diff options
Diffstat (limited to 'old/67849-h')
| -rw-r--r-- | old/67849-h/67849-h.htm | 6274 | ||||
| -rw-r--r-- | old/67849-h/images/i001.png | bin | 4711 -> 0 bytes |
2 files changed, 0 insertions, 6274 deletions
diff --git a/old/67849-h/67849-h.htm b/old/67849-h/67849-h.htm deleted file mode 100644 index 9a793a6..0000000 --- a/old/67849-h/67849-h.htm +++ /dev/null @@ -1,6274 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Népek az ország használatában -by István Tömörkény</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -p.caption { - margin-top: 0; - font-size: smaller; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Népek az ország használatában</span>, by István Tömörkény</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Népek az ország használatában</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: István Tömörkény</p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Contributor: Zsigmond Móricz</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: April 16, 2022 [eBook #67849]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the HathiTrust Digital Library</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>NÉPEK AZ ORSZÁG HASZNÁLATÁBAN</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_285">285</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_2" id="Page_2"><br /> --2-</a></span></p> -<p class="center">Minden jog fentartva.</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">TÖMÖRKÉNY -ISTVÁN</span></p> -<h1>NÉPEK AZ ORSZÁG HASZNÁLATÁBAN</h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">A TÁLTOS KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST 1917</span></p> -<hr class="chap" /> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span></p> -<p> </p> -<p class="center">Ebből a könyvből 200 számozott példány készült -finom meritett papiron.</p> -<p> </p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<p> </p> -<div class="figcenter" style="width: 599px;"><img src= -"images/i001.png" alt= -"A nagy író egyik utolsó leveléből, amelyben a" title= -"A nagy író egyik utolsó leveléből, amelyben a" /> -<p class="caption">A nagy író egyik utolsó leveléből, amelyben a -könyv címét megállapitotta.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7"><br /> --7-</a></span></p> -<h2>TÖMÖRKÉNY ISTVÁN</h2> -<p>Elment a magyar embör legjobb barátja. Nem lesz többet <i>ujság -dedegtiv</i>, aki a szülével a városvégén alkudozzon, aki -<i>igazlátóval</i> megnézze a szegény asszony szive baját s aki a -<i>gondolkodószékben</i> ülve, ugy kiteremtse iráson át, ezt az -egész böcsületes, kedves, erős, igaz, ezt a szegény, szomoru, bajos -kis magyar életet… Ma temetik Tömörkény Istvánt.</p> -<p>Egyszer találkoztam vele, a Nemzeti Szinház szinpadján. -Kerestem, siettem hozzá, hogy kezet foghassak a derék, áldott -iróval, aki épp abban a percenetben feledhetetlen gyönyörüséget -okozott egyetlen kis szindarabjával, a Barlanglakókkal… Ott állott -a magas, sovány, kicsit horgas fejü szőke ember, kissé már -félreterelve a kulisszák mögé, (már más darabhoz diszitettek!) ott -állott szalonkabátban, tétován, magafeledetten, ott állott és sirt… -A szivembe markolt ez a <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> pillanat, ugy megöleltem, bátyámat, jó -ember, jó fiut: olyan boldog volt s a szeméből könnyek patakzottak: -ugy meghatotta a barlanglakók sorsa, a fiu, aki kést emel az -apjára, az apa, aki megbocsát a fiának, az anya, a vaklány, a -kubikossors, a pusztai hangok ugy a szivébe mentek: most az egyszer -hallotta élőszóval kimondva, amit leirt, ő, aki annyi, annyi -élőszót hallott, amit leirjon…</p> -<p>Élőszóval volt neki tele az egész természet, a kis alföldi -világ, amelyben élt, élőszót csapott a fülébe minden szellő, -megirni való drága magyar szót: igy nem szerette soha senki a -szegény magyar élőszavát, mint ez a szelidnézésü, rádermedő, -gondolkodó pillantásu ember, aki minden élőszóra rezonált s mind -meg akarta és mind meg tudta irni.</p> -<p>Hogy odanézett, hogy meglátott, hogy beidegzett mindent a maga -kis magyarjai körül. A tudós alaposságával, a gyüjtő -szenvedélyével, a müvész ujrateremtő géniuszával: s az igaz ember -emberségével.</p> -<p>Nem röstellt kezelni vele, szót váltani közötte, hallgatni -mellette. Velek gondokodni, s velük egy taktusra élményelni fel a -világ mindennémüségét. Ugy belehelyezkedett a dolgukba, sodrukba, -lelki életükbe, ugy elbucsálódott, <span class="pagenum"><a name= -"Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> szinte maga is végiggyötrődött -minden kis bajukon irásmüvészetének valóságában.</p> -<p>Irigylésreméltó a szenvedély: szép holmikat gyüjteni. Egy életen -át elkiséri az embert és soha nem szünő kedves örömet szerez. -Tömörkény minden parasztot megragadott, megforgatott, kikutatott, -átszürt, aranyát lecsapolta s még gazdagabban eresztette tovább, -mint kapta: jó szivéből jó szót vetve az elrekkentettnek. Hogy -elkapta minden szavát, fordulatát, mozdulatát, testi s lelki -pillanatait, a köhintése, a szemerebbenése módját, a botjának, -tarisznyájának eredetiségét, az életének minden furcsaságát s -minden szépet és igazat, amit csak benne lelt.</p> -<p>Ó, hogy szerette rajta, benne a cifrát, „esztrát“, a szebbet, a -mutatósabbat, a gombostüre való finom bogarakat, a népmüvészet -finom motivumait s hogy teleszórta velük az irásait, a könyveit: -minden könyve versenyez egy-egy néprajzi muzeummal. Kint az életben -csak itt-ott csillannak fel ezek a nemes holmik s az ember szeme -olyankor gyönyörködve áll meg a remeken egy kis üdülésre, igy -összehalmozva, kicsit rajtuk van a gyüjtő karaktere, minden igaz -voltuk mellett is a gyüjtés tömeghatása, a saját szavuk mellett -<span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> a gyüjtő ajánlása: már nemcsak a drága -matériát szemléljük, hanem a gyüjtő belső izgalmának is tanuja -vagyunk: nemcsak azt mondjuk, mennyi kincs, de azt is, mennyi munka -volt az egybehalmozása.</p> -<p>De Tömörkény nemcsak tudós, nemcsak gyüjtő: müvész. S akik -bizonyos szorgalommal haladtak, vagy haladnak a nyomdokain, azok -mutatják meg, micsoda lélektelen, fárasztó s alantas anyagvásár a -legfigurásabb esetek, a legcifrább bökések és szaftos mondások -elegybelegye, ha nemes müvészi lélek nem teremti őket életté s -valósággá. A Tömörkény figurái kiemelkednek az életből, mint a -lemetszett s pohárba tett mezei virág: de valami csodálatos elixirt -kaptak a vázában s ott bokorba szedve uj virágzásnak eredtek s -örökre ez uj virágban élnek el tovább. Drága apró kis virágocskák: -de isten szeme s a müvész lelke előtt minden igaz élet egyformán -nagy a nagyokban s nagy a kicsinyekben.</p> -<p>Ebben a könyvében, amely utolsó, amit ő gabalyitott össze: -(remélhetőleg még több posthumus kötete lesz a példás szorgalmu -irónak) ebben a könyvében történelmi dokumentumokat ád: a -világháboru magyarját irja meg. <span class="pagenum"><a name= -"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span></p> -<p>Forrásmunkája lesz ez annak az életnek, mikor a magyar nép egész -életfelfogása s maga az élete tökéletesen átalakult, mikor nemcsak -uj ideák, de egészen uj világnézet, uj filozófia kezdi gyökeresen -kiforditani a magyart régi sáncaiból.</p> -<p>Tömörkény István nem kisérhette el ezen az uton a magyar népet. -Csak az elejét, a csirázását rótta fel emez uj időknek. Önkéntelen -feljegyzője volt már is nagy pillanatoknak, amelyek megrenditően -hatnak.</p> -<p>Bibliai egyszerüségében megdöbbentő minden szó, amelyet a könyv -lapjain az összeomló nagy távolságokról ejtegetnek. A muszka -fogoly, aki elolvassa a magyar asszonynak orosz földről jött -levelet, de azt már nem tudja elmagyarázni, mi van benne. Csak a -két karjával, a két kezefejével mutogat ezt, azt, azután elfordul, -elmegy a nagy csizmáiban a sövénykeritésig, belefogódzik, lehajtja -a fejét és megint csak a régi szótalan. Attyafia, a tanyai Etal -asszony, aki a bibliai Ruthtal méltó testvér a lejegyzett -csodálatos levélben: urának irja a távolba: Ne tarts semmitől -Ditső, learatok magam is. Egy sort levágok, aztán markot verök. -Azután megint egy sort levágok, aztán megint markot verök. Azután -van segitő is. Ugyan aki idejár segiteni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> arrul mind -azt mondják, hogy a szeretőm, de hát hagy mongyák…</p> -<p>Csupa ilyenekkel van tele a könyv. Még nem nőtt ki Tömörkényben -tiszta irodalmi hitvallássá, hogy ezeket a finom, finom -életmotivumokat gyüjtse föl, de érezte, ösztönszerüen rátapintott, -ahol ügyébe esett. Irásait olvasva, mintha egy szép szövött -vászonmennyezetre néznénk, amely tele van himezve, varrva, festve, -rajzokkal, himzéssel, öröm elnézegetni, de feslik, szétszakadozik -az anyag s a mi szemünk ámulva pillant ki a repedéseken a távoli -kék égre, amely minden emberi munkánál még szebb és -gyönyörüségesebb.</p> -<p>Titkokkal van tele ez a könyv, mint ahogy titkokkal van tele a -ma.</p> -<p>S szegény, az ember, aki e titkok rovója kezdett itt lenni, -elment, mint annyi millióan ez években: igéretes életük -teljességében.</p> -<p>Eggyel kevesebben vagyunk.</p> -<p>Budapest, 1917 április 26.</p> -<p class="right"><i>Móricz Zsigmond</i>.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span></p> -<h2>Tanyai asszonyok.</h2> -<p>A földmüvelő-ember vasárnap délelőtt elmegy valami olyan helyre, -ahol a szomszédokkal, a környékbeliekkel találkozhat. Ez a hely a -templom előtt, néha pedig a bormérésben van. A tanyákon legtöbbször -csak ott, mert van ugyan már kint a mezőkön négy templom, de azok -egyes vidékektől olyan távol esnek, hogy némely tájék emberei csak -az élet nagy dolgainál: keresztelésnél, esküvőnél s a halál -alkalmával jutnak el a templomba. Azonban vannak apróbb kápolnák -itt-ott, oda olykor vitetnek ki barátot, hogy misézzen és -gyóntasson. Ugyan a keskeny falak közé ilyenkor be sem fér a -lelkiekre összegyült nép, a gyóntatás pedig a szabad ég alatt -történik valamely fa tövében; ilyenkor a fa lombja a templom. -Azután vannak kint jobbmóduak, akik a földjük előtt az utszélre -diszesebb keresztet állittatnak. Az állittató a nevenapján itt -misét tartat. Ha pedig elhal, az utódok tartatják meg az elhalt -nevenapján a misét: emlékezete ilymódon megőrzésben marad. Ilyen -helyen <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> a szent aktust is a szabad ég alatt -tartják meg utszélen. A pap miséz, amelyik kocsi arra megy, megáll, -a rajtalevők az uton álló néphez csatlakoznak vagy pedig -lekuporodnak az árokpartokon. Nincsen azonban ez azért minden fény -nélkül s a gyerek, akit elvitt oda az anyja, dicsekedve ujságolja -otthon:</p> -<p>– Ott mindön vót. Mert még mozsárdurrogtatás is vót…</p> -<p>De ha nincsen ilyen jeles nap a környéken, akkor csak a -bormérésbe mennek az emberek. A tanácskozás ott történik meg -afelől, hogy milyen földmunkát kellene végezni a jövő héten. Mert a -föld megkivánja a maga munkáját lehetősen, ha azt akarjuk, hogy -teremjen is.</p> -<p>– Szépen köll vele bánni – mondják. – Mög okosan.</p> -<p>Afelől folyik hát a tanácskozás, hogy az elvégzendő munkák közül -melyik az előbbrevaló. De mégis, melyik várhat még egy hetet. -Beszélgetés közben aztán egymás tapasztalatán okulnak az emberek s -megszivlelik az öregek tanácsadásait. Azután akinek munkásra van -szüksége, azt is ott fogad a bormérőnél, ahol közös egyezéssel -szintén azt is megállapitják, hogy mekkora legyen a következő -<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> héten a napszám. Ez az egyezkedés békés -szokott lenni s hamar megtörténik. Néha hallatszik egy-egy -beleszólás:</p> -<p>– De a Lovászi Jancsinak a gyüvő hétön már nem gyeröknapszám -jár, hanem embörnapszám. A Jancsi már nem gyerök, hanem legény. -Mert a mult vasárnap már vereködött is a tánchelyen.</p> -<p>(Csakugyan, a Jancsinak be van kötve a feje, jeléül annak, hogy -az első legényi virtus-mérkőzésben biz azt beütötték… No de hát -majd visszaadja.)</p> -<p>A vasárnap-délelőttnek ez a dolga. Ebéd után pedig a gazda -otthon tárgyalja meg a következő héten végzendőket. A család az -asztal mellett van, a gazda ül a régiektől örökölt -gondolkodószékben, ha ugyan még megmaradt. A gondolkodószék nem -olyan, mint a többi. Nemcsak háta van, hanem karfája is. A magyar -fotel volna, de a fotel neve a magyarban párnás karosszék. A fából -való karfás széké meg karosszék, vagy pedig, szókopás révén, -karszék. A gondolkodószék azonban mégis más. Diszesebb holmi, -faragott, festett. Virágok vannak rajta: nefelejcsek, rózsák, -tulipánok. A belső hátán domboru faragások, az ország cimere. -Betük: „Éljen a kiráj!“ Továbbá: „Dobó István uramé.“ <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> Ebből a -székből szokás megtárgyalni vasárnap délután pipaszó mellett az -asszonnyal, a családdal a jövő hét munkáját, hogy holnap, hétfőn -hajnalban mi dologba fogunk isten segitségével a földben.</p> -<p>Az ember is mond valamit, az asszony is szól. A gyerekeket -kérdik, hogy mit hallottak a tanitó urtól, mikor lesz a vizsga? -Hogy – ha az iskolából szabadulnak – segithessenek pásztorkodásban, -babszedésben, a jószág körül, miegymás. A Marci elnyargalhatna a -Badáron a kovácshoz, mert lotyog a lábán a patkó. Az asszony -mondja:</p> -<p>– A Pista is elmöhetne a Mihály sógorékhoz, hogy adják kölcsön a -nagy furót, mert a padláslétrát mög köll csinálni, különben -szétesik, aztán akkor hogy mögyünk föl a padlásra. A bótba is el -köllene mönni drótért, mög lámpaüvegért, mert már csak egy van.</p> -<p>– A bótba – mondja a gazda – majd a Marci mönjön el lovon, mert -messze van.</p> -<p>Igy megy azután a közönséges napi munkás földmivesélet dolgainak -meghányása-vetése szokás szerint.</p> -<p>Ma azonban más a szokás.</p> -<p>A gondolkodószék nagyrészt üres, vasárnap délután nem ül bele -senki, hogy tanácskozzon <span class="pagenum"><a name="Page_17" -id="Page_17">-17-</a></span> földanya megmüvelése felől. A gazda -király szolgálatára, ország használatára „oda“ van. Mert „elő“ van -az ember, ha a tanyában van, „haza“ van az ember, ha a városban van -és „oda“ van, ha másfelé van. Most pedig jól oda van másfelé, nem -is lehet tudni, hogy hol. Az asszonyokra maradt a gazdálkodás, a -tanácskozás feje hiányzik. Az emberek egyre kevesebben járnak -vasárnap délelőtt a beszélgetésekre és a Miska napszámosgyerekéket -sem a tánchelyen avatja már legénnyé a virtus. Másfelé „áll bennük -az erkölcs“ és szép tanulmányokat szereznek rohamoszlopok elején -fejbeverésekben.</p> -<p>De bár a gondolkodószék gondja az asszonyokra maradt, a -határban, ahogy a kocsi halad, látni lehet, hogy birták vállalni -ezt a gondot. Olyan szép minden, hogy a lélek röpdöshet örömében. A -kalászosok, a kukorica, a krumpli. Kukorica nem sok van. Az asszony -beleült a gondolkodószékbe és arra a megállapodásra jutott, hogy -kevesebb kapásveteményt és több kalászost kell csinálni, mert a -kapáláshoz nem lesz elég a munkaerő. Éppen csak annyit, amennyi -otthonra kell. Inkább a rozsbuzát használták, mert a homok és a -rozs jó barátok. A kapa vasát inkább a krumpli körül fényesitik. -Mert a kapavas <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> akkor fényes, ha munkáskezekben van a -nyele. Egy asszony áll, kapával a kezében az ut mellett a -krumpliföldben:</p> -<p>– Adjon isten jó röggelt, Vera asszony.</p> -<p>– Adjon isten maguknak is.</p> -<p>– Ejnye, de gyönyörüséges a krumpliföldje, Vera asszony.</p> -<p>Szerény büszkeséggel feleli a tanyai:</p> -<p>– Mögadtam neki a módját, ahogy csak löhetött. Csak azután most -már röndös fészökalja lögyön. Jég ne lönne, fagy ne lönne, köd ne -lönne.</p> -<p>Elneveti magát.</p> -<p>– Nagyon sok „ne lönne“ köllene.</p> -<p>– Az igaz.</p> -<p>– Csak mán – véli – a háborunak vége lönne. Hogy hazagyühetne az -embör mög a fiu. Maguk jobban tudják odahaza: ugyan mikor lössz -vége?</p> -<p>– No. Majd. Idővel.</p> -<p>– Idővel? – kérdezi az asszony. – De jól biztat!</p> -<p>– Hát pedig most türelömkönyérön köll élni.</p> -<p>– Tudom – mondja Vera –, hiszen azon vagyunk.</p> -<p>S kapál tovább szorgalmasan, hogy a krumplinak meg legyen adva, -amit kiván. <span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span> hogy azután a krumpli is megadja azt, ami -tőle megkivántatódik. Néha fölhuzódik szép magasra, a szára megnő, -de a földben nem sokat termel. Van az ugy, hogy igy néha megjátssza -magát. Lehet ugyan, hogy az idén másféle lesz a szokása.</p> -<p>Az asszonyok szorgos gonddal vannak rajta. Fölturták a földet, -ahol csak lehetett, a ház háta mögött levő árnyékos kis pihenőt sem -kimélték, mert ugyis kinek most az enyhely. Sok a dolog, nem ér rá -az ember délután egy kicsit beleringatózni a félszenderbe.</p> -<p>– Ugy szunnyadunk csak délután – mondják –, mint az öreg Hódi -szokott, míg élt. Hogy állva a fa ágába fogódzott egy kézzel.</p> -<p>Ez csakugyan jó szer a délutáni hosszu alvás ellen. Mert mikor a -fába fogódzó karjában a vér elhervad, akkor a kezével elereszti a -faágat és elesik. Jó puha ez az áldott homok, nem üti meg benne -magát, de fölébred. Próbául ajánlható mindenkinek. Az öreg Hódi -ilyen elvek mellett élt lehetősen hosszu életet és akkora földeket -ragasztott meg, hogy öregségére dicsekedve mondta: Annyi a -cselédöm, hogy ha közibük állok, még a szél se érhet tőlük.</p> -<p>Bár persze, hogy az ilyen örökké huzó-vonó <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> élet is, -mint az öreg Hódié volt, mit ér, az más kérdés. De most olyan -szigoru világ van, hogy a Hódi példaadását kell alkalmazni: öreg, -elhalt takarékos magyarok élete igy tanitja most munkára a fiatal -asszonyokat, akik gazdák a földben, mert a gazdák más földön -vannak; akik ássák mélyre a földet, gondolván magukban szeretettel -az urukra, akik még mélyebbre ássák a lövészárokban azt a más -földet. Szép májusi esők után olyan ez a föld, mint a paradicsom. A -tetején szines virágok, dus, haragosan duzzadó növények, amik mind -a föld alól, az ősök csontjaiból táplálkoznak: e virágok és -növények, emberek, mind az ősök üzenetei, akik igy küldik az -élőkhöz szeretettel élő leveleiket. Nem igaz az, hogy mostanában -találták föl csak a postát. A rokonok már ezeknek előtte is -levelezték egymást, a föld alul, meg a föld fölül. Szép volna az -ilyesmin sokáig elgondolkozni, de nem ráérős az idő, a homlokába -csapzott barna haját félresimitva, ujra csak munkába fog az -asszony. Sok gondolatot belekapálhat a földbe. Bizonyára gondolja -azt is olykor, hogy az emberével vált üzenetet, mondván: látod-e -párom? Mert az sem <span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span> igaz, hogy a drót nélkül való -telegrafálást csak most találták volna föl. Oh, a lelkek már régen -telegrafálnak, az üzenetek mennek és jönnek a levegőn át: mikor -valaki alszik, aztán nagyot rug a lábával, akkor üzenet ment rajta -keresztül.</p> -<p>Ugyan nem kell mindig poétázni. Lám, itt a másik tanyában, -kifelébb, az öreg Jóljárt valóságos levelet szerkeszt a nagyságos -polgármesteri hivatalhoz négy mázsa rozsbuza irányában. Jóljárttól -elrekvirálták ugyanis a rozsot és Jóljárt ugy véli, hogy nem -történt méltányos módon. Vigyék el attól, akinek több van. Neki -csak éppen ennyi volt, aztán most mi lesz? Hát adják vissza, mert -ez a rendje a dolognak. Jóljárt levele alig nyolcsoros, nincsen -ebben sem ennélfogva, sem minekutána, sem sőt, sem tehát, sem -annálinkább. Öreg Jóljárt tudatja a nagyságos polgármesteri -hivatalt vezető tekintetes polgármesterrel, hogy a négy méter -rozsbuzát adják vissza, mert arra szükségük van a malacoknak is, -meg neki is. Mert ha nem adik vissza, a malacok is füvet ösznek meg -ő is. Utoljára – végzi a levelet Jóljárt – a malacok még csak -öhetnek füvet, de én nem öszök füvet, mert én embör vagyok… -Zaporogi szabad <span class="pagenum"><a name="Page_22" id= -"Page_22">-22-</a></span> kozákok irhattak valaha ilyen -ultimátumokat a muszka cároknak, akik ellen hadakoztak, bár hiszen -régen volt ez is.</p> -<p>Igaza van-e öreg Jóljártnak, vagy sem, azt valójában nem lehet -tudni. Ez azon kérdés mellé sorozandó, hogy milyen magos volt -voltaképen a babiloni torony. Lehet, hogy igaza van Jóljártnak, -lehet, hogy csak tréfát szerkeszt, a mérgét töltvén a papiroson -afölött való indulatában, hogy urfélék lépték át a tanya-küszöböt -anélkül, hogy oda hivattak volna. Annyi bizonyos, hogy minél -kijjebb halad a kocsi, annál alkalmasabb a kenyér, a háborus -sorsok, életek, izgalmak világát annál kevésbé ismerik. Hogy az -embereknek el kellett menni, abba mindenki bele van nyugodva. Ha -kósza cigánybanda támadná meg éjszakának évadján a tanyát, akkor is -az ember megy ki először ellenük. Ez sem más, csak hogy nagyobban -van. A sors kit eltalál, kit nem. A hazát hagyni nem lehet. Az ősök -szerezték, itt fekszenek lent a föld alatt Árpád lovasnépei, ez -tudott dolog, mert a földmunka alkalmával gyakran előtárulnak a -lovukkal temetkezett elődök fegyveres sírjai, a virágokat is azok -küldik a kései utódnak biztatásul fölfelé. <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span></p> -<p>– Hát a János?</p> -<p>– Hát a Sándor?</p> -<p>– Möghalt.</p> -<p>– Itthon?</p> -<p>– Oda.</p> -<p>Ennyi az egész. Hogy a lélekben mi van, az nem látható. Éjjel -lehetnek sirások és párnarágás a nagy sötétség kietlenségében. De -igy, mások előtt? A fogak összeszoritódnak, a fej kissé félrehajlik -a naptól fölpirult barna asszonynyakon s a szó, amivel a szivéből -való darabnak elszakadását tudatja: möghalt. A könnyek nem a piacra -valók.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<h2>Meddig tart még?</h2> -<p>Járnak-kelnek ezen a Valéria-téri piacon az emberek. Valéria-tér -volna ugyan, de szebb Vanéliának mondani, amint hogyha hivatalosan -Vanéliának volna nevezve, akkor alighanem Valériának neveznék. Mert -az ugy van, hogyha a rendőrt röndérnek neveznék, akkor rendőrnek -hinák, de mert rendőrnek nevezik, röndérnek hivják. Ösztönszerü -eltávolodás ez mindattól, aminek hivatalos formája van.</p> -<p>Sokan vannak a piacon, mert ezen a részen árulják a bürgehust, a -csövespaprikát s egyéb jókat. Odajön a többek között Ozsvát bácsi -is a felsővárosról, akire mindjárt rátámadnak:</p> -<p>– Hát már mindönki idegyün? Hát a fölsővároshoz nincsen közelebb -piac? Né!</p> -<p>– Hát – mondja Ozsvát az évődésre – én az adóban az egész város -területére fizetöm a helypénzt, hát már ha erre jártam, ide is csak -elgyühetök. <span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span></p> -<p>– Nono – mondják amazok. Hát hiszen. Nini. Adjon isten jó -napot.</p> -<p>– Adjon isten.</p> -<p>– Hát aztán hogy van?</p> -<p>– Hát el vagyok.</p> -<p>– Hát a fiak?</p> -<p>– Oda vannak.</p> -<p>– Aztán merre?</p> -<p>– Hát azt honnan tudhassam? Csak a tábori postaszámokat tudom, -egész irást köll ruluk tartani, hogy melyik milyen szám alatt -van.</p> -<p>Megint csak kérdezik:</p> -<p>– Hát mindön fia oda van, Ozsvát bácsi?</p> -<p>– Nem – mondja az idős férfi –, nem. Hát hogy képzel olyant? A -hetediket még csak most sorozták. Hat fiam van oda, mert az mind -kitanult katona már, de a hetedik még nem löhet oda, mert az még -csak most tanulja mög a katonaságot, hát akkor hogy löhessön az is -oda? Mint képzel olyant?</p> -<p>Nono, hát nem is képzelnek ilyent az emberek, ellenben -becsüléssel és szeretettel nézik Ozsvát bácsit, az apát, akinek hat -fia van oda az ország használatára s irást kell a postaszámaikról -vezetni. És ebbe az irásba legközelebb beleiródik a hetedik szám -is, a hetedik gyerek postaszáma. <span class="pagenum"><a name= -"Page_26" id="Page_26">-26-</a></span></p> -<p>Egy özvegy asszony mondja a paprikászsák mögül:</p> -<p>– Én is két postát tartok számon, mert neköm is két gyerököm van -oda. Nem tudom, merre vannak, csak a számukat tudom. De leveleznek -haza leginkább. Tegnap is mind a kettő irt.</p> -<p>Nagybajuszu, öreg, sánta tüzérkáplár szól bele a beszédbe:</p> -<p>– Aztán jót irnak-e leginkább.</p> -<p>– Jaj – mondja a paprikásasszony –, jógyerökök azok nagyon. -Mindig azt irják, hogy nincsen sömmi bajuk, hallották, hogy itthon -drága a gálickü, de hát azt mondják, ne busuljak, majd csak vége -lössz a háborunak, akkor osztán hazagyünnek, aztán majd röndbe -tösznek ük mindönt, csak én ne busuljak.</p> -<p>Az öreg, sánta népfölkelő tüzér a hosszu, szőke tutajbajuszát -huzgálja és bólintgatja a fejét. Ugy tetszik, hogy a fej csak azért -bólintgat, mert a kéz ráncigálja azt a nagy szőrcsomót, amely -kidúródott a fejből. Pedig nem. A tüzér a fejével a lelke szerint -bólingat.</p> -<p>– Ugy, ugy – mondja –. Az igazi fi nem is ir haza szomoruságot. -Mert mit szaggassa vele a szülőanya szivét, mikor az ugy sem -segithet <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> rajta? A maga fiai akkor igazi fiak, -asszonyság.</p> -<p>Ozsvát bácsi is beleszól:</p> -<p>– Az enyimek se terhölik gonosszal a levelet.</p> -<p>A sánta katona mondja:</p> -<p>– Ugy, ugy. Magyar fi ne panaszkodjon. Ugy se ér sömmit se az a -nyávogás. Azután pedig… azután pedig… hát azután pedig majd csak -hazagyünnek idővel…</p> -<p>Szép vigasztalás az ilyesmi is, mert most meg a paprikásasszony -elfakad sirva. Hullanak ugyancsak a könnyei.</p> -<p>– Idővel… idővel sirja. – De mikor lössz az az idővel? Ó, én -szép édös két gyerököm!</p> -<p>Ozsvát bácsi elkomorodva mondja:</p> -<p>– Mög az én hatom…</p> -<p>Azonban azért katona a katona, hogy katona legyen, ha sánta is. -A tüzér, botjára támaszkodva látja, hogy itt csak tréfával lehet -elütni ezeket a szomoru dolgokat. Mikor az asszony azt mondja -kétségbeesve, hogy:</p> -<p>– Hát hun van az a matamatikus tanár, vagy az a katonamanikulás, -aki ki tudná számolni, hogy mikor lössz vége ennek a háborunak?</p> -<p>Ezt feleli rá: <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>– Nem köll ahhoz se metematikus, se manikulás, mert aztat én is -mög tudom mondani.</p> -<p>– Hát maga tudja? – éledezik az asszony.</p> -<p>– Hát hogyne tudnám – mondja komolyan a tüzér –. Onnan gyüvök a -harctérrül. Nem itthon ütöttem mög a lábamat a szalmába, nini.</p> -<p>– Tudom – mondja az asszony békülékenyen –, de hát ha tudja, -mért nem mondja mög, hogy mikor lössz vége a háborunak?</p> -<p>A tüzér felölti az arcára azt a fontoskodó ábrázatot, amit -bádogpofának is szokás nevezni.</p> -<p>– Hát – mondja – én mögmondhatom. Karácsony előtt vége -lössz…</p> -<p>– Karácsony előtt? – kérdezi az asszony.</p> -<p>– Ügön – mondja a tüzér megnyugtatólag. – Ha pedig véletlenül -karácsony előtt nem lönne vége, akkor majd vége lössz karácsony -után.</p> -<p>De biceg is már ugyancsak elfele, mint a féllábu szarka szokott -a tanyaudvarban. Azonban az asszonynak a könnyhullatása -elcsillapodott, olyan félnevetve, félmérgesen kiáltja utána:</p> -<p>– Kendbe is belebujhatna az a sánta obsitos ördög! <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span></p> -<p>Ezzel azonban a plezuros ember nem törődik. Sirás helyett -nevetést támasztott s az neki elég. Biceg tovább. Ozsvát bácsi -utánamegy, kinálja is egy szivarral, de a botos katona azt mondja, -hogy nem fogadhatja el, mert olyan az ilyen mankósforma ember a -szivarral, mint a kisasszony a nadrágban.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span></p> -<h2>Vigasztalás.</h2> -<p>Bottal és mankóval sétál a háboruból hazakerült ember. Már -polgári ruhában van, annak a jeléül, hogy végkép eleresztették a -katonaságtól, mert eleget tett a honnak magáért, ha valaki nem -hinné, ott van a béna lába bizonyságul, nem is kell hozzá irás és -nagypecsétes levél. Bizony egy kicsit lassan sétál a szép barnaképü -sebesült ember, még szokatlan neki a falábakon való járás.</p> -<p>Egy kis barna kutya megy a nyomában. A kertben csak gyéren -sétálnak, de a kiskutya minden szemközt jövőt megnéz, mint az már -némely kutyának szokása szokott lenni. Némelyikre nem szól semmit, -a másikat egypár rövid szóval figyelmezteti, hogy tessék rendben -kitérni ennek a sebesült katonának. Hü kis jószág, a szemközt jövők -kérdezik a mankós embert:</p> -<p>– Régen a gazdája, ugy-e? Mikor hazajött, bizonyosan -megismerte.</p> -<p>– Nem – mondja a mankós. – Csak ma reggel szegődött hozzám. -Küldtem előbb elfelé, de nem ment, itt maradt mellettem. Ugy -látszik – tette hozzá némi borongással –, a kutya szereti a -katonát, ha mankón jár. <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span></p> -<p>Még lépdel egy kicsit a három lábon, amelyből kettő fa. De néha -azért a negyedik is éri a földet. Amelyiket a lövés rövidebbre -csinált.</p> -<p>A megkurtult lábfején már szép, fényesre tisztitott uj fekete -bőrcipő van, többujjnyi vastag talppal, szóval mesterséges uton meg -van hosszabbitva, minélfogva olykor érinti a sétány kavicsos -homokját. Már mégsem olyan szomoru, mintha be volna bugyolálva -mindenféle kötözésekbe.</p> -<p>Helyet keres egy padon a volt katona. A leülés bizony még nem -megy egészen könnyen, inkább lezökken, mint leül. A botot és a -mankót kétfelé támasztja a padhoz, a hiányos lábat pedig a két -kezével ráteszi az egészséges lábának a térdére. Szinte negédesen -van igy, ha a falábak nem volnának mellette, nem is lehetne belőle -kinézni, hogy a hadjáratból jött haza.</p> -<p>Ha sebesült katona ül a padon, mindig akad a járókelők közül, -aki leül mellé, hogy némi beszélgetésbe kezdjen s hallhassa, hogy -merre járt az a katona. Hátha tud valamit az ő fiáról, aki oda van -s már régen nem adott hirt magáról. Mert van olyan fi, aki már -nyolc hónapja nem adott hirt magáról. És sem a halottak lisztájában -nincsen benne, sem a sebesültek <span class="pagenum"><a name= -"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> lisztájában nem foglaltatik, -sem pedig semmi hiradással nem volt afelől, hogy fogságba esett -volna. Hol lehet az ilyen? Elképzelhető, hogy nagy tépelődések és -szivszorongatások vannak az ilyen esetekben, bizonyára egyikünk sem -lenne vele másként. Az asszony nem tud az uráról, az apa a fiáról, -levelezik a Vörös-keresztet, de az sem tud más választ adni, hogy -nincs benne a lisztában a keresett, hát reméljenek. És a -Vöröskeresztnek ez a vigasztaló szava nem is egyszer valóra válik. -Mikor az apa elszomorodva mondogatja:</p> -<p>– Nem jön az már többé vissza soha, ha már hat hónap óta nem -adott hirt magáról – másnap kap attól levelet, akire már keresztet -vetett.</p> -<p>De nem mindenki ilyen szerencsés. Van, aki teljesen, mint itt -mondani szokás: kétközben van a fiu, a vő, vagy a sógor felől. Az -ilyen ember azután ugy van, mint a vizben fuldokló, akiről azt -szokás mondani, hogy még a borotvaélbe is belekapdos. Az ilyen -ember aztán minden hazatért katonát megszólit, keresi a vele való -beszélgetést, mert hátha… hátha tud felőle valamit… Olyan kis zömök -vállas volt, hát talán ismerheti.</p> -<p>Ilykép a padon pihenő volt katona mellett <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> is helyet -foglal egy-két ilyen szorongó öregebb polgár, hogy beszélgetést -kezdjen. Nekik az igen alkalmas dolog volna, ellenben amaz nagy -halálharcot megjárt ember olykor unja már a sok beszélgetést. -Egyszer, kétszer, háromszor még csak elmondja, de azután elunja s -azt szeretné, ha a kérdések ostromával békét hagynának neki.</p> -<p>A kérdések leginkább igy kezdődnek: – No, hát hazagyütt? – Hát -haza. – Ejnye, hejnye – mondja tovább a kérdezősködő – aztán ilyen -nehéz állapotban.</p> -<p>A volt katona, aki a falábai között ül a padon, erre egy kicsit -megtüzesedik. Azt mondja:</p> -<p>– Hát miféle nehéz állapotban? Nem vagyok én nehéz ember, azért, -hogy mögsebesültem a hazáért. Mert cipész vagyok én. Én csak ugy -dolgozhatok ezöntul is, mint eddig. A suszter akkor is ember, ha -sánta is. Éppen ez a vigasztalásom, hát ne sajnálkozzon énrajtam -senki.</p> -<p>Szép, büszke szavak, bár hiszen nem mindenki lehet suszter. De a -kis barna kutya a pad alól vakkant a ma felfogadott gazdája -mellett, mondván, hogy neki van igaza. Imitt-amott, különböző -kereseti sorsokban, van még vigasztalás.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<h2>Muszka lelkek.</h2> -<p>Mostanában vannak már erre is muszkák, – dologra. Leginkább az a -vélemény felőlük, hogy jámbor, csendes népek, nem kell azoktól -tartani semmit s dolgozik, amit éppen bir. Csak néha akad egy-egy -köztük, aki nehezeli a mezei munkát, arról is kiderül, hogy otthon -sem foglalkozott az ilyesmivel, vagy iparos volt, vagy kereskedő a -foglalkozása és hát, ugy látszik, a cigány ott sem birja a -szántást. Másként azonban el vannak rendben, nincsen rájuk -különösebb panasz, a muzsik szive ugy lehet, most is olyan, mint -Turgenyev idejében volt a Jermolájé. A multkor Algyőig hozott -lefelé a vasut közülök egy nagyobb csapatot. A kis állomásra a -faluból az asszonyok kimentek a nézésükre s ahogy látták a szomoru -muszkákat szótalanul glédába sorakozni, az asszonyok elfakadtak -sirva, mire azután a sorban a muszkák is elfakadtak sirva. Az -asszonyoknak az embereik, a muszkáknak az asszonyaik jutottak az -eszükbe.</p> -<p>János bácsi is a közön halad valamerre a féllovas kocsival, -viszi magával a muszkáját is szomszédolni, azonban a kocsiban csak -ugy háttal maga mögé az alcserényre ülteti, <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> mint a -gyereket szokás, mert nem kell attól tartania, hogy a muszka -hátulról fejbeütné, vagy pedig, hogy elszökne. No, majd éppen -Jánoséktól szökne, ahol jobb dolga van, mint otthon az édesanyja -kötőjében. A szakállas muszka pedig ül a fekete simléderes sipkában -az alcserényen, néz szét a tájra, hol jobbra, hol balra, néha talán -ismerőset is lát benne. Jól elláthat onnan, ahol van, akár csak -valamely finom vonat kilátó kocsijából: János igy hurcolja -muszkáját szomszédolni. Mint a gyereket, akár mekkora szakálla van -is neki. Nem csoda, ha van köztük olyan, aki azt mondja, hogy de jó -volna itt maradni, de jól volna sohase menni haza.</p> -<p>Azt mondja a szomszéd a Jánosnak:</p> -<p>– De hát akkor mért törtek ránk fegyverrel, az ördög bujjon a -fatornyos hazájukba?</p> -<p>– Ugyan már – védi János a muszkáját –, hiszen a kecske se a -maga jószántából mögy a vásárra.</p> -<p>Ilyen nézetek és beszédek vannak a lapos sipkás, idegen fogságos -emberek elől. Kedvelik őket, mint ehagyatottat, de mégis csak ugy, -mint valami kisebbfajtát, mint valamely gyermeket, mint -gyámoltalant. Magukhoz egyenlőnek nem veszik, de nem is igen lehet. -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span></p> -<p>– Nem egyformák vagyunk, mint ahogy az ujjunk sem egyforma. Amit -birnak, mögtöszik, amit mög nem szoktak, hát azt ne követöld. Sönki -se köszönhet különb kalappal, mint amilyen van neki.</p> -<p>Ilyenkor, aratás alkalmával pedig ugyancsak meglátszott, hogy -kinek milyen kalapja van. Egy, a pusztáról jött levélből irom ki -ezt a pár sort:</p> -<p>„Kaptam én is harminc muszkát. Elég tisztességesen dolgoznak. De -csak istállómunkára alkalmazom őket, isten mentsen meg muszkával -aratni vagy szénát kaszálni. Learattam idevaló néppel. -Negyvenkétéves korig mindenki oda van, hát előjöttek a szőlőkből -részesnek az öregek, aztán learattak időre fejenkint tizennégy -katasztrális holdat. Hát ezt csinálja meg bárki is utánuk!“</p> -<p>Bizony ezt aligha csinálná meg bármely más nemzet öregje is -utánuk. De ez is oka azután annak, hogy jóindulattal vannak ugyan a -muszka iránt, de magukkal egyenlőnek nem tartják. Afféle nagy -gyámoltalan szakállas gyereknek nézik.</p> -<p>– Ülj no muszka te is a kocsira, de ne ide mellém, hanem csak -háttal hozzám, fejjel a saroglya felé, mint a kislány szokott.</p> -<p>Jó azonban neki ott is. Leginkább…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<h2>Ajándékok a királynak.</h2> -<p>Arról, hogy majd az öregebb népeket is behivják sorozásra, már -ver a szó vagy félesztendő óta, de mindig csak ugy kétközben voltak -felőle az emberek. Felhivás, hirdetés, összeirás, mind szép dolog -ez, de másfelől pedig régi igazság, hogy a szó csak szellő, a -kontraktus meg csak papiros. Az ehhez járó harmadik mondás az -volna: a pénz pedig a fundamentum. Ezuttal azonban nem pénzről van -szó, hanem a vén csontokról, különösen a vastagabbakról, amik még -birják magukat valahogy. A csontok tehát, mikor látták, hogy a -papirosüzeneteknek a fele sem tréfa, összeszedelőzködtek s mentek a -mérték alá. Az egyik részük, aki nem volt katona, kissé elfogódva, -a másik felekezet, a katonaviselt, azzal a nyugalommal, hogy hiszen -nem uj dolog lesz az, ami vele most majd megtörténik.</p> -<p>– Csak éppen, hogy még egyször mögjátsszuk magunkat.</p> -<p>A népek naponta sorokban vonultak befelé az öreg palánki házba, -ahol a sorozást <span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> tartják. Igen szép forgalom volt -észlelhető, különösen annak, aki ráért elnézni reggelenként ezt a -forgalmat, amilyen még nem volt, mióta egy helyben áll az ország. A -véres kard meghordozása helyett piros papirosok röpködnek fel hivó -madár gyanánt az utcasarkokra s onnan kiabálnak szerteszéjjel. A -szavuk nyomán csak ugy megindult a nép, mint sok száz évekkel -ezeknek előtte, azaz, hogy nem ugy, hanem még keményebben. Szép, -nagy forgalmak vannak.</p> -<p>– Nini, hát csak beóvakodunk – nevetik egymást a -vén-fiatalok.</p> -<p>Vén-fiatalok-e, vagy fiatal-vének, melyik szó illik rájuk -jobban? Nem tudni, mert ebben sincsen okos ember. Az egyik ember -még alig ugrotta át pár esztendővel a négy ikszet, máris öreg. -Ránéznek s mondják csendesen:</p> -<p>– El van üdősödve.</p> -<p>A másikon pedig meg sem látszik az idő. Némelyiken az évek -szinte nyomtalanul suhannak el. Ugyanazon esztendőben született -emberek külső testállásában olyan különbségek vannak, hogy el sem -lehetne hinni, hogy egyidősek, ha nem igy egyidőben kerültek volna -sorra. Egy ilyen törődött magamentegetőzéseül mondja:</p> -<p>– Megtört a dolog. <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span></p> -<p>Bólintanak rá, hogy ugy van. Csak mikor odább megy, hogy egy -másik csoportban is keresse az ismerőseit, akkor mondja egy ember, -utána nézve:</p> -<p>– Mög ám a subagallér…</p> -<p>A subagallér pedig nem olyan nehéz holmi, hogy az összetörné az -embert. Az csak egy kis kacagány, a subán a fekete bárányka -bőréből, a lábacskáival együtt és arra való, hogy rossz idő esetén -felhajtott állapotában megóvja az ember nyakát a belehulló darától. -A másik subagallér azonban nehéz dolog, az ráfekszik az emberre és -megtöri. A nyakát lehajtja, a csontját behajtja, a mellét beszivja -és a szeméből kiveszi a látás világát. Ez a másik subagallér: a -pálinka. Sulyos gallér és akinek a nyakába került, nem birja onnan -kikerekiteni.</p> -<p>Mondják ugyan annak, aki emezt megszólta:</p> -<p>– Ugyan ne beszéjön kend már ilyent.</p> -<p>Ránt egyet a vállán:</p> -<p>– Hát tudom csak talán, amit tudok. Nem dolgozott többet, mint -én, soha világéletében. Nohát. A subagallér… aztán a subagallér. A -nyaksz. A nyakolaj. A spiritusz… – s legyint.</p> -<p>Bár hiszen más egyéb dolgok is megtörik <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> az embert. -Betegségek, gondok, átélt veszedelmek. De azért mégis a nagy -többség az, amely az emberi kor ugynevezett delét egészségesen -viseli. Persze, ez is csak látszólagos. Mert hiszen, aki beleunt az -élet viselésébe, már régen elhalt. Elment Ábrahám kebelébe, -közanyánk ölébe. Mint a régi vers mondja: Letette testének romlandó -sátorát, honnét formáltatott, öleli föld porát, lakja sötét -boltját. És immár istenét, kegyes teremtőjét áldja örömmel.