104 files changed, 17 insertions, 14898 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..d7b82bc
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,4 @@
+*.txt text eol=lf
+*.htm text eol=lf
+*.html text eol=lf
+*.md text eol=lf
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..3ec818d
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #67887 (https://www.gutenberg.org/ebooks/67887)
diff --git a/old/67887-0.txt b/old/67887-0.txt
deleted file mode 100644
index d3958bb..0000000
--- a/old/67887-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,7480 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of A lángban álló szigettenger, by
-Jules Verne
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: A lángban álló szigettenger
-
-Author: Jules Verne
-
-Translator: Imre Huszár
-
-Release Date: April 20, 2022 [eBook #67887]
-
-Language: Hungarian
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available
-             by the Hungarian Electronic Library
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A LÁNGBAN ÁLLÓ
-SZIGETTENGER ***
-
-
-VERNE GYULA.
-
-*
-
-A LÁNGBAN ÁLLÓ SZIGETTENGER.
-
-FRANCZIÁBÓL
-
-HUSZÁR IMRE.
-
-HARMADIK EGYEDÜL JOGOSITOTT KIADÁS
-
-48 KÉPPEL.
-
-[Illustration]
-
-BUDAPEST.
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT
-
-MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA.
-
-1911.
-
-FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.
-
-
-
-
-I.  Hajó a látóhatáron.
-
-1827. évi október 18-án, este öt óra tájban, egy kis levantei hajó
-erősen szélnek feszítette vitorláit, hogy még az éjszaka beállta előtt
-bejuthasson a vitylosi kikötőbe, a koroni öbölbejáratánál.
-
-E kikötő, Homér régi Oetylosa, azon három mély beszögellés egyikében
-fekszik, melyek az ióniai és az égei tengerben ama platánfa-levelet
-képezik, melyhez oly találóan hasonlították Görögország déli részét. E
-platánfa-levélen terjeszkedik szét a régi Peloponnesus, az ujkori
-földrajz Moreája. E beszögellések közül, nyugat felől, legelső a koroni
-öböl, Messene és a Maina között; a második a marathoni öböl, mely mélyen
-behatol a rideg Lakonia partvidékeibe, a harmadik e naupliai öböl,
-melynek vize Lakoniát választja el Argolistól.
-
-A vitylosi kikötő a legelső öbölhöz tartozik, s annak keleti partján,
-egy szabálytalan beszögellés legbelső részén, a Taygetos legmeszebbre
-kinyuló előhegyeit mossa. A tengerfenék kedvező viszonyainál, s a
-körülötte fekvő magaslatoknál fogva e kikötő a legjobb menhelyek egyike,
-melyeket a földközi tengerek összes szelei által hozzáférhető e partokon
-csak találni lehet. A hajót, mely eléggé élénk éjszak-éjszaknyugati
-szélben vitorlázott, nem lehetett meglátni a vitylosi rakpartokról,
-melyektől még hat–hét tengeri mérföldnyi távolság választotta el. Noha a
-légkör nagyon tiszta volt, legmagasabban levő vitorlái is alig váltak le
-a verőfényes látóhatárról.
-
-De ha alulról nem lehetett látni, nagyon jól meglátszott felülről,
-vagyis a falu mögött emelkedő ormok csúcsáról. Vitylos félköralakban
-épült azon meredek sziklákon, melyeket a régi kelaphai fellegvár
-védelmez. A falu felett néhány régi torony romjai magaslanak ki, de ezek
-nem oly régiek, mint egy Serapis-templom érdekes maradványai, melynek
-ióniai oszlopai és oszlopfői maig is diszítik a vitylosi templomot. E
-tornyok közelében még két vagy három, nagyon kevéssé látogatott és
-szerzetesek által ellátott kis kápolna is létezik.
-
-Mindenek előtt tisztába kell jönnünk az «ellátott», valamint a
-«szerzetesek» kifejezés értelme iránt. Az utóbbi alatt a messenei
-tengerpart kalugyereit értjük. Ezek közül egygyel, a ki éppen most
-lépett ki a kápolnája ajtaján, az olvasó mindjárt személyesen is meg fog
-ismerkedni.
-
-Elbeszélésünk idejében a vallás, Görögországban, még sajátságos
-vegyüléke volt a pogány legendáknak és a keresztyén hitnek. Sok hivő az
-ókori istennőket összetévesztette az új vallás szentjeivel.
-
-Még ma is, mint Belle Henrik megjegyzi, «összekeverik a félisteneket a
-szentekkel, a megbűvölt völgyek tündéreit a paradicsom angyalaival, a
-szirénekhez és furiákhoz épen úgy imádkoznak, mint a Panadzsiához
-(mindenszentekhez).» Innét származnak bizonyos furcsa vallási szokások,
-mosolyra gerjesztő anomaliák, annál inkább, mert még a papság sem igen
-tudja magát tájékozni e nagyon kevéssé orthodox zűrzavarban.
-
-E század elején a hellén félsziget népsége már sokkal tudatlanabb volt,
-s a gondatlan, naiv, könnyen pajtáskodó szerzetesek nagyon kevéssé
-látszottak alkalmasoknak a természettől fogva babonás lakosság
-vezetésére.
-
-Hiszen ha ezek a kalugyerek csupán csak tudatlanok lettek volna! De
-Görögország némely vidékein, főleg a Maina kietlen regióiban,
-természetüknél fogva, de szükségből is kolduskodtak, és ugyancsak
-futottak a drachma után, melyet néha könyörületes utazók dobtak oda
-nekik. E szegény s a legalsóbb osztályokból származott emberek, kiknek
-nem volt egyéb teendőjük, mint csókra nyujtani valamely apokryph
-szentképet és felügyelni, hogy az egyik vagy másik szentnek a szobra
-előtt égő lámpa ki ne aludjék; a dézsmák, gyónások, temetések és
-keresztelések csekély jövedelmezősége felett kétségbeesve, nem találták
-szent hivatásukkal ellenkezőnek kémszolgálatokat teljesíteni a
-tengerpart lakosai érdekében.
-
-A vitylosi tengerészek, kik a rakparton heverésztek a nápolyi lazzaronik
-módjára, s ép úgy mint ezek, órákig szoktak pihenni néhány percznyi
-munka után; nem is késtek felugrálni helyeikről, midőn megpillantották
-egyik kalugyerjöket, a ki, kezeivel erősen hadonázva, igyekezett le a
-hegyről a falu felé.
-
-A barát ötven-ötvenöt éves, kövér ember volt. Meglátszott rajta, hogy a
-lustaságtól hizott meg; ravasz arcza nem sok bizalmat gerjeszthetett az
-emberben.
-
-– Nos, mi baj, szent atya, mi baj? – kérdé az egyik tengerész, eléje
-sietve.
-
-A tengerész annyira az orrán keresztül bocsátotta a hangot, hogy az
-ember kisértetbe jött volna azt hinni, hogy Ovidius Naso is a hellének
-ősei közé tartozott; s azon mainota tájszólamban beszélt, melyben a
-görög, a török, az olasz és az albán nyelv úgy összekeveredik, mintha
-már a Bábel tornya épitésekor is létezett volna.
-
-– Talán megszállták a Taygetos magaslatait Ibrahim katonái? – kérdé egy
-másik tengerész oly közönyös taglejtéssel, mely nagyon csekély
-hazaszeretetet árult el.
-
-– Csak ne a francziák legyenek, a kikkel úgy se tudjuk, hogy mit
-csináljunk – viszonzá az, a melyik először megszólalt.
-
-– Az egyik eb, a másik kutya! – jegyzé meg egy harmadik.
-
-E megjegyzés elárulta, hogy a küzdelem, mely akkor legborzasztóbban
-dühöngött, csak nagyon kevéssé érdekelte a Peloponnesus legdélibb
-részének lakóit; ellentétben az északi mainotákkal, kik oly fényesen
-kitüntették magukat a függetlenségi harczban.
-
-De a kövér kalugyer nem tudott felelni sem az egyiknek, sem a másiknak.
-A lélegzete kimaradt, mialatt lejött a parti szikla meredek ösvényén.
-Asthmás melle zihált. Beszélni akart, de nem birt. Egyik hellén őse, a
-marathoni harczos, legalább még hirül tudta adni Miltiades győzelmét,
-mielőtt holtan összerogyott volna. De nem is volt most szó Miltiadesről,
-sem az athéniek és a perzsák csatáiról. A Maina e végpontjának lakói már
-görögök is alig voltak.
-
-[Illustration: – NOS MI BAJ, SZENT ATYA? – KÉRDÉ AZ EGYIK TENGERÉSZ.]
-
-– No beszélj hát, szent atya! beszélj már! – kiáltá egy Gozzo nevű öreg
-hajós, a ki türelmetlenebb volt a többinél, mintha sejtette volna, mi
-hírt hozott a szerzetes.
-
-A kalugyernek végre sikerült lélegzethez jutnia. Kezét kinyújtotta a
-tenger felé és így szólt:
-
-– Hajó közeledik.
-
-E szókra az összes éhenkórászok felugráltak, tapsolni kezdtek s a kikötő
-felett emelkedő sziklához futamodtak, honnét nagy darab sík tengert
-lehet belátni.
-
-Idegen ember azt hihette volna, hogy e mozgást azon érdeklődés idézte
-elő, egy messzeföldről érkező hajó iránt, mely minden valódi
-tengerésznél oly természetes. Pedig dehogy! – ha e bennszülöttek valami
-iránt szenvedélyesen érdeklődtek, annak egészen más oka volt.
-
-A Maina még ma is, nem csupán ez elbeszélés idejében, egészen külön
-területét képezi Görögországnak, mely az 1829-iki drinápolyi békekötést
-aláirt európai hatalmak jóvoltából független királysággá lett. A
-mainoták, vagy legalább közülök azok, kik e néven élnek az öblök közt
-kinyuló földterületen, félig barbárok maradtak és jobban törődtek a
-saját szabadságukkal, mint hazájuk szabadságával. Innét van, hogy az
-alsó Morea e végpontjait úgy szólván soha sem lehetett teljesen
-meghódítani. A török janicsárok ép oly kevéssé birtak velök, mint a
-görög zsandárok. Ez izmos, bosszúálló, születésüknél fogva rabló és
-mégis vendégszerető hegyi lakók, kiknél, mint Korzikában, fiúról-fiúra
-száll a csupán vérrel kiengesztelhető családi gyülölség, kik készek
-gyilkolni is, ha a rablás gyilkosságot igényel, a spártaiak ivadékainak
-vallják magukat; de a Taygetos kiágazásai közt, hol a csaknem
-hozzáférhetetlen fellegvárak («pyrgos») ezer számra léteznek, nagyon
-szivesen játsszák azon középkori lovagok szerepét, kik hűbéri jogaikat
-kard- és gyilokdöfések segélyével gyakorolták.
-
-Ha a mainoták még ma is félig vadak, könnyen elképzelhető, mik lehettek
-ötven évvel ezelőtt. E század első harmadában, mielőtt még a gőzhajók
-czirkálásai határt nem szabtak tengeri rablásaiknak, ők voltak a Levante
-összes partjain a legelszántabb kalózok, kiktől a kereskedőhajók
-legénysége méltán retteghetett.
-
-És épen a vitylosi kikötő kinálkozott legbiztosabb menhelyül mindazon
-gonosztevőknek, kik a Szigettenger és a Középtenger közeli vidékeinek
-biztonságát veszélyeztették; részint fekvésénél fogva a Peloponnesus
-végpontján, két tenger bejárásánál, részint pedig a kalózok előtt
-annyira kedves Cerigotto sziget közelsége miatt. A Maina e része
-lakosainak érintkezési központját különösebben a Kakovonni vidékének
-nevezték és a kakovonnióták, kik azon előrenyuló földnyelv két oldalán
-laktak, mely a Matapan hegyfoknál végződik, a legkényelmesebben
-rendezhették be működésüket. A tengeren megtámadták a hajókat. A
-szárazföldön hamis jelzések által vezették tévutra. Ott és itt egyaránt
-kirabolták és felgyujtották. Lehetett a legénység török, máltai,
-egyiptomi, vagy akár görög is, azzal egy cseppet se törődtek;
-kérlelhetlenül lemészárolták valamennyit, vagy eladták rabszolgákul az
-éjszak-afrikai partokon. Mikor a munka szünetelt és a hajók ritkábban
-kezdtek mutatkozni a koroni és marathoni öböl, a Cerigo vagy a Gallo
-hegyfok vidékein, akkor közimák szálltak fel a viharok istenéhez, hogy
-méltóztassék erre felé irányozni valamely nagyobb tonnateher képességű
-és dús rakományú hajót. A kalugyerek soha se tagadták meg az efféle
-imákat, híveik jóvolta érdekében.
-
-Néhány hét óta a kalózmesterség nem igen jól jövedelmezett. Semmiféle
-hajó se kötött ki a Maina tengerpartjain. Lett is hát nagy öröm, midőn a
-szerzetes fuldoklásoktól megszakitott hangon elmondta, hogy: – hajó
-közeledik!
-
-Csaknem azonnal megkondultak a Simandra tompa hangjai. A Simandra egy
-vasnyelvü faharang, melyet azért használtak e vidéken, mert a törökök
-megtiltották az érczből öntött harangok használatát. De a tompa kongás
-is csakhamar összecsődítette az egész bitang lakosságot, a férfiakat,
-asszonyokat, gyermekeket és a szilaj, vérengző ebeket, melyek
-valamennyien egyaránt készek voltak rabolni és gyilkolni.
-
-E közben a sziklán összecsoportosult vitylosiak nagy lármával
-vitatkoztak. Vajjon milyen hajó lehet az, melyet a kalugyer jelzett.
-
-Az éjszak-éjszaknyugati széllel, mely este felé mindinkább erősbödött, a
-hajó gyorsan vitorlázott tova. Még az is megeshetik, hogy balra elhagyja
-a Matapan hegyfokot. Az iránya arra látszott vallani, hogy Kréta felől
-jön. A hajótest már kezdett kiemelkedni a fehér hullámbarázdából, melyet
-maga után hagyott, de vitorláinak összesége még csak egy
-meghatározhatlan tömeget mutatott. Nehéz volt tehát kitalálni, hogy a
-hajók melyik fajához tartozhatott. A találgatások csakugyan
-perczről-perczre ellent is mondtak egymásnak.
-
-– Egy sebek! – mondá az egyik tengerész. – Látom a középső árbocz
-négyszögletes vitorláit.
-
-– No persze! – mondá egy másik. – Nem látod, milyen domborúak az oldalai
-és milyen magas a hátulja.
-
-– Ugyan már, ki tudná azt megkülönböztetni ily messziről!
-
-– De az csak bizonyos, hogy a vitorlái négyszögletesek!
-
-– Az isten legyen nekünk irgalmas! – viszonzá az öreg Gozzo. – Akár
-sebek, akár nem, az már világos, hogy három árboczos hajó; már pedig
-három árbocz többet ér a kettőnél, ha arról van a szó, hogy a mi
-partunkon kössön ki, kandiai borokból vagy smyrnai szövetekből álló
-jókora rakománynyal.
-
-E bölcs megjegyzésre még figyelmesebben nézte a hajót mindenki. A hajó
-közeledett, nagyobbodott, de oldalt még mindig nem lehetett látni, mert
-egyenesen nekik tartott. Egész határozottsággal még azt sem lehetett
-mondani, hogy két árbocza van-e vagy három, vagyis hogy jelentékeny
-tonnateher-képességet lehet-e tőle várni vagy sem.
-
-– Eh! nyomoruság! az ördög is ellenünk van, – kiáltá Gozzo azon
-válogatott káromkodások egyikével, melyekkel beszédének minden mondatát
-fűszerezni szokta. – Utóvégre csak egy felukk lesz…
-
-– Vagy épen egy speronare! – kiáltá a szerzetes, ki nem kevésbbé érzett
-csalódást, mint híve.
-
-Nem szükség mondanunk, hogy e megjegyzésekre igen haragos kiáltások
-halatszottak. De bármilyen volt is a hajó, annyit már most is lehetett
-tudni, hogy teherképessége aligha haladja meg a száz–százhusz tonnát. De
-végre sebaj, ha a rakomány nem óriási; – csak értékes legyen. Vannak
-egyszerü felukkok, sőt speronarek is, melyek drága borokat, finom
-olajokat és nagybecsü szöveteket szállítanak. Ez esetben megérdemlik a
-fáradságot s a csekély munka is búsásan jövedelmez. Nem volt tehát még
-ok a kétségbeesésre. Ezenfelül a falu vénei, kik e részben nagy
-jártassággal birtak, a hajó egész szerkezetén bizonyos elegancziát
-vettek észre, melyből következtetéseket vontak le.
-
-A nap lassankint kezdett leáldozni a látóhatár mögé az ióniai tenger
-nyugati részén, de az októberi alkonyat még körülbelül egy óráig elég
-világos volt arra, hogy a hajó minőségét meg lehessen határozni, az
-éjszaka beállta előtt.
-
-Ezenkívül, miután a Matapan hegyfokot elhagyta, kissé oldalt fordult és
-kedvezőbb feltételek közt volt megfigyelhető.
-
-E perczben a «Sacoléve» szó hangzott el az öreg Gozzo ajkairól.
-
-– Sacoléve! – kiálták társai, kiknek keserű csalódása a káromkodások
-egész záporában tört utat magának.
-
-De e tekintetben nem is támadt szóvita, mert a tévedés lehetősége ki
-volt zárva. A hajó, mely a koroni öböl bejárata felől közelgett,
-csakugyan _sacoléve_ volt. Utóvégre is a vitylosiaknak azért még nem
-kell panaszkodniok a balsors ellen. Az efféle hajókon is gyakran lehet
-nagyértékű rakományt találni.
-
-Sacoléve a neve azon középszerű hordképességű levantei hajóknak,
-melyeknek fedélzete a hajó fara felé kissé emelkedik. Vitorlái egyik
-oldalon az árboczhoz vannak erősítve. Főárbocza, mely a hajó közepén van
-és tetemesen előrehajlik, egy háromszögletes vitorlával, egy
-viharvitorlával, egy főárboczderékkal és fősudár-vitorlával van ellátva.
-Elől két ormánysudár-vitorla, a különböző magasságú két hátulsó árboczon
-két csúcsos vitorla egészíti ki a hajó vitorlázatát, mely egészen
-különös alakot ad neki. Az élénk szinüre befestett hajótest, a hosszura
-nyujtott orrtőke, az árboczszerkezet különfélesége, a vitorlák
-szabálytalan alakja a sacoléveket egyikévé teszi azon szép idomú
-járműveknek, melyek százanként czirkálnak a Szigettenger szorosaiban.
-Semmi sem lehet kecsesebb e könnyű szerkezetű hajóknál, melyek mintegy
-simulni látszanak a hullámok hajlásaihoz, minden erőfeszítés nélkül
-kiemelkednek a tajtékzó habok közül, mint valamely óriási madár, melynek
-szárnyai végig surrannak a lenyugvó nap utolsó sugarainak tüzében égő
-tenger felszinén.
-
-Noha a szél mindinkább erősbödött s az égboltozaton a felhők tornyosulni
-kezdtek, a hajón egyetlen vitorlát sem vontak be, még a fősudár-vitorlát
-sem, melyet egy kevésbbé vakmerő hajós bizonynyal bevonatott volna. A
-kapitány nyilván ki akart kötni és semmi szándéka sem volt az éjszakát a
-háborgó tengeren tölteni, amelynek zajlása mind fenyegetőbbé lett.
-
-De ha a vitylosi tengerészek egy pillanatig sem lehettek kétségben az
-iránt, hogy a sacoléve az öbölben fog horgonyt vetni, az iránt korántsem
-voltak tisztában, vajjon az ő kikötőjökbe fog-e bevitorlázni.
-
-– Ej! – kiáltá az egyik, – az ember azt hinné, hogy csak úgy kerülgeti a
-szelet, a helyett, hogy egyenesen erre tartana.
-
-– Vontatná az ördög a hova akarja! – mondá egy másik. – Talán bizony
-kerülőt tesz és megint visszamegy a sik tengerre.
-
-– Hátha Koron a rendeltetési helye?
-
-– Vagy Kalamata.
-
-Mindkét feltevés egyformán lehetséges volt, Koron a mainota partok azon
-kikötői közé tartozik, melyeket a levantei kereskedelmi hajók sűrűn
-látogatnak. Jelentékeny kiviteli kereskedést űz délgörögországi olajjal.
-Ugyanez áll a Kalamatáról is, mely az öböl legbenső részén fekszik, s
-melynek bazárjai telvék Európa különböző államaiból származó
-iparczikkekkel, szövetekkel és edényneműekkel. Lehetséges volt tehát,
-hogy a hajó e két kikötő valamelyikébe igyekszik – a mi nagyon
-kellemetlen lett volna a prédától ekkép eleső vitylosiakra nézve.
-
-A sacoléve gyorsan haladt, mialatt ily nagyon kevéssé önzetlen
-érzelmekkel kisérték. Nemsokára Vitylos irányában volt. Most következett
-a döntő pillanat. Ha tovább megy az öböl belső része felé, akkor Gozzo
-és társai bizvást lemondhattak minden reményről, hogy kézrekeríthessék.
-Még leggyorsabb hajóikkal se lehetne semmi kilátásuk utólérni, oly
-sebesen röpült roppant vitorlázata segítségével, melyet minden
-megerőltetés nélkül látszott hordani.
-
-– Erre tart!
-
-E két szót kiáltá nemsokára a vén tengerész, a kis hajó felé kinyujtván
-kezét, melynek ujjai olyanok voltak, mint egy több águ vashorog.
-
-Gozzo nem csalódott. A hajó egyenesen Vitylos felé tartott. Ugyanekkor a
-fősudár-vitorlát és a második kormányrud-vitorlát bevonták, aztán a
-főderékárbocz is felemelkedett a köteleken. A hajó ekkép megszabadulván
-vitorláinak egyik részétől, inkább a kormányos kezében volt, mint előbb.
-
-Ekkor már az éjszaka kezdett beállni. A hajónak épen csak annyi ideje
-maradt, hogy bejöhessen a vitylosi szorosokba, melyekben itt-ott
-tengeralatti szirtek vannak s ezeket minden áron el kell kerülni,
-különben a hajó menthetetlenül veszve van. Mindazonáltal a kalauz
-lobogóját nem vonták fel a főárboczra, kapitánya tehát szükségképen
-alaposan ismerhette e veszélyes helyeket, hogy segítség nélkül
-bátorkodott velük szembeszállni.
-
-Talán – és pedig teljes joggal – a vitylosiakban se bizott teljesen, kik
-bizonyára nem haboztak volna őt azon zátonyok egyikére kalauzolni,
-melyeken már annyian szenvedtek hajótörést.
-
-Különben a mainai partok e részein akkoriban egyetlen világítótorony se
-létezett. Egyszerű jelzőtűz a kikötőben szolgált iránymutatóul a szűk
-szorosban.
-
-A hajó egyre közeledett. Már alig volt távolabb fél tengeri mérföldnél
-Vitylostól. Járása semminemű tétovázást nem árult el. Látszott, hogy a
-kormányrudat ügyes kéz igazgatja.
-
-Mindez nem volt alkalmas arra, hogy a vitylosi lakosságban nagy örömöt
-keltsen. Érdekükben állt, hogy a hajó valamely sziklához ütődjék. Ily
-körülmények közt a tengeralatti szirtek rendszerint hű szövetségeseik
-voltak. Ezek kezdték el a munkát, s a vitylosi lakosságnak nem maradt
-egyéb feladata, mint azt befejezni.
-
-Előbb a hajótörés, aztán a rablás, ez volt a dolgok szokásos sora. Ily
-módon meg voltak kimélve a fegyveres kézzel való küzdelemtől, a nyilt
-támadástól, melynek egyikök vagy másikuk áldozatául eshetnék; mert
-voltak olyan hajók is, melyeknek bátor legénységét nem igen lehetett
-büntetlenül megtámadni.
-
-Gozzo társai tehát elhagyták figyelő helyüket és minden késedelem nélkül
-lementek a kikötő partjára. Most már elérkezett a percz, végrehajtani
-azon fogásokat, melyek annyira ismeretesek minden, akár nyugati, akár
-keleti bandita előtt, a kinek mestersége a hajóroncsok kirablása.
-
-Zátonyra vagy szirtre juttatni a hajót a bejáró szűk szorosaiban, hamis
-irány jelzése által; – nem volt ennél könnyebb e sötétségben, mely még
-nem érte el ugyan tetőpontját, de máris elég sűrű volt arra nézve, hogy
-a hajó mozdulatait jelentékenyen megnehezítse.
-
-– A tűzhöz! – mondá egyszerűen Gozzo, kinek a többiek tétovázás nélkül
-szoktak engedelmeskedni.
-
-A vén tengerészt azonnal megértették. A tűz, a rakpart végén emelkedő
-alacsony czölöpökön égő egyszerű lámpa, két percz mulva hirtelen
-kialudt.
-
-E pillanatban egy másik tűz gyuladt fel, mely kezdetben ugyanazon
-irányban égett, de mig az előbbi mozdulatlan lévén a rakparton, a
-hajósnak mindig egy szilárd és állandó pontot mutatott, addig az utóbbi
-folytonosan ide-oda mozogván, könnyen kicsalhatta a csatornából, minek
-következtében a hajótörés elkerülhetetlenné lett.
-
-Ez a második tűz is lámpa volt, melynek világossága semmiben sem
-külömbözött az előbbitől, csakhogy ez utóbbi egy kecske szarvaira volt
-kötve, melyet lassan felfelé hajtottak a parti szirtek tekervényes
-utain. A tűz tehát az állattal együtt mozgott és rendeltetése volt
-tévutakra vezetni a hajót.
-
-Vitylos lakosai nem most folyamodtak először e cselhez. Bizonyára nem!
-és a ritka esetekhez tartozott, ha bűnös kisérletük meghiusult.
-
-E közben a hajó bejutott a szorosba. Miután fővitorláját bevonta, már
-csak hátulsó háromszögletes vitorlái és ormánysudárvitorlája voltak
-kifeszítve. E gyöngébb vitorlázat is elég volt ahhoz, hogy eljuthasson
-azon helyre, a hol horgonyt akart vetni.
-
-A folyvást figyelő tengerészek rendkívüli meglepetésére a kis hajó
-hihetetlen biztonsággal haladt előre a csatorna kanyarulatai közt.
-Legkevésbbé se látszott törődni a kecske szarvaira erősített mozgó
-tűzzel. Mozdulatai fényes nappal se lehettek volna hibátlanabbak.
-Kapitánya bizonyára gyakran kötött ki a vitylosi parton, hogy sötét
-éjjel is be mert hatolni e veszélyes helyekre.
-
-Máris lehetett látni a merész hajóst. Árnyéka élesen levált a sötét
-háttérről a hajó elején. Egészen be volt burkolva gyapot köpenyének
-redőibe, melynek csuklyája eltakarta a fejét. Valóban, a kapitány
-magatartása semmiben sem hasonlított azon
-kereskedőhajó-parancsnokokéhoz, a kiket oly gyakran lehet látni, főleg a
-Szigettenger vizein és a kik folyvást egy olvasó gyöngyeit szokták
-morzsolgatni ujjaik között. Nem! Ennek nem volt gondja egyébre, mint
-hajójára, és mély, de nyugodt hangon osztotta parancsait a kormányosnak,
-a ki a kis hajó hátulsó részén állt.
-
-E pillanatban a parti szirtek ösvényén kóválygó lámpa egyszerre kialudt.
-De ez legkevésbbé sem zavarta meg az ismeretlen hajót, mely
-háborítatlanul folytatta utját. Egy pillanatig azt hihette volna az
-ember, hogy egy csellenés oda fogja vágni egy veszélyes szirthez, mely
-alig emelkedett ki a vizből, s melyet ennélfogva nem is lehetett látni a
-sötétségben. De a kormánylapát egy könnyed fordulata rögtön
-megváltoztatta a hajó irányát s a gonosz szirt ki lett kerülve.
-
-Hasonló ügyességet tanusított a kormányos akkor, midőn egy másik zátonyt
-kellett elkerülnie, mely a szorost a rendesnél is szükebbé tette. E
-zátonyon már akárhány hajó szenvedett hajótörést, mielőtt horgonyt
-vethetett volna, akár állt kalauza czimboraságban a vitylosi
-tengerészekkel, akár nem.
-
-Ez utóbbiak tehát nem számíthattak többé hajótörésre, mely védtelenül
-kezeikbe szolgáltatta volna a hajót. Néhány percz múlva horgonyt fog az
-vetni a kikötőben. Kénytelenek lesznek erőszakkal elfoglalni, ha ki
-akarják rabolni.
-
-A gaz ficzkók, maguk közt hirtelen megbeszélvén a dolgot, csakugyan ily
-értelemben határoztak, annál inkább, mivel az éjjeli sötétség kedvezett
-az efféle műveleteknek.
-
-– A csónakokra! – kiáltá az öreg Gozzo, a kinek rendelete felett soha se
-vitatkoztak, főleg mikor rablásról volt szó.
-
-Harmincz izmos ember, részint pisztolyokkal, részint tőrökkel és
-fejszékkel fölfegyverkezve a rakparthoz lánczolt csónakokba ugrott, s
-elindult a közeledő hajó felé. A rablók száma nyilván meghaladta a
-sacoléve legénységének számát.
-
-E pillanatban a hajó fedélzetéről rövid parancsszó hangzott. A sacoléve
-kijött a szűk szorosból és eljutott a kikötő közepére. Kötélhurkait
-megeresztették, a horgonyt lebocsátották s a hajó mozdulatlanul állt,
-miután a horgonyláncz lezuhanásától még egyet rándult volna.
-
-A csónakok ekkor már csak nehány ölnyire voltak. Minden más hajó
-legénysége, mely előtt a vitylosiak rossz hirneve nem volt ismeretlen,
-még ha nem is akart volna irányukban túlságos bizalmatlanságot
-tanusítani, legalább is felfegyverkezett volna, hogy szükség esetén
-védelemre készen álljon.
-
-Itt ilyesmi nem történt. A kapitány a horgonyvetés után nyugodtan elment
-a hajó hátulsó végére, a legénység pedig legkevésbbé sem törődve a
-csónakok közeledésével, szép csöndesen elkezdte rendbeszedni a
-vitorlákat, hogy szabadon lehessen járni-kelni a fedélzeten.
-
-Azonban a figyelmes vizsgáló észrevehette volna, hogy a vitorlákat nem
-kötözték össze, úgy, hogy csupán a kötélhurkokat kellett meghúzni s a
-hajó ismét készen állt az indulásra.
-
-A legelső csónak a hajó baloldalán állt meg, a többi is csaknem
-ugyanazon pillanatban ért oda. S minthogy a sacoléve párkányzata nagyon
-alacsony volt, a támadók szilaj ordítás közt könnyű szerrel keresztül
-ugráltak rajta s egyszerre a fedélzeten termettek.
-
-A legdühösebbek a hajó hátulsó részére rohantak. Egyik közülök a kezébe
-ragadott egy égő lámpát és odatartotta a kapitány arcza elé.
-
-[Illustration: EGYIK KÖZŰLÖK AZ ÉGŐ LÁMPÁT ODATARTOTTA A KAPITÁNY ARCZA
-ELÉ.]
-
-Ez, kezének egy mozdulatával hátravetette csuklyáját és arcza élénken
-meg volt világítva.
-
-– Nos! – mondá, – Vitylos lakosai nem ismerik meg földijöket, Starkos
-Miklóst?
-
-A kapitány, mialatt e szókat kiejté, nyugodtan összefonta karjait a
-mellén. A legközelebbi perczben a csónakok, legénységükkel együtt
-gyorsan eliramodtak a hajó oldala mellől, és sietve eveztek a kikötő
-rakpartja felé.
-
-
-
-
-II.  Szemtől-szembe.
-
-Tíz percz mulva egy könnyű csónak indult el a hajó mellől és a rakpart
-lépcsőjénél kiszállt belőle egyedül, fegyvertelenül, ugyanazon ember, a
-ki elől a vitylosiak oly gyorsan meghátráltak.
-
-A _Karysta_ kapitánya volt; – így nevezték a hajót, mely a kikötőben
-horgonyt vetett.
-
-A középtermetű embernek magas és büszke homlokát lehetett látni a vastag
-tengerészsipka alatt. Kemény kifejezésű szemei mereven pillantottak
-maguk elé. Felső ajkán vizszintesen megnyirt tömör bajusza két oldalt
-szélesen s nem hegyesen végződött. Széles melle volt és izmos tagjai.
-Fekete haja fürtökben hullott alá vállaira. Alig néhány hónap óta
-léphette át harminczötödik évét. De a tengeri levegőtől barnított
-arczszine, arczának kemény kifejezése, s homlokának egy redője,
-valóságos barázda, melyben semmi becsületes se csirázhatott, koránál
-idősebbnek mutatá őt.
-
-Nem viselte a palikárok ujjasát, mellényét és százránczos szoknyáját.
-Kevésbbé élénk szinű, sujtásokkal kivarrott és csuklyával ellátott barna
-kaftánja, magasszárú csizmái és bő redőjű zöld bugyogója, inkább az
-afrikai partok tengerészeinek öltözékére emlékeztettek.
-
-Pedig Starkos Miklós születésére nézve görög volt és ugyanezen vitylosi
-kikötőből származott. Itt töltötte ifjukorának első éveit, mint gyermek
-és ifjú, e sziklák között ismerkedett meg a tengerészélettel. E vidéken
-bizta volt sajkáját az áramlatok és a szelek kényére. Nem volt oly
-beszögellése a partnak, melyet ne ismert volna. Nem volt egyetlen szirt,
-zátony vagy tengeralatti szikla, melynek fekvését tüzetesen ne tudta
-volna. Nem volt a kikötő csatornájának egyetlen mellékága, melynek
-tekervényes kanyarulatain végig ne tudott volna hajózni, kalauz és
-iránytű nélkül. Könnyen megérthető tehát, hogy földijeinek hamis
-jelzései daczára is, miért tudta oly biztos kézzel kormányozni hajóját.
-Ezenfelül tudta, mennyire tanácsos volt az óvatosság a vitylosiakkal
-szemben. Akárhányszor látta őket a munkánál. És talán végre nem is
-kárhoztatta rabló ösztönüket, azon feltétellel, hogy ne az ő kárára
-gyakorolják.
-
-De ha ő ismerte földijeit, ezek is ismerték Starkos Miklóst. Atyja
-halála után, ki a törökök kegyetlenségei ezer meg ezer áldozatának
-egyike volt; anyja, gyűlölettel el levén telve, csak a pillanatot várta,
-melyben az ottomán zsarnokság ellen intézett legelső felkeléshez
-csatlakozhassék. Miklós tizennyolcz éves korában hagyta el szülőfaluját,
-hogy bekalandozza a tengereket s főleg a szigettengert és kiképezze
-magát a tengerész, de különösebben a kalóz-pályára. Senki se tudta volna
-megmondani, mily hajókon szolgált életének e szakában, mily kalóz vagy
-tengeri rabló-főnökök parancsai alatt működött, mily lobogó alatt
-végezte legelső fegyvertetteit, és mily vért ontottak kezei, vajon
-Görögország ellenségeinek vagy védelmezőinek vérét-e, ugyanazon vért,
-mely az ő ereiben is folyt. Mindazonáltal több izben látták őt a koroni
-öböl különböző kikötőiben. Néhány földije sokat tudott beszélni
-kalóz-hőstetteiről, megtámadott és megsemmisített kereskedelmi hajókról,
-martalékul ejtett dús rakományokról. De bizonyos titokszerűség környezte
-Starkos Miklós nevét. A Maina vidékein azonban oly előnyösen ismerték,
-hogy e név előtt mindenki meghajolt.
-
-Ez magyarázza meg a fogadtatást, melyben ezen embert Vitylos lakosai
-részesítették, a hatást, melyet puszta megjelenése előidézett; ez fejti
-meg, miért mondtak le mindnyájan azon szándékról, hogy a hajóját
-kirabolják, amint a kapitányt megismerték. Mihelyt a _Karysta_ kapitánya
-a kikötő rakpartjához ért, a fogadására odasietett férfiak és nők
-tiszteletteljesen sorakoztak előtte. Egyetlen kiáltás se volt hallható,
-mikor partra szállt. Úgy látszott, mintha Starkos Miklós elég
-tekintélylyel birna, puszta megjelenése által is csöndet parancsolni.
-Várták míg megszólal, s ha meg nem szólalna – a mi szintén nem volt
-lehetetlen – senki se merte volna őt megszólítani.
-
-Miután Starkos Miklós megparancsolta a csónak legénységének, hogy
-térjenek vissza a hajóhoz, azon szöglet felé ment, melyet a rakpart
-képez a kikötő leghátulsó részén. De alig tett ez irányban mintegy húsz
-lépést, midőn egyszerre megállt. Aztán észrevette az öreg tengerészt, a
-ki utána ment, mintha parancsait várná s így szólt hozzá:
-
-– Gozzo, szükségem lesz tíz izmos emberre, legénységem kiegészítésére.
-
-– Meglesz, Starkos Miklós! – felelé Gozzo.
-
-A _Karysta_ kapitánya százat is kapott volna, még pedig válogatva e
-tengerész-lakosság közül. És ez a száz ember követte volna földijét, azt
-se kérdezvén, hova vezeti, milyen mesterségre szánja őket, kinek a
-költségére fognak hajózni vagy harczolni és kész lett volna Starkos
-Miklós sorsában osztozkodni, jól tudván, hogy semmiesetre se lesz belőle
-kára.
-
-– Ez a tíz ember legyen egy óra mulva a _Karysta_ fedélzetén, – mondá a
-kapitány.
-
-– Ott lesz, – viszonzá Gozzo.
-
-Starkos Miklós egy kézmozdulattal tudtul adta, hogy nincs szüksége
-kiséretre, aztán végig ment a rakparton, mely a móló végén félkörben
-kanyarodik és betért a kikötőhöz vezető utczák egyikébe.
-
-Az öreg Gozzo tiszteletben tartván akaratát, visszatért társaihoz, s
-ezután csupán arra volt gondja, hogy kiválogatta a tíz embert, kik
-hivatva lesznek a kapitány legénységét kiegészíteni.
-
-E közben Starkos Miklós lassú léptekkel felment azon parti szirt meredek
-lejtőjén, melyen a vitylosi fellegvár áll. E magasságban már nem
-lehetett egyéb zajt hallani az óriási állkapczáju és széles
-bulldog-pofájú vad kutyák ugatásánál, melyek az utazókra nézve csaknem
-oly veszedelmesek, mint a farkasok és a sakálok, s melyeket a bot meg
-nem ijeszt. A levegőben széles szárnyaik alig észrevehető mozgásával
-nehány goeland keringett, s ezek lassankint visszatértek odúikba a parti
-sziklák közé.
-
-Starkos Miklós nemsokára eljutott Vitylos legutolsó házaihoz. Itt letért
-azon rögös ösvényre, mely megkerüli a keraphai akropolist. Miután végig
-ment volna a fellegvár mellett, melyet e helyen Ville-Hardouin
-építtetett azon időben, midőn a keresztes hadak megszállva tartották a
-Pelopponesus különböző pontjait; kénytelen volt megkerülni még néhány
-régi tornyot, melyek még mindig ott állnak a parti szirtek felett. Itt
-egy pillanatra megállt és megfordult.
-
-A látóhatáron a Gallo-fokon túl, a félhold leáldozóban volt az ioniai
-tenger vizeibe. A hűvös esti szellő által kergetett felhők szűk rései
-közül néhány gyér csillag ragyogott elő. Mikor a szél néha-néha
-elcsöndesült, néma csönd uralkodott az akropolis körül. Két vagy három,
-alig észrevehető vitorla uszkált az öböl vizén, részint egyenesen a
-túlsó oldal, vagyis Koron, részint pedig éjszaknak, vagyis Kalamata felé
-tartván. Az árboczaik csucsán himbálódzó lámpa nélkül nem is lettek
-volna észrevehetők. Alant, a part különböző pontjain, hét vagy nyolcz
-tűz égett, melyeket a vizek reszketeg visszatükrözése megkettőztetett.
-Vajjon halászbárkák vagy egyes házak megvilágítására szánt tüzek
-voltak-e, valóban nem lehetett meghatározni.
-
-Starkos Miklós a sötétséghez szokott szemeit körüljártatta e
-végtelenségen. A tengerészek szemeiben van valamely átható látóerő,
-melynél fogva ott is látnak, a hol mások semmit se látnának. De e
-perczben úgy látszott, mintha a külső dolgok nem tettek volna mélyebb
-benyomást a _Karysta_ kapitányára, a ki kétségkívül egészen más
-jelenetekhez volt szokva. Csaknem öntudatlanul szivta be az otthoni
-levegőt, mely olyan, mint a haza lélegzete. Összefont karokkal,
-gondolatokba merülve, mozdulatlanul állt ott, feje pedig, melyről a
-csuklyát ledobta, ha kőből lett volna se mozdulhatott volna kevésbbé.
-
-Csaknem egy óranegyed mult el így. Starkos Miklós nem szűnt meg nyugot
-felé nézni a távoli tengeri látóhatárig. Aztán nehány lépést tett,
-rézsut felfelé a parti szirten. Nem ok nélkül választotta ez irányt. Egy
-titkos gondolat vezérelte, de az ember azt hihette volna, hogy szemei
-még mindig kerülték azt meglátni, a mit itt, Vitylos magaslatain
-kerestek.
-
-Különben nincs valami kietlenebb ezen tengerpartnál, a Matapanfoktól az
-öböl legbelső hátteréig. Nem látni itt narancsfákat, czitromfákat,
-babérfákat, argolisi jazminfákat, fügefákat, eperfákat, szóval semmit
-azon növényzetből, mely Görögország némely részeit oly vonzóvá teszi.
-Egyetlen tölgyfa, egyetlen platánfa, egyetlen granát-almafa sincs, mely
-a cziprus- és czédrusfák komor csoportjait élénkítené. Mindenütt csak
-sziklák, melyeket e vulkanikus talaj váratlan megrázkódása néhány
-másodpercz alatt az öböl vizébe taszíthat. Mindenütt bizonyos szilaj
-sivárság uralkodik e vidéken, mely nem képes lakosságát táplálni. Alig
-látszik nehány eltorzult, lombtalan kiszáradt fenyő, melynek gyantáját
-kizsarolták, s mely törzsének mély sebeit mutogatja. Itt-ott nehány
-silány kaktusz, mely inkább hasonlít tüskéhez mint egyébhez. Végre
-sehol, sem a törpe bokrokon, sem a kavicsos földön, nincs semmi, a mivel
-jól lakhatnának a kecskék, melyek pedig, főleg e vidéken, ugyancsak nem
-válogatósak.
-
-Starkos Miklós mintegy húsz lépést tett előre, aztán megint megállt és
-északnyugat felé fordult, arra, a hol a Taygetos távoli gerinczének
-körvonalai élesen leváltak a kevésbbé homályos égboltozatról. Egy vagy
-két csillag, melyek ez időtájt jöttek fel, még ott nyugodott a
-hegygerinczen, mint egy-egy nagy Szent-János bogár.
-
-Starkos Miklós mozdulatlanul állt. Egy alacsony házikóra tekintett, mely
-mintegy ötven lépésnyire állt a parti szirt egyik kiszögelésén. E
-szerény s a falutól teljesen elszigetelt lak, melyhez csak meredek
-ösvényeken át lehetett férni, nehány lombtalan fa közt állt és
-tüskesövénynyel volt körülvéve. Az ember szinte érezte, hogy régóta el
-lehet hagyatva. A rossz karban levő, egy helyt sűrű, más helyt
-átlyukgatott sövény nem volt többé képes megoltalmazni. A kóbor ebek s a
-sakálok, melyek néha szintén meglátogatják e vidéket, nem egyszer
-pusztítottak már a mainota föld e kis zugában. A természet gazzal és
-dudvával borította el e helyet, mely puszta volt, mióta emberi kéz nem
-foglalatoskodott körüle.
-
-S miért ezen elhagyatottság? Azért, mert a birtok tulajdonosa már évek
-előtt meghalt. Azért, mert özvegye, Starkos Andronika elhagyta a vidéket
-és elment azon hősies nők közé, kik oly dicső szerepet játszottak a
-függetlenségi harczban. Azért, mert a fiú eltávozása óta sohasem lépte
-át az apai ház küszöbét.
-
-Pedig hát Starkos Miklós itt született. Itt tölté el legelső
-gyermekéveit. Atyja hosszas és becsületes tengerészpálya után e
-menhelyre vonúlt vissza, távol tartva magát Vitylos lakóitól, kiknek
-kihágásai irtózattal töltötték el. Különben tanultabb és valamivel jobb
-módú lévén a kikötő lakosságánál, külön és önálló exisztencziát tudott
-magának teremteni, neje és gyermeke körében. Így élt elvonultságban,
-nyugodtan és zavartalanul; mígnem egy nap, haragjának fellobbanásában
-megkisérlé ellentállni az erőszaknak, és ellenszegüléseért életével
-lakolt. A török erőszaktól még a félsziget végpontján se lehetett
-megmenekülni.
-
-Az apa nem volt többé s az anya nem birta megfékezni a fiút; Starkos
-Miklós megszökött hazulról, kalandozott a tengereken s a tengeri rablók
-rendelkezésére bocsátotta azon csodálatos tengerész-ösztöneit, melyekkel
-természeténél fogva birt.
-
-A fiú tíz, az anya hat év óta hagyta el a házat. A vidéken azonban azt
-beszélték, hogy Andronika koronkint visszatért. Legalább látni vélték
-őt, noha csak hosszú időközökben és rövid perczekre, a nélkül, hogy
-Vitylos bármelyik lakosával érintkezett volna.
-
-A mi Starkos Miklóst illeti, ő noha kalandos utazásaiban egyszer vagy
-kétszer e vidéken is megfordult, soha sem fejezte ki óhajtását,
-viszontlátni a szerény házacskát a parti szirten. Soha se kérdezősködött
-felőle, hogy milyen állapotban van. Soha sem ejtett czélzást anyjára s
-nem tudakolta, visszatér-e néha az elhagyatott lakba. De az iszonyú
-események közepette, melyek akkoriban Görögországot vérrel borították,
-talán eljutott hozzá Andronika neve is, melynek vád gyanánt kellett
-volna lelkiismeretébe hatolni, ha lelkiismerete egyáltalán lett volna.
-
-Pedig Starkos Miklós e napon nem csupán azért vetett horgonyt a vitylosi
-kikötőben, hogy tíz emberrel szaporítsa hajója legénységét. Egy vágy –
-több mint vágy – ellenállhatatlan ösztön késztette őt erre, melyről nem
-birt magának számot adni; érezte annak szükségét, hogy még egyszer,
-kétségkívül utolszor, viszontlássa az atyai házat; még egyszer tapossa
-azon földet, melyen legelső lépéseit tette, beszívja a léget, mely be
-van zárva a négy fal közé, hol legelőször vett lélegzetet s a legelső
-szókat hebegte. Igen, ezért jött fel a parti szirt meredek ösvényén, s
-ezért állt ezen órában a kis kert kerítése előtt.
-
-Itt egy pillanatra habozni látszott. Nincs oly megkérgesedett szív, mely
-össze ne szorulna a múlt bizonyos emlékeivel szemben. Az ember nem azért
-születik valahol, hogy semmit sem érezzen azon hely előtt, hol az anya
-keze legelőször ringatta. A lét húrjai nem kophatnak el annyira, hogy
-egy se rezdüljön meg közülök, ezen emlékek egyikének érintésétől.
-
-Így történt Starkos Miklóssal is, midőn megállt az elhagyatott ház
-előtt, mely épp oly komor, néma és kihalt volt belül is, mint kívül.
-
-– Lépjünk be!… Igen!… Lépjünk be!…
-
-Ezek voltak a legelső szók, melyeket Starkos Miklós kiejtett, de csak
-suttogva, mintha attól félt volna, hogy meghallhatnák, s hogy szavai
-valamely tüneményt idézhetnének fel a multból.
-
-Mi sem volt könnyebb, mint a kis kertbe belépni! A széthullott kerítés
-darabjai a földön hevertek. Még csak a rácsajtót se kellett kinyitni,
-vagy a reteszét félre tolni.
-
-Starkos Miklós belépett. Megállt a ház előtt, melynek esőverte
-ablaktáblái félig el voltak rothadva, s csak úgy lógtak a rozsdaette
-vastartókon.
-
-E pillanatban bagoly huhogása hallatszott és maga a madár felröpült azon
-bozót közül, mely az ajtóküszöböt eltorlaszolta.
-
-Starkos Miklós még itt is tétovázott. Pedig szilárdul el volt szánva még
-egyszer megnézni a ház belsejét, a legutolsó szobáig. De lelke mélyén
-harczot érzett azon lelkiismereti furdalásért, mely feltámadt benne. Nem
-csak meghatott, de egyszersmind ingerült is volt. Úgy rémlett előtte,
-mintha az atyai házból egy tiltakozás, egy végső átok hangzanék feléje.
-
-El is határozta, hogy megkerüli a házat, mielőtt bemenne. Sötét éjszaka
-volt. Senki sem látta őt és ő sem látta önmagát. Fényes nappal talán el
-se jött volna. Sötét éjjel több bátorságot érzett magában daczolni
-emlékeivel.
-
-Halk léptekkel lopózott tova, mint egy gonosztevő, a ki meg akarja
-vizsgálni a ház tájékát, hova be szándékozik törni; végig ment a fal
-mellett, mely négy sarkán meg volt repedezve, megkerülte a szögleteket,
-melyeknek eltompult éle eltünt a moha alatt, megtapogatta a megrendült
-köveket, mintha arról akart volna meggyőződést szerezni, vajjon van-e
-még élet e házhullában, dobog-e még a szive? A kis kert még homályosabb
-volt. Az eltünő félhold világossága odáig már el sem is juthatott.
-
-Starkos Miklós lassan kerűlte meg a házat. A komor épület nyugtalanító
-némaságba volt merülve. Az ember azt hihette volna, kisértetek, vagy
-hazajáró lelkek látogatják. Végre visszatért a nyugat felé levő
-homlokzat elé. Aztán az ajtóhoz közeledett, hogy betaszítsa, ha csak a
-kilincs tartja; vagy kifeszítse, ha a lakat még fogná a zárat.
-
-De ekkor a vér a fejébe tolult. «Vöröset látott,» mint mondani szokták,
-de lángvöröset. Nem mert bemenni a házba, melyet még egyszer látni akart
-volna. Úgy rémlett előtte, mintha atyja és anyja most mindjárt
-megjelennének a küszöbön, kiterjesztett karokkal és megátkoznák őt, a
-rossz gyermeket, a rossz hazafit, a ki elárulta családját és árulóvá
-lett hazája ellen!
-
-E perczben az ajtó lassan kinyílt. A küszöbön egy nő jelent meg. A
-mainoták szokása szerint volt öltözve, keskeny, vörös szegélyű fekete
-gyapot ruhát, derékon összeszorított sötétszínű zubbonyt viselt és fején
-barnás fejkötőt, mely körül a görög lobogó szineit mutató kendő volt
-csavarva.
-
-E nő alakja ritka erélyre vallott. Fekete szemei kissé szilaj élénkséget
-fejeztek ki, arczszine oly barna volt, mint a tengerpart halásznőié.
-Magas, egyenes termetén nem látszott meg, hogy már meghaladta a hatvanas
-éveket.
-
-E nő Starkos Andronika volt. Az anya és a fiú, kik testileg, lelkileg
-oly régóta szétváltak, most szemtől-szemben álltak egymással. Starkos
-Miklós nem volt elkészülve e találkozásra… Anyjának megjelenése
-elrémíté.
-
-Andronika, karját kinyujtván fia felé, megtiltotta neki, hogy házába
-lépjen s csak e szókat mondá oly hangon, melyek borzasztó értelmet adtak
-azoknak éppen azért, mert az ő ajkai ejtették ki:
-
-– Starkos Miklós soha se fogja többé átlépni atyja házának küszöbét!…
-Soha!
-
-És a fiú ezen itélet alatt meggörnyedve, hátra tántorodott. Az, a ki
-egykor a szive alatt hordozta, most elűzte őt, mint el szoktak űzni egy
-árulót. Ekkor egy lépést akart tenni előre… Egy még erélyesebb
-kézmozdulat, az átok mozdulata megállítá.
-
-[Illustration: STARKOS MIKLÓS VISSZAHÖKKENT.]
-
-Starkos Miklós visszahökkent. Aztán kirohant a kis kertből, kiért a
-parti szikla ösvényére és azon végig lesietett, nagy léptekkel, vissza
-se fordulva; – mintha egy láthatatlan kéz taszítgatta volna a vállánál
-fogva előre.
-
-Andronika mozdulatlan állt a háza küszöbén és látta őt eltünni a
-sötétben.
-
-Starkos Miklós tiz percz mulva visszanyerte önuralmát és izgatottságát
-legkevésbbé sem árulván el, leért a kikötőbe, csónakosai után kiáltott
-és a csónakjába szállt. A Gozzo által kiválasztott tíz ember már a hajó
-födélzetén várta.
-
-Starkos Miklós egyetlen szó nélkül felment a _Karysta_ hidjára és egy
-intéssel parancsot adott a készülődésre. Az előkészületek gyorsan
-megtörténtek. A horgonyokat felszedték, a vitorlákat kifeszítették. A
-szellő, mely most a part felől fújt, könnyűvé tette a kikötőből való
-kivitorlázást.
-
-A _Karysta_ öt percz mulva a kikötőn túl, az öbölben volt; biztosan,
-csöndesen, s a nélkül, hogy akár a hajó legénysége, akár a vitylosiak
-közt egyetlen kiáltást lehetett volna hallani.
-
-De alig jutott el a hajó egy tengeri mérföldnyire, midőn a parti szikla
-tetején lángok lobbantak fel.
-
-Starkos Andronika háza égett le ott porig. Az anya keze gyujtotta a
-tüzet. Azt akarta, hogy nyoma se maradjon a háznak, melyben a fia
-született.
-
-A kapitány szemét nem tudta levenni e tűzről, mely ott a mainai földön
-pusztított. Oda nézett, a míg csak egyetlen láng lobbant fel.
-
-Andronika megmondta:
-
-– Starkos Miklós soha sem fogja többé átlépni atyja házának küszöbét!…
-Soha!
-
-[Illustration: AZ ANYA KEZE GYUJTOTTA A TÜZET.]
-
-
-
-
-III.  Görögök a törökök ellen.
-
-A történelmet megelőző időkben, midőn a földgömb szilárd kérge a belső
-neptuni vagy plutói erők működése következtében lassankint átalakult,
-Görögország létezését egy kataklizmának köszönheté; mely e földrészt a
-vizek fölszíne fölé lökte fel, míg a szárazföld egy részét, a
-szigettengerben lesülyesztette és ennek csupán legmagasabb részei
-maradtak fenn szigetek alakjában. Görögország azon vulkáni vonalon
-fekszik, mely Cyprustól Toskánáig terjed.
-
-Úgy látszik, hogy a hellének országuk ingatlan talajától nyerték azon
-physikai és erkölcsi izgatottság ösztönét, mely őket a hősiességben a
-végletekig képes ragadni. Mindamellett nem kevésbbé igaz, hogy
-természeti tulajdonságaiknál, rendíthetetlen bátorságuknál, haza- és
-szabadság-szeretetüknél fogva sikerült független államot teremteniök e
-tartományokból, melyek annyi század óta görnyedtek az ozmán uralom
-alatt.
-
-Görögország a legrégibb időkben pelasg volt, vagyis ázsiai néptörzsek
-lakták; a keresztény korszakot megelőző XVI–XIV-ik században az
-argonauták, a heraklidák és a trójai háború csaknem mythologiai
-korszakában hellénné lett; a hellének megjelenésével, kiknek egyik
-törzsétől, a graioktól nyerte későbbi nevét; valóban görög volt
-Lykurgostól kezdve, Miltiades, Themistokles, Aristides, Leonidas,
-Aeschylos, Sophokles, Aristophanes, Herodot, Thucydides, Pythagoras,
-Sokrates, Plato, Aristoteles, Hippokrates, Phidias, Perikles,
-Alkibiades, Pelopidas, Epaminondas, Demosthenes idejében; majd
-macedoniai volt Fülöp és Sándor alatt, végre pedig római tartománynyá
-lett Achaia név alatt száznegyvenhat évvel Kr. sz. e. és az is maradt
-négy századon keresztül.
-
-Ezen időtől fogva az ország, melyet egymásután elfoglaltak a visigothok,
-a vandalok, az ostrogóthok, a bolgárok, a szlávok, a normannok, a
-szicziliaiak, – a keresztes hadak a tizenharmadik század elején; ez
-ország, mely a tizenötödik században számos hűbérekre daraboltatott fel
-s az ó-korban ép úgy mint az újkorban annyi megpróbáltatáson ment
-keresztül, a törökök kezei közt s a muzulmán uralom alatt, a legalsó
-fokra sülyedt alá. Azt lehet mondani, hogy közel kétszáz évig teljesen
-szünetelt Görögország politikai élete. A hatalmat képviselő ottomán
-hivatalnokok önkénykedése nem ismert határt. A görögök nem voltak
-annektált, meghódított, sőt még csak legyőzött nép sem; egyszerűen
-rabszolgák voltak, a pasa pálczája alatt, kinek egyik oldalán állt az
-imám vagyis a pap, a másikon a dsellah vagyis a hóhér.
-
-De az élet még nem enyészett el végkép e haldokló országból. Ujból
-vonaglania kellett az elviselhetetlen fájdalomtól. 1766-ban a
-montenegróiak Epirusban, 1769-ben a mainoták, majd végre az albániai
-szulioták fellázadtak és kikiáltották függetlenségüket, de 1804-ben az
-egész lázadási kisérletet végleg elfojtotta Tepelenti Ali, janicsár
-pasa.
-
-Elérkezett az idő közbelépni, ha az európai hatalmak nem akartak
-szemtanui lenni Görögország teljes megsemmisülésének. A szegény nemzet
-önerejére utalva, nem tehetett egyebet, mint meghalni, mialatt
-megkisérlé függetlenségét visszaszerezni.
-
-Tepelenti Ali 1821-ben maga is fellázadt Mahmud szultán ellen és
-segítségül hivta a görögöket, kiknek szabadságot igért. A görögök
-tömegesen fellázadtak. A philhellenek segítségükre siettek Európa minden
-részéből. Olaszok, lengyelek, németek, de főleg francziák sorakoztak az
-elnyomók ellen. Guys de Sainte Hélène, Gaillard, Chauvassaigne, Baleste
-és Jourdain századosok, Fabvier ezredes, Regnaud de Saint Jean d’Angély
-századparancsnok, Maison tábornok nevei, melyekhez még a következő három
-angol: lord Cochrane, lord Byron és Hastings ezredes nevét kell
-csatolnunk, elenyészthetlen emléket hagytak hátra ezen országban,
-melyért eljöttek harczolni és meghalni.
-
-E nevekre, melyek körül az elnyomottak ügye érdekében véghezvitt
-hőstettek vontak dicsfényt, Görögország oly nevekkel válaszolt, melyek
-legmagasabb családait képviselik: a három hydriota: Tombasis, Tsamados,
-Miaulis, továbbá Kolokotroni, Botzaris Mark, Mavrokordato,
-Mavromichalis, Kanaris Konstantin, Negris, Ypsilanti Konstantin és
-Dömötör, Ulysses és annyi más. A felkelés kezdettől fogva
-élet-halálharczczá fajult; szemet szemért, fogat fogért, a mi mindkét
-részről a legiszonyubb megtorlásokat idézte elő.
-
-1821-ben fellázadtak a szulioták és mainoták. Patrasban Germanos
-patriarcha hallatja a legelső harczkiáltást, a kereszttel kezében.
-Morea, és az egész szigettenger a függetlenségi lobogó alá sorakozik. A
-tengeren győztes helléneknek sikerűl kezükre keríteni Tripoliczát. A
-görögök legelső hadi sikereire a törökök azzal felelnek, hogy
-felkonczolják Konstantinápolyban élő földijeiket. 1822-ben Tepelenti
-Alit, kinek várát ostromolták, gyáva orgyilkos kéz megöli egy
-tanácskozás alkalmával, melyre őt Kursid török hadvezér hivta meg. Kevés
-idő mulva Mavrokordatot és a philhelleneket tönkre teszik Artánál, de a
-fölkelők csakhamar kiköszörülik e csorbát Missolunghi első ostrománál,
-melyet Omer Vrione hadserege kénytelen odahagyni, jelentékeny
-veszteségekkel.
-
-1823-ban a külhatalmak hatályosabban kezdenek közbelépni.
-Közbenjárásukat felajánlják a szultánnak. A szultán elutasítólag felel
-és tagadó válaszának az által ad nyomatékot, hogy tíz ezernyi ázsiai
-csapatot szállít partra Euboeában, s a török hadsereg főparancsnokává
-hűbéresét, Mehemet Ali egyptomi pasát nevezi ki. Az ezen évi harczokban
-esett el Botzaris Márk, az a hazafi, a kiről el lehetett mondani, hogy
-úgy élt mint Aristides és úgy halt meg, mint Leonidas.
-
-1824-ben, mely a függetlenség ügyére nézve a balszerencse korszaka volt,
-lord Byron január 24-ikén partra szállt Missolunghinál és husvét napján
-meghalt Lepanto előtt a nélkül, hogy álmát bármely csekély részben
-megvalósulva láthatta volna. A törökök lemészárolták az ipsariotákat és
-Kandia városa, Kréta szigetén, megadta magát Mehemed Ali katonáinak.
-Csupán a tengeren vívott sikerek voltak képesek a görögöket kárpótolni
-ennyi szerencsétlenségért.
-
-1825-ben Ibrahim pasa, Mehemed Ali fia partra száll Mondonnál Moreában,
-tizenegyezer emberrel. Kézre keríti Navarint és megveri Kolokotronit
-Tripoliczánál. Ekkor történt, hogy a hellén kormány két francziára,
-Fabvierre és Regnaud de Saint Jean d’Angélyre bizta egy rendes
-csapatokból álló hadtest vezényletét, de Ibrahim feldúlta Messeniát, és
-a Mainát, mielőtt e csapatok oly karba hozattak, hogy ellenállhassanak
-neki. A pasa csak azért hagyott fel itteni hadjáratával, mert részt
-akart venni Missolunghi második ostromában, melylyel Kiutadsi pasa
-sehogy se tudott boldogulni, noha a szultán azt mondta volt neki:
-Missolunghit vagy a fejedet!
-
-1826 január 5-én Ibrahim, miután Pyrgost felgyujtotta, Missolunghi alá
-érkezett. Három napig, január 25-től 28-ig, nyolczezer bombát és golyót
-lövetett a városra, a nélkül, hogy képes lett volna benyomulni, daczára
-három rohamnak és daczára annak, hogy csak kétezerötszáz ember harczolt
-ellene, kiket az éhség máris ugyancsak elcsigázott. De győzedelmeskednie
-kellett, főleg miután visszaverte Miaulist s csapatát, mely az
-ostromlottak segítségére jött. Missolunghi ápril 23-án hosszú ostrom
-után, mely védelmezői közül ezerkilenczszáz ember életébe került,
-Ibrahim hatalmába jutott. Az ostromlók megöltek férfit, asszonyt,
-gyermeket, szóval csaknem mindazokat, kik a város kilenczezer lakója
-közül túlélték az ostromot. Ugyanezen évben a török hadak Kiutadsi
-vezérlete alatt, miután Phocist és Beotiát feldulták volna, Thebába
-érkeztek. Julius 10-én átlépték Attika határát, csakhamar ezután
-megszállták Athént és ostromolni kezdték az Akropolist, melyet
-ezerötszáz görög védelmezett. E fellegvár segélyére, mely Görögország
-kulcsa volt, az új kormány Karaiskakist küldé ki, Missolunghi egyik
-védőjét és Fabvier ezredest rendes katonaságból alakult csapatával. A
-csata, melyet Chaidarinál vívtak, elveszett, és Kiutadsi folytathatta az
-Akropolis ostromát. E közben Karaiskakis átkelt a Parnassus
-hegyszorosain, deczember 9-én megverte a törököket Arachovánál s a
-csatatéren egy diadalgúlát emeltetett háromszáz levágott török fejből.
-Az északi Görögország csaknem egészen szabaddá lett.
-
-Szerencsétlenségre, e küzdelmek alatt a szigettenger prédájává vált a
-leggonoszabb kalózoknak, kik valaha garázdálkodtak a vizeken. Ezek közül
-a legvérengzőbbek egyike s talán a legvakmerőbb rabló Sacratif volt,
-kinek már puszta neve is a legnagyobb rémület tárgyát képezte a Levante
-valamennyi kikötőjében.
-
-Azonban, két hónappal azon időpont előtt, melyen e történet kezdődik, a
-törökök kénytelenek voltak az éjszaki Görögország némely megerődített
-váraiba visszavonulni. 1827 február hóban a görögök már visszahódították
-függetlenségüket az ambraciai öböltől Attika határáig. A török lobogó
-már csak Missolunghiban, Vonitzában és Naupacteben volt kitüzve.
-Márczius 31-én az északi és peloponnesusi görögök, lord Cochrane
-befolyása következtében, felhagyván belső viszályaikkal, elhatározták
-egybehivni a nemzet képviselőit közös gyülekezetre, Trezenébe és a
-hatalmat összpontosítani egy idegen ember, egy orosz diplomata, a görög
-származású és korfui születésü Capo d’Istria kezében.
-
-De Athén a törökök hatalmában volt. Fellegvára megadta magát, junius
-5-én. Az éjszaki Görögország ennek következtében kénytelen volt teljesen
-meghódolni. Igaz, hogy julius 6-dikán Francziaország, Oroszország és
-Ausztria egy egyezményt irt alá, mely nem vonván ugyan kétségbe a porta
-suzerénitását, elismerte egy görög nemzet létezését. Ezenkívül az aláíró
-hatalmak egy titkos záradékban kötelezték magukat egyesülni a szultán
-ellen, ha ez a békés elintézést el nem fogadná.
-
-Ime, ezek e véres háboru kiválóbb eseményei, melyekről az olvasónak
-tudomással kell birnia, mert közvetlen összeköttetésben állnak
-elbeszélésünk folytatásával.
-
-Hátra van még, elmondanunk bizonyos különösebb eseményeket, melyekben
-közvetlen részük volt e drámai mozgalmasságú történetben szereplő
-egyéneknek, kiket már ismerünk; valamint azoknak is, kikkel ezután
-fogunk megismerkedni.
-
-Az előbbiek közül első helyen kell említenünk Andronikát, a hazafias
-érzelmü Starkos özvegyét.
-
-A haza függetlenségének visszahódítására indított harcz nem csupán hős
-férfiakat, de hősies asszonyokat is termett, kiknek neve dicsőségesen
-vegyül e korszak eseményei közé.
-
-Így látjuk feltünni Bobolina nevét, ki egy kis szigeten született a
-naupliai öböl torkolatánál. Férje 1812-ben fogságba esvén,
-Konstantinápolyba hurczolva és a szultán parancsára karóba huzzák. – A
-függetlenségi harcz első riadója hangzik. Bobolina 1821-ben saját
-költségén felszerel három hajót, és mint Belle H. egy öreg klephta
-elbeszélése nyomán írja, miután kitüzte volna lobogóját, melyre a
-spártai nők e régi jeligéje volt irva: «Felül vagy alól»: bebarangolja a
-partvidéket, Kis-Ázsiáig elfogdosva és felgyujtva a török hajókat egy
-Tsamados vagy egy Kanaris merészségével; aztán minekutána hajóit
-nagylelküen odaajándékozta volna az új kormánynak, részt vesz Tripolitza
-ostromában, Nauplia körül szervezi az ostromzárt, mely tizennégy hónapig
-tart, és végre megadásra kényszeríti a fellegvárat. E nő, kinek élete
-egész legenda, a saját fitestvérének gyilkától hal meg, egyszerü családi
-czivódás következtében.
-
-E bátor hydriota nővel egy sorban kell említenünk egy másik kimagasló
-alakot. Ugyanazon okok ez esetben is hasonló eredményeket idéztek elő. A
-szultán parancsára Konstantinápolyban megfojtják az ép oly előkelő
-származású mint szép Mavrocinis Modéna atyját; Modéna azonnal
-csatlakozik a felkeléshez, fellázítja Mycene lakóit, hajókat szerel fel,
-guerilla-csapatokat szervez, melyeket ő maga vezérel, Szelim pasa
-hadseregének utját állja a Pelion szük szorosaiban és fényes szerepet
-játszik a háború végeig, folyvást zaklatván a törököket a Phtiotisi
-hegyek torkolatai között.
-
-Meg kell még említenűnk Kaidost, a ki felrobbantotta Vilia falait és
-rendíthetlen vitézséggel harczolt szent Veneranda zárdájában; ennek
-anyját, Moskost, ki férje oldala mellett küzdött és szikladarabok alá
-temette a törököket; Despot, ki, nehogy a muzulmánok kezébe kerüljön,
-légberöpítette magát leányaival, menyeivel és unokáival együtt. És a
-szulióta nőket és azokat, a kik a Salamisban székelő új kormányt
-védelmezték, segítségére sietvén a hajórajjal, melyet ők maguk
-vezényeltek; és ama Zacharias Konstancziát, a ki miután jelt adott a
-felkelésre Lakonia sikjain, ötszáz paraszt élén megrohanta Leondarit, és
-végre annyi mást, kik nem kimélték nemes vérüket e háboruban, mely alatt
-látni lehetett, mire képesek a hellének ivadékai.
-
-Így tett Starkos özvegye is. Csupán Andronika név alatt – mert nem
-akarta többé viselni azt, melyet fia megbecstelenített – belevegyült a
-mozgalomba, a megtorlás ellenállhatatlan ösztönétől ép úgy mint a
-függetlenség szeretetétől indíttatva. Mint Bobolina, ő is oly férj
-özvegye lévén, a kit azért végeztek ki, mert a hazáját védelmezte; habár
-nem szerelhetett fel a saját költségén hajókat és nem állíthatott fel
-szabad csapatokat, legalább tettleges részt vett a felkelés nagy
-drámáiban.
-
-Andronika már 1821-ben csatlakozott azon mainotákhoz, kiket a halálra
-itélt s az ioniai szigetekre menekült Kolokotroni gyüjtött össze maga
-körül, midőn ezen évi január 18-án Skardamulánál partra szállt. Jelen
-volt azon első nyilt csatában, mely Thessalia földén vivatott, midőn
-Kolokotroni megtámadta Phanari és Karitené lakóit, kik a törökkel
-egyesültek a Ruphia partjain. Jelen volt azon valtetzioi csatánál is,
-május 17-én, melyből Mustafa bég hadserege megszaladt. Még inkább
-kitüntette magát Tripolitza ostrománál, melynél a spartaiak a törököket
-«gyáva persák»-nak, a törökök pedig a görögöket «Lakonia gyönge
-nyulai»-nak nevezték. De ez alkalommal a nyulak kerekedtek felül. A
-Peloponnesus fővárosa, melyet a török hajóhad nem birt felszabadítani az
-ostrom alól, kénytelen volt október 5-én megadni magát s az egyezmény
-ellenére szabad rablás, gyilkolás és gyujtogatás dúlt három napig, a mi
-a városban és a városon kívül minden korú és nemű tíz ezer muzulmán
-életébe került.
-
-A következő évi márczius 4-én Andronika, ki a Miaulis tengernagy által
-vezényelt hajón volt, egy tengeri csata alkalmával, öt órai harcz után
-elmenekülni látta a török hajókat, melyek a zantei kikötőben kerestek
-menhelyet. De e hajók egyikén megpillantotta fiát, a ki a patrasi öbölön
-keresztül kalauzolta a török hajórajt!… A szegény nő e napon s e szégyen
-miatt a harczolók legelső sorai közt kereste a halált… De a halálnak nem
-kellett.
-
-És Starkos Miklós még messzebb ment a bűn utján. Néhány héttel később
-Kara-Alihoz csatlakozott, a ki Scio városát bombázta a hasonnevű
-szigeten. Része volt azon borzasztó mészárlásokban, melyek alatt
-huszonháromezer keresztyén vérzett el, ide nem értve azon
-negyvenhétezeret, kiket rabszolgákul adtak el Smyrna piaczain. És azon
-hajók egyikét, a melyeken a szerencsétleneket az afrikai partokra
-szállították, az Andronika fia maga vezényelte, – egy görög, a ki eladja
-a saját testvéreit!
-
-[Illustration: A HAJÓK EGYIKÉN MEGPILLANTOTTA FIÁT.]
-
-A következő korszakban, mely alatt a hellenek kénytelenek voltak az
-egyesült török és egyptomi hadakkal szembeszállni, Andronika egy perczig
-se szünt meg utánozni azon nőket, kiknek neveit fennebb idéztük.
-
-Szomorú korszak volt ez, főleg Moreára nézve, mely ellen Ibrahim
-szabadon bocsátá a törököknél is vadabb arabjait. Andronika azon
-négyezer harczos közé tartozott, kiket Kolokotroni, a peloponnesusi
-hadcsapatok fővezérévé való kineveztetése után, maga körül összegyüjteni
-képes volt. De Ibrahim, miután tizenegyezer embert a messenai partokon
-kiszállított, mindenekelőtt Coront és Patrast igyekezett felszabadítani
-az ostromzár alól; aztán hatalmába kerítette Navarint, melynek
-fellegvára hadmozdulatainak alapjául szolgálhatott, míg kikötője biztos
-menhelyet nyujtott hajóhada számára. Majd Argost gyujtá fel és
-Tripolitzát foglalta el, a mi lehetővé tette neki a tél beálltáig
-folytatni rablásait a szomszéd tartományokban. Főleg Messenia szenvedett
-e pusztítások alatt. Andronika nem egyszer volt kénytelen mainai földön
-elrejtőzni, nehogy az arabok kezébe jusson. De eszébe se jutott pihenni.
-Lehet-e nyugodni elnyomatott földön? Az 1825-iki és 1826-iki hadjáratok
-alatt megint ott találjuk őt a vergai hegyszorosban vivott csatában,
-mely után Ibrahim Polyaravosba vonult vissza, honnét az északi
-mainótáknak sikerült őt még hátrább szorítani. Majd 1826 juliusban, a
-chaidarii csata alatt, Fabvier ezredes rendes katonaságához
-csatlakozott. Ezen ütközetben sulyosan megsebesült s csak egy fiatal
-franczia bátorságának köszönheté (a ki a philhellén lobogó alatt
-harczolt), hogy Kiutadsi kegyetlen katonái elől megmenekült.
-
-Andronika élete több hónapig veszélyben forgott. Erős testalkata
-megmentette, de az 1826-dik év elmult a nélkül, hogy ereje annyira
-helyreállt volna, hogy ismét részt vehessen a küzdelemben.
-
-Ily körülmények közt tért vissza 1827 augusztusban a mainai
-tartományokba. Még egyszer akarta látni vitylosi házát. A sajátszerű
-véletlen ugyanaz nap vezette haza a fiát is… Az olvasó ismeri Andronika
-és Starkos Miklós találkozásának eredményét és tudja, hogy az anya
-átokkal sujtotta fiát az apai ház küszöbén.
-
-És most, miután semmi sem csatolta őt többé szülőföldéhez, Andronika
-elment, harczolni mindaddig, míg Görögország vissza nem szerzi
-függetlenségét.
-
-Ez volt a dolgok állása 1827 márczius 10-én, azon pillanatban, midőn
-Starkos özvegye visszatért a Maina hegyi utain, a Peloponnesosban
-harczoló görög csapatokhoz, melyek nyomról-nyomra védelmezték
-területüket Ibrahim katonái ellen.
-
-
-
-
-IV.  Szomorú háza egy gazdag embernek.
-
-Mialatt _Karysta_ észak felé vitorlázott, oly rendeltetéssel, mely
-csupán a kapitánya előtt volt ismeretes, _Korfuban_ oly esemény történt,
-mely noha magán természetű volt, mégis e történet főszereplőire
-irányozta a közfigyelmet.
-
-Tudjuk, hogy 1815 óta, az ugyanazon évben kelt szerződés értelmében, az
-ioniai szigetek Angolország védnöksége alá helyeztettek, miután 1814-ig
-Francziaország védnöksége alatt álltak volna.[1]
-
-Az egész csoportban, mely Cerigot, Zantét, Ithakát, Kephaloniát,
-Leukadiát, Parost és Korfut foglalja magában, ezen utóbbi sziget
-legészakibb fekvésű s egyszersmind a legnagyobb is. Ez a hajdani
-Korcyra. Egy szigetnek, melyen valaha Alcinous király, Jason és Medea
-vendégszerető házigazdája uralkodott, s mely később a trójai háború után
-befogadta Ulyssest, bizonyára joga van jelentékeny helyet elfoglalni az
-ókor történelmében. Korfu régente háboruban állt a frankok, bolgárok,
-szaraczének és a nápolyiak ellen; a tizenharmadik században Barbarossa
-elpusztította, a tizennyolczadikban Schuleuburg gróf megoltalmazta s az
-első franczia császárság végén Donzelot tábornok megvédelmezte.
-
-[Illustration: KORFU, – A FELLEGVÁR.]
-
-Elbeszélésünk idejében székhelye volt egy angol főbiztosnak, mely
-hivatalt akkoriban Sir Adam Frigyes, az ionai szigetek kormányzója
-viselte. Tekintettel azon eshetőségekre, melyek a görögök és törökök
-közt összeütközéseket idézhettek elő, mindig állt rendelkezésére néhány
-fregatt, melyeknek feladata volt a rendet fenntartani a vizeken. Még
-jelentékenyebb nagyságú hajókra volt szükség, hogy e czélt elérhessék a
-szigettengeren, melyen szabadon hajózhattak a görögök, törökök és
-szabadalomlevéllel ellátott más nemzetbeliek; nem is említvén a
-kalózokat, kiknek nem volt egyéb hivatásuk, mint kényök-kedvök szerint
-kirabolni minden nemzetiségü hajót.
-
-Akkoriban feles számu idegeneket lehetett Korfuban találni, főleg azok
-közül, kiket a függetlenségi harcz különböző fázisai vonzottak ide,
-három vagy négy év óta. Némelyek Korfuban szálltak hajóra s a felkelő
-hadsereghez csatlakoztak, mások Korfuban telepedtek meg, ha túlságos
-fáradalmak a bizonyos ideig tartó pihenést elkerülhetetlenné tették.
-
-Ezen utóbbiak közül egy fiatal francziát kell említenünk, ki a nemes
-ügyért fellelkesülve, öt év óta tevékeny és dicsőséges részt vett a főbb
-eseményekben, melyeknek a hellén félsziget szinhelye volt.
-
-D’Albaret Henrik, franczia királyi tengerészhadnagy egyike a rangjabeli
-legfiatalabb tiszteknek, jelenleg bizonytalan időre szabadságolva lévén,
-a háború kitörése után mindjárt eljött harczolni a franczia philhellének
-lobogója alatt. A fiatal tiszt huszonkilencz éves, középtermetű, izmos
-testalkatú ember, s ennélfogva alkalmas volt a tengerészpálya nagy
-fáradalmainak elviselésére. Kellemes modora, előkelő magatartása, nyilt
-tekintete, vonzó arcza és teljes megbizhatósága által, mindjárt a
-legelső ismerkedésnél, oly rokonszenvet ébresztett maga iránt, melyet a
-hosszasabb ismeretség csak fokozni volt képes.
-
-D’Albaret Henrik párisi eredetű gazdag családból való volt. Anyját alig
-ismerte. Atyja körülbelül akkor halt meg, midőn fia elérte
-nagykorúságát, tehát két vagy három évvel előbb, mintsem ezen utóbbi a
-tengerészeti iskolából kilépett volna. Szép vagyon birtokába jutván, nem
-gondolta, hogy ez elégséges ok legyen arra, hogy felhagyjon tengerész
-pályájával. Sőt ellenkezőleg. Folytatta pályáját – a legszebbek egyikét
-a világon – és már tengerészhadnagy volt, midőn a görög lobogót kitűzték
-a török félhold ellen, északi Görögországban és a Peloponnesusban.
-
-D’Albaret Henrik nem tétovázott. Mint annyi más derék fiatal ember,
-kiket a mozgalom ellenállhatatlanul magával ragadott, ő is azon
-önkéntesekhez csatlakozott, kiket franczia tisztjeik elvezéreltek Európa
-keleti határáig. Egyike volt azon legelső philhelléneknek, kik vérüket
-ontották a függetlenség ügyéért. Már 1822-ben ott volt a híres artai
-csatában. Mavrokordato dicső legyőzöttei közt; – és a győzők között
-Missolunghi első ostrománál. A következő évben is jelen volt azon
-ütközetben, melyben Botzaris Márk elesett, 1824-ben nem jelentéktelen
-részt vett azon tengeri csatákban, melyek a görögöket megbosszulták
-Mehemed Ali győzelmeiért. 1824-ben, a tripolitzai vereség után, a
-Fabvier ezredes főparancsnoksága alatt működő rendes katonaság egy
-részét vezényelte. 1826-ban Chaidarinál verekedett, hol megmentette
-Starkos Andronika életét, kinek testét már-már Kiutadsi lovai taposták.
-E borzasztó ütközetben a philhellének pótolhatatlan veszteségeket
-szenvedtek.
-
-Azonban D’Albaret Henrik nem akarta elhagyni hadvezérét és rövid idő
-mulva újra hozzácsatlakozott Metheneben.
-
-Ezen időtájt az athéni Akropolist Guras őrnagy védelmezte ezerötszáz
-emberével. E fellegvárba menekült ötszáz nő és gyermek, kik már nem
-bírtak elfutni, midőn a város a törökök hatalmába került. Guras el volt
-látva élelmiszerekkel egy évre, volt tizennégy ágyúja és három mozsara,
-de a lőszerekből csak jelentéktelen készlettel bírt.
-
-Ekkor Fabvier elhatározta lőszerrel ellátni az Akropolist. E merész terv
-véghezviteléhez elszánt emberekre volt szüksége. Felhivására
-ötszázharmincz ember jelentkezett, köztük negyven philhellén s e negyven
-közt legelsőnek D’Albaret Henrik. E merész harczosok mindegyike ellátta
-magát egy tarisznyára való lőporral, aztán Methenében hajóra kelt a
-csapat, Fabvier parancsnoksága alatt.
-
-Deczember 13-án partraszállnak, csaknem az Akropolis tövében. A felhők
-mögül előbukkanó hold sugarai elárulják a vakmerő kisérletet. A törökök
-erősen kezdenek rájuk tüzelni. Fabvier elkiáltja magát: «Előre!»
-Mindegyik önkéntes a nélkül, hogy eldobná lőporos tarisznyáját, mely őt
-minden perczben a légbe röpítheti, átmegy a sánczárkon és bejut a
-fellegvárba, melynek kapui nyitva vannak. Az ostromlottak diadalmasan
-visszaverik a törököket. De Fabvier megsebesül, hadsegéde elesik,
-D’Albaret Henrik is egy golyótál találva, lerogy. A rendes katonaság,
-valamint vezérei is, most be vannak zárva a fellegvárban, azokkal
-együtt, kiknek ily vitézül siettek segítségükre s kik őket nem akarták
-többé kibocsátani.
-
-Itt a fiatal tiszt, ki nagyon sokat szenvedett szerencsére nem veszélyes
-sebében, kénytelen volt megosztani az ostromlottak nyomorát, kiknek
-minden tápláléka szűk adagokban kimért árpakására szorítkozott. Hat
-hónap mult el, mielőtt visszanyerte volna szabadságát azon kapituláczió
-által, melyet Kiutadsi elfogadott. Fabvier, önkénteseivel s az
-ostromlottakkal együtt, csak 1827 junius 5-én hagyhatta el az athéni
-fellegvárt és szállhatott azon hajókra, melyek az egész csapatot
-Salamisba vitték.
-
-[Illustration: MEGMENTETTE STARKOS ANDRONIKA ÉLETÉT.]
-
-D’Albaret Henrik, ki még nagyon gyöngének érezte magát, nem akart
-megállni e városban, hanem tovább hajózott Korfuig. Itt pihente ki
-fáradalmait két hónap óta, várván az órát, melyben ismét elfoglalhatja
-helyét a harczosok legelső soraiban; midőn a véletlen egy új mozgató
-elemet támasztott életében, mely eddig az egyszerű katona élete volt.
-
-Korfuban, a Strada Reale végén, egy jelentéktelen külsejű, félig görög,
-félig olasz modorban épült régi ház állt. E házban egy ember lakott, a
-ki ritkán mutatta magát, de a kiről sokat beszéltek: Elizundo bankár. Az
-ember nem tudta volna elhatározni, hatvan éves-e, vagy hetven. Húsz év
-óta lakott e komor házban, melyből ritkán lépett ki az utczára. De ha
-ritkán ment el hazulról, annál több mindenféle nemzet- és rangbeli
-kliens kereste fel őt otthonában. Bizonyára jelentékeny üzleteket
-kötöttek e bankházban, melynek becsületessége minden kétségen felül
-állt. Különben Elizundot rendkívül gazdagnak tartották. Az ioniai
-szigeteken, sőt dalmát kartársai közt, Zárában és Raguzában sem volt
-hitel, mely az övével versenyezhetett volna. Általa elfogadott váltó
-aranyat ért. Igaz, hogy bizalmát nem egykönnyen ajándékozta oda. Sőt
-nagyon óvatosnak látszott üzleteiben. Legkitünőbb ajánlatokat, teljes
-biztosítékot követelt; de pénztára kimeríthetetlennek látszott.
-Megjegyzendő, hogy Elizundo csaknem mindent személyesen végzett és
-csupán a jelentéktelen írásbeli munkák teljesítésére tartott egy embert
-házánál, kiről alább lesz szó. Ő maga volt a saját pénztárnoka és
-könyvvivője. Egyetlen váltót se bocsátott ki, egyetlen levelet se
-küldött el, melyet ne írt volna sajátkezűleg.
-
-Nem is ült le soha külső hivatalnok vagy segéd az ő íróasztala mellé; a
-mi nem kevéssé járult üzletének titokban tartásához.
-
-Milyen származású volt ez a bankár? Illirnek vagy dalmátnak mondták, de
-e tekintetben senki se tudott semmi bizonyosat. Néma volt multja felől,
-néma volt jelene felől és nem érintkezett a korfui társasággal. Midőn a
-szigetcsoport Francziaország védnöksége alá került, életmódja már
-ugyanaz volt, a mi később is maradt, midőn angol kormányzó gyakorolta a
-hatóságot az ioniai szigetek felett. Kétségkívül nem kell szószerint
-venni, a mit vagyonáról beszéltek, melyet a közbeszéd százmilliók
-szerint számított; de nagyon gazdagnak kellett lennie, noha életmódja
-nem különbözött oly emberekétől, kik szerény igényekkel és ízléssel
-bírnak.
-
-Elizundo özvegy volt már akkor is, midőn hétéves kis leányával Korfuban
-megtelepedett. Most e kis leány, kinek neve Hadsine volt, elérte
-huszonkét éves életkorát s atyja házában egészen a háztartás gondjainak
-szentelte magát.
-
-Elizundo Hadsinét mindenütt rendkívül szépnek tartották volna, daczára
-kissé szomorú arcza komoly kifejezésének; szép volt ő még e keleti
-országban is, a hol a nők szépsége általában elvitázhatlan. Hogyne lett
-volna arcza komoly e házban, melyben fiatal korát tölté, gondos anya s
-egyetlen játszótárs nélkül, a kivel serdülő korában legelső bizalmas
-gondolatait közölhette volna? Elizundo Hadsine termete középmagasságú,
-de elegáns volt. Anyai ágon görög származásu lévén, emlékeztetett azon
-lakoniai szép fiatal nők tipusára, kik báj tekintetében felülmúlják az
-összes többi peloponnesusi nőket.
-
-Az atya és leánya közt nem uralkodott és nem uralkodhatott benső
-meghittség. A bankár egyedül élt, hallgatag, tartózkodó ember volt, –
-egyike azoknak, a kik leggyakrabban félrefordítják a fejöket és
-eltakarják szemeiket, mintha a világosság fájna nekik. A magánéletben ép
-úgy, mint a közéletben, kerülte a közlékenységet és sohase volt
-bizalmas, még bankházának legrégibb kliensei iránt se. Hogyan talált
-volna Elizundo Hadsine örömet ezen elzárkózott életmódban, holott a ház
-négy fala közt még az atyai szívet is alig találhatta fel?
-
-Szerencséjére volt közelében egy jó, hű, szerető lény, a ki csak fiatal
-úrnőjéért élt, az ő szomorúsága felett szomorkodott s kinek arcza
-kiderült, ha őt mosolyogni látta. Egész élete mintegy össze volt forrva
-Hadsine életével. E leírás után azt hihetné az ember, hogy egy jó és hű
-ebről van szó, egyikéről azoknak, kiket Michelet «az emberiségre való
-aspiransoknak» és Lamartine «alázatos barátainknak» nevez. Nem! csupán
-ember volt, noha megérdemelte volna, hogy kutya legyen. Látta születni
-Hadsinét, azóta soha se távozott mellőle, csecsemő korában ringatta,
-fiatal leány korában szolgálta.
-
-Xaris volt a neve. Hadsine anyjának tejtestvére volt s ezen utóbbit
-akkor sem hagyta el, midőn nőül ment a korfui bankárhoz. Több mint húsz
-év óta élt tehát a háznál, közönséges cselédnél magasabb állást foglalt
-el, sőt segítségére is volt Elizundonak, ha némely iratokat kellett
-lemásolni.
-
-Xaris, mint általában a lakoniai tipusok, magas termetű, széles vállú,
-rendkívüli izmos, szép testalkatú és szemű ember volt; hosszúkás,
-hajlott orra alatt gyönyörű fekete bajusz ágazott kétfelé. Fején sötét
-színű gyapotföveget viselt és derekán festői fustanellát.
-
-Xaris mindenkor elkisérte Hadsinét, valahányszor az ifjú leány elment
-hazulról, akár bevásárlásokat tenni a háztartás számára, akár a szent
-Spiridion tiszteletére emelt katholikus templomba, akár pedig kissé
-élvezni az üde tengeri levegőt, mely nem igen hatolt el a Strada
-Realeban épült házig. Sok korfui fiatal ember láthatta így őket együtt a
-sétányon, sőt a Kastrades külváros utczáiban is, mely a hasonnevű kis
-öböl partján terül el. Nem egynek lett volna kedve közülök eljuthatni
-Hadsine atyjához. Kit ne vonzott volna az ifjú leány szépsége és talán
-az Elizundo-ház sok milliója is? De Hadsine tagadólag felelt minden
-ilynemű ajánlatra; a bankár pedig sohasem igyekezett rábírni, hogy e
-határozatát megváltoztassa. Pedig a hű Xaris, azért, hogy fiatal úrnője
-boldog legyen e világon, odaadta volna egész osztályrészét azon
-boldogságból, melyre határtalan hűségénél fogva jogos igényt tarthatott
-a túlvilágon.
-
-Ilyen volt e komor, szomorú ház, mely mintegy elszigetelve állt a régi
-Korcyra fővárosának egyik zugában; ilyen volt a háznép, mely közé az
-élet véletlene bevezette D’Albaret Henriket.
-
-Kezdetben üzleti viszony jött létre a bankár és a franczia tiszt között.
-Midőn az utóbbi Párist elhagyta, jelentékeny összegű váltókat vitt
-magával, melyek az Elizundo-ház által voltak leszámítolandók. Korfuba
-jött felvenni a pénzt, később is Korfuból kapta mindazon összegeket,
-melyekre szüksége volt a philhellén hadjáratok alatt. E közben többször
-visszatért a szigetre s így ismerkedett meg Elizundo Hadsinével. Az ifjú
-leány szépsége elbűvölte. Emléke elkisérte őt Morea és Attika
-csatatereire.
-
-Az Akropolis meghódítása után D’Albaret Henrik nem tehetett okosabbat,
-mint Korfuba visszatérni. Sebeiből még nem épült ki teljesen. Az ostrom
-rendkívüli fáradalmai megrontották egészségét. Itt, noha a város másik
-végén lakott, mégis naponkint néhány órára oly vendégszeretetet talált a
-bankár házánál, milyennel eddig semmiféle idegen nem dicsekedhetett.
-Körülbelül három hónap óta élt így D’Albaret Henrik. Elizundonál tett
-látogatásai, melyek kezdetben tisztán üzleti látogatások voltak,
-lassankint mindennap megismétlődtek s az önérdeknek is része volt
-bennök. Hadsine nagyon tetszett a fiatal tisztnek. Hogyne vette volna
-ezt észre a fiatal leány, mikor látta, hogy oly gyöngéd figyelemmel
-viseltetik iránta s annyira el van ragadtatva, ha őt látja és beszélni
-hallja? Hadsine a maga részéről szintén részesíté a mindennapos vendéget
-mindazon ápolásban, melyet nagyon gyönge egészsége igényelt. D’Albaret
-Henrik csakis nagyon jól érezhette magát ily életrend mellett.
-
-Xaris sem igyekezett titkolni azon rokonszenvet, melyet D’Albaret Henrik
-őszinte, szeretetreméltó jelleme ébresztett benne, s mindinkább
-ragaszkodott hozzá.
-
-– Igazad van, Hadsine, – mondá gyakran az ifjú leánynak – Görögország a
-te hazád is, ép úgy, mint az enyém és nem szabad felednünk, hogy e
-fiatal tiszt azért szenved, mert a mi hazánkért harczolt.
-
-– Ő szeret engem – mondá egy nap Hadsine Xarisnak.
-
-Az ifjú leány e szókat szokott egyszerűségével ejté ki.
-
-[Illustration: XARIS MINDENKOR ELKISÉRTE HADSINÉT.]
-
-– No hát, hadd szeressen! – felelé Xaris. – Atyád öregszik, Hadsine. Én
-se fogok örökké élni!… Hol találhatnál a világon biztosabb védelmezőt
-D’Albaret Henriknél!
-
-Hadsine nem felelt. Meg kellett volna vallania, hogy nemcsak
-szerettetik, de viszontszeret is. A természetes tartózkodás nem engedte,
-hogy ez érzelmet bevallja. Még Xarisnak se.
-
-Így álltak a dolgok. S a dolgok ilyetén állása nem volt titok a korfui
-társaság előtt. Mielőtt még hivatalosan szó lett volna róla, máris úgy
-beszéltek D’Albaret Henrik és Elizundo Hadsine házasságáról, mint
-elhatározott dologról.
-
-Meg kell jegyeznünk, hogy a bankár nem látszott bánni az ifjú tiszt
-sürgölődését leánya körül. Helyesen mondta Xaris, hogy öregedni érzi
-magát, még pedig gyorsan. Bármennyire kiszáradt is a szíve, mégis félnie
-kellett attól, hogy Hadsine magára hagyatva fog maradni; noha tudta,
-hogy mihez tartsa magát azon vagyont illetőleg, melyet utána örökölni
-fog. Különben a pénzkérdés sohasem érdekelte D’Albaret Henriket. Egy
-perczig se törődött azzal, vajjon a bankár leánya gazdag lesz-e, vagy
-sem. A szerelem, melyet az ifjú leány iránt érzett, nem köznapi
-érdekből, hanem sokkal nemesebb érzelmekből fakadt. Ép annyira szerette
-jóságáért, mint szépségéért. Végtelen rokonszenvet ébresztett benne
-Hadsine helyzete a szomorú házi körben. Szerette őt nemes
-gondolkozásáért, magasztos eszméiért és azon erélyességéért, melyre
-képesnek hitte, ha valaha azon helyzetbe jutna, hogy azt be kelljen
-bizonyítania.
-
-És ez nagyon érthetővé lett, midőn Hadsine az elnyomott Görögországról
-és azon emberfeletti erőfeszítésekről beszélt, melyekkel földijei
-hazájukat felszabadítani igyekeztek. E téren a fiatal pár csakis a
-legnagyobb egyetértésben találkozhatott egymással.
-
-Mennyi édes órát töltöttek el, e dolgokról beszélgetve a szép görög
-nyelven, melyet D’Albaret Henrik most már ugy bírt, mint a saját
-anyanyelvét. Mennyire osztoztak a közös örömben, valahányszor egy
-tengeri győzelem kárpótlást nyujtott azon balszerencsékért, melyeknek
-Morea és Attika voltak szinhelyei. D’Albaret Henriknek apróra el kellett
-beszélnie mindazon csatákat, melyekben részt vett; elő kellett sorolnia
-azon honfiak és külföldiek neveit, kik magukat e véres harczokban
-kitüntették s azon nőkét is, kiket Hadsine, ha szabadságában áll,
-utánozni szeretett volna. – Bobolina, Modena, Zacharias, Kaidos nevét és
-a bátorszívű Andronikáét, kinek életét a fiatal tiszt a chaidarii
-vérfürdőből megmentette.
-
-Sőt egy napon, midőn D’Albaret Henrik e nő nevét kiejté, Elizundo, ki a
-társalgást hallgatta, oly mozdulatot tett, mely magára vonta leánya
-figyelmét.
-
-– Mi bajod, atyám? – kérdé.
-
-– Semmi – felelé a bankár.
-
-Aztán az ifjú tiszthez fordult és oly hangon, mely közönyösnek akart
-látszani, így szólt:
-
-– Ismerte ön ezt az Andronikát?
-
-– Ismertem, Elizundo úr.
-
-– Nem tudja, mi lett belőle?
-
-– Nem tudom – felelé D’Albaret Henrik. – Úgy hiszem, hogy a chaidarii
-csata után visszatért szülőföldére a mainai tartományokba. De biztos
-vagyok felőle, hogy előbb-utóbb ismét látni fogom őt Görögország
-csataterein…
-
-– Igen, – szólt közbe Hadsine – ott van az ő helye!
-
-Miért tudakozódott Elizundo Andronika felől? Senki se kérdezte meg tőle.
-Kétségkívül kitérőleg válaszolt volna. De leánya, ki a bankár
-összeköttetéseit nem igen ismerte, mégis tünődött felette. Létezhetett
-valamely összeköttetés atyja és Andronika közt, kit ő annyira bámult?
-
-Egyébként Elizundo feltétlenül tartózkodó volt, a függetlenségi harczot
-illetőleg. Melyik félnek óhajtotta a győzelmet, az elnyomóknak-e, vagy
-az elnyomottaknak? nehéz lett volna megmondani, – ha ugyan általában
-azon emberek közé tartozott, kik valakinek jót kivánnak. Annyi bizonyos,
-hogy a postával legalább is ugyanannyi levele érkezett Törökországból,
-mint Görögországból.
-
-De ismételjük, noha az ifjú tiszt a hellének ügyének szentelte életét,
-Elizundo nem kevésbé szivesen fogadta őt házánál.
-
-Azonban D’Albaret Henrik nem maradhatott tovább Korfuban. Fáradalmait
-kipihenvén, el volt határozva mindvégig teljesíteni azt, a mit
-kötelességének tartott. Gyakran beszélt erről a fiatal leánynyal.
-
-– Valóban, ez kötelessége – felelé Hadsine. – Bármily fájdalmat okozzon
-is nekem az ön távozása, Henrik, értem, hogy vissza kell térnie
-bajtársaihoz. Igen; harczolni kell Görögországért mindaddig, míg vissza
-nem nyerte szabadságát!
-
-– Elutazom, Hadsine, elutazom – mondá egy nap D’Albaret Henrik. – De ha
-magammal vihetném azon tudatot, hogy ön ép úgy szeret engem, mint én
-szeretem önt…
-
-– Henrik, semmi okom sincs eltitkolni azon érzelmeket, a melyeket bennem
-ébresztett – viszonzá Hadsine. Nem vagyok többé gyermek és a kellő
-komolysággal tekintek a jövő elé. Bizom önben, – folytatá kezét nyujtván
-neki – bizzék ön is bennem! A milyennek itt hagy távozáskor, olyannak
-fog találni visszatérte után.
-
-D’Albaret Henrik megszorítá a kezet, melyet Hadsine nyujtott neki
-érzelmei zálogául.
-
-– Köszönöm lelkem mélyéből – felelé. – Igen, mi egymáséi vagyunk már
-most is! S habár ez még fájdalmasabbá teszi elválásunkat, mégis azon
-meggyőződést vihetem magammal, hogy ön viszontszeret. De elutazásom
-előtt beszélni akarok atyjával, Hadsine!… Biztos akarok lenni a felől,
-hogy helyesli szerelmünket és hogy nem fog elénk akadályokat gördíteni…
-
-– Igen helyesen, Henrik, felelé az ifjú leány. Birja az ő igéretét is,
-mint az enyimet.
-
-D’Albaret Henrik nem halaszthatta soká e lépést, mert el volt határozva
-visszatérni Fabvier ezredes hadtestéhez.
-
-A dolgok mind rosszabbra fordultak a függetlenség ügyére nézve. A
-londoni egyezmény semmiféle kedvező eredményt sem idézett elő s az ember
-jogosan kérdezhette magától, vajjon a hatalmak nem fognak-e a szultánnal
-szemben pusztán félhivatalos, tehát teljesen platonikus észrevételekre
-és figyelmeztetésekre szorítkozni?
-
-Ezenkivül a törökök, győzelmeik következtében elbizakodván, nem igen
-látszottak hajlandónak bármily csekélységet is engedni követeléseikből.
-Noha akkoriban egy angol és egy franczia hajóraj, amaz Codrington
-admirál, emez pedig De Rigny admirál parancsnoksága alatt czirkált az
-égei tenger vizeiben, s noha a görök kormány Eginát választotta
-székhelyül, hogy ott nagyobb biztonságban vezethesse az ügyeket; a
-törökök mégis valóban aggasztó makacsságot tanusítottak.
-
-E makacsság azonban érthető volt mindazok előtt, a kik látták azon
-kilenczvenkét török, egyiptomi és tuniszi hajóból álló hajóhadat, mely
-szeptember 7-én ott horgonyzott a navarini tágas kikötőben. E hajóhad
-azon óriási mennyiségű készleteket szállította, melyekre Ibrahimnak
-szüksége volt a hydrióták ellen indítandó újabb expedicziójában.
-
-D’Albaret Henrik úgy határozta, hogy Hydránál fog csatlakozni az
-önkéntesek csapatához. E sziget, mely Argolis végpontjánál fekszik, a
-leggazdagabbak egyike az egész szigettengerben. Miután annyi vérét és
-annyi pénzét áldozta fel a hellének ügyéért, melyet a törökök által
-rettegett merész tengerészei, Tombasis, Miaulis, Tsamados védelmeztek,
-most Hydra szigetét a legiszonyubb megtorlás fenyegette.
-
-D’Albaret Henrik tehát nem késlekedhetett Korfut elhagyni, ha Ibrahim
-katonáinál előbb akart Hydra szigetére érni. Elutazása október 21-re
-volt végleg kitűzve.
-
-Az ifjú tiszt, mint előre elhatározták, nehány nappal előbb fölkereste
-Elizundot és megkérte tőle leánya kezét. Nem titkolta előtte, hogy
-Hadsine boldog volna, ha atyja kedvezőleg válaszolna. Egyébiránt most
-nem is lehet egyébről szó, mint az atyai beleegyezés elnyeréséről. A
-menyegzőt csak D’Albaret Henrik visszatérése után fognák megülni.
-Remélte, hogy távolléte nem tarthat soká.
-
-A bankár ismerte az ifjú tiszt helyzetét, ismerte vagyoni körülményeit
-és azon közbecsülést, melyben családja Francziaországban részesült. E
-tekintetben tehát nem volt szükség magyarázatokra. A mi a bankárt
-illeti, becsületessége minden kétségen felül állt, soha a legcsekélyebb
-rossz hír se keringett háza felől. A saját vagyoni állapotáról
-hallgatott, miután D’Albaret Henrik ezt egy szóval sem említé. A mi
-pedig a házassági ajánlatot illeti, Elizundo kijelentette, hogy azt
-örömmel fogadja. E házasság őt csak boldoggá teheti, minthogy leányának
-boldogságát biztosítja.
-
-Mindez igen hidegen volt mondva, de a fődolog az volt, hogy elmondatott.
-D’Albaret Henrik most már birta Elizundo szavát és a bankár cserébe
-leányától forró köszönetet kapott, melyet szokott tartózkodásával
-fogadott.
-
-Úgy látszott tehát, mintha minden a legszebb rendben volna, a fiatal pár
-nagy örömére és hozzátehetjük, Xaris legnagyobb megelégedésére. Ez a
-derék ember úgy sírt mint egy gyermek és szivesen a keblére szorította
-volna a fiatal tisztet.
-
-D’Albaret Henrik most már csak kevés időt tölthetett Elizondo Hadsine
-oldala mellett. El volt határozva, hogy egy levantei briggen fog
-elutazni és e brigg október 21-én volt elindulandó Korfuból Hydra felé.
-
-Az olvasó könnyen kitalálhatja, a nélkül, hogy részletesen elbeszélnők,
-hogyan teltek el az utazást megelőző napok a bankár házánál. D’Albaret
-Henrik és Elizundo Hadsine egy órára sem hagyták el egymást. Hosszasan
-beszélgettek az alacsony mennyezetü szobában, mely a szomorú ház
-földszinti részében létezett. Nemes érzelmeik e beszélgetéseknek
-bizonyos átható varázst kölcsönöztek, mely azoknak kissé komoly
-hangulatát némileg enyhíté. A jelen, úgyszólván, kisiklott kezeik közül,
-de biztak benne, hogy övék a jövő. A jelennek akartak tehát hideg vérrel
-a szemébe nézni. Mindketten fontolóra vették annak kedvező és hátrányos
-esélyeit, de csüggedés és gyöngeség nélkül. S mialatt róla beszéltek,
-nem szüntek meg lelkesülni azon ügyért, melyért D’Albaret Henrik ismét
-koczkára teendi életét.
-
-Október 20-án este ismét e dologról beszélgettek, de talán kissé
-fokozottabb meghatottsággal. Az ifjú tiszt másnap volt útnak indulandó.
-
-Xaris hirtelen belépett a szobába. Nem birt beszélni. Lihegett. Futva
-érkezett haza – még pedig mily sebesen! Izmos lábai néhány percz alatt
-elhozták, az egész városon keresztül, a fellegvártól a Strada Reale
-végeig.
-
-– Nos, mit akarsz? Mi bajod Xaris? Miért vagy úgy felindulva? kérdé
-Hadsine.
-
-– Mi bajom? Mi bajom? Egy fontos, nagyon fontos hirt hoztam.
-
-– Szóljon, szóljon Xaris! mondá D’Albaret Henrik, nem tudván, örüljön-e
-vagy aggódjék.
-
-– Nem birok, nem birok! ismétlé Xaris, kit a felindulás csaknem
-megfojtott.
-
-– Valamely harczi hir érkezett? – kérdé a fiatal leány megfogva a hű
-ember kezét.
-
-– Igen, igen…
-
-– De beszélj hát! biztatá Hadsine; beszélj jó Xarisom, mi történt?
-
-– A törököket ma megverték Navarinnál!
-
-Így értesült D’Albaret Henrik és Hadsine az október 20-iki tengeri
-ütközetről.
-
-Xaris zajos megérkezésének hallatára Elizundo bankár is belépett a
-szobába. Midőn megtudta, miről van szó, ajkait önkénytelenül
-összeszorítá és homlokát összeránczolta; de nem árult el se
-megelégedést, se boszuságot, míg ellenben a fiatal pár legkevésbbé se
-fékezte örömét.
-
-A navarini ütközet hire csakugyan eljutott Korfuba. Alig terjedt el a
-városban, midőn már a részleteket is megtudták, melyeknek hirét az albán
-partok hosszában létezett légi távirók hozták meg.
-
-[Illustration: KORFU.]
-
-Az angol és franczia hajórajok, melyekhez az orosz hajóraj is
-csatlakozott, összesen huszonhét hajóval és százhetvenhat ágyuval
-megtámadták a török hajóhadat, miután erőszakkal behatoltak volna a
-navarini kikötőbe. A törökök tönkre verettek, daczára annak, hogy
-hajóhaduk mindenféle nagyságu hadihajóinak száma hetvenre rugott és ezer
-kilenczszáz kilenczvennégy ágyuval volt felszerelve. Több hajójuk
-elmerült vagy a légbe röpült nagyszámú tisztekkel és legénységgel
-együtt. Ibrahim ennélfogva nem remélhetett többé segítséget a szultán
-haditengerészetéből a Hydra elleni hadjáratában.
-
-Ez nagy fontosságú tény volt, mely Görögország ügyére nézve egy új
-időszak kiindulási pontját képezte. Noha a három hatalmasság el volt
-határozva e győzelmet fel nem használni a porta letiprására, mégis
-bizonyosnak látszott, hogy egyetértésüknek sikerülni fog felszabadítani
-a hellének országát a török uralom alól; valamint bizonyosnak látszott
-az is, hogy az új királyság autonomiája előbb-utóbb bevégzett ténynyé
-lesz.
-
-Így gondolkoztak Elizundo bankár házában is. Hadsine, D’Albaret Henrik
-és Xaris tapsoltak örömükben, mely visszhangra talált az egész városban.
-A navarini ágyúk függetlenséget biztosítottak Görögország fiainak.
-
-Mindenekelőtt az ifjú tiszt terveit változtatta meg teljesen a
-szövetséges hatalmak e győzelme, vagyis – mert e kifejezés helyesebb – a
-török hajóhad e veresége, melynek következtében Ibrahim kénytelen lett
-lemondani a Hydra ellen tervezett hadjáratról. Nem is volt erről többé
-szó.
-
-Innét a változás, moly D’Albaret Henriknek október 20-ika előtt
-elhatározott szándékában beállt. Többé nem volt szükséges a hydrioták
-segítségére siető önkéntesekhez csatlakoznia. Elhatározta tehát, hogy
-Korfuban fogja bevárni azon eseményeket, melyek a navarini ütközet
-természetes következményei lesznek.
-
-Bármint legyen is, Görögország sorsa többé nem lehetett kétséges. Európa
-nem fogja megengedni, hogy újból letiportassék. Nem sok idő mulhatik el
-addig, midőn az egész hellén félszigeten a függetlenség zászlója fogja
-felváltani a félholdat. Ibrahim, ki máris csak a Peloponnesus központi
-vidékeinek és tengerparti városainak megszállására szorítkozhatott,
-végre kénytelen lesz ezeket is feladni.
-
-Ily körülmények közt, a félsziget melyik pontja felé indulhatott volna
-el D’Albaret Henrik? Igaz, hogy Fabvier tábornok elhagyni készült
-Mitylenét és meg akarta támadni a törököket Scio szigetén; de a
-szükséges előkészületek még nem voltak befejezve és nem is lehettek
-befejezve egyhamar. A rögtöni elutazás tehát merőben fölösleges lett
-volna.
-
-Így itélte meg az ifjú tiszt a helyzetet. S így itélte meg azt Hadsine
-is, vele együtt. Nem volt tehát ok, elhalasztani a házasságot.
-Egyébiránt Elizundo se tett semmi ellenvetést az ellen, hogy a menyegző
-haladék nélkül megtartassék. Ehhez képest a határidőt ki is tűzték, tíz
-napi időközzel, vagyis október végére. Nem szükséges hosszasan
-részleteznünk azon érzelmeket, melyeket az egybekelés közeledése keltett
-az ifjú jegyesek szivében. Nem kellett többé félni az elutazástól a
-háborúba, mely D’Albaret Henrik életébe kerülhetett. Nem kellett többé
-irtózni a fájdalmas várakozástól, mely alatt Hadsine a napokat és az
-órákat számlálhatta volna. Xaris volt legboldogabb ember az egész házban
-– ha lehetséges. Öröme még akkor se lehetett volna zajosabb, ha a saját
-házassága forgott volna szóban. Még magán a bankáron is észrevehető volt
-a megelégedés, daczára szokott hidegségének. Hiszen leányának a
-boldogsága volt biztosítva.
-
-Megállapodtak abban, hogy a dolog egészen egyszerűen menjen véghez és
-szükségtelennek látszott az egész várost meghivni a szertartásra. Se
-Hadsine, se D’Albaret Henrik nem tartozott azok közé, kik annyi tanu
-előtt szeretik fitogtatni boldogságukat. De mégis volt szükségük
-bizonyos előkészületekre, melyekkel egész csöndben és minden feltünés
-nélkül foglalatoskodtak. Október 23-ika volt. Már csak két napig kellett
-várni a menyegzőre. Úgy látszott, mintha nem lehetett volna ezentúl
-semmiféle akadálytól, semmiféle halasztástól félni. És mégis történt egy
-tény, mely – ha tudomásukra jut – nagyon nyugtalanította volna D’Albaret
-Henriket és Hadsinet.
-
-E napon Elizundo a reggeli póstával érkezett küldemények közt egy
-levelet talált, mely váratlan csapásként hatott rá. Összegyűrte a
-levelet, széttépte, sőt el is égette, – a mi nagy felindulást árult el
-oly embernél, a ki annyira tudott magán uralkodni, mint a bankár.
-
-Ha valaki a szobában lett volna, hallhatta volna, a mint e szókat
-mormogta:
-
-– Miért nem érkezett e levél nyolcz nappal később! Átkozott legyen, a ki
-irta!
-
-
-
-
-V.  A messeniai partok.
-
-Miután a _Karysta_ Vitylost elhagyta, egész éjjel délnyugat felé
-tartott, s rézsut átszelte a koroni öböl vizeit. Starkos Miklós lement
-kabinjába és nem mutatta magát reggelig. A szél kedvező volt, – egyike
-azon friss délkeleti szeleknek, melyek e vidéken átalában uralkodni
-szoktak a nyár végén és a tavasz elején, a napéjegyenek idejében, midőn
-a Közép-tenger gőzei esővé változnak át.
-
-Reggelre meg volt kerülve a Gallo hegyfok Messenia végpontján és a
-meredek gerinczü Taygetos legutolsó ormai is csakhamar eltüntek a naptól
-megaranyozott ködpárában.
-
-Midőn a hegyfok beszögellő csúcsán túl voltak, Starkos Miklós megjelent
-a fedélzeten. Legelőször is kelet felé vetett egy pillantást.
-
-A Maina partjai nem voltak többé láthatók, ezen az oldalon most már a
-Hagios Dimitrios hegy hatalmas előhegyei emelkedtek, kissé hátrább a
-hegyfoknál.
-
-A kapitány egy pillanatra kinyujtotta karját szülőföldje felé. Vajjon
-fenyegetés akart-e ez lenni? avagy utolsó istenhozzád a hazai földnek?
-ki tudta volna megmondani? De Starkos Miklós szemének pillantásában
-bizonynyal semmi jó se volt e perczben.
