diff options
Diffstat (limited to 'old/67508-h/67508-h.htm')
| -rw-r--r-- | old/67508-h/67508-h.htm | 8344 |
1 files changed, 0 insertions, 8344 deletions
diff --git a/old/67508-h/67508-h.htm b/old/67508-h/67508-h.htm deleted file mode 100644 index 272e0d8..0000000 --- a/old/67508-h/67508-h.htm +++ /dev/null @@ -1,8344 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Vörösmarty életrajza by Pál -Gyulai</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i0 { - text-indent: 0; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: center; - margin: auto; - font-size: 90%; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.figcenter { - margin: auto; - text-align: center; -} - -.figcenter img { - max-width: 100%; -} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i2 { - display: block; - margin-left: 1em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.75em; -} - -.TOC .roman { - margin-right: 1em; - float: left; - text-align: right; - margin-left: -4em; - min-width: 3em; -} - -li.li2 { - font-size: 90%; - padding-left: 1em; - text-indent: 0; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Vörösmarty életrajza</span>, by Pál Gyulai</p> -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Vörösmarty életrajza</span></p> -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Pál Gyulai</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: February 26, 2022 [eBook #67508]</p> -<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p> - <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Internet Archive</p> -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>VÖRÖSMARTY ÉLETRAJZA</span> ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_307">307</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="figcenter"><img src="images/cover.jpg" alt="" title= -"" /></div> -<hr class="chap" /> -<p class="center"><span class="caption-150">VÖRÖSMARTY -ÉLETRAJZA.</span></p> -<div class="figcenter" style="width: 398px;"><a href= -"images/i001hq.png"><img src="images/i001.png" alt= -"Vörösmarty Mihály" title="Vörösmarty Mihály" /></a></div> -<hr class="chap" /> -<h1>VÖRÖSMARTY<br /> -<span class="smaller">ÉLETRAJZA.</span></h1> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">GYULAI PÁL.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">HARMADIK JAVITOTT -KIADÁS.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">VÖRÖSMARTY -ARCZKÉPÉVEL.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDA-PEST.</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS -KÖNYVNYOMDA.</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1890.</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Franklin-Társulat -nyomdája.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<h2>I.</h2> -<p class="summary">Vörösmarty születése. Atyja és anyja. -Gyermekévei; tanulása Puszta-Nyéken és Székes-Fehérvárott 1816-ig. -Öcscse János. A későbbi férfiú és költő jellemvonásai a gyermekben. -Olvasmányai; verselgetni kezd.</p> -<p>Vörösmarty Mihály született 1800 decz. 1-jén, délután négy -órakor, Puszta-Nyéken, Fehérmegyében; kereszteltetett a szomszéd -Nadapon, mert szülei római katholikusok voltak és Nyék maig is -tiszta helvét hitű község. Atyja, szintén Mihály, szegény, de nemes -családból származott, valamint anyja is, Csáty Anna. Boldog -házasságukat kilencz gyermekkel áldotta meg Isten: négy leánynyal -és öt fiúval. A fiúk között Mihály volt a legidősb, s egyszersmind -atyja és anyja képmása, nemcsak testben, hanem lélekben is: -atyjától örökölte egyszerűen nemes jellemét, anyjától az élénk -képzelődést és költői kedélyt.</p> -<p>Az atya, épen mint fia, külsőleg keveset mutatott, de annál -többet ért belül. Az egyszerű magyar ruha nemes szivet takart s a -közönséges gazdatiszt értelemben és míveltségben felülmúlt némely -kevély földesurat. Mintegy harmincz éves korában lőn gróf Nádasdy -Mihály nyéki gazdatisztje, s úgy látszik, <span class= -"pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> nem sokkal -azután történt házassága is. Sikeres gazdálkodása, ritka -becsületessége a gróf méltánylatával találkozott, ki aztán később -örömest adta neki haszonbérbe szomszéd velenczei birtokát. -Máskülönben iskolákat végzett ember volt s egészen latin-magyar -míveltségű. Írt és beszélt latinúl. Mihály fia születését és -kereszteltetését is latinúl írta be egy <i>Officium Rákóczianum</i> -czímű imakönyvbe. Magyar könyvei mellett ott állott nehány latin -klasszikus író: Horatius, Cicero, Virgilius s egy pár magyar -történelmi latin munka. Nem volt tudákos vagy különcz, de a -dolgokról megvoltak saját nézetei. Gazdasági és családi bajain -kívül a haza ügyére is gondolt. Ünnep- és névnapokon, vagy szüretek -alkalmával, jó barátjai társaságában, bor mellett, bús magyarként -emlegette az ország dolgait. Első ifjusága II. József korába esett, -átélte az alkotmány visszaállítását, az 1790-ki országgyűlést, a -nemzeti visszahatás zajos napjait. Ez események emléke élénken -megmaradt lelkében, s örömest beszélt rólok az ifjabb nemzedéknek, -egy sokkal zajtalanabb korban. Erős magyar volt, csendes, de -elégedetlen hazafi. Vendégszerető házát látogatták a barátok, -ismerősek, szomszédok, de nem a dáridó, a tivornya kedvéért. -Szigorú erkölcsi elvei voltak; épen úgy kedvelte a tisztességes -mulatozást, mint a nemes takarékosságot. Nem voltak ellenségei, -barátokra nem igen szorult; nem vadászta, hanem kiérdemelni -igyekezett mások barátságát. Nyájas, barátságos természete mellett -sem volt nagyon közlékeny. <span class="pagenum"><a name="Page_7" -id="Page_7">-7-</a></span> Magába temette búját, s annál inkább, -minél mélyebb volt. Őt sem kimélte a sors, vele is bántak -méltatlanúl az emberek, de tudta mérsékelni magát s ritkán tört ki -hevesen. Az élet minden keserűségeért családjában keresett -kárpótlást; szerette nejét, a falusi gazda józanságával, a munkás -férfiú áldozatkészségével, természetes gyöngéden, romlatlan szive -szerint.</p> -<p>Neje meg is érdemelte e szerelmet. Csinos nő volt s áldott jó -lélek. Leánykorában mint élénk és dalos leányka vonta magára a -figyelmet. Hunkár Antal, 1861-ben az országos képviselők nesztora, -sokszor beszélte, hogy a barna-piros arczú, hollófekete hajú kedves -leányka igen szépen tudott dalolni s a népdaloknak egy-egy újabb -elmés fordulatot adott. Sok ismeretlen dalt lehetett tőle hallani, -melyekről azt tartották, hogy mind ő maga gondolja. Azonban mint nő -és anya csak gyermekei bölcsője fölött dalolt már. Hamar reá -nehezűltek a terhes háztartás gondjai: mindig sürgős dolga volt, -télen nyáron gazdasszonykodnia kellett. De itt is nyilatkozott -költői kedélye. Megvoltak kedvencz majorságai, tehenei, kertészi és -gazdasszonyi szokásai, melyekhez oly bensőséggel ragaszkodott, hogy -később, midőn férje halála után egy pár év mulva Székes-Fehérvárra -költözőtt, nem tudott el-lenni nélkülök és lelkibeteg lőn. Ha -szabad ideje volt, szeretett a mezőn, erdőn bolyongani; többé nem -mulatozni, bokrétát kötni járt oda, hanem gyógyfüveket, gyökereket -keresett. Lassanként <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> Nyéknek egész orvosa lőn. Férje, gyermekei -és a cselédek betegsége nagyon hatott érzékeny szivére s élénken -foglalkoztatta képzelődését. Abban telt legfőbb öröme, ha -enyhíthette a testi és lelki szenvedést. A szegénynek alamizsnát -adott, a szerencsétlent kenetes szavakkal vigasztalta, a beteget -gyógyította. Gyógyszertárára épen annyi gondot fordított, mint -élés-kamarájára. Ott állottak szép rendben a szárított gyógyfüvek, -gyökerek, saját kezével készített tapaszok és kenőcsök. A vakokat -különös szerencsével tudta gyógyítani, értett a csonttörések -orvoslásához. A cselédek, ha kezöket elvágták, a dolgosok, ha -sarlóval vagy kaszával megsebezték magokat, csak hozzá folyamodtak; -az anyák beteg gyermeköket hozták föl a faluból; szóval majd minden -nap állott valaki a tornáczon, ki kereste, várta és áldotta a -nemzetes asszonyt. S ő jó szivvel szolgált mindenkinek, s oly -adakozó, bőkezű volt, hogy épen nem látszott fölöslegesnek férje -takarékossága. Férjén, gyermekein, orvosszerein és gazdasszonyi -bajain kívül egyébre alig gondolt. Férjének semminemű dolgaiba nem -elegyedett, csak a maga házi körében érezte magát jól. Se az -embereket, se a viszonyokat nem ismerte; nem tudott számítani, -könnyen hitt és könnyen megcsalták. Ez volt oka aztán annak, hogy -midőn férje meghalt, gazdaságok pusztulásnak indúlt s nehány év -mulva mindenök oda lőn. Azonban szenvedni, tűrni és megnyugodni -senki sem tudott jobban nála. Már ifjú nő korában vallásosnak -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -és buzgónak ismerte mindenki. Az imádságos könyv volt legkedvesb -olvasmánya. Leánykori dalaival lassanként elszállottak szivéből a -világi hiúság örömei, szenvedések látogatták, de egyszersmind a -szerelem, jótékonyság és áhitat vigasztalása is.</p> -<p>Így élt a derék pár, midőn harmadik gyermekök és első fiok -született. Egy régi, szűk és roskatag házban laktak, a mely helyett -épen akkor építtetett a gróf egy szebbet és tágasabbat. A következő -évben már e házba költöztek, mely maig is fennáll, s melyet mint -költőnk szülőházát mutogatnak az idegeneknek. Annyi igaz, hogy itt -élte le gyermeksége jó részét két nénjével és János öcscsével -együtt, ki utána két évvel született. Mintegy hét éves lehetett, -midőn atyja a lakásuktól nem messze eső helvét hitű népiskolába -beadta. Nem sokára János öcscse is tanulótársa lőn; mindketten itt -kezdtek olvasni és írni tanulni. Majd atyjok tanítót fogadott a -házhoz, ki egyaránt tanítsa fiait és lányait. Tehetségéhez képest -gondos nevelést akart adni gyermekeinek, és szorgalmasan utána -látott, hogy mit és hogyan tanulnak. A gyermekek helyett a -tanítókkal gyűlt meg a baja: egyik keveset tudott, másik korhely -volt. Végre a harmadik évben egy derék fiatal emberre akadt, kiben -megnyugodhatott.</p> -<p>Ez időtájt még egy más és nevezetesb változás is történt a -családban. A családfő lemondott tizenöt évig viselt gazdatiszti -hivataláról, s haszonbérbe vette grófjának velenczei birtokrészét. -Függetlenebb állást <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> óhajtott, aztán úgy hitte, hogy mint -haszonbérlő inkább biztosíthatja családja jövőjét. Szolgálati ideje -alatt megtakarított pénze épen elég volt arra, hogy saját kezére -kezdhessen gazdálkodni. Ismerte a kibérelt birtokot, valamint a -vidéki viszonyokat is. Meg volt győződve, hogy nem csalódhatik. Az -első években sikerült is haszonbérlete: vagyonosodni kezdett. Úgy -látszik, hogy ekkor vette velenczei szőlőjét, egy házat és egy pár -darab földet Fehérvárott. Még szorgalmasb, fáradhatlanabb gazda -lett; szükség is volt reá, mert családja szaporodott, gyermekei -nőttek. Két nagyobb fiát már Fehérvárott kellett taníttatnia. -Mihály 1811 novemberében vált meg először a szülői háztól; a derék -tanító keze alatt már annyira haladt, hogy Fehérvárott a gymnasium -grammatikai első osztályába akadály nélkül bevehették. Öcscse is -vele ment; nem egy osztályba jártak, de együtt voltak szállásban, -még pedig oly családnál, hol németűl is tanulhattak. Atyjok -tisztességesen gondoskodott rólok, de egyszersmind folyvást -éreztette velök, hogy szegény fiúk s a magok erején kell megélniök. -Otthon a szünnapokon sem engedte őket nyugodni, dolgot adott nekik -a gazdaság körül. Általában semmit sem vont meg tőlök, a mit -jövőjökre szükségesnek tartott, de tovább nem ment. Szerette s nem -kényeztette őket. Nyájas szemmel nézte jó tulajdonaikat, de szigorú -volt hibáik iránt. Fiai tisztelték, szerették és féltek tőle; -anyjokat csak szerették. A jó asszony nem tekintett arra: vajon -kedves gyermekei jól viselik-e <span class="pagenum"><a name= -"Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> magokat, szorgalmasan -tanulnak-e; ha csak szerét tehette, örömest küldött nekik -Fehérvárra néhány fillért, egy kis süteményt vagy gyümölcsöt, férje -tudta nélkül is.</p> -<p>A két testvér sokban különbözött egymástól. Mihály méla, -tartózkodó és érzékeny volt. János nyughatatlan, vásott és -keményebb természetű. Mihály tisztán tartotta, kimélte ruháit; -Jánost úgy ismerték, mintha soha sem lett volna új ruhája. A -tanulásban sem voltak egyenlők. Már a szülői háznál feltünt e -különbség. A házi tanítónak sokkal kevesebb baja volt a nagyobb, -mint a kisebb fiúval. Fehérvárott is Mihály jobban tanult -öcscsénél: otthon ugyan keveset tanult ő is, inkább olvasgatni -szeretett, de a tanár magyarázatára figyelmesen hallgatott, s -rendesen ebből tanulta meg a felhagyott leczkét. Majd mindig első -eminens volt; írásbeli dolgozatai felülmulták társaiét. Ezért, de -különösen szelid magaviseleteért, kiválóan kedvelték tanárai.</p> -<p>Midőn a két fiú a szünnapokra haza ment, atyjoknak az volt első -szava hozzájok: «No, Miska fiam, hányadik vagy?» «Első, édes apám.» -«Hát te, Jancsi?» «Ötödik.» «Szerettem volna, ha te is első -lehettél volna» – mondá az atya. Egyszersmind lelkökre kötötte a -szorgalmat és jó magaviseletet; majd a szünnapok elteltével bevivén -őket Fehérvárra, meghagyta a koszt- és szállásadó gazdának, hogyha -elsők lesznek, bőven zsinórozott ruhát csináltasson nekik és -sarkantyús csizmát, ellenkező esetben pedig <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> csak a -legegyszerűbbet. Hiában volt minden ígéret és fenyegetés. Csak -Mihály jött haza bőven zsinórozott dolmánynyal és sarkantyús -csizmával; János nemhogy kivívta volna osztályában az elsőséget, -hanem ötödikből tizenötödiknek esett le. Az atya haragját csak az -csillapította, hogy másként János is jó fiú volt s a gazdaság körül -sok hasznát vette. Valóban itt János volt az első. Annyi -szorgalmat, belátást és életrevalóságot tanusított, a mennyi -szigorú atyját is kielégítette. Mihály e részben távolról sem -versenyzett vele; rendesen ügyetlenűl hajtotta végre, a mit reá -biztak. A helyett, hogy parancsoljon a cselédeknek vagy -dolgosoknak, inkább beszélgetni szeretett velök, sőt ha egy -talpraesett tréfát, adomát, mesét vagy szép nótát hallott tőlök, -borral, dohánynyal jutalmazgatta őket. A szüret és -kukoricza-fosztás volt legkedvenczebb mulatsága, de ennek is csak -költői oldalát fogta föl. Látván ezt atyja, nem igen bízott reá -gazdasági dolgot s inkább csak Jánost küldötte ki a dolgosokkal. -Azonban néha Mihály is utánok ballagott. Atyja könyvtárából egy-egy -könyvet vitt magával, leült valamelyik fa árnyába, és olvasott; -vagy kikereste a hely oly pontját, honnan legszebb kilátás esett a -vidékre. Különösen a szőlőhegynek az a része, honnan a velenczei -tóra láthatni, s az úgynevezett Meleghegy voltak kedvencz helyei. -Órákig elálldogált itt, a táj nézésébe s öngondolatjaiba merűlve. A -mire visszatért öcscséhez, a munka már javában folyt vagy épen vége -felé járt. János sarkalta <span class="pagenum"><a name="Page_13" -id="Page_13">-13-</a></span> a dolgosokat, s a melyik rest volt, -keményen reá is támadt. Mihály nem állhatta a szitkot és kemény -bánásmódot. «Ne bántsd szegényt, beszélj vele becsületesen» – -szólott közbe ilyenkor. Öcscse nem engedett, összetüztek. «Ne -hetvenkedjél, mert földhöz váglak» – kiáltott Mihály, elvesztve -türelmét. Ekkor a testvérek birokra állottak ki. Mihály erősebb -volt, s a dolgosok nagy örömére földhöz vágta öcscsét. Különben -ritkán versengtek s nagyon szerették egymást. János, egy pár ily -eset után, legalább Mihály jelenlétében, jónak látta mérsékelni -gazdai tüzét, mert félt bátyja rendkívüli fölindulásától. Csakugyan -költőnknek a szegény nép iránti részvéte, gyöngédsége nem volt se -szeszély, se szenvelgés. Gyermekségétől egész haláláig tartott, s -részint érzékeny természetéből folyt, részint pedig erős -fajszeretetéből. Becsülte az embert bármely sorsban, és szerette a -nyílt, önérző, értelmes magyar népet, melyet különbnek hitt más -népfajoknál. Később is, ha egy-egy értelmes béres vagy földmíves -levelet vagy más küldeményt hozott neki, leültette őket s örömest -eredt velök szóba. Szokása volt mindenkit részeltetni egy kis -szivességben, a ki neki szolgálatot tett: egy pohár bor vagy egy -pipa dohány nélkül senkit sem bocsátott el magától.</p> -<p>Az atya folyvást szigorú rendben tartotta fiait, de annál -bensőbb szeretettel ragaszkodott hozzájok. Nagyjában meg volt velök -elégedve; gondolta, hogy ha János nem lesz is valami kitünő diákos -ember, <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> azért megél a jég hátán is, Mihály pedig, -ha nem életrevaló is, csak eltartja tudománya. Nem bánta már, ha -János nem első is, ha Mihály gyönge gazda is, de azért sokáig -haragudott, hogy a német nyelvben oly csekély előmenetelt tesznek. -«Tudtok-e már, fiaim, valamit németűl?» – szokta kérdezni tőlök, -midőn a szünnapokra haza jöttek. A fiúk hallgattak, atyjok -elértette e hallgatást, többé nem vallatta őket, de mindannyiszor -elmondotta, mily szükséges minél több nyelvet tudni. Lám Velencze -magyar falu, mégis néha németűl vagy tótúl is kell beszélni a -dolgosokkal, mert hol svábok, hol tótok; kivált a német nyelvre van -szükség; hiszen már a magyar is németesedik, a nagyobb városokban -alig hallhatni magyar szót, a főurak majd mind németűl beszélnek, a -középrendű nemes is derekabb embernek hiszi magát, ha németűl -galagyolhat. S ekkor a német nyelv mellett szónokló atya elkezdé -szidni a korcsosodó magyarokat, kik megvetik nemzeti nyelvöket s -nem gondolnak hazájokkal. Természetes, hogy a német nyelv ily -ajánlgatása nem lehetett nagy hatással a fiúkra; nem akartak -rosszabb hazafiak lenni atyjoknál. Minda mellett nagyon kaptak a -pantalon- és kabáton, melyek ekkor kezdék mind nagyobb mértékben -kiszorítani a magyar ruhát. Kérték atyjokat, hogy csináltasson -nekik is ily ruhát, mert Fehérvárott az iskolában majd minden -tanuló ebben jár. Az öreg keményen nézett reájok és boszúsan mondá: -«Míg én varratok ruhát, az nem leszen se kaput, se pantalon; majd -<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span> ha magatok szereztek, nem szólok belé, -milyent varrassatok – rossz fattyak! nem azért buzdítottalak én -benneteket a német nyelv tanulására, hogy németek legyetek – -takarodjatok!» A fiúk szégyenkedve lopóztak ki a szobából s a -kabát- és pantalonról többé nem vala szó.<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a></p> -<p>Költőnk valóban csak atyja halála után vetkőzött ki magyar -ruhájából, azonban egy-egy díszesb attilája soha sem hiányzott. -Németűl is Pesten tanult meg. Jól értette e nyelvet, beszélte is, -bár kissé gondolkozva, nehogy hibát ejtsen, sőt 1827 körűl német -verset is írt, egy költői beszélykét, Tretter és Paziazzi német -költő barátjai kérésére, kik aztán az ő kedvéért megpróbáltak -valamit magyarúl írni. Jobban írt németűl, mint beszélt; kiejtése -nem volt a legszabatosb. Nem állhatta a német nyelv kemény -hangzású, telt szájat kívánó szavait, s egy-egy rossz hangzású új -magyar szót a legtöbbször hasonló némettel gúnyolt ki. Egyik -nyelvészünk 1850 körűl véleményét kérte egy általa szerkesztett új -szó iránt. «Mit mond ön reá? <i>civilisatió</i>ra e szót csináltam: -<i>polgárosultság</i>». «Én is mondok egy hasonló német szót – -felelt Vörösmarty – épen oly szépen hangzik, egészen megtölti az -ember száját: <i>Reichsschatzschein</i>.»</p> -<p>Összesen öt évet töltött a fehérvári gymnasiumban <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> -1811–1816-ig, s atyja nagy örömére, már mint ötödik osztályú -tanuló, kisebb gyermekek tanítgatásából szerezte élelmét és -ruházatját. A leendő férfiú és költő már fejledezett a -gyermek-ifjúban. Semminemű féktelenség, dacz, szertelen tűz nem -hirdették a benne szunyadó lángészt, mint nem jelölték később az -ifjú és férfiú pályáját regényes kalandok, fenhéjázó szenvedélyek, -s mindaz, mit rendesen költői életnek neveznek, s mi a legtöbbször -nem egyéb, mint a képzelődés féktelen uralma, az erkölcsi érzés -gyöngesége, a hiúság kaczérkodása, megaranyozva a költői dicsőség -viszfényétől. A serdülő gyermek mély tüzű szemében, szemérmes -arczán, s már-már borongani kezdő homlokán, csak a figyelmes -vizsgáló vehette volna észre a nem mindennapi szellemet. Nem -szembeszökőn nyilatkozott rendkívülisége, hanem mintegy bensőkép, -nem gyorsan fejlett, hanem lassan, de folyvást mélyebben. Az -andalgó gyermek többet gondolkozott, mint beszélt; félénk, ügyetlen -volt idegenek között s csak ismerős helyen tünt föl -szeretetreméltósága. Megválogatta barátjait, de aztán ragaszkodott -is hozzájok. Nem volt benne semmi büszkeség, szenvelgés, oly -egyszerű, őszinte gyermek volt, mint később férfiú, de bizonyos -nemes önérzet, erkölcsi finomság jelenségei már korán mutatkoztak -benne. Sokat tartott becsületére, s annak, kit nem becsült, kerűlte -társaságát. A rossz erkölcsű gyermekeket nem tűrte maga körűl, -miattok inkább összezördűlt jó barátjaival is, míg ezek végre is -belátva <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> jó szándékát, elidegenedtek amazoktól s -visszaédesedtek hozzá. Kedvelte a csendes mulatozást, tisztességes -tréfát, vidám beszélgetést; örömest hallgatta a mesét, éneket és -zenét, de tánczolni nem szeretett, s a mint maga megvallá -Czuczornak, soha életében nem tánczolt. A mije volt, szivesen -megosztotta mással, pénzecskéjével nem épen takarékosan bánt, nem -is igen búsult utána, mert kevéssel beérte. Nem könnyen lehetett -fölingerelni, rendesen némán tűrt, belűl emésztődött, de ha valami -mélyebben hatott reá, kitört szenvedélyesen s nem bánta, bármi -történik is vele.</p> -<p>Egyetlen egyszer büntették meg tanuló korában, akkor sem -vásottsága miatt. A csendes és hallgatag gyermekre oly mélyen -hatott tanárának képzelt vagy valódi igazságtalansága, hogy egész -forradalmat támasztott osztályában. Fehérvárott cisterciták -tanítottak; a tanárok egyike kissé túlszigorú volt s kivált -délutánonként nagyon ingerlékeny. Egyik délután valamelyik -tanítványát, kit Vörösmarty szeretett, nem épen nagy hibáért -vesszővel akarta megbüntetni. Vörösmarty s utána többen kérték a -tanárt, büntesse máskép szegény barátjokat, ne tegye rajta s az -egész osztályon ezt a szégyent. A tanár most már azért sem -engedett. Vörösmarty fölkelt s utána az egész osztály; mindnyájan -odahagyták az iskolát s a várostól egy óranegyedre eső füzesbe -vették magokat. A tanár városi hajdúkkal ment utánok. A diákok -ellentállásra készűltek. Ki botot vágott, ki követ ragadott -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> fel, ki pedig elhozta hazunnan atyja -puskáját. Hajigálni, lődözni kezdtek a közelgő hajdúkra. Majd egy -kis fegyverszünet állott be. Követek jártak-keltek egyik táborból a -másikba. A diákok kijelentették, hogy készek visszamenni, ha a -tanár a hajdúkat eltávolítja. Kívánságok teljesíttetett, s -félgyőzelmökben egész diadallal vonultak be az iskolába. A fegyelem -ily botrányos megsértését az igazgató-tanár nem hagyhatta példás -büntetés nélkül s mind Vörösmartyt, mind társait megverette. -Azonban a vessző oly kevéssé szelidítette meg e részben, mint -később a hatalmasok tekintete. Szabad és független véleményét -senkinek sem rendelte alá, bár nem szerette fitogtatni. Senkinek -sem kereste kegyét, s csak ahhoz közeledett, ki iránta némi -előzékenységet mutatott. Szivéből gyűlölte a hizelgést, -igazságtalanságot és cselszövényt. Mindamellett kevés összeütközése -volt mind a magán-, mind a közéletben. Visszavonult életet élvén, -költői munkásságba merűlve, nem örömest vegyűlt az irodalmi és -politikai küzdelmek közé. Határozott párt-ember volt ugyan, de -elégnek tartotta pártját közlegényként szolgálni. Vezéri szerepre -nem vágyott, szólani is csak akkor szólt, ha mások hallgattak, s -mintegy kényszerűlt föllépni. Az akadémiai ülésekben nem egyszer -történt ily föllépése s egy Széchenyi és Teleki gróf ellenében is -bátran kimondotta véleményét.</p> -<p>A költői tehetségnek némi jelensége már 1813-ban mutatkozott -benne. A mily csekély tehetsége <span class="pagenum"><a name= -"Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> volt a zenére, épen oly -élénk érzéket tanusított a költői rhythmus iránt, mielőtt még -szabályait ismerte volna. Atyja egy évig tanittatta hegedűlni; az -öreg Patikárius volt mestere, de semmire sem mehetett vele, épen -azért az egész tanulás abban maradt. Nem volt hallása, épen mint -Goethenek, de a nyelv zenéjét korán s épen oly jól értette, mint a -nagy német költő. Még nem töltötte volt be tizenharmadik évét, -midőn az első hangzatosb vers fülébe csengett. Nem költemény volt, -csak vers, latin nyelvtani szabályok, latin hexameter-sorokba -foglalva, melyeket, mint iskolai leczkét, könyv nélkül kellett -betanulnia. Tetszett neki a dactylusok lejtése, kiérezte a -metszetek lüktetéseit. Csak puszta hang után, maga is próbált latin -hexametert írni hol falra, hol papirdarabokra, de mindjárt -letörölte vagy szétszaggatta a mit írt, nehogy valaki elolvashassa. -A következő évben már magyar rímes verseket írt, két soruakat, -alkalmasint magyar alexandrint. Legelső ily versével egyik barátját -gúnyolta ki; alkalmasint ily szellemi tréfával még többször is -megboszulta magát tanulótársain. Ifjú, sőt férfikorában is megvolt -ez a szokása: 1820–1823 körűl egy pár pajkos költői levelet küldött -jogász és juratus barátjainak; 1830–1837 néhány ív gúnyos -epigrammot írt össze, nemcsak irodalmi ellenségeire, hanem -barátjaira, sőt önmagára is, azonban alig adott ki belőlök egy -párt. Baráti körben, ha jó kedve volt, örömest tett egy-egy -gúnyoros megjegyzést, mondott adomát, egyszerű, <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> magyaros -humorral. Úgy látszik, hogy fehérvári tanulótársai közt ilynemű -ötletek versbe szedésével alapította meg költői hírét. A gyermekek -bámulták és haragudtak reája, épen mint a hogy nagy világban a vén -gyermekek közönsége szokott. Néha labdázáskor állott elő egy-egy -verssel. Elszavalta, aztán meg szaladt, mert barátjai kérték, -üldözték, hogy adja át nekik versét olvasás vagy leírás végett. -Soha sem adta át. Történt, hogy elfogták s erővel akarták elvenni -tőle, de ő minden erejét megfeszítette s addig küzdött, míg vagy -megszabadult üldözőitől, vagy legalább széttéphette kéziratát.</p> -<p>A gyermekköltő e makacsságából maradt valami a férfiúban is. -Híres költő korában is maga szerette fölolvasni másoknak -költeményeit s ki nem állhatta ha kéziratát előtte más olvasta, -akár némán, akár hangosan. E gyöngeség, szeszély vagy elv -egyébiránt sok költőnek sajátsága. Saját fölolvasásukat nagyobb -hatásúnak tartják; azt hiszik, hogy mások, kik akkor olvassák -először a művet, nem ismervén eléggé se alapeszméjét, se -hangulatát, távolról sem emelhetik ki úgy a főbb mozzanatokat, mint -magok a szerzők, kiknek lelkében még viszhangzik minden verssor. Ez -magában igaz is, csak az a baj, hogy valamely költeményt jól -érteni, mélyen érzeni szükséges ugyan a jó előadáshoz, de még nem -maga a jó előadás. A tapasztalás azt bizonyítja, hogy nagy részt -épen a költők leggyöngébb fölolvasói saját műveiknek. Egyik a -rhythmus erős érzékénél fogva éneklésbe viszi át a <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> -szavalatot; másik a kitörő érzés és hév miatt képtelen az -önmérsékletre; a harmadiknak árt a nevetséges arcz- vagy tagjáték, -melyet talán költés közben szokott meg. Vörösmarty nem volt -költeményeinek legkitünőbb fölolvasója vagy szavalója. Kissé -egyhangúan szavalt, de nem szokott meg holmi nevetséges fogásokat, -s lelkesűlt arczán, fölindúlt hangjában volt valami megható.</p> -<p>Rhetor korában (1815) még nagyobb kedvet kapott a költéshez. -Édes Gergely <i>Keservei</i> kerűltek kezébe. Ez volt az első -úgynevezett metrumos magyar költő, a kivel megismerkedett. A mint -maga mondja, nagyon megörűlt, hogy a magyar nyelv oly könnyen -perdűl a római rend szerint s egy Udvardy nevű barátjával -versenyezve kezdte írni a magyar hexametert.<a name="FNanchor_2" -id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> -Nem csoda, hogy a hexametert kedvelte leginkább a klasszikai -versmértékek között. Ebben írta első versét, ebben nyilatkozott -először előtte nyelvünk zengzetessége, ezen csalta ki nyelvünkből -maga is a legdallamosabb hangot s oly sok addig ismeretlen bájt. A -verselgetésen kívül szabad idejét leginkább olvasmányok töltötték -be. Hogy miféle könyveket olvasott, s azok mily hatással voltak -fejlődésére, inkább csak sejtenünk lehet. Öcscse János <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> beszéli, -hogy atyjok könyvtárából szorgalmasan hordotta ki a könyveket s a -többek közt latin klasszikusokat is. De vajon érthette-e már ekkor -Horatius és Virgilius műveit, s hathattak-e e nagy költők szelleme -fejlődésére? A magyar történelmet tárgyazó munkákat alkalmasint -több kedvvel olvasta. Kár, hogy nem tudjuk: vajon foglalkozott-e -lelke a magyar történelem ama nevezetes mozzanataival, melyekből -később költői műveket alkotott? Annyi bizonyos, hogy a fogékony -gyermek lelkében már ébredezett a részvét nemzete multja, az ősi -dicsőség iránt, s erre maga a város is befolyhatott, hol épen -tanult. Az elpusztult Fehérvár, a szent királyok széke, dicső helye -s bús sírja – a mint maga mondja egyik ifjúkori költeményében – -összehasonlítást kelthetett föl benne a mult és jelen között. -<i>Fehérvár</i> czímű költeményét ugyan 1823-ban írta, az akkori -politikai viszonyok hatása alatt, de jó részt a gyermekkori -benyomások töredékeiből. A sírjokból fölkelő s a nemzet pusztulását -sirató királyok látomása már átvonulhatott a tizenöt éves gyermek -álmodó lelkén.</p> -<p>Úgy látszik, hogy 1816 juliusában, midőn bevégezte Fehérvárott -tanulmányait, már el volt határozva jövendője. Ugyan mi pálya -várhatott volna egy gyermekifjúra, ki teljesíti ugyan -kötelességeit, de nem mutat kiváló hajlamot semmi kenyér-tudomány -iránt, csak olvasgat és verseket firkál, a természet szépségein -mereng s az ősi dicsőség napjairól <span class="pagenum"><a name= -"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> álmadozik? Mi más pálya, -mint az írói? Távolról sem sejthette senki, maga legkevésbbé, hogy -tíz év mulva mint nagy költő vonja magára nemzete figyelmét, de az -már bizonyos volt, hogy sikerrel vagy siker nélkül, küzdeni, -szenvedni fog nemzete dicsőségeért.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span></p> -<h2>II.</h2> -<p class="summary">Vörösmarty 1816-ban a pesti gymnasiumban tanul s -egyszersmind gyermekeket tanít. 1817-ben az egyetembe lép. Újabb -olvasmányai s az egyetemi tanárok hatása. Sallay Imre tanulótársa. -Atyja halála. Anyja özvegysége és utolsó évei. <i>A szegény asszony -könyve</i> czímű költeményében anyját rajzolja.</p> -<p>Atyja 1816 novemberében Pestre vitte a gymnasium hatodik -osztályába, az úgynevezett poetica classisba. Itt is keveset -kellett költenie reá; csakhamar alkalmazást nyert egy özvegy örmény -nőnél, kinek két fiát tanította koszt- és szállásért. Azonban az -eddig első eminens fiút, itt már az utolsók között találjuk: az -első félévben 21-ik, a másodikban 25-ik, sőt a következő évben, -mint az egyetemen philosophiai tanfolyamot hallgató, már nem épen -mindenből eminens, bár némely tantárgyból, minő a magyar irodalom -és æsthetika, az elsőbb eminensek között foglal helyet, ebből mint -15-ik, amabból mint 6-ik. Nem csoda. Pesten több idejét vette -igénybe a tanítás, mint Fehérvárott; nagyobb fiúkat tanított s -némely tantárgyat magának is újra kellett tanulnia, hogy -taníthassa. E mellett többet olvasott és verselgetett. Néhány jó -könyvre tett szert: Baróti Szabó <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> <i>Aeneisé</i>re, Rájnis -<i>Eclogái</i>ra, Virág <i>Odái</i>ra és Horatiusból fordított -<i>Levelei</i>re. Ekkor ismerkedett meg Révai munkáival is, előbb -verseivel, később nyelvtanával. Mind oly könyvek, melyek nyomot -hagytak fejlődésében. Nemcsak a verselés folytatására buzdították, -hanem látkörét is szélesítették, nemcsak a klasszikai formák, -kivált a hexameter iránti előszeretetét táplálták, hanem sok -tekintetben befolytak a leendő költő nyelvére is. Baróti Szabó -újmódú inversiói, avult és tájszavai hasonló merészségre -bátorították a gyermekköltőt, hogy aztán minden elődénél -szokatlanabbúl és mégis magyarosabban és szebben szólalhasson meg. -Virág műveinek főleg tisztasága és könnyűsége tetszett neki. Már -korán megszokta a szokatlant a tisztaság és könnyűség bájával -egyesíteni. Révait nagy örömmel olvasta és zászlója alá esküdt. -Erre nézve sokat tett az is, hogy az egyetemen a philosophia -tanára, Szücs István, kit kedvelt, Révai híve volt, a magyar nyelv -és irodalom tanára pedig Czinke Ferencz, egy csekély tehetségű és -tudományú ember, a kit ki nem állhatott, Révai ellen küzdött. -Czinke éretlen fecsegései még inkább Révai hívévé tették, kinek -munkái ébresztették föl aztán benne a nyelv körűli behatóbb -tanulmányokat. Zádor így ír Kazinczynak 1825 nov. 7-ről: -«Vörösmartyt Czinke oktatása tette jottistává, s ő a metricusok -között legelőször Édes Gergelyt ismerte, ez után indúlt el azon -pályán, melyen most sasszárnyakon repül. S Czinkének <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> és Édesnek -aligha ebből nem áll minden érdemök.»<a name="FNanchor_3" id= -"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a></p> -<p>Valóban Vörösmarty a nyelvet illetőleg szerencsés körülmények -között fejlődött. Oly vidéken született, hol tisztán beszélik a -magyar nyelvet, gyakorta érintkezett a néppel, nyelvérzéke -élesedett s fogékony emléke az eredeti szólásmódnak egész -kincstárával gazdagult. Korán megismerkedett nyelvünk tudományos -rendszerével s a legnagyobb magyar nyelvész, Révai nyomán. Első -olvasmánya is oly kevéssé volt Gvadányi, mint Kazinczy. A -gyermekifjút nem tehette elfogulttá se amannak népies, de -ízléstelen magyarsága, se emennek ízléses, de olykor idegenszerű -stilusa. A két túlság között a középúton maradt, s már gyermekkori -benyomásainál fogva hivatva volt, mintegy összeolvasztva az eddigi -irányokat, oly költői nyelvet alkotni, mely ósdiakat és újítókat -egyaránt magával ragadjon. Ifjúkori kísérletein már látszik ez -irány, sőt <i>Sok vész riaszt</i> kezdetű költeményecskéjében is, -mely fönmaradt kísérletei között a legrégibb, alig van nyoma akár a -köznapi, akár a mesterkélt magyarságnak. E költemény 1817-ből való. -Szücs előadása alatt írta a tanteremben, mi azt mutatja, hogy -Pesten már nem figyelt annyit a magyarázatra, mint Fehérvárott. Ez -<span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span> időtájt leginkább epigrammákat és -elegiákat írt, melyeknek nagy részét elégette, mert, a mint maga -mondja, többnyire száraz verselés volt. Fönn említett költeménye is -csak úgy maradt reánk, hogy egyik tanulótársa leírta magának s -ereklyeként őrizte egész napjainkig. Sallay Imre neve e hű -barátnak, ki majdnem oly szeretettel és bámulattal csüngött -Vörösmartyn, mint Johnsonon Boswell. Szerette, bámulta, mindent -megtett érte a mire kérte, sőt midőn Vörösmarty föllépett az -irodalomban, szerencsésnek érezte magát, hogy kéziratát minden díj -nélkül ő tisztázhatja. Hivatala miatt Budán kellett laknia, de -minden héten átjött Pestre megkérdezni Vörösmartyt: irt e valami -újat, van-e tisztázni valója. Jobban tudta Vörösmarty írását -olvasni, mint ő maga; a gyors írás, a sok törlés és javítás miatt -nehezen olvasható kéziratot oly könnyen olvasta, mintha saját szép -írása lett volna. Kár, hogy e hű ember nem vitt naplót, mint -Boswell; később ugyan, 1865-ben, emlékezetből összeírt egy pár ív -jegyzetet Vörösmartyról, de nagyon hézagosan s nem oly érdekesen, -mintha naplót visz vala.<a name="FNanchor_4" id= -"FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> -Mennyi adatunk volna most Vörösmarty ifjú- és férfikorára, míg így -csak egy pár jegyzet, néhány levél és szóbeli hagyomány mindaz, a -miből meríthetünk. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>Az 1817-ik év más tekintetben is nevezetes volt a már egyetembe -lépő ifjúra nézve. Nemcsak a tanulmányok érlelték, hanem a -szenvedések is, s megkezdé küzdelmét az élettel. Atyja egy pár év -óta elvesztette minden vidorságát. Gond nyomta, aggodalmak -kínozták. Kilencz gyermeket kellett fölnevelnie s az 1814–1815-ki -szűk termések nagyon megrontották haszonbérletét s csak a -legnagyobb szorgalom és takarékosság menthették meg a bukástól. Ide -járult még beteges állapotja is. 1816 őszén a fehérvári vásáron -meghűlt, forró lázba esett, melyből kigyógyult ugyan, de annyira -elgyöngűlt, hogy tavaszig nem léphetett ki a szobából. Tavaszra -jobbra fordúlt egészsége, a termés is szépen mutatkozott, mi jobb -kedvet öntött belé. Azonban egészsége még nem állott teljesen -helyre. Unokaöcscse, Vörösmarty Ferencz, pesti ügyvéd, juliusban -meglátogatván, azt tanácsolta neki, hogy jó volna, ha közölné baját -jelesb orvossal, ezért ránduljon be vele Pestre. Elfogadta a -tanácsot, a pesti orvosok egyik legjelesbikéhez folyamodott, kinek -orvosságát még az nap bevette s másnap délután meghalt.</p> -<p>E halál az egész család pusztulását vonta maga után. A boldogult -még betegeskedése idejében úgy rendelkezett, hogy ha meg találna -halni, hagyjanak föl a falusi gazdálkodással; mindent, mi Velenczén -van, tegyenek pénzzé, az adósságokat fizessék ki, a mi megmarad, -adják be az árvapénztárba. Így ez összeg kamatjából s a fehérvári -ház, föld és szőlő <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> jövedelméből valahogy csak elélhetnek, -különben bajosan. Az özvegy máskép cselekedett. Képzelődése és -kedélye után indúlt, s reményét jó szándékával táplálta. Hogyan -hagyja el Velenczét, hova annyi édes emlék köti, a jó szomszédokat, -kik szeretik, betegeit, kik áldják, kedves teheneit, melyeknek -tejéhez nincs fogható, a szőlőt, melyet férje ültetett, az erdőt -mezőt, hol minden gyógyfüvet ismer; hogyan menjen Fehérvárra, -idegenek közé, városba, melyet soha sem szokott meg? Aztán azt -hitte, hogy mivel jó gazdasszony, jó gazda is lehet, képes lesz -pótolni férjét s fentartani a családot eddigi állapotjában. -Megtartotta a haszonbérletet s két nagyobb leányával gazdálkodni -kezdett? Azonban nem sokáig folytathatta, minden év rosszabbul -ütött ki, s minden évben kisebb-kisebb haszonbérletre szorult. De -szegényedése mellett sem mondott le szokásairól. A ház -egyben-másban, legalább külsőleg, most is a régi jobb állapotra -emlékeztetett. Vendég nem igen járta már, de azért a gazdasszony -serénykedett, konyhája folyvást jó hírben állott, s a koldus most -sem léphette át vigasz nélkül küszöbét. Alig telt el öt év s már -majd mindent el kellett adni, előbb a fehérvári házat és szőlőt s -így tovább. A szegény özvegy nem hogy fiait segíthette volna, hanem -maga is szükséget látott. Gyermekei szétszóródtak a világban. -Mihályt a véletlen, vagy gyámja, Vörösmarty Ferencz, gondoskodása, -a Perczel-családhoz juttatta nevelőnek; János, végezve a -gymnasiumot, gazdasági szolgálatba <span class="pagenum"><a name= -"Page_30" id="Page_30">-30-</a></span> lépett; a többiek a -rokonsághoz vagy jó emberekhez vonták magokat, hogy ne legyenek -anyjok terhére. Az özvegy egyedűl maradt bánatjával. Ott tengődött -Velenczén, alig maradt valamije, leginkább azon csekély segítségből -éldegélt, melyet két nagyobbik fia küldött neki koronként. Az önvád -és elhagyottság szomorúvá és betegessé tették. Mindent elvesztett, -csak imádságos könyve maradt meg, ebben keresett és talált -vigasztalást. Imádkozva, betegeket gyógyítva töltötte napjait.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">És ha néha sorsa -fordúl,<br /></span> <span class="i0">Gazdálkodni még most sem -tud,<br /></span> <span class="i0">Ha neki van, másnak is -jut;<br /></span> <span class="i0">Jobb időkből rosz -szokása:<br /></span> <span class="i0">Hogy a könnyeket ne -lássa,<br /></span> <span class="i0">Megfelezni kis -kamráját,<br /></span> <span class="i0">S maga gyakran szükséget -lát.<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">Írja róla költőnk 1847-ben egyik költeményében, -melynek czíme <i>Szegény asszony könyve</i>. Mi mélyen hathatott a -jó fiúra anyja szenvedése. Huszonöt év múlva sem feledi e kegyes, -szomorú arczot s oly élénken, oly bensőséggel rajzolja, mintha épen -akkor jött volna látogatásából. Valóban e költemény nemcsak -Vörösmarty legszebb költeményeinek egyike, hanem kedélyre, -bensőségre, s a mi ezzel együtt jár, egyszerűségre nézve, majdnem -mindent felülmúl, a mit valaha írt. Ha nem volna más adatunk arra, -hogy Vörösmarty nagyon szerette anyját, e költemény <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> is elég -bizonyság lenne reá; ha nem írt volna semmi mást, ez talán magára -is föntartaná nevét költészetünk történetében, mert a valóság és -eszmény, a kedély és phantasia szerencsés vegyületének oly -szüleménye, mely más irodalmakban is a ritkább jelenségek közé -tartozik.</p> -<p>Fiai jobb sorsával az özvegyre is jobb napok derültek. Mihály- -és Jánosnak első gondjok volt anyjokat kiemelni a nyomorból s -bevinni Fehérvárra, hol közelebb lehet gyermekeihez, mert közűlök -négy ott lakott. János itt tisztességes lakást fogadott számára, -sőt közköltségen tehenet is vettek neki, hasonlót a régihez, mert a -jó tej kedves eledele volt. Mindamellett nem maradt Fehérváron -sokáig; nem tetszett a város, faluhoz szokott s ismét oda -kívánkozott vissza. Ekkor János, Mihály tanácsára, Gárdonyba vitte -ki, hol egy nemes úr adósuk volt s ennek fejében örömest adott az -özvegynek lakást és földet. Azonban itt sem találta magát jól. -Velenczét, a jó szomszédokat, férje kedves szőlőjét nem tudta -felejteni. Rosszabb kedve volt, mint a nélkülözés napjaiban, s -mintegy hervadni látszott. Végre sírva vallotta meg fiainak, hogy ő -csak Velenczén lehet egészséges, közel a szőlőhez, hova mindennap -kijárhat sétálni, mint régen, bárcsak ezt a szőlőt ne kellett volna -eladni, bárcsak élne édes-atyátok – Istenem, hova juttattalak -benneteket! És keservesen sírt, siratta férjét, magát és fiait. A -fiúk nem nyughattak, míg a szőlőt vissza nem szerezték s anyjoknak -közel hozzá <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> lakást nem béreltek. Boldoggá tették. A -jó özvegy megelégedve élte le utolsó éveit. Otthon volt újra s úgy -tetszett neki, mintha a régi jó idők visszatérnének. A magáéból -élhet, férje szőlőjébe járhat, ismét aszalhat, befőzhet, -gyógyfüveket száríthat, tapaszokat, kenőcsöket készíthet, s fiait -egy kis vendégségre várhatja. A fiúkra is jól hatott, hogy midőn -anyjokat látogatják, egyszersmind gyermekségök emlékhelyéhez -vándorolhatnak. Rájok is elragadt anyjok boldog csalódása. Jól -ismert hegyek, fák és arczok köszöntötték, a kapuban anyjok -fogadta, s mert hatvan éves korában is alig volt ősz hajszála, -majdnem az az alak állott előttök, ki régen iskolás -gyermekkorukban. Úgy tetszett nekik pillanatra, mintha még -virágoznék az atyai ház vendégszeretete, jólléte. Anyjok megvont -magától a mit lehetett, csakhogy látogató fiait jól fogadhassa. -Bőségben úszott az asztal, s kivált Mihály kedvencz ételei soha sem -hiányoztak. Mihály épen azért, mert nem akarta anyját szegényíteni, -ritkábban látogatta, egy évben kétszer; az anya viszont épen azért, -mert fia ritkán látogatta, még inkább kitett gazdasszonyi -becsületeért. Mihály mindig hozott neki Pestről valamit, ha egyebet -nem, legújabban kijött munkájának csinosan bekötött példányát. A jó -asszony örűlt fia hírének, könnyezve nézegette a szép könyvet, el -is olvasott belőle néhány lapot, de nagyon elszokott már a világi -olvasmányoktól, a fellengős nyelvet sem értette eléggé, hamar -félretette és ismét imádságos könyvét vette elő. És <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> -imádkozott, hálát adott Istennek, hogy fiai jól-rosszul, de -elhelyezvék; János épen oly jeles gazdatiszt, mint Mihály író; -Mihály már olyan állapotban van, hogy évenként kétszáz váltó -forinttal segítheti, a mennyi épen elég néki, s még a szegényeknek -is juttathat belőle valamit.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span></p> -<h2>III.</h2> -<p class="summary">Vörösmarty mint a Perczel-fiak nevelője, első -ízben 1817–1822. A Perczel-család. Jogi vizsgálatai az egyetemen. -Olvasmányai Pesten. Barátjai Börzsönyben: Egyed Antal, Klivényi -Jakab, Teslér László. Első drámai és epikai kisérletei: <i>Zsigmond -király, Ypsilon-háború, Hűség diadalma</i>. Lyrai költemények.</p> -<p>Azonban midőn költőnk körülményeihez képest ily jelentékeny -összeggel segítette anyját, már harmincz éves férfiú volt s az -akadémia rendes tagja. Azon évben, mikor atyja meghalt, nem -tehetett érte többet, mint hogy nem vált terhére s néhány -forintocskát takarított meg számára. Magának is kevés volt, csak -hogy élhetett és tanúlhatott. Szerencsére már 1817 novemberében a -Perczel Sándor házához jutott, mint három kisebb fiának -nevelője.</p> -<p>Az atyja halálán búsongó s anyja és testvérei sorsán aggódó ifjú -idegennek és szerencsétlennek érezte magát az úri háznál. Atyja -sírjához ez időtájt írt ódája nemcsak a kegyelet sóhajtása, hanem a -búskomolyságé is. Nem dobogott feléje részvevő kebel, hideg -arczokkal találkozott. Perczel Sándor katonaviselt ember, vagyonos -és büszke nemes úr volt s kissé nyers modorú; fiai: Sándor, Móricz -és Miklós tehetséges, de vásott úrficskák, kiket az atya útasítása -<span class="pagenum"><a name="Page_35" id= -"Page_35">-35-</a></span> szerint is kemény regulába kellett -tartani. A fiatal és tapasztalatlan nevelő sokat bajlódott. Nem sok -kedve volt nevelősködni s nagy fáradságába kerűlt a tanítás. Midőn -1848-ban b. Eötvös, mint vallás- és közoktatásügyi miniszter, a -magyar nyelv és irodalom egyetemi tanszékével kinálta meg, -visszautasította, azt mondván, hogy nem született tanárnak, ifjú -korában eleget kínlódott, vén napjaiban hagyjanak neki békét. A -tizenhét éves ifjú nem beszélhetett így. A szükség és becsület -kívánták, hogy megfeleljen a szülék bizalmának. Megszokta és -kibékült pályájával. Megszerette a család s ő is a családot, -melynek lassanként mintegy tagjává lőn. Az öreg Perczel katonás -modora mellett jószívű ember volt, és mit Vörösmarty nagyra -becsült, részvétet tanúsított a magyar irodalom iránt, s mi akkor -is most is kevés magyar nemesnek szokása, magyar tudományos -folyóiratot is járatott, a <i>Tudományos Gyüjteményt</i>. Perczelné -csakhamar különös szivességet mutatott Vörösmarty iránt, a melyet -ez ragaszkodással viszonzott. A <i>Kis gyermek halálára</i> írt -költeménye (1824) Perczelné vigasztalására készült, a ki egyik -korán meghalt gyermekét siratta. A fiúk, ha sok gondot okoztak is a -fiatal nevelőnek, becsűlték és ragaszkodtak hozzá, s e viszony még -akkor is fenmaradt, midőn már kikerűltek keze alól. Híven -látogatták vagy fölkeresték levelökkel kedves tanítójokat. -Vörösmarty iratai közt nem egy levelet találhatni hajdani -tanítványaitól. Sándor, ki katona lett, 1831-ben így ír -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> neki Milanóból: «Kérem barátom uramat -egynéhány sorral tudósítani régi tanítványát, kiben még azon magyar -vér folyik, melyet barátom uram bele öntött». Móricz, ki -1848–49-ben a magyar forradalomban mint tábornok nevezetes szerepet -játszott, viharos élete majd mindenik korszakából tudósítja kedves -drága barátját. Hálát és tiszteletet lehelnek levelei; elismeri, -hogy Vörösmarty adott először irányt hazafiúi tüzének s várva várja -kedves barátja szívet és lelket tápláló levelét. Vörösmarty hasonló -szeretettel viszonozta hajdani tanítványai hajlamát. Miklósnak -1849-ben úgyszólva életét menté meg, midőn ez Aradon mint -katonatiszt Damjanichcsal, minden katonai fegyelmet sértve, -szenvedélyesen összetüzött. Damjanich már kiadta az elfogató -parancsot s katonai törvényszék elébe akarta állíttatni. -Vörösmarty, meghallván ez eseményt, kérte Damjanich barátjait, hogy -vessék közbe magokat s mentsék meg e derék, de meggondolatlan ifjú -embert. Ezek azt tanácsolták, hogy tegye ezt ő maga; Damjanich -tiszteli őt, mint költőt, s kérése sikeresebb lehet, mint bárkié. -Vörösmarty csakugyan elment Damjanichhoz, ki nagy tisztelettel -fogadta, tüstént teljesítette kérését s örűlt, hogy szolgálhat -neki. Móriczért is mindent megtett, mit tehetett. Csillapítá, -mérséklé őt, ki mindig a szélső baloldalon foglalt helyet, s bár -politikai véleménykülönbség volt köztök, senki sem mentette, védte -hívebben ez annyiszor megtámadott szónokot, mint a hajdani nevelő -és barát. <span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span></p> -<p>Nyolcz évig nevelősködött a Perczel-háznál, első ízben 1817 -novemberétől 1822 novemberéig, másod ízben 1823 novemberétől 1826 -augustusáig. Az első három évben Pesten lakott növendékeivel s -egyszersmind elvégezte az egyetemen a philosophiai tanfolyamot. -1820 végén leköltözvén Perczel börzsönyi jószágára, ő is vele ment -s magán szorgalommal két év s egy pár hónap alatt tanúlta meg a -három évre szabott jogi tanúlmányokat, melyekből félévenként -vizsgálatot állott ki a jogi kar előtt. Iratai közt talált -bizonyítványai szerint mind a négy vizsgálaton kitünő osztályzatot -vívott ki, kivévén az elsőt, melyen csak az észjogból nyert -kitünőt, s a többiből első osztályt.</p> -<p>E két évet fiatalsága legvesződségesb éveinek nevezte mindíg, -mert sok mindent kellett tanítnia és tanulnia, mindamellett -szakított időt arra is, hogy költői hajlamának áldozhasson. -Tulajdonkép ekkor kezdődik meg költői tehetségének fejlődése, mely -mind nagyobb arányokat vesz. Míg 1820-ig Pesten lakott, úgy -látszik, egyetlen íróval sem ismerkedett meg személyesen. Talán -csak az öreg Virág Benedeket látogatta, ki örömmel fogadott s -áldással bocsátott el magától minden írogatni kezdő lelkesb ifjút. -Legalább ezt látszik mutatni az a bizalmas hang, mely Virághoz -1822-ben írt episztoláján elömlik. Tanulótársai közt sem volt -senki, ki írogatott volna, vagy a kitől némi szellemi hatást vehet -vala. Csak egy Maróthy nevű orvosnövendék volt reá hatással, -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> ki keleti nyelveket tanúlt s keletre -készűlt, a magyarok őshazája fölkeresésére. 1824-ben el is indúlt, -azonban Törökországnál nem ment tovább, Konstantinápolyban mint -orvos telepedett le. Vörösmarty maga is foglalkozott ez eszmével és -sokáig sajnálta, hogy nem vándorolhatott ki barátjával. Volt a -korban valami, a mi a sivár jelenből a múlt felé vonzotta az -elméket: a fölébredt hazafi-fájdalom és büszkeség érzése, a -búskomolyság és ábránd különös vegyülete, melyet a költészet -táplált, a tudomány szentesített. Horvát István a magyar ős kérdés -vizsgálatába merűlt s csodás fölfedezéseit lelkesűlve várta az -egész nemzet. Kőrösi Csoma Sándor már elindúlt keresni az ős hazát, -s a mint látszik, számos fiatal ember keblét dobogtatta hasonló -vágy. Csaknem egyszerre négy költő ajkán zendűlt meg az ősi -dicsőséget magasztaló eposz, s jellemző, hogy e költők -legkitünőbbike, mielőtt nagy művéhez fogott volna, keletre akart -bujdosni, mint Kőrösi Csoma, s miután megírta <i>Zalán futásá</i>t, -Horvát István őstörténelmi vizsgálódásai nyomán, elméjében egy új -eposz tervét forgatta, melynek az ősi haza lett volna színhelye. -Máskülönben buzdítás, versenytárs nélkül, magára hagyva állott az -ifjú költő a nagy városban s csak naponként szaporodó olvasmányai -ébresztették munkásságra. Kisfaludy Sándor, Dayka és Berzsenyi -munkái akadtak kezébe, s tanúja lőn Kisfaludy Károly drámai -diadalainak a pesti szinpadon, melyek nagy hatást tettek reá. Többé -nem Virág volt legkedvesebb <span class="pagenum"><a name="Page_39" -id="Page_39">-39-</a></span> költője, hanem Berzsenyi; s nem -óhajtott semmit sovárabban, mint hogy drámákkal ajándékozhassa meg -nemzetét. Ódákat írt s néhány kisebb szinműbe kezdett, melyeket nem -végzett be. Ekkor kezdette meg <i>Salamon király</i> drámáját is. -Úgy látszik, erről azt hitte, hogy főműve lesz. Elhatározta -magában, hogy bevégzi s ha sikerűl, ezzel lép a közönség elébe.</p> -<p>Ily hangulattal és törekvéssel utazott le 1820-ban -tanítványaival Tolnamegyébe, egy Bonyháddal határos pusztára, -Börzsönyre. E falusi magányban töltött két év nagy befolyással volt -fejlődésére. Épen azt találta meg itt, mit Pesten hiában keresett: -könyveket és írótársakat. Perczel Sándornak itt szép könyvtára volt -s Bonyhádon két pap lakott, Egyed Antal, a plébános, és Teslér -László, a káplán, kik mindketten irodalmi tanúlmányokkal -foglalkoztak. Kissé távolabb élt egy másik barátja, Klivényi Jakab, -kivel már régebben ismerős volt s ki szintén verselgetett. E három -pap lett Vörösmartynak társasága, közönsége, barátja, bírálója, -versenytársa, kikre mindig hálával emlékezett. Körükben találta -magát legjobban, könyvtárokból tanúlta ismerni az újabb és régibb -magyar irodalmat, általok ismerkedett meg a külföldi költőkkel, -tőlük vett ösztönt költői pályája folytatására, s mert nevezetes -költőt jósoltak belőle, önbizalomra ébredt félénk geniusza.</p> -<p>Mind a három pap különböző jellemű és tehetségű volt, de -mindenik buzgó hazafi s testestül-lelkestül <span class= -"pagenum"><a name="Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> híve a -nemzeti irodalomnak. Megható jelenet, hogy mily nevezetes szerepet -játszott a magyar katholikus alsóbb klerus nemzeti irodalmunk újjá -születése korszakában, sokkal nevezetesebbet, mint a protestáns. A -szegény szerzetesek, plébánosok és káplánok főpapjaiknak hagyva a -fényt s a protestánsokkal való torzsalkodást, az éledő nemzetiség a -zsendülni kezdő irodalom nevében egyesűltek a világi -protestánsokkal. Érezték, hogy van egy pont, hol főleg csak -keresztyéneknek és magyaroknak kell lennünk s az egyházi irodalmon -kívül is élhetni Isten dicsőségére, a nemzetiség, művészet és -tudomány igaz érdekeit szolgálva. Faluditól Czuczorig hány -nevezetes író állott elő e lelkes phalanxból; e mellett mindenütt -ott találjuk őket, hol az irodalom ügye forog kérdésben. Berzsenyi -versei kiadására néhány katholikus papnövendék gyűjt segélyt, -Kazinczyt örömriadással fogadja Pannonhalma, Kisfaludy Károly -<i>Auróra</i>jának legbuzgóbb terjesztői leginkább fiatal -katholikus papokból telnek ki.</p> -<p>E derék férfiak közé tartoztak Vörösmarty barátjai is. Köztök a -legfiatalabbik, Klivényi, Pécsen lakott, de 1822 óta folyvást -levelezésben állottak egymással. Az ifjú pap mindent elpanaszolt -barátjának, s bánta, hogy pappá lőn. Vörösmarty vigasztalta s -egyszersmind megküldte neki nagyobb munkáit. Klivényi köszönte a -vigaszt, köszönte a munkát, mely vigasztalóbb amannál. Ő is küldött -viszonzásul egy pár verset, kivált római epigrammokat. Panaszolt -püspökére, <span class="pagenum"><a name="Page_41" id= -"Page_41">-41-</a></span> ki nem szereti a költőpapot, kivált ha -drámát ír. Lassanként kibékült sorsával, felhagyott a panaszszal, -fel a költészettel is, de annál inkább lelkesítette ifjú barátját, -kinek halhatatlanságot jósolt.</p> -<p>Egyed leginkább a régi klasszikai irodalommal foglalkozott. -Ovidiust fordította, elegiákat írt s egy nagy eposzhoz akart fogni. -Szigorú erkölcsű, de vidám férfiú volt, ki örömest barátkozott a -fiatal emberekkel. Vörösmarty gyakran átrándult hozzá s alkalmasint -tőle kapta meg Zrínyit Kazinczy kiadásában, Homért Vályi Nagy -fordításában, Tassót a Tanárkiéban; ez utóbbi annyira megnyerte -szeretetét, hogy kedvéért megtanúlt olaszul s nem sokára az -eredetiben olvasta. 1822-ben Paksra költözvén Egyed, leginkább -levelezés által tartották fel a régi viszonyt. Versben leveleztek. -Vörösmarty első levelében mélyen sajnálja barátja távoztát, az -utolsóban kéri, hogy legyen tovább is buzdítója, ébresztője. -Tulajdonkép egymást buzdították. Vörösmarty nemcsak hogy az ő -szívességéből olvasta a három nagy epikus költőt, Homért, Tassót és -Zrínyit, hanem tőle vette az első ösztönt az epikai költészetre is. -Egyed az «Ősi hadak rendjét» akarta írni, eposzt majd Árpádról, -majd Nádasdyról, a hét éves háború egyik hőséről. Vörösmarty -folyvást tudakolta mennyire haladt már a munka. Fájdalom, volt reá -a válasz, még meg sincs kezdve, mert helyzete nem adott hozzá -könyveket. Valósággal ihlete hiányzott. Vörösmarty nem emlegette, -hogy ő is akar írni, de már kész volt epikai <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> első -kísérletével, a <i>Hűség diadalmá</i>val, bár ekkor még nem sejté, -hogy egy év múlva ő fogja megénekelni Árpád csatáit, mire Egyedet -annyira buzdította.</p> -<p>A mint Egyed eposzi tervekkel foglalkozott, melyeket ifjú -barátja írt meg: úgy készült Teslér a drámai pályára, gazdagítva -könyvtárát az újabb kor legnevezetesb drámaíróinak munkáival, -melyeknek Vörösmarty vette leginkább hasznát. Ifjabb levén -Egyednél, szorosabb baráti viszony fűződhetett közte s Vörösmarty -között; e mellett Teslér leginkább az újabb kor irodalmát tanulta, -melyből az ifjú költő majd semmit sem ismert. A két ifjú a fiatal -szív lángolásával ragaszkodott egymáshoz. Teslér nemcsak idősb, -hanem míveltebb is volt, mint ifjú barátja. Nem csak görögül -tudott, hanem németül, francziául és olaszul is, szépen hegedűlt s -már levelezésben állott Kazinczyval, kinek leveleit még a -külalakban is utánozni igyekezett. Minden pénzét könyvre és -hangjegyre költé; többet olvasott, mint írt. Készen állott ugyan -már egy drámája, de csak egy pár kisebb költeményt bocsátott közre -álnév alatt. Előbb Bonyhádon káplánkodott, majd Pinczehelyen, -később székcsői plébános lett s végre bükkösdi. De bár hova ment, -mindenünnen küldötte könyveit Vörösmartynak s híven fölkereste -levelével. Tőle olvasta Vörösmarty Shakespearet, Schillert, -Goethet, Kazinczyt s az <i>Erdélyi muzeum</i>ot. Meglátogatták -egymást, s ha távol voltak, egyik levél a másikat érte. «Édes -örömmel <span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> voltam mindíg társaságodban – írja neki -Teslér 1820 végén – mert beszédünk csak a haza, csak a literatura -volt. Ha örömmel láthatnám kelni mindezeket, ha dicsőn -lefizethetnők mi is adónkat.» Ösztönzék és bírálták egymást, még -pedig ritka őszinteséggel. Néha összetűztek, de hamar megbékéltek. -Teslér Vörösmarty <i>Salamon</i>jának első kidolgozását nem találta -elég magyar jelleműnek, e mellett ismételte azt a tanácsot, melyet -neki Kazinczy adott: «Tartsd meg a cothurnusi lépdelést». Még más -hibákat is fedezett föl benne, melyek részint nem hibák, részint -pedig nem a legfőbbek. Vörösmarty rossz néven vette a bírálatot s -polemizálni kezdtek egymással levélben. Ifjú költő nem igen tűri a -gáncsot, ha még oly csöndes, szerény természetű is, minő Vörösmarty -volt. Teslér mentegetőzött s egy pár bókkal igyekezett szelidíteni -kritikáját. «Vedd föl azt – írja neki 1823 márcziusában – hogy mi -közönségesen a magunk szüleményeit nem tudjuk azzal a birói szemmel -nézni, melylyel kellene, vagy ha tudjuk is azt, úgy bánunk vele -mégis, mint ama lágy atya, ki fiainak mindeneket megenged. Az én -első drámám, tudom azt jól, hogy egy pipa dohánynál többet nem ér, -mégis szeretem; az pedig nagyobb ördögség, hogy a mint azt először -csináltuk, ha kész, már segíteni nem tudunk rajta, még csak sokat -változtatni sem. Így vagyok én <i>Pákozdy</i>mmal; tudom, hogy -rossz s hogy hol a hiba, s azt változtatni még sem tudom… Én azt -hiszem és tudom, hogy te hazánknak nagyobb embere <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> fogsz -lenni, mint Racine és Corneille, ennek pedig első darabja gyönge -volt s azé meg rossz.» Így bírálta és szerette egymást a két barát. -Teslér érezte, hogy nem költőnek született, fájdalmas resignatióval -felhagyott a költészettel, de mindig oly részvéttel kísérte barátja -munkásságát, mintha saját jövőjéről volna szó. A Vörösmarty -dicsőségében kereste a magáét s midőn <i>Zalán futása</i> -megjelent, a betelt vágy lelkesült örömével írta neki: «A haza -nevében köszönöm neked, az egeknek pedig hála <i>Zalán</i>odért, s -érte ezerszer csókollak, ezerszer ölellek és áldalak. Horváttól -régen vártuk s te adtad azt előbb, melynek híjával valánk; vedd -érte köszönetemet. Értsd pedig röviden: <i>Cserhalmo</i>d a -kritikát jobban kiállja, de szíveink jobban <i>Zalán</i>hoz -nyulnak. Köszönöm, köszönöm barátom, s hidd el, azt volna kedvem -eldallani szent Simeonnal: Domine, nunc dimittis servum tuum in -pace.»