</p> -<p>Ilyenek már sokan kimaradtak a világi forgalomból. Az én -sorozási napomon a negyvenkilencévesekből az ábécé betüinek a -második fele került a sor alá. Elég alkalmas volt ekkor is az -emberek „elődúródása“, még beszélték is, hogy többen vagyunk, mint -az előző napokon. De abból a századból, amelyben huszonnyolc év -előtt a szandzsákban szolgáltam, elég jó szétnézés közben is csak -két emberre birtam akadni. Különösképen mind a kettő egykori -„pucer“-om. Az egyikük most jómódu szabómester, a másik városi -tüzoltó. Mind a ketten egészséges, pirosképü emberek, de az egykori -nyurga, vidám szabólegényt az ülőfoglalkozása elkövéritette, mig a -tüzoltó, akinek a testgyakorlás az állandó mestersége, most is -fürge mókus <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> és kemény, mint a vasék, a negyvenkilenc -esztendővel. A sorozás után, ahogy az ódon ház előtt ácsorogva -várjuk az eskütétel idejét, a legtöbb emberen fent van az őszi -felsőkabát, némelyik még azt is fázósan huzza magán, a hosszu -őszbajuszu tüzoltó pedig a nyári vászonkitliben fürgéskedik. Hát ez -az egészség. Egészen el lehet hinni a vidám ember szavának az -őszinteségét, mikor a tömegben elkapja a karomat s nagyot rántván -rajta, kérdezi:</p> -<p>– Hát uram, mikor mögyünk vissza, lefelé?</p> -<p>No erre a kérdésre kissé nehéz feleletet adni, mert a mi -lentjártunk óta az a darab föld már kétszer változtatott -gazdát.</p> -<p>– Aztán csakugyan mönjünk?</p> -<p>– Hát mönjünk, – mondja.</p> -<p>– Aztán nem jobb volna, ha azok próbálnák, akik még eddig nem -próbálták?</p> -<p>– Hát kéröm – véli a tüzoltó –, majd odamögyünk, ahova -küldenek.</p> -<p>Hát ez az. A régi katonamondás: ur vagyok, nem parancsolok -senkinek, oda megyek, ahova küldenek.</p> -<p>Ilyen tréfálkozások történnek lent az utcán, odafönt az ócska -ház emeletén pedig áll a „szödés“, szedik a legények elejét. Hát -egy <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> kicsit nem egészen az eleje ugyan ez már, -de jó azért ott, ahol más nincsen. Már valami rohamot ugy hegynek -fölfelé, aligha birna ki némely része, még csak egy gyakorlatban -is, mert nagyon szép sulyuak vannak köztük.</p> -<p>– Hát kend mennyi?</p> -<p>– Ugy szászhusz kiló körül.</p> -<p>– Ejnye. Akkor kendnek most disznónak kéne lönni, de jó áron -elkelne kend.</p> -<p>De azért az ilyen beszédből nem támad semmi harag sem. Akik nem -voltak katonák, kissé eleinte idegenül hallgatják ugyan, de a többi -jókedve hamarosan rájuk ragad. A többi pedig, a volt katona, most -is csak olyan mint valamikor, az utolsó fegyvergyakorlatra való -berukkoláskor. A kaszárnya kapujáig akkor is meglett férfiak, -komoly családapák, adófizető polgárok haladtak, akik között ott -huzódott a polgári élet rangkülönbségeinek a zsinórja: az egyik -napszámos, a másik urasági kocsis, a harmadik gazda, a negyedik ur, -– a kapun belül, a kaszárnyaudvaron pedig egy csomó bolondos -fiatalember, akik egymás hátára ugrálnak s az a boldogabb, aki -elgáncsolhatja a másikat.</p> -<p>A hely tisztessége ugyan az ilyen játékot most itt nem engedi, -de azért a tréfa csak <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> járja a sok derékig meztelen ember -között. A meztelenség egyformává tenné ugyan a népeket, de a -barnára pörkölődött kar meg a barna csík a mellen, amit a nyitott -ingen át beszürődő napfény csinál, megkülönbözteti egymástól a -városit, meg a tanyait.</p> -<p>Ugyan a bajusz is, meg a haj is. A tanyaiban ritka a kopasz, -ugyszólván alig találkozik köztük, eleven bizonyságául annak, hogy -nem igaz az a mondás, mintha a kopaszságot a kalapviselet okozná, -mert hiszen a tanyai csak akkor veszi ki a kalapot a fejéből, -amikor vagy eszik, vagy alszik. (Nyáron abból áll a hajnali -öltözködése, hogy fölteszi a fejébe a kalapot.) Ami pedig a bajuszt -illetné, abban szintén különbségek észlelhetők. Fiatal korában -városi is, tanyai is fölfelé kunkoritva viseli a bajuszt. De a -tanyai ember idővel abbanhagyja ezt a kunkoritást, mondván: az -ördög vergődjön vele. Amiből azután előszármaznak a különböző -bajuszviseletek: tutajbajusz, varnyútnyeltbajusz, kefebajusz.</p> -<p>Járnak-kelnek a sorozóbizottság szobájának küszöbén át az -emberek. Némelyik, ahogy kijön, nagyot kurjantva kiáltja, hogy:</p> -<p>– Mögént csak bentmaradtam, mint kisgyerök koromban. -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span></p> -<p>A rendőr, szintén ugyanazon időbeli vén csont, rászól, hogy -csöndesebben is lehet beszélni. Amaz megütődve feleli:</p> -<p>– Ugyan, komám, amióta csak a világ áll, mindig a regruta -jogában állott a kiabálás.</p> -<p>Az igaz. Haj-haj, micsoda nagy kiabálások, orditozások voltak -valaha a sorozások alkalmával.</p> -<p>Virágok, szines, hosszu selyemszalagok a kalapokon, mellcsokor a -kabátzsinórban, hosszunyaku literes üveg, meg szijas kulacs a -kézben: ezekből már mostanra nem igen maradt semmi. Ugyan egy -gyerek, aki kosarában virágot árulva ténfereg az öreg bentmaradtak -között, elég jó vásárt csinál.</p> -<p>– Tögyük föl, no, tögyük föl hát még egyször. Mint akkor, amikor -legelsőbb hítt a király.</p> -<p>… Az emlékezések hirtelen visszaszaladnak a régi, napfényes, -tarkabarka, kalandos, fiatalos időkre, már szinte elfeledett -tájékokra. A sok egyszerü emberről ugy tetszik, mintha a harmadik -határon se lett volna tul életében, pedig megjárták, fegyvernemek -szerint, a monarchia minden vidékét, kit hogy merre vetett a sors. -Mi, az egykori gyalogosok, jártunk török földön, Boszniában, -Hercegovinában, itthon az „erdélyi országban“, <span class= -"pagenum"><a name="Page_45" id="Page_45">-45-</a></span> azután -Bécsben és ez az öreg juhász, innen, a fehértói kapitányságból, a -bécsi Burg falai mellett őrizte a király ur pihenését hideg, téli -éjszakákon, hideg fegyverrel meleg, hű paraszti kezében. Azután -huszárok, trének, pontonérok mindenfelé voltak szerteszéjjel, a -tengerészek a föld tulsó oldaláig, Japánig mentek és a -szerteszéjjelségből mindenki hazakerült, hogy most, amikor megint -bekiván a király, a szolgálatára megint együtt legyünk – nem -különösen szép s a régi emlékeket szívbeli barátságba forrasztó -dolog ez, emberek?</p> -<p>A sok meztelen testben, a szívekben szó nélkül azt lükteti a -vér, hogy az. Csak együtt, mint egykor.</p> -<p>Bár azonban ne tessék gondolni, hogy a valóságban efféle -poétázási gondolatok léteznének. Például jön ki a belső szobából -Tököli Mihál, mondván:</p> -<p>– Hát engöm már mög lóvá töttek.</p> -<p>– Már miért?</p> -<p>– Hát ugy nézte a számban a fogakat a főorvos ur, mint a lóét a -vásárban szokás, hogy mennyi idős.</p> -<p>Ugyan mindenkinek megnézik a fogát, mert akinek nincsen foga, az -nem kell. Tudja ezt Tököli, nem is arról van szó, csak éppen -<span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span> Tököli el akarja sütni a viccet a komák -részére, hogy nevessenek:</p> -<p>– Ajándék lónak pedig nem szokás nézni a fogát.</p> -<p>Bólintanak is, nevetnek is. De van Mihál beszédében valami mag -is. Mert mink most ajándékul adjuk magunkat az országnak. Jakab -Jakab, innen, a belsőzákányi kapitányságból (a hét nyárfa mellett -kisvártatva mindjárt balkézt), szintén azt mondja:</p> -<p>– A fiak adása kötelesség volt… mink most magunkat ajándékba -adjuk a királynak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<h2>A város végén.</h2> -<p>A város végén, a legszélső házak lábjában van most az uristen -legszebb állatkertje: libák és kacsák eveznek a lábukkal a vizen, a -víz szélén három malac ül egymás mellett s figyelemmel nézik az -ingyencirkuszt, ahogy a füvön két fiatal pulykakakas berzenkedik és -vágják egymást a szerelmi vetélkedésben egy idősebb, testes, de még -jómaga biró özvegy pulyka kedvéért. Nézi a cirkuszt egy komoly -kecske is, de nem sokat ad rá, alighanem látott már különbeket s -lehet, hogy tul is van már azon a koron, amikor még az ilyesmi -érdekelni szokta az embert. Az apró pásztorgyerek száraz kóróból, -miegyébből tüzet rakott és a víz szélén sarat gyur: alighanem -pulykatojást talált, azt majd belegöngyöli a sárpalacsintába és -megsüti a kóró parázsán: a primitiv konyha Tubalkain óta nem sokat -változott.</p> -<p>A víz szélére kirug a kis ház sarka, inkább födél, mint ház, az -udvarán a régi magyar kert hervadó virágai, bazsalyikum, -bazsarózsa, legényvirág, mályva, miegyéb, a kerités <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> mellett ki -tudná mi szél idehajtotta fügefa, a kerités meggörbült lukas -deszka, halászbárka oldalai voltak egykor, a kis ajtó küszöbje -piros törött félmalomkő, ez meg vizimalomban „őllt“ valamikor, -amikor még az a nóta járta, hogy: „Két malomra tartok számot, De -csak egytől szedek vámot. Kopik a kő, majd megvágattatom, -Félrevágom csárdás kis kalapom.“ Azonban nincsen már csárdás kalap -s a kő lekopott küszöbnek, a kövön most azoknak az unokái járnak, -akiknek valamikor a kő őllt. De még ez a szóbanforgó unoka sem -egészen mai csirke, hanem korosabb asszonyszemély, aki halad a -kerités felé az udvaron át s kinyitván a kis ajtót, azt mondja -barátságosan:</p> -<p>– Adjon isten jó napot, kéröm.</p> -<p>– Adjon az isten jó napot magának is, szülém. No, hát mire -végzi?</p> -<p>– Hát csak tudja, kicsit kigyüttem ide, hogy mögnézöm magát, -hogy ugyan ki jár erre mifelénk itt a város végin. Urforma nem igen -szokott errefelé.</p> -<p>– Csak talán a végrehajtó?</p> -<p>– Az, az, a jó isten akárhova tegye. De nem tréfaképpen mondom, -kéröm. Hanem valóságosan. Nincsen erre az urfélének járása. Mit is -keresne itt, ugy-e bizony? <span class="pagenum"><a name="Page_49" -id="Page_49">-49-</a></span></p> -<p>A szüle ezzel azt akarja mondani, hogy: hát te mit keresel -itt?</p> -<p>– Hát csak erre járok, nézelődök, szülém. Egy kicsit megjártatom -magamat.</p> -<p>– Ugy-ugy –, mondja a szüle, birizgálva az állát a két ujjával. -Azután gyanakodva pislog s azt kérdezi:</p> -<p>– Mondja már, ha mög nem sérteném: nem dedegtiv maga?</p> -<p>– Nem én, szülém, nem vagyok dedegtiv. Hát honnan gondolja, hogy -az volnék?</p> -<p>Húzódozik, fölveszi kötőjét a két kezébe, összehajtja, meg -kisimitja megint.</p> -<p>– No – mondja –, nem olyan dedegtiv, aki a röndérségnél van. Nem -olyant gondolok én.</p> -<p>– Másforma pedig nincsen, szülém.</p> -<p>A szüle tiltakozik:</p> -<p>– Dehogy nincsen. Tudom én azt jól, hogy van. Az a bizonyos, az -a másik. Az ujságdedegtiv. Hát csak azt kérdözöm én, hogy nem olyan -ujságdedegtiv maga, kéröm?</p> -<p>– Nincsen olyan dedegtiv, szülém, már akármit mond is.</p> -<p>A szüle most megharagszik, hogy lám, hát az ő szava nem jár? -Micsoda beszéd ez? Nézd el, nézd.</p> -<p>– Hát csak tudom, amit tudok – szól <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> -megsértődve. – Van ujságdedegtiv. Itt is volt valami két hónapja a -szomszéd házban, amikor egy embör fölakasztotta magát, aztán olyan -szépen kiszerkesztötte az ujságba az egész esetöt, hogy az csuda. -Egészen akkurátusan ki volt abban irva mindön.</p> -<p>– Ugy hát, szülém? Hát akkor az ujságiró volt.</p> -<p>– Az, az – esik nagyot a szón a szüle – hát az… hát hiszen éppen -ezt beszélöm. Hogy mondom, nem olyan ujságdedegtiv maga, aki -mindönt tud?</p> -<p>Ez fogós kérdés, ugyan mit akar vele a szüle? Talán valaki -rosszul szerkesztette ki az ujságba?</p> -<p>– Azután, ha az volnék, akkor miben löhetnék én a maga hasznára, -szülém?</p> -<p>– Hát maga csakugyan az?</p> -<p>– Hát ugy, körülbelül… szögrül-végrül, ha éppen nagyon -keressük.</p> -<p>– No, kéröm szépen – mondja most már vidámabban a szüle –, hát -akkor azt mondja mög, kéröm, hogy aki katona, aztán odaszolgál -messze, az olyan embört mennyi idő mulva eresztik haza -szabadságra?</p> -<p>– Hát kit igy, kit ugy, szülém. Van, akit hat hónap után, a -másikat tiz hónap után.</p> -<p>– No ugy-e – mondja diadalmasan a <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> szüle –, ugy-e, hogy maga is -ugy mondja? Hát tudtam én eztet. De hát akkor mivelünk micsoda -röttentő igazságtalanság történik, nézze már!</p> -<p>– No?</p> -<p>– Hát van énneköm egy öcsém, az katona. Aztán már álló két -esztendeje oda van; aztán nem eresztik haza. Más mindönki hazagyütt -már azóta, hogy egy kicsit szétnézzön a ház körül, csak eztet a -szögény ártatlant nem eresztik.</p> -<p>– Nem löhet az, szülém.</p> -<p>– De amikor ugy van, ahogy mondom, – erősködik a szüle.</p> -<p>– Nem esött el?</p> -<p>– Dehogy – véli a szüle –, nem szokott az elesni.</p> -<p>– Nem is beteg?</p> -<p>– Nem hát. Nincsen annak egy szöm baja se. Csak az a baja, hogy -nem eresztik haza az ártatlant. Hát micsoda dolog ez? Hát szabad -igy sarcoltatni valakit? A másikat előeresztik, ezt mög nem -eresztik elő? Hát van akkor isten az égben?</p> -<p>– Aztán hol szolgál ez a maga öccse, szülém?</p> -<p>– Hát hol szolgálna? – mondja a szüle –, hát Oroszországban -szolgál. Ottan fogoj <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> Oroszországban, az oroszoknál. Levelez is -onnan minket, de nem eresztik haza.</p> -<p>Jaj, hát ez már más, ha igy van a dolog. Ha egyszer fogoly. De -hát a szülének hosszasan kell ezt magyarázni és csak nem érti -meg.</p> -<p>– Nézze, kéröm – szól elszomorodottan –, ezt még neköm sönki -eddig nem mondta, hogy a fogjokat nem eresztik haza. Hát mért nem -eresztik a fogjokat is néha haza. Hogy szétnézhetne mégis… egy -kicsit… a ház körül.</p> -<p>Könny csillan meg a szemében és a szüle csendesen itatni kezdi -az egereket. Jó világ jár most az egerekre: sok asszonyszem itatja -őket – a szüle is belesegit zokogva.</p> -<p>– Aki fogoly, az fogoly, szülém, azt nem eresztik haza. Aki -orosz fogoly itt van, azokat se eresztjük mink haza, hát az oroszok -sem eresztik haza a mitüllünk valókat.</p> -<p>A szüle a két karjával a kerítésre borul, annak búgja el lelki -szomorusággal:</p> -<p>– Hát akkor hiába is várom… Hogy énneköm eztet két esztendő -ótától fogva nem mondta mög sönki… hogy hiába várom…</p> -<p>A malacok ülnek a viz szélén, nézik az asszonyt és nem tudják -mire vélni a dolgot.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<h2>Beszéd a csizmáról.</h2> -<p>Fiatal surbankó legény viszi az uj csizmát a vállán, a két -fülével összeakasztva, ugy megy vele be a vendéglőbe, amelynek az -udvarán a tanyai kocsik megállani szoktak. A szobában sok a külső -ember, mert éppen hetivásár van; az uj csizma tehát érdeklődés -tárgya minden oldalról. – No, ez még meleg – véli az egyik. – A -másik a bőrét vizsgálja, morzsolgatván az ujjai között és -megállapitja, hogy az nem tehénből, hanem borjuból való. Egy ember, -ahogy enné az asztalnál bicskával a paprikáshust, a bicskafokkal a -talpát kopogtatja meg, mondván: – Hat telet nem áll ki, de egyet, -azt bizonyossan – talán.</p> -<p>Megint egy másik ember rászól a legénykére:</p> -<p>– Hiszen jó még a csizma a lábadon, hát minek vötted?</p> -<p>A legény rángatja a vállát:</p> -<p>– Hát mért ne vöttem vóna. Azért viszik a piacra, hogy eladják. -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span></p> -<p>Megint beleszól egy ember, aki alighanem ismeri a legényt:</p> -<p>– Futja a paprikábul, ugy-e?</p> -<p>– Hát – mondja büszkén a legény – futja.</p> -<p>Révbeli András megkérdezi:</p> -<p>– Ugyan eltanálom-e vaktában? Hetvenöt forint.</p> -<p>– Följebb – mondja a legény.</p> -<p>– Nyolcvan.</p> -<p>– Följebb.</p> -<p>– Kilencven.</p> -<p>– Még följebb.</p> -<p>– Hát száz?</p> -<p>A legény ráhagyja:</p> -<p>– Eltanálta kend. Éppen annyi.</p> -<p>A csizma földisputálása megint megkezdődött. A fülét is -megnézik, hogy jól oda van-e varrva, a szárát, hogy egy bőrből -való-e és hogy oldalt van-e varrva, vagy hátul, mert az különbség. -Azután a torkát, a torkát a jó reggelét, mert ha a torokban spórolt -a bőrön a mester, az kész veszedelem, mert akkor két ember kell a -csizmához. Már hogy a levetéshez, meg a fölhuzáshoz.</p> -<p>Azonban a csizma, mintha valamely régi mester remeke volna, -állja a szigoru birálatot. Csak Farsang-Virág János tesz némi -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> észrevételt az orra ellen. Megvetőleg -mondja felőle:</p> -<p>– Kácsaórú.</p> -<p>De hamarosan leszavallják, hogy hiszen nem mindenki a juh után -él, mint Farsang-Virág. A juhászféle nép ugyanis nem barátja a -kácsaorroknak, hanem a kecsegeorrokat szereti, mert az izlésekben -mindig vannak különbözőségek.</p> -<p>E kisebb bajoktól eltekintve azonban, a csizma megállja a helyét -a birálatban, amint kézről-kézre vándorol és csupa ujcsizmaszaguak -lesznek tőle a népek. De hát az ára, az már mégis… Száz pengő! Két -rossz lovat adtak érte valamikor. Hogy soha annyi marhát nem -vágtak, mint most, soha annyi ló el nem pusztult, mint most – hát -hova lett a bőrük, ha ilyen drága?</p> -<p>De a legény, vállára vetvén megint a csizmát, azt mondja:</p> -<p>– A régi időben is öt füzér paprika áráért vötték a csizmát. -Most is öt füzér paprika áráért vöttem a csizmát.</p> -<p>– Hát akkor – mondja Révbeli András – eggy a kuckó a -kemöncével.</p> -<p>Ez igy van. Hát. Egy öreg ember mondja:</p> -<p>– Az eggyik marja a másikat, a másik marja az eggyiket. -<span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span></p> -<p>– Az – véli egy másik. – Aki tudja egymást maratni. Akinek van -mivel. De akinek nincs mivel a másikat maratni?</p> -<p>Ez alighanem szőlősgazda. Ezeknek nem igen termett az idén. -Nincsen mivel a másikat maratni.</p> -<p>– Hát pedig ez nincsen másként, – szól bele a beszédbe Dobszai -Pál. – Még a maratás, az csak-csak. Hanem még abban is van -furfang.</p> -<p>– Mert töszöm azt én a nyáron behoztam a piacra egy kocsi -dinnyét. Ahogy mögállok a kocsival, azonnal körülrajzanak a kofák, -hogy hogy a dinnye? Mondom: hetven forint. No, akkor mindjárt -átkoztak. Azt mondták, rabló vagyok. Azt mondták, ögyön mög a fene. -Már hogy engöm. Mondtam nekik, hogy ögyön mög a fene tiktöket, hát -mért vagyok én rabló? Akkor azt mondták: azért, mert az vagyok. -Hogy hetven forintot elkivánni egy kocsi dinnyéért, amikor azelőtt -tiz forint volt egy kocsi dinnye.</p> -<p>– Hát – mondom a kofáknak – ne dumáljatok annyit, kofák, amikor -ugyis tudjátok, hogy tik vagytok a rablók. Hát ne járjon a -lepényleső. Tudom én, hogy tiz forint volt egy kocsi dinnye. De azt -is tudom, hogy tiz forint volt egy pár csizma. Hát most már -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> nem adom pénzért a dinnyét, rablók. Hanem -aki hoz érte egy pár csizmát, azé a dinnye.</p> -<p>– Hát erre a szóra, ahogy kimondtam, ahány kofa csak volt, -annyifelé szaladt, hogy ü lössz az első, aki hozza a csizmát. De -azután utánuk hujántottam, hogy: – annak a csizmának nem köll -egészen röndösnek lönni, de legalább olyan lögyön, hogy legalább -egy telet kibirjon.</p> -<p>– Hát – fejezi be a beszédet Dobszai Pál – erre a szóra ahány -kofa csak volt, mind mögállt a szaladásban, mert azt mondták: – -Akkor nagyon drága lönne a dinnye.</p> -<p>A pipát a szék sarkához verve, mondta:</p> -<p>– Hát ilyen történetök vannak.</p> -<p>A nincsetlen szőlősgazda bólintgat hozzá:</p> -<p>– Maratás… hát maratás, ha mondom. Az egész világ nem csinál -ögyebet, csak marja egymást. Csizmával, dinnyével, paprikával.</p> -<p>Azt kérdezi tőle Dobszai:</p> -<p>– Aztán azt hiszi kend, ha a fejit beleveri kend érte a falba, -akkor másképp lössz?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<h2>A fémszóró.</h2> -<p>Péter népfölkelő fent szolgál messze az oroszok országában, -valahol a Sztochod mocsarai között, sokat kell utazni onnan, amig -hazaér az ember, mint Péter is, aki most kétheti szabadságot -kapott. Nem sok, de hát nem adnak többet, még jó szerencse, hogy -nyolc napot külön adnak az utra, mert ha még az is benne volna a -két hétben, alig maradna belőle itthonra csak valamennyicske is. De -nyolc nap nem is kell egészen odavissza az utra, különösen ha a -vasutak járáskelésben már kiismeri magát az ember, igy a nyolc -napból is marad kettő spórungnak és a két hétből ilyenformán -tizenhat nap válik. Ez is haszon, mert minden perc haszon, amit -itthon lehet tölteni.</p> -<p>Péter szét is néz a maga kis gazdaságában, a földecske körül, -elszórakozik a kiscsaláddal, miegymás. Azután két birkát, amik a -tanyaház háta mögött nevekedtek az eperfák alatt, behajt a városba. -El is adja, mert most kelendő a birkahus is nagyon, nem találja már -a kényes izlés olyan faggyuszagunak, <span class="pagenum"><a name= -"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> mint ezelőtt. Voltaképpen -nem is faggyuszagu az, csakhogy a városon a gazdasszonyok nem igen -tudnak vele bánni, nem tudják, hogy melyik faggyuja való az ételbe -és melyik való gyertyának.</p> -<p>A bürgék hát eladatván. Péter fölkeresi a régi megszokott -kisvendéglőjét, hogy majd eszik benne egy kis paprikás hust, meg -iszik rá egy pohár bort. Péter azonban már régen kint van a -táborban, nem ismerős az itthoni világi forgalommal; nem tudja, -hogy éppen ma hus nélkül való nap van és igy a kisvendéglőben, ahol -az étkek rendje egyedül a paprikás hus szokott lenni, ma nem -főztek, hideg a konyhában a tüzhely, ami onnan is látható, hogy -rajta ül a macska. Mert a macska mindjárt fölmegy a tüzhelyre, ha -hideg, gondolván, hogy máskor ezt ugy sem teheti, mert megégetné -rajta a talpát.</p> -<p>Igy Péter csak azon a kenyéren marad, amit a tarisznyában -hozott, arra a bor sem csuszik, de nem baj, ha nem csuszik, mert -ugyis drága nagyon, ennél már a harctéren csakugyan olcsóbban -mérik. Szerencsére azonban jönnek oda más, öregebb tanyaiak is, -akik már tudják, hogy mikor van hus nélkül való nap a városon, azok -hoztak a tarisznyába hust meg szalonnát és fölismervén <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> Pétert, -kinálják a katonát. No hát, igy már jól van.</p> -<p>Azután beszélgetnek és kérdezik Pétert, hogy odafönt van-e hus -nélkül való nap. Mondja Péter, hogy valamikor volt, ha a zárótüzben -nem tudták a szakácsok a gödörbe juttatni az ételt, de mostanában -nincsen. No, akkor mindjárt azt kérdezik, hogy milyen az a zárótüz, -meg ha zárótüz van, van-e nyitott tüz is, mert az emberek azt -képzelik, hogy az a tüz is olyan, mint a lakat, hogy be is lehet -zárni, meg ki is lehet nyitni. Péter, mint afféle kevésbeszédü -ember, vontatottan magyaráz, mondván, hogy:</p> -<p>– Hát az egyik emilyen, a másik amolyan.</p> -<p>Azután akkor azt kérdezik, hogy milyen az a gödör. Hogy igaz-e, -hogy a muszkák országából egészen a törökök országáig egy vonalban -van, mint a lénia. Akkor Péter elmondja, hogy az sem ugy van -egészen, mert az görbén mén, aztán annyi van, hogy ugy van kiirva a -sarkukra a neve, mint a városban az utcáké.</p> -<p>Ejnye, hejnye – csóválja a fejét egy hitetlen.</p> -<p>– De pedig az ugy van – mondja a másik öreg – mert ezt már más -katona is mondta. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<p>– Aztán olyan görbe – mondja Péter – mint töszöm azt, az ujjam -högye, mög az ujjam völgye. Aztán ha az ujjam högyire esik a -sraknel, aztán ott van három embör, hát akkor legföljebb annak a -három embörnek esik baja. De aki másik három embör az ujjam -völgyibe van, annak nem esik baja.</p> -<p>– Né! mondják az öregek – hát milyen ez a mostani kitalálás. A -mi időnkbe, amikor odalent voltunk, hire se volt ennek.</p> -<p>– Hát – mondja Péter – mindig uj ki-kitanulások vannak. Hanem -aki gazdáé az a föld, az ugyan nem tudom, hogy a háboru után mit -csinál vele. Mert ugy mög van csinálva az a gödör, hogy azt ugyan -szét nem hordja, ha csak bele nem ágyuzik.</p> -<p>Egy öreg kiváncsi kérdezi:</p> -<p>– Azután azt mondják, hogy van olyan is ott a gödörbe, olyan -masina, akit ugy hivnak, hogy fémszóró.</p> -<p>– Van – mondja Péter büszkén, de olyan büszkén, mint amikor a -gazda a terített asztalnál a vendégeinek mondja, hogy: Van itt -mindön. – Van – ismétli Péter –, van olyan is.</p> -<p>– Aztán milyen löhet az?</p> -<p>Ugylátszik, hogy Péter nem igen lehetett még fémszóró közelében -vagy legalább is, <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> hogy a titkaival nem teljesen ismerős. -Azt mondja:</p> -<p>– Hát az olyan, hogy az nagyon furfangos. Az olyan, hogy aki nem -tud hozzá, az semmit se tud hozzá. Hanem aki tud hozzá, az csak -fölizéli, aztán akkor izél.</p> -<p>Egy öreg ember elgondolkozva mondja:</p> -<p>– Csakugyan ilyesvalamiféle löhet. Mert a multkor is egy katona -éppen akkorátosan ilyennek mondta, mint a Pétör…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span></p> -<h2>A mamuty ára is fölment.</h2> -<p>Egy régi, németországi latin könyv azt mondja, hogy van -Magyarországon egy különös folyó, valami Tisza nevezetü. A -különössége abban van, hogy a folyónak az anyaga nem egyfajta, nem -egy részből áll, hanem háromból. Ebből két rész viz, a harmadik -rész pedig hal. Rég volt ez, valami három-négyszáz esztendeje, -azóta sok mindennek, a Tiszának a szokása is megváltozott, már nem -igen van annyi hal benne, hanem inkább apránkint elfogy. Még ugyan -Rákóczi Ferenc fejedelem urunk is azt irja a naplójába a szegedi -vár ostromakor, hogy a lóitatóvödröt nem lehet ugy megmeriteni a -Tisza vizében, hogy hal ne kerüljön bele a vödörbe a vizzel. De ez -is régen volt, ennek is elmult már kétszáz esztendeje. Nagyon sok -lovat itathattak azóta a Tiszából s a vödrök kiszedték belőle a -halakat, mert most ugyancsak kevés van benne. A rétek is elmultak, -amik táplálták a fiatal halat; azok a nagy halak, amiket ha a -kocsira tettek, elől kinyult belőle az orra, hátul a farka, már -csak <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> a mesék birodalmába tartoznak. Nem ér már -rá ekkorára megnőni egy sem, mert kikerül a vizből idő előtt. Nem -olyan a halász élete, mint régente volt, akárhányszor hiába húzza -egész nap a hálót, csak apró hal akad bele, amelyek közül -némelyiknek „nincs is értelme“, a halász megvetőleg hajitja vissza -a vizbe.</p> -<p>Húzzák a nehéz fenékhálót a halászok valahol Becse alatt, -unottan, mert már nem sok eredménye szokott lenni. Azonban… ha! – -egyszerre csak még nehezebbé válik a húzása. A parti húzók -nekifeszülnek a kötélnek, hogy szinte majdnem végighasalnak a -fövényen: húzd rá, a jó reggelét neki, nehéz a háló, alig mozdul, -nagy hal van benne! Beleveresednek az emberek a húzásba, de megéri -az alighanem, ami a hálóban van. Hogy mi, azt most még nem lehet -tudni, mert a vizben van, hanem hát éppen azért csak húzd rá!, a -bokorgazda is a kötélhez kap, hogy szintén rántson rajta. Izgalmas -pillanatok ezek. Hátha valami nagy viza, amelyik följött a -Fekete-tengerből. Hátha valami ős-harcsa, amelyik már száz -esztendeje él a vizek fenekén és most éppen ennek a hálónak jutott -ki az a szerencse, hogy elfogja a nagybajuszu mérges harcsakirályt. -Hát csak húzd rá, feszitsd, <span class="pagenum"><a name="Page_65" -id="Page_65">-65-</a></span> hogy ki ne szabaduljon, jaj, csak a -hálót el ne szakitaná. Húzzák hát ugy, hogy csaknem megfeszülnek -bele, hiszen fertályesztendei munkát megér ez, ugy lehet.</p> -<p>Húzzák, egyszer csak enged a fenékháló, az emberek majd -fölbuknak a nyomán, jön kifelé a vizből a háló, de nem hánykolódik -benne semmiféle vizakirály, vagy harcsaóriás, mert az egész -zsákmány csak egy nagy darab csont, valamely időtlen idők előtt élt -óriásnak a lábaszárából.</p> -<p>Elszomorodva nézik a vizből élő emberek. Hát ezért kinlódtunk, -ennyit ád a munkáért a vizecske? Biz az ezt ád, nem mást, mert a -vizecske csalóka volt mindig, világéletében. Játéka van, és -megtréfálja azokat, akik belőle akarnak megélni. Kegyetlen viz ez a -vizecske. Csontot ád a hal helyett. Az egybokor halász elkomorodva -nézi a csontóriást, amit a harcsakirály helyett adott a viz. -Hejnye, a fene teremti.</p> -<p>A csodálatos nagy csont a mamutnak a lábaszárából való. Élt itt -ezen a tájon ez az irgalmatlanul nagy állat is, jó egynéhány ezer -esztendő előtt. Egy-egy csontja az ősi viz medréből előkerül -nagynéha, esztendők is beletelnek, mig egyet előhoz a hajóról a -fenékre eresztett vasmacska, vagy a fenékháló. <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> Vagy néha -partszakadás alkalmával a leomlott föld mögött a szirtfalban -megmutatkozik, csak ki kell belőle feszegetni. De másutt nincsen, -csak igy a viz mellett. Az elmélet azt mondja erről, hogy az ősi -állatóriás, ha beteg volt, vagy ha megsebesitette a rávadászó -ősember, a sebét hüsiteni a folyóba ment, ott érte a halála s ezért -vannak itt a csontjai a folyó titokzatos mélyén eltemetve. Mindegy -ez azonban most már, a halászok rábámulnak, mondván: de csunya apád -löhetött.</p> -<p>A veszett fejszének a nyele az ilyesmi.</p> -<p>Behozták a városba, a muzeum talán majd vet érte valamit. Hát -igen, persze. Mennyit kivánnak? Kicsit magasabb összeget mondanak, -mint máskor szoktak.</p> -<p>– No, ez sok.</p> -<p>– Nem az, kéröm – magyarázza a viziember. – Nézze csak, a -behozatalt is számitani köll, mert negyvenöt kiló. Azután ér is -valamit. Azután összetépte a nagyhálót, három napig foldoztuk.</p> -<p>– De mégis – mondom –, éppen csak hogy egy kis ellenkezés -lögyön, mert sohasem volt jó az a tulságosan nagy egyértelem.</p> -<p>– De kéröm – mondja a halász – mindönnek föl ment az ára. A -közönséges tehénbűrcsizma <span class="pagenum"><a name="Page_67" -id="Page_67">-67-</a></span> ára tizenkét forintról ötvenre ugrott, -hát akkor mönjön föl a mamutynak is az ára… kéröm.</p> -<p>Hát ez igaz, ez ellen nem lehet szólni egy árva szót sem. Itt, -ha jól keressük a dolgot, voltaképen a mamuty a hibás, mert mért -kivánkozott elő éppen ebben az elszilajodott tátorjános világban a -vizből. Ha ötezer évig ott heverhetett, a nagy dolgától maradhatott -volna lent még pár esztendeig. Lehet különben, hogy csak azért jött -fel, hogy megnézze, miként pusztitják egymást azoknak az embereknek -az ivadékai, akik valamikor a mamutyot pusztitották.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span></p> -<h2>Ami nincs messze.</h2> -<p>A városi ember nem igen szeret gyalogolni, minélfogva a kis ut -is messze van neki. Ha a harmadik utcában van dolga, már azt -keresi, hogy miként juthasson oda villamoson. Ellenben, ha az -orvosa ráparancsol, hogy többet mozogjon, akkor elmegy a hegyek -közé drága pénzen gyalogolni. Jó, hogy ott nincs villamos, mert, -ugy lehet, akkor ott is azon gyalogolna.</p> -<p>Mert minél több a kényelmi eszköz, annál több a kényelem. Amikor -még nem volt sem villamoskocsi, sem lófejü vasut, a városi ember is -gyalog járt. Iskolásdiák koromban csak harminc fiáker volt a -városban, azokat is csak inkább az olyan utasok használták, akik -podgyásszal jöttek-mentek a vasuthoz vagy onnan befelé. Még előbb, -a hetvenes évek elején, még télen a bálokba sem ment kocsin az uri -közönségnek az a része, amelynek nem volt magának kocsija. Abban az -időben bálba, szinházba, koncertre a hordárok kisérték a dámákat és -a kisasszonykákat; <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> a lámpával való kisérgetésnek harminc -krajcár volt a rendes taksája.</p> -<p>A tanyákon nincsen se villamos, se lófejü vasut, a ló meg a -kocsi is inkább gazdasági dologra való s nem arra, hogy -kocsikázzunk rajta. Legfeljebb vasárnap, de kis utért akkor sem -érdemes a lovat befogni, mert az állat is megérdemli a pihenő -ünnepi napot. Inkább a gyaloglás járja, amit megszoknak a népek, -ugy hogy azután ami a városi embernek messzi ut, náluk fel sem -vevődik. A gyaloglás a homokon nehezebb, mint a fekete földön, mert -szétfolyik a lépés alatt, minek folytán módfelett megedzi az -izmokat. A kapás surbankó gyereke beviszi a városba vállán a tejet, -leteszi, visszafordul s a tanyába érve meg sem pihen, hanem munkába -áll, pedig harminchat kilométert gyalogolt, felit teherrel.</p> -<p>Igy azután a messze sem messze. Ha arról van szó, hogy Pap -Jánosék tanyája mennyire van, az a válasz, hogy az nem esik -messzire, mert csak másfél óra járás. Néha azt lehetne hinni, hogy -az ilyen beszéd csak gunyolódás a városi emberrel szemben, aki nem -szeret gyalogolni, pedig nem. Egészen természetes. Városi kocsival -megesik, ha a külső utakon járatlan a kocsisa is, az utasa -<span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span> is, hogy az uton kérdezősködnek az irány -felől, amerre haladjanak. Hogy ugyan a Jóljárt Mihály tanyája merre -van? Messze van-e még?</p> -<p>– Dehogy van messze – mondja a magyar, akit megállitottak.</p> -<p>Hátrafordul s mutat visszafelé:</p> -<p>– Látják azt a három nyárfát ottan balra?</p> -<p>A láthatár széle felé, ahol az ég a földdel ölelkezik, áll -sudáran, magasan, mint egy-egy templomtorony, a három -jegenye-nyárfa.</p> -<p>– Látják?</p> -<p>– Látjuk.</p> -<p>– No – mondja a tanyai. – Odáig mönnek, ott balra már csak egy -kis fél óra járás.</p> -<p>A kis fél óra néha azonban kinyulik egy órára is. Hát -közönségesen ez az, ami nem messze van. Egy-két-három óra. No jó, -ebbe még bele lehet alapodni. Hanem már, amit a Kata menyecske -mondott a közelségről, az már csakugyan sok. A Kata asszony bejött -a piacra a féllóval s találkozik ott Veron ángyóval, akiknek a -tanyájuk szintén azon a tájon van, ahol az övék „nem messze.“</p> -<p>A Kata ura orosz fogságba esett, mikor odafent a nagy várat -elszerezte a muszka császár, ami elég baj volt ugyan, de hát afelől -most mán semmit sem lehet tenni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span></p> -<p>Az öreg Veron azt kérdezi:</p> -<p>– Aztán a te urad is oda van messze a Szibériába?</p> -<p>Kata megnyugtatólag világositja fel Vera ángyát:</p> -<p>– Dehogy. Csak ide van nem messze az Asztragánba.</p> -<p>Nem messze. Az Asztragánba. A Kaspi-tó mellett. Az ősök is -tanyáztak arra felé valamikor. Régebben, mikor még Krisztus urunk a -földön járt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<h2>Lesz még virág a kalapon.</h2> -<p>A vén csontok, a szentséges hős atyák, a borzasztó agg -plenkerek, a király legöregebb katonái a mult héten még csak ugy -szó nélkül nézték ezeket a sorozási dolgokat. Nem érinti még az -ilyesmi a hadsereg őszi virágait.</p> -<p>– No, komám, hát kend? – kérdezte egyik a másikat.</p> -<p>A másik legyintett:</p> -<p>– Ugyan… hiszen még csak a regrutája mén…</p> -<p>Az. A regrutája. Ezek a fiatalabb népségek, negyvennégy, -negyvenhat, negyvenhét évesek. Könnyü kis legények, ifju, „még -meleg“ katonák, akik szintén viselték ugyan a fegyvert valaha, de -csak itthon kaszárnyáztak, vagy legfeljebb a Fehértemplomon, vagy a -Bécsben a Rossauban, vagy a Mariahilfen, de nem voltak odalent -testvéri sorsban a bolond nagy hegyek között a török katonákkal. -Szóval: még csak a regrutája mén. Aki itthon szolgált és a -kaszárnyából parancskiadás után hazajárt szopni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span></p> -<p>Miután azonban az idő eljár, idővel el fognak majd következni a -negyvennyolcasok is, meg a kilencesek, továbbá a hihetetlenül -borzasztó szent és hős atyák: az ötvenesek, akik őrizték a király -pihenését téli éjszakákon a bécsi Burg várkastélyában is, de védték -a trónját ott lent is… ott lent… ahun abba az időbe… mondja kend -már, komám, hun is voltunk?</p> -<p>– Spanyolviaszkországban – mondja a koma.</p> -<p>– Ugy, ugy – hagyja rá amaz, de van is benne valami, mert a sok -piros töröksipka miatt olyan spanyolviaszkforma visszaemlékezései -vannak az embernek.</p> -<p>– Azután hát kend mén-e a sor alá?</p> -<p>– Én – mondja amaz büszkén –, hát én hogy mönnék? Hiszen -kiváltságos embör vagyok én! Hát hova gondol kend, komám? Hiszen -császári királyi műpatkoló vagyok én!</p> -<p>Emez az ember, a paraszti sertéssebészet mestere, azt mondja -erre:</p> -<p>– Akkor én se mék, ha kend nem mén. Mert akkor én mög fönséges -császári és királyi műmiskároló vagyok.</p> -<p>– Bolondok vagytok – véli a harmadik, hát már mit tréfáltok ebbe -a komoj üdőkbe?</p> -<p>Azt mondja a negyedik: <span class="pagenum"><a name="Page_74" -id="Page_74">-74-</a></span></p> -<p>– Már mért ne tréfáljanak, komám? Eggy a fizetés.</p> -<p>– Ugy, ugy – hagyják rá többen –, hagy játszuk mög magunkat. -Mert lösz még egyször virág a kalapon, komák.</p> -<p>Várakozó Pál tépelődve néz maga elébe. Azt mondja:</p> -<p>– A fiam őrmestör, én mög káplár voltam, hát most én szalutáljak -neki?</p> -<p>Nevetik, mert biz ez megtörténhet, ha egy századba kerülnek. De -hiszen a régi időben is megesett a fegyvergyakorlaton, hogy káplár -volt a makói szolgabiró, a hajduja meg őrmester. Nem baj az -ilyesmi. Hát mikor közembör volt a vásárhelyi főkapitány, aztán a -gödörben megrugta a lábát a hadnagy, mert nem volt a kilüvéshöz -helyes fekvése neki, aztán a főkapitány nem szólt sömmit, hanem a -manéber után párbajra szólitotta a hadnagyot? No aztán hát ez se -volt baj. Mindegy az. Az ur karddal párbajozik, doktorral, a -paraszt bicskával, doktor nélkül. A paraszti párbaj annyiban -becsületesebb, mint az uri, hogy a gyógyitásnál a doktort a győző -fizeti. Hát üssön bele a mennykő az egészbe. Nincsen itten mit -tanakodni, hanem… hanem lösz még egyszer virág a kalapon. Aki -rendes ember, még csak le se vetkőzzön, mikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> a jövő -héten a sor alatt a doktor elé megy, hanem csak azt mondja: katona -voltam én, most is az akarok lönni én.</p> -<p>Engi Kispéter Imre, egy köhögős beteg ember, akinek a hátához -van száradva a melle, felel erre a véleményre:</p> -<p>– Én is ugy töszök. Mert már nem győzöm pénzzel a doktort mög a -patikát… Hátha odabe ingyen kigyógyitanak a katonaji orvosok…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<h2>Jó, francia dohány…</h2> -<p>Van eset rá, hogy hetivásáros napon némely öreg tanyaiak nem -mennek haza mindjárt a piac után, hanem egy kicsit elidőznek a -vendéglőben. Ugy mondták ezt ezeknek előtte, hogy időt múlatnak. -Nem mulatnak, mint ahogy mondják, hanem múlatják az időt, vagyis -hogy teletik. Hogy teljen egy kicsit az idő, ugyis elég hosszu az -éjszaka még aludni, mire kiérnek is a homokra. Kicsit -elbeszélgetnek, aztán itthon ebédelnek. Néha szabad az ilyen -paksziózás, különösen hogy odakint ritka madár a marhahusleves, itt -bent meg kapható, van olyan öreg külső ember, hogy tisztán csak a -husleves kedvéért bentmarad harangozásig. A kisvendéglőnek tágas -udvara van, a kocsi ott lehet és a tanyai lónak nem éppen kell -nappal is istálló.</p> -<p>No igy Mihály, János és Zakar, három vén ember élvezik a levest -a viaszkosvásznos asztalon szép fehér tányérból. A fejek -előrehajolnak, hogy csak egy drága cseppje is el ne hulljon hiába. -Zakar már igen csak hajlik, mert egyenes természetü volt -világéletében, <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> Zakar tehát, mikor a tányérból magához -emeli a megmeritett kanalat, a balkezével mindig a kanál alatt -jártatja a kenyeret, hogy semmi veszendőbe ne mehessen a finom jó -levesételből, az úristen aranyozza meg a kezit annak is, aki -főzte.</p> -<p>Azután esznek még valami kis paprikáshust, mert az ugy szokás -kis helyen, hogy előbb levest főznek a husból és azután kászolitják -bő lére mártogatós paprikásnak. Bicskaheggyel dolgoznak öreg -Mihályék meg Zakarék, érintetlenül hagyván a villát, mert igy: -ízűbb. Akkor egy kis borocskát parancsolnak, nem sokat, csak egy -félliternyit, még hozzá egy kutyaijesztőt, vagyis hogy kányát, -vagyis hogy szoldátot. Akkor felkönyökölnek az asztalra és néznek -hallgatagul a világba. Jó volna, ha jönne valaki, aki beszélne.</p> -<p>Jön is ez a Várakozó Kis Vastag Ferenc, aki szintén odavaló az -átokházi kapitányságba, jelönleg katona, de rossz-csont -irgalmatlanul, az is volt világéletében.</p> -<p>Kis Vastag bot nélkül van ugyan, de sántit a kopott -katonamondurban és odakiáltja az öregeknek:</p> -<p>– Adjon isten, tatámék.</p> -<p>No ez jó, hogy jött. Helyet kell csinálni <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> neki, -továbbá adjanak poharat Várakozó Vastagnak. Zakar szivart vesz elő, -azzal kinálja, Várakozó Kis azonban zacskót hajit az asztalra és -azt mondja:</p> -<p>– Én mán csak pipálok. Ha Magyarországon ilyen dohány volna, -mint ez, akkor én mindig csak pipálnék. Kóstolják meg kendtök, -taták ezt a dohánt, ilyent még nem szíttak, mióta az orruk -kilikadt. Mert ez valóságos jó finum-fánum igazi francia -dohány.