-
-A kifeszített vitorlák alatt sebesen tovaröpülő hajó jobbfelé
-kanyarodott és északnyugati irányban folytatá utját. De miután a szél a
-szárazföld felől fújt, a tenger mindenkép alkalmas volt a gyors
-hajózásra.
-
-A Karysta balra hagyta az Oenusses, Kabrera, Sapienza és Venetico
-szigeteket, aztán Sapienza és a szárazföld közt egyenes irányban átment
-a szoroson, melyből Modon átellenében jött ki.
-
-Ekkor tárult fel előtte a messeniai partvidék, határozottan vulkanikus
-jellegű hegyeinek csodaszép panorámájával. Messenia később, a királyság
-végleges szervezése után, egyikévé lett azon tizenhárom kerületnek,
-melyekből az újkori Görögország áll, ide értve az ioniai szigeteket is.
-De e korszakban még nem volt egyéb, mint egyike a küzdelmek számos
-szinhelyeinek, mely a hadiszerencse esélyei szerint majd Ibrahim, majd a
-görögök kezébe került; valamint hajdanában is szinhelye volt azon három
-messeniai háborúnak, melyeket a spártaiak ellen viseltek, s melyeket
-Aristomenes és Epaminondas neve tett dicsőségesekké.
-
-Miután Starkos Miklós az iránytűvel összeegyeztette a hajó útjának
-irányát, a láthatáron szétnézett, hogy meggyőződjék az időjárás
-állapotáról, aztán szótlanul leült a hajó hátulsó részén.
-
-E közben a hajó előrészén a Karysta legénysége és azon tíz ember, kik
-tegnap este szálltak hajóra Vitylosban, különféle megjegyzéseket váltott
-egymással. Mindössze huszan lehettek a hajósok, egy egyszerű altiszt
-parancsnoksága alatt, ki a kapitány rendeleteit közvetítette. A
-másodparancsnok nem volt e perczben a hajón.
-
-Elmondjuk, miket beszéltek a hajó mostani rendeltetéséről és azon
-irányról, melyben Görögország nyugati partjai hosszában felfelé haladt.
-Nem kell megjegyeznünk, hogy a kérdéseket az ujonczok intézték, a
-feleleteket pedig a legénység veteránjai adták.
-
-– Starkos kapitány nem gyakran beszél.
-
-– A lehető legritkábban; de mikor beszél, jól beszél, és épen csak annyi
-időt enged, hogy az ember nyomban engedelmeskedhessék.
-
-– És hova megy a _Karysta?_
-
-– Az ember soha se tudhatja, hogy hova megy a _Karysta_.
-
-– Az ördögbe! akkor hát vaktába szegődtünk be! de ez utóvégre is
-mindegy.
-
-– Igen, és elhihetitek, hogy a hová a kapitány visz, épenséggel oda kell
-mennünk.
-
-– De azzal a két kis ágyúval, mely a _Karysta_ előrészén van, bizonyára
-nem veheti üldözőbe a szigettenger kereskedelmi hajóit.
-
-– Nem is arra való a _Karysta_. Starkos kapitánynak vannak más jól
-felszerelt és jól felfegyverzett hajói e czélra. A _Karysta_ csak olyan
-kéjkirándulásokra való yacht! Láthatod, milyen szerény a külseje,
-melylyel tökéletesen el tudja bolondítani a franczia, angol, görög és
-török czirkálókat.
-
-– De hát az osztályrész a zsákmányból?
-
-– Az osztályrész a zsákmányból azokat illeti, a kik zsákmányt ejtenek,
-és ti azok közé fogtok tartozni, mihelyt a _Karysta_ befejezte
-kirándulását. Nyugodtak lehettek, nem fogtok vesztegelni, s ha veszély
-lesz, haszon is lesz.
-
-– E szerint most semmit se lehet tenni Görögország és a szigetek körül.
-
-– Semmit… ép oly kevéssé, mint az adriai tenger vizeiben, ha a kapitány
-szeszélye oda irányozná útunkat. További rendeletig tehát becsületes
-tengerészek leszünk, egy becsületes hajó fedélzetén és becsületes
-szándékkal vitorlázunk az ioniai tenger vizein. De majd máskép lesz ez
-is!
-
-– Minél előbb, annál jobb!
-
-A mint látjuk, az ujonczok, valamint a _Karysta_ többi hajósai nem
-irtóztak a munkától, bármilyen legyen is az. Az alsó Maina
-tengerész-lakosságától nem kellett várni lelkiismereti kételyeket, sőt
-egyszerű előitéleteket sem. Valóban méltók voltak parancsnokukhoz és ez
-jól tudta, hogy számíthat rájuk.
-
-De ha a vitylosi tengerészek ismerték is már Starkos kapitányt, még nem
-ismerték alkapitányát, a ki tengerésztiszt és egyszersmind üzletember
-volt, szóval Starkos Miklós mindenese. Skopelo volt a neve, Cerigottoban
-született, e meglehetősen rossz hírü kis szigeten, mely a szigettenger
-déli határán fekszik, Cerigo és Kréta közt. Az ujonczok egyike a
-_Karysta_ altisztjéhez fordult s így szólt:
-
-– Hát az alkapitány?
-
-– Az alkapitány nincs a hajón.
-
-– Nem is fogjuk látni?
-
-– De igen.
-
-– Mikor?
-
-– Majd a mikor szükséges lesz.
-
-– De hol van most?
-
-– Ott, a hol lennie kell.
-
-Be kellett érni e semmitmondó felelettel. Egyébiránt e pillanatban a
-felügyelő sípja az összes legénységet a kötelekhez szólítá és
-félbeszakította a társalgást a hajó farán.
-
-Kissé szél alá akartak kerülni, hogy körülbelül egy mérföldnyi
-távolságra haladhassanak a part hosszában. Déltájban a _Karysta_
-elvitorlázott Modon előtt. De nem ez volt rendeltetési helye. Nem kötött
-ki tehát e kis városnál, mely a régi Methone romjain épült, egy hegyfok
-tövében, melynek csúcsa a Sapienza sziget felé nyulik be a tengerbe. A
-kikötő bejárásánál emelkedő világító torony csakhamar eltünt a parti
-sziklák egy kanyarulata mögött.
-
-[Illustration: NAVARIN LÁTSZOTT A SZIKLAHASADÉKON KERESZTÜL.]
-
-E közben a hajó fedélzetén jelt adtak. Egy vörös, félhold által két
-részre osztott árboczszalagot vontak fel a fővitorlafára. De a
-szárazföldről nem érkezett hasonló jel válaszul. A _Karysta_ tovább
-folytatta útját észak felé.
-
-Este a navarini kikötő bejáratához ért. E kikötő egy nagy tóhoz
-hasonlít, mely magas hegyektől van körülvéve. A fellegvár homályos
-tömegének tövében épült várost egy pillanatra látni lehetett, egy óriási
-szikla hasadékán keresztül. Itt volt végpontja azon természetes
-védtöltésnek, mely az Adriai-tenger felől az ioniai tenger felé rohanó
-északnyugati szelek dühöngésének útját állja.
-
-A lenyugvó nap még megaranyozta kelet felől a legközelebbi hegyek
-csúcsait, de a tágas kikötőt már behomályosította az árnyék.
-
-Ezuttal a legénység azt hihette volna, hogy a _Karysta_ Navarinnál fog
-kikötni, mert egyenesen bevitorlázott a megalo thuro-szorosba, déli
-oldalán a Sphakteria szigetnek, mely körülbelül négyezer méternyi
-hosszúságban nyúlik el. Akkoriban már két síremlék emelkedett itt a
-háború két nemes áldozatának tiszteletére; az egyik Mallet franczia
-százados volt, ki 1825-ben esett el, s a másik Santa Rosa gróf, olasz
-philhellén, egykor piemonti miniszter, ki ugyanazon évben, ugyanazon
-ügyért ontotta vérét. – Midőn a _Karysta_ a város közelébe ért, a
-fővitorlafára egy vörös lámpást húztak fel, mint nehány órával előbb a
-vörös árboczszalagot. E jelre se jött válasz.
-
-Starkos Miklós hajójának e kikötőben se volt mit keresnie, hol e
-pillanatban nagy számban horgonyoztak a török hajók. Mozdulatait tehát
-oly módon irányozta, hogy a Kuloneski szigetecskét megkerülhesse; aztán
-a vitorlaköteleket kissé megeresztették, minek következtében a hajó
-visszatérhetett a sphakteriai vizekbe.
-
-[Illustration: A FŐVITORLÁRA EGY VÖRÖS LÁMPÁT HUZTAK FEL.]
-
-1821-ben a görögök több száz törököt megleptek és körülkerítettek a
-Kuloneski szigetecskén. Az egész csapatnak éhen kellett meghalni, noha
-megadták magukat azon igéret folytán, hogy török földre fognak
-szállíttatni. Később, 1825-ben, midőn Ibrahim hadai Sphakteriát
-ostromolták, melyet Maurokordato személyesen védelmezett, megtorlásul
-nyolczszáz görögöt ugyanott lemészároltak.
-
-A _Karysta_ ezután a sikiai átjáró felé irányozta útját, mely kétszáz
-méternyi szélességben nyulik el a sziget és a Koryphasion hegyfok
-között. Jól kellett ismerni e csatornát annak, a ki hajójával be mert
-hatolni; csaknem járhatlan oly hajókra nézve, melyek mélyebb vízmedert
-igényelnek. De Starkos, mint a kikötő legjobb kalauza tette volna,
-merészen elhaladt a sziget csúcsán levő meredek szirtek mellett és
-megkerülte a Koryphasion hegyfokot. Aztán észrevevén, hogy künn mintegy
-harmincz angol, franczia és orosz hajó horgonyoz, ezeket óvatosan
-elkerülte, éjnek idején felment a messeniai partok hosszában, behajózott
-a szárazföld és a Prodana sziget közt levő szorosba és másnap hajnalban
-a _Karysta_ a friss délkeleti szellő segélyével az arkadiai öböl csöndes
-vizein vitorlázott el a part számos beszögelései előtt.
-
-A nap ekkor bukkant elő az Ithome hegy mögül, melynek csúcsáról a szem,
-miután megakadt volna a régi Messenia helyén, egyik oldalon elláthat a
-koroni öbölig, a másikon pedig azon öbölre, mely nevét Arkadia városától
-nyerte. A tenger olyan volt, mintha fényes aranylemezek borítanák,
-melyeket a hajnali szellő fodrozott.
-
-Starkos Miklós kora hajnaltól fogva úgy irányozta a hajót, hogy
-lehetőleg közel haladjon el a város előtt, mely a part egyik
-beszögelésében fekszik.
-
-Tíz óra tájban a felügyelő a hajó hátulsó részére ment s megállt a
-kapitány előtt, mint a ki a parancsokat várja.
-
-Keleten feltárult az árkádiai hegység egész óriási látképe. A
-hegyoldalokon olajfa-, mandulafa-csoportok és szőlők közt épült faluk,
-mirtus- és babérfabokrok közt valamely nagyobb vízmeder felé siető
-patakok, továbbá mindenféle magasságban és mindenféle irányban ezernyi
-szőlőtőkék azon híres korinthusi fajból, mely egyetlen talpalatnyi
-helyet se hagyott üresen; alantabb, a legelső emelkedéseken, a város
-vörös házai, melyek élesen leváltak a sötétszinű cziprusok által
-képezett háttérről: ilyen volt a Peloponnesus legfestőibb tengerpartjai
-egyikének nagyszerű panorámája.
-
-De közelebb érve Árkádiához, a régi Cyparissiához, mely Epaminondas
-korában Messenia legfőbb kikötője, majd a keresztes háborúk után a
-franczia Ville Hardouin hűbéreinek egyike volt; mily megszomorító
-látvány mutatkozott a szemnek, s mily fájdalmas gondolatoknak kellett
-támadniok mindazokban, kik vallásos kegyelettel ápolták a multak
-emlékeit!
-
-Két évvel azelőtt Ibrahim elpusztította a várost, leöletvén a
-gyermekeket, nőket és aggastyánokat is. Romban hevert a régi Akropolis
-helyén épült régi vár, romban a Szent György-templom, melyet a fanatikus
-mohamedánok feldúltak, romban hevertek a város köz- és magánépületei.
-
-– Meglátszik, hogy erre jártak egyiptomi barátaink, – mormogá Starkos
-Miklós, kinek még csak a szive se szorult össze e pusztulás láttára.
-
-– És most a törökök itt az urak, – mondá a felügyelő.
-
-– Igen… hosszu időre… sőt remélem, örökre! – tevé utána a kapitány.
-
-– Ki fog kötni a _Karysta?_
-
-Starkos Miklós figyelmesen nézte a kikötőt, melytől csak nehány vonalnyi
-távolságra vitorlázott a hajó. Aztán szemeit a városra irányzá, mely
-körülbelül egy tengeri mérfölddel hátrább épült, a Psykhro hegy egyik
-kiszögelő elődombján. Habozni látszott, mit tegyen Arkadiánál:
-kikössön-e vagy folytassa útját a sik tengeren?
-
-A felügyelő folyvást várta, mit fog felelni kérdésére a kapitány.
-
-– Adjon jelt, – mondá végre Starkos Miklós.
-
-Az ezüst félholddal diszített lobogószalag felszállt az árboczra és
-kibontakozott a levegőben.
-
-Néhány percz mulva hasonló lobogószalag lengett egy másik árboczon, mely
-a kikötő sarkán emelkedett.
-
-– Köss ki! – mondá a kapitány.
-
-A kormánykerék egyet fordúlt s a hajó beúszott a kikötőbe. A vitorlákat
-egymásután bevonták, s a kikötő közepén lebocsátották a horgonyt,
-mialatt a hajósok a horgonyvetés után következő teendőket végezték.
-
-Csaknem egyidejűleg a csónakot is leeresztették a tengerbe. A kapitány
-beszállt, s a négy evezős hamar odaröpíté a kis járművet egy kis
-kőlépcsőhöz, mely a rakpartba volt beépítve. Egy ember várt ott rá és e
-szókkal fogadta.
-
-– Skopelo Starkos Miklós szolgálatára áll.
-
-A kapitány nem felelt, csupán bizalmasan intett kezével, aztán elindult
-fel a lépcsőkön, a város legelső házai felé. Miután végig ment volna a
-legutóbbi ostrom romjai közt, a török és arab katonáktól ellepett
-utczákon keresztül, megállt egy meglehetősen érintetlenül maradt korcsma
-előtt, mely a «_Minervá_»-hoz volt czimezve, s ide belépett társa
-kiséretében.
-
-[Illustration: SKOPELO STARKOS MIKLÓS SZOLGÁLATÁRA ÁLL.]
-
-A következő perczben már Starkos Miklós és Skopelo egy külön szobában
-levő asztal mellett ült, kezük ügyében két pohárral és egy palaczk igen
-erős égett borral. Rágyujtottak a világos szinű és illatos missolunghii
-dohányból sodrott szivarkákra, aztán megkezdődött a társalgás a két
-férfi közt, kik közül az egyik igen szivesen és alázatosan szolgálta a
-másikat.
-
-Skopelo arcza aljas, ravasz, gonosz, de mindamellett értelmes
-kifejezéssel birt. Legfelebb ötven éves lehetett, noha kissé korosabbnak
-látszott. Valóságos zálogra kölcsönző uzsorás ábrázata volt; apró szemei
-alattomos, de élénk pillantásokat löveltek, haját egészen kurtára nyirva
-viselte, orra fitos, kezének minden ujja görbe volt, mint a vadállatok
-körme, hosszú lábfejéről el lehetett volna mondani azt, a mivel az
-albánok lábait szokták gúnyolni: hogy a sarkuk még Beotiában van, mikor
-a lábujjuk már Macedoniába ért. Végre külsejét bajusztalan kerek arcz,
-az állán szürkülő szakál, izmos a koponyán megkopaszodott fej, és
-sovány, középmagasságú testtörzs egészíté ki. Az arab zsidó e typusa, ki
-azonban keresztyén születésű volt, nagyon egyszerű öltözéket viselt; a
-levantei hajósok ruházatának mintájára készült zubbonyát és bugyogóját
-bő kaftánszerű felöltő takarta el.
-
-Skopelo épen alkalmas ügynök volt, a szigettenger kalózai érdekeinek
-képviselésére. Rendkivül ügyesen tudta elhelyezni a zsákmányt és
-elárusítani a rabszolgákat, kiket a török piaczokon vásároltak össze s
-az észak-afrikai partokra szállítottak.
-
-Nagyon könnyű eltalálni, miről társaloghatott Starkos Miklós Skopelóval,
-mily tárgyak körül foroghatott beszélgetésük, mily szempontból itélték
-meg a jelenlegi háború eseményeit s mily természetű hasznot akartak
-azokból húzni.
-
-– Hogyan áll Görögország sorsa? – kérdé a kapitány.
-
-– Körülbelül oly állapotban, a milyenben ön elhagyta volt, – felelé
-Skopelo. – A _Karysta_ már egy hónap óta vitorlázik a tripolisi partokon
-és ön, eltávozása óta, aligha hallhatott hireket Görögországból.
-
-– Valóban, nem hallottam.
-
-– Tudja meg hát, kapitány, hogy a török hajók készen állnak átszállítani
-Ibrahimot és csapatait Hydrába.
-
-– Igaz, – viszonzá Starkos Miklós. – Láttam a hajókat, tegnap este a
-navarini kikötőben.
-
-– Sehol se kötött ön ki, mióta Tripolist elhagyta? – kérdé Skopelo.
-
-– De igen, egyetlen egyszer. Nehány órára megálltam Vitylosban… ki
-akartam egészíteni a _Karysta_ legénységét. De mióta a mainai partok
-letűntek a látóhatárról, jeladásaimra sehol se kaptam választ, míg
-Arkadia elé nem értem.
-
-– Alkalmasint nem volt miért válaszolni, – viszonzá Skopelo.
-
-– Mondd meg, – szólt közbe Starkos Miklós, – mit csinál e pillanatban
-Miaulis és Kanaris?
-
-– Kénytelenek apró támadásokra szorítkozni, kapitány, melyek ugyan egyes
-részleges sikereket szerezhetnek nekik, de döntő győzelmet soha. Jó
-dolguk is van a kalózoknak a szigettengeren mindenütt, azalatt, mig ők a
-török hajókat üldözik.
-
-– És beszélnek még mindig…?
-
-– Sakratifról? – kérdé Skopelo, kissé halkabb hangon. – Igen, beszélnek,
-Starkos Miklós… mindenütt és mindig és csak tőle függ, hogy még többet
-beszéljenek róla.
-
-– Fognak beszélni!
-
-Starkos Miklós felkelt, miután kiürítette poharát, melyet Skopelo újra
-tele töltött. Fel s alá járt a szobában s összefont karokkal megállván
-az ablak előtt, hallgatta a török katonák unalmas, egyhangú énekét, mely
-a távolból hangzott.
-
-Végre ismét leült, Skopelóval szemközt, s a beszélgetést hirtelen más
-tárgyra terelvén át, így szólt:
-
-– Jeladásodból azt értettem meg, hogy van itt egy
-rabszolga-szállítmányod.
-
-– Van, Starkos Miklós, még pedig akkora, hogy egy négyszáz tonnás hajó
-is megtelik vele. Ennyi maradt fenn mindössze a mészárlás után, mely a
-kremmidii vereség után következett. A törökök ezúttal kissé nagyon is
-szaporán gyilkoltak. Ha tetszésükre bizták volna, egyetlen egy fogoly se
-marad életben!
-
-– Vannak köztük férfiak és nők?
-
-– Igen, és gyermekek is, szóval mindenféle.
-
-– Hol vannak?
-
-– Az arkadiai fellegvárban.
-
-– Drágán vásároltad össze?
-
-– Hm! a pasa erősen tartotta magát – felelé Skopelo. – Azt hiszi, hogy a
-függetlenségi harcz a vége felé jár, fájdalom! Már pedig ha nincs
-háború, nincs csata! Ha nincs csata, nincs razzia, mint Tunisban és
-Tripolisban szokták mondani és ha nincs razzia, nincs emberhús, sem
-egyéb portéka. Ha pedig kevés a fogoly, akkor fel kell szökkenteni az
-árukat. Ennek ez a rendje kapitány. Biztos forrásból tudom, hogy e
-perczben az afrikai piaczokon szűkében vannak a rabszolgáknak, ezeken
-tehát nyereséggel fogunk túladni.
-
-– Jól van, – mondá Starkos Miklós, – készen van-e minden és tovább
-utazhatol velem a _Karystán?_
-
-– Minden kész, és engem itt semmi sem tart vissza.
-
-– Jól van Skopelo. – A hajó, mely Scarpantóból indul, legfölebb nyolcz
-vagy tíz nap alatt ideérkezik a rakományért. Remélem, ki fogják
-szolgáltatni minden baj nélkül?
-
-– Minden baj nélkül, ez már egészen rendben van, – felelé Skopelo, – de
-csak készpénz-fizetés mellett; tisztába kell tehát hozni a dolgot
-Elizundo bankárral, hogy elfogadja váltóinkat. Az ő aláirása aranyat ér
-és a pasa készpénz gyanánt fogadja el a papirokat.
-
-– Irni fogok Elizundónak, hogy legközelebb kiszállok Korfuban és
-elintézem vele ezt az üzletet.
-
-– Ezt az üzletet… no meg egy másodikat, mely nem kevésbbé fontos,
-Starkos Miklós! – mondá Skopelo.
-
-– Lehet! – viszonzá a kapitány.
-
-– És valóban a dolog csak méltányos volna. Elizundót gazdagnak, roppant
-gazdagnak mondják. És mi tette őt gazdaggá, mint a mi kereskedésünk és
-főleg mi magunk?… a kik mindennap azt koczkáztattuk, hogy a
-hajófelügyelő füttyje mellett felkössenek bennünket a főárbocz
-vitorlafájára!… Ah! mostanában igen szép dolog, ha valaki a szigettenger
-kalózainak a bankárja lehet! Ezért még egyszer mondom Starkos Miklós,
-hogy a dolog csak méltányos volna.
-
-– Mi volna csupán méltányos? – kérdé a kapitány, erősen a szeme közé
-nézve a másodkapitánynak.
-
-– Ej! hát ön nem tudná? – viszonzá Skopelo. Vallja meg igazán kapitány,
-csak azért kérdi ezt, hogy századszor hallja általam ismételtetni!
-
-– Meglehet!
-
-– Elizundo bankár leánya.
-
-– A mi méltányos, meg fog történni, – felelé egyszerűen Starkos Miklós
-és felkelt a helyéről.
-
-Aztán elhagyta a «_Minervá_»-hoz czimzett korcsmát és Skopelo
-kiséretében lement a rakpartra a hol a csónakja várt reá.
-
-– Velem jösz! – mondá Skopelonak, – mihelyt Korfuba érünk, azonnal
-kiállíttatjuk a váltókat Elizundóval. Aztán te visszasietsz Arkádiába,
-átvenni a rakományt.
-
-– Jó, induljunk! – mondá Skopelo.
-
-A _Karysta_ egy óra mulva kivitorlázott az öbölből. De mielőtt még
-beesteledett volna, Starkos Miklós tompa dörgést hallhatott, melynek
-viszhangját dél felől hozta meg a szellő.
-
-A szövetséges hajóhadak ágyúi dörögtek a navarini kikötőben.
-
-
-
-
-VI.  Hajsza a szigettenger kalózaira.
-
-Az észak-északnyugati irány, melyben a _Karysta_ tovább haladt, lehetővé
-tette a festői szépségű ioniai szigeteknek azon szakadatlan lánczolatát
-követni, melyek közül egy sem tűnik le a látóhatárról a nélkül, hogy egy
-másik azonnal fel ne tűnnék az utas szemei előtt.
-
-A _Karysta_ – szerencséjére – félig kéjutazási yachtnak, félig
-kereskedelmi hajónak látszott és valódi rendeltetését legkevésbbé sem
-árulta el; – mert különben nem lett volna eszélyes dolog a kapitánytól
-ily szabadon kalandozni a britt erődök ágyúi előtt és ő britt felsége
-fregattjainak lőtávolában.
-
-Arkádiát csak tizenöt tengeri mérföld választja el Zante szigetétől, a
-«Levante virágjától», mint az olaszok költőileg elnevezték. Az öbölből,
-melynek vizét e pillanatban a _Karysta_ átszelte, még látni lehet a
-Skopos hegy zöldelő ormait is, melyeknek gerinczein olaj- és
-narancsfa-ültetvények terülnek el, a Homér és Virgil által megénekelt
-sűrű erdőknek a helyén.
-
-A szél, mely a szárazföld felől fújt, igen kedvező volt, és a kis hajó
-gyorsan szelte át Zante vizeit, melyek csaknem oly nyugodtak voltak,
-mint egy tó tükre.
-
-Este felé elhaladt a főváros előtt, mely a sziget nevét viseli.
-
-E csinos olasz város a trójai Dardanus fia, Zakynthes földjén épült. A
-Karysta fedélzetéről csak a lámpák, gyertyák s a tüzek világát lehetett
-látni a városban, mely egy félmérföldnyi kiterjedésben fekszik a félkörű
-kikötő mögött. A rakpartokról, a velenczei eredetű és háromszáz
-lábnyival magasabban épült várkastélyig különböző magasságban szétszórt
-világosságok egy óriási csillagzatot képeznek, melynek legfényesebb
-csillagai a főutczában levő renaissance korbeli paloták helyét és a
-Szent Dénes székesegyházét jelölték.
-
-Starkos Miklós e zantióta lakossággal, melyet a velenczeiekkel, a
-francziákkal, az angolokkal, és oroszokkal való sűrű érintkezéseik oly
-gyökeresen átalakítottak, nem folytathatott oly természetű kereskedelmi
-összeköttetéseket, mint a Peloponnesus török lakosságával.
-
-Nem volt hát miért jelt adni a kikötő őreinek, sem pedig partra
-szállania e szigeten, mely két híres költő szülőföldje; az olasz Foscolo
-Hugoé, a ki a múlt század végén élt és Salomosé, a ki az újkori
-Görögország egyik dicsősége.
-
-A _Karysta_ áthaladt azon keskeny tengerágon, mely Zantet Achaiától és
-Elistől elválasztja. Kétségtelen, hogy a fedélzeten nem egy fület
-érintettek kellemetlenül azon dalok, melyeket az esti szellő áthozott; –
-mindmegannyi barcarola volt az a Lidoról. De bele kellett nyugodni ebbe
-is. A hajó tova vitorlázott az olasz dallamok közepette és másnap a
-patrasi öbölben volt; e mély beszögellésben, mely a lepantoi öböl
-folytatását képezi a korinthi öbölig.
-
-Starkos Miklós a _Karysta_ előrészén állt. Szemei végig jártak Akarnania
-partjain, az öböl északi határán. Nagy és elenyészhetlen emlékek voltak
-e vidékhez fűzve, melyeknek láttára fel kellett volna dobogni
-Görögország gyermekei szivének; ha a gyermek már régóta meg nem tagadta
-és el nem árulta volna édes anyját.
-
-[Illustration: ZANTE.]
-
-– Missolunghi! – mondá Skopelo, kinyújtván kezét északkeleti irányban. –
-Rossz lakosság! Olyan emberek, a kik inkább a levegőbe hagyják magukat
-röpíttetni, hogysem letennék a fegyvert.
-
-Valóban, hét évvel ezelőtt itt semmi keresetük se lett volna a
-hadifogoly-vásárlóknak és rabszolga-kereskedőknek. A missolunghii
-ostromlottak, tíz hónapi küzdelem után, a fáradságtól megtörve, az
-éhségtől kimerülve, a légbe röpítették a várost és az erődöt; inkább,
-mintsem megadták volna magukat Ibrahimnak. Férfi, asszony, gyermek,
-mindenki elpusztult a felrobbanásban, mely még a győzteseket se kimélte
-meg.
-
-És egy évvel előbb, csaknem ugyanazon helyre, a hol a függetlenségi
-harcz egyik hősét, Bozzaris Márkot eltemették, csüggedten és
-kétségbeesetten eljött meghalni lord Byron; kinek tetemei most a
-Westminsterben nyugosznak. Csupán a szive maradt a görög földben, melyet
-annyira szeretett, s mely csak a költő halála után lett szabaddá.
-
-Starkos Miklós csak egy heves taglejtéssel felelt Skopelo megjegyzésére.
-A hajó gyorsan elhagyván a patrasi öblöt, Kefalonia felé közeledett.
-
-Kedvező szél mellett pár óra alatt meg lehet tenni az utat Zante
-szigetétől Kefaloniáig. De a _Karysta_ nem is tartott a sziget fővárosa,
-Argostoli felé, melynek kikötője nem mély ugyan, de mégis nagyon előnyös
-középszerű tonnatartalmú hajók számára. Merészen behatolt a keskeny
-csatornába, mely a sziget keleti partjait mossa és este hetedfél óra
-tájban Thiaki – a régi Ithaka elé – ért.
-
-E nyolcz mérföld hosszú és másfél mérföld széles, vad, sziklás és
-olajjal, borral bővelkedő szigetnek mintegy tizenkétezer lakosa van.
-Noha története nincs, neve mégis híres volt az ókorban. Ulysses és
-Penelope hazája ez, kiknek emléke maig fennmaradt az Anogi ormain, a
-Szent István hegy sziklaüregeiben, az Oetos hegy szakadékai közt, az
-eumeai mezőkön és a hollók szikláján, melyet Arethusa forrása költői
-vizeinek kellet áztatni.
-
-Az éj beálltával Laertes fiának szigete lassankint eltűnt az árnyékban,
-mintegy tizenöt mérföldnyire túl a kefaloniai hegyfokon. Éjfél tájban a
-_Karysta_ kissé eltávozott a parttól és hogy elkerülje azon keskeny
-szorost, mely Ithaka északi csúcsát Santa Maura déli csúcsától
-elválasztja, mintegy két mérföldnyi távolságban tartá magát ezen utóbbi
-sziget keleti partjaitól.
-
-Holdvilágnál látni lehetett volna a félhomályban egy fehéres parti
-sziklát, mely száznyolczvan lábnyi magasra emelkedik ki a tengerből: a
-leukotheai szikla ez, melyet Sappho és Artemis tettek híressé. De a
-szigetnek, mely szintén a Leukothea nevet vette fel, napfelkeltekor már
-nyoma se látszott és a _Karysta_, összes vitorláit kifeszítve az albán
-partok hosszában, sietett Korfu felé.
-
-E napon még körülbelül húsz mérföldnyi utat kellett megtenni, ha Starkos
-Miklós még az éj beállta előtt el akart jutni a sziget fővárosának
-vizeibe.
-
-A derék kis hajó gyorsan maga mögött hagyta a húsz mérföldnyi
-távolságot. A szél meglehetős erővel fújt. A kormányosnak ugyancsak
-vigyázni kellett, hogy a kifeszített óriási vitorlatömeggel kellőleg
-igazgathassa járművét. Szerencsére az árboczok erősek voltak és a kitünő
-minőségű, csaknem egészen új kötélzet rendkívüli ellenállási képességgel
-birt. Semmi baj se történt, semmi kár sem esett.
-
-A _Karysta_ úgy röpült tovább, mintha győző akart volna lenni valamely
-nemzetközi versenyen.
-
-Így haladtak el a kis Paxo sziget előtt. Északon már feltüntek Korfu
-legelső magaslatai. Jobbról az albániai partokon az akrokeraunumi hegyek
-csipkézetei látszottak. Az ioniai tenger e meglehetősen látogatott
-részében néhány hadihajó is czirkált; részint angol, részint török
-lobogó alatt. A _Karysta_ egyiket sem igyekezett jobban kerülni, mint a
-másikat. Ha jelt adtak volna neki, hogy oldalt forduljon, habozás nélkül
-engedelmeskedett volna; mert se rakomány, se semminemű okirat sem volt
-fedélzetén, mely eredetét elárulhatta volna.
-
-Estefelé a hajó kissé szél alá vonult, hogy bejuthasson azon szorosba,
-mely Korfu szigetét a szárazföldtől elválasztja. A kormányos a Bianco
-hegyfokot igyekezett megkerülni, a sziget déli csúcsán.
-
-A csatorna déli része kiesebb az északinál. Már ez által is szerencsés
-ellentétet képez az albán partokkal, melyek akkoriban csaknem kopárok
-voltak, a művelés minden nyoma nélkül. Nehány mérfölddel távolabb a
-szoros kibővül a korfui part beszögelése által. A sacoléve tehát kissé
-rézsút haladhatott előre. E mély és sűrű beszögellések okozzák, hogy a
-szigetnek hetvenöt mérföldnyi a kerülete, noha legnagyobb hosszasága nem
-több húsz mérföldnél és legnagyobb szélessége hatnál.
-
-A _Karysta_ öt óra tájban bevitorlázott az Ulysses szigetecskéje
-közelében azon ágba, mely a Kalikiopulo tavat – vagyis a régi kikötőt a
-tengerrel összeköti. Aztán tovább haladt a gyönyörű csatorna mentén,
-melynek partjait aloék és agavék diszítik. Itt már fogatok és lovasok is
-járnak, a kik ide jönnek egy órányira a városból, a tengeri levegőt
-élvezni és azon pompás panorámában gyönyörködni, melynek látóhatárát a
-csatorna túlsó partján az albán hegyek képezik. Elhaladt a Kardakio
-öböl, a felette emelkedő romok, valamint a «Lord biztosok» nyári
-palotája előtt, balra hagyván a Kastrades öbölt, mely körül a hasonnevű
-külváros terül el, a Strada Marina utczát, mely inkább sétatérnek volna
-mondható, majd a Salvador erődöt és a sziget fővárosának legelső házait.
-Azután megkerülte a Sidero fokot, melyen a fellegvár – egy egész kis
-katonai város emelkedik; magában foglalván a parancsnok palotáját, a
-tiszti lakokat, egy görög kórházat és templomot, melyet az angolok
-protestáns templommá alakítottak át. Végre egyenesen nyugatnak fordulva,
-megkerülte a San-Nicolo csúcsot, s miután végighaladt volna a part
-hosszában, melyen a város északi végének házai emelkednek, a közeli
-parttól félmérföldnyire horgonyt vetett.
-
-[Illustration: A LEUKOTHEAI SZIRT.]
-
-A csónakot tengerre bocsátották, Starkos Miklós és Skopelo beszálltak,
-miután a kapitány előbb övébe dugott egyet azon kurta pengéjű kések
-közül, melyeket Messenia különböző vidékein szoktak használni.
-Mindketten partra szálltak a kikötő parancsnokságának hivatalos
-helyisége előtt s előmutatták irataikat, melyek teljesen rendben voltak.
-Szabadságukban állt tehát odamenni, a hova kedvük tartotta, miután
-tizenegy órára légyottot adtak egymásnak, hogy együtt térjenek vissza a
-hajóra.
-
-Skopelo, kire a _Karysta_ üzleti érdekei voltak bízva, a város azon
-része felé indult, melyben a kereskedők és üzletemberek laknak. E
-városrész szűk, tekervényes és két oldalt boltoktól szegélyezett
-utczákból áll, melyeknek olasz neveik vannak, s melyekben ép oly zajos
-élet uralkodik, mint Nápoly népes városnegyedeiben.
-
-Starkos Miklós az estét arra akarta használni, hogy magát a helyzet
-felől tájékozza. Lépteit tehát Korfu legelegánsabb része, az esplanade
-felé irányozá.
-
-Az esplanade vagy katonai gyakorlótér két oldalt szép fákkal van
-beültetve, s a város és a fellegvár között terül el, mely utóbbitól
-széles árok választja el. A benszülöttek és külföldiek sűrű tömegekben
-jártak-keltek itt, mintha a tágas tér valamely közünnepélyesség
-szinhelye lett volna. Számos futár ment be a palotába, melyet Maitland
-tábornok építtetett a tér északi oldalán és ismét kijöttek a Sz.-György
-és Sz.-Mihály kapukon, melyek a fehér kőből készült homlokzat két
-oldalán vannak. Szünet nélkül folyt a közlekedés a kormányzó palotája és
-a fellegvár között, melynek felvonó hidja Schulemburg tábornok szobrával
-szemközt, le volt bocsátva.
-
-Starkos Miklós a néptömeg közé vegyült, melyen meglátszott, hogy nagy
-izgatottság hatása alatt áll. Nem levén szokása kérdezősködni, beérte
-hallgatódzással. Leginkább az lepte meg, hogy a különböző csoportokban
-folyvást egy nevet emlegetnek, pedig nem valami rokonszenves jelzők
-kiséretében: – Sakratif nevét.
-
-E név eleinte kissé felkölteni látszott kiváncsiságát, de nehány percz
-mulva vállat vont és tovább ment, lefelé az esplanadeon, a terrasseig,
-mely ezt a tenger felől elzárja.
-
-Itt egy csapat kiváncsi ember foglalt helyet egy kis kerek kápolna
-körül, melyet nemrég emeltek sir Maitland Tamás emlékére. Néhány évvel
-később egy obeliszket állítottak fel egyik utóda, sir Douglas Howard
-tiszteletére, hogy társul szolgáljon a jelenlegi lord-főbiztos Adam
-Frederik szobrának, melynek helye már ki volt jelölve a kormányzó
-palotája előtt. Valószínű, hogy ha Angolország védnöksége véget nem ér,
-az ioniai szigeteknek a hellén királyságba való visszakebelezése által;
-– Korfu utczáit mindenfelé a kormányzók szobrai lepték volna el. De
-azért a korfiotáknak eszökbe se jutott panaszkodni az ércz- és
-márványemberek e nagy sokasága miatt, s talán maig is egynél több
-közülök vissza kivánná a dolog régi állapotát, még az egyesült királyság
-képviselőinek közigazgatási baklövéseivel együtt is.
-
-De ha e tárgyra nézve léteztek is nagyon eltérő vélemények, ha a régi
-Corcyra hatvanezer és fővárosának húszezer lakosa közt léteztek is
-orthodox keresztyének, görög katholikusok és igen nagy számmal zsidók, a
-kik akkoriban egy elszigetelt városrészben laktak, mint valamely
-Ghettoban; ha e különböző fajokhoz tartozó typusok körében különféle
-felfogások uralkodtak is a különféle érdekek felől: e napon minden
-nézeteltérés összeolvadni látszott egy közös érzelemben, egy közös
-átokban, melylyel a minduntalan ismételt nevet sujtották:
-
-– Sakratif! Sakratif! Halál Sakratifra a kalózra! – És akár angolul,
-olaszul vagy görögül beszéltek is a járó-kelők, és akárhányfélekép
-ejtették is ki e gyűlölt nevet; az anathéma, melyet rá szórtak, nem
-kevésbbé fejezte ki az irtózat általános érzetét.
-
-Starkos Miklós folyvást hallgatódzott és semmit sem szólt. Szemei a
-magas terrasseról végig tekinthettek nagy részén a korfui csatornának,
-mely körül van kerítve, mint egy tó; az albániai hegyekig, melyeknek
-ormait a leáldozó nap megaranyozta.
-
-A _Karysta_ kapitánya a kikötő felé fordulva, alant nagyon élénk mozgást
-vett észre. Számos csónak sietett a hadihajók felé, különféle jeleket
-váltottak e hajók és azon lobogós árbocz közt, mely a fellegvárban volt
-felállítva. A fellegvár ütegei és kazamatái egészen eltüntek az óriási
-aloék fala mögött.
-
-[Illustration: A KARYSTA KAPITÁNYA A KIKÖTŐ FELÉ FORDULT.]
-
-Egy tengerész nem csalódhatott e jelekben, nyilván egy vagy több hajó
-készült Korfut elhagyni. Ha csakugyan ilyesmi volt készülőben, meg kell
-vallanunk, hogy a korfiota lakosság valóban rendkívüli módon érdeklődött
-ezen esemény iránt.
-
-De a nap már leáldozott a sziget magas ormai mögött s az éj csakhamar
-beállt; – e szélességi fokok alatt az alkonyat nagyon rövid ideig tart.
-
-Starkos Miklós idején valónak látta elhagyni a terrasset. Visszatért az
-esplanadera, elhagyván a bámészkodókat, kiket kiváncsiságuk még
-visszatartott a kerek kápolna körül. Aztán nyugodt léptekkel ment azon
-házsor arkádjai felé, mely a katonai gyakorlótér nyugoti oldalán épült.
-
-Itt nem hiányoztak a fényesen megvilágított kávéházak, sem az utczára
-kiállított széksorok, melyeket már számos kávéházlátogató lepett el, kik
-valamennyien többet beszélgettek, mint «fogyasztottak», ha ugyan szabad
-e modern kifejezést az ötven év előtt élt korfiotákra alkalmaznunk.
-
-Starkos Miklós egy kis asztal mellé ült azon elhatározással, hogy minden
-szóra fog figyelni, melyet a szomszéd asztaloknál váltanak.
-
-– Valóban, – mondá egy hajótulajdonos a Strada Marinából, – nincs többé
-biztonság a kereskedelem számára, az ember nem mer értékes rakományt
-küldeni a levantei állomásokra.
-
-– És nemsokára, – tevé utána társa, egyike azon vastag angoloknak, a kik
-mindig egy gyapjuzsákon látszanak ülni, mint felsőházuk elnöke, –
-nemsokára legénységet se lehet majd találni, mely rászánja magát, hogy a
-szigettengeren vitorlázó hajókon szolgálatot vállaljon.
-
-– Oh! az a Sakratif!… az a Sakratif, – ismétlék a különböző csoportokban
-nagy elkeseredéssel.
-
-– Ez a név arra való, hogy kiszárítsa a torkot, – gondolá magában a
-kávéház tulajdonosa, és hogy előmozdítsa a frissítők fogyasztását.
-
-– Hány órakor indul el a _Syphanta?_ – kérdé az angol kereskedő.
-
-– Nyolcz órakor, viszonzá a korfui hajótulajdonos. De – tevé utána oly
-hangon, mely nem árult el feltétlen bizalmat, – nem elég elindulni,
-hanem meg is kell érkezni a rendeltetés helyére.
-
-– Ej! majd megérkezik! – kiáltá egy másik korfiota. – Az csak nem
-történhetik, hogy egy kalóz sakkban tartsa az angol tengerészetet…
-
-– És a görög tengerészetet és a franczia tengerészetet és az olasz
-tengerészetet, – tevé utána nagy hidegvérűséggel egy angol tiszt, a ki
-azt akarta, hogy mindegyik államnak része legyen e kellemetlen
-állapotban.
-
-– De, – mondá a kereskedő, fölkelve helyéről, – az óra közeleg s ha
-jelen akarunk lenni a _Syphanta_ elindulásánál, talán ideje volna az
-esplanadera mennünk!
-
-– Ó nem, – mondá a másik, – nem oly sietős a dolog. Különben is egy
-ágyúlövéssel jelt adnak, mikor a horgonyt kezdik felszedni.
-
-Ezzel a beszélgetők, nagy egyetértéssel, tovább szidták és átkozták
-Sakratifet.
-
-Starkos Miklós kétségkívül kedvezőnek találta a perczet a közbeszólásra,
-s a nélkül, hogy kiejtése legkevésbbé is elárulta volna délgörögországi
-születését, szavait szomszédaihoz intézve, így szólt:
-
-– Uraim, szabad e kérdeznem, miféle hajó az a _Syphanta_, melyről ma
-mindenki beszél?
-
-– A _Syphanta_ egy korvett, uram, – volt a felelet, – melyet angol,
-franczia és korfui kereskedőkből álló társaság vásárolt és szerelt fel.
-Legénysége e különböző nemzetiségbeli hajósokból van összeállítva és
-parancsnoka a vitéz Stradena kapitány, kinek talán sikerülni fog az, a
-mi Angolország és Francziaország hadihajóinak nem sikerült.
-
-– Ah! hát egy korvett az, a mely el fog indulni!… És mely világrész
-felé?
-
-– Bárhova, a hol a hirhedt Sakratifot megtalálhatja, elfoghatja és
-felakasztathatja.
-
-– Nem volnának szivesek megmondani – viszonzá Starkos Miklós, – hogy ki
-az a hirhedt Sakratif?
-
-– Ön még kérdezi, hogy ki az a Sakratif? – kiáltá a korfiota álmélkodva,
-kinek az angol is segítségére sietett, egy meglepetett «aoh!»-val
-hangsúlyozván válaszát.
-
-Tény az, hogy valóságos tüneménynek lehetett tartani az oly embert, a ki
-nem tudta, hogy ki az a Sakratif, még pedig nem tudta akkor, midőn neve
-Korfuban mindenki ajkán volt.
-
-A _Karysta_ kapitánya azonnal észrevette, mily hatást idézett elő
-tudatlansága és sietett is magát megértetni.
-
-– Én idegen vagyok, uram. Ma érkeztem Zárából vagyis az Adriai-tenger
-másik végéről, s nincs tudomásom azokról, a mik az ioniai szigeteken
-történnek.
-
-– Mondja inkább, azokról, a mik a szigettengeren történnek! – kiáltá a
-korfiota, – mert valóban Sakratif az egész szigettengert kalózkodásainak
-színhelyévé tette!
-
-– Ah! hát valami kalózról van szó! – mondá Starkos Miklós.
-
-– Kalózról, zsiványról, tengeri rablóról! – viszonzá a vastag angol. –
-Igen, Sakratif megérdemli mindezen neveket, sőt még mindazokat, a
-melyeket ki kellene gondolni ily gonosztevő jellemzésére.
-
-Erre az angol nagyot fujt és lélegzetet vett, aztán tovább folytatá:
-
-– Csak azon csodálkozom, uram, hogy létezhetik európai ember, a ki nem
-tudja, hogy ki az a Sakratif!
-
-– Oh uram, – viszonzá Starkos Miklós, – e név nem egészen ismeretlen
-előttem, higyje el, de nem tudtam, hogy e név volt az, a mely
-forrongásba hozta az egész várost. Talán e kalóz látogatása fenyegeti
-Korfut!
-
-– No csak azt próbálja! – kiáltá a kereskedő. – Soha se bátorkodnék
-lábát a mi szigetünkre tenni!
-
-– Ugyan! valóban! – mondá a _Karysta_ kapitánya.
-
-– Bizonynyal nem, uram, s ha mégis megtenné, a bitófák, igen, a bitófák
-maguktól nőnének ki a földből a sziget minden zugában, hogy őt útközben
-elcsipjék és kötélre kerítsék.
-
-– De hát miért van e nagy felindulás? – kérdé Starkos Miklós. – Alig egy
-óra előtt érkeztem ide és nem vagyok képes magamnak e rendkívüli
-izgatottságot megmagyarázni.
-
-– Megmondom az okát, uram, – felelé az angol. – Sakratif körülbelül egy
-hónap előtt kézre kerített két kereskedelmi hajót, a _Three Brotherst_
-és a _Carnaticot_, s a kik a legénységből életben maradtak, eladta a
-tripolisi piaczokon.
-
-– Tyhű! – viszonzá Starkos Miklós, – ez egy igen komoly eset, melyet ez
-a Sakratif könnyen megbánhat.
-
-– Ekkor történt, – folytatá a korfiota, – hogy több kereskedő
-szövetkezett egy rendkívül gyors járású hadi korvett felszerelésére,
-melynek válogatott legénységét egy merész tengerész, Stradena kapitány
-vezényli, a ki üldözőbe fogja venni Sakratifot. Ezúttal remélhető, hogy
-a kalóz, a ki a szigettenger egész kereskedelmét rémületben tartja, nem
-fogja sorsát kikerülni.
-
-– Valóban, nehéz dolga lesz, – viszonzá Starkos Miklós.
-
-– És, – tevé utána az angol, – azért van az egész város oly nagy
-izgalomban, azért siet mindenki az esplanade felé, mert az összes
-lakosság jelen akar lenni a _Syphanta_ elindulásánál, melyet sok ezer
-hurrah fog üdvözölni, midőn majd végig megy a korfui csatornán.
-
-Starkos Miklós megtudott mindent, a mit tudni akart. Köszönetet mondott
-a nyert felvilágosításokért, felkelt s újra a tömeg közé vegyült, mely
-az esplanadeot ellepte.
-
-Nem volt túlzás, a mit az angolok és a korfioták mondtak, sőt nagyon is
-igaz volt! Sakratif már nehány év óta vérlázító tettek által okozott
-rémületet mindenfelé. Nagyszámú és minden nemzetiségbeli hajót támadott
-már meg az ép oly vakmerő mint vérengző kalóz. Honnét jött? Milyen
-származású volt? Az északafrikai partokról származó tengeri rablók
-osztályához tartozott-e? ki tudta volna megmondani. Senki sem ismerte.
-Soha se látta senki. Soha ember még nem tért vissza azok közül, kik
-ágyúi elé kerültek. Részint megölték, részint eladták rabszolgákul. Ki
-jelölhette volna meg a hajót, a melyen tartózkodott? Szünet nélkül hajót
-változtatott. Majd gyors menetű levantei briggen támadott, majd azon
-könnyű korvettek egyikén, melyekkel sebességben nem lehetett versenyezni
-s mindig fekete lobogó alatt harczolt.
-
-Ha egyszer-másszor megtörtént, hogy ily találkozások alkalmával nem ő
-volt az erősebbik és valamely félelmes hadihajó elől a futásban kellett
-menekülést keresnie, mindannyiszor hirtelen eltűnt. És mely ismeretlen
-menhelyen, a szigettenger melyik elrejtett zugában kisérlették volna meg
-őt utólérni? Ismerte a legtitkosabb átjárókat és csatornákat is a
-partokon, melyeknek a hydrographiája akkoriban még sok kivánni valót
-hagyott hátra.
-
-De Sakratif nemcsak jó tengerész, hanem rettentő támadó ellenfél is
-volt. Mindig oly legénység állván rendelkezésére, mely semmi elől sem
-hátrált meg, soha sem mulasztotta el kiadni embereinek az «ördög
-részét», vagyis nehány órai gyilkolást és rablást. Társai mentek is
-utána, bárhova vezette őket. Végrehajtották parancsait, bármit követelt
-is tőlük. Valamennyien leölették volna magukat érette. A legiszonyúbb
-kinokkal való fenyegetés se bírta volna őket rá, hogy elárulják
-vezérüket, a ki valódi igézetet gyakorolt rájuk. Ritkaság, hogy ily
-emberek támadásának ellenállhasson egy hajó, főleg egy kereskedelmi
-hajó, melyen gyakran hiányoznak a védelmi eszközök.
-
-Annyi bizonyos, hogy Sakratif, ha minden ügyessége daczára véletlenűl
-rajta üt egy hadi hajó, inkább a légbe röpítette, mintsem megadta volna
-magát. Sőt azt is beszélték róla, hogy egy ily találkozásnál golyói
-elfogyván, a hajó fedélzetét ellepett holttestek levágott fejeivel
-töltette meg ágyúit.
-
-Ilyen ember volt az, a kit a _Syphanta_ üldözőbe akart venni, ilyen volt
-a félelmetes kalóz, kinek gyűlölt neve annyi felindulást okozott
-Korfuban.
-
-Nemsokára ágyúlövés dördült el. A fellegvár felett élénk lángtól
-megvilágított füstfelhő emelkedett fel. Ez volt a jeladás az indulásra.
-A _Syphanta_ felszedte horgonyát és készen állt bevitorlázni a korfui
-csatornába, hogy onnét tovább menjen az ioniai tenger déli vidékei felé.
-
-Mindenki az esplanade túlsó oldala, sir Maitland emlékkápolnája felé
-sietett.
-
-Starkos Miklós, kit talán a puszta kiváncsiságnál erősebb érzés vonzott,
-csakhamar a nézők legelső sorában volt.
-
-A hold sugaraitól megvilágítva nemsokára megjelent a korvett,
-őrtüzeivel. Lassan hatolt előre, megkerülendő a Bianco hegyfokot, mely a
-sziget déli csúcsán nyúlik előre. A fellegvárban egy második ágyúlövés
-dördült el, majd egy harmadik, s feleletül szintén három lövés dörgött,
-melyek megvilágították a _Syphanta_ jobboldalát. A lövésekre ezerszeres
-hurrah riadt fel: a legutolsók akkor értek el a korvetthez, midőn
-elhagyta a Kardakio öbölt.
-
-Aztán ismét csöndesség lett mindenfelé. A nép lassankint elszéledvén a
-Katrades külváros felé, szabad helyet engedett azon néhány sétálónak,
-kit valamely üzleti érdek vagy egyéb még visszatartott az esplanadeon.
-
-Starkos Miklós, gondolatokba merülve, még körülbelül egy óráig maradt a
-csaknem teljesen elhagyatott katonai gyakorlótéren. De nem volt csönd az
-ő fejében, sem a szivében. Szemei élénk tűzben égtek, melyet szempillái
-sem voltak képesek elpalástolni. Tekintete, mintegy ösztönszerűleg, a
-korvett felé irányult, mely épen most tünt el a sziget homályos tömege
-mögött.
-
-Midőn a szent Spiridion templom órája tizenegyet ütött, Starkos
-Miklósnak eszébe jutott a légyott, melyet Skopelonak adott a
-kikötő-parancsnokság hivatalos helyisége előtt. Elindult tehát azon
-utczákon végig, melyek az új erődhöz vezetnek és csakhamar a rakpartra
-érkezett.
-
-[Illustration: HÁROM LÖVÉS MEGVILÁGITOTTA A SYPHANTA JOBB OLDALÁT.]
-
-Skopelo itt várt rá.
-
-A _Karysta_ kapitánya odasietett hozzá.
-
-– A _Syphanta_ korvett elindult! – mondá.
-
-– Ugyan! – kiáltott fel Skopelo.
-
-– Igen, üldözőbe venni Sakratifot!
-
-– Ez vagy egy másik, az mindegy! – felelé Skopelo egyszerűen és a
-csónakra mutatott, mely a lépcső lábánál lebegett.
-
-Nehány percz mulva a csónak a _Karystához_ ért, Starkos Miklós
-felsietett a fedélzetre e szókkal:
-
-– Holnap, Elizundónál.
-
-[Illustration: «A SYPHANTA ELINDULT», MONDÁ STARKOS.]
-
-
-
-
-VII.  A váratlan.
-
-Másnap, reggeli tiz óra tájban, Starkos Miklós partra szállt a mólón és
-a bankház felé irányozá lépteit. Nem most jelent meg először az üzleti
-irodában, hol mindenkor olyan fogadtatásban részesült, mint egy nem
-megvetendő kliens.
-
-Pedig Elizundo jól ismerte őt. Sok mindenfélét kellett tudnia élete
-felől. Még azt is tudta, hogy azon hazafias lelkű nő fia volt, kiről
-egyszer d’Albaret Henriknek beszélt. De senki se tudta és nem is
-tudhatta, _mi_ volt a _Karysta_ kapitánya.
-
-Starkos Miklóst nyilván várták. Be is bocsátották mihelyt megjelent. A
-negyvennyolcz órával előbb érkezett és Arkádiából keltezett levelet
-csakugyan ő irta. Azonnal bevezették tehát az irodába, a hol a bankár
-tartózkodott, a ki óvatosságból azonnal bezárta mögötte az ajtót.
-Elizundo és kliense egyedül maradtak. Senki sem fogja őket háborgatni.
-Senki sem fogja meghallani, mit mondanak egymásnak e párbeszéd alatt.
-
-– Jó napot Elizundo, – mondá a _Karysta_ kapitánya, mialatt egy
-karszékre ült, oly fesztelenül, mintha otthon lett volna. – Már csaknem
-féléve, mióta nem láttuk egymást, noha ön gyakran hallott hirt felőlem!
-Nem is akartam elhaladni Korfu mellett a nélkül, hogy itt meg ne
-állapodjam s önnel kezet ne szorítsak.
-
-– Ön nem azért jött, hogy engem lásson s nekem lekötelező dolgokat
-mondjon, Starkos Miklós – viszonzá a bankár tompa hangon. – Mit kíván
-tőlem?
-
-– Ah! – kiáltá a kapitány – erről ismerek az én öreg Elizundo barátomra!
-Semmi érzelgés; az üzlet mindenek előtt. Már nagy ideje lehet annak,
-hogy ön bezárta szívét pénztára legtitkosabb fiókjába, – melynek a
-kulcsát aztán elvesztette.
-
-– Nem sziveskednék megmondani, miért jött ide és miért írt nekem? –
-kérdé Elizundo.
-
-– Voltaképen igaza van, Elizundo. Hagyjunk fel a hiábavalóságokkal.
-Legyünk komolyak, ma igen fontos érdekekről kell egymással
-beszélgetnünk, melyek nem tűrnek halasztást.
-
-– Az ön levele két ügyről beszél, – mondá a bankár – melyek közül az
-egyik rendes összeköttetéseink keretében mozog, a másik pedig engem
-személyesen illet.
-
-– Úgy van, Elizundo.
-
-– Beszéljen hát, Starkos Miklós. Mielőbb szeretném ismerni mindkettőt.
-
-Mint látjuk, a bankár nagyon kereken beszélt. Látogatóját kényszeríteni
-akarta, hogy minden kitérés és minden körülírás nélkül adja elő
-kivánságait. De a kérdések szabatosságával ellentétben állt a hang,
-melyen e kérdések elmondattak. Ezen egymással szemközt álló két ember
-közül nyilván nem a bankár érezte magát erősebbnek.
-
-A _Karysta_ kapitánya nem is bírta elpalástolni mosolygását, melyet a
-bankár – szemei a földre lévén szögezve – nem láthatott.
-
-– Melyik kérdésről beszéljünk előbb? – kérdé Starkos.
-
-– Arról, mely engem személyesen illet! – felelé a bankár eléggé élénken.
-
-– Jobban szeretem azzal kezdeni, mely nem illeti önt személyesen –
-viszonzá a kapitány éles hangon.
-
-– Azt se bánom, Starkos Miklós. Miről van szó?
-
-– Egy fogolyszállítmányról, melyet Arkádiában fogunk átvenni.
-Kétszázhárom ember van, férfi, asszony és gyermek. Ezeket
-elszállíttatjuk Scarpanto-szigetre, a honnét én magam fogom átvinni az
-afrikai partokra. Ön jól tudja, Elizundo, miután nem egyszer csináltunk
-már egymással ily üzletet, hogy a törökök csak készpénzfizetés mellett
-szolgáltatják ki árúikat, vagy pedig oly váltók fejében, melyeknek egy
-jó aláírás biztos értéket ad. Eljöttem tehát az ön aláírását kérni és
-számolok rá, hogy ön azt nem fogja megtagadni Skopelonak, a ki ide fogja
-hozni az elkészített váltókat. – Úgy-e bár nincs a dologban semmiféle
-akadály?
-
-A bankár nem felelt, de hallgatása nem jelenthetett egyebet, mint
-belenyugvást a kapitány kivánságába. Különben is az előzmények
-lekötötték őt.
-
-– Hozzátehetem, – folytatá Starkos Miklós – hogy az üzlet nem rossz. A
-török hadműveletek rossz fordulatot vesznek Görögországban. A navarini
-ütközetnek rossz következményei lesznek a törökökre nézve, miután az
-európai hatalmak is beavatkoznak. Ha le kell mondaniok a küzdelemről,
-nem lesz többé fogoly, nem lesz üzlet és következőleg nyereség se lesz.
-Épen azért, a legutolsó szállítmányok, melyeket tőlük kaphatunk, magas
-árakon fognak elkelni az afrikai partokon. Következőleg nyereségünk lesz
-az üzletből és önnek is. – Számolhatok aláírására?
-
-– Le fogom számítolni váltóit, – felelé a bankár – tehát nem lesz
-szüksége aláírásomra.
-
-– A mint tetszik, Elizundo, – mondá a kapitány – de aláírásával is
-beértük volna. Azelőtt nem habozott volna aláírni váltóimat.
-
-– Azelőtt máskép volt. Most egészen más nézeteim vannak e dolgokról.
-
-– Ah! valóban? De végre is tegyen tetszése szerint. Hanem többek közt
-igaz-e a hír, a melyet hallottam, hogy ön vissza akar vonulni az
-üzletektől?
-
-– Igaz, Starkos Miklós, – felelé a bankár szilárdabb hangon – s a mi önt
-illeti, ez az utolsó üzlet, melyet együtt kötünk – miután ön annyira
-ragaszkodik hozzá, hogy megcsináljam.
-
-– Feltétlenül ragaszkodom hozzá, Elizundo – viszonzá Starkos Miklós
-szárazon.
-
-Ezzel felkelt, néhányszor megkerülte az irodát, a nélkül azonban, hogy
-nem épen jóakaratú kifejezésű szemeit levette volna a bankárról. Végre
-ismét leült vele szemközt.
-
-– Elizundo uram, – mondá gúnyos hangon – ön nagyon gazdag lehet, miután
-vissza akar vonulni az üzlettől?
-
-A bankár nem felelt.
-
-– Nos, – folytatá a kapitány – mit fog ön csinálni megtakarított
-millióival, melyeket nem vihet el a másvilágra, mert kissé súlyos teher
-volna a hosszú útra. Kire fognak szállni, ha ön elköltözött?
-
-Elizundo még mindig hallgatott.
-
-– A leányára fognak szállni, – folytatá Starkos Miklós – a szép Elizundo
-Hadsinere. Ő fogja örökölni atyja vagyonát. Semmi sem igazságosabb
-ennél! De mit fog ő velük csinálni, egyedül a világon, annyi millió
-birtokában?
-
-– A bankár, kissé nehézkesen, felkelt és mintha e vallomás a lelkét
-nyomta volna, gyorsan így felelt:
-
-– A leányom nem lesz egyedül.
-
-– Nőül fogja őt adni? – kérdé a kapitány. – És ugyan kihez, ha szabad
-kérdeznem? Miféle ember fogja nőül venni akarni Elizundo Hadsinet, ha
-megtudja, honnét származik atyja vagyonának nagy része? Sőt hozzáteszem,
-lesz-e Elizundo Hadsinének bátorsága valakinek a kezét nyújtani, ha ő
-maga is megtudja vagyonának eredetét.
-
-– Hogyan tudná meg? – viszonzá a bankár. – Eddig még nem tudja, és
-vajjon ki fogná neki megmondani?
-
-– Én, ha kell.
-
-– Ön?
-
-– Én. Figyeljen rám, Elizundo! és tartsa eszében szavaimat, – felelé a
-_Karysta_ kapitánya szándékos arczátlansággal – mert többé nem fogom
-ismételni azt, a mit most mondok. Ön főleg általam szerezte óriási
-vagyonát a velem együtt véghez vitt óriási műveletekből, melyeknél a
-fejemet koczkáztattam. A rabolt szállítmányok és a függetlenségi háború
-alatt vásárolt és eladott rabszolgák értékesítéséből dugta zsebre azon
-nyereségeket, melyeknek összege milliókra rúg. Nos, az igazság azt
-követeli, hogy e milliók rám szálljanak vissza! Ön jól tudja, hogy nekem
-nincsenek előitéleteim. Én nem fogom öntől kérdezni, honnét származik
-vagyona. A háború után magam is vissza fogok vonulni az üzletektől. De
-én sem akarok egyedül maradni az életben s ezért követelem, – értsen meg
-jól, követelem, hogy Elizundo Hadsine Starkos Miklós nejévé legyen.
-
-A bankár visszahanyatlott székére. Érezte, hogy ezen ember kezében van,
-a ki régóta bűntársa volt. Tudta, hogy a _Karysta_ kapitánya semmitől se
-fog visszariadni, hogy czélját elérje. Nem kétkedett felőle, hogy
-szükség esetén képes elbeszélni a bankház egész multját. Hogy Elizundo,
-még botrány koczkáztatásával is, tagadólag felelhessen Starkos
-Miklósnak, csupán egy dolgot mondhatott, és azt némi habozás után ki is
-mondta:
-
-– Leányom nem lehet az öné, Starkos Miklós, mert másé lesz.
-
-– Másé? – kiáltá Starkos Miklós. – Valóban, épen jókor érkeztem! Ah!
-Elizundo bankár leánya férjhez megy?
-
-– Öt nap mulva.
-
-– És kihez? – kérdé a kapitány dühtől reszkető hangon.
-
-– Egy franczia tiszthez.
-
-– Egy franczia tiszthez? – Kétségkívül azon philhellenek egyikéhez, a
-kik idejöttek Görögország segítségére.
-
-– Igen.
-
-– És mi a neve?
-
-– D’Albaret Henrik százados.
-
-– Nos hát Elizundo uram, – mondá Starkos Miklós, közvetlen a bankár elé
-lépve és mereven a szeme közé nézve – ismétlem önnek, hogy mikor ez a
-D’Albaret Henrik százados meg fogja tudni, kicsoda ön, többé nem veendi
-nőül az ön leányát. És midőn az ön leánya meg fogja tudni atyja
-vagyonának eredetét, többé nem is gondolhat rá, hogy D’Albaret Henrik
-százados nejévé legyen. Ha tehát ön még ma fel nem bontja a tervezett
-házasságot, holnap a jegyesek tudni fognak mindent! Igen! igen!… az
-ördög nevére mondom, mindent fognak tudni!
-
-A bankár még egyszer felkelt helyéről. Mereven nézett a _Karysta_
-kapitányára s a félreismerhetlen kétségbeesés hangján így szólt:
-
-– Jól van! – Öngyilkossá leszek, Starkos Miklós, akkor leányomnak nem
-lesz többé oka magát miattam szégyenleni.
-
-– Ellenkezőleg, – felelé a kapitány – ép annyi oka lesz a jövőben, mint
-volt a multban, mert az ön halála se fog változtatni azon a tényen, hogy
-Elizundo a szigettenger kalózainak bankára volt.
-
-Elizundo megtörten rogyott székére és nem bírt válaszolni. A kapitány
-tovább folytatá:
-
-– S ezért nem lesz Elizundo Hadsine D’Albaret Henrik nejévé s ezért
-fogja őt nőül venni Starkos Miklós, akár tetszik a leánynak, akár nem.
-
-A párbeszéd még félóráig tartott s az egyik részről esdeklésekből, a
-másikról fenyegetésekből állt. Bizonyára nem szerelemből akarta Starkos
-Miklós feleségül venni Elizundo leányát, hanem azon milliók miatt,
-melyeket ez az ember bírni óhajtott, s ezért semmiféle érv se volt képes
-megmásítani akaratát.
-
-Elizundo Hadsine semmit sem tudott azon levélről, mely a _Karysta_
-kapitányának megérkezését bejelenté, de e naptól fogva atyját a
-szokottnál szomorúbbnak, komorabbnak látta, mintha valamely titkos bánat
-gyötörte volna. Ennélfogva nem is küzdhette le élénk nyugtalanságát,
-midőn Starkos Miklós megjelent a bankháznál. Ismerte ezen egyént, kit
-gyakrabban látott házukhoz jönni a háború utóbbi éveiben. Starkos Miklós
-mindenkor oly undort ébresztett benne, melyről nem bírt magának számot
-adni. Úgy rémlett előtte, mintha bizonyos pillantásokat vetett volna rá,
-melyektől a szó szoros értelmében irtózott; noha a kapitány soha sem
-intézett hozzá néhány jelentéktelen szónál egyebet, olyanokat, mint a
-bankház bármelyik régibb kliense. De nem kerülte el az ifjú leány
-figyelmét, hogy atyja a _Karysta_ kapitányának látogatásai után bizonyos
-ideig mindenkor rendkívül levert, sőt mondhatni rémült volt. Innét
-származott ellenszenve Starkos Miklós ellen, melyet eddigelé legalább
-semmi sem igazolt.
-
-[Illustration: ELIZUNDO MEGTÖRTEN ROGYOTT LE SZÉKÉRE.]
-
-Elizundo Hadsine még nem beszélt ezen emberről d’Albaret Henrikkel. A
-viszony, mely a bankházhoz fűzte, nem lehetett egyéb üzleti viszonynál,
-már pedig Elizundo üzleteinek minőségét nem ismerte, mivel azokról soha
-se volt szó köztük. A fiatal tiszt tehát nem tudott semmit azon
-összeköttetésekről, melyek a bankár és Starkos Miklós közt léteztek, de
-még azon viszonyról sem, mely ez embert összefűzte ama derék és bátor
-nővel, kinek életét megmentette Chaidarinál s kit csupán Andronika néven
-ismert.
-
-De valamint Hadsinenek, úgy Xarisnak is több ízben volt alkalma Starkos
-Miklóst látni és fogadni a Strada Realén levő irodában. Ő is hasonló
-ellenszenvet érzett iránta, mint a fiatal leány. Csakhogy erélyes és
-elszánt természeténél fogva ezen érzelem nála máskép nyilvánult. – Mig
-Elizundo Hadsine került Minden alkalmat ezen emberrel találkozni, addig
-Xaris inkább keresett volna ilyen alkalmakat, azon feltétel alatt, hogy
-«összetörhesse az oldalbordáit», mint mondani szokta.
-
-– Igaz, hogy ehhez nincs jogom, – gondolá magában – de talán ez is lesz
-valamikor.
-
-Mindezekből az következik, hogy a _Karysta_ kapitányának látogatását
-Elizundonál nem jó szemmel nézte sem Xaris, sem a fiatal leány. Sőt
-ellenkezőleg, nagy megkönnyebbülést is éreztek mindketten, midőn Starkos
-Miklós, a hosszas párbeszéd után, melyből semmi se szivárgott ki,
-elhagyta a házat s elindult a kikötő felé.
-
-Elizundo egy óránál tovább bezárkózva maradt irodájában. Még csak
-mozdulni se hallották. De a kiadott parancsnak engedelmeskedni kellett,
-se leányának, se Xarisnak nem volt szabad belépni hozzá, hacsak nem
-hívja valamelyiküket. Miután pedig a látogatás ezúttal sokáig tartott,
-nyugtalanságuk is egyenes arányban növekedett az eltelt idővel.
-
-Egyszerre megszólalt Elizundo csengetyűje, – de félénk és nem biztos
-kézre valló csöngetés volt ez.
-
-Xaris e jelre felnyitotta az ajtót, mely többé nem volt belülről bezárva
-és szemközt állt a bankárral.
-
-Elizundo még mindig összeroskadva ült a karszéken, mint oly ember, a ki
-heves harczot vívott önmagával. Fölemelte fejét, Xarisra tekintett,
-mintha nehezére esnék megismerni a hű embert, aztán kezével végig
-simítván homlokát, elfojtott hangon ejté ki e nevet:
-
-– Hadsine.
-
-Xaris intett fejével és kiment. A következő perczben az ifjú leány atyja
-előtt állt, ki azonnal, minden bevezetés nélkül, de a földre szegezett
-szemekkel és a felindulástól remegő hangon így szólt hozzá:
-
-– Hadsine! le kell… le kell mondanod azon tervről, hogy d’Albaret Henrik
-százados nejévé légy!
-
-– Mit mond atyám? – kiáltá az ifjú leány, kit e váratlan csapás a szívén
-talált.
-
-– Meg kell lenni, Hadsine! – ismétlé Elizundo.
-
-– Aztán meg fogja ön nekem mondani, miért vonja vissza szavát tőlem és
-tőle? – kérdé az ifjú leány. – Ön tudja, hogy nem szokásom akaratával
-feleselni s ezúttal se fogom azt tenni! De végre is meg fogja-e mondani,
-hogy miért kell lemondanom d’Albaret Henrikkel való házasságomról.
-
-– Azért, Hadsine, mert… mert más férfi nejévé kell lenned – suttogá
-Elizundo.
-
-Bármily halkan beszélt is, leánya meghallotta.
-
-– Más férfi nejévé! – mondá, nem kevésbé lesujtva a második csapástól,
-mint volt az elsőtől. – És ki az?
-
-– Starkos kapitány.
-
-– Ez az ember! – ez az ember!
-
-E szók önkéntelenül lebbentek el Hadsine ajkairól, ki az asztalba
-kapaszkodott, hogy le ne rogyjék.
-
-S aztán e határozat szülte felháborodás utolsó fellobbanásában így
-szólt:
-
-– Atyám, e parancsban, melyet ön nekem, talán akarata ellenére ad, van
-valami, a mit nem tudok magamnak megfejteni. Valamely titok lappang
-alatta, melyet ön vonakodik nekem megmondani.
-
-– Ne kérdezz semmit! – kiáltá Elizundo. – Semmit!
-
-– Semmit, atyám?… Legyen!… De ha azért, hogy akaratodat teljesítsem,
-lemondok d’Albaret Henrikről, ha mindjárt életembe kerül is… Starkos
-Miklós neje nem lehetek… Ezt nem követelheti tőlem.
-
-– Meg kell lenni, Hadsine! – ismétlé Elizundo.
-
-– A boldogságom forog koczkán! – kiáltá az ifjú leány.
-
-– És az én becsületem!
-
-– Függhet-e Elizundo becsülete mástól, mint tőle magától?
-
-– Igen… és ez a más… Starkos Miklós.
-
-E szók után a bankár felkelt, merev szemekkel, eltorzult arczczal,
-mintha gutaütés kerülgetné.
-
-Hadsine e látványnyal szemben visszanyerte egész lelki erejét, s valóban
-volt is rá szüksége, hogy távozás közben így szólhasson:
-
-– Jól van, atyám… engedelmeskedni fogok!
-
-Élete végkép meg volt rontva; – de megértette, hogy valamely borzasztó
-titok lappang atyja összeköttetése alatt a _Karysta_ kapitányával.
-Megértette, hogy mindketten e gyűlöletes ember hatalmában vannak!…
-Meghajtotta fejét és feláldozta magát. Ezen önfeláldozást atyja
-becsülete követelte.
-
-[Illustration: EGY NŐCSELÉD FELELT D’ALBARETNEK.]
-
-Xaris karjai közé fogta fel a csaknem elájult leányt és szobájába
-vezette. Itt megtudta tőle a történteket és hogy milyen lemondásba
-nyugodott bele… Mondanunk sem kell, mennyire fokozódott gyűlölete
-Starkos Miklós iránt.
-
-Egy óra mulva d’Albaret Henrik, szokása szerint, megjelent a bankháznál.
-A nőcselédek egyike azt felelte neki, hogy Elizundo Hadsine nem fogad
-látogatást. Erre a bankárt akarta látni… A bankár nem fogadhatta el.
-Xarissal akart beszélni… Xaris nem volt az irodában.
-
-D’Albaret Henrik nagy nyugtalanságtól gyötörve tért vissza szállodájába.
-Sohase kapott ily feleleteket. Elhatározta, hogy este újból visszatér és
-nagy aggodalmak közt várt.
-
-Este hat óra tájban egy levelet adtak át neki a szállodában. Megnézte a
-czímet és megismerte Elizundo kézírását.
-
-A levél csak a következő sorokat tartalmazta:
-
-«D’Albaret Henrik úr kéretik semmiseknek és nem történteknek tekinteni
-azon terveket, melyek Elizundo bankár leányával való házasságára
-vonatkoztak. Bizonyos okoknál fogva, melyek személyét legkevésbé sem
-illetik, e házasság nem történhetik meg és d’Albaret Henrik szíveskedjék
-megszüntetni látogatásait a bankháznál.
-
-Elizundo.»
-
-A fiatal tiszt a legelső pillanatban egy szót sem értett abból, a mit
-olvasott. Újra átfutotta a levelet… Meg volt rémülve. Mi történhetett
-Elizundónál? Miért e változás?
-
-Hiszen csak tegnap volt még jegyese házánál, hol előkészületeket tettek
-a menyegzőre. A bankár ép oly szíves volt hozzá, mint egyébkor. A mi
-pedig a fiatal leányt illeti, semmi sem mutatott arra, hogy érzelmei
-megváltoztak volna!
-
-– S aztán e levél alá nincs is Hadsine neve írva, mondá magában.
-Elizundo írta e sorokat… Nem! Hadsinenek nem volt és nincs tudomása
-erről!… Atyja az ő tudta nélkül változtatta meg szándékát… Miért?… Én
-semmi okot sem adtam arra, hogy… Ah! meg fogom tudni, milyen akadály az,
-mely közém és Hadsine közé tolakodott!
-
-És miután a bankár házánál többé nem fogadták, írt a bankárnak «miután –
-mint levelében mondá – feltétlenül joga van ismerni azon okokat, melyek
-házasságát a legutolsó perczben meghiúsítják».
-
-Levelére nem kapott választ. Még egyet, sőt egy harmadikat is írt.
-Hasztalan.
-
-Ekkor Elizundo Hadsinehez fordult. Szerelmükre kérte, hogy válaszoljon
-neki, ha mindjárt azt írná is, hogy többé soha se fogják egymást látni…
-Erre se kapott választ.
-
-Valószínű, hogy levele nem jutott el az ifjú leányhoz. Legalább azt
-kellett hinnie d’Albaret Henriknek. Eléggé jól ismerte Hadsine jellemét
-és tudta, hogy felelt volna soraira.
-
-Ekkor a fiatal tiszt kétségbeesésében Xarissal igyekezett találkozni. El
-se távozott többé a Strada Realeből. Óraszámra járt fel s alá a bankár
-háza előtt. Hasztalan volt minden. Xaris talán a bankár parancsának,
-avagy talán Hadsine kérésének engedelmeskedve, többé nem ment el
-hazulról.
-
-Igy telt el sikertelen járás-keléssel október 24-ik és 25-ik napja.
-D’Albaret Henrik leírhatatlan aggodalmai közepette azt hitte, hogy
-elérte már a szenvedések legvégső határát.
-
-Csalódott.
-
-Október 26-án egy hír terjedt el a városban, mely még iszonyúbb csapást
-mért rá.
-
-Nem csupán Elizundo Hadsineval való házassága ment füstbe – a mit már az
-egész város tudott – hanem Elizundo Hadsine máshoz fog nőül menni.
-D’Albaret Henrik csaknem megsemmisült e hír hallatára. Nem ő, hanem más
-ember lesz Hadsine férje!
-
-– Meg fogom tudni, ki ez az ember! – kiáltá. – Megismerkedem vele, bárki
-legyen is!… szemtől-szembe fogom látni… Beszélni fogok vele és istenemre
-mondom, kényszeríteni fogom hogy feleljen!
-
-A fiatal tiszt csakhamar megtudta, ki a vetélytársa. Látta őt belépni a
-bankházba; utána ment midőn onnét távozott és nyomozta a kikötőig, hol
-csónakja a rakpart tövénél várt rá, látta a mint visszatért a
-_Karystára_, mely egy fél tengeri mérföldnyire horgonyozott.
-
-Vetélytársa tehát Starkos Miklós volt, a _Karysta_ kapitánya.
-
-Ez október 27-én történt. D’Albaret Henrik igen határozott
-értesítésekből megtudta, hogy Starkos Miklós és Elizundo Hadsine
-menyegzője nagyon rövid idő alatt meg fog történni, mert az
-előkészületeket rendkívül siettették. A vallási szertartás a
-Sz.-Spiridion templomban október 30-ra volt bejelentve, tehát ugyanazon
-napra, mely d’Albaret Henrik esküvőjének határidejéül volt kitűzve.
-Csakhogy nem ő lesz a vőlegény, hanem a hajóskapitány, a kiről nem
-tudták honnét jött, sem azt, hogy hová megy.
-
-[Illustration: A HIRE A VÁROSBAN RENDKIVÜLI FELTÜNÉST KELTETT.]
-
-D’Albaret Henrik, a ki már nem birta fékezni dühét, el volt határozva,
-kihívni Starkos Miklóst és felkeresni őt, ha kell még az oltár előtt is.
-Ha meg nem ölheti, az fogja őt megölni, de legalább így is, úgy is, vége
-lesz a tűrhetlen helyzetnek.
-
-Hasztalan ismétlé önmagának, hogy e házasság, ha megtörténik, csak
-Elizundo akaratából történhetik. Hasztalan mondá magának, hogy Hadsine
-kezével az atya rendelkezett.
-
-– Igen, de Hadsine akarata ellenére… Az erőszaknak enged, mely őt ez
-embernek kiszolgáltatja… Feláldozza magát.
-
-Október 28-án d’Albaret Henrik egész nap igyekezett Starkos Miklóssal
-találkozni. Leste a partraszállásnál, leste a bankház előtt. Hiába! És
-két nap mulva megtörténik e gyűlöletes menyegző – két nap mulva, melyek
-alatt a fiatal tiszt mindent elkövetett, hogy eljusson a fiatal
-leányhoz, vagy Starkos Miklóssal találkozzék.
-
-De október 29-én este hat óra tájban egy váratlan esemény történt, mely
-a helyzet kibonyolódását sietteté.
-
-Délután azon hír kezdett elterjedni, hogy a bankárt agyszélhűdés érte.
-
-És csakugyan, – két órával később Elizundo halva volt.
-
-
-
-
-VIII.  Húsz millió a koczkán.
-
-Senki se tudhatta előre, mily következményei lehetnek ezen eseménynek.
-D’Albaret Henrik, mihelyt e hirt megtudta, természetesen nem
-gondolhatott egyebet, mint hogy a következmények csakis kedvezők
-lehetnek ő reá nézve. Elizundo Hadsine menyegzője mindenesetre el lesz
-halasztva. Noha az ifjú leány kétségkívül mély fájdalomba volt merülve,
-d’Albaret Henrik még sem habozott megjelenni a halottas háznál; de nem
-láthatta Hadsinét, se Xarist. Nem maradt tehát egyéb hátra mint várni.
-
-– Ha Hadsine csak atyja akaratának áldozta fel magát, midőn jegyeséűl
-elfogadta Starkos Miklóst, – gondolá magában – akkor e házasság nem fog
-megtörténni most, miután az atyja meghalt.
-
-Ezen okoskodás helyes volt, s észszerűleg ez következett belőle, hogy ha
-d’Albaret Henrik kilátásai javultak, Starkos Miklós kilátásainak
-rosszabbra kellett fordulniok.
-
-Igen természetes tehát, hogy e helyzet, másnap reggel, a _Karysta_
-fedélzetén, a kapitány és Skopelo közt megbeszélés tárgyát képezte,
-melyet az utóbbi kezdeményezett.
-
-A _Karysta_ másodkapitánya, reggel tiz óra tájban visszatérvén a hajóra,
-meghozta a bankár halálának hírét, mely a városban rendkívüli feltünést
-keltett.
-
-Az ember azt hihetné, hogy Starkos Miklós, Skopelo legelső szavaira nagy
-haragra gerjedt. Nem az történt. A kapitány tudott magán uralkodni és
-nem szeretett rekriminálni a bevégzett tények miatt.
-
-– Ah! Elizundo meghalt? – mondá egyszerűen.
-
-– Igen… meghalt.
-
-– Megölte volna magát? – tevé utána Starkos Miklós halkan, mintha
-magában beszélt volna.
-
-– Nem, – felelé Skopelo, a ki meghallotta a kapitány megjegyzését, –
-dehogy! Az orvosok konstatálták, hogy Elizundot agyszélhűdés érte.
-
-– Rögtön meghalt?
-
-– Körülbelül. Azonnal elvesztette eszméletét és halála előtt egy szót se
-birt szólni.
-
-– Annál jobb, hogy így történt, Skopelo.
-
-– Kétségkívül, kapitány, főleg ha az arkádiai üzlet be van fejezve.
-
-– Teljesen be van fejezve, – viszonzá Starkos Miklós. – Váltóinkat
-leszámítolta és most már készpénzfizetés mellett átveheted a
-fogoly-szállítmányt.
-
-– Ej! az ördögbe, node ideje is volt ám! – kiáltá Skopelo. – De
-kapitány, ha ez az üzlet be van fejezve, hogyan állunk a másikkal?
-
-– A másikkal? – felelé Starkos Miklós nyugodtan. – Nos hát, a másik is
-be lesz fejezve úgy a mint kell. Nem látom be, mennyiben változott volna
-a helyzet. Elizundo Hadsine engedelmeskedni fog halott atyjának ép úgy,
-mint az élőnek engedelmeskedett volna és ugyanazon okoknál fogva.
-
-– E szerint kapitány, – mondá Skopelo, – önnek nincs szándékában
-felhagyni a tervvel.
-
-– Felhagyni! – kiáltá Starkos Miklós oly hangon, mely eléggé elárulta
-azon elhatározását, hogy daczolni fog minden akadálylyal. – Hiszed-e
-Skopelo, hogy találkoznék a világon egyetlen ember, a ki hajlandó volna
-becsukni a markát, mikor csak fel kell nyitnia, hogy húsz millió bele
-pottyanjon.
-
-– Húsz millió! – ismétlé Skopelo mosolyogva csóválván a fejét. – Igen!
-épen én is húsz millióra becsültem Elizundo barátunk vagyonának értékét.
-
-– A vagyon készpénzből és kifogástalan értékpapirokból áll, – mondá
-Starkos Miklós, – következőleg haladéktalanul pénzzé tehető.
-
-– Mihelyt ön lesz a tulajdonosa, kapitány, mert most ez az egész vagyon
-a szép Hadsinere fog szállni…
-
-– A ki pedig az enyim lesz. Ne félj Skopelo. Egy szavammal semmivé
-tehetem a bankár becsületét és leánya, az atya halála előtt, ép úgy mint
-utána, nagyobbra fogja tartani a becsületet, mint vagyonát. De semmit se
-fogok szólni, mert nem lesz rá szükség. Hadsine ép úgy hatalmamban lesz
-mindig, mint az atyja volt. Boldognak fogja magát érezni, hogy a húsz
-milliót hozományul adhatja Starkos Miklósnak, s ha te ebben kétkedel,
-Skopelo, ez csak azt bizonyítja, hogy nem ismered a _Karysta_
-kapitányát.
-
-Starkos Miklós oly önérzetesen beszélt, hogy másodkapitánya, a ki
-különben nem igen volt az illuzióknak nagy barátja, hinni kezdte, hogy a
-megelőző este történt esemény nem fogja akadályozni az üzlet megkötését.
-Csupán egy kis késedelem lesz a dologban, ennyi az egész.
-
-Mily hosszú lesz e késedelem? Ez volt az egyedüli kérdés, mely Skopelót
-és Starkos Miklóst nyugtalanítá, noha ez utóbbi semmi áron sem akarta
-bevallani. Nem mulasztá el megjelenni másnap a gazdag bankár temetésén,
-mely nagyon egyszerűen volt rendezve, feltünően kevés számú ember
-jelenlétében. Itt találkozott d’Albaret Henrikkel, de a két férfi csupán
-néhány pillantást váltott egymással, egyéb semmi sem történt.
-
-Az Elizundo halálát közvetlenűl követett öt nap alatt a _Karysta_
-kapitánya hasztalan igyekezett az ifjú leányhoz bejutni. A bankház
-ajtaja zárva volt minden ember előtt, mintha csak az egész ház kihalt
-volna a bankárral.
-
-Egyébiránt d’Albaret Henrik se volt szerencsésebb Starkos Miklósnál.
-Hadsineval nem közlekedhetett se látogatás se levél útján. Már azon
-kezdett tünődni, vajjon az ifjú leány nem hagyta-e el Korfut Xaris
-kiséretében, a kit szintén sehol sem lehetett látni.
-
-A _Karysta_ kapitánya korántsem mondott le terveiről, sőt mindenütt azt
-beszélte, hogy annak megvalósulása csupán el van halasztva. E
-magaviselet és Skopelo manöverei következtében, ki e hírt szándékosan
-terjesztette, senki se kételkedett Starkos Miklós és Elizundo Hadsine
-házasságában. Csupán arra kellett várni, hogy a gyász legelső napjai
-elmuljanak s talán hogy a bankház pénzügyi helyzete szabályszerűleg
-tisztába hozassék.
-
-A mi a bankár által hátrahagyott vagyont illeti, mindenki tudta, hogy az
-óriási volt. Sőt a városi pletykák már meg is ötszörözték értékét. Igen;
-erősen állították, hogy Elizundo hagyatéka nem kevesebbre rúg száz
-milliónál! Milyen gazdag örökösnő volt az ifjú Hadsine és milyen boldog
-ember az a Starkos Miklós, a kinek odaigérték a kezét! Csupán erről
-beszéltek nemcsak Korfuban és két külvárosában, de a sziget legutolsó
-falujában is. A bámészkodók seregestül tódultak a Strada Realeba. Ha
-egyebet nem is láthattak, legalább látni akarták a hires házat, a melybe
-annyi pénz vándorolt be s a melyben oly temérdek pénznek kellett
-maradnia, miután bizony csak nagyon kevés szivárgott ki belőle.
-
-Tény az, hogy a vagyon nagyon tetemes volt. Közel húsz millióra rugott,
-és mint Starkos Miklós mondta Skopelonak, legutolsó beszélgetésük
-alkalmával, a hagyaték könnyen elárusítható értékpapirokból, nem pedig
-fekvő birtokból állt.
-
-Mindezt megtudta Hadsine és vele együtt Xaris is, a bankár halálát
-követő legelső napokban. De egyszersmind azt is megtudták, mily módon
-szerezte Elizundo e vagyont. Xaris eléggé gyakorlott volt a
-bankügyekben, hogy számot adhasson magának a bankház üzleteinek
-természetéről, mihelyt a könyvek és levelezések és egyéb iratok
-rendelkezésére bocsáttattak. Elizundonak kétségkívül az volt a szándéka,
-hogy később mindezen okmányokat megsemmisítse, de a halál váratlanul
-lepte meg. Az okmányok itt voltak és fennhangon beszéltek.
-
-Hadsine és Xaris most már nagyon is jól tudták, honnét származtak a
-milliók. Nem kellett többé kutatniok, mily gyülöletes üzletek, mennyi
-nyomorúság volt az alapja e gazdagságnak. Világos volt elöttük, hogyan
-és miért tartotta Starkos Miklós hatalmában Elizundot. Bűntársak voltak.
-A kalóz egyetlen szavával megbecsteleníthette volna a bankárt! Aztán ha
-jónak látta volna eltünni, senki sem akadhatott volna nyomába.
-Hallgatását fizetteté meg az atyával, kinek leányát elrabolta.
-
-– A nyomorult!… a nyomorult! – kiáltá Xaris.
-
-– Hallgass! – viszonzá Hadsine.
-
-Xaris elhallgatott, mert jól érezte, hogy szavai nemcsak Starkos Miklóst
-sujtják.
-
-Azonban a helyzet kibonyolítását nem lehetett elodázni. Elizundo
-Hadsinenek kellett magára vállalni, hogy a kibonyolítást mindnyájuk
-érdekében siettesse.
-
-Elizundo halála után hatodnapra, este hét óra tájban Xaris a rakpart
-lépcsőjénél várta Starkos Miklóst és felkérte, hogy azonnal jöjjön a
-bankár házához.
-
-Merész állítást koczkáztatnánk, ha azt mondanók, hogy e meghivás nagyon
-szeretetreméltó hangon volt mondva. Xaris hangja minden volt inkább,
-mint nyájas és biztató, midőn megszólítá a _Karysta_ kapitányát. De
-Starkos Miklós nem az az ember volt, a kit efféle csekélység kihoz a
-sodrából. Elkisérte Xarist a házhoz, hol azonnal bevezették az irodába.
-
-A szomszédok, kik Starkos Miklóst belépni látták az eddig oly makacsul
-elzárt házba, többé nem is kételkedtek rajta, hogy a kapitány kilátásai
-a legkedvezőbbek voltak.
-
-Starkos Miklós, Elizundo irodájában találta Hadsinét. Az iróasztal előtt
-ült, melyen számos levél, okmány és könyv hevert. A kapitány ebből azt
-következtette, hogy az ifjú leány már megismerkedett a bankház ügyeinek
-állásával; és ebben nem is csalódott. De azt kérdezte magában, vajjon
-tudja-e már, mily viszonyban állt a bankár a szigettenger kalózaival?
-
-Elizundo Hadsine felkelt helyéről, midőn a kapitány belépett, a mi
-feleslegessé tette, hogy látogatóját székkel megkinálja, és intett
-Xarisnak, hogy hagyja őket magukra. Az ifjú leány gyászba volt öltözve.
-Komoly arcza és a virrasztásban kifáradt szemei nagy testi kimerültségre
-vallottak, de legcsekélyebb erkölcsi levertséget sem árultak el. E
-párbeszédnél, melynek szükségképen nagyon komoly következményei lesznek
-mindazokra nézve, kik szóba fognak kerűlni, a nyugalomnak egy perczre
-sem szabad őt elhagyni.
-
-– Itt vagyok Elizundo Hadsine és parancsára állok, – mondá a kapitány. –
-Miért hivatott ide?
-
-– Két okból, Starkos Miklós, – felelé az ifju leány, a ki egyenesen a
-czélhoz akart érni. – Mindenekelőtt azt akartam önnek mondani, hogy
-házasságunk tervét, melyet, mint ön jól tudja, atyám rám erőszakolt,
-végkép elejtettnek kell tekintenie.
-
-– Erre csak azt felelem, – viszonzá Starkos Miklós nyugodtan, – hogy
-Elizundo Hadsine talán nem gondolta meg szavainak következményeit, midőn
-így beszél.
-
-– Meggondoltam, – mondá az ifjú leány, – és ön meg fogja érteni, hogy
-elhatározásom megmásíthatatlan, miután semmi se titok előttem többé,
-azon üzletek természetét illetőleg, melyeket az Elizundo-ház kötött
-önnel és az ön társaival, Starkos Miklós.
-
-A _Karysta_ kapitányára nagyon kellemetlenül hatott e szabatos válasz.
-Kétségkívül el volt rá készülve, hogy Elizundo Hadsine ki fogja neki
-adni formaszerint a kosarat, de egyszersmind arra is számolt, hogy meg
-fogja törni ellentállását, felfedezvén előtte, hogy mi volt az atyja és
-mily viszonyban állt vele. És ime a fiatal leány már mindent tudott.
-Egyik fegyvere, s talán a legjobb valamennyi közül, kettétört a kezében.
-Mindazonáltal nem tartá magát lefegyverezettnek és kissé gúnyos hangon
-mondá:
-
-– E szerint, ön ismeri az Elizundo-ház ügyeit és daczára, hogy ismeri,
-igy beszél velem?
-
-– Így beszélek, Starkos Miklós és mindig így fogok beszélni, mert a
-kötelességem így parancsolja.
-
-– Azt kell-e tehát hinnem, hogy d’Albaret Henrik százados…
-
-– Ne keverje e dologba d’Albaret Henrik nevét, – viszonzá Hadsine
-élénken.
-
-Aztán erőt véve magán, minden szükségtelen provokácziót elkerülendő,
-utána tevé:
-
-– Ön jól tudja, Starkos Miklós, hogy d’Albaret százados sohasem egyezne
-bele, hogy nőül vegye Elizundo bankár leányát.
-
-– Ez csak azt bizonyítaná, hogy nagyon kényes.
-
-– Ez azt bizonyítja, hogy becsületes ember.
-
-– És miért?
-
-– Azért, mert becsületes ember nem vesz nőül egy örökösnőt, a kinek
-atyja kalózok bankárja volt. Nem! egy becsületes ember nem fogadhat el
-gyalázatos úton szerzett vagyont.
-
-– De – mondá Starkos Miklós, – nekem úgy látszik, hogy oly dolgokról
-beszélünk, a melyek legkevésbbé se tartoznak az eldöntendő kérdésre.
-
-– E kérdés el van döntve.
-
-– Engedje megjegyeznem, hogy Elizundo Hadsine nem d’Albaret százados,
-hanem Starkos kapitány jegyese volt. Atyja halálának ép oly kevéssé
-szabad az ő szándékát megváltoztatni, a mint az enyimet nem változtatta
-meg.
-
-– Én atyámnak engedelmeskedtem, – engedelmeskedtem anélkül, hogy
-ismertem volna azon okokat, melyek őt arra kényszerítették, hogy engem
-feláldozzon. Most már tudom, hogy engedelmességem által a becsületét
-mentettem volna meg.
-
-– Nos hát, ha ezt tudja, – mondá Starkos.
-
-– Tudom, – vágott a szavába Hadsine, – tudom, hogy ön volt bűntársa,
-tudom, hogy ön vonta őt bele a gyűlöletes üzletekbe, tudom, hogy ön
-hozta a milliókat e házba, mely azelőtt becsületes volt. Tudom, hogy ön
-atyámat kétségkívül gyalázatának felfedezésével fenyegette, ha
-vonakodnék önnek nőül adni leányát. Valóban, hihette ön valaha, Starkos
-Miklós, hogy midőn beleegyeztem önnek nyujtani kezemet, egyebet tettem,
-mint atyámnak engedelmeskedtem?
-
-– Jól van, Elizundo Hadsine, ön tehát mindent tud. De ha atyjának
-becsülete drága volt ön előtt életében, törődnie kell azzal halála után
-is és ha ön csakugyan vonakodik teljesíteni nekem tett igéretét…
-
-[Illustration: NE KEVERJE A DOLOGRA D’ALBARET HENRIK NEVÉT.]
-
-– Akkor ön mindent köztudomásra fog hozni, Starkos Miklós! – kiáltá a
-fiatal leány az undor és megvetés oly erős kifejezésével, hogy a
-szemtelen ember homloka mintha elpirult volna tőle.
-
-– Igen… mindent; – felelé.
-
-– Ön azt nem fogja tenni, Starkos Miklós.
-
-– És miért ne tenném?
-
-– Mert ez által önmagát is bevádolná.
-
-– Magamat bevádolni, Elizundo Hadsine! Hát azt hiszi ön, hogy ezen
-üzletek az én nevem alatt köttettek valaha? Azt hiszi ön, hogy Starkos
-Miklós barangol a szigettengeren és űz kereskedést a hadi foglyokkal?
-Nem! Én nem fogom magamat kompromittálni ha beszélek, s ha ön
-rákényszerít, beszélni fogok!
-
-Az ifjú leány a kapitány arczára nézett. Szemeit, melyek a becsületesség
-bátorságával birtak, nem sütötte le Starkos Miklós szemei előtt, bármily
-borzasztó kifejezés tükrözé is magát ezekben.
-
-– Starkos Miklós, – mondá, – egy szavammal lefegyverezhetném önt, mert
-ön nem irántam való rokonszenvből, vagy szerelemből követelte e
-házasságot, hanem csupán azért, hogy atyám vagyonát kezére kerítse.
-Igen, így szólhatnék önhöz: Ön csak a milliókat akarja. Nos hát, itt
-vannak… vigye el… távozzék… és ne lássam önt soha többé!… De én ezt nem
-fogom mondani Starkos Miklós!… E milliókat, melyeket örököltem, nem
-fogja ön megkapni!… Meg fogom tartani… oly czélra fordítom, a milyenre
-nekem tetszeni fog! Nem! ön nem kapja meg!… És most, távozzék e
-szobából, távozzék e házból!… Távozzék!
-
-Elizundo Hadsine kinyujtott karjával, felemelt fejével megátkozni
-látszott a kapitányt, a mint megátkozta Andronika pár héttel ezelőtt, az
-apai ház küszöbén. Starkos Miklós meghátrált ugyan anyja elől, de
-ezúttal elszántan tett egy lépést az ifjú leány felé.
-
-[Illustration: KÉT ACZÉLKAR MEGRAGADTA STARKOS MIKLÓST.]
-
-– Elizundo Hadsine! – mondá halk hangon, – igen, nekem kellenek e
-milliók… Bármily áron is kellenek és… meg fogom kapni.
-
-– Nem… inkább megsemmisítem, inkább a tengerbe dobom! – viszonzá
-Hadsine.
-
-Starkos Miklós megragadta az ifjú leány karját. A harag elbódította;
-többé nem bírt magán uralkodni. Szemei elhomályosodtak; képes lett volna
-őt megölni.
-
-Elizundo Hadsine egy pillanat alatt látta mindezt. Meghalni! Mit bánta ő
-ezt most! A haláltól meg nem ijedt volna… De az erélyes fiatal leány már
-rendelkezett magáról… elítélte magát az életre.
-
-– Xaris! – kiáltá.
-
-Az ajtó kinyilt, Xaris megjelent.
-
-– Xaris, lökd ki ezt az embert.
-
-Starkos Miklósnak annyi ideje se volt, hogy hátraforduljon, midőn már
-két aczélkar megragadta. A lélegzete elakadt. Beszélni, kiáltani akart…
-Ép oly kevéssé sikerült ez neki, mint kiszabadulni a borzasztó
-ölelésből. Aztán félig megfojtva, összezúzva, még az ordításra is
-képtelenné téve, kilökték a ház ajtaja elé.
-
-Xaris e szókat kiáltotta utána:
-
-– Nem öllek meg, mert ő nem parancsolta, hogy megöljelek. De ha
-parancsolni fogja, megteszem.
-
-Ezzel becsapta az ajtót.
-
-Ez időtájt az utcza már néptelen volt. Senki se látta a mi történt,
-vagyis hogy Starkos Miklóst kilökték Elizundo bankár házából. De látták
-őt oda belépni és ez elég volt, mert az következett belőle, hogy
-d’Albaret Henrik megtudván, hogy vetélytársát fogadták, midőn őt
-elutasították; azt kellett gondolnia, hogy a _Karysta_ kapitánya
-továbbra is a fiatal leány jegyese maradt.
-
-Mily csapás volt ez rá nézve! Starkos Miklóst fogadják azon háznál,
-melytől őt egy kérlelhetetlen tilalom távol tartja! Az első pillanatban
-hajlandó volt – és ki ne lett volna az ő helyén? – megátkozni Hadsinet.
-De erőt vett magán, szerelme diadalmaskodott haragján és noha a látszat
-a fiatal leány ellen szólt, mégis így kiáltott fel:
-
-– Nem! nem! ez lehetetlen!… Ő azon emberé legyen!… Ez nem történhetik!…
-Ez nem fog megtörténni!
-
-Starkos Miklós azonban, daczára Elizundo Hadsine előtt kiejtett
-fenyegetéseinek, elhatározta, hogy hallgatni fog és nem fedezi fel a
-titkot, mely a bankár életére nehezült. Ily módon biztosítá cselekvési
-szabadságát; a leleplezésekre még mindig lesz idő, ha a körülmények úgy
-hoznák magukkal.
-
-Ebben állapodtak meg Skopelóval. A _Karysta_ másodkapitánya előtt semmit
-se titkolt el az Elizundo Hadsinénál tett látogatása alkalmával
-történtekből, Skopelo helyeselte azon eljárást, hogy egyelőre hallgatni
-fog, de a mellett azt is megjegyezte, hogy a dolgok oly fordulatot
-vesznek, mely terveikre nézve nem épen kedvező. Főleg az nyugtalanítá,
-hogy az örökösnő nem akarta a milliók átengedésével megvásárolni
-titoktartásukat. Miért? Valóban nem volt képes megérteni.
-
-A következő napokon, november 12-ig, Starkos Miklós egy órára se hagyta
-el hajóját. Fontolgatta, találgatta a különböző módokat, melyeknek
-segélyével czélt érhetne. Ezenkívül egy kissé számított szerencséjére
-is, mely bűnös életében mind e napig oly híven szolgálta… Ezúttal
-azonban hiába számított rá.
-
-D’Albaret Henrik nem kevésbbé elvonultan élt. Nem újította meg
-kisérleteit az ifjú leányt láthatni. De azért nem esett kétségbe.
-
-November 12-én este egy levelet hoztak a szállodába. Sejtelme azt súgta,
-hogy e levelet Elizundo Hadsine írta. Felbontotta, megnézte az aláírást:
-nem csalódott.
-
-A levél csak néhány sort tartalmazott, a fiatal leány kézirásával s így
-hangzott:
-
-«Henrik!
-
-«Atyám halála visszaadta szabadságomat, de önnek le kell mondani rólam!
-Elizundo leánya nem méltó önhöz. Soha se leszek Starkos Miklósé, a ki
-egy nyomorult ember, de az öné sem lehetek, mert ön becsületes ember. –
-Bocsásson meg! Isten önnel!
-
-«_Elizundo Hadsine._»
-
-D’Albaret Henrik, e sorokat olvasván, időt se vett magának a
-gondolkozásra, hanem szaladt a Strada Realeba.
-
-A ház be volt zárva és el volt hagyatva, mintha Elizundo Hadsine
-eltávozott volna belőle, hű Xarisával, hogy soha többé vissza se térjen.
-
-
-
-
-IX.  A lángban álló szigettenger.
-
-Scio sziget, melyet azon időtől fogva többnyire Chiosnak neveznek, az
-égei tengerben fekszik, a smyrnai öböltől nyugatra, Lesbostól délre és
-Samostól éjszakra, közel Kis-Ázsia partjaihoz, s a szigettenger keleti
-részén levő Sporadok szigetcsoportjához tartozik. Kerülete nem kevesebb
-negyven mérföldnél. Legmagasabb orma, a Pelinea, ma Illés-hegy,
-kétezerötszáz lábnyira emelkedik ki a tenger színe felett.
-
-E sziget városai: Volysso, Pitys, Delphinium, Leukonia, Kaukasa és Scio
-közül a legnevezetesebb a legutóbbi, mely egyszersmind főváros is. Itt
-szállt partra 1827 október 30-án Fabvier ezredes egy kis csapattal,
-melynek tényleges létszáma kétszáz főnyi rendes katonából, kétszáz
-lovasból, ezerötszáz scioi zsoldosból, tiz mozsárból és ugyanannyi
-ágyúból állt.
-
-Az európai hatalmak közbelépése a navarini ütközet után még nem oldotta
-meg végleg a görög kérdést. Angol-, Franczia- és Oroszország az új
-királyságnak csakis azon határokat akarta engedélyezni, melyeken túl a
-felkelés nem terjeszkedett. E határkiszabással azonban a görög kormány
-nem elégedhetett meg, hanem az egész szárazföldi Görögországon kívül
-Krétát és Sciót is követelte, melyek autonomiájára nézve szükségesek
-voltak. Ehhez képest, míg Miaulis Kréta meghódítására és Dukas a görög
-szárazföld megszállására indult, Fabvier az említett napon partra kelt
-Maurolimenában, Scio szigetén.
-
-Könnyen érthető, hogy a görögök el akarták venni a törököktől e gyönyörű
-szigetet, mely a Sporadok valódi gyöngye. Ege, melynél tisztább nincs
-Kis-Ázsiában, csodálatos égaljat ad neki. Sem a hőség, sem a hideg nem
-túlságos itt soha. Az üdítő, mérsékelt szellő egészségesebb tartózkodási
-helylyé teszi a szigettenger összes szigeteinél. Egy himnuszban, melyet
-Homérnak tulajdonítanak, kit Scio szülötteül követel, a költő «nagyon
-kövér»-nek nevezi a szigetet. Nyugati részein oly kitünő bora terem,
-mely versenyezhet az ókor legjobb boraival és oly édes méz, mely
-felülmulja a Hymettus mézét. Keleten a narancs és czitrom annyira
-díszlik, hogy hírneve eljut még Nyugat-Európába is. Délen a drága mézga,
-és a művészetek különböző ágaiban, sőt az orvosi tudományban is oly
-gyakran használt mastyx képezi a sziget gazdag jövedelmi forrását.
-Szóval ez isten-áldotta földön a fügefák, datolyapálmák, mandulafák,
-granátalmafák és olajfák mellett Európa déli részeinek valamennyi szép
-faneme díszlik.
-
-A görög kormány tehát az új királyságba akarta kebelezni e szigetet, s
-ezért vállalkozott meghódítására a derék Fabvier, daczára számtalan
-csalódásainak, melyekben ugyanazok részesítették, a kikért vérét
-ontotta.
-
-Az év utolsó hónapjaiban sem szüntették meg a törökök mészárlásaikat és
-rablásaikat, a hellén félszigeten, noha Capo d’Istria partraszállása
-Naupliában már jelezve volt. – E diplomata megérkezése hivatva volt
-végét vetni a görögök belső viszálykodásainak és egy kézbe
-összpontosítani a kormányt. De noha Oroszország fél évvel később
-megizente a háborút a szultánnak s ekkép hatalmasan elősegítette az új
-királyság megalakulását, Ibrahim még mindig hatalmában tartá a
-Peloponnesus egy részét és tengerparti városait. S habár nyolcz hónappal
-később, 1828 julius 6-án elhagyni készült e tartományt, melyet annyira
-elpusztított s ámbár ugyanazon évi szeptemberben már egyetlen egyiptomi
-se volt a görög földön, a vad csordák mégis pusztítottak még bizonyos
-ideig Moreában.
-
-Miután a törökök vagy szövetségeseik a Peloponnesus és Kréta több parti
-városát megszállva tartották, nem lehet csodálkozni a felett, hogy a
-kalózok nagy számmal czirkáltak a szomszéd vizeken. Ha nagy károkat
-okoztak a szigetek között való kereskedést közvetítő hajóknak, ennek nem
-az volt az oka, mintha a görög flottillák parancsnokai, a Miaulisok, a
-Kanarisok és a Tsamadosok megszüntek volna őket üldözni, de a tengeri
-rablók nagy számmal és fáradhatlanok voltak és ezen összes vidékeken
-megszünt minden biztonság. A szigettenger lángban állt Krétától Mytilene
-szigetéig és Rhodustól Negropontusig.
-
-Végre, a valamennyi nemzet söpredékéből összeverődött rablóbandák Scio
-sziget környékét is veszélyeztették és segítségére voltak a pasának, ki
-a fellegvárat védelmezte, melynek ostromát Fabvier ezredes a lehető
-legkedvezőtlenebb körülmények közt volt megkezdendő.
-
-Olvasóink emlékezni fognak, hogy az ioniai szigetek kereskedői, kiket a
-Levante összes állomásainak e fenyegetett állapota nagyon elrémített,
-szövetkeztek egy korvett fölszerelésére, melynek feladata volt üldözőbe
-venni a kalózokat. A _Syphanta_ öt hét előtt indult el Korfuból a
-szigettenger felé. Két vagy három szerencsés eredményű megütközés, több
-nagyon gyanus hajó kézrekerítése csak arra ösztönözhette a hajó
-kapitányát, hogy művét erélyesen folytassa. Stradena kapitány, ki azóta
-megfordult Psara, Skyros, Zea, Lemnos, Paros és Santorin vizeiben, ép
-oly vitézséggel mint szerencsével oldotta meg feladatát. Hanem, úgy
-látszott, hogy még mindeddig nem találkozhatott a rejtélyes Sacratiffel,
-kinek feltünését mindenkor a legvészesebb katasztrófák jelezték. Gyakran
-beszéltek róla, de soha sem látta senki.
-
-November 13-ka körül a _Syphantát_ Scio környékén jelezték, sőt egy
-elfogott hajót is hozott a sziget kikötőjébe és Fabvier ezredes gyorsan
-elbánt a kalóz-hajó legénységével.
-
-De ez időtől fogva semmiféle hír sem érkezett a korvett felől. Senki se
-mondhatta meg, mely vidéken üldözi jelenleg a szigettenger rablóit. Sőt
-nyugtalankodtak is miatta. E vizeken, melyek tele vannak szigetekkel és
-következőleg állomási pontokkal, eddig ritkán múlt el több nap a nélkül,
-hogy jelenlétét ne jelezték volna.
-
-Ily körülmények közt ért d’Albaret Henrik Scióba, november 27-én, nyolcz
-nappal Korfuból való elindulása után. Régi parancsnokához csatlakozott,
-folytatandó a törökök elleni hadakozást.
-
-Elizundo Hadsine eltünése borzasztó csapás volt rá nézve. A fiatal leány
-tehát elutasítá Starkos Miklóst, mint hozzá méltatlan nyomorult embert,
-de egyszersmind önmagát is méltatlannak itélte ahhoz, a kit szive
-választott. Milyen titok lappanghatott ez alatt? Hol lehetett e titkot
-keresni? Hadsine életében-e, mely oly nyugodt és tiszta volt? Bizonynyal
-nem! Avagy talán atyja életében? De milyen közösség létezhetett Elizundo
-bankár és Starkos Miklós kapitány közt?
-
-Ki felelhetett volna e kérdésekre? A bankház el volt hagyatva. Xaris is
-kétségkivül a fiatal leánynyal egyidejűleg távozott. D’Albaret Henrik
-csak önmagára számíthatott, hogy az Elizundo család titkait földerítse.
-
-[Illustration: A SYPHANTÁT SCIO KÖRNYÉKÉN JELEZTÉK.]
-
-D’Albaret Henrik ekkor arra a gondolatra jött, hogy felkutassa Korfut,
-majd az egész szigetet. Hátha Hadsine valamely előtte ismeretlen helyen
-keresett menedéket? Csakugyan van a szigeten, itt-ott elszórva nehány
-falu, melyekben könnyen lehet biztos menhelyet találni. Benizze, Santa
-Decca, Leucimne s még mintegy húsz más falu nyugodalmas rejtekhelyet
-kinál. D’Albaret Henrik nem került el egyetlen utat sem, a legszegényebb
-helységet is felkutatta és kereste a fiatal leány nyomát, de nem talált
-semmit.
-
-Egy jel azonban arra mutatott, hogy Elizundo Hadsine elhagyta Korfu
-szigetét. Az alipai kis kikötőben, a sziget nyugat-északnyugati részén
-megtudta, hogy a legutóbbi napokban egy könnyü szerkezetü speronare
-indult ki a sík tengerre, miután két utast várt, a kiknek számára előre
-kibérelték.
-
-De ez még nagyon bizonytalan adat volt. Ezenkivül a tények és az idő
-bizonyos összetalálkozásai új tápot adtak a fiatal tiszt aggodalmainak.
-
-Midőn Korfuba visszatért, megtudta, hogy a _Karysta_ is elhagyta a
-kikötőt. S a mi még komolyabbá tette a dolgot, Starkos Miklós hajója
-ugyanazon nap szedte fel horgonyait, midőn Elizundo Hadsine eltűnt.
-Volt-e valamely összefüggés e két esemény közt? Hátha a fiatal leányt
-Xaris-sal együtt tőrbe csalták és erőszakosan elrabolták? Ki tudja,
-nincs-e e pillanatban a _Karysta_ kapitányának hatalmában?
-
-E gondolatra szinte megtört d’Albaret Henrik szive. De mit tegyen? A
-világ melyik pontján keresse Starkos Miklóst? A _Karysta_, melyről nem
-tudták honnét jött, sem azt, hogy mi volt rendeltetési helye, méltán
-soroztathatott a gyanus természetü hajók közé. Mindazonáltal az ifjú
-tiszt kiverte fejéből a gondolatot, mihelyt képes volt magán erőt venni.
-Elizundo Hadsine azt mondta, hogy nem méltó hozzá és nem is akarta őt
-többé viszont látni, következőleg igen valószinű volt, hogy önkénytesen
-távozott el más vidékre, Xaris védelme alatt.
-
-Nos hát, ha így van, d’Albaret Henrik tudni fogja őt feltalálni. Hátha
-talán Hadsinét hazaszeretete arra indította, hogy részt vegyen a
-harczban, melyben hazájának sorsa fog eldölni? Talán roppant vagyonát,
-melylyel szabadon rendelkezhetett, a függetlenségi harcz czéljaira
-akarta szentelni? Miért ne követte volna ugyanazon szinhelyeken a
-Bobolinák, a Modenák, az Andronikák és más nők példáját, kiket oly
-határtalanul csodált?