<a name="FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href= -"#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a></p> -<p>Így fejlődött a huszonkét éves Vörösmarty a magányban, önerején, -a barátság virrasztó gondjai alatt. Szabad idejét a költészetnek, -barátságnak és természetnek áldozta. A hajnal vagy alkony gyakran -találta őt, puskával vállán, a bonyhádi erdőben. Inkább bolyongott, -mint vadászott s andalgott a gyönyörű tájon, a mely, mint Egyednek -írta, épen megegyezett csendes örömű lelkével. Klivényihez írott -költői levelében <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> is emlékszik ez álmodozó bolyongásokról. -Mélyen emlékébe nyomultak e szép tájképek s még hat év múlva is, -<i>Széplak</i> gyönyörű bevezetésében, hozzájok sóhajtoz vissza. -Változó érzések között hánykodva, egyszer a világba vágyott, a -puszta magányosság bús fiának nevezte magát, máskor megnyugodva -írta Egyednek: «Munkára virradok, avval nyugszom el: szünetem igen -kevés. Ha fogynak dolgaim, újjakat keresek, mert ezek elszórják -némely aggodalmimat. Csüggesztő kedvetlenség ritkán hat szivemre: -mert tudok bízni jó Istenemben, s míg ez így marad, nem tartok -semmitől. Az unalom ellen csak egy rendű foglalatosságom is elég -oltalom, változó érzéseim pedig, melyeket a költészet (szabad -legyen mondanom) lelke még tündériebbekké tesz, azt egészen -ösmeretlenné teszik előttem.»<a name="FNanchor_6" id= -"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a></p> -<p>Azonban folyvást dolgozott s mindinkább ébredezett írói -becsvágya. 1821 őszén egy kirándulás tanítványaival Baranyába és -Somogyba, a Perczelekkel atyafias Somsich-családhoz, szintén -táplálta költői lelkesülését. Baranyában Siklós várának szemlélete -egy egész drámai trilogia eszméjét ébreszté benne, a melynek első -részét, <i>Zsigmond</i>ot, 1823-ban be is végezte, a másodikat, a -<i>Bujdosók</i>at, 1825-ben írta meg, a harmadik egészen elmaradt. -Somogyban Zrínyi várának romja egy <i>Szigetvár</i> czímű ódára -lelkesítette.<a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href= -"#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> 1822 -novemberéig már jókora füzet lyrai költeményt írt össze, ezenkívül -két drámát, <i>Salamon</i>t s az <i>Ypsilon-háború</i>t, mindkettőt -1821-ben, s egy költői beszélyt, a <i>Hűség diadalmá</i>t 1822-ben. -Meglátszanak rajta újabb olvasmányai s fejledezni kezd eredetisége -is. <i>Salamon</i>járól itt nem lehet ítélnünk, mert újra dolgozva -adta ki később, de 1823-ban írt, át nem dolgozott s ki nem adott -<i>Zsigmond</i>jából úgy látszik, hogy nem ismerte még a színpadot -és Shakespeare olvasása nem a tragikai conceptió, a gyors -cselekvény, az éles jellemzés iránti érzéket fejté ki benne, hanem -csak a nemzeti történelem dramatizálásának hajlamát. Shakespearet -inkább csak a külsőségekben utánozta, egészen a színek gyakori -változásáig. Azonban a dictió méltóságára, a jambusok -hangzatosságára nézve már ekkor felülmúlt minden magyar drámaírót. -A mi <i>Ypsilon-háború</i> czímű nyelvészeti bohózatát illeti, az -annak, a minek írta, eléggé sikerűlt, minden esetre sikerűltebb, -mint ifjúkori drámai kísérleteinek bármelyike. A mű személyei -betűk, a Verseghy <i>y</i>-na és Révai <i>j</i>-je versenyeznek -egymással, a míg végre Révai szerint dől el a dolog. Még akkor nem -volt eldöntve helyesírásunk legfőbb kérdése: vajon egészen a -kiejtés szerint írjunk-e, mint Verseghy hirdette, vagy pedig -feltüntessük a szóképzés és ragozás betűit, a mint Révai tanította -<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> vajon <i>láttyá</i>-t, <i>hallyá</i>-t -írjunk-e, vagy <i>látjá</i>-t, <i>halljá</i>-t. Vörösmarty, mint -Révai buzgó híve, azt hitte, hogy a komikai tárgyalás csak -használhat a komolyan már eléggé megvitatott kérdésnek. Valóban a -száraz nyelvészeti kérdést oly élénken, oly komikain tárgyalja, -hogy figyelmünk, jó kedvünk egy perczig sem lankad. Majdnem -cselekvénynyé emelkedik a vita s a betűk egész szenvedélylyel -küzdenek. Már magának az eszmének különössége fölébreszti -kíváncsiságunkat s nem remélvén, hogy valami derekas válhassék -belőle, annál kellemesebben élvezzük a sikert.</p> -<p>Lyrai költeményei nagyrészt csekély becsű kísérletek, a melyeken -előbb Virág, aztán Berzsenyi hatása érzik. Messze marad -mindkettőtől, kivált ez utóbbitól, bár később is eszébe jut néha -Berzsenyi koszorújáért versenyezni. Csodálatos, ez inkább költői -gyakorlatokban, mint költeményekben nem érezhetni Vörösmarty -szellemét, sőt nyelvének erejét sem mindenütt. Mintha a klasszikai -óda egészen ellenkeznék modern szellemével s geniusza elhagyná e -téren. Klasszikai modorban írt ez ifjúkori ódáiban csak abban -mutatkozik eredetisége, hogy egészen szakít a mythologiával, sőt a -klasszikai eszménynyel is. Dalaiban már több eredetiség -nyilatkozik. A <i>Völgyi lakos</i>ban és <i>Szánakozó</i>ban új -hang csendűl fülünkbe. De nyelvének erejét leginkább hexametereiben -érezzük, melyek már akkor is a legjobb magyar hexameterekkel -versenyeznek, míg végre a <i>Hűség</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> -<i>diadalma</i> czímű epikai kísérletében, mind tárgyra, mind -szellemre nézve előttünk áll a romantikus költő, kit az ó-világhoz -csak a külső forma köt, s egész arczával az új világ felé -fordúlt.</p> -<p>Íme ez ifjúkori kísérletek néhány jellemvonása, melyek a későbbi -Vörösmartyra emlékeztetnek! Mindamellett a legélesebb szemű -kritikus sem jósolhatta volna belőlök, hogy az ifjú, ki ezeket -írja, egy pár év múlva forradalmat idéz elő a magyar irodalomban: -kiveszi Kazinczy kezéből a magyar költői nyelv megalapítását, s a -mit a Kisfaludyak csak megmozgattak, a képzelet szabadsága s a -nemzetiesb irány nagy eszméinek teljesebb diadalához tör útat. -Honnan e gyors fejlődés? Ki mondja meg? De annyi bizonyos, hogy -Vörösmarty geniusza még ekkor nem találta meg se tárgyait, se -formáját. Két erős szenvedélynek kellett ide ragadnia, a -hazafi-fájdalomnak és a szerelemnek: a következő 1823. évben e két -érzés tölti be egész lényét és hozzá fog <i>Zalán -futásá</i>hoz.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span></p> -<h2>IV.</h2> -<p class="summary">Vörösmarty Görbőn mint patvarista. Az -<i>Elbúsult deák</i> czímű drámája. Első föllépte a -<i>Koszorú</i>ban. Az 1823-ki politikai mozgalmak hatása. <i>Zalán -futásá</i>ba kezd. Zrínyi, Gyöngyösi és a XVIII. század epikusai. -Epikai mozgalmak a jelen század elején. Aranyos-rákosi Székely -Sándor. Vörösmarty első szerelme. Perczel Etelka.</p> -<p>Vörösmarty 1822 novemberében egy évre elhagyta Börzsönyt s -Görbőre ment Csehfalvay Ferenczhez, Tolnamegye egyik alispánjához, -patvariára. Nem végkép mondott le nevelő pályájáról, csak -ideiglenesen, s Perczel Sándor nem hogy rossz néven vette volna e -lépését, sőt ellenkezőleg, helybenhagyta s maga ajánlotta őt -Csehfalvaynak. Ügyvédi pályára készűlt, s az volt szándéka, hogy a -patvaria végeztével fölesküdjék a királyi táblára, s Pesten ismét -átvévén a Perczel-fiúk nevelését, ügyvédi vizsgálatra készüljön. -Görbőn új barátokra talált, kik ugyan inkább csak vadász- és -juratuspajtások voltak, de szintoly tárt karokkal fogadták, mint -Bonyhádon írótársai. Vörösmarty, gyermeksége óta, talán itt -töltheti legvidámabb napjait, ha anyja miatti aggodalma, a haza -ügye, és titkos szerelmi búja meg nem zavarják vala éjét és -nappalát. Azonban az ifjú szív sokat elbír, <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> kivált ha -költőé, kivált ha a fájdalom ihletté válva, enyhületkép szállhat -vissza. Vörösmarty nemesűlve emelkedett ki fájdalmaiból s mintegy -nekik köszönhette, hogy költői geniusza szárnyra kelhetett.</p> -<p>Mióta elhagyta a szülői házat, most lélekzelhetett először -szabadabban. Nem tanított, kevés óráját foglalta el a patvaria, s -élhetett valamit kedvére is. Az újság ingere, a szórakozás belé -vonták néha a mulatságokba, de inkább vadászott és csónakázott a -Kaposon, mint bálokba járt vagy kirándulásokat tett a vidék -vendégszerető házaihoz. Leghűbb vadász és csónakos társa az alispán -fia volt, Sándor, ki, a mint levelei bizonyítják, kiválón -ragaszkodott hozzá. Midőn Vörösmarty odahagyta Görbőt, az ifjú -barát híven tudósította őt, hogy mik történtek ott eltávozta óta. -Sokszor emlegeti a csónakázást, vadászatot, s azt a «czifrán -készült meleg hűselőt», melyre Vörösmarty gúnyverset írt. -Elpanaszolja, hogy mindkettőjöket nagy veszteség érte, oly mulató -társukat vesztették el, kit a nyáron Dárius kincséért sem adtak -volna, – kedves kis csónakjokat ellopták a kert alól. Elmondja, -hogy az a meleg hűselő most még jobban megérdemli Vörösmarty -dícséretét, mert ő az őszszel még az ujjnyira árnyékvető zsinegeket -is elpusztította róla, hogy annál hűsebb legyen s a benne hűselőket -jobban érhesse a szél. Tréfásan dicsekszik, hogy most jobb -fütőszolgájok van, mint taval, egészen olyan, mint Vörösmarty -börzsönyi fütője, a ki egy hétre egyszerre szokott befűteni és -Tollagi Jónásként <span class="pagenum"><a name="Page_51" id= -"Page_51">-51-</a></span> a mit tesz, igazán teszi. «Ha reá -gondolok – végzi egyik levelét – a múlt esztendőre, sóhajtással -emlékezem meg azon barátságos és ártatlan mulatságainkról, -melyekkel időnket minden unalom nélkül eltöltöttük, s örömest -visszahoznám azon jó időket, ha lehetne.» A másik ifjú, ki nagyon -ragaszkodott Vörösmartyhoz, Jeszenszky Miklós volt, egy lelkes és -nagyreményű ifjú Csibrákról, ki közpályára készűlt s írogatott is, -azonban kora halála sírba temeté a szülők és barátok reményeit. -Vörösmarty buzdító verset írt hozzá s egy darabig levelezésben -állott vele.</p> -<p>E két ifjún kívül, úgy látszik, a többi patvarista is -rokonszenvvel viseltetett az új társhoz. Vörösmarty rendesen, ha -nem is gyors, de annál erősb és tartósb rokonszenvet keltett maga -iránt a férfiakban. Nem voltak külsőkép ragyogó tulajdonai, melyek -sértsék a hiúk büszkeségét, és eszének és szívének belső -gazdagsága, egyszerű nemes modora szeretetet és tiszteletet vívtak -ki számára mindazok előtt, kik nem vesztették el minden -fogékonyságukat a való érdem iránt. A nők irányában sokkal -tartózkodóbb volt, sőt elfogult. Nem tánczolt, nem udvarolt s az -édeskedést, bókolást, ki nem állhatta. Azonban szerény -elvonultsága, komoly vidámsága, kellemes zavara való tiszteletet és -gyöngédséget fejeztek ki a nők iránt. Nagyobb társaságban kevésbbé -nyilatkozott szeretetreméltósága, mint a kisebben, ismerősök -között. Soha sem rontotta el a mások jókedvét, ha magának nem a -legjobb kedve volt is, sőt emelni igyekezett. <span class= -"pagenum"><a name="Page_52" id="Page_52">-52-</a></span> Hamar -otthon találta magát a patvarián is, hol víg élet folyt s a tréfa, -elmésség egymást érte. <i>Egy czifrán készült meleg hűselőre, -Patvarista</i> czímű költeményei s az <i>Elbúsult deák</i> czímű -drámája mind e pajkos szeszély szüleményei s úgy látszik, juratus -pajtásai kedvéért írta. Az <i>Elbúsult deák</i> hősei törvénytanuló -ifjak, s alkalmasint patvarista pajtásait rajzolta bennök. Egy pár -jó genreképi jelenetet találunk e különben gyönge műben; prózában -van írva, melyet az érzelmesebb jelenetekben jámbusok váltanak fel, -szebben hangzók az eddigieknél.</p> -<p>Mindamellett legjobban találta magát szobájában, vagy a mezőn -egyedűl bolyongva. Elmerűlt tanúlmányaiba, bújába, gondjaiba. -Sokat, olvasott és írt, többet mint azelőtt; folyvást levelezett -Teslér és Klivényi barátjaival s megküldötte nekik újabb munkáit. -Mint író ekkor lépett föl először nyilvánosan a <i>Tudományos -Gyüjtemény</i> mellékletében, a <i>Koszorú</i>ban, Virág Benedekhez -írt episztolájával s egy tankölteménynyel, melyet volt -tanítványaihoz búcsúkép írt, Börzsönyből távoztakor. Innen küldött -két költeményt Kisfaludy Károlynak is az <i>Auróra</i> számára, -<i>Toldy Csepelben</i> és <i>Juhász és bojtár</i> czíműeket. -Mindenik küldemény szerencsétlenűl járt. A <i>Koszorú</i> -szerkesztője kegyeskedett ugyan kiadni mind két költeményt, de oly -jegyzés kíséretében, mely megrója az interpunctiót, orthographiát s -egy pár verssor hibás voltát. Vörösmarty rossz néven vette ez -igazságtalan megrovást, mely a szedő és javító hibáját a -<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> szerző nyakára tolja, társai pedig, -kivált Klivényi, egész fölindulással kelnek ki levelökben a -szerkesztő ellen és vigasztalják barátjokat, kinek első fölléptével -is méltatlanságot kellett szenvednie. Kisfaludy Károly épen -visszautasította a küldött költeményeket.</p> -<p>«A munkák iránt – írja 1823. márcz. 19-én – köszönetem mellett -őszinte választ adok. <i>Toldi</i>t a jövő évre hagyom, minthogy -ezenre több ilyetén tárgyak küldettek be s azoknak fölvételét -igértem. A másik verset szívesen fölveszem, mindazáltal egy kérést -bátorkodom tenni: nem lehetne-e e különben szép és lágyan irt -idyllbe græcismust szőni? A juhász és bojtár nevezet (pedig -képtelen) sok olvasót elijeszt. Én magam tapasztalám, kivált a szép -nemnél ezen előitéletet, és egy almanak, mely gyönyörködtet s nem -tanít, azt nem czáfolhatja meg. Azért, ha ezen költeményt -általjában dialogisalni méltóztatnék, görög nevet adván czímerűl, -több kedvelőt nyerhetne. Bár volna még benne több cselekedet -(Handlung), mely az egészet meghosszabbítaná. A nyelv tiszta és -szép s nem hizelkedem azon reménynyel, mely olvasásakor lepett meg, -hogy tisztelt hazafim ezen pályán dicsőséget szerzend. Ha felebbi -kérésem figyelmet érdemel, méltóztassék ezen idyllt hozzám küldeni; -szintúgy köszönettel venném, ha még több metrumos és köztárgyra -czélzó verseket vagy epigrammákat is átszolgáltatna, én nem -mulasztom el nevét, mint nyelvünk ujabb hősét a hazának -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> bemutatni»<a name="FNanchor_8" id= -"FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class="fnanchor">8)</a> -Vörösmarty nem görögösítette a gáncsolt <i>Juhász és bojtár</i>t, -melyet ez különben sem tett volna jobbá, de a nem gáncsolt -<i>Toldi</i>t visszavette, ujra dolgozta, s 1829-ben ismét -elküldötte Kisfaludyhoz, a ki azt ki is adta <i>Aurórá</i>ja 1830. -évfolyamában. Az ifjú költő megértette Kisfaludy levelét, mely sok -gyöngédséggel ugyan, de mégis eléggé érthetően fejezte ki, hogy -jobbakat vár tőle. De mindez nem kedvetleníté el, más hangulatban -volt, mintsem ily kicsinyes dolgokkal foglalkozzék. Lelkében eszmék -forrtak, szívében a szerelem szenvedélye viharzott, s képzelmében a -haza elmúlt dicsőségének, az elhanyatló jelen gyászának képei -vonultak el. Eddig költészete inkább csak verselgetési gyakorlat -volt, az eszmék és érzések játéka, mulatság és utánzás; most -érezte, hogy költő, ki többé nem könyvekből, hanem lelkéből merít, -rhythmusát a megáradt eszmék és érzelmek hullámzása emeli s -költészete összeolvadt az élettel, saját és nemzete életével.</p> -<p>Az ifjú Vörösmarty költészetének e forduló pontját nagyban -elősegíték az 1823-ki politikai mozgalmak. Zaj töltötte be az -országot, bár az országgyűlés terme zárva volt s a kormány azt -mintegy végkép bezárni szándékozta. A megyéken, a régi magyar -alkotmány e védbástyáin, folyt a harcz; a nemzet jobbjai végső -erejök megfeszítéséig védték az annyiszor <span class= -"pagenum"><a name="Page_55" id="Page_55">-55-</a></span> mellőzött, -kijátszott s most nyíltan s alapjában megtámadt alkotmányt. -Valóban, Magyarország nagy válság felé közeledett s koczkán állott -nemcsak alkotmánya, hanem nemzeti fejlődhetésének majd minden -biztosítéka is. Mintegy harmincz év tölt el 1790 óta, midőn amaz -örökké emlékezetes országgyűlésen az alkotmány visszaállítva, újabb -törvényekkel biztosíttatott s a nemzetiséget fenyegető veszélyek -elháríttattak. A lelkesűlést és erélyt lassanként lankadás és -tétlenség váltották föl. A kormány többé nem németesített, de a -nemzet majd semmit sem tett nemzetisége biztosítására. A -nemzetiségből kivetkőzött aristocratia 1790-ben is nem annyira -nemzetiségét védte, mint előjogait, s folyvást idegen maradt -nyelvében és szokásaiban. A közép nemesség tüzesen szónokolt ugyan -a nemzetiség mellett ország- és megyegyűléseken, de oly keveset -volt képes kivívni érdekében, mint áldozni érte saját erején. Egy -nyelvmívelő társulatocskát, egy kis állandó színházat sem tudott -megalapítani Magyarország gazdag nemessége, s mindazt, mit egyesek -a nemzeti míveltség fejlesztésére kezdeményeztek, közöny fogadta és -temette el vagy legalább is tengődésre kárhoztatta. Nemzeti -nyelvünk nemcsak az országos és iskolai életben nem foglalhatta el -helyét, hanem a míveltebb társaságokban is folyvást csak vendégkép -jelent meg.</p> -<p>A közöny, tétlenség és léhaság e jelenségei, a mélyebben -vizsgáló előtt veszélyesebbeknek mutatkoztak II. József -rendszabályainál, melyek a nemzetiségnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> nyílt -harczot izentek ugyan, de egyszersmind erős ellenhatást is -keltettek föl. Most tespedés állott be s újra a sülyedés napjai -látszottak közeledni. Csak az irodalom mindinkább élénkülő -mozgalmai vigasztalhatták az aggódó hazafiakat. A megújhodás -fejleményének, mely itt megindúlt, előbb-utóbb át kellett hatni a -társadalmi és politikai életet is, és szerencsére Kazinczy -nyelvújítása, a régi és újabb eszmék s ízlés közti küzdelem, akkor -kezdte vívni leghevesebb csatáit, midőn Magyarország közélete -legzajtalanabb volt, 1812–1823-ig. Az alkotmány sem igen -dicsekedhetett több szerencsével, mint a nemzetiség. Csak védelmére -szorítkozott a nemzet s nem egyszersmind fejlesztésére, s a -szabadság fogalma a rendi szabadalmakkal majdnem egynek tartatott. -A védelem ugyan sokáig megakadályozta a nyilt erőszakot, de nem a -leplezett támadást, a lassú sorvasztás kísérleteit. A reformok -késtek, sőt ellenszenvvel is találkoztak, a mi öregbíté a -veszélyeket. Az a reformtörekvés, mely az 1790-ki országgyűlésen -mutatkozott, lassanként elpárolgott. Nemcsak az európai nagy -háborúk hatottak e tekintetben kedvezőtlen, mert a külügyi -bonyodalmak rendesen háttérbe szorítják a belügyeket, hanem a -franczia forradalom szörnyűségei is, melyek épen a legnemesebb -kedélyeket hangolták le. Midőn később, 1812 után, némi reformvágy -mutatkozott, maga a kormány nem gondolt vele, mely épen oly -elavultnak óhajtotta a magyar alkotmányt, mint félreteendőnek. 1811 -óta <span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> nem tartatott országgyűlés s e lefolyt -tizenkét év alatt minden elkövettetett, hogy a megyék -bureaucratikus intézményekké váljanak. Végre részint 1821-ben, -részint 1822-ben kiadattak az ujonczozó és adófölemelő rendeletek, -melyek a nemzet legsarkalatosb jogait támadták meg. A megyék heves -ellenállásra készűltek, országgyűlést sürgettek, melynek -beleegyezése szükséges mind az adó fölemeléséhez, mind az -ujonczozáshoz. Megkezdődött a küzdelem mindkét részről nagy -erélylyel. Végeredménye nem lehetett más, mint vagy az alkotmány -visszaállítása vagy az alkotmányos élet enyészete s vele együtt a -nemzeti fejlődhetés, békés átalakulás reményeinek megsemmisülése, -beláthatatlan bonyodalmak kíséretében.</p> -<p>Vörösmartyt a megyén találták e küzdelem legviharosb napjai, még -pedig egyik megyei főtisztviselő oldalánál. Módja volt mindennel a -legapróbb részletekig megismerkedni, egész figyelme ide fordult s -nagy érdekkel kísérte az eseményeket. Már az atyai háznál megtanúlt -hazafiasan érezni, a mit történelmi és költői olvasmányai még -inkább kifejtettek. Berzsenyit nemcsak magas röptű ódáiért, -erőteljes nyelvéért kedvelte kiválóan, hanem mert benne találta a -legmélyebb hazafi-fájdalmat. A régi írók közt Zrínyi Miklós és -Mikes Kelemen voltak legkedveltebb írói. Zrínyiben nemcsak a költőt -bámulta, hanem a hőst és hazafit is, ki szóval, tollal és karddal -nemzeti nagy érdekekért vívott. Mikes Kelemen könyve nemcsak -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> hol humoros, hol elegiai hangulatával és -szép nyelvével hatott reá, hanem ama nemzeti nagy katasztrófa -emlékével is, melynek az író áldozata lőn.</p> -<p>E könyv, ez emlék hatása alatt írta 1820-ban <i>Rákóczy -Bercsényinél Lengyelországban</i> czímű költeményét, mely a jelen -fájdalmát a multéba olvasztja:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>B</i>. Rákóczy itt? -<i>R</i>. Bercsényi hajh!<br /></span> <span class="i0">Szökötten -itt vagyok<br /></span> <span class="i0">Külföldön. <i>B</i>. Oh és -a haza?<br /></span> <span class="i0"><i>R</i>. Hanyatlik, népe -dűl.<br /></span> <span class="i0"><i>B</i>. S mi élve látjuk ezt! -Hazám,<br /></span> <span class="i0">Ki lesz majd -gyámolod?<br /></span> <span class="i0"><i>R</i>. Ha mink -kiveszünk, vész az is,<br /></span> <span class="i0">Árpád hazája -vész.<br /></span> <span class="i0"><i>B</i>. Oh sírj felette nagy -világ,<br /></span> <span class="i0">Szabadság sírj te -is!<br /></span> <span class="i0"><i>R</i>. Hah és mi csak -keserghetünk<br /></span> <span class="i0">Jajdulva -gyászomon.<br /></span> <span class="i0">A kard hüvelyben s -markaink<br /></span> <span class="i0">Szivünkön -nyugszanak.<br /></span> <span class="i0"><i>B</i>. Hunyj el dicső -nap, csillagok<br /></span> <span class="i0">S hold, rejtsed -fényedet!<br /></span> <span class="i0">Ne lásd az elhaló -magyart<br /></span> <span class="i0">A szolgaság -ölén.<br /></span> <span class="i0"><i>R</i>. E század elfogy, hajh -vele<br /></span> <span class="i0">Fogy drága -nemzetem!<br /></span> <span class="i0">Isten, magyarnak -Istene,<br /></span> <span class="i0">Tekints le, szánd meg -őt!<br /></span></div> -</div> -<p>Közjogi tanúlmányai, a megyei gyakorlat, közel hozták a -politikai élethez is. Nem abstract fogalom, költői phrasis volt -előtte a haza, hanem valóság, élő <span class="pagenum"><a name= -"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> fájdalom, mely egészen -lelkébe olvadt. Mint író már egy pár év előtt azon irodalmi -mozgalomhoz csatlakozott, mely a sülyedésnek indúlt napokban -egyedül küzdött egy szebb jövőért; most azon politikai párt tagja -lőn, mely védte az alkotmányt s egyszersmind előkészíté a -regeneratio fejleményeit. A tolnamegyei alispán patvariájában -homályban élt és fejlődött a fölébredt hazafiság, nemzeti -regeneratio nagy költője, ki egy új korszakot jelöl, eszméit -hirdeti lantján s romjai alá temetkezik. Néhány lyrai költeménynyel -kezdődik költészetének e forduló pontja, melyek egyszersmind -mutatják, hogy mily hatással voltak reá mindjárt kezdetben az -1823-iki politikai események. <i>Fehérvár</i> czímű ódája, egy -kétségbeesett jaj, mely a nemzeti öngyilkosságot, a haza -pusztulását siratja. Egy másik ugyanekkor írt czím nélküli -költeménye még mélyebb fölindulást fejez ki, melyet semmi tekintet -nem korlátol.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Mit forralt titkos kebelén a -hármas erőszak,<br /></span> <span class="i2">Mely szentségtelenűl -szentnek itéli magát,<br /></span> <span class="i0">Mit forralt -vesztedre, magyar, most látod, azon kor,<br /></span> <span class= -"i2">Melyben régi sebed kezde hegedni, elejt.<br /></span> -<span class="i0">És szent törvényed, mely most már ezredet -érne,<br /></span> <span class="i2">Megszaggatva hever drága -hazádnak ölén.<br /></span> <span class="i0">De te szabadságunk -elpusztitója, ne örvendj,<br /></span> <span class="i2">Sírunkon -nem fog diszleni büszke neved.<br /></span> <span class="i0">Mely -még most nyugszik, fölkél a bátor oroszlán<br /></span> -<span class="i2">S szíveitek fognak vérzeni körme -között.<br /></span> <span class="i0">Jaj nektek, ha kivesz, elhúz -sírjába magával,<br /></span> <span class="i2">Jaj ha megél: -iszonyú mérge pokolra taszít.<br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span></p> -<p>Jeszenszky Miklóshoz írt költeményében így szól:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem írok a világnak -dolgai,<br /></span> <span class="i0">Nem a hazában támadt bú -felől.<br /></span> <span class="i0">Oh mert, hogy ezt leirjam, nem -levél,<br /></span> <span class="i0">De Hunniának tére is -csekély,<br /></span> <span class="i0">Sőt a nagy ég is szűk, bár -messze hat.<br /></span></div> -</div> -<p>De Vörösmarty nem elégedett meg e lyrai költeményekkel, melyek -akkor különben sem láthattak volna világot. Fejében egy nagy eposz -terve forrott, mely a múltban játszik s a jelenhez szól, mely a -múlt dicsőségét énekli, de a jelen sülyedésre emlékezteti nemzetét. -Miért gátolnák egy oly könyv megjelenését, mely a poros krónikák -lapjairól szedi tárgyát, személyeit s látszóan semmi köze a -jelennel? De vajon ki nem fogja érteni a költő czélzatát, kiben még -a hazafiság utolsó szikrája ki nem aludt? Vörösmarty hozzá fogott -<i>Zalán futásá</i>hoz, s írta a megyei küzdelmek zajában, e -válságos napok kétségbeesése és reménye közt, hazafi lelkesülése, -fájdalma egész erejéből.</p> -<p>Íme hogyan hatottak az országos események <i>Zalán futása</i> -keletkezésére. Vörösmarty, épen mint nagy elődje Zrínyi, nemzetéhez -kívánt szólani, s költői sugalmát az eszmék és események -küzdelméből merítette. Zrínyi ugyanazt mondja a <i>Szigeti -veszedelem</i>ben, mit egyik politikai értekezésében, a <i>Török -áfium ellen való orvosság</i> czíműben. Vörösmarty nem mást fejez -ki, mint azt a nemzeti hangulatot, melyet <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> a -politikai események felköltöttek, s melyet megerősödött tisztább -lelkesüléssé kíván emelni. Zrínyi a pártokra szakadt, szétdarabolt, -részben török járom alatt nyögő s aljasodásnak indúlt hazát -siratta. Azt hitte, hogy csak az ozmanok kiűzése mentheti meg -egységét, adhatja vissza régi erejét s indíthatja meg újra -alkotmányos és nemzeti fejlődhetését. S erre elég erősnek hitte a -magyart, ha vallásos és politikai pártjai összeforrnak a közösen -óhajtott czélra, ha összeszedi minden erkölcsi és anyagi erejét, és -szíve egy önfeláldozó nagy elhatározás érzésében még feldoboghat. A -mit az államférfiú értekezésében részletesen fejteget, ugyanazt -hirdeti a költő eposza alapeszméjében, sőt egész cselekvényében. A -<i>Szigeti veszedelem</i>ben az Isten már elvégezte a magyar nemzet -pusztulását bűnei büntetéseűl, s a török járom tulajdonkép nem -egyéb, mint a büntetés végrehajtásának megkezdése. De találkozik -egy hős, a költő egyik őse, ki a vallásos és hazafi erények -megtestesülése, s kinek önfeláldozása megengeszteli a boszúló -Istent. Ily erényre, elhatározásra, önfeláldozásra lelkesíti Zrínyi -kortársait; a szigetvári hősnek óhajtja nemzetét, csak így reméli -kiengesztelhetni a bűnök és viszonyok átkát, csak így hiszen -Magyarország megmenthetésében. Vörösmarty szintén hanyatló nemzetét -siratja, mely a béke ölén sülyedésnek indúlt, mely feledi múltját, -nem hiszen jövőjében, megfosztja s megfosztatni engedi magát -legdrágább kincseitől, s ha a veszélyre fel-felriad is néha, újra -tétlenségbe merűl. A múlt <span class="pagenum"><a name="Page_62" -id="Page_62">-62-</a></span> nagyság képeit tünteti föl, hogy -önérzetet költsön, ébreszsze a sülyedőket, bátorítsa a küzdőket. A -jövő nevében dicsőíti a múltat, siratja a jelent. A honalapítás -nagy tettét rajzolja, az unokáknak némán is kiáltva: hát ti -elfogjátok-e veszteni e dicsőn szerzett hont? már elvesztettétek, -de újra meg kell alapítanotok, nem karddal, hanem hazafiúi -erénynyel és kitartással; lelkesüljetek őseitek nagy példáján, -pirulva, szenvedve és soha ki nem fáradva; e napok épen oly -elhatározók, ha nem is oly dicsők, mint Árpád csatái.</p> -<p>Ez eszmék és érzések közt fogant <i>Zalán futása</i>, ezeket -fejezi ki az eposz, nem ugyan alapeszmében és cselekvényben, mint a -Zrínyié, hanem magában tárgyában s a költő lelkesülésében, mely -gyakran egy-egy elegiai felsóhajtásban tör ki. Vajon e tekintetben -a kor és saját hangulatán kívül kölcsönzött-e valamit Zrínyiből? -Némikép nagy elődjét utánozta-e, midőn ő is, mint ez, költeményével -mintegy részt vesz a nemzet nagy küzdelmében? Bajos elhatározni, de -annyi bizonyos, hogy a régibb költők közűl csak Zrínyi -lelkesítette. «Zrínyi – úgy mond <i>Zalán futása</i> előfizetési -felhívásában – kinél e nemben feleink között nagyobbat nem ismerek, -kit minden magyarnak ösmerni kellene, a halhatatlan Zrínyi valamint -hadi tetteiért, úgy írásaiért is figyelmet, hálát érdemel -hazájától, s talán nincs nemzet, mely oly emberrel dicsekedhessék, -ki a mellett, hogy főrendű vitéz volt, fő lenne azok között is, kik -a vitézeket éneklik». <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> Fábiánhoz írt egyik levelében úgy -emlékszik meg Zrínyiről, mint a kinek pegasusát elkölcsönözte. -Sokkal bizonyosabb az, maga Vörösmarty beszélte gyakran, hogy -<i>Zalán</i>jára buzdítón, sőt példaadón hatott egy 1823 elején a -<i>Hebe</i> czímű zsebkönyvben megjelent epikai kísérlet: a -<i>Székelyek Erdélyben</i>. Ki emlékszik már erre, pedig e -költemény nevezetes mozzanat volt s nemcsak Vörösmartyt lobbantá -lángra, hanem Czuczort is s alkalmasint Horvát Endrére is volt némi -befolyással.</p> -<p>Ez ifjú költőt, a magyar újabb eposz hírnökét, Aranyosrákosi -Székely Sándornak hívták. Erdélyben, a Székelyföldön született, -unitárius papjelölt volt, majd tordai lelkész, kolozsvári tanár s -végre az unitáriusok püspöke. Nem sokat írt és hamar elnémult. -Munkái közt a fönt említett epikai kísérlet a legnevezetesb. -Tisztán æsthetikai szempontból csekély becsű ugyan, de annál -becsesb irodalomtörténeti tekintetben, mert a zsendülni kezdő -magyar újabb eposz szellemét és irányát jelöli. Zrínyi óta a magyar -epikai költészet mind inkább sülyedett. Zrínyi nemcsak az európai -ízlés színvonalán állott, hanem némikép Tassóval versenyző tehetség -volt, a kinek befolyása alatt állott ugyan, a kitől kölcsönzött is -s mégis eredeti tudott maradni. Egy nem rég múlt történeti eseményt -epopoeiává emel, saját politikai irányát költői felséges eszmévé -magasítja. Mily erő az alkotásban, mennyi eredetiség a -kölcsönzésben, mennyi biztosság a jellemzésben! Gyöngyösiben majd -semmit <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> sem találunk e tulajdonokból; a mennyire -felülmúlja elődjét a költői szólam magyarosságára és rhythmus -bájaira nézve, épen annyira utána áll minden egyébben. Gyöngyösi -tulajdonkép verses krónikákat, históriás énekeket írt, azonban nem -törekedett hűségre, mint Tinódi; nemcsak krónikás, hanem költő is -akar lenni, leleményekkel vegyíti krónikáját s épen nem veti meg az -allegóriai és mythologiai elemeket sem. Használja a csodálatost is, -de minden epikai magasb czél nélkül, megkísérti a bonyolítást, de -távolról sem emelkedik egy kerek mese tervéig. Művei a krónika, -eposz, és verses regény különös vegyületei, erős lyrai hangulatokba -olvasztva. A XVIII. század eposzai még hátrább állanak. Horvát Ádám -<i>Hunniász</i>a és <i>Rudolfiász</i>a, Kulcsár István -<i>Nándorfehérvári győzedelme</i>, Gáti István <i>II. József</i>e, -Etédi Márton <i>Magyar gyász</i>a, Vályi Nagy Ferencz <i>Hunyadi -László</i>ja és <i>Pártos Jeruzsálem</i>e epikai költészetünk -tökéletes sülyedtségét mutatják. Nincs bennök semmi költői, se a -tartalom, se a forma tekintetében, s a mi új volna, az nem egyéb, -mint Voltaire <i>Henriás</i>ának szerencsétlen hatása.</p> -<p>Így állott epikai költészetünk a XIX. század elején, pedig -közönség és irodalom semmit sem ohajtott inkább, mint egy eposzt, a -dicső múltat a sivár jelen kárpótlásáúl. Írók és közönség -buzdítoták egymást s Árpád honfoglalásának megéneklését kívánták -hallani. Már Ráday Gedeon készült egy <i>Árpádiász</i>t írni, -Csokonai fölhagyott minden egyébbel, hogy – a <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> mint maga -mondja – «halála napjáig azon a heroica epopoeián dolgozhassék, -melyet Árpádról vagyis a magyarok kijöveteléről akart a maradék -számára Homerus és Tasso nyomdokain készíteni». Horvát István -1818-ban egész lelkesüléssel szólítja föl Horvát Endrét, hogy írjon -egy epopoeiát Árpádról; Horvát Endre egy episztolában mentegetőzik, -elmondja, mennyi az akadály, részint a tárgyban a monda hiánya s a -történeti hézagok miatt, részint viszonyaiban, melyek nem engedik -meg a költői csendes munkásságot, de azért őstörténelmi -tanulmányokhoz kezd s már foglalkozik <i>Árpád</i>ja tervével. S ím -e vágyódás és vajudás közepett előáll Székely Sándor négy énekes -eposzával. Az új korszak hajnala derengeni kezdett epikai -költészetünkben is, s első sugara Székely Sándor kísérlete -volt.</p> -<p>E kis mű egy pár vonásban már mutatja az új irányt, mely egészen -szakítani akar a múlttal. Székely nem követi se Zrínyit, se -Gyöngyösit, se pedig a XVIII. század epikusait. Nem a közel múltból -veszi tárgyát, a szorosan vett történelmi korszakból sem, hanem az -őstörténelmileg, a húnokig megy vissza, s a mondák földjét tapodja. -Hősei nem a Zrínyi keresztyén Istenét imádják, az Olymp Istenei és -allegoriai alakok sem szerepelnek, mint Gyöngyösinél s a XVIII. -század epikusainál: a magyarok Istene őrködik népe fölött, kit -önkényesen Hadúrnak nevez, egy rossz szellem ármánykodik ellene, a -szélvésztámasztó Nemere, kit a székely hagyomány maig is emleget. -<span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> Részint a már megindúlt őstörténelmi -vizsgálódások, részint pedig Klopstock példája vezették Székelyt a -magyar mythologia e fölélesztésére vagy jobban mondva fictiójára, -mely oly mély nyomot hagyott maga után, hogy egész Aranyig minden -epikus elfogadta Hadúrt, csak Nemere esett el, kit Vörösmarty -Ármánynyal helyettesített, a persa Ahrimán példájára. A Zrínyi-féle -fönséges conceptióra, erős compositióra Székelynek épen oly kevés -tehetsége volt, mint törekvése; de a mese kerekdedsége iránt már -több érzéke van, mint Gyöngyösinek. Gyöngyösi lyrai hangulata -megvan Székelynél is, de pathetikusabb, ossiános, s tele az ős -dicsőség iránti lelkesűléssel. A külformát illetőleg Székely -egészen szakít a régivel, a hexametert veszi föl a hagyományos -magyar alexandrin helyett. Ím rövidbe vonva az új magyar eposz, -melynek e sajátságai egy évtized alatt egész erejökben kifejlettek. -Nagy mozgalom volt ez: eposzunkba új lélek szállott, visszatért -valódi forrásához, az ős mondákhoz, megteremtette a magyar -mythologiát, mely nem levén erős ellentétben a keresztyén -eszmékkel, visszatetszés nélkül táplálhatta a nemzeti érzelmeket, -és végre, kivévén a külformát, mindenben nemzeti lőn, úgy tárgyban, -mint fölfogásban. E mozgalom nélkül lehetetlen lett volna a -legújabb fejlődés, mely a megnyert nemzeti tartalmat a hagyományos -kül formával is kibékítni törekszik, a mondákat a népköltészet -alapján naivabban fogja föl, s a lyrai hangulatból <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> -kibontakozva, az epikai compositióra veti a fősúlyt.</p> -<p>Vörösmarty már régebben költői inspiratiók között olvasta Béla -király <i>Névtelen Jegyzője</i> krónikáját, már forrott fejében az -ősi dicsőség eposza, midőn 1823 elején kezébe akadt Székely -kísérlete. Ösztönt, buzdítást, termékenyítő eszméket merített e kis -műből nagy művéhez. Ő is épen az ős mondákkal foglalkozott, magyar -mythologiai alakokat keresett, politikai eseményektől táplált -hazafiúi lelkesedés égett szívében, s a magyar hexametert akarta -megszólaltatni, méltóan nagy tárgyához. Kapva kapott a kísérleten, -kivált a magyar mythologiai kezdeményen, melyet annyira alkalmasnak -talált tovább képezni és kiegészíteni. Soha sem feledte el, mily -nagy befolyással volt reá e mű, s midőn az ő ragyogó híre mellett -rég elfeledte a hálátlan közönség és irodalom Székelyt, őszinte -hálával vallotta be barátjainak, hogy mily sokat köszön Székelynek, -mert nélküle később, vagy talán soha sem írta volna <i>Zalán -futásá</i>t avagy mindenesetre máskép.</p> -<p>Azonban az irodalmi és politikai hatáson kívül volt egy harmadik -is, mely nagyban befolyt <i>Zalán futásá</i>ra, s ez Vörösmarty -első szerelme. Majdnem tíz évig e szerelem egyik főforrása -költészetének. Nemcsak mint lyrai költő énekli meg kedvesét, mert -1830-ig majd minden szerelmi dalát ehhez intézi, hanem mint epikus -is. A deli Hajna, a szöghajú nyájas Etelka, szép Zenedő, szelíd -Enikő, bús Ida, <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> mind a költő eszményített kedvese. -<i>Zalán futásá</i>ban a délszaki tündér panasza tulajdonkép a -Vörösmartyé, <i>Cserhalom</i>ban a kún ifjak énekeiben kedvesét -dicsőíti, <i>Eger</i>ben a haldokló Omár búcsúja saját -szerencsétlen szerelmének hattyúdala. Lyrai és epikai -költeményeiben egyaránt többször emlegeti a déli tájt, a -Völgységet; amaz általában Tolnamegye, ez Bonyhád vidéke, mely a -völgységi járásban fekszik. Néha meg-megszakítja az elbeszélés -nyugodt folyamát és szerelmi ömledezéssel sóhajt fel. Így <i>Zalán -futása</i> kilenczedik énekében, midőn Hajnáról így ír:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Délnek völgye, szivem titkának -régi hazája,<br /></span> <span class="i0">Dél völgyében is ily -tüzes a lány szép szeme. Rajtam<br /></span> <span class="i0">Nem -könyörűl, de megöl ragyogó sugarával utóbb is.<br /></span> -<span class="i0">Vagy hova vesztem el igy?… Megtérek. Hajna, -tehozzád.<br /></span></div> -</div> -<p>Így <i>Széplak</i> bevezetésében:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Téged is, oh Völgység! az idő -kiragadjon-e tőlem,<br /></span> <span class="i0">Szóljak-e -mindenről, ha dal ébreszt, csak ne terólad?<br /></span> -<span class="i0">És ha neved zendűl nagy késő korra -lejutván,<br /></span> <span class="i0">Senki ne tudja, hogy oly -szentté lett tájad előttem?<br /></span> <span class="i0">Hogy -fiatalságom tündérországa te voltál?<br /></span> <span class= -"i0">Halmaidat koszorúzza borág, koszorúzza tetődet<br /></span> -<span class="i0">Százados erdőség; köztök mint égi -maradvány<br /></span> <span class="i0">Nyulnak el a völgyek, -fiatal szépséggel igézők:<br /></span> <span class="i0">Ott mikor -elfáradt testem nyugalomra hanyatlik,<br /></span> <span class= -"i0">Lelkem, az ifjúság képét öltözve magára,<br /></span> -<span class="i0">Ábrándozva bolyong egyedűl a csörge -pataknál,<br /></span> <span class="i0">S szárnyain ismét a -szerelemnek hordja bilincseit,<br /></span> <span class="i0">S -hordja szelid kötelét az elomló szőke hajaknak.<br /></span> -<span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> <span class="i0">Almaiból virradnia, haj! -mért kelle, miért kell,<br /></span> <span class="i0">Megsiratott -szép völgy, szemeimtől messze maradnod,<br /></span> <span class= -"i0">Hogy soha több vig hang dallód ajkára ne keljen,<br /></span> -<span class="i0">És legyen a dalban minden szava, mint szive, oly -bús?<br /></span></div> -</div> -<p>Ez első szerelem aranyozta meg s föllegezte be Vörösmarty -ifjuságát, ennek emlékéből táplálkozott költészete még férfiú -napjaiban is. 1830–1842-ig aránylag kevés szerelmi költeményt ír, -inkább csak ez emlék visszhangzik szive és lantja húrjain; vegyűl -közé ugyan egy-egy újabb benyomás is, de nem mély, sem tartós; csak -1842-ben érzik újabb lyráján az erősb szenvedély, midőn ismerni -kezdi azt a leányt, kit aztán nőül vesz. Két nő folyt be -elhatározóan költőnk sorsára és költészetére. Az elsőt az ifjú -képzelődés, az érezni kezdő szív ábrándjával szerette, a másodikat, -a férfiú szenvedély egész mélységével és hevével. Az első -szerencsétlenné tette mind őt, mind saját magát; a második egészen -boldogítá e hű szívet, mely vesztesége fájdalmával magába vonúlt s -tizenöt évig többé nem nyílt meg senkinek. Első szerelme együtt -ébredt hazafi-fájdalmával, majd a hazafi-remények enyhítették a -szerelem veszteségét; második szerelme a haza jobb napjaiban -lángolt föl, de boldogságát nem sokára a legmélyebb -hazafi-fájdalomnak kellett megzavarnia. E csöndes, hallgatag férfiú -a hazafiúság és szerelem mennyi örömét és kínját élte át! Nem ok -nélkül zengett lantján e két érzés oly elragadóan; emléke méltán -szent a férfiak és hölgyek szívében. <span class="pagenum"><a name= -"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span></p> -<p>Vörösmarty első szerelmi viszonyáról az adat kevés s némi homály -borong rajtok. Annyi bizonyos, hogy a szeretett leány Perczel Adél -vagy magyarosan Etelka volt, Perczel Sándor legidősb -leánya.<a name="FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href= -"#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> Vörösmarty mindig Etelkának -nevezte, így Zádor György barátjához írt leveleiben, s néhány -költeményben is. Úgy látszik, hogy 1821–22-ben kezdődött e -szerelem, midőn az ifjú költő már Tolnamegyében lakott. Az is -világosan kitetszik a Zádorhoz írt levelekből, hogy Vörösmarty -titkon és reménytelenűl szeretett, s minden erkölcsi erejét össze -kellett szednie, hogy elfojtsa évekig táplált szenvedélyét, -visszariadjon a vallomástól s ne kösse minden világi kilátás -nélküli pályájához azt, kit annyira boldognak óhajtott. Lehet, sőt -valószínű, hogy e szerelem eleinte csak költői ábránd volt, a szív -első határozatlan izgalma, a költő fölhevűlt képzelődése, mely -tárgyat keresett álmainak. Maga mondja egyik levelében Zádorhoz: -«Áldom őt, mert általa fejlett ki bennem minden érzemény». Egy -másikban: «Hogy <i>Szép leány</i>om tetszik, örülök. Tudod, kit -gondoltam, ennek köszönhetek én mindent». Azonban a költői ábrándot -részint a magány, részint a szeretett leány bájai lassanként -szenvedélylyé érlelték. Vörösmarty, mint testvérei nevelője, -sokszor megfordúlt társaságában, mind mélyebb hatást tőn reá -szépsége, mind inkább tanulta ismerni, tisztelni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> szeretni -szelíd, tiszta lelkét. Hogy mily benyomást tett reá, mutatják -eposzainak nőalakjai, kik majd mindig a szűzi szemérem, a naiv -kedvesség s csendes mély érzelmek bájaiban jelennek meg.</p> -<p>Vajon szerette-e őt a leány? Nincs reá biztos adat. Vörösmarty -leveleiben hallgat róla, se ezt, se azt nem említi. Úgy látszik, -kedvelte társaságát, s a Vörösmartyéhoz hasonló tekintetek -korlátolták érzéseit. Titkos, néma szerelmi viszony lehetett -köztök, melyet egyik fél sem szegett meg soha. Vörösmarty mélyen -magába zárta titkát s egész 1825-ig legkedvesebb barátjai előtt sem -nyílott meg, egyetlen levelében sem érintette. Csak akkor kezdett -szólani felőle, midőn már hajlama szenvedélylyé erősödött s mintegy -enyhületet keresett barátjai részvétében. Gondolatban százszor -széttépte e viszonyt s mégsem téphette szét, menekűlni kívánt tőle -és szenvedélye visszavonta, hogy legalább még csak egyszer láthassa -őt. Küzdött egész erejéből s erőtlen volt, de az elhatározó -perczben mégis legyőzte magát. Tulajdonkép a szeretett leány -boldogságáért mondott le szerelméről, s az általa annyira tisztelt -család nyugalmát többre becsülte, mint saját szenvedélyét.</p> -<p>1825 augustusában még egyszer le akart rándulni Tolnamegyébe, -hogy végbúcsút mondjon ifjúsága tündérországának. Zádor, ki, úgy -látszik, egyedül volt beavatva barátja szerelmi titkába, aggódva -kérdi levelében: «Hát csakugyan lementél-e?» «Nem, barátom – feleli -Vörösmarty Pestről 1825 augustus <span class="pagenum"><a name= -"Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> 27-ről – itt maradok (sept.) -8-ig munkám miatt, s azután sem sietek igen, mert nincs nekem ott -számomra semmi is. Ha a sötétség országába mennék, nem esnék -nehezen, mert mondhatnám: uram, te sötétnek teremtetted ezt és szép -nem is volt soha; de én láttam a déli völgy virágát s most ő -nincsen ott. Nem is kérdettem meddig marad el, vagy még visszajő-e? -mert mit használ, a valóságot úgy is elég korán lesz megtudnom. -Gyermeki könnyűséggel azt gondoltam, tán látom még egyszer, s ezt -gondolnom is oly kedves vala. Most kegyetlenűl vége lesz mindennek. -Iszonyú ürességet találok majd ott, hol mindenem volt, borzasztó -csendet, hol az ábrándozás kedves alakjai bájosan zengettek -körömben. Vergődő kedvem egészen oda van. A bánat és évődő fájdalom -egész táborával általment lelkemen: olyan az, mint az eldúlt mező. -Meggyilkolva fetrengenek rajta az élet örömei, s a mely még csak -haldokol közöttök, jajgatással borzaszt. Így vagyok most, nem -tudom, hogy’ lesz tovább; tán gyógyít az üdő, de úgy vélem, hogy az -a gondolat, mely képzelt boldogságomban szőve volt, pótolhatlan -hiányt fog hagyni egész életemben. Attól, kit mindenek felett -hatalmasnak hiszek, lehetetlenséget nem akarok kérni, a mi pedig -azonkívül lehetséges, az mind csekély nekem. Ha visszatértemben -látni találsz, keresztűl látsz rajtam, mert előre képzelem, hogy le -leszek sújtva. Mily boldog Maróthy, miért nem tanúltam az ő -mesterségét, nyelveit, elmennék a Jegekhez, hogy fagyaszszanak -<span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> meg, el Kaukazushoz, hogy temessen el, -itt megholt testemnek fájni fog a föld is; nem hiszem, hogy -szűnhetik a fájdalmam, mert csontom, velőm, s talán minden hajam -szála el van foglalva általa.»</p> -<p>E levél híven festi Vörösmarty hangulatát, s egyszersmind azt is -mutatja, hogy mily erőt vett rajta eltitkolt szenvedélye. -Vörösmarty nem kedvelte a költői szárnyalást prózában, s leveleiben -nem szokott érzésekben áradozni, s ím e levelében egész -szenvedélyességgel tör ki. Óhajt és fél találkozni a szeretett -leánynyal, barátja vigasza nem hat reá s még egyszer átéli -boldogtalan szerelme minden örömét s kínját. «Itt vagyok – írja -Zádornak 1825 szept. 28-ról – s itt van elválhatlan társam a -reménytelenség. Minden, a mi sanyarú s lesújtó lehet, megvan e -mondásban; elgondolhatod, hogyan voltam, mikor ezt éreztem. Ő nem -örökre távozott el innen, s mikor megjöttem, már itt volt. Oh -barátom, micsoda szárazság, micsoda üresség ez ahhoz képest, a mi -bennem forr, de nem keresem a szavakat, leírom, a mint tollamra -jőnek. S ha csak század része lesz is a valóságnak bennök, elég ez -arra, hogy szánakodjál rajtam. Látom leveledben, mindent elővettél, -a mi vigasztalásomra lehetne: részvétedet, hazámfiai szeretetét -fáradozásaimért. Mind igaz lehet ez, de én nem hallok semmit is. Ha -Isten angyalai az üdvösség csengetyűjével csengetnének is fülembe, -ha a paradicsom legékesb madara repkedne is körűlem édes dalával, -de bár maga a testesült öröm biztatna is, nem hallanám <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> őket. -Siket vagyok mindenre, mint a nehéz föld, csak fájdalmamra nem. Ne -gondold, hogy önként kerestem csüggedésemet, a mit csak képes -voltam megtenni, megtettem előre, hogy annak idejében könnyebben -tűrhessek, de halljad mindenestül, s talán utolszor, veszendő -ügyemet. Meglett korú vagyok és semmi kilátásom. Ennek méltó -meggondolása arra határozott, és szinte megkeményített lejövetelem -előtt annyira, hogy akármi hideg elfogadást, sőt tán megvetést is -képes lettem volna elszenvedni. Nem is csalatkozám, a -legérzéketlenebbűl és szinte megfásúlva állottam előtte első -pillanatban, s ő azon szelíd mosolygással, melylyel mindenkit -fogad, fogadott engemet is. Alkony volt; ifjúsága legszebb -biborában állott, szülei és testvérei körében, hasonlíthatlan -szépségű sugár termete nem mutatott földi származásra, mint az -örömnek angyala, úgy fogadott tiszta, bútlan tekintetével. Én, a ki -kevesebbet vártam, olvadozni érzém elfásult szívemet, s hálát adtam -Istenemnek, hogy még egyszer láthatom. Nem is kívántam többet, de -tudod, gyarlók az emberek. Én holmi apróságokkal foglalatoskodtam, -s ő ismét hozzám jött, hogylétemről kérdezősködvén. Ha egy -kézmorzsoló hitvány kérdezne így, fülem sem csendülne, de midőn a -kérdés szép hangjai ezüstként hangzanak oly ajakról, melyen még -csak ily csekély kérdésért is a szemérem harczol, oh akkor barátom, -ne legyek-e oda? Láttam, nem a szerelem szólamlik meg belőle, de -még egyszer megáldám Istenemet, hogy őtet láthattam, <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> s erősen -fogadtam, őtet holtig emlékezetemben éltem angyalának tartani… De -mily erőtlen vagyok feltételemben! Akármit beszéltem ezelőtt -felőle, tudd meg, hogy az mind hiba volt. Oh csak valami kivetőt -találhatnék benne! Nem találok s a mit bennem iránta most már csak -tiszteletnek véltem, minden képtelenségek belátása mellett is, -szerelemmé vált. Itthon van, de már majd bizonyos jelensége van, -hogy nem soká marad. Kimélnek jelenlétemben, de mégis úgy vagyok, -mint a mely hajót az örvény több mérföldről besodor, nem hirtelen -vész, de minél későbben, annál szörnyebben és bizonyosabban. Így a -rossz jövendő tárva áll előttem s ha Pesten más életet nem -választok, rövid idő után bizvást vess keresztet reám… Hajh, csak -tizenhat esztendős koromtól fogva nevelhettem volna mostani észszel -magamat: Maróthy most nem menne maga s én nem tépelődném -gyávaságomon.»</p> -<p>E levél leghosszabb Zádorhoz írt levelei közt; még jól esik -beszélnie szerelméről, még nem jött el az elhatározó percz, még nem -jutott szenvedélye legyőzéséhez. Későbbi leveleiben már inkább csak -érinti szerelmét; megtörtént, a mire rég készült, s az eltemetett -szerelem fájdalma csak néha nyilallik át sorain. «Hallád, hogy itt -vagyok – írja Pestről 1825 november 6-ról – képzelheted, hogy el is -kellett jőnöm. Oh barátom ez az eljövetel legalább csak keserves -lett volna. Nem volt. Nyomorult szavakkal tudtam elbúcsúzni s a -fájdalom bennem gúnykaczajjá <span class="pagenum"><a name= -"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> vált… Képzelheted, hogy -lehet annak dolga, a kit végtelen pusztában kezd megvenni az Isten -hidege; úgy vagyok én az élet pusztájában, fázni kezdek s a -boldogtalan emlékezet nem melegít többé. Legalább csak új lelket -vehetnék, felöltöztethetném a remény és szerelem bibor köntösében s -ifjúságát a képzelődés gazdag virágaival ékesíthetném föl, de el -vagyok temetve s a remény és szerelem hervadtan áll jó kedvem -sírjánál. Ezt olvasom, ha mélyen szívembe tekintek, de talán annál -kevesebb gondomat foglalja el ezután az ábrándozás s hideg észszel -a külső jobblétért tán többet tehetek.» Egy Zádorhoz írt másik -levelében már nyugodtabb, üdvözli házasulandó barátját és -széttépett boldogságára gondol: «Adja Isten oly boldog légy, a mint -azt érdemeled: boldogságom úgy is abból fog állani, ha hazám és ti -boldogok lehettek. Én is lehettem volna, de hajh mily véghetlen -nagy lépés van a lehetéstől az azzá lételig, s mégis hány van, a ki -az sem lehetett volna, mert szívén kívül kereste a boldogság -forrását.» Néha gúnyosan fordul maga ellen. «Lásd én – írja szintén -Zádornak – lassanként beleszokom a jókedvbe, ki tudja, bele -halok-e? Azt gondoltam, hogy majd se nem ehetem, se nem ihatom, -pedig dehogy nem. Csak elfásulok lassanként s magam sem bánom, -legalább faraghat a sors belőlem a mit akar, bálványt vagy bitót.» -Évek multával is sajogni kezd a behegedt seb. «A napokban – írja -Zádornak Pestről 1827 aug. 28-ról – itt lesz Etelka, nem tudom -megláthatom-e? <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> Talán fogom látni, de mért nem oly -szemmel, mint öt évvel ezelőtt, akkor egy tekintet hónapokig -elálmodoztatott volna, most talán meg sem indíthat, annyira sem -vihet, hogy a multra visszanézvén, borzadjak magamtól.»<a name= -"FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= -"fnanchor">10)</a></p> -<p>Ím lassanként kialvó szenvedélye, de a melynek emléke folyvást -termékenyíti költészetét. Nemcsak Vörösmarty nem lett boldog, de az -sem, kit annyira boldognak óhajtott s kinek épen boldogságáért -győzte le szenvedélyét. Etelka később férjhez ment ugyan, de a mint -Vörösmarty maga mondá egykor Zádornak, nem volt boldog és sokat -szenvedett. Azonban mindez későbbi dolog. Midőn 1823-ban Vörösmarty -<i>Zalán futásá</i>ba kezdett, Etelka a fejlődő ifjúság bájaiban -virult, s az ifjú költő ébredő szenvedélye hevével szerette. Hazafi -és szerelmi lelkesülés melege alatt született a magyar új eposz s -azzal költője, úgy látszik, nemcsak hazája, hanem szerelme oltárán -is áldozni kívánt. 1823 őszén már kész volt belőle néhány ének s -Vörösmarty félművel, de egész lelkesüléssel sietett Pestre.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span></p> -<h2>V.</h2> -<p class="summary">Vörösmarty mint a Perczel-fiúk nevelője másod -ízben, 1823–1825. Ügyvédi vizsgálatot tesz. A pesti irodalmi körök -1798–1825. Kármán. Révai. Horvát István, Szemere és Vitkovics. -Kulcsár. A Marczibányi-intézet. Fehér György. Petrózai Trattner -János. A gróf Teleki-ház. <i>Auróra. Hébe</i>. Kisfaludy Károly és -Kazinczy. Kovacsóczy <i>Aspasiá</i>ja. Vörösmarty új barátjai: -Toldy, Fábián, Zádor. Első találkozása Deák Ferenczczel. <i>Zalán -futása</i> fogadtatása. Vörösmarty és Kazinczy.</p> -<p>Pesten újra átvette a Perczel-fiúk nevelését s egyszersmind -fölesküdt a kir. táblára jegyzőnek. Ugyanekkor nagybátyjánál, -Vörösmarty Ferencznél, egy évig gyakornokoskodott. Nevelői fizetése -koszt és szállás mellett 300 váltóforint volt, melyből a mit -megtakaríthatott, folyvást anyjának küldötte. Nappalait a tanítás, -az ügyvédi censurára készülés és gyakornokoskodás foglalták el s -inkább csak éjjeleit áldozhatta a múzsáknak. <i>Zalán futásá</i>n -dolgozott oly kitartóan, hogy már 1824 márcziusában, a mint -Kazinczynak írta, igen kevés híja volt az egésznek. Közbe-közbe -elővette egy még Görbőn kezdett drámáját, <i>Zsigmond király</i> -czíműt, melyet 1823 telén Pesten be is végzett. E mellett néhány -kisebb költeményt is írt, szorgalmasan olvasott, kivált -szűnnapokon, midőn tanítványaival Börzsönybe rándúlt. 1824. dec. -20-án letette <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> az ügyvédi vizsgálatot, de nem -ügyvédkedett, hanem folyvást nevelő maradt. Úgy látszik, hogy mikor -ügyvéddé lőn, már fölhagyott azzal a szándékkal, hogy valóban -ügyvéd legyen. Legföljebb menedéknek tartotta fönn. Hamar -megismerkedett az irodalmi körökkel, lassanként a nemzeti -törekvésbe olvadt be minden egyéni törekvése s néhány év múlva -egyedüli életczélja lőn a hazafi és író koszorújáért küzdeni. A -szerelméről lemondó ifjú keblét csak a hazafiság nagy érzése volt -képes betölteni.</p> -<p>Pest épen akkor kezdett válni irodalmunk központjává. Már a múlt -század végén látunk egy pár férfiút erre törekedni, de siker -nélkül. Kármán 1793-ban kimondotta, hogy míg Pest meg nem ragadja a -kormányt, addig a tájszólások nem fognak beolvadni egységes -irodalmi nyelvbe, addig a vidéki elszórt irányok nem termik meg az -országos irodalmat, mely egyedűl egyenlítheti ki a nyelv, ízlés és -egyének különbségeit. Írói estélyeket indítványozott b. Podmaniczky -Anna, gr. Beleznay Miklós tábornok özvegye szalonjában a pesti -magyar írók és tudósok központosítása végett, és szintén Beleznayné -pártfogásával indította meg <i>Uraniá</i>ját, melyet ugyane czélból -alapított. Meg is nyílt ez újkori első magyar szalon, de a -Martinovics-katasztrófa szétriasztotta s Kármán halálával megszűnt -az <i>Urania</i> is, mely minden tekintetben annyi szép reményt -ígért. Révai terve egy Pesten fölállítandó nyelvmívelő társaság -ügyében az országgyűlés részvétlensége miatt nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> -létesűlhetett. Az írók szétszórva laktak az országban. Minden kis -város, hol egy pár kitünő író lakott, vagy valamely nevezetesb -irodalmi vállalat indúlt meg, fensőséget gyakorolt Pest fölött, hol -a magyarok is németűl beszéltek, német művészet kezdett virágozni s -oly lelkes magyar író is, mint Schedius, német folyóiratot adott -ki. Bécset még leginkább lehetett a magyar irodalom központjának -nevezni. A múlt század közepén itt szólaltatta meg ismét -irodalmunkat a magyar testőrség, itt jelent meg a legolvasottabb -hírlap, itt nyomattak a legszebb kiadású magyar könyvek s -évtizedeken át soha sem hiányzott itt egy-egy oly írói kör, mely -folyvást levelezésben állott az ország legkitünőbb íróival.</p> -<p>Pest fensőségének első lépcsője tulajdonkép Révai volt. Midőn e -genialis férfiú 1802-ben mint a kir. egyetemen a magyar nyelv és -irodalom tanára, elkezdé hirdetni a magyar nyelvészet reformját, -vagy jobban mondva, megalapítását, s összetűzve Verseghyvel, -szokatlan mozgalmat idézett elő: a magyar írók nagyobb figyelemmel -fordúltak Pest felé, mint valaha. Révai ugyan nem sokkal azután -meghalt, de naponként szaporodó tanítványai lelkesűlten hirdették -tanait. Köztök leginkább Horvát István tűnt ki, a ki már a -Verseghy-polemiában is védelmezte mesterét, s kit mintegy fejének -ismert az az irodalmi kis kör, melyet Szemere és Vitkovics alkottak -s Kazinczy pesti triásznak nevezett el. E kör három eszmének volt -képviselője: védte és terjesztette Révai nyelvészeti <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> -rendszerét, Kazinczy nyelvújítását és szintén a Kazinczy által -megindított költői új iskolát. Horvát ehhez még egy nagy érzést -csatolt, a nemzeti önérzetet, mely őt történelmünk nemzetiesb -fölfogására vezette, lassanként egész a rajongásig.</p> -<p>E kör volt a pesti s a Pesten átutazó írók központja; leginkább -Vitkovics házánál gyűltek össze, kivált 1812 óta, a midőn Vitkovics -megénekelt Theodorájához költözött. A szerb eredetű és görög -vallású ügyvéd egyszerű háza mintegy temploma lőn a magyar -nemzetiség s az új magyar költészet cultusának. Vitkovics a -belvárosi Kereszt-utczában lakott, nem messze a szerb templomtól, -egy még a hatvanas években is fennállott, franczia tetőzetű házban. -Az egri jó bor mellett nem egyszer lepte meg a társaságot az éj. A -széptani és nyelvészeti vitákat rendesen történelmi és politikai -tárgyú beszélgetések váltották fel. Az új magyar könyvek -megbíráltattak s némely polemia és irodalmi vállalat terve itt -fogant meg. A komolyságot tréfa, élcz és néha dal mérsékelték. -Vitkovics igen szépen tudott dalolni, rendesen népdalokat énekelt -és saját dalait, sőt egy párszor a szerb guzliczát is bemutatta -vendégeinek. Nemcsak a házi gazda, hanem a Virág Benedek és -Kazinczy névnapjai is megünnepeltettek. Midőn 1813-ban Berzsenyi, -1815-ben Kazinczy meglátogatták Pestet, még zajosb ünnepet ült e -kör. Az agg Virág itt találta magát legjobban s Theodora mindíg a -ház küszöbéig kísérte ki és kézcsókkal vált <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> meg tőle. -Itt szavalta el Fáy András némely ifjúkori dévaj költeményeit, s -nem bánta, ha azokat barátjai hevenyében leírták is, mert úgy sem -kiadhatók s dicsőítette a censurát, mint védpaizsát jó hírének. Itt -olvasta föl 1810 ben Kölcsey az első magyar románczot, itt 1815-ben -a <i>Mondolat</i> ellen Szemerével együtt írt satiráját; e kör -elébe terjesztette Helmeczy a nyelvújítás apologiáját, a melyhez -aztán Horvát István, akkor a régi nyelv egyetlen ismerője, örömest -szolgáltatott egy pár rögtönzött adalékot. Innen merített -lelkesűlést 1809-ben az Erdélybe utazó Döbrentei s nyert szellemi -támogatást ott megindított <i>Erdélyi Muzeuma</i>. 1818 óta -Kisfaludy Károly is vendége volt Vitkovics házának s a nyelvészeti -viták mellett a dramaturgiakat is divatba hozta. Midőn Vörösmarty -1823-ban Pestre jött, még nagy hírben állottak Vitkovics estélyei. -De e kör még nem tehette Pestet irodalmi központtá. 1811-től -majdnem 1822-ig a kis Széphalom uralkodott a magyar irodalmon. -Kazinczy ismerte majd minden vidék íróit s épen úgy érezte hatását -Bécs, mint Pest vagy Kolozsvár. A nyelvújítás mindennél mélyebbre -ható eszme volt s Kazinczynak nemcsak munkái éleszték e mozgalmat, -hanem levelei is, melyek majdnem pótolni tudtak egy egész központi -folyóiratot.