatáron szétnézett, hogy meggyőződjék az -időjárás állapotáról, aztán szótlanul leült a hajó hátulsó -részén.</p> -<p>E közben a hajó előrészén a Karysta legénysége és azon tíz -ember, kik tegnap este szálltak hajóra Vitylosban, különféle -megjegyzéseket váltott egymással. Mindössze huszan lehettek a -hajósok, egy egyszerű altiszt parancsnoksága alatt, ki a kapitány -rendeleteit közvetítette. A másodparancsnok nem volt e perczben a -hajón.</p> -<p>Elmondjuk, miket beszéltek a hajó mostani rendeltetéséről és -azon irányról, melyben Görögország nyugati partjai hosszában -felfelé haladt. Nem kell megjegyeznünk, hogy a kérdéseket az -ujonczok intézték, a feleleteket pedig a legénység veteránjai -adták. <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<p>– Starkos kapitány nem gyakran beszél.</p> -<p>– A lehető legritkábban; de mikor beszél, jól beszél, és épen -csak annyi időt enged, hogy az ember nyomban -engedelmeskedhessék.</p> -<p>– És hova megy a <i>Karysta?</i></p> -<p>– Az ember soha se tudhatja, hogy hova megy a -<i>Karysta</i>.</p> -<p>– Az ördögbe! akkor hát vaktába szegődtünk be! de ez utóvégre is -mindegy.</p> -<p>– Igen, és elhihetitek, hogy a hová a kapitány visz, épenséggel -oda kell mennünk.</p> -<p>– De azzal a két kis ágyúval, mely a <i>Karysta</i> előrészén -van, bizonyára nem veheti üldözőbe a szigettenger kereskedelmi -hajóit.</p> -<p>– Nem is arra való a <i>Karysta</i>. Starkos kapitánynak vannak -más jól felszerelt és jól felfegyverzett hajói e czélra. A -<i>Karysta</i> csak olyan kéjkirándulásokra való yacht! Láthatod, -milyen szerény a külseje, melylyel tökéletesen el tudja bolondítani -a franczia, angol, görög és török czirkálókat.</p> -<p>– De hát az osztályrész a zsákmányból?</p> -<p>– Az osztályrész a zsákmányból azokat illeti, a kik zsákmányt -ejtenek, és ti azok közé fogtok tartozni, mihelyt a <i>Karysta</i> -befejezte kirándulását. Nyugodtak lehettek, nem fogtok vesztegelni, -s ha veszély lesz, haszon is lesz.</p> -<p>– E szerint most semmit se lehet tenni Görögország és a szigetek -körül.</p> -<p>– Semmit… ép oly kevéssé, mint az adriai tenger vizeiben, ha a -kapitány szeszélye oda irányozná útunkat. További rendeletig tehát -becsületes tengerészek leszünk, egy becsületes hajó fedélzetén és -becsületes szándékkal vitorlázunk az ioniai tenger vizein. De majd -máskép lesz ez is! <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<p>– Minél előbb, annál jobb!</p> -<p>A mint látjuk, az ujonczok, valamint a <i>Karysta</i> többi -hajósai nem irtóztak a munkától, bármilyen legyen is az. Az alsó -Maina tengerész-lakosságától nem kellett várni lelkiismereti -kételyeket, sőt egyszerű előitéleteket sem. Valóban méltók voltak -parancsnokukhoz és ez jól tudta, hogy számíthat rájuk.</p> -<p>De ha a vitylosi tengerészek ismerték is már Starkos kapitányt, -még nem ismerték alkapitányát, a ki tengerésztiszt és egyszersmind -üzletember volt, szóval Starkos Miklós mindenese. Skopelo volt a -neve, Cerigottoban született, e meglehetősen rossz hírü kis -szigeten, mely a szigettenger déli határán fekszik, Cerigo és Kréta -közt. Az ujonczok egyike a <i>Karysta</i> altisztjéhez fordult s -így szólt:</p> -<p>– Hát az alkapitány?</p> -<p>– Az alkapitány nincs a hajón.</p> -<p>– Nem is fogjuk látni?</p> -<p>– De igen.</p> -<p>– Mikor?</p> -<p>– Majd a mikor szükséges lesz.</p> -<p>– De hol van most?</p> -<p>– Ott, a hol lennie kell.</p> -<p>Be kellett érni e semmitmondó felelettel. Egyébiránt e -pillanatban a felügyelő sípja az összes legénységet a kötelekhez -szólítá és félbeszakította a társalgást a hajó farán.</p> -<p>Kissé szél alá akartak kerülni, hogy körülbelül egy mérföldnyi -távolságra haladhassanak a part hosszában. Déltájban a -<i>Karysta</i> elvitorlázott Modon előtt. De nem ez volt -rendeltetési helye. Nem kötött ki tehát e kis városnál, mely a régi -Methone romjain épült, egy hegyfok tövében, melynek csúcsa a -Sapienza sziget felé nyulik be a tengerbe. A kikötő bejárásánál -emelkedő <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_74" -id="Page_74"><br /> --74-</a></span> világító torony csakhamar eltünt a parti sziklák -egy kanyarulata mögött.</p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i012hq.jpg"><img src="images/i012.jpg" alt= -"NAVARIN LÁTSZOTT A SZIKLAHASADÉKON KERESZTÜL." title= -"NAVARIN LÁTSZOTT A SZIKLAHASADÉKON KERESZTÜL." /></a> -<p class="caption">NAVARIN LÁTSZOTT A SZIKLAHASADÉKON -KERESZTÜL.</p> -</div> -<p>E közben a hajó fedélzetén jelt adtak. Egy vörös, félhold által -két részre osztott árboczszalagot vontak fel a fővitorlafára. De a -szárazföldről nem érkezett hasonló jel válaszul. A <i>Karysta</i> -tovább folytatta útját észak felé.</p> -<p>Este a navarini kikötő bejáratához ért. E kikötő egy nagy tóhoz -hasonlít, mely magas hegyektől van körülvéve. A fellegvár homályos -tömegének tövében épült várost egy pillanatra látni lehetett, egy -óriási szikla hasadékán keresztül. Itt volt végpontja azon -természetes védtöltésnek, mely az Adriai-tenger felől az ioniai -tenger felé rohanó északnyugati szelek dühöngésének útját -állja.</p> -<p>A lenyugvó nap még megaranyozta kelet felől a legközelebbi -hegyek csúcsait, de a tágas kikötőt már behomályosította az -árnyék.</p> -<p>Ezuttal a legénység azt hihette volna, hogy a <i>Karysta</i> -Navarinnál fog kikötni, mert egyenesen bevitorlázott a megalo -thuro-szorosba, déli oldalán a Sphakteria szigetnek, mely -körülbelül négyezer méternyi hosszúságban nyúlik el. Akkoriban már -két síremlék emelkedett itt a háború két nemes áldozatának -tiszteletére; az egyik Mallet franczia százados volt, ki 1825-ben -esett el, s a másik Santa Rosa gróf, olasz philhellén, egykor -piemonti miniszter, ki ugyanazon évben, ugyanazon ügyért ontotta -vérét. – Midőn a <i>Karysta</i> a város közelébe ért, a -fővitorlafára egy vörös lámpást húztak fel, mint nehány órával -előbb a vörös árboczszalagot. E jelre se jött válasz.</p> -<p>Starkos Miklós hajójának e kikötőben se volt mit keresnie, hol e -pillanatban nagy számban horgonyoztak a török hajók. Mozdulatait -tehát oly módon irányozta, <span class="pagenum"><a name="Page_75" -id="Page_75">-75-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_76" id="Page_76"><br /> --76-</a></span> hogy a Kuloneski szigetecskét megkerülhesse; aztán -a vitorlaköteleket kissé megeresztették, minek következtében a hajó -visszatérhetett a sphakteriai vizekbe.</p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i013hq.jpg"><img src="images/i013.jpg" alt= -"A FŐVITORLÁRA EGY VÖRÖS LÁMPÁT HUZTAK FEL." title= -"A FŐVITORLÁRA EGY VÖRÖS LÁMPÁT HUZTAK FEL." /></a> -<p class="caption">A FŐVITORLÁRA EGY VÖRÖS LÁMPÁT HUZTAK FEL.</p> -</div> -<p>1821-ben a görögök több száz törököt megleptek és -körülkerítettek a Kuloneski szigetecskén. Az egész csapatnak éhen -kellett meghalni, noha megadták magukat azon igéret folytán, hogy -török földre fognak szállíttatni. Később, 1825-ben, midőn Ibrahim -hadai Sphakteriát ostromolták, melyet Maurokordato személyesen -védelmezett, megtorlásul nyolczszáz görögöt ugyanott -lemészároltak.</p> -<p>A <i>Karysta</i> ezután a sikiai átjáró felé irányozta útját, -mely kétszáz méternyi szélességben nyulik el a sziget és a -Koryphasion hegyfok között. Jól kellett ismerni e csatornát annak, -a ki hajójával be mert hatolni; csaknem járhatlan oly hajókra -nézve, melyek mélyebb vízmedert igényelnek. De Starkos, mint a -kikötő legjobb kalauza tette volna, merészen elhaladt a sziget -csúcsán levő meredek szirtek mellett és megkerülte a Koryphasion -hegyfokot. Aztán észrevevén, hogy künn mintegy harmincz angol, -franczia és orosz hajó horgonyoz, ezeket óvatosan elkerülte, éjnek -idején felment a messeniai partok hosszában, behajózott a -szárazföld és a Prodana sziget közt levő szorosba és másnap -hajnalban a <i>Karysta</i> a friss délkeleti szellő segélyével az -arkadiai öböl csöndes vizein vitorlázott el a part számos -beszögelései előtt.</p> -<p>A nap ekkor bukkant elő az Ithome hegy mögül, melynek csúcsáról -a szem, miután megakadt volna a régi Messenia helyén, egyik oldalon -elláthat a koroni öbölig, a másikon pedig azon öbölre, mely nevét -Arkadia városától nyerte. A tenger olyan volt, mintha fényes -aranylemezek borítanák, melyeket a hajnali szellő fodrozott. -<span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span></p> -<p>Starkos Miklós kora hajnaltól fogva úgy irányozta a hajót, hogy -lehetőleg közel haladjon el a város előtt, mely a part egyik -beszögelésében fekszik.</p> -<p>Tíz óra tájban a felügyelő a hajó hátulsó részére ment s megállt -a kapitány előtt, mint a ki a parancsokat várja.</p> -<p>Keleten feltárult az árkádiai hegység egész óriási látképe. A -hegyoldalokon olajfa-, mandulafa-csoportok és szőlők közt épült -faluk, mirtus- és babérfabokrok közt valamely nagyobb vízmeder felé -siető patakok, továbbá mindenféle magasságban és mindenféle -irányban ezernyi szőlőtőkék azon híres korinthusi fajból, mely -egyetlen talpalatnyi helyet se hagyott üresen; alantabb, a legelső -emelkedéseken, a város vörös házai, melyek élesen leváltak a -sötétszinű cziprusok által képezett háttérről: ilyen volt a -Peloponnesus legfestőibb tengerpartjai egyikének nagyszerű -panorámája.</p> -<p>De közelebb érve Árkádiához, a régi Cyparissiához, mely -Epaminondas korában Messenia legfőbb kikötője, majd a keresztes -háborúk után a franczia Ville Hardouin hűbéreinek egyike volt; mily -megszomorító látvány mutatkozott a szemnek, s mily fájdalmas -gondolatoknak kellett támadniok mindazokban, kik vallásos -kegyelettel ápolták a multak emlékeit!</p> -<p>Két évvel azelőtt Ibrahim elpusztította a várost, leöletvén a -gyermekeket, nőket és aggastyánokat is. Romban hevert a régi -Akropolis helyén épült régi vár, romban a Szent György-templom, -melyet a fanatikus mohamedánok feldúltak, romban hevertek a város -köz- és magánépületei.</p> -<p>– Meglátszik, hogy erre jártak egyiptomi barátaink, – mormogá -Starkos Miklós, kinek még csak a szive se szorult össze e pusztulás -láttára. <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span></p> -<p>– És most a törökök itt az urak, – mondá a felügyelő.</p> -<p>– Igen… hosszu időre… sőt remélem, örökre! – tevé utána a -kapitány.</p> -<p>– Ki fog kötni a <i>Karysta?</i></p> -<p>Starkos Miklós figyelmesen nézte a kikötőt, melytől csak nehány -vonalnyi távolságra vitorlázott a hajó. Aztán szemeit a városra -irányzá, mely körülbelül egy tengeri mérfölddel hátrább épült, a -Psykhro hegy egyik kiszögelő elődombján. Habozni látszott, mit -tegyen Arkadiánál: kikössön-e vagy folytassa útját a sik -tengeren?</p> -<p>A felügyelő folyvást várta, mit fog felelni kérdésére a -kapitány.</p> -<p>– Adjon jelt, – mondá végre Starkos Miklós.</p> -<p>Az ezüst félholddal diszített lobogószalag felszállt az árboczra -és kibontakozott a levegőben.</p> -<p>Néhány percz mulva hasonló lobogószalag lengett egy másik -árboczon, mely a kikötő sarkán emelkedett.</p> -<p>– Köss ki! – mondá a kapitány.</p> -<p>A kormánykerék egyet fordúlt s a hajó beúszott a kikötőbe. A -vitorlákat egymásután bevonták, s a kikötő közepén lebocsátották a -horgonyt, mialatt a hajósok a horgonyvetés után következő teendőket -végezték.</p> -<p>Csaknem egyidejűleg a csónakot is leeresztették a tengerbe. A -kapitány beszállt, s a négy evezős hamar odaröpíté a kis járművet -egy kis kőlépcsőhöz, mely a rakpartba volt beépítve. Egy ember várt -ott rá és e szókkal fogadta.</p> -<p>– Skopelo Starkos Miklós szolgálatára áll.</p> -<p>A kapitány nem felelt, csupán bizalmasan intett kezével, aztán -elindult fel a lépcsőkön, a város legelső házai felé. Miután végig -ment volna a legutóbbi ostrom romjai közt, a török és arab -katonáktól ellepett utczákon <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80"><br /> --80-</a></span> keresztül, megállt egy meglehetősen érintetlenül -maradt korcsma előtt, mely a «<i>Minervá</i>»-hoz volt czimezve, s -ide belépett társa kiséretében.</p> -<div class="figcenter" style="width: 405px;"><a href= -"images/i014hq.jpg"><img src="images/i014.jpg" alt= -"SKOPELO STARKOS MIKLÓS SZOLGÁLATÁRA ÁLL." title= -"SKOPELO STARKOS MIKLÓS SZOLGÁLATÁRA ÁLL." /></a> -<p class="caption">SKOPELO STARKOS MIKLÓS SZOLGÁLATÁRA ÁLL.</p> -</div> -<p>A következő perczben már Starkos Miklós és Skopelo egy külön -szobában levő asztal mellett ült, kezük ügyében két pohárral és egy -palaczk igen erős égett borral. Rágyujtottak a világos szinű és -illatos missolunghii dohányból sodrott szivarkákra, aztán -megkezdődött a társalgás a két férfi közt, kik közül az egyik igen -szivesen és alázatosan szolgálta a másikat.</p> -<p>Skopelo arcza aljas, ravasz, gonosz, de mindamellett értelmes -kifejezéssel birt. Legfelebb ötven éves lehetett, noha kissé -korosabbnak látszott. Valóságos zálogra kölcsönző uzsorás ábrázata -volt; apró szemei alattomos, de élénk pillantásokat löveltek, haját -egészen kurtára nyirva viselte, orra fitos, kezének minden ujja -görbe volt, mint a vadállatok körme, hosszú lábfejéről el lehetett -volna mondani azt, a mivel az albánok lábait szokták gúnyolni: hogy -a sarkuk még Beotiában van, mikor a lábujjuk már Macedoniába ért. -Végre külsejét bajusztalan kerek arcz, az állán szürkülő szakál, -izmos a koponyán megkopaszodott fej, és sovány, középmagasságú -testtörzs egészíté ki. Az arab zsidó e typusa, ki azonban -keresztyén születésű volt, nagyon egyszerű öltözéket viselt; a -levantei hajósok ruházatának mintájára készült zubbonyát és -bugyogóját bő kaftánszerű felöltő takarta el.</p> -<p>Skopelo épen alkalmas ügynök volt, a szigettenger kalózai -érdekeinek képviselésére. Rendkivül ügyesen tudta elhelyezni a -zsákmányt és elárusítani a rabszolgákat, kiket a török piaczokon -vásároltak össze s az észak-afrikai partokra szállítottak.</p> -<p>Nagyon könnyű eltalálni, miről társaloghatott Starkos Miklós -Skopelóval, mily tárgyak körül foroghatott <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> -beszélgetésük, mily szempontból itélték meg a jelenlegi háború -eseményeit s mily természetű hasznot akartak azokból húzni.</p> -<p>– Hogyan áll Görögország sorsa? – kérdé a kapitány.</p> -<p>– Körülbelül oly állapotban, a milyenben ön elhagyta volt, – -felelé Skopelo. – A <i>Karysta</i> már egy hónap óta vitorlázik a -tripolisi partokon és ön, eltávozása óta, aligha hallhatott hireket -Görögországból.</p> -<p>– Valóban, nem hallottam.</p> -<p>– Tudja meg hát, kapitány, hogy a török hajók készen állnak -átszállítani Ibrahimot és csapatait Hydrába.</p> -<p>– Igaz, – viszonzá Starkos Miklós. – Láttam a hajókat, tegnap -este a navarini kikötőben.</p> -<p>– Sehol se kötött ön ki, mióta Tripolist elhagyta? – kérdé -Skopelo.</p> -<p>– De igen, egyetlen egyszer. Nehány órára megálltam Vitylosban… -ki akartam egészíteni a <i>Karysta</i> legénységét. De mióta a -mainai partok letűntek a látóhatárról, jeladásaimra sehol se kaptam -választ, míg Arkadia elé nem értem.</p> -<p>– Alkalmasint nem volt miért válaszolni, – viszonzá Skopelo.</p> -<p>– Mondd meg, – szólt közbe Starkos Miklós, – mit csinál e -pillanatban Miaulis és Kanaris?</p> -<p>– Kénytelenek apró támadásokra szorítkozni, kapitány, melyek -ugyan egyes részleges sikereket szerezhetnek nekik, de döntő -győzelmet soha. Jó dolguk is van a kalózoknak a szigettengeren -mindenütt, azalatt, mig ők a török hajókat üldözik.</p> -<p>– És beszélnek még mindig…?</p> -<p>– Sakratifról? – kérdé Skopelo, kissé halkabb hangon. – Igen, -beszélnek, Starkos Miklós… mindenütt <span class="pagenum"><a name= -"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> és mindig és csak tőle függ, -hogy még többet beszéljenek róla.</p> -<p>– Fognak beszélni!</p> -<p>Starkos Miklós felkelt, miután kiürítette poharát, melyet -Skopelo újra tele töltött. Fel s alá járt a szobában s összefont -karokkal megállván az ablak előtt, hallgatta a török katonák -unalmas, egyhangú énekét, mely a távolból hangzott.</p> -<p>Végre ismét leült, Skopelóval szemközt, s a beszélgetést -hirtelen más tárgyra terelvén át, így szólt:</p> -<p>– Jeladásodból azt értettem meg, hogy van itt egy -rabszolga-szállítmányod.</p> -<p>– Van, Starkos Miklós, még pedig akkora, hogy egy négyszáz -tonnás hajó is megtelik vele. Ennyi maradt fenn mindössze a -mészárlás után, mely a kremmidii vereség után következett. A -törökök ezúttal kissé nagyon is szaporán gyilkoltak. Ha tetszésükre -bizták volna, egyetlen egy fogoly se marad életben!</p> -<p>– Vannak köztük férfiak és nők?</p> -<p>– Igen, és gyermekek is, szóval mindenféle.</p> -<p>– Hol vannak?</p> -<p>– Az arkadiai fellegvárban.</p> -<p>– Drágán vásároltad össze?</p> -<p>– Hm! a pasa erősen tartotta magát – felelé Skopelo. – Azt -hiszi, hogy a függetlenségi harcz a vége felé jár, fájdalom! Már -pedig ha nincs háború, nincs csata! Ha nincs csata, nincs razzia, -mint Tunisban és Tripolisban szokták mondani és ha nincs razzia, -nincs emberhús, sem egyéb portéka. Ha pedig kevés a fogoly, akkor -fel kell szökkenteni az árukat. Ennek ez a rendje kapitány. Biztos -forrásból tudom, hogy e perczben az afrikai piaczokon szűkében -vannak a rabszolgáknak, ezeken tehát nyereséggel fogunk túladni. -<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span></p> -<p>– Jól van, – mondá Starkos Miklós, – készen van-e minden és -tovább utazhatol velem a <i>Karystán?</i></p> -<p>– Minden kész, és engem itt semmi sem tart vissza.</p> -<p>– Jól van Skopelo. – A hajó, mely Scarpantóból indul, legfölebb -nyolcz vagy tíz nap alatt ideérkezik a rakományért. Remélem, ki -fogják szolgáltatni minden baj nélkül?</p> -<p>– Minden baj nélkül, ez már egészen rendben van, – felelé -Skopelo, – de csak készpénz-fizetés mellett; tisztába kell tehát -hozni a dolgot Elizundo bankárral, hogy elfogadja váltóinkat. Az ő -aláirása aranyat ér és a pasa készpénz gyanánt fogadja el a -papirokat.</p> -<p>– Irni fogok Elizundónak, hogy legközelebb kiszállok Korfuban és -elintézem vele ezt az üzletet.</p> -<p>– Ezt az üzletet… no meg egy másodikat, mely nem kevésbbé -fontos, Starkos Miklós! – mondá Skopelo.</p> -<p>– Lehet! – viszonzá a kapitány.</p> -<p>– És valóban a dolog csak méltányos volna. Elizundót gazdagnak, -roppant gazdagnak mondják. És mi tette őt gazdaggá, mint a mi -kereskedésünk és főleg mi magunk?… a kik mindennap azt -koczkáztattuk, hogy a hajófelügyelő füttyje mellett felkössenek -bennünket a főárbocz vitorlafájára!… Ah! mostanában igen szép -dolog, ha valaki a szigettenger kalózainak a bankárja lehet! Ezért -még egyszer mondom Starkos Miklós, hogy a dolog csak méltányos -volna.</p> -<p>– Mi volna csupán méltányos? – kérdé a kapitány, erősen a szeme -közé nézve a másodkapitánynak.</p> -<p>– Ej! hát ön nem tudná? – viszonzá Skopelo. Vallja meg igazán -kapitány, csak azért kérdi ezt, hogy századszor hallja általam -ismételtetni!</p> -<p>– Meglehet! <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<p>– Elizundo bankár leánya.</p> -<p>– A mi méltányos, meg fog történni, – felelé egyszerűen Starkos -Miklós és felkelt a helyéről.</p> -<p>Aztán elhagyta a «<i>Minervá</i>»-hoz czimzett korcsmát és -Skopelo kiséretében lement a rakpartra a hol a csónakja várt -reá.</p> -<p>– Velem jösz! – mondá Skopelonak, – mihelyt Korfuba érünk, -azonnal kiállíttatjuk a váltókat Elizundóval. Aztán te visszasietsz -Arkádiába, átvenni a rakományt.</p> -<p>– Jó, induljunk! – mondá Skopelo.</p> -<p>A <i>Karysta</i> egy óra mulva kivitorlázott az öbölből. De -mielőtt még beesteledett volna, Starkos Miklós tompa dörgést -hallhatott, melynek viszhangját dél felől hozta meg a szellő.</p> -<p>A szövetséges hajóhadak ágyúi dörögtek a navarini kikötőben. -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VI.<br /> -<span class="smaller">Hajsza a szigettenger kalózaira.</span></h2> -</div> -<p>Az észak-északnyugati irány, melyben a <i>Karysta</i> tovább -haladt, lehetővé tette a festői szépségű ioniai szigeteknek azon -szakadatlan lánczolatát követni, melyek közül egy sem tűnik le a -látóhatárról a nélkül, hogy egy másik azonnal fel ne tűnnék az utas -szemei előtt.</p> -<p>A <i>Karysta</i> – szerencséjére – félig kéjutazási yachtnak, -félig kereskedelmi hajónak látszott és valódi rendeltetését -legkevésbbé sem árulta el; – mert különben nem lett volna eszélyes -dolog a kapitánytól ily szabadon kalandozni a britt erődök ágyúi -előtt és ő britt felsége fregattjainak lőtávolában.</p> -<p>Arkádiát csak tizenöt tengeri mérföld választja el Zante -szigetétől, a «Levante virágjától», mint az olaszok költőileg -elnevezték. Az öbölből, melynek vizét e pillanatban a -<i>Karysta</i> átszelte, még látni lehet a Skopos hegy zöldelő -ormait is, melyeknek gerinczein olaj- és narancsfa-ültetvények -terülnek el, a Homér és Virgil által megénekelt sűrű erdőknek a -helyén.</p> -<p>A szél, mely a szárazföld felől fújt, igen kedvező volt, és a -kis hajó gyorsan szelte át Zante vizeit, melyek csaknem oly -nyugodtak voltak, mint egy tó tükre.</p> -<p>Este felé elhaladt a főváros előtt, mely a sziget nevét viseli. -<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span></p> -<p>E csinos olasz város a trójai Dardanus fia, Zakynthes földjén -épült. A Karysta fedélzetéről csak a lámpák, gyertyák s a tüzek -világát lehetett látni a városban, mely egy félmérföldnyi -kiterjedésben fekszik a félkörű kikötő mögött. A rakpartokról, a -velenczei eredetű és háromszáz lábnyival magasabban épült -várkastélyig különböző magasságban szétszórt világosságok egy -óriási csillagzatot képeznek, melynek legfényesebb csillagai a -főutczában levő renaissance korbeli paloták helyét és a Szent Dénes -székesegyházét jelölték.</p> -<p>Starkos Miklós e zantióta lakossággal, melyet a velenczeiekkel, -a francziákkal, az angolokkal, és oroszokkal való sűrű -érintkezéseik oly gyökeresen átalakítottak, nem folytathatott oly -természetű kereskedelmi összeköttetéseket, mint a Peloponnesus -török lakosságával.</p> -<p>Nem volt hát miért jelt adni a kikötő őreinek, sem pedig partra -szállania e szigeten, mely két híres költő szülőföldje; az olasz -Foscolo Hugoé, a ki a múlt század végén élt és Salomosé, a ki az -újkori Görögország egyik dicsősége.</p> -<p>A <i>Karysta</i> áthaladt azon keskeny tengerágon, mely Zantet -Achaiától és Elistől elválasztja. Kétségtelen, hogy a fedélzeten -nem egy fület érintettek kellemetlenül azon dalok, melyeket az esti -szellő áthozott; – mindmegannyi barcarola volt az a Lidoról. De -bele kellett nyugodni ebbe is. A hajó tova vitorlázott az olasz -dallamok közepette és másnap a patrasi öbölben volt; e mély -beszögellésben, mely a lepantoi öböl folytatását képezi a korinthi -öbölig.</p> -<p>Starkos Miklós a <i>Karysta</i> előrészén állt. Szemei végig -jártak Akarnania partjain, az öböl északi határán. Nagy és -elenyészhetlen emlékek voltak e vidékhez fűzve, melyeknek láttára -fel kellett volna dobogni <span class="pagenum"><a name="Page_87" -id="Page_87">-87-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88"><br /> --88-</a></span> Görögország gyermekei szivének; ha a gyermek már -régóta meg nem tagadta és el nem árulta volna édes anyját.</p> -<div class="figcenter" style="width: 402px;"><a href= -"images/i015hq.jpg"><img src="images/i015.jpg" alt="ZANTE." title= -"ZANTE." /></a> -<p class="caption">ZANTE.</p> -</div> -<p>– Missolunghi! – mondá Skopelo, kinyújtván kezét északkeleti -irányban. – Rossz lakosság! Olyan emberek, a kik inkább a levegőbe -hagyják magukat röpíttetni, hogysem letennék a fegyvert.</p> -<p>Valóban, hét évvel ezelőtt itt semmi keresetük se lett volna a -hadifogoly-vásárlóknak és rabszolga-kereskedőknek. A missolunghii -ostromlottak, tíz hónapi küzdelem után, a fáradságtól megtörve, az -éhségtől kimerülve, a légbe röpítették a várost és az erődöt; -inkább, mintsem megadták volna magukat Ibrahimnak. Férfi, asszony, -gyermek, mindenki elpusztult a felrobbanásban, mely még a -győzteseket se kimélte meg.</p> -<p>És egy évvel előbb, csaknem ugyanazon helyre, a hol a -függetlenségi harcz egyik hősét, Bozzaris Márkot eltemették, -csüggedten és kétségbeesetten eljött meghalni lord Byron; kinek -tetemei most a Westminsterben nyugosznak. Csupán a szive maradt a -görög földben, melyet annyira szeretett, s mely csak a költő halála -után lett szabaddá.</p> -<p>Starkos Miklós csak egy heves taglejtéssel felelt Skopelo -megjegyzésére. A hajó gyorsan elhagyván a patrasi öblöt, Kefalonia -felé közeledett.</p> -<p>Kedvező szél mellett pár óra alatt meg lehet tenni az utat Zante -szigetétől Kefaloniáig. De a <i>Karysta</i> nem is tartott a sziget -fővárosa, Argostoli felé, melynek kikötője nem mély ugyan, de mégis -nagyon előnyös középszerű tonnatartalmú hajók számára. Merészen -behatolt a keskeny csatornába, mely a sziget keleti partjait mossa -és este hetedfél óra tájban Thiaki – a régi Ithaka elé – ért.</p> -<p>E nyolcz mérföld hosszú és másfél mérföld széles, <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> vad, -sziklás és olajjal, borral bővelkedő szigetnek mintegy tizenkétezer -lakosa van. Noha története nincs, neve mégis híres volt az ókorban. -Ulysses és Penelope hazája ez, kiknek emléke maig fennmaradt az -Anogi ormain, a Szent István hegy sziklaüregeiben, az Oetos hegy -szakadékai közt, az eumeai mezőkön és a hollók szikláján, melyet -Arethusa forrása költői vizeinek kellet áztatni.</p> -<p>Az éj beálltával Laertes fiának szigete lassankint eltűnt az -árnyékban, mintegy tizenöt mérföldnyire túl a kefaloniai hegyfokon. -Éjfél tájban a <i>Karysta</i> kissé eltávozott a parttól és hogy -elkerülje azon keskeny szorost, mely Ithaka északi csúcsát Santa -Maura déli csúcsától elválasztja, mintegy két mérföldnyi -távolságban tartá magát ezen utóbbi sziget keleti partjaitól.</p> -<p>Holdvilágnál látni lehetett volna a félhomályban egy fehéres -parti sziklát, mely száznyolczvan lábnyi magasra emelkedik ki a -tengerből: a leukotheai szikla ez, melyet Sappho és Artemis tettek -híressé. De a szigetnek, mely szintén a Leukothea nevet vette fel, -napfelkeltekor már nyoma se látszott és a <i>Karysta</i>, összes -vitorláit kifeszítve az albán partok hosszában, sietett Korfu -felé.</p> -<p>E napon még körülbelül húsz mérföldnyi utat kellett megtenni, ha -Starkos Miklós még az éj beállta előtt el akart jutni a sziget -fővárosának vizeibe.</p> -<p>A derék kis hajó gyorsan maga mögött hagyta a húsz mérföldnyi -távolságot. A szél meglehetős erővel fújt. A kormányosnak ugyancsak -vigyázni kellett, hogy a kifeszített óriási vitorlatömeggel -kellőleg igazgathassa járművét. Szerencsére az árboczok erősek -voltak és a kitünő minőségű, csaknem egészen új kötélzet rendkívüli -ellenállási képességgel birt. Semmi baj se történt, semmi kár sem -esett. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<p>A <i>Karysta</i> úgy röpült tovább, mintha győző akart volna -lenni valamely nemzetközi versenyen.</p> -<p>Így haladtak el a kis Paxo sziget előtt. Északon már feltüntek -Korfu legelső magaslatai. Jobbról az albániai partokon az -akrokeraunumi hegyek csipkézetei látszottak. Az ioniai tenger e -meglehetősen látogatott részében néhány hadihajó is czirkált; -részint angol, részint török lobogó alatt. A <i>Karysta</i> egyiket -sem igyekezett jobban kerülni, mint a másikat. Ha jelt adtak volna -neki, hogy oldalt forduljon, habozás nélkül engedelmeskedett volna; -mert se rakomány, se semminemű okirat sem volt fedélzetén, mely -eredetét elárulhatta volna.</p> -<p>Estefelé a hajó kissé szél alá vonult, hogy bejuthasson azon -szorosba, mely Korfu szigetét a szárazföldtől elválasztja. A -kormányos a Bianco hegyfokot igyekezett megkerülni, a sziget déli -csúcsán.</p> -<p>A csatorna déli része kiesebb az északinál. Már ez által is -szerencsés ellentétet képez az albán partokkal, melyek akkoriban -csaknem kopárok voltak, a művelés minden nyoma nélkül. Nehány -mérfölddel távolabb a szoros kibővül a korfui part beszögelése -által. A sacoléve tehát kissé rézsút haladhatott előre. E mély és -sűrű beszögellések okozzák, hogy a szigetnek hetvenöt mérföldnyi a -kerülete, noha legnagyobb hosszasága nem több húsz mérföldnél és -legnagyobb szélessége hatnál.</p> -<p>A <i>Karysta</i> öt óra tájban bevitorlázott az Ulysses -szigetecskéje közelében azon ágba, mely a Kalikiopulo tavat – -vagyis a régi kikötőt a tengerrel összeköti. Aztán tovább haladt a -gyönyörű csatorna mentén, melynek partjait aloék és agavék -diszítik. Itt már fogatok és lovasok is járnak, a kik ide jönnek -egy órányira a városból, a tengeri levegőt élvezni és azon pompás -panorámában <span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_92" -id="Page_92"><br /> --92-</a></span> gyönyörködni, melynek látóhatárát a csatorna túlsó -partján az albán hegyek képezik. Elhaladt a Kardakio öböl, a -felette emelkedő romok, valamint a «Lord biztosok» nyári palotája -előtt, balra hagyván a Kastrades öbölt, mely körül a hasonnevű -külváros terül el, a Strada Marina utczát, mely inkább sétatérnek -volna mondható, majd a Salvador erődöt és a sziget fővárosának -legelső házait. Azután megkerülte a Sidero fokot, melyen a -fellegvár – egy egész kis katonai város emelkedik; magában -foglalván a parancsnok palotáját, a tiszti lakokat, egy görög -kórházat és templomot, melyet az angolok protestáns templommá -alakítottak át. Végre egyenesen nyugatnak fordulva, megkerülte a -San-Nicolo csúcsot, s miután végighaladt volna a part hosszában, -melyen a város északi végének házai emelkednek, a közeli parttól -félmérföldnyire horgonyt vetett.</p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i016hq.jpg"><img src="images/i016.jpg" alt= -"A LEUKOTHEAI SZIRT." title="A LEUKOTHEAI SZIRT." /></a> -<p class="caption">A LEUKOTHEAI SZIRT.</p> -</div> -<p>A csónakot tengerre bocsátották, Starkos Miklós és Skopelo -beszálltak, miután a kapitány előbb övébe dugott egyet azon kurta -pengéjű kések közül, melyeket Messenia különböző vidékein szoktak -használni. Mindketten partra szálltak a kikötő parancsnokságának -hivatalos helyisége előtt s előmutatták irataikat, melyek teljesen -rendben voltak. Szabadságukban állt tehát odamenni, a hova kedvük -tartotta, miután tizenegy órára légyottot adtak egymásnak, hogy -együtt térjenek vissza a hajóra.</p> -<p>Skopelo, kire a <i>Karysta</i> üzleti érdekei voltak bízva, a -város azon része felé indult, melyben a kereskedők és üzletemberek -laknak. E városrész szűk, tekervényes és két oldalt boltoktól -szegélyezett utczákból áll, melyeknek olasz neveik vannak, s -melyekben ép oly zajos élet uralkodik, mint Nápoly népes -városnegyedeiben. <span class="pagenum"><a name="Page_93" id= -"Page_93">-93-</a></span></p> -<p>Starkos Miklós az estét arra akarta használni, hogy magát a -helyzet felől tájékozza. Lépteit tehát Korfu legelegánsabb része, -az esplanade felé irányozá.</p> -<p>Az esplanade vagy katonai gyakorlótér két oldalt szép fákkal van -beültetve, s a város és a fellegvár között terül el, mely utóbbitól -széles árok választja el. A benszülöttek és külföldiek sűrű -tömegekben jártak-keltek itt, mintha a tágas tér valamely -közünnepélyesség szinhelye lett volna. Számos futár ment be a -palotába, melyet Maitland tábornok építtetett a tér északi oldalán -és ismét kijöttek a Sz.-György és Sz.-Mihály kapukon, melyek a -fehér kőből készült homlokzat két oldalán vannak. Szünet nélkül -folyt a közlekedés a kormányzó palotája és a fellegvár között, -melynek felvonó hidja Schulemburg tábornok szobrával szemközt, le -volt bocsátva.</p> -<p>Starkos Miklós a néptömeg közé vegyült, melyen meglátszott, hogy -nagy izgatottság hatása alatt áll. Nem levén szokása kérdezősködni, -beérte hallgatódzással. Leginkább az lepte meg, hogy a különböző -csoportokban folyvást egy nevet emlegetnek, pedig nem valami -rokonszenves jelzők kiséretében: – Sakratif nevét.</p> -<p>E név eleinte kissé felkölteni látszott kiváncsiságát, de nehány -percz mulva vállat vont és tovább ment, lefelé az esplanadeon, a -terrasseig, mely ezt a tenger felől elzárja.</p> -<p>Itt egy csapat kiváncsi ember foglalt helyet egy kis kerek -kápolna körül, melyet nemrég emeltek sir Maitland Tamás emlékére. -Néhány évvel később egy obeliszket állítottak fel egyik utóda, sir -Douglas Howard tiszteletére, hogy társul szolgáljon a jelenlegi -lord-főbiztos Adam Frederik szobrának, melynek helye már ki volt -jelölve a kormányzó palotája előtt. Valószínű, hogy ha <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> -Angolország védnöksége véget nem ér, az ioniai szigeteknek a hellén -királyságba való visszakebelezése által; – Korfu utczáit mindenfelé -a kormányzók szobrai lepték volna el. De azért a korfiotáknak -eszökbe se jutott panaszkodni az ércz- és márványemberek e nagy -sokasága miatt, s talán maig is egynél több közülök vissza kivánná -a dolog régi állapotát, még az egyesült királyság képviselőinek -közigazgatási baklövéseivel együtt is.</p> -<p>De ha e tárgyra nézve léteztek is nagyon eltérő vélemények, ha a -régi Corcyra hatvanezer és fővárosának húszezer lakosa közt -léteztek is orthodox keresztyének, görög katholikusok és igen nagy -számmal zsidók, a kik akkoriban egy elszigetelt városrészben -laktak, mint valamely Ghettoban; ha e különböző fajokhoz tartozó -typusok körében különféle felfogások uralkodtak is a különféle -érdekek felől: e napon minden nézeteltérés összeolvadni látszott -egy közös érzelemben, egy közös átokban, melylyel a minduntalan -ismételt nevet sujtották:</p> -<p>– Sakratif! Sakratif! Halál Sakratifra a kalózra! – És akár -angolul, olaszul vagy görögül beszéltek is a járó-kelők, és -akárhányfélekép ejtették is ki e gyűlölt nevet; az anathéma, melyet -rá szórtak, nem kevésbbé fejezte ki az irtózat általános -érzetét.</p> -<p>Starkos Miklós folyvást hallgatódzott és semmit sem szólt. -Szemei a magas terrasseról végig tekinthettek nagy részén a korfui -csatornának, mely körül van kerítve, mint egy tó; az albániai -hegyekig, melyeknek ormait a leáldozó nap megaranyozta.</p> -<p>A <i>Karysta</i> kapitánya a kikötő felé fordulva, alant nagyon -élénk mozgást vett észre. Számos csónak sietett a hadihajók felé, -különféle jeleket váltottak e hajók és azon lobogós árbocz közt, -mely a fellegvárban volt <span class="pagenum"><a name="Page_95" -id="Page_95">-95-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_96" id="Page_96"><br /> --96-</a></span> felállítva. A fellegvár ütegei és kazamatái egészen -eltüntek az óriási aloék fala mögött.</p> -<div class="figcenter" style="width: 404px;"><a href= -"images/i017hq.jpg"><img src="images/i017.jpg" alt= -"A KARYSTA KAPITÁNYA A KIKÖTŐ FELÉ FORDULT." title= -"A KARYSTA KAPITÁNYA A KIKÖTŐ FELÉ FORDULT." /></a> -<p class="caption">A KARYSTA KAPITÁNYA A KIKÖTŐ FELÉ FORDULT.</p> -</div> -<p>Egy tengerész nem csalódhatott e jelekben, nyilván egy vagy több -hajó készült Korfut elhagyni. Ha csakugyan ilyesmi volt készülőben, -meg kell vallanunk, hogy a korfiota lakosság valóban rendkívüli -módon érdeklődött ezen esemény iránt.</p> -<p>De a nap már leáldozott a sziget magas ormai mögött s az éj -csakhamar beállt; – e szélességi fokok alatt az alkonyat nagyon -rövid ideig tart.