-
-D’Albaret Henrik, bizonyos levén a felől, hogy Elizundo Hadsine nincs
-már Korfuban, elhatározta magát újra elfoglalni helyét a philhellének
-csapatában. Fabvier ezredes Scióban volt rendes hadtestével.
-Elhatározta, hogy hozzá csatlakozik. Elhagyta az ioniai szigeteket,
-átutazott északi Görögországon, megkerülte a patrasi és a lepantoi
-öblöket, hajóra szállt az eginai öbölben, nem minden baj nélkül
-megmenekült a kalózok elől, kik a Cykladok tengerén garázdálkodtak és
-gyors átkelés után Scióba érkezett.
-
-Fabvier a fiatal tisztet oly szivélyes fogadtatásban részesíté, mely
-eléggé mutatta, mennyire becsüli őt. A merész katona az ifjú századosban
-nemcsak hű bajtársat látott, hanem egyszersmind bizalmas barátot is, a
-kivel közölhette kellemetlen ügyeit, melyeknek nem volt hijával. Az
-ostromló hadtest jelentékeny részét képező zsoldos csapatok
-fegyelmezetlensége, a rendetlenül, vagy épen nem fizetett zsold, a
-scioták által előidézett kellemetlenségek stb. nagy mértékben nehezíték
-és késleltették hadműveleteit. Mindazonáltal Scio fellegvárának ostroma
-már el volt kezdve, d’Albaret Henrik azonban még jókor érkezett, hogy
-részt vehessen az előnyomulási munkálatokban. A szövetséges hatalmak két
-izben meghagyták Fabvier ezredesnek, hogy hagyjon fel előkészületeivel,
-de az ezredes, kit a hellén kormány nyiltan támogatott, nem is
-hederített a meghagyásokra és háborítlanúl folytatá előkészületeit.
-
-Az ostromot nemsokára ostromzárrá változtatták át, de oly tökéletlenül,
-hogy az ostromlottak folyvást kaphattak élelmi és lőszereket. Bármint
-volt is, talán sikerült volna Fabviernek hatalmába keríteni a
-fellegvárat, ha hadserege az éhség miatt napról-napra nem szélyedt volna
-el a szigeten rabolni, s magát élelmezni. Ily körülmények közt történt,
-hogy egy öt hajóból álló török hajóraj az ostromzár vonalon áttörve
-behatolt Scio kikötőjébe és az ostromlottaknak kétezer ötszáz főnyi
-segítséget hozott. Igaz, hogy valamivel később Miaulis is megjelent
-hajóhadával Fabvier ezredes segítségére, de későn érkezvén, vissza
-kellett vonulnia.
-
-A görög admirállal együtt nehány hajó érkezett önkéntesekkel, kik a
-scioi ostromló hadtest erősítésére voltak rendeltetve.
-
-Egy nő is csatlakozott hozzájuk.
-
-Andronika, miután a Peloponnesusban a legutolsó óráig harczolt Ibrahim
-katonái ellen, részt akart venni a háború befejezésében is, a mint részt
-vett a kezdetében. Ezért jött Scioba és el volt szánva, ha kell,
-meghalni e szigeten, melyet a görögök új királyságukhoz akartak
-csatolni. Ez rá nézve mintegy kiengesztelődés lett volna azon gonosz
-tettekért, melyeket méltatlan fia ugyancsak itt követett el, az 1822-iki
-borzasztó vérengzések alkalmával.
-
-Akkoriban a szultán e rettenetes ítéletet mondta ki Scióra: tűz, vas,
-rabszolgaság. A végrehajtással Kara-Ali kapudán pasa volt megbizva.
-Végre is hajtotta. Vérengző csordái partra szálltak a szigeten. A
-tizenkét évesnél idősebb férfiakat és a negyven évesnél idősebb
-asszonyokat könyörtelenül lemészárolták. A többit rabszolgákká tették és
-el akarták vinni a smyrnai és az északafrikai vásárokra. A harminczezer
-török ekkép tűzzel, vassal elpusztította az egész szigetet.
-Huszonháromezer sciotát gyilkoltak le. Negyvenhétezer ember volt
-eladásra szánva.
-
-[Illustration: SCIO OSTROMA MEG VOLT KEZDVE.]
-
-Ekkor lépett közbe Starkos Miklós. Czinkosai és ő, miután kivették
-részüket a mészárlásból és rablásból, főügynökeivé lettek e gyalázatos
-kereskedésnek, mely egy óriási embercsordát szolgáltatott ki az ottomán
-kapzsiságnak. A szerencsétlen rabszolgák ezreit e renegát hajói
-szállították el Kis-Ázsia és északi Afrika partjaira. Starkos Miklós e
-gyalázatos műveletek által lépett összeköttetésbe Elizundo bankárral, s
-innét eredtek azon roppant nyereségek, melyekből az oroszlánrész Hadsine
-atyjának jutott.
-
-Andronika nagyon is jól tudta, mily részt vett Starkos Miklós a sciói
-mészárlásokban és mily szerepet játszott ezen iszonyú körülmények közt.
-Ezért akart ide jönni, a hol ezerszer is megátkozták volna, ha tudják,
-hogy ő e nyomorult ember anyja. Úgy tartotta, hogy fiának bűneiért
-bűnhödik ha a szigeten harczol és vérét ontja a scioták ügyéért.
-
-De mihelyt Andronika partra szállt Scio szigetén, csaknem
-elkerülhetlenné vált, hogy előbb-utóbb ne találkozzék d’Albaret
-Henrikkel. És csakugyan Andronika, nehány nappal megérkezése után,
-január 13-án egészen váratlanul megpillantá a fiatal tisztet, a ki
-életét mentette volt meg a chaidarii csatában.
-
-A nő feléje sietett tárt karokkal és felkiáltott:
-
-– D’Albaret Henrik!
-
-– Ön!… Andronika… ön! – mondá az ifjú tiszt. – Ön itt?
-
-– Igen, – felelé a nő. – Nem ott van-e az én helyem, a hol még harczolni
-kell elnyomóink ellen?
-
-– Andronika, – viszonzá d’Albaret Henrik, – legyen büszke hazájára.
-Legyen büszke e haza gyermekeire, kik azt önnel együtt védelmezték.
-Rövid idő mulva egyetlen török katona sem lesz görög földön.
-
-– Tudom d’Albaret Henrik! vajha az Isten megóvná életemet e napig.
-
-S ekkor Andronika elmondá élettörténetét azon időponttól fogva, midőn a
-chaidarii csata után elváltak egymástól. Elbeszélte utazását
-szülőföldjére a Mainába, melyet még egyszer s utoljára látni óhajtott,
-majd élményeit a peloponnesusi hadseregnél és megérkezését Scióba.
-
-D’Albaret Henrik is elbeszélte, mily körülmények közt került Korfuba,
-mily összeköttetésben állt Elizundo bankárral, beszélt tervezett és
-meghiúsult házasságáról, Hadsine eltünéséről és azon reménységéről, hogy
-sikerülni fog őt egykor feltalálni.
-
-– Igen, d’Albaret Henrik – viszonzá Andronika. – És ha ön ma még nem is
-tudja, mily titok nehezül a fiatal leány életére, a felől biztos lehet,
-hogy ő méltó önhöz. Igen, ön viszont fogja őt látni és oly boldogok
-lesznek, a mint mindketten megérdemlik.
-
-– De mondja meg Andronika, – kérdé d’Albaret Henrik, – nem ismerte ön
-Elizundo bankárt?
-
-– Nem, – felelé Andronika, – Hogyan ismerném, és miért kérdi ön ezt
-tőlem?
-
-– Azért, mert gyakran volt alkalmam az ön nevét említeni előtte, –
-felelé az ifjú tiszt, – s e név nagyon sajátságos módon vonta magára
-figyelmét mindannyiszor. Egy izben megkérdezte, nem tudom-e, mi történt
-önnel, elválásunk óta.
-
-– Én nem ismertem őt d’Albaret Henrik, sőt még említtetni se hallottam
-Elizundo bankár nevét soha.
-
-– Akkor hát ez alatt is titok lappang, melyet nem tudok magamnak
-megmagyarázni, s mely kétségkívül soha sem lesz felderítve, miután
-Elizundo nincs többé.
-
-D’Albaret Henrik elhallgatott. Korfui emlékei fölmerültek lelkében.
-Eszébe jutott mindaz, a mit szenvednie kellett, s a mit még ezután fog
-szenvedni Hadsinetól távol.
-
-Aztán újra Andronikához fordult e szókkal:
-
-– És mit szándékozik ön tenni, ha a háború be lesz fejezve?
-
-– Az Isten akkor megkegyelmez nekem, – felelé Andronika, – és elszólit e
-világról, melyben hogy élnem kellett, eléggé gyötör miatta
-lelkiismeretem.
-
-– Gyötri a lelkiismerete, Andronika?
-
-– Igen.
-
-És a szerencsétlen anya csaknem kimondta, hogy már élete magában is bűn
-volt, miután _oly_ fiút szült a világra.
-
-De csakhamar elűzte e gondolatot.
-
-– A mi önt illeti, d’Albaret Henrik, ön még fiatal és az Isten hosszúra
-fogja nyújtani életét. Használja arra, hogy feltalálja azt, a kit
-elvesztett és a ki önt szereti.
-
-– Igen, Andronika, én keresni fogom őt mindenütt, valamint keresni fogom
-a gyűlölt vetélytársat is, a ki közénk furakodott.
-
-– Ki volt ez az ember? – Kérdé Andronika.
-
-– Egy kapitány, egy gyanus hajó parancsnoka, – felelé d’Albaret Henrik;
-– mihelyt Hadsine eltűnt, ő is elhagyta Korfut.
-
-– Mi a neve?
-
-– Starkos Miklós.
-
-[Illustration: «ÖN MÉG FIATAL D’ALBARET HENRIK!»]
-
-– Ő!…
-
-Csak egy szó hija volt, hogy Andronika elárulja titkát, és megvallja,
-hogy ő a Starkos Miklós anyja!
-
-E név, melyet d’Albaret Henrik oly váratlanul ejtett ki, leírhatatlan
-rémületet idézett elő nála. Bármennyire tudott is magán uralkodni, fia
-nevének hallatára szörnyen elhalványult. Tehát Starkos Miklós okozta
-mind azon szerencsétlenséget, mely ez ifjút érte, a ki az ő életét
-megmentette, a saját élete koczkáztatásával!
-
-De d’Albaret Henrik figyelmét se kerülte el a hatás, melyet Starkos
-Miklós neve Andronikára gyakorolt. Igen természetesen kiváncsi volt
-tudni az okát.
-
-– Mi baja?… Mi baja? – kérdé. – Miért zavarodott meg ennyire a _Karysta_
-kapitánya nevének hallatára. Szóljon!… szóljon!… ismeri azt, a ki e
-nevet viseli?
-
-– Nem, d’Albaret Henrik, nem, – felelé Andronika, önkénytelenül hebegve.
-
-– De igen!… ön ismeri!… Andronika, könyörgöm, mondja meg, ki ez az
-ember… mit tett… hol van e perczben… hol találhatnám fel?
-
-– Nem tudom.
-
-– Igen… ön tudja!… ön tudja Andronika és nem akarja nekem megmondani…
-nekem! nekem!… Talán egyetlen szavával nyomára vezetne… Talán Hadsine
-nyomára is… és ön nem akar szólni!
-
-– D’Albaret Henrik, – viszonzá Andronika oly hangon, melynek szilárdsága
-többé nem hazudtolta meg magát, – én nem tudok semmit… Nem tudom merre
-van az a kapitány… Nem ismerem Starkos Miklóst!
-
-E szókkal elhagyta az ifjú tisztet, a ki a legnagyobb felindulás hatása
-alatt állt. De e percztől fogva sikertelen volt minden iparkodása,
-Andronikával találkozni. A bátor nő kétségkívül átment Scióról a görög
-szárazföldre. D’Albaret Henriknek le kellett mondani a reményről, hogy
-vele találkozhassék.
-
-Fabvier ezredes hadjárata is nem sokára bevégződött minden eredmény
-nélkül.
-
-A szökések csakhamar nagyon gyakoriakká lettek az ostromló seregben. A
-katonák, daczára tisztjeik könyörgéseinek, hajóra keltek és elhagyták a
-szigetet. A tüzérek, kikre Fabvier mindenekfelett számított, cserben
-hagyták ágyúikat. Semmit sem lehetett tenni e csüggedéssel szemben, mely
-erőt vett a legjobbakon is.
-
-Fel kellett tehát hagyni az ostrommal és visszatérni Syrába, a hol ezt a
-szerencsétlen expedicziót szervezték. Fabvier ezredes itt, hősies
-harczainak jutalmául, nem kapott egyebet szemrehányásoknál s a
-legfeketébb hálátlanság tanujeleinél.
-
-D’Albaret Henrik el volt határozva Sciót a vezérrel együtt elhagyni. De
-a szigettenger melyik pontja felé irányozza kutatásait? Még nem volt
-magával tisztában ez iránt, midőn egy véletlen esemény véget vetett
-habozásának.
-
-Egy nappal előbb, mintsem hajóra akart kelni, hogy átszállíttassa magát
-a görög szárazföldre, levelet kapott a postán.
-
-A levél a korinthusi postabélyeggel volt ellátva, d’Albaret Henrik
-századosnak volt czímezve s a következő sorokat tartalmazta:
-
-«A korfui _Syphanta_ korvett törzskarában egy állomás van üresedésben.
-Nem volna kedve d’Albaret kapitánynak e hajóra szállni és folytatni a
-Sacratif és a sziget-tenger kalózai ellen megkezdett hadjáratot?
-
-«A _Syphanta_ márczius hónap legelső napjaiban az Anapomera hegyfok
-vizeiben fog tartózkodni és csónakja folyvást a hegyfok tövében, az Ora
-öblöcskében lesz.»
-
-«D’Albaret Henrik százados azt tegye, a mit hazaszeretete parancsol.»
-
-Az aláírás hiányzott. A kézirás ismeretlen volt. Semmi sem árulta el az
-ifjú tiszt előtt, ki lehetett a levél irója.
-
-Mindenesetre e sorok legalább hírt hoztak a korvett felől, melyről már
-bizonyos idő óta nem hallottak beszélni. Ezenkivül d’Albaret Henriknek
-alkalma nyilt újra gyakorolni a tengerész-mesterséget. Végre pedig
-lehetővé lett rá nézve üldözőbe venni Sakratifot s talán megszabadítani
-tőle a szigettengert, – sőt talán, – s ez nem csekély befolyást
-gyakorolt elhatározására, – alkalom kinálkozhatott e vizeken találkozni
-Starkos Miklóssal és hajójával.
-
-D’Albaret Henrik tehát rögtön elhatározta magát, elfogadni a névtelen
-levélben foglalt ajánlatot. Elbucsúzott Fabvier ezredestől, ugyanakkor
-midőn ez elindult Syra felé; aztán egy kis hajót bérelt ki és útra kelt
-a sziget északi pontjára.
-
-Az átkelés nem tarthatott soká, főleg miután jó délkeleti szél fújt; a
-hajócska elhaladt a koloquintai kikötő előtt, az anossai szigetek és a
-Pampaka hegyfok közt. E hegyfokon túl egyenesen az orai hegyfok felé
-tartott és a part mellett haladt előre, a hasonnevű öblöcske irányában.
-
-D’Albaret Henrik márczius elsején délután szállt partra.
-
-– Én d’Albaret Henrik százados vagyok, – mondá a fiatal tiszt a csónak
-legénységét vezénylő tisztnek.
-
-Egy csónak várt rá a parti szirt alatt. A sík tengeren egy korvett
-horgonyzott.
-
-– A hajóra akar szállni d’Albaret Henrik százados úr? – kérdé az
-altiszt.
-
-[Illustration: EGY CSOLNAK VÁRT RÁ A PARTI SZIRT ALATT.]
-
-– Azonnal.
-
-A csónak elindult, s a hat evezős hatalmas evezőcsapásai csakhamar
-átszállították a korvettre, mely legföljebb egy tengeri mérföldnyire
-horgonyzott.
-
-Mihelyt d’Albaret Henrik csónakja a hajó baloldalához ért, egy éles
-fütty hallatszott, majd egy ágyúlövés dördült el, melyet más kettő
-nyomon követett. Azon perczben, midőn az ifjú tiszt a fedélzetre lépett,
-az egész legénység, mely úgy volt felállítva, mint díszszemléknél
-szokás, fegyvereivel tisztelgett és a korfui lobogót felvonták az
-árboczra.
-
-A korvett másodkapitánya ekkor előlépett s erős hangon, hogy mindenki
-meghallhassa, így szólt:
-
-– A _Syphanta_ tisztjei és legénysége szerencséseknek érzik magukat, a
-hajó fedélzetén üdvözölhetni d’Albaret Henrik parancsnokot!
-
-
-
-
-X.  Hadjárat a szigettengeren.
-
-A _Syphanta_, egy másodrendű korvett, huszonkét 24 fontos ágyúval volt
-felszerelve s ezenkívül, a mi akkoriban nagy ritkaság volt, hat 12
-fontos ágyút vitt fedélzetén. Hosszúra elnyúló hajótestével és keskeny
-farával gyorsaság tekintetében a legjobb hajókkal versenyezhetett.
-Elbirta a legnehezebb vitorlázatot is és képes volt a partot csaknem
-mindenütt megközelíteni, aránylag sekély vízjárásánál fogva. Ha
-parancsnoka merész tengerész volt, kifeszíthette minden vitorláját, mert
-a _Syphanta_ minden bizonynyal ép oly kevéssé hajlott volna alattuk
-oldalvást, mint bármelyik fregatt. Inkább szétzúzta volna árboczait,
-hogysem elsülyedjen a vitorlatömeg alatt. Innét volt az, hogy még az
-erősen zajongó tengeren is rendkívüli sebességgel birt előre haladni, s
-épen ezért volt remélhető, hogy sikerrel fogja megoldani a rábízottakat
-azon kalandos czirkálásában, melyet feladatául tűztek ki a sziget-tenger
-kalózai ellen szövetkezett tulajdonosai.
-
-A _Syphanta_ katonai parancsnokság alatt állt, noha nem volt hadihajó a
-szó szoros értelmében; a mennyiben nem egy állam, hanem egyszerű
-magánfelek tulajdona volt. Tisztjei és legénysége becsületére váltak
-volna a legelső franczia vagy angol korvettnek. A műveletekben hasonló
-szabályosság, a fedélzeten hasonló fegyelem és rend uralkodott, akár
-úton volt a hajó, akár horgonyon pihent. Nyoma sem volt a hosszú útra
-fölszerelt hajókon uralkodó hanyagságnak, mely azt eredményezi, hogy a
-legénység vitézsége nincs mindenkor annyira szabályozva, mint a hadi
-tengerészet bármelyik hajójának parancsnoka megkövetelné.
-
-A _Syphanta_ legénysége kétszázötven emberből állt, kik nagyrészt
-francziák voltak a provence-i partokról; a többi angolokból, görögökből
-és korfiotákból került ki. Ügyes és gyakorlott, a harczban bátor, minden
-izében tengerész volt valamennyi és annyival inkább lehetett reájuk
-számítani, mivel mindnyájuknak volt már alkalmuk kitartásukat és
-vitézségüket bebizonyítani. Az altisztek és felügyelők méltóknak
-bizonyultak hivatásukra, mely abból áll, hogy közvetítőkül szolgáljanak
-a tisztek és a legénység közt. A törzskar négy hadnagyból és nyolcz
-hadapródból volt alakítva, kik származásukra nézve szintén korfioták,
-angolok vagy francziák voltak. Todros, a másodkapitány, teljesen ismerte
-a szigettengert és rendkívül jártas volt e tengeren, melynek
-legfélreesőbb zugait is hivatva volt a korvett felkutatni. Az összes
-öblökben és beszögelésekben egyetlen sziget se létezett, melyet ne
-ismert volna. Valamennyi szigetecske fekvését meghatározta már előbbi
-hadjárataiban. Az összes szorosok és szigetcsatornák iránya: szélessége
-és mélysége ép oly tüzetesen fel volt jegyezve elméjében mint a legjobb
-térképeken.
-
-E görög tengerész, ki mintegy ötven éves ember és hydrai származású
-volt, azelőtt Kanaris és Tomasis parancsnoksága alatt szolgálván,
-megbecsülhetetlen segítség volt a _Syphanta_ kapitányára nézve.
-
-A korvett, mint czirkáló hajó, elindulása perczétől fogva Stradena
-kapitány vezénylete alatt állt; és a legelső hetek alatt, mint említők,
-a szerencse kisérte utain. Elsülyesztett kalózhajók, jelentékeny
-zsákmány – kezdetnek igen szép volt. De a hadjárat nagyon is érezhető
-veszteségekkel is járt, úgy a legénységre, mint a törzskarra nézve.
-Meglehetősen hosszú ideig azért nem érkezett hír a _Syphantáról_, mert
-február 27-én kénytelen volt megütközni Lemnos előtt egy
-kalózhajórajjal.
-
-E csata nem csupán negyven ember életébe került, kik részint elestek,
-részint megsebesültek; de egy golyó Stradena kapitányt is halálosan
-megsebezte.
-
-Ekkor Todros kapitány vette át a hajó vezényletét, s miután biztosítá a
-győzelmet, visszavonult az eginai kikötőbe, mert a hajó teste és
-árboczai sürgős javításokat igényeltek.
-
-Itt, nehány nappal a _Syphanta_ megérkezése után, azon meglepő hír
-jutott köztudomásra, hogy a korvettet nagyon drágán megvásárolta egy
-raguzai bankár, kinek meghatalmazottja meg is jelent Eginában, átvenni a
-papirokat. Az egész dolog annyira rendben volt, hogy még csak kételyt
-sem lehetett támasztani az üzlet szabályossága iránt; ellenkezőleg,
-szabály szerint és teljesen beigazoltatott, hogy a korvett nem volt
-többé a korfui kereskedők tulajdona, kiknek a hajó eladása tetemes
-nyereséget hozott.
-
-De ha a _Syphanta_ tulajdonost cserélt is, rendeltetése ugyanaz maradt.
-Megtisztítani a szigettengert a pusztító rablóktól, szükség esetén
-hazájukba visszaszállítani a netalán megszabadítandó foglyokat és fel
-nem hagyni czirkálásaival mindaddig, míg e tengereket meg nem
-szabadította a legborzasztóbb rablótól, Sacratif kalóztól; ez volt
-ezentúl is feladata. A szükséges javítások befejeztetvén, a
-másodkapitány parancsot kapott Scio sziget északi partjain czirkálni, a
-hol majd meg fog jelenni az új kapitány, a ki ezentúl «Isten után ura»
-lesz a hajónak.
-
-Ezen időtájban történt, hogy d’Albaret Henrik azon lakonikus levelet
-kapta, melyben tudtára adták, hogy egy állomás van üresedésben a
-_Syphanta_ tiszti karában.
-
-Tudjuk, hogy elfogadta az ajánlatot, nem is sejtvén, hogy az üresedésben
-levő állomás a parancsnok állomása. Ezért történt, hogy mihelyt a
-fedélzetre lépett, a másodkapitány, a tisztek és a legénység
-parancsnoksága alá helyezék magukat, mialatt a korfui lobogót
-ágyúlövések üdvözölték.
-
-D’Albaret Henrik mindezekről azon beszélgetés alatt értesült, melyet
-Todros másodkapitánynyal folytatott. Az okmány, mely a korvett
-parancsnokságát ráruházta, teljesen rendben volt. Az ifjú tiszt
-fenhatóságát tehát senki se tehette, nem is tette vitássá. Ezenkívül a
-hajó több tisztje ismerte őt. Tudták, hogy tengerészhadnagy volt, a
-franczia hadi tengerészet legfiatalabb, de egyszersmind legkiválóbb
-tisztjeinek egyike. A függetlenségi háborúban való szereplése
-megérdemlett hirnevet biztosított számára, nevét meg is éljenezte az
-egész legénység mindjárt a legelső szemle alkalmával, melyet a
-_Syphanta_ fedélzetén tartott.
-
-– Tisztek és matrózok, – mondá d’Albaret Henrik egyszerűen, – ismerem a
-_Syphanta_ hivatását. Isten segítségével be fogjuk azt tölteni,
-teljesen. Tisztelet egykori parancsnokotoknak, Stradena kapitánynak, a
-ki dicsőségesen esett el kapitányi helyén. Számolok reátok. Ti is
-számoljatok énreám!
-
-Másnap, márczius 2-án, Scio partjai és a felettük kimagasló Illéshegy
-eltünt a látóhatárról s a korvett a szigettenger északi részei felé
-vitorlázott.
-
-A jó tengerészre nézve egy rövid áttekintés és fél napi utazás elég
-arra, hogy hajójának értéke felől tisztában legyen. A szél északnyugat
-felől és elég erősen fújt, a nélkül, hogy a vitorlatömeget csökkenteni
-kellett volna. D’Albaret kapitány tehát a legelső naptól fogva
-meggyőződhetett hajójának kitünő tulajdonságairól.
-
-[Illustration: D’ALBARET LEGELSŐ HADISZEMLÉJE A HAJÓN.]
-
-– Két vitorlányi előnyt adhat a szövetséges hajóhad bármelyik hajójának,
-– mondá Todros kapitány – és még se maradna mögötte bármily erős
-szélben.
-
-Ez a derék tengerész ajkain azt jelentette, hogy először: semmiféle
-vitorlás hajó sem volna képes sebesség tekintetében legyőzni a
-_Syphantát_ és másodszor, hogy erős árboczainál és szilárdságánál fogva
-összes vitorláit kifeszíthette oly viharban is, mely minden más hajót
-kényszerített volna a vitorlák egy részét bevonni, ha nem akarta az
-elsülyedést koczkáztatni.
-
-A _Syphanta_ elindult észak felé, kelet felől hagyván Metelin vagy
-Lesbos szigetét, az arkhipelagus legnagyobb szigeteinek egyikét.
-
-A korvett másnap e sziget mentében haladt el, hol a görögök már a háború
-kezdetén, 1821-ben, jelentékeny előnyt vívtak ki a török hajóraj felett.
-
-– Magam is ott voltam, – mondá Todros kapitány d’Albaret parancsnoknak.
-– Május havában történt. Hetven kicsi briggel négy török fregattot, négy
-korvettet és öt hadihajót vettünk üldözőbe, melyek a metelini kikötőbe
-menekültek. Egy nagy hadihajó elindult Konstantinápolyba segítségért, de
-mi erős vadászatot tartottunk rá és a levegőbe röpítettük
-kilenczszázötven emberből álló legénységével. Igen, én is ott voltam és
-én gyújtottam meg a kénből és szurokból készült ingeket, melyeket a hajó
-orrára raktunk. Igen jó ingek ezek, parancsnok úr, nagyon jól tartják a
-meleget, ajánlom önnek alkalmilag… a kalózok ellen.
-
-Egész öröm volt hallani Todros kapitányt, a mint széles jó kedvvel
-elbeszélte viselt dolgait, mint a vén tengerészek szokták. Csakhogy a
-mit a _Syphanta_ másodkapitánya beszélt, az igaz is volt, az utolsó
-szóig.
-
-D’Albaret Henrik nem ok nélkül vitorlázott észak felé, miután a korvett
-vezényletét átvette. Néhány nappal Scióból való elindulása előtt gyanus
-hajókat jeleztek Lemnos és Samothrake szomszédságában. Néhány levantei
-hajót kiraboltak és felgyújtottak csaknem az európai Törökország
-partjain. Talán a kalózok, mióta a _Syphanta_ oly makacsul vadászott
-rájuk, czélszerűbbnek tartották a szigettenger legészakibb részeibe
-visszahúzódni. Ez csupán óvatossági rendszabály volt részükről.
-
-Metelin vizeiben semmi gyanusat sem talált d’Albaret Henrik. Csupán
-néhány kereskedő-hajó volt ott, melyeknek parancsnokai érintkezésbe
-léptek a korvettel és jelenléte által nagyon megnyugtatva érezték
-magukat.
-
-A _Syphanta_, noha a napéjegyen viharos időszaka által kemény próbára
-tétetett, két hétig lelkiismeretesen teljesíté hivatását. Két vagy három
-erősebb szélvihar alkalmat nyújtott d’Albaret Henriknek, megítélni
-nemcsak a hajó kitünő tulajdonságait, hanem egyszersmind a legénység
-ügyességét is. De egyúttal őt is megismerték és a franczia
-tengerésztisztek jó hírneve nem lett általa meghazudtolva. Taktikai
-tehetségét egy tengeri ütközet közepette elég alkalma lesz majd
-bebizonyítani. De senki se kétkedett a felől, hogy a tűzben bátran fogja
-megállni a helyét. Az ifjú tiszt, e nehéz körülmények közt, az
-elméletben ép oly megbizható embernek bizonyult, mint a gyakorlatban.
-Bátor jellemmel, nagy lelkierővel és rendíthetlen hidegvérrel birt, mely
-képessé tette nemcsak előrelátni az eseményeket, de uralkodni is
-felettük. Szóval, valódi tengerész volt és e szó mindent megmond.
-
-Márczius második felében a korvett Lemnos körül czirkált. E sziget, mely
-az égei tenger e részében a legjelentékenyebb, kiterjedésre nézve
-tizenöt mérföldnyi hosszúsággal és öt-hat mérföldnyi szélességgel bir s
-a függetlenségi háború által érintetlenül maradt, ép úgy, mint a
-szomszéd Imbro sziget; de a kalózok gyakran egész a kikötőig
-előnyomultak és elfogdosták a kereskedő-hajókat. A korvett,
-élelmiszereit kiegészítendő, a kikötőben horgonyt vetett, mely akkoriban
-csaknem egészen tele volt hajókkal. Lemnosban azon időtájban sok hajót
-építettek, s míg egyfelől a tengeri rablóktól való félelemből nem merték
-azokat egészen elkészíteni, a melyek munkában voltak; másfelől a készen
-levő hajók ugyanazon okból nem merték elhagyni a kikötőt. Innét az ott
-horgonyzó hajók nagy száma.
-
-Az értesülések, melyeket d’Albaret parancsnok e szigeten vett, csakis
-arra ösztönözhették, hogy folytassa hadjáratát a szigettenger északi
-vidékein. Ő és tisztjei még Sakratif nevét is több izben hallották
-említeni.
-
-– Ah! – kiáltá Todros kapitány, – valóban kiváncsi volnék szemközt állni
-e gazemberrel, a ki egy kissé regeszerűnek látszik előttem. Ha
-szemtől-szembe látnám, legalább meggyőződném róla, hogy csakugyan
-létezik.
-
-– Ön e szerint kételkedik létezésében? – kérdé d’Albaret Henrik élénken.
-
-– Lelkemre mondom, parancsnok úr, – viszonzá Todros – ha őszinte
-véleményemet akarja hallani, én nem igen hiszek ebben a Sakratifban és
-tudtommal senki sem dicsekedhetik azzal, hogy őt valaha színről-színre
-látta volna. Lehet, hogy ez csak álnév, melyet egymásután vesznek fel a
-kalózvezérek. Én részemről azt hiszem, hogy e név alatt nem egy lógott
-már közülök különböző vitorlarudakon. Különben mindegy! – a fődolog az,
-hogy ezek a gazficzkók függjenek és függött is már szerencsére akárhány.
-
-– Utóvégre is lehetséges, a mit ön mond, Todros kapitány, – viszonzá
-d’Albaret Henrik; – s ez megmagyarázná azon mindenütt-jelenvalóságot,
-melyet ennek a Sakratifnak tulajdonítani látszanak.
-
-– Igaza van, parancsnok úr, – mondá egy franczia tiszt. – Ha Sakratifot,
-mint sokan állítják, csakugyan látták egy és ugyanazon időben, különböző
-helyeken, ez csak azt bizonyítja, hogy több kalózvezér viselte e nevet
-egyidejűleg.
-
-– És csak azért viselik többen, hogy tévútra vezessék a becsületes
-embereket, a kik őket üldözik! – viszonzá Todros kapitány. – De,
-ismétlem, van egy biztos mód elenyésztetni e nevet, s e mód nem egyéb,
-mint elfogni és felakasztatni mindazokat, a kik viselik… sőt azokat is,
-a kik nem viselik! Ilyenformán a valódi Sakratif, ha csakugyan létezik,
-nem kerüli el a kötelet, melyet emberül megérdemelt.
-
-Todros kapitánynak igaza volt, de a fődolog még se lehetett egyéb, mint
-megtalálni a megtalálhatlan gonosztevőket.
-
-– Todros kapitány, – mondá ekkor d’Albaret Henrik, – a _Syphanta_ első
-hadjáratában, vagy az ön korábbi hadjárataiban soha sem találkozott ön
-egy körülbelül száz tonna teherképességű sacoleve-vel, mely a _Karysta_
-nevet viseli?
-
-– Soha, – felelé a másodkapitány.
-
-– És önök uraim? – kérdé a parancsnok, a tisztekhez fordulva.
-
-Senki se hallott a sacoleveről semmit, noha a legtöbb közülök folyvást a
-szigettenger vizein járt a függetlenségi harcz kitörésétől fogva.
-
-– Soha se hallották önök Starkos Miklós, a _Karysta_ kapitánya nevét
-említtetni? – kérdé újra d’Albaret Henrik.
-
-E név is teljesen ismeretlen volt a korvett tisztjei előtt, a mi felett
-különben teljességgel nem lehetett csodálkozni, miután csak egy egyszerű
-kereskedelmi hajó parancsnokáról volt szó; ilyen hajókat pedig száz
-számra lehetett találni a levante különböző állomásain.
-
-Azonban Todros mégis homályosan hitt emlékezhetni, hogy a Starkos nevet
-hallotta, midőn egy izben Messeniában, az arkádiai kikötőben
-állomásozott. E nevet azon gyanus hajók egyikének parancsnoka
-viselhette, melyek az északafrikai partokra szokták átszállítani a török
-hatóságok által eladott hadifoglyokat.
-
-– De ez nem lehet a kérdéses Starkos, – tevé utána. – Ön azt mondja,
-parancsnok úr, hogy ez a Starkos egy sacoleve kapitánya volt, egy
-sacoleve pedig nem felelhet meg egy ilyen üzlet igényeinek.
-
-– Igaz! – viszonzá d’Albaret Henrik és nem feszegette tovább a kérdést.
-
-De ha Starkos Miklós eszébe jutott, ez azért volt, mert gondolatai
-szünet nélkül visszatértek Elizundo Hadsine és Andronika kettős
-eltünésének kifürkészhetlen titkára. E két név most már
-elválaszthatlanul egybeforrt emlékezetében.
-
-Márczius 25-ike körül a _Syphanta_ Samothrake sziget irányában volt,
-hatvan tengeri mérföldnyire Sciótól északnak. Ha az időt
-összehasonlítjuk a meghaladt távolsággal, láthatjuk, hogy a vidékek
-összes búvóhelyei szorosan ki lettek motozva. A mit a korvett nem
-teljesíthetett a sekély vizeken, hol nem talált elégséges mély vizet,
-csónakjai végezték el helyette. De idáig a kutatásoknak semmi eredménye
-sem volt.
-
-Samothrake szigetet kegyetlenül feldúlták a háború alatt, de még mindig
-a törökök tartották hatalmukban. Feltételezni lehetett tehát, hogy a
-tengeri rablók – valóságos kikötő hiányában – biztos menhelyet találtak
-számos parti beszögeléseiben. A Saoce hegy öt-hatezer lábnyira
-emelkedik; ily magasságról a kirendelt őrök könnyen észrevehettek és
-idejekorán jelezhettek minden hajót, melynek közeledése gyanusnak
-látszott. A jókor és kellőleg értesített kalózok tehát könnyű szerrel
-menekülhettek, mielőtt ostromzár alá kerültek volna. Valószínűleg így is
-történt; mert a _Syphanta_ egyetlen kalózhajóval se találkozott e
-csaknem elhagyatott vizeken.
-
-D’Albaret Henrik ekkor északnyugati irányt vett, kikémlelendő Thasos
-szigetét, mely mintegy húsz tengeri mérföldnyire fekszik Samothraketól.
-A korvettnek erős szél ellen kellett küzdeni, de csakhamar a szárazföld
-közelébe jutván, nyugodtabb tengert talált, mely a hajózást könnyebbé
-tette.
-
-Sajátszerű volt a szigettenger különböző szigeteinek sorsa! Mig Sciónak
-és Samothrakenak annyit kellett szenvednie a törökök pusztításaitól;
-Thasost, ép úgy, mint Lemnost és Imbrót, megkimélték a háború
-viszontagságai. Thasos egész lakossága görög származású; erkölcseik
-őseredetiek; a férfiak és nők megőrizték ruházatukban, fejdíszeikben az
-ókori művészet egész báját. A török hatóságok tehát, melyeknek e sziget
-alá van vetve a tizenötödik század kezdetétől fogva tetszésük szerint
-elpusztíthatták volna, a legcsekélyebb ellentállás nélkül. Azonban egy
-megmagyarázhatlan kiváltság következtében, mindeddig megkimélve maradt,
-noha lakóinak vagyonossága felingerelhette volna a lelkiismeretlen
-barbárok kapzsiságát.
-
-Mindazáltal valószínű, hogy a _Syphanta_ megérkezése nélkül Thasos is
-megismerkedett volna a feldúlás irtózataival.
-
-April 2-án a sziget északi részén levő kikötőt, mely ma a Pyrgo nevet
-viseli, a kalózok látogatása komolyan fenyegette. Körülbelül tizenkét
-ágyúval fölfegyverzett öt vagy hat hajójuk megjelent a város előtt. E
-banditák partrakelése, a küzdelmekhez nem szokott lakosság közepette,
-nagy szerencsétlenséget idézett volna elő; mert a szigeten nem létezett
-kellő erő, mely velük szembeszállhasson. De a korvett is megjelent a
-kikötő előtt s mihelyt közeledését az egyik hajó főárboczáról jelezték,
-a többi apróbb kalózhajó azonnal csatarendbe sorakozott, – a mi
-részükről nagy merészséget árult el.
-
-– Talán támadni akarnak? – kiáltá Todros kapitány, a ki a parancsnok
-mellett állt.
-
-– Támadni vagy védekezni? – viszonzá d’Albaret Henrik, kit a kalózok e
-magatartása szintén meglepett.
-
-– Az ördögbe, inkább azt vártam, hogy e gazemberek kifeszítik összes
-vitorláikat és elmenekűlnek.
-
-– Csak hadd szegüljenek ellent, Todros kapitány! Sőt hadd támadjanak! Ha
-elfutnának, néhány közülök bizonyára megmenekülne. Adjon jelt a
-készenlétre!
-
-A parancsnok rendeletei azonnal végrehajtattak. Az ütegben megtöltötték
-és kanóczczal ellátták az ágyúkat s a golyókat kézügybe rakták. A
-fedélzeten lövésre készen állították fel az ágyúkat s a legénység közt
-kiosztották a fegyvereket, puskákat, pisztolyokat, kardokat és
-fejszéket. Az árboczőrök készen tartották magukat a műveletekre, akár
-ütközetre kerül a sor, akár a menekülőket kell majd üldözni. Mindez oly
-szabályosan és gyorsan történt, mintha a _Syphanta_ hadihajó lett volna.
-
-[Illustration: AZ ÜTEGBEN MEGTÖLTÖTTÉK AZ ÁGYÚKAT.]
-
-E közben a korvett közeledett a kis hajórajhoz, ép úgy készen a
-támadásra, mint minden támadás visszaverésére. A parancsnok szándéka az
-volt, hogy a legnagyobb kalózhajóra – mely brigantin volt – oldalról
-sortüzet lövet, mely harczképtelenné teheti, aztán melléje nyomul és
-embereivel megtámadtatja. De valószínű volt, hogy a kalózok, bár
-előkészületeket tettek az ütközetre, hacsak lehetséges, menekülni
-óhajtottak volna. Csakis azért nem tették ezt már korábban, mert a
-korvett megérkezése meglepte őket s most már elzárta előlük a kikötő
-kijárását. Nem maradt tehát számukra egyéb hátra, mint mozdulataikat
-kombinálni és utat törni maguknak kifelé.
-
-A brigantin kezdte el a tüzelést. Ágyúival úgy czélzott, hogy a
-korvettnek legalább egyik árboczát összezúzza. Ha ez sikerül, akkor
-alapos reménye lehet megszabadulni ellenfele üldözésétől.
-
-A golyók hét-nyolcz lábnyira süvöltöttek el a _Syphanta_ fedélzete
-felett, összetörtek néhány oldalvitorlát, elszakítottak néhány
-árboczkötelet, megsebeztek három vagy négy matrózt, de nem veszélyesen.
-Szóval nem tettek kárt a hajó egyetlen lényeges alkatrészében sem.
-
-D’Albaret Henrik nem viszonozta a lövést azonnal. Egyenesen a
-brigantinra czéloztatott s a hajó baloldalán csak akkor dördültek el az
-ágyúk, midőn az első lövések füstje már szétoszlott. A brigantin
-parancsnoka, hajója nagy szerencséjére, a meglehetősen erős szél
-segélyével oly oldalmozdulatot hajtathatott végre, hogy a hajótestuek a
-víz felett levő részét csak két vagy három golyó érintette. Néhány
-embere ugyan elesett, de a brigantin nem lett harczképtelenné.
-
-Hanem azért a korvett golyói, ha el is tévesztették közvetlen
-czéljaikat, még se vesztek kárba. Egy kisebb hajó, mely a brigantin
-oldalmozdulata következtében szabadon állt, annyi golyót kapott
-baloldali gerinczébe, hogy a víz kezdett behatolni.
-
-– Ha nem a brigantin, hát legalább a társa kapta a lövéseket ócska
-bordái közé! – kiáltá néhány matróz a _Syphanta_ előrészén.
-
-– Borporcziómba fogadok, hogy öt percz alatt elmerül.
-
-– Három percz alatt.
-
-– Tartom a fogadást és a bor oly könnyen folyjon le a torkomon, a mily
-könnyen a víz befolyik a hajótest lyukain.
-
-– Merül!… merül!…
-
-– Már övig ér neki a víz… no mindjárt lesz a feje felett is.
-
-– És azok az ördöngős ficzkók a vízbe ugrálnak és úszva igyekeznek
-menekülni.
-
-– No hát, nem kell őket háborgatni, ha jobban szeretnek hurokra jutni,
-mint vízbe fúlni.
-
-A hajó csakugyan lassankint sülyedt. Mielőtt a víz a fedélzetig ért
-volna, a legénység a vízbe ugrált és iparkodott a flotilla valamely
-másik hajójára jutni.
-
-De ezeknek más gondjuk volt, mint sülyedő társuk legénységének
-segítségére sietni. Most már csak a menekülésre gondoltak. A nyomorult
-rablók a vízbe is fúltak valamennyien, a nélkül, hogy egyetlen kötelet
-dobtak volna ki megmentésükre.
-
-Ezenfelül a _Syphanta_ másodszor is sortüzet irányzott egy másik kisebb
-hajóra, mely oldalvást állt és azt teljesen tönkre is silányította.
-Ennek is vége lett, a kalózhajó csakhamar eltünt egy lángfüggöny mögött,
-melyet öt vagy hat tüzes golyó gyújtott a fedélzetén.
-
-Ezt látván, a másik két kisebb hajó belátta, hogy nem fog sikerülni a
-védekezés a korvett ágyúi ellen. Sőt az is világos volt, hogy ha
-megkisérlik a futást, semmi kilátásuk se lehet ily gyors járású hajó
-elől megmenekülniök.
-
-Ehhez képest a brigantin parancsnoka az egyetlen módhoz nyúlt, mely még
-rendelkezésére állt, ha legénységét meg akarta menteni. Jelt adott a
-csatlakozó összegyülekezésre. A kalózok néhány percz alatt a brigantin
-fedélzetére menekültek, miután elhagyták apróbb hajóikat, melyeket
-felgyújtottak és a levegőbe röpítettek.
-
-A brigantin legénysége, mely ekkép mintegy száz emberrel szaporodott, a
-legjobb körülmények közt fogadhatta el a csatát, ha máskép nem sikerülne
-menekülnie.
-
-De ha legénysége számra nézve már most egyenlő is volt a korvett
-legénységével, még se tehetett czélszerűbbet, mint futásban keresni
-menedéket. Nem is habozott gyors járásának előnyeit felhasználni, hogy a
-török partok felé menekülhessen. Parancsnoka itt oly jól el tud rejtőzni
-a parti szirtek mögött, hogy a korvett fel se találhatja, vagy ha
-feltalálja se mehetne utána.
-
-A szél mind erősebben fújt. A brigantin mindamellett felhúzta valamennyi
-vitorláját, még árboczainak összezúzását is koczkáztatván és távozni
-kezdett a _Syphantától_.
-
-– Jól van! – kiáltá Todros kapitány. – Nagyon csodálkoznám rajta, ha oly
-hosszú lábai volnának, mint a mi korvettünknek.
-
-S ezzel a parancsnokhoz fordult, kinek rendeleteit várta. De e perczben
-d’Albaret Henrik figyelme másfelé volt irányozva. Többé nem nézett a
-brigantinra. Távcsövét a thasosi kikötőre irányozta és egy könnyű
-szerkezetű hajót nézett figyelmesen, mely valamennyi vitorláját
-kifeszítvén, attól minél gyorsabban igyekezett távozni.
-
-[Illustration: BORPORCZIÓMBA FOGADOK, HOGY ELMERÜL.]
-
-Az idegen hajó egy sacoléve volt. Az erős északnyugati szél segélyével,
-mely lehetővé tette egész vitorlázatának felhasználását, a kikötő déli
-kijárása felé tartott, hova sekély vízjárásánál fogva képes volt
-behatolni.
-
-D’Albaret Henrik, miután gondosan megszemlélte, hirtelen leeresztette
-távcsövét s felkiáltott:
-
-– A _Karysta!_
-
-– Hogyan! ez volna az a sacoléve, melyről ön nekünk beszélt? – viszonzá
-Todros kapitány.
-
-– Ez az; és ha hatalmamba keríthetném, kész volnék…
-
-D’Albaret Henrik nem fejezte be mondatát. Kötelességérzete nem engedte,
-hogy habozzék a nagyszámú kalózlegénységgel biró brigantin és a
-_Karysta_ közt, noha ezen utóbbit kétségkívül Starkos Miklós vezényelte.
-A brigantin üldözésével felhagyván és minden áron oda törekedvén, hogy
-mielőbb a kijárás végéhez érjen, bizonynyal útját állhatta volna a
-socolévenek s azt hatalmába keríthette volna. De ezzel a közérdeket
-feláldozta volna magánérdekének. Nem tehette. Egyetlen percznyi
-idővesztegetés nélkül a brigantint megtámadni, hatalmába keríteni és
-megsemmisíteni, ez volt a teendő. Egy utolsó pillantást vetett a
-_Karystára_, mely bámulatos sebességgel távozott el a szabadon maradt
-kijáráson keresztül; aztán parancsot adott, egész erővel üldözőbe venni
-a kalózhajót, mely ellenkező irányban kezdett távozni.
-
-A _Syphanta_, összes vitorláinak segélyével rögtön elindult a brigantin
-vízbarázdája nyomán. Egyidejűleg ágyúi is lövésre készen állíttattak, s
-miután a két hajó közt nem volt nagyobb távolság fél tengeri mérföldnél,
-a korvett elkezdett beszélni.
-
-A mit mondott, kétségkívül nem volt a brigantin inyére, mert féloldalt
-fordulván, megkisérlé, nem lenne-e képes ily irányba megszökni ellenfele
-elől.
-
-Nem sikerült.
-
-A _Syphanta_ kormányosa egy mozdulattal szintén ugyanazon irányban
-fordítá hajóját.
-
-Az üldözés még körülbelül egy óráig tartott ily körülmények közt. A
-távolság mindinkább csökkent a két hajó közt és nem lehetett kétkedni a
-felől, hogy a kalózokat még az éj beállta előtt utolérik. De a küzdelem
-a tengeri rablók és üldözőik közt máskép végződött.
-
-A _Syphanta_ egy ágyúgolyója egy szerencsés lövés következtében
-összezúzta a brigantin előárboczát. A brigantin azonnal megszünt előre
-menni, sőt ellenkezőleg, kezdett a szél alatt visszafelé úszni s a
-korvettnek ezentúl nem volt egyéb dolga, mint bevárni, hogy eléje érjen
-oldalvást, körülbelül egy negyed óra mulva.
-
-Ekkor irtóztató dördülés hallatszott. A _Syphanta_ nem egészen fél fonal
-hosszúságból jobboldali összes ágyúinak sortüzét adta a brigantinra,
-melyet a vaszápor szinte fölemelt a levegőbe, de miután csak a
-fedélzetet söpörte végig, a hajó nem merült el.
-
-Mindazonáltal a parancsnok, kinek legénységét ezen utolsó décharge
-megtizedelte; belátván, hogy nem állhat többé ellent, bevonta lobogóját.
-
-A korvett csónakjai már a legközelebbi perczben a brigantine alatt
-voltak és átszállították az életben maradottakat. A hajó felgyújtatván,
-égett mindaddig, míg a tűz a vizvonalig ért. Ekkor aztán elmerült a
-hullámok alá.
-
-A _Syphanta_ jó és hasznos dolgot hajtott végre. Sohase tudták meg, hogy
-ki volt e kis hajóraj parancsnoka, mi volt a neve és multja, honnét
-származott? Mert makacsul vonakodott felelni a kérdésekre, melyek ez
-irányban hozzá intéztettek. Társai is mélyen hallgattak, sőt, mint néha
-történni szokott, talán nem is tudtak semmit parancsnokuk multjáról. De
-a felől, hogy kalózok voltak, kétkedni sem lehetett, ennélfogva nyomban
-ki is végezték őket.
-
-Azonban a sacoléve megjelenése és eltünése sok gondot okozott d’Albaret
-Henriknek. A körülmények, melyek közt Thasost elhagyta, rendkívül
-gyanussá tevék. Vajjon a korvett és a kalózhajóraj közt kifejlődött
-küzdelmet akarta-e arra felhasználni, hogy annál biztosabban
-menekülhessen? E szerint tehát félt szemközt állani a _Syphantával_,
-melyet talán megismert? Egy becsületes hajó nyugodtan maradt volna a
-kikötőben, miután a kalózok épen menekülni óhajtottak onnét. S ime a
-_Karysta_, azt koczkáztatva, hogy kezeik közé kerül, siet horgonyait
-fölszedni és kijutni a sík tengerre! Semmi se lehetett kétértelműbb e
-magatartásnál s az ember jogosan kérdezhette magától, vajjon nem állt-e
-velük czimboraságban? Valóban, d’Albaret parancsnokot egy cseppet se
-lephette volna meg, ha arról értesül, hogy Starkos Miklós a tengeri
-rablók közé tartozik. Szerencsétlenségre csupán a véletlenben bízhatott,
-hogy újból nyomába jut. Az éj közelgett s ha a _Syphanta_ délnek venné
-is útját, semmi kilátása sincs a sacolévevel találkozni. Bármennyire
-sajnálta is tehát d’Albaret Henrik, hogy elszalasztotta ez alkalmat,
-Starkos Miklóst kézre keríteni, kénytelen volt megnyugodni azon
-öntudatban, hogy a kötelességét teljesítette. A thasosi ütközet
-eredménye öt kalózhajó megsemmisítése volt s ezen eredmény úgyszólván
-semmibe se került a korvett legénységének. Ez által, előreláthatólag,
-bizonyos időre biztosítva volt a közbiztonság a szigettenger északi
-részein.
-
-
-
-
-XI.  Jelek, melyekre nincs válasz.
-
-A _Syphanta_, nyolcz nappal a thasosi ütközet után, a török part összes
-beszögeléseit és öblöcskéit megmotozván Cavalától Orphanáig, átment a
-Contessa-öblön, majd a Deprano hegyfoktól a Paliuri hegyfokig, a Monte
-Santo- és Cassandra-öblök előtt elhaladva, végre április 15-ikén a
-látóhatárról tünedezni kezdett az Athos hegy, melynek legmagasabb csúcsa
-közel kétezer méternyi magasságra emelkedik a tenger felszíne fölött.
-
-Ezen utazás alatt semmiféle gyanus hajóval sem találkozott. Török hajók
-gyakrabban mutatkoztak, de a korfui lobogó alatt vitorlázó _Syphanta_
-nem lépett velük érintkezésbe, mert hiszen parancsnoka szivesebben
-üdvözölte volna e hajókat ágyúlövésekkel, mint kalapleemeléssel. Máskép
-állt a dolog néhány kereskedelmi hajóval, ezek szolgáltak bizonyos
-értesítésekkel, melyek a korvett missziójára nézve csakis hasznosak
-lehettek.
-
-Ily körülmények közt jutott d’Albaret Henrik április 26-án egy
-nagyfontosságú tény tudomására. A szövetséges hatalmak kijelentették,
-hogy elfognak és letartóztatnak minden fegyveres segítséget, mely a
-tengeri úton küldetnék Ibrahim pasa csapatai után. Ezenfelül Oroszország
-hivatalosan hadat üzent a szultánnak. Görögország helyzete tehát
-folyvást javult s bármily késedelmek következhettek még be, biztosan
-közeledett függetlenségének visszahódítása felé.
-
-A korvett április 30-ikán behatolt a szaloniki öböl véghatáráig. Ez volt
-a végpont, melyet czirkálásában elért, a szigettenger északnyugati
-részén. Még itt is alkalma nyílt üldözőbe venni néhány apróbb
-kalózhajót, melyek csak úgy menekülhettek tőle, hogy a partra vetették
-magukat. Habár a legénység nem veszett is el az utolsó emberig, legalább
-e hajók legnagyobb része használhatatlanná lett.
-
-A _Syphanta_ ekkor délkeleti irányt vett, hogy gondosan megfigyelhesse a
-szaloniki öböl déli partjait. De kétségkívül híre futott már
-érkezésének, mert egyetlen kalózhajó se mutatkozott, melylyel
-elbánhatott volna.
-
-Ekkor egy sajátszerű, sőt megmagyarázhatlan esemény történt a korvett
-fedélzetén.
-
-Május 10-én este hét óra tájban d’Albaret Henrik belépett a közös
-terembe, mely a _Syphanta_ egész hátulsó részét elfoglalta s egy levelet
-talált az asztalon. Felvette, a mennyezetről himbálózó lámpához tartotta
-és elolvasta a levélczímet, mely így hangzott:
-
-«D’Albaret Henrik kapitánynak, a _Syphanta_ korvett parancsnokának, a
-tengeren.»
-
-D’Albaret Henrik megismerni vélte az írást. Rendkívül hasonlított azon
-levélhez, melyet Scio szigetén kapott s melyben értesítették, hogy egy
-állomás van üresedésben a korvett fedélzetén. Az oly sajátságos módon és
-minden postai szabály ellenére érkezett levél tartalma a következő volt:
-
-«Ha d’Albaret parancsnok hajlandó a szigettenger vizein folytatott
-hadjáratának tervét úgy intézni, hogy szeptember hó első felében
-Scarpanto-sziget környékén legyen, ez által a közügyet és a rábízott
-érdekeket leghathatósabban fogja szolgálni.»
-
-[Illustration: D’ALBARET HENRIK MEGISMERNI VÉLTE AZ IRÁST.]
-
-A levélben ép oly kevéssé volt kelet vagy aláírás, mint azon, melyet
-Scio szigetén kapott. S midőn d’Albaret Henrik a kettőt összehasonlítá,
-meggyőződött róla, hogy ezt is, amazt is egy és ugyanazon kéz írta.
-
-Hogyan lehessen ezt megmagyarázni? Az első levél postán érkezett. De a
-másodikat csakis a hajósszemélyzet valamelyik tagja tehette az asztalra.
-Bárki volt is, okvetlenül magánál kellett hordoznia a hadjárat
-kezdetétől fogva, hacsak nem a _Syphanta_ legutóbbi állomáshelyeinek
-egyikén vette át. Ezenkívül a levél nem volt ott, midőn a parancsnok egy
-órával azelőtt elhagyta a közös termet és a fedélzetre ment, megtenni a
-szükséges rendelkezéseket éjszakára; következőleg szükségképen a
-legutolsó órában került a közös terem asztalára.
-
-D’Albaret Henrik csöngetett.
-
-Egy segédkormányos belépett.
-
-– Ki jött be e terembe, mialatt a fedélzeten voltam? – kérdé d’Albaret
-Henrik.
-
-– Senki, parancsnok úr – felelé a kormányos.
-
-– Senki? – De nem léphetett be valaki a nélkül, hogy láttad volna?
-
-– Nem, parancsnok úr, minthogy egy perczig se távoztam az ajtó mellől.
-
-– Jól van.
-
-A segédkormányos katonás üdvözlettel távozott.
-
-– Valóban lehetetlennek látszik, – mondá magában d’Albaret Henrik – hogy
-valaki a hajósszemélyzet közül észrevétlenül ide bejöhetett volna. De
-vajjon az alkonyat félhomályában nem lopódzhatott-e valaki a külső
-erkély folyosójára és nem mászhatott-e be a terem ablakán?
-
-[Illustration: NAUPLIA.]
-
-D’Albaret Henrik megvizsgálta az ablakokat, melyek a terem falán voltak
-alkalmazva. De az összes ablakok, valamint az ő magánszobájának ablakai
-is, belülről voltak bezárva. Teljességgel lehetetlen volt tehát, hogy
-valaki kívülről jöhessen be e nyílások egyikén keresztül.
-
-Mindez utóvégre legcsekélyebb nyugtalanságot sem okozott d’Albaret
-Henriknek: legföljebb meglepetést és a ki nem elégített kíváncsiság azon
-érzetét, mely egy alig megmagyarázható ténynyel szemben vesz rajtunk
-erőt. Annyi bizonyos, hogy bármily úton-módon történt is, de a névtelen
-levél eljutott rendeltetése helyére és nem mást illetett, mint a
-_Syphanta_ parancsnokát. D’Albaret Henrik rövid megfontolás után
-elhatározta, hogy e dologról senkinek sem szól, még a másodkapitánynak
-sem. Mire való is volna a levél tartalmának közlése? Rejtélyes
-levelezője, bárki volt is, bizonyára nem fogja magát megismertetni.
-
-És most, vajjon fogja-e követni a parancsnok a levélben foglalt
-tanácsot?
-
-– Minden bizonynyal – mondá magában. – Az, a ki legelőször írt nekem
-Scióba, nem csalt meg, midőn azt állította, hogy egy állomást
-foglalhatok el a _Syphanta_ tiszti karában, Miért csalna meg most, midőn
-felszólít, hogy szeptember hó első hetében Scarpanto-sziget közelében
-legyek? E felszólítást csak a rám bízott küldetés érdekében intézhette
-hozzám. Igen! Módosítani fogom hadjárati tervemet és a kitűzött napon
-ott leszek, a hova hívtak.
-
-D’Albaret Henrik gondosan elzárta a levelet, mely ezen újabb
-utasításokat tartalmazta; aztán elővette térképeit és tanulmányozni
-kezdte új úti tervét, hogy hasznosan tölthesse el az augusztus hó végéig
-hátralevő négy hónapot.
-
-Scarpanto szigete délkeleten, a szigettenger tulsó végén fekszik, vagyis
-mintegy száz tengeri mérföldnyire egyenes vonalban. A korvettnek tehát
-elég ideje lesz meglátogatni Morea különböző partjait, hol a kalózok oly
-könnyen elrejtőzhettek, valamint a Cykladok csoportját, mely az eginai
-öböltől Kréta szigetéig terjed.
-
-Egészben véve azon kötelezettség, hogy a kitüzött időben Scarpanto
-környékén czirkáljon, csak nagyon csekély mértékben módosította a
-d’Albaret parancsnok által előre megállapított uti tervet. A mit
-végrehajtani elhatározott, végrehajthatta, a nélkül, hogy programmjából
-bármit kitörült volna. Ehhez képest a _Syphanta_, május 20-án, miután
-Pelerissa, Peperi, Sarakino és Skantyura szigeteket meglátogatta,
-Scyrosba indult kémszemlére.
-
-Scyros a legnagyobbak egyike azon kilencz szigetből álló csoportban,
-melyet az ókor talán a kilencz múzsa székhelyeiül jelölhetett volna ki.
-A biztos, tágas és jó horgonytalajú Szent György kikötőben a korvett
-legénysége könnyen elláthatta magát friss élelmiszerekkel, juhokkal,
-fogolymadarakkal, liszttel, árpakásával s azon fölséges borral, mely a
-sziget legfőbb jövedelmi forrását képezi. E sziget, melynek neve sűrűn
-előfordul a trójai háború félig mythologiai eseményeiben s mely
-összefüggésben áll Lycomedes, Achilles és Ulysses dicső nevével,
-nemsokára az új görög királyság euboeai heparchiájához csatoltatott.
-
-D’Albaret Henrik apróra megmotozta a Scyros partjain létező számos
-beszögelést és öblöcskét, melyekben a kalózok könnyen találhatnak
-menhelyet. Mialatt a hajó nehány fonalnyi távolságban horgonyt vetett,
-csónakjai egyetlen pontot se hagytak megmotozatlanul.
-
-E szorgos kutatásnak semmi eredménye se lett. A menhelyek el voltak
-hagyatva. D’Albaret parancsnok a sziget hatóságaitól csak azon egyetlen
-értesítést nyerte, hogy egy hónap előtt, ugyanezen a vidéken, egy
-kalóz-lobogó alatt utazó hajó több kereskedelmi hajót megtámadott,
-kirabolt és felgyújtott, s hogy e gaztettet általában a hirhedt
-Sakratifnek tulajdonítják. De senki se tudta megmondani, milyen alapon
-nyugodott ezen állítás; mert még a rejtélyes egyéniség létezése
-tekintetében is teljes bizonytalanság uralkodott.
-
-A korvett öt vagy hat napi időzés után elhagyta Scyrost. Május vége felé
-a terjedelmes Euboea, más néven Negropontis sziget felé közeledett,
-melynek partjait negyven mérföldet meghaladó hosszúságban szorgosan
-kikémlelte.
-
-Tudjuk, hogy e sziget egyike volt legelsőknek a felkelők közt az 1821-ki
-háboru elején. De a törökök, miután Negropontis fellegvárába
-bezárkóztak, itt makacs ellentállást fejtettek ki, s egyidejűleg
-Karystos fellegvárában is védelmi állásba helyezkedtek. Később Juszuf
-pasa csapatai által felszaporodva kiterjeszkedtek a szigeten és szokásos
-mészárlásaikat űzték, mígnem 1823-ban Diamantis görög vezérnek sikerült
-gátot vetni garázdálkodásaik elé. Diamantis váratlanul megtámadta a
-török katonákat, a legnagyobb részt legyilkoltatta s az életben
-maradtakat kényszeríté átkelni a tengerszoroson és Thessáliában keresni
-menedéket.
-
-De utóvégre is a törökök maradtak előnyben, túlnyomó számuknál fogva.
-1826-ban Fabvier ezredes és Regnault de Saint-Jean d’Angely
-századparancsnok sikertelen kisérlete után, végleg az egész sziget
-uraivá lettek.
-
-Még azon perczben is ott voltak, a midőn a _Syphanta_ elhaladt
-Negropontis előtt. D’Albaret hajójának fedélzetéről visszontláthatta
-szinhelyét ama vérengző küzdelemnek, melyben ő is személyesen részt
-vett.
-
-Bármily veszélyes volt is e vizeken a rendőri feladatot teljesíteni, úgy
-szólván a török ágyúk torkában; a korvett mégis folytatta czirkálását és
-megsemmisített mintegy húsz kalózhajót, melyek egész a Cykladokig
-merészkedtek előnyomulni.
-
-Ezen expediczió junius havának nagy részét igénybe vette. A _Syphanta_
-ezután délkelet felé tartott. Junius utolsó napjaiban Andros irányában
-volt, mely az Euboea legvégén fekvő Cykladok legelső szigete. E sziget
-hazafias lakossága a psaraiakkal egyidejűleg lázadt fel a török uralom
-ellen.
-
-D’Albaret parancsnok czélszerűnek tartotta itt irányt változtatni, hogy
-a Peloponnesus partjainak közelébe jusson és egyenesen délnyugat felé
-tartott. Julius 2-án elérte Zea szigetét, melyet a régiek Ceossas vagy
-Cosnak neveztek.
-
-A _Syphanta_ nehány napig időzött Zea kikötőjében, mely e vidéken a
-legjobbak egyike. Itt d’Albaret Henrik és tisztjei újra találkoztak
-nehánynyal azon vitéz zeoták közül, kik a háború első éveiben bajtársaik
-voltak. A korvett a legszivélyesebb fogadtatásban részesült. De miután
-semmiféle hajónak se juthatott eszébe, a sziget partjain menedéket
-keresni, a _Syphanta_ csakhamar ismét czirkáló útjára kelt és julius
-5-dikén megkerülte a Colonna hegyfokot Attika délkeleti csucsán.
-
-E hét vége felé a hajó lassabban haladt előre, a szélcsend miatt, az
-eginai öböl irányában, mely mélyen beszögellik a görög földbe egész a
-korinthusi földszorosig. Rendkívüli óvatosságra volt szükség. A
-_Syphanta_ alig birt haladni. Ha e meglehetősen elhagyatott vizeken
-nehány száz csónak megtámadja, nehéz lett volna magát védelmezni. A
-legénység folyvást készen is állt minden támadás visszaverésére s ezt
-igen helyesen cselekedte.
-
-A legénység látott is nehány csónakot közeledni, melyeknek szándéka nem
-lehetett kétséges; de nem mertek szembeszállni a korvett ágyúival és
-puskáival.
-
-Julius 10-én szél kerekedett észak felől, – s ez kedvező körülmény volt
-a _Syphantá_-ra nézve, mely, miután csaknem közvetlenül elhaladt Damala
-városka előtt, gyorsan megkerülte a Skyli hegyfokot a naupliai öböl
-végső pontján.
-
-Julius 11-én Hydra s másnap Spezzia előtt jelent meg. Szükségtelen
-hosszasan elmondanunk, mily részt vettek e két sziget lakói a
-függetlenségi háborúban. A háború elején a hydrióták, a spezzióták és
-szomszédaik, az ipsarióták, háromszáznál több kereskedelmi hajóval
-birtak. Ezeket átalakították hadihajókká és a török hajórajok ellen
-küldték, nem csekély eredmény nélkül. Itt ringatták a Conduriotis,
-Tombasis, Miaulis, Orlandos s más előkelő családok bölcsőjét, melyek
-előbb vagyonukkal, majd vérükkel rótták le adójukat hazájuk iránt. Innét
-indultak ki azon borzasztó gyújtó hajók, melyek csakhamar a törökök
-rémeivé lettek. Daczára a belső viszályoknak e két sziget földét soha se
-fertőztették meg a török hadak lábnyomai.
-
-Azon időtájt, midőn d’Albaret Henrik odaérkezett, a szigetek lakói
-kezdtek visszavonulni a küzdelemtől, melylyel már mindkét fél
-meglehetősen alábbhagyott. Nem volt távol az idő, midőn valahára
-egyesülhettek az új királysággal, egy-egy heparchiát képezvén Korinth és
-Argos tartományokban.
-
-Julius 20-án a korvett a hermopolisi kikötőben vetett horgonyt, Syra
-szigetén, mely a Homér által oly szépen megénekelt hű Eumeához tartozik.
-A jelen perczben is menhelyeül szolgált mindazoknak, kiket a törökök a
-szárazföldről elűztek. Syra, melynek katholikus püspöke mindenkor
-Francziaország védnöksége alatt áll, összes segélyforrásait d’Albaret
-Henrik rendelkezésére bocsátá. Az ifjú parancsnok saját hazájának
-egyetlen kikötőjében se találhatott volna jobb és szivesebb
-fogadtatásra.
-
-[Illustration: SYRA.]
-
-Csupán egy bánat keseríté meg e miatt érzett örömét. Miért nem érkezett
-három nappal előbb!
-
-A franczia konzullal beszélgetvén, ettől megtudta, hogy egy sacoléve,
-mely a _Karysta_ nevet viselte és görög lobogó alatt vitorlázott, hatvan
-órával ezelőtt hagyta el a kikötőt. Ebből azon következtetést kellett
-levonnia, hogy a _Karysta_ a korvettnek a kalózokkal vívott küzdelme
-alatt Thasos szigetéről elmenekülvén, a szigettenger déli részei felé
-vette útját.
-
-– De talán tudják merre tartott? – kérdé d’Albaret Henrik élénken.
-
-– A mint hallottam, – viszonzá a konzul, – a délkeleti szigetek felé
-indult, s talán épen Kréta sziget valamelyik kikötője volt a
-rendeltetési helye.
-
-– Nem érintkezett ön a kapitányával? – kérdé d’Albaret Henrik.
-
-– Nem, parancsnok úr.
-
-– Nem tudja, vajjon nem Starkos Miklós volt-e a neve?
-
-– Nem tudom.
-
-– És semmi se vallott arra, hogy ez a sacoléve azon kalóz hajórajhoz
-tartozik, mely a szigettenger e vidékein garázdálkodik?
-
-– Semmi; de ha csakugyan úgy volna, nem csodálkoznám rajta, hogy Kréta
-felé tartott, melynek bizonyos kikötői mindig nyitva állanak a tengeri
-rablók előtt.
-
-E hír valódi izgatottságot idézett elő a _Syphanta_ parancsnokánál, mint
-minden egyéb, a mi közvetlen vagy közvetett összefüggésben állhatott
-Elizundo Hadsine eltünésével. Valóban, balszerencse volt, ily rövid
-idővel érkezni a sacoléve eltávozása után. De miután az is délnek
-tartott, talán sikerülend a korvettnek, mely szintén ezen irányt fogja
-követni, amazt utolérni. Ennélfogva d’Albaret Henrik, a ki égett a
-vágytól, szemközt állni Starkos Miklóssal, még julius 21-én este
-elhagyta Syrát, miután horgonyait gyönge szél mellett szedette fel, mely
-azonban a légmérő állása után itélve, csak erősbödhetett.
-
-Meg kell vallanunk, hogy d’Albaret parancsnok a következő két hét alatt
-legalább is ép oly hévvel kereste a sacolévet, mint a kalózokat.
-Meggyőződése szerint a _Karysta_ személyzete hasonló elbánást érdemelt,
-mint ezek és pedig ugyanazon okoknál fogva. Előforduló esetben majd
-meglátja mit tegyen.
-
-Azonban a korvett a legszorosabb fürkészések daczára sem volt képes
-megtalálni a sacoléve nyomát. A _Karysta_ nem időzött Naxosban, melynek
-összes kikötőit felkutatták.
-
-Azon apró szigetek és szirtek közepette, melyek e szigetet körülveszik,
-az eredmény nem volt kedvezőbb. Egyébiránt sehol se mutatkoztak kalózok
-e vidéken, melyet különben sűrűn szoktak felkeresni. Pedig a gazdag
-Cykladok közti jelentékeny kereskedelmi forgalom és a rablásra való
-kilátás különösen ide vonzhatta volna őket.
-
-Ugyanez volt az eset Parosban, melyet csak egy-két tengeri mértföldnyi
-szélességű csatorna választ el Naxostól. Parkia, Naussa, Santa Maria,
-Agula és Dico kikötői sem részesültek Starkos Miklós látogatásában. A
-syrai konzulnak kétségkívül igaza volt; a sacoléve bizonyára a krétai
-partok valamelyik pontja felé irányozta útját.
-
-A _Syphanta_ augusztus 9-én a milói kikötőben horgonyzott. E szigetet,
-mely a tizennyolczadik század közepén még gazdag volt és a vulkanikus
-rázkódtatások következtében szegénységre jutott, jelenleg a talaj
-ártalmas kigőzölgései mérgezik meg és népessége mindinkább fogy.
-
-Itt is eredménytelenek maradtak a kutatások. Nem csak hogy a _Karysta_
-nem mutatkozott, de alkalom se nyilt üldözőbe venni egyetlen kalózhajót
-sem, melyek pedig máskor a Cykladok vizeiben gyakran meg szoktak
-fordulni. Valóban jogosan fel lehetett vetni azon kérdést, vajjon a
-_Syphanta_ megérkezésének idejekorán való jelzése nem enged-e nekik időt
-az elmenekülésre? A korvett elég kárt tett a szigettenger északi részein
-tartózkodó kalózokban arra nézve, hogy a déliek ne kivánkozzanak vele
-találkozni. Szóval, bármily oknál fogva történt is, – tény az, hogy e
-vizeken soha sem uralkodott ily biztonság. Úgy látszott, hogy itt a
-kereskedelmi hajók teljes bátorságban közlekedhetnek. Nehány ily
-útközben talált hajó parancsnokához d’Albaret Henrik kérdéseket
-intézett, de semmiféle kielégítő felvilágosítást sem nyerhetett. E
-közben elérkezett augusztus 14-dike. Még csak két hét volt hátra, hogy a
-korvett eljuthasson Scarpanto szigetére, szeptember legelső napjaiban. A
-_Syphantá_-nak, a Cykladokat elhagyván, csak mintegy hetven vagy
-nyolczvan tengeri mértföldnyi utat kellett megtennie, egyenesen dél
-felé. E tengert a hosszú Kréta sziget zárja el, melynek örök hóba
-burkolt legmagasabb csúcsai már kezdtek feltünedezni a látóhatáron.
-
-D’Albaret parancsnok ezt az irányt választotta. Miután eljutott Kréta
-irányába, csak kelet felé kellett fordulnia, hogy Scarpanto elé érjen.
-
-Azonban midőn a _Syphanta_ Milót elhagyta, még délkelet felé tartott,
-előrenyomult a Santorin szigetig és fekete parti szirteinek
-legelrejtettebb zugait is felkutatta. E veszélyes vidéken minden
-pillanatban újabb szirtek bukkanhatnak fel a földalatti vulkanikus tüzek
-kitörése következtében. Majd a régi Ida, most Psilanti hegyet vevén
-irányjelzőül, a mely hétezer lábnyinál magasabban emelkedik fel Kréta
-felett, a korvett egyenesen arra tartott eléggé élénk
-nyugat-észak-nyugati széllel, a mely lehetővé tette neki, hogy összes
-vitorláit kifeszítse.
-
-Harmadnap, augusztus 15-én a szigettenger e legnagyobb szigetének
-magaslatai meglátszottak a látóhatáron, festői körvonalaikkal, a Spada
-hegyfoktól a Stavros hegyfokig. A part egy hirtelen előszögelése még
-elrejté az öbölt, a melynek partján Kandia főváros fekszik.
-
-– Szándékozik ön horgonyt vetni e sziget valamelyik kikötőjében
-parancsnok úr? – kérdé Todros kapitány.
-
-– Kréta még mindig a törökök kezében van s úgy hiszem, hogy itt nincs
-semmi keresetünk, – felelé d’Albaret Henrik. – Azon hirek szerint,
-melyeket Syrában kaptam, Mustafa katonái, miután Retimot kezükre
-kerítették, az egész sziget uraivá lettek, daczára a sphakioták
-vitézségének.
-
-– Pedig a sphakioták merész hegyi lakók, – mondá Todros kapitány – és a
-háború kezdete óta számos jelét adták bátorságuknak…
-
-– Igen, bátorságuknak és… kapzsiságuknak, Todros, – viszonzá d’Albaret
-Henrik. – Alig két hónapja, Kréta sorsa a kezükben volt. Mustafa és
-emberei azon a ponton voltak, hogy kiirtassanak; de ekkor
-megparancsolta, hogy katonái dobják el ékszereiket, drága fegyvereiket,
-szóval dobjanak el mindent, a mi értékes volt náluk; és mialatt a
-sphakioták elszéledtek felszedni a zsákmányt, a törökök megmenekültek
-ugyanazokon a hegyszorosokon keresztül, a melyekben a halál várt rájuk.
-
-– Ez nagyon szomorú, parancsnok úr, de utóvégre is a krétaiak nem épen
-görögök.
-
-Nincs miért csodálkozni a _Syphanta_ görög származású másodkapitányának
-e szavain. Nemcsak hogy a krétaiak ő szerinte nem voltak görögök,
-bármily nagy lett volna is a vitézségök, de nem is lettek görögökké az
-új királyság végleges megalakulása után sem. Valamint Samos, úgy Kréta
-is az ottomán uralom alatt maradt 1832-ig, midőn a szultán e szigetet
-illető összes jogait átruházta Mehemed Alira.
-
-A dolgok jelen állapotában d’Albaret Henrik parancsnoknak semmiféle
-érdekében sem állt, összeköttetésbe lépni Kréta különböző kikötőivel.
-Kandia lett az egyiptomi csapatok legfőbb fegyvertárává, innét küldte ki
-a pasa félvad csapatait Görögország ellen. A mi pedig Kanea lakosait
-illeti, ezek az ottomán hatóságok felbiztatására rossz fogadtatásban
-részesítették volna a korfui zászlót, a mely a _Syphanta_ árboczán
-lobogott.
-
-Végre d’Albaret Henrik nem kapott volna útbaigazításokat se
-Gira-Petrában, se Sudában, se Cisamosban; legalább nem olyanokat, a
-melyek képesítették volna arra, hogy czirkálását valamely nevezetesebb
-zsákmány ejtésével fejezhette volna be.
-
-– Nem, – mondá Todros kapitánynak, – szükségtelennek látom kémszemlét
-tartani az északi partokon, de megkerülhetnők a sziget északnyugati
-oldalát és a Spada hegyfokot és egy vagy két napig czirkálhatnánk
-Grabusa előtt.
-
-Ez volt a nyilván legczélszerűbb dolog. Grabusa rossz hírben álló
-vizeiben talán megtalálhatja a _Syphanta_ egy hónál tovább nélkülözött
-alkalmát arra, hogy nehány ágyúlövéssel üdvözölje a szigettenger
-kalózait.
-
-Ezenfelül, ha a sacoléve, mint hinni lehetett, Kréta felé vette útját,
-nem volt lehetetlen, hogy Grabusánál horgonyt vetett. És ez d’Albaret
-parancsnokra nézve újabb ok volt, hogy e kikötőhöz közeledjék.
-
-Ezen időtájban Grabusa még csak egy kalózfészek volt. Körülbelül hét
-hónap előtt nem kevesebb mint egy angol-franczia hajóraj és egy csapat
-görög rendes katonaság, Maurocordato vezénylete alatt, kellett hozzá,
-hogy megfékezze a hitetlenek e menhelyét. És a legkülönösebb a dologban
-az, hogy maguk a krétai hatóságok vonakodtak kiadni nehány kalózt, a
-kiknek kiadatását az angol parancsnok hajóraja követelte. Az utóbbi úgy
-volt kénytelen magának elégtételt szerezni, hogy lövöldöztette a
-fellegvárat, felgyújtatott nehány hajót és katonaságot szállíttatott
-partra.
-
-Természetes volt tehát az a jelentés, hogy a szövetséges hajóraj
-eltávozása óta a kalózok leginkább Grabusában kerestek menhelyet, a hol
-ily véletlen pártfogókat találtak. D’Albaret Henrik tehát elhatározta,
-hogy Kréta déli partjai hosszában fog Scarpanto felé menni, úgy, hogy
-Grabusa előtt elhaladjon. Ily értelemben adta ki parancsát, a melyet
-Todros kapitány végrehajtani sietett.
-
-Az időjárás kedvező volt. Egyáltalában e kellemes égalj alatt a tél
-deczemberben kezdődik és januárban végződik. Szerencsés föld az a Kréta
-szigete, Minos király és Dedalos mérnök hazája! Hippokrates is ide küldé
-gazdag klienseit, midőn Görögországot bebarangolta, tanítván a gyógyítás
-művészetét.
-
-A _Syphanta_ útját oly módon irányozta, hogy megkerülte a Spada fokot, a
-mely a kaneai és a kisamoi öböl közt elterülő földnyelv legvégén
-fekszik. Este volt, midőn a hegyfokot meghaladták. Éjjel – a tiszta és
-világos keleti éjszakák egyikén – megkerülték a sziget csúcsát. A szél
-kissé irányt változtatott és ez elég volt ahhoz, hogy a korvett ismét
-délnek vehesse útját és reggel gyönge vitorlaerővel elérkezhessék a
-grabusai kikötő bejárata elé.
-
-D’Albaret parancsnok hat napig nem szünt meg szemmel tartani a sziget
-nyugati partjait Grabusa és Kisamo közt. Több kereskedelmi hajó hagyta
-el ezen idő alatt a kikötőt. A _Syphanta_ jeleket adott egynémelyiknek
-közülök és semmi ok nem volt a nyert válaszokat gyanusaknak tartani.
-Különben a hajók parancsnokai nagyon tartózkodólag feleltek mindazon
-kérdésekre, a melyek a kalózokra vonatkoztak, a kik netalán menhelyet
-találtak Grabusában. A feleletekből ki lehetett olvasni, hogy az illetők
-féltek, nehogy kompromittálják magukat. D’Albaret Henrik még azt se
-tudhatta meg biztosan, vajjon a _Karysta_ nincs-e e pillanatban a
-kikötőben.
-
-Ekkor a korvett kibővíté kutatásainak területét. Kémszemlét tartott a
-Grabusa és a Crio fok között levő partok körül. Majd aug. 22-én, kedvező
-széllel, mely nappal növekedett és este ismét csillapult, megkerülte a
-hegyfokot és lehető közelségben haladt el a lybiai tenger partjai
-mellett, a melyek kevésbbé szakadozottak és kevésbbé vannak hegyfokokkal
-és beszögellésekkel megszakítva, mint a krétai tenger partjai a sziget
-túlsó oldalán. Az északi látóhatár felé kibontakozott az asprovunai
-hegyek lánczolata, s a belőle legmagasabban kiemelkedő Ida hegy, melynek
-örök hava ellentáll a szigettenger napsugarainak.
-
-A korvett, a nélkül, hogy horgonyt vetett volna a part apró kikötőiben,
-egy fél tengeri mérföldnyire több izben megállót tartott Rumeli, Anapoli
-és Spakia előtt, de a hajóőrök egyetlen kalózhajót se jeleztek a sziget
-környékén. A _Syphanta_ augusztus 27-én, miután a messarai nagy öböl
-körvonalai hosszában elhaladt volna, megkerülte a Matala fokot, Kréta
-legdélibb pontját. A sziget szélessége e helyen alig van három
-mérföldnyi. Úgy látszott, hogy e kémszemle a legcsekélyebb hasznot se
-fogja a czirkálással eredményezni. E szélességi fokon kevés hajó szokott
-átkelni a lybiai tengeren. Rendszerint vagy északibb irányban
-vitorláznak el, a sziget-tengeren keresztül, vagy inkább délnek, az
-egyptomi partok közelében. Alig lehetett egyebet látni a sziklák mellett
-kikötött halászbárkáknál és koronkint nehányat azon hosszú hajók közül,
-a melyek tengeri csigákat szállítanak. E puhányok meglehetősen keresett
-árúczikket képeznek és roppant szállítmányokat küldenek belőlük az
-összes szigetekre.
-
-Miután a korvett semmit sem talált a partvidék azon részén, a melyet a
-Matala fok rekeszt el, s a hol sok apró szigetecske közt annyi apró hajó
-elrejtőzhetik; nem volt valószínű, hogy a sors jobban fog neki kedvezni
-a déli partvidék tulsó felén. D’Albaret Henrik tehát azon a ponton állt,
-hogy elszánja magát egyenesen útra kelni Scarpanto felé, ha mindjárt
-korábban érkeznék is oda, mint a rejtélyes levél írója kivánta. De
-augusztus 29-én este szándékát egyszerre megváltoztatta.
-
-Hat óra volt. A parancsnok, a másodkapitány és nehány tiszt a
-fedélzetről nézte a Matala fokot. E pillanatban az árbocz tetején levő
-őrök egyike elkiáltotta magát: «Hajó, elől, balfelől!»
-
-A távcsöveket azonnal a kijelölt oldal felé irányozták, nehány tengeri
-mérföldnyire a korvett elé.
-
-– Csakugyan, – mondá d’Albaret parancsnok, – egy hajó, a mely a part
-mentén vitorlázik…
-
-– S a mely a partokat jól ismerheti, miután annyira közel jár hozzájuk!
-– tevé utána Todros kapitány.
-
-– Felvonta a lobogóját?
-
-– Nem, parancsnok úr, – felelte az egyik tiszt.
-
-– Kérdezze meg az őröktől, lehet-e tudni a hajó nemzetiségét?
-
-A tiszt végrehajtotta a parancsot és nehány percz mulva jelentette a
-választ, a mely úgy hangzott, hogy semmiféle lobogó sem látható az
-idegen hajó árboczán.
-
-Még eléggé világos volt, hogyha a nemzetiségét nem is, de a
-teherképességét meg lehessen itélni.
-
-Egy brigg volt, erősen hátrafelé hajló főárboczczal. A rendkívül hosszú,
-karcsú és rendkívül sok vitorlával ellátott hajó, a mennyire ily
-távolból megitélni lehetett, körülbelül hét vagy nyolczszáz tonna
-teherképességgel és kivételes gyors járással bírhatott. De a legjobb
-távcsövek segélyével se lehetett megismerni, vajjon volt-e hadi
-fölszerelése, volt-e tüzérség a fedélzetén és voltak-e e perczben
-deszkákkal eltakart ágyúrések a párkányzatán.
-
-Körülbelül négy tengeri mérföldnyi távolság volt abban a perczben a
-brigg és a korvett közt. Ezenkívül a nap is eltűnt az asprovunai
-magaslatok mögött, az este beköszöntött és lenn már mély homály
-uralkodott.
-
-– Furcsa egy hajó! – mondá Todros kapitány.
-
-[Illustration: «HAJÓ, ELŐL, BALFELŐL!»]
-
-– Az ember azt hinné, hogy a Planta sziget és a part közt akar keresztül
-menni! – jegyzé meg az egyik tiszt.
-
-– Igen, mintha sajnálná, hogy meglátták és el akarna rejtőzni, –
-viszonzá a másodkapitány.
-
-D’Albaret Henrik nem felelt, de nyilván osztá tisztjei véleményét. A
-brigg manövrirozása e pillanatban nagy mértékben felébreszté gyanuját.
-
-– Todros kapitány, – mondá végre, – nagy érdekünkben áll e hajó nyomát
-ma éjjel el nem veszteni. Úgy kell intéznünk a dolgot, hogy hajnalig a
-közelében maradjunk. De neki nem szabad bennünket látni. Oltassa ki hát
-a tüzeket a hajón.
-
-A másodkapitány ehhez képest intézkedett. Figyelemmel kisérték a hajót,
-a mennyire a magas partok miatt lehetséges volt. Mikor az éj teljesen
-beállt, a brigg is eltűnt és semmiféle világosság se látszott, a melynél
-fogva hollétét meg lehetett volna állapítani.
-
-Másnap D’Albaret Henrik, a hajnal legelső óráiban már a _Syphanta_
-előrészén állt és várta, hogy a ködök eloszoljanak a tenger tükréről.
-
-Hét óra tájban a köd szétoszlott és valamennyi látcső kelet felé volt
-irányozva.
-
-A brigg még mindig a part hosszában vitorlázott tova, az Alikaporitha
-fok irányában, körülbelül hat tengeri mérföldnyire a korvett előtt. Az
-éjjeli órák alatt tehát tetemes előnyt nyert, még pedig a nélkül, hogy
-több vitorlát feszített volna ki.
-
-– Egy hajó, a mely menekülni akar, nem így szokott tenni – jegyzé meg a
-másodkapitány.
-
-– Mindegy! – viszonzá a parancsnok. – Iparkodjunk közelebbről
-megtekinteni. Todros kapitány! a brigg után fogunk indulni.
-
-A vitorlamester füttyentésére a felső vitorlákat kifeszítették, a mi
-által a korvett sebessége jelentékenyen növekedett.
-
-[Illustration: «FURCSA EGY HAJÓ!» MONDÁ TODROS KAPITÁNY.]
-
-De a brigg kétségkívül meg akarta tartani az eddigi távolságot, mert
-szintén két vitorlával többet feszített ki. Habár nem akarta, hogy a
-_Syphanta_ a közelébe jusson, nyilván azt sem óhajtotta, hogy egészen
-elmaradjon tőle. Mindazonáltal oly közel járt a parthoz, a mint csak
-lehetett.
-
-Reggel tíz óra tájban a korvett két mérföldnyire megközelíté az idegen
-hajót, talán azért, mert a szél kedvezőbb volt rá nézve, vagy talán mert
-a brigg parancsnoka is úgy akarta.
-
-Most már jobb körülmények közt lehetett megszemlélni a brigget. Húsz
-ágyú volt a fedélzetén és fedélzetközének (entrepont) is kellett lennie,
-noha nagyon mélyen járt a vízben.
-
-– Fel kell vonni a lobogót! – mondá d’Albaret Henrik.
-
-A lobogót felvonták az árbocz csúcsára egy ágyúlövés kiséretében. Ez azt
-jelentette, hogy a korvett tudni akarja az előtte járó hajó
-nemzetiségét. De e jeladásra nem következett semmiféle válasz. A brigg
-nem változtatta meg irányát, nem módosítá gyorsaságát és megkerülni
-készült a keratoni öbölt.
-
-– Ez a ficzkó nem igen udvarias! – mondák a matrózok.
-
-– De talán óvatos, – jegyzé meg egy vén árboczőr. – Hátrahajlott
-főárbocza olyanforma mint egy kalap, melyet az ember a fülén visel és
-nem akar koptatni azzal, hogy a más emberek köszöntését viszonozza.
-
-Egy második ágyúlövés is eldördült a korvett jobb oldalán, de
-eredménytelenül. A brigg nem bontá ki lobogóját és nyugodtan tovább
-folytatta útját, annyit sem törődve a jeladásokkal, mintha a korvett a
-tenger fenekén lett volna.
-
-Ekkor valódi verseny támadt a két hajó közt. A _Syphanta_ kifeszítette
-összes vitorláit. De a brigg is követte ezt a példát és a távolság nem
-csökkent a két hajó közt.
-
-– Ennek valamely ördöngös gép lehet a hasában, – mondá a vén árboczőr.
-
-Annyi bizonyos, hogy a korvett fedélzetén kezdett mindenki dühös lenni,
-nem csupán a legénység, de a tisztek is és valamennyi közt leginkább a
-türelmetlen Todros. Oda adta volna érte zsákmányjutalékát, ha a brigg
-mellé kerülhetne, akármilyen nemzetiségbeli legyen is!
-
-A _Syphanta_ elején egy nagyon messze hordó ágyú állt, a mely egy
-harminczfontos golyót közel két tengeri mérföldnyire ki tudott röpíteni.
-
-D’Albaret parancsnok – a ki nyugodtnak látszott – parancsot adott, hogy
-még egy ágyút süssenek el.
-
-A lövés eldördült, de a golyó mintegy húsz ölnyire a brigg mögött a
-vizbe zuhant.
-
-A brigg azzal felelt, hogy legfelső vitorláit is kifeszítette és
-csakhamar megint nagyobb lett a távolság közte és a korvett közt. Nem
-lehet tehát utolérni sem vitorlával, sem ágyúgolyóval? és le kell-e
-mondani az üldözésről? Ez igen megalázó volna olyan gyorsjárású hajóra,
-a milyen a _Syphanta_ volt.
-
-E közben beállt az éjszaka. A korvett ekkor körülbelül a Peristera fok
-irányában volt. A szél nagyobb erővel feltámadt, annyira, hogy
-szükségesnek látszott a legfelső vitorlákat bevonni. A parancsnok azt
-hitte, hogy másnap reggel semmit se fog látni a briggből, még
-árboczainak csúcsát se, a melyet a keleti látóhatár, vagy a part
-valamelyik előszögelése fog eltakarni.
-
-Tévedett.
-
-Napfelkeltekor a brigg még mindig ott volt előttük, egyenlő távolságban.
-Az ember azt hitte volna, hogy sebességét a korvettéhez képest
-szabályozza.
-
-– Akár csak vontatna bennünket, – mondá egy matróz a hajó orrán.
-
-E megjegyzés egészen találó volt.
-
-E pillanatban a brigg, a mely behatolt a kuphonisi csatornába a
-hasonnevű sziget és Kréta szigete közt, megkerülte a kakialithi fokot és
-elérte Kréta keleti partjait.
-
-Vajjon valamelyik kikötőbe fog-e menekülni, avagy el fog tűnni a
-partvidék szűk csatornái egyikében?
-
-Nem történt sem ez, sem az.
-
-Reggel hét órakor a brigg egyenesen északkeleti irányba fordult és
-nekiment a nyilt tengernek.
-
-– Vajjon Scarpanto volna-e utazási czélja? – kérdé magában d’Albaret
-Henrik meglepetve.
-
-S a mindinkább erősbödő szélben, mely vitorlafái egy részének épségét
-fenyegette, tovább folytatta a vég nélküli üldözést, a melynek
-abbanhagyását küldetésének érdeke és hajójának becsülete egyiránt
-tiltotta.
-
-A szigettenger e részében, mely a szélrózsa minden irányában nyitva áll;
-a tágas, nyilt tengeren, melyet Kréta hegyei nem fedeznek többé, a
-_Syphanta_ eleinte bizonyos előnyt látszott kivívni a brigg felett.
-Délután egy óra tájban a távolság már három mérföldnyinél csekélyebb
-volt a két hajó közt. A korvettről még egy pár golyót lőttek, melyek
-azonban nem értek a czélpontig és legkevésbbé se módosították a brigg
-magatartását.
-
-Scarpanto ormai már feltűntek a látóhatáron, a kis Caso sziget mögött, a
-mely úgy függ Scarpanto csúcsán, mint Sziczilia Olaszországén.
-
-[Illustration: LEGFELJEBB KÉT MÉRFÖLDNYI TÁVOLSÁG VOLT A KÉT HAJÓ KÖZT.]
-
-D’Albaret parancsnok, a tisztek és a legénység ekkor remélhették, hogy
-végre meg fognak ismerkedni a rejtélyes hajóval, a mely elég
-udvariatlanul nem felelt sem a jeladásra, sem az ágyúgolyókra.
-
-De este öt óra tájban a szél lecsillapult és a brigg megint visszanyerte
-előbbi előnyét.
-
-– Ah! a nyomorult!… Az ördög vele van!… meg fog menekülni! – kiáltá
-Todros kapitány.
-
-S ekkor mindent megkisérlettek, a mit egy tapasztalt tengerész tehet,
-hajója járásának gyorsítására: a vitorlákat megnedvesítették, hogy a
-szövetük sűrűbbé legyen, _hamakokat_ akasztottak fel, a melyeknek ingása
-kedvező befolyást gyakorolhat a sebességére. Némi eredmény mutatkozott
-is. Este hét óra tájban, valamivel naplemente után, legföljebb két
-mérföldnyi volt a távolság a hajók között.
-
-De e szélességi fokon az éjszaka gyorsan beáll, s az estalkony rövid
-ideig tart. A korvett sebességét még fokozni kellett volna, hogy a
-brigget az éj beállta előtt utolérhesse.
-
-A brigg e pillanatban a Casopulo szigetecskék és a Casos sziget közt
-ment keresztül, majd az utóbbi mögött bekanyarodott ama szűk csatornába,
-a mely e szigetet Scarpantótól elválasztja, s a korvett legénysége itt
-többé nem láthatta.
-
-Fél óra mulva a _Syphanta_ is ugyanazon helyre ért, lehetőleg közel
-vitorlázván el a part mellett. Még eléggé világos volt arra, hogy ily
-nagyságú hajót több mérföldnyi távolságban is meg lehessen látni. A
-brigg eltűnt.
-
-
-
-
-XII.  Egy árverés Scarpantóban.
-
-A rege szerint Kréta az istenek bölcsője, a régi Karpathos, most
-Scarpanto pedig legmerészebb ellenfeleik, a titánok bölcsője volt. Az
-ujkori kalózok ugyan csak az egyszerű halandókat támadják meg, de azért
-nem kevésbbé méltó ivadékai ama mythologiai gonosztevőknek, a kik az
-Olympot ostromolták. Ez időtájban úgy látszott, mintha minden fajú
-kalózok főhadiszállásokul ezt a szigetet választották volna, a melyen
-Japet négy fia született, kik Titán és a Föld unokái voltak.
-
-Scarpanto rendkívül alkalmas volt mindazon manőverekre, a melyeket a
-kalózmesterség igényelt a szigettengeren. E sziget csaknem egészen
-elkülönítve emelkedik ki a tenger délkeleti részén, több mint negyven
-mérföldnyire Rhodustól. Magas hegyormai messziről látszanak. Húsz
-mérföldnyi kiterjedésű partjait apró öblök és beszögelések szegélyezik,
-a melyeket a szirtek végtelen sokasága védelmez. Azon körülmény, hogy a
-körüle levő vizek tőle kölcsönözték a nevüket, arra vall, hogy már a
-régiek is ép annyira féltek tőle, a mily félelmes az újkori hajósok
-előtt. A ki nem nagyon ismerős a karpathi tengerrel, arra nézve ma sem
-tanácsos a hajókázás ezeken a vizeken.
-
-Mindazonáltal a Sporadok sorozatának legvégén levő sziget nincs hijával
-a jó horgonytalajnak. A Sidro és a Pernisa foktól a Bonandrea és Andemo
-fokig az északi partokon számos menhelyet lehet találni. Négy kikötőjét:
-Agatát, Porto di Tristanót, Porto Gratot és Porto Malo Natot a levantei
-kereskedők gyakran látogatták hajdan, mielőtt Rhodus háttérbe nem
-szorította kereskedelmi fontosságukat. Most csak ritkán áll érdekében
-néhány hajónak itt horgonyt vetni.
-
-Scarpanto görög sziget, vagy legalább görög lakossággal bir, de az
-ottomán birodalomhoz tartozik. A görög királyság végleges megalakulása
-után is török fenhatóság alatt kellett maradnia. A kormányzó egy
-egyszerű kadi volt, a ki egy megerődített házban lakott, mely az újabb
-eredetű Arkassa városka felett állt.
-
-Akkoriban a szigeten számos törököt lehetett találni, a kiket az igazat
-megvallva, a lakosság, a mely nem vett volt részt a függetlenségi
-harczban, nem is részesített kedvezőtlen fogadtatásban. Scarpanto a
-legbűnösebb kereskedelmi műveletek központja lévén, egyenlő
-előzékenységgel fogadta az ottomán hajókat és a kalózhajókat is, a
-melyek hadifoglyokból álló rakományt szállítottak partra. A kisázsiai,
-valamint az északafrikai ügynökök sürgölődtek a piaczán, a hol ez az
-emberi árúczikk elárusíttatott. Itt tartották az árveréseket és itt
-állapíttatott meg az árfolyam, a kereslet és a kinálat szerint. És meg
-kell vallanunk, hogy a kadi is meglehetősen érdekelve volt e
-műveletekben, a melyeknél személyesen elnökölt; mivel az ügynökök
-kötelességet véltek volna mulasztani, ha át nem engedik neki az
-eladásból befolyó összegek bizonyos százalékát.
-
-E szerencsétlenek átszállítását a smyrnai vagy az afrikai bazárokba,
-bizonyos hajók eszközölték, a melyek rendszerint a sziget nyugati
-partján, az arkassai kikötőben vették át a szállítmányokat. Ha nem volt
-elég hajó a kikötőben, akkor egy ügynököt küldtek át a keleti partokra a
-kalózokért, a kik szivesen elvállalták a gyűlöletes munkát.
-
-Ez időtájt a Scarpanto keleti partjain létező és csaknem feltalálhatlan
-öblöcskében nem kevesebb, mint húsz kisebb-nagyobb hajó vesztegelt,
-összesen ezerkét, vagy ezerháromszáz főre rugó legénységgel. E hajóraj
-csak a vezér megérkezését várta, hogy újabb bűnös expediczióra induljon.
-
-A _Syphanta_ az arkassai kikötőben, eléggé mély és kitünő horgonytalajon
-vetett horgonyt szeptember 2-dikán este. Mikor d’Albaret Henrik a
-szigetre megérkezett, aligha sejtette, hogy a czirkálás véletlen esélyei
-őt épen a rabszolgakereskedés legfőbb helyére vezették.
-
-– Hosszasabban fogunk Arkassában állomásozni, parancsnok úr? – kérdé
-Todros, miután a horgonyvetés megtörtént.
-
-– Nem tudom, – viszonzá d’Albaret Henrik. – Bizonyos körülmények arra
-indíthatnak, hogy csakhamar elhagyjuk e kikötőt, de lehetnek oly
-körülmények is, a melyek itt visszatartóztathatnak.
-
-– Partra szállhat a legénység?
-
-– Igen, de csak csapatonkint. A legénység felének mindig a _Syphanta_
-fedélzetén kell maradnia.
-
-– Értettem, parancsnok úr! – mondá Todros. – Itt inkább török mint görög
-földön vagyunk és az óvatosság azt parancsolja, hogy résen legyünk.
-
-Az olvasó emlékezni fog, hogy d’Albaret Henrik semmit se szólt
-másod-kapitányának, se tisztjeinek azon indokokról, a melyek miatt
-Scarpantóba jött; sem arról, hogy légyottra hívták e szigetre,
-szeptember hó első napjaira, egy névtelen levélben, a mely
-megmagyarázhatlan módon jutott a hajójára. Ezenfelül azt is remélte,
-hogy itt újabb értesítéseket fog kapni, a melyekből megtudhatja, mit vár
-rejtélyes levelezője a _Syphantá_tól, a karpathi tenger vizeiben.
-
-De ép ily rejtélyes volt a brigg eltűnése a casosi csatornán túl, abban
-a perczben, mikor a _Syphanta_ már-már utolérhetni vélte.
-
-D’Albaret Henrik nem is hagyta abban az üldözést, mielőtt az arkassai
-kikötőt el nem érte. Miután a partokhoz közeledett volna annyira, a
-mennyire a hajó vizjárása megengedte, feladatául tűzte ki az összes
-öblöcskék és beszögelések megvizsgálását. De a számtalan szirt és magas
-parti szikla közé igen könnyen elrejtőzhetik olyan hajó, mint a brigg
-volt. A hullámtörők e sziklasorompója mögött egy hajóparancsnok, a ki e
-szorosokat ismerte, bizvást tévútra vezethette üldözőit, a nélkül, hogy
-ő maga a hajótörés veszélyét koczkáztatta volna. Ha tehát a brigg
-valamely elrejtett öblöcskébe menekült, ép oly nehéz lett volna
-megtalálni, mint a többi kalózhajót, a melynek a sziget ismeretlen
-horgonytalajokon menhelyet adott.
-
-A korvett nyomozásai két napig tartottak és eredménytelenek maradtak. A
-brigg nem tűnhetett volna el tökéletesebben még akkor sem, ha Casoson
-túl hirtelen a víz alá merül. Bármennyire boszankodott is d’Albaret
-parancsnok, kénytelen volt lemondani a feltalálás reményéről.
-Elhatározta tehát, hogy horgonyt vet az arkassai kikötőben. Itt nem volt
-egyéb dolga, mint várni.
-
-Másnap délután három és öt óra közt a kis Arkassa várost egyszerre
-ellepte a sziget lakosságának nagy része, nem is említve az európai és
-ázsiai idegeneket, a kik ily alkalommal nem hiányozhattak. A nagy vásár
-napja volt. A mindenféle korú és rangú szerencsétlenek, a kiket a
-törökök legközelebb foglyul ejtettek, most kerültek eladásra.
-
-[Illustration: ÉRTETTEM, PARANCSNOK ÚR!…]
-
-Akkoriban Arkassában egy különös bazár – «batisztán» létezett, a
-milyeneket még most is találhatni Észak-Afrika némely városában. Ez volt
-az árverés színhelye. A batisztánon e pillanatban körülbelül száz fogoly
-volt készletben, férfiak, nők és gyermekek vegyest, kik a legutóbbi
-peloponnesusi razziák alkalmával kerültek rablánczra. Egy árnyéktalan
-udvaron, a forró napsugarak alatt voltak összeterelve; rongyokra
-foszlott ruháik, kétségbeesett arczuk eléggé tanusították, hogy mennyit
-szenvedtek. A szerencsétlenek, a kik alig kaptak kevés megromlott ételt
-és zavaros vizet ital gyanánt, családonkint csoportosultak addig, míg a
-vevők szeszélye el fogja őket szakítani, a nőket férjeiktől, a
-gyermekeket atyjuktól és anyjuktól. A legmélyebb szánalmat ébresztették
-volna fel mindenkiben, őreiken, a kegyetlen «basi»-kon kívül, a kiket
-többé semmiféle fájdalom se volt képes megindítani. És mily csekélységek
-voltak még e kínok azokhoz képest, a melyek Algir, Tunis és Tripolis
-tizenhat bagnojában vártak reájuk, a hol a halál oly gyors pusztításokat
-tett, és a hol az így támadt hézagokat folyvást pótolni kellett.
-
-Azonban a foglyok nem voltak megfosztva a szabadulás minden reményétől.
-Ha a vevők jó üzletet csináltak megvásárlásuk által, nem kevésbbé jó
-üzletet csináltak akkor is, midőn visszaadták szabadságukat – igen drága
-áron; – főkép azokét, a kiknek értéke bizonyos társadalmi álláson
-alapult, a melyet szülőföldükön elfoglaltak. Számos foglyot
-szabadítottak ki ekkép a rabszolgaságból, akár nyilvános megvétel útján,
-mikor az állam adta el őket elszállíttatásuk előtt, akár midőn a
-tulajdonosok egyenesen az illetők családjaival alkudoztak, akár pedig,
-midőn az irgalmas szerzet tagjai Európaszerte gyűjtögetett dús
-könyöradományokból kiváltották őket még az északafrikai nevezetesebb
-városokban is. Az utóbbi időkben igen nagy és ismeretlen eredetű
-összegek fordíttattak főleg olyan görög származású rabszolgák
-visszavásárlására, a kiket a háború esélyei a legutóbbi hat év alatt az
-afrikai és kisázsiai ügynökök kezébe szolgáltattak.
-
-Az arkassai piaczon a nyilvános árverések divatoztak, a melyeken a
-bennszülöttek és idegenek egyaránt részt vehettek. De miután épen ezen a
-napon a vásárlók csakis az észak afrikai bagnók nevében jelentkeztek, a
-foglyok Algirba, Tuniszba vagy Tripoliszba voltak szállítandók, a
-szerint, a mint egyik vagy másik ügynök lesz a legtöbbet igérő.
-
-A foglyok két osztályba soroztattak. Az egyik osztály – a nagyobb számú,
-– a Peloponnesusból származott. A másikat egy görög hajón ejtették
-zsákmányul, a mely Tuniszból szállította a foglyokat Scarpantóba, a
-honnét haza szállíttattak volna, szülőföldjükre. Az annyi nyomorúságot
-átélt szerencsétlenek sorsa felett a legutolsó kikiáltás fog dönteni és
-árverelni lehetett mindaddig, míg az óra ötöt üt. Az arkassai fellegvár
-ágyújának eldördülése, a mely jeladás volt a kikötő elzáratására,
-egyszersmind az árverés befejezését is jelenté.
-
-Szeptember 3-án tehát az ügynökök jelentékeny számban jelentek meg a
-batisztán körül. Sokan közülök Smyrnából és Kis-Ázsia egyéb pontjairól
-érkeztek, de mindannyian az északafrikai államok számára dolgoztak.
-
-E nagy keresletet könnyen meg lehetett magyarázni. A legutóbb történt
-események arra mutattak, hogy a függetlenségi háborúnak nemsokára vége
-lesz. Ibrahim vissza volt szorítva a Peloponnesusba, Maison marsal pedig
-körülbelül kétezer főből álló franczia csapatával partra szállt
-Moreában. A foglyok kivitele tehát jövőre tetemesen csökkenni fog.
-Ennélfogva értékük is előreláthatólag annál inkább növekedhetik, a kadi
-nagy megelégedésére.
-
-Az ügynökök reggel meglátogatták a batisztánt és tudták, mihez kell
-tartaniok magukat a foglyok mennyisége és minősége tekintetében.
-Kétségtelen volt, hogy nagy árakat lesznek kénytelenek értük fizetni.
-
-– Mohamedre mondom! – hangoztatá egy smyrnai űgynök, a ki kartársai
-körében szónokolt, – a szép üzletek korszaka elmult. Emlékeztek még azon
-időkre, mikor a hajók nem százával, hanem ezrével hordták ide a
-foglyokat?
-
-– Igen!… mint például a sciói mészárlások után! – viszonzá egy másik
-ügynök. – Egyszerre negyvenezer rabszolga! El se fértek a pontonokon!
-
-– Kétségkívül, – mondá egy harmadik ügynök, a ki nagyon kifejlett
-kereskedelmi érzékkel látszott birni. – De mikor nagyon sok a fogoly,
-akkor igen nagy a kinálat és a nagy kinálat nagy árcsökkenést idéz elő.
-Jobb keveset eladni előnyösebb föltételek mellett, mert a nyereség
-ugyanaz marad, noha a költségek tetemesebbek.
-
-– Igen!… főleg Észak-Afrikában!… Tizenkét százalék az összes
-jövedelemből a pasát, a kadit vagy a kormányzót illeti.
-
-– Igen, és ezenkívül egy százalékot kell fizetni a mólók és a parti
-ütegek fentartási költségeire.
-
-– És még egy százalék vándorol a mi zsebeinkből a marabukéba.
-
-– Ez valóban nagyon súlyos adó, úgy a hajótulajdonosokra, mint ránk
-nézve.
-
-Így beszéltek egymás közt az ügynökök, a kiknek még csak sejtelmük se
-volt üzleteik gyalázatos voltáról. Mindig ugyanazon panaszok hangzottak,
-ugyanazon adók miatt. És kétségkívül tovább folytatták volna a
-rekriminácziókat, ha e pillanatban a harangozó jelt nem ad a vásár
-megkezdésére.
-
-Fölösleges említenünk, hogy az árverésnél a kadi elnökölt. Ez
-kötelességében állt, mint a török kormány képviselőjének, de nem
-kevésbbé állt személyes érdekében is. Ott ült, vagyis inkább egész
-keleties fesztelenséggel ott hevert nagy vánkosain, egy emelvényen,
-melytől a félholddal diszített sátor elzárta a napsugarakat.
-
-Mellette állt a kikiáltó. De nem kell ám hinni, hogy ennek a
-hivatalnoknak alkalma nyílt magát rekedtté ordítani. Nem! az efféle
-üzletekben az ügynökök időt engedtek maguknak árverési ajánlataikkal. Ha
-a végleges odaitélés körül általában élesebb küzdelem fog kifejlődni, ez
-valószínűleg csak a legutolsó negyed órában lesz várható.
-
-A kikiáltási árt az egyik smyrnai ügynök állapítá meg, ezer török
-fontnyi ajánlatával.
-
-– Ezer török font! – ismétlé a kikiáltó.
-
-Aztán behunyta a szemét, mintha ideje volna szenderegni a legközelebbi
-ajánlatig.
-
-Az első órában az árak nem emelkedtek magasabbra két ezer török fontnál,
-a mely összeg körülbelül negyvenkétezer franknak felel meg. Az ügynökök
-egymásra néztek, figyelmesen vizsgálták egymást és egészen más dolgokról
-beszélgettek. Már jó eleve tisztában voltak magukkal. Legmagasabb
-ajánlataikat csak az ágyúdörgést megelőző perczekben fogják
-koczkáztatni.
-
-De egy új versenytárs megérkezése megváltoztatta a szándékot és
-váratlanul sokkal mozgalmasabbá tette az árverést.
-
-Négy óra tájban két férfi jelent meg az arkassai piaczon. Honnét jöttek?
-Kétségkívül a sziget keleti oldaláról, legalább erről jött az _araba_, a
-mely őket a batisztán kapujáig szállította.
-
-Megjelenésük nagy meglepetést és nyugtalanságot keltett. Az ügynökök
-nyilván nem várták oly árverezők megérkezését, a kikkel számolniok kell.
-
-– Allahra mondom! – kiáltá az egyik, – ez maga Starkos Miklós!
-
-– És az átkozott Skopelo, – viszonzá egy másik, – pedig mi azt hittük,
-hogy valahol a poklok körül járnak!
-
-Csakugyan e két férfi volt, a kiket igen jól ismertek az arkassai
-piaczon. Már több izben roppant üzleteket kötöttek és számos foglyot
-vásároltak afrikai rabszolgakereskedők számára. Pénzük soha sem
-hiányzott, bár nem igen lehetett tudni, honnét kerítették; de ez az ő
-dolguk volt. A mi a kadit illeti, ez csak örülhetett ily hatalmas
-versenytársak megjelenése felett.
-
-Skopelonak, a ki e dolgokban igen nagy szakismerettel birt, egy pillanat
-elég volt arra, hogy megbecsülje a foglyok értékét. Nehány szót súgott
-Starkos Miklós fülébe, a ki igenlőleg intett a fejével.
-
-De bármilyen éles szemei voltak is a _Karysta_ másodkapitányának, mégse
-vette észre az irtózat kifejezését, a mely Starkos Miklós láttára, az
-egyik rabnő arczán mutatkozott.
-
-Magas termetű, koros nő volt, a batisztán egyik szögletében ült és
-hirtelen felemelkedett, mintha valamely láthatatlan erő késztette volna.
-Egy vagy két lépést tett is előre és azon a ponton állt, hogy
-felsikoltson… De volt ereje magát visszatartóztatni. Aztán lassan
-visszament és beburkolván magát sarkig érő szegényes köpenyébe, leült
-egy fogoly-csoport mögé, a hol teljesen elrejtőzhetett. Nyilván nem érte
-be azzal, hogy az arczát eltakarta, az egész alakját el akarta rejteni
-Starkos Miklós elől.
-
-[Illustration: «HÁROM EZER FONT» ISMÉTLÉ A KIKIÁLTÓ.]
-
-Az ügynökök figyelemmel kisérték, de nem szólították meg a _Karysta_
-kapitányát, a ki őket észre se látszott venni. Vajjon el akarja-e előlük
-vásárolni ezeket a foglyokat? Méltán félhettek ettől mindazok, a kik
-ismerték Starkos Miklós összeköttetéseit az északafrikai pasákkal és
-beyekkel.
-
-A kételyek ez irányban csakhamar eloszlottak. E perczben a kikiáltó
-felkelt és fenhangon ismétlé a legutóbb ajánlott összeget.
-
-– Két ezer font!
-
-– Két ezer ötszáz! – mondá Skopelo a főnöke nevében.
-
-– Két ezer ötszáz! – ismétlé a kikiáltó.
-
-A társalgás újból elkezdődött a különböző csoportok közt, a melyek
-gyanakodva tekintettek egymásra.