</p> -<p>A Kazinczy triásza mellett Pesten még egy más írói kör is -alakult, melynek Kulcsár István volt a feje, az 1806-ban megindúlt -<i>Hazai és külföldi tudósítások</i> szerkesztője. Kulcsár nem -vallott határzott <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> irányt se politikában, se irodalomban. -Egyetlen eszméje és elve volt a nemzetiség. Magyar volt testestül -lelkestül és régi szabású táblabíró. Szerette nemzete történelmét, -irodalmát, zenéjét, színészetét s izgatott mindenik mellett szóval -és tettel. Író és szerkesztő volt, az irodalom és művészet -mæcenasa, ügyvéde és napszámosa a körülmények és erszénye szerint. -Buzdította a fiatal írókat, dicsőítette az idősbeket, kiadót -keresett munkáiknak, s ha más nem találkozott, maga adta ki. Lapja -jövedelmét úgy tekintette, mint közpénzt, a melyet közczélra kell -fordítani. A nyelvet és irodalmat illető kérdésekre jutalmakat -tűzött; az ortholog Beregszászival egy magyar szóképzéstant -íratott, Horvát Istvánt ő vette reá, hogy elkészítse őstörténelmi -<i>Rajzolatai</i>t, a melyeket aztán kiadott saját költségén s -olvasóinak ajándékul küldött. Nyílt házat tartott, hova szívesen -látott minden magyar írót és művészt; nem tett különbséget a neolog -és ortholog között, bár maga az utóbbiakhoz tartozott. A vallás -dolgában nem volt épen ily türelmes. A pártfogása alá vett vagy -épen nála segédkező protestáns ifjakat örömest áttérítette a -katholika hitre, ha lehetett, mint Ungvárnémeti Tóth Lászlót. -Politikai lapszerkesztő létére nem igen beszélt politikáról, hanem -annál örömestebb hallgatta, ha vendégei irodalmi dolgokról -vitatkoztak, vagy ha Bihari egy szép nótát húzott. Az írók után a -színészeket és czigány zenészeket becsülte legtöbbre, mint a -nemzeti nyelv és érzésnek erős támaszait. Sokáig buzgólkodott, -<span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> hogy Pestnek állandó magyar színháza -legyen; leginkább az ő fáradozásai következtében vétetett meg e -czélra a Hatvani-utczában saját háza mellett egy üres telek, de az -építésre nem gyűlt elég pénz, a telek sokáig pusztán állott s végre -eladatott gróf Czirákynak. Biharinak, a híres czigány zenésznek, -nagy pártfogója volt; temetésére magával vitte vendégeit s a sírnál -lelkes beszédet tartott. Kazinczy triásza rendes vendége volt -nagyobb ebédjeinek s Horvát István itt is oly nagy szerepet -játszott, mint Vitkovics házánál. Mily diadalt ült e két lelkes -kör, midőn 1810-ben a Marczibányi intézet megalapíttatott, mely a -Marczibányi István hagyományából évenként pályadíjt tűzött a -nyelvmívelést illető értekezésekre s a legjobb magyar munkákat -megjutalmazta. Az intézet a nádor pártfogása alatt állott, a ki -igazgatását egy pestmegyei bizottságra ruházta, a nemzeti muzeum -befolyása mellett. 1817-ben történt az első jutalmazás Pestmegye -termében, a nádori biztos jelenlétében; Virág és Pethe munkái -koszorúztattak meg s Teleki József gróf pályairatai. 1820-ban maga -a nádor osztotta ki a jutalmakat, melyek elsőjét Kisfaludy Sándor -<i>Regéi</i> nyerték. A jutalmazott írók, ha Pesten voltak, -kardosan, magyar díszruhában jelentek meg s beszédeket tartottak. -Majdnem oly pompával, zajjal ment véghez az ünnepély, mintha -főispáni beigtatás lett volna. Valóban ez ünnepély emelni kezdte az -írót Verbőczy népe szeme előtt. Az irodalom mintegy fölvétetett a -rendi alkotmány sánczai <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> közé, vagy legalább azok az írók, kik a -Marczibányi-jutalmat nyerték. Itt is Horvát játszotta a főszerepet, -ő volt a pályakérdések kitüzője, bírálója s kihirdetője a hírlapok -útján. Mint az ország historikusa, a nemzeti becsület védője, egész -országos tekintélyt vívott ki magának.</p> -<p>Azonban mindezt csak előzménynek nevezhetni. A <i>Tudományos -Gyüjtemény</i> és <i>Auróra</i> megalapításával kezd Pest -irodalmunk központjává emelkedni. Amaz 1817-ben indúlt meg, Fejér -György indítványára, Horvát sürgetésére, ez 1822-ben Kisfaludy -Károly szerkesztése mellett; mind kettő a Kulcsár és Vitkovics -estélyein született és tartatott keresztvíz alá. A <i>Tudományos -Gyüjtemény</i> volt irodalmunkban az első nagyobbszerű tudományos -vállalat. Az egész ország tudományos ereje összpontosúlt itt s a -nyelvészeti, történelmi és irodalmi viták állandó tért nyertek. Nem -volt pártközlöny, sőt némi határozottabb színezetre sem törekedett. -Egykép írt bele ortholog, neolog, y-os és jottista s a szerkesztő -Fejér György mellé adott bizottság csak arra ügyelt, hogy a czikk -magában véve érdemes dolgozat legyen, legföljebb javított vagy -rontott rajta valamit, a szerző tudta nélkül is, a mi ma is szokása -szerkesztőinknek, Itt vívta ki Kazinczy nyelvújítási harczát -Beregszászival és másokkal, itt jelentek meg Kölcsey első -bírálatai, itt folytatta Horvát történeti nyomozásait. Ide küldé -mindenki czikkeit, a ki valamely tudománynyal foglalkozott, akár -mint szaktudós, akár <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> mint műkedvelő. E mellett e folyóiratnak -nemcsak az irodalom terén volt központosító ereje, hanem a társas -téren is. A <i>Tudományos Gyüjtemény</i> kiadója, Petrózai Trattner -János, az üzleti érdeken kívül, más szempontból is szerette a -magyar irodalmat. Reá is ragadt valami író barátjai lelkesüléséből. -Örömest látta házánál az írókat, kivált folyóirata dolgozótársait s -a legtöbbször az ő estélyein vitatták meg nemcsak a szerkesztőségi -ügyeket, hanem a magyar irodalom és tudomány nevezetesb kérdéseit -is. Vitkovics, Kulcsár és Trattner házai voltak először Pesten a -magyar irodalom szalonjai. A főuraknak minden egyébre, még a pesti -német színházra is, több gondjok volt, mint nemzetök irodalmi -törekvéseire. Leginkább gróf Teleki László viseltetett érdekkel az -irodalom iránt s olykor meghívta házához a nevezetesb írókat. Maga -is író volt s a Marczibányi-intézet elnöke, fia pedig, József, -ekkortájt lépett az írói pályára s Thaisz alatt élénk részt vett a -<i>Tudományos Gyüjtemény</i> szerkesztésében is.</p> -<p>A tudományos irodalom e központosítása hasonlóra ösztönözte a -szépirodalmat is. Kisfaludy Károly, a ki 1817-ben Pesten telepedett -le, már 1819-ben szándékozott megindítani egy zsebkönyvet, mint a -szépirodalom állandó közlönyét. Azonban se kiadó, se pénz nem volt. -Bátyja, Sándor, segített rajta, ki 1820-ban megnyervén a -Marczibányi-intézet első jutalmát, az egész 400 forintot a -zsebkönyv kiadására ajánlotta föl. Horvát izgatására még mások is -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> tettek ajánlatokat s a vállalat egy pár -évre biztosíttatott. Így indúlt meg az <i>Aurora</i> 1822-ben -Kisfaludy Károlytól szerkesztve ugyan, de a részvényesek -collegialis felügyelete alatt. Ugyanekkor Bécsben is megindúlt egy -hasonló zsebkönyv, <i>Hébe</i> czímmel, Igaztól szerkesztve, de a -Kisfaludyé csakhamar kivívta fölötte az elsőséget s rendkívüli -befolyást kezdett gyakorolni szépirodalmunkra. Eleinte az -<i>Aurórá</i>nak is oly kevéssé volt határozott színezete, mint a -<i>Tudományos Gyüjtemény</i>nek. Majd minden költői irány -képviselője írt belé, sőt még nem-költők is, mint Kulcsár, Horvát -és Teleki József gróf. Kisfaludy kényelmetlennek érezte a -részvényesek felügyeletét, nem akart hódolni széptani nézeteiknek s -csakhamar megvált tőlök. A <i>Hébe</i> Kazinczy befolyása alatt -állott, az <i>Aurórá</i>val Kisfaludy egész önállóan rendelkezett. -A két zsebkönyv önkénytelen némi ellenzéke volt egymásnak. -Kisfaludy a nyelvújítók pártjához tartozott, Helmeczy avatta be, a -párt egyik legtúlzóbb embere, mértékben írta rímes verseit, -kiválóan kedvelte a német költészetet s ennyiben a Kazinczy -felekezetéhez tartozott, de költészetének szelleme egy pár lényeges -pontban különbözött a Kazinczyétól. Kisfaludyt nem lelkesítette se -a valódi görög eszmény, se az a német-görög, mely a Goethe és -Schiller költészetének egyik feltünő oldala. Kisfaludy inkább a -német romantikusok felé hajlott, más felől élményeinél, -míveltségénél, sőt a műfajoknál fogva is, melyeket művelt, -szeretett oly tárgyakhoz is nyulni, <span class="pagenum"><a name= -"Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> melyek meglehetős -ellentétben állottak Kazinczy merev idealismusával. Mindez közelebb -vezette Kisfaludyt a nemzeti elemhez, mint bárkit azok közűl, kik -eddig az új iskolához számították magokat. Kisfaludy nem elvből, -sem versenyből foglalta el ez álláspontot, oda ragadta szelleme s -még inkább szépirodalmunknak az a fejlődése, melyet épen -<i>Aurórá</i>ja eszközölt, kivált Vörösmarty feltüntével, kiben e -kor írói közt legerőteljesben nyilatkozott a nemzeti szellem. -Kazinczy írt az <i>Aurórá</i>ba, bár nem annyit, mint a -<i>Hébé</i>be, szent körnek nevezte az Aurora-kört, Kisfaludy -viszont őt mesterének vallotta, de nem szövődött köztök valami -benső viszony, s maga a két zsebkönyv is irányuk egy pár lényeges -különbségét mutatta. Az <i>Auróra</i> kizáróan csak a hazai -történelemből vett rajzokat közlött, a <i>Hébe</i> is közlött -ilyesmit, de inkább szerette az eszményies jeleneteket. Az -<i>Auróra</i> kizárt minden élő személyhez írt alkalmi költeményt, -minőket nemcsak Virág és Berzsenyi szoktak írni, a római -klasszikusok példájára, hanem Kazinczy is. Kisfaludy nyiltan -megírta minden dolgozótársának, magának Kazinczynak is, hogy a vers -ne személyes, hanem köztárgyat foglaljon magában. Az <i>Auróra</i> -oly költeményt fogadott szívesebben, mely nem a mythologiából -szedte képeit s előszeretettel fordult az ősi dicsőség felé. A -<i>Hébé</i>be leginkább a régibb költők írtak. Az <i>Auróra</i> -lassankint az ifjú nemzedék közlönyévé vált, mely nemzetibb húrokat -kezdett pengetni magánál Kisfaludynál is. Ez ifjú írók <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> mindíg -kifejezték részint őszinte, részint obligát tiszteletöket Kazinczy -iránt, de Kisfaludyt ismerték fejöknek. Kazinczy örvendett, hogy az -egész új nemzedék a nyelvújítás zászlójához szegődik, hogy a régi -ízlés hívei apadnak, de az új ízlésben valami olyat is látott, a mi -már nem az övé. Csakhamar nagyon is nemzetinek találta -költészetünket, mely tulajdonkép csak kezdett nemzetivé válni. «Nem -szeretem azt a neki dühödt nemzetiséget – írja Zádornak 1825 -deczemberében – szeretném, ha a rein menschlich is szólana e -mellett. Addig éneklik az Árpádiászokat, míg végre bele -csömörlünk.»</p> -<p>Kisfaludy és társai hatását az öreg Virág Benedek is érezte, ki -Budán lakott s kihez híven elvándoroltak az ifjú írók, hogy -bemutassák tiszteletöket és áldását kérjék. Ő nem azon aggódott, a -min Kazinczy, őt az bosszantotta, hogy igen elszerelmesedett, -ellágyult költészetünk. Az öreg nyaranta, alkony felé, rendesen a -budai hídfőnél sétált vagy üldögélt. Tisztelői tudták szokását s -itt látogatták meg. Egy nap Szalay, a még gyermekifjú, itt -tisztelgett az öreg úrnak. Nem sokkal azután jött Kisfaludy Károly -is és beszédbe elegyedett velök. Midőn Kisfaludy eltávozott, Virág -hosszan nézett utána s így szólott Szalayhoz: «Milyen szép magas -ember ez a Kisfaludy, egész heros s mégis oly lágy szerelmes -verseket ír». A Kisfaludy színművei- és beszélyeiben nyilatkozó -realismus is bántotta a régibb írókat. Midőn a <i>Kérők</i> czímű -vígjátéka előadatott, az ügyvédközönség Perföldyben <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> Nagy -István kir. alapítványügyi jogigazgató arczképére ismert s -Vitkovics, nagy tisztelője a vélt megbántottnak, megtámadta -Kisfaludyt, vendégeitől is támogatva, a kik ez aristophanesi -szabadságot a magyar színházra és irodalomra nézve veszélyesnek -látták. «No csak bántsatok, sorban színpadra hozlak benneteket» – -mondá indulatosan Kisfaludy. <i>Stibor vajdá</i>ban szintén rossz -néven vették tőle az író és nem író táblabírák a jobbágyság élés -rajzát és izgatást éreztek ki belőle a nemesség előjogai ellen. -Nemcsak az életben, hanem az irodalomban is néha épen az a sajátság -teszi kedveltté az embert az ifjak előtt, a miért az öregek -morognak. Kisfaludy Károly az ifjú írók egész bálványa lőn s -nemcsak <i>Aurórá</i>jával központosítá az ifjú erőket, hanem -személyiségével is. Úri, gavallér ember volt, a nők kegyencze, ki -oly társaságokba is járt, hova társai be nem juthattak. Sokat élt -külföldön, nyelveket beszélt, festett. Viharos ifjúsága, kalandjai, -tapasztalatai, modern míveltsége, irodalmunkban eddig hallatlan -termékenysége, népszerűsége, melyet épen úgy meg tudott nyerni mint -tartani, tekintélyt vívtak neki az öregek előtt s elbájolták az -ifjúságot. A kezdő költő már nem csak Kazinczynak mutatta be -zsengéjét, hanem Kisfaludynak is, sőt némelyik csak egyedűl -Kisfaludynak. Egy egész ifjú irodalom képződött körűle, mely tőle -vett buzdítást, irányt.</p> -<p>Azonban a pesti ifjú írók 1823 körűl magok között is alkottak -egy kis kört, hol kényelmesebben <span class="pagenum"><a name= -"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> érezték magokat, mint -Kisfaludynál, kivel még nem voltak egyrangúak s ki még akkor inkább -pártfogójok volt, mint társok. E kör feje annyiban Kovacsóczy volt, -a mennyiben 1824-ben egy <i>Aspasia</i> czímű folyóiratot indított -meg, mely tért nyitott oly költeményeknek is, melyeket az -<i>Auróra</i> nem vett föl. Akadt pártfogója is, egy idősb és -tekintélyes író, Szemere, ki szertelen nyugtalanságánál vagy -hiúságánál fogva egész pályája végéig folyvást az újabb-újabb írói -nemzedékhez csatlakozott. Kovacsóczy egy nyaláb kéziratot nyert -Szemerétől, melyet ez egy általa szerkesztendő, de abbahagyott -folyóirat számára gyűjtött. Így jelent meg az <i>Aspasiá</i>ban -néhány költemény a régibb íróktól s egy pár széptani értekezés -Szemerétől, álnév alatt. A többi író mind az új nemzedékhez -tartozott. Bajza (Julius álnévvel), Fábián, Toldy (Schedel), Zádor -(előbb Stettner, írói néven Fenyéry), Tewrewk, Bárány voltak a -rendes dolgozótársak. A vállalat nem sokáig tartott s hamar semmivé -lőn. Kovacsóczy könnyelmű ember volt s bőven szeretett költeni, ha -nem volt is miből. «Kovacsóczy az előfizetési summákat nagy részt -elpazarolta» – írja Zádor Kazinczynak 1825 októberében. A kör -felbomlott, jobbjai elfordúltak Kovacsóczytól s kizáróan -Kisfaludyhoz csatlakoztak.</p> -<p>Vörösmarty Pestre jőve, először is e körrel kötött szorosb -viszonyt. Meglátogatta ugyan egy párszor Kisfaludyt is, ki az -1824-iki <i>Aurórá</i>ba fölvette két költeményét, de akkor -ismeretségöknek még csak küszöbén <span class="pagenum"><a name= -"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> állottak. Hamarább -megbarátkozott az <i>Aspasia</i> dolgozótársaival, kik, mint ő, -feltörekvő s hír nélküli írók voltak. Két költeményt adott az -<i>Aspasiá</i>ba s egy episódot <i>Zalán futása</i> első énekéből. -Fábián és Toldy el voltak ragadtatva a mutatványtól s csakhamar -barátjai lettek az ifjú költőnek. Bajza még nem lakott állandóan -Pesten s csak 1827-ben ismerkedett meg Vörösmartyval. Fábián épen -Hafizt fordította, Tegnèr és Ossian tanúlmányával foglalkozott, s -úgy látszik, a keleti és éjszaki költészet felé fordította ifjú -barátja figyelmét. Toldy még csak verseket írt, s egy pár hírlapi -czikket és Schiller <i>Haramjái</i>t fordította, tele -germanismussal s a neologismus minden túlságával, de már feltünő -jártassága volt mind a magyar, mind a külföldi irodalmakban s -örömest szolgált az új társnak utasítással és könyvvel. Vörösmarty -többször olvasott föl barátjainak töredékeket készülő eposzából, -kik némely észrevételeket tettek reá, különösen Fábián arra -ösztönözte, hogy mindjárt a cselekvényen kezdődő eposz elébe írjon -egy kis bevezetést, mely mintegy előkészítse az olvasó hangulatát. -Vörösmarty megfogadta a tanácsot s így készült <i>Zalán futása</i> -bevezetése az első sortól a harminczadikig.<a name="FNanchor_11" -id="FNanchor_11"></a><a href="#Footnote_11" class= -"fnanchor">11)</a></p> -<p>A jó barátok dícsérgetése s az <i>Aspasiá</i>ban közlött töredék -várakozást keltett az írói körökben. A töredék <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> tetszett -ugyan, de kevesen bíztak a sikerben, maga Kisfaludy Károly is úgy -nyilatkozott, hogy ily hosszú lélekzetű költemény nagyon -megpróbálja az embert s féltette az ifjú költőt. Fábián nem -kétkedett, hogy az eposz nagy hatást fog tenni s azt írta Zádornak, -hogy egy rendkívüli költőnk állott elő. Zádor Vasból csak azért -utazott le, hogy megismerkedhessék az új társsal. Ő is e körhöz -tartozott s egy pár költeménynyel lépett föl az <i>Aspasiá</i>ban -és <i>Aurórá</i>ban. Csakhamar szenvedélyes tisztelője, barátja lőn -Vörösmartynak. Az ifjú költő pesti barátjai közt senkivel sem -állott szorosb baráti viszonyban, mint Zádorral. A többi még akkor -csak irodalmi barátság volt. A mint viszonyuk erősödött, Zádor -előtt nem titkolt semmit, még szerelmét sem. Zádor hasonló -érzülettel viszonozta e ragaszkodást. Dicsekedő örömmel nevezi -barátjának, Kazinczyhoz írt leveleiben, e ritka szívű embert és -szabad szellemű költőt, ki független és nemzeti modorban kezdi -pályáját. De néha tüzesen vitatkoztak szóval és levélben, inkább -nyelvészeti, mint æsthetikai dolgokon. «Ez így van jól – írja -egyszer Zádornak – az etymologia, szokás, s az én akaratom -szerént.» Akaratját, költői ízlését épen oly nyomós oknak tartja a -nyelv dolgában, mint az etymologiát és szokást. Érzi, hogy a magyar -nyelv geniusza souverain hatalommal ruházta föl s uralkodni van -hivatva a magyar költői nyelven.</p> -<p>Zádor megismertette Fáyval s elvitte hozzá a 21 éves Deák -Ferenczet, ki 1824-ben valami pörös dologban <span class= -"pagenum"><a name="Page_94" id="Page_94">-94-</a></span> több ideig -mulatott Pesten. Vörösmarty a Kishid-utczában a <i>Vadászkürt</i> -10. számú szobáiban lakott növendékeivel. Itt találkozott először a -két férfiú, kikre oly nagy szerep várt a megifjuló Magyarország -történetében. A költő olvasott <i>Zalán</i>jából a leendő -államférfiúnak, kit épen úgy meghatott a csodás bájú nyelv, mint a -nemzeti fenkölt érzés. Az ősi dicsőség költője s az ősi jog védője -a rokonszenv dobbanását érezték szívökben, mely később oly nemes és -ritka barátsággá fejlődött. Nemcsak tehetségök és hírök varázsa -vonzotta egymáshoz e két férfiút, hanem jellemök és kedélyök -összhangzata is több pontban. Mind kettőben ugyanazon erkölcsi és -nemzeti mély érzés, ugyanazon erős, de titkolt vagy elnyomott -szenvedélyesség, ugyanazon csöndes komolyság és magyaros humor. -Mind kettő a néppel összeolvadó magyar nemesség kifejezése, az ősi -nemzeti typusz kinyomata, a korszellem hatása alatt mintegy -megifjodva. Vörösmarty épen annyira különbözött Kisfaludy -Sándortól, mint Deák Nagy Páltól. Kisfaludy Sándornak a nemesség -volt a nemzet, mint Nagy Pálnak. Vörösmarty az egész nemzethez -szólott, s folyvást viszhangoztak lantján azon politikai eszmék, -melyekért ifjuló nemzete küzdött, Deák is mint a nemzet államférfia -szerepelt s a Széchenyi felköltötte reformeszméket oltva be az ősi -alkotmányba, a nemesi jogoknak nemzetivé átváltozását segítette -elő. Vörösmarty hatása bevégződött e korszakkal s csak a -forradalomig terjedt. A Deáké átnyúlt a másik korszakba -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> is, hogy megvédje a jövőnek mindazt, a mi -a múltban egyedűl drága. Vörösmarty 1825–1845-ig állott hatása -legmagasb fokán, Deák 1861–1867-ben érte azt el. A két korszakot a -forradalom árja és romok választják el egymástól, de felettök az -ősi dicsőség és az ősi jog csillaga dereng, egy-egy fénysugárt -vetve a homályos jövőbe. E fényben a két barát szelleme ismét -találkozott.</p> -<p>1825 elején már készen és kijavítva állott <i>Zalán futása</i> s -Vörösmarty előfizetési íveket bocsátott ki. Társai bátorították s -izgatták az előfizetés ügyében, kivévén Bajzát, ki Orosziból 1825 -máj. 30-ról így ír Toldynak: «Vörösmartynak ohajtanám, hogy -előfizetője ne legyen. Kár oly nagy munkával sietni, egy nagy -eposzt nem lehet úgy venni, mint 10–12 sorból álló kisded dalt, -melynek hibáját, szépségét gyakorlott fej azonnal kitalálhatja. -Igen sokat monda az a soha meg nem vetendő kritikus, ki azt mondá, -hogy nonum prematur in annum, csak hogy jól meg kell őt érteni s -nem oly félszegűl magyarázni, mint szokták közönségesen magyar -íróink és nem-íróink. Én a derék ifjút tisztelem s nálam senki őt -jobban nem tisztelheti. A ki oly darabot ada, mint a <i>Tünődő</i>, -méltó a tiszteletre, a nemzeti tapsra. Ez s az ő <i>Fellegekhez</i> -rosszúl czímzett darabja az ez évi <i>Aurórá</i>nak becsesb -darabjai közé fognak számláltatni. Hogy neve ragyogjon, úgy -ohajtom, mintha saját nevem volna, ennek okáért féltem, mert -<i>Zalán</i>járól az én jóslatom az, hogy ha most hamarjában -kijövend, el fog feledtetni!» Bajza még <span class= -"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> ekkor nem -ismerte Vörösmartyt személyesen és <i>Zalán futásá</i>ból nem -olvasott egyebet az <i>Aspasiá</i>ban megjelent mutatványnál. Se a -baráti rokonszenv, se a mű szépségei nem enyhíthették kritikai -szigorát, mely mint levelei bizonyítják, már fiatal korában -nyilatkozott benne, nemcsak mások, hanem önmaga iránt is. Azonban e -nyilatkozat, úgy látszik, nem az eposz természetének mélyebb -vizsgálatából származott. Ő csak féltette pályatársát, de nem arra -gondolt, hogy egy nagy tehetségű fiatal költő írhat a költészet nem -egy fajában remekművet, sőt egy s más tekintetben genialis eposzt -is, de olyat nehezen, mely az elsőrendű eposzok mellett -foglalhasson helyet, mert az ily eposzokat a népköltészetben -századok teremtik, a műköltészetben pedig hosszú évek, sőt egy -egész élet.</p> -<p>A várt mű 1825 augusztusában megjelent, csinos kiadásban, a -czímlapon rézmetszettel, a melyet Kisfaludy Károly rajzolt. Úgy -látszik a censura keveset vagy épen semmit sem törült ki belőle. A -politikai viszonyok egy kissé enyhűltek, a kormány visszadöbbenve a -heves és kitartó ellenállástól, hajlandónak mutatkozott visszavonni -törvénytelen rendeleteit. Az országgyűlés majdnem bizonyos volt, a -censorok engedtek valamit szigorukból. Legalább Zádor 1825-ben -Kazinczyhoz írt egyik levelében dicséri Dreschert, a budai censort, -hogy szép szabadelvűséget tanusított Vörösmarty <i>Zalán</i>ja s az -1825-ki <i>Auróra</i> iránt. Vörösmarty a maga költségén adta ki -művét és előfizetés <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> útján. Nem sok előfizető gyűlt reá, a -könyvárusoknál is lassan kelt, de hatása mind az irodalmi körökre, -mind a míveltebb közönségre rendkívüli nagy volt. A politikában a -kihirdetett országgyűlés, az irodalomban <i>Zalán futása</i> volt a -beszéd főtárgya. Természetesen a politikai érdek volt a -hatalmasabb, de az ősi jogok védői s az ősi dicsőség dalnoka közti -rokonságot mindenki érezte, magok az illetők legjobban. Az ország -jogait visszakövetelő s a nemzeti fájdalom hangját hallató szónokok -beszédeihez jól illett az eposznak mind tárgya, mind hangja. -Vörösmarty egy politikai nagy pillanatban lépett föl, mintegy a kor -kifejezése volt s költői tehetsége s az országos hangulat egyaránt -a nemzet költőjévé avatták. Az irodalmi körök is tapsoltak a -sikernek, bár különböző okokból. Az Auróra-kör a rég várt epikust -üdvözölte benne, a nemzetit és romantikust, ki elhagyja a -klasszikai példányokat, de az újabbakat sem igen követi, s valami -eredetit vegyít költészetünkbe. E mellett e kör örvendett, hogy -saját kebléből emelkedik ki e rendkívüli tehetség, ki egy még eddig -betöltetlen helyet foglal el. A drámában Kisfaludy K. volt a -koszorús, a lyrában többen osztoztak a babéron: Kisfaludy S., -Virág, Berzsenyi, Kisfaludy Károly, az epikus koszorújáért még -egyetlen kitünő költő sem versenyzett. Senkinek sem esett nehezen, -hogy Vörösmarty elfoglalta az üres helyet, sőt Kisfaludy K. benne -ismervén föl epikai költészetünk első rangú tehetségét, leginkább -ilynemű dolgozatokra buzdította. Kulcsár és ortholog társainak az -<span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> tetszett, hogy Vörösmarty, bár a -neologokhoz tartozik, mégis kevésbbé az, mint a többiek s van benne -valami régies is. Fáyt elbájolta a színek és képek gazdagsága s nem -egyszer mondotta tréfásan, hogy Vörösmarty költészete hasonlít a -nehéz szövetű aranyhímes magyar szoknyához, mely akkor is teltnek -látszik s megáll a földön, ha hiányzik belőle a szép termetű hölgy. -Szemere csodálkozott az egészen új nyelven, mely sem a régi, sem a -megújított, és szokása szerint egy csoport paradoxonban fakadt ki. -Horvát István az ősi dicsőség dalnokát üdvözölte benne, mintegy -testvérét, ki az a költészetben, a mi ő a történelemben.</p> -<p>Szóval majd minden nevezetesb írónak tetszett valami e műben s -legalább magán körben hallatta róla ítéletét. Csak Kazinczy -hallgatott, ki mint kritikus Kovacsóczyt is bámulni tudta s kivált -leveleiben általában nem igen sajnálta a bókot egyetlen hozzá -folyamodó írótól sem. Sajátságos jelenség, de nem épen érthetetlen. -Vörösmartyra már Teslér figyelmeztette Kazinczyt, ki 1824-ben -Kovacsóczyhoz írt levelében üdvözölte is a tehetséges ifjút, mint -szokott minden ifjú írót, ki a neologismushoz csatlakozott. -Vörösmarty megköszönte a figyelmet egy kis levélkében, mely tele -őszinte tisztelettel, de nincs benne holmi lelkesülésbe oltott -hízelgés, melyhez annyira hozzá szoktatták Kazinczyt barátjai és -tisztelői. Kazinczy felelt e levélre, biztatta, mert jó jel – úgy -mond – mikor a kezdő nem félig érettet nyújt s kéri, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_99" id= -"Page_99">-99-</a></span> írja meg neki életadatait. Vörösmarty -teljesítette e kérelmet, s egyszersmind mutatványt küldött -<i>Zsigmond</i> czímű drámájából. Itt megszakadt levelezésök egész -1827-ig.<a name="FNanchor_12" id="FNanchor_12"></a><a href= -"#Footnote_12" class="fnanchor">12)</a> Lehet, hogy Kazinczy -száraznak találta Vörösmarty modorát, ki nem értett a levélírás -mesterségéhez, se magáról, se másról nem tudott szellemesen -csevegni vagy ódai lelkesüléssel ömledezni. Valóban Vörösmarty épen -oly rest levélíró volt, mint kevés szavú, s leveleiben rendesen -csak a szükségesekre szorítkozott. Ritkán nyílt meg, vagy engedte -át magát fölindulásának s épen nem kedvelte se a szívből jövő, se a -mesterkélt bókokat. Kazinczy levélírónak született, annyira, hogy -leveleiben nemcsak mint stilista a legkitünőbb, hanem jellemének -szeretetreméltósága és gyöngesége is itt nyilatkozik leghívebben. A -levélírásban épen oly kevés érintkezési pont volt köztök, mint a -költészetben. Midőn <i>Zalán futása</i> megjelent, Széphalomról nem -repült hozzá üdvözlet, midőn Kazinczy <i>Minervá</i>ban az 1825-ki -<i>Aurórá</i>t bírálta, melyben épen akkor látott világot -<i>Cserhalom</i>, csak érinti Vörösmarty e második nagyobb művét. -Toldy, ki mindinkább bámulta Vörösmartyt, egész nehezteléssel írta -neki, hogy ez valóságos részrehajlás. «Jól mondod – viszonzá -Kazinczy 1826 nov. 6-án – hogy részrehajlással vagyok Vörösmarty -iránt. Hogy azt ismerd, jer, lásd, mint tanúlja fiam <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> -scandálni a hexametert <i>Zalán</i>on, mint tudja érteni a poetai -szólást <i>Zalán</i>on s midőn vele olvasom <i>Zalán</i>t, mint -tanúlja ellágyult, elváltozott hangomon ismerni a nemzet nagy -díszét. <i>Cserhalom</i> nekem annyi, mint egy egész poema s nem -számlálom a kisebb dalok számába. <i>Zalán</i> és <i>Cserhalom</i> -felől én is egyedül akarok szólani s ha eddig hallgaték, nem -hidegségre mutat.»<a name="FNanchor_13" id= -"FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class= -"fnanchor">13)</a></p> -<p>Toldy kapva kapott e kicsikart nyilatkozaton s örömmel igtatta -be a Vörösmarty eposzairól írt æsthetikai értekezésébe, azzal -mentegetve magát Kazinczy előtt, hogy ezzel tartozott mind neki, -mind Vörösmartynak; Vörösmartynak azért, mert a mellőztetés -nehezebben esik bármely megtámadásnál, neki azért, hogy az olvasó -olyast ne higyen felőle, mi bizonyosan nincs szándékában. Kazinczy -helybenhagyta levele fölhasználását, de nem tartotta meg ígéretét -és soha sem írt se <i>Zalán</i>ról, se <i>Cserhalom</i>ról. A -helyett elpanaszolta Guzmicsnak, mily rossz néven vette tőle Toldy, -hogy <i>Zalán</i>t és <i>Cserhalmo</i>t nem magasztalta, s egész -elkeseredve kiált föl: «Föltettem magamban, hogy magamba zárom -örömömet és boszúságomat s többé semmit sem recensealok. Igaza van -gr. Majláthnak, noha nem ily baj miatt mondá a szót: Unsere -Schriftsteller sind doch schreckliche Pedanten.»<a name= -"FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class= -"fnanchor">14)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> Guzmicsnak is ígéri, hogy írni fog e -két műről, s egyszersmind egy későbbi levelében oda vet egy pár -megjegyzést, a melyekben őszintébb a gáncs, mint a méltánylat. -«<i>Zalán</i>nak ossiani kezdete – úgy mond – engem igen kedvesen -lepe meg; csodálom, írigylem azt, valamint könnyűségét. De azt is -csodálom, hogy ez a lelkes ifjú a maga eposzával ily hamar -elkészülhete, hogy azt ily hamar kieresztheté… Én azt szerettem -volna, hogy <i>Zalán</i>jában leltem volna több nyomait Homérnak, -nevezetesen azokat a Homérban oly szép hasonlatokat. Lehet e nemben -szép a mi nem homéri is, de engem igen gyönyörködtet, midőn a Homér -nemében homérit lelek. <i>Zalán</i>ban sok sürgés-mozgás (actio) -van s ő a hadi dolgokat szépen és szép mértékben egyesítette az -emberi szív érzéseivel. <i>Zalán</i>nal literaturánk és korunk -kevélykedhetik, de <i>Zalán</i> is sokat nyert volna mint minden -egyéb munka, ha Vörösmarty követte volna Horácz intését… -<i>Salamon</i>t tegnap vevém. Ime epicus és dramaticus azon egy -személyben. Melyik lesz nagyobb, melyik kisebb. Még eddig a dráma -nem vala íróinknak a legszerencsésebb pálya.»<a name="FNanchor_15" -id="FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" class= -"fnanchor">15)</a></p> -<p>Elvégre Vörösmartynak is írt, midőn ez neki 1827-ben -<i>Salamon</i>ból ajándék példányt küldött. «A művészt akkor -dícsérjük – így szól a levél – midőn munkája csodálatában felejtjük -dícséretét, ezt mondja <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> <i>Emilia Galotti</i>ban a herczeg. -Halld tehát, miért nem szólék én <i>Zalán</i>ról, a szép -<i>Cserhalom</i>ról és most miért nem <i>Salamon</i>ról. De halld -azt is, hogy soha nekem kedvesebb tömjény nem gyujtatott, mint a -melyet bodrogi barna leánykától vettem.»<a name="FNanchor_16" id= -"FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class="fnanchor">16)</a> -Általános bókok minden eszmei tartalom nélkül s az, hogy -<i>Salamon</i>t egy sorba teszi az eposzokkal, kétkednünk -kényszerít őszinteségében, mert Zádorhoz írt egyik levelében -kedvezőtlenűl nyilatkozik <i>Salamon</i>ról, s különös, hogy -drámában épen egy lyrai költeményt emel ki, Jolánka dalát, a melyet -magára czélzónak tart, mert Jolánka a széphalmi pusztát emlegeti. -Egyébiránt később Toldyhoz írt leveleiben többször üdvözli és -magasztalja Vörösmartyt, de mindig egy rangban a többi tehetségesb -ifjú költővel, ide értve Kovacsóczyt is. Ez szerfölött boszantotta -Toldyt: «Mint hüledezünk – kiált föl – midőn látjuk, hogy némelyek -iránt mily rettentő tévedésben vagy.»<a name="FNanchor_17" id= -"FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class= -"fnanchor">17)</a></p> -<p>Valóban Kazinczy Vörösmartyban s a többi ifjú költőben inkább -csak azt dícsérte, a mi irányával összhangzó volt, tudniillik, hogy -a neologismus zászlójához csatlakoztak, mértékben írják a rímes -verseket. De az visszatetszett, hogy némelyek, különösen -Vörösmarty, elhajlanak a német-görög classicismustól. E mellett -Vörösmartyt a szokottnál nagyobb költői <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> -tehetségnek soha sem ismerte el. Csak félig-meddig telt öröme az új -nemzedékben s leginkább abban nyugodt meg, hogy általában -költészetünk fölzsendül. «Én ősz fővel – írja Guzmicsnak az -<i>Aspasiá</i>ról – s Döbrentei a férfikor erejében nem írigyli-e -Vörösmartynak, Kovacsóczynak, Juliusznak, Emilnek némely itt állott -verseiket?»<a name="FNanchor_18" id="FNanchor_18"></a><a href= -"#Footnote_18" class="fnanchor">18)</a> Kis Jánosnak az -Auróra-körre czélozva így ír: «Az az út, melyet nekünk kelle -irtani, ime törve van s lelkes ifjúink futnak, a hol nekünk mászni -kelle. Mint örvendek, hogy nyilni látom a szép tavaszt.» Később: -«Mi lehet idővel ebből a Kovacsóczyból, Bajzából és -Vörösmartyból».<a name="FNanchor_19" id="FNanchor_19"></a><a href= -"#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a> Folyvást egy sorba teszi -Vörösmartyt Kovacsóczyval. Valami kiválóbbat nem talált benne, s -úgy látszik, nem csüggött költészetén bensőbb szeretettel. Kazinczy -valóban sok mindent megtámadhatott volna <i>Zalán</i>ban, a -compositiót és jellemrajzot egyaránt, de azt el kellett volna -ismernie, hogy e fiatal költő új világot nyit költészetünkben s oly -nyelven szólal meg, a minőn még egyetlen magyar költő sem. De épen -e kettő tetszhetett legkevésbbé Kazinczynak. Ő Toldyhoz írt egyik -levelében<a name="FNanchor_20" id="FNanchor_20"></a><a href= -"#Footnote_20" class="fnanchor">20)</a> (1827) önérzetbe vegyült -mély meggyőződéssel mondja, hogy egy magyar író <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> -dolgozatán sem ismer annyi classicitást, mint a magáén, nem -szépséget ért alatta, hanem klasszikai ismeretséget s ez alatt -nemcsak a reminiscentiákat, allusiókat, hanem a színt, még pedig -ott is, hol új vagy régi klasszikai példány nem lebegett szeme -előtt. Kazinczynak igaza volt s épen ezért nem tetszhetett neki -eléggé Vörösmarty, kiben a hexameteren kívül semmi sem -emlékeztetett a német-görög classicismusra. Kazinczy a nyelvújítás -halhatatlan hőse volt s a művészibb próza és költőibb szólam -megalapítója. Vörösmarty elfogadta a nyelvújítást, de bizonyos -határnál megállapodott s a magyar költői nyelv szépségeit más úton -kereste, oly úton, mely inkább megegyezett a nyelv géniuszával. Nem -írigység, hiúság választák el egymástól az agg és fiatal koszorúst, -hanem ízlés és eszmék, melyek néha erősb válaszfalak magoknál a -szenvedélyeknél is. Tisztelték egymást, de lehetetlen volt egymás -költészetét őszintén szeretniök.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span></p> -<h2>VI.</h2> -<p class="summary">Vörösmarty fölhagy a nevelőséggel. Haboz az írói -és ügyvédi pálya között. Az írók jövedelmei. Néhány hónapra újra -nevelősködik. Kiadja <i>Salamon</i>t. Kirándulásai a vidékre. -Tiszteletdíjai. Székes-Fehérvárott akar megtelepedni mint ügyvéd, -majd Pesten marad és átveszi a <i>Tudományos Gyüjtemény</i> -szerkesztését. Munkássága 1823–1833. Irodalmi állapotok. Viszonya -Kulcsárral, Szemerével és Vitkovicscsal. Horvát István hatása -Vörösmartyra. Egy új nagy eposz terve. Az Auróra-kör; tagjai, -törekvése és iránya.</p> -<p>A huszonöt éves ifjú országos hírre emelkedett s a pesti -irodalmi körök kedvenczévé lőn. Épen akkor mosolygott reá a -dicsőség, midőn szíve a szerelem élethalál harczát vívta, épen -akkor tüntették ki az emberek, midőn hivatal, életmód nélkül állott -a világban. Bevégezvén tanítványai növelését, 1826 augusztusában -megvált a Perczel-háztól s Budára Zádor barátjához költözött, majd -onnan novemberben Fehérvárra utazott anyja látogatására.</p> -<p>Nem tudta, mitevő legyen, az ügyvédséghez fogjon-e vagy mint író -próbáljon megélni. Ez utóbbira nézve nem épen biztatók voltak a -kilátások. A magyar irodalom nem igen jövedelmezett. Maga Kisfaludy -Károly, a legtermékenyebb és népszerűbb író is keveset kapott az -irodalomból. Nem annyira könyvárusoknál <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> kelt a -könyv, mint inkább magán, úgy szólva házi úton. Az író tíz-húsz -példányt küldött eladás végett a vidéki írókhoz, barátjaihoz vagy -irodalmi buzgóságokról ismeretes papokhoz s megyei tisztviselőkhöz. -E vidéki bizományosok édesgették, erőszakolták az irodalomhoz a -közönséget, mely lassanként növekedett. Néha a könyv mind -elfogyott, de a szegény bizományosok kárban maradtak. Bajza -boszúsan panaszolja Toldyhoz írt egyik levelében 1824 körűl, hogy -az idén és taval is neki kelle megfizetni a hozzá küldött -<i>Aurórá</i>k egy példányát. Tavaly elvittek tőle egy példányt s -oly megrongálva adták vissza, hogy nem számolhatott be vele; az -idén egy úri hölgynek adott át egyet megtekintés végett, gondolván, -hogy így könnyebben megveszi, azonban ez ajándéknak gondolta s most -már ő kénytelen megfizetni az árát.<a name="FNanchor_21" id= -"FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class="fnanchor">21)</a> A -könyvárusok csak kivételkép fizettek tiszteletdíjat, legföljebb -kinyomatták a művet s néhány példánynyal elégítették ki az írót. A -szerkesztők sem fizettek, maga az <i>Auróra</i> is ritkán volt oly -helyzetben, hogy tiszteletdíjat adhasson. A legtöbbször nem -találkozott kiadó s az író saját költségén vagy úgynevezett kamat -nélküli részvétkölcsönökön adta ki művét, a jövedelemből -visszafizetés föltétele alatt. Pesten Forgó, a megyei főorvos, -Kulcsár, Rudics József, a Kisfaludy Károly barátja, voltak a -legelőzékenyebb kölcsönzők. <span class="pagenum"><a name= -"Page_107" id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>Vörösmarty is így szándékozott kiadni színműveit, előbb -<i>Salamon</i>t, melyet régebben írt s újabban átdolgozott, aztán -<i>Kont</i>ot, melyet 1825-ben bevégzett s több ízben egész 1830-ig -a kiadásra javítgatott. Úgy látszik, hogy részint színművei s más -munkái kiadásába, részint pedig a megalakulandó akadémiába vetette -reményét, hol előbb-utóbb számára is nyílik hely. Elhatározta, hogy -a meddig lehet, független ember és író marad. «Az én kedves -Vörösmartym – írja Zádor Kazinczynak sept. 18. 1826 – augusztus -végével mondott le kilencz (helyesebben nyolcz) évig viselt nevelői -tisztéről. A jövő esztendőt egészen geniuszának s a tudományoknak -akarja élni és színjátékait közre bocsátani. Legelőször -<i>Salamon</i> megyen az ide zárt jelentés szerint sajtó alá, -megigazítva, s a mennyire az egésznek fölforgatása nélkül -lehetséges volt, újra átdolgozva s így aztán a többiek.»<a name= -"FNanchor_22" id="FNanchor_22"></a><a href="#Footnote_22" class= -"fnanchor">22)</a> Vörösmarty jól érezte magát e szabad, független -helyzetben, de úgy látszik, szűkös állapotban élt. Legalább azt -mutatja az a körűlmény, hogy nehány hónapig ismét nevelősködött egy -tolnamegyei birtokosnak Pesten tanuló fia mellett. «Nem rég tudtam -meg – írja hozzá Teslér Szederkényről márczius 12. 1827 – hogy -Sauska Egi præfectusa vagy, de azt homályosan hihettem, minthogy -múlt nyári egyik leveledben egészen lemondottál a rég <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> megúnt -pædagogusságról.»<a name="FNanchor_23" id= -"FNanchor_23"></a><a href="#Footnote_23" class="fnanchor">23)</a> -Azonban e nevelőségről alkalmasint hamar lemondott, mert 1827 -ápriljában már nagybátyjához, a fehérmegyei Keszibe rándult, hova -többször menekűlt a főváros zaja és drágasága elől. «<i>Kont</i>ot -most tisztázom – írja innen Zádornak ápril 30-ról, – nem tudom, -hogy járok vele, de aligha sok bajba nem kerűl, már csak általesem -rajta, aztán visszatérek az eposzi pályához.» Innen nem sokára -visszatért Pestre s még májusban Zádorral a dunántúli megyékbe -utazott. Ez utazást csak látogatás és szórakozás végett tette. -Pannonhalmán Guzmicscsal ismerkedett meg, Kehidáról Deákkal együtt -Sümegre rándult, Kisfaludy Sándor látogatására, kiről mint egyik -levele mutatja, azt tartotta, hogy először öntött lelket -költészetünkbe, bár drámáiról szigorúan ítélt s jól ismerte regéi -hibáit, melyeket egyik bírálatában ki is emel.</p> -<p>Meglátogatta Balaton-Füredet is, hova később a harminczas -években többször kirándult; a mikor aztán Tihanyba is elment, -melynek visszhangját megénekelte s hol a pásztorgyermekekkel -örömest ingerkedett, csak attól vásárolva kagylót, a ki olvasni -tudott vagy kiáltatva velök a visszhangot:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ázik az, a ki -halász<br /></span> <span class="i0">Fázik az, a ki -vadász<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">s gyönyörködve, ha elvétve így kiáltoztak: -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Fázik az, a ki -halász<br /></span> <span class="i0">Ázik az, a ki -vadász.<br /></span></div> -</div> -<p>Az út jól hatott reá, a tájak szépsége táplálta képzelmét, -barátai és tisztelői jó indulata emelően hatott kedélyére. Lekötött -alárendelt helyzetben élvén eddig, most forgott először a világban -mint szabad ember. Azonban rövid ideig tartottak e gond nélküli -szabad napok. Otthon aggodalmak várták. Már juliusban haza érkezett -s mind inkább belátta, hogy vagy ügyvédséget kell kezdenie vagy más -hivatal után kell látnia. Eddig leginkább <i>Salamon</i> drámájából -élt, melyre több előfizető gyűlt, mint <i>Zalán</i>ra. De ez -csekélység volt az ő helyzetéhez képest, kinek öreg anyját is -segíteni kellett. Az <i>Aurórá</i>ban megjelent munkáiért eleinte -nem kapott semmit, később <i>Eger</i>ért Kisfaludy száz forinttal -kinálta meg, s ezt mint valami különösséget írja meg Zádornak. «Mit -tegyek – folytatja – el nem fogadnom nem lehet, mert nagyon reám -fér.» E mellett nem igen tudott dolgozni olyast, a mihez kedve nem -volt. Nem tartozott az élelmes írók közé, kik a könyvárusok -megrendelésére tüstént megmozdítják tollokat. Károlyi kiadó és -nyomdatulajdonos, ki ipa Trattner üzletét átvette, egy húsz nyomott -ívnyi imádságos könyv fordításával kínálta meg. «Minek utána – írja -Zádornak – majd megbántam, majd ohajtottam a dolgot, utoljára úgy -tettem, hogy majd sokat kérek s meg nem fogja adni, mert le akarám -rázni magamról. Nem lehetett. Nyolczvan forintot kértem azaz 80 -forintot <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> és megígérték. Aztán kéri Zádort -fordítsa le ő, legyen övé a tiszteletdíj, a benne előforduló -verseket lefordítja maga minden díj nélkül, csak szabaduljon -kötelezettsége alól. Így most sem lehet megélni az irodalomból, hát -még akkor. Vörösmarty elhatározta, hogy Fehérvárra telepedik le, -ügyvédkedni fog s édes anyját magához veszi. Ez elhatározásában még -inkább megerősíté anyja állapota, kinek ez év novemberében -látogatására ment, s kit a legnyomasztóbb körülmények közt talált. -«Ide érkeztemkor – írja Zádornak 1827 nov. 19-ről – anyámat betegen -találtam, elhagyatva szegényt mindenektől, csak azoktól nem, kik -rajta keveset vagy épen nem segíthetnek, azon kívül pusztán -mindent, mindent veszendőben. De ebből elég ennyi is.» Hogy -Vörösmarty Székes-Fehérvárra akart telepedni, több levél -bizonyítja. Csató Greczből 1827 auguszt. 5-én így ír hozzá: «Azt -írták nekem, hogy barátom több vármegyén keresztül tett útjából -ismét Pestre tért vissza, s hogy, de nem tudják mikor, ugyancsak -barátom uram Fehérvárra szándékszik megtelepedni.»<a name= -"FNanchor_24" id="FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class= -"fnanchor">24)</a> Zádor ez időtájt sajnálva írja Kazinczynak -Pestről, hogy «Vörösmarty minden kérések ellenére Székes-Fehérvárra -szándékszik az ügyvédi pálya végett». Székes-Fehérvárott inkább -várhatta ügyvédi szerencséjét, mint Pesten s a mellett ott inkább -remélte ápolhatni szegény <span class="pagenum"><a name="Page_111" -id="Page_111">-111-</a></span> öreg anyját is. Azonban egy véletlen -eset máskép határozott. Károlyi, a <i>Tudományos Gyüjtemény</i> -kiadója, látván, hogy Thaisz alatt e folyóirat mind inkább sülyed, -új szerkesztő után nézett s többek tanácsára Vörösmartyra esett -választása. Vörösmarty Pestre jővén, elfogadta a szerkesztést. A -szerkesztői tiszteletdíj ugyan csekély volt, 800 váltóforint, de -mégis több, mint a mennyit az első években az ügyvédségből -remélhetett. Ide járult még barátjai biztatása is, kik -közreműködésöket megígérték, s a kiadó ajánlata, ki más munkáról is -biztosította s nem sokára megkínálta az <i>Ezer egy éjszaka</i> -fordításával tiszteletdíj mellett. Vörösmarty már 1828 januárjában -hozzá fogott a <i>Tudományos Gyüjtemény</i> szerkesztéséhez, melyet -egész 1832 végéig folytatott, mikor aztán Horvát István lőn -utóda.</p> -<p>E tíz év, 1823–1833, a nevelői és szerkesztői gondok között is -legtermékenyebb korszaka volt költői munkásságának. Alig végezte be -<i>Zalán futásá</i>t, már kész volt <i>Cserhalom</i>mal (1825); két -tündérregéje <i>Tündérvölgy</i> és <i>Délsziget</i> csaknem -egyszerre születtek (1826); Egerbe 1827 augusztusában kezdett, -midőn útjából visszatért s már kész volt vele novemberben; -<i>Széplak</i>ot (1828), <i>Magyarvár</i> (1828) és a <i>Rom</i> -(1830) töredékek, és a <i>Két szomszédvár</i> (1830) követték. A -drámában is élénk munkásságot fejtett ki. Alig végezte be -<i>Zsigmond</i>ot, már kész volt a <i>Bujdosók</i>kal s a -<i>Hábador</i> czímű drámai költeményt írta (1826). <i>Salamon</i> -s a <i>Bujdosók</i> javításába <span class="pagenum"><a name= -"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> fogott s mindkettőt -kiadta (1827–1830); s nem sokkal azután ismét két drámát írt: -<i>Csongor és Tündét</i> (1830), <i>Kincskeresők</i>et (1832). Ezen -kívül számos lyrai költeménynyel, epigrammával, balladával -gazdagította az <i>Aurorá</i>t és <i>Koszorú</i>t, a <i>Tudományos -Gyüjtemény</i> mellékletét. A szerelem és hazafiság ifjú tüze -lelkesítette, a dicsőség szomja nem hagyta nyugodni s Pest irodalmi -körei nemcsak buzdították, hanem tárgyat is kölcsönöztek -költészetének.</p> -<p>Harmincz év óta az irodalmi viszonyok sokat változtak. Kazinczy -és társai úgyszólva egymásnak írtak, egymás buzdítása pótolta a -közönség koszorúját, levelezésök a hírlapokat. Most már volt -közönség, bár csekély, de folyvást növekedő s mi több, a nemzet -hallgatni kezdett íróira. Kölcsey megvallotta magáról, hogy nem -előre föltett szándékból lett író, hanem mert barátokat keresett s -az ifjúság romlott seregében nem találhatta föl egyébütt, csak az -írók közt. E korszak íróinak némelyike nem is hitt a jövőben, csak -hazafi kötelességét teljesítette. Virasztott a haldokló fölött, de -nem remélte gyógyúlását. «Én azok közűl való vagyok – mond Kölcsey -1814-ben Döbrenteihez írt egyik levelében – kiknek reményök -nyelvünk virágzására nézve nem nagy. Hijába nézek előre, semmi -szélesebb, szebb pálya nem nyílik föl s literaturánk studiuma -privatstudium marad mind végig,» s minden, a mivel Döbrenteit -vigasztalni tudta, csak ennyi: «Nem vigasztalhatjuk, hevíthetjük-e -a köztünk hanyatlót azzal, a mit Apollon <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span> a -trójai hősöknek mondott; Nem tudnátok-e oly férfiak lenni, hogy a -sorsnak ellenére is győzelmet vegyetek.»<a name="FNanchor_25" id= -"FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class="fnanchor">25)</a> E -szavak egészen kifejezik a Kazinczy korabeli írók helyzetét. -Vörösmarty fölléptekor e tekintetben is változás történt. Az -irodalom többé nem volt magántanúlmány, hatni kezdett a nemzetre -is. A győzelem csaknem bizonyosnak látszott s a diadal előérzete -fokozta a küzdelem erejét. Az író társadalmi állása, anyagi -helyzete keveset javult ugyan, de már nemzetről, dicsőségről -álmodozhatott s hihetett a jövőben. A jövő kárpótolta a múltat és -jelent. A tavasz ébresztő fuvalma érzett, a nyugtalan ifjú kedély -álmai derengtek irodalomban és politikában egyaránt. Az alkotmány -győzelme, Széchenyi föllépte, az akadémia alakulása felvillanyozta -Pest irodalmi köreit, melyeknek Vörösmarty nemcsak vendége volt -már, hanem ünnepelt tagja is.</p> -<p>E körökben töltötte munkától szabad óráit s úgy szólva egész -társasága írókból állott. Írókkal járt kávéházba, vendéglőbe, velök -a német színházba is, ha Shakespeare-művet adtak; de ez ritkán -történt, mert nem igen volt pénze. Kulcsárnál, kihez sokszor járt -ebédre, leginkább a régibb írókkal találkozott. Az öreg úr különös -szívességgel viseltetett iránta s mind azon törte fejét, hogy -kegyeltjének gond nélküli állást szerezzen. Nem szerezhetett, de -azért oly pártfogást játszott irányában, mintha csakugyan valamire -<span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> segítette volna. Vörösmarty tisztelte -Kulcsárt, de néha bántotta modora s egész fölindulással mondá -egyszer Szalaynak, Kulcsárra czélozva: «Hálát kívánnak az emberek, -azt értem, de kutyahálát, azt nem értem s nem is fogom soha.» -Szemerénél is többször megfordult s nála ismerkedett meg -Kölcseyvel, de ismeretségök nem erősödött barátsággá. Kölcsey -Szathmárban lakott s ritkán jött Pestre, Szemere pedig okkal és ok -nélkül többször meghasonlott az Auróra-körrel, melyhez Vörösmarty -mind végig hű maradt. Szemere 1826–29 az <i>Élet és Literaturá</i>t -szerkesztette. A folyóirat kitünő volt, de szerkesztésénél alig -lehetett valami különczebb. Se rovatai nem voltak, se -tartalomjegyzéke. A legtöbb czikknek czíme is hiányzott. Nyitva -állott mindenféle véleménynek s néha igen furcsa vélemények -ellensúlyozás nélkül maradtak. A folyóirat azzal nyílt meg, a mit -más lapok jót és rosszat mondottak felőle, aztán következett egy -széptani vagy nyelvészeti értekezés, majd költemény és dráma s -nyomban reá a bírálat. A szerkesztői jegyzés jogát hol egyik, hol -másik író gyakorolta saját neve alatt, de soha sem maga a -szerkesztő. Írók magánleveleit is kiadta e folyóirat s ennek -alapján egy egész nyílt levél-polemiát hozott divatba. Szemere -mindig valami különösen törte fejét, így ötlött eszébe az is, hogy -Pfeffelnek egyik regéje tárgyát különböző írók által különböző -műfajban földolgoztassa folyóirata számára. Kazinczyn kezdve egész -a szerkesztő feleségeig (Képlaki Vilma) mintegy hét író -versenyzett. <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> Szemere Vörösmartyt is bele vonta a -versenybe s így készült <i>Széplak</i> czímű költői beszélye, mely -jóval fölül multa társait. E verseny közelebbi viszonyba hozta őket -s midőn Vörösmarty átvette a <i>Tudományos gyüjtemény</i> -szerkesztését, Szemere örömmel segítette őt kézirattal, s átadta -neki Kazinczy önéletrajzának egy részét, melynek közlésébe aztán -Kazinczy is bele egyezett. Vörösmarty Szemerével leginkább -nyelvészeti dolgokról szeretett beszélni, örömest fogadta el jó új -szavait, mert Szemere a legszerencsésebb szóalkotó volt, Vörösmarty -pedig egész életében alig alkotott egy pár új szót, de annál jobban -értette, hogyan kell régi és új szóknak költői színt és -jelentőséget kölcsönözni. Vitkovics vacsoráin is megjelent olykor s -hogy mennyire tisztelte a derék házi gazdát, mutatja az az -elegiája, melyet halálakor a <i>Tudományos Gyüjtemény</i>ben közzé -tett. Azonban mind Vitkovics, mind Kulcsár lakomáin leginkább -érdekelte őt Horvát István, kinek egyénisége épen oly nagy hatást -tett reá, mint történelmi kutatásai.</p> -<p>Horvát István érdemeit a mai kor hajlandó észre nem venni, mert -csak őstörténelmi nyomozásaira gondol, melyeket a történelmi -kritika oly nagy tévedéseknek ítél, minőkre alig mutat példát az -irodalomtörténet. Jól emlékszünk azon állításaira, hogy a magyar -nemzet története Ábrahám előtt néhány századdal kezdődik, hogy -Karthagó és Jeruzsalem magyar városok, a trójai és pún háborúkat -magyarok <span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> vívták, de azt feledjük, hogy korábbi -munkáiban ő tűzte ki legelébb a nemzetiesb irányt s az eredeti -kútfőből dolgozást történetirodalmunkban, s a társadalom és -irodalom terén legelszántabb előharczosa volt a nemzetiségnek. -Kazinczy hozzá képest, legalább érzésben, lanyha magyar volt, s jól -mondá valaki Horvát halálakor, most temetjük az utolsó ázsiai -magyart. Horvát oly büszke volt magyarságára, mintha Árpád egyenes -unokája lett volna s a múlt nagyságából annyi hitet merített a -jövőre, melynek fele is elég lesz vala. Hazaszeretetét gyűlölete -tette szenvedélyesen erélyessé. Gyűlölte az idegeneket, kik -kisebbítik a magyar történelmet s ellenségei a nemzetiség -fejlődésének. Modora, polemiája heves, majdnem dölyfös volt. A hol -más ohajtott, remélt, kért, ő hitt, követelt és tett. Élesztette a -nemzetiségi tüzet s az írók félénk hazafiságába bátorságot lehelt. -A mint Toldy mondja, az ő történeti előzményekre és jogokra -hivatkozva követelő és kizárólagos nézete mindinkább elgyökerezett -s határozottabb és nyomósabb munkálkodásra gerjesztett. Se házi -körében, se társaságban nem volt vonzó egyéniség, nem türt -ellenmondást, parancsolni szeretett, de ha a magyar történelem-, -nyelv- és nemzetiségről beszélt, oly ékesszóló, magával ragadó lőn, -mint senki társai közt. Egyetlen tanár sem tett a pesti egyetemen -oly nagy hatást, mint ő. Igaz, mind tanítványai, mind az írói körök -bizonyos hamis módszert s egy csoport tévedést örököltek tőle, de -örököltek egyszersmind <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> nemzeti önérzetet, lángoló hazafiságot, -szóval mindazt, a mi akkor annyira hiányzott a magyar életben.</p> -<p>Vörösmartyra nem csekély hatást tőn Horvát, már akkor is, midőn -még nem ismerte. Az 1822-iki <i>Aurórá</i>ban egy <i>Árpád -Pannonhegyen</i> czímű költőies történelmi rajza jelent meg -rézmetszet kíséretében. Vörösmarty <i>Zalán Futásá</i>ba átvett -egyet-mást e rajzból, sőt a párz dualismust, Zoroaster Ormuzdját és -Arimanját is, melyet itt Horvát, Cornides nyomán, a magyarok -ősvallásával kapcsolatba hozott, szintén innen kölcsönözte, -Ormuzdot Székely Hadúrjával helyettesítvén. Horvát történelmi -munkáit is szorgalommal olvasta. «Horvát rendkívüli ember, munkái -is azok – írja Zádornak 1825 decz. 1-én. Nem vagy hát finnus és a -nagyszájú Schlözerek, Schwarthnerek hallgathatnak.» Nemcsak Horvát -tudománya, hanem egyénisége is hatott reá. Kedvelte benne azt a -nemzeti szilaj önérzetet, magyaros módot, mely Horvát egész lényén -elömlött, egész addig, hogy gyermekeit is ősmagyar nevekre -kereszteltette. Horvátnak kedvencz könyve volt <i>Zalán futása</i> -s belőle vett jeligét <i>Rajzolatok</i> czímű munkájához. A költő -iránti rokonszenvet átvitte az emberre is és mindig kitünő -szívességgel fogadta házánál Vörösmartyt. Későn szokott fölkelni s -ágyában reggelizett. Ilyenkor jött Vörösmarty legtöbbször hozzá. -Szokása szerint elfeledte leültetni, de annál nagyobb lelkesüléssel -beszélt neki a régi magyar nyelv emlékeiről s az őstörténelemről. -Vörösmartyban Horvát munkái és beszédei <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> epikai -terveket ébresztettek. E történelmi álmodozásokból átvett és -alakított minden olyast, mi képzelmére hatott s egy nagy eposz -tervét érlelte elméjében, melynek tárgya az ősi haza lett volna. -Már 1827-ben azt írja Zádornak: «Szeretnék egy nagyobb eposzba -fogni s már nagyon forrnak gondolatjaim». 1828-ban megjelent belőle -egy töredék <i>Magyarvár</i> czím alatt a <i>Koszorú</i>ban. Ezt az -1830-ki <i>Aurórá</i>ban a <i>Rom</i> követte, mely szintén a -leendő eposz egyik részét tette volna, de az egész örökre abban -maradt. Lehet, hogy a monda, az anyag hiánya miatt hagyta félbe, de -a közszellem változása 1830 körül alkalmasint szintén befolyt a -leendő eposz sorsára. Megindúltak a reformmozgalmak s a múlt -halványodni kezdett a képzelt jövő előtt. Az irodalomban is -többször szóba jött, hogy az eposz nem korszerű. A megalakúlt -akadémia is drámára tűzött jutalmat. Bármi okból maradt félbe e mű, -irodalmunkra nézve veszteség. Talán tárgya nem hatott volna annyira -a közönségre, mint <i>Zalán</i>ban a honalapítás nagy tette, de ha -szabad töredékekből ítélni, úgy látszik, a költő inkább törekedett -egy kerek mesére, mint másik nagy művében. E mellett itt -egyszerűbb, epikusabb a mennyiben jobban tudja mérsékelni -alanyiságát. Ez eposz félbeszakadtával lassanként félbeszakadt -Horváttal is minden viszonya. Sok minden választá el őket, az -Aurora-kör, a <i>Kritikai Lapok</i>, az akadémia, melynek tagsági -oklevelét Horvát kétszer is visszautasította. Horvát ez idő óta -különben is mindinkább <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span> magába zárkozott s csak azoknak nyílt -meg, kik rögeszméiben nem zavarták. Vörösmarty nem látogatta többé -egykori pártfogóját és barátját, csak 1846-ban lépte át újra -küszöbét, midőn Horvát a koporsóban feküdt s az akadémia, Toldy -indítványára, félbeszakítva ülését temetésre sietett egy oly -írónak, ki nem tartozott ugyan tagjai közé, de a kinek egykor -hatása alatt állott minden régibb tagja.</p> -<p>Bármily jól találta magát Vörösmarty ez írói körökben, mégis -Kisfaludy Károlynál volt leginkább otthon. Kisfaludyhoz sokan -jártak ifjú és idős írók, de az úgy nevezett Auróra-kört csak -Vörösmarty, Bajza, Toldy, Zádor és Helmeczy alkották. Volt e körnek -két németje is, mint Bajza megjegyzé tréfásan, Paziazzi Mihály és -Tretter György (később Járy), amaz egy oláhországi ifjú nemes, ki -Magyarországba telepedett, egy pár bécsi és pesti német lap -dolgozótársa, emez egy pesti születésű szintén fiatal német író. -Mindketten nagyon tisztelték Kisfaludyt s örömest foglalkoztak a -magyar szebb költemények német fordításával. Ez ifjú írók sokszor -gyűltek össze Kisfaludy szállásán. A szíves házigazda, a pipadal -költője, először is pipával kínálta meg őket, azután szünet nélkül -folyt a beszéd, leginkább irodalmi dolgokról. Kisfaludy volt a -legidősb köztök, kivéve a vele egyívású Helmeczyt. Az ifjabbak -közűl senki sem tegezte Kisfaludyt, sőt egymást sem mindenik. -Vörösmarty Toldyval és Bajzával csak 1830 körűl kezdett tegeződni. -Kisfaludy mint híresb író, tapasztaltabb <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> ember, -nagy tekintélyben állott előttök. Egész életében egyetlen kritikát -sem írt ugyan, bár folyvást készűlt hozzá, de barátai körében -szeretett elmélkedni Goetheről, és Shakespeareről, a romantikáról s -hallatta ítéletét mindenről, a mi a magyar irodalomban -megjelent.</p> -<p>E kis kör, egymásra hatva, fokozta saját hatását az irodalomra. -Az <i>Auróra</i> dolgozni kényszeríté őket, a közönség tapsai -ösztönözték, barátságuk egymást mívelte. Kisfaludy sarkalta -barátait, hogy az <i>Aurórá</i>ba kisebb műveik legjavát adják. De -midőn a szerkesztési idő közeledett, senki sem volt készen, maga a -szerkesztő legkevésbbé, ki örömestebb festett, olvasott vagy -nagyobb műveinek terveibe mélyedt, mintsem zsebkönyve számára -kisebb műveket dolgozzék. Ekkor aztán összeszedte magát az egész -kör s megírta a mi eddig csak eszmében élt lelkében vagy töredékben -hevert íróasztalán. Ily kényszerűségben írta Vörösmarty -<i>Eger</i>t Teleki József gróf történelmi rajza után, a mely mellé -még oda adta neki Kisfaludy Fessler munkáit. Így írt néhány -költeményt az <i>Auróra</i> képeihez, melyek rajzát Kisfaludy -készítette. Lyrai költemény, eposz, dráma mindig csak kikerűlt -valahogy, de beszélyek dolgában néha annyira megszorultak, hogy -Paziazzinak vagy Tretternek kellett írni német beszélyt, melyet -aztán lefordítva mint magyar eredetit adtak ki. Tárgyakat -szolgáltattak egymásnak, sőt ugyanegy tárgyról írt költeménynyel is -versenyeztek egymással. Így írta Vörösmarty <i>Cserhalmát</i> -<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> Kisfaludy figyelmeztetésére, így -versenyeztek egymással a <i>Bánkodó férj</i>ben, így írtak ketten -Ilosvai Toldiáról két különböző fajú költeményt. Felolvasták -egymásnak műveiket és megbírálták. Vörösmarty <i>Salamon -király</i>át Kisfaludy bírálata nyomán dolgozta újra, a mikor, a -mint Toldy írja, Kisfaludy egy egész értekezést tartott nekik a -történelmi drámáról.<a name="FNanchor_26" id= -"FNanchor_26"></a><a href="#Footnote_26" class="fnanchor">26)</a> -Azonban Kisfaludy műveiről vele szemben tartózkodva mertek szólani, -mert a mint Bajza írja egyik levelében Toldynak, az ócsárlás hamar -kedvét szegte. A bíráló megjegyzésekből vita keletkezett, melyben -nagy szerepet játszott a nyelv, verselés, a különböző, kivált a -modern műfajok elmélete, a nemzeti és romantikai elem.