</p> -<p>A pipák előkövetkeznek. Tömődnek, fészek is csinálódik bennük, -János bácsi, aki gányó volt valamikor legénykorában Csányon s -ennélfogva ért a dohányhoz, műértőleg kapargatja bele a pipába a -zacskóból a nevezetes miegymást. Valóban, már a tapintásából is -kiérzik, hogy ez valóságos francia dohány.</p> -<p>János rágyujt. Szép fehéres kékforma füstje van neki, sok.</p> -<p>– Hát – mondja János teljes elismeréssel – hiszöm az istent, de -ez francia dohány.</p> -<p>A többiek is élvezik. Az. Hát az. Az ize is más, meg a szaga is -más, mint aki idevaló dohány.</p> -<p>– Hát hunnan szörözted te eztet, Fercsi?</p> -<p>Várakozó Kis Fercsi könnyedén ránt egyet a vállán s egykedvüen -feleli: <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span></p> -<p>– Verdunbul.</p> -<p>Zakár mondja:</p> -<p>– Az messze löhet.</p> -<p>Fercsi mondja rettentő komolysággal:</p> -<p>– Franciaországba. Ahun facipőbe jár a paraszt. Mink csak a -káposztát tapossuk bele kádba a facipőbe, azok mög mindig abban -járnak. Jaj de nyomoruságos népek. Inkább a pokolban lönnék -pokolbeli ördög, mint a franciáknál paraszt. Olyan vékonyak, hogy -ha a fapapucs nem tartaná, a szél elvinné üket. Mint a szabót, -mikor szeles időben elfelejtötte a vasalót beletönni a zsebibe.</p> -<p>Hát lám, ilyen nevetni valók is vannak. Erre már csak adjanak -egy liter bort meg egy kutyaijesztőt, vagyis hogy kányát, vagyis -hogy szoldátot.</p> -<p>– Hát aztán – kérdezi Mihály, hogy kerültél haza abbul az -idegenbül, Fercsi?</p> -<p>Fercsi a lábára mutat:</p> -<p>– Itt van a térgyem kalácsába a krasnel. Aztán hazaküldtek. Most -itt vagyok a hatos számu kótpórházba, a pulcaltábornagyutcába, -elsőosztályu szanaszét katona betegek felett.</p> -<p>Ez szép. A caltábornagyutcába első számu hatos szanaszét. Ez se -egészen valami utolsó sarzsi lehet. Még egy litert bort lehet hozni -erre a nagy ijedtségre. Aztán – – <span class="pagenum"><a name= -"Page_80" id="Page_80">-80-</a></span></p> -<p>– Aztán – kérdezi Zakar –, hogy gyüttél onan a Verdunbul -haza?</p> -<p>Mondja Fercsi:</p> -<p>– Negyedfél napig hozott a vasut. Akkor Durazzóba bele köllött -mönni a hajóba, akkor azután álló teljes két és fél napig az hozott -a tengörön. De a lábam majd elveszött a fájdalomtul, ahogy -hányt-vetött az a hajó.</p> -<p>– Huj – mondja az öreg Mihály.</p> -<p>A vendéglősné iskolásleánya meglöki hátulról Várakozó Kis Vastag -vállát, kérdezvén:</p> -<p>– Hogy kerül maga Verdünből Durazzóba?</p> -<p>Fercsi megint csak rázza a vállát. Azt mondja:</p> -<p>– Maga ahhoz nem ért, kis kisasszony, öszöm aztat a szép -lánycimer fekete haját. Azért köllött leszállni a vasutrul -Durazzóba, mert akkor a vasut az ellenségöt szállitotta. Mert -azoknak is csak köll helyet engedni, hogy mozoghassanak.</p> -<p>A kétely, amit a kisleány kérdése Mihályék lelkébe ütött, Fercsi -erélyes szavaira eltünt, elszakadt, mint futó felhő árnyéka a -virágos mezőn.</p> -<p>– Huj – mondja Mihály bácsi –, hát ott a bagony az ellenségöt is -viszi? <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<p>Fercsi mondja, – tömögetvén a kisujja körmével a pipában a -francia dohányt:</p> -<p>– Hát persze. Mert az ott ugy van beosztva. Ott beosztással -élnek, nem ugy, mint minálunk a kórmán.</p> -<p>No, hogy a kórmány mifelénk nincsen beosztással, az mán igaz. -Azt mondja Zakar.</p> -<p>– Félegyházárul egy lovat se vittek el, mert ott kórmánpárti -kerületöt akar csinálni a kórmán. Mi tüllünk mög mindön -valamirevaló lovat elvittek, mert ugyis tuggyák, hogy nekünk hiába -beszélnek.</p> -<p>– Azonban ne politizáljunk. Háboru van és a nemzet fogjon össze -– véli Mihály – rá érünk majd azután is mögént veszeködni, ha előbb -láb alá töszik a fiak amazokat. Inkább arrul beszéljön a Fercsi, -hogy mi volt abban a Verdunban?</p> -<p>Fercsi nagyot huz a levegőből. Aztán beszélni kezd. A mozsarak… -negyvenkét centiméter, hatvanhat centiméter… százhusz centiméter… -hu… hu… sss… sss… ahogy aljában olvadtak a halottak, ahogy tetején -a hóban pedig ugy mög voltak dermedve, mint a fagyos kutyalábszár – -az öregék elhallgatnák azt estig is, de közben bejön, az ostort -lóbálva, Nyikuláj és szól Mihály gazdának: <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span></p> -<p>– Gázda, gyerünk már. Messzi van tánya.</p> -<p>Öreg Mihály gazda kikeres valami üres poharat az asztalon levő -csentres közül, önt bele és nyujtja Nyikulájnak. De a kocsis nem -fogadja.</p> -<p>– Nye – mondja –, nye. Muszkáli nem szlabad kocsmába bor. Hozz -kocsira kis bort, gázda. Gyerink, gázda. Mári mami komédia csinál -tanyába!</p> -<p>Mihály, mint célszerü tanyai ember, nem fél senkitől. Verekedett -már a cigányokkal is annakidején vasvillával és katona is volt -valamikor odaalá a Spanyolviaszkországban, ahol spanyolviaszkforma -sipkában jár az értetlenség. A muszka beszédére sem ad semmit. Az -attól nem ijed meg. Az csak olyan mellékes. Hanem hogy a Nyikuláj a -Mári mamát is emliti, ez már csakugyan meggondolandó ténykörülmény. -A hites asszony. A hű és jó asszony. Négy katonafiu anyja. Hát -igen. Igaza van a Nyikulájnak. Bár emigy pedig ez a minden széllel -bélelt Várakozó Kis Vastag annyit tud beszélni a Verdunrul, ahol a -hatvanhetes vártörő mozsaraknál szolgált, hogy azt el lehetne -hallgatni, amig csak a nap fel nem jön. Mert rettentő szép -beszélőtöhetsége van neki. Gondolni kell azonban Márira is. Mári -vár otthon, a kis tanyában, <span class="pagenum"><a name="Page_83" -id="Page_83">-83-</a></span> az ereszet alatt, susogó -jegenyenyárfák és álmosodó ákácok között… Mári most alighanem -locsolja a kiskertben, mint délután szokás a legényvirágot, a -bazsaruzsa tövét, miegymást, szegfüvet, őszi rózsát – igaza van a -muszkának, ne hagyjuk Márit, gyerünk a Márihoz, fizessünk és -bujjunk ki a város órmótlan kőfalai közül a szabad mezők -levegőjére: fizessünk. Mihály zörög a poháron.</p> -<p>Jön a gazdasszony. Számolnak, nincsen benne összeveszés. Azt -mondja azok után a vendéglősné:</p> -<p>– Aztán maguk, Zakar bácsi, elhiszik mindazt, amit ez a kutya -rosszcsont, Várakozó beszél? Hiszen ez mióta csak katona, egy élő -lépést se tött ki a város határábul, mert a marhavásárlásnál van, -ez a kutya csalafinta embör még csak eleven puskaport se szagult, -nem hogy a Verdunban lött volna.</p> -<p>Várakozó Kis Vastag nevet. Mihály bácsi, János bácsi, Zakar -bácsi egy kicsit összenéznek. Utóbb Zakar idő multán azt -mondja:</p> -<p>– Szép eszmetöhetsége van neki.</p> -<p>Nyikuláj zörög az ajtón:</p> -<p>– Gázda…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span></p> -<h2>Julis asszony levelez.</h2> -<p>Az orosz fogolytáborokból a magyar levél érkezik legnehezebben -haza, bizonyára azért, mert nem tudják elolvasni a cenzurán, hogy -mi van beleirva. Sok hivatalt kell megjárnia, amig valahol akad egy -olyan muszka, aki valamit tud magyarul is, az meg bizonyosan, ha -fölszaparodik előtte a levél, könnyen csinál százból ötvenet. Erre -rájött már a foglyok egy része és ugy segit a dolgon, hogy a -levelét vagy németül iratja, vagy pedig oroszul. Leghamarabb -bizonyosan akkor ér haza, ha oroszul van irva, csakhogy akkor meg -az a baj, hogy itthon nem tudják sem elolvasni, sem megérteni.</p> -<p>Az orosz táborokban pedig van erről a tájról nem kevés ember, -mert az egyik ezredünk is ott volt Przemysl védői között, amikor a -vár elesett.</p> -<p>A tanyai asszony, akinek ugyancsak ott van az ura, szintén ilyen -muszkanyelvü levelezőlapot kap. Nézi, forgatja, nem érti. Viszi a -szomszédokhoz, azok sem értik.</p> -<p>– Hát az urad, bizonyosan az urad, Julis – mondják neki –, azt -nem löhet mondani, <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> hogy nem az volna, mert ki irna onnan -neköd más.</p> -<p>– Az hát – feleli Julis –, csak az uram löhet, mert még a -tanyaszám is rá van irva a levélre.</p> -<p>– Nohát akkor… Hanem ezöket a betüket itt nem ismeri senki. -Aztán ha ismerné is, akkor se mönne vele sömmire, mert nem tud ezön -a vadkácsa-nyelvön.</p> -<p>Julis elszomorodik. Ahogy megörült a levél jöttinek, most -annyira kedvetlen.</p> -<p>– Jaj, jaj – panaszolja –, akkor most se azt nem tudom, hogy mit -irt, se mássát nem tudom küldeni a levélnek.</p> -<p>– Hát ez körülbelül igy is van – mondják a szomszédságból az -itthonlevő öregek. – Hanem nézd csak. Arra a rivódülői szélmalom -felé, a Papdi Gergő tanyáján vannak muszka foglyok, próbálkozz -azokkal. Kicsit messze van ugyan…</p> -<p>– Nem bánom én – hevül az asszony – akármilyen messzire is. Csak -tudhatnám, hogy mit ir az uram, azután, hogy én is irathatnék.</p> -<p>El is megy Gergőékhez, a harmadik kapitányságba Julis, bot a -kezében, mert most az asszony az ember, tarisznya a vállán, viszi -benne a levelet. De nem sok szerencsével jár. <span class= -"pagenum"><a name="Page_86" id="Page_86">-86-</a></span> A -Papdi-tanyán van négy muszka is, de abból éppen a három -beszédesebb, aki már tud egy kicsit magyarul „habogni“, nem ismer -irást. A negyedik ismeri a betüt, el is olvassa a levelet, de ez -meg olyan szótalan, mintha kuka volna, aminthogy nem is igen tud -még a köszönésen kivül egyebet magyarul. Szomoru tekintete -fölvidámul az ismerős betükre, böngészi, olvassa is félhangosan, de -csak magának; de azt már nem tudja elmagyarázni, hogy mi van benne. -Csak a két karjával, a két kezefejével mutogat ezt, azt, azután -elfordul, elmegy nagy csizmáiban a sövénykerítésig, belefogódzik, -lehajtja a fejét és megint csak a régi szótalan.</p> -<p>– Ennek valami férög rágja a szíve gyükerit – véli Papdi Gergely -–, mert mindig az egereket szeretné itatni a szömibül.</p> -<p>Próbálják szólásra birni, nem sikerül. Beszélik neki, hogy a -többi muszkának mondja el, hogy mi van a levélben, azok már tudnak -magyarul ezt, azt, majd csak szólnak valamit. De hiábavaló a -beszéd, a muszka csak a vállát rázza.</p> -<p>No, igy Julis dolgavégezetlen jön elő Gergőék tanyájáról. A -szomszédok azt ajánlják neki, hogy most már ne keresgéljen a tanyák -közt a többi muszka után, hanem menjen be <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> a levéllel -a városba, ott hamarabb dülőre jut. Menjen a városházára, ott majd -csak utbaigazítják valamerre.</p> -<p>Julis hát utbaindult a város felé. Még be sem ér azonban, már -feleuton adnak neki jó tanácsot, hogy menjen abba a kórházba, ahol -orosz betegek is vannak, azok között akad tiszt is, nemcsak -kétkézimunkás, ott majd eligazitják az ügyét valahogy.</p> -<p>– Ugy-ugy, köszönöm is – mondja a fáradt asszony, de azért -vidáman lépked tovább, hogy megtudja, mit irt az ura a levélben. És -hogy még „választot“ is lehessen rá küldeni.</p> -<p>Van most elég kórház, nem kell egyért tüvé tenni a várost, Julis -hamar odaakad. Még az a szerencséje is van, hogy a kórház kapujában -aki urnak elpanaszolja a baját, az éppen az odavaló főorvos. Aki -pedig mondja:</p> -<p>– No, ezen könnyen segitünk. Van itt olyan orosz, aki -elolvassa.</p> -<p>– Jaj, kéröm – szorong Julis –, de mit ér az, ha a muszka nem -tud magyarul.</p> -<p>– Hát az nem baj – mondja a főorvos –, majd olyant keresünk, aki -németül is tud.</p> -<p>– Németül – riad föl Julis –, hát hiszen nem tudok én németül -se. <span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>– Tudok én. Majd az orosz elmondja nekem németül, én meg majd -elmondom magának magyarul.</p> -<p>Julis asszony eleinte nem tudja megérteni, hogy ez igy -harmadkézből is mehet, de azután rájön, hogy az egészen rendben -lesz.</p> -<p>A beteg orosz azután elolvassa a levelet, elmondja a főorvosnak -németül, hogy mi van benne, ő meg elmondja Julisnak magyarul. Julis -elfogódva hallgatja… istenem, milyen messziről jön, aztán háromféle -beszéd kell hozzá. Kérdezi is, mint illik, hogy mivel tartozik a -szivességért?</p> -<p>– Nem arról van szó – mondja a főorvos –, hanem most majd -ugyanilyen uton elküldjük a Mihálynak a választot. Maga mondja el -nekem, hogy mit akar iratni, én elmondom a muszkának németül, a -muszka megirja oroszul, aztán ott Kabarovszkban a Mihálynak -elmondják magyarul. Hát mit izen?</p> -<p>Julis most van csak megállva végképp. Már harmadfélnapja jár-kél -a levéllel és az még az eszébe sem jutott, hogy mit kellene üzenni. -Elgondolkozva szól:</p> -<p>– Tudja az isten…</p> -<p>– De hát csak maga tudja, hogy mit akar iratni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> -<p>Julis mondja:</p> -<p>– Jobban tudja aztat a főorvos ur. Nem tudok én az ilyenhöz.</p> -<p>– De valamit mégis csak akar izenni az urának?</p> -<p>– Igön, igön – felel hirtelen és büszkén Julis asszony –, tessék -mögiratni neki, hogy röndben betakaritották az egész termést…</p> -<p>Se több, se kevesebb, ez Mihálynak elég. Mihály ebből mindent -megért, mert ez azt jelenti, hogy a ház tájéka is rendben van. -Julis boldog ezzel a levéllel és azzal távozik, hogy ha már nem -lehet fizetni a szivességért és a „jóakaratért“, akkor az uristen -aranyozza mög a kezüket.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span></p> -<h2>Régi huszár muszkasipkában.</h2> -<p>Zömök, pirosképü, nagybajuszu, mélyhangu magyar betolja a -külvárosi vendéglő nyitott ajtaján a biciklit, a falhoz támasztja -és azt mondja, hogy adjanak neki sebössen egy pohár sört, mert ő -most jókedvü. No, ezt nem is kell mondani, meglátszik a derüs -ábrázaton, hogy Pista bácsi valamivel már igen meg lehetett -elégedve és ennek az örömére némi kis áldomást csinált valahol.</p> -<p>– Ugyan micsoda nagy öröm érte, Pista bácsi – kérdezi a -gazdasszony.</p> -<p>Pista szinte elhülve döngi a reszelős mély hangon:</p> -<p>– Hát nem látják rajtam?</p> -<p>Nézik Pista bácsit, nézik, de nem látnak rajta semmi különöset, -most is olyan, mint máskor szokott, az ingujj fölgyürve könyéken -fölül, egyébként pedig alkalmas bőrpapucsban. Nem tudnak neki -egyebet mondani:</p> -<p>– Nem látunk a formáján semmi változást, akárhogy nézzük is.</p> -<p>– Jaj, jaj – indulatoskodik tréfásan Pista bácsi –, pedig éppen -csak azért gyüttem be a barákok közül a biciklin, hogy lássanak -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> már igy is vagy egyször. Még le is estem -a bicikliről az uton, ehun a karomon a helye – de hiába esök én le, -mert fölugrok ám mingyárt, mint a gumilabda.</p> -<p>A figyelmes szemlélők akkor veszik észre, hogy csakugyan, a -Pista bácsinak a könyöke véres. No de hát ezért csak nem jött be a -barákok közül, mert ezt már utközben szerezte a biciklin. De hát mi -van akkor valami különös mutogatnivaló az egész emberen?</p> -<p>– Ejnye, a teremtésit neki – dörgi megint méltatlankodva Pista -bácsi –, hát nincsen szömetök? Hát a fejemre nézzetök!</p> -<p>Az ám, csak most nézik a fejit, hogy mi van a fejibe. Hát egy -irgalmatlan hosszu nagy sipka van a fejiben, fehér asztrakánból. A -magyar is szokta ugyan viselni az ilyen bárányból való hosszu -föveget, de csak feketéből, de mert a tulatiszai rácok fehéret meg -tarkát is viselnek, hát nem volt valami nagyon föltünő ez a -viselet. De most látják, hogy ez a sipka mégsem olyan, mint -milyenek az idevaló sipkák leginkább szoktak lenni. Pista bácsinak -lémén a nyakáig, az oldala kerek, a teteje szürke bársony – hát -miféle sipka ez a Pista bácsi fejiben?</p> -<p>– No – mondja Pista mögelégödve –, csakhogy mögláttátok! Hát -illik-e neköm? <span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<p>Nézegeti magát a tükörben, előrehuzza, hátratolja, azután a -balszemére vágja, mert mégis csak ugy a legalkalmasabb az ilyen -viselet.</p> -<p>– Hát hiszen illik neki, illik, a pirosképü fejhez, a bajuszhoz, -de hát hol szedte ezt a sipkát?</p> -<p>– Hol ám – mondja ellágyulva Pista bácsi –, hát tudjátok, olyan -jámborok ezök a muszka foglyok ott a barákokba, mint a bárányok. Ha -egyet kiáltok vén huszár létömre, olyan haptákot állnak, mintha én -volnék a generális. Az… Ma délelőtt is, ahogy összebarátkoztam a -fogoly muszka főhadnaggyal, ugy mögszerettük egymást, hogy azt -mondta, hogy cseréljünk kalapot. Aztán cseréltünk. Én a fejibe -nyomtam az én csárdás kis kalapomat, ű mög a fejembe nyomta ezt a -nagy mihókot… Hát ezt gyüttem be mutogatni, nézd csak.</p> -<p>Igy már érthető a dolog s mindenek kedvtelve nézik Pista bácsit, -mikor megkeresi, hogy hol van a falon a tükör és a tükör előtt -illegeti a fejében a mihókot.</p> -<p>Néhány pohár sör nélkül azonban nem megy az ilyen örvendetes -foglalkozás, ugy hogy mire Pista bácsi azt mondja, hogy no, most -már jó lesz visszamenni a barákok <span class="pagenum"><a name= -"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> közé, ajánlják neki, hogy ne -üljön fel a biciklire, hanem inkább vezesse csak, maga ugy menjen -mellette, mert majd megint leveri a másik könyökéről a -„funért“.</p> -<p>Azonban Pista bácsi tiltakozik:</p> -<p>– Én – mondja sértődötten –, aki mindön remonda-lovat mögültem, -ezön a hitvány vaslovon ne tudnék ülni?</p> -<p>Hiszen jól van no. Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. -Pista kihajtja az ajtón a vaslovat s az utcán próbál rá felülni. -Nem megy azonban a dolog. Ha a Pista bácsi jobbra billen, akkor a -vasló balra billen. Azután a bicikli hajtóján vaspapucs van, a -Pista lábán meg bőrpapucs s ez a kettő sehogy sem akar -összebarátkozni. Ha néha a bicikli papucsába bele is igazódik a -bőrpapucs, akkor a Pista bácsi lába marad ki belőle. Hol az egyik -oldalon, hol a másikon, hol mind a kettőn. Pista kezd mérges lenni. -– Talán az ördög bujt beléd? – kérdezi a biciklitől. Egy öreg -ember, volt lovaskatona, ajánlja Pistának, hogy inkább vezesse a -vaslovat „vezetékön“, mert különben összetöri magát s azután majd -három orvos is varrhatja, még sem tudja összefoldozni.</p> -<p>E megszégyenitő gyanusitásokra Pista bácsi nem is felel. Ez alul -van minden méltóságon. <span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> A szó nélkül való felelet abban áll, hogy -a kabát belső zsebéből előveszi a pipát. Szép kis makrapipa, -egyenes szárral. – No – mondják neki az emberek –, ha ezzel bukik -kend föl az uton, körösztülmén a pipaszár a kend torkán, aztán -hátul gyün ki a nyakán… majd ott ereszti a füstöt a pipa.</p> -<p>Azonban Pista bácsi erre is csak azt mondja, hogy akkor is csak -ő lesz a hibás, nem más, senkinek semmi köze a dologhoz. Próbálja -megint a vaslovat s ime, történik egyszer, hogy mind a papucsok, -mind a lábak egyformán szolgálatba állnak. A bicikli megindul, -előbb imbolyog ugyan jobbra is, balra is, de azután nyilegyenesen -száguld vele Pista bácsi a fák alatt, a szájában az egyenesszáru -pipával, a fejiben a nagy muszka asztrakán mihókkal.</p> -<p>Akik a kocsmaajtóból indulását nézték, a vállukkal egy kicsit -billegtek utána, ameddig ugyanis Pista bácsi is billegett a -vaslovon hol erre, hol arra. De amikor már egyenesre nyilt ki a -vágtatása, megnyugodtak a sorsa felől s az előbb emlitett egykori -öreg lovassági ember meggyőződéssel mondta:</p> -<p>– Hát huszár volt, a fene teremti… Huszár még mainap is… az -ördög bujjon a bolond sipkájába…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span></p> -<h2>Jakab Jakab a diplomáciával.</h2> -<p>Az öreg szomszéd a közelben legelteti a lovát a tarlón, mert -most olyan világ van, hogy akinek lova van, az bérbe veszi a más -ember tarlóját, hogy legyen a lovaknak valami falni valójuk. Most a -tarlónak is ára van, annak a giz-gaz szalmának, amit a kasza -rajtahagyott és ami paréj nőtt volna rajta, ha eső lett volna -hozzá.</p> -<p>Az öreg a fák felé tessékeli legelésükben a lovakat, hogy igy -közelebb jusson a fák alatt ülőkhöz és szóbeszélgetésbe -elegyedhessen. Jószándéku, célszerü ember az öreg Jakab Jakab, kis -tanyán nagy családot nevelt, minden fia elment katonának, kettő már -el is esett, az egyik a Doberdón, a másiknak az oroszokkal volt az -összeütközése. A lovakkal idébb jön Jakab bácsi. Köszönések vannak, -azután kezelések. Adjon Isten. Hát adjon Isten magának is. No, mire -végzik? Hát csak ehun-e, hát maga? Hát vergődök itt ezökkel a -szögény párákkal, mert ezök is ugy élnek már, mint az angyal, hun -ösznek, hun nem. Már majd a tarisznyát rá löhet a combjukra -akasztani, mint a szögre. <span class="pagenum"><a name="Page_96" -id="Page_96">-96-</a></span></p> -<p>– Nono, a másé se különb. Aki eddig nem tudta, hogy hány bordája -van a lónak, az most megolvashatja. – Hát hiszen kéröm, ami azt -illeti… Mindön soványodik, az embör is…</p> -<p>Jakab ezt a meglepő kijelentést teszi:</p> -<p>– Hát kéröm, a ló mög az embör: az kettő.</p> -<p>– Hát persze, hogy kettő. Két ló is kettő.</p> -<p>– De ne tessék furfangérozni – veti közbe Jakab – hanem a ló mög -az embör: az kettő. Mert ha az embör soványodik, a szíjjon huz -eggyet, de ha a ló soványodik, az akkor is csak a kocsit vagy az -ekét huzza. Az nem a szíjj után igazodik. Hacsak nem a szíjjustor -után.</p> -<p>Ez igaz. Az apátfalvi kántor azért énekelte már a régebbi -időkben is, hogy oh mely keserves az lónak élete, huzás- és -vonásban telik el élete. Lónak lenni nem jó.</p> -<p>– Imitt-amott már még majd embörnek sem – véli Jakab -elkomorodva. – Szégyönlet a világra ez a háboru.</p> -<p>Ej, ne is beszéljünk róla, ugy sem segíthetünk vele rajta egy -szikrát sem. Ez igaz. Ez megint azon igazságok közé tartozik, -amelyek igazak. Ha az ember szélütés lehetne ugy egy jó féldélután -formáig, talán ezzel az erővel intézkedhetne benne valamit. Vagy -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> például ha láthatatlan hóhér löhetne, ott -löhetne, ahun akar, aztán a pányvát annak a nyakába vethetné, -akinek a nyakára az a pányva éppen a legjobban ráillik.</p> -<p>A mezőszélen ilyen szelid beszélgetések folynak, de csak a vén -fák levelei alá itt-ott bejáró napfény a hallgatójuk, az meg nem -szól rá semmit. A cinkék sem, amik a fák alatt ugrálnak, a -fakopáncs-madár sem, amely a fák oldalán dolgozik rovarirtási -célokból, mintha külön napszámot kapna érte, a kutya sem, amely -láncáról eresztve bódultan kering a füvek fölött, örülve a -szabadságának, a macska sem, amely barátságosan vágja a körmét a -Jakab szomszéd csizmaszárába, csak a Badár ló jön közelebb és rázza -a fejét.</p> -<p>– No – mondja neki Jakab – estére szél lössz, majd kevesebb -lössz a szunyog.</p> -<p>– Hát mondja már, Jakab bácsi, hát hogy is van?</p> -<p>Az öreg végighuzza a barna kezét a homlokán. Birizgál a hajában, -mert van neki még, szürke ugyan, de sok.</p> -<p>– Hát – mondja a kérdésre – mint a kutya a kutban.</p> -<p>Hát ez elég. A kutya a kutban sohasem időzött szivesen. Jakab -szava nehéz, Jakab <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> szava szinte bántó, szinte nyers, ám -Jakab öt fiunak az apja és kettő már belőlük az ország használatára -életével végképp adózott. Három pedig még forgatja a fegyvert, a -puskát, a kardot, a fokoscsákányt, még az is – mondja Jakab – akit -a napsugárral helyrehozattak.</p> -<p>Ez a legfiatalabb fiu, aki még a békében volt katona, de a -kaszárnyában vendégül kapta a csontszaggatást, amivel hazaküldték -és otthon a tanyavégi napsugárral kiszedette a csontjából a -hétfájdalmat a doktor. A felséges napisten igy segitvén az Imrén, -az Imre legény elment a többi után. Most az Albániába van a -tüzéröknél – mondja Jakab és rászól a lóra: – eredj a pokolba a -fejeddel innen, mindig a képembe fujsz, mint a duda.</p> -<p>Az ilyen barátságos lófuvás után nem győzi az ember a szemét -törőlgetni.</p> -<p>Azt mondja Jakab:</p> -<p>– Mi keresni valónk van nekünk oda alá abba az Albániába?</p> -<p>Kár, hogy szitakötők nincsenek már ebben az időtájban a -levegőben. Mert azok talán meg tudnának erre a kérdésre felelni. -Más aligha. Jakab előhuzza a zsebből az ujságlapot, abból mutatja: -– a Vojuzánál állnak, <span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> hát mért köll innen a makraszéki tó -vizitül a Vojúza viziig mönni?</p> -<p>Ez az. A napokban hallottam, hogy egy nagy csapat fiatal katona -jött a hidon átal ide és más nagy csapat fiatal katona ment rajta -átal a tulsó oldalra, hogy egy öreg ember a hid gyalogjárójáról -csodálkozva mondta: – miért mennek ezek a fiatalok imide-amoda? -Miért nem marad mindenik a kaszárnyájában, aztán akkor nem kellene -ennyit mászkálniok.</p> -<p>De a fiatalok is gondolkoztak igy valaha. A szerelmes kislány, -amikor megtudta, hogy elviszik a városból a világoskék-mentés -huszárokat és helyettük sötétkék-mentések jönnek, azt kérdezte, -hogy miért nem cserélik csak ki a mentéket?</p> -<p>Azonban hát most nem igy forog a világ. Imre legény eddig a -makraszéki tó vizében tapogatózott hal után az ócska kassal, most -meg a Vojúza vizénél tölti az időt. (Ugyan van-e abban potyka?)</p> -<p>Azonban ki tudná mindezeket megmondani, Jakab bácsi? Nem az -uristen kormányozza már a mi életünket, hanem a diplomácia. – -Szálljon rá a hólyagos himlő – véli Jakab Jakab. Véleménye -közhelyesléssel találkozik. <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span></p> -<p>– Hát – mondja Jakab – én is voltam odalent, amikor a hunyadi -Noák kapitány elsőnek rakta föl az ászlót a szarajevói vár falára. -Hát aztán tudom én, hogy mért voltam én odalent? Mért van most az -Ümre odalent?</p> -<p>Az ujságot rázza a kezében Jakab Jakab. Azt kérdezi:</p> -<p>– Hát micsoda az a balkáni politika?</p> -<p>– Ezt nem tudja sönki.</p> -<p>– Nem tudja? – hördül föl Jakab. – De hiszen maguk -tanulmányosok. Maguk olvasnak könyveket, irnak ujságokba. Mért -köllött az Ümrének a Vojúzához mönni? Hát mi az a balkáni -politika?</p> -<p>Kint a tanyán, öreg fák alatt, kutyák, macskák, elsoványodott -lovak között kérdezi Jakab Jakab, egykori boszniai katona, hogy mi -az a balkáni politika. Ki tudná megmondani. Talán a Badár ló, aki -belefúj az öreg Jakab nyakába, hogy jó lenne már hazamenni -mindenestül.</p> -<p>– Mit magyarázzak? Mikor lent jártam, a keresztény szláv -csókolta a „svába“ katona kezét, hogy az ottlétünk enyhitette a -mohamedán vallásu szlávok szigoru uralmát. Mert akkor a török -országához tartoztak. Tavaly pedig, amikor a fiam járt fegyverrel -ugyanazon <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> a helyen, akkor már részben -Montenegróhoz, részben Szerbiához tartoztak ezek a novibazári -népek. És ekkor, az idők ujrafordulásában, a „svába“ katona kezét a -török vallásu népek csókolták, mivelhogy fölszabaditották őket a -szerbiai meg a montenegrói keresztény szláv uralom zsarnokságai -alól. Hát van itt politika? Huszonnyolc év – csak egy fél emberöltő -– és ezen idő alatt baráttá váltak az ellenségek és gyilkosokká a -barátok. Még ma is a fülembe cseng a kis kurta kafanákban az öreg -szlávtörökök szava: ki tudnánk mi benneteket innen verni, de hát -most nem… elég vér folyt már eddig is… sokan vannak eltemetve a -hegyoldalakban, ahova ti fölirtátok, hogy kakoje si ti jos?</p> -<p>Mit beszéljünk azonban erről öreg Jakab Jakabnak, aki látta, -amikor hunyadi Noák föltette az ászlót és bizonyára ment is utána -ennek a vitéz kapitány ur hunyadi Noáknak.</p> -<p>Legjobb nem szólni semmit, a nyugalom kedvéért. Jakab hazavezeti -a Badár lovat itatni, a szive mélyébe temetvén két elesett -fiát.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<h2>A tatár.</h2> -<p>A vendéglő ajtaján bejön egy idősebb katona, itthonszolgáló -iparos, alighanem patkolókovács, mert azonnal mondja neki egy -ember, kapdosván a nyaka körül a legyek után:</p> -<p>– Nem hiába, hogy a kovácsokat itthonhagyták, de ugy nézöm, hogy -már még a legyek lába is mög van patkolva.</p> -<p>A kovács után nagy szál muszka huzódik be az ajtón. Izmos, -csontos ember, az állán kinőtt a kecskeszakáll. A feje nagy, szinte -szögletes, a szeme kicsi, a nagy, erős ember minden mozdulata -gyámoltalan, látszik rajta, hogy érzi, hogy fogoly. A gazdája pedig -jó szívvel kinálja, mutatván kézzel is:</p> -<p>– Ülj le.</p> -<p>A fogoly int s azt mondja:</p> -<p>– Ne treba.</p> -<p>Hogy nem szabad.</p> -<p>De a kovács csak lenyomja a székre:</p> -<p>– Ülj már le, hiszen eleget álltunk eddig.</p> -<p>– Ejnye – mondja neki egy ember –, de nagy barátságban vagy a -muszkáddal?</p> -<p>A kovács védekezik: <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span></p> -<p>– Nem barátság ez. Ellenségök vagyunk. Én magyar katona, ez -muszka katona. De ez jó embör. Ez olyan munkás, hogy párja nincsen. -Ha ezt kiküldöm a vasutra vasért, aztán azt mondom neki: friskó, -olyan hamar hazagyün a vassal, hogy más embör kocsin se gyünne -olyan hirtelen haza. Ugy-e – szól hozzá –, te friskó embör -vagy?</p> -<p>A fogoly egy kicsit mosolyog s ráhagyja:</p> -<p>– Friskó.</p> -<p>Mások mondják:</p> -<p>– Ez akkor ritka muszka. Mert biz az valamennyi lassan jár, mint -az uraság ökre.</p> -<p>– Nem is muszka ez –, mondja a kovács. – Csak ugy kötéllel fogta -a muszka katonának. Nem orosz ez, hanem tatár.</p> -<p>A fogoly felemeli a fejét, végigtekint az embereken, azután nézi -a szines képeket a falon, az aradi tizenhármat, a negyvennyolcas -Talpra magyart. Arra egy falu van rajzolva, azt nézi. Talán otthon -a Krimben is ilyen vályogfalkeritéses falvaik vannak. Nyedgin -kaukázusi történeteiben az ottvaló falvak egészen ugy vannak -rajzolva, mintha magyar faluk volnának. Petőfi kék köpenyegén, -Damjanich vérpiros atilláján akad meg a szeme. A gólyafészkeken, a -jegenyefákon. Kis padok a házak előtt, a padlásablakon kidugva -<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> két cső véres kukorica. Mit gondolhat -ilyenkor a szótalan tatár? A kezefejét végighuzza a homlokán.</p> -<p>A kovács egy kis pohár bort kér.</p> -<p>– Hát mért nem kettőt parancsolsz ki? A cimborának is.</p> -<p>A kovács legyint.</p> -<p>– Nem iszik ez. Török ennek a vallása. Tilos ennek a bor.</p> -<p>– Ajhaj, mese az – mondja egy öreg, egykori novibazári katona –, -mikor mink lent voltunk, mind mögitta a török katona a bort. A -rumot mög szódavizzel kezelték.</p> -<p>– Jaj – véli a kovács –, az más. De ez a fogoly nem ilyen. Ez -hercegi vérbül származik. A másik muszka azt mondja, hogy ez a -tatár otthun knyáz.</p> -<p>A knyáz szóra a fogoly megint felveti a szemét, de nem az -emberekre, hanem a fali képekre. Az tetszik neki. A sok tarka szin, -a kalpagok, az aranysujtás, a rézveret a kardokon. Ami régi. -Tifliszben a vásárokon az emberek most is acélpáncélt hordanak, -abban járják a fegyvertáncot, ha kedvük van hozzá.</p> -<p>A kovács odatolja a poharat a tatár elé:</p> -<p>– No. Kóstold mög.</p> -<p>A knyáz határozott kézmozdulattal tolja <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> vissza -a poharat az asztalon s keményen, mintha tanitómester volna -valamely iskolában, mondja a fogolytartó gazdának:</p> -<p>– Ne treba. Nem szabad.</p> -<p>A kovács erőszakoskodik.</p> -<p>– Igyál hát, csak egy hörpintést. Kóstold meg, knyáz. – A knyáz -szóra a tatár megint elmosolyodik és szeliden mondja:</p> -<p>– Ne treba, ne treba.</p> -<p>Egy ember odamegy hozzá s belenyul a zsebbe. A zsebből -cigarettákat halász elő. Ritka madár ez is manapság, mint az -arasztos szalonna. A tatár nézi, hogy mit akar a magyar? A magyar -mondja neki:</p> -<p>– Tessék. No ne. Ne no.</p> -<p>Egyet kivesz a tenyérből.</p> -<p>– Még egyet. Jos jedán –, mondja neki a rác tudományokban -bővelkedő férfiu.</p> -<p>Még egyet elvesz, szalutál a tányérsipka alul. Mondja neki a -kovács:</p> -<p>– Mondd, hogy köszönöm. Ugy mondd, hogy: kö-szö-nöm.</p> -<p>A tatár a fejével integet, hogy nem mondja. Ne treba. Nem -szabad. Hanem állandóan szalutál, mint Andersen meséiben az -ólomkatona, aki, mikor fejjel lefelé szorult bele a csatorna kövei -közé, ott is következetesen és kitartóan szalutált. <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Közben mondja a kovács:</p> -<p>– Dolog van. Gyere tatár. Ma még negyven patkót föl köll -verni.</p> -<p>A fogoly megy a gazdája után. Szalutál, mindig szalutál. Ahogy a -ház előtt elhaladnak, az ablakokon keresztül belátszik, hogy a -tatár katona még a háznak is szalutál. Jól bele van törve a muszka -divatba. Azonban hát cigarettát kapott a knyáz s ez sok mindent -megmagyaráz.</p> -<p>A dohány nagy ur.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span></p> -<h2>Mindenek változnak.</h2> -<p>Bajos most a földművesnek megbirkózni a föld munkájával, hogy -apránkint elfogy az erő, ámbár hiszen igy van ezzel kerekátaljában -mindenki. Például az öreg Halbőr Förgeteg János nem földművelő, -mert ő még mindig megmaradt a pásztorkodás ősi foglalkozása -mellett, de azért csak baja van ezekkel a mostani állapotokkal.</p> -<p>János juhászos ember, a juhból él, vagyis, mint mondani szokás: -a birkával vergődik, minélfogva egy kissé igy többre is tartja -magát, mint aki földhasogatással és magvetéssel keresi a kenyerét. -Ez a kis rátartiság azonban nem is igazi alapon keletkezett -Halbőrben, mert hiszen majd hasitaná ő is a föld hátát, ha olyan -volna a földje, hogy azt érdemes volna különféle kisebb-nagyobb -vasakkal forgatni. Némely darab földet azonban egyenesen a bürge -számára teremtett az isten, mert azon csak ez az egyszerü jószág -teng-leng el valahogy. Azután a nyájhoz való még egyszerübb csacsi, -az igénytelen pulikutya, meg az ősi nomádéletbe beleszokott -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> juhász, akiről még a nóta is azt mondja -a lánynak: a szived a juhászra ne fájjon, mert a juhász ritkán hál -ám az ágyon.</p> -<p>Hát nem is igen, a telet kivéve, vagy pedig, ha olyan a tél, -hogy attól legeltetni lehet, még télen sem. Az bizony kint jár -éjjel-nappal, szélben, esőben s mert hogy a birka örökké kódorog -azon a gyérfüvü földön, még csak olyan szárnyékot sem csinálhat -magának, mint a gulyás vagy a csikós. Egyedüli háza, félszere, -ágya, kamrája a suba, hozzá nyárára a nagyszélü kalap, hideg időben -a nagysipka, amit szintén a birka adózik be neki a subával -együtt.</p> -<p>Ilyen életet élt Halbőr is annak idején sokáig, hosszu -esztendőkön át, szerzett szép darab juhfalkát, „ragasztott“ is -magának a legelőszélben tanyát s mikor elöregedett, már csak onnan -kormányozta a négy lábon járó vagyont. Voltak legényei, akiknek a -keze alá adhatta a nyájat, mert erre a szabad életre mindig akad, -aki ráadja a fejét. Igy aztán tanyábanlakóvá vált idős korára -Halbőr, igaz ugyan, hogy nem igen szeretett a szobában hálni, hanem -inkább az ereszet alatt.</p> -<p>Azonban történt, hogy elkövetkezett a háboru s apránkint -Halbőrnek bekivánta minden <span class="pagenum"><a name="Page_109" -id="Page_109">-109-</a></span> emberét. Katona szokott lenni a -juhász mind, leginkább huszár, mert mint állattal foglalkozó s -jószágszerető embert odasorozzák. Hát elmentek, no. Maradt még -Halbőrnek egy tizenhétéves suplenc bojtárformája, afféle -apátlan-anyátlan pusztai gyerek, az meg beállott önként s igy -egymagukra maradtak Halbőr is, meg a nyáj is.</p> -<p>Ilyenkor mit csinálsz, Dóczi? Nem csinálhatsz egyebet, mint hogy -magad uram, ha szolgád nincsen; ilyenformán tehát az öreg Halbőr -Förgeteg hatvanéves korában beállt önmagához juhászbojtárnak. Meg -lehet ismét szokni, amit az ember amugy sem felejtett el.</p> -<p>Csak hát szokatlan egy kicsit, mindig az ég alatt lenni, éjjel -is, meg nappal is. Rossz idő is jár, sok eső esik, a föld éjszakára -mindig nedves, nem jó fekvés esik rajta, különösen ez az árva -birkának való szíkföld ebben a a sok nedvességben ugy elmállik, -mint a szappan. Azonfölül éjszaka hidegségek vannak, a szélvihar -ugy száguldoz végig a lapos mezőn, mintha minden boszorkány éppen -abban a förgetegben lovagolna a söprőnyélen. Azután hatvan -esztendővel az ilyesmit már megérzi az ember. <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p>Halbőr egy nap, mikor éppen a tanya körül jár a bürge után, -bemegy a tanyába és kigurit a szinből egy olyan nyolcakós-forma -hordót. A felső abroncsát megereszti, azután beveri a tetejét. Igy -csinál belőle kádat, vagy ahogy másként mondani szokták: -kanca-hordót.</p> -<p>Ahogy ez megvan, oldalt dönti a hordót és kiguritja maga előtt a -bürgékhez. A birkák ijedten ugrándoznak, mert ilyen állat még nem -volt a nyájban, a pulikutya megugatja, a szamár pedig előbb néz a -hordóra, azután a gazdára, de nem szól semmit, mint türelmes -filozófus gondolván: ez nem tartozik énrám, hát nem törődik -vele.</p> -<p>Halbőr csak neveti a sok értetlent:</p> -<p>– Hiszen tudom én, amit tudok – mondja nekik magyarázólag.</p> -<p>A nyáj megindul, a pulik terelik, a szamár halad elül, mert -azért szamár, hogy elüljáró legyen, viszi a hátán a szamárnyergen -az elemózsiás bőrtarisznyát, a subát meg a csobolyót.</p> -<p>Halbőr, mint régi „nyájajuhász“ hátul „mén“ s a kecsegeorru -juhászcsizmával rug olykor egyet a kancahordón, hogy guruljon az is -a lábonjárók után. <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span></p> -<p>Persze az egész eljárás, igy külsőleg és fölületesen nézve, nem -érthető. A juhászos mesterség már ugyancsak régi foglalkozás, de -afelől még senki sem hallott semmit, hogy a szerszámaihoz hordó is -tartozzon, amit ugy kelljen a mezőn gurigálni.</p> -<p>Nem is telik bele pár nap, hogy egy városi kocsi, rövid utat -keresvén ott a szikeken, megáll Halbőr Förgeteg János sajátságos -berendezkedése előtt.</p> -<p>No, köszönés után:</p> -<p>– Hát János bácsi, hát mire végzi?</p> -<p>– Hát ehun-e – mondja Halbőr – ténförgök utánuk, mert magam -maradtam.</p> -<p>– Nono, hát ez nem mögy most másként. De a hordó… talán bort -gurigat benne?</p> -<p>– Bort? – ismétli sértődve Halbőr. – Nem iszik a röndös juhász -bort, csak ha csárda mellé ér.</p> -<p>– Mög ha ögyébb alkalom előadódik.</p> -<p>– Nono – neveti az öreg – az is mögtörténik néhanapján, a -kutyafáját. De hát ez a hordó, ez csak olyan kancahordó, üres ez, -kéröm.</p> -<p>– Aztán mirül jó?</p> -<p>– Hát – mondja Halbőr – most ez a tanya.</p> -<p>– Tanya? Guruló tanya is van. <span class="pagenum"><a name= -"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span></p> -<p>– Eddig nem volt – neveti megint az öreg – de most már van. Mert -tudja, kéröm, nappal csak elvagyok én itt a birka mellett, de már -az éjszakai hálást nem birom ki a röttentő szelek miatt. -Elkisasszonyosodtam én nagyon, amiuta födélalattháló tanyai lakos -löttem. Olyan finum-fánum lött a büröm, mint a városi kisasszonyé. -Nem állom éjjel a szelet. Hiába húzom a fülembe a sipkát, hiába a -suba, hiába kötöm a nyakamba a hátárul a fióksubát, csak érzöm a -szelet, aztán akkor nem birok pihenni, nem birok pihenni, no.</p> -<p>– Hát aztán a hordó?</p> -<p>– Hát mikor szél van, mög eső van, belebujok a hordóba, aztán -abban alszok.</p> -<p>– Ugy hát? Ilyent se talált ki még senki, csak maga avval a -pihent eszivel, János bácsi. Aztán csakugyan olyan jó tanya ez a -hordó.</p> -<p>– Ez? – néz végig a hordón meggyőződéssel János. – Ez? Ez -különb, mint a vertfalú födeles tanya. Mert ezt ugy forditom éllel -a szélnek, ahogy én akarom…</p> -<p>… Öreg Halbőr Förgeteg Diogenes nagyot rugott a hordón, hogy -menjen a többi lábasjószág után.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<h2>Ötvenesek.</h2> -<p>Az egyik már a legöregebbek közül való, ötvenes, azaz hogy már -benne van az ötvenegyedikben. De azért amugy szálas ember, -egyenesen ül a széken, a válla rendben tölti ki a katonagunyát, a -hosszu ősz bajusz a nyakparolira hajlik lefelé, a vastag ősz -szemöldök alól szőke, de kemény tekintetü szemek tekintenek ki a -világba a sasállásu veresbarna orr fölött: ez az ember nem most -lett először katona és ez az ember szép legény lehetett -valamikor.</p> -<p>A másik még nem egészen a legöregebb fajta, csak ugy olyan -negyvenötös forma, a szürkülő széles tutajbajusz lengyelesen, -fésületlenül halad kétoldalt szétfelé, a barnaveres arcban fekete -szemek, a katonaköpönyeg nem ráncos a háton, inkább nagyon is ki -van töltve a feszülésig testtel: ez az ember egykor kubikmunkával -foglalkozott, azért görbe a háta, de azért ez az ember sem most -először katona.