-
-Egy negyedóra mult el. Skopelo után senki se tett ajánlatot. Starkos
-Miklós közönyösen és büszkén sétálgatott a batisztán körül. Senki se
-kételkedhetett, hogy utoljára is az övé lesz a győzelem, még pedig
-különösebb küzdelem nélkül.
-
-Azonban a smyrnai ügynök, miután két vagy három pajtásával beszélt
-volna, újabb ajánlatot tett, kétezer hétszáz ötven fonttal.
-
-– Kétezer hétszáz ötven font! – ismétlé a kikiáltó.
-
-– Három ezer!
-
-Ezúttal maga Starkos Miklós szólalt meg.
-
-Vajjon mi történt? – Miért lépett be személyesen a küzdelembe? Honnét
-volt az, hogy egyébkor annyira hideg hangja heves felindulást árult el,
-a mely magát Skopelot is meglepte? Mindjárt megtudjuk.
-
-Starkos Miklós nehány percz előtt átlépte a batisztán sorompóját és a
-rabok közt járkált. Mikor az öreg asszony arra látta közeledni, még
-inkább beburkolta magát a köpenyébe, úgy hogy teljességgel nem láthatta
-az arczát.
-
-De figyelmét egyszerre más két fogoly ragadta meg, a kik külön csoportot
-képeznek. Starkos Miklós megállt, mintha lábai gyökeret vertek volna a
-földben.
-
-Előtte, egy magas termetü férfi mellett, egy fiatal leány feküdt a
-földön, a fáradtságtól kimerülve.
-
-A férfi hirtelen fölegyenesedett, a mint Starkos Miklóst megpillantá. A
-fiatal leány is fölvetette a szemeit. De a _Karysta_ kapitányát
-meglátván, visszahökkent.
-
-– Hadsine! – kiáltá Starkos Miklós.
-
-Elizundo Hadsine volt, a kit Xaris átkarolt, mintha meg akarta volna
-védelmezni.
-
-– Ő az! – mondá Starkos Miklós.
-
-Hadsine kibontakozott Xaris karjai közül és szemébe nézett atyja egykori
-kliensének.
-
-E pillanatban történt, hogy Starkos Miklós, a ki nem is iparkodott
-megtudni, hogyan kerülhetett Elizundo bankár leánya az arkassai vásárra,
-izgatott hangon odakiáltotta a háromezer fontos ajánlatot.
-
-– Háromezer font! – ismétlé a kikiáltó.
-
-Ekkor valamivel több volt fél ötnél. Még huszonöt percz és az ágyú meg
-fog dördülni és a rabok odaitéltetnek a legutolsó igérőnek.
-
-De az ügynökök már is tanácskoztak egymással és készültek elhagyni a
-vásárt, el levén határozva, nem igérni magasabb árt. Bizonyosnak
-látszott tehát, hogy a _Karysta_ kapitánya versenyzők hiányában a
-helyzet ura marad, de a smyrnai ügynök még egyszer megkisérlé folytatni
-a küzdelmet.
-
-– Háromezer ötszáz font! – kiáltá.
-
-– Négyezer! – felelt rá rögtön Starkos Miklós.
-
-Skopelo, a ki nem látta Hadsinét, teljességgel nem értette a kapitány
-megmagyarázhatlan hevét. Szerinte az «árúczikk» értéke máris meg volt
-haladva, még pedig tetemesen, a négyezer fontos ajánlattal. Nagyon
-tünődött magában a felett, hogy vajjon mi izgathatja annyira Starkos
-Miklóst erre a rossz üzletre.
-
-A kikiáltó utolsó szavaira hosszas szünet következett. Maga a smyrnai
-ügynök is abba hagyta a küzdelmet, társai intésére. Most már senki sem
-kételkedhetett, hogy a végleges nyertes Starkos Miklós lesz, a kinek
-diadalához már csak néhány percz kellett.
-
-Ezt Xaris is belátta és még szorosabban átkarolta a fiatal leányt. Előbb
-meg kell őt ölniök, hogy elválaszthassák tőle.
-
-E perczben a mély csönd közepette egy csengő hang hallatszott, mely e
-szókat kiáltotta oda a kikiáltónak:
-
-– Ötezer font!
-
-Starkos Miklós hátrafordult.
-
-A batisztán bejárása elé egy csapat tengerész érkezett. Egy tiszt állt
-előttük.
-
-– D’Albaret Henrik! – kiáltá Starkos Miklós. – D’Albaret Henrik… itt…
-Scarpanton!
-
-A _Syphanta_ parancsnokát véletlen hozta ide. Még azt se tudta, hogy e
-napon – vagyis huszonnégy órával a szigetre való megérkezése után –
-rabszolgavásár lesz Scarpanto fővárosában. Másfelől, miután a _Karystát_
-nem találta a kikötőben, kétségkívül ő is ép annyira meg volt lepetve a
-felett, hogy Starkos Miklóst Arkassában találta, mint ez, hogy őt itt
-látja.
-
-Starkos Miklós nem tudta, hogy d’Albaret Henrik a korvett parancsnoka,
-noha tudta, hogy a _Syphanta_ Arkassa előtt vetett horgonyt.
-
-Az olvasó könnyen elképzelheti, milyen érzelmek uralkodtak a két
-ellenfél keblében, midőn szemközt álltak egymással.
-
-D’Albaret Henrik azért elegyedett az árverésbe, mert a batisztánban levő
-rabok közt megpillantá Hadsinet és Xarist, – Hadsinet, a ki most
-mindjárt Starkos Miklós hatalmába került volna vissza. De Hadsine is
-meghallotta és meglátta egykori jegyesét és odarohant volna hozzá, ha az
-őrök vissza nem tartóztatják.
-
-D’Albaret Henrik egy intéssel megnyugtatá és türelemre inté a fiatal
-leányt. Bármennyire el is volt keseredve gyülölt vetélytársa láttára,
-mégis uralkodott érzelmein. Igen, ha mindjárt egész vagyonát fel is kell
-áldoznia, ki fogja ragadni Starkos Miklós körmei közül az arkassai
-piaczra összeterelt rabokat és köztük azt, a kit oly régen keresett és
-nem remélt többé viszontláthatni!
-
-A küzdelem mindenesetre heves lesz. Starkos Miklós ugyan nem tudta
-megérteni, hogyan lehet Elizundo Hadsine a foglyok közt, de azért a
-fiatal leány előtte még mindig a korfui bankár gazdag örököse volt. A
-milliók nem tünhettek el vele együtt. Mindig rendelkezésére fognak
-állni, hogy visszaválthassa magát attól, a kinek rabszolgálójává lesz.
-Semmit se koczkáztat tehát, bármilyen nagy összeget igérjen. Starkos
-Miklós el is határozta, hogy ezt fogja tenni, még pedig annál nagyobb
-szenvedélylyel, mert hiszen vetélytársa és boldog vetélytársa ellen
-küzdött.
-
-– Hatezer font! – kiáltá.
-
-– Hétezer! – mondá a _Syphanta_ parancsnoka, a nélkül, hogy még csak a
-fejét is fordította volna Starkos Miklós felé.
-
-A kadi csak örülhetett a dolgok ilyetén fordulata felett; a két
-versenyző jelenlétében nem is igyekezett elpalástolni megelégedését,
-mely keleties komolysága alól is kirítt.
-
-Mialatt a kapzsi tisztviselő már számítani kezdte az őt illető
-százalékot, másfelől Skopelo kezdte elveszteni önuralmát. Megismerte
-d’Albaret Henriket, majd Elizundo Hadsinet is. Ha Starkos Miklós, a
-gyülölettől ösztönöztetve, még tovább makacskodik, az üzlet, mely
-bizonyos fokig előnyös lett volna, nagyon roszszá lehet; főleg, ha a
-fiatal leány talán már elvesztette a vagyonát is, ép úgy, mint a
-szabadságát, a mi épen nem volt lehetetlen.
-
-Félre is hivta Starkos Miklóst és néhány bölcs figyelmeztetést
-koczkáztatott alázatos hangon. De szavai oly fogadtatásban részesültek,
-hogy nem merte a kisérletet megújítani. Most már a _Karysta_ kapitánya
-maga árverelt, maga kiáltotta ki az összegeket, sértő és szemtelen
-hangon.
-
-Képzelhetni, hogy az ügynökök, látván, hogy kemény csata fejlődik ki,
-ott maradtak és izgatott figyelemmel kisérték a küzdelem minden
-mozzanatát. A kiváncsiak tömegének érdeklődése nagy lármában nyilvánult.
-Legtöbben közülök ismerték a sacoléva kapitányát, de egyikök sem ismerte
-a _Syphanta_ parancsnokát. Még csak azt se tudták, hogy mit keres
-Scarpanto vizeiben a korfui lobogó alatt vitorlázó korvett. De a háború
-kezdete óta annyi mindenféle és minden nemzetbeli hajó foglalkozott
-rabszolga szállítással, hogy egyáltalában nem volt lehetetlen hogy a
-_Syphanta_ is ezt a mesterséget űzi. Tehát akár d’Albaret Henrik
-vásárolja meg a foglyokat, akár Starkos Miklós, a szerencsétlenek
-mindenkép rabszolgák maradnak.
-
-A kérdés azonban öt percz alatt mindenesetre el fog dőlni.
-
-A kikiáltó által közhirré tett legutolsó ajánlatra, Starkos Miklós e
-szókkal felelt:
-
-– Nyolczezer font.
-
-– Kilenczezer! – mondá d’Albaret Henrik.
-
-[Illustration: «JER»… MONDÁ SKOPELÓNAK.]
-
-Újabb csönd következett. A _Syphanta_ parancsnoka, a ki teljesen tudott
-magán uralkodni, a szemeivel kisérte Starkos Miklóst, a ki dühösen járt
-fel s alá a nélkül, hogy Skopelo meg merte volna szólítani. Különben
-most már semmiféle tekintet se fékezhette volna az árverési dühöt.
-
-– Tizezer font! – kiáltá Starkos Miklós.
-
-– Tizenegyezer – felelé d’Albaret Henrik.
-
-– Tizenkétezer! – vágott vissza nyomban Starkos Miklós.
-
-D’Albaret parancsnok nem felelt azonnal. Nem mintha habozott volna, de
-látta a mint Skopelo Starkos Miklóshoz rohant, hogy megakadályozza
-őrjöngésében, – s e közbelépés egy pillanatra másfelé fordítá a
-_Karysta_ kapitányának figyelmét.
-
-Ugyanabban a perczben, az öreg rabnő, a ki eddig oly makacsul
-elrejtőzött, megint fölegyenesedett, mintha az jutott volna eszébe, hogy
-megmutassa arczát Starkos Miklós előtt…
-
-E pillanatban az arkassai fellegvár ormán egy láng villant meg, fehér
-gőzök közt, de mielőtt az ágyúdörgés robaja a batisztánig elhatolhatott
-volna, d’Albaret Henrik csengő és erős hangja újból megszólalt:
-
-– Tizenháromezer font!
-
-Nyomban rá az ágyúdörgés is hallatszott, a melyre számtalan
-hurrahkiáltás következett.
-
-Starkos oly hevesen taszítá el Skopelót, hogy az hanyatt esett… Most már
-késő volt! Starkos Miklósnak nem volt joga tovább árverelni! Elizundo
-Hadsine kisiklott a kezei közül és kétségkívül örökre!
-
-– Jer! – mondá Skopelónak tompa hangon.
-
-S aztán e szókat dörmögé magában:
-
-– Olcsóbban is megkaphatjuk.
-
-Aztán mindketten felültek az arabába, a mely őket ideszállította és
-eltüntek azon út kanyarulatánál, a mely a sziget belseje felé vitt.
-
-Elizundo Hadsine és Xaris már átlépték a batisztán sorompóját. A fiatal
-leány d’Albaret Henrik karjaiba dőlt, a ki őt a szivére szorítá és így
-szólt hozzá!
-
-– Hadsine! Hadsine! – Egész vagyonomat feláldoztam volna, hogy önt
-megválthassam.
-
-– A mint én feláldoztam a magamét, hogy megváltsam a nevem becsületét, –
-viszonzá a fiatal leány. – Igen, igen, Henrik! – Elizundo Hadsine most
-már szegény, és most már méltó önhöz!
-
-
-
-
-XIII.  A «Syphanta» fedélzetén.
-
-Másnap, szeptember 3-án, reggeli tíz óra tájban a _Syphanta_ felszedte
-horgonyait és kevés számú vitorlával hajózott ki a scarpantói kikötőből.
-
-A d’Albaret Henrik által visszaváltott foglyok egy része a fedélzet
-alatt, a másik az ütegben helyezkedett el. Noha a szigettenger átszelése
-csak nehány napot vett igénybe; a tisztek és a legénység egyértelműleg
-azt akarták, hogy a szegény emberek lehetőleg kényelmesen legyenek
-elszállásolva.
-
-D’Albaret parancsnok már a megelőző napon megtette a kellő
-intézkedéseket, hogy útra kelhessen. A tizenháromezer font kifizetését
-illetőleg oly biztosítékot nyujtott, a melylyel a kadi teljesen meg volt
-elégedve. A foglyok hajóraszállítása minden nehézség nélkül véghez ment
-és az északafrikai bagnok kinjainak elviselésére itélt szerencsétlenek
-nem egészen három nap mulva partra szállhatnak északi Görögország
-valamelyik kikötőjében, a hol többé nem kell félteniök szabadságukat.
-
-De a megszabadulást egyedül annak köszönhették, a ki őket Starkos Miklós
-kezei közül megmentette. Hálájukat megható módon nyilvánították, mihelyt
-a hajó fedélzetére értek.
-
-Volt köztük egy «pappa», egy öreg pap Leondariból. Szerencsétlen
-társaival együtt a hajó hátulsó része felé ment, a hol Elizundo Hadsine
-és d’Albaret Henrik állt, néhány tiszt társaságában.
-
-Itt mindnyájan letérdeltek és az aggastyán kinyújtá karjait a parancsnok
-felé, e szókkal:
-
-– D’Albaret Henrik, kisérjen mindazok áldása, a kiknek visszaadtad
-szabadságukat!
-
-– Barátaim, csupán a kötelességemet teljesítém, – mondá a _Syphanta_
-parancsnoka meghatott hangon.
-
-– Igen… mindnyájunk áldása… mindnyájunké és az enyim is, Henrik! – mondá
-Hadsine és szintén térdre borult.
-
-D’Albaret Henrik gyorsan felemelé őt, s ekkor e kiáltások: «Éljen
-d’Albaret Henrik! éljen Elizundo Hadsine!» harsogtak minden oldalról az
-üteg mélyéből a vitorlafákig, a melyeken mintegy ötven matróz állt,
-hatalmas hurráhkat hangoztatva.
-
-Csupán egyetlen egy rabnő nem vett részt e tüntetésben, ugyanaz, a ki
-tegnap elrejtőzött a batisztánban. Midőn hajóra szállt, minden
-igyekezetét oda irányzá, hogy észre ne vegyék a foglyok közt. Ez
-sikerült is neki, és többé senki sem ügyelt rá, mihelyt a fedélköz
-leghomályosabb szögletébe elrejtőzött. Nyilván azt remélte, hogy
-észrevétlenül fogja el is hagyhatni a hajót. Talán ismerte őt valamelyik
-tiszt vagy matróz? Mindenesetre fontos okai voltak arra, hogy meg akarja
-őrizni inkognitóját azon három vagy négy napig, a melyet az átkelés
-igénybe veend.
-
-De ha d’Albaret Henrik megérdemelte a korvett utasainak háláját, mit
-érdemelt Elizundo Hadsine azért, mit Korfuból való elutazása óta tett?
-
-Tegnap így szólt: «Henrik, Elizundo Hadsine most már szegény és most már
-méltó önhöz.»
-
-Szegénynek, csakugyan szegény volt. Hogy méltó volt-e a fiatal tiszthez?
-– itélje meg az olvasó.
-
-Ha d’Albaret Henrik szerette Hadsinet akkor, midőn olyan komoly
-események választották el őket egymástól, mennyire kellett szerelmének
-fokozódnia, midőn megtudta, hogyan élt a fiatal leány elválásuk
-esztendeje alatt!
-
-Mihelyt Elizundo Hadsine megtudta, honnét származott a vagyon, a melyet
-atyja örökségül hagyott rá, azonnal elhatározta, hogy az egészet
-hadifoglyok visszavásárlására fogja fordítani. A gyalázatos módon
-szerzett húsz millióból semmit sem akart megtartani. Tervét csak
-Xarissal közölte. Xaris helyeselte az ifjú leány szándékát és a bankház
-összes vagyonát csakhamar értékesítették.
-
-D’Albaret Henrik kezéhez kapta a levelet, a melyben jegyese bocsánatot
-kért és elbucsúzott tőle. Aztán Hadsine derék és hű Xarisa kiséretében
-titokban elhagyta Korfut és átkelt a Peloponnesusba.
-
-Akkoriban Ibrahim katonái még kegyetlen háborút viseltek Közép-Morea
-lakosai ellen, a kik oly sokat és már oly régóta szenvedtek. Azokat a
-szerencsétleneket, a kiket nem mészároltak le, elszállították Messenia
-legjelentékenyebb kikötőibe, Patrasba vagy Navarinba. Innét részint a
-török kormány által bérelt, részint a kalózok által előállított hajókon
-elvitték őket Scarpantóba vagy Smyrnába, a hol állandó rabszolgavásár
-létezett.
-
-Elizundo Hadsine és Xaris, azon két hónap alatt, a mely eltünésüket
-követte, semmiféle árt se sokalván, több száz foglyot vásároltak vissza
-azok közül, a kik még nem hagyták el a messeniai partokat. Azután
-főgondjuk volt őket biztonságba helyezni, részint az ioinai szigeteken,
-részint északi Görögország szabad területén. Mihelyt ez megtörtént,
-mindketten átkeltek Kis-Ázsiába, Smyrnába, a hol a rabszolgakereskedés
-nagymérvben virágzott. Ide vitték nagy csapatokban a görög rabokat, a
-kiket Elizundo Hadsine mindenekelőtt ki akart szabadítani. Az
-északafrikai és ázsiai ügynökök által ajánlott áraknál annyival
-magasabbakat kinált, úgy hogy a török hatóságok nyereségesnek találták
-vele szerződni. Természetes, hogy az ügynökök kizsákmányolták nagylelkű
-szenvedélyét, de több ezer rab neki köszönhette, hogy megszabadult az
-afrikai beyek gályáitól.
-
-[Illustration: EGY RÉSZÖK AZ ÜTEGBEN HELYEZKEDETT EL.]
-
-De még több teendő is volt és e perczben támadt Hadsinében az a
-gondolat, hogy két különböző úton induljon a kitűzött czél felé.
-
-Csakugyan nem volt elég visszavásárolni a nyilvános piaczokon kiállított
-rabokat, vagy drága pénzért kiszabadítani a rabszolgákat a gályákról.
-Meg kellett semmisíteni a kalózokat is, a kik e hajókat elfogdosták a
-szigettenger valamennyi vizeiben.
-
-Elizundo Hadsine Smyrnában volt, midőn megtudta, mi történt a
-_Syphantá_-val. Tudta, hogy mily czélból szerelték fel a korvettet a
-korfui kereskedők. Tudta, hogy a hadjárat szerencsésen kezdődött, de
-aztán nyomon követé a hír, hogy a _Syphanta_ elveszté a parancsnokát,
-több tisztjét és a legénység egy részét, egy véres ütközetben, a kalózok
-egyik hajóhada ellen, melyet állítólag Sakratif személyesen vezényelt.
-
-Elizundo Hadsine azonnal érintkezésbe tette magát azzal az ügynökkel, a
-ki a _Syphanta_ tulajdonosainak érdekeit képviselte Korfuban. Oly árt
-kinált érte, hogy a tulajdonosok elhatározták eladni hajójukat. A
-korvett tehát megvásároltatott egy raguzai bankár neve alatt, de
-voltaképen Elizundo örökösének tulajdonává lett; az ifjú leány csak a
-Bobolinák, a Modenák, a Zachariasok és egyéb derék honleányok példáját
-követé, a kiknek a háború kezdetén saját költségükre fölszerelt hajóik
-annyi kárt tettek az ottomán hajókban.
-
-Hadsinenek kezdettől fogva az volt a szándéka, hogy a _Syphanta_
-parancsnokságát d’Albaret Henriknek ajánlja fel. Egy meghitt embere,
-Xaris unokaöcscse, a ki görög eredetű tengerész volt, mint a nagybátyja,
-titokban folyvást követte a fiatal tisztet, úgy Korfuban, a hol oly soká
-és oly sikertelenül kereste a fiatal leányt, valamint Scióban is, midőn
-Fabvier ezredes csapataihoz csatlakozott.
-
-Ez az ember, Hadsine parancsa következtében, matróz minőségben szegődött
-a korvettre, azon pillanatban, midőn a legénységet a lemnosi ütközet
-után újjászervezték. Ő juttatta d’Albaret Henrik kezeihez a Xaris által
-írt két levelet: az elsőt Scióban, a hol tudtára adták, hogy alkalmazást
-találhat a _Syphanta_ törzskarában; a másodikat a hajó társalgótermének
-asztalára tette le, midőn őrt állt az ajtó előtt. E levélben, mint
-tudjuk, a korvett légyottot kapott szeptember első napjaira a scarpantói
-vizekben.
-
-Elizundo Hadsine csakugyan ide akart jönni, önfeláldozó és könyörületes
-működésének befejezése után. Azt akarta, hogy a _Syphanta_ szállítsa
-haza az utolsó rabcsapatot, a melyet vagyona végmaradványai árán fog
-kiváltani.
-
-De a következő hat hónap alatt mennyit kellett fáradoznia és mennyi
-veszélylyel kellett daczolnia!
-
-A bátor fiatal leány nem habozott Xaris kiséretében elmenni hivatását
-teljesítendő, az északafrikai államokba, a kalózoktól hemzsegő
-kikötőkbe, a hol Algir meghódításáig a leggonoszabb rablók
-garázdálkodtak. Koczkáztatta szabadságát, koczkáztatta életét és daczolt
-mindazon veszélyekkel, a melyek szépségénél és fiatalságánál fogva
-fenyegették.
-
-Semmi se volt képes visszatartóztatni. Útra kelt.
-
-Apáczaruhában megjelent egymásután Tripoliszban, Tuniszban, Algirban,
-sőt az afrikai partok legalsóbbrendű piaczain. Mindenütt, a hol görög
-foglyokat adtak el, visszavásárolta a szerencsétleneket, nagy
-nyereséggel az illető tulajdonosok javára. Mindenütt, a hol az
-emberkereskedők árverésre bocsátották ezeket az emberi nyájakat: Hadsine
-megjelent, készpénzzel a kezében. Csak itt szemlélhette igazán egész
-borzasztóságában a rabszolgaság nyomorait oly országban, a hol a
-szenvedéseket nem korlátozza semmi.
-
-Algir akkoriban még a muzulmánokból és renegátokból álló miliczia uralma
-alatt állt. Ez a rablócsapat a középtenger partjait képező három
-világrész salakjából verődött össze és a kalózok által foglyokul ejtett
-és a keresztények által visszavásárolt rabok elárusításából élt.
-Afrikában már a tizenhatodik században közel negyvenezer mindkét nembeli
-rabszolga volt, köztük valamennyi nemzet: a franczia, az angol, a német,
-a flandriai, a hollandi, a görög, a magyar, az orosz, a lengyel és a
-spanyol.
-
-Elizundo Hadsine Algirban a pasa, Tuniszban Ali-Mami, Kulughis és Sidi
-Hassan, Tripoliszban Jussif-bey, Galere Patrone és Cicala
-gályabörtöneiben kereste főleg azon foglyokat, a kiket a hellén háború
-juttatott rabszolgaságra. Mintha valamely talizmán védelmezte volna,
-szerencsésen megmenekült minden veszélytől és enyhített mindennemű
-nyomort. Az ezer veszedelem közül, a melyeket a dolgok természetes
-rendje támasztott körüle, szinte csodás módon szabadult ki. Hat hónap
-alatt egy hitvány kis hajón bejárta a partvidék legfélreesőbb pontjait
-is, a tripoliszi kormányzóságtól kezdve Tetuanig, a mely azelőtt
-szabályosan szervezett kalózköztársaság volt, – Tangerig, melynek
-tengeröble a kalózok téli szállásául szolgált, – Saléig, Afrika nyugati
-partjain, a hol e szerencsétlen foglyok a föld alatt tizenkét-tizenöt
-lábnyi mélységű vermekben laktak.
-
-Elizundo Hadsine, miután hivatását teljesíté és az atyjától öröklött
-milliókat elköltötte, végre visszatért Xarissal Európába. Az általa
-visszavásárolt legutolsó foglyokkal együtt egy görög hajóra szállt, a
-mely Scarpantóba volt indulandó. Itt akart találkozni d’Albaret
-Henrikkel. De Tuniszból való útrakelésük után három nappal egy török
-hajó elfogta őket; Hadsinét társaival együtt Arkassába vitték, hogy ott
-rabszolgául eladhassák azokkal együtt, a kiket megszabadított!
-
-A szabadítás művének, a melyre Elizundo Hadsine vállalkozott, nagyban és
-egészben az volt az eredménye, hogy több ezer rabot vásárolt vissza azon
-a pénzen, a melyet a rabszolgakereskedés jövedelmezett. Az ifjú leány
-most már teljesen vagyontalanná lett, de legalább a lehetőség határai
-közt jóvátette azt a sok szerencsétlenséget, a melyet atyja okozott.
-
-D’Albaret Henrik csak most tudta meg mindezt. Igen; a szegény Hadsine
-most már méltó lett volna hozzá és Henrik kész volt magát az övéhez
-hasonló szegénységre kárhoztatni, hogy kiszabadíthassa őt Starkos Miklós
-kezei közül.
-
-A _Syphanta_ legénysége másnap hajnalban megpillantá Kréta szigetét és
-útját a szigettenger északnyugati része felé irányozta. D’Albaret
-parancsnok Görögország keleti partjaira szándékozott eljutni Euboea
-sziget irányában. Itt a foglyok akár Negropontisban, akár Eginában
-teljes biztonságban szállhattak partra, mert a törökök már vissza voltak
-szorítva a Peloponnesusba. Egyébiránt ez időtájban Ibrahimnak egy
-katonája se volt már a hellén félszigeten.
-
-A szegény emberek, a kiket a _Syphanta_ fedélzetén a lehető legjobban
-elláttak mindennel, már is kezdék kiheverni átélt borzasztó
-szenvedéseiket. Nappal a gyermekek, az anyák és a férjek, a kiket örökös
-elválás fenyegetett, most ismét egyesülve a fedélzeten gyűltek egybe és
-mohón szívták a szigettenger friss levegőjét. Ők is mindnyájan tudták,
-mi mindent tett Elizundo Hadsine és midőn az ifjú leány, d’Albaret
-Henrik karjára támaszkodva, elhaladt mellettük, minden oldalról a hála
-tanujelei nyilvánultak a legmeghatóbb módon.
-
-Szeptember 4-ikén, a kora hajnali órákban, Kréta hegycsúcsai eltűntek a
-látóhatárról; de a szél csillapulván, a korvett e napon csak nagyon
-kevéssé haladhatott előre, noha összes vitorláit kifeszítette. De
-utóvégre is huszonnégy, vagy legfeljebb negyvennyolcz órai késedelem nem
-a világ. A tenger csöndes, az idő fölséges volt. Semmi se látszott arra
-mutatni, hogy az időjárás egyhamar megváltozzék. «Csak menni hagyni»
-kellett a hajót, a mint a tengerészek mondani szokták; majd véget ér az
-utazás, mikor az istennek tetszeni fog.
-
-A csöndes hajókázás csak kedvezhetett a társalgásnak a hajón. A
-legénységnek kevés dolga volt. Csak az őrök voltak elfoglalva, a kiknek
-kötelességükben állt a látóhatáron felmerülő szigeteket vagy hajókat
-jelezni.
-
-Hadsine és d’Albaret néha órákig ültek egymás mellett egy padon, a hajó
-hátulsó részén. Nem a multról beszélgettek többé, hanem a jövőről,
-melynek ezentúl urai voltak. Nemsokára megvalósulandó terveket
-készítettek, melyeket mindenkor közöltek a derék Xarissal, a kit a
-családhoz tartozónak tekintettek. Elhatározták, hogy a menyegzőt
-megtartják, mihelyt görög földre érnek. Elizundo Hadsine ügyei nem
-okozhattak nehézségeket, se halasztást.
-
-[Illustration: A HÁLA TANUJELEI NYILVÁNULTAK.]
-
-Az emberbaráti hivatás teljesítésében töltött esztendő nagyon egyszerűvé
-tett mindent; az egybekelés után d’Albaret Henrik a korvett
-parancsnokságát Todros kapitánynak szándékozott átadni, hogy rövid időre
-elvihesse nejét Francziaországba, honnét ismét vissza fognak térni
-Hadsine hazájába.
-
-Épen ma este is ezekről a dolgokról beszélgettek. A szellő alig
-dagasztotta a _Syphanta_ legfelső vitorláit. A nap leáldozása nagyszerű
-volt; néhány aranyzöld sugár látszott még a kissé ködbe borult nyugati
-látóhatár felett. Az ellenkező oldalon a keleti égboltozat legelső
-csillagai ragyogtak. A tenger reszkedt a villófénytől. Az éj
-csodaszépnek igérkezett.
-
-D’Albaret Henrik és Hadsine teljes mértékben élvezték a gyönyörű est
-varázsát. A korvett barázdáját csak néhány tajtékcsipke jelölte. A
-csöndet csupán egy-egy vitorla redőinek egymáshoz való csapódása
-szakította félbe. A két szerelmes nem látott egyebet egymásnál. Csak
-akkor tértek magukhoz, midőn d’Albaret Henrik ismételten hallotta magát
-megszólíttatni.
-
-Xaris állt előtte.
-
-– Parancsnok úr! – mondá Xaris már harmadszor.
-
-– Mi baj, barátom? – kérdé d’Albaret Henrik, észrevevén Xaris habozását.
-
-– Mit akarsz, jó Xaris? – kérdé Hadsine.
-
-– Valamit akarnék mondani, parancsnok úr.
-
-– Mit?
-
-– Lássa, ezeknek a derék embereknek, a kiket most a hazájukba szállít,
-egy gondolatuk támadt és engem bíztak meg, hogy azt önnel közöljem.
-
-– Nos, hát halljuk, Xaris.
-
-[Illustration: ÉLVEZTÉK A GYÖNYÖRŰ EST VARÁZSÁT.]
-
-– Elmondom, parancsnok úr. Mindnyájan tudják, hogy ön nőül fogja venni
-Hadsinet…
-
-– Kétségkívül – viszonzá d’Albaret Henrik mosolyogva. – Ez már senki
-előtt se titok.
-
-– Nos hát, ezek a derék emberek igen boldogoknak éreznék magukat, ha az
-önök egybekelésének tanui lehetnének…
-
-– Tanui lesznek, Xaris, tanui lesznek! és soha se lett volna
-menyasszonynak az övéhez hasonló nászkisérete, ha össze lehetne gyűjteni
-mindazokat, a kiket a rabszolgaságból kiszabadított!
-
-– Ó Henrik! – szólt közbe a fiatal leány.
-
-– A parancsnok úrnak igaza van – mondá Xaris. – A korvett utasai tehát
-mindenesetre jelen lesznek és…
-
-– Mihelyt görög földre lépünk, azonnal meg fogom őket hívni a
-menyegzőmre – mondá d’Albaret Henrik.
-
-– Nagyon jól van, parancsnok úr, de ezeknek a derék embereknek az első
-gondolat után egy második gondolatuk is támadt.
-
-– A második is olyan jó, mint az első?
-
-– Még jobb. Azt gondolták, hogy az esküvőt a _Syphanta_ fedélzetén
-kellene megtartani. Hiszen ez a derék korvett, a mely őket a hazájukba
-visszaszállítja, szintén egy darab görög föld!
-
-– Úgy legyen, Xaris – mondá d’Albaret Henrik. – Beleegyezik ön, kedves
-Hadsine?
-
-Hadsine felelet helyett a kezét nyujtá neki.
-
-– Jól feleltél! – mondá Xaris.
-
-– Megmondhatja a _Syphanta_ utasainak, hogy kivánságuk teljesülni fog –
-mondá d’Albaret Henrik.
-
-– Értettem, parancsnok úr… De – tevé utána Xaris némi habozás után – ez
-még nem minden.
-
-– Beszélj, Xaris – mondá az ifjú leány.
-
-– Az utasoknak az első jó gondolat és a második jobb gondolat után egy
-harmadik gondolatuk is támadt, a melyet kitünőnek tartanak.
-
-– Igazán! még egy harmadik gondolatuk is támadt! – mondá d’Albaret
-Henrik. – Halljuk a harmadik gondolatot.
-
-– Azt szeretnék, hogy a menyegző ne csak a korvett fedélzetén tartassék
-meg, hanem egyszersmind a sík tengeren is, még pedig holnap! – Van a
-hajón egy öreg pap…
-
-Xaris szavait hirtelen félbeszakítá az árboczőr hangja.
-
-– Hajók a szél irányában!
-
-D’Albaret Henrik azonnal felkelt és Todros kapitányhoz ment, a ki már a
-kijelölt irány felé nézett.
-
-Körülbelül tizenkét, különböző nagyságú hajóból álló hajóraj mutatkozott
-kelet felől, nem egészen hat tengeri mérföldnyi távolságban. A
-_Syphanta_ a szélcsend miatt csaknem egészen mozdulatlanul állt,
-következőleg a hajórajnak, a melyet a korvettig el nem hatolható szellő
-utolsó fuvallatai hajtottak előre, előbb-utóbb okvetlenül utól kellett
-érnie Elizundo Hadsine hajóját.
-
-D’Albaret Henrik elővette látcsövét és figyelmesen vizsgálta a hajók
-mozdulatait.
-
-– Todros kapitány, – mondá végre, társához fordulva – ez a hajóraj még
-sokkal messzebb van, hogysem tisztában lehetnénk szándékai és ereje
-felől.
-
-– Tökéletesen igaza van, parancsnok úr, – viszonzá Todros – és e
-holdvilágtalan éjszakán, a mely nagyon sötét lesz, szintén nem fogjuk
-megtudni azt, a minek megtudása annyira érdekünkben áll. Várnunk kell
-tehát holnapig.
-
-– Igen, várnunk kell, – mondá d’Albaret Henrik – de miután ez a vidék
-korántsem biztos, adjon parancsot, hogy embereink gondosan őrködjenek.
-Ezenkívül meg kell tenni a szükséges óvintézkedéseket azon esetre, ha e
-hajók a _Syphantá_-hoz közelednének.
-
-Todros kapitány kiadta a kellő rendeleteket, a melyek azonnal
-végrehajtattak. A korvett fedélzetén résen állt mindenki.
-
-Szükségtelen említenünk, hogy a bekövetkezhető eshetőségekkel szemben
-későbbre halasztották a menyegző megünneplésére vonatkozó
-elhatározásukat. Hadsine, d’Albaret Henrik kérésére, visszavonult a
-kabinjába.
-
-A fedélzeten egész éjjel keveset aludtak. A jelzett hajóraj közelléte
-alapos okot adott a nyugtalanságra. A míg csak lehetséges volt,
-figyelemmel kisérték mozdulatait. De kilencz óra tájban köd támadt és
-csakhamar eltakarta a gyanus hajókat.
-
-Másnap napkeltekor még meglehetősen sűrű párák rejtették el a keleti
-látóhatárt. Teljes szélcsend lévén, e párák nem oszlottak szét tíz óra
-előtt. De mögöttük semmiféle gyanus tünemény se volt észrevehető. Mikor
-a párák eloszlottak, a hajóraj már alig volt négy mérföldnyi távolságra
-a korvett mögött. Következőleg két tengeri mérföldnyivel közeledett
-tegnap óta a _Syphantá_-hoz és csak azért nem többel, mert a köd miatt
-nem mozoghatott szabadon. A hajóraj tizenkét hajóból állt, melyek a
-hosszú gályaevezők segélyével egymás mellett haladtak előre. A korvett,
-a mely sokkal nagyobb volt, hogysem evezőkkel segíthetett volna magán,
-csaknem mozdulatlanul állt folyvást ugyanazon a helyen; kénytelen volt
-várni, a nélkül, hogy egyetlen mozdulatot tehetett volna.
-
-A hajóraj szándékai felől semmiféle kétség se maradhatott fenn.
-
-[Illustration: «RIADÓT VERETNI!» KIÁLTÁ D’ALBARET HENRIK.]
-
-– Nagyon gyanús hajók! – mondá Todros kapitány.
-
-– Annyival gyanusabbak, – viszonzá d’Albaret Henrik – mivel ráismertem a
-briggre, a melyet hasztalan üldöztünk a krétai vizekben.
-
-A _Syphanta_ parancsnoka nem tévedt. A hajók közt legelől járt a brigg,
-a mely oly sajátságos módon tűnt fel Scarpanto mellett. Mozdulatait
-olyformán irányzá, hogy el ne váljon a többi hajótól, a melyek
-vezénylete alatt álltak.
-
-E közben egy kis szélfuvalat emelkedett kelet felől, mely a hajóraj
-haladását még inkább elősegíté, de e fuvalatok, a melyek a tenger vize
-felett ellebbenve a vizet valamivel zöldebbé tették, a korvett mögött
-néhány fonalnyira elenyésztek.
-
-Egyszerre d’Albaret Henrik leereszté a látcsövét.
-
-– Riadót veretni! – kiáltá.
-
-Látta, a mint a brigg előrészén fehér füst tolul elő egy ágyúcsőből és a
-főárboczon egy lobogó bontakozott ki ugyanazon pillanatban, midőn az
-ágyúlövés dördülése a korvetthez ért.
-
-A lobogó fekete hátterén egy tűzvörös S betü világított.
-
-Sakratif kalóz lobogója volt.
-
-
-
-
-XIV.  Sakratif.
-
-A tizenkét hajóból álló flotilla a mult napon hagyta el scarpantoi
-rejtekhelyét. Egyenlőtlen harczczal akarta-e megkinálni a korvettet,
-akár homlok-, akár oldaltámadás és körülzárás segélyével? E felől alig
-lehetett kételkedni. A szélcsend következtében szükségképen el kellett
-fogadni a csatát. Egyébiránt ha el is lehetett volna kerülni, d’Albaret
-Henrik nem tette volna. A _Syphanta_ lobogója a megbecsteleníttetés
-terhe alatt kénytelen volt helyt állni a szigettenger kalózainak
-lobogója előtt.
-
-A tizenkét hajó közt volt négy brigg 16–18 ágyúval, a többi nyolcz
-csekélyebb teherképességű hajó is teljesen harczra volt fölszerelve és
-el volt látva könnyű tüzérséggel. A mennyire a korvett tisztjei
-megítélhették, száznál több ágyúval lesz dolguk és e száz ágyú ellen
-csak huszonkét nagyobb és hat kisebb fedélzeti ágyúval rendelkeztek. A
-korvett kétszázötven emberből álló legénységének is hét- vagy nyolczszáz
-főnyi ellenség ellen kellend küzdenie. A harcz mindenesetre egyenlőtlen
-lesz. Mindazonáltal a _Syphanta_ sokkal kitünőbb tüzérsége
-kecsegtethetett a siker némi esélyeivel, de csak azon feltétel alatt,
-hogy az ellenséget ne engedje nagyon közel férni magához. Távol kellett
-tartani a hajórajt és ez a czél csak úgy volt elérhető, ha a hajókat
-egyenkint harczképtelenné teszik a lehető legszabatosabban irányzott
-lövésekkel. Szóval a fődolog volt, minden áron elkerülni azt, hogy a
-kalózok megrohanhassák a korvettet és ütközet fejlődjék ki ember ember
-ellen. Ezen utóbbi esetben a túlnyomó szám okvetlenül diadalmaskodott
-volna, mert e tényező még sokkal nagyobb fontossággal bír a tengeren,
-mint a szárazföldön; mert ott a visszavonulás lehetetlen lévén, nem
-marad egyéb hátra, mint megadni magát, vagy a légbe röpíteni a hajót.
-
-Egy órával a köd eloszlása után a flotilla tetemesen megközelítette a
-korvettet, a mely csaknem oly mozdulatlanul állt, mintha a kikötőben
-horgonyzott volna.
-
-D’Albaret kapitány nem szünt meg figyelemmel kisérni a kalózok
-manővereit. A riadó után csakhamar mindenki helyén volt; tisztek és
-legénység egyaránt. A fegyverfogható állapotban levő utasok engedelmet
-kértek a legénység közt harczolhatni. Ezek között fegyvereket osztottak
-szét. Az ütegben és a fedélzeten halotti csönd uralkodott, melyet alig
-szakított félbe a parancsnok és a Todros kapitány közt váltott néhány
-szó.
-
-– A rohamot semmi esetre se fogjuk megengedni, – mondá a parancsnok. –
-Várjunk, míg a legelső hajókat jól czélba vehetjük, aztán sortűzzel
-fogadjuk.
-
-– A hajótestre fogunk-e czélozni, vagy az árboczokra? – kérdé a
-másodkapitány.
-
-– A hajótestre. Az elsülyesztés a főczél – felelé d’Albaret Henrik.
-
-Ez volt a legjobb harczi mód a kalózok ellen, a kik oly borzasztóan
-szoktak kegyetlenkedni, midőn puszta fegyverre kerül a dolog és főleg
-Sakratif ellen, a ki oly szemtelenül bontotta ki a fekete lobogót. És ha
-már megtette, kétségkívül arra számított, hogy a korvetten levők közül
-senki sem fog életben maradni, a ki azzal dicsekedhetnék, hogy őt
-színről-színre látta.
-
-Délután egy órakor a hajóraj már csak egy mérföldnyire volt szél alatt.
-Evezői segélyével folyvást közeledett. A _Syphanta_, orrával északnyugat
-felé fordulva, csak nehezen bírta megtartani ezt az irányt. A kalózok
-csatarendben közeledtek: – két brigg a középen és másik kettő két
-oldalt. Mozdulataikat úgy irányozták, hogy a korvettet előlről és
-hátulról megkerüljék és körbe szorítsák, a melynek átmérője lassankint
-kisebbednék. Czéljuk nyilván az volt, hogy előbb kereszttüzelés által
-harczképtelenné tegyék, aztán megrohanják.
-
-D’Albaret Henrik megértette e magára nézve oly veszélyes manővert és nem
-akadályozhatta meg, mert mozdulatlanságra volt kárhoztatva. De talán
-áttörheti e vonalat ágyúgolyóival, mielőtt még minden oldalról körül
-volna fogva. Sőt a tisztjei már is tünődni kezdtek a felett, vajjon
-parancsnokuk miért nem ad parancsot a tüzelésre jól ismert nyugodt és
-szilárd hangjával.
-
-Nem. D’Albaret Henrik csak biztosan akart lövetni és közelebb hagyta
-jönni az ellenséget.
-
-Még tíz percz mult el. Mindnyájan vártak. A czélozók állást foglaltak az
-ágyúk mögött, az üteg tisztjei készen álltak, tovább adni a parancsnok
-vezényszavát, a matrózok a fedélzeten egy-egy pillantást vetettek a
-párkányzaton keresztül. Vajjon nem az ellenség fogja-e megkezdeni a
-tüzelést, most, mikor a közelség miatt sikerrel tehette.
-
-D’Albaret Henrik még mindig hallgatott. Nézte a hajósort, a mely a
-szélein egy kissé görbülni kezdett. A közepén levő briggek – és az egyik
-közülök az volt, a melyen a Sakratif fekete lobogója lengett – e
-pillanatban nem voltak egy mérföldnyire sem a korvettől.
-
-De ha a _Syphanta_ parancsnoka nem sietett a tüzelés megkezdésével, a
-flotilla parancsnoka se látszott sietni vele. Sőt talán egyetlen
-ágyúlövés nélkül akarta megcsáklyázni a korvettet, hogy aztán rohamot
-intézhessen ellene, nehány száz kalózával.
-
-Végre d’Albaret Henrik azt gondolta, hogy nem lesz czélszerű tovább
-várnia. Egy utolsó szélfuvalat, mely a korvettig elhaladt, lehetővé
-tette, hogy nehány fokkal oldalvást forduljon a hajójával. Miután ez
-által oly helyzetbe jutott, hogy a két brigget nem egész fél mértföldnyi
-távolból jól czélba vehette, elmondta a vezényszót:
-
-– Vigyázz a fedélzeten és az ütegben!
-
-A fedélzeten némi csekély nesz hallatszott, a mely után mély csönd
-következett.
-
-– Czélozz sülyesztésre! – mondá d’Albaret Henrik.
-
-A tisztek azonnal ismétlék a vezényszót és a czélozók az ütegben
-figyelmesen czélba vették a két brigg hajótestét, míg a fedélzeten levő
-czélozók az árbóczokra irányozták ágyuikat.
-
-– Tűz! – kiáltá d’Albaret parancsnok.
-
-Az ágyúk eldördültek a jobboldalon. A korvett fedélzetéről és ütegéből
-tizenegy nagyobb és három kisebb ágyú lőtte ki golyóit és egyebek közt
-nehány pár lánczos golyót is, a melyeknek az a rendeltetésük, hogy az
-árbóczokat közép távolságból összezúzzák. Mihelyt a lőporfüst
-szétoszlott és a látóhatár kissé kitisztult, azonnal meg lehetett itélni
-a sortűz hatását a két ellenséges hajón. A hatás ugyan nem teljes, de
-mégis jelentékeny volt.
-
-A sor közepén álló briggek egyikét a vízvonal felett érte a lövés.
-Ezenkívül több árbocz kötele elszakadt, hátulsó árbocza, a fedélzet
-felett nehány lábnyi magasságban ketté törvén, előrezuhant és összetörte
-a főárbocz sudarát. Ily körülmények közt a briggnek bizonyos idő kellett
-hozzá, míg mindezt kitatarozták, de azért nem vált harczképtelenné. Az a
-veszély tehát a mely a korvettet fenyegette, egyáltalában nem csökkent.
-
-A jobb és balszárny végén levő két brigg most már egy irányban volt a
-_Syphantával_. Innét elő kezdtek nyomulni ellene, de előbb egy-egy
-hosszlövéssel üdvözölték, a melyek elől a korvett nem térhetett ki.
-
-Ez a lövés sok kárt okozott. A hátulsó árbocz derékban kettétört, s
-egész kötélzete lezuhant, szerencsére a nélkül, hogy a főárbocz
-kötelében kárt tehetett volna. Egyúttal a vitorlafák is összetörtek, az
-egyik csolnakkal együtt. Legsajnálatosabb volt azonban egy tiszt és két
-matróz eleste, a kik szörnyet haltak; ezenkívül három vagy négy súlyos
-sebesülés is történt. A sebesülteket azonnal elvitték a fedélközbe.
-
-D’Albaret Henrik rögtön parancsot adott, hogy a hajó hátulsó részét
-kitakarítsák. A lezuhant vitorlákat, köteleket, árbocz- és
-vitorlafa-darabokat pár percz alatt elvitték s a tér megint üres és
-használható volt. Egyetlen pillanatot se lehetett vesztegetni. A
-tüzelésnek újra kellett kezdődni. A tűz közé szorult korvettnek
-egyszerre két oldalról kellett magát védelmeznie.
-
-E perczben a _Syphanta_ újból sortüzet adott s pedig ez alkalommal oly
-sikeresen, hogy a hajóraj két kisebb hajója, a vizvonal alatt keresztül
-levén lőve, néhány pillanat mulva elsülyedt. A legénységnek épen csak
-annyi ideje maradt, hogy a mentőcsolnakokba ugrálhatott és a két középső
-briggre menekülhetett.
-
-– Hurrah! hurrah!
-
-Ez a diadalkiáltás hangzott a korvettről a szerencsés lövések után, a
-melyek a tüzérek becsületére váltak.
-
-– Kettő elsülyedt! – mondá Todros kapitány.
-
-– Igen, – viszonzá d’Albaret Henrik, – de a gazemberek, a kik rajta
-voltak átmehettek a briggekre és én folyvást félek a
-megcsáklyáztatástól, a melynél a számszerinti többség előnye az övék
-volna.
-
-A lődözés még egy negyedóráig tovább folyt mindkét részről. A
-kalózhajók, valamint a korvett is eltűntek a fehér lőporfüst közepette
-és a füst eloszlását kellett bevárni, mielőtt a kölcsönösen okozott kár
-nagyságát konstatálni lehetett volna. Szerencsétlenségre a kár a
-_Syphantán_ nagyon is érezhető volt. Több matróz elesett, még több
-súlyosan megsebesült. Egy franczia tiszt, a kit a golyó a mellén talált,
-épen abban a pillanatban esett össze, mikor a parancsnok rendeletet
-adott neki.
-
-A halottakat és a sebesülteket azonnal levitték a fedélközbe. A sebész
-és a segédei már is nem győzték a munkát, annyi bekötözést és műtétet
-igényelt azon szerencsétlenek állapota, a kiket közvetlenül a lövegek,
-vagy közvetve a szilánkok értek a fedélzeten vagy az ütegben. A kézi
-fegyverek ugyan még nem szólaltak meg az egymástól fél ágyúlövésnyi
-távolságra levő hajók között; puskagolyókat még nem kellett kivágni a
-sebesültek testéből, de azért a sebek nem kevésbbé súlyosak és
-irtózatosak voltak.
-
-A nők, a kik a hajó belsejébe voltak száműzve, ezúttal is teljesíték
-kötelességüket. Elizundo Hadsine járt elől jó példával. Mindnyájan
-igyekeztek a sebesülteket biztatni, vigasztalni.
-
-Ekkor hagyta el sötét rejtekhelyét a scarpantói öreg rabnő. Nem irtózott
-a vér látásától és viszontagságos életében bizonynyal megfordult már
-egynél több csatatéren. A fedélköz lámpáinak félhomályában lehajolt a
-sebesültek fekhelye fölé, segédkezett a legfájdalmasabb műtéteknél és
-mikor egy-egy lövés minden izében megreszketteté a korvettet, szemeinek
-egyetlen mozdulata se mutatta, hogy a borzasztó dördülésekre
-összerázkódott volna.
-
-Azonban közelgett az idő, midőn a _Syphanta_ legénysége kénytelen lesz
-puszta fegyverrel harczolni a rablók ellen. A flotilla hajói újból
-sorakoztak, a kör mindinkább kisebbedett. A korvett volt az összes
-lövegek czélpontja.
-
-De a _Syphanta_ derekasan védelmezte magát az árboczán lengő lobogó
-becsületéért. Tüzérsége nagy pusztításokat okozott a kalózhajók
-fedélzetén. Még két más ellenséges hajó pusztult el. Az egyik elmerült,
-a másik kigyuladt a tüzes golyóktól és csakhamar eltűnt a lángok közt.
-
-De a megcsáklyáztatás elkerülhetetlenné vált. A _Syphanta_ csak úgy
-kerülhette volna el, ha áttöri a hajósort, a mely körülkerítette. Ezt a
-szélcsend miatt nem tehette, míg ellenben a kalózok, gályaevezőik
-segélyével folyvást közeledtek, mind szűkebbre szorítván a kört.
-
-A fekete lobogós brigg már csak egy pisztolylövésnyire volt és ekkor
-sortüzet adott. Egy lövés a korvett hátulját találta és összetörte a
-kormánylapát rúdját.
-
-D’Albaret Henrik tehát előkészült a kalózok rohamára és felvonatta
-érczhálóit. Azután mindkét oldalról megkezdődött a puskatüzelés, A
-_Syphanta_ fedélzetére mindennemü kézi fegyverek golyózápora hullott
-alá. Sokan elestek még a legénység közül és sokan sebesültek meg
-halálosan. D’Albaret Henrik húszszor is forgott életveszélyben, de
-mozdulatlanul és nyugodtan maradt a helyén, mintha csak egy hadiszemlét
-vezényelt volna.
-
-E pillanatban, a füst szakadékain keresztül, szemtől-szembe láthatták
-egymást az ellenfelek. Minden oldalról a tengeri rablók iszonyú
-káromkodása hallatszott. D’Albaret Henrik igyekezett a fekete lobogós
-brigg fedélzetén megpillantani azt a Sakratifot, a kinek nevétől az
-egész szigettenger remegett.
-
-E pillanatban ez a brigg és egyik azok közül, a melyek a hajósor szélén
-nyomultak előre, a többi hajó által hátulról támogatva, két oldalról
-közre fogták a korvettet, a melyeknek bordái recsegtek a szorítás alatt.
-Nagy szabatossággal átdobott csáklyák a kötélzetbe kapaszkodtak és
-összekötötték a három hajót. Az ágyúknak el kellett hallgatniok, de
-miután a _Syphanta_ lőrései megannyi nyilt rés voltak a kalózokra nézve,
-az ágyúszemélyzet helyén maradt, hogy a nyilásokat fejszével,
-pisztolylyal és lándzsával védelmezze. Igy rendelte a parancsnok abban a
-pillanatban, mikor a két brigg a korvett mellé nyomult.
-
-Egyszerre minden oldalról oly hatalmas kiáltás riadt fel, hogy
-túlharsogta a puskaropogást.
-
-– Rohamra! rohamra!
-
-A küzdelem, ember ember ellen, borzasztó volt. Sem a puskalövések, sem a
-fejszecsapások és lándzsaszúrások nem voltak képesek a dühtől ittas,
-vérszomjas őrjöngőket megakadályozni abban, hogy a korvettre
-nyomuljanak. – A vitorlafákról folyvást szórták a golyókat, ennélfogva
-lehetetlen volt a megmaradás a _Syphanta_ fedélzetén, noha a derék hajó
-árbóczőrei is ugyancsak derekasan lődöztek. D’Albaret Henrik minden
-oldalról megtámadtatva látta magát. A kalózok rohammal ostromolták meg a
-hajó-párkányzatokat, noha jóval magasabbak voltak a briggek
-párkányzatánál. Átlyukgatták az érczhálókat és a fedélzetre rontottak.
-Mit törődtek vele, hogy nehány társuk elesett, mielőtt eljutott volna az
-ellenséges hajóra! Számuk oly túlnyomó volt, hogy a támadt hézagokat
-észre se lehetett venni.
-
-[Illustration: «ROHAMRA! ROHAMRA!»]
-
-A korvett legénységének, a melynek létszáma kétszázra olvadt, hatszáz
-ember ellen kellett védekezni.
-
-A két brigg folyvást átmeneti hidul szolgált újabb és újabb támadóknak,
-a kiket a flotilla csolnakjai szállítottak a többi hajóról. E tömeggel
-szemben csaknem lehetetlen volt az ellenállás. A vér nemsokára
-patakonkint folyt a _Syphanta_ fedélzetén. A sebesültek halálos kínjaik
-közt vonaglottak, de mégis felemelkedtek, hogy egy utolsó
-pisztolylövéssel vagy tőrdöféssel pusztítsák az ellenséget. A sűrű füst
-közepette leírhatlan khaosz uralkodott. De a korfui lobogót nem fogják
-bevonni mindaddig, míg egyetlen egy ember marad a védelmére!
-
-A borzasztó dulakodásban Xaris úgy harczolt, mint egy oroszlán.
-Fejszéje, melyet izmos keze erősen markolt, egy-egy kalóz fejére erősen
-lesujtván, húszszor is megmentette d’Albaret Henriket a haláltól.
-
-A parancsnok e zűrzavar közepette és noha a túlnyomó szám ellen semmire
-sem mehetett, mégis képes volt magán uralkodni. Vajjon mire gondolt? A
-megadásra-e? – Nem! Egy franczia tiszt nem adja meg magát a kalózoknak!
-De hát mit fog tenni? Utánozni fogja-e a hősies Bissont, a ki tíz
-hónappal ezelőtt, hasonló körülmények közt, hajójával együtt a légbe
-röpítette magát, hogy ne kerüljön a törökök kezére? Megsemmisítse-e a
-korvettel együtt a melléje kötözött két brigget is? De az annyi volt,
-mint egyszersmind megsemmisíteni a _Syphanta_ sebesültjeit is, a Starkos
-Miklóstól elrabolt foglyokat, a nőket, a gyermekeket!… Annyi volna, mint
-feláldozni Hadsinét!… És azok, a kik a felrobbanás után netalán
-megmenekülnének, ha mindjárt Sakratif megkegyelmezne is az életüknek,
-hogyan menekülnének ezúttal a rabszolgaságtól?
-
-– Vigyázzon magára parancsnok úr! – kiáltá Xaris és eléje ugrott.
-
-Egy másodpercz és d’Albaret Henrik fejét halálos csapás éri. De Xaris
-megragadta a kalózt, a ki fejszéjét ellene emelte és beledobta a
-tengerbe. Más kalózok három ízben igyekeztek előnyomulni d’Albaret
-Henrikig és Xaris három izben a lábai elé terítette őket.
-
-Ekkor már a korvett fedélzete tele volt támadókkal. Alig lehetett
-itt-ott egy-egy lövést hallani. Az ellenfelek puszta fegyverrel
-viaskodtak és a lárma elnyomta a lőpor dörgését.
-
-A kalózok már urai voltak a hajó előrészének a főárboczig. Lassankint
-mindinkább hátrafelé szorították a legénységet. Legalább is tizen voltak
-egy ellen. Hogyan lett volna lehetséges az ellenszegülés? E pillanatban
-d’Albaret parancsnok már akarva se tudta volna felrobbantani a hajót. A
-hajó belsejébe vezető bejárások már az ostromlók hatalmában voltak.
-Behatoltak a fedélközbe és az ütegbe, a hol a küzdelem hasonló
-elkeseredéssel folyt. Gondolni sem lehetett arra, hogy valaki a lőporos
-kamrához férhessen.
-
-A kalózok túlnyomó számukkal diadalmaskodtak. A _Syphanta_ hátuljától
-már csak az elesett vagy sebesült társaikból alakult torlasz választotta
-el őket. A legelső sorok, a hátrább állók által előre nyomatván,
-átlépték e korlátot, miután az más holttestektől még magasabb lett.
-Lábbal taposták a hullákat, bokáig gázoltak a vérben és így rohantak a
-még el nem foglalt hajórész megostromlására.
-
-Itt mintegy ötven ember állt, öt vagy hat tiszttel, köztük Todros
-kapitány. Körülfogták parancsnokukat és el voltak határozva ellentállni
-az utolsó csepp vérig.
-
-E szűk helyen kétségbeesett harcz fejlődött ki. A hátulsó árboczczal
-együtt lezuhant lobogót a leghátulsó zászlórúdra tűzték fel. Ez volt az
-utolsó állomás, melynél a becsület azt követelte, hogy azt megvédjék a
-legutolsó emberig.
-
-De bármily elszánt volt is e kis csapat, mit tehetett azon öt vagy
-hatszáz kalóz ellen, a kik ekkor már a hajó előrészét, az egész
-fedélzetet és a vitorlaféket is megszállták, a melyekről gyilkos
-golyózáport szórtak alá? A flotilla legénysége folyvást újabb
-csapatokkal támogatta a legelső ostromlókat. Megannyi rabló volt ez, a
-kik még nem fáradtak ki a harczban; holott a védelmezők száma
-perczenkint csökkent.
-
-De a hajó hátulja olyan volt mint egy erőd. Többszörös rohamot kellett
-ellene intézni és ki tudná megmondani, mennyi vérbe került az
-elfoglalása. Végre azonban mégis elfoglalták. A _Syphanta_ embereinek a
-hátvéd legmagasabb pontjáig vissza kellett vonulniok az ostromlók sűrü
-tömegei elől. Itt a lobogó körül csoportosultak és azt testükkel
-védelmezték, középütt állt d’Albaret Henrik, egyik kezében pisztolylyal,
-a másikban tőrrel. Ő ejtette az utolsó tőrszurásokat, ő tette a
-legutolsó lövést.
-
-Nem! a korvett parancsnoka nem adta meg magát. A túlnyomó szám legyőzte!
-Ekkor meg akart halni… Hasztalan! Úgy látszott, mintha az ostromlók
-titkos parancsot kaptak volna, hogy élve fogják el; – e parancs
-végrehajtásának megkisérlése miatt húsz ember a legdühöngőbbek közül
-elhullott Xaris kezétől.
-
-[Illustration: A SYPHANTA EMBEREI VISSZAVONULTAK AZ OSTROMLÓK SŰRŰ
-TÖMEGEI ELŐL.]
-
-Végre d’Albaret Henriket elfogták, ama tisztekkel együtt, kik a harczot
-az ő oldalán túlélték. Xaris és a többi matróz tétlenségre volt
-kárhoztatva. A _Syphanta_ lobogója nem lengett többé a zászlórúdon.
-
-E perczben minden oldalról lárma és hurrahkiáltás riadt fel. A győzők
-ordítva üdvözölték vezérüket:
-
-– Sakratif! Sakratif!
-
-A vezér ekkor megjelent a korvett párkányzata felett. A rablók tömege
-félreállt az útból és helyet engedett neki. Lassú léptekkel ment a hajó
-hátulsó vége felé és észre se látszott venni, hogy lábbal tapossa
-társainak hulláit. Miután a hátvéd véres lépcsőin felment, d’Albaret
-Henrik felé indult.
-
-A _Syphanta_ parancsnoka végre megláthatta azt, a kit a rablócsapat
-Sakratif néven üdvözölt. Starkos Miklós volt.
-
-
-
-
-XV.  Kibonyolódás.
-
-Harmadfél óránál tovább tartott a harcz a flotilla és a korvett közt. Az
-ostromlók közül legalább százötvenre lehetett tenni a halottak és a
-sebesültek számát és csaknem annyira rugott a _Syphanta_ legénységének
-vesztesége is, kétszázötven ember közül. E számok mutatják, milyen
-elkeseredéssel folyt a küzdelem mindkét részről. De a túlnyomó szám
-győzedelmeskedett a vitézség felett. Nem a jog aratott diadalt.
-D’Albaret Henrik tisztjeivel, matrózaival és utasaival együtt most már a
-könyörtelen Sakratif kezei közt volt.
-
-Sakratif és Starkos egy és ugyanazon ember volt. Eddig senki se tudta,
-hogy e név alatt egy görög ember rejtőzik, a Maina szülötte és az
-ellenséghez átpártolt áruló. Igen! Starkos Miklós vezényelte ezt a
-hajórajt, a melynek gonosz tetteitől az egész szigettenger lakossága
-iszonyodott. Ő egyesített a gyalázatos kalózmesterséggel egy még
-gyalázatosabb kereskedést. Ő adta el a barbároknak, a hitetleneknek a
-saját földijeit, a kik a törökök mészárlásaitól megmenekültek. A
-Sakratif harczinév, vagyis inkább kalóznév, Starkos Andronika fiának a
-neve volt!
-
-Sakratif – ezentúl így kell őt neveznünk – már sok év óta a Scarpanto
-szigetet választotta műveletei központjául. Itt a keleti part ismeretlen
-beszögeléseiben voltak hajórajának főállomásai.
-
-Itt tartózkodtak rendszerint, minden bűnre és minden vakmerőségre kész,
-gonosz és elvetemült társai, a kik mintegy húsz hajó legénységét
-szolgáltatták és Sakratifot ismerték el vezérüknek, feltétlenül.
-
-Sakratif, a _Karystával_ elindulván Korfuból, egyenesen a Scarpanto felé
-irányozta útját. Szándéka volt újra kezdeni a hadjáratait a
-szigettengeren, azon reményben, hogy találkozni fog a korvettel, a
-melynek elindulásánál jelen volt és rendeltetését ismerte. Azonban, a
-mellett, hogy _Syphantával_ foglalkozott, korántsem mondott le arról a
-reményről, hogy Elizundo Hadsinet és millióit feltalálja és d’Albaret
-Henriken boszút állhasson.
-
-A kalózok hajóraja tehát elindult a korvett fölkeresésére, de noha
-Sakratif gyakran hallott beszélni felőle és a szigettenger északi részén
-garázdálkodó kalózok ellen viselt dolgai felől, soha se volt képes a
-nyomára akadni. Téves volt az a hir, hogy ő vezényelt volna a lemnosi
-ütközetben, a melyben Stradena kapitány elesett; de csakugyan ő menekült
-el sacolevején a thasosi kikötőből, midőn a korvett a kikötő előtt
-harczolt. Csakhogy akkoriban nem tudta még, hogy a _Syphanta_
-parancsnokságát d’Albaret Henrik vette át, erről csak akkor értesült,
-midőn a scarpantoi piaczon találkozott vele.
-
-Midőn Sakratif Thasosból menekült, állomást tartott Syrában és e
-szigetet csakis a korvett megérkezése előtt negyvennyolcz órával hagyta
-el. Nem volt téves az a feltevés, hogy a sacoléve Kréta felé vette
-irányát. E szigeten, a grabusai kikötőben várt a brigg, a melyen
-Sakratif visszatérendő volt Scarpantóba, hogy megtegye előkészületeit
-egy újabb hadjárathoz. A korvett megpillantá a brigget, kevés idővel
-Grabusából való eltávozása után és üldözőbe vette, de a mint tudjuk, nem
-volt képes utólérni.
-
-Sakratif azonnal megismerte a _Syphantát_. Első gondolata az volt, hogy
-rajtaüssön, megrohanja, megsemmisítse s igy elégítse ki boszúvágyát. De
-bővebben megfontolván a dolgot, azt gondolta, hogy jobb lesz, ha
-üldözteti magát az egész krétai part hosszában, elédesgeti a korvettet a
-scarpantói vizekig, aztán egyszerre eltűnik a csupán általa ismert
-rejtekhelyek egyikén.
-
-Igy is történt és a kalózok vezére épen hajóraját igyekezett olyan karba
-helyezni, hogy képes legyen megtámadni a _Syphantát_, midőn a
-körülmények rohamosan siettették a dráma kibonyolódását.
-
-Tudjuk, mi történt, tudjuk, hogy miért ment el Sakratif az arkassai
-vásárra, tudjuk, hogyan találkozott d’Albaret Henrikkel, a korvett
-parancsnokával, miután Elizundo Hadsinet megismerte a batisztánban
-összeterelt foglyok közt.
-
-Sakratif, azt hivén, hogy Elizundo Hadsine még mindig a gazdag korfui
-bankár örököse, minden áron meg akarta őt vásárolni… D’Albaret Henrik
-közbelépése meghiúsítá e kisérletet.
-
-Sakratif jobban el volt határozva, mint valaha, hogy kézrekeríti
-Elizundo Hadsinet és megboszulja magát vetélytársán. – Skopelóval együtt
-visszatért a sziget nyugati partjára. Kétségtelen volt, hogy d’Albaret
-Henrik azonnal útnak fog indulni, hazaszállítandó a foglyokat. A
-flotillát tehát csaknem teljes számban egybegyűjtötték és másnap útnak
-indították, s a körülmények kedvezvén gyors előnyomulásának, a
-_Syphanta_ a kalózok hatalmába került.
-
-Délután három óra volt, midőn Sakratif a korvett fedélzetére lépett. A
-szellő feltámadt s ennek következtében a többi hajó elfoglalhatta előbbi
-állomását, de úgy, hogy a _Syphantát_ folyvást kereszttűz alatt
-tartották. A korvett oldalához kötött briggnek várnia kellett, mig a
-vezérnek ismét tetszeni fog átkelni a hajójára.
-
-De e perczben nem is gondolt erre, körülbelül száz kalóz maradt vele a
-korvett fedélzetén.
-
-Sakratif még eddig nem szólítá meg d’Albaret parancsnokot, csupán nehány
-szót váltott Skopelóval, a ki a foglyokat, tiszteket és matrózokat
-vegyest, a hajólépcsőkhöz vezette. Itt egyesítették őket az ütegben és a
-fedélközben elfogott társaikkal és valamennyit kényszerítették lemenni a
-hajó fenekére, a hol a csaptató ajtókat becsukták utánuk. Vajjon milyen
-sorsot szántak nekik? Kétségkivül borzasztó halált, mely őket a
-_Syphantával_ együtt megsemmisítendi.
-
-A fedélzeten nem maradt más, mint d’Albaret Henrik és Todros kapitány,
-mindkettőt lefegyverezték és megkötözték.
-
-Sakratif, a kit mintegy tizenketten környeztek a legvérengzőbb kalózok
-közül, egy lépést tett feléjük.
-
-– Nem tudtam, – mondá, – hogy d’Albaret Henrik a _Syphanta_ parancsnoka,
-különben nem haboztam volna megütközni vele már a krétai vizekben és nem
-lett volna alkalma versenyre kelnie az irgalmas barátokkal a scarpantói
-vásáron.
-
-– Ha Starkos Miklós el nem illant volna előlünk a krétai vizekben, már
-régóta a _Syphanta_ főárboczának vitorlafáján függne, – mondá d’Albaret
-Henrik.
-
-– Igazán? – viszonzá Sakratif. – Ilyen gyors és kiméletlen elbánás…
-
-– Igen!… Olyan elbánás, a mely megilleti a kalózok vezérét.
-
-– Vigyázz magadra d’Albaret Henrik! – kiáltá Sakratif. – A vitorlafa még
-ott van a korvett főárboczán és csak jelt kell adnom.
-
-– Adj jelt.
-
-– Egy tisztet nem szoktak felakasztani, hanem agyonlövik! – kiáltá
-Todros kapitány. – Ez gyalázatos halálnem.
-
-– Választhat-e mást egy becstelen ember? – viszonzá d’Albaret Henrik.
-
-Ezen utolsó szóra Sakratif jelt adott, a melyet emberei nagyon is jól
-megértettek.
-
-Halálos itélet volt.
-
-Öt vagy hat ember d’Albaret Henrikre rohant, mig a többiek megragadták
-Todros kapitányt, a ki a kötelékeit igyekezett széttépni.
-
-A _Syphanta_ parancsnokát iszonyú szitkozódások közt előre hurczolták.
-Egy kötelet már megerősítettek a vitorlafa végén, még nehány pillanat és
-egy franczia tiszt gyalázatos módon kivégeztetett volna. Ekkor Elizundo
-Hadsine megjelent a fedélzeten.
-
-Az ifjú leányt Sakratif parancsára vezették elő. Tudta, hogy Starkos
-Miklós a kalózok vezére. De se nyugalma, se büszkesége nem hagyta
-cserben.
-
-Szemei mindenekelőtt d’Albaret Henriket keresték. Nem tudta, vajjon
-túlélte-e a harczot, megtizedelt legénysége közepette. Végre megpillantá
-őt!… Élt!… élt, de épen azon a ponton állt, hogy a végitéletet
-végrehajtsák rajta.
-
-Elizundo Hadsine odaszaladt hozzá e kiáltással:
-
-– Henrik!… Henrik!
-
-A kalózok szét akarták őket egymástól választani, midőn Sakratif, a ki a
-korvett előrésze felé indult, megállt nehány lépésnyire Hadsinetól és
-d’Albaret Henriktől. Kegyetlen gúnynyal nézte mindkettőjüket.
-
-– Ime, Elizundo Hadsine Starkos Miklós kezei közé került, – mondá,
-összefonván a karjait a mellén. Hatalmamban van tehát a korfui gazdag
-bankár örökösnője.
-
-– Az örökösnő igen, de az örökség nem! – viszonzá Hadsine hidegen.
-
-Sakratif nem érthette e megkülönböztetést és tovább folytatá:
-
-– Szeretem remélni, hogy Starkos Miklós jegyese nem fogja tőle
-megtagadni a kezét, azért mert Sakratif név alatt találta fel újra.
-
-– Én? – kiáltá Hadsine.
-
-– Ön! – felelé Sakratif, még élesebb gúnynyal. – Nagyon helyeslem, hogy
-hálával viseltetik a _Syphanta_ nagylelkű parancsnoka iránt, a miért önt
-a rabságból kiváltotta. De a mit ő tett, azt én is megkisérlettem.
-Önért, nem pedig a többi foglyokért, a kikkel egy cseppet se törődöm,
-egyedül önért koczkáztattam egész vagyonomat. Egy másodpercz még, szép
-Hadsine, és urává, vagyis inkább rabszolgájává lettem volna.
-
-E szókkal Sakratif egy lépést tett előre. A fiatal leány szorosabban
-simult d’Albaret Henrikhez.
-
-– Nyomorult! – kiáltá.
-
-– Oh! igen, nagyon nyomorult, Hadsine – viszonzá Sakratif. – És épen az
-ön millióira számolok, hogy kiszabaduljak a nyomoruságból.
-
-– Starkos Miklós! mondá a leány nyugodtan. – Elizundo Hadsinenek már egy
-fillére sincs abból a vagyonból, a mely után ön sóvárog. E vagyont
-elköltötte, hogy jóvá tegye azt a sok szerencsétlenséget, a melyet atyja
-okozott, mialatt a kincseit szerezte. Starkos Miklós, Elizundo Hadsine
-szegényebb most a legutolsónál e boldogtalanok közül, a kiket a
-_Syphanta_ hazájukba volt visszaszállítandó.
-
-E váratlan felfedezés nagy változást idézett elő Starkos Miklósnál.
-Mintha egyszerre más emberré lett volna. Szemei égtek a dühtől. Igen!
-még számított azokra a milliókra, a melyeket Elizundo Hadsine
-feláldozott volna, hogy megmenthesse d’Albaret Henrik életét. És e
-milliókból – az ifjú leány szavai után nem kételkedhetett többé –
-semmije se maradt!
-
-Sakratif előbb Hadsinere, majd d’Albaret Henrikre tekintett. Skopelo
-figyelmesen nézte urát. Jól ismerte őt és előre tudta, milyen lesz e
-dráma kibonyolódása. Ezenkívül már is ki volt adva a parancs, a korvett
-felrobbantására és a kalózvezér meghitt embere csak egy intést várt,
-hogy a parancsot végrehajtsa.
-
-Sakratif feléje fordult.
-
-– Menj, Skopelo, – mondá.
-
-Skopelo, nehány társa kiséretében, lement az ütegbe vezető lépcsőkön és
-a lőporos kamra felé indult, mely a _Syphanta_ hátulján volt. Sakratif
-egyúttal parancsot adott a kalózoknak, hogy menjenek vissza a briggekre,
-a melyek még a korvetthez voltak erősítve.
-
-D’Albaret Henrik megértett mindent. Sakratif nem csupán az ő halálával
-akarja kielégíteni boszúját. Több száz szerencsétlen ember arra volt
-kárhoztatva, hogy vele együtt e szörnyeteg gyűlöletének áldozatul essék.
-
-A két brigg már is felszedte a csáklyákat és leoldotta a köteleket és
-távozni kezdett nehány vitorla és az evezők segélyével. A korvett
-fedélzetén nem maradt több mintegy húsz kalóznál. A csónakok ott vártak
-rájuk és Sakratifra a _Syphanta_ alatt.
-
-E pillanatban Skopelo és emberei visszatértek a fedélzetre.
-
-– A csónakokra! – mondá Skopelo.
-
-– Igen! a csónakokra! – kiáltá Sakratif borzasztó hangon. – Nehány
-pillanat mulva semmi se fog maradni ebből az átkozott hajóból! Ah!
-d’Albaret Henrik! nem akartál gyalázatos halállal kimulni? Ám legyen! A
-felrobbanás nem fogja megkimélni a _Syphanta_ hadifoglyait, sem a
-legénységet, sem a tiszteket! Köszönd meg, hogy ily szép halált szántam
-neked és ilyen jó társaságban!
-
-– Igen, köszönd meg neki, Henrik, – mondá Hadsine, – köszönd meg.
-Legalább együtt fogunk meghalni.
-
-– Te… Hadsine… meghalni? Oh! nem! te élni fogsz és rabszolgám… értsd meg
-jól… rabszolgám leszesz!
-
-– A gyalázatos! – kiáltá d’Albaret Henrik.
-
-Az ifjú leány jegyesébe fogódzott. – Ő! ez ember hatalmában!
-
-– Ragadjátok meg! – parancsolá Sakratif.
-
-– Azután a csónakokra, – mondá Skopelo. – Épen ideje lesz.
-
-Két kalóz megragadta Hadsinet és a korvett párkánya felé kezdte
-hurczolni.
-
-– És most, – kiáltá Sakratif, – veszszenek el valamennyien a
-_Syphantával_ együtt… valamennyien!…
-
-– Igen!… valamennyien, még az anyád is velök!
-
-Az öreg rabnő, ezúttal fedetlen arczczal, megjelent a fedélzeten.
-
-– Az anyám!… ezen a hajón! – kiáltá Sakratif.
-
-– Az anyád, Starkos Miklós! – felelé Andronika, – az anyád, a ki a te
-kezedtől fog meghalni!
-
-– Vigyétek el!… hurczoljátok el! – ordítá Sakratif.
-
-Társai közül nehányan Andronikára rohantak.
-
-[Illustration: AZ IFJÚ LEÁNY JEGYESÉBE FOGÓDZOTT.]
-
-De e pillanatban a _Syphanta_ fedélzetét ellepték azok, a kik a
-legénység közül életben maradtak. Sikerült feltörniök a legalsó hajóüreg
-csaptató ajtaját, a melyet rájuk zártak és most felrohantak a
-hajó-lépcsőn.
-
-– Ide! hozzám! – kiáltá Sakratif.
-
-A hajón levő kalózok, Skopelo vezetése alatt, igyekeztek segítségére
-sietni, de a fejszékkel és tőrökkel felfegyverzett tengerészek
-valamennyit legyilkolták, az utolsó emberig. Sakratif érezte, hogy
-veszve van. De legalább vele együtt fognak veszni mindazok, a kiket
-gyűlölt.
-
-– Robbanj hát fel, átkozott korvett! – kiáltá. – Robbanj fel.
-
-– Felrobbanni?… A mi _Syphantánk!_ – Soha!
-
-E szókat Xaris mondta, a ki megjelent kezében égő kanóczczal, a melyet a
-lőporos kamra egyik hordójából kapott ki. Aztán Sakratif elé ugrott és
-egy fejszecsapással a földre terítette.
-
-Andronika felsikoltott. Mindaz, a mi az anyai szeretetből fenmaradhat
-egy nő szivében, annyi bűn után, egyszerre felébredt benne. El akarta
-volna hárítani a fiára mért csapást.
-
-Odament Starkos Miklós holttestéhez, letérdepelt mellette, mintha végső
-bocsánatát akarta volna elrebegni az utolsó istenhozzádban… Aztán ő is
-összeesett, élettelenül.
-
-D’Albaret Henrik odarohant.
-
-– Meghalt! – mondá. – Bocsásson meg az Isten a fiúnak az anya iránt való
-irgalomból.
-
-E közben a csónakban levő kalózok közül némelyek feljutottak az egyik
-briggre. Sakratif halálának híre azonnal elterjedt.
-
-Ezt meg kellett boszulni és a flotilla ágyúi azonnal elkezdték újból
-lődözni a _Syphantát_.
-
-[Illustration: ANDRONIKA FÖLSIKOLTOTT.]
-
-De ezúttal hiába. D’Albaret Henrik megint átvette a korvett
-parancsnokságát. Legénységének életben maradt töredéke, mintegy száz
-ember – az ágyúk mellé állt és győzelmesen viszonozta a kalózok
-lövéseit.
-
-Nemsokára az egyik brigg, ugyanaz, a melynek árboczára Sakratif a fekete
-lobogót felvonatta, egy pár golyó által a vizvonalon alól találva
-elsülyedt, a fedélzetén levő rablók iszonyú szitkozódásai közt.
-
-– Rajta fiúk! rajta! – kiáltá d’Albaret Henrik; – meg fogjuk menteni
-_Syphantánkat!_
-
-És a harcz elkeseredetten folyt mindkét oldalról, de a vakmerő Sakratif
-nem létezett többé, hogy bátorította volna embereit, a kik nem mertek
-újabb rohamot koczkáztatni.
-
-Az egész hajórajból rövid idő alatt nem maradt több öt hajónál. A
-_Syphanta_ ágyúi nagy pusztításokat okoztak. A kalózok igyekeztek is a
-kedvező szél segélyével megmenekülni.
-
-– Éljen Görögország! – kiáltá d’Albaret Henrik, mialatt a _Syphanta_
-szineit felvonták a főárboczra.
-
-– Éljen Francziaország! – kiáltá az összes legénység, ekkép egyesítvén a
-két nevet, a mely oly szorosan egybe volt forrva az egész függetlenségi
-harcz alatt.
-
-Este öt óra körül járt az idő. Ennyi fáradtság daczára senki sem akart
-pihenőre menni, mielőtt a korvett oly karba nem helyeztetett, hogy útját
-folytathassa. A pótvitorlákat felvonták, a hátulsó árbocz helyére egy
-kisegítő árboczot alkalmaztak, a kormányrudat kijavították, szóval az
-egész hajót annyira kitatarozták, hogy még ugyanazon este tovább
-folytathatta útját.
-
-Starkos Andronika holttestét a hajó termében helyezték el, ott
-virrasztottak mellette azzal a tisztelettel, a melyet hazafisága bizvást
-megérdemlett. D’Albaret Henrik szülőföldének akarta visszaadni a derék
-honleány tetemeit.
-
-Starkos Miklós hullája, a melyre egy súlyos golyót kötöttek, elsülyedt a
-szigettenger vizeiben, a melyek a hirhedt Sakratif annyi gonosz tettének
-szinhelyei voltak.
-
-A _Syphanta_ huszonnégy órával később, szeptember 7-ikén este hat óra
-tájban, bevitorlázott az eginai kikötőbe egy évi czirkálás után, mely
-alatt helyreállította a közbiztonságot Görögország tengerein.
-
-Az utasok partraszálláskor egetverő hurrahkiáltásokban törtek ki.
-D’Albaret Henrik elbucsúzott tisztjeitől és a legénységtől és átadta a
-korvett parancsnokságát Todros kapitánynak, Hadsine pedig a _Syphantát_
-az új kormánynak ajándékozta.
-
-Néhány nap mulva a lakosság, valamint a _Syphanta_ tisztikara,
-legénysége és hazaszállított utasai jelenlétében megülték Elizundo
-Hadsine és d’Albaret Henrik menyegzőjét. Másnap mindketten elutaztak
-Francziaországba, Xarissal együtt, a ki többé nem hagyta el őket. De
-szándékuk volt visszatérni Görögországba, mihelyt a körülmények engedik.
-
-Különben az oly sokáig fenyegetett szigettenger lassankint csöndesülni
-kezdett. A legutolsó kalózok is eltűntek és a _Syphanta_, Todros
-kapitány parancsnoksága alatt soha se találkozott többé a fekete
-lobogóval, a mely Sakratiffal együtt elsülyedt. A szigettenger nem állt
-többé lángban, hanem, miután a legutolsó lángok is kialudtak, újból
-megnyilt a keleti kereskedelemnek.
-
-A hellén királyság, fiainak hősiessége következtében, nemsokára helyet
-foglalt Európa szabad államai közt. A szultán 1829 márczius 22-én
-egyezményt kötött a szövetséges hatalmakkal. Szeptember 22-én a petrai
-csata biztosítá a görögök győzelmét. A londoni szerződés 1832-ben Otto
-bajor herczegnek adományozta a koronát. Az önálló független görög
-királyság végre meg volt alapítva.
-
-Ez időtájban tértek vissza d’Albaret Henrik és Hadsine új hazájukba és
-itt megtelepedtek szerény vagyoni körülmények közt; – de mi kellett
-nekik egyéb, mikor a boldogságot feltalálták önmagukban!
-
-
-
-
-Lábjegyzetek.
-
-[Footnote 1: Az ioniai szigetek 1861-ben visszanyerték függetlenségüket
-és három nomakhiára felosztva a görög királysághoz csatoltattak.]
-
-
-
-
-TARTALOM.
-
-  I.  Hajó a látóhatáron  3
-  II.  Szemtől-szembe  21
-  III.  Görögök a törökök ellen  34
-  IV.  Szomorú háza egy gazdag embernek  46
-  V.  A messeniai partok  69
-  VI.  Hajsza a szigettenger kalózaira  85
-  VII.  A váratlan  106
-  VIII.  Húsz millió a koczkán  123
-  IX.  A lángban álló szigettenger  137
-  X.  Hadjárat a szigettengeren  155
-  XI.  Jelek, melyekre nincs válasz  175
-  XII.  Egy árverés Scarpantóban  203
-  XIII.  A «Syphanta» fedélzetén  222
-  XIV.  Sakratif  239
-  XV.  Kibonyolódás  253
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-27 |hihágásai |kihágásai
-
-35 |kepviselő |képviselő
-
-94 |Sakratif! |– Sakratif!
-
-110 |On? |Ön?
-
-169 |hiáltá |kiáltá]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A LÁNGBAN ÁLLÓ
-SZIGETTENGER ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/old/67887-0.zip b/old/67887-0.zip
deleted file mode 100644
index 76467bf..0000000
--- a/old/67887-0.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h.zip b/old/67887-h.zip
deleted file mode 100644
index 8366c53..0000000
--- a/old/67887-h.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/67887-h.htm b/old/67887-h/67887-h.htm
deleted file mode 100644
index f0480fd..0000000
--- a/old/67887-h/67887-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,7418 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of A lángban álló szigettenger
-by Jules Verne</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-h2 span.smaller {
- font-size: 80%;
- line-height: 300%;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.blockquot {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 0%;
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.right {
- text-align: right;
- margin-right: 1.5em;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.figcenter {
- margin: auto;
- text-align: center;
-}
-
-p.caption {
- margin-top: 0;
- font-size: smaller;
-}
-
-.footnotes {
- border: dashed 1px;
-}
-
-.footnote {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
- font-size: 0.9em;
- text-align: justify;
-}
-
-.footnote .label {
- position: absolute;
- right: 84%;
- text-align: right;
-}
-
-.fnanchor {
- vertical-align: super;
- font-size: .8em;
- text-decoration: none;
-}
-
-h2 img {
- margin: auto;
- margin-bottom: 2em;
- display: block;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.25em;
-}
-
-.TOC .roman {
- width: 4em;
- display: inline-block;
- text-align: right;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>A lángban álló szigettenger</span>, by Jules Verne</p>
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-</div>
-
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>A lángban álló szigettenger</span></p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Jules Verne</p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Imre Huszár</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: April 20, 2022 [eBook #67887]</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p>
-  <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Hungarian Electronic Library</p>
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A LÁNGBAN ÁLLÓ SZIGETTENGER</span> ***</div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p>
-<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_267">267</a>. oldalon
-található.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title=
-"" /></div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id=
-"Page_1">-1-</a></span></p>
-<p class="center"><span class="caption-150">VERNE GYULA.</span></p>
-<p class="center">*</p>
-<h1>A LÁNGBAN ÁLLÓ SZIGETTENGER.</h1>
-<p class="center"><span class=
-"caption-small">FRANCZIÁBÓL</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-large">HUSZÁR
-IMRE.</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">HARMADIK EGYEDÜL
-JOGOSITOTT KIADÁS</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">48 KÉPPEL.</span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 340px;"><a href=
-"images/i001hq.jpg"><img src="images/i001.jpg" alt="" title=
-"" /></a></div>
-<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST.</span></p>
-<p class="center"><span class=
-"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IROD. INTÉZET
-ÉS KÖNYVNYOMDA.</span></p>
-<p class="center"><span class="caption">1911.</span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id=
-"Page_2">-2-</a></span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT
-NYOMDÁJA.</span></p>
-<hr class="chap" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id=
-"Page_3">-3-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2><a href="images/i002hq.jpg"><img src="images/i002.jpg" alt=""
-title="" /></a> I.<br />
-<span class="smaller">Hajó a látóhatáron.</span></h2>
-</div>
-<p>1827. évi október 18-án, este öt óra tájban, egy kis levantei
-hajó erősen szélnek feszítette vitorláit, hogy még az éjszaka
-beállta előtt bejuthasson a vitylosi kikötőbe, a koroni
-öbölbejáratánál. <span class="pagenum"><a name="Page_4" id=
-"Page_4">-4-</a></span></p>
-<p>E kikötő, Homér régi Oetylosa, azon három mély beszögellés
-egyikében fekszik, melyek az ióniai és az égei tengerben ama
-platánfa-levelet képezik, melyhez oly találóan hasonlították
-Görögország déli részét. E platánfa-levélen terjeszkedik szét a
-régi Peloponnesus, az ujkori földrajz Moreája. E beszögellések
-közül, nyugat felől, legelső a koroni öböl, Messene és a Maina
-között; a második a marathoni öböl, mely mélyen behatol a rideg
-Lakonia partvidékeibe, a harmadik e naupliai öböl, melynek vize
-Lakoniát választja el Argolistól.</p>
-<p>A vitylosi kikötő a legelső öbölhöz tartozik, s annak keleti
-partján, egy szabálytalan beszögellés legbelső részén, a Taygetos
-legmeszebbre kinyuló előhegyeit mossa. A tengerfenék kedvező
-viszonyainál, s a körülötte fekvő magaslatoknál fogva e kikötő a
-legjobb menhelyek egyike, melyeket a földközi tengerek összes
-szelei által hozzáférhető e partokon csak találni lehet. A hajót,
-mely eléggé élénk éjszak-éjszaknyugati szélben vitorlázott, nem
-lehetett meglátni a vitylosi rakpartokról, melyektől még hat–hét
-tengeri mérföldnyi távolság választotta el. Noha a légkör nagyon
-tiszta volt, legmagasabban levő vitorlái is alig váltak le a
-verőfényes látóhatárról.</p>
-<p>De ha alulról nem lehetett látni, nagyon jól meglátszott
-felülről, vagyis a falu mögött emelkedő ormok csúcsáról. Vitylos
-félköralakban épült azon meredek sziklákon, melyeket a régi
-kelaphai fellegvár védelmez. A falu felett néhány régi torony
-romjai magaslanak ki, de ezek nem oly régiek, mint egy
-Serapis-templom érdekes maradványai, melynek ióniai oszlopai és
-oszlopfői maig is diszítik a vitylosi templomot. E tornyok
-közelében még két vagy három, nagyon kevéssé látogatott és
-szerzetesek által ellátott kis kápolna is létezik.</p>
-<p>Mindenek előtt tisztába kell jönnünk az «ellátott», valamint a
-«szerzetesek» kifejezés értelme iránt. Az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> utóbbi alatt
-a messenei tengerpart kalugyereit értjük. Ezek közül egygyel, a ki
-éppen most lépett ki a kápolnája ajtaján, az olvasó mindjárt
-személyesen is meg fog ismerkedni.</p>
-<p>Elbeszélésünk idejében a vallás, Görögországban, még sajátságos
-vegyüléke volt a pogány legendáknak és a keresztyén hitnek. Sok
-hivő az ókori istennőket összetévesztette az új vallás
-szentjeivel.</p>
-<p>Még ma is, mint Belle Henrik megjegyzi, «összekeverik a
-félisteneket a szentekkel, a megbűvölt völgyek tündéreit a
-paradicsom angyalaival, a szirénekhez és furiákhoz épen úgy
-imádkoznak, mint a Panadzsiához (mindenszentekhez).» Innét
-származnak bizonyos furcsa vallási szokások, mosolyra gerjesztő
-anomaliák, annál inkább, mert még a papság sem igen tudja magát
-tájékozni e nagyon kevéssé orthodox zűrzavarban.</p>
-<p>E század elején a hellén félsziget népsége már sokkal
-tudatlanabb volt, s a gondatlan, naiv, könnyen pajtáskodó
-szerzetesek nagyon kevéssé látszottak alkalmasoknak a természettől
-fogva babonás lakosság vezetésére.</p>
-<p>Hiszen ha ezek a kalugyerek csupán csak tudatlanok lettek volna!
-De Görögország némely vidékein, főleg a Maina kietlen regióiban,
-természetüknél fogva, de szükségből is kolduskodtak, és ugyancsak
-futottak a drachma után, melyet néha könyörületes utazók dobtak oda
-nekik. E szegény s a legalsóbb osztályokból származott emberek,
-kiknek nem volt egyéb teendőjük, mint csókra nyujtani valamely
-apokryph szentképet és felügyelni, hogy az egyik vagy másik
-szentnek a szobra előtt égő lámpa ki ne aludjék; a dézsmák,
-gyónások, temetések és keresztelések csekély jövedelmezősége felett
-kétségbeesve, nem találták szent hivatásukkal ellenkezőnek
-kémszolgálatokat teljesíteni a tengerpart lakosai érdekében.</p>
-<p>A vitylosi tengerészek, kik a rakparton heverésztek a
-<span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span>
-nápolyi lazzaronik módjára, s ép úgy mint ezek, órákig szoktak
-pihenni néhány percznyi munka után; nem is késtek felugrálni
-helyeikről, midőn megpillantották egyik kalugyerjöket, a ki,
-kezeivel erősen hadonázva, igyekezett le a hegyről a falu felé.</p>
-<p>A barát ötven-ötvenöt éves, kövér ember volt. Meglátszott rajta,
-hogy a lustaságtól hizott meg; ravasz arcza nem sok bizalmat
-gerjeszthetett az emberben.</p>
-<p>– Nos, mi baj, szent atya, mi baj? – kérdé az egyik tengerész,
-eléje sietve.</p>
-<p>A tengerész annyira az orrán keresztül bocsátotta a hangot, hogy
-az ember kisértetbe jött volna azt hinni, hogy Ovidius Naso is a
-hellének ősei közé tartozott; s azon mainota tájszólamban beszélt,
-melyben a görög, a török, az olasz és az albán nyelv úgy
-összekeveredik, mintha már a Bábel tornya épitésekor is létezett
-volna.</p>
-<p>– Talán megszállták a Taygetos magaslatait Ibrahim katonái? –
-kérdé egy másik tengerész oly közönyös taglejtéssel, mely nagyon
-csekély hazaszeretetet árult el.</p>
-<p>– Csak ne a francziák legyenek, a kikkel úgy se tudjuk, hogy mit
-csináljunk – viszonzá az, a melyik először megszólalt.</p>
-<p>– Az egyik eb, a másik kutya! – jegyzé meg egy harmadik.</p>
-<p>E megjegyzés elárulta, hogy a küzdelem, mely akkor
-legborzasztóbban dühöngött, csak nagyon kevéssé érdekelte a
-Peloponnesus legdélibb részének lakóit; ellentétben az északi
-mainotákkal, kik oly fényesen kitüntették magukat a függetlenségi
-harczban.</p>
-<p>De a kövér kalugyer nem tudott felelni sem az egyiknek, sem a
-másiknak. A lélegzete kimaradt, mialatt lejött <span class=
-"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> <span class=
-"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8"><br />
--8-</a></span> a parti szikla meredek ösvényén. Asthmás melle
-zihált. Beszélni akart, de nem birt. Egyik hellén őse, a marathoni
-harczos, legalább még hirül tudta adni Miltiades győzelmét, mielőtt
-holtan összerogyott volna. De nem is volt most szó Miltiadesről,
-sem az athéniek és a perzsák csatáiról. A Maina e végpontjának
-lakói már görögök is alig voltak.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i003hq.jpg"><img src="images/i003.jpg" alt=
-"– NOS MI BAJ, SZENT ATYA? – KÉRDÉ AZ EGYIK TENGERÉSZ." title=
-"– NOS MI BAJ, SZENT ATYA? – KÉRDÉ AZ EGYIK TENGERÉSZ." /></a>
-<p class="caption">– NOS MI BAJ, SZENT ATYA? – KÉRDÉ AZ EGYIK
-TENGERÉSZ.</p>
-</div>
-<p>– No beszélj hát, szent atya! beszélj már! – kiáltá egy Gozzo
-nevű öreg hajós, a ki türelmetlenebb volt a többinél, mintha
-sejtette volna, mi hírt hozott a szerzetes.</p>
-<p>A kalugyernek végre sikerült lélegzethez jutnia. Kezét
-kinyújtotta a tenger felé és így szólt:</p>
-<p>– Hajó közeledik.</p>
-<p>E szókra az összes éhenkórászok felugráltak, tapsolni kezdtek s
-a kikötő felett emelkedő sziklához futamodtak, honnét nagy darab
-sík tengert lehet belátni.</p>
-<p>Idegen ember azt hihette volna, hogy e mozgást azon érdeklődés
-idézte elő, egy messzeföldről érkező hajó iránt, mely minden valódi
-tengerésznél oly természetes. Pedig dehogy! – ha e bennszülöttek
-valami iránt szenvedélyesen érdeklődtek, annak egészen más oka
-volt.</p>
-<p>A Maina még ma is, nem csupán ez elbeszélés idejében, egészen
-külön területét képezi Görögországnak, mely az 1829-iki drinápolyi
-békekötést aláirt európai hatalmak jóvoltából független királysággá
-lett. A mainoták, vagy legalább közülök azok, kik e néven élnek az
-öblök közt kinyuló földterületen, félig barbárok maradtak és jobban
-törődtek a saját szabadságukkal, mint hazájuk szabadságával. Innét
-van, hogy az alsó Morea e végpontjait úgy szólván soha sem lehetett
-teljesen meghódítani. A török janicsárok ép oly kevéssé birtak
-velök, mint a görög zsandárok. Ez izmos, bosszúálló, születésüknél
-<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span>
-fogva rabló és mégis vendégszerető hegyi lakók, kiknél, mint
-Korzikában, fiúról-fiúra száll a csupán vérrel kiengesztelhető
-családi gyülölség, kik készek gyilkolni is, ha a rablás
-gyilkosságot igényel, a spártaiak ivadékainak vallják magukat; de a
-Taygetos kiágazásai közt, hol a csaknem hozzáférhetetlen
-fellegvárak («pyrgos») ezer számra léteznek, nagyon szivesen
-játsszák azon középkori lovagok szerepét, kik hűbéri jogaikat kard-
-és gyilokdöfések segélyével gyakorolták.</p>
-<p>Ha a mainoták még ma is félig vadak, könnyen elképzelhető, mik
-lehettek ötven évvel ezelőtt. E század első harmadában, mielőtt még
-a gőzhajók czirkálásai határt nem szabtak tengeri rablásaiknak, ők
-voltak a Levante összes partjain a legelszántabb kalózok, kiktől a
-kereskedőhajók legénysége méltán retteghetett.</p>
-<p>És épen a vitylosi kikötő kinálkozott legbiztosabb menhelyül
-mindazon gonosztevőknek, kik a Szigettenger és a Középtenger közeli
-vidékeinek biztonságát veszélyeztették; részint fekvésénél fogva a
-Peloponnesus végpontján, két tenger bejárásánál, részint pedig a
-kalózok előtt annyira kedves Cerigotto sziget közelsége miatt. A
-Maina e része lakosainak érintkezési központját különösebben a
-Kakovonni vidékének nevezték és a kakovonnióták, kik azon
-előrenyuló földnyelv két oldalán laktak, mely a Matapan hegyfoknál
-végződik, a legkényelmesebben rendezhették be működésüket. A
-tengeren megtámadták a hajókat. A szárazföldön hamis jelzések által
-vezették tévutra. Ott és itt egyaránt kirabolták és felgyujtották.
-Lehetett a legénység török, máltai, egyiptomi, vagy akár görög is,
-azzal egy cseppet se törődtek; kérlelhetlenül lemészárolták
-valamennyit, vagy eladták rabszolgákul az éjszak-afrikai partokon.
-Mikor a munka szünetelt és a hajók ritkábban kezdtek mutatkozni a
-koroni és marathoni öböl, a Cerigo vagy a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> Gallo
-hegyfok vidékein, akkor közimák szálltak fel a viharok istenéhez,
-hogy méltóztassék erre felé irányozni valamely nagyobb tonnateher
-képességű és dús rakományú hajót. A kalugyerek soha se tagadták meg
-az efféle imákat, híveik jóvolta érdekében.</p>
-<p>Néhány hét óta a kalózmesterség nem igen jól jövedelmezett.
-Semmiféle hajó se kötött ki a Maina tengerpartjain. Lett is hát
-nagy öröm, midőn a szerzetes fuldoklásoktól megszakitott hangon
-elmondta, hogy: – hajó közeledik!</p>
-<p>Csaknem azonnal megkondultak a Simandra tompa hangjai. A
-Simandra egy vasnyelvü faharang, melyet azért használtak e vidéken,
-mert a törökök megtiltották az érczből öntött harangok használatát.
-De a tompa kongás is csakhamar összecsődítette az egész bitang
-lakosságot, a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket és a szilaj,
-vérengző ebeket, melyek valamennyien egyaránt készek voltak rabolni
-és gyilkolni.</p>
-<p>E közben a sziklán összecsoportosult vitylosiak nagy lármával
-vitatkoztak. Vajjon milyen hajó lehet az, melyet a kalugyer
-jelzett.</p>
-<p>Az éjszak-éjszaknyugati széllel, mely este felé mindinkább
-erősbödött, a hajó gyorsan vitorlázott tova. Még az is megeshetik,
-hogy balra elhagyja a Matapan hegyfokot. Az iránya arra látszott
-vallani, hogy Kréta felől jön. A hajótest már kezdett kiemelkedni a
-fehér hullámbarázdából, melyet maga után hagyott, de vitorláinak
-összesége még csak egy meghatározhatlan tömeget mutatott. Nehéz
-volt tehát kitalálni, hogy a hajók melyik fajához tartozhatott. A
-találgatások csakugyan perczről-perczre ellent is mondtak
-egymásnak.</p>
-<p>– Egy sebek! – mondá az egyik tengerész. – Látom a középső
-árbocz négyszögletes vitorláit.</p>
-<p>– No persze! – mondá egy másik. – Nem látod, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> milyen
-domborúak az oldalai és milyen magas a hátulja.</p>
-<p>– Ugyan már, ki tudná azt megkülönböztetni ily messziről!</p>
-<p>– De az csak bizonyos, hogy a vitorlái négyszögletesek!</p>
-<p>– Az isten legyen nekünk irgalmas! – viszonzá az öreg Gozzo. –
-Akár sebek, akár nem, az már világos, hogy három árboczos hajó; már
-pedig három árbocz többet ér a kettőnél, ha arról van a szó, hogy a
-mi partunkon kössön ki, kandiai borokból vagy smyrnai szövetekből
-álló jókora rakománynyal.</p>
-<p>E bölcs megjegyzésre még figyelmesebben nézte a hajót mindenki.
-A hajó közeledett, nagyobbodott, de oldalt még mindig nem lehetett
-látni, mert egyenesen nekik tartott. Egész határozottsággal még azt
-sem lehetett mondani, hogy két árbocza van-e vagy három, vagyis
-hogy jelentékeny tonnateher-képességet lehet-e tőle várni vagy
-sem.</p>
-<p>– Eh! nyomoruság! az ördög is ellenünk van, – kiáltá Gozzo azon
-válogatott káromkodások egyikével, melyekkel beszédének minden
-mondatát fűszerezni szokta. – Utóvégre csak egy felukk lesz…</p>
-<p>– Vagy épen egy speronare! – kiáltá a szerzetes, ki nem kevésbbé
-érzett csalódást, mint híve.</p>
-<p>Nem szükség mondanunk, hogy e megjegyzésekre igen haragos
-kiáltások halatszottak. De bármilyen volt is a hajó, annyit már
-most is lehetett tudni, hogy teherképessége aligha haladja meg a
-száz–százhusz tonnát. De végre sebaj, ha a rakomány nem óriási; –
-csak értékes legyen. Vannak egyszerü felukkok, sőt speronarek is,
-melyek drága borokat, finom olajokat és nagybecsü szöveteket
-szállítanak. Ez esetben megérdemlik a fáradságot s a csekély munka
-is búsásan jövedelmez. <span class="pagenum"><a name="Page_12" id=
-"Page_12">-12-</a></span> Nem volt tehát még ok a kétségbeesésre.
-Ezenfelül a falu vénei, kik e részben nagy jártassággal birtak, a
-hajó egész szerkezetén bizonyos elegancziát vettek észre, melyből
-következtetéseket vontak le.</p>
-<p>A nap lassankint kezdett leáldozni a látóhatár mögé az ióniai
-tenger nyugati részén, de az októberi alkonyat még körülbelül egy
-óráig elég világos volt arra, hogy a hajó minőségét meg lehessen
-határozni, az éjszaka beállta előtt.</p>
-<p>Ezenkívül, miután a Matapan hegyfokot elhagyta, kissé oldalt
-fordult és kedvezőbb feltételek közt volt megfigyelhető.</p>
-<p>E perczben a «Sacoléve» szó hangzott el az öreg Gozzo
-ajkairól.</p>
-<p>– Sacoléve! – kiálták társai, kiknek keserű csalódása a
-káromkodások egész záporában tört utat magának.</p>
-<p>De e tekintetben nem is támadt szóvita, mert a tévedés
-lehetősége ki volt zárva. A hajó, mely a koroni öböl bejárata felől
-közelgett, csakugyan <i>sacoléve</i> volt. Utóvégre is a
-vitylosiaknak azért még nem kell panaszkodniok a balsors ellen. Az
-efféle hajókon is gyakran lehet nagyértékű rakományt találni.</p>
-<p>Sacoléve a neve azon középszerű hordképességű levantei hajóknak,
-melyeknek fedélzete a hajó fara felé kissé emelkedik. Vitorlái
-egyik oldalon az árboczhoz vannak erősítve. Főárbocza, mely a hajó
-közepén van és tetemesen előrehajlik, egy háromszögletes
-vitorlával, egy viharvitorlával, egy főárboczderékkal és
-fősudár-vitorlával van ellátva. Elől két ormánysudár-vitorla, a
-különböző magasságú két hátulsó árboczon két csúcsos vitorla
-egészíti ki a hajó vitorlázatát, mely egészen különös alakot ad
-neki. Az élénk szinüre befestett hajótest, a hosszura nyujtott
-orrtőke, az árboczszerkezet különfélesége, a vitorlák szabálytalan
-alakja a sacoléveket egyikévé <span class="pagenum"><a name=
-"Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> teszi azon szép idomú
-járműveknek, melyek százanként czirkálnak a Szigettenger
-szorosaiban. Semmi sem lehet kecsesebb e könnyű szerkezetű
-hajóknál, melyek mintegy simulni látszanak a hullámok hajlásaihoz,
-minden erőfeszítés nélkül kiemelkednek a tajtékzó habok közül, mint
-valamely óriási madár, melynek szárnyai végig surrannak a lenyugvó
-nap utolsó sugarainak tüzében égő tenger felszinén.</p>
-<p>Noha a szél mindinkább erősbödött s az égboltozaton a felhők
-tornyosulni kezdtek, a hajón egyetlen vitorlát sem vontak be, még a
-fősudár-vitorlát sem, melyet egy kevésbbé vakmerő hajós bizonynyal
-bevonatott volna. A kapitány nyilván ki akart kötni és semmi
-szándéka sem volt az éjszakát a háborgó tengeren tölteni, amelynek
-zajlása mind fenyegetőbbé lett.</p>
-<p>De ha a vitylosi tengerészek egy pillanatig sem lehettek
-kétségben az iránt, hogy a sacoléve az öbölben fog horgonyt vetni,
-az iránt korántsem voltak tisztában, vajjon az ő kikötőjökbe fog-e
-bevitorlázni.</p>
-<p>– Ej! – kiáltá az egyik, – az ember azt hinné, hogy csak úgy
-kerülgeti a szelet, a helyett, hogy egyenesen erre tartana.</p>
-<p>– Vontatná az ördög a hova akarja! – mondá egy másik. – Talán
-bizony kerülőt tesz és megint visszamegy a sik tengerre.</p>
-<p>– Hátha Koron a rendeltetési helye?</p>
-<p>– Vagy Kalamata.</p>
-<p>Mindkét feltevés egyformán lehetséges volt, Koron a mainota
-partok azon kikötői közé tartozik, melyeket a levantei kereskedelmi
-hajók sűrűn látogatnak. Jelentékeny kiviteli kereskedést űz
-délgörögországi olajjal. Ugyanez áll a Kalamatáról is, mely az öböl
-legbenső részén fekszik, s melynek bazárjai telvék Európa különböző
-államaiból származó iparczikkekkel, szövetekkel és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span>
-edényneműekkel. Lehetséges volt tehát, hogy a hajó e két kikötő
-valamelyikébe igyekszik – a mi nagyon kellemetlen lett volna a
-prédától ekkép eleső vitylosiakra nézve.</p>
-<p>A sacoléve gyorsan haladt, mialatt ily nagyon kevéssé önzetlen
-érzelmekkel kisérték. Nemsokára Vitylos irányában volt. Most
-következett a döntő pillanat. Ha tovább megy az öböl belső része
-felé, akkor Gozzo és társai bizvást lemondhattak minden reményről,
-hogy kézrekeríthessék. Még leggyorsabb hajóikkal se lehetne semmi
-kilátásuk utólérni, oly sebesen röpült roppant vitorlázata
-segítségével, melyet minden megerőltetés nélkül látszott
-hordani.</p>
-<p>– Erre tart!</p>
-<p>E két szót kiáltá nemsokára a vén tengerész, a kis hajó felé
-kinyujtván kezét, melynek ujjai olyanok voltak, mint egy több águ
-vashorog.</p>
-<p>Gozzo nem csalódott. A hajó egyenesen Vitylos felé tartott.
-Ugyanekkor a fősudár-vitorlát és a második kormányrud-vitorlát
-bevonták, aztán a főderékárbocz is felemelkedett a köteleken. A
-hajó ekkép megszabadulván vitorláinak egyik részétől, inkább a
-kormányos kezében volt, mint előbb.</p>
-<p>Ekkor már az éjszaka kezdett beállni. A hajónak épen csak annyi
-ideje maradt, hogy bejöhessen a vitylosi szorosokba, melyekben
-itt-ott tengeralatti szirtek vannak s ezeket minden áron el kell
-kerülni, különben a hajó menthetetlenül veszve van. Mindazonáltal a
-kalauz lobogóját nem vonták fel a főárboczra, kapitánya tehát
-szükségképen alaposan ismerhette e veszélyes helyeket, hogy
-segítség nélkül bátorkodott velük szembeszállni.</p>
-<p>Talán – és pedig teljes joggal – a vitylosiakban se bizott
-teljesen, kik bizonyára nem haboztak <span class="pagenum"><a name=
-"Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> volna őt azon zátonyok
-egyikére kalauzolni, melyeken már annyian szenvedtek
-hajótörést.</p>
-<p>Különben a mainai partok e részein akkoriban egyetlen
-világítótorony se létezett. Egyszerű jelzőtűz a kikötőben szolgált
-iránymutatóul a szűk szorosban.</p>
-<p>A hajó egyre közeledett. Már alig volt távolabb fél tengeri
-mérföldnél Vitylostól. Járása semminemű tétovázást nem árult el.
-Látszott, hogy a kormányrudat ügyes kéz igazgatja.</p>
-<p>Mindez nem volt alkalmas arra, hogy a vitylosi lakosságban nagy
-örömöt keltsen. Érdekükben állt, hogy a hajó valamely sziklához
-ütődjék. Ily körülmények közt a tengeralatti szirtek rendszerint hű
-szövetségeseik voltak. Ezek kezdték el a munkát, s a vitylosi
-lakosságnak nem maradt egyéb feladata, mint azt befejezni.</p>
-<p>Előbb a hajótörés, aztán a rablás, ez volt a dolgok szokásos
-sora. Ily módon meg voltak kimélve a fegyveres kézzel való
-küzdelemtől, a nyilt támadástól, melynek egyikök vagy másikuk
-áldozatául eshetnék; mert voltak olyan hajók is, melyeknek bátor
-legénységét nem igen lehetett büntetlenül megtámadni.</p>
-<p>Gozzo társai tehát elhagyták figyelő helyüket és minden
-késedelem nélkül lementek a kikötő partjára. Most már elérkezett a
-percz, végrehajtani azon fogásokat, melyek annyira ismeretesek
-minden, akár nyugati, akár keleti bandita előtt, a kinek mestersége
-a hajóroncsok kirablása.</p>
-<p>Zátonyra vagy szirtre juttatni a hajót a bejáró szűk
-szorosaiban, hamis irány jelzése által; – nem volt ennél könnyebb e
-sötétségben, mely még nem érte el ugyan tetőpontját, de máris elég
-sűrű volt arra nézve, hogy a hajó mozdulatait jelentékenyen
-megnehezítse.</p>
-<p>– A tűzhöz! – mondá egyszerűen Gozzo, kinek a többiek tétovázás
-nélkül szoktak engedelmeskedni. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span></p>
-<p>A vén tengerészt azonnal megértették. A tűz, a rakpart végén
-emelkedő alacsony czölöpökön égő egyszerű lámpa, két percz mulva
-hirtelen kialudt.</p>
-<p>E pillanatban egy másik tűz gyuladt fel, mely kezdetben
-ugyanazon irányban égett, de mig az előbbi mozdulatlan lévén a
-rakparton, a hajósnak mindig egy szilárd és állandó pontot
-mutatott, addig az utóbbi folytonosan ide-oda mozogván, könnyen
-kicsalhatta a csatornából, minek következtében a hajótörés
-elkerülhetetlenné lett.</p>
-<p>Ez a második tűz is lámpa volt, melynek világossága semmiben sem
-külömbözött az előbbitől, csakhogy ez utóbbi egy kecske szarvaira
-volt kötve, melyet lassan felfelé hajtottak a parti szirtek
-tekervényes utain. A tűz tehát az állattal együtt mozgott és
-rendeltetése volt tévutakra vezetni a hajót.</p>
-<p>Vitylos lakosai nem most folyamodtak először e cselhez.
-Bizonyára nem! és a ritka esetekhez tartozott, ha bűnös kisérletük
-meghiusult.</p>
-<p>E közben a hajó bejutott a szorosba. Miután fővitorláját
-bevonta, már csak hátulsó háromszögletes vitorlái és
-ormánysudárvitorlája voltak kifeszítve. E gyöngébb vitorlázat is
-elég volt ahhoz, hogy eljuthasson azon helyre, a hol horgonyt akart
-vetni.</p>
-<p>A folyvást figyelő tengerészek rendkívüli meglepetésére a kis
-hajó hihetetlen biztonsággal haladt előre a csatorna kanyarulatai
-közt. Legkevésbbé se látszott törődni a kecske szarvaira erősített
-mozgó tűzzel. Mozdulatai fényes nappal se lehettek volna
-hibátlanabbak. Kapitánya bizonyára gyakran kötött ki a vitylosi
-parton, hogy sötét éjjel is be mert hatolni e veszélyes
-helyekre.</p>
-<p>Máris lehetett látni a merész hajóst. Árnyéka élesen levált a
-sötét háttérről a hajó elején. Egészen be volt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> burkolva
-gyapot köpenyének redőibe, melynek csuklyája eltakarta a fejét.