</p> -<p>Starkos Miklós idején valónak látta elhagyni a terrasset. -Visszatért az esplanadera, elhagyván a bámészkodókat, kiket -kiváncsiságuk még visszatartott a kerek kápolna körül. Aztán -nyugodt léptekkel ment azon házsor arkádjai felé, mely a katonai -gyakorlótér nyugoti oldalán épült.</p> -<p>Itt nem hiányoztak a fényesen megvilágított kávéházak, sem az -utczára kiállított széksorok, melyeket már számos kávéházlátogató -lepett el, kik valamennyien többet beszélgettek, mint -«fogyasztottak», ha ugyan szabad e modern kifejezést az ötven év -előtt élt korfiotákra alkalmaznunk.</p> -<p>Starkos Miklós egy kis asztal mellé ült azon elhatározással, -hogy minden szóra fog figyelni, melyet a szomszéd asztaloknál -váltanak.</p> -<p>– Valóban, – mondá egy hajótulajdonos a Strada Marinából, – -nincs többé biztonság a kereskedelem számára, az ember nem mer -értékes rakományt küldeni a levantei állomásokra.</p> -<p>– És nemsokára, – tevé utána társa, egyike azon vastag -angoloknak, a kik mindig egy gyapjuzsákon látszanak ülni, mint -felsőházuk elnöke, – nemsokára legénységet se lehet majd találni, -mely rászánja magát, hogy a szigettengeren vitorlázó hajókon -szolgálatot vállaljon. <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<p>– Oh! az a Sakratif!… az a Sakratif, – ismétlék a különböző -csoportokban nagy elkeseredéssel.</p> -<p>– Ez a név arra való, hogy kiszárítsa a torkot, – gondolá -magában a kávéház tulajdonosa, és hogy előmozdítsa a frissítők -fogyasztását.</p> -<p>– Hány órakor indul el a <i>Syphanta?</i> – kérdé az angol -kereskedő.</p> -<p>– Nyolcz órakor, viszonzá a korfui hajótulajdonos. De – tevé -utána oly hangon, mely nem árult el feltétlen bizalmat, – nem elég -elindulni, hanem meg is kell érkezni a rendeltetés helyére.</p> -<p>– Ej! majd megérkezik! – kiáltá egy másik korfiota. – Az csak -nem történhetik, hogy egy kalóz sakkban tartsa az angol -tengerészetet…</p> -<p>– És a görög tengerészetet és a franczia tengerészetet és az -olasz tengerészetet, – tevé utána nagy hidegvérűséggel egy angol -tiszt, a ki azt akarta, hogy mindegyik államnak része legyen e -kellemetlen állapotban.</p> -<p>– De, – mondá a kereskedő, fölkelve helyéről, – az óra közeleg s -ha jelen akarunk lenni a <i>Syphanta</i> elindulásánál, talán ideje -volna az esplanadera mennünk!</p> -<p>– Ó nem, – mondá a másik, – nem oly sietős a dolog. Különben is -egy ágyúlövéssel jelt adnak, mikor a horgonyt kezdik felszedni.</p> -<p>Ezzel a beszélgetők, nagy egyetértéssel, tovább szidták és -átkozták Sakratifet.</p> -<p>Starkos Miklós kétségkívül kedvezőnek találta a perczet a -közbeszólásra, s a nélkül, hogy kiejtése legkevésbbé is elárulta -volna délgörögországi születését, szavait szomszédaihoz intézve, -így szólt:</p> -<p>– Uraim, szabad e kérdeznem, miféle hajó az a <i>Syphanta</i>, -melyről ma mindenki beszél?</p> -<p>– A <i>Syphanta</i> egy korvett, uram, – volt a felelet, -<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> – melyet angol, franczia és korfui -kereskedőkből álló társaság vásárolt és szerelt fel. Legénysége e -különböző nemzetiségbeli hajósokból van összeállítva és parancsnoka -a vitéz Stradena kapitány, kinek talán sikerülni fog az, a mi -Angolország és Francziaország hadihajóinak nem sikerült.</p> -<p>– Ah! hát egy korvett az, a mely el fog indulni!… És mely -világrész felé?</p> -<p>– Bárhova, a hol a hirhedt Sakratifot megtalálhatja, elfoghatja -és felakasztathatja.</p> -<p>– Nem volnának szivesek megmondani – viszonzá Starkos Miklós, – -hogy ki az a hirhedt Sakratif?</p> -<p>– Ön még kérdezi, hogy ki az a Sakratif? – kiáltá a korfiota -álmélkodva, kinek az angol is segítségére sietett, egy meglepetett -«aoh!»-val hangsúlyozván válaszát.</p> -<p>Tény az, hogy valóságos tüneménynek lehetett tartani az oly -embert, a ki nem tudta, hogy ki az a Sakratif, még pedig nem tudta -akkor, midőn neve Korfuban mindenki ajkán volt.</p> -<p>A <i>Karysta</i> kapitánya azonnal észrevette, mily hatást -idézett elő tudatlansága és sietett is magát megértetni.</p> -<p>– Én idegen vagyok, uram. Ma érkeztem Zárából vagyis az -Adriai-tenger másik végéről, s nincs tudomásom azokról, a mik az -ioniai szigeteken történnek.</p> -<p>– Mondja inkább, azokról, a mik a szigettengeren történnek! – -kiáltá a korfiota, – mert valóban Sakratif az egész szigettengert -kalózkodásainak színhelyévé tette!</p> -<p>– Ah! hát valami kalózról van szó! – mondá Starkos Miklós.</p> -<p>– Kalózról, zsiványról, tengeri rablóról! – viszonzá a vastag -angol. – Igen, Sakratif megérdemli <span class="pagenum"><a name= -"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> mindezen neveket, sőt még -mindazokat, a melyeket ki kellene gondolni ily gonosztevő -jellemzésére.</p> -<p>Erre az angol nagyot fujt és lélegzetet vett, aztán tovább -folytatá:</p> -<p>– Csak azon csodálkozom, uram, hogy létezhetik európai ember, a -ki nem tudja, hogy ki az a Sakratif!</p> -<p>– Oh uram, – viszonzá Starkos Miklós, – e név nem egészen -ismeretlen előttem, higyje el, de nem tudtam, hogy e név volt az, a -mely forrongásba hozta az egész várost. Talán e kalóz látogatása -fenyegeti Korfut!</p> -<p>– No csak azt próbálja! – kiáltá a kereskedő. – Soha se -bátorkodnék lábát a mi szigetünkre tenni!</p> -<p>– Ugyan! valóban! – mondá a <i>Karysta</i> kapitánya.</p> -<p>– Bizonynyal nem, uram, s ha mégis megtenné, a bitófák, igen, a -bitófák maguktól nőnének ki a földből a sziget minden zugában, hogy -őt útközben elcsipjék és kötélre kerítsék.</p> -<p>– De hát miért van e nagy felindulás? – kérdé Starkos Miklós. – -Alig egy óra előtt érkeztem ide és nem vagyok képes magamnak e -rendkívüli izgatottságot megmagyarázni.</p> -<p>– Megmondom az okát, uram, – felelé az angol. – Sakratif -körülbelül egy hónap előtt kézre kerített két kereskedelmi hajót, a -<i>Three Brotherst</i> és a <i>Carnaticot</i>, s a kik a -legénységből életben maradtak, eladta a tripolisi piaczokon.</p> -<p>– Tyhű! – viszonzá Starkos Miklós, – ez egy igen komoly eset, -melyet ez a Sakratif könnyen megbánhat.</p> -<p>– Ekkor történt, – folytatá a korfiota, – hogy több kereskedő -szövetkezett egy rendkívül gyors járású <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> hadi -korvett felszerelésére, melynek válogatott legénységét egy merész -tengerész, Stradena kapitány vezényli, a ki üldözőbe fogja venni -Sakratifot. Ezúttal remélhető, hogy a kalóz, a ki a szigettenger -egész kereskedelmét rémületben tartja, nem fogja sorsát -kikerülni.</p> -<p>– Valóban, nehéz dolga lesz, – viszonzá Starkos Miklós.</p> -<p>– És, – tevé utána az angol, – azért van az egész város oly nagy -izgalomban, azért siet mindenki az esplanade felé, mert az összes -lakosság jelen akar lenni a <i>Syphanta</i> elindulásánál, melyet -sok ezer hurrah fog üdvözölni, midőn majd végig megy a korfui -csatornán.</p> -<p>Starkos Miklós megtudott mindent, a mit tudni akart. Köszönetet -mondott a nyert felvilágosításokért, felkelt s újra a tömeg közé -vegyült, mely az esplanadeot ellepte.</p> -<p>Nem volt túlzás, a mit az angolok és a korfioták mondtak, sőt -nagyon is igaz volt! Sakratif már nehány év óta vérlázító tettek -által okozott rémületet mindenfelé. Nagyszámú és minden -nemzetiségbeli hajót támadott már meg az ép oly vakmerő mint -vérengző kalóz. Honnét jött? Milyen származású volt? Az -északafrikai partokról származó tengeri rablók osztályához -tartozott-e? ki tudta volna megmondani. Senki sem ismerte. Soha se -látta senki. Soha ember még nem tért vissza azok közül, kik ágyúi -elé kerültek. Részint megölték, részint eladták rabszolgákul. Ki -jelölhette volna meg a hajót, a melyen tartózkodott? Szünet nélkül -hajót változtatott. Majd gyors menetű levantei briggen támadott, -majd azon könnyű korvettek egyikén, melyekkel sebességben nem -lehetett versenyezni s mindig fekete lobogó alatt harczolt.</p> -<p>Ha egyszer-másszor megtörtént, hogy ily találkozások -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> alkalmával nem ő volt az erősebbik és -valamely félelmes hadihajó elől a futásban kellett menekülést -keresnie, mindannyiszor hirtelen eltűnt. És mely ismeretlen -menhelyen, a szigettenger melyik elrejtett zugában kisérlették -volna meg őt utólérni? Ismerte a legtitkosabb átjárókat és -csatornákat is a partokon, melyeknek a hydrographiája akkoriban még -sok kivánni valót hagyott hátra.</p> -<p>De Sakratif nemcsak jó tengerész, hanem rettentő támadó ellenfél -is volt. Mindig oly legénység állván rendelkezésére, mely semmi -elől sem hátrált meg, soha sem mulasztotta el kiadni embereinek az -«ördög részét», vagyis nehány órai gyilkolást és rablást. Társai -mentek is utána, bárhova vezette őket. Végrehajtották parancsait, -bármit követelt is tőlük. Valamennyien leölették volna magukat -érette. A legiszonyúbb kinokkal való fenyegetés se bírta volna őket -rá, hogy elárulják vezérüket, a ki valódi igézetet gyakorolt rájuk. -Ritkaság, hogy ily emberek támadásának ellenállhasson egy hajó, -főleg egy kereskedelmi hajó, melyen gyakran hiányoznak a védelmi -eszközök.</p> -<p>Annyi bizonyos, hogy Sakratif, ha minden ügyessége daczára -véletlenűl rajta üt egy hadi hajó, inkább a légbe röpítette, -mintsem megadta volna magát. Sőt azt is beszélték róla, hogy egy -ily találkozásnál golyói elfogyván, a hajó fedélzetét ellepett -holttestek levágott fejeivel töltette meg ágyúit.</p> -<p>Ilyen ember volt az, a kit a <i>Syphanta</i> üldözőbe akart -venni, ilyen volt a félelmetes kalóz, kinek gyűlölt neve annyi -felindulást okozott Korfuban.</p> -<p>Nemsokára ágyúlövés dördült el. A fellegvár felett élénk lángtól -megvilágított füstfelhő emelkedett fel. Ez volt a jeladás az -indulásra. A <i>Syphanta</i> felszedte horgonyát és készen állt -bevitorlázni a korfui csatornába, <span class="pagenum"><a name= -"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> hogy onnét tovább menjen -az ioniai tenger déli vidékei felé.</p> -<p>Mindenki az esplanade túlsó oldala, sir Maitland emlékkápolnája -felé sietett.</p> -<p>Starkos Miklós, kit talán a puszta kiváncsiságnál erősebb érzés -vonzott, csakhamar a nézők legelső sorában volt.</p> -<p>A hold sugaraitól megvilágítva nemsokára megjelent a korvett, -őrtüzeivel. Lassan hatolt előre, megkerülendő a Bianco hegyfokot, -mely a sziget déli csúcsán nyúlik előre. A fellegvárban egy második -ágyúlövés dördült el, majd egy harmadik, s feleletül szintén három -lövés dörgött, melyek megvilágították a <i>Syphanta</i> -jobboldalát. A lövésekre ezerszeres hurrah riadt fel: a legutolsók -akkor értek el a korvetthez, midőn elhagyta a Kardakio öbölt.</p> -<p>Aztán ismét csöndesség lett mindenfelé. A nép lassankint -elszéledvén a Katrades külváros felé, szabad helyet engedett azon -néhány sétálónak, kit valamely üzleti érdek vagy egyéb még -visszatartott az esplanadeon.</p> -<p>Starkos Miklós, gondolatokba merülve, még körülbelül egy óráig -maradt a csaknem teljesen elhagyatott katonai gyakorlótéren. De nem -volt csönd az ő fejében, sem a szivében. Szemei élénk tűzben égtek, -melyet szempillái sem voltak képesek elpalástolni. Tekintete, -mintegy ösztönszerűleg, a korvett felé irányult, mely épen most -tünt el a sziget homályos tömege mögött.</p> -<p>Midőn a szent Spiridion templom órája tizenegyet ütött, Starkos -Miklósnak eszébe jutott a légyott, melyet Skopelonak adott a -kikötő-parancsnokság hivatalos helyisége előtt. Elindult tehát azon -utczákon végig, melyek az új erődhöz vezetnek és csakhamar a -rakpartra érkezett. <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_104" id="Page_104"><br /> --104-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 407px;"><a href= -"images/i018hq.jpg"><img src="images/i018.jpg" alt= -"HÁROM LÖVÉS MEGVILÁGITOTTA A SYPHANTA JOBB OLDALÁT." title= -"HÁROM LÖVÉS MEGVILÁGITOTTA A SYPHANTA JOBB OLDALÁT." /></a> -<p class="caption">HÁROM LÖVÉS MEGVILÁGITOTTA A SYPHANTA JOBB -OLDALÁT.</p> -</div> -<p>Skopelo itt várt rá.</p> -<p>A <i>Karysta</i> kapitánya odasietett hozzá.</p> -<p>– A <i>Syphanta</i> korvett elindult! – mondá.</p> -<p>– Ugyan! – kiáltott fel Skopelo.</p> -<p>– Igen, üldözőbe venni Sakratifot!</p> -<p>– Ez vagy egy másik, az mindegy! – felelé Skopelo egyszerűen és -a csónakra mutatott, mely a lépcső lábánál lebegett.</p> -<p>Nehány percz mulva a csónak a <i>Karystához</i> ért, Starkos -Miklós felsietett a fedélzetre e szókkal:</p> -<p>– Holnap, Elizundónál. <span class="pagenum"><a name="Page_105" -id="Page_105">-105-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 403px;"><a href= -"images/i019hq.jpg"><img src="images/i019.jpg" alt= -"«A SYPHANTA ELINDULT», MONDÁ STARKOS." title= -"«A SYPHANTA ELINDULT», MONDÁ STARKOS." /></a> -<p class="caption">«A SYPHANTA ELINDULT», MONDÁ STARKOS.</p> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VII.<br /> -<span class="smaller">A váratlan.</span></h2> -</div> -<p>Másnap, reggeli tiz óra tájban, Starkos Miklós partra szállt a -mólón és a bankház felé irányozá lépteit. Nem most jelent meg -először az üzleti irodában, hol mindenkor olyan fogadtatásban -részesült, mint egy nem megvetendő kliens.</p> -<p>Pedig Elizundo jól ismerte őt. Sok mindenfélét kellett tudnia -élete felől. Még azt is tudta, hogy azon hazafias lelkű nő fia -volt, kiről egyszer d’Albaret Henriknek beszélt. De senki se tudta -és nem is tudhatta, <i>mi</i> volt a <i>Karysta</i> kapitánya.</p> -<p>Starkos Miklóst nyilván várták. Be is bocsátották mihelyt -megjelent. A negyvennyolcz órával előbb érkezett és Arkádiából -keltezett levelet csakugyan ő irta. Azonnal bevezették tehát az -irodába, a hol a bankár tartózkodott, a ki óvatosságból azonnal -bezárta mögötte az ajtót. Elizundo és kliense egyedül maradtak. -Senki sem fogja őket háborgatni. Senki sem fogja meghallani, mit -mondanak egymásnak e párbeszéd alatt.</p> -<p>– Jó napot Elizundo, – mondá a <i>Karysta</i> kapitánya, mialatt -egy karszékre ült, oly fesztelenül, mintha otthon lett volna. – Már -csaknem féléve, mióta nem láttuk egymást, noha ön gyakran hallott -hirt felőlem! Nem is akartam elhaladni Korfu mellett a nélkül, hogy -itt meg ne állapodjam s önnel kezet ne szorítsak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>– Ön nem azért jött, hogy engem lásson s nekem lekötelező -dolgokat mondjon, Starkos Miklós – viszonzá a bankár tompa hangon. -– Mit kíván tőlem?</p> -<p>– Ah! – kiáltá a kapitány – erről ismerek az én öreg Elizundo -barátomra! Semmi érzelgés; az üzlet mindenek előtt. Már nagy ideje -lehet annak, hogy ön bezárta szívét pénztára legtitkosabb fiókjába, -– melynek a kulcsát aztán elvesztette.</p> -<p>– Nem sziveskednék megmondani, miért jött ide és miért írt -nekem? – kérdé Elizundo.</p> -<p>– Voltaképen igaza van, Elizundo. Hagyjunk fel a -hiábavalóságokkal. Legyünk komolyak, ma igen fontos érdekekről kell -egymással beszélgetnünk, melyek nem tűrnek halasztást.</p> -<p>– Az ön levele két ügyről beszél, – mondá a bankár – melyek -közül az egyik rendes összeköttetéseink keretében mozog, a másik -pedig engem személyesen illet.</p> -<p>– Úgy van, Elizundo.</p> -<p>– Beszéljen hát, Starkos Miklós. Mielőbb szeretném ismerni -mindkettőt.</p> -<p>Mint látjuk, a bankár nagyon kereken beszélt. Látogatóját -kényszeríteni akarta, hogy minden kitérés és minden körülírás -nélkül adja elő kivánságait. De a kérdések szabatosságával -ellentétben állt a hang, melyen e kérdések elmondattak. Ezen -egymással szemközt álló két ember közül nyilván nem a bankár érezte -magát erősebbnek.</p> -<p>A <i>Karysta</i> kapitánya nem is bírta elpalástolni -mosolygását, melyet a bankár – szemei a földre lévén szögezve – nem -láthatott.</p> -<p>– Melyik kérdésről beszéljünk előbb? – kérdé Starkos. -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<p>– Arról, mely engem személyesen illet! – felelé a bankár eléggé -élénken.</p> -<p>– Jobban szeretem azzal kezdeni, mely nem illeti önt személyesen -– viszonzá a kapitány éles hangon.</p> -<p>– Azt se bánom, Starkos Miklós. Miről van szó?</p> -<p>– Egy fogolyszállítmányról, melyet Arkádiában fogunk átvenni. -Kétszázhárom ember van, férfi, asszony és gyermek. Ezeket -elszállíttatjuk Scarpanto-szigetre, a honnét én magam fogom átvinni -az afrikai partokra. Ön jól tudja, Elizundo, miután nem egyszer -csináltunk már egymással ily üzletet, hogy a törökök csak -készpénzfizetés mellett szolgáltatják ki árúikat, vagy pedig oly -váltók fejében, melyeknek egy jó aláírás biztos értéket ad. -Eljöttem tehát az ön aláírását kérni és számolok rá, hogy ön azt -nem fogja megtagadni Skopelonak, a ki ide fogja hozni az -elkészített váltókat. – Úgy-e bár nincs a dologban semmiféle -akadály?</p> -<p>A bankár nem felelt, de hallgatása nem jelenthetett egyebet, -mint belenyugvást a kapitány kivánságába. Különben is az előzmények -lekötötték őt.</p> -<p>– Hozzátehetem, – folytatá Starkos Miklós – hogy az üzlet nem -rossz. A török hadműveletek rossz fordulatot vesznek -Görögországban. A navarini ütközetnek rossz következményei lesznek -a törökökre nézve, miután az európai hatalmak is beavatkoznak. Ha -le kell mondaniok a küzdelemről, nem lesz többé fogoly, nem lesz -üzlet és következőleg nyereség se lesz. Épen azért, a legutolsó -szállítmányok, melyeket tőlük kaphatunk, magas árakon fognak -elkelni az afrikai partokon. Következőleg nyereségünk lesz az -üzletből és önnek is. – Számolhatok aláírására?</p> -<p>– Le fogom számítolni váltóit, – felelé a bankár – tehát nem -lesz szüksége aláírásomra. <span class="pagenum"><a name="Page_109" -id="Page_109">-109-</a></span></p> -<p>– A mint tetszik, Elizundo, – mondá a kapitány – de aláírásával -is beértük volna. Azelőtt nem habozott volna aláírni váltóimat.</p> -<p>– Azelőtt máskép volt. Most egészen más nézeteim vannak e -dolgokról.</p> -<p>– Ah! valóban? De végre is tegyen tetszése szerint. Hanem többek -közt igaz-e a hír, a melyet hallottam, hogy ön vissza akar vonulni -az üzletektől?</p> -<p>– Igaz, Starkos Miklós, – felelé a bankár szilárdabb hangon – s -a mi önt illeti, ez az utolsó üzlet, melyet együtt kötünk – miután -ön annyira ragaszkodik hozzá, hogy megcsináljam.</p> -<p>– Feltétlenül ragaszkodom hozzá, Elizundo – viszonzá Starkos -Miklós szárazon.</p> -<p>Ezzel felkelt, néhányszor megkerülte az irodát, a nélkül -azonban, hogy nem épen jóakaratú kifejezésű szemeit levette volna a -bankárról. Végre ismét leült vele szemközt.</p> -<p>– Elizundo uram, – mondá gúnyos hangon – ön nagyon gazdag lehet, -miután vissza akar vonulni az üzlettől?</p> -<p>A bankár nem felelt.</p> -<p>– Nos, – folytatá a kapitány – mit fog ön csinálni megtakarított -millióival, melyeket nem vihet el a másvilágra, mert kissé súlyos -teher volna a hosszú útra. Kire fognak szállni, ha ön -elköltözött?</p> -<p>Elizundo még mindig hallgatott.</p> -<p>– A leányára fognak szállni, – folytatá Starkos Miklós – a szép -Elizundo Hadsinere. Ő fogja örökölni atyja vagyonát. Semmi sem -igazságosabb ennél! De mit fog ő velük csinálni, egyedül a világon, -annyi millió birtokában?</p> -<p>– A bankár, kissé nehézkesen, felkelt és mintha e vallomás a -lelkét nyomta volna, gyorsan így felelt: <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p>– A leányom nem lesz egyedül.</p> -<p>– Nőül fogja őt adni? – kérdé a kapitány. – És ugyan kihez, ha -szabad kérdeznem? Miféle ember fogja nőül venni akarni Elizundo -Hadsinet, ha megtudja, honnét származik atyja vagyonának nagy -része? Sőt hozzáteszem, lesz-e Elizundo Hadsinének bátorsága -valakinek a kezét nyújtani, ha ő maga is megtudja vagyonának -eredetét.</p> -<p>– Hogyan tudná meg? – viszonzá a bankár. – Eddig még nem tudja, -és vajjon ki fogná neki megmondani?</p> -<p>– Én, ha kell.</p> -<p>– Ön?</p> -<p>– Én. Figyeljen rám, Elizundo! és tartsa eszében szavaimat, – -felelé a <i>Karysta</i> kapitánya szándékos arczátlansággal – mert -többé nem fogom ismételni azt, a mit most mondok. Ön főleg általam -szerezte óriási vagyonát a velem együtt véghez vitt óriási -műveletekből, melyeknél a fejemet koczkáztattam. A rabolt -szállítmányok és a függetlenségi háború alatt vásárolt és eladott -rabszolgák értékesítéséből dugta zsebre azon nyereségeket, -melyeknek összege milliókra rúg. Nos, az igazság azt követeli, hogy -e milliók rám szálljanak vissza! Ön jól tudja, hogy nekem nincsenek -előitéleteim. Én nem fogom öntől kérdezni, honnét származik -vagyona. A háború után magam is vissza fogok vonulni az üzletektől. -De én sem akarok egyedül maradni az életben s ezért követelem, – -értsen meg jól, követelem, hogy Elizundo Hadsine Starkos Miklós -nejévé legyen.</p> -<p>A bankár visszahanyatlott székére. Érezte, hogy ezen ember -kezében van, a ki régóta bűntársa volt. Tudta, hogy a -<i>Karysta</i> kapitánya semmitől se fog visszariadni, hogy czélját -elérje. Nem kétkedett felőle, hogy szükség <span class= -"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> esetén -képes elbeszélni a bankház egész multját. Hogy Elizundo, még -botrány koczkáztatásával is, tagadólag felelhessen Starkos -Miklósnak, csupán egy dolgot mondhatott, és azt némi habozás után -ki is mondta:</p> -<p>– Leányom nem lehet az öné, Starkos Miklós, mert másé lesz.</p> -<p>– Másé? – kiáltá Starkos Miklós. – Valóban, épen jókor érkeztem! -Ah! Elizundo bankár leánya férjhez megy?</p> -<p>– Öt nap mulva.</p> -<p>– És kihez? – kérdé a kapitány dühtől reszkető hangon.</p> -<p>– Egy franczia tiszthez.</p> -<p>– Egy franczia tiszthez? – Kétségkívül azon philhellenek -egyikéhez, a kik idejöttek Görögország segítségére.</p> -<p>– Igen.</p> -<p>– És mi a neve?</p> -<p>– D’Albaret Henrik százados.</p> -<p>– Nos hát Elizundo uram, – mondá Starkos Miklós, közvetlen a -bankár elé lépve és mereven a szeme közé nézve – ismétlem önnek, -hogy mikor ez a D’Albaret Henrik százados meg fogja tudni, kicsoda -ön, többé nem veendi nőül az ön leányát. És midőn az ön leánya meg -fogja tudni atyja vagyonának eredetét, többé nem is gondolhat rá, -hogy D’Albaret Henrik százados nejévé legyen. Ha tehát ön még ma -fel nem bontja a tervezett házasságot, holnap a jegyesek tudni -fognak mindent! Igen! igen!… az ördög nevére mondom, mindent fognak -tudni!</p> -<p>A bankár még egyszer felkelt helyéről. Mereven nézett a -<i>Karysta</i> kapitányára s a félreismerhetlen kétségbeesés -hangján így szólt: <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span></p> -<p>– Jól van! – Öngyilkossá leszek, Starkos Miklós, akkor -leányomnak nem lesz többé oka magát miattam szégyenleni.</p> -<p>– Ellenkezőleg, – felelé a kapitány – ép annyi oka lesz a -jövőben, mint volt a multban, mert az ön halála se fog változtatni -azon a tényen, hogy Elizundo a szigettenger kalózainak bankára -volt.</p> -<p>Elizundo megtörten rogyott székére és nem bírt válaszolni. A -kapitány tovább folytatá:</p> -<p>– S ezért nem lesz Elizundo Hadsine D’Albaret Henrik nejévé s -ezért fogja őt nőül venni Starkos Miklós, akár tetszik a leánynak, -akár nem.</p> -<p>A párbeszéd még félóráig tartott s az egyik részről -esdeklésekből, a másikról fenyegetésekből állt. Bizonyára nem -szerelemből akarta Starkos Miklós feleségül venni Elizundo leányát, -hanem azon milliók miatt, melyeket ez az ember bírni óhajtott, s -ezért semmiféle érv se volt képes megmásítani akaratát.</p> -<p>Elizundo Hadsine semmit sem tudott azon levélről, mely a -<i>Karysta</i> kapitányának megérkezését bejelenté, de e naptól -fogva atyját a szokottnál szomorúbbnak, komorabbnak látta, mintha -valamely titkos bánat gyötörte volna. Ennélfogva nem is küzdhette -le élénk nyugtalanságát, midőn Starkos Miklós megjelent a -bankháznál. Ismerte ezen egyént, kit gyakrabban látott házukhoz -jönni a háború utóbbi éveiben. Starkos Miklós mindenkor oly undort -ébresztett benne, melyről nem bírt magának számot adni. Úgy rémlett -előtte, mintha bizonyos pillantásokat vetett volna rá, melyektől a -szó szoros értelmében irtózott; noha a kapitány soha sem intézett -hozzá néhány jelentéktelen szónál egyebet, olyanokat, mint a -bankház bármelyik régibb kliense. De nem kerülte el az ifjú leány -figyelmét, hogy atyja a <i>Karysta</i> kapitányának látogatásai -után <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_114" id="Page_114"><br /> --114-</a></span> bizonyos ideig mindenkor rendkívül levert, sőt -mondhatni rémült volt. Innét származott ellenszenve Starkos Miklós -ellen, melyet eddigelé legalább semmi sem igazolt.</p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i020hq.jpg"><img src="images/i020.jpg" alt= -"ELIZUNDO MEGTÖRTEN ROGYOTT LE SZÉKÉRE." title= -"ELIZUNDO MEGTÖRTEN ROGYOTT LE SZÉKÉRE." /></a> -<p class="caption">ELIZUNDO MEGTÖRTEN ROGYOTT LE SZÉKÉRE.</p> -</div> -<p>Elizundo Hadsine még nem beszélt ezen emberről d’Albaret -Henrikkel. A viszony, mely a bankházhoz fűzte, nem lehetett egyéb -üzleti viszonynál, már pedig Elizundo üzleteinek minőségét nem -ismerte, mivel azokról soha se volt szó köztük. A fiatal tiszt -tehát nem tudott semmit azon összeköttetésekről, melyek a bankár és -Starkos Miklós közt léteztek, de még azon viszonyról sem, mely ez -embert összefűzte ama derék és bátor nővel, kinek életét -megmentette Chaidarinál s kit csupán Andronika néven ismert.</p> -<p>De valamint Hadsinenek, úgy Xarisnak is több ízben volt alkalma -Starkos Miklóst látni és fogadni a Strada Realén levő irodában. Ő -is hasonló ellenszenvet érzett iránta, mint a fiatal leány. -Csakhogy erélyes és elszánt természeténél fogva ezen érzelem nála -máskép nyilvánult. – Mig Elizundo Hadsine került Minden alkalmat -ezen emberrel találkozni, addig Xaris inkább keresett volna ilyen -alkalmakat, azon feltétel alatt, hogy «összetörhesse az -oldalbordáit», mint mondani szokta.</p> -<p>– Igaz, hogy ehhez nincs jogom, – gondolá magában – de talán ez -is lesz valamikor.</p> -<p>Mindezekből az következik, hogy a <i>Karysta</i> kapitányának -látogatását Elizundonál nem jó szemmel nézte sem Xaris, sem a -fiatal leány. Sőt ellenkezőleg, nagy megkönnyebbülést is éreztek -mindketten, midőn Starkos Miklós, a hosszas párbeszéd után, melyből -semmi se szivárgott ki, elhagyta a házat s elindult a kikötő -felé.</p> -<p>Elizundo egy óránál tovább bezárkózva maradt irodájában. -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> Még csak mozdulni se hallották. De a -kiadott parancsnak engedelmeskedni kellett, se leányának, se -Xarisnak nem volt szabad belépni hozzá, hacsak nem hívja -valamelyiküket. Miután pedig a látogatás ezúttal sokáig tartott, -nyugtalanságuk is egyenes arányban növekedett az eltelt idővel.</p> -<p>Egyszerre megszólalt Elizundo csengetyűje, – de félénk és nem -biztos kézre valló csöngetés volt ez.</p> -<p>Xaris e jelre felnyitotta az ajtót, mely többé nem volt belülről -bezárva és szemközt állt a bankárral.</p> -<p>Elizundo még mindig összeroskadva ült a karszéken, mint oly -ember, a ki heves harczot vívott önmagával. Fölemelte fejét, -Xarisra tekintett, mintha nehezére esnék megismerni a hű embert, -aztán kezével végig simítván homlokát, elfojtott hangon ejté ki e -nevet:</p> -<p>– Hadsine.</p> -<p>Xaris intett fejével és kiment. A következő perczben az ifjú -leány atyja előtt állt, ki azonnal, minden bevezetés nélkül, de a -földre szegezett szemekkel és a felindulástól remegő hangon így -szólt hozzá:</p> -<p>– Hadsine! le kell… le kell mondanod azon tervről, hogy -d’Albaret Henrik százados nejévé légy!</p> -<p>– Mit mond atyám? – kiáltá az ifjú leány, kit e váratlan csapás -a szívén talált.</p> -<p>– Meg kell lenni, Hadsine! – ismétlé Elizundo.</p> -<p>– Aztán meg fogja ön nekem mondani, miért vonja vissza szavát -tőlem és tőle? – kérdé az ifjú leány. – Ön tudja, hogy nem szokásom -akaratával feleselni s ezúttal se fogom azt tenni! De végre is meg -fogja-e mondani, hogy miért kell lemondanom d’Albaret Henrikkel -való házasságomról.</p> -<p>– Azért, Hadsine, mert… mert más férfi nejévé kell lenned – -suttogá Elizundo.</p> -<p>Bármily halkan beszélt is, leánya meghallotta. <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p> -<p>– Más férfi nejévé! – mondá, nem kevésbé lesujtva a második -csapástól, mint volt az elsőtől. – És ki az?</p> -<p>– Starkos kapitány.</p> -<p>– Ez az ember! – ez az ember!</p> -<p>E szók önkéntelenül lebbentek el Hadsine ajkairól, ki az -asztalba kapaszkodott, hogy le ne rogyjék.</p> -<p>S aztán e határozat szülte felháborodás utolsó fellobbanásában -így szólt:</p> -<p>– Atyám, e parancsban, melyet ön nekem, talán akarata ellenére -ad, van valami, a mit nem tudok magamnak megfejteni. Valamely titok -lappang alatta, melyet ön vonakodik nekem megmondani.</p> -<p>– Ne kérdezz semmit! – kiáltá Elizundo. – Semmit!</p> -<p>– Semmit, atyám?… Legyen!… De ha azért, hogy akaratodat -teljesítsem, lemondok d’Albaret Henrikről, ha mindjárt életembe -kerül is… Starkos Miklós neje nem lehetek… Ezt nem követelheti -tőlem.</p> -<p>– Meg kell lenni, Hadsine! – ismétlé Elizundo.</p> -<p>– A boldogságom forog koczkán! – kiáltá az ifjú leány.</p> -<p>– És az én becsületem!</p> -<p>– Függhet-e Elizundo becsülete mástól, mint tőle magától?</p> -<p>– Igen… és ez a más… Starkos Miklós.</p> -<p>E szók után a bankár felkelt, merev szemekkel, eltorzult -arczczal, mintha gutaütés kerülgetné.</p> -<p>Hadsine e látványnyal szemben visszanyerte egész lelki erejét, s -valóban volt is rá szüksége, hogy távozás közben így -szólhasson:</p> -<p>– Jól van, atyám… engedelmeskedni fogok!</p> -<p>Élete végkép meg volt rontva; – de megértette, <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118"><br /> --118-</a></span> hogy valamely borzasztó titok lappang atyja -összeköttetése alatt a <i>Karysta</i> kapitányával. Megértette, -hogy mindketten e gyűlöletes ember hatalmában vannak!… Meghajtotta -fejét és feláldozta magát. Ezen önfeláldozást atyja becsülete -követelte.</p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i021hq.jpg"><img src="images/i021.jpg" alt= -"EGY NŐCSELÉD FELELT D’ALBARETNEK." title= -"EGY NŐCSELÉD FELELT D’ALBARETNEK." /></a> -<p class="caption">EGY NŐCSELÉD FELELT D’ALBARETNEK.</p> -</div> -<p>Xaris karjai közé fogta fel a csaknem elájult leányt és -szobájába vezette. Itt megtudta tőle a történteket és hogy milyen -lemondásba nyugodott bele… Mondanunk sem kell, mennyire fokozódott -gyűlölete Starkos Miklós iránt.</p> -<p>Egy óra mulva d’Albaret Henrik, szokása szerint, megjelent a -bankháznál. A nőcselédek egyike azt felelte neki, hogy Elizundo -Hadsine nem fogad látogatást. Erre a bankárt akarta látni… A bankár -nem fogadhatta el. Xarissal akart beszélni… Xaris nem volt az -irodában.</p> -<p>D’Albaret Henrik nagy nyugtalanságtól gyötörve tért vissza -szállodájába. Sohase kapott ily feleleteket. Elhatározta, hogy este -újból visszatér és nagy aggodalmak közt várt.</p> -<p>Este hat óra tájban egy levelet adtak át neki a szállodában. -Megnézte a czímet és megismerte Elizundo kézírását.</p> -<p>A levél csak a következő sorokat tartalmazta:</p> -<div class="blockquot"> -<p>«D’Albaret Henrik úr kéretik semmiseknek és nem történteknek -tekinteni azon terveket, melyek Elizundo bankár leányával való -házasságára vonatkoztak. Bizonyos okoknál fogva, melyek személyét -legkevésbé sem illetik, e házasság nem történhetik meg és d’Albaret -Henrik szíveskedjék megszüntetni látogatásait a bankháznál.</p> -<p class="right">Elizundo.»</p> -</div> -<p>A fiatal tiszt a legelső pillanatban egy szót sem értett abból, -a mit olvasott. Újra átfutotta a levelet… <span class= -"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> Meg -volt rémülve. Mi történhetett Elizundónál? Miért e változás?</p> -<p>Hiszen csak tegnap volt még jegyese házánál, hol előkészületeket -tettek a menyegzőre. A bankár ép oly szíves volt hozzá, mint -egyébkor. A mi pedig a fiatal leányt illeti, semmi sem mutatott -arra, hogy érzelmei megváltoztak volna!</p> -<p>– S aztán e levél alá nincs is Hadsine neve írva, mondá magában. -Elizundo írta e sorokat… Nem! Hadsinenek nem volt és nincs tudomása -erről!… Atyja az ő tudta nélkül változtatta meg szándékát… Miért?… -Én semmi okot sem adtam arra, hogy… Ah! meg fogom tudni, milyen -akadály az, mely közém és Hadsine közé tolakodott!</p> -<p>És miután a bankár házánál többé nem fogadták, írt a bankárnak -«miután – mint levelében mondá – feltétlenül joga van ismerni azon -okokat, melyek házasságát a legutolsó perczben meghiúsítják».</p> -<p>Levelére nem kapott választ. Még egyet, sőt egy harmadikat is -írt. Hasztalan.</p> -<p>Ekkor Elizundo Hadsinehez fordult. Szerelmükre kérte, hogy -válaszoljon neki, ha mindjárt azt írná is, hogy többé soha se -fogják egymást látni… Erre se kapott választ.</p> -<p>Valószínű, hogy levele nem jutott el az ifjú leányhoz. Legalább -azt kellett hinnie d’Albaret Henriknek. Eléggé jól ismerte Hadsine -jellemét és tudta, hogy felelt volna soraira.</p> -<p>Ekkor a fiatal tiszt kétségbeesésében Xarissal igyekezett -találkozni. El se távozott többé a Strada Realeből. Óraszámra járt -fel s alá a bankár háza előtt. Hasztalan volt minden. Xaris talán a -bankár parancsának, avagy talán Hadsine kérésének engedelmeskedve, -többé nem ment el hazulról. <span class="pagenum"><a name= -"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p> -<p>Igy telt el sikertelen járás-keléssel október 24-ik és 25-ik -napja. D’Albaret Henrik leírhatatlan aggodalmai közepette azt -hitte, hogy elérte már a szenvedések legvégső határát.</p> -<p>Csalódott.</p> -<p>Október 26-án egy hír terjedt el a városban, mely még iszonyúbb -csapást mért rá.</p> -<p>Nem csupán Elizundo Hadsineval való házassága ment füstbe – a -mit már az egész város tudott – hanem Elizundo Hadsine máshoz fog -nőül menni. D’Albaret Henrik csaknem megsemmisült e hír hallatára. -Nem ő, hanem más ember lesz Hadsine férje!</p> -<p>– Meg fogom tudni, ki ez az ember! – kiáltá. – Megismerkedem -vele, bárki legyen is!… szemtől-szembe fogom látni… Beszélni fogok -vele és istenemre mondom, kényszeríteni fogom hogy feleljen!</p> -<p>A fiatal tiszt csakhamar megtudta, ki a vetélytársa. Látta őt -belépni a bankházba; utána ment midőn onnét távozott és nyomozta a -kikötőig, hol csónakja a rakpart tövénél várt rá, látta a mint -visszatért a <i>Karystára</i>, mely egy fél tengeri mérföldnyire -horgonyozott.</p> -<p>Vetélytársa tehát Starkos Miklós volt, a <i>Karysta</i> -kapitánya.</p> -<p>Ez október 27-én történt. D’Albaret Henrik igen határozott -értesítésekből megtudta, hogy Starkos Miklós és Elizundo Hadsine -menyegzője nagyon rövid idő alatt meg fog történni, mert az -előkészületeket rendkívül siettették. A vallási szertartás a -Sz.-Spiridion templomban október 30-ra volt bejelentve, tehát -ugyanazon napra, mely d’Albaret Henrik esküvőjének határidejéül -volt kitűzve. Csakhogy nem ő lesz a vőlegény, hanem a -hajóskapitány, a kiről nem tudták honnét jött, sem azt, hogy hová -megy. <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122"><br /> --122-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 404px;"><a href= -"images/i022hq.jpg"><img src="images/i022.jpg" alt= -"A HIRE A VÁROSBAN RENDKIVÜLI FELTÜNÉST KELTETT." title= -"A HIRE A VÁROSBAN RENDKIVÜLI FELTÜNÉST KELTETT." /></a> -<p class="caption">A HIRE A VÁROSBAN RENDKIVÜLI FELTÜNÉST -KELTETT.</p> -</div> -<p>D’Albaret Henrik, a ki már nem birta fékezni dühét, el volt -határozva, kihívni Starkos Miklóst és felkeresni őt, ha kell még az -oltár előtt is. Ha meg nem ölheti, az fogja őt megölni, de legalább -így is, úgy is, vége lesz a tűrhetlen helyzetnek.