</p> -<p>Pár napja, hogy rukkoltak, mint illik annak, akit hivnak. Most -ülnek az asztalnál, <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> mint estenden, egy üveg bor mellett. -Nem szólnak semmit, mert mit szólnának. Nem szokatlan világ ez -nekik. Rukkolás: rukkolás, hivatás: hivatás. Hivatva vagyunk, aztán -mit akartok! Kurtaszáru kis fekete pipa hol a kézben, hol a -szájban; ha a füst kiszáll a kupak alól, nézik, hogy merre -száll?</p> -<p>A görbehátu önt a két kis pohárba s az egyikkel az egyenesvállu -felé taszitja a másikat. Izlelik.</p> -<p>Az egyenesvállu lehuzza a köpönyeg ujjának a felső részét, -ráhajtja a kezefejére: nézi, hogy, ha majd hideg lenne, meddig -érne? Amaz is lefejti a jobbkezével a balkezefejére az ujjaelejét. -Nézik egymásét. Rendben kell lennie a dolognak, mert nem szólnak -semmit, az ujjeleje-posztót fölhajtják megint az ujjra.</p> -<p>A görbehátu szivja a pipáját, hát nem szól. Megint csak szivja, -de most sem szól, megkötötte magát, alighanem kialudt. Nyul -önkéntelen mozdulattal a fazekasmunkával készült gyufatartó felé, -de már feleutjában visszahuzza a kezét, mivelhogy ugyis hiába -nyujtaná, mert mostanában nem igen raknak a gyufatartóba gyufát. -Lassan kezdi hát magát körültapogatni gyufa irányában, még kissé -szokatlan ez a ruha, másfelé vannak szerkesztve a zsebjei, mint a -tanyaiban. <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span></p> -<p>Amaz ember azonban ekkorra már föl is gombolta a köpönyeg -elejét, benyul rajta a bluza külső kebelébe, előhuzza belőle a -gyufaskatulyát s odatolja a görbehátu elébe.</p> -<p>A görbehátu biccent a fejével. Ez az első eset, hogy szólnak -egymáshoz, amióta itt ülnek. Kitolja a skatulyából a gyufatartó kis -szekrényfiókot, de mert éppen a gyufa fejes részével tolta ki, hát -visszatolja.</p> -<p>Amaz nézi.</p> -<p>Közben hol nyilik, hol csapódik az ajtó, jönek-mennek -negyvenötösek meg ötvenesek, kis fiatal regruták meg egészen öreg, -uj és finom regruták, a szentséges királynak a legszentségesebb -hallhatatlan vén katonái. Ott van köztük az ötvenes Karácsony -Fekete Pétör, akiről most azt lehetne józan emberi ésszel gondolni, -hogy az elszomorodott gyászfátyolság szobra volna, mert az októberi -sorozásnál is azt mondta neki a főorvos ur, hogy megint csak huszár -lesz, nagyot is ugrott hozzá Karácsony meztelenül örömében, aztán -most ehol-e: baka, – lehet azonban néhány jópálos negédes lépést -eljárni a kölökcsizmában is, nemcsak a hosszuszáruban, mert, mint -Karácsony Fekete mondja Vödörlopó Deli Mihály ötvenesnek:</p> -<p>– Nem szobába neveltek bennünket palántának <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> az ágy -alatt, mint a virághagymát, nini.</p> -<p>A görbehátu nem szól semmit, az egyenesvállu sem szól semmit. A -görbehátu kitolja a skatulyából a gyufaszekrény másik oldalát, most -már a nyelével van kifelé a gyufa. Kivesz belőle egy szálat és -végighuzza a skatulya oldalán. De nem gyullad meg a gyufa. Nézi, -gondolván, hogy ugyan akkor téged miért csináltak a tótok, ha még -meg sem gyulladsz. Akkor maradtál volna otthon fenyőfának a -fatornyos hazádban.</p> -<p>Venné ki már a második szálat a kis szekrényből, amikor a -sasorru átnyul a skatuláért. A kezébe veszi, fölfogja az elejtett -és már semmire sem valónak nézett, megvetett gyufaszálat és a -gyufaszálon huzza végig a skatulya oldalát.</p> -<p>Lángra kap igy és a sasorru nyujtja a tutajbajuszunak a tüzet a -pipába.</p> -<p>Biccentés. Visszabiccentés.</p> -<p>Most már kisvártatva azt mondja az egyenesvállu:</p> -<p>– Gyarló vagyon most nagyon a disznó.</p> -<p>A görbehátu a pipával bajlódik, mert féloldalra kell az ilyesmit -ilyenkor forditani, ha hasznát akarja látni az ember. Kiveszi a -szárát a makkból, hogy megnézze, hogy jól <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> volt-e -belecsavarva. Mert a szár is olyan, hogy szára válogatja. Továbbá a -belecsavarás is ténykörülmény.</p> -<p>A disznó. Hát ez gondolkodni való dolog. Mert ha most olyan is a -világ, hogy az emberben nincsen szömélyválogatás, de a disznóban -van.</p> -<p>– No, no – mondja. – A beótott embör beótott embör, de a beótott -disznó nem beótott disznó. A disznó szöröncse.</p> -<p>Bólint a másik öreg katona szótalanul. Hosszu hallgatás van -megint. Tolják a poharakat egymáshoz. Közben keresztülmegy a szobán -egy ötvenes, akiről azt mondják, hogy civilben nagyságos ur s -Karácsony Fekete a másik asztalnál azt véli felőle, hogy akkor -miért nem maradt fönt a fán?</p> -<p>Ez a bolond beszéd azonban nem zavarja a társalgást. Az -egyenesvállu azt mondja:</p> -<p>– Az. A disznó olyan, mint a szöröncse. De a szöröncsének az a -szokása, hogy elpártol az embörtül.</p> -<p>A görbehátu a köpönyeggombokat vizitálja. Sorra huzgálja -valamennyit, hogy vajjon melyik áll közel a leszakadáshoz, hogy azt -azután rendben odavarrja a posztóhoz. Hát van bennük néhány ilyen -vigályos állapotban. Nézi az öreg katona a gombokat, <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> hogy -ugyan él-e még, aki csinálta őket, azután azt mondja:</p> -<p>– Magyari sógor huszonhatezör korona ára földet vött a -disznóbul, mert negyvenhatot tartott.</p> -<p>A sasorru kérdezi:</p> -<p>– A háboru utától fogva?</p> -<p>Most meg a görbehátu hallgat, nem szólván semmit. Csak későbben -mondja:</p> -<p>– Nem. Csak a tavalyi esztendőben.</p> -<p>Az ötvenes katona lehajtja a fejét. Mire gondolhat? Talán ő maga -sem tudja. Az eszmélet szétszórodik. A fiak oda szerteszéjjel -ország használatára, már az unokák is növekedőben, ő maga is ime -megint fegyver alatt, mintha csak semmivé vált volna az a harminc -esztendő, ami közben elmult. Próbáltatások, kódorgások, három év -alatt hat ország. Ugy lehet, hogy mindezt elgondolja az ötvenes, de -nem szól felőle semmit. Elfeledte már ezeket, mert az élet mindig -uj gondokat teremt és ezek a sirásói a régi gondoknak. Azonban a -Magyari sógor ügye, ez már csak valami. Huszonhatezör korona ára -föld. Ha minden magyart igy áldana meg az Isten. Hej, kutya Magyari -sógor, de furfangéros ember kend, alighanem a fejünkre akar nyölni -kend, mert csámpás kend, kendet még <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> sohase hivta a király – -hát most már annak van ebben a magyari országban szörzési igazsága, -aki csámpás?</p> -<p>Körülbelül igy mászkálhatnak a gondolatok a sasorruban, a -koponya agytekervényei között. De nem szól felőle semmit sem. Csak -annyit mond a görbehátunak:</p> -<p>– Igön kis körme van a disznónak, néha mégis nagyokat ugrik -vele.</p> -<p>A görbehátu bólint s hidegszáju lévén, megint csak a gyufa -irányában nyujtja a kezivel a panaszát. Az egyenesvállu elébe is -tolja a gyufaszekrényt, mondván, mint ötvenes a negyvenötösnek:</p> -<p>– A tokja ódalát huzzad végig a fejin, kis fiam.</p> -<p>Ugy illik az ugyanis, hogy az idősebb katona tanitsa a -fiatalabbat, amiben tudja.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span></p> -<h2>A szenvedélyről.</h2> -<p>Ebben a történetben tisztán csak arról van szó, hogy miféle a -huszár és miféle a baka. De nem a mostani bakai és huszári -nemzetekről van szó, hanem a régiekről, az ezeknek előtte valókról, -akik valaha éltek. Mert mindezen szavak igen vén harcosok között -történnek, akik már olyan öregek, hogy azt ki sem lehet mondani. A -volt baka azt mondja:</p> -<p>– Tudja kend, sógor, én már olyan öreg régi katona vagyok, én -már olyan régen voltam valóságos virtigli, hogy aztat az időt -tizenhat manikulás cseh őrmester, ha egy hétig összedugva tartja is -mind azt a pisze orrát, akkor se tudja kiszámolni. Mert én, tudja, -a valóságos novibazári baka voltam, az az ur, aki ott ül a sarokba, -akár eleven tanu is löhet rá.</p> -<p>– Nono – mondja a másik. – Hát hiszen, ami aztat illeti.</p> -<p>– Nono – mondja megint amaz. – Mert én nem ögyébért mondom, -hanem csak mondom. <span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> Az én szavam járó pénz, hallja-e kend. -Mert én nem tréfabeszédöt mondok.</p> -<p>– Hát hiszen – mondja megint csak amaz – senki se kételködik -benne.</p> -<p>De azért hiába sógorozza emez amazt, csak idegenül néz rá, a -poharát az asztal legszélére huzza, hogy amaz a koccintás -kisértésébe ne jöhessen, pipázik, szív egyet, azután eltartja -magától a pipát, ugy nézi, hogy miként bodorodik a füstje. Azt -mondja a másik ember:</p> -<p>– Kend, sógor, volt-e valaha katona? A régi időkbe?</p> -<p>Azt mondja emez:</p> -<p>– Ugy löhet, hogy vótam. Mifelénk is esött az eső, mink is -odanyőttünk a katonagléda alá. Nézd csak – teszi hozzá -megbotránkozva –, nem is olyan a természetöm, hogy ne löttem vóna -katona.</p> -<p>– Csakugyan?</p> -<p>– Hát…</p> -<p>Amaz az ember most már teljesen ki van elégedve a világi -sorsokkal. Mivelhogy mindjárt más a beszélgetés, ha az hozzáértővel -történik. Hinti tehát a kezét barátságosan a szemközt való öreg -csont felé, mondván:</p> -<p>– Hát hun szolgált kend, sógor?</p> -<p>Amaz féloldalt helyezi el a pipaszárat (ugy <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> mondják -ezt, hogy félagyarra vágja) s csak ugy odavetőleg feleli:</p> -<p>– Nem tud maga arrul. A bakának még a madara sem járt arra, -amerre a mi lovunk kocogott. Oda alá a Klágenfurtba, a Villakba, -egészen oda alá az ádriai tengör partján: mit tud ahhon egy -baka?</p> -<p>No hát éppen csak ez kellett a szomszédnak. Visszahőköl és -elborultan néz az egyasztalnál ülő cimborára, akit most lát -először. Azt mondja:</p> -<p>– Hát kend kend? Hát kend kend szavall? Hiszen kendnek a lovával -együtt hat lába vót, még se járt be vele annyi földet, amit a -kettővel én. A török katonákkal vótam én patrulba idegön országba, -kend mög akkor a poszmatot talicskázta ki az istállóbul a -Majdánfurtba.</p> -<p>– A Klágenfurtba – igazitja ki emez.</p> -<p>Amaz legyint a kezével.</p> -<p>– Egyre mén – mondja. – Ide furt, oda furt, furtonfurt. De csak -nem meri kend magát föltönni egy öreg virtigli infanteristával?</p> -<p>Nyújtja a poharát az asztal másik oldalára. De a pipásnak nem -sok kedve a beszédre. Csak lassan, vontatottan feleli:</p> -<p>– Én nem szóltam magáhon, maga se <span class="pagenum"><a name= -"Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> szóljon én hozzám. Mi az -a baka? A szenvedéj, a különbség. Mi a szenvedéj dolgában a baka a -huszárhoz. A baka nagyságos úr, az azt se tudja, hogy mi a -szenvedéj. Kipucolja azt a risz-rosz puskáját, lekeféli a -kölökcsizmát, aztán elibe hozzák az önnivalót. Étel után dögölhet. -Mit tud az a lópucolásrul, a futrázsrul, szénárul, szalmárul, -zabrul, szerszámrul, kardrul, puskárul, istállórul, szénapadlásrul, -zabmagazinrul – mit tudja az a nagyságos baka, hogy mi az az igazi -katona szenvedéj?</p> -<p>Csak ugy oda vannak vetve csendesen ezek a szavak, de azért -tagadhatatlanul sulyosan esnek a beszélgetés latjába. A volt baka -zavarodottan forgatja poharát az ujjai között köröskörül. A -szenvedéj – mégis csak sulyosabb amott a szenvedéj. Azt mondja a -baka:</p> -<p>– Maguknál, tisztölt úr, hogy fujták a maródivizitöt röggel?</p> -<p>– Micsodát?</p> -<p>– A maródivizitöt. Mikor a betegek möntek röggel az orvos -elébe.</p> -<p>Azt mondja az egykori huszár:</p> -<p>– Nem fújtak mifelénk ilyesmit. Én nem tudok rulla.</p> -<p>Jaj, de most már a baka feltámad. Most <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> már -kételye támad afelől, hogy amaz a másik volt-e valaha csakugyan -katona. Ha még a maródi-fúvást sem ismeri.</p> -<p>– Hát – mondja kiváló fesőbbséggel – az van. Az mindön trombitán -van. Aztán mindön röggel van, ahun csak kaszárnya van. Előbb gyün a -doppelte stósz, mert az a rúf. Azután pedig azt mondja a dudán az -avizó: jaj, de be-teg va-gyok…</p> -<p>A huszár megzavarodva néz a bakára. Hát mit mondjon? Magyarázza -ennek az értetlennek, hogy az Ajk faluban nem olyan kaszárnyák -vannak, mint a bakáéknál a városokon? Nem is érdemes az ilyesmivel -vergődni, mert ugy sem tudják ezek a gyalogos népek fölérni ésszel, -hogy mi az a valódi szenvedéj. Hát megint csak ugy odavetőleg, -félvállról mondja:</p> -<p>– Mifelénk ilyesmit nem fujtak. Mert mi köztünk nem szokott -annyi beteg lönni, mint a nagyságos gyalogságnál. Pedig több vót a -szenvedéj…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<h2>Etal és Tóni.</h2> -<p>A kapásunk lánya volt az Etel, sugárnövésü, karcsu teremtés, de -talán egy kissé sudárabb is, mint kellett volna. Nem jó matéria – -vélte felőle az apja, az öreg Kánya Sebők Tóni, aki nem sok ügyet -vetett az egész életre, mert már az ötvenes években a piemontézerek -ellen verekedett az olasz földön és sokszor volt a halállal -szemközt. Szolgált vagy nyolc esztendeig, mindig oda alá, hol a -Venédigbe, hol a Pádovába és sokszor évődött az öreg nazarénus -szomszéddal, kétségbeejtvén ezen istenfélő embert a régi -katona-tréfáival.</p> -<p>Tudvalevő ugyanis, hogy ha valaki a nazarénusságra tér, -mindenkitől engedelmet kell kérnie, akit addig megbántott. Ha -valakinek kárt tett, vissza kell téritenie. Ha valakit valaha -meglopott, el kell mennie ahhoz az emberhez bűnbánattal, mondván: -ennyit loptam ekkor meg ekkor, itt van az ára és kéröm a -bocsánatot. Ezt mind meg lehet tenni, ha valaki rászánta magát az -uj életre, de itten az volt a bökkenő, hogy a nazarénus -<span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> annakidején Kánya Tónival szintén lent -volt a piemontézek ellen és jó egynéhányat elküldött belőlük a -nyugalomnak csendes éjjelébe. Kérdezte hát tőle olykor csendes -tanyai gunnyal Kánya Tóni:</p> -<p>– Hát azoknak hogy adod vissza azt, amit elvettél tüllük, aztán -hogy kérsz tüllük bocsánatot? – amely kérdésre az ujhitü nem igen -tudott felelni, csak ingatta a fejét, mert erre vonatkozólag nem -talált utasitást a könyveiben.</p> -<p>Ilyen legény volt az öreg Kánya, aki a nagy sasorrától kapta ezt -a gunynevet, egyébként a derék és jeles sebőkhegybeli Sebők-hegyhez -tartozván. Mindig ugy nézte a világ sorsát, mintha katona volna, -ugy is ment el az életből nagy hirtelenséggel, mintha kilőtték -volna belőle. Alighanem azzal sem sokat törődött, mint ahogy az -volt mindennemü dolgok felől a nézete, hogy egyszer, valaha, -valamikor már mindenféle dolog megtörtént, s ez a nézete tág teret -engedett neki mindenféle furfangok előtt, amit azzal indokolt, hogy -a király se mindig a katonákkal veszi be a várat, hanem fehérlovat -áldoz érte.</p> -<p>Etel tehát – azaz, hogy a szebbszavu tanyai nyelvben Etal – -ilyen észjárások között <span class="pagenum"><a name="Page_127" -id="Page_127">-127-</a></span> élt az özvegy, vén katona kisded -kapási lakásán; nem lehetne mondani, hogy valami sok törődés -történt volna vele, mert nem is történt. Az öreg Kánya abban a -véleményben volt, hogy a száraz betegség ellen nincsen orvosság és -kinek milyen sors van kimérve, olyan éri. Karcsu volt tehát az -Etal, de karcsubb, mint kellene, bár a járása olyan gyors és sebes, -mint az ünő szarvasé.</p> -<p>Ez a szarvasjárása, vékony formája tette alighanem, hogy -szivesen váltott vele szót egy erős termetü legény, csupa izom, -olyan, mint a vasék, aki napszámba járt a tanyába s a forró -homokon, a szőlővenyigék között való fulladt melegekből gyakran -bement az udvarba, mert nem vitt magával vizeskorsót, jobb volt -mindig a kutból meriteni az udvarban, ahol láthatta Etalt is.</p> -<p>Igy történt, hogy idővel ez a fiatal Antal legény azt mondta az -öreg Antalnak, hogy elveszi az Etalt, amire a sasorru Kánya -olyanformán legyintett a kezével, hogy: ha eddig csizmában jártál, -ezentul járhatsz mezitláb. Azonban ez mindegy, mindenki azt csinál, -amit akar, miután a sorsok amugy is meg vannak irva a láthatatlan -nagy könyvben és az égi lámpásokban, amiket a tanyai pásztor nyári -éjszakákon át hanyattfektéből <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> olykor addig bámul, mig -csak szét nem foszlanak.</p> -<p>Tóni meg az Etal igy összekerültek, bár többen mondták, hogy -ennek nem kellett volna megtörténni, mert miért párosodjon az -egészség a betegséggel és az olyan katonaviselt legény, mint Dicső -Tóni, másfelé is szétnézhetett volna a tájékon, mert elég messzire -el lehet rajta látni, amugy. Azonban lehet, hogy az ugy van, hogy -az egészség átruházódik a tiszta és erős szerelemben, de az alig is -lehet másként, mert napszámba jártak mind a ketten és birták. Etal -még sudárabb lett, még karcsubb, s birván az aratási marokverést, -az öreg Kánya ismét csak belegyőződött abba, hogy minden -megtörténhetik a világon. S látván pedig, hogy élettapasztalatainak -nagy igazságai igy beteljesülnek, nagy hirtelenséggel meghalt, azt -sem mondván, hogy befellegzett. Ilyen körülmények között az öreg -Dicső sem tehetett mást, mint, hogy szintén meghalt, amit annál -könnyebben megtehetett, mert a zsenéreknél szolgált és azok szokva -vannak a föld alatt való létezéshez. Igy, az öregek Ábrahám ölében -találván meg a másik lakást, a földi dolgokat itthagyták emezeknek. -No, nem tulságosan hagytak, annyit nem hagytak, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> abból -ezek ketten is élhessenek, de ketten hagytak annyit, hogy ezek -ketten rajta élhettek, a maguk munkája nyomán. Az egészség átadta a -maga felesleges részét a betegségnek és az a szó vert szét a tájon, -hogy nincsen takarosabb asszony a környéken az Etalnál.</p> -<p>Történt azután, hogy a nagybajuszu és nagyszakállu királyunk -„kiszólt a szőr közül“ a tanyákra, hogy aki katonának érzi magát -kint a homokon, ne várjon tüllem levelet, mert ögyéb dolgom is van -most, nini, mint hogy mindön katonámnak leveleket irkáljak, nini… -Tóni elköszönt tehát Etaltól, mint ahogy azt a régiek is tették -annakidején, ha a szó szétvert a tájon és elment még a tavalyi -nyáron, mert rendes ember nem marad ilyenkor takarásban. Mehetett -könnyen, mert kisdedet nem adott nekik az Isten. Etal pedig azt -mondta, hogy ami dolog van azon a kettejük élhetésére való kis -földön, elvégezheti maga is. Tóni meg ismerte már a szolgálatot, az -igaz, hogy szolgálatban még nem verekedett, de verekedett odakint -eleget, mikor gunyolták azért, hogy a betegséget akarja -elvenni.</p> -<p>Ment, aztán oda van mostig. Levelezi Etalt. Okos ember volt az a -katona, aki kitalálta, <span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span> hogy rózsaszinüek legyenek ezek a -levélkártyák: igy szebbek, mikor érkeznek és már a rájuk való -tekintés is csendes örömöt lop a szivekbe. Etalt sürün levelezi -ilyen kártyával Tóni, de nem a tanyára címezi, hanem be a városba -ipamékhoz, mert azt a helyet hamarább megtalálja a messziről jött -levél, mint a tanyai postán, mivelhogy ezeken a helyeken még mindig -áll az a régi igazság, hogy arra közelébb, erre hamarább.</p> -<p>A rózsaszinü kártyapapiroson Tóni egészségkivánatokat küld -mindazoknak, akiknek a jó egészségben levését óhajtja. Ez a levél -bekezdése és ez a levél vége is. Minden népies levél ilyen szokott -lenni, ez a szokás a régi latin levélformáknak a maradványa s ugy -lehet, hogy a latinok is más népektől tanulták, mert a távolban -levő mindig egészséget szokott kivánni az otthoniaknak. Dicső Tóni -is ezt teszi csak, amidőn a bornyu hátán a levelet irja, és -amelyben a neve aláirásával tudatja Etallal, hogy hol van.</p> -<p>Tudatja vele, hogy hol van.</p> -<p>Ez persze most már megint más dolog s az ilyesmit a városi -észjárás előtt világossá kell tenni. Etalnak ugyanis ott kint a -homokon az teljesen mindegy volna, ha Dicső tudathatná vele, hogy -odafent olyan helység körül <span class="pagenum"><a name= -"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> van-e, amit Ziksównak, -vagy Wókzisznek neveznek, mert ebből ugysem okosodna ki. Etal azt -akarja kitudni a piros kártyából, hogy Dicső a tüzvonalban van-e, -vagy a második vonalban, vagy pedig a munkásosztálynál, mert a -remény és a kétség eszerint váltakozik a lelkében az életpárja -iránt.</p> -<p>A levelet tehát Dicső sehonnan sem irja, mert nem is szabad -valahonnan irni. Ellenben megegyezés van az Etallal, hogy ha a -levélkártya alján a neve megkezdését, a Dö betüt igy kanyaritja, -akkor hátul van, ha pedig emigy, a nyomtatott Dö betü formájára -rajzolja, akkor az első tüzvonalban van. Ebből Etal megérti azt, -ami neki kell és küldi a dohányt, mert Dicsőnek csak az a baja, -hogy kevés a dohány.</p> -<p>Ami levelet most küldött Dicső, abban nem szól a dohányról. Sok -szép egészségkivánás van az elején és a végén. A közepében pedig -benne, vonalozott sorokban (alighanem a bajonéttal vonalozta): -Szeretet kedves párom, szeretet feleségem, kedves jó párom, itt jó -idő van, virágzik a barackfa és a körtefa, szeretet kedves -párom.</p> -<p>A levél a nyomtatott Dö betüvel van jelezve, mutatván, hogy -Dicső a tüzvonalból tudatja Etallal, hogy ott a körtefa virágzik. -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Mennyire vágyhat ennek a tanyainak a lelke haza, mikor itt -virágba van borulva az egész Sebőkhegy ilyenkor s még sem tudat -mást, csak hogy némely fa már ott is virágzik.</p> -<p>Megérti azonban ezt is Etal, mert hiszen nemcsak politikából, -hanem lelkekből is lehet a sorok között irni.</p> -<p>Etal, mikor a mását küldi a levélnek, ezt irja benne:</p> -<p>– Ne tarts semmitül, Ditső, learatok magam is. Egy sort levágok, -aztán markot verök. Azután mögint egy sort levágok, aztán mögint -markot verök. Azután van segitő is. Ugyan aki idejár segiteni, -arrul mind azt mondják, hogy a szeretőm, de hát hagy mongyák…</p> -<p>Rózsaszin levelezőkártyák igy váltakoznak egymással. Tóni erősen -áll a határon és Etal erősen áll a földeken.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span></p> -<h2>Idegenek a jegenyék alatt.</h2> -<p>Ezekben a muszka foglyokban, akik igy dologra ki vannak adva, -azt lehet mondani, hogy csak a tanultabbja bánatos. Olyan -elmélkedő, elgondolkodó, elmélázó. Leginkább fölügyelő-formák a -maguk fajtája között, de azokkal sem barátkoznak, a játékaikban nem -találnak mulatozni valót. Nem beszédesek, ha akár tudnak is valamit -németül. Némán néznek szét a mező síkján és keresnek benne valamit, -amit nem találnak. Hogy az orosz veszitene, azt nem hiszik. Hogy -Varsó elesett, vagy valamely más nagy vár is beadta a várkapu -kulcsát: hihetetlenül rántanak egyet a vállukon és nem szólnak -semmit. Lehetetlen az, hogy a hatalmas és szent orosz birodalom… -ej, bizonyára tréfát űznek csak ezek a magyarok a fogollyal. Ha -ujságot mutatnak elébe, előbb elsötétülten nézi, lehuzza a -szájaszélét s elfordul megint ki a tanyaudvarból s átnéz a -gyalogösvényen keresztül a semmibe: nem igaz, nem igaz, nem -igaz.</p> -<p>Emezeknek nagyrésze pedig olyan, mintha mindig itt lakott volna. -Ritka köztük az az egészen nehézkes, mogorva fajta ember, akit -<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> a külső nyelv buszmának nevez, bár -másfelől áll róluk bátran az a mondás, hogy a sietséget is aligha -Muszkaországban találták fel. Ha az öreg magyar mutatja neki, hogy -hogy kell dolgozni, szintén csak a vállát rángatja nevetve. Ha -mondják neki, hogy ne légy annyira lusta, azt feleli szintén -mosolyogva:</p> -<p>– Én nem lusta, csak magyarszki nagyon siet.</p> -<p>Némely részéről, amelyik már hosszabb ideje itt van, lekopott az -amugy is viseltes rossz katonamondur s abban az ittvaló felöltőben, -amit ráadtak, ki sem lehet belőle nézni a muszkát. A magyar -beszédet is hamar eltanulja, ami nem is lehet valami nehéz dolog. A -népnyelv szókincse gazdag bánya bár, de a hétköznapi életben, a -munkában abból alig van az egymás megértéséhez pár száz szóra -szükség, talán annyira sem. S a munka amugy is lehetősen -szótalansággal jár. Az a kevés szó, ami hozzá kell, a napi -megszokás révén belefészkelődik apránkint a muszka koponyájába is, -amelyből szürke szemek tekintenek ki a világba, némelyiknek olyan a -szine, mint a megszivárványosodott ócska üvegé.</p> -<p>Aztán hát el vannak valahogy. Akik otthon is földművesek, akik a -végtelen steppékről <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span> valók, a maguk síkságát találják itt -meg a tanyákon, csak némely szokatlanságon csodálkoznak el, hogy -például lovon szántanak, mikor otthon „szántani ökör“. Ökörnek -mondja s nem eker-nek, már beleilleszkedett a nyelvejárásába az ö -betü is.</p> -<p>Azonban egy baj van. Ez pedig abból támadt, hogy – nincsen téa, -nincsen vutki.</p> -<p>Az otthon megszokott tea, meg a még jobban megszokott vutki -kellene neki. Az idevaló pálinkát nem kedveli, az erős neki. Azt a -könnyüt szeretné, amit egész nap lehetne nyakalni. Azt az -elsőeresztésü főzést, amit régebben itt is vódkának neveztek, -fájlalják nagyon, hogy ez hiányzik.</p> -<p>Mondja nekik Oltványi János:</p> -<p>– Ugyan ne jajgassatok. Hát ugyan, aki magyar fogoly van a -muszkáknál, azoknak talán jobb dolguk van?</p> -<p>Egy idősebb muszka mondja:</p> -<p>– Ott is jó van fogoj. Talán jobb, mint itt van fogoj.</p> -<p>– Ugyan ne beszélj már, kételkedik Oltványi.</p> -<p>Azonban a muszka erősödik:</p> -<p>– De gazda… Ot nem ojan drága, mint it. Egy kiló hus husz -krajcár ot.</p> -<p>Oltványi rámordul: <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span></p> -<p>– Messzirül gyütt ember sokat beszélhet – talán bolondnak -nézöl?</p> -<p>De a muszka előhuz a gelebbül egy gyürött kártyát, azt a -zsenicája iratta neki, a feleség, hogy ott husz krajcár egy kiló -hús. Persze el is kellene olvasni a kártyát, ami pedig nem -lehetséges, de ha mégis igaza van neki, hát honnan a jó isten -messzi ázsiai boldog világából hajszolta azt az embert ide a -császárja?</p> -<p>Ugy lehet azonban, hogy nem is igazat beszél. A kételkedő -Oltványi azt kérdezi tőle:</p> -<p>– Hát ha olyan jó világ van ott, akkor mért gyüttél ide?</p> -<p>A muszka beszél cárról, csinovnikról, kozákról, miegymás, a vége -az, hogy azért dúródott ide a többivel együtt, mert ugy -parancsolták. De ők nem akartak rosszat magyarszkinak. Mert -mihelyst csak lehetett, megadták magukat.</p> -<p>No, ez való. Ha a huszkrajcáros hús nem igaz is, de azt már nem -lehet eltagadni. Annus néni azt kérdezi, csupa merő -kiváncsiságból:</p> -<p>– Aztán, hogy mén az a mögadás?</p> -<p>– Né! – mondja Oltványi János – tán te is mög akarod magadat -adni?</p> -<p>– Ugyan, mönjék kend a pokolba, ugy is már régtől fogva odavaló -kend – mondja <span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span> az öreg Annus az urának, de az mind -csak azért van, hogy kés, kanál ne essen csördülés nélkül. – Én -szeretném tudni, hogy hogy mén az a mögadás.</p> -<p>Annyi szótehetsége még nincsen a muszkának, hogy ezt elmondani -tudná. Ellenben Annus néni olyan alkalmas tésztákat főz ünnepi -alkalmakkor a muszkáliknak, hogy nem lehet a kérdését méltatás -nélkül hagyni. A muszka hirtelen mondani kezdi:</p> -<p>– Bum, bum, bum… pat-pat-pat… bum, bum, bum, akkor hirtelen -keresztet vet magára és mind a két karját fölnyujtja a -levegőbe.</p> -<p>Hát ez a mögadás. Annus ángyó neveti, hogy lám, ez milyen -kitalálás. Oltványi is mosolyog és csöndesen mondja:</p> -<p>– Az ördög bujna beléjük… hát ha már itt vannak, hát itt vannak. -De legalább egy kicsit sietni is tudnának a dologgal.</p> -<p>Buborék Mátyás, mint szomszéd, eddig csak pipázott s nem szólt -bele az ügybe. Most azt mondja:</p> -<p>– Miért sietnének? Tavaj se siettek, mégis kiteleltek.</p> -<p>Ennek az öreg Mátyásnak mindig olyan igazságai vannak, hogy nem -lehet ellenük föltenni semmit.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<h2>Mári kártyái.</h2> -<p>Csöndesen suhan el az utcákon, a falakhoz huzódva, a szőregi -Mári, szemlélődve, hogy ugyan melyik házba volna jó bemenni, -szerencsét próbálni. Ritka szép menyecske volt még csak nem is -olyan régen, de a faluvégi cigányasszonynak nincsen középkora, a -viruló fiatalból egyszerre öregasszony válik. Elhuzza a sok rajkó, -amelyből egy mindig lóg a mellén és mindnyájának az a neve, hogy a -kis Jóska. Azután most a félnomádokra is szük világ jár, bár ugyan -boldog világban is hozzá voltak szokva a nélkülözéshez. De most az -emberek, meg a legények az alacsony putrik födele alól is elmentek -fegyver alá, nincsen, aki a nyárfa derekából dagasztóteknőt -faragjon, aki apró gyerek-kocsikat szerkesszen játéknak, aki -kibarkácsolja keményfából a szegényasszony szappanának nevezett -sulykolót. Elmentek azok is, akik tepszit meg parazsas-lapátot -kovácsoltak, akik a buzáshajók oldalába való iszkábát kalapálták. -Most csak annak a cigánynak van jó dolga, aki ért a lóhoz és azzal -kereskedik. <span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> De nemcsak az kell ehhez, hogy értsen a -lóhoz, hanem tudnia kell azt is, hogy még hol kapható, hol van még -imitt-amott eldugva tanyai istállókban egy-egy eladó.</p> -<p>Mári csöndesen siklik a falak mellett. Már nincsen kis Jóskája, -akinek a részére kenyeret vagy krajcárt kérjen, most csak a -jövendőmondó kártya az egyetlen, ami hozhat valamit, a kártya meg -ott van mindig Mári zsebében. Mári népesebb utcákon, a magas házak -között, ahol sokan laknak, nem igen jár. Csendes, kis utcák -magányos házaihoz tartozik a Mári, mint az eperfa. Ahol nincsen -házmester, ahol nincsenek csengetyüs ajtókkal elzárva a lakások, -ahol a szobákba a konyhán keresztül szokás bekerülni, régi divatu -módon, ráérősebbek a népek – és szóba állnak a Márival is.</p> -<p>Ilyen helyeken szokta Mári kitapasztalni a cselédnek a búját és -hoz neki sok ócska papirosba burkolva szerelemkövet, amely majd -hozzáhajlitja a legény szívét. Hozhat éppen, ha kell, varázsgyürüt -is rézből, azon rajta van a nap, a hold, a csillagok, a futó -sárkánykígyó és a kétélü hosszu kard a keresztes markolattal. -Hozhat pénznek való kötős-zsebet, tarka madzagokkal, szines -gombokkal, pitykékkel és szines csigabigákkal cifrázva, -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> mondják, hogy az ilyen bukszába -tartogatott pénz nem vész el, mert a dajmunák, kesályik, sivályik -és egyéb földöntuli fekete tűzhatalmak megőrzik benne. Elveszett -csirke után rostát pörgetnek, az elkódorgott macskát hazahivhatja, -nevét a kéménybe annak rendje és módja szerint belekiáltván.</p> -<p>Ezek a tudományok azonban mostanában nem igen kellenek. A kártya -inkább, amely a sorsot és a jövendőt megmondja. Ki van ma olyan, -akinek valakije nincsen <i>oda</i> s hogy az, aki oda van, hogy -van, mint és miféle sorsban van?</p> -<p>Ha Márinak mondják, hogy mondja meg ezt, Mári huzódozva és -sértődötten mondja:</p> -<p>– Én nem tudom megmondani. Én csak a Mári cigányasszony vagyok. -A kártya tudja, a kártya mondja.</p> -<p>– Ugyan, ne beszélj, Mári. Mit komédiázol?</p> -<p>– Ha nem hiszed – mondja a Mári –, akkor ne vetess kártyát. Én -nem csalok, mint az uri dámák, akik jövendőt mondanak. Én csak -kivetem a kártyát, itt előtted. Amit én mondok, azt a kártya -mondja. Akarod, hogy szóljon a kártya? Ha nem akarod, nem szól.</p> -<p>Mári leguggol és a földre terigetni kezdi a kopott -kártyalapokat. Nézi. Bólint. Itt valami <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> jót -mutat a kártya. De azután. Mári az ujjával érinti némelyiket. -Letérdel, a két kezére támaszkodva nézi az ócska figurákat, amik a -papirosokra vannak festve.</p> -<p>– Te, aranyos szép kisasszony, terád levél néz. Itt levél van. -Három vizen jön át a levél. Itt mutatja: egy víz, két víz, három -víz.</p> -<p>Mári rakosgat a kártyán. Nevet.</p> -<p>– Neked, aranyos kisasszony, vőlegényed van.</p> -<p>– Honnan tudod? – bökkenti ki pirulva a leány.</p> -<p>– Én nem tudom – mondja Mári –, a kártya tudja. A kártya mondja: -vőlegényed van, egy szőke férfi van itt, mint vőlegény. Most -katona, három vizen tul. Vitéz katona, itt pénzt mutat a kártya, -ezüstpénz van a mellin.</p> -<p>Márira csodálkozva néznek. Honnan tudja?</p> -<p>Mári meredten bámul a kártyákra. Egyet megkopogtat.</p> -<p>– Itt van még egy férfi. Ez nem szőke, ez gesztenyés. -Kisasszony, neked van egy testvéred, egy testvérbátyád.</p> -<p>– Van.</p> -<p>– Az is katona.</p> -<p>– Az.</p> -<p>– Négy vizen tul van – mondja a Mári. <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> – No, -itt egy kis baj van. Nem én mondom, a kártya mondja. Ez a -testvéred, szép kisasszony, egyszer csak eltünik. Itt van, hogy -eltünik. Hm. Baj. Nézzük csak…</p> -<p>Mári megint rakja a kártyát. Nézi tünődve. Azután nevet és -fölkiált:</p> -<p>– Előjön, előjön. Egyszer csak, mikor nem is gondoljátok, -előjön! Itt van, nézd, kisasszony, a kártya mondja: Hét vizen -tulról előjön!</p> -<p>… Babonás, bolondos komédiák ezek, amit a Mári űz. Azonban a -szóbanforgó fiu egy hónap mulva csakugyan eltünik. Nincsen sem a -csapatnál, sem a kórházban, sem a halottak között. Mári ezt -megmondta, de megmondta azt is, hogy előjön. Most ez a reménység, -mert a reménység az, amely még a borotvaélbe is belekapaszkodik. -Minden igaz volt, amit Mári mondott, miért ne lenne éppen ez igaz? -Mári kártyái bizalmat és megnyugvást vittek néhány szorongó szívbe -– faluvégi szelid kis cigányasszonytól mit kivánhattak egyebet?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></p> -<h2>Pali – Pál.</h2> -<p>Paliról, amíg legény volt, azt volt a nézet, hogy kutya-legény, -tulságos sok a vére, nem ártana megcsapolni. Ami az utóbbi dolgot -illetné, afelől nem panaszkodhat, hogy ne lett volna benne része, -mert némely félreeső, pusztaszéli tanyán a dugott bál alkalmával, a -lámpa leverése után, nem egyszer állt meg a más ember bicskája a -hátában. Ebből azonban sohasem támadt semmi különösebb baj, mert -könnyü gyertyagyujtás után megismerni a bicska gazdáját. Azé a -bicska, akinek a zsebében nincsen. Ilyenkor aztán kiderül a -tárgyalások folyamán, hogy tévedés történt, nem tégöd akartalak -pajtás, a bicska utat tévesztett a sötétben. Az ilyesmiről pedig -nem lehet tenni semmit, sötétben sok minden megesik, a dolog -rendben elintéződik azzal, hogy ha nincsen panaszos, nincs bíró, -egyébként pedig az eltévedt bicska tulajdonosa felelettel tartozik, -ő adja a kocsit a doktor hurcolásához és viseli a patikasarcot. A -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> dolgok igy könnyen és egyszerüen -intéződnek el egészen addig, mig egyszer a Pali bicskája nem áll -meg a másik hátában, szintén csak tévedésből.</p> -<p>Ugy remélték az öregek, hogy Pali vad kölyök ugyan, de majd -megtanitja s kissé megtöri a katonaság iskolája. Be is kívánta a -kaszárnya sárga fala közé annak idején a király, de az öregek -reménye nem vált be. A hosszu, szikár, csupa csont Kemény Pali -nyakára a mondtambolondneveddrád-ruhában hármas csillagok hulltak, -zászlótartóvá emelkedett, ő vitte a parádés rukkolásokon a -regimencfánit és hát miként ne lehetne büszke az az ember, akinek a -fajtájából csak egy van az egész regimentben?</p> -<p>Pali virtusából ilyenformán nem is igen törtek le a katonaévek -egy szikrát sem. Ahogy az idő telt s utóbb az ő szabadságos -kiskönyve volt a mankulás őrmester ládájában legfelül s ahogy a -kaszárnyaszoba vaságyát fölválthatta, megint az ereszek alján, a -göndör bárányból való legénysubával, megint csak az volt, aki -addig. Duhaj volt, vad volt, káromkodott, miként a jégeső, huzta le -a valóságos öreg uristent a lábánál fogva az egekből, nyakalta az -italt, mint a gödény, avagy a pelikánmadár – az öregek egész -<span class="pagenum"><a name="Page_145" id= -"Page_145">-145-</a></span> bátran megállapodhattak abban, hogy -ezen a szilaj fiun nem segithet már más, csak a házasság.</p> -<p>Pali idő multán szót is értett Falu Rozállal, akit ugyan igazság -szerint Vizhányó Rozálnak hívnak, de olyan szép volt, hogy ha nem -tanyán lakott volna, hanem falun, bizonyosan falulányának nevezték -volna a deli járásáért, gyönyörü szaváért, a homlokára bodorodó -hajáért. Mert olyan volt, mint az ünőszarvas.</p> -<p>Mikor Rozál bodor haját kerek kontyba fonyatta Pali, Pál lett -belőle. De más változás nem esett rajta. Nem tékozolt, de -italozott, a tenyere könnyen ökölbe szorult, a káromkodásairól -pedig azt mondta Teca néni, hogy:</p> -<p>– Azok olyan irtóztatóságok, hogy még aki hallgatja, az is -elkárhozik.</p> -<p>Még sem volt Pali egészen Pál.</p> -<p>Történt azután, hogy a többi néppel együtt káromkodó Pált is -megint csak fegyver alá kívánta a király, mert olyan sorsok -történtek, hogy vérben kell fürödni mindenkinek, aki katonának érzi -magát. Pali-Pál ment hát nagy hirtelenséggel, sok jó kedvvel, hogy -no most már törvényes legyen a bicskázás, vághatja ugy, ahogy -akarja – hát nem lehet <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> mondani, hogy ne vágta volna, mert -vágta, ameddig birta, de azután odafent a nagy várban sokadmagával -meglepték a torzonborz északiak, meglepték őket tökéletesen és -végkép, elvették tőle a nyeles bicskát is, Pali, mint fogoly -bandukolt hóval telefutt ázsiai pusztákon át valahova a -Szibériába.</p> -<p>Pali ott a nagy idegenségek havas pusztaságán Pál lett. Levele -ugy mondja: Szeretett kedves párom! Isten áldjon mög Rózsi, engöm -is áldjon mög az Isten. Az Isten áldja mög az olvasót is. Miháj -sógorral nem tudom, hogy mi lött, mert mellettem csapta fejbe a -srapnel. Szeretnék bötü lönni, hogy hozzád ezön a kártyán -eljuthassak. Ha valaha ebbül a Szibiriábul hazajutok, nem iszok, -nem káromkodok. Továbbá sürgönyözzél, hogy lássam a kezed -irását.</p> -<p>Az irgalmatlan nagy távolságokból éjjel-nappal suhanó vasuti -kocsikat haladtatnak hozzáértő masiniszták. Muszka masiniszta, -német masiniszta, magyar masiniszta füttet, gőzöltet, haladtat, -hogy Pál betüje Rozálhoz jusson. Utóbb a városi pusztázó lovas -katona kezébe jut a kártya, melyet előbb valamely tunguzból vagy -egyéb kutyaorru rokonból muszkává vedlett sógor vett át -utnakinditás végett, hogy azután megint egy Ázsiából szakadt -<span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span> magyar vér adja le a nyeregből Rozálék -tanyaudvarán.</p> -<p>Rozál olvassa:</p> -<p>– Szeretnék bötü lönni, hogy hozzád eljuthassak… nem iszok, nem -káromkodok… – fölséges Isten, mérhetetlenök az intézködéseid.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span></p> -<h2>Ócska puska a sarokban.</h2> -<p>Ócska, nehéz Werndl-puska áll a sarokban, rajta a panganét, a -régi vércsatornás kardszurony, amit abban az időben, mikor az -ilyenfajta puskák még Novibazárban szolgáltak, igen veszedelmes -fegyvernek tartottak. Azóta régen elfoglalta a helyét a bicskaforma -bajonét, mint a Werndlét a Mannlicher. Előbb jött a nyolcvannyolcas -modell, azután mindig ujabb, ahogy javitgattak a fegyvermérnökök -folyton rajta, mignem előállt a mostani fajtája, amely az öreg -Werndlhöz képest már nem is puska, hanem óragép.</p> -<p>Nem csoda, ha az ilyen finom fegyver mellett egyidőben a Werndlt -már nem is hivták semminek. A fegyverraktárak kidobták magukból, -mint fölösleges holmit. Majdnem ingyen került az ócskapiacra, két -forintért meg lehetett venni egy ilyen puskát a szuronyával meg a -szurony tokjával együtt. De még ugy sem igen kelt, pedig mindenfelé -árulták, még horvátországi faluban is láttam a kis boltban az eladó -holmik között. Lehet, <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> hogy akkor vittek is le belőle a -balkáni vidékekre. Ott még jó lehetett fegyvernek, itthon azonban -nem kellett már ilyen célokra. Kisvárosi fogadók vendégszobáiban -lehetett az öreg Werndllel találkozni, de ott az egykor félelmes -puska már ruhafogassá változott. Háromat-négyet pántokkal -összevasaltak olyanformán, hogy mint álló ruhafogas, mint -„Kleiderstock“ szolgálta a vendégszoba futó-vendégét.