</p> -<p>A nyelvészeti vitákban Helmeczy vitte a főszerepet. Ő volt a -legtermékenyebb s legmerészebb szócsináló, kitől Kisfaludy nemcsak -nyelvtani ismereteit kölcsönözte, hanem alkalmasint nem egy -affektált, erőltetett kifejezését is. Folyvást csinálta az új szót, -arra is, a mire nem volt szükség, reá tolni igyekezett társaira, -sőt néha tudtok nélkül be is erőszakolta műveikbe. Vörösmarty e -magas termetű barátját nem is tudta máskép képzelni, mint kezében -bárddal: «vajjon hány szónak szegte ma bárdja nyakát». Őrizkedett -tőle. «Helmeczy már egyszer <i>Cserhalom</i>ra tette fatalis kezét -– írja Zádornak 1825 aug. 2-ról – <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> de ártatlanúl, -<i>megtépve</i> helyett <i>tepdelvé</i>t írván.» Néha összegyűltek -oly új szók alkotására, melyekre nagy szükség volt s egyszersmind -kötelezték magokat, hogy a megalapítottakat közösen fogják -használni. Kisfaludy volt köztök a legkevésbbé képzett nyelvész. -Vörösmarty, Toldy, Bajza, Zádor sokat foglalkoztak Révaival, sőt -Toldy mióta <i>Handbuch</i>jába fogott, búvárlani kezdé a régi -irodalmat is. Ez ülésekből kerűltek a <i>bitor, zsarnok, tömör, -tömeg</i> szavak. Ez utóbbit Vörösmarty alkotta. Egyébiránt ő volt -köztök a legconservativebb, sőt mint költő zajtalan visszahatást -igyekezett felkölteni a neologismus túlságai ellen. A mi a -verselést illeti, tisztább rímű és mértékű versekre törekedtek, -mint a hogy eddig a magyar költészetben divatozott s egyszersmind -át kívánták ültetni a nyugot-európai versformák legtöbbjét.</p> -<p>Vörösmarty mint mindenben, úgy itt is, egy pár pontban eltért -társaitól. Magyar füle inkább kedvelte, szükség esetében, a jó -magyar assonánczot, mint a mesterkélt vagy nem elég hangzatos -tiszta rímet; leginkább ő kezdé irodalmunkban azt, mit a nép -századok óta használ s mit Arany egész rendszerbe foglalt. Az -Auróra-kör a nyugot-európai formák mellett a magyar dalformák iránt -sem volt érzéketlen. A népdal nálok jelent meg először -költészetünkben, mint művészi gond és tanúlmány tárgya. Mint -Bajzának Toldyhoz írt egyik levele mutatja, Toldy és Zádor folyvást -sarkalták Kisfaludyt, hogy próbáljon népdalokat írni. Kisfaludy -írt, mire Vörösmarty <span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> is kedvet kapott, sőt ő annyiban még -tovább ment, hogy népies genreképeket is kezdett írni, mint -<i>Gábor diák, Becskereki, Laboda</i>. Bajza örvendett e -jelenségnek s a művészi népdalnak egész elméletét írta meg -fönnemlített levelében. A mit ő művészi népdalnak nevez, az -tulajdonkép a specifikus magyar dal akar lenni, mint Goethe némely -dalai specifikus német dalok. Bajza arról gondolkozott elméletben, -mit Petőfi később gyakorlatban oly sikerülten megoldott. Elmélete -nagyjában helyes is, de az csodálatos, hogy Kölcsey <i>Hervadj, -hervadj</i> s <i>Bú kél velem</i> kezdetű dalait tartja ily művészi -népdaloknak, melyek sem népdalok, sem specifikus magyar dalok. -Bajza azt is sürgette, hogy mind Kisfaludy, mind Vörösmarty jambus- -vagy trochæusban írják népdalaikat, de azok elégnek tartották a -sormetszetet s némi numerust. A magyar nemzeti rhythmus titkáról -még senki sem gondolkozott mélyebbre hatón.</p> -<p>Azonban mindez így is nevezetes mozzanat volt. A népi elem -megkezdte fejlődését s másként, mint Gvadányi és Horvát Ádám -idejében, s Bajza, mintegy öntudatlan sejtve a jövőt, így írt: «Az -igen kedves dolog nekem, hogy elsőrendű költőink a népdalokra -fordítanak figyelmet, annak igen sok haszna lesz poezisunkban. -Goethe azt mondja valahol a <i>Diván</i>hoz írt magyarázatában, -hogy minél elevenebb, minél természetesebb a naiv költés valamely -nemzet poezisében, annál szerencsésebben <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> fognak -kifejlődni az utóbb következő epochák.»<a name="FNanchor_27" id= -"FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class= -"fnanchor">27)</a></p> -<p>A modern műfajok elmélete szintén nagyban foglalkoztatta e kört. -Formában, tartalomban a magyar költészetben még el nem ért tökély -felé törekedtek, s elvetve a klasszikai példányokat, a -nyugot-európai modern költészetet akarták összeolvasztani a magyar -szellemmel, s nemzetibb alapon, mint elődeik. Arról beszéltek -legtöbbet, azt mívelték leginkább, a mi hiányzott a magyar -költészetben s leginkáb divatozott külföldön. Az eposz, költői -beszély, dráma, novella, ballada, románcz voltak kedvencz műfajaik. -Mindezt leginkább a német költészet közegén vették át s kivált -Bajzán és Kisfaludyn érzik is a német költészet hatása, de a tárgy -hazai volt, az érzés hazafias, a közállapotok s a magyar történelem -mintegy fejlő nemzeti elemként, állandó forrásai voltak a költői -lelkesülésnek. Vörösmarty itt is sokban különbözött társaitól. -Leginkább ellent tudott állani a német költészet befolyásának; a -legeredetibb s legnemzetibb volt köztök. Kisfaludy sokat beszélt a -romantikáról, szintén a német irodalom nyomán. Vörösmarty tőle -hallotta először e szót, de már fölléptekor legromantikusabb volt -társai közt s az egész magyar költészetben. Tasso, Ariosto, -Shakespeare, Ossián, Zrínyi olvasása, a közállapotok és saját -geniusza <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span> adták meg neki ez irányt. A franczia -romantikáról 1830-ig alig volt tudomása. Nem értett francziául s -később is nem a franczia, hanem az angol nyelvet tanúlta meg. A -német és spanyol romantikával Pesten ismerkedett meg. Zádor azt -írja Kazinczynak, hogy 1824-ben Lord Byron, Scott Walter, Houwald -és Müllner voltak Vörösmarty olvasmányai, 1825-ben pedig Schlegel -dramaturgiája és Calderon. Barátjai ajánlatára ekkor olvasta -Klopstock <i>Messiás</i>át is, de a mint maga beszélte, nem -végezhette el, mert bele fájult a feje. A német romantika csak egy -pár balladanemű költeményén érzik, minők az <i>Éjféli ház, Túri -neje</i> és a <i>Kincskeresők</i> czímű drámáján. Több nyomot -hagyott rajta a keleti költészet. Nagyon szerette az <i>Ezeregy -éjszaka</i> regéit s Kisfaludy egy pár keleti költő német -fordításával ajándékozta meg. A <i>Tündérvölgy</i> szellemére ezek -épen úgy befolyhattak, mint külformájára Zrínyi, sőt -<i>Délsziget</i> és félbeszakadt eposzai is ilynemű befolyást -gyaníttatnak, bár Vörösmarty geniusza eredetileg is kedvelte a -phantastikust és szertelent.</p> -<p>Egyébiránt ő foglalkozott társai között legkevesebbet a -romantika s a modern műfajok elméletével s később is csak a drámára -fordított gondosabb tanúlmányt, mintha érezte volna, hogy ez -legkevésbbé erős oldala. Inkább költőkből tanúlt, mint -æsthetikusokból, s alkalmasint azért mondá róla Bajza, hogy nem -eléggé tanúlt fej. Bajza ellenkezőleg mindennek előbb elméletét -szerette formulázni, s <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> bár nem könnyen tanúlt, folyvást -olvasta a kitünőbb német kritikusokat. S csodálatos e kör -kritikusaként még sem ő lépett föl, hanem Toldy és Zádor, kik az -<i>Aurórá</i>nak mintegy rendes bírálói voltak, a kör széptani és -nyelvészeti nézeteit terjesztették, sőt Toldy Vörösmarty epikai -munkáiról egy egész könyvet írt.<a name="FNanchor_28" id= -"FNanchor_28"></a><a href="#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a> -Bajza örömest írt mindenről, de barátjairól hallgatott, egész -kedvvel ostromolta e kör ellenségeit, magáról a körről habozott -ítélni, mert félt, hogy ellenkezésbe jő velök, nem az elvre, hanem -a bírálandó művek becsére nézve. Midőn Toldy külföldre utazott, -utána küldték az <i>Aurórá</i>t bírálat végett. «Ha időd van, édes -barátom – írja hozzá Bajza 1829 nov. 15-ről – recenseáld az -<i>Aurórá</i>t, ez nem csak enyém, hanem az egész kör kívánsága -egyszersmind. Én nem akarok bele avatkozni, mert szabadon nem -beszélhetnék, amúgy pedig nem tudok, nem akarok. Kisfaludy megkért -s az egész szövetség, de én nyiltan és nyersen kimondottam, hogy -azt nem teszem. Te, édes barátom, tudod a középútat, azért tedd meg -kérlek.» Toldy még más tekintetben is nevezetes szerepet játszott. -Ő tartotta fenn a kör viszonyát Kazinczyval, sőt Bajzával is, midőn -ez 1825–27-ig a pozsonyi országgyűlésen tartózkodott, mint -Hevesmegye követi irnoka. Mozgékony símulékonysága, <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> -nyugtalan természete épen ellentétben állottak Bajza makacs -merevségével, egy tárgyon csüggő lassúságával, ki csak akkor volt -tevékeny s egész az ingerültségig élénk és heves, ha valamely lap -élére állott vagy irodalmi vitákba ragadták a körűlmények és -szenvedélyei.</p> -<p>Midőn Toldy a Kisfaludy szobájába lépett, hol társait rendesen -megtalálta, majd mindig volt zsebében egy-két levél Bajzától, ki az -országgyűlés folyamáról értesítette barátait s némely irodalmi -ügyben írta meg véleményét, vagy Kazinczytól, kivel folyvást -levelezésben állott, mintegy a kör kiegyenlítő képviselőjeként. -Legtöbb külföldi lapot olvasva, ő figyelmeztette társait egy-egy -nevezetesb új munkára. Általa ismerte meg e kör német fordításban a -szerb népköltési gyűjteményt, melyből Bajza le is fordított egy -párt s mely Vörösmartyt egy-két hasonló modorú költeményre -lelkesítette. A régi irodalomban tett tanúlmányai is hasznára -voltak barátjainak. Az általa napfényre hozott Szendrei Névtelen -után írta Vörösmarty <i>Szilágyi és Hajmási</i>át, mely méltán -ünnepeltetett mint az új iskola legkitünőbb balladája. Toldy -nemcsak a magyar lapokba írt bírálatokat, hanem a németekbe is, -különösen az <i>Iris</i>be s általában azon igyekezett, hogy -megismertesse a magyar irodalmat a német közönséggel, s egész -fényökben feltüntesse Kisfaludyt és Vörösmartyt. Bajza volt -legrégibb és legjobb barátja, de mint költőt Kisfaludyt és -Vörösmartyt bámulta leginkább. Ő sarkalta <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> -Paziazzit és Trettert, hogy magyar költeményeket fordítsanak -németre <i>Handbuch</i>ja számára s midőn külföldre indúlt, magával -vitte <i>Cserhalom</i> fordítását s Berlinben az <i>Angol -ház</i>ban, hol felolvasást tartott a magyar nyelvről és -irodalomról, föl is olvasta számos hallgatóság előtt. Vörösmartynak -a mily jól esett Toldy e hű ragaszkodása, épen annyira -visszadöbbentették németre fordított művei, kivált <i>Zalán</i> -egyik töredéke, melyet Majláth fordított. Elijedt magától, kétkedni -kezdett tehetségében, s csak nyelve erejében hitt. Ebben mindig oly -teljes önérzete volt, melyet a kétségnek még árnya sem zavart. -«Paziazzi tegnap volt nálam – írja Zádornak 1827 augusztus 23-ról, -– mutatta Majláth levelét s Hajna fordításának töredékét. Nyomorult -munka, elijeszt magamtól. Ha a magyar verseimben kedvet találhat, -azt csak a nyelv okozza, melynek bája valamennyire hatalmamban -volt. Így ítéltem magamról, midőn a fordítást olvastam.»</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<h2>VII.</h2> -<p class="summary">Az Auróra-kör kritikai hajlamai. Xeniák. -Vörösmarty munkássága a <i>Tudományos Gyüjtemény</i>ben. -Nyelvészeti értekezései. Bajok a censorral. A -conversations-lexikoni pör. A <i>Kritikai Lapok, Jelenkor</i> és -<i>Társalkodó</i> terve. Széchenyi hatása az Auróra-körre. -Kisfaludy Károly halála. Vállalatai sorsa. Vörösmarty anyagi -helyzete, lakása, külsője és szokásai. Bártfay és neje. Estélyek. -Br. Wesselényi Miklós. Vörösmarty anyjának halála.</p> -<p>Ilyen volt az Auróra-kör, mely annyira befolyt Vörösmarty -fejlődésére. Azonban e kör nemcsak szépirodalmi, hanem kritikai -közlönyre is vágyakozott. Nem elégedett meg, hogy önmagát mívelte -kritikájával, hatni akart azzal az irodalomra is. Elégedetlen volt -közönséggel és irodalommal egyaránt: a közönséggel azért, mert nem -volt elég ízlése, s a nagy tömeg némi ellenzést tanúsított az új -iskola iránt; az irodalommal azért, mert nem ellenőrzi kritika, az -írók gondatlanok, s a nyelvújítási nagy harcz után egész nyugalomba -kezd visszaesni minden. Szerették volna æsthetikai nézetöket -kifejteni, ostromolni az ósdiak tartalékseregét, megtámadni a -bitorolt tekintélyeket, s pártot alkotva és támasztva, küzdelmet -idézni elő. Kisfaludy rég óta beszélte, mily szükség van kritikai -közlönyre. Toldy 1826-ban egy egész <span class="pagenum"><a name= -"Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> tervvel állott elő. De a -kör tagjai közűl senki sem merte elvállalni a szerkesztést, ezért -Bajzát szólították fel, ki akkor Pozsonyban tartózkodott. Bajza -visszautasította az ajánlatot, leginkább azért, mert mint minden -pálya nélküli embernek szüksége volt az emberek kedvezésére, s még -akkor nem szánván magát teljesen az irodalomra, félt, hogy el fogja -temetni szerencséjét s úgy jár mint Kölcsey, ki kritikái miatt -majdnem közmegvetésben részesűlt s csak a politikai pályán -rehabilitálhatta magát. Egy kritikai lap megindítása valódi -merénynek tetszett s a terv dugába dűlt. Azonban nem hagytak föl -vele s addig is Schiller és Goethe példájára, egy csoport xeniát -írtak, kivált Kisfaludy és Vörösmarty, melyek egy része később a -<i>Kritikai Lapok</i>ban <i>Pályalombok</i> czíme alatt, meg is -jelent.</p> -<p>Vörösmarty kiadott xeniái közűl csak kettőt vett föl költeményei -gyüjteményébe: a <i>Hazafiak</i> és <i>Buksi</i> (Döbrentei) -czíműeket, a többit mellőzte, valamint a kiadatlanokat is, melyek -csak 1885-ben jelentek meg összes műveinek harmadik teljes -kiadásában.<a name="FNanchor_29" id="FNanchor_29"></a><a href= -"#Footnote_29" class="fnanchor">29)</a> Az irodalmi polemiák és -xeniák ritkán őrzik meg teljes érdekességöket a későbbi -nemzedékekre nézve, sőt a bennök nyilvánuló szenvedélyes hang és -kegyetlen gúny némi visszatetszést is kelt föl. Nem élhetjük bele -magunkat annyira a korba, hogy szenvedélyeiben <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> -osztozhatnánk s nem ismerhetvén eléggé a körűlményeket, némely -czélzatok és részletek homályosaknak, majdnem érthetetleneknek -tűnnek föl. Néha még hírét sem hallottuk azon írónak, a ki a -polemia vagy xenia tárgya, nem hogy munkáit vagy pályája részleteit -ismernők. Így Vörösmarty némely xeniájában is feltünő a -szenvedélyes hang és kegyetlen gúny, melyet itt-ott személyes -ellenszenv is sugal. Úgy látszik maga is megsokalta, s talán azért -nem adta ki ily fajta xeniái jó részét. De másfelől saját és társai -műveit sem kimélvén, látszik, hogy komolyan vette föladatát. -Mintegy négy csoportra oszthatók xeniái. Az első csoportot a -nemzetiség hő szeretete sugalja. Megtámadja mindazokat, a kik -hűtelenek a magyar nemzetiséghez: Pyrkert, a ki magyar létére híres -német költő; Rumyt és Csaplovicsot, a kik folyvást német könyveket -adnak ki és német lapokba írnak, s olykor még gúnyolódni is mernek -a magyar törekvésekkel; Szepesi Ignácz pécsi püspököt, a ki -1830-ban a főrendi házban ellenezte a magyar nyelvű izenetváltást a -rendekkel. A második csoport az Auróra-kör ellenségeit gúnyolja: -Czinkét, a magyar nyelv és irodalom tanárát a pesti egyetemen, a ki -Révait váltotta fel a tanszéken és Révai ellen tanított; Udvardyt, -a ki ellensége volt a nyelvi purismusnak; Balogh Pált, a ki a -conversations-lexiconi pörben az Auróra-kör ellen fordult; -Döbrenteit, a ki elvi és személyes ellensége volt az Auróra-körnek; -Szemere Pált, a ki többször meghasonlott az Auróra-körrel -<span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> s különczségével mintegy kihívta a -gúnyt; Fáyt, a ki mindig ingadozott az irodalmi pártok között s -épen nem volt nagy barátja a kritikának. A harmadik csoport néhány -tehetségtelen írót dorongol le, a kiknek munkái rég feledségbe -sülyedtek; Kovacsóczyt, Bors Sámuelt, Vásárhelyi Jánost, Harsányi -Pált, Náray Józsefet, Pap Ignáczot, Holéczy Mihályt, Kalmár -Józsefet, Gödör Józsefet, Kis Sámuelt stb. De legkegyetlenebben -bánik Ponori Thewrewk Józseffel, egy sok mindenbe fogó s csekély -tehetségű íróval, a kinél senki sem gyűlölte jobban az Auróra-kört -s a ki röpirataiban nemcsak maga támadta meg Bajzát és Vörösmartyt, -hanem mindent fölvett, vagy lenyomatott, a mit ellenök írtak. A -negyedik csoport magával az Auróra-körrel kötekedik: megcsipkedi -Fábián Gábort, a ki Lafontaine egy rossz regényét fordította le; -Helmeczyt, a legtúlságosabb neologust, a ki nagy szócsonkító; -Bajzát, a ki versek helyett értekezést ír a versekről. Toldyt és -Fenyéryt, a kik <i>Handbuch</i>jok kiadásával nagyra voltak, s -végre saját eposzait és drámáit, melyeknek árnyoldalait jól -ismerte.</p> -<p>Vörösmarty átvévén a <i>Tudományos Gyüjtemény</i> szerkesztését, -némi tér nyílt a kör kritikai munkásságának, de nem ínye szerinti. -A kiadó nem engedhette, hogy folyóirata túlnyomóan kritikai legyen, -de másfelől Vörösmartynak sem volt kedve hozzá. Csendes természete -nem kedvelte az erős polemiai küzdelmet, szívesen segítette -későbben a <i>Kritikai</i> <span class="pagenum"><a name="Page_133" -id="Page_133">-133-</a></span> <i>Lapok</i>at, de nem kívánt élére -állani. Általában őrízkedett maga ellen kihívni a szenvedélyeket, -mert bár a bírálatot nyugodtan tűrte, de az iránt érzékeny volt, ha -gúnyolták s nevetségessé igyekezték tenni. Az ő szerkesztése alatt -javult a <i>Tudományos Gyüjtemény</i>, mert sok új dolgozótársat -nyert meg, jobban megválogatta a munkákat, mint Thaisz, de -æsthetikai tekintetben csak félig változtathatta át az Auróra-kör -közlönyévé. Csak annyit tett, hogy a folyóirat irodalmi részének -némi határozottabb színt kölcsönzött. Toldy és Zádor híven -segítették, maga is írt bele bírálatokat, de rövideket és nem -nevezetes művekről. A külirodalmi rovatba nagyobb kedvvel dolgozott -s a német irodalom nyomán a keleti és franczia költészetet valódi -előszeretettel ismertette. A költészeten kívül leginkább a -nyelvészet foglalkoztatta. Mihelyt átvette a <i>Tudományos -Gyüjteményt</i>, értekezést írt bele a magyar nyelv eredetéről; ez -volt második nyelvészeti értekezése; az elsőt még 1826-ban írta -ugyane folyóiratba, Révai mellett lépve föl a Verseghy életrajzi -írója, Sághy ellen. Különösen a göcsei és palócz tájszólás -érdekelte, mely a régi nyelvből legtöbbet tartott fenn; amazzal -1827-ben ismerkedett meg a dunán-túli megyékbe rándulásakor, -emezzel 1829-ben. «Vörösmarty – írja Bajza Toldynak 1830. szept. -6-ról – a múlt héten ment útazni Bugáttal Heves-, Borsod- és -Gömörmegyékbe. A palóczok igen interessalják. Három hétig fog künn -maradni, addig a <i>Tud. Gyüjt.</i> redactióját én viszem.» Zádor -szintén <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> osztozott vele a szerkesztőségi -gondokban, sőt egy darab ideig barátságból szerkesztősegédje volt. -Nemcsak az <i>Aurórá</i>nál, hanem itt is sok bajok volt -Drescherrel, a censorral. Ha lehetett, kikaptak rajta s a mit -Drescher Pesten betiltott, Kassára küldötték, hol a censura -engedékenyebb volt. Az <i>Aurórából</i> kitörült <i>Mikes búja</i> -így jött ki más czím alatt a kassai <i>Minervá</i>ban. Vörösmartyt -néha elhagyta türelme szemben censorával. Rumy egy magyarellenes -czikket írván a <i>Spiegel</i>be a tótokról, Vörösmarty felelt reá, -de a censor kitörűlte. «Cseh, orosz, lengyel, tót nyelvharczra az ő -nyelvökön kell felelni. Nem tudjátok, mit beszéltek. Miserere -Domine! Non admittitur.» Máskor Vörösmarty egy régi nyelvemléket -küldött hozzá, melyet Zádor Kresznericstől kapott közlés végett a -<i>Tudományos Gyüjtemény</i>ben: «Ezt nem tartom oly régiségnek – -írta reá Drescher – hogy méltó legyen közleni, talán más czélból -akarja a közlő kiadatni. Non admittitur. «Ha ez velem történik – -írja Bajza Toldynak – vagy a consiliumnak feladtam volna, hogy reá -rezzentsék, mert elégtételt úgy sem nyer az ember, vagy pedig saját -házánál úgy kiszidtam volna, hogy egy maroknyi becsület sem maradt -volna rajta.»</p> -<p>Bajza kritikaibb, polemikusabb irányra is izgatta Vörösmartyt, -melybe maga mind inkább belé sodródott. Az epigramma elméletét írva -a <i>Tudományos Gyüjtemény</i>be s megbírálván a magyar -epigrammaírókat, oly gyűlöltséget vett magára, hogy elég erősnek -<span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span> érezte szívét még több elhordozására -is; most már egészen az irodalmi pályára adván magát, nem volt -többé szüksége világi előmenetelre, az emberek kedvezésére. -Sürgetni kezdte a <i>Kritikai Lapok</i> megindítását, melyet -siettetett az a körűlmény is, hogy az akadémia alakuló félben volt -s Döbrentei, mint Széchenyinek a magyar irodalomba bevezetője s az -úri körökben kedvelt ember, nagy befolyást kezdett gyakorolni az -ügyekre, mi az Auróra-körnek nem tetszett, részint irodalmi, -részint személyes indokokból. Gyöngíteni e befolyást, nyomást -gyakorolni az akadémiára, vezetni a közvéleményt lett volna egyik -feladata a <i>Kritikai Lapok</i>nak. Azonban a Döbrentei elleni -harcz előbb kiütött, mintsem a <i>Kritikai Lapok</i> megindúlhattak -volna. Döbrentei egy magyar <i>Conversations-Lexikon</i> kiadására -bírta reá Wigand könyvárust, melynek előfizetési fölszólítása -mellett mutatvány-íve is megjelenvén, az Auróra-körnek alkalmat -szolgáltatott, hogy mind a vállalat tervének s mutatványszámának -hibáit kimutassa, mind pedig a védelmökre kelő Döbrenteit -megtámadja. Vörösmarty megengedte Zádornak és Bugátnak, hogy a -<i>Tudományos Gyüjtemény</i>ben bírálat alá vegyék a -<i>Conversations-Lexikon</i> tervét és mutatvány-ívét. A harczot -Bajza folytatta tovább, mind Döbrentei, mind gr. Dessewffy ellen, -hol Kassán, hol Székes-Fehérvárott, a hol a censura engedékenyebb -volt. A harcz mind zajosabbá vált s mindkét részről mintegy hét író -küzdött. Vörösmarty csak annyiban vett részt benne, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> kezdetének megnyitotta a <i>Tudományos -Gyüjtemény</i>t s Kisfaludyval segítette Bugátot Balogh elleni -polemiájában. Bugát ugyan mint orvos jól értette a vita tárgyát, az -agyvelő kérdését, mihez az Auróra-kör keveset értett, de nem tudott -eléggé ügyesen polemizálni, miben költő barátjai segítségére -szorúlt. E polemiáknak leginkább Vörösmarty adta meg az árát, ki -legkevesebb részt vett benne, a mennyiben később Döbrentei -bosszúból oda dolgozott, hogy Vörösmartynak mind <i>Vérnász</i>át, -mind munkái első gyüjteményét elejtse az akadémiai jutalomtól.</p> -<p>Bajzát polemiáinak sikere a <i>Kritikai Lapok</i> megindítására -ösztönözte, melynek kiadására Kisfaludy 100 forintnyi kölcsönt -szerzett Forgó és Rudics barátjaitól. Az egész kör támogatását -ígérte s Vörösmarty már egy pár czikket is írt a vállalat számára. -Azonban Kisfaludyt most nem érdekelte annyira e vállalat, mint -régebben. Politikai becsvágy ébredt benne, mint journalista kívánt -szerepelni s engedélyt kért egy irodalmi melléklappal összekötött -politikai lapra, a <i>Jelenkor-</i> és <i>Társalkodó</i>ra. Maga a -kör is kezdett hajlani a politika felé. Vörösmartynak a -megindulandó <i>Jelenkor</i> szerkesztésében jelentékeny szerep -volt szánva, mire ő hajlott is, mert a <i>Tudományos Gyüjtemény</i> -kiadójával nem egyszer volt surlódása s már kétszer le akart -mondani szerkesztéséről. «Az oppositió és reform zászlóját tűzzük -ki – mondá Kisfaludy halálos ágyán az őt meglátogató Szalaynak – -minden ifjú írónak velünk kell tartani.» <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> Sokat -tett erre nézve Széchenyi <i>Hitele</i>, mely az Auróra-kört -lelkesülésre ragadta, s maga Széchenyi is Pestre telepedve, -Kisfaludyt gyakran látogatta, s a megindulandó lapot közlönyének -szemelte ki. Pillanatra ugyan meg-meg hasonlottak egymással, mert -Széchenyi hasztalanúl igyekezett őt és társait kibékíteni -Döbrenteivel, kit aztán meg is választatott akadémiai titkárnak, -holott az Auróra-körnek Toldy volt a jelöltje. Azonban a jó viszony -hamar helyreállott köztök. Széchenyi egyénisége, hazafiúsága -ellenállhatlan varázst gyakorlott reájok s ők voltak az országban -az elsők, kik határozottan politikai eszméihez csatlakoztak.</p> -<p>E közben 1830 nov. 21-én Kisfaludy meghalt, épen akkor, midőn -lapját meg akarta indítani. A hű társak könnyezve állták körűl -szeretett barátjok és vezérök ravatalát, de egyszersmind fogadást -tettek, hogy ezután is együtt tartanak s az elhúnyt vállalatait nem -engedik elenyészni. Először is munkái kiadásával bízták meg Toldyt, -aztán síremlékére pénzt gyüjtöttek s végre 1836-ban alapították a -Kisfaludy-társaságot, mely az Auróra-kör folytatása vagy legalább -is szellemi emléke lőn. Az <i>Auróra</i> szerkesztését Bajza vette -át, a <i>Jelenkor</i>ra nézve pedig abban állapodtak meg, hogy -Vörösmarty szerkeszsze, de minthogy a lap technikai része oly -ügyességet kíván, mely benne hiányzik, társul adták melléje -Helmeczyt s rá bízták, hogy újíttassa meg e lap engedélyét a maga -nevére, minthogy két névre nem lehet engedélyt <span class= -"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> kérni s -neki több ismeretsége van a helytartótanácsnál. Helmeczy megnyervén -az engedélyt, úgy kezdte viselni magát, mintha kívüle senkinek nem -volna hozzá szólása a laphoz. Vörösmarty már az előfizetési -fölhívások szétküldésekor visszavonúlt a laptól, melyből mintegy -kijátszatott. Nem volt haragtartó, se bosszúálló természetű, de ezt -nem tudta feledni és soha sem bocsátott meg Helmeczynek. A -lovagiatlan eljáráson kívül az is bántotta, hogy e lap jövedelme -kiemelte volna kedvezőtlen anyagi helyzetéből. Mindez igaz, de -mégis az irodalomra nézve szerencse volt az ügy ily fordulata. Ha ő -szerkeszti a <i>Jelenkor</i>t, meglehetősen eltemeti magát mint -költő, mert mi sem szokta inkább megrontani a költőket, mint a -szerkesztés, kivált politikai lapé. Helmeczynek a <i>Jelenkor</i> -szépen jövedelmezett; egész 1840-ig egyetlen nagyobb lap volt, s -mint félig-meddig Széchenyi közlönye, népszerűségnek örvendett. -Vörösmarty elesett e jövedelemtől, de az irodalom, a nemzet -visszanyerte benne a költőt.</p> -<p>Mindamellett Vörösmarty anyagi helyzete ez időtájt sokat javult. -Az akadémia 1830 nov. 17-én tartott alakító gyűlésén második rendes -taggá választotta s néhány nappal utóbb, az elhúnyt Kisfaludy -Károly helyébe, elsővé, 500 p. forint fizetéssel. 1832-ben munkái -első gyüjteményét adta el Károlyi kiadónak 1100 forinton; 1833-ban -<i>Vérnász</i>át az akadémia 100 aranynyal jutalmazta; 1834-ben az -akadémiai nagy jutalom (200 arany) megosztatott közte és -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span> Kisfaludy Sándor közt; ugyanekkor a -Marczibányi-intézettől <i>Zalán</i>jáért 400 v. forint pályadíjt -nyert. Mindez oly állapotba helyezte, hogy segíthetett valamit mind -magán, mind édes anyján. Ez ideig olykor a mindennapi szükséggel -küzdött. A Mázsa-utczában egy kis szobában lakott, melyet nem volt -módjában mindíg befűthetni. Néha nem is dolgozott otthon, hanem -Zádor mészáros-utczai szállásán, legalább <i>Eger</i> nagy részét -ott írta. Toldy 1827-ben egy hideg őszi napon meglátogatván őt, egy -vörösgallérú fehér katonaköpenybe burkolózva találta, a mint -pipafüstfellegben <i>Eger</i> utolsó énekén dolgozott. Ugyanez -évben, mely legküzdelmesebb éve volt, egy délután Sallay, az ő hű -embere, jött hozzá, hogy kéziratot kérjen tőle tisztázás végett. -«Nincs – volt a válasz – s nem is lesz mostanság.» Sallay kérte, -hogy írjon minél többet, ő mindíg kész a tisztázásra, még akkor is, -ha Isten consiliariusságig vinné föl dolgát. Vörösmarty sóhajtva -mondá, hogy mikor az ember holnapja miatt is aggódni kénytelen, nem -igen van kedve verselgetni. Egy Fábiánhoz 1827 febr. 15-én írt -levelében ezt olvassuk: «Már csak azt gondoltam, hogy a nagy -Zrínyitől kölcsön vett Pegazusomat elcsalod alólam s vele a regék -szabad tündérvilágában fogsz repdesni; de csakhamar elűzte e -félelmemet azon magasztalás, a melyet reám halmozsz úgy annyira, -hogy ha gyenge inú volnék, lebuknám alatta. Jól teszed, hogy -dícsérsz, az is valamennyire felejteti velem, hogy rab vagyok, vagy -inkább azt, <span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> hogy rabnak kell lennem. Megengedj -azonban, hogy elragadtatásodat nem viszonozhatom. Oh az én -muzsácskám nem igen pengeti a lantot, meghúzza magát a kályha -megett téli bundájában a drága időt vagy elkáromkodja vagy ásitoz, -mint a nyárban legyet fogó kutya. Ki szeressen egy ily kölletlen -teremtést. De még is szeretnem kell őtet; mert mikor a mészáros -leüti a marhát, azt mondja mentségül: mért nem lett püspökké! S mit -mond a sors, a mikor engem inségekkel pofoz? Félfüllel hallottam, -de tudom, hogy kapát emlegetett, talán csak a mellett kellett volna -maradnom. Mit gondolsz Gábor, micsoda paraszt ember lett volna -belőlem! Ha a helyett, hogy a földön is angyal után jártam, a -legközelebbi kék kötényhez szegődtem volna; a helyett, hogy fejemet -rövid s hosszú szótagokon törtem, a fonóban minden főtörés nélkül -mesélgettem, vagy csáli hajszot ordítoztam volna, talán most is a -Duna mellett csibéket árulnék s jó sorra vervén részeg fővel -szurtos feleségemet, még a szentet is leütném lábáról, ha előmbe -jőne. De ez magam előtt is igen sanyarú kép; jobb így mint van, -csak az esik sajnosan, hogy mikor kedves, felhőntúli világomban -örömest repdesnék, megkordúl a gyomor s ily nyomos kérdést tesz -boldogtalan előlátással: mit eszünk esztendőre Marti? Akkor nincs -az a tag, a mi merőn állna bennem, noha különben elég férfiú -vagyok. Azonban elég ezen a húron, most más nótára kezdjünk. -Meglehet, hogy holnap egészen <span class="pagenum"><a name= -"Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> mást írtam volna, de -tudod, mit mondott Pilatus, én sem változtatok.»<a name= -"FNanchor_30" id="FNanchor_30"></a><a href="#Footnote_30" class= -"fnanchor">30)</a></p> -<p>Voltak oly napjai is, midőn díszmagyar ruháját kellett eladnia, -melyet juratussá fölesküvésekor csináltatott. Büszkébb volt, -mintsem barátjainak is elpanaszolja anyagi bajait, kik ideig-óráig -alkalmasint segíthettek volna rajta. Inkább csak Zádornak nyílt meg -néha végszükség esetében, ki örömest megtett érte mindent, a mi -keveset tehetett. Verseiben sem panaszolta nélkülözését, mint annyi -újabb magyar lyrikus. <i>Magyar költő</i> elegiája e szomorú napok -szüleménye ugyan, de nem hozza föl benne állapotja prózai -részleteit, távol van minden szenvelgéstől s azt a mit ő érzett -leginkább, általánosítni igyekszik s nemzeti fájdalomba olvasztja. -1830-tól fogva kényelmesebben élt, bár nem igen tudott gazdálkodni. -Súlyos körűlményei néha adósságba keverték, mely sok gondot okozott -neki, bár mindig pontosan megfizette. Nem pazarolta a pénzt, de nem -tudott takarékoskodni. Ha valamit vett vagy csináltatott, nem -szeretett alkudozni és gyakran megcsalták. Ha szolgáját valamit -vásárolni küldötte, a visszahozott pénzt olvasatlan dugta zsebébe. -«Meg kellene olvasni a pénzt» – mondá neki gyakran Sallay. – -«Barátom – viszonzá Vörösmarty – egy pár garassal több vagy -kevesebb, se én nem leszek szegényebb, se ő gazdagabb, legfeljebb -egy meszelylyel többet ihatik.» <span class="pagenum"><a name= -"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> Sallay a gazdasági -dolgokban egész mentora akart lenni Vörösmartynak s kifogyhatatlan -volt a jó tanácsban, ha szeretett barátja nagyobb összeget kapott -munkáiból. «Ezzel jól helyre állíthatja magát s meg is takaríthat -valamit jövőre» – mondogatá neki. «Igaz – felelt Vörösmarty -mosolyogva – ha a gazdálkodás mesterségét úgy érteném, mint -barátom.»</p> -<p>1828–30-ig a Lipót-utczában a Thuróczy-féle házban lakott, egy -elég rideg szobában, mely búskomoran hatott kedélyére. Innen a -Kalap-utczába költözött, a Jankovich-házba, Fáy András -tőszomszédságába, honnan egész házasságáig ki sem mozdúlt. Csak a -legszükségesebb bútorokra szorítkozott s azok is viseltesek voltak. -Az üres konyha egy részét saját költségén kiadott drámáinak el nem -kelt példányai foglalták el, a másikat szolgájának holmija. Mind -két szobájában meglehetős rendetlenség uralkodott; a bútorokon, -pallón könyvek és iratok hevertek szanaszét s maga a könyvszekrény -is csak egyszer volt rendben, mikor a jó Sallay rendbe szedte és -jegyzéket készített rólok. Ez 1836 körűl történt, midőn egy gróf -bútorainak árverésén ugyancsak Sallay, az ő megbízásából, néhány -díszesebb bútort vásárolt számára, a többek közt egy üveges -könyvszekrényt s egy igazi íróasztalt, melyeket Vörösmarty -gyermekies örömmel mutogatott barátjainak. De az igazi íróasztalon -is csak úgy szétszórva hevert a könyv és irat, mint a nem igazin. -<span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></p> -<p>A mily keveset tartott Vörösmarty szobájában a rendre, épen oly -gondos volt ruházatjára. Rendesen sötétszínű ruhát viselt, mely -tiszta és tisztességes volt, még szűkös napjaiban is. Haját, -szakálát, bajuszát a legjobb rendben tartotta. Semminemű különcz -vagy feltünő móddal nem kívánta magára vonni az emberek figyelmét, -sőt semmitől nem őrízkedett inkább, mint a nevetségessé válástól. -Ezért nagyobb társaságban vagy idegenek között vigyázott minden -szavára, mozdulatára s kissé elfogúltnak, merevnek tűnt föl. Közép -termetű férfiú volt s harmincz éves korában még elég karcsú, de -vállban izmos. Arczán az ifjúkori himlő nyomokat hagyott, de nem -nagyon feltünőket. Vonásain rendesen komoly és mélázó kifejezés -ült, csak ha vidult vagy fölmelegedett, játszott ajkai körűl egy -kedves mosoly. Becsület és jóság sugárzott arczáról, melynek -szépségét a magas homlok s a nagy barna szem alkotta. Erős fény -lángolt e szemben, mely mintegy szikrázni látszott, ha szenvedély -hevítette, de a legtöbbször csak méla ábrándban ragyogott, a magába -sülyedt lélek visszfényeként. Egyenesen és lassan volt szokása -járni, inkább földre szegzett szemmel, de azért fejét le nem -görbesztve. Ha egyedűl sétált vagy valamelyik meghitt barátjával, -gyakran suttogott magában, mintha énekelne. Félig kész vagy -készülendő költeménye zsongott lelkében. Otthon lejegyezte a mit -így gondolt, de addig, míg kiadta, sokat javított rajta, mert -minden kézirata tele törléssel. Pályája első felében <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> -leginkább éjjel szokott dolgozni, erre czéloz <i>Zalán futása</i> -bevezetésében is, később reggel, a délelőtti órákban, kivált midőn -az estéket színház után a vendéglőkben vagy a <i>Kör</i>ben -töltötte. Viasz és később stearin gyertyánál dolgozott; ezt a -fényűzést nem tagadta meg magától még akkor sem, midőn szűkös -állapotban élt. Az nem zavarta, hogy egész 1836-ig igazában -íróasztala sem volt, ha rossz tollal rossz papírra kellett írnia, -de a faggyúgyertyát vagy olajmécset ki nem állhatta. Hol egész, hol -negyed- vagy nyolczadrét ívre írt, sőt papírdarabokra is. Eposzai- -és drámáinak tervét a főbb pontokban prózában néha lejegyezte, de -kisebb költeményeiét soha. Egy-egy óda- vagy dalnak legföljebb -először eszébe ötlött versszakát írta le olykor, mely az egész -alapeszméjét vagy hangulatját magában foglalta, s mely aztán -hetekig, hónapokig hevert íróasztalán, míg kidolgozta. <i>Szép -Ilonká</i>ból a harmadik szakasz vég-versszakának e két sora volt -először készen:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">«Hervadása liliom-hullás -volt:<br /></span> <span class="i0">Ártatlanság képe s -bánaté.»<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">E sorok sokáig zsongottak Vörösmarty lelkében, a mint -maga beszélte többeknek, míg lassanként az egész költemény -kialakúlt. Nem könnyen dolgozott, mindegyre javított művén a -dolgozás alatt és után egyaránt. Nem szerette, ha gyorsan kellett -dolgoznia; a megerőltetés nagyon izgatón hatott idegeire, s ily -esetben megjelent művein is javított valamit, midőn <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> -másodszor kiadta. Olykor a kritika nyilatkozatait is figyelembe -vette. A <i>Csermelyhez</i> czímű költeménye végét a Toldy -megrovása következtében dolgozta újra. Egyébiránt javításai nem -annyira a compositiót illették, mint a kifejezést és rhythmust, s -nem is voltak egyebek, mint az eszme küzdelme a formával, mely, -mint a nyiladozó virág, csak lassanként fejlett ki egész -színpompájában.</p> -<p>Ifjabb korában gyakran kirándúlt tanítványaival és Sallayval a -Zugligetbe s ott, a honnan szép kilátás esett a vidékre, örömest és -sokáig andalgott. Néha elragadtatva kiáltott föl, mint Sallay -beszéli: «Beh gyönyörű vagy természet, bár mi emberek volnánk -benned jók?» Máskor: «Barátom, ha a mennyország csak ilyen is, mint -e virággal hímzett mezők, erdőkoszorúzta bérczek, s az az érzés, -melyet látásuk fölkelt, a halál nem lehet félelmes.» Midőn Sallay -vagy tanítványai egy-egy virágot akartak szakítani: «Ne bántsátok – -mondá – itt van igazi helyök a természet anyakeblén.» Később is -sokszor meglátogatta a Zugligetet és Svábhegyet barátjaival, de már -kevésbbé érdekelte a természet; a vidám társalgás, az irodalmi -vita, s az adomák, melyeket jó kedvében örömest beszélt, nem -engedték, hogy magába sülyedhessen. Nyári holdvilágos este szintén -nem egyszer sétált Kisfaludyval vagy másokkal a Duna hajóhídján, -mely 1828 körűl kedvencz sétahelye volt a pestieknek. Nagybátyjához -és testvéréhez vagy másokhoz kirándúlt néha falura vadászni. Midőn -Fehérvárra <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span> ment munkái nyomatása, vagy anyja -látogatása végett, vadászva bolyongta be a szomszéd falvakat, -gyermekévei színhelyét.</p> -<p>Általában igen szeretett vadászni s feltünő, hogy vadászképet -mégis csak egy pár költeményében találunk. Álljon itt egy pár -vadászkalandja, egy szerencsés s egy szerencsétlen: amazt Gaál -József beszélte, ezt b. Kemény Zsigmond. Vörösmarty 1838–1840 közt -egyszer kirándúlt vadászni egyik testvéréhez, a ki, mint -gazdatiszt, nem messze lakott Pesttől. A mint egy malom felé -közeledik, kacsát lát fölrebbenni, reá lő, eltalálja és siet -fölvenni a zsákmányt. Azonban a molnárné reá támad, pöröl vele, -hogy miért lőtte meg kacsáját. Vad kacsa helyett szelíd kacsát -lőtt. Egy pár huszast adott a molnárnénak kárpótlásúl s kérte, hogy -ne szóljon senkinek. De maga, ha jó kedve volt, el-elbeszélte -barátjainak. Zsibón ellenkezőleg nagy szerencse érte. 1845-ben, -midőn Deákkal együtt meglátogatta Wesselényi Miklóst, egy napon -Wesselényi vadászatot adott vadaskertjében. Vörösmarty egy lövésre -két vaddisznót ejtett el, a mi csaknem hallatlan a vadászati -krónikákban.</p> -<p>Ez időtájt leginkább férfitársaságokba járt. Mióta Fáy -szomszédságába költözött, a szíves házi gazda gyakran meghítta -vacsorára. E vacsorákon egy egész akadémiai clubb alakúlt. -Vörösmarty és társai itt vitatták és alapították meg magoktartása -tervét az akadémiai ügyekre nézve. Nőkkel leginkább a Bártfay -estélyein találkozott, a melyeknek 1826 óta, a <span class= -"pagenum"><a name="Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> midőn -Bártfay megnősült, az Auróra-kör tagjai rendes vendégei voltak. -Kulcsár meghalt, Vitkovics társasága még halála előtt fölbomlott, -Kisfaludy mint nőtlen ember nem tartott házat s így Bártfay vidám -és mívelt házi köre épen arra való volt, hogy központja legyen a -pesti és Pestre utazó íróknak. Bártfay a gróf Károlyi-család, majd -gróf Károlyi György titkára volt s az Üllői úton levő -Károlyi-házban lakott. Bár fiatal korában egy pár költeményt írt, s -egy történelmi nagyobb elbeszélést az <i>Aurórá</i>ba, tulajdonkép -nem volt író, de nagy tisztelője Kazinczynak és Kisfaludy -Károlynak, barátja Kölcseynek, s egész lelkesedéssel csüngött a kor -irodalmi és politikai törekvésein. Mívelt lelke és jó szíve -vonzotta és lebilincselte barátait s örömest megbocsátották neki -egy kissé fontoskodó természetét; nem adott nekik irányt, de híven -szolgálta őket s dicsőségöket a magáénak tekintette. Ifjúkori -kísérletei után alig írt valamit, bár sokat olvasott, de a -tanúlmány reá nézve csak önmívelés és pihenés volt. Neje Mauks -Josephina, egy szepesmegyei nemesház leánya, még vonzóbb és -szeretetre méltóbb egyéniség volt. Szellem, szív, irodalmi -míveltség a legszebb összhangban egyesűltek benne, s a mi szellemes -nőknél ritka, jósága, gondossága, áldozatkészsége felűlmúlta -kellemeit. Vörösmarty egy hozzá írt epigrammjában különösen -szelídségét és szívbeli jóságát magasztalja.<a name="FNanchor_31" -id="FNanchor_31"></a><a href="#Footnote_31" class= -"fnanchor">31)</a> A Kazinczy <span class="pagenum"><a name= -"Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> és gr. Dessewffy József -családjához baráti kötelékkel fűzve, az irodalom és írók iránt -hagyományos tisztelettel viseltetett. Örömest látta házánál a kor -legkitünőbb íróit, barátnőjekké lett, hitveseiket testvéreivé, -gyermekeiket gyermekeivé fogadta. Kisfaludy Károly, Bajza, -Vörösmarty nem egyszer olvasták föl a társaságnak újabb és jobb -műveiket. «Bártfay neje volt – úgy mond Toldy – az az őrszellem, a -ki az Auróra-kör érzései és tevékenysége fölött észrevétlenűl és -mindíg nemesítőleg lebegett. Nem-tudva jobbak lettünk általa, -ítéleteink méltányosabbak, kifejezésünk melegebb, a költők alakjai -mindinkább közelítők az erkölcsi eszmény felé. A Bártfay-estélyek -fűszere, sőt nemcsak fűszere, hanem komoly tanácskozások tárgyai, -költőink művei voltak úgy, mint a külföld nagy szellemeinek -alkotásai, melyek olvastattak, melyek fölött eszmecsere -folytattatott. Nemcsak: hanem irodalmi actióink és polémiáink is -itt határoztattak el, itt bíráltattak meg, mielőtt a közönség elé -léptünk velök; de ha philippikáinkban a pezsgő vér, Bajza -vitatkozási művészete a férfiak javalását többnyire kivívta: a női -szépérzék és biztos ösztön igénytelenűl ellenőrízte a túlságokat, s -ez volt mindíg a helyes, s midőn mégis a makacsság és szeszély nem -engedett, megjött többnyire a nap, a mely őt igazolta.»<a name= -"FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href="#Footnote_32" class= -"fnanchor">32)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span></p> -<p>Bártfayné gyermektelen lévén, mindíg volt a háznál egy pár -felnőtt vagy növendék leány rokona, kik örömest hallgatták a szép -verseket. A női báj és gyöngédség varázsa, a költészet, hazafiság -és barátság szelleme olvadt össze ez estélyeken, melyek valódi -ünnepélyekké váltak, ha Kazinczy vagy Kölcsey feljöttek a vidékről. -Rendesen Bártfayhoz szállottak s ilyenkor nemcsak a rendes vendégek -gyűltek össze, hanem majd minden nevezetesb író. Kölcsey egy pár -Pesten mulató szónokot is oda vonzott. Wesselényi Miklós báró -szintén megjelent itt egy párszor. Vörösmarty itt ismerkedett meg -vele, kinek hazafisága, lovagias, majdnem hősies jelleme mély -benyomást tettek reá. Nemcsak az <i>Árvízi hajós</i>ban énekelte -meg őt, az 1838-ki árvíz hősét, hanem <i>Árpád ébredésé</i>ben is; -reá czéloz, mint a ki a jobbágyság felszabadítása érdekében mondott -beszédeért fogságban szenvedett, midőn a költővel ezt mondatja -Árpádnak:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Köztünk is fenn van még -Prometheusz,<br /></span> <span class="i0">Kinek szivét az üldöző -kajánság<br /></span> <span class="i0">Kányái marják, mert szelid -vala<br /></span> <span class="i0">Embernek nézni -embertársait,<br /></span> <span class="i0">S ő óriási fájdalmában -is<br /></span> <span class="i0">Oly törhetetlen most, mint -valaha.<br /></span></div> -</div> -<p>Egyetlen pesti szalon sem tudott fölmutatni annyi irodalmi és -politikai nevezetességet, mint gr. Károlyi György titkárának -szerény laka. Vörösmarty itt rendkívül jól találta magát. Nemcsak -az estélyekben vett <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> részt, hanem majd minden héten egy -párszor ott is ebédelt vagy vacsorált.<a name="FNanchor_33" id= -"FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" class="fnanchor">33)</a> -Örömest társalgott a derék háziasszonynyal, kit igen tisztelt, -örömest tréfált, enyelgett a lyánkákkal, kik közűl a még gyermek -Klobusitzky Matildot, később Sztáray grófnét, leginkább kedvelte. -Költeményt is írt számára, egy kedves naiv dalt, melyet <i>Matild -dalá</i>nak czímezett. E derék család körében, e kedves lyánkák -között megenyhűlt kedélye, melyben szerelem, családi érzelmek -mintegy elfojtva, eltemetve nyugodtak. Első szerelmének szomorú -emléke, anyagi helyzete visszariasztották minden komolyabb -viszonytól. A házasságra nem is gondolt. Egyhangúan folytak napjai, -de a dolgok és emberek annál nagyobb benyomást tettek reá, mennél -zajtalanabb életet élt. A nagy világ örömei nem tehették blazirttá, -képzelme ifjú erőben lángolt s kedélye megtartotta egész -fogékonyságát.</p> -<p>E mellett jó egészségnek örvendett s éveken át csak egy pár -napig volt beteg. Ezt leginkább mértékletes életmódjának -köszönhette, bár ő a homeopathiának tulajdonította, melynek később -annyira híve lőn, hogy egy kis gyógyszertárt szerezve, másokat is -gyógyítgatott. Nagyobb csapás sem érte, kivéve anyja halálát, mely -1834 szept. 15-én történt. A hű fiú nem búcsúzhatott el tőle, nem -foghatta be szemét, mert szobrász Ferenczy barátjával az alföldön -<span class="pagenum"><a name="Page_151" id= -"Page_151">-151-</a></span> utazott, de bánatba sülyeszté e szomorú -hír s anyja szenvedésteljes élete megújult emlékében. Epigrammái -egyik legszebbikében siratta meg. Jellemző, hogy Vörösmarty, -valahányszor anyjáról ír, mindíg megrezdűl vallásos érzése, melyet -más költeményében alig érezhetni. Anyjáról írt két költeményén -kívül csak egy van olyan, melyben a fájdalom a szíve mélyén nyugvó -vallásos érzelemig hat, bár dúló kézzel, mintha ki akarná tépni -hitét. Ezt 1849-ben írta, midőn második anyját, a hazát hitte -halottnak, s üldözött vadként bolyongott Szathmármegyében. A -legmélyebb érzelmek Istenhez emelik az emberi szívet s a hit olykor -még akkor is, midőn a kétségbeesés rohamában megrendűlni látszik, -csak mélyebb gyökeret ver.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span></p> -<h2>VIII.</h2> -<p class="summary">Vörösmarty munkái első gyüjteménye 1833. -Költészetének irodalomtörténeti jelentősége. Költői nyelve; a -különbség közte és Kazinczy közt. A Vörösmarty előtti költői -irányok és iskolák. A franczia, népies és klasszikai iskola. Német -befolyás. Kazinczy német-görög klasszikai iránya. Kölcsey, -Kisfaludy Sándor és Csokonai. Kisfaludy Károly; a nemzeti irány; -Vörösmarty, mint ez irány legkiválóbb képviselője. A történeti, -mondai és népies elem; a nemzeti és művészeti irány összeolvadása. -Eposzai bírálata; <i>Zalán futása, Cserhalom, Eger, Széplak, Rom, -Két szomszédvár.</i> Lyrai költeményei 1833-ig.</p> -<p>Vörösmarty munkáinak első gyüjteménye, mely ifjúkori kísérleteit -s külön kiadásban megjelent drámáit kivéve, mindent magában foglal, -a mit 1832 végéig írt, költői pályájának csak első felét teszi -ugyan, de mégis majd mindent magában foglal, a mi költészetének -lényege s hatásában korszakos. Pályája második felében emelkedni -látjuk őt, sőt újabb oldalról is ragyogni, de szellemének az a -hatása, mely költészetünk átalakúlását annyira előmozdította, már -akkor teljes erejében nyilatkozott.</p> -<p>Nemcsak az államférfiak, hanem a költők megítélésében is mindíg -igazságtalanság a történelmi szempont mellőzése. Vörösmartyra nézve -kétszeresen igazságtalanság volna. Termékenysége a költészet mind a -három főnemére kiterjedt, az eposzra, drámára, <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> lyrára -egyaránt. Nincs költő, ki mind e három főnemben egyenlő erejű lett -volna. Vörösmartyban az epikus előtt elhalványúl a dramatikus, s az -epikuson gyakran erőt vesz a lyrikus. Ugyanegy nemben írt főművei -sem egyenlő értékűek. A mélyebb analysis tetemes fogyatkozásokat -fedezhet föl bennök, bár kénytelen bevallani, hogy a hiányokat -gyakran szépségek takarják. Azonban, ha szemügyre veszszük, mi volt -előtte a magyar költészet, mivé lőn általa és utána, érezni fogjuk, -hogy Vörösmarty sokkal nagyobb, mint a minőnek tisztán csak az -æsthetikai szempont mutatja.</p> -<p>Valóban genialitása nemcsak legkitünőbb műveiben rejlik. Összes -hatása képezi legfőbb dicsőségét, melyet aligha megközelíthet többé -magyar költő. Ő szabadította föl költészetünket részint a -klasszikai, részint a német költészet járma alól s a nemzeti -szellemnek erőteljesb és költőibb kifejezést adván, egyszersmind -szentesítette a képzelet szabadságát. Nemzeti szellemet és -önérzetet lehelt költészetünkbe; hatása alatt mind nemzetibbé vált -az s merni tanúlva, eredetibb és gazdagabb lőn. Petőfi és Arany -költészete sokban különbözik a Vörösmartyétól, de mindenik az -erősödő nemzeti szellemben gyökerezik s a fejlődésnek mintegy -stádiumait jelöli. Ugyanegy korszak ez, melyet nagy elhajlásai -mellett is épen oly bajos elválasztani egymástól a költészet, mint -a nemzeti élet történelmében. A magyar költészet 1823–48-ig a -legszorosb kapcsolatban van a kor politikai küzdelmeivel, -<span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> melyek közvetve és közvetlenűl oly -mélyen befolytak a nemzeti szellem fejlődésére. Kazinczy fejlődésbe -indította a nemzetiségi eszmét s nyelvújításával felköltötte a -reform vágyait. A politikai téren ugyanaz a harcz ismétlődött, mely -az irodalomban alig végződött be. A politikai átalakulás küszöbén -állottunk, mely egy nyomon haladt a költészetével. Mindkettő -megújhodott, átalakúlt. Egymásból táplálkoztak; az irodalmi -küzdelmek politikaiakká váltak és viszont. Az idegen befolyás -elleni küzdelem s az alkotmány reformja együtt indúlt és fejlődött -Vörösmarty romanticismusával, mely szintén idegen befolyás ellen -küzdött s a klasszicismus romjain egy új világ felé nyitott útat. -Mihelyt a politikai és társadalmi téren nagyobb arányokban kezdett -fejlődni a nemzeti szellem s a democratia felé hajlott, megzendűlt -Petőfi és Arany lantja. Ez irodalmi és politikai átalakulásnak -megvoltak magokban a tényezői, de lényegileg egymást idézték elő s -forrongó fejlődésökben mindazt magokba szívták az európai életből -és irodalomból, a mi irányukkal rokon volt. Alig harmincz évi -küzdelem s a nemzeti szellem teljes győzelmét ülte irodalomban, -politikai és társadalmi életben egyaránt. Vörösmarty döntőleg folyt -be ez irodalmi átalakulásra, mely tulajdonkép vele kezdődik; -Kisfaludy Károly már előhírnöke volt ugyan, de Vörösmarty emelte -nagyobbszerű mozgalommá. Költészetének diadala a nemzeti szellem és -költői szabadság diadala volt. Ez lángelméjének <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> -legdicsőbb emléke, melyet se az ízlés változása, se a jövendő -remekművei nem boríthatnak homályba, a míg csak nemzeti szellem -lelkesíti a magyart.</p> -<p>Először is nyelve mutatja azt a nagy változást, melyet -előidézett. Kazinczyt tartják a magyar újabb költői nyelv -megalapítójának s ez igaz is, ha általános szempontból ítélünk, de -tisztán nemzetiből Vörösmartyt illeti a dicsőség. Nem tagadhatni, -hogy Kazinczy nélkül bajosan állhatott volna elő Vörösmarty, de az -még bizonyosabb, hogy Kazinczy iránya a mily jótékonyan hatott egy -ideig, épen oly kártékonyan hatott volna később, ha Vörösmarty a -jól-rosszúl művészivé emelt költői nyelvet át nem változtatja -egyszersmind magyarrá is, azaz nemzetileg művészivé. Kazinczy -zagyva ellapúlt prózánkat, köznapi és emelkedés nélküli költői -nyelvünket igyekezett kiemelni sülyedtségéből. A nyelv æsthetikai -oldalát mívelte, annyira, hogy nyelvújítása is innen indúlt ki s a -nyelvtani szempontot minden habozás nélkül feláldozta az -æsthetikainak. Tudta, hogy a költői nyelv nem a köznapi beszédnek -rímbe vagy mértékbe szedése, hogy minden költői nemnek, fajnak -megvan a maga stilje s a báj nagy része a szók és kifejezések -árnyalati gazdagságától s a szókötés egy csoport fordulata- és -alakzatától függ, melyek épen úgy befolynak a költői gondolat -kiemelésére, mint a rhythmus hangzatosságára. Ide járúlt még, hogy -költészetünkben a klasszikai s európai modern versformák kezdettek -míveltetni. E versformák, kivált <span class="pagenum"><a name= -"Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> a trochæus és jambus nem -igen tűrték meg hosszú szavainkat, melyek nemzeti rhythmusunk -choriambusi lejtésével nem állottak ellentétben, a művésziebb -rímelést pedig nagyon nehezítették nyelvünk ragos természete, -kiveszett gyökeink, s megnyúlósodott származékaink. Kazinczy egész -erejét költői nyelvünk kül- és belformájának emelésére szentelte, -eszmévé, elvvé, rendszerré emelvén mindazt, a mi eddig e -tekintetben homályos ösztönből vagy tartózkodó kísérletkép történt. -Gyökig vagdalta hosszú szavainkat, részint a mérték, részint a rím -kedvéért, új szókat alkotott, régieket elevenített föl, tájszókat -általánosított hasonló okból vagy azért, hogy költőibbel váltsa föl -a kevésbbé költőit vagy épen idegent. Ismert szóknak új -árnyalatokat kölcsönzött s a szókötés költői fordúlatait és -alakzatait törekedett megalapítani. Költői nyelvünk művészi lőn, de -egy s más részben idegenné vált; csín, választékos fordulatosság -szállott belé, de az eredetiség és magyarság sokat szenvedett s -annál inkább, mennél bátrabban haladt Kazinczy a maga választott -útján s mennél több tanítványa akadt, kik irányát a legnagyobb -túlságokig fejlesztették.</p> -<p>S ez nem lehetett máskép. Kazinczy nem annyira a magyar nyelv -természetéből igyekezett kifejteni költői nyelvünket, mint inkább -idegen nyelvek kifejtett költői szépségeit ültette át a magyarba. -Úgy óhajtott szólni magyarúl, mint a régi és újabb klasszikusok s -ez helyes volt, de abban tévedt, midőn azt <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> hitte, -hogy ezt latinismus és germanismus által is eszközölhetni. Valóban -nála az idegen nyelvek költői fordúlatai, alakzatai nagyban -szerepelnek s a hol a magyar nyelvből indúl is ki, olykor nagyobb a -merészsége, mint a sikere. Archaismusait és soloecismusait ritkán -tudja költőivé varázslani, sőt kevésbbé merész szólásmódjait sem -mindíg. Keresettséget vagy erőltetést érzünk vagy legalább a -szenvelgés némi árnyalatát. E mellett a válogatás és fínomítás -fáradalmai meg-megbénítják önkéntességét. A művészi törekvést -mindíg látjuk, de az a baj, hogy néha igen is látjuk. Kazinczy -ízlést és formai érzéket költött föl költőinkben, de mesterkedést -is; elválasztotta a költői nyelvet a köznapitól, de nem egy -tekintetben a művészit is a magyarostól. Költői nyelvének e -jellemző vonásait többé-kevésbbé megtaláljuk majd mindenik magyar -költőben, kire nagyobb hatása volt. A magyarosság és -idegenszerűség, a természetes és művészi küzdésben vannak egymással -s nem tudnak egészen kibékűlni. A kik nyelv tekintetében magyarosb -költők, mint Kisfaludy Sándor, sok tekintetben nem eléggé -művésziek, a kik művésziebbek, mint Szemere, Kölcsey, Kisfaludy -Károly, érzik rajtok némi idegenszerűség vagy erőltetés, vagy -legalább is küzdés a nyelvvel, ha föntebb hangon akarnak szólani, s -ezt észreveszszük még Berzsenyin is, kinek nyelve eredetibb -mindeniknél s kire Kazinczynak csak félbefolyása volt.</p> -<p>E küzdelmet, ellentétet Vörösmarty békéltette ki. <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> Magáévá -tette Kazinczy czélját, de más eszközöket használt. Megtartotta -mindazt küzdelme eredményeiből, a mi életrevaló volt, de -egyszersmind hozzátett valamit – a magyar nyelv és saját költői -geniuszát. Nyelvújító volt ő is, Kazinczy tanítványa, de -legconservativabb a tanítványok között. Épen úgy gyűlölte az -ósdiakat, mint megvetette az újítók túlságait. Épen oly -előszeretettel fordúlt a megújított nyelv nyereményeihez, mint a -régi, köznapi és népnyelv kincseihez. Kazinczytól eltanúlta a -merészséget, de nem rendszerét. Ő is új vagy átvitt értelmet adott -sok szónak, de nem lőn homályos vagy erőltetett, mi nemcsak -Kazinczyn, hanem Berzsenyin is megtörtént néha. Ő is használta a -szókötés költői fordúlatait, merész alakzatait, egész ornata -syntaxist alapított meg, de a régi vagy népnyelv alapján s ha -önmagából merített, akkor is ugyanazt látszott tenni. Elválasztotta -a köznapi nyelvet a költőitől, de ezt csak amaz virágává -fejlesztette s nem oltott belé idegen ágat. Merészsége fínom -nyelvérzékkel párosúlt, ízlése alkotó erővel. Mindaz, mi nyelvében -szokatlan vagy új, mintegy behízelgi magát az olvasó lelkébe, sőt -néha a szokatlan úgy jelen meg, mint szokott, s a szokott mint -szokatlan. Mindazt, a mivel a gondolat és érzés fínom árnyalatait, -a rajz plasticitását, a festőiség színvegyűletét kifejezhetni, nem -kereste, nem küzdött érte, mint nagy részt elődei, hanem -megtalálta, sőt oly gazdagon ontotta, hogy néha visszaélt vele, -túlterhelt lőn. Mily mindennapi szók vagy kifejezések <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> válnak -az elhelyezés, kapcsolat, kihagyás, bővítés, fordúlat vagy átvitt -értelem útján az erő, méltóság, szenvedély, naivitás ezelőtt soha -nem hallott hangjaivá. Mily kifogyhatlan a jellemző és új árnyalatú -epithetonokban, mennyire nem szorúl meg soha, oly gazdagnak látszik -kezei között a nyelv, mintha ő teremtené. A mondat értelme, az -érzés hangulatja mily határozottan kiemelik az elavúlt, közdivatú, -új vagy tájszavak árnyalatait. Nincs szükségünk szótárra, -nyelvérzékünk vagy æsthetikai fogékonyságunk önkénytelen megfejt -mindent. Sőt nyelvének ereje néha gondolatjai fogyatkozásait, képei -hibáit is fedezni bírja, legalább hangulatba ringatja lelkünket, s -valami rejtélyes bájjal hat képzeletünkre. S nyelvének szépségeit -mennyire emeli hangzatossága. A nyelv zenéjét senki sem érti jobban -nála. A gondolat nemcsak méltó kifejezését találja meg, hanem -hangját, dallamát is s ezt nemcsak a rhythmus tényezői eszközlik. -Valami bűbáj van nyelvében, melyet lehetetlen analysálni. -Vörösmarty genialitása itt nyilatkozik a legrendkívülibb módon. -Arról lehet vitázni, hogy mennyire múlja felűl őt egy pár magyar -költő az epikai és lyrai költészet ez vagy amaz fajában, de azt -gáncsolóinak is kell ismernie, hogy néhány oly lapja van, melyeknél -hangzatosabbat se előtte, se utána nem írt a magyarban senki.</p> -<p>Egy szóval Vörösmarty megalapította a valóban magyar költői -nyelvet s a tökély magas fokára emelte. Kiegészítette, -megjavította, sőt a nemzeti szellem melegén <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> újjá -szűlte Kazinczy törekvéseit. Összeolvasztotta a régi és új nyelvet, -kibékítette a művészit és magyarost. Eldöntötte a költészetben a -nyelvújítási harczot s megadta a jövő irányát. Meghódította -mindazokat, kik féltették a magyar nyelv eredetiségét, valamint -azokat is, kik azt az ízléstelenségből minden áron ki akarták -emelni. Ezóta a nemzeti elem kerekedett felűl a költői nyelvünkben -s Petőfi és Arany, kik utána jöttek, ez irányt fejlesztették tovább -vagy más oldalról, költészetök tartalmához képest újabb forrásokat -nyitva, újabb szépségeket emelve ki. Fájdalom, prózánk nem találta -meg Vörösmartyát, nincs Petőfie, annál kevésbbé Aranyja. Itt -többé-kevésbbé folyvást tart a művészi és magyaros közti küzdelem. -Kitünő jelenségeket látunk ugyan, de a két elem még nem olvadt -össze oly fokon, hogy a szó valódi értelmében klasszikai prózáról -lehetne szó, mely versenyezhetne költői nyelvünkkel. Vörösmarty -prózáját sem lehet egy sorba tenni költői nyelvével. Nem emelkedik -felűl kora színvonalán, sőt művészi szempontból sokkal hátrább áll -a Kazinczyénál és Kölcseyénél. Nem rossz próza, de bája csekély, s -magyarossága is inkább csak tagadólagos, a mennyiben kerűli az -idegenszerűséget. Elbeszélő prózája egy pár humoros beszélyében -nyilatkozik több bájjal, értekezései és kritikái e tekintetben -csekélyebb becsűek. Nem nagy baj oly íróban, ki munkái háromnegyed -részét versben írta. Elég, hogy költői nyelvünk dicsősége örökre -nevéhez van forrva. <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span></p> -<p>Vörösmarty nyelvének e fejlődését nagyban elősegítette -költészete. Többé-kevésbbé itt is hasonló átalakúlást indított meg -vagy hajtott végre. A művészi és nemzeti elemet itt is magasb fokon -egyesíti elődeinél. Segítségére van a kor irodalmi és politikai -fejleménye és főleg saját tehetsége, mely eredetibb és gazdagabb, -mint elődei- vagy kortársaié, s nem fér meg az akkor divatozott -költői iskolákban.