</p> -<p>Hasztalan ismétlé önmagának, hogy e házasság, ha megtörténik, -csak Elizundo akaratából történhetik. Hasztalan mondá magának, hogy -Hadsine kezével az atya rendelkezett.</p> -<p>– Igen, de Hadsine akarata ellenére… Az erőszaknak enged, mely -őt ez embernek kiszolgáltatja… Feláldozza magát.</p> -<p>Október 28-án d’Albaret Henrik egész nap igyekezett Starkos -Miklóssal találkozni. Leste a partraszállásnál, leste a bankház -előtt. Hiába! És két nap mulva megtörténik e gyűlöletes menyegző – -két nap mulva, melyek alatt a fiatal tiszt mindent elkövetett, hogy -eljusson a fiatal leányhoz, vagy Starkos Miklóssal találkozzék.</p> -<p>De október 29-én este hat óra tájban egy váratlan esemény -történt, mely a helyzet kibonyolódását sietteté.</p> -<p>Délután azon hír kezdett elterjedni, hogy a bankárt agyszélhűdés -érte.</p> -<p>És csakugyan, – két órával később Elizundo halva volt. -<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>VIII.<br /> -<span class="smaller">Húsz millió a koczkán.</span></h2> -</div> -<p>Senki se tudhatta előre, mily következményei lehetnek ezen -eseménynek. D’Albaret Henrik, mihelyt e hirt megtudta, -természetesen nem gondolhatott egyebet, mint hogy a következmények -csakis kedvezők lehetnek ő reá nézve. Elizundo Hadsine menyegzője -mindenesetre el lesz halasztva. Noha az ifjú leány kétségkívül mély -fájdalomba volt merülve, d’Albaret Henrik még sem habozott -megjelenni a halottas háznál; de nem láthatta Hadsinét, se Xarist. -Nem maradt tehát egyéb hátra mint várni.</p> -<p>– Ha Hadsine csak atyja akaratának áldozta fel magát, midőn -jegyeséűl elfogadta Starkos Miklóst, – gondolá magában – akkor e -házasság nem fog megtörténni most, miután az atyja meghalt.</p> -<p>Ezen okoskodás helyes volt, s észszerűleg ez következett belőle, -hogy ha d’Albaret Henrik kilátásai javultak, Starkos Miklós -kilátásainak rosszabbra kellett fordulniok.</p> -<p>Igen természetes tehát, hogy e helyzet, másnap reggel, a -<i>Karysta</i> fedélzetén, a kapitány és Skopelo közt megbeszélés -tárgyát képezte, melyet az utóbbi kezdeményezett.</p> -<p>A <i>Karysta</i> másodkapitánya, reggel tiz óra tájban -<span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> visszatérvén a hajóra, meghozta a -bankár halálának hírét, mely a városban rendkívüli feltünést -keltett.</p> -<p>Az ember azt hihetné, hogy Starkos Miklós, Skopelo legelső -szavaira nagy haragra gerjedt. Nem az történt. A kapitány tudott -magán uralkodni és nem szeretett rekriminálni a bevégzett tények -miatt.</p> -<p>– Ah! Elizundo meghalt? – mondá egyszerűen.</p> -<p>– Igen… meghalt.</p> -<p>– Megölte volna magát? – tevé utána Starkos Miklós halkan, -mintha magában beszélt volna.</p> -<p>– Nem, – felelé Skopelo, a ki meghallotta a kapitány -megjegyzését, – dehogy! Az orvosok konstatálták, hogy Elizundot -agyszélhűdés érte.</p> -<p>– Rögtön meghalt?</p> -<p>– Körülbelül. Azonnal elvesztette eszméletét és halála előtt egy -szót se birt szólni.</p> -<p>– Annál jobb, hogy így történt, Skopelo.</p> -<p>– Kétségkívül, kapitány, főleg ha az arkádiai üzlet be van -fejezve.</p> -<p>– Teljesen be van fejezve, – viszonzá Starkos Miklós. – -Váltóinkat leszámítolta és most már készpénzfizetés mellett -átveheted a fogoly-szállítmányt.</p> -<p>– Ej! az ördögbe, node ideje is volt ám! – kiáltá Skopelo. – De -kapitány, ha ez az üzlet be van fejezve, hogyan állunk a -másikkal?</p> -<p>– A másikkal? – felelé Starkos Miklós nyugodtan. – Nos hát, a -másik is be lesz fejezve úgy a mint kell. Nem látom be, mennyiben -változott volna a helyzet. Elizundo Hadsine engedelmeskedni fog -halott atyjának ép úgy, mint az élőnek engedelmeskedett volna és -ugyanazon okoknál fogva.</p> -<p>– E szerint kapitány, – mondá Skopelo, – önnek nincs szándékában -felhagyni a tervvel.</p> -<p>– Felhagyni! – kiáltá Starkos Miklós oly hangon, <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> mely -eléggé elárulta azon elhatározását, hogy daczolni fog minden -akadálylyal. – Hiszed-e Skopelo, hogy találkoznék a világon -egyetlen ember, a ki hajlandó volna becsukni a markát, mikor csak -fel kell nyitnia, hogy húsz millió bele pottyanjon.</p> -<p>– Húsz millió! – ismétlé Skopelo mosolyogva csóválván a fejét. – -Igen! épen én is húsz millióra becsültem Elizundo barátunk -vagyonának értékét.</p> -<p>– A vagyon készpénzből és kifogástalan értékpapirokból áll, – -mondá Starkos Miklós, – következőleg haladéktalanul pénzzé -tehető.</p> -<p>– Mihelyt ön lesz a tulajdonosa, kapitány, mert most ez az egész -vagyon a szép Hadsinere fog szállni…</p> -<p>– A ki pedig az enyim lesz. Ne félj Skopelo. Egy szavammal -semmivé tehetem a bankár becsületét és leánya, az atya halála -előtt, ép úgy mint utána, nagyobbra fogja tartani a becsületet, -mint vagyonát. De semmit se fogok szólni, mert nem lesz rá szükség. -Hadsine ép úgy hatalmamban lesz mindig, mint az atyja volt. -Boldognak fogja magát érezni, hogy a húsz milliót hozományul -adhatja Starkos Miklósnak, s ha te ebben kétkedel, Skopelo, ez csak -azt bizonyítja, hogy nem ismered a <i>Karysta</i> kapitányát.</p> -<p>Starkos Miklós oly önérzetesen beszélt, hogy másodkapitánya, a -ki különben nem igen volt az illuzióknak nagy barátja, hinni -kezdte, hogy a megelőző este történt esemény nem fogja akadályozni -az üzlet megkötését. Csupán egy kis késedelem lesz a dologban, -ennyi az egész.</p> -<p>Mily hosszú lesz e késedelem? Ez volt az egyedüli kérdés, mely -Skopelót és Starkos Miklóst nyugtalanítá, noha ez utóbbi semmi áron -sem akarta bevallani. Nem mulasztá el megjelenni másnap a gazdag -bankár temetésén, mely nagyon egyszerűen volt rendezve, feltünően -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> kevés számú ember jelenlétében. Itt -találkozott d’Albaret Henrikkel, de a két férfi csupán néhány -pillantást váltott egymással, egyéb semmi sem történt.</p> -<p>Az Elizundo halálát közvetlenűl követett öt nap alatt a -<i>Karysta</i> kapitánya hasztalan igyekezett az ifjú leányhoz -bejutni. A bankház ajtaja zárva volt minden ember előtt, mintha -csak az egész ház kihalt volna a bankárral.</p> -<p>Egyébiránt d’Albaret Henrik se volt szerencsésebb Starkos -Miklósnál. Hadsineval nem közlekedhetett se látogatás se levél -útján. Már azon kezdett tünődni, vajjon az ifjú leány nem hagyta-e -el Korfut Xaris kiséretében, a kit szintén sehol sem lehetett -látni.</p> -<p>A <i>Karysta</i> kapitánya korántsem mondott le terveiről, sőt -mindenütt azt beszélte, hogy annak megvalósulása csupán el van -halasztva. E magaviselet és Skopelo manöverei következtében, ki e -hírt szándékosan terjesztette, senki se kételkedett Starkos Miklós -és Elizundo Hadsine házasságában. Csupán arra kellett várni, hogy a -gyász legelső napjai elmuljanak s talán hogy a bankház pénzügyi -helyzete szabályszerűleg tisztába hozassék.</p> -<p>A mi a bankár által hátrahagyott vagyont illeti, mindenki tudta, -hogy az óriási volt. Sőt a városi pletykák már meg is ötszörözték -értékét. Igen; erősen állították, hogy Elizundo hagyatéka nem -kevesebbre rúg száz milliónál! Milyen gazdag örökösnő volt az ifjú -Hadsine és milyen boldog ember az a Starkos Miklós, a kinek -odaigérték a kezét! Csupán erről beszéltek nemcsak Korfuban és két -külvárosában, de a sziget legutolsó falujában is. A bámészkodók -seregestül tódultak a Strada Realeba. Ha egyebet nem is láthattak, -legalább látni akarták a hires házat, a melybe annyi pénz vándorolt -be s a melyben oly temérdek pénznek kellett maradnia, miután bizony -csak nagyon kevés szivárgott ki belőle. <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p> -<p>Tény az, hogy a vagyon nagyon tetemes volt. Közel húsz millióra -rugott, és mint Starkos Miklós mondta Skopelonak, legutolsó -beszélgetésük alkalmával, a hagyaték könnyen elárusítható -értékpapirokból, nem pedig fekvő birtokból állt.</p> -<p>Mindezt megtudta Hadsine és vele együtt Xaris is, a bankár -halálát követő legelső napokban. De egyszersmind azt is megtudták, -mily módon szerezte Elizundo e vagyont. Xaris eléggé gyakorlott -volt a bankügyekben, hogy számot adhasson magának a bankház -üzleteinek természetéről, mihelyt a könyvek és levelezések és egyéb -iratok rendelkezésére bocsáttattak. Elizundonak kétségkívül az volt -a szándéka, hogy később mindezen okmányokat megsemmisítse, de a -halál váratlanul lepte meg. Az okmányok itt voltak és fennhangon -beszéltek.</p> -<p>Hadsine és Xaris most már nagyon is jól tudták, honnét -származtak a milliók. Nem kellett többé kutatniok, mily gyülöletes -üzletek, mennyi nyomorúság volt az alapja e gazdagságnak. Világos -volt elöttük, hogyan és miért tartotta Starkos Miklós hatalmában -Elizundot. Bűntársak voltak. A kalóz egyetlen szavával -megbecsteleníthette volna a bankárt! Aztán ha jónak látta volna -eltünni, senki sem akadhatott volna nyomába. Hallgatását fizetteté -meg az atyával, kinek leányát elrabolta.</p> -<p>– A nyomorult!… a nyomorult! – kiáltá Xaris.</p> -<p>– Hallgass! – viszonzá Hadsine.</p> -<p>Xaris elhallgatott, mert jól érezte, hogy szavai nemcsak Starkos -Miklóst sujtják.</p> -<p>Azonban a helyzet kibonyolítását nem lehetett elodázni. Elizundo -Hadsinenek kellett magára vállalni, hogy a kibonyolítást mindnyájuk -érdekében siettesse. <span class="pagenum"><a name="Page_128" id= -"Page_128">-128-</a></span></p> -<p>Elizundo halála után hatodnapra, este hét óra tájban Xaris a -rakpart lépcsőjénél várta Starkos Miklóst és felkérte, hogy azonnal -jöjjön a bankár házához.</p> -<p>Merész állítást koczkáztatnánk, ha azt mondanók, hogy e meghivás -nagyon szeretetreméltó hangon volt mondva. Xaris hangja minden volt -inkább, mint nyájas és biztató, midőn megszólítá a <i>Karysta</i> -kapitányát. De Starkos Miklós nem az az ember volt, a kit efféle -csekélység kihoz a sodrából. Elkisérte Xarist a házhoz, hol azonnal -bevezették az irodába.</p> -<p>A szomszédok, kik Starkos Miklóst belépni látták az eddig oly -makacsul elzárt házba, többé nem is kételkedtek rajta, hogy a -kapitány kilátásai a legkedvezőbbek voltak.</p> -<p>Starkos Miklós, Elizundo irodájában találta Hadsinét. Az -iróasztal előtt ült, melyen számos levél, okmány és könyv hevert. A -kapitány ebből azt következtette, hogy az ifjú leány már -megismerkedett a bankház ügyeinek állásával; és ebben nem is -csalódott. De azt kérdezte magában, vajjon tudja-e már, mily -viszonyban állt a bankár a szigettenger kalózaival?</p> -<p>Elizundo Hadsine felkelt helyéről, midőn a kapitány belépett, a -mi feleslegessé tette, hogy látogatóját székkel megkinálja, és -intett Xarisnak, hogy hagyja őket magukra. Az ifjú leány gyászba -volt öltözve. Komoly arcza és a virrasztásban kifáradt szemei nagy -testi kimerültségre vallottak, de legcsekélyebb erkölcsi -levertséget sem árultak el. E párbeszédnél, melynek szükségképen -nagyon komoly következményei lesznek mindazokra nézve, kik szóba -fognak kerűlni, a nyugalomnak egy perczre sem szabad őt -elhagyni.</p> -<p>– Itt vagyok Elizundo Hadsine és parancsára állok, – mondá a -kapitány. – Miért hivatott ide?</p> -<p>– Két okból, Starkos Miklós, – felelé az ifju leány, -<span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> a ki egyenesen a czélhoz akart érni. – -Mindenekelőtt azt akartam önnek mondani, hogy házasságunk tervét, -melyet, mint ön jól tudja, atyám rám erőszakolt, végkép elejtettnek -kell tekintenie.</p> -<p>– Erre csak azt felelem, – viszonzá Starkos Miklós nyugodtan, – -hogy Elizundo Hadsine talán nem gondolta meg szavainak -következményeit, midőn így beszél.</p> -<p>– Meggondoltam, – mondá az ifjú leány, – és ön meg fogja érteni, -hogy elhatározásom megmásíthatatlan, miután semmi se titok előttem -többé, azon üzletek természetét illetőleg, melyeket az Elizundo-ház -kötött önnel és az ön társaival, Starkos Miklós.</p> -<p>A <i>Karysta</i> kapitányára nagyon kellemetlenül hatott e -szabatos válasz. Kétségkívül el volt rá készülve, hogy Elizundo -Hadsine ki fogja neki adni formaszerint a kosarat, de egyszersmind -arra is számolt, hogy meg fogja törni ellentállását, felfedezvén -előtte, hogy mi volt az atyja és mily viszonyban állt vele. És ime -a fiatal leány már mindent tudott. Egyik fegyvere, s talán a -legjobb valamennyi közül, kettétört a kezében. Mindazonáltal nem -tartá magát lefegyverezettnek és kissé gúnyos hangon mondá:</p> -<p>– E szerint, ön ismeri az Elizundo-ház ügyeit és daczára, hogy -ismeri, igy beszél velem?</p> -<p>– Így beszélek, Starkos Miklós és mindig így fogok beszélni, -mert a kötelességem így parancsolja.</p> -<p>– Azt kell-e tehát hinnem, hogy d’Albaret Henrik százados…</p> -<p>– Ne keverje e dologba d’Albaret Henrik nevét, – viszonzá -Hadsine élénken.</p> -<p>Aztán erőt véve magán, minden szükségtelen provokácziót -elkerülendő, utána tevé:</p> -<p>– Ön jól tudja, Starkos Miklós, hogy d’Albaret százados -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> sohasem egyezne bele, hogy nőül vegye -Elizundo bankár leányát.</p> -<p>– Ez csak azt bizonyítaná, hogy nagyon kényes.</p> -<p>– Ez azt bizonyítja, hogy becsületes ember.</p> -<p>– És miért?</p> -<p>– Azért, mert becsületes ember nem vesz nőül egy örökösnőt, a -kinek atyja kalózok bankárja volt. Nem! egy becsületes ember nem -fogadhat el gyalázatos úton szerzett vagyont.</p> -<p>– De – mondá Starkos Miklós, – nekem úgy látszik, hogy oly -dolgokról beszélünk, a melyek legkevésbbé se tartoznak az -eldöntendő kérdésre.</p> -<p>– E kérdés el van döntve.</p> -<p>– Engedje megjegyeznem, hogy Elizundo Hadsine nem d’Albaret -százados, hanem Starkos kapitány jegyese volt. Atyja halálának ép -oly kevéssé szabad az ő szándékát megváltoztatni, a mint az enyimet -nem változtatta meg.</p> -<p>– Én atyámnak engedelmeskedtem, – engedelmeskedtem anélkül, hogy -ismertem volna azon okokat, melyek őt arra kényszerítették, hogy -engem feláldozzon. Most már tudom, hogy engedelmességem által a -becsületét mentettem volna meg.</p> -<p>– Nos hát, ha ezt tudja, – mondá Starkos.</p> -<p>– Tudom, – vágott a szavába Hadsine, – tudom, hogy ön volt -bűntársa, tudom, hogy ön vonta őt bele a gyűlöletes üzletekbe, -tudom, hogy ön hozta a milliókat e házba, mely azelőtt becsületes -volt. Tudom, hogy ön atyámat kétségkívül gyalázatának -felfedezésével fenyegette, ha vonakodnék önnek nőül adni leányát. -Valóban, hihette ön valaha, Starkos Miklós, hogy midőn beleegyeztem -önnek nyujtani kezemet, egyebet tettem, mint atyámnak -engedelmeskedtem?</p> -<p>– Jól van, Elizundo Hadsine, ön tehát mindent tud. <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132"><br /> --132-</a></span> De ha atyjának becsülete drága volt ön előtt -életében, törődnie kell azzal halála után is és ha ön csakugyan -vonakodik teljesíteni nekem tett igéretét…</p> -<div class="figcenter" style="width: 408px;"><a href= -"images/i023hq.jpg"><img src="images/i023.jpg" alt= -"NE KEVERJE A DOLOGRA D’ALBARET HENRIK NEVÉT." title= -"NE KEVERJE A DOLOGRA D’ALBARET HENRIK NEVÉT." /></a> -<p class="caption">NE KEVERJE A DOLOGRA D’ALBARET HENRIK NEVÉT.</p> -</div> -<p>– Akkor ön mindent köztudomásra fog hozni, Starkos Miklós! – -kiáltá a fiatal leány az undor és megvetés oly erős kifejezésével, -hogy a szemtelen ember homloka mintha elpirult volna tőle.</p> -<p>– Igen… mindent; – felelé.</p> -<p>– Ön azt nem fogja tenni, Starkos Miklós.</p> -<p>– És miért ne tenném?</p> -<p>– Mert ez által önmagát is bevádolná.</p> -<p>– Magamat bevádolni, Elizundo Hadsine! Hát azt hiszi ön, hogy -ezen üzletek az én nevem alatt köttettek valaha? Azt hiszi ön, hogy -Starkos Miklós barangol a szigettengeren és űz kereskedést a hadi -foglyokkal? Nem! Én nem fogom magamat kompromittálni ha beszélek, s -ha ön rákényszerít, beszélni fogok!</p> -<p>Az ifjú leány a kapitány arczára nézett. Szemeit, melyek a -becsületesség bátorságával birtak, nem sütötte le Starkos Miklós -szemei előtt, bármily borzasztó kifejezés tükrözé is magát -ezekben.</p> -<p>– Starkos Miklós, – mondá, – egy szavammal lefegyverezhetném -önt, mert ön nem irántam való rokonszenvből, vagy szerelemből -követelte e házasságot, hanem csupán azért, hogy atyám vagyonát -kezére kerítse. Igen, így szólhatnék önhöz: Ön csak a milliókat -akarja. Nos hát, itt vannak… vigye el… távozzék… és ne lássam önt -soha többé!… De én ezt nem fogom mondani Starkos Miklós!… E -milliókat, melyeket örököltem, nem fogja ön megkapni!… Meg fogom -tartani… oly czélra fordítom, a milyenre nekem tetszeni fog! Nem! -ön nem kapja meg!… És most, távozzék e szobából, távozzék e -házból!… Távozzék!</p> -<p>Elizundo Hadsine kinyujtott karjával, felemelt fejével -<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134"><br /> --134-</a></span> megátkozni látszott a kapitányt, a mint megátkozta -Andronika pár héttel ezelőtt, az apai ház küszöbén. Starkos Miklós -meghátrált ugyan anyja elől, de ezúttal elszántan tett egy lépést -az ifjú leány felé.</p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i024hq.jpg"><img src="images/i024.jpg" alt= -"KÉT ACZÉLKAR MEGRAGADTA STARKOS MIKLÓST." title= -"KÉT ACZÉLKAR MEGRAGADTA STARKOS MIKLÓST." /></a> -<p class="caption">KÉT ACZÉLKAR MEGRAGADTA STARKOS MIKLÓST.</p> -</div> -<p>– Elizundo Hadsine! – mondá halk hangon, – igen, nekem kellenek -e milliók… Bármily áron is kellenek és… meg fogom kapni.</p> -<p>– Nem… inkább megsemmisítem, inkább a tengerbe dobom! – viszonzá -Hadsine.</p> -<p>Starkos Miklós megragadta az ifjú leány karját. A harag -elbódította; többé nem bírt magán uralkodni. Szemei -elhomályosodtak; képes lett volna őt megölni.</p> -<p>Elizundo Hadsine egy pillanat alatt látta mindezt. Meghalni! Mit -bánta ő ezt most! A haláltól meg nem ijedt volna… De az erélyes -fiatal leány már rendelkezett magáról… elítélte magát az -életre.</p> -<p>– Xaris! – kiáltá.</p> -<p>Az ajtó kinyilt, Xaris megjelent.</p> -<p>– Xaris, lökd ki ezt az embert.</p> -<p>Starkos Miklósnak annyi ideje se volt, hogy hátraforduljon, -midőn már két aczélkar megragadta. A lélegzete elakadt. Beszélni, -kiáltani akart… Ép oly kevéssé sikerült ez neki, mint kiszabadulni -a borzasztó ölelésből. Aztán félig megfojtva, összezúzva, még az -ordításra is képtelenné téve, kilökték a ház ajtaja elé.</p> -<p>Xaris e szókat kiáltotta utána:</p> -<p>– Nem öllek meg, mert ő nem parancsolta, hogy megöljelek. De ha -parancsolni fogja, megteszem.</p> -<p>Ezzel becsapta az ajtót.</p> -<p>Ez időtájt az utcza már néptelen volt. Senki se látta a mi -történt, vagyis hogy Starkos Miklóst kilökték Elizundo bankár -házából. De látták őt oda belépni és ez elég volt, mert az -következett belőle, hogy d’Albaret Henrik megtudván, hogy -vetélytársát fogadták, midőn <span class="pagenum"><a name= -"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> őt elutasították; azt -kellett gondolnia, hogy a <i>Karysta</i> kapitánya továbbra is a -fiatal leány jegyese maradt.</p> -<p>Mily csapás volt ez rá nézve! Starkos Miklóst fogadják azon -háznál, melytől őt egy kérlelhetetlen tilalom távol tartja! Az első -pillanatban hajlandó volt – és ki ne lett volna az ő helyén? – -megátkozni Hadsinet. De erőt vett magán, szerelme diadalmaskodott -haragján és noha a látszat a fiatal leány ellen szólt, mégis így -kiáltott fel:</p> -<p>– Nem! nem! ez lehetetlen!… Ő azon emberé legyen!… Ez nem -történhetik!… Ez nem fog megtörténni!</p> -<p>Starkos Miklós azonban, daczára Elizundo Hadsine előtt kiejtett -fenyegetéseinek, elhatározta, hogy hallgatni fog és nem fedezi fel -a titkot, mely a bankár életére nehezült. Ily módon biztosítá -cselekvési szabadságát; a leleplezésekre még mindig lesz idő, ha a -körülmények úgy hoznák magukkal.</p> -<p>Ebben állapodtak meg Skopelóval. A <i>Karysta</i> másodkapitánya -előtt semmit se titkolt el az Elizundo Hadsinénál tett látogatása -alkalmával történtekből, Skopelo helyeselte azon eljárást, hogy -egyelőre hallgatni fog, de a mellett azt is megjegyezte, hogy a -dolgok oly fordulatot vesznek, mely terveikre nézve nem épen -kedvező. Főleg az nyugtalanítá, hogy az örökösnő nem akarta a -milliók átengedésével megvásárolni titoktartásukat. Miért? Valóban -nem volt képes megérteni.</p> -<p>A következő napokon, november 12-ig, Starkos Miklós egy órára se -hagyta el hajóját. Fontolgatta, találgatta a különböző módokat, -melyeknek segélyével czélt érhetne. Ezenkívül egy kissé számított -szerencséjére is, mely bűnös életében mind e napig oly híven -szolgálta… Ezúttal azonban hiába számított rá.</p> -<p>D’Albaret Henrik nem kevésbbé elvonultan élt. Nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> -újította meg kisérleteit az ifjú leányt láthatni. De azért nem -esett kétségbe.</p> -<p>November 12-én este egy levelet hoztak a szállodába. Sejtelme -azt súgta, hogy e levelet Elizundo Hadsine írta. Felbontotta, -megnézte az aláírást: nem csalódott.</p> -<p>A levél csak néhány sort tartalmazott, a fiatal leány -kézirásával s így hangzott:</p> -<div class="blockquot"> -<p>«Henrik!</p> -<p>«Atyám halála visszaadta szabadságomat, de önnek le kell mondani -rólam! Elizundo leánya nem méltó önhöz. Soha se leszek Starkos -Miklósé, a ki egy nyomorult ember, de az öné sem lehetek, mert ön -becsületes ember. – Bocsásson meg! Isten önnel!</p> -<p class="right">«<i>Elizundo Hadsine.</i>»</p> -</div> -<p>D’Albaret Henrik, e sorokat olvasván, időt se vett magának a -gondolkozásra, hanem szaladt a Strada Realeba.</p> -<p>A ház be volt zárva és el volt hagyatva, mintha Elizundo Hadsine -eltávozott volna belőle, hű Xarisával, hogy soha többé vissza se -térjen. <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>IX.<br /> -<span class="smaller">A lángban álló szigettenger.</span></h2> -</div> -<p>Scio sziget, melyet azon időtől fogva többnyire Chiosnak -neveznek, az égei tengerben fekszik, a smyrnai öböltől nyugatra, -Lesbostól délre és Samostól éjszakra, közel Kis-Ázsia partjaihoz, s -a szigettenger keleti részén levő Sporadok szigetcsoportjához -tartozik. Kerülete nem kevesebb negyven mérföldnél. Legmagasabb -orma, a Pelinea, ma Illés-hegy, kétezerötszáz lábnyira emelkedik ki -a tenger színe felett.</p> -<p>E sziget városai: Volysso, Pitys, Delphinium, Leukonia, Kaukasa -és Scio közül a legnevezetesebb a legutóbbi, mely egyszersmind -főváros is. Itt szállt partra 1827 október 30-án Fabvier ezredes -egy kis csapattal, melynek tényleges létszáma kétszáz főnyi rendes -katonából, kétszáz lovasból, ezerötszáz scioi zsoldosból, tiz -mozsárból és ugyanannyi ágyúból állt.</p> -<p>Az európai hatalmak közbelépése a navarini ütközet után még nem -oldotta meg végleg a görög kérdést. Angol-, Franczia- és -Oroszország az új királyságnak csakis azon határokat akarta -engedélyezni, melyeken túl a felkelés nem terjeszkedett. E -határkiszabással azonban a görög kormány nem elégedhetett meg, -hanem az egész szárazföldi Görögországon kívül Krétát és Sciót is -követelte, melyek autonomiájára nézve szükségesek voltak. Ehhez -képest, míg Miaulis Kréta meghódítására <span class= -"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> és -Dukas a görög szárazföld megszállására indult, Fabvier az említett -napon partra kelt Maurolimenában, Scio szigetén.</p> -<p>Könnyen érthető, hogy a görögök el akarták venni a törököktől e -gyönyörű szigetet, mely a Sporadok valódi gyöngye. Ege, melynél -tisztább nincs Kis-Ázsiában, csodálatos égaljat ad neki. Sem a -hőség, sem a hideg nem túlságos itt soha. Az üdítő, mérsékelt -szellő egészségesebb tartózkodási helylyé teszi a szigettenger -összes szigeteinél. Egy himnuszban, melyet Homérnak tulajdonítanak, -kit Scio szülötteül követel, a költő «nagyon kövér»-nek nevezi a -szigetet. Nyugati részein oly kitünő bora terem, mely versenyezhet -az ókor legjobb boraival és oly édes méz, mely felülmulja a -Hymettus mézét. Keleten a narancs és czitrom annyira díszlik, hogy -hírneve eljut még Nyugat-Európába is. Délen a drága mézga, és a -művészetek különböző ágaiban, sőt az orvosi tudományban is oly -gyakran használt mastyx képezi a sziget gazdag jövedelmi forrását. -Szóval ez isten-áldotta földön a fügefák, datolyapálmák, -mandulafák, granátalmafák és olajfák mellett Európa déli részeinek -valamennyi szép faneme díszlik.</p> -<p>A görög kormány tehát az új királyságba akarta kebelezni e -szigetet, s ezért vállalkozott meghódítására a derék Fabvier, -daczára számtalan csalódásainak, melyekben ugyanazok részesítették, -a kikért vérét ontotta.</p> -<p>Az év utolsó hónapjaiban sem szüntették meg a törökök -mészárlásaikat és rablásaikat, a hellén félszigeten, noha Capo -d’Istria partraszállása Naupliában már jelezve volt. – E diplomata -megérkezése hivatva volt végét vetni a görögök belső -viszálykodásainak és egy kézbe összpontosítani a kormányt. De noha -Oroszország fél évvel később megizente a háborút a szultánnak s -ekkép hatalmasan elősegítette az új királyság megalakulását, -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> Ibrahim még mindig hatalmában tartá a -Peloponnesus egy részét és tengerparti városait. S habár nyolcz -hónappal később, 1828 julius 6-án elhagyni készült e tartományt, -melyet annyira elpusztított s ámbár ugyanazon évi szeptemberben már -egyetlen egyiptomi se volt a görög földön, a vad csordák mégis -pusztítottak még bizonyos ideig Moreában.</p> -<p>Miután a törökök vagy szövetségeseik a Peloponnesus és Kréta -több parti városát megszállva tartották, nem lehet csodálkozni a -felett, hogy a kalózok nagy számmal czirkáltak a szomszéd vizeken. -Ha nagy károkat okoztak a szigetek között való kereskedést -közvetítő hajóknak, ennek nem az volt az oka, mintha a görög -flottillák parancsnokai, a Miaulisok, a Kanarisok és a Tsamadosok -megszüntek volna őket üldözni, de a tengeri rablók nagy számmal és -fáradhatlanok voltak és ezen összes vidékeken megszünt minden -biztonság. A szigettenger lángban állt Krétától Mytilene szigetéig -és Rhodustól Negropontusig.</p> -<p>Végre, a valamennyi nemzet söpredékéből összeverődött -rablóbandák Scio sziget környékét is veszélyeztették és segítségére -voltak a pasának, ki a fellegvárat védelmezte, melynek ostromát -Fabvier ezredes a lehető legkedvezőtlenebb körülmények közt volt -megkezdendő.</p> -<p>Olvasóink emlékezni fognak, hogy az ioniai szigetek kereskedői, -kiket a Levante összes állomásainak e fenyegetett állapota nagyon -elrémített, szövetkeztek egy korvett fölszerelésére, melynek -feladata volt üldözőbe venni a kalózokat. A <i>Syphanta</i> öt hét -előtt indult el Korfuból a szigettenger felé. Két vagy három -szerencsés eredményű megütközés, több nagyon gyanus hajó -kézrekerítése csak arra ösztönözhette a hajó kapitányát, hogy művét -erélyesen folytassa. Stradena kapitány, ki <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> azóta -megfordult Psara, Skyros, Zea, Lemnos, Paros és Santorin vizeiben, -ép oly vitézséggel mint szerencsével oldotta meg feladatát. Hanem, -úgy látszott, hogy még mindeddig nem találkozhatott a rejtélyes -Sacratiffel, kinek feltünését mindenkor a legvészesebb katasztrófák -jelezték. Gyakran beszéltek róla, de soha sem látta senki.</p> -<p>November 13-ka körül a <i>Syphantát</i> Scio környékén jelezték, -sőt egy elfogott hajót is hozott a sziget kikötőjébe és Fabvier -ezredes gyorsan elbánt a kalóz-hajó legénységével.</p> -<p>De ez időtől fogva semmiféle hír sem érkezett a korvett felől. -Senki se mondhatta meg, mely vidéken üldözi jelenleg a szigettenger -rablóit. Sőt nyugtalankodtak is miatta. E vizeken, melyek tele -vannak szigetekkel és következőleg állomási pontokkal, eddig ritkán -múlt el több nap a nélkül, hogy jelenlétét ne jelezték volna.</p> -<p>Ily körülmények közt ért d’Albaret Henrik Scióba, november -27-én, nyolcz nappal Korfuból való elindulása után. Régi -parancsnokához csatlakozott, folytatandó a törökök elleni -hadakozást.</p> -<p>Elizundo Hadsine eltünése borzasztó csapás volt rá nézve. A -fiatal leány tehát elutasítá Starkos Miklóst, mint hozzá méltatlan -nyomorult embert, de egyszersmind önmagát is méltatlannak itélte -ahhoz, a kit szive választott. Milyen titok lappanghatott ez alatt? -Hol lehetett e titkot keresni? Hadsine életében-e, mely oly nyugodt -és tiszta volt? Bizonynyal nem! Avagy talán atyja életében? De -milyen közösség létezhetett Elizundo bankár és Starkos Miklós -kapitány közt?</p> -<p>Ki felelhetett volna e kérdésekre? A bankház el volt hagyatva. -Xaris is kétségkivül a fiatal leánynyal egyidejűleg távozott. -D’Albaret Henrik csak önmagára számíthatott, hogy az Elizundo -család titkait földerítse. <span class="pagenum"><a name="Page_141" -id="Page_141">-141-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_142" id="Page_142"><br /> --142-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 409px;"><a href= -"images/i025hq.jpg"><img src="images/i025.jpg" alt= -"A SYPHANTÁT SCIO KÖRNYÉKÉN JELEZTÉK." title= -"A SYPHANTÁT SCIO KÖRNYÉKÉN JELEZTÉK." /></a> -<p class="caption">A SYPHANTÁT SCIO KÖRNYÉKÉN JELEZTÉK.</p> -</div> -<p>D’Albaret Henrik ekkor arra a gondolatra jött, hogy felkutassa -Korfut, majd az egész szigetet. Hátha Hadsine valamely előtte -ismeretlen helyen keresett menedéket? Csakugyan van a szigeten, -itt-ott elszórva nehány falu, melyekben könnyen lehet biztos -menhelyet találni. Benizze, Santa Decca, Leucimne s még mintegy -húsz más falu nyugodalmas rejtekhelyet kinál. D’Albaret Henrik nem -került el egyetlen utat sem, a legszegényebb helységet is -felkutatta és kereste a fiatal leány nyomát, de nem talált -semmit.</p> -<p>Egy jel azonban arra mutatott, hogy Elizundo Hadsine elhagyta -Korfu szigetét. Az alipai kis kikötőben, a sziget -nyugat-északnyugati részén megtudta, hogy a legutóbbi napokban egy -könnyü szerkezetü speronare indult ki a sík tengerre, miután két -utast várt, a kiknek számára előre kibérelték.</p> -<p>De ez még nagyon bizonytalan adat volt. Ezenkivül a tények és az -idő bizonyos összetalálkozásai új tápot adtak a fiatal tiszt -aggodalmainak.</p> -<p>Midőn Korfuba visszatért, megtudta, hogy a <i>Karysta</i> is -elhagyta a kikötőt. S a mi még komolyabbá tette a dolgot, Starkos -Miklós hajója ugyanazon nap szedte fel horgonyait, midőn Elizundo -Hadsine eltűnt. Volt-e valamely összefüggés e két esemény közt? -Hátha a fiatal leányt Xaris-sal együtt tőrbe csalták és erőszakosan -elrabolták? Ki tudja, nincs-e e pillanatban a <i>Karysta</i> -kapitányának hatalmában?</p> -<p>E gondolatra szinte megtört d’Albaret Henrik szive. De mit -tegyen? A világ melyik pontján keresse Starkos Miklóst? A -<i>Karysta</i>, melyről nem tudták honnét jött, sem azt, hogy mi -volt rendeltetési helye, méltán soroztathatott a gyanus természetü -hajók közé. Mindazonáltal az ifjú tiszt kiverte fejéből a -gondolatot, mihelyt képes volt magán erőt venni. Elizundo Hadsine -azt mondta, <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span> hogy nem méltó hozzá és nem is akarta -őt többé viszont látni, következőleg igen valószinű volt, hogy -önkénytesen távozott el más vidékre, Xaris védelme alatt.</p> -<p>Nos hát, ha így van, d’Albaret Henrik tudni fogja őt feltalálni. -Hátha talán Hadsinét hazaszeretete arra indította, hogy részt -vegyen a harczban, melyben hazájának sorsa fog eldölni? Talán -roppant vagyonát, melylyel szabadon rendelkezhetett, a -függetlenségi harcz czéljaira akarta szentelni? Miért ne követte -volna ugyanazon szinhelyeken a Bobolinák, a Modenák, az Andronikák -és más nők példáját, kiket oly határtalanul csodált?</p> -<p>D’Albaret Henrik, bizonyos levén a felől, hogy Elizundo Hadsine -nincs már Korfuban, elhatározta magát újra elfoglalni helyét a -philhellének csapatában. Fabvier ezredes Scióban volt rendes -hadtestével. Elhatározta, hogy hozzá csatlakozik. Elhagyta az -ioniai szigeteket, átutazott északi Görögországon, megkerülte a -patrasi és a lepantoi öblöket, hajóra szállt az eginai öbölben, nem -minden baj nélkül megmenekült a kalózok elől, kik a Cykladok -tengerén garázdálkodtak és gyors átkelés után Scióba érkezett.</p> -<p>Fabvier a fiatal tisztet oly szivélyes fogadtatásban részesíté, -mely eléggé mutatta, mennyire becsüli őt. A merész katona az ifjú -századosban nemcsak hű bajtársat látott, hanem egyszersmind -bizalmas barátot is, a kivel közölhette kellemetlen ügyeit, -melyeknek nem volt hijával. Az ostromló hadtest jelentékeny részét -képező zsoldos csapatok fegyelmezetlensége, a rendetlenül, vagy -épen nem fizetett zsold, a scioták által előidézett -kellemetlenségek stb. nagy mértékben nehezíték és késleltették -hadműveleteit. Mindazonáltal Scio fellegvárának ostroma már el volt -kezdve, d’Albaret Henrik azonban még jókor érkezett, hogy részt -vehessen az <span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> előnyomulási munkálatokban. A -szövetséges hatalmak két izben meghagyták Fabvier ezredesnek, hogy -hagyjon fel előkészületeivel, de az ezredes, kit a hellén kormány -nyiltan támogatott, nem is hederített a meghagyásokra és -háborítlanúl folytatá előkészületeit.</p> -<p>Az ostromot nemsokára ostromzárrá változtatták át, de oly -tökéletlenül, hogy az ostromlottak folyvást kaphattak élelmi és -lőszereket. Bármint volt is, talán sikerült volna Fabviernek -hatalmába keríteni a fellegvárat, ha hadserege az éhség miatt -napról-napra nem szélyedt volna el a szigeten rabolni, s magát -élelmezni. Ily körülmények közt történt, hogy egy öt hajóból álló -török hajóraj az ostromzár vonalon áttörve behatolt Scio kikötőjébe -és az ostromlottaknak kétezer ötszáz főnyi segítséget hozott. Igaz, -hogy valamivel később Miaulis is megjelent hajóhadával Fabvier -ezredes segítségére, de későn érkezvén, vissza kellett -vonulnia.</p> -<p>A görög admirállal együtt nehány hajó érkezett önkéntesekkel, -kik a scioi ostromló hadtest erősítésére voltak rendeltetve.</p> -<p>Egy nő is csatlakozott hozzájuk.</p> -<p>Andronika, miután a Peloponnesusban a legutolsó óráig harczolt -Ibrahim katonái ellen, részt akart venni a háború befejezésében is, -a mint részt vett a kezdetében. Ezért jött Scioba és el volt -szánva, ha kell, meghalni e szigeten, melyet a görögök új -királyságukhoz akartak csatolni. Ez rá nézve mintegy -kiengesztelődés lett volna azon gonosz tettekért, melyeket -méltatlan fia ugyancsak itt követett el, az 1822-iki borzasztó -vérengzések alkalmával.</p> -<p>Akkoriban a szultán e rettenetes ítéletet mondta ki Scióra: tűz, -vas, rabszolgaság. A végrehajtással Kara-Ali kapudán pasa volt -megbizva. Végre is hajtotta. Vérengző csordái partra szálltak a -szigeten. A tizenkét <span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_146" id="Page_146"><br /> --146-</a></span> évesnél idősebb férfiakat és a negyven évesnél -idősebb asszonyokat könyörtelenül lemészárolták. A többit -rabszolgákká tették és el akarták vinni a smyrnai és az -északafrikai vásárokra. A harminczezer török ekkép tűzzel, vassal -elpusztította az egész szigetet. Huszonháromezer sciotát gyilkoltak -le. Negyvenhétezer ember volt eladásra szánva.</p> -<div class="figcenter" style="width: 401px;"><a href= -"images/i026hq.jpg"><img src="images/i026.jpg" alt= -"SCIO OSTROMA MEG VOLT KEZDVE." title= -"SCIO OSTROMA MEG VOLT KEZDVE." /></a> -<p class="caption">SCIO OSTROMA MEG VOLT KEZDVE.