-Valóban, a kapitány magatartása semmiben sem hasonlított azon
-kereskedőhajó-parancsnokokéhoz, a kiket oly gyakran lehet látni,
-főleg a Szigettenger vizein és a kik folyvást egy olvasó gyöngyeit
-szokták morzsolgatni ujjaik között. Nem! Ennek nem volt gondja
-egyébre, mint hajójára, és mély, de nyugodt hangon osztotta
-parancsait a kormányosnak, a ki a kis hajó hátulsó részén állt.</p>
-<p>E pillanatban a parti szirtek ösvényén kóválygó lámpa egyszerre
-kialudt. De ez legkevésbbé sem zavarta meg az ismeretlen hajót,
-mely háborítatlanul folytatta utját. Egy pillanatig azt hihette
-volna az ember, hogy egy csellenés oda fogja vágni egy veszélyes
-szirthez, mely alig emelkedett ki a vizből, s melyet ennélfogva nem
-is lehetett látni a sötétségben. De a kormánylapát egy könnyed
-fordulata rögtön megváltoztatta a hajó irányát s a gonosz szirt ki
-lett kerülve.</p>
-<p>Hasonló ügyességet tanusított a kormányos akkor, midőn egy másik
-zátonyt kellett elkerülnie, mely a szorost a rendesnél is szükebbé
-tette. E zátonyon már akárhány hajó szenvedett hajótörést, mielőtt
-horgonyt vethetett volna, akár állt kalauza czimboraságban a
-vitylosi tengerészekkel, akár nem.</p>
-<p>Ez utóbbiak tehát nem számíthattak többé hajótörésre, mely
-védtelenül kezeikbe szolgáltatta volna a hajót. Néhány percz múlva
-horgonyt fog az vetni a kikötőben. Kénytelenek lesznek erőszakkal
-elfoglalni, ha ki akarják rabolni.</p>
-<p>A gaz ficzkók, maguk közt hirtelen megbeszélvén a dolgot,
-csakugyan ily értelemben határoztak, annál inkább, mivel az éjjeli
-sötétség kedvezett az efféle műveleteknek.</p>
-<p>– A csónakokra! – kiáltá az öreg Gozzo, a kinek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span> rendelete
-felett soha se vitatkoztak, főleg mikor rablásról volt szó.</p>
-<p>Harmincz izmos ember, részint pisztolyokkal, részint tőrökkel és
-fejszékkel fölfegyverkezve a rakparthoz lánczolt csónakokba ugrott,
-s elindult a közeledő hajó felé. A rablók száma nyilván meghaladta
-a sacoléve legénységének számát.</p>
-<p>E pillanatban a hajó fedélzetéről rövid parancsszó hangzott. A
-sacoléve kijött a szűk szorosból és eljutott a kikötő közepére.
-Kötélhurkait megeresztették, a horgonyt lebocsátották s a hajó
-mozdulatlanul állt, miután a horgonyláncz lezuhanásától még egyet
-rándult volna.</p>
-<p>A csónakok ekkor már csak nehány ölnyire voltak. Minden más hajó
-legénysége, mely előtt a vitylosiak rossz hirneve nem volt
-ismeretlen, még ha nem is akart volna irányukban túlságos
-bizalmatlanságot tanusítani, legalább is felfegyverkezett volna,
-hogy szükség esetén védelemre készen álljon.</p>
-<p>Itt ilyesmi nem történt. A kapitány a horgonyvetés után
-nyugodtan elment a hajó hátulsó végére, a legénység pedig
-legkevésbbé sem törődve a csónakok közeledésével, szép csöndesen
-elkezdte rendbeszedni a vitorlákat, hogy szabadon lehessen
-járni-kelni a fedélzeten.</p>
-<p>Azonban a figyelmes vizsgáló észrevehette volna, hogy a
-vitorlákat nem kötözték össze, úgy, hogy csupán a kötélhurkokat
-kellett meghúzni s a hajó ismét készen állt az indulásra.</p>
-<p>A legelső csónak a hajó baloldalán állt meg, a többi is csaknem
-ugyanazon pillanatban ért oda. S minthogy a sacoléve párkányzata
-nagyon alacsony volt, a támadók szilaj ordítás közt könnyű szerrel
-keresztül ugráltak rajta s egyszerre a fedélzeten termettek.</p>
-<p>A legdühösebbek a hajó hátulsó részére rohantak. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20"><br />
--20-</a></span> Egyik közülök a kezébe ragadott egy égő lámpát és
-odatartotta a kapitány arcza elé.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 403px;"><a href=
-"images/i004hq.jpg"><img src="images/i004.jpg" alt=
-"EGYIK KÖZŰLÖK AZ ÉGŐ LÁMPÁT ODATARTOTTA A KAPITÁNY ARCZA ELÉ."
-title=
-"EGYIK KÖZŰLÖK AZ ÉGŐ LÁMPÁT ODATARTOTTA A KAPITÁNY ARCZA ELÉ." /></a>
-<p class="caption">EGYIK KÖZŰLÖK AZ ÉGŐ LÁMPÁT ODATARTOTTA A
-KAPITÁNY ARCZA ELÉ.</p>
-</div>
-<p>Ez, kezének egy mozdulatával hátravetette csuklyáját és arcza
-élénken meg volt világítva.</p>
-<p>– Nos! – mondá, – Vitylos lakosai nem ismerik meg földijöket,
-Starkos Miklóst?</p>
-<p>A kapitány, mialatt e szókat kiejté, nyugodtan összefonta
-karjait a mellén. A legközelebbi perczben a csónakok,
-legénységükkel együtt gyorsan eliramodtak a hajó oldala mellől, és
-sietve eveztek a kikötő rakpartja felé. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>II.<br />
-<span class="smaller">Szemtől-szembe.</span></h2>
-</div>
-<p>Tíz percz mulva egy könnyű csónak indult el a hajó mellől és a
-rakpart lépcsőjénél kiszállt belőle egyedül, fegyvertelenül,
-ugyanazon ember, a ki elől a vitylosiak oly gyorsan
-meghátráltak.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> kapitánya volt; – így nevezték a hajót, mely a
-kikötőben horgonyt vetett.</p>
-<p>A középtermetű embernek magas és büszke homlokát lehetett látni
-a vastag tengerészsipka alatt. Kemény kifejezésű szemei mereven
-pillantottak maguk elé. Felső ajkán vizszintesen megnyirt tömör
-bajusza két oldalt szélesen s nem hegyesen végződött. Széles melle
-volt és izmos tagjai. Fekete haja fürtökben hullott alá vállaira.
-Alig néhány hónap óta léphette át harminczötödik évét. De a tengeri
-levegőtől barnított arczszine, arczának kemény kifejezése, s
-homlokának egy redője, valóságos barázda, melyben semmi becsületes
-se csirázhatott, koránál idősebbnek mutatá őt.</p>
-<p>Nem viselte a palikárok ujjasát, mellényét és százránczos
-szoknyáját. Kevésbbé élénk szinű, sujtásokkal kivarrott és
-csuklyával ellátott barna kaftánja, magasszárú csizmái és bő redőjű
-zöld bugyogója, inkább az afrikai partok tengerészeinek öltözékére
-emlékeztettek.</p>
-<p>Pedig Starkos Miklós születésére nézve görög volt és ugyanezen
-vitylosi kikötőből származott. Itt töltötte ifjukorának első éveit,
-mint gyermek és ifjú, e sziklák <span class="pagenum"><a name=
-"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> között ismerkedett meg a
-tengerészélettel. E vidéken bizta volt sajkáját az áramlatok és a
-szelek kényére. Nem volt oly beszögellése a partnak, melyet ne
-ismert volna. Nem volt egyetlen szirt, zátony vagy tengeralatti
-szikla, melynek fekvését tüzetesen ne tudta volna. Nem volt a
-kikötő csatornájának egyetlen mellékága, melynek tekervényes
-kanyarulatain végig ne tudott volna hajózni, kalauz és iránytű
-nélkül. Könnyen megérthető tehát, hogy földijeinek hamis jelzései
-daczára is, miért tudta oly biztos kézzel kormányozni hajóját.
-Ezenfelül tudta, mennyire tanácsos volt az óvatosság a
-vitylosiakkal szemben. Akárhányszor látta őket a munkánál. És talán
-végre nem is kárhoztatta rabló ösztönüket, azon feltétellel, hogy
-ne az ő kárára gyakorolják.</p>
-<p>De ha ő ismerte földijeit, ezek is ismerték Starkos Miklóst.
-Atyja halála után, ki a törökök kegyetlenségei ezer meg ezer
-áldozatának egyike volt; anyja, gyűlölettel el levén telve, csak a
-pillanatot várta, melyben az ottomán zsarnokság ellen intézett
-legelső felkeléshez csatlakozhassék. Miklós tizennyolcz éves
-korában hagyta el szülőfaluját, hogy bekalandozza a tengereket s
-főleg a szigettengert és kiképezze magát a tengerész, de
-különösebben a kalóz-pályára. Senki se tudta volna megmondani, mily
-hajókon szolgált életének e szakában, mily kalóz vagy tengeri
-rabló-főnökök parancsai alatt működött, mily lobogó alatt végezte
-legelső fegyvertetteit, és mily vért ontottak kezei, vajon
-Görögország ellenségeinek vagy védelmezőinek vérét-e, ugyanazon
-vért, mely az ő ereiben is folyt. Mindazonáltal több izben látták
-őt a koroni öböl különböző kikötőiben. Néhány földije sokat tudott
-beszélni kalóz-hőstetteiről, megtámadott és megsemmisített
-kereskedelmi hajókról, martalékul ejtett dús rakományokról. De
-bizonyos titokszerűség környezte Starkos Miklós nevét. A Maina
-<span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
-"Page_23">-23-</a></span> vidékein azonban oly előnyösen ismerték,
-hogy e név előtt mindenki meghajolt.</p>
-<p>Ez magyarázza meg a fogadtatást, melyben ezen embert Vitylos
-lakosai részesítették, a hatást, melyet puszta megjelenése
-előidézett; ez fejti meg, miért mondtak le mindnyájan azon
-szándékról, hogy a hajóját kirabolják, amint a kapitányt
-megismerték. Mihelyt a <i>Karysta</i> kapitánya a kikötő
-rakpartjához ért, a fogadására odasietett férfiak és nők
-tiszteletteljesen sorakoztak előtte. Egyetlen kiáltás se volt
-hallható, mikor partra szállt. Úgy látszott, mintha Starkos Miklós
-elég tekintélylyel birna, puszta megjelenése által is csöndet
-parancsolni. Várták míg megszólal, s ha meg nem szólalna – a mi
-szintén nem volt lehetetlen – senki se merte volna őt
-megszólítani.</p>
-<p>Miután Starkos Miklós megparancsolta a csónak legénységének,
-hogy térjenek vissza a hajóhoz, azon szöglet felé ment, melyet a
-rakpart képez a kikötő leghátulsó részén. De alig tett ez irányban
-mintegy húsz lépést, midőn egyszerre megállt. Aztán észrevette az
-öreg tengerészt, a ki utána ment, mintha parancsait várná s így
-szólt hozzá:</p>
-<p>– Gozzo, szükségem lesz tíz izmos emberre, legénységem
-kiegészítésére.</p>
-<p>– Meglesz, Starkos Miklós! – felelé Gozzo.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> kapitánya százat is kapott volna, még pedig
-válogatva e tengerész-lakosság közül. És ez a száz ember követte
-volna földijét, azt se kérdezvén, hova vezeti, milyen mesterségre
-szánja őket, kinek a költségére fognak hajózni vagy harczolni és
-kész lett volna Starkos Miklós sorsában osztozkodni, jól tudván,
-hogy semmiesetre se lesz belőle kára.</p>
-<p>– Ez a tíz ember legyen egy óra mulva a <i>Karysta</i>
-fedélzetén, – mondá a kapitány. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span></p>
-<p>– Ott lesz, – viszonzá Gozzo.</p>
-<p>Starkos Miklós egy kézmozdulattal tudtul adta, hogy nincs
-szüksége kiséretre, aztán végig ment a rakparton, mely a móló végén
-félkörben kanyarodik és betért a kikötőhöz vezető utczák
-egyikébe.</p>
-<p>Az öreg Gozzo tiszteletben tartván akaratát, visszatért
-társaihoz, s ezután csupán arra volt gondja, hogy kiválogatta a tíz
-embert, kik hivatva lesznek a kapitány legénységét
-kiegészíteni.</p>
-<p>E közben Starkos Miklós lassú léptekkel felment azon parti szirt
-meredek lejtőjén, melyen a vitylosi fellegvár áll. E magasságban
-már nem lehetett egyéb zajt hallani az óriási állkapczáju és széles
-bulldog-pofájú vad kutyák ugatásánál, melyek az utazókra nézve
-csaknem oly veszedelmesek, mint a farkasok és a sakálok, s melyeket
-a bot meg nem ijeszt. A levegőben széles szárnyaik alig észrevehető
-mozgásával nehány goeland keringett, s ezek lassankint visszatértek
-odúikba a parti sziklák közé.</p>
-<p>Starkos Miklós nemsokára eljutott Vitylos legutolsó házaihoz.
-Itt letért azon rögös ösvényre, mely megkerüli a keraphai
-akropolist. Miután végig ment volna a fellegvár mellett, melyet e
-helyen Ville-Hardouin építtetett azon időben, midőn a keresztes
-hadak megszállva tartották a Pelopponesus különböző pontjait;
-kénytelen volt megkerülni még néhány régi tornyot, melyek még
-mindig ott állnak a parti szirtek felett. Itt egy pillanatra
-megállt és megfordult.</p>
-<p>A látóhatáron a Gallo-fokon túl, a félhold leáldozóban volt az
-ioniai tenger vizeibe. A hűvös esti szellő által kergetett felhők
-szűk rései közül néhány gyér csillag ragyogott elő. Mikor a szél
-néha-néha elcsöndesült, néma csönd uralkodott az akropolis körül.
-Két vagy három, alig észrevehető vitorla uszkált az öböl vizén,
-részint <span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
-"Page_25">-25-</a></span> egyenesen a túlsó oldal, vagyis Koron,
-részint pedig éjszaknak, vagyis Kalamata felé tartván. Az árboczaik
-csucsán himbálódzó lámpa nélkül nem is lettek volna észrevehetők.
-Alant, a part különböző pontjain, hét vagy nyolcz tűz égett,
-melyeket a vizek reszketeg visszatükrözése megkettőztetett. Vajjon
-halászbárkák vagy egyes házak megvilágítására szánt tüzek voltak-e,
-valóban nem lehetett meghatározni.</p>
-<p>Starkos Miklós a sötétséghez szokott szemeit körüljártatta e
-végtelenségen. A tengerészek szemeiben van valamely átható látóerő,
-melynél fogva ott is látnak, a hol mások semmit se látnának. De e
-perczben úgy látszott, mintha a külső dolgok nem tettek volna
-mélyebb benyomást a <i>Karysta</i> kapitányára, a ki kétségkívül
-egészen más jelenetekhez volt szokva. Csaknem öntudatlanul szivta
-be az otthoni levegőt, mely olyan, mint a haza lélegzete. Összefont
-karokkal, gondolatokba merülve, mozdulatlanul állt ott, feje pedig,
-melyről a csuklyát ledobta, ha kőből lett volna se mozdulhatott
-volna kevésbbé.</p>
-<p>Csaknem egy óranegyed mult el így. Starkos Miklós nem szűnt meg
-nyugot felé nézni a távoli tengeri látóhatárig. Aztán nehány lépést
-tett, rézsut felfelé a parti szirten. Nem ok nélkül választotta ez
-irányt. Egy titkos gondolat vezérelte, de az ember azt hihette
-volna, hogy szemei még mindig kerülték azt meglátni, a mit itt,
-Vitylos magaslatain kerestek.</p>
-<p>Különben nincs valami kietlenebb ezen tengerpartnál, a
-Matapanfoktól az öböl legbelső hátteréig. Nem látni itt
-narancsfákat, czitromfákat, babérfákat, argolisi jazminfákat,
-fügefákat, eperfákat, szóval semmit azon növényzetből, mely
-Görögország némely részeit oly vonzóvá teszi. Egyetlen tölgyfa,
-egyetlen platánfa, egyetlen granát-almafa sincs, mely a cziprus- és
-czédrusfák <span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
-"Page_26">-26-</a></span> komor csoportjait élénkítené. Mindenütt
-csak sziklák, melyeket e vulkanikus talaj váratlan megrázkódása
-néhány másodpercz alatt az öböl vizébe taszíthat. Mindenütt
-bizonyos szilaj sivárság uralkodik e vidéken, mely nem képes
-lakosságát táplálni. Alig látszik nehány eltorzult, lombtalan
-kiszáradt fenyő, melynek gyantáját kizsarolták, s mely törzsének
-mély sebeit mutogatja. Itt-ott nehány silány kaktusz, mely inkább
-hasonlít tüskéhez mint egyébhez. Végre sehol, sem a törpe bokrokon,
-sem a kavicsos földön, nincs semmi, a mivel jól lakhatnának a
-kecskék, melyek pedig, főleg e vidéken, ugyancsak nem
-válogatósak.</p>
-<p>Starkos Miklós mintegy húsz lépést tett előre, aztán megint
-megállt és északnyugat felé fordult, arra, a hol a Taygetos távoli
-gerinczének körvonalai élesen leváltak a kevésbbé homályos
-égboltozatról. Egy vagy két csillag, melyek ez időtájt jöttek fel,
-még ott nyugodott a hegygerinczen, mint egy-egy nagy Szent-János
-bogár.</p>
-<p>Starkos Miklós mozdulatlanul állt. Egy alacsony házikóra
-tekintett, mely mintegy ötven lépésnyire állt a parti szirt egyik
-kiszögelésén. E szerény s a falutól teljesen elszigetelt lak,
-melyhez csak meredek ösvényeken át lehetett férni, nehány lombtalan
-fa közt állt és tüskesövénynyel volt körülvéve. Az ember szinte
-érezte, hogy régóta el lehet hagyatva. A rossz karban levő, egy
-helyt sűrű, más helyt átlyukgatott sövény nem volt többé képes
-megoltalmazni. A kóbor ebek s a sakálok, melyek néha szintén
-meglátogatják e vidéket, nem egyszer pusztítottak már a mainota
-föld e kis zugában. A természet gazzal és dudvával borította el e
-helyet, mely puszta volt, mióta emberi kéz nem foglalatoskodott
-körüle.</p>
-<p>S miért ezen elhagyatottság? Azért, mert a birtok <span class=
-"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span>
-tulajdonosa már évek előtt meghalt. Azért, mert özvegye, Starkos
-Andronika elhagyta a vidéket és elment azon hősies nők közé, kik
-oly dicső szerepet játszottak a függetlenségi harczban. Azért, mert
-a fiú eltávozása óta sohasem lépte át az apai ház küszöbét.</p>
-<p>Pedig hát Starkos Miklós itt született. Itt tölté el legelső
-gyermekéveit. Atyja hosszas és becsületes tengerészpálya után e
-menhelyre vonúlt vissza, távol tartva magát Vitylos lakóitól,
-kiknek kihágásai irtózattal töltötték el. Különben tanultabb és
-valamivel jobb módú lévén a kikötő lakosságánál, külön és önálló
-exisztencziát tudott magának teremteni, neje és gyermeke körében.
-Így élt elvonultságban, nyugodtan és zavartalanul; mígnem egy nap,
-haragjának fellobbanásában megkisérlé ellentállni az erőszaknak, és
-ellenszegüléseért életével lakolt. A török erőszaktól még a
-félsziget végpontján se lehetett megmenekülni.</p>
-<p>Az apa nem volt többé s az anya nem birta megfékezni a fiút;
-Starkos Miklós megszökött hazulról, kalandozott a tengereken s a
-tengeri rablók rendelkezésére bocsátotta azon csodálatos
-tengerész-ösztöneit, melyekkel természeténél fogva birt.</p>
-<p>A fiú tíz, az anya hat év óta hagyta el a házat. A vidéken
-azonban azt beszélték, hogy Andronika koronkint visszatért.
-Legalább látni vélték őt, noha csak hosszú időközökben és rövid
-perczekre, a nélkül, hogy Vitylos bármelyik lakosával érintkezett
-volna.</p>
-<p>A mi Starkos Miklóst illeti, ő noha kalandos utazásaiban egyszer
-vagy kétszer e vidéken is megfordult, soha sem fejezte ki
-óhajtását, viszontlátni a szerény házacskát a parti szirten. Soha
-se kérdezősködött felőle, hogy milyen állapotban van. Soha sem
-ejtett czélzást anyjára s nem tudakolta, visszatér-e néha az
-elhagyatott lakba. De az iszonyú események közepette, melyek
-akkoriban <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
-"Page_28">-28-</a></span> Görögországot vérrel borították, talán
-eljutott hozzá Andronika neve is, melynek vád gyanánt kellett volna
-lelkiismeretébe hatolni, ha lelkiismerete egyáltalán lett
-volna.</p>
-<p>Pedig Starkos Miklós e napon nem csupán azért vetett horgonyt a
-vitylosi kikötőben, hogy tíz emberrel szaporítsa hajója
-legénységét. Egy vágy – több mint vágy – ellenállhatatlan ösztön
-késztette őt erre, melyről nem birt magának számot adni; érezte
-annak szükségét, hogy még egyszer, kétségkívül utolszor,
-viszontlássa az atyai házat; még egyszer tapossa azon földet,
-melyen legelső lépéseit tette, beszívja a léget, mely be van zárva
-a négy fal közé, hol legelőször vett lélegzetet s a legelső szókat
-hebegte. Igen, ezért jött fel a parti szirt meredek ösvényén, s
-ezért állt ezen órában a kis kert kerítése előtt.</p>
-<p>Itt egy pillanatra habozni látszott. Nincs oly megkérgesedett
-szív, mely össze ne szorulna a múlt bizonyos emlékeivel szemben. Az
-ember nem azért születik valahol, hogy semmit sem érezzen azon hely
-előtt, hol az anya keze legelőször ringatta. A lét húrjai nem
-kophatnak el annyira, hogy egy se rezdüljön meg közülök, ezen
-emlékek egyikének érintésétől.</p>
-<p>Így történt Starkos Miklóssal is, midőn megállt az elhagyatott
-ház előtt, mely épp oly komor, néma és kihalt volt belül is, mint
-kívül.</p>
-<p>– Lépjünk be!… Igen!… Lépjünk be!…</p>
-<p>Ezek voltak a legelső szók, melyeket Starkos Miklós kiejtett, de
-csak suttogva, mintha attól félt volna, hogy meghallhatnák, s hogy
-szavai valamely tüneményt idézhetnének fel a multból.</p>
-<p>Mi sem volt könnyebb, mint a kis kertbe belépni! A széthullott
-kerítés darabjai a földön hevertek. Még csak a rácsajtót se kellett
-kinyitni, vagy a reteszét félre tolni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p>
-<p>Starkos Miklós belépett. Megállt a ház előtt, melynek esőverte
-ablaktáblái félig el voltak rothadva, s csak úgy lógtak a
-rozsdaette vastartókon.</p>
-<p>E pillanatban bagoly huhogása hallatszott és maga a madár
-felröpült azon bozót közül, mely az ajtóküszöböt eltorlaszolta.</p>
-<p>Starkos Miklós még itt is tétovázott. Pedig szilárdul el volt
-szánva még egyszer megnézni a ház belsejét, a legutolsó szobáig. De
-lelke mélyén harczot érzett azon lelkiismereti furdalásért, mely
-feltámadt benne. Nem csak meghatott, de egyszersmind ingerült is
-volt. Úgy rémlett előtte, mintha az atyai házból egy tiltakozás,
-egy végső átok hangzanék feléje.</p>
-<p>El is határozta, hogy megkerüli a házat, mielőtt bemenne. Sötét
-éjszaka volt. Senki sem látta őt és ő sem látta önmagát. Fényes
-nappal talán el se jött volna. Sötét éjjel több bátorságot érzett
-magában daczolni emlékeivel.</p>
-<p>Halk léptekkel lopózott tova, mint egy gonosztevő, a ki meg
-akarja vizsgálni a ház tájékát, hova be szándékozik törni; végig
-ment a fal mellett, mely négy sarkán meg volt repedezve, megkerülte
-a szögleteket, melyeknek eltompult éle eltünt a moha alatt,
-megtapogatta a megrendült köveket, mintha arról akart volna
-meggyőződést szerezni, vajjon van-e még élet e házhullában, dobog-e
-még a szive? A kis kert még homályosabb volt. Az eltünő félhold
-világossága odáig már el sem is juthatott.</p>
-<p>Starkos Miklós lassan kerűlte meg a házat. A komor épület
-nyugtalanító némaságba volt merülve. Az ember azt hihette volna,
-kisértetek, vagy hazajáró lelkek látogatják. Végre visszatért a
-nyugat felé levő homlokzat elé. Aztán az ajtóhoz közeledett, hogy
-betaszítsa, ha csak a kilincs tartja; vagy kifeszítse, ha a lakat
-még fogná a zárat. <span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
-"Page_30">-30-</a></span></p>
-<p>De ekkor a vér a fejébe tolult. «Vöröset látott,» mint mondani
-szokták, de lángvöröset. Nem mert bemenni a házba, melyet még
-egyszer látni akart volna. Úgy rémlett előtte, mintha atyja és
-anyja most mindjárt megjelennének a küszöbön, kiterjesztett
-karokkal és megátkoznák őt, a rossz gyermeket, a rossz hazafit, a
-ki elárulta családját és árulóvá lett hazája ellen!</p>
-<p>E perczben az ajtó lassan kinyílt. A küszöbön egy nő jelent meg.
-A mainoták szokása szerint volt öltözve, keskeny, vörös szegélyű
-fekete gyapot ruhát, derékon összeszorított sötétszínű zubbonyt
-viselt és fején barnás fejkötőt, mely körül a görög lobogó szineit
-mutató kendő volt csavarva.</p>
-<p>E nő alakja ritka erélyre vallott. Fekete szemei kissé szilaj
-élénkséget fejeztek ki, arczszine oly barna volt, mint a tengerpart
-halásznőié. Magas, egyenes termetén nem látszott meg, hogy már
-meghaladta a hatvanas éveket.</p>
-<p>E nő Starkos Andronika volt. Az anya és a fiú, kik testileg,
-lelkileg oly régóta szétváltak, most szemtől-szemben álltak
-egymással. Starkos Miklós nem volt elkészülve e találkozásra…
-Anyjának megjelenése elrémíté.</p>
-<p>Andronika, karját kinyujtván fia felé, megtiltotta neki, hogy
-házába lépjen s csak e szókat mondá oly hangon, melyek borzasztó
-értelmet adtak azoknak éppen azért, mert az ő ajkai ejtették
-ki:</p>
-<p>– Starkos Miklós soha se fogja többé átlépni atyja házának
-küszöbét!… Soha!</p>
-<p>És a fiú ezen itélet alatt meggörnyedve, hátra tántorodott. Az,
-a ki egykor a szive alatt hordozta, most elűzte őt, mint el szoktak
-űzni egy árulót. Ekkor egy lépést akart tenni előre… Egy még
-erélyesebb kézmozdulat, az átok mozdulata megállítá. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_32" id="Page_32"><br />
--32-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 407px;"><a href=
-"images/i005hq.jpg"><img src="images/i005.jpg" alt=
-"STARKOS MIKLÓS VISSZAHÖKKENT." title=
-"STARKOS MIKLÓS VISSZAHÖKKENT." /></a>
-<p class="caption">STARKOS MIKLÓS VISSZAHÖKKENT.</p>
-</div>
-<p>Starkos Miklós visszahökkent. Aztán kirohant a kis kertből,
-kiért a parti szikla ösvényére és azon végig lesietett, nagy
-léptekkel, vissza se fordulva; – mintha egy láthatatlan kéz
-taszítgatta volna a vállánál fogva előre.</p>
-<p>Andronika mozdulatlan állt a háza küszöbén és látta őt eltünni a
-sötétben.</p>
-<p>Starkos Miklós tiz percz mulva visszanyerte önuralmát és
-izgatottságát legkevésbbé sem árulván el, leért a kikötőbe,
-csónakosai után kiáltott és a csónakjába szállt. A Gozzo által
-kiválasztott tíz ember már a hajó födélzetén várta.</p>
-<p>Starkos Miklós egyetlen szó nélkül felment a <i>Karysta</i>
-hidjára és egy intéssel parancsot adott a készülődésre. Az
-előkészületek gyorsan megtörténtek. A horgonyokat felszedték, a
-vitorlákat kifeszítették. A szellő, mely most a part felől fújt,
-könnyűvé tette a kikötőből való kivitorlázást.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> öt percz mulva a kikötőn túl, az öbölben volt;
-biztosan, csöndesen, s a nélkül, hogy akár a hajó legénysége, akár
-a vitylosiak közt egyetlen kiáltást lehetett volna hallani.</p>
-<p>De alig jutott el a hajó egy tengeri mérföldnyire, midőn a parti
-szikla tetején lángok lobbantak fel.</p>
-<p>Starkos Andronika háza égett le ott porig. Az anya keze
-gyujtotta a tüzet. Azt akarta, hogy nyoma se maradjon a háznak,
-melyben a fia született.</p>
-<p>A kapitány szemét nem tudta levenni e tűzről, mely ott a mainai
-földön pusztított. Oda nézett, a míg csak egyetlen láng lobbant
-fel.</p>
-<p>Andronika megmondta:</p>
-<p>– Starkos Miklós soha sem fogja többé átlépni atyja házának
-küszöbét!… Soha! <span class="pagenum"><a name="Page_33" id=
-"Page_33">-33-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 408px;"><a href=
-"images/i006hq.jpg"><img src="images/i006.jpg" alt=
-"AZ ANYA KEZE GYUJTOTTA A TÜZET." title=
-"AZ ANYA KEZE GYUJTOTTA A TÜZET." /></a>
-<p class="caption">AZ ANYA KEZE GYUJTOTTA A TÜZET.</p>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id=
-"Page_34">-34-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>III.<br />
-<span class="smaller">Görögök a törökök ellen.</span></h2>
-</div>
-<p>A történelmet megelőző időkben, midőn a földgömb szilárd kérge a
-belső neptuni vagy plutói erők működése következtében lassankint
-átalakult, Görögország létezését egy kataklizmának köszönheté; mely
-e földrészt a vizek fölszíne fölé lökte fel, míg a szárazföld egy
-részét, a szigettengerben lesülyesztette és ennek csupán
-legmagasabb részei maradtak fenn szigetek alakjában. Görögország
-azon vulkáni vonalon fekszik, mely Cyprustól Toskánáig terjed.</p>
-<p>Úgy látszik, hogy a hellének országuk ingatlan talajától nyerték
-azon physikai és erkölcsi izgatottság ösztönét, mely őket a
-hősiességben a végletekig képes ragadni. Mindamellett nem kevésbbé
-igaz, hogy természeti tulajdonságaiknál, rendíthetetlen
-bátorságuknál, haza- és szabadság-szeretetüknél fogva sikerült
-független államot teremteniök e tartományokból, melyek annyi század
-óta görnyedtek az ozmán uralom alatt.</p>
-<p>Görögország a legrégibb időkben pelasg volt, vagyis ázsiai
-néptörzsek lakták; a keresztény korszakot megelőző XVI–XIV-ik
-században az argonauták, a heraklidák és a trójai háború csaknem
-mythologiai korszakában hellénné lett; a hellének megjelenésével,
-kiknek egyik törzsétől, a graioktól nyerte későbbi nevét; valóban
-görög volt Lykurgostól kezdve, Miltiades, Themistokles, Aristides,
-Leonidas, Aeschylos, Sophokles, Aristophanes, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> Herodot,
-Thucydides, Pythagoras, Sokrates, Plato, Aristoteles, Hippokrates,
-Phidias, Perikles, Alkibiades, Pelopidas, Epaminondas, Demosthenes
-idejében; majd macedoniai volt Fülöp és Sándor alatt, végre pedig
-római tartománynyá lett Achaia név alatt száznegyvenhat évvel Kr.
-sz. e. és az is maradt négy századon keresztül.</p>
-<p>Ezen időtől fogva az ország, melyet egymásután elfoglaltak a
-visigothok, a vandalok, az ostrogóthok, a bolgárok, a szlávok, a
-normannok, a szicziliaiak, – a keresztes hadak a tizenharmadik
-század elején; ez ország, mely a tizenötödik században számos
-hűbérekre daraboltatott fel s az ó-korban ép úgy mint az újkorban
-annyi megpróbáltatáson ment keresztül, a törökök kezei közt s a
-muzulmán uralom alatt, a legalsó fokra sülyedt alá. Azt lehet
-mondani, hogy közel kétszáz évig teljesen szünetelt Görögország
-politikai élete. A hatalmat képviselő ottomán hivatalnokok
-önkénykedése nem ismert határt. A görögök nem voltak annektált,
-meghódított, sőt még csak legyőzött nép sem; egyszerűen rabszolgák
-voltak, a pasa pálczája alatt, kinek egyik oldalán állt az imám
-vagyis a pap, a másikon a dsellah vagyis a hóhér.</p>
-<p>De az élet még nem enyészett el végkép e haldokló országból.
-Ujból vonaglania kellett az elviselhetetlen fájdalomtól. 1766-ban a
-montenegróiak Epirusban, 1769-ben a mainoták, majd végre az
-albániai szulioták fellázadtak és kikiáltották függetlenségüket, de
-1804-ben az egész lázadási kisérletet végleg elfojtotta Tepelenti
-Ali, janicsár pasa.</p>
-<p>Elérkezett az idő közbelépni, ha az európai hatalmak nem akartak
-szemtanui lenni Görögország teljes megsemmisülésének. A szegény
-nemzet önerejére utalva, nem tehetett egyebet, mint meghalni,
-mialatt megkisérlé függetlenségét visszaszerezni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span></p>
-<p>Tepelenti Ali 1821-ben maga is fellázadt Mahmud szultán ellen és
-segítségül hivta a görögöket, kiknek szabadságot igért. A görögök
-tömegesen fellázadtak. A philhellenek segítségükre siettek Európa
-minden részéből. Olaszok, lengyelek, németek, de főleg francziák
-sorakoztak az elnyomók ellen. Guys de Sainte Hélène, Gaillard,
-Chauvassaigne, Baleste és Jourdain századosok, Fabvier ezredes,
-Regnaud de Saint Jean d’Angély századparancsnok, Maison tábornok
-nevei, melyekhez még a következő három angol: lord Cochrane, lord
-Byron és Hastings ezredes nevét kell csatolnunk, elenyészthetlen
-emléket hagytak hátra ezen országban, melyért eljöttek harczolni és
-meghalni.</p>
-<p>E nevekre, melyek körül az elnyomottak ügye érdekében véghezvitt
-hőstettek vontak dicsfényt, Görögország oly nevekkel válaszolt,
-melyek legmagasabb családait képviselik: a három hydriota:
-Tombasis, Tsamados, Miaulis, továbbá Kolokotroni, Botzaris Mark,
-Mavrokordato, Mavromichalis, Kanaris Konstantin, Negris, Ypsilanti
-Konstantin és Dömötör, Ulysses és annyi más. A felkelés kezdettől
-fogva élet-halálharczczá fajult; szemet szemért, fogat fogért, a mi
-mindkét részről a legiszonyubb megtorlásokat idézte elő.</p>
-<p>1821-ben fellázadtak a szulioták és mainoták. Patrasban Germanos
-patriarcha hallatja a legelső harczkiáltást, a kereszttel kezében.
-Morea, és az egész szigettenger a függetlenségi lobogó alá
-sorakozik. A tengeren győztes helléneknek sikerűl kezükre keríteni
-Tripoliczát. A görögök legelső hadi sikereire a törökök azzal
-felelnek, hogy felkonczolják Konstantinápolyban élő földijeiket.
-1822-ben Tepelenti Alit, kinek várát ostromolták, gyáva orgyilkos
-kéz megöli egy tanácskozás alkalmával, melyre őt Kursid török
-hadvezér hivta meg. Kevés idő mulva Mavrokordatot <span class=
-"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> és a
-philhelleneket tönkre teszik Artánál, de a fölkelők csakhamar
-kiköszörülik e csorbát Missolunghi első ostrománál, melyet Omer
-Vrione hadserege kénytelen odahagyni, jelentékeny
-veszteségekkel.</p>
-<p>1823-ban a külhatalmak hatályosabban kezdenek közbelépni.
-Közbenjárásukat felajánlják a szultánnak. A szultán elutasítólag
-felel és tagadó válaszának az által ad nyomatékot, hogy tíz ezernyi
-ázsiai csapatot szállít partra Euboeában, s a török hadsereg
-főparancsnokává hűbéresét, Mehemet Ali egyptomi pasát nevezi ki. Az
-ezen évi harczokban esett el Botzaris Márk, az a hazafi, a kiről el
-lehetett mondani, hogy úgy élt mint Aristides és úgy halt meg, mint
-Leonidas.</p>
-<p>1824-ben, mely a függetlenség ügyére nézve a balszerencse
-korszaka volt, lord Byron január 24-ikén partra szállt
-Missolunghinál és husvét napján meghalt Lepanto előtt a nélkül,
-hogy álmát bármely csekély részben megvalósulva láthatta volna. A
-törökök lemészárolták az ipsariotákat és Kandia városa, Kréta
-szigetén, megadta magát Mehemed Ali katonáinak. Csupán a tengeren
-vívott sikerek voltak képesek a görögöket kárpótolni ennyi
-szerencsétlenségért.</p>
-<p>1825-ben Ibrahim pasa, Mehemed Ali fia partra száll Mondonnál
-Moreában, tizenegyezer emberrel. Kézre keríti Navarint és megveri
-Kolokotronit Tripoliczánál. Ekkor történt, hogy a hellén kormány
-két francziára, Fabvierre és Regnaud de Saint Jean d’Angélyre bizta
-egy rendes csapatokból álló hadtest vezényletét, de Ibrahim
-feldúlta Messeniát, és a Mainát, mielőtt e csapatok oly karba
-hozattak, hogy ellenállhassanak neki. A pasa csak azért hagyott fel
-itteni hadjáratával, mert részt akart venni Missolunghi második
-ostromában, melylyel Kiutadsi pasa sehogy se <span class=
-"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> tudott
-boldogulni, noha a szultán azt mondta volt neki: Missolunghit vagy
-a fejedet!</p>
-<p>1826 január 5-én Ibrahim, miután Pyrgost felgyujtotta,
-Missolunghi alá érkezett. Három napig, január 25-től 28-ig,
-nyolczezer bombát és golyót lövetett a városra, a nélkül, hogy
-képes lett volna benyomulni, daczára három rohamnak és daczára
-annak, hogy csak kétezerötszáz ember harczolt ellene, kiket az
-éhség máris ugyancsak elcsigázott. De győzedelmeskednie kellett,
-főleg miután visszaverte Miaulist s csapatát, mely az ostromlottak
-segítségére jött. Missolunghi ápril 23-án hosszú ostrom után, mely
-védelmezői közül ezerkilenczszáz ember életébe került, Ibrahim
-hatalmába jutott. Az ostromlók megöltek férfit, asszonyt,
-gyermeket, szóval csaknem mindazokat, kik a város kilenczezer
-lakója közül túlélték az ostromot. Ugyanezen évben a török hadak
-Kiutadsi vezérlete alatt, miután Phocist és Beotiát feldulták
-volna, Thebába érkeztek. Julius 10-én átlépték Attika határát,
-csakhamar ezután megszállták Athént és ostromolni kezdték az
-Akropolist, melyet ezerötszáz görög védelmezett. E fellegvár
-segélyére, mely Görögország kulcsa volt, az új kormány Karaiskakist
-küldé ki, Missolunghi egyik védőjét és Fabvier ezredest rendes
-katonaságból alakult csapatával. A csata, melyet Chaidarinál
-vívtak, elveszett, és Kiutadsi folytathatta az Akropolis ostromát.
-E közben Karaiskakis átkelt a Parnassus hegyszorosain, deczember
-9-én megverte a törököket Arachovánál s a csatatéren egy
-diadalgúlát emeltetett háromszáz levágott török fejből. Az északi
-Görögország csaknem egészen szabaddá lett.</p>
-<p>Szerencsétlenségre, e küzdelmek alatt a szigettenger prédájává
-vált a leggonoszabb kalózoknak, kik valaha garázdálkodtak a
-vizeken. Ezek közül a legvérengzőbbek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> egyike s
-talán a legvakmerőbb rabló Sacratif volt, kinek már puszta neve is
-a legnagyobb rémület tárgyát képezte a Levante valamennyi
-kikötőjében.</p>
-<p>Azonban, két hónappal azon időpont előtt, melyen e történet
-kezdődik, a törökök kénytelenek voltak az éjszaki Görögország
-némely megerődített váraiba visszavonulni. 1827 február hóban a
-görögök már visszahódították függetlenségüket az ambraciai öböltől
-Attika határáig. A török lobogó már csak Missolunghiban, Vonitzában
-és Naupacteben volt kitüzve. Márczius 31-én az északi és
-peloponnesusi görögök, lord Cochrane befolyása következtében,
-felhagyván belső viszályaikkal, elhatározták egybehivni a nemzet
-képviselőit közös gyülekezetre, Trezenébe és a hatalmat
-összpontosítani egy idegen ember, egy orosz diplomata, a görög
-származású és korfui születésü Capo d’Istria kezében.</p>
-<p>De Athén a törökök hatalmában volt. Fellegvára megadta magát,
-junius 5-én. Az éjszaki Görögország ennek következtében kénytelen
-volt teljesen meghódolni. Igaz, hogy julius 6-dikán Francziaország,
-Oroszország és Ausztria egy egyezményt irt alá, mely nem vonván
-ugyan kétségbe a porta suzerénitását, elismerte egy görög nemzet
-létezését. Ezenkívül az aláíró hatalmak egy titkos záradékban
-kötelezték magukat egyesülni a szultán ellen, ha ez a békés
-elintézést el nem fogadná.</p>
-<p>Ime, ezek e véres háboru kiválóbb eseményei, melyekről az
-olvasónak tudomással kell birnia, mert közvetlen összeköttetésben
-állnak elbeszélésünk folytatásával.</p>
-<p>Hátra van még, elmondanunk bizonyos különösebb eseményeket,
-melyekben közvetlen részük volt e drámai mozgalmasságú történetben
-szereplő egyéneknek, kiket <span class="pagenum"><a name="Page_40"
-id="Page_40">-40-</a></span> már ismerünk; valamint azoknak is,
-kikkel ezután fogunk megismerkedni.</p>
-<p>Az előbbiek közül első helyen kell említenünk Andronikát, a
-hazafias érzelmü Starkos özvegyét.</p>
-<p>A haza függetlenségének visszahódítására indított harcz nem
-csupán hős férfiakat, de hősies asszonyokat is termett, kiknek neve
-dicsőségesen vegyül e korszak eseményei közé.</p>
-<p>Így látjuk feltünni Bobolina nevét, ki egy kis szigeten
-született a naupliai öböl torkolatánál. Férje 1812-ben fogságba
-esvén, Konstantinápolyba hurczolva és a szultán parancsára karóba
-huzzák. – A függetlenségi harcz első riadója hangzik. Bobolina
-1821-ben saját költségén felszerel három hajót, és mint Belle H.
-egy öreg klephta elbeszélése nyomán írja, miután kitüzte volna
-lobogóját, melyre a spártai nők e régi jeligéje volt irva: «Felül
-vagy alól»: bebarangolja a partvidéket, Kis-Ázsiáig elfogdosva és
-felgyujtva a török hajókat egy Tsamados vagy egy Kanaris
-merészségével; aztán minekutána hajóit nagylelküen odaajándékozta
-volna az új kormánynak, részt vesz Tripolitza ostromában, Nauplia
-körül szervezi az ostromzárt, mely tizennégy hónapig tart, és végre
-megadásra kényszeríti a fellegvárat. E nő, kinek élete egész
-legenda, a saját fitestvérének gyilkától hal meg, egyszerü családi
-czivódás következtében.</p>
-<p>E bátor hydriota nővel egy sorban kell említenünk egy másik
-kimagasló alakot. Ugyanazon okok ez esetben is hasonló eredményeket
-idéztek elő. A szultán parancsára Konstantinápolyban megfojtják az
-ép oly előkelő származású mint szép Mavrocinis Modéna atyját;
-Modéna azonnal csatlakozik a felkeléshez, fellázítja Mycene lakóit,
-hajókat szerel fel, guerilla-csapatokat szervez, melyeket ő maga
-vezérel, Szelim <span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
-"Page_41">-41-</a></span> pasa hadseregének utját állja a Pelion
-szük szorosaiban és fényes szerepet játszik a háború végeig,
-folyvást zaklatván a törököket a Phtiotisi hegyek torkolatai
-között.</p>
-<p>Meg kell még említenűnk Kaidost, a ki felrobbantotta Vilia
-falait és rendíthetlen vitézséggel harczolt szent Veneranda
-zárdájában; ennek anyját, Moskost, ki férje oldala mellett küzdött
-és szikladarabok alá temette a törököket; Despot, ki, nehogy a
-muzulmánok kezébe kerüljön, légberöpítette magát leányaival,
-menyeivel és unokáival együtt. És a szulióta nőket és azokat, a kik
-a Salamisban székelő új kormányt védelmezték, segítségére sietvén a
-hajórajjal, melyet ők maguk vezényeltek; és ama Zacharias
-Konstancziát, a ki miután jelt adott a felkelésre Lakonia sikjain,
-ötszáz paraszt élén megrohanta Leondarit, és végre annyi mást, kik
-nem kimélték nemes vérüket e háboruban, mely alatt látni lehetett,
-mire képesek a hellének ivadékai.</p>
-<p>Így tett Starkos özvegye is. Csupán Andronika név alatt – mert
-nem akarta többé viselni azt, melyet fia megbecstelenített –
-belevegyült a mozgalomba, a megtorlás ellenállhatatlan ösztönétől
-ép úgy mint a függetlenség szeretetétől indíttatva. Mint Bobolina,
-ő is oly férj özvegye lévén, a kit azért végeztek ki, mert a
-hazáját védelmezte; habár nem szerelhetett fel a saját költségén
-hajókat és nem állíthatott fel szabad csapatokat, legalább
-tettleges részt vett a felkelés nagy drámáiban.</p>
-<p>Andronika már 1821-ben csatlakozott azon mainotákhoz, kiket a
-halálra itélt s az ioniai szigetekre menekült Kolokotroni gyüjtött
-össze maga körül, midőn ezen évi január 18-án Skardamulánál partra
-szállt. Jelen volt azon első nyilt csatában, mely Thessalia
-<span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
-"Page_42">-42-</a></span> földén vivatott, midőn Kolokotroni
-megtámadta Phanari és Karitené lakóit, kik a törökkel egyesültek a
-Ruphia partjain. Jelen volt azon valtetzioi csatánál is, május
-17-én, melyből Mustafa bég hadserege megszaladt. Még inkább
-kitüntette magát Tripolitza ostrománál, melynél a spartaiak a
-törököket «gyáva persák»-nak, a törökök pedig a görögöket «Lakonia
-gyönge nyulai»-nak nevezték. De ez alkalommal a nyulak kerekedtek
-felül. A Peloponnesus fővárosa, melyet a török hajóhad nem birt
-felszabadítani az ostrom alól, kénytelen volt október 5-én megadni
-magát s az egyezmény ellenére szabad rablás, gyilkolás és
-gyujtogatás dúlt három napig, a mi a városban és a városon kívül
-minden korú és nemű tíz ezer muzulmán életébe került.</p>
-<p>A következő évi márczius 4-én Andronika, ki a Miaulis tengernagy
-által vezényelt hajón volt, egy tengeri csata alkalmával, öt órai
-harcz után elmenekülni látta a török hajókat, melyek a zantei
-kikötőben kerestek menhelyet. De e hajók egyikén megpillantotta
-fiát, a ki a patrasi öbölön keresztül kalauzolta a török hajórajt!…
-A szegény nő e napon s e szégyen miatt a harczolók legelső sorai
-közt kereste a halált… De a halálnak nem kellett.</p>
-<p>És Starkos Miklós még messzebb ment a bűn utján. Néhány héttel
-később Kara-Alihoz csatlakozott, a ki Scio városát bombázta a
-hasonnevű szigeten. Része volt azon borzasztó mészárlásokban,
-melyek alatt huszonháromezer keresztyén vérzett el, ide nem értve
-azon negyvenhétezeret, kiket rabszolgákul adtak el Smyrna piaczain.
-És azon hajók egyikét, a melyeken a szerencsétleneket az afrikai
-partokra szállították, az Andronika fia maga vezényelte, – egy
-görög, a ki eladja a saját testvéreit! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_43" id="Page_43">-43-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44"><br />
--44-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i007hq.jpg"><img src="images/i007.jpg" alt=
-"A HAJÓK EGYIKÉN MEGPILLANTOTTA FIÁT." title=
-"A HAJÓK EGYIKÉN MEGPILLANTOTTA FIÁT." /></a>
-<p class="caption">A HAJÓK EGYIKÉN MEGPILLANTOTTA FIÁT.</p>
-</div>
-<p>A következő korszakban, mely alatt a hellenek kénytelenek voltak
-az egyesült török és egyptomi hadakkal szembeszállni, Andronika egy
-perczig se szünt meg utánozni azon nőket, kiknek neveit fennebb
-idéztük.</p>
-<p>Szomorú korszak volt ez, főleg Moreára nézve, mely ellen Ibrahim
-szabadon bocsátá a törököknél is vadabb arabjait. Andronika azon
-négyezer harczos közé tartozott, kiket Kolokotroni, a peloponnesusi
-hadcsapatok fővezérévé való kineveztetése után, maga körül
-összegyüjteni képes volt. De Ibrahim, miután tizenegyezer embert a
-messenai partokon kiszállított, mindenekelőtt Coront és Patrast
-igyekezett felszabadítani az ostromzár alól; aztán hatalmába
-kerítette Navarint, melynek fellegvára hadmozdulatainak alapjául
-szolgálhatott, míg kikötője biztos menhelyet nyujtott hajóhada
-számára. Majd Argost gyujtá fel és Tripolitzát foglalta el, a mi
-lehetővé tette neki a tél beálltáig folytatni rablásait a szomszéd
-tartományokban. Főleg Messenia szenvedett e pusztítások alatt.
-Andronika nem egyszer volt kénytelen mainai földön elrejtőzni,
-nehogy az arabok kezébe jusson. De eszébe se jutott pihenni.
-Lehet-e nyugodni elnyomatott földön? Az 1825-iki és 1826-iki
-hadjáratok alatt megint ott találjuk őt a vergai hegyszorosban
-vivott csatában, mely után Ibrahim Polyaravosba vonult vissza,
-honnét az északi mainótáknak sikerült őt még hátrább szorítani.
-Majd 1826 juliusban, a chaidarii csata alatt, Fabvier ezredes
-rendes katonaságához csatlakozott. Ezen ütközetben sulyosan
-megsebesült s csak egy fiatal franczia bátorságának köszönheté (a
-ki a philhellén lobogó alatt harczolt), hogy Kiutadsi kegyetlen
-katonái elől megmenekült.</p>
-<p>Andronika élete több hónapig veszélyben forgott. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> Erős
-testalkata megmentette, de az 1826-dik év elmult a nélkül, hogy
-ereje annyira helyreállt volna, hogy ismét részt vehessen a
-küzdelemben.</p>
-<p>Ily körülmények közt tért vissza 1827 augusztusban a mainai
-tartományokba. Még egyszer akarta látni vitylosi házát. A
-sajátszerű véletlen ugyanaz nap vezette haza a fiát is… Az olvasó
-ismeri Andronika és Starkos Miklós találkozásának eredményét és
-tudja, hogy az anya átokkal sujtotta fiát az apai ház küszöbén.</p>
-<p>És most, miután semmi sem csatolta őt többé szülőföldéhez,
-Andronika elment, harczolni mindaddig, míg Görögország vissza nem
-szerzi függetlenségét.</p>
-<p>Ez volt a dolgok állása 1827 márczius 10-én, azon pillanatban,
-midőn Starkos özvegye visszatért a Maina hegyi utain, a
-Peloponnesosban harczoló görög csapatokhoz, melyek nyomról-nyomra
-védelmezték területüket Ibrahim katonái ellen. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>IV.<br />
-<span class="smaller">Szomorú háza egy gazdag embernek.</span></h2>
-</div>
-<p>Mialatt <i>Karysta</i> észak felé vitorlázott, oly
-rendeltetéssel, mely csupán a kapitánya előtt volt ismeretes,
-<i>Korfuban</i> oly esemény történt, mely noha magán természetű
-volt, mégis e történet főszereplőire irányozta a közfigyelmet.</p>
-<p>Tudjuk, hogy 1815 óta, az ugyanazon évben kelt szerződés
-értelmében, az ioniai szigetek Angolország védnöksége alá
-helyeztettek, miután 1814-ig Francziaország védnöksége alatt álltak
-volna.<a name="FNanchor_1" id="FNanchor_1"></a><a href=
-"#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p>
-<p>Az egész csoportban, mely Cerigot, Zantét, Ithakát, Kephaloniát,
-Leukadiát, Parost és Korfut foglalja magában, ezen utóbbi sziget
-legészakibb fekvésű s egyszersmind a legnagyobb is. Ez a hajdani
-Korcyra. Egy szigetnek, melyen valaha Alcinous király, Jason és
-Medea vendégszerető házigazdája uralkodott, s mely később a trójai
-háború után befogadta Ulyssest, bizonyára joga van jelentékeny
-helyet elfoglalni az ókor történelmében. Korfu régente háboruban
-állt a frankok, bolgárok, szaraczének és a nápolyiak ellen; a
-tizenharmadik században Barbarossa elpusztította, a
-tizennyolczadikban Schuleuburg gróf megoltalmazta s <span class=
-"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48"><br />
--48-</a></span> az első franczia császárság végén Donzelot tábornok
-megvédelmezte.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i008hq.jpg"><img src="images/i008.jpg" alt=
-"KORFU, – A FELLEGVÁR." title="KORFU, – A FELLEGVÁR." /></a>
-<p class="caption">KORFU, – A FELLEGVÁR.</p>
-</div>
-<p>Elbeszélésünk idejében székhelye volt egy angol főbiztosnak,
-mely hivatalt akkoriban Sir Adam Frigyes, az ionai szigetek
-kormányzója viselte. Tekintettel azon eshetőségekre, melyek a
-görögök és törökök közt összeütközéseket idézhettek elő, mindig
-állt rendelkezésére néhány fregatt, melyeknek feladata volt a
-rendet fenntartani a vizeken. Még jelentékenyebb nagyságú hajókra
-volt szükség, hogy e czélt elérhessék a szigettengeren, melyen
-szabadon hajózhattak a görögök, törökök és szabadalomlevéllel
-ellátott más nemzetbeliek; nem is említvén a kalózokat, kiknek nem
-volt egyéb hivatásuk, mint kényök-kedvök szerint kirabolni minden
-nemzetiségü hajót.</p>
-<p>Akkoriban feles számu idegeneket lehetett Korfuban találni,
-főleg azok közül, kiket a függetlenségi harcz különböző fázisai
-vonzottak ide, három vagy négy év óta. Némelyek Korfuban szálltak
-hajóra s a felkelő hadsereghez csatlakoztak, mások Korfuban
-telepedtek meg, ha túlságos fáradalmak a bizonyos ideig tartó
-pihenést elkerülhetetlenné tették.</p>
-<p>Ezen utóbbiak közül egy fiatal francziát kell említenünk, ki a
-nemes ügyért fellelkesülve, öt év óta tevékeny és dicsőséges részt
-vett a főbb eseményekben, melyeknek a hellén félsziget szinhelye
-volt.</p>
-<p>D’Albaret Henrik, franczia királyi tengerészhadnagy egyike a
-rangjabeli legfiatalabb tiszteknek, jelenleg bizonytalan időre
-szabadságolva lévén, a háború kitörése után mindjárt eljött
-harczolni a franczia philhellének lobogója alatt. A fiatal tiszt
-huszonkilencz éves, középtermetű, izmos testalkatú ember, s
-ennélfogva alkalmas volt a tengerészpálya nagy fáradalmainak
-elviselésére. Kellemes modora, előkelő magatartása, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> nyilt
-tekintete, vonzó arcza és teljes megbizhatósága által, mindjárt a
-legelső ismerkedésnél, oly rokonszenvet ébresztett maga iránt,
-melyet a hosszasabb ismeretség csak fokozni volt képes.</p>
-<p>D’Albaret Henrik párisi eredetű gazdag családból való volt.
-Anyját alig ismerte. Atyja körülbelül akkor halt meg, midőn fia
-elérte nagykorúságát, tehát két vagy három évvel előbb, mintsem
-ezen utóbbi a tengerészeti iskolából kilépett volna. Szép vagyon
-birtokába jutván, nem gondolta, hogy ez elégséges ok legyen arra,
-hogy felhagyjon tengerész pályájával. Sőt ellenkezőleg. Folytatta
-pályáját – a legszebbek egyikét a világon – és már tengerészhadnagy
-volt, midőn a görög lobogót kitűzték a török félhold ellen, északi
-Görögországban és a Peloponnesusban.</p>
-<p>D’Albaret Henrik nem tétovázott. Mint annyi más derék fiatal
-ember, kiket a mozgalom ellenállhatatlanul magával ragadott, ő is
-azon önkéntesekhez csatlakozott, kiket franczia tisztjeik
-elvezéreltek Európa keleti határáig. Egyike volt azon legelső
-philhelléneknek, kik vérüket ontották a függetlenség ügyéért. Már
-1822-ben ott volt a híres artai csatában. Mavrokordato dicső
-legyőzöttei közt; – és a győzők között Missolunghi első ostrománál.
-A következő évben is jelen volt azon ütközetben, melyben Botzaris
-Márk elesett, 1824-ben nem jelentéktelen részt vett azon tengeri
-csatákban, melyek a görögöket megbosszulták Mehemed Ali
-győzelmeiért. 1824-ben, a tripolitzai vereség után, a Fabvier
-ezredes főparancsnoksága alatt működő rendes katonaság egy részét
-vezényelte. 1826-ban Chaidarinál verekedett, hol megmentette
-Starkos Andronika életét, kinek testét már-már Kiutadsi lovai
-taposták. E borzasztó ütközetben a philhellének pótolhatatlan
-veszteségeket szenvedtek. <span class="pagenum"><a name="Page_50"
-id="Page_50">-50-</a></span></p>
-<p>Azonban D’Albaret Henrik nem akarta elhagyni hadvezérét és rövid
-idő mulva újra hozzácsatlakozott Metheneben.</p>
-<p>Ezen időtájt az athéni Akropolist Guras őrnagy védelmezte
-ezerötszáz emberével. E fellegvárba menekült ötszáz nő és gyermek,
-kik már nem bírtak elfutni, midőn a város a törökök hatalmába
-került. Guras el volt látva élelmiszerekkel egy évre, volt
-tizennégy ágyúja és három mozsara, de a lőszerekből csak
-jelentéktelen készlettel bírt.</p>
-<p>Ekkor Fabvier elhatározta lőszerrel ellátni az Akropolist. E
-merész terv véghezviteléhez elszánt emberekre volt szüksége.
-Felhivására ötszázharmincz ember jelentkezett, köztük negyven
-philhellén s e negyven közt legelsőnek D’Albaret Henrik. E merész
-harczosok mindegyike ellátta magát egy tarisznyára való lőporral,
-aztán Methenében hajóra kelt a csapat, Fabvier parancsnoksága
-alatt.</p>
-<p>Deczember 13-án partraszállnak, csaknem az Akropolis tövében. A
-felhők mögül előbukkanó hold sugarai elárulják a vakmerő
-kisérletet. A törökök erősen kezdenek rájuk tüzelni. Fabvier
-elkiáltja magát: «Előre!» Mindegyik önkéntes a nélkül, hogy eldobná
-lőporos tarisznyáját, mely őt minden perczben a légbe röpítheti,
-átmegy a sánczárkon és bejut a fellegvárba, melynek kapui nyitva
-vannak. Az ostromlottak diadalmasan visszaverik a törököket. De
-Fabvier megsebesül, hadsegéde elesik, D’Albaret Henrik is egy
-golyótál találva, lerogy. A rendes katonaság, valamint vezérei is,
-most be vannak zárva a fellegvárban, azokkal együtt, kiknek ily
-vitézül siettek segítségükre s kik őket nem akarták többé
-kibocsátani.</p>
-<p>Itt a fiatal tiszt, ki nagyon sokat szenvedett szerencsére nem
-veszélyes sebében, kénytelen volt megosztani <span class=
-"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52"><br />
--52-</a></span> az ostromlottak nyomorát, kiknek minden tápláléka
-szűk adagokban kimért árpakására szorítkozott. Hat hónap mult el,
-mielőtt visszanyerte volna szabadságát azon kapituláczió által,
-melyet Kiutadsi elfogadott. Fabvier, önkénteseivel s az
-ostromlottakkal együtt, csak 1827 junius 5-én hagyhatta el az
-athéni fellegvárt és szállhatott azon hajókra, melyek az egész
-csapatot Salamisba vitték.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 405px;"><a href=
-"images/i009hq.jpg"><img src="images/i009.jpg" alt=
-"MEGMENTETTE STARKOS ANDRONIKA ÉLETÉT." title=
-"MEGMENTETTE STARKOS ANDRONIKA ÉLETÉT." /></a>
-<p class="caption">MEGMENTETTE STARKOS ANDRONIKA ÉLETÉT.</p>
-</div>
-<p>D’Albaret Henrik, ki még nagyon gyöngének érezte magát, nem
-akart megállni e városban, hanem tovább hajózott Korfuig. Itt
-pihente ki fáradalmait két hónap óta, várván az órát, melyben ismét
-elfoglalhatja helyét a harczosok legelső soraiban; midőn a véletlen
-egy új mozgató elemet támasztott életében, mely eddig az egyszerű
-katona élete volt.</p>
-<p>Korfuban, a Strada Reale végén, egy jelentéktelen külsejű, félig
-görög, félig olasz modorban épült régi ház állt. E házban egy ember
-lakott, a ki ritkán mutatta magát, de a kiről sokat beszéltek:
-Elizundo bankár. Az ember nem tudta volna elhatározni, hatvan
-éves-e, vagy hetven. Húsz év óta lakott e komor házban, melyből
-ritkán lépett ki az utczára. De ha ritkán ment el hazulról, annál
-több mindenféle nemzet- és rangbeli kliens kereste fel őt
-otthonában. Bizonyára jelentékeny üzleteket kötöttek e bankházban,
-melynek becsületessége minden kétségen felül állt. Különben
-Elizundot rendkívül gazdagnak tartották. Az ioniai szigeteken, sőt
-dalmát kartársai közt, Zárában és Raguzában sem volt hitel, mely az
-övével versenyezhetett volna. Általa elfogadott váltó aranyat ért.
-Igaz, hogy bizalmát nem egykönnyen ajándékozta oda. Sőt nagyon
-óvatosnak látszott üzleteiben. Legkitünőbb ajánlatokat, teljes
-biztosítékot követelt; de pénztára kimeríthetetlennek látszott.
-Megjegyzendő, <span class="pagenum"><a name="Page_53" id=
-"Page_53">-53-</a></span> hogy Elizundo csaknem mindent személyesen
-végzett és csupán a jelentéktelen írásbeli munkák teljesítésére
-tartott egy embert házánál, kiről alább lesz szó. Ő maga volt a
-saját pénztárnoka és könyvvivője. Egyetlen váltót se bocsátott ki,
-egyetlen levelet se küldött el, melyet ne írt volna
-sajátkezűleg.</p>
-<p>Nem is ült le soha külső hivatalnok vagy segéd az ő íróasztala
-mellé; a mi nem kevéssé járult üzletének titokban tartásához.</p>
-<p>Milyen származású volt ez a bankár? Illirnek vagy dalmátnak
-mondták, de e tekintetben senki se tudott semmi bizonyosat. Néma
-volt multja felől, néma volt jelene felől és nem érintkezett a
-korfui társasággal. Midőn a szigetcsoport Francziaország védnöksége
-alá került, életmódja már ugyanaz volt, a mi később is maradt,
-midőn angol kormányzó gyakorolta a hatóságot az ioniai szigetek
-felett. Kétségkívül nem kell szószerint venni, a mit vagyonáról
-beszéltek, melyet a közbeszéd százmilliók szerint számított; de
-nagyon gazdagnak kellett lennie, noha életmódja nem különbözött oly
-emberekétől, kik szerény igényekkel és ízléssel bírnak.</p>
-<p>Elizundo özvegy volt már akkor is, midőn hétéves kis leányával
-Korfuban megtelepedett. Most e kis leány, kinek neve Hadsine volt,
-elérte huszonkét éves életkorát s atyja házában egészen a háztartás
-gondjainak szentelte magát.</p>
-<p>Elizundo Hadsinét mindenütt rendkívül szépnek tartották volna,
-daczára kissé szomorú arcza komoly kifejezésének; szép volt ő még e
-keleti országban is, a hol a nők szépsége általában elvitázhatlan.
-Hogyne lett volna arcza komoly e házban, melyben fiatal korát
-tölté, gondos anya s egyetlen játszótárs nélkül, a kivel serdülő
-korában legelső bizalmas gondolatait <span class="pagenum"><a name=
-"Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> közölhette volna? Elizundo
-Hadsine termete középmagasságú, de elegáns volt. Anyai ágon görög
-származásu lévén, emlékeztetett azon lakoniai szép fiatal nők
-tipusára, kik báj tekintetében felülmúlják az összes többi
-peloponnesusi nőket.</p>
-<p>Az atya és leánya közt nem uralkodott és nem uralkodhatott benső
-meghittség. A bankár egyedül élt, hallgatag, tartózkodó ember volt,
-– egyike azoknak, a kik leggyakrabban félrefordítják a fejöket és
-eltakarják szemeiket, mintha a világosság fájna nekik. A
-magánéletben ép úgy, mint a közéletben, kerülte a közlékenységet és
-sohase volt bizalmas, még bankházának legrégibb kliensei iránt se.
-Hogyan talált volna Elizundo Hadsine örömet ezen elzárkózott
-életmódban, holott a ház négy fala közt még az atyai szívet is alig
-találhatta fel?</p>
-<p>Szerencséjére volt közelében egy jó, hű, szerető lény, a ki csak
-fiatal úrnőjéért élt, az ő szomorúsága felett szomorkodott s kinek
-arcza kiderült, ha őt mosolyogni látta. Egész élete mintegy össze
-volt forrva Hadsine életével. E leírás után azt hihetné az ember,
-hogy egy jó és hű ebről van szó, egyikéről azoknak, kiket Michelet
-«az emberiségre való aspiransoknak» és Lamartine «alázatos
-barátainknak» nevez. Nem! csupán ember volt, noha megérdemelte
-volna, hogy kutya legyen. Látta születni Hadsinét, azóta soha se
-távozott mellőle, csecsemő korában ringatta, fiatal leány korában
-szolgálta.</p>
-<p>Xaris volt a neve. Hadsine anyjának tejtestvére volt s ezen
-utóbbit akkor sem hagyta el, midőn nőül ment a korfui bankárhoz.
-Több mint húsz év óta élt tehát a háznál, közönséges cselédnél
-magasabb állást foglalt el, sőt segítségére is volt Elizundonak, ha
-némely iratokat kellett lemásolni. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_55" id="Page_55">-55-</a></span></p>
-<p>Xaris, mint általában a lakoniai tipusok, magas termetű, széles
-vállú, rendkívüli izmos, szép testalkatú és szemű ember volt;
-hosszúkás, hajlott orra alatt gyönyörű fekete bajusz ágazott
-kétfelé. Fején sötét színű gyapotföveget viselt és derekán festői
-fustanellát.</p>
-<p>Xaris mindenkor elkisérte Hadsinét, valahányszor az ifjú leány
-elment hazulról, akár bevásárlásokat tenni a háztartás számára,
-akár a szent Spiridion tiszteletére emelt katholikus templomba,
-akár pedig kissé élvezni az üde tengeri levegőt, mely nem igen
-hatolt el a Strada Realeban épült házig. Sok korfui fiatal ember
-láthatta így őket együtt a sétányon, sőt a Kastrades külváros
-utczáiban is, mely a hasonnevű kis öböl partján terül el. Nem
-egynek lett volna kedve közülök eljuthatni Hadsine atyjához. Kit ne
-vonzott volna az ifjú leány szépsége és talán az Elizundo-ház sok
-milliója is? De Hadsine tagadólag felelt minden ilynemű ajánlatra;
-a bankár pedig sohasem igyekezett rábírni, hogy e határozatát
-megváltoztassa. Pedig a hű Xaris, azért, hogy fiatal úrnője boldog
-legyen e világon, odaadta volna egész osztályrészét azon
-boldogságból, melyre határtalan hűségénél fogva jogos igényt
-tarthatott a túlvilágon.</p>
-<p>Ilyen volt e komor, szomorú ház, mely mintegy elszigetelve állt
-a régi Korcyra fővárosának egyik zugában; ilyen volt a háznép, mely
-közé az élet véletlene bevezette D’Albaret Henriket.</p>
-<p>Kezdetben üzleti viszony jött létre a bankár és a franczia tiszt
-között. Midőn az utóbbi Párist elhagyta, jelentékeny összegű
-váltókat vitt magával, melyek az Elizundo-ház által voltak
-leszámítolandók. Korfuba jött felvenni a pénzt, később is Korfuból
-kapta mindazon összegeket, melyekre szüksége volt a philhellén
-hadjáratok <span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
-"Page_56">-56-</a></span> alatt. E közben többször visszatért a
-szigetre s így ismerkedett meg Elizundo Hadsinével. Az ifjú leány
-szépsége elbűvölte. Emléke elkisérte őt Morea és Attika
-csatatereire.</p>
-<p>Az Akropolis meghódítása után D’Albaret Henrik nem tehetett
-okosabbat, mint Korfuba visszatérni. Sebeiből még nem épült ki
-teljesen. Az ostrom rendkívüli fáradalmai megrontották egészségét.
-Itt, noha a város másik végén lakott, mégis naponkint néhány órára
-oly vendégszeretetet talált a bankár házánál, milyennel eddig
-semmiféle idegen nem dicsekedhetett. Körülbelül három hónap óta élt
-így D’Albaret Henrik. Elizundonál tett látogatásai, melyek
-kezdetben tisztán üzleti látogatások voltak, lassankint mindennap
-megismétlődtek s az önérdeknek is része volt bennök. Hadsine nagyon
-tetszett a fiatal tisztnek. Hogyne vette volna ezt észre a fiatal
-leány, mikor látta, hogy oly gyöngéd figyelemmel viseltetik iránta
-s annyira el van ragadtatva, ha őt látja és beszélni hallja?
-Hadsine a maga részéről szintén részesíté a mindennapos vendéget
-mindazon ápolásban, melyet nagyon gyönge egészsége igényelt.
-D’Albaret Henrik csakis nagyon jól érezhette magát ily életrend
-mellett.</p>
-<p>Xaris sem igyekezett titkolni azon rokonszenvet, melyet
-D’Albaret Henrik őszinte, szeretetreméltó jelleme ébresztett benne,
-s mindinkább ragaszkodott hozzá.</p>
-<p>– Igazad van, Hadsine, – mondá gyakran az ifjú leánynak –
-Görögország a te hazád is, ép úgy, mint az enyém és nem szabad
-felednünk, hogy e fiatal tiszt azért szenved, mert a mi hazánkért
-harczolt.</p>
-<p>– Ő szeret engem – mondá egy nap Hadsine Xarisnak.</p>
-<p>Az ifjú leány e szókat szokott egyszerűségével ejté ki.
-<span class="pagenum"><a name="Page_57" id=
-"Page_57">-57-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_58"
-id="Page_58"><br />
--58-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 401px;"><a href=
-"images/i010hq.jpg"><img src="images/i010.jpg" alt=
-"XARIS MINDENKOR ELKISÉRTE HADSINÉT." title=
-"XARIS MINDENKOR ELKISÉRTE HADSINÉT." /></a>
-<p class="caption">XARIS MINDENKOR ELKISÉRTE HADSINÉT.</p>
-</div>
-<p>– No hát, hadd szeressen! – felelé Xaris. – Atyád öregszik,
-Hadsine. Én se fogok örökké élni!… Hol találhatnál a világon
-biztosabb védelmezőt D’Albaret Henriknél!</p>
-<p>Hadsine nem felelt. Meg kellett volna vallania, hogy nemcsak
-szerettetik, de viszontszeret is. A természetes tartózkodás nem
-engedte, hogy ez érzelmet bevallja. Még Xarisnak se.</p>
-<p>Így álltak a dolgok. S a dolgok ilyetén állása nem volt titok a
-korfui társaság előtt. Mielőtt még hivatalosan szó lett volna róla,
-máris úgy beszéltek D’Albaret Henrik és Elizundo Hadsine
-házasságáról, mint elhatározott dologról.</p>
-<p>Meg kell jegyeznünk, hogy a bankár nem látszott bánni az ifjú
-tiszt sürgölődését leánya körül. Helyesen mondta Xaris, hogy
-öregedni érzi magát, még pedig gyorsan. Bármennyire kiszáradt is a
-szíve, mégis félnie kellett attól, hogy Hadsine magára hagyatva fog
-maradni; noha tudta, hogy mihez tartsa magát azon vagyont
-illetőleg, melyet utána örökölni fog. Különben a pénzkérdés sohasem
-érdekelte D’Albaret Henriket. Egy perczig se törődött azzal, vajjon
-a bankár leánya gazdag lesz-e, vagy sem. A szerelem, melyet az ifjú
-leány iránt érzett, nem köznapi érdekből, hanem sokkal nemesebb
-érzelmekből fakadt. Ép annyira szerette jóságáért, mint
-szépségéért. Végtelen rokonszenvet ébresztett benne Hadsine
-helyzete a szomorú házi körben. Szerette őt nemes gondolkozásáért,
-magasztos eszméiért és azon erélyességéért, melyre képesnek hitte,
-ha valaha azon helyzetbe jutna, hogy azt be kelljen
-bizonyítania.</p>
-<p>És ez nagyon érthetővé lett, midőn Hadsine az elnyomott
-Görögországról és azon emberfeletti erőfeszítésekről beszélt,
-melyekkel földijei hazájukat felszabadítani <span class=
-"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span>
-igyekeztek. E téren a fiatal pár csakis a legnagyobb egyetértésben
-találkozhatott egymással.</p>
-<p>Mennyi édes órát töltöttek el, e dolgokról beszélgetve a szép
-görög nyelven, melyet D’Albaret Henrik most már ugy bírt, mint a
-saját anyanyelvét. Mennyire osztoztak a közös örömben, valahányszor
-egy tengeri győzelem kárpótlást nyujtott azon balszerencsékért,
-melyeknek Morea és Attika voltak szinhelyei. D’Albaret Henriknek
-apróra el kellett beszélnie mindazon csatákat, melyekben részt
-vett; elő kellett sorolnia azon honfiak és külföldiek neveit, kik
-magukat e véres harczokban kitüntették s azon nőkét is, kiket
-Hadsine, ha szabadságában áll, utánozni szeretett volna. –
-Bobolina, Modena, Zacharias, Kaidos nevét és a bátorszívű
-Andronikáét, kinek életét a fiatal tiszt a chaidarii vérfürdőből
-megmentette.</p>
-<p>Sőt egy napon, midőn D’Albaret Henrik e nő nevét kiejté,
-Elizundo, ki a társalgást hallgatta, oly mozdulatot tett, mely
-magára vonta leánya figyelmét.</p>
-<p>– Mi bajod, atyám? – kérdé.</p>
-<p>– Semmi – felelé a bankár.</p>
-<p>Aztán az ifjú tiszthez fordult és oly hangon, mely közönyösnek
-akart látszani, így szólt:</p>
-<p>– Ismerte ön ezt az Andronikát?</p>
-<p>– Ismertem, Elizundo úr.</p>
-<p>– Nem tudja, mi lett belőle?</p>
-<p>– Nem tudom – felelé D’Albaret Henrik. – Úgy hiszem, hogy a
-chaidarii csata után visszatért szülőföldére a mainai
-tartományokba. De biztos vagyok felőle, hogy előbb-utóbb ismét
-látni fogom őt Görögország csataterein…</p>
-<p>– Igen, – szólt közbe Hadsine – ott van az ő helye!</p>
-<p>Miért tudakozódott Elizundo Andronika felől? Senki <span class=
-"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> se
-kérdezte meg tőle. Kétségkívül kitérőleg válaszolt volna. De
-leánya, ki a bankár összeköttetéseit nem igen ismerte, mégis
-tünődött felette. Létezhetett valamely összeköttetés atyja és
-Andronika közt, kit ő annyira bámult?</p>
-<p>Egyébként Elizundo feltétlenül tartózkodó volt, a függetlenségi
-harczot illetőleg. Melyik félnek óhajtotta a győzelmet, az
-elnyomóknak-e, vagy az elnyomottaknak? nehéz lett volna megmondani,
-– ha ugyan általában azon emberek közé tartozott, kik valakinek jót
-kivánnak. Annyi bizonyos, hogy a postával legalább is ugyanannyi
-levele érkezett Törökországból, mint Görögországból.</p>
-<p>De ismételjük, noha az ifjú tiszt a hellének ügyének szentelte
-életét, Elizundo nem kevésbé szivesen fogadta őt házánál.</p>
-<p>Azonban D’Albaret Henrik nem maradhatott tovább Korfuban.
-Fáradalmait kipihenvén, el volt határozva mindvégig teljesíteni
-azt, a mit kötelességének tartott. Gyakran beszélt erről a fiatal
-leánynyal.</p>
-<p>– Valóban, ez kötelessége – felelé Hadsine. – Bármily fájdalmat
-okozzon is nekem az ön távozása, Henrik, értem, hogy vissza kell
-térnie bajtársaihoz. Igen; harczolni kell Görögországért mindaddig,
-míg vissza nem nyerte szabadságát!</p>
-<p>– Elutazom, Hadsine, elutazom – mondá egy nap D’Albaret Henrik.
-– De ha magammal vihetném azon tudatot, hogy ön ép úgy szeret
-engem, mint én szeretem önt…</p>
-<p>– Henrik, semmi okom sincs eltitkolni azon érzelmeket, a
-melyeket bennem ébresztett – viszonzá Hadsine. Nem vagyok többé
-gyermek és a kellő komolysággal tekintek a jövő elé. Bizom önben, –
-folytatá kezét nyujtván neki – bizzék ön is bennem! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> A
-milyennek itt hagy távozáskor, olyannak fog találni visszatérte
-után.</p>
-<p>D’Albaret Henrik megszorítá a kezet, melyet Hadsine nyujtott
-neki érzelmei zálogául.</p>
-<p>– Köszönöm lelkem mélyéből – felelé. – Igen, mi egymáséi vagyunk
-már most is! S habár ez még fájdalmasabbá teszi elválásunkat, mégis
-azon meggyőződést vihetem magammal, hogy ön viszontszeret. De
-elutazásom előtt beszélni akarok atyjával, Hadsine!… Biztos akarok
-lenni a felől, hogy helyesli szerelmünket és hogy nem fog elénk
-akadályokat gördíteni…</p>
-<p>– Igen helyesen, Henrik, felelé az ifjú leány. Birja az ő
-igéretét is, mint az enyimet.</p>
-<p>D’Albaret Henrik nem halaszthatta soká e lépést, mert el volt
-határozva visszatérni Fabvier ezredes hadtestéhez.</p>
-<p>A dolgok mind rosszabbra fordultak a függetlenség ügyére nézve.
-A londoni egyezmény semmiféle kedvező eredményt sem idézett elő s
-az ember jogosan kérdezhette magától, vajjon a hatalmak nem
-fognak-e a szultánnal szemben pusztán félhivatalos, tehát teljesen
-platonikus észrevételekre és figyelmeztetésekre szorítkozni?</p>
-<p>Ezenkivül a törökök, győzelmeik következtében elbizakodván, nem
-igen látszottak hajlandónak bármily csekélységet is engedni
-követeléseikből. Noha akkoriban egy angol és egy franczia hajóraj,
-amaz Codrington admirál, emez pedig De Rigny admirál parancsnoksága
-alatt czirkált az égei tenger vizeiben, s noha a görök kormány
-Eginát választotta székhelyül, hogy ott nagyobb biztonságban
-vezethesse az ügyeket; a törökök mégis valóban aggasztó makacsságot
-tanusítottak.</p>
-<p>E makacsság azonban érthető volt mindazok előtt, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> a kik
-látták azon kilenczvenkét török, egyiptomi és tuniszi hajóból álló
-hajóhadat, mely szeptember 7-én ott horgonyzott a navarini tágas
-kikötőben. E hajóhad azon óriási mennyiségű készleteket
-szállította, melyekre Ibrahimnak szüksége volt a hydrióták ellen
-indítandó újabb expedicziójában.</p>
-<p>D’Albaret Henrik úgy határozta, hogy Hydránál fog csatlakozni az
-önkéntesek csapatához. E sziget, mely Argolis végpontjánál fekszik,
-a leggazdagabbak egyike az egész szigettengerben. Miután annyi
-vérét és annyi pénzét áldozta fel a hellének ügyéért, melyet a
-törökök által rettegett merész tengerészei, Tombasis, Miaulis,
-Tsamados védelmeztek, most Hydra szigetét a legiszonyubb megtorlás
-fenyegette.</p>
-<p>D’Albaret Henrik tehát nem késlekedhetett Korfut elhagyni, ha
-Ibrahim katonáinál előbb akart Hydra szigetére érni. Elutazása
-október 21-re volt végleg kitűzve.</p>
-<p>Az ifjú tiszt, mint előre elhatározták, nehány nappal előbb
-fölkereste Elizundot és megkérte tőle leánya kezét. Nem titkolta
-előtte, hogy Hadsine boldog volna, ha atyja kedvezőleg válaszolna.
-Egyébiránt most nem is lehet egyébről szó, mint az atyai
-beleegyezés elnyeréséről. A menyegzőt csak D’Albaret Henrik
-visszatérése után fognák megülni. Remélte, hogy távolléte nem
-tarthat soká.</p>
-<p>A bankár ismerte az ifjú tiszt helyzetét, ismerte vagyoni
-körülményeit és azon közbecsülést, melyben családja
-Francziaországban részesült. E tekintetben tehát nem volt szükség
-magyarázatokra. A mi a bankárt illeti, becsületessége minden
-kétségen felül állt, soha a legcsekélyebb rossz hír se keringett
-háza felől. A saját vagyoni állapotáról hallgatott, miután
-D’Albaret Henrik ezt egy szóval sem említé. A mi pedig a
-<span class="pagenum"><a name="Page_63" id=
-"Page_63">-63-</a></span> házassági ajánlatot illeti, Elizundo
-kijelentette, hogy azt örömmel fogadja. E házasság őt csak boldoggá
-teheti, minthogy leányának boldogságát biztosítja.</p>
-<p>Mindez igen hidegen volt mondva, de a fődolog az volt, hogy
-elmondatott. D’Albaret Henrik most már birta Elizundo szavát és a
-bankár cserébe leányától forró köszönetet kapott, melyet szokott
-tartózkodásával fogadott.</p>
-<p>Úgy látszott tehát, mintha minden a legszebb rendben volna, a
-fiatal pár nagy örömére és hozzátehetjük, Xaris legnagyobb
-megelégedésére. Ez a derék ember úgy sírt mint egy gyermek és
-szivesen a keblére szorította volna a fiatal tisztet.</p>
-<p>D’Albaret Henrik most már csak kevés időt tölthetett Elizondo
-Hadsine oldala mellett. El volt határozva, hogy egy levantei
-briggen fog elutazni és e brigg október 21-én volt elindulandó
-Korfuból Hydra felé.</p>
-<p>Az olvasó könnyen kitalálhatja, a nélkül, hogy részletesen
-elbeszélnők, hogyan teltek el az utazást megelőző napok a bankár
-házánál. D’Albaret Henrik és Elizundo Hadsine egy órára sem hagyták
-el egymást. Hosszasan beszélgettek az alacsony mennyezetü szobában,
-mely a szomorú ház földszinti részében létezett. Nemes érzelmeik e
-beszélgetéseknek bizonyos átható varázst kölcsönöztek, mely azoknak
-kissé komoly hangulatát némileg enyhíté. A jelen, úgyszólván,
-kisiklott kezeik közül, de biztak benne, hogy övék a jövő. A
-jelennek akartak tehát hideg vérrel a szemébe nézni. Mindketten
-fontolóra vették annak kedvező és hátrányos esélyeit, de csüggedés
-és gyöngeség nélkül. S mialatt róla beszéltek, nem szüntek meg
-lelkesülni azon ügyért, melyért D’Albaret Henrik ismét koczkára
-teendi életét. <span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
-"Page_64">-64-</a></span></p>
-<p>Október 20-án este ismét e dologról beszélgettek, de talán kissé
-fokozottabb meghatottsággal. Az ifjú tiszt másnap volt útnak
-indulandó.</p>
-<p>Xaris hirtelen belépett a szobába. Nem birt beszélni. Lihegett.
-Futva érkezett haza – még pedig mily sebesen! Izmos lábai néhány
-percz alatt elhozták, az egész városon keresztül, a fellegvártól a
-Strada Reale végeig.</p>
-<p>– Nos, mit akarsz? Mi bajod Xaris? Miért vagy úgy felindulva?
-kérdé Hadsine.</p>
-<p>– Mi bajom? Mi bajom? Egy fontos, nagyon fontos hirt hoztam.</p>
-<p>– Szóljon, szóljon Xaris! mondá D’Albaret Henrik, nem tudván,
-örüljön-e vagy aggódjék.</p>
-<p>– Nem birok, nem birok! ismétlé Xaris, kit a felindulás csaknem
-megfojtott.</p>
-<p>– Valamely harczi hir érkezett? – kérdé a fiatal leány megfogva
-a hű ember kezét.</p>
-<p>– Igen, igen…</p>
-<p>– De beszélj hát! biztatá Hadsine; beszélj jó Xarisom, mi
-történt?</p>
-<p>– A törököket ma megverték Navarinnál!</p>
-<p>Így értesült D’Albaret Henrik és Hadsine az október 20-iki
-tengeri ütközetről.</p>
-<p>Xaris zajos megérkezésének hallatára Elizundo bankár is belépett
-a szobába. Midőn megtudta, miről van szó, ajkait önkénytelenül
-összeszorítá és homlokát összeránczolta; de nem árult el se
-megelégedést, se boszuságot, míg ellenben a fiatal pár legkevésbbé
-se fékezte örömét.</p>
-<p>A navarini ütközet hire csakugyan eljutott Korfuba. Alig terjedt
-el a városban, midőn már a részleteket is megtudták, melyeknek
-hirét az albán partok hosszában létezett légi távirók hozták meg.
-<span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
-"Page_65">-65-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_66"
-id="Page_66"><br />
--66-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i011hq.jpg"><img src="images/i011.jpg" alt="KORFU." title=
-"KORFU." /></a>
-<p class="caption">KORFU.</p>
-</div>
-<p>Az angol és franczia hajórajok, melyekhez az orosz hajóraj is
-csatlakozott, összesen huszonhét hajóval és százhetvenhat ágyuval
-megtámadták a török hajóhadat, miután erőszakkal behatoltak volna a
-navarini kikötőbe. A törökök tönkre verettek, daczára annak, hogy
-hajóhaduk mindenféle nagyságu hadihajóinak száma hetvenre rugott és
-ezer kilenczszáz kilenczvennégy ágyuval volt felszerelve. Több
-hajójuk elmerült vagy a légbe röpült nagyszámú tisztekkel és
-legénységgel együtt. Ibrahim ennélfogva nem remélhetett többé
-segítséget a szultán haditengerészetéből a Hydra elleni
-hadjáratában.</p>
-<p>Ez nagy fontosságú tény volt, mely Görögország ügyére nézve egy
-új időszak kiindulási pontját képezte. Noha a három hatalmasság el
-volt határozva e győzelmet fel nem használni a porta letiprására,
-mégis bizonyosnak látszott, hogy egyetértésüknek sikerülni fog
-felszabadítani a hellének országát a török uralom alól; valamint
-bizonyosnak látszott az is, hogy az új királyság autonomiája
-előbb-utóbb bevégzett ténynyé lesz.</p>
-<p>Így gondolkoztak Elizundo bankár házában is. Hadsine, D’Albaret
-Henrik és Xaris tapsoltak örömükben, mely visszhangra talált az
-egész városban. A navarini ágyúk függetlenséget biztosítottak
-Görögország fiainak.</p>
-<p>Mindenekelőtt az ifjú tiszt terveit változtatta meg teljesen a
-szövetséges hatalmak e győzelme, vagyis – mert e kifejezés
-helyesebb – a török hajóhad e veresége, melynek következtében
-Ibrahim kénytelen lett lemondani a Hydra ellen tervezett
-hadjáratról. Nem is volt erről többé szó.</p>
-<p>Innét a változás, moly D’Albaret Henriknek október 20-ika előtt
-elhatározott szándékában beállt. Többé nem volt szükséges a
-hydrioták segítségére siető önkéntesekhez <span class=
-"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span>
-csatlakoznia. Elhatározta tehát, hogy Korfuban fogja bevárni azon
-eseményeket, melyek a navarini ütközet természetes következményei
-lesznek.</p>
-<p>Bármint legyen is, Görögország sorsa többé nem lehetett
-kétséges. Európa nem fogja megengedni, hogy újból letiportassék.
-Nem sok idő mulhatik el addig, midőn az egész hellén félszigeten a
-függetlenség zászlója fogja felváltani a félholdat. Ibrahim, ki
-máris csak a Peloponnesus központi vidékeinek és tengerparti
-városainak megszállására szorítkozhatott, végre kénytelen lesz
-ezeket is feladni.</p>
-<p>Ily körülmények közt, a félsziget melyik pontja felé indulhatott
-volna el D’Albaret Henrik? Igaz, hogy Fabvier tábornok elhagyni
-készült Mitylenét és meg akarta támadni a törököket Scio szigetén;
-de a szükséges előkészületek még nem voltak befejezve és nem is
-lehettek befejezve egyhamar. A rögtöni elutazás tehát merőben
-fölösleges lett volna.</p>
-<p>Így itélte meg az ifjú tiszt a helyzetet. S így itélte meg azt
-Hadsine is, vele együtt. Nem volt tehát ok, elhalasztani a
-házasságot. Egyébiránt Elizundo se tett semmi ellenvetést az ellen,
-hogy a menyegző haladék nélkül megtartassék. Ehhez képest a
-határidőt ki is tűzték, tíz napi időközzel, vagyis október végére.
-Nem szükséges hosszasan részleteznünk azon érzelmeket, melyeket az
-egybekelés közeledése keltett az ifjú jegyesek szivében. Nem
-kellett többé félni az elutazástól a háborúba, mely D’Albaret
-Henrik életébe kerülhetett. Nem kellett többé irtózni a fájdalmas
-várakozástól, mely alatt Hadsine a napokat és az órákat
-számlálhatta volna. Xaris volt legboldogabb ember az egész házban –
-ha lehetséges. Öröme még akkor se lehetett volna zajosabb, ha a
-saját házassága forgott volna szóban. Még magán a bankáron is
-észrevehető volt <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
-"Page_68">-68-</a></span> a megelégedés, daczára szokott
-hidegségének. Hiszen leányának a boldogsága volt biztosítva.</p>
-<p>Megállapodtak abban, hogy a dolog egészen egyszerűen menjen
-véghez és szükségtelennek látszott az egész várost meghivni a
-szertartásra. Se Hadsine, se D’Albaret Henrik nem tartozott azok
-közé, kik annyi tanu előtt szeretik fitogtatni boldogságukat. De
-mégis volt szükségük bizonyos előkészületekre, melyekkel egész
-csöndben és minden feltünés nélkül foglalatoskodtak. Október 23-ika
-volt. Már csak két napig kellett várni a menyegzőre. Úgy látszott,
-mintha nem lehetett volna ezentúl semmiféle akadálytól, semmiféle
-halasztástól félni. És mégis történt egy tény, mely – ha
-tudomásukra jut – nagyon nyugtalanította volna D’Albaret Henriket
-és Hadsinet.</p>
-<p>E napon Elizundo a reggeli póstával érkezett küldemények közt
-egy levelet talált, mely váratlan csapásként hatott rá. Összegyűrte
-a levelet, széttépte, sőt el is égette, – a mi nagy felindulást
-árult el oly embernél, a ki annyira tudott magán uralkodni, mint a
-bankár.</p>
-<p>Ha valaki a szobában lett volna, hallhatta volna, a mint e
-szókat mormogta:</p>
-<p>– Miért nem érkezett e levél nyolcz nappal később! Átkozott
-legyen, a ki irta! <span class="pagenum"><a name="Page_69" id=
-"Page_69">-69-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>V.<br />
-<span class="smaller">A messeniai partok.</span></h2>
-</div>
-<p>Miután a <i>Karysta</i> Vitylost elhagyta, egész éjjel délnyugat
-felé tartott, s rézsut átszelte a koroni öböl vizeit. Starkos
-Miklós lement kabinjába és nem mutatta magát reggelig. A szél
-kedvező volt, – egyike azon friss délkeleti szeleknek, melyek e
-vidéken átalában uralkodni szoktak a nyár végén és a tavasz elején,
-a napéjegyenek idejében, midőn a Közép-tenger gőzei esővé változnak
-át.</p>
-<p>Reggelre meg volt kerülve a Gallo hegyfok Messenia végpontján és
-a meredek gerinczü Taygetos legutolsó ormai is csakhamar eltüntek a
-naptól megaranyozott ködpárában.</p>
-<p>Midőn a hegyfok beszögellő csúcsán túl voltak, Starkos Miklós
-megjelent a fedélzeten. Legelőször is kelet felé vetett egy
-pillantást.</p>
-<p>A Maina partjai nem voltak többé láthatók, ezen az oldalon most
-már a Hagios Dimitrios hegy hatalmas előhegyei emelkedtek, kissé
-hátrább a hegyfoknál.</p>
-<p>A kapitány egy pillanatra kinyujtotta karját szülőföldje felé.
-Vajjon fenyegetés akart-e ez lenni? avagy utolsó istenhozzád a
-hazai földnek? ki tudta volna megmondani? De Starkos Miklós
-szemének pillantásában bizonynyal semmi jó se volt e perczben.</p>
-<p>A kifeszített vitorlák alatt sebesen tovaröpülő hajó
-<span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
-"Page_70">-70-</a></span> jobbfelé kanyarodott és északnyugati
-irányban folytatá utját. De miután a szél a szárazföld felől fújt,
-a tenger mindenkép alkalmas volt a gyors hajózásra.</p>
-<p>A Karysta balra hagyta az Oenusses, Kabrera, Sapienza és
-Venetico szigeteket, aztán Sapienza és a szárazföld közt egyenes
-irányban átment a szoroson, melyből Modon átellenében jött ki.</p>
-<p>Ekkor tárult fel előtte a messeniai partvidék, határozottan
-vulkanikus jellegű hegyeinek csodaszép panorámájával. Messenia
-később, a királyság végleges szervezése után, egyikévé lett azon
-tizenhárom kerületnek, melyekből az újkori Görögország áll, ide
-értve az ioniai szigeteket is. De e korszakban még nem volt egyéb,
-mint egyike a küzdelmek számos szinhelyeinek, mely a hadiszerencse
-esélyei szerint majd Ibrahim, majd a görögök kezébe került;
-valamint hajdanában is szinhelye volt azon három messeniai
-háborúnak, melyeket a spártaiak ellen viseltek, s melyeket
-Aristomenes és Epaminondas neve tett dicsőségesekké.</p>
-<p>Miután Starkos Miklós az iránytűvel összeegyeztette a hajó
-útjának irányát, a láthatáron szétnézett, hogy meggyőződjék az
-időjárás állapotáról, aztán szótlanul leült a hajó hátulsó
-részén.</p>
-<p>E közben a hajó előrészén a Karysta legénysége és azon tíz
-ember, kik tegnap este szálltak hajóra Vitylosban, különféle
-megjegyzéseket váltott egymással. Mindössze huszan lehettek a
-hajósok, egy egyszerű altiszt parancsnoksága alatt, ki a kapitány
-rendeleteit közvetítette. A másodparancsnok nem volt e perczben a
-hajón.</p>
-<p>Elmondjuk, miket beszéltek a hajó mostani rendeltetéséről és
-azon irányról, melyben Görögország nyugati partjai hosszában
-felfelé haladt. Nem kell megjegyeznünk, hogy a kérdéseket az
-ujonczok intézték, a feleleteket pedig a legénység veteránjai
-adták. <span class="pagenum"><a name="Page_71" id=
-"Page_71">-71-</a></span></p>
-<p>– Starkos kapitány nem gyakran beszél.</p>
-<p>– A lehető legritkábban; de mikor beszél, jól beszél, és épen
-csak annyi időt enged, hogy az ember nyomban
-engedelmeskedhessék.</p>
-<p>– És hova megy a <i>Karysta?</i></p>
-<p>– Az ember soha se tudhatja, hogy hova megy a
-<i>Karysta</i>.</p>
-<p>– Az ördögbe! akkor hát vaktába szegődtünk be! de ez utóvégre is
-mindegy.</p>
-<p>– Igen, és elhihetitek, hogy a hová a kapitány visz, épenséggel
-oda kell mennünk.</p>
-<p>– De azzal a két kis ágyúval, mely a <i>Karysta</i> előrészén
-van, bizonyára nem veheti üldözőbe a szigettenger kereskedelmi
-hajóit.</p>
-<p>– Nem is arra való a <i>Karysta</i>. Starkos kapitánynak vannak
-más jól felszerelt és jól felfegyverzett hajói e czélra. A
-<i>Karysta</i> csak olyan kéjkirándulásokra való yacht! Láthatod,
-milyen szerény a külseje, melylyel tökéletesen el tudja bolondítani
-a franczia, angol, görög és török czirkálókat.</p>
-<p>– De hát az osztályrész a zsákmányból?</p>
-<p>– Az osztályrész a zsákmányból azokat illeti, a kik zsákmányt
-ejtenek, és ti azok közé fogtok tartozni, mihelyt a <i>Karysta</i>
-befejezte kirándulását. Nyugodtak lehettek, nem fogtok vesztegelni,
-s ha veszély lesz, haszon is lesz.</p>
-<p>– E szerint most semmit se lehet tenni Görögország és a szigetek
-körül.</p>
-<p>– Semmit… ép oly kevéssé, mint az adriai tenger vizeiben, ha a
-kapitány szeszélye oda irányozná útunkat. További rendeletig tehát
-becsületes tengerészek leszünk, egy becsületes hajó fedélzetén és
-becsületes szándékkal vitorlázunk az ioniai tenger vizein. De majd
-máskép lesz ez is! <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
-"Page_72">-72-</a></span></p>
-<p>– Minél előbb, annál jobb!</p>
-<p>A mint látjuk, az ujonczok, valamint a <i>Karysta</i> többi
-hajósai nem irtóztak a munkától, bármilyen legyen is az. Az alsó
-Maina tengerész-lakosságától nem kellett várni lelkiismereti
-kételyeket, sőt egyszerű előitéleteket sem. Valóban méltók voltak
-parancsnokukhoz és ez jól tudta, hogy számíthat rájuk.</p>
-<p>De ha a vitylosi tengerészek ismerték is már Starkos kapitányt,
-még nem ismerték alkapitányát, a ki tengerésztiszt és egyszersmind
-üzletember volt, szóval Starkos Miklós mindenese. Skopelo volt a
-neve, Cerigottoban született, e meglehetősen rossz hírü kis
-szigeten, mely a szigettenger déli határán fekszik, Cerigo és Kréta
-közt. Az ujonczok egyike a <i>Karysta</i> altisztjéhez fordult s
-így szólt:</p>
-<p>– Hát az alkapitány?</p>
-<p>– Az alkapitány nincs a hajón.</p>
-<p>– Nem is fogjuk látni?</p>
-<p>– De igen.</p>
-<p>– Mikor?</p>
-<p>– Majd a mikor szükséges lesz.</p>
-<p>– De hol van most?</p>
-<p>– Ott, a hol lennie kell.</p>
-<p>Be kellett érni e semmitmondó felelettel. Egyébiránt e
-pillanatban a felügyelő sípja az összes legénységet a kötelekhez
-szólítá és félbeszakította a társalgást a hajó farán.</p>
-<p>Kissé szél alá akartak kerülni, hogy körülbelül egy mérföldnyi
-távolságra haladhassanak a part hosszában. Déltájban a
-<i>Karysta</i> elvitorlázott Modon előtt. De nem ez volt
-rendeltetési helye. Nem kötött ki tehát e kis városnál, mely a régi
-Methone romjain épült, egy hegyfok tövében, melynek csúcsa a
-Sapienza sziget felé nyulik be a tengerbe. A kikötő bejárásánál
-emelkedő <span class="pagenum"><a name="Page_73" id=
-"Page_73">-73-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_74"
-id="Page_74"><br />
--74-</a></span> világító torony csakhamar eltünt a parti sziklák
-egy kanyarulata mögött.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i012hq.jpg"><img src="images/i012.jpg" alt=
-"NAVARIN LÁTSZOTT A SZIKLAHASADÉKON KERESZTÜL." title=
-"NAVARIN LÁTSZOTT A SZIKLAHASADÉKON KERESZTÜL." /></a>
-<p class="caption">NAVARIN LÁTSZOTT A SZIKLAHASADÉKON
-KERESZTÜL.</p>
-</div>
-<p>E közben a hajó fedélzetén jelt adtak. Egy vörös, félhold által
-két részre osztott árboczszalagot vontak fel a fővitorlafára. De a
-szárazföldről nem érkezett hasonló jel válaszul. A <i>Karysta</i>
-tovább folytatta útját észak felé.</p>
-<p>Este a navarini kikötő bejáratához ért. E kikötő egy nagy tóhoz
-hasonlít, mely magas hegyektől van körülvéve. A fellegvár homályos
-tömegének tövében épült várost egy pillanatra látni lehetett, egy
-óriási szikla hasadékán keresztül. Itt volt végpontja azon
-természetes védtöltésnek, mely az Adriai-tenger felől az ioniai
-tenger felé rohanó északnyugati szelek dühöngésének útját
-állja.</p>
-<p>A lenyugvó nap még megaranyozta kelet felől a legközelebbi
-hegyek csúcsait, de a tágas kikötőt már behomályosította az
-árnyék.</p>
-<p>Ezuttal a legénység azt hihette volna, hogy a <i>Karysta</i>
-Navarinnál fog kikötni, mert egyenesen bevitorlázott a megalo
-thuro-szorosba, déli oldalán a Sphakteria szigetnek, mely
-körülbelül négyezer méternyi hosszúságban nyúlik el. Akkoriban már
-két síremlék emelkedett itt a háború két nemes áldozatának
-tiszteletére; az egyik Mallet franczia százados volt, ki 1825-ben
-esett el, s a másik Santa Rosa gróf, olasz philhellén, egykor
-piemonti miniszter, ki ugyanazon évben, ugyanazon ügyért ontotta
-vérét. – Midőn a <i>Karysta</i> a város közelébe ért, a
-fővitorlafára egy vörös lámpást húztak fel, mint nehány órával
-előbb a vörös árboczszalagot. E jelre se jött válasz.</p>
-<p>Starkos Miklós hajójának e kikötőben se volt mit keresnie, hol e
-pillanatban nagy számban horgonyoztak a török hajók. Mozdulatait
-tehát oly módon irányozta, <span class="pagenum"><a name="Page_75"
-id="Page_75">-75-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_76" id="Page_76"><br />
--76-</a></span> hogy a Kuloneski szigetecskét megkerülhesse; aztán
-a vitorlaköteleket kissé megeresztették, minek következtében a hajó
-visszatérhetett a sphakteriai vizekbe.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i013hq.jpg"><img src="images/i013.jpg" alt=
-"A FŐVITORLÁRA EGY VÖRÖS LÁMPÁT HUZTAK FEL." title=
-"A FŐVITORLÁRA EGY VÖRÖS LÁMPÁT HUZTAK FEL." /></a>
-<p class="caption">A FŐVITORLÁRA EGY VÖRÖS LÁMPÁT HUZTAK FEL.</p>
-</div>
-<p>1821-ben a görögök több száz törököt megleptek és
-körülkerítettek a Kuloneski szigetecskén. Az egész csapatnak éhen
-kellett meghalni, noha megadták magukat azon igéret folytán, hogy
-török földre fognak szállíttatni. Később, 1825-ben, midőn Ibrahim
-hadai Sphakteriát ostromolták, melyet Maurokordato személyesen
-védelmezett, megtorlásul nyolczszáz görögöt ugyanott
-lemészároltak.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> ezután a sikiai átjáró felé irányozta útját,
-mely kétszáz méternyi szélességben nyulik el a sziget és a
-Koryphasion hegyfok között. Jól kellett ismerni e csatornát annak,
-a ki hajójával be mert hatolni; csaknem járhatlan oly hajókra
-nézve, melyek mélyebb vízmedert igényelnek. De Starkos, mint a
-kikötő legjobb kalauza tette volna, merészen elhaladt a sziget
-csúcsán levő meredek szirtek mellett és megkerülte a Koryphasion
-hegyfokot. Aztán észrevevén, hogy künn mintegy harmincz angol,
-franczia és orosz hajó horgonyoz, ezeket óvatosan elkerülte, éjnek
-idején felment a messeniai partok hosszában, behajózott a
-szárazföld és a Prodana sziget közt levő szorosba és másnap
-hajnalban a <i>Karysta</i> a friss délkeleti szellő segélyével az
-arkadiai öböl csöndes vizein vitorlázott el a part számos
-beszögelései előtt.</p>
-<p>A nap ekkor bukkant elő az Ithome hegy mögül, melynek csúcsáról
-a szem, miután megakadt volna a régi Messenia helyén, egyik oldalon
-elláthat a koroni öbölig, a másikon pedig azon öbölre, mely nevét
-Arkadia városától nyerte. A tenger olyan volt, mintha fényes
-aranylemezek borítanák, melyeket a hajnali szellő fodrozott.
-<span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
-"Page_77">-77-</a></span></p>
-<p>Starkos Miklós kora hajnaltól fogva úgy irányozta a hajót, hogy
-lehetőleg közel haladjon el a város előtt, mely a part egyik
-beszögelésében fekszik.</p>
-<p>Tíz óra tájban a felügyelő a hajó hátulsó részére ment s megállt
-a kapitány előtt, mint a ki a parancsokat várja.</p>
-<p>Keleten feltárult az árkádiai hegység egész óriási látképe. A
-hegyoldalokon olajfa-, mandulafa-csoportok és szőlők közt épült
-faluk, mirtus- és babérfabokrok közt valamely nagyobb vízmeder felé
-siető patakok, továbbá mindenféle magasságban és mindenféle
-irányban ezernyi szőlőtőkék azon híres korinthusi fajból, mely
-egyetlen talpalatnyi helyet se hagyott üresen; alantabb, a legelső
-emelkedéseken, a város vörös házai, melyek élesen leváltak a
-sötétszinű cziprusok által képezett háttérről: ilyen volt a
-Peloponnesus legfestőibb tengerpartjai egyikének nagyszerű
-panorámája.</p>
-<p>De közelebb érve Árkádiához, a régi Cyparissiához, mely
-Epaminondas korában Messenia legfőbb kikötője, majd a keresztes
-háborúk után a franczia Ville Hardouin hűbéreinek egyike volt; mily
-megszomorító látvány mutatkozott a szemnek, s mily fájdalmas
-gondolatoknak kellett támadniok mindazokban, kik vallásos
-kegyelettel ápolták a multak emlékeit!</p>
-<p>Két évvel azelőtt Ibrahim elpusztította a várost, leöletvén a
-gyermekeket, nőket és aggastyánokat is. Romban hevert a régi
-Akropolis helyén épült régi vár, romban a Szent György-templom,
-melyet a fanatikus mohamedánok feldúltak, romban hevertek a város
-köz- és magánépületei.</p>
-<p>– Meglátszik, hogy erre jártak egyiptomi barátaink, – mormogá
-Starkos Miklós, kinek még csak a szive se szorult össze e pusztulás
-láttára. <span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
-"Page_78">-78-</a></span></p>
-<p>– És most a törökök itt az urak, – mondá a felügyelő.</p>
-<p>– Igen… hosszu időre… sőt remélem, örökre! – tevé utána a
-kapitány.</p>
-<p>– Ki fog kötni a <i>Karysta?</i></p>
-<p>Starkos Miklós figyelmesen nézte a kikötőt, melytől csak nehány
-vonalnyi távolságra vitorlázott a hajó. Aztán szemeit a városra
-irányzá, mely körülbelül egy tengeri mérfölddel hátrább épült, a
-Psykhro hegy egyik kiszögelő elődombján. Habozni látszott, mit
-tegyen Arkadiánál: kikössön-e vagy folytassa útját a sik
-tengeren?</p>
-<p>A felügyelő folyvást várta, mit fog felelni kérdésére a
-kapitány.</p>
-<p>– Adjon jelt, – mondá végre Starkos Miklós.</p>
-<p>Az ezüst félholddal diszített lobogószalag felszállt az árboczra
-és kibontakozott a levegőben.</p>
-<p>Néhány percz mulva hasonló lobogószalag lengett egy másik
-árboczon, mely a kikötő sarkán emelkedett.</p>
-<p>– Köss ki! – mondá a kapitány.</p>
-<p>A kormánykerék egyet fordúlt s a hajó beúszott a kikötőbe. A
-vitorlákat egymásután bevonták, s a kikötő közepén lebocsátották a
-horgonyt, mialatt a hajósok a horgonyvetés után következő teendőket
-végezték.</p>
-<p>Csaknem egyidejűleg a csónakot is leeresztették a tengerbe. A
-kapitány beszállt, s a négy evezős hamar odaröpíté a kis járművet
-egy kis kőlépcsőhöz, mely a rakpartba volt beépítve. Egy ember várt
-ott rá és e szókkal fogadta.</p>
-<p>– Skopelo Starkos Miklós szolgálatára áll.</p>
-<p>A kapitány nem felelt, csupán bizalmasan intett kezével, aztán
-elindult fel a lépcsőkön, a város legelső házai felé. Miután végig
-ment volna a legutóbbi ostrom romjai közt, a török és arab
-katonáktól ellepett utczákon <span class="pagenum"><a name=
-"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> <span class=
-"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80"><br />
--80-</a></span> keresztül, megállt egy meglehetősen érintetlenül
-maradt korcsma előtt, mely a «<i>Minervá</i>»-hoz volt czimezve, s
-ide belépett társa kiséretében.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 405px;"><a href=
-"images/i014hq.jpg"><img src="images/i014.jpg" alt=
-"SKOPELO STARKOS MIKLÓS SZOLGÁLATÁRA ÁLL." title=
-"SKOPELO STARKOS MIKLÓS SZOLGÁLATÁRA ÁLL." /></a>
-<p class="caption">SKOPELO STARKOS MIKLÓS SZOLGÁLATÁRA ÁLL.</p>
-</div>
-<p>A következő perczben már Starkos Miklós és Skopelo egy külön
-szobában levő asztal mellett ült, kezük ügyében két pohárral és egy
-palaczk igen erős égett borral. Rágyujtottak a világos szinű és
-illatos missolunghii dohányból sodrott szivarkákra, aztán
-megkezdődött a társalgás a két férfi közt, kik közül az egyik igen
-szivesen és alázatosan szolgálta a másikat.</p>
-<p>Skopelo arcza aljas, ravasz, gonosz, de mindamellett értelmes
-kifejezéssel birt. Legfelebb ötven éves lehetett, noha kissé
-korosabbnak látszott. Valóságos zálogra kölcsönző uzsorás ábrázata
-volt; apró szemei alattomos, de élénk pillantásokat löveltek, haját
-egészen kurtára nyirva viselte, orra fitos, kezének minden ujja
-görbe volt, mint a vadállatok körme, hosszú lábfejéről el lehetett
-volna mondani azt, a mivel az albánok lábait szokták gúnyolni: hogy
-a sarkuk még Beotiában van, mikor a lábujjuk már Macedoniába ért.