</p> -<p>A magyar költészet új életre ébredését az úgynevezett franczia -iskola kezdte meg, de az tulajdonkép nem egyéb, mint a régi -folytatása, a franczia bölcselmi költők hatása alatt. Míg a -hagyományos nemzeti rhythmus zengett, a franczia iskola sem lépett -ki köréből s újítása alig ment többre, mint hogy az alexandrint, -melyet majdnem kizáróan használt, négy rímről kettőre szállította -le. Azok, kik Gyöngyösi és Balassa nyomain jártak s a nemzeti -elemet jól-rosszúl inkább csak föntartották mint fejlesztették, s -azok, kik a franczia költészetből kölcsönözték lelkesülésöket, igen -jól megfértek egymás mellett, annyira, hogy néha össze is olvadtak. -A klasszikai iskola, mely a francziát nyomban követte, szakít -mindkettővel. A nemzeti versformák helyét a klasszikaiak foglalják -el, s eszmében és stilben leginkább a latin költők utánzása -divatos, még akkor is, midőn a költő realis viszonyokat tárgyal és -hazafi-érzéseket zeng. Ez iskola Berzsenyiben leli legköltőibb -kifejezését, kinek néhány költeménye oly rendkívüli ódai erőt -tanúsít, melyhez hasonlót később sem mutat föl a <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> magyar -költészet. Berzsenyi e holt formákba annyi életet öntött, Horatius -hatása alatt oly eredeti, sőt nemzeti tudott maradni, hogy valóban -bámulatos. De a klasszikai iskola már áthajlik a némethez, még -pedig két irányban, melyek mindenikének Kazinczy legkiválóbb -képviselője. Már Daykában látszik e vegyűlet, maga Berzsenyi a -Salis és Mathisson befolyása alatt kezd írni, sőt Kazinczy is -pályája elején a német dalformát és sonettet ülteti át -költészetünkbe, de csakhamar átcsap ama német-görög klasszikai -irányba, melyet Schiller és Goethe alapítottak meg fejlődésök egyik -stadiumában. Kazinczy ez irányt tűzi ki a magyar költészet -eszményének s az irodalomban annál nagyobb fogékonyságra talál, -mert az írók nagy részt a német irodalom és æsthetika befolyása -alatt állanak.</p> -<p>Azonban néhány év alatt már magában az iskolában mutatkoznak a -fölbomlás jelenségei. Berzsenyi néhány oly költeményt ír, melyeken -sem klasszikai, sem német íz. Kölcsey inkább csak elvben, kiválóan -eszményi irányánál fogva tartozott a német-görög iskolához. Borongó -kedélye, önkínzó fájdalma nem fért össze a klasszikai nyugalommal -és derűltséggel. A görögöket és Goethét kedvelte leginkább, s egyik -sem hagyott nyomot rajta; kiválóan az érzelmi lyrának lőn -képviselője, bizonyos klasszikai külsőségek kíséretében, melyeket -lassanként elvetett. Nem találván föl eszményeit se a magán se a -közéletben, sóvárgásba, fájdalomba veszett kedélye, meghasonlása -<span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> néha erősb, sőt humoros hangokat is -hallat, bár általában véve a szelid érzelmek és borongó ellágyulás -költője. Leginkább a Kazinczy formáiban írta költeményeit, de midőn -Bürger nyomán a balladát először megkísérlette a magyar -költészetben, egészen kilépett a klasszicismus köréből s az újabb -fejlődés útját egyengette. Kisfaludy Sándor és Csokonai nem -tartoztak se a klasszikai, se a német iskolához. Önállóbbak voltak -mindeniknél, hatott reájok ugyan az olasz, német és angol költészet -is, sőt Csokonai részben a klasszicismus befolyását sem kerűlhette -el, de eredetiségöket táplálta és kiemelte bizonyos nemzeti -szellem, nemcsak érzésben és eszmében, mert ez többé-kevésbbé majd -mindenik iskolával közös volt, hanem a módban is. A lenézett -nemzeti rhythmust újra megzendítették, kivált Kisfaludy Sándor, ki -mind a klasszikai, mind az európai modern versformákat megvetette. -Azonban tehetségökkel nem volt arányban ízlésök s a művészi és -nemzeti elem összeolvadását nem eszközölhették oly magas fokon, -hogy mélyebbre ható mozgalmat indíthattak volna meg.</p> -<p>Az irányok e vegyületét és küzdelmét mutatja a magyar költészet -e század két első tizedében, s jellemző, hogy e költők mindenike -nem annyira az egész nemzetnek ír, mint inkább a nemzet valamelyik -osztályához fordúl. A klasszikai iskola, élén Berzsenyivel, a -nemzet latin míveltségű osztályához szólott, Kazinczyt és társait -leginkább a német míveltségűek ünnepelték. Kisfaludy Sándor a -nemesség költője <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> volt, Csokonai félig-meddig a népé is. -E különböző irányok érintették ugyan egymás körét, sőt egymásba is -játszottak, de nem tudtak összeolvadni egy nemzetibb irányba. Ez -majdnem lehetetlen is volt. A szunyadó nemzeti élet nem nyújtott -elég táplálékot, a költők idegen eszményi világba menekűltek, de -másfelől szükség volt az elhanyatlott magyar költészetnek átmenni e -különböző iskolákon, hogy megnyerve az ízlést, műérzéket, annál -biztosabban fejlődhessék saját erején. Majd minden műköltészet -utánzáson kezdődik s kivált a klasszicismus az európai népek -művészetében úgy jelen meg, mint termékenyítő elem. A keresztyén -művészet a renaissance után vesz magasabb lendületet. Igaz, a -klasszicismus bizonyos fokon túl egy darabig mindenütt elnyomta a -keresztyén és nemzeti elemet, sőt egész betegségi korszakokat is -jelöl, de egészben véve hatása jótékonyságát mindenütt -kimutathatni. Az angol nemzeti dráma érintésétől virúl föl, s majd -minden nemzet műköltészete járta iskoláját, bár szenvedte jármát -is, melyet aztán szét kellett törnie, hogy kifejthesse nemzeti -jellemét.</p> -<p>A magyar költészetben a klasszikai és német iskola egyaránt a -kor kifejezése volt s a nemzetiség fölébredt eszméjének első -nyilvánulása. Az írók érezték a nemzet sülyedését, veszendőben -látszott minden, csak a nyelv maradt meg egyetlen nemzeti -kincsként. Míveléséhez láttak s minthogy a latin és német míveltség -nyomta a nemzetiséget, ezt igyekeztek <span class= -"pagenum"><a name="Page_165" id="Page_165">-165-</a></span> -legalább nyelvben magyarrá változtatni. Ily körűlmények között mi -vala természetesb, mint hogy a költők a latin és német költészetet -szólaltatták meg magyarúl, melynek, nemzetökkel együtt, magok is -hatása alatt állottak. De ez uralkodó irány mellett a nemzeti elem -lüktetését is lehetett érezni, mely Kisfaludy Károly fölléptével -erősödést nyert. Neki nem volt klasszikai míveltsége és sokat -hányódott az életben. Néhány színművel lépett föl, melyeknek -æsthetikai értéke csekély ugyan, de annál nagyobb -irodalom-történelmi fontossága. Tiltakozás volt ez a klasszicismus -és abstract eszményiség ellen. Egyfelől a történelmi, másfelől a -realis élet rajzai követelték jogukat a magyar költészetben. E -pillanat óta megingott a klasszicismus, de a német költészet uralma -még tartott, sőt magán Kisfaludyn is érzik a német költők -befolyása, bár olyanoké, kik szakítottak a klasszicismussal. Az -ifjú naturalistát drámai rögtönzései híres emberré tették, ekkor -tanúlmányra adta magát, művészibb igyekezett lenni s az -<i>Aurórá</i>t alapította meg, mint a nemzetiesb művészi irány -közlönyét.</p> -<p>Vörösmarty járta ez iskolákat, a klasszikait, a németet s az -<i>Aurórá</i>hoz csatlakozva, az új iránynak csakhamar legkiválóbb -képviselőjévé emelkedett. Első kísérletei, melyekből alig adott ki -valamit, a klasszikai iskola befolyása, különösen Virág és -Berzsenyi hatása alatt születtek, de már különbözik tőlök, nem -szedi a mythologiából képeit, kerűli a klasszikai <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span> -reminiscentiákat és czélzatokat. A klasszikai iskola versformái, -kivált a hexameter, megigézték; pályája első felében nem tud -szabadúlni varázsok alól, de a klasszikai szellemtől eleitől fogva -idegenkedett. Epikai költeményeit legnagyobb részt hexameterben -írta. Senki sem írt szebb hexametert, nemcsak magyarúl, hanem más -európai nyelven sem. Oly szép az, hogy kiállja a versenyt a -göröggel és latinnal. Vörösmarty a klasszikai iskolát saját -versformája pánczélában verte meg. A legromantikusabb költő szólal -meg klasszikai versformában. <i>Zalán futása</i>, kisebb eposzai és -költői beszélyei egészen lerombolták a klasszicismust, melyet -Kisfaludy Károly csak megingatott. A klasszikai külső valamennyire -enyhítette e forradalmi lépést, mégis Kazinczy, a klasszikai iskola -feje, nem üdvözölte az ifjú költőt oly melegen, mint szokása volt, -Berzsenyi pedig, ez iskola legnagyobb költője, iszonyodva fordúlt -el a <i>Két szomszédvár</i>tól. Azonban a nemzeti szellem -fuvallatának nem állhatott ellent se a közönség, se az irodalom, s -lassanként követte a költőt, a látnokot, ki új hazafiúi és -æsthetikai evangeliumot hirdet.</p> -<p>Vörösmarty eposzai nagy átalakúlást indítottak meg, melyeket -drámai és lyrai költeményei szintén elősegítettek. Mind a -klasszikai, mind a német iskola csak a lyrai téren mozgott s itt is -szűk körben. Vörösmarty egy nagy epopœiával lépett föl, melyet -nyomban követtek epikai kisebb művei. Új tárgy és gondolat, költői -új nem és törekvés jellemzi első föllépését is. <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> A -nemzet valamelyik osztálya helyett, az egész nemzethez szólott. -Költészete nemcsak nyelvben, hanem más tekintetben is -összeolvasztotta az eddigi törekvések vívmányait s a nemzeti elemet -művészibbé s a művészit nemzetibbé igyekezett átvarázsolni. Eddigi -költőink vagy az idegen költők egyoldalú befolyása alatt állottak -vagy pedig a nemzeti elemnek nem elég ízléssel s inkább csak az -alantabb körben voltak képviselői. Vörösmartyn nem igen érzett se a -klasszikai, se az európai újabb költészet utánzása, pedig -többé-kevésbbé az eredeti nyelven vagy fordításban mindkettőt -ismerte, sőt keleti költőket is olvasott. A hatást, melyet tőlök -vőn, eredetibben dolgozta föl mint elődei és kortársai. -Eredetiségét táplálta a nemzeti szellem, mely a korban erősben -kezdett nyilatkozni. A mondához és történelemhez fordúlt, mint a -nemzeti költészet egyik főforrásához. Előtte már három kitünő költő -tett kísérletet e téren. Kisfaludy Sándor szintén a múltba menekűlt -a jelen elől, de <i>Regéi</i>ben csak a háttér történelmi; nem -annyira a nemzeti, mint a nemesi családélet rajzait veszszük, -melyek egész lyrában olvadnak föl s mint elbeszélő költemények -csekély becsűek. Katona <i>Bánk bán</i>ja maig is legkitünőbb -magyar történelmi tragédia, de megelőzte a kort, s csak Vörösmarty -diadalai után tehette meg hatását. Kisfaludy Károly történelmi -drámái már megjelenésökkor hatottak, de inkább csak külsőségeiben -fogják föl a történelmet s nagy részt alig egyebek, mint magyar -ruhába öltöztetett <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> német melodrámák és vitézi játékok s -általában Kisfaludy Károly nem a múltból, hanem a jelenből vett -beszélyei és vígjátékai által tett nagyobb szolgálatot a fejlődő -nemzeti költészetnek. Vörösmartynál úgy a mondai mint a történelmi -elem korszakos hatással jelen meg mind az irodalomra, mind a -közéletre nézve. Nála a múlt a nagy dolgoknak nemcsak emléke, hanem -sejtelme is egyszersmind, s kivált epikai költeményei egyaránt -jelölik a magyar közélet és költészet fordulópontját. A fölébredt -hazafisággal, a fejlődő nemzetiséggel majdnem egyszerre változik át -a költészet levegője egészen hazaivá s emelkedik a klasszicismus -romjain a romanticismus, s az abstract eszményiségén a -jellemzetességre való törekvés. Mint a közéletben, úgy vegyűlnek -itt is a régi és új eszmék, formák egymással küzdve, minden -átalakulóban. Klasszikai formák romantikus és nemzeti tartalommal, -hexameterek, melyek semmit sem tudnak Olymp isteneiről s Hadúrról -zengenek; klasszikai műgond jellemzetes vagy phantastikus -alakokkal; nyugot-európai lovagiság keleti ragyogásban; a múlt -dicsősége a jelen fájdalmát éreztetve s a jövőre lelkesítve.</p> -<p>Vörösmarty epikai költeményeinek e főbb vonásait megtalálhatni -drámai és lyrai költeményeiben is. <i>Salamon</i> és a -<i>Bujdosók</i> történelmünk egyik legháborgóbb korszakából -emelkednek ki. <i>Csongor és Tündé</i>ben egy népmese mer -betolakodni a nagyon is józan s minden naivság nélküli magyar -költészetbe. <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> Balladáiban hol a történelemből, hol -pedig a régi magyar költészet hagyományaiból szedi tárgyait s -egy-egy sovány adatkából avagy csak névből egész mondát igyekszik -kiszőni. Lyrai epigrammái nemcsak nemzeti tartalmúak, hanem -történelmünk majd minden nevezetesb eseményére írt emléksorok. Más -nemű lyrai költeményeiben is a besülyedt múlt emlékét támasztja -föl. Azonban mint lyrikus kevésbbé használja a klasszikai -versformákat, a német iskola által meghonosított -nyugot-európaiakhoz fordúl, kivált balladáiban és szerelmi -költeményeiben. Mindamellett itt is sokat különbözik a német -iskolától. Kerűli a német érzelmességet, férfiasb erélyben vagy -phantastikus álmodozásban nyilatkoznak érzelmei, sőt annyira fél az -érzelmesség örvényétől, hogy néha szívesebben merűl az ábránd -alaktalan ködképeibe vagy válik szónokiasan ragyogóvá. Az érzelmes -nála, ha mélyebben érzett, már hajlik a szenvedélyesség, a pathosz -felé, de nem egyszer naivan meghatott vagy humorosan dévaj. Több -húr rezdűl meg lantján és szívén, mint kortársainál s örömest -fordúl a népköltészethez is.</p> -<p>Vörösmartynál a népi elem már úgy kezd megjelenni, mint a -nemzeti költészet ifjító forrása. A klasszikai és német iskola -lenézte, megvetette ezt, s ha hébe-korba hozzá fordúlt, csak -curiosumkép tárgyalta, legföljebb gúnyra használta föl az ósdiak és -ízléstelenek ellen írt satiráiban. Magánál Csokonainál is leginkább -az alsó vagy naiv komikumban nyilatkozik <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> -erőteljesebben. Vitkovics néha eltalálja a hangot, de nincs sem -elég kedélye, sem elég phantasiája. Kisfaludy Károlynál többé -kevésbbé a német érzelmesség öltözik magyar népdalformába vagy ha -nem, naivsága ritkán önkéntes. E mellett mindkettő inkább csak -népdalokat írt. Vörösmarty is írt népdalokat, de a népi elemet -egyszersmind fejleszteni is törekedett. Balladáit, románczait nem -innen fejlesztette ugyan, de innen humoros genreképeit s néhány -lyrai költeményét, mint <i>Párja nincs</i>, <i>Váró ifjú</i>, -melyek többek egyszerű népdaloknál s a magyar és művészi lyra felé -törnek útat. Később nem ír népdalt, de használja formáit s kivált -szerelmi és humoros lyrája nem egyszer táplálkozik a -népköltészetből. Epikai költeményeire sem volt hatás nélkül ez -elem. Már a monda és hagyomány iránti előszeretetében nyilatkozik -némi népies szellem s csakhamar a monda édes testvérét, a népmesét -is felöleli. Nemcsak <i>Csongor és Tünde</i> alapszik népmesén, -hanem a <i>Tündérvölgy</i> is, melyben a népi- és régies mintegy -összeolvad. Mióta az idegen iskolák válaszfalat emeltek a régi és -újabb magyar költészet közé, Vörösmarty volt az első, kit a régibb -költészet, kivált Zrínyi, lelkesíteni bírt; mióta a klasszikai -eszményiség uralomra vergődött, szintén ő oltotta be először -költészetünkbe a népi elemet, nemcsak mint feldolgozandó anyagot, -hanem mint fejlesztő eszmét. A magyar költészet újra érintkezik -mindazzal, a mitől elszakadott, de művészi vívmányok kíséretében, -<span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> nemzetivé válva, lerázza a klasszikai -és német költészet jármát, de megnyílik az európai összes költészet -behatásainak. Önállóságra jutva, szabadságot hirdet, a költői -gondolat szabadságát s inkább megérti az európai nagy szellemeket, -kik ily úton lettek nagygyá. A nemzeti és európai szellem egymást -áthatva kezd összeolvadni itt is, mint a közéletben.</p> -<p>Íme az átalakúlás, melyet Vörösmarty részint végrehajtott, -részint előkészített. E küzdelem költészetének fő dicsősége, de a -fényt árnyoldalok kísérik. A nagy mozgalmat inkább megindítja, mint -uralkodik rajta s a fölidézett új eszmék és elemeknek nem mindenike -fejlődik ki teljesen vagy találja meg benső formáját. Költői ere -kifogyhatatlan, nemes ízlése megőrzi a kicsapongástól, lelkesülése -nem lankad, de alakító ereje nincs arányban szelleme gazdagságával. -Mindíg és mindenütt költő, árad belőle a költészet, mint izzó -érczfolyam, de olykor nem találja meg formáját, vagy széttöri s -inkább a részekben bámúljuk a művészt, mint az egészben. Epikai -költeményeiben a nyelv tökélyétől nagy részt hátra marad a -tartalom.</p> -<p><i>Zalán futásá</i>nak majd mindenik része kitünőbb, mint az -egész. Vörösmarty ifjú lelkesülését megragadta a honalapítás nagy -eszméje, Árpád dicső emléke szemben a sűlyedő jelennel, de az anyag -eszmei nagyszerűségét nem táplálta a mondák és hagyományok költői -gazdagsága, mi nélkül alig állhat elő valódi epopœia. Az Árpád -mondaköre, épen oly szegény, <span class="pagenum"><a name= -"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> mint gazdag aránylag az -Attiláé; emezt összeköthetni a germán, sőt román mondákkal is, -amazt csak egy pár történelmi sovány adat támogatja. A mondák és -történelem Attilája egyéni vonásokban emelkedik ki, az Árpád alakja -ködbe vész s egy nagy hős abstract eszméjévé válik. Ide járúlt még -a mythosz hiánya. Cornides és Horvát István parsismusa és Székely -Sándor Hadúrja volt minden, a mit talált; se mythologiai behatóbb -vizsgálódások, se népköltési hagyományok gyüjteményei nem -támogatták. Phantasiájából volt kénytelen megteremteni mindazt, -minek századok művének kell vala lenni. Nagy lépést tőn a nemzeti -epopœia felé s nemcsak rajta múlt, hogy nem koronázta teljes siker -fáradozásait. Visszavezette a magyar eposzt a mondához, de az nem -nyújtott elég anyagot, allegoria helyett a mythoszhoz fordúlt, de -anyag helyett még csak neveket is alig talált. Egy mondával vegyülő -történelmi nagy tény állott előtte, melyben a költői lelkesülésnek -sok eleme rejlett, de a mi fő, az hiányzott belőle, egy kerek -mesének bár elmosódott váza. Már az anyag magával hozta a mű egy -pár fő hiányát. Vörösmarty költői szelleme mindent összeolvaszt: -eget, földet, mondát, történelmet, phantastikust és valót, hősiest -és idyllit, egyénit és eszményit; a hangok és színek egész új -világát nyitja meg a magyar költészetben; megzendíti a -legkülönbözőbb szenvedélyek húrjait; hősei az őskor levegőjében -tűnnek föl s meglátszanak rajtok a nemzeti és egyéni vonások: de -mindez nem <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> egy erős szervezetből nő ki, hanem -inkább egymáshoz tapad, rakodik. Az események nem emelkednek kerek -cselekvénynyé, mi megbénítja a jellemek fejlődését, a fő hős nem -kelt elég költői érdeket, mi gátolja a fő cselekvény szilárd -megalakúlását. Nem az a baj, mint állítják, hogy episodokkal -terhelt, hanem hogy fő cselekvénye nincs megalkotva. Az sem alapos -vád, hogy mythologiai leleményeiben nincs elég rendszer; a mi van, -elég volna, ha maga a cselekvény tevékenyebb és plastikaibb alakban -emelné ki Hadúrt és Ármányt. Egy szóval, <i>Zalán futása</i> -genialis, de elhibázott mű, megvannak benne egy nemzeti epopœia -elemei, sőt részletei is, de mint egész nem válhatott azzá.</p> -<p>E mellett Vörösmarty inkább hol ódai, hol elégiai hangulatból -indúlt ki, mint tisztán epikaiból; ez legszebb sorait sugalmazza -ugyan, kivált bevezetései, <i>Zalán</i>ban, <i>Eger</i>ben, -<i>Széplak</i>ban, rendkívül szépek, de az ódai szárnyalás, áradó -hév az elbeszélés folyamában meg-megzavarja az epikai nyugalmat. -Nyelvének bája, a ragyogó színezet, a hexameterek hangzatossága -épen úgy elvarázsolják az olvasót, mint magokkal ragadták a költőt. -Lyrai erének e gazdag áradozása el-elborítja az epikai elemek -cselekvénynyé alakúlását. Rajza jellemzetes, a legtöbbször nem maga -beszél személyei ajkával, sőt jellemök szerint beszélteti őket, de -gyakran a helyzet lyrájába vesz a fejlődés, a jellemek nem mindíg -domborodhatnak ki, s erős cselekvény nem alakúlhat. A kerek mesét, -az <span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span> erős szerkezetet nemcsak -<i>Zalán</i>ban, hanem <i>Cserhalom</i>ban, <i>Eger</i>ben sem -találjuk meg. Mi szép Etelka rajza, a kún ifjak szerelmi ömlengése, -mi jellemző Árbocz haragja, Ozul megjelenése, de egyik sem oly -mozzanat, melyből elhatározások, tettek születnének. Az egészből a -csatakép emelkedik ki, a szenvedélyek harcza háttérbe vonúl s csak -lyrai hangulatokban nyilatkozik. <i>Eger</i>ben a szikszói gyűlés -elragadó jelenet, drámai elevenségű, segíti a főcselekvényt, sőt -kezdete annak, de a kezdet elevenségével nincs arányban a fő -cselekvénynek inkább történeti rendje, mint költői bonyodalma. Omár -és Ida találkozása a legszebb lapok egyike, melyeket a magyar -költészet fölmutathat, de csak episod, valamint a Leila és Zoltaié -is s a főhős Dobó, épen mint Árpád és Szent László, nem kelt annyi -érdeket, kevésbbé költői alak, mint az episodok egyik vagy másik -hőse. De mindezt Vörösmarty takarni, sőt olykor feledtetni bírja. -Legkevésbbé erős alkatú költeménye is tele szépséggel s oly -benyomást tesz reánk, mint az őserdőkben az óriás folyondárokkal -elborított fa, melyet kiszáraszt a gazdag teher s mégis dús -lombokat hajtani, virágozni látszik. Ily benyomást tesz kivált két -phantastikus költeménye: <i>Tündérvölgy</i> és <i>Délsziget</i>, -melyekben a phantasia czél és határ nélkűl csapong, de mindenütt -szórja költői gazdagságát.</p> -<p>Azonban az ifjú epikus fejlődésében némi forduló pont áll be, -mérsékli ódai tüzét s erősb compositióra törekszik. <i>Széplak</i> -szép részletekben távolról sem <span class="pagenum"><a name= -"Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> oly gazdag, mint -<i>Eger</i>, de kerekebb. <i>Rom</i>ot, e szép álomképet, szintén -ilynemű érdem tűnteti ki. Toldy azt jegyzi meg e költeményről, hogy -benne e tan: mérsékeld vágyaidat, gyönyörűen van ugyan jelezve, de -Romisten helytelenűl tétetik az emberi sors intézőjévé. E -megjegyzésnek nincs elég alapja. Nem annyira vágyaink mérsékletét -tanítja e költemény, mint inkább az emberi vágyak hívságát -rajzolja. A vágyai tárgyát megnyert szív hamar betelik s új vágyban -ég, míglen bele hal. E mű, úgy látszik, egy nagy eposz, -<i>Magyarvár</i> önálló töredéke; a Romisten, hogy mily szerepet -játszik ott, nem tudjuk, de itt e részletben nem intézi az emberek -sorsát, csak három álmát teljesíti egy vándor vitéznek, mit a -népmondák és mesék szerint akármely tündér, sőt varázsló is -megtehet. Másfelől Romisten szemben az emberi vágyak -romlandóságával nem épen benső szükségesség nélkül vétetett föl. -<i>Magyarvár</i>, mint kezdet töredéke, szintén sokat ígér -compositió tekintetében is.</p> -<p>De mindent felülmúl, mit Vörösmarty az epikai nemben írt, a -<i>Két szomszédvár</i>, alapeszmére, szerkezetre, jellemrajzra -egyaránt. Csodálatos, e művet legkevésbbé méltányolta a kritika -egész az újabb időig, midőn Erdélyi és Kemény magasztalásokkal -üdvözlék.<a name="FNanchor_34" id="FNanchor_34"></a><a href= -"#Footnote_34" class="fnanchor">34)</a> Régebben <i>Cserhalm</i>ot -tartották Vörösmarty legkitünőbb <span class="pagenum"><a name= -"Page_176" id="Page_176">-176-</a></span> művének, sőt Toldy később -is e nézetben volt s a magyar irodalom történelméről írt utolsó -munkájában<a name="FNanchor_35" id="FNanchor_35"></a><a href= -"#Footnote_35" class="fnanchor">35)</a> hibáztatta a <i>Két -szomszédvár</i>t, részint szertelenségeért, részint pedig zordon s -egy nyájas sugár által sem enyhített örömtelen tartalmáért. Ha -Tihamér elkeseredett jelleme s a boszú dühében lángoló szenvedélye -szertelenség: akkor Homér Achillese is már a szertelennel -érintkezik, a <i>Nibelungenlied</i> Kriemhildje pedig épen szörny; -ha a zordon tartalom, sötét színezet sokat levon a költői művek -becséből: akkor a görög tragédiák egy része, Shakespeare Macbetje, -Richardja csekélyebb méltánylatra számíthatnak, a -<i>Nibelungenlied</i> második része pedig az örömtelenségnek épen -netovábbja. Ha valamihez, leginkább a <i>Nibelungenlied</i> második -részéhez hasonlíthatni a <i>Két szomszédvár</i>t. A gyűlölet, a -boszú költészete ez is, s a gyűlöletben égő szív, midőn boszúját -kielégítette, önmagát teszi semmivé itt is, csak hogy Kriemhild -boszúja befejezése egy nagy eposznak, a Tihaméré pedig kezdete és -egész tartalma egy költői beszélynek. Vörösmarty nem ismerte a -<i>Nibelungenlied</i>et, nem innen vette alapeszméjét és sem -indokolásban, sem leleményben, sem előadásmódban nincs rokonság a -két mű között, de rokonok a romanticismus lényegében. Vörösmarty -romantikus iránya itt nyilatkozik a legmerészebben és -legművésziebben <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> egyszersmind. A szenvedélyek egész -erejökben, sőt vadságukban tombolnak, de küzdelmökben mély -bensőség, az örök emberi nyilvánúl s a katasztrófon az erkölcsi -eszme fönsége uralkodik. A lyrai elem háttérbe szorúl az epikai -elől, csak kíséri, bele olvad és ritkán csap a szónokiasba; a -cselekvény teljesen kifejezi az alapeszmét, s minden részlet, -minden személy az egész szervezetéből nő ki. Alakjain feltünik a -rajz biztossága, a rokon szenvedélyek egyéni sugarakban törnek meg, -s a párbajok egyhangúságát leleményesség mérsékli. A mű nem lyrai -ömlengésen kezdődik, néhány vonásban egy vihar utáni alkony tájképe -tárúl ki előttünk. A Sámson-családra is vihar csapott le, s az -alkony szelíd nyugalma, az elpusztúlt vár csendje még inkább -kiemelik a boszút esküvő fiú félelmes alakját. Tihamér mindjárt -első megjelenésekor nem csak mély részvétet ébreszt, hanem némi -megdöbbenést is kelt; ez utóbbi az elbeszélés folyamában a mint -emelkedik, úgy enyhűl ellenszenvünk a Káldorok iránt, kiket Tihamér -boszúja belsőleg is megront, fiút atya, testvért testvér ellen -lázasztva. Végre Enikő teljes részvétre hangolja szívünket, mely -épen úgy Tihamér ellen fordúl, mint a szerencsétlen leány kísértő -alakja. Mily megrendítő a két ellenséges család végivadékának -találkozása. Tihamérban a gyűlölet önváddá lágyúl, a kielégített -boszú szilaj kéje kétségbeesésbe vesz. Enikő erkölcsi tisztasága, -elhervasztott ifjúsága megtörik a boszú munkájában elvadúlt szívet -s a haldokló végsóhaja Tihamérnak <span class="pagenum"><a name= -"Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> épen oly nemesisévé -válik, mint a minő ő volt a Káldoroknak. Vörösmarty egyetlen -művében sincs ily tragikai erős összeütközés, ily fönséges költői -igazságszolgáltatás s a tárgy szokatlansága, a szenvedélyek merész -rajza mellett is ily tiszta benső forma. Eddig többé-kevésbbé -küzdött az általa fölidézett chaotikus elemekkel s most midőn az -ifjú phantasia háborgó napjai múltak s biztosabb erőt érzett, -egyszerre csak elfordúlt és örökre az epikai nemtől. Az írói körök -közvéleménye hatott-e reá, mely felületes egyoldalúsággal az eposzt -korszerűtlennek nyilatkoztatta, vagy a politikai hangulat, mely -csak a jövőn csüngött, s mely Vörösmarty lyráját is új lelkesülésre -éleszté, vagy pedig a fejlődő magyar színészet, mely a drámához -csábította? Bizonyára egyik sem külön, hanem mindenik összevéve. -Vörösmarty, az epikus, elhallgatott, hogy a drámai téren küzdjön -hasztalan s a lyrain szedjen új babérokat.</p> -<p>Valóban Vörösmarty pályája első korszakában kiválóan mint epikus -szerepelt s mint lyrikust se a kritika, se a közönség nem igen -sorozta az első rendűek közé. Annyi igaz, hogy 1833 után jelen meg -lyrai teljes erejében, azonban addig is egyben-másban fölűlmúlta -kortársait s ez oldalról is előkészítette költészetünk -átalakúlását. Klasszikai ódái nagy részt messze maradnak a -Berzsenyiétől, de lyrai epigrammái nemcsak hogy versenyeznek a -Kazinczyéival, ki a klasszikai iskola legkitünőbb epigramma-írója, -hanem lyrai mélységre, nyelvbeli bájra nézve felűl is <span class= -"pagenum"><a name="Page_179" id="Page_179">-179-</a></span> múlják. -A Kazinczyéi formában talán görögösebbek, de inkább az esprit, mint -az érzés szüleményei. Vörösmarty itt lépett ki legkevésbbé a -klasszicismus köréből, de a tisztán nemzeti tartalom és szabadabb -képzelet e műveire is saját bélyeget nyomott. Valódi remekekre -találhatni köztök. Nem csoda, hogy egész haláláig nem szűnt meg -epigrammát írni, midőn más annyi műfajnak örökre búcsút mondott. E -dallamos párversek, a naiv érzelmesség, elegiai borongás s ódai -szárnyalás egy-egy mozzanatának oly találó kifejezései, a kellem, -báj és fönség oly szikráit lövelik, hogy a világirodalom -legkitünőbbjeivel versenyeznek. A római epigrammban már nem ily -kitünő, de az a humoros genreképben, mely annyira ellentéte a -klasszicismusnak. A magyar humor tulajdonkép nála nyilatkozik -először és népi alapon. Nincs benne német íz, mely kortársai -kísérletein érzik, sem angol, melyet csak később vett magába -irodalmunk, s mely először is nem költőben nyilatkozott, hanem egy -politikai íróban, Széchenyiben. <i>Laboda kedve, Gábor diák, -Becskereki</i> kitünő művek, kivált a két első. Mint humor, mint -genrekép, egyaránt új dolgok voltak s épen úgy tanúskodtak -Vörösmarty sokoldalúsága, mint eredetisége mellett.</p> -<p>Mi tisztán dalait illeti, Kemény helyesen jegyzi meg, hogy a -dalnak az a faja, melyben az érzések bensőségét nem zavarja semmi -idegen elem, melyben a képzelődés úgy beolvadt a kedélyhangba, hogy -attól külön nem válhatik, s egyetlen hasonlatosság <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> vagy -cziráda által sem árulja el magát, legnehezebben egyezett meg -Vörösmarty geniuszával. Mindamellett már első korszakában írt e -fajban egy pár jeles művet. Azonban ekkor bizonyos lyrai vegyületet -kedvelt leginkább, valami közép fajt a dal, óda és elegia között. -Néhol a dal magasabb hangba csap át, vagy túlterhelt. Másutt megvan -az ódai szárnyalás, de az eszme és érzés nincs eléggé -összpontosítva s kelleténél több leíró vagy elbeszélő elem vegyűl -belé. Oly tiszta elegiát alig írt, minő a <i>Kis gyermek -halálára</i> czímű; <i>Zrínyi</i> már vegyűltebb, a <i>Magyar -költő</i> épen elbeszélő alakot ölt. Ily fajta költeményeit nehéz -szigorúan osztályozni, de van köztök olyan, mely élénken érezteti -az eszme és forma egységét, azaz, hogy a gondolat épen ily -középformát kívánt. Ilyenek épen most említett költeményei is.</p> -<p><i>Szilágyi és Hajmási</i>t kivéve, a tiszta balladai formát sem -sajátíthatta el. A lyrai, epikai és drámai elemek közűl, melyeknek -a ballada csodás bájú összeolvadása, Vörösmartynál majd mindíg -előtérbe lép a két első valamelyike s az utolsó elpárolog. Kiváló -példa az elsőre az <i>Éjféli ház</i>, melyben csak lyrai hangulatok -váltakoznak, a másodikra <i>Toldi</i>, mely epikai szélességre tör. -Szorosan véve <i>Salamon</i> sem ballada, de becses költői mű. Két -ellentétes lelki állapot mily szépen olvad össze s békűl ki itt egy -képben. Átkot hallunk, mely áldássá válik, büszke királyt látunk, -ki ájtatos remete lesz. Az átalakulás fejlődését igen helyesen nem -részletezi a költő, de <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span> annál művésziebben rajzolja egy pár -vonásban a sors sújtó kezét, az idő enyhítő folyamát, a természet -nyugalmas csendjét s veti lelkünkbe mintegy olvasztó hangulatkép, -mely sejtetve mindent kimagyaráz. <i>Hedvig</i>ben a legendát -honosítja meg, s nemcsak kortársait múlja felűl, hanem utódait is. -Egy pár műfajban már ekkor a legkitünőbb helyet foglalja el, de -vagy a klasszikai lyra befolyásával küzd vagy az új elemeken nem -tud teljesen uralkodni. Pályája második korszakában, mint lyrai -költőnek nemcsak látköre tágúl, nemcsak eszmékben gazdagodik, hanem -tiszta műformákban is. Dalai egyszerűebbekké válnak, a lyrai -középnemből mint modern ódaköltő emelkedik ki, a balladát elhagyja -s a szellemével rokonabb költői beszélykét míveli, szebbnél -szebbeket ír s köztök egy valódi remekművet: <i>Szép -Ilonká</i>t.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span></p> -<h2>IX.</h2> -<p class="summary">Irodalmi triumviratus. Bajza és a <i>Kritikai -Lapok</i>. Vörösmarty mint nyelvész; összezördűlése Széchenyivel. -Toldy és az akadémia. Az <i>Athenaeum</i> és <i>Figyelmező</i>. -Vörösmarty beszélyei és drámái. <i>Salamon, Bujdosók, Csongor és -Tünde.</i></p> -<p>Vörösmarty munkásságát 1833–1843 közt nemcsak a költészet vette -igénybe, hanem az időszaki sajtó, akadémia és nemzeti színház is, -épen mint azelőtt a tanítás s a <i>Tudományos Gyüjtemény</i> -szerkesztése. Egyik alól sem vonhatta ki magát, de nem is akarta. -Nemcsak kötelességérzetből tett a mit tett, hanem egyszersmind -benső részvétből. Az 1831-ben megnyílt akadémiában az irodalom -félszázados ohajtása teljesült; az alakuló nemzeti színház nemcsak -művészeti kérdés volt, hanem egyszersmind nemzetiségi is; az -irodalom újabb törekvései közlönyre vártak, melynek támogatásától -legkevésbbé Vörösmarty vonulhatott félre, kinek költészete az új -kor legerőteljesb kifejezése volt. De másfelől a barátság, az -<i>Auróra</i> szövetsége is magokkal ragadták. Kisfaludy halálával -a vezér helyét triumviratus foglalta el, a Vörösmarty, Bajza és -Toldy triumviratusa. Körűlök csoportosult majd minden nevezetesb -tehetség s <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span> tovább egy évtizednél a szó teljes -értelmében uralkodtak a magyar irodalmon.</p> -<p>E három férfiú sokban különbözött egymástól, de néhány főpontban -egyeztek, egymás hiányát pótolták s a barátság kiegyenlített köztök -minden ellentétet. Vörösmartynak mind ragyogóbban sugárzó költői -dicsősége fényt vetett a körre. Bajza a mellett, hogy népszerű -költő volt, mint kritikus csakhamar félelmessé vált, s valóságos -tekintélylyé emelkedett. Toldy nem csak kritikával és -irodalomtörténettel foglalkozott, sokoldalú míveltség tüntette ki, -mely társai egyoldalúságát mintegy kiegészítette. Vörösmarty -határozott pártember volt, de nem eléggé tevékeny; Bajza lassan -mozdúlt, de ha egyszer bele fogott valamibe, erélye nem ismert -határt s inkább megtört, mintsem visszavonuljon. Toldy -mozgékonysága nem hagyta nyugodni társait, de símulékonysága -közvetítőül szolgált mind magában a körben, mind azon kívül. -Vörösmarty és Bajza a politikában az ellenzékkel tartottak, Toldy a -kormánypárthoz is hajlott, ha a nemzetiség és irodalom iránt némi -kedvezését tapasztalta. Mindenik kilépett a klasszicismus köréből, -de a határozottabb nemzeti iránynak Vörösmarty volt a képviselője. -Mint nyelvújítók is különböztek egymástól: Toldy bár gyógyulgatott -ifjúkori túlságaiból, a szélső baloldalt foglalta el, Vörösmarty a -jobbot, Bajza kettőjök között állott. De abban mindnyájan -megegyeztek, hogy diadalra kell emelni s folyvást fejtve az -irodalom, akadémia és színház útján terjeszteni <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> Révai -nyelvtani rendszerét, Kazinczy nyelvújítását s küzdeni a kritikai -téren mind a mellett, minek az <i>Auróra</i> mintegy gyakorlati -iskolája, s mindenek fölött hozzászoktatni a közönséget és -irodalmat a kritikához.</p> -<p>Addig jelszó volt buzdítani a munkásságot, hogy minél több író -legyen, Kazinczy a puszta jóakarattól sem vonta meg részvétét: az -Auróra-kör szükségesnek tartotta visszariasztani a -tehetségteleneket s a tehetségtől is többet kívánni -műkedvelőségnél. Addig a folyóiratoknak nem volt határozott színök, -csak munkák gyüjteményei akartak lenni, nem foglaltak el -pártállást, annyira, hogy még a nyelvújításnak sem volt közlönye, -egy pár munka előszavában, röpiratokban s a <i>Tudományos -Gyüjtemény</i> közönyös hasábjain vívta csatáját: az Auróra-kör egy -fegyelmezett párt alakulására törekedett, mely közlönyét egész -erővel támogassa, egy pár főeszméhez makacsul ragaszkodjék s ha -kell, szünet nélkül ostromolja az ellenfélt. Addig a kritika nem -volt állandó, az író híre vagy társadalmi magasb állása oly -tiszteletben részesűlt, hogy a vitatkozás szabadságát is -korlátozta, a gúny pasquilnak tartatott. Kölcsey egy pár szigorúbb -bírálata alig jelenhetett meg s a közvélemény nyomása csakhamar -hallgatásra kényszeríté: az Auróra-kör a kritikát állandóvá akarta -tenni s minden jogát gyakorolva, legalább az irodalmi téren, a -censura bilincsei között is, kivívni a sajtó jelentőségét. -<span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span></p> -<p>A <i>Kritikai Lapokkal</i> (1830–1836) kezdődik az Auróra-kör e -hatása s az <i>Athenaeum</i>mal végződik (1837–1843). Amaz az -<i>Aurórá</i>nak mintegy társvállalata volt, emebbe mindkettő bele -olvadt. Vörösmarty mint költő játszott főszerepet mind az -<i>Auróra</i> mind az <i>Athenaeum</i>ban, a szerkesztésnek és -kritikának Bajza volt a lelke. Bajza nagy befolyást gyakorolt a -magyar időszaki sajtó fejlődésére, ő volt az első valódi -szerkesztő, igazi journalista. Ez érdeme inkább képezi pályája -dicsőségét, mint szorosan vett kritikai munkássága. Alig írt egy -pár széptani értekezést, kitünő művek bonczolatával sem igen -bajlódott, a tehetetlenség és nyegleség megalázására, az -ízléstelenek és ósdiak üldözésére, a bitorolt tekintélyek -megtámadására, az irodalmi és közintézeti visszaélések ostromlására -fordította főerejét. Látköre nem igen volt széles, szelleme sem -gazdag és mély, de világos, logikus fej és szilárd jellem. Nem -tisztázott nagy kérdéseket, de éles dialektikával védte a nyelv és -költészet újabb vívmányait s a diadal biztos önérzetében törte -össze a kritika elleni balítéleteket s természete, köre és jogai -körűli balfogalmakat. A szerkesztési gond és polemia foglalták el -legtöbb idejét. Minden, a mit szerkesztett, több ízlést, szigort s -határozottabb irányt jelöl, mint a minő eddig a magyar irodalomban -divatozott. Polemiái legnagyobb részének tárgya, tekintve a -terjedelmet és szenvedélyességet, most csekélynek látszik. Valóban -a conversations-lexiconi pör nem érdemelte meg ezt a hosszú vitát s -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span> kevesebb zajjal, több eszmével el -lehetett volna végezni, de első szigorúbb kikelés volt a gondatlan -szerkesztés ellen s Dessewffy József gróf legyőzése első nyílt -megtámadása a születési aristocratiának az irodalom -köztársaságában. Az Auróra-pör most szintén érdektelen, de az írói -tulajdonjogot először hozta szőnyegre. A Kazinczy-Pyrker-féle -vitában, melyet Toldy kezdett s Bajza oly kiméletlenül folytatott, -Kazinczynak legalább is volt annyi igaza, mint ellenfeleinek, de az -a nemzetiségi hév, mely a haza fiaitól a hazai irodalom mívelését -követelte s megbélyegezte a magyarból németté lett írókat, -szükséges és jótékony hatású volt. A Csató elleni polemiáknak nincs -tudományos becsök, de a kormánypárti tárczaíró elleni küzdelemben a -politikai ellenzék szellemének bevegyülése s a politikai és írói -jellemtelenség leleplezése egy különben jeles íróban, erős -benyomást tett a közönségre, s elősegítette a közvélemény -szilárdulását. Bajza a kritikát az irodalmi és politikai -szabadelműség színében tüntette föl, segítette a Széchenyi -röpiratai hatását s előkészítette a politikai journalistikát. A -közönség kezdé megszokni a szemben álló irányok és személyek -tusáját s valamivel többet várt a folyóiratokból, mint pusztán csak -czikkek gyüjteményét. Ez érdekeltséget elősegíté Bajza világos és -élénk előadása, melynek még árnyoldala is tetszett, bizonyos -ügyvédi modor, mert volt benne valami megyei és törvényszéki -termeink szelleméből. <span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span></p> -<p>Vörösmarty mindvégig hű társa maradt Bajzának, azonban a -<i>Kritikai Lapok</i>at nem segíthette többel három bírálatnál s -nehány xeniánál. E bírálatok annyiban elütnek a későbbiektől, -melyeket az <i>Athenaeum</i>ba írt, a mennyiben sokkal gúnyosabbak, -egészen a <i>Kritikai Lapok</i> szellemét lehelik. Egy -tehetségtelen meseírót, egy barbár fordítót dorongol le s végre -Horvát István egy pár nyelvtani különczségét támadja meg. Többre -nem igen ért reá. Ekkortájt leginkább az akadémia foglalta el, -melynek nyelvtudományi osztályában egész vezérszerepet játszott. -Fenn említett bírálatai közt is a Horvát István ellen írott a -legnevezetesebb, melyben egyszersmind az akadémia helyesirási és -szóragozási szabályait védi.</p> -<p>Az akadémia első évtizedében a nyelvtudományi osztály fejtett ki -legélénkebb munkásságot. Először is a helyesirás, nyelvtani -rendszer és a nyelvújítás kérdései foglalkoztatták. Kezdetben -nemcsak az akadémiában, hanem magában a nyelvtudományi osztályban -is nagy ziláltság uralkodott nyelvtani dolgokban és -szabadelvűségnek tartatott nem fogadni el semminemű rendszert. -Egyik Verseghy, másik a debreczeni grammatica, harmadik Révai -szerint írt, a legtöbb semminemű rendszert nem követett s majd -mindeniknek volt valami különczsége. Vörösmarty bátor fölléptének -lehetett köszönni, hogy a nyelvtudományi osztály s az egész -akadémia elfogadta Révai rendszerét s e szellemben alapította meg -helyesírási szabályait, melyeket aztán az egész irodalom -<span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> magáévá tett. Költői nyelvének -genialitása s egy pár nyelvtani jeles értekezése tekintélyt -szereztek neki, hallgatott reá még Kisfaludy Sándor is, ki különben -minden nyelvészt és nyelvtant megvetett. Az öreg úrral sok baja -volt Vörösmartynak a bizottsági ülésekben. Valahányszor egy-egy -nyelvtani szabályt formulázott, Kisfaludy türelmetlenűl kiáltá -közbe: «Példát előbb öcsém uram, minél többet, én csak abból -értek». Az osztály majd minden bizottságába kinevezték; -vállalkozója és társszerkesztője volt az akadémiai német-magyar és -magyar-német <i>Zsebszótár</i>nak, társszerzője a <i>Helyesírási, -szóragozási és szókötési szabályoknak</i>, a <i>Magyar nyelv -rendszeré</i>nek, sőt 1846-ban Czuczorral együtt ő dolgozta a -helytartótanács által a középtanodák számára kiadott nyelvtanokat -is. Az akadémiai zsebszótárt leginkább Széchenyi sürgette, hogy a -magyarul tanúlni kívánó németeknek legyen valahára egy oly jó -szótárjok, a mely a megújított nyelv szókincsét is magába foglalja. -Vörösmarty szintén a Széchenyi nógatására vett részt a szótár -szerkesztésében s ekkor zördült össze vele először és utolszor -életében. Midőn ugyanis ő, Toldy és mások, a kik a szótár -szerkesztését elvállalták, az írói tiszteletdíj költségvetését -Széchenyi, mint az akadémia másodelnöke, elébe terjesztették, ez -azt szerfölött túlságosnak találta s Shylockoknak nevezte őket. A -többiek hallgattak, de Vörösmarty fölszólalt, őszintén és férfiasan -visszautasította Széchenyi gúnyját s megmagyarázta, hogy ez ugyan -nem <span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> fejtörő, de igen terhes munka, -eltarthat 5–6 évig s őket sok oly munkálattól elvonja, melyekhez -kedvök is több s csekély jövedelemforrásukra is előnyösb. -Széchenyit meglepte e fölszólalás, annyival inkább, mert Vörösmarty -tartózkodó és kevés szavú ember volt. De érthető volt Vörösmarty -felindulása. Más ily nemű megjegyzését talán szóra sem méltatta -volna, de hogy Magyarország legnagyobb férfiától, az általa annyira -becsült Széchenyitől, halljon Shylock-féle czélzatokat s épen ő, a -ki egész életét nemzetének áldozta küzdés és nélkülözés között, ezt -nem tudta elviselni. Széchenyi megértette a megbántott költőt, -lecsillapult, az ügy kiegyenlíttetett s bár modora egy darabig -hidegebb lőn szemben Vörösmartyval, de tiszteletet feltünően -nagyobbat tanúsított iránta. A két kötet szótár szerkesztése -csakugyan hat évig tartott s úgy Vörösmartynak, mint társainak -hetenkint öt félnapját vette el.</p> -<p>Bár mily élénk részt vett Vörösmarty a nyelvészeti mozgalmakban, -mindamellett nem tekintette magát oly nyelvésznek, ki egészen reá -adja magát e tudományra, új irányt indít meg vagy a meglevő -kifejtésén egész erejéből dolgozik. Nyomós ismeretei voltak ugyan e -szakban, de inkább csak annyiban nyelvészkedett, a mennyiben mint -író alaposan akarta ismerni nemzete nyelvét. A régi irodalmat és -népnyelvet is főkép költői szempontból vizsgálta, hogy, a mint -egyik értekezésében kifejezi, használhassa a nyelv minden virágát, -mielőtt hervadásra <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span> jutnának. Jótékonyan hatott az -akadémiára nemcsak azzal, hogy a Révai rendszere elfogadását -kivívta, hanem azzal is, hogy a régi nyelvemlékek és tájszavak -összegyüjtése mellett buzgott, s a neologismust mérsékelni -igyekezett. Mint költő munkáiban jó példával ment elől s mint -kritikus irtogatta a kinövéseket. Elfogadott minden helyesen -alkotott új szót, de apró czikkekben egész csatározást kezdett a -szükségtelen és rosszul alkotott új szavak ellen, és soha sem -állhatta ki az oly írót:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ki mindig uj szót, fúr, -farag,<br /></span> <span class="i0">S a leghelyesbet száz felé -csigázza.<br /></span></div> -</div> -<p>Az Auróra-kör lassanként nemcsak a nyelvtudományi osztályban, -hanem az egész akadémiában diadalra jutott, midőn Döbrentei -lemondása után 1835-ben Toldy titkárrá választását kivívta. Az -ellenfél, melyet legyőzött, nem volt valami egységes párt, hanem -különböző elemek vegyülete. Inkább személyes érdekek forogtak fenn, -mint elvek. Nem kedvelte az Auróra-kört néhány ósdi, kik nyelv és -ízlés dolgában elmaradtak a világtól, egy-két régibb költő, kiket -bántott e fiatal férfiak népszerűsége, néhány kormánypárti, kik a -politikai ellenzéket gyűlölték bennök, egy pár tudós, kiknek -rosszul esett, hogy egy tudományos akadémiában költők és -æsthetikusok játszszák a főszerepet, s végre minden oly író, kit -megbántottak a <i>Kritikai Lapok</i>. Ez elemeket Döbrentei -alakította párttá, melyhez alkalom szerint oda vont nehány közönyös -tagot is. Leginkább küzdött e <span class="pagenum"><a name= -"Page_191" id="Page_191">-191-</a></span> két párt a nagy -gyűléseken, hol új tagok választattak s jutalmak ítéltettek el. -Mindjárt az első drámai pályázás összeütközésre adott alkalmat. -Vörösmarty <i>Vérnász</i>a majdnem megbukott szemben Horvát Cyrill -<i>Tyrus</i>ával, mert a Döbrentei pártja szerint az akadémiához -inkább illik oly drámát jutalmazni, mely a franczia klasszicismus -nyomain halad, mint olyat, melyen a franczia romantika érzik. Az -1833-ki nagy jutalmat szintén a Döbrentei pártja miatt kellett -megosztani Vörösmartynak Kisfaludy Sándorral, sőt Döbrenteinek még -1836-ban is oly befolyása volt, hogy a Bajza verseit el tudta -ejtetni a nagy jutalomtól. Ez utolsó diadala volt; azután az -Auróra-kör uralkodik az akadémiában, az újabb tagok legnagyobb -része hozzájok csatlakozik, ők intézik a választásokat, tűzik ki a -pályakérdéseket, döntik el a jutalmakat.</p> -<p>A mint szokás minden uralkodó pártot, sok mindennel vádolták az -elégületlen írók az Auróra-kört is, a kiket most már athenæistáknak -neveztek el. Bajos ítélni biztos adatok hiányában. Lehet, hogy -irodalmi ellenfeleiknek az akadémiába beválasztását nem igen -segítették elő, mi egyébiránt természetes; lehet, hogy Döbrenteiről -és pártjáról olyat is elhittek, a mi nem volt való; lehet, hogy a -küzdés hevében s a diadal mámorában követtek el igaztalanságokat -is, de annyi bizonyos, hogy jótékony hatásuk volt az akadémiára. A -tehetség, jellem és szabadelvűség képviselői voltak; megőrizni -igyekeztek az <span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span> akadémiát mind a papi, mind a -kormánypárt befolyásától, bátorítottak s magokhoz csatoltak minden -komolyabb törekvést s előkészítették az akadémia reformját. Ez -utóbbiban Toldynak van kiváló érdeme.</p> -<p>Az akadémia alapszabályai a tudományok meghonosítását és -terjesztését állíták előtérbe a további fejtés helyett, az -osztályokat az összes akadémiába olvasztották fel, minélfogva a -szakkérdések fölött nem az illető osztály döntött; ide járult még, -hogy a levelező tagok kizárattak, az értekezések nem olvastattak -föl, csak beadattak s az élő szóval előadás és tudományos -eszmecsere helyét ügyleti értekezlet bitorolta. Toldy régibb és -újabb társaitól támogatva nem egy reformnak törte meg útját -(1836–1848). Ügyrendi módosítások alakjában az osztály-ülések -szerveztettek, a szakkérdések az illető osztályhoz utasíttattak, a -levelező tagok részvéte az ülésekben elnézetett, a tudományos -felolvasások és eszmecsere divatba jöttek, a tudományos nyomozó -irány fölébredt, erősödött s az akadémiai eszme valósítása előtérbe -lépett.</p> -<p>Ez irányt előkészítette s táplálta az <i>Athenaeum</i> és -<i>Figyelmező</i> is, melyeket az 1836-ban megszüntetett -<i>Auróra</i> és <i>Kritikai Lapok</i> helyébe alapított a három -társ. E két egymást kiegészítő lap a szépirodalom és kritika -mellett majd minden tudománynak tért nyitott, oly előadási módra -törekedve, hogy a nagyobb közönség is élvezhesse. Az -<i>Athenaeum</i> és <i>Figyelmező</i> <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> nagy -hatásúak voltak s maga a kör sem volt soha oly erős, mint ez -években. Sok új barátja akadt, s némely ellensége kibékült. Szemere -Pál, ki Bajza <i>Aurórá</i>ja mellé ellen-<i>Aurórá</i>t állított, -a <i>Kritikai Lapok</i>kal szemben <i>Uj-Muzarion</i>t indított -meg, most az <i>Athenaeum</i>hoz csatlakozott, oda Kölcsey is, ki -ugyan részt vett a <i>Kritikai Lapok</i>ban is, de Szemere és -Kazinczy megtámadása miatt csakhamar visszavonúlt s általában -hibáztatta Bajza kiméletlen modorát. A fiatal Eötvös és Szalay, kik -Szemere és Kölcsey párthívei voltak, szintén az <i>Athenaeum</i> -dolgozótársai lőnek. A szépirodalom és tudomány majd minden újabb -tehetsége az <i>Athenaeum</i> körűl csoportosúlt, sőt némelyik itt -lépett föl először. A kör ereje növekedett azzal is, hogy 1836-ban -a Kisfaludy-társaságot alapította és vezette; a színházi -játékrendre már mint akadémiai bizottság befolyt, a Fáy és Bajza -igazgatása alatt pedig épen ő adott irányt. Ennyi összeköttetés, -befolyás, s annyi jeles tehetség támogatása mellett az -<i>Athenaeum</i> egész hatalommá emelkedett. Nem volt nehéz -visszavernie a clericalis <i>Szion</i>, a kormánypárti -<i>Hirnök</i> s a léha <i>Honművész</i> és <i>Rajzolatok</i> -támadásait. Első lap volt a magyar irodalomban, mely a szigorúbb -követeléseket is kielégítette. Szépirodalmi része az <i>Aurórá</i>t -folytatta, a kritikai a <i>Kritikai Lapok</i>at, bár enyhébb -szellemben; egészen új volt e kör törekvéseiben a tudományos rész, -mely a közönségnek tudomány iránti hajlamát ébresztgette, a -tudományos írókat pedig arra szoktatta, <span class= -"pagenum"><a name="Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> mi a -szépirodalomban már diadalt ült: gondosabb nyelvre és -formaérzékre.</p> -<p>Vörösmarty költeményeket és beszélyeket írt az -<i>Athenaeum</i>ba, bírálatokat a <i>Figyelmező</i>be. Beszélyeivel -befejezte beszélyírói pályáját, a melyet 1829-ben a -<i>Koszorú</i>ban kezdett s 1834-től fogva az <i>Aurórá</i>ban -folytatott. Összesen hat beszélyt írt, leginkább szerkesztői -szorúltságból, mindamellett költészetének ez oldala is figyelemre -méltó. Itt sem járt közönséges úton. A <i>Holdvilágos éj</i>ben és -<i>Csiga Márton</i>ban a nálunk még szokatlan phantastikus humoros -beszélyt kísérlette meg; <i>Orlay</i>a a franczia romantika -hatásának első szüleménye beszélyirodalmunkban; kevésbbé sikerült a -<i>Füredi szívhalászat</i>, a mely a jelen életből van véve, de -cselekvénye és jellemrajza inkább külső, mint belső. Leggyöngébb -köztök a <i>Szél úrfi</i>, mely a népmesei elemet igen is czélzatos -allegoriává sülyeszti s legjelesebb a <i>Kecskebőr</i>, e kitünő -genrekép, melyben Vörösmarty népies humora egész eredetiségében -nyilatkozik. A kritikai téren mint színbíráló szerepelt kiválóbban, -s a két első évben majd mind ő írta az <i>Athenaeum</i> -színbírálatait. Írt ugyan a <i>Figyelmező</i>be néhány -könyvbírálatot is, de itt is szívesebben bírálta a nyomtatásban -megjelent drámákat, mint Szigligeti <i>Dienes</i>ét, Tóth Lőrincz -<i>Olympia</i>ját és Teleki László <i>Kegyencz</i>ét.</p> -<p>A dráma és színpad iránt már első ifjúságától fogva nagy -előszeretettel viseltetett. Mélyen érezte fontosságát mind -nemzetiségi, mind művészeti szempontból. <span class= -"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> Tanúja -volt Pesten Kisfaludy Károly első diadalainak s meglepte, hogy a -drámaíró mily közvetlenül hat a tömegre. Néha meglátogatta az akkor -még virágzó pesti német színházat s elszomorodva tapasztalta, hogy -közönségének virága a magyarság legmíveltebb része. Visszahódítani -e közönséget, megvetni egy központi színház alapját, s ez úton is -terjeszteni a nemzetiséget, a költészet és nyelv újabb vívmányait, -a kor egyik fontosabb kérdésének tartatott. Egy félszázadig küzdött -ezért is az irodalom, mint az akadémiáért.</p> -<p>Vörösmarty a küzdők első sorában állott, mint drámaíró és -kritikus egyaránt. Egyik legmunkásabb tagja volt az 1833-ban -kinevezett akadémiai színügyi bizottságnak, melyre a játékrenden -levő színművek nyelv tekintetében való kijavítása bízatott, s -melynek 1835-ben az is kötelezettségévé tétetett, hogy minél több -eredeti és fordított jó színművel lássa el a magyar színházak -igazgatóságait. Több ízben tagja volt az akadémiai drámabíráló -bizottságnak, valamint a nemzeti színházénak is egész 1850-ig. Első -ifjúságától, 1821-től fogva 1844-ig nem szűnt meg drámát írni, sőt -miután az epikai pályától visszavonúlt, nagyobb művei csak -drámákból állanak. Lyrai költeményt és eposzt mindössze sem írt -annyit, s mint műfordító is csak a drámai téren lépett föl. -Szenvedélyét az aránylag csekély siker sem tudta lehűteni, melyet -drámái a színpadon arattak. Ennyi lelkesülés, ily kitartás valóban -többet <span class="pagenum"><a name="Page_196" id= -"Page_196">-196-</a></span> érdemelt volna. De nem csodálkozhatni -rajta, természetes volt. Az epikus és lyrikus némely fényoldala -hátrányára szolgált a drámaírónak s árnyoldalai itt jobban -kitüntek. Az eposz lassúsága és szélessége bajosan -összeegyeztethető a drámai cselekvény gyorsasága- és -formaszigorával. A szerkezet hibáit mindenütt inkább fedezhetni, -mint a drámában s Vörösmartynak a szerkezet az eposzban sem volt a -legerősb oldala. Továbbá fényes dictiója, lyrai pathosza majdnem -ellentétben állott a drámai nyelvvel, mely bizonyos -egyenetlenséget, szaggatottságot kíván. Volt érzéke a tragikum -iránt, mutatja a <i>Két szomszédvár</i>, de nagy a különbség az -epikai és drámai feldolgozás között, a mi ott erős tragikai -katasztróf lehet, itt bágyadttá válhatik. S különös, hogy drámái -egyikében sincs oly erőteljes tragikai conceptio, mint e költői -beszélyében. <i>Salamon</i>ban és a <i>Bujdosók</i>ban nem tud -eléggé kifejlődni a tragikai elem, <i>Vérnász</i>ban és <i>Marót -bán</i>ban pedig a sors játéka főbb szerepet játszik, mint a szabad -akarat tévedése, a szenvedély erőszaka. Tudott egyéníteni, de nem a -dráma nagy és erős vonásaival s épen oly kevéssé volt képes -összpontosítani a jellem, a szenvedély nyilatkozatát, mint a -cselekvény szálait. El-elkapta a lyrai hangulat, a fellengős leíró -modor s olykor maga beszél személyei helyett. Jól mondja drámai -hőseiről egyik önmaga ellen intézett epigrammájában, hogy «tenni -nem érnek rá a szavak árja miatt». <span class="pagenum"><a name= -"Page_197" id="Page_197">-197-</a></span></p> -<p>De habár drámái nem mérkőzhetnek is másnemű munkáival, nem -voltak jótékony befolyás nélkül drámairodalmunk fejlődésére. -Kisfaludy Károly megbuktatta a színpad durva nyelvét, de nem emelte -valóban költőivé, sőt jambusaira is csak később fordított nagyobb -gondot. Vörösmarty a színpad nyelvét, ha drámaivá nem is, legalább -költőivé tette. Tőle tanúlt jambust írni minden későbbi drámaíró. E -mellett, kivéve Katonát, kit sokáig nem olvastak, s így hatása sem -lehetett, az ő történelmi hátterű drámáiban találunk elevenebb -korrajzot, magasabb felfogást, költőibb szólamot. Tárgyaival is -serkentőleg hatott pályatársaira. Ide is bevitte a romantikai -elemeket, győzelemre segíté a nemzeti irányt és szemben a -színműgyártás gépiességével, fennen hirdette, hogy a színműírónak -is költőnek kell lenni.</p> -<p>Pályája elején két drámát bocsátott közre: <i>Salamon</i>t -(1827) és a <i>Bujdosók</i>at (1830). Mindkettőn meglátszik -Shakspeare olvasása, de fájdalom csak a hibákban. Történelmi drámát -írva, nem Shakspeare valóságos történelmi drámáit vette mintául, -milyenek <i>Coriolán</i> és <i>III. Richárd</i>, hanem azokat, -melyek jobbadán csak történelmi rajzok az angol nemzet viharos -múltjából. Shakspeare e műveiben is gazdag drámai élet nyilatkozik -ugyan, de inkább a részekben; mint egészeket nem lehet a szó valódi -értelmében drámáknak nevezni. Némikép hajlanak az eposz felé, úgy -nevezett historiák, kedvencz darabjai Shakspeare korának, midőn -minden műnem és faj, úgy <span class="pagenum"><a name="Page_198" -id="Page_198">-198-</a></span> szólva a drámába olvadt. Vörösmarty -epikai hajlamánál fogva e mintákhoz vonzatva oly örvénybe -sodródott, melyet csak nagy drámaíró lábolhat meg. Aztán akkor még -a színpadot sem igen ismerte és Shakspearet olvasva a Shakspeare -színpadja lebegett előtte. A <i>Salamon</i> és a <i>Bujdosók</i> -scenirozása valamivel gondosabb ugyan, mint első kísérletéé, -<i>Zsigmond</i>é, de itt is gyakori a változás s egy felvonás -három-négy helyt történik. Mind kettőben kész állandó jellemek -lépnek föl, kik nem előttünk alakulnak s küzdelmök bonyodalma alig -több, mint a kezdet ismétlése, elégséges fokozat és bensőbb -fejlemény nélkül. Abban is megegyeznek, hogy mindenik vontatott és -episodokkal terhelt. A kor eleven színezetében, az erőteljes -nyelvben, a lyrai hangulatok szépségében áll becsök s nem a -tulajdonképi drámaiságban.</p> -<p>Ez ifjúkori két dráma nagyon jellemzi Vörösmarty drámaírói -tehetségét. Élesen nyilatkozik benne az a sajátsága, a melyet soha -sem tudott egészen legyőzni, tudniillik hogy az események- és -jellemekben nyugvó drámai anyagot nem bírja fejleszteni, alakítani. -Előtte van az indok, kinálkozik az összeütközésekből folyó drámai -fejlemény, sőt kezébe is veszi, de épen ott ejti el, a hol a valódi -drámaiság erősb lendületet vehetne. Salamon király alapjában nemes -természet, de sértékeny, könnyen fellobbanó és hiú, vitéz és bátor, -de nem szilárd elhatározásaiban és szenvedélyes fölindulása könnyen -ragadja tettre, sőt bűnre is. Neje és Vid fölingerlik László és -Géza rokonai <span class="pagenum"><a name="Page_199" id= -"Page_199">-199-</a></span> ellen, a kik az ország harmadrészét -bírják, neje mert egész királyné akar lenni, Vid részint azért, -hogy az ország egységét megőrizze, részint pedig személyes -uralomvágyból. Más részről Salamont anyja és Ernyei igyekeznek -mérsékelni s barátságosb hangulatra bírni László és Géza iránt. E -két irány küzdelmében sok anyaga van a drámai küzdelemnek és -fejlődésnek. Az anyós menyével, a fiú most anyjával, majd nejével -áll szemben. De Vörösmarty mind ebből kevés drámaiságot tud -kifejteni. Neste, az öreg és Sophia, az ifjú királyné, nem is -küzdenek egymással. Sophia egyszer ingerli ugyan férjét, de nem -úgy, hogy Salamon szeretve higye magát s épen a szerelem ragadja -tettre. De különben is Sophia csak egy kis ingerlésnél marad s más -úton nem foly be a cselekvény fejlődésére. Vid, a kiben a -gonoszságnak és nagy észnek kellene egyesűlni, csak közönséges -cselszövő, a kiről alig hihetni el, hogy a királyra oly nagy -befolyása legyen. Se elég esze, se elég szenvedélye nincs arra, -hogy drámailag érdekessé váljék. Politikai eszméje, a melynek -monarchiai és nemzeti tekintetben megvan a maga jogosultsága, -elmosódik benne s így környezetére sem hathat ki. Cselszövénye -László udvarában kisszerű és drámaiatlan. Ernyei, a másik politikai -irány erényes képviselője, sem drámai jellem. Tehetetlen agg, pedig -az ő s az öreg királyné küzdelme Viddel és Sophiával drámai -jelenetekre adhatna alkalmat. Salamon maga sem válik igazán drámai -hőssé, inkább <span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> csak változik, mint fejlődik vagy -jobban mondva ismétli magát fokozat nélkül s egyetlen nagyobbszerű -drámai és tragikai mozzanata sincs. László és Géza nyugvó alakok, s -nincs terök a drámai fejlődésre. Szónok és társai árulása nem -eléggé indokolt s lazán kapcsolódik a főcselekvényhez. Bátor, -Jolánka és Csatás szép epizódja, mint epizód sem illeszkedik be a -mű szervezetébe, hogy bármely csekély mértékben befolyjon a -cselekvényre.