</p> -</div> -<p>Ekkor lépett közbe Starkos Miklós. Czinkosai és ő, miután -kivették részüket a mészárlásból és rablásból, főügynökeivé lettek -e gyalázatos kereskedésnek, mely egy óriási embercsordát -szolgáltatott ki az ottomán kapzsiságnak. A szerencsétlen -rabszolgák ezreit e renegát hajói szállították el Kis-Ázsia és -északi Afrika partjaira. Starkos Miklós e gyalázatos műveletek -által lépett összeköttetésbe Elizundo bankárral, s innét eredtek -azon roppant nyereségek, melyekből az oroszlánrész Hadsine atyjának -jutott.</p> -<p>Andronika nagyon is jól tudta, mily részt vett Starkos Miklós a -sciói mészárlásokban és mily szerepet játszott ezen iszonyú -körülmények közt. Ezért akart ide jönni, a hol ezerszer is -megátkozták volna, ha tudják, hogy ő e nyomorult ember anyja. Úgy -tartotta, hogy fiának bűneiért bűnhödik ha a szigeten harczol és -vérét ontja a scioták ügyéért.</p> -<p>De mihelyt Andronika partra szállt Scio szigetén, csaknem -elkerülhetlenné vált, hogy előbb-utóbb ne találkozzék d’Albaret -Henrikkel. És csakugyan Andronika, nehány nappal megérkezése után, -január 13-án egészen váratlanul megpillantá a fiatal tisztet, a ki -életét mentette volt meg a chaidarii csatában.</p> -<p>A nő feléje sietett tárt karokkal és felkiáltott:</p> -<p>– D’Albaret Henrik!</p> -<p>– Ön!… Andronika… ön! – mondá az ifjú tiszt. – Ön itt? -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<p>– Igen, – felelé a nő. – Nem ott van-e az én helyem, a hol még -harczolni kell elnyomóink ellen?</p> -<p>– Andronika, – viszonzá d’Albaret Henrik, – legyen büszke -hazájára. Legyen büszke e haza gyermekeire, kik azt önnel együtt -védelmezték. Rövid idő mulva egyetlen török katona sem lesz görög -földön.</p> -<p>– Tudom d’Albaret Henrik! vajha az Isten megóvná életemet e -napig.</p> -<p>S ekkor Andronika elmondá élettörténetét azon időponttól fogva, -midőn a chaidarii csata után elváltak egymástól. Elbeszélte -utazását szülőföldjére a Mainába, melyet még egyszer s utoljára -látni óhajtott, majd élményeit a peloponnesusi hadseregnél és -megérkezését Scióba.</p> -<p>D’Albaret Henrik is elbeszélte, mily körülmények közt került -Korfuba, mily összeköttetésben állt Elizundo bankárral, beszélt -tervezett és meghiúsult házasságáról, Hadsine eltünéséről és azon -reménységéről, hogy sikerülni fog őt egykor feltalálni.</p> -<p>– Igen, d’Albaret Henrik – viszonzá Andronika. – És ha ön ma még -nem is tudja, mily titok nehezül a fiatal leány életére, a felől -biztos lehet, hogy ő méltó önhöz. Igen, ön viszont fogja őt látni -és oly boldogok lesznek, a mint mindketten megérdemlik.</p> -<p>– De mondja meg Andronika, – kérdé d’Albaret Henrik, – nem -ismerte ön Elizundo bankárt?</p> -<p>– Nem, – felelé Andronika, – Hogyan ismerném, és miért kérdi ön -ezt tőlem?</p> -<p>– Azért, mert gyakran volt alkalmam az ön nevét említeni előtte, -– felelé az ifjú tiszt, – s e név nagyon sajátságos módon vonta -magára figyelmét mindannyiszor. Egy izben megkérdezte, nem tudom-e, -mi történt önnel, elválásunk óta. <span class="pagenum"><a name= -"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span></p> -<p>– Én nem ismertem őt d’Albaret Henrik, sőt még említtetni se -hallottam Elizundo bankár nevét soha.</p> -<p>– Akkor hát ez alatt is titok lappang, melyet nem tudok magamnak -megmagyarázni, s mely kétségkívül soha sem lesz felderítve, miután -Elizundo nincs többé.</p> -<p>D’Albaret Henrik elhallgatott. Korfui emlékei fölmerültek -lelkében. Eszébe jutott mindaz, a mit szenvednie kellett, s a mit -még ezután fog szenvedni Hadsinetól távol.</p> -<p>Aztán újra Andronikához fordult e szókkal:</p> -<p>– És mit szándékozik ön tenni, ha a háború be lesz fejezve?</p> -<p>– Az Isten akkor megkegyelmez nekem, – felelé Andronika, – és -elszólit e világról, melyben hogy élnem kellett, eléggé gyötör -miatta lelkiismeretem.</p> -<p>– Gyötri a lelkiismerete, Andronika?</p> -<p>– Igen.</p> -<p>És a szerencsétlen anya csaknem kimondta, hogy már élete magában -is bűn volt, miután <i>oly</i> fiút szült a világra.</p> -<p>De csakhamar elűzte e gondolatot.</p> -<p>– A mi önt illeti, d’Albaret Henrik, ön még fiatal és az Isten -hosszúra fogja nyújtani életét. Használja arra, hogy feltalálja -azt, a kit elvesztett és a ki önt szereti.</p> -<p>– Igen, Andronika, én keresni fogom őt mindenütt, valamint -keresni fogom a gyűlölt vetélytársat is, a ki közénk -furakodott.</p> -<p>– Ki volt ez az ember? – Kérdé Andronika.</p> -<p>– Egy kapitány, egy gyanus hajó parancsnoka, – felelé d’Albaret -Henrik; – mihelyt Hadsine eltűnt, ő is elhagyta Korfut.</p> -<p>– Mi a neve?</p> -<p>– Starkos Miklós. <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_150" id="Page_150"><br /> --150-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i027hq.jpg"><img src="images/i027.jpg" alt= -"«ÖN MÉG FIATAL D’ALBARET HENRIK!»" title= -"«ÖN MÉG FIATAL D’ALBARET HENRIK!»" /></a> -<p class="caption">«ÖN MÉG FIATAL D’ALBARET HENRIK!»</p> -</div> -<p>– Ő!…</p> -<p>Csak egy szó hija volt, hogy Andronika elárulja titkát, és -megvallja, hogy ő a Starkos Miklós anyja!</p> -<p>E név, melyet d’Albaret Henrik oly váratlanul ejtett ki, -leírhatatlan rémületet idézett elő nála. Bármennyire tudott is -magán uralkodni, fia nevének hallatára szörnyen elhalványult. Tehát -Starkos Miklós okozta mind azon szerencsétlenséget, mely ez ifjút -érte, a ki az ő életét megmentette, a saját élete -koczkáztatásával!</p> -<p>De d’Albaret Henrik figyelmét se kerülte el a hatás, melyet -Starkos Miklós neve Andronikára gyakorolt. Igen természetesen -kiváncsi volt tudni az okát.</p> -<p>– Mi baja?… Mi baja? – kérdé. – Miért zavarodott meg ennyire a -<i>Karysta</i> kapitánya nevének hallatára. Szóljon!… szóljon!… -ismeri azt, a ki e nevet viseli?</p> -<p>– Nem, d’Albaret Henrik, nem, – felelé Andronika, önkénytelenül -hebegve.</p> -<p>– De igen!… ön ismeri!… Andronika, könyörgöm, mondja meg, ki ez -az ember… mit tett… hol van e perczben… hol találhatnám fel?</p> -<p>– Nem tudom.</p> -<p>– Igen… ön tudja!… ön tudja Andronika és nem akarja nekem -megmondani… nekem! nekem!… Talán egyetlen szavával nyomára vezetne… -Talán Hadsine nyomára is… és ön nem akar szólni!</p> -<p>– D’Albaret Henrik, – viszonzá Andronika oly hangon, melynek -szilárdsága többé nem hazudtolta meg magát, – én nem tudok semmit… -Nem tudom merre van az a kapitány… Nem ismerem Starkos Miklóst!</p> -<p>E szókkal elhagyta az ifjú tisztet, a ki a legnagyobb felindulás -hatása alatt állt. De e percztől fogva sikertelen volt minden -iparkodása, Andronikával találkozni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> A bátor nő kétségkívül -átment Scióról a görög szárazföldre. D’Albaret Henriknek le kellett -mondani a reményről, hogy vele találkozhassék.</p> -<p>Fabvier ezredes hadjárata is nem sokára bevégződött minden -eredmény nélkül.</p> -<p>A szökések csakhamar nagyon gyakoriakká lettek az ostromló -seregben. A katonák, daczára tisztjeik könyörgéseinek, hajóra -keltek és elhagyták a szigetet. A tüzérek, kikre Fabvier -mindenekfelett számított, cserben hagyták ágyúikat. Semmit sem -lehetett tenni e csüggedéssel szemben, mely erőt vett a legjobbakon -is.</p> -<p>Fel kellett tehát hagyni az ostrommal és visszatérni Syrába, a -hol ezt a szerencsétlen expedicziót szervezték. Fabvier ezredes -itt, hősies harczainak jutalmául, nem kapott egyebet -szemrehányásoknál s a legfeketébb hálátlanság tanujeleinél.</p> -<p>D’Albaret Henrik el volt határozva Sciót a vezérrel együtt -elhagyni. De a szigettenger melyik pontja felé irányozza -kutatásait? Még nem volt magával tisztában ez iránt, midőn egy -véletlen esemény véget vetett habozásának.</p> -<p>Egy nappal előbb, mintsem hajóra akart kelni, hogy -átszállíttassa magát a görög szárazföldre, levelet kapott a -postán.</p> -<p>A levél a korinthusi postabélyeggel volt ellátva, d’Albaret -Henrik századosnak volt czímezve s a következő sorokat -tartalmazta:</p> -<p>«A korfui <i>Syphanta</i> korvett törzskarában egy állomás van -üresedésben. Nem volna kedve d’Albaret kapitánynak e hajóra szállni -és folytatni a Sacratif és a sziget-tenger kalózai ellen megkezdett -hadjáratot?</p> -<p>«A <i>Syphanta</i> márczius hónap legelső napjaiban az Anapomera -hegyfok vizeiben fog tartózkodni és csónakja <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> -folyvást a hegyfok tövében, az Ora öblöcskében lesz.»</p> -<p>«D’Albaret Henrik százados azt tegye, a mit hazaszeretete -parancsol.»</p> -<p>Az aláírás hiányzott. A kézirás ismeretlen volt. Semmi sem -árulta el az ifjú tiszt előtt, ki lehetett a levél irója.</p> -<p>Mindenesetre e sorok legalább hírt hoztak a korvett felől, -melyről már bizonyos idő óta nem hallottak beszélni. Ezenkivül -d’Albaret Henriknek alkalma nyilt újra gyakorolni a -tengerész-mesterséget. Végre pedig lehetővé lett rá nézve üldözőbe -venni Sakratifot s talán megszabadítani tőle a szigettengert, – sőt -talán, – s ez nem csekély befolyást gyakorolt elhatározására, – -alkalom kinálkozhatott e vizeken találkozni Starkos Miklóssal és -hajójával.</p> -<p>D’Albaret Henrik tehát rögtön elhatározta magát, elfogadni a -névtelen levélben foglalt ajánlatot. Elbucsúzott Fabvier -ezredestől, ugyanakkor midőn ez elindult Syra felé; aztán egy kis -hajót bérelt ki és útra kelt a sziget északi pontjára.</p> -<p>Az átkelés nem tarthatott soká, főleg miután jó délkeleti szél -fújt; a hajócska elhaladt a koloquintai kikötő előtt, az anossai -szigetek és a Pampaka hegyfok közt. E hegyfokon túl egyenesen az -orai hegyfok felé tartott és a part mellett haladt előre, a -hasonnevű öblöcske irányában.</p> -<p>D’Albaret Henrik márczius elsején délután szállt partra.</p> -<p>– Én d’Albaret Henrik százados vagyok, – mondá a fiatal tiszt a -csónak legénységét vezénylő tisztnek.</p> -<p>Egy csónak várt rá a parti szirt alatt. A sík tengeren egy -korvett horgonyzott.</p> -<p>– A hajóra akar szállni d’Albaret Henrik százados úr? – kérdé az -altiszt. <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_154" id="Page_154"><br /> --154-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i028hq.jpg"><img src="images/i028.jpg" alt= -"EGY CSOLNAK VÁRT RÁ A PARTI SZIRT ALATT." title= -"EGY CSOLNAK VÁRT RÁ A PARTI SZIRT ALATT." /></a> -<p class="caption">EGY CSOLNAK VÁRT RÁ A PARTI SZIRT ALATT.</p> -</div> -<p>– Azonnal.</p> -<p>A csónak elindult, s a hat evezős hatalmas evezőcsapásai -csakhamar átszállították a korvettre, mely legföljebb egy tengeri -mérföldnyire horgonyzott.</p> -<p>Mihelyt d’Albaret Henrik csónakja a hajó baloldalához ért, egy -éles fütty hallatszott, majd egy ágyúlövés dördült el, melyet más -kettő nyomon követett. Azon perczben, midőn az ifjú tiszt a -fedélzetre lépett, az egész legénység, mely úgy volt felállítva, -mint díszszemléknél szokás, fegyvereivel tisztelgett és a korfui -lobogót felvonták az árboczra.</p> -<p>A korvett másodkapitánya ekkor előlépett s erős hangon, hogy -mindenki meghallhassa, így szólt:</p> -<p>– A <i>Syphanta</i> tisztjei és legénysége szerencséseknek érzik -magukat, a hajó fedélzetén üdvözölhetni d’Albaret Henrik -parancsnokot! <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>X.<br /> -<span class="smaller">Hadjárat a szigettengeren.</span></h2> -</div> -<p>A <i>Syphanta</i>, egy másodrendű korvett, huszonkét 24 fontos -ágyúval volt felszerelve s ezenkívül, a mi akkoriban nagy ritkaság -volt, hat 12 fontos ágyút vitt fedélzetén. Hosszúra elnyúló -hajótestével és keskeny farával gyorsaság tekintetében a legjobb -hajókkal versenyezhetett. Elbirta a legnehezebb vitorlázatot is és -képes volt a partot csaknem mindenütt megközelíteni, aránylag -sekély vízjárásánál fogva. Ha parancsnoka merész tengerész volt, -kifeszíthette minden vitorláját, mert a <i>Syphanta</i> minden -bizonynyal ép oly kevéssé hajlott volna alattuk oldalvást, mint -bármelyik fregatt. Inkább szétzúzta volna árboczait, hogysem -elsülyedjen a vitorlatömeg alatt. Innét volt az, hogy még az erősen -zajongó tengeren is rendkívüli sebességgel birt előre haladni, s -épen ezért volt remélhető, hogy sikerrel fogja megoldani a -rábízottakat azon kalandos czirkálásában, melyet feladatául tűztek -ki a sziget-tenger kalózai ellen szövetkezett tulajdonosai.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> katonai parancsnokság alatt állt, noha nem -volt hadihajó a szó szoros értelmében; a mennyiben nem egy állam, -hanem egyszerű magánfelek tulajdona volt. Tisztjei és legénysége -becsületére váltak volna a legelső franczia vagy angol korvettnek. -A műveletekben hasonló szabályosság, a fedélzeten hasonló -<span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> fegyelem és rend uralkodott, akár úton -volt a hajó, akár horgonyon pihent. Nyoma sem volt a hosszú útra -fölszerelt hajókon uralkodó hanyagságnak, mely azt eredményezi, -hogy a legénység vitézsége nincs mindenkor annyira szabályozva, -mint a hadi tengerészet bármelyik hajójának parancsnoka -megkövetelné.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> legénysége kétszázötven emberből állt, kik -nagyrészt francziák voltak a provence-i partokról; a többi -angolokból, görögökből és korfiotákból került ki. Ügyes és -gyakorlott, a harczban bátor, minden izében tengerész volt -valamennyi és annyival inkább lehetett reájuk számítani, mivel -mindnyájuknak volt már alkalmuk kitartásukat és vitézségüket -bebizonyítani. Az altisztek és felügyelők méltóknak bizonyultak -hivatásukra, mely abból áll, hogy közvetítőkül szolgáljanak a -tisztek és a legénység közt. A törzskar négy hadnagyból és nyolcz -hadapródból volt alakítva, kik származásukra nézve szintén -korfioták, angolok vagy francziák voltak. Todros, a másodkapitány, -teljesen ismerte a szigettengert és rendkívül jártas volt e -tengeren, melynek legfélreesőbb zugait is hivatva volt a korvett -felkutatni. Az összes öblökben és beszögelésekben egyetlen sziget -se létezett, melyet ne ismert volna. Valamennyi szigetecske -fekvését meghatározta már előbbi hadjárataiban. Az összes szorosok -és szigetcsatornák iránya: szélessége és mélysége ép oly tüzetesen -fel volt jegyezve elméjében mint a legjobb térképeken.</p> -<p>E görög tengerész, ki mintegy ötven éves ember és hydrai -származású volt, azelőtt Kanaris és Tomasis parancsnoksága alatt -szolgálván, megbecsülhetetlen segítség volt a <i>Syphanta</i> -kapitányára nézve.</p> -<p>A korvett, mint czirkáló hajó, elindulása perczétől fogva -Stradena kapitány vezénylete alatt állt; és a <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> legelső -hetek alatt, mint említők, a szerencse kisérte utain. Elsülyesztett -kalózhajók, jelentékeny zsákmány – kezdetnek igen szép volt. De a -hadjárat nagyon is érezhető veszteségekkel is járt, úgy a -legénységre, mint a törzskarra nézve. Meglehetősen hosszú ideig -azért nem érkezett hír a <i>Syphantáról</i>, mert február 27-én -kénytelen volt megütközni Lemnos előtt egy kalózhajórajjal.</p> -<p>E csata nem csupán negyven ember életébe került, kik részint -elestek, részint megsebesültek; de egy golyó Stradena kapitányt is -halálosan megsebezte.</p> -<p>Ekkor Todros kapitány vette át a hajó vezényletét, s miután -biztosítá a győzelmet, visszavonult az eginai kikötőbe, mert a hajó -teste és árboczai sürgős javításokat igényeltek.</p> -<p>Itt, nehány nappal a <i>Syphanta</i> megérkezése után, azon -meglepő hír jutott köztudomásra, hogy a korvettet nagyon drágán -megvásárolta egy raguzai bankár, kinek meghatalmazottja meg is -jelent Eginában, átvenni a papirokat. Az egész dolog annyira -rendben volt, hogy még csak kételyt sem lehetett támasztani az -üzlet szabályossága iránt; ellenkezőleg, szabály szerint és -teljesen beigazoltatott, hogy a korvett nem volt többé a korfui -kereskedők tulajdona, kiknek a hajó eladása tetemes nyereséget -hozott.</p> -<p>De ha a <i>Syphanta</i> tulajdonost cserélt is, rendeltetése -ugyanaz maradt. Megtisztítani a szigettengert a pusztító rablóktól, -szükség esetén hazájukba visszaszállítani a netalán megszabadítandó -foglyokat és fel nem hagyni czirkálásaival mindaddig, míg e -tengereket meg nem szabadította a legborzasztóbb rablótól, Sacratif -kalóztól; ez volt ezentúl is feladata. A szükséges javítások -befejeztetvén, a másodkapitány parancsot kapott Scio sziget északi -partjain czirkálni, a hol majd <span class="pagenum"><a name= -"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> meg fog jelenni az új -kapitány, a ki ezentúl «Isten után ura» lesz a hajónak.</p> -<p>Ezen időtájban történt, hogy d’Albaret Henrik azon lakonikus -levelet kapta, melyben tudtára adták, hogy egy állomás van -üresedésben a <i>Syphanta</i> tiszti karában.</p> -<p>Tudjuk, hogy elfogadta az ajánlatot, nem is sejtvén, hogy az -üresedésben levő állomás a parancsnok állomása. Ezért történt, hogy -mihelyt a fedélzetre lépett, a másodkapitány, a tisztek és a -legénység parancsnoksága alá helyezék magukat, mialatt a korfui -lobogót ágyúlövések üdvözölték.</p> -<p>D’Albaret Henrik mindezekről azon beszélgetés alatt értesült, -melyet Todros másodkapitánynyal folytatott. Az okmány, mely a -korvett parancsnokságát ráruházta, teljesen rendben volt. Az ifjú -tiszt fenhatóságát tehát senki se tehette, nem is tette vitássá. -Ezenkívül a hajó több tisztje ismerte őt. Tudták, hogy -tengerészhadnagy volt, a franczia hadi tengerészet legfiatalabb, de -egyszersmind legkiválóbb tisztjeinek egyike. A függetlenségi -háborúban való szereplése megérdemlett hirnevet biztosított -számára, nevét meg is éljenezte az egész legénység mindjárt a -legelső szemle alkalmával, melyet a <i>Syphanta</i> fedélzetén -tartott.</p> -<p>– Tisztek és matrózok, – mondá d’Albaret Henrik egyszerűen, – -ismerem a <i>Syphanta</i> hivatását. Isten segítségével be fogjuk -azt tölteni, teljesen. Tisztelet egykori parancsnokotoknak, -Stradena kapitánynak, a ki dicsőségesen esett el kapitányi helyén. -Számolok reátok. Ti is számoljatok énreám!</p> -<p>Másnap, márczius 2-án, Scio partjai és a felettük kimagasló -Illéshegy eltünt a látóhatárról s a korvett a szigettenger északi -részei felé vitorlázott.</p> -<p>A jó tengerészre nézve egy rövid áttekintés és fél napi utazás -elég arra, hogy hajójának értéke felől tisztában <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160"><br /> --160-</a></span> legyen. A szél északnyugat felől és elég erősen -fújt, a nélkül, hogy a vitorlatömeget csökkenteni kellett volna. -D’Albaret kapitány tehát a legelső naptól fogva meggyőződhetett -hajójának kitünő tulajdonságairól.</p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i029hq.jpg"><img src="images/i029.jpg" alt= -"D’ALBARET LEGELSŐ HADISZEMLÉJE A HAJÓN." title= -"D’ALBARET LEGELSŐ HADISZEMLÉJE A HAJÓN." /></a> -<p class="caption">D’ALBARET LEGELSŐ HADISZEMLÉJE A HAJÓN.</p> -</div> -<p>– Két vitorlányi előnyt adhat a szövetséges hajóhad bármelyik -hajójának, – mondá Todros kapitány – és még se maradna mögötte -bármily erős szélben.</p> -<p>Ez a derék tengerész ajkain azt jelentette, hogy először: -semmiféle vitorlás hajó sem volna képes sebesség tekintetében -legyőzni a <i>Syphantát</i> és másodszor, hogy erős árboczainál és -szilárdságánál fogva összes vitorláit kifeszíthette oly viharban -is, mely minden más hajót kényszerített volna a vitorlák egy részét -bevonni, ha nem akarta az elsülyedést koczkáztatni.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> elindult észak felé, kelet felől hagyván -Metelin vagy Lesbos szigetét, az arkhipelagus legnagyobb -szigeteinek egyikét.</p> -<p>A korvett másnap e sziget mentében haladt el, hol a görögök már -a háború kezdetén, 1821-ben, jelentékeny előnyt vívtak ki a török -hajóraj felett.</p> -<p>– Magam is ott voltam, – mondá Todros kapitány d’Albaret -parancsnoknak. – Május havában történt. Hetven kicsi briggel négy -török fregattot, négy korvettet és öt hadihajót vettünk üldözőbe, -melyek a metelini kikötőbe menekültek. Egy nagy hadihajó elindult -Konstantinápolyba segítségért, de mi erős vadászatot tartottunk rá -és a levegőbe röpítettük kilenczszázötven emberből álló -legénységével. Igen, én is ott voltam és én gyújtottam meg a kénből -és szurokból készült ingeket, melyeket a hajó orrára raktunk. Igen -jó ingek ezek, parancsnok úr, nagyon jól tartják a meleget, ajánlom -önnek alkalmilag… a kalózok ellen.</p> -<p>Egész öröm volt hallani Todros kapitányt, a mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> széles -jó kedvvel elbeszélte viselt dolgait, mint a vén tengerészek -szokták. Csakhogy a mit a <i>Syphanta</i> másodkapitánya beszélt, -az igaz is volt, az utolsó szóig.</p> -<p>D’Albaret Henrik nem ok nélkül vitorlázott észak felé, miután a -korvett vezényletét átvette. Néhány nappal Scióból való elindulása -előtt gyanus hajókat jeleztek Lemnos és Samothrake szomszédságában. -Néhány levantei hajót kiraboltak és felgyújtottak csaknem az -európai Törökország partjain. Talán a kalózok, mióta a -<i>Syphanta</i> oly makacsul vadászott rájuk, czélszerűbbnek -tartották a szigettenger legészakibb részeibe visszahúzódni. Ez -csupán óvatossági rendszabály volt részükről.</p> -<p>Metelin vizeiben semmi gyanusat sem talált d’Albaret Henrik. -Csupán néhány kereskedő-hajó volt ott, melyeknek parancsnokai -érintkezésbe léptek a korvettel és jelenléte által nagyon -megnyugtatva érezték magukat.</p> -<p>A <i>Syphanta</i>, noha a napéjegyen viharos időszaka által -kemény próbára tétetett, két hétig lelkiismeretesen teljesíté -hivatását. Két vagy három erősebb szélvihar alkalmat nyújtott -d’Albaret Henriknek, megítélni nemcsak a hajó kitünő -tulajdonságait, hanem egyszersmind a legénység ügyességét is. De -egyúttal őt is megismerték és a franczia tengerésztisztek jó -hírneve nem lett általa meghazudtolva. Taktikai tehetségét egy -tengeri ütközet közepette elég alkalma lesz majd bebizonyítani. De -senki se kétkedett a felől, hogy a tűzben bátran fogja megállni a -helyét. Az ifjú tiszt, e nehéz körülmények közt, az elméletben ép -oly megbizható embernek bizonyult, mint a gyakorlatban. Bátor -jellemmel, nagy lelkierővel és rendíthetlen hidegvérrel birt, mely -képessé tette nemcsak előrelátni az eseményeket, de uralkodni is -felettük. Szóval, valódi tengerész volt és e szó mindent megmond. -<span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span></p> -<p>Márczius második felében a korvett Lemnos körül czirkált. E -sziget, mely az égei tenger e részében a legjelentékenyebb, -kiterjedésre nézve tizenöt mérföldnyi hosszúsággal és öt-hat -mérföldnyi szélességgel bir s a függetlenségi háború által -érintetlenül maradt, ép úgy, mint a szomszéd Imbro sziget; de a -kalózok gyakran egész a kikötőig előnyomultak és elfogdosták a -kereskedő-hajókat. A korvett, élelmiszereit kiegészítendő, a -kikötőben horgonyt vetett, mely akkoriban csaknem egészen tele volt -hajókkal. Lemnosban azon időtájban sok hajót építettek, s míg -egyfelől a tengeri rablóktól való félelemből nem merték azokat -egészen elkészíteni, a melyek munkában voltak; másfelől a készen -levő hajók ugyanazon okból nem merték elhagyni a kikötőt. Innét az -ott horgonyzó hajók nagy száma.</p> -<p>Az értesülések, melyeket d’Albaret parancsnok e szigeten vett, -csakis arra ösztönözhették, hogy folytassa hadjáratát a -szigettenger északi vidékein. Ő és tisztjei még Sakratif nevét is -több izben hallották említeni.</p> -<p>– Ah! – kiáltá Todros kapitány, – valóban kiváncsi volnék -szemközt állni e gazemberrel, a ki egy kissé regeszerűnek látszik -előttem. Ha szemtől-szembe látnám, legalább meggyőződném róla, hogy -csakugyan létezik.</p> -<p>– Ön e szerint kételkedik létezésében? – kérdé d’Albaret Henrik -élénken.</p> -<p>– Lelkemre mondom, parancsnok úr, – viszonzá Todros – ha őszinte -véleményemet akarja hallani, én nem igen hiszek ebben a Sakratifban -és tudtommal senki sem dicsekedhetik azzal, hogy őt valaha -színről-színre látta volna. Lehet, hogy ez csak álnév, melyet -egymásután vesznek fel a kalózvezérek. Én részemről azt hiszem, -hogy e név alatt nem egy lógott már közülök <span class= -"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> -különböző vitorlarudakon. Különben mindegy! – a fődolog az, hogy -ezek a gazficzkók függjenek és függött is már szerencsére -akárhány.</p> -<p>– Utóvégre is lehetséges, a mit ön mond, Todros kapitány, – -viszonzá d’Albaret Henrik; – s ez megmagyarázná azon -mindenütt-jelenvalóságot, melyet ennek a Sakratifnak tulajdonítani -látszanak.</p> -<p>– Igaza van, parancsnok úr, – mondá egy franczia tiszt. – Ha -Sakratifot, mint sokan állítják, csakugyan látták egy és ugyanazon -időben, különböző helyeken, ez csak azt bizonyítja, hogy több -kalózvezér viselte e nevet egyidejűleg.</p> -<p>– És csak azért viselik többen, hogy tévútra vezessék a -becsületes embereket, a kik őket üldözik! – viszonzá Todros -kapitány. – De, ismétlem, van egy biztos mód elenyésztetni e nevet, -s e mód nem egyéb, mint elfogni és felakasztatni mindazokat, a kik -viselik… sőt azokat is, a kik nem viselik! Ilyenformán a valódi -Sakratif, ha csakugyan létezik, nem kerüli el a kötelet, melyet -emberül megérdemelt.</p> -<p>Todros kapitánynak igaza volt, de a fődolog még se lehetett -egyéb, mint megtalálni a megtalálhatlan gonosztevőket.</p> -<p>– Todros kapitány, – mondá ekkor d’Albaret Henrik, – a -<i>Syphanta</i> első hadjáratában, vagy az ön korábbi hadjárataiban -soha sem találkozott ön egy körülbelül száz tonna teherképességű -sacoleve-vel, mely a <i>Karysta</i> nevet viseli?</p> -<p>– Soha, – felelé a másodkapitány.</p> -<p>– És önök uraim? – kérdé a parancsnok, a tisztekhez -fordulva.</p> -<p>Senki se hallott a sacoleveről semmit, noha a legtöbb közülök -folyvást a szigettenger vizein járt a függetlenségi harcz -kitörésétől fogva. <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<p>– Soha se hallották önök Starkos Miklós, a <i>Karysta</i> -kapitánya nevét említtetni? – kérdé újra d’Albaret Henrik.</p> -<p>E név is teljesen ismeretlen volt a korvett tisztjei előtt, a mi -felett különben teljességgel nem lehetett csodálkozni, miután csak -egy egyszerű kereskedelmi hajó parancsnokáról volt szó; ilyen -hajókat pedig száz számra lehetett találni a levante különböző -állomásain.</p> -<p>Azonban Todros mégis homályosan hitt emlékezhetni, hogy a -Starkos nevet hallotta, midőn egy izben Messeniában, az arkádiai -kikötőben állomásozott. E nevet azon gyanus hajók egyikének -parancsnoka viselhette, melyek az északafrikai partokra szokták -átszállítani a török hatóságok által eladott hadifoglyokat.</p> -<p>– De ez nem lehet a kérdéses Starkos, – tevé utána. – Ön azt -mondja, parancsnok úr, hogy ez a Starkos egy sacoleve kapitánya -volt, egy sacoleve pedig nem felelhet meg egy ilyen üzlet -igényeinek.</p> -<p>– Igaz! – viszonzá d’Albaret Henrik és nem feszegette tovább a -kérdést.</p> -<p>De ha Starkos Miklós eszébe jutott, ez azért volt, mert -gondolatai szünet nélkül visszatértek Elizundo Hadsine és Andronika -kettős eltünésének kifürkészhetlen titkára. E két név most már -elválaszthatlanul egybeforrt emlékezetében.</p> -<p>Márczius 25-ike körül a <i>Syphanta</i> Samothrake sziget -irányában volt, hatvan tengeri mérföldnyire Sciótól északnak. Ha az -időt összehasonlítjuk a meghaladt távolsággal, láthatjuk, hogy a -vidékek összes búvóhelyei szorosan ki lettek motozva. A mit a -korvett nem teljesíthetett a sekély vizeken, hol nem talált -elégséges mély vizet, csónakjai végezték el helyette. De idáig a -kutatásoknak semmi eredménye sem volt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p> -<p>Samothrake szigetet kegyetlenül feldúlták a háború alatt, de még -mindig a törökök tartották hatalmukban. Feltételezni lehetett -tehát, hogy a tengeri rablók – valóságos kikötő hiányában – biztos -menhelyet találtak számos parti beszögeléseiben. A Saoce hegy -öt-hatezer lábnyira emelkedik; ily magasságról a kirendelt őrök -könnyen észrevehettek és idejekorán jelezhettek minden hajót, -melynek közeledése gyanusnak látszott. A jókor és kellőleg -értesített kalózok tehát könnyű szerrel menekülhettek, mielőtt -ostromzár alá kerültek volna. Valószínűleg így is történt; mert a -<i>Syphanta</i> egyetlen kalózhajóval se találkozott e csaknem -elhagyatott vizeken.</p> -<p>D’Albaret Henrik ekkor északnyugati irányt vett, kikémlelendő -Thasos szigetét, mely mintegy húsz tengeri mérföldnyire fekszik -Samothraketól. A korvettnek erős szél ellen kellett küzdeni, de -csakhamar a szárazföld közelébe jutván, nyugodtabb tengert talált, -mely a hajózást könnyebbé tette.</p> -<p>Sajátszerű volt a szigettenger különböző szigeteinek sorsa! Mig -Sciónak és Samothrakenak annyit kellett szenvednie a törökök -pusztításaitól; Thasost, ép úgy, mint Lemnost és Imbrót, -megkimélték a háború viszontagságai. Thasos egész lakossága görög -származású; erkölcseik őseredetiek; a férfiak és nők megőrizték -ruházatukban, fejdíszeikben az ókori művészet egész báját. A török -hatóságok tehát, melyeknek e sziget alá van vetve a tizenötödik -század kezdetétől fogva tetszésük szerint elpusztíthatták volna, a -legcsekélyebb ellentállás nélkül. Azonban egy megmagyarázhatlan -kiváltság következtében, mindeddig megkimélve maradt, noha lakóinak -vagyonossága felingerelhette volna a lelkiismeretlen barbárok -kapzsiságát.</p> -<p>Mindazáltal valószínű, hogy a <i>Syphanta</i> megérkezése -<span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> nélkül Thasos is megismerkedett volna a -feldúlás irtózataival.</p> -<p>April 2-án a sziget északi részén levő kikötőt, mely ma a Pyrgo -nevet viseli, a kalózok látogatása komolyan fenyegette. Körülbelül -tizenkét ágyúval fölfegyverzett öt vagy hat hajójuk megjelent a -város előtt. E banditák partrakelése, a küzdelmekhez nem szokott -lakosság közepette, nagy szerencsétlenséget idézett volna elő; mert -a szigeten nem létezett kellő erő, mely velük szembeszállhasson. De -a korvett is megjelent a kikötő előtt s mihelyt közeledését az -egyik hajó főárboczáról jelezték, a többi apróbb kalózhajó azonnal -csatarendbe sorakozott, – a mi részükről nagy merészséget árult -el.</p> -<p>– Talán támadni akarnak? – kiáltá Todros kapitány, a ki a -parancsnok mellett állt.</p> -<p>– Támadni vagy védekezni? – viszonzá d’Albaret Henrik, kit a -kalózok e magatartása szintén meglepett.</p> -<p>– Az ördögbe, inkább azt vártam, hogy e gazemberek kifeszítik -összes vitorláikat és elmenekűlnek.</p> -<p>– Csak hadd szegüljenek ellent, Todros kapitány! Sőt hadd -támadjanak! Ha elfutnának, néhány közülök bizonyára megmenekülne. -Adjon jelt a készenlétre!</p> -<p>A parancsnok rendeletei azonnal végrehajtattak. Az ütegben -megtöltötték és kanóczczal ellátták az ágyúkat s a golyókat -kézügybe rakták. A fedélzeten lövésre készen állították fel az -ágyúkat s a legénység közt kiosztották a fegyvereket, puskákat, -pisztolyokat, kardokat és fejszéket. Az árboczőrök készen tartották -magukat a műveletekre, akár ütközetre kerül a sor, akár a -menekülőket kell majd üldözni. Mindez oly szabályosan és gyorsan -történt, mintha a <i>Syphanta</i> hadihajó lett volna. <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168"><br /> --168-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 407px;"><a href= -"images/i030hq.jpg"><img src="images/i030.jpg" alt= -"AZ ÜTEGBEN MEGTÖLTÖTTÉK AZ ÁGYÚKAT." title= -"AZ ÜTEGBEN MEGTÖLTÖTTÉK AZ ÁGYÚKAT." /></a> -<p class="caption">AZ ÜTEGBEN MEGTÖLTÖTTÉK AZ ÁGYÚKAT.</p> -</div> -<p>E közben a korvett közeledett a kis hajórajhoz, ép úgy készen a -támadásra, mint minden támadás visszaverésére. A parancsnok -szándéka az volt, hogy a legnagyobb kalózhajóra – mely brigantin -volt – oldalról sortüzet lövet, mely harczképtelenné teheti, aztán -melléje nyomul és embereivel megtámadtatja. De valószínű volt, hogy -a kalózok, bár előkészületeket tettek az ütközetre, hacsak -lehetséges, menekülni óhajtottak volna. Csakis azért nem tették ezt -már korábban, mert a korvett megérkezése meglepte őket s most már -elzárta előlük a kikötő kijárását. Nem maradt tehát számukra egyéb -hátra, mint mozdulataikat kombinálni és utat törni maguknak -kifelé.</p> -<p>A brigantin kezdte el a tüzelést. Ágyúival úgy czélzott, hogy a -korvettnek legalább egyik árboczát összezúzza. Ha ez sikerül, akkor -alapos reménye lehet megszabadulni ellenfele üldözésétől.</p> -<p>A golyók hét-nyolcz lábnyira süvöltöttek el a <i>Syphanta</i> -fedélzete felett, összetörtek néhány oldalvitorlát, elszakítottak -néhány árboczkötelet, megsebeztek három vagy négy matrózt, de nem -veszélyesen. Szóval nem tettek kárt a hajó egyetlen lényeges -alkatrészében sem.</p> -<p>D’Albaret Henrik nem viszonozta a lövést azonnal. Egyenesen a -brigantinra czéloztatott s a hajó baloldalán csak akkor dördültek -el az ágyúk, midőn az első lövések füstje már szétoszlott. A -brigantin parancsnoka, hajója nagy szerencséjére, a meglehetősen -erős szél segélyével oly oldalmozdulatot hajtathatott végre, hogy a -hajótestuek a víz felett levő részét csak két vagy három golyó -érintette. Néhány embere ugyan elesett, de a brigantin nem lett -harczképtelenné.</p> -<p>Hanem azért a korvett golyói, ha el is tévesztették <span class= -"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span> -közvetlen czéljaikat, még se vesztek kárba. Egy kisebb hajó, mely a -brigantin oldalmozdulata következtében szabadon állt, annyi golyót -kapott baloldali gerinczébe, hogy a víz kezdett behatolni.</p> -<p>– Ha nem a brigantin, hát legalább a társa kapta a lövéseket -ócska bordái közé! – kiáltá néhány matróz a <i>Syphanta</i> -előrészén.</p> -<p>– Borporcziómba fogadok, hogy öt percz alatt elmerül.</p> -<p>– Három percz alatt.</p> -<p>– Tartom a fogadást és a bor oly könnyen folyjon le a torkomon, -a mily könnyen a víz befolyik a hajótest lyukain.</p> -<p>– Merül!… merül!…</p> -<p>– Már övig ér neki a víz… no mindjárt lesz a feje felett is.</p> -<p>– És azok az ördöngős ficzkók a vízbe ugrálnak és úszva -igyekeznek menekülni.</p> -<p>– No hát, nem kell őket háborgatni, ha jobban szeretnek hurokra -jutni, mint vízbe fúlni.</p> -<p>A hajó csakugyan lassankint sülyedt. Mielőtt a víz a fedélzetig -ért volna, a legénység a vízbe ugrált és iparkodott a flotilla -valamely másik hajójára jutni.</p> -<p>De ezeknek más gondjuk volt, mint sülyedő társuk legénységének -segítségére sietni. Most már csak a menekülésre gondoltak. A -nyomorult rablók a vízbe is fúltak valamennyien, a nélkül, hogy -egyetlen kötelet dobtak volna ki megmentésükre.</p> -<p>Ezenfelül a <i>Syphanta</i> másodszor is sortüzet irányzott egy -másik kisebb hajóra, mely oldalvást állt és azt teljesen tönkre is -silányította. Ennek is vége lett, a kalózhajó csakhamar eltünt egy -lángfüggöny mögött, melyet öt vagy hat tüzes golyó gyújtott a -fedélzetén.</p> -<p>Ezt látván, a másik két kisebb hajó belátta, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> nem fog -sikerülni a védekezés a korvett ágyúi ellen. Sőt az is világos -volt, hogy ha megkisérlik a futást, semmi kilátásuk se lehet ily -gyors járású hajó elől megmenekülniök.</p> -<p>Ehhez képest a brigantin parancsnoka az egyetlen módhoz nyúlt, -mely még rendelkezésére állt, ha legénységét meg akarta menteni. -Jelt adott a csatlakozó összegyülekezésre. A kalózok néhány percz -alatt a brigantin fedélzetére menekültek, miután elhagyták apróbb -hajóikat, melyeket felgyújtottak és a levegőbe röpítettek.