-Végre külsejét bajusztalan kerek arcz, az állán szürkülő szakál,
-izmos a koponyán megkopaszodott fej, és sovány, középmagasságú
-testtörzs egészíté ki. Az arab zsidó e typusa, ki azonban
-keresztyén születésű volt, nagyon egyszerű öltözéket viselt; a
-levantei hajósok ruházatának mintájára készült zubbonyát és
-bugyogóját bő kaftánszerű felöltő takarta el.</p>
-<p>Skopelo épen alkalmas ügynök volt, a szigettenger kalózai
-érdekeinek képviselésére. Rendkivül ügyesen tudta elhelyezni a
-zsákmányt és elárusítani a rabszolgákat, kiket a török piaczokon
-vásároltak össze s az észak-afrikai partokra szállítottak.</p>
-<p>Nagyon könnyű eltalálni, miről társaloghatott Starkos Miklós
-Skopelóval, mily tárgyak körül foroghatott <span class=
-"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span>
-beszélgetésük, mily szempontból itélték meg a jelenlegi háború
-eseményeit s mily természetű hasznot akartak azokból húzni.</p>
-<p>– Hogyan áll Görögország sorsa? – kérdé a kapitány.</p>
-<p>– Körülbelül oly állapotban, a milyenben ön elhagyta volt, –
-felelé Skopelo. – A <i>Karysta</i> már egy hónap óta vitorlázik a
-tripolisi partokon és ön, eltávozása óta, aligha hallhatott hireket
-Görögországból.</p>
-<p>– Valóban, nem hallottam.</p>
-<p>– Tudja meg hát, kapitány, hogy a török hajók készen állnak
-átszállítani Ibrahimot és csapatait Hydrába.</p>
-<p>– Igaz, – viszonzá Starkos Miklós. – Láttam a hajókat, tegnap
-este a navarini kikötőben.</p>
-<p>– Sehol se kötött ön ki, mióta Tripolist elhagyta? – kérdé
-Skopelo.</p>
-<p>– De igen, egyetlen egyszer. Nehány órára megálltam Vitylosban…
-ki akartam egészíteni a <i>Karysta</i> legénységét. De mióta a
-mainai partok letűntek a látóhatárról, jeladásaimra sehol se kaptam
-választ, míg Arkadia elé nem értem.</p>
-<p>– Alkalmasint nem volt miért válaszolni, – viszonzá Skopelo.</p>
-<p>– Mondd meg, – szólt közbe Starkos Miklós, – mit csinál e
-pillanatban Miaulis és Kanaris?</p>
-<p>– Kénytelenek apró támadásokra szorítkozni, kapitány, melyek
-ugyan egyes részleges sikereket szerezhetnek nekik, de döntő
-győzelmet soha. Jó dolguk is van a kalózoknak a szigettengeren
-mindenütt, azalatt, mig ők a török hajókat üldözik.</p>
-<p>– És beszélnek még mindig…?</p>
-<p>– Sakratifról? – kérdé Skopelo, kissé halkabb hangon. – Igen,
-beszélnek, Starkos Miklós… mindenütt <span class="pagenum"><a name=
-"Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> és mindig és csak tőle függ,
-hogy még többet beszéljenek róla.</p>
-<p>– Fognak beszélni!</p>
-<p>Starkos Miklós felkelt, miután kiürítette poharát, melyet
-Skopelo újra tele töltött. Fel s alá járt a szobában s összefont
-karokkal megállván az ablak előtt, hallgatta a török katonák
-unalmas, egyhangú énekét, mely a távolból hangzott.</p>
-<p>Végre ismét leült, Skopelóval szemközt, s a beszélgetést
-hirtelen más tárgyra terelvén át, így szólt:</p>
-<p>– Jeladásodból azt értettem meg, hogy van itt egy
-rabszolga-szállítmányod.</p>
-<p>– Van, Starkos Miklós, még pedig akkora, hogy egy négyszáz
-tonnás hajó is megtelik vele. Ennyi maradt fenn mindössze a
-mészárlás után, mely a kremmidii vereség után következett. A
-törökök ezúttal kissé nagyon is szaporán gyilkoltak. Ha tetszésükre
-bizták volna, egyetlen egy fogoly se marad életben!</p>
-<p>– Vannak köztük férfiak és nők?</p>
-<p>– Igen, és gyermekek is, szóval mindenféle.</p>
-<p>– Hol vannak?</p>
-<p>– Az arkadiai fellegvárban.</p>
-<p>– Drágán vásároltad össze?</p>
-<p>– Hm! a pasa erősen tartotta magát – felelé Skopelo. – Azt
-hiszi, hogy a függetlenségi harcz a vége felé jár, fájdalom! Már
-pedig ha nincs háború, nincs csata! Ha nincs csata, nincs razzia,
-mint Tunisban és Tripolisban szokták mondani és ha nincs razzia,
-nincs emberhús, sem egyéb portéka. Ha pedig kevés a fogoly, akkor
-fel kell szökkenteni az árukat. Ennek ez a rendje kapitány. Biztos
-forrásból tudom, hogy e perczben az afrikai piaczokon szűkében
-vannak a rabszolgáknak, ezeken tehát nyereséggel fogunk túladni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_83" id=
-"Page_83">-83-</a></span></p>
-<p>– Jól van, – mondá Starkos Miklós, – készen van-e minden és
-tovább utazhatol velem a <i>Karystán?</i></p>
-<p>– Minden kész, és engem itt semmi sem tart vissza.</p>
-<p>– Jól van Skopelo. – A hajó, mely Scarpantóból indul, legfölebb
-nyolcz vagy tíz nap alatt ideérkezik a rakományért. Remélem, ki
-fogják szolgáltatni minden baj nélkül?</p>
-<p>– Minden baj nélkül, ez már egészen rendben van, – felelé
-Skopelo, – de csak készpénz-fizetés mellett; tisztába kell tehát
-hozni a dolgot Elizundo bankárral, hogy elfogadja váltóinkat. Az ő
-aláirása aranyat ér és a pasa készpénz gyanánt fogadja el a
-papirokat.</p>
-<p>– Irni fogok Elizundónak, hogy legközelebb kiszállok Korfuban és
-elintézem vele ezt az üzletet.</p>
-<p>– Ezt az üzletet… no meg egy másodikat, mely nem kevésbbé
-fontos, Starkos Miklós! – mondá Skopelo.</p>
-<p>– Lehet! – viszonzá a kapitány.</p>
-<p>– És valóban a dolog csak méltányos volna. Elizundót gazdagnak,
-roppant gazdagnak mondják. És mi tette őt gazdaggá, mint a mi
-kereskedésünk és főleg mi magunk?… a kik mindennap azt
-koczkáztattuk, hogy a hajófelügyelő füttyje mellett felkössenek
-bennünket a főárbocz vitorlafájára!… Ah! mostanában igen szép
-dolog, ha valaki a szigettenger kalózainak a bankárja lehet! Ezért
-még egyszer mondom Starkos Miklós, hogy a dolog csak méltányos
-volna.</p>
-<p>– Mi volna csupán méltányos? – kérdé a kapitány, erősen a szeme
-közé nézve a másodkapitánynak.</p>
-<p>– Ej! hát ön nem tudná? – viszonzá Skopelo. Vallja meg igazán
-kapitány, csak azért kérdi ezt, hogy századszor hallja általam
-ismételtetni!</p>
-<p>– Meglehet! <span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
-"Page_84">-84-</a></span></p>
-<p>– Elizundo bankár leánya.</p>
-<p>– A mi méltányos, meg fog történni, – felelé egyszerűen Starkos
-Miklós és felkelt a helyéről.</p>
-<p>Aztán elhagyta a «<i>Minervá</i>»-hoz czimzett korcsmát és
-Skopelo kiséretében lement a rakpartra a hol a csónakja várt
-reá.</p>
-<p>– Velem jösz! – mondá Skopelonak, – mihelyt Korfuba érünk,
-azonnal kiállíttatjuk a váltókat Elizundóval. Aztán te visszasietsz
-Arkádiába, átvenni a rakományt.</p>
-<p>– Jó, induljunk! – mondá Skopelo.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> egy óra mulva kivitorlázott az öbölből. De
-mielőtt még beesteledett volna, Starkos Miklós tompa dörgést
-hallhatott, melynek viszhangját dél felől hozta meg a szellő.</p>
-<p>A szövetséges hajóhadak ágyúi dörögtek a navarini kikötőben.
-<span class="pagenum"><a name="Page_85" id=
-"Page_85">-85-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>VI.<br />
-<span class="smaller">Hajsza a szigettenger kalózaira.</span></h2>
-</div>
-<p>Az észak-északnyugati irány, melyben a <i>Karysta</i> tovább
-haladt, lehetővé tette a festői szépségű ioniai szigeteknek azon
-szakadatlan lánczolatát követni, melyek közül egy sem tűnik le a
-látóhatárról a nélkül, hogy egy másik azonnal fel ne tűnnék az utas
-szemei előtt.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> – szerencséjére – félig kéjutazási yachtnak,
-félig kereskedelmi hajónak látszott és valódi rendeltetését
-legkevésbbé sem árulta el; – mert különben nem lett volna eszélyes
-dolog a kapitánytól ily szabadon kalandozni a britt erődök ágyúi
-előtt és ő britt felsége fregattjainak lőtávolában.</p>
-<p>Arkádiát csak tizenöt tengeri mérföld választja el Zante
-szigetétől, a «Levante virágjától», mint az olaszok költőileg
-elnevezték. Az öbölből, melynek vizét e pillanatban a
-<i>Karysta</i> átszelte, még látni lehet a Skopos hegy zöldelő
-ormait is, melyeknek gerinczein olaj- és narancsfa-ültetvények
-terülnek el, a Homér és Virgil által megénekelt sűrű erdőknek a
-helyén.</p>
-<p>A szél, mely a szárazföld felől fújt, igen kedvező volt, és a
-kis hajó gyorsan szelte át Zante vizeit, melyek csaknem oly
-nyugodtak voltak, mint egy tó tükre.</p>
-<p>Este felé elhaladt a főváros előtt, mely a sziget nevét viseli.
-<span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
-"Page_86">-86-</a></span></p>
-<p>E csinos olasz város a trójai Dardanus fia, Zakynthes földjén
-épült. A Karysta fedélzetéről csak a lámpák, gyertyák s a tüzek
-világát lehetett látni a városban, mely egy félmérföldnyi
-kiterjedésben fekszik a félkörű kikötő mögött. A rakpartokról, a
-velenczei eredetű és háromszáz lábnyival magasabban épült
-várkastélyig különböző magasságban szétszórt világosságok egy
-óriási csillagzatot képeznek, melynek legfényesebb csillagai a
-főutczában levő renaissance korbeli paloták helyét és a Szent Dénes
-székesegyházét jelölték.</p>
-<p>Starkos Miklós e zantióta lakossággal, melyet a velenczeiekkel,
-a francziákkal, az angolokkal, és oroszokkal való sűrű
-érintkezéseik oly gyökeresen átalakítottak, nem folytathatott oly
-természetű kereskedelmi összeköttetéseket, mint a Peloponnesus
-török lakosságával.</p>
-<p>Nem volt hát miért jelt adni a kikötő őreinek, sem pedig partra
-szállania e szigeten, mely két híres költő szülőföldje; az olasz
-Foscolo Hugoé, a ki a múlt század végén élt és Salomosé, a ki az
-újkori Görögország egyik dicsősége.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> áthaladt azon keskeny tengerágon, mely Zantet
-Achaiától és Elistől elválasztja. Kétségtelen, hogy a fedélzeten
-nem egy fület érintettek kellemetlenül azon dalok, melyeket az esti
-szellő áthozott; – mindmegannyi barcarola volt az a Lidoról. De
-bele kellett nyugodni ebbe is. A hajó tova vitorlázott az olasz
-dallamok közepette és másnap a patrasi öbölben volt; e mély
-beszögellésben, mely a lepantoi öböl folytatását képezi a korinthi
-öbölig.</p>
-<p>Starkos Miklós a <i>Karysta</i> előrészén állt. Szemei végig
-jártak Akarnania partjain, az öböl északi határán. Nagy és
-elenyészhetlen emlékek voltak e vidékhez fűzve, melyeknek láttára
-fel kellett volna dobogni <span class="pagenum"><a name="Page_87"
-id="Page_87">-87-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_88" id="Page_88"><br />
--88-</a></span> Görögország gyermekei szivének; ha a gyermek már
-régóta meg nem tagadta és el nem árulta volna édes anyját.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 402px;"><a href=
-"images/i015hq.jpg"><img src="images/i015.jpg" alt="ZANTE." title=
-"ZANTE." /></a>
-<p class="caption">ZANTE.</p>
-</div>
-<p>– Missolunghi! – mondá Skopelo, kinyújtván kezét északkeleti
-irányban. – Rossz lakosság! Olyan emberek, a kik inkább a levegőbe
-hagyják magukat röpíttetni, hogysem letennék a fegyvert.</p>
-<p>Valóban, hét évvel ezelőtt itt semmi keresetük se lett volna a
-hadifogoly-vásárlóknak és rabszolga-kereskedőknek. A missolunghii
-ostromlottak, tíz hónapi küzdelem után, a fáradságtól megtörve, az
-éhségtől kimerülve, a légbe röpítették a várost és az erődöt;
-inkább, mintsem megadták volna magukat Ibrahimnak. Férfi, asszony,
-gyermek, mindenki elpusztult a felrobbanásban, mely még a
-győzteseket se kimélte meg.</p>
-<p>És egy évvel előbb, csaknem ugyanazon helyre, a hol a
-függetlenségi harcz egyik hősét, Bozzaris Márkot eltemették,
-csüggedten és kétségbeesetten eljött meghalni lord Byron; kinek
-tetemei most a Westminsterben nyugosznak. Csupán a szive maradt a
-görög földben, melyet annyira szeretett, s mely csak a költő halála
-után lett szabaddá.</p>
-<p>Starkos Miklós csak egy heves taglejtéssel felelt Skopelo
-megjegyzésére. A hajó gyorsan elhagyván a patrasi öblöt, Kefalonia
-felé közeledett.</p>
-<p>Kedvező szél mellett pár óra alatt meg lehet tenni az utat Zante
-szigetétől Kefaloniáig. De a <i>Karysta</i> nem is tartott a sziget
-fővárosa, Argostoli felé, melynek kikötője nem mély ugyan, de mégis
-nagyon előnyös középszerű tonnatartalmú hajók számára. Merészen
-behatolt a keskeny csatornába, mely a sziget keleti partjait mossa
-és este hetedfél óra tájban Thiaki – a régi Ithaka elé – ért.</p>
-<p>E nyolcz mérföld hosszú és másfél mérföld széles, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> vad,
-sziklás és olajjal, borral bővelkedő szigetnek mintegy tizenkétezer
-lakosa van. Noha története nincs, neve mégis híres volt az ókorban.
-Ulysses és Penelope hazája ez, kiknek emléke maig fennmaradt az
-Anogi ormain, a Szent István hegy sziklaüregeiben, az Oetos hegy
-szakadékai közt, az eumeai mezőkön és a hollók szikláján, melyet
-Arethusa forrása költői vizeinek kellet áztatni.</p>
-<p>Az éj beálltával Laertes fiának szigete lassankint eltűnt az
-árnyékban, mintegy tizenöt mérföldnyire túl a kefaloniai hegyfokon.
-Éjfél tájban a <i>Karysta</i> kissé eltávozott a parttól és hogy
-elkerülje azon keskeny szorost, mely Ithaka északi csúcsát Santa
-Maura déli csúcsától elválasztja, mintegy két mérföldnyi
-távolságban tartá magát ezen utóbbi sziget keleti partjaitól.</p>
-<p>Holdvilágnál látni lehetett volna a félhomályban egy fehéres
-parti sziklát, mely száznyolczvan lábnyi magasra emelkedik ki a
-tengerből: a leukotheai szikla ez, melyet Sappho és Artemis tettek
-híressé. De a szigetnek, mely szintén a Leukothea nevet vette fel,
-napfelkeltekor már nyoma se látszott és a <i>Karysta</i>, összes
-vitorláit kifeszítve az albán partok hosszában, sietett Korfu
-felé.</p>
-<p>E napon még körülbelül húsz mérföldnyi utat kellett megtenni, ha
-Starkos Miklós még az éj beállta előtt el akart jutni a sziget
-fővárosának vizeibe.</p>
-<p>A derék kis hajó gyorsan maga mögött hagyta a húsz mérföldnyi
-távolságot. A szél meglehetős erővel fújt. A kormányosnak ugyancsak
-vigyázni kellett, hogy a kifeszített óriási vitorlatömeggel
-kellőleg igazgathassa járművét. Szerencsére az árboczok erősek
-voltak és a kitünő minőségű, csaknem egészen új kötélzet rendkívüli
-ellenállási képességgel birt. Semmi baj se történt, semmi kár sem
-esett. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
-"Page_90">-90-</a></span></p>
-<p>A <i>Karysta</i> úgy röpült tovább, mintha győző akart volna
-lenni valamely nemzetközi versenyen.</p>
-<p>Így haladtak el a kis Paxo sziget előtt. Északon már feltüntek
-Korfu legelső magaslatai. Jobbról az albániai partokon az
-akrokeraunumi hegyek csipkézetei látszottak. Az ioniai tenger e
-meglehetősen látogatott részében néhány hadihajó is czirkált;
-részint angol, részint török lobogó alatt. A <i>Karysta</i> egyiket
-sem igyekezett jobban kerülni, mint a másikat. Ha jelt adtak volna
-neki, hogy oldalt forduljon, habozás nélkül engedelmeskedett volna;
-mert se rakomány, se semminemű okirat sem volt fedélzetén, mely
-eredetét elárulhatta volna.</p>
-<p>Estefelé a hajó kissé szél alá vonult, hogy bejuthasson azon
-szorosba, mely Korfu szigetét a szárazföldtől elválasztja. A
-kormányos a Bianco hegyfokot igyekezett megkerülni, a sziget déli
-csúcsán.</p>
-<p>A csatorna déli része kiesebb az északinál. Már ez által is
-szerencsés ellentétet képez az albán partokkal, melyek akkoriban
-csaknem kopárok voltak, a művelés minden nyoma nélkül. Nehány
-mérfölddel távolabb a szoros kibővül a korfui part beszögelése
-által. A sacoléve tehát kissé rézsút haladhatott előre. E mély és
-sűrű beszögellések okozzák, hogy a szigetnek hetvenöt mérföldnyi a
-kerülete, noha legnagyobb hosszasága nem több húsz mérföldnél és
-legnagyobb szélessége hatnál.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> öt óra tájban bevitorlázott az Ulysses
-szigetecskéje közelében azon ágba, mely a Kalikiopulo tavat –
-vagyis a régi kikötőt a tengerrel összeköti. Aztán tovább haladt a
-gyönyörű csatorna mentén, melynek partjait aloék és agavék
-diszítik. Itt már fogatok és lovasok is járnak, a kik ide jönnek
-egy órányira a városból, a tengeri levegőt élvezni és azon pompás
-panorámában <span class="pagenum"><a name="Page_91" id=
-"Page_91">-91-</a></span> <span class="pagenum"><a name="Page_92"
-id="Page_92"><br />
--92-</a></span> gyönyörködni, melynek látóhatárát a csatorna túlsó
-partján az albán hegyek képezik. Elhaladt a Kardakio öböl, a
-felette emelkedő romok, valamint a «Lord biztosok» nyári palotája
-előtt, balra hagyván a Kastrades öbölt, mely körül a hasonnevű
-külváros terül el, a Strada Marina utczát, mely inkább sétatérnek
-volna mondható, majd a Salvador erődöt és a sziget fővárosának
-legelső házait. Azután megkerülte a Sidero fokot, melyen a
-fellegvár – egy egész kis katonai város emelkedik; magában
-foglalván a parancsnok palotáját, a tiszti lakokat, egy görög
-kórházat és templomot, melyet az angolok protestáns templommá
-alakítottak át. Végre egyenesen nyugatnak fordulva, megkerülte a
-San-Nicolo csúcsot, s miután végighaladt volna a part hosszában,
-melyen a város északi végének házai emelkednek, a közeli parttól
-félmérföldnyire horgonyt vetett.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i016hq.jpg"><img src="images/i016.jpg" alt=
-"A LEUKOTHEAI SZIRT." title="A LEUKOTHEAI SZIRT." /></a>
-<p class="caption">A LEUKOTHEAI SZIRT.</p>
-</div>
-<p>A csónakot tengerre bocsátották, Starkos Miklós és Skopelo
-beszálltak, miután a kapitány előbb övébe dugott egyet azon kurta
-pengéjű kések közül, melyeket Messenia különböző vidékein szoktak
-használni. Mindketten partra szálltak a kikötő parancsnokságának
-hivatalos helyisége előtt s előmutatták irataikat, melyek teljesen
-rendben voltak. Szabadságukban állt tehát odamenni, a hova kedvük
-tartotta, miután tizenegy órára légyottot adtak egymásnak, hogy
-együtt térjenek vissza a hajóra.</p>
-<p>Skopelo, kire a <i>Karysta</i> üzleti érdekei voltak bízva, a
-város azon része felé indult, melyben a kereskedők és üzletemberek
-laknak. E városrész szűk, tekervényes és két oldalt boltoktól
-szegélyezett utczákból áll, melyeknek olasz neveik vannak, s
-melyekben ép oly zajos élet uralkodik, mint Nápoly népes
-városnegyedeiben. <span class="pagenum"><a name="Page_93" id=
-"Page_93">-93-</a></span></p>
-<p>Starkos Miklós az estét arra akarta használni, hogy magát a
-helyzet felől tájékozza. Lépteit tehát Korfu legelegánsabb része,
-az esplanade felé irányozá.</p>
-<p>Az esplanade vagy katonai gyakorlótér két oldalt szép fákkal van
-beültetve, s a város és a fellegvár között terül el, mely utóbbitól
-széles árok választja el. A benszülöttek és külföldiek sűrű
-tömegekben jártak-keltek itt, mintha a tágas tér valamely
-közünnepélyesség szinhelye lett volna. Számos futár ment be a
-palotába, melyet Maitland tábornok építtetett a tér északi oldalán
-és ismét kijöttek a Sz.-György és Sz.-Mihály kapukon, melyek a
-fehér kőből készült homlokzat két oldalán vannak. Szünet nélkül
-folyt a közlekedés a kormányzó palotája és a fellegvár között,
-melynek felvonó hidja Schulemburg tábornok szobrával szemközt, le
-volt bocsátva.</p>
-<p>Starkos Miklós a néptömeg közé vegyült, melyen meglátszott, hogy
-nagy izgatottság hatása alatt áll. Nem levén szokása kérdezősködni,
-beérte hallgatódzással. Leginkább az lepte meg, hogy a különböző
-csoportokban folyvást egy nevet emlegetnek, pedig nem valami
-rokonszenves jelzők kiséretében: – Sakratif nevét.</p>
-<p>E név eleinte kissé felkölteni látszott kiváncsiságát, de nehány
-percz mulva vállat vont és tovább ment, lefelé az esplanadeon, a
-terrasseig, mely ezt a tenger felől elzárja.</p>
-<p>Itt egy csapat kiváncsi ember foglalt helyet egy kis kerek
-kápolna körül, melyet nemrég emeltek sir Maitland Tamás emlékére.
-Néhány évvel később egy obeliszket állítottak fel egyik utóda, sir
-Douglas Howard tiszteletére, hogy társul szolgáljon a jelenlegi
-lord-főbiztos Adam Frederik szobrának, melynek helye már ki volt
-jelölve a kormányzó palotája előtt. Valószínű, hogy ha <span class=
-"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span>
-Angolország védnöksége véget nem ér, az ioniai szigeteknek a hellén
-királyságba való visszakebelezése által; – Korfu utczáit mindenfelé
-a kormányzók szobrai lepték volna el. De azért a korfiotáknak
-eszökbe se jutott panaszkodni az ércz- és márványemberek e nagy
-sokasága miatt, s talán maig is egynél több közülök vissza kivánná
-a dolog régi állapotát, még az egyesült királyság képviselőinek
-közigazgatási baklövéseivel együtt is.</p>
-<p>De ha e tárgyra nézve léteztek is nagyon eltérő vélemények, ha a
-régi Corcyra hatvanezer és fővárosának húszezer lakosa közt
-léteztek is orthodox keresztyének, görög katholikusok és igen nagy
-számmal zsidók, a kik akkoriban egy elszigetelt városrészben
-laktak, mint valamely Ghettoban; ha e különböző fajokhoz tartozó
-typusok körében különféle felfogások uralkodtak is a különféle
-érdekek felől: e napon minden nézeteltérés összeolvadni látszott
-egy közös érzelemben, egy közös átokban, melylyel a minduntalan
-ismételt nevet sujtották:</p>
-<p>– Sakratif! Sakratif! Halál Sakratifra a kalózra! – És akár
-angolul, olaszul vagy görögül beszéltek is a járó-kelők, és
-akárhányfélekép ejtették is ki e gyűlölt nevet; az anathéma, melyet
-rá szórtak, nem kevésbbé fejezte ki az irtózat általános
-érzetét.</p>
-<p>Starkos Miklós folyvást hallgatódzott és semmit sem szólt.
-Szemei a magas terrasseról végig tekinthettek nagy részén a korfui
-csatornának, mely körül van kerítve, mint egy tó; az albániai
-hegyekig, melyeknek ormait a leáldozó nap megaranyozta.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> kapitánya a kikötő felé fordulva, alant nagyon
-élénk mozgást vett észre. Számos csónak sietett a hadihajók felé,
-különféle jeleket váltottak e hajók és azon lobogós árbocz közt,
-mely a fellegvárban volt <span class="pagenum"><a name="Page_95"
-id="Page_95">-95-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_96" id="Page_96"><br />
--96-</a></span> felállítva. A fellegvár ütegei és kazamatái egészen
-eltüntek az óriási aloék fala mögött.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 404px;"><a href=
-"images/i017hq.jpg"><img src="images/i017.jpg" alt=
-"A KARYSTA KAPITÁNYA A KIKÖTŐ FELÉ FORDULT." title=
-"A KARYSTA KAPITÁNYA A KIKÖTŐ FELÉ FORDULT." /></a>
-<p class="caption">A KARYSTA KAPITÁNYA A KIKÖTŐ FELÉ FORDULT.</p>
-</div>
-<p>Egy tengerész nem csalódhatott e jelekben, nyilván egy vagy több
-hajó készült Korfut elhagyni. Ha csakugyan ilyesmi volt készülőben,
-meg kell vallanunk, hogy a korfiota lakosság valóban rendkívüli
-módon érdeklődött ezen esemény iránt.</p>
-<p>De a nap már leáldozott a sziget magas ormai mögött s az éj
-csakhamar beállt; – e szélességi fokok alatt az alkonyat nagyon
-rövid ideig tart.</p>
-<p>Starkos Miklós idején valónak látta elhagyni a terrasset.
-Visszatért az esplanadera, elhagyván a bámészkodókat, kiket
-kiváncsiságuk még visszatartott a kerek kápolna körül. Aztán
-nyugodt léptekkel ment azon házsor arkádjai felé, mely a katonai
-gyakorlótér nyugoti oldalán épült.</p>
-<p>Itt nem hiányoztak a fényesen megvilágított kávéházak, sem az
-utczára kiállított széksorok, melyeket már számos kávéházlátogató
-lepett el, kik valamennyien többet beszélgettek, mint
-«fogyasztottak», ha ugyan szabad e modern kifejezést az ötven év
-előtt élt korfiotákra alkalmaznunk.</p>
-<p>Starkos Miklós egy kis asztal mellé ült azon elhatározással,
-hogy minden szóra fog figyelni, melyet a szomszéd asztaloknál
-váltanak.</p>
-<p>– Valóban, – mondá egy hajótulajdonos a Strada Marinából, –
-nincs többé biztonság a kereskedelem számára, az ember nem mer
-értékes rakományt küldeni a levantei állomásokra.</p>
-<p>– És nemsokára, – tevé utána társa, egyike azon vastag
-angoloknak, a kik mindig egy gyapjuzsákon látszanak ülni, mint
-felsőházuk elnöke, – nemsokára legénységet se lehet majd találni,
-mely rászánja magát, hogy a szigettengeren vitorlázó hajókon
-szolgálatot vállaljon. <span class="pagenum"><a name="Page_97" id=
-"Page_97">-97-</a></span></p>
-<p>– Oh! az a Sakratif!… az a Sakratif, – ismétlék a különböző
-csoportokban nagy elkeseredéssel.</p>
-<p>– Ez a név arra való, hogy kiszárítsa a torkot, – gondolá
-magában a kávéház tulajdonosa, és hogy előmozdítsa a frissítők
-fogyasztását.</p>
-<p>– Hány órakor indul el a <i>Syphanta?</i> – kérdé az angol
-kereskedő.</p>
-<p>– Nyolcz órakor, viszonzá a korfui hajótulajdonos. De – tevé
-utána oly hangon, mely nem árult el feltétlen bizalmat, – nem elég
-elindulni, hanem meg is kell érkezni a rendeltetés helyére.</p>
-<p>– Ej! majd megérkezik! – kiáltá egy másik korfiota. – Az csak
-nem történhetik, hogy egy kalóz sakkban tartsa az angol
-tengerészetet…</p>
-<p>– És a görög tengerészetet és a franczia tengerészetet és az
-olasz tengerészetet, – tevé utána nagy hidegvérűséggel egy angol
-tiszt, a ki azt akarta, hogy mindegyik államnak része legyen e
-kellemetlen állapotban.</p>
-<p>– De, – mondá a kereskedő, fölkelve helyéről, – az óra közeleg s
-ha jelen akarunk lenni a <i>Syphanta</i> elindulásánál, talán ideje
-volna az esplanadera mennünk!</p>
-<p>– Ó nem, – mondá a másik, – nem oly sietős a dolog. Különben is
-egy ágyúlövéssel jelt adnak, mikor a horgonyt kezdik felszedni.</p>
-<p>Ezzel a beszélgetők, nagy egyetértéssel, tovább szidták és
-átkozták Sakratifet.</p>
-<p>Starkos Miklós kétségkívül kedvezőnek találta a perczet a
-közbeszólásra, s a nélkül, hogy kiejtése legkevésbbé is elárulta
-volna délgörögországi születését, szavait szomszédaihoz intézve,
-így szólt:</p>
-<p>– Uraim, szabad e kérdeznem, miféle hajó az a <i>Syphanta</i>,
-melyről ma mindenki beszél?</p>
-<p>– A <i>Syphanta</i> egy korvett, uram, – volt a felelet,
-<span class="pagenum"><a name="Page_98" id=
-"Page_98">-98-</a></span> – melyet angol, franczia és korfui
-kereskedőkből álló társaság vásárolt és szerelt fel. Legénysége e
-különböző nemzetiségbeli hajósokból van összeállítva és parancsnoka
-a vitéz Stradena kapitány, kinek talán sikerülni fog az, a mi
-Angolország és Francziaország hadihajóinak nem sikerült.</p>
-<p>– Ah! hát egy korvett az, a mely el fog indulni!… És mely
-világrész felé?</p>
-<p>– Bárhova, a hol a hirhedt Sakratifot megtalálhatja, elfoghatja
-és felakasztathatja.</p>
-<p>– Nem volnának szivesek megmondani – viszonzá Starkos Miklós, –
-hogy ki az a hirhedt Sakratif?</p>
-<p>– Ön még kérdezi, hogy ki az a Sakratif? – kiáltá a korfiota
-álmélkodva, kinek az angol is segítségére sietett, egy meglepetett
-«aoh!»-val hangsúlyozván válaszát.</p>
-<p>Tény az, hogy valóságos tüneménynek lehetett tartani az oly
-embert, a ki nem tudta, hogy ki az a Sakratif, még pedig nem tudta
-akkor, midőn neve Korfuban mindenki ajkán volt.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> kapitánya azonnal észrevette, mily hatást
-idézett elő tudatlansága és sietett is magát megértetni.</p>
-<p>– Én idegen vagyok, uram. Ma érkeztem Zárából vagyis az
-Adriai-tenger másik végéről, s nincs tudomásom azokról, a mik az
-ioniai szigeteken történnek.</p>
-<p>– Mondja inkább, azokról, a mik a szigettengeren történnek! –
-kiáltá a korfiota, – mert valóban Sakratif az egész szigettengert
-kalózkodásainak színhelyévé tette!</p>
-<p>– Ah! hát valami kalózról van szó! – mondá Starkos Miklós.</p>
-<p>– Kalózról, zsiványról, tengeri rablóról! – viszonzá a vastag
-angol. – Igen, Sakratif megérdemli <span class="pagenum"><a name=
-"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> mindezen neveket, sőt még
-mindazokat, a melyeket ki kellene gondolni ily gonosztevő
-jellemzésére.</p>
-<p>Erre az angol nagyot fujt és lélegzetet vett, aztán tovább
-folytatá:</p>
-<p>– Csak azon csodálkozom, uram, hogy létezhetik európai ember, a
-ki nem tudja, hogy ki az a Sakratif!</p>
-<p>– Oh uram, – viszonzá Starkos Miklós, – e név nem egészen
-ismeretlen előttem, higyje el, de nem tudtam, hogy e név volt az, a
-mely forrongásba hozta az egész várost. Talán e kalóz látogatása
-fenyegeti Korfut!</p>
-<p>– No csak azt próbálja! – kiáltá a kereskedő. – Soha se
-bátorkodnék lábát a mi szigetünkre tenni!</p>
-<p>– Ugyan! valóban! – mondá a <i>Karysta</i> kapitánya.</p>
-<p>– Bizonynyal nem, uram, s ha mégis megtenné, a bitófák, igen, a
-bitófák maguktól nőnének ki a földből a sziget minden zugában, hogy
-őt útközben elcsipjék és kötélre kerítsék.</p>
-<p>– De hát miért van e nagy felindulás? – kérdé Starkos Miklós. –
-Alig egy óra előtt érkeztem ide és nem vagyok képes magamnak e
-rendkívüli izgatottságot megmagyarázni.</p>
-<p>– Megmondom az okát, uram, – felelé az angol. – Sakratif
-körülbelül egy hónap előtt kézre kerített két kereskedelmi hajót, a
-<i>Three Brotherst</i> és a <i>Carnaticot</i>, s a kik a
-legénységből életben maradtak, eladta a tripolisi piaczokon.</p>
-<p>– Tyhű! – viszonzá Starkos Miklós, – ez egy igen komoly eset,
-melyet ez a Sakratif könnyen megbánhat.</p>
-<p>– Ekkor történt, – folytatá a korfiota, – hogy több kereskedő
-szövetkezett egy rendkívül gyors járású <span class=
-"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> hadi
-korvett felszerelésére, melynek válogatott legénységét egy merész
-tengerész, Stradena kapitány vezényli, a ki üldözőbe fogja venni
-Sakratifot. Ezúttal remélhető, hogy a kalóz, a ki a szigettenger
-egész kereskedelmét rémületben tartja, nem fogja sorsát
-kikerülni.</p>
-<p>– Valóban, nehéz dolga lesz, – viszonzá Starkos Miklós.</p>
-<p>– És, – tevé utána az angol, – azért van az egész város oly nagy
-izgalomban, azért siet mindenki az esplanade felé, mert az összes
-lakosság jelen akar lenni a <i>Syphanta</i> elindulásánál, melyet
-sok ezer hurrah fog üdvözölni, midőn majd végig megy a korfui
-csatornán.</p>
-<p>Starkos Miklós megtudott mindent, a mit tudni akart. Köszönetet
-mondott a nyert felvilágosításokért, felkelt s újra a tömeg közé
-vegyült, mely az esplanadeot ellepte.</p>
-<p>Nem volt túlzás, a mit az angolok és a korfioták mondtak, sőt
-nagyon is igaz volt! Sakratif már nehány év óta vérlázító tettek
-által okozott rémületet mindenfelé. Nagyszámú és minden
-nemzetiségbeli hajót támadott már meg az ép oly vakmerő mint
-vérengző kalóz. Honnét jött? Milyen származású volt? Az
-északafrikai partokról származó tengeri rablók osztályához
-tartozott-e? ki tudta volna megmondani. Senki sem ismerte. Soha se
-látta senki. Soha ember még nem tért vissza azok közül, kik ágyúi
-elé kerültek. Részint megölték, részint eladták rabszolgákul. Ki
-jelölhette volna meg a hajót, a melyen tartózkodott? Szünet nélkül
-hajót változtatott. Majd gyors menetű levantei briggen támadott,
-majd azon könnyű korvettek egyikén, melyekkel sebességben nem
-lehetett versenyezni s mindig fekete lobogó alatt harczolt.</p>
-<p>Ha egyszer-másszor megtörtént, hogy ily találkozások
-<span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
-"Page_101">-101-</a></span> alkalmával nem ő volt az erősebbik és
-valamely félelmes hadihajó elől a futásban kellett menekülést
-keresnie, mindannyiszor hirtelen eltűnt. És mely ismeretlen
-menhelyen, a szigettenger melyik elrejtett zugában kisérlették
-volna meg őt utólérni? Ismerte a legtitkosabb átjárókat és
-csatornákat is a partokon, melyeknek a hydrographiája akkoriban még
-sok kivánni valót hagyott hátra.</p>
-<p>De Sakratif nemcsak jó tengerész, hanem rettentő támadó ellenfél
-is volt. Mindig oly legénység állván rendelkezésére, mely semmi
-elől sem hátrált meg, soha sem mulasztotta el kiadni embereinek az
-«ördög részét», vagyis nehány órai gyilkolást és rablást. Társai
-mentek is utána, bárhova vezette őket. Végrehajtották parancsait,
-bármit követelt is tőlük. Valamennyien leölették volna magukat
-érette. A legiszonyúbb kinokkal való fenyegetés se bírta volna őket
-rá, hogy elárulják vezérüket, a ki valódi igézetet gyakorolt rájuk.
-Ritkaság, hogy ily emberek támadásának ellenállhasson egy hajó,
-főleg egy kereskedelmi hajó, melyen gyakran hiányoznak a védelmi
-eszközök.</p>
-<p>Annyi bizonyos, hogy Sakratif, ha minden ügyessége daczára
-véletlenűl rajta üt egy hadi hajó, inkább a légbe röpítette,
-mintsem megadta volna magát. Sőt azt is beszélték róla, hogy egy
-ily találkozásnál golyói elfogyván, a hajó fedélzetét ellepett
-holttestek levágott fejeivel töltette meg ágyúit.</p>
-<p>Ilyen ember volt az, a kit a <i>Syphanta</i> üldözőbe akart
-venni, ilyen volt a félelmetes kalóz, kinek gyűlölt neve annyi
-felindulást okozott Korfuban.</p>
-<p>Nemsokára ágyúlövés dördült el. A fellegvár felett élénk lángtól
-megvilágított füstfelhő emelkedett fel. Ez volt a jeladás az
-indulásra. A <i>Syphanta</i> felszedte horgonyát és készen állt
-bevitorlázni a korfui csatornába, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_102" id="Page_102">-102-</a></span> hogy onnét tovább menjen
-az ioniai tenger déli vidékei felé.</p>
-<p>Mindenki az esplanade túlsó oldala, sir Maitland emlékkápolnája
-felé sietett.</p>
-<p>Starkos Miklós, kit talán a puszta kiváncsiságnál erősebb érzés
-vonzott, csakhamar a nézők legelső sorában volt.</p>
-<p>A hold sugaraitól megvilágítva nemsokára megjelent a korvett,
-őrtüzeivel. Lassan hatolt előre, megkerülendő a Bianco hegyfokot,
-mely a sziget déli csúcsán nyúlik előre. A fellegvárban egy második
-ágyúlövés dördült el, majd egy harmadik, s feleletül szintén három
-lövés dörgött, melyek megvilágították a <i>Syphanta</i>
-jobboldalát. A lövésekre ezerszeres hurrah riadt fel: a legutolsók
-akkor értek el a korvetthez, midőn elhagyta a Kardakio öbölt.</p>
-<p>Aztán ismét csöndesség lett mindenfelé. A nép lassankint
-elszéledvén a Katrades külváros felé, szabad helyet engedett azon
-néhány sétálónak, kit valamely üzleti érdek vagy egyéb még
-visszatartott az esplanadeon.</p>
-<p>Starkos Miklós, gondolatokba merülve, még körülbelül egy óráig
-maradt a csaknem teljesen elhagyatott katonai gyakorlótéren. De nem
-volt csönd az ő fejében, sem a szivében. Szemei élénk tűzben égtek,
-melyet szempillái sem voltak képesek elpalástolni. Tekintete,
-mintegy ösztönszerűleg, a korvett felé irányult, mely épen most
-tünt el a sziget homályos tömege mögött.</p>
-<p>Midőn a szent Spiridion templom órája tizenegyet ütött, Starkos
-Miklósnak eszébe jutott a légyott, melyet Skopelonak adott a
-kikötő-parancsnokság hivatalos helyisége előtt. Elindult tehát azon
-utczákon végig, melyek az új erődhöz vezetnek és csakhamar a
-rakpartra érkezett. <span class="pagenum"><a name="Page_103" id=
-"Page_103">-103-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_104" id="Page_104"><br />
--104-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 407px;"><a href=
-"images/i018hq.jpg"><img src="images/i018.jpg" alt=
-"HÁROM LÖVÉS MEGVILÁGITOTTA A SYPHANTA JOBB OLDALÁT." title=
-"HÁROM LÖVÉS MEGVILÁGITOTTA A SYPHANTA JOBB OLDALÁT." /></a>
-<p class="caption">HÁROM LÖVÉS MEGVILÁGITOTTA A SYPHANTA JOBB
-OLDALÁT.</p>
-</div>
-<p>Skopelo itt várt rá.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> kapitánya odasietett hozzá.</p>
-<p>– A <i>Syphanta</i> korvett elindult! – mondá.</p>
-<p>– Ugyan! – kiáltott fel Skopelo.</p>
-<p>– Igen, üldözőbe venni Sakratifot!</p>
-<p>– Ez vagy egy másik, az mindegy! – felelé Skopelo egyszerűen és
-a csónakra mutatott, mely a lépcső lábánál lebegett.</p>
-<p>Nehány percz mulva a csónak a <i>Karystához</i> ért, Starkos
-Miklós felsietett a fedélzetre e szókkal:</p>
-<p>– Holnap, Elizundónál. <span class="pagenum"><a name="Page_105"
-id="Page_105">-105-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 403px;"><a href=
-"images/i019hq.jpg"><img src="images/i019.jpg" alt=
-"«A SYPHANTA ELINDULT», MONDÁ STARKOS." title=
-"«A SYPHANTA ELINDULT», MONDÁ STARKOS." /></a>
-<p class="caption">«A SYPHANTA ELINDULT», MONDÁ STARKOS.</p>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_106" id=
-"Page_106">-106-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>VII.<br />
-<span class="smaller">A váratlan.</span></h2>
-</div>
-<p>Másnap, reggeli tiz óra tájban, Starkos Miklós partra szállt a
-mólón és a bankház felé irányozá lépteit. Nem most jelent meg
-először az üzleti irodában, hol mindenkor olyan fogadtatásban
-részesült, mint egy nem megvetendő kliens.</p>
-<p>Pedig Elizundo jól ismerte őt. Sok mindenfélét kellett tudnia
-élete felől. Még azt is tudta, hogy azon hazafias lelkű nő fia
-volt, kiről egyszer d’Albaret Henriknek beszélt. De senki se tudta
-és nem is tudhatta, <i>mi</i> volt a <i>Karysta</i> kapitánya.</p>
-<p>Starkos Miklóst nyilván várták. Be is bocsátották mihelyt
-megjelent. A negyvennyolcz órával előbb érkezett és Arkádiából
-keltezett levelet csakugyan ő irta. Azonnal bevezették tehát az
-irodába, a hol a bankár tartózkodott, a ki óvatosságból azonnal
-bezárta mögötte az ajtót. Elizundo és kliense egyedül maradtak.
-Senki sem fogja őket háborgatni. Senki sem fogja meghallani, mit
-mondanak egymásnak e párbeszéd alatt.</p>
-<p>– Jó napot Elizundo, – mondá a <i>Karysta</i> kapitánya, mialatt
-egy karszékre ült, oly fesztelenül, mintha otthon lett volna. – Már
-csaknem féléve, mióta nem láttuk egymást, noha ön gyakran hallott
-hirt felőlem! Nem is akartam elhaladni Korfu mellett a nélkül, hogy
-itt meg ne állapodjam s önnel kezet ne szorítsak. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p>
-<p>– Ön nem azért jött, hogy engem lásson s nekem lekötelező
-dolgokat mondjon, Starkos Miklós – viszonzá a bankár tompa hangon.
-– Mit kíván tőlem?</p>
-<p>– Ah! – kiáltá a kapitány – erről ismerek az én öreg Elizundo
-barátomra! Semmi érzelgés; az üzlet mindenek előtt. Már nagy ideje
-lehet annak, hogy ön bezárta szívét pénztára legtitkosabb fiókjába,
-– melynek a kulcsát aztán elvesztette.</p>
-<p>– Nem sziveskednék megmondani, miért jött ide és miért írt
-nekem? – kérdé Elizundo.</p>
-<p>– Voltaképen igaza van, Elizundo. Hagyjunk fel a
-hiábavalóságokkal. Legyünk komolyak, ma igen fontos érdekekről kell
-egymással beszélgetnünk, melyek nem tűrnek halasztást.</p>
-<p>– Az ön levele két ügyről beszél, – mondá a bankár – melyek
-közül az egyik rendes összeköttetéseink keretében mozog, a másik
-pedig engem személyesen illet.</p>
-<p>– Úgy van, Elizundo.</p>
-<p>– Beszéljen hát, Starkos Miklós. Mielőbb szeretném ismerni
-mindkettőt.</p>
-<p>Mint látjuk, a bankár nagyon kereken beszélt. Látogatóját
-kényszeríteni akarta, hogy minden kitérés és minden körülírás
-nélkül adja elő kivánságait. De a kérdések szabatosságával
-ellentétben állt a hang, melyen e kérdések elmondattak. Ezen
-egymással szemközt álló két ember közül nyilván nem a bankár érezte
-magát erősebbnek.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> kapitánya nem is bírta elpalástolni
-mosolygását, melyet a bankár – szemei a földre lévén szögezve – nem
-láthatott.</p>
-<p>– Melyik kérdésről beszéljünk előbb? – kérdé Starkos.
-<span class="pagenum"><a name="Page_108" id=
-"Page_108">-108-</a></span></p>
-<p>– Arról, mely engem személyesen illet! – felelé a bankár eléggé
-élénken.</p>
-<p>– Jobban szeretem azzal kezdeni, mely nem illeti önt személyesen
-– viszonzá a kapitány éles hangon.</p>
-<p>– Azt se bánom, Starkos Miklós. Miről van szó?</p>
-<p>– Egy fogolyszállítmányról, melyet Arkádiában fogunk átvenni.
-Kétszázhárom ember van, férfi, asszony és gyermek. Ezeket
-elszállíttatjuk Scarpanto-szigetre, a honnét én magam fogom átvinni
-az afrikai partokra. Ön jól tudja, Elizundo, miután nem egyszer
-csináltunk már egymással ily üzletet, hogy a törökök csak
-készpénzfizetés mellett szolgáltatják ki árúikat, vagy pedig oly
-váltók fejében, melyeknek egy jó aláírás biztos értéket ad.
-Eljöttem tehát az ön aláírását kérni és számolok rá, hogy ön azt
-nem fogja megtagadni Skopelonak, a ki ide fogja hozni az
-elkészített váltókat. – Úgy-e bár nincs a dologban semmiféle
-akadály?</p>
-<p>A bankár nem felelt, de hallgatása nem jelenthetett egyebet,
-mint belenyugvást a kapitány kivánságába. Különben is az előzmények
-lekötötték őt.</p>
-<p>– Hozzátehetem, – folytatá Starkos Miklós – hogy az üzlet nem
-rossz. A török hadműveletek rossz fordulatot vesznek
-Görögországban. A navarini ütközetnek rossz következményei lesznek
-a törökökre nézve, miután az európai hatalmak is beavatkoznak. Ha
-le kell mondaniok a küzdelemről, nem lesz többé fogoly, nem lesz
-üzlet és következőleg nyereség se lesz. Épen azért, a legutolsó
-szállítmányok, melyeket tőlük kaphatunk, magas árakon fognak
-elkelni az afrikai partokon. Következőleg nyereségünk lesz az
-üzletből és önnek is. – Számolhatok aláírására?</p>
-<p>– Le fogom számítolni váltóit, – felelé a bankár – tehát nem
-lesz szüksége aláírásomra. <span class="pagenum"><a name="Page_109"
-id="Page_109">-109-</a></span></p>
-<p>– A mint tetszik, Elizundo, – mondá a kapitány – de aláírásával
-is beértük volna. Azelőtt nem habozott volna aláírni váltóimat.</p>
-<p>– Azelőtt máskép volt. Most egészen más nézeteim vannak e
-dolgokról.</p>
-<p>– Ah! valóban? De végre is tegyen tetszése szerint. Hanem többek
-közt igaz-e a hír, a melyet hallottam, hogy ön vissza akar vonulni
-az üzletektől?</p>
-<p>– Igaz, Starkos Miklós, – felelé a bankár szilárdabb hangon – s
-a mi önt illeti, ez az utolsó üzlet, melyet együtt kötünk – miután
-ön annyira ragaszkodik hozzá, hogy megcsináljam.</p>
-<p>– Feltétlenül ragaszkodom hozzá, Elizundo – viszonzá Starkos
-Miklós szárazon.</p>
-<p>Ezzel felkelt, néhányszor megkerülte az irodát, a nélkül
-azonban, hogy nem épen jóakaratú kifejezésű szemeit levette volna a
-bankárról. Végre ismét leült vele szemközt.</p>
-<p>– Elizundo uram, – mondá gúnyos hangon – ön nagyon gazdag lehet,
-miután vissza akar vonulni az üzlettől?</p>
-<p>A bankár nem felelt.</p>
-<p>– Nos, – folytatá a kapitány – mit fog ön csinálni megtakarított
-millióival, melyeket nem vihet el a másvilágra, mert kissé súlyos
-teher volna a hosszú útra. Kire fognak szállni, ha ön
-elköltözött?</p>
-<p>Elizundo még mindig hallgatott.</p>
-<p>– A leányára fognak szállni, – folytatá Starkos Miklós – a szép
-Elizundo Hadsinere. Ő fogja örökölni atyja vagyonát. Semmi sem
-igazságosabb ennél! De mit fog ő velük csinálni, egyedül a világon,
-annyi millió birtokában?</p>
-<p>– A bankár, kissé nehézkesen, felkelt és mintha e vallomás a
-lelkét nyomta volna, gyorsan így felelt: <span class=
-"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p>
-<p>– A leányom nem lesz egyedül.</p>
-<p>– Nőül fogja őt adni? – kérdé a kapitány. – És ugyan kihez, ha
-szabad kérdeznem? Miféle ember fogja nőül venni akarni Elizundo
-Hadsinet, ha megtudja, honnét származik atyja vagyonának nagy
-része? Sőt hozzáteszem, lesz-e Elizundo Hadsinének bátorsága
-valakinek a kezét nyújtani, ha ő maga is megtudja vagyonának
-eredetét.</p>
-<p>– Hogyan tudná meg? – viszonzá a bankár. – Eddig még nem tudja,
-és vajjon ki fogná neki megmondani?</p>
-<p>– Én, ha kell.</p>
-<p>– Ön?</p>
-<p>– Én. Figyeljen rám, Elizundo! és tartsa eszében szavaimat, –
-felelé a <i>Karysta</i> kapitánya szándékos arczátlansággal – mert
-többé nem fogom ismételni azt, a mit most mondok. Ön főleg általam
-szerezte óriási vagyonát a velem együtt véghez vitt óriási
-műveletekből, melyeknél a fejemet koczkáztattam. A rabolt
-szállítmányok és a függetlenségi háború alatt vásárolt és eladott
-rabszolgák értékesítéséből dugta zsebre azon nyereségeket,
-melyeknek összege milliókra rúg. Nos, az igazság azt követeli, hogy
-e milliók rám szálljanak vissza! Ön jól tudja, hogy nekem nincsenek
-előitéleteim. Én nem fogom öntől kérdezni, honnét származik
-vagyona. A háború után magam is vissza fogok vonulni az üzletektől.
-De én sem akarok egyedül maradni az életben s ezért követelem, –
-értsen meg jól, követelem, hogy Elizundo Hadsine Starkos Miklós
-nejévé legyen.</p>
-<p>A bankár visszahanyatlott székére. Érezte, hogy ezen ember
-kezében van, a ki régóta bűntársa volt. Tudta, hogy a
-<i>Karysta</i> kapitánya semmitől se fog visszariadni, hogy czélját
-elérje. Nem kétkedett felőle, hogy szükség <span class=
-"pagenum"><a name="Page_111" id="Page_111">-111-</a></span> esetén
-képes elbeszélni a bankház egész multját. Hogy Elizundo, még
-botrány koczkáztatásával is, tagadólag felelhessen Starkos
-Miklósnak, csupán egy dolgot mondhatott, és azt némi habozás után
-ki is mondta:</p>
-<p>– Leányom nem lehet az öné, Starkos Miklós, mert másé lesz.</p>
-<p>– Másé? – kiáltá Starkos Miklós. – Valóban, épen jókor érkeztem!
-Ah! Elizundo bankár leánya férjhez megy?</p>
-<p>– Öt nap mulva.</p>
-<p>– És kihez? – kérdé a kapitány dühtől reszkető hangon.</p>
-<p>– Egy franczia tiszthez.</p>
-<p>– Egy franczia tiszthez? – Kétségkívül azon philhellenek
-egyikéhez, a kik idejöttek Görögország segítségére.</p>
-<p>– Igen.</p>
-<p>– És mi a neve?</p>
-<p>– D’Albaret Henrik százados.</p>
-<p>– Nos hát Elizundo uram, – mondá Starkos Miklós, közvetlen a
-bankár elé lépve és mereven a szeme közé nézve – ismétlem önnek,
-hogy mikor ez a D’Albaret Henrik százados meg fogja tudni, kicsoda
-ön, többé nem veendi nőül az ön leányát. És midőn az ön leánya meg
-fogja tudni atyja vagyonának eredetét, többé nem is gondolhat rá,
-hogy D’Albaret Henrik százados nejévé legyen. Ha tehát ön még ma
-fel nem bontja a tervezett házasságot, holnap a jegyesek tudni
-fognak mindent! Igen! igen!… az ördög nevére mondom, mindent fognak
-tudni!</p>
-<p>A bankár még egyszer felkelt helyéről. Mereven nézett a
-<i>Karysta</i> kapitányára s a félreismerhetlen kétségbeesés
-hangján így szólt: <span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
-"Page_112">-112-</a></span></p>
-<p>– Jól van! – Öngyilkossá leszek, Starkos Miklós, akkor
-leányomnak nem lesz többé oka magát miattam szégyenleni.</p>
-<p>– Ellenkezőleg, – felelé a kapitány – ép annyi oka lesz a
-jövőben, mint volt a multban, mert az ön halála se fog változtatni
-azon a tényen, hogy Elizundo a szigettenger kalózainak bankára
-volt.</p>
-<p>Elizundo megtörten rogyott székére és nem bírt válaszolni. A
-kapitány tovább folytatá:</p>
-<p>– S ezért nem lesz Elizundo Hadsine D’Albaret Henrik nejévé s
-ezért fogja őt nőül venni Starkos Miklós, akár tetszik a leánynak,
-akár nem.</p>
-<p>A párbeszéd még félóráig tartott s az egyik részről
-esdeklésekből, a másikról fenyegetésekből állt. Bizonyára nem
-szerelemből akarta Starkos Miklós feleségül venni Elizundo leányát,
-hanem azon milliók miatt, melyeket ez az ember bírni óhajtott, s
-ezért semmiféle érv se volt képes megmásítani akaratát.</p>
-<p>Elizundo Hadsine semmit sem tudott azon levélről, mely a
-<i>Karysta</i> kapitányának megérkezését bejelenté, de e naptól
-fogva atyját a szokottnál szomorúbbnak, komorabbnak látta, mintha
-valamely titkos bánat gyötörte volna. Ennélfogva nem is küzdhette
-le élénk nyugtalanságát, midőn Starkos Miklós megjelent a
-bankháznál. Ismerte ezen egyént, kit gyakrabban látott házukhoz
-jönni a háború utóbbi éveiben. Starkos Miklós mindenkor oly undort
-ébresztett benne, melyről nem bírt magának számot adni. Úgy rémlett
-előtte, mintha bizonyos pillantásokat vetett volna rá, melyektől a
-szó szoros értelmében irtózott; noha a kapitány soha sem intézett
-hozzá néhány jelentéktelen szónál egyebet, olyanokat, mint a
-bankház bármelyik régibb kliense. De nem kerülte el az ifjú leány
-figyelmét, hogy atyja a <i>Karysta</i> kapitányának látogatásai
-után <span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
-"Page_113">-113-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_114" id="Page_114"><br />
--114-</a></span> bizonyos ideig mindenkor rendkívül levert, sőt
-mondhatni rémült volt. Innét származott ellenszenve Starkos Miklós
-ellen, melyet eddigelé legalább semmi sem igazolt.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i020hq.jpg"><img src="images/i020.jpg" alt=
-"ELIZUNDO MEGTÖRTEN ROGYOTT LE SZÉKÉRE." title=
-"ELIZUNDO MEGTÖRTEN ROGYOTT LE SZÉKÉRE." /></a>
-<p class="caption">ELIZUNDO MEGTÖRTEN ROGYOTT LE SZÉKÉRE.</p>
-</div>
-<p>Elizundo Hadsine még nem beszélt ezen emberről d’Albaret
-Henrikkel. A viszony, mely a bankházhoz fűzte, nem lehetett egyéb
-üzleti viszonynál, már pedig Elizundo üzleteinek minőségét nem
-ismerte, mivel azokról soha se volt szó köztük. A fiatal tiszt
-tehát nem tudott semmit azon összeköttetésekről, melyek a bankár és
-Starkos Miklós közt léteztek, de még azon viszonyról sem, mely ez
-embert összefűzte ama derék és bátor nővel, kinek életét
-megmentette Chaidarinál s kit csupán Andronika néven ismert.</p>
-<p>De valamint Hadsinenek, úgy Xarisnak is több ízben volt alkalma
-Starkos Miklóst látni és fogadni a Strada Realén levő irodában. Ő
-is hasonló ellenszenvet érzett iránta, mint a fiatal leány.
-Csakhogy erélyes és elszánt természeténél fogva ezen érzelem nála
-máskép nyilvánult. – Mig Elizundo Hadsine került Minden alkalmat
-ezen emberrel találkozni, addig Xaris inkább keresett volna ilyen
-alkalmakat, azon feltétel alatt, hogy «összetörhesse az
-oldalbordáit», mint mondani szokta.</p>
-<p>– Igaz, hogy ehhez nincs jogom, – gondolá magában – de talán ez
-is lesz valamikor.</p>
-<p>Mindezekből az következik, hogy a <i>Karysta</i> kapitányának
-látogatását Elizundonál nem jó szemmel nézte sem Xaris, sem a
-fiatal leány. Sőt ellenkezőleg, nagy megkönnyebbülést is éreztek
-mindketten, midőn Starkos Miklós, a hosszas párbeszéd után, melyből
-semmi se szivárgott ki, elhagyta a házat s elindult a kikötő
-felé.</p>
-<p>Elizundo egy óránál tovább bezárkózva maradt irodájában.
-<span class="pagenum"><a name="Page_115" id=
-"Page_115">-115-</a></span> Még csak mozdulni se hallották. De a
-kiadott parancsnak engedelmeskedni kellett, se leányának, se
-Xarisnak nem volt szabad belépni hozzá, hacsak nem hívja
-valamelyiküket. Miután pedig a látogatás ezúttal sokáig tartott,
-nyugtalanságuk is egyenes arányban növekedett az eltelt idővel.</p>
-<p>Egyszerre megszólalt Elizundo csengetyűje, – de félénk és nem
-biztos kézre valló csöngetés volt ez.</p>
-<p>Xaris e jelre felnyitotta az ajtót, mely többé nem volt belülről
-bezárva és szemközt állt a bankárral.</p>
-<p>Elizundo még mindig összeroskadva ült a karszéken, mint oly
-ember, a ki heves harczot vívott önmagával. Fölemelte fejét,
-Xarisra tekintett, mintha nehezére esnék megismerni a hű embert,
-aztán kezével végig simítván homlokát, elfojtott hangon ejté ki e
-nevet:</p>
-<p>– Hadsine.</p>
-<p>Xaris intett fejével és kiment. A következő perczben az ifjú
-leány atyja előtt állt, ki azonnal, minden bevezetés nélkül, de a
-földre szegezett szemekkel és a felindulástól remegő hangon így
-szólt hozzá:</p>
-<p>– Hadsine! le kell… le kell mondanod azon tervről, hogy
-d’Albaret Henrik százados nejévé légy!</p>
-<p>– Mit mond atyám? – kiáltá az ifjú leány, kit e váratlan csapás
-a szívén talált.</p>
-<p>– Meg kell lenni, Hadsine! – ismétlé Elizundo.</p>
-<p>– Aztán meg fogja ön nekem mondani, miért vonja vissza szavát
-tőlem és tőle? – kérdé az ifjú leány. – Ön tudja, hogy nem szokásom
-akaratával feleselni s ezúttal se fogom azt tenni! De végre is meg
-fogja-e mondani, hogy miért kell lemondanom d’Albaret Henrikkel
-való házasságomról.</p>
-<p>– Azért, Hadsine, mert… mert más férfi nejévé kell lenned –
-suttogá Elizundo.</p>
-<p>Bármily halkan beszélt is, leánya meghallotta. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span></p>
-<p>– Más férfi nejévé! – mondá, nem kevésbé lesujtva a második
-csapástól, mint volt az elsőtől. – És ki az?</p>
-<p>– Starkos kapitány.</p>
-<p>– Ez az ember! – ez az ember!</p>
-<p>E szók önkéntelenül lebbentek el Hadsine ajkairól, ki az
-asztalba kapaszkodott, hogy le ne rogyjék.</p>
-<p>S aztán e határozat szülte felháborodás utolsó fellobbanásában
-így szólt:</p>
-<p>– Atyám, e parancsban, melyet ön nekem, talán akarata ellenére
-ad, van valami, a mit nem tudok magamnak megfejteni. Valamely titok
-lappang alatta, melyet ön vonakodik nekem megmondani.</p>
-<p>– Ne kérdezz semmit! – kiáltá Elizundo. – Semmit!</p>
-<p>– Semmit, atyám?… Legyen!… De ha azért, hogy akaratodat
-teljesítsem, lemondok d’Albaret Henrikről, ha mindjárt életembe
-kerül is… Starkos Miklós neje nem lehetek… Ezt nem követelheti
-tőlem.</p>
-<p>– Meg kell lenni, Hadsine! – ismétlé Elizundo.</p>
-<p>– A boldogságom forog koczkán! – kiáltá az ifjú leány.</p>
-<p>– És az én becsületem!</p>
-<p>– Függhet-e Elizundo becsülete mástól, mint tőle magától?</p>
-<p>– Igen… és ez a más… Starkos Miklós.</p>
-<p>E szók után a bankár felkelt, merev szemekkel, eltorzult
-arczczal, mintha gutaütés kerülgetné.</p>
-<p>Hadsine e látványnyal szemben visszanyerte egész lelki erejét, s
-valóban volt is rá szüksége, hogy távozás közben így
-szólhasson:</p>
-<p>– Jól van, atyám… engedelmeskedni fogok!</p>
-<p>Élete végkép meg volt rontva; – de megértette, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118"><br />
--118-</a></span> hogy valamely borzasztó titok lappang atyja
-összeköttetése alatt a <i>Karysta</i> kapitányával. Megértette,
-hogy mindketten e gyűlöletes ember hatalmában vannak!… Meghajtotta
-fejét és feláldozta magát. Ezen önfeláldozást atyja becsülete
-követelte.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i021hq.jpg"><img src="images/i021.jpg" alt=
-"EGY NŐCSELÉD FELELT D’ALBARETNEK." title=
-"EGY NŐCSELÉD FELELT D’ALBARETNEK." /></a>
-<p class="caption">EGY NŐCSELÉD FELELT D’ALBARETNEK.</p>
-</div>
-<p>Xaris karjai közé fogta fel a csaknem elájult leányt és
-szobájába vezette. Itt megtudta tőle a történteket és hogy milyen
-lemondásba nyugodott bele… Mondanunk sem kell, mennyire fokozódott
-gyűlölete Starkos Miklós iránt.</p>
-<p>Egy óra mulva d’Albaret Henrik, szokása szerint, megjelent a
-bankháznál. A nőcselédek egyike azt felelte neki, hogy Elizundo
-Hadsine nem fogad látogatást. Erre a bankárt akarta látni… A bankár
-nem fogadhatta el. Xarissal akart beszélni… Xaris nem volt az
-irodában.</p>
-<p>D’Albaret Henrik nagy nyugtalanságtól gyötörve tért vissza
-szállodájába. Sohase kapott ily feleleteket. Elhatározta, hogy este
-újból visszatér és nagy aggodalmak közt várt.</p>
-<p>Este hat óra tájban egy levelet adtak át neki a szállodában.
-Megnézte a czímet és megismerte Elizundo kézírását.</p>
-<p>A levél csak a következő sorokat tartalmazta:</p>
-<div class="blockquot">
-<p>«D’Albaret Henrik úr kéretik semmiseknek és nem történteknek
-tekinteni azon terveket, melyek Elizundo bankár leányával való
-házasságára vonatkoztak. Bizonyos okoknál fogva, melyek személyét
-legkevésbé sem illetik, e házasság nem történhetik meg és d’Albaret
-Henrik szíveskedjék megszüntetni látogatásait a bankháznál.</p>
-<p class="right">Elizundo.»</p>
-</div>
-<p>A fiatal tiszt a legelső pillanatban egy szót sem értett abból,
-a mit olvasott. Újra átfutotta a levelet… <span class=
-"pagenum"><a name="Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> Meg
-volt rémülve. Mi történhetett Elizundónál? Miért e változás?</p>
-<p>Hiszen csak tegnap volt még jegyese házánál, hol előkészületeket
-tettek a menyegzőre. A bankár ép oly szíves volt hozzá, mint
-egyébkor. A mi pedig a fiatal leányt illeti, semmi sem mutatott
-arra, hogy érzelmei megváltoztak volna!</p>
-<p>– S aztán e levél alá nincs is Hadsine neve írva, mondá magában.
-Elizundo írta e sorokat… Nem! Hadsinenek nem volt és nincs tudomása
-erről!… Atyja az ő tudta nélkül változtatta meg szándékát… Miért?…
-Én semmi okot sem adtam arra, hogy… Ah! meg fogom tudni, milyen
-akadály az, mely közém és Hadsine közé tolakodott!</p>
-<p>És miután a bankár házánál többé nem fogadták, írt a bankárnak
-«miután – mint levelében mondá – feltétlenül joga van ismerni azon
-okokat, melyek házasságát a legutolsó perczben meghiúsítják».</p>
-<p>Levelére nem kapott választ. Még egyet, sőt egy harmadikat is
-írt. Hasztalan.</p>
-<p>Ekkor Elizundo Hadsinehez fordult. Szerelmükre kérte, hogy
-válaszoljon neki, ha mindjárt azt írná is, hogy többé soha se
-fogják egymást látni… Erre se kapott választ.</p>
-<p>Valószínű, hogy levele nem jutott el az ifjú leányhoz. Legalább
-azt kellett hinnie d’Albaret Henriknek. Eléggé jól ismerte Hadsine
-jellemét és tudta, hogy felelt volna soraira.</p>
-<p>Ekkor a fiatal tiszt kétségbeesésében Xarissal igyekezett
-találkozni. El se távozott többé a Strada Realeből. Óraszámra járt
-fel s alá a bankár háza előtt. Hasztalan volt minden. Xaris talán a
-bankár parancsának, avagy talán Hadsine kérésének engedelmeskedve,
-többé nem ment el hazulról. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_120" id="Page_120">-120-</a></span></p>
-<p>Igy telt el sikertelen járás-keléssel október 24-ik és 25-ik
-napja. D’Albaret Henrik leírhatatlan aggodalmai közepette azt
-hitte, hogy elérte már a szenvedések legvégső határát.</p>
-<p>Csalódott.</p>
-<p>Október 26-án egy hír terjedt el a városban, mely még iszonyúbb
-csapást mért rá.</p>
-<p>Nem csupán Elizundo Hadsineval való házassága ment füstbe – a
-mit már az egész város tudott – hanem Elizundo Hadsine máshoz fog
-nőül menni. D’Albaret Henrik csaknem megsemmisült e hír hallatára.
-Nem ő, hanem más ember lesz Hadsine férje!</p>
-<p>– Meg fogom tudni, ki ez az ember! – kiáltá. – Megismerkedem
-vele, bárki legyen is!… szemtől-szembe fogom látni… Beszélni fogok
-vele és istenemre mondom, kényszeríteni fogom hogy feleljen!</p>
-<p>A fiatal tiszt csakhamar megtudta, ki a vetélytársa. Látta őt
-belépni a bankházba; utána ment midőn onnét távozott és nyomozta a
-kikötőig, hol csónakja a rakpart tövénél várt rá, látta a mint
-visszatért a <i>Karystára</i>, mely egy fél tengeri mérföldnyire
-horgonyozott.</p>
-<p>Vetélytársa tehát Starkos Miklós volt, a <i>Karysta</i>
-kapitánya.</p>
-<p>Ez október 27-én történt. D’Albaret Henrik igen határozott
-értesítésekből megtudta, hogy Starkos Miklós és Elizundo Hadsine
-menyegzője nagyon rövid idő alatt meg fog történni, mert az
-előkészületeket rendkívül siettették. A vallási szertartás a
-Sz.-Spiridion templomban október 30-ra volt bejelentve, tehát
-ugyanazon napra, mely d’Albaret Henrik esküvőjének határidejéül
-volt kitűzve. Csakhogy nem ő lesz a vőlegény, hanem a
-hajóskapitány, a kiről nem tudták honnét jött, sem azt, hogy hová
-megy. <span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
-"Page_121">-121-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_122" id="Page_122"><br />
--122-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 404px;"><a href=
-"images/i022hq.jpg"><img src="images/i022.jpg" alt=
-"A HIRE A VÁROSBAN RENDKIVÜLI FELTÜNÉST KELTETT." title=
-"A HIRE A VÁROSBAN RENDKIVÜLI FELTÜNÉST KELTETT." /></a>
-<p class="caption">A HIRE A VÁROSBAN RENDKIVÜLI FELTÜNÉST
-KELTETT.</p>
-</div>
-<p>D’Albaret Henrik, a ki már nem birta fékezni dühét, el volt
-határozva, kihívni Starkos Miklóst és felkeresni őt, ha kell még az
-oltár előtt is. Ha meg nem ölheti, az fogja őt megölni, de legalább
-így is, úgy is, vége lesz a tűrhetlen helyzetnek.</p>
-<p>Hasztalan ismétlé önmagának, hogy e házasság, ha megtörténik,
-csak Elizundo akaratából történhetik. Hasztalan mondá magának, hogy
-Hadsine kezével az atya rendelkezett.</p>
-<p>– Igen, de Hadsine akarata ellenére… Az erőszaknak enged, mely
-őt ez embernek kiszolgáltatja… Feláldozza magát.</p>
-<p>Október 28-án d’Albaret Henrik egész nap igyekezett Starkos
-Miklóssal találkozni. Leste a partraszállásnál, leste a bankház
-előtt. Hiába! És két nap mulva megtörténik e gyűlöletes menyegző –
-két nap mulva, melyek alatt a fiatal tiszt mindent elkövetett, hogy
-eljusson a fiatal leányhoz, vagy Starkos Miklóssal találkozzék.</p>
-<p>De október 29-én este hat óra tájban egy váratlan esemény
-történt, mely a helyzet kibonyolódását sietteté.</p>
-<p>Délután azon hír kezdett elterjedni, hogy a bankárt agyszélhűdés
-érte.</p>
-<p>És csakugyan, – két órával később Elizundo halva volt.
-<span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
-"Page_123">-123-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>VIII.<br />
-<span class="smaller">Húsz millió a koczkán.</span></h2>
-</div>
-<p>Senki se tudhatta előre, mily következményei lehetnek ezen
-eseménynek. D’Albaret Henrik, mihelyt e hirt megtudta,
-természetesen nem gondolhatott egyebet, mint hogy a következmények
-csakis kedvezők lehetnek ő reá nézve. Elizundo Hadsine menyegzője
-mindenesetre el lesz halasztva. Noha az ifjú leány kétségkívül mély
-fájdalomba volt merülve, d’Albaret Henrik még sem habozott
-megjelenni a halottas háznál; de nem láthatta Hadsinét, se Xarist.
-Nem maradt tehát egyéb hátra mint várni.</p>
-<p>– Ha Hadsine csak atyja akaratának áldozta fel magát, midőn
-jegyeséűl elfogadta Starkos Miklóst, – gondolá magában – akkor e
-házasság nem fog megtörténni most, miután az atyja meghalt.</p>
-<p>Ezen okoskodás helyes volt, s észszerűleg ez következett belőle,
-hogy ha d’Albaret Henrik kilátásai javultak, Starkos Miklós
-kilátásainak rosszabbra kellett fordulniok.</p>
-<p>Igen természetes tehát, hogy e helyzet, másnap reggel, a
-<i>Karysta</i> fedélzetén, a kapitány és Skopelo közt megbeszélés
-tárgyát képezte, melyet az utóbbi kezdeményezett.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> másodkapitánya, reggel tiz óra tájban
-<span class="pagenum"><a name="Page_124" id=
-"Page_124">-124-</a></span> visszatérvén a hajóra, meghozta a
-bankár halálának hírét, mely a városban rendkívüli feltünést
-keltett.</p>
-<p>Az ember azt hihetné, hogy Starkos Miklós, Skopelo legelső
-szavaira nagy haragra gerjedt. Nem az történt. A kapitány tudott
-magán uralkodni és nem szeretett rekriminálni a bevégzett tények
-miatt.</p>
-<p>– Ah! Elizundo meghalt? – mondá egyszerűen.</p>
-<p>– Igen… meghalt.</p>
-<p>– Megölte volna magát? – tevé utána Starkos Miklós halkan,
-mintha magában beszélt volna.</p>
-<p>– Nem, – felelé Skopelo, a ki meghallotta a kapitány
-megjegyzését, – dehogy! Az orvosok konstatálták, hogy Elizundot
-agyszélhűdés érte.</p>
-<p>– Rögtön meghalt?</p>
-<p>– Körülbelül. Azonnal elvesztette eszméletét és halála előtt egy
-szót se birt szólni.</p>
-<p>– Annál jobb, hogy így történt, Skopelo.</p>
-<p>– Kétségkívül, kapitány, főleg ha az arkádiai üzlet be van
-fejezve.</p>
-<p>– Teljesen be van fejezve, – viszonzá Starkos Miklós. –
-Váltóinkat leszámítolta és most már készpénzfizetés mellett
-átveheted a fogoly-szállítmányt.</p>
-<p>– Ej! az ördögbe, node ideje is volt ám! – kiáltá Skopelo. – De
-kapitány, ha ez az üzlet be van fejezve, hogyan állunk a
-másikkal?</p>
-<p>– A másikkal? – felelé Starkos Miklós nyugodtan. – Nos hát, a
-másik is be lesz fejezve úgy a mint kell. Nem látom be, mennyiben
-változott volna a helyzet. Elizundo Hadsine engedelmeskedni fog
-halott atyjának ép úgy, mint az élőnek engedelmeskedett volna és
-ugyanazon okoknál fogva.</p>
-<p>– E szerint kapitány, – mondá Skopelo, – önnek nincs szándékában
-felhagyni a tervvel.</p>
-<p>– Felhagyni! – kiáltá Starkos Miklós oly hangon, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> mely
-eléggé elárulta azon elhatározását, hogy daczolni fog minden
-akadálylyal. – Hiszed-e Skopelo, hogy találkoznék a világon
-egyetlen ember, a ki hajlandó volna becsukni a markát, mikor csak
-fel kell nyitnia, hogy húsz millió bele pottyanjon.</p>
-<p>– Húsz millió! – ismétlé Skopelo mosolyogva csóválván a fejét. –
-Igen! épen én is húsz millióra becsültem Elizundo barátunk
-vagyonának értékét.</p>
-<p>– A vagyon készpénzből és kifogástalan értékpapirokból áll, –
-mondá Starkos Miklós, – következőleg haladéktalanul pénzzé
-tehető.</p>
-<p>– Mihelyt ön lesz a tulajdonosa, kapitány, mert most ez az egész
-vagyon a szép Hadsinere fog szállni…</p>
-<p>– A ki pedig az enyim lesz. Ne félj Skopelo. Egy szavammal
-semmivé tehetem a bankár becsületét és leánya, az atya halála
-előtt, ép úgy mint utána, nagyobbra fogja tartani a becsületet,
-mint vagyonát. De semmit se fogok szólni, mert nem lesz rá szükség.
-Hadsine ép úgy hatalmamban lesz mindig, mint az atyja volt.
-Boldognak fogja magát érezni, hogy a húsz milliót hozományul
-adhatja Starkos Miklósnak, s ha te ebben kétkedel, Skopelo, ez csak
-azt bizonyítja, hogy nem ismered a <i>Karysta</i> kapitányát.</p>
-<p>Starkos Miklós oly önérzetesen beszélt, hogy másodkapitánya, a
-ki különben nem igen volt az illuzióknak nagy barátja, hinni
-kezdte, hogy a megelőző este történt esemény nem fogja akadályozni
-az üzlet megkötését. Csupán egy kis késedelem lesz a dologban,
-ennyi az egész.</p>
-<p>Mily hosszú lesz e késedelem? Ez volt az egyedüli kérdés, mely
-Skopelót és Starkos Miklóst nyugtalanítá, noha ez utóbbi semmi áron
-sem akarta bevallani. Nem mulasztá el megjelenni másnap a gazdag
-bankár temetésén, mely nagyon egyszerűen volt rendezve, feltünően
-<span class="pagenum"><a name="Page_126" id=
-"Page_126">-126-</a></span> kevés számú ember jelenlétében. Itt
-találkozott d’Albaret Henrikkel, de a két férfi csupán néhány
-pillantást váltott egymással, egyéb semmi sem történt.</p>
-<p>Az Elizundo halálát közvetlenűl követett öt nap alatt a
-<i>Karysta</i> kapitánya hasztalan igyekezett az ifjú leányhoz
-bejutni. A bankház ajtaja zárva volt minden ember előtt, mintha
-csak az egész ház kihalt volna a bankárral.</p>
-<p>Egyébiránt d’Albaret Henrik se volt szerencsésebb Starkos
-Miklósnál. Hadsineval nem közlekedhetett se látogatás se levél
-útján. Már azon kezdett tünődni, vajjon az ifjú leány nem hagyta-e
-el Korfut Xaris kiséretében, a kit szintén sehol sem lehetett
-látni.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> kapitánya korántsem mondott le terveiről, sőt
-mindenütt azt beszélte, hogy annak megvalósulása csupán el van
-halasztva. E magaviselet és Skopelo manöverei következtében, ki e
-hírt szándékosan terjesztette, senki se kételkedett Starkos Miklós
-és Elizundo Hadsine házasságában. Csupán arra kellett várni, hogy a
-gyász legelső napjai elmuljanak s talán hogy a bankház pénzügyi
-helyzete szabályszerűleg tisztába hozassék.</p>
-<p>A mi a bankár által hátrahagyott vagyont illeti, mindenki tudta,
-hogy az óriási volt. Sőt a városi pletykák már meg is ötszörözték
-értékét. Igen; erősen állították, hogy Elizundo hagyatéka nem
-kevesebbre rúg száz milliónál! Milyen gazdag örökösnő volt az ifjú
-Hadsine és milyen boldog ember az a Starkos Miklós, a kinek
-odaigérték a kezét! Csupán erről beszéltek nemcsak Korfuban és két
-külvárosában, de a sziget legutolsó falujában is. A bámészkodók
-seregestül tódultak a Strada Realeba. Ha egyebet nem is láthattak,
-legalább látni akarták a hires házat, a melybe annyi pénz vándorolt
-be s a melyben oly temérdek pénznek kellett maradnia, miután bizony
-csak nagyon kevés szivárgott ki belőle. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p>
-<p>Tény az, hogy a vagyon nagyon tetemes volt. Közel húsz millióra
-rugott, és mint Starkos Miklós mondta Skopelonak, legutolsó
-beszélgetésük alkalmával, a hagyaték könnyen elárusítható
-értékpapirokból, nem pedig fekvő birtokból állt.</p>
-<p>Mindezt megtudta Hadsine és vele együtt Xaris is, a bankár
-halálát követő legelső napokban. De egyszersmind azt is megtudták,
-mily módon szerezte Elizundo e vagyont. Xaris eléggé gyakorlott
-volt a bankügyekben, hogy számot adhasson magának a bankház
-üzleteinek természetéről, mihelyt a könyvek és levelezések és egyéb
-iratok rendelkezésére bocsáttattak. Elizundonak kétségkívül az volt
-a szándéka, hogy később mindezen okmányokat megsemmisítse, de a
-halál váratlanul lepte meg. Az okmányok itt voltak és fennhangon
-beszéltek.</p>
-<p>Hadsine és Xaris most már nagyon is jól tudták, honnét
-származtak a milliók. Nem kellett többé kutatniok, mily gyülöletes
-üzletek, mennyi nyomorúság volt az alapja e gazdagságnak. Világos
-volt elöttük, hogyan és miért tartotta Starkos Miklós hatalmában
-Elizundot. Bűntársak voltak. A kalóz egyetlen szavával
-megbecsteleníthette volna a bankárt! Aztán ha jónak látta volna
-eltünni, senki sem akadhatott volna nyomába. Hallgatását fizetteté
-meg az atyával, kinek leányát elrabolta.</p>
-<p>– A nyomorult!… a nyomorult! – kiáltá Xaris.</p>
-<p>– Hallgass! – viszonzá Hadsine.</p>
-<p>Xaris elhallgatott, mert jól érezte, hogy szavai nemcsak Starkos
-Miklóst sujtják.</p>
-<p>Azonban a helyzet kibonyolítását nem lehetett elodázni. Elizundo
-Hadsinenek kellett magára vállalni, hogy a kibonyolítást mindnyájuk
-érdekében siettesse. <span class="pagenum"><a name="Page_128" id=
-"Page_128">-128-</a></span></p>
-<p>Elizundo halála után hatodnapra, este hét óra tájban Xaris a
-rakpart lépcsőjénél várta Starkos Miklóst és felkérte, hogy azonnal
-jöjjön a bankár házához.</p>
-<p>Merész állítást koczkáztatnánk, ha azt mondanók, hogy e meghivás
-nagyon szeretetreméltó hangon volt mondva. Xaris hangja minden volt
-inkább, mint nyájas és biztató, midőn megszólítá a <i>Karysta</i>
-kapitányát. De Starkos Miklós nem az az ember volt, a kit efféle
-csekélység kihoz a sodrából. Elkisérte Xarist a házhoz, hol azonnal
-bevezették az irodába.</p>
-<p>A szomszédok, kik Starkos Miklóst belépni látták az eddig oly
-makacsul elzárt házba, többé nem is kételkedtek rajta, hogy a
-kapitány kilátásai a legkedvezőbbek voltak.</p>
-<p>Starkos Miklós, Elizundo irodájában találta Hadsinét. Az
-iróasztal előtt ült, melyen számos levél, okmány és könyv hevert. A
-kapitány ebből azt következtette, hogy az ifjú leány már
-megismerkedett a bankház ügyeinek állásával; és ebben nem is
-csalódott. De azt kérdezte magában, vajjon tudja-e már, mily
-viszonyban állt a bankár a szigettenger kalózaival?</p>
-<p>Elizundo Hadsine felkelt helyéről, midőn a kapitány belépett, a
-mi feleslegessé tette, hogy látogatóját székkel megkinálja, és
-intett Xarisnak, hogy hagyja őket magukra. Az ifjú leány gyászba
-volt öltözve. Komoly arcza és a virrasztásban kifáradt szemei nagy
-testi kimerültségre vallottak, de legcsekélyebb erkölcsi
-levertséget sem árultak el. E párbeszédnél, melynek szükségképen
-nagyon komoly következményei lesznek mindazokra nézve, kik szóba
-fognak kerűlni, a nyugalomnak egy perczre sem szabad őt
-elhagyni.</p>
-<p>– Itt vagyok Elizundo Hadsine és parancsára állok, – mondá a
-kapitány. – Miért hivatott ide?</p>
-<p>– Két okból, Starkos Miklós, – felelé az ifju leány,
-<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
-"Page_129">-129-</a></span> a ki egyenesen a czélhoz akart érni. –
-Mindenekelőtt azt akartam önnek mondani, hogy házasságunk tervét,
-melyet, mint ön jól tudja, atyám rám erőszakolt, végkép elejtettnek
-kell tekintenie.</p>
-<p>– Erre csak azt felelem, – viszonzá Starkos Miklós nyugodtan, –
-hogy Elizundo Hadsine talán nem gondolta meg szavainak
-következményeit, midőn így beszél.</p>
-<p>– Meggondoltam, – mondá az ifjú leány, – és ön meg fogja érteni,
-hogy elhatározásom megmásíthatatlan, miután semmi se titok előttem
-többé, azon üzletek természetét illetőleg, melyeket az Elizundo-ház
-kötött önnel és az ön társaival, Starkos Miklós.</p>
-<p>A <i>Karysta</i> kapitányára nagyon kellemetlenül hatott e
-szabatos válasz. Kétségkívül el volt rá készülve, hogy Elizundo
-Hadsine ki fogja neki adni formaszerint a kosarat, de egyszersmind
-arra is számolt, hogy meg fogja törni ellentállását, felfedezvén
-előtte, hogy mi volt az atyja és mily viszonyban állt vele. És ime
-a fiatal leány már mindent tudott. Egyik fegyvere, s talán a
-legjobb valamennyi közül, kettétört a kezében. Mindazonáltal nem
-tartá magát lefegyverezettnek és kissé gúnyos hangon mondá:</p>
-<p>– E szerint, ön ismeri az Elizundo-ház ügyeit és daczára, hogy
-ismeri, igy beszél velem?</p>
-<p>– Így beszélek, Starkos Miklós és mindig így fogok beszélni,
-mert a kötelességem így parancsolja.</p>
-<p>– Azt kell-e tehát hinnem, hogy d’Albaret Henrik százados…</p>
-<p>– Ne keverje e dologba d’Albaret Henrik nevét, – viszonzá
-Hadsine élénken.</p>
-<p>Aztán erőt véve magán, minden szükségtelen provokácziót
-elkerülendő, utána tevé:</p>
-<p>– Ön jól tudja, Starkos Miklós, hogy d’Albaret százados
-<span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
-"Page_130">-130-</a></span> sohasem egyezne bele, hogy nőül vegye
-Elizundo bankár leányát.</p>
-<p>– Ez csak azt bizonyítaná, hogy nagyon kényes.</p>
-<p>– Ez azt bizonyítja, hogy becsületes ember.</p>
-<p>– És miért?</p>
-<p>– Azért, mert becsületes ember nem vesz nőül egy örökösnőt, a
-kinek atyja kalózok bankárja volt. Nem! egy becsületes ember nem
-fogadhat el gyalázatos úton szerzett vagyont.</p>
-<p>– De – mondá Starkos Miklós, – nekem úgy látszik, hogy oly
-dolgokról beszélünk, a melyek legkevésbbé se tartoznak az
-eldöntendő kérdésre.</p>
-<p>– E kérdés el van döntve.</p>
-<p>– Engedje megjegyeznem, hogy Elizundo Hadsine nem d’Albaret
-százados, hanem Starkos kapitány jegyese volt. Atyja halálának ép
-oly kevéssé szabad az ő szándékát megváltoztatni, a mint az enyimet
-nem változtatta meg.</p>
-<p>– Én atyámnak engedelmeskedtem, – engedelmeskedtem anélkül, hogy
-ismertem volna azon okokat, melyek őt arra kényszerítették, hogy
-engem feláldozzon. Most már tudom, hogy engedelmességem által a
-becsületét mentettem volna meg.</p>
-<p>– Nos hát, ha ezt tudja, – mondá Starkos.</p>
-<p>– Tudom, – vágott a szavába Hadsine, – tudom, hogy ön volt
-bűntársa, tudom, hogy ön vonta őt bele a gyűlöletes üzletekbe,
-tudom, hogy ön hozta a milliókat e házba, mely azelőtt becsületes
-volt. Tudom, hogy ön atyámat kétségkívül gyalázatának
-felfedezésével fenyegette, ha vonakodnék önnek nőül adni leányát.
-Valóban, hihette ön valaha, Starkos Miklós, hogy midőn beleegyeztem
-önnek nyujtani kezemet, egyebet tettem, mint atyámnak
-engedelmeskedtem?</p>
-<p>– Jól van, Elizundo Hadsine, ön tehát mindent tud. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132"><br />
--132-</a></span> De ha atyjának becsülete drága volt ön előtt
-életében, törődnie kell azzal halála után is és ha ön csakugyan
-vonakodik teljesíteni nekem tett igéretét…</p>
-<div class="figcenter" style="width: 408px;"><a href=
-"images/i023hq.jpg"><img src="images/i023.jpg" alt=
-"NE KEVERJE A DOLOGRA D’ALBARET HENRIK NEVÉT." title=
-"NE KEVERJE A DOLOGRA D’ALBARET HENRIK NEVÉT." /></a>
-<p class="caption">NE KEVERJE A DOLOGRA D’ALBARET HENRIK NEVÉT.</p>
-</div>
-<p>– Akkor ön mindent köztudomásra fog hozni, Starkos Miklós! –
-kiáltá a fiatal leány az undor és megvetés oly erős kifejezésével,
-hogy a szemtelen ember homloka mintha elpirult volna tőle.</p>
-<p>– Igen… mindent; – felelé.</p>
-<p>– Ön azt nem fogja tenni, Starkos Miklós.</p>
-<p>– És miért ne tenném?</p>
-<p>– Mert ez által önmagát is bevádolná.</p>
-<p>– Magamat bevádolni, Elizundo Hadsine! Hát azt hiszi ön, hogy
-ezen üzletek az én nevem alatt köttettek valaha? Azt hiszi ön, hogy
-Starkos Miklós barangol a szigettengeren és űz kereskedést a hadi
-foglyokkal? Nem! Én nem fogom magamat kompromittálni ha beszélek, s
-ha ön rákényszerít, beszélni fogok!</p>
-<p>Az ifjú leány a kapitány arczára nézett. Szemeit, melyek a
-becsületesség bátorságával birtak, nem sütötte le Starkos Miklós
-szemei előtt, bármily borzasztó kifejezés tükrözé is magát
-ezekben.</p>
-<p>– Starkos Miklós, – mondá, – egy szavammal lefegyverezhetném
-önt, mert ön nem irántam való rokonszenvből, vagy szerelemből
-követelte e házasságot, hanem csupán azért, hogy atyám vagyonát
-kezére kerítse. Igen, így szólhatnék önhöz: Ön csak a milliókat
-akarja. Nos hát, itt vannak… vigye el… távozzék… és ne lássam önt
-soha többé!… De én ezt nem fogom mondani Starkos Miklós!… E
-milliókat, melyeket örököltem, nem fogja ön megkapni!… Meg fogom
-tartani… oly czélra fordítom, a milyenre nekem tetszeni fog! Nem!
-ön nem kapja meg!… És most, távozzék e szobából, távozzék e
-házból!… Távozzék!</p>
-<p>Elizundo Hadsine kinyujtott karjával, felemelt fejével
-<span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
-"Page_133">-133-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_134" id="Page_134"><br />
--134-</a></span> megátkozni látszott a kapitányt, a mint megátkozta
-Andronika pár héttel ezelőtt, az apai ház küszöbén. Starkos Miklós
-meghátrált ugyan anyja elől, de ezúttal elszántan tett egy lépést
-az ifjú leány felé.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i024hq.jpg"><img src="images/i024.jpg" alt=
-"KÉT ACZÉLKAR MEGRAGADTA STARKOS MIKLÓST." title=
-"KÉT ACZÉLKAR MEGRAGADTA STARKOS MIKLÓST." /></a>
-<p class="caption">KÉT ACZÉLKAR MEGRAGADTA STARKOS MIKLÓST.</p>
-</div>
-<p>– Elizundo Hadsine! – mondá halk hangon, – igen, nekem kellenek
-e milliók… Bármily áron is kellenek és… meg fogom kapni.</p>
-<p>– Nem… inkább megsemmisítem, inkább a tengerbe dobom! – viszonzá
-Hadsine.</p>
-<p>Starkos Miklós megragadta az ifjú leány karját. A harag
-elbódította; többé nem bírt magán uralkodni. Szemei
-elhomályosodtak; képes lett volna őt megölni.</p>
-<p>Elizundo Hadsine egy pillanat alatt látta mindezt. Meghalni! Mit
-bánta ő ezt most! A haláltól meg nem ijedt volna… De az erélyes
-fiatal leány már rendelkezett magáról… elítélte magát az
-életre.</p>
-<p>– Xaris! – kiáltá.</p>
-<p>Az ajtó kinyilt, Xaris megjelent.</p>
-<p>– Xaris, lökd ki ezt az embert.</p>
-<p>Starkos Miklósnak annyi ideje se volt, hogy hátraforduljon,
-midőn már két aczélkar megragadta. A lélegzete elakadt. Beszélni,
-kiáltani akart… Ép oly kevéssé sikerült ez neki, mint kiszabadulni
-a borzasztó ölelésből. Aztán félig megfojtva, összezúzva, még az
-ordításra is képtelenné téve, kilökték a ház ajtaja elé.</p>
-<p>Xaris e szókat kiáltotta utána:</p>
-<p>– Nem öllek meg, mert ő nem parancsolta, hogy megöljelek. De ha
-parancsolni fogja, megteszem.</p>
-<p>Ezzel becsapta az ajtót.</p>
-<p>Ez időtájt az utcza már néptelen volt. Senki se látta a mi
-történt, vagyis hogy Starkos Miklóst kilökték Elizundo bankár
-házából. De látták őt oda belépni és ez elég volt, mert az
-következett belőle, hogy d’Albaret Henrik megtudván, hogy
-vetélytársát fogadták, midőn <span class="pagenum"><a name=
-"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> őt elutasították; azt
-kellett gondolnia, hogy a <i>Karysta</i> kapitánya továbbra is a
-fiatal leány jegyese maradt.</p>
-<p>Mily csapás volt ez rá nézve! Starkos Miklóst fogadják azon
-háznál, melytől őt egy kérlelhetetlen tilalom távol tartja! Az első
-pillanatban hajlandó volt – és ki ne lett volna az ő helyén? –
-megátkozni Hadsinet. De erőt vett magán, szerelme diadalmaskodott
-haragján és noha a látszat a fiatal leány ellen szólt, mégis így
-kiáltott fel:</p>
-<p>– Nem! nem! ez lehetetlen!… Ő azon emberé legyen!… Ez nem
-történhetik!… Ez nem fog megtörténni!</p>
-<p>Starkos Miklós azonban, daczára Elizundo Hadsine előtt kiejtett
-fenyegetéseinek, elhatározta, hogy hallgatni fog és nem fedezi fel
-a titkot, mely a bankár életére nehezült. Ily módon biztosítá
-cselekvési szabadságát; a leleplezésekre még mindig lesz idő, ha a
-körülmények úgy hoznák magukkal.</p>
-<p>Ebben állapodtak meg Skopelóval. A <i>Karysta</i> másodkapitánya
-előtt semmit se titkolt el az Elizundo Hadsinénál tett látogatása
-alkalmával történtekből, Skopelo helyeselte azon eljárást, hogy
-egyelőre hallgatni fog, de a mellett azt is megjegyezte, hogy a
-dolgok oly fordulatot vesznek, mely terveikre nézve nem épen
-kedvező. Főleg az nyugtalanítá, hogy az örökösnő nem akarta a
-milliók átengedésével megvásárolni titoktartásukat. Miért? Valóban
-nem volt képes megérteni.</p>
-<p>A következő napokon, november 12-ig, Starkos Miklós egy órára se
-hagyta el hajóját. Fontolgatta, találgatta a különböző módokat,
-melyeknek segélyével czélt érhetne. Ezenkívül egy kissé számított
-szerencséjére is, mely bűnös életében mind e napig oly híven
-szolgálta… Ezúttal azonban hiába számított rá.</p>
-<p>D’Albaret Henrik nem kevésbbé elvonultan élt. Nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span>
-újította meg kisérleteit az ifjú leányt láthatni. De azért nem
-esett kétségbe.</p>
-<p>November 12-én este egy levelet hoztak a szállodába. Sejtelme
-azt súgta, hogy e levelet Elizundo Hadsine írta. Felbontotta,
-megnézte az aláírást: nem csalódott.</p>
-<p>A levél csak néhány sort tartalmazott, a fiatal leány
-kézirásával s így hangzott:</p>
-<div class="blockquot">
-<p>«Henrik!</p>
-<p>«Atyám halála visszaadta szabadságomat, de önnek le kell mondani
-rólam! Elizundo leánya nem méltó önhöz. Soha se leszek Starkos
-Miklósé, a ki egy nyomorult ember, de az öné sem lehetek, mert ön
-becsületes ember. – Bocsásson meg! Isten önnel!</p>
-<p class="right">«<i>Elizundo Hadsine.</i>»</p>
-</div>
-<p>D’Albaret Henrik, e sorokat olvasván, időt se vett magának a
-gondolkozásra, hanem szaladt a Strada Realeba.</p>
-<p>A ház be volt zárva és el volt hagyatva, mintha Elizundo Hadsine
-eltávozott volna belőle, hű Xarisával, hogy soha többé vissza se
-térjen. <span class="pagenum"><a name="Page_137" id=
-"Page_137">-137-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>IX.<br />
-<span class="smaller">A lángban álló szigettenger.</span></h2>
-</div>
-<p>Scio sziget, melyet azon időtől fogva többnyire Chiosnak
-neveznek, az égei tengerben fekszik, a smyrnai öböltől nyugatra,
-Lesbostól délre és Samostól éjszakra, közel Kis-Ázsia partjaihoz, s
-a szigettenger keleti részén levő Sporadok szigetcsoportjához
-tartozik. Kerülete nem kevesebb negyven mérföldnél. Legmagasabb
-orma, a Pelinea, ma Illés-hegy, kétezerötszáz lábnyira emelkedik ki
-a tenger színe felett.</p>
-<p>E sziget városai: Volysso, Pitys, Delphinium, Leukonia, Kaukasa
-és Scio közül a legnevezetesebb a legutóbbi, mely egyszersmind
-főváros is. Itt szállt partra 1827 október 30-án Fabvier ezredes
-egy kis csapattal, melynek tényleges létszáma kétszáz főnyi rendes
-katonából, kétszáz lovasból, ezerötszáz scioi zsoldosból, tiz
-mozsárból és ugyanannyi ágyúból állt.</p>
-<p>Az európai hatalmak közbelépése a navarini ütközet után még nem
-oldotta meg végleg a görög kérdést. Angol-, Franczia- és
-Oroszország az új királyságnak csakis azon határokat akarta
-engedélyezni, melyeken túl a felkelés nem terjeszkedett. E
-határkiszabással azonban a görög kormány nem elégedhetett meg,
-hanem az egész szárazföldi Görögországon kívül Krétát és Sciót is
-követelte, melyek autonomiájára nézve szükségesek voltak. Ehhez
-képest, míg Miaulis Kréta meghódítására <span class=
-"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> és
-Dukas a görög szárazföld megszállására indult, Fabvier az említett
-napon partra kelt Maurolimenában, Scio szigetén.</p>
-<p>Könnyen érthető, hogy a görögök el akarták venni a törököktől e
-gyönyörű szigetet, mely a Sporadok valódi gyöngye. Ege, melynél
-tisztább nincs Kis-Ázsiában, csodálatos égaljat ad neki. Sem a
-hőség, sem a hideg nem túlságos itt soha. Az üdítő, mérsékelt
-szellő egészségesebb tartózkodási helylyé teszi a szigettenger
-összes szigeteinél. Egy himnuszban, melyet Homérnak tulajdonítanak,
-kit Scio szülötteül követel, a költő «nagyon kövér»-nek nevezi a
-szigetet. Nyugati részein oly kitünő bora terem, mely versenyezhet
-az ókor legjobb boraival és oly édes méz, mely felülmulja a
-Hymettus mézét. Keleten a narancs és czitrom annyira díszlik, hogy
-hírneve eljut még Nyugat-Európába is. Délen a drága mézga, és a
-művészetek különböző ágaiban, sőt az orvosi tudományban is oly
-gyakran használt mastyx képezi a sziget gazdag jövedelmi forrását.
-Szóval ez isten-áldotta földön a fügefák, datolyapálmák,
-mandulafák, granátalmafák és olajfák mellett Európa déli részeinek
-valamennyi szép faneme díszlik.</p>
-<p>A görög kormány tehát az új királyságba akarta kebelezni e
-szigetet, s ezért vállalkozott meghódítására a derék Fabvier,
-daczára számtalan csalódásainak, melyekben ugyanazok részesítették,
-a kikért vérét ontotta.</p>
-<p>Az év utolsó hónapjaiban sem szüntették meg a törökök
-mészárlásaikat és rablásaikat, a hellén félszigeten, noha Capo
-d’Istria partraszállása Naupliában már jelezve volt. – E diplomata
-megérkezése hivatva volt végét vetni a görögök belső
-viszálykodásainak és egy kézbe összpontosítani a kormányt. De noha
-Oroszország fél évvel később megizente a háborút a szultánnak s
-ekkép hatalmasan elősegítette az új királyság megalakulását,
-<span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
-"Page_139">-139-</a></span> Ibrahim még mindig hatalmában tartá a
-Peloponnesus egy részét és tengerparti városait. S habár nyolcz
-hónappal később, 1828 julius 6-án elhagyni készült e tartományt,
-melyet annyira elpusztított s ámbár ugyanazon évi szeptemberben már
-egyetlen egyiptomi se volt a görög földön, a vad csordák mégis
-pusztítottak még bizonyos ideig Moreában.</p>
-<p>Miután a törökök vagy szövetségeseik a Peloponnesus és Kréta
-több parti városát megszállva tartották, nem lehet csodálkozni a
-felett, hogy a kalózok nagy számmal czirkáltak a szomszéd vizeken.
-Ha nagy károkat okoztak a szigetek között való kereskedést
-közvetítő hajóknak, ennek nem az volt az oka, mintha a görög
-flottillák parancsnokai, a Miaulisok, a Kanarisok és a Tsamadosok
-megszüntek volna őket üldözni, de a tengeri rablók nagy számmal és
-fáradhatlanok voltak és ezen összes vidékeken megszünt minden
-biztonság. A szigettenger lángban állt Krétától Mytilene szigetéig
-és Rhodustól Negropontusig.</p>
-<p>Végre, a valamennyi nemzet söpredékéből összeverődött
-rablóbandák Scio sziget környékét is veszélyeztették és segítségére
-voltak a pasának, ki a fellegvárat védelmezte, melynek ostromát
-Fabvier ezredes a lehető legkedvezőtlenebb körülmények közt volt
-megkezdendő.</p>
-<p>Olvasóink emlékezni fognak, hogy az ioniai szigetek kereskedői,
-kiket a Levante összes állomásainak e fenyegetett állapota nagyon
-elrémített, szövetkeztek egy korvett fölszerelésére, melynek
-feladata volt üldözőbe venni a kalózokat. A <i>Syphanta</i> öt hét
-előtt indult el Korfuból a szigettenger felé. Két vagy három
-szerencsés eredményű megütközés, több nagyon gyanus hajó
-kézrekerítése csak arra ösztönözhette a hajó kapitányát, hogy művét
-erélyesen folytassa. Stradena kapitány, ki <span class=
-"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> azóta
-megfordult Psara, Skyros, Zea, Lemnos, Paros és Santorin vizeiben,
-ép oly vitézséggel mint szerencsével oldotta meg feladatát. Hanem,
-úgy látszott, hogy még mindeddig nem találkozhatott a rejtélyes
-Sacratiffel, kinek feltünését mindenkor a legvészesebb katasztrófák
-jelezték. Gyakran beszéltek róla, de soha sem látta senki.</p>
-<p>November 13-ka körül a <i>Syphantát</i> Scio környékén jelezték,
-sőt egy elfogott hajót is hozott a sziget kikötőjébe és Fabvier
-ezredes gyorsan elbánt a kalóz-hajó legénységével.</p>
-<p>De ez időtől fogva semmiféle hír sem érkezett a korvett felől.
-Senki se mondhatta meg, mely vidéken üldözi jelenleg a szigettenger
-rablóit. Sőt nyugtalankodtak is miatta. E vizeken, melyek tele
-vannak szigetekkel és következőleg állomási pontokkal, eddig ritkán
-múlt el több nap a nélkül, hogy jelenlétét ne jelezték volna.</p>
-<p>Ily körülmények közt ért d’Albaret Henrik Scióba, november
-27-én, nyolcz nappal Korfuból való elindulása után. Régi
-parancsnokához csatlakozott, folytatandó a törökök elleni
-hadakozást.</p>
-<p>Elizundo Hadsine eltünése borzasztó csapás volt rá nézve. A
-fiatal leány tehát elutasítá Starkos Miklóst, mint hozzá méltatlan
-nyomorult embert, de egyszersmind önmagát is méltatlannak itélte
-ahhoz, a kit szive választott. Milyen titok lappanghatott ez alatt?
-Hol lehetett e titkot keresni? Hadsine életében-e, mely oly nyugodt
-és tiszta volt? Bizonynyal nem! Avagy talán atyja életében? De
-milyen közösség létezhetett Elizundo bankár és Starkos Miklós
-kapitány közt?</p>
-<p>Ki felelhetett volna e kérdésekre? A bankház el volt hagyatva.
-Xaris is kétségkivül a fiatal leánynyal egyidejűleg távozott.
-D’Albaret Henrik csak önmagára számíthatott, hogy az Elizundo
-család titkait földerítse. <span class="pagenum"><a name="Page_141"
-id="Page_141">-141-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_142" id="Page_142"><br />
--142-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 409px;"><a href=
-"images/i025hq.jpg"><img src="images/i025.jpg" alt=
-"A SYPHANTÁT SCIO KÖRNYÉKÉN JELEZTÉK." title=
-"A SYPHANTÁT SCIO KÖRNYÉKÉN JELEZTÉK." /></a>
-<p class="caption">A SYPHANTÁT SCIO KÖRNYÉKÉN JELEZTÉK.</p>
-</div>
-<p>D’Albaret Henrik ekkor arra a gondolatra jött, hogy felkutassa
-Korfut, majd az egész szigetet. Hátha Hadsine valamely előtte
-ismeretlen helyen keresett menedéket? Csakugyan van a szigeten,
-itt-ott elszórva nehány falu, melyekben könnyen lehet biztos
-menhelyet találni. Benizze, Santa Decca, Leucimne s még mintegy
-húsz más falu nyugodalmas rejtekhelyet kinál. D’Albaret Henrik nem
-került el egyetlen utat sem, a legszegényebb helységet is
-felkutatta és kereste a fiatal leány nyomát, de nem talált
-semmit.</p>
-<p>Egy jel azonban arra mutatott, hogy Elizundo Hadsine elhagyta
-Korfu szigetét. Az alipai kis kikötőben, a sziget
-nyugat-északnyugati részén megtudta, hogy a legutóbbi napokban egy
-könnyü szerkezetü speronare indult ki a sík tengerre, miután két
-utast várt, a kiknek számára előre kibérelték.</p>
-<p>De ez még nagyon bizonytalan adat volt. Ezenkivül a tények és az
-idő bizonyos összetalálkozásai új tápot adtak a fiatal tiszt
-aggodalmainak.</p>
-<p>Midőn Korfuba visszatért, megtudta, hogy a <i>Karysta</i> is
-elhagyta a kikötőt. S a mi még komolyabbá tette a dolgot, Starkos
-Miklós hajója ugyanazon nap szedte fel horgonyait, midőn Elizundo
-Hadsine eltűnt. Volt-e valamely összefüggés e két esemény közt?
-Hátha a fiatal leányt Xaris-sal együtt tőrbe csalták és erőszakosan
-elrabolták? Ki tudja, nincs-e e pillanatban a <i>Karysta</i>
-kapitányának hatalmában?</p>
-<p>E gondolatra szinte megtört d’Albaret Henrik szive. De mit
-tegyen? A világ melyik pontján keresse Starkos Miklóst? A
-<i>Karysta</i>, melyről nem tudták honnét jött, sem azt, hogy mi
-volt rendeltetési helye, méltán soroztathatott a gyanus természetü
-hajók közé. Mindazonáltal az ifjú tiszt kiverte fejéből a
-gondolatot, mihelyt képes volt magán erőt venni. Elizundo Hadsine
-azt mondta, <span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
-"Page_143">-143-</a></span> hogy nem méltó hozzá és nem is akarta
-őt többé viszont látni, következőleg igen valószinű volt, hogy
-önkénytesen távozott el más vidékre, Xaris védelme alatt.</p>
-<p>Nos hát, ha így van, d’Albaret Henrik tudni fogja őt feltalálni.
-Hátha talán Hadsinét hazaszeretete arra indította, hogy részt
-vegyen a harczban, melyben hazájának sorsa fog eldölni? Talán
-roppant vagyonát, melylyel szabadon rendelkezhetett, a
-függetlenségi harcz czéljaira akarta szentelni? Miért ne követte
-volna ugyanazon szinhelyeken a Bobolinák, a Modenák, az Andronikák
-és más nők példáját, kiket oly határtalanul csodált?</p>
-<p>D’Albaret Henrik, bizonyos levén a felől, hogy Elizundo Hadsine
-nincs már Korfuban, elhatározta magát újra elfoglalni helyét a
-philhellének csapatában. Fabvier ezredes Scióban volt rendes
-hadtestével. Elhatározta, hogy hozzá csatlakozik. Elhagyta az
-ioniai szigeteket, átutazott északi Görögországon, megkerülte a
-patrasi és a lepantoi öblöket, hajóra szállt az eginai öbölben, nem
-minden baj nélkül megmenekült a kalózok elől, kik a Cykladok
-tengerén garázdálkodtak és gyors átkelés után Scióba érkezett.</p>
-<p>Fabvier a fiatal tisztet oly szivélyes fogadtatásban részesíté,
-mely eléggé mutatta, mennyire becsüli őt. A merész katona az ifjú
-századosban nemcsak hű bajtársat látott, hanem egyszersmind
-bizalmas barátot is, a kivel közölhette kellemetlen ügyeit,
-melyeknek nem volt hijával. Az ostromló hadtest jelentékeny részét
-képező zsoldos csapatok fegyelmezetlensége, a rendetlenül, vagy
-épen nem fizetett zsold, a scioták által előidézett
-kellemetlenségek stb. nagy mértékben nehezíték és késleltették
-hadműveleteit. Mindazonáltal Scio fellegvárának ostroma már el volt
-kezdve, d’Albaret Henrik azonban még jókor érkezett, hogy részt
-vehessen az <span class="pagenum"><a name="Page_144" id=
-"Page_144">-144-</a></span> előnyomulási munkálatokban. A
-szövetséges hatalmak két izben meghagyták Fabvier ezredesnek, hogy
-hagyjon fel előkészületeivel, de az ezredes, kit a hellén kormány
-nyiltan támogatott, nem is hederített a meghagyásokra és
-háborítlanúl folytatá előkészületeit.</p>
-<p>Az ostromot nemsokára ostromzárrá változtatták át, de oly
-tökéletlenül, hogy az ostromlottak folyvást kaphattak élelmi és
-lőszereket. Bármint volt is, talán sikerült volna Fabviernek
-hatalmába keríteni a fellegvárat, ha hadserege az éhség miatt
-napról-napra nem szélyedt volna el a szigeten rabolni, s magát
-élelmezni. Ily körülmények közt történt, hogy egy öt hajóból álló
-török hajóraj az ostromzár vonalon áttörve behatolt Scio kikötőjébe
-és az ostromlottaknak kétezer ötszáz főnyi segítséget hozott. Igaz,
-hogy valamivel később Miaulis is megjelent hajóhadával Fabvier
-ezredes segítségére, de későn érkezvén, vissza kellett
-vonulnia.</p>
-<p>A görög admirállal együtt nehány hajó érkezett önkéntesekkel,
-kik a scioi ostromló hadtest erősítésére voltak rendeltetve.</p>
-<p>Egy nő is csatlakozott hozzájuk.</p>
-<p>Andronika, miután a Peloponnesusban a legutolsó óráig harczolt
-Ibrahim katonái ellen, részt akart venni a háború befejezésében is,
-a mint részt vett a kezdetében. Ezért jött Scioba és el volt
-szánva, ha kell, meghalni e szigeten, melyet a görögök új
-királyságukhoz akartak csatolni. Ez rá nézve mintegy
-kiengesztelődés lett volna azon gonosz tettekért, melyeket
-méltatlan fia ugyancsak itt követett el, az 1822-iki borzasztó
-vérengzések alkalmával.</p>
-<p>Akkoriban a szultán e rettenetes ítéletet mondta ki Scióra: tűz,
-vas, rabszolgaság. A végrehajtással Kara-Ali kapudán pasa volt
-megbizva. Végre is hajtotta. Vérengző csordái partra szálltak a
-szigeten. A tizenkét <span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
-"Page_145">-145-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_146" id="Page_146"><br />
--146-</a></span> évesnél idősebb férfiakat és a negyven évesnél
-idősebb asszonyokat könyörtelenül lemészárolták. A többit
-rabszolgákká tették és el akarták vinni a smyrnai és az
-északafrikai vásárokra. A harminczezer török ekkép tűzzel, vassal
-elpusztította az egész szigetet. Huszonháromezer sciotát gyilkoltak
-le. Negyvenhétezer ember volt eladásra szánva.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 401px;"><a href=
-"images/i026hq.jpg"><img src="images/i026.jpg" alt=
-"SCIO OSTROMA MEG VOLT KEZDVE." title=
-"SCIO OSTROMA MEG VOLT KEZDVE." /></a>
-<p class="caption">SCIO OSTROMA MEG VOLT KEZDVE.</p>
-</div>
-<p>Ekkor lépett közbe Starkos Miklós. Czinkosai és ő, miután
-kivették részüket a mészárlásból és rablásból, főügynökeivé lettek
-e gyalázatos kereskedésnek, mely egy óriási embercsordát
-szolgáltatott ki az ottomán kapzsiságnak. A szerencsétlen
-rabszolgák ezreit e renegát hajói szállították el Kis-Ázsia és
-északi Afrika partjaira. Starkos Miklós e gyalázatos műveletek
-által lépett összeköttetésbe Elizundo bankárral, s innét eredtek
-azon roppant nyereségek, melyekből az oroszlánrész Hadsine atyjának
-jutott.</p>
-<p>Andronika nagyon is jól tudta, mily részt vett Starkos Miklós a
-sciói mészárlásokban és mily szerepet játszott ezen iszonyú
-körülmények közt. Ezért akart ide jönni, a hol ezerszer is
-megátkozták volna, ha tudják, hogy ő e nyomorult ember anyja. Úgy
-tartotta, hogy fiának bűneiért bűnhödik ha a szigeten harczol és
-vérét ontja a scioták ügyéért.</p>
-<p>De mihelyt Andronika partra szállt Scio szigetén, csaknem
-elkerülhetlenné vált, hogy előbb-utóbb ne találkozzék d’Albaret
-Henrikkel. És csakugyan Andronika, nehány nappal megérkezése után,
-január 13-án egészen váratlanul megpillantá a fiatal tisztet, a ki
-életét mentette volt meg a chaidarii csatában.</p>
-<p>A nő feléje sietett tárt karokkal és felkiáltott:</p>
-<p>– D’Albaret Henrik!</p>
-<p>– Ön!… Andronika… ön! – mondá az ifjú tiszt. – Ön itt?