</p> -<p>A <i>Bujdosók</i> hőse, Kont, még annyira sem drámai személy, -mint Salamon. Az expositióban itt is oly indokokat találunk, a -melyeket a költő később elejt. Zsigmond gyűlöli Kontot, mert egykor -nejéhez, a meghalt Mária királynéhoz, lovagias tisztelettel -viseltetett és mert egyik képviselője a nyakas ellenzéknek, a mely -fellázad erőszakoskodásai ellen. Kont is gyűlöli Zsigmondot, mert -nem méltó férje volt Mária királynénak s önkényét a törvény fölibe -helyezi. Zsigmond boszúból el akarja csábítni Kont nejét és -elveszteni Kontot, a ki országos ügyekben a törvényekre hivatkozva -védi az üldözött elégületleneket, sőt élökre áll. De mind ebből nem -válik cselekvény. Zsigmond, úgy látszik, nem hiszi komolyan, hogy -Kont nejének udvarolt s felhagy azzal a szándékkal, hogy Kont nejét -elcsábítsa. Pedig a személyes és politikai indokok összeolvadása -erősbbé tette volna a szenvedélyeket s a cselekvényt -bonyodalmasabbá. Például Kont nejének szíves modora a király iránt, -hogy mérsékelje férje elleni haragját, Kont féltékenysége, -<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> a ki balra magyarázza neje -magaviseletét, hatásos jelenetek magva lehetett volna. Így csak a -politikai indok maradt meg s elég drámaiatlanúl feldolgozva, mert -Kont csak bujdosik, fényes magánbeszédeket tart, ide is oda is -bekopogtat, megöli a király egy-egy hajdúját, de semminemű drámai -cselekvénybe bele nem sodródik. Végre lefejezik, ennyi az egész. -Egy méltóságos nyugvó alak, a ki nem kelthet elég drámai és -tragikai részvétet, mert hiányzik benne a fejlődő szenvedély s a -szenvedély szülte tetterő, a mely fokozatos bonyodalmat indít. -Drámai tekintetben sokkal inkább a mű központjává emelkedik -Vajdafi, a ki a király és az elégületlenek között állva, a míg -egyfelől ezeknek akaratlan árulója lesz, addig másfelől a királyhoz -való hűségét leánya boldogságával fizeti. S csodálatos, e drámailag -érdekes helyzetet sem használja föl eléggé Vörösmarty. A mű végén, -Kont és társai kivégzése után, nem a becsületében és atyai -érzésében megsértett Vajdafi áll a lázongó nép és az ingerűlt nagy -urak élére, hanem István vajda és Gara nádor, a kik a cselekvényben -nagyon is mellékszemélyek.</p> -<p><i>Csongor és Tünde</i> 1831-ben jelent meg. Hidegen fogadta a -közönség s az íróknak sem igen tetszett. Valóban e műnek oly hibái -vannak, melyeket csekély tehetségű költő is elkerűlhetett volna, de -szépségei olyanok, melyeket a legnagyobb költő is írigyelhetne. -Kölcseynek igaza volt, midőn így írt Bártfaynak 1831-ben: -«<i>Csongor</i>t olvasám Pesten; s mivel a drámai <span class= -"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> actio -nem képzeletem szerint ment, alkalmas hidegséggel. Itthon elolvasám -másodszor magamban s harmadszor ismét sógorasszonyomnak. Ezen -harmadik olvasás megkapott. Ezer oda nem valók és másképen valók -mellett is, <i>Csongor</i> kincs. Hidd el nekem, édes barátom, a mi -Vörösmartynk nagy költő, s ritkán nagyobb, mint <i>Csongor</i> sok -helyeiben. Minden dramaturgiai kritikázás ellenére, akár ki mit -mond, én a nemzetnek <i>Csongor</i>ért szerencsét mondok, s a ki -engem nem ért, ám lássa: azért nem ért-e mert nem akar vagy azért, -mert nem tud.»<a name="FNanchor_36" id="FNanchor_36"></a><a href= -"#Footnote_36" class="fnanchor">36)</a></p> -<p>A mű Gergei Albertnek <i>Historia egy Argirus nevű -királyfiról</i> czímű népmeséjén alapszik, mely a magyar népnek -századok óta kedvencz olvasmánya. Vörösmartynak még mint gyermeknek -megtetszhetett e népmese, mert már huszonegyéves korában -feldolgozásán gondolkozott. Legalább Sallay azt mondja, hogy -1821-ben megbízást kapott tőle e ponyvairodalmi nyomtatvány -megszerzésére és Börzsönybe küldésére. Mind Gergei népmeséjének, -mind Vörösmarty drámájának egy az alapeszméje, a tiszta hű szerelem -győzelme minden akadályon és cselszövényen. Csongor is, mint -Argirus, megy elveszett kedvese után, ki nélkül nem élhet s -boldogság lesz jutalma. Azonban Vörösmarty nemcsak gátokat vet -elébe, hanem kísértést is, az érzékiséget Ledér, s a <span class= -"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> -képzelődés káprázatát egy légi leány alakjában. Ez mind helyes, -csak az a baj, hogy egyik sem fejezi ki azt, a mit a költő czélozni -látszik. Ledérnek nincs is jelenete Csongorral, csak szolgájával, a -légi leány megjelenése nincs eléggé kapcsolatban Csongor -kedélyállapotával, holott e jelenetnek nemcsak Mirigy ármányát, -hanem egyszersmind Csongor gondolatbeli megtántorodását is ki -kellene fejezni, midőn a szív kimerűltség és reménytelenség -közepett szakítani akar múltjával s legalább pillanatra a könnyelmű -érzelmek és kósza vágyak uralma alá esik. Általában a fő személyek -kedélyállapotának rajza változatosb s a cselekvény drámaibb szövésű -lehetne.</p> -<p>Vörösmarty felhasználta, sőt kiképezte a népmese leleményeit: a -tündérfát, a tündérleány hajának levágatását, a pörlekedő manókat, -a vén asszonyt, ki elválasztja a szerelmeseket, s gátolja -találkozásukat. Némely helyt jobb a dráma, másutt a népmese. -Vörösmarty a mesebeli két vénasszonyt egygyé olvasztja, Mirigy -boszorkánynyá, a mi mind a cselekvényt egységesebbé teszi, mind a -drámai érdeket élénkíti, azonban a mese abban jobb a drámánál, hogy -ott a vén asszony azért gátolja a két szerelmes boldogságát, mert -leányát el akarja vétetni a királyfival. Mirigynek is van ugyan -leánya, sőt épen érte vágja le Tünde haját, hogy földíszíthesse -vele őt Csongor elcsábítása végett, de a leány meg sem jelen a -drámában, mert míg boszorkány anyja oda volt, mint rókát megették a -manók. Az expositio is jobb a mesében, <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> -egyszerű és világos, ellenben a drámában nem vagyunk mindennel -tisztában, magával a két főszemélylyel sem, azon meg utoljára sem -tudunk eligazodni, hogy miért üldözi Mirigy a szerelmeseket. -Egyszer azt mondja, hogy leánya kedvéért és uralkodása -biztosításáért, máskor hogy Csongor dölyfét megalázza, utoljára -pedig a tündérfa gyümölcséért, melytől ifjulását várja. Ez indokok -összeolvadhatnának ugyan, de nem olvadnak össze s a bizonytalanság -homályában mosódnak el. A mesében csak Csongornak van szolgája, s -Tündének nincs szolgálója. Ez egészen Vörösmarty szerencsés -leleménye. Ilma és Balga rendkívül jól rajzolt alakok, a realismus -humoros képviselői, szemben Csongor és Tünde idealismusával, mint a -spanyol színművekben a graciosók.</p> -<p>A dráma befejezése is különbözik a mesétől. A mesében Argirus -hosszas bujdosás után végre behatol Tündérországba, megtalálja -kedvesét és nőűl veszi. A drámában Tünde ki van zárva -Tündérországból, mert Csongor szerelme a földre vonzotta; bujdosik -s minthogy Mirigy csalfa jóslatai, varázslatai kétkedővé tették -Csongor szerelmében, visszatér még egyszer a tündérfához, Csongoré -lenni, ha az hű maradt, s karjai közt feledni tündérhazáját, ha -pedig hűtelen, elhervadni a tündérfával együtt. Csongor is -visszatér a hármas úthoz, honnan elindúlt; találkozik a szintén -hazatérő fejedelemmel, kalmárral és tudóssal, kik nevettek volt -rajta, midőn kedvese után indúlt s nem követve őket, a szerelmet -följebb becsülte a hatalom, <span class="pagenum"><a name= -"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> gazdagság és tudomány -ígéreteinél. Most mind a három szerencsétlen: a fejedelem -megalázva, a kalmár elszegényedve, a tudós a kétség örvényei közt, -közel az őrüléshez. És Csongor? Őt is elhagyta a remény, a hít. Ez -ellenkezik a dráma alapeszméjével. Csongornak sikertelen küzdelmei -után sem kellene egészen elveszteni hitét s fájdalmában is -nemesülnie szemben a fejedelem, kalmár és tudós dölyfös -szenvedélyével. E személyeket különben is csak ez ellentét -igazolhatná, mert a cselekvény fejlődésére nincs befolyások. Az is -hiba, hogy Tünde, midőn Mirigyet kihallgatja s meggyőződik Csongor -hűségéről, kiküldi a manókat, hogy, ha Csongor arra felé jő, fogják -meg s kötözzék a tündérfához, mert talán újra elveszthetné. Vajon -nem jobb lesz vala-e, ha Csongor egyszerűen visszatér a fához, -kipihenni fáradalmait, megáldani azt a helyet, hol kedvesével -először találkozott, erőt meríteni a múlt emlékéből? A kétség és -remény hullámzásai közt szúnyadhatna el, a manók helyett Tünde -kötözhetné arany fonállal a tündérfához. Mindez nem rontaná, sőt -emelné az ébredés jelenetét.</p> -<p>Azonban e hibákat mintegy elmossa a kimeríthetetlen költői -bájnak omló árja, mely az egész költeményen elömlik. Vörösmarty -költői tehetsége majd minden oldalról nyilatkozik itt. Pathosz s -naivság, népies humor s a leggyöngédebb lyra, mély reflexio és -játszi szeszély olvadnak itt össze valóságos varázszsá, mely épen -úgy elbűvöli az olvasót, mint Csongort Tünde <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> -szerelme. Mintegy varázsütésre épül föl e mű, mint benne a -tündérpalota, oly könnyen, oly szabadon mozognak alakjai, mint egy -álom tündérlátomásai s a nyelvnek oly bűbájos zenéje ringatja -lelkünket, mintha Vörösmarty meg akarta volna mutatni, hogy mire -képes a lenézett s a nagy urak palotáiból száműzött magyar nyelv. -Az angol kritikusok büszkén emlegetik Shakspeare <i>Szentivánéji -álmá</i>t, mint oly művet, mely az angol nyelv hangzatosságának -egyik legkitünőbb diadala. A magyar kritikus e tekintetben bátran -szembe teheti vele <i>Csongor és Tündé</i>t, mely amannál, bár, úgy -látszik, hatása alatt keletkezett, csak a drámai compositióra nézve -áll alantabb. Midőn Titania Zuboly udvarlására készti tündéreit, -nem szól szebben, mint Vörösmarty művében a kútból felhangzó -szózat, mely Csongort csábítja. Balga néha Puckkal, néha Zubolylyal -vetekszik. Az altató dalokban és tündéri bohóságokban szintén -hasonló szépségekre találhatni, sőt van egy jelenet, mely a maga -nemében majdnem páratlan. Ez a nemtők jelenete az ötödik -felvonásban. Valami gyermekileg kecses, szelletileg gyöngéd, van -enyelgésökben. Mintha rózsabimbók hullanának, pillangók -játszanának, madárkák csevegnének. Kergetőznek, faggatóznak, -csókolják egymást s egyik, mint a hogy’ a gyermekek szokása, sírva -fakad, míg végre Mirigy közelgése elriasztja őket. E jelenet -mintegy oda van lehelve s oly rendkívül kedves, hogy Vörösmarty -benne önmagát multa fölűl.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_207" id= -"Page_207">-207-</a></span></p> -<h2>X.</h2> -<p class="summary">Drámaírói pályájának folytatása: -<i>Kincskeresők, Vérnász, Fátyol titkai, Árpád ébredése, Marót bán, -Áldozat, Czilley és a Hunyadiak</i>. Vörösmarty mint színkritikus: -dramaturgiai töredékei, színbírálatai, polémiái. A <i>Csiga</i> -vendéglő vacsoráló társasága. A <i>Nemzeti kör</i>.</p> -<p><i>Csongor és Tündé</i>t az 1833-ki <i>Aurórá</i>ban a -<i>Kincskeresők</i> czímű drámája követte. <i>Vérnász</i>a 1834-ben -akadémiai pályadíjt nyert. Az 1835-iki Aurórában egy vígjátékkal -lépett föl: a <i>Fátyol titkai</i>val; <i>Árpád ébredése</i> drámai -költeményét 1837-ben a pesti magyar szinház megnyitása ünnepélyére -írta, míg végre <i>Marót bán</i> (1838), <i>Áldozat</i> (1840), -<i>Czillei és Hunyadiak</i> (1844) czímű drámáival befejezte -drámaírói pályáját.</p> -<p>A <i>Kincskeresők</i>ön a német romantikai dráma hatása érzik, -még siránkozó hangulatából is kölcsönzött valamit. Zágony és Jolán -mintha nemesített kiadásai volnának Raupach <i>Molnár és -gyermeké</i>ből az atyának és leánynak. A mű sajátkép nem is -tragédia, bár a főbb személyek mind meghalnak benne. Teljesen -hiányzik belőle a tragikai fenség mind a cselekvény, mind -jellemrajz tekintetében: annak leleménye <span class= -"pagenum"><a name="Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> szegény -s nem nyújt érdekes mozzanatokat, ebben pedig hiányzik a szenvedély -ereje, sőt még a következetesség is. Zágony az öreg kincsásó, a ki -hét év óta keresi Béla király elrejtett kincsét s a nyolczadikban a -jóslat és hite szerint föl is fogja találni, leányát nőűl -kényszeríti Várihoz, egy gazdag emberhez, a ki titokban haramja. De -ha Zágony már a napokban nagy kincshez remél juthatni, miért -kényszeríti leányát a gazdag kérőhöz, a kit maga sem kedvel s miért -veti meg Szilágyot csak azért, mert szegény, bár leánya él-hal -érette? Vári jellemét csak az erős szerelmi szenvedély tehetné -érdekessé, de inkább beszél róla, mint érzi. Szilágyról sokáig nem -tudjuk, hogy babonás s ím a barlangban, midőn Vári elbújva mint -kísértet kezd beszélni hozzá, mindent elhisz s elhozza éjfélkor -kedvesét, a ki a kísértet intése szerint egyedűl veheti föl a -kincset. Ekkor Vári elraboltatja Jolánt és Szilágygyal vívni kezd; -Jolán közbe veti magát és Szilágy kardjától halálra sebesűl. Újra -vívnak; Vári elesik, Szilágy pedig bánatjában megöli magát. Várinak -kísértetes alakoskodása inkább vígjátékba való cselszövény, mint -tragédiába. De nincs is szükség reá. Ha Vári el akarta raboltatni a -leányt, azt sokkal könnyebben és kevesebb veszélylyel teheti vala, -ha atyja házától raboltatja el, mint így, midőn legalább kedvese -védheti. Legérdekesebb az egészben egy pár népjelenet, a mennyiben -a magyar szegény legény művészibb rajzát itt veszszük először. -<span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span></p> -<p>A <i>Vérnász</i>ban a franczia romanticismus is bevegyűl -Vörösmarty költészetébe, Hugo és Dumas drámái nyomán, melyeket a -budai magyar és pesti német színpadokon ez időtájt már játszani -kezdettek. A franczia romanticismus rokonabb volt szellemével, mint -a német, azonban úgy szólva magyar romanticismusa már ekkor annyira -megállapodott, hogy lényegében bár minő erős hatás sem -változtathatta meg. A franczia romanticismus árnyoldalai, minők az -ellentét rendszere, a meglepetés hajhászata, a groteszk és szörny -iránti előszeretet, dissonans hangulat legkevésbbé hatottak reá. -Inkább csak drámaibb mozgást, szövevényesb mesét s némi -szerkezetbeli készséget tanúlt az új franczia színművekből, melyek -egyszersmind ösztönt adtak neki új tárgyak felé fordulni. Egész -utolsó művéig nem ír többé történelmi drámát s a történelmi hátterű -regényeshez fordul. Ilyen <i>Vérnász, Marót bán</i>, sőt az -<i>Áldozat</i> is. Az elsőben egy férj és atya bűnhödik, ki -féltékenységi gyanújában gyermekeit csecsemő korukban kitétette. A -gyermekek fölnevekednek; az atya nem ismert leányába szeret, a fiú -mint martalócz ostromolja szintén nem ismert atyja várát s később -saját atyja parancsára meggyilkolják. A másodikban a gyermekkorában -elveszett testvér nem ismert bátyja nejét csábítja el. A -harmadikban a bátya huga vőlegényét öli meg, boszút állva rajta -kedvese elcsábításáért. Ím e tragédiák tárgyai mennyire különböznek -a régiebbektől; szerkezetök is gondosabb, de <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> -mindenik annyira a múlt befolyása alatt áll, hogy maga a cselekvény -inkább csak a következményeket terjeszti előnkbe. A két elsőben a -sors játéka is föltünő szerepet játszik, bár egyikben nemesisként. -Vörösmarty a tragikai érdeket nem összpontosítja egy vagy két fő -személy körűl, többek közt osztja meg, sőt néha épen a legfőbb -személyek, mint Marót és Szabolcs voltakép nem is tragikai hősök. A -jellemek sokban hasonlítanak egymáshoz. Marót nemesebb kiadása -Telegdinek, Szabolcs meg Marótnak. Bod ugyanaz, a ki Kolta. A nők -sem igen különböznek egymástól. Ida és Zenő, Lenke és Csilár egymás -változatai. Ez újabb drámáiban a magán- és párbeszédek valamivel -drámaibbak, de a lyrai és szónoki elem gyakran itt is túlnyomó, bár -élénkebb és szenvedélyesb, mint régebben. Különösen az -<i>Áldozat</i>ban találhatni ily szép részletekre.</p> -<p>A <i>Vérnász</i> minden esetre legtragikaibb és legbonyodalmasb -drámája Vörösmartynak. De valódi drámai ér ebben sem lüktet. Már -expositiója sem drámai. Telegdi és várnagya, Gerő, minden ok -nélkül, mintha nem volna egyéb dolguk, elmondják egymásnak, hogy -Telegdi mint ifjú házas mily féltékeny volt; hogy viszonyt -gyanított neje és egy ifjú vitéz, Tanár, között, kit az -leánykorában inkább kedvelt Telegdinél; hogy Telegdi visszatérvén a -harczmezőről, hitelt adott a nejéről szárnyaló mende-mondáknak s -épen akkor született ikergyermekeit, a kiket nem hitt a magáéinak, -kitétette. Az anya szíve megszakadt. Gerő <span class= -"pagenum"><a name="Page_211" id="Page_211">-211-</a></span> vitte -ki az erdőre a csecsemőket s egyszersmind az anyjoktól kapott arany -szívet elosztotta köztök, emlékjel gyanánt. Meghaltak-e a gyemekek -vagy élnek, nem tudhatni, de annyit bizonyosnak mond Gerő, hogy -valaki elvitte őket, mert a midőn lelkiismerettől furdalva -ugyanazon órában visszatért hozzájok, már nem voltak ott és -közelben sehol sem látszott vérnyom. Mindezt szükséges tudnunk, de -nem így, hanem erőltetés nélkül, némi drámaisággal feltárva. -Lassanként némi drámai mozgást vesz föl a mű, de nem tud eléggé -fokozatosan emelkedni s a hol épen drámai fordulatok jelentkeznek, -az indokolás gyönge vagy erőltetett. Telegdi másodszor akar -házasodni s bele szeret Lenkébe, a kit egy Dóra nevű öreg asszony -házánál növeltet egy remete, Tanár, Telegdi hajdani vetélytársa. -Telegdi szándéka elébe nem gördűl akadály; Lenke szívesen megy -hozzá nőűl, a remete elutazott, Dóra pedig nem akadályozza, bár az -akadályozás, a melyre Dórának elég oka van, mert Lenke nem leánya, -drámaibbá tenné a cselekvényt s mind Telegdi, mind Lenke jellemét -jobban kiemelné. A drámai összeütközést tulajdonkép Banó indítja -meg, egy vándor deák, a ki Lenkébe szerelmes s kétségbeesésében, -hogy férjhez ment, egy szabad csapatot, a mely Kolta vezérlete -alatt az erdőben tanyáz, reá vesz a Telegdi várának megrohanására. -Nem épen természetes, hogy a szabad csapat vezére oly könnyen -beleegyezik Banó tervébe, midőn a körűlményeket oly kevéssé ismeri -<span class="pagenum"><a name="Page_212" id= -"Page_212">-212-</a></span> s a zsákmány felől sem biztos. Telegdi -vissza is veri őket és Koltát, a vezért, elfogja. Ezalatt Tanár -megérkezik s megtudván Dórától a történteket, a várba siet s titkos -úton el is viszi a várból Lenkét, a kit Telegdi a Gerő -felügyeletére bízott, a míg maga a támadást visszaveri. Hogy Gerő -oly könnyeden átengedi asszonyát Tanárnak, még értjük, mert Tanár -bizonyos jeleknél fogva meggyőzi Gerőt arról, hogy Lenke Telegdi -leánya, a kit ő tett volt ki, de hogy később mind erről nem szól -Telegdinek, az bajosabban érthető. Telegdi azt hivén, hogy az -ostromlók rabolták el Lenkét, az elfogott vezért, Koltát, szabadon -bocsátja oly föltétel alatt, ha Lenkét visszahozza, a mit ez -megígér. Azonban a sors máskép határozott. Tanár Lenkét remetelaka -felé vezetvén, elmondja neki, hogy a kinek neje akart lenni, az -atyja, a ki őt fiútestvérével együtt kitétette volt az erdőbe; hogy -ő magához vette a csecsemőket, de csak a leányt vihette magával, -mert a fiút egy haramja elvette tőle. Aztán átadja a lesujtott -leánynak a fél arany szívet, anyja ajándékát, a melynek felét -fiútestvére bírja, s azt tanácsolja, hogy vonuljon kolostorba. -Lenke beleegyezik, Tanár meg elmegy a kolostorba, hogy onnan biztos -fedezetet hozva, a szerencsétlen leányt oda szállítsa, addig pedig -biztosság végett nem saját lakába zárja, hanem egy vasrostélyos -ajtójú kápolnába, hol az arra járók könnyen észrevehetik, s így -épen annyi veszélynek teszi ki, mintha magával vinné. Lenke nagy -félelmek közt tölti az éjt. Reggel Banó arra vetődik, <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span> reá -ismer, kiszabadítja s kérésére már épen a kolostorba kísérné, midőn -Kolta emberei meglepik, majd Kolta is megérkezik s ígéretéhez híven -vissza akarja vinni Lenkét Telegdihez. Lenke Koltát is kéri, hogy -vigye kolostorba s átadja neki a fél arany szívet, hogy helyette -azt vigye mentségűl Telegdinek. Koltánál is hasonló jel lévén, a -két testvér egymásra ismer. Kolta boszút akar állani atyján, de a -kolostorból visszajött Tanár lebeszéli szándékáról s Lenkét Koltára -bízva, maga megy a várba. Ezalatt Telegdi megtudván fegyvernökétől, -hogy Kolta késik, sőt Lenkével úgy bánik, mint kedvesével, -megparancsolja, hogy Koltát gyilkolják meg. Végre Tanár megjelen -Telegdi várában. Telegdi megismeri s egy ingerlő szóra, a mely a -múltra emlékezteti, átdöfi őt. A haldokló Tanár felfödi Telegdi -előtt a titkot: hogy Kolta, a ki várát ostromolta, fia, és Lenke, a -kit nőűl vett, leánya. A megrendült Telegdi rohan az erdőre -fegyvernöke után, hogy megakadályozza Kolta megöletését; késő már -minden, épen temetésére érkezik. A lelkiismeret furdalásai közt fia -sírjánál tölti az éjt; Tanár szelleme megjelen s inti, hogy -kövesse. Telegdi követi s a mélységbe zuhan.</p> -<p>A jellem, a szenvedély nem elég biztos rajza meg-megbénítja a -tragikai és drámai hatást, a mely a mű anyagában rejlik. Lenke -szerelmében kevés a szenvedély; úgy látszik csak azért megy -férjhez, mert ingerli hiúságát Telegdi rangja és gazdagsága. -Telegdi szenvedélye is meglehetős lanyha, pedig ha mindketten -<span class="pagenum"><a name="Page_214" id= -"Page_214">-214-</a></span> szenvedélyesen szeretnék egymást, az -fokozná a titok leleplezésének tragikai hatását. Tanár jelleme sem -eléggé világos. A boldogtalan szerelmes lemondott a világról, -remete lett és Lenke növelésének s elhúnyt kedvese emlékének -áldozza életét. S a mű végén mint boszúálló lép föl Telegdi előtt, -hogy a fölleplezett titokkal lesujtsa és ingerelje őt. De ennél még -kevésbbé érthető az, hogy Telegdi mindent elhisz neki. Az olvasó -tudja, hogy Tanár igazat mond, hogy Lenke és Kolta testvérek, -ismeri az egész történet folyamát s a két fél arany szív mindent -kimagyaráz. De Telegdi minderről keveset tud, s épen nincs oka -arra, hogy oly könnyen higyen Tanárnak, a ki neki régi ellensége, s -azért jött, hogy rajta boszút álljon. Épen azért nem valószínű -Telegdi kétségbeesése s visiója sincs eléggé indokolva. Ide járul -még, hogy azok a drámai fordulatok, a melyek a katasztrófot rejtik -méhökben, erőszakoltak. Dóra magaviselete, a ki a remete híre -nélkül adja férjhez Lenkét, Gerő titkolódzása, a mód, a melylyel -Tanár elrejti Lenkét a kolostorba vitel előtt, mind oly jelenetek, -a melyek nem lelik igazolásukat se a körűlményekben, se a személyek -jellemében. A mű conceptiója tragikai és drámai, de compositiója -nem az.</p> -<p>A <i>Fátyol titkai</i> czímű vígjátéka drámai tekintetben épen -oly hibás, mint <i>Csongor és Tünde</i>, de nyelvés másnemű költői -szépségre nézve majdnem oly kitünő. Vörösmarty e művében a fensőbb -vígjáték felé törekedett. <i>Dramaturgiai töredékei</i>ben -panaszolja, <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> hogy az újabb vígjátékban kevés a -költészet s aggódik: nem fog-e a vígjáték lassanként, ha nem is a -prózába, legalább a didaktikai vagy satirai költészet virágtalan -szakába vándorolni. E megjegyzés tisztán mutatja, hogy mire akart -példát adni, s csakugyan, ha egyebet nem valósított is, a jelen -élet társalgási hangját költőivé emelte. Ma sincs egyetlen -vígjátékunk is, melyben szebb nyelven és mégis természetesen, több -emelkedettséggel, mégis oly könnyeden, elmésebben s mégis annyi -érzelmes fínomsággal társalognának, mint e mű főszemélyei: Hangai -és Vilma. De ez még magában nem vígjáték. Tulajdonkép a cselekvény -és jellemrajz erejétől függ a valódi komikai hatás, ez pedig -meglehetősen hiányzik e műben. Toldy abban keresi legfőbb -fogyatkozását, hogy Vörösmarty egy középfajú dráma alapeszméjéből -nem drámát, hanem vígjátékot szőtt ki. «Az alapeszme – úgy mond – a -szép lelkek szerelmének dicsőítése a köznapi fölött, komolynak -marad, bár a költő azt a szerelem különböző nemeinek ellentéte s -ezek komikai megvilágítása által víggá kívánja tenni. Hogy mégis a -darab az legyen, a mit az új széptan érzékeny játéknak nevez, a -komikumnak nem vala szabad uralkodni a darabon.»<a name= -"FNanchor_37" id="FNanchor_37"></a><a href="#Footnote_37" class= -"fnanchor">37)</a></p> -<p>Ez ellenvetés nem alapos. A mű nem tárgyalja a szép lelkű -szerelem dicsőítését, de különben is az <span class= -"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span> -alapeszme bizonyos komolysága jól illik a fensőbb vígjátékhoz. -Vörösmartyt megbájolták Shakspeare vígjátékainak némely szépen írt -jelenetei, emelkedett hangulatba ringatta Moreto vidám és nemes -szelleme s mintegy önkénytelen megáradt benne a pathosz és humor, -az érzelmesség és játszi kedv vegyületének édes bájú rhythmusa, a -mely költői tehetségének egyik fő jellemvonása. De a hangulat csak -ragadta, mint csónakot a megáradt folyó, a nélkül, hogy tudná, -hova. A vígjáték úgy kezdődik, mintha a költő oly nemű feladatot -tűzött volna ki magának, mint Moreto a <i>Közönyt közönynyel</i> -czímű vígjátékban, mely <i>Donna Dianna</i> czím alatt kedvencze -volt a régi magyar színpadnak is. Moretónál egy leány megveti a -szerelmet és soha sem akar férjhez menni: Vörösmartynál egy férfi -gyűlöli a szerelmet és szintén soha sem akar nősűlni. Ott Diannát -meghódítja Carlos közönyt tettetve, itt Hangait Vilma, ki őt -egyszersmind büntetni is akarja. Azonban míg Moreto a -leglélektanibb alapon, újabb meg újabb fordulattal, egy kerek -bonyodalmat alkot és a legtermészetesebben old meg, Vörösmarty -csakhamar letér az útról, újabb meg újabb csapásba téved s -bonyodalma se elég természetessé, se elég érdekessé nem tud válni. -Hangai és Vilma mindjárt az első találkozás után megszeretik -egymást s csakhamar elpárolog az a komikai érdek, a mi fokonkénti -átalakulásukból fejlődhetnék. Hangai nem küzd a szerelem ellen, -Vilma többé nem büntetni akarja, hanem megpróbálni: vajon igazán -<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> szereti-e őt. Ezért két alakot ölt: a -fátyoltalan és a fátyolos Vilma alakját, amabban otthon fogadja -Hangait, emebben az utczán és a városligetben, hol Vilma -barátnőjének adja ki magát s mély érdeklődést tanúsít Hangai iránt, -a ki szereti a fátyoltalan Vilma szép arczát, de haragszik reá -hidegségeért, a fátyolos Vilma iránt is nagy rokonszenvvel -viseltetik, kedveli szép lelkét, de ohajtaná arczát is látni. A -fátyoltalan Vilma kezd szívesebb lenni iránta, a fátyolos Vilma is -örömest megmutatná arczát, de elébb azt kívánja tőle, hogy esküdjék -neki hű szerelmet. Hangai cseltől tartva maga is cselre készűl; -letérdel ugyan és esküdni kezd, azonban a mint Vilma fölfedi -arczát, Hangai így végzi be esküjét:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Az üdvre esküszöm, hogy -esküvésem<br /></span> <span class="i0">Csak tréfa -volt.<br /></span></div> -</div> -<p>Hangai egy kissé rossz néven veszi a tréfát, Vilma elérzékenyűl, -kibékülnek és egymáséi lesznek.</p> -<p>Ime az egész bonyodalom mily kevéssé természetes s inkább -bohózatba, mint fensőbb vígjátékba illő. A fátyol nem tehet annyira -ismeretlenné egy nőt, hogy termetéről, mozdulatairól, különösen -hangjáról reá ne ismerhessen egy szerelmes, pedig ezen fordúl meg -az egész bonyodalom. Hangainak a két nő közti ingadozásában -rejlenék tulajdonkép a komikai érdek, de nincs kellő fejlődése, -fordulata s egy kissé egyhangú és homályos. A megoldás pedig, a mi -magában jó gondolat volna, tudniillik, hogy mindketten felsülnek: -az egyik kedvese megpróbálásában, a másik <span class= -"pagenum"><a name="Page_218" id="Page_218">-218-</a></span> -ingadozása miatt, nincs elég drámai erővel és lélektani -világossággal kidolgozva. Ide járul még az a körűlmény is, hogy a -műnek kettős cselekvénye van, a melyeket csak Vilma személye -kapcsol össze; a főcselekvényt mintegy háttérbe szorítja a mellék, -nemcsak azért, mert sokkal szélesebben van dolgozva, hanem azért -is, mert sokkal több komikai ér nyilatkozik benne. Valóban a három -vidéki ifjú kalandjai, a kik Vilma kezét akarják elnyerni, -leleményesek, világos és élénk fordulatúak. Vilma és komornája -elmésen játszszák ki a falusi gavallérokat, a kik mennél inkább -csalódnak, annál inkább hisznek, mert a női cselszövény folyvást -újabb oldalra fordúl, s így nem keltheti föl gyanújokat. Kár, hogy -ez ifjak jellemrajzában nincs változatosság; oly kevés bennök az -egyéni, sőt typikai vonás is, hogy alig lehet őket -megkülönböztetni. Általában a jellemzés nem erős oldala e -vígjátéknak s e bajt még növeli az a körűlmény, hogy az egész mű -úgy van írva, mintha tárgya a képzelet vagy népmese világából volna -merítve s nem a jelen társadalmi életéből. A költő szárnya -szabadjában röpked, nem tekintve se szokásra, se convenientiára. -Némi figyelmetlenség is árt a mű hatásának. A két utolsó kiadásban -Vörösmarty némi változtatást tett a személyek elnevezésében. -Vilmát, a ki Ligeti huga volt, leányává tette; Katiczát, a kit csak -agg szűznek nevezett, Ligeti testvérévé változtatta, azonban -megfeledkezett a szövegnek a megváltozott személyekhez való -alkalmazásáról. Ligeti a <span class="pagenum"><a name="Page_219" -id="Page_219">-219-</a></span> későbbi kiadásokban is hugának -nevezi Vilmát, a ki itt már leánya. Katicza barátnéjának Vilmát és -szomszéd uramnak Ligetit. De a változtatás nemcsak egyes -kifejezésekkel van ellenkezésben, hanem némikép más árnyalatot ad -Vilma jellemének is, a mennyiben az első kiadás szerint egy idegen -szószátyár, hiú és szenvelgő vén leányból űz bolondot, itt pedig -nagynénjéből, a ki neki semmit sem vétett, s kire a fenforgó -viszonyok között is tekintettel kellene lennie.</p> -<p><i>Árpád ébredése</i> alkalmi művecske, a mely a pesti, később -nemzeti színház megnyitásának ünnepélyére íratott. A mostani -nemzedék előtt kissé különösnek tetszhetik, hogy Vörösmarty egy -színház megnyitásának ünnepélyére Árpádot ébreszti föl sírjából. De -nem kell felednünk, hogy az akadémia, s egy központi magyar színház -megalapítása, egy félszázad óta, a hazafiak legforróbb ohajtásai -közé tartozott. Országos ügy volt mindkettő, s a nemzetiség -fejlődésének, a melyet politikai intézmények nem támogattak, úgy -szólva biztosítékai a vagy a mint a költő mondja Árpádnak e -műben</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">– Kis valóság nagy remény -után,<br /></span> <span class="i0">Virágbokor virágos kert -helyett,<br /></span> <span class="i0">Zálog jövendő fénylőbb -birtokért.<br /></span></div> -</div> -<p>Vörösmarty még emelni akarta a hangulatot Árpád -fölébresztésével, a kit egy költő vezet a fölépült színház elébe. A -színésznőt, a kit az írigység, részvétlenség, megvetés, rágalom, -csáb, kajánság és <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> éhhalál üldöznek, Árpád védi meg. -Vörösmarty a nagy honalapító ægise alá helyezi a nemzeti színészet -ügyét, épen mint Kölcsey, a ki azt a <i>Játékszínről</i> szóló -beszédében az államférfiak figyelmébe ajánlja. A kor élénk -kifejezése e mű, a mely egyszersmind néhány rövid jelenetben a -színház látogatására buzdítja a fővárosi közönséget s megörökíti -azt a derék napszámost, a ki két álló hétig ingyen dolgozott a -színház építésekor. Legkevésbbé sikerűlt benne az első jelenet, -midőn a sírszellem hálából ébreszti föl sírjából Árpádot, mert -csatáin sok ezernyi lelket küldött birtokába s azt úgy remélte -legjobban leróni, ha sírjából újra népe körébe hozza. Mi szükség -ily indokolásra, a mely komolynak kissé furcsa és semmi esetre nem -illik e mű hangulatába és más költőibbel lehetett volna -pótolni.</p> -<p><i>Marót bán</i> czíme eredetileg <i>Erdődi bán</i> volt, -azonban a censura reá parancsolt a költőre, hogy művének más czímet -adjon. Okát alig tudja az ember elképzelni, ha csak azt nem, hogy -az <i>Erdődi</i> bán név egynek látszott a gróf Erdődy -nemzetségével s a dráma színhelye Horvátország levén, hol e -nemzetség birtokos, a censura kötelességének tartotta az Erdődyek -jó hírét megőrízni.</p> -<p>E tragédiát épen mint <i>Vérnász</i>t a franczia romantikai -dráma hatása alatt írta Vörösmarty. Nem hiányzik benne a tragikai -elem, de a cselekvény igen mesterkélt s nincs elég összhangban a -jellemekkel. Egyetlen szenvedély, jellem sincs úgy rajzolva, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> hihessünk természetességében. Haszán -bég nem élő alak, inkább csak abstract kifejezése egy boszúálló -cselszövő töröknek, a ki hitványabb, mintsem akár eszével, akár -szenvedélyével érdeket bírna gerjeszteni. Marót bán Haszán bég -atyját s három testvérét megölte a csatán, elfogott hugát pedig egy -szolgához adta nőűl. Ezért a bég boszút esküdött ellene, s elfogva -Marótnak még gyermek öcscsét, azt Bod név alatt hölgyrablóvá -növeltette föl, majd Marótot, a ki az elrablott testvért ki akarta -váltani, hitszegően lesbe csalta, elfogatta, s a tragédia -kezdetekor az a czélja, hogy Bod által Marót nejét elcsábíttassa -vagy elraboltassa, háremébe vigye, Marótot lefejeztesse s -egyszersmind a halál előtt néhány perczczel megismertesse vele -elaljasúlt öcscsét. Ez egy kissé mesterkélt boszú úgy nyerhetne -némi valószínűséget, ha legalább Haszán jellemrajza indokolná. De a -szörnyű embernek csak eszméi és tettei szörnyűek, maga nem az; -vérmérséke nyugodt, nem látszik rajta, hogy szenvedély emésztené, -szóval: tettei mintegy ellenkezni látszanak természete -lényegével.</p> -<p>Bod jellemrajzában a franczia romantika egyik ismert eszközét -használta Vörösmarty. Itt is mint Hugonál nem egyszer, egy romlott -szív kezd átalakúlni egy nemes szenvedély hatása alatt. A féltörök -és hölgyrabló Bod két módon igyekszik felkölteni részvétünket, de -egyik mód nem igen valószínű, a másik meg bágyadtabban van -rajzolva, mintsem magával ragadhatná a szívet. Bod gyűlöli Haszánt -s <span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span> már régóta oda hagyta volna, de ez -azzal ijeszti, hogy megöleti öreg atyját, ellenben ha engedelmes, -majd visszaadja őket egymásnak és boldogokká teszi. Bod elhiszi e -mesét s rajong öreg atyjáért. De vajon e rajongó érzésnek van-e -elég alapja egy oly ifjúban, a ki soha sem ismerte atyját s hihet-e -oly könnyen Haszánnak, a kit hitszegő- és kegyetlennek ismer? S -vajon később, a midőn Marót neje miatt elhagyja Haszánt, küzd-e -szenvedélyével e rajongva szeretett atya iránti kötelesség? -Teljességgel nem. Bod szerelme, a mely megnemesíti őt és -meghiusítja Haszán szándékát, már jobban van gondolva, de nincs -elég jól rajzolva. Bodban nem lángol forró szenvedély, a mely -megolvasztja s újjá szűli a lelket. Szerelme csak egy közönséges -udvarló csábítása, de nem egy szilaj szív gyöngédsége, egy tévedt -lélek küzdelme és fölemelkedése. Ide járúl még, hogy nem tudjuk, -nem értjük, hogy Bod, a kóbor vitéz és Ida, a feddhetetlen bánné, -hogyan szeretnek egymásba. A szerelmet nem kell indokolni, mondják -sokan. Jól van, de minden esetre megfoghatóvá kell tenni. A hol -természetes, könnyen megértjük, mint <i>Romeo és Juliá</i>ban, de a -hol nem látszik természetesnek, mint <i>Othello</i>ban, a költő -némi indokolással igyekszik megfoghatóvá tenni. Vörösmarty -elmulasztja ezt; Ida szerelme talány marad előttünk. De különben is -az oly lanyha, hogy nem valószínűek érette hozott áldozatai. A -kötelesség és szenvedély közti küzdelem, a mely annyi drámai -anyagot rejt magában, e nőben csak mint szenvedőleges <span class= -"pagenum"><a name="Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> állapot -nyilatkozik, minden báj, érdek és drámaiság nélkül.</p> -<p>Marót jellemrajza sem sikerűlt. E férfiú a becsület és -lovagiasság példánya; büszke és hajthatatlan börtönében; szavatartó -szemben a hitszegő Haszánnal is; nején eszményi szerelemmel csügg -és felbőszűl, ha Haszán csak ajkára is meri venni nevét. Az -expositio e jellemvonásai azonban a cselekvény folyama alatt -részint elhalványulnak, részint más színt váltanak, s nem annyira -fejlődve, mint inkább változva. Midőn Haszán megtudja, hogy Bod -szerelmes Idába, nem fogja őt számára elrabolni, sőt többé vissza -sem jő hozzá, más irányt ad boszújának. Marót bánt felhivatja -börtönéből s haza bocsátja azon föltétel alatt, hogy hat nap múlva -vagy elküldi ötezer arany váltságdíját vagy visszatér börtönébe. -Boszuja így is teljes lesz; a büszke bán otthon egy hűtlen nőt fog -találni, s a csábító saját testvére. Marót hazatérő útjában -találkozik Boddal s megvédi őt Haszán orgyilkosai ellen. Megtudva, -hogy Bod is várába és nejéhez megy, ismeretlenűl társúl szegődik -hozzá és kihallgatja a szerelmeseket. Majd várnagya előtt felfödi -magát s megparancsolja neki, hogy költse holt hírét s rendezzen -fényes temetést számára. Mire tovább is ez alakoskodás és temetési -komédia? Ez nem illik se a bán méltóságához, se a megcsalt férj -szenvedélyéhez, de más tekintetben sincs szükség reá, mert a -cselekvényre csak annyiban foly be, a mennyiben megnyújtja. Marót a -temetés után föllép, <span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span> Bodot elfogatja, nejét pedig átadja -Haszának váltságdíj helyett, a melyet ez, a vár alá jöve, haddal -követel. Bizonyára más boszút vártunk Maróttól. A szenvedély -gyilkos fölindulása természetes bármely nemes lovagnál, de nem az -ily ádázság. Ő megölheti nejét vagy elítélheti a középkori várurak -módja szerint, de nem adhatja át a töröknek, kit mint keresztyén és -magyar leginkább gyűlöl. Ő, a ki oly eszményien szereti nejét, nem -lehet boszújában oly vad és számító, annyival inkább, mert nem -gonosz, hanem csak gyönge asszonyt akar bűntetni. S ím alig telik -el néhány percz, mert Ida gyilkot kér tőle, ellágyúl, vissza akarja -vonni szavát, de Haszán nem enged s elviszi Idát. Marót harczra -készűl, hogy visszavívja nejét s boszút álljon Haszánon. Mindez nem -egy szenvedélyétől elragadt vagy szenvedélyen erőt vett férfiú -rajza, hanem egy gyönge emberé, a ki az ádáz boszú szörnyűségei s -az ellágyulás könnyei között hánykódik. E mellett boszúja, hogy -nejét váltságdíj helyett adja Haszánnak, mert nem tudván fizetni, -adott szava szerint, vissza kellene menni börtönébe, némikép a jó -üzlet színét viseli magán. Azonban mielőtt harczra indúlna, ki -akarja végeztetni Bodot, de épen akkor, a midőn ez vérpadra lép, -megtudja Haszán küldöttétől, hogy testvére. Megkegyelmez neki s -együtt indúlnak visszavívni Idát. Bod a csata bonyodalmai között -Haszán sátorába tör s minthogy elveszettnek hiszi a csatát, megöli -Idát, hogy ne lehessen Haszáné, s később maga is elesik. Marót -<span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span> megnyeri a csatát, felkötteti Haszánt s -megesküszik, hogy a török ellen vívandó harczoknak szenteli egész -életét. Ime e sívár hatású mű, a melyben nincs semmi lélekemelő. A -drámai technika tekintetében jobb Vörösmarty régibb műveinél, de -nem a tragikai művészetre nézve. Csak egyetlen megható jelenet van -benne, midőn Marót Bodban testvérére ismer, de ez csak futó villám, -a mely még sötétebbé teszi a láthatárt.</p> -<p>Az <i>Áldozat</i> a jambusok zengzetességére s a szerkezet -széparányúságára nézve felűlmúlja Vörösmarty minden tragédiáját, de -bonyodalma kevésbbé érdekes, mint akár a <i>Vérnász</i>é, akár a -<i>Marót bán</i>é. Nemcsak, hogy a tragikai elemek nem tudnak benne -egy erős cselekvénynyé fejlődni, hanem maga a fejlődés is sokkal -lassúbb és bágyadtabb s nem annyira a jellemek fejlesztésére -szolgál, mint inkább arra, hogy a lyrai ömlengéseknek s a pathoszos -szónoklatnak minél több tért nyisson. A mű hőse Szabolcs, Előd -vezér fia, nem jött ki Álmossal új hazát keresni; visszamaradt az -őshazában, mert szerette Zenőt, a kinek atyja a honmaradó párt élén -állott. Azonban hiában maradt hon, kedvese elszökött Zaránddal az -új hazába. Nem ismeri a csábítót, de annak nyomába jő, hogy az új -hazában élnek. Ő is odahagyja az őshazát, keresésökre indúl, hogy -boszút álljon rajtok. Az új hazában először is hugával, Csilárral, -találkozik, a kitől megtudja szülei halálát, s a kinek aztán -elbeszéli szerencsétlen szerelmét, boszútervét, a melyet -<span class="pagenum"><a name="Page_226" id= -"Page_226">-226-</a></span> míg végre nem hajt, meg nem nyughatik. -Nemsokára Zenő öreg szolgájával is találkozik s megtud mindent: -hogy Zaránd a csábító, a ki már is hűtelen hozzá, megúnta és el -akarja magától taszítani.</p> -<p>Ennyi az első felvonás. Szabolcs már czélnál van s nincs egyéb -hátra, minthogy végrehajtsa boszúját, s mégsem hajtja végre egész a -negyedik felvonásig. Mindaddig csak leselkedik Zaránd után, -ijesztgeti őt, egy-egy nyilat lőve reá. Vajon miért teszi mindezt, -mi gátolja boszúja végrehajtásában? Épen nem derűl ki az egész -műből. Szabolcsnak nincs miért lappangania; e titkos leselkedés -épen nem illik hozzá, de veszélyesb is reá nézve, mint a nyílt -föllépés. Mint Előd vezér fia egész méltóságában fölléphetne, a -mint boszúja végrehajtása után föl is lép s a zúgolódó nép egyetlen -szavára lecsöndesűl. E tekintetben a tragédia nagyon gyönge alapon -nyugszik; ha Szabolcs és Zaránd a második felvonásban -találkoznának, hamar vége szakadna az egész bonyodalomnak. De -Vörösmarty nemcsak ez iránt hagy zavarban bennünket. Azt sem -értjük, hogy a midőn Csilár találkozik rég nem látott bátyjával s -annyi mindenről szól neki, miért nem említi, bár egy szóval, hogy -férjhez megy és Zaránd a vőlegénye. Az sem jő ki tisztán, hogy Zenő -Zarándnak neje-e vagy csak kedvese. Az első esetben Csilárnak -tudnia kellene erről. Egy szóval épen nem valószínű, hogy Szabolcs -egész az utolsó felvonásig semmit sem tud arról, hogy huga Zaránd -menyasszonya és Csilár <span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span> sem arról, hogy Zaránd bátyja -kedvesének csábítója. Vörösmarty elejti azt a drámai erős -összeütközést, a mi itt a bátya és húg között kifejlődhetnék. A -helyett az egész drámát Zaránd cselszövénye tölti be, a ki hogy -szabaduljon Zenőtől, el akarja veszteni őt, s erre nem talál más -módot, mint hogy Hadúr papjának lakába csalja szegényt s a szent -berek barlangjában az alvilágnak áldozva megölje. Azonban Szabolcs -még az áldozat előtt meglepi őt; párbajra kelnek s Zaránd elesik. -És itt vége szakadhatna a tragédiának, de még egy felvonás hátra -van, a melyben Zenő megőrül Zaránd halála miatt, Csilár megtudja, -hogy bátyja ölte meg vőlegényét és Szabolcs a nép előtt igazolja -boszúját. Tulajdonkép Zaránd volna a legdrámaibb személy, a -mennyiben ő küzd leginkább az általa fölidézett viszonyokkal, de -épen annyira nem tud maga iránt érdeket gerjeszteni, mint -Vörösmarty bármelyik cselszövője. Zenő megőrülése Zaránd miatt -inkább színpadi csíny, mint lélektani fejlemény. Csilár nem tud mit -tenni; inkább beszél, mint érez s épen nem emelkedik helyzete -magaslatára.</p> -<p><i>Czillei és a Hunyadiak</i> utolsó drámai műve Vörösmartynak, -melyben újra visszaesik a történelmi rajzba s erősödni kezdő -technikája is megromlik. E mű egyébiránt egy drámai trilogiának -lett volna első része; a második részt is megkezdette, legalább ezt -mutatja egy töredék, a melyet 1851-ben a <i>Losonczi Phönix</i> -első kötetében közrebocsátott. Az első <span class= -"pagenum"><a name="Page_228" id="Page_228">-228-</a></span> rész -Czillei halálával végződik, a második Hunyadi László -lefejeztetéseig terjedt volna, a harmadikat László király végnapja -fejezte volna be. Mind erre már az első rész némely helyeiből -következtethetni: Gara magánbeszédéből, a ki Czillei megöletésekor -ennek zsebéből magához veszi a király által aláírt vesztő parancsot -a Hunyadi-fiúk ellen; Ágnes esküjéből, a ki, mint megcsalt szerető, -megígéri Henriknek, hogy László király halálára tör. Vörösmarty -drámai alakban nyújtja a Hunyadi-ház jól ismert viszontagságait, de -nem olvasztja egyszersmind drámaiakká. Szélesen dolgozott -történelmi rajzot veszünk, a mely a kort csak egy pár éles vonásban -jellemzi, minő példáúl Giskrának egy kissé grotesk alakja. -Népjelenetei csak függelékek, a humor frissesége nélkül. A -jellemrajz nem tud lélektanilag érdekessé válni; az erényes -személyekben nincs költőileg vonzó gyöngeség, a romlottakban pedig -hiányzik vagy a démoni erő, vagy a bűnt enyhítő viszonyok nyomása. -Vörösmartyt pályája vége felé meghatotta a Hunyadiak dicső -korszaka, épen mint ifjúságában Árpád nagy alakja. De míg <i>Zalán -futása</i> nagy hatással volt költői nyelvünk, epikai költészetünk, -sőt nemzeti fejlődésünkre is, addig e különben is csonka drámai -trilogia úgyszólva elhangzott.</p> -<p>Mint színkritikus 1837-ben lépett föl az <i>Athenaeum</i>ban, -<i>Dramaturgiai töredékei</i>vel, melyeket színbírálatok követtek a -pesti színház megnyíltától fogva egész 1842-ig. Érezte, hogy -költőnek, ha kritikusként <span class="pagenum"><a name="Page_229" -id="Page_229">-229-</a></span> lép föl, először is saját -gyöngeségeit szokták szemére lobbantani. «Mondhatnám – így szól -mindjárt a bevezetésben – hogy fungar vice cotis, de a -kérlelhetetlen idő ezt magától ki fogja mondani, ha így áll a dolog -s nem akarok gyanús kényeskedéssel jogaiba vágni, ahhoz látva -inkább, hogy részint mit önbotlásaimon, részint egyéb -tapasztalásaimból okúlva tanúlságot vevék, független töredékekben -közöljem, használandót, kiegészítendőt vagy végre megigazítandót -mások szorgalmai által.» Valóban nem igyekszik drámái védelmére -elméletet gyártani, mi annyi költő kritikus szokása. Ő kritikusaink -közt az első, ki a dráma legfőbb kérdéseit, ha nem is kimerítően, -de tüzetesen tárgyalja. Shakspeare felé is ő fordítja először az -írók és közönség figyelmét, s a mi épen oly nevezetes, útat tör a -tragikum eszméjének tisztázására, megtámadva a tévedés nélküli -erény szenvedtetését s a nagy bűnök hőseinek minden emberi tisztább -érzést vagy fényes és megdöbbentő tulajdonokat mellőző rajzát. -Színbírálataiban szintén sok gondot fordít Shakspeare műveinek -magyarázatára, serkenti a színészeket megküzdeni a legnagyobb -drámaköltő alakjaival, s egyszersmind sürgeti főbb művei -átültetését. «Nem tartózkodunk kimondani – kiált föl -<i>Hamlet</i>ről írt bírálatában – hogy Shakspeare jó fordítása a -leggazdagabb szépliteraturának is fölér legalább felével.» S hogy -jó példával menjen elől, 1839-ben maga lefordítja <i>Julius -Caesar</i>t. Egy szóval Shakspeare első magyarázója és valódi -műfordítója irodalmunkban. <span class="pagenum"><a name="Page_230" -id="Page_230">-230-</a></span></p> -<p>Nem kevésbbé jellemző oldala színbírálatainak az is, hogy mint -ellenzék lép föl a német dráma irányában, melynek zsarnoki uralma -alatt nyögött színpadunk s pártfogása alá veszi a franczia új -drámát, melyet a német kritika annyira üldözött. Vörösmarty hol -ösztönszerűleg, hol öntudatosan mind végig küzdeni látszik a német -költészet és kritika szertelen befolyása ellen. Költői és politikai -hajlama egyaránt erre ösztönözték; ohajtotta, hogy önállóbban -fejlődjünk s ne csak német szomszédaink, hanem egész Európa -irodalmára fordítsuk figyelmünket. A német dráma különben is nagy -hanyatlásnak indúlt s a pesti közönség német ízlésének, mely a -Nestroy-féle bohózatokhoz is oly édes-örömest hajlott, ideje volt -más irányt adni. A franczia romantikai iskola épen akkor lépett -legvirágzóbb korszakába. Az <i>Athenaeum</i> nagy előszeretettel -fordúlt hozzá s a mit 1837-ben Vörösmarty kezdett, Bajza még -nagyobb erélylyel folytatta. Az ellenhatás nem maradt el, kivált -midőn a franczia színművek színpadunkon nagyon is divatosak lőnek. -Garay <i>Regélő</i>jében különösen Henszlmann támadta meg a -franczia új drámát, s vele együtt az <i>Athenaeum</i>ot. Annyi -igaz, hogy Vörösmarty túlbecsülte Hugót és Dumast, hogy Bajza a -védelemben épen oly hibákat követett el, mint Henszlmann a -támadásban, de azt csak az elfogúlt tagadhatja, hogy a franczia -dráma hatása fejlődési fokot képez drámairodalmunkban s ezt némikép -az <i>Athenaeum</i>nak is köszönhetni. A drámai forma élénkebb -<span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> érzéke ekkor ébredt föl drámaíróinkban -s oly technikai készséget tanúltak a franczia drámákból, melyet -máshonnan aligha szerezhettek volna meg. Az eddig elhanyagolt -színpadra figyelem fordíttatott, gyorsabb cselekvény és -szerkezetbeli gond váltották föl a német nehézkességet és -hosszadalmasságot.</p> -<p>Mindez nyereség volt dramaturgiai viszonyaink közt; e törekvést -a kritikának bátorítani kellett. Hogy aztán az úgynevezett színpadi -hatás karjai közé vetették magokat drámaíróink s a technika valódi -bálvány lőn, annak legkevésbbé Vörösmarty volt az oka, ki mint -drámaíró oly kevéssé bírta a színpadi hatás titkát, mint kritikus -pedig először izgatott Shakspeare meghonosítása ügyében. -Színbírálataival nemcsak drámairodalmunk fejlődésére hatott, hanem -a színészetére is. A helyes kiejtést, a nyelvtani szabatosságot, a -magyaros szavalást először sürgette nyomósabban, szemben azzal a -modorossággal, melyet a német színészet utánzása oly divatossá tőn -régibb színészetünkben. A magyar színészet keletkezésekor egészen a -németnek levén tanítványa, azt is átvette tőle, a mi tisztán csak -nyelvi sajátság volt. Némely kezdő és végszótagok elnyelése, a -középszótagok hangsúlyos kiemelése, a magánhangzók széles ejtése, s -olykor diphtongizálás igen megszokott volt régibb színészetünkben s -a művészi szavalás egyik titkának tartatott. Ide járúlt még -bizonyos éneklő modor az érzelmes és patheticus helyeken, a mely, -úgyszólva, összeforrott a magyartalan hangsúlyozással. Mindez -<span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> ellen küzdött Vörösmarty s diadalra -segítette az ifjabb színészek irányát, kik az üres pathosz, az -affectált hang és arczjáték helyett természetesb és jellemzőbb -ábrázolásra törekedtek. Ez mind helyes volt, hanem azzal, hogy -sokkal több erélyt tanúsított az álpathosz üldözésében, mint a -valódi támogatásában, némikép ő is előkészítette azt a nem épen -örvendetes fordulatot, mely színészetünket a nagy stil helyett -mindinkább ragadta a genre felé.</p> -<p>Vörösmartynak a viszonyokhoz képest elég szigorú színbírálatai -miatt kevés baja volt a színészekkel és drámaírókkal. Ismerték -feddhetetlen jellemét, tisztelet- és szeretettel viseltettek iránta -s ritkán vették rossz néven tőle még azt is, a mit talán -igazságtalan ítéletnek hittek. Inkább csak egy pár színésznő -haragudott reája: Déryné és Komlóssyné; ez utóbbival polemiája is -volt, mely alkalmasint legszebben írt polemiája. Dumas -<i>Caligulá</i>ja első adatásakor 1838-ban Vörösmarty azt jegyezte -meg e színésznőről, hogy folyvást nagy szerepekben játszik, pedig -kín magának, kín a nézőknek s hogy az a kácsahang, melylyel -szerepének indulatosb helyeit elsápogatja, nem a pesti színpadra -való. Komlóssyné nem hagyta szó nélkül e megjegyzést s épen nem a -jámbor kácsa hangján felelt. Elmondotta, hogy midőn még se az -akadémia, se az <i>Athenaeum</i>, se a pesti színház nem létezett, -ő ifjú éveinek feláldozásával már fáradozott a magyar színészet -parlag mezején, hogy a magyar nyelvet sokkal inkább terjesztette, -mint <i>Zalán futása</i>, melyet csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> a -legmíveltebbek olvastak, és <i>Salamon király</i>, melyet soha sem -adtak elő; hogy ő nem tolja magát a közönségre, de szerződésénél -fogva kénytelen eljátszani minden neki osztott szerepet, hogy nem -szükségből, kenyérkeresetért jött a pesti színházhoz, hanem hogy -két növendék-leányát színésznőnek nevelhesse; hogy leányai sírva -csüngenek nyakán s így szólanak: «Menjünk anyám innen, hisz nem -szorultál reá, hogy magadat kigúnyoltasd, hadd veszszen a theatrum -minden kritikusával, hol egy oly jó anyát, mint te, kigúnyolnak, ki -érettünk fáradságos keresményedet feláldozod, csakhogy a színészi -pályára szükséges muzsikára, nyelvekre megtaníttass.» E valóságos -színésznői szenvelgéssel írt czikkre Vörösmarty épen annyi -őszinteséggel, mint humorral felelt. «Való – kiált föl a többek -között – <i>Salamon</i> és <i>Zalán futása</i> mindazt nem tették! -Vajha ne így volna, vajha ezek épen annyi tökélylyel -dicsekedhetnének, mint hibáik vannak. Vajha méltók volnának -népszerűkké lenni, vérré válni a nemzet minden ereiben, hírre kapni -a külvilág előtt s becsülettel és díszszel térni meg a magyar -hazába. De mit használ mindez a sok vajha? Hova lettek a szegény -költőnek büszke álmai? Mi lett belőled szép remény? Egy pár kötet -vers, melyet már csak nevéről ismernek, melyet mindenki megdícsér -inkább, mint elolvasson. Keserű jutalom! És mégis így kell lenni. A -sok ezer mű közűl kevés éli túl írója életét, sőt csak fiatalságát -is; de ha korában megtevé hatását, ha morzsa volt a nemzeti dísz -<span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span> nagy épületéhez, ha alapja lőn szebb -jövendőnek: író és nem-író, színész és nem színész elégedjünk meg -vele; ne vegyük meg kétszer az adósságot; az idő kifizetett -bennünket a múltért. A mi ezen túl van, az új számvetést kíván. S -ennek az utóbbival csak az emlékezet útján van összeköttetése. -Sovány vígasztalás talán, de jobb az öncsalásnál, mely édes, de -épen oly émelygős is, mint a méz, s mi mindennél rosszabb, utóíze -méregkeserű.» Ezután Komlóssyné leánya, Ida, felé fordúl, a ki a -pesti színpadon már egy pár kísérletet tőn. «Hol találunk paizst – -folytatja – ily szelíd s mégis sújtó harag ellen? S ha a kedves -Ida, kinek fiatal hangja lelkünkben egy régen elhangzott tavasznak -dalait újra felidézi, kinek könnyű sugár termetkéje úgy áll a -színpadon, mint egy megtestesűlt remény, kit még hibáiban is -tűrünk, sőt szeretünk, mert azokban tehetséget vélünk lappangani: -ez a bájos gyermek is halált mondott reánk? Hogy soha nagyobb bűne -ne legyen életében. Igen, Ida, önnek szeretni kell anyját, részt -venni annak minden bajában, sőt szabad boszankodni is kritikusaira; -de midőn ártatlan haragja elmúlt, hallgatni kell az ész szavára -is.» S itt egész atyai érzéssel tanácsokat osztogat Vörösmarty -Idának, melyeket ma is haszonnal olvashatnak fiatal -színésznőink.<a name="FNanchor_38" id="FNanchor_38"></a><a href= -"#Footnote_38" class="fnanchor">38)</a></p> -<p>Sokkal több baja volt a színbíráló Vörösmartynak <span class= -"pagenum"><a name="Page_235" id="Page_235">-235-</a></span> a -<i>Honművész, Rajzolatok</i> és <i>Hírnök</i> czímű lapokkal, a -melyek az <i>Athenaeum</i>nak mintegy ellenzékei voltak. Azonban -nem igen bocsátkozott velök hosszasb polemiába, megelégedett néhány -felvilágosító, czáfoló vagy visszatorló megjegyzéssel, melyeket -alkalomszerűen színbírálataiba szőtt. A lap censorával, továbbá a -színházi igazgató-bizottság elnökével, Földváry Gáborral, nem -egyszer jöttek összeütközésbe mind ő, mind társai. Földváry híres -első-alispánja volt Pestmegyének, tevékeny, erélyes, egy kissé -erőszakos ember s az írókat nem épen sokra becsülő táblabíró. Mióta -a budai magyar színészeket Pestmegye vette pártfogása alá, az -igazgató-bizottságban nála senki sem tett többet arra, hogy Pesten -állandó magyar színház emelkedjék. Széchenyi ellenére, a ki -országos költségen a Dunaparton akart egy nagyobbszerű színházat -emelni, fölépíttette a kerepesi-út melletti színházat s 1837-ben -megnyittatta. Az ő befolyása neveztette ki a színház igazgatóit is. -Bajza 1838 júniusában lemondván ez állásról, sűrűen változtak az -igazgatók: Bajzát Ilkey, ezt csakhamar Szentkirályi váltotta fel, -1839 elején egy kevés ideig gróf Ráday igazgatott, ki után Nyáry -Pál következett. Az <i>Athenaeum</i> meglehetős súrlódásba jött nem -annyira az igazgatókkal, mint az igazgató-bizottsággal, mely -nehezen tűrte a gáncsot. E súrlódásokra leginkább az adott -alkalmat, hogy a dráma ügye kezdett hanyatlani az opera kedvéért s -az első énekesnő, Schodelné, mindenhatósága a színházi fegyelmet -<span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span> majdnem felbomlással fenyegette. Nyáry -bizottsági tag, majd igazgató, udvarolt Schodelnének és -szerződésileg kivétette őt a színházi törvények alól. Az -<i>Athenaeum</i> többször megtámadta ez irányt, bár általában elég -mérséklettel. A lap censora a maga fejétől-e vagy a színházi -bizottság sugalmazásából, nem tudhatni, kezdte kihúzogatni az ily -czikkeket. E miatt nemcsak Vörösmarty tette le a színbíráló tollat, -hanem maga az <i>Athenaeum</i> sem közölt többé színbírálatot, 1839 -ápril 28-tól 1841 január 1-ig; mikor a pesti színház országossá -emelkedvén, a megyei bizottságot országos váltotta fel.<a name= -"FNanchor_39" id="FNanchor_39"></a><a href="#Footnote_39" class= -"fnanchor">39)</a></p> -<p>Ide járúlt még egy sajtópör is, melyet a bizottsági elnök -Földváry Gábor, kezdett az <i>Athenaeum</i> szerkesztői ellen. A -szabadelvű Pestmegye oly kevéssé tűrte a hírlapok véleményét, mint -a nem szabadelvű helytartótanács s a radicalis Nyáry Pál nem -restelte, hogy semmiségért oly férfiakat üldöztessen, mint -Vörösmarty, Bajza és Toldy. Talán ez levén a censura idejében az -első sajtópör, nem fölösleges legfőbb részleteivel megismerkednünk. -Az 1839-iki <i>Athenaeum</i> első félévi 7-ik számában Bajza, -Vörösmarty vagy más tollából <i>Változások a pesti magyar -színháznál</i> czím alatt egy névtelen rövid közlemény jelent meg, -mely szerint gróf Ráday Gedeon lemondott a színház igazgatásáról s -azt Nyáry Pál vette át teljes hatalommal; megemlíti az igazgatók -gyakori változásának <span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span> káros voltát s jelenti, hogy a főbb -színészek közűl némelyek, mint Megyeri, Egressy, Szerdahelyi, a -kiket igen bajos lesz pótolni, elhagyni készülnek a színházat. -Lehet, hogy e tények még akkor nem voltak valók, bár később -megvalósúltak s az <i>Athenaeum</i> csak szállongó híreket közölt, -nem a legjobb szándékkal az új igazgató iránt. Azonban minthogy -semminemű becsületsértés nem forgott fenn, a bizottságnak be -kellett volna érni e hírek czáfolatával, melyet az <i>Athenaeum</i> -szívesen kiadott volna. A helyett a bizottsági elnök, Földváry -Gábor, vallató parancsot eszközölt ki a megyétől a káros, hamis és -rágalmazó czikk írója nevének kikutatására. A szerkesztők egyike -sem akart vallani, de mint szerkesztőség mindenik felelősnek -nyilvánította magát a kérdéses czikkért s ezt nemcsak a vallató -parancscsal hozzájok küldött törvényes személynek jelentették ki, -hanem lapjokban is, hol röviden érintve az ügyet, a sajtóügy körűli -zavaros fogalmakat tisztázni igyekeztek.<a name="FNanchor_40" id= -"FNanchor_40"></a><a href="#Footnote_40" class="fnanchor">40)</a> A -megyei törvényszék mind hármokat, mint a vallató parancsnak nem -engedelmeskedőket, beperelte, későbbre hagyva föl az érdemleges -rágalmi pert. Az <i>Athenaeum</i> szerkesztőinek Érdy volt az -ügyvéde, a jeles régiségbúvár, ki igen kemény és gúnyos replikákban -ostromolta az ellenfelet; legfőbb erőssége az volt, hogy a másod -alispán, Simoncsics János, tagja levén a színházi <span class= -"pagenum"><a name="Page_238" id="Page_238">-238-</a></span> -részvényes társaságnak, érdeklett fél s így nem lehet bíró. Mind -hiában, az <i>Athenaeum</i> szerkesztői, mint vallani nem akarók, -harminczkét forint bírságban elmarasztaltattak, de Érdy -megsemmisítő parancsot eszközölvén ki a királyi táblától ez ítélet -ellen, a pör deponáltatott s a felpörösnek nem volt kedve azt más -alapon újra megindítani.<a name="FNanchor_41" id= -"FNanchor_41"></a><a href="#Footnote_41" class="fnanchor">41)</a> E -pörre s a censurai önkényre czéloz Vörösmarty, midőn 1841 elején -újra fölveszi bíráló tollát s a színházi ügyek másfél év alatti -képét rajzolja. Ez időponttól fogva ismét számos bírálatot írt, bár -nem annyit, mint azelőtt; nagy részt Bajza pótolta helyét; 1842-ben -egészen visszavonúlt s csak az eredeti színművek díjazása -kérdéséről írt egyetlen czikket, mikor aztán a színbírálat terhe -egész az <i>Athenaeum</i> megszűntéig Bajza vállaira nehezűlt.