</p> -<p>A brigantin legénysége, mely ekkép mintegy száz emberrel -szaporodott, a legjobb körülmények közt fogadhatta el a csatát, ha -máskép nem sikerülne menekülnie.</p> -<p>De ha legénysége számra nézve már most egyenlő is volt a korvett -legénységével, még se tehetett czélszerűbbet, mint futásban keresni -menedéket. Nem is habozott gyors járásának előnyeit felhasználni, -hogy a török partok felé menekülhessen. Parancsnoka itt oly jól el -tud rejtőzni a parti szirtek mögött, hogy a korvett fel se -találhatja, vagy ha feltalálja se mehetne utána.</p> -<p>A szél mind erősebben fújt. A brigantin mindamellett felhúzta -valamennyi vitorláját, még árboczainak összezúzását is -koczkáztatván és távozni kezdett a <i>Syphantától</i>.</p> -<p>– Jól van! – kiáltá Todros kapitány. – Nagyon csodálkoznám -rajta, ha oly hosszú lábai volnának, mint a mi korvettünknek.</p> -<p>S ezzel a parancsnokhoz fordult, kinek rendeleteit várta. De e -perczben d’Albaret Henrik figyelme másfelé volt irányozva. Többé -nem nézett a brigantinra. Távcsövét a thasosi kikötőre irányozta és -egy könnyű szerkezetű hajót nézett figyelmesen, mely valamennyi -vitorláját kifeszítvén, attól minél gyorsabban igyekezett távozni. -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_172" id="Page_172"><br /> --172-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 407px;"><a href= -"images/i031hq.jpg"><img src="images/i031.jpg" alt= -"BORPORCZIÓMBA FOGADOK, HOGY ELMERÜL." title= -"BORPORCZIÓMBA FOGADOK, HOGY ELMERÜL." /></a> -<p class="caption">BORPORCZIÓMBA FOGADOK, HOGY ELMERÜL.</p> -</div> -<p>Az idegen hajó egy sacoléve volt. Az erős északnyugati szél -segélyével, mely lehetővé tette egész vitorlázatának -felhasználását, a kikötő déli kijárása felé tartott, hova sekély -vízjárásánál fogva képes volt behatolni.</p> -<p>D’Albaret Henrik, miután gondosan megszemlélte, hirtelen -leeresztette távcsövét s felkiáltott:</p> -<p>– A <i>Karysta!</i></p> -<p>– Hogyan! ez volna az a sacoléve, melyről ön nekünk beszélt? – -viszonzá Todros kapitány.</p> -<p>– Ez az; és ha hatalmamba keríthetném, kész volnék…</p> -<p>D’Albaret Henrik nem fejezte be mondatát. Kötelességérzete nem -engedte, hogy habozzék a nagyszámú kalózlegénységgel biró brigantin -és a <i>Karysta</i> közt, noha ezen utóbbit kétségkívül Starkos -Miklós vezényelte. A brigantin üldözésével felhagyván és minden -áron oda törekedvén, hogy mielőbb a kijárás végéhez érjen, -bizonynyal útját állhatta volna a socolévenek s azt hatalmába -keríthette volna. De ezzel a közérdeket feláldozta volna -magánérdekének. Nem tehette. Egyetlen percznyi idővesztegetés -nélkül a brigantint megtámadni, hatalmába keríteni és -megsemmisíteni, ez volt a teendő. Egy utolsó pillantást vetett a -<i>Karystára</i>, mely bámulatos sebességgel távozott el a szabadon -maradt kijáráson keresztül; aztán parancsot adott, egész erővel -üldözőbe venni a kalózhajót, mely ellenkező irányban kezdett -távozni.</p> -<p>A <i>Syphanta</i>, összes vitorláinak segélyével rögtön elindult -a brigantin vízbarázdája nyomán. Egyidejűleg ágyúi is lövésre -készen állíttattak, s miután a két hajó közt nem volt nagyobb -távolság fél tengeri mérföldnél, a korvett elkezdett beszélni.</p> -<p>A mit mondott, kétségkívül nem volt a brigantin <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> inyére, -mert féloldalt fordulván, megkisérlé, nem lenne-e képes ily irányba -megszökni ellenfele elől.</p> -<p>Nem sikerült.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> kormányosa egy mozdulattal szintén ugyanazon -irányban fordítá hajóját.</p> -<p>Az üldözés még körülbelül egy óráig tartott ily körülmények -közt. A távolság mindinkább csökkent a két hajó közt és nem -lehetett kétkedni a felől, hogy a kalózokat még az éj beállta előtt -utolérik. De a küzdelem a tengeri rablók és üldözőik közt máskép -végződött.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> egy ágyúgolyója egy szerencsés lövés -következtében összezúzta a brigantin előárboczát. A brigantin -azonnal megszünt előre menni, sőt ellenkezőleg, kezdett a szél -alatt visszafelé úszni s a korvettnek ezentúl nem volt egyéb dolga, -mint bevárni, hogy eléje érjen oldalvást, körülbelül egy negyed óra -mulva.</p> -<p>Ekkor irtóztató dördülés hallatszott. A <i>Syphanta</i> nem -egészen fél fonal hosszúságból jobboldali összes ágyúinak sortüzét -adta a brigantinra, melyet a vaszápor szinte fölemelt a levegőbe, -de miután csak a fedélzetet söpörte végig, a hajó nem merült -el.</p> -<p>Mindazonáltal a parancsnok, kinek legénységét ezen utolsó -décharge megtizedelte; belátván, hogy nem állhat többé ellent, -bevonta lobogóját.</p> -<p>A korvett csónakjai már a legközelebbi perczben a brigantine -alatt voltak és átszállították az életben maradottakat. A hajó -felgyújtatván, égett mindaddig, míg a tűz a vizvonalig ért. Ekkor -aztán elmerült a hullámok alá.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> jó és hasznos dolgot hajtott végre. Sohase -tudták meg, hogy ki volt e kis hajóraj parancsnoka, mi volt a neve -és multja, honnét származott? Mert makacsul vonakodott felelni a -kérdésekre, <span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> melyek ez irányban hozzá intéztettek. -Társai is mélyen hallgattak, sőt, mint néha történni szokott, talán -nem is tudtak semmit parancsnokuk multjáról. De a felől, hogy -kalózok voltak, kétkedni sem lehetett, ennélfogva nyomban ki is -végezték őket.</p> -<p>Azonban a sacoléve megjelenése és eltünése sok gondot okozott -d’Albaret Henriknek. A körülmények, melyek közt Thasost elhagyta, -rendkívül gyanussá tevék. Vajjon a korvett és a kalózhajóraj közt -kifejlődött küzdelmet akarta-e arra felhasználni, hogy annál -biztosabban menekülhessen? E szerint tehát félt szemközt állani a -<i>Syphantával</i>, melyet talán megismert? Egy becsületes hajó -nyugodtan maradt volna a kikötőben, miután a kalózok épen menekülni -óhajtottak onnét. S ime a <i>Karysta</i>, azt koczkáztatva, hogy -kezeik közé kerül, siet horgonyait fölszedni és kijutni a sík -tengerre! Semmi se lehetett kétértelműbb e magatartásnál s az ember -jogosan kérdezhette magától, vajjon nem állt-e velük -czimboraságban? Valóban, d’Albaret parancsnokot egy cseppet se -lephette volna meg, ha arról értesül, hogy Starkos Miklós a tengeri -rablók közé tartozik. Szerencsétlenségre csupán a véletlenben -bízhatott, hogy újból nyomába jut. Az éj közelgett s ha a -<i>Syphanta</i> délnek venné is útját, semmi kilátása sincs a -sacolévevel találkozni. Bármennyire sajnálta is tehát d’Albaret -Henrik, hogy elszalasztotta ez alkalmat, Starkos Miklóst kézre -keríteni, kénytelen volt megnyugodni azon öntudatban, hogy a -kötelességét teljesítette. A thasosi ütközet eredménye öt kalózhajó -megsemmisítése volt s ezen eredmény úgyszólván semmibe se került a -korvett legénységének. Ez által, előreláthatólag, bizonyos időre -biztosítva volt a közbiztonság a szigettenger északi részein. -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>XI.<br /> -<span class="smaller">Jelek, melyekre nincs válasz.</span></h2> -</div> -<p>A <i>Syphanta</i>, nyolcz nappal a thasosi ütközet után, a török -part összes beszögeléseit és öblöcskéit megmotozván Cavalától -Orphanáig, átment a Contessa-öblön, majd a Deprano hegyfoktól a -Paliuri hegyfokig, a Monte Santo- és Cassandra-öblök előtt -elhaladva, végre április 15-ikén a látóhatárról tünedezni kezdett -az Athos hegy, melynek legmagasabb csúcsa közel kétezer méternyi -magasságra emelkedik a tenger felszíne fölött.</p> -<p>Ezen utazás alatt semmiféle gyanus hajóval sem találkozott. -Török hajók gyakrabban mutatkoztak, de a korfui lobogó alatt -vitorlázó <i>Syphanta</i> nem lépett velük érintkezésbe, mert -hiszen parancsnoka szivesebben üdvözölte volna e hajókat -ágyúlövésekkel, mint kalapleemeléssel. Máskép állt a dolog néhány -kereskedelmi hajóval, ezek szolgáltak bizonyos értesítésekkel, -melyek a korvett missziójára nézve csakis hasznosak lehettek.</p> -<p>Ily körülmények közt jutott d’Albaret Henrik április 26-án egy -nagyfontosságú tény tudomására. A szövetséges hatalmak -kijelentették, hogy elfognak és letartóztatnak minden fegyveres -segítséget, mely a tengeri úton küldetnék Ibrahim pasa csapatai -után. Ezenfelül Oroszország hivatalosan hadat üzent a szultánnak. -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span> Görögország helyzete tehát folyvást -javult s bármily késedelmek következhettek még be, biztosan -közeledett függetlenségének visszahódítása felé.</p> -<p>A korvett április 30-ikán behatolt a szaloniki öböl véghatáráig. -Ez volt a végpont, melyet czirkálásában elért, a szigettenger -északnyugati részén. Még itt is alkalma nyílt üldözőbe venni néhány -apróbb kalózhajót, melyek csak úgy menekülhettek tőle, hogy a -partra vetették magukat. Habár a legénység nem veszett is el az -utolsó emberig, legalább e hajók legnagyobb része használhatatlanná -lett.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> ekkor délkeleti irányt vett, hogy gondosan -megfigyelhesse a szaloniki öböl déli partjait. De kétségkívül híre -futott már érkezésének, mert egyetlen kalózhajó se mutatkozott, -melylyel elbánhatott volna.</p> -<p>Ekkor egy sajátszerű, sőt megmagyarázhatlan esemény történt a -korvett fedélzetén.</p> -<p>Május 10-én este hét óra tájban d’Albaret Henrik belépett a -közös terembe, mely a <i>Syphanta</i> egész hátulsó részét -elfoglalta s egy levelet talált az asztalon. Felvette, a -mennyezetről himbálózó lámpához tartotta és elolvasta a -levélczímet, mely így hangzott:</p> -<p>«D’Albaret Henrik kapitánynak, a <i>Syphanta</i> korvett -parancsnokának, a tengeren.»</p> -<p>D’Albaret Henrik megismerni vélte az írást. Rendkívül -hasonlított azon levélhez, melyet Scio szigetén kapott s melyben -értesítették, hogy egy állomás van üresedésben a korvett -fedélzetén. Az oly sajátságos módon és minden postai szabály -ellenére érkezett levél tartalma a következő volt:</p> -<p>«Ha d’Albaret parancsnok hajlandó a szigettenger vizein -folytatott hadjáratának tervét úgy intézni, hogy szeptember hó első -felében Scarpanto-sziget környékén <span class="pagenum"><a name= -"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178"><br /> --178-</a></span> legyen, ez által a közügyet és a rábízott -érdekeket leghathatósabban fogja szolgálni.»</p> -<div class="figcenter" style="width: 408px;"><a href= -"images/i032hq.jpg"><img src="images/i032.jpg" alt= -"D’ALBARET HENRIK MEGISMERNI VÉLTE AZ IRÁST." title= -"D’ALBARET HENRIK MEGISMERNI VÉLTE AZ IRÁST." /></a> -<p class="caption">D’ALBARET HENRIK MEGISMERNI VÉLTE AZ IRÁST.</p> -</div> -<p>A levélben ép oly kevéssé volt kelet vagy aláírás, mint azon, -melyet Scio szigetén kapott. S midőn d’Albaret Henrik a kettőt -összehasonlítá, meggyőződött róla, hogy ezt is, amazt is egy és -ugyanazon kéz írta.</p> -<p>Hogyan lehessen ezt megmagyarázni? Az első levél postán -érkezett. De a másodikat csakis a hajósszemélyzet valamelyik tagja -tehette az asztalra. Bárki volt is, okvetlenül magánál kellett -hordoznia a hadjárat kezdetétől fogva, hacsak nem a <i>Syphanta</i> -legutóbbi állomáshelyeinek egyikén vette át. Ezenkívül a levél nem -volt ott, midőn a parancsnok egy órával azelőtt elhagyta a közös -termet és a fedélzetre ment, megtenni a szükséges rendelkezéseket -éjszakára; következőleg szükségképen a legutolsó órában került a -közös terem asztalára.</p> -<p>D’Albaret Henrik csöngetett.</p> -<p>Egy segédkormányos belépett.</p> -<p>– Ki jött be e terembe, mialatt a fedélzeten voltam? – kérdé -d’Albaret Henrik.</p> -<p>– Senki, parancsnok úr – felelé a kormányos.</p> -<p>– Senki? – De nem léphetett be valaki a nélkül, hogy láttad -volna?</p> -<p>– Nem, parancsnok úr, minthogy egy perczig se távoztam az ajtó -mellől.</p> -<p>– Jól van.</p> -<p>A segédkormányos katonás üdvözlettel távozott.</p> -<p>– Valóban lehetetlennek látszik, – mondá magában d’Albaret -Henrik – hogy valaki a hajósszemélyzet közül észrevétlenül ide -bejöhetett volna. De vajjon az alkonyat félhomályában nem -lopódzhatott-e valaki a külső erkély folyosójára és nem -mászhatott-e be a terem ablakán? <span class="pagenum"><a name= -"Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180"><br /> --180-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 404px;"><a href= -"images/i033hq.jpg"><img src="images/i033.jpg" alt="NAUPLIA." -title="NAUPLIA." /></a> -<p class="caption">NAUPLIA.</p> -</div> -<p>D’Albaret Henrik megvizsgálta az ablakokat, melyek a terem falán -voltak alkalmazva. De az összes ablakok, valamint az ő -magánszobájának ablakai is, belülről voltak bezárva. Teljességgel -lehetetlen volt tehát, hogy valaki kívülről jöhessen be e nyílások -egyikén keresztül.</p> -<p>Mindez utóvégre legcsekélyebb nyugtalanságot sem okozott -d’Albaret Henriknek: legföljebb meglepetést és a ki nem elégített -kíváncsiság azon érzetét, mely egy alig megmagyarázható ténynyel -szemben vesz rajtunk erőt. Annyi bizonyos, hogy bármily úton-módon -történt is, de a névtelen levél eljutott rendeltetése helyére és -nem mást illetett, mint a <i>Syphanta</i> parancsnokát. D’Albaret -Henrik rövid megfontolás után elhatározta, hogy e dologról senkinek -sem szól, még a másodkapitánynak sem. Mire való is volna a levél -tartalmának közlése? Rejtélyes levelezője, bárki volt is, bizonyára -nem fogja magát megismertetni.</p> -<p>És most, vajjon fogja-e követni a parancsnok a levélben foglalt -tanácsot?</p> -<p>– Minden bizonynyal – mondá magában. – Az, a ki legelőször írt -nekem Scióba, nem csalt meg, midőn azt állította, hogy egy állomást -foglalhatok el a <i>Syphanta</i> tiszti karában, Miért csalna meg -most, midőn felszólít, hogy szeptember hó első hetében -Scarpanto-sziget közelében legyek? E felszólítást csak a rám bízott -küldetés érdekében intézhette hozzám. Igen! Módosítani fogom -hadjárati tervemet és a kitűzött napon ott leszek, a hova -hívtak.</p> -<p>D’Albaret Henrik gondosan elzárta a levelet, mely ezen újabb -utasításokat tartalmazta; aztán elővette térképeit és tanulmányozni -kezdte új úti tervét, hogy hasznosan tölthesse el az augusztus hó -végéig hátralevő négy hónapot. <span class="pagenum"><a name= -"Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p>Scarpanto szigete délkeleten, a szigettenger tulsó végén -fekszik, vagyis mintegy száz tengeri mérföldnyire egyenes vonalban. -A korvettnek tehát elég ideje lesz meglátogatni Morea különböző -partjait, hol a kalózok oly könnyen elrejtőzhettek, valamint a -Cykladok csoportját, mely az eginai öböltől Kréta szigetéig -terjed.</p> -<p>Egészben véve azon kötelezettség, hogy a kitüzött időben -Scarpanto környékén czirkáljon, csak nagyon csekély mértékben -módosította a d’Albaret parancsnok által előre megállapított uti -tervet. A mit végrehajtani elhatározott, végrehajthatta, a nélkül, -hogy programmjából bármit kitörült volna. Ehhez képest a -<i>Syphanta</i>, május 20-án, miután Pelerissa, Peperi, Sarakino és -Skantyura szigeteket meglátogatta, Scyrosba indult kémszemlére.</p> -<p>Scyros a legnagyobbak egyike azon kilencz szigetből álló -csoportban, melyet az ókor talán a kilencz múzsa székhelyeiül -jelölhetett volna ki. A biztos, tágas és jó horgonytalajú Szent -György kikötőben a korvett legénysége könnyen elláthatta magát -friss élelmiszerekkel, juhokkal, fogolymadarakkal, liszttel, -árpakásával s azon fölséges borral, mely a sziget legfőbb jövedelmi -forrását képezi. E sziget, melynek neve sűrűn előfordul a trójai -háború félig mythologiai eseményeiben s mely összefüggésben áll -Lycomedes, Achilles és Ulysses dicső nevével, nemsokára az új görög -királyság euboeai heparchiájához csatoltatott.</p> -<p>D’Albaret Henrik apróra megmotozta a Scyros partjain létező -számos beszögelést és öblöcskét, melyekben a kalózok könnyen -találhatnak menhelyet. Mialatt a hajó nehány fonalnyi távolságban -horgonyt vetett, csónakjai egyetlen pontot se hagytak -megmotozatlanul.</p> -<p>E szorgos kutatásnak semmi eredménye se lett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> A -menhelyek el voltak hagyatva. D’Albaret parancsnok a sziget -hatóságaitól csak azon egyetlen értesítést nyerte, hogy egy hónap -előtt, ugyanezen a vidéken, egy kalóz-lobogó alatt utazó hajó több -kereskedelmi hajót megtámadott, kirabolt és felgyújtott, s hogy e -gaztettet általában a hirhedt Sakratifnek tulajdonítják. De senki -se tudta megmondani, milyen alapon nyugodott ezen állítás; mert még -a rejtélyes egyéniség létezése tekintetében is teljes -bizonytalanság uralkodott.</p> -<p>A korvett öt vagy hat napi időzés után elhagyta Scyrost. Május -vége felé a terjedelmes Euboea, más néven Negropontis sziget felé -közeledett, melynek partjait negyven mérföldet meghaladó -hosszúságban szorgosan kikémlelte.</p> -<p>Tudjuk, hogy e sziget egyike volt legelsőknek a felkelők közt az -1821-ki háboru elején. De a törökök, miután Negropontis -fellegvárába bezárkóztak, itt makacs ellentállást fejtettek ki, s -egyidejűleg Karystos fellegvárában is védelmi állásba helyezkedtek. -Később Juszuf pasa csapatai által felszaporodva kiterjeszkedtek a -szigeten és szokásos mészárlásaikat űzték, mígnem 1823-ban -Diamantis görög vezérnek sikerült gátot vetni garázdálkodásaik elé. -Diamantis váratlanul megtámadta a török katonákat, a legnagyobb -részt legyilkoltatta s az életben maradtakat kényszeríté átkelni a -tengerszoroson és Thessáliában keresni menedéket.</p> -<p>De utóvégre is a törökök maradtak előnyben, túlnyomó számuknál -fogva. 1826-ban Fabvier ezredes és Regnault de Saint-Jean d’Angely -századparancsnok sikertelen kisérlete után, végleg az egész sziget -uraivá lettek.</p> -<p>Még azon perczben is ott voltak, a midőn a <i>Syphanta</i> -elhaladt Negropontis előtt. D’Albaret hajójának fedélzetéről -visszontláthatta szinhelyét ama <span class="pagenum"><a name= -"Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> vérengző küzdelemnek, -melyben ő is személyesen részt vett.</p> -<p>Bármily veszélyes volt is e vizeken a rendőri feladatot -teljesíteni, úgy szólván a török ágyúk torkában; a korvett mégis -folytatta czirkálását és megsemmisített mintegy húsz kalózhajót, -melyek egész a Cykladokig merészkedtek előnyomulni.</p> -<p>Ezen expediczió junius havának nagy részét igénybe vette. A -<i>Syphanta</i> ezután délkelet felé tartott. Junius utolsó -napjaiban Andros irányában volt, mely az Euboea legvégén fekvő -Cykladok legelső szigete. E sziget hazafias lakossága a psaraiakkal -egyidejűleg lázadt fel a török uralom ellen.</p> -<p>D’Albaret parancsnok czélszerűnek tartotta itt irányt -változtatni, hogy a Peloponnesus partjainak közelébe jusson és -egyenesen délnyugat felé tartott. Julius 2-án elérte Zea szigetét, -melyet a régiek Ceossas vagy Cosnak neveztek.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> nehány napig időzött Zea kikötőjében, mely e -vidéken a legjobbak egyike. Itt d’Albaret Henrik és tisztjei újra -találkoztak nehánynyal azon vitéz zeoták közül, kik a háború első -éveiben bajtársaik voltak. A korvett a legszivélyesebb -fogadtatásban részesült. De miután semmiféle hajónak se juthatott -eszébe, a sziget partjain menedéket keresni, a <i>Syphanta</i> -csakhamar ismét czirkáló útjára kelt és julius 5-dikén megkerülte a -Colonna hegyfokot Attika délkeleti csucsán.</p> -<p>E hét vége felé a hajó lassabban haladt előre, a szélcsend -miatt, az eginai öböl irányában, mely mélyen beszögellik a görög -földbe egész a korinthusi földszorosig. Rendkívüli óvatosságra volt -szükség. A <i>Syphanta</i> alig birt haladni. Ha e meglehetősen -elhagyatott vizeken nehány száz csónak megtámadja, <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> nehéz -lett volna magát védelmezni. A legénység folyvást készen is állt -minden támadás visszaverésére s ezt igen helyesen cselekedte.</p> -<p>A legénység látott is nehány csónakot közeledni, melyeknek -szándéka nem lehetett kétséges; de nem mertek szembeszállni a -korvett ágyúival és puskáival.</p> -<p>Julius 10-én szél kerekedett észak felől, – s ez kedvező -körülmény volt a <i>Syphantá</i>-ra nézve, mely, miután csaknem -közvetlenül elhaladt Damala városka előtt, gyorsan megkerülte a -Skyli hegyfokot a naupliai öböl végső pontján.</p> -<p>Julius 11-én Hydra s másnap Spezzia előtt jelent meg. -Szükségtelen hosszasan elmondanunk, mily részt vettek e két sziget -lakói a függetlenségi háborúban. A háború elején a hydrióták, a -spezzióták és szomszédaik, az ipsarióták, háromszáznál több -kereskedelmi hajóval birtak. Ezeket átalakították hadihajókká és a -török hajórajok ellen küldték, nem csekély eredmény nélkül. Itt -ringatták a Conduriotis, Tombasis, Miaulis, Orlandos s más előkelő -családok bölcsőjét, melyek előbb vagyonukkal, majd vérükkel rótták -le adójukat hazájuk iránt. Innét indultak ki azon borzasztó gyújtó -hajók, melyek csakhamar a törökök rémeivé lettek. Daczára a belső -viszályoknak e két sziget földét soha se fertőztették meg a török -hadak lábnyomai.</p> -<p>Azon időtájt, midőn d’Albaret Henrik odaérkezett, a szigetek -lakói kezdtek visszavonulni a küzdelemtől, melylyel már mindkét fél -meglehetősen alábbhagyott. Nem volt távol az idő, midőn valahára -egyesülhettek az új királysággal, egy-egy heparchiát képezvén -Korinth és Argos tartományokban.</p> -<p>Julius 20-án a korvett a hermopolisi kikötőben vetett horgonyt, -Syra szigetén, mely a Homér által oly szépen megénekelt hű Eumeához -tartozik. A jelen <span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_186" id="Page_186"><br /> --186-</a></span> perczben is menhelyeül szolgált mindazoknak, kiket -a törökök a szárazföldről elűztek. Syra, melynek katholikus püspöke -mindenkor Francziaország védnöksége alatt áll, összes -segélyforrásait d’Albaret Henrik rendelkezésére bocsátá. Az ifjú -parancsnok saját hazájának egyetlen kikötőjében se találhatott -volna jobb és szivesebb fogadtatásra.</p> -<div class="figcenter" style="width: 404px;"><a href= -"images/i034hq.jpg"><img src="images/i034.jpg" alt="SYRA." title= -"SYRA." /></a> -<p class="caption">SYRA.</p> -</div> -<p>Csupán egy bánat keseríté meg e miatt érzett örömét. Miért nem -érkezett három nappal előbb!</p> -<p>A franczia konzullal beszélgetvén, ettől megtudta, hogy egy -sacoléve, mely a <i>Karysta</i> nevet viselte és görög lobogó alatt -vitorlázott, hatvan órával ezelőtt hagyta el a kikötőt. Ebből azon -következtetést kellett levonnia, hogy a <i>Karysta</i> a korvettnek -a kalózokkal vívott küzdelme alatt Thasos szigetéről elmenekülvén, -a szigettenger déli részei felé vette útját.</p> -<p>– De talán tudják merre tartott? – kérdé d’Albaret Henrik -élénken.</p> -<p>– A mint hallottam, – viszonzá a konzul, – a délkeleti szigetek -felé indult, s talán épen Kréta sziget valamelyik kikötője volt a -rendeltetési helye.</p> -<p>– Nem érintkezett ön a kapitányával? – kérdé d’Albaret -Henrik.</p> -<p>– Nem, parancsnok úr.</p> -<p>– Nem tudja, vajjon nem Starkos Miklós volt-e a neve?</p> -<p>– Nem tudom.</p> -<p>– És semmi se vallott arra, hogy ez a sacoléve azon kalóz -hajórajhoz tartozik, mely a szigettenger e vidékein -garázdálkodik?</p> -<p>– Semmi; de ha csakugyan úgy volna, nem csodálkoznám rajta, hogy -Kréta felé tartott, melynek bizonyos kikötői mindig nyitva állanak -a tengeri rablók előtt. <span class="pagenum"><a name="Page_187" -id="Page_187">-187-</a></span></p> -<p>E hír valódi izgatottságot idézett elő a <i>Syphanta</i> -parancsnokánál, mint minden egyéb, a mi közvetlen vagy közvetett -összefüggésben állhatott Elizundo Hadsine eltünésével. Valóban, -balszerencse volt, ily rövid idővel érkezni a sacoléve eltávozása -után. De miután az is délnek tartott, talán sikerülend a -korvettnek, mely szintén ezen irányt fogja követni, amazt utolérni. -Ennélfogva d’Albaret Henrik, a ki égett a vágytól, szemközt állni -Starkos Miklóssal, még julius 21-én este elhagyta Syrát, miután -horgonyait gyönge szél mellett szedette fel, mely azonban a légmérő -állása után itélve, csak erősbödhetett.</p> -<p>Meg kell vallanunk, hogy d’Albaret parancsnok a következő két -hét alatt legalább is ép oly hévvel kereste a sacolévet, mint a -kalózokat. Meggyőződése szerint a <i>Karysta</i> személyzete -hasonló elbánást érdemelt, mint ezek és pedig ugyanazon okoknál -fogva. Előforduló esetben majd meglátja mit tegyen.</p> -<p>Azonban a korvett a legszorosabb fürkészések daczára sem volt -képes megtalálni a sacoléve nyomát. A <i>Karysta</i> nem időzött -Naxosban, melynek összes kikötőit felkutatták.</p> -<p>Azon apró szigetek és szirtek közepette, melyek e szigetet -körülveszik, az eredmény nem volt kedvezőbb. Egyébiránt sehol se -mutatkoztak kalózok e vidéken, melyet különben sűrűn szoktak -felkeresni. Pedig a gazdag Cykladok közti jelentékeny kereskedelmi -forgalom és a rablásra való kilátás különösen ide vonzhatta volna -őket.</p> -<p>Ugyanez volt az eset Parosban, melyet csak egy-két tengeri -mértföldnyi szélességű csatorna választ el Naxostól. Parkia, -Naussa, Santa Maria, Agula és Dico kikötői sem részesültek Starkos -Miklós látogatásában. A syrai konzulnak kétségkívül igaza volt; a -sacoléve <span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> bizonyára a krétai partok valamelyik -pontja felé irányozta útját.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> augusztus 9-én a milói kikötőben horgonyzott. -E szigetet, mely a tizennyolczadik század közepén még gazdag volt -és a vulkanikus rázkódtatások következtében szegénységre jutott, -jelenleg a talaj ártalmas kigőzölgései mérgezik meg és népessége -mindinkább fogy.</p> -<p>Itt is eredménytelenek maradtak a kutatások. Nem csak hogy a -<i>Karysta</i> nem mutatkozott, de alkalom se nyilt üldözőbe venni -egyetlen kalózhajót sem, melyek pedig máskor a Cykladok vizeiben -gyakran meg szoktak fordulni. Valóban jogosan fel lehetett vetni -azon kérdést, vajjon a <i>Syphanta</i> megérkezésének idejekorán -való jelzése nem enged-e nekik időt az elmenekülésre? A korvett -elég kárt tett a szigettenger északi részein tartózkodó kalózokban -arra nézve, hogy a déliek ne kivánkozzanak vele találkozni. Szóval, -bármily oknál fogva történt is, – tény az, hogy e vizeken soha sem -uralkodott ily biztonság. Úgy látszott, hogy itt a kereskedelmi -hajók teljes bátorságban közlekedhetnek. Nehány ily útközben talált -hajó parancsnokához d’Albaret Henrik kérdéseket intézett, de -semmiféle kielégítő felvilágosítást sem nyerhetett. E közben -elérkezett augusztus 14-dike. Még csak két hét volt hátra, hogy a -korvett eljuthasson Scarpanto szigetére, szeptember legelső -napjaiban. A <i>Syphantá</i>-nak, a Cykladokat elhagyván, csak -mintegy hetven vagy nyolczvan tengeri mértföldnyi utat kellett -megtennie, egyenesen dél felé. E tengert a hosszú Kréta sziget -zárja el, melynek örök hóba burkolt legmagasabb csúcsai már kezdtek -feltünedezni a látóhatáron.</p> -<p>D’Albaret parancsnok ezt az irányt választotta. Miután -<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> eljutott Kréta irányába, csak kelet -felé kellett fordulnia, hogy Scarpanto elé érjen.</p> -<p>Azonban midőn a <i>Syphanta</i> Milót elhagyta, még délkelet -felé tartott, előrenyomult a Santorin szigetig és fekete parti -szirteinek legelrejtettebb zugait is felkutatta. E veszélyes -vidéken minden pillanatban újabb szirtek bukkanhatnak fel a -földalatti vulkanikus tüzek kitörése következtében. Majd a régi -Ida, most Psilanti hegyet vevén irányjelzőül, a mely hétezer -lábnyinál magasabban emelkedik fel Kréta felett, a korvett -egyenesen arra tartott eléggé élénk nyugat-észak-nyugati széllel, a -mely lehetővé tette neki, hogy összes vitorláit kifeszítse.</p> -<p>Harmadnap, augusztus 15-én a szigettenger e legnagyobb -szigetének magaslatai meglátszottak a látóhatáron, festői -körvonalaikkal, a Spada hegyfoktól a Stavros hegyfokig. A part egy -hirtelen előszögelése még elrejté az öbölt, a melynek partján -Kandia főváros fekszik.</p> -<p>– Szándékozik ön horgonyt vetni e sziget valamelyik kikötőjében -parancsnok úr? – kérdé Todros kapitány.</p> -<p>– Kréta még mindig a törökök kezében van s úgy hiszem, hogy itt -nincs semmi keresetünk, – felelé d’Albaret Henrik. – Azon hirek -szerint, melyeket Syrában kaptam, Mustafa katonái, miután Retimot -kezükre kerítették, az egész sziget uraivá lettek, daczára a -sphakioták vitézségének.</p> -<p>– Pedig a sphakioták merész hegyi lakók, – mondá Todros kapitány -– és a háború kezdete óta számos jelét adták bátorságuknak…</p> -<p>– Igen, bátorságuknak és… kapzsiságuknak, Todros, – viszonzá -d’Albaret Henrik. – Alig két hónapja, Kréta sorsa a kezükben volt. -Mustafa és emberei <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> azon a ponton voltak, hogy -kiirtassanak; de ekkor megparancsolta, hogy katonái dobják el -ékszereiket, drága fegyvereiket, szóval dobjanak el mindent, a mi -értékes volt náluk; és mialatt a sphakioták elszéledtek felszedni a -zsákmányt, a törökök megmenekültek ugyanazokon a hegyszorosokon -keresztül, a melyekben a halál várt rájuk.</p> -<p>– Ez nagyon szomorú, parancsnok úr, de utóvégre is a krétaiak -nem épen görögök.</p> -<p>Nincs miért csodálkozni a <i>Syphanta</i> görög származású -másodkapitányának e szavain. Nemcsak hogy a krétaiak ő szerinte nem -voltak görögök, bármily nagy lett volna is a vitézségök, de nem is -lettek görögökké az új királyság végleges megalakulása után sem. -Valamint Samos, úgy Kréta is az ottomán uralom alatt maradt -1832-ig, midőn a szultán e szigetet illető összes jogait átruházta -Mehemed Alira.</p> -<p>A dolgok jelen állapotában d’Albaret Henrik parancsnoknak -semmiféle érdekében sem állt, összeköttetésbe lépni Kréta különböző -kikötőivel. Kandia lett az egyiptomi csapatok legfőbb -fegyvertárává, innét küldte ki a pasa félvad csapatait Görögország -ellen. A mi pedig Kanea lakosait illeti, ezek az ottomán hatóságok -felbiztatására rossz fogadtatásban részesítették volna a korfui -zászlót, a mely a <i>Syphanta</i> árboczán lobogott.</p> -<p>Végre d’Albaret Henrik nem kapott volna útbaigazításokat se -Gira-Petrában, se Sudában, se Cisamosban; legalább nem olyanokat, a -melyek képesítették volna arra, hogy czirkálását valamely -nevezetesebb zsákmány ejtésével fejezhette volna be.</p> -<p>– Nem, – mondá Todros kapitánynak, – szükségtelennek látom -kémszemlét tartani az északi partokon, de megkerülhetnők a sziget -északnyugati oldalát <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> és a Spada hegyfokot és egy vagy két -napig czirkálhatnánk Grabusa előtt.</p> -<p>Ez volt a nyilván legczélszerűbb dolog. Grabusa rossz hírben -álló vizeiben talán megtalálhatja a <i>Syphanta</i> egy hónál -tovább nélkülözött alkalmát arra, hogy nehány ágyúlövéssel -üdvözölje a szigettenger kalózait.</p> -<p>Ezenfelül, ha a sacoléve, mint hinni lehetett, Kréta felé vette -útját, nem volt lehetetlen, hogy Grabusánál horgonyt vetett. És ez -d’Albaret parancsnokra nézve újabb ok volt, hogy e kikötőhöz -közeledjék.</p> -<p>Ezen időtájban Grabusa még csak egy kalózfészek volt. Körülbelül -hét hónap előtt nem kevesebb mint egy angol-franczia hajóraj és egy -csapat görög rendes katonaság, Maurocordato vezénylete alatt, -kellett hozzá, hogy megfékezze a hitetlenek e menhelyét. És a -legkülönösebb a dologban az, hogy maguk a krétai hatóságok -vonakodtak kiadni nehány kalózt, a kiknek kiadatását az angol -parancsnok hajóraja követelte. Az utóbbi úgy volt kénytelen magának -elégtételt szerezni, hogy lövöldöztette a fellegvárat, -felgyújtatott nehány hajót és katonaságot szállíttatott partra.</p> -<p>Természetes volt tehát az a jelentés, hogy a szövetséges hajóraj -eltávozása óta a kalózok leginkább Grabusában kerestek menhelyet, a -hol ily véletlen pártfogókat találtak. D’Albaret Henrik tehát -elhatározta, hogy Kréta déli partjai hosszában fog Scarpanto felé -menni, úgy, hogy Grabusa előtt elhaladjon. Ily értelemben adta ki -parancsát, a melyet Todros kapitány végrehajtani sietett.</p> -<p>Az időjárás kedvező volt. Egyáltalában e kellemes égalj alatt a -tél deczemberben kezdődik és januárban végződik. Szerencsés föld az -a Kréta szigete, Minos király és Dedalos mérnök hazája! Hippokrates -is ide <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span> küldé gazdag klienseit, midőn -Görögországot bebarangolta, tanítván a gyógyítás művészetét.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> útját oly módon irányozta, hogy megkerülte a -Spada fokot, a mely a kaneai és a kisamoi öböl közt elterülő -földnyelv legvégén fekszik. Este volt, midőn a hegyfokot -meghaladták. Éjjel – a tiszta és világos keleti éjszakák egyikén – -megkerülték a sziget csúcsát. A szél kissé irányt változtatott és -ez elég volt ahhoz, hogy a korvett ismét délnek vehesse útját és -reggel gyönge vitorlaerővel elérkezhessék a grabusai kikötő -bejárata elé.</p> -<p>D’Albaret parancsnok hat napig nem szünt meg szemmel tartani a -sziget nyugati partjait Grabusa és Kisamo közt. Több kereskedelmi -hajó hagyta el ezen idő alatt a kikötőt. A <i>Syphanta</i> jeleket -adott egynémelyiknek közülök és semmi ok nem volt a nyert -válaszokat gyanusaknak tartani. Különben a hajók parancsnokai -nagyon tartózkodólag feleltek mindazon kérdésekre, a melyek a -kalózokra vonatkoztak, a kik netalán menhelyet találtak Grabusában. -A feleletekből ki lehetett olvasni, hogy az illetők féltek, nehogy -kompromittálják magukat. D’Albaret Henrik még azt se tudhatta meg -biztosan, vajjon a <i>Karysta</i> nincs-e e pillanatban a -kikötőben.</p> -<p>Ekkor a korvett kibővíté kutatásainak területét. Kémszemlét -tartott a Grabusa és a Crio fok között levő partok körül. Majd aug. -22-én, kedvező széllel, mely nappal növekedett és este ismét -csillapult, megkerülte a hegyfokot és lehető közelségben haladt el -a lybiai tenger partjai mellett, a melyek kevésbbé szakadozottak és -kevésbbé vannak hegyfokokkal és beszögellésekkel megszakítva, mint -a krétai tenger partjai a sziget túlsó oldalán. Az északi látóhatár -felé kibontakozott az asprovunai hegyek lánczolata, <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> s a -belőle legmagasabban kiemelkedő Ida hegy, melynek örök hava -ellentáll a szigettenger napsugarainak.</p> -<p>A korvett, a nélkül, hogy horgonyt vetett volna a part apró -kikötőiben, egy fél tengeri mérföldnyire több izben megállót -tartott Rumeli, Anapoli és Spakia előtt, de a hajóőrök egyetlen -kalózhajót se jeleztek a sziget környékén. A <i>Syphanta</i> -augusztus 27-én, miután a messarai nagy öböl körvonalai hosszában -elhaladt volna, megkerülte a Matala fokot, Kréta legdélibb pontját. -A sziget szélessége e helyen alig van három mérföldnyi. Úgy -látszott, hogy e kémszemle a legcsekélyebb hasznot se fogja a -czirkálással eredményezni. E szélességi fokon kevés hajó szokott -átkelni a lybiai tengeren. Rendszerint vagy északibb irányban -vitorláznak el, a sziget-tengeren keresztül, vagy inkább délnek, az -egyptomi partok közelében. Alig lehetett egyebet látni a sziklák -mellett kikötött halászbárkáknál és koronkint nehányat azon hosszú -hajók közül, a melyek tengeri csigákat szállítanak. E puhányok -meglehetősen keresett árúczikket képeznek és roppant -szállítmányokat küldenek belőlük az összes szigetekre.