</p> -<p>Nem gondolt arra akkor még senki, hogy ekkora háboru is lehet a -világon, mint a mostani. Ugyan lehet, hogy valaki mégis gondolt rá, -mert egyszer csak megszünt a Werndl árusitása, aminthogy jó is volt -a háboru elején, hogy maradt még belőle a magazinokban. Az öreg -puska megszünt lenézett jószág lenni, megint felkerült a katonák -vállára, s a Kárpátokban, öreg népfölkelők kezében nem is egyszer -jutott neki dicsőséges szerep. Mert hiszen, ha nem is olyan óragép, -mint a Mannlicher, azért csak puska a puska. Nem is volt az olyan -rossz fegyver, mint a hire. Novibazárban még ezt használtuk, s csak -jobb volt, mint akár a lakosság ócska, hosszucsövü mordálya, akár a -török katonák Henry-Martini-féle puskája. Az is <span class= -"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> -hátultöltő volt ugyan, de nehéz és idomtalan jószág, gyakran -elromlott; volt eset rá, hogy a maguk kovácsa meg sem tudta -reparálni s a mi puskamüvesünk igazgatta helyre. Szóval csak -adassék tisztelet a régi asszonynak is (a katona abban az időben -odalent a feleségének hivta a puskát). Nekem is mondták már a -Werndlre, amint ott szomorkodik a sarokban a még régibb Wenzl -mellett, amely a hátultöltők ősapja volt:</p> -<p>– Ugyan minek tartod a szobában ezt a porfészkes hitvány -limlomot?</p> -<p>– Hagyjátok csak. Hagy beszélgessenek.</p> -<p>Mert azt ugy kell venni, hogy a két ócskaság néha beszélget -egymásnak s olykor beszélnek nekem is, régi, fiatal, játékos és -bohó katonaidőkről. Azonfölül a Werndl jóbarát, szükség esetében -nem hagyja el az embert. Azért volt a neve valamikor „asszony“, -hogy az urát el ne hagyja. Egyszer, már régen, a gyerekek még aprók -voltak, veszettkutya viszkolódott be az udvarba. Nagy aggodalommal -voltam vele, a gyerekek jöhetnek haza az iskolából, benyitják a -kaput, a kutya meg éppen ott van a kapualjban, bizonyosan belekap -abba, aki belép. Volt itthon fokos is, revolver is, de ha nem -találom el a pisztollyal, <span class="pagenum"><a name="Page_151" -id="Page_151">-151-</a></span> csak nekem ugrik és megpocskol. Két -rozoga vivókard lóg egy fogason, de azok életlenek, hegyük sincsen, -csak gyakorlatra valók voltak – mit csináljak hát ezzel a döggel? -Akkor jut az eszembe: nini, segit a Werndl ott az elfelejtett -sarokzugban. Annál nem kell tartani attól, hogy nem talál, -különösen ilyen közelségen. No, gyere elő, aki valamikor -katonakézben az emberölést szolgáltad, alacsonyodj le -kutyafegyverré. De a Werndl nem bánta ezt sem, nem tiltakozott és -nem ellenkezett, ellenben szolgált hiven. Fejen találta a kutyát, a -beteg jószág szó nélkül elnyult s megszabadult a kínjaitól nagy -hirtelenséggel. Másnap jöttek aztán a rendőrségi hivatalosak, hogy -tett-e valami kárt a kutya emberben vagy állatban, mert a vizsgálat -szerint már egészen meg volt veszedve.</p> -<p>Nem tett, hála Istennek, mert nem tehetett, mert segite a régi, -hü Werndl, amely oda volt rendelve a gondviselés által porfészeknek -a sarokba. Néha porfészek, néha beszélgető társ. Most megcsorbult -fájával, amelyen kardcsapások nyomai vannak, (ki tudja, kinek a -kezében lehetett akkor?) a régi déli élet emlékeit eleveniti föl. -Még azt sem csodálnám, ha örömében kivirágozna most, mikor a -fiatalok a büszke utódot, a Mannlichert megint <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> -bevitték oda, ahol a Lim lármás, dübörgő, tajtékos habja csattog a -sziklákon és szeliden ömlik bele a zöldvizü Zselaznica.</p> -<p>Megint ott vannak a fiuk, azon a különös tájékon, ahol egyfelől -még mindig látszanak az egykori hatalmas római állam nyomai, -másfelől pedig lakóhelye volt az emberi szegénységnek. Ahol, ha a -kenyerét megtörte a bennszülött, huzódott ki a kenyérnek nevezett -kovászformából a zabszalma. Ahol egy mienkfajta közkatonára irigy -csodálattal tekintett a szegénység, mint gazdag emberre, aki minden -nap hust eszik, akit finom és meleg ruhákban járat Fran Joszip, jó -fegyverrel ellát és csillogó aranypénzzel fizet. Ahol már tél -elején, az első hó lehullása idején, a nyár alkalmával békésen -járókelő patrulokat meg kellett kettőztetni, háromszoroztatni s még -jobban sokszorozni, hogy három ember helyett huszonnégy is járt – -azon egyszerü oknál fogva, hogy a hó elvitte a hegyközök putrijaiba -a nyomoruságot meg az éhezést s az emberek, egyebet nem tehetvén, -fölvették a sarokból a fegyvert s elmentek rabolni. Adjon az, -akinek többje van. S ha nem ád, hát ezért van a puska, a pisztoly, -a handzsár. Pedig tizennyolc krajcár volt egy tyuk, két hatos egy -liter szilvapálinka, forint egy birka bőröstül, <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> fütőfa -annyi van, hogy mindenki lehozhatja a hegyről, aki nem röstell érte -egy kis lovacskával fölmenni – amit egy ló a hátán le birt hozni, -annak is két hatos volt az ára, de az is csak azóta, mióta Fran -Joszip katonái ott voltak az aranyaikkal. Egy csésze feketekávé a -bennszülöttnek a kafánában egy krajcár. A falu főutcáján, a -csarsián, rudon vitte két ember az egydarabban sütött birkát, a -kutya meg a légy csapatosan ment meg repült utána, aki megkivánta, -azonnal hasitottak neki belőle egy jókora karajt bordástul: egy -karaj egy krajcár. Mint jókora dominókockák hevertek a piac földjén -a szőrös állati vadbőrök, amiknek az egykori gazdáját elejtette a -primitiv vadász az erdőkben, ezt fölkötötte madzaggal a bennszülött -a lábára a szőrivel befelé, viselte, amig le nem szakadt, egy -esztendőre való egy pár lábbeli három hatos, az olcsóság valósággal -dühöngött s mikor a hó leesett a völgyekbe, mert az ormokon ott -lakott nyáron is, kénytelenségből rabolni mentek a hegyköziek, akik -laknak ott valahol a mély „válék“ oldalán, vizmosások partján, a -rengetegek barlangjaiban, a fölöttünk élő hatalmas Isten legháta -mögött.</p> -<p>A Werndl beszél. Az ócska puskára való tekintet az emlékek egész -raját szabaditja <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> föl. Látom az elfogott rablókat, amint -a Lim szélén hosszu libasorban hajtják őket a török csendőrök -befelé Plevljébe a kádi elébe, a vasbékó a nyakukra van verve s a -lánc az egyik nyaktól a másikig huzódik. Köztük egy öreg, -nagyszakállu, ősz, turbános ember, az már nem bir gyalog menni a -sziklákon át, apró lovat adtak alá. Kis, bikaborju formáju lovat, -amelyre csikókorától kezdve rá van kötve egész életére a fanyereg, -ebben a nyeregben ül az öreg török, a vaskarika a nyakán s a karika -láncai leszolgálnak az előtte meg utána haladó rab nyakához. No, és -ezek még legalább élnek, bár ki tudja, miféle sors elé vándorolnak -a láncon. De látom azokat is, amelyek csak fejek és a testük -hiányzik. Akiket a nyomoruság ezen emberei közül a czaptiék -lelőttek a hegyek mélységei között s otthagyván a testet a -sasoknak, csak a lenyiszált fejet hozták elő karón, mint győzelmi -jelvényt s rendes szokás szerint a karót beletüzték az utca -földjébe a hivatalos ház előtt. Részben elrettentő példa gyanánt, -részben pedig, hogy a vásáros nép maga bizonyitja a fejről, hogy a -csendőrök éppen azt szedték le a nyakáról, akit kellett, nem pedig -valami ártatlant. Csakugyan különös világ volt s a különös világban -különös, régi <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span> élet, mintha az a mindössze hétnapi, a -pihenőkkel együtt kilencnapi mars, amit odáig tettünk, elmult -évszázadokba vetett volna bennünket. Vasut azon a tájon nem volt, -ma sincsen s tudja Isten, lesz-e valaha. Jóval lejjebb, -Mitrovicáig, már akkor is ki volt épitve a szalonikii vasutnak egy -szárnyvonala, de azóta sem jutott tovább, hogy valamikép a -szarajevóival kezet foghasson. Beszélték pedig, hogy sok kincs -volna a hegyek mélységében, hogy némelyik helyen kilátszik a hegy -oldalából a barnaszén. Egyes vidékek kopár sziklák, három-négy óra -hosszat el lehetett gyalogolni, anélkül, hogy nem hogy egy kunyhót, -hanem csak egy pásztort, vagy egy szemközt jövő vándort talált -volna az ember. Emberöltők előtt kiirtották már e hegyekről az -erdőt, a vihar meg az eső apránkint levitte róla a földet, uj erdőt -senki sem ültetett, igy kopárult el a vidék. Mig más helyeken -sötét, szinte ijesztő pompájában mutatkozott az őserdő. Ha hire -járt, hogy rablók tanyáznak benne, cserkészést rendezett ellenük a -mi katonaságunk, amit Streifungnak neveztek hivatalosan. A katonák -alig birtak előrehaladni benne, a Linnemann-ásó éles felével -szabdalták maguk előtt a mindenféle kuszónövényt. Ezekből az -erdőkből <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> hordta aztán lóháton le a völgybe a -szegény nép a fát, két hatosért egy fuvart.</p> -<p>De a huszkrajcárost nem mindenki vette el ebben az árban, hanem -csak tizennyolcban. Ha azonban ki volt lukasztva, megért husz -krajcárt. Mert akkor madzagon az asszonynép nyakába lehetett -akasztani.</p> -<p>A kocsit nem ismerték azon a tájon, az első rendes szekereket a -mi trénjeink huzatták oda, ugyan azok sem lóval dolgoztak, hanem -öszvérrel. Egyszer láttam csak, hogy hat ökör huzott elő valahonnan -a délibb vidékről valami szekérformát, a nyikorgó, recsegő, -sivalkodó rozoga alkotmány az egyfából való kerekeivel miben sem -különbözött a népvándorláskori kerekes alkotmánytól. Az eke, ahol a -vizpart mellett valamit lehetett szántani a földben, melyben több -volt a kavics, mint a föld: kétujjra szolgáló faág volt, az egyik -ága a huzó állathoz kötve, a másik ága helyettesitette az eke -vasát, a nagy faekén a vaspapucsot. Nem csoda, hogy nem ismerték a -kaszát, az ilyen szántásból való terméshez nem is volt szükséges. A -lejutásunk előtt csak pár évvel ismerték meg a gyufát, a nép valami -foszforos folyadékot hordott magánál kis üvegben, meg -fogpiszkálóforma faszilánkokat, ezt ütögette a foszforba: hol -<span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> meggyulladt, hol nem. De a jobbmódu -családoknál ismerték már a Döbereiner-féle taplógyujtó masinát is. -Innen szállt a hegyeken átal a sóhajtozó bakanóta: Mikor megyek -hazafelé, szép Magyarország felé?</p> -<p>Aki legkisebb időt töltött is ott, az is lent volt egy -esztendeig, de a társaság egyharmada két évet, másik harmada hármat -szolgált ott. De a honvágyon kivül, amely külföldön a magyaron igen -elhatalmasodik, más baja nem igen volt a népnek. A közember -fizetése a háromszorosa volt az itthoninak, de mert aranyban járt -ki, az elváltási ázsiónál fogva majdnem a négyszerese is. Négy -forint öt krajcárban kapott egy aranyat a katona, s a török (azaz, -hogy a legnagyobb részük mohamedánná vált szláv) elváltotta négy -forint nyolcvanötbe. Ha lejjebb ment az ázsió, a katonák háborus -hireket kezdtek terjeszteni a csarsiában, akkor fölment az arany -ára öt forintra is. Itt is állt az az igazság, hogy kevés -tudománnyal kormányozzák a világot. Azután minden extramunkáért -külön fizetést adtak, akár útcsinálás, akár kidőlt telegráfkaró -fölállitása, akár pedig a naponkinti patrulszolgálat volt is az. Jó -meleg ruhák, elegendő étel (a nagy olcsóságnál fogva nehéz volt az -ételpénzt elkölteni), ingyen kidukált <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> a bor, -a dohány, a teához való „fü“, cukor meg rum. Nem csoda, hogy az -eljövetel után, mikor a hazatérés örömein átesett a katona, igy -sóhajtott föl: négykézláb is visszamönnék. Mert ténydolog, hogy a -lentvaló „vendég“ nem hazulról kért pénzt, ha takarékos volt, hanem -még ő küldött haza. Volt egy káplárunk a századnál, aki ott tanult -meg irni-olvasni, igy is lett altiszt, annak itthon balkézről való -felesége volt két gyerekkel, a derék ember odalentről küldte föl az -asszonynak a gyerekek részére a kiscsizmákra valót.</p> -<p>De volt eset rá, hogy nem kereshetett a vendég, mert megállt a -patruljárás. Mikor hullani kezdtek a nagy havak az égből, -lecsusztak a sziklákról és betöltötték a völgyeket. Most is lehet -hallani mellmagasságig, meg derékig érő havakról, de az itthonvaló -emberek ezt rendszerint olyan tulzott beszédnek veszik, mint mikor -valaki azt panaszolja, hogy az utcán „térdig ér“ a sár. Pedig -csakugyan voltak ott derékig érő havak. Nem talán mérföldek -hosszán, hanem hiszen elég abból egy kilométer is, ha egyszer nem -lehet rajta keresztülmenni. Akkor aztán megállott minden. Se -patrul, se rabló, se posta, se gyakorlat, se semmi, csak egyedül a -mindenek fölött való szent szolgálat állott éjjel-nappal -<span class="pagenum"><a name="Page_159" id= -"Page_159">-159-</a></span> a hideg őrségeken. Ilyenkor megbujt a -lapos barákban a kemence mellett a vendég, szállt a nóta hazafelé, -egyébként pedig minden aludt, mintha megfagyott volna a világ, a -Werndlek álmosan lógtak a fafogason s a trombitás az inge gelebibe -tartogatta a kürt rézfuvóját, mert máskülönben befagyott.</p> -<p>Az. De azután tavasszal a hó észrevétlenül elveszett, mint ahogy -észrevétlenül vesz el a kis kácsa tollából a sárga szin, a napsugár -egyre hosszabb ideig tartózkodott a mély völgyekben, virágoztak a -szilvafák, fehér ruhában kiabált a dsámia tornyáról a török harang, -melynek az a sajátsága, hogy lejár a toronyból aludni, a török -katonatestvérek kivasalták a rézhengereken az irgalmatlan nagy -piros sipkákat s a mi bakánk leakasztotta a szegről a Werndlt, -mondván neki: gyere asszony szolgálatba…</p> -<p>Napról-napra jobban elmosódó emlékek ezek.</p> -<p>Ha nem az öreg Werndl beszélne a sarokból, ugy tetszene, hogy a -fele sem igaz ennek. Hát hiszen való, hogy régen is volt ez. Azóta -a közös ármádiás apa helyett a fiu vezeti a honvéd magyar fegyverét -a balkáni tájakon… az öreg Werndl csak csöndesen szutyog a -sarokban…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span></p> -<h2>István a nótájára talál.</h2> -<p>Mi üthetett a pontos, rendes, szorgalmas öreg Istvánba, hogy bár -hétköznap van, hogy bár még korán van, éppen csak hogy -meggyujtották a lámpát s máris meglódult? Még pedig egész -alkalmasan „meg van lódulva.“ Csak ugy a hétköznapló munkásruhában, -amilyen a külvárosi kisgazdához illik a dolog közben, járja a -bormérőket, mindenütt leszalajtván két-három deci borocskát. Hogy -mi ütött az István bácsihoz, az éppen ugy nem tudható, mint a -babilóniai torony magassága, mert nem beszél róla, de nyilvánvaló, -hogy valami hirtelen öröm érhette ebben a szomorusággal oly igen -nagyon ellátott világban. Máskülönben nem ment volna el -korcsmaajtónyitogatónak a nagy tehénbőrcsizmákban, a még nagyobbnak -tetsző ócska hegyes sapkában, amit azonban ezuttal nem huzott le a -fülére, mint kint a szántáson, ellenben föltolt a feje tetejire, -mondván: Ihajla, möggyütt a régi kedvem.</p> -<p>István tánchoz késziti magát, a két kezét a <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> -derekára teszi és illeg a szoba közepén. Hej – mondja – itt elég -férhetős hely van.</p> -<p>No, ez igaz, ha más semmi egyéb sem igaz is. Drága a bor, az -embereknek meg a fiatalja egyre jobban megy elfele, jóformán üresen -maradna a szoba, ha István nem billegne benne. Az öreg az egyik -lábát előreteszi, ami természetes is, mert mind a két lábát nem -teheti egyszerre előre. Mondják, hogy ezt csak az öreg Kájblinger -timár próbálta egyszer, amikor két lábbal akarta megrugni a kutyát, -de neki sem sikerült, mert hanyatt esett, pedig tanult ember volt, -céhbeli timár volt (ugyan a tabakosságot is üzte). István hát a -ballábát előreteszi, a sarkára s igy billegtetvén jobbra-balra a -lábafejét: nézi. Azután megint a jobblábát teszi előre és annak a -fejét járatja. A másik lábát térdben behajtja, hogy olyanforma, -mintha mindjárt ugrani akarna, mint az oláhos táncban. De nem, -István ezt nem teszi, hanem kiegyenesedik, sarkhoz a patkós -csizmával s azután lassan, de büszkén, emelt fejjel megforog maga -körül, hogy mindenki láthassa szemtől-szembe is. Ilyen az öreg -ember tánca, nem nagy megerőltetés kell hozzá, de nem is fárad el -bele István, hanem járja nyugalmasan, kedvére. <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span></p> -<p>– Hej – mondja –, hogy nincsen ilyenkor itten egy kocsiderék -cigány.</p> -<p>– Nem lönne sok, István bácsi? – kérdezi a korcsmárosné. – Kettő -nem lönne elég?</p> -<p>– No – mondja István kegyes jóváhagyással –, hát annyi is elég -lönne.</p> -<p>– Azért mondom – szól az asszony –, mert éppen jön kettő.</p> -<p>Csakugyan, óvakodik be az ajtón két szakállas öreg ember, az -egyiknek valami hosszu barnaság van a kezében. Nézi őket István, de -nem igen jól lát már, időbe kerül, mig megállapitja, hogy mit -bolondéroznak ővele, mikor ezek nem cigányok, hanem zsidók. Ez a -Salamon ócskazsidó, amaz meg a Jakab ócskazsidó.</p> -<p>– No, hogy van kend, István bácsi? – kérdezi Salamon.</p> -<p>– Virágjában – feleli István –, mint a paszuly. Hát te hogy -vagy, Salamon öcsém? Hát hiszen azt mondták itten, hogy cigányok -vagytok, pedig nem azok vagytok. No, de hát az se baj, mert látom, -hogy hermónika van a Jakabnál. A Jakab majd hermónikáz evvel a -micsodával e!</p> -<p>István kap a harmónika után, de Jakab elháritja a kezét. Nem -harmónika az, hanem <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> barna papirosban egy csomó skatulya, -azokban harisnyák: vögyön kend, István. – Hát – mondja -méltatlankodva István – az öregapám sem viselt ilyen asszonynak -való holmit. Még mit nem akarnátok? Csuffá akartok tönni? Nézd -csak. Ha már nem vagytok cigányok, legalább hoztatok volna -hermónikát!</p> -<p>István már nem billeg. Búsan áll a szoba közepén.</p> -<p>– Jaj – neveti Salamon –, az nem olyan nagy baj, mint amilyennek -látszik. Nem köll a mulatáshoz harmónika. Majd danolunk.</p> -<p>– Üm! – üti föl a fejét István –, tudtok is ti danolni.</p> -<p>– Hát kend tán tud?</p> -<p>István mérges.</p> -<p>– Én – mondja – én? Hogy löhet ilyen beszédet tönni? Én már öreg -vagyok. Én már csak fütyürészni tudok. No – teszi hozzá -engedékenyebben – tik is öregök vagytok, de mégis fiatalabbak -vagytok. Nektök még kellene tudni. Köllene tudni, értitök?</p> -<p>Salamon kérdezi:</p> -<p>– Hát aztán nem tudunk?</p> -<p>– Nem hát – fakad ki István. – Ha tudtok is, akkor is csak -valami fincum-fáncum uj nótát tudtok. Az nem ér sömmit. Mert az uj -nótának nincsen érdeme… Az uj nótát <span class="pagenum"><a name= -"Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> nem hivják sömminek. Az -csak olyan sömmirevalóság. A régi nóta… az más beszéd… a régi nóta, -az nóta.</p> -<p>Miután István ugy érzi, hogy igazságot mondott, szigoru -egyenességben áll Salamonék előtt.</p> -<p>Jakab maga elé huzza az asztalra a harmónikás miegymást, hogy -István valahogy le ne verje. Mert István már hadonász és el van -keseredve azon, hogy az ujfajta nótáknak nincsen semmi érdeme. Nóta -tekintetében el van már hagyatva tökéletesen ez a világ. Szomoru az -ilyesmi. Ki gondolt valaha, régente erre, a mi fiatal korunkban, -Salamon?</p> -<p>Jakab barikádja mögül megszólal a nóta: Tudom, hogy a rózsám -nagyon szegény, azért löttem én is juhászlegény.</p> -<p>István megütődve ereszti le a kezét. Azután ahogy azon a kis -létrán, amihez ez a nóta szerkesztve van, Jakab mély hangja jár-kel -föl-alá, akként jár-kel Istvánnak a keze is a levegőben. A -meghatott István szerelmetes csókot nyom Jakab homlokára, -mondván:</p> -<p>– Ez már más. Ez nóta, Jakab testvér. Mert ehhöz képzelöm és -érzelöm szükségöltetik.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<h2>A sas utja.</h2> -<p>Egy barátom a háboru előtt Oroszországban járt a feleségével. -Szent-Péterváron lévén, megnézték a Eremitage-t. Egy nagy teremben -diadalmi jelvények vannak fölhalmozva. Zászlók, amiket az orosz -hadsereg itt vagy amott elvett az ellenségtől. Egy helyen, egy -csomóban magyar negyvennyolcas honvédségi zászlók. Az asszonynak -könny szökik a szemébe, ahogy ezeket a magyar jelvényeket nézi s -egy zászlónak selymét szeliden megsimitja. A teremőr azonnal ott -van a szokásos figyelmeztetéssel, hogy a kiállitott tárgyakhoz nem -szabad nyulni. A férj mentegetőzésül mondja:</p> -<p>– Vengerszka. (Magyar asszony.)</p> -<p>A muszka megértőleg bólint, hogy nono, az más. Ha vengerszka, -akkor szabad megsimogatni a magyar zászlót.</p> -<p>… Ma már nem igen lehet zászlókat elrakni diadalmi emlék -gyanánt, mert nincsenek a hadak utjában. Fogalomul megmarad, de már -nem gyüjtőeszköz. Julius Caesar idején, ha ingadozott a légió -falanksza, a légió <span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> jelvényét a katona az ellenség közepébe -hajitotta s a légió utána ment. Azóta elmult ez a hadi világ, a -zászlóval nem lehet a föld alá bujni s onnan verekedni. Hanem azért -másféle jelvények akadnak még.</p> -<p>Mint teszem azt, mikor Breszt-Litovszk várát épitették -Lengyelországban, a grodnói kormányzóságban az oroszok, a -fővárosnak a főkapujára fölakasztották a hatalmas nagy cári cimert. -A külső erődök is kaptak belőle, de a fővár nagykapujára jutott a -legnagyobb. Aki arra járt, láthatta. Hatalmas kétfejü sas, dusan -aranyozva, a sasfejeken korona, a szájukból fenyegető piros -lángnyelvek nyulnak elő, a kétfejü madár feje fölött a minden -oroszok cárjának koronája, a hasában a szentgyörgyös cimer, a -szárnyaiban a többi. Belőlrül kivert, dombormüvü, trébelt munka. Az -egyik karmában a kard, a másikban a cári jogar. Véres -lángnyelveivel, csillogó, fényes aranyosságával kiáltozva -jelképezte, hogy ez a vár bevehetetlen, mert megvédi a hatalmas -cári sas.</p> -<p>Azután egyszer szóltak az ágyúk Breszt-Litovszk megvíhatatlan -falai előtt s a tüzér gunyja volt-e, vagy véletlenség, de ugy van, -hogy a srapnelszilánkok lesodorták a büszke <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> sasról -az orosz császári koronát, azután pedig kiverték a karmából a -jogart. Hogy ahol nincs jog, ott ne legyen a heraldikai állat -karmában jogar. Azután egy golyó lesöpörte a várfalról az -aranysast, leesett, Litovszk meg elesett.</p> -<p>A büszke sas hevert a földön, félszárnyát meg is pörzsölte a -láng. Arra megy bizonyos Stefan Meyer nevezetü közkatona s -nézi.</p> -<p>Ugy gondolja magában, hogy ezt a sast ő hazaviszi. Próbálja -emelni, biz az nehéz, mert majd méteres. Mindegy no, Stefan -Meyernek ugyanis trombitáltak, hogy a csapata onnan máshova megy, -Meyer ugy vélte, hogy mert már itt elvégezték a dolgot, hát -valószinüleg megint a francia fronton lesz foglalkozás, hát elviszi -a kőfalról lehervadt sasmadarat a németek országába. Drótokat és -madzagokat kötözött a sasra és vitte magával. A földön hevert nagy -megalázottságában, a senkié sem volt, vihette.</p> -<p>Meyert aztán vitte a vasut a sassal. A vasut átment Galicián, -bekanyarodott Magyarországba, Meyer gondolkozva kérdezte önmagától, -hogy hova megyünk hát és a sas is alighanem gondolkozott afelől: -hát hova cipel engem ez a német? A vasut bekanyarodott <span class= -"pagenum"><a name="Page_168" id="Page_168">-168-</a></span> a -magyar alföldi tájak felé, leért Szegedig, itt Meyernek tudomására -jutott, hogy Szerbia ellen mennek, hát most már ő a szerbeknek -vigye el a muszka sast? Oda nem viszi. De eldobni nem lehet ezt a -sok aranyosságot, ha már eddig törte a vállát. Itt azután -találkozik egy negyvenhatos katonával, az megvette tőle, gondolván, -hogy majd ha vége lesz a háborunak, fölakasztja otthon a tiszta -szobába emlékül. De azután, hogy a háboru sokáig tart, emennek a -katonának is elfogyott a pénze és a bresztlitovszki büszke cimert -eladta a muzeumnak.</p> -<p>No, alighanem ez sem gondolta volna valaha, hogy még idejut. -Mikor nagy parádék és ágyudörgések között fölrakták a falra. De itt -van. Ha majd, idők multával erre jár a feleségével valamely -szürkeszemü északi idegen, az asszonynak majd ezt is szabad lesz -megsimogatnia. Mint a magyar asszonynak amazt a magyar zászlót ott -az Eremitageban.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span></p> -<h2>„Őrmestör ur!“</h2> -<p>Külső kocsi áll a Vanélia-téren. A kocsin ül egy magyar, jó -széles ember, még szélesebb abban a subában, amibe beletakarta -magát, a hoszu sipka is jól bele van huzva a fejébe, a magyarból -ilyen állapotában nem igen látszik ki más, mint az orra, a bajusza, -meg a pipája, de az sem ég, mert köd van és ködben nem szokás -pipálni, mivelhogy nem látszik a füstje. Szép azonban a kocsin a -vasalás, virágos, karikábahajló, szép vassugarak, mint folyondárok -veszik körül az oldalcserényt, hogy szinte játéknak tetszik az -egész, pedig ezek a cifraságok tartják össze a kocsi foglalatját: -ez szép munka, ezt alighanem dorozsmai kovács csinálta, mert ahhoz -fogható kocsikovács nincsen, mint a dorozsmai. Nézdegélem a kocsit, -a magyar eleinte nem szól semmit, azután azt mondja csendesen, csak -ugy maga elé:</p> -<p>Őrmester ur, adjon Isten.</p> -<p>Nézek föl rá, azonban annyira bele van bujva az állati bőrökbe, -hogy erről ugyan nem lehet tudni, hogy kiféle volna. Ezt kérdezni -<span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> kellene, de nem szabad, mert az nem -illik. Sértődésekre vezetne, annak szolgálhatna okául, hogy „ű“ vél -én rám, én pedig nem vélek „ű rá“. Továbbá, ha már igy szólitott, -akkor bizonyos, hogy koma, régi testvér, mondom hát:</p> -<p>– Adjon Isten magának is, komám. Hát mire végzi?</p> -<p>– Nono – mondja az ember a subából –, most már majd mink is -tanálkozunk.</p> -<p>– Tanálkozunk? Hát hiszen most is tanálkoztunk, komám.</p> -<p>– Nono – véli megint a bőrökből az ember –, de majd nem itt, -hanem odabent.</p> -<p>– Hol?</p> -<p>– Hát ahun majd fölőtözünk.</p> -<p>– Hát hiszen most is föl vagyunk öltözve, komám. Maga még -jobban, mint én.</p> -<p>Az ember még mindig egy árva mozdulatot sem csinál, ugy ül a -lóhajtó-ülésben, mint a szobor.</p> -<p>– Nono – mondja –, majd ha a kaszárnyába őtözünk föl. Mikor majd -elmönyünk.</p> -<p>Jaj, hát igy. Hát ez más. Azonban mondom, hogy a szó ne -egyezzen, ellenvetésül:</p> -<p>– Mögyünk… dehogy mögyünk. Köllenek is már az ilyen penészös vén -csontok. Minek lönnénk mink már jók, talán kránfutternek. -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span></p> -<p>A suba most lassan megmozdul. A hó, ami a vállára esett, lassan -lehull róla. Két kar nyulik ki alóla. Az egyik kiveszi a magyar -fejéből a pipát és eltartja maga elől. A másik kar széles, legyintő -mozdulatot csinál a kocsi balkereke felé. Le van ezzel intve -tökéletesen ez az egész mostani világ.</p> -<p>– Nono – mondja megint az ember –, hát nem látja, hogy ezök a -fiatalok mán tizenhat hónap úta viszkolódnak, aztán nem birnak -röndöt csinálni? Hát csak be köll nekünk is öltözni, hogy segitsünk -röndöt csinálni.</p> -<p>No, hát ez más. Igy már érthető a beszéd, amely a szőrös bőrök -közül elődúródik. Ha már ugy áll a világ, hogy ez a sok fiatal nem -tud röndöt csinálni, hát akkor csak bele kell öltözködni az -angyalbőrbe. Miért ne, mikor a koma is mondja a subából. A komák, a -vén csatárok, a szentséges hős és borzasztó módon penészes agg -csontok – ha csak valami tulfájdalmas szaggatások nincsenek bennük -– mind csak ugy gondolkoznak, hogy be kell öltözködni megint, a -fiatalok segitésére, mert az öregek nélkül „nem mén szálába a -dolog“. Csak éppen hogy a balszemével kacsintson egyet ezekre a -rettentő vén szentségekre az öreg ur, azután mindjárt meglódul -minden, <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> fiatalok segitségére, ország -használatára, rég letett fegyvereknek ujból való viseletére.</p> -<p>– Hát akkor mögyünk, komám?</p> -<p>– Nono, – mondja a szó a kocsiról a subából. – Mögyünk. Majd -tanálkozunk a fölőtözködésnél.</p> -<p>Hát jól van. Csak a balszemével egyet kacsintson az öreg ur…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span></p> -<h2>A kraszniki csata.</h2> -<p>Pihenőre itthon levő öreg katonák beszélgetnek egy-egy üveg sör -mellett. A pihenő abban áll, hogy egy kicsit hazajöttek a -harctérről s most foglyokat őriznek. Ahhoz képest, ami ott van, -pihenőszámba megy az ilyesmi is. Vén trénkatonák meg azért vannak -itthon, hogy kocsikat, szekereket szedjenek rendbe, fessenek, -mázoljanak, javitgassanak, ezeknek meg ez a pihenő. Azután vannak -egészen fiatalok is itthon, akik még csak majd ezután mennek el -háborus világot látni, öreg altisztek jöttek haza a tanitásukra, -mint már ez a háboruban szokás. Estefelé aztán munka után, a -sokféle katona összekeveredik a kisvendéglő asztalai körül, pohár -bort inni, falubelivel találkozni. Hirt hallani attól, aki -szabadságról jött, üzenetet küldeni azzal, aki szabadságra megy és -megosztani egymással a hazulról jött elemózsiát, mint háboruban -szokás.</p> -<p>Azután, ahol ennyi katona együtt van, ott hamarosan felüti fejét -az üzlet, mert a háboruban ez is szokás. Felkeresi a sok embert a -kinálat a bakancsfüzőzsinórtól kezdve <span class= -"pagenum"><a name="Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> a -nyolcadcédulás osztálysorsjátékig. Háborus verseket kinálnak, sapka -mellé való diszitéseket, nyakbavaló pénzt, noteszt és -levelezőlapot, szép képeset. A másik üzletes fotografust ajánl, a -harmadik a fotografus mellé olyan mestert, aki a fényképet -hihetetlen olcsón üveg alá rámázza, de hátulról még be is -ragasztja, hogy nem megy bele a por.</p> -<p>– No az okos dolog – véli egy katona – ha a por legalább a -fényképünkbe nem mén bele. Mert mibelénk ugyis mönt elég tavaly -nyáron a Szerbiába.</p> -<p>Ilyen tréfás megjegyzések hallhatók. A pucpomádét kinevetik, -hogy hát még mit nem, majd még a gombot is pucoljuk. Régi világbeli -katonaság volt az, amikor még a gombot is olyan fényesre pucolták, -hogy a légymadár is lecsuszott róla. Az osztálysorsjátékost -biztatják, hogy bizonyosan vesznek tőle, de majd csak akkor hozza -elő a cédulát, ha már nyert.</p> -<p>– Hát csak nem vagyok bolond, akkor eladni – mondja a mozgó -kereskedő – amikor már nyert.</p> -<p>– Hát mink mög – mondják a katonák – nem vagyunk bolondok addig -mögvönni, amig még nem nyert.</p> -<p>Igy évődnek. Egy ember azt kérdezi, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> a -fényképen rajta lesz-e a füléből az a darab is, ami valahol a -Balkánon „levickolódott róla.“ A fotografusi ügynök igéri, hogy -akár kétakkorát is csinálnak hozzá. Akkor jön egy kalapos -kisasszony, szép háborus képeket árul. Nagyon szép képek, tanácsos -mindenkinek venni belőlük egyet emlékül, hogy otthon is legyen és -nagyon szépen, olcsón rámázzák a Karika-utcában.</p> -<p>A kisasszony nagy táblához viszi a képeket, az egyik kezével a -vállára támasztja a táblát, a másik kezével pergeti a képeket. -Huszonöt-harminc év előtt félosztrák-félolasz mosolygós, -nagyszakállu krajnaiak hordozták igy az olajnyomásu képeket, azután -az elmult és megint feltámadt a szokása, mert a háboru mindent -feltámaszt, csak az elesetteket nem birja feltámasztani.</p> -<p>Mondja a kisasszony az öreg vendéglősnek:</p> -<p>– Itt egy szép Ferenc József és egy szép Vilmos, vegye meg, -bácsi, ez nagyon izléses most a vendéglőkben.</p> -<p>A bácsi mutat a falra.</p> -<p>– Ott vannak már régön. A király már nagyon régön, a Vilmos mög -mindjárt azóta, hogy a háboru kiütött… Ugyan mán az is régön volt… -<span class="pagenum"><a name="Page_176" id= -"Page_176">-176-</a></span></p> -<p>Mondják fejbólintva az öreg katonák:</p> -<p>– Bizon régön kezdtük mög a táncot. Némely részünk már el is -felejti, hogy civil volt valaha.</p> -<p>A kalapos kisasszony szokva van már a beszédekhez, csak pergeti -tovább a képeket. Ez a Belgrád ostroma, ez a valjevói ütközet, ez -Szendrő várának diadalmas védelme… ez a kraszniki csata…</p> -<p>Egy őrmester beleszól:</p> -<p>– Nézzük.</p> -<p>– Tessék – nyujtja át a kisasszony – ez a valóságos kraszniki -csata.</p> -<p>A katona kissé eltartva magától a képet, nézi.</p> -<p>– Hát – mondja – hát… tudom is én. Ilyenforma volt. De mindön -csata ilyenforma. Nézze már maga is, Mihály.</p> -<p>Nyujtja a képet egy öreg közkatonának. Az is nézi, nézi. Billent -féloldalt a fejével.</p> -<p>– Ilyenforma is löhetött. Ki ért rá akkor széjjelnézni? Csata: -csata.</p> -<p>A kisasszony kérdezi:</p> -<p>– A vitéz ur ott volt?</p> -<p>– Hát – mondja az ember.</p> -<p>– Akkor – folytatja a kisasszony – ez nagyon szép kép a családi -szobában, örök emlékül. Ezt tessék megvenni, igen ajánlom. -<span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> Szép kép és müvészi kivitelben, -kérem.</p> -<p>Az öreg katona visszaadja a képet, mondván:</p> -<p>– Nem vöszöm én, kéröm. Elég volt azokat egyször látni, nemhogy -még a szoba falára is fölakgassam.</p> -<p>Azután elmosolyodva teszi hozzá:</p> -<p>– Hanem tudja, ha majd azt a képet áruli, amelyikön a kirájok -mög a császárok mind szerbuszolnak egymással… aztat a képet majd -mögvöszöm.</p> -<p>– Akkor – mondja elszomorodva a kisasszony – sokáig kell nekem -várni arra, amig én magával üzletet csinálok.</p> -<p>A katonák az asztalra könyökölve, szótalanul nézik az -asztalt.</p> -<p>Azután egy ember már nem állhatja meg, de elsóhajtja a -mondást:</p> -<p>– Csak félóra hosszáig löhetnék én guta…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span></p> -<h2>Esti ima.</h2> -<p>Erre mifelénk nincsenek afféle nagy fogolytáborok, mint -Ostffyasszonyfán s más egyebütt, csak ugy magánházaknál vannak -elszállásolva a foglyok a külvárosokban, némely helyen tiz, a másik -helyen harminc, vagy ötven, aszerint, amennyi hely van egy-egy -háznál. Onnan járnak azután dologra, kiki olyan dologra, amihez -ért. Öreg népfelkelő katonák őrzik őket. Ez elég jó beosztásnak -látszik. Az is jó, hogy bizonyos munkákhoz van munkaerő, a -foglyoknak is jó, hogy nem tépelődnek egész nap a fogságukban a -sorsuk felett, hanem amellett még pénzt is keresnek és a pénzből -telik egy kis dohányra, egy-egy üvegecske sörre, amit az asszonyok -a kvártélyra visznek nekik.</p> -<p>A mi foglyaink is vannak ilyen elhelyezési rendben Szibériában. -Irta már haza magyar fogoly katona onnan, hogy a gazdájának két -ünneplő ruhája van és az egyiket őrá adja, amikor vasárnap templom -után egy kis elbeszélgetés szempontjából együtt a kocsmába -mennek.</p> -<p>S beszélhet bárki bármit, az orosz földmüvelő és a magyar -földmüvelő megérti egymást. <span class="pagenum"><a name= -"Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> Ezek az oroszok a -tevés-vevésükben kissé lassubbak ugyan, mint a magyar, de jó -emberek, becsületesek és istenfélők.</p> -<p>Mostanában nagy melegek járnak erre lefelé. Tegnap a hőmérőt -bevittem a napról, mert attól tartottam, hogy szétrobbantja az -üvegjét a kéneső, mert már negyvenkilenc fokon állott Celsius ur -számitása szerint. Ilyen meleg napokon, ha kisded kvártélyára a -dologból hazatér az orosz, mind leveti a kabátját, ilyenkor lehet -látni, hogy egyiküknek a nyaka sincsen anélkül, hogy ne volna -ráakasztva madzagon egy szent György, vagy egy Krisztus, vagy a -csensztohovói fekete Mária, aki a mi alsóvárosi templomi nevezetes -fekete Máriánkkal azonos.</p> -<p>Más a kozák, meg a szibirják név alatt emlitett mindenféle -ázsiai félvad népség, ezeket az európai orosz paraszt nem tartja -magával egyenlőknek.</p> -<p>– Rablók azok – mondja felőlük megvetőleg –, nem katonák. Nem -igazi oroszok…</p> -<p>Közébük van azonban csapva egy-egy csapat olasz is. Ezekkel -nincsenek sehogy sem. A szerbeket sem tulságosan kedvelik, de az -olaszokkal meg éppen nincsenek kibékülve. A déli heves -temperamentum sehogy sem fér össze az ő nyugodtságukkal. Az olasz -lármás, <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> verekedő, ideges, ha kártyát keríthet, -kártyázik.</p> -<p>Ez a kártyázás olyan rabszokás. Nálunk is van a muzeumban őrzés -alatt olyan rabkártya-pakli, amit a Ráday-korszakban az egész -Alföldről összeszedett betyárok a tulajdon kicsorgatott vérükkel -festettek kártyává. Hogy melyik a zöld tizes, melyik a piros disznó -és melyik a makk csikó. Vagyis hogy a makk király, de a király neve -abban az időben még olyan tiszteletben részesült, hogy a kártyában -nem emlegették.</p> -<p>Az olasz hát kártyázik, ha van mivel. Ha nincsen, akkor krajcárt -gurigál deszkáról. Vagy falhozverőcskét játszik. Ha egyikhez -sincsen alkalom, akkor az ismeretes nápolyi ujjfelmutatással -próbálkozik. Aki azután nyer, az nevet, aki veszit, az -mondhatatlanul mérges. Ugrál, kiabál, hadonáz, toporzékol, lekapja -a sapkáját a fejéről, beleköp, a sapkát ledobja a földre s -összetapossa. Közben hangzik a korpo di Bakkó, a maledetta, a -szanta Mária meg mi egyéb, – az oroszok mindezt, mint előttük -érthetetlen dolgot, csendesen nézik.</p> -<p>Esti hét órakor katonai őrségeinken tisztelgést kiált az őr. Az -őrség fegyverbe lép. A trombitás kürtszavaink egyik legszebbikét -<span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span> fujja:… és az Ur angyala üdvözlé -Máriát… Az őrségkáplár fejvetést és szijszalajtást vezényel a Mária -nő tiszteletére küldött angyal felé.</p> -<p>Az olasz veszekszik tovább, az orosz is hallgat. Nem ismerik ezt -a jelzést. Semmi közük hozzá.</p> -<p>Mikor az esti kilenc óra elkövetkezik, az őrség embere a -különböző kaszárnyákban ujból fegyverbe hivja a népeket. Az őrség -fegyverbe áll. A dudás a szájához teszi a kürtjét. Száll a -réztrombitából az érchang, a takarodó: hátra, csak csendesen -hátra…</p> -<p>Az orosz koponyákról nagy hirtelenséggel lekerülnek a sapkák… -Keresztet vetnek magukra az emberek. Egy orosz el kezdi mondani a -bus egyházi éneket. A többiek belevágnak. Három hangon énekelnek. -Ötven ember énekel. Hangjuk végigmegy az utcasoron s ahány házban -van orosz, ott a sipka levevődik, a kereszt feltevődik, még ezek a -semmirevaló olaszok is elhallgatnak az örökös lármájukkal, az öreg -népfelkelő őrkatona pedig, a balkezére vetvén a puskát, a sapkáját -leveszi a fejéről a felettünk élő és egyedül hatalmas úr -tiszteletére, mondván:</p> -<p>– Miatyánk, Isten, a hadban levő fiaimat áldó kezeddel óvd!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<h2>Alku a szülével.</h2> -<p>A városi ember, ha be akar valamit hozni a muzeumba, leginkább a -vasárnap délelőttjét választja ki erre a célra. Ha egész héten nem -is volt a belső városban (a palánki részen, mint mondják az -öregek), vasárnap csak bemegy, hogy a piacon találkozzon az -alsóvárosi sógorral, továbbá, hogy megnézze a vizet. Kimegy a -partra, megnézi a Tiszát és látván, hogy most is ott van, ahol -ezeknek előtte, megnyugszik benne. S ha már ott van a parton, -bemegy a muzeumba is s amit be akar adni, magával viszi.</p> -<p>A tanyai embernek pedig erre a célra a hetivásáros nap az -alkalmas, mert vasárnap nem szokás bejárni, az országos vásárt -kivéve, akkor meg egyéb dolguk is van, mint a muzeumban időzni. A -szüle tehát, aki most ime szombaton déltájban benyitja az ajtót, -feltétlenül tanyai. Kendő van a kezében, a kendő sarkán csomó: -bizonyosan hoz valamit. Valami régiséget, amit a földben leltek, -amiről az ásó vagy az eke vasa leforditotta a homokot, mást nem -igen lehet behozni a külső világból. <span class="pagenum"><a name= -"Page_183" id="Page_183">-183-</a></span></p> -<p>– Adjon az Isten jó napot – mondja a szüle.</p> -<p>– Adjon Isten. Üljön le szülém.</p> -<p>– Köszönöm a szivességit – huzódozik – nem vagyok arra -méltó.</p> -<p>– Már miért ne?</p> -<p>– Nono… Csak ugy. Aztán ültem is a kocsin öleget. Mert mink arra -a Madarász-tó felé vagyunk. Talán maga tudja is azt, hogy az merre -van.</p> -<p>– Hát. Ahol a Géczy tanitó szokott tanitani a fás-iskolában.</p> -<p>– Az az – hagyja rá a szüle s most már több bizodalommal van, -mert hiszen látható, hogy ilyenformán ismerősök vagyunk. – Kérdezze -már, hogy mért gyüttem?</p> -<p>– Majd megmondja.</p> -<p>Ez a szokásos előljáró beszéd. Utána a szüle kibontja a kendő -egyik csücskét. Pénz van benne, ezüstpénz, régi.</p> -<p>– Nézze már mög, hogy mi ez? Maga bizonyosan jobban tudja.</p> -<p>– Ez régi pénz, szülém. Egy régi királynak volt a pénze.</p> -<p>– Nono – hagyja rá a szüle. – Mindig ezek szokták veretni.</p> -<p>A szüle most már leül, de előbb gyanus tekintetet vet a székre, -melyet a bentvaló <span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span> cifra beszéd fotelnek, a kintvaló -egyszerü beszéd párnás-széknek mond.</p> -<p>– Arra volnék én most már kiváncsi – mondja –, hogy ér-e ez a -pénz valamit?</p> -<p>– Biz ez nem sokat ér. Két hatost legfeljebb.</p> -<p>A szüle gyanuskodva néz. Hogy ilyesmi. Két hatos. Nem lehet az. -Mondja is megsértődve:</p> -<p>– Két hatost? Husz krajcárt? Ugyan, már hova gondol? Hiszen -errül a pénzrül azt mondta a tanitó ur, hogy a háromszázötven -esztendőn fölül van, tudja-e maga aztat? Háromszázötven esztendő. -Nem is annyi, hanem még fölül rajta. Hiszen akkor talán még a -Krisztus urunk is a földön járt.</p> -<p>– Jaj szülém, csakhogy nem a régiség határoz itt, hanem a -ritkaság.</p> -<p>Ezt ugyszólván mindig el kell mondani, de sohasem akar belemenni -a fejekbe. Gyanut fognak és kételkednek. Ugy érzik, hogy az ilyen -alkunál ők vannak alul és az urféle, hej az urféle (hogy bujna bele -az ördög…).</p> -<p>– De hát ez csakugyan ugy van, szülém, ahogy mondom. Próbálja -meg a piacon felkinálni az ezüstmüvesnek, az talán majd ad érte -valamit, mert ez ráteszi az ezüst óraláncra fityegőnek. -<span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span></p> -<p>A szülének homlokába szalad a vér. A szüle haragszik.</p> -<p>– Hát nem próbálom én. Hát hiszen nem akarom én ezt pénzért -eladni.</p> -<p>– Hát akkor miért kérdezi, hogy mennyit ér?</p> -<p>Azt mondja a szüle:</p> -<p>– Mert én eztet magának akarom nyujtani. Aztán csak nem nyujtok -kéthatosárát.</p> -<p>Ez más beszéd. Ez az ugynevezett „nyujtani köll“ elmélet. Azt -tartalmazza, hogy ha az urfélétől valami szivességet, szolgálatot, -vagy akármiféle tevés-vevést várunk, akkor „nyujtani köll“ érte -valamit. Azon az alapon, hogy a Krisztus koporsóját sem őrizték -ingyen. Mi lehet azonban most már az a szolgálat, amiért a régi -pénzt nyujtani akarja szülénk. Másként, kell tehát itt forogni a -beszéddel.</p> -<p>– Hát akkor mi volna a kivánsága, szülém?</p> -<p>A szüle bontja a kendő másik csücskét. Összevissza hajtogatott -vékony zöldesforma papiros bontakozik ki belőle. Féltékeny -szeretettel fogja a kezébe, mondván:</p> -<p>– Ez madárlevél… Ugy hallottam, tudja-e, hogy itt bent maguk -ebbe a házba a magyar katonák levelit eltöszik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_186" id="Page_186">-186-</a></span></p> -<p>– El hát.</p> -<p>– Hát azért hoztam be. Ezt az unokám küldte a Zemislibül, mikor -körülsáncolták üket az oroszok. Ez madárlevél. Ezt egy nagy -gépmadár hozta. Tögyék el eztet is a többi közé. Hogy mögmaradjon -mindig, hogy az én onokám még akkor se felejtközött el az -öreganyjárul. Eltöszi-e hát?</p> -<p>– El, bizony, nagyon. A többi közé.</p> -<p>– No – áll föl a párnás-székről a szüle –, akkor itten hagyom. -De jól eltögyék. Hogy ha valamikor keressük, előmutathassák.</p> -<p>– Ugy, ugy, szülém.</p> -<p>Ebbe belenyugszik, bucsuzik, a jobbkezéből a balkezébe tévén a -kendőt, hogy kezet foghasson.</p> -<p>– No, az Isten áldja mög.</p> -<p>– Az Isten áldja, szülém. Hát ezt a régi pénzt nem viszi -magával?</p> -<p>A szüle az ajtó felé való haladtában félformán visszafordul.</p> -<p>– Csak maradjon – mondja – szivességiért…</p> -<p>Hát igen. Mert mégis csak úgy áll a világ, hogy „nyujtani köll“. -A szüle elment, itthagyta Lipót XV. krajcárosát és azt a szép uj -magyar paraszti szót: madárlevél.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span></p> -<h2>A föld és a bevonulás.</h2> -<p>Mult héten megint sok ember vonult be fegyver alá, katonának. A -negyven, negyvenegy, negyvenkettedik esztendőkből, de volt köztük a -negyvenharmadikból való is. Nagy csomó ember volt, a városból, a -tanyákról, meg a vidékről, mert a vidékből katonailag jó nagy darab -tartozik ide.</p> -<p>Ezek az öreg regruták sokkal csendesebbek voltak, mint az előző -társaik. Komolyan és kötelességtudóan haladtak befelé, de hijával -voltak annak a vidámságnak, amit a többi bevonulónál mindig meg -lehetett látni. Régi mondás, hogy a kaszárnya fala megint fiatal és -vidám legényt csinál az emberből. Így volt ez a békeidőben is, -amikor már mint családapák haladtunk be a kaszárnyakapun az utolsó -fegyvergyakorlatra, hogy a kapunál elveszett a polgári élet -rangkülönbsége az öreg komák között, a katonai élet rangkülönbsége -pedig nem lévén felvarrva a bluznyakakra, olyan bolondosak voltunk, -mint a helyét nem találó játékos gyerek. A „vendég“ egymás nyakába -ugrált, birkózott, meg-megcsapta egymást, szóval forgott, mint a -kergebirka. Azután így átragadt és folytatódott a <span class= -"pagenum"><a name="Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> háborus -berukkolásokban, – de most valami különös csend volt ezeknél a -népeknél tapasztalható.</p> -<p>Nem volt ezek közt – már csak azokról beszélhetek, akiket láttam -– egyetlen sem, aki felöntött volna a garatra, vagy csak hogy az a -vidámság látszott volna valamelyiken is, amit a mértékletes életü -tanyai embernél már egy-két pohár bor is megcsinál.</p> -<p>Az igaz, hogy ezek a mostani bevonulók sohasem voltak katonák. -Az pedig, bárki bármit beszéljen, nem lehet kellemes dolog, az élet -negyvenkettedik évében esni bele olyan életbe, amilyent eddig -sohasem próbált az illető. Mert a katonáskodás olyan, mint az uszás -vagy a korcsolyázás; hogyha azt valaki fiatal korában három -esztendőn át jól megtanulta, soha az életben többé el nem felejti. -Pár nap kell csak s ujból belejön, ujból a régi katona. Mikor az -utolsó fegyvergyakorlatot, egy tavaszi rukkolást, csináltuk, az -első tizenhárom napra csupa póttartalékost kaptam a kezem alá; -azokkal volt dolog elég. Ahogy ezek elmentek, a másik tizenhárom -napra kaptam olyan kilencven embert, hogy hetvenkettő volt közöttük -az altiszt meg az őrvezető. Ezekkel meg már másnap délelőtt sem -volt semmi különösebb dolog, <span class="pagenum"><a name= -"Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> mert minden úgy ment, -mint a drótonrángatás.</p> -<p>Szóval nagy különbség az, valamiben „benne lenni“ meg valamit -kezdeni tanulni abban a korban, amikor némelyik embernek a fia is -apa. Arra vetettem tehát, hogy ezeknek a most bevonulóknak ez a -nagy csendessége, szinte mondani lehet: fásultsága onnan van, hogy -nem próbálták fiatal korukban a fegyvert és most ennek az -idegensége, szokatlansága nyomja a lelküket.</p> -<p>Azonban nem. Dékány János, efelől megkérdeztetvén, úgy halványan -elmosolyodik, nagy tenyerével legyint s azt mondja:</p> -<p>– Dehogy. Ha más mögy, mink is möhetünk. Ha a fiuk -behaladhattak, mink is behaladhatunk. Más itten a baj.</p> -<p>– Ugyan mi hát?</p> -<p>– Ne is kérdözze. Ez is olyan, mint a háboru, hogy jobb felülle -nem is beszélni.</p> -<p>– Nono… de hát mégis?</p> -<p>– Hát az a baj – tör ki Dékány –, hogy üresen hagytuk a -fődet.</p> -<p>Az üresen hagyott föld nem föld. Az semmi. Az a föld valami, -amiben van valami. Amibe valami bele van vetve. Amiből majd terem a -föld. De most üresen hagyták. Hát hogy történt ez? A tanyaiak -magyarázni kezdik. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></p> -<p>– Nem lött volna ebbül a behivásból sömmi baj se, ha a vetéshöz -hozzávaló lött volna az idő. De nézze csak. Tudtuk, hogy mönni -köll, hát majd előbb mögszántunk, vetünk, hogy ne maradjon üresen a -főd. De hát itt az eső. Kéthetes eső, háromhetes eső, nem löhet -vetni. A főd mög van szántva, a buza ott áll készen csávázva a -tanyában, aztán nem löhetött vetni. Úgy rukkoltunk be, hogy -fődjeinket otthagytuk üresen.</p> -<p>– Hát majd lössz talán még jobb idő is.</p> -<p>Hatan is beleszólnak:</p> -<p>– Mögötte a fene. Hiszen mán vasalni köllene.</p> -<p>A vasalás a vasboronával való behuzatás lenne, később vetni, -azután vasalni. De hát hogy vasalj, mikor még nem is vetettél?</p> -<p>– Azután – folytatja Dékány – ki veti el. A vetőgép elakad abban -a sárban. Azután mög, ha az asszony mög az apró gyerökök -szétszórják is bele valahogy azt a magot, az is hiába, mert a -tavaszra az a hóba bujik ki. Ki vasal mostan?</p> -<p>Hát az az elszomorodás oka. A behivás ideje meg az időjárás nem -találkoztak össze. Üres a föld. Dékány, hogy mégis szóljon valamit -vigasztalásul a többinek, mondja:</p> -<p>– A tavaszra talán majd paprikát palántáznak bele az -asszonyok.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<h2>Tűz az iskolában.</h2> -<p>Csendes az őszi mező, mert azon is megérzik, hogy háboru van. -Amugy sem sok nép szokott ugyan ilyenkor járni a tanyák közt, de -most még kevesebben vannak. Mikor megjött az első hire, hogy -háboruba keveredett a király, hirtelen végigszaladt a határ -szétszórt házai között:</p> -<p>– Aki katonának érzi magát, tarisznyázzon, aztán haladjon -befelé, jelentközni.</p> -<p>Megindultak igy, táborosan. Sokan elmentek, mert sok köztük a -katona. Csak az egészen fiatalok s az öregek maradtak itthon. Az -öregek, akik már régen kiszolgálták az idejüket s a fiatalok, -akikre majd csak ezután kerül a sor. A többi, aki alkalmas volt, -mind elment s a lovak is, amelyek alkalmasok voltak, szintén -elmentek. Ha a gazda megy, menjen a ló is, mert a háboru egészen -olyan, mint a gazdálkodás, hogy ló nélkül nem tökéletes. Igy aztán -kevés a mozgás a mezőkön. Akinek egy lova maradt, az kikeresi azt a -másik tanyát, ahol szintén maradt egy ló, azután <span class= -"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> a -kettőt összefogják, ugy szántanak, Hol itt, hol ott, ahogy már ez a -lovak erejéből futja.</p> -<p>Néptelen hát a mező, alig mozog rajta valaki. Az iskolásgyerekek -sem haladnak az utakon erre-arra, az egyik csapat haladván az -iskolába, a másik meg onnan haza, mert hiába volna az iskolába való -menés. A tudományok tanyai hajléka csöndes most, nem zsivajognak -benne a gyerekek, mert a tanító is elment katonának.</p> -<p>Csak egy kis pásztorlány legeltet a semjéken. Nem nagy falkája -van: négy malac meg egy kecske, de elég annyi is egy apró -kislánynak, mert a malac mindig azon van, hogy a tilosba menjen, ez -már a malactermészethez hozzátartozik. Most éppen a csendes óra van -rajtuk, nem vágtatnak neki a szomszéd szőlőnek, bár hiszen ami -termés az idén van rajta, azért nem is igen érdemes. A pásztor hát -ráér nézelődni. Mint mondják ilyenkor: kinézi magát a világból. -Előbb ezt a részit nézi a tájnak, azután amazt: mit találhat rajtuk -néznivalót, mikor minden nap ugyanazt látja? No, mindig akad -valami. Ime, most amarra egynéhány füstfelhő mutatkozik, de nem -olyan, mint az a füst szokott lenni, amely olykor a tanyák -kéményéből előjön és azután <span class="pagenum"><a name= -"Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> a rétre lecsap. Se nem -olyan, mint a pásztorgyerekeké, akik abban sütik meg a talált -bibictojást, előbb sárral körülburkolván, mint ahogy legelejében -azt az ősember is tehette. Ez egészen más füst. Egyszerre csak -magasra csap, a lány most hosszút, éleset sivít:</p> -<p>– Tüz van! Ég az iskola!</p> -<p>Az ilyen sikoltó kiáltás messze szétszalad a hangtalan tájon, ha -nincsen szél és nem zúgatja a fákat. Máskor azt meghallják a mezőn -dolgozók, a szőlőkben szorgalmatoskodók és látszólagos zürzavar -támad. Emberek futnak vasvillákkal és lajtorjákkal. A lovakat -kergetik be a tanyaszélről, vagy kifogják az eke elől, nyargalnak -velük haza, a kocsi elébe. Hordókat vetnek a kocsira, ahány kutágas -van a tanyaudvarokban, az mind kalimpálni kezd, huzzák a vizet a -hordókba, azután vágtatnak a kocsik a vizzel a tüz felé – most -ennek semmi látszatja sincsen, az öreg Kereseti Mihály tol az uton -egy talicskán valami zsákot a tanya felé, de az sem áll meg vele, -előbb betolja a talicskát a tanyába, csak azután lohol a -vasvillával.</p> -<p>De azért mégis csak gyülnek egybe egynéhányan a veszedelemnél. -Hát nem az iskola ég, hanem az udvaron a kamra. De már belekapott a -láng az iskola tetejébe is. Hát a <span class="pagenum"><a name= -"Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> kamrán már nem lehet -segíteni, mert szalma van benne, de az iskola tetejére fölmásznak a -vasvillások és ledúrják a lángot. Mert lehet néha tüzet oltani viz -nélkül is, csak vasvillával.</p> -<p>Azután keresik, hogy hol a tanítóné. A lakásban csak a tanító -anyját találják, egy beteg asszonyt, meg egy hároméves kis fiut, az -unokáját. A tanítóné elment valahová a szomszédba, hogy olyan -kocsit keressen, aki bevinné a városba, mert dolga volna odabent, -az ura fizetését kellene fölvenni. De most jó messze elmehet, amig -talál egyet.</p> -<p>A tüzet eloltották. Már mehetnének is széjjel. De a tüzzel is -ugy vannak az emberek, mint a betegséggel. A betegségről mindjárt -az a szó: ugyan mitül kaphatta? A tüzről: ugyan honnan támadt, ott -a kamrás házban, a szalma között. Pipás ember nem is lakik a -tanyában, a tüzhely meg oda távol van.</p> -<p>A tanitó fia, a hároméves Sanyi gyerek, nagyon élénk lurkó. Ott -szaladgál köztük. Galambos Péter odaszól neki:</p> -<p>– Van-e még gyufád, Sanyi.</p> -<p>– Van hát! – mondja büszkén a fiu s elő is huz a zsebéből vagy -három szálat.</p> -<p>– Ahán! – mondják az emberek összetekintve – hát itt a -gyujtogató. <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span></p> -<p>Ugy, ugy. Nem is lehet másként. Nem is lehet ebben a mostani -világban olyan rossz szándéku ember, aki készakarattal gyujtogatna. -Azután miért éppen az iskola kamráját? Hanem a kisgyerek kezébe -került a gyufa, azután játszott vele. Húzza az a lelkét, hogy egy -kis darab fából tüzet lehet csinálni. Végigrántotta a falon, -gyönyörködött benne, mikor a kis szilánk hegyén a tűz lobogva -megjelent, azután pedig mikor a láng a körmére égett, eldobta a -gyufát a szalmába.</p> -<p>Éppen érkezik a tanítóné, megrémülve hallja az esetet. Nagyanyó -védi az unokáját: nem, az nem lehet, nem a Sanyi a hibás, hiszen -egy percig sem volt kint mellőle a szobából. De van a háznál egy -tanyai gyerek, még iskolás volna, de hogy iskola most nincsen, -odaadták egy kicsit segiteni. A gyerek azt mondja:</p> -<p>– De bizony csak ott volt a kamra körül a Sanyi. Neköm még -mondta is, hogy mönjek oda, nézzem, mit csinál a szalma? Én is -akkor kezdtem kiabálni…</p> -<p>Ez már igy van, nem is lehet mit tagadni rajta. És még csak most -jön a baj. Az iskola nem valami közvagyon, hanem csak ugy van -kiárendálva egy tanyai embertől, esztendős bérre. Kissé odább -lakik, csak másnap ver <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> el a szó a tűzről odáig. Akkor előjön, -nézi a leégett kamrát és hümmög:</p> -<p>– Hát most ki fizeti mög neköm ezt a kárt? – kérdezi.</p> -<p>Ki fizeti? A biztositó-társaság megfizetné, ha a tanya -egyáltalán biztositva volna. De hát nem biztositották. Ki gondol -ilyesmire? Kazlat, istállót, de tanyát is fölgyujthat valami rossz -ember bosszuból, de iskolát még sohasem gyujtott föl senki. Igy -aztán a gazda nem is biztositott, mondván, hogy minek? Most meg ime -itt a baj, meg a kár. Ha nem épitteti föl azt, ami leégett, nem -kapja meg az árendát. Épittetni meg kivel épittessen? Ki volna -munkás, aki épit s hol vannak a lovak, amik messziről az anyagot -hozzák?</p> -<p>Hát a gazda csak nem tesz mást ilyenkor, minthogy pörre megy. -Valakinek ezt a kárt csak meg kell fizetni. Aki a tüzet okozta, az -fizessen.</p> -<p>– Aki csinálta, vállalja! – mondja mérgesen. – Pörölök.</p> -<p>Nem lehet tagadni, neki is van valamennyi igaza. A szegény -pusztaszéli tanitóné asszony pedig remegve huzhatja keblére a Sanyi -gyermekét: mi lesz most már mivelünk, elhagyatottakkal? Mit hoz -ránk az a <span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> pör? Miből fizessünk? Honnan?</p> -<p>Tanyai szomszédok állják körül, de azok se tudnak neki -vigasztalást mondani.</p> -<p>– Hej, csak azt a gyufát, azt a gyufát! Hogy minek eresztötte -már a gyerököt a közelibe. Szekrény vállán köll a gyufát tartani -vagy a mestörgerendán, hogy a gyerök hozzá ne férhessön. Nem az -asztalon.</p> -<p>– Hát – sirja az asszony – nem gondoltam én erre. Az uram odavan -katonának, a sorsunkat forgattam az eszemben… nem vigyáztam, nem -tudtam vigyázni…</p> -<p>A pör megindul. A vádlottak az öreganya meg a tanitóné, hogy az -ő gondatlanságuk nyomán keletkezett a tűz. Mert nem ügyeltek az -apró gyerekre. Különös pör az ilyen. Öreganyó beteges, gyenge, nem -lehet a városba a törvény elé behivatni. Amugy is vizsgálatot kell -tartani a hely szinén. A törvény emberei kimennek oda, a biró, a -jegyző, a panaszos, a védő, a vádló: egész nagy társaság indul meg -annak a nyomán, hogy a Sanyi gyerek hozzájutott a gyufához. Mindig -szokatlan a formája az ilyen biráskodásnak, vagy talán addig lesz -szokatlan, amig meg nem szokták, hogy az igazságszolgáltatás a -helyszinére „kiszáll.“</p> -<p>Csend van most is a tájon, amikor a vasutról <span class= -"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span> -leszállva, az itélkezők haladnak kifelé. Már a lombokat leszedte az -utszéli fákról az idő, itt-ott libeg még rajtuk reszketve egy sárga -levél. Kutyák, melyeknek már megnőtt a téli bundájuk, kisérik -ugatva a kocsikat a gazda földjének a határáig, ott átadják a -hivatalt a következő kutyáknak. Máskülönben néptelenség van. Mint -az iskolában, ahova érnek. Az iskolaszobában fehérnemü szárad: a -tanitó most a muszkákat tanitja arra a különös tudományra, hogy -mint kell beadni a kulcsot.</p> -<p>Egy-két odahivott ember ácsorog az udvarban, elfogódva -köszönnek, nem tudják, hogy mi lesz, mert ilyent még nem láttak. -Hogy vajjon a háboru csinálja-e ezt is?</p> -<p>– Nem löhet tudni – mondja Jámborka Mihály. – Ezöknek előtte ez -nem volt.</p> -<p>Az iskolaszoba nem is volt még ilyen tárgyalóterem -világéletében, az bizonyos. A tanitóné, a nagyanyó szorongva várják -benne, hogy mi történik. A Sanyi gyerek pedig most is csak ott -futkározik lábatlankodva az emberek között.</p> -<p>Amugy az iskola nagyon alkalmas erre a foglalkozásra, mert -egészen olyan, mint egy tárgyalóterem, ott a katedra elnöki -széknek, ott a padok a tanuknak és mindenkinek, aki <span class= -"pagenum"><a name="Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> csak -soros az ügyben, még őfelsége arcképe is ott van a falon.</p> -<p>Nem hosszu a tárgyalás. Előadják az esetet, a kis pásztorlánytól -kezdve, aki legelsőbb a tüzet kiáltotta. Azután ugy végig a többin. -A pásztorlánynál egy kis tudakozódás van. Kérdéseket ad föl neki a -biró, a válaszból itéli azután meg, hogy helyin van-e a gyerek -esze.</p> -<p>– Hát te, kis lányom, mit szoktál őrizni?</p> -<p>– Én? – kérdi a kislány. – Nem ögyebet, mint négy malacot, mög -egy kecskét.</p> -<p>– Aztán jól őrzöd?</p> -<p>– Elég jól. Nincsen ellenöm panasz.</p> -<p>– Aztán nehéz az őrzés?</p> -<p>A lányka komolyan gondolkozva feleli:</p> -<p>– A malacot őrizni nem könnyü. Sokat köll futkosni utána. Mert -mindjárt beleszalad a tilosba.</p> -<p>– Melyiket szereted jobban, a malacot, vagy a kecskét?</p> -<p>Semmi zavarodás nincsen a gyereken, még meg is mosolyogja a -kérdést:</p> -<p>– Hát a kecskét! – mondja – mert azt mög is löhet fejni.</p> -<p>Ami hiszen természetes is. Kis gunyájában, őszi hüvösökön, -állati melegért a szelid, jó kecskemama mellé bujik a pásztorlány. -<span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> Meleg is, szélfogó is, tejadó is: ilyen -a kecskeállat.</p> -<p>A kislány, mintha csak az iskolában volna, boldogan ül be a -padba, mint aki jól megfelelt a vizsgáltatáson.</p> -<p>Most az öreg Kereseti Mihály jön a sorra. Nem sok baj van vele. -Hallotta, hogy a lány tüzet hujántott, el is ment azután a -vasvillával oltani.</p> -<p>– Azonban kend, Mihály bácsi – mondja – előbb hazatolta a -talicskát, csak azután jött ide segiteni.</p> -<p>– Hát az ugy van – hagyja helyben Mihály bácsi. – Két zsák -krumpli volt a talicskán, azt én bizon előbb hazatoltam egészen be -a kamrába. Mert – mondja védekezésül – nem olyan világ van most, -hogy két zsák élelmet csak ugy az ut szélin hagyjunk.</p> -<p>Többen szótlanul intenek a fejükkel. Csakugyan, nem olyan világ -van. Testi vér mindenki, aki segitségre szorul, menjen is mindenki -segitségre, aki teheti, de hát előbb a maga dolgát intézze el.</p> -<p>No igy megy a tárgyalás. Következne az az udvaros-forma fiu, aki -arra volna tanu, hogy a Sanyi gyerek csakugyan ott téb-tábolt a -gyufával a kamra körül, már pedig nagyanyó azt mondja, hogy őtőle a -gyerek nem <span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> ment ki a szobából. Sorra következne, -de a nyitott ajtón át a kutya jön be s látván a sok idegen városit -a főhelyeken, mérges ugatással támad a biróságra. Kutyai ésszel nem -is lehet azt fölérni, hogy miért ültek az ő gazdája helyére ezek a -népek. Burkus sok szemrehányást kaffant oda az uraknak. Ki hívott -ide, ki hívott ide? – azt kiabálja.</p> -<p>Csak mikor Burkust kitessékelik, kerülhet sorra a fiu.</p> -<p>– Hát te fiam, cseléd vagy itt?</p> -<p>– Nem, kéröm. Hanem csak idejárok segiteni, mert a tanitó ur is -oda van katonának.</p> -<p>– Láttad a Sanyi gyereket a kamra körül?</p> -<p>– Láttam.</p> -<p>– Akkor?</p> -<p>– Akkor.</p> -<p>Most jön megint a gyerek kipróbálása. Mit tud? Jár-e szava, vagy -sem? Tudja-e, hogy mit beszél?</p> -<p>– Fiam, meg tudnád-e mutatni azon a térképen, hogy melyik azon -Magyarország?</p> -<p>A fiu a térképhez ugrik s végigsimitja a kezével:</p> -<p>– Ez itt mind Magyarország – mondja. – De még az is arra -fölfelé, amit nem érök föl a kezemmel.</p> -<p>A biró folytatja: <span class="pagenum"><a name="Page_202" id= -"Page_202">-202-</a></span></p> -<p>– Kis fiam, milyen állatokat termel Magyarország?</p> -<p>A gyerek hallgat.</p> -<p>– No – mondja a biró – hát a ló, a tehén…</p> -<p>– Igön kéröm – feleli a fiu –, de az nem állat, hanem -jószág.</p> -<p>– Aztán zsiráf van-e itten?</p> -<p>– Zsiráf itten nincsen, mert az Afrikában van.</p> -<p>– Hát csörgőkigyó van-e?</p> -<p>Azt mondja a fiu:</p> -<p>– Az van. Itt a szomszéd erdőben.</p> -<p>– Láttad?</p> -<p>– Én nem láttam, de a pásztorok mondták.</p> -<p>– Aztán te abból elhiszed, hogy van?</p> -<p>Gondolkozik a gyerek, hogy ugyan mit is feleljen. Utóbb azt -mondja:</p> -<p>– Csak azt gondolom én, hogy van. Mert ha nem volna, a -tekintetös ur nem is kérdözné…</p> -<p>S mindezen idő alatt szorongva nézi a tárgyalások folyamát -nagyanyó és a tanitóné. A vádak csakugyan a Sanyi gyerekre -sulyosodnak. Hát mi lesz itt, uram Isten?</p> -<p>A biró azután az iskolaszoba ünnepélyes csöndjében azt az -itéletet hozza, hogy vétkes volt a nagyanyó, mert eleresztette a -gyufával <span class="pagenum"><a name="Page_203" id= -"Page_203">-203-</a></span> maga mellől a Sanyit. De mert a -nagyanyó még soha az életében nem tett rosszat, most sem akarattal -tette, beteges is, hát az itélet végrehajtását fölfüggeszti.</p> -<p>Kis idő multán a városi népek elvonulnak. A tanyai népek ott -maradnak s megint csak néznek egymásra, a király nevében mondott -szavak még a fülükben csengnek. A tanitóné sirva zokogja:</p> -<p>– Még igy is… még igy is… mennyi pirulni való maradt a nép -előtt… Hogy éppen mi nem tudtunk a gyerekre vigyázni a -gyufával…</p> -<p>Az öreg Kereseti Mihály az asszony vállára teszi a kezét:</p> -<p>– Ténsasszony – mondja vigasztalólag – ténsasszony kéröm, nézze -csak… Ez csak olyan kis tűz volt. A tanitó ur nagyobb tűzben van -miérettünk odaföl a Galiciában.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span></p> -<h2>Józsep a haranggal.</h2> -<p>Mikor a király meghalt, másnap reggel a vizparton azt mondja egy -igen idős süket hajósember:</p> -<p>– Mondja már kéröm… magának mögvan a füle…</p> -<p>– Mög. Hiszen a magáé is mögvan még mind a kettő. Józsep -bácsi.</p> -<p>– Mög, – hagyta rá egykedvüen – de csak hiába lógnak itt a -fejemön. Nem sokat érnek… csak a nagyot hallom mög velük. Azt -akarom csak kérdözni, mert maga bizonyosan jobban hallja, hogy mi -az, ami szóll?</p> -<p>A városháza öreg harangja szólt, szokatlan reggeli időben, mély -bugásával siratva az öreg királyt. Szava elszolgál messzire, -kihalad a városból a mezőkre s ha nem rendes időben szól, a mezők -emberei a város felé tekintenek, hogy mit hirdet, gyászt-e vagy -örömöt. Akkor azután, ha fölrepül a városházi torony vasrudjára a -lobogó, annak a szinéből a mezőkön levők is megtudják, ha jó szemük -van, hogy örömöt vagy gyászt beszél-e a harang. Most a fekete -lobogó lengett <span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span> rajta, de az a vizpartra nem látszik -ki, a torony már régen nem látja a vizecskét, mert az emberek sok -téglát hordtak össze s a téglákból igen nagy házakat emeltek a -torony és a vizecske közé, hogy ne láthassák egymást. Mert ilyenek -az emberek s igy a süket Józsep is, nem láthatván innen a partról a -lengő fekete gyászt, nem tudhatta a maga botfülével, hogy mi az, -ami szól.</p> -<p>– A városházán huzzák a harangot, Józsep bácsi.</p> -<p>– No. Mindjárt gondoltam én, hogy valami szól. Aztán mért huzzák -ilyen korai üdőbe? Se búcsu nincs most, se körösztjárás, se sömmi – -hát kinek szól?</p> -<p>– A királynak szól, Józsep bácsi. Az öreg királynak. Möghalt az -öreg király.</p> -<p>– Ugy hát? – mondta a süket elszomorodva. – Szögén… Bár hiszem -különben az életbül e… elharapta a szót, nem mondta ki, amit -gondolt. Hanem azt kérdezte:</p> -<p>– Aztán a harang szóll?</p> -<p>– Hát.</p> -<p>– Aztán miuta?</p> -<p>– Van már vagy két fertály óra hossza.</p> -<p>Józsep néz. Kisvártatra megint csak kérdezi: <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span></p> -<p>– Aztán nem repedt mög?</p> -<p>– Nem. Hiszen szól.</p> -<p>Józsep kihuzta az ócska hétköznapló kabát zsebéből a kezét, -előbb maga elé terjesztette a kezefejét, nézte, majd pedig -legyintvén vele a föld felé, oldalt fordult, megindult s csak ugy -félvisszaformán mondta:</p> -<p>– Azt hittem, hogy az ilyen esetbe mögreped.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Ahogy az öreg süket elhalad s az alakja után összecsapódik a -vizről föllegelt reggeli köd, utána megint csak megnyilik a vizpára -fátyola és lassan, szeliden uszik benne a szép legenda a királyról -és harangról. Hiszen nem először voltak ők együtt, az öreg király -és a még öregebb harang.</p> -<p>… Hideg márciusi éjszaka volt hetvenkilencben, mikor a viz -elvette a várost, miután hogy az utolsó töltés is átszakadt. A viz -hatalma előtt leboruló töltésről a fákra mászó emberek megfagytak a -fákon, a többinek az öreg harang búgva kiáltozta, hogy -meneküljetek. Voltak, akik fölérzettek a süvöltőszelü éjszakában s -mentek ki az isten sötét világába az életért, voltak, kik nem -birtak menni s a vizben hagyták az életüket († in <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> -memoriam), az öreg harangnak a szive pedig ezen szomoru dolgok -láttára meghasadt.</p> -<p>A valóságban ugyan nem igy történt ez, mert a harangot néhány -napig még huzta a toronyban a bakter s ezért van nehéz helyzetük a -költőknek, mikor a valóság nem akarja elhinni az ő meséiket. Sőt a -bakter azt is mondta, hogy miután vizben ázik a torony, mikor -meglódul a hegyében a harang, tehát itt baj lesz, ha tovább tart a -harangozás. De mert parancsot kapott arra, hogy tovább is -harangozván, ezen szó által hirdesse a népeknek, hogy nem halt még -meg a város egészen, a bakter még néhány napig a kötelességének -szigoruan megfelelt, kijelentvén azonban, hogy ha a toronnyal -együtt ledől, a felelettel nem ő tartozik.</p> -<p>Még hát néhány napig kizúgta a torony a rombadőlt házak fölé, a -vizi mezőkre s a messzi homoki tanyákra, hogy egészen nem vesztünk -el még végképp. A népek ebből értelmet formálván, azt mondták: jól -van, legalább tudjuk magunkat mihöz tartani.</p> -<p>Azután elszótalanodott a harang. Nem beszélhetett, mert levették -a toronyból, lebontották a városházát. Aztán ujraépitették, a -tornyába megint csak fölvonták a harangot, <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> de nem -szólt. Nem is szólhatott a népbeszéd szerint, mert meg volt repedve -a szive. Azután hónapok multak, évek teltek, a harang néma maradt. -Mignem valami negyedfél esztendő mulva a föltámadt várost -meglátogatni eljött a király. Efölött való örömében, – beszéli a -népmese – a harang meggyógyult, az elhasadt szive egybeforradt s -mély kondulással szólt ki megint a népekhez a mezőre: megjött öreg -gazdánk, a király. Azóta aztán szólt is a harang mindig, amikor -kellett s most, hogy a király elhalt, a süket Józsep szerint ismét -meg kellett volna repednie.</p> -<p>Az ám, de akkor megint csak másnap egybe kellett volna neki -forradnia, hogy hirdesse a népeknek az uj királyt a nemzetiszinü -lobogóval. Lám, Józsefnek ezt, amikor megharagudott a harangra, -hogy miért nem hasadt el, meg kellett volna mondani. De a jó -gondolatok mindig későn érkeznek és Józsep eltünt a ködben. Érdemes -lett volna Józsepet megtekinteni akkor, amidőn ez a kérdés -föladódott volna elébe, hogy ugyan bele van-e a dolgokba alapodva? -Akarta volna-e vajjon megint mondani, hogy hiszen különben öleget -élt már, közben elharapva a szót, amikor az eszibe jutott volna, -hogy hiszen <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> nini, ő maga meg már nyolcvankilenc és -még sem véli, hogy eleget élt volna, mert akármit beszéljünk, még a -Józsep hétköznapló ócska kabátjában is olyan alkalmasforma ez az -élet. Miért? Vannak talán neki valami különös kellemetességei -Józsep előtt? Nem lehet mondani. De mégis, az élet – hát az élet -élet, nem lehet ebből eleget élni, ha egyebet nem is tesz az ember, -mint hogy naphosszat nézi a vizet, amely a két part közt halkan -suhanva elfolyik, mindig folyik, örökké folyik és mindig jön -helyette másik – hát honnan jön ez a sok viz? – ezt a csomót -bontsátok ki emberek, ha jó fogatok van hozzá.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span></p> -<h2>Német katonák.</h2> -<p>Jönnek-mennek a német katonák a városon keresztül a Balkánra, -meg onnan vissza, ahogy éppen az a sorsukban rendelve van. Hol -fiatalok, hol öreg népfölkelők, szürke ruhában, zöld ruhában, a -repülők fekete bőröltözetben. A törökkel való régi háborukban is -mindig hadak utja volt a város, most is az, a németek, ha egy vagy -két napjuk van itten, amiben időt múlathatnak, ellepik a várost, -megnéznek mindent, ami megnézhető és ha tegnap este jöttek, akkor -ma délelőtt már állandó látogatói a muzeumnak, az egész német -karakterből ez domborodik ki elsősorban bennük. Az első kérdésük: -mikor van rendszerint nyitva a muzeum és mely órákban használható a -nyilvános könyvtár? A könyvtárban az Andree-féle atlaszokat keresik -és látszik rajtuk a megelégedés, amikor a német kartográfiának ezt -az értékes termékét több példányban és azonnal kézhez kapják. -Keresett könyv lett hirtelen az Alten-féle Handbuch für Heer und -Flotte, altisztek és egyszerü közkatonák ujból elolvassák -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> benne azt, amit valószinüleg már amugy -is tudnak: fényszórók, gépfegyverek és más egyéb haditalálmányok -elméletét. Ugyan az is igaz, hogy szenvedélyes sörkedvelőink -panasszal vannak aziránt, hogy német barátaink már kora reggel -elisszák előlük a sörházakban a délelőtti, amugy is szükre szükült -sörporciót, de hát alighanem ugy van az, hogy a német sem él -egészen tisztán csak igével.</p> -<p>Egy fiatal monoklis német tiszt beszólt hozzám az irodába némi -panasz irányában. Hát mivel lehetnék a szives szolgálatára, kedves, -jó uram? Nem egyébben, csak abban, hogy ő csak véletlenül itt a -vizparton járván, tudta meg, hogy a muzeumban képtár is van. Ezt – -mondta – az ő szerény nézete szerint hirdetni kellene, ennek minden -vendégfogadó halljában hirdetve kellene lennie, mert ha hirdetik -azt, hogy paprika és paprikáshal kapható, akkor azt is hirdetni -kellene, hogy itt képtár is kapható. – Hogy, mondta, hogy aki -kollégáim jönnek, azok is tudhassák. Hogy azok is hozzájuthassanak -ehhez az élvezethez.</p> -<p>Élvezethez. Hány bennszülött van, aki sohasem járt ezekben a -képesszobákban; a német fölpanaszolja, hogy miért nincsenek ezek a -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> képesszobák hirdetve. Teszi ezt akkor, -amikor a hadba, ugylehet a halálba megy, amikor ma még piros élet, -holnap fehér álom… Valóban, ez igaz ötlet, ezt a háboru után meg -fogjuk csinálni. Most ugyis mindent a háboru utánra tolunk.</p> -<p>Egy német katona, menvén a balkáni hegyek viszontagságai közé, -azzal jön, hogy tényleg a muzeumi katalógusok csak arra valók, hogy -bosszankodjon rajtuk az ember, helyesebb az, ha minden képre meg -egyéb holmira föl van irva, hogy micsoda. Azonban ők ezeket a -magyar föliratokat nem értik. Nem lehetne-e hát német föliratokat -is alkalmazni, hogy ők is érthessék? – Nem magamért – mondta –, de -a kollégák, akik jönni fognak… Valóban, ez való ötlet, ezt azonnal -meg kell csinálni. A fegyverbarátság szempontjából is.</p> -<p>Öreg, nagyszakállu, ősz német százados jön, civilben erdőmester, -most zászlóaljvezető, Bataillonsführer, amint ők mondják és azzal -jön, hogy élt valami Jókai nevü magyar iró, aki az egész mostani -orosz hadjáratot harminc esztendővel ezeknek előtte megirta. Igen, -ez igaz, volt egy ilyen nevü irónk. És hát – kérdezi az öreg német -katona – le van-e ez a könyv németre fordítva? Igenis, <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> le van -fordítva, zászlóaljvezető ur, tessék, itt van, mert éppen német -katonák olvasták. Méltóztassék elolvasni. – Hja igen – mondja a -vezető –, de én holnap már megyek lefelé. – Tessék akkor talán -emlékül elfogadni. – Oh, azt nem, ez bizonyára leltári anyag, -tudom, hogy mennyi kellemetlenséggel jár a kivezetés, meg a -bevezetés. Csak a kiadónak a cimét kérem, mert meg akarom hozatni -ezt a könyvet.</p> -<p>Ezzel aztán ment tovább az öreg százados a Balkánra, el nem -mulasztván megjegyezni, hogy ez a bizonyos Jókai arról is -nevezetes, hogy az Andromeda-csillagzatról már akkor írt, amikor a -csillagászat tudósai még nem fedezték föl az -Andromeda-csillagzatot.</p> -<p>Az öreg német népfölkelő-főtiszt tehát, menvén az ismeretlen -felé, Jókai iránt érdeklődik, aki fölfedezte az Andromédákat. S -menvén tovább, nem felejtette el, hogy itt járt. Pár hét, vagy pár -hónap mulva a délvidékről küldött egy játékot. Olyanforma játék, -mint a sakk, ugy kell rajta a figurákat tologatni, mint a -sakktáblán. Csakhogy a figurák nem tornyok, királyok meg parasztok, -hanem magyar nemzetiszinü karikák. A táblája is a magyar nemzeti -szinekkel van körülkeritve s rá van nyomtatva a táblára, -<span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> hogy aki ezt a karácsonyi játékot a -gyermekei számára megveszi, az a pénzét a magyar rokkant katonák -javára adja.</p> -<p>… A napokban meg fiatal német katonák, miután szétnéztek a -muzeumban, bemennek az olvasótermébe és szót akarnak ott érteni a -könyvtárszolgával. Katona az is, mint rokkant van ideiglenesen -itthon szabadságon, de hát németül nem tud, igy aztán nem értik meg -egymást. Behallatszik hozzám a szó: Körner… Körner. Kimegyek -hozzájuk, hogy mivel szolgálhatnánk?</p> -<p>Arra kiváncsiak, hogy Theodor Körner munkái megvannak-e? -Hozzáteszik:</p> -<p>– A mi nagy költönké, aki a német szabadságharcban esett el.</p> -<p>– Megvannak, hogyne volnának. Olvasni akarják talán?</p> -<p>– Nem – mondta mosolyogva a katona –, ismerjük jól. Azonban -Körner írt egy munkát gróf Zrinyiről, a magyar hősről.</p> -<p>– Igen, ez igy van.</p> -<p>– És nincsen itt, kérem, a muzeumban a fegyverek között valami, -a gróf Zrinyitől? Egy kard, vagy páncél, vagy valami más? Mert -nagyon szeretnénk valamit látni a hős relikviáiból, akit a mi -Körnerünk énekelt meg. <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span></p> -<p>– Azokból bizony itten nincsen.</p> -<p>A németek összenéznek. Az egyik mondja:</p> -<p>– Pedig Körner szerint éppen itt történtek azok az események… -Szigeten.</p> -<p>– Igen, Szigeten. De ez Szeged. Sziget az más. Az egy másik vár -volt Szulejman korában.</p> -<p>– Richtig – mondják rá – Szulejman. Tehát az nem itt volt? Az -egy más hely? S messze van az innen?</p> -<p>– Elég messze. Tul a Dunán.</p> -<p>– Ugy, tehát… akkor az egészen más. Akkor bocsánatot kérünk.</p> -<p>Oldalfegyverrel lévén, sapka volt a fejükön, tisztelegtek hát a -fiatal német katonák és elmentek. Utánuk nézve, az jutott az -eszembe, amit Vilmos császár tizenkilenc év előtt mondott a budai -várban: Olyan nevek, mint Zrinyi és Sziget, ma is megdobogtatják -minden német ifjunak a szivét.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span></p> -<h2>A juhász meg a muszka.</h2> -<p>Azt mondják, hogy Budán lakik még olyan sváb a braunhaxlerek -közül, aki még sohasem volt Pesten. Nálunk nem tudom, van-e olyan -ember, aki még nem volt a városban, de olyannal már találkoztam -kint a messzi pusztában, aki negyvennyolcban járt bent utoljára, -akkor is csak azért, hogy beálljon honvédnek. Az igaz, hogy ez nem -most volt, lehet valami tiz esztendeje. Jártuk a pusztát valami -hivatalos ügyben, már nem tudom miben, alighanem azt a helyet -kerestük, ahol a Lefánti juhász a Világos alól bujdosó Gracza és -Záhony honvédőrnagyokat a pénzükért megölte, vagy hogy még régebb -dolgokat kerestünk a kietlenségben, ahol virágzó élet volt valaha, -elég az avval, hogy egy nyárfaerdő enyhelyében megálltunk etetni s -az erdőből előjött egy idős ember, azt kérdezve, hogy nem-e -borszedésben járunk, mivelhogy neki is volna jó bora eladni való. -Mondtuk, hogy nem abban járunk, de ha bora van eladó, mért nem visz -be belőle mustrát a városba, ha jó a bor, valamely <span class= -"pagenum"><a name="Page_217" id="Page_217">-217-</a></span> -korcsmáros azon minutumban megveszi, még maga ki is jön érte. -Mondta az ember erre, hogy ő nem szokott azzal vergődni, hogy a -városba járjon, talán nem is ismerné ki magát benne. Kérdeztük, -hogy mikor volt bent utoljára, mondta, hogy negyvennyolcban, mert -akkor kivert a szó a városból ide a pusztaszelekbe is, hogy Kossuth -szólitja a népet, akkor bement katonának, de azóta ő már a -városbajárással nem vergődik, a törvénnyel sose volt baja, hát -afelől nem hajkurásszák, az adót mög beszivesködi a szomszéd.</p> -<p>Különös dolog az ilyen, nem is minden emberrel esik meg, de -szórványosan előfordul. A határ nagy, a felső széléről a félegyházi -piacra járnak a pusztalakók, az alsó szélén pedig a szabadkai -harang szavához igazodnak. Igy némelyik ember nem is tud a -városról, évtizedek mulnak el, amig rászánja magát, hogy belemegy, -különösen, ha a törvény a pecséttel nem hajkurássza, a harácsot -pedig beszivesködi a szomszéd. Azonban persze most más világ van, -áll a had s minden kocsi kereke kifordult a tengelyéből.</p> -<p class="center">*</p> -<p>E pár sor praefáció elmondása szükséges volt az alábbi dolgok -elmondásához: <span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span></p> -<p>A felsővároson söpri a kocsiut kövéről a szemetet egy szálas -délorosz káplár, az utcába pedig bekanyarodik egy pusztai kocsi, -öreg juhászosforma ember van rajta, ül az alcserényen. A lovak a -kocsi előtt ide-oda bandukolnak, mert a ló a gyeplőn keresztül -mindjárt megérzi, ha a gazda nem tudja, hogy merre menjen. -Aminthogy nem is tudja. Tekintget erre is, arra is a széles -juhászkalap alól, utóbb megáll a sarkon, leszáll a kocsiról és -odamegy a káplárhoz:</p> -<p>– Dicsértessék.</p> -<p>– Dicsértessék.</p> -<p>Mondja a juhász:</p> -<p>– Nézze mán kéröm, egy kis sót vinnék ki a birkáknak, de nem -tanálom a sóházat. Pedig aszongyák, hogy erre szokott lönni.</p> -<p>A káplár kérdezi:</p> -<p>– Hol urak adnak só népeknek?</p> -<p>– Az, az, kéröm. Azt keresöm én. Hiszen itt van valahun. A nagy -viz előtt is erre szokott lönni.</p> -<p>Mondja megint a muszka:</p> -<p>– Akkor menjen bácsi ott sarok ulica balra.</p> -<p>– Értöm – mondja a juhász és szemközt állván, mutat a balkezével -jobbfelé.</p> -<p>– No nem – mondja a fogoly. – Megfordulsz <span class= -"pagenum"><a name="Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> és ugy -balra, bácsi. Nem tudsz, mi az balra? Nem tudsz, mi az: csele, -mikor ekernek mondod: csele? – A fogolyban hirtelen föltámadt a -káplár és rákiált a juhászra – Napolje!</p> -<p>– Igönis, kéröm – mondja a juhász – tudom mán, erre napkelet -felé, ki a Tisza-partra.</p> -<p>A káplár bólint:</p> -<p>– Ott megtalálsz, hol urak adnak sót népeknek.</p> -<p>A juhász mondja:</p> -<p>– Most már értöm. Az Isten fizesse mög a szivességit.</p> -<p>A káplár fölnéz az égre. Isten? Hol lehet az most?</p> -<p>Most a fekete Isten uralkodik, a halál fekete Istene, a crni -bog, a fehér Istent elbujtatták a pópák valami cifra aranyos -ikonosztáz mögé.</p> -<p>A juhász fölmászik a kocsira, a káplár nézi, hogy merre hajt. A -seprőnyél a széles válla mélyedésébe vetve. Mikor látja, hogy -jófelé forditotta a lovak fejét az öreg, bólint. Kétkézbe veszi a -seprőnyelet, azután megint a vállába ereszti, a két kezét előre -terjeszti, a két tenyerét fölfelé forditja és azoknak mondja: -<span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<p>– Muszáj vót én gyinni Oroszországbul, hogy i tuggya, hol urak -adnak sót népeknek?…</p> -<p>… Hát, muszka káplár, utcaseprő fogoly, ha semmi nem bizonyos -is, de az bizonyos, hogy furcsa világ jár most urakra és népekre -egyaránt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span></p> -<h2>Mihály hazatér.</h2> -<p>Mikor szétment a szó a határban, hogy aki katona, készüljön -befelé, Mihály elköszönt hazulról, sorra csókolta a gyerekeket s az -asszonyra bízta a kis gazdaságot, hogy jól gondját viselje, amíg az -ország hasznában odajár. Nem nagy gazdaság, tizenöt kis hold, az is -jól kint már messze a homokon, azonban sok az annak, akinek ez -mindene. Az eperfákat még az ő gyerekkorában ültették az udvarban, -neki most már egy időre azoknak a lombja nem ad árnyékot a déli -ebédnél s nem bólongat altatóra esténkint, amikor a tág mező tulsó -oldalán veres tekintetével leszáll a nap az égről s elmegy a távol -tengerekbe fürdeni. Türtőztette azonban magában az elválás -keserüségét és megvigasztalta az asszonyt, hogy visszatér, mert -érzi és tudja, hogy visszatér. Még tréfálkozott, hogy érdempénzt is -hoz magával, mint az apja is hozott annak idején Boszniából, nem -hiába, hogy ugy is szólt akkor a búcsúzó nóta: Visszatérek -érdempénzzel, kis angyalom, ugy veszlek el. <span class= -"pagenum"><a name="Page_222" id="Page_222">-222-</a></span></p> -<p>Az asszony fájdalmasan mosolygott, hitte is a vigasztalást, nem -is, azonban efelől már nem lehet semmit sem tenni, mert, mint -Mihály mondta: hív az öreg király, mint régi katonáját, hát ne -híjjon hiába. Ne is. Nem kell azt a szégyent kivárni, hogy irott -levéllel keressék, elég az, ha tanyáról-tanyára ment a szó (ha -magától nem ment, vitték a gyerekek), hogy aki katonának érzi -magát, haladjon befelé oda, ahol a puskákat osztogatják. Még egy -csók az asszony ajkán, a gyerekek s a kislány képén s Mihály már -el-kifordulva a tanyából, halad a homok közén a tarlók között, -ócska kenyerestarisznya a vállán, maga is ócska ruhában, mert -odabent majd adnak mást, arra meg, hogy a magazinban a zsákban -heverjen, a civilgúnyából megteszi az ócska is.</p> -<p>Egyébként is nem a ruha határoz, hanem a katonakönyv, ami bent -van a belső zsebben s amibe bele van írva, hogy Mihály jól -kiképzett ember, érti a gyalogos katona mesterségit, minélfogva -altiszt is káplári sarzsiban. Mihály bizalomteljesen halad a korai -hajnali friss levegőben, csak egy helyen, az út kanyarodójánál, -ahonnan még láthatja a tanyáját, áll meg s visszatekint.</p> -<p>– Az Isten áldjon mög bennetöket, kedves <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> -feleségöm, kis családjaim – mormogja magában, azután megint csak -egy utolsó nehéz sóhajtást küldve hazafelé, útnak indul.</p> -<p>Nem sokáig marad magára a gondolataival, mert mindenfelől jöttek -föl az útra a gyalogösvényeken, a tarlókon keresztül és a vizes -semjékek csapásain át emberek, akik szintén katonának érezték -magukat. Tárgyalták, hogy ugyan kire fognak menni, hol lessz az -ercfal, már minthogy az ernstfall, a komoly eset, amikor már a -katonai mesterség nem a békeidőbeli gyakorlatozás többé. Gondolták, -hogy vagy a szerbekre mennek, vagy a muszkákra, végül megnyugodtak -abban, hogy odabent majd megmondják, hogy kire mennek.</p> -<p>– Hogy nem lakodalomba híjnak bennünket, az bizonyos – mondta -egy ember s ezen mindnyájan nevettek. Vidáman haladtak, de -Mihálynak olykor a nevetés közben az eszébe jutott, alighanem talán -a másiknak is, hogy menni csak megyünk, de azt senki sem tudhassa, -hogy mint jövünk majd visszafelé. Kezetlenül-e, lábatlanul-e, vagy -sehogy se? Ha pedig kezetlen-lábatlanul, akkor talán legisjobb -lenne sehogy sem.</p> -<p>– Hanem – mondta megmérgesedve Mihály – azért, hogy nem -lakodalomba mögyünk, <span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span> azért tánc lössz. Bál lössz az azért. -Olyan bál, amelyikben szabad a bajnét… Akire engöm -ráeresztenek…</p> -<p>Igy betértek a kaszárnyába, hullámozván köztük hol erre, hol -arra a beszéd. Az ismerős nagy sárga ház tágas udvarán nagy -kavarodás volt, a mozgósitásnak az az összegabajodott -rendetlensége, amely csak látszólagos, mert belőle alakul ki a -rend, amelyben, első tekintet szerint, az emberek összevissza -szaladgálnak, pedig valamennyi tudja, hogy miért szaladgál. -Mihályékat is küldözték ide-oda, itt fegyvert adtak, amott bornyut, -más helyen ruhát, végül Mihály is rendben volt az utolsó -bakancsszíjakig s fölvarrhatta a bluza nyakára a csillagokat.</p> -<p>Néhány napig tart csak a kavarodás, a magazinok ontják a holmit -(hogyan fért bele ez a sok holmi abba a kis házba?). Mihály -megismerkedik a káplársága alá tartozó emberekkel, van köztük régi -cimbora is, még pár vizitáció, hogy mindenkinek megvan-e mindene, -azután kész mindenki mindennel. Miután Kisfurós Gergely szomszédék -bejöttek a fiuk végett, behozták a kocsin Mihály feleségét is, -tehát még egy bucsu, pár szótalan, néma könny, azután csakugyan: -kész. Azután már nincsen más, csak indulás, s <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> mint a -régi boszniai nóta ujra mondja: sikojtozva mögy az vason az bagony. -Hát mögy, bátya, azaz hogy mén, Mihályékkal mén Lengyelország -felé.</p> -<p>A vasuti kocsiban, ahogy a cókmókját mindenki rendben lerakta, -ráérnek az emberek a hosszu út alatt a gondolataikkal foglalkozni. -Mihálynak is maradt ideje elég, hogy önmagán keresztül nézhesse az -élet sorsait és rejtélyeit. És azután a vizsgálódásnak ezen -apránkint való kibontakozásában hirtelen az tünik elébe, hogy bajt -csinált – mielőtt elkövetkezett volna hazulról. El kellett volna -köszönni Bodó Mátyás szomszédtól, hogy ezentul, amíg ő oda van s -csak asszonyra maradt a föld munkálása és őrizete, legyen békesség -és ne maradjon meg a rossz szomszédság török átka. Ugyan nem maga -Bodó Mátyás a rossz szomszéd, hanem az a baj, hogy gyenge az ember -is, az asszony is és nem birnak a suhancár fiaikkal, akik pedig -elvadult rossz kölykök. Nincsenek rászorulva, hogy lopjanak, de -lopva bemásznak a szőlőbe, hogy lerázzák a fáról a gyümölcsöt, hogy -a homokon pusztuljon el; ha a lovat őrzik, beleeresztik a más ember -zabjába; a földből sarat csinálnak, golyóvá formálják, a napon -keményre száritják s azzal parittyázzák <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> agyon a -semjék vizén a más ember kácsáját, libáját. Már nem egyszer el is -verte őket ilyen dolgokért Mihály. Be kellett volna szólni tehát az -eljövetel előtt Bodó Mátyáshoz, hogy legalább most már ismerjen -Istent és ne engedje azt a két rossz kölyköt tovább is -violenciázni, legalább addig, ameddig Mihály a határokon van az -ország használatára.</p> -<p>Azonban most már mindegy az, nem segit rajta maga a fölséges -Jézus sem. De Mihály azért az első piros kártyájában, amit haza -küld, csak megírja azt is, hogy az asszony, akármilyen nehezére -esik is, menjen át Mátyásékhoz és a gyerekek rongálási dolgában -értsen szót vele. A levélbe kissé bicebóca betükkel, mert a -fegyver, a bornyu meg a strapa kissé elhuzta a kezét, a többek -között ezt is beleírta Mihály s ebben némileg megnyugodván, kedvvel -ment neki a muszkának, akivel, mint ezt levelébe is beleírta, -löhetőssen sok dolog van, mert igen sokan vannak, azok ugy dúródnak -lefelé a hegyről, mint otthon délben a gyerekek az iskolából, hogy -annyian vannak, hogy mikor otthon esős idő előtt a tanya háta -mögött a rőzserakásnál a hangyák dandároznak, hát azok a -hangyakupacok semmik ahhoz képest, <span class="pagenum"><a name= -"Page_227" id="Page_227">-227-</a></span> ahogy a muszkák dúródnak -le a hegyekről. Amiből megérthető, hogy sok dolog van velük, -minélfogva a verekedésnek nem is lehet valami hamarosan végét -szakitani. Ebbe nyugodj bele, kedves párom.</p> -<p>Már hogy azután Mihályné asszony megkapta-e ott kint a levelet s -átment-e szomszédolni Mátyásékhoz, az nem bizonyos és nem tudatik. -Dolgozott, kapált, acatolt a kis családdal együtt, télen át pedig -meghúzták magukat a kis tanyafödél alatt, vetvén esténkint bizalmas -tekintetüket a Mária-képhez Mihályért. Mihály pedig végezte a -munkát, ami uj sorsul rendeltetett neki, fogyasztotta azokat a -népeket, akiket a följebbvalóik arra utasitottak, hogy Mihályék -földjét elvegyék s Mihály kis családjainak azután majd ne maradjon -semmiféle föld sem örökségül. Mihály igen buzgóan pusztitotta ezen -idegen országokbeli embereket, akiknek a becsületét nem vette -semmibe sem, mert ezek az emberek az ő öregapjának az apja által -becsülettel szerzett földet el akarták tőle venni. Hát nem veszik -el, a keserves jó reggelüket.</p> -<p>Míg az ellenségnek ilyen kisebbitése folyt, történt, hogy az -érdempénz irányában is írhatott levelet haza Mihály. Mert -fölkinálták <span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> neki, hogy éjszaka elmenne-e patrulba -harmadmagával, annak kitudakolása végett, hogy merre is van -amazoknak a vermése egy erdőben. Mihály káplár a föladatra -készségesen vállalkozott, mert hiszen nyilvánvalólag ez is az -ellenség kisebbitéséhez tartozik. Ajánlkozott is neki mindjárt -innen a szomszéd Torontálmegyéből egy sváb meg egy rác katona, -akiket ugyanazon földi szempontok vezettek, mint Mihályt. Káplár úr -Mihály ezt örvendetesen vette tudomásul, mert egyfelől a sváb -óvatos, a rác meg merész s ez a két erény egy alkalmas káplár -kezében jól kezelhető. Azonfölül a sváb tud németül, a rác pedig, -ha nem is tud egészen oroszul, de mégis csak el bír velük valahogy -habogni. Idegen országban ezek sem éppen az utolsó dolgok fegyver -alatt. Mihály káplár tehát nyugodtan vágott neki a sötétnek -harmadmagával.</p> -<p>A sváb azután az erdőben oldalt ment, eltévedt, ki tudja, hova -jutott, annyi a bizonyos csak, hogy nem tért vissza. A rác Mihály -mellett maradt, bukdácsoltak együtt az erdő sötét szövevényeiben -szótlanul, azután egyszer bebuktak a gyökerek között egy gödörbe – -hát ahol van, ott van benne harminc muszka katona. <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span></p> -<p>– Dole puska! – kiáltja rájuk Mihály káplár, olyan hangon, -mintha otthon a kaszárnyában rendelné ki békeidőben a legénységet -föl a magazinba a parádés bakancsokat zsirozni, hogy tulságosan a -magazini egyedüllétben a bőrök el ne száradjanak –</p> -<p>– azonban mindez nagyon keveset használt volna, ha a rác el nem -mondja a muszkáknak, hogy itt áll a hátuk mögött egy kompánia -négyszáz emberrel, ha az szuronyrohamot csinál, egy sem marad -közületek életben, brátyék. Jobb lesz hát, ha megadjátok magatokat, -brátyék. A hátmögött álló századból ugyan egy szó sem volt igaz, -azonban mindegy az ilyenkor, az orosz földművesek tehát eme két -földműves előtt letették a puskát, azonban Mihály káplár ugy vélte, -hogy a legjobb lesz, ha a puskákat is magukkal hozzák. Mihályék igy -aztán bevitték a harminc embert fegyverestül, „kisebbitvén“ ezáltal -is az ellenséget s megszerezvén a tulajdon mellükre a vitézségi -ezüstöket.</p> -<p>Mihály tehát joggal szerkeszthetett egy uj piros kártyán -plajbászos sorokat az asszonyhoz, hogy megvan már az érdempénz, -aminek a hazavitelét igértem, különfizetés is jár vele életfogytig -– csak azt nem írta a levélbe… csak azt nem írta meg, hogy ez az -<span class="pagenum"><a name="Page_230" id= -"Page_230">-230-</a></span> életfogyás, hol és mikor fog -bekövetkezni. Hogy otthon-e valamely csöndes alkonyaton az eperfa -alatt, vagy pedig ott fönt a galiciai földeken ez elszilajodott -világban? Ezzel a kérdéssel ugyanis nem akarta a kételkedések -ingoványába kergetni az asszonyt.</p> -<p>Azután akkor volt egy roham, egy igen erős sturm, a dudások a -dudákon ugyancsak dudálták a trombitaszót: előre, magyarok, védjük -a hazát! Mihály káplár is ment a kamerájcsaftjával előre, akkor -véletlenül a térde útjába esett egy srapnélnek, Mihály elterült s -azt kiáltotta; vögye át valaki a komandót.</p> -<p>Bizonyára volt valaki, aki átvette, mert a népek előrehaladtak -és kisebbitették azokat a másik népeket, akik bár becsületes -földművelő népek, mégis más egyéb foglalkozásu följebbvalóik arra -kényszeritik őket, hogy más földművelők földjeinek az elrablására -vállalkozzanak.</p> -<p>Az emberek előrementek s Mihály káplár a széttört -térdekalácsával a mezőn maradt. Ott is maradt volna -vérelfolyásában, ha nem volnának létesitve ezek az igen célszerü -szanaszétkatonák.</p> -<p>Ezek a szanaszét-katonák voltaképen a hivatalos nyelven -szanitéceknek neveztetnek, <span class="pagenum"><a name="Page_231" -id="Page_231">-231-</a></span> de sokkal helyesebb elnevezésük a -szanaszétkatona. Mert ezek szedik össze a mezőkön, hegyoldalakon s -az erdő fái aljában azokat a sebesülteket, akik szanaszét -fekszenek.</p> -<p>Mihályt ilyenformán a szanaszét-emberek a barátságukba vették, -ajnározták, szóval a hóna alá nyultak az elesettnek, és a darabba -vált térdekalácsát kellő gonddal vitték a kötözőhelyre az orvos -elé.</p> -<p>Hát Mihály ott összeforrott, de többé nem volt katonának -alkalmas, mert fölzsugorodott a lába. Mondták neki, hogy most már -majd elküldik haza.</p> -<p>– Engöm? – kérdezte Mihály. – Hát engöm? Mikor most vagyok benne -a legjobban a kisebbitésbe?</p> -<p>De hiábavaló volt itten minden beszéd. Hiába kötözködött Mihály, -azt mondták neki, hogy el lehet menni hazafelé, ehol van a hónalj -alá a mankó is, amivel majd fönntarthatja a jövendő járásában az -egyenességet.</p> -<p>Mihály ugy gondolta, hogy efelől levelet ír haza, de azután -mégis ugy gondolta, hogy nem ír. Minek az asszonynak a szívét -szakgatni.</p> -<p>Utnak eresztették tehát megint Mihályt, a vitézséges -szakaszvezetőt, már most mint <span class="pagenum"><a name= -"Page_232" id="Page_232">-232-</a></span> rokkantat és bénát a két -mankón. Nehéz sorsok voltak ezek, a kínlódás, a vasuti kocsikban a -falábon s Mihály, mellén a vitézségivel, gyakran kérdezte magában: -Hát én, hát én? Mi lösz a kisebbitéssel, ha én azokbul -elmaradok?</p> -<p>Nem felelt a kérdésre más, csak a zakatoló vonat, amely most már -visszafelé vitte sikojtozva az vason. Lassan megy az ilyen -vasut.</p> -<p>– Hej, mikor egészségös voltam – mondta neki Mihály –, akkor -tudtál sebössen mönni velem. Most azonban, hogy a két mankó a -pártfogóm, ugyancsak lassan hurcolsz. Kölletlen vagyok már, -ugy-e?</p> -<p>Hirtelen ijedtség állott a szívébe e gondolat nyomán: hátha majd -kelletlen lesz otthon is? A bénát, nyomorékot csak sajnálni szokás, -nem becsülni. Ámbátor, ha jól keressük a dolgot, – vélte magában -Mihály – ez mégsem olyan dolog, mintha valakit ittas állapotában a -szárazmalom tört volna össze… ez mégis más… ez az ország -használatában történt… ezt Ferenc József tulajdon maga is -elismerte… s Mihály az ezüst érdempénzre tekintett, amely a harminc -muszkákért piros-fehér szalagon a mellén fityegett.</p> -<p>Ahogy azután hazahozta a vasut, hamarosan útnak is eredt -hazafelé. Mint rendszerető <span class="pagenum"><a name="Page_233" -id="Page_233">-233-</a></span> és tisztességtudó harcos, előbb -engedelmet kért a kaszárnyában, hogy a katonaruhájában mehessen -haza, hogy, habár mankók között van is, de a nyakán látható legyen -a három csillag, továbbá ott lehessen a mellén a vitézségi, mert az -az itteni szokások szerint a civilruhára nem való. Az öregek sem -viselték civilben, akik Boszniából hoztak haza ilyesmit.</p> -<p>Mihály a villamosvasut kocsiján kiment a temetőig, onnan azután -gyalog iparkodott kifelé. Nem valami gyorsan haladt, mert az ugy -van, hogy az embernek a fürgesége kevesebb négy lábbal, mintha csak -kettő volna. Jó szerencse azonban, hogy mennek kifelé féllovas -kocsik, miket asszonyok hajtanak, mindjárt a legelső is megáll, s -mondja le róla az asszonykocsis:</p> -<p>– Üljön mán föl, ameddig löhet, addig elviszöm.</p> -<p>Bizony egy kissé bajos a könnyü homoki kocsi keskeny fürhécén át -az ülésbe fölkapaszkodni, de hát apránkint majd ezt is meg kell -tanulni most már.</p> -<p>A féllovas menyecske aztán elviszi Mihályt addig a dülőig, -amelynél le kell térnie az országútról. Közben lassan hajt, hogy a -Mihály térdkalácsát a kocsi ne nagyon rázza s <span class= -"pagenum"><a name="Page_234" id="Page_234">-234-</a></span> -kérdezősködik az uráról. Hogy nem tudna-e valamit Malajdoki János -sorsáról. Mihály nem tud. Az asszony a domaszéki kapitányságból -való, az csak tíz kilométer, Mihály ellenben a tanyájával és kis -családjával egyetemben a csorvai kapitányságba tartozik, az harminc -kilométer. Ez pedig két külön világ, amiben az emberek a távolságok -folytán nem ismerik egymást, ha csak nem testi vérek egymással, -vagy pedig sógorok.</p> -<p>– A Malajdokiak – véli Mihály – leginkább a víz tulsó oldalán, a -tápai rétön szoktak lakni.</p> -<p>– Az – mondja az asszony örvendezve – az én uram csakugyan onnan -követközött be ide. Ugyan most szintén oda van, ország -használatára.</p> -<p>– Gyalogos katona?</p> -<p>– Nem – mondja az asszony. – Lovas. Az ágyuknál van -szolgálatban.</p> -<p>– Hát akkor honnan tudhassam én –, véli megint Mihály –, mikor a -magam szakasztján tul jóformán nem láttam sömmit.</p> -<p>Az asszony legyint a lóra s mentegőzve mondja:</p> -<p>– Mások… mégis… többet beszélnek.</p> -<p>– Hát – feleli Mihály – beszélni beszélhetnek, de a sok -beszédnek sok az alja. <span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span></p> -<p>Ezzel aztán le is száll Mihály a kocsiról, mert az asszony -bemegy a dülőbe, de a mindjárt utána következő kocsiról (félló, -asszonykocsis) megszólitják: üljön már föl, majd elviszöm egy -darabig, ha a Zákány felé tart.</p> -<p>Miután Mihály csakugyan arra tart, mert a Csorva tul van a -Zákányon, ismét fölszáll a kocsira és kezdi észrevenni, hogy -ilyenkor nem a vasfürhécre, hanem a kerékküllőre kell tenni a -mankót: igy könnyebb a felmenés.</p> -<p>– Idővel – neveti a béna Mihály – még majd bele is tanulok.</p> -<p>– Hát persze – biztatja a menyecske. – Ugyan mondja már, az -uramat látta-e? Szücs Borús Balázst?</p> -<p>A Borúsokat szegről-végről ismeri Mihály, mert azok az átokházai -kapitányságba tartoznak, amely igy majdnem szomszédos a csorvai -pusztaszélhez, de azért nem gondolja, hogy a Borúsok közül bizonyos -Balázs nevezetüvel találkozott volna. Ez lehetetlen is volt, mert a -beszéd folyamán kiderül, hogy a Balázs vártüzér Kataróban, küldött -is haza onnan üvegre festett velencei Mária-képet, de összetört az -úton.</p> -<p>Különböző kocsik igy viszik ki Mihályt majdnem egészen a -határig. Csorvaszélig <span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span> nem birják vinni, mert onnan nem igen -járnak az anyavárosba, miután közelebb esnek Szabadkához. Mihály -itt már kénytelen igénybe venni a két mankót s azokon bandukol a -homoki közön. A tájék szebb most, mint tavaly a búcsúzáskor volt. -Még nincsen tarló, a hajladozó rozsbúzán a napfény legel és szelid -szellő hullámoztatja a kalászokat. Azután a kanyarodónál Mihály a -két mankón előre tehénkedik és kiveszi a fejéből a sapkát. Látja a -tanyáját.</p> -<p>– Jézus – gondolja –, szerelmes szép Jézus, hát haza -vezéröltél?</p> -<p>Hát ami azt illeti, hát haza, de csak bosszankodásra. Mert ahogy -a tanya közelébe érne, láthatja, hogy a semjék taván a Bodó Mátyás -kölykei megint csak parittyázzák az ő kácsáit. Nyilvánvaló, hogy az -ő kácsái, mert a fejükre a huzás kékkel van festve. A béna ember -szaladni kezd a mankón, kiabál és ordit. A kölykök megrettenve -futnak el, de Mihály az egyik mankót csak hozzávágja az egyik -gyerekhez.</p> -<p>– Kutya, disznó – üvölti Mihály –, az én kácsámat bántod? -Agyonverlek! A mankómmal verlek agyon!</p> -<p>Bodó Mátyás pedig éppen akkor kijön a házából és nézheti a -kölykei szalajtását. Mihály <span class="pagenum"><a name= -"Page_237" id="Page_237">-237-</a></span> elbiceg az eldobott -mankóig, fölemeli magasra és azzal integet az úton átal Mátyás -felé:</p> -<p>– Hallod-e te sömmirevaló! Itthon szoptál, amíg én oda voltam!… -Hát hazagyüttem, mankón. De én negyven muszkát mögöltem, harmincat -elfogtam, hát hiszöm az Istent, hogy még a mankómmal is szétverlek -bennötöket!… Hát az én kácsámat bántjátok?</p> -<p>Bodó Mátyás megrettenve vonul vissza. Mihály felesége pedig -éppen a magyarkaszőlő elbomlott részeit kötözte a ház háta mögött. -Az erélyes hangokra fölneszel: hiszen ez a Mihály. Azután akkor fut -is, szalad is ki a közre, lármázva kiabálván: Én uram, én uram.</p> -<p>Azután ott van az ura előtte a két mankón. Az asszony elkapja -Mihály kezét a mankó keresztfájáról és csókolja. Azt mondja a -Mihály:</p> -<p>– A szalonnáért én már nem igön mék föl a létrán a padlásra.</p> -<p>Az asszony mondja:</p> -<p>– Majd fölmék én.</p> -<p>Azt mondja Mihály:</p> -<p>– Az eke után se tudok már járni.</p> -<p>Azt mondja az asszony: <span class="pagenum"><a name="Page_238" -id="Page_238">-238-</a></span></p> -<p>– Majd járok én.</p> -<p>Azt mondja Mihály:</p> -<p>– Hát aztán köllök én igy is?</p> -<p>Azt mondja az asszony:</p> -<p>– Te vagy énneköm igy is a mindönöm.</p> -<p>Hm. Igen. Ez jól van. Mihály leül a fatörzsre, amely fölül a -korhatag fát tavaly maga vágta ki. Éppen csak ez kellett a -hároméves szöszke pöttöm kis lánynak, azonnal az apjának rohan, -szinte belefúrja a fejét az apja keblébe, azután selypít, mint apró -tanyai gyerek leginkább szokott:</p> -<p>– Édösz apám. Meszéjjön vajamit a hábojujuj.</p> -<p>Mihály nevet a cölöpön.</p> -<p>– Mesélök, mesélök. Az egész télön majd mindig mesélök, -kislányom. Van mit… Azonban, most előbb nézzük mög a fődet.</p> -<p>Az asszony szorongva kérdi:</p> -<p>– Előbb nem inna kend, nem önne kend, nem pihenne kend? Van egy -kis bor is, van pörkölt szalonna ződ paprikával, tegnap sütöttem -friss könyeret rozsbúzábul, én uram, én hazatért jó uram?</p> -<p>Mihály azonban csak azt mondja:</p> -<p>– Elsőbb nézzük mög a fődet.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span></p> -<h2>Rasputinfiókok.</h2> -<p>Van az ugy, hogy néha kint a pusztaszéleken, a téli zugó szelek, -rejtelmes éjszakák és sötét, hallgatag erdők birodalmában egyszer -csak egy ember, akinek tegnap még semmi baja sem volt, csendesen -élte a napjait egymásután, mint a többi egyszerüség: egyszer csak -szónokolni kezd, beszél különös dolgokat, a szeme nézése réveteggé -válik, a távolba tekint, a kezejárása lassu, méltóságos, szinpadias -lesz, a haját hátrafelé igazitja és azt beszéli, hogy megszállta az -isteni sugallat.</p> -<p>Akkor azután látásai vannak, megképzelései vannak, elrejtőzései -vannak s csak a jó isten tudja még, hogy mi minden egyebei vannak. -És a szó azután ver róla szerteszéjjel s a megszállott ember -csudatévőségéről beszél. Csak afféle egyszerü tanyai csudatételek -ezek, hogy beviszi a tanyába az ölében s az asztalra teszi a -legvadabb komondort is, hogy ha akarja, a favilla az istállóból -megindul és egymagában jár-kel az udvaron, meg mi egyéb. De ez is -elég arra, hogy az embernek hire keljen kint a mezőkön, ahol olyan -rejtelmesek a hideg téli éjszakák, ahol nagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> havak -idején ugy tetszik néha éjjel, hogy a halott sarkvidékre tekint égi -világából a hold.</p> -<p>Alighanem igy bujnak elő mindenütt a földből a kezdő Rasputinok. -Egyszer csak például Tüdős Vince, a vén kujon szent ember lesz, -ráolvas és gyógyit és mindent megmond, ami csak valaha történni -fog. Az öreg Csurinéra ráparancsolt, hogy vegye le a sarkáról a -szobaajtót, tegye le a szoba földjére, feküdjön rá és ne mozduljon -róla két napig, akkor meggyógyul, aztán azt beszélik, hogy -meggyógyult, pedig már hat esztendeje nem birta a derekát.</p> -<p>A külső, mezőségi élet régi világából való maradványok ezek. -Gyógyitó paraszt mindig volt. A hetvenes években ismertem a -csongrádmegyei pusztákon egy majorban egy öreg bérest, aki nem -öregbéres volt, hanem csak öreg béres, a törött embercsontot mind -ahhoz vitték összeforrasztatni, az is volt az ismertebb neve, hogy -Fórasztó János. Volt Mindszenten egy ember, azt meg Veszett -Sándornak hivták, az is gyógyitó volt, de csak a kutyamarás -gyógyitását csinálta. És hát hittek neki az emberek, mert vitték -hozzá a marottakat. Vannak ezek mindenfelé. Egyszer Bécsből -hirtelen lerendelték a <span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span> zászlóaljunkat Bécsujhely alá valami -őrség dolgában arra a kavicsos mezőre, ahol a patronokat csinálják. -Mire odaértünk, ugy megfájdult a fogam, hogy alig láttam tőle. -Kerestem is mindjárt a katonaorvost, hogy hol találhatnám, a -kantinos elmagyarázta, de nem volt otthon az orvos, be volt zárva -az ajtó. Szerteszéjjel vannak ott az épületek, hogy ha felrobbanna -valamelyik, a másik ne kapjon rá kedvet: utána menni. Alig találok -vissza a kantinoshoz, hogy nincsen ám doktor, pedig már magát is -hat példányban látom. Hát – mondja – tudja Isten, hol botanizál -most az öreg ur, de hát ha megtalálná, az sem sokat segitene a -bajon, mert nagyon öreg már és reszket a keze. Hanem ha átmegy itt -a folyón, amelyik a gépeket hajtja, ott az első mühelyben talál egy -munkást, az majd elintézi az ügyet. A munkás aztán leültetett egy -láda robbanószerre s ugy elvégezte a dolgot, hogy senki sem -csinálhatta volna meg különben. Kérdeztem a jó osztrák sógort, hogy -mi jár neki a tudományáért, amire nevetve mondta, hogy hiszen ez -neki csak passziója. Úri borravalónak abban az időben a frissen -vert csillogó osztrák fertályforintos járta, az ekrazitos láda -sarkáról a munkás azt félve dugta a bőrköténye zsebébe, mert -<span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span> ha megtudják hivatalos helyen, hogy -pénzért szedi ki embertársaiból a fölösleges csontokat, akkor -betiltják a passzióját.</p> -<p>Gyógyitó ember mindenütt volt, itt Fórasztó János, meg Veszett -Sándor, ott a Lajtán tul Herausdamit Michl nevezetü. Ezek az -ujfajták azonban nem ilyenek. Ezek apostoli mozdulatokkal -járnak-kelnek, mintha azoktól a régi szintársulatoktól tanulták -volna, amelyek a németektől idekerülve, a hetvenes években még -bejárták az országot, a krisztusi kinszenvedéseket néma képletekben -példázván. Még láttam gyerekkoromban ilyen előadást, a vár mellett -egy nagy faépületben. Azóta azonban sok minden elmult, a nagy -faépület elment, még az öreg vár is, amelyhez támaszkodott, szintén -elment, sok vért látott bástyái helyén a villamos szaladgál; no, -egyszóval mondva, minden elmulik, de Tüdős Vincéék, akik ajtóra -fektetik a beteget, megmaradtak. És ugy beszélnek, hogy: „eljönnek -az idők végezetei“.</p> -<p>Azután különös hangulatok kezdenek terjedni a pusztai homokok -felé mélyen benyuló alacsony, jegenyenyárfás házak között. Mária -jelenik meg a kut vizében vagy az ócska ablaküvegen, amit az idő -szivárványosra szivott, máshol felbuggyan a tiszta <span class= -"pagenum"><a name="Page_243" id="Page_243">-243-</a></span> -szobában a kihuzós almáriom lába mellett a csodaforrás, a -látó-lejány elrejtőzés alkalmával a mennybéli világban levőkkel -társalog, egy ember látja a holtakat s mondják, hogy Radványi -János, akit tavaly sirba vitt a sok pörlekedés, némely holdas -éjjeleken a pörös földön kapál, de nem szabad hozzá szólni, mert -ezt földöntuli tilalom tiltja. És mint annyiszor már, megint -előkerül valahonnan a pokolból egy vén rossz cigány, aki a -virgavessző erejénél fogva megérzi a föld alatt levő kincseket, de -legalább egy birka és hat kakas véráldozata kell hozzá, hogy a -kincseket a föld magából kiengedje, mert a kincseken a hét fekete -szent ember ül. Amott meg akad egy másik ember, aki, ha a -kocsikerék végiglukán át belekiáltoz a kürtőbe, hazatér az -elbódorgott borju.</p> -<p>A jó isten tudja csak, hogy hány ilyen csudálatos Rasputin-darab -terem. Csak éppen hogy nem akad errefelé mindeniknek olyan cárja, -aki az eszét otthagyta a bábaasszony fürösztőteknőjében. De azért -Téli Mihály, mikor feleletre vonják, hogy miért kuruzsol, egy -bibliabeli ember méltóságával lép előre és meggyőződéssel -mondja:</p> -<p>– Földöntuli hatalmam van az gyógyitáshon…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span></p> -<h2>Orosz sipka alatt.</h2> -<p>– No, tanitó ur, ne bámulsz mindig, hanem gyere kilincs pucolni. -Itt nem vagy tanitó ur, itt fogoly vagy, hát ne bámulsz mindig, -gyere kilincs pucolni.</p> -<p>Teleképü, pirosarcu fiatal orosz fogoly, mondja csufondárosan e -pár szót egy magába vonult, idősebb, szakállas fogolynak. Ez nem -szól rá semmit, néz egy darabig megvetőleg a gunyolódóra, aztán -elforditja a fejét. Amaz megismétli:</p> -<p>– No, no. Csak gyere kilincs pucolni. Én apám pezsgőgyáros, én -mégis kilincs pucolni, te tanitó ur, te is csak kilincs -pucolni.</p> -<p>A szakállas kényszeredetten fog valami munkához, hogy amazt -elhallgattassa. A többi nem szól a beszédbe semmit, csak egy -közülök ránt egyet a vállán, mintha azt akarná mondani vele, hogy -neki semmi köze sincsen emezekhez.</p> -<p>De emez, akit tanitó urnak mondott az állitólagos -pezsgőgyárosivadék, szintén nem tart a többivel semmi közösséget -sem. Szótalan, magának való ember, a főtt ételhez alig nyul, ha hus -van benne, aztán ha a hus <span class="pagenum"><a name="Page_245" -id="Page_245">-245-</a></span> marhahus, megeszi, ha disznóhus, az -ételt odatolja szó nélkül a másik elé: edd meg ezt is. Ő maga -inkább kenyéren él. Olyan, mintha beteg volna, de panasza nincsen, -néma gyereknek pedig az anyja sem érti a szavát.</p> -<p>Egyszer mégis megkérdik:</p> -<p>– Ametov, miért kiabál amaz mindig magára, hogy tanitó ur? Miért -csufolja?</p> -<p>– Nem csufol, kérem – mondja Ametov –, tanitó vagyok otthon.</p> -<p>– Hol van az otthona?</p> -<p>– A Kaukázusban.</p> -<p>No, az jó messze van. A tanitó bólint. Biz az nincsen közel.</p> -<p>– Mondja csak, beteg maga, Ametov?</p> -<p>– Nem, nem vagyok.</p> -<p>– Napról-napra soványabb. Miért nem eszi meg az ételét?</p> -<p>Csak a vállával felel. Ránt rajta egyet.</p> -<p>– Nem jó az étel? A többi nem panaszkodik. Nem rossz hus ez.</p> -<p>Huzódozva mondja, mintha restellné:</p> -<p>– Disznóhust nem szabad enni, én mohamedán vagyok.</p> -<p>No, hát akkor itt van a baj. Amin azonban csakugyan bajos -segiteni. A hus ritka madár, olyant kell enni, amilyen van. Mondják -Ametovnak, hogy a disznóhus jó, az <span class="pagenum"><a name= -"Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> egész világon eszik, ő is -megehetné. Felhuzza a vállát: a vallás tiltja.</p> -<p>Kissé bajos vele beszélni, mert nem mindent ért meg, nem is -mindent tud elmondani, amit gondol, aminthogy a beszédje sem olyan -a valóságban, mint ahogy ide irva van, hanem csak kevert szavak, -igék, ugy ahogy éppen jönnek. Van azonban elég olyan magyar -állampolgár, aki ennyit sem tud magyarul. A beszélgetésnek a magja -körülbelül mégis csak ez:</p> -<p>– Keleten a vallások eltiltották a disznóhust. Mózes is -eltiltotta a zsidóknak. De Mózes is, Mohamed is csak egészségi -okokból tiltotta el. Ott meleg van, de itt hideg is van. Most is -tél van.</p> -<p>Ametov arcán egy kis mosolygásféle látszik, amint mondja:</p> -<p>– Otthon is van hideg… otthon van tél… nagyobb. Mégis: Mohamed -tiltja disznóhus.</p> -<p>– Hát pedig itt megehetné, Ametov. A zsidóknak is tiltja a -vallás, mégis megeszik.</p> -<p>Ametov megint a vállával felel: bánja is ő. Lassan szól:</p> -<p>– Disznó nem tiszta állat, mondja proféta. Ló tiszta állat.</p> -<p>Kérdezik tőle:</p> -<p>– Hát lóhust enne, Ametov? <span class="pagenum"><a name= -"Page_247" id="Page_247">-247-</a></span></p> -<p>A kaukázusi muzulmán tanitó csodálkozva néz a kérdezőre:</p> -<p>– Lóhus? Van itt lóhus?</p> -<p>– Persze, hogy van.</p> -<p>A vékony, szakállas, bánatos arc erre kiderül, Van lóhus! Hát ez -nagy dolog!</p> -<p>Ametov azóta vidámabb. Erőre is kap, mert külön lóhuskonyhája -van neki. A muszkáktól azonban most is csak távoltartja magát.</p> -<p>– Rossz nép –, mondja felőlük. – Durva. Káromkodik. Mindig -szidják az istent!</p> -<p>Ametov megborzong még a gondolattól is: szidják az istent! Pedig -nem is szidják. Lehet, hogy otthon szidják, mert a délszláv nép is -ugyancsak gyakran veszi hiába az isten nevét, de itt a fogságban -nagyon jámborok az istenadták. De hát a kaukázusinak jussa van -utálni a muszkát: elnyomott nép beszél belőle.</p> -<p class="center">*</p> -<p>De a többi muszka közt is akad, aki nem nagyon társul velük. De -azért olykor csak beleszól a beszédbe.</p> -<p>Szó van köztük arról, hogy mikor lesz béke, azután pedig, ha -béke lesz, hogy és mint lesz a dolog a hazamenéssel. Mert vannak -foglyok, akik nem kivánkoznak haza, különösen <span class= -"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> -olyanok, akiknek nem sok keresnivalójuk lenne ott amugy sem. -Nincstelenek, szülőtlenek, hazátlanok, akik otthon is már kódorgó -életet éltek.</p> -<p>– Hát ha itt akar maradni! – hagyják rá – és bir maradni… -maradjon.</p> -<p>Bár hiszen ez ugyan nem egészen rajtuk áll.</p> -<p>Azt mondja az egyik:</p> -<p>– No. Ha engem egy lány szeret, én aztat lányt szeretom, érte -itt maradom: jó. De van fogoly kocsis, ki lovakért akarsz -ittmaradni – nem bolond ez, kérem szépen?</p> -<p>A másik az orosz állapotokról ennyit mond:</p> -<p>– Nem mind panasz igaz. Oroszország nem olyan nagyon rossz. Csak -– magyarázza a fiatal felügyelőnőnek – tudod, kisasszonyka, csak -cár nyakát kéne megfogni és egy nagy késsel: nyekk.</p> -<p>Kérdezik amattól, aki az Ametovot tanitózza:</p> -<p>– Hát te, ugrifüles, te szeretnél-e ittmaradni?</p> -<p>Az ugrifüles nevet:</p> -<p>– Hát! Majd én mindig kilincset pucolni, nem? Én apám -pezsgőgyáros, ha béke lesz, hazamegyink és iszok sampusz. -<span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span></p> -<p>A „különvált“ megvetőleg nézi őket végig.</p> -<p>– Én – mondja – nem soká marad fogoly. Én vagyok lengyel. -Lengyelország kapja szabadság, megyek haza, harcolni muszka -ellen…</p> -<p>Mintha az egész orosz társadalom képe benne volna e néhány -fogoly beszédében, itt a vakok háza udvarán.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span></p> -<h2>Magukbanélők.</h2> -<p>Hó van a városszéli utcákon, arra kint az aklok felé és a hónak -a csendje. A hó elveszi a kocsizörgés zaját, de meg nem is igen jár -most kocsi, néha egy-egy alacsony paraszti szánkó suhan végig az -uton, az ócska suba széle leér róla s a birkaszőr cifraságokat ir -reá. Némely varjak, mint bus fekete testek ülnek a száraz -ákácágakon, mert a varju most a vetésekről beszármazott a városba, -ebben a forditott világban. Azelőtt havas télen a pipiskemadár jött -be a mezőkről a verebek társaságába, hogy sanyaru téli élhetést -keressen az uti szemétben, most a veréb meg a pipiske mind elment a -háboruba a lovaskatonák meg a trénkocsik után, mert azoknak a -táborában talál elszemetelt zabot. S az apró szürke kis -hidegvetettségek helyébe bejöttek a tarlókról e nagy feketeségek, a -varjuk, de találkozik olykor holló is közöttük.</p> -<p>– Tán jóllaktatok már a harctéren? – kérdezi tőlük a vén Csuszó -Menyhárt, ahogy <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span> baktat az öreg csizmákban a fák alatt -az uj kutyával. Mert Menyhárt divatozik, kutyával jár.</p> -<p>– No, Menyhárt bácsi, hát kendbe is beleütött az uri mód, hogy -hat lábat visz magával sétálni? – Kérdezik a szánkóról.</p> -<p>Menyhárt nézi a lovat, a kutyát, kicsit belerázza magát a -subába, mondván:</p> -<p>– Hát fölfogtam ütet. Ugy sincsen sönkim, hát lögyön -valakim.</p> -<p>Az uj kutya a két lábát Menyhárt subájára teszi.</p> -<p>– Jó, jó – mondja Menyhárt –, ne hizelögj, még majd ellopsz -valamit.</p> -<p>Menyhárt halad aztán tovább a kutyával, mint olyan öreg ember, -akinek valakije van.</p> -<p>Mig a kutyát „fel nem fogta“, senkije sem volt, csak az emlékei -az elhaltak után s egy szomoru, csendes, bus és kietlen porta, -magános ház, amelynek a konyháján Menyhárt maga főzött magának, -mert minden, aki csak valaha vele élt, oldalteső, felfelé menő, -lefelé való, testvér, rokon, fiu, szülő, feleség, mind elhagyták -már végkép s kimentek lakni a nyugalomnak csendes éjjelébe, -közanyánk ölébe, honnét istenüket, kegyes teremtőjüket áldják -örömmel. Menyhárt ugy maradt a <span class="pagenum"><a name= -"Page_252" id="Page_252">-252-</a></span> házban, mint egymaga, -téblábolván nappal, hányódván-vetődvén éjszaka, amikor néha -megroppant a sublót vagy az ágydeszka s Menyhárt kérdezte ilyenkor -tőlük: ugyan melyiktök jár most itthon?</p> -<p>Nem sokat érő élet az ilyen élet, annyi szent bizonyos, s -Menyhárt egy hajnalon, mikor a kósza kutya egymaga csatangolt az -utcán s megérezte, hogy ebben a házban szintén egy elhagyatott élet -vergődik s végighuzta a körmeit a kis kapuajtón, gondolván, hogy ő -itt elférhetne lehetősen, Menyhárt kiment a kutya elébe, kinyitotta -neki a kis ajtót és azt kérdezte tőle:</p> -<p>– Mit akarsz?</p> -<p>A kutya nem szólt semmit, hanem bement az udvarra, hevert egy -ócska ködmöndarab az ereszetsarokban, azon meghuzta magát a -födéltelen nincstelenség alázatával s a fejét emelve, Menyhártra -nézett, mondván: én, mint inséges senki és semmi, nagyon jól -ellehetnék ezen a ködmöndarabon.</p> -<p>– Hát – mondta Menyhárt – abban igazad van, hogy én tégöd -csakugyan föl is fogadhatnálak… Aztán éppen azért föl is foglak. -Ugy sincsen sönkim, hát lögyön valakim. De aztán nem hagysz-e el -holnap vagy holnapután valami jobb helyért? <span class= -"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span></p> -<p>– Nem –, mondta a kutya. – Hiszen kutya vagyok én, nem -embör.</p> -<p class="center">*</p> -<p>Az öreg Mihály, innen a városszélekről, az aklok közeléből, nem -szereti a villamost, ezért nem is igen használja, ha a belső -városban van olykor dolga, mert kiméletlenség az az örökös hajtás, -amit a villamos csinál. Mert ha nem ló huzza is, de valami erő csak -huzza: hát mért nem pihentetik néha ezt az erőt?</p> -<p>Ezuttal azonban Mihály mégis csak felszáll a villamosra, mert -hallotta a hirét annak a birónak, akivel szót lehetne érteni, de -messze van a hivatala, Mihály pedig fáradt s azonfelül be is van -csapva. Mihálynak a lelkéből ez a tarkabarka csufondáros élet -letört egy darabot s az egymagaéletét élő Mihály keresne valakit, -akinek elébe a törött lelkének a megmaradt darabjait odaterjessze: -durkáljon köztük.</p> -<p>Mihály viteti tehát a lelke darabjait a villamossal, zökkenve -néha igen alkalmasokat, mert emennek a vaslelke darabjaiból is -letört némely részeket ez a tarkabarka csufondáros háborus élet, -amelyik nem pihenteti az erőt. Mihály némi keresgélés után rátalál -a biróra, akiről ver a szó, hogy szót <span class= -"pagenum"><a name="Page_254" id="Page_254">-254-</a></span> lehet -vele érteni és azt mondja neki: Tekintetös ur, én is a bajos -embörök közé tartozok.</p> -<p>– Hát csak el kell mondani, ha lehet, segitünk rajta. Hát mi a -baj?</p> -<p>Azt mondja Mihály:</p> -<p>– Hát kéröm, én be vagyok csapva, mög ki vagyok fosztva.</p> -<p>– Aztán ki fosztotta ki?</p> -<p>– Egy szöméj. Egy asszonyszöméj, mög a két lánya.</p> -<p>– No. Egy asszony, meg két lány: sok az egy ilyen öreg -embernek.</p> -<p>Mihály megzavarodik egy kissé, belefogózkodik a bajuszába, az -asztal sarkát megsimogatja két ujjal.</p> -<p>– Az kéröm nem olyan valami dolog. Hanem. Neköm nincsen sönkim. -Mert aki volt, már mind rég elhalt. Magam élök a házban. Aztán egy -estefelé, ahogy mék haza, ott ül a ház előtt a kis padon egy -mönyecske, mög a két lánya. Aztán akkor azt mondja ez az asszony: – -Engöm kivertek onnan, ahun eddig laktam. Aztán nincsen sönkim. -Nincsen, ahun a fejemet lehajtsam, evvel a két lányommal. Aztán -akkor ugy gondoltam, hogy én itten kendnél elférhetnék. Fogjon kend -föl.</p> -<p>– Tekintetös ur – mondja Mihály –, <span class= -"pagenum"><a name="Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> esött -az eső, szél fujt, ez a három mög ott a házam előtt… Hát én akkor -ugy gondoltam, hogy elférhetnének. Ugy sincsen sönkim. Aztán -fölfogtam űket.</p> -<p>– Ismerte azelőtt?</p> -<p>– Hát ugy. Tudtam, hogy a harmadik utcába laktak.</p> -<p>– Azután mi lett?</p> -<p>– Hát kéröm – beszéli Mihály –, elvoltak. Gondot viseltek rám. -Már örültem is neki. Pedig jobban töttem volna, ha ugy töttem -volna, mint Menyhárt, aki kutyát fogott föl. A kutya hű, emez mög – -– s Mihály busan ütött rá a kezével a levegőre.</p> -<p>– Hát elhagyták?</p> -<p>– El – erősiti Mihály –, el. Eltüntek. Tudja, mint amikor a -galambász nagyon magasra kergeti föl a galambokat, azután utoljára -ugy fölmönnek, hogy tünőben vannak – hát ugy eltüntek. Azután -elvittek mindönt. A pénzömet, akire rátaláltak, aztán egy -féldisznót. Pedig azelőtt főztek rám, mostak rám, most mög -eltüntek. De mindönt elvittek. A himmi-hummit is elvitték, még, -kéröm, a dagasztófát is elvitték. Hát ki vagyok én fosztva.</p> -<p>A kifosztott Mihály megtörten áll a biró előtt. Már alighanem -csakugyan ugy van, <span class="pagenum"><a name="Page_256" id= -"Page_256">-256-</a></span> hogy a „szöméj“ nemcsak a féldisznót -meg a dagasztófát vitte el, hanem a Mihály vén szivéből is egy -alkalmatos, jókora darabot.</p> -<p>– Aztán, öreg Mihály – kérdezi a biró –, valami kis olyan -csalafintáskodás, olyan szerelmeskedés nem történt közte-közte?</p> -<p>Mihály áll egy kicsit a kérdésre, azután megzavarodva -mondja:</p> -<p>– Hát kéröm… ami azt illeti, a magamfajta öreg embörnek is jól -esik, ha néha egy kicsit mögverögetik a hátát…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_257" id= -"Page_257">-257-</a></span></p> -<h2>Amit a szüle nem ért meg.</h2> -<p>A szüle, időses tanyai kún asszony, bemegy a jegyzőhöz a faluba. -Azaz hogy, engedelmet kérek, nem falu az, hanem város, mert a kún -nem engedi a községét falunak nevezni, mert az város, sőt vaáros, -de leginkább, ha éppen valaki tudni akarja: kúcsos város. Sok -veszekedésre adott ez alkalmat annakidején a katonaságnál, amikor -odalent, ha éppen az ugynevezett Waffenstillstand állt s unták -magukat az emberek. Mert a városi legény figurázta a falusit, a -falusi a tanyait, a tanyai megint különbséget tesz örökföldes meg -bérföldes között s ha a kúnok azt mondták, hogy ők nem falusiak, -hanem városiak, akkor mindjárt jött az évődés a kúcsos várossal, -ahol imé Erzsók asszony csak most szombaton varrt a Miska gyereknek -két ócska zsákból egy uj gatyát és lám, a Miska már vasárnap reggel -a templom farka előtt fitogtatta benne magát. A kúnok évődtek -vissza, mindenki beleszólt, mert nincsen olyan község, amelyről -valami gunyszólás <span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span> ne volna. Az egyikben találtak egy -zsebórát, de agyon is verték azonnal, mint ketyegő fenét, a -másikban azért vágták le a rövid biróhoz a hosszu birói pálcának a -gombját, mert a bot fölülről volt hosszu, másutt keresztbe vitték a -létrát az erdőn s hogy elférjen, kivágták a fákat, amott viznek -nézték a hajdinavetést és meguszták, amaz helyen a biró kiiratta -egy utcasarokra tapasztalat nyomán, hogy: vigyázz, mert itt leüt a -ménkü. De emitt meg eltették a nagy jégcsapot nyárára emlékül, a -másikban meg kukoricakapáláskor toronyiránt teszik le a csizmát, -hogy rátalálhassanak – meg sok más egyéb ilyen történet van, a -végeredményükben arra alkalmasak, hogy összekapjanak a legények, -ölre mennek s egyszer csak egy gomolyagban forog a földön -valamennyi. Ez öröm volt, a testi erőnek ezt a játékát nézni – bár -aki ilyenkor alul maradt, annak ez nem jó volt.</p> -<p>Mondjuk tehát inkább csak azt, hogy a szüle a városba ment, -nehogy alul maradjunk. A szüle a városházánál bemegy a jegyzői -úrhoz. Ez nagy aktus tanyai asszony részéről, aki az urak fejét nem -szokta fájditani a maga dolgával. Mondja is a jegyzői úrnak: -<span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span></p> -<p>– Hát kéröm, látja, már megint a maga fejit fájlalom.</p> -<p>– Nem baj az, szülém, arra való.</p> -<p>– Ugy hát? – esik nagyot a szón a szüle, örvendezvén a dolgok -ilyetén állapota fölött. De amugy mög ugy is van, maguk a népért -vannak a hivatalban. De hát kérdözze már, hogy mér gyüttem?</p> -<p>– Majd elmondja szülém.</p> -<p>Simogatja a szüle az asztal sarkát, hallgat egy darabig, azután -mondja:</p> -<p>– De hát hogy is kezdjem csak? Hiszen ösmer maga engem. Most öt -esztendeje is itt jártunk, amikor a gyerök sorozódott.</p> -<p>– Hát persze. Azóta a maga ura meghalt, a gyerek meg katona.</p> -<p>– Meg… katona…</p> -<p>Szüle húzgálja össze az álla alatt a tisztes fekete kendő -csücskéit, ez a lelkiindulatok és bánatok feltámadásának a -jele.</p> -<p>A jegyzői úr belesegit:</p> -<p>– Szülém, most alighanem abban jár, hogy a gyereket eresszék -haza aratási szabadságra.</p> -<p>A szüle sírása elmarad, a jegyzőre néz és azt mondja:</p> -<p>– Hát most látom csak, hogy mi az a tanult ember. Én ki se tudom -mondani, maga meg már tudja. Hát ez hogy van? <span class= -"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span></p> -<p>– Hát hol szolgál a gyerek? – kérdezi a jegyző.</p> -<p>– A katonaságnál – mondja a szüle.</p> -<p>– De merre?</p> -<p>– Merre? – kérdezi a szüle. – Azelőtt a huszároknál volt, mert -az apja is azoknál szokott szolgálni, most pedig oda van messze az -oroszoknál a Szibériában.</p> -<p>A jegyzői úr mondja:</p> -<p>– De hiszen akkor fogoly.</p> -<p>A szüle mondja:</p> -<p>– Az. Katonarab a muszkánál. De nem készakarattal, hanem -sebbel.</p> -<p>– Az. Nem szántszándékkal, hanem vére elfolyásában.</p> -<p>Mondja megint a jegyzői úr:</p> -<p>– Onnan nem lehet hazahozni, szülém.</p> -<p>A szüle megütődve lép hátra a papucsban.</p> -<p>– Nem? – kérdezi. – Hát miért nem? Hát én azt nem értem. Mondták -ugyan már mások is, hogy nem lehet, de azt hittem, hogy ez nem igaz -beszéd. Hát maga is azt mondja, hogy nem lehet? Hiszen a -katonaságtól milyen sok ember haza van eresztve az aratásra. Hát -akkor az én gyerekemet miért nem eresztik haza, amikor ugy kellene -itthon, mint a falat kenyér?</p> -<p>– De hát hogy is gondolja azt szülém, <span class= -"pagenum"><a name="Page_261" id="Page_261">-261-</a></span> hogy -valakit a fogságból hazaeresszenek.</p> -<p>Mondja a szüle:</p> -<p>– Ugy gondolom, hogy szót ád, mikor elgyün, arra, hogy az aratás -után visszamén. Hiszen azoknak ugy sincsen ott semmi dolguk, hát -mért nem eresztik haza? Aki a harctéren van, annak több dolga van, -aztán azt mégis hazaeresztik. Akkor miért nem eresztik haza a -foglyot?</p> -<p>– Hát – mondja a jegyzői úr –, ezt már nem lehet nyélbe ütni -sehogy se, szülém.</p> -<p>– Igaz lélökre mondja? – kérdi a szüle.</p> -<p>– Hát.</p> -<p>– Hát akkor – mondja elszomorodva a szüle –, akkor én hiába is -fájlalom a maga fejit, ha ilyen értetlen világ van.</p> -<p>A szüle kimegy a szobából, búsan. Hát nem eresztik haza a -gyereket Szibériából. Micsoda világot élünk, szerelmes Jézus! Még -onnan sem eresztik haza, pedig ott nincsen dolga semmi…</p> -<p>A kapu alatt mondja is az ott időző egyenruhás hivatali -személynek:</p> -<p>– Már nem tart ugy a néppel a jegyzői úr, mint eddig. Nincsen a -gondunk iránt már olyan jó fogalma, mint ezeknek előtte.</p> -<p>Persze, persze. Háborus világ van. Az emberek fogalmai -megváltoztak.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span></p> -<h2>János megalázása.</h2> -<p>Az öreg János odavolt a másik utcában a kocsmában két deci bort -inni, mert nagyon jó sötét sillerje van a Teca néninek, ha még egy -kicsit sürübb lenne, megállna benne a kanál, mint valamikor -Boszniában a cerna vinában. János meg is fogadta, hogy ezentul nem -megy át Tecáékhoz mindennap, mert borzasztó az, ahogy verik ezek a -kocsmáltatók a bor árát fölfelé. Elvégre jól esik ugyan -öregembernek egy kis bor, mert az erősit és a jó siller kellemes -melegségeket csinál, de hát nem muszáj annak nap-nap után -meglenni.</p> -<p>Csak lassan – gondolja János, ahogy lépked hazafelé az utcán –, -mert háboru van. Csak spórolósan kell élni. Csak kevés bort, csak -az a baj, hogy két decinél kevesebbet nem adnak. Uri helyen ugyan -adnak egy decit is, de három deci árban, aztán az íze még hirül sem -olyan, minta Tecáéké. Ennélfogva ezentul majd csak minden másodnap -megy átal. Másodnap igen. Elvégre emberek közé is kell menni néha, -hireket hallani a háboruról s más egyéb körülállásokról.</p> -<p>Most is a drágaságokról tárgyaltak és rettentően panaszkodtak az -emberek, mert ami igaz, az igaz. Egy malacnak akkora az ára, -<span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span> mint valamikor egy jó futós lóé volt. -Hogy leszünk a télire a zsirral, szalonnával? János is elmondta a -maga panaszait, de magában azt gondolta, hogy okos ember ésszel él. -És eljövén a Tecáéktól, csak azt forgatja a fejében. Mindenki -gondoskodjon magáról idején és ahogy lehet. Elvégre nem muszáj -mindenáron malacot vágni. A hus sem feltétlenül szükséges, anélkül -el lehet lenni. A dohányocskából a legolcsóbb fajta is megteszi, az -elég rossz, hála istennek és igy kevés kell belőle. Bár olyan rossz -lenne, hogy semmi se kellene, mint akkor, amikor a pipázás még nem -volt kitalálva s mégis megéltek az emberek. Hanem három fődolog -van. A liszt, a szalonna meg a krumpli. Ha ez a három megvan, akkor -minden van, akinek nem tetszik, egyen tengeri herkentyüt meg -lekváros csirkét kuglóffal. Mert abból a háromféléből mindenféle -olyan jó eledel elkészithető, ami a táplálkozáshoz szükséges. A -liszt jó kenyeret ad, tortába meg nem szükséges. Hát a sültszalonna -kutya? Vagy a szakgatott tészta kutya? Vagy a zsiroskenyér vagy a -lángos, vagy a sült krumpli hajában, továbbá nyilvánvaló, hogy a -krumplileves csipöttel aranyérmet kapna, ha katona volna. -<span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span></p> -<p>János nevet befelé magában. Mert gondoskodott idején arról, hogy -a három fődologból legyen elég, még „gyugaszban“ is. Lisztecske a -zsákban, krumplicska a pincében, zsirocska szép régi fajta -fazekasmunkáju edényekben. Néhány szalonnahasáb is lóg a kamrában. -De azonfelül hüvösöl a padláson egy egész oldalszalonna is, jól -eldugva a sötétebb helyre, a gyugasztóban, hogy ha a hatósági -makszimilálás keresné is, ne nagyon találjon rá. Szép -oldalszalonna, el lehet mondani. Fehér, dúsan sózva, még a bőre is -ennivaló, mikor a maga zsirjában paprikásan megsül. Haj-haj, az -ételek királya az és reggel használva, különösen tisztitja a -mellet, nem hiába, hogy a disznót nem disznónak kellene hivni, -hanem ugy, hogy öszömadta.</p> -<p>– Hej – gondolja János –, de jó volna, ha még egy ilyen oldalt -löhetne szörözni…</p> -<p>Néha a reménységek hirtelen valóra válnak. Jön az utcán szemközt -egy ember, cipel egy féloldal szalonnát.</p> -<p>– Ihun – szól neki János –, de szép szalonna, ugyan hun -szörözte?</p> -<p>– Itt vöttem – mondja az ember –, nem messze, a Hóbiárt basa -utcájába egy bizonyostul. <span class="pagenum"><a name="Page_265" -id="Page_265">-265-</a></span></p> -<p>– Eltönni valónak?</p> -<p>– Nem. Eladásra.</p> -<p>János alkudik a szalonnára azonnal, mert pénz van nála (mert nem -tudni, mikor találkozik alkalom). Ez a jó ember nem is tartja -drágára a szalonnát, megmondja őszintén, hogy mennyiért vette s -mekkora haszonért válik meg tőle. Megalkudnak, János fizet, mert -nem sulyra megy a dolog, hanem szömmértékre. A szalonna János -vállára kerül, az ember elmegy. S János megint befelé nevet -magában: hiába, okos ember ésszel él. Csak fel vele a padlásra, a -másik mellé, a gyugaszba, mert a bolond ember azzal is dicsekszik, -ami nincs, az okos ember azt is eltagadja, ami van.</p> -<p>– Ketten lösztök – mondja János bizalmasan a szalonnának, ahogy -viszi felfelé a padláslétrán –, olyan alkalmas társad lösz ott a -hüvös helyön, hogy az csak csuda.</p> -<p>Az oldalszalonna nem szól semmit, ugyan nem is szokása. Csak -János szól a padláson megdermedve, elkábulva, mellenvágva és -sárbatiporva:</p> -<p>– Szerelmes Jézus… hivalkodásomban de mögaláztál…</p> -<p>János ugyanis a tulajdon szalonnáját vette meg attól a -becsületes embertül.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_266" id= -"Page_266">-266-</a></span></p> -<h2>Nyári kép 1916-ból.</h2> -<p>A nyári délutánok a külvárosok utcáin békés időben is nagyon -csendesek. A kis házak keritése felett be lehet látni az udvarokra, -alig mozog bennük valami élő, legfeljebb a macska les verebet s a -fecskék szorgoskodnak vagy a gyerekeket étetvén, vagy uj fészket -épitvén uj gyerekeknek. Olyan nagy gonddal épitkeznek, ugy -tapasztgatják a falat, rakosgatják rá a sarat, mintha kitanult -kőmüves volna valamennyi. Másként pedig csend van, most még inkább, -mint máskor. Az emberek nagyrésze a táborokban, aki itthon maradt, -kiment a mezőre aratni, a fehércselédek elmentek marokverőnek az -aratók nyomába, nagy fizetés jár most azért, soha, mióta a világ -áll, ekkora ára nem volt.</p> -<p>Meleg is van, alkalmas meleg, a nap ugy idebámul, mintha sohasem -látta volna még ezt az utcát. Még az ázsiai homokról idekerült -ákácfa is alig állja, sárguló levelei lekonyulnak, mint éjszaka, -mikor aludni szokott. Ezzel az idővel szokott vigasztalódni a -tanyai <span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span> magyar ugy január körül, mikor nagyon -hideg a kut vize, mondván:</p> -<p>– No, majd melegebb lösz ez is Havibúcsúkor.</p> -<p>Hát van is szépen meleg, most kellene belőle néhány zsákkal -eltenni télire. De ilyenkor nem kell senkinek, elbuvik előle az is, -aki még itthon volna. Nem jár az utcán egy lélek sem, néha egy-egy -kis játékos forgószél lecsap és tölcsért csinál a porból. A -kurtaboltos is ráhuzta a boltra a külső faajtót, hogy ne menjen be -a hüvösre a vakmeleg, ugy sem nyomja meg most senki a kilincsét. -Mintha kripták volnának a házak, olyan halott az utca. Még a -játékos gyereknép is elnyult valahol a hüvösön pihenni. Semmi zaj -nincsen, egy kutgémes sem nyikorog, egy kapuajtó sem csapódik be s -miután a malacok még nem értek haza a csürhéről, visitozás -sincsen.</p> -<p>A sarkon aztán lassan befordul egy ember. Katonaruhában van, de -civilkalap a fején. Nem sánta, de bottal jár s mégis óvatosan -lépked, a bottal tapogatódzik, hogy az árokba ne lépjen. Nincs neki -szemevilága, fiatal vak katona, a ruháján kis vitézségi ezüst. -Ahogy vigyázva halad, összehuzza a szemét, mintha látni akarna -vele, azonban <span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span> haj, haj, azok az idők már elmultak. -Olykor megáll pihenni. Akkor a vigyázó, figyelő vonások elsimulnak -a képéről, csendesen integet jobbra, balra a fejével és mosolyog – -mit láthat ilyenkor?… S ugyan hová megy éppen most, mikor a látó -emberek sem járnak az utcán.</p> -<p>Van az utcában egy kis kocsma, afféle polgári bormérés. A vak -katona annak az ajtaját nyitná be, de nem is kell benyitni, mert -nyitva van. Belép. Nincsen bent senki. Topogva ütöget szét maga -előtt, mig a botjával széklábat talál. No itt van egy asztal. -Elmegy a széléig, körültapogatja azt is, a kezével megnézi, hogy -merre van az asztal, azután leül a székre. A szegesvégü kampósbotra -teszi a két kezefejét, ráhajlik, a feje biccen hol balra, hol -jobbra s megint csak mosolyog.</p> -<p>A gazdaasszony kint mos az udvarban, ahogy a vak zörgött a -székkel, meghallja s bejön.</p> -<p>– Adjon Isten, Jóska – mondja.</p> -<p>– Adjon Isten, Annus néni – mondja a vak. – Nincs itt senki?</p> -<p>– Nincs – feleli az asszony –, én mög mosok itt az udvaron.</p> -<p>– Ugy-ugy – bólint a katona –, csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> mosson, -Annus néni. Majd én itt maradok csősznek.</p> -<p>Különös formáju mosolygás rándult végig az ajka szélén, mikor -hozzáteszi:</p> -<p>– Ehhöz a nagy forgalomhoz alighanem elég löszök én is.</p> -<p>Az öreg asszony mélységes fájdalommal néz rá. Nem szól semmit, -kifordul a szobából az udvarra. Az ereszet fala alól leakasztja a -szegről a gerlék kalickáját s leteszi a vak asztalára s kimegy -megint mosni.</p> -<p>– Köszönöm, Annus néni – mondja a vak –, köszönöm a -jóakaratját.</p> -<p>A gerlék turbékolnak, bugni kezdenek, játszák egymást-kergető -szerelmi játékukat. A vak lehajtja a fejét, azután biccent vele hol -erre, hol arra és mosolyog.</p> -<p>… Szép az, gerlék bugását hallgatni. Az örök éjszakában élő -fiatal katona, mellette zöld erdő hüvös ölébe álmodhatja magát.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span></p> -<h2>Öreg regruták.</h2> -<p>Már még a mult nyáron, mikor mentek felfelé meg lefelé a -csapatok, hallani lehetett, amint a vasuti állomás felé, menés -közben ki-kiszólt a sorból egy-egy idősebb tartalékos a csapat -mellett haladó civilre vidáman:</p> -<p>– Hát öreg tatám, maga nem gyün muszkát verni? Olyan szépen -elillene pedig ide közébünk.</p> -<p>A civil, a régi katona, aki csak megszokásból ment ki a „régi -ezreddel mög a fiatalokkal“ az állomásra, nyugodtan mondta neki -vissza a sorba:</p> -<p>– Várjál fiam, várjál. Negyvennyolc vagyok én már. De azért ne -tarts attul, hogy ha hívnak, ne mönnék. Öreg katona vagyok én. -Mikor én szolgáltam, te még pöndölös ingben csuszkáltál odahaza a -porban.</p> -<p>Ugy, ugy. Ezen nevettek a menők s az itthonmaradottak -egyaránt.</p> -<p>– Ugyan – mondták a katonák – kend már irtóztató öreg szentség, -a kend csontja már el se birná a bornyut.</p> -<p>Emez megvigasztalta:</p> -<p>– Ne féltsd azt a csontot, fiam. Elbirja <span class= -"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> az még, -ha éppen muszáj. Ha majd a bornyu ökörré nyőlt a hátadon, elmögyök -érte, aztán átvöszöm tülled.</p> -<p>Tréfálkozás volt az ilyen beszéd eleinte, senki sem gondolta -volna, hogy valóra válhatik. A régi, kiszolgált katonák, akik már a -népfölkelésből is kimaradtak régen, akiknek a szobája falán már -barnult aranyos rámában van üveg alatt a végelbocsájtó-levél, -eleinte csak évődésformán kérdezgették egymástól, ha találkoztak az -utcán:</p> -<p>– Hát mink mikor mögyünk, komám?</p> -<p>– Majd szólnak, ha köllünk, komám.</p> -<p>Persze, ez nem is mehet másként. Amíg nem szólnak, nincsen mit -keresni ezen a dolgon. Előbb hadd menjen a fiatalja, az még -könnyebben birja, a vére is melegebb az ilyen fürge mókusnak. De -azután a régi emberek egyre csak komolyabban kezdték vallatni -egymást: – Hát nem mögyünk, vagy mi? Nem köllünk? Már csak annyiba -néznek bennünket, mint a sömmit?</p> -<p>Akkor azután meg egymást nevették és egymáson évődtek az -emberek, akik egykoron a király fegyvereit messze földeken -„hurcolták“. Arra, aki időközben hasban elvállasodott, azt mondták, -hogy ne is várja, hogy hivják, mert az ilyen könyérpolcüresitő még -<span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span> kránfutternek sem való, bár hogy -voltaképen mi volna az a kránfutter, arról nem történt magyarázat. -Hát kránfutter, aztán kránfutter. Aztán ha fölfelé kellene -sturmolni a hegyre, mit csinálna azzal a nagy pókhasával? Mert azt -nem lehet ugy elhajitani, mint a bornyut.</p> -<p>– Hát nem – szégyenkezett az elkövéredett koma. Lehajtott fejjel -tekint végig megvastagodott termetén és sóhajtva teszi hozzá: – -hej, sokba van ez neköm, kár ezön évődni.</p> -<p>Igaz. Nem tehet róla, hogy ott vállasodott el, ahol nem kellett -volna. Elég neki a maga baja.</p> -<p>– Az ám – mondja részvéttel egy soványra maradt régi katona –, -amelyik keritésön én körösztülugrok, azon a kövér koma csak ugy jut -át, ha előbb gödröt ás alatta, mint a kutya szokta.</p> -<p>Nem megy azonban az ilyen beszéd valami sértésszámba, mert az -egyidőből való emberek, akik együtt voltak „oda“, leginkább mind -csak ugy testvérszámba mennek. Annak idején, a fiatal erő -virágjában, különb játékokat is csináltak egymással. Nem kis -csillagrugatást, ágyeresztést (ha volt ágy), sátordöntést (ha volt -sátor), álmában a lepedőbe való bevarrást, pokrócolást, meg egyéb -ilyen szolid játékokat, amikben a fiatal vérben <span class= -"pagenum"><a name="Page_273" id="Page_273">-273-</a></span> a -tábori élet unalmasságai között fölgyült energia tombolta ki magát. -Az volt felőlük a nézet, hogy szükséges néha az ilyesmi, akárcsak a -köpülyözés, vagy az érvágás.</p> -<p>Nem haragudtak hát meg egymás között az öreg komák. Csak -furfangoskodtak azon való igyekezetükben, hogy valami olyasmit -mondhasssanak, amin nevetni lehet. Jó ember az ma, aki a -nevetnivalót kitalálja, mert nagyon sok sors van most olyan, -amelyik a szomoruságokat találja ki.</p> -<p>Időközben pedig bejött, azaz hogy kijött az uj törvény, ami az -öreg komákat és testi véreket illetné. No most már – állapitották -meg – nekünk is vetnek majd néhány szót, nem néznek le bennünket -annyira, mint eddig, hogy még csak nem is hívnak. Bizakodások -történtek. Hát nem vagyunk mink annyit érők, mint a fiak? Az.</p> -<p>Azonban a kijött törvény sokáig nem szólt semmit. Hallgatott az -öregek felől. A törvény megvolt, de semmiféle érvénye sem -mutatkozott. Mondta is felőle ez a tiszaszéli Csányi János öreg -trombitás:</p> -<p>– Olyan, mint az alvótöltés. Van is, meg nincs is.</p> -<p>Az az alvótöltés, amit valamikor a víz ellen csináltak, de -később meg elébe a víz ellen <span class="pagenum"><a name= -"Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> jobbat csináltak s azóta -a második töltés áll ugyan, de csak haszna nélkül alszik, senki sem -tudja, hogy miért van.</p> -<p>Az uj törvényről is ilyenforma nézetben voltak némely régi, -egykori fegyveresek, hogy ha már megvan, akkor csináljanak is vele -valamit. Vagy legyen, vagy ne legyen. Mit ér az, ha azt mondja, -hogy behívhatók vagyunk, de nem hívnak. Csak a türelmes Selymes -János figyelmeztette a többit:</p> -<p>– Várjatok csak, várjatok. Mert régi szokás-mondás az, hogy ami -késik, nem mulik.</p> -<p>Csakugyan, az ujságokban egyre jobban kezdett a szó verni -aziránt, hogy ekkor meg ekkor érvénybe lép az uj törvény. Ahán – -mondták az emberek –, hát a régi katonáit mégis csak együtt akarja -látni a király. A nagy piros papirosok szétröpültek a tanyák -kapitányságaiba s odaszálltak a tanyai kapitányok, esküdtek háza -falára s felakasztódtak a korcsmák, csárdák szobájában a -szögre.</p> -<p>– De különben – vélte a csárdás – legjobb az ilyent az ajtóra -szögezni a kilincs mellé, mert akkor mindönki belebotlik.</p> -<p>Ugy igaz. Az emberek belebotlottak s olvasták. Az egyik szépen -hangosan, a másik lassan, betüzve, némelyik sehogy sem, mert -<span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span> az ötven év körül valók között vannak, -akik nem tudnak írást. Negyven-egynéhány év előtt, mikor még ők -gyerekek voltak, más világ járta a tanyákon, kevesebb volt az -iskola. Ma van vagy nyolcvan körül való, akkor volt valami husz; -aki gyerek messze esett tőle, nem járt bele. Meg ha járt is néhány -télen át, idővel elfeledte a betüt, különösen ha nem került -katonasorba, ahol visszaszoktatták rá.</p> -<p>Olvassák a piros papirost. Aki katona volt, az bizonyos -fontoskodással és büszkeséggel, mert ugy érzi, hogy a papirosról -most egyenesen őhozzá intézi szavát a király, az egykori ezredes -ur, az egykori vitéz kapitány ur, míg aki nem próbálta a katonai -sorsot, egy kissé féloldalt tartja a fejét. Ennek az jár az -eszében, hogy haj-haj nehéz lesz azt deresedő fejjel megtanulni, -amit a másik már el is felejtett.</p> -<p>No és hát aki katona volt, az az évszámokkal is inkább rendbe -tud jönni. Mert azt bizonyosan tudja, hogy hánybeli, vagyis hogy -melyik esztendőben sorozták. De már például Muladi szomszéd igy -adja föl a kérdést:</p> -<p>– Hát most már énvelem igazság szerint tulajdonképen mi -lössz?</p> -<p>– Már miért? <span class="pagenum"><a name="Page_276" id= -"Page_276">-276-</a></span></p> -<p>– Hát hogy – tanakodik Muladi – én mönjek-e, vagy ne mönjek?</p> -<p>– Itt van az írásban, hogy aki ötven évig van, az tartozik az -ország szolgálatára lönni.</p> -<p>– Ugy ám feleli Muladi –, csakhogy én nem tudom, hogy hány -esztendős vagyok. Hogy ugy ötven körül, azt én is ugy vélöm. De -hogy egy-kettővel alatta-e vagy fölötte, azt már nem tudom.</p> -<p>Ilyen „kétközbe“ alighanem nemcsak Muladi jut. Még a volt -katonáknál is megtörtént, mikor még tavaly a népfölkeléshez hivták -be őket, hogy a hirdetésben kitett esztendőket eltévesztették, -azaz, hogy összezavarták őket. A születési évet összetévesztették a -sorozási évvel, s nem ők voltak benne a hibásak. A mult században -még négy korosztályból soroztak s igy nem sokat numerált az, hogy -ki, hányban született, hanem, hogy hánybeli sorozás volt. Mert akit -az első korosztályból soroztak, az már kiszolgálta a három -esztendőt s hazament, mint kitanult öreg katona, mikor az az -ugyanazon évbeli születésü ember, akit csak a negyedik -korosztályból soroztak be, még csak nem is fogott fegyvert. Azután -jóval többen voltak abban az időben, akik idő előtt, tizennyolcéves -korukban álltak be. Viszont a szolgálat <span class= -"pagenum"><a name="Page_277" id="Page_277">-277-</a></span> elől -való eltakarás is könnyebben ment, mert nem volt meg a katonai -közigazgatásnak a rendes rendje s nem akadtak olyan hamar rá az -ugynevezett katonaszökevényre, mint most. Volt aztán az ilyen -között olyan, akit huszonhatéves korában soroztak. Minélfogva a -születési év alapján nem is lehetett az emberek katonamivoltja -felől eligazodni, hanem csak a sorozás esztendeje volt az utmutató. -A mi időnkben még az a kérdés, hogy „hánybeli?“, sohasem azt -kérdezte, hogy melyik esztendőben született, hanem, hogy hányadik -évben sorozták.</p> -<p>Most pedig a születési év az irányadó és ebben a külsőbb részek -öregjei között lesz, aki megtéved. Mert tavaly is, mikor az öreg -voltkatona-népfölkelőket szólitotta a király, voltak ilyen -megzavarodások. Megszólit az utcán egy öreg hagymás magyar a makói -tanyákról, tarisznyával a vállán, de a tarisznya már üres.</p> -<p>– Nézze már kéröm – mondja méltatlankodva – szóltak nállunk is, -hogy gyerünk be, hát csak begyüvök. Azt mondták, kétnapi eleségöt -hozzak, hát hoztam, de már elfogyott. Oszt most már itt állok -negyedik napja a kaszárnya előtt, de még csak hozzám se szólt -sönki. Nem szólitják az embört. <span class="pagenum"><a name= -"Page_278" id="Page_278">-278-</a></span></p> -<p>– Hát hánybeli maga?</p> -<p>– Hetvenötbeli.</p> -<p>– Nem löhet az, bátyám, hiszen maga jóval öregebb, mint én.</p> -<p>– Hát persze, hogy öregebb vagyok – mondja a magyar –, hiszen -mondom, hogy 75-be soroztak engöm a makai városházán.</p> -<p>A katonai hirdetés pedig, amelyiknek a szava szétvert ott a -marosmenti tanyákon, a hetvenötben születetteket szólitotta a régi -zászló alá. Az öreg magyar pedig hetvenötben már katona volt, igy -hát ötvenhatban született, tavaly lehetett olyan ötvennyolc körül -való. Mesébe illő naivság, de egyuttal a néplélek hőskölteménye is -lehetne az ilyesmi: az öreg tanyai nem kereste, hogy ő már mennyi -idős, hogy ő már nem is lehet katona, hogy már tőle nem követelhet -senki semmit, ő csak egyet tud, azt, hogy alighanem valami baj -lehet, mert a király szólt, hivja a régi katonáit, hát csak sebesen -két napra való szalonnát, kenyeret a tarisznyába, azután gyerünk. -Azután ime mily megbotránkozva mondta: lám, már itt van -negyednapja, a tarisznyája is ellaposodott és még csak nem is -szólitották!</p> -<p>– Jaj – mondta a fölvilágositás után – ma már az egész világ -másként forog, mint <span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span> ezelőtt. Az urak már megint kitaláltak -benne valami változtatást.</p> -<p>A világ bizony másként forog. Sőt olyanformán forog, legalább -igy katonai szempontból, ahogy még sohasem forgott. A régi időben -is előfordult, hogy gyakorlatra berukkolt a főszolgabíró meg a -hajduja, azután a bíró káplár volt a századnál, a hajduja meg -őrmester. De most már apák és fiak lesznek, azaz, hogy lehetnek -ilyenformán.</p> -<p>Erről sok szó is esik. A városi katonai hivatal fönt van egy -kőház második emeletén, a lépcsőkhöz nem szokott tanyai embernek -egész hegymászás az ilyesmi, szinte lihegnek, mire fölérnek. De -azért igyekeznek, mert ott történik az „iratkozás“ az uj törvény -szerint. Olykor viharos örömök vannak a hivatal folyosóján, ha -olyanok találkoznak, akik már régen nem látták egymást, pedig -valamikor, huszonnyolc-harminc év előtt egy században voltak -„standbeliek“.</p> -<p>– Nini – mondja egy negyvenkilences ember –, hiszen ez mög a -fírer ur Borsodi! De möghizott a pofaszijjad, komám!</p> -<p>Pofaszijja. A rendes beszédben nem járatos szó, de a régi -bakanyelvben az arcot, a fej képes felét jelenti. Ugy lehet, hogy -az az ember ezt a szavat husz néhány év óta egyszer <span class= -"pagenum"><a name="Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> sem -mondta ki, de most, hogy ujból regruták lettünk, az emlékezések -visszatorlódása nyomán megint csak elhatalmasodott a szavajárásában -a már feledésbe jutott katonanyelv.</p> -<p>Barátságos kezelések történnek a kopottfalu folyosón. Némelyek -oly régen nem látták egymást, „hogy az ritkaság“. Illetve az a -ritkaság, hogy most találkoznak. A városi ember, ha az egyik -ismerős Erdélyben, másik Tuladunán lakik is, csak találkozik -egymással valahol, vagy a vasuton, vagy Budapesten, vagy pedig ha -nyáron elmegy valamerre. A tanyák emberei nem laknak olyan messzire -egymástól, némely része mégis csak ritkán találkozhat. Az egyik -Félegyháza alatt lakik, a másik Szabadka mellett, az ilyen -távollakók leginkább csak adót fizetni járnak haza, vagy azt is -csak küldik mással, vásárjaik, piacaik másfelé vannak, ezeknél -bizony már ebben a korban ritkaságszámba megy a találkozás -lehetősége. Mikor az utolsó fegyvergyakorlat a közösöknél, az -ellenőrzési szemle a harmincegyéves korban a honvédségnél letelt, -azután aztán már nincsen meg az összehuzó kapocs. Többé az életben, -ugy lehet, sohasem találkoznak. Hát most persze, hogy nagy az öröm, -hogy a katonai <span class="pagenum"><a name="Page_281" id= -"Page_281">-281-</a></span> kapocs megint föltámadt és összehozta -az embereket.</p> -<p>Előbb csak ugy húzódozva, gyanúsan nézik egymást, hogy csakugyan -az-e, akit benne vélnek. Mert hiszen nem mind él már a cimborák -közül s aki él is, megváltozott. Az egyikre szerencsés világ járt, -nagygazdasorba jutott, csupa egészség, kicsit sok is a hús rajta, a -másikat megtörte az élet, egyet-egyet a pálinka is; van, aki -megsántult, mert a vasvillába esett a szénaboglyáról, van, akinek a -szemén csinált hibát a trachoma, meg minegymás. Egykori szép ifju -fiatal életek vidám képein ecetes spongyával huzogatott végig az -élet.</p> -<p>Nézik az emberek egymást, tünődve, jó sorsuak, meg az éppen csak -hogy élhetős nincsetlenek. Olyanformák lehetnek a belső érzések, -mint a huszonötéves találkozón az érettségi után.</p> -<p>Egy ember megáll egy másik ember előtt. Nézegeti, mustrálja. -Egyszer csak azt mondja:</p> -<p>– Hát kend csakugyan kend?</p> -<p>– Hát persze – feleli amaz örömmel afölött, hogy megismerték -egymást. A neveket nem is kellett mondani, elég volt a néhány szó. -Mert ha a testi forma változott is, a hang megmaradt olyannak, mint -amilyen volt. <span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span></p> -<p>Igy történik a katonai iroda folyosóján a különös „ismerkedési -estély“, amilyen még nem volt, mióta a világ áll s talán nem is -lesz rá mégegyszer szükség. Gond vagy bú nem mutatkozik, uram -isten, az csak természetes dolog, hogy segitsünk a fiaknak a -munkában ott, ahol még birunk. Egy öreg koma, szinte büszkélkedve a -dús egészségben, mondogatja:</p> -<p>– Engöm oda állithatnak, ahova akarnak. Nincsen sömmi bajom, -birom ma is ugy, mint akkor Novibazárban.</p> -<p>Egy régi káplár felel rá, kissé huzódozva:</p> -<p>– A birás felül itt se volna hiba. De hát tudjátok, hogy én -sicces voltam. Ötszáz lépésrül négyet beleküldtem a mozgó figurába. -Most mög ott van ennek az udvarnak a sarkába az a feketés forma, mi -az?</p> -<p>– A szemetesláda.</p> -<p>– No. Hátha az én kedves fegyverömet adnák is vissza, még avval -se tudnék beletalálni. Mert a szöm… a szöm…</p> -<p>Szomoruan huzza elő a zsebéből kopott fekete tokjában a -pápaszemet.</p> -<p>– Ez – mutat rá – ez… Ez letött engöm. Nem látok az óromon -tul.</p> -<p>De azután nevetni kezdi a maga baját, mert hiszen nincsen -értelme a szomorkodásnak, <span class="pagenum"><a name="Page_283" -id="Page_283">-283-</a></span> mikor igy is, ugy is csak egy a -fizetés.</p> -<p>– Az – folytatja vidáman –, én is ugy volnék már, mint mikor -háztüzet voltak nézni a vaksi lánynál, aztán leütötte a kulacsot az -asztalról, mert azt hitte, hogy macska.</p> -<p>Jön az öreg komák közé egy az egykori őrmestereik közül. Ohó, -most van csak viharos üdvözlés, a jobbkarok magasra emelkednek és -kézszoritást kinál mindenki. Azonnal bizalmas kérdések kezdődnek és -fölvilágositások kéretnek. Mert a manikulás az, aki mindent tud. A -katonanyelv szerint csak a világ és az élet legnagyobb rejtélyei -azok, amiket „még tizenhat manikulás sem tud kiszámolni“. Minden -egyéb dolog a manikulások által kiszámolható. Mint például, hogy a -berukkolás után az asszonynak jár-e majd valami. Altisztek mondják: -régi sarzsiként böcsülettel mögszolgáltunk, hát most majd -visszaadják-e vajjon. Egy ember azon évődik, hogy hogy -komandirozzon ő majd a honvédoknál, mikor sohasem volt a -honvédokhoz behiva, minélfogva nem tud honvédül. Az annak idején a -mesterségénél fogva altisztté nem lehetett iparos azt szeretné -tudni, hogy lesz-e majd különbségtevés öreg és fiatal között, ez a -feketefejü öreg káplár Takics Vladimir, nem hiába, hogy nagy kujon -volt világéletében, <span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span> csak aziránt érdeklődik, hogy ugyan, ha -berukkolnak, lesz-e majd minden estére kimaradási engedély?</p> -<p>Igérnek is neki mindjárt nehány bokszot, nyulnyomot, -fecskefészket s egyéb régi kedvességeket.</p> -<p>Igy telik el az ujból regrutává való „iratkozás“ ideje. Szomoru -volna, ha szomorubban telne az irtózatosan vén régi katonai -szentségek és öregségüknél fogva már nem is látó agg csontok -között. Élcelődnek, s egy kicsit gunyolódnak is, mert az szintén -velejár az ilyesmivel. Például mikor egy ember azt mondja:</p> -<p>– Hát másodszor hivnak bennünket regrutának, bátya. – Azt mondja -rá Csáki Pál nevetve:</p> -<p>– De mikor még a lutrit tartotta az állam, aztán az embör nyert -rajta, sose hivták az embört kétször, hogy majd kétször is -kifizetik a nyeremént.</p> -<p>– Ez igaz. De a lutri már elmult. Alighanem valami tévedés -történhetett – mert az ilyesmi előadódik –, hogy akkor nem hivták -kétszer az embört…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_285" id= -"Page_285">-285-</a></span></p> -<h2>TARTALOM</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Tömörkény István (Előszó) <span class="ralign"><a href= -"#Page_7">7</a></span></li> -<li>Tanyai asszonyok <span class="ralign"><a href= -"#Page_13">13</a></span></li> -<li>Meddig tart még? <span class="ralign"><a href= -"#Page_24">24</a></span></li> -<li>Vigasztalás <span class="ralign"><a href= -"#Page_30">30</a></span></li> -<li>Muszka lelkek <span class="ralign"><a href= -"#Page_34">34</a></span></li> -<li>Ajándékok a királynak <span class="ralign"><a href= -"#Page_37">37</a></span></li> -<li>A város végén <span class="ralign"><a href= -"#Page_47">47</a></span></li> -<li>Beszéd a csizmáról <span class="ralign"><a href= -"#Page_53">53</a></span></li> -<li>A fémszóró <span class="ralign"><a href= -"#Page_58">58</a></span></li> -<li>A mamuty ára is fölment <span class="ralign"><a href= -"#Page_63">63</a></span></li> -<li>Ami nincs messze <span class="ralign"><a href= -"#Page_68">68</a></span></li> -<li>Lesz még virág a kalapon <span class="ralign"><a href= -"#Page_72">72</a></span></li> -<li>Jó, francia dohány <span class="ralign"><a href= -"#Page_76">76</a></span></li> -<li>Julis asszony levelez <span class="ralign"><a href= -"#Page_84">84</a></span></li> -<li>Régi huszár muszkasipkában <span class="ralign"><a href= -"#Page_90">90</a></span></li> -<li>Jakab Jakab a diplomáciával <span class="ralign"><a href= -"#Page_95">95</a></span></li> -<li>A tatár <span class="ralign"><a href= -"#Page_102">102</a></span></li> -<li>Mindenek változnak <span class="ralign"><a href= -"#Page_107">107</a></span></li> -<li>Ötvenesek <span class="ralign"><a href= -"#Page_113">113</a></span></li> -<li>A szenvedélyről <span class="ralign"><a href= -"#Page_120">120</a></span></li> -<li>Etal és Tóni <span class="ralign"><a href= -"#Page_125">125</a></span></li> -<li>Idegenek a jegenyék alatt <span class="ralign"><a href= -"#Page_133">133</a></span></li> -<li>Mári kártyái <span class="ralign"><a href= -"#Page_138">138</a></span></li> -<li>Pali – Pál <span class="ralign"><a href= -"#Page_143">143</a></span></li> -<li>Ócska puska a sarokban <span class="ralign"><a href= -"#Page_148">148</a></span></li> -<li>István a nótájára talál <span class="ralign"><a href= -"#Page_160">160</a></span></li> -<li>A sas utja <span class="ralign"><a href= -"#Page_165">165</a></span></li> -<li>„Őrmestör úr!“ <span class="ralign"><a href= -"#Page_169">169</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_286" id= -"Page_286">-286-</a></span></li> -<li>A kraszniki csata <span class="ralign"><a href= -"#Page_173">173</a></span></li> -<li>Esti ima <span class="ralign"><a href= -"#Page_178">178</a></span></li> -<li>Alku a szülével <span class="ralign"><a href= -"#Page_182">182</a></span></li> -<li>A föld és a bevonulás <span class="ralign"><a href= -"#Page_187">187</a></span></li> -<li>Tűz az iskolában <span class="ralign"><a href= -"#Page_191">191</a></span></li> -<li>Józsep a haranggal <span class="ralign"><a href= -"#Page_204">204</a></span></li> -<li>Német katonák <span class="ralign"><a href= -"#Page_210">210</a></span></li> -<li>A juhász meg a muszka <span class="ralign"><a href= -"#Page_216">216</a></span></li> -<li>Mihály hazatér <span class="ralign"><a href= -"#Page_221">221</a></span></li> -<li>Rasputinfiókok <span class="ralign"><a href= -"#Page_239">239</a></span></li> -<li>Orosz sipka alatt <span class="ralign"><a href= -"#Page_244">244</a></span></li> -<li>Magukbanélők <span class="ralign"><a href= -"#Page_250">250</a></span></li> -<li>Amit a szüle nem ért meg <span class="ralign"><a href= -"#Page_257">257</a></span></li> -<li>János megalázása <span class="ralign"><a href= -"#Page_262">262</a></span></li> -<li>Nyári kép 1916-ból <span class="ralign"><a href= -"#Page_266">266</a></span></li> -<li>Öreg regruták <span class="ralign"><a href= -"#Page_270">270</a></span></li> -</ul> -<p class="center">Világosság rt. nyomása, Budapest.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>NÉPEK AZ ORSZÁG HASZNÁLATÁBAN</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin-top:1em; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE</div> -<div style='text-align:center;font-size:0.9em'>PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> diff --git a/old/67849-h/images/i001.png b/old/67849-h/images/i001.png Binary files differdeleted file mode 100644 index 8b351d0..0000000 --- a/old/67849-h/images/i001.png +++ /dev/null |