</p> -<p>Vörösmartyt színkritikái közelebbi viszonyba hozták a -színészekkel és drámaírókkal, kik játék után örömest siettek abba a -vendéglőbe, hol kritikusuk szokott vacsorálni. Vörösmarty egy pár -régibb barátja, s néhány fiatal költő: Gaal, Vachott Sándor, Tóth -Lőrincz, Erdélyi, kik az <i>Athenaeum</i>ba dolgoztak, szintén -megjelentek itt. A színészek közűl Megyeri, Egressy, Lendvay, -Szentpétery ritkán maradtak ki. 1838 elejétől fogva a -Sebestyéntéren levő <i>Csiga</i> vendéglő <span class= -"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> volt -tanyája ez írói és művészi körnek. Később – mert az irodalom és -művészet minden barátja szívesen láttatott – annyira megszaporodtak -tagjai, hogy kibérelték a vendéglő első emeletét s egy részvényekre -alapított társulatot alakítottak, mely «Egyesült, hogy egyesítsen» -jelige alatt, először mint <i>Nemzeti</i>, majd mint <i>Ellenzéki -kör</i> emlékezetes szerepet játszott Pest társadalmi és politikai -életében.</p> -<p>Vörösmarty volt központja e körnek, egyszersmind első elnöke, -majd több ízben alelnöke s mindig legbefolyásosabb tagja. -Személyisége épen alkalmas volt arra, hogy maga köré gyüjtse Pest -íróit és művészeit s neve díszt adott az elnöki széknek még akkor -is, midőn a szerény társulatocskából egy hatalmas politikai klubb -nőtt ki. Nőtlen ember volt s nem tudta, hol töltse esténként üres -óráit. A casino igen aristocraticus körnek tetszett neki, kártyázni -nem szeretett, estélyekbe, bálokba nem járt, csak a színház volt -állandó mulatsága. Most nem éjjel dolgozott, mint fiatalabb -korában, hanem reggeltől délig; a délutáni órákban az akadémia vagy -Kisfaludy-társaság üléseibe ment vagy olvasott, sétált. Színház -után valóságos szüksége lőn, hogy vacsoráját vidám körben töltse el -s hol tölthette volna vidámabban, mint régibb és ifjabb írótársai s -őszinte tisztelői körében? A színészek tisztelték mint költőt és -kritikust, szerették mint embert s a színügy egyik legbuzgóbb -apostolát. Már az föltűnt nekik, hogy Vörösmarty a budai -színelőadásoknak egyik legszorgalmasabb látogatója <span class= -"pagenum"><a name="Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> volt az -írók között s majd minden nap megtekintette az épülőfélben levő -pesti színházat, vajon mennyire haladt. Néha leűlt egy kőre s a -színészek körűle csoportosúltak. Ez időtájt kezdődik bővebb -ismeretségök. Vörösmarty becsűlte őket, mint az írók bajtársait, -kik félszázad óta épen oly elhagyatva és ernyedetlenűl küzdenek a -nemzeti míveltség ügyében; szerette bennök azt a jó kedvű humort, -melyet se a sors mostohasága, se az emberek előítéletei nem tudtak -megtörni s örömest hallgatta tréfáikat s tarka életök rajzait. Nem -csekélyebb vonzalommal viseltetett a tehetségesb ifjú írókhoz, kik -valóságos lelkesüléssel ragaszkodtak hozzá. Őszinte kritikusuk -volt, de nem szigorú, inkább bátorító, csak az önhitteket és -tolakodókat riasztotta vissza magától. Egyszerűségében bizonyos -méltóság nyilatkozott, szívességében valami atyai. A szerény és -tartózkodó fiatal Vörösmartyból szelíden komoly férfiú vált, kit -csak a vita tüze kapott ki önmérsékletéből; az eddig elvonúlt költő -inkább vegyűlt emberek közé s örömestebb mulatott.</p> -<p>A <i>Csiga</i>-vendéglőben különböző elemek olvadtak össze, -melyek kellemessé tették a társaságot. Némely színész és fiatal író -igen is pajzán kedvét korlátozta az idősbek tekintélye, egy pár -igen is komoly író nehézkességét magával ragadta az általános jó -kedv. Lassanként ügyvédek, orvosok és iparosok is látogatni kezdték -a vendéglőt s a társalgás változatosb lőn. Míg a <i>Kör</i> inkább -csak írók és művészek gyűlhelye <span class="pagenum"><a name= -"Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> volt, nem annyira a -politika, mint a művészet és irodalom voltak a beszéd főtárgyai. -Vörösmarty sokat mondott meg vagy fejtett ki itt, mit bírálataiban -elhallgatott vagy alig érintett. Egressyt ő vonta be az -<i>Athenaeum</i> dolgozó társai közé s bátorította írói pályáján. -Lendvay tőle tanúlta meg az ik-es igéket. Az ifjú írók nem egyszer -kérték véleményét egy vagy más tárgyban. Az irodalom napikérdései -megvitattak, s folyamatban levő polemiák ügye eldöntetett. A -dramaturgiai és irodalmi vitákat egy pár adoma váltotta föl -Megyeritől, ki valóságos drámai elbeszélő volt s úgyszólva -játszotta az adomákat. Egressy olykor szavalt, Lendvay egy-egy -népdalt énekelt. Vörösmarty is szeretett adomázni, néha szavalt is -még meg nem jelent költeményeiből, sőt ha rendkívüli jó kedve volt, -elénekelte valamelyik kedvencz népdalát: <i>Micsoda falu ez, Mikor -még nőtelen voltam, Irígylik a bajuszomat</i> kezdetűeket. Azonban -adomái és népdalainál is többet tartott szivarjaira, melyeket maga -készített. Meg-megkínálta velök asztaltársait, kik szintén -dícsérték s nem merték bevallani, hogy biz’ azok keveset érnek. A -pezsgő készítésére is ráadta magát, kivált mióta szőlőt vett; nagy -készülettel fogott hozzá Sallayval, de főfájás lett a vége, mit -mind ő, mind a vendégek őszintén bevallottak.</p> -<p>A <i>Kör</i> törzstagjai ünnep- és vasárnapokon kirándulásokat -rendeztek a budai hegyek közé, Rákosra, Fótra, a melyekből -Vörösmarty soha sem maradt ki. Fóton neki magának is volt szőlője, -a melyet gróf <span class="pagenum"><a name="Page_242" id= -"Page_242">-242-</a></span> Károlyi Istvántól még akkor vett, a -mikor Fáy András és Ferenczy szobrász a magokét s melyet később a -Ferenczyével együtt Fáy váltott magához. A Fáy fóti szüretjei -híresek voltak. A szíves házi gazda egész 1848-ig mindíg -megtartotta a szüreti lakomát. Számos író, művész, publicista -rándúlt ki ide, a kik nagyobbrészt a <i>Kör</i> törzstagjai s -egyszersmind Fáynak részint barátjai, részint tisztelői voltak. Ha -Pesten volt, Deák Ferencz is megjelent. Vörösmarty a fóti szüretek -legrégibb vendégei közé tartozott s alig volt valahol jobb kedve, -mint itt. Ebéd alatt és után egymást érte a sok szellemes toaszt, -adoma és tréfa. Néha a költők közűl valamelyik még eddig meg nem -jelent művét szavalta el. Este lobogó tűz mellett foglalt helyet a -társaság. A dal, leginkább népdalok éneklése, ritkán hiányzott. -Vörösmarty ilyenkor el-eldalolta a <i>Bort ittam én, boros -vagyok</i> kezdetű népdalt. Barátjai gyakran mondották, ideje volna -már, hogy ő írjon egy szép bordalt s azt énekelje. Toldy -fontoskodva sajnálkozott, hogy a magyar műköltészet lyrájában még -mindíg hiányzik az úgynevezett «geselliges Lied», a műveltebb víg -társaságok dala. Vörösmarty a jövő szüretre ígért is ily dalt, de -egyik év a másik után múlt s a várt dal még mind nem készűlt el. -Azonban 1842-ben csakugyan megírta az ígért bordalt s örvendett, -hogy meglepheti vele barátait. Először Deák Ferencznek olvasta föl, -kivel együtt ment ki a szüretre, aztán az egész társaságnak, mely a -dalt fóti <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> dalnak keresztelte, s melyhez Thern -Károly még azon évben dallamot írt.</p> -<p>Rákosra leginkább galambvadászat kedveért rándultak ki a -<i>Kör</i> törzstagjai. Megvettek egy csoport galambot, zsákba -kötötték, kivitték magokkal, elbocsátották és lelövöldözték. -Ilyenkor ott is ebédeltek; a társaság valamelyik ahhoz értő tagja -gulyáshúst készített. Ebéd után irodalmi és politikai dolgokról -folyt a társalgás, a melyet néha szavalás és éneklés váltott fel. -Egy ily alkalommal valaki azt indítványozta, hogy Egressy szavalja -el Garay <i>Kont</i>ját s az egész társaság egy néma csoportozatban -kísérje arcz- és tagjátékkal az előadást. Szigligeti volt Zsigmond -király, a kit felültettek egy improsivált trónra, Vörösmartyt pedig -megtették kritikusnak és közönségnek egy személyben. Egressy -szavalása alatt előlépett Kont, a harminczkét nemes élén s arcz- és -tagjátékkal kísérte a szót. Midőn a bakó botjával rendre érinté a -nemeseket, mindnyájan a gyepre dűltek, utoljára maga Kont is. -Azonban e soroknál</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">De a tömegnek -ajkain<br /></span> <span class="i0">Kél lázadó -moraj<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">zajongni kezdtek a földre hullott nemesek, -felugrottak s kergetni kezdték Szigligeti ő felségét.</p> -<p>Egy szóval Vörösmarty a <i>Kör</i>ben pihente a nap fáradalmait. -Tisztelői közűl némely szigorú erkölcsbírák megrótták benne e -szokást. Magyarország első költőjének nem illik egy kis vendéglőben -színészek <span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> és írócskák között tölteni napjait, -Pest első szalonjaiban volna helye. De hol voltak Pesten azok a -valóban magyar szalonok? Még a leghazafiasb szellemű előkelő -családoknál is a nők kedveért németűl vagy francziáúl folyt a -társalgás, s épen a nők ismerték legkevésbbé a magyar irodalmat. S -mit csinált volna e körökben Vörösmarty, kiben nem volt semmi -világfias? Megjelent koronként Széchenyi István és Batthyány Kázmér -grófok ebédjein és estélyein, de nem kívánt a fensőbb körök állandó -vendége lenni. Tudta, hogy az aristocratia azt becsüli legkevésbbé -ki körébe tolakodik, ismerte saját egyéniségét, mely mindenre -alkalmasb, mint arra, hogy a nagyúri szalonokban szerepet -játszszék. Jó helyt volt ő a <i>Csiga</i>-vendéglőben s mulatságos -órái is hasznot árasztottak. A vacsoráló társaság, melyet -Vörösmarty tartott össze, egy második kaszinó lőn, mely közelebbi -ismeretségbe hozta a művészt az íróval s mindkettőt a főváros -honoratior és polgárosztályával. A <i>Nemzeti Kör</i> lassanként -központja lőn a főváros középosztályának és sokat tőn az irodalom -és művészet iránti érdekeltség s általában a nemzeti szellem -terjesztésére. 1845-ben, midőn tagjai a szállásváltoztatás -kérdésében meghasonlottak, már oly népes volt, hogy egy másik -kaszinó is kitelt belőle, mely <i>Pesti Kör</i> nevet vett föl. -1846-ban Teleki László gróf és Vörösmarty elnöksége alatt mint -<i>Ellenzéki Kör</i> egyesült a két társulat s valóságos politikai -klubb lőn, mely föladatává tette a fővárosban némileg pótolni a -sajtó <span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> korlátozottságából eredő hiányokat, s -tért nyitni a szabad gondolatcserének. Bajza megbízatott egy a -censura bilincseitől ment s külföldön kiadandó zsebkönyv -szerkesztésével, mely 1847-ben <i>Ellenőr</i> czím alatt meg is -jelent, szépirodalmi és politikai tartalommal. Vörösmarty a -<i>Kör</i>ben szokta elszavalni a censurától kitörült költeményeit, -melyek aztán az <i>Ellenőr</i>ben nyomattak ki. Íme, mivé lőn a -vacsoráló társaság, íme Vörösmarty hatása Pest társadalmi -életében.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span></p> -<h2>XI.</h2> -<p class="summary">Akadémiai jutalmak, megtiszteltetések, írói -tiszteletdíjak. Széchenyi hatása Vörösmartyra. A magyar hazafi lyra -jellemzése. A <i>Szózat</i> és más hazafi ódák. A magyar költészet -és az ellenzék. Párhuzam Berzsenyi és Vörösmarty közt. Újabb lyrai -költemények. Csajághy Laura. Költői beszélykék. <i>Szép -Ilonka</i>.</p> -<p>Vörösmarty életében 1831-től egész házasságáig (1843) kevés -változás történt. Harminczadik évében az akadémiában elérte -mindazt, a mit elérhetni: osztályában első rendes tagnak -választatott; háromszor nyerte meg az akadémia nagy jutalmát: -munkái első gyűjteményével (1834), <i>Marót bán</i>nal (1838), -újabb munkái gyüjteményével (1842), a két első esetben megosztatott -a kétszáz arany közte és Kisfaludy Sándor, majd Balázsházy János -között, az utolsóban megosztatlanúl adatott ki; egyszer a drámai -pályadíjt nyert <i>Vérnász</i>szal (1833).<a name="FNanchor_42" id= -"FNanchor_42"></a><a href="#Footnote_42" class="fnanchor">42)</a> -Negyven éves koráig kivívta a legfőbbet, mit költő nemzetétől -kivívhat: irodalom és közönség elismerte, hogy első költője -Magyarországnak, nemcsak az élők között, hanem általában. Néhány -megye táblabírájává választotta, sőt részesült <span class= -"pagenum"><a name="Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> fáklyás -zenében is, a magyar dicsőség ez elmaradhatatlan füstjében: először -1839-ben Losonczon, egyik vidéki kirándulása alkalmával; másodszor -1841-ben Pesten, nevenapján; harmadszor 1845-ben Kolozsvártt és -Debreczenben, midőn Deákkal együtt Wesselényi látogatásából tért -haza. Pesten egyéb iránt nevenapjának előestéjén nem egyszer -gyülekeztek a juratusok ablaka alá egy harsány éljent kiáltani. -Dicsőségének anyagi oldala nem igen volt arányban a szellemivel. -Mióta a <i>Tudományos Gyüjtemény</i> szerkesztéséről lemondott, -csak az akadémiai 500 forint volt biztos jövedelme, melyhez mint -rendkívüli bevételek járultak a jutalmak, az <i>Auróra</i> és -<i>Athenaeum</i> tiszta jövedelmének osztaléka, s az a csip-csup -befolyó s aránylag csekély összeg, melyet újabb munkáinak 1840-ben -önmaga által kiadott gyüjteményéből kapott. Ez években egyre-másra -fölmehetett évi jövedelme 800–900 pengő forintra.</p> -<p>A mint 1833–1843-ig lakását nem változtatta, oly kevéssé -változtak külső viszonyai is, de bensőkép egészen átélte a magyar -politikai élet fejlődését, melynek minden küzdelme, reménye, -aggodalma, öröme, kínja szívébe olvadt. Már első ifjúságában jól -ismerte hazája történelmét, közjogát; 1823-ban még mint juratus -majdnem lázas részvéttel kísérte a megtámadt alkotmány védelmét s -költői lelkesülésének legfőbb tárgya az egykor dicső s most -hanyatló és meggyalázott hazája volt. <i>Zalán futása</i> költői -kifejezése volt az 1825-iki országgyűlés hangulatának s -<span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span> költőjénél senki sem ragaszkodott -hívebben a megindúlt nemzeti mozgalomhoz. Azonban akkor még nem -foglalkozott tüzetesebben politikával s inkább írói, mint politikai -körökben élt. Széchenyi munkái s az 1830 iki franczia forradalom -vonták be a szorosan vett politika körébe s adtak szellemének új -irányt, mely költészetére is lényegesen befolyt. Ez idő óta az -európai eseményeket is nagyobb figyelemmel kísérte, szorgalmas -olvasója lőn egy pár külföldi német lapnak s kedvencz olvasmányai -közé tartoztak a történelmi munkák és politikai röpiratok. De semmi -sem hatott reá oly mélyen, mint Széchenyi munkái, melyeket épen oly -rendkívüli érdekkel olvasott, mint Széchenyi az ő költeményeit.</p> -<p>Az a reformmozgalom, melyet Széchenyi, mind a társadalmi, mind a -politikai téren felköltött, új lelkesüléssel töltötte el -Vörösmartyt. Nemzeti mély érzelme, lángoló hazafisága az európai -eszmék cultusával vegyűlt, a múlt dicsőségén borongó költő a -jelenhez fordúlt s hinni kezdett a jövőben. A küzdelem czélja immár -nemcsak az alkotmány védelme volt, több kifejtésénél is, egy nemzet -regeneratiója. Vörösmarty nem lépett a politikai szónokok közé, se -becsvágya, se tehetsége nem volt hozzá, de foglalkozott minden -szőnyegen levő kérdéssel s barátai vagy jó ismerősei voltak a -legkitünőbb politikai nevezetességek. Mint politikai író sem kívánt -szerepelni, de lyrája folyvást hol előharczosa, hol kísérője volt -ama nemzeti nagy küzdelemnek, mely 1848-ban lelte befejezését. -<span class="pagenum"><a name="Page_249" id= -"Page_249">-249-</a></span> Lelkesülést nyerve tőle s árasztva -vissza reá, a magyar hazafiságnak költő elődeitől lényegesen -különböző kifejezést adott. <i>Szózat</i>a milliók szívében -szendergő sejtelmet érlelt hő vágygyá, erős törekvéssé.</p> -<p>A magyar lyra rövidben a nemzet történelme. A legrégibb időktől -fogva egész jelenkorig néhány költemény olykor hívebben kifejezi a -nemzet hangulatát, a hazafiság eszméit, mint akár államiratok, akár -országgyűlési beszédek. Egy európai nemzet lyráján sem rezdűlt meg -annyiszor a hazafiság húrja, mint a magyarén. Nem ok nélkűl. -Egyetlen európai nemzet sem küzdött annyit lételéért s a nemzeti -fájdalomnak lehetett-e táplálóbb forrása, mint a mi viszontagságos -nemzeti életünk? De másfelől a nemzeti szellemnek mind a nép- mind -a műköltészetünkben eleitől fogva a lyra volt kedvencz, néha -kizárólagos formája. A lyrában kellett hát nyilatkozni mindannak, -mit a költő nemzetével együtt legmélyebben érzett. A hazafiság -élénk érzése, mondhatni szenvedélye, kiváló jellemvonása a magyar -költészetnek. Ereje és gyöngesége egyszersmind: innen fakadnak -legszebb ódáink, innen árad ki szónokias hangulatunk, mely -annyiszor erőt vesz a költőin.</p> -<p>Legrégibb lyrai költeményeinkben, melyek alkalmasint még régibb -idők viszhangjai, a katholicismus és királyság fejezik ki a magyar -hazafiság eszméit. Szűz Mária, Magyarország védasszonya, vallásos -és hazafi cultus tárgya egyszersmind. Képe leng a magyar -<span class="pagenum"><a name="Page_250" id= -"Page_250">-250-</a></span> zászlókon s a hazafi, mint a Peer-codex -egyik költeménye bizonyítja, úgy sóhajt föl hozzá, mint a ki a -halottak föltámasztója, az ellenség megnyomoritója, a királyok jó -tanácsadója, magyarok megoltalmazója. Szent István és László -nemzeti védszentek, a keresztyén hit és nemzeti dicsőség hősei. -Szent István jobb keze, mely a keresztyénséget és monarchiát -megalapította hazánkban, vallásos és nemzeti ereklye, melyet szent -ének magasztal. Szent Lászlót a <i>Peer-codex</i> éneke mint -szentet és hőst dicsőíti, a szent háromság szolgáját, szűz Mária -választott vitézét, mint deli termetű és oroszlánszívű lovagot, -kegyes királyt, ki két országban tündöklik, Magyar- és -mennyországban. E két országért lelkesűl a magyar hazafi, Isten -választott népének hiszi nemzetét s a magyar korona mint az isteni -pártfogás, királyi jog és nemzeti szabadság jelképe, földi és -mennyei hazájának összekötő kapcsa.</p> -<p>A XVI. században a protestantismus megrontja mind a hit, mind a -hazafiság egységét. Idegenek tolulnak be keletről, nyugotról s a -magyar birodalom darabokra szakad. A katholikus a német, a -protestáns a török párt, de szíve mélyén mindenik magyar s -mindkettőt vallásos és hazafiúi indokok vezérlik. Mindenik siratja -az ország romlását, Isten büntetésének tartja, melyet a nemzet -bűnei idéztek elő, de a főbűn értelmezésében lényegesen különböznek -egymástól. A katholikus szerint a régi hittől elszakadás vonta -magára Isten haragját, a protestáns <span class="pagenum"><a name= -"Page_251" id="Page_251">-251-</a></span> szerint pedig a régi -tévelygés uralma. Csak a hitbeli és erkölcsi javulás adhatja vissza -a magyar földi hatalmát és mennyei boldogságát. A XVI. századbeli -katholikus és protestáns énekekben ez eszméket találjuk. A -katholikus Zrínyi innen vette eposza alapeszméjéhez az Isten -haragját, mely az új hit és erkölcsi elfajúlás miatt bünteti a -magyart. Farkas András, a protestáns költő (1538), a <i>Zsidó és -magyar nemzetről</i> czímű költeményében összehasonlítja Isten e -két választott népét. Egyiket Babylonból, másikat Scythiából hozta -ki Isten; gazdag földdel, szerencsével, bölcs királyokkal, nagy -hősökkel áldotta meg, de amazt elvesztette, mert nem ismerte el a -Messiást, emezt törökkel és némettel sújtja, mert üldözi Krisztus -igaz vallását. Mindkét részen önszenvedéséből s az ó testamentomból -meríti lelkesülését a magyar hazafiság. Forrása mély fájdalom, de -egyszersmind mély hit. Mózes átkát, a babyloni fogság panaszait, -Jeremiás siralmát zengi lyránk, mely folyvást összeolvasztja a -vallásos és hazafi érzelmeket.</p> -<p>A XVII. század végén és a XVIII. elején a hazafiság megválik a -szorosan vett vallásos eszméktől, többé nem katholikus, sem -protestáns, csak magyar. Legalább a Rákóczi-forradalom előtt és -alatt keletkezett dalok inkább csak az idegen elnyomás ellen -intézvék.<a name="FNanchor_43" id="FNanchor_43"></a><a href= -"#Footnote_43" class="fnanchor">43)</a> Megzendűl ugyan néha bennök -az üldözött protestáns siralma, de a legnagyobb rész az elnyomott -<span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span> hazán kesereg, boszút szomjúzik, gúnyt -és gyűlöletet lehel, s mintegy állandó refrainje:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ne higy, magyar, a -németnek,<br /></span> <span class="i0">Akármivel -hitegetnek.<br /></span></div> -</div> -<p>S maga a híres Rákóczi-nóta sem egyéb mint a nemzeti szenvedés -rhapsodiája. Alkalmasint a Rákóczi-forradalom bukása után -keletkezett, mert csak kétségbeesést fejez ki. Ez elkeseredett -panasz egyhangúságát nem szakítja meg a múlt dicsőségének egyetlen -büszke emléke, a jövő reményének egyetlen halvány sugara sem. Nincs -benne sem erély, sem elszántság. Mintha a magyar többé nem bíznék -magában s csak Isten kegyelmétől várna mindent.</p> -<p>Igazában nem annyira maga a költemény, mint inkább dallama vált -nemzeti énekké, melyet különböző változatokban egész maig megőrzött -a nép. Egy költő sem volt képes annyi erővel kifejezni a nemzet -viharos lelkesülését, büszke kétségbeesését, harczias siralmát, -mint e dallam, melyet, mint egy őskori eposzt, egy egész nemzet -teremtett s mely végre megtalálta Homérját is, a művészi kezet. A -nép kunyhójában, a nagy úr kastélyában egyaránt zengett e nóta, s -mert, a mint a zenészek mondják, Magyarország különböző -nemzetiségei zenéjéből rokon elemeket olvasztott magába, megértette -és érzette a szláv és oláh, mint érzette az elnyomást, mely ellen a -magyarral együtt küzdött.</p> -<p>A XVIII. század első tizedeiben lassankint elhomályosúl a kurucz -világ emléke és költészete. Alig <span class="pagenum"><a name= -"Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> hangzik többé a tárogató -síp is, melyhez oly jól illettek a harczias és kesergő dalok. A -forradalom főbbjei kibujdosnak vagy a szathmári béke után -meghódolnak. A sereg szétoszlik, s a fájdalom néha gúnyban vagy -humorban enyhűl.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Jaj már minékünk, magyar -nemzetnek,<br /></span> <span class="i0">Kik feltámadtunk, -rebeliseknek,<br /></span> <span class="i0">Nagy -pipáju,<br /></span> <span class="i0">Kevés dohányu magyar -nemzetnek.<br /></span></div> -</div> -<p>De az erdőkön és pusztákon még sokáig tanyáznak bujdosó -kuruczok, s a mint idővel szegény legényekké válnak, úgy fajulnak -el ajkukon a hazafi dalok is. Egy szóval elnémúl a nemzet és -költészete egyaránt s midőn éledni kezd, félénk és habozó. Nincs -sem lelkesülése, sem őszintesége. Az a néhány harczi dal, melyek a -hét éves s az utolsó török háborúk idejében születtek, csak a -hagyományos vitézség és dynastikus hűség viszhangjai s mintegy meg -akarnak válni a szintén hagyományos szabadság szeretetétől. A -nemzeti mélyebb érzés inkább csak hideg gúnyban nyilatkozik az -idegen nyelv és erkölcsök terjedése ellen. Ezt találjuk -Gvadányiban, Ányosban, Baróti Szabóban s másokban, sőt némely -népdalban is. II. József szabadelvű, de alkotmánytalan és -németesítő kormánya már élénk nemzeti érzést költ fel. Ányos -<i>Kalapos király</i> czímű költeménye<a name="FNanchor_44" id= -"FNanchor_44"></a><a href="#Footnote_44" class="fnanchor">44)</a> -egész erélylyel <span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span> fejezi ki a nemesi, papi, de -egyszersmind nemzeti visszahatást.</p> -<p>Az 1790-iki országgyűlés szelleme megtermékenyíti a magyar -lyrát. Az alkotmányos és nemzetiségi küzdelem zajában megpendűl az -örök emberi jogok eszméje is. Bessenyei, a ki a nemzeti irodalom -fölélesztése mellett a franczia encyclopædisták tanait is hirdette, -követőkre talál. Néhány fiatal költő nemcsak az alkotmány -visszaállításán lelkesűl, hanem a század eszméi- és ábrándjaiért -is, melyek mint távol vihar moraja a Szajna partjáról egész a -Tiszáéig hatottak. Bacsányi egy merész költeményben üdvözli a -franczia forradalmat s üldözést szenved. A fiatal költők -lelkesebbjei, mint a Martinovics-mozgalom részesei, börtönbe -vettetnek. Csokonain már érzik a visszahatás, melyet a franczia -forradalom szörnyűségei a kedélyekben előidéztek; harczi dalokat -harsogtat a franczia köztársaság ellen. II. József halála után a -nemzeti érzés, az alkotmány visszaállításának öröme egészen áthatja -a magyar lyrát, de nem igen emelkedik költőivé. Kazinczy szárnyaló -prózája, melyet 1790 tavaszán, mint előszót írt <i>Hamlet</i> -fordításához, a magyar korona őrszobájában, többet ér sok akkori -költeménynél. Kazinczy e napok emléke alatt írta <i>Szabad Erdély s -Tisztulás ünnepe</i> czímű költeményeit is, de később s csak a múlt -leple alatt szólott a jelenhez. A költőt mérsékli vagy elnémítja a -censura szigora, melytől csak az országgyűlési vagy megyei szónok -ment. Azonban az 1790–1811-iki <span class="pagenum"><a name= -"Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> országgyűléseken szereplő -hazafiak s általában a hazafiúi erények dicsőítését folyvást zengi -a Csokonai, Kazinczy, Virág és Berzsenyi lyrája. A római hazafiság -eszménye lebeg előttök s a római klasszikusokból kölcsönzik ódáik -hangját. De már a két utóbbinál fájdalomba merűl az önérzet és -remény. A nemesi fölkelés kudarcza széttépi a magyar vitézség -hitét. A nemzetiség oltárán fölgyúlt szent tűz alvófélben. A -visszaállított alkotmányt nem tudta megvédeni a nemzet, annál -kevésbbé kifejteni s erkölcsi sülyedését tehetetlensége még -szégyenletesebbé tette.</p> -<p>E szégyent, e fájdalmat senki sem érezte mélyebben, mint három -költő, kik a nemzeti kétségbeesés hattyúdalát kezdették zengedezni. -Kisfaludy Sándor, Berzsenyi és Kölcsey a nemzeti fájdalom költői. -Mind a három ugyanazon eszmekörben mozog, csak egyéniségök -különböző s hangjok nem ugyanaz. Mindenik a romlásnak indúlt -magyart siratja, ki csak névben él már. Mindenik szembe állítja -dicső múltját nyomorú jelenével s egyik sem hisz jövőjében. Néha -van egy-egy derűltebb pillanatjok, de a reménytelenség lyrájok -igazi hangja. Kisfaludy Sándor fájdalma még legelégiaibb; ha nincs -is benne vigasztaló, van valami enyhítő. A törzsökös, a durván hív -magyar érzéseit zengi, melyek eltűntek mind a magán, mind a -közéletből, de jól esik neki, hogy ő még érezheti s néhány -rokonkebelre találhat. Berzsenyi rettentő ódája, <i>A -magyarokhoz</i>, a szilaj kétségbeesés hangja, prófétai harag, mely -egy philosoph megnyugvásával <span class="pagenum"><a name= -"Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> végződik, de e megnyugvás -csak rettentőbbé teszi. A magyarnak el kell veszni, mert -megromlott; minden így jár az ég alatt, forgó viszontagság járma -alatt nyögünk, ez a történelem rendes folyama, hatalmasabb nemzetek -is így vesztek el: a nemes Ilion, a büszke Karthágó, a nagy Róma, -az erős Babylon. Kölcsey hazafi fájdalmában van valami szent, a -tragikum szentsége, a görög tragédiák chorusának hangja, mely -megzendűl koronként a nemesis csapásai alatt haldokló hős fölött. -<i>Zrínyi első éneké</i>ben keresi Árpád nemzetét, a győzelmek -honját, a küzdő népet s csak árnyát találja. <i>Zrínyi második -éneké</i>ben kéri a sorsot, hogy szánja meg szenvedő hazáját, de a -sors kérlelhetetlen, a haza őrcsillagzatja szülöttei bűnein -leszállt, a magyar eljátszotta szerepét s a négy folyam mentében -más nemzet fogja betölteni a tehetetlen Magyarország hivatását. Ez -a legkétségbeejtőbb hang nem csak Kölcseyben, hanem az egész magyar -lyrában. <i>Hymnusz</i>ában, melyet 1823-ban írt, megbűnhödte a -magyar a múltat s jövendőt és áldást vár. <i>Zrínyi második -éneké</i>ben jövendőjével bűnhödik múltja- és jelenéért.</p> -<p>E kétségbeesett fájdalom uralkodik a magyar lyrában majdnem -egész 1835-ig. Mintegy hagyományossá vált, egyik költő átvette a -másiktól s minthogy nem nyilatkozhatott szabadon, sokszor a múlt -idők viszhangjának hazudta magát, mintha a török világról szólna. -Kisfaludy Károly <i>Rákosi szántó</i>ja, Bajza <i>Sohajtás</i>a -mind e régi hangulat új változatai. <span class="pagenum"><a name= -"Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> Eleinte maga Vörösmarty -is ily hangokat hallat, sőt <i>Zalán futásá</i>ban is az elégiai -felindulás az uralkodó, bár a jövő nevében látszik dicsőíteni a -múltat és siratni a jelent. E műben a nemzeti fájdalommal némi -önérzet párosúl, mintha a múlt nagyságának képe kétség és remény -közt hullámoztatná a kedélyt, de nem ébreszt hitet a jövőbe. A -magyar költészet annyira bele élte megát a nemzeti fájdalomba, a -politikai és társadalmi életnek folyvást oly benyomásaiból -táplálkozott, hogy se oka, se ereje nem volt a hitig emelkedni. -Azonban a költők panasza, haragja, siralma mind szélesebb körben -költötte fel a hazafi érzést, s hova el nem hatott, elhatottak az -1823-ki kormányrendeletek, melyek nyiltan megtámadták a nemzeti -önállóság végső maradványait is. A nemzet érezte sülyedését, vívott -jogaiért, de épen úgy nem volt mély hite jövőjében, mint költőinek. -Hogy a magyarnak jövője van, nem költői mű hirdette először, hanem -egy politikai röpirat, Széchenyi <i>Hitel</i>e (1830).</p> -<p>Széchenyi mind első, mind utolsó röpiratában épen úgy -államférfiú, mint költő, <i>vates</i>, mint a régiek nevezték a -költőt. Mély belátása, lángoló lelkesedése egész a jóslatig -emelkedik. A mit a magyar nagy jövőjéről jósolt, hitelre talált, -lelkesedést keltett, sőt egy egész korszak jelszavává lőn. -<i>Programmtöredék</i>e (1847) elhangzott; senki sem hitte -jóslatát, hogy a nemzet örvény szélén áll, a forradalom árjába fog -veszni minden, a mit eddig kivívtunk, bár a következmények -<span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span> igazolták. Egy nemzet, melyet -kétségbeeséséből végre kiemel az önmagába vetett hit, nem könnyen -mond le arról s épen annak a szavára, a ki azt először lehellte -belé. Midőn Széchenyi <i>Hitel</i>ében az európai új eszméket -hirdetve s alakító erejöktől várva az alkotmány, nemzetiség és -társadalom újjászületését, nem habozott kimondani, hogy -Magyarország nem volt, hanem lesz, fölindított minden magyar -szívet. Volt lelkesülésében valami szent és szentségtelen, az -elragadtatás és gúny bizonyos vegyülete, mely különbözőkép, de -mindenkire hatott, egész a velők oszlásáig. Széchenyi meggyalázta a -múltat, a magyar egyetlen büszkeségét s oly jövendőt ígért neki, -melyről még álmodni sem mert; kigúnyolta a nemzeti fájdalmat, a -magyar egyetlen hű érzését, s vakmerő reményt és hitet követelt -tőle egy ország romjain, melynek omlását megszokta minden szem, egy -nagy elhatározás díjában, melytől elszokott minden szív. A -lelkesülés és gyűlölet rajongása üdvözlé a látnokot, a reformatort, -az izgatót s a nemzet az átalakulás pályájára lépett. A siker -elnémítá a gyűlöletet, az akadály lehangolta a rajongást, de a hit -többé nem aludt ki. A költők épen oly megdöbbenve tekintettek -Széchenyire, mint maga a nemzet. Lyrájok nem volt oly vakmerész és -siralomhoz szokott húrjain remegve zendült meg az öröm. Ők voltak -az elsők, kik befogadták a reményt és hitet, de csak a -kétségbeesésből emelkedtek ki, a nemzeti fájdalomról oly kevéssé -mondhattak le, mint szíve mélyén <span class="pagenum"><a name= -"Page_259" id="Page_259">-259-</a></span> maga a nemzet. -Összeolvasztották a kettőt, a reményt és emléket, a bánatot és -örömet, a hitet és aggodalmat. A múlt dicsősége előttök oly szent -volt, mint a jövendőé, egyik kézzel a múltra, másikkal a jövendőre -mutatva, lelkesítették a jelen küzdelmét. Ez volt a nemzet -hangulata is, melyet a Vörösmarty <i>Szózat</i>a fejezett ki -legerőteljesben, s emelt tisztább lelkesüléssé.</p> -<p>A <i>Szózat</i> mindenre hivatkozik, a mi újjászületési -küzdelmében csak lelkesítheti a magyart, s a remény és emlék, a hit -és balsejtelem húrjain játszva, mindenbe az önbizalom és nagyság -érzetét vegyíti. Semmi csüggedés többé, bátran nézhetünk szembe a -jövővel. Nagy válság felé közeledünk, egy jobb kornak kell jőni, -vagy ha nem, ha el kell vesznünk, többé nem veszhetünk nyomorultan. -Az bizonyos, hogy <i>így</i> többé nem élhetünk s ez már magában -lélekemelő. Vörösmarty egészen kiemeli a magyar lyrát eddigi -kétségbeeséséből; még nem zengi a jövő dicsőségét, de elhatározónak -érzi a jelent, nem korholja az elfásult nemzetet, az életre ébredt, -de tettre és hazafi hűségre lelkesíti. Emlékezteti a múlt -dicsőségére, előszámlálja epikai és tragikai nagy emlékeit, a -keresztyénségnek és szabadságnak tett szolgálatokat; felhozza az -őrködő isteni gondviselést, mely annyi viszontagságok közt sem -engedte megtörni életerejét, említi a jelen küzdelmeit, az ész, -erő, szent akarat harczát. S nemcsak nemzetéhez fordul, hanem -Európához is, melynek eszméiért küzd nemzete, <span class= -"pagenum"><a name="Page_260" id="Page_260">-260-</a></span> méltó -helyet követel tőle a többi nemzetek között; a múlt szolgálatai, a -jelen törekvései díjában kéri a jövendőt, részvétet küzdelmei -iránt, könnyet sírjára, ha vesznie kell, de nem fog gyáván veszni: -a temetkezés fölött egy ország vérben áll. Mily önérzet s mennyi -fájdalomba merűlve, mennyi hit a balsejtelmek közepett s mennyire -uralkodik mind kettőn az elszántság. Mióta lyránk többé nem -olvasztotta össze a hazafisággal a katholicismus és protestantismus -eszméit, megvált az európai solidaritás érzelmétől. Vörösmarty újra -összeköti e két elemet; midőn Európára, a népek hazájára -hivatkozik, a specificus magyar hazafiság az emberiség érdekeivel -egyesül.</p> -<p>E költemény az ifjuló Magyarország nemzeti hymnusza lőn, ma is -az, a létele- és jogaiért küzdő Magyarországé. A nemzet 1848-ig a -jövendő jobb kor jóslatát hitte benne s mennél követelőbb, hevesebb -lőn vágyaiban, annál kevésbbé háborította a nagyszerű halál -sejtelme. Midőn a forradalom árja elzúgott, Vörösmarty alig -találkozhatott valakivel, ki azt ne mondotta volna neki: a jóslat -teljesűlt, a nagyszerű halál bekövetkezett. A költő mindíg -elkomorúlt ilyenkor, ingerűlten mondá: a jóslat még nem teljesült, -ez még nem halál, nem ily halált értett. Gyermekeinek ama -versszakok hijján kellett megtanúlniok a <i>Szózat</i>ot. Megtört -szívvel, de mély hittel nemzete jövőjében, szállott sírjába. Nem -csalatkozott. A magyart ama nagy csapás nem ölte meg, s midőn -üdűlni kezdett, a <i>Szózat</i> zendűlt meg ajkán s az kíséri -<span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span> folyvást minden ünnepélyesb pillanatát. -A <i>Szózat</i> nem egyetlen kitünő szüleménye az újabb kor hazafi -lyrájának s vannak művek, melyek æsthetikai tekintetben -fölülmúlják, de egyetlenegy sem tett ily nagy és tartós hatást, -mert a nemzet legfőbb eszméit, legállandóbb hangulatát fejezte ki. -A szabadság és diadal dithyrambjai, melyeket Petőfi harsogott, -elhaltak az ágyúk utolsó dörgései közt, a nemzeti mély -búskomolyság, mely Arany és Tompa néhány költeményéből sohajt, -könnyeket facsart a nemzet szeméből, de letörölte s visszatért a -<i>Szózat</i>hoz, mert érezte életerejét, remélt jövőjében, hitte, -hogy még előtte van a jobb kor vagy a nagyszerű halál. Valóban e -költemény mindaddig nemzeti ének marad, míg a nemzeti küzdelem, -melynek szüleménye, czélt nem ér s a magyar létele önmagához méltón -nincs biztosítva.</p> -<p>A <i>Szózaton</i> kívül Vörösmarty még számos hazafiúi -költeményt írt. Nagy változatosság tárul ki előttünk műfajban, -eszmében, hangban, de 1831-től fogva majd mindenikben van valami a -<i>Szózat</i> szelleméből. Mintegy chorust képeznek körűle. Az V-ik -Ferdinándhoz írt óda kezdi meg a chorust. A még atyja életében -megkoronázott trónörökös már első fölléptekor részvéttel fordul a -magyar nemzetiséghez. Vörösmarty a jobb jövő reményében üdvözli e -részvétet, a monarchikus és őszinte magyar szól belőle, ki a -hódolat és öröm perczében sem titkolja fájdalmát. Ugyane hanggal -találkozunk tizenhat <span class="pagenum"><a name="Page_262" id= -"Page_262">-262-</a></span> évvel később István nádort üdvözlő -epigrammáiban. A <i>Liszt Ferenczhez</i> írt ódában a nemzeti -fájdalom és önérzet, emlék és remény olvadnak össze, épen mint a -<i>Szózat</i>ban. Honszerelemről zeng, mely a jelent ölelve tartja -s a múlton csüngve jövőt teremt. Dalt kér Liszttől, a bánat -altatóját, a szív háborgatóját, minőket maga szokott zengeni. A -<i>Sors és a magyar ember</i> humoros allegoriájában a múlt -századbeli magyart rajzolja; a gúny hangja lassanként a -meghatottságig emelkedik, midőn a jelenre tér át. A megifjúlt -magyar nem bízza többé a sors szeszélyére hazáját, szíve vérével -esküszik megváltani: éljen vagy veszszen. A jövendő jobb kor vagy -nagyszerű halál eszméje itt is átvillan. Az <i>Uri hölgyhöz</i> írt -ódában bár erősb a költő felindulása a nemzetiségökből kivetkőzött -magyar hölgyek ellen, mint az <i>Elhagyott anyá</i>ban, melynek -szintén ez a tárgya, itt még sem mond le a reményről, mint amabban. -A <i>Gondolatok a könyvtárban</i> bölcselmi óda, mely az emberiség -ügyével foglalkozik. A költő sehol sem talál a világon teljes -szabadságot, a nagyobb rész mindenütt boldogtalan, az ember jogai -mindenütt eltapodvák, még Amerikában is, mely épen úgy a szabadság, -mint a rabszolgaság földje. Kétségbeesett bölcsesége mégis -megnyugszik, hisz az újabb szellem győzelmében, mely az emberiséget -megragadta, hisz nemzete küzdelmében, hogy a sülyedésből kivívja -magát.</p> -<p>A <i>Honszeretet</i> és <i>Honfi</i> czímű költeményeiben a -rendületlen hazafi hűséget énekli meg, a <i>Deák Ferenczhez</i> -<span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span> írtban pedig az önzés és nagyravágyás -nélküli hazafi-erényt, melyet Deákban látott leginkább -megtestesítve. <i>Hymnusz</i>ában a királyok és nemzetek Istenéhez -fohászkodik s áldást kér küzdő nemzetére. A <i>Fóti dal</i>t -szintén a hazafiúi költemények közé sorozhatni. A költő poharazás -közben sem feledkezik meg hazájáról, a haza reményei és aggodalmai -elevenednek föl a jó kedv szeszélyében. Hány magyar táblabíró -érzett és gondolkozott így bor mellett 1848 előtt. E verssor: «A -legelső magyar ember a király» egész közmondássá lett, s «Éjszak -rémes árnyai», melyeket egyik versszak emleget, mi hamar átnyultak -a Kárpátokon. A <i>Jóslat</i> refrainje Kölcseynek e sora: de néked -élni kell, o hon! A költő érzi a kedvezőtlen viszonyokat, de nem -csügged. <i>Mit csinálunk</i> czímű költeményében a gúnyt önbizalom -mérsékli s minden versszak serkentésen végződik. De vannak sötét -pillanatai is. A leigázott lengyel nemzet árnya meg-meglepi -képzelődését, többel viseltetik iránta, mint részvéttel; mintha a -magyar jövőjét sejtené a föltámadt és leigázott lengyelben, mintha -a nagyszerű halálról álmodoznék. A <i>Hontalan</i>, az <i>Élő -szobor</i>, az <i>Elveszett ország</i> mind e hangulat szüleményei. -Balsejtelem vonul át lelkén, a <i>Szózat</i> balsejtelme, mely hol -csüggedéssé, hol haraggá válik. Az <i>Emberek</i> czímű költeménye -legsötétebb. Az 1846-ki gallicziai lázadás hatása alatt írta. A -nemesség és nép között kitört vérengzés iszonyú jelenetei -Magyarország szomszédságában baljóslatú merengésbe sülyesztették. -<span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span> Hiú küzdelmet olvas le a -világtörténelem lapjairól. A nép butasága, az ész és rossz akarat -frigye, a testvérgyűlölési átok szárnyát szegik reményeinek. Az -<i>Országháza</i> a kimerűlt türelem haragja. A <i>Mi baj</i> czímű -gúnyba vegyült panasz, mely a nemzet sérelmeit, vágyait leplezi -föl. Mintha Pestmegye 1847-ki követutasítását olvasnók, költői -oldalról felfogva. E két utóbbi költemény egészen az ellenzék -hangulata az 1846–7-ki években.</p> -<p>Vörösmarty az ellenzékhez tartozott, mint Magyarország -valamennyi költője. A kormánypárt egyetlen költőt sem tudott -felmutatni. E különösnek látszó jelenségnél semmi sem volt -természetesebb. A magyar ellenzék nem egészen az volt, mi másutt, a -nemzet egy töredéke, bár többségre jutott töredéke, mely némely -kérdésben eltér a kormánytól vagy új kormányrendszert sürget. A -magyar ellenzék maga volt a nemzet, mely lételeért küzd. A magyar -kormánynak szintén ily sajátságos helyzete volt. Csak névben volt -független és nemzeti, de tényleg idegen befolyás eszköze vagy -mérséklője, hazafisága szerint. A valódi vagyis a birodalmi -kormány, az ellenzék vagyis a nemzet között állott, egyiket sem -tudta kielégíteni s a viszonyok kényszerűségénél fogva gyönge volt -mindkettő irányában. A legjobb esetben nem volt más hivatása, mint -a két elem közvetlen összeütközését föltartóztatni s rendszere alig -lehetett több, mint küzdelem két különböző nemű követelés -kielégíthetlenségével, eszmék és rendszabályok keveréke, -<span class="pagenum"><a name="Page_265" id= -"Page_265">-265-</a></span> mely nem költhetett rokonszenvet, még -kevésbbé lelkesülést. Az ellenzék mindent egyesített magában, mi -nemzeti és költői lelkesülés forrása. Épen úgy ragaszkodott a -dynastiához, mint az alkotmányhoz. A sérelmek és reformok mezején -mozogva, egyszerre volt legitim és szabadelvű, conservativ és -reformer, s mindenek fölött s mindenben nemzeti, a veszély -örvényéből kiragadott nemzetiség őre, kifejtője. A tényleges -állapot nagy részt ellenkezvén a törvényessel, ez utóbbi mellett -küzdött; a tespedésből ki akarván emelni nemzetét, a reform -zászlaját lobogtatta: szóval a jelen nyomorát érezve, éreztetve és -megtámadva, a múlt dicsőségének, a jövő reményeinek egyedűli -képviselőjévé vált.</p> -<p>Ime az okok, melyeknél fogva a magyar költőnek az ellenzékhez -kellett tartoznia, akár a múlt hagyományain csüngött, akár az -európai új eszmék győzelmébe vetette reményét, akár csak a -nemzetiséghez ragaszkodott. Épen azért ellenzékisége nem hozta -szükségeskép magával, hogy politikai vagy épen pártköltő legyen, -megmaradhatott nemzeti álláspontján, nem látszhattak meg rajta a -pártok önző szenvedélyei s a napi politika sara. A nemzet létele s -jövője forgott kérdésben, az ellenzék legfőbb eszméi oly -természetűek voltak, melyek más szerencsésebb országokban nem -lehetnek pártkérdések. Vörösmartynak, mert nemzeti költő volt, az -ellenzék költőjének kellett lennie, fölléptétől fogva egész végig. -Mint költő úgy szólva együtt született az ellenzékkel, <span class= -"pagenum"><a name="Page_266" id="Page_266">-266-</a></span> benne -élt, együtt némultak el a forradalom zajában. Az ősi alkotmány -védelme szülte <i>Zalán futásá</i>t, a Széchenyi által megindított -reform-mozgalom a <i>Szózat</i>ot, a <i>Honszeretet</i>et mintha -Deák sugalmazta volna, az <i>Országházá</i>n Kossuth heves szelleme -érzik. Vörösmarty költészete huszonöt év alatt átélte az ellenzék -minden phasisát, s e korszaknak úgyszólva költői megtestesülése. -1848-ban épen úgy elnémúl, mint a régi ellenzék. A politikában a -forradalom hullámai emelkednek, a költészetben Petőfi szilaj -múzsája uralkodik.</p> -<p>Vörösmarty hazafi lyrája nemcsak eszmékben különbözött -elődeitől, hanem formában is. A múlt század végétől kezdve a -klasszikai óda divatozott a magyar költészetben, melyet Berzsenyi a -tökély magas fokára emelt. Már Kölcsey megkezdi ugyan a modern -ódát, de Vörösmarty emeli uralkodóvá, ki ennek épen úgy -képviselőjévé válik, mint Berzsenyi a klasszikainak. Berzsenyi -specificusabb ódaköltő, mint Vörösmarty, de a különbség köztök -mégis nem annyira tehetségökben, mint szellemökben rejlik. Mind -kettőben megvan a tűz, erő és méltóság, de Berzsenyi köre szűkebb, -mint általában a klasszicismusé. Vörösmarty romantikus szelleme -gazdagabb, többet ölel fel, sokhoz hozzá nyúl, mitől Berzsenyi -visszariadt volna. Berzsenyi a maga szűk körében összpontosítani -bírja egész erejét s a klasszikai óda egyszerű tiszta formájában -emelkedik föl. Tárgyai eszményiek, hangja a trombita összeszorított -hangja. <span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span> Egyszerűség és erő olvad össze nála; -kevés szóval sokat fejez ki, sőt néha többet akar, mint a mennyire -képes. Vörösmarty lelkesülése omlik, mint a hegyi patak árja -szikláról sziklára s zúgása betölti a levegőt. Egyenetlen és -csapongó, mint a szenvedély s olykor majdnem a szertelenig duzzad. -Ódáiban egy vadregényes tájkép fönsége tűkröződik, melyben az -ellentétek vegyülete és phantastikus alakzatok kiválón hatnak -képzeletünkre. Mind ebből majd semmi sincs Berzsenyiben, e mellett -egyhangúbb, míg Vörösmarty változatos. Vörösmarty inkább tárgyától -veszi lelkesedését, Berzsenyi inkább önmagából árasztja tárgyára. -Berzsenyiben több a benső hév, Vörösmartyban a jellemzetes -fölfogás. A <i>Liszt Ferenczhez</i> írt ódában van valami Liszt -viharos zongorajátékából, az <i>Élő szobor</i>ban az elfojtott kín -lázas kitörése épen megilleti Lengyelországot. Berzsenyi képein a -plasticitás uralkodóbb, a Vörösmartyéin a ragyogó színezet. Mint -erényeikben úgy hibáikban is különböznek egymástól. Berzsenyiben -van valami merevség, midőn elhagyja ereje, Vörösmarty átcsap a -szónokiasba. Berzsenyi néha igen is egyszerű, Vörösmarty -túlterhelt, Berzsenyi részint mert küzd a nyelvvel, részint mert -kevéssel sokat akar mondani, itt-ott homályossá, feszessé válik. -Vörösmarty mindig uralkodik a nyelven, de képei nem mindig -szabatosak. Például az <i>Országháza</i> czímű költemény első sora: -«A hazának nincsen háza», a hazáról úgy szól, mint személyről s már -a második sor: «Mert <span class="pagenum"><a name="Page_268" id= -"Page_268">-268-</a></span> fiainak nem hazája» mint tárgyat -emlegeti. Nem sokkal alább e sorokban: «Vaseszével, jégszivével -fölmerűl a külfaj árja, a meleg vért általjárja, és a nemzet áll -fagyottan» értjük mit akar mondani a költő, de az össze nem illő -elemek zavarttá teszik képes kifejezését.</p> -<p>Vörösmarty mint ódaíró Virág és Berzsenyi hatása alatt lépett -föl s néhány év alatt a modern óda megalapítója lett -költészetünkben. Általában lyrája pályájának második felében mind -eredetibb és folyvást emelkedőben. Egész 1833-ig humora csak egy -pár népies genreképben nyilatkozik, azon túl megtaláljuk hazafiúi -és szerelmi költeményeiben is. <i>Mit csinálunk, Sors és a magyar -ember, Hűség, Holdhoz, Unalomhoz, Pipiske</i> a humornak mind új -hangjai a magyar költészetben az enyelgés, gúny, szeszély hol -erősb, hol gyöngébb árnyalatával. Legkitünőbb e fajta költeményei -között a <i>Tót deák dala</i>. Ez egy kis remekmű. Az éhező deák -nyomora és kimeríthetetlen jó kedve, eszményies bölcsesége s igen -is gyakorlati vágyakozása jellemző humorrá olvadnak. A folyvást -változatos emelkedést változatos refrain kíséri, míg végre a bezáró -versszak mindent elmond, a mit még mondani lehet. A <i>Fóti dal</i> -szintén nevezetes mozzanat lyránkban. Addig a valódi bordal hangját -igazában senki sem találta el. Vörösmarty új húrt pendített meg s -mintegy fölbátorította Petőfit, hogy a magyar bordalok legszebbjeit -merje költeni. Csokonai bordalaiban sok a mámor, Bajza híres -<i>Borének</i>ében <span class="pagenum"><a name="Page_269" id= -"Page_269">-269-</a></span> nagy józanság s némi feszesség -uralkodik. A <i>Fóti dal</i>ban eltün a fesz, a mámor szeszélye -ömlik el rajta, de emelkedett gondolatok s nemes érzések olvadnak -belé. Igen kitünő részletek vannak benne, kár hogy kelletén túl -hosszabbra nyúlik, s hol sorok, hol egész versszakok zavarják az -egész hangulatának összhangját. Vörösmarty költészetének -phantastikus hajlama, melyet már eposzaiban észrevehetni, mely -<i>Csongor és Tündé</i>jében annyi bájjal jelen meg, most már -lyrájában is több nyomot hagy. A <i>Madárhangok</i>, <i>Mese a -rózsabimbórul</i> maig is majdnem versenytárs nélkül állanak -költészetünkben. Szerelmi dalaiban is változást és emelkedést -vehetni észre. A dalhang túlnyomóbb bennök, mint a régiebbekben s -köztök a <i>Kis leány baja</i> a legszebb naiv dal, mely Vörösmarty -lyráján valaha megzendűlt.</p> -<p>Azonban 1833–1841-ig se szivében, se költészetében nem lángol a -szerelem valódi szenvedélye. Első szerelmének szomorú emléke egy -pár bús dalra hangolja, mint az <i>Elhaló szerelem, Késő vágy</i>, -de ritkán szól a maga nevében. A <i>Kis leány baja</i>, a <i>Jegyes -sírja</i>, a <i>Megcsalt leány</i>, a női sziv ömledezései, nem a -költőéi. A szerelemtől elzárkózott költő sehol sem adja át magát -erősb szenvedélynek; vagy képzelődése ringatja, mint az -<i>Idához</i> és <i>Ő</i> czímű költeményeiben, vagy egy-egy kedves -benyomás vagy futó elragadtatás ébreszti dalra. A <i>Szép hajadon, -M. szemei, Magyartalan hölgyhöz, Gyász és remény mind</i> ilynemű -élmények szüleményei. A <i>Melyik jobb, Búcsu, F. E.</i> -<span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span> <i>emlékkönyvébe</i> csak a részvét -vagy enyelgés hangjai. 1841-en kezdve érezzük újra lyráján a valódi -szerelem lüktetéseit. Most ábránddal vegyül, majd szomjú vágyban -ég, néha enyelgésre hajlik, máskor érzelmes meghatottsággá -csendesűl, de mindig eleven és benső. E költemények mindenikét egy -fiatal leányhoz, Csajághy Laurához írta, kit nemsokára nőűl vett. -Nem mindenik fölibe írta oda kedvese nevét, de mindenikben hozzá -szól. Férfiú korában szive, költészete épen úgy a Lauráé, mint ifjú -korában az Etelkáé volt.</p> -<p>Vörösmarty már betöltötte negyvenedik évét, midőn Laurával -megismerkedett. Nem volt fiatal, de a szív és vágya a boldogságra -ifjabb marad az emberben, mint bármi. Első szerencsétlen szerelme -óvakodóvá és zárkozottá tette. Tudta tapasztalásból hova viszi az -embert az ábránd, a szenvedély, ha első csírájában el nem fojtja. -Kedvezőtlen anyagi körülményei visszariasztották a házasságnak még -gondolatától is. Lemondott róla, de a lemondás kérge alatt e -gyöngéd és nemes szív föl-földobogott a boldogság nehány napjáért, -mielőtt az élet elhanyatlanék. A szerelem és családéletből mintegy -kitagadva, a barátságnak és hazának áldozta kedélye minden kincsét, -de az a hű ragaszkodás, melylyel néhány kitünő férfiú csüngött -rajta, a dicsőség, mely homlokát övezte, ki nem pótolta egy szerető -női szív hiányát. Uralkodott magán, elnyomta szíve jogát, de a -szerelem csak aludt szivében s nem aludt ki. <i>Késő vágy</i> czímű -költeménye e hangulat kifejezése. Nehéznek tartja a <span class= -"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> reményt -a kor alkonyában s úgy hiszi, az ész megtiltotta neki, hogy többé -szeressen. De érzik az egész költeményen a szerelem eltitkolt, -elnyomott vágya. Nyugodtan élte napjait, a mint maga mondja, az -őszi szép napokat, melyeket a sors és ész adott, de egy soha be nem -töltött űr érzetével szívében. Nem várta, nem kereste a szerelmet, -de több volt, mint valószinű, hogy ha a körűlmények kedvezése vagy -a véletlen szeszélye föllobbantja szívében, elhatározó lesz egész -életére nézve. Csakugyan úgy történt. Vörösmarty utolsó szerelme -épen oly kevéssé gazdag regényes részletekben, mint az első, de -épen oly igaz és megható. Egy szenvedett és sokáig elzárkozott sziv -megnyílása az, mely boldogságért eseng, mindenét fölajánlja, mit -bírhat s elfogadva vagy visszautasítva többé nem tartja magáénak. -Vörösmarty még egyszer megifjúlt, mintha visszatértek volna -elveszett évei, mintha elfojtott érzései megtartották volna egész -hevöket, de oly élmények által mérsékelve, melyek észrevétlen -mélyebben érzeni tanítják az embert s képesebbé teszik boldoggá -lenni és boldogítani.</p> -<p>Először 1841-ben látta Laurát, ki testvére Bajzáné látogatására -jött Pestre Komárommegyéből. Vörösmarty egy házban lakott Bajzával -s nála kosztozott. Úgy szólva a család tagja volt, kit nem -köteleznek a szigorú illemszabályok. Rendesen viseltes kabátjában -jött le ebédelni, melyben otthon szokott dolgozni. Egy nap, nem -tudva semmit Laura megérkezéséről, szintén így jelent meg. A mint -belépett, egy ifjú <span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span> leányt látott a háziakkal beszélgetni, -kit nem ismert és vendégnek gondolt. Gyorsan visszavonult, -szobájába sietett s fekete attiláját vette föl. A leány -megzavarodott, restelte, szégyelte, hogy Magyarország első -költőjének, kit a távolból annyira tisztelt, alkalmatlanságot -okozott. Egész ebéd alatt elfogult volt s alig mert Vörösmartyra -tekinteni, kit már ez első órában elbájolt. Vörösmarty érezte, hogy -minden találkozás növeli hajlamát, mely már-már szenvedélylyé vált. -Laurának érdekes arcza volt, szép szeme, hollófekete haja, könnyed, -karcsú termete. Bájait öltözetbeli jó ízlés emelte. De legfőbb bája -mégis vidám szellemében nyilatkozott. Elméjének természetes -fínomsága, kedélye könnyed, játszi hullámzása, mely épen oly távol -volt a kaczérságtól és szeszélytől, mint a keresettségtől és -szenvelgéstől, különösen jól hatottak Vörösmartyra, s érzelmes -derültségre hangolták, valahányszor körébe lépett. Szívén és -lantján egyszerre rezdült meg a szerelem húrja.</p> -<p>Laura erről sokáig semmit sem tudott, oly kegyeletes -tisztelettel viseltetett iránta, hogy nem is képzelte szerelmét. -Vörösmarty maga is, bár akaratlan, megerősítette e tévedését. Nem -mint udvarló közeledett hozzája, hanem mint szerelmes, ki rejti -titkát. Laura csak annyit vett észre, hogy megkülönbözteti, -részvéttel van iránta, de ezt csak nemes szíve jó indulatának -tulajdonította, melyről annyit hallott a családban. Vörösmarty -érezte ezt, visszadöbbent, de 1842-ben történetesen megnyílt -Bajzának, kitől aztán <span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span> Laura megtudta, hogy szerettetik. -Szegény leánynak oly különösnek tetszett, Vörösmartyt látni -lábainál, kit költői dicsőségében oly magasan képzelt maga fölött. -A tisztelet erős alapja a szerelemnek, de nem változhatik egyszerre -azzá s legkevésbbé egy oly fiatal leánynál, kinek csapongó -képzelete határozatlan és regényes vágyakat táplál. Laura kétkedett -magában, vajon képes-e boldogítani Vörösmartyt, nem mondott se -igent, se nemet, de elhagyta vidám kedve, merengőbb lőn, mit -Vörösmarty kétség és remény között szemlélt s a <i>Merengőhöz</i> -czímű híres költeményét írta hozzá, mely épen úgy fölleplezi mély -kedélyét, mint világot vet az egész viszonyra. Vörösmarty, mintegy -kimélve érzelmeit, nem a szerelem dithyrambját intézi hozzá, hanem -a boldogság bölcseletét fejti meg neki. Mint testvér, barát szólal -meg, csak mintegy elrejtve érezteti szerelme fájdalmát, mely a -költemény végén lágy esengéssé válik. Viszonyuk egymáshoz mind -bensőbb lőn, s Laura mindinkább érezte kedélyén Vörösmarty szelleme -uralmát. <i>Ist Gehorsam im Gemüthe, wird die Liebe nicht fern -sein</i> – mondja Goethe. Vörösmarty nyilatkozott, Laura -menyasszonya lőn. A költő nem adhatott gazdag nászajándékot -menyasszonyának; a <i>Merengőhöz</i> czimű még ki nem adott és -senkinek nem mutatott költeményét írta le számára, midőn 1843-ik -márcziusában Csepen Komárommegyében meglátogatta.</p> -<p>A kézirat most is megvan, a papir elsárgult, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_274" id="Page_274">-274-</a></span> a kéz, -mely beírta, de a fölindulás, melyet felköltött, most is él a -menyasszony, az özvegy szívében. «Kapott-e valaha menyasszony szebb -nászajándékot?» – mondá nekem Vörösmartyné elmerengve, midőn a -variansok kedveért a kéziratot összehasonlítottam a -nyomtatványnyal. A merengő menyasszonyt a merengő özvegytől húsz -évnél több – egy sír választotta el s leányai, kik mellette ültek, -megindulva tekintettek föl anyjokra. A menyegző 1843 máj. 9-én ment -véghez Pesten. Barátjai örvendve siettek üdvözlésére, de senki sem -örült jobban mint Sallay, Vörösmarty e hű árnya, ki midőn -kéziratért jött tisztázás végett, többé nem a régi szállásán s nem -egyedűl találta az ő bálványzott tanulótársát. «Boldog -házaséletének szemlélése – írja jegyzetei közt – ösztönt -csepegtetett rideg életembe, annyira, hogy az év végén magam is, -nyomdokát követve, megnősültem.»</p> -<p>Vörösmarty házasságával épen oly szoros kapcsolatban áll -szerelmi lyrája, mint hazafiúi költeményei a politikai -viszonyokkal. Azonban költői pályája második felének nemcsak e -kettő fénypontja. Van egy harmadik is: költői beszélykéi. Ide járul -még egy pár kitünő genrekép, mint a <i>Szegény asszony könyve</i>, -s egy balladanemű költeménye: a <i>Hős sírja</i>, melyben a hősiség -fensége a dicsőség búskomolyságával oly sajátságos hangban olvad -össze. Vörösmarty lemondva az eposzról a költői beszélykékhez -fordult, e lyriko-epikai műfajhoz, mely annyira megegyezett epikai -tehetsége lyrai hajlamaival. Számra nézve <span class= -"pagenum"><a name="Page_275" id="Page_275">-275-</a></span> mintegy -tizenkettőt írt, melyek nagy változatosságot mutatnak tárgy-, hang- -és formában. <i>Kemény Simon</i> tárgya történelmi, az <i>Ősz -bajnoké</i> mondai, az <i>Özvegy</i> a jelen életből van véve, a -<i>Rabló</i> szintén, de idegen égalj alatt játszik s mind kettőn -érzik a franczia romantika hatása. <i>Csik Ferke</i> és a -<i>Katona</i> a magyar népélet rajzai, de mindenik más hang. A -<i>Hű lovag</i>ban a német romantikához hajlik, a mennyiben -túlnyomó benne az érzelmesség. <i>A sors és a magyar ember</i> és -az <i>Árvízi hajós</i> allegoriák, amaz humoros, ez ódai fölindulás -szüleménye. A <i>Szent ember</i> erkölcs- és lélektani tanulmány, a -<i>Túlvilági kép</i> phantastikus álmok rajza. Legkitünőbb köztök -<i>Szép Ilonka</i>, mely épen úgy felülmulja társait, mint nagyobb -költői beszélyeit és kisebb eposzait a <i>Két szomszédvár</i>. A -többiek majd mindenikében találhatni fogyatkozást vagy épen hibát. -Példáúl az <i>Özvegy</i> meséje kerek, menete drámai, de lélektani -alapja nem elég erős; <i>Kemény Simon</i>ban inkább a részletek -szépek, mint az egész; <i>Csik Ferke</i> második részében a -lelkiismeret furdalása művészien van festve, de első része kissé -homályos; a <i>Túlvilági kép</i>en talán igen is érzik a testi -láz.</p> -<p><i>Szép Ilonka</i> ment minden ilyesmitől. Az elbeszélés -egyszerű elegiai bája összhangzik a részek széparányúságával. A -költő művészien készíti elő és emeli ki a lélektani mozzanatokat. -Sehol sem kapja feljebb a hangot, kerüli a fölösleges ragyogást, -miből másutt nehezen tud menekülni. Minden természetes <span class= -"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> és -költői. Mátyás királyt, Peterdit, Ilonkát néhány találó vonás -egészen megeleveníti. Mátyás nem mint csábító jelen meg, kitől -visszariadt volna Ilonka; egy sikeretlen vadászat unalmában mintegy -önkénytelen adja át magát egy kellemes óra benyomásának, -akaratlanúl csábítja el Ilonkát, ki csak így elcsábítható. Az öreg -nemes, ki először királyáért iszik, boszús kifakadása, hogy Mátyás -nem iszik vele, gyöngédsége leánya iránt, kinek nem tesz -szemrehányást, de a kit baljóslatú aggodalommal vezet haza, mind -oly jellemzetes és költői egyszersmind. A költő sokat hagy -képzeletünkre, de mozgásba hozza czélja szerint. Egy pár vonás s -már az egész alakot képzeljük, egy pár szó s már fölleplezve -előttünk az egész lélektani mozzanat. Kiválón sikerűlt a beszélyke -második és harmadik szakasza, mely Ilonka szerelmének fölébredését -és elhervadását rajzolja. Az első szak is nagyon szép, de midőn -Ilonka a lepkét kergetve így szól: «Vagy vezess el merre vagy -szállandó, merre a nap nyugodóba száll», nem elég naiv, kissé -mesterkélt. A második és harmadik szakaszban egyetlen szó sincs, -mely ne volna helyén. A poharazó atya és vendég körűl forgolódó -leány, ki meg-megáll, bámulva hallgatja az idegent s merengve kérdi -magában: vaj ki ő és merre van hazája, ki a búcsuzó vendégnek csak -annyit tud mondani: emlékezzél visszatérni, ha meg nem látogatnánk -s azzal megvallja szerelmét, rendkívül bájos jelenet. S mi -jellemző, hogy Ilonka megismerve a királyt, többé nem szól. -<span class="pagenum"><a name="Page_277" id= -"Page_277">-277-</a></span> E mély fájdalomnak csak a hallgatás -lehet igaz kifejezése, s már érezzük az ártatlan szív hervadását, -melyet a költő oly szépen hasonlít a liliomhulláshoz.</p> -<p>Vörösmarty kiválón kedvelte e költeményét. Nagyobbik leányát -Ilonkának keresztelteté, hogy mintegy örökségűl hagyja neki költői -dicsősége egyik sugarát, a legbájosb női eszményképet, melyről -valaha álmodozott.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span></p> -<h2>XII.</h2> -<p class="summary">Vörösmarty anyagi körülményei. Politikai -érdekeltsége és pártállása. A márcziusi napok 1848-ban. Képviselővé -választatik. Petőfi támadása. Viszonya Petőfihez és Aranyhoz. A -forradalom és Debreczen. A kegyelmi szék birájává neveztetik ki. -Bujdosása a világosi napok után. Pestre jő; kegyelmet nyer. -Baracskára, majd Nyékre vonúl. <i>Lear király</i>t fordítja s -néhány költeményt ír. A <i>Vén czigány</i>. Betegeskedése, halála -és temetése.</p> -<p>Házassága után nem írt nagyobb munkát, kivéve, hogy <i>Czillei -és a Hunyadiak</i> czímű régebben kezdett drámáját bevégezte, mely -egy trilogiának lett volna első része. Csak kisebb, leginkább lyrai -műveken dolgozott, melyek költői tehetségének még teljes erejét -mutatták. 1843 végén az <i>Athenaeum</i> megszűnvén, a -lapszerkesztéstől teljesen visszavonúlt, s az <i>Életképek, -Honderű</i> és <i>Pesti Divatlap</i> czimű szépirodalmi lapokban -bocsátotta közre koronként újabb költeményeit. E költemények után -járó tiszteletdíj tette jövedelme egyik forrását, de az, bár őt -fizették legjobban, alig ment egy pár száz forintra. Gyermekei -szaporodtával háztartása nehezülvén, aggodalmak szállották meg. -1843-ban Kilián könyvárus által tíz évre megvett összes munkái -tiszteletdíjával, 2600 forinttal, kezdett mint nős ember az -élethez, de az egy <span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span> pár év alatt már fogyatékán volt. -Örömest elfogadta a helytartótanács megbizását a középtanodák -számára készítendő nyelvtanokra nézve, melyek kidolgozására -Czuczorral szövetkezett. Valódi segély volt körülményei között gróf -Batthyány Kázmér jóindulata, ki midőn a bicskei uradalmához tartozó -Mány tagosíttatott, két maradványtelket ajándékozott neki, melyeket -később visszaváltott tőle évenként egész haláláig fizetendő 500 -forint díjában. Vörösmarty buzgott családját minél több kényelemben -részesíteni s ohajtotta, hogy halála után valamivel többet -hagyhasson reá munkáinál. Azon gondolkozott, hogy János testvére -közelében és segélyével, ki igen kitünő gazdatiszt volt, béreljen -ki egy kis birtokot. Remélte, hogy nyáron át falura huzódva, -részint a haszonbér, részint írói tiszteletdíjai jövedelméből félre -tehet évenként egy pár száz forintot, s így tőkét vagy birtokot -hagyhat családjának.</p> -<p>Terve a sok halogatás miatt nem mehetett teljesedésbe. Pesten -maradt anyagi aggodalmak között, de folyvást növekedő tisztelettől -környezve. Államférfiak, tudósok és írók egyaránt keresték -ismeretségét, barátságát. Az ifjú költők mint pártfogóhoz -folyamodtak hozzá s bekopogtatott ajtaján a vándor szinész Petőfi -is, a kihez egész részvéttel fordúlt. A Pesten átutazó lelkesb -ifjak híven fölkeresték, hogy láthassák a legnagyobb magyar költőt -s a társaságokban nők és férfiak ostromolták, hogy írjon egy pár -verssort emlékkönyvökbe. Néha hónapokig elhevert <span class= -"pagenum"><a name="Page_280" id="Page_280">-280-</a></span> nála az -emléklap, de azért szívesen írt, ha volt mit és kinek. Nem ritkán -boszankodott is némely tisztelőjére. Egy ily tisztelőjétől legjobb -barátja Deák Ferencz mentette meg, midőn 1845-ben vele báró -Wesselényi látogatására, Erdélybe utazott. Útközben Szabolcsban -betértek Bónis Samu barátjokhoz s ott töltöttek egy pár napot s -Vörösmarty szalonkákra vadászott. Egyik délután az egész társaság a -falu határába ment sétálni. Jövet a helybeli helvét hitű pap is -hozzájok csatlakozott s midőn a paplak előtt mentek el, kérte az -egész társaságot, hogy legyen szerencséje egy pár perczre, míg -megnyugosznak. Bementek s ott ültek mintegy negyedóráig. Haza -indulásukkor előáll a tiszteletes úr s kéri Deákot és Vörösmartyt, -hogy emlékül írjanak neki egy pár sort. Vörösmarty -elkedvetlenedett, tehát neki ma egy pár distichont kell írni. -«Szívesen» – mondá Deák egészen jó kedvvel; leült és írt a mint -következik: «Alulírt, több vármegyék táblabirája, bizonyítom, hogy -Vörösmarty Mihály ekkor s ekkor itt járván vadászott s egy lövésre -hét szalonkát ejtett el.» Ezzel átnyujtotta a tollat Vörösmartynak, -a ki azt vontatva vette át s ült le az íróasztalhoz. Azonban -olvasva Deák sorait, felvidult s egészen megkönnyűlve ezt írta -alája: «A fennebbieket én alulírt is bizonyítom, azon különbséggel, -hogy nem egy lövésre ejtettem el hét szalonkát, hanem hét lövésre -egyet.» A jó tiszteletes, a ki Deáktól valamely politikai bölcs -mondást, Vörösmartytól pedig egy szép epigrammot <span class= -"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> várt, -kissé megütődve vette át az emléklapot, de azért nyájasan köszönte -meg vendégei szívességét. Azonban ha a tiszteletes nem nyerhetett -epigrammot Vörösmartytól, nyert ám Bónis. Midőn a szíves házi gazda -mindjárt megérkezésök után asztalhoz ültette vendégeit, némi -kérkedéssel emlegette, hogy Szabolcsban is terem jó bor s -Vörösmarty elébe tétetett egy palaczkot saját terméséből. «No, -kóstold meg» – biztatá. Vörösmarty megkóstolta és egész komoly -arczczal ezt mondta reá: «Víznek zavaros, bornak gyönge.»</p> -<p>Mint házas alig egy párszor rándult ki barátaihoz. Boldogabb -napokat élt neje és gyermekei körében. Gyöngéd férj és atya volt. -Nőtlen korában csak dolgozni és hálni járt haza, most örömest ült -otthon és rendesen csak a <i>Kör</i>ben töltött naponként egy pár -órát, hogy hírlapokat olvasson és a napi politikáról halljon -valamit. Az élénkülő politikai élet mindinkább magával ragadta. -Most már aránylag csekély részt vett az irodalmi és akadémiai -pártok küzdelmében, de annál nagyobb figyelemmel kisérte a -politikai pártokét. E nagy érdekeltséget mutatja az is, hogy -1841-ben az <i>Athenaeum</i>ba bírálatot írt Széchenyi <i>Kelet -Népé</i>ről, bele vegyűlt a nagy vitába, mely a nemzetet annyira -foglalkoztatta. Álnév alatt írta, szerkesztőtársai jól megőrizték a -titkot, de jól esett neki, hogy czikke figyelmet ébreszt.</p> -<p>E czikk jellemzi őt mint politikust és embert egyaránt. Nem -találunk benne olynemű analysist, <span class="pagenum"><a name= -"Page_282" id="Page_282">-282-</a></span> mely politikai mélyebb -tanulmányról vagy belátásról tenne bizonyságot, de igen sok helyes -észrevételt, nemes érzelmet, szerény tartózkodást s mindenek felett -hazafiságot, melybe nem vegyűl se hiúság, se pártszenvedély. -Széchenyinek Kossuth ellen emelt vádját, hogy forradalomra készíti -elő a nemzetet, ő sem találta alaposnak, mint Magyarország majd -minden politikai tekintélye, de tiszteletreméltónak tartja -aggodalmát, s korszakosnak nevezi könyvét. Mindíg kegyeletes -tisztelettel, néha valódi lelkesüléssel szól Széchenyiről, mi annál -feltünőbb, mert igen is aristokraticus modora és sarcasmusai miatt -nem igen rokonszenvezhetett egyéniségével. Czikkében a tisztelet és -lelkesedés csak ott apad, midőn Széchenyi e következő szavaira tesz -megjegyzést: «Nincs szegény kis Ferenczynknek kenyere s megesik sok -szív». Ferenczy szobrász barátja volt s maga is némi szerepet -játszott a Kölcsey- és Mátyás-szobrok indítványozásában, melyre -Széchenyi czéloz. E gúny rosszúl esett neki, nem csak azért, mert -közelről érdekelte, hanem mert, a mint mondja, egy leverő szó -Széchenyi ajkáról képes a különben sem igen tartós részvétet -megsemmisíteni. Nem védi e szobrok ügyében elkövetett ballépéseket, -de azt kérdi a magyar aristokratiától, hogy hol vannak pesti -palotáiban oly szobrok, melyeket Ferenczynél kitünőbb szobrászok -faragtak s nem kell-e kimennünk Magyarországból, ha a magyar urak -képtárait meg akarjuk tekinteni? <span class="pagenum"><a name= -"Page_283" id="Page_283">-283-</a></span></p> -<p>Kossuthot védi ugyan Széchenyi fővádja ellen, de azért nem -föltétlen híve; Széchenyinek sokban igazat ad, hanem azt hiszi, -hogy Kossuth lapja mindinkább javúl, hibái, fogyatkozásai az -ifjúság hibái voltak, melyeket már kezd levetkőzni s ezt főleg a -<i>Kelet Népé</i>nek köszönhetni. Megnyugvással végzi bírálatát -azon hitben, hogy mind Széchenyi, mind Kossuth munkássága egyaránt -áldást áraszt a nemzetre. E bírálat jellemzi egész politikai -pályáját. Híve volt az ellenzéknek, lelkesült eszméiért, de mindíg -az általános elvek álláspontján maradt. A mily erősek voltak itt -meggyőződései, épen úgy ingadozott a részletekben, az -alkalmazásban. A Széchenyi és Kossuth politikáját meg tudta -egyeztetni, mert általános elvekben nem sokat különböztek -egymástól; Wesselényi hevessége és Deák mérsékeltsége egyaránt -rokonszenvével találkozott, mert mindkettő egy ügyet szolgált; az -1848-ki országgyülésen mint képviselő a miniszteri párttal -szavazott, de Perczel Mór, az új ellenzék egyik vezére, néha teljes -mértékben bírta hajlamát, mert épen úgy aggódott a veszélyben forgó -hazáért, mint habozott megmentése eszközeinek megválasztásában. -Hajlott a demokratiához a nélkül, hogy egészen demokrata lett -volna, nem ijedt vissza a forradalomtól, de soha sem tudott -valóságos forradalmi emberré válni. Költő volt, kit lelkesítenek a -politikai mozgalmak, de nem kiván vezérök lenni, hazafi, ki remél, -aggódik, kétségbeesik, de nem lép ki szerény visszavonultságából s -nincs elég becsvágya, <span class="pagenum"><a name="Page_284" id= -"Page_284">-284-</a></span> hogy hazája szerencséje- vagy -szerencsétlenségének felelősségét magára vegye.</p> -<p>Az 1848 ki nagy változást lelkesüléssel fogadta. Az átalakított -alkotmányban végre diadalra jutott mindaz, a miért a nemzet oly -régóta küzd s a mit a költők között ő szolgált legrégebb- és -leghívebben. A márcziusi napokban majdnem egész nap a <i>Kör</i>ben -lehetett látni azon férfiak oldalánál, kik a mozgalmat hol -bátorítani, hol mérsékelni igyekeztek. Egy szép költeménynyel -üdvözölte a felszabadúlt sajtót, s túláradó felindulásban élte át a -jóhiszemű remények és naiv örömök e boldog napjait. Azonban -hazafiúi örömét családi csapás zavarta. Áprilban kisebbik fia, -Mihály, meghalt. Mélyen hatott reá e veszteség. Erőt vett magán, -neje előtt titkolta fájdalmát, de midőn Czuczor beszentelte a -halottat, s búcsuztatóul el kezdte szavalni a <i>Kis gyermek -halálára</i> czímű költeményét, reá borult a koporsóra és -keservesen sírt. «A különben erős férfiú szemei könyözönben úsztak -– úgy mond Czuczor – s vigasztalásomat nyakamba borúlva fogadta.» -Garay és Petőfi szintén jelen voltak; ők kisérték ki egy bérkocsin -a bánatos atyát s temették el a kis fiú tetemét a Kisfaludy sirja -mellé. Mindkettőt annyira meghatotta Vörösmarty fájdalma, hogy -másnap fia emlékére írt költeményekkel igyekeztek őt enyhíteni. -Mindamellett Vörösmarty búskomorsága nem sokáig tartott, a -mozgalmas idők erős benyomásai hamar kiragadták belőle s -visszaadták a közügyek iránti érdekeltségnek. Midőn <span class= -"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span> -Wesselényi Miklós báró a <i>Kör</i>ben a horvát és szerb mozgalmak -veszélyességéről tartott beszédet s a haza védelme végett önkénytes -zászlóaljak alakítására szólította föl a miniszteriumot és -nemzetét, addig is, míg az országgyülés megnyilhatnék, Vörösmarty -ott ült régi barátja mellett s osztozott aggodalmában és -lelkesülésében. Egy pár hónap mulva a <i>Pesti Hirlap</i>ban egy -költemény jelent meg tőle, melynek tárgya ugyanaz, a mi Wesselényi -beszédeé s refrainje harczi riadó:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A síkra magyarok,<br /></span> -<span class="i0">Fegyvert ragadjatok!<br /></span> <span class= -"i0">Hazánkat újra meg kell váltani.<br /></span> <span class= -"i0">E drága föld szinét<br /></span> <span class="i0">Borítsák -szerte-szét<br /></span> <span class="i0">A pártütőknek véres -csontjai!<br /></span></div> -</div> -<p>Néhány politikai czikket is írt a <i>Pesti Hirlap</i>ba s a -<i>Pesti Divatlap</i>ban szót emelt a zsidók mellett, kiket a pesti -és pozsonyi német polgárság egy része annyira üldözött. E czikkek -is csak általánosságok s nem vágnak a sajátképi politika körébe. A -politikai nagy mozgalom, mely már a forradalom csiráit hordotta -méhében, egészen kiragadta a szépirodalom köréből, bár nem tette se -politikai íróvá, se szónokká. Fölhagyott <i>Lear király</i> -fordításával, melybe 1847 végén kezdett, midőn Petőfivel és -Aranynyal szövetségre lépett Shakespeare nevezetesb drámái -lefordítására, fel a költészettel is, legalább 1848 márcziusától -egész 1849 végeig a fennemlített két költeményen kívűl <span class= -"pagenum"><a name="Page_286" id="Page_286">-286-</a></span> nem írt -többet. Azok is hazafiúi költemények, a mozgalmas idők szüleményei. -A nemzet lázas aggodalmai és reményei annyira lelkébe olvadtak, -hogy nem is tudott volna mást költeni, mint hazafiúi vagy épen -politikai költeményeket, de tartózkodott akár az aggodalmak, akár a -remények költészetének átadni magát; amaz csak félénkséget, -kishitűséget terjesztett volna, emez pedig fokozta volna a különben -is merész vágyakat. A néma költő magában emésztődött mintegy -hánykodva Deák aggodalmas hallgatagsága s Perczel Mór forradalmias -önbizalma között. Amaz legjobb barátja volt, ez legkedvesebb -tanítványa; amaz miniszter, ez ellenzéki szónok, majd tábornok; -amaz a törvényesség, ez a forradalom megtestesülése. E két ellentét -különböző fokain szállott vagy emelkedett Vörösmarty politikai -hangulata a kedvező és kedvezőtlen körülmények szerint, még a pesti -országgyülés megnyitása előtt s még inkább folyama alatt. Néha -titkos rokonszenvvel kisérte az ellenzék magatartását; ingerült -kedélye, lángoló képzelődése a merészebb rendszabályok felé -ragadták, de nyiltan, véleményével, szavazatával folyvást, egész -fennállásáig, a Batthyányi-miniszteriumot támogatta, mert -lelkiismeretessége visszariadt mindentől, mi a koczkáztatás -bélyegét hordotta magán. A miniszterek részint tisztelői, részint -barátai voltak; rokonszenv és megszokott pártfegyelem csatolta a -régi ellenzékhez, mely most a kormányon ült.</p> -<p>A kormány szívesen látta pártján a <i>Szózat</i> költőjét, -<span class="pagenum"><a name="Page_287" id= -"Page_287">-287-</a></span> örömest adott volna neki hivatalt is, -de ő nem fogadott el semmit, sőt a magyar nyelv és irodalom -egyetemi tanszékét is visszautasította, melylyel Eötvös báró, a -cultusminiszter, megkinálta. Maga helyett Garayt ajánlá, ki aztán -ki is neveztetett. Képviselővé választatni volt egyetlen vágya. Nem -szerepelni kivánt, de polgártársai bizalmát úgy tekintette, mint -hazafi lyrája koszorúját, s azt hitte, hogy egy becsületes hazafi -szavazata az izgalmas időkben többet ér, mint bármikor. Csakugyan -meg is választották s ott, hol csak híréből ismerték, -Bács-Bodrogmegye almási kerületében. Itt előbb Kossuth Lajos -választatott meg, azonban ő Pest városa részéről is -megválasztatván, ez utóbbit fogadta el s Almáson új választás -hirdettetett ki. «A junius 19-én 9 órakor megnyilt gyülésben – mond -a választási jegyzőkönyv – a választási elnök (Kovácsics Antal) az -összegyült számos választókat mindenek előtt az isméti választás -okáról értesítvén, ugyanazokat összesen és egyenként képviselő -ajánlására nyilvánosan felszólította, mely felszólításra a -jelenlevők egyhangúlag Vörösmarty Mihály nevét hangoztatván, miután -isméti felszólításra, ha vajon nincs-e valakinek észrevétele a -hangoztatott név ellen, mindnyájan a kikiáltott iránti akaratukat s -bizodalmukat kijelentették: ekként Vörösmarty Mihály úr ezen almási -kerület törvényes képviselőjének egyhangúlag megválasztatott, s a -törvények értelmében ezen megbízó levél gyanánt szolgálandó -jegyzőkönyv egyik példánya a választási <span class= -"pagenum"><a name="Page_288" id="Page_288">-288-</a></span> jegyző -által (Szevics Döme) személyesen kezébe juttatni rendeltetett.»</p> -<p>Vörösmarty a képviselőház leghallgatagabb tagja volt, épen mint -Newton az angol parlamentnek. Egyetlenegyszer sem szólott, sem -Pesten, sem Debreczenben, sem Szegeden. Nem volt szónok s csak a -<i>Kör</i>ben és akadémiában tartott néha beszédet. Nagyobb és -szokatlan gyülekezetekben irtózott szólani. Losonczon és -Kolozsvárott, midőn fáklyás zenével tisztelték meg, csak egy pár -szóval fejezte ki köszönetét. Még az annyira megszokott akadémiai -gyülésekben is némi zavar fogta el, ha hosszabb beszédet mondott. -Ismerve természetét az egész országgyülés alatt csak az egyszerű -szavazatra szorítkozott. Mindamellett szerény elvonultságában sem -kerülhette ki az új ellenzék támadását.</p> -<p>Petőfi támadta meg egy versben, melynek refrainje ez: «Nem én -tépem le homlokodról, magad tépted le a babért». E támadásra -alkalmat a hadügyminiszter törvényjavaslata adott, mely szerint a -kiegészítendő régi ezredek, mihelyt a körülmények engedik, magyar -lábra állíttatnak ugyan, de addig maradnak régi állapotjokban, a -régi tisztek és német vezényszó alatt s csak az ujonnan -felállítandó honvédezredek állíttatnak egészen magyar lábra. Az -ellenzék hevesen megtámadta e törvényjavaslatot, magyar vezényszót -követelt, nem bízott a régi tisztekben, a szerbek ellen folytatott -harcz sikertelenségét is nekik tulajdonította s a hadsereg teljes -átalakítását <span class="pagenum"><a name="Page_289" id= -"Page_289">-289-</a></span> sürgette. A miniszterium -kivihetetlennek tartotta e követelést a háború folyama alatt s nem -vállalt érte felelősséget. A törvényjavaslatot aug. 21-én elfogadta -az országgyülés; Vörösmarty is a többséggel szavazott, bár, a mint -maga mondja, nem minden habozás nélkül. Petőfi az új ellenzékhez -szított. Nem volt képviselő, sem hírlapíró, de dalaival nagy -befolyást gyakorolt a közszellemre, s erélye a mozgalmakkal -növekedett. Már 1846-ban forradalomról álmodozott s 1848-tól egész -haláláig a legszélsőbb demokratia híve volt, bár szorosan véve egy -párthoz sem tartozott s Kossuth iránt épen nem viseltetett -rokonszenvvel. Mint a politikában a régi ellenzéket és reformpártot -lassanként a forradalom pártja váltotta föl: úgy vált a hazafiúi -költészet egészen forradalmivá. E költészetnek Petőfi volt -képviselője. Dalai kisérték és megelőzték az eseményeket s átzúgtak -a gyülések zaján s az ágyúk dörgésein. Ugyanaz választotta el -egymástól a költőket, a mi az államférfiakat.</p> -<p>Petőfit rendkívűl felindította a hadügyminiszteri -törvényjavaslat s még inkább Vörösmarty szavazata, kiről azt hitte, -hogy legalább e kérdésben nem fog a kormánynyal tartani. Mindjárt -első felindulásában megírta Vörösmartyhoz intézett költeményét, -aztán elment hozzá vitatkozni, de nem tudták fölvilágosítani -egymást. Barátjai, kiknek felolvasta költeményét, ellenezték -kiadását. Petőfi nem hallgatott reájok, szerkesztőtársa Jókai -ellenére is kiadta azt az <i>Életképek</i>ben, sőt midőn ez a -következő számban tiltakozni <span class="pagenum"><a name= -"Page_290" id="Page_290">-290-</a></span> mert, összetűzött vele s -megvált a lap szerkesztésétől. A költemény szép, maga Vörösmarty is -megvallotta, azonban nem illett a körülményekhez, alapja nem -igazság. Még az ellenzék szempontjából sem tett Vörösmarty olyast, -hogy azt lehetett volna róla mondani, hogy megtagadta múltját és -<i>Szózata</i> már érthetetlen. Vörösmartyra nagyon kedvetlenűl -hatott az egész. Sértve érezte hazafi becsületét, melyet többre -becsült költői koszorúinál. Tudta, hogy mozgalmas időkben, ha -egyszer megindúl, bőven tenyész a gyanúsítás. Fájt, hogy épen -Petőfi lép föl ellene, kit mindíg pártolt és szeretett. Hitte, hogy -Petőfit némi rosszakarat is vezette s kereste a támadás alkalmát. -Száraz prózában felelt neki, fölfejtve, hogy ő semminemű elvet nem -sértett meg s a vita sarka általában nem elv, hanem az elvnek csak -alkalmazása körűl forgott. Azonban felindúlását nem palástolhatta. -Czikke végén megjegyezte, hogy Petőfi kitette magát a higgadt -emberek itéletének. «Nem fogják-e méltóan mondani – folytatja – -hogy Petőfi Vörösmartyról, kivel barátságos viszonyban van, -mindeddig egy jó szót sem szólt, honnan van az, hogy oly mohón -ragadta meg az alkalmat róla kárhoztatását kimondani. Tisztelet-e, -szerénység-e, midőn valakiről minden komolyabb vizsgálat nélkül így -szólunk: én elitélem őt. Kicsoda? Petőfi. Kit? Vörösmartyt. S -miért? Elvekért, melyeket Vörösmarty meg nem tagadott. Ez legalább -is igen nagy elbizakodásra és könnyelműségre mutat.» S végre, hogy -ő <span class="pagenum"><a name="Page_291" id= -"Page_291">-291-</a></span> is mondjon verset, egy epigrammát -csatol czikkéhez, jó tanácskép, melyben inti Petőfit, hogy legyen -buzgó, de szerény, birónak még kicsiny, küzdjön, munkáljon s várja -el itéletét.<a name="FNanchor_45" id="FNanchor_45"></a><a href= -"#Footnote_45" class="fnanchor">45)</a></p> -<p>Vörösmartynak a vita főpontjában igaza volt, de felindulásában -feledte, hogy Petőfi többször szólt róla s oly tisztelettel és -szeretettel, mint senkiről. «Debreczenből utaztam Pestre 1844-ben -februárban – írja Petőfi 1847-ben Kerényihez intézett <i>Úti -levelei</i>ben, melyek a <i>Hazánk</i>ban jelentek meg – kopott -ruhában egy pár huszassal s egy kötet verssel… A végső ponton -álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg s elmentem Magyarország -egyik legnagyobb emberéhez oly érzéssel, mint a kártyás, ki utolsó -pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál. A nagy férfi átolvasta -verseimet, lelkes ajánlására kiadta a <i>Kör</i> s lett pénzem és -nevem. E férfiú, kinek én életemet köszönöm s kinek köszönheti a -haza, ha neki valamit használtam vagy használni fogok, e férfiú: -Vörösmarty.» Mint költőt is nem egyszer emlegette tisztelettel, sőt -Shakespeare III. Richardja bírálatában (1847) nagyobb lyrikusnak -itéli Hugo Victornál.<a name="FNanchor_46" id= -"FNanchor_46"></a><a href="#Footnote_46" class="fnanchor">46)</a> -Összes költeményeit is neki ajánlotta tisztelete és szeretete -jeléűl. Magán az ellene írt költeményen is megérzik a tisztelet s -épen nem látszik szenvelgésnek, <span class="pagenum"><a name= -"Page_292" id="Page_292">-292-</a></span> midőn a hozzá csatolt -jegyzetben azt mondja, hogy Vörösmarty elitélése neki nagy áldozat, -melyet szíve tesz elveiért. Vörösmarty rossz szándékot vélt ott, -hol csak politikai lázas pártszenvedély nyilatkozott s nem vette -észre, hogy Petőfiben egész a rajongásig kifejlődött -meggyőződéseinek cultusa, melyeknek magát és másokat egyaránt kész -volt feláldozni.</p> -<p>Petőfi is válaszolt Vörösmarty fölszólalására. Többé nem vitatta -Vörösmarty hazafi- vagy hazafiatlanságát, de élesen torolta vissza -mindazt, mit Vörösmarty válaszában lenézésnek vagy épen megvetésnek -hitt. Ő is épen oly hibásan fogta föl egy pontban Vörösmarty -feleletét, mint ez az ő költeményei indokát. Petőfi azt hitte, hogy -Vörösmarty e kérdésével: kicsoda mondja: én elitéllek? Petőfi, kit? -Vörösmartyt? valamint epigrammájával lenézi őt mint költőt és -embert egyaránt, holott Vörösmarty csak arra czélzott, hogy egy -fiatal ember merészkedik őt oly könnyedén elitélni, őt, ki huszonöt -év óta szolgálja hazáját s a nemzetiség és alkotmány nagy elveinek -áldozta egész életét. A hazafi-önérzet kiömlése volt ez, melyet -Petőfi annyival könnyebben megérthetett volna, mert tudhatta, hogy -e pontban Vörösmarty mily érzékeny és más felől nem egyszer -tapasztalhatta, hogy Vörösmarty nem hogy lenézné, de igen nagyra -becsüli az ő költői tehetségét. Felindulásukban mindketten -félreértették egymást s épen abban a pontban, mely leginkább fájt -szívöknek. <span class="pagenum"><a name="Page_293" id= -"Page_293">-293-</a></span></p> -<p>E polemia ama zajos időben is figyelmet gerjesztett, de sokan -nem láttak benne egyebet, mint azt, hogy Petőfi irigyli Vörösmarty -koszorúját, Vörösmarty pedig keveset tart mind Petőfiről, mind -költészetéről. S ezt némelyek maig is hiszik, holott e véleményt -nem támogatja se polemiájok, se másnemű adat. Hogy Petőfi mennyire -tisztelte Vörösmartyt, mint költőt, <i>Vegyes munkái</i>nak több -helye mutatja, sőt maga az ellene írt költemény sem bizonyít e -tekintetben ellenkezőt, mert Petőfi mintegy ezt vallja be: én nem -tudtam elhomályosítani dicsőségedet, magad homályosítod el. Petőfi -e polemia után is azzal a tisztelettel és ragaszkodással -viseltetett Vörösmartyhoz, mint azelőtt. Látszik, nem akart -sérteni, nem rossz szándékból lépett föl ellene s annyira bízott jó -indulatában, hogy midőn honvédnek állott s a csatatérre indult, -azon esetre, ha elesnék, Vörösmartyt kérte föl születendő gyermeke -gyámjáúl. Vörösmarty is mind végig a régi maradt hozzá, s hogy -mennyire becsülte költészetét, szavai és tettei mutatják. Midőn -Petőfi az <i>Athenaeum</i>ban föllépett, ő figyelmeztette társait e -rendkívűli tehetségre; 1844-ben Petőfi versei első gyüjteményének -kiadását ő eszközölte ki a <i>Kör</i>ben; <i>János Vitéz</i>nek, -még megjelenése előtt, az irodalmi körökben ő alapította meg jó -hírét. Petőfi néhány év alatt meghódította a közönséget s mint -lyrikus Vörösmarty versenytársává emelkedett, sőt némelyek azt -tartották, hogy felül is multa. Petőfi ellenségei azt -terjesztették, hogy ezt ő <span class="pagenum"><a name="Page_294" -id="Page_294">-294-</a></span> maga mondotta volna, mi Vörösmartyné -fülébe jutván, elpanaszolta férjének. «Hadd muljon felül mielőbb – -jegyzé meg Vörösmarty – nem szeretnék úgy meghalni, mint -Magyarország első költője.» Nagyobb lelkű volt, mintsem írigy -lehessen. Elismerte Petőfi genialitását, s bár ez új lyra az övével -némely pontban ellentétben állott, mégis örömmel üdvözölte, mert -érezte, hogy az nem egyéb, mint fejlődési stádiuma a mindinkább -nemzetivé váló magyar költészetnek, melynek ő vetette meg -alapját.</p> -<p>Valóban Vörösmarty az ellentétek mellett is mind külsőleg, mind -belsőleg szoros kapcsolatban van Petőfi és Arany költészetével. Ő -törte meg költészetünkben az idegen szellem jármát, mely lehetővé -tette a nemzetiesb fejlődést; pártfogója, támasza volt Petőfinek, -Arany fejlődésére pedig néhány szavával elhatározó befolyást -gyakorolt. Arany 1845-ben az <i>Elveszett alkotmány</i> (előbb -<i>Rák Bende</i>) czímű komikai eposzával pályázott a -Kisfaludy-társaság költői díjára, mint teljesen ismeretlen ember. A -mű nem sokat ér, de legjobb volt társai közt s megnyerte a -jutalmat, azonban a jutalmazott költőt nagyon lehangolta -Vörösmartynak, mint egyik pályabírónak, következő ítélete: «A -beküldött komikai költeményekben több a satira és didaxis, mint a -komikum s a nyelv és verselés oly nemű, mintha irodalmunk vaskorát -élnők; eszmékben gazdag s nem költőietlen a <i>Rák Bende</i> czímű, -melyet, mint a többi közt legtűrhetőbbet, <span class= -"pagenum"><a name="Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> -jutalomra ajánlok.»<a name="FNanchor_47" id= -"FNanchor_47"></a><a href="#Footnote_47" class="fnanchor">47)</a> -Arany érezte, hogy Vörösmartynak igaza van, de érezte tehetségét -is; Vörösmarty szavai fölébresztették szúnyadó becsvágyát, meg -akarta mutatni, hogy nem vaskori költő s megírta <i>Toldi</i>át, -mely megalapította hírét. Így növelte Vörösmarty versenytársait, -Petőfit, a lyrikust, Aranyt, az epikust, hogy mintegy átadja nekik -a magyar költészet e két birodalmát, melyekben huszonöt éven át -egyedül uralkodott.</p> -<p>Azonban az idők mindinkább nehezűltek. Vörösmartyt kerűlte a -múzsa, többé nem gondolt az irodalommal, hazafiúi aggodalmainak -élt. A forradalom kikerűlhetetlennek látszott. A kik féltek tőle és -kikerűlni igyekezték, a kik gyűlölték és el akarták nyomni, épen -úgy munkáltak előidézésén, mint a kik ohajtották és előkészítették. -A bele sodrott nemzetnek nem volt más választása, mint küzdeni vagy -föltétlenűl megadni magát. Vörösmarty nem vált meg nemzetétől; 1848 -végnapjaiban minden habozás nélkül követte az országgyűlést -Debreczenbe s magával vitte családját is. A vesztett és nyert -csaták zajában élte napjait és <i>Szózat</i>ának reményei és -balsejtelmei viszhangoztak lelkén. A huszonöt éves ifjú az -elhanyatlott ősi dicsőségről álmodozott s a puhaság fertőjébe -sülyedt nemzetét siratta, hazafi-erényről zengett, melynek csak -emléke élt már: s ime a negyvennyolcz éves férfiú betelni látta -ifjú álmait. A régi <span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span> magyar vitézség és hazafi-föláldozás -nagy tettei mintegy újjá születtek a forradalom viharában. -Vörösmarty szilaj örömmel szemlélte mindezt, de az erények mellett -látta a bűnöket is, és elfordúlt tőlök. Nemes kedélye gyakran -szenvedett. Ide járúlt még a sok nyomor és szerencsétlenség, -melyekkel együtt jár a háború, s még inkább a forradalom. Életével -keveset gondolt, de az a gondolat, hogy családjára szomorú sors -várhat, gyakran elkomorította. Nem volt képes se a közügyeknek, se -családjának, se a költészetnek élni. Költői kedélye egész -izgatottságával szemlélte az eseményeket. Néha könyveibe merűlt, -máskor vidámabb barátjai társaságában keresett szórakozást. -Föl-följárt az országgyűlésre, de nem beszélt; visszavonúlt -családjába, de a kormány egy-egy újabb rendszabálya vagy egy fontos -hír a csatatérről az országgyűlési klubbok lármáiba ragadták.</p> -<p>Debreczenben is, mint Pesten, nem egy kérdésben a mérsékeltebb -párthoz tartozott, kiket magyar girondiaknak nevezgettek, de azért -fentartotta régi viszonyát mind Perczellel, mind Petőfivel, kik -egész atyjoknak nézték. Petőfi családja abban a házban lakott, -melyben Vörösmarty, valamint a Perczel testvéreé is, mintegy a -Vörösmarty gondjai alatt. Perczel és Petőfi először is Vörösmartyt -látogatták meg, ha Debreczenbe jöttek. Perczel nyert csatáiról -beszélt s Magyarország nagy jövőjéről, Petőfi Bemről, az erdélyi -hadjáratról, újabb költeményeit olvasta föl és sarkalta -Vörösmartyt, hogy ő is írjon. Vörösmarty <span class= -"pagenum"><a name="Page_297" id="Page_297">-297-</a></span> -gyönyörködött ifjú barátjai lelkesedésén, de hallgatag és tétlen -maradt. Már mutatkoztak rajta némi jelei a búskomoly és tétlen -hangulatnak, melynek később martalékáúl esett. De erőt vett magán s -a forradalom izgalmai, melyek fárasztották, egyszersmind nem -engedték, hogy sötétedő kedélye önmagába sülyedjen.</p> -<p>Az 1849 ápril 14-ki végzés után, mely az uralkodóházat trónjától -megfosztotta s kimondotta Magyarország teljes függetlenségét, a -kormányban változás történt. Magyarország élére egy kormányzó -állíttatott, nagy hatalommal ugyan, de a felfüggesztett fölségi -jogok közül mindannak gyakorlata, mire múlhatatlan szükség volt, -némikép korlátoztatott. Így a kegyelmi jogot nem a kormányzó -gyakorolta, hanem egy kegyelmi szék, melyre csak annyiban volt -befolyása, hogy bíráit az igazságügyminiszter előterjesztésére, ő -nevezte ki. Vörösmarty is kineveztetett e kegyelmi szék egyik -bírájának. «Hivatalosan értesítem önt – írja neki Vukovics Sebő, az -igazságügyi miniszter, Pesten jun. 15. 1849 – hogy -előterjesztésemre az országkormányzó által a kegyelmi székhez -közbíróul neveztetett ki, rendszeres 4000 pfrt. fizetése f. évi -jun. 15-én veszi kezdetét, miről a pénzügyi miniszterium -értesíttetett.» «Tehát mégis van egy hivatal – mondá Vörösmarty -nejének – melyet el lehet és el kell fogadnom.» Elfogadta mint oly -hivatalt, mely nem annyira szakismeretet kiván, mint becsületet és -lelkiismeretességet. Aztán úgy <span class="pagenum"><a name= -"Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> hitte, hogy el kell -fogadnia hazafi és emberi kötelességből, mert talán -igaztalanságokat akadályozhat meg, s minden esetre korlátozhatja a -pártdüh kicsapongásait, s enyhítheti a kivételes törvények -szigorát. Buzgóságában nem gondolt arra, hogy e hivatal egyaránt -veszélyt hozhat reá, akár győz a forradalom, akár nem. Az első -esetben a pártok szenvedélye támadhat ellene, mert igen mérsékelt, -a másodikban a győzők fogják üldözni, mint tagját egy oly -törvényszéknek, mely fölségi jogot mert gyakorolni. Hivataloskodása -nem sokáig tartott. A kegyelmi széknek csak egyetlen ülése volt s -Vörösmarty – mint mondják – ebben is kegyelemre szavazott.</p> -<p>Az egyesült osztrák és orosz seregek előnyomulása juliusban Pest -elhagyására kényszeríté a kormányt és országgyűlést. Vörösmarty -követte őket. Úgy vált meg családjától, melyet Pesten hagyott, -mintha soha sem térne vissza. Szegedre, Aradra együtt utazott -Bajzával, a világosi katasztrófa után vele menekült Nagy-Váradra s -onnan Szathmármegyébe. A két költő négy hónapig bújdosott és -rejtőzött e távol eső megyében. Mindenütt vendégszerető menhelyre -találtak; egyik birtokos a másikhoz küldötte őket, míg végre az -üldözők nyomaikat vesztették. Háltak a szabad ég alatt is, egy -párszor erdészkunyhókba kellett rejtőzniök s talán még most is -láthatni valamelyiknek ajtaján Virgilius e szavait: «<i>Nos patriam -fugimus</i>», melyeket Vörösmarty irónnal karczolt emlékűl reá. -Gebén, Csanády Jánosnál, <span class="pagenum"><a name="Page_299" -id="Page_299">-299-</a></span> mintegy három hétig mulattak; itt -írta Vörösmarty <i>Emlékkönyvbe</i> czímű költeményét, mely oly -híven kifejezi kétségbeesett hangulatát. Hazafiúi mély bánatát -családi csapások tetézték. Az első tudósítás, melyet családjáról -vett, egyik kis leányának halála volt. Nemcsak lélekben lőn beteg, -hanem testben is. Vérkeringési zavarokban szenvedett, melyeket a -hányódás és rendetlen élet idéztek elő. Midőn 1850 elején -Fegyvernekre jött nejével találkozni, már majdnem egészen ősz volt -és gyengélkedő. Neje és barátjai tanácsára elhatározta, hogy Pestre -megy és följelenti magát a katonai törvényszéknél, melynek szigora -valamennyire már enyhülni kezdett. Kikérdezték és elítéltetéséig -szabadon bocsátották. 1850 nyarán pöre felfüggesztetett, s -ugyanakkor Haynautól, Magyarország teljhatalmú helytartójától, több -képviselőtársával együtt kegyelmet nyert.</p> -<p>Ez örömhír már Baracskán találta a családot. Vörösmarty itt még -1850 tavaszán egy házat, egy pár hold földet és Kajászó-Szent-Péter -határában egy szőlőt vett haszonbérbe. Egész 1853 tavaszáig lakott -itt, mikor aztán szülőföldjére, Nyékre, költözött, szintén mint -bérlő. Életének ez öt éve csak lassú haldoklás volt. Sok csapás -sulyosúlt reá szellemi és anyagi, testi és lelki, de a legnagyobb -az volt, hogy elhagyta lelkének ereje. Búskomolyságba és -tétlenségbe sülyedt s lelki és testi betegsége egymást táplálták. -Költségkimélésből költözött falura s úgy hitte nincs többé mit -keresnie Pesten. Akadémiai fizetése volt egyetlen <span class= -"pagenum"><a name="Page_300" id="Page_300">-300-</a></span> biztos -jövedelme, melyhez később a Batthyány Kázmér lefoglalt javain fekvő -500 forintnyi évpénze járult, melyet a kormány folyóvá tőn. Mindez -csekély összeg volt arra nézve, hogy megrongált pénzviszonyait -rendbe hozza, gyermekeit növeltethesse, családját némi kényelemben -részesítse. Neje és gyermekei, kiket úgy szeretett s kik annyira -boldogították, élő vádként tüntek föl előtte. Nem tehet értök -semmit, nem hagyhat reájok semmit. Férji és atyai gyöngéd -szeretetének aggodalmai megkeserítették családi élete örömét is, az -egyetlent, mely még megmaradt számára. Dolgozni, írni akart, de nem -volt reá képes. Csak a nemzet siralmát, Magyarország jajkiáltását -tudta volna zengeni, a mit nem lehetett, s egyebet semmit. Senki -sem érezte mélyebben hazája szenvedését. Kedélye föl volt dúlva, -mint a haza földje, mint az alkotmány, mint a nemzetiség: rom volt, -mint Magyarország. Együtt nőtt fel egy jobb kor reményeivel, -bajnoka, költője volt ama nagy küzdelemnek, mely fejlődésbe -indította az alkotmányt, nemzetiséget és újjá szülte a magyart, s -ime mindez összedűlve, letiporva. A Bach-kormány minden -rendszabálya, mely a nemzeti lét gyökerét támadta meg, megannyi -tőrszúrás volt szivének s bár hazafiúi kétségbeesése első -rohamaiból kiocsúdva, nem tekintette örökre elveszettnek hazáját s -bízott jövőjében, de a maga életét eljátszottnak hitte s e szomorú -idők egész gyásza kedélyére nehezült.</p> -<p>Az irodalom helyett a kertészet- és szőlészetnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_301" id="Page_301">-301-</a></span> élt; -dinnyét és dohányt termesztett, kivált Baracskán, de Nyéken már -abba is beleunt. Kerűlte a társaságot, de a magány is terhére vált. -Néha dolgai miatt vagy szórakozásból berándult Pestre, de még -komorabban tért vissza. Barátjai nagy része bujdosott vagy -börtönben szenvedett, Bajzát megőrülve találta, az akadémia csak -eltűrve, mintegy elbújva tartotta üléseit, az irodalom kegyetlen -önkény alatt nyögött, a nemzeti nyelv kiszoríttatott mind a -közigazgatásból, mind az iskolákból s a fővárost az idegen -hivatalnokok egész özöne borította el. Falun legalább nem láthatott -ilyesmit s Nyéken gyermeksége édes emlékei vették körűl. Ablakából -oda látott arra a telekre, hol egykor atyja rozzant laka állott, -hol született, hol gyermeksége napjait töltötte. E mosolygó emlékek -is elborultak; azóta negyven év tölt el s a tíz éves gyermek mint -megtört férfiú tért vissza bölcsőjéhez haldoklani. Elsötétedett -kedélye ritkán derűlt fel. Néha vendég köszöntött be hozzá, egy -párszor Deák Ferencz is meglátogatta; legkedvesebb barátja látására -fölelevenedni látszott régi kedve, de nem sokáig tartott, ismét -visszasülyedt búskomolyságába. Végre írni kezdett. Elővette <i>Lear -király</i>t, melynek fordításába még 1847-ben bele fogott. Inkább -kényszerűségből dolgozott, mint kedvből. A <i>Nemzeti Könyvtár</i> -kiadói Shakspeare egy pár drámája fordításával bízták meg, -tiszteletdíját is előlegezték, mit leróni igyekezett. <i>Lear -király</i>t be is végezte, de ez nem oly sikerűlt fordítás, mint -<i>Julius Caesar</i>, melyet <span class="pagenum"><a name= -"Page_302" id="Page_302">-302-</a></span> szintén Shakspeareből -jobb napjaiban dolgozott. <i>Romeo és Juliá</i>ba is belekezdett, -de csak egy pár jelenetét fordíthatta le. Mindinkább kezdett -betegeskedni. Vértolulások támadták meg mellét és agyát, minek -következtében kábultságban és nehéz lélekzésben szenvedett. Ezért -gyakran járt be Pestre orvosához, Kovács Sebestyén Endréhez; -elhagyva a homeopathiát, az allopathiához fordult. Ilyenkor több -napot mulatott a fővárosban. Benézett a színházba, meg-meglátogatta -régibb s újabb barátjait és ismerőseit. Nem egyszer lehetett látni -Keménynél és Csengerynél, de legtöbbször Tomorynál, kinél 1854 – -55-ben sokszor összegyűltek a fiatal írók. Maga keveset beszélt, -inkább hallgatta a mások beszédét, az irodalom most már nem igen -érdekelte, a politika inkább s néha a szenvedély egész gyűlöletével -és fájdalmával bírálta a Bach-kormány rendszabályait, s az európai -politika fordulatait. De hamar kifáradt s elaludt székében. Testi -és lelki hanyatlása meglátszott öltözetén is, melyet elhanyagolt. -Valódi képviselője volt hazájának, a szenvedő, szegény és -megalázott Magyarországnak.</p> -<p>Betegsége 1853 őszén vett komolyabb fordulatot s lassanként -tüdővizenyővé fejlődött ki (œdæma pulmonum). Azonban voltak enyhébb -hónapjai is s még egyszer és utoljára föllobbant költői lelkesülése -is. 1854-ben nehány költeményt írt s küldött be Csengery Antalhoz, -a <i>Magyar nép könyve</i> szerkesztőjéhez, Eötvös által, ki -Velenczén jártában meglátogatta. <span class="pagenum"><a name= -"Page_303" id="Page_303">-303-</a></span> Az <i>Ember élete, -Száműzött, Emléksorok egy sírkőre, Vén czigány</i> e költemények -czímei. A három elsőt Batthyány Kázmér gróf emlékére írta, ki -1854-ben mint száműzött halt meg Párisban. Rokonszenv és hála -csatolták hozzá; barátja és pártfogója volt, kinek halála számtalan -veszteségei között is mélyen hatott reá. A <i>Vén czigány</i>t az -orosz-török háború kiütésekor írta, mely európaivá gyuladott s -melyről azt hitte, hogy befolyással lesz Magyarország sorsára. -Költői szelleme, melyet honszeretet táplált, s hazafibánat -emésztett, még egyszer erőteljesen nyilatkozik. Nemzetéhez többé -nem szólhatva, önmagát szólítja meg, ő a vén czigány, a vénülő -költő. Lelkén a <i>Szózat</i> viszhangzik, melynek balsejtelme -szilaj fájdalommá vált, de a melynek reményét, hitét még őrzi -megtört szívében is. «Lesz még egyszer ünnep a világon» – kiált föl -– remél az európai szabadság ünnepében, s hiszi Magyarország -sorsának jobbra fordulását.</p> -<p>Ugyanez időtájt munkái újabb kiadásáról is gondolkozott, mert a -Kilián könyvárússal kikötött tíz év már eltelt. Most Heckenasthoz -fordult s alkudozásba bocsátkozott vele Tóth Lőrincz által. -Nyomasztó pénzviszonyain akart segíteni, melyeket betegsége még -nyomasztóbbakká tett. «Adósság, tehetetlenség, sánta remény, hidd -el alig nevezhető életnek; – írja Tóth Lőrincznek 1854 aug. 4-ről – -itt a lelki erő oszlop, melyről elpusztult a híd.» Az alku nem -sikerűlt. Vörösmarty mind nyomasztóbb helyzetbe jutott. Betegsége -nem enyhűlt, hiában használta <span class="pagenum"><a name= -"Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> 1855-ben a balatoni -fürdőt. 1855 október vége felé a legaggasztóbb jelenségek -mutatkoztak; erős rohamok jöttek reá s két hétig feküdt. Azt hitte, -hogy többé föl nem kel; könnyező nejének, mintha örökre búcsuznék -tőle, tanácsokat adott s még egyszer ismétlé: «Nem tudom mi lesz -belőletek, de bármi sors érne, forduljatok Deák Ferenczhez, ő nem -fog elhagyni». Azonban fellábadt s neje rávette, hogy költözzenek -be Pestre, hol folyvást orvosi felügyelet alatt lehet. Az egész -család beköltözött s az <i>Arany sas</i>ba szállott, míg szállást -fogadhat. Vörösmarty valamennyire jobban érezte magát; gyakran -látogató barátjai s köztök Deák Ferencz társaságában egy kissé -fölvidulni látszott. Nov. 17-én költöztek át a váczi-utczai 5-ik -számú Kappel-házba. Épen azon az emeleten volt szállásuk, hol -azelőtt huszonöt évvel Kisfaludy Károly lakott és meghalt. -Vörösmarty gyalog ment nejével; megismerte a házat, hol kedves -barátja meghalt, de nem gondolt arra, hogy ő is oly közel van a -halálhoz. Alig indúlt föl a lépcsőkön, egyszerre csak összerogyott. -Hirtelen meghűtés következtében agyszélhüdés (apoplexia serosa -cerebri) érte. Ölbe fogva vitték föl, s lefektették; egész haláláig -nem volt eszméletnél. Neje s egy fiatal orvos, Kovács József, -virrasztottak mellette. A mellékszobák barátjaival teltek meg, a -házmestert és cselédeket a hogyléte felől tudakozók csoportjai -ostromolták. 19-én reggel Bezerédj István papot hozott, ki feladta -a halotti szentséget. Déli egy óra után Deák Ferencz és Kemény -Zsigmond <span class="pagenum"><a name="Page_305" id= -"Page_305">-305-</a></span> léptek a haldokló szobájába. Alig -távoztak el, Vörösmarty nem volt többé, délután két órakor már -hidegűlt tetemére borultak síró neje és gyermekei.</p> -<p>Temetése nov. 21-én ment véghez, Kisfaludy Károly halála napján -és órájában, délután három órakor. Pest emberi emlékezet óta nem -látott ily népes temetést. Húszezer embernél több követte a -koporsót s a fogatok számlálhatatlan sora lepte el az utczákat. Az -életét nemzetének áldozott férfiú halálával is a nemzeti érzelem -nyilvánulására adott alkalmat. A főváros népe, midőn a hazafiság és -nemzetiség nagy költőjének ily fényes végtiszteletet adott, -egyszersmind ki akarta mutatni hazafiúi érzelmeit, hogy «megfogyva -bár, de törve nem, él nemzet e hazán». Öt sanyarú év nyomása után e -temetésen lélekzett föl először szabadabban. A kormány érezte, hogy -ez néma tiltakozás s a hírlapokon boszúlta meg magát, melyek -gyászszegélyben mertek megjelenni. Azonban a nemzet részvéte -nemcsak a temetésen nyilatkozott s kész volt anyagi áldozatokra is. -Vörösmartynak özvegye s három gyermeke maradt: Béla, Ilonka és -Erzsébet, kiknek nem hagyhatott más vagyont, mint munkáit és költői -dicsőségét. Gyámatyjok, Deák Ferencz, magánúton adakozásra -szólította föl a tehetősb hazafiakat. Néhány hónap alatt százhárom -ezer pfrt gyűlt be. A nemzet súlyos körűlményei közt is önmagához s -a költő nevéhez méltó dotatióval kívánta megtisztelni az elhunytat -családjában. Tetemei ott nyugosznak a kerepesi-út melletti -temetőben, síremlékét <span class="pagenum"><a name="Page_306" id= -"Page_306">-306-</a></span> neje emeltette; szülőföldje, -Fehérmegye, érczszoborral tisztelte meg, mely Székes-Fehérvár egyik -főterén 1866-ban nagy ünnepélyességgel lepleztetett le. Örök emléke -munkái s neve együtt fog említtetni Magyarország újjá születési -korszakának legnagyobb embereivel. E korszaknak küzdelme, -dicsősége, gyásza egyszersmind az övé.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Vörösmarty Jánosnak -1865-ben hozzám írt kiadatlan levelei. Vörösmarty gyermekkora, -valamint szülői rajzát leginkább e levelekből merítettem.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Vörösmaty -autobiographiai jegyzetei, melyeket Zádor kérésére 1824-ben írt. -<i>Vörösmarty minden munkái</i>, Pest, 1864. XII. k. 537. l. -<i>Összes munkái</i>, teljes kiadás. 1885. VIII. k. 384. l.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> <i>Zádor György -levelezése Kazinczyval 1813–1831</i>. Közli Zádor Gyula, Buda-Pest. -1886. 77. l. Zádor György, előbb Stettner, írói néven Fenyéry -Gyula, Vörösmarty egyik legrégibb barátja; meghalt 1866-ban.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Sallay jegyzeteit -már e munka első kiadásakor használtam. A kézirat Toldy -kézirat-gyűjteményével az akadémia birtokába kerűlt.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Teslér valamint -Klivényi levelei is kiadatlanok. Vörösmarty fia, Béla, -birtokában.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> <i>Vörösmarty -minden munkái</i>. Pest, 1864. XII. k. 543. l. <i>Összes -munkái</i>. Buda-Pest, 1885. VIII. k. 388. l.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> <i>Vasárnapi -Ujság</i> 1868. 1. szám. <i>Perczel Mór emlékirataiból</i>.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> <i>Vörösmarty -minden munkái</i>. XII. k. Pest, 1864. 545. l. <i>Összes -munkái</i>. Buda-Pest, 1885. VIII. k. 390. l.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> <i>Vasárnapi -Ujság</i>. 1868, 1. sz. <i>Perczel Mór emlékirataiból</i>.</p> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Vörösmarty -kiadatlan levelei Zádor Györgyhöz, a Zádor-család birtokában.</p> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Vörösmarty levele -Zádorhoz. <i>Vörösmarty minden munkái</i>. Pest 1864. III. k. 279. -l. <i>Összes munkái</i>. Buda-Pest 1884. II. k. 465. l.</p> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> <i>Kazinczy -levelezése Kisfaludy Károlylyal s annak körével.</i> Kiadta -Kazinczy Gábor. Pest 1860. 209–212. l.</p> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> <i>Kazinczy -levelezése Kisfaludy Károlylyal s annak körével.</i> 55. l.</p> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> <i>Kazinczy F. és -Guzmics I. közti levelezés. 1822–1831.</i> Kiadta Gulyás Elek. Pest -1873. 111. l.</p> -<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= -"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> <i>Kazinczy F. és -Guzmics I. közti levelezés. 1822–1831.</i> Kiadta Gulyás Elek. Pest -1873. 111. l.</p> -<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= -"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> <i>Kazinczy -levelezése Kisfaludy Károlylyal s ennek körével.</i> Kiadta -Kazinczy Gábor. Pest 1860. 88. l.</p> -<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= -"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> Ugyanott 43. -l.</p> -<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= -"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> <i>Kazinczy és -Guzmics közti levelezes. 1822–1831.</i> Kiadta Gulyás Elek. Pest -1873. 111. l.</p> -<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= -"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> <i>Kazinczy -levelei Kis Jánoshoz.</i> II. köt. Budán 1842. 304. 325. l.</p> -<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= -"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> <i>Kazinczy -levelezése Kisfaludy Károlylyal s ennek körével.</i> 88. l.</p> -<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= -"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Bajza Toldyhoz -írt kiadatlan levelei. Toldy kéziratgyüjteményében, jelenleg az -akadémia birtokában.</p> -<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= -"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> <i>Zádor Gy. -levelezése Kazinczy Ferenczczel 1823–1831.</i> Buda-Pest, 1886. 86. -l.</p> -<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= -"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> Teslér kiadatlan -levelei Vörösmartyhoz. Vörösmarty Béla birtokában.</p> -<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href= -"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Csató Pál -kiadatlan levelei Vörösmarty Béla birtokában.</p> -<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href= -"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> <i>Kölcsey -munkái.</i> Pest 1861. VIII. k. 148. l. Új kiadás. Buda-Pest 1887. -X. k. 32. l.</p> -<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href= -"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> <i>Toldy F. -Irodalmi társas köreink emlékezete. Budapesti Szemle.</i> VIII. -köt. 1875.</p> -<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href= -"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> Bajza kiadatlan -levelei Toldyhoz. Toldy kéziratgyűjteményeiben, jelenleg az -akadémia birtokában.</p> -<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href= -"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> Toldy Ferencz: -<i>Aesthetikai levelek Vörösmarty epikus munkáiról.</i> Pest 1827. -Újabban <i>Toldy összes munkái</i> VIII. köt. Pest 1874.</p> -<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href= -"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> <i>Vörösmarty -összes munkái.</i> Buda-Pest, 1885. VIII. k. 7. l. -<i>Jegyzetek.</i> 361. l.</p> -<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href= -"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> <i>Vörösmarty -összes munkái.</i> Buda-Pest, 1885. VIII. k. 401. l.</p> -<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href= -"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> <i>B-né -emlékkönyvébe. Vörösmarty minden munkái.</i> Pest, 1864. II. k. 23. -l. <i>Összes munkái.</i> Buda-Pest, 1885. I. köt. 176. lap.</p> -<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href= -"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> Toldy Ferencz: -<i>Irodalmi társasköreink emlékezete. Budapesti Szemle.</i> 1875. -VIII. k. 1. l.</p> -<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href= -"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> Bártfay naplója, -a nemzeti muzeum kéziratai között.</p> -<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href= -"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> Erdélyi János -<i>Pályák és pálmák.</i> Kiadja a Kisfaludy-társaság. 1887. 292. l. -<i>Kemény Zsigmond tanúlmányai.</i> Pest 1867. 339. lap.</p> -<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href= -"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a> Toldy Ferencz. -<i>A magyar nemzeti irodalom története.</i> Pest 1872, II. köt. 47. -l.</p> -<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href= -"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> <i>Kölcsey -Ferencz minden munkái.</i> Pest, 1861. VII. köt. 199. l. Uj kiadás. -Buda-Pest, 1887. 224. l.</p> -<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a> <a href= -"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> <i>A magyar -nemzeti irodalom története.</i> Írta Toldy Ferencz. Pest, 1872. II. -köt. 166. l.</p> -<p><a name="Footnote_38" id="Footnote_38"></a> <a href= -"#FNanchor_38"><span class="label">38)</span></a> <i>Vörösmarty -minden munkái.</i> Pest, 1864. XII. k. 153. l. <i>Összes munkái</i> -Buda-Pest. 1885. VI. k. 185. lap.</p> -<p><a name="Footnote_39" id="Footnote_39"></a> <a href= -"#FNanchor_39"><span class="label">39)</span></a> <i>Athenaeum</i>, -1839 I. félév, 34. sz.</p> -<p><a name="Footnote_40" id="Footnote_40"></a> <a href= -"#FNanchor_40"><span class="label">40)</span></a> <i>Nyilvánosság, -névtelenség, feleletteher. Athenaeum</i> 1839. I. f. 14. sz.</p> -<p><a name="Footnote_41" id="Footnote_41"></a> <a href= -"#FNanchor_41"><span class="label">41)</span></a> Érdy iratai az -Érdy-család birtokában; Pestmegye levéltára; Bártfay László -naplója, a nemzeti múzeum kéziratai közt.</p> -<p><a name="Footnote_42" id="Footnote_42"></a> <a href= -"#FNanchor_42"><span class="label">42)</span></a> <i>A m. t. -társaság évkönyvei</i> II. és V. k., Budán. 1835–1845.</p> -<p><a name="Footnote_43" id="Footnote_43"></a> <a href= -"#FNanchor_43"><span class="label">43)</span></a> <i>Adalékok a -Thököly- és Rákóczi-kor irodalomtörténetéhez.</i> Thaly Kálmántól. -Két kötet. Pest, 1872.</p> -<p><a name="Footnote_44" id="Footnote_44"></a> <a href= -"#FNanchor_44"><span class="label">44)</span></a> E költemény -Ányosnak csak legújabb kiadásában jelent meg: <i>Magyar könyvesház. -Ányos költeményei.</i> Buda-Pest 1875.</p> -<p><a name="Footnote_45" id="Footnote_45"></a> <a href= -"#FNanchor_45"><span class="label">45)</span></a> <i>Vörösmarty -minden munkái.</i> Pest, 1864. II. kötet. 308. l. Teljes kiadás. -Buda-Pest 1885. I. k. 455. l.</p> -<p><a name="Footnote_46" id="Footnote_46"></a> <a href= -"#FNanchor_46"><span class="label">46)</span></a> <i>Petőfi vegyes -művei.</i> Pest, 1863. III. k. 91. és 180. l.</p> -<p><a name="Footnote_47" id="Footnote_47"></a> <a href= -"#FNanchor_47"><span class="label">47)</span></a> -<i>Kisfaludy-társ. évkönyvei.</i> VII. köt. Pest 1849. XXXVII. -l.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_307" id= -"Page_307">-307-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li class="li2"><span class="roman">I.</span> Vörösmarty születése. -Atyja és anyja. Gyermekévei; tanulása Puszta-Nyéken és -Székes-Fehérvárott 1816-ig. Öcscse János. A későbbi férfiú és költő -jellemvonásai a gyermekben. Olvasmányai; verselgetni kezd. -<span class="ralign"><a href="#Page_5">5</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">II.</span> Vörösmarty 1816-ban -a pesti gymnasiumban tanúl s egyszersmind gyermekeket tanít. -1817-ben az egyetembe lép. Újabb olvasmányai s az egyetemi tanárok -hatása. Sallay Imre tanulótársa. Atyja halála. Anyja özvegysége és -utolsó évei. <i>A szegény asszony könyve</i> czímű költeményében -anyját rajzolja. <span class="ralign"><a href= -"#Page_24">24</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">III.</span> Vörösmarty mint a -Perczel-fiúk nevelője, első ízben 1817–1822. A Perczel-család. Jogi -vizsgálatai az egyetemen. Olvasmányai Pesten. Barátjai Börzsönyben: -Egyed Antal, Klivényi Jakab, Teslér László. Első drámai és epikai -kisérletei: <i>Zsigmond király, Ypsilon-háború, Hűség diadalma.</i> -Lyrai költemények. <span class="ralign"><a href= -"#Page_34">34</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IV.</span> Vörösmarty Görbőn -mint patvarista. Az <i>Elbúsult deák</i> czímű drámája. Első -föllépte a <i>Koszorú</i>ban. Az 1823-iki politikai mozgalmak -hatása. <i>Zalán futásá</i>ba kezd. Zrínyi, Gyöngyösy és a XVIII. -század epikusai. Epikai mozgalmak a jelen század elején. -Aranyos-rákosi Székely Sándor. Vörösmarty első szerelme. Perczel -Etelka. <span class="ralign"><a href="#Page_49">49</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">V.</span> Vörösmarty mint a -Perczel-fiúk nevelője másod ízben 1823–1825. Ügyvédi vizsgálatot -tesz. A pesti irodalmi körök 1798–1825. Kármán. Révai. Horvát -István, Szemere és Vitkovics. Kulcsár. A Marczibányi-intézet. Fehér -György. Petrózai Tratner János. A gróf Teleki-ház. <i>Auróra. -Hebe.</i> Kisfaludy Károly és Kazinczy. Kovacsóczy -<i>Aspasiá</i>ja. Vörösmarty új barátjai: Toldy, Fábián, Zádor. -Első találkozása Deák Ferenczczel. <i>Zalán futása</i> fogadtatása. -Vörösmarty és Kazinczy. <span class="ralign"><a href= -"#Page_78">78</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VI.</span> Vörösmarty felhagy a -nevelőséggel. Haboz az írói és ügyvédi pálya között. Az írók -jövedelmei. Néhány hónapra újra nevelősködik. Kiadja -<i>Salamon</i>t. Kirándulásai a vidékre. Tiszteletdíjai. -Székes-Fehérvárott akar megtelepedni mint ügyvéd, majd Pesten marad -és átveszi a <i>Tudományos Gyüjtemény</i> szerkesztését. Munkássága -1823–1833. Irodalmi állapotok. Viszonya Kulcsárral, Szemerével és -Vitkovicscsal. Horvát István hatása Vörösmartyra. Egy új nagy eposz -terve. Az Auróra-kör; tagjai, törekvése és iránya. <span class= -"ralign"><a href="#Page_105">105</a></span></li> -<li><span class="pagenum"><a name="Page_308" id= -"Page_308">-308-</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VII.</span> Az Auróra-kör -kritikai hajlamai. Xeniák. Vörösmarty munkássága a <i>Tudományos -Gyüjtemény</i>ben. Nyelvészeti értekezései. Bajok a censorral. A -conversations-lexikoni pör. A <i>Kritikai Lapok, Jelenkor</i> és -<i>Társalkodó</i> terve. Széchenyi hatása az Auróra-körre. -Kisfaludy Károly halála. Vállalatai sorsa. Vörösmarty anyagi -helyzete, külsője és szokásai. Bártfay és neje. Estélyek. Br. -Wesselényi Miklós. Vörösmarty anyjának halála. <span class= -"ralign"><a href="#Page_129">129</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">VIII.</span> Vörösmarty -munkáinak első gyüjteménye 1833. Költészetének irodalomtörténeti -jelentősége. Költői nyelve; a különbség közte és Kazinczy közt. A -Vörösmarty előtti költői irányok és iskolák. A franczia, népies és -klasszikai iskola. Német befolyás. Kazinczy német-görög klasszikai -iránya. Kölcsey, Kisfaludy Sándor és Csokonai. Kisfaludy Károly; a -nemzeti irány; Vörösmarty, mint ez irány legkiválóbb képviselője. A -történeti, mondai és népies elem; a nemzeti és művészeti irány -összeolvadása. Eposzai birálata: <i>Zalán futása, Cserhalom, Eger, -Széplak, Rom, Két szomszédvár.</i> Lyrai költeményei 1833-ig. -<span class="ralign"><a href="#Page_152">152</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">IX.</span> Irodalmi -triumviratus. Bajza és a <i>Kritikai Lapok</i>. Vörösmarty mint -nyelvész; összezördülése Széchenyivel. Toldy és az akadémia. Az -<i>Athenaeum</i> és <i>Figyelmező</i>. Vörösmarty beszélyei és -drámái. <i>Salamon, Bujdosók, Csongor és Tünde.</i> <span class= -"ralign"><a href="#Page_182">182</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">X.</span> Drámaírói pályájának -folytatása: <i>Kincskeresők, Fátyol titkai, Árpád ébredése, Marót -bán, Áldozat, Czillei és a Hunyadiak.</i> Vörösmarty mint -színkritikus; dramaturgiai töredékei, színbirálatai, polémiái. A -<i>Csiga</i>-vendéglő vacsoráló társasága. A <i>Nemzeti kör.</i> -<span class="ralign"><a href="#Page_207">207</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XI.</span> Akadémiai jutalmak, -megtiszteltetések, írói tiszteletdíjak. Széchenyi hatása -Vörösmartyra. A magyar hazafi lyra jellemzése. A <i>Szózat</i> és -más hazafi ódák. A magyar költészet és az ellenzék. Párhuzam -Berzsenyi és Vörösmarty közt. Újabb lyrai költemények. Csajághy -Laura. Költői beszélykék. <i>Szép Ilonka.</i> <span class= -"ralign"><a href="#Page_246">246</a></span></li> -<li class="li2"><span class="roman">XII.</span> Vörösmarty anyagi -körülményei. Politikai érdekeltsége és pártállása. A márcziusi -napok 1848-ban. Képviselővé választatik. Petőfi támadása. Viszonya -Petőfihez és Aranyhoz. A forradalom és Debreczen. A kegyelmi szék -bírájává neveztetik ki. Bujdosása a világosi napok után. Pestre jő; -kegyelmet nyer. Baracskára, majd Nyékre vonúl. <i>Lear király</i>t -fordítja s néhány költeményt ír. A <i>Vén czigány</i>. -Betegeskedése, halála és temetése. <span class="ralign"><a href= -"#Page_278">278</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_26">26</a></td> -<td>Györgg levelezése</td> -<td>György levelezése</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_55">55</a></td> -<td>képes kivívn</td> -<td>képes kivívni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_109">109</a></td> -<td>Azik az</td> -<td>Ázik az</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_119">119</a></td> -<td>Mikály</td> -<td>Mihály</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_142">142</a></td> -<td>könyvszekrenyt</td> -<td>könyvszekrényt</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_147">147</a></td> -<td>irodolmi és</td> -<td>irodalmi és</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_149">149</a></td> -<td>Arpád</td> -<td>Árpád</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_280">280</a></td> -<td>potitikai</td> -<td>politikai</td> -</tr> -</table> -</div> -<div lang='en' xml:lang='en'> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>VÖRÖSMARTY ÉLETRAJZA</span> ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> -</div> -</body> -</html> |