</p> -<p>Miután a korvett semmit sem talált a partvidék azon részén, a -melyet a Matala fok rekeszt el, s a hol sok apró szigetecske közt -annyi apró hajó elrejtőzhetik; nem volt valószínű, hogy a sors -jobban fog neki kedvezni a déli partvidék tulsó felén. D’Albaret -Henrik tehát azon a ponton állt, hogy elszánja magát egyenesen útra -kelni Scarpanto felé, ha mindjárt korábban érkeznék is oda, mint a -rejtélyes levél írója kivánta. De augusztus 29-én este szándékát -egyszerre megváltoztatta.</p> -<p>Hat óra volt. A parancsnok, a másodkapitány és nehány tiszt a -fedélzetről nézte a Matala fokot. E pillanatban <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> az -árbocz tetején levő őrök egyike elkiáltotta magát: «Hajó, elől, -balfelől!»</p> -<p>A távcsöveket azonnal a kijelölt oldal felé irányozták, nehány -tengeri mérföldnyire a korvett elé.</p> -<p>– Csakugyan, – mondá d’Albaret parancsnok, – egy hajó, a mely a -part mentén vitorlázik…</p> -<p>– S a mely a partokat jól ismerheti, miután annyira közel jár -hozzájuk! – tevé utána Todros kapitány.</p> -<p>– Felvonta a lobogóját?</p> -<p>– Nem, parancsnok úr, – felelte az egyik tiszt.</p> -<p>– Kérdezze meg az őröktől, lehet-e tudni a hajó -nemzetiségét?</p> -<p>A tiszt végrehajtotta a parancsot és nehány percz mulva -jelentette a választ, a mely úgy hangzott, hogy semmiféle lobogó -sem látható az idegen hajó árboczán.</p> -<p>Még eléggé világos volt, hogyha a nemzetiségét nem is, de a -teherképességét meg lehessen itélni.</p> -<p>Egy brigg volt, erősen hátrafelé hajló főárboczczal. A rendkívül -hosszú, karcsú és rendkívül sok vitorlával ellátott hajó, a -mennyire ily távolból megitélni lehetett, körülbelül hét vagy -nyolczszáz tonna teherképességgel és kivételes gyors járással -bírhatott. De a legjobb távcsövek segélyével se lehetett -megismerni, vajjon volt-e hadi fölszerelése, volt-e tüzérség a -fedélzetén és voltak-e e perczben deszkákkal eltakart ágyúrések a -párkányzatán.</p> -<p>Körülbelül négy tengeri mérföldnyi távolság volt abban a -perczben a brigg és a korvett közt. Ezenkívül a nap is eltűnt az -asprovunai magaslatok mögött, az este beköszöntött és lenn már mély -homály uralkodott.</p> -<p>– Furcsa egy hajó! – mondá Todros kapitány. <span class= -"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196"><br /> --196-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 402px;"><a href= -"images/i035hq.jpg"><img src="images/i035.jpg" alt= -"«HAJÓ, ELŐL, BALFELŐL!»" title="«HAJÓ, ELŐL, BALFELŐL!»" /></a> -<p class="caption">«HAJÓ, ELŐL, BALFELŐL!»</p> -</div> -<p>– Az ember azt hinné, hogy a Planta sziget és a part közt akar -keresztül menni! – jegyzé meg az egyik tiszt.</p> -<p>– Igen, mintha sajnálná, hogy meglátták és el akarna rejtőzni, – -viszonzá a másodkapitány.</p> -<p>D’Albaret Henrik nem felelt, de nyilván osztá tisztjei -véleményét. A brigg manövrirozása e pillanatban nagy mértékben -felébreszté gyanuját.</p> -<p>– Todros kapitány, – mondá végre, – nagy érdekünkben áll e hajó -nyomát ma éjjel el nem veszteni. Úgy kell intéznünk a dolgot, hogy -hajnalig a közelében maradjunk. De neki nem szabad bennünket látni. -Oltassa ki hát a tüzeket a hajón.</p> -<p>A másodkapitány ehhez képest intézkedett. Figyelemmel kisérték a -hajót, a mennyire a magas partok miatt lehetséges volt. Mikor az éj -teljesen beállt, a brigg is eltűnt és semmiféle világosság se -látszott, a melynél fogva hollétét meg lehetett volna -állapítani.</p> -<p>Másnap D’Albaret Henrik, a hajnal legelső óráiban már a -<i>Syphanta</i> előrészén állt és várta, hogy a ködök eloszoljanak -a tenger tükréről.</p> -<p>Hét óra tájban a köd szétoszlott és valamennyi látcső kelet felé -volt irányozva.</p> -<p>A brigg még mindig a part hosszában vitorlázott tova, az -Alikaporitha fok irányában, körülbelül hat tengeri mérföldnyire a -korvett előtt. Az éjjeli órák alatt tehát tetemes előnyt nyert, még -pedig a nélkül, hogy több vitorlát feszített volna ki.</p> -<p>– Egy hajó, a mely menekülni akar, nem így szokott tenni – -jegyzé meg a másodkapitány.</p> -<p>– Mindegy! – viszonzá a parancsnok. – Iparkodjunk közelebbről -megtekinteni. Todros kapitány! a brigg után fogunk indulni.</p> -<p>A vitorlamester füttyentésére a felső vitorlákat kifeszítették, -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_198" id="Page_198"><br /> --198-</a></span> a mi által a korvett sebessége jelentékenyen -növekedett.</p> -<div class="figcenter" style="width: 413px;"><a href= -"images/i036hq.jpg"><img src="images/i036.jpg" alt= -"«FURCSA EGY HAJÓ!» MONDÁ TODROS KAPITÁNY." title= -"«FURCSA EGY HAJÓ!» MONDÁ TODROS KAPITÁNY." /></a> -<p class="caption">«FURCSA EGY HAJÓ!» MONDÁ TODROS KAPITÁNY.</p> -</div> -<p>De a brigg kétségkívül meg akarta tartani az eddigi távolságot, -mert szintén két vitorlával többet feszített ki. Habár nem akarta, -hogy a <i>Syphanta</i> a közelébe jusson, nyilván azt sem -óhajtotta, hogy egészen elmaradjon tőle. Mindazonáltal oly közel -járt a parthoz, a mint csak lehetett.</p> -<p>Reggel tíz óra tájban a korvett két mérföldnyire megközelíté az -idegen hajót, talán azért, mert a szél kedvezőbb volt rá nézve, -vagy talán mert a brigg parancsnoka is úgy akarta.</p> -<p>Most már jobb körülmények közt lehetett megszemlélni a brigget. -Húsz ágyú volt a fedélzetén és fedélzetközének (entrepont) is -kellett lennie, noha nagyon mélyen járt a vízben.</p> -<p>– Fel kell vonni a lobogót! – mondá d’Albaret Henrik.</p> -<p>A lobogót felvonták az árbocz csúcsára egy ágyúlövés -kiséretében. Ez azt jelentette, hogy a korvett tudni akarja az -előtte járó hajó nemzetiségét. De e jeladásra nem következett -semmiféle válasz. A brigg nem változtatta meg irányát, nem módosítá -gyorsaságát és megkerülni készült a keratoni öbölt.</p> -<p>– Ez a ficzkó nem igen udvarias! – mondák a matrózok.</p> -<p>– De talán óvatos, – jegyzé meg egy vén árboczőr. – Hátrahajlott -főárbocza olyanforma mint egy kalap, melyet az ember a fülén visel -és nem akar koptatni azzal, hogy a más emberek köszöntését -viszonozza.</p> -<p>Egy második ágyúlövés is eldördült a korvett jobb oldalán, de -eredménytelenül. A brigg nem bontá ki lobogóját és nyugodtan tovább -folytatta útját, annyit <span class="pagenum"><a name="Page_199" -id="Page_199">-199-</a></span> sem törődve a jeladásokkal, mintha a -korvett a tenger fenekén lett volna.</p> -<p>Ekkor valódi verseny támadt a két hajó közt. A <i>Syphanta</i> -kifeszítette összes vitorláit. De a brigg is követte ezt a példát -és a távolság nem csökkent a két hajó közt.</p> -<p>– Ennek valamely ördöngös gép lehet a hasában, – mondá a vén -árboczőr.</p> -<p>Annyi bizonyos, hogy a korvett fedélzetén kezdett mindenki dühös -lenni, nem csupán a legénység, de a tisztek is és valamennyi közt -leginkább a türelmetlen Todros. Oda adta volna érte -zsákmányjutalékát, ha a brigg mellé kerülhetne, akármilyen -nemzetiségbeli legyen is!</p> -<p>A <i>Syphanta</i> elején egy nagyon messze hordó ágyú állt, a -mely egy harminczfontos golyót közel két tengeri mérföldnyire ki -tudott röpíteni.</p> -<p>D’Albaret parancsnok – a ki nyugodtnak látszott – parancsot -adott, hogy még egy ágyút süssenek el.</p> -<p>A lövés eldördült, de a golyó mintegy húsz ölnyire a brigg -mögött a vizbe zuhant.</p> -<p>A brigg azzal felelt, hogy legfelső vitorláit is kifeszítette és -csakhamar megint nagyobb lett a távolság közte és a korvett közt. -Nem lehet tehát utolérni sem vitorlával, sem ágyúgolyóval? és le -kell-e mondani az üldözésről? Ez igen megalázó volna olyan -gyorsjárású hajóra, a milyen a <i>Syphanta</i> volt.</p> -<p>E közben beállt az éjszaka. A korvett ekkor körülbelül a -Peristera fok irányában volt. A szél nagyobb erővel feltámadt, -annyira, hogy szükségesnek látszott a legfelső vitorlákat bevonni. -A parancsnok azt hitte, hogy másnap reggel semmit se fog látni a -briggből, még árboczainak csúcsát se, a melyet a keleti látóhatár, -vagy a part valamelyik előszögelése fog eltakarni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span></p> -<p>Tévedett.</p> -<p>Napfelkeltekor a brigg még mindig ott volt előttük, egyenlő -távolságban. Az ember azt hitte volna, hogy sebességét a -korvettéhez képest szabályozza.</p> -<p>– Akár csak vontatna bennünket, – mondá egy matróz a hajó -orrán.</p> -<p>E megjegyzés egészen találó volt.</p> -<p>E pillanatban a brigg, a mely behatolt a kuphonisi csatornába a -hasonnevű sziget és Kréta szigete közt, megkerülte a kakialithi -fokot és elérte Kréta keleti partjait.</p> -<p>Vajjon valamelyik kikötőbe fog-e menekülni, avagy el fog tűnni a -partvidék szűk csatornái egyikében?</p> -<p>Nem történt sem ez, sem az.</p> -<p>Reggel hét órakor a brigg egyenesen északkeleti irányba fordult -és nekiment a nyilt tengernek.</p> -<p>– Vajjon Scarpanto volna-e utazási czélja? – kérdé magában -d’Albaret Henrik meglepetve.</p> -<p>S a mindinkább erősbödő szélben, mely vitorlafái egy részének -épségét fenyegette, tovább folytatta a vég nélküli üldözést, a -melynek abbanhagyását küldetésének érdeke és hajójának becsülete -egyiránt tiltotta.</p> -<p>A szigettenger e részében, mely a szélrózsa minden irányában -nyitva áll; a tágas, nyilt tengeren, melyet Kréta hegyei nem -fedeznek többé, a <i>Syphanta</i> eleinte bizonyos előnyt látszott -kivívni a brigg felett. Délután egy óra tájban a távolság már három -mérföldnyinél csekélyebb volt a két hajó közt. A korvettről még egy -pár golyót lőttek, melyek azonban nem értek a czélpontig és -legkevésbbé se módosították a brigg magatartását.</p> -<p>Scarpanto ormai már feltűntek a látóhatáron, a kis Caso sziget -mögött, a mely úgy függ Scarpanto csúcsán, mint Sziczilia -Olaszországén. <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_202" id="Page_202"><br /> --202-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 400px;"><a href= -"images/i037hq.jpg"><img src="images/i037.jpg" alt= -"LEGFELJEBB KÉT MÉRFÖLDNYI TÁVOLSÁG VOLT A KÉT HAJÓ KÖZT." title= -"LEGFELJEBB KÉT MÉRFÖLDNYI TÁVOLSÁG VOLT A KÉT HAJÓ KÖZT." /></a> -<p class="caption">LEGFELJEBB KÉT MÉRFÖLDNYI TÁVOLSÁG VOLT A KÉT -HAJÓ KÖZT.</p> -</div> -<p>D’Albaret parancsnok, a tisztek és a legénység ekkor -remélhették, hogy végre meg fognak ismerkedni a rejtélyes hajóval, -a mely elég udvariatlanul nem felelt sem a jeladásra, sem az -ágyúgolyókra.</p> -<p>De este öt óra tájban a szél lecsillapult és a brigg megint -visszanyerte előbbi előnyét.</p> -<p>– Ah! a nyomorult!… Az ördög vele van!… meg fog menekülni! – -kiáltá Todros kapitány.</p> -<p>S ekkor mindent megkisérlettek, a mit egy tapasztalt tengerész -tehet, hajója járásának gyorsítására: a vitorlákat -megnedvesítették, hogy a szövetük sűrűbbé legyen, <i>hamakokat</i> -akasztottak fel, a melyeknek ingása kedvező befolyást gyakorolhat a -sebességére. Némi eredmény mutatkozott is. Este hét óra tájban, -valamivel naplemente után, legföljebb két mérföldnyi volt a -távolság a hajók között.</p> -<p>De e szélességi fokon az éjszaka gyorsan beáll, s az estalkony -rövid ideig tart. A korvett sebességét még fokozni kellett volna, -hogy a brigget az éj beállta előtt utolérhesse.</p> -<p>A brigg e pillanatban a Casopulo szigetecskék és a Casos sziget -közt ment keresztül, majd az utóbbi mögött bekanyarodott ama szűk -csatornába, a mely e szigetet Scarpantótól elválasztja, s a korvett -legénysége itt többé nem láthatta.</p> -<p>Fél óra mulva a <i>Syphanta</i> is ugyanazon helyre ért, -lehetőleg közel vitorlázván el a part mellett. Még eléggé világos -volt arra, hogy ily nagyságú hajót több mérföldnyi távolságban is -meg lehessen látni. A brigg eltűnt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_203" id="Page_203">-203-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>XII.<br /> -<span class="smaller">Egy árverés Scarpantóban.</span></h2> -</div> -<p>A rege szerint Kréta az istenek bölcsője, a régi Karpathos, most -Scarpanto pedig legmerészebb ellenfeleik, a titánok bölcsője volt. -Az ujkori kalózok ugyan csak az egyszerű halandókat támadják meg, -de azért nem kevésbbé méltó ivadékai ama mythologiai -gonosztevőknek, a kik az Olympot ostromolták. Ez időtájban úgy -látszott, mintha minden fajú kalózok főhadiszállásokul ezt a -szigetet választották volna, a melyen Japet négy fia született, kik -Titán és a Föld unokái voltak.</p> -<p>Scarpanto rendkívül alkalmas volt mindazon manőverekre, a -melyeket a kalózmesterség igényelt a szigettengeren. E sziget -csaknem egészen elkülönítve emelkedik ki a tenger délkeleti részén, -több mint negyven mérföldnyire Rhodustól. Magas hegyormai messziről -látszanak. Húsz mérföldnyi kiterjedésű partjait apró öblök és -beszögelések szegélyezik, a melyeket a szirtek végtelen sokasága -védelmez. Azon körülmény, hogy a körüle levő vizek tőle -kölcsönözték a nevüket, arra vall, hogy már a régiek is ép annyira -féltek tőle, a mily félelmes az újkori hajósok előtt. A ki nem -nagyon ismerős a karpathi tengerrel, arra nézve ma sem tanácsos a -hajókázás ezeken a vizeken.</p> -<p>Mindazonáltal a Sporadok sorozatának legvégén levő sziget nincs -hijával a jó horgonytalajnak. A Sidro és <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> a -Pernisa foktól a Bonandrea és Andemo fokig az északi partokon -számos menhelyet lehet találni. Négy kikötőjét: Agatát, Porto di -Tristanót, Porto Gratot és Porto Malo Natot a levantei kereskedők -gyakran látogatták hajdan, mielőtt Rhodus háttérbe nem szorította -kereskedelmi fontosságukat. Most csak ritkán áll érdekében néhány -hajónak itt horgonyt vetni.</p> -<p>Scarpanto görög sziget, vagy legalább görög lakossággal bir, de -az ottomán birodalomhoz tartozik. A görög királyság végleges -megalakulása után is török fenhatóság alatt kellett maradnia. A -kormányzó egy egyszerű kadi volt, a ki egy megerődített házban -lakott, mely az újabb eredetű Arkassa városka felett állt.</p> -<p>Akkoriban a szigeten számos törököt lehetett találni, a kiket az -igazat megvallva, a lakosság, a mely nem vett volt részt a -függetlenségi harczban, nem is részesített kedvezőtlen -fogadtatásban. Scarpanto a legbűnösebb kereskedelmi műveletek -központja lévén, egyenlő előzékenységgel fogadta az ottomán hajókat -és a kalózhajókat is, a melyek hadifoglyokból álló rakományt -szállítottak partra. A kisázsiai, valamint az északafrikai ügynökök -sürgölődtek a piaczán, a hol ez az emberi árúczikk elárusíttatott. -Itt tartották az árveréseket és itt állapíttatott meg az árfolyam, -a kereslet és a kinálat szerint. És meg kell vallanunk, hogy a kadi -is meglehetősen érdekelve volt e műveletekben, a melyeknél -személyesen elnökölt; mivel az ügynökök kötelességet véltek volna -mulasztani, ha át nem engedik neki az eladásból befolyó összegek -bizonyos százalékát.</p> -<p>E szerencsétlenek átszállítását a smyrnai vagy az afrikai -bazárokba, bizonyos hajók eszközölték, a melyek rendszerint a -sziget nyugati partján, az arkassai kikötőben vették át a -szállítmányokat. Ha nem volt <span class="pagenum"><a name= -"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> elég hajó a kikötőben, -akkor egy ügynököt küldtek át a keleti partokra a kalózokért, a kik -szivesen elvállalták a gyűlöletes munkát.</p> -<p>Ez időtájt a Scarpanto keleti partjain létező és csaknem -feltalálhatlan öblöcskében nem kevesebb, mint húsz kisebb-nagyobb -hajó vesztegelt, összesen ezerkét, vagy ezerháromszáz főre rugó -legénységgel. E hajóraj csak a vezér megérkezését várta, hogy újabb -bűnös expediczióra induljon.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> az arkassai kikötőben, eléggé mély és kitünő -horgonytalajon vetett horgonyt szeptember 2-dikán este. Mikor -d’Albaret Henrik a szigetre megérkezett, aligha sejtette, hogy a -czirkálás véletlen esélyei őt épen a rabszolgakereskedés legfőbb -helyére vezették.</p> -<p>– Hosszasabban fogunk Arkassában állomásozni, parancsnok úr? – -kérdé Todros, miután a horgonyvetés megtörtént.</p> -<p>– Nem tudom, – viszonzá d’Albaret Henrik. – Bizonyos körülmények -arra indíthatnak, hogy csakhamar elhagyjuk e kikötőt, de lehetnek -oly körülmények is, a melyek itt visszatartóztathatnak.</p> -<p>– Partra szállhat a legénység?</p> -<p>– Igen, de csak csapatonkint. A legénység felének mindig a -<i>Syphanta</i> fedélzetén kell maradnia.</p> -<p>– Értettem, parancsnok úr! – mondá Todros. – Itt inkább török -mint görög földön vagyunk és az óvatosság azt parancsolja, hogy -résen legyünk.</p> -<p>Az olvasó emlékezni fog, hogy d’Albaret Henrik semmit se szólt -másod-kapitányának, se tisztjeinek azon indokokról, a melyek miatt -Scarpantóba jött; sem arról, hogy légyottra hívták e szigetre, -szeptember hó első napjaira, egy névtelen levélben, a mely -megmagyarázhatlan módon jutott a hajójára. Ezenfelül azt is -remélte, hogy itt újabb értesítéseket fog kapni, a melyekből -<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> megtudhatja, mit vár rejtélyes -levelezője a <i>Syphantá</i>tól, a karpathi tenger vizeiben.</p> -<p>De ép ily rejtélyes volt a brigg eltűnése a casosi csatornán -túl, abban a perczben, mikor a <i>Syphanta</i> már-már utolérhetni -vélte.</p> -<p>D’Albaret Henrik nem is hagyta abban az üldözést, mielőtt az -arkassai kikötőt el nem érte. Miután a partokhoz közeledett volna -annyira, a mennyire a hajó vizjárása megengedte, feladatául tűzte -ki az összes öblöcskék és beszögelések megvizsgálását. De a -számtalan szirt és magas parti szikla közé igen könnyen -elrejtőzhetik olyan hajó, mint a brigg volt. A hullámtörők e -sziklasorompója mögött egy hajóparancsnok, a ki e szorosokat -ismerte, bizvást tévútra vezethette üldözőit, a nélkül, hogy ő maga -a hajótörés veszélyét koczkáztatta volna. Ha tehát a brigg valamely -elrejtett öblöcskébe menekült, ép oly nehéz lett volna megtalálni, -mint a többi kalózhajót, a melynek a sziget ismeretlen -horgonytalajokon menhelyet adott.</p> -<p>A korvett nyomozásai két napig tartottak és eredménytelenek -maradtak. A brigg nem tűnhetett volna el tökéletesebben még akkor -sem, ha Casoson túl hirtelen a víz alá merül. Bármennyire -boszankodott is d’Albaret parancsnok, kénytelen volt lemondani a -feltalálás reményéről. Elhatározta tehát, hogy horgonyt vet az -arkassai kikötőben. Itt nem volt egyéb dolga, mint várni.</p> -<p>Másnap délután három és öt óra közt a kis Arkassa várost -egyszerre ellepte a sziget lakosságának nagy része, nem is említve -az európai és ázsiai idegeneket, a kik ily alkalommal nem -hiányozhattak. A nagy vásár napja volt. A mindenféle korú és rangú -szerencsétlenek, a kiket a törökök legközelebb foglyul ejtettek, -most kerültek eladásra. <span class="pagenum"><a name="Page_207" -id="Page_207">-207-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_208" id="Page_208"><br /> --208-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 402px;"><a href= -"images/i038hq.jpg"><img src="images/i038.jpg" alt= -"ÉRTETTEM, PARANCSNOK ÚR!…" title= -"ÉRTETTEM, PARANCSNOK ÚR!…" /></a> -<p class="caption">ÉRTETTEM, PARANCSNOK ÚR!…</p> -</div> -<p>Akkoriban Arkassában egy különös bazár – «batisztán» létezett, a -milyeneket még most is találhatni Észak-Afrika némely városában. Ez -volt az árverés színhelye. A batisztánon e pillanatban körülbelül -száz fogoly volt készletben, férfiak, nők és gyermekek vegyest, kik -a legutóbbi peloponnesusi razziák alkalmával kerültek rablánczra. -Egy árnyéktalan udvaron, a forró napsugarak alatt voltak -összeterelve; rongyokra foszlott ruháik, kétségbeesett arczuk -eléggé tanusították, hogy mennyit szenvedtek. A szerencsétlenek, a -kik alig kaptak kevés megromlott ételt és zavaros vizet ital -gyanánt, családonkint csoportosultak addig, míg a vevők szeszélye -el fogja őket szakítani, a nőket férjeiktől, a gyermekeket -atyjuktól és anyjuktól. A legmélyebb szánalmat ébresztették volna -fel mindenkiben, őreiken, a kegyetlen «basi»-kon kívül, a kiket -többé semmiféle fájdalom se volt képes megindítani. És mily -csekélységek voltak még e kínok azokhoz képest, a melyek Algir, -Tunis és Tripolis tizenhat bagnojában vártak reájuk, a hol a halál -oly gyors pusztításokat tett, és a hol az így támadt hézagokat -folyvást pótolni kellett.</p> -<p>Azonban a foglyok nem voltak megfosztva a szabadulás minden -reményétől. Ha a vevők jó üzletet csináltak megvásárlásuk által, -nem kevésbbé jó üzletet csináltak akkor is, midőn visszaadták -szabadságukat – igen drága áron; – főkép azokét, a kiknek értéke -bizonyos társadalmi álláson alapult, a melyet szülőföldükön -elfoglaltak. Számos foglyot szabadítottak ki ekkép a -rabszolgaságból, akár nyilvános megvétel útján, mikor az állam adta -el őket elszállíttatásuk előtt, akár midőn a tulajdonosok egyenesen -az illetők családjaival alkudoztak, akár pedig, midőn az irgalmas -szerzet tagjai Európaszerte gyűjtögetett dús könyöradományokból -<span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> kiváltották őket még az északafrikai -nevezetesebb városokban is. Az utóbbi időkben igen nagy és -ismeretlen eredetű összegek fordíttattak főleg olyan görög -származású rabszolgák visszavásárlására, a kiket a háború esélyei a -legutóbbi hat év alatt az afrikai és kisázsiai ügynökök kezébe -szolgáltattak.</p> -<p>Az arkassai piaczon a nyilvános árverések divatoztak, a melyeken -a bennszülöttek és idegenek egyaránt részt vehettek. De miután épen -ezen a napon a vásárlók csakis az észak afrikai bagnók nevében -jelentkeztek, a foglyok Algirba, Tuniszba vagy Tripoliszba voltak -szállítandók, a szerint, a mint egyik vagy másik ügynök lesz a -legtöbbet igérő.</p> -<p>A foglyok két osztályba soroztattak. Az egyik osztály – a -nagyobb számú, – a Peloponnesusból származott. A másikat egy görög -hajón ejtették zsákmányul, a mely Tuniszból szállította a foglyokat -Scarpantóba, a honnét haza szállíttattak volna, szülőföldjükre. Az -annyi nyomorúságot átélt szerencsétlenek sorsa felett a legutolsó -kikiáltás fog dönteni és árverelni lehetett mindaddig, míg az óra -ötöt üt. Az arkassai fellegvár ágyújának eldördülése, a mely -jeladás volt a kikötő elzáratására, egyszersmind az árverés -befejezését is jelenté.</p> -<p>Szeptember 3-án tehát az ügynökök jelentékeny számban jelentek -meg a batisztán körül. Sokan közülök Smyrnából és Kis-Ázsia egyéb -pontjairól érkeztek, de mindannyian az északafrikai államok számára -dolgoztak.</p> -<p>E nagy keresletet könnyen meg lehetett magyarázni. A legutóbb -történt események arra mutattak, hogy a függetlenségi háborúnak -nemsokára vége lesz. Ibrahim vissza volt szorítva a Peloponnesusba, -Maison marsal pedig körülbelül kétezer főből álló franczia -csapatával partra <span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span> szállt Moreában. A foglyok kivitele -tehát jövőre tetemesen csökkenni fog. Ennélfogva értékük is -előreláthatólag annál inkább növekedhetik, a kadi nagy -megelégedésére.</p> -<p>Az ügynökök reggel meglátogatták a batisztánt és tudták, mihez -kell tartaniok magukat a foglyok mennyisége és minősége -tekintetében. Kétségtelen volt, hogy nagy árakat lesznek -kénytelenek értük fizetni.</p> -<p>– Mohamedre mondom! – hangoztatá egy smyrnai űgynök, a ki -kartársai körében szónokolt, – a szép üzletek korszaka elmult. -Emlékeztek még azon időkre, mikor a hajók nem százával, hanem -ezrével hordták ide a foglyokat?</p> -<p>– Igen!… mint például a sciói mészárlások után! – viszonzá egy -másik ügynök. – Egyszerre negyvenezer rabszolga! El se fértek a -pontonokon!</p> -<p>– Kétségkívül, – mondá egy harmadik ügynök, a ki nagyon -kifejlett kereskedelmi érzékkel látszott birni. – De mikor nagyon -sok a fogoly, akkor igen nagy a kinálat és a nagy kinálat nagy -árcsökkenést idéz elő. Jobb keveset eladni előnyösebb föltételek -mellett, mert a nyereség ugyanaz marad, noha a költségek -tetemesebbek.</p> -<p>– Igen!… főleg Észak-Afrikában!… Tizenkét százalék az összes -jövedelemből a pasát, a kadit vagy a kormányzót illeti.</p> -<p>– Igen, és ezenkívül egy százalékot kell fizetni a mólók és a -parti ütegek fentartási költségeire.</p> -<p>– És még egy százalék vándorol a mi zsebeinkből a -marabukéba.</p> -<p>– Ez valóban nagyon súlyos adó, úgy a hajótulajdonosokra, mint -ránk nézve.</p> -<p>Így beszéltek egymás közt az ügynökök, a kiknek még csak -sejtelmük se volt üzleteik gyalázatos voltáról. <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> Mindig -ugyanazon panaszok hangzottak, ugyanazon adók miatt. És kétségkívül -tovább folytatták volna a rekriminácziókat, ha e pillanatban a -harangozó jelt nem ad a vásár megkezdésére.</p> -<p>Fölösleges említenünk, hogy az árverésnél a kadi elnökölt. Ez -kötelességében állt, mint a török kormány képviselőjének, de nem -kevésbbé állt személyes érdekében is. Ott ült, vagyis inkább egész -keleties fesztelenséggel ott hevert nagy vánkosain, egy emelvényen, -melytől a félholddal diszített sátor elzárta a napsugarakat.</p> -<p>Mellette állt a kikiáltó. De nem kell ám hinni, hogy ennek a -hivatalnoknak alkalma nyílt magát rekedtté ordítani. Nem! az efféle -üzletekben az ügynökök időt engedtek maguknak árverési -ajánlataikkal. Ha a végleges odaitélés körül általában élesebb -küzdelem fog kifejlődni, ez valószínűleg csak a legutolsó negyed -órában lesz várható.</p> -<p>A kikiáltási árt az egyik smyrnai ügynök állapítá meg, ezer -török fontnyi ajánlatával.</p> -<p>– Ezer török font! – ismétlé a kikiáltó.</p> -<p>Aztán behunyta a szemét, mintha ideje volna szenderegni a -legközelebbi ajánlatig.</p> -<p>Az első órában az árak nem emelkedtek magasabbra két ezer török -fontnál, a mely összeg körülbelül negyvenkétezer franknak felel -meg. Az ügynökök egymásra néztek, figyelmesen vizsgálták egymást és -egészen más dolgokról beszélgettek. Már jó eleve tisztában voltak -magukkal. Legmagasabb ajánlataikat csak az ágyúdörgést megelőző -perczekben fogják koczkáztatni.</p> -<p>De egy új versenytárs megérkezése megváltoztatta a szándékot és -váratlanul sokkal mozgalmasabbá tette az árverést.</p> -<p>Négy óra tájban két férfi jelent meg az arkassai <span class= -"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> -piaczon. Honnét jöttek? Kétségkívül a sziget keleti oldaláról, -legalább erről jött az <i>araba</i>, a mely őket a batisztán -kapujáig szállította.</p> -<p>Megjelenésük nagy meglepetést és nyugtalanságot keltett. Az -ügynökök nyilván nem várták oly árverezők megérkezését, a kikkel -számolniok kell.</p> -<p>– Allahra mondom! – kiáltá az egyik, – ez maga Starkos -Miklós!</p> -<p>– És az átkozott Skopelo, – viszonzá egy másik, – pedig mi azt -hittük, hogy valahol a poklok körül járnak!</p> -<p>Csakugyan e két férfi volt, a kiket igen jól ismertek az -arkassai piaczon. Már több izben roppant üzleteket kötöttek és -számos foglyot vásároltak afrikai rabszolgakereskedők számára. -Pénzük soha sem hiányzott, bár nem igen lehetett tudni, honnét -kerítették; de ez az ő dolguk volt. A mi a kadit illeti, ez csak -örülhetett ily hatalmas versenytársak megjelenése felett.</p> -<p>Skopelonak, a ki e dolgokban igen nagy szakismerettel birt, egy -pillanat elég volt arra, hogy megbecsülje a foglyok értékét. Nehány -szót súgott Starkos Miklós fülébe, a ki igenlőleg intett a -fejével.</p> -<p>De bármilyen éles szemei voltak is a <i>Karysta</i> -másodkapitányának, mégse vette észre az irtózat kifejezését, a mely -Starkos Miklós láttára, az egyik rabnő arczán mutatkozott.</p> -<p>Magas termetű, koros nő volt, a batisztán egyik szögletében ült -és hirtelen felemelkedett, mintha valamely láthatatlan erő -késztette volna. Egy vagy két lépést tett is előre és azon a ponton -állt, hogy felsikoltson… De volt ereje magát visszatartóztatni. -Aztán lassan visszament és beburkolván magát sarkig érő szegényes -köpenyébe, leült egy fogoly-csoport mögé, a hol teljesen -elrejtőzhetett. Nyilván nem érte be azzal, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214"><br /> --214-</a></span> az arczát eltakarta, az egész alakját el akarta -rejteni Starkos Miklós elől.</p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i039hq.jpg"><img src="images/i039.jpg" alt= -"«HÁROM EZER FONT» ISMÉTLÉ A KIKIÁLTÓ." title= -"«HÁROM EZER FONT» ISMÉTLÉ A KIKIÁLTÓ." /></a> -<p class="caption">«HÁROM EZER FONT» ISMÉTLÉ A KIKIÁLTÓ.</p> -</div> -<p>Az ügynökök figyelemmel kisérték, de nem szólították meg a -<i>Karysta</i> kapitányát, a ki őket észre se látszott venni. -Vajjon el akarja-e előlük vásárolni ezeket a foglyokat? Méltán -félhettek ettől mindazok, a kik ismerték Starkos Miklós -összeköttetéseit az északafrikai pasákkal és beyekkel.</p> -<p>A kételyek ez irányban csakhamar eloszlottak. E perczben a -kikiáltó felkelt és fenhangon ismétlé a legutóbb ajánlott -összeget.</p> -<p>– Két ezer font!</p> -<p>– Két ezer ötszáz! – mondá Skopelo a főnöke nevében.</p> -<p>– Két ezer ötszáz! – ismétlé a kikiáltó.</p> -<p>A társalgás újból elkezdődött a különböző csoportok közt, a -melyek gyanakodva tekintettek egymásra.</p> -<p>Egy negyedóra mult el. Skopelo után senki se tett ajánlatot. -Starkos Miklós közönyösen és büszkén sétálgatott a batisztán körül. -Senki se kételkedhetett, hogy utoljára is az övé lesz a győzelem, -még pedig különösebb küzdelem nélkül.</p> -<p>Azonban a smyrnai ügynök, miután két vagy három pajtásával -beszélt volna, újabb ajánlatot tett, kétezer hétszáz ötven -fonttal.</p> -<p>– Kétezer hétszáz ötven font! – ismétlé a kikiáltó.</p> -<p>– Három ezer!</p> -<p>Ezúttal maga Starkos Miklós szólalt meg.</p> -<p>Vajjon mi történt? – Miért lépett be személyesen a küzdelembe? -Honnét volt az, hogy egyébkor annyira hideg hangja heves -felindulást árult el, a mely magát Skopelot is meglepte? Mindjárt -megtudjuk.</p> -<p>Starkos Miklós nehány percz előtt átlépte a batisztán sorompóját -és a rabok közt járkált. Mikor az öreg asszony <span class= -"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> arra -látta közeledni, még inkább beburkolta magát a köpenyébe, úgy hogy -teljességgel nem láthatta az arczát.</p> -<p>De figyelmét egyszerre más két fogoly ragadta meg, a kik külön -csoportot képeznek. Starkos Miklós megállt, mintha lábai gyökeret -vertek volna a földben.</p> -<p>Előtte, egy magas termetü férfi mellett, egy fiatal leány feküdt -a földön, a fáradtságtól kimerülve.</p> -<p>A férfi hirtelen fölegyenesedett, a mint Starkos Miklóst -megpillantá. A fiatal leány is fölvetette a szemeit. De a -<i>Karysta</i> kapitányát meglátván, visszahökkent.</p> -<p>– Hadsine! – kiáltá Starkos Miklós.</p> -<p>Elizundo Hadsine volt, a kit Xaris átkarolt, mintha meg akarta -volna védelmezni.</p> -<p>– Ő az! – mondá Starkos Miklós.</p> -<p>Hadsine kibontakozott Xaris karjai közül és szemébe nézett atyja -egykori kliensének.</p> -<p>E pillanatban történt, hogy Starkos Miklós, a ki nem is -iparkodott megtudni, hogyan kerülhetett Elizundo bankár leánya az -arkassai vásárra, izgatott hangon odakiáltotta a háromezer fontos -ajánlatot.</p> -<p>– Háromezer font! – ismétlé a kikiáltó.</p> -<p>Ekkor valamivel több volt fél ötnél. Még huszonöt percz és az -ágyú meg fog dördülni és a rabok odaitéltetnek a legutolsó -igérőnek.</p> -<p>De az ügynökök már is tanácskoztak egymással és készültek -elhagyni a vásárt, el levén határozva, nem igérni magasabb árt. -Bizonyosnak látszott tehát, hogy a <i>Karysta</i> kapitánya -versenyzők hiányában a helyzet ura marad, de a smyrnai ügynök még -egyszer megkisérlé folytatni a küzdelmet.</p> -<p>– Háromezer ötszáz font! – kiáltá.</p> -<p>– Négyezer! – felelt rá rögtön Starkos Miklós.</p> -<p>Skopelo, a ki nem látta Hadsinét, teljességgel nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> értette -a kapitány megmagyarázhatlan hevét. Szerinte az «árúczikk» értéke -máris meg volt haladva, még pedig tetemesen, a négyezer fontos -ajánlattal. Nagyon tünődött magában a felett, hogy vajjon mi -izgathatja annyira Starkos Miklóst erre a rossz üzletre.</p> -<p>A kikiáltó utolsó szavaira hosszas szünet következett. Maga a -smyrnai ügynök is abba hagyta a küzdelmet, társai intésére. Most -már senki sem kételkedhetett, hogy a végleges nyertes Starkos -Miklós lesz, a kinek diadalához már csak néhány percz kellett.</p> -<p>Ezt Xaris is belátta és még szorosabban átkarolta a fiatal -leányt. Előbb meg kell őt ölniök, hogy elválaszthassák tőle.</p> -<p>E perczben a mély csönd közepette egy csengő hang hallatszott, -mely e szókat kiáltotta oda a kikiáltónak:</p> -<p>– Ötezer font!</p> -<p>Starkos Miklós hátrafordult.</p> -<p>A batisztán bejárása elé egy csapat tengerész érkezett. Egy -tiszt állt előttük.</p> -<p>– D’Albaret Henrik! – kiáltá Starkos Miklós. – D’Albaret Henrik… -itt… Scarpanton!</p> -<p>A <i>Syphanta</i> parancsnokát véletlen hozta ide. Még azt se -tudta, hogy e napon – vagyis huszonnégy órával a szigetre való -megérkezése után – rabszolgavásár lesz Scarpanto fővárosában. -Másfelől, miután a <i>Karystát</i> nem találta a kikötőben, -kétségkívül ő is ép annyira meg volt lepetve a felett, hogy Starkos -Miklóst Arkassában találta, mint ez, hogy őt itt látja.</p> -<p>Starkos Miklós nem tudta, hogy d’Albaret Henrik a korvett -parancsnoka, noha tudta, hogy a <i>Syphanta</i> Arkassa előtt -vetett horgonyt.</p> -<p>Az olvasó könnyen elképzelheti, milyen érzelmek uralkodtak a két -ellenfél keblében, midőn szemközt álltak egymással. <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span></p> -<p>D’Albaret Henrik azért elegyedett az árverésbe, mert a -batisztánban levő rabok közt megpillantá Hadsinet és Xarist, – -Hadsinet, a ki most mindjárt Starkos Miklós hatalmába került volna -vissza. De Hadsine is meghallotta és meglátta egykori jegyesét és -odarohant volna hozzá, ha az őrök vissza nem tartóztatják.</p> -<p>D’Albaret Henrik egy intéssel megnyugtatá és türelemre inté a -fiatal leányt. Bármennyire el is volt keseredve gyülölt vetélytársa -láttára, mégis uralkodott érzelmein. Igen, ha mindjárt egész -vagyonát fel is kell áldoznia, ki fogja ragadni Starkos Miklós -körmei közül az arkassai piaczra összeterelt rabokat és köztük azt, -a kit oly régen keresett és nem remélt többé viszontláthatni!</p> -<p>A küzdelem mindenesetre heves lesz. Starkos Miklós ugyan nem -tudta megérteni, hogyan lehet Elizundo Hadsine a foglyok közt, de -azért a fiatal leány előtte még mindig a korfui bankár gazdag -örököse volt. A milliók nem tünhettek el vele együtt. Mindig -rendelkezésére fognak állni, hogy visszaválthassa magát attól, a -kinek rabszolgálójává lesz. Semmit se koczkáztat tehát, bármilyen -nagy összeget igérjen. Starkos Miklós el is határozta, hogy ezt -fogja tenni, még pedig annál nagyobb szenvedélylyel, mert hiszen -vetélytársa és boldog vetélytársa ellen küzdött.</p> -<p>– Hatezer font! – kiáltá.</p> -<p>– Hétezer! – mondá a <i>Syphanta</i> parancsnoka, a nélkül, hogy -még csak a fejét is fordította volna Starkos Miklós felé.</p> -<p>A kadi csak örülhetett a dolgok ilyetén fordulata felett; a két -versenyző jelenlétében nem is igyekezett elpalástolni -megelégedését, mely keleties komolysága alól is kirítt.</p> -<p>Mialatt a kapzsi tisztviselő már számítani kezdte az -<span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span> őt illető százalékot, másfelől Skopelo -kezdte elveszteni önuralmát. Megismerte d’Albaret Henriket, majd -Elizundo Hadsinet is. Ha Starkos Miklós, a gyülölettől -ösztönöztetve, még tovább makacskodik, az üzlet, mely bizonyos -fokig előnyös lett volna, nagyon roszszá lehet; főleg, ha a fiatal -leány talán már elvesztette a vagyonát is, ép úgy, mint a -szabadságát, a mi épen nem volt lehetetlen.