-<span class="pagenum"><a name="Page_147" id=
-"Page_147">-147-</a></span></p>
-<p>– Igen, – felelé a nő. – Nem ott van-e az én helyem, a hol még
-harczolni kell elnyomóink ellen?</p>
-<p>– Andronika, – viszonzá d’Albaret Henrik, – legyen büszke
-hazájára. Legyen büszke e haza gyermekeire, kik azt önnel együtt
-védelmezték. Rövid idő mulva egyetlen török katona sem lesz görög
-földön.</p>
-<p>– Tudom d’Albaret Henrik! vajha az Isten megóvná életemet e
-napig.</p>
-<p>S ekkor Andronika elmondá élettörténetét azon időponttól fogva,
-midőn a chaidarii csata után elváltak egymástól. Elbeszélte
-utazását szülőföldjére a Mainába, melyet még egyszer s utoljára
-látni óhajtott, majd élményeit a peloponnesusi hadseregnél és
-megérkezését Scióba.</p>
-<p>D’Albaret Henrik is elbeszélte, mily körülmények közt került
-Korfuba, mily összeköttetésben állt Elizundo bankárral, beszélt
-tervezett és meghiúsult házasságáról, Hadsine eltünéséről és azon
-reménységéről, hogy sikerülni fog őt egykor feltalálni.</p>
-<p>– Igen, d’Albaret Henrik – viszonzá Andronika. – És ha ön ma még
-nem is tudja, mily titok nehezül a fiatal leány életére, a felől
-biztos lehet, hogy ő méltó önhöz. Igen, ön viszont fogja őt látni
-és oly boldogok lesznek, a mint mindketten megérdemlik.</p>
-<p>– De mondja meg Andronika, – kérdé d’Albaret Henrik, – nem
-ismerte ön Elizundo bankárt?</p>
-<p>– Nem, – felelé Andronika, – Hogyan ismerném, és miért kérdi ön
-ezt tőlem?</p>
-<p>– Azért, mert gyakran volt alkalmam az ön nevét említeni előtte,
-– felelé az ifjú tiszt, – s e név nagyon sajátságos módon vonta
-magára figyelmét mindannyiszor. Egy izben megkérdezte, nem tudom-e,
-mi történt önnel, elválásunk óta. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span></p>
-<p>– Én nem ismertem őt d’Albaret Henrik, sőt még említtetni se
-hallottam Elizundo bankár nevét soha.</p>
-<p>– Akkor hát ez alatt is titok lappang, melyet nem tudok magamnak
-megmagyarázni, s mely kétségkívül soha sem lesz felderítve, miután
-Elizundo nincs többé.</p>
-<p>D’Albaret Henrik elhallgatott. Korfui emlékei fölmerültek
-lelkében. Eszébe jutott mindaz, a mit szenvednie kellett, s a mit
-még ezután fog szenvedni Hadsinetól távol.</p>
-<p>Aztán újra Andronikához fordult e szókkal:</p>
-<p>– És mit szándékozik ön tenni, ha a háború be lesz fejezve?</p>
-<p>– Az Isten akkor megkegyelmez nekem, – felelé Andronika, – és
-elszólit e világról, melyben hogy élnem kellett, eléggé gyötör
-miatta lelkiismeretem.</p>
-<p>– Gyötri a lelkiismerete, Andronika?</p>
-<p>– Igen.</p>
-<p>És a szerencsétlen anya csaknem kimondta, hogy már élete magában
-is bűn volt, miután <i>oly</i> fiút szült a világra.</p>
-<p>De csakhamar elűzte e gondolatot.</p>
-<p>– A mi önt illeti, d’Albaret Henrik, ön még fiatal és az Isten
-hosszúra fogja nyújtani életét. Használja arra, hogy feltalálja
-azt, a kit elvesztett és a ki önt szereti.</p>
-<p>– Igen, Andronika, én keresni fogom őt mindenütt, valamint
-keresni fogom a gyűlölt vetélytársat is, a ki közénk
-furakodott.</p>
-<p>– Ki volt ez az ember? – Kérdé Andronika.</p>
-<p>– Egy kapitány, egy gyanus hajó parancsnoka, – felelé d’Albaret
-Henrik; – mihelyt Hadsine eltűnt, ő is elhagyta Korfut.</p>
-<p>– Mi a neve?</p>
-<p>– Starkos Miklós. <span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
-"Page_149">-149-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_150" id="Page_150"><br />
--150-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i027hq.jpg"><img src="images/i027.jpg" alt=
-"«ÖN MÉG FIATAL D’ALBARET HENRIK!»" title=
-"«ÖN MÉG FIATAL D’ALBARET HENRIK!»" /></a>
-<p class="caption">«ÖN MÉG FIATAL D’ALBARET HENRIK!»</p>
-</div>
-<p>– Ő!…</p>
-<p>Csak egy szó hija volt, hogy Andronika elárulja titkát, és
-megvallja, hogy ő a Starkos Miklós anyja!</p>
-<p>E név, melyet d’Albaret Henrik oly váratlanul ejtett ki,
-leírhatatlan rémületet idézett elő nála. Bármennyire tudott is
-magán uralkodni, fia nevének hallatára szörnyen elhalványult. Tehát
-Starkos Miklós okozta mind azon szerencsétlenséget, mely ez ifjút
-érte, a ki az ő életét megmentette, a saját élete
-koczkáztatásával!</p>
-<p>De d’Albaret Henrik figyelmét se kerülte el a hatás, melyet
-Starkos Miklós neve Andronikára gyakorolt. Igen természetesen
-kiváncsi volt tudni az okát.</p>
-<p>– Mi baja?… Mi baja? – kérdé. – Miért zavarodott meg ennyire a
-<i>Karysta</i> kapitánya nevének hallatára. Szóljon!… szóljon!…
-ismeri azt, a ki e nevet viseli?</p>
-<p>– Nem, d’Albaret Henrik, nem, – felelé Andronika, önkénytelenül
-hebegve.</p>
-<p>– De igen!… ön ismeri!… Andronika, könyörgöm, mondja meg, ki ez
-az ember… mit tett… hol van e perczben… hol találhatnám fel?</p>
-<p>– Nem tudom.</p>
-<p>– Igen… ön tudja!… ön tudja Andronika és nem akarja nekem
-megmondani… nekem! nekem!… Talán egyetlen szavával nyomára vezetne…
-Talán Hadsine nyomára is… és ön nem akar szólni!</p>
-<p>– D’Albaret Henrik, – viszonzá Andronika oly hangon, melynek
-szilárdsága többé nem hazudtolta meg magát, – én nem tudok semmit…
-Nem tudom merre van az a kapitány… Nem ismerem Starkos Miklóst!</p>
-<p>E szókkal elhagyta az ifjú tisztet, a ki a legnagyobb felindulás
-hatása alatt állt. De e percztől fogva sikertelen volt minden
-iparkodása, Andronikával találkozni. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> A bátor nő kétségkívül
-átment Scióról a görög szárazföldre. D’Albaret Henriknek le kellett
-mondani a reményről, hogy vele találkozhassék.</p>
-<p>Fabvier ezredes hadjárata is nem sokára bevégződött minden
-eredmény nélkül.</p>
-<p>A szökések csakhamar nagyon gyakoriakká lettek az ostromló
-seregben. A katonák, daczára tisztjeik könyörgéseinek, hajóra
-keltek és elhagyták a szigetet. A tüzérek, kikre Fabvier
-mindenekfelett számított, cserben hagyták ágyúikat. Semmit sem
-lehetett tenni e csüggedéssel szemben, mely erőt vett a legjobbakon
-is.</p>
-<p>Fel kellett tehát hagyni az ostrommal és visszatérni Syrába, a
-hol ezt a szerencsétlen expedicziót szervezték. Fabvier ezredes
-itt, hősies harczainak jutalmául, nem kapott egyebet
-szemrehányásoknál s a legfeketébb hálátlanság tanujeleinél.</p>
-<p>D’Albaret Henrik el volt határozva Sciót a vezérrel együtt
-elhagyni. De a szigettenger melyik pontja felé irányozza
-kutatásait? Még nem volt magával tisztában ez iránt, midőn egy
-véletlen esemény véget vetett habozásának.</p>
-<p>Egy nappal előbb, mintsem hajóra akart kelni, hogy
-átszállíttassa magát a görög szárazföldre, levelet kapott a
-postán.</p>
-<p>A levél a korinthusi postabélyeggel volt ellátva, d’Albaret
-Henrik századosnak volt czímezve s a következő sorokat
-tartalmazta:</p>
-<p>«A korfui <i>Syphanta</i> korvett törzskarában egy állomás van
-üresedésben. Nem volna kedve d’Albaret kapitánynak e hajóra szállni
-és folytatni a Sacratif és a sziget-tenger kalózai ellen megkezdett
-hadjáratot?</p>
-<p>«A <i>Syphanta</i> márczius hónap legelső napjaiban az Anapomera
-hegyfok vizeiben fog tartózkodni és csónakja <span class=
-"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span>
-folyvást a hegyfok tövében, az Ora öblöcskében lesz.»</p>
-<p>«D’Albaret Henrik százados azt tegye, a mit hazaszeretete
-parancsol.»</p>
-<p>Az aláírás hiányzott. A kézirás ismeretlen volt. Semmi sem
-árulta el az ifjú tiszt előtt, ki lehetett a levél irója.</p>
-<p>Mindenesetre e sorok legalább hírt hoztak a korvett felől,
-melyről már bizonyos idő óta nem hallottak beszélni. Ezenkivül
-d’Albaret Henriknek alkalma nyilt újra gyakorolni a
-tengerész-mesterséget. Végre pedig lehetővé lett rá nézve üldözőbe
-venni Sakratifot s talán megszabadítani tőle a szigettengert, – sőt
-talán, – s ez nem csekély befolyást gyakorolt elhatározására, –
-alkalom kinálkozhatott e vizeken találkozni Starkos Miklóssal és
-hajójával.</p>
-<p>D’Albaret Henrik tehát rögtön elhatározta magát, elfogadni a
-névtelen levélben foglalt ajánlatot. Elbucsúzott Fabvier
-ezredestől, ugyanakkor midőn ez elindult Syra felé; aztán egy kis
-hajót bérelt ki és útra kelt a sziget északi pontjára.</p>
-<p>Az átkelés nem tarthatott soká, főleg miután jó délkeleti szél
-fújt; a hajócska elhaladt a koloquintai kikötő előtt, az anossai
-szigetek és a Pampaka hegyfok közt. E hegyfokon túl egyenesen az
-orai hegyfok felé tartott és a part mellett haladt előre, a
-hasonnevű öblöcske irányában.</p>
-<p>D’Albaret Henrik márczius elsején délután szállt partra.</p>
-<p>– Én d’Albaret Henrik százados vagyok, – mondá a fiatal tiszt a
-csónak legénységét vezénylő tisztnek.</p>
-<p>Egy csónak várt rá a parti szirt alatt. A sík tengeren egy
-korvett horgonyzott.</p>
-<p>– A hajóra akar szállni d’Albaret Henrik százados úr? – kérdé az
-altiszt. <span class="pagenum"><a name="Page_153" id=
-"Page_153">-153-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_154" id="Page_154"><br />
--154-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i028hq.jpg"><img src="images/i028.jpg" alt=
-"EGY CSOLNAK VÁRT RÁ A PARTI SZIRT ALATT." title=
-"EGY CSOLNAK VÁRT RÁ A PARTI SZIRT ALATT." /></a>
-<p class="caption">EGY CSOLNAK VÁRT RÁ A PARTI SZIRT ALATT.</p>
-</div>
-<p>– Azonnal.</p>
-<p>A csónak elindult, s a hat evezős hatalmas evezőcsapásai
-csakhamar átszállították a korvettre, mely legföljebb egy tengeri
-mérföldnyire horgonyzott.</p>
-<p>Mihelyt d’Albaret Henrik csónakja a hajó baloldalához ért, egy
-éles fütty hallatszott, majd egy ágyúlövés dördült el, melyet más
-kettő nyomon követett. Azon perczben, midőn az ifjú tiszt a
-fedélzetre lépett, az egész legénység, mely úgy volt felállítva,
-mint díszszemléknél szokás, fegyvereivel tisztelgett és a korfui
-lobogót felvonták az árboczra.</p>
-<p>A korvett másodkapitánya ekkor előlépett s erős hangon, hogy
-mindenki meghallhassa, így szólt:</p>
-<p>– A <i>Syphanta</i> tisztjei és legénysége szerencséseknek érzik
-magukat, a hajó fedélzetén üdvözölhetni d’Albaret Henrik
-parancsnokot! <span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
-"Page_155">-155-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>X.<br />
-<span class="smaller">Hadjárat a szigettengeren.</span></h2>
-</div>
-<p>A <i>Syphanta</i>, egy másodrendű korvett, huszonkét 24 fontos
-ágyúval volt felszerelve s ezenkívül, a mi akkoriban nagy ritkaság
-volt, hat 12 fontos ágyút vitt fedélzetén. Hosszúra elnyúló
-hajótestével és keskeny farával gyorsaság tekintetében a legjobb
-hajókkal versenyezhetett. Elbirta a legnehezebb vitorlázatot is és
-képes volt a partot csaknem mindenütt megközelíteni, aránylag
-sekély vízjárásánál fogva. Ha parancsnoka merész tengerész volt,
-kifeszíthette minden vitorláját, mert a <i>Syphanta</i> minden
-bizonynyal ép oly kevéssé hajlott volna alattuk oldalvást, mint
-bármelyik fregatt. Inkább szétzúzta volna árboczait, hogysem
-elsülyedjen a vitorlatömeg alatt. Innét volt az, hogy még az erősen
-zajongó tengeren is rendkívüli sebességgel birt előre haladni, s
-épen ezért volt remélhető, hogy sikerrel fogja megoldani a
-rábízottakat azon kalandos czirkálásában, melyet feladatául tűztek
-ki a sziget-tenger kalózai ellen szövetkezett tulajdonosai.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> katonai parancsnokság alatt állt, noha nem
-volt hadihajó a szó szoros értelmében; a mennyiben nem egy állam,
-hanem egyszerű magánfelek tulajdona volt. Tisztjei és legénysége
-becsületére váltak volna a legelső franczia vagy angol korvettnek.
-A műveletekben hasonló szabályosság, a fedélzeten hasonló
-<span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
-"Page_156">-156-</a></span> fegyelem és rend uralkodott, akár úton
-volt a hajó, akár horgonyon pihent. Nyoma sem volt a hosszú útra
-fölszerelt hajókon uralkodó hanyagságnak, mely azt eredményezi,
-hogy a legénység vitézsége nincs mindenkor annyira szabályozva,
-mint a hadi tengerészet bármelyik hajójának parancsnoka
-megkövetelné.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> legénysége kétszázötven emberből állt, kik
-nagyrészt francziák voltak a provence-i partokról; a többi
-angolokból, görögökből és korfiotákból került ki. Ügyes és
-gyakorlott, a harczban bátor, minden izében tengerész volt
-valamennyi és annyival inkább lehetett reájuk számítani, mivel
-mindnyájuknak volt már alkalmuk kitartásukat és vitézségüket
-bebizonyítani. Az altisztek és felügyelők méltóknak bizonyultak
-hivatásukra, mely abból áll, hogy közvetítőkül szolgáljanak a
-tisztek és a legénység közt. A törzskar négy hadnagyból és nyolcz
-hadapródból volt alakítva, kik származásukra nézve szintén
-korfioták, angolok vagy francziák voltak. Todros, a másodkapitány,
-teljesen ismerte a szigettengert és rendkívül jártas volt e
-tengeren, melynek legfélreesőbb zugait is hivatva volt a korvett
-felkutatni. Az összes öblökben és beszögelésekben egyetlen sziget
-se létezett, melyet ne ismert volna. Valamennyi szigetecske
-fekvését meghatározta már előbbi hadjárataiban. Az összes szorosok
-és szigetcsatornák iránya: szélessége és mélysége ép oly tüzetesen
-fel volt jegyezve elméjében mint a legjobb térképeken.</p>
-<p>E görög tengerész, ki mintegy ötven éves ember és hydrai
-származású volt, azelőtt Kanaris és Tomasis parancsnoksága alatt
-szolgálván, megbecsülhetetlen segítség volt a <i>Syphanta</i>
-kapitányára nézve.</p>
-<p>A korvett, mint czirkáló hajó, elindulása perczétől fogva
-Stradena kapitány vezénylete alatt állt; és a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> legelső
-hetek alatt, mint említők, a szerencse kisérte utain. Elsülyesztett
-kalózhajók, jelentékeny zsákmány – kezdetnek igen szép volt. De a
-hadjárat nagyon is érezhető veszteségekkel is járt, úgy a
-legénységre, mint a törzskarra nézve. Meglehetősen hosszú ideig
-azért nem érkezett hír a <i>Syphantáról</i>, mert február 27-én
-kénytelen volt megütközni Lemnos előtt egy kalózhajórajjal.</p>
-<p>E csata nem csupán negyven ember életébe került, kik részint
-elestek, részint megsebesültek; de egy golyó Stradena kapitányt is
-halálosan megsebezte.</p>
-<p>Ekkor Todros kapitány vette át a hajó vezényletét, s miután
-biztosítá a győzelmet, visszavonult az eginai kikötőbe, mert a hajó
-teste és árboczai sürgős javításokat igényeltek.</p>
-<p>Itt, nehány nappal a <i>Syphanta</i> megérkezése után, azon
-meglepő hír jutott köztudomásra, hogy a korvettet nagyon drágán
-megvásárolta egy raguzai bankár, kinek meghatalmazottja meg is
-jelent Eginában, átvenni a papirokat. Az egész dolog annyira
-rendben volt, hogy még csak kételyt sem lehetett támasztani az
-üzlet szabályossága iránt; ellenkezőleg, szabály szerint és
-teljesen beigazoltatott, hogy a korvett nem volt többé a korfui
-kereskedők tulajdona, kiknek a hajó eladása tetemes nyereséget
-hozott.</p>
-<p>De ha a <i>Syphanta</i> tulajdonost cserélt is, rendeltetése
-ugyanaz maradt. Megtisztítani a szigettengert a pusztító rablóktól,
-szükség esetén hazájukba visszaszállítani a netalán megszabadítandó
-foglyokat és fel nem hagyni czirkálásaival mindaddig, míg e
-tengereket meg nem szabadította a legborzasztóbb rablótól, Sacratif
-kalóztól; ez volt ezentúl is feladata. A szükséges javítások
-befejeztetvén, a másodkapitány parancsot kapott Scio sziget északi
-partjain czirkálni, a hol majd <span class="pagenum"><a name=
-"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> meg fog jelenni az új
-kapitány, a ki ezentúl «Isten után ura» lesz a hajónak.</p>
-<p>Ezen időtájban történt, hogy d’Albaret Henrik azon lakonikus
-levelet kapta, melyben tudtára adták, hogy egy állomás van
-üresedésben a <i>Syphanta</i> tiszti karában.</p>
-<p>Tudjuk, hogy elfogadta az ajánlatot, nem is sejtvén, hogy az
-üresedésben levő állomás a parancsnok állomása. Ezért történt, hogy
-mihelyt a fedélzetre lépett, a másodkapitány, a tisztek és a
-legénység parancsnoksága alá helyezék magukat, mialatt a korfui
-lobogót ágyúlövések üdvözölték.</p>
-<p>D’Albaret Henrik mindezekről azon beszélgetés alatt értesült,
-melyet Todros másodkapitánynyal folytatott. Az okmány, mely a
-korvett parancsnokságát ráruházta, teljesen rendben volt. Az ifjú
-tiszt fenhatóságát tehát senki se tehette, nem is tette vitássá.
-Ezenkívül a hajó több tisztje ismerte őt. Tudták, hogy
-tengerészhadnagy volt, a franczia hadi tengerészet legfiatalabb, de
-egyszersmind legkiválóbb tisztjeinek egyike. A függetlenségi
-háborúban való szereplése megérdemlett hirnevet biztosított
-számára, nevét meg is éljenezte az egész legénység mindjárt a
-legelső szemle alkalmával, melyet a <i>Syphanta</i> fedélzetén
-tartott.</p>
-<p>– Tisztek és matrózok, – mondá d’Albaret Henrik egyszerűen, –
-ismerem a <i>Syphanta</i> hivatását. Isten segítségével be fogjuk
-azt tölteni, teljesen. Tisztelet egykori parancsnokotoknak,
-Stradena kapitánynak, a ki dicsőségesen esett el kapitányi helyén.
-Számolok reátok. Ti is számoljatok énreám!</p>
-<p>Másnap, márczius 2-án, Scio partjai és a felettük kimagasló
-Illéshegy eltünt a látóhatárról s a korvett a szigettenger északi
-részei felé vitorlázott.</p>
-<p>A jó tengerészre nézve egy rövid áttekintés és fél napi utazás
-elég arra, hogy hajójának értéke felől tisztában <span class=
-"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160"><br />
--160-</a></span> legyen. A szél északnyugat felől és elég erősen
-fújt, a nélkül, hogy a vitorlatömeget csökkenteni kellett volna.
-D’Albaret kapitány tehát a legelső naptól fogva meggyőződhetett
-hajójának kitünő tulajdonságairól.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i029hq.jpg"><img src="images/i029.jpg" alt=
-"D’ALBARET LEGELSŐ HADISZEMLÉJE A HAJÓN." title=
-"D’ALBARET LEGELSŐ HADISZEMLÉJE A HAJÓN." /></a>
-<p class="caption">D’ALBARET LEGELSŐ HADISZEMLÉJE A HAJÓN.</p>
-</div>
-<p>– Két vitorlányi előnyt adhat a szövetséges hajóhad bármelyik
-hajójának, – mondá Todros kapitány – és még se maradna mögötte
-bármily erős szélben.</p>
-<p>Ez a derék tengerész ajkain azt jelentette, hogy először:
-semmiféle vitorlás hajó sem volna képes sebesség tekintetében
-legyőzni a <i>Syphantát</i> és másodszor, hogy erős árboczainál és
-szilárdságánál fogva összes vitorláit kifeszíthette oly viharban
-is, mely minden más hajót kényszerített volna a vitorlák egy részét
-bevonni, ha nem akarta az elsülyedést koczkáztatni.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> elindult észak felé, kelet felől hagyván
-Metelin vagy Lesbos szigetét, az arkhipelagus legnagyobb
-szigeteinek egyikét.</p>
-<p>A korvett másnap e sziget mentében haladt el, hol a görögök már
-a háború kezdetén, 1821-ben, jelentékeny előnyt vívtak ki a török
-hajóraj felett.</p>
-<p>– Magam is ott voltam, – mondá Todros kapitány d’Albaret
-parancsnoknak. – Május havában történt. Hetven kicsi briggel négy
-török fregattot, négy korvettet és öt hadihajót vettünk üldözőbe,
-melyek a metelini kikötőbe menekültek. Egy nagy hadihajó elindult
-Konstantinápolyba segítségért, de mi erős vadászatot tartottunk rá
-és a levegőbe röpítettük kilenczszázötven emberből álló
-legénységével. Igen, én is ott voltam és én gyújtottam meg a kénből
-és szurokból készült ingeket, melyeket a hajó orrára raktunk. Igen
-jó ingek ezek, parancsnok úr, nagyon jól tartják a meleget, ajánlom
-önnek alkalmilag… a kalózok ellen.</p>
-<p>Egész öröm volt hallani Todros kapitányt, a mint <span class=
-"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> széles
-jó kedvvel elbeszélte viselt dolgait, mint a vén tengerészek
-szokták. Csakhogy a mit a <i>Syphanta</i> másodkapitánya beszélt,
-az igaz is volt, az utolsó szóig.</p>
-<p>D’Albaret Henrik nem ok nélkül vitorlázott észak felé, miután a
-korvett vezényletét átvette. Néhány nappal Scióból való elindulása
-előtt gyanus hajókat jeleztek Lemnos és Samothrake szomszédságában.
-Néhány levantei hajót kiraboltak és felgyújtottak csaknem az
-európai Törökország partjain. Talán a kalózok, mióta a
-<i>Syphanta</i> oly makacsul vadászott rájuk, czélszerűbbnek
-tartották a szigettenger legészakibb részeibe visszahúzódni. Ez
-csupán óvatossági rendszabály volt részükről.</p>
-<p>Metelin vizeiben semmi gyanusat sem talált d’Albaret Henrik.
-Csupán néhány kereskedő-hajó volt ott, melyeknek parancsnokai
-érintkezésbe léptek a korvettel és jelenléte által nagyon
-megnyugtatva érezték magukat.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i>, noha a napéjegyen viharos időszaka által
-kemény próbára tétetett, két hétig lelkiismeretesen teljesíté
-hivatását. Két vagy három erősebb szélvihar alkalmat nyújtott
-d’Albaret Henriknek, megítélni nemcsak a hajó kitünő
-tulajdonságait, hanem egyszersmind a legénység ügyességét is. De
-egyúttal őt is megismerték és a franczia tengerésztisztek jó
-hírneve nem lett általa meghazudtolva. Taktikai tehetségét egy
-tengeri ütközet közepette elég alkalma lesz majd bebizonyítani. De
-senki se kétkedett a felől, hogy a tűzben bátran fogja megállni a
-helyét. Az ifjú tiszt, e nehéz körülmények közt, az elméletben ép
-oly megbizható embernek bizonyult, mint a gyakorlatban. Bátor
-jellemmel, nagy lelkierővel és rendíthetlen hidegvérrel birt, mely
-képessé tette nemcsak előrelátni az eseményeket, de uralkodni is
-felettük. Szóval, valódi tengerész volt és e szó mindent megmond.
-<span class="pagenum"><a name="Page_162" id=
-"Page_162">-162-</a></span></p>
-<p>Márczius második felében a korvett Lemnos körül czirkált. E
-sziget, mely az égei tenger e részében a legjelentékenyebb,
-kiterjedésre nézve tizenöt mérföldnyi hosszúsággal és öt-hat
-mérföldnyi szélességgel bir s a függetlenségi háború által
-érintetlenül maradt, ép úgy, mint a szomszéd Imbro sziget; de a
-kalózok gyakran egész a kikötőig előnyomultak és elfogdosták a
-kereskedő-hajókat. A korvett, élelmiszereit kiegészítendő, a
-kikötőben horgonyt vetett, mely akkoriban csaknem egészen tele volt
-hajókkal. Lemnosban azon időtájban sok hajót építettek, s míg
-egyfelől a tengeri rablóktól való félelemből nem merték azokat
-egészen elkészíteni, a melyek munkában voltak; másfelől a készen
-levő hajók ugyanazon okból nem merték elhagyni a kikötőt. Innét az
-ott horgonyzó hajók nagy száma.</p>
-<p>Az értesülések, melyeket d’Albaret parancsnok e szigeten vett,
-csakis arra ösztönözhették, hogy folytassa hadjáratát a
-szigettenger északi vidékein. Ő és tisztjei még Sakratif nevét is
-több izben hallották említeni.</p>
-<p>– Ah! – kiáltá Todros kapitány, – valóban kiváncsi volnék
-szemközt állni e gazemberrel, a ki egy kissé regeszerűnek látszik
-előttem. Ha szemtől-szembe látnám, legalább meggyőződném róla, hogy
-csakugyan létezik.</p>
-<p>– Ön e szerint kételkedik létezésében? – kérdé d’Albaret Henrik
-élénken.</p>
-<p>– Lelkemre mondom, parancsnok úr, – viszonzá Todros – ha őszinte
-véleményemet akarja hallani, én nem igen hiszek ebben a Sakratifban
-és tudtommal senki sem dicsekedhetik azzal, hogy őt valaha
-színről-színre látta volna. Lehet, hogy ez csak álnév, melyet
-egymásután vesznek fel a kalózvezérek. Én részemről azt hiszem,
-hogy e név alatt nem egy lógott már közülök <span class=
-"pagenum"><a name="Page_163" id="Page_163">-163-</a></span>
-különböző vitorlarudakon. Különben mindegy! – a fődolog az, hogy
-ezek a gazficzkók függjenek és függött is már szerencsére
-akárhány.</p>
-<p>– Utóvégre is lehetséges, a mit ön mond, Todros kapitány, –
-viszonzá d’Albaret Henrik; – s ez megmagyarázná azon
-mindenütt-jelenvalóságot, melyet ennek a Sakratifnak tulajdonítani
-látszanak.</p>
-<p>– Igaza van, parancsnok úr, – mondá egy franczia tiszt. – Ha
-Sakratifot, mint sokan állítják, csakugyan látták egy és ugyanazon
-időben, különböző helyeken, ez csak azt bizonyítja, hogy több
-kalózvezér viselte e nevet egyidejűleg.</p>
-<p>– És csak azért viselik többen, hogy tévútra vezessék a
-becsületes embereket, a kik őket üldözik! – viszonzá Todros
-kapitány. – De, ismétlem, van egy biztos mód elenyésztetni e nevet,
-s e mód nem egyéb, mint elfogni és felakasztatni mindazokat, a kik
-viselik… sőt azokat is, a kik nem viselik! Ilyenformán a valódi
-Sakratif, ha csakugyan létezik, nem kerüli el a kötelet, melyet
-emberül megérdemelt.</p>
-<p>Todros kapitánynak igaza volt, de a fődolog még se lehetett
-egyéb, mint megtalálni a megtalálhatlan gonosztevőket.</p>
-<p>– Todros kapitány, – mondá ekkor d’Albaret Henrik, – a
-<i>Syphanta</i> első hadjáratában, vagy az ön korábbi hadjárataiban
-soha sem találkozott ön egy körülbelül száz tonna teherképességű
-sacoleve-vel, mely a <i>Karysta</i> nevet viseli?</p>
-<p>– Soha, – felelé a másodkapitány.</p>
-<p>– És önök uraim? – kérdé a parancsnok, a tisztekhez
-fordulva.</p>
-<p>Senki se hallott a sacoleveről semmit, noha a legtöbb közülök
-folyvást a szigettenger vizein járt a függetlenségi harcz
-kitörésétől fogva. <span class="pagenum"><a name="Page_164" id=
-"Page_164">-164-</a></span></p>
-<p>– Soha se hallották önök Starkos Miklós, a <i>Karysta</i>
-kapitánya nevét említtetni? – kérdé újra d’Albaret Henrik.</p>
-<p>E név is teljesen ismeretlen volt a korvett tisztjei előtt, a mi
-felett különben teljességgel nem lehetett csodálkozni, miután csak
-egy egyszerű kereskedelmi hajó parancsnokáról volt szó; ilyen
-hajókat pedig száz számra lehetett találni a levante különböző
-állomásain.</p>
-<p>Azonban Todros mégis homályosan hitt emlékezhetni, hogy a
-Starkos nevet hallotta, midőn egy izben Messeniában, az arkádiai
-kikötőben állomásozott. E nevet azon gyanus hajók egyikének
-parancsnoka viselhette, melyek az északafrikai partokra szokták
-átszállítani a török hatóságok által eladott hadifoglyokat.</p>
-<p>– De ez nem lehet a kérdéses Starkos, – tevé utána. – Ön azt
-mondja, parancsnok úr, hogy ez a Starkos egy sacoleve kapitánya
-volt, egy sacoleve pedig nem felelhet meg egy ilyen üzlet
-igényeinek.</p>
-<p>– Igaz! – viszonzá d’Albaret Henrik és nem feszegette tovább a
-kérdést.</p>
-<p>De ha Starkos Miklós eszébe jutott, ez azért volt, mert
-gondolatai szünet nélkül visszatértek Elizundo Hadsine és Andronika
-kettős eltünésének kifürkészhetlen titkára. E két név most már
-elválaszthatlanul egybeforrt emlékezetében.</p>
-<p>Márczius 25-ike körül a <i>Syphanta</i> Samothrake sziget
-irányában volt, hatvan tengeri mérföldnyire Sciótól északnak. Ha az
-időt összehasonlítjuk a meghaladt távolsággal, láthatjuk, hogy a
-vidékek összes búvóhelyei szorosan ki lettek motozva. A mit a
-korvett nem teljesíthetett a sekély vizeken, hol nem talált
-elégséges mély vizet, csónakjai végezték el helyette. De idáig a
-kutatásoknak semmi eredménye sem volt. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span></p>
-<p>Samothrake szigetet kegyetlenül feldúlták a háború alatt, de még
-mindig a törökök tartották hatalmukban. Feltételezni lehetett
-tehát, hogy a tengeri rablók – valóságos kikötő hiányában – biztos
-menhelyet találtak számos parti beszögeléseiben. A Saoce hegy
-öt-hatezer lábnyira emelkedik; ily magasságról a kirendelt őrök
-könnyen észrevehettek és idejekorán jelezhettek minden hajót,
-melynek közeledése gyanusnak látszott. A jókor és kellőleg
-értesített kalózok tehát könnyű szerrel menekülhettek, mielőtt
-ostromzár alá kerültek volna. Valószínűleg így is történt; mert a
-<i>Syphanta</i> egyetlen kalózhajóval se találkozott e csaknem
-elhagyatott vizeken.</p>
-<p>D’Albaret Henrik ekkor északnyugati irányt vett, kikémlelendő
-Thasos szigetét, mely mintegy húsz tengeri mérföldnyire fekszik
-Samothraketól. A korvettnek erős szél ellen kellett küzdeni, de
-csakhamar a szárazföld közelébe jutván, nyugodtabb tengert talált,
-mely a hajózást könnyebbé tette.</p>
-<p>Sajátszerű volt a szigettenger különböző szigeteinek sorsa! Mig
-Sciónak és Samothrakenak annyit kellett szenvednie a törökök
-pusztításaitól; Thasost, ép úgy, mint Lemnost és Imbrót,
-megkimélték a háború viszontagságai. Thasos egész lakossága görög
-származású; erkölcseik őseredetiek; a férfiak és nők megőrizték
-ruházatukban, fejdíszeikben az ókori művészet egész báját. A török
-hatóságok tehát, melyeknek e sziget alá van vetve a tizenötödik
-század kezdetétől fogva tetszésük szerint elpusztíthatták volna, a
-legcsekélyebb ellentállás nélkül. Azonban egy megmagyarázhatlan
-kiváltság következtében, mindeddig megkimélve maradt, noha lakóinak
-vagyonossága felingerelhette volna a lelkiismeretlen barbárok
-kapzsiságát.</p>
-<p>Mindazáltal valószínű, hogy a <i>Syphanta</i> megérkezése
-<span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
-"Page_166">-166-</a></span> nélkül Thasos is megismerkedett volna a
-feldúlás irtózataival.</p>
-<p>April 2-án a sziget északi részén levő kikötőt, mely ma a Pyrgo
-nevet viseli, a kalózok látogatása komolyan fenyegette. Körülbelül
-tizenkét ágyúval fölfegyverzett öt vagy hat hajójuk megjelent a
-város előtt. E banditák partrakelése, a küzdelmekhez nem szokott
-lakosság közepette, nagy szerencsétlenséget idézett volna elő; mert
-a szigeten nem létezett kellő erő, mely velük szembeszállhasson. De
-a korvett is megjelent a kikötő előtt s mihelyt közeledését az
-egyik hajó főárboczáról jelezték, a többi apróbb kalózhajó azonnal
-csatarendbe sorakozott, – a mi részükről nagy merészséget árult
-el.</p>
-<p>– Talán támadni akarnak? – kiáltá Todros kapitány, a ki a
-parancsnok mellett állt.</p>
-<p>– Támadni vagy védekezni? – viszonzá d’Albaret Henrik, kit a
-kalózok e magatartása szintén meglepett.</p>
-<p>– Az ördögbe, inkább azt vártam, hogy e gazemberek kifeszítik
-összes vitorláikat és elmenekűlnek.</p>
-<p>– Csak hadd szegüljenek ellent, Todros kapitány! Sőt hadd
-támadjanak! Ha elfutnának, néhány közülök bizonyára megmenekülne.
-Adjon jelt a készenlétre!</p>
-<p>A parancsnok rendeletei azonnal végrehajtattak. Az ütegben
-megtöltötték és kanóczczal ellátták az ágyúkat s a golyókat
-kézügybe rakták. A fedélzeten lövésre készen állították fel az
-ágyúkat s a legénység közt kiosztották a fegyvereket, puskákat,
-pisztolyokat, kardokat és fejszéket. Az árboczőrök készen tartották
-magukat a műveletekre, akár ütközetre kerül a sor, akár a
-menekülőket kell majd üldözni. Mindez oly szabályosan és gyorsan
-történt, mintha a <i>Syphanta</i> hadihajó lett volna. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168"><br />
--168-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 407px;"><a href=
-"images/i030hq.jpg"><img src="images/i030.jpg" alt=
-"AZ ÜTEGBEN MEGTÖLTÖTTÉK AZ ÁGYÚKAT." title=
-"AZ ÜTEGBEN MEGTÖLTÖTTÉK AZ ÁGYÚKAT." /></a>
-<p class="caption">AZ ÜTEGBEN MEGTÖLTÖTTÉK AZ ÁGYÚKAT.</p>
-</div>
-<p>E közben a korvett közeledett a kis hajórajhoz, ép úgy készen a
-támadásra, mint minden támadás visszaverésére. A parancsnok
-szándéka az volt, hogy a legnagyobb kalózhajóra – mely brigantin
-volt – oldalról sortüzet lövet, mely harczképtelenné teheti, aztán
-melléje nyomul és embereivel megtámadtatja. De valószínű volt, hogy
-a kalózok, bár előkészületeket tettek az ütközetre, hacsak
-lehetséges, menekülni óhajtottak volna. Csakis azért nem tették ezt
-már korábban, mert a korvett megérkezése meglepte őket s most már
-elzárta előlük a kikötő kijárását. Nem maradt tehát számukra egyéb
-hátra, mint mozdulataikat kombinálni és utat törni maguknak
-kifelé.</p>
-<p>A brigantin kezdte el a tüzelést. Ágyúival úgy czélzott, hogy a
-korvettnek legalább egyik árboczát összezúzza. Ha ez sikerül, akkor
-alapos reménye lehet megszabadulni ellenfele üldözésétől.</p>
-<p>A golyók hét-nyolcz lábnyira süvöltöttek el a <i>Syphanta</i>
-fedélzete felett, összetörtek néhány oldalvitorlát, elszakítottak
-néhány árboczkötelet, megsebeztek három vagy négy matrózt, de nem
-veszélyesen. Szóval nem tettek kárt a hajó egyetlen lényeges
-alkatrészében sem.</p>
-<p>D’Albaret Henrik nem viszonozta a lövést azonnal. Egyenesen a
-brigantinra czéloztatott s a hajó baloldalán csak akkor dördültek
-el az ágyúk, midőn az első lövések füstje már szétoszlott. A
-brigantin parancsnoka, hajója nagy szerencséjére, a meglehetősen
-erős szél segélyével oly oldalmozdulatot hajtathatott végre, hogy a
-hajótestuek a víz felett levő részét csak két vagy három golyó
-érintette. Néhány embere ugyan elesett, de a brigantin nem lett
-harczképtelenné.</p>
-<p>Hanem azért a korvett golyói, ha el is tévesztették <span class=
-"pagenum"><a name="Page_169" id="Page_169">-169-</a></span>
-közvetlen czéljaikat, még se vesztek kárba. Egy kisebb hajó, mely a
-brigantin oldalmozdulata következtében szabadon állt, annyi golyót
-kapott baloldali gerinczébe, hogy a víz kezdett behatolni.</p>
-<p>– Ha nem a brigantin, hát legalább a társa kapta a lövéseket
-ócska bordái közé! – kiáltá néhány matróz a <i>Syphanta</i>
-előrészén.</p>
-<p>– Borporcziómba fogadok, hogy öt percz alatt elmerül.</p>
-<p>– Három percz alatt.</p>
-<p>– Tartom a fogadást és a bor oly könnyen folyjon le a torkomon,
-a mily könnyen a víz befolyik a hajótest lyukain.</p>
-<p>– Merül!… merül!…</p>
-<p>– Már övig ér neki a víz… no mindjárt lesz a feje felett is.</p>
-<p>– És azok az ördöngős ficzkók a vízbe ugrálnak és úszva
-igyekeznek menekülni.</p>
-<p>– No hát, nem kell őket háborgatni, ha jobban szeretnek hurokra
-jutni, mint vízbe fúlni.</p>
-<p>A hajó csakugyan lassankint sülyedt. Mielőtt a víz a fedélzetig
-ért volna, a legénység a vízbe ugrált és iparkodott a flotilla
-valamely másik hajójára jutni.</p>
-<p>De ezeknek más gondjuk volt, mint sülyedő társuk legénységének
-segítségére sietni. Most már csak a menekülésre gondoltak. A
-nyomorult rablók a vízbe is fúltak valamennyien, a nélkül, hogy
-egyetlen kötelet dobtak volna ki megmentésükre.</p>
-<p>Ezenfelül a <i>Syphanta</i> másodszor is sortüzet irányzott egy
-másik kisebb hajóra, mely oldalvást állt és azt teljesen tönkre is
-silányította. Ennek is vége lett, a kalózhajó csakhamar eltünt egy
-lángfüggöny mögött, melyet öt vagy hat tüzes golyó gyújtott a
-fedélzetén.</p>
-<p>Ezt látván, a másik két kisebb hajó belátta, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> nem fog
-sikerülni a védekezés a korvett ágyúi ellen. Sőt az is világos
-volt, hogy ha megkisérlik a futást, semmi kilátásuk se lehet ily
-gyors járású hajó elől megmenekülniök.</p>
-<p>Ehhez képest a brigantin parancsnoka az egyetlen módhoz nyúlt,
-mely még rendelkezésére állt, ha legénységét meg akarta menteni.
-Jelt adott a csatlakozó összegyülekezésre. A kalózok néhány percz
-alatt a brigantin fedélzetére menekültek, miután elhagyták apróbb
-hajóikat, melyeket felgyújtottak és a levegőbe röpítettek.</p>
-<p>A brigantin legénysége, mely ekkép mintegy száz emberrel
-szaporodott, a legjobb körülmények közt fogadhatta el a csatát, ha
-máskép nem sikerülne menekülnie.</p>
-<p>De ha legénysége számra nézve már most egyenlő is volt a korvett
-legénységével, még se tehetett czélszerűbbet, mint futásban keresni
-menedéket. Nem is habozott gyors járásának előnyeit felhasználni,
-hogy a török partok felé menekülhessen. Parancsnoka itt oly jól el
-tud rejtőzni a parti szirtek mögött, hogy a korvett fel se
-találhatja, vagy ha feltalálja se mehetne utána.</p>
-<p>A szél mind erősebben fújt. A brigantin mindamellett felhúzta
-valamennyi vitorláját, még árboczainak összezúzását is
-koczkáztatván és távozni kezdett a <i>Syphantától</i>.</p>
-<p>– Jól van! – kiáltá Todros kapitány. – Nagyon csodálkoznám
-rajta, ha oly hosszú lábai volnának, mint a mi korvettünknek.</p>
-<p>S ezzel a parancsnokhoz fordult, kinek rendeleteit várta. De e
-perczben d’Albaret Henrik figyelme másfelé volt irányozva. Többé
-nem nézett a brigantinra. Távcsövét a thasosi kikötőre irányozta és
-egy könnyű szerkezetű hajót nézett figyelmesen, mely valamennyi
-vitorláját kifeszítvén, attól minél gyorsabban igyekezett távozni.
-<span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
-"Page_171">-171-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_172" id="Page_172"><br />
--172-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 407px;"><a href=
-"images/i031hq.jpg"><img src="images/i031.jpg" alt=
-"BORPORCZIÓMBA FOGADOK, HOGY ELMERÜL." title=
-"BORPORCZIÓMBA FOGADOK, HOGY ELMERÜL." /></a>
-<p class="caption">BORPORCZIÓMBA FOGADOK, HOGY ELMERÜL.</p>
-</div>
-<p>Az idegen hajó egy sacoléve volt. Az erős északnyugati szél
-segélyével, mely lehetővé tette egész vitorlázatának
-felhasználását, a kikötő déli kijárása felé tartott, hova sekély
-vízjárásánál fogva képes volt behatolni.</p>
-<p>D’Albaret Henrik, miután gondosan megszemlélte, hirtelen
-leeresztette távcsövét s felkiáltott:</p>
-<p>– A <i>Karysta!</i></p>
-<p>– Hogyan! ez volna az a sacoléve, melyről ön nekünk beszélt? –
-viszonzá Todros kapitány.</p>
-<p>– Ez az; és ha hatalmamba keríthetném, kész volnék…</p>
-<p>D’Albaret Henrik nem fejezte be mondatát. Kötelességérzete nem
-engedte, hogy habozzék a nagyszámú kalózlegénységgel biró brigantin
-és a <i>Karysta</i> közt, noha ezen utóbbit kétségkívül Starkos
-Miklós vezényelte. A brigantin üldözésével felhagyván és minden
-áron oda törekedvén, hogy mielőbb a kijárás végéhez érjen,
-bizonynyal útját állhatta volna a socolévenek s azt hatalmába
-keríthette volna. De ezzel a közérdeket feláldozta volna
-magánérdekének. Nem tehette. Egyetlen percznyi idővesztegetés
-nélkül a brigantint megtámadni, hatalmába keríteni és
-megsemmisíteni, ez volt a teendő. Egy utolsó pillantást vetett a
-<i>Karystára</i>, mely bámulatos sebességgel távozott el a szabadon
-maradt kijáráson keresztül; aztán parancsot adott, egész erővel
-üldözőbe venni a kalózhajót, mely ellenkező irányban kezdett
-távozni.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i>, összes vitorláinak segélyével rögtön elindult
-a brigantin vízbarázdája nyomán. Egyidejűleg ágyúi is lövésre
-készen állíttattak, s miután a két hajó közt nem volt nagyobb
-távolság fél tengeri mérföldnél, a korvett elkezdett beszélni.</p>
-<p>A mit mondott, kétségkívül nem volt a brigantin <span class=
-"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> inyére,
-mert féloldalt fordulván, megkisérlé, nem lenne-e képes ily irányba
-megszökni ellenfele elől.</p>
-<p>Nem sikerült.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> kormányosa egy mozdulattal szintén ugyanazon
-irányban fordítá hajóját.</p>
-<p>Az üldözés még körülbelül egy óráig tartott ily körülmények
-közt. A távolság mindinkább csökkent a két hajó közt és nem
-lehetett kétkedni a felől, hogy a kalózokat még az éj beállta előtt
-utolérik. De a küzdelem a tengeri rablók és üldözőik közt máskép
-végződött.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> egy ágyúgolyója egy szerencsés lövés
-következtében összezúzta a brigantin előárboczát. A brigantin
-azonnal megszünt előre menni, sőt ellenkezőleg, kezdett a szél
-alatt visszafelé úszni s a korvettnek ezentúl nem volt egyéb dolga,
-mint bevárni, hogy eléje érjen oldalvást, körülbelül egy negyed óra
-mulva.</p>
-<p>Ekkor irtóztató dördülés hallatszott. A <i>Syphanta</i> nem
-egészen fél fonal hosszúságból jobboldali összes ágyúinak sortüzét
-adta a brigantinra, melyet a vaszápor szinte fölemelt a levegőbe,
-de miután csak a fedélzetet söpörte végig, a hajó nem merült
-el.</p>
-<p>Mindazonáltal a parancsnok, kinek legénységét ezen utolsó
-décharge megtizedelte; belátván, hogy nem állhat többé ellent,
-bevonta lobogóját.</p>
-<p>A korvett csónakjai már a legközelebbi perczben a brigantine
-alatt voltak és átszállították az életben maradottakat. A hajó
-felgyújtatván, égett mindaddig, míg a tűz a vizvonalig ért. Ekkor
-aztán elmerült a hullámok alá.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> jó és hasznos dolgot hajtott végre. Sohase
-tudták meg, hogy ki volt e kis hajóraj parancsnoka, mi volt a neve
-és multja, honnét származott? Mert makacsul vonakodott felelni a
-kérdésekre, <span class="pagenum"><a name="Page_174" id=
-"Page_174">-174-</a></span> melyek ez irányban hozzá intéztettek.
-Társai is mélyen hallgattak, sőt, mint néha történni szokott, talán
-nem is tudtak semmit parancsnokuk multjáról. De a felől, hogy
-kalózok voltak, kétkedni sem lehetett, ennélfogva nyomban ki is
-végezték őket.</p>
-<p>Azonban a sacoléve megjelenése és eltünése sok gondot okozott
-d’Albaret Henriknek. A körülmények, melyek közt Thasost elhagyta,
-rendkívül gyanussá tevék. Vajjon a korvett és a kalózhajóraj közt
-kifejlődött küzdelmet akarta-e arra felhasználni, hogy annál
-biztosabban menekülhessen? E szerint tehát félt szemközt állani a
-<i>Syphantával</i>, melyet talán megismert? Egy becsületes hajó
-nyugodtan maradt volna a kikötőben, miután a kalózok épen menekülni
-óhajtottak onnét. S ime a <i>Karysta</i>, azt koczkáztatva, hogy
-kezeik közé kerül, siet horgonyait fölszedni és kijutni a sík
-tengerre! Semmi se lehetett kétértelműbb e magatartásnál s az ember
-jogosan kérdezhette magától, vajjon nem állt-e velük
-czimboraságban? Valóban, d’Albaret parancsnokot egy cseppet se
-lephette volna meg, ha arról értesül, hogy Starkos Miklós a tengeri
-rablók közé tartozik. Szerencsétlenségre csupán a véletlenben
-bízhatott, hogy újból nyomába jut. Az éj közelgett s ha a
-<i>Syphanta</i> délnek venné is útját, semmi kilátása sincs a
-sacolévevel találkozni. Bármennyire sajnálta is tehát d’Albaret
-Henrik, hogy elszalasztotta ez alkalmat, Starkos Miklóst kézre
-keríteni, kénytelen volt megnyugodni azon öntudatban, hogy a
-kötelességét teljesítette. A thasosi ütközet eredménye öt kalózhajó
-megsemmisítése volt s ezen eredmény úgyszólván semmibe se került a
-korvett legénységének. Ez által, előreláthatólag, bizonyos időre
-biztosítva volt a közbiztonság a szigettenger északi részein.
-<span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
-"Page_175">-175-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>XI.<br />
-<span class="smaller">Jelek, melyekre nincs válasz.</span></h2>
-</div>
-<p>A <i>Syphanta</i>, nyolcz nappal a thasosi ütközet után, a török
-part összes beszögeléseit és öblöcskéit megmotozván Cavalától
-Orphanáig, átment a Contessa-öblön, majd a Deprano hegyfoktól a
-Paliuri hegyfokig, a Monte Santo- és Cassandra-öblök előtt
-elhaladva, végre április 15-ikén a látóhatárról tünedezni kezdett
-az Athos hegy, melynek legmagasabb csúcsa közel kétezer méternyi
-magasságra emelkedik a tenger felszíne fölött.</p>
-<p>Ezen utazás alatt semmiféle gyanus hajóval sem találkozott.
-Török hajók gyakrabban mutatkoztak, de a korfui lobogó alatt
-vitorlázó <i>Syphanta</i> nem lépett velük érintkezésbe, mert
-hiszen parancsnoka szivesebben üdvözölte volna e hajókat
-ágyúlövésekkel, mint kalapleemeléssel. Máskép állt a dolog néhány
-kereskedelmi hajóval, ezek szolgáltak bizonyos értesítésekkel,
-melyek a korvett missziójára nézve csakis hasznosak lehettek.</p>
-<p>Ily körülmények közt jutott d’Albaret Henrik április 26-án egy
-nagyfontosságú tény tudomására. A szövetséges hatalmak
-kijelentették, hogy elfognak és letartóztatnak minden fegyveres
-segítséget, mely a tengeri úton küldetnék Ibrahim pasa csapatai
-után. Ezenfelül Oroszország hivatalosan hadat üzent a szultánnak.
-<span class="pagenum"><a name="Page_176" id=
-"Page_176">-176-</a></span> Görögország helyzete tehát folyvást
-javult s bármily késedelmek következhettek még be, biztosan
-közeledett függetlenségének visszahódítása felé.</p>
-<p>A korvett április 30-ikán behatolt a szaloniki öböl véghatáráig.
-Ez volt a végpont, melyet czirkálásában elért, a szigettenger
-északnyugati részén. Még itt is alkalma nyílt üldözőbe venni néhány
-apróbb kalózhajót, melyek csak úgy menekülhettek tőle, hogy a
-partra vetették magukat. Habár a legénység nem veszett is el az
-utolsó emberig, legalább e hajók legnagyobb része használhatatlanná
-lett.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> ekkor délkeleti irányt vett, hogy gondosan
-megfigyelhesse a szaloniki öböl déli partjait. De kétségkívül híre
-futott már érkezésének, mert egyetlen kalózhajó se mutatkozott,
-melylyel elbánhatott volna.</p>
-<p>Ekkor egy sajátszerű, sőt megmagyarázhatlan esemény történt a
-korvett fedélzetén.</p>
-<p>Május 10-én este hét óra tájban d’Albaret Henrik belépett a
-közös terembe, mely a <i>Syphanta</i> egész hátulsó részét
-elfoglalta s egy levelet talált az asztalon. Felvette, a
-mennyezetről himbálózó lámpához tartotta és elolvasta a
-levélczímet, mely így hangzott:</p>
-<p>«D’Albaret Henrik kapitánynak, a <i>Syphanta</i> korvett
-parancsnokának, a tengeren.»</p>
-<p>D’Albaret Henrik megismerni vélte az írást. Rendkívül
-hasonlított azon levélhez, melyet Scio szigetén kapott s melyben
-értesítették, hogy egy állomás van üresedésben a korvett
-fedélzetén. Az oly sajátságos módon és minden postai szabály
-ellenére érkezett levél tartalma a következő volt:</p>
-<p>«Ha d’Albaret parancsnok hajlandó a szigettenger vizein
-folytatott hadjáratának tervét úgy intézni, hogy szeptember hó első
-felében Scarpanto-sziget környékén <span class="pagenum"><a name=
-"Page_177" id="Page_177">-177-</a></span> <span class=
-"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178"><br />
--178-</a></span> legyen, ez által a közügyet és a rábízott
-érdekeket leghathatósabban fogja szolgálni.»</p>
-<div class="figcenter" style="width: 408px;"><a href=
-"images/i032hq.jpg"><img src="images/i032.jpg" alt=
-"D’ALBARET HENRIK MEGISMERNI VÉLTE AZ IRÁST." title=
-"D’ALBARET HENRIK MEGISMERNI VÉLTE AZ IRÁST." /></a>
-<p class="caption">D’ALBARET HENRIK MEGISMERNI VÉLTE AZ IRÁST.</p>
-</div>
-<p>A levélben ép oly kevéssé volt kelet vagy aláírás, mint azon,
-melyet Scio szigetén kapott. S midőn d’Albaret Henrik a kettőt
-összehasonlítá, meggyőződött róla, hogy ezt is, amazt is egy és
-ugyanazon kéz írta.</p>
-<p>Hogyan lehessen ezt megmagyarázni? Az első levél postán
-érkezett. De a másodikat csakis a hajósszemélyzet valamelyik tagja
-tehette az asztalra. Bárki volt is, okvetlenül magánál kellett
-hordoznia a hadjárat kezdetétől fogva, hacsak nem a <i>Syphanta</i>
-legutóbbi állomáshelyeinek egyikén vette át. Ezenkívül a levél nem
-volt ott, midőn a parancsnok egy órával azelőtt elhagyta a közös
-termet és a fedélzetre ment, megtenni a szükséges rendelkezéseket
-éjszakára; következőleg szükségképen a legutolsó órában került a
-közös terem asztalára.</p>
-<p>D’Albaret Henrik csöngetett.</p>
-<p>Egy segédkormányos belépett.</p>
-<p>– Ki jött be e terembe, mialatt a fedélzeten voltam? – kérdé
-d’Albaret Henrik.</p>
-<p>– Senki, parancsnok úr – felelé a kormányos.</p>
-<p>– Senki? – De nem léphetett be valaki a nélkül, hogy láttad
-volna?</p>
-<p>– Nem, parancsnok úr, minthogy egy perczig se távoztam az ajtó
-mellől.</p>
-<p>– Jól van.</p>
-<p>A segédkormányos katonás üdvözlettel távozott.</p>
-<p>– Valóban lehetetlennek látszik, – mondá magában d’Albaret
-Henrik – hogy valaki a hajósszemélyzet közül észrevétlenül ide
-bejöhetett volna. De vajjon az alkonyat félhomályában nem
-lopódzhatott-e valaki a külső erkély folyosójára és nem
-mászhatott-e be a terem ablakán? <span class="pagenum"><a name=
-"Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> <span class=
-"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180"><br />
--180-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 404px;"><a href=
-"images/i033hq.jpg"><img src="images/i033.jpg" alt="NAUPLIA."
-title="NAUPLIA." /></a>
-<p class="caption">NAUPLIA.</p>
-</div>
-<p>D’Albaret Henrik megvizsgálta az ablakokat, melyek a terem falán
-voltak alkalmazva. De az összes ablakok, valamint az ő
-magánszobájának ablakai is, belülről voltak bezárva. Teljességgel
-lehetetlen volt tehát, hogy valaki kívülről jöhessen be e nyílások
-egyikén keresztül.</p>
-<p>Mindez utóvégre legcsekélyebb nyugtalanságot sem okozott
-d’Albaret Henriknek: legföljebb meglepetést és a ki nem elégített
-kíváncsiság azon érzetét, mely egy alig megmagyarázható ténynyel
-szemben vesz rajtunk erőt. Annyi bizonyos, hogy bármily úton-módon
-történt is, de a névtelen levél eljutott rendeltetése helyére és
-nem mást illetett, mint a <i>Syphanta</i> parancsnokát. D’Albaret
-Henrik rövid megfontolás után elhatározta, hogy e dologról senkinek
-sem szól, még a másodkapitánynak sem. Mire való is volna a levél
-tartalmának közlése? Rejtélyes levelezője, bárki volt is, bizonyára
-nem fogja magát megismertetni.</p>
-<p>És most, vajjon fogja-e követni a parancsnok a levélben foglalt
-tanácsot?</p>
-<p>– Minden bizonynyal – mondá magában. – Az, a ki legelőször írt
-nekem Scióba, nem csalt meg, midőn azt állította, hogy egy állomást
-foglalhatok el a <i>Syphanta</i> tiszti karában, Miért csalna meg
-most, midőn felszólít, hogy szeptember hó első hetében
-Scarpanto-sziget közelében legyek? E felszólítást csak a rám bízott
-küldetés érdekében intézhette hozzám. Igen! Módosítani fogom
-hadjárati tervemet és a kitűzött napon ott leszek, a hova
-hívtak.</p>
-<p>D’Albaret Henrik gondosan elzárta a levelet, mely ezen újabb
-utasításokat tartalmazta; aztán elővette térképeit és tanulmányozni
-kezdte új úti tervét, hogy hasznosan tölthesse el az augusztus hó
-végéig hátralevő négy hónapot. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p>
-<p>Scarpanto szigete délkeleten, a szigettenger tulsó végén
-fekszik, vagyis mintegy száz tengeri mérföldnyire egyenes vonalban.
-A korvettnek tehát elég ideje lesz meglátogatni Morea különböző
-partjait, hol a kalózok oly könnyen elrejtőzhettek, valamint a
-Cykladok csoportját, mely az eginai öböltől Kréta szigetéig
-terjed.</p>
-<p>Egészben véve azon kötelezettség, hogy a kitüzött időben
-Scarpanto környékén czirkáljon, csak nagyon csekély mértékben
-módosította a d’Albaret parancsnok által előre megállapított uti
-tervet. A mit végrehajtani elhatározott, végrehajthatta, a nélkül,
-hogy programmjából bármit kitörült volna. Ehhez képest a
-<i>Syphanta</i>, május 20-án, miután Pelerissa, Peperi, Sarakino és
-Skantyura szigeteket meglátogatta, Scyrosba indult kémszemlére.</p>
-<p>Scyros a legnagyobbak egyike azon kilencz szigetből álló
-csoportban, melyet az ókor talán a kilencz múzsa székhelyeiül
-jelölhetett volna ki. A biztos, tágas és jó horgonytalajú Szent
-György kikötőben a korvett legénysége könnyen elláthatta magát
-friss élelmiszerekkel, juhokkal, fogolymadarakkal, liszttel,
-árpakásával s azon fölséges borral, mely a sziget legfőbb jövedelmi
-forrását képezi. E sziget, melynek neve sűrűn előfordul a trójai
-háború félig mythologiai eseményeiben s mely összefüggésben áll
-Lycomedes, Achilles és Ulysses dicső nevével, nemsokára az új görög
-királyság euboeai heparchiájához csatoltatott.</p>
-<p>D’Albaret Henrik apróra megmotozta a Scyros partjain létező
-számos beszögelést és öblöcskét, melyekben a kalózok könnyen
-találhatnak menhelyet. Mialatt a hajó nehány fonalnyi távolságban
-horgonyt vetett, csónakjai egyetlen pontot se hagytak
-megmotozatlanul.</p>
-<p>E szorgos kutatásnak semmi eredménye se lett. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> A
-menhelyek el voltak hagyatva. D’Albaret parancsnok a sziget
-hatóságaitól csak azon egyetlen értesítést nyerte, hogy egy hónap
-előtt, ugyanezen a vidéken, egy kalóz-lobogó alatt utazó hajó több
-kereskedelmi hajót megtámadott, kirabolt és felgyújtott, s hogy e
-gaztettet általában a hirhedt Sakratifnek tulajdonítják. De senki
-se tudta megmondani, milyen alapon nyugodott ezen állítás; mert még
-a rejtélyes egyéniség létezése tekintetében is teljes
-bizonytalanság uralkodott.</p>
-<p>A korvett öt vagy hat napi időzés után elhagyta Scyrost. Május
-vége felé a terjedelmes Euboea, más néven Negropontis sziget felé
-közeledett, melynek partjait negyven mérföldet meghaladó
-hosszúságban szorgosan kikémlelte.</p>
-<p>Tudjuk, hogy e sziget egyike volt legelsőknek a felkelők közt az
-1821-ki háboru elején. De a törökök, miután Negropontis
-fellegvárába bezárkóztak, itt makacs ellentállást fejtettek ki, s
-egyidejűleg Karystos fellegvárában is védelmi állásba helyezkedtek.
-Később Juszuf pasa csapatai által felszaporodva kiterjeszkedtek a
-szigeten és szokásos mészárlásaikat űzték, mígnem 1823-ban
-Diamantis görög vezérnek sikerült gátot vetni garázdálkodásaik elé.
-Diamantis váratlanul megtámadta a török katonákat, a legnagyobb
-részt legyilkoltatta s az életben maradtakat kényszeríté átkelni a
-tengerszoroson és Thessáliában keresni menedéket.</p>
-<p>De utóvégre is a törökök maradtak előnyben, túlnyomó számuknál
-fogva. 1826-ban Fabvier ezredes és Regnault de Saint-Jean d’Angely
-századparancsnok sikertelen kisérlete után, végleg az egész sziget
-uraivá lettek.</p>
-<p>Még azon perczben is ott voltak, a midőn a <i>Syphanta</i>
-elhaladt Negropontis előtt. D’Albaret hajójának fedélzetéről
-visszontláthatta szinhelyét ama <span class="pagenum"><a name=
-"Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> vérengző küzdelemnek,
-melyben ő is személyesen részt vett.</p>
-<p>Bármily veszélyes volt is e vizeken a rendőri feladatot
-teljesíteni, úgy szólván a török ágyúk torkában; a korvett mégis
-folytatta czirkálását és megsemmisített mintegy húsz kalózhajót,
-melyek egész a Cykladokig merészkedtek előnyomulni.</p>
-<p>Ezen expediczió junius havának nagy részét igénybe vette. A
-<i>Syphanta</i> ezután délkelet felé tartott. Junius utolsó
-napjaiban Andros irányában volt, mely az Euboea legvégén fekvő
-Cykladok legelső szigete. E sziget hazafias lakossága a psaraiakkal
-egyidejűleg lázadt fel a török uralom ellen.</p>
-<p>D’Albaret parancsnok czélszerűnek tartotta itt irányt
-változtatni, hogy a Peloponnesus partjainak közelébe jusson és
-egyenesen délnyugat felé tartott. Julius 2-án elérte Zea szigetét,
-melyet a régiek Ceossas vagy Cosnak neveztek.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> nehány napig időzött Zea kikötőjében, mely e
-vidéken a legjobbak egyike. Itt d’Albaret Henrik és tisztjei újra
-találkoztak nehánynyal azon vitéz zeoták közül, kik a háború első
-éveiben bajtársaik voltak. A korvett a legszivélyesebb
-fogadtatásban részesült. De miután semmiféle hajónak se juthatott
-eszébe, a sziget partjain menedéket keresni, a <i>Syphanta</i>
-csakhamar ismét czirkáló útjára kelt és julius 5-dikén megkerülte a
-Colonna hegyfokot Attika délkeleti csucsán.</p>
-<p>E hét vége felé a hajó lassabban haladt előre, a szélcsend
-miatt, az eginai öböl irányában, mely mélyen beszögellik a görög
-földbe egész a korinthusi földszorosig. Rendkívüli óvatosságra volt
-szükség. A <i>Syphanta</i> alig birt haladni. Ha e meglehetősen
-elhagyatott vizeken nehány száz csónak megtámadja, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> nehéz
-lett volna magát védelmezni. A legénység folyvást készen is állt
-minden támadás visszaverésére s ezt igen helyesen cselekedte.</p>
-<p>A legénység látott is nehány csónakot közeledni, melyeknek
-szándéka nem lehetett kétséges; de nem mertek szembeszállni a
-korvett ágyúival és puskáival.</p>
-<p>Julius 10-én szél kerekedett észak felől, – s ez kedvező
-körülmény volt a <i>Syphantá</i>-ra nézve, mely, miután csaknem
-közvetlenül elhaladt Damala városka előtt, gyorsan megkerülte a
-Skyli hegyfokot a naupliai öböl végső pontján.</p>
-<p>Julius 11-én Hydra s másnap Spezzia előtt jelent meg.
-Szükségtelen hosszasan elmondanunk, mily részt vettek e két sziget
-lakói a függetlenségi háborúban. A háború elején a hydrióták, a
-spezzióták és szomszédaik, az ipsarióták, háromszáznál több
-kereskedelmi hajóval birtak. Ezeket átalakították hadihajókká és a
-török hajórajok ellen küldték, nem csekély eredmény nélkül. Itt
-ringatták a Conduriotis, Tombasis, Miaulis, Orlandos s más előkelő
-családok bölcsőjét, melyek előbb vagyonukkal, majd vérükkel rótták
-le adójukat hazájuk iránt. Innét indultak ki azon borzasztó gyújtó
-hajók, melyek csakhamar a törökök rémeivé lettek. Daczára a belső
-viszályoknak e két sziget földét soha se fertőztették meg a török
-hadak lábnyomai.</p>
-<p>Azon időtájt, midőn d’Albaret Henrik odaérkezett, a szigetek
-lakói kezdtek visszavonulni a küzdelemtől, melylyel már mindkét fél
-meglehetősen alábbhagyott. Nem volt távol az idő, midőn valahára
-egyesülhettek az új királysággal, egy-egy heparchiát képezvén
-Korinth és Argos tartományokban.</p>
-<p>Julius 20-án a korvett a hermopolisi kikötőben vetett horgonyt,
-Syra szigetén, mely a Homér által oly szépen megénekelt hű Eumeához
-tartozik. A jelen <span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
-"Page_185">-185-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_186" id="Page_186"><br />
--186-</a></span> perczben is menhelyeül szolgált mindazoknak, kiket
-a törökök a szárazföldről elűztek. Syra, melynek katholikus püspöke
-mindenkor Francziaország védnöksége alatt áll, összes
-segélyforrásait d’Albaret Henrik rendelkezésére bocsátá. Az ifjú
-parancsnok saját hazájának egyetlen kikötőjében se találhatott
-volna jobb és szivesebb fogadtatásra.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 404px;"><a href=
-"images/i034hq.jpg"><img src="images/i034.jpg" alt="SYRA." title=
-"SYRA." /></a>
-<p class="caption">SYRA.</p>
-</div>
-<p>Csupán egy bánat keseríté meg e miatt érzett örömét. Miért nem
-érkezett három nappal előbb!</p>
-<p>A franczia konzullal beszélgetvén, ettől megtudta, hogy egy
-sacoléve, mely a <i>Karysta</i> nevet viselte és görög lobogó alatt
-vitorlázott, hatvan órával ezelőtt hagyta el a kikötőt. Ebből azon
-következtetést kellett levonnia, hogy a <i>Karysta</i> a korvettnek
-a kalózokkal vívott küzdelme alatt Thasos szigetéről elmenekülvén,
-a szigettenger déli részei felé vette útját.</p>
-<p>– De talán tudják merre tartott? – kérdé d’Albaret Henrik
-élénken.</p>
-<p>– A mint hallottam, – viszonzá a konzul, – a délkeleti szigetek
-felé indult, s talán épen Kréta sziget valamelyik kikötője volt a
-rendeltetési helye.</p>
-<p>– Nem érintkezett ön a kapitányával? – kérdé d’Albaret
-Henrik.</p>
-<p>– Nem, parancsnok úr.</p>
-<p>– Nem tudja, vajjon nem Starkos Miklós volt-e a neve?</p>
-<p>– Nem tudom.</p>
-<p>– És semmi se vallott arra, hogy ez a sacoléve azon kalóz
-hajórajhoz tartozik, mely a szigettenger e vidékein
-garázdálkodik?</p>
-<p>– Semmi; de ha csakugyan úgy volna, nem csodálkoznám rajta, hogy
-Kréta felé tartott, melynek bizonyos kikötői mindig nyitva állanak
-a tengeri rablók előtt. <span class="pagenum"><a name="Page_187"
-id="Page_187">-187-</a></span></p>
-<p>E hír valódi izgatottságot idézett elő a <i>Syphanta</i>
-parancsnokánál, mint minden egyéb, a mi közvetlen vagy közvetett
-összefüggésben állhatott Elizundo Hadsine eltünésével. Valóban,
-balszerencse volt, ily rövid idővel érkezni a sacoléve eltávozása
-után. De miután az is délnek tartott, talán sikerülend a
-korvettnek, mely szintén ezen irányt fogja követni, amazt utolérni.
-Ennélfogva d’Albaret Henrik, a ki égett a vágytól, szemközt állni
-Starkos Miklóssal, még julius 21-én este elhagyta Syrát, miután
-horgonyait gyönge szél mellett szedette fel, mely azonban a légmérő
-állása után itélve, csak erősbödhetett.</p>
-<p>Meg kell vallanunk, hogy d’Albaret parancsnok a következő két
-hét alatt legalább is ép oly hévvel kereste a sacolévet, mint a
-kalózokat. Meggyőződése szerint a <i>Karysta</i> személyzete
-hasonló elbánást érdemelt, mint ezek és pedig ugyanazon okoknál
-fogva. Előforduló esetben majd meglátja mit tegyen.</p>
-<p>Azonban a korvett a legszorosabb fürkészések daczára sem volt
-képes megtalálni a sacoléve nyomát. A <i>Karysta</i> nem időzött
-Naxosban, melynek összes kikötőit felkutatták.</p>
-<p>Azon apró szigetek és szirtek közepette, melyek e szigetet
-körülveszik, az eredmény nem volt kedvezőbb. Egyébiránt sehol se
-mutatkoztak kalózok e vidéken, melyet különben sűrűn szoktak
-felkeresni. Pedig a gazdag Cykladok közti jelentékeny kereskedelmi
-forgalom és a rablásra való kilátás különösen ide vonzhatta volna
-őket.</p>
-<p>Ugyanez volt az eset Parosban, melyet csak egy-két tengeri
-mértföldnyi szélességű csatorna választ el Naxostól. Parkia,
-Naussa, Santa Maria, Agula és Dico kikötői sem részesültek Starkos
-Miklós látogatásában. A syrai konzulnak kétségkívül igaza volt; a
-sacoléve <span class="pagenum"><a name="Page_188" id=
-"Page_188">-188-</a></span> bizonyára a krétai partok valamelyik
-pontja felé irányozta útját.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> augusztus 9-én a milói kikötőben horgonyzott.
-E szigetet, mely a tizennyolczadik század közepén még gazdag volt
-és a vulkanikus rázkódtatások következtében szegénységre jutott,
-jelenleg a talaj ártalmas kigőzölgései mérgezik meg és népessége
-mindinkább fogy.</p>
-<p>Itt is eredménytelenek maradtak a kutatások. Nem csak hogy a
-<i>Karysta</i> nem mutatkozott, de alkalom se nyilt üldözőbe venni
-egyetlen kalózhajót sem, melyek pedig máskor a Cykladok vizeiben
-gyakran meg szoktak fordulni. Valóban jogosan fel lehetett vetni
-azon kérdést, vajjon a <i>Syphanta</i> megérkezésének idejekorán
-való jelzése nem enged-e nekik időt az elmenekülésre? A korvett
-elég kárt tett a szigettenger északi részein tartózkodó kalózokban
-arra nézve, hogy a déliek ne kivánkozzanak vele találkozni. Szóval,
-bármily oknál fogva történt is, – tény az, hogy e vizeken soha sem
-uralkodott ily biztonság. Úgy látszott, hogy itt a kereskedelmi
-hajók teljes bátorságban közlekedhetnek. Nehány ily útközben talált
-hajó parancsnokához d’Albaret Henrik kérdéseket intézett, de
-semmiféle kielégítő felvilágosítást sem nyerhetett. E közben
-elérkezett augusztus 14-dike. Még csak két hét volt hátra, hogy a
-korvett eljuthasson Scarpanto szigetére, szeptember legelső
-napjaiban. A <i>Syphantá</i>-nak, a Cykladokat elhagyván, csak
-mintegy hetven vagy nyolczvan tengeri mértföldnyi utat kellett
-megtennie, egyenesen dél felé. E tengert a hosszú Kréta sziget
-zárja el, melynek örök hóba burkolt legmagasabb csúcsai már kezdtek
-feltünedezni a látóhatáron.</p>
-<p>D’Albaret parancsnok ezt az irányt választotta. Miután
-<span class="pagenum"><a name="Page_189" id=
-"Page_189">-189-</a></span> eljutott Kréta irányába, csak kelet
-felé kellett fordulnia, hogy Scarpanto elé érjen.</p>
-<p>Azonban midőn a <i>Syphanta</i> Milót elhagyta, még délkelet
-felé tartott, előrenyomult a Santorin szigetig és fekete parti
-szirteinek legelrejtettebb zugait is felkutatta. E veszélyes
-vidéken minden pillanatban újabb szirtek bukkanhatnak fel a
-földalatti vulkanikus tüzek kitörése következtében. Majd a régi
-Ida, most Psilanti hegyet vevén irányjelzőül, a mely hétezer
-lábnyinál magasabban emelkedik fel Kréta felett, a korvett
-egyenesen arra tartott eléggé élénk nyugat-észak-nyugati széllel, a
-mely lehetővé tette neki, hogy összes vitorláit kifeszítse.</p>
-<p>Harmadnap, augusztus 15-én a szigettenger e legnagyobb
-szigetének magaslatai meglátszottak a látóhatáron, festői
-körvonalaikkal, a Spada hegyfoktól a Stavros hegyfokig. A part egy
-hirtelen előszögelése még elrejté az öbölt, a melynek partján
-Kandia főváros fekszik.</p>
-<p>– Szándékozik ön horgonyt vetni e sziget valamelyik kikötőjében
-parancsnok úr? – kérdé Todros kapitány.</p>
-<p>– Kréta még mindig a törökök kezében van s úgy hiszem, hogy itt
-nincs semmi keresetünk, – felelé d’Albaret Henrik. – Azon hirek
-szerint, melyeket Syrában kaptam, Mustafa katonái, miután Retimot
-kezükre kerítették, az egész sziget uraivá lettek, daczára a
-sphakioták vitézségének.</p>
-<p>– Pedig a sphakioták merész hegyi lakók, – mondá Todros kapitány
-– és a háború kezdete óta számos jelét adták bátorságuknak…</p>
-<p>– Igen, bátorságuknak és… kapzsiságuknak, Todros, – viszonzá
-d’Albaret Henrik. – Alig két hónapja, Kréta sorsa a kezükben volt.
-Mustafa és emberei <span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
-"Page_190">-190-</a></span> azon a ponton voltak, hogy
-kiirtassanak; de ekkor megparancsolta, hogy katonái dobják el
-ékszereiket, drága fegyvereiket, szóval dobjanak el mindent, a mi
-értékes volt náluk; és mialatt a sphakioták elszéledtek felszedni a
-zsákmányt, a törökök megmenekültek ugyanazokon a hegyszorosokon
-keresztül, a melyekben a halál várt rájuk.</p>
-<p>– Ez nagyon szomorú, parancsnok úr, de utóvégre is a krétaiak
-nem épen görögök.</p>
-<p>Nincs miért csodálkozni a <i>Syphanta</i> görög származású
-másodkapitányának e szavain. Nemcsak hogy a krétaiak ő szerinte nem
-voltak görögök, bármily nagy lett volna is a vitézségök, de nem is
-lettek görögökké az új királyság végleges megalakulása után sem.
-Valamint Samos, úgy Kréta is az ottomán uralom alatt maradt
-1832-ig, midőn a szultán e szigetet illető összes jogait átruházta
-Mehemed Alira.</p>
-<p>A dolgok jelen állapotában d’Albaret Henrik parancsnoknak
-semmiféle érdekében sem állt, összeköttetésbe lépni Kréta különböző
-kikötőivel. Kandia lett az egyiptomi csapatok legfőbb
-fegyvertárává, innét küldte ki a pasa félvad csapatait Görögország
-ellen. A mi pedig Kanea lakosait illeti, ezek az ottomán hatóságok
-felbiztatására rossz fogadtatásban részesítették volna a korfui
-zászlót, a mely a <i>Syphanta</i> árboczán lobogott.</p>
-<p>Végre d’Albaret Henrik nem kapott volna útbaigazításokat se
-Gira-Petrában, se Sudában, se Cisamosban; legalább nem olyanokat, a
-melyek képesítették volna arra, hogy czirkálását valamely
-nevezetesebb zsákmány ejtésével fejezhette volna be.</p>
-<p>– Nem, – mondá Todros kapitánynak, – szükségtelennek látom
-kémszemlét tartani az északi partokon, de megkerülhetnők a sziget
-északnyugati oldalát <span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
-"Page_191">-191-</a></span> és a Spada hegyfokot és egy vagy két
-napig czirkálhatnánk Grabusa előtt.</p>
-<p>Ez volt a nyilván legczélszerűbb dolog. Grabusa rossz hírben
-álló vizeiben talán megtalálhatja a <i>Syphanta</i> egy hónál
-tovább nélkülözött alkalmát arra, hogy nehány ágyúlövéssel
-üdvözölje a szigettenger kalózait.</p>
-<p>Ezenfelül, ha a sacoléve, mint hinni lehetett, Kréta felé vette
-útját, nem volt lehetetlen, hogy Grabusánál horgonyt vetett. És ez
-d’Albaret parancsnokra nézve újabb ok volt, hogy e kikötőhöz
-közeledjék.</p>
-<p>Ezen időtájban Grabusa még csak egy kalózfészek volt. Körülbelül
-hét hónap előtt nem kevesebb mint egy angol-franczia hajóraj és egy
-csapat görög rendes katonaság, Maurocordato vezénylete alatt,
-kellett hozzá, hogy megfékezze a hitetlenek e menhelyét. És a
-legkülönösebb a dologban az, hogy maguk a krétai hatóságok
-vonakodtak kiadni nehány kalózt, a kiknek kiadatását az angol
-parancsnok hajóraja követelte. Az utóbbi úgy volt kénytelen magának
-elégtételt szerezni, hogy lövöldöztette a fellegvárat,
-felgyújtatott nehány hajót és katonaságot szállíttatott partra.</p>
-<p>Természetes volt tehát az a jelentés, hogy a szövetséges hajóraj
-eltávozása óta a kalózok leginkább Grabusában kerestek menhelyet, a
-hol ily véletlen pártfogókat találtak. D’Albaret Henrik tehát
-elhatározta, hogy Kréta déli partjai hosszában fog Scarpanto felé
-menni, úgy, hogy Grabusa előtt elhaladjon. Ily értelemben adta ki
-parancsát, a melyet Todros kapitány végrehajtani sietett.</p>
-<p>Az időjárás kedvező volt. Egyáltalában e kellemes égalj alatt a
-tél deczemberben kezdődik és januárban végződik. Szerencsés föld az
-a Kréta szigete, Minos király és Dedalos mérnök hazája! Hippokrates
-is ide <span class="pagenum"><a name="Page_192" id=
-"Page_192">-192-</a></span> küldé gazdag klienseit, midőn
-Görögországot bebarangolta, tanítván a gyógyítás művészetét.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> útját oly módon irányozta, hogy megkerülte a
-Spada fokot, a mely a kaneai és a kisamoi öböl közt elterülő
-földnyelv legvégén fekszik. Este volt, midőn a hegyfokot
-meghaladták. Éjjel – a tiszta és világos keleti éjszakák egyikén –
-megkerülték a sziget csúcsát. A szél kissé irányt változtatott és
-ez elég volt ahhoz, hogy a korvett ismét délnek vehesse útját és
-reggel gyönge vitorlaerővel elérkezhessék a grabusai kikötő
-bejárata elé.</p>
-<p>D’Albaret parancsnok hat napig nem szünt meg szemmel tartani a
-sziget nyugati partjait Grabusa és Kisamo közt. Több kereskedelmi
-hajó hagyta el ezen idő alatt a kikötőt. A <i>Syphanta</i> jeleket
-adott egynémelyiknek közülök és semmi ok nem volt a nyert
-válaszokat gyanusaknak tartani. Különben a hajók parancsnokai
-nagyon tartózkodólag feleltek mindazon kérdésekre, a melyek a
-kalózokra vonatkoztak, a kik netalán menhelyet találtak Grabusában.
-A feleletekből ki lehetett olvasni, hogy az illetők féltek, nehogy
-kompromittálják magukat. D’Albaret Henrik még azt se tudhatta meg
-biztosan, vajjon a <i>Karysta</i> nincs-e e pillanatban a
-kikötőben.</p>
-<p>Ekkor a korvett kibővíté kutatásainak területét. Kémszemlét
-tartott a Grabusa és a Crio fok között levő partok körül. Majd aug.
-22-én, kedvező széllel, mely nappal növekedett és este ismét
-csillapult, megkerülte a hegyfokot és lehető közelségben haladt el
-a lybiai tenger partjai mellett, a melyek kevésbbé szakadozottak és
-kevésbbé vannak hegyfokokkal és beszögellésekkel megszakítva, mint
-a krétai tenger partjai a sziget túlsó oldalán. Az északi látóhatár
-felé kibontakozott az asprovunai hegyek lánczolata, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> s a
-belőle legmagasabban kiemelkedő Ida hegy, melynek örök hava
-ellentáll a szigettenger napsugarainak.</p>
-<p>A korvett, a nélkül, hogy horgonyt vetett volna a part apró
-kikötőiben, egy fél tengeri mérföldnyire több izben megállót
-tartott Rumeli, Anapoli és Spakia előtt, de a hajóőrök egyetlen
-kalózhajót se jeleztek a sziget környékén. A <i>Syphanta</i>
-augusztus 27-én, miután a messarai nagy öböl körvonalai hosszában
-elhaladt volna, megkerülte a Matala fokot, Kréta legdélibb pontját.
-A sziget szélessége e helyen alig van három mérföldnyi. Úgy
-látszott, hogy e kémszemle a legcsekélyebb hasznot se fogja a
-czirkálással eredményezni. E szélességi fokon kevés hajó szokott
-átkelni a lybiai tengeren. Rendszerint vagy északibb irányban
-vitorláznak el, a sziget-tengeren keresztül, vagy inkább délnek, az
-egyptomi partok közelében. Alig lehetett egyebet látni a sziklák
-mellett kikötött halászbárkáknál és koronkint nehányat azon hosszú
-hajók közül, a melyek tengeri csigákat szállítanak. E puhányok
-meglehetősen keresett árúczikket képeznek és roppant
-szállítmányokat küldenek belőlük az összes szigetekre.</p>
-<p>Miután a korvett semmit sem talált a partvidék azon részén, a
-melyet a Matala fok rekeszt el, s a hol sok apró szigetecske közt
-annyi apró hajó elrejtőzhetik; nem volt valószínű, hogy a sors
-jobban fog neki kedvezni a déli partvidék tulsó felén. D’Albaret
-Henrik tehát azon a ponton állt, hogy elszánja magát egyenesen útra
-kelni Scarpanto felé, ha mindjárt korábban érkeznék is oda, mint a
-rejtélyes levél írója kivánta. De augusztus 29-én este szándékát
-egyszerre megváltoztatta.</p>
-<p>Hat óra volt. A parancsnok, a másodkapitány és nehány tiszt a
-fedélzetről nézte a Matala fokot. E pillanatban <span class=
-"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> az
-árbocz tetején levő őrök egyike elkiáltotta magát: «Hajó, elől,
-balfelől!»</p>
-<p>A távcsöveket azonnal a kijelölt oldal felé irányozták, nehány
-tengeri mérföldnyire a korvett elé.</p>
-<p>– Csakugyan, – mondá d’Albaret parancsnok, – egy hajó, a mely a
-part mentén vitorlázik…</p>
-<p>– S a mely a partokat jól ismerheti, miután annyira közel jár
-hozzájuk! – tevé utána Todros kapitány.</p>
-<p>– Felvonta a lobogóját?</p>
-<p>– Nem, parancsnok úr, – felelte az egyik tiszt.</p>
-<p>– Kérdezze meg az őröktől, lehet-e tudni a hajó
-nemzetiségét?</p>
-<p>A tiszt végrehajtotta a parancsot és nehány percz mulva
-jelentette a választ, a mely úgy hangzott, hogy semmiféle lobogó
-sem látható az idegen hajó árboczán.</p>
-<p>Még eléggé világos volt, hogyha a nemzetiségét nem is, de a
-teherképességét meg lehessen itélni.</p>
-<p>Egy brigg volt, erősen hátrafelé hajló főárboczczal. A rendkívül
-hosszú, karcsú és rendkívül sok vitorlával ellátott hajó, a
-mennyire ily távolból megitélni lehetett, körülbelül hét vagy
-nyolczszáz tonna teherképességgel és kivételes gyors járással
-bírhatott. De a legjobb távcsövek segélyével se lehetett
-megismerni, vajjon volt-e hadi fölszerelése, volt-e tüzérség a
-fedélzetén és voltak-e e perczben deszkákkal eltakart ágyúrések a
-párkányzatán.</p>
-<p>Körülbelül négy tengeri mérföldnyi távolság volt abban a
-perczben a brigg és a korvett közt. Ezenkívül a nap is eltűnt az
-asprovunai magaslatok mögött, az este beköszöntött és lenn már mély
-homály uralkodott.</p>
-<p>– Furcsa egy hajó! – mondá Todros kapitány. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_196" id="Page_196"><br />
--196-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 402px;"><a href=
-"images/i035hq.jpg"><img src="images/i035.jpg" alt=
-"«HAJÓ, ELŐL, BALFELŐL!»" title="«HAJÓ, ELŐL, BALFELŐL!»" /></a>
-<p class="caption">«HAJÓ, ELŐL, BALFELŐL!»</p>
-</div>
-<p>– Az ember azt hinné, hogy a Planta sziget és a part közt akar
-keresztül menni! – jegyzé meg az egyik tiszt.</p>
-<p>– Igen, mintha sajnálná, hogy meglátták és el akarna rejtőzni, –
-viszonzá a másodkapitány.</p>
-<p>D’Albaret Henrik nem felelt, de nyilván osztá tisztjei
-véleményét. A brigg manövrirozása e pillanatban nagy mértékben
-felébreszté gyanuját.</p>
-<p>– Todros kapitány, – mondá végre, – nagy érdekünkben áll e hajó
-nyomát ma éjjel el nem veszteni. Úgy kell intéznünk a dolgot, hogy
-hajnalig a közelében maradjunk. De neki nem szabad bennünket látni.
-Oltassa ki hát a tüzeket a hajón.</p>
-<p>A másodkapitány ehhez képest intézkedett. Figyelemmel kisérték a
-hajót, a mennyire a magas partok miatt lehetséges volt. Mikor az éj
-teljesen beállt, a brigg is eltűnt és semmiféle világosság se
-látszott, a melynél fogva hollétét meg lehetett volna
-állapítani.</p>
-<p>Másnap D’Albaret Henrik, a hajnal legelső óráiban már a
-<i>Syphanta</i> előrészén állt és várta, hogy a ködök eloszoljanak
-a tenger tükréről.</p>
-<p>Hét óra tájban a köd szétoszlott és valamennyi látcső kelet felé
-volt irányozva.</p>
-<p>A brigg még mindig a part hosszában vitorlázott tova, az
-Alikaporitha fok irányában, körülbelül hat tengeri mérföldnyire a
-korvett előtt. Az éjjeli órák alatt tehát tetemes előnyt nyert, még
-pedig a nélkül, hogy több vitorlát feszített volna ki.</p>
-<p>– Egy hajó, a mely menekülni akar, nem így szokott tenni –
-jegyzé meg a másodkapitány.</p>
-<p>– Mindegy! – viszonzá a parancsnok. – Iparkodjunk közelebbről
-megtekinteni. Todros kapitány! a brigg után fogunk indulni.</p>
-<p>A vitorlamester füttyentésére a felső vitorlákat kifeszítették,
-<span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
-"Page_197">-197-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_198" id="Page_198"><br />
--198-</a></span> a mi által a korvett sebessége jelentékenyen
-növekedett.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 413px;"><a href=
-"images/i036hq.jpg"><img src="images/i036.jpg" alt=
-"«FURCSA EGY HAJÓ!» MONDÁ TODROS KAPITÁNY." title=
-"«FURCSA EGY HAJÓ!» MONDÁ TODROS KAPITÁNY." /></a>
-<p class="caption">«FURCSA EGY HAJÓ!» MONDÁ TODROS KAPITÁNY.</p>
-</div>
-<p>De a brigg kétségkívül meg akarta tartani az eddigi távolságot,
-mert szintén két vitorlával többet feszített ki. Habár nem akarta,
-hogy a <i>Syphanta</i> a közelébe jusson, nyilván azt sem
-óhajtotta, hogy egészen elmaradjon tőle. Mindazonáltal oly közel
-járt a parthoz, a mint csak lehetett.</p>
-<p>Reggel tíz óra tájban a korvett két mérföldnyire megközelíté az
-idegen hajót, talán azért, mert a szél kedvezőbb volt rá nézve,
-vagy talán mert a brigg parancsnoka is úgy akarta.</p>
-<p>Most már jobb körülmények közt lehetett megszemlélni a brigget.
-Húsz ágyú volt a fedélzetén és fedélzetközének (entrepont) is
-kellett lennie, noha nagyon mélyen járt a vízben.</p>
-<p>– Fel kell vonni a lobogót! – mondá d’Albaret Henrik.</p>
-<p>A lobogót felvonták az árbocz csúcsára egy ágyúlövés
-kiséretében. Ez azt jelentette, hogy a korvett tudni akarja az
-előtte járó hajó nemzetiségét. De e jeladásra nem következett
-semmiféle válasz. A brigg nem változtatta meg irányát, nem módosítá
-gyorsaságát és megkerülni készült a keratoni öbölt.</p>
-<p>– Ez a ficzkó nem igen udvarias! – mondák a matrózok.</p>
-<p>– De talán óvatos, – jegyzé meg egy vén árboczőr. – Hátrahajlott
-főárbocza olyanforma mint egy kalap, melyet az ember a fülén visel
-és nem akar koptatni azzal, hogy a más emberek köszöntését
-viszonozza.</p>
-<p>Egy második ágyúlövés is eldördült a korvett jobb oldalán, de
-eredménytelenül. A brigg nem bontá ki lobogóját és nyugodtan tovább
-folytatta útját, annyit <span class="pagenum"><a name="Page_199"
-id="Page_199">-199-</a></span> sem törődve a jeladásokkal, mintha a
-korvett a tenger fenekén lett volna.</p>
-<p>Ekkor valódi verseny támadt a két hajó közt. A <i>Syphanta</i>
-kifeszítette összes vitorláit. De a brigg is követte ezt a példát
-és a távolság nem csökkent a két hajó közt.</p>
-<p>– Ennek valamely ördöngös gép lehet a hasában, – mondá a vén
-árboczőr.</p>
-<p>Annyi bizonyos, hogy a korvett fedélzetén kezdett mindenki dühös
-lenni, nem csupán a legénység, de a tisztek is és valamennyi közt
-leginkább a türelmetlen Todros. Oda adta volna érte
-zsákmányjutalékát, ha a brigg mellé kerülhetne, akármilyen
-nemzetiségbeli legyen is!</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> elején egy nagyon messze hordó ágyú állt, a
-mely egy harminczfontos golyót közel két tengeri mérföldnyire ki
-tudott röpíteni.</p>
-<p>D’Albaret parancsnok – a ki nyugodtnak látszott – parancsot
-adott, hogy még egy ágyút süssenek el.</p>
-<p>A lövés eldördült, de a golyó mintegy húsz ölnyire a brigg
-mögött a vizbe zuhant.</p>
-<p>A brigg azzal felelt, hogy legfelső vitorláit is kifeszítette és
-csakhamar megint nagyobb lett a távolság közte és a korvett közt.
-Nem lehet tehát utolérni sem vitorlával, sem ágyúgolyóval? és le
-kell-e mondani az üldözésről? Ez igen megalázó volna olyan
-gyorsjárású hajóra, a milyen a <i>Syphanta</i> volt.</p>
-<p>E közben beállt az éjszaka. A korvett ekkor körülbelül a
-Peristera fok irányában volt. A szél nagyobb erővel feltámadt,
-annyira, hogy szükségesnek látszott a legfelső vitorlákat bevonni.
-A parancsnok azt hitte, hogy másnap reggel semmit se fog látni a
-briggből, még árboczainak csúcsát se, a melyet a keleti látóhatár,
-vagy a part valamelyik előszögelése fog eltakarni. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span></p>
-<p>Tévedett.</p>
-<p>Napfelkeltekor a brigg még mindig ott volt előttük, egyenlő
-távolságban. Az ember azt hitte volna, hogy sebességét a
-korvettéhez képest szabályozza.</p>
-<p>– Akár csak vontatna bennünket, – mondá egy matróz a hajó
-orrán.</p>
-<p>E megjegyzés egészen találó volt.</p>
-<p>E pillanatban a brigg, a mely behatolt a kuphonisi csatornába a
-hasonnevű sziget és Kréta szigete közt, megkerülte a kakialithi
-fokot és elérte Kréta keleti partjait.</p>
-<p>Vajjon valamelyik kikötőbe fog-e menekülni, avagy el fog tűnni a
-partvidék szűk csatornái egyikében?</p>
-<p>Nem történt sem ez, sem az.</p>
-<p>Reggel hét órakor a brigg egyenesen északkeleti irányba fordult
-és nekiment a nyilt tengernek.</p>
-<p>– Vajjon Scarpanto volna-e utazási czélja? – kérdé magában
-d’Albaret Henrik meglepetve.</p>
-<p>S a mindinkább erősbödő szélben, mely vitorlafái egy részének
-épségét fenyegette, tovább folytatta a vég nélküli üldözést, a
-melynek abbanhagyását küldetésének érdeke és hajójának becsülete
-egyiránt tiltotta.</p>
-<p>A szigettenger e részében, mely a szélrózsa minden irányában
-nyitva áll; a tágas, nyilt tengeren, melyet Kréta hegyei nem
-fedeznek többé, a <i>Syphanta</i> eleinte bizonyos előnyt látszott
-kivívni a brigg felett. Délután egy óra tájban a távolság már három
-mérföldnyinél csekélyebb volt a két hajó közt. A korvettről még egy
-pár golyót lőttek, melyek azonban nem értek a czélpontig és
-legkevésbbé se módosították a brigg magatartását.</p>
-<p>Scarpanto ormai már feltűntek a látóhatáron, a kis Caso sziget
-mögött, a mely úgy függ Scarpanto csúcsán, mint Sziczilia
-Olaszországén. <span class="pagenum"><a name="Page_201" id=
-"Page_201">-201-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_202" id="Page_202"><br />
--202-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 400px;"><a href=
-"images/i037hq.jpg"><img src="images/i037.jpg" alt=
-"LEGFELJEBB KÉT MÉRFÖLDNYI TÁVOLSÁG VOLT A KÉT HAJÓ KÖZT." title=
-"LEGFELJEBB KÉT MÉRFÖLDNYI TÁVOLSÁG VOLT A KÉT HAJÓ KÖZT." /></a>
-<p class="caption">LEGFELJEBB KÉT MÉRFÖLDNYI TÁVOLSÁG VOLT A KÉT
-HAJÓ KÖZT.</p>
-</div>
-<p>D’Albaret parancsnok, a tisztek és a legénység ekkor
-remélhették, hogy végre meg fognak ismerkedni a rejtélyes hajóval,
-a mely elég udvariatlanul nem felelt sem a jeladásra, sem az
-ágyúgolyókra.</p>
-<p>De este öt óra tájban a szél lecsillapult és a brigg megint
-visszanyerte előbbi előnyét.</p>
-<p>– Ah! a nyomorult!… Az ördög vele van!… meg fog menekülni! –
-kiáltá Todros kapitány.</p>
-<p>S ekkor mindent megkisérlettek, a mit egy tapasztalt tengerész
-tehet, hajója járásának gyorsítására: a vitorlákat
-megnedvesítették, hogy a szövetük sűrűbbé legyen, <i>hamakokat</i>
-akasztottak fel, a melyeknek ingása kedvező befolyást gyakorolhat a
-sebességére. Némi eredmény mutatkozott is. Este hét óra tájban,
-valamivel naplemente után, legföljebb két mérföldnyi volt a
-távolság a hajók között.</p>
-<p>De e szélességi fokon az éjszaka gyorsan beáll, s az estalkony
-rövid ideig tart. A korvett sebességét még fokozni kellett volna,
-hogy a brigget az éj beállta előtt utolérhesse.</p>
-<p>A brigg e pillanatban a Casopulo szigetecskék és a Casos sziget
-közt ment keresztül, majd az utóbbi mögött bekanyarodott ama szűk
-csatornába, a mely e szigetet Scarpantótól elválasztja, s a korvett
-legénysége itt többé nem láthatta.</p>
-<p>Fél óra mulva a <i>Syphanta</i> is ugyanazon helyre ért,
-lehetőleg közel vitorlázván el a part mellett. Még eléggé világos
-volt arra, hogy ily nagyságú hajót több mérföldnyi távolságban is
-meg lehessen látni. A brigg eltűnt. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_203" id="Page_203">-203-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>XII.<br />
-<span class="smaller">Egy árverés Scarpantóban.</span></h2>
-</div>
-<p>A rege szerint Kréta az istenek bölcsője, a régi Karpathos, most
-Scarpanto pedig legmerészebb ellenfeleik, a titánok bölcsője volt.
-Az ujkori kalózok ugyan csak az egyszerű halandókat támadják meg,
-de azért nem kevésbbé méltó ivadékai ama mythologiai
-gonosztevőknek, a kik az Olympot ostromolták. Ez időtájban úgy
-látszott, mintha minden fajú kalózok főhadiszállásokul ezt a
-szigetet választották volna, a melyen Japet négy fia született, kik
-Titán és a Föld unokái voltak.</p>
-<p>Scarpanto rendkívül alkalmas volt mindazon manőverekre, a
-melyeket a kalózmesterség igényelt a szigettengeren. E sziget
-csaknem egészen elkülönítve emelkedik ki a tenger délkeleti részén,
-több mint negyven mérföldnyire Rhodustól. Magas hegyormai messziről
-látszanak. Húsz mérföldnyi kiterjedésű partjait apró öblök és
-beszögelések szegélyezik, a melyeket a szirtek végtelen sokasága
-védelmez. Azon körülmény, hogy a körüle levő vizek tőle
-kölcsönözték a nevüket, arra vall, hogy már a régiek is ép annyira
-féltek tőle, a mily félelmes az újkori hajósok előtt. A ki nem
-nagyon ismerős a karpathi tengerrel, arra nézve ma sem tanácsos a
-hajókázás ezeken a vizeken.</p>
-<p>Mindazonáltal a Sporadok sorozatának legvégén levő sziget nincs
-hijával a jó horgonytalajnak. A Sidro és <span class=
-"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> a
-Pernisa foktól a Bonandrea és Andemo fokig az északi partokon
-számos menhelyet lehet találni. Négy kikötőjét: Agatát, Porto di
-Tristanót, Porto Gratot és Porto Malo Natot a levantei kereskedők
-gyakran látogatták hajdan, mielőtt Rhodus háttérbe nem szorította
-kereskedelmi fontosságukat. Most csak ritkán áll érdekében néhány
-hajónak itt horgonyt vetni.</p>
-<p>Scarpanto görög sziget, vagy legalább görög lakossággal bir, de
-az ottomán birodalomhoz tartozik. A görög királyság végleges
-megalakulása után is török fenhatóság alatt kellett maradnia. A
-kormányzó egy egyszerű kadi volt, a ki egy megerődített házban
-lakott, mely az újabb eredetű Arkassa városka felett állt.</p>
-<p>Akkoriban a szigeten számos törököt lehetett találni, a kiket az
-igazat megvallva, a lakosság, a mely nem vett volt részt a
-függetlenségi harczban, nem is részesített kedvezőtlen
-fogadtatásban. Scarpanto a legbűnösebb kereskedelmi műveletek
-központja lévén, egyenlő előzékenységgel fogadta az ottomán hajókat
-és a kalózhajókat is, a melyek hadifoglyokból álló rakományt
-szállítottak partra. A kisázsiai, valamint az északafrikai ügynökök
-sürgölődtek a piaczán, a hol ez az emberi árúczikk elárusíttatott.
-Itt tartották az árveréseket és itt állapíttatott meg az árfolyam,
-a kereslet és a kinálat szerint. És meg kell vallanunk, hogy a kadi
-is meglehetősen érdekelve volt e műveletekben, a melyeknél
-személyesen elnökölt; mivel az ügynökök kötelességet véltek volna
-mulasztani, ha át nem engedik neki az eladásból befolyó összegek
-bizonyos százalékát.</p>
-<p>E szerencsétlenek átszállítását a smyrnai vagy az afrikai
-bazárokba, bizonyos hajók eszközölték, a melyek rendszerint a
-sziget nyugati partján, az arkassai kikötőben vették át a
-szállítmányokat. Ha nem volt <span class="pagenum"><a name=
-"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> elég hajó a kikötőben,
-akkor egy ügynököt küldtek át a keleti partokra a kalózokért, a kik
-szivesen elvállalták a gyűlöletes munkát.</p>
-<p>Ez időtájt a Scarpanto keleti partjain létező és csaknem
-feltalálhatlan öblöcskében nem kevesebb, mint húsz kisebb-nagyobb
-hajó vesztegelt, összesen ezerkét, vagy ezerháromszáz főre rugó
-legénységgel. E hajóraj csak a vezér megérkezését várta, hogy újabb
-bűnös expediczióra induljon.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> az arkassai kikötőben, eléggé mély és kitünő
-horgonytalajon vetett horgonyt szeptember 2-dikán este. Mikor
-d’Albaret Henrik a szigetre megérkezett, aligha sejtette, hogy a
-czirkálás véletlen esélyei őt épen a rabszolgakereskedés legfőbb
-helyére vezették.</p>
-<p>– Hosszasabban fogunk Arkassában állomásozni, parancsnok úr? –
-kérdé Todros, miután a horgonyvetés megtörtént.</p>
-<p>– Nem tudom, – viszonzá d’Albaret Henrik. – Bizonyos körülmények
-arra indíthatnak, hogy csakhamar elhagyjuk e kikötőt, de lehetnek
-oly körülmények is, a melyek itt visszatartóztathatnak.</p>
-<p>– Partra szállhat a legénység?</p>
-<p>– Igen, de csak csapatonkint. A legénység felének mindig a
-<i>Syphanta</i> fedélzetén kell maradnia.</p>
-<p>– Értettem, parancsnok úr! – mondá Todros. – Itt inkább török
-mint görög földön vagyunk és az óvatosság azt parancsolja, hogy
-résen legyünk.</p>
-<p>Az olvasó emlékezni fog, hogy d’Albaret Henrik semmit se szólt
-másod-kapitányának, se tisztjeinek azon indokokról, a melyek miatt
-Scarpantóba jött; sem arról, hogy légyottra hívták e szigetre,
-szeptember hó első napjaira, egy névtelen levélben, a mely
-megmagyarázhatlan módon jutott a hajójára. Ezenfelül azt is
-remélte, hogy itt újabb értesítéseket fog kapni, a melyekből
-<span class="pagenum"><a name="Page_206" id=
-"Page_206">-206-</a></span> megtudhatja, mit vár rejtélyes
-levelezője a <i>Syphantá</i>tól, a karpathi tenger vizeiben.</p>
-<p>De ép ily rejtélyes volt a brigg eltűnése a casosi csatornán
-túl, abban a perczben, mikor a <i>Syphanta</i> már-már utolérhetni
-vélte.</p>
-<p>D’Albaret Henrik nem is hagyta abban az üldözést, mielőtt az
-arkassai kikötőt el nem érte. Miután a partokhoz közeledett volna
-annyira, a mennyire a hajó vizjárása megengedte, feladatául tűzte
-ki az összes öblöcskék és beszögelések megvizsgálását. De a
-számtalan szirt és magas parti szikla közé igen könnyen
-elrejtőzhetik olyan hajó, mint a brigg volt. A hullámtörők e
-sziklasorompója mögött egy hajóparancsnok, a ki e szorosokat
-ismerte, bizvást tévútra vezethette üldözőit, a nélkül, hogy ő maga
-a hajótörés veszélyét koczkáztatta volna. Ha tehát a brigg valamely
-elrejtett öblöcskébe menekült, ép oly nehéz lett volna megtalálni,
-mint a többi kalózhajót, a melynek a sziget ismeretlen
-horgonytalajokon menhelyet adott.</p>
-<p>A korvett nyomozásai két napig tartottak és eredménytelenek
-maradtak. A brigg nem tűnhetett volna el tökéletesebben még akkor
-sem, ha Casoson túl hirtelen a víz alá merül. Bármennyire
-boszankodott is d’Albaret parancsnok, kénytelen volt lemondani a
-feltalálás reményéről. Elhatározta tehát, hogy horgonyt vet az
-arkassai kikötőben. Itt nem volt egyéb dolga, mint várni.</p>
-<p>Másnap délután három és öt óra közt a kis Arkassa várost
-egyszerre ellepte a sziget lakosságának nagy része, nem is említve
-az európai és ázsiai idegeneket, a kik ily alkalommal nem
-hiányozhattak. A nagy vásár napja volt. A mindenféle korú és rangú
-szerencsétlenek, a kiket a törökök legközelebb foglyul ejtettek,
-most kerültek eladásra. <span class="pagenum"><a name="Page_207"
-id="Page_207">-207-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_208" id="Page_208"><br />
--208-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 402px;"><a href=
-"images/i038hq.jpg"><img src="images/i038.jpg" alt=
-"ÉRTETTEM, PARANCSNOK ÚR!…" title=
-"ÉRTETTEM, PARANCSNOK ÚR!…" /></a>
-<p class="caption">ÉRTETTEM, PARANCSNOK ÚR!…</p>
-</div>
-<p>Akkoriban Arkassában egy különös bazár – «batisztán» létezett, a
-milyeneket még most is találhatni Észak-Afrika némely városában. Ez
-volt az árverés színhelye. A batisztánon e pillanatban körülbelül
-száz fogoly volt készletben, férfiak, nők és gyermekek vegyest, kik
-a legutóbbi peloponnesusi razziák alkalmával kerültek rablánczra.
-Egy árnyéktalan udvaron, a forró napsugarak alatt voltak
-összeterelve; rongyokra foszlott ruháik, kétségbeesett arczuk
-eléggé tanusították, hogy mennyit szenvedtek. A szerencsétlenek, a
-kik alig kaptak kevés megromlott ételt és zavaros vizet ital
-gyanánt, családonkint csoportosultak addig, míg a vevők szeszélye
-el fogja őket szakítani, a nőket férjeiktől, a gyermekeket
-atyjuktól és anyjuktól. A legmélyebb szánalmat ébresztették volna
-fel mindenkiben, őreiken, a kegyetlen «basi»-kon kívül, a kiket
-többé semmiféle fájdalom se volt képes megindítani. És mily
-csekélységek voltak még e kínok azokhoz képest, a melyek Algir,
-Tunis és Tripolis tizenhat bagnojában vártak reájuk, a hol a halál
-oly gyors pusztításokat tett, és a hol az így támadt hézagokat
-folyvást pótolni kellett.</p>
-<p>Azonban a foglyok nem voltak megfosztva a szabadulás minden
-reményétől. Ha a vevők jó üzletet csináltak megvásárlásuk által,
-nem kevésbbé jó üzletet csináltak akkor is, midőn visszaadták
-szabadságukat – igen drága áron; – főkép azokét, a kiknek értéke
-bizonyos társadalmi álláson alapult, a melyet szülőföldükön
-elfoglaltak. Számos foglyot szabadítottak ki ekkép a
-rabszolgaságból, akár nyilvános megvétel útján, mikor az állam adta
-el őket elszállíttatásuk előtt, akár midőn a tulajdonosok egyenesen
-az illetők családjaival alkudoztak, akár pedig, midőn az irgalmas
-szerzet tagjai Európaszerte gyűjtögetett dús könyöradományokból
-<span class="pagenum"><a name="Page_209" id=
-"Page_209">-209-</a></span> kiváltották őket még az északafrikai
-nevezetesebb városokban is. Az utóbbi időkben igen nagy és
-ismeretlen eredetű összegek fordíttattak főleg olyan görög
-származású rabszolgák visszavásárlására, a kiket a háború esélyei a
-legutóbbi hat év alatt az afrikai és kisázsiai ügynökök kezébe
-szolgáltattak.</p>
-<p>Az arkassai piaczon a nyilvános árverések divatoztak, a melyeken
-a bennszülöttek és idegenek egyaránt részt vehettek. De miután épen
-ezen a napon a vásárlók csakis az észak afrikai bagnók nevében
-jelentkeztek, a foglyok Algirba, Tuniszba vagy Tripoliszba voltak
-szállítandók, a szerint, a mint egyik vagy másik ügynök lesz a
-legtöbbet igérő.</p>
-<p>A foglyok két osztályba soroztattak. Az egyik osztály – a
-nagyobb számú, – a Peloponnesusból származott. A másikat egy görög
-hajón ejtették zsákmányul, a mely Tuniszból szállította a foglyokat
-Scarpantóba, a honnét haza szállíttattak volna, szülőföldjükre. Az
-annyi nyomorúságot átélt szerencsétlenek sorsa felett a legutolsó
-kikiáltás fog dönteni és árverelni lehetett mindaddig, míg az óra
-ötöt üt. Az arkassai fellegvár ágyújának eldördülése, a mely
-jeladás volt a kikötő elzáratására, egyszersmind az árverés
-befejezését is jelenté.</p>
-<p>Szeptember 3-án tehát az ügynökök jelentékeny számban jelentek
-meg a batisztán körül. Sokan közülök Smyrnából és Kis-Ázsia egyéb
-pontjairól érkeztek, de mindannyian az északafrikai államok számára
-dolgoztak.</p>
-<p>E nagy keresletet könnyen meg lehetett magyarázni. A legutóbb
-történt események arra mutattak, hogy a függetlenségi háborúnak
-nemsokára vége lesz. Ibrahim vissza volt szorítva a Peloponnesusba,
-Maison marsal pedig körülbelül kétezer főből álló franczia
-csapatával partra <span class="pagenum"><a name="Page_210" id=
-"Page_210">-210-</a></span> szállt Moreában. A foglyok kivitele
-tehát jövőre tetemesen csökkenni fog. Ennélfogva értékük is
-előreláthatólag annál inkább növekedhetik, a kadi nagy
-megelégedésére.</p>
-<p>Az ügynökök reggel meglátogatták a batisztánt és tudták, mihez
-kell tartaniok magukat a foglyok mennyisége és minősége
-tekintetében. Kétségtelen volt, hogy nagy árakat lesznek
-kénytelenek értük fizetni.</p>
-<p>– Mohamedre mondom! – hangoztatá egy smyrnai űgynök, a ki
-kartársai körében szónokolt, – a szép üzletek korszaka elmult.
-Emlékeztek még azon időkre, mikor a hajók nem százával, hanem
-ezrével hordták ide a foglyokat?</p>
-<p>– Igen!… mint például a sciói mészárlások után! – viszonzá egy
-másik ügynök. – Egyszerre negyvenezer rabszolga! El se fértek a
-pontonokon!</p>
-<p>– Kétségkívül, – mondá egy harmadik ügynök, a ki nagyon
-kifejlett kereskedelmi érzékkel látszott birni. – De mikor nagyon
-sok a fogoly, akkor igen nagy a kinálat és a nagy kinálat nagy
-árcsökkenést idéz elő. Jobb keveset eladni előnyösebb föltételek
-mellett, mert a nyereség ugyanaz marad, noha a költségek
-tetemesebbek.</p>
-<p>– Igen!… főleg Észak-Afrikában!… Tizenkét százalék az összes
-jövedelemből a pasát, a kadit vagy a kormányzót illeti.</p>
-<p>– Igen, és ezenkívül egy százalékot kell fizetni a mólók és a
-parti ütegek fentartási költségeire.</p>
-<p>– És még egy százalék vándorol a mi zsebeinkből a
-marabukéba.</p>
-<p>– Ez valóban nagyon súlyos adó, úgy a hajótulajdonosokra, mint
-ránk nézve.</p>
-<p>Így beszéltek egymás közt az ügynökök, a kiknek még csak
-sejtelmük se volt üzleteik gyalázatos voltáról. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> Mindig
-ugyanazon panaszok hangzottak, ugyanazon adók miatt. És kétségkívül
-tovább folytatták volna a rekriminácziókat, ha e pillanatban a
-harangozó jelt nem ad a vásár megkezdésére.</p>
-<p>Fölösleges említenünk, hogy az árverésnél a kadi elnökölt. Ez
-kötelességében állt, mint a török kormány képviselőjének, de nem
-kevésbbé állt személyes érdekében is. Ott ült, vagyis inkább egész
-keleties fesztelenséggel ott hevert nagy vánkosain, egy emelvényen,
-melytől a félholddal diszített sátor elzárta a napsugarakat.</p>
-<p>Mellette állt a kikiáltó. De nem kell ám hinni, hogy ennek a
-hivatalnoknak alkalma nyílt magát rekedtté ordítani. Nem! az efféle
-üzletekben az ügynökök időt engedtek maguknak árverési
-ajánlataikkal. Ha a végleges odaitélés körül általában élesebb
-küzdelem fog kifejlődni, ez valószínűleg csak a legutolsó negyed
-órában lesz várható.</p>
-<p>A kikiáltási árt az egyik smyrnai ügynök állapítá meg, ezer
-török fontnyi ajánlatával.</p>
-<p>– Ezer török font! – ismétlé a kikiáltó.</p>
-<p>Aztán behunyta a szemét, mintha ideje volna szenderegni a
-legközelebbi ajánlatig.</p>
-<p>Az első órában az árak nem emelkedtek magasabbra két ezer török
-fontnál, a mely összeg körülbelül negyvenkétezer franknak felel
-meg. Az ügynökök egymásra néztek, figyelmesen vizsgálták egymást és
-egészen más dolgokról beszélgettek. Már jó eleve tisztában voltak
-magukkal. Legmagasabb ajánlataikat csak az ágyúdörgést megelőző
-perczekben fogják koczkáztatni.</p>
-<p>De egy új versenytárs megérkezése megváltoztatta a szándékot és
-váratlanul sokkal mozgalmasabbá tette az árverést.</p>
-<p>Négy óra tájban két férfi jelent meg az arkassai <span class=
-"pagenum"><a name="Page_212" id="Page_212">-212-</a></span>
-piaczon. Honnét jöttek? Kétségkívül a sziget keleti oldaláról,
-legalább erről jött az <i>araba</i>, a mely őket a batisztán
-kapujáig szállította.</p>
-<p>Megjelenésük nagy meglepetést és nyugtalanságot keltett. Az
-ügynökök nyilván nem várták oly árverezők megérkezését, a kikkel
-számolniok kell.</p>
-<p>– Allahra mondom! – kiáltá az egyik, – ez maga Starkos
-Miklós!</p>
-<p>– És az átkozott Skopelo, – viszonzá egy másik, – pedig mi azt
-hittük, hogy valahol a poklok körül járnak!</p>
-<p>Csakugyan e két férfi volt, a kiket igen jól ismertek az
-arkassai piaczon. Már több izben roppant üzleteket kötöttek és
-számos foglyot vásároltak afrikai rabszolgakereskedők számára.
-Pénzük soha sem hiányzott, bár nem igen lehetett tudni, honnét
-kerítették; de ez az ő dolguk volt. A mi a kadit illeti, ez csak
-örülhetett ily hatalmas versenytársak megjelenése felett.</p>
-<p>Skopelonak, a ki e dolgokban igen nagy szakismerettel birt, egy
-pillanat elég volt arra, hogy megbecsülje a foglyok értékét. Nehány
-szót súgott Starkos Miklós fülébe, a ki igenlőleg intett a
-fejével.</p>
-<p>De bármilyen éles szemei voltak is a <i>Karysta</i>
-másodkapitányának, mégse vette észre az irtózat kifejezését, a mely
-Starkos Miklós láttára, az egyik rabnő arczán mutatkozott.</p>
-<p>Magas termetű, koros nő volt, a batisztán egyik szögletében ült
-és hirtelen felemelkedett, mintha valamely láthatatlan erő
-késztette volna. Egy vagy két lépést tett is előre és azon a ponton
-állt, hogy felsikoltson… De volt ereje magát visszatartóztatni.
-Aztán lassan visszament és beburkolván magát sarkig érő szegényes
-köpenyébe, leült egy fogoly-csoport mögé, a hol teljesen
-elrejtőzhetett. Nyilván nem érte be azzal, hogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214"><br />
--214-</a></span> az arczát eltakarta, az egész alakját el akarta
-rejteni Starkos Miklós elől.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i039hq.jpg"><img src="images/i039.jpg" alt=
-"«HÁROM EZER FONT» ISMÉTLÉ A KIKIÁLTÓ." title=
-"«HÁROM EZER FONT» ISMÉTLÉ A KIKIÁLTÓ." /></a>
-<p class="caption">«HÁROM EZER FONT» ISMÉTLÉ A KIKIÁLTÓ.</p>
-</div>
-<p>Az ügynökök figyelemmel kisérték, de nem szólították meg a
-<i>Karysta</i> kapitányát, a ki őket észre se látszott venni.
-Vajjon el akarja-e előlük vásárolni ezeket a foglyokat? Méltán
-félhettek ettől mindazok, a kik ismerték Starkos Miklós
-összeköttetéseit az északafrikai pasákkal és beyekkel.</p>
-<p>A kételyek ez irányban csakhamar eloszlottak. E perczben a
-kikiáltó felkelt és fenhangon ismétlé a legutóbb ajánlott
-összeget.</p>
-<p>– Két ezer font!</p>
-<p>– Két ezer ötszáz! – mondá Skopelo a főnöke nevében.</p>
-<p>– Két ezer ötszáz! – ismétlé a kikiáltó.</p>
-<p>A társalgás újból elkezdődött a különböző csoportok közt, a
-melyek gyanakodva tekintettek egymásra.</p>
-<p>Egy negyedóra mult el. Skopelo után senki se tett ajánlatot.
-Starkos Miklós közönyösen és büszkén sétálgatott a batisztán körül.
-Senki se kételkedhetett, hogy utoljára is az övé lesz a győzelem,
-még pedig különösebb küzdelem nélkül.</p>
-<p>Azonban a smyrnai ügynök, miután két vagy három pajtásával
-beszélt volna, újabb ajánlatot tett, kétezer hétszáz ötven
-fonttal.</p>
-<p>– Kétezer hétszáz ötven font! – ismétlé a kikiáltó.</p>
-<p>– Három ezer!</p>
-<p>Ezúttal maga Starkos Miklós szólalt meg.</p>
-<p>Vajjon mi történt? – Miért lépett be személyesen a küzdelembe?
-Honnét volt az, hogy egyébkor annyira hideg hangja heves
-felindulást árult el, a mely magát Skopelot is meglepte? Mindjárt
-megtudjuk.</p>
-<p>Starkos Miklós nehány percz előtt átlépte a batisztán sorompóját
-és a rabok közt járkált. Mikor az öreg asszony <span class=
-"pagenum"><a name="Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> arra
-látta közeledni, még inkább beburkolta magát a köpenyébe, úgy hogy
-teljességgel nem láthatta az arczát.</p>
-<p>De figyelmét egyszerre más két fogoly ragadta meg, a kik külön
-csoportot képeznek. Starkos Miklós megállt, mintha lábai gyökeret
-vertek volna a földben.</p>
-<p>Előtte, egy magas termetü férfi mellett, egy fiatal leány feküdt
-a földön, a fáradtságtól kimerülve.</p>
-<p>A férfi hirtelen fölegyenesedett, a mint Starkos Miklóst
-megpillantá. A fiatal leány is fölvetette a szemeit. De a
-<i>Karysta</i> kapitányát meglátván, visszahökkent.</p>
-<p>– Hadsine! – kiáltá Starkos Miklós.</p>
-<p>Elizundo Hadsine volt, a kit Xaris átkarolt, mintha meg akarta
-volna védelmezni.</p>
-<p>– Ő az! – mondá Starkos Miklós.</p>
-<p>Hadsine kibontakozott Xaris karjai közül és szemébe nézett atyja
-egykori kliensének.</p>
-<p>E pillanatban történt, hogy Starkos Miklós, a ki nem is
-iparkodott megtudni, hogyan kerülhetett Elizundo bankár leánya az
-arkassai vásárra, izgatott hangon odakiáltotta a háromezer fontos
-ajánlatot.</p>
-<p>– Háromezer font! – ismétlé a kikiáltó.</p>
-<p>Ekkor valamivel több volt fél ötnél. Még huszonöt percz és az
-ágyú meg fog dördülni és a rabok odaitéltetnek a legutolsó
-igérőnek.</p>
-<p>De az ügynökök már is tanácskoztak egymással és készültek
-elhagyni a vásárt, el levén határozva, nem igérni magasabb árt.
-Bizonyosnak látszott tehát, hogy a <i>Karysta</i> kapitánya
-versenyzők hiányában a helyzet ura marad, de a smyrnai ügynök még
-egyszer megkisérlé folytatni a küzdelmet.</p>
-<p>– Háromezer ötszáz font! – kiáltá.</p>
-<p>– Négyezer! – felelt rá rögtön Starkos Miklós.</p>
-<p>Skopelo, a ki nem látta Hadsinét, teljességgel nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> értette
-a kapitány megmagyarázhatlan hevét. Szerinte az «árúczikk» értéke
-máris meg volt haladva, még pedig tetemesen, a négyezer fontos
-ajánlattal. Nagyon tünődött magában a felett, hogy vajjon mi
-izgathatja annyira Starkos Miklóst erre a rossz üzletre.</p>
-<p>A kikiáltó utolsó szavaira hosszas szünet következett. Maga a
-smyrnai ügynök is abba hagyta a küzdelmet, társai intésére. Most
-már senki sem kételkedhetett, hogy a végleges nyertes Starkos
-Miklós lesz, a kinek diadalához már csak néhány percz kellett.</p>
-<p>Ezt Xaris is belátta és még szorosabban átkarolta a fiatal
-leányt. Előbb meg kell őt ölniök, hogy elválaszthassák tőle.</p>
-<p>E perczben a mély csönd közepette egy csengő hang hallatszott,
-mely e szókat kiáltotta oda a kikiáltónak:</p>
-<p>– Ötezer font!</p>
-<p>Starkos Miklós hátrafordult.</p>
-<p>A batisztán bejárása elé egy csapat tengerész érkezett. Egy
-tiszt állt előttük.</p>
-<p>– D’Albaret Henrik! – kiáltá Starkos Miklós. – D’Albaret Henrik…
-itt… Scarpanton!</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> parancsnokát véletlen hozta ide. Még azt se
-tudta, hogy e napon – vagyis huszonnégy órával a szigetre való
-megérkezése után – rabszolgavásár lesz Scarpanto fővárosában.
-Másfelől, miután a <i>Karystát</i> nem találta a kikötőben,
-kétségkívül ő is ép annyira meg volt lepetve a felett, hogy Starkos
-Miklóst Arkassában találta, mint ez, hogy őt itt látja.</p>
-<p>Starkos Miklós nem tudta, hogy d’Albaret Henrik a korvett
-parancsnoka, noha tudta, hogy a <i>Syphanta</i> Arkassa előtt
-vetett horgonyt.</p>
-<p>Az olvasó könnyen elképzelheti, milyen érzelmek uralkodtak a két
-ellenfél keblében, midőn szemközt álltak egymással. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span></p>
-<p>D’Albaret Henrik azért elegyedett az árverésbe, mert a
-batisztánban levő rabok közt megpillantá Hadsinet és Xarist, –
-Hadsinet, a ki most mindjárt Starkos Miklós hatalmába került volna
-vissza. De Hadsine is meghallotta és meglátta egykori jegyesét és
-odarohant volna hozzá, ha az őrök vissza nem tartóztatják.</p>
-<p>D’Albaret Henrik egy intéssel megnyugtatá és türelemre inté a
-fiatal leányt. Bármennyire el is volt keseredve gyülölt vetélytársa
-láttára, mégis uralkodott érzelmein. Igen, ha mindjárt egész
-vagyonát fel is kell áldoznia, ki fogja ragadni Starkos Miklós
-körmei közül az arkassai piaczra összeterelt rabokat és köztük azt,
-a kit oly régen keresett és nem remélt többé viszontláthatni!</p>
-<p>A küzdelem mindenesetre heves lesz. Starkos Miklós ugyan nem
-tudta megérteni, hogyan lehet Elizundo Hadsine a foglyok közt, de
-azért a fiatal leány előtte még mindig a korfui bankár gazdag
-örököse volt. A milliók nem tünhettek el vele együtt. Mindig
-rendelkezésére fognak állni, hogy visszaválthassa magát attól, a
-kinek rabszolgálójává lesz. Semmit se koczkáztat tehát, bármilyen
-nagy összeget igérjen. Starkos Miklós el is határozta, hogy ezt
-fogja tenni, még pedig annál nagyobb szenvedélylyel, mert hiszen
-vetélytársa és boldog vetélytársa ellen küzdött.</p>
-<p>– Hatezer font! – kiáltá.</p>
-<p>– Hétezer! – mondá a <i>Syphanta</i> parancsnoka, a nélkül, hogy
-még csak a fejét is fordította volna Starkos Miklós felé.</p>
-<p>A kadi csak örülhetett a dolgok ilyetén fordulata felett; a két
-versenyző jelenlétében nem is igyekezett elpalástolni
-megelégedését, mely keleties komolysága alól is kirítt.</p>
-<p>Mialatt a kapzsi tisztviselő már számítani kezdte az
-<span class="pagenum"><a name="Page_218" id=
-"Page_218">-218-</a></span> őt illető százalékot, másfelől Skopelo
-kezdte elveszteni önuralmát. Megismerte d’Albaret Henriket, majd
-Elizundo Hadsinet is. Ha Starkos Miklós, a gyülölettől
-ösztönöztetve, még tovább makacskodik, az üzlet, mely bizonyos
-fokig előnyös lett volna, nagyon roszszá lehet; főleg, ha a fiatal
-leány talán már elvesztette a vagyonát is, ép úgy, mint a
-szabadságát, a mi épen nem volt lehetetlen.</p>
-<p>Félre is hivta Starkos Miklóst és néhány bölcs figyelmeztetést
-koczkáztatott alázatos hangon. De szavai oly fogadtatásban
-részesültek, hogy nem merte a kisérletet megújítani. Most már a
-<i>Karysta</i> kapitánya maga árverelt, maga kiáltotta ki az
-összegeket, sértő és szemtelen hangon.</p>
-<p>Képzelhetni, hogy az ügynökök, látván, hogy kemény csata
-fejlődik ki, ott maradtak és izgatott figyelemmel kisérték a
-küzdelem minden mozzanatát. A kiváncsiak tömegének érdeklődése nagy
-lármában nyilvánult. Legtöbben közülök ismerték a sacoléva
-kapitányát, de egyikök sem ismerte a <i>Syphanta</i> parancsnokát.
-Még csak azt se tudták, hogy mit keres Scarpanto vizeiben a korfui
-lobogó alatt vitorlázó korvett. De a háború kezdete óta annyi
-mindenféle és minden nemzetbeli hajó foglalkozott rabszolga
-szállítással, hogy egyáltalában nem volt lehetetlen hogy a
-<i>Syphanta</i> is ezt a mesterséget űzi. Tehát akár d’Albaret
-Henrik vásárolja meg a foglyokat, akár Starkos Miklós, a
-szerencsétlenek mindenkép rabszolgák maradnak.</p>
-<p>A kérdés azonban öt percz alatt mindenesetre el fog dőlni.</p>
-<p>A kikiáltó által közhirré tett legutolsó ajánlatra, Starkos
-Miklós e szókkal felelt:</p>
-<p>– Nyolczezer font.</p>
-<p>– Kilenczezer! – mondá d’Albaret Henrik. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_220" id="Page_220"><br />
--220-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 407px;"><a href=
-"images/i040hq.jpg"><img src="images/i040.jpg" alt=
-"«JER»… MONDÁ SKOPELÓNAK." title="«JER»… MONDÁ SKOPELÓNAK." /></a>
-<p class="caption">«JER»… MONDÁ SKOPELÓNAK.</p>
-</div>
-<p>Újabb csönd következett. A <i>Syphanta</i> parancsnoka, a ki
-teljesen tudott magán uralkodni, a szemeivel kisérte Starkos
-Miklóst, a ki dühösen járt fel s alá a nélkül, hogy Skopelo meg
-merte volna szólítani. Különben most már semmiféle tekintet se
-fékezhette volna az árverési dühöt.</p>
-<p>– Tizezer font! – kiáltá Starkos Miklós.</p>
-<p>– Tizenegyezer – felelé d’Albaret Henrik.</p>
-<p>– Tizenkétezer! – vágott vissza nyomban Starkos Miklós.</p>
-<p>D’Albaret parancsnok nem felelt azonnal. Nem mintha habozott
-volna, de látta a mint Skopelo Starkos Miklóshoz rohant, hogy
-megakadályozza őrjöngésében, – s e közbelépés egy pillanatra
-másfelé fordítá a <i>Karysta</i> kapitányának figyelmét.</p>
-<p>Ugyanabban a perczben, az öreg rabnő, a ki eddig oly makacsul
-elrejtőzött, megint fölegyenesedett, mintha az jutott volna eszébe,
-hogy megmutassa arczát Starkos Miklós előtt…</p>
-<p>E pillanatban az arkassai fellegvár ormán egy láng villant meg,
-fehér gőzök közt, de mielőtt az ágyúdörgés robaja a batisztánig
-elhatolhatott volna, d’Albaret Henrik csengő és erős hangja újból
-megszólalt:</p>
-<p>– Tizenháromezer font!</p>
-<p>Nyomban rá az ágyúdörgés is hallatszott, a melyre számtalan
-hurrahkiáltás következett.</p>
-<p>Starkos oly hevesen taszítá el Skopelót, hogy az hanyatt esett…
-Most már késő volt! Starkos Miklósnak nem volt joga tovább
-árverelni! Elizundo Hadsine kisiklott a kezei közül és kétségkívül
-örökre!</p>
-<p>– Jer! – mondá Skopelónak tompa hangon.</p>
-<p>S aztán e szókat dörmögé magában:</p>
-<p>– Olcsóbban is megkaphatjuk.</p>
-<p>Aztán mindketten felültek az arabába, a mely őket <span class=
-"pagenum"><a name="Page_221" id="Page_221">-221-</a></span>
-ideszállította és eltüntek azon út kanyarulatánál, a mely a sziget
-belseje felé vitt.</p>
-<p>Elizundo Hadsine és Xaris már átlépték a batisztán sorompóját. A
-fiatal leány d’Albaret Henrik karjaiba dőlt, a ki őt a szivére
-szorítá és így szólt hozzá!</p>
-<p>– Hadsine! Hadsine! – Egész vagyonomat feláldoztam volna, hogy
-önt megválthassam.</p>
-<p>– A mint én feláldoztam a magamét, hogy megváltsam a nevem
-becsületét, – viszonzá a fiatal leány. – Igen, igen, Henrik! –
-Elizundo Hadsine most már szegény, és most már méltó önhöz!
-<span class="pagenum"><a name="Page_222" id=
-"Page_222">-222-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>XIII.<br />
-<span class="smaller">A «Syphanta» fedélzetén.</span></h2>
-</div>
-<p>Másnap, szeptember 3-án, reggeli tíz óra tájban a
-<i>Syphanta</i> felszedte horgonyait és kevés számú vitorlával
-hajózott ki a scarpantói kikötőből.</p>
-<p>A d’Albaret Henrik által visszaváltott foglyok egy része a
-fedélzet alatt, a másik az ütegben helyezkedett el. Noha a
-szigettenger átszelése csak nehány napot vett igénybe; a tisztek és
-a legénység egyértelműleg azt akarták, hogy a szegény emberek
-lehetőleg kényelmesen legyenek elszállásolva.</p>
-<p>D’Albaret parancsnok már a megelőző napon megtette a kellő
-intézkedéseket, hogy útra kelhessen. A tizenháromezer font
-kifizetését illetőleg oly biztosítékot nyujtott, a melylyel a kadi
-teljesen meg volt elégedve. A foglyok hajóraszállítása minden
-nehézség nélkül véghez ment és az északafrikai bagnok kinjainak
-elviselésére itélt szerencsétlenek nem egészen három nap mulva
-partra szállhatnak északi Görögország valamelyik kikötőjében, a hol
-többé nem kell félteniök szabadságukat.</p>
-<p>De a megszabadulást egyedül annak köszönhették, a ki őket
-Starkos Miklós kezei közül megmentette. Hálájukat megható módon
-nyilvánították, mihelyt a hajó fedélzetére értek. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span></p>
-<p>Volt köztük egy «pappa», egy öreg pap Leondariból. Szerencsétlen
-társaival együtt a hajó hátulsó része felé ment, a hol Elizundo
-Hadsine és d’Albaret Henrik állt, néhány tiszt társaságában.</p>
-<p>Itt mindnyájan letérdeltek és az aggastyán kinyújtá karjait a
-parancsnok felé, e szókkal:</p>
-<p>– D’Albaret Henrik, kisérjen mindazok áldása, a kiknek
-visszaadtad szabadságukat!</p>
-<p>– Barátaim, csupán a kötelességemet teljesítém, – mondá a
-<i>Syphanta</i> parancsnoka meghatott hangon.</p>
-<p>– Igen… mindnyájunk áldása… mindnyájunké és az enyim is, Henrik!
-– mondá Hadsine és szintén térdre borult.</p>
-<p>D’Albaret Henrik gyorsan felemelé őt, s ekkor e kiáltások:
-«Éljen d’Albaret Henrik! éljen Elizundo Hadsine!» harsogtak minden
-oldalról az üteg mélyéből a vitorlafákig, a melyeken mintegy ötven
-matróz állt, hatalmas hurráhkat hangoztatva.</p>
-<p>Csupán egyetlen egy rabnő nem vett részt e tüntetésben, ugyanaz,
-a ki tegnap elrejtőzött a batisztánban. Midőn hajóra szállt, minden
-igyekezetét oda irányzá, hogy észre ne vegyék a foglyok közt. Ez
-sikerült is neki, és többé senki sem ügyelt rá, mihelyt a fedélköz
-leghomályosabb szögletébe elrejtőzött. Nyilván azt remélte, hogy
-észrevétlenül fogja el is hagyhatni a hajót. Talán ismerte őt
-valamelyik tiszt vagy matróz? Mindenesetre fontos okai voltak arra,
-hogy meg akarja őrizni inkognitóját azon három vagy négy napig, a
-melyet az átkelés igénybe veend.</p>
-<p>De ha d’Albaret Henrik megérdemelte a korvett utasainak háláját,
-mit érdemelt Elizundo Hadsine azért, mit Korfuból való elutazása
-óta tett?</p>
-<p>Tegnap így szólt: «Henrik, Elizundo Hadsine most már szegény és
-most már méltó önhöz.» <span class="pagenum"><a name="Page_224" id=
-"Page_224">-224-</a></span></p>
-<p>Szegénynek, csakugyan szegény volt. Hogy méltó volt-e a fiatal
-tiszthez? – itélje meg az olvasó.</p>
-<p>Ha d’Albaret Henrik szerette Hadsinet akkor, midőn olyan komoly
-események választották el őket egymástól, mennyire kellett
-szerelmének fokozódnia, midőn megtudta, hogyan élt a fiatal leány
-elválásuk esztendeje alatt!</p>
-<p>Mihelyt Elizundo Hadsine megtudta, honnét származott a vagyon, a
-melyet atyja örökségül hagyott rá, azonnal elhatározta, hogy az
-egészet hadifoglyok visszavásárlására fogja fordítani. A gyalázatos
-módon szerzett húsz millióból semmit sem akart megtartani. Tervét
-csak Xarissal közölte. Xaris helyeselte az ifjú leány szándékát és
-a bankház összes vagyonát csakhamar értékesítették.</p>
-<p>D’Albaret Henrik kezéhez kapta a levelet, a melyben jegyese
-bocsánatot kért és elbucsúzott tőle. Aztán Hadsine derék és hű
-Xarisa kiséretében titokban elhagyta Korfut és átkelt a
-Peloponnesusba.</p>
-<p>Akkoriban Ibrahim katonái még kegyetlen háborút viseltek
-Közép-Morea lakosai ellen, a kik oly sokat és már oly régóta
-szenvedtek. Azokat a szerencsétleneket, a kiket nem mészároltak le,
-elszállították Messenia legjelentékenyebb kikötőibe, Patrasba vagy
-Navarinba. Innét részint a török kormány által bérelt, részint a
-kalózok által előállított hajókon elvitték őket Scarpantóba vagy
-Smyrnába, a hol állandó rabszolgavásár létezett.</p>
-<p>Elizundo Hadsine és Xaris, azon két hónap alatt, a mely
-eltünésüket követte, semmiféle árt se sokalván, több száz foglyot
-vásároltak vissza azok közül, a kik még nem hagyták el a messeniai
-partokat. Azután főgondjuk volt őket biztonságba helyezni, részint
-az ioinai szigeteken, részint északi Görögország szabad területén.
-Mihelyt ez megtörtént, mindketten átkeltek <span class=
-"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226"><br />
--226-</a></span> Kis-Ázsiába, Smyrnába, a hol a rabszolgakereskedés
-nagymérvben virágzott. Ide vitték nagy csapatokban a görög rabokat,
-a kiket Elizundo Hadsine mindenekelőtt ki akart szabadítani. Az
-északafrikai és ázsiai ügynökök által ajánlott áraknál annyival
-magasabbakat kinált, úgy hogy a török hatóságok nyereségesnek
-találták vele szerződni. Természetes, hogy az ügynökök
-kizsákmányolták nagylelkű szenvedélyét, de több ezer rab neki
-köszönhette, hogy megszabadult az afrikai beyek gályáitól.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i041hq.jpg"><img src="images/i041.jpg" alt=
-"EGY RÉSZÖK AZ ÜTEGBEN HELYEZKEDETT EL." title=
-"EGY RÉSZÖK AZ ÜTEGBEN HELYEZKEDETT EL." /></a>
-<p class="caption">EGY RÉSZÖK AZ ÜTEGBEN HELYEZKEDETT EL.</p>
-</div>
-<p>De még több teendő is volt és e perczben támadt Hadsinében az a
-gondolat, hogy két különböző úton induljon a kitűzött czél
-felé.</p>
-<p>Csakugyan nem volt elég visszavásárolni a nyilvános piaczokon
-kiállított rabokat, vagy drága pénzért kiszabadítani a rabszolgákat
-a gályákról. Meg kellett semmisíteni a kalózokat is, a kik e
-hajókat elfogdosták a szigettenger valamennyi vizeiben.</p>
-<p>Elizundo Hadsine Smyrnában volt, midőn megtudta, mi történt a
-<i>Syphantá</i>-val. Tudta, hogy mily czélból szerelték fel a
-korvettet a korfui kereskedők. Tudta, hogy a hadjárat szerencsésen
-kezdődött, de aztán nyomon követé a hír, hogy a <i>Syphanta</i>
-elveszté a parancsnokát, több tisztjét és a legénység egy részét,
-egy véres ütközetben, a kalózok egyik hajóhada ellen, melyet
-állítólag Sakratif személyesen vezényelt.</p>
-<p>Elizundo Hadsine azonnal érintkezésbe tette magát azzal az
-ügynökkel, a ki a <i>Syphanta</i> tulajdonosainak érdekeit
-képviselte Korfuban. Oly árt kinált érte, hogy a tulajdonosok
-elhatározták eladni hajójukat. A korvett tehát megvásároltatott egy
-raguzai bankár neve alatt, de voltaképen Elizundo örökösének
-tulajdonává lett; az ifjú leány csak a Bobolinák, a Modenák, a
-Zachariasok és egyéb derék honleányok példáját követé, a
-<span class="pagenum"><a name="Page_227" id=
-"Page_227">-227-</a></span> kiknek a háború kezdetén saját
-költségükre fölszerelt hajóik annyi kárt tettek az ottomán
-hajókban.</p>
-<p>Hadsinenek kezdettől fogva az volt a szándéka, hogy a
-<i>Syphanta</i> parancsnokságát d’Albaret Henriknek ajánlja fel.
-Egy meghitt embere, Xaris unokaöcscse, a ki görög eredetű tengerész
-volt, mint a nagybátyja, titokban folyvást követte a fiatal
-tisztet, úgy Korfuban, a hol oly soká és oly sikertelenül kereste a
-fiatal leányt, valamint Scióban is, midőn Fabvier ezredes
-csapataihoz csatlakozott.</p>
-<p>Ez az ember, Hadsine parancsa következtében, matróz minőségben
-szegődött a korvettre, azon pillanatban, midőn a legénységet a
-lemnosi ütközet után újjászervezték. Ő juttatta d’Albaret Henrik
-kezeihez a Xaris által írt két levelet: az elsőt Scióban, a hol
-tudtára adták, hogy alkalmazást találhat a <i>Syphanta</i>
-törzskarában; a másodikat a hajó társalgótermének asztalára tette
-le, midőn őrt állt az ajtó előtt. E levélben, mint tudjuk, a
-korvett légyottot kapott szeptember első napjaira a scarpantói
-vizekben.</p>
-<p>Elizundo Hadsine csakugyan ide akart jönni, önfeláldozó és
-könyörületes működésének befejezése után. Azt akarta, hogy a
-<i>Syphanta</i> szállítsa haza az utolsó rabcsapatot, a melyet
-vagyona végmaradványai árán fog kiváltani.</p>
-<p>De a következő hat hónap alatt mennyit kellett fáradoznia és
-mennyi veszélylyel kellett daczolnia!</p>
-<p>A bátor fiatal leány nem habozott Xaris kiséretében elmenni
-hivatását teljesítendő, az északafrikai államokba, a kalózoktól
-hemzsegő kikötőkbe, a hol Algir meghódításáig a leggonoszabb rablók
-garázdálkodtak. Koczkáztatta szabadságát, koczkáztatta életét és
-daczolt mindazon veszélyekkel, a melyek szépségénél és
-fiatalságánál fogva fenyegették. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_228" id="Page_228">-228-</a></span></p>
-<p>Semmi se volt képes visszatartóztatni. Útra kelt.</p>
-<p>Apáczaruhában megjelent egymásután Tripoliszban, Tuniszban,
-Algirban, sőt az afrikai partok legalsóbbrendű piaczain. Mindenütt,
-a hol görög foglyokat adtak el, visszavásárolta a
-szerencsétleneket, nagy nyereséggel az illető tulajdonosok javára.
-Mindenütt, a hol az emberkereskedők árverésre bocsátották ezeket az
-emberi nyájakat: Hadsine megjelent, készpénzzel a kezében. Csak itt
-szemlélhette igazán egész borzasztóságában a rabszolgaság nyomorait
-oly országban, a hol a szenvedéseket nem korlátozza semmi.</p>
-<p>Algir akkoriban még a muzulmánokból és renegátokból álló
-miliczia uralma alatt állt. Ez a rablócsapat a középtenger partjait
-képező három világrész salakjából verődött össze és a kalózok által
-foglyokul ejtett és a keresztények által visszavásárolt rabok
-elárusításából élt. Afrikában már a tizenhatodik században közel
-negyvenezer mindkét nembeli rabszolga volt, köztük valamennyi
-nemzet: a franczia, az angol, a német, a flandriai, a hollandi, a
-görög, a magyar, az orosz, a lengyel és a spanyol.</p>
-<p>Elizundo Hadsine Algirban a pasa, Tuniszban Ali-Mami, Kulughis
-és Sidi Hassan, Tripoliszban Jussif-bey, Galere Patrone és Cicala
-gályabörtöneiben kereste főleg azon foglyokat, a kiket a hellén
-háború juttatott rabszolgaságra. Mintha valamely talizmán
-védelmezte volna, szerencsésen megmenekült minden veszélytől és
-enyhített mindennemű nyomort. Az ezer veszedelem közül, a melyeket
-a dolgok természetes rendje támasztott körüle, szinte csodás módon
-szabadult ki. Hat hónap alatt egy hitvány kis hajón bejárta a
-partvidék legfélreesőbb pontjait is, a tripoliszi kormányzóságtól
-kezdve Tetuanig, a mely azelőtt szabályosan szervezett
-kalózköztársaság volt, – Tangerig, melynek tengeröble <span class=
-"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> a
-kalózok téli szállásául szolgált, – Saléig, Afrika nyugati
-partjain, a hol e szerencsétlen foglyok a föld alatt
-tizenkét-tizenöt lábnyi mélységű vermekben laktak.</p>
-<p>Elizundo Hadsine, miután hivatását teljesíté és az atyjától
-öröklött milliókat elköltötte, végre visszatért Xarissal Európába.
-Az általa visszavásárolt legutolsó foglyokkal együtt egy görög
-hajóra szállt, a mely Scarpantóba volt indulandó. Itt akart
-találkozni d’Albaret Henrikkel. De Tuniszból való útrakelésük után
-három nappal egy török hajó elfogta őket; Hadsinét társaival együtt
-Arkassába vitték, hogy ott rabszolgául eladhassák azokkal együtt, a
-kiket megszabadított!</p>
-<p>A szabadítás művének, a melyre Elizundo Hadsine vállalkozott,
-nagyban és egészben az volt az eredménye, hogy több ezer rabot
-vásárolt vissza azon a pénzen, a melyet a rabszolgakereskedés
-jövedelmezett. Az ifjú leány most már teljesen vagyontalanná lett,
-de legalább a lehetőség határai közt jóvátette azt a sok
-szerencsétlenséget, a melyet atyja okozott.</p>
-<p>D’Albaret Henrik csak most tudta meg mindezt. Igen; a szegény
-Hadsine most már méltó lett volna hozzá és Henrik kész volt magát
-az övéhez hasonló szegénységre kárhoztatni, hogy kiszabadíthassa őt
-Starkos Miklós kezei közül.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> legénysége másnap hajnalban megpillantá Kréta
-szigetét és útját a szigettenger északnyugati része felé irányozta.
-D’Albaret parancsnok Görögország keleti partjaira szándékozott
-eljutni Euboea sziget irányában. Itt a foglyok akár Negropontisban,
-akár Eginában teljes biztonságban szállhattak partra, mert a
-törökök már vissza voltak szorítva a Peloponnesusba. Egyébiránt ez
-időtájban Ibrahimnak egy katonája se volt már a hellén félszigeten.
-<span class="pagenum"><a name="Page_230" id=
-"Page_230">-230-</a></span></p>
-<p>A szegény emberek, a kiket a <i>Syphanta</i> fedélzetén a lehető
-legjobban elláttak mindennel, már is kezdék kiheverni átélt
-borzasztó szenvedéseiket. Nappal a gyermekek, az anyák és a férjek,
-a kiket örökös elválás fenyegetett, most ismét egyesülve a
-fedélzeten gyűltek egybe és mohón szívták a szigettenger friss
-levegőjét. Ők is mindnyájan tudták, mi mindent tett Elizundo
-Hadsine és midőn az ifjú leány, d’Albaret Henrik karjára
-támaszkodva, elhaladt mellettük, minden oldalról a hála tanujelei
-nyilvánultak a legmeghatóbb módon.</p>
-<p>Szeptember 4-ikén, a kora hajnali órákban, Kréta hegycsúcsai
-eltűntek a látóhatárról; de a szél csillapulván, a korvett e napon
-csak nagyon kevéssé haladhatott előre, noha összes vitorláit
-kifeszítette. De utóvégre is huszonnégy, vagy legfeljebb
-negyvennyolcz órai késedelem nem a világ. A tenger csöndes, az idő
-fölséges volt. Semmi se látszott arra mutatni, hogy az időjárás
-egyhamar megváltozzék. «Csak menni hagyni» kellett a hajót, a mint
-a tengerészek mondani szokták; majd véget ér az utazás, mikor az
-istennek tetszeni fog.</p>
-<p>A csöndes hajókázás csak kedvezhetett a társalgásnak a hajón. A
-legénységnek kevés dolga volt. Csak az őrök voltak elfoglalva, a
-kiknek kötelességükben állt a látóhatáron felmerülő szigeteket vagy
-hajókat jelezni.</p>
-<p>Hadsine és d’Albaret néha órákig ültek egymás mellett egy padon,
-a hajó hátulsó részén. Nem a multról beszélgettek többé, hanem a
-jövőről, melynek ezentúl urai voltak. Nemsokára megvalósulandó
-terveket készítettek, melyeket mindenkor közöltek a derék Xarissal,
-a kit a családhoz tartozónak tekintettek. Elhatározták, hogy a
-menyegzőt megtartják, mihelyt <span class="pagenum"><a name=
-"Page_231" id="Page_231">-231-</a></span> <span class=
-"pagenum"><a name="Page_232" id="Page_232"><br />
--232-</a></span> görög földre érnek. Elizundo Hadsine ügyei nem
-okozhattak nehézségeket, se halasztást.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 408px;"><a href=
-"images/i042hq.jpg"><img src="images/i042.jpg" alt=
-"A HÁLA TANUJELEI NYILVÁNULTAK." title=
-"A HÁLA TANUJELEI NYILVÁNULTAK." /></a>
-<p class="caption">A HÁLA TANUJELEI NYILVÁNULTAK.</p>
-</div>
-<p>Az emberbaráti hivatás teljesítésében töltött esztendő nagyon
-egyszerűvé tett mindent; az egybekelés után d’Albaret Henrik a
-korvett parancsnokságát Todros kapitánynak szándékozott átadni,
-hogy rövid időre elvihesse nejét Francziaországba, honnét ismét
-vissza fognak térni Hadsine hazájába.</p>
-<p>Épen ma este is ezekről a dolgokról beszélgettek. A szellő alig
-dagasztotta a <i>Syphanta</i> legfelső vitorláit. A nap leáldozása
-nagyszerű volt; néhány aranyzöld sugár látszott még a kissé ködbe
-borult nyugati látóhatár felett. Az ellenkező oldalon a keleti
-égboltozat legelső csillagai ragyogtak. A tenger reszkedt a
-villófénytől. Az éj csodaszépnek igérkezett.</p>
-<p>D’Albaret Henrik és Hadsine teljes mértékben élvezték a gyönyörű
-est varázsát. A korvett barázdáját csak néhány tajtékcsipke
-jelölte. A csöndet csupán egy-egy vitorla redőinek egymáshoz való
-csapódása szakította félbe. A két szerelmes nem látott egyebet
-egymásnál. Csak akkor tértek magukhoz, midőn d’Albaret Henrik
-ismételten hallotta magát megszólíttatni.</p>
-<p>Xaris állt előtte.</p>
-<p>– Parancsnok úr! – mondá Xaris már harmadszor.</p>
-<p>– Mi baj, barátom? – kérdé d’Albaret Henrik, észrevevén Xaris
-habozását.</p>
-<p>– Mit akarsz, jó Xaris? – kérdé Hadsine.</p>
-<p>– Valamit akarnék mondani, parancsnok úr.</p>
-<p>– Mit?</p>
-<p>– Lássa, ezeknek a derék embereknek, a kiket most a hazájukba
-szállít, egy gondolatuk támadt és engem bíztak meg, hogy azt önnel
-közöljem.</p>
-<p>– Nos, hát halljuk, Xaris. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> <span class=
-"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234"><br />
--234-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i043hq.jpg"><img src="images/i043.jpg" alt=
-"ÉLVEZTÉK A GYÖNYÖRŰ EST VARÁZSÁT." title=
-"ÉLVEZTÉK A GYÖNYÖRŰ EST VARÁZSÁT." /></a>
-<p class="caption">ÉLVEZTÉK A GYÖNYÖRŰ EST VARÁZSÁT.</p>
-</div>
-<p>– Elmondom, parancsnok úr. Mindnyájan tudják, hogy ön nőül fogja
-venni Hadsinet…</p>
-<p>– Kétségkívül – viszonzá d’Albaret Henrik mosolyogva. – Ez már
-senki előtt se titok.</p>
-<p>– Nos hát, ezek a derék emberek igen boldogoknak éreznék
-magukat, ha az önök egybekelésének tanui lehetnének…</p>
-<p>– Tanui lesznek, Xaris, tanui lesznek! és soha se lett volna
-menyasszonynak az övéhez hasonló nászkisérete, ha össze lehetne
-gyűjteni mindazokat, a kiket a rabszolgaságból kiszabadított!</p>
-<p>– Ó Henrik! – szólt közbe a fiatal leány.</p>
-<p>– A parancsnok úrnak igaza van – mondá Xaris. – A korvett utasai
-tehát mindenesetre jelen lesznek és…</p>
-<p>– Mihelyt görög földre lépünk, azonnal meg fogom őket hívni a
-menyegzőmre – mondá d’Albaret Henrik.</p>
-<p>– Nagyon jól van, parancsnok úr, de ezeknek a derék embereknek
-az első gondolat után egy második gondolatuk is támadt.</p>
-<p>– A második is olyan jó, mint az első?</p>
-<p>– Még jobb. Azt gondolták, hogy az esküvőt a <i>Syphanta</i>
-fedélzetén kellene megtartani. Hiszen ez a derék korvett, a mely
-őket a hazájukba visszaszállítja, szintén egy darab görög föld!</p>
-<p>– Úgy legyen, Xaris – mondá d’Albaret Henrik. – Beleegyezik ön,
-kedves Hadsine?</p>
-<p>Hadsine felelet helyett a kezét nyujtá neki.</p>
-<p>– Jól feleltél! – mondá Xaris.</p>
-<p>– Megmondhatja a <i>Syphanta</i> utasainak, hogy kivánságuk
-teljesülni fog – mondá d’Albaret Henrik.</p>
-<p>– Értettem, parancsnok úr… De – tevé utána Xaris némi habozás
-után – ez még nem minden. <span class="pagenum"><a name="Page_235"
-id="Page_235">-235-</a></span></p>
-<p>– Beszélj, Xaris – mondá az ifjú leány.</p>
-<p>– Az utasoknak az első jó gondolat és a második jobb gondolat
-után egy harmadik gondolatuk is támadt, a melyet kitünőnek
-tartanak.</p>
-<p>– Igazán! még egy harmadik gondolatuk is támadt! – mondá
-d’Albaret Henrik. – Halljuk a harmadik gondolatot.</p>
-<p>– Azt szeretnék, hogy a menyegző ne csak a korvett fedélzetén
-tartassék meg, hanem egyszersmind a sík tengeren is, még pedig
-holnap! – Van a hajón egy öreg pap…</p>
-<p>Xaris szavait hirtelen félbeszakítá az árboczőr hangja.</p>
-<p>– Hajók a szél irányában!</p>
-<p>D’Albaret Henrik azonnal felkelt és Todros kapitányhoz ment, a
-ki már a kijelölt irány felé nézett.</p>
-<p>Körülbelül tizenkét, különböző nagyságú hajóból álló hajóraj
-mutatkozott kelet felől, nem egészen hat tengeri mérföldnyi
-távolságban. A <i>Syphanta</i> a szélcsend miatt csaknem egészen
-mozdulatlanul állt, következőleg a hajórajnak, a melyet a korvettig
-el nem hatolható szellő utolsó fuvallatai hajtottak előre,
-előbb-utóbb okvetlenül utól kellett érnie Elizundo Hadsine
-hajóját.</p>
-<p>D’Albaret Henrik elővette látcsövét és figyelmesen vizsgálta a
-hajók mozdulatait.</p>
-<p>– Todros kapitány, – mondá végre, társához fordulva – ez a
-hajóraj még sokkal messzebb van, hogysem tisztában lehetnénk
-szándékai és ereje felől.</p>
-<p>– Tökéletesen igaza van, parancsnok úr, – viszonzá Todros – és e
-holdvilágtalan éjszakán, a mely nagyon sötét lesz, szintén nem
-fogjuk megtudni azt, a minek megtudása annyira érdekünkben áll.
-Várnunk kell tehát holnapig.</p>
-<p>– Igen, várnunk kell, – mondá d’Albaret Henrik <span class=
-"pagenum"><a name="Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> – de
-miután ez a vidék korántsem biztos, adjon parancsot, hogy embereink
-gondosan őrködjenek. Ezenkívül meg kell tenni a szükséges
-óvintézkedéseket azon esetre, ha e hajók a <i>Syphantá</i>-hoz
-közelednének.</p>
-<p>Todros kapitány kiadta a kellő rendeleteket, a melyek azonnal
-végrehajtattak. A korvett fedélzetén résen állt mindenki.</p>
-<p>Szükségtelen említenünk, hogy a bekövetkezhető eshetőségekkel
-szemben későbbre halasztották a menyegző megünneplésére vonatkozó
-elhatározásukat. Hadsine, d’Albaret Henrik kérésére, visszavonult a
-kabinjába.</p>
-<p>A fedélzeten egész éjjel keveset aludtak. A jelzett hajóraj
-közelléte alapos okot adott a nyugtalanságra. A míg csak lehetséges
-volt, figyelemmel kisérték mozdulatait. De kilencz óra tájban köd
-támadt és csakhamar eltakarta a gyanus hajókat.</p>
-<p>Másnap napkeltekor még meglehetősen sűrű párák rejtették el a
-keleti látóhatárt. Teljes szélcsend lévén, e párák nem oszlottak
-szét tíz óra előtt. De mögöttük semmiféle gyanus tünemény se volt
-észrevehető. Mikor a párák eloszlottak, a hajóraj már alig volt
-négy mérföldnyi távolságra a korvett mögött. Következőleg két
-tengeri mérföldnyivel közeledett tegnap óta a <i>Syphantá</i>-hoz
-és csak azért nem többel, mert a köd miatt nem mozoghatott
-szabadon. A hajóraj tizenkét hajóból állt, melyek a hosszú
-gályaevezők segélyével egymás mellett haladtak előre. A korvett, a
-mely sokkal nagyobb volt, hogysem evezőkkel segíthetett volna
-magán, csaknem mozdulatlanul állt folyvást ugyanazon a helyen;
-kénytelen volt várni, a nélkül, hogy egyetlen mozdulatot tehetett
-volna.</p>
-<p>A hajóraj szándékai felől semmiféle kétség se maradhatott fenn.
-<span class="pagenum"><a name="Page_237" id=
-"Page_237">-237-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_238" id="Page_238"><br />
--238-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 403px;"><a href=
-"images/i044hq.jpg"><img src="images/i044.jpg" alt=
-"«RIADÓT VERETNI!» KIÁLTÁ D’ALBARET HENRIK." title=
-"«RIADÓT VERETNI!» KIÁLTÁ D’ALBARET HENRIK." /></a>
-<p class="caption">«RIADÓT VERETNI!» KIÁLTÁ D’ALBARET HENRIK.</p>
-</div>
-<p>– Nagyon gyanús hajók! – mondá Todros kapitány.</p>
-<p>– Annyival gyanusabbak, – viszonzá d’Albaret Henrik – mivel
-ráismertem a briggre, a melyet hasztalan üldöztünk a krétai
-vizekben.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> parancsnoka nem tévedt. A hajók közt legelől
-járt a brigg, a mely oly sajátságos módon tűnt fel Scarpanto
-mellett. Mozdulatait olyformán irányzá, hogy el ne váljon a többi
-hajótól, a melyek vezénylete alatt álltak.</p>
-<p>E közben egy kis szélfuvalat emelkedett kelet felől, mely a
-hajóraj haladását még inkább elősegíté, de e fuvalatok, a melyek a
-tenger vize felett ellebbenve a vizet valamivel zöldebbé tették, a
-korvett mögött néhány fonalnyira elenyésztek.</p>
-<p>Egyszerre d’Albaret Henrik leereszté a látcsövét.</p>
-<p>– Riadót veretni! – kiáltá.</p>
-<p>Látta, a mint a brigg előrészén fehér füst tolul elő egy
-ágyúcsőből és a főárboczon egy lobogó bontakozott ki ugyanazon
-pillanatban, midőn az ágyúlövés dördülése a korvetthez ért.</p>
-<p>A lobogó fekete hátterén egy tűzvörös S betü világított.</p>
-<p>Sakratif kalóz lobogója volt. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_239" id="Page_239">-239-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>XIV.<br />
-<span class="smaller">Sakratif.</span></h2>
-</div>
-<p>A tizenkét hajóból álló flotilla a mult napon hagyta el
-scarpantoi rejtekhelyét. Egyenlőtlen harczczal akarta-e megkinálni
-a korvettet, akár homlok-, akár oldaltámadás és körülzárás
-segélyével? E felől alig lehetett kételkedni. A szélcsend
-következtében szükségképen el kellett fogadni a csatát. Egyébiránt
-ha el is lehetett volna kerülni, d’Albaret Henrik nem tette volna.
-A <i>Syphanta</i> lobogója a megbecsteleníttetés terhe alatt
-kénytelen volt helyt állni a szigettenger kalózainak lobogója
-előtt.</p>
-<p>A tizenkét hajó közt volt négy brigg 16–18 ágyúval, a többi
-nyolcz csekélyebb teherképességű hajó is teljesen harczra volt
-fölszerelve és el volt látva könnyű tüzérséggel. A mennyire a
-korvett tisztjei megítélhették, száznál több ágyúval lesz dolguk és
-e száz ágyú ellen csak huszonkét nagyobb és hat kisebb fedélzeti
-ágyúval rendelkeztek. A korvett kétszázötven emberből álló
-legénységének is hét- vagy nyolczszáz főnyi ellenség ellen kellend
-küzdenie. A harcz mindenesetre egyenlőtlen lesz. Mindazonáltal a
-<i>Syphanta</i> sokkal kitünőbb tüzérsége kecsegtethetett a siker
-némi esélyeivel, de csak azon feltétel alatt, hogy az ellenséget ne
-engedje nagyon közel férni magához. Távol kellett tartani a
-hajórajt és ez a czél csak úgy volt elérhető, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> ha a
-hajókat egyenkint harczképtelenné teszik a lehető legszabatosabban
-irányzott lövésekkel. Szóval a fődolog volt, minden áron elkerülni
-azt, hogy a kalózok megrohanhassák a korvettet és ütközet fejlődjék
-ki ember ember ellen. Ezen utóbbi esetben a túlnyomó szám
-okvetlenül diadalmaskodott volna, mert e tényező még sokkal nagyobb
-fontossággal bír a tengeren, mint a szárazföldön; mert ott a
-visszavonulás lehetetlen lévén, nem marad egyéb hátra, mint megadni
-magát, vagy a légbe röpíteni a hajót.</p>
-<p>Egy órával a köd eloszlása után a flotilla tetemesen
-megközelítette a korvettet, a mely csaknem oly mozdulatlanul állt,
-mintha a kikötőben horgonyzott volna.</p>
-<p>D’Albaret kapitány nem szünt meg figyelemmel kisérni a kalózok
-manővereit. A riadó után csakhamar mindenki helyén volt; tisztek és
-legénység egyaránt. A fegyverfogható állapotban levő utasok
-engedelmet kértek a legénység közt harczolhatni. Ezek között
-fegyvereket osztottak szét. Az ütegben és a fedélzeten halotti
-csönd uralkodott, melyet alig szakított félbe a parancsnok és a
-Todros kapitány közt váltott néhány szó.</p>
-<p>– A rohamot semmi esetre se fogjuk megengedni, – mondá a
-parancsnok. – Várjunk, míg a legelső hajókat jól czélba vehetjük,
-aztán sortűzzel fogadjuk.</p>
-<p>– A hajótestre fogunk-e czélozni, vagy az árboczokra? – kérdé a
-másodkapitány.</p>
-<p>– A hajótestre. Az elsülyesztés a főczél – felelé d’Albaret
-Henrik.</p>
-<p>Ez volt a legjobb harczi mód a kalózok ellen, a kik oly
-borzasztóan szoktak kegyetlenkedni, midőn puszta fegyverre kerül a
-dolog és főleg Sakratif ellen, a ki oly szemtelenül bontotta ki a
-fekete lobogót. És <span class="pagenum"><a name="Page_241" id=
-"Page_241">-241-</a></span> ha már megtette, kétségkívül arra
-számított, hogy a korvetten levők közül senki sem fog életben
-maradni, a ki azzal dicsekedhetnék, hogy őt színről-színre
-látta.</p>
-<p>Délután egy órakor a hajóraj már csak egy mérföldnyire volt szél
-alatt. Evezői segélyével folyvást közeledett. A <i>Syphanta</i>,
-orrával északnyugat felé fordulva, csak nehezen bírta megtartani
-ezt az irányt. A kalózok csatarendben közeledtek: – két brigg a
-középen és másik kettő két oldalt. Mozdulataikat úgy irányozták,
-hogy a korvettet előlről és hátulról megkerüljék és körbe
-szorítsák, a melynek átmérője lassankint kisebbednék. Czéljuk
-nyilván az volt, hogy előbb kereszttüzelés által harczképtelenné
-tegyék, aztán megrohanják.</p>
-<p>D’Albaret Henrik megértette e magára nézve oly veszélyes
-manővert és nem akadályozhatta meg, mert mozdulatlanságra volt
-kárhoztatva. De talán áttörheti e vonalat ágyúgolyóival, mielőtt
-még minden oldalról körül volna fogva. Sőt a tisztjei már is
-tünődni kezdtek a felett, vajjon parancsnokuk miért nem ad
-parancsot a tüzelésre jól ismert nyugodt és szilárd hangjával.</p>
-<p>Nem. D’Albaret Henrik csak biztosan akart lövetni és közelebb
-hagyta jönni az ellenséget.</p>
-<p>Még tíz percz mult el. Mindnyájan vártak. A czélozók állást
-foglaltak az ágyúk mögött, az üteg tisztjei készen álltak, tovább
-adni a parancsnok vezényszavát, a matrózok a fedélzeten egy-egy
-pillantást vetettek a párkányzaton keresztül. Vajjon nem az
-ellenség fogja-e megkezdeni a tüzelést, most, mikor a közelség
-miatt sikerrel tehette.</p>
-<p>D’Albaret Henrik még mindig hallgatott. Nézte a hajósort, a mely
-a szélein egy kissé görbülni kezdett. A közepén levő briggek – és
-az egyik közülök az <span class="pagenum"><a name="Page_242" id=
-"Page_242">-242-</a></span> volt, a melyen a Sakratif fekete
-lobogója lengett – e pillanatban nem voltak egy mérföldnyire sem a
-korvettől.</p>
-<p>De ha a <i>Syphanta</i> parancsnoka nem sietett a tüzelés
-megkezdésével, a flotilla parancsnoka se látszott sietni vele. Sőt
-talán egyetlen ágyúlövés nélkül akarta megcsáklyázni a korvettet,
-hogy aztán rohamot intézhessen ellene, nehány száz kalózával.</p>
-<p>Végre d’Albaret Henrik azt gondolta, hogy nem lesz czélszerű
-tovább várnia. Egy utolsó szélfuvalat, mely a korvettig elhaladt,
-lehetővé tette, hogy nehány fokkal oldalvást forduljon a hajójával.
-Miután ez által oly helyzetbe jutott, hogy a két brigget nem egész
-fél mértföldnyi távolból jól czélba vehette, elmondta a
-vezényszót:</p>
-<p>– Vigyázz a fedélzeten és az ütegben!</p>
-<p>A fedélzeten némi csekély nesz hallatszott, a mely után mély
-csönd következett.</p>
-<p>– Czélozz sülyesztésre! – mondá d’Albaret Henrik.</p>
-<p>A tisztek azonnal ismétlék a vezényszót és a czélozók az ütegben
-figyelmesen czélba vették a két brigg hajótestét, míg a fedélzeten
-levő czélozók az árbóczokra irányozták ágyuikat.</p>
-<p>– Tűz! – kiáltá d’Albaret parancsnok.</p>
-<p>Az ágyúk eldördültek a jobboldalon. A korvett fedélzetéről és
-ütegéből tizenegy nagyobb és három kisebb ágyú lőtte ki golyóit és
-egyebek közt nehány pár lánczos golyót is, a melyeknek az a
-rendeltetésük, hogy az árbóczokat közép távolságból összezúzzák.
-Mihelyt a lőporfüst szétoszlott és a látóhatár kissé kitisztult,
-azonnal meg lehetett itélni a sortűz hatását a két ellenséges
-hajón. A hatás ugyan nem teljes, de mégis jelentékeny volt.</p>
-<p>A sor közepén álló briggek egyikét a vízvonal felett
-<span class="pagenum"><a name="Page_243" id=
-"Page_243">-243-</a></span> érte a lövés. Ezenkívül több árbocz
-kötele elszakadt, hátulsó árbocza, a fedélzet felett nehány lábnyi
-magasságban ketté törvén, előrezuhant és összetörte a főárbocz
-sudarát. Ily körülmények közt a briggnek bizonyos idő kellett
-hozzá, míg mindezt kitatarozták, de azért nem vált harczképtelenné.
-Az a veszély tehát a mely a korvettet fenyegette, egyáltalában nem
-csökkent.</p>
-<p>A jobb és balszárny végén levő két brigg most már egy irányban
-volt a <i>Syphantával</i>. Innét elő kezdtek nyomulni ellene, de
-előbb egy-egy hosszlövéssel üdvözölték, a melyek elől a korvett nem
-térhetett ki.</p>
-<p>Ez a lövés sok kárt okozott. A hátulsó árbocz derékban
-kettétört, s egész kötélzete lezuhant, szerencsére a nélkül, hogy a
-főárbocz kötelében kárt tehetett volna. Egyúttal a vitorlafák is
-összetörtek, az egyik csolnakkal együtt. Legsajnálatosabb volt
-azonban egy tiszt és két matróz eleste, a kik szörnyet haltak;
-ezenkívül három vagy négy súlyos sebesülés is történt. A
-sebesülteket azonnal elvitték a fedélközbe.</p>
-<p>D’Albaret Henrik rögtön parancsot adott, hogy a hajó hátulsó
-részét kitakarítsák. A lezuhant vitorlákat, köteleket, árbocz- és
-vitorlafa-darabokat pár percz alatt elvitték s a tér megint üres és
-használható volt. Egyetlen pillanatot se lehetett vesztegetni. A
-tüzelésnek újra kellett kezdődni. A tűz közé szorult korvettnek
-egyszerre két oldalról kellett magát védelmeznie.</p>
-<p>E perczben a <i>Syphanta</i> újból sortüzet adott s pedig ez
-alkalommal oly sikeresen, hogy a hajóraj két kisebb hajója, a
-vizvonal alatt keresztül levén lőve, néhány pillanat mulva
-elsülyedt. A legénységnek épen csak annyi ideje maradt, hogy a
-mentőcsolnakokba ugrálhatott és a két középső briggre
-menekülhetett. <span class="pagenum"><a name="Page_244" id=
-"Page_244">-244-</a></span></p>
-<p>– Hurrah! hurrah!</p>
-<p>Ez a diadalkiáltás hangzott a korvettről a szerencsés lövések
-után, a melyek a tüzérek becsületére váltak.</p>
-<p>– Kettő elsülyedt! – mondá Todros kapitány.</p>
-<p>– Igen, – viszonzá d’Albaret Henrik, – de a gazemberek, a kik
-rajta voltak átmehettek a briggekre és én folyvást félek a
-megcsáklyáztatástól, a melynél a számszerinti többség előnye az
-övék volna.</p>
-<p>A lődözés még egy negyedóráig tovább folyt mindkét részről. A
-kalózhajók, valamint a korvett is eltűntek a fehér lőporfüst
-közepette és a füst eloszlását kellett bevárni, mielőtt a
-kölcsönösen okozott kár nagyságát konstatálni lehetett volna.
-Szerencsétlenségre a kár a <i>Syphantán</i> nagyon is érezhető
-volt. Több matróz elesett, még több súlyosan megsebesült. Egy
-franczia tiszt, a kit a golyó a mellén talált, épen abban a
-pillanatban esett össze, mikor a parancsnok rendeletet adott
-neki.</p>
-<p>A halottakat és a sebesülteket azonnal levitték a fedélközbe. A
-sebész és a segédei már is nem győzték a munkát, annyi bekötözést
-és műtétet igényelt azon szerencsétlenek állapota, a kiket
-közvetlenül a lövegek, vagy közvetve a szilánkok értek a fedélzeten
-vagy az ütegben. A kézi fegyverek ugyan még nem szólaltak meg az
-egymástól fél ágyúlövésnyi távolságra levő hajók között;
-puskagolyókat még nem kellett kivágni a sebesültek testéből, de
-azért a sebek nem kevésbbé súlyosak és irtózatosak voltak.</p>
-<p>A nők, a kik a hajó belsejébe voltak száműzve, ezúttal is
-teljesíték kötelességüket. Elizundo Hadsine járt elől jó példával.
-Mindnyájan igyekeztek a sebesülteket biztatni, vigasztalni.</p>
-<p>Ekkor hagyta el sötét rejtekhelyét a scarpantói öreg
-<span class="pagenum"><a name="Page_245" id=
-"Page_245">-245-</a></span> rabnő. Nem irtózott a vér látásától és
-viszontagságos életében bizonynyal megfordult már egynél több
-csatatéren. A fedélköz lámpáinak félhomályában lehajolt a
-sebesültek fekhelye fölé, segédkezett a legfájdalmasabb műtéteknél
-és mikor egy-egy lövés minden izében megreszketteté a korvettet,
-szemeinek egyetlen mozdulata se mutatta, hogy a borzasztó
-dördülésekre összerázkódott volna.</p>
-<p>Azonban közelgett az idő, midőn a <i>Syphanta</i> legénysége
-kénytelen lesz puszta fegyverrel harczolni a rablók ellen. A
-flotilla hajói újból sorakoztak, a kör mindinkább kisebbedett. A
-korvett volt az összes lövegek czélpontja.</p>
-<p>De a <i>Syphanta</i> derekasan védelmezte magát az árboczán
-lengő lobogó becsületéért. Tüzérsége nagy pusztításokat okozott a
-kalózhajók fedélzetén. Még két más ellenséges hajó pusztult el. Az
-egyik elmerült, a másik kigyuladt a tüzes golyóktól és csakhamar
-eltűnt a lángok közt.</p>
-<p>De a megcsáklyáztatás elkerülhetetlenné vált. A <i>Syphanta</i>
-csak úgy kerülhette volna el, ha áttöri a hajósort, a mely
-körülkerítette. Ezt a szélcsend miatt nem tehette, míg ellenben a
-kalózok, gályaevezőik segélyével folyvást közeledtek, mind
-szűkebbre szorítván a kört.</p>
-<p>A fekete lobogós brigg már csak egy pisztolylövésnyire volt és
-ekkor sortüzet adott. Egy lövés a korvett hátulját találta és
-összetörte a kormánylapát rúdját.</p>
-<p>D’Albaret Henrik tehát előkészült a kalózok rohamára és
-felvonatta érczhálóit. Azután mindkét oldalról megkezdődött a
-puskatüzelés, A <i>Syphanta</i> fedélzetére mindennemü kézi
-fegyverek golyózápora hullott alá. Sokan elestek még a legénység
-közül és sokan sebesültek <span class="pagenum"><a name="Page_246"
-id="Page_246">-246-</a></span> meg halálosan. D’Albaret Henrik
-húszszor is forgott életveszélyben, de mozdulatlanul és nyugodtan
-maradt a helyén, mintha csak egy hadiszemlét vezényelt volna.</p>
-<p>E pillanatban, a füst szakadékain keresztül, szemtől-szembe
-láthatták egymást az ellenfelek. Minden oldalról a tengeri rablók
-iszonyú káromkodása hallatszott. D’Albaret Henrik igyekezett a
-fekete lobogós brigg fedélzetén megpillantani azt a Sakratifot, a
-kinek nevétől az egész szigettenger remegett.</p>
-<p>E pillanatban ez a brigg és egyik azok közül, a melyek a hajósor
-szélén nyomultak előre, a többi hajó által hátulról támogatva, két
-oldalról közre fogták a korvettet, a melyeknek bordái recsegtek a
-szorítás alatt. Nagy szabatossággal átdobott csáklyák a kötélzetbe
-kapaszkodtak és összekötötték a három hajót. Az ágyúknak el kellett
-hallgatniok, de miután a <i>Syphanta</i> lőrései megannyi nyilt rés
-voltak a kalózokra nézve, az ágyúszemélyzet helyén maradt, hogy a
-nyilásokat fejszével, pisztolylyal és lándzsával védelmezze. Igy
-rendelte a parancsnok abban a pillanatban, mikor a két brigg a
-korvett mellé nyomult.</p>
-<p>Egyszerre minden oldalról oly hatalmas kiáltás riadt fel, hogy
-túlharsogta a puskaropogást.</p>
-<p>– Rohamra! rohamra!</p>
-<p>A küzdelem, ember ember ellen, borzasztó volt. Sem a
-puskalövések, sem a fejszecsapások és lándzsaszúrások nem voltak
-képesek a dühtől ittas, vérszomjas őrjöngőket megakadályozni abban,
-hogy a korvettre nyomuljanak. – A vitorlafákról folyvást szórták a
-golyókat, ennélfogva lehetetlen volt a megmaradás a <i>Syphanta</i>
-fedélzetén, noha a derék hajó árbóczőrei is ugyancsak derekasan
-lődöztek. D’Albaret Henrik minden oldalról megtámadtatva látta
-magát. A kalózok <span class="pagenum"><a name="Page_247" id=
-"Page_247">-247-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_248" id="Page_248"><br />
--248-</a></span> rohammal ostromolták meg a hajó-párkányzatokat,
-noha jóval magasabbak voltak a briggek párkányzatánál. Átlyukgatták
-az érczhálókat és a fedélzetre rontottak. Mit törődtek vele, hogy
-nehány társuk elesett, mielőtt eljutott volna az ellenséges hajóra!
-Számuk oly túlnyomó volt, hogy a támadt hézagokat észre se lehetett
-venni.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 403px;"><a href=
-"images/i045hq.jpg"><img src="images/i045.jpg" alt=
-"«ROHAMRA! ROHAMRA!»" title="«ROHAMRA! ROHAMRA!»" /></a>
-<p class="caption">«ROHAMRA! ROHAMRA!»</p>
-</div>
-<p>A korvett legénységének, a melynek létszáma kétszázra olvadt,
-hatszáz ember ellen kellett védekezni.</p>
-<p>A két brigg folyvást átmeneti hidul szolgált újabb és újabb
-támadóknak, a kiket a flotilla csolnakjai szállítottak a többi
-hajóról. E tömeggel szemben csaknem lehetetlen volt az ellenállás.
-A vér nemsokára patakonkint folyt a <i>Syphanta</i> fedélzetén. A
-sebesültek halálos kínjaik közt vonaglottak, de mégis
-felemelkedtek, hogy egy utolsó pisztolylövéssel vagy tőrdöféssel
-pusztítsák az ellenséget. A sűrű füst közepette leírhatlan khaosz
-uralkodott. De a korfui lobogót nem fogják bevonni mindaddig, míg
-egyetlen egy ember marad a védelmére!</p>
-<p>A borzasztó dulakodásban Xaris úgy harczolt, mint egy oroszlán.
-Fejszéje, melyet izmos keze erősen markolt, egy-egy kalóz fejére
-erősen lesujtván, húszszor is megmentette d’Albaret Henriket a
-haláltól.</p>
-<p>A parancsnok e zűrzavar közepette és noha a túlnyomó szám ellen
-semmire sem mehetett, mégis képes volt magán uralkodni. Vajjon mire
-gondolt? A megadásra-e? – Nem! Egy franczia tiszt nem adja meg
-magát a kalózoknak! De hát mit fog tenni? Utánozni fogja-e a hősies
-Bissont, a ki tíz hónappal ezelőtt, hasonló körülmények közt,
-hajójával együtt a légbe röpítette magát, hogy ne kerüljön a
-törökök kezére? Megsemmisítse-e a korvettel együtt a melléje
-kötözött két brigget is? De az annyi volt, mint egyszersmind
-<span class="pagenum"><a name="Page_249" id=
-"Page_249">-249-</a></span> megsemmisíteni a <i>Syphanta</i>
-sebesültjeit is, a Starkos Miklóstól elrabolt foglyokat, a nőket, a
-gyermekeket!… Annyi volna, mint feláldozni Hadsinét!… És azok, a
-kik a felrobbanás után netalán megmenekülnének, ha mindjárt
-Sakratif megkegyelmezne is az életüknek, hogyan menekülnének
-ezúttal a rabszolgaságtól?</p>
-<p>– Vigyázzon magára parancsnok úr! – kiáltá Xaris és eléje
-ugrott.</p>
-<p>Egy másodpercz és d’Albaret Henrik fejét halálos csapás éri. De
-Xaris megragadta a kalózt, a ki fejszéjét ellene emelte és
-beledobta a tengerbe. Más kalózok három ízben igyekeztek
-előnyomulni d’Albaret Henrikig és Xaris három izben a lábai elé
-terítette őket.</p>
-<p>Ekkor már a korvett fedélzete tele volt támadókkal. Alig
-lehetett itt-ott egy-egy lövést hallani. Az ellenfelek puszta
-fegyverrel viaskodtak és a lárma elnyomta a lőpor dörgését.</p>
-<p>A kalózok már urai voltak a hajó előrészének a főárboczig.
-Lassankint mindinkább hátrafelé szorították a legénységet. Legalább
-is tizen voltak egy ellen. Hogyan lett volna lehetséges az
-ellenszegülés? E pillanatban d’Albaret parancsnok már akarva se
-tudta volna felrobbantani a hajót. A hajó belsejébe vezető
-bejárások már az ostromlók hatalmában voltak. Behatoltak a
-fedélközbe és az ütegbe, a hol a küzdelem hasonló elkeseredéssel
-folyt. Gondolni sem lehetett arra, hogy valaki a lőporos kamrához
-férhessen.</p>
-<p>A kalózok túlnyomó számukkal diadalmaskodtak. A <i>Syphanta</i>
-hátuljától már csak az elesett vagy sebesült társaikból alakult
-torlasz választotta el őket. A legelső sorok, a hátrább állók által
-előre nyomatván, átlépték e korlátot, miután az más holttestektől
-még <span class="pagenum"><a name="Page_250" id=
-"Page_250">-250-</a></span> magasabb lett. Lábbal taposták a
-hullákat, bokáig gázoltak a vérben és így rohantak a még el nem
-foglalt hajórész megostromlására.</p>
-<p>Itt mintegy ötven ember állt, öt vagy hat tiszttel, köztük
-Todros kapitány. Körülfogták parancsnokukat és el voltak határozva
-ellentállni az utolsó csepp vérig.</p>
-<p>E szűk helyen kétségbeesett harcz fejlődött ki. A hátulsó
-árboczczal együtt lezuhant lobogót a leghátulsó zászlórúdra tűzték
-fel. Ez volt az utolsó állomás, melynél a becsület azt követelte,
-hogy azt megvédjék a legutolsó emberig.</p>
-<p>De bármily elszánt volt is e kis csapat, mit tehetett azon öt
-vagy hatszáz kalóz ellen, a kik ekkor már a hajó előrészét, az
-egész fedélzetet és a vitorlaféket is megszállták, a melyekről
-gyilkos golyózáport szórtak alá? A flotilla legénysége folyvást
-újabb csapatokkal támogatta a legelső ostromlókat. Megannyi rabló
-volt ez, a kik még nem fáradtak ki a harczban; holott a védelmezők
-száma perczenkint csökkent.</p>
-<p>De a hajó hátulja olyan volt mint egy erőd. Többszörös rohamot
-kellett ellene intézni és ki tudná megmondani, mennyi vérbe került
-az elfoglalása. Végre azonban mégis elfoglalták. A <i>Syphanta</i>
-embereinek a hátvéd legmagasabb pontjáig vissza kellett vonulniok
-az ostromlók sűrü tömegei elől. Itt a lobogó körül csoportosultak
-és azt testükkel védelmezték, középütt állt d’Albaret Henrik, egyik
-kezében pisztolylyal, a másikban tőrrel. Ő ejtette az utolsó
-tőrszurásokat, ő tette a legutolsó lövést.</p>
-<p>Nem! a korvett parancsnoka nem adta meg magát. A túlnyomó szám
-legyőzte! Ekkor meg akart halni… Hasztalan! Úgy látszott, mintha az
-ostromlók titkos parancsot kaptak volna, hogy élve fogják el; – e
-parancs <span class="pagenum"><a name="Page_251" id=
-"Page_251">-251-</a></span> <span class="pagenum"><a name=
-"Page_252" id="Page_252"><br />
--252-</a></span> végrehajtásának megkisérlése miatt húsz ember a
-legdühöngőbbek közül elhullott Xaris kezétől.</p>
-<div class="figcenter" style="width: 408px;"><a href=
-"images/i046hq.jpg"><img src="images/i046.jpg" alt=
-"A SYPHANTA EMBEREI VISSZAVONULTAK AZ OSTROMLÓK SŰRŰ TÖMEGEI ELŐL."
-title=
-"A SYPHANTA EMBEREI VISSZAVONULTAK AZ OSTROMLÓK SŰRŰ TÖMEGEI ELŐL." /></a>
-<p class="caption">A SYPHANTA EMBEREI VISSZAVONULTAK AZ OSTROMLÓK
-SŰRŰ TÖMEGEI ELŐL.</p>
-</div>
-<p>Végre d’Albaret Henriket elfogták, ama tisztekkel együtt, kik a
-harczot az ő oldalán túlélték. Xaris és a többi matróz tétlenségre
-volt kárhoztatva. A <i>Syphanta</i> lobogója nem lengett többé a
-zászlórúdon.</p>
-<p>E perczben minden oldalról lárma és hurrahkiáltás riadt fel. A
-győzők ordítva üdvözölték vezérüket:</p>
-<p>– Sakratif! Sakratif!</p>
-<p>A vezér ekkor megjelent a korvett párkányzata felett. A rablók
-tömege félreállt az útból és helyet engedett neki. Lassú léptekkel
-ment a hajó hátulsó vége felé és észre se látszott venni, hogy
-lábbal tapossa társainak hulláit. Miután a hátvéd véres lépcsőin
-felment, d’Albaret Henrik felé indult.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> parancsnoka végre megláthatta azt, a kit a
-rablócsapat Sakratif néven üdvözölt. Starkos Miklós volt.
-<span class="pagenum"><a name="Page_253" id=
-"Page_253">-253-</a></span></p>
-<div class="chapter">
-<h2>XV.<br />
-<span class="smaller">Kibonyolódás.</span></h2>
-</div>
-<p>Harmadfél óránál tovább tartott a harcz a flotilla és a korvett
-közt. Az ostromlók közül legalább százötvenre lehetett tenni a
-halottak és a sebesültek számát és csaknem annyira rugott a
-<i>Syphanta</i> legénységének vesztesége is, kétszázötven ember
-közül. E számok mutatják, milyen elkeseredéssel folyt a küzdelem
-mindkét részről. De a túlnyomó szám győzedelmeskedett a vitézség
-felett. Nem a jog aratott diadalt. D’Albaret Henrik tisztjeivel,
-matrózaival és utasaival együtt most már a könyörtelen Sakratif
-kezei közt volt.</p>
-<p>Sakratif és Starkos egy és ugyanazon ember volt. Eddig senki se
-tudta, hogy e név alatt egy görög ember rejtőzik, a Maina szülötte
-és az ellenséghez átpártolt áruló. Igen! Starkos Miklós vezényelte
-ezt a hajórajt, a melynek gonosz tetteitől az egész szigettenger
-lakossága iszonyodott. Ő egyesített a gyalázatos kalózmesterséggel
-egy még gyalázatosabb kereskedést. Ő adta el a barbároknak, a
-hitetleneknek a saját földijeit, a kik a törökök mészárlásaitól
-megmenekültek. A Sakratif harczinév, vagyis inkább kalóznév,
-Starkos Andronika fiának a neve volt!</p>
-<p>Sakratif – ezentúl így kell őt neveznünk – már sok év óta a
-Scarpanto szigetet választotta műveletei <span class=
-"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span>
-központjául. Itt a keleti part ismeretlen beszögeléseiben voltak
-hajórajának főállomásai.</p>
-<p>Itt tartózkodtak rendszerint, minden bűnre és minden
-vakmerőségre kész, gonosz és elvetemült társai, a kik mintegy húsz
-hajó legénységét szolgáltatták és Sakratifot ismerték el
-vezérüknek, feltétlenül.</p>
-<p>Sakratif, a <i>Karystával</i> elindulván Korfuból, egyenesen a
-Scarpanto felé irányozta útját. Szándéka volt újra kezdeni a
-hadjáratait a szigettengeren, azon reményben, hogy találkozni fog a
-korvettel, a melynek elindulásánál jelen volt és rendeltetését
-ismerte. Azonban, a mellett, hogy <i>Syphantával</i> foglalkozott,
-korántsem mondott le arról a reményről, hogy Elizundo Hadsinet és
-millióit feltalálja és d’Albaret Henriken boszút állhasson.</p>
-<p>A kalózok hajóraja tehát elindult a korvett fölkeresésére, de
-noha Sakratif gyakran hallott beszélni felőle és a szigettenger
-északi részén garázdálkodó kalózok ellen viselt dolgai felől, soha
-se volt képes a nyomára akadni. Téves volt az a hir, hogy ő
-vezényelt volna a lemnosi ütközetben, a melyben Stradena kapitány
-elesett; de csakugyan ő menekült el sacolevején a thasosi
-kikötőből, midőn a korvett a kikötő előtt harczolt. Csakhogy
-akkoriban nem tudta még, hogy a <i>Syphanta</i> parancsnokságát
-d’Albaret Henrik vette át, erről csak akkor értesült, midőn a
-scarpantoi piaczon találkozott vele.</p>
-<p>Midőn Sakratif Thasosból menekült, állomást tartott Syrában és e
-szigetet csakis a korvett megérkezése előtt negyvennyolcz órával
-hagyta el. Nem volt téves az a feltevés, hogy a sacoléve Kréta felé
-vette irányát. E szigeten, a grabusai kikötőben várt a brigg, a
-melyen Sakratif visszatérendő volt Scarpantóba, hogy megtegye
-előkészületeit egy újabb hadjárathoz. A korvett <span class=
-"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span>
-megpillantá a brigget, kevés idővel Grabusából való eltávozása után
-és üldözőbe vette, de a mint tudjuk, nem volt képes utólérni.</p>
-<p>Sakratif azonnal megismerte a <i>Syphantát</i>. Első gondolata
-az volt, hogy rajtaüssön, megrohanja, megsemmisítse s igy elégítse
-ki boszúvágyát. De bővebben megfontolván a dolgot, azt gondolta,
-hogy jobb lesz, ha üldözteti magát az egész krétai part hosszában,
-elédesgeti a korvettet a scarpantói vizekig, aztán egyszerre
-eltűnik a csupán általa ismert rejtekhelyek egyikén.</p>
-<p>Igy is történt és a kalózok vezére épen hajóraját igyekezett
-olyan karba helyezni, hogy képes legyen megtámadni a
-<i>Syphantát</i>, midőn a körülmények rohamosan siettették a dráma
-kibonyolódását.</p>
-<p>Tudjuk, mi történt, tudjuk, hogy miért ment el Sakratif az
-arkassai vásárra, tudjuk, hogyan találkozott d’Albaret Henrikkel, a
-korvett parancsnokával, miután Elizundo Hadsinet megismerte a
-batisztánban összeterelt foglyok közt.</p>
-<p>Sakratif, azt hivén, hogy Elizundo Hadsine még mindig a gazdag
-korfui bankár örököse, minden áron meg akarta őt vásárolni…
-D’Albaret Henrik közbelépése meghiúsítá e kisérletet.</p>
-<p>Sakratif jobban el volt határozva, mint valaha, hogy kézrekeríti
-Elizundo Hadsinet és megboszulja magát vetélytársán. – Skopelóval
-együtt visszatért a sziget nyugati partjára. Kétségtelen volt, hogy
-d’Albaret Henrik azonnal útnak fog indulni, hazaszállítandó a
-foglyokat. A flotillát tehát csaknem teljes számban egybegyűjtötték
-és másnap útnak indították, s a körülmények kedvezvén gyors
-előnyomulásának, a <i>Syphanta</i> a kalózok hatalmába került.</p>
-<p>Délután három óra volt, midőn Sakratif a korvett <span class=
-"pagenum"><a name="Page_256" id="Page_256">-256-</a></span>
-fedélzetére lépett. A szellő feltámadt s ennek következtében a
-többi hajó elfoglalhatta előbbi állomását, de úgy, hogy a
-<i>Syphantát</i> folyvást kereszttűz alatt tartották. A korvett
-oldalához kötött briggnek várnia kellett, mig a vezérnek ismét
-tetszeni fog átkelni a hajójára.</p>
-<p>De e perczben nem is gondolt erre, körülbelül száz kalóz maradt
-vele a korvett fedélzetén.</p>
-<p>Sakratif még eddig nem szólítá meg d’Albaret parancsnokot,
-csupán nehány szót váltott Skopelóval, a ki a foglyokat, tiszteket
-és matrózokat vegyest, a hajólépcsőkhöz vezette. Itt egyesítették
-őket az ütegben és a fedélközben elfogott társaikkal és valamennyit
-kényszerítették lemenni a hajó fenekére, a hol a csaptató ajtókat
-becsukták utánuk. Vajjon milyen sorsot szántak nekik? Kétségkivül
-borzasztó halált, mely őket a <i>Syphantával</i> együtt
-megsemmisítendi.</p>
-<p>A fedélzeten nem maradt más, mint d’Albaret Henrik és Todros
-kapitány, mindkettőt lefegyverezték és megkötözték.</p>
-<p>Sakratif, a kit mintegy tizenketten környeztek a legvérengzőbb
-kalózok közül, egy lépést tett feléjük.</p>
-<p>– Nem tudtam, – mondá, – hogy d’Albaret Henrik a <i>Syphanta</i>
-parancsnoka, különben nem haboztam volna megütközni vele már a
-krétai vizekben és nem lett volna alkalma versenyre kelnie az
-irgalmas barátokkal a scarpantói vásáron.</p>
-<p>– Ha Starkos Miklós el nem illant volna előlünk a krétai
-vizekben, már régóta a <i>Syphanta</i> főárboczának vitorlafáján
-függne, – mondá d’Albaret Henrik.</p>
-<p>– Igazán? – viszonzá Sakratif. – Ilyen gyors és kiméletlen
-elbánás…</p>
-<p>– Igen!… Olyan elbánás, a mely megilleti a kalózok vezérét.
-<span class="pagenum"><a name="Page_257" id=
-"Page_257">-257-</a></span></p>
-<p>– Vigyázz magadra d’Albaret Henrik! – kiáltá Sakratif. – A
-vitorlafa még ott van a korvett főárboczán és csak jelt kell
-adnom.</p>
-<p>– Adj jelt.</p>
-<p>– Egy tisztet nem szoktak felakasztani, hanem agyonlövik! –
-kiáltá Todros kapitány. – Ez gyalázatos halálnem.</p>
-<p>– Választhat-e mást egy becstelen ember? – viszonzá d’Albaret
-Henrik.</p>
-<p>Ezen utolsó szóra Sakratif jelt adott, a melyet emberei nagyon
-is jól megértettek.</p>
-<p>Halálos itélet volt.</p>
-<p>Öt vagy hat ember d’Albaret Henrikre rohant, mig a többiek
-megragadták Todros kapitányt, a ki a kötelékeit igyekezett
-széttépni.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> parancsnokát iszonyú szitkozódások közt előre
-hurczolták. Egy kötelet már megerősítettek a vitorlafa végén, még
-nehány pillanat és egy franczia tiszt gyalázatos módon
-kivégeztetett volna. Ekkor Elizundo Hadsine megjelent a
-fedélzeten.</p>
-<p>Az ifjú leányt Sakratif parancsára vezették elő. Tudta, hogy
-Starkos Miklós a kalózok vezére. De se nyugalma, se büszkesége nem
-hagyta cserben.</p>
-<p>Szemei mindenekelőtt d’Albaret Henriket keresték. Nem tudta,
-vajjon túlélte-e a harczot, megtizedelt legénysége közepette. Végre
-megpillantá őt!… Élt!… élt, de épen azon a ponton állt, hogy a
-végitéletet végrehajtsák rajta.</p>
-<p>Elizundo Hadsine odaszaladt hozzá e kiáltással:</p>
-<p>– Henrik!… Henrik!</p>
-<p>A kalózok szét akarták őket egymástól választani, midőn
-Sakratif, a ki a korvett előrésze felé indult, megállt nehány
-lépésnyire Hadsinetól és d’Albaret Henriktől. Kegyetlen gúnynyal
-nézte mindkettőjüket. <span class="pagenum"><a name="Page_258" id=
-"Page_258">-258-</a></span></p>
-<p>– Ime, Elizundo Hadsine Starkos Miklós kezei közé került, –
-mondá, összefonván a karjait a mellén. Hatalmamban van tehát a
-korfui gazdag bankár örökösnője.</p>
-<p>– Az örökösnő igen, de az örökség nem! – viszonzá Hadsine
-hidegen.</p>
-<p>Sakratif nem érthette e megkülönböztetést és tovább
-folytatá:</p>
-<p>– Szeretem remélni, hogy Starkos Miklós jegyese nem fogja tőle
-megtagadni a kezét, azért mert Sakratif név alatt találta fel
-újra.</p>
-<p>– Én? – kiáltá Hadsine.</p>
-<p>– Ön! – felelé Sakratif, még élesebb gúnynyal. – Nagyon
-helyeslem, hogy hálával viseltetik a <i>Syphanta</i> nagylelkű
-parancsnoka iránt, a miért önt a rabságból kiváltotta. De a mit ő
-tett, azt én is megkisérlettem. Önért, nem pedig a többi
-foglyokért, a kikkel egy cseppet se törődöm, egyedül önért
-koczkáztattam egész vagyonomat. Egy másodpercz még, szép Hadsine,
-és urává, vagyis inkább rabszolgájává lettem volna.</p>
-<p>E szókkal Sakratif egy lépést tett előre. A fiatal leány
-szorosabban simult d’Albaret Henrikhez.</p>
-<p>– Nyomorult! – kiáltá.</p>
-<p>– Oh! igen, nagyon nyomorult, Hadsine – viszonzá Sakratif. – És
-épen az ön millióira számolok, hogy kiszabaduljak a
-nyomoruságból.</p>
-<p>– Starkos Miklós! mondá a leány nyugodtan. – Elizundo Hadsinenek
-már egy fillére sincs abból a vagyonból, a mely után ön sóvárog. E
-vagyont elköltötte, hogy jóvá tegye azt a sok szerencsétlenséget, a
-melyet atyja okozott, mialatt a kincseit szerezte. Starkos Miklós,
-Elizundo Hadsine szegényebb most a legutolsónál e boldogtalanok
-közül, a kiket a <i>Syphanta</i> hazájukba volt visszaszállítandó.
-<span class="pagenum"><a name="Page_259" id=
-"Page_259">-259-</a></span></p>
-<p>E váratlan felfedezés nagy változást idézett elő Starkos
-Miklósnál. Mintha egyszerre más emberré lett volna. Szemei égtek a
-dühtől. Igen! még számított azokra a milliókra, a melyeket Elizundo
-Hadsine feláldozott volna, hogy megmenthesse d’Albaret Henrik
-életét. És e milliókból – az ifjú leány szavai után nem
-kételkedhetett többé – semmije se maradt!</p>
-<p>Sakratif előbb Hadsinere, majd d’Albaret Henrikre tekintett.
-Skopelo figyelmesen nézte urát. Jól ismerte őt és előre tudta,
-milyen lesz e dráma kibonyolódása. Ezenkívül már is ki volt adva a
-parancs, a korvett felrobbantására és a kalózvezér meghitt embere
-csak egy intést várt, hogy a parancsot végrehajtsa.</p>
-<p>Sakratif feléje fordult.</p>
-<p>– Menj, Skopelo, – mondá.</p>
-<p>Skopelo, nehány társa kiséretében, lement az ütegbe vezető
-lépcsőkön és a lőporos kamra felé indult, mely a <i>Syphanta</i>
-hátulján volt. Sakratif egyúttal parancsot adott a kalózoknak, hogy
-menjenek vissza a briggekre, a melyek még a korvetthez voltak
-erősítve.</p>
-<p>D’Albaret Henrik megértett mindent. Sakratif nem csupán az ő
-halálával akarja kielégíteni boszúját. Több száz szerencsétlen
-ember arra volt kárhoztatva, hogy vele együtt e szörnyeteg
-gyűlöletének áldozatul essék.</p>
-<p>A két brigg már is felszedte a csáklyákat és leoldotta a
-köteleket és távozni kezdett nehány vitorla és az evezők
-segélyével. A korvett fedélzetén nem maradt több mintegy húsz
-kalóznál. A csónakok ott vártak rájuk és Sakratifra a
-<i>Syphanta</i> alatt.</p>
-<p>E pillanatban Skopelo és emberei visszatértek a fedélzetre.</p>
-<p>– A csónakokra! – mondá Skopelo.</p>
-<p>– Igen! a csónakokra! – kiáltá Sakratif borzasztó <span class=
-"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> hangon.
-– Nehány pillanat mulva semmi se fog maradni ebből az átkozott
-hajóból! Ah! d’Albaret Henrik! nem akartál gyalázatos halállal
-kimulni? Ám legyen! A felrobbanás nem fogja megkimélni a
-<i>Syphanta</i> hadifoglyait, sem a legénységet, sem a tiszteket!
-Köszönd meg, hogy ily szép halált szántam neked és ilyen jó
-társaságban!</p>
-<p>– Igen, köszönd meg neki, Henrik, – mondá Hadsine, – köszönd
-meg. Legalább együtt fogunk meghalni.</p>
-<p>– Te… Hadsine… meghalni? Oh! nem! te élni fogsz és rabszolgám…
-értsd meg jól… rabszolgám leszesz!</p>
-<p>– A gyalázatos! – kiáltá d’Albaret Henrik.</p>
-<p>Az ifjú leány jegyesébe fogódzott. – Ő! ez ember hatalmában!</p>
-<p>– Ragadjátok meg! – parancsolá Sakratif.</p>
-<p>– Azután a csónakokra, – mondá Skopelo. – Épen ideje lesz.</p>
-<p>Két kalóz megragadta Hadsinet és a korvett párkánya felé kezdte
-hurczolni.</p>
-<p>– És most, – kiáltá Sakratif, – veszszenek el valamennyien a
-<i>Syphantával</i> együtt… valamennyien!…</p>
-<p>– Igen!… valamennyien, még az anyád is velök!</p>
-<p>Az öreg rabnő, ezúttal fedetlen arczczal, megjelent a
-fedélzeten.</p>
-<p>– Az anyám!… ezen a hajón! – kiáltá Sakratif.</p>
-<p>– Az anyád, Starkos Miklós! – felelé Andronika, – az anyád, a ki
-a te kezedtől fog meghalni!</p>
-<p>– Vigyétek el!… hurczoljátok el! – ordítá Sakratif.</p>
-<p>Társai közül nehányan Andronikára rohantak. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span>
-<span class="pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262"><br />
--262-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 410px;"><a href=
-"images/i047hq.jpg"><img src="images/i047.jpg" alt=
-"AZ IFJÚ LEÁNY JEGYESÉBE FOGÓDZOTT." title=
-"AZ IFJÚ LEÁNY JEGYESÉBE FOGÓDZOTT." /></a>
-<p class="caption">AZ IFJÚ LEÁNY JEGYESÉBE FOGÓDZOTT.</p>
-</div>
-<p>De e pillanatban a <i>Syphanta</i> fedélzetét ellepték azok, a
-kik a legénység közül életben maradtak. Sikerült feltörniök a
-legalsó hajóüreg csaptató ajtaját, a melyet rájuk zártak és most
-felrohantak a hajó-lépcsőn.</p>
-<p>– Ide! hozzám! – kiáltá Sakratif.</p>
-<p>A hajón levő kalózok, Skopelo vezetése alatt, igyekeztek
-segítségére sietni, de a fejszékkel és tőrökkel felfegyverzett
-tengerészek valamennyit legyilkolták, az utolsó emberig. Sakratif
-érezte, hogy veszve van. De legalább vele együtt fognak veszni
-mindazok, a kiket gyűlölt.</p>
-<p>– Robbanj hát fel, átkozott korvett! – kiáltá. – Robbanj
-fel.</p>
-<p>– Felrobbanni?… A mi <i>Syphantánk!</i> – Soha!</p>
-<p>E szókat Xaris mondta, a ki megjelent kezében égő kanóczczal, a
-melyet a lőporos kamra egyik hordójából kapott ki. Aztán Sakratif
-elé ugrott és egy fejszecsapással a földre terítette.</p>
-<p>Andronika felsikoltott. Mindaz, a mi az anyai szeretetből
-fenmaradhat egy nő szivében, annyi bűn után, egyszerre felébredt
-benne. El akarta volna hárítani a fiára mért csapást.</p>
-<p>Odament Starkos Miklós holttestéhez, letérdepelt mellette,
-mintha végső bocsánatát akarta volna elrebegni az utolsó
-istenhozzádban… Aztán ő is összeesett, élettelenül.</p>
-<p>D’Albaret Henrik odarohant.</p>
-<p>– Meghalt! – mondá. – Bocsásson meg az Isten a fiúnak az anya
-iránt való irgalomból.</p>
-<p>E közben a csónakban levő kalózok közül némelyek feljutottak az
-egyik briggre. Sakratif halálának híre azonnal elterjedt.</p>
-<p>Ezt meg kellett boszulni és a flotilla ágyúi azonnal elkezdték
-újból lődözni a <i>Syphantát</i>. <span class="pagenum"><a name=
-"Page_263" id="Page_263">-263-</a></span> <span class=
-"pagenum"><a name="Page_264" id="Page_264"><br />
--264-</a></span></p>
-<div class="figcenter" style="width: 406px;"><a href=
-"images/i048hq.jpg"><img src="images/i048.jpg" alt=
-"ANDRONIKA FÖLSIKOLTOTT." title="ANDRONIKA FÖLSIKOLTOTT." /></a>
-<p class="caption">ANDRONIKA FÖLSIKOLTOTT.</p>
-</div>
-<p>De ezúttal hiába. D’Albaret Henrik megint átvette a korvett
-parancsnokságát. Legénységének életben maradt töredéke, mintegy
-száz ember – az ágyúk mellé állt és győzelmesen viszonozta a
-kalózok lövéseit.</p>
-<p>Nemsokára az egyik brigg, ugyanaz, a melynek árboczára Sakratif
-a fekete lobogót felvonatta, egy pár golyó által a vizvonalon alól
-találva elsülyedt, a fedélzetén levő rablók iszonyú szitkozódásai
-közt.</p>
-<p>– Rajta fiúk! rajta! – kiáltá d’Albaret Henrik; – meg fogjuk
-menteni <i>Syphantánkat!</i></p>
-<p>És a harcz elkeseredetten folyt mindkét oldalról, de a vakmerő
-Sakratif nem létezett többé, hogy bátorította volna embereit, a kik
-nem mertek újabb rohamot koczkáztatni.</p>
-<p>Az egész hajórajból rövid idő alatt nem maradt több öt hajónál.
-A <i>Syphanta</i> ágyúi nagy pusztításokat okoztak. A kalózok
-igyekeztek is a kedvező szél segélyével megmenekülni.</p>
-<p>– Éljen Görögország! – kiáltá d’Albaret Henrik, mialatt a
-<i>Syphanta</i> szineit felvonták a főárboczra.</p>
-<p>– Éljen Francziaország! – kiáltá az összes legénység, ekkép
-egyesítvén a két nevet, a mely oly szorosan egybe volt forrva az
-egész függetlenségi harcz alatt.</p>
-<p>Este öt óra körül járt az idő. Ennyi fáradtság daczára senki sem
-akart pihenőre menni, mielőtt a korvett oly karba nem helyeztetett,
-hogy útját folytathassa. A pótvitorlákat felvonták, a hátulsó
-árbocz helyére egy kisegítő árboczot alkalmaztak, a kormányrudat
-kijavították, szóval az egész hajót annyira kitatarozták, hogy még
-ugyanazon este tovább folytathatta útját.</p>
-<p>Starkos Andronika holttestét a hajó termében helyezték el, ott
-virrasztottak mellette azzal a tisztelettel, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> a
-melyet hazafisága bizvást megérdemlett. D’Albaret Henrik
-szülőföldének akarta visszaadni a derék honleány tetemeit.</p>
-<p>Starkos Miklós hullája, a melyre egy súlyos golyót kötöttek,
-elsülyedt a szigettenger vizeiben, a melyek a hirhedt Sakratif
-annyi gonosz tettének szinhelyei voltak.</p>
-<p>A <i>Syphanta</i> huszonnégy órával később, szeptember 7-ikén
-este hat óra tájban, bevitorlázott az eginai kikötőbe egy évi
-czirkálás után, mely alatt helyreállította a közbiztonságot
-Görögország tengerein.</p>
-<p>Az utasok partraszálláskor egetverő hurrahkiáltásokban törtek
-ki. D’Albaret Henrik elbucsúzott tisztjeitől és a legénységtől és
-átadta a korvett parancsnokságát Todros kapitánynak, Hadsine pedig
-a <i>Syphantát</i> az új kormánynak ajándékozta.</p>
-<p>Néhány nap mulva a lakosság, valamint a <i>Syphanta</i>
-tisztikara, legénysége és hazaszállított utasai jelenlétében
-megülték Elizundo Hadsine és d’Albaret Henrik menyegzőjét. Másnap
-mindketten elutaztak Francziaországba, Xarissal együtt, a ki többé
-nem hagyta el őket. De szándékuk volt visszatérni Görögországba,
-mihelyt a körülmények engedik.</p>
-<p>Különben az oly sokáig fenyegetett szigettenger lassankint
-csöndesülni kezdett. A legutolsó kalózok is eltűntek és a
-<i>Syphanta</i>, Todros kapitány parancsnoksága alatt soha se
-találkozott többé a fekete lobogóval, a mely Sakratiffal együtt
-elsülyedt. A szigettenger nem állt többé lángban, hanem, miután a
-legutolsó lángok is kialudtak, újból megnyilt a keleti
-kereskedelemnek.</p>
-<p>A hellén királyság, fiainak hősiessége következtében, nemsokára
-helyet foglalt Európa szabad államai közt. A szultán 1829 márczius
-22-én egyezményt kötött a <span class="pagenum"><a name="Page_266"
-id="Page_266">-266-</a></span> szövetséges hatalmakkal. Szeptember
-22-én a petrai csata biztosítá a görögök győzelmét. A londoni
-szerződés 1832-ben Otto bajor herczegnek adományozta a koronát. Az
-önálló független görög királyság végre meg volt alapítva.</p>
-<p>Ez időtájban tértek vissza d’Albaret Henrik és Hadsine új
-hazájukba és itt megtelepedtek szerény vagyoni körülmények közt; –
-de mi kellett nekik egyéb, mikor a boldogságot feltalálták
-önmagukban!</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="footnotes">
-<h2>Lábjegyzetek.</h2>
-<div class="footnote">
-<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href=
-"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Az ioniai szigetek
-1861-ben visszanyerték függetlenségüket és három nomakhiára
-felosztva a görög királysághoz csatoltattak.</p>
-</div>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_267" id=
-"Page_267">-267-</a></span></p>
-<h2>TARTALOM.</h2>
-<ul class="TOC">
-<li><span class="roman">I.</span> Hajó a látóhatáron <span class=
-"ralign"><a href="#Page_3">3</a></span></li>
-<li><span class="roman">II.</span> Szemtől-szembe <span class=
-"ralign"><a href="#Page_21">21</a></span></li>
-<li><span class="roman">III.</span> Görögök a törökök ellen
-<span class="ralign"><a href="#Page_34">34</a></span></li>
-<li><span class="roman">IV.</span> Szomorú háza egy gazdag embernek
-<span class="ralign"><a href="#Page_46">46</a></span></li>
-<li><span class="roman">V.</span> A messeniai partok <span class=
-"ralign"><a href="#Page_69">69</a></span></li>
-<li><span class="roman">VI.</span> Hajsza a szigettenger kalózaira
-<span class="ralign"><a href="#Page_85">85</a></span></li>
-<li><span class="roman">VII.</span> A váratlan <span class=
-"ralign"><a href="#Page_106">106</a></span></li>
-<li><span class="roman">VIII.</span> Húsz millió a koczkán
-<span class="ralign"><a href="#Page_123">123</a></span></li>
-<li><span class="roman">IX.</span> A lángban álló szigettenger
-<span class="ralign"><a href="#Page_137">137</a></span></li>
-<li><span class="roman">X.</span> Hadjárat a szigettengeren
-<span class="ralign"><a href="#Page_155">155</a></span></li>
-<li><span class="roman">XI.</span> Jelek, melyekre nincs válasz
-<span class="ralign"><a href="#Page_175">175</a></span></li>
-<li><span class="roman">XII.</span> Egy árverés Scarpantóban
-<span class="ralign"><a href="#Page_203">203</a></span></li>
-<li><span class="roman">XIII.</span> A «Syphanta» fedélzetén
-<span class="ralign"><a href="#Page_222">222</a></span></li>
-<li><span class="roman">XIV.</span> Sakratif <span class=
-"ralign"><a href="#Page_239">239</a></span></li>
-<li><span class="roman">XV.</span> Kibonyolódás <span class=
-"ralign"><a href="#Page_253">253</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table summary="Javítások">
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_27">27</a></td>
-<td>hihágásai</td>
-<td>kihágásai</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_35">35</a></td>
-<td>kepviselő</td>
-<td>képviselő</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_94">94</a></td>
-<td>Sakratif!</td>
-<td>– Sakratif!</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_110">110</a></td>
-<td>On?</td>
-<td>Ön?</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_169">169</a></td>
-<td>hiáltá</td>
-<td>kiáltá</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>A LÁNGBAN ÁLLÓ SZIGETTENGER</span> ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away&#8212;you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div>
-<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>
-</div>
-</body>
-</html>
diff --git a/old/67887-h/images/cover.jpg b/old/67887-h/images/cover.jpg
deleted file mode 100644
index 525350c..0000000
--- a/old/67887-h/images/cover.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i001.jpg b/old/67887-h/images/i001.jpg
deleted file mode 100644
index c176b49..0000000
--- a/old/67887-h/images/i001.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i001hq.jpg b/old/67887-h/images/i001hq.jpg
deleted file mode 100644
index 31c8cd0..0000000
--- a/old/67887-h/images/i001hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i002.jpg b/old/67887-h/images/i002.jpg
deleted file mode 100644
index e280a71..0000000
--- a/old/67887-h/images/i002.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i002hq.jpg b/old/67887-h/images/i002hq.jpg
deleted file mode 100644
index 51d2465..0000000
--- a/old/67887-h/images/i002hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i003.jpg b/old/67887-h/images/i003.jpg
deleted file mode 100644
index a8d978a..0000000
--- a/old/67887-h/images/i003.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i003hq.jpg b/old/67887-h/images/i003hq.jpg
deleted file mode 100644
index 7cca42f..0000000
--- a/old/67887-h/images/i003hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i004.jpg b/old/67887-h/images/i004.jpg
deleted file mode 100644
index bd66452..0000000
--- a/old/67887-h/images/i004.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i004hq.jpg b/old/67887-h/images/i004hq.jpg
deleted file mode 100644
index ff8371c..0000000
--- a/old/67887-h/images/i004hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i005.jpg b/old/67887-h/images/i005.jpg
deleted file mode 100644
index 7067feb..0000000
--- a/old/67887-h/images/i005.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i005hq.jpg b/old/67887-h/images/i005hq.jpg
deleted file mode 100644
index 35c7dbe..0000000
--- a/old/67887-h/images/i005hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i006.jpg b/old/67887-h/images/i006.jpg
deleted file mode 100644
index 705d47c..0000000
--- a/old/67887-h/images/i006.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i006hq.jpg b/old/67887-h/images/i006hq.jpg
deleted file mode 100644
index a93c561..0000000
--- a/old/67887-h/images/i006hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i007.jpg b/old/67887-h/images/i007.jpg
deleted file mode 100644
index 5a00291..0000000
--- a/old/67887-h/images/i007.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i007hq.jpg b/old/67887-h/images/i007hq.jpg
deleted file mode 100644
index 6e20bec..0000000
--- a/old/67887-h/images/i007hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i008.jpg b/old/67887-h/images/i008.jpg
deleted file mode 100644
index d0470fd..0000000
--- a/old/67887-h/images/i008.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i008hq.jpg b/old/67887-h/images/i008hq.jpg
deleted file mode 100644
index 51eb6cd..0000000
--- a/old/67887-h/images/i008hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i009.jpg b/old/67887-h/images/i009.jpg
deleted file mode 100644
index 7b2cfce..0000000
--- a/old/67887-h/images/i009.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i009hq.jpg b/old/67887-h/images/i009hq.jpg
deleted file mode 100644
index 7a9cb65..0000000
--- a/old/67887-h/images/i009hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i010.jpg b/old/67887-h/images/i010.jpg
deleted file mode 100644
index 324eb09..0000000
--- a/old/67887-h/images/i010.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i010hq.jpg b/old/67887-h/images/i010hq.jpg
deleted file mode 100644
index b24878c..0000000
--- a/old/67887-h/images/i010hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i011.jpg b/old/67887-h/images/i011.jpg
deleted file mode 100644
index 718018a..0000000
--- a/old/67887-h/images/i011.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i011hq.jpg b/old/67887-h/images/i011hq.jpg
deleted file mode 100644
index 00a3d8d..0000000
--- a/old/67887-h/images/i011hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i012.jpg b/old/67887-h/images/i012.jpg
deleted file mode 100644
index 19735e1..0000000
--- a/old/67887-h/images/i012.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i012hq.jpg b/old/67887-h/images/i012hq.jpg
deleted file mode 100644
index f1320cc..0000000
--- a/old/67887-h/images/i012hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i013.jpg b/old/67887-h/images/i013.jpg
deleted file mode 100644
index 0a3f33d..0000000
--- a/old/67887-h/images/i013.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i013hq.jpg b/old/67887-h/images/i013hq.jpg
deleted file mode 100644
index afb1204..0000000
--- a/old/67887-h/images/i013hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i014.jpg b/old/67887-h/images/i014.jpg
deleted file mode 100644
index 2ada47f..0000000
--- a/old/67887-h/images/i014.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i014hq.jpg b/old/67887-h/images/i014hq.jpg
deleted file mode 100644
index 111e802..0000000
--- a/old/67887-h/images/i014hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i015.jpg b/old/67887-h/images/i015.jpg
deleted file mode 100644
index fd71b48..0000000
--- a/old/67887-h/images/i015.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i015hq.jpg b/old/67887-h/images/i015hq.jpg
deleted file mode 100644
index 1c438b5..0000000
--- a/old/67887-h/images/i015hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i016.jpg b/old/67887-h/images/i016.jpg
deleted file mode 100644
index 2cc3856..0000000
--- a/old/67887-h/images/i016.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i016hq.jpg b/old/67887-h/images/i016hq.jpg
deleted file mode 100644
index 92f0919..0000000
--- a/old/67887-h/images/i016hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i017.jpg b/old/67887-h/images/i017.jpg
deleted file mode 100644
index f029fe4..0000000
--- a/old/67887-h/images/i017.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i017hq.jpg b/old/67887-h/images/i017hq.jpg
deleted file mode 100644
index ab043e1..0000000
--- a/old/67887-h/images/i017hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i018.jpg b/old/67887-h/images/i018.jpg
deleted file mode 100644
index 2cbb3b4..0000000
--- a/old/67887-h/images/i018.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i018hq.jpg b/old/67887-h/images/i018hq.jpg
deleted file mode 100644
index d499abf..0000000
--- a/old/67887-h/images/i018hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i019.jpg b/old/67887-h/images/i019.jpg
deleted file mode 100644
index d59d2c7..0000000
--- a/old/67887-h/images/i019.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i019hq.jpg b/old/67887-h/images/i019hq.jpg
deleted file mode 100644
index b4738d5..0000000
--- a/old/67887-h/images/i019hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i020.jpg b/old/67887-h/images/i020.jpg
deleted file mode 100644
index 419a861..0000000
--- a/old/67887-h/images/i020.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i020hq.jpg b/old/67887-h/images/i020hq.jpg
deleted file mode 100644
index 71f8f8f..0000000
--- a/old/67887-h/images/i020hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i021.jpg b/old/67887-h/images/i021.jpg
deleted file mode 100644
index e95e58e..0000000
--- a/old/67887-h/images/i021.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i021hq.jpg b/old/67887-h/images/i021hq.jpg
deleted file mode 100644
index 0b22fc5..0000000
--- a/old/67887-h/images/i021hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i022.jpg b/old/67887-h/images/i022.jpg
deleted file mode 100644
index 0bcaa6c..0000000
--- a/old/67887-h/images/i022.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i022hq.jpg b/old/67887-h/images/i022hq.jpg
deleted file mode 100644
index d21819f..0000000
--- a/old/67887-h/images/i022hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i023.jpg b/old/67887-h/images/i023.jpg
deleted file mode 100644
index 0a3b441..0000000
--- a/old/67887-h/images/i023.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i023hq.jpg b/old/67887-h/images/i023hq.jpg
deleted file mode 100644
index 1c9aaa2..0000000
--- a/old/67887-h/images/i023hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i024.jpg b/old/67887-h/images/i024.jpg
deleted file mode 100644
index 62ee7eb..0000000
--- a/old/67887-h/images/i024.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i024hq.jpg b/old/67887-h/images/i024hq.jpg
deleted file mode 100644
index a44ca23..0000000
--- a/old/67887-h/images/i024hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i025.jpg b/old/67887-h/images/i025.jpg
deleted file mode 100644
index e7b40f5..0000000
--- a/old/67887-h/images/i025.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i025hq.jpg b/old/67887-h/images/i025hq.jpg
deleted file mode 100644
index 0211ac0..0000000
--- a/old/67887-h/images/i025hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i026.jpg b/old/67887-h/images/i026.jpg
deleted file mode 100644
index 2dba8c4..0000000
--- a/old/67887-h/images/i026.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i026hq.jpg b/old/67887-h/images/i026hq.jpg
deleted file mode 100644
index 068cad3..0000000
--- a/old/67887-h/images/i026hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i027.jpg b/old/67887-h/images/i027.jpg
deleted file mode 100644
index 2ef8422..0000000
--- a/old/67887-h/images/i027.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i027hq.jpg b/old/67887-h/images/i027hq.jpg
deleted file mode 100644
index d39f821..0000000
--- a/old/67887-h/images/i027hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i028.jpg b/old/67887-h/images/i028.jpg
deleted file mode 100644
index 61cb720..0000000
--- a/old/67887-h/images/i028.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i028hq.jpg b/old/67887-h/images/i028hq.jpg
deleted file mode 100644
index ec296cb..0000000
--- a/old/67887-h/images/i028hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i029.jpg b/old/67887-h/images/i029.jpg
deleted file mode 100644
index 72a6432..0000000
--- a/old/67887-h/images/i029.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i029hq.jpg b/old/67887-h/images/i029hq.jpg
deleted file mode 100644
index 02f4fc2..0000000
--- a/old/67887-h/images/i029hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i030.jpg b/old/67887-h/images/i030.jpg
deleted file mode 100644
index ef45292..0000000
--- a/old/67887-h/images/i030.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i030hq.jpg b/old/67887-h/images/i030hq.jpg
deleted file mode 100644
index cd40a8e..0000000
--- a/old/67887-h/images/i030hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i031.jpg b/old/67887-h/images/i031.jpg
deleted file mode 100644
index b1ab23c..0000000
--- a/old/67887-h/images/i031.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i031hq.jpg b/old/67887-h/images/i031hq.jpg
deleted file mode 100644
index a80b633..0000000
--- a/old/67887-h/images/i031hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i032.jpg b/old/67887-h/images/i032.jpg
deleted file mode 100644
index 2176115..0000000
--- a/old/67887-h/images/i032.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i032hq.jpg b/old/67887-h/images/i032hq.jpg
deleted file mode 100644
index 70339e4..0000000
--- a/old/67887-h/images/i032hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i033.jpg b/old/67887-h/images/i033.jpg
deleted file mode 100644
index 4e41fe1..0000000
--- a/old/67887-h/images/i033.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i033hq.jpg b/old/67887-h/images/i033hq.jpg
deleted file mode 100644
index 4e9b141..0000000
--- a/old/67887-h/images/i033hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i034.jpg b/old/67887-h/images/i034.jpg
deleted file mode 100644
index 49b6308..0000000
--- a/old/67887-h/images/i034.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i034hq.jpg b/old/67887-h/images/i034hq.jpg
deleted file mode 100644
index 355a795..0000000
--- a/old/67887-h/images/i034hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i035.jpg b/old/67887-h/images/i035.jpg
deleted file mode 100644
index 855073e..0000000
--- a/old/67887-h/images/i035.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i035hq.jpg b/old/67887-h/images/i035hq.jpg
deleted file mode 100644
index af959c7..0000000
--- a/old/67887-h/images/i035hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i036.jpg b/old/67887-h/images/i036.jpg
deleted file mode 100644
index bb34f25..0000000
--- a/old/67887-h/images/i036.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i036hq.jpg b/old/67887-h/images/i036hq.jpg
deleted file mode 100644
index 32aa828..0000000
--- a/old/67887-h/images/i036hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i037.jpg b/old/67887-h/images/i037.jpg
deleted file mode 100644
index fb6b670..0000000
--- a/old/67887-h/images/i037.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i037hq.jpg b/old/67887-h/images/i037hq.jpg
deleted file mode 100644
index 7a368db..0000000
--- a/old/67887-h/images/i037hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i038.jpg b/old/67887-h/images/i038.jpg
deleted file mode 100644
index e30c701..0000000
--- a/old/67887-h/images/i038.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i038hq.jpg b/old/67887-h/images/i038hq.jpg
deleted file mode 100644
index 809012d..0000000
--- a/old/67887-h/images/i038hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i039.jpg b/old/67887-h/images/i039.jpg
deleted file mode 100644
index 7392a3f..0000000
--- a/old/67887-h/images/i039.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i039hq.jpg b/old/67887-h/images/i039hq.jpg
deleted file mode 100644
index 532f8a4..0000000
--- a/old/67887-h/images/i039hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i040.jpg b/old/67887-h/images/i040.jpg
deleted file mode 100644
index 93607b2..0000000
--- a/old/67887-h/images/i040.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i040hq.jpg b/old/67887-h/images/i040hq.jpg
deleted file mode 100644
index 5f0bd3d..0000000
--- a/old/67887-h/images/i040hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i041.jpg b/old/67887-h/images/i041.jpg
deleted file mode 100644
index cc9654e..0000000
--- a/old/67887-h/images/i041.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i041hq.jpg b/old/67887-h/images/i041hq.jpg
deleted file mode 100644
index 82c82a0..0000000
--- a/old/67887-h/images/i041hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i042.jpg b/old/67887-h/images/i042.jpg
deleted file mode 100644
index e0684d1..0000000
--- a/old/67887-h/images/i042.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i042hq.jpg b/old/67887-h/images/i042hq.jpg
deleted file mode 100644
index ebc65ec..0000000
--- a/old/67887-h/images/i042hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i043.jpg b/old/67887-h/images/i043.jpg
deleted file mode 100644
index bc8b6f0..0000000
--- a/old/67887-h/images/i043.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i043hq.jpg b/old/67887-h/images/i043hq.jpg
deleted file mode 100644
index 5647b9b..0000000
--- a/old/67887-h/images/i043hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i044.jpg b/old/67887-h/images/i044.jpg
deleted file mode 100644
index 6a2fc70..0000000
--- a/old/67887-h/images/i044.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i044hq.jpg b/old/67887-h/images/i044hq.jpg
deleted file mode 100644
index e4e4e0a..0000000
--- a/old/67887-h/images/i044hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i045.jpg b/old/67887-h/images/i045.jpg
deleted file mode 100644
index caafccc..0000000
--- a/old/67887-h/images/i045.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i045hq.jpg b/old/67887-h/images/i045hq.jpg
deleted file mode 100644
index 9d86613..0000000
--- a/old/67887-h/images/i045hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i046.jpg b/old/67887-h/images/i046.jpg
deleted file mode 100644
index a2eea7d..0000000
--- a/old/67887-h/images/i046.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i046hq.jpg b/old/67887-h/images/i046hq.jpg
deleted file mode 100644
index d722a37..0000000
--- a/old/67887-h/images/i046hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i047.jpg b/old/67887-h/images/i047.jpg
deleted file mode 100644
index 8f1df44..0000000
--- a/old/67887-h/images/i047.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i047hq.jpg b/old/67887-h/images/i047hq.jpg
deleted file mode 100644
index 8f78cd1..0000000
--- a/old/67887-h/images/i047hq.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i048.jpg b/old/67887-h/images/i048.jpg
deleted file mode 100644
index bae270d..0000000
--- a/old/67887-h/images/i048.jpg
+++ /dev/null
diff --git a/old/67887-h/images/i048hq.jpg b/old/67887-h/images/i048hq.jpg
deleted file mode 100644
index 6ac1b11..0000000
--- a/old/67887-h/images/i048hq.jpg
+++ /dev/null