</p> -<p>Félre is hivta Starkos Miklóst és néhány bölcs figyelmeztetést -koczkáztatott alázatos hangon. De szavai oly fogadtatásban -részesültek, hogy nem merte a kisérletet megújítani. Most már a -<i>Karysta</i> kapitánya maga árverelt, maga kiáltotta ki az -összegeket, sértő és szemtelen hangon.</p> -<p>Képzelhetni, hogy az ügynökök, látván, hogy kemény csata -fejlődik ki, ott maradtak és izgatott figyelemmel kisérték a -küzdelem minden mozzanatát. A kiváncsiak tömegének érdeklődése nagy -lármában nyilvánult. Legtöbben közülök ismerték a sacoléva -kapitányát, de egyikök sem ismerte a <i>Syphanta</i> parancsnokát. -Még csak azt se tudták, hogy mit keres Scarpanto vizeiben a korfui -lobogó alatt vitorlázó korvett. De a háború kezdete óta annyi -mindenféle és minden nemzetbeli hajó foglalkozott rabszolga -szállítással, hogy egyáltalában nem volt lehetetlen hogy a -<i>Syphanta</i> is ezt a mesterséget űzi. Tehát akár d’Albaret -Henrik vásárolja meg a foglyokat, akár Starkos Miklós, a -szerencsétlenek mindenkép rabszolgák maradnak.</p> -<p>A kérdés azonban öt percz alatt mindenesetre el fog dőlni.</p> -<p>A kikiáltó által közhirré tett legutolsó ajánlatra, Starkos -Miklós e szókkal felelt:</p> -<p>– Nyolczezer font.</p> -<p>– Kilenczezer! – mondá d’Albaret Henrik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220"><br /> --220-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 407px;"><a href= -"images/i040hq.jpg"><img src="images/i040.jpg" alt= -"«JER»… MONDÁ SKOPELÓNAK." title="«JER»… MONDÁ SKOPELÓNAK." /></a> -<p class="caption">«JER»… MONDÁ SKOPELÓNAK.</p> -</div> -<p>Újabb csönd következett. A <i>Syphanta</i> parancsnoka, a ki -teljesen tudott magán uralkodni, a szemeivel kisérte Starkos -Miklóst, a ki dühösen járt fel s alá a nélkül, hogy Skopelo meg -merte volna szólítani. Különben most már semmiféle tekintet se -fékezhette volna az árverési dühöt.</p> -<p>– Tizezer font! – kiáltá Starkos Miklós.</p> -<p>– Tizenegyezer – felelé d’Albaret Henrik.</p> -<p>– Tizenkétezer! – vágott vissza nyomban Starkos Miklós.</p> -<p>D’Albaret parancsnok nem felelt azonnal. Nem mintha habozott -volna, de látta a mint Skopelo Starkos Miklóshoz rohant, hogy -megakadályozza őrjöngésében, – s e közbelépés egy pillanatra -másfelé fordítá a <i>Karysta</i> kapitányának figyelmét.</p> -<p>Ugyanabban a perczben, az öreg rabnő, a ki eddig oly makacsul -elrejtőzött, megint fölegyenesedett, mintha az jutott volna eszébe, -hogy megmutassa arczát Starkos Miklós előtt…</p> -<p>E pillanatban az arkassai fellegvár ormán egy láng villant meg, -fehér gőzök közt, de mielőtt az ágyúdörgés robaja a batisztánig -elhatolhatott volna, d’Albaret Henrik csengő és erős hangja újból -megszólalt:</p> -<p>– Tizenháromezer font!</p> -<p>Nyomban rá az ágyúdörgés is hallatszott, a melyre számtalan -hurrahkiáltás következett.</p> -<p>Starkos oly hevesen taszítá el Skopelót, hogy az hanyatt esett… -Most már késő volt! Starkos Miklósnak nem volt joga tovább -árverelni! Elizundo Hadsine kisiklott a kezei közül és kétségkívül -örökre!</p> -<p>– Jer! – mondá Skopelónak tompa hangon.</p> -<p>S aztán e szókat dörmögé magában:</p> -<p>– Olcsóbban is megkaphatjuk.</p> -<p>Aztán mindketten felültek az arabába, a mely őket <span class= -"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span> -ideszállította és eltüntek azon út kanyarulatánál, a mely a sziget -belseje felé vitt.</p> -<p>Elizundo Hadsine és Xaris már átlépték a batisztán sorompóját. A -fiatal leány d’Albaret Henrik karjaiba dőlt, a ki őt a szivére -szorítá és így szólt hozzá!</p> -<p>– Hadsine! Hadsine! – Egész vagyonomat feláldoztam volna, hogy -önt megválthassam.</p> -<p>– A mint én feláldoztam a magamét, hogy megváltsam a nevem -becsületét, – viszonzá a fiatal leány. – Igen, igen, Henrik! – -Elizundo Hadsine most már szegény, és most már méltó önhöz! -<span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>XIII.<br /> -<span class="smaller">A «Syphanta» fedélzetén.</span></h2> -</div> -<p>Másnap, szeptember 3-án, reggeli tíz óra tájban a -<i>Syphanta</i> felszedte horgonyait és kevés számú vitorlával -hajózott ki a scarpantói kikötőből.</p> -<p>A d’Albaret Henrik által visszaváltott foglyok egy része a -fedélzet alatt, a másik az ütegben helyezkedett el. Noha a -szigettenger átszelése csak nehány napot vett igénybe; a tisztek és -a legénység egyértelműleg azt akarták, hogy a szegény emberek -lehetőleg kényelmesen legyenek elszállásolva.</p> -<p>D’Albaret parancsnok már a megelőző napon megtette a kellő -intézkedéseket, hogy útra kelhessen. A tizenháromezer font -kifizetését illetőleg oly biztosítékot nyujtott, a melylyel a kadi -teljesen meg volt elégedve. A foglyok hajóraszállítása minden -nehézség nélkül véghez ment és az északafrikai bagnok kinjainak -elviselésére itélt szerencsétlenek nem egészen három nap mulva -partra szállhatnak északi Görögország valamelyik kikötőjében, a hol -többé nem kell félteniök szabadságukat.</p> -<p>De a megszabadulást egyedül annak köszönhették, a ki őket -Starkos Miklós kezei közül megmentette. Hálájukat megható módon -nyilvánították, mihelyt a hajó fedélzetére értek. <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span></p> -<p>Volt köztük egy «pappa», egy öreg pap Leondariból. Szerencsétlen -társaival együtt a hajó hátulsó része felé ment, a hol Elizundo -Hadsine és d’Albaret Henrik állt, néhány tiszt társaságában.</p> -<p>Itt mindnyájan letérdeltek és az aggastyán kinyújtá karjait a -parancsnok felé, e szókkal:</p> -<p>– D’Albaret Henrik, kisérjen mindazok áldása, a kiknek -visszaadtad szabadságukat!</p> -<p>– Barátaim, csupán a kötelességemet teljesítém, – mondá a -<i>Syphanta</i> parancsnoka meghatott hangon.</p> -<p>– Igen… mindnyájunk áldása… mindnyájunké és az enyim is, Henrik! -– mondá Hadsine és szintén térdre borult.</p> -<p>D’Albaret Henrik gyorsan felemelé őt, s ekkor e kiáltások: -«Éljen d’Albaret Henrik! éljen Elizundo Hadsine!» harsogtak minden -oldalról az üteg mélyéből a vitorlafákig, a melyeken mintegy ötven -matróz állt, hatalmas hurráhkat hangoztatva.</p> -<p>Csupán egyetlen egy rabnő nem vett részt e tüntetésben, ugyanaz, -a ki tegnap elrejtőzött a batisztánban. Midőn hajóra szállt, minden -igyekezetét oda irányzá, hogy észre ne vegyék a foglyok közt. Ez -sikerült is neki, és többé senki sem ügyelt rá, mihelyt a fedélköz -leghomályosabb szögletébe elrejtőzött. Nyilván azt remélte, hogy -észrevétlenül fogja el is hagyhatni a hajót. Talán ismerte őt -valamelyik tiszt vagy matróz? Mindenesetre fontos okai voltak arra, -hogy meg akarja őrizni inkognitóját azon három vagy négy napig, a -melyet az átkelés igénybe veend.</p> -<p>De ha d’Albaret Henrik megérdemelte a korvett utasainak háláját, -mit érdemelt Elizundo Hadsine azért, mit Korfuból való elutazása -óta tett?</p> -<p>Tegnap így szólt: «Henrik, Elizundo Hadsine most már szegény és -most már méltó önhöz.» <span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span></p> -<p>Szegénynek, csakugyan szegény volt. Hogy méltó volt-e a fiatal -tiszthez? – itélje meg az olvasó.</p> -<p>Ha d’Albaret Henrik szerette Hadsinet akkor, midőn olyan komoly -események választották el őket egymástól, mennyire kellett -szerelmének fokozódnia, midőn megtudta, hogyan élt a fiatal leány -elválásuk esztendeje alatt!</p> -<p>Mihelyt Elizundo Hadsine megtudta, honnét származott a vagyon, a -melyet atyja örökségül hagyott rá, azonnal elhatározta, hogy az -egészet hadifoglyok visszavásárlására fogja fordítani. A gyalázatos -módon szerzett húsz millióból semmit sem akart megtartani. Tervét -csak Xarissal közölte. Xaris helyeselte az ifjú leány szándékát és -a bankház összes vagyonát csakhamar értékesítették.</p> -<p>D’Albaret Henrik kezéhez kapta a levelet, a melyben jegyese -bocsánatot kért és elbucsúzott tőle. Aztán Hadsine derék és hű -Xarisa kiséretében titokban elhagyta Korfut és átkelt a -Peloponnesusba.</p> -<p>Akkoriban Ibrahim katonái még kegyetlen háborút viseltek -Közép-Morea lakosai ellen, a kik oly sokat és már oly régóta -szenvedtek. Azokat a szerencsétleneket, a kiket nem mészároltak le, -elszállították Messenia legjelentékenyebb kikötőibe, Patrasba vagy -Navarinba. Innét részint a török kormány által bérelt, részint a -kalózok által előállított hajókon elvitték őket Scarpantóba vagy -Smyrnába, a hol állandó rabszolgavásár létezett.</p> -<p>Elizundo Hadsine és Xaris, azon két hónap alatt, a mely -eltünésüket követte, semmiféle árt se sokalván, több száz foglyot -vásároltak vissza azok közül, a kik még nem hagyták el a messeniai -partokat. Azután főgondjuk volt őket biztonságba helyezni, részint -az ioinai szigeteken, részint északi Görögország szabad területén. -Mihelyt ez megtörtént, mindketten átkeltek <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226"><br /> --226-</a></span> Kis-Ázsiába, Smyrnába, a hol a rabszolgakereskedés -nagymérvben virágzott. Ide vitték nagy csapatokban a görög rabokat, -a kiket Elizundo Hadsine mindenekelőtt ki akart szabadítani. Az -északafrikai és ázsiai ügynökök által ajánlott áraknál annyival -magasabbakat kinált, úgy hogy a török hatóságok nyereségesnek -találták vele szerződni. Természetes, hogy az ügynökök -kizsákmányolták nagylelkű szenvedélyét, de több ezer rab neki -köszönhette, hogy megszabadult az afrikai beyek gályáitól.</p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i041hq.jpg"><img src="images/i041.jpg" alt= -"EGY RÉSZÖK AZ ÜTEGBEN HELYEZKEDETT EL." title= -"EGY RÉSZÖK AZ ÜTEGBEN HELYEZKEDETT EL." /></a> -<p class="caption">EGY RÉSZÖK AZ ÜTEGBEN HELYEZKEDETT EL.</p> -</div> -<p>De még több teendő is volt és e perczben támadt Hadsinében az a -gondolat, hogy két különböző úton induljon a kitűzött czél -felé.</p> -<p>Csakugyan nem volt elég visszavásárolni a nyilvános piaczokon -kiállított rabokat, vagy drága pénzért kiszabadítani a rabszolgákat -a gályákról. Meg kellett semmisíteni a kalózokat is, a kik e -hajókat elfogdosták a szigettenger valamennyi vizeiben.</p> -<p>Elizundo Hadsine Smyrnában volt, midőn megtudta, mi történt a -<i>Syphantá</i>-val. Tudta, hogy mily czélból szerelték fel a -korvettet a korfui kereskedők. Tudta, hogy a hadjárat szerencsésen -kezdődött, de aztán nyomon követé a hír, hogy a <i>Syphanta</i> -elveszté a parancsnokát, több tisztjét és a legénység egy részét, -egy véres ütközetben, a kalózok egyik hajóhada ellen, melyet -állítólag Sakratif személyesen vezényelt.</p> -<p>Elizundo Hadsine azonnal érintkezésbe tette magát azzal az -ügynökkel, a ki a <i>Syphanta</i> tulajdonosainak érdekeit -képviselte Korfuban. Oly árt kinált érte, hogy a tulajdonosok -elhatározták eladni hajójukat. A korvett tehát megvásároltatott egy -raguzai bankár neve alatt, de voltaképen Elizundo örökösének -tulajdonává lett; az ifjú leány csak a Bobolinák, a Modenák, a -Zachariasok és egyéb derék honleányok példáját követé, a -<span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span> kiknek a háború kezdetén saját -költségükre fölszerelt hajóik annyi kárt tettek az ottomán -hajókban.</p> -<p>Hadsinenek kezdettől fogva az volt a szándéka, hogy a -<i>Syphanta</i> parancsnokságát d’Albaret Henriknek ajánlja fel. -Egy meghitt embere, Xaris unokaöcscse, a ki görög eredetű tengerész -volt, mint a nagybátyja, titokban folyvást követte a fiatal -tisztet, úgy Korfuban, a hol oly soká és oly sikertelenül kereste a -fiatal leányt, valamint Scióban is, midőn Fabvier ezredes -csapataihoz csatlakozott.</p> -<p>Ez az ember, Hadsine parancsa következtében, matróz minőségben -szegődött a korvettre, azon pillanatban, midőn a legénységet a -lemnosi ütközet után újjászervezték. Ő juttatta d’Albaret Henrik -kezeihez a Xaris által írt két levelet: az elsőt Scióban, a hol -tudtára adták, hogy alkalmazást találhat a <i>Syphanta</i> -törzskarában; a másodikat a hajó társalgótermének asztalára tette -le, midőn őrt állt az ajtó előtt. E levélben, mint tudjuk, a -korvett légyottot kapott szeptember első napjaira a scarpantói -vizekben.</p> -<p>Elizundo Hadsine csakugyan ide akart jönni, önfeláldozó és -könyörületes működésének befejezése után. Azt akarta, hogy a -<i>Syphanta</i> szállítsa haza az utolsó rabcsapatot, a melyet -vagyona végmaradványai árán fog kiváltani.</p> -<p>De a következő hat hónap alatt mennyit kellett fáradoznia és -mennyi veszélylyel kellett daczolnia!</p> -<p>A bátor fiatal leány nem habozott Xaris kiséretében elmenni -hivatását teljesítendő, az északafrikai államokba, a kalózoktól -hemzsegő kikötőkbe, a hol Algir meghódításáig a leggonoszabb rablók -garázdálkodtak. Koczkáztatta szabadságát, koczkáztatta életét és -daczolt mindazon veszélyekkel, a melyek szépségénél és -fiatalságánál fogva fenyegették. <span class="pagenum"><a name= -"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p> -<p>Semmi se volt képes visszatartóztatni. Útra kelt.</p> -<p>Apáczaruhában megjelent egymásután Tripoliszban, Tuniszban, -Algirban, sőt az afrikai partok legalsóbbrendű piaczain. Mindenütt, -a hol görög foglyokat adtak el, visszavásárolta a -szerencsétleneket, nagy nyereséggel az illető tulajdonosok javára. -Mindenütt, a hol az emberkereskedők árverésre bocsátották ezeket az -emberi nyájakat: Hadsine megjelent, készpénzzel a kezében. Csak itt -szemlélhette igazán egész borzasztóságában a rabszolgaság nyomorait -oly országban, a hol a szenvedéseket nem korlátozza semmi.</p> -<p>Algir akkoriban még a muzulmánokból és renegátokból álló -miliczia uralma alatt állt. Ez a rablócsapat a középtenger partjait -képező három világrész salakjából verődött össze és a kalózok által -foglyokul ejtett és a keresztények által visszavásárolt rabok -elárusításából élt. Afrikában már a tizenhatodik században közel -negyvenezer mindkét nembeli rabszolga volt, köztük valamennyi -nemzet: a franczia, az angol, a német, a flandriai, a hollandi, a -görög, a magyar, az orosz, a lengyel és a spanyol.</p> -<p>Elizundo Hadsine Algirban a pasa, Tuniszban Ali-Mami, Kulughis -és Sidi Hassan, Tripoliszban Jussif-bey, Galere Patrone és Cicala -gályabörtöneiben kereste főleg azon foglyokat, a kiket a hellén -háború juttatott rabszolgaságra. Mintha valamely talizmán -védelmezte volna, szerencsésen megmenekült minden veszélytől és -enyhített mindennemű nyomort. Az ezer veszedelem közül, a melyeket -a dolgok természetes rendje támasztott körüle, szinte csodás módon -szabadult ki. Hat hónap alatt egy hitvány kis hajón bejárta a -partvidék legfélreesőbb pontjait is, a tripoliszi kormányzóságtól -kezdve Tetuanig, a mely azelőtt szabályosan szervezett -kalózköztársaság volt, – Tangerig, melynek tengeröble <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> a -kalózok téli szállásául szolgált, – Saléig, Afrika nyugati -partjain, a hol e szerencsétlen foglyok a föld alatt -tizenkét-tizenöt lábnyi mélységű vermekben laktak.</p> -<p>Elizundo Hadsine, miután hivatását teljesíté és az atyjától -öröklött milliókat elköltötte, végre visszatért Xarissal Európába. -Az általa visszavásárolt legutolsó foglyokkal együtt egy görög -hajóra szállt, a mely Scarpantóba volt indulandó. Itt akart -találkozni d’Albaret Henrikkel. De Tuniszból való útrakelésük után -három nappal egy török hajó elfogta őket; Hadsinét társaival együtt -Arkassába vitték, hogy ott rabszolgául eladhassák azokkal együtt, a -kiket megszabadított!</p> -<p>A szabadítás művének, a melyre Elizundo Hadsine vállalkozott, -nagyban és egészben az volt az eredménye, hogy több ezer rabot -vásárolt vissza azon a pénzen, a melyet a rabszolgakereskedés -jövedelmezett. Az ifjú leány most már teljesen vagyontalanná lett, -de legalább a lehetőség határai közt jóvátette azt a sok -szerencsétlenséget, a melyet atyja okozott.</p> -<p>D’Albaret Henrik csak most tudta meg mindezt. Igen; a szegény -Hadsine most már méltó lett volna hozzá és Henrik kész volt magát -az övéhez hasonló szegénységre kárhoztatni, hogy kiszabadíthassa őt -Starkos Miklós kezei közül.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> legénysége másnap hajnalban megpillantá Kréta -szigetét és útját a szigettenger északnyugati része felé irányozta. -D’Albaret parancsnok Görögország keleti partjaira szándékozott -eljutni Euboea sziget irányában. Itt a foglyok akár Negropontisban, -akár Eginában teljes biztonságban szállhattak partra, mert a -törökök már vissza voltak szorítva a Peloponnesusba. Egyébiránt ez -időtájban Ibrahimnak egy katonája se volt már a hellén félszigeten. -<span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span></p> -<p>A szegény emberek, a kiket a <i>Syphanta</i> fedélzetén a lehető -legjobban elláttak mindennel, már is kezdék kiheverni átélt -borzasztó szenvedéseiket. Nappal a gyermekek, az anyák és a férjek, -a kiket örökös elválás fenyegetett, most ismét egyesülve a -fedélzeten gyűltek egybe és mohón szívták a szigettenger friss -levegőjét. Ők is mindnyájan tudták, mi mindent tett Elizundo -Hadsine és midőn az ifjú leány, d’Albaret Henrik karjára -támaszkodva, elhaladt mellettük, minden oldalról a hála tanujelei -nyilvánultak a legmeghatóbb módon.</p> -<p>Szeptember 4-ikén, a kora hajnali órákban, Kréta hegycsúcsai -eltűntek a látóhatárról; de a szél csillapulván, a korvett e napon -csak nagyon kevéssé haladhatott előre, noha összes vitorláit -kifeszítette. De utóvégre is huszonnégy, vagy legfeljebb -negyvennyolcz órai késedelem nem a világ. A tenger csöndes, az idő -fölséges volt. Semmi se látszott arra mutatni, hogy az időjárás -egyhamar megváltozzék. «Csak menni hagyni» kellett a hajót, a mint -a tengerészek mondani szokták; majd véget ér az utazás, mikor az -istennek tetszeni fog.</p> -<p>A csöndes hajókázás csak kedvezhetett a társalgásnak a hajón. A -legénységnek kevés dolga volt. Csak az őrök voltak elfoglalva, a -kiknek kötelességükben állt a látóhatáron felmerülő szigeteket vagy -hajókat jelezni.</p> -<p>Hadsine és d’Albaret néha órákig ültek egymás mellett egy padon, -a hajó hátulsó részén. Nem a multról beszélgettek többé, hanem a -jövőről, melynek ezentúl urai voltak. Nemsokára megvalósulandó -terveket készítettek, melyeket mindenkor közöltek a derék Xarissal, -a kit a családhoz tartozónak tekintettek. Elhatározták, hogy a -menyegzőt megtartják, mihelyt <span class="pagenum"><a name= -"Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232"><br /> --232-</a></span> görög földre érnek. Elizundo Hadsine ügyei nem -okozhattak nehézségeket, se halasztást.</p> -<div class="figcenter" style="width: 408px;"><a href= -"images/i042hq.jpg"><img src="images/i042.jpg" alt= -"A HÁLA TANUJELEI NYILVÁNULTAK." title= -"A HÁLA TANUJELEI NYILVÁNULTAK." /></a> -<p class="caption">A HÁLA TANUJELEI NYILVÁNULTAK.</p> -</div> -<p>Az emberbaráti hivatás teljesítésében töltött esztendő nagyon -egyszerűvé tett mindent; az egybekelés után d’Albaret Henrik a -korvett parancsnokságát Todros kapitánynak szándékozott átadni, -hogy rövid időre elvihesse nejét Francziaországba, honnét ismét -vissza fognak térni Hadsine hazájába.</p> -<p>Épen ma este is ezekről a dolgokról beszélgettek. A szellő alig -dagasztotta a <i>Syphanta</i> legfelső vitorláit. A nap leáldozása -nagyszerű volt; néhány aranyzöld sugár látszott még a kissé ködbe -borult nyugati látóhatár felett. Az ellenkező oldalon a keleti -égboltozat legelső csillagai ragyogtak. A tenger reszkedt a -villófénytől. Az éj csodaszépnek igérkezett.</p> -<p>D’Albaret Henrik és Hadsine teljes mértékben élvezték a gyönyörű -est varázsát. A korvett barázdáját csak néhány tajtékcsipke -jelölte. A csöndet csupán egy-egy vitorla redőinek egymáshoz való -csapódása szakította félbe. A két szerelmes nem látott egyebet -egymásnál. Csak akkor tértek magukhoz, midőn d’Albaret Henrik -ismételten hallotta magát megszólíttatni.</p> -<p>Xaris állt előtte.</p> -<p>– Parancsnok úr! – mondá Xaris már harmadszor.</p> -<p>– Mi baj, barátom? – kérdé d’Albaret Henrik, észrevevén Xaris -habozását.</p> -<p>– Mit akarsz, jó Xaris? – kérdé Hadsine.</p> -<p>– Valamit akarnék mondani, parancsnok úr.</p> -<p>– Mit?</p> -<p>– Lássa, ezeknek a derék embereknek, a kiket most a hazájukba -szállít, egy gondolatuk támadt és engem bíztak meg, hogy azt önnel -közöljem.</p> -<p>– Nos, hát halljuk, Xaris. <span class="pagenum"><a name= -"Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234"><br /> --234-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i043hq.jpg"><img src="images/i043.jpg" alt= -"ÉLVEZTÉK A GYÖNYÖRŰ EST VARÁZSÁT." title= -"ÉLVEZTÉK A GYÖNYÖRŰ EST VARÁZSÁT." /></a> -<p class="caption">ÉLVEZTÉK A GYÖNYÖRŰ EST VARÁZSÁT.</p> -</div> -<p>– Elmondom, parancsnok úr. Mindnyájan tudják, hogy ön nőül fogja -venni Hadsinet…</p> -<p>– Kétségkívül – viszonzá d’Albaret Henrik mosolyogva. – Ez már -senki előtt se titok.</p> -<p>– Nos hát, ezek a derék emberek igen boldogoknak éreznék -magukat, ha az önök egybekelésének tanui lehetnének…</p> -<p>– Tanui lesznek, Xaris, tanui lesznek! és soha se lett volna -menyasszonynak az övéhez hasonló nászkisérete, ha össze lehetne -gyűjteni mindazokat, a kiket a rabszolgaságból kiszabadított!</p> -<p>– Ó Henrik! – szólt közbe a fiatal leány.</p> -<p>– A parancsnok úrnak igaza van – mondá Xaris. – A korvett utasai -tehát mindenesetre jelen lesznek és…</p> -<p>– Mihelyt görög földre lépünk, azonnal meg fogom őket hívni a -menyegzőmre – mondá d’Albaret Henrik.</p> -<p>– Nagyon jól van, parancsnok úr, de ezeknek a derék embereknek -az első gondolat után egy második gondolatuk is támadt.</p> -<p>– A második is olyan jó, mint az első?</p> -<p>– Még jobb. Azt gondolták, hogy az esküvőt a <i>Syphanta</i> -fedélzetén kellene megtartani. Hiszen ez a derék korvett, a mely -őket a hazájukba visszaszállítja, szintén egy darab görög föld!</p> -<p>– Úgy legyen, Xaris – mondá d’Albaret Henrik. – Beleegyezik ön, -kedves Hadsine?</p> -<p>Hadsine felelet helyett a kezét nyujtá neki.</p> -<p>– Jól feleltél! – mondá Xaris.</p> -<p>– Megmondhatja a <i>Syphanta</i> utasainak, hogy kivánságuk -teljesülni fog – mondá d’Albaret Henrik.</p> -<p>– Értettem, parancsnok úr… De – tevé utána Xaris némi habozás -után – ez még nem minden. <span class="pagenum"><a name="Page_235" -id="Page_235">-235-</a></span></p> -<p>– Beszélj, Xaris – mondá az ifjú leány.</p> -<p>– Az utasoknak az első jó gondolat és a második jobb gondolat -után egy harmadik gondolatuk is támadt, a melyet kitünőnek -tartanak.</p> -<p>– Igazán! még egy harmadik gondolatuk is támadt! – mondá -d’Albaret Henrik. – Halljuk a harmadik gondolatot.</p> -<p>– Azt szeretnék, hogy a menyegző ne csak a korvett fedélzetén -tartassék meg, hanem egyszersmind a sík tengeren is, még pedig -holnap! – Van a hajón egy öreg pap…</p> -<p>Xaris szavait hirtelen félbeszakítá az árboczőr hangja.</p> -<p>– Hajók a szél irányában!</p> -<p>D’Albaret Henrik azonnal felkelt és Todros kapitányhoz ment, a -ki már a kijelölt irány felé nézett.</p> -<p>Körülbelül tizenkét, különböző nagyságú hajóból álló hajóraj -mutatkozott kelet felől, nem egészen hat tengeri mérföldnyi -távolságban. A <i>Syphanta</i> a szélcsend miatt csaknem egészen -mozdulatlanul állt, következőleg a hajórajnak, a melyet a korvettig -el nem hatolható szellő utolsó fuvallatai hajtottak előre, -előbb-utóbb okvetlenül utól kellett érnie Elizundo Hadsine -hajóját.</p> -<p>D’Albaret Henrik elővette látcsövét és figyelmesen vizsgálta a -hajók mozdulatait.</p> -<p>– Todros kapitány, – mondá végre, társához fordulva – ez a -hajóraj még sokkal messzebb van, hogysem tisztában lehetnénk -szándékai és ereje felől.</p> -<p>– Tökéletesen igaza van, parancsnok úr, – viszonzá Todros – és e -holdvilágtalan éjszakán, a mely nagyon sötét lesz, szintén nem -fogjuk megtudni azt, a minek megtudása annyira érdekünkben áll. -Várnunk kell tehát holnapig.</p> -<p>– Igen, várnunk kell, – mondá d’Albaret Henrik <span class= -"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> – de -miután ez a vidék korántsem biztos, adjon parancsot, hogy embereink -gondosan őrködjenek. Ezenkívül meg kell tenni a szükséges -óvintézkedéseket azon esetre, ha e hajók a <i>Syphantá</i>-hoz -közelednének.</p> -<p>Todros kapitány kiadta a kellő rendeleteket, a melyek azonnal -végrehajtattak. A korvett fedélzetén résen állt mindenki.</p> -<p>Szükségtelen említenünk, hogy a bekövetkezhető eshetőségekkel -szemben későbbre halasztották a menyegző megünneplésére vonatkozó -elhatározásukat. Hadsine, d’Albaret Henrik kérésére, visszavonult a -kabinjába.</p> -<p>A fedélzeten egész éjjel keveset aludtak. A jelzett hajóraj -közelléte alapos okot adott a nyugtalanságra. A míg csak lehetséges -volt, figyelemmel kisérték mozdulatait. De kilencz óra tájban köd -támadt és csakhamar eltakarta a gyanus hajókat.</p> -<p>Másnap napkeltekor még meglehetősen sűrű párák rejtették el a -keleti látóhatárt. Teljes szélcsend lévén, e párák nem oszlottak -szét tíz óra előtt. De mögöttük semmiféle gyanus tünemény se volt -észrevehető. Mikor a párák eloszlottak, a hajóraj már alig volt -négy mérföldnyi távolságra a korvett mögött. Következőleg két -tengeri mérföldnyivel közeledett tegnap óta a <i>Syphantá</i>-hoz -és csak azért nem többel, mert a köd miatt nem mozoghatott -szabadon. A hajóraj tizenkét hajóból állt, melyek a hosszú -gályaevezők segélyével egymás mellett haladtak előre. A korvett, a -mely sokkal nagyobb volt, hogysem evezőkkel segíthetett volna -magán, csaknem mozdulatlanul állt folyvást ugyanazon a helyen; -kénytelen volt várni, a nélkül, hogy egyetlen mozdulatot tehetett -volna.</p> -<p>A hajóraj szándékai felől semmiféle kétség se maradhatott fenn. -<span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_238" id="Page_238"><br /> --238-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 403px;"><a href= -"images/i044hq.jpg"><img src="images/i044.jpg" alt= -"«RIADÓT VERETNI!» KIÁLTÁ D’ALBARET HENRIK." title= -"«RIADÓT VERETNI!» KIÁLTÁ D’ALBARET HENRIK." /></a> -<p class="caption">«RIADÓT VERETNI!» KIÁLTÁ D’ALBARET HENRIK.</p> -</div> -<p>– Nagyon gyanús hajók! – mondá Todros kapitány.</p> -<p>– Annyival gyanusabbak, – viszonzá d’Albaret Henrik – mivel -ráismertem a briggre, a melyet hasztalan üldöztünk a krétai -vizekben.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> parancsnoka nem tévedt. A hajók közt legelől -járt a brigg, a mely oly sajátságos módon tűnt fel Scarpanto -mellett. Mozdulatait olyformán irányzá, hogy el ne váljon a többi -hajótól, a melyek vezénylete alatt álltak.</p> -<p>E közben egy kis szélfuvalat emelkedett kelet felől, mely a -hajóraj haladását még inkább elősegíté, de e fuvalatok, a melyek a -tenger vize felett ellebbenve a vizet valamivel zöldebbé tették, a -korvett mögött néhány fonalnyira elenyésztek.</p> -<p>Egyszerre d’Albaret Henrik leereszté a látcsövét.</p> -<p>– Riadót veretni! – kiáltá.</p> -<p>Látta, a mint a brigg előrészén fehér füst tolul elő egy -ágyúcsőből és a főárboczon egy lobogó bontakozott ki ugyanazon -pillanatban, midőn az ágyúlövés dördülése a korvetthez ért.</p> -<p>A lobogó fekete hátterén egy tűzvörös S betü világított.</p> -<p>Sakratif kalóz lobogója volt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>XIV.<br /> -<span class="smaller">Sakratif.</span></h2> -</div> -<p>A tizenkét hajóból álló flotilla a mult napon hagyta el -scarpantoi rejtekhelyét. Egyenlőtlen harczczal akarta-e megkinálni -a korvettet, akár homlok-, akár oldaltámadás és körülzárás -segélyével? E felől alig lehetett kételkedni. A szélcsend -következtében szükségképen el kellett fogadni a csatát. Egyébiránt -ha el is lehetett volna kerülni, d’Albaret Henrik nem tette volna. -A <i>Syphanta</i> lobogója a megbecsteleníttetés terhe alatt -kénytelen volt helyt állni a szigettenger kalózainak lobogója -előtt.</p> -<p>A tizenkét hajó közt volt négy brigg 16–18 ágyúval, a többi -nyolcz csekélyebb teherképességű hajó is teljesen harczra volt -fölszerelve és el volt látva könnyű tüzérséggel. A mennyire a -korvett tisztjei megítélhették, száznál több ágyúval lesz dolguk és -e száz ágyú ellen csak huszonkét nagyobb és hat kisebb fedélzeti -ágyúval rendelkeztek. A korvett kétszázötven emberből álló -legénységének is hét- vagy nyolczszáz főnyi ellenség ellen kellend -küzdenie. A harcz mindenesetre egyenlőtlen lesz. Mindazonáltal a -<i>Syphanta</i> sokkal kitünőbb tüzérsége kecsegtethetett a siker -némi esélyeivel, de csak azon feltétel alatt, hogy az ellenséget ne -engedje nagyon közel férni magához. Távol kellett tartani a -hajórajt és ez a czél csak úgy volt elérhető, <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> ha a -hajókat egyenkint harczképtelenné teszik a lehető legszabatosabban -irányzott lövésekkel. Szóval a fődolog volt, minden áron elkerülni -azt, hogy a kalózok megrohanhassák a korvettet és ütközet fejlődjék -ki ember ember ellen. Ezen utóbbi esetben a túlnyomó szám -okvetlenül diadalmaskodott volna, mert e tényező még sokkal nagyobb -fontossággal bír a tengeren, mint a szárazföldön; mert ott a -visszavonulás lehetetlen lévén, nem marad egyéb hátra, mint megadni -magát, vagy a légbe röpíteni a hajót.</p> -<p>Egy órával a köd eloszlása után a flotilla tetemesen -megközelítette a korvettet, a mely csaknem oly mozdulatlanul állt, -mintha a kikötőben horgonyzott volna.</p> -<p>D’Albaret kapitány nem szünt meg figyelemmel kisérni a kalózok -manővereit. A riadó után csakhamar mindenki helyén volt; tisztek és -legénység egyaránt. A fegyverfogható állapotban levő utasok -engedelmet kértek a legénység közt harczolhatni. Ezek között -fegyvereket osztottak szét. Az ütegben és a fedélzeten halotti -csönd uralkodott, melyet alig szakított félbe a parancsnok és a -Todros kapitány közt váltott néhány szó.</p> -<p>– A rohamot semmi esetre se fogjuk megengedni, – mondá a -parancsnok. – Várjunk, míg a legelső hajókat jól czélba vehetjük, -aztán sortűzzel fogadjuk.</p> -<p>– A hajótestre fogunk-e czélozni, vagy az árboczokra? – kérdé a -másodkapitány.</p> -<p>– A hajótestre. Az elsülyesztés a főczél – felelé d’Albaret -Henrik.</p> -<p>Ez volt a legjobb harczi mód a kalózok ellen, a kik oly -borzasztóan szoktak kegyetlenkedni, midőn puszta fegyverre kerül a -dolog és főleg Sakratif ellen, a ki oly szemtelenül bontotta ki a -fekete lobogót. És <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> ha már megtette, kétségkívül arra -számított, hogy a korvetten levők közül senki sem fog életben -maradni, a ki azzal dicsekedhetnék, hogy őt színről-színre -látta.</p> -<p>Délután egy órakor a hajóraj már csak egy mérföldnyire volt szél -alatt. Evezői segélyével folyvást közeledett. A <i>Syphanta</i>, -orrával északnyugat felé fordulva, csak nehezen bírta megtartani -ezt az irányt. A kalózok csatarendben közeledtek: – két brigg a -középen és másik kettő két oldalt. Mozdulataikat úgy irányozták, -hogy a korvettet előlről és hátulról megkerüljék és körbe -szorítsák, a melynek átmérője lassankint kisebbednék. Czéljuk -nyilván az volt, hogy előbb kereszttüzelés által harczképtelenné -tegyék, aztán megrohanják.</p> -<p>D’Albaret Henrik megértette e magára nézve oly veszélyes -manővert és nem akadályozhatta meg, mert mozdulatlanságra volt -kárhoztatva. De talán áttörheti e vonalat ágyúgolyóival, mielőtt -még minden oldalról körül volna fogva. Sőt a tisztjei már is -tünődni kezdtek a felett, vajjon parancsnokuk miért nem ad -parancsot a tüzelésre jól ismert nyugodt és szilárd hangjával.</p> -<p>Nem. D’Albaret Henrik csak biztosan akart lövetni és közelebb -hagyta jönni az ellenséget.</p> -<p>Még tíz percz mult el. Mindnyájan vártak. A czélozók állást -foglaltak az ágyúk mögött, az üteg tisztjei készen álltak, tovább -adni a parancsnok vezényszavát, a matrózok a fedélzeten egy-egy -pillantást vetettek a párkányzaton keresztül. Vajjon nem az -ellenség fogja-e megkezdeni a tüzelést, most, mikor a közelség -miatt sikerrel tehette.</p> -<p>D’Albaret Henrik még mindig hallgatott. Nézte a hajósort, a mely -a szélein egy kissé görbülni kezdett. A közepén levő briggek – és -az egyik közülök az <span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span> volt, a melyen a Sakratif fekete -lobogója lengett – e pillanatban nem voltak egy mérföldnyire sem a -korvettől.</p> -<p>De ha a <i>Syphanta</i> parancsnoka nem sietett a tüzelés -megkezdésével, a flotilla parancsnoka se látszott sietni vele. Sőt -talán egyetlen ágyúlövés nélkül akarta megcsáklyázni a korvettet, -hogy aztán rohamot intézhessen ellene, nehány száz kalózával.</p> -<p>Végre d’Albaret Henrik azt gondolta, hogy nem lesz czélszerű -tovább várnia. Egy utolsó szélfuvalat, mely a korvettig elhaladt, -lehetővé tette, hogy nehány fokkal oldalvást forduljon a hajójával. -Miután ez által oly helyzetbe jutott, hogy a két brigget nem egész -fél mértföldnyi távolból jól czélba vehette, elmondta a -vezényszót:</p> -<p>– Vigyázz a fedélzeten és az ütegben!</p> -<p>A fedélzeten némi csekély nesz hallatszott, a mely után mély -csönd következett.</p> -<p>– Czélozz sülyesztésre! – mondá d’Albaret Henrik.</p> -<p>A tisztek azonnal ismétlék a vezényszót és a czélozók az ütegben -figyelmesen czélba vették a két brigg hajótestét, míg a fedélzeten -levő czélozók az árbóczokra irányozták ágyuikat.</p> -<p>– Tűz! – kiáltá d’Albaret parancsnok.</p> -<p>Az ágyúk eldördültek a jobboldalon. A korvett fedélzetéről és -ütegéből tizenegy nagyobb és három kisebb ágyú lőtte ki golyóit és -egyebek közt nehány pár lánczos golyót is, a melyeknek az a -rendeltetésük, hogy az árbóczokat közép távolságból összezúzzák. -Mihelyt a lőporfüst szétoszlott és a látóhatár kissé kitisztult, -azonnal meg lehetett itélni a sortűz hatását a két ellenséges -hajón. A hatás ugyan nem teljes, de mégis jelentékeny volt.</p> -<p>A sor közepén álló briggek egyikét a vízvonal felett -<span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> érte a lövés. Ezenkívül több árbocz -kötele elszakadt, hátulsó árbocza, a fedélzet felett nehány lábnyi -magasságban ketté törvén, előrezuhant és összetörte a főárbocz -sudarát. Ily körülmények közt a briggnek bizonyos idő kellett -hozzá, míg mindezt kitatarozták, de azért nem vált harczképtelenné. -Az a veszély tehát a mely a korvettet fenyegette, egyáltalában nem -csökkent.</p> -<p>A jobb és balszárny végén levő két brigg most már egy irányban -volt a <i>Syphantával</i>. Innét elő kezdtek nyomulni ellene, de -előbb egy-egy hosszlövéssel üdvözölték, a melyek elől a korvett nem -térhetett ki.</p> -<p>Ez a lövés sok kárt okozott. A hátulsó árbocz derékban -kettétört, s egész kötélzete lezuhant, szerencsére a nélkül, hogy a -főárbocz kötelében kárt tehetett volna. Egyúttal a vitorlafák is -összetörtek, az egyik csolnakkal együtt. Legsajnálatosabb volt -azonban egy tiszt és két matróz eleste, a kik szörnyet haltak; -ezenkívül három vagy négy súlyos sebesülés is történt. A -sebesülteket azonnal elvitték a fedélközbe.</p> -<p>D’Albaret Henrik rögtön parancsot adott, hogy a hajó hátulsó -részét kitakarítsák. A lezuhant vitorlákat, köteleket, árbocz- és -vitorlafa-darabokat pár percz alatt elvitték s a tér megint üres és -használható volt. Egyetlen pillanatot se lehetett vesztegetni. A -tüzelésnek újra kellett kezdődni. A tűz közé szorult korvettnek -egyszerre két oldalról kellett magát védelmeznie.</p> -<p>E perczben a <i>Syphanta</i> újból sortüzet adott s pedig ez -alkalommal oly sikeresen, hogy a hajóraj két kisebb hajója, a -vizvonal alatt keresztül levén lőve, néhány pillanat mulva -elsülyedt. A legénységnek épen csak annyi ideje maradt, hogy a -mentőcsolnakokba ugrálhatott és a két középső briggre -menekülhetett. <span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span></p> -<p>– Hurrah! hurrah!</p> -<p>Ez a diadalkiáltás hangzott a korvettről a szerencsés lövések -után, a melyek a tüzérek becsületére váltak.</p> -<p>– Kettő elsülyedt! – mondá Todros kapitány.</p> -<p>– Igen, – viszonzá d’Albaret Henrik, – de a gazemberek, a kik -rajta voltak átmehettek a briggekre és én folyvást félek a -megcsáklyáztatástól, a melynél a számszerinti többség előnye az -övék volna.</p> -<p>A lődözés még egy negyedóráig tovább folyt mindkét részről. A -kalózhajók, valamint a korvett is eltűntek a fehér lőporfüst -közepette és a füst eloszlását kellett bevárni, mielőtt a -kölcsönösen okozott kár nagyságát konstatálni lehetett volna. -Szerencsétlenségre a kár a <i>Syphantán</i> nagyon is érezhető -volt. Több matróz elesett, még több súlyosan megsebesült. Egy -franczia tiszt, a kit a golyó a mellén talált, épen abban a -pillanatban esett össze, mikor a parancsnok rendeletet adott -neki.</p> -<p>A halottakat és a sebesülteket azonnal levitték a fedélközbe. A -sebész és a segédei már is nem győzték a munkát, annyi bekötözést -és műtétet igényelt azon szerencsétlenek állapota, a kiket -közvetlenül a lövegek, vagy közvetve a szilánkok értek a fedélzeten -vagy az ütegben. A kézi fegyverek ugyan még nem szólaltak meg az -egymástól fél ágyúlövésnyi távolságra levő hajók között; -puskagolyókat még nem kellett kivágni a sebesültek testéből, de -azért a sebek nem kevésbbé súlyosak és irtózatosak voltak.</p> -<p>A nők, a kik a hajó belsejébe voltak száműzve, ezúttal is -teljesíték kötelességüket. Elizundo Hadsine járt elől jó példával. -Mindnyájan igyekeztek a sebesülteket biztatni, vigasztalni.</p> -<p>Ekkor hagyta el sötét rejtekhelyét a scarpantói öreg -<span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> rabnő. Nem irtózott a vér látásától és -viszontagságos életében bizonynyal megfordult már egynél több -csatatéren. A fedélköz lámpáinak félhomályában lehajolt a -sebesültek fekhelye fölé, segédkezett a legfájdalmasabb műtéteknél -és mikor egy-egy lövés minden izében megreszketteté a korvettet, -szemeinek egyetlen mozdulata se mutatta, hogy a borzasztó -dördülésekre összerázkódott volna.</p> -<p>Azonban közelgett az idő, midőn a <i>Syphanta</i> legénysége -kénytelen lesz puszta fegyverrel harczolni a rablók ellen. A -flotilla hajói újból sorakoztak, a kör mindinkább kisebbedett. A -korvett volt az összes lövegek czélpontja.</p> -<p>De a <i>Syphanta</i> derekasan védelmezte magát az árboczán -lengő lobogó becsületéért. Tüzérsége nagy pusztításokat okozott a -kalózhajók fedélzetén. Még két más ellenséges hajó pusztult el. Az -egyik elmerült, a másik kigyuladt a tüzes golyóktól és csakhamar -eltűnt a lángok közt.</p> -<p>De a megcsáklyáztatás elkerülhetetlenné vált. A <i>Syphanta</i> -csak úgy kerülhette volna el, ha áttöri a hajósort, a mely -körülkerítette. Ezt a szélcsend miatt nem tehette, míg ellenben a -kalózok, gályaevezőik segélyével folyvást közeledtek, mind -szűkebbre szorítván a kört.</p> -<p>A fekete lobogós brigg már csak egy pisztolylövésnyire volt és -ekkor sortüzet adott. Egy lövés a korvett hátulját találta és -összetörte a kormánylapát rúdját.</p> -<p>D’Albaret Henrik tehát előkészült a kalózok rohamára és -felvonatta érczhálóit. Azután mindkét oldalról megkezdődött a -puskatüzelés, A <i>Syphanta</i> fedélzetére mindennemü kézi -fegyverek golyózápora hullott alá. Sokan elestek még a legénység -közül és sokan sebesültek <span class="pagenum"><a name="Page_246" -id="Page_246">-246-</a></span> meg halálosan. D’Albaret Henrik -húszszor is forgott életveszélyben, de mozdulatlanul és nyugodtan -maradt a helyén, mintha csak egy hadiszemlét vezényelt volna.</p> -<p>E pillanatban, a füst szakadékain keresztül, szemtől-szembe -láthatták egymást az ellenfelek. Minden oldalról a tengeri rablók -iszonyú káromkodása hallatszott. D’Albaret Henrik igyekezett a -fekete lobogós brigg fedélzetén megpillantani azt a Sakratifot, a -kinek nevétől az egész szigettenger remegett.</p> -<p>E pillanatban ez a brigg és egyik azok közül, a melyek a hajósor -szélén nyomultak előre, a többi hajó által hátulról támogatva, két -oldalról közre fogták a korvettet, a melyeknek bordái recsegtek a -szorítás alatt. Nagy szabatossággal átdobott csáklyák a kötélzetbe -kapaszkodtak és összekötötték a három hajót. Az ágyúknak el kellett -hallgatniok, de miután a <i>Syphanta</i> lőrései megannyi nyilt rés -voltak a kalózokra nézve, az ágyúszemélyzet helyén maradt, hogy a -nyilásokat fejszével, pisztolylyal és lándzsával védelmezze. Igy -rendelte a parancsnok abban a pillanatban, mikor a két brigg a -korvett mellé nyomult.</p> -<p>Egyszerre minden oldalról oly hatalmas kiáltás riadt fel, hogy -túlharsogta a puskaropogást.</p> -<p>– Rohamra! rohamra!</p> -<p>A küzdelem, ember ember ellen, borzasztó volt. Sem a -puskalövések, sem a fejszecsapások és lándzsaszúrások nem voltak -képesek a dühtől ittas, vérszomjas őrjöngőket megakadályozni abban, -hogy a korvettre nyomuljanak. – A vitorlafákról folyvást szórták a -golyókat, ennélfogva lehetetlen volt a megmaradás a <i>Syphanta</i> -fedélzetén, noha a derék hajó árbóczőrei is ugyancsak derekasan -lődöztek. D’Albaret Henrik minden oldalról megtámadtatva látta -magát. A kalózok <span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_248" id="Page_248"><br /> --248-</a></span> rohammal ostromolták meg a hajó-párkányzatokat, -noha jóval magasabbak voltak a briggek párkányzatánál. Átlyukgatták -az érczhálókat és a fedélzetre rontottak. Mit törődtek vele, hogy -nehány társuk elesett, mielőtt eljutott volna az ellenséges hajóra! -Számuk oly túlnyomó volt, hogy a támadt hézagokat észre se lehetett -venni.</p> -<div class="figcenter" style="width: 403px;"><a href= -"images/i045hq.jpg"><img src="images/i045.jpg" alt= -"«ROHAMRA! ROHAMRA!»" title="«ROHAMRA! ROHAMRA!»" /></a> -<p class="caption">«ROHAMRA! ROHAMRA!»</p> -</div> -<p>A korvett legénységének, a melynek létszáma kétszázra olvadt, -hatszáz ember ellen kellett védekezni.</p> -<p>A két brigg folyvást átmeneti hidul szolgált újabb és újabb -támadóknak, a kiket a flotilla csolnakjai szállítottak a többi -hajóról. E tömeggel szemben csaknem lehetetlen volt az ellenállás. -A vér nemsokára patakonkint folyt a <i>Syphanta</i> fedélzetén. A -sebesültek halálos kínjaik közt vonaglottak, de mégis -felemelkedtek, hogy egy utolsó pisztolylövéssel vagy tőrdöféssel -pusztítsák az ellenséget. A sűrű füst közepette leírhatlan khaosz -uralkodott. De a korfui lobogót nem fogják bevonni mindaddig, míg -egyetlen egy ember marad a védelmére!</p> -<p>A borzasztó dulakodásban Xaris úgy harczolt, mint egy oroszlán. -Fejszéje, melyet izmos keze erősen markolt, egy-egy kalóz fejére -erősen lesujtván, húszszor is megmentette d’Albaret Henriket a -haláltól.</p> -<p>A parancsnok e zűrzavar közepette és noha a túlnyomó szám ellen -semmire sem mehetett, mégis képes volt magán uralkodni. Vajjon mire -gondolt? A megadásra-e? – Nem! Egy franczia tiszt nem adja meg -magát a kalózoknak! De hát mit fog tenni? Utánozni fogja-e a hősies -Bissont, a ki tíz hónappal ezelőtt, hasonló körülmények közt, -hajójával együtt a légbe röpítette magát, hogy ne kerüljön a -törökök kezére? Megsemmisítse-e a korvettel együtt a melléje -kötözött két brigget is? De az annyi volt, mint egyszersmind -<span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span> megsemmisíteni a <i>Syphanta</i> -sebesültjeit is, a Starkos Miklóstól elrabolt foglyokat, a nőket, a -gyermekeket!… Annyi volna, mint feláldozni Hadsinét!… És azok, a -kik a felrobbanás után netalán megmenekülnének, ha mindjárt -Sakratif megkegyelmezne is az életüknek, hogyan menekülnének -ezúttal a rabszolgaságtól?</p> -<p>– Vigyázzon magára parancsnok úr! – kiáltá Xaris és eléje -ugrott.</p> -<p>Egy másodpercz és d’Albaret Henrik fejét halálos csapás éri. De -Xaris megragadta a kalózt, a ki fejszéjét ellene emelte és -beledobta a tengerbe. Más kalózok három ízben igyekeztek -előnyomulni d’Albaret Henrikig és Xaris három izben a lábai elé -terítette őket.</p> -<p>Ekkor már a korvett fedélzete tele volt támadókkal. Alig -lehetett itt-ott egy-egy lövést hallani. Az ellenfelek puszta -fegyverrel viaskodtak és a lárma elnyomta a lőpor dörgését.</p> -<p>A kalózok már urai voltak a hajó előrészének a főárboczig. -Lassankint mindinkább hátrafelé szorították a legénységet. Legalább -is tizen voltak egy ellen. Hogyan lett volna lehetséges az -ellenszegülés? E pillanatban d’Albaret parancsnok már akarva se -tudta volna felrobbantani a hajót. A hajó belsejébe vezető -bejárások már az ostromlók hatalmában voltak. Behatoltak a -fedélközbe és az ütegbe, a hol a küzdelem hasonló elkeseredéssel -folyt. Gondolni sem lehetett arra, hogy valaki a lőporos kamrához -férhessen.</p> -<p>A kalózok túlnyomó számukkal diadalmaskodtak. A <i>Syphanta</i> -hátuljától már csak az elesett vagy sebesült társaikból alakult -torlasz választotta el őket. A legelső sorok, a hátrább állók által -előre nyomatván, átlépték e korlátot, miután az más holttestektől -még <span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span> magasabb lett. Lábbal taposták a -hullákat, bokáig gázoltak a vérben és így rohantak a még el nem -foglalt hajórész megostromlására.</p> -<p>Itt mintegy ötven ember állt, öt vagy hat tiszttel, köztük -Todros kapitány. Körülfogták parancsnokukat és el voltak határozva -ellentállni az utolsó csepp vérig.</p> -<p>E szűk helyen kétségbeesett harcz fejlődött ki. A hátulsó -árboczczal együtt lezuhant lobogót a leghátulsó zászlórúdra tűzték -fel. Ez volt az utolsó állomás, melynél a becsület azt követelte, -hogy azt megvédjék a legutolsó emberig.</p> -<p>De bármily elszánt volt is e kis csapat, mit tehetett azon öt -vagy hatszáz kalóz ellen, a kik ekkor már a hajó előrészét, az -egész fedélzetet és a vitorlaféket is megszállták, a melyekről -gyilkos golyózáport szórtak alá? A flotilla legénysége folyvást -újabb csapatokkal támogatta a legelső ostromlókat. Megannyi rabló -volt ez, a kik még nem fáradtak ki a harczban; holott a védelmezők -száma perczenkint csökkent.</p> -<p>De a hajó hátulja olyan volt mint egy erőd. Többszörös rohamot -kellett ellene intézni és ki tudná megmondani, mennyi vérbe került -az elfoglalása. Végre azonban mégis elfoglalták. A <i>Syphanta</i> -embereinek a hátvéd legmagasabb pontjáig vissza kellett vonulniok -az ostromlók sűrü tömegei elől. Itt a lobogó körül csoportosultak -és azt testükkel védelmezték, középütt állt d’Albaret Henrik, egyik -kezében pisztolylyal, a másikban tőrrel. Ő ejtette az utolsó -tőrszurásokat, ő tette a legutolsó lövést.</p> -<p>Nem! a korvett parancsnoka nem adta meg magát. A túlnyomó szám -legyőzte! Ekkor meg akart halni… Hasztalan! Úgy látszott, mintha az -ostromlók titkos parancsot kaptak volna, hogy élve fogják el; – e -parancs <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span> <span class="pagenum"><a name= -"Page_252" id="Page_252"><br /> --252-</a></span> végrehajtásának megkisérlése miatt húsz ember a -legdühöngőbbek közül elhullott Xaris kezétől.</p> -<div class="figcenter" style="width: 408px;"><a href= -"images/i046hq.jpg"><img src="images/i046.jpg" alt= -"A SYPHANTA EMBEREI VISSZAVONULTAK AZ OSTROMLÓK SŰRŰ TÖMEGEI ELŐL." -title= -"A SYPHANTA EMBEREI VISSZAVONULTAK AZ OSTROMLÓK SŰRŰ TÖMEGEI ELŐL." /></a> -<p class="caption">A SYPHANTA EMBEREI VISSZAVONULTAK AZ OSTROMLÓK -SŰRŰ TÖMEGEI ELŐL.</p> -</div> -<p>Végre d’Albaret Henriket elfogták, ama tisztekkel együtt, kik a -harczot az ő oldalán túlélték. Xaris és a többi matróz tétlenségre -volt kárhoztatva. A <i>Syphanta</i> lobogója nem lengett többé a -zászlórúdon.</p> -<p>E perczben minden oldalról lárma és hurrahkiáltás riadt fel. A -győzők ordítva üdvözölték vezérüket:</p> -<p>– Sakratif! Sakratif!</p> -<p>A vezér ekkor megjelent a korvett párkányzata felett. A rablók -tömege félreállt az útból és helyet engedett neki. Lassú léptekkel -ment a hajó hátulsó vége felé és észre se látszott venni, hogy -lábbal tapossa társainak hulláit. Miután a hátvéd véres lépcsőin -felment, d’Albaret Henrik felé indult.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> parancsnoka végre megláthatta azt, a kit a -rablócsapat Sakratif néven üdvözölt. Starkos Miklós volt. -<span class="pagenum"><a name="Page_253" id= -"Page_253">-253-</a></span></p> -<div class="chapter"> -<h2>XV.<br /> -<span class="smaller">Kibonyolódás.</span></h2> -</div> -<p>Harmadfél óránál tovább tartott a harcz a flotilla és a korvett -közt. Az ostromlók közül legalább százötvenre lehetett tenni a -halottak és a sebesültek számát és csaknem annyira rugott a -<i>Syphanta</i> legénységének vesztesége is, kétszázötven ember -közül. E számok mutatják, milyen elkeseredéssel folyt a küzdelem -mindkét részről. De a túlnyomó szám győzedelmeskedett a vitézség -felett. Nem a jog aratott diadalt. D’Albaret Henrik tisztjeivel, -matrózaival és utasaival együtt most már a könyörtelen Sakratif -kezei közt volt.</p> -<p>Sakratif és Starkos egy és ugyanazon ember volt. Eddig senki se -tudta, hogy e név alatt egy görög ember rejtőzik, a Maina szülötte -és az ellenséghez átpártolt áruló. Igen! Starkos Miklós vezényelte -ezt a hajórajt, a melynek gonosz tetteitől az egész szigettenger -lakossága iszonyodott. Ő egyesített a gyalázatos kalózmesterséggel -egy még gyalázatosabb kereskedést. Ő adta el a barbároknak, a -hitetleneknek a saját földijeit, a kik a törökök mészárlásaitól -megmenekültek. A Sakratif harczinév, vagyis inkább kalóznév, -Starkos Andronika fiának a neve volt!</p> -<p>Sakratif – ezentúl így kell őt neveznünk – már sok év óta a -Scarpanto szigetet választotta műveletei <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> -központjául. Itt a keleti part ismeretlen beszögeléseiben voltak -hajórajának főállomásai.</p> -<p>Itt tartózkodtak rendszerint, minden bűnre és minden -vakmerőségre kész, gonosz és elvetemült társai, a kik mintegy húsz -hajó legénységét szolgáltatták és Sakratifot ismerték el -vezérüknek, feltétlenül.</p> -<p>Sakratif, a <i>Karystával</i> elindulván Korfuból, egyenesen a -Scarpanto felé irányozta útját. Szándéka volt újra kezdeni a -hadjáratait a szigettengeren, azon reményben, hogy találkozni fog a -korvettel, a melynek elindulásánál jelen volt és rendeltetését -ismerte. Azonban, a mellett, hogy <i>Syphantával</i> foglalkozott, -korántsem mondott le arról a reményről, hogy Elizundo Hadsinet és -millióit feltalálja és d’Albaret Henriken boszút állhasson.</p> -<p>A kalózok hajóraja tehát elindult a korvett fölkeresésére, de -noha Sakratif gyakran hallott beszélni felőle és a szigettenger -északi részén garázdálkodó kalózok ellen viselt dolgai felől, soha -se volt képes a nyomára akadni. Téves volt az a hir, hogy ő -vezényelt volna a lemnosi ütközetben, a melyben Stradena kapitány -elesett; de csakugyan ő menekült el sacolevején a thasosi -kikötőből, midőn a korvett a kikötő előtt harczolt. Csakhogy -akkoriban nem tudta még, hogy a <i>Syphanta</i> parancsnokságát -d’Albaret Henrik vette át, erről csak akkor értesült, midőn a -scarpantoi piaczon találkozott vele.</p> -<p>Midőn Sakratif Thasosból menekült, állomást tartott Syrában és e -szigetet csakis a korvett megérkezése előtt negyvennyolcz órával -hagyta el. Nem volt téves az a feltevés, hogy a sacoléve Kréta felé -vette irányát. E szigeten, a grabusai kikötőben várt a brigg, a -melyen Sakratif visszatérendő volt Scarpantóba, hogy megtegye -előkészületeit egy újabb hadjárathoz. A korvett <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> -megpillantá a brigget, kevés idővel Grabusából való eltávozása után -és üldözőbe vette, de a mint tudjuk, nem volt képes utólérni.</p> -<p>Sakratif azonnal megismerte a <i>Syphantát</i>. Első gondolata -az volt, hogy rajtaüssön, megrohanja, megsemmisítse s igy elégítse -ki boszúvágyát. De bővebben megfontolván a dolgot, azt gondolta, -hogy jobb lesz, ha üldözteti magát az egész krétai part hosszában, -elédesgeti a korvettet a scarpantói vizekig, aztán egyszerre -eltűnik a csupán általa ismert rejtekhelyek egyikén.</p> -<p>Igy is történt és a kalózok vezére épen hajóraját igyekezett -olyan karba helyezni, hogy képes legyen megtámadni a -<i>Syphantát</i>, midőn a körülmények rohamosan siettették a dráma -kibonyolódását.</p> -<p>Tudjuk, mi történt, tudjuk, hogy miért ment el Sakratif az -arkassai vásárra, tudjuk, hogyan találkozott d’Albaret Henrikkel, a -korvett parancsnokával, miután Elizundo Hadsinet megismerte a -batisztánban összeterelt foglyok közt.</p> -<p>Sakratif, azt hivén, hogy Elizundo Hadsine még mindig a gazdag -korfui bankár örököse, minden áron meg akarta őt vásárolni… -D’Albaret Henrik közbelépése meghiúsítá e kisérletet.</p> -<p>Sakratif jobban el volt határozva, mint valaha, hogy kézrekeríti -Elizundo Hadsinet és megboszulja magát vetélytársán. – Skopelóval -együtt visszatért a sziget nyugati partjára. Kétségtelen volt, hogy -d’Albaret Henrik azonnal útnak fog indulni, hazaszállítandó a -foglyokat. A flotillát tehát csaknem teljes számban egybegyűjtötték -és másnap útnak indították, s a körülmények kedvezvén gyors -előnyomulásának, a <i>Syphanta</i> a kalózok hatalmába került.</p> -<p>Délután három óra volt, midőn Sakratif a korvett <span class= -"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> -fedélzetére lépett. A szellő feltámadt s ennek következtében a -többi hajó elfoglalhatta előbbi állomását, de úgy, hogy a -<i>Syphantát</i> folyvást kereszttűz alatt tartották. A korvett -oldalához kötött briggnek várnia kellett, mig a vezérnek ismét -tetszeni fog átkelni a hajójára.</p> -<p>De e perczben nem is gondolt erre, körülbelül száz kalóz maradt -vele a korvett fedélzetén.</p> -<p>Sakratif még eddig nem szólítá meg d’Albaret parancsnokot, -csupán nehány szót váltott Skopelóval, a ki a foglyokat, tiszteket -és matrózokat vegyest, a hajólépcsőkhöz vezette. Itt egyesítették -őket az ütegben és a fedélközben elfogott társaikkal és valamennyit -kényszerítették lemenni a hajó fenekére, a hol a csaptató ajtókat -becsukták utánuk. Vajjon milyen sorsot szántak nekik? Kétségkivül -borzasztó halált, mely őket a <i>Syphantával</i> együtt -megsemmisítendi.</p> -<p>A fedélzeten nem maradt más, mint d’Albaret Henrik és Todros -kapitány, mindkettőt lefegyverezték és megkötözték.</p> -<p>Sakratif, a kit mintegy tizenketten környeztek a legvérengzőbb -kalózok közül, egy lépést tett feléjük.</p> -<p>– Nem tudtam, – mondá, – hogy d’Albaret Henrik a <i>Syphanta</i> -parancsnoka, különben nem haboztam volna megütközni vele már a -krétai vizekben és nem lett volna alkalma versenyre kelnie az -irgalmas barátokkal a scarpantói vásáron.</p> -<p>– Ha Starkos Miklós el nem illant volna előlünk a krétai -vizekben, már régóta a <i>Syphanta</i> főárboczának vitorlafáján -függne, – mondá d’Albaret Henrik.</p> -<p>– Igazán? – viszonzá Sakratif. – Ilyen gyors és kiméletlen -elbánás…</p> -<p>– Igen!… Olyan elbánás, a mely megilleti a kalózok vezérét. -<span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span></p> -<p>– Vigyázz magadra d’Albaret Henrik! – kiáltá Sakratif. – A -vitorlafa még ott van a korvett főárboczán és csak jelt kell -adnom.</p> -<p>– Adj jelt.</p> -<p>– Egy tisztet nem szoktak felakasztani, hanem agyonlövik! – -kiáltá Todros kapitány. – Ez gyalázatos halálnem.</p> -<p>– Választhat-e mást egy becstelen ember? – viszonzá d’Albaret -Henrik.</p> -<p>Ezen utolsó szóra Sakratif jelt adott, a melyet emberei nagyon -is jól megértettek.</p> -<p>Halálos itélet volt.</p> -<p>Öt vagy hat ember d’Albaret Henrikre rohant, mig a többiek -megragadták Todros kapitányt, a ki a kötelékeit igyekezett -széttépni.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> parancsnokát iszonyú szitkozódások közt előre -hurczolták. Egy kötelet már megerősítettek a vitorlafa végén, még -nehány pillanat és egy franczia tiszt gyalázatos módon -kivégeztetett volna. Ekkor Elizundo Hadsine megjelent a -fedélzeten.</p> -<p>Az ifjú leányt Sakratif parancsára vezették elő. Tudta, hogy -Starkos Miklós a kalózok vezére. De se nyugalma, se büszkesége nem -hagyta cserben.</p> -<p>Szemei mindenekelőtt d’Albaret Henriket keresték. Nem tudta, -vajjon túlélte-e a harczot, megtizedelt legénysége közepette. Végre -megpillantá őt!… Élt!… élt, de épen azon a ponton állt, hogy a -végitéletet végrehajtsák rajta.</p> -<p>Elizundo Hadsine odaszaladt hozzá e kiáltással:</p> -<p>– Henrik!… Henrik!</p> -<p>A kalózok szét akarták őket egymástól választani, midőn -Sakratif, a ki a korvett előrésze felé indult, megállt nehány -lépésnyire Hadsinetól és d’Albaret Henriktől. Kegyetlen gúnynyal -nézte mindkettőjüket. <span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span></p> -<p>– Ime, Elizundo Hadsine Starkos Miklós kezei közé került, – -mondá, összefonván a karjait a mellén. Hatalmamban van tehát a -korfui gazdag bankár örökösnője.</p> -<p>– Az örökösnő igen, de az örökség nem! – viszonzá Hadsine -hidegen.</p> -<p>Sakratif nem érthette e megkülönböztetést és tovább -folytatá:</p> -<p>– Szeretem remélni, hogy Starkos Miklós jegyese nem fogja tőle -megtagadni a kezét, azért mert Sakratif név alatt találta fel -újra.</p> -<p>– Én? – kiáltá Hadsine.</p> -<p>– Ön! – felelé Sakratif, még élesebb gúnynyal. – Nagyon -helyeslem, hogy hálával viseltetik a <i>Syphanta</i> nagylelkű -parancsnoka iránt, a miért önt a rabságból kiváltotta. De a mit ő -tett, azt én is megkisérlettem. Önért, nem pedig a többi -foglyokért, a kikkel egy cseppet se törődöm, egyedül önért -koczkáztattam egész vagyonomat. Egy másodpercz még, szép Hadsine, -és urává, vagyis inkább rabszolgájává lettem volna.</p> -<p>E szókkal Sakratif egy lépést tett előre. A fiatal leány -szorosabban simult d’Albaret Henrikhez.</p> -<p>– Nyomorult! – kiáltá.</p> -<p>– Oh! igen, nagyon nyomorult, Hadsine – viszonzá Sakratif. – És -épen az ön millióira számolok, hogy kiszabaduljak a -nyomoruságból.</p> -<p>– Starkos Miklós! mondá a leány nyugodtan. – Elizundo Hadsinenek -már egy fillére sincs abból a vagyonból, a mely után ön sóvárog. E -vagyont elköltötte, hogy jóvá tegye azt a sok szerencsétlenséget, a -melyet atyja okozott, mialatt a kincseit szerezte. Starkos Miklós, -Elizundo Hadsine szegényebb most a legutolsónál e boldogtalanok -közül, a kiket a <i>Syphanta</i> hazájukba volt visszaszállítandó. -<span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span></p> -<p>E váratlan felfedezés nagy változást idézett elő Starkos -Miklósnál. Mintha egyszerre más emberré lett volna. Szemei égtek a -dühtől. Igen! még számított azokra a milliókra, a melyeket Elizundo -Hadsine feláldozott volna, hogy megmenthesse d’Albaret Henrik -életét. És e milliókból – az ifjú leány szavai után nem -kételkedhetett többé – semmije se maradt!</p> -<p>Sakratif előbb Hadsinere, majd d’Albaret Henrikre tekintett. -Skopelo figyelmesen nézte urát. Jól ismerte őt és előre tudta, -milyen lesz e dráma kibonyolódása. Ezenkívül már is ki volt adva a -parancs, a korvett felrobbantására és a kalózvezér meghitt embere -csak egy intést várt, hogy a parancsot végrehajtsa.</p> -<p>Sakratif feléje fordult.</p> -<p>– Menj, Skopelo, – mondá.</p> -<p>Skopelo, nehány társa kiséretében, lement az ütegbe vezető -lépcsőkön és a lőporos kamra felé indult, mely a <i>Syphanta</i> -hátulján volt. Sakratif egyúttal parancsot adott a kalózoknak, hogy -menjenek vissza a briggekre, a melyek még a korvetthez voltak -erősítve.</p> -<p>D’Albaret Henrik megértett mindent. Sakratif nem csupán az ő -halálával akarja kielégíteni boszúját. Több száz szerencsétlen -ember arra volt kárhoztatva, hogy vele együtt e szörnyeteg -gyűlöletének áldozatul essék.</p> -<p>A két brigg már is felszedte a csáklyákat és leoldotta a -köteleket és távozni kezdett nehány vitorla és az evezők -segélyével. A korvett fedélzetén nem maradt több mintegy húsz -kalóznál. A csónakok ott vártak rájuk és Sakratifra a -<i>Syphanta</i> alatt.</p> -<p>E pillanatban Skopelo és emberei visszatértek a fedélzetre.</p> -<p>– A csónakokra! – mondá Skopelo.</p> -<p>– Igen! a csónakokra! – kiáltá Sakratif borzasztó <span class= -"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> hangon. -– Nehány pillanat mulva semmi se fog maradni ebből az átkozott -hajóból! Ah! d’Albaret Henrik! nem akartál gyalázatos halállal -kimulni? Ám legyen! A felrobbanás nem fogja megkimélni a -<i>Syphanta</i> hadifoglyait, sem a legénységet, sem a tiszteket! -Köszönd meg, hogy ily szép halált szántam neked és ilyen jó -társaságban!</p> -<p>– Igen, köszönd meg neki, Henrik, – mondá Hadsine, – köszönd -meg. Legalább együtt fogunk meghalni.</p> -<p>– Te… Hadsine… meghalni? Oh! nem! te élni fogsz és rabszolgám… -értsd meg jól… rabszolgám leszesz!</p> -<p>– A gyalázatos! – kiáltá d’Albaret Henrik.</p> -<p>Az ifjú leány jegyesébe fogódzott. – Ő! ez ember hatalmában!</p> -<p>– Ragadjátok meg! – parancsolá Sakratif.</p> -<p>– Azután a csónakokra, – mondá Skopelo. – Épen ideje lesz.</p> -<p>Két kalóz megragadta Hadsinet és a korvett párkánya felé kezdte -hurczolni.</p> -<p>– És most, – kiáltá Sakratif, – veszszenek el valamennyien a -<i>Syphantával</i> együtt… valamennyien!…</p> -<p>– Igen!… valamennyien, még az anyád is velök!</p> -<p>Az öreg rabnő, ezúttal fedetlen arczczal, megjelent a -fedélzeten.</p> -<p>– Az anyám!… ezen a hajón! – kiáltá Sakratif.</p> -<p>– Az anyád, Starkos Miklós! – felelé Andronika, – az anyád, a ki -a te kezedtől fog meghalni!</p> -<p>– Vigyétek el!… hurczoljátok el! – ordítá Sakratif.</p> -<p>Társai közül nehányan Andronikára rohantak. <span class= -"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262"><br /> --262-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 410px;"><a href= -"images/i047hq.jpg"><img src="images/i047.jpg" alt= -"AZ IFJÚ LEÁNY JEGYESÉBE FOGÓDZOTT." title= -"AZ IFJÚ LEÁNY JEGYESÉBE FOGÓDZOTT." /></a> -<p class="caption">AZ IFJÚ LEÁNY JEGYESÉBE FOGÓDZOTT.</p> -</div> -<p>De e pillanatban a <i>Syphanta</i> fedélzetét ellepték azok, a -kik a legénység közül életben maradtak. Sikerült feltörniök a -legalsó hajóüreg csaptató ajtaját, a melyet rájuk zártak és most -felrohantak a hajó-lépcsőn.</p> -<p>– Ide! hozzám! – kiáltá Sakratif.</p> -<p>A hajón levő kalózok, Skopelo vezetése alatt, igyekeztek -segítségére sietni, de a fejszékkel és tőrökkel felfegyverzett -tengerészek valamennyit legyilkolták, az utolsó emberig. Sakratif -érezte, hogy veszve van. De legalább vele együtt fognak veszni -mindazok, a kiket gyűlölt.</p> -<p>– Robbanj hát fel, átkozott korvett! – kiáltá. – Robbanj -fel.</p> -<p>– Felrobbanni?… A mi <i>Syphantánk!</i> – Soha!</p> -<p>E szókat Xaris mondta, a ki megjelent kezében égő kanóczczal, a -melyet a lőporos kamra egyik hordójából kapott ki. Aztán Sakratif -elé ugrott és egy fejszecsapással a földre terítette.</p> -<p>Andronika felsikoltott. Mindaz, a mi az anyai szeretetből -fenmaradhat egy nő szivében, annyi bűn után, egyszerre felébredt -benne. El akarta volna hárítani a fiára mért csapást.</p> -<p>Odament Starkos Miklós holttestéhez, letérdepelt mellette, -mintha végső bocsánatát akarta volna elrebegni az utolsó -istenhozzádban… Aztán ő is összeesett, élettelenül.</p> -<p>D’Albaret Henrik odarohant.</p> -<p>– Meghalt! – mondá. – Bocsásson meg az Isten a fiúnak az anya -iránt való irgalomból.</p> -<p>E közben a csónakban levő kalózok közül némelyek feljutottak az -egyik briggre. Sakratif halálának híre azonnal elterjedt.</p> -<p>Ezt meg kellett boszulni és a flotilla ágyúi azonnal elkezdték -újból lődözni a <i>Syphantát</i>. <span class="pagenum"><a name= -"Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> <span class= -"pagenum"><a name="Page_264" id="Page_264"><br /> --264-</a></span></p> -<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href= -"images/i048hq.jpg"><img src="images/i048.jpg" alt= -"ANDRONIKA FÖLSIKOLTOTT." title="ANDRONIKA FÖLSIKOLTOTT." /></a> -<p class="caption">ANDRONIKA FÖLSIKOLTOTT.</p> -</div> -<p>De ezúttal hiába. D’Albaret Henrik megint átvette a korvett -parancsnokságát. Legénységének életben maradt töredéke, mintegy -száz ember – az ágyúk mellé állt és győzelmesen viszonozta a -kalózok lövéseit.</p> -<p>Nemsokára az egyik brigg, ugyanaz, a melynek árboczára Sakratif -a fekete lobogót felvonatta, egy pár golyó által a vizvonalon alól -találva elsülyedt, a fedélzetén levő rablók iszonyú szitkozódásai -közt.</p> -<p>– Rajta fiúk! rajta! – kiáltá d’Albaret Henrik; – meg fogjuk -menteni <i>Syphantánkat!</i></p> -<p>És a harcz elkeseredetten folyt mindkét oldalról, de a vakmerő -Sakratif nem létezett többé, hogy bátorította volna embereit, a kik -nem mertek újabb rohamot koczkáztatni.</p> -<p>Az egész hajórajból rövid idő alatt nem maradt több öt hajónál. -A <i>Syphanta</i> ágyúi nagy pusztításokat okoztak. A kalózok -igyekeztek is a kedvező szél segélyével megmenekülni.</p> -<p>– Éljen Görögország! – kiáltá d’Albaret Henrik, mialatt a -<i>Syphanta</i> szineit felvonták a főárboczra.</p> -<p>– Éljen Francziaország! – kiáltá az összes legénység, ekkép -egyesítvén a két nevet, a mely oly szorosan egybe volt forrva az -egész függetlenségi harcz alatt.</p> -<p>Este öt óra körül járt az idő. Ennyi fáradtság daczára senki sem -akart pihenőre menni, mielőtt a korvett oly karba nem helyeztetett, -hogy útját folytathassa. A pótvitorlákat felvonták, a hátulsó -árbocz helyére egy kisegítő árboczot alkalmaztak, a kormányrudat -kijavították, szóval az egész hajót annyira kitatarozták, hogy még -ugyanazon este tovább folytathatta útját.</p> -<p>Starkos Andronika holttestét a hajó termében helyezték el, ott -virrasztottak mellette azzal a tisztelettel, <span class= -"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> a -melyet hazafisága bizvást megérdemlett. D’Albaret Henrik -szülőföldének akarta visszaadni a derék honleány tetemeit.</p> -<p>Starkos Miklós hullája, a melyre egy súlyos golyót kötöttek, -elsülyedt a szigettenger vizeiben, a melyek a hirhedt Sakratif -annyi gonosz tettének szinhelyei voltak.</p> -<p>A <i>Syphanta</i> huszonnégy órával később, szeptember 7-ikén -este hat óra tájban, bevitorlázott az eginai kikötőbe egy évi -czirkálás után, mely alatt helyreállította a közbiztonságot -Görögország tengerein.</p> -<p>Az utasok partraszálláskor egetverő hurrahkiáltásokban törtek -ki. D’Albaret Henrik elbucsúzott tisztjeitől és a legénységtől és -átadta a korvett parancsnokságát Todros kapitánynak, Hadsine pedig -a <i>Syphantát</i> az új kormánynak ajándékozta.</p> -<p>Néhány nap mulva a lakosság, valamint a <i>Syphanta</i> -tisztikara, legénysége és hazaszállított utasai jelenlétében -megülték Elizundo Hadsine és d’Albaret Henrik menyegzőjét. Másnap -mindketten elutaztak Francziaországba, Xarissal együtt, a ki többé -nem hagyta el őket. De szándékuk volt visszatérni Görögországba, -mihelyt a körülmények engedik.</p> -<p>Különben az oly sokáig fenyegetett szigettenger lassankint -csöndesülni kezdett. A legutolsó kalózok is eltűntek és a -<i>Syphanta</i>, Todros kapitány parancsnoksága alatt soha se -találkozott többé a fekete lobogóval, a mely Sakratiffal együtt -elsülyedt. A szigettenger nem állt többé lángban, hanem, miután a -legutolsó lángok is kialudtak, újból megnyilt a keleti -kereskedelemnek.</p> -<p>A hellén királyság, fiainak hősiessége következtében, nemsokára -helyet foglalt Európa szabad államai közt. A szultán 1829 márczius -22-én egyezményt kötött a <span class="pagenum"><a name="Page_266" -id="Page_266">-266-</a></span> szövetséges hatalmakkal. Szeptember -22-én a petrai csata biztosítá a görögök győzelmét. A londoni -szerződés 1832-ben Otto bajor herczegnek adományozta a koronát. Az -önálló független görög királyság végre meg volt alapítva.</p> -<p>Ez időtájban tértek vissza d’Albaret Henrik és Hadsine új -hazájukba és itt megtelepedtek szerény vagyoni körülmények közt; – -de mi kellett nekik egyéb, mikor a boldogságot feltalálták -önmagukban!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Az ioniai szigetek -1861-ben visszanyerték függetlenségüket és három nomakhiára -felosztva a görög királysághoz csatoltattak.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li><span class="roman">I.</span> Hajó a látóhatáron <span class= -"ralign"><a href="#Page_3">3</a></span></li> -<li><span class="roman">II.</span> Szemtől-szembe <span class= -"ralign"><a href="#Page_21">21</a></span></li> -<li><span class="roman">III.</span> Görögök a törökök ellen -<span class="ralign"><a href="#Page_34">34</a></span></li> -<li><span class="roman">IV.</span> Szomorú háza egy gazdag embernek -<span class="ralign"><a href="#Page_46">46</a></span></li> -<li><span class="roman">V.</span> A messeniai partok <span class= -"ralign"><a href="#Page_69">69</a></span></li> -<li><span class="roman">VI.</span> Hajsza a szigettenger kalózaira -<span class="ralign"><a href="#Page_85">85</a></span></li> -<li><span class="roman">VII.</span> A váratlan <span class= -"ralign"><a href="#Page_106">106</a></span></li> -<li><span class="roman">VIII.</span> Húsz millió a koczkán -<span class="ralign"><a href="#Page_123">123</a></span></li> -<li><span class="roman">IX.</span> A lángban álló szigettenger -<span class="ralign"><a href="#Page_137">137</a></span></li> -<li><span class="roman">X.</span> Hadjárat a szigettengeren -<span class="ralign"><a href="#Page_155">155</a></span></li> -<li><span class="roman">XI.</span> Jelek, melyekre nincs válasz -<span class="ralign"><a href="#Page_175">175</a></span></li> -<li><span class="roman">XII.</span> Egy árverés Scarpantóban -<span class="ralign"><a href="#Page_203">203</a></span></li> -<li><span class="roman">XIII.</span> A «Syphanta» fedélzetén -<span class="ralign"><a href="#Page_222">222</a></span></li> -<li><span class="roman">XIV.</span> Sakratif <span class= -"ralign"><a href="#Page_239">239</a></span></li> -<li><span class="roman">XV.</span> Kibonyolódás <span class= -"ralign"><a href="#Page_253">253</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_27">27</a></td> -<td>hihágásai</td> -<td>kihágásai</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_35">35</a></td> -<td>kepviselő</td> -<td>képviselő</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_94">94</a></td> -<td>Sakratif!</td> -<td>– Sakratif!</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_110">110</a></td> -<td>On?</td> -<td>Ön?</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_169">169</a></td> -<td>hiáltá</td> -<td>kiáltá</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A LÁNGBAN ÁLLÓ SZIGETTENGER</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |