NormalizeHEADmain

7 files changed, 17 insertions, 18293 deletions

diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes
new file mode 100644
index 0000000..d7b82bc
--- /dev/null
+++ b/.gitattributes
@@ -0,0 +1,4 @@
+*.txt text eol=lf
+*.htm text eol=lf
+*.html text eol=lf
+*.md text eol=lf
diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt
new file mode 100644
index 0000000..6312041
--- /dev/null
+++ b/LICENSE.txt
@@ -0,0 +1,11 @@
+This eBook, including all associated images, markup, improvements,
+metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be
+in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES.
+
+Procedures for determining public domain status are described in
+the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org.
+
+No investigation has been made concerning possible copyrights in
+jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize
+this eBook outside of the United States should confirm copyright
+status under the laws that apply to them.
diff --git a/README.md b/README.md
new file mode 100644
index 0000000..e318fdd
--- /dev/null
+++ b/README.md
@@ -0,0 +1,2 @@
+Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for
+eBook #67491 (https://www.gutenberg.org/ebooks/67491)
diff --git a/old/67491-0.txt b/old/67491-0.txt
deleted file mode 100644
index 9a63ad5..0000000
--- a/old/67491-0.txt
+++ /dev/null
@@ -1,8537 +0,0 @@
-The Project Gutenberg eBook of Hagyományok (1. kötet), by Lajos
-Kálmány
-
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at
-www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you
-will have to check the laws of the country where you are located before
-using this eBook.
-
-Title: Hagyományok (1. kötet)
-
-Author: Lajos Kálmány
-
-Release Date: February 24, 2022 [eBook #67491]
-
-Language: Hungarian
-
-Produced by: Albert László from page images generously made available
-             by the Hungarian National Digital Archive
-
-*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK HAGYOMÁNYOK (1.
-KÖTET) ***
-
-
-HAGYOMÁNYOK
-
-MESÉK ÉS ROKONNEMŰEK
-
-GYÜJTÖTTE ÉS JEGYZETEKKEL ELLÁTTA
-
-KÁLMÁNY LAJOS
-
-I. KÖTET
-
-ÁRA 3 KORONA
-
-KIADJA A NÉPHAGYOMÁNYOKAT-GYÜJTŐ TÁRSASÁG.
-
-Vácz, 1914. Első Váczi Sajtó. (Herrmann A.)
-
-
-
-
-Tartalom:
-
-  34. A bárgyú ember  118
-  81. A bőkezű Rudolf  160
-  98. A cservelyi kantár  172
-  25. A czigány, a pap és a bíró  99
-  112. A czigány és a Sárkány  196
-  118. A dohány szó eredete  211
-  =Adomák és rokonneműek=  163–179
-    Gúnyolódók  165–174
-    Kópéságok  174–177
-    Közönségesek  163–165
-    Nagyokatmondók  177–179
-  43. A farkas mulatni megy, azután szállni tanul  123
-  26. A fájós lábú mester a harangozó hátán  101
-  101. A forró kása és a csizmadiainasok  174
-  83. A haramia és a szentcsalád  162
-  107. A hazugságot valóságnak bizonyítja be  178
-  109. A 3 orvos  189
-  23. A három szent királ  93
-  44. A hegy keletkezése  127
-  45. A hegyek nagyobbodása  127
-  93. A hibások  170
-  102. A huszár pénzt szerez  175
-  21. A jágėrfa  88
-  125. A kása  218
-  =A jegyzetekben idézett művek megjelelése=  180
-  6. A kiskanász  37
-  4. A kiskanász hozza el az aranykoszorút  30
-  29. A kis Kolozs mög a nagy Kolozs  107
-  20. A kis macska  86
-  31. A kitanult katona  113
-  27. A koma  103
-  116. A lelkek esznek  206
-  91. A lótojás  169
-  11. A lusta gyermek és a bűbájos leány  58
-  54. A magyarok származása és lakóhelyei  133
-  78. A mákos tészta hatása  158
-  16. A medve  77
-  28. A nagygusztusúak  106
-  24. András: a kitett gyermek  96
-  100. A német és a teremtés  174
-  38. A német és az ürge  121
-  103. A pokol létszámának emelése  175
-  14. Aranykacsa  69
-  37. A róka szabadulása a kútból  120
-  123. A sejpös lányok  217
-  94. A sejpössek  170
-  87. A subadarab ura a szélnek  164
-  105. A szabadságos katona és a czigány  177
-  9. A szép kocsmárosné  50
-  12. A szögén árva legén  60
-  117. A vereshajma és a lusta asszony  207
-  48. Az angol nyelv eredete  129
-  36. Az osztozkodó medvék  120
-  46. Az ördög el akarta rekeszteni a világot  127
-  70. Balázs  148
-  =Bevezető=  VII–IX
-  76. Bocskai  157
-  47. Csak egy aszszony vôt  128
-  3. Csinosomdrága  23
-  104. Csizmadiahal  176
-  111. Ėgy csapásra százat  194
-  40. Én is úgy akartam  122
-  119. Félegyháza elnevezése  211
-  120. Foggal ellett csikók  214
-  90. Gyermekköltés  167
-  110. Gyöngyösszőrű kis kecske  193
-  86. Hivták az esőt a lakodalomba  163
-  95. Időcsináló kántor  171
-  56. Jász-kunhalom eredete  134
-  =Javító=  219
-  =Jegyzetek=  182
-  75. Jumėrcsák  156
-  88. Kappan köpönyeggel  164
-  115. Kerek kő  205
-  71. Kinizsi  150
-  32. Kire marad a kis ködmön  115
-  108. Kis Guba  186
-  77. Kiszabadulás a tömlöczből  158
-  89. Kitájékozás  165
-  8. Kígyóbőrű Kámán Sára: Világszépaszszonya  42
-  1. Köles  1
-  53. Krisztus jóslásának be kell teljesedni  131
-  7. Legeltetés a Sárkány pusztáján  41
-  62. Mátyás király a czinkotai kántornál  143
-  61. Mátyás király a czinkotai kántorral a kocsmában  141
-  63. Mátyás király bėgréje  144
-  60. Mátyás király és a jószívű szegény ember  141
-  65. Mátyás király és a mutatványos  145
-  68. Mátyás király és a részeges bíró  146
-  58. Mátyás király és a részeges huszár  139
-  69. Mátyás király vette le a rabigát  147
-  82. Menekülés  161
-  =Mesék és rokonneműek=  1–127
-    Állatmesék  119–127
-    Boszorkányfélékről  42–79
-    Egyűgyűekről  115–119
-    Elegyesek  86–99
-    Nagykópékról  99–115
-    Ördögökről, Óriásokról  79–86
-    Sárkányokról  23–42
-    Szörnyetegekről  1–23
-  42. Mé harakszik a kutya a macskára?  123
-  41. Mé nincs a békába büdös?  123
-  51. Miből lett a gomba?  130
-  80. Miért kell Rudolfnak bujdosni?  159
-  121. Miért lőtte agyon Rudolf Rócsilt fiját?  216
-  35. Miért nincs az oroszlán hátulján szőr?  119
-  97. Mijé híjják a csizmadiát Nyehónak?  172
-  114. Mijik jobb: a Szöröncse-je, vagy a Boldokság?  203
-  13. Miklós  65
-  39. Mindön anyának lekszöb ba maga fija  121
-  52. Mióta akasztják a betyárokat?  130
-  66. Mióta csizmadia a csizmamester?  146
-  49. Mióta hajlik le a szomorúfűzfa?  129
-  96. Mióta hivják a szabót kecskének?  171
-  67. Mióta kell az üres kocsinak a terhes elől kitérni?  146
-  99. Mióta nem ember a tót?  173
-  50. Mióta nincs a szomorúfűzfának tüsökje?  130
-  85. Mióta rakják keresztbe a búzát?  163
-  17. Miska  79
-  59. Mi van legtöbb a világon?  140
-  =Mondák és rokonneműek=  127–163
-    Hőseinkről  148–157
-    Krisztus mondák  130–132
-    Márialegendák  162–163
-    Mátyás királyról  139–147
-    Örökéletűekről  158–162
-    Őseinkről  133–139
-    Világteremtő és alakitó mondatöredékek  127–130
-  106. Nagyotmondó huszárok  178
-  124. Napoleon és a kecskék  217
-  113. Nánika  200
-  15. Őzike  73
-  5. Pézös  32
-  79. Rákóczi lova fordított patkója  159
-  10. Rózsa és Iboja  55
-  122. Rudolf Amerikában  216
-  92. Subák a templom alatt  169
-  64. Szamár a csillagász és csillagász a szamár  145
-  19. Százat egy csapásra  83
-  55. Szolnok elnevezése  134
-  73. Szömölcs  154
-  84. Szűz Mária a fonyásával kereste a kenyerét  162
-  22. Szűz Mária és Mária keresztleánya  89
-  =Tartalom=  III–VI
-  30. Tréfás Jankó  112
-  72. Toldi  151
-  74. Toronyi Tamás pihenőhelye  155
-  18. Trikkum-trákum  81
-  33. Ügyetlenek  117
-  57. Vasas János  135
-  2. Zirínyi Miklós  13
-
-
-
-
-Bevezető.
-
-Gyüjeményeimnek oly nevet kellett keresnem, mely alá sorozhassam – ha
-kell – nem pusztán a népszáján forgó kötött és kötettlen alakú,
-népismertető adatokat; hanem bele lehessen foglalnom a csak jelekre
-szorítkozó szokás-töredékeket, babonáskodásokat; szóval mindazt, mit
-egyik vagy másik szempontból becsesnek itélve, mint hagyományt – ha nem
-a népé is – közölhetek.
-
-Az itt bemutatott adatok beosztásánál első sorban a néphagyományokkal
-foglalkozókra voltam figyelemmel: oda törekedtem, hogy – a mennyire
-lehetséges volt – a hasonnemű adatokat csoportosítsam, hogy így könnyen
-feltalálhassuk; hogy az azokkal megegyező, velünk rokonnak tartott, vagy
-érintkező népekéit, a mennyiben a mienkkel találkoznak, megjelöljem és
-kiemeljem.
-
-Már a hagyományok lejegyzésénél tekintettel voltam a nyelvkincseinkben
-előforduló kölönösségekre, minők a közönséges embernél többet tudó, vagy
-hatalmasabb lények: nevöket nagy kezdőbetűvel vetettem papirosra s
-egybeírtam, olykor dűlt betűkkel szedettem, hogy a sorok közt könnyen
-feltalálhatók legyenek. Innen van, hogy _Őszembernek,
-Őrdöngősvénasszonynak_ irottakról olvashatunk; az állatoknál nevöket a
-jelzőjükkel összekapcsolva s ha többféle tekintetből érdemelnek
-figyelmet, nem pusztán nagy kezdő, de dűlt betűkkel is szedettem. Ha
-azonban mindezeket közönségesnek tüntették fel a hagyományok, nem volt
-miért a szokottól eltérően jelelni. Ez az oka, hogy egyik adatban
-eltérően, a másikban a szokott alakban vannak bemutatva; hogy az egyik
-adatban, hogy példát is hozzak fel, Haramiának van lejegyezve, a
-másikban már haramiát találunk. Nem tettem azonban ezt a feltünést keltő
-közlést a tátos lónál, mert más kötetben el akarok róla egyet-mást
-mondani, mit régen meg kellett volna tennünk.
-
-Feltűnést mutat némely bekezdés is: mikor az adat oly helyen van –
-mondjuk – kettészakítva, a hol a tárgy előadását szem előtt tartva, nem
-szabad lett volna; ez az eljárás is a feltünés czéljából történt.
-
-Ha meg nem jelelem is, a mesék legtöbbjéről le lehet olvasni, ha egy
-ember mesélte. A 2., 9., 13., 23., 29., 30. számúban az utánozni szerető
-mesemondó csakúgy szórta a _felé_ határozó helyett a _fele-t_. Utánzásra
-vall németszerű hangsúlyozása, mint: Zi_rí_nyi, akárcsak Ká_ró_li-t,
-bir_kó_zik-ot mondott volna _Ká_roli, _bír_kozik helyett. Szinte
-megismerhetni, hogy a 10., 14., 15., 16., 24., 26., 28., 115. mesét egy
-mesemondó mondása után írtam le. Olvasottságára vezetendő vissza, hogy –
-habár a nép gyermeke –, nem beszéli hűen a nyelvjárását s hogy semmi
-nehézséget sem okoz neki a lejegyzésre való mesélés.
-
-Pár szóval megemlékezem a nyelvjárás és az irodalom nyelvén közlött
-hagyományok lejegyzéséről is. A hol csak tehettem a nyelvjárás
-figyelembevételével írtam le a mesemondó szavait, mit felesleges volt
-foganatba venni az irodalom nyelvén beszélőknél. Különben míg a
-fonografot annyira nem tőkéletesítik, hogy vele a nyelvhagyományokat
-könnyű szerrel megörökíthetjük, addig a meséket sem jegyezzük le úgy, a
-mint kellene. A hangsúlyozást nem is említem, ezt még csak úgy, a hogy
-meg lehetne jelelni; de egyebet nem vethetünk hűen papirosra. Többnyire
-másképpen meséli, ha szabadon, egyfolytában – a mint szokta – mondja el
-és másképpen, ha meg kell neki várni a lejegyzést. A szaggatott előadású
-mesélés – mikor a mese közben meg-megáll: időt kap magát akként
-kifejezni, mint nem tudta volna, ha nem leirásra mesél – a válogatott
-kifejezések létrehozója, no meg hogy sokszor az irodalom nyelvén, vagy
-mint ők mondják, urasan iparkodnak elmondani. Mondjam-e, hogy hatással
-van a mesemondóra, ha tanult embernek mesél? urasan akar beszélni.
-Mindez pedig a szülője annak, – a mi megtörtént velem – hogyha az ember
-betűről-betűre irta is le az elmondása után az adatot, a mikor
-lenyomatva megjelent a meséje s felolvasták előtte, hogy így mondta-e? a
-felelet az volt: hogy ilyen formán, de nem egészen így. Találtam azonban
-olyanra is, kivel többször elmondattam a mesét, mindíg egyformán mondta;
-értem az egyformaság alatt, hogy egy betűt sem tett hozzá, sem el nem
-vett. Igaz, hogy hamar vége szakadt a mesetudásának s olvasni sem
-tudott, hogy más, hasonneművel töltötte volna meg a fejét.
-
-A ˘ jelre (ă) megjegyzem, hogy szükséges jel hiányában a terpesztve
-ejtett _a_-ba menő _á_ jelelésére használom. A hiányjeleket ezúttal nem
-alkalmazom.
-
-A népet tartottam szem előtt: mikor Atillát, Budát, Delilát őseinknek
-jeleltem; a Mátyás királyról szóló adomákat a mondák közé soroztam,
-melyeket a nép megtörténteknek hisz. Még hallani sem szereti, hogy
-ezeket az adomákat más országban más jeles emberhez fűzik, hogy mindez
-csak mese, nem valóság; úgy látom, hogy fáj neki a kiábrándulás. Mily
-nagyra, megjegyzésre méltónak tartja a nép jeleseit, mutatja a 63. és
-74. számú adatunk, mely még azt a bögrét is kiváló tiszteletben
-tartottnak mutatja, melyre reáfogták, hogy Mátyás király ivott belőle s
-azt a helyet, hol állítólag Toronyi Tamás pihent.
-
-
-
-
-Mesék és rokonneműek.
-
-
-(Szörnyetegekről.)
-
-
-1. Köles.
-
-Vôt ėgy kirájnak három fija: ėgygyet hittak Árpának, másikat Zabnak,
-harmadikat Kölesnek. A kirájnak _ėgygyik szöme_ mindég _sírt_, a _másik_
-mög mindég _nevetött_; a lekkiseb fija aszt tudakolta a bátytyajitúl,
-hogy az atytyuknak az ėgygyik szöme mé sír, a másik mög mijé nevet? aszt
-kitudakolik akárhogy. Itten bemönt a legöregeb: az Árpa, tudakojja mos
-mán az atytyát, hogy az ėgygyik szöme mé sír, a másik mög mé nevet?
-„Kimöny elűlem, mit tudakolócz tė, ez a kés minygyá beléd mén!“ De nem
-tágított ű, hogy addég nem mén ki, még mög nem tugygya: mé sír az
-atytyuk ėgygyik szöme, a másik mög mé nevet? Aval fölkapta az atytya a
-kést az asztalrul, a legén mönt kifelé, a kést hajította utánna, az
-ajtóba ált mög. Asz kérdöszte a Zab, hogy mit mondott atyánk? „Eregy be,
-maj mögmonygya neköd is, a mint neköm mögmonta.“ Bemönt a Zab, kérdöszte
-atytyát: „Ugyan fölségös kirájatyám! az ėgygyik szöme mé sír, a másik
-mög mé nevet?“ „Kimöny elűlem, mer minygyá a kés beléd mén!“ de ű sė
-tágított, hogy addég ki nem mén, még mög nem tugygya: mé sír az ėgygyik
-szöme, a másik mög mé nevet?“ Az atytya fölkapta az asztalrul a kést,
-utánna hajíntotta, az ajtóba mögált. Itten a legén kimönt, asz kérdözi a
-Köles: „Hát mit mondott a kirájatyánk?“ „Eregy be, majd tėnéköd is
-mögmonygya, úgy mint nekünk!“ A Köles _kardot_ köt, bemén az atytyáhon,
-oda ál az atytya elébe az asztalhon. „Ugyan fölséges kirájatyám! az
-ėgygyik szöme mé sír, a másik mög mé nevet?“ „Kimöny elűlem, mer ez a
-kés minygyá beléd mén!“ „De én fölségös kirájatyám ki nem mögyök, még
-mög nem monygya: az ėgygyik szöme mé sír, a másik mög mé nevet?“ A kiráj
-főkapi a kést, igenyöst vági az ėgygyik karpereczczibe, de úgy, hogy
-mögált benne a kés. Köles mögén aszonygya: „Monygya mög fölségös
-kirájatyám! az ėgygyik szöme mé sír, a másik mög mé nevet?“ „Kimöny
-elűlem, mer ez a kés mögén beléd mén!“ „Nem monygya fölségös kirájatyám?
-addég ki nem mék, még mög nem tudom, hogy az ėgygyik szöme mé sír, a
-másik mög mé nevet?“ No, akkor a kiráj kapi fő a kést, vági a másik
-karpereczczibe. Aszonygya mögén Köles: „Hát fölségös kirájatyám, én
-addég ki nem mék, még mög nem monygya: mé sír az ėgygyik szöme, a másik
-mög mé nevet?“ „Kimöny elűlem, mer ez a kés minygyá beléd mén!“ „Mán
-fölségös kirájatyám én addég ki nem mék, még mög nem monygya: az ėgygyik
-szöme mé sír, a másik mög mé nevet?“ Kapi föl a kiráj a kést, vági
-igenyöst a homlokába, de úgy, hogy mögál a kés benne. Asz monygya:
-„Látom fijam, tė mán dėrėkab embör vagy, mint bátyád, neköd mögmondom:
-mé sír az ėgygyik szömöm, a másik mög mé nevet? Hogy tik micsoda dėrék
-vitézök vattok, ėgy kirájnak sincs ijen három dėrék, vitéz fija, azé
-örvendözik bennetök, a másik szömöm pedig azé sír, hogy tik
-országot-világot nem tróbátok.“ Aval kimönt Köles, az alatt a két
-bátytya odakin tötte a törvént, hogy Köles ojan sokájig bent van, kiráj
-atyánk ű neki mögmonygya. Mikô kimönt Köles, kardotfoktak, aszonták,
-hogy térbetyűjjön lė. Köles lėtérbetyűl, aszonygya neki a két bátytya:
-„Hát vald ki Köles, mit mondott kiráj atyánk, mon mög, mer külömben vége
-az életödnek!“ „Ha csak az (t. i. a baj) van, nem is köl neköm
-lėtérbetyülni bátyáim, mökmonthatom én aszt talpon álva is!“ „Hát mon
-mög!“ „Aszonta a kirájatyánk, hogy mink micsoda dėrék három vitézök
-vagyunk, ėgy kirájnak sincs három ijen vitéz fija, azér nevet az ėgygyik
-szöme; a másik szöme mög azér sír, mer sėmmi világot, sėm országot, sėm
-vitésségöt nem tróbálunk a világon; jó lösz, ha elmögyünk
-országot-világot tróbálni.“
-
-Elindul az Árpa, mén, anynyira mén, hogy elér ėgy részhídat. Mikor eléri
-a részhídat, lėtérbetyül, hálát ád az Istennek, hogy már elérte a világ
-végit. Mos fal oszt fölül a lovára, elmén viszsza haza. Mikor hazaér,
-kin sétál a kirájatytya az udvaron: „Hát viszszagyütté fijam, Árpa?“
-„Viszsza – aszonygya – fölségös kiráj atyám, mer én mán a világ végin
-vôtam!“ „Hát ugyan fijam, hun löhet az a világ vége? mikô én mán
-mögöregöttem, még sė tudom!“ „Én fölségös kirájatyám egészen a részhídig
-vôtam!“ „No fijam, tė jis elmönté! mer mikô még anyád élt,
-mögfrüstököltünk, mire az ebéd mögfőtt, sétálásképpen mögjártuk!“
-Aszongya a Zab, maj elmén ű! A Zab is elindult. Mönt, anynyira mönt,
-hogy elérte az ezüshídat; lėszált a lovárû, lėtérbetyül, hálát ád
-Istennek, hogy mán elérte a világ végit. Itten fölült mögén a lovára,
-elmönt haza. A kirájatytya mögén kin sétál az udvaron: „Viszszagyütté
-fijam, Zab?“ „Viszsza, fölségös kiráj atyám, mer én mán csakugyan
-elértem a világ végit!“ „Ugyan fijam, Zab! hun löhet az a világ vége?
-mikô én mán mögöregöttem, mék sė tudom!“ „Fölségös kirájatyám, én
-egészen az ezüsthídig vôtam!“ „No, te mégis emböreb vagy, mint az Árpa
-bátyád; mer mikô mögöttük az ebédöt, sétáláskép mögjártuk, mikô az
-anyátok még élt, aval!“ Aszonygya Köles: „Maj elmék én fölségös
-kirájatyám!“ „No, ha elmégy, nė kerezsd fő a világ végit; hanem _kerezsd
-fő Ződ Imrét!_“ Elindul Köles, mán anynyira mén, hogy elér ėgy várost,
-ėgy Öregaszszony kitekínt az ablakon, aszonygya: „Hova mégy Köles?“ „Mék
-– aszonygya – keresöm Ződ Imrét!“ „De fijam, nem töszi mög tėveled ez a
-ló az útazást; hanem möny viszsza, van az atyádnak a hetedik ménösbe ėgy
-hámfalábú, rosz szürke lova!“ Oda vet neki ėgy marék aranyat az
-Öregaszszonynak, hogy vele ojan jót tött, jót mondott. Viszszamén tėhát
-Köles, aszonygya a csikósnak, hajcsa be a _hetedik_ ménöst! A csikós
-behajtotta a hetedik ménöst; a szürke nem akart sėhogy sė bemönni az
-udvarra, a csikós nagyot rávágott, a szürke beugrott a kapun. Mit
-cseleködött a szürke? bebût ėgy disznóólba, keresi a Köles, kérdözi a
-csikóst: „Hun a szürke? nincs itthun, nem gyütt haza!“ „Dehogy nem, még
-ráváktam, nem akart bemönni; hanem keressük az udvarba!“ Keresik
-anynyira, hogy möktanálik a disznóólba, ott búsúl a szürke; addig vákta,
-kaparta föl a dudvát, hogy kivágott ėgy rėzsdás kardot. Köles a rėzsdás
-kardot bevitte a házba; anynyira bele vôt rėzsdásodva a _kard_, hogy nem
-bírta kihúzni a hüvejbű – mögfogatta atytyávâ a hüvejt, ű mög fokta a
-kardot, húszták anynyira, hogy kihúszták belüle; de mire kihúszták, a
-kiráj elesött. Hát itt Köles kapta a kardot, kitisztította fényösre, a
-hüvejbe tötte, az ôdalára kötötte. Kipuczolta a rosz rėzsdás nyergöt, a
-ki a palláson hevert, a szürkéjit, a kantárt is kipuczolta,
-főkantároszta a lovat, a nyergöt főtötte, fölűlt, úgy oszt útnak erett.
-Mönt, anynyira mönt, hogy beért Ződ Imrének a határjába, akkô elkeszdött
-beszélni, hogy hova mönyünk Köles? „Keressük Ződ Imrét, ha halottad vôna
-valaha annak a hírit?“ „Itt vagyunk a határjába. No, – aszonygya – tė
-emböreb vagy, mint atyád, mert atyáddâ _hét_ esztendejig jártunk; de még
-a határjába sė möhettünk be, tėveled mög begyüttem. Most mán eregy el,
-ott fekszik a ház előtt az ágyon, maj hotyha fölérzik, néz szét minket;
-mer neki is van ėgy lova, ha én öszök a ganébû, akkô möggyőz Ződ Imre,
-ha pedig ű öszik a ganébû, én mög a jászolbû, akkô nė féj! Ojan lova
-van, hogy háromszoros lánczbul van a kötőfékje, mikô én fölütöm a fejem,
-akkô űs fölüti a fejit; akkô ėsz szöm elszakad a kötőfék szárábû, – de
-ėgy-ėgy mázsás mindėgygyik szöm – mikô másoczczor _elnyerítöm_ magam,
-akkô a másik _szöm szakad_ el, mikô harmaczczor elnyerítöm magam, akkor
-a harmadik szöm szakad el; akkor pedig öszszemögyünk verekönni.“
-Anynyira verekszenek, hogy möggyőszte a Kölesnek a lova a Ződ Imre
-lovát, így hát a Ződ Imre lova övött a ganébû, a Kölesnek a lova a
-jászolbû. Köles asz gondojja magába, most alszik Ződ Imre, mögölhetném,
-de nem dicsőség az embört mögölni álmába! Kapta Köles, lėfekütt mellé az
-ágyba, hogy mán már űs alszik, pihen, mer mán nagyon elfáratt az útba.
-Ėczczör fölérzik Ződ Imre, minygyá tekínt a lovakra, néz széjjel,
-látytya, hogy az ű lova öszik a ganébû, a Kölesnek a lova a jászolbul.
-Ződ Imre mög akari ölni Kölest; de iszen az nem vitésség mögölni az
-embört álmába, űs mögölhetött vôna, de nem tötte. Beszélt Ződ Imre a
-lovával, a lova aszt nyerítötte, hogy nė ėreszsze Kölest âra, hogy
-nézzön a lovak felé; hanem híjja be, _vágja mög a kisújját, ereszsze
-félig a poharat vérrel; Kölesnek is monggya, hogy vágja mög a kisújját,
-ereszsze félig a poharat vérrê, öncse tele borral űs mög Köles is és
-igyák mög ėgymás vérit, lögyenek: vérintvaló testvérök_.“ Aszonta neki
-Köles: „Möktöszöm, ha elgyüsz velem az atyám házáhon.“ „Elmék, csak töd
-mög!“ Úgy is töttek, mögitták ėgymás vérit, így osztán _bátytya lött
-neki Ződ Imre_. (Melyik kisujját kellett megvágni: a jobbat, vagy a
-balt?) Aszt mán nem tudom, oszt _mikor itták, fogatták, hogy vérintvaló
-testvérök lösznek_.
-
-Elmöntek haza; Ződ Imre fölűlt a maga lovára, Köles is fölűlt a maga
-lovára. Az atytya mögörűtt, hogy nem csak a fejit, vagy jelit: hanem az
-egész Ződ Imrét elhoszta. Köles nagy vendékségöt csináltatott; csinált
-is az atytya nagy mulacscságot, Kölesnek is nagy kedve kereködött,
-mögütötte az asztalt, hogy a _poharak_ mind a _pallót verték_, asz
-kijátotta hogy: „Szélös ez világon nincs nálam nagyob vitéz!“ „Hó, –
-aszonygya – Köles! még Kutyaszömű Jankónak még bujtárja sė löheczcz!“
-Itt Kölesnek lėesött az álla, bemönt az istállóba, a lovára borût,
-sírt-rítt. „Mi bajod mán, édös gazdám?“ „Hon nė vôna bajom, mikô aszonta
-kirájatyám, hogy Kutyaszömű Jankónak még bujtárja sė löhetök!“ „Ha monta
-jis, jô monta, azé nė féj sėmmit, ne búsûj, majd elmögyünk,
-mögtróbálkozunk vele! Csak agygyá szénát, abrakot öleget, hogy én jô
-lakhassak.“ Mikor a lova jô lakott, mögitatott, aszonygya: „Nyergöjjön
-fő, majd útnak indulnak.“ Mönnek, anynyira mönnek, hogy beérnek ėgy
-határba, abba a határba, a mölikbe van ėgy vár, a mölik rézvár
-_rézgalamb lábon forog_. Mikô odaért Köles, kitekíntött a _rézhajú lán_,
-kérdöszte: „Hová mégy Köles?“ „Mék – aszonygya – keresöm Kutyaszömű
-Jankót, ha halottad vôna valaha a hírit?“ „Hogy nė halottam vôna, hiszėn
-az az atyám; hanem halod Köles, tė oda nem möhecz el, mer abba nagy erő
-van; hanem ne, adok ėgy _gyűrűt_, a hányszor mögfordítod az újjadon,
-annyi _100_ embör _ereje mén beléd_.“ „Hát ad ide aszt a gyűrűt!“
-„Odadom, úgy, hotyha viszszagyüsz, êvisző.“ „Elviszlek!“ „Hanem eskügy
-mög!“ „No, hát bomojjak mög, ha el nem viszlek!“ Odatta neki a gyűrűt,
-fölhúszta az újjára, aval mönt. Anynyira mén, hogy elér ėgy ezüst
-várost, a ki ezüstgalamb lábon forgott. Möglátytya a fölső emeletbű az
-ezüsthajú lán, kérdözi: „Hová mégy Köles?“ „Mék, – aszonygya – keresöm
-Kutyaszömű Jankót, ha halottad vôna valaha a hírit!“ „Honnė halottam
-vôna, hiszėn az az én atyám! de oda nem mehöcz be, még a határjába sė,
-hanem úgy adok neköd ėgy gyűrűt, hogy ha viszszagyüsz, elvisző. Ez a
-gyűrű ojan gyűrű, hogy ha az újadon a hányszor mögfordítod, anynyiszor
-_200_ embör _ereje mén beléd_.“ „Ad ide hát aszt a gyűrüt!“ „Eskügy mög,
-hotyha viszszagyüsz, elvisző.“ „No, hát bomojjak mög, hotyha el nem
-viszlek!“ Odatta neki a gyűrűt, fölhúszta az újjára, aval mönt. Mönt,
-anynyira mönt, hogy elért ėgy arany várost, a mölik arangalamb lábon
-forgott. Az aranyhajú lány kitekíntőtt a fölső emeletbű, kérdözi: „Hová
-mégy Köles?“ „Mék, – aszonygya – keresöm Kutyaszömű Jankót, ha halottad
-vôna valaha a hírit!“ „Hon nė halottam vôna, hiszėn az az én atyám; de
-oda – aszonygya – nem möhecz, mer az nagyon erős embör; hanem adok ėgy
-_kendőt_, ha aval möktürülközöl, anynyi _300_ embör ereje mén beléd, a
-hányszor möktürülközöl; de úgy adom oda, hotyha viszszagyüsz, oszt
-elviszöl!“ „Elviszlek, csak ad ide!“ „Odadom úgy, hotyha mögesküdöl.“
-„Bomojjak mög, hotyha el nem viszlek!“ Odatta a kendőt, elmönt. Mén,
-anynyira mén, hogy beér a határjába; de mán akkô ott van a piszkos,
-szurtos szôgáló, nem akari beereszteni, csatázik előtte a vas rúddâ. Itt
-mögmonta neki a lova, hogy csak jô kardlapozza mög, vögye el a
-pinczekûcsot! Aval elővötte Köles, jô elkardlapozta, monta neki, hogy
-csak a pinczekûcsot agygya oda, nem lösz sömmi bántása. Aval lėvötte a
-_fejit_ a szurtos szôgálónak, _kard högyire tötte_, úgy vitte be
-Kutyaszömű Jankó udvarába. Lėvetötte az udvaron aszt a fejet, a lova mög
-mögsúkta neki, hogy a pinczét nyissa ki, oszt a hordót verje szét a vas
-rúddâ, mer az tele van borrâ, de az ojan bor, hotyha abbul csak ėgy
-csöppet iszik Kutyaszömű Jankó, akkô nem bír vele. Mingyá kapta, jót
-ivott a hordóbû, oszt szétverte a hordót. Ėczcző előgyün a Kutyaszömű
-Jankó, de nagyon mökharakszik, hogy a szôgálója odavan; aszonygya: „Mér
-gyilkoltad mög tė az én szôgálómat? majd adok én neköd!“ Mén a pinczébe,
-szalad, hogy majd jót iszik a borbû, de üresen tanálta a hordót, a bor
-mög szétfojt, a pincze mög televôt hordva pörnyévê, keresi Kutyaszömű
-Jankó anynyira, hogy csak ėgy kortyot ihatna abbul a jó borbul, anynyira
-hányi-veti a pörnyét, hogy ėgy csöppet tanát, de az is homokos, pörnyés
-vôt, mégis ojan erős mérges lött, mind ėgy darázs. Öszszemöntek,
-vereköttek, anynyira vereköttek, hogy mán ėgygyik a másikával nem bírt,
-aszonygya a Köles, mikô mán nagyon kifárattak: „_Köpjünk_ mán János
-bácsi!“ Kutyaszömű János elfordult, hogy köp; de Köles nem azon vôt,
-hogy köp: hanem lėvákta a fejit, a kard högyire vötte, vitte hazafelé.
-Ėczcző kitekint az aranhajú lány: „Hová mégy Köles, talán itt akarsz
-hagyni?“ „Hogy is gondolod, hogy ėgy állatot mög két lelköt vigyön ez a
-ló?“ „No, nem bánom, Köles, de tudom, hogy mögbomlasz.“ „Na hát gyere,
-űj föl!“ „De hát, hogy hagyod itt eszt a szép várost? adok ėgy
-_veszszőt_, csab mög vele, minygyá aranyalma lösz belűle, könynyű hejt
-elfér a zsebödbe jis.“ Mönnek hazafelé, elérik az ezüst várost, ėczczör
-kitekint az ezüsthajú lány. „Mögáj Köles, talán itt akarsz hanni?“ „Hát
-hogy is gondolod, hogy három lelköt, ėgy állatot vigyön ez a ló!“ „Nohát
-ha itt hacz, tudom, hogy mögbomlasz!“ „No hát gyere, űj föl êre a lóra;“
-„De hogy hagyod itt eszt a szép várost! Ne – aszonygya – adok ėgy
-ezüstszál _veszszőt_, háromszor mögcsapod vele, minygyá ezüstalma lösz
-belüle, könynyű hejt elfér, a zsebödbe jis.“ Elmöntek mögén, elérték a
-réz várost. Kitekint a rézhajú lány: „Mögáj Köles, talán itt akarsz
-hanni?“ „Hát hogy is gondolod, hogy ez a ló négy lelköt vigyön mög ėgy
-állatot?“ „No, hát ha itt hacz, tudom, hogy mögbomlasz!“ „No, hát gyere
-űj föl êre a lóra!“ „De hogy hagyod itt eszt a szép várost? Adok ėgy
-rézszál veszszőt, _háromszô_ mögcsapod vele, minygyá rézalma lösz
-belüle, könynyű hejt elfér, a zsebödbe jis.“ Úgy is vôt. Möntek,
-anynyira möntek, hogy hazaértek. Aval lėvetötte Köles az udvaron a
-fejet, nagy mulacscságba erettek, nem ismertek mást a lányok, csak
-Kölest, annak az ölibe ültek. Köles mán nem tarthatta továb űket,
-hintóba fogott, kivitte űket a határba. Ėgy hejt aszongya Köles a
-kocsisnak: „Ájjon mög!“ ėgy halomhon értek, lėszált, itt Köles a
-rézalmát kikapta a zsebibű, főhajította a halom tetejire, lött belűle
-ėgy réz város, a ki rézgalamb lábon forgott, lėugrott a rézhajú lán,
-aszonta: „Hohó, Köles, az enyim az!“ „No, ha a tijed, lögyön a tijed!“
-Gyűjé kend Árpa bácsi abbû a hintóbû!“ Akkô hun, hun nem vôt, _ėsz
-száraz lófejet (vett elő), körűkerítötte szénakötéllel űket, ráálította
-űket a lófejire, mögesküttette űket_; mönynyenek a városba, éjjenek a
-hogy tunnak. Aszonygya a kocsisnak: „Hajcs továb, kocsis!“ Mögén mönnek,
-hogy elérnek ėgy halmot, lėszált. Itt Köles az ezüstalmát kikapta a
-zsebibű, _főhajíti_ a halom tetejire, lött belüle ėgy ezüst város, a ki
-ezüstgalamb lábon forgott; lėugrott az ezüsthajú lány, aszonygya: „Hohó,
-Köles, az enyim az!“ „No, ha a tijed, lögyön a tijed! Gyé ken lė Zab
-bácsi abbul a hintóbul!“ Mögén hun, hun nem vôt, ėsz száraz lófejet,
-körülkerítötte széna kötéllel űket, ráálította űket a lófejire,
-mögesküttette űket, mönynyenek a városba, éjjenek a hogy tunnak. Aszonta
-a kocsisnak, hogy hajcson továb, elérnek ėgy halmot, lėszált. Itt Köles
-az aranyalmát kikapta a zsebibül, főhajíti a halom tetejire, lött belüle
-ėgy arany város, a ki aranygalamb lábon forgott, lėugrott az aranyhajú
-lány, aszonygya: „Hohó, Köles, az enyim az!“ „No, ha a tijed, lögyön a
-tijed! Gyé ken lė Ződ Imre bácsi abbul a hintóbul!“ Hun, hun nem vôt,
-ėsz száraz lófejet (vett elő), körülkerítötte szénakötéllel űket,
-ráálította űket a lófejire, mögesküttette űket, mönynyenek a városba,
-éjjenek a hogy tunnak.
-
-Elhajtatott haza, nagy vendégségöt csapott. Ál a nagy vendékség,
-Kölesnek is nagy kedve támatt, mögütötte az asztalt, hogy a poharak a
-pallatot verték, elkijátytya magát: „Szélös e világon nincs nálam nagyob
-vitéz!“ itt aszonygya az atytya: „Az Ólomfejűbarátnak bujtárja sė
-löhecz!“ Kölesnek lėesött az ála, lovára borût, sírt-rítt, hoty hát az
-atytya űtet úgy mökszégyönítötte ezök előtt a sok urak előtt. „No, nė
-búsúj sėmmit Köles – aszonygya a ló – majd elmögyünk, nyergőj fő, oszt
-mönynyünk!“ Möntek, anynyira möntek, hogy betértek ėgy nagy erdőségbe.
-„No, halod Köles, ennek az erdőnek a közepibe van ėgy palota, kerűld mög
-aszt a palotát _háromszô_, de azon sė ajtót, sė ablakot nem tanász, majd
-keszd el: Hogy bárcsak az Isten mögsegítene valahogy, mer el vagyok
-tévedve! Asztán mög keszd el: Bárcsak gyünne mán az Ördög, vagy valaki,
-elvezetne innet, mert el vagyok tévedve! Aztán mögén keszd el, hogy:
-Bárcsak az Isten elsegítene innet, mert el vagyok tévedve“. Âra ėcczör
-mögszólalnak: „De én rúlam sė felejtközzé, ha a barátná hejett kapsz,
-monygyad, hogy van ėgy rosz lovam, hogy el lösz az ojan risz-rosz gazon
-is az udvarba.“ Addig keringőt, hogy az Ólomfejűbarát mögszólalt:
-„Miféle vagy, gyere be!“ Akkô mán mögnyît az ajtó! „Jó vagy-ė, vagy
-rosz?“ „Ügön, jó vagyok, szôgálatot keresök, hotyha kapnék?“ „No itt
-lösz hejjed; de van _három_ lovam az istálóba, kocsis lösző! ėgy
-rézszőrű csődör, ėgy ezüstszőrű csődör, ėgy aranyszőrü csődör, azoknak a
-gongyukat viselöd!“
-
-Ėccző gyütt ėgy gája a tengörön, kitekintött az Ólomfejűbarát, möglátta
-a Világszépaszszonyát a gája ôrán sarkig érő aranyhajávâ, aszonta
-Kölesnek, hozza el Világszépaszszonyát. Itten goncságba esött, hogy mi
-csinájjon ű? aszonta a lova: „Mi bajod mán, Köles?“ „Hon nė vôna bajom,
-mikô az az Ólomfejűbarát aszonta, hogy neki hozzam el
-Világszépaszszonyát.“ „Itt, aszonygya, az lekkeveseb, csak hoszd el az
-Ólomfejűbarát lekszöb ruháját!“ Az Ólomfejűbarát nem gondolt vele,
-odatta, fölőtözött; azelött sė vôt csunya embör Köles, de azután még
-hécczörte szöb lött. Mén Köles, szalad, intöget a kendőjivel, hogy
-ájjanak mög. Aszonta Világszépaszszonya a kormányosnak, hogy tarcson ki!
-Ėgy krajczár sė vót Kölesnek a zsebibe; de azé bemönt a hajóba, mintha
-vásárolna: „Hogy tartya Világszépaszszonya, ezöket a portékákat?“ De a
-hogy tartotta, ű csak mindég felit ígérte. „Nagyon drága ez a portéka!“
-ha nem agygya, ű elmén. El is indult, a Világszépaszszonya elkísérte a
-gája ôrájig. Akkô Köles elkapta, kiugrott vele a partra. Kölesnek a lova
-aszt hatta, mikô kiugranak, nė gondojjon vele, ha mind a ketten elesnek
-is, csak a gáját úgy rúgja mög, hogy nė lássák. Mög is tötte Köles, hogy
-bemönt a gája anynyira, hogy mire főkeltek, a szömükkel is alig látták.
-Haza mönt Világszépaszszonyával; de aszonta Világszépaszszonya:
-„Magadnak viszöl-ė, vagy másnak?“ „Másnak viszlek lelköm, de magamnak is
-szeretnélek.“ „Nė búsûj Köles ezután sömmit sė, eddig magad vôtá; de
-ezután ketten löszünk!“ Haza értek, az Ólomfejűbarát (aszt mondja:) „No,
-szívem, mos má eskügygyünk!“ Aszongya: „A ki én velem mög akar eskünni,
-az _hét esztendejig hintájjon!_“ Kapta az Ólomfejűbarát, hintált. Akkor
-a hét esztendő elgyütt: „No, mos mán eskügygyünk, szívem!“ „Még a ki én
-velem mög akar eskünni, _hét esztendejig tajicskán tojogájjon, hét
-esztendejig bőcsőbe ringázzon!_“ Az Ólomfejűbarát aszt is möktötte.
-Világszépaszszonya öszszebeszélt Kölessel, hogy kitudakolja, hun van az
-Ólomfejűbarát ereje? „Halod szívem, mon mög, hun az erőd, mer én nagyon
-beteg vagyok!“ De _pofon vákta_ ám Világszépaszszonyt, hogy _hét
-esztendejig elalut_. Mikor fölérzött, aszonta mán ű nagyon éhös, hanem
-mönynyön ki az erdőbe, _lüvődözzön_ öszsze _szúnyogokat_ anynyit, a
-mönynyibű lösz paprikás. Mikô az Ólomfejűbarát hazaért, itt van a
-paprikásnakvaló, mögén aszonygya: „Halod-ė, szívem, mon mög, hun az
-erőd? mer én nagyon beteg vagyok!“ Pofonvákta-ė? de pofon ám, hogy majd
-hét esztendejig alutt. Mikor fölérzött, aszonta mán ű nagyon éhös, hanem
-mönynyön ki az erdőbe, „szögygyé neköm szúnyog ôdalbordákat anynyit, a
-mönynyibű lösz paprikás.“ Mikô az Ólomfejűbarát hazaért, hozott
-paprikásnakvalót, mögén kérdöszte: „Halod szívem, mon mög, hun az erőd;
-mer én nagyon beteg vagyok.“ Mögént pofonvákta, majd hét esztendejig
-alutt. Mikor fölérzött, aszonta: „Hoty ha mög nem mondod, hogy hun az
-erőd, szőrnyűthalok!“ „Itt mög itt van ėgy erdő, annak az erdőnek a
-közepin van ėgy rét, annak a közepin van ėgy kút, oda jár a kútra ėgy
-szarvas inni, abba a szarvasba van ėgy galamb, abba a galamba van ėgy
-tojás, abba a tojásba van ėgy _darázs, az_ az én _erőm_.“ Az aszszony
-kikűtte a barátot vásárolni a gájára, Kölest mög az erdőre, hogy lűjje
-mög a szarvast, az ėgygyik csűvibül a puskának a szarvast, a másikbul
-mög a galambot. Mikô kiröpűt belüle, még oda vôt az Ólomfejűbarát
-vásárolni az arany mönyhalat. Akkora Köles is hazaérközött, möglűtte
-először a szarvast, azután a galambot, kivötte belűle a tojást, a
-zsebibe tötte, êmönt haza. Mikor otthun möktörte a tojást, kiszált a
-darázs, szádogott, csak aszt kijabáta: „Barát, barát!“ Sėhogy mög nem
-fokhatták a darázst kézzel; hanem eltátották a szájukat, aval halászták.
-Világszépaszszonyának a szájába szált, a mög a Köles szájába eresztötte,
-csak ojan erős löt, mint az Ólomfejűbarát, még erősseb. Hazagyütt az
-Ólomfejű barát; de mán akkô Köles bent ült a sarokba. „No, szivem, itt
-van a hal!“ „De – aszonygya – ki a tė szíved, kutya? minygyá kitakarogy
-az istálóba a lovakhon!“ Aval kimönt az Ólomfejűbarát. A lovak aszonták
-neki, az ű lovaji: „Mán tė lötté a kocsisunk?“ „Bizon én löttem.“ „No
-hát mon mög a Kölesnek, hogy jártasson mög éngöm, mer nagyon beteg
-vagyok, maj eltemetöm én Kölest!“ Aszonygya Köles; „Várj ėgy kicsit, maj
-fölkötöm a _tatársarkantyút_.“ Fölült rá Köles, de nem hogy igenyöst
-vitte vôna, hanem főszált a levegőbe; sarkanytyuszta, anynyira, hogy
-másfél rőfnyire kinyúlt a béle, Köles êgyütt viszsza a fődre, aval
-aszonta az Ólomfejűbarátnak: vezesse be a lovat, kösse be. Azután
-panaszkodott az ezüsszőrű: „No, hát mon mög Kölesnek, hogy jártasson mög
-éngöm; mer nagyon beteg vagyok, majd eltemetöm én Kölest!“ Aszonygya
-Köles: „Várj ėgy kicsit, maj főkötöm a tatársarkanytyút.“ Fölűlt rá
-Köles, de nem hogy igenyöst vitte vôna, hanem főszált a levegőbe;
-sarkanytyúszta anynyira, hogy tágított; mert anynyira sarkanytyúzta,
-hogy ėgy rőfnyire kinyúlt a béle. Köles êgyűt viszsza a fődre, aval
-aszonta az Ólomfejűbarátnak: vezesse be a lovat, kösse be. Azután
-panaszkodott az aranszőrű: „No, hát mon mög Kölesnek, hogy jártasson mög
-éngöm; mer nagyon beteg vagyok! majd eltemetöm én Kölest.“ Aszonygya
-Köles: „Várj ėgy kicsit, maj főkötöm a tatársarkantyút. „No, csak vezes
-ki az istálóbul!“ Fölűlt rá Köles, hogy főkapta, lėvákta a tengör
-partyára. „Nė verd a hátunkat – monták a halak – mert külömben
-eltemetünk!“ De Köles nem halott sömmit sė. A ló elmönt, Kölest
-mögfokták a halak, bevitték a tengörbe, _három_ malomküvet ráhúsztak.
-Köles az alul kibût vôna, de még háromat ráhúsztak. A ló hazaért,
-aszonta, mán ű Kölest eltemette. A Világszépaszszonya kimönt a
-gájásokhon, mögvött ėgy aran czötthalat. Mikô haza vitte
-Világszépaszszonya, kikűtte az Ólomfejűbarátot, mönynyön szúnyogokat
-lüvődözni, addig ű mosogatta a halat. Aszonta a czötthal: „Eresz viszsza
-a tengörbe, én kiszabadítom Kölest!“ A czötthal szalad a halak
-kirájáhon, monygya, hogy Kölest teremcse elő; mert külömben
-Világszépaszszonya hônap lėgyün rėstávâ, lėhordi rúlunk a vizet, mind
-szárazon maradunk. „No hát – aszonygya a halak kirája – kisbírót,
-plajást, mind ide köl hajtani!“ Hajtik öszsze a halakat, mind
-mökkérdöszgették, csak még ėgy maratt el: csónkafarkú, kusza czötthal.
-Aszonygya a halak kirája: „Tė akasztófára való, hun vôtá enynyi idejig?“
-„Honnė marattam vôna el, mikô Kölessel kíllóttunk, mikô három malomküvet
-ráhúsztam, az alul kigyütt vôna!“ „Hogy gondoltátok, minygyá tögyétök a
-tengör partyára, mert külömben Világszépaszszonya hônap lėgyün, rėstávâ
-lėhordi rúlunk a vizet, mind szárazon maradunk!“ Kölest kitöszik a
-partra, Köles főkászolódik, elmén haza, bemén igenyöst az istálóba, az
-aranyszőrű csődört körösztűszúri, mög a rézszőrűt. Aszonygya
-Világszépaszszonya Kölesnek: „Mi csinájunk evvel az Ólomfejűbaráttal!
-nem ögyebet, mint jó nagy fatüzet rakni a konyhába, rátartani a fejit,
-elolvasztani!“ Mögfokták, rátartották, elolvatt. Fölült
-Világszépaszszonya az ezüstszőrű csődörre, ű a magájéra, elútasztak
-haza; akkô még az atytya is élt, mögesküttek, csaptak lakodalmat, vôt lé
-mög leves, hogy a szűrke ló a szűgyivê tolta; vôtak
-
-  Herczegök, grófok,
-  Nagyülepű tótok,
-  Róka, macska, tamburált,
-  Sándor, Pétör tánczolt,
-  Egygyiknek vôt czipellője,
-  Szamárbűrbű kikészítve,
-  A ki esztet így êtugygya mesélni,
-  Kap ėgy pohár bort.
-
-(Magyarszentmárton.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-2. Zirínyi Miklós.
-
-Vôt a világon ėgy kiráj, annak vôt 3 fija, _elzárta űket_ az apjuk ėgy
-_rejtött várba_, ott vôtak 12 esztendejig abba a várba. Ott kitanultak
-mindön vitésségöt. Vôt ėgy tüszt velük, kitanította űket minden
-vitésségre. Mögúnták már a várba az életüket is, öszszemöntek, hogy
-fölkérik az apjukat, hogy ereszsze mán űket ki. Lóra ültek, először
-bemönt a legöregeb bátya a kirájhon, az apjáhon. A kiráj éppen övött
-délbe. „Kiráj őfölsége atyám! azér gyüttem, hogy mögúntuk már az
-életünket a várba, engegygyön mán ki a várbul, hogy szöröncsét
-próbájjak.“ „Mit akarsz, tė?“ Főkapta a nagy kést, úgy oda vákta, hogy
-az ajtóba merett. „Eregy viszsza hejjedre!“ Kiugrott oszt êszalatt. Mikô
-kint vôt, kérdöszte a második testvére: „Mit mondott kirájatyám?“ „Maj
-mögmongya nektök is, csak mönynyetök be!“ Bemönt a középszörű. A kiráj
-éppen övött délbe, aszonta: „Kiráj őfölsége atyám! azér gyüttem, hogy
-mögúntuk mán az életünket a várba, engegygyön mán ki a várbul, hogy
-szöröncsét próbájjak.“ „Mit akarsz, tė!“ Főkapta a nagy kést, úgy oda
-vákta, hogy az ajtóba merett. „Eregy viszsza a hejjedre!“ Kiugrott ez
-is, oszt êszalatt. Mikô kintvôt, Miklós kérdözi: „No, mit mondott neköd
-kirájatyám?“ „Eregy be, majd mögmongya neköd is!“ Miklós oszt kicsapta a
-bajúszt keményen, bekopogtatott: „Agygyon Isten jó napot, kiráj őfelsége
-atyám! Azér gyüttem be, mögúntam már rejtök várba az életöm, szöröncsét
-akarok mönni próbálni.“ Kiráj oszt főkapta a nagy kést, mögsuhíntotta,
-úgy oda vákta Miklósnak a czombjába, hogy körösztülmönt rajta. Miklós
-oszt möktürűte, oda vitte: „Tessék, kirájatyám!“ A kiráj főkelt,
-mögverögette a vállát, aszonta: „Embör vagy, Miklós fijam! Tégöd
-kibocsátunk a várbul. Kötözd be a lábodat, oszt itt maracz a kastélba,
-még ki nem gyógyûsz. A két bátyádnak mög mon mög, hogy mönynyenek
-viszsza a várba.“ Miklós _kezet csókolt_ az apjának, kimönt és monta a
-két bátytyának: „Mönynyetök viszsza a várba!“ Ű osztán bemönt ėgy
-külömös szobába, ott vôt még mög nem gyógyult a lába; akkor oszt fölmönt
-mögén az atytyáhon, beköszöntött: „Agygyon Isten jó napot, kirájatyám!
-mos mán kigyógyultam, mos mán mék szöröncsét próbálni.“ „Hogy mégy,
-fijam! lóháton-ė, vagy _hajón_?“
-
-„Hajón mék, kirájatyám!“ Itt oszt főrakottak a hajóra három hónapravaló
-eleségöt. Elbúcsúzott az apjátul és az anynyátul, útnak indult az
-emböreivel. Mönt a tengörön egész az ezüsthídig, ott mögpihent, asztán
-mönt továb az aranhídig, onnan – itt is mögpihent – mönt a gyémánthídig.
-Mikor oda ért, kikötött, lėeresztötte a vasmacskákat; éjjel vôt mán
-akkô, mindönki lėfekütt, csak Miklós maratt a födélzetön, gondoskodott,
-hogy mönynyön-ė továb, vagy nė? Ėczczör hajja, hogy valami suhog a feje
-fölőtt; 3 _gója_ röpül, lėröpültek a hajó tetejire. Ėgygyik gója kérdözi
-a másiktul: „Mi az újság felétök? pajtás!“ „Ej! mifelénk nagy az újság:
-Zirínyi Miklós útnak indult szöröncsét próbálni; _hajón hasztalan mén_,
-azon nem tanál szöröncsét, ha világbul kimén sė; job vôna,
-viszszafordûna! Van az apjának 99 ménösse, a _kilenczvenkilenczedik_
-ménösbe van ėgy csikó, azon a csikón mönne szöröncsét próbálni, azon
-tanálna szöröncsét!“ Evel oszt Miklós, mind végig halgatta, fölkelt; a
-három gója mögrivatt és elröpült, Miklós pedig bemönt a szobájába,
-lefekütt. Röggel, mikô főkêt, monta az embörejinek: „Fordíjjátok viszsza
-a hajót haza felé!“ Mikor oszt hazaértek, az apja elébe sijetött:
-
-„Agygyon Isten jó napot, édösatyám!“ „No, haza gyütté? Miklós fijam! még
-nem vártalak, möddig vôtá?“ „A gyémánthídig vôtam, kirájatyám!“ „Ó,
-fijam! mikor én fijatal vôtam – aszongya – anyádnak mögfoktam a kezit,
-odájig szalattunk mög viszsza!“ „Nem is azér gyüttem én viszsza,
-kirájatyám; beteg löttem, beteg embörnek bajos útazni!“ „Abba igazad
-van, fijam! hogy bajos útazni beteg embörnek, eregy a szobádba, majd ott
-ápolnak!“ Miklós ott vôt két hônapig otthun. Mögén bemönt a kirájatytya
-szobájába, beköszöntött: „Agygyon Isten jó napot, kedves atyám! mos mán
-nem vagyok beteg, mos mán _lóháton_ szeretnék szöröncsét próbálni!“
-„Löhet fijam – aszongya az atytya – van ölég ménösöm, válaszhacz, a
-mijen ló teczczik!“ Behajtatta a ménösöket, Miklósnak egygyik sė
-teczczött, hanem mikor gyütt a kilenczvenkilenczedik ménös, lekhátû
-gyütt ėgy iszonyatos rosz csikó, ojan hoszszú szőre vôt, hogy a fődön
-nyútt, Miklós oszt elébe szalatt, fejibe húszta a kötőféköt: „E lösz az
-én lovam!“ Az atytya aszongya: „Ó, Miklós fijam! mit akarsz aval a rosz
-lóval? van itt szöb bés jobb, válaszhacz, nė aszt a roszszat fog mög!“
-„Esz köl neköm, másik nem!“ Miklós osztán útnak indult. A hogy mönt,
-möndögélt, kiért a városbul, de csak a lovat úgy vezette; itt osztán a
-ló főbukott. Miklós oszt a kantárszárat kihúszta a fejibül, végigvákta,
-a ló nagynehezen főkelt. Ballaktak továb, mögén főbukott, Miklós mögén
-végigvákta a kantárszárral; mögén főbukott, Miklós mögén végigvákta a
-kantárszárrâ. Itt oszt fölugrott a ló, Miklós oszt ráült, elkeszdött
-szalanni vele, úgy êhajíntotta Miklóst, hogy _háromat_ buksengölt
-Miklós, úgy lėhajíntotta. Aszongya neki: „No, édös gazdám: Zirínyi
-Miklós, hogy soha mög nė üsmerté vôna! azér hajíntottalak, a mér
-háromszor rám váktál a kantárszárral.“ Akkor _mögrászkódott_, gyönyörű
-szép paripa lött belüle: „No, édös gazdám! nyizsd mög a _job bôdalamat,
-van ottan pánczél, kard, csizma, ruha_, mindönféle!“ Miklós fölőtözött a
-szép ruhába, akkor asz monta a lova: „Mielőtt útnak indulunk, mök köl
-_eskünni_ mind a kettőnknek, a mit nyerünk: _fele az enyim, fele a
-tijed!_ beleėgyezöl-ė ebbe, Miklós gazda?“ „Bele! – aszongya – fele a
-tijed lösz, fele az enyim!“ „No, mos mán űlj föl a hátomra, osz mond
-mög: hogy mönynyek veled, mind a szél, vagy a gondolat?“ „Úgy möny velem
-– aszongya – sė tėbenned hiba nė lögyön, sė énbennem!“ Főrepűtt vele a
-levegőbe, hetedhét ország ellen êrepült, a korpakazalokon is túl, az
-üveghögyekön innet Mikor a korpakazalokat elhatták, mögszólalt a lova:
-„Hallod-ė édös gazdám! látod-ė aszt a fekete erdőt?“ „Látom.“ Aszongya:
-„Látod-ė aszt a fehér gunyhót? abba fekszik a kutyafejűtatároknak a
-vezérje.“ „Látom.“ „Látod-ė aszt a lovat, a möjik a gunyhó mellett van?“
-„Aszt is látom.“ „Az az én néném, ha odaérünk, úgy pányvázz ki mellé,
-hogy öszsze nė érjünk! A kutyafejűtatár most alszik, eregy be és fekügy
-lė mellé, nyizsd ki az ôdalamat, van ėgy kis _üveg az ôdalamba, mikor_
-csak _gyöngének érzöd magadat_, abbul _igyál ėgy csöppet_. Majd ha főkel
-a kutyafejűtatár osz kérdözi: hogy merésző tė ide gyünni? Tė feleld
-neki: én hattalak tégöd pihenni, tė jis hagygyál pihenni!“ Mikor
-odaértek, Miklós úgy cseleködött, a mint a lova monta néki. Mikor
-kialutta a kutyafejűtatár magát, _mögrukta_ a Miklósnak a _lábát_: „Mit
-kereső tė itten te, gazficzkó az én hajlékomba?“ „Hagy pihenni, én sė
-bántottalak tégöd, hattalak pihenni, ha kipehenöm magam, maj akkor
-beszéj!“ Úgy oszt a kutyafejűtatár hatta pihenni még csak akart. Miklós
-kipihente magát, főkelt, akkô mögszólalt a kutyafejűtatár: „Hogy kerülté
-ide? gyere velem birkozni a rézszűrűre!“ „Nem bánom! – aszongya Miklós –
-gyerünk!“ Kimöntek a rézszűrűre, öszszeölelkösztek birkozni. A
-kutyafejűtatár úgy főthönvákta Miklóst, hogy térgyig lėmönt a fődbe.
-Miklós oszt kivötte a zsebibül a kis üvegöt, ivott belüle, kiugrott,
-mögfokta a kutyafejűtatárt, úgy csapta a főthön: hogy lėmönt nyakig a
-fődbe, kihúszta a kargyát, lėvákta a nyakát, a _kargya högyire tűszte_,
-vitte a lova fele, aszonta: „Itt van édös lovam! a kutyafejűtatárnak a
-feje.“ „Vitéz vagy, édös gazdám, de még vitézebb lönné, ha Toronyi
-Tamásnak a fejit mutatnád a kardod högyin!“ „De még mutathatom, édös
-lovam!“
-
-„Bajos a! – aszongya – mer az ojan embör, hogy _kűjé és bálé_ (ez is
-ojan kű) _választi az embört a mönynyirű belátytya_.“ „Hát, hogy
-juthatnánk oda, édös lovam? tė mán jobban tudod.“ „Hát maj próbát
-töszünk vele, édös gazdám! csak eregy oszt vidd a kutyafejűtatár fejit a
-lováhon, a majd eltemeti oszt majd útnak indulunk!“ Möntek, möndögéltek
-hetedhét ország ellen az üveghögyekön tunnan, mögén mögszólal a lova
-mikor elhatták az üveghögyeket: „Hallod-ė? édös gazdám! mos lė köl
-szálni ebbe az erdőbe nekünk, itt köl várni még dél nem lösz!“ Akkor
-oszt lėszáltak oda az erdőbe: „No! mos mán látod-ė aszt a sárgameszeltre
-való házat?“ „Látom.“ „No! – aszongya – az a lakása Toronyi Tamásnak.
-Maj délbe, hogy ha bemén, akkô oda lopóczkodunk, osztán atyádnak
-köszöncsd!“ Látták, hogy ballag befele Toronyi Tamás, űk mög le vôtak
-húzódva a sűrűségbe, hogy űket nem látták. Űk oszt belopóczkottak oda a
-hászhon. Miklós bekopogtatott Toronyi Tamás szobájába oszt beköszöntött:
-„Agygyon Isten jó napot, kedves, édös Toronyi atyám!“ „Agyon Isten,
-fijam! hun jársz, hun kelsz itten, nem féltöd az életödet? Látod ė aszt
-a kűformájú emböröket, lovakat? aszt mind _kűjé választottam_, tés igy
-jársz! _Ha kint mögláttalak vôna_, mán ezûta _kű vônál!_“ Azé monta a
-lova, hogy ê köl bújni. „Kögyelmezzön mög, Toronyi atyám! nė lögyön ojan
-irántam,“ monta Miklós. „Mija neved? öcsém!“ „Zirínyi Miklós a nevem.“
-„Szép gyerök vagy, mögkegyelmezlek. Van itten a Feketetengörön tunnan a
-_halak kirájának lánya_, mán hét esztendő ûta bûdosok utána, nem birtam
-elhozni, ha aszt neköm elhozod feleségömnek, akkor atyádhol elbocsátalak
-az országodba.“ „Hát, agygyon ėgy órahoszszat gondolkodást!“ Adott néki
-ėgy órahoszszat gondolkodást. Kimönt Miklós a lovának elpanaszkotta,
-hogy mit mondott Toronyi Tamás. _A lova mán eszt mind tutta_, asz monta:
-„Ne féj, édös gazdám! maj elhozzuk aszt is, de nem neki, hanem neköd,
-csak mon mög, hogy hagygyon ėgy pár napig pihenni itt: az ű lakásába!“
-Mikô lėtelt a két nap, elindultak a Fekete-tengör fele. Mikor odaértek,
-aszongya a lova: „No, száj lė, édös gazdám! maj én löszök ėsz _szép
-hajó_, én bennem lösz mindönféle, a mi a bôtokba van: gyűrű, kendő,
-mindönféle, tė mög bôtoslegén lösző, kikötünk a tulsó oldalon a kastél
-alatt. Elkeszdöl asztán kijabálni: szép ruhákat gyűjjenek vásárolni!
-oszt leböktetöd a kendőt mög a ruhát.“ Miklós úgy is cseleködött, a lova
-_mögrászkódott, lött_ belüle ėsz szép _hajó_, Miklós osztán kikötött a
-tulsó oldalon. Kinyitotta az ajtót, kiaggatta a lekszöb ruhákat,
-arangyűrűket, arankarpereczöket. Aval kinyûtott ėsz szál dėszkát oszt
-kijabálta: „Tessék vásárolni! tessék ôcsó portéka!“ Itt lán vôt a
-kastélbul: ė szobalán vízé, möglátta, fölsijetött, jelentötte a
-kisaszszonnak, hogy mijen szép portéka van itten ėgy hajón. A kisaszszon
-mingyá magáhon vött ėgy zacskó aranyat, lėsijetött a tengör szélire.
-Miklós möglátta, még jobban kijabálta: „Tessék vásárolni! tessék ôcsó
-portéka!“ Aval a kisaszszon ballagott be a hajóra, odaért az ajtóhon,
-mögált, nézögette mi az ajtón ki vôt aggatva. Miklós oszt mögszólalt:
-„Nė eszt nézögesse! tessék bejönni, ott vannak a szöbjeji!“ Igy oszt a
-kisaszszon belépött a hajóba, _becsapódott az ajtó_ utánna. Itt oszt a
-halak kirájának a lánya fősikôtott, aszongya: „Jaj, Istenöm! tudom mán
-hová visznek, mongya csak! igaz-ė, hogy Toronyi Tamásnak visznek?“ „Oda
-vigyük, de ha csak löhet, más hová.“ „Nem bánom én, akárhová visznek,
-csak annak nė vigyenek!“ Miklós nagyon beleszeretött, mer nagyon
-gyönyörű szép lán vôt, de a lán is beleszeretött Miklósba. Kiértek a
-tulsószélire, kiszáltak a hajóbul. A hajó oszt mögrászkódott, gyönyörű
-szép paripa lött mögén, a ló osztán mögszólalt: „Halod-ė, édös gazdám!
-nė agygyuk oda Toronyi Tamásnak, hanem mond mög neki: hogy ha szeret
-tégöd, tugygya ki, mibe van az ereje? Mink mög néhány napig itt löszünk
-az erdőbe, tė pedig naponkint bemégy hozzá!“ Igy oszt mögėgyeztek űk a
-lányal, útnak indultak Toronyi Tamás fele. Nagyon mögszerették ėgymást.
-Mikô odaértek Toronyi Tamáshon, aszongya Toronyi Tamás: „Embör vagy,
-Miklós fijam! mos mán möhecz az országodba atyádhon.“ Miklós néhány
-tekíntetött vetött a lánra, útnak indult az erdőbe. Toronyi Tamás nem is
-figyelt rájuk, mer nagy öröme vôt a lánba.
-
-A lán aszonta Toronyi Tamásnak: „Édös szívem, szép szerelmem! mibe van
-tėnéköd az a nagy erőd?“ „Hát, abba a söprűbe, ott van a sarokba, abba
-van az én erőm.“ Aval oszt ebédöltek, kiballagott Toronyi Tamás ėgy
-erdőbe, a mölikbe 3 kecske vôt. Oda mindönnap ki szokott mönni
-látogatni, eleséggel tartani, Miklós mög a lova látták mikô kimönt
-Toronyi Tamás, a lova asz monta Miklósnak: „Eregy mos be! ha kitutta,
-hogy mibe van az ereje, czifrázza fő pántlikávâ, ruhávâ, a mivê tugygya,
-hogy szép lögyön!“ Miklós oszt bekoczogott, kérdöszte: „No, édös szívem
-szép szerelme! kituttad-ė: mibe van az ereje?“ „Kituttam, aszongya: a
-hun van! a söprűbe van az ereje.“ „Hát, czifrázd fő: sejömbe, atlaszba,
-mindönbe (a mi szép), hazagyün, maj mögmongya: ebbe van-ė, vagy másba!
-Hônap mögén begyüvök, oszt mögmondod: ebbe van-ė, vagy másba!“
-Elbúcsúzott, kiszökött mögin a lováhon. Toronyi Tamás hazamönt: „Agyon
-Isten, édös szívem!“ Möglátta a söprűt a sarokba, hogy föl van
-czifrázva, jót nevetött neki: „Hát mér czifráztad föl eszt a korhódott
-söprűt?“ Aszongya a halak kirájának a lánya: „Abba van az erőd, nė ájjon
-ojan piszkossan, böcsűjük mög!“ „Csakugyan elhitted, hogy abba van az
-erőm?“ „Hogy nė hinném el? hogy ha szerecz, mögmondod, azért czifrásztam
-föl, mer asz mondottad, abba van az erőd.“ Toronyi Tamás szólalt mög:
-„Mos mán látom, hogy szerecz, édös szívem, szép szerelmem! mos mán
-mögmondom, hogy mibe van az erőm: A mijik erdőbe én járok ki mindön nap,
-abba van _három kecske_, a mölik _a legnagyob, az a bakkecske, abba_ van
-ėgy _aranvadkácsa_, az _aranvadkácsába aranvadgalamb_, a _vadgalamba
-arantojás_, a _tojásba van ėgy darázs, az a darázs az én erőm_, ha
-valaki aszt êfődeli, vége az életömnek.“ Itt oszt mögén lėfeküttek.
-Röggel főkeltek, mögfrustukoltak, mögén kimönt Toronyi Tamás az erdőbe.
-Miklós mög a lova látták, mikô kimönt Toronyi Tamás, Miklós mögén bemönt
-a halak kirájának a lányáhon, beköszöntött: „Agyon Isten jó napot, édös
-szívem, szép szerelmem! hát kituttad-ė: mibe van az ereje?“ Aszongya:
-„Kituttam! nem a söprűbe van, hanem az erdőbe van három kecske – a
-mölikbe (erdőbe) ű jár, a legnagyob kecske, az a bakkecske, abba van ėgy
-aranvadkácsa, az aranvadkácsába van az aranvadgalamb, az aranvadgalamba
-van arantojás, az arantojásba van ėgy darázs, az a _darázs az ű ereje_,
-a ki aszt êfődeli, akkô a Toronyi Miklósnak a fejit is mögnyeri, abba
-van az ereje.“ Miklós aszonta: „Maj ha Toronyi Tamás begyün, én mög
-odamék abba az erdőbe, lėlüvöm a bakkecskét, kivöszöm belüle az
-arankácsát, az arankácsát kihasítom, kivöszöm belüle az arantojást,
-behozom ide oszt majd itt fődejjük el, magam nem birom; van-ė ėgy nagy
-jó mozsárotok?“ „Van!“ aszongya. Aval elbúcsúzott tűle, kimönt mögén a
-lováhon, elmesélte a lovának, hogy mibe van az ereje. A lova oszt
-belenyugodott, a hogy elmonta, hogy a lányal fődelik el. Lesték, mikô
-bemönt Toronyi Tamás, fölugrott a lovára oszt abba az erdőbe möntek, a
-hun a három kecske vôt. Lėhúzódott ės sűrű bukorba Miklós, neki
-irányította a _nyílját_ a bakkecskének – még akkô nyíl vôt – lėlűtte,
-kirántotta a _kargyát_, kihasította (a kecskét), elmarkolta az
-aranvadkácsát, az el akart röpülni, aszt is kihasította, elmarkolta az
-aranvadgalambot, aszt is kihasította, a tojást a zsebbe tötte,
-odaszalatt a lováhon, fölugrott, elröpültek abba a _titkos_ erdőbe. Itt
-oszt Toronyi Tamás mögebédőtt, kiballagott az erdőbe. Miklós mög a lova
-látták, bemöntek Toronyi Tamás lakásába. A halak kirájának a lánya várta
-már a nagy mozsárrâ készen. Miklós oszt lėugrott a lovárû, bemönt a
-szobába, bezárta az ajtót, beletötte a tojást a mozsárba, ketten oszt
-mögfokták a törőt, ráütöttek jó keményen, a tojás öszszetört, a dungó
-ojan szelet fútt, Miklósnak a kalapját úgy forgatta a házba. Űk sė vôtak
-röst: zúzták, törték a dungót. A dungó ki-ki akart gyünni a mozsárbû;
-nagynehezen anynyira lėverték, hogy alig pihėgėtt. Toronyi Tamás kiért
-az erdőbe, a két kecske elébe futott, de látytya, hogy a harmadik nincs
-sėhun. Kereste, mög is tanáta, látytya, hogy ki van hasítva, nincs sė
-kácsa, sė galamb, sė tojás, sė darázs. Elkeszdött futnihaza fele, de
-hogy a darázsnak fogyott az ereje, úgy fogyott az ű ereje jis, mégis
-nagynehezen haza vánczorgott. El keszdött kopogni az ajtón: „Csak
-hagygyátok mög, kedves Miklós öcsém! az életömet!“ „Möghagygyuk, ha eszt
-a sok vitézt föléleszti úgy, a hogy vôtak!“
-
-„Ott van az erdőbe az a _két kecske még, asztat el köl földelni, a
-nagyobba van ėgy gyémánt pácza_, avval a _gyémánt páczávâ mindön vitézre
-rá köl vágni_ és a _kecske véribül mindön katonára ėgy csöppet köl
-csöppenti_, ojan embör lösz, mint vôt. A másik _kecskét_ szinte el köl
-fődelni, _abba van ėgy rézvakaró, aval a vakaróval végig köl húzni aszt
-a kűlovakat, annak is a véribűl rá köl csöppenteni ėgy csöppet_, azok is
-ojan lovak lösznek, mint vôtak.“ Miklós eszt mind végighallgatta,
-aszongya: „No, édös szívem, szép szerelmem! üssük agyon a darázst!“ mer
-még mozgott ėgy kicsit. Agyonütötték, Miklós oszt kiugrott az ajtón,
-kihúszta a kargyát, lėvákta a fejit Toronyi Tamásnak.
-
-Fölugrott osztán a lovára, kinyargalt abba az erdőbe, a mölikbe vôt az a
-két kecske még, czélba vötte, elsőb ėgygyiket osztán másikat, lelűtte
-mind a kettőt, kihúszta a kargyát, kihasította, kivötte a gyémánt
-páczát. A véribül mög szödött ėgy üveggel; a másikbul is kivötte a
-rézvakarót, annak is a véribül szödött ėgy üveggel, zsebbe rakta,
-belovagolt, mögén a halak kirájának a lányáhon, ott oszt aszongya
-Miklós: „Édös szívem, szép szerelmem! akarsz-ė a feleségöm lönni?“
-„Honnė akarnék – mongya a halak kirájának a lánya – mihánt mögláttalak,
-beléd szerettem. Sok vitézt láttam már, de még ijen csinossat, mint tė,
-nem láttam!“ „Én sė ojan lánt, mint tė!“ Aval mögölelték ėgymást. „Most
-mán mönynyünk atyám országába! – monta Miklós – de elsőbb föltámaszszuk
-ezöket a vitézöket mög a lovakat!“ Sorra járta oszt föltámasztotta űket.
-Minynyáji vitéz mögköszönte neki az ű embörségit, minynyáji fölesküdött,
-hogy hű emböreji lösznek. Aval Toronyi Tamás fejit főtűszte ėgy
-vitézinek a kargya högyire, elindultak hazafele. Möntek, möndögéltek: az
-üveghögyeket, a korpakazalokat is elhatták, nagysokára hazaértek az apja
-országába. Mikor elérték aszt a várost, a hun az apja vôt, ott a város
-szélin, a hun a lova mögesküttette, hogy a mit nyernek, fele az üvé,
-fele a lovájé lösz, a lova mögszólalt: „Emlékszöl-ė, Miklós, édös
-gazdám! hogy a mit nyerünk, fele az enyim, fele a tijed?“ „Hát csak,
-édös lovam! nem hasíjuk kétfelé a lánt?“ „De biz aszt széthasíjuk! mer
-fele az enyim, fele a tijed.“ Itt oszt Miklós mögijett, a köny kicsordût
-a szömibű. Möktörűte a szömit, látytya: a lán szét is van hasítva, oszt
-még jobban rítt jajszóval. „No, nem köl neköm, lögyön a tijed, kedves
-gazdám!“ A lán nem vôt kétfelé hasítva, csak a _ló úgy csináta, mintha
-kétfelé lött vôna hasítva_. Akkor odarohant a lánhon, mögölelte oszt
-mögfûjatta a trombitát, a városba ballaktak a kastélhon. De itt mán a
-kiráj nagyon üdős, öreg embör vôt és a kirájné jis. Szalatt az őr be,
-jelönteni, hogy gyün ėgy csapatkatonaság, a kiráj kisijetött, hogy
-miféle katonák azok? A hogy kimönt, Miklós elébe sijetött és kezet
-csókolt neki: „Agyon Isten jó napot, kirájatyám! – a kiráj nem üsmerte
-mög – én vagyok Miklós: a fija!“ „Hej, fijam, Miklós! hazaérté?“ Mingyá
-intött a vitéznek, vigye oda Toronyi Tamás fejit. „Itt van, édösatyám!
-Toronyi Tamásnak a feje.“ A kiráj oszt mögverögette a válát: „Embör
-vagy! tijed a korona.“ Asztán készültek a lakodalomra. Miklós osztán
-emböröket kűdött mindönfele, gyűjenek a lakodalomba. Fől a leves, 13
-üstel vôt, anynyi leves, hogy a szűrke ló a szűgyivel taszította, boldog
-vôt, a ki kaphatott. Szól a zene, 12 banda, én vőfény vôtam, jártam én
-is, úgy tánczoltam: tökhajbul vôt a sarkantyúm, Tisza, Duna, Száva,
-Dráva zsákba vôt kötve, ėgy kôcz madzdzaghon vôt támisztva, vasrúddal be
-vôt kötve. A sarkantyúm tökhajbul vôt, kihasítottam a zsákot, elvitte az
-egész vendégségöt a víz. Én osztán jó úszó vôtam, a mönyaszszont mög a
-vőlegént kirántottam a vízbül, azok oszt éltek sokájig. Ha mög nem
-haltak, most is élnek.
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Sárkányokról.)
-
-
-3. Csinosomdrága.
-
-Vôt ėgy kiráj, annak vôt ėgy szép lánya, a szomszégyának mög három fija:
-_Csinosomdrága, Hamisanpajkos, Széplegénmákos_. Aszonta a kiráj: A ki a
-_naposhôdas paripát_ elő tudná hozni, annak anná a fele kirájságát mög a
-szép lányát; külömben vége az életötöknek! Itt Csinosomdrága aszonta a
-tesvérjeinek, hogy: „mönyünk! mer ha nem hozzuk el, vége az életünknek!“
-A mint kapták (a királytól) a lovat, neki indultak. Möntek, möndögéltek,
-elestelöttek, sömjékbe ėgy kis házat tanátak, Csinosomdrága mingyá
-bemönt szálást kérni. Öregaszszony vôt a házba, kaptak szálást;
-êmonygyák mi járatba vannak: a naposhôdas paripájé mönek. „A naposhôdas
-paripát mög nem tanájjátok, én még a hírit sė hallottam, pedig
-mögöregöttem!“ Röggel osztán neki indultak. Utánuk kiját az
-Öregaszszony, kefét ad neki, (Csinosomdrágának) még hasznát vöheti.
-Möntek, möndögéltek, elestelödtek, sömjékbe ėgy kis házat tanátak,
-Öregaszszony vôt bent, Csinosomdrága mönt elő, szálást kértek, kaptak
-szálást, êmonták mi járatba vannak: a naposhôdas paripájé mönnek, nem
-hallotta hírit? „Mán fijajim én mögöregöttem, de még a hírit sė
-hallottam“ Röggel osztán továb möntek. Utánuk kiját az Öregaszszony:
-„Itt van ėgy vakaró, hasznát vöhetitök!“ Vôt ėgy _kovács nagybátytyuk_,
-oda el akartak jutni, sijettek, 12 legén dôgozott a nagybátytyukná,
-palotába lakott. Mán meszszirül észrevötte a kovács, hogy gyün
-Csinosomdrága mög a tesvérjei, kinyitották a kaput, bemöntek, elmonták,
-mi járatba vannak. A kovács mán tutta, hogy a _Vasôrúbábának a
-lekfijatalab fija nyergöli_ a naposhôdas paripát. Monta nekik, hogy
-addig mönek, még csak ėgy bogaras (ház) t nem tanának, ott lakik a
-Vasôrúbába három fijával. Itt osztán mökpihentek, a lovak lábán a patkót
-mökszorította mög mikor elindultak, adott ėgy patkót; hogy hasznát
-vöhetik. Aszt is monta, hogy maj lesni fogja űket, ha gyünnének, viszsza
-találnak, kinyissák nekik a kaput. No, most mönnek, möndögélnek még
-bogarast nem tanálnak. Csinosomdrága aszt monta bátyainak, hogy csak
-mönynyenek előre, majd utóléri ű űket, ű mög bemönt a házba. A lovát
-odakötötte ėgy fáhon, asztán _macskávé változott_, odamönt az ajtóhon,
-kaparta az ajtót, beresztötték, elkeszdött dudálni, a Vasôrúbába a
-mönyit kérdöszte, a legöregeb fijának a feleségit; mikô gyün haza az
-ura? Aszonta 10 órakor, a középső aszonta 11 órakor, a lekkiseb ura 12
-órakor gyün haza. Mikor eszt Csinosomdrága halotta, lėugrott a patkárul,
-odamönt az ajtóhon, elkeszdött kaparni, kieresztötték. Csinosomdrága
-mikor kigyütt, _mögrászkódott_, embör lött, fölült a lovára, utána a
-bátytyainak, majd utoléri űket, hogy baj nė lögyön, utolérte űket. Félt,
-hogy a Vasôrúbába fijaji gyünnek hazafelé, êpusztítik a bátytyait.
-
-Möntek möndögéltek, sömjékbe hídat, mezőt tanátak: a tengör vize mönt a
-híd alatt; kieresztöttek, elaluttak; de Csinosomdrága patrôt ált, nem
-alutt el. A Vasôrúbába legöregebb fija 10 órakor gyütt hazafelé, a mint
-a hídhon ért a lova, hortyogott. „Ne, édös lovam! nem hullott csonytya
-Csinosomdrágának!“ „Nem bizon!“ aszonygya Csinosomdrága. Ölremöntek,
-birkosztak, ėgygyik sė bírta a másikat lėgyőzni; âra szált ėgy holló,
-aszonygya a Vasôrúbába legöregeb fija: „_Holló_, holló! óh, édös holló!
-_ejcs csak égy csöp vizet rám_, dögöt adok!“ Aszonygya êre
-Csinosomdrága: „Holló, holló! óh, édös holló! ejcs csak ėgy csöp vizet
-rám, _két_ dögöt adok!“
-
-Ráeresztötte, lėgyőszte Csinosomdrága a Vasôrúbába legöregebb fiját,
-odatta a lovat is mög a Vasôrúbába fiját is a hollónak. 11 órakor gyütt
-a Vasôrúbába középső fija; mikor a hídhon ért, a lova nem akart a hídra
-mönni, hortyogott. „Ne, édös lovam! nem hullott csonytya
-Csinosomdrágának.“ Aszonygya Csinosomdrága: „Nem bizon!“ Aval ölremöntek
-a hídnál, sokájig bírkosztak, ėgygyik sė bírta a másikat lėgyőzni, âra
-szált a holló, aszonygya a Vasôrúbába fija: „Holló, holló! óh, édös
-holló! ejcs csak ėgy csöp vizet rám, ėgy dögöt adok!“ Aszongya êre
-Csinosomdrága: „Holló, holló! óh, édös holló! ejcs csak ėgy csöp vizet
-rám, két dögöt adok, az eléb bis attam két dögöt!“ Ráeresztötte,
-lėgyőszte Csinosomdrága a Vasôrúbába fiját; odatta a lovat is mög a
-Vasôrúbába fiját is a hollónak. 12 órakor a naposhôdas paripán gyütt a
-Vasôrúbába lekisebb fija: a világosságtul meszszi fénylött, mikor a
-hídhon ért, hortyogott, sėhogy sė akart rámönni. „Ne, édös lovam, nem
-hullott csonytya Csinosomdrágának!“ „Nem bizon!“ aszongya Csinosomdrága.
-A hídnál öszszemöntek ölre, sokájig bírkosztak, ėgygyik sė bírta a
-másikat lėgyőzni, âra szállt a holló, êkezdi: „Kár, kár!“ Aszonygya a
-Vasôrúbába fija: „Holló, holló! óh, édös holló! ejcs csak ėgy csöp vizet
-rám, ėgy dögöt adok!“ Aszongya êre Csinosomdrága: „Holló, holló! óh,
-édös holló! ejcs csak ėgy csöp vizet rám, két dögöt adok, tűlem mán
-_négy_ dögöt kaptá!“ Ráeresztötte a csöp vizet, lėgyőszte Csinosomdrága
-a Vasôrúbába lekkisseb fiját is. Pokróczot vetött fejire, farára a
-naposhódas paripának, hogy nė világícson, két testvérit: a
-Hamissanpajkost mög a Széplegénmákost fölkőtötte – ezöknek nem vôt
-tudomásuk, hogy mi történt. – „Mönynyünk viszsza!“ monta Csinosomdrága.
-
-Möntek, möndögéltek, mikor a Vasôrúbába házáhon értek, Csinosomdrága a
-lovát a fáhon kötötte, macskávé változott, az ajtóra mönt kaparni,
-beeresztötték, ugrott föl a patkára. A Vasôrúbába mönyeji sírtak,
-jajgattak, hogy Csinosomdrága mögölte az urukat; aszongya a legöregeb:
-„Nem sokára gyünni köl Csinosomdrágának hazafelé, êmék az útszélre, szép
-_almafa_ löszök; ha lėvösz csak ėgy almát is, ha mögöszi, halálnak
-halálával hal mög, ha nem öszi mög, mögfogi űtet.“ Én _körtefa_ löszök,
-mongya a közepső, a ki möglát, inkáb möghal, mincsėm úgy elmönynyön
-mellette, hogy nė szakajcson rúlam, ha mögöszi, halálnak halálával hal
-mög, ha nem öszi mög, mögfogi űtet.“ Aszongya a lekisebb: „Én mög _víz_
-löszök, tiszta, mint az arany, vagy iszik belüle Csinosomdrága, vagy
-mögfürdik benne, mer ê van fáradva! akkô vége lösz!“ A macska lėugrott a
-patkárul, hogy majd kimén. Aszongya Vasôrúbába a legöregebbnek: „Hoszd
-el aszt a macskát, nézzük mög, nem Csinosomdrága-ė, ha ű az: jaj az
-életinek!“ Mögfokta, nézik, hát Csinosomdrága. „No, kutya Csinosomdrága!
-kezembe vagy; tė középső, keresd mög a fejszét, tik mög az ėgygyik az
-ėgygyik lábát fogi mög, a másik a másikat, tögyétök a küszöbre, vágjátok
-el a nyakát!“ A fejszét soká keresték, a macskát êszalajtották.
-Csinosomdrága mögrászkôdott, embör lött, fölült a lovára, a hogy csak
-bírt, úgy mönt; félt hogy a tesvéreji bajba gyünnek. A két bátyát
-elfokta, mán szakajtani akartak az almábul, aszongya: „Nem szabad! majd
-én.“ Kivötte a kargyát, kis kendővel möktörűte, lėszakajtott,
-kettévákta, véré vált (az alma). Möntek továb. Hamissanpajkos mög
-Széplegénmákos haragudott, hogy nem öhettek belüle, csak mikor látták,
-hogy véré vált az alma, csöndesöttek lė. Mikor a körtefáhon értek,
-Csinosomdrága a kargyát kivötte, a kis kendővel möktörűtte,
-lėszakajtott, kettévákta, véré vált (a körte). Mikor a vizet elérték,
-belecsapott a kargyával a vízbe, véré vált; akkor monta mög, hogy mé
-tötte eszt. Möntek a nagybátyukhon. A Vasôrúbába nem győszte a mönyejit
-várni, söprűkóréra ült. Ėcczör aszongya a naposhôdas paripa: „Hajcsd el
-a kefédet, kis gazdám! mer mingyár utôér a Vasôrúbába!“ Hátranéz
-Csinosomdrága, láti hogy gyün ám a Vasôrúbába, mingyár elhajtotta a
-_keféjit_, a miket az öregaszszontû kapott, lött belüle _sűrű erdő_,
-mint a kefeszőre. Mikô kiért az erdőbül a szélire, viszszaesött a
-közepire (az erdőnek). Nagynehezen kitápászkodott, utánna
-Csinosomdrágának! Csinosomdrága akkor mán jô elmönt. Ėcször aszongya a
-naposhôdas paripa: „Hajcsd el a vakaródat, kis gazdám! mer mingyár utôér
-a Vasôrúbába!“ Hátranéz Csinosomdrága, hát láti, hogy a nyomába van a
-Vasôrúbába, mingyár êhajtotta a _vakaróját_, a miket az Öregaszszonytû
-kapott, lött belüle _sár_, hogy csak a füle lácczott (a Vasôrúbábának)
-csakúgy gebedözött. Mikor kiért a sár szélire, viszszaesött a közepire.
-Nagynehezen kigyütt belüle, utánna Csinosomdrágának! Csinosomdrága mán
-jô elmönt. Ėcczör aszongya a naposhôdas paripa: „Hajcsd el a patkódat,
-kis gazdám! mer mingyár utolér a Vasôrúbába!“ Hátranéz Csinosomdrága,
-láti, hogy itt van, nem meszsze a Vasôrúbába, mingyár elhajtotta a
-patkóját, a miket a nagybátyátû kapott; a _patkó belemönt a Vasôrú lova
-lábába_, a fogával szötte ki. A nagybátytyuk látta a bajt, a kapu mán
-nyílva vôt. Mán Csinosomdrága lovát tüzes söprűvel verte a farát a
-Vasôrúbába. A mint beeresztötte űket a nagybátytyuk, mingyár becsukták a
-vas kaput, nem bírt bemönni a Vasôrúbába, kivűrű kijabált: „Furjanak ėgy
-lukat, hogy a szöme közé nézhessön Csinosomdrágának.“ „Nė furjanak addég
-– monta Csinosomdrága – még a csípővasat mög nem tüzesítik, mert a
-Vasôrúbába föl akari vetni a kerítést.“ Mikor tüzes vôt mán a csípővas,
-fúrtak ėgy lukat, a Vasôrúbába a nyelvit gyukta be a lukon; de a tüzes
-csípővassal elszakajtották a nyelvit. Dömmögve mönt viszsza. Itt mos mán
-mögpihentek. Mikor kipihenték magukat, aszongya Csinosomdrága: „Mos mán
-elmöhetünk békivel, mer a Vasôrúbába többé nem gyün!“ Elbúcsúsztak a
-nagybátyuktul.
-
-Möntek hazafelé, előtanátak _ėgy_ Nagyfászhatót: 9 suba, 9 szűr,
-mindönféle gúnyábul 9 (volt rajta), mégis fázott. Csinosomdrága monta
-neki: „Gyűjjön velünk; mer még ojan üdőt tanáhatunk, hogy maga
-mögmelekszik!“ „A kék neköm!“ monta a Nagyfászható, hozzájuk szegődött;
-möntek továb. Ėcczör előtanátak _ėgy_ Nagyhajigálót, e mindég szörnyen
-hajigálhatnék, ėgy negyed téglát birt elhajtani (egyszerre). Aszongya
-Csinosomdrága: „Gyűjön velünk; mer még ojan hejet tanáhatunk: hogy
-kihajigálhati magát!“ „Csak mán látnám!“ A Nagyhajigáló is hozzájuk
-szegődött; möntek továb. Előtanáták a Nagynészhetőt: úgy nézött, hogy a
-szöme maj kidüllett, mégis nagyonnészhetnék vôt. Aszongya Csinosomdrága:
-„Gyűjön velünk, êgyühet még az üdő: hogy kinészheti magát!“ „A kék
-neköm!“ Elmönt velük, möntek továb. Előtanáták a Nagyöhetőt:
-akármönynyit övött, öhetnék vôt. Aszongya neki Csinosomdrága: „Gyűjön
-velünk, mer tanáhatunk még ojan hejet, hogy magát jôtartom!“ „A köl
-neköm!“ monta a Nagyöhető; hozzájuk szegődött, möntek továb. (Előtanáták
-a Nagyihatót: ha ėgyet kortyant, a Tiszába ėgyet bejjeb lép, mégis
-ihatnék. Aszongya Csinosomdrága: „Gyűjön velünk; gyühet még ojan üdő:
-hogy jól tartyuk magát vízzel!“ „Csak mán látnám!“ monta a Nagyiható,
-hozzájuk szegődött; möntek továb.) Előtanáták a Nagyszaladót:
-akármönynyit szalatt, mindég szalathatnék vôt. Aszongya neki
-Csinosomdrága: „Gyűjön velünk; mer tanáhatunk még ojan hejet: hogy
-kiszaladhatya magát!“ „A köl neköm!“ monta a Nagyszaladó: hozzájuk
-szegődött; möntek továb.
-
-_Kilenczen vôtak_, hazaértek a hászhon, Csinosomdrága bejelöntötte, hogy
-elhoszta a naposhôdas paripát; aszonta a kiráj: „Más baj is van: _300_
-esztendeje mûta fűlik a kemöncze, annak agygya a lányát: a ki benne
-hál.“ Aszongya Csinosomdrága: „Nem baj!“ Szótvált a Nagyfászhatóval;
-aszongya a Nagyfászható: „Eszt vártam régön!“ Az udvaron tanát fát: 600
-ölfát betüzelt; este bemönt a kemönczébe, még sė melegödött mög. Röggel
-kikűdi a kiráj az embörit a kemönczéhön, nézze mög, hogy hált-ė benne
-valaki? Kimén az embör, láti, hogy a Nagyfászható bentvan akkor is,
-tüzel; maj mögvöszi az Isten hidegje; bemén űs a kemönczébe: szénné
-égött. Csinosomdrága bemén a kirájhon jelönteni: hogy még 600 ölfát is
-föltüzeltek. Aszongya a kiráj: „Más baj is van! 300 göböl ökör mög 300
-akó bor is van, fogyaszsza el íva, éve; ha az ű lányát akarja!“ Aszongya
-Csinosomdrága: „Nem baj!“ Csinosomdrága mingyá szótvált a Nagyöhetővel
-(mög a Nagyíhatóval); aszongya a Nagyöhető neki: „Az ökröket nė nyúzzák
-mög, csak a szarvát köl lėvágni, nem köl apróra darabolni!“ A Nagyiható
-mög aszongya: „Csak a dongát köl lėütni!“ a többit majd êvégezi ű.“ A
-Nagyöhető csakhamar bepakolta a gőböjöket, még kevés is vôt neki a 300
-gőböj ökör, ami önnivalót még a közeldibe tanát, mögötte. A Nagyiható
-jis êbánt a 300 akó borral, csak a hordók fája, abrincsa maratt mög.
-Csinosomdrága bejelöntötte a kirájnak: mög van (íva) éve. Aszongya a
-kiráj: „Más baj is van!“ 300 esztendeje, hogy a _pokolba van a lán
-ruhája_, a ki elhozza, annak agygya a lányát. A kiráj mán akkor elkűdött
-a ruhájér ėgy embört. Csinosomdrága aszongya a Nagynészhetőnek: „Nészd
-mög, meszsze van-ė a pokol ajtajáhon az embör?“ Nézi a Nagynészhető, maj
-kidülled a szöme, mögláti az embört, mán csak anynyira vôt, mind ide az
-állomás (vasúti), aszongya a Nagyszaladó: ereszszék el! Szalad a
-Nagyszaladó, utoléri, főthönvági az embört. Még az embör öszszeszötte
-magát, addég a Nagyszaladó elhoszta a ruhát a pokol ajtajábul, az embör
-ott ült az út közepin, aszonta a Nagyszaladónak, űs űjjön lė. Az embör
-nézött _lófejet_, a Nagyszaladó _feje alá tötte, hogy elalugyon_. Várik
-a Nagyszaladót, nem gyün; nem gyütt viszsza üdőre, aszongya
-Csinosomdrága a Nagynészhetőnek: „Nészd mán, hun van az a Nagyszaladó?“
-Nézi a Nagynészhető, aszongya: „Alszik, ėgy lófej van a feje alatt, az
-embör pedig hozi a ruhát.“ Csinosomdrága asz kérdözi a Nagyhajigálótul,
-hogy kitudná-ė ütni a lófejet a feje alul? „Ki úgy hogy a lófeje is
-szétmén az üvével ėgyütt!“ „Nė úgy, csak a lófejet üsse ki a feje alul!“
-„Maj mögtróbálom.“ Kerestek neki ėgy negyed rész téglát, úgy kiütötte a
-lófejet, hogy szörteszéjjel mönt, a Nagyszaladó fölébrett, szalatt
-hazafelé, utôérte az embört, êvötte tűle a ruhát, űtet mög úgy a
-főthönvákta, hogy úgy köllött a testyit öszszeszönni, a ruhát osztán
-haza hoszta; akkor oszt Csinosomdrága êkapta a kirájlánt. Nagy
-lakodalmat csaptak, most is élnek, ha mög nem haltak.
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-4. A kiskanász hozza el az aranykoszorút.
-
-Vôt ėgy kirájnak ėgy eladólánya, mindíg aranykoszorút hordozott a fejin.
-Ėcczėr odaált az ablakhon, nézėtt ki az ablakon, _elkapta az
-aranykoszorút ėgy Sas_, elmėnt vele meszire. Mėgvan a nagy baj, oda az
-aranykoszorú, a kirájnak az eladólánya ėgyre sír, hol az aranykoszorú? A
-kiráj osztan aszonta: a ki az aranykoszorút elhozza, neki agya a lányát.
-Mingyá gyüttek grófok, tótok, hogy ők elhozzák, elmėntek, még ma is oda
-vannak. Mėghallotta a kiskanász is, hogy mit mondott a kiráj, mingyá
-odamėnt a kirájhon, hogy elhozza ő, csak agya oda neki aszt a lovat, a
-mejiket ő választ. A kiráj haza hajtatta osztan mind a lovát, hogy
-válaszszon hát a kis kanász! mit tud? A kiskanász tėtt ki kukoriczát,
-búzát, árpát, zabot mėg rozst, hogy a mejik odamén a rozshó, a mėgtanája
-az aranykoszorút. Ėgy nagyon sovány ló mént a rozshó, ráült a lóra,
-mėnt, csakúgy bukdácsolt. Mėnt, mėndėgélt, ėcczėr odaért Jóska bátyáhon,
-ott oszt bėkijátott: „Jóska bácsi, nyissa ki a kaput!“ Kinyitta, osztan
-aszonta: „Jó, tė gonosz, hogy ú szóltá: Jóska bácsi, nyissa ki a kaput!
-mert agyoncsaptalak vôna. Hova mégy tė, kiskanász?“ „Elmék, a
-kirájlányának a koszorúját mėgkeresėm, mert ėgy sas lėkapta a koszorút.“
-„Nem tudom én, hogy mégy oda ezėn a lovon?! Ugras fėl evel a lóval,
-hogyha ki nem törik, vagy botlik a lába, akkor aval mėgtanálod“ mongya a
-Jóska bátya. A kis kanász fėlugratott a lóval, a lónak kitört a lába.
-Akkor aszonta neki Jóska bátya, fekügyön lė, csinálnak neki maj _vasbol
-lovat_. A kis kanász lėfekütt, ėgy óra mulva fėlkőtötték, kíszėn vôt a
-ló. „No, tė kiskanász, mos evel ugras fėl!“ monta neki Jóska bátya. A
-kiskanász fėlugratott, a vaslónak nem lėtt baja. Aszonta Jóska bátya:
-
-„No tė, kiskanász! adok ėgy forintot, vėgyé rajta _bivajbőrt, majd
-ráhúzzuk a lóra!_“ A kiskanász vėtt bivajbőrt, ráhúszták a lóra, akkor a
-kiskanász ráült a lóra, aszonta: „Nohát Jóska bácsi, nyissa ki a kaput!“
-Jóska bátytya kinyitta, elmėnt. Mėnt, mėnt, aszongya neki a vasló: „No
-tė, kiskanász, amott van ėgy híd, ott van ėgy ló, mikor odaérünk, száj
-lė rólam, erigy lė a híd mellé. Ha aszt látod, hogy a vėrės láng mén
-fėjebb, dőjj a kardodba; ha aszt látod, hogy a fehír láng mén fėjebb, nė
-féj sėmmit! Akkor erigy a híd mellé osztan vakdosd szét a lovat!“ Akkor
-a fehír láng mėnt fėjebb, a kis kanász szítvakdosta a lovat. Akor
-aszongya a vasló: „No tė kis kanász! keress mėgin ėgy bivajbőrt oszt
-húszd rám!“ A kiskanász keresėtt bivajbőrt, ráhúszta, ráült a lóra,
-mėntek tovább. Mėnt, mėnt, aszongya neki a vasló: „No, te, kiskanász!
-amott van ėgy híd, ott van ėgy ló, mikor odaérünk, száj lė rólam, erigy
-a híd mellé. Ha aszt látod, hogy a vėrės láng mén fėjebb, dőjj a
-kardodba; ha aszt látod, hogy a fehír láng mén fėjebb, ne féj sėmmit!
-Akkor erigy a híd mellé, osztan vakdosd szét a lovat!“ Akor mėgin a
-fehír láng mėnt fėjebb, akor a kis kanász mėgin szétvakdosta a lovat.
-„No tė, kiskanász! maj itt lėszėk, mėgtaposom eszt is, hogy fėl nė
-ébregyen; hanem tė erigy, keress bivajbőrt oszt húszd rám!“ A kiskanász
-keresėtt mėgin bivaj bőrt, ráhúszta megin a lóra, mėnt tovább. Akor
-mėgin tanátak ėgy hídat, akor mėgin úgy vôt minden, mėgin a fehír láng
-mėnt fėjebb. Aszongya a vasló: „No tė, kiskanász! vesd lė rólam eszt a
-bivajbőrt, kösd lė a fejemet a lábomhon, maj én itt legelėk, tė pedig
-vájá kis macskának oszt erigy, amott van ėgy nagy tíz emeletės ház,
-ugorj az ablakába osztan színėskegy (hizelegj) a szép lány mellett!
-Mikor elalszanak, búj a sifonba, vájá embėrré, tėdd a zsebedbe az
-aranykoszorút, a sűrűfűsűt mėg a bontófűsűt osztan ugorjál ki az
-ablakon!“ A kis kanász úgy is tėtt; mėglátta ėgy szép lány, aszonta az
-anynyának: „Jaj, anyám! de szép kis macska van itten, bėeresztėm!“
-„Nembánom! eresz bė!“ Beeresztették. A kis macska oda mėnt a szép lány
-mellé, dudált, színėskėdėtt. Mikor lėfeküttek, elaluttak, a macska bėbût
-a sifonba, osztan emberré vát, a zsebibe tėtte az aranykoszorút, a
-sűrűfűsűt is mėg a bontófűsűt is, kitörte az ablakot, kiugrott, êszalatt
-a lováhon: „No, kedves kis lovacskám, itt vagyok mán!“ „Hát, mit hosztá?
-kis gazdácskám!“ „Hát, êhosztam a koszorút, a bontófűsűt mėg a
-sűrűfűsűt.“ „No, jô van, de most mėnynyünk ám! monta a vasló. Mėntek, a
-hogy mėhettek, ėcczėr aszongya a vasló: „Kedves kis gazdám! vesd hátra a
-sűrűfűsűt! itt a Sárkány, mer már nagyon süti a farkamat!“ Akkor
-hátravette a _sűrűfűsűt_, ojan _sűrű erdö_ lėtt, hogy a Sárkány csak ėgy
-óra mulva bírt csak kigyünni belőle. Mėntek, a hogy mėhettek, ėcczėr
-aszongya a vasló: „Kedves, kis gazdám! vesd hátra a bontófősűt! itt a
-Sárkány, mer mán nagyon süti a farkamat!“ Akkor hátravette a
-_bontófűsűt, nagy sár_ lėtt belőle. Mikor a Sárkány kigyütt belőle,
-akkorra már a kiskanász viszszaért Jóska bátyáhon, ítt mán a Sárkánynak
-nem vôt hatalma, viszszamėnt. A koszorút a kiskanász a kötőfíkre tűszte
-osztan úgy mėnt bė. Aszonta Jóska bátya: „No tė, kiskanász! mos száj lė
-a lovamrol, most eregy oda a kirájhon, de a koszorút ki nė add a kezedbő
-még oda nem agyák a lányt!“ Úgy is vôt, ráült az ő lovára, ėgy óra mulva
-hazaért, _mėgöregėdėtt a lány is_, a _kis kanász is_, odatták neki a
-lányt. Nagy lakodalmot csináltak, éltek boldogul.
-
-(Battonya.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-5. Pézös.
-
-Vôt ėsz szögén embörnek 3 fija, a legöregebbiket Pézösnek hítták. Mikor
-mán főnyőttek, aszongya nekik az apjuk: „Mos mán ölég nagyok vattok,
-êmöhettök szôgálni, nė tarcsalak bennötöket!“ A három fijú nem akart
-ėgymástul elmaranni, a Sárkánnál mög részesök köllöttek, êmöntek a
-Sárkánhon résztfogni: ėt táblabúzát főfoktak. A Sárkán kikötötte, hogy 3
-nap alatt ê köl végezni, három nap ėgy esztendő. Pézös mög kialkutta,
-hogy mindön nap önni vigyenek neki, de hogy mijé dôgoznak: pézé, vagy
-búzájé, vagy másé? ârul nem vôt szó. Első délbe levest, paprikást mög
-kalácsot vitt nekik a Sárkánnak a lekfijatalabb lánya; a leves mög vôt
-_mérgezve_. A levesbű nem öttek, a parikást mög a kalácsot mögötték.
-Aszongya a lá: „Hát nem öszik mög a levest?“ Aszongya Pézös: „Nem ám!
-vidd haza apádnak, ögye meg ű!“ Mikô viszszavitte a lá, aszongya az
-apjának: „Apám! Aszonta Pézös, hogy a levest ögye mög kê!“ „Mögájjon a
-kutya, maj rászödöm!“ Másik délbe a középső lán vitte ki (az ételt:) a
-levest, kápisztáshúst mög rétest vitt ki nekik. Akkô a kápisztáshúsba
-vôt az étető, abbul nem öttek, a levest mög a rétest mögötték. Aszongya
-a lá: „Hát nem öszik mög a kápisztáshúst?“ Aszongya Pézös: „Nem ám! vidd
-haza apádnak, ögye mög ű!“ Mikô viszszavitte a lá, aszongya az apjának:
-„Apám! aszonta Pézös, hogy a kápisztáshúst ögye mög kê!“ „Mögájjon a
-kutya! maj rászödöm!“ Harmadik délbe levest, szármát mög csőregét vitt
-ki nekik a legöregebb lá, akkor a szármába vôt az étető, abbul nem
-öttek, a levest mög a csőregét mögötték, a szármát ott hatták. Mán akkô
-körösztbe vôt rakva a búza, ârul beszélgettek, hogy mit kérjenek: búzát,
-vagy pészt, vagy más valamit? Aszongya a legöregebb lán: „Hároman vannak
-kêtök, kérjék el az apámtul a _tűzvágóustort_ mög a _láncsát_ mög a
-_paripát_, jó lösz a kêtöknek, hasznát vöszik kêtök.“ Pézös mingyá rá is
-ált, hogy aszt kérik: a tűzvágóustort mög a láncsát mög a paripát, de
-aszonta a Sárká: ű aszt nem adhati, hanem a mönynyi pészt kérsz, Pézös!
-anynyit adok; a nélkül nem boldogulok.“ Nem atta, adott nekik arant.
-Akkô a két fiju hazamönt, Pézös pedig êmönt máshová szôgálatot keresni,
-hogy ne ögye az apja kinyerit.
-
-Mén, mén, möndögél, elmönt egy kirájhon: a kirájnak mongya, hogy
-szôgálatot keres; most a Sárkánnál takart, de mindég étetőt töttek az
-ételbe, ű ojjan hejjön nem szôgál. A kiráj aszongya: „Ijen embör köl
-neköm, a ki tugygya: hun lakik a Sárká! mög mán vôt ott, tugygya a
-járást, hun mi van.“ Aszongya oszt a kirá Pézösnek: „Tė mán vôtál a
-Sárkánál, hozd el a Sárkántul a _Sárkán_ tulajdon _lányát_: a
-lekszöbbiket, az _aranhajút!_ Pézös nagy gondbaesött, bánta mán, hogy
-minek monta a kirának, hogy a Sárkáná takart?! Elmönt a Sárkán
-palotájáhon, ott öregkûdússé vát, hogy a Sárkán mög ne ismerje szálást
-kért. Aszonta a Sárkán: hogy ű szívessen ád szálást. Lėfekszenek. A
-Sárkán mög a felesége nagyon méjen elalutt, de Pézös nem birt elalunni,
-mindig a vôt az eszibe: hogy _lopja_ ű el a Sárkán lányát, az aranhajút?
-Ėcczör éféltájba a Sárkán paripája nagyon kapar, rug, vág. Kimén Pézös,
-aszongya: „Mija, édös lovam?“ „Eregy be, Pézös! ott van a tűzvágóustor
-fölakasztva a házba, vödd lė! _háromat szól_, de nė féj, nem kel föl a
-Sárkán. Osztán bemégy a láncsájé, ott van az is, _háromat szól_ az is,
-de nė féj, nem kel föl a Sárkán, csakúgy félálomba beszél, ha beszél
-is!“ Aszongya Pézös: „De néköm az aranhajú lányát köl êlopnom!“ „A majd
-osztán lösz!“ mongya a Sárkán paripája. Bemönt Pézös, nyúl a
-tűzvágóustoré, aszongya a tűzvágóustor: „Sárká, visz Pézös!“ „Maj
-halgacz – mongya a Sárká – hun van Pézös?“ Kis üdő vártatva mögén
-aszongya a tűzvágóustor: „Sárká, visz Pézös!“ „Maj halgacz! – mongya a
-Sárká hun van Pézös?“ Kis üdő mulva aszongya a tűzvágóustor: „Juj, juj!
-nem mondom mán többet!“ Lėvötte, kivitte, azután bemönt mögén, nyúl a
-láncsájé, aszongya a láncsa: „Sárká, visz Pézös!“ „Maj halgacz! –
-aszongya a Sárká – hun van Pézös?“ Kis üdő vártatva mögén aszongya a
-láncsa: „Sárká, visz Pézös!“ Maj halgacz, hun van Pézös?“ Kis üdő mulva
-aszongya a láncsa: „Juj, juj! nem mondom mán többet!“ Elvitte a láncsát
-is, aszongya: „No, gyerünk!“ A _ló tátos vôt_, aszongya: „Még nem löhet!
-vágj rá a tűzvágóustorral a tűzlángra mög még be köl szôni a Sárkának!“
-Pézös osztán rávágott a tűzlángra, máskép nem löhetött kimönni, oda
-hajult az ablakra, de mán akkor a lovon vôt, aszongya: „Sárkán! viszöm a
-láncsádat, tűzvágóustorodat, a lovadat! A Sárkán kiszalatt a ház elébe,
-aszongya; „Ha êgyüsz, csak szójjál!“ Aszongya Pézös: „Szólok, mindönkô
-szólok!“ Azután mönt a lányé Pézös, a lova elmondott neki mindönt, hogy
-fogják elhozni. A _lova csónyikké_ változott a vízbe, ű mög öreg
-halászszé. Pézös bemönt a víz szélire, hogy lássák, hogy ű halász,
-azután êmönt a Sárkánhon, szálást kért, aszonta a Sárkán: „Szívessen!“
-Éféltájba nagyon elaluttak, odamönt az átyhon, mökkereste, hun van
-mökkötve a Sárká feleséginek a dėrėkára az aranbőcsőnek a láncza; mert
-abba fekütt a Sárká lekszöb lánya. Möktanáta, aszongya a bőcső: „Sárká,
-visz Pézös!“ „Maj halgacz, hun a Pézös?“ Mögén mongya: „Sárká, visz a
-Pézös!“ „Maj halgacz, nincs itt!“ mongya a Sárká. „Jaj, jaj! nem mondom
-mán többet!“ Lėvötte, kivitte, a csônyik êvát lójé, a lovára tötte: „No,
-hátmos má gyerünk!“ Aszongya a lova: „Be köl szólni a Sárkának!“
-Odahajult az ablakra, aszongya: „Elvittem a tűzvágóustorodat, a
-láncsádat, a lovadat, mos viszöm az aranhajú lányodat!“ A Sárká
-kiugrott, aszongya, ha êgyüsz, szójjá!“ „Szólok, mindönkô szólok!“
-Elvitte a kirának a lánt, aszongya a lán: „Ugyan Pézös, neköd visző-ė,
-vagy másnak?“ „Jobban viszlek magamnak, mint másnak!“ „Ha tunnám, nem
-magadnak visző, itt ez a kis budli (:bicska) minygyá agyon szúrnálak.
-Nem esküdök mög addig, még az apámat, az esküdőgyűrűjit mög az ingit ê
-nem hozik!“ Pézös haza vitte az aranyhajú szép lánt. A kiráj ėgyre
-monta, hogy eskügygyenek, de az aranyhajú lán csak aszonta: „Nem esküdök
-mög addig, még az apámnak az esküdőgyűrűjit ê nem hozik!“ A kiráj asztán
-behívatta Pézöst, monta neki, hogy a Sárkának hozza el az
-esküdőgyűrűjit. Kimén a lováhon, ráborul, rí; aszongya a lova: „Ne búsûj
-sėmmit! elhozzuk mink aszt is, csak úgy tögyél, a mint én mondom.“ Akkô
-Pézös êvát Öregremötéjé, ê keszdött imátkozni. Kigyün a Sárká, Pézös
-szálást kér tűle, aszongya: „Szívessen!“ Lefekszenek Éféltájba kimén a
-Sárká felesége – nagyon sokájig kin vôt – Pézös mög oda fekütt a Sárká
-mellé, aszongya a Sárkának: „Agygya kê neköm is a gyűrűt!“ A Sárkán
-odatta. Pézös lėmönt az ágyrû, bebût az ágy alá. Begyűtt a felesége,
-Pézös mög kimönt, beszólt az ablakon: „Mos viszöm az esküdő gyűrűdet!“ A
-Sárkán a felesége hasára vágott, aszongya: „Hová tötted a gyűrűt?“
-„Micsoda gyűrűt? hisz nem neköm atta kê!“ mongya a felesége A Sárkán
-kiszalad a ház elébe, utánna kiját Pézösnek: „Ha mászszor is êgyüsz,
-szójjál!“ Aszongya Pézös: „Szólok, mindönkô szólok!“ Pézös haza vitte az
-esküdőgyűrűt, odatta a kirának, a kirá ėgyre monta: „Mos mán
-eskügygyünk!“ De az aranhajú lán aszonta: „Nem esküdök mög addig, még az
-apámnak az esküdőingit ê nem hozik!“ „A kiráj behívatta Pézöst, aszonta
-neki, hogy a Sárkának hozza el az esküdőingit. Kimén Pézös a lováhon,
-ráborul, rí; aszongya a lova: „Nė búsûj sėmmit! elhozzuk mink aszt is,
-csak úgy tögyél, a mint én mondom! Erigy, kérj három szöm kendörmagot a
-kirájtû, mög hoszd el a tűzvágóustort magaddal!“ A három szömkendörmagot
-a lónak atta. Mikô odaértek, akkô a Sárkán mán kin fekütt az udvaron,
-nem ben a házba, Pézös belopóczkodott az ágy alá, a ló mög az ôrábû
-ráfútt a Sárkánra ėgyet (kendermagot.) A Sárkán ingibe a balha
-szaladozott nagyon – a kendörmagbul balha lött. Akkô befútta a másik
-szömet, most mán ketten szaladoztak, azután befútta a harmadikat,
-össze-visszaszaladosztak, vôtak hároman. A Sárkán mögharagudott,
-lėvetötte az ingit, behajította az ágy alá, Pézös mög ott vôt, főkapta,
-kiszalatt vele, a lovára űt, a tűzvágóustorral mög rávágott a tűzlángra,
-aszongya: „Viszöm az esküdőingöt!“ Aszongya a Sárká: „Ha mászszor
-êgyüsz, szójjál!“ „Szólok, mindönkô szólok!“ mongya Pézös. Elvitte
-szöröncséssen, odatta a kirának, a kiráj ėgyre monta, hogy eskügygyenek!
-de az aranhajú lán aszonta: „Nem esküszök mög, még az apámat ê nem hozik
-a lakodalomba. A kirá behívatta Pézöst, monta neki, hogy a lánnak hozza
-el az apját is! Kimén Pézös a lováhon, ráborul, rí, aszongya a lova: „Ne
-búsúlj sėmmit! elhozzuk mink a Sárkánt is, csak úgy tögyél, a mint én
-mondom!“ A Sárká a _főd alul bút ki_ élelmet keresni: madarakat,
-nyulakat, aszonta Pézösnek a ló: „Kérjé a kirátû tizėnkét fejszést mög
-fűrészöst!“ Êmöntek az erdőbe, közel a Sárká palotájáhon, êkesztek
-kopogni nagyon, a Sárká kibût a főd alul, hogy mit csinálnak? „Annak a
-disznó Pézösnek csinálunk koporsót!“ monták neki. „No, akkor én is
-segítök! mer mán sok mindönömtű mögfosztott!“ monta a Sárkán.
-Mökcsinálták jó erősre a _koporsót_, belebût a Sárká, aszonta, ha ű nem
-biri szétrugani, akkô a Pézös sė biri; lėszögeszték erőssen, mögrugi
-keményen, de mök sė mozdul a koporsó. Mögrugi másocczô a hogy csak biri,
-akkô sė bírta _szétrúgni_, mégcsak mök sė mozdult Aszongya Pézös: „Itt
-vagy, kutya, mijénk vagy tésis!“ Êvitték, odatták a kirának. Sok nép
-öszszegyűlt, vôtak ott bárók, grófok, nagyülepű tótok. Pista is ott vôt
-(egyik mesehallgató.) A kirá oda mönt a koporsóhon, hogy maj mögnézi ű,
-mijen az a Sárká? Mikô főbontották, a Sárká neki a kirájnak! szétszötte
-tisztára, Pézös mög a láncsával a Sárkánt végeszte ki, úgy oszt az üvé
-lött az aranhajú lán, ű esküdött mög vele.
-
-(Magyarszentmárton.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-6. A kiskanász.
-
-Vôt a világon ėgy kiráj, annak vôt 3 jánya, azok közül ėgynek vôt
-szeretője, mindėn ícczaka 9 pár czipőt nyőtt el. A kiráj sokallotta már
-a kőcségėt a czipőkre, országszėrte kihirdette: hogy a ki mėgtugygya,
-hogy a jánya hogy nyövi el mindėn íjjel a 9 pár czipőt, annak agygya
-fele gazdagságát mėg aszt a jányát; (de) a ki válalkozik rá, oszt mėg
-nem tugygya, feje vírit vėszi. Sokan jelėntkesztek és mindnek feje vírit
-vėtték, mert a ki akarta tunni: hogy nyövi el a 9 pár czipőt a kiráj
-jánya, az ajtajába fektette, adott neki vacsorát mėg ėgy pohár bort, de
-_altató_ vôt benne. Vôt ėgy gazdag embernėk ėgy kanásza, aszonta a
-gazdája (neki:) „Tė ébėr gyerėk vagy, fijam! tė elnyerherhetėd a
-kirájjánt, de hogy ha el nem fogod nyerni, a fejed vírit vėszik!“ „De az
-enyimet nem vėszik el – mongya a kanász – én nem alszok el.“ Aszonta a
-kanász az anynyának: süssön néki pogácsát, varjon tarisznyát! Ėlmėnt a
-kirájhoz, aszongya neki: „No, kiráj őfėlsíge! ín mėglesėm a jányát!“
-
-Este osztán ennek is vacsorát adott a kirájján mėg ėgy pohár bort, ebbe
-is altató vôt, de a kiskanász az ing dėrėkába tőtötte, de a kirájján nem
-vėtte észre. Akkor a kiskanász lėfekütt, elkeszdėtt hörtyögni, mutatta,
-hogy alszik, de nem alutt. A kirájján mikor elkíszült, átlípte a
-kiskanászt, aszongya: „Itt foglak én mėgtanálni, ha viszszagyüvök is.“
-De mikor a kirájján kimėnt a szobábol, a kiskanász utánna lopóczkodott.
-Mėntek, mėndėgíltek hetedhétország ellen, elírtek ėgy ezüsthídat, akkor
-a kiskanász lėszakajtott ėgy ezüstágat a híd karjáról, ekkor a kirájján
-a híd közepin _mėgbotlott_ és fėlsóhajtott: „Én Istenėm! ezėrszėr járok
-êre, még e’ nem törtínt rajtam!“ Mėndėgéltek továb, elírtek ėgy
-aranhídat, akkor a kiskanász lėszakajtott ėgy aranyágat, tėtte a bakóba,
-akkor a kirájján _térdre esėtt_ és fėlsóhajtott: „Én Istenėm! ezėrszėr
-járok êre, még e’ nem törtínt rajtam!“ Mėndėgéltek tovább, elírtek ėgy
-gyémánthídat, akkor a kiskanász lėszakajtott ėgy gyémántágat, tėtte a
-bakóba, akkor a kirájján _hasra esėtt_ és fėlsóhajtott: „Én Istenėm!
-ezėrszėr járok êre, még e’ nem törtínt rajtam!“ Mėndėgéltek tovább,
-előtaláltak ėgy nagy vizet, a kirájján mikor odaírt, _két felé vette a
-nyakán a kendőt, a víz két felé vált_ előtte, a kiskanász sijetėtt vôna
-utánna, de a víz öszszemėnt.
-
-A kiskanász sóhajtozott, hogy mėhetne a kirájján után, de nem birt.
-Ėcczėr látott a kiskanász nagy tüzet, elballagott a tűszhėz, hogy ott
-majd átballag. Mikor a a tűszhėz írt, ott veszekėdėtt 3 _Sárkánfijú_,
-kérdi a kiskanász: „Min veszekėttek Sárkánfijúk?“ „Hát maratt az apámtol
-ėgy _guba_ mėg ėgy pár _bocskor_ mėg ėgy _pácza_, mongya az ėgyik. Kérdi
-a kiskanász: „A guba miről való?“ „A guba arról való – mongya a Sárkán –
-hotyha rám vėszėm, nem lát mėg sėnki sėm.“ „Hát a bocskor?“ „A bocskor
-pedig arrolvaló, ha fėlhúzom a lábomra, osz mondom a bocskornak: Rip,
-rop! akkor ott lėszėk, a hol akarok.“ „Hát a pácza?“ kérdi a kiskanász.
-„Hogyha fėlmėgyėn (valaki) a _hėgyre_, a páczával csak _ėgyet felé
-bólint_, azonnal mėghal.“ Fėlkűtte őket a hėgyre: „A ki leghamarébb
-fėlír, azé lėsz a guba mėg a pácza mėg a bocskor.“ Mind a hároman
-nyargaltak, mikor fėlírtek, ėgyet bolintott a páczával, ott marattak a
-Sárkánfijúk, a kiskanász pedig fėlvėtte a gubát, bocskort fėlhúszta, a
-páczát a kezibe vitte és aszonta: „Rip, rop, bocskor! ott lėgyėk, a hol
-a kirájkisaszszon tánczol!“ Akkor ott termėtt azonnal és mėgleste, ott
-tánczolt a kirájkisaszszon a 9 fejü Sárkányal, a 9 fejű Sárkán vôt a
-szeretője, élės bėrėtván tánczoltak. A kiskanász osztán bėmėnt abba a
-szobába, a hol vacsoráltak, az asztal alá bût. A táncz után bėmėntek
-abba a szobába a kirájkisaszszonyék is ėszėgettek. Mikor ėszėgettek, a
-kirákisaszszon keziből lėesėtt a kanál, a kirákisaszszon fėl akarta
-vėnni, aszonta a _9 fejü Sárkán_: „Nė vėdd fėl! majd fėlvėszi rėggel a
-házseprő!“ Mėgint ėszėgettek, akkor mėg az aranvilla esėtt lė, a
-kiskanász tėtte a bakóba, mert a 9 fejü Sárkán azt sė hatta fėlvėnni a
-kirákisaszszonnak, maj fėlvėszi rėggel a házseprő. Aszongya a
-kirákisaszszon: „Én Istenėm! mi történhetik vélem? mijen bajokon mėntem
-kėrėsztűl!“ Osztán szerelmeskėttek, akkor mėg a gyűrűjit ejtėtte lė, fėl
-akarta vėnni, a szeretője aszonta: „Itt az én gyűrűm! rėggel maj
-fėlvėszi a házsėprő. Ezután kikísírte a kirájkisaszszont a kapuba a 9
-fejü Sárkán, a kiskanász pedig ott vôt utánuk, mikor elútazott a
-kirájkisaszszon, a kiskanász aszonta: „Rip, rop, bocskor! ott lėgyėk, a
-hol a kirájkisaszszon lėfektetėtt!“ Ott vôt.
-
-Hazaírkėzėtt a kirájkisaszszon, a kiskanász hörtyögött „No, kiskanász!
-mongya a kirájkisaszszon, te mán nem foksz tovább ílni!“ Fröstök idő
-bekövetkėzėtt, a kiráj behítta a kiskanászt, mėg a kirájkisaszszont,
-jöjjenek szėmre, bemėntek, a kiráj kérdėszte a kiskanászt: „No
-kiskanász! tudod-ė, hogy az én jányom hogy növi el mindėn íjjel a 9 pár
-czipőt?“ Aszongya a kiskanász: „Tudom!“ „No ez már szép!“ mongya a
-kiráj. „Hát hogy?“ „Minden íjjel a szeretőjivel bėrėtván tánczol.“
-„Igaz? jányom!“ kérdėzi a jányát. „Nem igaz!“ monta a kirájkisaszszon.
-„No, kiskanász! tucz-ė valami jelt mutatni?“ kérdezi a kiráj: „Tudok!“
-mongya a kiskanász. „Mutassál hát valami jelt!“ mongya a kiráj. „A mint
-mėntünk, mėndėgéltünk, találtunk ėgy ezüsthídat, lė szakajtottam ėgy
-ezüstágat, akkor a kirájkisaszszon megbotlott. Akkor kérdėzi a kiráj:
-„Hol van az ezüst ág?“ „Itt van!“ akkor kivėszi az ezüstágat a bakóbol.
-„Van-ė még több? kiskanász!“ kérdėzi a kiráj. „Van! kírėm,“ mongya a
-kiskanász. „Mikor mėntünk továb, találtunk ėgy aranhídat, lėszakajtottam
-ėgy aranágat, akkor a kirájkisaszszon térdre esėtt.“ Akkor kérdėzi a
-kiráj: „Hol van az aranág? kiskanász!“ „Itt van!“ akkor kivėszi az
-aranágat a bakóbol. „Igaz? jányom!“ A kiráj kisaszszon mindėnre aszonta:
-„Nem igaz!“ „Van-ė még több? kiskanász!“ „Van! kírėm“ mongya a
-kiskanász. „Mikor mėntünk továb, találtunk ėgy gyémánthídat,
-lėszakajtottam ėgy gyémántágat, akkor a kirájkisaszszon a hídközepin
-hasra esėtt és fėlsóhajtott: „Én Istenėm! ezėrszėr jártam êre, de ijen
-rajtam nem törtínt.“ Akkor kérdėzi a kiráj: „Hol van a gyémántág?
-kiskanász!“ „Itt van!“ akkor kivėszi a gyémántágat a bakóbol. „Tucz-ė,
-még valamit mondani? kiskanász!“ kérdezi a kiráj. „Tudok“ mongya a
-kiskanász. „Mikor mėntünk továb, nagy vízhėz értünk, osztán a 9 fejű
-Sárkánhoz, a kirájkisaszszon szeretőjihez, itt a kirájkisaszszon mėg a
-szeretője élės bėrėtván tánczolt, mikor kitánczolták magokat,
-ėszėgettek, vacsoráltak, a kirájkisaszszon lėejtėtte az ezüstkanalat,
-mėg az aranvillát, fėl akarta vėnni, de a szeretője aszt monta: Maj
-fėlvėszi rėggel a házsėprő.“ Akkor kérdėzi a kiráj: „Hol van az
-ezüstkanál mėg az aranvilla?“ „Itt van!“ akkor kivėszi a bakóbol az
-ezüstkanalat mėg az aranvillát. „Tucz-ė még többet mondani? kiskanász!“
-kérdėzi a kiráj. „Tudok.“ mongya a kiskanász. „Osztán szerelmėskettek,
-akkor mėg a gyűrűjít ejtėtte lė, a gyémánt gyűrűjit.“ „Hol van a
-gyémántgyűrű?“ kérdezi a kiráj. „Itt van!“ akkor kivėszi a bakóbol a
-gyémántgyűrűt, a kiráj mėgnízi, látytya, hogy a jánya gyémántgyűrűje,
-asz mongya: „Mos mán, jányom! a kiskanászé vagy!“
-
-_A kiskanász nem teczczėtt a kiráj jánnak._ „No, hát válaszszál ėgy
-katonatisztėt, monta a kiráj – a mėlik felí lėszėl rėggel fordulva, azí
-lėszėl, de a fele királság csak a kiskanászé lėsz;“ (Reggel a kiskanász
-felé volt fordulva a kirájlány, azt mondta a király: „No hát, jányom! az
-Isten is úgy rendėlte, hogy a kiskanászé lėgyél!“) Éltek osztán
-boldogul.
-
-(Öcsöd.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-7. Legeltetés a 3 Sárkánypusztáján.
-
-Vôt a világon ėsz szögén embör, annak vôt ėgy fija, hogy nagyon
-szögényök vôtak, beált a kis gyerök ėgy öreg embörhön mög ėgy öreg
-aszszonhon; mind a kettő vak vôt: kivötte a szömüket a 12 fejű Sárkán, a
-mé a pusztáján legeltettek.
-
-Vôt az öreg embörnek két lova, kihajtotta a kis gyerök legelni:
-kihajtotta a 7 fejű Sárkánnak a pusztájára. Délfelé mán meleg vôt,
-lėfekütt a kis gyerök a pusztán oszt a kis veszszőjivel csapkolódott;
-odamönt a 7 fejű Sárkán, aszongya: „Hogy merté tė ide gyünni, mikô még
-itt a madár sė jár? minygyá véged lösz!“ „Nem bánom, hogyha agyon bírsz
-ütni, ha agyonücz is!“ monta a kis gyerök oszt a kis veszszővel
-csapkodott a Sárkánfeje fölé, mind a hetet lėütötte. Este, mikor hajtott
-haza, ėgy fejet főszurt a veszszőre, vitte hazafelé, fővetötte a
-pallásra. Mikor hazaért, a 2 ló mögellött. Másnap kihajtotta a 4 lovat a
-10 fejű Sárkán pusztájára. Délfelé mán nagyon meleg vôt, gyütt a 10 fejű
-Sárkán, akkor is csapkodott a kis gyerök a kis veszszővel, a 10 fejű
-Sárkánnak mind a 10 fejit lėvákta. Este, mikor mönt hazafelé, ėgy fejet
-főszúrt a kis veszszőre, fővetötte a pallásra. Mikor hazaért, a 4 ló
-mögellött, 8 lova lött. Mögén harmadik nap kihajtotta a 8 lovat, akkô
-mán a 12 fejű Sárkánnak a pusztájára hajtotta. Délfelé gyün a 12 fejű
-Sárkán, mongya a gyeröknek, hogy kivöszi a szömit, ha nem láti, hogy ki
-pusztája e? vagy 2 felé szaggati, ha ê nem mén mingyá! Azután
-öszszemöntek, a gyerök lėvágott 8 fejit, a hogy csapkolódott: mögén
-lėvágott 2 fejit, akkô monta a Sárkány: „Had mög a 2 fejemet, odadom az
-öreg apádnak mög az öreg anyádnak a 2 szömit.“ „Hát hun vannak azok a
-szömek?“ kérdözi a kis gyerök. „Látod-ė aszt a pinczét? ott van ėgy
-sejöm kendőbe.“ Oszt monta a Sárkány, hogy mönynyön a kisfijú elő.
-„Erigy tė!“ monta a kisfijú. Oszt előmönt a Sárkány, odatta az öreg
-apjának mög az öreg anynyának a szömit, monta neki: „Ha haza viszöd,
-csak tödd a szöme gödribe!“ Mikô mán mögmonta hogy köl helre tönni,
-lėvákta a Sárkánnak a másik 2 fejit is. Este, mikor mönt hazafelé,
-rászúrt a botytyára mögén ėgy fejet, akkô mán 16 ló lött; a Sárkánfejet
-mög főhajtotta a pallásra.
-
-Este, hogy mögvacsoráltak, kérdöszte: „Szeretné-jė, öreg apó mög öreg
-anyó: ha möglátna engömet?“ „Bizon szeretnénk!“ monták. Mögvacsoráltak,
-az öreg anyó szömit hejretötte. Aszongya: „Jaj, de szép vagy, fijam!“
-Hejretötte az öreg apójét is az ėgygyiket, de még az egygyiket
-hejretötte, a másikat êlopta a macska. Mögfokta a kis gyerök a macskát,
-kivötte az ėgygyik szömit, aszt tötte az öreg apó szöme hejjöt. Este ott
-üldögéltek a patkán, aszongya az öreg apó: „Az én szömöm az ėgygyik
-nagyon egerész!“, mer macskaszöm vôt, nem embörszöm.
-
-Kifizették osztán a kis fijút, adott neki az öreg apó, mög az öreg anyó
-ėgy _aczėlat_ mög ėgy _kohát_, az az aczél mög az a koha ojan vôt:
-hogyha mögütötte, ėgy kis asztal ugrott ki belüle, minygyá mög vôt
-terítve oszt abbul élősködött a szögén embör mög a kis gyerök.
-
-(Padé.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Boszorkányfélékről.)
-
-
-8. Kígyóbőrű Kámán Sára: Világszépaszszonya.
-
-Vôt a világon ėgy kiráj mög ėgy kirájné; mindönük vôt, a mit a szömük,
-szájuk mökkévánt, csak csalágyuk nem vôt. A kiráj ėgyre aszt hajtogatta,
-ha nekik csalágyuk vôna, sėmmi bajuk sė vôna. Mikor panaszolta a
-feleséginek, gyütt hozzájuk ėgy Öregkûdús, alamizsnát kért. A kirájné
-adott néki alamizsnát; aszonta a Kûdus: „Az udvarba – látom – van ėgy
-kazalvenyöge, a legalsóbul a legkorhatabbul húzzon ki ėgy szálat,
-ültesse el a kastéj csurgásába, azon teröm maj 3 fürt szőllő oszt a 3
-fürt szőllőt ögye mög, attul fog születni ėgy gyeröke. A Szögényembörnek
-aszonta, ha az teljesülni fog, mögjutalmazi anynyival, hogy életfottig
-ölég lösz neki. Aval az Öregembör eltünt. Bemönt a kirájné, monta az
-urának, hogy van az udvarba hátû ėgy kazal venyögeveszsző, a legalsóbul,
-a legkorhatabbul húzon ki ėsz szálat, ültesse el a kastéj csurgásába,
-azon teröm 3 fürt szőlő, ha ű aszt mögöszi, gyeröke lösz. Az ura
-elültette. Este 8 órakor kimönt nézni, csak ojan száraz vôt, mint
-azelőtt; kimönt 9 órakor, akkor sė ződült; 10 órakor mögint mögnészte,
-mikor begyütt aszonta, hogy: „Mikor az a venyögeveszsző kiződel, én is
-legény löszök.“ Éfél után keszdött zöldelni, 3 órakor a kirájné ű
-fölsége fölébrett, akkô mán az egész kastét befutotta, ėgy ág pedig
-benyût az ablakon a kirájné ágya fölé, azon termött 3 fürt szőllő. A
-kirájné űfölsége fölugrott az ágybû ėgy pöndölbe szalatt a kiráj
-űfölségihön, hogy nézze mög a szőlőt. Az alatt a szobalány
-lėszakajtotta, tányérra rakta, bevitte a kirájnénak. A kiráj nészte,
-hogy csakugyan betejjesödött, a mit az Úrjézus mondott; mert az a kûdús
-az Úrjézus vôt. Alig ötte mög a kirájné a 3 fürtöt, mingyá terhösnek
-éröszte magát. A szôgáló a szőlőcsumát kihajtotta a szemétdombra. Vôt
-űfölségínek ėgy öreg vén lova, ê vôt csapva, aszt övött, a mit tanát,
-mögötte a szőlőcsumát, hasas lött. A kiráj möglátta a lovat kérdöszte,
-hogy mi lelte eszt a lovat? hasas ez? A szobalántú kérdöszte, hová tötte
-a szőlőcsumát, nem ötte-ė mög a ló? A szôgáló aszonta: hogy kihajította
-a szemétdombra. Akkô bizonyossan attû hasas. Êgyütt az üdő, a kirájné
-mögszülte a gyerököt, a a ló is mögellött; sárga, aranyszínű csikót
-ellött.
-
-A gyerök nagyon kögyetlen vôt, makranczoskodott, az anynya aszonta: „Ne
-lögyé ojan kögyetlen, mer nem kapsz lánt!“ de a gyerök csak
-makranczoskodott, akkor az anynya aszonta, hogy _addég nė kapjon lánt,
-még Kígyóbőrű Kámán Sárát, világszépaszszonyát fő nem tanájja_.
-
-Mikô főnyőtt, aszonta: „Kirájapám hajtassa be a szilajménöst az akolba,
-majd én választok magamnak belüle.“ Kécczör êvetötte a kötelet, fogott
-is ėgy szíjhátú vasderest, de mögint csak eleresztötte; aszonta: „Kiráj
-apám! agya neköm aszt a csikót, a möliket az anynya akkor ellött, mikor
-én születtem.“ Nagyon rosz vôt, szégyölte, hogy âra hivatkozott; odatta
-neki. Akkor aszonta a királfi: „No, édösanyám! én főkeresöm Kígyóbőrű
-Kámán Sárát: világszépaszszonyát; mert édösanyám kiskoromba aszonta:
-addég nė kapjak lánt, még fő nem tanálom, de én addég nem nyukszok, még
-csak anynyira nem viszöm: hogy kirájapám a mozsdóvizet nem tartja neköm,
-kirájnéanyám a türűközőt!“ Aval elindult, vezette az aranyszőrűt; alig
-birt mönni, az udvari cselédök csak nészték, hogy mit akar aval a rosz
-lóval, mikor még nem is bír mönni. Mikô kiértek a kastélbul, aszonygya a
-ló: „No, édös gazdám! űjj rám; mer mán látom, êfárattál. A kirájfi
-fölült, a ló fölbukott; de hamarább főkelt, mint Rudolf. Mikô fölült rá,
-möntek ėd darabég, mögén főbukott; így mönt ez háromszor; akkor oszt
-neki rugaszkodott, főszált a levegőbe, aszt kérdöszte: „No, édös gazdám!
-hogy mönynyek: Úgy röpűjjek-ė mind a szélvész, vagy mind a gondolat?“
-„Úgy möny, hogy sė tėbenned, sė énbennem nė tögyé kárt.“ Möntek a
-levegőbe, ėcczör csak aszonygya a ló: „No, édös gazdám! én éhös vagyok;
-hanem látod aszt az erdőt, abba van aranymező, abba bemögyünk, engöm
-elengecz legelni, tė pedig vacsorálhacz, ha köl, vagy ha akarsz,
-lėpihensz.“ A nyergöt és a szörszámot a feje alá tötte, elalutt. Ėcczör
-hajnalba odamén a gazdájáhon a ló, főkőtötte: „Kêj fő, édös gazdám! mer
-a farkasra is ráviratt.“ Főkelt, főnyergölt, fölült. „No, édös kis
-gazdám! hogy mönynyek: úgy röpüjjek-ė mind a szélvész, vagy mind a
-gondolat?“ „Úgy möny, hogy sė tėbenned, sė énbennem nė tögyé kárt!“
-Möntek a levegőbe, ėcczör csak aszongya a ló: „No, édös kis gazdám! én
-éhös vagyok; hanem látod aszt az erdőt, abba van ezüsmező, abba
-bemögyünk, engöm elengecz legelni, tė pedig vacsorálhacz, ha köll, vagy
-ha akarsz, lėpihensz.“ A nyergöt mög a szörszámot a feje alá tötte,
-elalutt; a ló mög legelt. Ėcczör hajnalba odamén a gazdájáhon a ló,
-főkőtötte. „Kêj fő, édös kis gazdám! mer a farkasra is ráviratt mán.“
-Főkelt, főnyergölt, fölült. „No, édös kis gazdám! hogy mönynyek: úgy
-röpüjjek-ė, mind a szélvész, vagy mind a gondolat.“ „Úgy möny, hogy sė
-tėbenned, sė énbennem nė tögyé kárt!“ Neki rugaszkodott a ló, főszált a
-levegőbe, möntek. Ėcczör csak aszongya a ló: „No édös kis gazdám! én
-éhös vagyok; hanem látod aszt az erdőt, abba van ėgy rézmező, abba
-bemögyünk, engem elengecz legelni, te pedig vacsorálhacz, ha köll; vagy
-ha akarsz, lėpihensz.“ A nyergöt mög a szörszámot a feje alá tötte,
-elalutt. Ėccző hajnalba oda mönt a gazdájáhon a ló, főkőtötte: „Kêj fő
-édös gazdám! mer a farkasra is ráviratt mán.“ Főkelt, főnyergölt,
-fölült: „No, édös kis gazdám! hogy mönynyek? úgy repüljek-ė, mind a
-szélvész vagy mind a gondolat?“ „Úgy möny, hogy sė tėbenned, sė énbennem
-nė tögyé kárt!“ Mikor möntek a levegőbe, aszongya a ló: „No, édös kis
-gazdám! maj tanálunk ėgy várost, abba bemögyünk. Az ėgyik bôtba ásót,
-kapát, lapátot vösző, a másikba vakarót, kefét, sűrűfűsűt mög
-bontófűsűt, a szabónál mög kocsisruhát.“ Möntek a levegőbe, ėcczör csak
-látyák a várost; abba a városba vásároltak; az ėgyik bôtba ásót, kapát,
-lapátot, a másikba vakarót, kefét, sűrűfűsűt mög bontófűsűt, a szabónál
-kocsisruhát, Bevásároltak, elindultak, möntek. Ėcczör látnak ėgy erdőt,
-annak a szélibe mögáltak, lėszált Rudolf, aszonta a ló: „Lépjél ki ėgy
-ölet: êre is ėgy ölet, âra is ėgy ölet négyszögletbe, ásd ki ojan méjre,
-hogy csak az ôrom lácczon ki belüle!“ Rudolf anynyira dôgozott, hogy
-csupa víz vôt, lėvetkőzött ėgy ingre, gatyára. Ėcczör főszólât a ló:
-„Édös kis gazdám! ölég lösz mán!“ A ló beleugrott a gödörbe, de nem lött
-ölég méj, mer kilácczott a nyaka. Mögén hozzá fogott ásni, akkô jó vôt.
-„Szödd lė rúlam a nyergöt, kantárt, _teríts rám 12 bivajbűrt_ mög hánd
-rám a fődet mind. Édös gazdám! én most nyeríteni fogok; halod, hogy maj
-nyerítenek rá, de tė nem látod. Nyerítök másocczor is, harmacczor is,
-akkor gyün ide ėl ló, a kantárt a fejihön vágod, ráülsz. Mikor a
-Kígyóbőrű Kámán Sára: világszépaszszonya lova oda mönt, kapáta a fődet,
-ki akarta kapálni a lovat a gödörbű, akkor a kantárt a fejihön vákta,
-mögatta magát, ráűlt, elmönt Kígyóbőrű Kámán Sára: világszépaszszonya
-palotájába.
-
-Kígyóbőrű Kámán Sárának: világszépaszszonyának vôt 3 szobalánya, az
-öregeb kimönt vízé, viszszaszalatt mögmondani, hogy gyün Rudolf. „Hogy
-gondolod aszt, mikor ide még az odavaló madár sė tud êgyünni!“ A palota
-előtt vôt ėgy _aranyalmafa:_ mikô Rudolf közel vôt: _mökcsöndült_. Mikor
-Rudolf az udvarba ért, bekötötte a lovat az istálóba, az almafa mögén
-mögcsöndült; akkor a középső vôt kint oszt mönt jelönteni, hogy itt van
-Rudolf. „Hogy gondolod aszt – monta Kígyóbőrű Kámán Sára:
-világszépaszszonya – mikor ide még az odavaló madár sė tud êgyünní!“
-Mikor az ajtóhon ért, akkor a legkiseb szobalány mönt ki, oszt
-viszszaszalatt jelönteni, hogy itt van Rudolf; akkor Kígyóbőrű Kámán
-Sára: világszépaszszonya a ház (szoba) közepibe mönt, az aranyalmafa
-mögén mökcsöndült. Mikor Rudolf belépött a házba, akkor Kígyóbőrű Kámán
-Sára: világszépaszszonya az ablakba ült. Mikor a szoba közepibe mönt
-Rudolf, Kígyóbőrű Kámán Sára mán kitötte a lábát, ki akart lépni az
-ablakon; de Rudolf aszonta: „Édös szívem, szép szerelmem! nė hagy itt,
-tėérted gyüttem. Látod, hogy mögöregöttem, pedig 18 esztendős vôtam,
-mikor elindultam. Ott hattam tėérted apámat, anyámat, mindönömet, csak
-hogy tégödet főkeresselek!“ Akkô Kígyóbőrű Kámán Sára:
-világszépaszszonya oda mönt Rudolfhon, aszonta: „Édös szívem, szép
-szerelmem! tė az enyim, én a tijed!“ Ėgy pár lött. Itt éltek békességbe.
-Ebéd után Kígyóbőrű Kámán Sára: világszépaszszonya, – mint az uraknál
-szokás, – lėfekütt; a kis szobalány lėült az ajtóküszöbre, Rudolf mög
-sétált a szobába. Mikor Kígyóbőrű Kámán Sára: világszépaszszonya
-elalutt, aszonygya a kis szobalány Rudolfnak, hogy _keressön a fejibe_,
-hajcsa az ölibe a fejit. „Ijen öreg embörnek, mint én, nem illik a fejit
-ojan szép kis lának az ölibe tönni!“ „Nincs abba sėmmi sė!“ Addig
-beszélt, utojjára az ölibe tötte a fejit. A szobalány _álom szellőt_
-bocsátott rá, Rudolf elalutt. A szobalány lepedőbe tötte Rudolfot,
-fölakasztotta az aranyalmafa ágára. Azután lėmönt a szobalány az
-istálóba, főnyergölte a Kígyóbőrű Kámán Sára: világszépaszszonya lovát
-fölültette rá, elvitte a török zultánhon _ėgy pár papucsé mög ėgy üveg
-palotájé_. Akkô Rudolf lova ênyerítötte magát, de nem felelt sėnki sė,
-másocczor is ênyerítötte magát, harmacczor is, akkor sė felelt sėnkisė;
-akkor kirukta magát a gödörbű, váktatott Kígyóbőrű Kámán Sára:
-világszépaszszonya palotájába. Mikor odaért, látta, hogy Rudolf föl van
-akasztva a lepedőbe az aranyalmafa ágára. Oda mönt, a szájával lėvötte,
-a lábával kibontotta főkőtötte. „De sokájig aluttam!“ monta Rudolf mikor
-fölébrett. „Még ha ėgy perczöt késök, örökre elalszol! – felelte a ló –
-hanem csak készűj! mer Kígyóbőrű Kámán Sárát: világszépaszszonyát
-elvitték.“
-
-Rudolf fölült a lóra, möntek Kigyóbőrű Kámán Sára: világszépaszszonya
-után a török zultánhon; mikô mán nem meszszi vôtak, látták, hogy a
-bástya falán herczegök, grófok, nagykalapú tótok hasalnak, Rudolf
-lėszált a lovárul, kihúszta magát, mint ėgy kocsislegény, a lova
-möktanította, hogy mi csinájon, vögye föl a kocsisruhát, húzza ki magát,
-mint ėgy kocsislegény, az ásót, lapátot, kapát, vakarót mög a többit
-tögye a válára, êre mög êre mönynyön, így mög így tögyön: a ló osztán
-viszszamönt a gödörbe. Rudolf mos mán kocsislegény, mén a török
-zultánhon szôgálatot keresni, még be sė mönt, kigyütt elébe ėgy herczeg,
-kérdöszte: „Mi járatba vagy?“ „Kocsis legény vagyok, szôgálatot
-keresök.“ „No, én mögfogallak, ėgy lovam van, de ojan, hogy mindön nap
-kivégez ėgy kocsist a világbul, nálam 3 nap ėgy esztendő“ Aszongya
-Rudolf, ű beál, csak _háromszor_ mögszabagyon (a lovat) jártatni.“
-„Háromszor? másnak ėcczör is sok vôt!“ Mög vôt az alku, Rudolf bemönt az
-istállóba, szépen mökpuczolta a lovat, a ló mögüsmerte. Mikô jártatya a
-lovat, rug, vág, de csak azért, mert nészték a herczegök, grófok,
-nagykalapú tótok, hogy mi lösz az új kocsisal, a ki háromszor is mög
-akari jártatni a lovat? Mikor háromszor körüljárta a bástyát, a ló
-hajigáli Rudolfot, ėcczör csak oda ugratott a herczegök, grófok,
-nagykalapú tótok közé, ezök mögijettek, beszalattak, csak Kigyóbőrű
-Kámán Sára: világszépaszszonya maratt ott, Rudolfnak sė köllött ögyéb,
-fölültette a lóra, váktatott Kígyóbőrű Kámán Sára: világszépaszszonya
-palotája felé.
-
-Oda a szép aszszony! Az Ördöngősvénaszszony mingyá piszkafára ült,
-utána! Ėcczör aszongya a ló: „Édös gazdám! tekíncs viszsza, hajítsd el a
-_vasásót_, mer mingyár utolér az Ördöngősvénaszszony!“ Elhajította a
-vasásót, abbul lött nagy _síkos jég_, még azon az Ördöngősvénaszszony
-körösztülhatolt, Rudolf elváktatott jó előre. A mint mönnek, ėcczör csak
-csak aszongya a ló: „Édös gazdám! tekíncs viszsza, hajítsd el a
-vaslapátot, mer mingyár utólér az Ördöngősvénaszszony!“ Elhajította a
-_vaslapátot_, abbul lött _sárpocsár_, akkora, hogy az Ördöngős
-vénaszszony alig birt benne mönni, a füliig ért. Míg az
-Ördöngősvénaszszony körösztülvánczorgott addég Rudolf elváktatott jó
-előre. Mönnek, möndögélnek, aszongya a ló: „Édös gazdám! tekíncs
-viszsza, hajícsd el a _kapádat_, mer mingyár utolér az
-Ördöngősvénaszszony!“ Elhajtotta a kapáját, abbul lött nagyon _sűrű
-liczijum_. Elsőb az Ördöngősvénaszszony hazamönt a pallósé, útat vágott
-körösztül, körösztülmönt, még azon az Ördöngősvénaszszony körösztülmönt,
-Rudolf elváktatott jó előre. Ėcczör csak mögén aszongya a ló: „Édös
-gazdám! tekíncs viszsza, hajícsd el a _vakarót_, mer mingyár utolér az
-Ördöngősvénaszszony!“ elhajitotta a vakarót, abbul lött _sűrű sövény_:
-hajtásokbul állt. Még azon az Ördöngősvénaszszony körösztülmönt, Rudolf
-elváktatott jó előre. Ėcczör mögén aszongya a ló: „Édös gazdám! tekíncs
-viszsza, hajícsd el a _kefédet_, mer mingyár utolér az
-Ördöngősvénaszszony!“ Elhajította a keféjit, abbul lött _kanális viz_,
-még azon az Ördöngősvénaszszony körösztülmászott, Rudolf elváktatott jó
-előre. A mint mönnek, ėcczör csak mögén aszongya a ló: „Édös gazdám!
-tekíncs viszsza, hajícsd el a _sűrűfűsűt_, mer mingyár utolér az
-Ördöngősvénaszszony!“ Elhajtotta a sűrűfűsűt, abból lött ojan _sűrű
-erdőség_, mint a fűsű, ennek mán pallós köllött. Még az
-Ördöngősvénaszszony a pallóssal útatvágott körösztül, az erdőségön
-körösztül mönt, Rudolf elváktatott jó előre. Ėcczör csak mögén aszongya
-a ló: „Édös gazdám! tekíncs viszsza, hajícsd el a _bontófűsűt_, mer
-mingyár utolér az Ördöngősvénaszszony!“ Elhajtotta a bontőfűsűt, abbul
-lött _szurkos sár_, alig birt benne mászni. Még az Ördöngősvénaszszony
-kimászott a szurkos sárbul, Rudolf odaért a Kígyóbőrű Kámán Sára
-világszépaszszony palotájába, mingyá bezárták a kaput, de az
-Ördöngősvénaszszony bekijátott: „Szöröncséd, hogy két lovad van, nem
-azon hosztad el Kígyóbőrű Kámán Sárát: világszépaszszonyát a mikön érte
-gyüttél, máskép vége lött vôna az életödnek!“ aval viszszamönt az
-Ördöngősvénaszszony. Itten élnek szépen. Ėcczör aszongya Rudolf: „Édös
-szivem, szép szerelmem: Kígyóbőrű Kámán Sára, világszépaszszonya!
-elmögyök abba az erdőbe vadászni.“ Vôt ott nem meszszire ėty kis erdő.
-Aszongya Kígyóbőrű Kámán Sára, világszépaszszonya: „Rudolf, édös szívem,
-szép szerelmem! elmöhecz, de jó vigyázz!“ Rudolf neki indult, csak
-viszszafordût; a mint nézött ki az ablakon látott a sövényön ėty kis
-_madarat_, agyon akarta lűnni, aszonygya Kígyóbőrű Kámán Sára
-világszépaszszonya Rudolfnak: „Rudolf, édös szívem, szép szerelmem! ne
-lűdd agyon, hátha pósta az a kis madár?“ Rudolf mökkögyelmezött néki, a
-mint jobban mögnézi, hát a _szájába ėty kis czédula_ van. Olvasik a
-czédulát, a van benne, az atytya írta, hogy nagy vereködés van nála,
-mönynyön neki segíteni, ha aszt nem akari, hogy elvögyék a kirájságot.
-Kígyóbőrű Kámán Sárának, világszépaszszonyának vôt ojan _gyűrűje_,
-hotyha ėcczör mögfordította az újjába, kigyütt belüle ėty regiment lovas
-huszár, másocczor ėgy regiment gyalogezred. Kígyóbőrű Kámán Sára,
-világszépaszszonya lóháton mönt, az ű lován a huszárok előtt, Rudolf mög
-gyalog a gyalog ezred előtt; hanem mikor az erdőbe möntek a ló (Rudolfé)
-mellett, akkor kigyütt a ló (a gödörbül), fölült az ű lovára. Mikor
-odaértek a vereködéshön, a kiráj észrevötte, hogy könynyebsége van a
-vereködésre; de nem tutta, hogy ki segítött néki. Vége vôt a
-vereködésnek, a Rudolf atytya győzött, nagy vendékségöt csinált. Vôtak
-ottan kirájok, herczegök, grófok, nagy kalapú tótok, egész nap mulattak,
-écczaka külön-külön szobába háltak az embörök a mikô vége vôt a
-mulacscságnak. Röggel van, a kiráj mög a kirájné mindėgygyik szobába
-bemöntek, űk tartották a mozsdóvizet mög a türűközőt: _a kiráj a
-mozsdóvizet, a kirájné mög a türűközőt_. Szobárû szobára möntek,
-êjutottak Rudolfhon is. Mikor tarti a kiráj a türűközőt; akkor jutott az
-eszibe, hogy kicsoda ez? az ű fijuk: a Rudolf; akkor borût a nyakába;
-akkor aszongygya Rudolf: „Itt van Kígyóbőrű Kámán Sára:
-világszépaszszonya is, az én feleségöm! emlékszik-ė kirájnéanyám, mikor
-kicsi vôtam, a mé ojan kögyetlen vôtam, aszonta, hogy addég nė kapjak
-lánt, még Kígyóbőrű Kámán Sárát: világszépaszszonyát fő nem tanálom.“
-Újba mögházasottak.
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-9. A szép kocsmárosné.
-
-Hun nem vôt, vôt a világon ėgy embör mög ėgy aszszon. Az aszszon
-fogadott ėgy árva lėjánt szôgálónak. Ėcczör odamönt hozzájuk ėgy
-tizėnhatéves legény is, mögfogatták bérösnek, Pistának hítták, a lánt
-mög Őrzsinek. Mögvôtak űk pár esztendejig, de osztán elszerették űk
-ėgymást, az Öregaszszon észrevötte és a Pistát el akarta fődelni: a mé
-elszerette Örzsit. Vôt ott ėgy fekete csődör, a Pistával kikűtték, hogy
-jártassa mög a Tiszaszélin. De ez a _fekete csődör_ más nem vôt, mint az
-_Öregembör_, mer az Öregaszszon _êváltoztatta csődörré_, hogy a Pistát
-vesse a Tiszába. De az Örzsike többet tudott, mint az Öregaszszon, a
-Pistának adott ėgy kis _páczikát_, hotyha a fekete csődör lė akari
-vetni, mindég vágjon a _füle közé_. Pista ki is mönt a csődörrel a
-Tiszaszélire, de a csődör nem birta lėvetni, mer a varázspáczával mindég
-a füle közé csapott, mikor lė akarta vetni.
-
-Mikor a jártatásbul hazaért látta a Vénboszorkán, hogy Pistát nem
-fődelte el a csődör, akkor este aszongya Örzsi Pistának: „Jó lösz nekünk
-mögszökni innet!“ Mikor lėfekütt az Öregaszszon mög az Öregembör, az
-Örzsi oda _köpött_ ėgyet a ház közepire, a másikat a konyha _küszöbire_,
-a _harmadikat a katlanba_, akkor a _páczávâ_ mindėgygyik _köpésre
-rácsapott_, hotyha az Öregaszszon szól, _felêjön_, űk oszt magukhon
-vöttek ėgy vakarót, ėgy bontófűsűt, ėgy kefét, aval oszt elmöntek. Az
-Öregaszszon hajnalba fölérzik, kijabál: „Örzsi, kêj föl!“ A mík _köpés_
-a szobába vôt, _feleli_: „Fönt vagyok.“ Az Öregaszszon mögén kijátytya:
-„Örzsi, gyûtsd mög a tüzet!“ Az a köpés feleli a mík a konyhaküszöbön
-van: „Gyûtom a tüzet!“ Az Öregaszszon nem hal sömmi neszt sė, mögén
-kiját: „Örzsi! micsinász?“ A köpés feleli a katlanbul: „Melegítöm a
-tejet.“ Az Öregaszszon elhalgatott, mán világos tiszta röggel van, nem
-győzi várni be a tejet, kimönt, látytya a három köpést, mingyá tutta,
-hogy az Örzse becsapta. Mingyá fölnyergelte a piszkafát, utánnuk mönt.
-Ėcczör Örzsi aszongya Pistának: „Nézz hátra! nagyon ég a balképem, nem-ė
-gyün valaki utánunk?“ Aszongya Pista: „Nem látok sönkit, csak ėgy sütét
-porföllegöt.“ Örzse mongya: „Az Öregaszszon, hanem vezsd el a _vakaród_
-és mongyad: “Lögyön belüle ojan _sűrű erdő_, mint ennek a vakarónak a
-fogaji!“ Itt oszt ballagtak űk továb, az Öregaszszon elérte az erdőt,
-nem bírt rajta körösztülmönni, viszszaszalatt a metélőkésijé, csinált
-magának útat és utánuk szalatt. Mögén mongya Örzse Pistának: „Nézz
-hátra! nagyon ég a balképem, nem-ė lácz valakit?“ Aszongya Pista: „Nem
-látok sönkit, csak ėgy sütét porföllegöt.“ Örzse mondja: „Majd én löszök
-ėgy _táblabúza_, tė mög löszöl _csősze_, ha ideér az Öregaszszon oszt
-kérdözi: Nem-ė látott êre pár cselédöt? Mongyad neki:“ _Mikor
-elvetöttem_ eszt _a táblabúzát_, akkor möntek êre!“ Örzse osztán
-mögrászkódott, lött belüle táblabúza, Pistára _rácsapott a páczávâ_,
-abbul _lött_ êgy _öregcsősz_. Ekkorára odaért a Boszorkánaszszon,
-kérdözi a Pistát: „Nem látott êre ėgy legént mög ėgy lánt?“ Felelte a
-Pista: „Akkor láttam, mikor _elvetöttem eszt a táblabúzát_.“ A
-Boszorkánaszszon aszongya: „Nem mék én mán utánuk!“ viszszafordult, de
-nem mönt hazájig, hanem lestvetött, hogy hátha ezök azok? Itt oszt Örzse
-mögrászkódott, Pistára is rávágott a páczával, csak ojanok löttek, mint
-azelőtt vôtak. Möntek továb. A hogy möntek möndögéltek, ėccör mögén
-aszongya Örzse: „Nagyon ég a jobbképem, nézz hátra! nem-ė lácz valakit?“
-Hátranéz Pista, aszongya: „Nem látok sönkit, csak ėgy sütét
-porföllegöt.“ Aszongya Örzse: „Az az Öregaszszon, hanem _hajind el a
-kefét_, mongyad: Lögyön belüle ojan _sűrű erdő_, mint ennek a kefének a
-sűrűsége!“ Pista elhajintotta, lött belüle ojan sűrű erdő, mint a
-kefének a sűrűsége. Az Öregaszszon odaért az erdőhön, csinát magának
-útat, átért az erdőn. Örzse viszszanézött, láti, hogy gyün az
-Öregaszszon, itt aszongya Pistának: „Maj én löszök ėgy _tó_, tė pedig
-löszöl benne _vadkácsa_, de a szélefelé nė möny, mer az Öregaszszony
-êmetéli a nyakadat.“ Örzse oszt mögrázkódott, tó lött, Pistára rácsapott
-a páczával, abbul mög vadkácsa lött. Odaért az Öregaszszon, csalogatta a
-kácsát a szélefele, de a kácsa nem mönt kifele. Az Öregaszszon sokájig
-töprenködött, mégis oszt viszszamönt. Örzse mögrászkódott, szép lán lött
-belüle, Pistára is rávágott a páczával, ojan lött, mint azelőtt vôt.
-Möntek, möndögéltek, ėcczör Örzsének ég a homloka, viszszatekínt az
-Öregaszszony ott van a nyomukba, kikapta a Pista kezibül a _bontófűsűt_,
-eldopta: „_Lögyön belüled olan sűrű erdő, mint ennek a foga!_“ Lött
-belüle olan sűrű erdő, mind a bontófűsűnek a mijen sűrű vôt a foga. Az
-Öregaszszon csinát magának útat rajta. Örzse mögén viszszatekínt az
-Öregaszszon van a nyomába: „Hallod-ė Pista! mos mán én löszök ėgy
-_szárazmalom_, tė mög lösző benne _ló_, az Öregaszszon ideér, osz ha mög
-akar fogni, akkor rugjál ki a malom alul!“ Örzse mögrászkódott, lött
-szárazmalom, Pistára rávágott a páczával, lött belüle ló. Az Öregaszszon
-akkorára odaért, odamén a malomhon, szól a lóhon: „Hóha, csikó! hóha!“
-De itten Pista nem állt mög; a hejött, hogy mögált vôna, kirugott
-mindég. Az Öregaszszony aszongya: No, átkozott Örzse! többet tucz, mind
-én.“ Aval fölült a piszkafára viszszanyargalt.
-
-Möntek afele a város fele, a hovávaló a Pista vôt. Mikor odaértek a
-város szélire ott vôt egy temető, lėtérbetyültek a nagyköröszt elébe és
-mögesküttek, hogy soha ėgymást el nem hagygyák. Itt asz mongya Örzse
-Pistának: „Eregy be most apádékhon, mond mög apádnak: itt van ėgy lán a
-temetőbe, avval tė mögesküttél, elvötted feleségödnek! Nézzél ėgy
-lakást, akkor gyere ki hozzám, akkô majd én is bemék; de sėnkinek mög
-_nė hadd magad csókolni!_“ Pista aszt bemönt az apjájékhon, beköszönt:
-„Agyon Isten jó napot, édösapám, édösanyám!“ Az apja mög az anynya oda
-akartak szalanni, hogy maj mögcsókolik, de Pista nem hatta magát
-mögcsókolni, hanem ėgy _kislán_ a patkán föntált, a nyakába ugrott és
-_mögcsókolta_. Itt oszt Pista _elfelejtötte_ Örzsét.
-
-Örzse eszt mind tutta és nagy bánattal bemönt a városba, vásárolt ű
-magának ėgy házat, kocsmát nyitott. Nagyon jól mönt a sorja,
-beleszeretött egy hannagy. Este oszt elmönt a hadnagy hozzá, kezdött
-neki hizelögni. Mikor szétmönt a vendég, aszongya a hadnagy, hogy majd ű
-itt hál. Aszongya a szép kocsmárosné: „Löhet, hanem _csukja be az
-ajtókat_, majd én mögvetöm az ágyat.“ A hadnagy odaugrott az ajtóhon,
-kettősajtó vôt, mikor az ėgygyiket becsukta, a másik kinyílt. Röggelig
-_csukogatta_, a szép kocsmárosné pedig nyugottan alutt a szobájába.
-Röggel főkel, oda kijánt a hadnagynak: „Gyűjön mán, miûta várom!“ De a
-hadnagy szitkolódott, kapja a köpönyegjit, aszongya: „Dehogy mék! mán
-ott kéne lönni a kirukkolásnál:“ Itt a többi hannagyok kérdöszték: „Mire
-gyütté a szép kocsmárosnéval?“ A hannagy feleli: „Eregy el tís hozzá!“
-Este a másik hannagy is beköszöntött a szép kocsmárosnéhon, a jis
-keszdött a kocsmárosnénak hizelögni. Mikor a vendégök elmöntek, aszongya
-a kocsmárosné a hannagynak: „Bezárom az ajtót!“ Aszongya a hannagy: Majd
-ű itt hál! „Löhet! mongya a kocsmárosné – no gyűjjön!“ A hogy möntek
-végig a szín alatt, aszongya a kocsmárosné: „Várjon itt! maj én eszt a
-három kácsát behajtom.“ De a hadnagy aszongya: „Mönynyön, vesse mög az
-ágyat! maj behajtom én.“ Itt a hadnagy az ėgyik kácsát behajtotta, a
-másik kigyütt. röggelig úgy _hajkászta_, a szép kocsmárosné csak alutt.
-Röggel fölébred a szép kocsmárosné, aszongya: „Hagygya ott a kácsákat,
-gyűjön be! mán régûta várom.“ „Dehogy mék! mán ott kéne lönni a
-kirukkolásná.“ Kapja a köpönyegit, haragszik, szalad. Mikor odaért
-kérdözik: „No! mirre gyütté a szép kocsmárosnéval?“ A hadnagy feleli:
-„Eregy el tís hozzá!“ Harmadik nap gyütt a harmadik hadnagy, a jis
-keszdött a szép kocsmárosnénak hízelögni. Mikor osztán szétmöntek a
-vendégök, aszongya a hadnagy, hogy ű majd itt hál. Aszongya a
-kocsmárosné: „Löhet!“ Mikor lė akarnak fekünni aszongya a kocsmárosné:
-„Mönynyön be csak a szobába, maj én betakarom az őszirúzsákat, hogy mög
-nė fagygyanak!“ Aszongya a hadnagy: „Mönynyön csak, vesse mög az ágyat,
-majd betakarom én!“ Ahogy az ėgygyik ôdalát betakarta, a másik ôdala
-kitakaródzott; de esik ám a havas eső! a hadnagy tiszta sár és tiszta
-víz. Röggel oszt oda kijántott a kocsmárosné: „Gyűjön mán! miûta várom?“
-„Dehogy mék! mán régön ott kéne lönni a kirukkolásná“ Ez is kapja a
-köpönyegjit, haragszik, szalad.
-
-Ez alatt az üdő alatt Pista elvött ėsz szép lánt feleséginek, készült a
-lakodalomra, elmönt oda a szép kocsmárosnéhon bort vásárolni, aszongya a
-szép kocsmárosné neki: „Adok én ajándékba jis bort, ha elhín a a
-lakodalomba!“ Pista möghítta. Másnap áll a lakodalom, a szép kocsmárosné
-jis elmönt, mög is vôt az esküdő. Este oszt, mikor vacsorálni akartak a
-szép kocsmárosné csöndöt kért a vendégöktül, hogy ő pár szót akar
-szólni! Elhalgattak, a szép kocsmárosné mögszólalt: „Melik erősseb eskü?
-azé, a kit a jedzőné töszünk a faluházán, vagy a kit a jó Isten előtt
-töttünk a temetőbe, mikor lėtérbetyültünk a nagyköröszt elébe?“ Ekkor
-mán Pistának möggyütt mán az a gondolata, hogy ez az ű Örzsikéje, a
-nyakába ugrott, asz monta, hogy: „Evel esküttem mög a temetőbe, evel is
-mék a temetőbe!“
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-10. Rózsa és Iboja.
-
-Vôt ėcczör ėgy kiráj, vôt annak ėgy nagyon szép lánya mög ėgy második
-felesége: Vénboszorkán vôt a mustoha, de a mustoha nem szerette a lánt
-soha sė. Ėcczör aszongya a mustoha az urának: „Eszt a lánt férhön
-köllene anni, de ojan legénhön adom, aki kiájja a _3 próbát_.“ Möntek
-sokan nézni az Iboját, de nem tutta mögkapni ės sė, mert mind möghalt.
-Möghallotta eszt a szomszéd kiráj, aszongya a fijának: „Erígy, níszd mög
-az Iboját, ha szeretöd, vöd del! ismeröm az apját, jó embör.“ Fölkészült
-a kirájfi, elmönt szétnézni, legelőször is a kirájlánynyal beszélt:
-„Hozzám jösz-ė, szívem szerelme?“ „Jaj! nė kérjön mög, mert gonosz a
-mustohám: _3 kérdést_ intéz hozzád, aszt nem tudod mögfejteni.“ De nem
-ijett ám mög Rózsa, bemönt az kirájhon, mögkérte az Iboja kezit, de a
-Boszorkány is bemönt, asz monta: „Ha a 3 próbát kiálod, akkor elvihetöd
-Iboját, másképpen nem! az _első próba:_ látod aszt a nagy högyet ott?
-aszt elhordod onnat, a hejjit szőlővel beültetöd, lėszüretölöd, szép
-piros borábul hônap kóstolót hozol!“ Elmönt Rózsa nagybúsan, ögyenöst
-Ibojáhon. „No! min búsulsz?“ kérdi tőle a lány. „Jaj! nem tudom
-mögtönni, a mit a mustohád kér, akkor pedig nem löszöl az enyim! Aszonta
-aszt a nagy högyet az écczaka horgyam el, a hejjit ültessem be szőlővel,
-szüretöjjem lė, hônap dére szép piros borával tisztölögjek nála!“ „Csak
-ez a baj? – mongya Iboja – fekügy lė nyugottan, kêj föl 6 órakor röggel,
-őtözz föl, úgy gyere hozzám!“ Lėfekütt Rózsa, másnap röggel, a mint
-főkel, kinéz az ablakon, nem lát högyet sėhun, de látytya a szőlőt.
-Fölőtözik, mén az Iboja szobájába, Iboja tartya elébe az üveg piros
-bort: „Itt van! Vigyed a Vénaszszon szobájába, add oda neki.“ Mikor
-möglátytya Vénboszorkán, hogy Rózsa hozza a bort, a mérögtül maj
-mögpukkad, de azé aszongya: „Ez mán idájig jô van! de látod aszt a nagy
-erdőt? kivágod, a fáját ölbe rakod, a földet főszántod, bevetöd, hônap
-röggel szép kalácsával tisztölködöl nálam!“ Elmönt Rózsa nagybúsan
-Ibojáhon, mongya Ibojának: „_Második kivánsága_ anyádnak; „Eszt a sűrű
-erdőt kivágjam, a fáját csomóba rakjam, a fődet főszáncsam, bevessem
-búzával, hônap röggel szép búza kalácsával tisztölködjek nála!“ „Hó! ha
-csak enynyi a baj, – mongya Iboja – fekügygyé lė, röggel kej föl 6
-órakor, gyere be hozzám!“ Rózsa lėfekütt, mingyá röggel kinéz az
-ablakon, látytya, hogy mán csak talló van a fődön, fölőtözik, bemén
-Ibojáhon, hát ott van a szép kalács, aszongya Iboja: „Vigyed a
-Vénaszszonnak!“ Mikor möglátta a Vénaszszon a szép kalácsot, elfogta a
-mérög, gondolta magába: No megáj! csak várjá, várjá! majd a _harmadik
-parancsot_ tödd mög, tudom vége lösz az életödnek! aszongya: „Van neköm
-3 paripám, ha mögtudod nyergölni, tijed lösz Iboja.“ Elmönt nagy búsan
-Rózsa Ibojához, mongya néki: „Mos segicsél ki, kedves Ibojám!“ „Mit
-parancsolt most ez a gonosz asszon?“ kérdözi Iboja. „Asz monta: van neki
-3 paripája ha mög tudom nyergölni, csak úgy löszöl az enyim.“ Aszongya
-Iboja: „Jaj, kedvesöm! e lösz a legnehezebb! Az első paripa az apám lösz
-– a Vénboszorkán átvarázsolja paripává – az apámat kicsit kimélhetöd! ő
-nem oka sömminek, a második lösz a gonosz mustohám, zaklazsd mög,
-kergezsd mög! ő neki nem árt; a harmadik hogy ki lösz? könynyen
-kitanálhatod, a szívedre bízom.“ Rózsa mögindult az istálló fele,
-kivezette az Öregöt, fölült a nyerögbe, ėgygyet fordult vele, lėszállott
-rúla, bevezette az istállóba. Azután kivezete a Vénboszorkánt, fölült a
-hátára, jól mögnyergölte, jól kisarkantyúszta. Mikor mán nem tudott
-mönni, lėszállott rúla, bevezette az istállóba: „No, vén kutya! köllött
-e neköd?“ Kivezette a harmadik paripát gyöngén ráült, ėgyet fordult
-vele, bevezette az istállóba, sejöm kendőjivel végigtörülgette, osztán
-hazamönt. Másnap elmönt Ibojáhon, mongya néki Iboja: „Letelt a 3 próba,
-de azé csak nem annak neköd!“
-
-„Akkor mögszöktetlek.“ mongya Rózsa. „De észrevösznek!“ mongya Iboja.“
-_Kerítünk egy tűt_ – mongya Rózsa – _megszúrjuk a kezünket, három-három
-csöpp vért csöpögtetünk az asztalra, még az föl nem szárad_, ha
-kijátytya (a mostoha) nevünket, _felelnek_ azok rá,“ A hogy monták, úgy
-cseleköttek, aval elszöktek. Ėcczör csak kijátytya a Vénboszorkány:
-„Rózsa, Iboja!“ „Itt vagyok, itt vagyok!“ felelnek rá a vérök.
-Mögnyugodott a Vénboszorkány, lėfekütt újra. Ezalatt már meszszire értek
-Rózsa mög Iboja. Ėcczör asz mongya Iboja: „Nész hátra, ég a fülem, a
-bal, úgy hallom: apám jön.“ Hátranéz Rózsa, hát az Öreg mönt utánnuk
-szél alakjába, hátravetötte Rózsa a _fűsűt_, ojan _erdő_ kereködött a
-háta mögött, hogy mikor kijutott az Öreg az erdőbű, hetedhét országon
-túl vôtak. Ėcczör mögén szól Iboja: „Nész hátra! mögén itt van apám.“
-Viszszanéz Rózsa; „Mán itt van – aszongya – nyomunkba!“ hátra vetötte a
-bontófűsűt, kerekedött ojan víz, hogy az Öreg nem mert neki mönni,
-viszszatért, az Öregaszszon jól êverte. Kapta az Aszszon a söprűnyelet,
-ráűlt. Mongya ėcczör Iboja Rózsának: „Nézz hátra! viszked a fejem, most
-a Vénboszorkány gyün, hanem tė itt _tóvá_ változol, én mög _kacsa_
-löszök benned.“ Úgy is lött; mire a Boszorkán odaért, akkorra Iboja
-vígan úszott a tóba; de nem azért vôt Boszorkán, hogy mög nė tugygya,
-hogy micsoda az? lėszálott a söprűrül, belemönt a tóba: „No mögáj, csúf
-lán! maj mögfoglak én most!“ De Iboja tutta, hogy mit akar a mustoha,
-bejjebb úszott a tóba, a hol legméjeb vôt, akkor Iboja kiszálott,
-átváltozott lánynyá, Rózsát legénynyé váltosztatta, a _sőprüt
-fölkapták_, elmöntek vele, mög sė áltak a Rózsa birodalmáig. A
-Vénaszszon pedig hazamönt, jól elverte a Vénembört otthun; „Tė vagy az
-oka, hogy ijen a lányod!“ az Öreg mög _mögátkoszta a lányát, hogy
-felejcse el Rózsát._
-
-Hát a mint mén Rózsa mög Iboja, aszongya Iboja: „Eregy tė előre! én csak
-az apád házájig nem mék így és ha köllök êgyüttök értem, majd én itt
-ködbül palotát építök.“ Elindult hát Rózsa, az apja éppen a kapuba ült:
-„Ugyan hun jártá, mêre jártá, hogy ijen soká odavôtá?“ De
-_elfelejtötte_, nem tudott szólni sėmmit sė. „No jó, hogy hazaértél,
-mögházasítalak, hônap lösz a lakodalom!“ mongya az apja, „Jô van
-édösapám! itt az ideje!“ Másnap möntek a lakodalmasok, mongya ėgy
-kûdúsnak: „Nektök adom a palotát, ha kijátytyátok, a mit én mondok“, de
-a kûdúsok aszonták, hogy nem vesztik el a hivatalukat érte. Vôtt 10
-czigán gyerök oszt azoknak monta. „Kijátytyuk mink, kisaszszony!“ „No,
-ha kijátytyátok, tijetök lösz az a szép palota! majd én mondom
-előttetök, tik mög kijabáljátok utánam! Hát mikor odaér Rózsa a
-mönyaszszonyával, kijátytya a 10 gyerök: „_Nė_ felejtközzenek a szögén
-árvárul, _mint_ elfelejtközött Rózsa Ibojárul!“ Akkor jutott eszibe
-Rózsának, hogy neki Ibojája van, mingyá ott hatta a mönyaszszonyát,
-Ibojáhon szalatt, a mönyaszszon pedig a vőlegényihön, mert annak is vôt
-másik vőlegénye, a kit szeretött, Rózsáhon csak azért akart férhönmönni,
-mer gazdag vôt. Osztán mögesküttek: a mönyaszszon a vőlegényivel, Rózsa
-mög az Ibojával. A czigányoknak pedig ott maratt a nagy palota,
-mögörültek neki, hogy sėmmiféle ivadékuknak sė vôt ojan, lėfeküttek
-bele, éfél fele azon vötték magukat észre, hogy nagyon fáznak, a
-csillagokat látták a fejük fölött, alattuk pedig a zöld füvet, mert
-_ködbül_ vôt és elpárolgott. „No, még így sosė csaptak be benünket!“
-monták ėgymásnak. Nem _is tuttak vôna a lábukon mögállani, ha 3 lábúak
-nem löttek vôna_, szégyölletükbe _világnak möntek, azé nincs most 3 lábú
-czigán_.
-
-(Hódmezővásárhely.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-11. A lusta gyermek és a Bűbájosleány.
-
-Vôt ėgy nagyon lusta gyerök, kimönt az erdőbe, kijabálta, hogy ki
-tanítaná meg űtet bíbájosságra? Akkô a _fődbű főgyütt_ ėgy
-_Bíbájosaszszony, kék szöme_ vôt neki, aszonta, ű mögtanítytya.
-
-Êmöntek ėgy hászhon, ott a gyerök szétnézött, mingyá tutta, hova került.
-Mikor hítták önni, nem akart önni, mert mindön _embörhúsbul_ vôt. A
-gyerök föntalutt mindég a palláson. Vôt az Öregaszszonynak ėgy Lánya,
-aszonta neki: fôrajjon vizet, maj _jó levest főznek abbul a gyerökbül_,
-mer jó kövér. A Lány fôralt vizet, az Öregaszszony elmönt főkőteni a
-gyerököt, mer az Öregaszszony el akari pusztítani a gyerököt, monta neki
-szökjenek mög. Mögszöktek Ėcczör csak kérdözi a Bíbájosaszszony a Lántú:
-„Ég-ė a tűz?“ _Aszongya a nyál:_ „Nem ég, mer vizes a fa, csak
-alugygyon, maj gyûtok én tüzet!“ A Bíbájosaszszony alutt továb, mikor
-mögin fölébrett, kérdöszte. „Ég-ė a tűz?“ Aszongya a nyál: „Mos mán kezd
-égni, alugygyon! maj szólok én, ha röndösen ég.“ Az Öregaszszony alutt
-tovább Harmacczor is kérdöszte; „Ég-ė a tűz?“ Akkorra mán êszárat a
-nyál; a Lán mög a gyerök meszszire elmöntek. Röggel az Öregaszszony
-főkelt, nészte, nem égött a tűz. Elmönt utánnuk. Ėcczör aszongya a Lány:
-„_Ég a képem_; nész csak viszsza, mit lácz?“ „Nem látok sėmmit, csak ėgy
-nagy fölleg gyün utánunk!“ „No az az Öregaszszony; hanem majd én
-_kökénfa löszök_, tė löszöl _kökén_ rajta. Mikor odaért az Öregaszszony
-a kökénfáhon, aszongya: „Juj, juj! de szomjas vagyok!“ Akart önni a
-kökénbül, de a kökénfa mindég karmolta a kezit, mikor nyúlt érte, mán
-csupa vér vôt. Ėsz szöm valahogy ėgy kis lukba beleesött, az
-Öregaszszony ki akarta vönni, de nem bírta, avval úgy tött, mintha
-hazamönne, pedig csak ėgy darabig mönt oszt êbujt, mikor osztán a Lán
-mög a gyerök viszszaváltósztak oszt elindultak, alig möntek ėgy darabig,
-aszongya a Lán; „Ég a képem, nész csak viszsza, mit lácz?“ „Nem látok
-sėmmit, csak ėgy nagy fölleg gyün utánunk!“ Mongya a gyerök. „No, az az
-Öregaszszony, hanem majd én _szárazmalom_ löszök, tė mög _ló_ oszt ha
-mén feléd oszt mög akar fogni, rug mög!“ Mikor odaért az Öregaszszony,
-aszongya: „Hóha, te!“ mög akarta fogni, jô ôdalba rukta, pedig csak úgy
-tött mintha símogatni akarná. „No, mögáj! – gondolta magába – majd tudom
-én mi csinálok!“ Mönt hazafelé, mikor mán êmönt anynyira, hogy nem
-lácczott oszt gondolta, hogy a Lán mög a gyerök viszszaváltóczot, akkor
-űs viszszafordult, mönt utánuk, hogy nė is gondojják, hogy gyün utánuk,
-mikor mán anynyira beérte űket, hogy mán mög löhetött űket látni,
-aszongya a Lány: „Ég a képem, nész csak viszsza, mit lácz?“ Viszszanéz a
-gyerök, aszongya: „Nem látok sėmmit, csak ėgy nagy fölleg gyün utánunk!“
-„No, az az Öregaszszony; hanem majd én nagy _víz_ löszök, tė mög
-_aranykácsa_, de âra vigyázz, hogy akárhogy hí, ne möny a víz szélire!“
-Mikor odaért az Öregaszszony, hítta az aranykácsát, de az aranykácsa még
-bejjebb mönt, akkor kivötte a _papucsot_ a lábábû, _főhajította, lött
-belüle_ ėgy _korkogyél_. Belemönt, hogy majd mögiszi a vizet, hogy majd
-mögfogik az arankácsát, a lán kűjé vált, a korkogyél (krokodil) nem bírt
-továb mönni, a kiskácsa elbût a küvek köszt, az Öregaszszony
-viszszamönt, igazábul hazamönt osztán; azok mög ėgy párok löttek.
-
-(Magyarszentmárton.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-12. A szögén árva legén.
-
-A szögén árva legénnek vôt egy tesvérnénynye. A legén mán szeretött vôna
-mögházasonni, de a faluba ėl lán sė szerette űtet; panaszkodott a
-nénynyinek: hogy ű nem tugygya hogy mé, de ėl lán sė szereti űtet a
-faluba, Aszongya âra a nénynye: „Tudod mit öcsém! vasárnap elmégy a
-templomba, a mölik lány rád néz oszt nevet, a szeret tégödet, aszt kérd
-mög!“ – Vasárnap bekövetközött, – el is mönt ű a templomba oda húzódott
-közel a lányokhon, az egész közül ėl lán sė nézött rá csak a szomszéd
-lánya: a ránézött oszt nevetött. A szögén árva legén itt osztán nagy
-nehezen várta végit a misének, mán akkô örűt, hogy mos mán kap ű
-magáhonvaló lánt. Mikô hazamén, mongya a nénynyinek: „Mos mán tanátam ėl
-lánt, a ki éngöm szeret, én is szeretöm űtet:“ Kérdözi a nénynye: „Ugyan
-ki löhet az? öcsém!“ „Hát a szomszédaszszonyunknak a lánya!“ Aszongya a
-nénynye: „No, most mán öcsém, ha így van, _három_ este el köl neköd
-mönni oda!“ Vasárnap este főkászolódott, elmönt. Mikô bemén: jó estét!
-köszön, elfogadik, de a lán nincs odahaza, êmönt a czimborájáhon,
-kérdözi: „Hun a lányuk?“ Aszongya az anynya: „Nincs idehaza, êmönt a
-czimborájáhon, gyün a mingyá!“ Várta ėd darabig, de nem győzte haza
-várni: „Mán – aszongya – elmék haza, nem várom mán, látom, hogy sokájig
-gyün!“ Mikor kimönt a konyhaajtón, a lány a _kantárt a fejihön vágta_, a
-legény _lójé váltódzdzott_, a lány fölült a tetejibe, elmönt a _hetedik_
-faluba. Mikor oda értek, bekötötték az istálóba, aval ott hatták (a kik
-ott voltak) _bemöntek a czimboránhon mulatni_. Vége vôt a mulacscságnak,
-(a lány) mögén fölült a tetejibe, mönt haza felé. Hazaértek, _kivötte a
-fejibű a kantárt, (akkor már legény lett)_, elcsapta. A legény a
-szénatartóhon vákta magát, nagyon ki vôt fáradva. Asz mongya a
-nénynyinek másnap röggel: „No, néném! én nem mék többet ahhon a
-lányhon.“ „Mijé? öcsém! hiszėn szép lány az és dėrék.“ „De néném! –
-aszongya az árva legén – nem mék én! _Boszorkány_ az, nagyon
-kifárísztott az écczaka. „De, öcsém! – mongya a nénynye – ha elkeszted a
-kolompot zörgetni, zörgesd! ha el nem mégy, tudod-ė: hogy négyfelé
-szakajtanak?“ A legén nagyon bús lött, kéntelen vôt a másik este is
-elmönni. Másik este mikô mögén elmönt, mikô beköszön, mögén nincs otthun
-a lány, mögén kérdözi az anynyát: „Hun van a lányuk?“ „Mos sincs ide
-haza – mongya az anynya – elmönt a fonyókába, maj mingyá hazagyün!“ Nem
-győszte várni, haza indult. Mikô kilépött az ajtón, mögén lójé
-váltódzdzott, ráült (a lány) aval elindult. Még meszszebb mönt, mint a
-hun akkô vôtak. Ott is, mikô odaértek, színte bekötötték az istállóba,
-szénát attak elébe, hogy ögyön; emezök színte bemöntek az elsőszobába (a
-tiszta szoba, hol nem laknak) mulatni. Ėcczör mögén követközött az üdő,
-hogy mönnek haza. Mikô hazaértek, mögén kihúszta a kantárt a fejibül és
-elcsapta. A legén színte csak a szénatartóhon dűlt, nagyon ki vôt
-fáradva, akkô aszonta: „Ha élök, ha halok, de én többet nem mék! No,
-édösnéném! mán én többet nem mék, mer maj csak a halóveríték nem vert,
-anynyira ki vôtam álva!“ „No, öcsém! ezön az ėgy estén még el köl
-mönnöd!“ „Mán – aszongya a legén – akárhogy lösz, de én nem mék, ha
-élök, ha halok.“ De a nénynye csak erősíti: „Hogy ha el nem mégy,
-négyfelé szakajtanak oszt úgy akasztanak fő a karókra.“ Roszszul vôt a a
-legén, de mi csinájon? el köll mönni! „No! – aszongya – még az ėgy este
-mögpróbálkozik!“ Harmadik este mögén elmönt. Mikor odamén, mögén nincs
-odahaza, színte mögén kérdözte ű szokás szörínt, hogy hun van a lányuk?
-Aszongya az öregaszszony: „_Czérnát fontunk máma, a szomszédba van,
-mögviszáli_. „Vári a legén ėd darabég, de nem győzi várni, elmén haza,
-de mögén csak a a fejihön vákta a kantárt, mögén lójé váltódzdzot, mögén
-elmöntek még meszszeb, mint másik két este vôtak. Mikô odaértek,
-bekötötték az istálóba, szénát attak neki önni, aval űk bemöntek,
-mulattak. Emitten a legény addig dörgölőczczött, kitürűczkölte
-(kidörgölte) a kantárt a fejibül „No! – aszongya – tė mögkénosztá engöm,
-de mostan én is mökkénozlak tégödet!“
-
-Lėótta a kantárt a jászol szélirű és oda húzódott a konyhaajtóba. Mikô
-vége vôt a mulacscságnak, mikô a lán lépött ki, a _fejihön vákta a
-kantárt, lójé váltódzdzott_, fölült rá a legén és elkeszdött vele
-sebössen nyargalni, de nem hazafelé, hanem aszt nészte, hogy mönné
-nagyobbat kerűjön vele. Röggêre beért ėgy kis városba, az útytyába esött
-ėgy kovács, mind a négy lábára _patkót tötetött_, azután elmönt haza.
-Mikô hazaért, kivötte a fejibül a kantárt, útnak eresztötte. Itt a lán
-nagyon roszszul lött: szörnyű beteg lött, aszonta az apjának, anynyának:
-„_Ha én mög tanálok halni: annak a legénnek 12 felesége lögyön,
-mindėgygyiknek 12–12 gyeröke lögyön! Addig mög nė tugygyon öregönni, még
-a sültnyúl előtte ki nem szalad az ablakon! Addig mög nė tugygyon halni,
-még éngöm háromszô, holtam után mög nem kínál borral!_“
-
-A lán mög is halt harmanapra, a legén búsult, hogy mos mán mi csinájon
-neki? mer elszámolta neki a lányapja, hogy miket hagyott neki az ű
-lánya. Búsult, hogy kínájja mög ű a lánt borral? nem bir ű oda lėmönni!
-Aszongya a nénynye: „Tudod mit? öcsém! pár nap mulva vöszöl ėgy
-kulacsbort, a _hogy mongya az árát_ a kocsmáros a bornak, tė _úgy
-fizesd!_ nė alkugy rá! – mög az ű _házuk tetejibül vögyél 3 szálnádat
-szó nélkül!_ azután kimégy a temetőbe, odaálsz a _fejihön_, a hogy a
-körösztye van – de mög nė ijegy! mer ha kigyün: keres, de tė nė féj! mer
-ha mögmozdulsz, azonnal véged lösz! Maj hollók is gyünnek, keresnek
-tégödet, de ha aval a _három szálnáddal_ tė, mikor odaérsz a sírhon,
-_háromszor körülkerekítöd magadat_, nem tanának. Mikor oszt a hollók
-êrepülnek, tė csak asz mond: Isten álgyon mög, kedves párom! ígyunk!“ A
-legén úgy is tött: vött bort a kocsmárostul mög a házuk tetejibül három
-szálnádat, este szép hôdvilág vôt, oda lopóczkodott a fejihön,
-körülkerítötte magát háromszor, várta: mi lösz? Ėcczörki gyün félig a
-sírbul az ű kedvesse, kijátytya nagy mérgessen: „Gyere ide, te sátán! ha
-szöllek széjjel, mer tėérted szenvedöm ezöket!“ Az alatt az üdő alatt
-âra szált ėgy _fekete holló_, mingyá _parancsolta (a lány)_, hogy:
-„Kerezsd mög aszt a kutyát, a kijé köl neköm szenvenni!“
-öszsze-viszszakerezsgélte (a holló), de nem tanáta mög. Akkor jelöntötte
-a holló, hogy nem tanáli, êröpült. A legén csak eszt várta, aszongya:
-„Isten álgyon mög, kedves párom! ígyunk!“ „Szöröncséd! – mongya a lán –
-hogy hamaréb mög nem tuttalak, hogy itt vagy, széjjelszöttelek vôna!“
-Aval ittak mind a ketten osztán eltűnt a lány. Elmén haza a legény: „No,
-aszongya – hálá Istennek! csakhogy ėccző mögszabadultam tűle! többet nem
-mék, mer úgy is vége lösz az életömnek, ha még ėccző elmék: mer most is,
-ha hamarébb észrevött vôna – aszonta – úgy is öszszemorzsolt vôna, mind
-a malomba a kukoriczát mikô őrlik.“ Mesélte a nénynyinek is röggel, de a
-nénynye csak aszonta, hogy el köl neki még mönni: „Mert így is vége az
-életödnek, de úgy mögmaradhat az életöd! Tudod, mos nė a fejihön áj, mer
-ottan mögkeresnek, hanem áj a _lábáhon!_“ Itt a legén még jobban
-mögdühösödött, hogy a lábáhon ájjon, a lábáná mingyá mögláti, hogy ájjon
-ő oda!? A nénynye nem engedött, ki köllött neki mönni, oda húzódott a
-lábáhon, körülkerítötte magát háromszor, várta: mi lösz? Ėccző _főgyütt
-a lán kötöszködésig_, főhítta a _két_ fekete hollót, elkűtte űket:
-keressék mög asztat, a möjiké neki köl szenvenni! Elmöntek a hollók
-keresni, keresték ėd darabig, nem tanáták. A két holló osztán eltűnt,
-akkô mingyá ráköszöntötte a legény a bort: „Isten álgyon mög, kedves
-párom: ígyunk!“ „Szöröncséd! hogy hamaréb mög nem tuttalak, hogy itt
-vagy, ízré-porrá szöttelek vôna!“ mongya lány. Ittak osztán eltünt a
-lány. Mögvídámodott a legénke mikor eltűnt a böskéje (kedvese),
-hazamönt, lėfekütt, de mán akkô nem panaszkodott a nénynyinek. A
-harmadik este mögén mönni köl neki; mikor el akar indulni, aszongya a
-nénynye: „Tudod, öcsém! mos mán nė áj a lábáhon sė, hanem úgy intészd,
-hogy a _jobfelire_ áj az _ôdaláhon_!“ Itt a legén mögén mögborzadott ėgy
-kicsit, hogy oda ájjon, mikor mingyá mögláti! hanem azé mégis oda
-húzódott, körűkerítötte magát háromszor, várta: mi lösz? Mögén kigyütt a
-lán kötöszködésig, akkô mán előhítt három hollót, elkűtte mind a háromat
-szanaszéjjel, hogy keressék mög ű neki akárhun van, möjiké neki
-szenvenni köl! De a három holló nem tanáta mög sehun sė. Mikor a három
-holló elmönt onnét, mögén ráköszönti a kulacsbort: „Isten álgyon mög,
-kedves párom! ígyunk!“ „Szöröncséd, hogy hamaréb mög nem tuttalak, hogy
-itt vagy, ízré-porrászöttelek vôna!“ mongya a lány. Ittak osztán
-elbúcsúsztak: ėgygyik a másikátul, de még akkor is mögmonta neki a
-szömibe, hogy tizėnkét felesége lögyön, mindėgygyiknek tizėnkét gyeröke
-lögyön mög még a sűltnyúl ki nem szalad előtte az ablakon, addég nė
-tugygyon öregönni, sė pedig nė bírjon möghalni. Elbúcsúsztak ėgymástul.
-Most azon törte a legény a fejit, hogy eme hogy gyün ki?!
-
-Mikor hazamönt, aszongya a nényinek: „Édösnéném! szeretnék
-mögházasonni.“ Aszongya a nénye: „No, jó van, öcsém! hônap el fogunk
-mönni lánt nézni.“ El is möntek a szomszéd városba ėgy árvalányhon,
-mögkérték, el is mönt hozzá a lány. Mög vôt mingyá az ėgygyesség,
-vendékségöt csaptak, hazavitte, gazdálkottak. Szöröncsések vôtak a
-gazdálkodásba, de köllött is a vagyom, mer szaporodott a gyerök is:
-ėgygyik a másik után születött. Itten csak az első feleségitül möglött a
-tizėnkét gyerök; mikor a tizėnkettedik gyerök möglött, akkô möghalt az
-aszszony. Pár hét mulva mögén mögházasodott, elvött ėgy ögyvezaszszont –
-mán nem kapott lánt – aval mögén él tizėnkét esztendejig, annak is vôt
-tizėnkét gyeröke tűle. Mikor a tizėnkettedik möglött, az aszszony
-möghalt. Igy járt ű a harmadik, negyedik, ötödik feleségivel is mög mind
-a tizėnėgygyê: möglött a tizenkét gyerök, a felesége möghalt. Elvötte a
-tizenkettediket, annak is születtek sorba a gyerökeji.
-
-Mikor mán aszt várták, hogy a tîzenkettedik möglösz, fogott ű ėgy
-nyulat; aszongya az aszszonynak: „No, édös feleségöm! esztet süsd mög
-néköm, de nagyon szépen! „Az aszszony osztán mög is sütötte a nyulat a
-mint parancsolva vôt. Mikor készen vôt a nyúl, öszszehítta a
-szomszégygyajit is, leültek mind az asztalhon, öttek. Rákerűlt a sór a
-nyúlhúsra – aszonta a szakácsnénak: oda tögye ű elébe a sűltnyulat!
-elébe tötték – mikô nyúlt vôna mán utánna, kiugrott az ablakon a
-sűltnyúl. Azután az embör mögöregödött, mind mikor a töpörtű möksűl, a
-tizėnkettedik gyerök is möglött, ű sė élt asztán sokájig.
-
-(Magyarszentmárton)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-13. Miklós.
-
-Hun nem vôt, vôt a világon ėgy szögén embör, annak vôt ėgy kis fija, vôt
-három lánya: ėgyik: ėgyszömű, másik: kétszömű, harmadik: háromszömű. A
-mustohája eszt a kis fiját el akarta fődelni. Ez a kis fijú, vôt az
-apjának marhájaji, azokat őrzötte, de a mustohája sosė adott neki önni,
-hogy csak hajjon mög éhön. A kis fijú, a hogy legeltette a marhákat,
-nagyon szomorú vôt. A marhák köszt vôt ėgy aranszőrűbika, mikor látta,
-hogy a kis fijú nagyon szomorú, mögszólalt: „Mé búsulsz? Miklós gazdám!“
-Hon nė búsulnék, hon nė bánkónnék? mikor harma napja nem öttem! mongya a
-kis fijú. „Nė búsûj, csavar lė a job szarvamat! _van itt mindönféle_ a
-mit csak a szád szeret“. Miklós oszt lėcsavarja a szarvát, vöszi ki a
-sűlthúst, sűltlepént; jô lakott. Itt oszt a mustohája csudálkozott
-rajta; nem hogy sovánkonna, hízik Miklós. Másnap osz kihajtot Miklós,
-kikűtte vele a mustohája az egyszömű lánt, hogy lesse ki: mit öszik, mit
-iszik Miklós? A lán oszt lest vetött, de Miklós nem övött addig, még a
-lán el nem alutt. Mikor elalutt, lėcsavarta a jobszarvát, jôlakott oszt
-főtöte viszsza a szarvát. Este oszt haza hajtottak, az anynya kérdöszte
-a lánt, hogy: „Mit övött a Miklós?“ A lán aszonta: „Sėmmit sė“. Másnap
-kimönt a kétszöműlán, az is csak úgy járt, mint az ėgyszöműlán. Harmadik
-nap kimönt a háromszöműlán, az oszt két szömivel alutt, a harmadikkal
-leste, hogy Miklós mit öszik? Miklós mikor asz gondolta, hogy alszik a
-lán, lėcsavarta a jobszarvát az aranbikának oszt övött, ivott, jôlakott,
-főtötte viszsza a szarvát. A háromszöműlán eszt mind látta. Este, mikô
-hazahajtottak, mögmondott mindönt az anyának, hogy Miklós mibül él.
-Másnap Miklós kihajtott, az aszszon asz mongya az embörnek: „Halli ken?
-hé! eszt a bikát lė köll vágni, mer tönkretösz bennünk.“ Az embör oszt
-beleėgyezött, hogy estére lė is vági. De itt Miklósnak mögszólalt az
-aranbika kint a mezőn: „Halod-ė gazdám! estére engöm lė akar a tė
-mustohád vágni; hanem ha behajcz estére, köss oda ėgy fáhon, apád oszt
-majd hozza a fejszét, hogy a fejemre üt, tė mög kérd el tűle a fejszét,
-hogy majd tė ütöd agyon a tė kisbikádat, oszt nė a fejemre vágj, hanem a
-kötélre, aszt vágd el! ugorj föl osztán rám, majd én elszaladok veled!
-Miklós oszt este úgy is cseleködött a hogy a kisbika elmagyarázta. Itt
-oszt az embör mög az aszszon szalattak utánna, de nem érték utô.
-
-Űk oszt möntek, möndögéltek hetedhét ország ellen, ėcczör oszt elértėk a
-rézhídat, aszongya az aranbika: „Látod-ė, Miklós gazdám! aszt a
-rézhídat?“ „Látom“. mongya Miklós. „Az teli van rézalmával, de lė nė
-szakajcs ėgyet sė belüle, mikor mönyünk át rajta, mert alatta van ėgy
-rézbika, mögöl engömet, akkor elveszünk!“ Odaértek, möntek a hidon át,
-Miklós oszt nem álhatta ki – dörgölőcztek hozzá a rézalmák – ėgyet csak
-szakított, zsebretötte. A rézbika bömböl a híd alatt. Mikor átértek a
-hídon, kiugrott a bika a híd alul, nekiugrott Miklós bikájának, úgy
-főhajintotta, hogy 3 ölre elesött tűle. Miklós oszt fejszėvel úgy
-mögcsapta a rézbikát, hogy elszédült. Miklós bikája oszt kihasította a
-rézbikát, nagynehezen oszt csak lėgyőzték. A rézhíd elmult osztán. Akkor
-mögszólalt Miklós bikája: „Mögmontam, hogy nė bánd a rézalmát! Mos mán
-igyál, ögygyél osz pihenynyünk mög!“ Miklós lėcsavarta a jobszarvát,
-ivott, övött, lėfekütt. Másnap osztán főkeltek, útra keltek. Möntek
-hetedhét ország ellen, ėcczör oszt mögén asz mongya Miklósnak a bikája:
-„Látod-ė aszt a nagy fényösségöt amott a távolba?“ Aszongya Miklós:
-„Látom“. Aszongya: „Az az aranhíd, ott szintén az aranhídnak a karja
-tele van aranalmával, ott szintén van ėgy aranbika a híd alatt, az
-héczörte erősebb, mint én vagyok; ha az aranalmát bántod, el vagyunk
-veszve.“ Akkorára odaértek. Mikor eszt elsorolta Miklós bikája, hogy
-möntek át a hídon, Miklóshon dörgölőcztek az aranalmák. Miklós oszt csak
-lėszakított ėgyet belüle, zsebre tötte. Bömböl ám az aranbika a híd
-alatt, kapál. Mikor átértek, kiugrott az aranbika a híd alul, nekiugrott
-Miklós bikájának, Miklós osztán lėugrott nagy gyorsasággal, úgy az
-aranbika fejire csapott a fejszével, a csak elterült. Miklós bikája oszt
-kihasította az aranbikát oszt mögdöglött, a híd asztán elmult. Akkor
-mögszólalt Miklós bikája: „Mögmontam, hogy nė bánd az aranalmát! Mos mán
-igyál, ögyél osz pihenynyünk mög!“ Miklós lėcsavarta a jobszarvát,
-ivott, övött, lefekütt. Másnap osztán főkeltek, útnak indultak. Möntek,
-möndögéltek hetedhét ország ellen, ėcczör oszt mögén asz mongya
-Miklósnak a bikája: „Látod-ė aszt a nagy fényösségöt amott a távolba?“
-Aszongya Miklós: „Látom“. Aszongya a bika: „Az a gyémánthíd, ott szintén
-a gyémánthídnak a karja tele van gyémánt almával, ott szintén van ėgy
-gyémántbika, az tizėnnécczör erőseb, mint én vagyok, ha a gyémántalmát
-bántod, el vagyunk veszve!“ Akkorára odaértek. Mikor möntek átal, Miklós
-csak lėszakított ėgy gyémántalmát, zsebre tötte. Bömböl ám a gyémántbika
-a híd alatt, kapál. Mikor átértek, kiugrott a gyémántbika a hid alul,
-úgy föllükte Miklós bikáját, hogy az mingyá elpusztût. Miklós osztán a
-gyémántbikára úgy rácsapott, hogy az is elpusztult. Odamönt Miklós a
-bikájáhon, mögsiratta, _eltemette_, osztán útra kelt.
-
-Mönt, möndögélt, ėcczör oszt elért ėgy röngeteg nagy erdőt, ott oszt
-lėfekütt. A rézalmát balfelül mellé tötte, az aranalmát jobfelül mellé
-tötte, a fejihön mög a gyémántalmát tötte, a fejszét mög a lábáhon.
-Röggel oszt fölérzött, látytya, hogy a _három almábul három kutya lött_,
-a _fejszébül_ mög ėgy gyönyörű juhászbot. Aszonygya Miklós: „A jó Isten
-is engöm pásztornak teremtött! Eddig vôtam gujás, most mán juhász, ėgyik
-kutyám neve: Ojannehézmindafőd, másiké: Ojanerősmindavas, a harmadiké:
-Ojanfutósmindaszél!“ Fölvötte a juhászbotot: „Mos mán elmögyök valamölik
-kirájhon, beálok juhásznak.“ Beért oszt ėgy városba, ott éppen köllött a
-kirájnak ėgy juhász, de az a kiráj ojan kiráj vôt, hogy nem birta ėgy
-juhász sė az esztendőt kitőteni, pedig három nap vôt csak ėgy esztendő:
-mer az mögötte minynyáji juhászát, _eleventen mögötte_.
-
-Itt, oszt jelöntközött Miklós, hogy beál hozzá juhásznak. A kiráj osztán
-asz mongya neki: „Hogy hínak?“ Aszonygya: „Miklós a nevem.“
-„Mögfogallak, ha eszt a három kutyát nem viszöd ki a juhokkâ!“ „De eszt
-– aszongya Miklós – nem hagyom magamtul, mer eszt a jó Isten neköm úgy
-hatta ajándékul.“ Miklósnak anynyit beszélt a kiráj, csak beált hozzá
-juhásznak, oszt a kutyákat bent hatta a kastélba. A kiráj mökkötöszte a
-három kutyát vas lánczra, Miklós oszt kihajtott a juhokkal. A hogy
-legelteti a pusztán a juhokat, ėcczör látytya, hogy mén a kirá kifele,
-odaköszön Miklóshon: „Mögöszlek!“ Miklós aszongya: „Talán aszt nem
-töszi? királ őfelsége!“ „Mögöszlek én, Miklós!“ aszongya a királ.
-Nekiugrott Miklósnak, _keszte rágni_, Miklós oszt êkijántotta magát:
-„Nehézmindafőd, Erősmindavas, Futósmindaszél!“ Akkorára a kutyák oda
-rohantak: „Mit parancsôsz? édös gazdám!“ „Fogjátok mög a kirájt!“ Itt
-oszt a kutyák mögfokták. A kiráj oszt könyörgésre vötte a dôgot: „Hadd
-mög az életömet, Miklós fijam! többet so sė bántalak.“ Igy oszt aszonta
-Miklós a kutyáknak: „Ereszszétök el!“ A kutyák oszt eleresztötték, a
-királ hazamönt. Miklós este haza hajtott. Másnap oszt ki akart hajtani,
-de a kiráj a kutyákat viszszatartotta, a királ osztán addig beszélt
-Miklósnak, hogy hagygya itthun a kutyákat! hogy Miklós otthun hatta, ű
-mög kihajtott. A kutyákat a kirá bezárta ėgy vas pinczébe oszt útnak
-indult Miklós ki fele. Miklós látytya, hogy gyün a kirá, igenyöst Miklós
-fele tart. Mikor odaért, aszongya: „No Miklós! mostan csak _mögöszlek_!“
-„Hát csak nė ögyön mög, királ őfölsége!“ mongya Miklós. „De csak
-mögöszlek én, Miklós!“ Nekiugrott a királ, keszte rágni a válát. Miklós
-mögén êkijántotta magát: „Nehézmindafőd, Erősmindavas, Futósmindaszél,
-gyertök elő!“ Itt oszt a Nehézmindafőd rádült a vasajtóra, Erősmindavas
-segicscségire mönt, a vasajtó kidült, Futósmindaszél kiugrott, kifele
-szalatt, emez a kettő is nyomult utánna, mikor kiértek, már akkorára
-jôlėszötte Miklósrul a kirá: „Mit parancsôsz? édös gazdám!“ Aszongya
-Miklós: „Szögygyétek szét eszt a haszontalan királt!“ A kutyák
-mögfokták: ėgyik ėgyikfele húszta, másik másikfele a királt, akkor
-mögijett, hogy vége lösz az életinek, mingyá könyörgött Miklósnak, hogy
-hagygya mög az életit:
-
-„Neköd _adom a lányomat_ feleségödnek, ha möghagyod az életömet! még a
-királságomat is odadom, csak az életömet hadd mög!“ Aszongya osztán
-Miklós a kutyájinak: „Ereszszétök el!“ A kutyák osztán eleresztötték a
-királt, akkô minyájan hazamöntek, készültek a lakodalomhon. Miklós
-emböröket küldött mindönfele, az apjáhon is. Miklós oszt mögesküdött,
-éltek boldogul, még most is élnek, ha mög nem haltak.
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-14. Aranykacsa.
-
-Hun vôt, hun nem vôt, az operenczijástengeren is túl vôt, a hun a kis
-malacz dúr, azon is túl, az innenön innen, vôt a világon ėgy kiráj,
-annak vôt Vasórúbába felesége, vôt a kirájnak az első feleségitül ėgy
-csuda szép kis lánya, de a mustohának is vôt 2 lánya, de azok nagyon
-rútak vôtak. Aszongya a Vasórúbába a kirájnak: „Hallod-ė? eszt a lánt
-kügygyük el szôgálni, még ezök férhönmönnek!“ El is köllött a kis lának
-mönni szôgálni, hát elmönt ėgy rokonyáhon. Annak is vôt 3 vén lánya,
-mögfogatta szôgálónak, de ott sė vôt job heje, mind otthun: itt is
-írigyködött rá a három lán, mer nagyon csúnyák vôtak, ű mög nagyon szép,
-mindig nagyon sok dôgot attak Bözsikének. Történt ėcczör, hogy elmöntek
-a templomba, mögparancsolták Bözsikének: „Mire haza gyüvünk, jó ebédöt
-készicscsél! van itten ėgy zsák búza, kiválogazsd ojanra, mint a kit a
-galamb öszszehord: ėgy szöm konkoj nė lögyön benne!“ Leült Bözsike
-nagybúsan a búza mellé, elkezdött sirni. Ėcczör csak kinyilik az ablak,
-berepül rajta ėgy hófehér galamb: „Mijé sirsz? Bözsike!“ „Mé nė sirnék,
-mikô mönynyi dôgot kiattak, hogy elvégezzem, nem birom ėn aszt mind
-elvégezni!“ „Miféle az a sok dolog?“ szól a kis galamb. Bözsike asztán
-elmonta: mi mindönt parancsoltak, hogy mikor haza gyünnek, készen
-lögyön. „Csak ez a baj?“ kérdözi a kis galamb, kivött a bögyibül ėgy
-dijót: „Eregy oszt törd mög, van ebbe ėgy öltözőruha, vöd rád oszt eregy
-el a templomba, űj a hátulsó padba: mikor vége lösz a prédikáczijónak,
-sijess haza azonnal, vetköz lė gyorsan, tögyél úgy, mintha mindég
-dôgosztál vôna, nėhogy észre vögyék, hogy a templomba vôtá!“ Úgy is tött
-Böszike, a mint a galamb mondta: elmönt a templomba, de a szélső padba
-ült, mikor vége lött a prédikáczijónak, szalatt haza, hát csak elhült
-mikor látta, hogy mindön röndbe van: a zsák búza a sarokba állott,
-gyönyörü tiszta; az ebédlőbe terítve az asztal, finom ételök rajta. Igön
-ám! a mint Bözsike mönt hazafele a templombul, a szomszéd ország
-kirájfija – az is atemplomba vôt – möglátta Bözsikét, _elvetötte a
-nyilat utánna_, de éppen a szomszéd úcczába ált mög, bemén a kiráj (a
-házba, hol a nyíl megállt) mongya az aszszonnak: „Van eladó lánya? Vôt a
-templomba máma?“ „Vôt!“ mongyák, bevezetik a kiráj elébe a lánt, de a
-kiráj asz monta: „Nem ez a!“ Elmönt a kiráj nagybúsan viszsza. „No maj
-jövő vasárnap íberebb löszök!“ mongya a kiráj. Következik a második
-vasárnap, még több dôgot attak Bözsikének, kiattak két zsák búzát:
-„Kiválogazsd ojanra, mind a kit a galamb öszszehord, a friss kenyér az
-asztalon lögyön, jó ebédöt is készicscsél!“ Lėült Bözsike a zsák közé és
-keserves sirásra fakatt. Ėcczör kinyilik az ablak, berepül rajta 2
-galamb, kérdözi Bözsikét: „Mijé sirsz? Bözsike!“ Bözsike elmongya, hogy
-mönynyi dôgot parancsoltak, nem birja ű aszt mind elvégezni. „Nė sírjál,
-Bözsike! – mongya az ėgyik galamb – ėhėn van ėgy dijó, van ebbe lángszín
-sejöm ruha, vödd rád, eregy a templomba, űj a hátúlsó székbe, mikor vége
-lösz a prédikáczijónak, sijess haza azonnal, vetközz lė gyorsan, tögyél
-úgy, mintha mindig dôgosztál vôna!“ Úgy is tött Bözsike, a mint a galamb
-monta: elmönt a templomba, a leghátulsó székbe ült, mikor vége lött a
-prédikáczijónak, szalatt haza, hát csak elhült, mikor látta, hogy mindön
-röndben van. A mint Bözsike mönt haza fele a templombul, a szomszédkiráj
-fija möglátta Bözsikét, a nyilat êvetötte, éppen a szomszéd házáhon
-esött, bemén a kiráj, mongya az aszszonnak: „Van eladó lánya? Vôt a
-templomba máma?“ „Nincsen uram! nincsen! mongya az aszszon – öregök
-vagyunk, de van itt a szomszédba 3, mönynyön át hozzá, nézze mög!“ A
-kiráj aszonta: Nem mén át, maj gyüvő vasárnap ügyesebb lösz. Ezalatt
-hazaért a ház gazdaszszonya a 3 lányával, nagyon mögharagudott, hogy
-mindönt röndbe tanát. Gyütt a harmadik vasárnap, 3 zsák búzát attak
-Bözsikének, monták: „Kiválogazsd ojanra, mind a kit a galamb öszszehord,
-ėgy szöm konkoj sė lögyön benne, a friss kėnyér az asztalon lögyön, jó
-ebédet is készicscsél!“ Lėült Bözsike a 3 zsák közé, sirt keservesen:
-„No, mos mán eszt nem birom mögtönni.“ Ėcczör kinyilik az ablak, berepül
-rajta 3 hófehér _galamb_, kérdözi Bözsikét: „Mijé sirsz? Bözsike!“
-Bözsike elmongya, hogy mönynyi dôgot parancsoltak, nem birja ű aszt mind
-elvégezni. „Nė sirj, Bözsike! hisz ez nem dolog – mongya a galamb – ėhėn
-van ėgy dijô! van ebbe ėgy őtöző: égszínkík ruha, vödd rád, eregy a
-templomba, űj a hátulsó székbe, mikor vége lösz a prédikáczijónak,
-sijess haza azonnal, vetközz lė gyorsan, tögyél úgy, mintha mindig
-dôgosztál vôna!“ Úgy is tött Bözsike, a mint a galamb monta: elmönt a
-templomba, a leghátulsó székbe ült, mikor vége lött a prédikáczijónak,
-szalatt haza, hát csak elhült, mikor látta, hogy mindön röndbe van. A
-mint Bözsike mönt hazafele a templombul, a szomszéd kiráj fija möglátta
-Bözsikét, elvetötte a nyilat utánna, akkor a nyíl a kapuba esött, éppen
-akkor mönt befele a Bözsike, a _nyíl a ruhájábul_ ėgy kis darabot
-_kiszakajtott_.
-
-Mögörült ennek a kiráj, fölvötte a ruhát möga nyilat, gondolta: „Minek
-mönynyek be máma, ráérök hónap is, tudom mos mán, hogy hun van. Hazamönt
-a kiráj.
-
-Mikor Bözsike hazamönt, vetközött lefele, kinyilott az ajtó, belépett
-rajta az aszszon a három lányával: „Hát úgy lopod te a napot! Bözsi?“
-Elvötték tűle az égszínkík sejöm ruhát, levetkősztették mesztelenre,
-_beledopták a tóba_, űk mög viszszamöntek, de Bözsike nem halt a tóba,
-átváltozott _aranykacsává_.
-
-A kirájfi elmönt másnap, mongya: „Van itt eladólán?“ „Van, uram! van!“
-mongyák. A mijen ruhába vôt Bözsike a templomba: égszínkík sejömbe
-fölőtösztették a legöregebb lánt, ráatták Bözsike égszínkík sejöm
-ruháját, bevezették a kiráj elébe, de a kiráj asz monta: „Nem e vôt a!
-hanem van itt ėd darab a ruhájábul, ha odaillik, elvöszöm feleségül.“
-Hát a mint nízik, hát odaillött, mer onnat vötte ki (a nyíl) a Bözsike
-ruhájábul. Elmönnek esküvőre. A mint möntek, a tó mellett möntek el, hát
-látytya a lán, hogy úszik benne ėgy arankacsa, aszongya a lán: „Addig
-nem esküszök mög veled, még annak az aranykacsa húsábul nem öszök, ha
-szerecz, mögtöszöd neköm.“ Êre a kiráj elkeszdött lűnni rá, de mindég
-lėbukott. „Maj – gondolta a kiráj – lėvetkőzök, belemék a vízbe, ha
-möglűni nem tullak, de mög tullak fogni!“ Bemönt a vízbe, a mint az
-aranykacsát mögfogja, azonnal _átváltozott_ gyönyörű szép lánynyá, még
-szászorta szöb vôt, mint addig vôt, de azért mögismerte a kiráj.
-Elbeszéltette vele: hogy lött aranykacsává; de möghallotta eszt a parton
-a mönyaszszon, hazaszalatt, mögbeszélte odahaza, hogy szalagygyanak, mer
-Bözsike föltámatt! A 3 lány úgy elszalatt, hogy még most is szalad, ha
-mög nem ált, de az öreg aszszon nem tudott elszalanni, görcsöt kapott.
-Mikor odaért a kiráj, 4 fele vágatta a kastél 4 sarkára kiakasztatta,
-bemönt a városba, vött Bözsikének ruhát, kivitte a tópartra,
-fölőtösztették Bözsikét; ojan mönyaszszon lött belüle, hogy még ojant
-nem látott sönki. Csaptak ojan lakodalmat, hogy vôt ám lé mög lé! örült
-a kinek ėgy kalányal jutott, vôt boris, 10 embör horta a pinczébül
-fölfele réstával, még sė győszte mög a vendégöket, ojan sok vôt.
-
-(Hódmezővásárhely.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-15. Őzike.
-
-Vôt a világon ėgy pár szögén család: ėgy aszszon mög ėgy embör, vôt
-annak ėgy kis fija mög ėgy kis lánya, a kis lánt hítták Ilonkának, a kis
-fijút Jancsikának. Ėcczör, a mint fekszenek, a kis lán nem tudott
-alunni, ėcczör hajja ám, hogy az apja és az anynya beszélgetnek:
-aszongya az aszszon: „Jó vôna eszt a 2 gyerököt möghizlalni, úgyis sok
-dijó termött, möghizlaljuk űket vele! drága az étel, maj levágjuk!“
-Möghajja eszt a kis lán, mikor másnap röggel főkelnek, aszongya a kis
-gyeröknek: „Jaj, kedves kis testvéröm! édösanyámék mög akarnak hizlalni
-és levágni!“ Mögijedt ám Jancsika: „Jaj, kedves kis testvéröm! hová
-lögyünk? mi csinájunk?“ A kis lány vigasztalta: „Nė féjj, kis testvéröm!
-majd vigyázok én!“ A napságtul fogva nagyon jó sorsuk vôt a kis
-testvéröknek; még ha nem akartak önni is, muszáj vôt, hogy hízzanak.
-Csak ėcczör mögén lėfeküttek ėgy este, de a kis lán nem mert elalunni,
-ėcczör hajja ám, hogy az apja mög az anynya beszélgetnek! mongya az
-aszszon: „No, apjuk! elėg kövérök mán a gyerökök, maj hônap fôralunk ėgy
-üstvizet, mögfürösztöm űket oszt levágjuk!“ Möghajja eszt a kislán,
-főkőti a kis gyerököt: „No, kedves kis testvéröm! tanácskozzunk, mer
-hônap levágnak bennünket!“ Mögijed a kis gyerök, vigasztalja a kis lán:
-„Nė búsuljál, maj mögmönekülünk, csak énrám halgass! Maj mikô füröszt az
-édösanyám, kab föl a szappant, szalagy el vele, majd én utánnad
-szaladok!“ oszt elalutt a két testvér. Röggel, mikor fölébrennek,
-látytya ám, hogy sürgés-forgás van, fór a víz az üstbe, mongya az
-aszszon a kis lánnak: „Vetkőztesd lė a kis Jancsikát, maj
-mögfürdetytyük!“ Levetkősztette a lány a Jancsikát, kidűtötte a vizet,
-Jancsika fölkapta a szappant, nekiszalatt az erdőnek. Aszongya az anynya
-a kis lánnak: „Erigy, kis lányom! vezeszd viszsza a Jancsikát!“
-Elszalatt az Ilonka, hogy majd a Jancsikát viszszahozza, hát a mint mén,
-utoléri a Jancsikát: „No kedves kis testvéröm – mongya a kis lán – vezsd
-el a szappant, most mán fussunk, mer még utánnunk tanának gyünni!“
-
-Hát a mint mönnek, a kis gyerök nagyon mögszomjuhozik, tanátak ėgy
-rókanyomot, aszongya a kis gyerök: „Jaj, de mögszomjasztam! én iszok
-ebbül a rókanyombul!“ aszongya a kis lán: „Jaj, kedves kis testvéröm! nė
-igyál, mer maj rókává változô!“ Nem ivott a kis gyerök. A mint mönnek,
-möndögélnek, aszongya a kis gyerök: „Jaj, kedves kis testvéröm! De
-ihatnám! én iszok ebbül a farkasnyombul!“ Aszongya a kis lán: „Né igyál,
-kedves kis testvéröm! mer farkassá változô!“ Nem ivott a kis gyerök. A
-mint mönnek, möndögélnek, möglátott a kis lán pillét, utánna szalatt, ez
-alatt a kis gyerök ivott őznyombul, mikor a kis lán viszszatért, őzikévé
-volt változva a kis gyerök. „Jaj, kedves kis testvéröm! mit tötté?
-möglátnak a vadászok, agyonlűnek!“ Aval kötött ėgy piros szalagot az
-őzike nyakára, vezette maga után.
-
-Tanátak ėgy rosz gunyhót, bebûtak abba, alig hogy bebûnak, âra mén a
-kirájnak a vadásza, – a kutya mögérzötte az őzike szagát, odamén a
-gunyhóhon, a vadász beszól neki: „van oda be valaki, mer belüvök!“
-Kigyün a kis lán, mongya neki: „Nė báncsá minket, mer szöröncsétlenök
-vagyunk! „Odaér akkorára a kiráj, elbeszéltette a kis lányal, hogy hogy
-kerültek ide! Elbeszélte neki a kis lán, hogy mög akarta űket ölni az
-anynya, a kis gyerök pedig őzike nyomábul ivott, azért változott
-őzikévé. A királnak nagyon mögtecczött a kis lán, elvitte magával. A
-mint hazaértek, a kirá adatott nekik ėgy szobát. De vôt a palotába ėgy
-Gonoszaszszon, a ki az ű lányát szerette vôna a kirájnak, gondolta:
-„Most ha ez itt marad, akkor a kiráj eszt vöszi el.“ Tehát másnap délbe
-mikor kész lött az ebéd, a kis lán ételibe _mérget_ tött a
-Gonoszaszszon. A kis lán mögötte a mérget, möghalt. Sajnálta a kiráj a
-kis lánt, eltemettette szépen, mindönnap kijárt a temetőbe. Ezalatt az
-Öregaszszon a kirájnak tött az ételibe ötetőt, hogy mögöteti, elvöszi az
-ű lányát! El is vötte, de azért csak kimönt a temetőbe mindön nap.
-
-Ėcczör, a mint kimén a kiráj a temetőbe, talál az Ilonka _sirján ėsz
-szép fehér liliomot_, lėszakajtotta és haza vitte, lėtötte az
-üvegalmárjomra. Hát ėcczör csak elébe áll a felesége, hogy ű nagyon
-öhetnék az őzikébül! A kiráj asz monta, hogy aszt nem engedi, kiványnyon
-bármit, aszt teljesíti, de a kirájné aszonta: ű neki nem köl más, csak
-az őzike! Aszongya a kiráj: „Hogy ha ėgyet alszunk, nem bánynya, hogy ha
-lėvágják is!“ A mint lėfeküttek, kinyilt az almárjom ajtaja, kirepült
-belüle ėgy _hófehér galamb_, a kis őzikét mögölelte, mögcsókolta, a
-kirájt is mögölelte, mögcsókolta, asz sukta a kiráj fülibe: „Csak még
-három nap kegyelmez mög a kis őzikének, addig nė vágazsd lė!“ Mikor
-röggel fölébredt a kiráj, mongya neki az inas: „Fölségös kirájom! az
-écczaka valami hófehér galamb repült ki az almárjombul, fölségödet
-mögölelte és valamit súgott a fülibe!“ „Csakugyan igazat mondol Tamás?
-neköm is ugy tecczött, mintha valami rám hajolt, ki aszt sukta vôna,
-hogy 3 napig kegyelmezzek az őzikének. Nem löhet az igaz, Tamás! De azé
-az écczaka kêj föl oszt fog mög!“ Aval a kiráj bemönt a másik szobába,
-elébe ál a kirájné: „No, édös fijam! itt az ideje, hogy mögölezsd a kis
-őzikét“ Majd hónap, édös kirájném!“ Elgyütt az este, mögén lėfeküttek,
-de a kiráj ráparancsolt Tamásra: „Tamás! jô vigyázz, fogd mög a csudát“
-A mint lėfekszenek, ėcczör csak mögén kinyilik az almárjom ajtaja,
-kirepül belüle ėgy hófehér galamb, a kis őzikét mögöleli, mögcsókoli,
-azután odamönt a kirájhon, aszt is mögcsókolja, asz súgja a fülibe:
-„Édös kirájom! csak két napig kögyelmezz a kis őzikének!“ Aval berepül
-az almárjomba, az inas utánna kapott, de nem tutta mögkapni, csak ėgy
-kis szál tollát huzott ki a farkábul, a maratt a kezibe. Mikor röggel
-főkelnek, mongya a kirájnak: „No, fölségös kirájom! mögént itt vôt a
-galamb!“ „Mé nem fogtad mög, Tamás! mögmontam, hogy fogd mög! az écczaka
-maj magam is vigyázni fogok!“ Aval bemönt a másik szobába, mongya a
-kirájné: „No, kiráj férjem! itt a hónap, vágazsd lė a kis őzikét!“
-„Várjál még! várd mög a hónapi napot még!“ Hát möghatta a kiráj, mikô
-bemönt fekünni: „No, vigyázz, Tamás! majd én is vigyázok!“ A mint
-elmulik éfél, kinyilik az almárjom ajtaja, kiszál belüle ėgy hófehér
-galamb, odamén az őzikére, végig-végigsiratgassa: „No, kedves kis
-testvéröm! ėgy nap az életöd! mögölet a kiráj, mer a húsodbul öhetnék az
-én gyilkosom!“ osztán odaröpül a kirájhon, a mint mögölelte, a kiráj
-mögkapta a kis galambot, mingyá _átváltozott_ szép eladó lánynyá. A
-kiráj asz kérdöszte, hogy: „Mé montad a kis őzikének: hogy húsodbul
-öhetnék a gyilkosod?“ Azér montam, fölségös kirájom! mer mögmérgezött a
-kirájné anynya, hogy ű löhessön a kirájné: a lánya! Êre a kiráj
-mögharagudott, kiatta a parancsot, hogy a Gonoszaszszont vezessék elő!
-Elővezették, 4 fele vágatta, a kastéj 4 sarkára kiszögelte, a feleségit
-az országbul kiüzette, Ilonkát pedig feleségül vötte. Az _őzike_ pedig
-_mögötte a tollat_, a mölliket az inas kihúzott az ű (galamb) farkábul,
-ojan szép _18 éves legén_ lött belűle, hogy keresni köllött párját.
-Éltek osztán boldogul, még most is élnek, ha mög nem haltak.
-
-(Hódmezővásárhely)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-16. A medve.
-
-Vôt a világon ėgy szögén aszszon, vôt annak ėgy okos lánya, vôt a faluba
-ėgy… medve is feleségöstül, a felesége is medve vôt, ârul vôt hírös,
-hogy a kis gyerököket öszszefogdosta, zsákba rakta, hazavitte oszt
-mögsüttette. Hát a kis lánt az anynya kikűtte az erdőbe fát szödni, de
-ráparancsolt: „Lányom! vigyázz! mög nė fogjon a medve!“ „Nė fėjjön,
-édösanyám! okos vagyok én!“ A mint szödögeti az erdőbe a fát, hát ėcczör
-csak odamén ám a medve: „Jó napot, kis lányom! mit dôgozol?“ „Szödöm a
-fát, bácsi!“ mondja a kis lán. „Gyere velem, kis lányom! vöszök neköd
-czukrot.“ híja a medve. „Nem mögyök, mer becsapsz!“ mongya a kis lán. A
-mint a kis lány másfele nézött, mögkapta a nyakát, belegyukta a zsákba,
-bekötötte, a válára kapta vitte hazafele. A mint mönt, möndögélt, ėcczör
-csak (félredolgára) köllött mönni, lėtötte a zsákot, ű maga mög féremönt
-az erdőbe. A kis lánnak sė köllött töb, kiszabadította magát a zsákbul,
-a zsákot teli rakta szėrvijántüsökkel, fölmászott a fára. A medve
-fölkapta a zsákot, vitte hazafele. A mint mén, möndögél, nagyon szúrta a
-hátát a tüsök. „Nė szúrd a hátam, kis lán – mongya a medve –
-mögtaposlak!“ Csak mönt, möndögélt, csak szúrta a hátát, ėcczör csak
-levetötte a hátárul (a zsákot), mög tapostajól. Mikor hazaért, beszól az
-aszszonynak: a feleséginek: „Fűcsd be jól a kemönczét, itt a
-pecsönynye!“ Aval ű elmönt ki (félredolgára). Kibontja az aszszon, hát
-teli van szėrvijántüsökkel. Mögharagudott êre az aszszon: „Hol vagy, tė?
-naplopó! hát ijennel tőtöd tė az időt?“ Bemén asztán a medve, mutatytya
-neki az aszszon, hogy mit hozott? Mögharagudott a medve, kimönt az
-erdőbe: „No mögájon az a lán!“ Hát a mint kiér az erdőbe, a kis lán
-mögén ott van, mögén mongya neki: „Mit szödöl, kis lányom?“ „Gajjat,
-édös bácsi!“ mongya a kis lán. „Gyere elő csak! hosztam neköd czukrot,
-itt van a zsák fenekin, csak vödd ki!“ A mint a kis lán odahajol a
-zsákhon, mögfokta a medve, belegyukta a zsákba, vitte hazafele
-nagyvígan, de a mint odaért a fáhon, mögėn lė köllött tönni a zsákot, a
-kis lán kibút belőle, teli rakta kűvel. Fölvötte a medve a zsákot, vitte
-hazafele nagyvígan, aszongya a medve: „Nė nyomd a hátam, kis lán! mer
-mögtaposlak!“ De a kű csak nyomta a hátát, lėvetötte a hátárul a zsákot,
-jól mögtaposta, mögtérgyelte. Mikor hazamönt, aszongya: „No, aszszon!
-hosztam mán harapnivalót, csak jól fült lögyön a kemöncze!“ Aval ű
-elszalatt (félredolgára.) Hát az aszszon a mint akarja vetni befele,
-hát! látytya hogy kűvel van tele a zsák, az aszszon roppant mérögbe
-gyütt: „No, Isten bogara! vén medvéje! tégöd ugyancsak becsapnak mán,
-még az önnivalót sė tudod bekeresni!“ Mos mán mögharagudott a medve,
-mögfogatta, hogy történynyön akármi, nem lösz így többet. Útnak indult
-ismét az erdő fele, hát a mint mén, tanájja a kis lánt. „Hová, hová? kis
-lányom!“ „Megyek az erdőbe!“ mongya a kis lán. „Gyere velem! én is
-megyek, maj hamarabb kiérünk!“ „Nem megyek, mer becsapsz!“ De asztán
-csak möntek, möndögéltek az erdő fele; ėcczör aszongya a medve: „Nézz
-hátra, kis lányom! ki gyün utánnunk?“ A kis lán hátranézött és a medve a
-zsákba tötte. „No! – gondolta magába – mos nem ülök lė hazájig.“ Nem is
-ült lė hazájig.
-
-Mikor hazamönt, aszongya az aszszonnak: „Befűtt-ė mán aszszon! a
-kemöncze? hozom a pecsönynyét!“ Aval lėhajtotta a zsákot, ű mög
-elszalatt (félredolgára.) Az aszszon befűtötte a kemönczét, aszongya a
-kis lánnak: „Gyere, űj a lapátra, kis lán! nészd mög: befűtt-ė a
-kemöncze jól?“ „Én nem tudok édös anyám fölülni, de ha mögmutatytya,
-hogy köll, akkor szívesen fölülök a lapátra!“ Hát a medvemönyecske
-rákuporodott a lapátra, a kis lán mög belükte a kemönczébe, föltötte az
-előtét és elszalatt! Ėcczör csak mén befelé a medve: „Aszszon! nagyon
-égött szagot érzök, aszt a fűszfán fütyülő mindönit az apádnak! ha
-mögégetöd aszt a jó pecsönynyét, tégöd öszlek mög! De hát hun van az
-aszszon, hogy nem gyün még sė!“ Nem várta az aszszont, kivötte a
-kemönczébül a pecsönynyét, hozzá fogott önni: „Jaj, de rágós ez a hús!
-de azé mögöszöm, asztán kimék az erdőbe, hátha fát mönt ki az aszszon
-szönni?“
-
-Hát a mint kiér az erdőbe, hát a kis lány ott van! kiját neki: „Jó vôt-ė
-a hús? medve bácsi!“ Odanéz a medve, hát a kis lán ugrál előtte. Êre a
-medve ojan mérges lött, hogy mögütötte a guta, a kis lán pedig hazamönt,
-a mije vôt a medvének, mind az üvé lött, mert ű szabadította mög a
-lányokat, mert a medve mind mögötte vôna.
-
-(Hódmezővásárhely.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Ördögökről, Óriásokról.)
-
-
-17. Miska.
-
-Vôt a világon ėgy bíró, fogadott ėgy kocsist, Mihájnak hítták, szép
-dėrék legén vót, úl láttam, mind most. A bírónak igön csinos lánya vôt,
-nagyon mögszerették ėgymást és hitt a legény a lának, mer a lėjány
-aszonta, hogy ű rajta kivül nem szeret mást sėnkit. A bíró aszonta a
-legénnek, odagygya neki a lányát, ha az elkárhozott malomba három
-pozsonyi búzát mögőröl. A legény nagyon törte a fejit, hogy hogy bírja ű
-aszt mögtönni? A legén elmönt ėgy Bíbájosaszszonyhon, kért tűle
-tanácsot, hogy őrölhessön mög ű _3 pozsonyi_ búzát abba a malomba? Kéri
-az öreg aszszont: „Ha valahogy bírna ken az én bajomon segíteni, jô
-mögjutalmaznám kendet!“ Aszongya az Öregaszszony: „Én birok, csak úgy
-csináj, mint én mondom, csak mög nė ijegy!“ Adott neki ojan _zsírt_, ha
-mökkente vele a falat, akárki oda dűlt, nem bírt mökszabadulni: „Mikor
-oda mégy ėgy baltát is vigyé magaddal mėg ėgy darabka fát és csak
-faragcsájjá mindég oszt akárki mén hozzád, mög nė ijegy. Maj kérdöz az
-tégöd, hogy mi csinász tė ottan, tė csak asz mond: hogy a kisz széknek
-kitört a lába, abba csinász bele lábat.“ Elmönt a legénke haza és másnap
-elkérte a búzát, befogott a kocsiba, befogott őrölni. Mikor befogta a
-lovakat, a malomba fölöntötte a búzát is, ű hozzá fogott faragni. Ėccző
-csakugyan mögérközött a pokolbeli Ördög, kérdözi tűle: „Mi csinász tė
-itten, Miska?“ Aszongya: „Kitört a kisz széknek a lába, csinálok bele
-másikat.“ „Hogy mertél tė idegyünni őrölni, mikor gondolhattad, bogy itt
-nem szabad! Most – aszongya – azé gyüttem, hogy elviszlek!“ Nem bánom,
-hoty ha elviszöl is, csak várjá még félórájig, eregy oda, a garat
-tetejin űj, még én dôgomat végzöm!“ Az Ördög elválalta, hogy két óra
-hoszszájig is ott ül. Miska osztán fölmönt, mökkente a garat tetejit
-aval a ragadós zsírral. Odaűlt, oda jis ragatt. Mán három óra hoszsza is
-elmúlt, de mégis ott űlt az Ördög, könyörgött neki:
-
-„Eresz Miska! még a búzád is lėőrölöm magam, nem köl, hogy a tė lovad
-őröjje mög kontrėktust is kötök veled, hogy pokolbû ide Ördög többet
-soha sė gyün!“ Aszongya neki a Miska: „Elsőb csináld mög a kontrėktust,
-addig nem eresztelek el!“ Mögcsinálta az Ördög a kontrėktust. Mindaddig
-ott űlt ű, még Miska ki nem fokta a lovat a malombû; akkor osztán
-befokta az Ördögöt. Vôt neki jó nagy vastag búnkós botytya, kécczör,
-vagy háromszor végig húzott rajta: „Gyí! fecskehasú paripa“. Mikor
-lėőrölte a búzát, eleresztötte az Ördögöt, fölpakolt és elmönt haza.
-Mikor hazamönt nagy örömmel, a gazdája asz gondolta: odavan. Kérdözi a
-gazdája: „Mögőrölté?“ „Mög, hálá Istennek! még mászszor is el fogok
-mönni.“ „No – aszongya – mos mán hiszöm, hogy embör vagy, neköd adom a
-lányomat!“ Jô van! itten ėccző vasárnapi nap vôt, neki a jószág körül
-köllött a dôgát végezni, ėgy másik, gazdag embörnek a fija odamönt, az
-is szerette a lánt, az is el akarta vönni. Lėmöntek a kis kerbe, – a
-mint úgy karszűgyön vezették ėgymást. –
-
-Miska lábújhögyön odamönt, mökkente mind a kettőnek a ruháját. A ruhája
-odaragatt az ėgyiknek a másikéhon. Odabe az anynya mán várta a lánt,
-sokálta, hogy oda van a lánya; kimönt űs a kis kerbe, hogy hîja be a
-lányát. A mint beért, háttal vôtak ű felé is. Mikor odaért a hátuk mögé,
-mögfogta a szoknyáját a lánnak: „Gyere mán be! – monta neki – dôgod van
-mán oda bent!“ Az aszszonnak a keze is odaragatt a szoknyáhon. A bíró sė
-vötte tréfára a dôgot, hogy a lánya is oda van mög a felesége is,
-elkűtte a kocsist, hogy keresse mög űket, hun vannak? A kocsis lėmönt,
-mökkente a gazdaszony ruháját is oszt jelöntötte a gazdájának, hogy a
-kiskertbe van, aszonta a gazdaszony, hogy mönynyön lė bíró úr is. A mint
-lėmönt a gazda, mögfokta az aszszonnak a szoknyáját, hogy gyűjön mán fő!
-Az is odaragatt. Nem birtak szabadúlni, oda hítták a kocsist, hogy mi
-csinájjanak most? Aszonta a kocsis: „No, gazduram! ha neköm agygya a
-lányát, én töszök ojan jót, hogy magukat mögszabadítom, hogy szabadon
-járnak.“ „Odadom fijam, még irást is csinálok, akár minygyár, csak
-szabadícs mög!“ Akkor minygyá befokta a lovat a kocsiba, elvitte űket
-úgy, a hogy vôtak a Bíbájosaszszonhon, _kétszáz_ pöngőt fizetött a
-Bíbájosnak a mé mögszabadította a két cselédöt mög az ű bajájé.
-Mögszabadultak, lakodalmat csaptak, élnek boldogul, ha mög nem haltak.
-
-(Magyarszentmárton.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-18. Trikkum-trákum.
-
-Vôt a világon ėgy szögény kovács, borzasztószép felesége vôt, elszerette
-a kántor. A kántor mindég aszonta neki: hogy bírnák êfődelni a kovácsot?
-ű osztán elvönné, mint feleségit. Ėcczör aszongya a kántor az
-aszszonynak: „Irok a kirájnak, hogy ojan a tė urad, hogy ėgy écczaka
-szőlőt termeszt mög bort is csinál belüle, hát ha így mögszabadulunk
-tűle?“ Irt a kirájnak a kántor, hogy micsoda mestörsége van a kovácsnak,
-csak nem kő neki engenni: ėgy écczaka anynyi szőlőt bir termeszteni, a
-mönynyi köl a kirájnak, még bort is csinál belüle. Viszszaírta a kiráj,
-hotyha úgy nem lösz, akkor fölakasztyák a kovácsot. A szögény kovács
-aszongya: „Mán úgy is vége az életömnek, aszt ússė tudom möktönni, inkáb
-elmék a kertbe, fölakasztom magam!“ Fölvötte a kötelet, elmönt a kerbe a
-nagydijófáhon, hogy maj fölakaszti magát. Mikor mán akarta a nyakára
-fölhúzni, akkor mán odalépött az Ördög: „Ó tė, szögény kovács! mé akarod
-magad êfődelni?“ „Azért, mert a kiráj aszt írta neköm, hogy röggêre
-szőlőt termeszszek, mög bort is csinájjak belüle, ha én aszt mög nem
-csinálom, vége az életömnek!“ „Eregy be, szögény kovács! nė búsûj,
-röggêre készen lösz mindön!“ Röggėre el is vôt csinálva mindönféle: boré
-vôt csinálva és három fürtöt hagyott jelönségéjül, hogy biztossan
-szőlőbű van. A kántornak nem tecczött az egész, törte a fejit, hogy kéne
-a kovácsot êpusztítani? Aszt írta a kirájnak, hogy ojan mestörsége van a
-kovácsnak, hogy ėgy écczaka ojan aranyhídat csinál, hogy a világon párja
-nem lösz. Viszszaírt a kiráj, hogy ha igaz nem lösz, vége lösz az
-életinek! Mögén lėmönt a kovács a kerbe, hogy ű maj fölakaszti magát,
-mögén odalépött az Ördög, mögén kérdöszte: „Hát tė, szögény kovács, mér
-akarnád magad êfődelni?“ „Azér, hogy mögén írta a kiráj, ha röggêre
-aranyhídat nem csinálok, hogy párja nė légyön, akkor vége az életömnek,
-én pedig aszt nem bírom möktönni!“ „Nė búsûj! – aszongya az Ördög –
-szögény kovács, eregy be, fekügy lė! röggêre mindön készen lösz.“
-Röggêre csakis úgy vôt igaz, a mint az Ördög monta: készen lött a híd. A
-kántor látta, hogy nem löhet kicsípni rajta, mit tanál el? hogy ojat ír
-a kirájnak, hogy e mök tud csináni trikkum-trákumot. A kiráj mingyá
-viszszaírta, hotyha e’ készen nem lösz, vége az életinek!
-
-A szögény kovács még jobban mögijett, hogy ű aszt még nem is hallotta,
-hogy hogy köl asztat csinálni? Mögén bemönt a szögény kovács a kerbe,
-hogy maj ű fölakaszti magát, mögén odalépött az Ördög: „Ugyan szögény
-kovács! mi a bajod, hogy mögén föl akarod magad akasztani?“ „Mögén nagy
-gondot attak a fejembe, hogy röggêre csinájjak trikkum-trákumot, pedig
-as sė tudom, hogy micsoda az a trikkum-trákum?“ „Nė búsûj, szögény
-kovács, maj segítök én!“ mongya az Ördög. _Kivött_ a zsebibű ėty kis
-_katuját: ször_ vôt benne, aszongya: „Szökjé be az ágy alá úgy, hogy
-észre nė vögyenek! Estére az a bizonyos kántor odamén és majd a
-szôgálóvâ fognak ėgyütt vacsorálni, – mind a három ėgyforma, – még oda
-be nem lösznek, a széköt _kend mög_ mind aval a szörrel, amik a katujába
-van. Azok majd oda fognak raganni; akkô majd mikô odaragannak vösző ėgy
-nagy kötelet, öszszekötöd űket ėgymáshon, ėgy másik kötelet mög
-beásztacz vízbe, aval mög veröd űket, csak azt kijabájjad:
-Trikkum-trákum! De csak karikába forogjanak úgy verjed űket.“ Adott az
-Ördög a szögény kovácsnak másik szört is, hogy aval a szörrel mög a
-széköt kenynye mög, mikor mán mög vannak kötözve, hogy elszabaduljanak a
-széktül. Az embör osztán beszökött a szobába, a széköt mögkente, êbújt
-az ágy alá. Este kilencz óra tájon oda mönt a kántor, mingyá aszonta az
-aszszonynak, hogy hozzák be a vacsorát, mer nagyon éhös. Főtötték az
-ételt az asztalra, odaültek mind a hárman. „Kerekbe űjjünk, – aszongya a
-kántor – mert én odahaza is úgy szeretök önni!“ Kerekbe ültek.
-
-Ėgy kis üdő vártva az embör kigyütt az ágy alul, a kötél ott vôt készen,
-mind a háromat öszszekötötte ėgymáshon, mökkente űket a másik szörrê,
-êszabadultak a széköktű, elővötte az ázott kötelet, verte űket körű-körű
-oszt kijabálta: „Trikkum-trákum! Trikkum-trákum! Trikkum-trákum!“ Hajti
-a kiráj elébe. Mikor odaér a kapuba, az őrök nem akarik beereszteni;
-kivötte a levelet, mögmutatta, mönt be. Fölmönt a kiráj űfölségihön,
-főhajtotta űket, verte őket körű-körű oszt kijabálta: „Trikkum-trákum!
-Trikkum-trákum! Trikkum-trákum!“ Elmonta, hogy hogy járt a kántorral! A
-kiráj mögdícsérte a kovácsot.
-
-(Magyarszentmárton.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-19. Százat egy csapásra.
-
-Mikor a suszterlegény vándorolt, bement egy kocsmába, hogy majd fal
-egyet-kettőt. Vett magának túrót, hogy majd azt eszik kenyérrel, ki is
-tette az asztalra, de kért magának pálinkát is, hogy iszik egy keveset
-előbb. Mig a pálinkát fogyasztotta, a legyek belepték a túrót s mikor
-már jól rárakodtak, a tenyerével odacsapott és _százat_ agyonütött egy
-csapásra. Felírta azután egy táblára, hogy százat egy csapásra és ment
-tovább vándorolni. Ment, mendegélt, elérkezett egy királyhoz, a ki éppen
-akkor háborúskodott a szomszéd királlyal. Meglátta a király a felirást:
-_százat egy csapásra_, odaküldte az inasát, hogy nézze meg csakugyan az
-van-e felírva, jól látta-e? olvassa el közelről. Az inas vissza jött s
-azt mondta, hogy csakugyan az van a táblára írva: Százat egy csapásra.
-Azt mondja a kírály: „Ilyen vitéz kell nekem, hivjátok ide!“ Szaladnak
-mindjárt ketten is, hivják a suszterlegényt a királyhoz, a király azután
-kérdezi, hogy olyan vitéz ő, hogy százat agyon bir ütni egy csapásra? A
-suszterlegény egyre erősítette, hogy százat agyonütött egy csapásra, de
-hogy mit? nem mondta.
-
-„No, akkor éppen jókor jött, mert háborúba megyünk!“ A király mindjárt
-hozatott neki szép paripát, hogy üljön fel és jöjjön a csatába! A
-suszterlegény ránézett a paripára, gondolta, ő arra nem ül, mert leveti,
-azt mondja a királynak: Kár volna ezt a szép paripát az ellenség közé
-vinni, hogy agyonlőjjék, mert ha ő ellenséget lát, közéjük vágtat, hanem
-adjanak neki valami rossz gamót. Hoztak azután egyet, ráült, gondolta,
-ez nem bír szaladni, de a gamó is elkezdett szaladni, a suszter
-belekapaszkodott a sörényébe, hogy le ne essék. Egyszer messziről
-meglátta az ellenséget, elkezdte a hideg rázni, reszketett, mint a
-kocsonya, szeretett volna leszálni a gamóról, de nem bírt, mert a gamó
-vitte, amerre akarta. Éppen egy korhadt kereszt mellett szaladt el a
-gamó, a suszterlegény belekapaszkodott, hogy majd a gamó tovább szalad
-alóla, ő meg ott marad, de a kereszt eltörött, a felső része a a kezébe
-maradt s a gamó csak vágtatott az ellenségnek. Mikor ezt a többiek
-látták, hogy a suszterlegény az ellenségnek nekivágtat, bátorságot
-kaptak, az ellenséget minden oldalról megtámadták. Az ellenség mikor
-látta, hogy még a kereszt is ellene van, elhányta a fegyvert s futott,
-ki merre tudott. Megvolt a nagy öröm, a király azt mondta: „Látom,
-milyen nagy vitéz vagy, de hogy a lányomat neked adjam, még le kell
-győznöd a 12 _medvét_ is, a melyik a _templomba jár_.“ A suszterlegény
-12 darab húst kért meg 12 dézsa jó erős bort; beállította a templomba.
-Mikor jöttek a medvék, megették a húst, megitták a bort, berugtak. A
-suszterlegény leste, hogy mikor dülnek el a medvék, akkor leszegdelte a
-nyakukat s reggel megmutatta a királynak, hogy ezt is elvégezte. Azt
-mondja a király: „No, még egyet! van a kertemben 3 _Óriás_, még ezt
-kergesd el a kertemből, azután tied a lányom!“ A suszterlegény
-evett-ivott, mulatott, szerzett egy hólyagot tele vérrel, egy pipískét,
-meg talált egy lúdtollat s bement a kertbe. Alig ment be, meglátta a
-legerősebb Óriás, kérdezi: mit keres ő ott? „Tudom, hogy bennünket
-akarsz elpusztítani!“ mondja az Óriás. „Éppen azért jöttem!“ mondja a
-suszterlegény. „Nohát, nézzük, melyikünk az erősebb?“ mondja az Óriás,
-fogja a _buzogányát_, hajítja fel, a buzogány nagysokára leesik, bement
-a földbe. „No, ennyire hajtsd fel a buzogányt!“ mondja az Óriás. A
-suszterlegény bemegy a gödörbe a buzogány mellé, elereszti a _pipiskét_,
-a pipiske ment felfelé, az Óriás várja, hogy mikor jön vissza. „Ne várd!
-mondja a suszterlegény, – nem jön az vissza többet soha! Odaadja azután
-az Óriásnak a _lúdtollat_, hogy hajtsa fel! Mikor fel akarta hajtani,
-azonnal a földre esett; akkor felvette a suszterlegény, úgy tett, mintha
-felhajtaná a tollat, pedig a hóna alá csapta (mutatja.) Az Óriás nézte,
-hol száll, de a suszterlegény azt mondja neki: „Ne is keresd, elment,
-már többet vissza se jön!“ Akkor az Óriás elismerte, hogy a
-suszterlegény erősebb nálánál, elvezette a többi Óriáshoz, modta nekik,
-hogy milyen erős a suszterlegény.
-
-Mikor lefeküdtek, összebeszéltek az Óriások, hogy el kell pusztítani a
-suszterlegényt, mert majd őket pusztítja el, ha ők el nem pusztítják,
-úgy beszélték meg a dolgot, hogy majd éjjel a legerősebb bemegy a
-buzogánynyal s szétveri a fejét, hanem a suszterlegény nem aludt ám, az
-ágy alá bujt, az ágyon pedig úgy igazitotta el a ruháját, mintha ott
-feküdnék. Éjfélkor bement a legerősebb Óriás a buzogánnyal, setétben
-_rávág az ágyra_, a hol gondolta, hogy a suszterlegény feje van s csupa
-vér lett a buzogány is, az Óriás is, mert a hólyagra ütött, a hólyagot
-tette oda a suszterlegény, a hol a fejének kellett volna lenni, ha
-fenthált volna az ágyon. „No, most már nem kell félni! – mondta az
-Óriás, mikor a társaihoz ment – itt van a buzogány is milyen véres, hogy
-a fejét szétvertem!“ s azután nyugodtan elaludtak, a suszterlegény pedig
-csak ezt várta: mikor elaludtak, elvágta mind a 3 Óriásnak a nyakát s
-ment mondani a királynak, hogy elpusztította az Óriásokat, de ez semmi,
-hanem az több volt, mikor százat agyonütött egy csapásra. A király
-örült, hogy milyen vitézhez adja férjhez a lányát, mindjárt átadta neki
-a fele királyságát is, mikor pedig meghalt a király, övé lett az egész
-királyság, ő lett a király, suszterlegényből király; éltek azután
-boldogul s ha meg nem haltak, élnek most is.
-
-(Gyopárosi szőllőkbe kerűlt hódmezővásárhelyi embertől.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Elegyesek.)
-
-
-20. A kis macska.
-
-Vôt a világon ėgy szögény fijú, mökhalt édösapja, édösanynya, nem
-hagyott sömmit, csak ėgy kis macskát. Hát szögény szeretött vôna a többi
-gyerökökkê jácczani, de ruhája nem vôt ojan, mind a többinek, nem
-möhetött oda (a többi közé játszani), mer mása nem vôt, csak ėgy kis
-macskája. Nagyon elbúsúlta magát a szögény legényke; kérdöszte a macska:
-„Min búsúlsz ojan nagyon?“ „Azon búsulok, hogy a többi pajtásom kin
-jáczogat, neköm nincsen ojan ruhám (hogy én is oda menjek.)“ „Hát van-ė
-legaláb 15 krajcárod?“ kérdözi a macska. „Van!“ mongya a szögény legény.
-„Erigy, hozzá háromféle pántlikát, őtösztessé föl! mökkéröm én neköd a
-kiráj lányát!“ „Hol löhet az? hiszėn még ruhám sincs, ússė gyün a
-hozzám!“ „Nė törőgy tė avval!“
-
-A macska elmönt, mökkérte a kiráj lányát, el is kapta, mer hát ennek mög
-ennek a herczegnek a fijának kéri mög, ê tutta a kis macska mondani. Jô
-van, háromszô űket kihirdették, mos mán gyütt az esküvés, elíndultak.
-Möntek: a kûdús fijú mög a macska; a mint möntek az országúton,
-előtanátak ėgy pocsoját, monta neki a kis macska: „No, ebbe a pocsojába
-hempörgőczczé mög! maj én beszaladok kiráj űfölségihön!“ Hogy bemönt a
-macska, minygyá monygya, hogy hogy jártak! hogy a gazdája itt mög itt a
-kocsival, 4 lóval beledűlt a sárba. A kiráj oszt mingyá másik fogatot
-kűdött mög öltözetöt a vőlegénnek, hogy tiszta ruhába eskügygyenek,
-azután êmöntek az esküdőre. Három nap ált a lakodalom a kirájná:
-Öttek-ittak, mulattak, Ha êfogyott hozattak.
-
-Mikor a lakodalomnak vége vôt, a kirájnak kedve lött vôna mögnézni a
-vejinek a palotáját, befogatott 6 híntóvâ. Itt a kûdús gyerök nagyon
-félt, hogy mos mi lösz vele? a macska mögcsajja! De a macska nem búsúlt,
-elneveszte a gyerököt herczegnek mög monta, hogy mi mindöne van.
-Elindultak osztán: előmönt a vőlegény, asztán a mönyaszszony, utána a
-kiráj híntóvâ, úgy a többijek, a kis macska mög mindég a hintók előtt 3,
-4 düllővê szalatt. A mint möntek, tanátak ėgy falkaménöst, odaszalad a
-kis macska, aszonygya: „Ha kérdözik, hogy: ez mög ez kijé? ha nem
-monditok, hogy ezé mög ezé a herczegé, akkô vége az életötöknek!“ Mikor
-odaértek a híntók, kérdöszték; kijé ez a ménös? „A herczeg úré“, mongya
-a csikós, de azé a szögény kûdús legént majd kilelte a hideg. Möntek
-továb, mögén tanátak ėgy falkaguját, a kis macska mán jó előre odamönt,
-mögmonta, hogy mit mongyanak, mer ha nem úgy mondik, vége az életüknek,
-azok is asz monták, hogy a herczeg úré, mikor kérdöszték, hogy kijé ez a
-falkaguja? a herczeg mög ott vôt a híntóba, de azé nagyon félt. Mögén
-möntek, tanátak ėgy falkadisznót, mögént odamönt a kis macska, monta
-nekik, mit monygyanak, „mer (különben) vége az életötöknek!“ „No, mán
-sok mindöne van a herczeg úrnak!“ mondogatták, de a szögény kûdús fijú
-félt, hogy mi lösz most.
-
-Ėcczör oszt a kis macska jobban hozzáfogott szalanni, a kis macska
-beszalatt a Boszorkányok várjába, asz monta a Boszorkányoknak: „Ha nem
-möntök innétt, itt mög itt gyün az a kiráj (a melyik bánt) akkô vége az
-életötöknek! hamar bújjatok el, itt van mán nem meszszi!“ Ott vôt sok
-kazalszalma, a boszorkányok belebujkáltak a szalmába. Itt a kis macska
-észhönkapott hogy mök köl gyûtani, el köl űket pusztítani! rájuk
-gyûtotta, mögégtek, ezûta nincs az országba Boszorkány. Mökkorára a
-kiráj odaért, vôt szakács, szobalány; mindönféle hécczörte szöb vôt,
-mind a kirájná! ott is 3 napig tartották a lakodalmat.
-
-(Magyarszentmárton.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-21. A jágėrfa.
-
-Volt a világon egy király, annak volt 3 lánya, kiküldte őket az erdőbe
-földiepret szedni, azt mondta nekik: a ki leghamarabb teliszedi a
-kosarát, annak vesz legszebb ruhát. A legkisebb teli szedte mentül előbb
-a kosarát, a két öregebb alig szedett valamit, mással töltötték el az
-időt. Azt mondja a legöregebb a középsőnek: „Mit szól atyánk, ha látja,
-hogy ily keveset szedtünk, a húgunk meg teliszedte a kosarát!
-megkérdezi: mit csináltunk? hanem üssük agyon a húgunkat, s azt mondjuk
-atyánknak ha kérdezi, hol van a kis húgunk? elveszett az erdőben, őt
-kerestük, azért nem birtuk teliszedni a kosarunkat s azért jöttünk ilyen
-későn haza.“ A középső leány nem akart beleegyezni, de a legöregebb
-addig beszélt neki, hogy agyonütötték, azután elásták. Otthon az
-atyjoknak azt hazudták, hogy a kis húguk elveszett az erdőben, keresték
-mindenfelé, de nem találták, nem is szedhettek a nagy kereséstől epret
-meg rájuk is esteledett, alig tudtak ők is hazajönni. A király nagyon
-sajnálta a kis lányát, mert ő volt a legjobb a lányai közt.
-
-A királyleányból nyőlt egy jágėrfácska (jávorfa.) Juhász legeltetett
-azon a tájon s a mint egyszer a jágėrfácska felé ment, levágott belőle
-egy ágat, csinált belőle furulyát, mikor fujta, a furulya elkezdte:
-„Fujjad, fujjad, juhászlegény! Én is voltam királylányka, Királylányból
-jágėrfácska, Jágėrfából furulyácska.“ Arrra ment a király, hallgatta
-hogy mit mond a furulya, eszébe jutott, hogy neki is volt egy kis lánya,
-kezdett érdeklődni, hol vette a juhász? s elkérte tőle, fujta, a furulya
-pedig elkezdi: „Fujjad, fujjad, királyatyám! Én is voltam királylányka,
-Királylányból jágėrfácska, Jágėrfából furulyácska“ Megvette a
-juhászlegénytől a furulyát, hazavitte, odadta a feleségének, hogy fujja.
-Mikor a királyné fujta, elkezdia furulya: „Fujjad fujjad királyanyám, Én
-is voltam királylányka, Királylányból jágėrfácska, Jágėrfából
-furulyácska.“ Hallgatják mindnyájan, hogy mit mond a furulya, odaadja a
-királyné a kissebbik lányának, hogy fujja, a furulya, mikor fujja
-elkezdi: „Fujjad, fujjad ėn nénécském! Én is voltam királylányka,
-Királylányból jágėrfácska, Jágėrfából furulyácska.“ Azt mondja a király,
-hogy fujja a legöregebb leánya, de ő nem akarta, de nem hagytak neki
-békét, míg nem fujta, akkor a furulya elkezdte: „Fujjad, fujjad én
-gyilkosom! Én is voltam királylányka, Királylányból jágėrfácska,
-Jágėrfából furulyácska“. Akkor a király máglyát rakatott s megégettette
-a legöregebb lányát.
-
-(Szentes.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-22. Szüz Mária és Mária keresztleánya.
-
-Ėgy nagy gazda embörnek vôt ėgy fijúgyeröke, ėgy másik nagy gazdának mög
-lėánygyeröke. A két gazda öszszebeszélt: hogy öszszeagygyák a
-gyerököket: ügön! de itten a fijú aszt monta: hogy ű nem vöszi el aszt a
-nagygaszdalánt, mi csinájjon ű aval a nagy vagyommal? hanem ű maj szögén
-lánt vösz el, oszt a lány is mönynyön szögénhön. Itten a fijú szögén
-lánt vött el és az édösapja borzasztó haragudott, azér mikor a lakodalom
-elmúlt, a fijának azonnal kinyeret adott, hogy mönyestül ėgygyütt
-mönynyön a házátul! A fijú elmönt bújdosni.
-
-Möntek űk nagymeszsze fődre és anynyira möntek, hogy tanátak ėgy
-kirájkastéjt, itt lėültek; akkor vôt még ėgy kevés kinyerük az ėgy
-kinyérbül, aszongya ű azonnal a feleséginek: „Hallod! én bemék az
-urasághon, mökkérdözöm, ha valami szolgálatot kaphatnék!“ „Hát mönyé
-ken!“ mongya az aszszon.“ Bemén az embör az urasághon, kérdözi: „Köl lė,
-embör?“ Aszongya: „Mindönöm van, csak ėgy kanász köl még!“ Mögfogatta,
-adott neki ėgy putrit távul a kastéjtul.
-
-Itt osztán ű kanászkodik; a felesége terhös anynyira, hogy mökszülette a
-gyerököt. Itt a kanász, hogy idegön hejjön van, itt ű üsmeretlen hejjön
-van, szaladozik előre-hátra, tanákozik a boldokságos Szűzmárijával és az
-Atyaistennel. Aszongya a boldokságos Szűzmárija: „Hová méty tė szögény
-embör?“ Aszongya a szögény embör: „_Komát keresni_, mert így mög így
-vagyok; mer nem akartam êvönni a gazdalánt, a möliket az apám mondott,
-êkűdött a hásztul, itt mög idegön hejt vagyok, nem kaphatok komát.“ Nė
-möny sėhuva, gyere viszsza! mökkörösztöljük mink,“ mongya a boldokságos
-Szűzmárija. Aval viszszamén a szögény embör, mingyá teremtődött ott ėgy
-kápolna, abba a kápolnába az Atyaisten lött a pap. Mikô Márija fővötte a
-kisdedöt, hogy maj viszi körösztölni, ėgy czipó az asztalon ojan szépen
-gőzölt, hogy a betegágyas aszszon kívánkozott belüle önni. Mökszekte
-neki az ura, övött belüle, nagyon jôlakott; de a _czipó mögén csak egész
-lött_. Márija, hogy elvitte a lánt, nem is kérdöszte, hogy minek
-körösztöjjék? hanem Márinak körösztölték az ű nevire. Mikor hazamöntek a
-körösztölésbül, az Atyaisten mög Márija a putriba bemöntek, hát a
-konyhába tűz sė vôt; de (azért) horták ám be az Angyalok az ételt.
-Ėcczör mökszólalt a muzsika oj hangossan, hogy még a kastéjt is röngeti.
-Elküldi az uraság a szolgálóját, hogy nézze mög: micsoda muzsika az a
-kanásznál? A szolgáló bekukucskált az ablakon, nem látott sömmit,
-viszszamönt, mögmondani, hogy nem látott sömmit, de itt a nagy zöngéstül
-nem marathattak, aszongya a kirájné: „Maj elmék én, neköm nem parancsol
-sėnki, hogy szabad-ė a szobába mönni!“ Êmönt a kirájné, az ablakon
-bekukucskált, nem látott sömmit, êre mögharagudott a kirájné,
-nagydühössen bemönt: mikor kinyitotta a konyhaajtót, a főd mögnyílt, a
-kirájné lėmönt a főd alá. A kiráj nem győszte mán várni a feleségit, asz
-mondotta: maj elmén ű! Elmönt a kiráj, az is kukucskált az ablakon, nem
-látott sömmit, êre mögharagudott űs, nagydühössen mönt, hogy maj bemén,
-de mikor a konyhába mönt, a _főd mögnyît_, a kiráj is a főd alá mönt.
-Mos mán nincs kiráj, nincs kirájné.
-
-Az Úristen minygyá odaröndölte a kanászt a kastéjba, kiráj lött, a
-felesége pedig kirájné. Kirájkottak ėd darabig mán, mikor Márija odamönt
-hozzájuk, asz mondotta: „Mán kirájkottatok, de a körösztlányomat
-agygyátok ide, lösz nektök másik.“ Odatták a lėjánygyerököt Márijának,
-Márija el is vitte, fölvitte a mönynyégbe, ott nevelte oszt későbben
-szolgálója lött. Mindég oktatta Márija: hogy semmit nė tugyon, nė
-lásson! A lėjánygyerök mán nagy vôt: 16, 17 esztendős. Mári mindönnap
-êmönt leselkönni a kertbe, az Atyaisten ott ült az asztalnál Márijával.
-Itten az Atyaisten aszonygya „Eregy nészd mög, az a lėjány mit
-lesekszik?“ Márija fölkelt, a lėjány êszalatt, utánna mönt: „Mári
-lányom! mit láttá?“ kérdözi a lánytul. Aszonygya Mári: „Sömmit!“ „Mon
-mög lányom! mer elvöszöm fülednek hallását, nyelvednek szóllását!“ A
-lány nem válalta. „Lėvitetlek a földre!“ mongya neki Szűzmárija. A lány
-akkor sė válalta. Lėvitték a földre ėn nagy erdőbe, de süket és nem szól
-a lány. Âra mönt ėgy kirájfijú, möglátta a lėjánt, mökteczczött neki, ű
-osztán a lėjánynyal öszszeesküdött. A hogy esküdött, úgy élnek Istennek
-anynyira, hogy a lėjány tehörbe esött a kirájtû. Már most elgyütt az
-üdő, hogy születni köl, mög is szülte, fijúgyerököt, valami szép
-fijúgyerököt. Aval a kirá két bábát álított oda mög az édösanynyát, hogy
-őrízzék a gyerököt. Ėcczör odamönt Márija 11 óratájon, – a ki hogy űlt
-ott, úgy elalutt – aszongya Márija: „Mári lányom! viszszaadom fülednek
-hallását, nyelvednek szóllását, mond mög: mit láttá? ha mög nem mondod,
-elviszöm a gyerököt.“ Háromszô főkérdöszte, Mári aszt válalta: hogy ű
-nem látott sömmit. Aval a gyerököt fővötte, êvitte, az ű száját (Máriét)
-pedig bevéröszte. Mikor fölérzenek ezök, nincs gyerök! nézik a száját,
-hát vérös! aszonygyák: „Mögötte.“ Főkelt az ifijú kiráj, bemén röggel,
-mind panaszkodik, hogy mögötte, a bábaszszonyok mög rákeszték: „Mögötte!
-mos láttam, hogy ötte, mikor főkeltem.“ Aval a kirájfi nagydühösségbe
-gyütt, de asztán lėcsillapodott, mer úgy gondolta: lösz még másik. Mögén
-születött ėgy lėánygyerököt az aszszony későbben, itt mán az ifijú kiráj
-4 bábaaszszont röndölt oda, mög az (király) apját is, anynyát is,
-őrízzék, hogy a gyerök ê nė veszszön! De mikô gyütt a Boldokságosszűz,
-mögén elalutt mind ėgytül ėgygyig és a Boldokságosszűz hoszta az első
-gyerököt Márinak: „Nészd, lányom! de szép gyermök, mon mög mit láttá? ha
-mögmondod, viszszaadom!“ „Nem láttam sömmit“ monta Mári. „Elviszöm eszt
-a gyerököt is, jaj neköd asztán!“ Aval a Boldokságosszűz elvitte amaszt
-is, az ű száját pedig bekente vérê. Mikô főkeltek a bábaszszonyok,
-minygyá rákeszték: „Mögötte! mos láttam, hogy ötte, mikô főkeltem!“
-
-A kiráj osztán kitötte a nagy vadon erdőbe, aszonta: „Onnan gyütté, oda
-mönyny!“ Az aszszon sírt-rítt, az Úristen teremtött neki ėgy kis szobát,
-konyhát, de ott neki önni-inni vôt neki oszt mind a 2 gyerökit mökkapta:
-a fijúgyerököt, lėjánygyerököt, halását, szólását. Hát a kiráj ėccző:
-idő várva eszibe jutott neki, hogy kimén vadászni, hanem ű az ű
-legényivel êtévett: nagy köd támatt, nem tudott viszszamönni. Látott ű
-abba a kisz szobába gyėrtyavilágot, el is möntek űk oda szálást kérni.
-Az aszszony aszondotta, hogy: „Szívessen!“ mer minygyá mögüsmerte, hogy
-az ű ura. Az aszszony osztán készítött jó vacsorát. A kiráj ê vôt
-fáradva, az aszszony mögvetötte az ágyát; a kibe ű nyugodott, belefekütt
-a kiráj. Hogy a kiráj elalutt, lėejtötte az ėgygyik lábát, aszonygya az
-aszszony a gyerököknek: „Tögyétök fő édösapátok lábát! édösapátok az.“
-Föl is tötték, mög is csókolták; az inas csak halgatta. Főkelnek űk
-röggel, mönnek, de ol köd támatt, hogy nem láttak; aszongya az inas,
-hogy: „Az éjjel így mög így történt, mikô fölségös kiráj uram elalutt: a
-lábát lėejtötte, aszonta az aszszony a gyerököknek: „Tögyétök fő apátok
-lábát mög csókojjátok is mög, mer apátok az!“ Ez a kirájnak szöget ütött
-a fejibe, aszonygya: „No, hát azé sė mönyünk meszszire!“ Mikô
-beestelödött, mögén odamöntek szálást kérni az aszszonyhon a kisz
-szobába, mögént röndössen vacsorát készítött nekik (az aszszony.) Mikor
-ėcczör a kiráj ágyba kívánkozott, mögén lėfekütt, de itt a kiráj
-tartotta magát. Ėcczör a kiráj a job karját kivákta az ágy szélire;
-aszonygya az aszszony hogy: „Édösapátok ez, csókojjátok mög a kezit,
-tögyétök fő!“ de a gyerökök nem bírták. A kiráj osztán elfakatt örömibe
-sírva, átkarolta a 2 gyerököt, főkelt, azonnal kűtte a legényit hintóké
-nagy örömmel, hogy a felesége beszélni tudott. Akkor a király újfönt
-mögesküdött a feleségivel, akkor hitte a kiráj, hogy nem ötte mög a
-gyerökit.
-
-(Magyarszentmárton.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-23. A három szent királ.
-
-Vôt a világon 3 királ: ėgy Bölcs-, ėgy Gazdag- és ėgy Szöröncse-királ,
-ėgymással mindég tusakottak, hogy melik a legföjjebvaló kösztük? A
-Gazdagkirál aszonta, hogy ű a legföjjebvaló, a Szöröncsekirál is aszt
-monta. Asztán űk hároman parasztruhába őtösztek, útra keltek. Jártak
-öszszeviszsza, az országba, ėcczör betértek ėgy városba. Ott a szélső
-házná ėgy szögén kötelesembör lakott, ez a három kirá bemönt oda,
-szálást kértek. Annak a szögén embörnek kilencz gyeröke vôt; ėgygyik:
-kicsi, másik: piczi, de nagy szögénségbe vôt a kötelesembör. Anynyi
-kinyere sė vôt, hogy a gyerököket föntarcsa életbe, de nem vôt péze,
-hogy vögyön kendört, hogy kötelet készícsön. Itt a három kirá möghált.
-Másnap főkeltek, a Gazdagkirál látta, hogy nagyon nagy szögénségbe van a
-köteles, kivött ėgy skatula aranyat, odatta a kötelesnek; „No, mos mán
-ezön vögyé kendört oszt dolgozz, vögyél rajta jobb házat!“ A szögén
-köteles mögköszönte az aranyat, a három szent királ elmönt. A szögén
-köteles fölvitte az aranyat a pallásra: ott vôt ėgy szakajtóba korpa, ű
-vött ėgy pár aranyat ki a skatulábul, a többit belegyukta a szakajtóba a
-korpa alá; de ű az aszszonnak aszt nem monta. Ű oszt elindult a városba,
-hogy majd fogad kocsit, hogy hônap mönnek kendöré.
-
-Itt oszt az aszszon, mikor gyütt ėgy szilvás kufa – a gyerökök ríttak,
-hogy vögyön az anynyuk nekik szilvát! – az anynyuk fölmönt a pallásra,
-eszibe jutott, hogy van ott még ėgy kis korpa, hogy azon vösz szilvát a
-gyerököknek. Odaviszi a kocsihon, aszongya: „Ád-ė szilvát korpájé?“
-Aszongya a kufa: „Hon nė annék?“ Vött, adott neki szilvát, beleöntötte a
-korpát a zsákba. Az embör tanát a városba ėgy kocsit, mögfogatta hônapra
-fuvarba, hogy maj kendört hozunk! Bemöntek ėgy kocsmába, hogy maj
-_áldomást isznak_. Itt oszt öt forintot adott foglalóba oszt a szögén
-köteles beittasodott, ballagott hazafele. Nagy eső lött akkô nap, az ű
-háza előtt vôt ėgy kopott árok, teli vôt vizzê, az embör belecsúszott, a
-sipkája alatt vôt az aran, a mög beleesött aranostul ėgygyütt. A kácsák
-beletaposták a sárba, a szögén köteles valahogy bevánczorgott, lėfekütt
-a szín alá. A felesége osztán behúszta a házba, lėfektette oda. Hajnalba
-osztán kopoktat a fuvaros az ablakon. A köteles fölugrott, kérdözi az
-aszszont, hun a sipkája? Az aszszon asz mongya: „Hisz, hajadon féve
-gyütt ken haza!“ Az embör-oszt vôt ėgy rosz kalapja a fejibe tötte –
-főmönt a pallásra, keresi a korpásszakajtót, de nem tanáli, kérdözi az
-aszszont: „Hun a korpásszakajtó!“ Az aszszon aszongya: „Tėnnap vöttem a
-gyerököknek rajta szilvát“ „Hát az aran hun van belüle?“ kérdözi a
-köteles. „Micsoda aran? – aszongya – én nem tudok benne aranyat, úgy
-beledűtöttem a zsákba a kufának, a hogy vôt.“ „No, oda a sok aran,
-aszszon! mögén csak szögénnek marattunk mink!“ monta a köteles. Itt
-osztán még hécczörte szögényebbek vôtak, mint azelőtt.
-
-Három hétnek utánna viszszatért a három szent királ, látytyák, hogy még
-szögényebb a köteles. A Szöröncsekirál kivött a zsebibül ėgy nagy
-ólomgolyót, aszonta a szögén kötelesnek: „_Lögyön hozzá szöröncséd!_“ A
-három szent kiráj mögént elmönt az útytyára. A szögén köteles nézögeti
-az ólomgojót, aszongya: „Mi csinájjak én evel?!“ Odatta a gyerököknek:
-„Jácczatok vele!“
-
-Akkô nap hozzájuk mönt ėgy öreg halászembör, vitt ėgy rosz hálót,
-aszonta a szögén kötelesnek: „Csináld mög neköm eszt a hálót! majd kapsz
-érte ėgy halat.“ A köteles öszszefűzögette a hálót, az öreg halász
-möglátta az ólomgojót! hogy a gyerökök jácczottak vele, aszonta a szögén
-kötelesnek: „Ad neköm eszt az ólomgojót!“ A szögén köteles aszonta:
-„Odadom, ha a legnagyobb halat idadod, a möliket máma foksz!“ Itt oszt
-odatta neki. A halász rákötötte a hálóra súlnak. Lėmöntek a folóra, a
-köteles is elmönt. Möghúszták a hálót, sok sok halat kihúsztak, ėgy nagy
-hal is vôt köszte, aszt elvitte a köteles. Fölbontotta otthun, kigurútt
-belüle ėgy gyémántgojó. A halat is mögfőszték, mögötték, a gyémántgolót
-mög begurították az ágy alá.
-
-Ekkor nap mönt ėgy gróf âra, bemönt a szögén köteleshön, hogy majd
-istrángot vösz nála, möglátta a gyémántgolót, aszongya: „Te, szögén
-köteles embör! nem adod neköm eszt a golót?“ Aszongya a köteles: „Mit ád
-érte a gróf úr?“ „Van itt ėgy majorom, van vele háromszáz lánczfőd, aszt
-neköd adom mög ėgy zacskó aranyat!“ Odatta neki a gyémántgolót, elmöntek
-a városházáhon, átiratták a majort a főddel ėgygyütt. Akkorára a kufa
-hazahoszta az aranyat, a mit az aszszon odadott a korpával, mer attul
-félt, hogy aval csak lė akarják űtet záratni. Addig kutatta, addig
-kereste, hogy hun atták neki a korpát? még mög nem tanáta. Vôt neki ėgy
-üres házhejje, ott csináltatott ėgy palotát, a hogy hánták ki a fődet,
-mögtanáták sipkástul az aranyat is. A palota elkészült, tizėnkét
-köteleslegén dôgozott a méhejbe, ű mög csak urassan sétált és
-parancsolt.
-
-Ez alatt az üdő alatt viszszaért a három szent királ, látytyák, hogy a
-rosz ház hejjin mög az üres telkön nagy palota van, aszongya a
-Szöröncsekirál: „Látod-ė, tė? Gazdagkirál! hogy én vagyok a föjjebbvaló,
-nem tė. Tė attá neki ėgy skatulaaranyat, én mög csak ėgy ólomgolót
-attam; az aranbul szögényebb lött, mint vôt, az ólomból mög gazdag
-lött.“ Sokájig eldiskuráltak űk ketten, még a Bölcskirál asz nem monta:
-„Löhet neköd bármönynyi aranyad, ha szöröncséd nincs, nem ér sömmit
-tönkremész, êfogy az aranyad.“
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-24. András: a kitett gyermek.
-
-Vôt a világon ėgy gróf, annak vôt ėgy csudaszép lánya, a grófné möghalt,
-a gróf nem sokat törődött a lányával. Vôt ėgy lovásza is a kirájnak,
-lovagolni tanította a kisaszszont, addig tanította, hogy ėcczör
-állapotos lött a kisaszszon. Csak elmönt a kisaszszon más városba,
-itthon asz monta, hogy atyafiakat járni mönt, az apja pedig nem törődött
-vele. A kisaszszonnak lött ėgy fijúgyermöke, kiatta tartásra, ű pedig
-viszszamönt a kastéjba és lött tovább kisaszszon, nem tutta mög senki,
-hogy neki csalágygya születött. A lovász pedig möghallotta, hogy mi
-történt, főbe lűtte magát, maratt neki 6 csalágygya, ârul pedig a gróf
-gondoskodott. Csak később a kisaszszonnak kérője akatt: katona tiszt, el
-is vötte feleségül. Ezalatt a kisaszszon a nevelőnek kűdözgette a pészt,
-de mikor férhönmönt, továb nem gondolt a fijával, nem kűdött neki pészt;
-a részögös aszszon (a ki nevelte) pedig asz gondolta, hogy nem tarti
-ingyen, kötött ėgy kötelet a (kis gyermeknek a) nyakára, oszt _kivetötte
-az úcczára_.
-
-A kutyák körülfokták a kis gyereköt, de vôt ėgy nagy kutya kösztük, a’
-nem eresztötte közel hozzá a többit. A mint ugattak a kutyák a ház
-előtt, bent a házba ėgy aszszonnak mög ėgy embörnek a kis fija
-haldoklott, aszongya az anynya az embörnek: „Nézzé ken ki, mit ugatnak a
-kutyák oda ki?“ Kinéz az embör, látytya, hogy ėgy kis gyerököt
-huszkonnak a kutyák, fővöszi az embör a kis gyerököt, bėviszi a házba,
-mutatytya az aszszonnak: „Ne! nészd! mit leltem az úcczán? valami
-lelketlen anya kilopta, jó lösz nekünk! Úgy is a mi kis fijunk má
-möghalt!“ Tehát fölfokták a kis gyerököt Andrásnak hítták, járatták
-iskolába, a tanulók köszt kiváló vôt. Ėcczör történt, hogy öszszeveszött
-ėgy másik gyerökkê, a gyerök aszongya: „Job lött vôna tégöd is
-szétszöttek vôna a kutyák az úcczán!“ Lėszomorodott András, mikô kimönt
-az iskolábû, kérdöszte az apja mög az anynya: „Mi oka annak, hogy tė
-ojan szomorú vagy?“ „Annak nagy sorja van, kedves anyám! aszonta az
-árėndás zsidó fija: „Jobb lött vôna, hogy a kutyák szétszöttek vôna az
-úcczán!“ Êre elbeszélte neki az anynya, hogy neki nem édösgyeröke, de
-azé épen úgy szereti! Êre András még jobban tanût az iskolába, tanût és
-évek mulva lėtötte a papi vizsgát. De idő közbe születött ėgy kis lánya
-a nevelő apjájéknak, csakhogy aszt is András kitanítatta, férjhönatta,
-ėgy tanító vötte el; a nevelő szülejit is sokszor segítötte: úgy
-szerette, mintha édösapja, édösanynya lött vôna.
-
-Ez alatt pedig a herczegnének (katonatisztnének) – térjünk mán oda! –
-nem vôt nyugta, főkereste aszt az aszszont, a kinek a fija ki vôt adva
-tartásra, mögkérdöszte tűle, hogy hová lött az ű fija? De az aszszony
-aszt monta, hogy möghalt, eltemettette szépen, mögmutatta aszt a hejet,
-a hová temettette, a herczegné kápolnát emeltetött a hejire, misét
-szolgáltatott érte, siratta a fiját. Ėcczör föltünt (a nyugtalansága) az
-urának is, kérdözi tűle, hogy mi bajod neköd mindég? de a herczegné nem
-monta aszonta fejfájása van. Ėcczör maga vôt a herczegné odahaza, ėcczör
-bemén hozzá a szobalány, asz mongya, „Herczegné aszszonyom! hivatytyák a
-nevelőnéhöz, ėgy titkot akar mondani a herczegné aszszonnak!“ Elmönt a
-herczegné azonnal, hát éppen csakhogy akkor élt még az aszszon; aszongya
-a nevelőné: „Bocsásson mög, herczegné aszszony, a fija nem halt mög,
-hanem kitöttük az úcczára, mert fizetés nem jött, nem tartottuk hijába.“
-Êre a herczegné elájult, mikorra magáhon tért, a nevelőné möghalt, tehát
-nem tutta mög a herczegné, hova lött a fija? vagy milött belüle? Ettül
-kezdve még szomorúbb lött a herczegné, az ura kérdöszte a baját, de nem
-monta. Eljárt gyónni, ott mög vôt ėgy fijatal pap, az urának föltünt,
-hogy az aszszon sűrűn jár gyónni. Az ura a herczegnének elmönt a paphon
-és mögkérdöszte, hogy mé jár az ű felesége ojan sűrűn gyónni? ennek van
-valami sorja? A pap asz monta, hogy nincsen (sorja) csak bűnynye van. A
-herczeg hazamönt, lėvetötte magát az emeletrül; mikor bevitték az
-embörök, csak anynyit mondott a herczegnének: „Annuskám! bizalmasabb
-löhettél vôna hozzám!“ azzal a herczeg möghalt. Az aszszon eltemettette
-szépen és tovább imátkozott a fijájé, elmönt gyónni, de a katolikus pap
-mán tutta az ű történetit, aszonta: „Aszszonyom! mönynyön el a bánáti
-paphon, annak gyónynya mög a bűnit, ha az mögbocsátytya a bűnit, akkor
-az Isten is mögbocsátytya!“ Befogatott (a herczegné) ėgy borított
-kocsiba, elhajtatott a református paphon, de elvitte magával az
-unokahúgát is, eszt benhatta a kocsiba, ű mög lėszált, bemönt a paphon.
-Éppen a pap a szobájába vôt, köszön: „Gyónni gyüttem, tiszteletes Uram!“
-„Nálunk nem szoktak gyónni, mönynyön el a katolikus paphon, a szokott
-gyóntatni!“ monta a tiszteletes. „De éppen a kűdött ide, tėhát szépen
-kéröm, olgyon föl a bűnejimbül, mer nincsen nyuktom!“ Aval lėtérbetyült,
-elkeszdött könyörögni. „No, ájjon föl, jó aszszon! hagy hallom: mi bűne
-van?“ „Korán elvesztöttem az anyámat, az apám pedig nem sok gondot
-fordított rám, bentült a kártyaszobába. Volt ėgy lovász mesterünk,
-kiváló szép embör vôt, házasembör vôt, vôt neki 6 gyeröke, mindönnap
-kijártam vele az erdőbe, beleszerettem, lött tűle ėgy fijam. Nem tutta
-mög a világ, mer âra az időre elmöntem ėgy rokonomhon, a gyerököt
-kiattam tartásra, én pedig viszszamöntem a kastélba, csak lánnak
-marattam. Később férhönmöntem ėgy katonatiszthön; mikor férhönmöntem, a
-(gyermektartásért járó) pézküldemény is elmaratt. Később möghallottam,
-hogy möghalt (a gyermek), mögörültem neki. Ėcczör csak bejön a
-szobalányom, hogy hivat a vôt (gyermek) nevelőné. Halálos ágyán vallotta
-mög, hogy kitötte az úcczára a kis fijút, hogy én annak soha ėgy anyai
-csókot nem attam! – úcczaji kutyák szétszötték!“ Aszongya a tiszteletes:
-„Szétszötték vôna, aszszonyom! ha jó embörök nem löttek vôna! tehát kêj
-föl anyám! add mög az első anyai csókot!“ Fölugrik êre a herczegné,
-öszsze-viszszacsókolta a fiját, hálát adott az Istennek, hogy ėcczór
-főtanáta az elveszött fiját.
-
-Mögúnta a kis lán a kocsiba a várást, monta a kocsisnak: „De sokájig
-gyün most Annus néni!“ Ėcczör nyílik a kapu, kijátytya a kis lán: „De
-soká gyóntá most? Annus néném! most mögfásztam, szalagygyunk hazafele,
-mer mán estelödik is!“ „De mos mán nem mögyünk sėhova sė, mer
-mögtanáltam, a kit kerestem!“ monta a herczegné. Lėszálott a kis lán,
-bemöntek a szobába, a pap pedig elküldött a nevelőapjájé, anynyájé,
-monta az édös anynyának: „Hotyha ezök a jó embörök nem löttek vôna, a
-kutyák fölfaltak vôna!“ A herczegné mögköszönte a jóságukat,
-csináltatott nekik ėgy szép palotát, ott élt a két öreg, még mög nem
-halt. A tiszteletes pedig beleszeretett a kis lánba, hogy elvötte
-feleségül.
-
-(Hódmező-Vásárhely.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Nagykópékról.)
-
-
-25. A czigány, a pap és a bíró.
-
-Mikor még minden nagyobb úr tartott magának udvaribolondot, történt:
-hogy egy faluban a pap és a bíró – kik azelőtt nagyon jó barátok voltak
-– egy vadászat alkalmával úgy összeharagudott, hogy többé még egymásra
-sem nézhetett. A pap, hogy valamivel bosszanthassa a bírót, magához
-hivatta az ő kedves udvaribolondját: a czigányt s kérdezte tőle, hogy
-mivel tudná legjobban megbosszantani a bírót? A czigány – tudta: hogy a
-bírónak van egy kedves tehene, – azt a tanácsot adta a papnak, hogy el
-kellene lopni! A pap helyesnek találta a tanácsot, 20 forintot adott a
-czigánynak, hogy lopja el a bíró tehenét. A czigány a rákövetkező éjjel
-elvezette a bíró tehenét, reggel azután a papnál levágták és szépen
-elosztották. A bíró mikor reggel észrevette, hogy nincs tehene,
-kidoboltatta a faluban, hogy a ki nyomára vezeti, 60 forintot kap. A
-czigány mikor ezt meghallotta, elment a paphoz, 40 forintot kért tőle
-azért, hogy ne jelentse fel. A pap hogy meneküljön a bajtól, adott neki,
-de a czigány ezzel sem érte meg, hanem mikor kijött a paptól, egyenest a
-bíróhoz ment és azt mondta, hogy ő tudja ki lopta el a tehenet és arra
-kérte a bírót, hogy hívassa fel a papot s vonja kérdőre. Azután hazament
-a czigány, mint a ki a dolgát jól végezte.
-
-Másnap, mikor megkapta a pap az idézőczédulát, megijedt, rögtön magához
-hivatta a czigányt, szemére vetette hálátlanságát s faggatta, hogy miért
-tette ezt? mikor megatta a mit kért. A czigány azt hajtogatta, hogy
-adjon a pap neki 60 forintot s megmenti attól a nagy szégyentől, a
-melyik előtt áll, de mikor a tárgyalás lesz, a pap ne szóljon semmit
-sem, csak őt magát hagyja beszélni. A pap azután beleegyezett a dologba
-és kifizette a 60 forintot.
-
-Mikor eljött a tárgyalás napja, a pap a rendes időben megjelent, de a
-czigány nem volt ott, a pap szemlesütve járkált a folyosón, éppen arra
-gondolt, hogy a czigány megint felültette, mikor megjelent a czigány. A
-bíró behívatta őket s felolvasta a papnak, hogy mivel van vádolva s
-kérdezte, hogy mivel védi magát? A pap azt mondta, hogy beszéljen a
-czigány, mert ő nem tud semmit. A bíró ezután a czigányhoz fordult és
-ráparancsolt, hogy mindent úgy mondjon el, mint a hogy elmondta már
-neki. A czigány azután elkezdte mondani úgy, mint azelőtt: hogy elmentek
-a pappal éjjel a bíró istállójába és elvezették a tehenét a paphoz,
-reggel azután levágták, a húsát két részre osztották, az egyik a papé, a
-másik az övé lett. Itt azután a czigány szünetet tartott, a pap
-szégyenében már majd elsüllyedt, a bíró pedig az Isten őrözte, hogy nem
-tapsolt örömében, hogy a czigány meg merte a pap szemébe mondani. A bíró
-erre odafordul a paphoz, kérdezi: „Igaz ez?“ mire a czigány közbe szólt,
-hogy elfelejtett még valamit mondani, a bíró biztatta, hogy csak bátran
-mondjon el mindent, a mi idetartozik! A czigány azután folytatta: „Mikor
-a bőrosztásra került a sor, mindaketten egészben szerettük volna
-megtartani, de mivel nem tudtunk megegyezni, fogtam a bicskát és
-elkezdtem a fejinél a hátán végig hasítani, de mikor a farkához értem,
-ott a bicska megakadt és én hanyat estem; erre felébredtem.“
-
-A bíró erre rákiáltott a czigányra: „Te czigány! hiszen ezt te csak
-álmodtad!“ „Persze, hogy álmodtam – mondja a czigány – de tegnap mikor
-elmondtam, a bíró úr örömében nem hallotta, mikor mondtam, hogy csak
-álmodtam.“ Igy azután a pap is, czigány is vígan mentek haza, a bíró
-pedig szomorúan nézett utánuk, mert sem a tehene nem lett meg, sem a
-papon bosszút nem állhatott.
-
-(Hódmezővásárhely.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-26. A fájóslábú mester a harangozó hátán.
-
-Hol volt, hol nem volt, volt a világon ėgy falu, abba vôt ėgy templom,
-vôt annak ėgy baktérja, de nagyon félős vôt, de a pap is nagyon félt,
-úgy, hogy este nem mertek kimönni. Vôt a faluvégin ėgy rosz ház, vôtak a
-faluba dėjákok is, de mindég éhössek vôtak a dėjákok. Ėcczör
-elhatároszták a dėjákok, kimaradást tösznek, maj szöröznek űk maguknak
-önnivalót és úgy is lött. Elmöntek a rosz házhon, 2 ott maratt, 2 pedig
-elmönt ėgy báránt keríteni „No, aszongya – még tik oda lösztök, addig
-törünk ėgy kis dijót!“ Ezalatt a bakter fölmönt a toronyba, hogy majd
-elharangozi éfélt, hajja, hogy beszélgetnek mög hogy pufognak, gondolta
-magába a bakter: „Elmék a mestörhön, előhívom, hogy itt vannak a
-szellemök!“ Szalad a mestörhön: „Mestör uram! mestör uram! ébregyön! itt
-vannak a szellemök, föltámattak a halottak!“ „Dehogy támattak, János!
-mongya a mestör, csak eregy, nészd mög, hogy mi löhet a’! Én nem
-möhetök, mer fáj a lábom!“ mongya a mestör. „Fölvöszöm én a hátamra,
-csak gyűjön!“ osztán fővötte a hátára, vitte. Ez alatt mán nem győztėk
-várni a czimborájukat a dėjákok, kinésztek, hogy gyün-ė mán a 2
-czimbora, vagy valami baj történt? Úgy látytyák, mintha gyünnének,
-odakijátanak: Gyűjenek gyorsan! mög van mán a kés fenve, vágjuk el a
-nyakát!“ (A bárány nyakát értették). Aszongya a mestör a harangozó
-hátán: „Mit kijátanak, János?“ De János is mögijett ám, aszongya: „Nem
-halottam, mestör úr!“ „Kérdöszd mög, János!“ mongya a mestör. János
-odakiját: „Mit kijabáltok?“ „Hozzad hamar – mongyák a dėjákok – ki van
-mán a kés fenve, vágjuk el a nyakát!“ De mán erre a harangozónak is
-csurgott a verítéke, a mestörnek sė fájt tovább a lába, lėugrott a
-harangozó hátárul, elszalatt, mög sė ált hazájig, három nap folvást
-rászta a hideg. Szalatt a harangozó is, de a mint szalatt, elesött.
-
-A dėjákok nem kaptak báránt, gondolták: „Jó lösz disznó is!“ de a mint
-kieresztötték az ólbul, szalatt szömönszöktibe (sebessen), éppen
-akkorára ért a harangozóhon, mikor föltápászkodott, lába közé fokta a
-harangozó, oszt vitte a disznó, a harangozó kijátott a mestörnek: „Jaj!
-engöm mán visznek!“ asz gondolta, az ördög viszi, eszt möglátták a
-dėjákok, azok is szömönszöktibe szalattak: „Jaj, szalagygyunk! Gyurkát,
-Pistát viszi mán az ördög.“ A disznó pedig mög sė állott a kocsmaajtóig:
-a kocsmárosé vôt a disznó, onnan lopták el a dėjákok. Nagyotnéz a
-kocsmáros, kihíjja a feleségit: „Gyere mán, anynyuk! nészd mit hozott a
-disznó!“ „Nízi az aszszon, hát a János bácsi, a harangozó. Fölnyitytya a
-szömit a szögén harangozó, aszongya: „Nė báncsatok, jó lelkök! többet
-nem iszok, sė nem kártyázok!“ Nézik János bácsit, mi lelte? aszongya a
-kocsmáros: „Híjunk doktort! ennek möghibbant az esze, hisz nincsenek itt
-jó lelkök, angyalok!“ Kihítták a doktort, akkor beszélte el János bácsi
-osztán; mi történt. Kimöntek a rosz hászhon, (látták) hogy ott a dijó,
-mogyoróhaj, úgy tutták mög, hogy a dėjákok vacsoráltak.
-
-(Hódmező-Vásárhely.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-27. A koma.
-
-Vôt a világon ėsz szögény embör, annak vôt ėgy legényfija, ojan
-tizėnhárom éves löhetött, kimöntek szántani. Úgy möntek ki: hogy a nap
-nem gyünnek haza, maj oda lösznek két nap. De este, mikor kifoktak,
-aszongya a gyerök: „Édösapám! én elmék haza, mögnézöm édösanyám: nem-ė
-betegödött mög máma?“ „A, fijam! sosė möny, mer nem gyüsz ki hajnalra:
-mire be köl fogni!“ mongya az édösapja. „De kigyüvök, édösapám! még
-hamarébb is.“ mongya a gyerök. „Hát eregy! de ha kin nem lösző két
-órára, kikapsz!“ A gyerök öszszeszötte magát, mönt haza. Mikô hazaért,
-gondolta magába: hogy kösse ű be most magát az anynyáhon? mikô nem vári.
-A szín alatt vôt a macska, csöngő vôt a nyakába, kivötte a nyakábul a
-csöngőt és az üvébe akasztotta, négykézláb ált az ajtóba, elkeszdött
-nyávogni. Mán akkô a bírókoma ott szerelmösködött az anynyával a házba,
-aszongya a bíró koma: „Ereszd be a macskát, nė nyėrvogjon!“ „Nem
-eresztöm be! – mongya az aszszony – mer mögöszi az asztalon a rétest.“
-„Nem öszi mög mind, hágy a még belüle!“ Az aszszony beeresztötte. A
-macska sütétbe odamén az asztalhon, raki a rétest a tarisznyába. Ėccző
-mögén nyėrvog a macska kifelé, aszongya a bíró koma: „Eregy mán, ereszd
-ki, nė nyėrvogjon!“ A gyerök kimönt, viszszakötötte a macska nyakába a
-csöngőt, az ablakra mönt halgatóczni. Ėcczör aszongya az anynya: „Ugy-ė,
-komám! hônap mőre szántanak? maj hônap viszök ebédöt!“ Aszongya a koma:
-„Nem bírsz hozni, mer mink is ott szántunk a komájéknál, a mi ökrünk is
-a kételső ojan, mind a komájé, nem üsmered fő! De mégis maj lėterítytyük
-a két elsőt fekete szűrrel!“ Aval elhalgattak, a gyerök is mögindult,
-mén kifelé. Mikor a gyerök kiér, nem szól sömmit sė, a rétest eltötte,
-aval lėfekütt.
-
-Másnap úgy tíz órakor, mikor kifognak ötetni, az apja nem hatta egészen
-kifogni, hogy maj csak ott annak nekik önni. Mikor öttek az ökrök,
-aszongya a gyerök: „Édösapám! én ezöket az ökröket lėterítöm fekete
-szűrrel, mer nézze ken csak, nagyon kimelegöttek.“ Aszongya az apja:
-„Bánom is én, fijam! akármit csinálsz.“ A gyerök mingyá lėtakarta a két
-elsőökröt fekete szűrrel, az apja mög mingyá bontotta a kinyeres
-tarisznyát, hogy maj öszik. „Nė ögyön ken, édösapám! aszonta édösanyám:
-hoz dére önni.“ „A, – aszongya az apja – nem igaz a mit tė beszélsz,
-hisz máma búzát mos!“ „De bizon hoz önni!“ mongya a gyerök. Az embör
-féretötte a tarisznyát, nem övött. A főd végin vôt ėgy nyárfa, aszongya
-a gyerök: „Édösapám! a ki annak a nyárfának a tetejibe fő bir mönni a
-madárfészöké, az öszi mög az ebédöt!“ „Nohát próbájjuk mög, nem bánom!
-möjikünk mén föl?“ Aszongya a gyerök: „Hát ken mönynyön fő először! ken
-az öregebb.“ Az öreg embör nem bírt főmönni, a gyerökön van a sor,
-főmönt a madárfészökhön, lėhozott hét madártojást. Odamén a kocsihon,
-âra néz a gyerök a falu felé, még meszszirül mögpillantotta az
-édösanynyát, mongya az apjának: „No, édösapám! ahun gyün édösanyám, hozi
-az ebédöt.“ De az apja csak a kocsi alá húzódott, mert bízott, hogy ű
-mán nem öszik az ebédbül. Ėcczör az aszszony odaért irántyukba, mingyá
-szalad a gyerök elébe, aszongya: „No, édösanyám! mit hozott ken? ojan
-éhössek vagyunk!“ „Tudom, hogy éhössek vattok, hanem alig bírtam ide
-tanáni, hogy az ökrök lė vannak terítve“ mongya az aszszony. „A gyerök
-takarta lė, aszonta, hogy nagyon kimelegöttek.“ mongya az embör. A
-gyerök mingyá kibonti az ételt, látytya a gazda, hogy a felesége
-hétfélét is hozott önni, aszongya: „Hát, ojan sokfélét hosztá? hiszėn
-máskor ėgyféle is ölég vôt.“ „Hosztam ám – mongya az aszszony – mert
-mostan anynyi telt.“ A gyerök odaül az étel mellé, az embör csakúgy
-paslog, nem öszik. Aszongya az aszszony: „Hát, ken mé nem gyün önni?
-kennek hosztam!“ „Fogadást töttünk – mongya az embör – elvesztöttem az
-ebédöt.“ „Gyüjé ken csak, ögyé ken!“ De a gyerök nem hatta az apját
-önni. Mikor jô lakott a gyerök, aszongya:
-
-„Hej! de jó vôna ez a kis étel a körösztapámnak, tudom, jóizűn mögönné!“
-„Jô mondod gyerököm – mongya az édösanynya – meszszi szánt-ė,
-körösztapád? vigyé neki önni!“ Aszongya a gyerök: „Nem meszszire szánt,
-ėhun vannak-ė!“ Az anynya rakott ėnynyėhány pogácsát mög cziczvarát
-(rotytyantott tojásbû: rátotta) ėgy kis tálba a komájának, êkűtte a
-gyeröktű a körösztapjáhô. A mint mönt a gyerök, êhajigálta az ételt az
-úton, mikor a körösztapjáhon ért, aszonta neki: „Tisztöli édösanyám!
-aszt üzeni: hogy édösapám möktutta, hogy ken êszerette az édösanyámat,
-hanem vigyázzé ken, ha édösapámat láti ken, hogy êre gyün a fejszével,
-akkor szalagygyé ken, de nė kentökhön, hanem mihozzánk, mer édösapám
-úgyis kentökné keresi kendet!“ Aval a gyerök viszszamönt, aszongya az
-apjának: „Édösapám! aszt üzeni körösztapám, vigye ken el neki a fejszét,
-igazícscsa mög vele az ekét!“ Az apja vötte a fejszét, mönt vele
-sebössen. A mint mén, láti a pogácsákat a fődön, éhös vôt, szödögélte
-öszsze, a komája mög gondolta: „Nem ölég, hogy a fejszét hozi, hanem még
-tégladarabokat is szöd!“ fölfokta a gatyaszárát, elkeszdött szalanni.
-Mögláti eszt az aszszony, asz kérdözi a gyeröktű: „Mé szalad
-körörösztapád?“ „Látta ken, hogy küvecsegöt szödött édösapám, most
-agyonveri körösztapámat, a mé kendet elszerette az écczaka, azé szalad
-körösztapám.“ Elkeszdött szalanni a felesége is az embörnek. Az embör
-hátratekint, láti, hogy a felesége szalad, szalad űs utánna, mikor a
-gyerökhön ér, aszongya: „Mé szalad édösanyád? fijam!“ „Mé szalad? égve
-hatta a konyhába a tüzet, osz möggyulatt a ház, most ég!“ Akkor
-elkeszdött az embör is szalanni az aszszony után. A felesége
-hátranézött, látta, hogy az ura mos mán ű utánna gyün anná jobban
-szalatt. Mikor a kapuhon ért az aszszony, órra bukott a komájába, az ura
-mög ű benne, êkeszte az aszszony: „Ó, jaj! nė báncsé ken, nem szeretöm
-többet a bíró komát!“ „Hát szeretted?“ kérdözi az embör. „Szerettem, de
-mán nem fogom szeretni!“ Az embör osztán ellátta a bíró komát is mög a
-feleségit is úgy, hogy a bíró komának nem vôt többet kedve odamönni, a
-gyerököt mögdicsérte. Asztán éltek boldogul, még most is élnek, ha mög
-nem haltak.
-
-(Magyarszentmárton.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-28. A nagygusztusúak.
-
-Hol volt, hol nem volt, volt a világon ėgy szögény legény,
-mögházasodott, elvött ėsz szögény lánt; de a lán fölmonta neki, hogy ő
-nagy gusztusú (mérges), ha ű mögharagszik: nem szól két hétig sė, hanem
-fölül a kemöncze tetejire. De az embör is mögmonta, hogy ű neki ojan
-rosz gusztusa van: hogy ha akkorára, mikor köl, nincs az étel készen,
-mögöszik ėgy fej vöröshajmát, attul ű ojan részög lösz, hogy ű akkor
-öszszetör mindönt.
-
-Hát ėcczör történt a sorja, hogy hazamönt a dologbul a szögén embör, hát
-látytya, hogy nincsen vacsora. Keresi az aszszont, a kemöncze tetejin
-kuporog, nem szól sėmmit. Bevisz ėgy nagy vöröshajmát, bevacsorálja,
-hozzá kezd törni, zúzni mindönt: poharakat, tálakat, tányért. Ėccző csak
-mögkapja az aszszon lábát, lėrántya, el keszdi náspágolni, agyba-főbe
-verni; mikor jô hejbehatta, elmönt dologra. Másnap hazamönt, látytya,
-hogy az aszszon ágyba van, nem szól sömmit; vacsorázott oszt lėfekütt.
-Ez így tartott ėgy hétig. Ėcczör esős idő lött, nem tudott dôgozni.
-Odaszámított, hogy mög kék szólaltatni az aszszont: fog a kezibe ėsz
-szál gyėrtyát, a széköket kirángatta a hejibül, sublótot, ládát
-(kirángatott) kihánt belüle mindön ruhát; darabonkint kirázogatta, az
-ágy alá benézött a gyėrtyával. Az aszszon nem tutta mire vélni az ágyba,
-hogy mit akar ez a bolond embör? már bizonyossan möghibbant az esze,
-keszte bánni, hogy nem főzött neki: „Mit keresöl te, félbolon fényös
-nappal gyėrtyavilágnál?“ „Eszt keresöm, anynyukom! eszt keresöm, mán mög
-is tanátam.“ „De hát mit? mongyad hát!“ „A hangodat, anynyukom! a
-hangodat! már elmult ėgy hete, hogy nem hallottam.“ Az asszon êre
-kiugrott az ágybul, asz monta: „Máskor nem lösz igy, apjukom!“ de hát
-azért még ėcczör mögjárták.
-
-A szögén embör elmönt dologra, möghatta az aszszonnak: mire hazagyün,
-készícsön ėgy kis meleg ételt; de közbe nagy eső vôt, a kút meszszi vôt,
-aszonta az aszszon: ű bizon nem ásztatytya mög magát azé a kis
-ételvízzé! Hazamén a szögén embör este, mongya, hogy: „Hát! hogy nincs
-kész a vacsora?“ „Nem látod talán – mongya az aszszon – hogy esik az
-eső? csak nem ásztatom el a ruhám!“ Kapja az embör a két kantát a
-karjára, elmögy a kútra, mögvitte a két kantavizet, örül az aszszon:
-„No, hozza mán az embör a két kantavizet!“ Odaér az embör, aszongya:
-„Gyere csak ki, anynyuk!“ Mikor az aszszon kimönt, kapja magát az embör,
-mind a két kantavizet a nyakába önti: „De mos mán eregy a kútra, nem
-ázol mög!“ Az aszszon fokta a két kantát, elmönt a kútra, mögkészítötte
-a vacsorát, többet soha sė vesztek öszsze, éltek boldogul.
-
-(Hódmező-Vásárhely.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-29. A kis Kolozs mög a nagy Kolozs.
-
-A nagy Kolozsnak vôt 4 lova, a kis Kolozsnak ėgy lova, szántottak az
-országút szélin. Hét falunak vôt ėgy templomja, az ėgyik falubul a másik
-faluba jártak templomba, a kis Kolozs főgygye mellett köllött elmönni.
-Kis Kolozsnak vasárnap szántottak, mer csak ėgy lova vôt, nagy Kolozs
-tartotta az ekét, kis Kolozs hajtotta a lovat, möntül többen möntek a
-templomba, annál jobban kijabálta: „Gyí, szép 5 lovam! gyí, gyí, gyí!“
-Nagy Kolozs ėgy darabig halgatta, écczör mán mögsokalta, aszongya neki:
-„Nė úgy mond, hogy: Gyí, szép 5 lovam! hanem: „Gyí, szép ėl lovam! nėköd
-csak ėgy van, még aszt tanálik hinni, hogy mind az 5 a tijed.“ Kis
-Kolozs rá sė halgatott, csak asz monta: „Gyí, szép öt lovam! gyí, gyí,
-gyí!“ nagy Kolozs mögharagudott, kihúszta az üsztökét, agyonütötte kis
-Kolozsnak az ėgy lovát. Kis Kolozs oszt mögnyúszta az ėgy lovát,
-mögszárította a bűrit, öszszehajtotta, zsákba tötte, fővötte a válára,
-ballagott a másik városfele. Mikor odaért a szélső hászhon,
-ráestelödött, benéz az ablakon, hát látytya, hogy ėgy fijatal aszszon
-mög êgy fijatal embör szerelmeskönnek: a fijatal embör az aszszonnak a
-kurafija vôt. Kis Kolozs osztán nem is szólt be az ablakon, mer tutta,
-hogy ús sė kap szálást, hanem bemászott a kapun, fölmászott a
-hásztetőre.
-
-Itt oszt az ôdalsó ablakon látytya, hogy az asztal teli van süteményel,
-sűt hússal és ėgy nagy üvegbor is van ott. Valaki nem sokára zörget a
-kapun, kijabájja be, hogy: „Aszszon, nyizsd ki a kaput!“ Az aszszon
-mögijett, aszongya a kurafijának: „Bújj ebbe a ruhás nagy ládába!“ A
-bort êtötte a sifon háta mögé, a sütemént mög a sűtt húst berakta a
-keminczébe, kiszalatt, kinyitotta a kaput, az embör behajtott, kifokta a
-lovakat, bemönt. A hogy mönt befelé, főtekínt a színtetejire, látytya,
-hogy ėgy embör ott öszsze van húzódva, fölkijánt hozzá: „Ki vagy fönt a
-színtetejin?“ Kis Kolozs oszt mögszólal: „Én vagyok ėgy szögén
-vándorló!“ „Hát gyere be a szobába!“ Kis Kolozs oszt bemönt az embör
-után a szobába, vitte magával a masinazsákba (ritka zsák) a lóbűrt. Asz
-mongya az embör az aszszonnak: „No, hé! hozzá égy kis vacsorát!
-főszté-jė?“ Aszongya az aszszon: „Nem fősztem, nem tuttam, hogy hazagyün
-ken; hanem van ėgy kis kinyér, fokhajma mög vöröshajma.“ Az aszszon
-odavitte a kinyeret a mög fokhajmát mög a vöröshajmát az asztâra. Itt
-oszt a gazda hítta a kis Kolozst is vacsorálni, kis-Kolozs is nem
-uraltatta magát, odamönt, mer nagyon éhös vôt. Ėcczör a gazda kérdözi
-kis Kolozst: „Mi van a zsákba?“ „A! – aszongya – a zsákba jövendőmondó
-van!“ „Hát, mit jövendöl az?“ kérdözi a gazda. „Mindönt a világon
-mögjövendöl“ mongya kis Kolozs. „Hát, tunna-jė most jövendölni?“ „Honnė
-tunna? – mongya kis Kolozs – így ni!“ röttön mögnyomta a zsákot,
-csikorgott a száraz lóbűr. Kérdözi a gazda: „Hát, mit jelönt most? én
-nem értöm!“ „Nem is érti eszt mindönki, csak a saját gazdája érti. Most
-aszt jelönti, hogy a keminczébe van sűtt hús és sütemén.“ Az embör
-aszongya az aszszonnak: „Nészd, aszszon! hátha igaz.“ Az aszszon
-kiszalatt, behoszta, odarakta az asztalra. Két éhös embör jóízűn
-öszögette; az embör nem álhatta szó nékül, aszongya: „Nyomja mög még
-ėcczör, hogy mit jövendöl most?“ kis Kolozs mögnyomta erőssen. „No, hát
-mit jövendölt?“ kérdözi a gazda. „Hát asz jövendölte, hogy ott van a
-sifon háta mögött ėgy jó nagy üvegbor.“ Az embör oszt monta az
-aszszonnak: „Eregy, hé! nészd mög! hátha igaz, nagyon jô esik a sűtt
-húsra mög a süteménre“. Az aszszon odaugrott, kihúzott ėgy nagy
-üvegbort, odatötte az asztalra, jóízűen iszogattak. Mögén a gazda
-aszonta: „Nyomja mög mögén! mit jövendöl harmacczor?“ Kis-Kolozs
-mögnyomi, aszt mongya: „Most aszt jövendöli, hogy gonosz van a ruhás
-ládába“. Fölugrott a gazda, fölnyiti a láda tetejit, látytya, hogy ėgy
-nagy, szőrös valami van benne, lėcsukta hamar, lėszögeszte, hogy ki nė
-gyűjön, kérdözi kis Kolozst, hogy agygya neki a jövendőmondót? „Odadom
-három véka aranyé!“ monta Kis Kolozs. „Jó van, mögadom a három véka
-aranyat, de aszt a gonoszt is el köl vinni, hogy nė lögyön itt.“
-
-Lėfeküttek, röggel oszt főkeltek, kimérte a gazda a három véka aranyat,
-kocsira tötték a nagy ruhás ládát is a gonoszszal ėgygyütt és a kis
-Kolozs hajtott hazafele, aszt durúzsolta: „Belevetöm eszt a gonoszt a
-Tiszába!“ A gonosz oszt mögszólalt: „Nem viszöl a Tiszába, én is adok
-három véka aranyat! csak vigyél a lakásomra.“ „Hogy vigyelek oda, mikor
-nem tudom, hogy hun van a lakásod.“ Itt oszt mögmonta: „Ijen és ijen
-épület az én lakásom.“ kis Kolozs mög is tanáta a lakását, beált az
-udvarba. Gonosz kimérte a három véka aranyat, kis Kolozs osztán
-mögfordította a rudat hazafele, hazamönt.
-
-A legnagyobb fiját mingyá magáhon hítta: „Eregy el, fijam! nagy Kolozs
-bátyádhon, kérd el a fölöntőt.“ A gyerök osz êszalatt, aszongya: „Nagy
-Kolozs bácsi, agygya ken ide a fölöntőt!“ Kérdözi nagy Kolozs: „Mit akar
-apád a fölöntővel?“ Aszongya a gyerök: „Elatta a lóbűrt és kocsi aranyat
-hozott.“ Nagy Kolozs fővötte maga a fölöntőt oszt êmönt kis Kolozshon.
-Mögmérték az aranyat, tizenkét fölöntő. Kérdözi nagy Kolozs kis Kolozst:
-„Eszt mind a lóbűré kaptad?“ „Azér kaptam!“ mongya kis Kolozs. Nagy
-Kolozs oszt hazamönt, agyonütötte mind a nél lovát, szekérre rakta oszt
-űs elvitte a másik városba árulni; de ott a zsidók mögígérték a
-tisztösségös árát, de ű nem atta, mer kis Kolozs aszonta, hogy tizėnkét
-fölöntő aranyat kapott ėl lóbűré. A zsidók szóba sė akartak asztán vele
-álni. Itt oszt nagy Kolozs hazamönt, fővötte a fejszét, hogy agyonüti
-majd kis Kolozst, de kis Kolozs élt a gyanúval, az édösanynyát fektette
-az ű ágyába, ű mög belefekütt az édösanynya ágyába. Nagy Kolozs osztán
-écczaka belopóczkodott, agyonütötte kis Kolozsnak az édösanynyát, asz
-gondolta a kis Kolozs fekszik ott. Kis Kolozs röggel főkelt,
-mögtürűgette az édösanynyát, fölültette a kocsiba hátul az ülésbe,
-elmönt vele a másik városba. Mögált ėgy kocsma előtt, bemönt a kocsmába,
-kért a kocsmárostul bort. A kocsmáros adott neki, aszonta: „Vigyön az
-édösanyámnak is ėgy pohárral, de nagyokat kijácson neki, mer nagyot
-hall.“ A kocsmáros kiviszi a pohár bort az anynyának, nagyot kijánt:
-„Itt van ėgy pohárbor: a fija kűtte.“ De az aszszon rá sė halgatott,
-mintha nem is neki beszélnének. A kocsmáros oszt mögharagudott, odavágta
-a poharat az aszszon fejihön, az öreg aszszon êdült. Itt kiugrott kis
-Kolozs: „Jaj! mi csinált az anyámmal? agyonütötte.“ Itt oszt a kocsmáros
-könyörgött kis Kolozsnak, hogy nė mongya sėnkinek, inkáb ád három véka
-aranyat! kis Kolozs aszongya: „Nem bánom! de édösanyámat temettesse el,
-hogy sėnki nė tugygya.“ Aszongya a kocsmáros: „Van neköm jó nagy kertöm,
-majd eltemetöm én oda, csak nė szôjon sėnkinek.“ A kocsmáros kimérte a
-három véka aranyat, kis Kolozs hazavitte, elkűtte a fiját nagy
-Kolozshon: „Hoszd el a fölöntőt!“ A gyerök oszt êszalatt, mongya nagy
-Kolozsnak: „Nagy Kolozs bácsi, agya ken ide a fölöntőt!“ „Mit akar apád
-a fölöntővel?“ kérdözi nagy Kolozs. „Elatta öreganyámat a másik városba,
-hozott sok aranyat, aszt akarjuk mögmérni.“ Nagy Kolozs főkapta a
-fölöntőt, szalatt kis Kolozshon, odaért, mögmérték, hát hat fölöntő
-lött. Kérdözi nagy Kolozs kis Kolozst: „Hun vötted aszt az aranyat?“
-„Hát – aszongya – az éjel tė ütötted agyon édösanyámat, oszt elvittem a
-másik városba, azé kaptam.“ „Hát vöszik ott a hôtaszszont?“ kérdözi nagy
-Kolozs. „Hát! honnė vönnék – feleli kis Kolozs – még kérdöszték is, hogy
-van-ė még több?“ Nagy Kolozs hazaszalatt, agyonütötte az édösanynyát,
-beletötte ėgy tajicskába, áttolta ėgy másik városba, keszdi kinálni:
-„Hôtaszszont vögyenek! hôtaszszont vögyenek!“ A röndérök mingyá
-közrekapták, hogy micsoda hôtaszszon ez? „Hát agyonütöttem az
-édösanyámat, oszt êhosztam árulni.“ A röndérök mökkötöszték, bevetötték
-ėgy sütét dutyiba, az anynyát mög eltemették.
-
-Nagy Kolozs mikor kiszabadult, hazamönt, fölvött ėgy masinazsákot,
-elmönt kis Kolozsékhon, kis Kolozst beletötte a masinazsákba, fölvötte a
-válára, vitte, hogy majd beleveti a Tiszába. A hogy a templom előtt mönt
-el, éppen akkor miséztek, kis Kolozst lėtötte, bemönt, hogy maj a
-lelkijé ėgy pár imácscságot mond, kis Kolozs mög kijabált: „Jaj visznek
-mönyországba! jaj neköm!“ Êrehajtott ėgy öreg ősz embör ėgy falka
-marhát, hajja, hogy mit kijabálnak a zsákba, odamönt a zsákhon,
-aszongya: „Bár engöm vinnének, öcsém! örömest odannám eszt a
-falkamarhát.“ „Hát ôgygya ki bátyám uram! – mongya kis Kolozs – oszt
-gyűjön a zsákba, én maj bekötöm!“ Az öreg ősz embör kiótta a zsákot, az
-öreg bele mönt, kis Kolozs bekötötte, aszongya: „Akármit beszélnek, maga
-nė szôjon!“ Kis Kolozs elébe vötte a marhát, kihajtotta. Nagy Kolozs
-elvégeszte az imácságát, kigyütt a templombul, fölvötte a zsákot a
-válára, vitte a Tiszafele. Mikor odaért, aszongya: „No, átkozott kis
-Kolozs! nem csapsz be többet.“ Akkô belehajította a vízbe, ballagott
-hazafele, látytya, hogy kis Kolozs ėgy nagy falka marhát legeltet az
-országúton: „Hun vötted tė kis Kolozs! mán eszt a falkamarhát?“ „Hun
-vöttem vôna? a Tiszafenekén az alvilágon!“ „Van-ė még ott?“ kérdöszte
-nagy Kolozs. „Hon nė vôna! hiszen én az utojját hajtottam el, vannak ott
-szöbbnél szöbbek.“ Aszongya nagy Kolozs: „Gyere, öcsém! vigyél el engöm
-is, hajíncs bele!“ „Én nem birlak elvinni, hanem gyere oda, maj
-belelüklek ottan!“ Möntek oszt mind a ketten a Tiszára, mikor odaértek,
-kis Kolozs belelükte nagy Kolozst; mög is szabadult tűle.
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-30. Tréfás Jankó.
-
-Tréfás Jankó úgy élte világát, ha valakit mögtréfálhatott. Bemönt ėgy
-városba ėgy kocsmába, ott vôt három paraszt. Teli vôt az asztal
-üvegökkel a parasztok előtt, ű osztán odalopóczkodott az asztal alá,
-odakötöszte mind a háromnak a lábát oszt kiszalatt az úcczára, torka
-szakatyábul kijabálta: „Ég a város! ég a város!“ Itt a három paraszt
-fölugrált az asztaltul, ki akartak rohanni, de magukkal rántották az
-asztalt. Az üvegök mind lėestek oszt porré tört, Tréfás Jankó az ajtóbul
-úgy nevette, a hasát fokta. De itt a három paraszt elvákta a madzagot
-oszt utánna szalattak, Tréfás Jankó mög kijabálta: „Gyün utánnam három
-veszött embör, zárják be a kaput!“ A három paraszt mög aszt kijabálta:
-„Fogjátok mög a gazembört!“ Nem hogy mögfokták vôna, hanem bezárták a
-kaput; így oszt Tréfás Jankó mögmönekült. Ballagott az országúton másik
-városba, az országút szélin ott fekütt ėgy pogygyászos zsidó, a feje
-alatt vôt a pogygyásza, Tréfás Jankó odalopóczkodott, hogy mögtréfájja a
-zsidót. Kihúszta a feje alul a pogygyászt oszt kijótta; asz teli vôt
-aran gyűrűkkel, aran körösztökkel, sejöm kendővel. Kiszötte belüle,
-telirakta tört kűvel, aval oszt elillantott. Itt oszt a Mózes zsidó
-fölérzött, tapogatya a pogygyászát, kű van benne: nem az ű pogygyásza,
-fölsikított: „Hun a rabló?“ De sėhun sė látytya. Hát oszt Tréfás Jankó,
-mikor mönt, szömbe tanát lakodalmas kocsikat, mögállította asz monta: A
-ki neki csókot ad fehérnép, annak ű aran gyűrűt ad, aran körösztöt a
-nyakába, sejömkendőt a fejire. Itt oszt a fehércselédök röttöktek ėgy
-kissé, hogy ojan csúnya vôt, csókot nem akart ės sė ami, de mivelhogy
-szerették az arankörösztöt, gyűrűt, sejemkendőt, mindegyik adott neki.
-Itt oszt a lakodalmasok elindulnak továb, mikor odaértek Mózes zsidóhon,
-Mózes zsidó mögüsmerte az ű portékáját, mögálította a kocsikat,
-odaugrott ėl lánhon, kiszakajtotta a nyakábul az aran körösztöt. Tréfás
-Jankó mög a fa mögül nészte, hogy mi csinál a zsidó, nevette nagyon,
-hogy ű mögtréfálta a zsidót. Itt oszt torkaszakattábul kijabálta a
-zsidó: „Rablók! rablók, zsiványok! hisz minynyáji lánnak az én
-sejömkendőm van a fejin.“ Minynyájinak lėvötte a fejirül a sejömkendőt.
-Itt oszt a legényök is mögharaguttak, hogy csóké kapták aszt a portékát,
-hogy merészöli az a zsidó kapkonni le a nyakukbul! Nekiugrottak, jô
-êverték Mózsi zsidót, Tréfás Jankó csak nevette az egészet.
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-31. A kitanult katona.
-
-Hun nem vôt, vôt a világon ėgy katona. Mikô kitőtötte a három esztendőt,
-nem vôt ėgy krajczárja sė. A mint mén hazafelé, aszongya: „Bárcsak ėgy
-bolondot tanánék, hogy szörözhetnék ėgy kis pészt!“ Elkeszdött énekölni:
-„Mos gyüttem mönynyégbű, Mögén viszszamögyök!“ A szűcsné möghallotta,
-hogy ėgy embör aszongya: „Mos gyüttem mönynyégbű, mögén viszszamögyök!“
-mingyá behítta, kérdöszte tűle, hogy: „Látta-jė az ű Józsi fiját?“
-Aszongya; „Láttam, éppen mellettem vôt!“ „Rongyos-ė nagyon? mer mikor
-eltemettük, nem nagyon difinyi (különös) ruhába temettük el!“ „Hát bizon
-löhetne a ruhája jobb is!“ mongya a katona. No, hát akkô adott néki ėgy
-végvásznat, hogy vigye el néki mög háromszáz forintyuk vôt, aszt is
-odatta néki, hogy vigye el a Józsi fijának, úti kőcscségnek. Elmönt a
-katona a háromszáz forinttal mög a végvászonnal. Hazamén az ura, beszéli
-az aszszony, hogy járt. Ott ėgy kûdús mindég aszt énekölte: „Mos gyüttem
-mönynyégbű! Most is oda mögyök! Odattam néki aszt a végvásznat mög
-háromszáz forintot úti kőcscségnek.“ „Ugyan minek attad? mijen
-keservessen szöttük öszsze aszt a kis pészt!“ mongya az ura.
-Mögharagudott az embör, vôt ėsz szűrke lovuk, fölűlt rá, mönt a katona
-után. Möglátta a katona, hogy valaki nagyon nyargal utánna, az erdőbe
-vôt ėgy cserény (cserje lesz, sűrű vessző) bebût. Mökkötötte a szögény
-embör a lovat a cserény mellé, mönt keresni a kitanût katonát, hogy ha
-möktanálná! Kijáti, keresi, nincs sėhun sé. Viszszamönt, láti, hogy
-nincs ott a lova: meszszire nyargalt mán a kitanult katona a szűrke
-lovon. Mönt haza nagy fárattan, kérdözi a felesége, hogy hun van a
-szűrke ló? Aszongya: Odatta a katonának, hogy vigye el a Józsi fijának,
-hogy nė járjon gyalog. Mögharagudott a felesége, hogy minek atta oda
-aszt a szűrke lovat néki! Most mán lova is van a kitanult katonának mög
-péze is, nem mönt gyalog, azongya:
-
-„Szétnézök még, tanálok-ė több bolondot! ej, csak még ėgy bolonra
-tanánék!“ A mint mén, möndögél, látytya, hogy _szalonnát húz_ a ló a
-_szántófődön, zsirzik_ a fődet. „Mi csinálnak?“ kérdözi tűlük.
-„Zsirozzuk a fődet.“ „Fuj! nem így köl.“ „Hát hogy?“ kérdözik tűle.
-„Mögmondom, ha annak kentök száz forintot.“ Attak száz forintot, Eszt
-(szalona) tögyék kentök föl a kocsira, embörbevaló; hanem köl kentöknek
-dudvát gyűteni rakásba tönni, mikor mán mögérött, kivinni a fődre, az
-maj mögzsirzi a fődet!“ Mögén mén a katona, előtanál ėgy házikót,
-látytya: hogy az öreg aszszony _szoptati a csirkéket:_ a tyúk alá
-taszigálta űket, hogy szopjanak. „Jó napot szülém! mé taszigájja ken a
-tyúk alá a csirkéket?“ „Hogy szopjanak.“ „Nem úgy köl, szülém!“ „Hát
-hogy?“ „Mögmondom, ha ád ken száz forintot“ Kapott száz forintot. „No,
-hozzon ken ėgy kis kását!“ mongya a katona. Az öreg aszszony hozott
-kását, a katona szór nekik kását. „Látytya ken, hogy öszik a kását! Igy
-köl a csirkéket étetni, nem szoptatni!“ Vôt mán ötszáz forintya a
-katonának. Mikor az öreg aszszont ott hatta, mönt ėgy högy mellett, a
-högy mellett vôt ėgy házikó, ėgy öreg embör két kis malaczczâ ojan nagy
-vitába vôt, hogy három esztendő ûta mindég kíllódott a malaczczâ. Mindég
-fogta a malacznak a farkát, hogy a _fődbe nė bújjon_. A katona odamönt,
-kérdöszte: „Mi csinál ken, bátyám uram?“ „Nem tudok evvel a két
-malaczczal mi csinálni! erővel a fődbe akarnak bûnni, mán az előbb csak
-a farkatüve lácczott ki. Ugyan, katona uram! taníjon mög: mi csinájjak
-ezökkel a malaczokkal?“ „Mögmondom, hogy ha ád száz forintot!“ „Éppen
-száz forintom van, mégis odadom, mer mán beleúntam evvel a két rongyos
-malaczczal kílónni.“ Aszonta az öreg embörnek: „Csinájjon ken ėgy kis
-ólat, oda zárja ken be űket. Drótot húzzé ken az ôrába, nem bûjik a
-fődbe!“ Kapot száz forintot, mos mán vôt péze, hazamönt, fődet árėndát,
-élt boldogul.
-
-(Magyarszentmihály.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Egyűgyűek.)
-
-
-32. Kire marad a kis ködmön.
-
-Vôt ėcczėr ėgy embėr mėg ėgy aszszon, vôt azoknak ėgy lányuk,
-férhėzatták. Mikor mėgvôt a kézfogó, a vőlegínt mėghítták ebídre; azon a
-vasárnapon elmėntėk a templomba minynyájan. Az aszszon kigyütt a
-prédikáczijórol, hozzáfogott a főzéshėz. Ez alatt az idő alatt
-elgondolkozott, hogy ha most férhėzagygya a lányát, ha lėsz neki ėgy kis
-babája, (majd ha nyől) varnak neki kis ködmönt, fėlültetik a patkára:
-lėesik a patkárol, mėghal, kire marad a kis ködmön? Hazamėnt a lánya is
-a templombol, látytya, hogy az anynya sírdogál, kérdėzi az anynyát hogy:
-„Mé sír ken, mé rí ken?“ „Tudod, kis lányom a tė sorod? ha most
-férhėzallak, lėsz kis babád, varunk neki kis ködmönt, fėlültetytyük a
-patkára, lėesik oszt mėghal, kire marad a kis ködmön?“ Akkor a lány is
-elkeszdėtt ríni: a nyakába borût az anynyának, ríttak nagyon, a tűz mėg
-kialutt. Hazamėnt az embėr, aszongya „No, anynyuk! kísz van-ė az ebíd?
-éhės vagyok, de: mi lelt bennetöket, hogy úgy ríttok?“ „Hogy nė rînánk,
-ha most férhėzagygyuk a lányunkat, lėsz neki kis babája, varunk neki kis
-ködmönt, fėlültetytyük a patkára, lėesik oszt mėghal, kire marad a kis
-ködmön?“ Akkor az embėr is elkeszdėtt rîni, öszszeborútak, úgy ríttak.
-Mikor a vőlegín ebídre gyütt, látta, hogy rínnak, aszongya: „Mi lelte
-kentöket, mé rínnak kentök?“ Aszongyák: „Hogynė rínnánk mikor, ha most
-férhėzagygyuk a lányunkat, lėsz neki kis babája, varunk neki kis
-ködmönt, fėlültetytyük a patkára, lėesik oszt mėghal, kire marad a kis
-ködmön?“ No, – aszongya a vőlegén: „Addig el nem vėszėm a lányukat, még
-három ilyen bolondot nem tanálok, mint kentėk.“
-
-Elindult, tanát is ėgy embėrt, a mėlik házat épített, de ablakot nem
-hagyott rajta oszt zsákkal horta be a világosságot, kérdeszte a legín:
-„Mi csinál ken? bátya!“ „Hát öcsém! házat építettem, mos hordom bele a
-világosságot zsákkal, de mán ėgy napja hordom, még sė akar világos
-lėnni.“ A zsákot szétnyitotta, hogy mėnjėn bele világosság, osztán
-bekötötte a zsák száját, vitte be a házba, kiôtta a zsák száját,
-kieresztötte a világosságot. Aszongya a legín: „Nem úgy kėl aszt
-csinálni, bátytya!“ „Hát, hogy? öcsém!“ kérdėzi az embėr. Aszonya a
-legín: „Hát ablakot kėl rajta vágni és beüvegėlni.“ Az embėr köszönte a
-szívességėt, a legín tovább mėnt. Mênt, mėndėgélt, mėgin tanát ėgy másik
-embert, a mėg favillával hánta fėl a dijót a pallásra, két nap óta hánta
-mán, kérdėszte a legín: „Mi csinál ken? bátya!“ „Hát, öcsėm! eszt a
-dijót hányom fėl a pallásra, két nap óta hányom, alig van három dijó a
-palláson.“ Aszongya a legín: „Nem úgy kel aszt csinálni, bátya!“ „Hát
-hogy? öcsém!“ kérdėzi az embėr. „Vėgyėn ėgy kosarat, aval merigesse –
-mongya a legín – oszt létrán horgya fėl!“ Az embėr köszönte a
-szívességėt, a legín továbmėnt. Mėnt, mėndėgélt, mėgin tanát ėgy
-bolondra, a ki ökröt húzott fėl a toromba, hogy ėgye mėg a torom
-tetejiröl, legejje lė a füvet. Nagyon jó legelő vôt; kinyûtotta a
-nyelvit, asz gondolták, hogy a füvet akarja nyalintani, kijabálták:
-„Héreli a nyelvivel?“ kérdėzi a legín: „Mi csinálnak aval az ökörrel?“
-Aszongya az embėr: „Nagyon jó legelő van a torom tetejin, aszt akarom
-hogy kárba nė vėszszén.“ „Ereszszík el kentėk, nem úgy kėll aszt, hanem
-lė kėl kaszálni a füvet, úgy kėl az ökörnek anni!“ Nagyon köszönte az
-embėr a szívességėt. A legín hazamėnt, oszt a lányos hászhon, elvette a
-lánt: „No, tanátam mán három ijen bolondot mint kentek, elvėszėm a
-lányukat.“ A bolondok mėghallották a hírit, mer hetedhét országra szóló
-vôt, kűttek ajándékokat, nagy lakodalmat csaptak.
-
-(Szentes.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-33. Ügyetlenek.
-
-Vôt a világon ėgy embör, êmönt boré, mikor gyütt hazafelé, látta, hogy
-ėgy kutya zargat ėgy rókát éppen a kocsija felé, főkapja a fejszét, hogy
-majd agyonüti a rókát, agyonütötte a kutyát. Még ű a fejszéjijé mönt,
-rászált ėgy varnyú a lovára, aszongya: „Embör! kivágom a lovad szömit, a
-mé agyonütötted a kutyát.“ „Nem a kutyát akartam agyonütni, hanem a
-rókát.“ mongya az embör. „Nem bánom én, – mongya a varnyú – tė
-agyonütötted a kutyát, én kivágom a lovad szömit!“ Az embör fölemelte a
-fejszét, hogy majd agyonüti a varnyút, agyonütötte a lovát: a lova
-fejire vágott, nem maratt, csak 2 lova. Êmönt ė darabon, mögén rászált a
-varnyú a (másik) lovára, mögén aszonta: „Embör! kivágom a lovad szömit,
-a mé agyonütötted a kutyát!“ Az embör mögén fővötte a fejszét, hogy majd
-agyonüti a varnyút, osztán a másik lovát is agyonütötte, akkor nem
-maratt, csak ėgy lova. Mögén êmönt ėd darabon, mögén rászált a varnyú a
-lovára, mögén aszonta: „Embör! kivágom a lovad szömit!“ Az embör mögén
-fővötte a fejszét, hogy majd agyonüti a varnyút, oszt a harmadik lovát
-is agyonütötte; akkô nem birt sėmőre sė mönni az embör, (mert nem volt
-lova, a bor meg a kocsin volt.) Utóvégre mög rászált (a varnyú) a boros
-hordójára, aszonta: „Embör! kivágom a hordódat, kifojik a borod!“ Akkor
-az embör fővötte a fejszét, hogy majd agyonüti a varnyút oszt a hordót
-öszszetörte, a bora kifojt. Az aszszonnak vôt ėgy kis lánya, kimönt az
-udvarra, a varnyú rászált a fejire, aszonta: „Aszon! kivágom a lányod
-szömit, mert az urad agyonütötte a kutyát.“ Az aszon fővötte a
-piszkafát, hogy majd agyonüti a varnyút oszt a lányát ütötte agyon.
-Akkor a varnyút mökfokta az aszszon, beletötte a téjfölös köpüllőbe.
-Mikor az ura hazamönt, aszonta: „Nészd hé! hogy jártam? A varnyú rászált
-a lovamra, oszt agyonütöttem mind a háromat. Végre még a boros hordóm is
-öszszetörtem oszt êfojt a borom.“ Aszongya az aszszon: „Én mög a kis
-lányomat ütöttem agyon végötte, hanem mökfoktam a varnyút!“ „Hova
-tötted?“ Aszongya: „Beletöttem a tėjfölös köpüllőbe!“ „Vöd ki, maj
-lėszopogatom rúla a téfölt oszt üssük agyon!“ Addig szopogatta rúla a
-téfölt az embör, lėnyelte a varnyút, aszongya: „Fend mög a kaszát, oszt
-ha kiüti a fejit, vágd el!“ Mikô kiütötte a varnyú a fejit, az aszszony
-odacsapott, êvákta az embörnek a fejit.
-
-(Szaján.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-34. A bárgyú ember.
-
-Vôt ėcczėr ėgy embėr mėg ėgy aszszon, az embėr ojan bárgyú vôt. Mikor az
-aszszon êmėnt, az embėrre ráparancsolt: hogy a csirkékre vigyázzon, hogy
-a kánya el nė vigyen ėgyet sė; szitájja mėg a lisztėt mėg van ott ėgy
-fazék tejfėl, aszt is köpűjje mėg, mikorára hazagyün, mindėn kíszen
-lėgyėn! Az embėr, hogy anná könnyebben szitálhasson, öszszefogdosta a
-csirkéket, öszszekötöszte oszt a kotlóhon kötötte őket, hogy a kánya nė
-vigyėn el belőlök, hozzáfogott a szitáláshon. Észrevėtte hogy mikor
-szitál, rázkódik a fara, gondolta magába: jó lėsz, ha odaköti a szílkét
-(fazekat) a farához, majd öszszerászkódik oszt nem kėl köpülni; ėcczėrre
-vêge lösz mindėn dolognak. A mint szitált, gyütt a kánya, mėglátta, hogy
-a kánya viszi a csirkét: fėlkapott ėgygyet vitte az egíszet, szalatt
-utánna. A mint szalatt a csirke után, odavákta a szílkét az ajtófélhėn
-osztán eltört; ezen anynyira mėgijett, hogy a tejfėl is oda van, a
-csirke is odavan, a szilke is odavan, a liszt sincs kiszitálva, az
-aszszontol is félt, mos mán mi csinájjon? bebújt a kemėnczébe.
-
-Az aszszon mikô hazamėnt: csírke sincs, téfėl sincs, szílke sincs, a
-liszt is úgy ál, hogy nincs kiszitálva, keresi az urát, nincs sėhol,
-kijabál neki, az ura halgat a kemėnczébe, nem tanálja. Ėcczėr osztán
-elkészítette a lisztėt, tésztát, mindėnt, hogy majd süt, mėnt mán
-fűteni, szalmájé. Begyukta a szalmát a kemėnczébe, még akkor sė szólt az
-embėr, az aszszon mėggyûtotta a masinát, mikor az embėr eszt halotta,
-akkor kijabálta, hogy: „Hé, anynyuk itt vagyok a kemėnczébe!“ de már
-akkor későn vôt, mert az aszszon mėggyútotta a szalmát, aszonta: „Ús sė
-vagy ėgyébrevaló, mint tűzre!“ Az embėr osztán bentégett.
-
-(Szentes.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Állatmesék.)
-
-
-35. Miért nincs az oroszlán hátulján szőr?
-
-Tudja-e, hogy mért nincs az oroszlány hátulján szőr? Egy embert
-büntetésből a Forrótenger partjára vittek, hogy ott elpusztuljon. A
-tenger partján megismerkedett egy oroszlánnyal, az oroszlány még
-élelemmel is ellátta: hordott neki ennivalót. Mikor már az ember az
-oroszlányra ráúnt, el akart tőle szökni. Volt neki egy bárkája.
-
-Egyszer, mikor az oroszlány oda volt élelmet keresni, az ember a bárkába
-ment. Haza jött az oroszlány, kereste az embert, meglátta a bárkában.
-Utána ugrott, de csak az eleje volt a bárkán, a hátulja a Forrótengerbe
-esett, leégette a forró víz a hátuljáról a szőrt, azért nincs az
-oroszlány hátulján szőr.
-
-(Magyarkanizsa.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-36. Az osztoszkodó medvék és a róka.
-
-Mikor az öreg medvének vôt két fija, nem bírta mán tartani űket,
-aszonta: Mönynyenek, éjjenek a hogy tunnak! A két medve tanát osztán ėgy
-sajtot, elkesztek felesölőnni, hogy oszszák két felé, hogy mög nė
-csajják ėgymást. A róka möglátta űket, kérdöszte, hogy mijön
-felesölőnnek? A két medve felelte, hogy eszt a sajtot akarják elosztani,
-hogy ėgymást mög nė csajják. Aszongya a róka: „Majd elosztom én
-ėgyformán!“ Eltörte kétfelé, az ėgyik fele nagyob lött, mint a másik, a
-nagyobbikbû harapott, hogy ėgyforma lögyön. Akkor mög a másik lött
-nagyob, abbû harapott. Addig osztotta, még mind el nem fogyott.
-
-(Szaján.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-37. A róka szabadulása a kútból.
-
-Ėcczör a róka elmönt valami fogáhonvalót keresni, a hogy mönt, hát
-beletekíntött ėgy kerekeskútba – a kibe két vödör járt – ott látta, hogy
-a kútba benne van ėgy egész sajt. Most azon spėkulált, hogy köllene
-abbul jôlakni? Látytya, hogy a kútba két vödör jár, kiokoskotta ű, hogy
-az ėgygyikbe beleül és jôlakik sajttal. Mikor lėmönt a vödörbe, akkor
-látytya, hogy a hôdnak a sugara lėsüt a kútba. Mos mán kigyütt vôna, de
-hogy gyűjön ki? Ėcczör osz âra mönt a farkas, az is belenézött a kûtba,
-ott látytya, hogy a róka bent mulatozik a kútba: „Mi csinász? róka
-koma!“ „Ej! most jôlakok sajtal.“ „Hát – aszongya a farkas – hozzál
-neköm is!“ „Dehogy viszök! ha akarsz önni, gyere lė!“ „Hát – aszongya –
-hogy mönynyek én innet lė?“ „Hogy gyüttem én? űj bele a másik vödörbe,
-oszt gyere lė, akkor tė jis jôlakhacz, mint én.“ A farkas sė vôt röst,
-beleült a másik vödörbe, akkor mivel a farkas nehezeb vôt, lėmönt, a
-róka pedig a másik vödörbe főgyütt. Mikor osztán a farkas lėért, akkor
-látta, hogy űtet becsapta a róka.
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-38. A német és az ürge.
-
-Meglátta a német, hogy a kukoriczáját hordja az ürge, megfogja és két
-hátulsó lábánál fogva felakasztja a rúdra, azután kérdezi: „Hol van a
-kukoricza?“ Az ürge (kinjában) azt mondja: „Nyiksz!“ „Nyiksz?“ mondja a
-német, azzal veszi a bicskáját s beleszúr, kérdezi ismét: „Hol van a
-kukoricza?“ az ürge csak azt mondja: „Nyiksz.!“ „Nyiksz?“ mondja a német
-és kezdi kétfelé hasítani az ürgét. Harmadszor is kérdezi az ürgét: „Hol
-van a kukoricza?“ de az ürge csak azt mondta: „Nyiksz“ s a német egészen
-kétfelé vágta.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-39. Mindön anyának lekszöb ba maga fija.
-
-A bagoj mög a sas azelőtt nagyon jóbarátok vôtak: ha csak töhették,
-mindég ėgygyütt vôtak, de asztán a bagoj mögnehesztelt a sasra. Ėcczör a
-sas szötte öszsze a madárfijakat, a bagoj möglátta, hogy szödi ki a
-fészökbül, âra kérte a sast: ha mán mind mögöszi is, az üvét nė báncsa!
-„Jô van! én nem bántom, de hát mijik a tė fijad? mijik fán van?“
-kérdöszte a sas. „Az én fijam azon a fán van, âra meszszire!“ mutatta a
-bagoj. „Én aszt a fát nem látom, de hát ha majd âra kerülök, mirül
-ismeröm mög?“ kérdöszte a sas. „Az én fijam a lekszöbb, ârul
-mögismerhedd“ monta a bagoj. „Jó van! ha a lekszöbb, aszt nem bántom.“
-
-Aval êváltak: a bagoj êmönt dôgára, a sas mög szötte űket rakásra, de
-ėnynyihány szép fijókot nem bántott, otthagyott a fészkibe. Mikor a
-bagoj fijáhon ért, aszongya: „No, eszt êvihetöm, ez úgy is csúnya: ojan
-mind a sindisznó mög mijen nagyfejű is! ez nem a bagójé, mönynyön a
-többi közé!“ êvitte. Tanákozik osztán a bagoj a sassal a hun a bagoj
-fija vôt, aszongya a bagoj: „Hát csak êvitted, ugy-ė? a fijamat! pedig
-mögėgyesztünk, hogy nem bántod!“ „Hát mėjik vôt a tė fijad? hun vôt? êre
-nem vôtak szép madárfijak!“ A bagoj osztán mutatta, hogy itt, ezön a fán
-vôt! Aszongya a sas: „A vôt a legcsúnyább, ojan vôt mind a sindisznó mög
-nagyfejű is vôt.“ „Hát nem tudod – monta a bagoj – hogy: mindön anyának
-lekszöb ba maga fija?“ (Mindön anyának lekszöbb a maga gyeröke! nem
-mögmonta a bagoj?“ mondják beszéd közben.)
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-40. Én is úgy akartam.
-
-A pipiske kiment a fűre, megfogott egy szál füvet (hogy majd tövestől
-kihúzza,) húzta, erőlködött, a madarak látták, hogy nem bírja kihúzni,
-mondták neki, hogy nem bírja kihúzni, ne erőlködjék, de a pipiske nem
-engedett, annál jobban húzta. Egyszer azután elszakadt a fű, a pipiske
-(hátra) esett, (mit restelt), azután elkezdte csicseríkelni, hogy: „Én
-is úgy akartam! Én is úgy akartam!“
-
-(„Én is úgy akartam! mondja az ember, mint a pipiske mondta,“ ha valamit
-csinál s rosszul sül el.)
-
-(Öcsöd.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-41. Mé nincs a békába büdös?
-
-Ėgy embör a mit a kûdúsnak adott vôna kinyeret, hordóba rakta, hogy
-lássa: mönynyit anna esztendejig. Mikor az esztendő betelt, odamönt a
-hordóhon, hogy maj fölméri, akkô tele lött a hordó kényóval mög békával,
-azé nincs is a békába büdös.
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-42. Mé harakszik a kutya a macskára?
-
-Krisztusurunk ėgy árkon akart átmönni, de az árokba sár vôt, az árok
-szélibe legelt a ló, aszongya neki Krisztusurunk: „Vigyé át ezön az
-árkon!“ Aszonta a ló: ű most nem viszi át, öszik. „No, hát ögyél, még
-bele nem fáracz! akor sė lakjál jó.“ monja neki Krisztusurunk. Öszik is
-a ló mindég azûta, ha belefárad, lėfekszik pihenni, asztán újba kezdi.
-
-Krisztusurunk asztán a macskát êkűtte a szamáré, a szamár ott legelt az
-erdő szélibe, meszszire. A mint mönt a macska, a kutya ott alutt a
-füvön, ki vôt nyûtózkodva, alutt jóízűen. A macska nem látta a szamarat,
-főkőtötte a kutyát, asz gondolta Krisztusurunk a kutyájé kűtte. Mikor a
-kutya Krisztusurunkhon gyütt, aszonta: „Nem eszt, hanem a szamarat, az
-erdő szélibe legel.“ A kutya azûta mindég harakszik a macskára.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-43. A farkas mulatni megy, azután szállni tanul.
-
-A hoszszúháti högyekön innet, a buzgányi högyekön túl, volt ėgy
-Öregaszszony, annak vôt ėgy kakasa mög ėgy tyúkja. Kimöntek a
-szemétdombra kapargatni; a kakas tanát ėgy garast, aszongya a tyúknak:
-„Gyerünk el a kocsmába ėgy mesző bort möginni!“ „Nem bánom, gyerünk!“ A
-mint mönnek, möndögélnek, előtanátak ėgy nyulat, aszongya a nyúl: „Huva
-möntök? kakas koma, tyúk koma?“ Aszongya a tyúk koma: „A kakas koma
-tanát ėgy garast, elmönyünk a kocsmába ėgy mesző bort möginni!“ Aszongya
-a nyúl: „Én is elmék.“ „Gyere, gyere! majd többen löszünk.“ A mint
-mönnek, möndögélnek, előtanátak ėgy rókát; aszongya a róka: „Huva
-möntök? kakas koma, tyúk koma, nyúl koma?“ Aszongya a nyúl koma: „A
-kakas koma tanát ėgy garast, êmögyünk a kocsmába ėgy mesző bort
-möginni!“ Aszongya a róka koma: „Én is elmék!“ „Gyere, gyere! majd
-többen löszünk.“ A mint mönnek, möndögélnek, előtanáltak ėgy farkast;
-aszongya a farkas: „Huva möntök kakas koma, tyúk koma, nyúl koma, róka
-koma?“ Aszongya a róka koma: „A kakas koma tanát ėgy garast, êmönyünk a
-kocsmába ėgy mesző bort möginni!“ „Én is elmék!“ „Gyere, gyere! majd
-többen löszünk.“ A mint mönnek, möndögélnek, előtanátak ėgy nagy
-sánczot, mögáltak ott a szélin. Aszongya a kakas koma: „No, most a gyün
-el velem bort inni, a ki eszt a sánczot át biri ugrani!“ A kakas
-átszáta, a tyúk is átszáta, a nyúl is átugrott, a farkas is át akarta
-ugrani, asztán belesött.
-
-Ott rítt a farkas, hogy nem tud abbul a méj sánczbul kimönni, éhön köl
-neki mögdögleni. A mint sírt-rítt, ehun âra möntek a kis madárkák
-szödögetni, kérdöszték: „Mijé rín?“ „Harmannapja, hogy beleestem a
-sánczba, nem birok kimönni!“ Könyörgött nekik, hogy horgyanak
-gizöcskéket-gazocskákat, a kin ki bír mönni. „Van négy csonkafám,
-kőthettök rajta?“ Hortak is anyit, hogy ki bírt rajta mönni. Örült is a
-farkas, hogy nem köllött neki elveszni; de a kis madarak is örültek,
-hogy lösz nekik min kőteni. Rá is fészkeltek, kőtöttek is rajta, szépek
-is vôtak mán, örűt is nekik az anynyuk. Hát ėcczör mén ám a farkas,
-főkijátott a fára, hogy: „Kis madár, agyál ėgy fijadat, mert kivágom a
-fát, főszántom az ajját! Cselőre két lábom, hajszára két fülem, jô
-tarcsd az ekét farkam!“ Akkor lėvetött neki ėgy kis fiját, a farkas
-mögötte. Jôlakott, akkor êmönt a hűvösfa alá lėfekünni; mikô kialutta
-magát, akkô mögén főkelt, mögén elmönt a csonkafa alá. Mikô möglátta a
-kis madár, mögijett, êkeszdött ríni, hogy mán mögin mén a farkas. Mikor
-odaért, mögát a csonkafa alatt, főnézött a fára, asz kijáltotta föl a
-kis madárnak: „Kis madár, agy neköm ėgy fijadot, mert kivágom a fát,
-főszántom az ajját! Cselőre két lábom, hajszára két fülem, jó tarcsd az
-ekét farkam!“ Akkor mögijett a kis madár, hogy mán csakugyan kivági a
-fát, akkor lėvetött mögén ėgy kis fiját. A farkas mögötte, jôlakott,
-mögén êmönt a hűvösfa alá lėfekünni. Sírt-rítt, a kis madár, hogy az a
-csúnya farkas mán êvitt két fiját, mi lösz belüle, ha mind êtanáli
-vinni? Addig a farkas kialutta magát, mögén főkelt, mögén elmönt a
-csonkafa alá. Mikô möglátta a kis madár: mögijett, êkeszdött ríni, hogy
-mán mögin êmönt a kis madárhon a csonkafa alá, nagybüszkén főkiáltott a
-fára: „Kis madár, agy neköm ėgy fijadot, mert kivágom a fát, főszántom
-az ajját! Cselőre két lábom, hajszára két fülem, jó tarcsd az ekét
-farkam!“ Akor mögijett a kis madár, hogy mán csakugyan kivági a fát,
-akkor lėvetött ėgy kis fiját. A farkas mögötte, jôlakott, mögén êmönt a
-hűvösfa alá lėfekünni. Sírt-rítt a kis madár, hogy az a hunczut farkas
-mind elhorgya a kis fiját; âra szált ėgy varnyú, kérdi tűle: „Mijé
-sírsz-rísz te, kis madár?“ „Hogy nė sírnék-rínék, mikor az a hunczut
-farkas êvitt 3 fijamat, mán csak ėgy maratt.“ „Ha még ėcczör êgyün, ha
-mongya: agyá ėgy fijadat, kivági a fát, főszánti az ajját; akkor oszt
-mond neki: Vágd ki a fát, ha van fejszéd, Száncsd föl az ajját, ha van
-ekéd!“ Akor mögörűlt a kis madár; a varnyú êszált, a farkas mögén
-viszszamönt, mögén monta a kis madárnak, hogy: „Kis madár, agygyá ėgy
-fijadat! kivágom a fát, főszántom az ajját.“ Akkor lėhujántott a kis
-madár, hogy: „Vágd ki a fát, ha van fejszéd, Száncsd föl az ajját, ha
-van ekéd.“ Akkor aszongya a farkas; „Ördög bújon az anyád féketőjibe!
-tudom mán ki tanított mög êre, hanem maj mögtanítom én űtet.“
-
-Akor êmönt a farkas, beleűtt ėgy rakás kukoriczaszömbe, akô kimönt az
-országút közepire, ott szétterpeszködött, âra mönt a varnyú szödögetni,
-möglátta a kukoriczaszömeket, odamönt, vagdalózott, hát ėcczör csak
-bekumta a farkas a varnyú fejit, könyörgött a varnyú, hogy: „Ereszd ki,
-farkas koma a fejem, mögtanítalak szálni!“ „Nem! Ördög bûjon az anyád
-fékötőjibe! mögcsâsz.“ „Ereszd ki, farkas koma, a fejem! mögtanítalak
-szálni.“ Akor kieresztötte, êszált a varnyú. Akor a farkas beleűlt ėgy
-rakás kölesszömbe, êmönt mögén az országút közepire, mögén
-szétterpeszködött; a varnyú mög âra mönt szödögetni, möglátta, hogy sok
-köles van, odamönt szödögetni, a farkas mögén bekumta (bekapta) a varnyú
-fejit, akô a varnyú mögén könyörgött, hogy: „Ereszd ki, farkas koma a
-fejem! mögtanítalak szálni.“ „Nem! Ördög bûjon az anyád fékötőjibe! –
-monta a farkas – mögcsâsz, mind az elébb.“ „Ereszd ki, farkas koma a
-fejem! mögtanítalak szálni.“ Akkor kieresztötte, êszált a varnyú. Akor a
-farkas odamönt ėgy rakás tisztabúzaszömbe, akkô mög êmönt az országút
-közepire, mögén szétterpeszködött, a varnyú mög âra mönt, möglátta a sok
-búzaszömet, odamönt szödögetni, a farkas mögén bekumta a fejit,
-könyörgött neki a varnyú: „Ereszd ki, farkas koma, a fejem! mögtanítalak
-szálni.“ „Nem! Ördög bûjon az anyád féketőjibe! mögcsâsz, mind az
-elébb.“ „Nem csallak mög! ereszd ki, farkas koma a fejem! mögtanítalak
-szálni.“ „Nohát tanicsál mög!“ Akkor a farkas kieresztötte, a varnyú
-főkapta a farkast, vitte főfelé, mikô mán fővitte magost, kérdöszte a
-farkast: „Látod-ė még, farkas koma! a fődet?“ Aszongya a farkas:
-„Látom.“ „Mökkora?“ „Akkora mind a világ“. Akkô még föjebb vitte,
-kérdöszte mögén: „Látod-ė még, farkas koma! a fődet?“ Aszonta a farkas:
-„Látom.“ „Mökkora?“ „Mindėgy févilág.“ Akkor mögén föjebb vitte, akkô
-mögén kérdöszte: „Látod-ė még, farkas koma! a fődet?“ „Látom“.
-„Mökkora?“ „Mindėgy ország.“ Még hécczörte föjebb vitte, kérdöszte
-mögén: „Látod-ė még, farkas koma! a fődet?“ „Látom.“ „Mökkora?“ „Mind
-ėgy alma.“ Akkô még föjjebb vitte, akkô mögén kérdöszte, hogy: „Látod-ė
-még, farkas koma! a fődet?“ „Látom.“ „Mökkora?“ kérdöszte a varnyú.
-„Akkora mind ėgy tű.“ Még föjjebb vitte, kérdöszte mögén: „Látod-ė még,
-farkas koma! a fődet?“ „Nem látom mán“. Akkor a varnyú eleresztötte, a
-farkas gyütt lėfelé, akkor a varnyú utánna, mindég aszt kijabálta:
-„Szalagy barát! agyonütlek! Szalagy barát! agyonütlek!“ Akkor a farkas
-lėzuhant, mindön porczikáját ízré-porrá törte, mikor a varnyú mászszor
-âra mönt, kérdöszte a farkast: „Mögtanûtál száni?“ „Mögám, Ördög bújon
-az anyád féketőjibe! mindön porczikámat öszszetörtem a füstös tőkébe.“ A
-varnyú nevette, hogy becsapta a farkast. Eddig van, ki nem hiszi: járjon
-utánna!
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-
-
-Mondák és rokonnemüek.
-
-
-(Világteremtő és alakító mondatöredékek.)
-
-
-44. A hegy keletkezése.
-
-Mikô Krisztus urunk fėlmėnt ȧ mėnyegbe, _ȧ főd utánnȧ mėnt_, emêkėdėtt
-utánnȧ, osztán mikô montȧ (Krisztus urunk:) Ámėn! ȧkkô mėgállottȧk:
-_ȧbbul lėtt ȧ hėgy_, ȧbbô vȧn ȧ Kȧrȧncs teteje is, osztán az Ȧngyȧlok
-templomot építėttek rá.
-
-(Ságujfalú.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-45. A hegyek nagyobbodása.
-
-Mikor Jézus mönt föl a mönybe, a högyek is möntek fő utánna, domborottak
-fő utánna; akkô mögfenyítötte Jézus és abba marattak.
-
-(Szaján.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-46. Az Ördög el akarta rekeszteni a világot.
-
-Ȧ hol ȧz endrefalvi tógát vȧn, ott ȧz Ördög el ȧkȧrtȧ rekesztenyi ȧ
-világot. El is rekesztėtte vȧlȧmėgygyig; hanem ȧ gombot nem érkezėtt
-fėltėnynyi: ȧ kȧkȧs mėszólât, (a tógát) êsülyett. (Akkor mondta Isten:)
-Ha el bírja rekesztenyi (a világot) éfélig: nȧpfėlkőtő nȧpnyugatig, ȧkkô
-neki is lėsz birodȧlmȧ, odȧ nemsüt ȧ nap (De a kakas megszólalt) ȧkkô (a
-tógát) besülyett a fődbe; mindėnütt mėllátnyí ȧ (besülyedt) tógátot!
-
-(Ságújfalú.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-47. Csak ėgy aszszony vôt.
-
-Az aszszonyok közül kettő álat vôt (előbb), csak ėgy aszszony vôt, azé
-mongyuk (az imádságban) az aszszonyi álatok között. Nójėnak csak ėgy
-lánya vôt, nem vôt több, fija mög 3 vôt, sėhogy sė bírta űket
-mögházasítani. Ėcczör osztán mögálmotta, hogy mönynyön tüskön-bokron
-körösztül oszt a kit legelőször möglát, hîja oda: magáhon, a lösz a fija
-felesége. Korán röggel elindult osztán Nojé, mönt erdőkön, tüskén-bokron
-körösztül, még osztán látott ėgy disznót, intött neki, hítta oda:
-magáhon, a disznó mingyá lányé változott, csak ojan lány lött, mint
-Nójėnak a lánya. Azután mög ėgy kutyát látott, odahítta magáhon, abbul
-is lány lött, csak ojan lány lött, mint a Nójėnak a lánya. Sütét este
-vôt mán mikô hazaért Nójė, vacsoráltak osztán. (Vacsora után Noe)
-öszszeatta osztán űket, de a lányok ojan _ėgyformák_ vôtak, hogy Nójė
-nem tutta: mölik az ű lánya, mölik fijával atta öszsze az ű lányát.
-
-Nójėt osztán otthatták a fijaji, másfelé möntek lakni, Nójė csak
-szerette vôna tunni, hogy mölik fijának jutott az ű lánya, elmönt űket
-fölkeresni. Mikor odaért az ėgyik fijáhon, kérdöszte tűle, hogy vannak.
-„Mögvagyunk, jó feleségöm van, nem veszekszünk, csak mindön ojan
-piszkos, hogy csak úgy ragad az embörhön, aszt nem szeretöm.“ Mingyá
-tutta Nójė, hogy ez a disznó, de nem szólt sėmmit sė. Mönt osztán a
-másik fijáhon, attul is kérdöszte, hogy vannak, „Amúgy mögvônánk, csak
-az a baj, hogy egész nap csahol a feleségöm, mind a kutya, neköm köl
-halgatni.“ Nójė mingyá tutta, hogy ez a kutya, de nem szólt a fijának
-sėmmit sė. Elérközött azután a harmadik fijáhon is, a mög aszonta: „Jól
-vagyunk, ojan mind az édösanyám, akár csak az édösanyámat látnám, még
-mikor nevet is úgy áll a szája, mind az édösanyámnak.“ E vôt a Nójėnak a
-lánya, a többi aszszony álatbul lött, ezé mongyuk, hogy csak ėgy
-aszszony vôt.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-48. Az angol nyelv eredete.
-
-Mikô Krisztus Urunk a nyelveket osztogatta, hogy ki milyen nyelven
-beszéljen, a kezében bogrács volt, tele nyelvdarabokkal. Sorban jöttek
-az emberek egymás után. Krisztus Urunk azután egyenkint adott
-mindegyiknek: „Tė lögyél magyar, tė lögyél némöt, tė lögyél olasz, tė
-lögyél török!“ így mentek sorban. Utoljára jött az angol; akkor már a
-bogrács fenekén volt mindenféle nyelvből. Krisztus Urunk jól
-összekeverte, kidűtötte, odatta neki: „No, tė lögyél angol!“ Van is az
-angolban mindenféle nyelvből; azért olyan kevert nyelv: mert Krisztus
-urunk mindenféle nyelvet belekevert.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-49. Mióta hajlik le a szomorúfűzfa?
-
-Mikor Heródes katonáji a kis Jézust keresték, akkor a
-Boldogságosszüzmárija a szent fijával odaért a fűszfáhon, mán nem
-meszsze vôtak Heródes katonáji, akkô monta a Boldokságosszűzmárija: „Tė,
-fűszfa! hajolj lė a tė ágajiddal, hogy éngömet az én szen fijammal mög
-nė tanájjanak Heródes katonáji!“ Akkor a fűszfa lėhajlott, a
-Szüzmárijának és a kis Jézusnak a mögmöntőfája; azûta van szomorúfűzfa,
-ezelőtt nem vôtak az ágaji möghajulva; akkô elszomorodott, hogy csak
-mögtanálik a kis Jézust oszt öszszedarabojják. Akkô az ága is még sűrűb
-lött, mint azelőtt vôt. Heródes katonáji elmöntek mellette, osztán nem
-látták.
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-50. Mióta nincs a szomorúfűzfának tüsökje?
-
-Mikô Krisztusurunkat mögfokták, mögkötöszték: fűszfaveszszővê verték,
-mert az vôt a legszúróssab, tele vôt tüsökkê. A fűszfa mögsajnálta
-Krisztusurunkat, a tüsköt mind êhullajtotta, az ágajit többet (az
-égfelé) föl nem eresztötte, mer mögszomorodott. Azûta van möghajulva mög
-nincs neki tüsökje.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-51. Miből lett a gomba?
-
-Mikor ȧz ȧszony úgy bănt ȧ lăngossȧl, hogy kitörölte ȧ kis gyerėk – –, ȧ
-lăngost mėg elvetėtte, akkô lėtt ȧ gombȧ. Hogy ȧs sė veszszėn ê
-hȧszontȧlȧnbȧ, ȧz Úristen gombănȧk teremtėtte, ȧzótȧ vȧn gombȧ.
-
-(Galgahévíz. Pest vm.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Krisztusmondák:)
-
-
-52. Mióta akasztják a betyárokat?
-
-Mikor Krisztusurunk Szent Péterrel Szegedtáján járt, nagyon elfáradt,
-bement a Putricsárdába pihenni; megvacsorált, azután lefeküdt egy
-sarokba a fal mellé, Péter meg mellé heveredett. Éjféltájban nagy
-kedvvel jöttek a betyárok, húzatták a szebbnél szebb nótákat s
-tánczoltak s néha-néha odarugtak, Pétert is oldalba rugták. Mikor már
-Péter kapott eleget, felkelt, Krisztusurunkat megfogta, elhúzta a fal
-mellől, hogy majd ő fekszik a helyére, kapjon már Krisztusurunk is, ne
-csak ő; Krisztusurunk tudta, hogy miben sántikál Péter, de nem mutatta,
-úgy tett, mintha aludnék. A betyárok ezután hogy újra elkezdtek
-tánczolni, eltalálta egy közülök, hogy ne mindig a külsőt rugdossák,
-hanem kapjon a belső is és így megint Péter kapott ki. Reggel, mikor
-felkelnek, kérdezi Krisztusurunk: „Hogy aludtál Péter?“ „Jaj, uram
-teremtőm! nagyon rosszul, egész éjjel rugdostak a betyárok; hanem
-büntesd meg őket uram teremtőm!“ Volt Péternél egy könyv, a melybe
-beleírták, ha valami nem jó volt a világon, változtatni kellett rajta,
-Krisztusurunk tudta, hogy Péter a faltól elhúzta, hogy ő is kapjon egy
-pár rugást, azt is tudta, hogy a betyárok szeretik a halat, azt mondta
-Péternek, hogy írja be a könyvbe: „A bėtyárok kapnak ezután könyeret mög
-halat,“ a mi Péternek se hogyan sem tetszett, mikor Krisztusurunk
-másfelé nézett, azt írta a könyvbe: „A bėtyárok kapnak ezután kötelet
-mög vasat,“ azóta akasztják a betyárokat, azelőtt nem kaptak kötelet meg
-vasat.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-53. Krisztus jóslásának be kell teljesedni.
-
-Mikor Krisztusurunk Szentpéterrel a földön járt, bekéredzkedett egy
-emberhez éjjeli hálásra, a kinek a felesége éppen akkor vajúdott,
-nehezen bírta megszülni a gyermekét. Az ember a szomszéd szobában adott
-Krisztusurunknak meg Szentpéternek helyet, honnan minden szó
-áthallatszott hozzá. Krisztusurunk és Szentpéter hogy beszélgettek, azt
-mondja egyszer Krisztusurunk Szentpéternek:
-
-„Látod, Péter; menyit szenved ez a szegény asszony? hogy vajúdik? pedig
-ez a gyermek nem érdemli meg, mert mikor nagy lesz, meg fogja apját,
-anyját ölni!“
-
-Az ember és a felesége mindezt jól hallotta a szomszéd szobában s mikor
-a gyermek nevelkedett, ha reá néztek, eszökbe jutott, mit jósolt az öreg
-ember: hogy még őket meg fogja ölni, ha nagy lesz, ezen elszomorodtak. A
-fiú mikor már nagy volt, észrevette, hogy a szülei ha ránéznek,
-elszomorodnak, faggatni kezdte őket, hogy miért szomorodnak el mindig,
-ha ő reá néznek? mit vétett ő nekik? A szülők hímeltek-hámoltak, nem
-akarták megmondani neki, de a gyermek nem maradhatott, addig kérdezte,
-hogy egyszer megmondták neki az igazat: hogy mit mondott az öreg ember,
-mikor az anyja ővele olyan sokáig vajúdott? „No! ha így van, akkor én
-elmegyek világgá – mondta a gyermek – hogy én kendteket ne is lássam
-többé, akkor majd nem ölöm meg kendteket.“ A legény – mert már az volt –
-elment más országba. A hogy bemegy az idegen országba, látja, hogy az
-emberek sokan vannak egy rakáson, az asszonyok meg sírnak, jajgatnak,
-odamegy, kérdezi, hogy miért szomorkodnak? Mondják, hogy háború van,
-mindenkinek el kell menni a csatába. „No! akkor – mondja a legény – én
-is elmegyek, úgy sem sokat ér az én életem!“ s el is ment a többivel a
-csatába. A legény hogy el volt keseredve, nem sokat törődött az
-életével, ütötte, vágta az ellenséget rakásra; annyira kitüntette magát
-a csatában, hogy nagy úr lett a katonák között s mint ilyen
-megházasodott. A szülei sokáig várták haza a fiukat, de hogy nem jött s
-nem birták felejteni, utána mentek, hogy felkeresik. Addig mentek,
-mendegéltek, hogy a sok kérdezgetés után mégis csak megtudták, hogy hol
-lakik. Bementek, elmondták, hogy mi járatban vannak, hogy a fiukat
-keresik. A fiuk akkor is a háborúban volt, a felesége pedig, hogy maga
-volt, nem akart nekik helyet adni. Ekkor a fiunak az apja a zsebébe
-nyúlt és kivette a fia arczképét, mely éppen olyan volt, mint az
-asztalon levő, melyet a fiuk magával vitt, mikor világgá ment és
-körülményesen elmondott mindent: mi hogyan volt, miért ment a fia
-világgá. A fiú a feleségének minderről sokszor beszélt, akkor azután az
-asszony: az ő menyük örült, hogy megláthatta az apósát és az anyósát.
-Éjszakára a dívánra csinált nekik helyet, a hol háljanak. Éppen akkor
-bocsátották haza a katonákat, az ember éjjel ért haza, mikor a szobába
-ment, a dívánon egy embert meg egy asszonyt talált; azt hitte, hogy a
-felesége a szeretőjével van ott, kihúzta a kardját s elvágta az apjának
-meg az anyjának a nyakát.
-
-Mikor gyertyát gyujtott, akkor látta, hogy a felesége maga fekszik az
-ágyában és az édesapjának meg az édesannyának vágta el a nyakát.
-Keservesen megsiratta őket, akkor jutott az eszébe, hogy igazuk volt,
-mikor azt mondták, hogy ő még meg fogja ölni az apját, anyját.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Őseinkről:)
-
-
-54. A magyarok származása és lakóhelyei.
-
-A magyarok és a törökök testvérek, a török a magyart ma is elfogadja
-édestestvérének. Egy apától, de nem egy anyától származtak. A török volt
-az idősebb, az első szülött s mikor az anyja elhalt, az apja feleségül
-vette Delilát, a magyar édesanyját.
-
-Hogy azután elszaporodtak, a török szolgájává tette a magyart, legyőzte,
-alattvalója lett. Ekkor a magyarok a _Fekete-tenger_ tulsó oldalán,
-_hegylábjában erdőségben_ laktak. Egyszer a törökök feje, mint
-alattvalóinak azt parancsolta, hogy csináljanak a számára _kardokat_,
-hogy legyen elegendő, ha csatába ereszkednek. A magyarok hozzá is
-láttak, készítették a kardokat, mi közben a fejök: 18 éves nagy szál
-fiatal legény odajött s kérdeszte: „Mit csinálnak?“ „Kardokat a
-töröknek, hogy legyen, ha háborúba megy.“ „A töröknek? – mondta
-bosszankodva – hogy még jobban alattvalójává tegyen bennünket? Ha már
-csinálni akartok, csináljatok kardot, ne ilyeneket, hanem háromból
-egyet!“
-
-Éppen három volt már megcsinálva, a háromból azután egyet csináltak s
-elvitték a töröknek megmutatni, hogy jó lesz-e ekkora? A török nézi,
-forgatni akarja, nem bírja, haragra gyul s kérdezi: „Mit akartok ezzel a
-karddal, ki birja ezt felemelni?“ „Akár én is!“ mondta a magyarok feje,
-az a nagy szál legény. „Te, taknyos?“ Ennek sem kellett több, fogta a
-kardot, összedarabolta a törököt. Csak hamar hírül vitték a törököknek,
-hogy mit csinált a magyarok feje. A törökök mindjárt sereget küldöttek a
-magyarok ellen; de a magyarok egy szálig elpusztították őket s _ott
-hagyták az erdőt_ – mert még akkor _nem szántottak a magyarok –
-elkerülték a Fekete-tengert_ s az innenső részén telepedtek le, hol
-azután addig laktak: míg a török át nem jött a Fekete-tengeren: mert a
-_török nem kerűlte el;_ hanem átjött rajta s újra el kezdte háborgatni a
-magyarokat, mire a magyarok ott hagyták a Fekete-tenger innenső oldalát
-is Magyarországba jöttek. Az a fiatal legény, ki a Fekete-tenger tulsó
-oldalán a törököt összedarabolta, azért volt olyan dühös, vad, mert
-farkastejet szopott.
-
-Mikor a magyarok a törökök alattvalói voltak, a török úgy tett, hogyha
-valami szép lányt, vagy asszonyt látott s megkivánta, erőszakkal is
-elvitte. Annak a fiatal embernek az anyja szép asszony volt, mikor a
-török meglátta, őt is el akarta vinni; de az asszony elszaladt. Hogy
-jobban szaladhasson, letette a gyermekét egy fatörzsök mellé; de a török
-utolérte s agyonütötte. A gyermeket azután farkas nevelte fel tejével,
-mikor már nagyobbacska volt s észrevették, hogy anyaszülötte, _elvették
-a farkastól_ a magyarok, felnevelték. Hogy farkas tejet szopott, mindig
-vad maradt, erős volt, azért tették meg a magyarok fejöknek.
-
-(Kis-Kunfélegyházáról és Majsáról Szegedre telepedettek után.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-55. Szolnok elnevezése.
-
-Atilla Buda testvérét üldözőbe vette, mikor Buda várát megcsináltatta s
-reáírta kivülről, hogy Buda vára. Buda menekült Atilla elől, de Szónok,
-vagy Szolnok területén Atilla utolérte, akkor mondta neki: „Hova futsz
-Buda? állj szónak!“ Innen kapta Szónok, vagy Szolnok a nevét: Szónakból
-lett Szónok, máskép Szolnok.
-
-(Zenta.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-56. Jász-Kunhalom eredete.
-
-Jász-Kunhalmot Jász-Kunhalomnak azért nevezik, mer, Szentistván 20 kun
-vitézt ott temettetött el, mer nem akarták fölvönni a keresztény
-vallást. Nagy gödröt ásatott, lėhajtotta űket a gödörbe lovastû oszt
-aszonta nekik: Ha a körösztén vallást fő nem vöszik, ott köl nekik
-möghalni. Ezök mög készek voltak inkább möghalni, hogy sėm az ű hitüket
-elhagygyák. Betemettette űket úgy, a hogy vôtak lóháton. Elevenen
-betemettette űket. Onnan nevezik Jász-Kunhalomnak: mer jászok vôtak mög
-kunok.
-
-(Budáról Szegedre kerülttől.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-57. Vasas János.
-
-Ezerháromszáznegyvenháromban már úgy fogdosták a legényeket, elfogták
-Vasas Jánost is. Alkalmasnak találta a katonai vizsgálóbizottság,
-bevették katonának. Mivel neki vagyona volt, arra kérte a bizottságot:
-hogy időt adjon, hogy azt elintézhesse. A bizottság adott két katonát
-mellé, hogy odább ne álljon. A vagyona egy házból álott. Mikor odaértek,
-arra kérte kisérőit, hogy maradjanak kint, mig eladja a házat a benne
-lakó szabónak, mert ha a szabó meglátja őket, mindjárt tudja, hogy
-hányadán van? hogy kénytelen a házat eladni s nem veszi meg illendő
-árért. A két katona igazat adott neki, kínt maradt a ház előtt. Vasas
-János bement a szabóhoz és a ház felét csakhamar eladta neki, de a másik
-felét nem akarta megvenni, ekkor Vasas János kiment, behítta a két
-katonát, hogy elhigyje a szabó, hogy ő valóban katona: huszár. A két
-katona bizonyította, hogy Vasas János csakugyan huszár. Vasas János
-akkor azt mondta a szabónak: „A feleház a magáé, a fele az enyém; én az
-enyémmel azt teszek, a mit akarok, ha nem veszi meg, az enyémet
-felgyujtom s azután elmegyek katonának.“ A szabó kénytelen volt a másik
-felét is megvenni a háznak. Vasas János elment azután a századjához.
-
-Akkor az a szokás volt, hogy a katona, ha pénze volt, hogy el ne
-lophassák tőle, odaadta a századosának s mikor kellett neki, kért a
-pénzéből. A százados léha ember volt, elmulatta a más pénzét is, a
-huszárét is. Mikor először kért Vasas János a pénzéből a századostól,
-kapott száz forintot, hanem másodszor már száz forint helyett száz botot
-kapott. A száz bot sehogy sem tetszett Vasas Jánosnak, mellé még
-megtudta, hogy sok katonának a századosnál veszett a pénze s ha kérni
-merte, pénz helyett bottal fizetett. Nagy bajban volt Vasas János,
-elmondta a társainak, hogy ő nem hagyja annyiban, elmegy a királyhoz,
-elmondja neki az egészet. A társai biztatták, csak menjen, mondjon el
-mindent, ha faszolás lesz, segítik pénzzel, hogy legyen útiköltsége.
-Vasas János mikor útiköltséget kapott, elindult. A hogy ment, a bakonyi
-erdőbe beletévedt, itt azután a lova elpusztult: valami rezsdás
-drótba(n) megsérült, ő is már majdnem éhenhalt, mikor azután
-megpillantott messzire világ(ossá)ot, odatartott. A világ csárdában
-volt, a csárdás a mint belépett, tudtul adta, hogy betyárok barlangja ez
-a csárda. „Nem bánom én – mondta a huszár – ha az ördögöké is, csak
-adjon enni! mert majd elveszek éhen.“ A csárdás egyre mondta, hogy baj
-lesz, ha a betyárok eljönnek, de a huszár rá se hallgatott, hanem a
-csárdás hogy főzött a betyároknak, meg se várta, hogy megfőljön a
-paprikáshús, rakta befelé, egy betyár részét megevett. Félóra mulva jött
-egy eltévedt vadász, ennek is megmondta a csárdás, hogy ez a csárda a
-betyárok barlangja, hogy baj lesz, ha a betyárok eljönnek. A vadász
-nagyon szomorú volt, a huszár vígasztaltalta, hogy ő katona: „Ne félj,
-vadászpajtás! katona vagyok én.“ de a vadászpajtás csak szomorú volt.
-
-Éjjel a betyárok megérkeztek, egyik jobban káronkodott, mint a másik; a
-rablóvezér kérdezte a csárdástól, hogy: „Jött-e valaki?“ „Egy katona és
-egy vadász.“ mondta a csárdás. A betyárok bementek a kis szobába, a
-csárdás meg terített a betyárok számára vacsorára. Hivták a betyárok a
-katonát is, vadászt is enni, hozzá láttak mindannyian. A katona jóizűen
-vacsorált, vadász keveset evett, lehangolt volt. Vacsora után vastagon
-boroztak a betyárok a katonával együtt, de a vadász csak szomorú volt.
-Mikor már jól ittak, a katona kijelentette: „Hozzanak egy nagy
-kancsóbort! tegyék teli paprikával én ezt egy hajtókába megiszom.“ A
-csárdás azután behozott egy nagy kancsóbort és paprikát, a betyárok úgy
-tele öntötték paprikával, hogy a fakanál megállott benne, ekkor a
-betyárok azt mondják: „Ni, ni! ez a katona milyen víg ės milyen bátor?“
-Ekkor mondta a katona: „Nem félek én senkitől! eszem, iszom a magam
-torjában.“ A közös asztalnál a huszár felállította a betyárokat sorban,
-hogy „Mindenki itt legyen és ide nézzen, hogy lássa hogyan iszom meg a
-paprikás bort!“ Azután felemelte a kancsót a szájához és körben
-szembeöntötte mind a tizenkettőt, erre a szemökhöz kaptak, dörzsölték a
-szemöket, a huszár pedig kirántotta a kardot, egymás után sorban
-tizenegynek ledarabolta a fejét, a tizenkettediket: a rablóvezért
-életben hagyta, megvasalták, ekkor már segített a csárdás is. A csárdás
-haragudott a betyárokra, félt a bajtól, de nem mert a betyároknak
-véteni, félt tőlük, hanem mikor látta, hogy a huszár hogy bánt el velök,
-ő is bátorságot kapott, segítségére ment a huszárnak. Mikor a huszár a
-kardot kirántotta, a vadászpajtás ijedtében az ágy alá bujt, csak mikor
-a huszár a betyárokkal elbánt, akkor bujt ki az ágy alól, akkor
-győződött meg, hogy a katona: katona. „Látod, vadászpajtás! katona
-vagyok én, mondtam, hogy ne félj addig, míg engem látsz!“ Az öreg
-rablóvezért vallatóra fogta a katona: „Hol vannak a kincsek?“ A
-rablóvezér bevezette őket a kincses barlangba, hol temérdek kincs volt,
-azután a hullabarlangba mentek, hol temérdek csont volt: ide vetették
-azokat az embereket, a kiket legyilkoltak. Megkérdezték a rablóvezért:
-„Vannak-e még bűntársak?“ „Tizenketten voltunk!“ mondta a rablóvezér.
-Ekkor a katona a vadászpajtást és a csárdást az országútra kiküldte,
-hogy a király nevében rendeljen ide két kocsit, majd két kocsikincset a
-királynak visz. A barlang titkos útján ki is ért a vadászpajtás és a
-csárdás, mondta is: „A kiráj nevében!“ de rá se hallgattak. Akkor ő ment
-ki a rablóvezérrel a barlang titkos útján. A mint az első kocsit
-meglátta, azt mondja: „Hó! megállj! a király nevében le vagy foglalva,
-jöjj velem!“ A kocsis nem akart menni, hanem a huszár megkötötte a két
-kezét, odahajtott a barlanghoz, ment a másikért, annak is mondta:“ Hó!
-megállj! a király nevében le vagy foglalva, jöjj velem!“ Nem akart vele
-menni, összekötözte ezt a kocsist is. Azután felpakoltak, hogy viszik a
-királyhoz a kincset, el is indultak. Az indulás előtt az öreg
-rablóvezért elpusztította a katona.
-
-A katona nagyon szerette a bort, minden csárdáná megállott inni, a
-vadászpajtás váltig nógatta: „Gyerünk már, huszárpajtás! gyerünk már,
-huszárpajtás!“ de a huszárpajtás ivott tovább, míg csak bírta. Mikor
-legközelebb csárdát értek, akkor már estefelé volt az idő, a huszár
-ihatott, amennyi csak belefért, pénz volt bőven, ivott is. A
-vadászpajtás és a csárdás lefeküdt idejében, a huszár még csak bírta,
-ivott, azután ő is elaludt. Reggel felkel a katona, keresi a
-vadászpajtást és a csárdást, nincsen; a katona magára maradt, hült
-helyök volt, akkor mondta: „Megmentettem ennek a nyomorult
-vadászpajtásnak az életét, most meg a kincset is ellopta, a mit a
-királynak szántam, most másodszor vagyok kirabolva!“
-
-Gyalogszerrel indult a királyhoz, két és fél nap meg is érkezett. Az
-udvari portás nagyon szívesen fogadta a huszárt, kérdezte: „Mi
-hiányzik?“ A huszár megmondta, hogy nagyon éhes, bevezették az udvari
-szakácshoz, a ki szintén nagyon szívesen fogadta, megvendégelte. Vacsora
-után az udvari-zászlósurak jöttek hozzá, kiknek elsorolta, hogy járt a
-századosával, azután a vadászpajtással. Mikor már kibeszélte magát,
-lefeküdt, kapott hálótársat is. Reggel, mikor felébredt, kereste a
-ruháját, nem találta: ellopták a ruháit; követelte, hogy adják elő:
-„Most már harmadszor rabolnak ki: először a századosom, másodszor a
-vadászpajtás, kinek az életét mentettem meg, ez a kettő mind semmi, de
-hogy a király udvarában is kiraboltak, még pedig katonát! ez már nagy
-szégyen.“ Akkor visszaadták a ruhájit, vezették kihallgatásra. A mint a
-fogadószobába bement, az ötödik szobában megpillantotta a vadászpajtást
-abban a ruhában, a melyikben a csárdában volt. A katona rárivalt,
-legazemberezte, odarohant, megfogta a vadászpajtást, markolászta, hogy:
-„Még a két kocsikincset is elraboltad, pedig a királynak szántam, no, de
-most a kezembe vagy!“ A testőrök közbe léptek, tudtára adták, hogy az:
-Nagylajos király. A huszár mindjárt bocsánatot kért a királytól, a
-király megbocsájtott neki, adott neki palotahölgyet is feleségül, nagy
-birtokot is kapott és nemességet, kinevezte ráadásul ezredtulajdonosnak
-és felhatalmazta, hogy a századossal akarata szerint tehet. Mikor
-visszament az ezredhez, maga elébe hívatta a századost, megkérdezte,
-hogy ismeri-e? A százados azt mondta: „Ismerem, ennek az ezrednek a
-tulajdonosa“. A százados könyörgésre fogta a dolgot, a katona azt
-mondta: „Én nem bántom, hanem a századra bízom, tegyen a mit akar.“ A
-század hogy nagyon haragudott reá, összedarabolta.
-
-(Makó)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Mátyás királyról.)
-
-
-58. Mátyás király és a részeges huszár.
-
-Mulatott a huszár javában, mikor Mátyás király bevetődött a csárdába.
-„Gyere pajtás, igyál – mondta neki a huszár – most mulatunk!“ Mulatott
-is a huszár, az övé volt a csárda, nyelte a bort a hogy csak bírta,
-Mátyás király pedig csak a szájához emelte a poharat, mintha inna, de
-alig ivott valamit. Mikor fizetésre került a sor, Mátyás király is
-fizetni akart, de a huszár nem engedte: mert most a pajtás – a hogy a
-huszár nevezte – az ő vendége, fizetett a huszár. Csakhogy a huszárnak
-hamar elfogyott a pénze, ő pedig mulatni akart tovább is, szerezni
-kellett.
-
-Elment éjnek idején Mátyás királlyal egy kereskedőhöz, a mint
-betörtetett, ott látta, hogy az öreg kereskedő fiatal asszony mellett
-fekszik: fiatal felesége volt, a legénye pedig öreg asszony mellett van
-az ágyban. „Nem jó van ez így!“ mondta a huszár s parancsolta a
-pajtásnak: Mátyás királynak, hogy a 2 öreget tegye egymás mellé, a 2
-fiatalt is, mert úgy kell, azután mondta a kereskedőnek, hogy mutassa a
-pénzét, mert nekik pénz kell. A kereskedő, hogy nagyobb baj ne legyen,
-odaadta a napi bevételt, mit a huszár 3 felé rakott s mondta: „Ez a tőke
-– rámutatott az egyik rakásra, – ennyit adtál a portékáért, ez a másik a
-fáradságodért van, ez a kettő a tied! Ez a harmadik rakás az enyém, ezt
-csalásból szerezted.“ Azzal a harmadik rakást zsebrevágta s mentek a
-csárdába mulatni tovább. Mátyás király vele ment, akarta látni, hogy
-mire megy a mulatásával a huszár?
-
-Egyszer azután beitta a huszár a kardját, csak a kardhüvelye marad nála,
-Mátyás király azután elment, a huszár pedig hogy baj ne legyen, csinált
-a hüvelyébe fakardot, hogy a kirukkolásnál észre ne vegyék, hogy nincsen
-kardja, csak hüvelye van. Másnap, mikor a huszár kirukkolt, kiadta
-Mátyás király parancsban, hogy a huszár nyakazza le a legkedvesebb
-barátját most mindjárt. Rosszul volt a huszár, de csak hamar feltalálta
-magát, mielőtt kihúzta volna a kardját hüvelyéből, felfohászkodott:
-„Változtazsd, Uram! fává ezt a kardot, hogy az én legkedvesebb
-barátomnak le ne vághassam a nyakát!“ azután kihúzta a fakardot s
-odavágott a barátja nyakára; hanem azért a huszárt ki akarták végezni,
-mert nem volt kardja, de Mátyás király megkegyelmezett a pajtásnak.
-
-(Hódmező-Vásárhelyről a Gyopárosiszöllő-be telepedett embertől.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-59. Mi van legtöbb a világon.
-
-Mátyás kirájnál vôtak az urak, sok főúr vôt a társaság köszt, elkesztek
-beszélgetni: mi van legtöb a világon? Tanálgatták: ez van, az van!
-beszólt az udvaribolond is, aszonta: ű tugygya mi van legtöb a világon!
-„Hát, mi van bolon?“ kérdözik tűle, ha mögmondod: 10 forintott kapsz, ha
-mög nem tudod mondani, botot kapsz! no, hát mi van legtöb a világon?“
-„Mi vôna más – mongya a bolon – mint orvos.“ „Az nem igaz! hanem möny be
-a szobádba, gondolkozzál, asztán mond mög!“ Bemönt a bolon a szobájába,
-alig hogy beért, elvetötte magát, keservessen nyögött. Viszik Mátyás
-kirájnak a hírt, hogy: „Möghal mán a bolond!“ Mögijett Mátyás kiráj és a
-főurak szalannak a szobájába, nézik, hát csakugyan el van terülve,
-nagyon sajnálták mer sokat löhetött neki nevetni, mingyár komėndáltak
-neki, ki mit tudott. Az ėgyik komėndálta neki a vizes borogatást, a
-másik az érvágást, a harmadik a pijóczát, szóval minynyája komėndált
-valamit. Mikô minynyáját kivárta, hogy mit komėndál? fölugrik és a kiráj
-elébe fordul, aszongya: „Fölségös kirájom! kijé a nyereség? mer ha ėgy
-palotába enynyi doktor van, hát akkor mönynyi van az egész világon?!“
-
-(Hódmező-Vásárhely.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-60. Mátyás király és a jószívű szegény ember.
-
-Mikô Mátyás kiráj elmėnt kerűni, ėgy kis tanyába érkėzėtt ėgy szėgíny
-embėrhėz; elfáratt, ott mėgpihent. Vacsorát is adott neki a szėgíny
-embėr lencse levest. A szėgíny embėr mėgszánta: ėgy kis füstölt kóbásza
-vôt kímínbe, avval is mėgtraktálta mėg ėgy félliter bort is adott neki.
-Nagyravėtte Mátyás kiráj eszt a dolgot, asz mondotta neki: mėnyėn fėl
-Buda várába. A szėgíny embėr fėl is mėnt, (Mátyás király) mėgmonta neki
-az ajtót is, hogy mėre kėl mėnni Budavárába. Mikor Buda várába fėlmėnt,
-a kiráj nagyon fogatta, a többi urak mėg csak nészték, hogy micsoda
-embėr ez? de a kiráj nem magyarászta ki mindaddig, míg mėg nem
-ebídeltek. Mikor mėgebídėltek, adott neki nagy köntöst: mėgruhászta,
-adott neki sok aranyat: a menynyit csak elbírt vinni. Akkor
-elmagyarászta a vendígejinek, hogy járt vele.
-
-(Tiszakürt.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-61. Mátyás király a czinkotai kántorral a kocsmában.
-
-A czinkotai kántor a kocsmában ivogált, mikor Mátyás király bement s a
-kántor mellé telepedett, azt mondta a kántornak: hogy ő a Mátyás király
-iródeákja, parancsolt is mindjárt 10 iccze bort. A kocsmárosné akart is,
-nem is hozni, gondba esett, hogy a fiatal deák ki birja-e fizetni? mert
-a deákoknak nem szokott pénzök lenni. Azt mondta Mátyás király: „Csak
-hozzon, van sárgacsikó.“ Alig hozta be a kocsmárosné a bort, odavetődött
-két szálczigány. Ittak mindnyájan, jó kedvük lett, Mátyás király elhúzta
-a szép kocsmárosnét tánczolni. Tánczközben megmondta a kocsmárosnénak,
-hogy ha majd fizetni kell, azt mondja, hogy elveszett a sárgacsikó (=
-arany), de ezt csak _képlag_ mondja. A táncz után csakugyan mikor
-fizetni akar Mátyás király iródeákja, keresi a sárgacsikót, nincs sehol,
-azt mondja: tánczközben elvesztette. Hozzá fognak keresni, mindenki
-kereste, a kántor négykézláb is, nem találták sehol. A kocsmárosné azt
-mondta, hogy itt marad az iródeák zálogban, de a kántor – szerette a
-kocsmárosnét, féltette, azt mondta, hogy ő nem hagyja a deákot, hazamegy
-pénzért, kiváltja. A czigányok, mikor fizetésről volt szó, kereket
-oldtak s mikor a kántor ment hazafelé, akkor már a földön feküdtek, be
-voltak rugva s a kántor felbukott bennök a nagy setétségben. Mikor a
-kántor nagynehezen feltápászkodott, végighúzott a botjával a két
-czigányon, hogy a czigányok el kezdtek jajgatni s kijózanodni. A
-kántornak otthon pénze nem volt, az apja mentéjét zálogosította el, úgy
-fizette ki a szép kocsmárosnét: 5 húszast kellett fizetni.
-
-Mátyás király látta a kántor jószívűségét, azt mondta neki: Jöjjön fel
-Budára Mátyás király palotájába a feleségével; őt szereti Mátyás király
-legjobban, ő az íródeákja. A kántor azután nemsokára készült Budára,
-mondta a feleségének, hogy ő is jöjjön fel Budára, mert Mátyás király
-íródeákja azt mondta, hogy őt is felvigye! A kántorné szidta a kántort,
-hogy nem elég volt, hogy azért az íródeákért az apja mentéjét
-elzálogosította, most meg azt a pár krajczárt, a mit azóta szerezett,
-akarja elkölteni! de a kántor nem engedett, a kántornénak is fel kellett
-menni Mátyás király íródeákjához Budára. „Nagy ember az – mondta a
-kántor – őt szereti Mátyás király legjobban.“ Felmentek azután Budára
-Mátyás király palotájába, a katona már várta őket, bevezette Mátyás
-király szobájába. Mátyás király a kántor apja mentéjét vette magára, a
-melyiket elzálogosított; a kántor és a kántorné csak néztek hogy került
-a mente Budára? A katona azután egy másik szobába vezette őket, itt már
-Mátyás királyon a királymentéje volt: tele arannyal, drágagyöngyökkel.
-Mátyás király ott ült a trónusán, a bárók meg a herczegek ott álltak
-kürülötte, akkor már tudta a kántorné is, hogy Mátyás királyhoz jöttek.
-Mátyás király akkor felállt, elmondta az uraknak, hogy ez a jószívű
-ember még az apja mentéjét is elzálogosította, csak hogy őt kiváltsa s
-az ő drága mentéjét akasztotta a kántor nyakába és azt mondta a
-kántornak, hogy kérjen amit akar! A felesége egyre súgta, hogy aranyat,
-gyöngyöt kérjen, de a kántor csak azt kérte, hogy Czinkotán kétszer
-akkora legyen az iccze mint máshol! Mátyás király meg is adta még azt
-is, hogy a kántor, mert olyan jószívű volt, ingyen ihat, azután
-megvendégelte s útnak bocsájtotta őket. A kántorné mikor kijöttek is
-durúzsolt, hogy miért nem kért a kántor aranyat, ezüstöt! csak mikor
-kikutatta a mentét, hallgatott el, mert televolt minden zsebje arannyal.
-
-(Gyopárosi szőllők.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-62. Mátyás király a czinkotai kántornál.
-
-Utazásba indult Mátyás kiráj, bevetődött a czinkotaji kántorhon,
-szállást és vacsorát kírt, de nem volt ėgyebe a kántornak, csak 3
-tojása, aszt is mėgsüttette Mátyás kirájnak a czinkotaji kántor,
-kérdėszte Mátyás kirájt, hogy: „Ėgy kis bor jó vôna?“ „Nė tessík hozni!“
-monta Mátyás kiráj. „De kírėm hozatok, mer ín is szeretėm.“ monta Mátyás
-kiráj. Mátyás kiráj ellenire hozatott bort, píze nem vôt, êkűtte a
-bibliját és mégis hozatott bort Mátyás kirájnak, osztán elbúcsúzott.
-
-Mikor Mátyás kiráj hazaírt, mingyá eszibe jutott a czinkotaji kántor,
-levelet írt, hogy keresse fėl Budán a lakásán Mátyás Sándort. Útnak
-vėtte magát a kántor, hogy fėlkeresi aszt a Mátyás Sándor pajtást, fėl
-is mėnt, fėl is találta Mátyás Sándor házát, nem akart bemėnni, mer a
-kiráji palotába útasították, hogy itt lakik, de mit vôt mit tėnni, csak
-bemėnt. Mátyás kiráj már akkor kiráji ruhába vôt és tévesztéssê nem
-merte ráfogni, hogy ez a Mátyás Sándor. Kérdeszte Mátyás kiráj, hogy mi
-járatba van? A czinkotaji kántor aszonta: „Mátyás Sándornak ėgy
-ícczakára szálást attam mėg vacsorát: mėgėvėtt három tojást, aszonta,
-most nem fizetėk, maj eljön hozzám Budára látogatásra, akkor
-mėgfizetėk.“ Mátyás kiráj osztán öszszehítta a főtanácsosokat, hogy
-őtözzenek a lekszėbb ruhába, jőjjenek el ebídre. Akkor elmėntek ebídre a
-czinkotaji kántort felesígėstöl fėlültette az első helre, amazok mėg
-csak csodálkosztak rajta, hogy mifíle embėr lėhet? A czinkotaji kántor
-osztán mėgköszönte a szívessígėt. Mikor fėlálottak, Mátyás kiráj kihítta
-a palota közepire a főtanácsosokat, aszonta: „Vessék lė magukrol
-ėgyenkint a fėlső ruhájokat, tėgyék a czinkotaji kántor hátára!“
-Görnyett mán alatta a czinkotaji kántor, nem tutta, hogy mit akarnak
-véle? Ėcczėr csak aszonta Mátyás kiráj, hogy: „Mindėnki válcsa ki a maga
-gúnyáját!“ A mi írtíket írt a ruha, az asztalra kėllėtt lėtėnni
-mindėnkinek a Mátyás kiráj elébe a ruha árát. Odahítta osztán az
-asztalhon, a píszt neki atta, de mėghatta neki: hogy a mihėnthaza ír, a
-bibliáját kiválcsa.
-
-(Öcsöd.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-63. Mátyás király bögréje.
-
-Mikor Mátyás kiráj Tiszakürtön járt, kért inni vizet, bėgréböl adott
-neki Pósta Sándor, az a bėgre ma jis mėgvan Pósta Sándor utógygyajiná,
-Pósta Sándort mėgjutalmaszta Mátyás kiráj a mé inni adott neki.
-
-(Tiszakürt.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-64. Szamár a csillagász és csillagász a szamár.
-
-Mikor Mátyás kiráj kiindult a kiséretével, mėgkérdėszte a csillagászt,
-hogy: „Lėsz-ė, eső?“ A csillagász fėltolta a szėmüvegit és monta:
-„Fėlségės kirájom! nem lėsz eső, mer nagyon szép idő van, indulhatunk!“
-Mikor mėntek, a juhásznak a szamara mėgszólalt, háromszor a szavát
-hallatta; Mátyás kiráj oda hívatta a juhászt, hogy mi ennek a
-jelentősége? Aszongya a juhász: „Fėlségės kirájom! szamaram valahányszor
-a szavát hallatytya, bőven hull az esőnek harmatytya!“ Akkor is
-mėgkérdėszte a csillagászt, akkor is asz monta: „Szép idő lėsz.“ A
-juhász csak monta: „Fėlségės kirájom, nė indûj el! mer nagy eső lėsz“,
-de a csillagász csak asz monta, hogy nem lėsz. Nem halattak ėgy fél
-órányira, mikor nagy zivatar és nagy eső lėtt, még a csillagásznak a
-pápaszemiról is csurgott a víz, akkor monta Mátyás kiráj: „Szamár a
-csillagász és csillagász a szamár.“
-
-(Mezőtúr)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-65. Mátyás király és a mutatványos.
-
-Mutatványos mutogatta Mátyás királynak: mit tud: kulcslukon egy szakajtó
-borsot áthajigált a nélkül, hogy csak egyszer is megütötte volna a
-kulcsluk oldalát. Mikor vége volt a mutatványnak, majd nem a földig
-hajtotta meg magát, gondolván most nagy ajándékot kap Mátyás királytól.
-Azt mondja Mátyás király: „Ha maga minden hajigáláskor ennyi borst
-elhajigál, sok borsra van szüksége, ugy-e?“ „Sokra felséges uram!“
-mondta a mutatványos. „Adjatok neki tiz zsák borst!“ parancsolta Mátyás
-király a szolgáinak – „Hadd legyen mit elhajigálni!“
-
-(Szeged)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-66. Mióta csizmadia a csizmamester?
-
-Azelőtt a csizmadiát nem csizmadiának, hanem csizmamesternek mondták,
-csak Mátyás király óta nevezik így.
-
-Mátyás királyról csakhamar elterjedt az a hír, hogyha valaki ajándékot
-visz neki, az ajándéknál sokkal többet érőt ad neki. Gondolt egyet a
-csizmamester, elvitt egypár csizmát ajándékba Mátyás királynak, hogy
-majd Mátyás király jól megajándékozza. Mátyás király meghallotta, hogy
-mily számítással küldte a csizmamester a párcsizmát, szolgájával a
-csizmát telerakatta piszokkal s így küldte vissza a csizmamesternek,
-hogy ez a csizma díja, azóta hivják a csizmamestert csizmadiának:
-csizmadíja, csizmadia.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-67. Mióta kell az üres kocsinak a terhes elől kitérni?
-
-Mátyás király mikor az országban le- s feljárt, hogy igazságot tegyen,
-egyszer két rossz gebén ment. Meg volt a kocsija rakva teherrel. A mint
-ment az országúton, jött szemközt hat lovas hintón egy herczeg. Nem
-akart a terhes kocsi elől kitérni. Mátyás király azután felkelt, oda
-ment, kigombolta a felső kabátját, mutatta az aranyos ruháját, hogy ő
-király. Mondta mindjárt, hogy fogjanak ki két lovat, fogják oda az ő
-kocsijához, elég oda az üres hintó elé négy ló is, azután térjen ki!
-Azóta az üres kocsinak ki kell térni a terhes kocsi elől.
-
-(Magyarkanizsa.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-68. Mátyás király és a részeges bíró.
-
-Volt egy részeges bírónak egy lánya és egy fogadott fia, a fiú ügyelt
-mindenre, hogy baj ne legyen, ő volt a bíró jobbkeze, mégis a lányát
-mással jegyeztette el, pedig a fogadott fia élt, halt érte. Mikor az
-eljegyzést tartották, akkor is a fogadott fiú vigyázott a községházán,
-hogy a falunak mikor hozták a fáját, híja ne legyen, az öregbíró a
-választott vejével bent mulatott a szobájában: jó _borjuk_ volt, ittak,
-a fog dott fiú meg szomorkodott; a leány is ott hagyta a mulatságot,
-kiment a kertbe sírni, mert a fogadott fiút szerette. Mátyás király
-akkor mint hajdú járta be az országot, éppen akkor ment a községházára,
-mikor a fát hordták az emberek s a fiú szomorkodott. Mátyás király
-kikérdezett a fiútól mindent; bement megnézni, hogy mit csinálnak
-odabent: tartották az eljegyzést, ittak javában, mikor bement, azt
-mondta a bíró a hajdúnak a községházán a helye! Mátyás király azután
-elment s hintón jött a bíróhoz, behívatta a bíró fogadott fiát s a
-leányát, kijelentette, hogy ezután a fogadott fia lesz a bíró, az öreget
-elcsapta, mert részeges, mikor a részeges bíró beszélni kezdett, Mátyás
-király kigombolkozott, a bíró meglátta az aranyos ruhát, mindjárt
-elhallgatott. A fogadott fiút pedig a leánnyal összeadta.
-
-(Békés.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-69. Mátyás király vette le a rabigát.
-
-Mătyăs kiră vėtte lė a rabigăt, mer azelőtt szăntottȧk ȧz emberek ȧz
-ȧszonyon. Hȧ ȧz embėrnek ȧz aszony nem tecczėtt, elȧttȧ; hȧ ê nem birta
-anynyi, ȧgyonütte. Mikor Mătyăs kiră lăttȧ, hogy ȧz ȧszony húzzȧ ȧz
-igăt, lėszălt ȧ kocsijăról, monta, hogy ȧz ėmbėrt fogjăk bė, bėfoktăk,
-ȧz embėrėn szăntottȧk. Mătyăs kiră ȧkkor nȧgy törvínt tȧrtott ellenök,
-hȧ úgy cselekszenek, mind kipusztítytyȧ őket, eltörletyi őket. Ȧzútȧ
-bėcsülyik (az emberek) ȧz ȧszont.
-
-(Gȧlgȧhévíz Pestvm.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Hőseinkről.)
-
-
-70. Balázs.
-
-Élt ėcczör ėgy szögén özvegy aszszon a gyerökivê, ott laktak az erdő
-szélin, a kis gyerök tartotta föl az anynyát. Ėcczör elmönt a kis gyerök
-az erdőbe szamóczát szönni, gondolta: „Még édösanyám alszik, szödök ėgy
-csomót.“ Hát a mint mén, möndögél bejjebb, bejjebb az erdőbe, ėcczör
-csak eltévett, lėült a fojópartjára, várta, hogy az édös anynya
-mögkeresi; az édösanynya kereste, de nem gyütt a nyomára. Hát, a mint
-ott üldögél a kis gyerök a fojó partján, hát! ėcczör csak mén âra ėgy
-hajó, kérdözik a kis gyeröktű: „Mijé sírsz? kis fijam!“ „Mer nem tudok
-hazamönni!“ mongya a kis gyerök. „Hát, hol lakol?“ kérdözik. „Édös
-anyámnál,“ feleli a kis gyerök. „Hát, édösanyád hun lakik?“ „Hát a hun
-én!“ Gondolták, hogy evel nem sokra mögyünk, mögkérdöszték, hogy hítták
-az édösanynyát? „Zsuzsa néni.“ mongya a gyerök. Fölvötték a hajóra, majd
-elviszik, ėgy halásznak átagygyák. Úgy is lött. Hát, a mint a halásznak
-átagygyák, ráparancsolnak a halászra, hogy visejje a gongyát.
-
-Másik hétön âra járt a kiráj, möglátytya a gyerököt a gunyhó előtt,
-kérdözi a kis gyeröktül: „Itthun van-ė az édösapád? kis fijam!“ „Neköm
-nincs édösapám, csak édösanyám“ mongya a kis gyerök.“ „Hát aszt hogy
-hîják?“ kérdözi a kiráj. „Zsuzsának“ mongya a kis gyerök. „Hát a hol
-lakik?“ kérdözi a kiráj. „Aszt nem tudom, asz keresném“ mongya a kis
-gyerök. „Hát az öreg halász mêre van?“ „Odabe van a kis gunyhóba.“
-mongya a kis gyerök. Bemén a kiráj mögkérdözni Nem a kendé ez a kis
-fijú?“ „Nem ám! úgy hoszták ide“. Kimén mögén a gyerökhön, mögén beszél
-vele, ád neki ėgy aranyat: „No, kis fijam, jô viseld magad, majd idővel
-még halász lösz belüled!“ „Én belülem nem lösz halász sosė“ mongya a kis
-gyerök. „Hát mi löszöl? kis fijam!“ „Mátyás kiráj katonája, még pedig
-huszár.“ Mögtecczöt ez a felelet a kirájnak, adott a halásznak aranyat:
-„No, halász! viseld gongyát ennek a kis fijúnak és mához ėgy évre hoszd
-föl hozzám Budára, tudakozógygyál a kiráj iródėjákja után!“ A névjegyit
-odatta: „Majd esztet agygyátok oda!“ A halász mökköszönte az aranyakat
-is, a jegyöt is és elbúcsúzott a kiráj: „De gongyát viseld a kis
-Balázsnak, hogy mához ėgy évre föltugygyad hozni Budára!“ A halász
-ígérte, be is tartotta az ígéretöt, csináltatott a kis fijúnak csinos
-ruhát, fölvitte Budára. Kérdözik Budán a várba az ajtón állók: „Kit
-keresöl? szögén embör!“ „A kiráj iródėjákját!“ Nagyot néznek az
-ajtónállók, mikor odatta a jegyöt, mer az a jegy a kirájhon szólott.
-Bevezették a szögén embört a kiráj elébe, a gyerököt átvötte, a szögény
-embört pedig mögjutalmaszta. Balázst pedig fölőtösztették úri ruhába,
-kitanították, derék katona vált belőle. Idővel mögházasodott, êvött ėgy
-gróf kisaszszont, boldogul éltek.
-
-Történt ėcczör, hogy szögén embörök jártak nála, hogy engegygye mög a
-nacságos úr, hogy azerdőbül fát vigyenek, a mivel a gunyhójukat
-fölépicscsék. Vôt kösztük ėgy embör, ki a szögén aszszon részire fát
-kért. „Szeretném látni aszt a szögén aszszont – mongya Balázs úr – hogy
-nem gyün, ha szüksége van fára!“ „Szögén, özvegy, beteg aszszon! kéröm.“
-„Ha nem gyühet, odamegyek én!“ monta a nacságos úr, odamén a szögén
-aszszonhon, benéz az ajtón, látytya, hogy ott térbetyül, imátkozik. „Mi
-csinál? jó aszszon!“ „Imátkozok az elveszött gyerökömé!“ mongya az
-aszszon. „Hát mikor veszött el a gyeröke? jó aszszon!“ „Régön vôt a!“
-mongya az aszszon. „No, akkor mögadom a ház hejet is, de mőre lögyön?“
-„Csak ezön a hejön lögyön a fa tüve előtt, mer mikor elveszött a fijam,
-ebbe a fába töttem bele a jóságos szüz Márija képit, elmult már 25 év,
-azûta mindég imátkozok lėtérbetyülve, hát a mint beszéli a szögén
-aszszon, sírva borult a nyakába Balázs: „Én vagyok ez a 25 év ûta
-elveszött fija!“ De hogy ű mögörült a találkozásnak, a felesége nem,
-aszonta: „Neköm nem köl koldus aszszon anyós! Mit vôt tönni, mit nem,
-Balázs fölépítette aszt a házat és az anynya ott lakott, még mög nem
-halt. _Eddig siratta a fiját, hogy mög nem tanálta, most mög azé
-siratytya, hogy mögtanáta._
-
-(Hódmező-Vásárhely.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-71. Kinizsi.
-
-Mikor körösztülmönt a katonaság azon a falun, a hun Kinizsi lakott,
-Vastag Balázs lánya kért tűle vizet. Kinizsi ott hevert a fűbe az apja
-_malma mellett_, fővött ėgy _malomküvet_, âra tötte a _mihókot_ (a mibül
-vizet isznak), úgy kinálta mög. „Ez osztán az erős legény!“ monták,
-mikor látták. Kinizsi mög anynyira elbámult a lánra, hogy _lėcsúszott_ a
-kezirül a _kű_, êre a katonák elkeszték csúfolni, monták: „Ez az az erős
-ficzkó?“ Kinizsi akkor fővötte a küvet, a _fejük fölött_ suhintotta el.
-Mátyás kiráj mikor halotta, hogy mijen erős Kinizsi, mikor az országban
-álruhába járkálgatott, elmönt Kinizsihön is, ott hagyott ėgy _zacskó
-aranyat_ mög ėgy _czédulát_, a czédulára rá vôt írva, hogy a zacskó
-arany azé van, hogy az apjának mög az anynyának lögyön mibül élni, ű
-neki pedig ha kedve van, gyűjjön el a kiráj hadseregibe katonának. A pap
-olvasta el, mer abba az üdőbe kevés embör tudott olvasni. Kinizsi osztán
-a nyakába akasztotta a tarisznyát, ėgy _mônárczipót_ tött bele, útnak
-vötte magát, hogy êmén katonának Mátyás kiráj hadseregibe. A mint mönt
-ėgy erdőbe, ott vadásztak az urak Vastag Balázszsal ėgygyütt, itt az
-inasokkal öszszeszólalkozott, ėgyet a mônárczipóval úgy hátba vágott,
-hogy mingyá ôra bukott; akkor ėgy _kutya_ rászalatt, aszt mög ėgy fával,
-a möliket fölhúzott az erdőbe, úgy ôdalba ütötte, hogy mingyá
-_mögdöglött_, akkor rárohantak a hajtók, de Vastag Balázs aszonta:
-„Mögájjatok! Sok lúd disznót győz.“ Látta, hogy markosgyerök, odamönt
-Vastag Balázs, hogy kicsoda? hogy és mint? Monta, hogy ű katona akar
-lönni Mátyás kiráj hadseregibe: beált katonának, lött belüle vitéz embör
-Akkor vôt a törökkel nagy ütközet, Vastag Balázs vôt a fővezér, Kinizsi
-akkor a tömösvári várba vôt, gyütt az üzenet, hogy mönynyön segíteni.
-Mikor Kinizsi odamönt, a magyarok mán be vôtak kerítve. Kinizsi betört a
-törökök karéjába, mikô Vastag Balázs möglátta Kinizsit, odamönt oszt
-Vastag Balázs ráborult, hogy végünk van! Aszongya Kinizsi, hogy nė
-vérözze be: „Nincs végünk!“ Széjjelverte az egész hadseregöt: egyik
-kezivel parulázott Vastag Balázszsal, a másik kezivel kardal csapkotta a
-törököt agyon. Akkor széjjelverték az egész török hadseregöt. Mikor
-lėverték a törököket, áldomást ittak; törökökbül csináltak asztalt,
-Kinizsi ėgy _törököt fővött a fogával_, úgy járta a toborzót. Kinizsi
-vötte el asztán Vastag Balázs lányát, a kinek vizet adott.
-
-(Deszkimajor.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-72. Toldi.
-
-Mikô Vastag Balázs mönt az ű hagygyával, ėgy erdő szélin vôt a Toldi
-Miklós apjának _vízimalma_, mikor Vastag Balázs odaért az ű hagygyával,
-Toldi Miklós ott fekütt a malom előtt. Vastag Balázs odakijátott: „Hej,
-te ficzkó! agy ėgy kis vizet!“ Miklós oszt főkelt, fővött ėgy
-_malomküvet_, rátött ėgy _korsót_, teli hideg vízzel, oda kénálta Vastag
-Balázsnak, Vastag Balázs lánya aszonta: „Ez ám oszt a vitéz!
-sajnálnivaló, hogy itt van ebbe a vízimalomba. Jobb vôna, velünk gyünne
-a csatába!“ Akkor oszt mögszólalt Vitéz Balázs: „Van-ė, fiju, kedved
-hadba gyünni?“ Aszongya Miklós: „Elmönnék én magukkal, de van ėgy öreg
-apám mög öreg anyám!“ Vastag Balázs hítta, hogy mönynyön el velük, de
-akkô nem mönt el. Vastag Balázs osztán mögfúvatta a trombitát, hogy
-indujjunk! Elindultak, möntek Buda fele. Itt oszt vôt a Vastag Balázs
-lánya mellett ėgy hadnagy, szerelmet akart vallani a lánnak, de úgy
-vötte észre, hogy a lán beleszeretött a Miklósba. Mikor Vastag Balázsék
-elhatták a malmot, hozzá hívatta a dėjákját, kezibe nyomott ėgy _acskó
-aranyat_ és mögmonta neki: „Mond mög Miklósnak, hogy gyűjön utánunk!
-eszt mög ad oda az apjának mög az anynyának, hogy éjjenek belüle!“
-Viszszavitte a dėják az aranyat, aszongya: „Miklós öcsém! eszt a vezér
-úr kűtte: az aranyat, hogy ad oda az atyádéknak, tė mög gyere el utánunk
-Budára, ott oszt kapsz fegyvert, ruhát, lovat!“ Miklós odatta az aranyat
-az atytyának mög az anynyának: „Hát, mos mán elmögyök édösatyám,
-édösanyám! maguk mög ebbül az aranbul éljenek, még viszsza nem térök,
-elmék a csatába!“
-
-Útnak indult, elbúcsúzott az apjáéktû, mönt, möndögét az erdőn körösztű.
-Itt oszt a hadnagy az erdőbe elmaratt a többitül tizėnketted magával,
-hogy majd Miklóst valahogy êfődelik, mer észrevötte, hogy a lán
-szerelmes a Miklósba. Miklós ballagott az erdőbe, ėgy nagy _bojhos
-kutya_ rárohant, ű oszt ėgy gajjat fővött, hogy a kutyát êtéríti, de
-ojan gaj vôt az a gaj, mind ėgy embör dėrék, úgy mögsuhantotta a kutyát,
-hogy _főfordût_; ez a hannagynak a kutyája vôt. Itt oszt a hannagy
-odakijátott: „A kutyámat agyonütötted, tė haszontalan! mögáj, maj
-lakolsz ezé, rajta legényök! üssétök agyon!“ Itt oszt Miklós sė vôt
-röst, êhajintotta aszt a vékony gajat, kiszakajtott ėgy vastagabbat,
-mögsuhíntotta a levegőbe, közéjük csapott a katonáknak úgy, hogy _hat
-halva esött_ öszsze. A hannagy osztán öszszerözzent, futni keszdött, ėgy
-katona elejtött ėgy _prófontot_, Miklós úgy hátba vákta vele a
-hannagyot, hogy a csak órra bukott, a többi társai is futni kesztek, nem
-bántották a Miklóst. Lóra ültek, utána váktak a vezérnek, mikô utôlérték
-a vezért: „Vezér úr kéröm – aszongya a hannagy – Miklós hat katonámat
-agyonvert.“ „Hát oszt mé verte agyon?“ kérdöszte. „Hát gyüttünk az
-erdőszélin, Miklós kiszakajtott ėgy vastag fát, közénk vágott, hat
-holtan esött (a földre).“ „Tán valami roszszat szóltatok neki?“ „Nem
-szóltunk mink – aszongya – sömmi roszszat sė neki!“ „No, mögájjon, a
-ficzkó! csak gyűjön a kezem alá, majd mögbűntetöm.“ Űk asztán csak
-halattak továb Budára. Mos mán fordujjunk viszsza Miklóshon.
-
-Nagy gonba ereszködött Miklôs, hogy mos mitévő lögyön: mönynyön ė
-Budára, vagy ne? „Mék – aszongya – nem félök én az egész hadtû sė!“
-Mönt, möndögét, beért ėgy városba, ott mindönütt be vôt csukva a kapu: a
-tulsó végin ėgy _veszött bikát_ kergettek a mészárosok, de azé Miklós
-csak ballagott az út közepin. Mindön ablak telivôt néppel, kijabált a
-Miklósnak: „Gyün a veszött bika, ficzkó! eregy az útrû!“ Miklós csak
-ballagott, ėcczör csak elébe került a bika, mérgesen nekifordût, ű csak
-nekirohant, elkapta a két szarvát a bikának, az út közepire vákta, ráült
-a nyakára. Itt oszt a _mészárosok_, bámulták, hogy möjen legén ez! A
-mészáros oszt kivött ėgy _marék aranyat_, aszonta: „Nesze, ficzkó! möjen
-jót töttél a városnak.“ Miklós zsebébe tötte az aranyat, elindult Buda
-fele. Mikor odaért a kiráj lakásáhon, – Mátyás királ vôt akkô a királ –
-jelöntötte az őrnek, hogy itt van ėgy katonának való legén, be akar álni
-katonának. Mátyás királ aszonta: „Bocsásd be hozzám!“ Miklós mönt befelé
-a szobába, odaért, aszongya: „Agygyon Isten jó napot! királ őfölsége.“
-„Agygyon Isten fijam, mi a neved?“ „Toldi Miklós a nevem.“ „Hát tė vagy
-az a nallegén, a ki minap hat katonámat agyonütött?“ „Én vagyok, királ
-űfölsége, de kéntelen vôtam vele!“ „Hát mi részrű – kérdözi Mátyás királ
-– vôtá kéntelen?“ „Rám rohantak tizėnketten, az életömet reszkírosztam
-vôna, ha nem bántottam vôna űket: mer ėgy hannagy vôt kösztük, az asz
-monta, hogy: „Üssétök agyon!“ „Vagy úgy! az vôt az a hazaáruló, ű asz
-monta, hogy tė csak orozva ütötted lė, embör vagy fijam! maj elbánok én
-a gazficzkóval.“ Csöngetött a vezérnek: Vastag Balázsnak. Vastag Balázs
-belépött: „Itt vagyok! királ parancsára.“ Elmesélte neki, hogy mit mond
-Miklós, hogy járt a hannagyal. Mingyá ruhát attak neki. Vastag Balázs
-osztán magamellé vötte és elindultak a csatába. Mikor odaértek a
-csatáhon, Miklós ėgygyik szélin, Vastag Balázs a másik szélin, úgy
-êverték a csatát. Miklós kitünően harczolt. Itt oszt gyütt ėgy új
-ellenség. Előgyütt ėgy _vasas, tiszta pánczélba_ odakijántott: „Ide
-gyűjjön, a ki vitéz!“ Miklós oszt fölugrott a lovára, odarohant mellé,
-_kezet nyûtott neki_, úgy _mögszorította a vaskesztyűt_ a kezin, hogy
-kicsücsürödött az újjain a vér. Fölordított bele: „Többet soha nem
-gyüvök a magyart bántani, csak enged el a kezem!“ Ez osztrák vôt.
-Elengette oszt mögesküttette, hogy nė próbájja többet bántani a magyart.
-Viszszalovagôt Vastag Balázshon, Vastag Balázs kezet nyûtott neki:
-„Embör vagy, fijam! neköd adom a lányomat, ha köll. (Miklós elfogatta a
-lán kezit, nagyon mögszerették ėgymást. Átatta Vastag Balázs a
-vezérségöt) Mátyás királ hatalmával. Miklós oszt vezér lött, sok vitákon
-mönt körösztül.
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-73. Szömölcs.
-
-Mikor a törökök Magyarországon voltak, – Vásárhely még akkor nem volt
-olyan nagy mint most –, a város szélén lakott egy szegény ember, kinek
-volt egy szép leánya, csikós volt a szeretője. A csikós ott legeltetett
-a városszélén a szegény ember háza előtt. Egyszer beállított a szegény
-emberhez egy török, _kereket_ kért tőle. A szegény ember hajlandó is
-volt adni, de a török arra kérte, hogy legyenek olyan jók, vigyék a
-kereket a város tulsó szélére meg egy tengelyt is vigyenek magukkal,
-mert a kocsi kereke eltörött, emelőrud is kell, majd ő utánuk megy
-lóháton. A szegény ember gurította a kereket, a fiának pedig mondta,
-hogy hozza a rudat. Alig ment el a szegény ember a fiával, a török
-bement a szegény ember leányához s kezdett vele enyelegni, majd felkapta
-a lovára, vitte Szeged felé.
-
-A leány elkezdett jajgatni, sikítani, mit meghallott a csikós, de mikor
-a szegény ember házához ért, a török elvágtatott a lánnyal, mingyárt a
-pányváslóra kapott s a török után vágtatott s be is érte szerencsésen a
-törököt. A török azt mondta neki: menjen vissza míg szépen van, de a
-csikós a pányvakötelet a török nyakába vetette s lerántotta a lóról s
-odakísérte, a honnan a leányt elrabolta. Akkorra már a leány apja és
-testvére is haza ment s elkezdték a törököt ütni. A török fiatal ember
-volt, azt monta: Ne verjék, mert őt úgy küldték Szegedről, hogy a leányt
-elrabolja, őt is úgy rabolták el Vásárhelyről, mikor még gyermek volt. A
-szegény ember mikor azt hallotta, hogy Vásárhelyről rabolták el, eszébe
-jutott, hogy neki is elraboltak egy fiát, azt kérdezte tőle, hogy melyik
-részéről rabolták el Vásárhelynek? A fiatal török azt mondta, hogy ő azt
-nem tudja, csak annyit tud, hogy Vásárhelyről rabolták el és hogy a
-hátán jegy van: egy nagy _szömőcs_. Mikor azt hallották, hogy szömőcs
-van a hátán, nem bántották, hanem megnézték, hogy igaz-e? Akkor ismerték
-meg, hogy ez az ő fijuk. A fiú nem ment vissza, hanem a lovászát küldte
-Szegedébe (nem szegediek így mondják), mondja meg, hogy máskor ne
-küldjenek testvért testvérét rabolni! A csikós azután elvette a leányt:
-Juliskát feleségül.
-
-(Hódmező-Vásárhelyről a Gyopárosi-szőllőkbe került embertől.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-74. Toronyi Tamás pihenőhelye.
-
-Toronyi Tamás eltívett az erdőbe, lėheverėdėtt osztán: a lovát
-mėgkötötte ėgy fáhon, maga mėg míjen elalutt, el vôt törődve. Vastag
-Balázs, a legínye nem tutta mán mire vélni, hová van az ő ura? elmėnt
-keresni, az erdőbe nyilván eltívett? de ő addig fogja keresni, míg fėl
-nem találja Ėcczėr rábukkant, hogy ott feketíllik valami! kivont
-fegyverrel mėnt âra: „Akár mi vár rėám, mėgnízėm, hogy mi van ott?“ Hát
-az ura ott fekszik, a lova mėg van kötve, odamėnt, kőtötte, Toronyi
-Tamás fėlugrott és nyakába ugrott Vastag Balázsnak, hogy: „Hol jársz
-itt!“ kérdėszte. „Én, uram! magát kerestem, mert azt hittem, hogy magát
-elfokták a törökök.“ Annak a hejin, a hol fekütt, ojan nagy _kútat_
-ástak, hogy ėgy ökör is mėgfordulhat benne, nagy tőgyfákkal van fėlróva,
-a nevit (Toronyi Tamás) ėgy nagy fára írta, mos mán ki van fôrva. A
-somontaji és tamásdaji erdő közepibe van az a hej, a hol Vastag Balázs
-rábukkant Toronyi Tamásra.
-
-(Öcsöd.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-75. Jumėrcsák.
-
-Régön, mikor a törökök Magyarországon vôtak: szötték a magyarokat rabbé:
-lányokat, aszszonyokat, gyerököket, ėgy kis lány mög ėgy kis gyerök is
-rabul estek. A gyerök mög a lán nem vôtak mögkötözve, mikor vitték
-kifele űket, főtötték űket ėsz szekérre. Möntek az országúton, rájuk
-estelödött, bemöntek ėgy nagy erdőbe. Itt osztán tüzet gyûtottak,
-kesztek vacsorálni; a mi aranyat elraboltak a magyaroktul,
-szétosztották. Itt osztán a Gergőnek vôt ėsz szürke lova, aval rabolták
-el, ez a szürke ló oda vôt kötve a Jumėrcsáknak (vezér vôt Jumėrcsák) a
-lováhon, a lován vôt nyerög, oda eresztötte be az aranyat (Jumėrcsák), a
-_nyerögkápába_ vôt luk, oda eresztötte be; eszt a Gergő mind látta.
-Mikor a törökök elaluttak, Gergő mögrászta Viczának a válát: „Viczuskám!
-nem gyüsz haza?“ „De mék – aszongya – atyámhon.“ A kis lán 7 éves vôt, a
-gyerök mög 10 éves vôt. Lėszáltak a szekérrű és szépen, lassan ballaktak
-kifele: Gergő igenyöst a szürkéhön, odamönt, el akarta ôni a Jumėrcsák
-lovátul, de nem bírta elônni, hanem fölűtt a szürkére. A szürke húszta
-emeszt is, Vicza mög csak ballagott mellette. Az utolsó őr is alutt.
-Mikor êhatták űket, Gergő főhítta Viczát is a lóra, ballaktak hazafele.
-Mikor hazaértek, a városba vôt száz katona, látytyák, hogy ez a két
-fijatal gyün lovon. A Gergőnek az anynya mán kereste a Gergőt, ríva
-szalatt körösztül a katonaságon, kérdözi: „Hun vôtá Gergő fijam?“ Ez
-osztán meséli, hogy ű hun vôt mög a Vicza. Ėgy hannagy mög halgatta
-asztat, hogy a Gergő mijen vitéz. A hannagy mögszólalt: „Hun vannak,
-fijam! azok a törökök?“ „Itt vannak az erdőbe, de sok magyar fogoj is
-van.“ Itt oszt a hannagy odalépött Gergőhön: „Az én szolgám löszöl, csak
-gyere, vezess el engömet.“ „De elsőbb anyámnak odadom az aranyakat!“ Itt
-osz Gergő rámutatott a nyerögre, az anynya odamönt, főfordították a
-nyergöt, sok aran kifordult a nyerögbül. Aval kardot kötött az ôdalára
-Gergőnek, fölült a lóra. Gergő Jumėrcsák lovára ült. Váktatott száz
-katona, Gergő előre mönt mög a hannagy.
-
-Mikor odaértek, Gergő möglátta Jumėrcsákot, rámutatott: „A lopott el
-engöm az erdő szélirül!“ Itt oszt möktámatták a katonák, mind
-agyonverték a törököket, csak Jumėrcsákot nem bírták, eszt nem fokta sė
-gojó, sė a kard. Oszt fölakasztották, de míg onnan is a hogy
-fölakasztották, esött lė. Háromszor is fölakasztották, _mindég
-talpraesött:_ ėcczör aszongya Gergő: „Nem köl, laszt bántani, el köll
-ereszteni!“ Itt oszt Jumėrcsák útnak indult, ballag oj röngetek nagy
-erdőbe. Ėcczör rátanát ėgy nagy tisztásra, a tisztáson mögált, az a
-tisztás a haramijáknak vôt a tanyájuk. Tekínget ott, néz, hogy mi löhet
-ott? Látytya, hogy 12 haramija van ott, möghökkent Jumercsák. A
-haramiják közrekapták, hogy miféle embör? Mögfokták, mökkötöszték,
-bevitték az ű vesztőhejjükre. Itt oszt rátötték a nyakát a tőkére,
-_ráváktak_ a _fejszével_, csak _nem vágta el a nyakát_. Itt oszt
-mögválasztották Jumėrcsákot vezérüknek. A hogy jártak lopni, rabolni,
-elrabolták a lengyel kirájnak a lányát, Jumėrcsák nagyon mögszerette a
-lengyel kiráj lányát. A lán kérte Jumėrcsákot, hogy bocsássa űtet
-viszsza a szülejihön! „Elbocsátalak – mongya Jumėrcsák – ha én is elmék,
-elválalsz engöm uradnak.“ Mögesküttette a lánt, elszöktek a többi
-haramijáktúl, de nem a szülejihön szöktek; hanem a Jumėrcsákékhon, a
-Jumėrcsák hazájába.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-76. Bocskai.
-
-Mikor Rákóczitul elpártoltak a kuruczok, mer a némöt kinek eszt, kinek
-aszt adott, Bocskai is hűtlen lött hozzá. Bocskai asztán főmönt Bécsbe
-kihalgatásra. Bemönt ėgy kávéházba magyarruhába, a fokossát
-fölakasztotta a fogasra. A némötök ėgy darabig nészték, hogy ki löhet
-ez? Látták asztán, hogy csak ėgy füle van, pedig Bocskai úgy fűsülte a
-haját, hogy nė lácczon, nótát kesztek a némötök Bocskairul, hogy csak
-ėgy füle van. Bocskai nem tudott némötül, de aszt mögértötte, hogy rúla
-danúlnak, lėvötte a fokossát, mind kiverte a némötöt a kávéházbul, csak
-maga maratt bent.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Örökéletűekről:)
-
-
-77. Kiszabaditás a tömlöczből.
-
-Rákóczinak vôt ėgy lány szeretője, mikor Rákóczi a tömlöczbe vôt, az
-szabadította ki. Rákóczit elítélték halálra, papot hívattak, hogy
-gyónjon meg. A tiszteletes az erdőn ment körösztül kocsin, Rákóczi
-szeretője az emberekkel mögállította. Aszt monták a tiszteletesnek,
-agygya ide a ruháját a lánnak! Ruhát cseréltek osztán: a lány mönt a pap
-ruhájába a tömlöczbe. Mikor a lány mönt be a tömlöczbe, a katonák
-tisztölöktek, a mint szokás. Az őrt lėrészögítötték: _álomport_ töttek a
-borba, anynyira álmos lött tűle, hogy elalutt. A lány monta osztán
-Rákóczinak, hogy: „Ütött az óra! nincs mit tönni, mönekülni köl.“ A
-katonárul lėhuszták a ruhát, Rákóczi vötte magára, úgy mönt a lánynyal
-az erdőbe, úgy szabadult ki. Az erdőbe osztán a papnak odatták a
-ruháját.
-
-(Hódmező-Vásárhely.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-78. A mákostészta hatása.
-
-Mikor Rákóczit hajszolták, negyed magával volt egy erdőben, volt
-közöttük egy menyecske is, a szomszéd faluban pedig németek voltak, kik
-el akarták fogni Rákóczit, kivált a vezérük volt rajta, hogy elfogja.
-Rákóczi azután beküldte a menyecskét a faluba, hogy főzzön a németeknek
-szárasztésztát, mert a németek nagyon szeretik a száraztésztát és jól
-bemákozza, hogy bátorságot kapjanak a németek és mondja nekik, hogy
-Rákóczi az erdőben van, ott megfoghatják könnyen. A menyecske úgy tett,
-mint Rákóczi mondta: elment a faluba, főzött nekik száraztésztát, jól
-_bemákozta_ s mikor jóllaktak, biztatta őket, hogy jöjjenek, fogják meg,
-majd ő elmegy előre, visz neki italt, álomport dült bele, majd Rákóczi
-iszik belőle s elalszik tőle, akkor megfoghatják. Rákóczi mondta neki,
-hogy így mondja. A menyecske megmondta, hogy erre és erre jöjjenek, ott
-találnak egy kis gunyhót, abban van Rákóczi; s azután elment előre
-Rákóczit leitatni. Mikor a németek a kis gunyhóhoz értek, Rákóczi végig
-volt már nyujtózva egy padon, a keze lecsüngött, úgy tett mintha aludt
-volna, még hortyogott is. A németek feje odament hozzá, nézte, hogy
-alszik-e? a kezét Rákóczi kezébe próbálta tenni. Rákóczi megfogta a
-német kezét, felugrott: „No, most itt vagy! te akartál engem elfogni,
-elfogtalak én téged.“ Körülkapták a németet, a kik vele jöttek,
-elszaladtak, elhagyta őket a bátorságuk, hiába ettek mákos tésztát.
-
-(Hódmező-Vásárhely.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-79. Rákóczi lova fordított patkója.
-
-Rákóczi lovának olyan patkója volt, hogy más lónak olyan nem volt,
-mindjárt rá lehetett ismerni a patkó nyomára. Hogy ne arra keressék a
-merre ment, reá ne találjanak, _megfordította a patkókat_ a lova lábán.
-A német el szerette volna fogni, de nem birta, mikor ment ki
-Törökországba. Orsován már nem lóháton, hanem _hintóban_ ment, ott majd
-elfogták, hanem túljárt az eszükön. Hoszszú haja volt, lenyíratta, pedig
-szép haja volt, a bajúszát is leborotváltatta, sem bajúsz, sem hosszú
-haj, olyan volt, mint a _pap_. Orsován megállították a hintóját,
-kérdezték, hogy nem ő-e a Rákóczi? Mikor megnézték, látták, hogy sem
-bajúsza, sem hosszú haja, tovább eresztették; azt mondták, hogy pap.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-80. Miért kell Rudolfnak bujdosni?
-
-Rudolf trónörökösnek azért nem szabad kijelenteni magát mig az apja él:
-mert ha megtudnák odafent, hogy él, baj lenne. Rudolfnak most bujdosni
-kell; mert a Rocsild fiját agyonütötte. A Rócsildnak a fija azzal
-dicsekedett, hogy annyi a pénzök, hogy akármerre lép, mindenütt
-őfelségének a _képire hág_. A pénzen rajta van őfelségének a képe, náluk
-meg a pénz annyi mint a szemét: mindenütt van; így azután akármerre lép,
-mindig őfelségének a _képire_ hág. Rudolf, mikor ezt hallotta, méregbe
-jött, agyonütötte a Rócsild fiját: miért hág az ő apjának a képére! Meg
-volt a baj! Őfelsége azt mondta: Életet életért! Most mit csináljanak?
-Rudolfot a jó emberei mindjárt elküldték bujdosni: bujdosson addig míg
-Őfelsége él, azután úgy is ő lesz a király. Csináltak azután gipszből
-embert, azt temették el Rudolf helyett, azt mondták, hogy Rudolfot
-agyonlőtték, oda van! Pedig Rudolf él, most is bujdosik. Édesanyám
-beszélte, hogy Kanizsán is járt, minálunk is volt. Mikor hírement, hogy
-Rudolf eljön Kanizsára, édesanyám tisztába tett mindent. Egyszer nyílik
-a nagykapu beköszöntött Rudolf, kérdezte, hogy vagyunk? Szülém mondta,
-hogy szegényesen, másnál lakunk: Takács Jánosnál, de nagyon jó ember.
-Majd lesz ez még máskép is, monta Rudolf, majd ha ő lesz a király! –
-Azután egy garast kért édesszülémtől, akkor még a garasok jártak.
-Édesapám mindjárt mondta szülémnek, hogy agygyon neki! Hát a mint tette
-be a pénzt, a felsőruhája felbillent, látszott, hogy _aranyos ruha_ volt
-alól; felől pedig rossz, vadász ruhája volt, zöld vadászkalap
-_fáczántoll_ volt rajta. Nem telt bele 10 nap, már a szomszéd falvakban
-beszélték, hogy Rudolf Kanizsán járt.
-
-(Magyarkanizsa.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-81. A bőkezű Rudolf.
-
-Besenyőn a kubikusok köszt mögjelönt Rudolf, ėgy kubikusnak kivötte a
-kezibül a tajicskát, föltaszította a tőtésre, osztán asz monta ėgy
-kubikusnak, hogy híja öszsze az öszszes kubikusokat, a kik itt dôgoznak.
-Mikor öszszegyüttek rakásra, _kigombolta_ aszt a rossz ruhát rajta,
-mögmutatta, hogy ű Rudolf. Kérdöszte asztán: „Mönynyit kereshetnek ėgy
-nap?“ Monták, hogy ėgy forint ötvenkrajczárt, némölik csak ėgy forint
-harmincz krajczárt. „Ez nagyon kevés ezér a munkájé!“ monta Rudolf.
-Kivötte a bugyėllárissát és mindėgygyik embörnek adott öt-öt forintot,
-oszt elmönt. Asz monta: „Eszt sönkinek nė mongyák!“
-
-(Egyházaskér)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-82. Menekülés.
-
-Aszt beszílik Rudolfról: mikor Vėcsėra Mári mėktutta, hogy ojan nagy
-tėttű rab van a tömlöczbe lėcsukva, sopánkodott, hogy miféle rab lėhet?
-nem tutta, pedig ő vitt a raboknak ėnni; csodálkozott azon, hogy őt hogy
-nem eresztik be? Vôt ennek a Vėcsėra Márinak ėgy kedvese lakatosmestėr
-embėr vôt, mėgbeszíték a sort, hogy mitėvők lėgyenek? nagy úr lėhet,
-hogy ő neki nem szabad bemėnni? Aszongya a lakatos: „Csinájon sárból
-mėntát, majd ojan kûcsot csinál!“ Mikor mėgcsinálta a kûcsot, aszt
-terveszték ki, hogy mikor lėhet oda mėnni? Ėcczėr törtínt az eset, hogy
-elmėnt a rabőrző, Vėcsėra Mári hítta a lakatost, hogy nízzék mėg aszt a
-rabot! Bemėntek, kírdėszték: kiféle? de nem merte mėgmondani, hogy
-kicsoda? Rudolfnak lába ereji nem igėn vôtak, mėgfokták, a lakatoshon
-vitték, mindėnt adtak neki, a mit kívánt ėnni. Rudolf érzėtte az
-izmajit, hogy erősödnek, aszonta a lakatosnak: hogy mėnekülhetne el? Asz
-monta a mestėr: „Êre mėg êre, ekkor mėg ėkkor (menekülhet) ícczaka.“
-Aszonta a mestėrnek: ícczaka nem mėhet, Rudolf osztán hajnalba mėnekült
-mėg, ekkô mán mėgmonta, hogy kicsoda Rudolf osztán levelet írt a
-lakatosnak, hogy: „Vėcsėra Márival írtekėzzėn, mer Vėcsėra Márit be
-fogják fogni, meneküljėn énhozzám!“ A kölcségėt duplamossan mėgkűtte,
-Vėcsėra Mári el is mėnekült. Harmadnap mulva nísztík a rabot, hogy most
-mán mėghalt, mert nem attak neki sė ėnni, sė inni, de nem találták. A
-tömlöcztartót befokták, de nem tudott sėmmit sė vallani, kúrėntálták,
-hogy hol van? de nem tudott róla sėnki. Mikor kimėnt Vėcsėra Mári
-Rudolfhon, mėgbeszíttík, hogy a lakatos is jőjjön, mert neki is baja
-lėsz, ha ott marad és szípen elmėnekült az is. Ėgy hét mulva kerestík a
-lakatost, mert ő volt Vėcsėra Márinak a szeretője, annak tunni kėll, de
-nem taláták sėhol sė, Rudolfot pedig azé zárták be a tömlöczbe, hogy
-Rôcsing fiját agyonlőtte, mer öszszevesztek, hogy ki a nagyobb úr?
-
-(Öcsöd.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Márialegendák.)
-
-
-83. A haramia és a szentcsalád.
-
-Mikor a Boldokságosszűz Szentjózseffel a legnagyobb haramijáhon mönt
-szálást kérni hogy mögfüröszsze a kis Jézust, a haramija adott neki,
-gondolta majd mögöli, asztán a mije van, elvöszi. Vôt a rablónak oj
-gyeröke, hogy nem vôt sė keze, sė lába. Mikor mögfürösztötte a
-Boldokságosszüzmárija a kis Jézust, monta, hogy űs füröszsze mög a
-kicsikéjét! Mikor _mögfürösztötte_, azonnal _lött keze, lába_. A ház elé
-öntötte a _vizet_, a lekszöb _virágok terömtek_. A rabló asz gondolta:
-Ez mégis csak csuda!
-
-Nem hogy nem bántotta, – pedig mög akarta ölni –, hanem még el is
-kísérte az erdőbe, hogy sėnki sė báncsa. Mikor az erdőbe möntek, a
-vadállatok, mán mint róka, farkas, medve, ijesfélék, anynyijan vôtak az
-erdőbe, hogy azelőtt még soha sė vôt anynyi vadállat az erdőbe. A
-vadállatok _lėtérbetyűltek_, mikor mellettük möntek el.
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-84. Szüzmária a fonyásával kereste a kenyerét.
-
-Ȧ boldoksăgosszűz ȧ fonăsăvâ kereste mėg ȧ mindėnnȧpi kinyerit. Font ȧz
-ȧszszonyoknȧk, ȧ kis Jézus pegyig hortȧ hȧzȧ ȧ fonălt ȧz ȧszszonyoknȧk,
-ȧ kiknek font ȧ Boldoksăgosszűz. Hȧ ojȧn helyre mėnt ȧ kis Jézus, ȧ hol
-otthon vôt ȧ _rosz embėr_, sírvȧ mėnt hȧzȧ, mer nem ȧttȧk nėki semmit;
-hȧ pegyig ȧ _jó_ vôt otthon, örömê mėnt hȧzȧ ȧ kis Jézus.
-
-(Gȧlgȧhévíz Pestvm.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-85. Mióta rakják keresztbe a búzát.
-
-Mikor a Boldokságosszűz Heródes elül mönekült a kis Jézussal, odaért a
-szántóvető embörhön, aszonta neki: „Tė szögén embör! _vess el ėngöm,
-mint a búzádat!_“ Aszonta a szögén embör: „Hogy vesselek én tégöd a
-kisdeddel el, mikor embörnacscság vagy?“ „Majd _elváltozok búzának_ az
-én szen _fijammal_ oszt csak vess el mind a búzát!“ A
-Boldokságosszűzmárija a kis Jézussal _elváltódzott búzaszömnek_, akkor
-elvetötte a szögén embör. Odaért Heródes a katonájival, kérdöszte a
-szögén embört: „Nem láttá ėgy fehércseléddê ėgy kisdedöt? êre gyütt,
-nyomasztuk, de nincs sėhun!“ Aszongya a szögén embör: „De láttam, mikor
-vetöttem eszt a búzát!“ De mán akkô aratott. Aszongya Heródes: „Mos mán
-mit keresünk? Viszszafordultak. Mikor Heródes elmönt, a szögén embör mán
-köröszbe rakta a búzát, _azé_ rakta _köröszbe_, mer a
-Boldokságosszüzmárija möghatta a szögén embörnek: „De _köröszbe
-rakjad!_“ _Attul kezdve köröszbe rakik a búzát._ Hogy jó termés vôt, a
-búza hullott, akkor látta a szögén embör, hogy a búzán Márijának az
-_arcza_ mög a szent fijájé lácczik azûta lácczik rajta. Akkor elmöntek
-Ėgyiptomba.
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-
-
-Adomák és rokonneműek.
-
-
-(Közönségesek.)
-
-
-86. Hivták az esőt a lakodalomba.
-
-Férhönatta a szél a lányát, êmönt az esőhön, hogy möghîja násznagynak.
-Az eső ajálkozott is, hogy êmén ha töheti. „Hanem – aszongya – tudod,
-hogy én nem möhetök mindönkor, maj mögnézzük mingyá! mikor is lösz a
-lakodalom?“ A szél osztán mögmonta, hogy ekkô mög ekkô, vasárnap.
-Aszongya az eső: „Mögájjé ken! aszszony! hosz be csak a kalėndárijumot.“
-Az aszszony beviszi a kalėndárijumot, láti, hogy Szögedön éppen akkô
-vásár lösz, aszongya: „Nem möhetök, mer Szögedön vásár lösz. (Innen a
-szólás: „Hítták az esőt lakodalomba, de aszonta: hogy nem möhetök, mer
-Szögedön vásár lösz,“ ha vásárkor esik.)
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-87. A subadarab ura a szélnek.
-
-Mikor a szél elindult útazni, hogy majd az egész világon körösztül mén,
-így szólt: „Dújj, fújj! még a kűfalon is körösztül!“ A szél mindég
-aszongya: dújj, fújj! Mönt is a szél még a legsűrűbb röngeteg erdőkön is
-körösztül, a hova sė a nap, sė a hôd, sė a csillag be nem világit, ha
-valakit möglátott, csak rákeszte: „Dújj, fújj! még a kűfalon is
-körösztül.“ A mint mönt, rátanát ėgy subadarabra, ki vôt vetve a
-faágakra és eszt möghallotta a subadarab, hogy monta a szél: „Dújj,
-fújj! még a kűfalon is körösztül.“ Asz mongya a subadarab a szélnek:
-„Mögáj, szél! még én rajtam sė.“ Akkor monta a szél: „Nem a nacságos
-úrhon szóltam!“ Így oszt a szél mögcsöndesödött, mikor a subadarab
-mögtámatta. Úgy is van! Lögyön az embör kűépületbe, a szél oda csak
-bemén, de a subán, vagy ködmenyön nem bir körösztülmönni, azé monta,
-hogy: „Nem a nacságos úrhon szóltam!“
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-88. Kappan köpönyeggel.
-
-Az ablakon nézett ki az uraság, az ablak alatt két koldus találkozott,
-egymást kérdezték, hogy telt el a karácson? mit evett ezen a nagy napon?
-Az egyik azt mondja: semmi különöset, a másik eldicsekedett, hogy
-kappant evett köpönyeggel. Az uraság mindezt kihallgatta, ők azután
-elváltak, mentek koldulni. Az uraságnak szeget ütött a fejébe a kappan
-köpönyeggel, milyen lehet az? még sohasem hallotta, mondta a
-feleségének, hogy a napokban neki is csináljanak kappant köpönyeggel. A
-felesége megvallotta, hogy még ilyent nem is hallott, kiment a
-szakácsnéhoz s mondta, hogy holnap ebédre csináljon kappant köpönyeggel.
-A szakácsné sem tudta, hogy miféle étel az, tudakozódott, hogy kicsoda
-evett már kappant köpönyeggel? Mondták, hogy ez és ez a koldus, elment a
-szakácsné hozzá és megkérdezte, hogyan készítik el azt? A koldus
-elmondta, hogy a pulyka száraz, nem zsíros étel, bele kell a kövér
-kappant tenni, úgy megsütni: ez a kappan köpönyeggel, a szakácsné azután
-sütött kappant köpönyeggel, bevitte, nagyon is izlett, akkor mondta az
-uraság a feleségének: „Látod! mi gazdagok vagyunk, még azt sem tudtuk,
-mi az a kappan köpönyeggel? a koldusoktól kellett megtanulni.“
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Gúnyolódók.)
-
-
-89. Kitájékozás.
-
-Három – – –ji embör abba a régebbi időtájt mögrakodott széksóvâ aval a
-szándékkal, hogy êmönnek Bánátra cserélni. Ėgy tál búza ėgy tál széksó
-(volt a csere) ėgy tál kukuricza ėgy tál széksó. Vôt ėgy-ėgy lovuk:
-egynek ėgy nagy sárga lova vôt. A nagyszentmiklósi járásba
-Csanád-közeltájt, kierösztöttek legelőre mög űk maguk is pihenőre ėgy
-kis vacsorakép. A lovak legelésztek, űk beszélgettek osztán neki
-feküttek pihenőre, alunni. Éféltájt hajnal fele fölébrettek, hogy maj
-tovább mönnek. Mönnek a lovaké, kettőt mögtanátak, a nassárga mög
-hiányzik, Elkesztek tanakonni, hogy: „Hun a sárga? hun a sárga!“ Nem
-tutták kigondolni, kettő mög van, de ėgy nincs: a nassárga. Asz mongya
-az ėgyik: „Hé komăm, szomszéd urȧm! tăjékozzuk ki ugyan hovȧ lėhetett ȧ
-nȧgysărgȧ?“ Asz mongya az ėgyik, valamik: „Ȧsz tudom, hogy embėr vôt.“
-(a tolvaj.) Aszongya a másik: „Hȧ embėr vôt, ȧkkor nȧgy vôt.“ Aszongya a
-harmadik: „Hȧ embėr vôt mėg nȧgy vôt, ȧkkor vėrės vôt.“ Mikor mán
-_kităjékoszták_, elmöntek keresni a nagy, vörös embört.
-
-Csanád-tájt az országút szélön rátanátak a nassárgára fáhon vôt kötve.
-Fön az országúton a nagy, vörös embör az útat igazgatta. A három embör
-rajta mönt hogy: Hê! êloptȧ ȧ lovunkȧt!“ Az útkaparó szabatkozott, hogy
-ű nem lopta el a lovat, csak azé kötötte mög, hogy êtévett (a ló) êgyütt
-êre, ha keresi valaki, mögtanájja. De a három embör nem engedött neki:
-„Mer kităjékosztuk, hogy nȧgy embėr lopta el ȧ lovȧt, mėg is tȧlăltuk
-kêdet!“ Behajtották Csanád-kösségbe a lóval ėgyütt a bíró elé. A három
-embör be is mönt a bíró elé, hogy ȧ lovukat êlopták, de a lopót
-mėgfoktuk, ide hosztuk ȧ bíró úr elé! A bíró mingyá hívatta maga elé a
-lopót; hát kit lát? A kösségnek az útkaparóját! Kikűtte a három – – –ji
-embört, az útkaparót pedig kihallgatták. Gondolkozóba estek, hogy mög
-van csalatkozva az a három embör. Hát az útkaparót êkűtték, hogy
-mönynyön a dôgára. A három embört behívatta a bíró, kérdöszte, hogy
-hunnan tugygyák űk, hogy az embör lopta el a lovat? A három embör
-aszonta, hogy űk kităjékoszták, ârû tutták mög, hogy ű a lopó. Aszongya
-a bíró nekik: „Hát kentök boszorkányok! kentök tájékozni is tunnak? A
-boszorkányokat mög szokták égetni! Mingyá vasra veretöm kentöket! Nem
-igazembörök kentök!“ Kikűtte asztán űket. A bíró fijatal embör vôt,
-aszongya a jedzőnek mög az esküttnek: „Ugyan, mivel tréfáljuk mög űket?“
-Valamöjik êtanáta, a könyvszekrénynek a tetejin piros almák vôtak főtéve
-– ėgy êtanáta aszt, hogy: „Ėgyet vögyünk lė, boríjjuk lė bögrévê,
-tájékozzák ki; mi van alá téve a bögrének?“ Behivatták űket, asz mongya
-nekik a bíró: „Maj möglátytyuk, hogy mijen embörök kentök, mit tunnak
-kentök! Tájékozzák ki, mer mögégetteti űket, mint boszorkányokat.
-Aszongya az egyik nasz szomorún lėcsüggesztött fejjel: „Aszt tudom, hogy
-gėmbėlű.“ A másik mán így bátrabb lött, aszongya: „Hȧ gėmbėlű, ȧkkô
-ôma.“ A harmadik mán egész bátorsággal mongya: „Hȧ gėmbėlű! (ha) ôma!
-ȧkkô vėrės“. Elnevették magukat: a bíró, jedző, eskütt, tuttukra atták,
-hogy a lovat nem úgy lopta el az útkaparó; hanem úgy tévett oda: „Máskor
-jobban vigyázzanak kentök a lovukra!“ Útnak bocsájtották űket.
-
-(Szeged)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-90. Gyermekköltés.
-
-A tatárjárás ideje előtt a Tátra-högység tüvibe létezött ėgy Zengő nevű
-kösség, de a tatárjárás alatt ez a kösség elpusztult, máma nincsen
-nyoma. A _Zengő_ kösség szélibe ojan tanyaformába lakott ėgy házaspár.
-Itt az egész kösség juhjószágokat tenyésztött. Az a házaspár mindég
-sopánkodott, hogy csak ėgy gyerök vôna, csak ėgy gyerököt anna az Isten!
-családtalanok vôtak.
-
-Hát ėgy napon, ėgy kiszôgált katona gyütt hozzájuk éjjeli szállást
-kérni. Kapott éjjeli szállást, vacsorát is. Beszélgetésbe gyüttek, de a
-többi beszéd köszt a panasz is előgyütt. Sóhajtozott az aszszony is,
-sóhajtozott az embör is, hogy nincs gyerök, csak ėgy gyerök vôna! csak
-ėgy gyerököt anna az Isten! Itt a kiszôgát katona látta, hogy kivel van
-dôga, főhasználta a dôgot ėgy kis cselfogással, aszongya a gazdának a
-kiszôgált katona: „Üm! gazduram, ezön legkönyebb segíteni! gyerököt
-legkönyebb szörözni!“ Hát olyan kukoriczatörés tájon vôt az idő a katona
-szėtnézött, látott az udvarba ėgy nagy rakás tököt. Ėgyet kiszömölt, ėgy
-fehéret, nagyot, aszongya: Ölêje mög aszt a nat tököt, gazduram! osztán
-vigye föl a högyôdalba, hejözze el, űjjön rajta tíz, tizėnkét, vagy
-tizėnöt napig! maj möglátyya, hogy milyen szép gyerök fejlődik belüle!“
-Az aszszony mögörűtt a katona tanácsának, bísztatta az embört: „Jó lösz
-hé, apjuk! fogagygyé ken szót! mer a katona uram jobban tugygya mint
-münk!“ Az embör az aszszony biztatására mög a katona bisztatására
-mögölelte a nat tököt, fővitte a högyôdalba osztán ráűlt. Itt a katona
-ráparancsolt az embörre, hogy önnivalót, mög innivalót vigyön öleget!
-addig lė ne gyűjön, még a gyerök ki nem fejlődik! Tėhát élelömmê mönt
-fő. Az embör ülte a tököt, nocsak hagy űjje! A katona hogy maga maratt,
-gazdákodott: sütetött-főzetött, mint a katona szokta, az aszszon pedig
-késséggê kiszolgálta, mulattak, az embör mög űlte a tököt. Igy telt az
-üdő, êmult mán nyôcz, tíz nap, a katona észhön kapott, hogy az embör mán
-ráún a tökön ülni, maj haza is gyühet, a mit tudott, az aszszontû
-kérögetött úgy, hogy a prótszak mögvôt mán tömve, odább álott; az embör
-mög csak űlte a tököt. Azon a tájon juhász legeltetött, ėsz szamár csikó
-elmaratt a falkátul, nem meszsze az embörhön, a hun a tököt ülte,
-lėfekütt, elszöndörödött. Az embör is keszte únni az ülést a tökön,
-fészkelődött. A hogy fészkelődött, valahogy a _tök_ kiugrott alula.
-Gurûtt a tök lėfelé a högyrű, a szamárcsikó mögijett a töknek a
-gurulásátul, főlugrott, szaladásnak vötte a dôgot. Az embör möglátta,
-hogy fölugrott a szamárcsikó oszt szalad, torka szakattábul el keszdött
-kijabálni: „Mögáj, kedves fijam! én vagyok a tė apád! Mögáj kedves
-fijam! én vagyok a tė apád! kedves fijam huva szalacz?“ Mindön erejibül
-szalatt, a szamárcsikó után mög kijabált: „Mögáj, kedves fijam!“ Nagy
-űzés-zavarás után nagy kínnal mökfokta a szamárcsikót, ölelte csókolta:
-„Gyere, kedves fijam! én vagyok a tė apád!“ Az aszszony mög a tanya
-udvarába nészte, hogy az apjuk zavari a gyerököt, a kezeit csapkotta,
-hogy van mán gyerök. Aval vôt, hogy a gyerök mögszalatt. Nagy huza-vonya
-után haza vezette: „No, aszszony! van mán gyerök; de még ilyen vadat nem
-láttam. „Csakhogy möggyütt ken!“ monta az aszszony. De másrészrül főtünt
-az aszszonynak, hogy nagyon hoszszú füle van a gyeröknek: „Hé, apjuk!
-nagyon hoszszú füle van ennek a gyeröknek!“ mondja az aszszony. „Nė,
-törőgyél aval, csak hogy van!“ „De mégis nagyon formátlan!“ „Aval sė
-törőgygyél! Maj mögformálódik, ha nyől.“
-
-Szeged.
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-91. A lótojás.
-
-Fehér _tököt_ találtak a baranyiak a szántóföldön, találgatták, hogy mi
-az? mert még akkor nem ismerték a tököt az egyik azután eltalálta, hogy
-lótojás, ha ülik csikó lesz belőle. Közös költségen fogadtak azután egy
-embert, hogy ülje a lótojást még ki nem kel: átaljában fogadták az
-embert, nem napszámban. Ülte is az ember egy hónapig, de akkorára már
-elrohadt a tök, összeesett, az ember pedig a földre esett hanyatt, a
-háta megett legelt egy csikó, a hanyattesett embertől megijedt,
-elszaladt. Ment az ember utána, de nem birta elfogni, felment azután a
-faluházára jelenteni, hogy kikelt a lótojás, de a csikó elszaladt.
-Kiment a deputáczió, hogy lássa, hogy igaz-e, hogy kikelt a lótojás?
-hogy kifizessék-e az embert? A mint vizsgálják a rohadt tököt, ott
-látják a tökmagot, egy azután eltalálta, hogy tovább kellett volna ülni,
-mert abból a sok magból mind csikó lett volna, de most már nem jó, mert
-kihült.
-
-(Szentes.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-92. Subák a templom alatt.
-
-Templomot csináltak a – – –iak mikor már készen volt, valamelyiköjük
-eltalálta, hogy a templom fara nem jó helyen van, arább kellene neki
-tenni. Tanácskoztak, hogy mit csináljanak? Abban állapodtak meg, hogy
-odább tolják: összeszednek vagy tíz-tizenöt embert s arább tolják, tél
-volt az idő, subában döltek neki a templom farának. Már sokáig
-nyomkodták, mikor az úton szemközt jött rájuk egy atyafi, azt mondja:
-„Mėgăjȧnȧk kêtėk bătya! mă tovăbb is tėtték, mint kėllėtt vôna.“ Az
-embereknek, hogy melegök volt az erőlködés után, a subájukat rakásra
-hányták, úgy mentek a templom másik oldalára, hogy visszatolják a
-templom fȧrăt. Még ők a tulsó oldalon dülekedtek, arra jött egy ember
-kocsival, meglátta a gazdátlan ruhákat, felhányta a kocsira s odább
-áltt. Mikor azután gondolták, hogy most már jól van, visszamentek, hanem
-nem látták a subákat, egy azután azt mondja közülük: „No, mos jô nézünk
-ki! rătėttük ȧ subăkrȧ ȧ templomot.“ Vissza akarták azután megint tolni,
-de nem birták s ott hagyták, abban a hitben oszlottak szét azután, hogy
-a subák a templom alatt vannak.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-93. A hibások.
-
-Ėgy aszszonnak vôt 3 jánya, mind a 3 hibás vôt: ėgy vôt szuszka (orrábul
-beszélő) a másik nagyot hallott, a harmadik sejpės vôt, de mind
-szeretėtt vôna fírhėn mėnni. Ėcczėr ėgy jánnéző jött, az édėsanynyuk
-roppant rájuk parancsolt, hogy akármi történik nė merjenek szólni, mer
-akkor otthon marannak, nem tunnak férhėnmėnni. Mikor a jánynéző mėg a
-násznagy odamėnt, pók mászott a násznagy bundáján, elkeszte az ėgyik:
-„Násznagy uram! mók mászik a bundáján.“ Aszonta a másik: „Mėmmonta
-édėsanyám: nė szôjunk!“ A harmadik aszongya: „Lám, én nem szójtam
-sėmmit!“ Igy osztán mind a 3 otthon maratt, êszólták magukat.
-
-(Mezőtúr.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-94. A sejpössek.
-
-Vôt ėgy aszszonnak 3 sejpös lánya: az ėgyik sejpösebb vôt, mint a másik,
-nem is kérték űket. Ėcczör mégis gyüttek lánynézőbe hároman is, az
-anynyuk mögmonta nekik, hogy nė beszéjjenek, csak szépen üjjenek. Éppen
-akkor sütöttek tojást (mikor a legények lánynézőben voltak,) parázsba
-tötték, a tojás nagyot durrant, aszongya az egyik: „A! mi bôt? A másik
-ráfeleleli: „Tutmony“ (tyúktojás.) A harmadik aszongya: „Tapajd ki!“ ott
-hagyta őket mind a 3 legény.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-95. Időcsináló kántor.
-
-Az egyszeri kántor azt mondta a – – –aknak a kántorválasztáskor: „Ha
-_őtet_ megválasztják kántornak a faluba, olyan időt csinál, a milyent
-akarnak. A falu népe gazdálkodással foglalkozott, ilyen ember kellett
-nekik, megválasztották egyhangulag. Jött a vasárnap egyik a másik után,
-a hívek szorgalmatosan eljárogattak a templomba, hogy meggyőződjenek
-róla, hogy igaz-e, hogy a kántor ért az időcsináláshoz? ilyenkor
-legalkalmasabb idő megmutatni, hogy mit tud, de a kántor még a fülét sem
-mozgatta. Megúnták már várni, hogy mutassa be, hogy hogy csinálja az
-időt? felszólitották, hogy az igéretét teljesítse. „Jól van, jőjjenek el
-kendtek jövő vasárnap a templomba! akkor megmutatom, hogy kell az időt
-csinálni, de mindenki itt legyen!“ mondta a kántor. A következő vasárnap
-azután ott volt a templomba az egész falu népe, kicsije-nagyja, Mikor
-kijöttek a templomból, annyifelé állitotta őket a hányféle időt akartak:
-„A kinek szép, napos idő kell, ide álljanak! – mondta a kántor – A kinek
-eső kell, ide állnak! emide a kiknek szél kell!“ és igy tovább. Mikor
-már fel voltak állítva az emberek, felszólította őket: „Nohát, most már
-határozzák el kendtek, hogy milyen idő legyen holnap?“ Kinek milyen
-időre volt szüksége, a mellett kardoskodott, annyira mentek már, hogy
-majd egymás hajába kaptak, akkor azután a kántor igazságot tett köztük,
-azt mondja: „Bizzuk az Úristenre! ne veszekedjenek kendtek egymás közt!
-legjobban tudja az!“ A – – –ak is azután rámondták, hogy: „Legjobb is
-lesz: bizzuk az Úristenre!“
-
-(Kövegy.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-96. Mióta hivják a szabót kecskének?
-
-Megbetegedett a szabó, gyomorbaja volt, ki kellett a belét venni,
-megtisztítani s bevarrni. Az orvos miután elaltatta, a belét kivette s a
-kerítésre tette. Mig ő azután a szabó gyomrával el volt foglalva, a
-kecske a szabó belét megette. Fogja az orvos a kecskét megöli s a belét
-teszi a szabó hasába. Mikor a szabó felébredt, felment a fára levelet
-enni, azóta hivják a szabót kecskének.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-97. Mijé hijják a csizmadiát Nyehónak?
-
-A kisteleki vásáron árult a majiszter a legényivel, oda álitott hozzájuk
-ėgy öreg parasztembör, hogy van neki ėgy rosz gebéje, nem vönné mög a
-bűre kedvijé, neki bűrre van szüksége! A majiszter, hogy rá nė fizessön
-a vásárra, elkűtte a legényit, hogy kerícsön elő ėgy kaptafát, mölik a
-legnagyob, mög plajbászt, a mijent az ácsok használnak! maj mögmérik,
-hogy körül-belül mönynyi bűr van rajta? Majd osztán kikészíttetik. Mikor
-előgyütt a legénye, fokta a nagy kaptafát osztán körülplajbászolta. A ló
-még a hátán mög a nyakán plajbászolta körül a kaptafáját, addig csak
-álta türelmesen, de mikor a hasáhon értek, a gebe rugdosódott. Hogy
-engödelmességre bírja a lovat, mögverögette a hátát, mindég asz monta:
-„Nye! nye!“ A legénye pedig fokta a száját, a mög mindég asz monta: „Hó!
-hó!“ A mérés alatt a sokadalom öszszegyütt, nészték, mi csinálnak a
-csizmadiják a lóval, hogy osztán hallották: „Nye! hó!“ elkörösztölték
-Nyehónak, azûta úgy is hijják űket, „Nyehó!“ hanem harakszanak érte.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-98. A cservelyi kantár.
-
-Mikor a magyarok hóditották az országot, oly erős helyre is találtak,
-melyet nehéznek találtak bevenni, a jól megerősített városban, vagy
-várban lakott a tótok feje is. A magyarok látták, hogy a tótnak fehér ló
-kell kantárral, úgy gondolták, hogy legjobb lesz, ha fehér lovakat
-küldenek veres kantárral felszerszámozva a tótok fejedelmének s a
-lovakkal együtt maguk is bemennek a megerősített városba és elfoglalják.
-A tótok mikor a fehér lovakat a veres kantárral felszerszámozva
-meglátták, nagyon megörültek, de mikor azt látták, hogy annyi magyar
-jött be a lovakkal, hogy meg kellett magukat nekik adni, hogy túljártak
-a magyarok az eszükön, síró hangon hajtogatták: Cservelyi kantár,
-vėlikó, Odavan az ország, bozsė moj!
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-99. Mióta nem ember a tót?
-
-A kuruczkorban történt, hogy az ablakostótot Pozson tájékán elfogták a
-labanczok s kérdezték tőle: „Hé! mi vagy, kurucz, vagy labancz?“
-Akkoriban azon a tájon a kuruczok nyakra – főre verték a labanczokat, a
-tót azt hitte, most már a labancznak nem is szabad magát mutatni, nagy
-bátran rámondta: „Hȧj, hȧj, zurȧm zistenem! zídės vitéz urȧkok! szėgín
-zárvȧ tótocskȧ, hogy ü izs mėglėhetne más, mint kurucz?!“ A labonczoknak
-sem kellett több: alaposan elpáholták a tótot s megfogadtatták vele,
-hogy az életében ki nem ereszti a száján a kuruczszót, hanem mindenütt,
-a merre csak jár, labancznak vallja magát: azután elbocsájtották. A mint
-tovább mendegél, mentében Érsekújvár felé keveredik, ott meg a kuruczok
-fogták el s vonták kérdőre: „Hát, kend miféle szerzet: kurucz, vagy
-labancz?“ A tótnak még élénken az emlékezetében volt, hogy a
-kuruczszóért verték meg, azt mondja: Hȧt sȧk kírom szípony zín szėgíny
-zȧblȧkos tot zembėr ȧz ȧ lȧbȧncz mėgvȧgyom!“ „Tyű, adta vakapád! majd
-adunk mi neked labanczot!“ Még jobban elverték, mint a labanczok s úgy
-bocsájtották útnak remélve, hogy többet nem lesz kedve magát labancznak
-mondani. Nem sokára megint elfogta egy tábor s újra elkezdték faggatni a
-tótot, micsoda: kurucz-e vagy labancz? A tót halálra volt rémülve, hogy
-mit mondjon? Úgy sem volt jó, hogy labancz, úgy sem, hogy kurucz,
-ijedtében azt mondja: „Zȧrányos Jėzuskȧm! zídės zurȧm zistenėm! kírom
-szípony nemės és nemzetės vitéz urȧkok! ín sė lȧbȧncz, sė kurucz nem
-vȧgyom, mėg zembėr sė nem mėg vȧgyom sak tót“. Azóta mondják, hogy a tót
-nem ember.
-
-(Szeged)
-
-
-100. A német és a teremtés.
-
-Mikor a népek meg voltak már teremtve, keresték a hibát, hogy mi nem jól
-van teremtve. A német csak azt a hibát, találta, hogy az embernek az
-orrát teremtette az Isten rosszul, mert lefelé van: „Fordítva kellett
-volna teremteni – mondta a német – hogy az orrluk lett volna felfelé,
-hogy ha az ember tubákol, mindjárt egész kanállal lehetne beledűteni
-tubákot.“
-
-(Szeged)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Kópéságok.)
-
-
-101. A forrókása és a csizmadiainasok.
-
-_Kását_ evett a két csizmadiainas, nagyon meleg volt, szinte égetett,
-mikor a mesterné, szűkösen tálalva oda adta nekik, hogy egyenek. Az
-evésnél a ki gyorsabban tudott enni, annak több jutott, míg a másik
-kevesebbel volt kénytelen megérni. Bevág mindjárt az egyik nagymohón egy
-kanállal s miután összeégette a száját, elkezd sírni, mit látva a másik,
-kérdezi: „Miért sírsz?“ „Siratom az öregapám halálát, eszembe jutott,
-hogy most esztendeje halt meg“ „No, csak sirasd – gondolta a másik, majd
-én addig megeszem előled!“ ő is bevág egy kanállal s ő is úgy jár, mint
-a társa: összeégeti a száját, kiköpi a kását s mondja: „Hogy a fene ette
-volna meg az öregapádat, minek halt meg!“ és segített a társának
-könnyezni.
-
-(Szeged)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-102. A huszár pénzt szerez.
-
-A huszárnak nem volt pénze, kért a pajtásától egy forintot kölcsön, míg
-szerez valahonnan. Elment a kereskedőkhöz s a boltokba bekukucskált,
-egyik boltos azt kérdezte: mit keres? A huszár azt mondja: „Ilyen szürke
-ruhás boltostól kaptam tegnap előtt egy forintot, mint maga, azt hoztam
-meg“. A boltos kapott az alkalmon, hogy mindjárt könnyű szerrel keres
-egy forintot, azt mondja, hogy: „Én voltam az, én adtam magának a
-forintot.“ A huszár odaadta a boltosnak a forintot s várt egy kis ideig,
-hogy mentül többen legyenek a boltban, azután mondta a boltosnak, hogy
-adja ide az óráját?“ „Micsoda órát?“ kérdezte a boltos. „Hát azt a 30
-forintos órát, a melyiket itt hagytam az úrnál, hogy egy forintot
-kölcsön kaphassak.“ „Én nálam nem hagyott.“ mondja a boltos. Addig ide,
-addig oda! felmentek a bíróhoz. A bíró azt kérdezte, hogy megadta a
-katona a forintot? a boltos nem tagadhatta, mert látták többen, a bíró
-azután megítélte a katonának a 30 forintot, ha az órát nem tudja
-visszaadni, mert katonának senki sem ad kölcsön egy forintot, ha csak
-zálogban nem hagy valamit.
-
-(Békés)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-103. A pokol létszáma emelése.
-
-Mikor a pokolban nagyon megcsökkent a létszám, az Ördög azon törte a
-fejét: hogy kell ezen könnyű szerrel segíteni? Utoljára arra a
-gondolatra jutott, hogy legjobb lesz a földre lemenni s az embereket
-valami módon a hálójába keríteni. Magához vett egy tubákos pikszist,
-hogy megtanitja az embereket tubákolni és ha majd nagyokat és sokat
-trüszentenek, bosszankodni fognak azután meg káromkodnak: szidni fogják
-az Istent. Csakhogy ez a terve nem sikerült, mert barátok (szerzetes)
-szerették meg a tubákolást s a helyett hogy ha trüsszentettek,
-káromkodtak volna, az Isten nevét jó czélból emlegették, valahányszor
-trüszentett az egyik, a többi mind egészségére kívánta, azt mondta, „Adj
-Isten egészségére!“ „No, ez nem vált be!“ mondta az Ördög és földhöz
-vágta a tubákos pikszist, mást próbált.
-
-Addig törte a fejét, eszébe jutott a _pipa, aczél, kova, tapló_, „No ez
-jó lesz!“ gondolta magában. Felöltözött szépen, ment kocsmáról kocsmára,
-elővette a makrapipáját, hogy majd rágyujt, az emberek nézték, hogy mi
-ez? Mikor megtömte a pipáját, elkezdett csiholni s rágyujtott, a kivel
-beszélt, dícsérte neki, hogy milyen üdvös dolog, a füstje milyen
-kellemes illatú, odaatta az az embereknek, hogy szívják; ezt meg a
-szegény emberek szerették meg, szereztek is mindjárt pipát, füstöltek,
-mint a kémény. De az emberek ügyetlen része mikor csiholni akart, a
-helyett hogy a kovára ütött volna az aczéllal, az ujját verte le,
-elkezdett káromkodni. „No, ez már sikerült!“ – mondta az Ördög – ez már
-bevált!“ de a pokol létszáma lassan növekedett, csak törte az Ördög a
-fejét, mit csináljon még, hogy elegen legyenek a pokolban? Eszébe jutott
-végre a kártya, sorra járta vele a vendéglőket, mutogatta, milyen szép
-képek vannak rajta, tanította az embereket kártyázni, engedte őket
-nyerni, dicsérte, milyen jó, milyen könnyen meg lehet gazdulni, csak egy
-kis ügyesség kell hozzá. Az emberek kaptak rajta, hogy dolog nélkül is
-meg lehet gazdagodni, nekiszoktak a kártyázáshoz, elvesztette egy része
-a pénzét, más része a vagyonát is, egymást szidta, gyilkolta. „No, ez
-már nagyszerűen bevált!“ mondta az Ördög, a pokol létszáma is
-visszanyerte csakhamar a régi nagyságát, még hajazta is.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-104. Csizmadijahal.
-
-A csizmadijának vôt ėgy legénye. Tavaszszal már a munka mögszűnt, a
-legént nem akarta elkűdeni, mert jó munkás vôt, aszonta neki: „János! én
-nem kűdöm el magát, de látytya: nincs munka, majd a szőlőbe is
-dôgozgatunk ėgyet-mást: a mi előagygya magát! Maragygyon itt, maj
-kimögyünk a szőlőbe kapálni!“ A legény beleėgyezött, mer munka máshun
-sincs, mit barangoljon? inkább dôgozik a szőlőbe is. Kimöntek a szőlőbe
-kapálni, asz monygya a mestör: „János, iparkogygyunk, estére halat
-öszünk!“ János nagyon szerette a halat, iparkodott kapálni. Este, mikor
-hazamöntek, nagy tál bablevest vitt be az aszszony, János ėgy tányérrâ
-mögövött, a kanalat lėtötte. A mestör asz mongygya neki: „János, mé nem
-öszik? nem lakott még jô!“ János asz feleli: „Akkor maj halat nem birok
-önni!“ Aszongya a mestör: „Hát e nem hal?“ Aszongya János: „Hogy vôna
-hal, hiszėn bab.“ „Hátha nem hal, János! akkô odadom a könyvit,
-elmöhet!“ János asz gondolta, akárhova mén, most nincs munka, fokta a
-kanalat, mögkeverte a bablevest, nészte, aszongya: „Hal ez csakugyan,
-csakhogy még apró!“ Igy oszt János mögmaratt.
-
-Őszszel, mikor mán vôt munka elegendő, ėgy ebéd alkalmával János
-kinézött az ablakon, ez is szólott a mestörnek: „Majiszter úr, nézze
-csak a szomszédház tetejin a medve hogy sétál!“ Kinéz a mestör asz
-mongya Jánosnak: „Maga mög van bolondulva, János! a macskát medvének
-nézi?“ „Hát nem medve a’ majszter úr?“ a János kérdözi. „Hát, hogy vôna
-medve, macska az!“ „Hát ha nem medve, akkor agygya ki a könyvemet!“
-Akkor könynyen beszélt, mert a munka mögindult. Aszt mongya a mestör a
-feleséginek: „Hoszd be anynyuk az okulárijumot a műhelbűl, maj főtöszöm,
-mögnézöm jobban!“ Föltöszi, aszongya: „János! magának igaza van! medve
-a, csak még kicsike!“ Igy oszt János mögmaratt.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-(Nagyokatmondó adomák.)
-
-
-105. A szabadságos katona és a czigány.
-
-A szabadságos katona ment hazafelé, találkozott az úton egy czigánnyal,
-azután együtt útaztak. A mint mentek, mendegéltek, találtak egy zacskó
-aranyat, a szabadságos katona ügyeseb volt felvenni, mégis megakarta
-osztani testvériesen a czigánnyal, mert – mint mondta – együtt találták,
-de a czigány magának követelte az egészet. Addig osztozkodtak, hogy a
-czigány eltalálta, hogy legyen azé az arany, a ki nagyobbat tud hazudni,
-a szabadságos katona beleegyezett.
-
-Elkezdett a czigány hazudni, elmondta, hogy volt az ő apjának olyan szép
-háza, hogy a királyok megírígyelték a annyi pénze volt, hogy már nem
-talált helyet, a hova tegye. Azt mondja a katona: „Ez mind meglehet, de
-én nekem volt olyan lovam, hogy az egyik esztendőben csikót ellett, a
-másikban czigányt.“ „Az már nem igaz!“ mondta a czigány s a zacskó arany
-a katonáé lett.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-106. Nagyotmondó huszárok.
-
-Mikor a huszár hazajött Talijányországból, elmesélte hogy olyan nagy
-_káposztát_ látott, hogy az egész ármádia ha meleg volt, aláment, hogy
-hűvösbe legyenek és akkora _méhet_ látott mint egy ló. „Hát a kaptár
-mekkora volt?“ kérdezték tőle. „Hát csak akkora, mint nálunk,“ felelte a
-huszár. „Hát akkor hogy ment be a méhecske?“ kérdezik tovább; de a
-huszár nem hagyta magát zavarni, azt mondja: „Akkor már eljöttem.“ „Ez
-semmi!“ mondja a másik; „Mikor mink Pojákországba vôtunk, ojan nagy
-_üstöt_ láttam csinálni, hogy mikor a kovácsok az egyik feliben
-kalapálták, azok, a kik a másik feliben dolgoztak az üstnek, nem
-hallották a kalapálást.“ „Mit csináltak azzal a nagy üsttel?“ kérdezi a
-Talijányországban járt huszár. „A te káposztádat főzték meg benne“ volt
-a válasz.
-
-(Szeged.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-107. A hazugságot valóságnak bizonyítja be.
-
-Mikor még a katonák 10 esztendeig szolgáltak s kivitték űket idegen
-országba, akkor történt, hogy egy szabadságos katona, betért egyik
-útjába eső kocsmába és elkezdte mondani, hogy mit látott Pojákországból
-hazajöttében. A többi közt elmondta, hogy olyan nagy madarat látott,
-hogy a szárnyával, mikor szállt, 4 óráig elborította a napot, mire a
-kocsmáros kijelentette, hogy ő nem hiszi. Szóról-szóra annyira mentek,
-hogy egy akó borba fogadtak, a katonának be kell bizonyítani, hogy igaz,
-a mit a nagy madárról mondott. A katona elment, hogy majd embereket
-keres, a kik bizonyítják, hogy csakugyan igazat mondott.
-
-Telt az idő, a katona megint betért a kocsmába, de már nem katona
-ruhában, hogy a kocsmáros meg ne ismerje. Elkezdi beszélni, hogy mikor
-jött, a falu tulsó végén annyi ember ment ki a mezőre, hogy alig bírt
-tőlük ide jönni, vittek magukkal egy öt öles létrát is. Kérdezte tőlük,
-hová viszik azt a nagy létrát? Azt mondták, hogy a mezőn akkora _tojást_
-találtak, hogy öt öles létra kell neki, hogy a tetejét betörhessék,
-azután szétkanalazzák maguk közt a tojást; mert ha az oldalát beütik,
-szétfolyik mind. Azt mondja azután a katona: „Én nem hiszem, hogy van
-akkora tojás.“ Azt felėli rá a kocsmáros: „Lehetséges az! a multkor volt
-nálam egy szabadságos katona, jött Pojákországból, az beszélte, hogy ő,
-mikor jött hazafelé, akkora madarat látott, hogy a szárnyával, mikor
-szállt, négy óráig elborította a napot, lehet, hogy ennek a madárnak a
-tojása.“ „Hát maga hiszi azt, hogy van olyan nagy madár?“ „Hogyne
-hinném! ezek a nagy madarak tojják a nagy tojásokat, hogy 5 öles
-létrával lehet csak a tetejébe menni.“ „Bravó! emlékszik-e, mikor
-fogadtunk egy akó _borban_ s én azt mondtam, hogy be fogom bizonyítani,
-hogy elhiszi, fizesse meg az akó bort! az a szabadságos katona én
-voltam.“
-
-(Szeged.)
-
-
-
-
-A jegyzetekben idézett művek megjelelése.
-
-A többször idézett műveket a szerző, vagy gyűjtő, illetőleg a
-szerkesztőt-megbízó társaság, a folyóiratoknál pedig a folyóirat nevének
-_dűlt betűkkel_ szedett részével idézem; ha azonban a gyűjtő vagy a
-szerző különféle nevű műveit kell felemlítenem, akkor a neve mellett a
-később kiadású művei elnevezésének kezdőbetüit is _dűlt betűkkel_
-jelelem.
-
-
-_Aarne_ Antti jeleléssel a F. F. Communications N: o 5-ben Hamina 1911.
-megjelent _Finnische Märchenvarianten Verzeichnis_ művét idézem. Hiszem
-hogy jön idő: mikor a finnek tekintettel Aarne dolgozatára kéziratban
-levő meséikből fognak ki is nyomatni, akkor összehasonlításokat tehetünk
-a magyar mese-kincsekkel.
-
-_Abafi_ L.: _Figyelője_. Irodalomtörténeti közlöny, Bpest 1876–
-
-_Arany_ L. Magyar népmese gyüjteménye. Bpest 1901.
-
-_Dähnhardt_ Oskar: Natursagen 1907– Leipzig und Berlin,
-
-_Dähnhardt_ O.: _Schwänke_ aus aller Welt 1908. Leipzig u. Berlin.
-
-_Erdélyi_ J.: Népdalok és mondák Pesten 1846–
-
-_Etnographia_, Budapest 1889–
-
-_Ethnologische Mitteilungen_ aus Ungarn, herausgeben von Anton Herrmann.
-Budapest 1887–
-
-_1001 éj:_ Die Erzählungen aus den Tausendeinnachten, Felix Paul Greve
-erschienen im Insel-Verlag zu Leipzig MDCCCCVII.
-
-_F. F. C_ommunications Helsinski 1911. Hamina 1911–
-
-_Gaal_ Gy.: Magyar népmese-gyűjteménye. Pesten 1857–
-
-_Gonzenbach_ L.: Sicilianische Märchen, Leipzig 1870.
-
-_Grimm_: Kinder und Hausmärchen Berlin 1822.
-
-_Hahn_: Grichische und albanesische Märchen Leipzig 1864.
-
-_Ipolyi_ A. _kézirat_-ban levő gyüjteménye.
-
-_Ipolyi_ A.: Magyar _mythologia_ Pest 1854.
-
-_Istvánffy_ Gy.: Palóczmesék a fonóból, Liptó-Szt.-Miklós 1890.
-
-_Jókai_ M.: A magyar nép élcze, népszerü kiadás 72–73. szám. Bpest 1911.
-
-_Katona_ L.: Irodalmi tanulmányai, Bpt. 1912.
-
-_Kálmány_ L.: _K_oszorúk az Alföld vadvirágaiból, Aradon 1877–
-
-_Kálmány_ L.: _Sz_eged népe Aradon 1881–
-
-_Kálmány_ L.: _Világunk_ alakulásai, Szegeden 1893.
-
-_Kisfaludy_-Társaság: Magyar népköltési gyüjtemény, Pest 1872–
-
-_Köhler_ R.: Kleinere Schriften, Weimar 1898.
-
-_Merényi_ L.: _E_redeti népmesék, Pest 1861.
-
-_Merényi_ L.: _S_ajóvölgyi eredeti népmesék Pest 1862.
-
-_Merényi_ L.: _D_unamelléki eredeti népmesék, Pest MDCCCLXIII.
-
-_Munkácsi_ B.: _Vogul_ népköltési gyüjtemény Bpest 1892–
-
-_Pap_ Gy.: Palócz népköltemények Sárospatak 1865.
-
-_Róna–Sklarek_: Ungarische Volksmärchen, Leipzig 1909.
-
-_Sklarek_ E,: Ungarische Volksmärchen, Leipzig 1901.
-
-_Tóth_ B.: A magyar anekdotakincs. Bpest 1901.
-
-Ha a gyüjtemény nincsen különösen megnevezve, csak a kötet száma van
-idézve, akkor a _Hagyomány_-gyüjtemény értendő alatta, hacsak valamely
-megnevezett műről nincsen szó, melynek a köteteit érintem. A római
-számjegyek a kötetek számát jelelik, a füzetek arab számmal vannak
-idézve. Rövidítve említem még:
-
-
-f. = füzet,
-
-– = folytatólag,
-
-j. = jegyzet,
-
-k. = kötet,
-
-l. = lap,
-
-m. = mese,
-
-sz. = szám,
-
-U. O. = ugyanott.
-
-A zárójel közé tett sor: vagy a meséből van kifelejtve vagy a
-drasztikus, olykor sikamlós kifejezés szebb alakban való elmondása, mely
-ha nem a nyelvjárás nyelvén van, akkor az enyém.
-
-
-
-
-Jegyzetek.
-
-=1. Köles.= _Az elrejtett erőnek titkos úton való elvételét_ lásd a
-_Kisfaludy_: XIII. k. 142. l. _Juhenes_ meséjében s jegyzetében
-megjeleltekben és alább a 2. számú adatunkban. A finnekét _Aarne_ a 302.
-sz. jegyzetében sorolta elő.
-
-A _vérivásról_ az _Ethnographia_ XXIII. évf. 100. – lapján van szó; itt
-a 101. lapon a 15. sorban _vérrel_ helyett _vizzel_, a 28. sorban
-_idézetekben_ helyett _idézetben_ teendő.
-
-_A bűvős vesszőről Kisfaludy:_ XIII. k. 1. sz. jegyzetében s alább a 2.
-6. 7. 9. 108. sz. adatunkban; a _fentjáró szárnyasok lábán forgó
-várakról_ a _Kisfaludy_ XIII. k. 7. számú jegyzetében; a _kardról_
-ugyancsak ott a 16. sz. jegyzetben s alább a 2. 3. sz. mesében van szó.
-
-Mint nevezetes mesét, többször is leírtam, hogy hátha a vérivásról
-egyebet is megtudhatok. Egyik mesélésében így kezdte emberem: Vôt égy
-kirájnak 3 fija, ėgygyet híttak: _Árpa, másikat Zabnak_ stb. Az 1. lap
-4. sort emígy: A lekkiseb fija aszt tudakolta bátytyaitul, hogy az
-atytyuknak az ėgygyik szöme mé sír, a másik mög mé nevet? A bátytyaji
-nem tutták neki mögmondani, de aszonták, hogy addig _igálkonnak_ (=
-néznek utána), még ki nem tudakolik akárhogy is! Mos mán mind a hároman
-azé _leledzöttek_ (= arra volt kivánságuk), hogy mögtugygyák stb. A 3.
-lap 2. sor végéhez: Köles fölkészlelte (= biztatta, tüzelte) öket stb. A
-8. lap 20. sor utolja helyett: Akkor hun, hun nem, vött ėsz száraz
-lófejet, oda álította űket a lófejire, körűkerítötte űket szénakötéllel,
-mögesküttette űket stb.
-
-=2. Zirínyi Miklós.= Változatait a megelőző mese jegyzetében találjuk
-felemlítve. Mesénkben szereplő _Toronyi Tamást_ nemzeti hősnek mutatja
-be 74, számú adatunk. Hagyományunkban _Toronyi Meduza_ (Medusa)-féle
-_kővéváltoztató erővel_ van felruházva, még inkább a 112. sz. mesénkben
-van ilyen _nőről_ szó: a 19. sz. m. jegyzetében.
-
-=3. Csinosomdrága.= _Égitesttel_ díszlő, elrabolt ló visszahozásáról
-_Kisfaludy_: XIII. kötet 17. számú _Kampó táltos_ meséje szól, melyben –
-nem számítva a más tipusú meserészek beékelését – a hős visszahozza a
-lovat s ezzel vége szakad a mesének. _Aranyszőrű_ paripát hoz vissza a
-hős _Kisfaludy_: IX. k. 294. l. _Borsszem Jankó_-ban; ez a mese átcsap a
-_másféle hozása másféléért a túlzott nagyfélék segítségével_ mesébe,
-hasonló hozzá az _Ethnologische Mitteilungen_ szerkesztőségéhez
-_Kolumbán_ Simon beküldte _Estők_ mese. Estók, miután az elrablott
-égitesteket és a 2 zsoltármondó madarat visszavette, a tőle elvett
-kardért és lóért királyleányt, ezért köpönyeget hoz a
-_Világmehetéje-_féle = _túlzott nagyféle sajátságúak segitségével_.
-Csinosomdrágában nyoma látszik a meséinkben otthonos _rangkülönbségnek_:
-többféle feladatot kell az alacsony származású hősnek telyjesíteni, hogy
-a lány kezét elkapja, lásd a 6. sz. jegyzetünkek az alacsony származású
-hősön való segítés harmadik módját.
-
-A _túlzott nagyféle sajátságúakkal_ telyjesített feladatok a
-fentemlítetteken kívül _Merényi_: S. I. k. 1 sz., _Kisfaludy_: II. k.
-II. sz. meséjében is előjönnek, az idegeneket _Sklarek_ 291. lapján 29.
-sz. jegyzetében említi.
-
-A _nehéz feladatok telyjesítése_ _Kisfaludy_: XIII. k. 12. sz. m. _A
-három fiú_ jegyzetében van elősorolva s alább a 9. 10. 12. 18. 19. sz.
-mesében fordul elő.
-
-Az _üldözés közben hátra vetett tárgyak_ ugyancsak _Kisfaludy_: XIII. k.
-_Az aranyhajú_ mese jegyzetében vannak felemlítve, lásd még a 4. 8. 9.
-10. a 11. sz. m. a papucsból felhajtással krokodil lesz.
-
-A _kardról_ 1. sz. mesénkben szóltunk.
-
-=4. A kiskanász hozza el az aranykoszorút.= _Elrabolt tárgy_ elhozásáról
-a kisasszony kezéért több mesénk szól, de nem az ellopásáról. _Tárgyak
-lopásáról_ is van szó meséinkben, de nem egyúttal kisasszony kezéért.
-_Az üldözésközben hátra hajtott tárgyak_ a 3. sz. m. jegyzetében vannak
-említve. _A bivalybőr lórahúzása_ több mesénkben előfordul; így _Gaal_:
-III. k. XXVII. sz., _Pap_: I. sz., _Kisfaludy_: VI. k. 331. l. IX. k.
-23. 43. sz. X, k. 36. sz., alább a 8 sz. mesében; idegen változatait
-_Köhler_: I. k. 469. lapján idézi. Hasonló vonás fordul elő a vogul
-teremtő mondában is: _Elmpi_ ha elérhetetlen fenekű tenger vizében alá
-akar úszni, _kácsabőrre_ van szüksége; mikor pedig _kúszó tehetségre_
-van szüksége, _evetbőrt_ vesz magára. (_Hunfalvy_ P.: Reguly A.
-hagyományai 123. l.)
-
-=5. Pézös.= Meséink némelyikében a kelepczébe került mesehős, ha
-ellenfelével rendes úton: megvívással nem boldogulhat, _csellel_
-szabadul meg, melynek sikerülésére közreműködik az ellenfele számára
-hozott feleségnek való nő. Ilyenek az elrejtett erőnek _titkos úton_
-elvételét tartalmazó meséink közül _Merényi_: S. I. k. 1. l., _Kálmány_:
-Sz. III. k. 160. l., _Kisfaludy_ IX. k. 60. l. található égitesteket
-hozó mesék és kötetünk 1. 2. sz. meséje. Ezekben szörnyetegfélékkel (=
-testi erő) van a mesehősnek baja, kik _Merényiét_ és _Kisfaludy_: IX.
-kötetjét kivéve: _királyfiak_. Itt a csel az elrejtett erőnek
-kitudásában van alkalmazva, a feldíszítésében annak a tárgynak, melyben
-először az erejét elrejtve levőnek állítja a szörnyeteg; hacsak a
-mesemondó bele nem únt már mesélni, a mesét össze nem rántja, a cselt ki
-nem hagyja, mint a _Kisfaludy_: IX. k. 67–68. lapján látjuk.
-
-Most bemutatott mesénkben: _Pénzösben_ is a _cselt_ a feleségnek való nő
-eszközli az által: hogy a mesehős ellenfelét reábeszéli annak
-elhozatalára, ki a vesztét okozza a parancsolónak (= hatalmas úr,
-király). Ha a mesehős szegény _emberfia_: szolgálni megy; a _királyfiak_
-mint hozzájuk illik: vitézséget mennek tanulni.
-
-_Csel_ van használva azokban a mesékben is, melyekben a feleségül hozott
-nő a mesehős ellenfelét reábírja, hogy a _lótejben megfürödjék_. A
-_lótejben való fürdés_, mint erőtönkretétel jön elő _Gaal_: III. k.
-XXVII. sz., _Pap_: I. sz., _Merényi_: E. II. k I. sz., _Istvánffy_: 7.
-sz., _Kisfaludy_: IX. k. 23, 43. sz. X. k. 36. sz. meséjében. Megvan a
-_Kisfaludy_: VI. k. 14. sz meséjében is, de a hős leendő felesége
-segítsége nincs feltüntetve, pedig az eddig elősoroltakban a cselt ő
-_eszközölte ki_. Ha szemügyre vessszük ezt a cselt keresztülvivő nőt,
-azt látjuk, hogy nem közönséges ember leánya. Van köztük Vasorrúbábák,
-magyarul _Ördöngős vénasszonyok_, Sárkányok _aranyhajú_ lánya, _Halak
-királyának_ a leánya, mind több a közönségesnél; azért követelik a csel
-telyjesitését, mert előre látják a mesehős ellenfelének megsemmisítésére
-szolgáló dolgokat.
-
-_Cselnek_ vehető mesénkben: _Pézös_-ben, a _koporsópróbálás_ is, mely
-_Ipolyi kéziratos gyüjteményében_ a 495. számot viselő _Ilonka_: az
-_Ethnologische Mitteilungen_ szerkesztőségéhez beküldött: _Oszvát és a
-pogány király_ mesében is előfordul. _Idegen_ mesékben Köhler: I. k.
-410., 306. lapján van róla szó, mely utóbb említett lapon levővel, mint
-vele legjobban megegyezővel, vesd össze adatunkat.
-
-A _lopással teljesíthető feladatok_ _Hagyományok_ II. k. 20. sz. mesénk
-változataiban jönnek elő; lásd a jegyzetét.
-
-=6. A kiskanász.= Változatait _Kisfaludy_: XIII k. 31. sz. meséje:
-_Bendebukk_ jegyzetében soroltuk elő, újabban a finn változatokat
-_Aarne_, 306. számú jegyzetében említette meg.
-
-Adatunk azt mutatja, hogy hajdan a Sárkányoknak _nem kellet nőket
-rabolni_, mint II. kötetünk 1. sz meséjében, _Jufijankó_-ban s
-változataiban van: de akkor a hozzájuk járó _királykisasszonyok sem
-voltak_ földi lények: _emberek_. A kisasszonyoknak a Sárkányokkal való
-összeköttetését más mesénk is bizonyítja. _Ipolyi_-nak 41. számú,
-_kéziratban_ levő meséjében, _A pernyepöpöjké_-ben _a föld alá mennek a
-kisasszonyok_, a 108. számú alább közlött mesénkben pedig: a
-_Kisgubá_-ban a mesehős a szavára _megállani nem akaró várakban_ találja
-a kisasszonyokat; mindakettő oly vonás, melyet a Sárkánylakások
-leirásában találunk meséink egyrészében; lásd _Kisfaludy_: XIII. k 7.
-számú meséje jegyzetét.
-
-Mesénk mást is mutat: tiszteletben tartja a szerzett jogokat, javakat,
-mit őseink a történet lapjai szerint hazánkba jövetelökkor nem tartottak
-meg, mi azt mutatja, hogy mesénk újabb kialakulata: a kereszténység
-hatása szerint valót tükröz vissza. A szerzett jogok tiszteletben
-tartásával szoros kapcsolatban van a _rangkülönbség_ elismerése, mit ha
-meséinkről nem lehetne is leolvasni, multunk: a nemes- és a nem-nemes
-között való különbségtétel eléggé bizonyít. Ezt a rangkülönbséget
-mesénkben a _királykisasszony hangoztatja_, mikor a kiskanászhoz nem
-akar királylány léttére férjhezmenni; a mesék azonban segítenek rajta
-azáltal, hogy a különben alacsony származású mesehőst emelik.
-
-Ilyen, mikor – mint mesénkben is el van mondva – a mesehőst
-furfangosságból származó ügyesnek, magát feltalálónak mutatják be, mi az
-_ész dicsérete_. Külön szobába teszik az alacsony származású mesehőst, a
-királykisasszonyt és a királykisasszonynál kevésbbé alacsonyabb rangú
-kérőt s reájuk bizzák a következményt, mi _Gaal_ XLIV. számu meséje
-végén a drasztikusságát tekintve, elég illedelmesen van előadva. Emberem
-így nem tudta elmondani, azért van kurtítva, zárójel közé téve ez a
-jelenet. Ezt a jelenetet akarta utánozni _Erdélyi_: III. k. 5. sz.
-meséje is, de csak a mesehőst és a királykisasszonyt záratja egy
-szobába, a harmadikról megfelejtkezett, jobban mondva: nem ismerte
-meséinket, hogy – mint más mesében is látni fogjuk – reá is szükség van.
-
-Másik módja az alacsony származású mesehősön való segítésnek: a
-_királykisasszonyt a mesehőssel mentetik meg az Ördögtől_. Az
-Ethnologische Mitteilungen szerkesztöségéhez küldött egy mesét _Márton
-József_ tanitó _Sorkitótfaluból_: _Az elátkozott királyleány_-t, melyben
-tárgyunkat érdeklőleg el van mondva, hogy a minden este 12 pár czipőt
-elszaggató királyleány, miután az _obsitos_ katona kileste, hogy 12
-Ördöggel tánczol, ezért szakad el a czipő s előadott mindent, a leány
-mérgében _megpukkadt_. Az oltár alá temetett királyleány a sírjához
-rendelt katonát minden éjjel megeszi, mig végre az _obsitos_ megmenti.
-Mikor pedig mint feleségével sétálni megy, ennek kérésére a királylány
-nyakát levágja s a nyakból _3 fekete varjú_-féle Ördög repül ki, miáltal
-az Ördögöktől szabadítja meg, feleségével azután boldog életet él.
-Ezáltal a mesehős érdemes lesz a királykisasszony kezére: megmentője.
-
-Harmadik módja az alacsony származású mesehősön való segítésnek, _az
-ember erejét meghaladó cselekedetek által való emelés_: t. i. a mesehős
-ilyeneket végez, mire az azelőtt vonakodó királyleány nem tartja magához
-méltatlannak a mesehőst, mint _Ipolyi kéziratos_ gyüjteménye 9. sz.
-meséjében a _Tetűbőrköntös_-ben látjuk. Ez a mese már nem a
-czipőszaggató királyleányok meséjéhez tartozik; bővebben szólunk róla,
-ha közölni fogjuk; lásd fentebb a hasonló mesénk 3. sz. jegyzetét, hol a
-napholdas paripa elhozása után egyebekről is kell gondoskodnia a
-mesehősnek.
-
-A rangkülönbséget némely mesénkben az atya hangoztatja a szegény
-mesehőssel szemben; itt a _gazdagság is rangkülönbséget_ okoz, milyen
-_Gaal_ II. k. XVII. meséje: _A szerencsés óra_ és több változata. Az
-ilynemű mesékben, az idegenekben is többször a _levélhamisítás,
-kicserélés_ fordul elő, melyről _Kisfaludy_: XIII. k. _Malmeduczi
-József_ meséjében szólottunk – s nem is mindegyikben találjuk oly
-nyiltan kifejezve, mint _Gaalnál_, azért választottuk _Gaalét_.
-_Berzéjében: Kisfaludy:_ IX. k. 93. lap, _A tollas ördög_-ben már a
-sorok közül kell kiolvasni. A gazdagság okozta rangkülönbségnek elmésen
-való kiegyenlítéséről II. kötetünk 16. sz. jegyzetében van szó s alább a
-19. sz. mese is ide sorozandó, de ebben a rangkülönbséget nem a
-gazdagság teszi.
-
-
-108. Kisguba.
-
-Hun vôt, hun nem vôt, vôt a világon ėgy kiráj, annak vôt 3 lánya, azok
-mindön écczaka ėgy-ėgy pár czipőt elszaggattak. A kiráj ezön nagyon
-boszszankodott, hogy az ű lányaji a czipőket écczaka szagatytyák, kiatta
-parancsba, hogy a ki möglesi, hogy hová járnak, hol szagatytyák el a
-czipőket, annak agygya a legszöb lányát fele kirájságával ėgyütt. Sokan
-leskelőttek mán utána: kirájfijak, főrendű úrfijak, de mind hasztalan
-vôt. A kiráj nagy boszszankodással vôt, hogy már nincs sėnki, a ki
-möglesse az ű lányajit.
-
-Volt a palotába ėgy Kisguba nevű udvaribolond, a jelöntötte magát a
-kirájná, hogy ű möglesi a fölségös kirájkisaszonyokat. A kiráj aszt
-monta neki: „Ha mög nem lesöd, êcsaplak!“ A Kisguba osztán nekikészült,
-estefelé rávötte a kis gubáját, öszszehúzódott, lėfekütt a
-kirajkisaszszonyok ajtójába, a hálószoba ajtójába, úgy tött, mintha
-alunna: hortyogott. Mikor mindönki elcsöndösödött, ėgy _Vénboszorkán_ az
-ajtóhoz lépött, látya, hogy ott fekszik valaki, viszszamönt, elővötte a
-_mestörségit_, aszt mongya: „_Bár ki vagy, itt köll maradnod! el köll
-alunnod! a lányoknak az én fijajimhoz el köl gyünni!_“ Oda mönt osztán
-az ajtóhoz, mongya; „Kêj föl, Guba! Nė alugy Guba!“ de a Guba alutt, a
-Vénaszszony osztán rugdalta Gubát, de a Guba mög sė mozdult, annál
-jobban hortyogott. „Megájj, rád hintöm eszt a kis port! itt marathacz
-röggelig.“ Kisguba mög aszt gondolta, hinthetöd, én azért utánatok álok!
-A Vénaszszony az ajtót lassan kinyitotta, bement a szobába, a lányokat
-főkőtötte: „Készűjetök, mink mán bátran möhetünk, a strázsákat
-_lėporosztam, lėfojtottam_.“ A lányok indulnak, hogy kijutnak az
-úcczára, a legkisebbik lány a többinek aszt mongya: „Nem hiszöm én, hogy
-a Kisguba alunna, mer nagyon hortyog, töteti a magát! hanem mönynyünk
-viszsza, nézzük mög, forgassuk mög! a porunkkal hincsük be! így majd 4
-_bolondítóportól_ alszik röggelig, mulathatunk virrattig!“
-Viszszamöntek, möghintötték a porral osztán csiklantották, talpát
-vakarták, körme alá tűt szurkáltak, a Kisguba csak alutt.
-
-„Most mán möhetünk!“ monta az ėgygyik, elmöntek. A hogy kiértek az
-úcczára, a Kisguba is főkelt, utánuk az úcczára mönt. Hogy mi vôt, mi
-nem vôt? aszt nem látta sėnki, úgy elmönt a Vénaszszony a három lányal,
-hogy még a madár sė érte vôna utol. „No, most Guba, Vigyázz magadra.!
-Utánnuk möny a lányoknak, Mert möggyûtalak máma!“ monta a Kisguba,
-osztán nekiindult, ėgy nagy erdő szélijig mönt, hajja, hogy az erdőbe
-nagy lárma van, az erdő gazdája, ura kijabájja: „Mög köl fogni! nög köl
-égetni! idegön embör van itt!“ de a Kisguba evvel nem gondolt, mintha
-nem is hallaná, lėtört ėgy gajjat ėgy fárol, aval êkijátytya magát:
-„Aló, guba! Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ Aval
-osztán csak mönt a Kisguba a hogy csak bírt. Mögint ėgy erdő szélire
-ért, itt is kijabálta az erdő gazdája: „Mög köl fogni!“ de ő itt is
-lėtört ėgy gajjat, itt is êkijátotta magát: „Aló, guba! Lódúj, guba!
-Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ oszt mönt tovább ahogy csak
-bírt. A harmadik erdő szélire ért, itt is kijabált az erdő gazdája, de ő
-csak lėtört ėgy gajjat, mėgint êkijátotta magát: „Aló, guba! Lódûj,
-guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“
-
-Mén, mén, ėcczör csak ėgy _kerek várhon_ ér, a vár mögindult, oszt
-forgott felé sebössen, a Kisguba asz mongya: „Áj mög, vár! urad
-parancsára.“ „Nem vagy uram!“ mongya a vár, oszt forgott továb. A
-Kisguba nagy mérgessen rácsap az első _veszszővel_, a vár mögállott.
-Mönt tovább: „Aló, guba! Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak
-máma!“ Most elért az _ezüstvárhon_, a vár forgott felé sebössen, monta
-neki: „Áj mög, vár! urad parancsára.“ de ez is aszt monta neki: „Nem
-vagy uram!“ oszt forgott továb. A Kisguba erre már az _ezüstveszszővel_
-csapott rá, rávágott mérgessen a várra, monta: „Áj mög vár! urad
-parancsára.“ Ekkorra mögállott, mönt továb: „Aló, guba! Lódûj, guba!
-Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ Elért osztán az _aranvárhon_,
-a vár forgott felé sebössen, monta neki: „Áj mög, vár! urad parancsára.“
-„Nem vagy uram!“ oszt forgott továb. Erre már az _aranveszszővel_
-csapott rá: „Áj mög, vár! urad parancsára.“ Ekkor a vár mögállott, így
-szólott: „Sijes, sijes! mer az _arankaput_ becsukják előtted, be nem
-möhecz, elveszöl örökre!“ A Kisguba elkijátytya: „Aló, guba! Lódûj,
-guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ Mönt, mönt, mikor az
-arankapuhon ért, az arankapu mán be vôt zárva, de a Kisguba az eszihön
-kap, a harmadik veszszővel a kapura csap, rákiját: „Nyijj föl, kapu!
-urad parancsára.“ A _kapu fölpattant_, a Kisguba beugrott, hát látytya,
-hogy nagy vendégség van ott, asztalok körül ülnek, ösznek-isznak,
-vígadoznak. A Kisguba möglátta a 3 kirájlánt, az asztalok alá bújt. A
-mint mulattak, az öregebbik lánya a kirájnak lėejtötte a gyűrűjit, a
-Kisguba fővötte, a második lánya lėejtötte a karpereczit, a legkissebb
-lánya mög a függőjit, a Kisguba fölvötte, mind a guba újjába tötte. A 3
-kirájlány osztán kereste a gyűrűt, függőt, karpereczöt, de nem tanáta:
-látták, hogy ėgy _fekete kutya_ van ott, rugdalták, kijabálták, hogy:
-„Kutya van itt, csiba ki!“ de a gyűrű, függő, karperecz, nem vôt sėhun.
-Kijabálták, hogy: „Az ajtót nyissák ki! a kutyát hajcsák ki!“ akkor
-osztán kinyitották, a Kisguba kiszalatt elkijátotta magát: „Aló, guba!
-Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ A Kisguba osztán
-hazaért, lėfekütt, alutt.
-
-Röggel gyünnek a lányok, látytyák, hogy alszik a strázsájuk, vigan
-mönnek alunni, hogy nem tugygya mög sėnki, hogy mulattak, hogy vígattak.
-A Kisguba osztán beszámolt a kirájnak: hogy vôt, mint vôt, a kiráj
-osztán hívatytya a 3 lányt: „Hol a gyűrű, karperecz és a függő?“ Akkor
-ijetttek mög a lányok! „Nem jô vigyásztunk magunkra mög a Kisgubára,
-kilesött bennünket, többé mán nem mulathatunk!“ A kiráj osztán mögatta,
-a mit ígért Kisgubának: feleségöt, az ország felit, vigasságot. A lányok
-osztán nem möntek többet mulatni.
-
-(Pusztaföldvár.)
-
-Kisguba mesénkről meg kell jegyeznünk, hogy a _rangkülönbség hiányzik_;
-a benne előforduló váraknak a Sárkányvárakhoz hasonló vonásáról feljebb
-szólottunk; de a legszembetűnőbb, hogy az egész büntetés nem azért
-történik, hogy éjszaka odajártak, – tehát nem keresztény szempontból:
-erkölcstelen viseletük miatt, hanem _gazdasági_ szempontból, a mikor még
-drága volt a czipő s abból áll, hogy tovább ne szaggathassák oly hamar
-el a czipőket, többé nem mulathatnak. Figyelemre méltó adat.
-
-=7. Legeltetés a Sárkány pusztáján.= Tipusából kivetköztetve,
-összezsugorítva _Kisfaludy_: IX. k. 1. 3. sz. meséjében a 10. és 103.
-lapon olvastuk. Ezzel a jelenséggel, hogy egyes meséket másikba szőnek,
-mi rendesen a beleszőtt mese kárára történik, még többször találkozunk.
-_Sainénu_ – betük hiján így írom – (Ethnographia: XXIV. évf. 72. l.) a
-_zárt helyek_ tipusa _a)_ betűje alá sorozza. A benne előforduló
-_csiholás_-ról II. kötetünkben szólunk, az _Állatsógorok_ mese
-jegyzetében. A _másféle szem_ betevéséről több változatot közöl _Grimm_:
-118. sz. meséjének a jegyzetében, _Köhler_: I. k. 434. 436. l. _Aarne_ a
-660. sz. jegyzetében: _Die drei doktoren_ felirással szól, milyen a 109.
-számú adatunk is, mellyel _Zingerle_ I. (Kinder und Hausmärchen aus
-Süddeutschland. 1854. Regensburg) 32. l. levő _Die drei Soldaten und der
-Doktor_ egyezik legjobban.
-
-
-109. A 3 orvos.
-
-Volt, hol nem volt, volt egy városban 3 orvos: az egyik szemorvos volt,
-a másik belorvos, a harmadik külorvos. Egyszer összetalálkoztak egy
-kocsmában, beszélgettek egyről-másról; a beszéd közben eldicsekedtek
-egymásnak. A szemorvos elmondta, hogy ő már annyira vitte, hogy a szemét
-úgy ki tudja venni, hogy három napig álljon itt az asztalon, harmadnap
-tegye vissza, csak úgy lát, mint azelőtt. „Az semmi! – mondja a belorvos
-– én a gyomromat tudom úgy kivenni, hogy ha 3 napig a teknyőben van s
-harmadik nap visszateszem, csak olyan jó, mint azelőtt volt.“ A külorvos
-pedig azzal kérkedett: hogy ő a karját vágja le s ha harmadnap
-helyreteszi, csak olyan jó, mint azelőtt volt. A kocsmáros
-végighallgatta az egészet, fogta magát, kiment, behozott egy nagy
-teknyőt, odavitte az orvos uraknak hogy megmutathassák: mit tudnak. A
-szemorvos, mikor meglátta a teknyőt, kivette a félszemét, beletette a
-teknyőbe; a belorvos a gyomrát fektette a szem mellé! a külorvos pedig,
-hogy megmutassa, hogy ő is tud valamit, levágta félkarját, odatette a
-belorvos gyomra mellé. Azután ráparancsoltak a kocsmárosra, hogy
-vigyázzon rá, hogy valami baj ne történjék, majd harmadnapra eljönnek,
-azután hazamentek.
-
-A kocsmáros, hogy jó helyre tegye, bevitte a teknyőt mindenestől a
-kamrába, hogy legyen ott harmad napig. Éjjel egyszer csak azt hallja,
-hogy zörög valami a kamrában! Benyitja a kamraajtót, látja a nagy _kani
-macskáját_, hogy húzza a külorvos karját; már akkor a szemet, gyomrot
-megette, a karral bajoskodott a kani macskája, már azt is jól
-össze-visszarágta. Megijett a kocsmáros, hogy most bajba jön,
-ijedtségében agyonütötte a kani macskát. Törte a fejét, hogy mit
-csináljon most? Elgondolta, hogy a macska szeme is olyan, mint az
-emberé, kivette a kani macska szemét, beletette a teknyőbe. Hallotta
-valamikor, hogy a disznó belső része is olyan, mint az emberé, levágta a
-nagy disznaját, kivette belőle a puczorját (= gyomrát), kitisztította,
-beletette a teknyőbe. „Kettő már megvan! de hát még egyet hol vegyek!“
-kérdezte magától. Nem sokáig kellett gondolkozni, csakhamar eszébe
-jutott, hogy a kocsmában beszélték, hogy a szomszéd városban most
-akasztottak egy embert, felkerekedett, odament, levágta az akasztott
-embernek a félkarját, hazahozta, eligazította a teknyőben, hogy sorban
-legyenek.
-
-A kitűzött időre megjelent a 3 orvos, hozzá fogott a munkához. Legelsőbb
-is a szemorvos tette a szemegödrébe a szemet, azután a belorvos helyezte
-el a puczrot, legutoljára a külorvos bánt el a karral, azután elment
-ki-ki a maga dolgára.
-
-Máskor, mikor mind a 3 orvos összetalálkozott egymással a kocsmában,
-kérdezte tőlök a kocsmáros, hogy hogy sikerült a próba? „Nagyon jól! –
-mondta a szemorvos. – Igaz, hogy azóta a szemem mindig egerész: csak egy
-egér szaladjon végig a szobában, mindjárt meglátom; de azóta a setétben
-is látok.“ „Az enyém is nagyon jól sikerült! – mondja a belorvos – Igaz,
-hogy azóta nem győzöm magam kukoriczával, de azóta nem válogat a
-gyomrom, mindent megeszik, még a kukoriczacsutkát is; de legjobban
-szereti a kukoriczát.“ „Az enyém nem sikerült – panaszkodot a külorvos –
-mert ha olyas valamit látok, a mi nekem tetszik, mindjárt nyúl utána a
-karom, nem bánja ha a másé is. Az eszem meg azóta mindig az akasztófán
-jár.“ Azt mondja a kocsmáros: „Hála Istennek, hogy így is sikerült, meg
-voltam már ijedve, hogy sehogy sem sikerül.“ „Oda van a kani macska!“
-gondolta magában.
-
-(Pécska.)
-
-=8. Kígyóbőrű Kámán Sára: Világszépaszszonya.= Kiskorában magát rosszul
-viselésért tündérnőt felkeresni köteles a hős _Merényi_: D. I. k. 98. l.
-_Sárhány Rózsa_-ban; a kötelezettség a mesékben az arra átkozás
-kötelezettségével bír, lásd _Kisfaludy_: XIII k. 22. sz. m. Tündér
-rabolja el a szépasszonyt – miután a hőst elaltatták _Merényi_: D. I.
-24. l. _A három gyűrűben;_ tündérmesének tetszik a mienk is, de a mese a
-szobalányt a rablás után már boszorkánynak festi. _Az üldözést gátló
-hátra hajtott tárgyakat_ lásd a 3. sz. jegyzetben.
-
-_A fejbekeresés_ _Kisfaludy_: VIII. k. 559. l. _Molnár Anna_
-változataiban, _Abafi_: Figyelőjének 1. k. 326. l., _Kálmány_: Sz. II.
-k. 170. lapján, _Kisfaludy_: XIII. k. 32. 42. 57. sz. m. jön elő.
-
-_A mosdóvíz-tartást_ lásd _Katona_: I. k. 263. l. – _Igazolt jóslás_ van
-53. sz. adatunkban is.
-
-=9. A szép kocsmárosné.= _A csókon alapuló_ elfelejtés változatai
-_Merényi_: D. II. k. 49. l. _Ráró Rózsa_, _Kisfaludy_: IX. k. 138. l.
-_Rózsa meg Viola_, 149. l. _Miska meg Juliska_ meséje; idegen
-változatait _Róna-Sklarek_ 292. lapján, a finneket _Aarne_ 313. C. számú
-jegyzetében említi. _A hármas nehéz feladat_-ról és az _üldözést gátló
-hátrahajtott tárgyak_-ról a 3 sz. jegyzethen fentebb van szó, a mesét v.
-ö. a következő két jegyzetben említettekkel, az _üldözés közben
-átváltozás_ megvan a 10. 11. mesében is, lásd _Kisfaludy_: XIII. k. 21.
-sz. jegyzetét.
-
-Az 54. oldalon a hatodik sorba a faluházán után irandó: és a papnál a
-templomba.
-
-=10. Rózsa és Ibolya.= _Átkon alapuló_ elfelejtéses változatai: _Gaal_:
-III. k. 35. l. _Ördög leánya_, _Arany_: 66. l. _Ráadó és Anyicska_,
-_Kisfaludy_: XII. k. 75. l. _Szép Palkó_, lásd ennek a jegyzetét. Mesénk
-nem ily telyjesen megvan a ponyván, Rózsa Kálmán: _Ibolya és Nefelejts_
-1884. Budapest, lásd még a megelőző és következő jegyzetet. Ha
-mindezeket összevetem, azt látom, hogy _Aranyé_ kiválik a többi közül,
-nem az emher beszéde hozza a kedvest az emlékezetbe, hanem a _gyűrű_; a
-mesét neve: Ráadó és _Anyicska_ után itélve _tót_ eredetűnek kell
-tartanom; nem birt meséinkhez hasonlóan átalakulni. Már _Kisfaludy_:
-XIII. k. 34. sz. m. _A Zöld disznó_ jegyzetében felemlítettem, hogy míg
-a külföldi mesékben a _ráemlékezést_ tyúk, kakas, galamb idézi elő,
-addig nálunk _álmában_ jelenik meg az elfelejtett. Mesénkben s
-változataiban szó van ugyan olykor a galambról stb. de az ember beszédje
-az, a mi figyelmezteti.
-
-Nem elfelejtésre, hanem soha _haza ne juthatásra átkozza_ a leány anyja
-a szerelmeseket _Kisfaludy_: XIII. k. 21. sz. meséjében: _Rózsa
-János_-ban.
-
-=11. A lusta gyermek és a bűbájos leánya.= Vesd össze a megelőző két
-mesével.
-
-=12. A szögén árva legén.= _A boszorkánypatkolást_ _Merényi_: E. II. k.
-147, l.; az idegeneket _Köhler_: I. k. 586. 220. l. az utolsó változata
-a mienk.
-
-_A hozzáférhetetlen körről_ és az _elátkozásról_ II. k. 3. sz. m.
-jegyzetében szólunk. Mesénk elátkozásához hasonló jóslás teljesedik be a
-_dán_ költeményben: _Esben és Malfréd_-ban: Malfréd a _tizenkettedik_
-gyermekágyban meghal, _Abafi_: Figyelő I. k. 33. l. _A nehéz három
-feladatot_ feljebb a 3. sz. jegyzetben említettük.
-
-=13. Miklós.= _A többféle számú szeműek_ magyar változatai _Kisfaludy_:
-X. k. 445. l. 2. sz. jegyzetében vannak előszámlálva; az idegenekről
-_Köhler_ I. k. 101., 259. l., _Aarne_ 511. sz. jegyzetében szól.
-
-=14. Aranykacsa.= _A czipőpróbálást_ _Kisfaludy_: XIII. k. _A mostoha
-testvérek_ jegyzetében említettük, v. ö. _Köhler_: I. k. 419. 554. l. a
-_nyillövéssel keresett menyasszonyról_ szóló mesékkel. Mesénk ugyan
-_nyílvetést_ mond, mely ma az osztozkodásnál használatos, de végső
-eredményében egy: mindkettővel menyasszonyt keres. Aranykácsának mondják
-a gyermekek, ha a vékony jeget lábbeli sarkukkal megrepesztik s az oda
-sütő napsugártól többféle színt játszik. Ha a gyermek elesik s fejével a
-jeget megrepeszti, akkor is csúfságból azt mondják, hogy aranykácsát
-csinált. (Szeged.)
-
-=15. Őzike.= Változatait _Kisfaludy_: XIII. k. 61. sz. m. _Józsika és
-Mariska_ jegyzetében találjuk, az ott elősoroltakhoz vedd _Gonzenbach_
-48. 49., _Aarne_ 450. sz. jegyzetét. _A holtból virágnyőlést_
-_Kisfaludy_: XIII. k. 40. sz. m. _Az ördög szerető_ jegyzetében,
-részletesebben _Kisfaludy_: XII. k. 418. l. _Kádár Kata_ jegyzete
-utolján találjuk.
-
-=16. A medve.= használtabb neve: a f-s-s medve. _Boszorkány
-tűzbevetéséről_ _Gaal_ III. k. 15. l., _Arany_ 207. l., _Kisfaludy_ IX.
-k. 83. lapján levő mese szól. _Aarne_ a 327. sz. jegyzetében _Köhler:_
-I. k. 414. lapon említi.
-
-=17. Miska.= _Ragadósfára_ más mesénkben a halál megy; lásd _Kisfaludy_:
-XVII. k. _Az öreg katona_ jegyzetét, az _egymás ruhájához ragadókat_
-alább a 18. sz. m. jegyzetében. A _fára való ragadás_ idegen
-változatairól _Köhler_: I. k. 105. l. szól.
-
-=18. Trikkum-trákum.= _A hármas nehéz feladat_ 3. sz. mesénk jegyzetében
-van elősorolva. A _ragadásról_ szó van a megelőző mesében, de a
-_Kisfaludy_ XII. k. 463. lap IX. számu meséjében s változataiban _hozzá
-tánczolnak is_. A gyermekektől lejegyzett 110. számú dalamos változata
-mutatja, hogy hajdan az egész versbe volt foglalva.
-
-
-110. Gyöngyösszőrű kis kecske.
-
-  Gyila, gyila
-  Gyöngyösszőrű kis kecském
-  Kiráj udvarába,
-  Kecskeszőrin a lėjány,
-  Lėján csėcsin a barát,
-  Barát farán a lapát,
-  Lapát végin az aszony,
-  Aszony farán bíróbot,
-  A bot végin a bíró.
-  Kík kő, török gyerėk,
-  Tarka farkú töröktyúk,
-  Amoda mén hat pap,
-  Utána hat bak;
-  Hatot ütyi,
-  Bakot ütyi,
-  Hat papot
-  Bottal ütyi
-  Hat bak,
-  Vége van.
-
-(Pécska.)
-
-=19. Százat egy csapásra.= Idegen változatairól _Bolte_ 21. sz.
-jegyzetünkben idézett műve I. k. 148. l. –, a finnekről _Aarne_ 1640.
-sz. jegyzetében szól. _Hahn_ 39. m. tipusából _Aarne_ kiszakajtotta az
-1049. sz. j. elősoroltakat; a magyar meséket tekintve több
-megkülönböztetést is tehetünk. Mesénkben, a 19. számúban, hol a mesehős
-a királyleány kezéért kénytelenségből győzedelmeskedik furfangjaival a
-démonon, hogy a közte és a leány között levő _rangkülönbséget_
-megszüntesse, melyet az _atya hangoztat_. Lásd 6. sz. jegyzetünk
-utolját. Több vitézcselekedet színezetű feladatot végez _Merényi_: S. I.
-k. 183. l. _A vitéz szabó_ is, hogy a mesehős a trón különböző értékű
-garádicsán való állásra s így a leány kezére az _atya szerint_ érdemes
-legyen; vagyis a rangkülönbség megszünjék. Itt az atya teszi feladatai
-végzésével a hőst leánya kezére méltóvá; II. kötetünk 16. sz.
-jegyzetében oly adatot is mutatunk be, melyben a rangkülönbség
-eloszlatása a mesehős találmánya. _Merényi_ meséjére meg kell
-jegyeznünk, hogy nem a magyar sajátságokat őrző nép valamelyik tagjától
-írta le: mert a 189. lapon olyant említ, mit a nép nem mond, mikor az
-oroszlán _meghalásáról_ beszél, még ha ő mondja a népnek, akkor is a nép
-kiigazítja, hogy az oroszlán döglik s az állatok közül a _méh hal_,
-nagyon elvétve hallottam a _fecskéről_.
-
-Csillaggal jelelhetjük a _Hahn_ 39. sz. m. tipusa azon meséit is,
-melyekben a mesehős furfangjaival megszabaditja a királyleányt és a
-kezét nyeri el, mint _Kisfaludy_: I. k. 383. l. _A czigány az égben és
-pokolban;_ IX. k. 518. l. _A három örökség_. Alább a 111. sz. ujjat
-_odaékelő_ adatunkban a _templomot_ szabadítja meg a király leánya
-kezéért furfangjaival; _Kisfaludy_: X. k. 403. l. _A szabó és az
-Óriások_-ban a _falut_ az Óriásoktól pénzért. Mindezt összevonva,
-mondhatjuk: A mesehős furfangjával _valamit megszabadít_ az embertől
-különböző _démon-féle lénytől valamiért_.
-
-Ezek mind hősködnimenő mesehősök; vannak azonban meséink melyekben a
-mesehős ellentétje _a vitéz szabónak_ és változatjainak abban, hogy a
-mesehős nem bántana senkit, csak őt, vagy az övét ne bántsák s csak
-mikor ellenfelein kezd diadalmaskodni, akkor kerekedik felül. _Aarne_
-1049. sz. FFC 3. meghatározását aligha fogjuk használhatni, mert –
-miként II. k. 6. sz. jegyzetében is említjük – meséinkben a különféle
-furfangosságok össze vannak keverve. Könnyebb összevetés végettitt
-közöljük a 112. sz. mesét, melyre vonatkozólag meg kell jegyeznem: hogy
-a benne előjövő _vérivás_ úgy került bele, hogy mikor 1. sz. _Köles_
-mesénket sokak jelenlétében s egyes részeit többször is leírtam és a
-vérivás jelentőségét előttük kiemeltem, mindjárt került emberem, a ki
-párját vállalkozott mondani. Igy jött létre mesénk a jelen alakjában. A
-nevezetes helyet többször hallotta, többször elmondattam a _Köles_
-mesében, nála a _vérintvaló testvérek_ azért mégis csak _czimborák_
-lettek s hogy a _vérhez bor_ is kell és az _igéknek_ sem szabad
-hiányozni, nem bírta magának megjegyezni és a vérivása a népnél is
-divatba jövő _pertu_ pohárra olvadt össze.
-
-_A nehéz feladatok_ 3. sz. jegyzetünkben vannak elősorolva.
-
-
-111. Ėgy csapásra százat.
-
-Hun nem vôt, vôt a világon ėgy szögén szabólegén, ojan szögén vôt: ėgy
-krajczárja sė vôt, mönt az országba. Ėcczör bemönt ėgy csárdába,
-aszongya a csárdásnénak: „Ád-ė neköm hitelbe ėgy köcsög aluttejet?“
-Aszongya a csárdásné: „Adok! ha mán ojan szögén, hogy nincs péze.“ Övött
-a szabólegén, borzasztó sok légy vôt az asztalon, a tenyerivê rácsapott
-az asztalra, ėgy csapásra százat agyonütött. Osztán ėgy dėszkára ráírta,
-hogy: „Ėgy csapásra százat.“ Aval oszt fölkötötte a dėszkát a hátára.
-Mönt, möndögélt a városba, möglátta a kiráj, hogy a hátára van írva,
-hogy „Ėgy csapásra százat.“ Utánna kűdött ėgy katonát, hogy hîja viszsza
-aszt a ficzkót! Viszszamönt a szögén szabólegén a kirájhon. Fölért a
-palotába, aszonygya neki a kirá: „Igaz-ė, hogy tė ėgy csapásra százat
-agyonücz?“ Aszongya szögén szabólegén: „Igaz.“
-
-„Van neköm itt ėgy templomom, abba nem löhet misézni, mer mindön éjjel
-ėgy vitézömet elfődelnek, ha tė aszt a templomot fölszabadítod, neköd
-adom a lányomat.“ „Fölmöntöm – mongya a szabólegén – csak ėgy hónapig
-pihenést agygyon és inni, önni, hogy erős lögyek.“ A kirá oszt adott
-neki ėgy hónapot, mikô lėtelt az ėgy hónap, asz mongya a kirájnak a
-szabólegén: „Agyon neköm ėgy hordó hároméves bort és hordó sűtthúst,
-tizėnkét kinyeret és ėgy hordóbort tizėnkétéveset és ėgy hordó törtküvet
-és ėgy hegedűt mög ėgy asztalt, két karszéköt mög ėgy nagy száraztőkét,
-aszt szállítassa a templomba!“ A kiráj eszt mind mögatta neki és
-elszállitotta a templomba. A többi vitézök gúnyolották; hogy: „Tés csak
-oda vesző, mind a többi vitéz!“ De a szabólegén rá sė halgatott, csak
-bemönt a templomba. Leült a karszékre, ötte a sűlthúst, itta a hároméves
-bort, így ivogatott egész féltizėnkét órájig. Ėccző lėesött a pallatbul
-ėgy embörláb, lėesött a másik, a szabólegén csak nyugottan nészte.
-Lėesött a dėrėka, lėesött a két keze, lėesött ėgy feje, lėesött úgy
-sorba tizėnkét fej, osztán 12 fejű Sárkán lött belüle, aszongya a
-szabólegénnek: „De iszô, de ösző?“ Aszongya a szabólegén! „Igyál tés,
-ögyél tés!“ „Hát agygyál! mongya a Sárkán. „A hun van a hordóba, csak
-ögyél, igyál!“ A Sárkán oszt nekiesött a törtkűnek és a tizėnkétéves
-bornak, ėgy ivásra mind mögitta, a küvet mögötte. A szabólegén oszt
-fölvötte a hegedűt, elkeszdött szépen muzsikálni, a Sárkán főkereködött,
-elkeszdött tánczolni. Mikor jô kitánczolta magát, kifáratt, lėült a
-karszékre. A karszék mellett vôt ėgy száraz tuskó, rávetötte a két kezit
-a tuskóra a Sárkán. A szabólegén szépen odahúzódott a tuskó mellé, a
-tuskón vôt két hasidék, a Sárkán elalutt, a szabólegén pedig
-beleigazította az újjajit a hasidékba, elővött két nagy éket, beékelte
-az úját a tuskóba, kihúzott a csizmaszárábul ėgy élös, nagy kést,
-lėvagdosta a Sárkánnak mind a tizėnkét fejit oszt lėfekütt, elalutt.
-Röggel mán jó fönn vôt a nap, a szabólegén mégis alutt; a kiráj nem
-győszte mán haza várni, elmönt a katonájival a templomba. Mikô benyiti
-az ajtót, láti, hogy a tizėnkétfejű Sárkánnak lė van vágva a feje, az
-ėgycsapásraszázat, a mög alszik jóizűen. Oda mönt, mögrászta, aszongya
-neki: „Kêj fő, fijam! látom, hogy embör vagy, tijéd a lányom és a
-korona!“
-
-(Egyházaskér.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-112. A czigány és a Sárkány.
-
-Vôt a világon ėgy czigán, nagyon szögényök vôtak, asz monta a felesége
-néki: „No, hé! csinájjon ken gamót, maj kap ken a juhásztû mindönfélét
-azé a gamójé!“ 8 félét attak neki, de a kilenczediket: a birkát elvitte
-a Sárkány, aszt akarták a czigának anni. Hazamönt a czigány, aszonta a
-feleséginek: „Ad ide a gombos nadrágot mög a gamós botot mög a csacsira
-ráülök, elmék, maj elfődelöm én!“ Mikor odaér közel a Sárkánhon, a
-szamár elkeszd bőgni, a czigán mög elkeszdi: „Jaj, möghalok!“ Aszongya a
-Sárkány: „Látom mán czigány, mit akarsz; hanem igyuk mög ėgymás vérit,
-lögyünk czimborák!“ A Sárkány a job kezin a kisújját vágta mög, a
-czigány mög a balkezit, oszt köröszbe (tették a kezöket) mögitták ėgymás
-vérit. Aszongya a Sárkány: „Mos mán czimborák vagyunk! űj a hátamra,
-elviszlek, a hun az én anyám lakik.“
-
-Annak az anynya ojan vôt, hotyha vasvillávâ főnyitották a szömit, _a
-kire ránézött: kűjé vált_, aszt monta a fijának: „Nyis föl a szömömet,
-hallássam, ki van itt?“ „Nem nyitom, szögény embör e’! eszt is el akari
-ken pusztítani?“ Hanem nézzük mög, hogy mijitök erősseb, mijitök bir 7
-akó vizet elhozni?“ A czigány búnak esött. A hogy mönnek, a czigány
-tanát ėgy kis rosz ásót, belegyukta a jankli újjába, mikor lėmönt a
-Sárkány a hordóval a kútba, addig a kis ásóval körű ásta a kútat, a
-möddig a dėszka vôt. Nézi a Sárkány, aszt kérdözi: „Mit akarsz?“ Aszonta
-a Sárkánnak: „Én nem fogom mög a hordót, hanem elviszöm kútostul,
-föltöszöm a putri tetejire.“ „Csak nė báncsd, had itt az egészet, mert
-ha a putri tetejire töszöd, a putri öszszedül!“ Elmöntek haza, kérdözi a
-Sárkán anynya: „Mijitök többet birt elhozni?“ A Sárkány aszongya: „A
-czigány többet bírt elhozni!“ „Látom mán, hogy a czigány erősseb, de
-mijitök nagyobbat bír durrantani?“ Akkor a Sárkány nagyot durrant, úgy,
-hogy a Sárkány anynya lėfordût ágyastul ėgygyütt a fődre, aszongya a
-czigány: „No, tés nagyot lüttél, de én nagyobbat lüvök, közsd be a
-szömöd! kiesik.“ Akkor a czigány möktőtötte a puskát apró (serét)
-szömökkel, mikor a szömibe lűtt, a két szöme igazán kiesött (a
-Sárkánynak). Mikor bemöntek, kérdözi a Sárkány anynya: „Hát mijiktök
-durrant akkorát, hogy ágyastul lėfordultam?“ Aszonta a Sárkány, hogy a
-czigány vôt. Aszongya a Sárkány anynya: „No, mán látom, nem birod
-elpusztitani, hanem vid ki a ződ erdőbe, a vaddisznók majd szétszödik!“
-Kivitte a Sárkány a czigányt, a czigány tanát ėn nagy kalapácsot, a
-_Sárkány elszált_ onnan, hajtotta a vaddisznókat. Vôt ott ėgy kis fa, a
-czigány fölugrott rá, ėgy vaddisznó nekiszalatt a fának, beleakatt a
-foga a fába, a czigány a nagy kalapácscsal a fejire ütött, hogy mingyá
-mögdöglött, asztán aszonta a Sárkánnak: „Tė halsz mög, hogy meröd a
-disznókat én rám hajtani?“ „Hé, czigány pajtás, gyere, inkáb űj a
-hátamra! elviszlek haza.“ Este lėfeküttek, aszongya a Sárkánynak az
-anynya: „Tüzesd mög a buzogánt – a czigány mög halgati az ajtóba – ha
-lėfekszik, majd ráérsz, töd a czigányra, égesse öszsze!“
-
-A czigány lėvetötte a ruháját, bemönt mesztelen a kuczkóba, a ruháját
-mög eligazította, mintha alunna. Bemén a Sárkány 9 órakor, aszongya
-neki: „Halod-ė czigány pajtás, kêj föl!“ Nem kelt föl, ráeresztötte a
-buzogánt (a czigány ruhájára), a czigány mög a kuczkóba vôt. Bemén
-röggel a czigány a Sárkányhon, mongya, hogy az écczaka úgy éröszte,
-mintha 3 bolha mökcsípte vôna. „No, fijam! – aszongya a Sárkány anynya –
-vid haza, inkáb adok 2 zsák aranyat, mert úgy is elpusztít.“ Fölvötte a
-Sárkány a hátára a 2 zsák aranyat mög a czigánt, mikor közel értek a
-határjuk felé, mikor haza ér, szalad elébe 40 czigánykölök: „Avandséra
-dádé.“ Aszongya a czigány: „Ha azok möktunnák, hogy bántá te énvelem
-mingyá szétszönnének.“ Mögijett a Sárkány, lėhajította a czigányt
-pézöstül ėgygyütt, êszált, a czigány bordája eltört, úgy vonczolták be a
-czigánygyerökök. Egészen kin vôt a sátor a gyöpön, mikor a Sárkány mönt
-viszsza felé, tanákozott a rókával az erdőbe, aszongya: „Hogy vagy tė
-Sárkány pajtás, hun vôtá?“ „Vittem haza a czigányt, hanem 40
-czigánygyerök gyütt elémbe, aszonta a czigány: ha azok möktugygyák, hogy
-bántam vele, minygyá neköm gyünnek.“ Aszongya a róka: „Ó, Sárkány
-pajtás! hiszėn te tucz szálni, sátorjuk van kint, fölfordíthatod.“ A
-czigány hogy möglátta, hogy gyün a Sárkány széllel, vôt ottan 40
-kalapács, aszt hajigálták föl, mikor a Sárkány möglátta (a hajigálást)
-elszált.
-
-(Magyarszentmárton.)
-
-=20. A kis macska.= Lásd a _Kisfaludy_: XII. k. 466. l. a XVII. meséje
-jegyzetét, a X. k. 289. lapján a _Rogozsin király_-t. Idegen változatai
-_Köhler_-nél a _Kater, der gestiefelte_ jeleléssel vannak érintve,
-_Bolte_-nál I. k. 325. l. – a 21. j. idézett művében, _Aarne_nál az 545.
-sz. jegyzetben. _Munkácsi vogul_ meséje IV. k. 1. f. 376. l. A macska és
-_nagybácsija_, a _szász Der Federkönig_ (Josepk _Haltrich_: Deutsche
-Volksmärchen aus dem Sach senlande in Siebenbürgen Wien 1882, 13. sz.)
-arra hivják fö figyelmünket, hogy a változatokban is az állatokat
-eredetileg embereknek tartsuk, mert a _vogul_ban a macska nagybácsija
-_ember_, mint már a mese neve is mutatja! a _szász_ változatban a
-_vadmacska_ a mesehősének az _anyja_, szinte ember. A meseirodalomban
-többször előfordul, hogy az elárvultakat – ilyenek a most emlitett mesék
-hősei – valamely közellevő rokona _állatképében_ segiti, így _Arany_nál
-36. l. _A veres tehénben_ az édesanya árva fiát mint _tehén_ táplálja, a
-_szerbek_nél (_Wuk_ Stephanovitsch Karadschitsch: Volksmärchen der
-Serben, Berlin 1854. 32. sz. mese) hasonlóképpen _tehén_ alakjában jön
-segitségére leányának, de ezek közül: miután jót tett gyermekével, egy
-sem kivánja gyermekétől a viszonzást. Nem így a magyar mesék közül a a
-fentemlitett _Rogozsin királyban, Ipolyi kéziratos gyüjteménye_ 450. sz.
-_János úrfiban_ és a szicziliai _Vom Conte Piro_-ban: _Gonzenbach_ 65.
-sz. meséjében az állatok: miután a hősnek menyasszonyt szereztek s
-gazdaggá tették, követelik, temettesse el őket szėpen; _Rogozsin
-király_ban a macska azt is követeli, hogy pappal temettesse el, mit meg
-is volt kénytelen a hős tenni neki, eltemettette oláh pappal. Ez a három
-mese is arra enged következtetni, hogy az _eltemetést követelő állatok
-emberek:_ állatot pappal nem temetünk, de miféle emberek? Az eddig
-felszínre került, ide tartozó meséinkből azt látjuk, hogy az állatok
-hálás állatok, ilyen a _Csihán királyurfi Krizá_nál, a mónár eldugja az
-üldözött rókát s ezért a jóságáért menyasszonyt szerez a mónárnak.
-_Kisfaludy_: XII. 202. l., ugyanígy tesz a _kis ürge_ is _Kálmány_nál:
-Sz. I. 124. l., miután az üldözőjétől megszabadul, jót tesz a molnár
-legénnyel; ezek érthetők, de nem ilyen a _Rogozsin király_, noha közlője
-_Kisfaludy_: X. k. 460. l. 35. sz. jegyzetében azt írja róla, hogy a
-most említetteknél a „csángó változat… ügyesebb“, pedig, mint látni
-fogjuk, érthetetlenebb; ha megértenők, akkor úgy lehet, hogy a feleletet
-is megadhatnók, hogy miféle ember lehetett eredetileg a benne
-előforduló, pappal való temetést követelő macska? Ez a csángó változat
-úgy nézem: alakulásnak volt kitéve, eljutott a mostani alakjáig, tovább
-fejlődni nem bírt, innen az érthetetlenség, hogyha nem a mesemondó
-nemtudásának a következménye! Szegény czigánynak van macskája, mely azt
-mondja, hogy: „Úgy kéne, hogy én téged gazdaggá tegyelek, fehérnépet
-szerezzek neked“, mire a czigány elseprűzte a macskát, de a macska ekkor
-sem nyughatott, azt mondta: „Még ės én fehérnépet szokotálok neked.“
-(_Kisfaludy_: X. k. 289. 1.) A mesékben az állatok az emberen, ha
-megbántja őket, bosszút állnak, nem hogy kiseprűzze őket, de kevesebbért
-is életével lakol az ember; igy az állatokat éjjeli szállásra be nem
-eresztő korcsmáros e tettéért életével lakol (_FFC_ 11. sz. 64. l.)
-Kötetünk 15. lapján a hőst tátos-féle lova, – mikor oly gyenge volt,
-hogy vezetni kellett s felbukott, mert ekkor gazdája végigvágta, ezért
-későbben, mikor ráült, – elhajította. Ez a mesében az _érthetetlen_,
-hogy _rosszul_ bánik a macskával s a macska mégis _jóval_ fizet. Azt
-kellene mindenek előtt tudni, hogy miért kell a macskának, még ha
-rosszul bánik is vele a gazdája, a gazdáját megházasítani? Ha mint
-_állatot_ tekintjük a macskát, eljárása megfejthetetlen. Van a
-_dánoknak_ meséjök, melyben a _hálás halott_ – kit a hős temettet el, –
-éppen úgy házasítja a hőst, mint a _macska_ Rogozsin királyban s mikor a
-hős birtokát mennek nézni, a hálás halott csak úgy előre szalad, hogy a
-pásztorok, ha kérdezi az öreg király, hogy kié a jószág? mondják, hogy a
-hősé; _Köhler_: I. k. 27. l. – más, ily dán mesét is bemutat, mint a
-_gestiefelten Kater_ vagy nálunk a _A kismacska_-féle mesékkel
-érintkezőt, kérdés: az érthetetlen _Rogozsin király_ nem ily hálás
-halottféle mese volt-e eredetileg?! Nem ezért erőlteti-e, miután jót
-tett a hőssel, a minden áron pappal való temettetést? nem azért
-mondja-e, hogy: „Úgy _kéne_ stb.“ s az _elseprűzés_ után is azt mondja:
-„_Még ës_ én fehérnépet szokotálok neked“ hogy hálával tartozott
-eredetileg a hősnek? Ily szempontból tekintve a mesét, a macskát
-eredetileg embernek fogadva el, _macskává vált ember_-nek, megfejthető
-az eljárása: a _seprüzés után_ való _menyasszonyszerzés_ s a _pappal
-való temetés követelése_: jót tesz, hogy eltemessék. Igaz, hogy a hálás
-halottak-féle mesékben fordítva van: a hős tesz először a halottal jót,
-azután a halott a hőssel, csakhogy nem szabad felejtenünk, hogy nekünk,
-alföldieknek hálás halottakra nem nagy szükségünk van. Van nekünk egy
-hiedelmünk, mely azt mondja, hogy a halott (=egyed =én) halomása után
-egy ideig a föld felett van, a miben hátramaradása van, végezheti. A
-halott végeznivaló teendői közt mindenesetre első helyet foglalja el,
-hogy eltemessék, ha lehet, szépen. Igy látjuk ezt a „_Megöltek egy
-legényt_“ (_Kálmány_: Sz. II. k. 15. l. s. j.) kezdetű románczban: a
-felköltöttnek mondott holt legelőször is _eltemetéséről_ kérdezősködik
-babájától, hogy eltemetteti-e szépen? Ez a hiedelem az alapja – miután a
-halott az eltemettetéséről halomása után is gondoskodhatik – hogy nálunk
-a hálás, vagy háladatos halott-féle mesék eddigelé ismeretlenek s ha
-kerül is majd a jövőben, elterjedt nem lesz, míg a hiedelem a nép közt
-élni fog, át fog alakulni, ha sejtelmünk nem csal, _hálás álattá_. A
-mondottak alapján ilyennek kell tekintenünk: _Krizá_nál a _Csihán
-királyurfit_, _Kálmánynál_ _A kis ürgét_ (Szeg. népe I. k. 124. l.),
-kötetünk _kis macská_-ját, _fejlődésében_, vagy _átalakulásában
-megakasztottnak_ kell mondanunk a _Rogozsin királyt_ s a fentebb
-említett _János úrfit_ és ha okoskodásunk helyes, akkor a
-_székelyek_nél, _csángók_nál is _kell_ a halottakról ilyféle hiedelemnek
-lenni, hogy a halott halomása után egy ideig még a föld felett lehet s
-ha keresik, most még meg is találják. Nem így vagyunk a _palóczok_kal,
-náluk a hálás halottak szerepelnek (_Istvánffy_: 28. l. A
-mészároslegény, _Kisfaludy_: IX. k. 492. l. Szegény János.) még pedig
-_Istvánffy_ nál a mese elég magyaros színezetű. _Gaal_ II. k. XXI.
-számú, III. k. LI. sz. meséjéről nem szólunk, a hős idegen országban
-csatangol, idegen színezetét nem bírta elveszíteni, nem alakulhatott; a
-szintén _Gaal_nál található III. k. XXXIX. meséről pedig nem tudjuk,
-hogy az ország melyik tájékán – értjük a falut, nem a kaszárnyát –
-mesélgették, azért nem is szólhatunk hozzá. Érdekes volna tudni, hogy a
-hol a két palócz mesét lejegyezték, a halottról fent közölt hiedelemről
-tudnak-e, a mesék azt mutatják: hogy _nem_.
-
-=21. Jágėrfa.= Változatait lásd az _Ethnographia_ XXV. évf. 14. lapján
-említettekben. _Ipolyi kéziratos gyüjteménye_ 603. szám alatt van egy
-számbaveendő változat; az idegeneket _Bolte_ (Joannes Bolte u. Georg
-Polívka: Anmerkungen zu den Kinder- u. Hausmärchen der Brüder Grimm.
-1913. Leipzig I. kötet 260. l. –) sorolta elő.
-
-=22. Szüz Mária és Mári keresztlánya.= Változatai _Kisfaludy:_ VII. k.
-573. l. 9. sz. az idegenek a megelőző jegyzetben említett _Bolte_ műve
-1. k. 13. l. – vannak felemlítve. A most közlöttben, mindvégig
-állhatatosan tagad a keresztleány, de azért a mesetipusnak megfelelőleg:
-jól, nem szomorúan végződik a mese A 113. számú _Nánika_ változatában
-feltünő vonás, hogy Krisztus, mint asszony szerepel. Neve után itélve
-_Nánika_ idegenből származottnak: mutatkozik.
-
-
-113. Nánika.
-
-Innet-onnat, hetedhét ország ellen vôt ėgy embör, annak nagyon sok
-gyeröke vôt, mikor mögént születött ėgy kislánya, êmönt komát keresni,
-mer mán Szőregön nem tanát komát. Mönt, möndögélt, előtanát ėgy embört;
-öreg _Őszembör_ vôt mán, kérdözi: „Hova mégy? tė!“ aszongya az embör:
-„Êmék _komát keresni!_“ Aszongya az Őszembör: „Maj êmék én!“ Aszonta az
-embör: „Nem köllesz!“
-
-Akkor mögén mén, mén, előtanát ėgy kútat, ėgy _aszszony merte_ (belőle)
-a vizet, kérdöszte az Aszszony, hogy hová mén? Aszonta: „Êmék komát
-keresni.“ „Maj êmék én!“ Aszonta az embör: „Maga jólösz!“ „No, hozza el
-a kis gyerököt – mongya az Aszszony – hozza el ide a kúthon, maj itt
-mökkörösztöjjük!“ Êvitte az embör a kis lányát, mökkörösztőték:
-Nánikának. Aszongya az Aszszony: „No, jó lösz ez a kis lán énneköm! maj
-hozok föl ėcs csomó ruhát,“ osztán lėmönt a kútba, hozott föl ėcs csomó
-ruhát, aszonta: „Esztet vidd haza a feleségödnek, add oda az ágyba, hogy
-ógygya ki.“ Mikor főbontotta a felesége, ruha vôt benne mög péz; a
-ruhábul _mindég vartak: osztán sosė fogyott, a pézbül mindég kőtöttek,
-osztán sosė fogyott._ Az az _aszszony a Krisztusurunk vôt_, aszonta
-Nánikának, mikor mán nagy lött: „Nánikám lelköm! ne ez a _bögre, ebbe nė
-nyûcsd az újjadat_, mer ha belenyûlsz, akkor bajod lösz, hanem csak
-őrizzed!“ Elik, hogy kimönt, Nánika mingyá belenyûtotta az újját a
-bögrébe; mikor kivötte türűgette az újjárû, de nem mönt lė a vér, akkor
-bekötötte az úját. Haza gyütt Krisztusurunk, möglátta az újját: „Nánika,
-lelköm, mi lelte az ûjadat?“ Aszonta: „Mögváktam!“ Oszt nem akarta
-mutatni. „Nánikám, lelköm, aszonta _Krisztusurunk_: „Mutazsd mög, mer
-főviszlek ėgy nagy, magos fára, oszt akkô néma lösző, nem tucz
-beszélni!“ Nánika csak nem akarta mögmutatni.
-
-Oszt fölvitte ėgy nagy, magos fára, âra mönt ėgy úr, ėgy kiráj vadászni,
-kutyája âra szalatt, a fáhon, oszt vonyított föl. A kiráj êkűtte a
-kocsissát, hogy nézze mög: mi van odafönt? A kocsis êmönt oda, oszt
-nėszte, mikô viszszamönt, mingyá monta, hogy nagyon szép kis lány.
-Odamönt a kiráj, híta lė, oszt nem tudott beszélni, csak úgy mutatta,
-intött, hogy nem bír beszélni. Akkô a kiráj öszszeszödött létrákat,
-öszszekötöszte, oszt maga mönt föl érte; lėhoszta, oszt hazavitte ű
-hozzá. Mikô mán mögnyőt, êvötte feleséginek.
-
-Ėccző a kirájnak háborúba köllött mönni, ekkô mán mög akart lönni a kis
-gyerök oszt a kiráj vigyázókat álított a felesége mellé, hogy sėnki sė
-möhessön oda. Odamönt Krisztusurunk, hát Krisztusurunk mind elaltatta,
-odamönt Nánikáhon: „Nánikám, lelköm, mutazsd mög az ûjadat, maj elviszöm
-a kis gyeröködet, oszt nagy kést töszök melléd oszt aszt gondojják, hogy
-mögölted.“ Aszonta Nánika: „Nem bánom én!“ Oszt Krisztusurunk nagy vérös
-kést tött melé, elvitte a gyerököt, de azért a kezit nem mutatta. Mikô
-fölébrettek, nészték, hát nagy vérös kés vôt mellette oszt az aszszony
-nem tudott beszélni. Minygyá irtak a kirájnak, hogy a felesége mögölte a
-gyerökit. Akkô a kiráj hazagyütt, otthun vôt ėd darabig oszt mögént el
-köllött neki mönni, oszt akkô mögént mög akart lönni a gyeröke, mögént
-fogattak vigyázókat, oszt aszonta a kiráj: ha még ėcczör nem vigyáznak,
-akkô minynyájinak fejvesztesége lösz. Mikô möglött a gyeröke, mönt
-Krisztusurunk, minynyájan aluttak, aszonygya: „Nánikám, lelköm mutazsd
-mög az ûjadat, mögént êviszöm a gyeröködet oszt nagy vérös kést töszök
-melléd, aszt gondojják: hogy mögölted a gyeröködet!“ Aszongya: „Nem
-bánom én, nem mutatom mög!“ Elvitte a gyerökit oszt nagy, vérös kést
-tött mellé. Fölérzöttek a kik őrözték, mögijettek, hogy mögént mögölte a
-gyerökit. Akkô mögírták a kirájnak, hogy eszt mög nem löhet őrizni, mê
-mindég mögöli a gyerökit. Hazamönt a kiráj, otthun élt ėgy darabég, oszt
-mögént el köllött mönni, mögént fogadott mellé, hogy vigyázzanak rá.
-Krisztusurunk mögént bemönt: „Nánikám, lelköm mutazsd az ûjadat, mer
-mögén elviszöm a gyeröködet!“ Nánika csak aszonta: „Nem bánom én!“
-Elvitte a gyerökit oszt nagy kést tött mellé. Mögirták a kirájnak, hogy
-eszt nem löhet mögőrözni. Mikô hazagyütt a kiráj, csinátatott házat,
-ahun az álatok vôtak oszt az egész várost öszszehîták, hogy gyűjjön
-csudájára, mer Nánikát beledobik. Akkô mán minynyájan ott vôtak, még ėgy
-hintó gyütt sebössen, csillámlott, még aszt mögvárták. Mikô odaért, akkô
-lėszált Krisztusurunk, aszongya: „Nánikám, lelköm, mos mögmutatod-ė az
-ûjadat? Aszongya: „No, mos mán mögmutatom, mê látom, végem lösz!“ Mikô
-mögmutatta, a zsebkendőt kivötte a zsebibül, möktörűte, oszt minygyá
-lėmönt a vér: _az a vér Krisztusurunk vére_ vôt. Krisztusurunk oszt
-odatta neki a 3 gyerökit, hogy visejje gonygyát, úgy oszt nem dopták
-bele Nánikát abba a hászba, azután beszélni is tudott. Akkô még ėccző
-mögesküttek, most is élnek, ha mög nem haltak.
-
-(Szőreg.)
-
-=23. A 3 szent királ.= Az _1001 éj:_ XI. k. 260–288. l. _Die geschichte
-Khwadschah Hasans al Habbal_ feliratú, terjengős meséjének elég szépen
-elmondott változata. Másként tárgyalja az alább közlött 114. sz. adat,
-melyet főként a _Boldog_ szaváért közlünk – melynek változatait a
-_Kisfaludy_: XII. k. 460. l. XII. sz. meséje és _Aarne_ 495. sz.
-jegyzetében keresd. _Munkácsi_ (Bernát: Árja és kaukázusi elemek. 1901.
-Bpest. 173. l.) említi, hogy a boldog, bódog, bodog felix, glücklich
-érteményben is előfordul; így mondják a szótárak is a Félix = Bódog
-keresztnévnél, de ez idegennek látszik. E szerint az okoskodás szerint
-alakítva mesénk nevét, így szólana: melyik jobb, a Szerencse-e, vagy a
-Szerencse? A _boldog_ szóhoz fűzött megjegyzésekre ide jegyzem, hogy
-bôdog, vagy bódog, bodog alakban nem emlékszem, hogy a néptől hallottam
-volna az _ö-ző_ magyaroktól; nálunk mindig boldog. A tóteredetű
-Csanádpalotán hallottam először a _szolda_-t, hol _Pelpás_-Kovács is
-van; lásd Munkácsi sorait. A _boldog_ inkább gazdag érteményű: „Istenöm,
-de boldog, mindöne van.“ (Szeged) A kinek mindene van, a mire szüksége
-van, az gazdag.
-
-A _kerek kőfogás_ a mennyiben vele szerencsés lesz, ennyiben ide
-számitandó, változata _Merényi_: E. I. k. 143. l. változatait lásd
-_Kisfaludy_: XVII. k. Hogyan ajándékozott Mátyás király? jegyzetében!
-ilyen alább a 115. sz. adatunk is.
-
-A Szerencsét személyesítve _Gonzenbach_ II. k. 52. sz. jegyzetében
-emliti; a szerencsegolyót U. o. 21. sz. jegyzetben.
-
-
-114. Mijik job: a Szöröncse-jė, vagy a Boldokság?
-
-A Szöröncse mög a Boldokság tusakottak, hogy mijik job: a szöröncse-jė,
-vagy a boldokság (itt = gazdagság)? Amint tusakottak, mönt âra ėsz
-szögény embör: söprűt vitt a hátán a pijaczra elanni, aszonta a
-Boldokság a Szöröncsének, hogy ű boldoggá töszi eszt a szögény embört!
-oda hítta magáhon, adott neki 100 forintot, hogy nė köjjön neki többet
-söprűt hordani, lögyön boldog! Viszszavitte a szögény embör a söprűt,
-neki mán péze van, nem köl söprüt kötögetni! (Szegények foglalkozása.)
-Örűt a szögény embör, hogy a felesége sė tanája mög, főtötte a pallásra,
-beletötte ėgy zsák kórpa közé, aval ê mönt dôgára. A felesége mer nem
-vót péze, fokta a zsák kórpát, átvitte a szomszédba, odatta ėgy fazék
-aluttéjé. Keresi a szögény embör a korpát, hogy hun van? Az aszszony
-aszt vallotta, hogy el vitte a szomszédba, odatta ėgy fazék aluttéjé.
-„Hisz abba 100 forint vôt!“ monta a szögény embör. „Mé nem monta ken?“
-mongya az aszszony. Mögint a szögény embör mit cseleködött? kötötte a
-söprüt, vitte a pijaczra mögint. A Szöröncse mög a Boldokság mögint ott
-vannak a pijaczon, láti a Szöröncse, hogy hozi a szögény embör a söprűt,
-aszondi: „Nészd, Boldokság! ott van a tė szögény emböröd, mögin hozi a
-söprüt!“ Oda híta a Boldokság, hogy huvá tötte aszt a 100 forintot, hogy
-mögén söprűt árul?“ Elmonta a szögény embör, hogy beletötte ėzs zsák
-kórpába, a felesége odatta ėgy fazék aluttéjé. Mögin adott neki a
-Boldokság 100 forintot, aszongya neki: „Többet mög nė lássalak a
-söprűvel!“ A söprűvel viszszamönt mögént, de a 100 forintot a
-feleséginek csak nem monta, beletötte ėsz szakajtó kukuriczalüsztbe.
-Szinte mögén átvitte a felesége a kukuriczalüsztöt a szomszédba,
-kicserélte búzalüszté, mer nem vôt nekik búzalüsztyük oszt köllött.
-Kereste a szögény embör a kukuriczalüsztöt, hogy hun van? „Átvittem a
-szomszédba búzalüszté, mer köllött.“ A szögény embör ėtürte, mögint csak
-hozzá fogott söprűt kötni, vitte a pijaczra. A Szöröncse mög a Boldokság
-möglátta meszszirül, hogy a szögény embör hozi a söprűt, aszongya a
-Szöröncse: „Nész Boldokság! a hun gyün a te szögény emböröd, hozi mán
-mögint a söprűt! Odahítta a Boldokság a szögény embört, aszonta: „Mos
-mán 200 forintot attam, nem adok többet!“
-
-A Szöröncse mög aszonta: „No, nészd szögény embör! én csak ėgy krajczárt
-adok, evel kezgyél kereskönni, _lögyön hozzá szöröncséd!_“ Az 1
-krajczárhon adott ojan szöröncsét, hogy gazdag embör lött: elsőbb is
-masinát vött ėgy krajczáré, elatta, oszt mán 2 krajczárja vôt, úgy oszt
-2 krajczáré vött, elatta, úgy tovább, mögazdagodott, mer vôt hozzá
-szöröncséje.
-
-(Magyarszentmárton.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-115. Kerek kő.
-
-Hol vôt, hol nem vôt, vôt a világon ėsz szögén embör, vôt annak 6 fija,
-de ojan szögén embör vôt, hogy a gyerököket sė merte az úcczára
-ereszteni, mer ruhájuk nem vôt. Vôt ennek a szögén embörnek ėgy gazdag
-bátytya, de fösvény vôt, hijába mönt hozzá a szögén embör, nem kapott
-sėmmit sė, aszonta: „Én is keservessen kerestem, keressél tė jis!“
-Kimönt a szögén embör halászni, nem fogott sėmmit, hazamönt nagy búsan,
-sírtak a gyerökök mög az aszszon, mögesött a szögén embör szíve, kimönt
-viszsza, halászni. Hát, amint halászgat, halászgat, hát, ėcczör
-mögmozdul a háló, kihúzza a szögén embör, nem hal van benne, hanem csak
-ėgy kerek kő: „No! – gondolta magában a szögény embör – ha mán nincs
-hal, hazaviszöm eszt a követ, legalább lösz mivel jácczani a
-gyerököknek. Hazavitte, mögörültek neki a gyerökök, mingyá elkeszték
-gurigázni, hát ėcczör csak elkeszdött fényösödni, éfél fele mán az egész
-szoba világos vôt. Gondolt ėgyet a szögén embör: „Feleségöm! fölviszöm
-én eszt a kirájnak, hátha ad érte ėgy harapnivaló kinyeret a
-gyerököknek.“ El is vitte a szögén embör. Kikérdöszte a kiráj: „Mi
-járatba vagy tė, szögény embör?“ „Én bizon ide gyüttem vôna, három nap
-úta nem tuttam halászni ėgy halat sė, hát! eszt a kerek küvet
-kihalásztam és elhosztam ajándékba, hátha ad ėgy falat kinyeret érte,
-mán 3 nap ûta nem öttek a gyerökök ėgy falatot sė.“ A kiráj mögnészte a
-küvet és aszonta a szolgáknak: „Tőcscsetök mög ėzs zsákot ennek a szögén
-embörnek, legaláb lösz mit harapni a gyerökejinek!“ Mikor haza mönt a
-szögén embör, mongya az aszszonnak: „Eregy, kérjé a bácsitul ėgy vékát,
-mérjük föl eszt a pészt! mönynyi löhet?“
-
-Elmönt a szögén aszszon a vékájé, hazavitte, mongya otthun az urának: „A
-bácsi mög csúfolódott! Még aszonta, hogy nem hamut mérünk-ė?“ „No, majd
-viszöl ėgy párt mutatóba!“ mondja az embör. Mögmérték, hát éppen 2 véka
-lött. Hazavitte az aszszon a vékát, töttek bele 2 aranyat mutatóba.
-Mikor oda ér a szögén aszszon a vékával, hát csak nézi a bácsi az
-aranyakat! Kikérdöszte a nagybácsi, hogy: „Hát hun vöttétök az
-aranyakat?“ Elbeszélte a szögén aszszon, hogy hát kerek kűjé kapták a
-kirájtul! Gondolta a fösvény bácsi: „Ha tik ėgy kerek kűjé 2 véka
-aranyat kaptatok, akkor én 2 czimörös ököré menynyit kaphatok?“ Másnap
-útra készült, elhajtotta a 2 lekszöb ökrit a kirájnak. Bevezették osztán
-a gazdag embört a kiráj elébe, kérdözi a kiráj: „Mit hosztál? gazdag
-embör!“ Aszongya a gazdag embör: „Hosztam fölségödnek 2 szép ökröt.“
-Mongya a kiráj; „Tė hoszhattál, gazdag embör! mer van; hanem vidd el
-annak a szögén embörnek, oszt ad oda neki, mer ű neki ús sincsen!“ A
-gazdag embör mögszégyölte magát, elgyütt a kirájtul, többet sömmiféle
-ajándékot nem vitt a kirájnak; a szögén embörbül pedig gazdag embör
-lött.
-
-(Hódmező-Vásárhely.)
-
-=24. András: a kitett gyermek.= _Hahn_ 10. mesetipusából kevés példát
-találunk bemutatva, azért vettem fel gyüjteményembe e nyomtatványból
-kerülhetett adatot, melyben az anya csak közvetve teszi ki törvénytelen
-gyermekét.
-
-=25. A czigány, a pap és a bíró.= _Aarne_ 1700. számmal jeleli meg a
-finn változatokat.
-
-=26. A fájóslábú mester a harangozó hátán.= Pár sora _Kisfaludy_: IX. k.
-528. l. van. Változata a 116. számú hiedelem, _Aarné_nál 1791. számú.
-
-
-116. A lelkek esznek.
-
-Régönte, mikô a roszlelkök főkeltek a sírbul, birkákat loptak,
-mögfőszték oszt mögötték, a juhász nagyon panaszkodott a temetőcsősznek,
-hogy sok birkája elvesz. A temetőcsősz gondolta, majd elbánik ű a
-lelkökkel, majd kilesi az apjával ėgyütt, Az apja sánta vôt, fővötte a
-hátára, úgy vitte ki, hogy maj segit neki az apja. Mikô mán âra vitte a
-temető felé, az ėgyik lélök aszt gondolta, hogy lélök hoz birkát, mindég
-aszt hajtogatta: „Hozzad hamâ, hagy vágom a nyakát! Hozzad hamâ, hagy
-vágom a nyakát!“ A temetőcsősz apja mög asz gondolta, hogy az ű nyakát
-akarik elvágni, lėugrott oszt biczögött a városba, hogy az ű nyakát nė
-vágják! elmönt a városházára, főjelöntötte. A városbul osztán kimönt ėgy
-regemönt katona a sírok közé, lėbûtak a sírok mellé. Mikô gyüttek a
-lelkök, tüzet gyûtottak, _öttek javába_, akkô főkeltek a katonák, oda
-lüvődösztek közéjük, a hun a tűz vôt, ėgyet möglűttek, lėesött. Akkô mán
-testye is vôt, úgy oszt êtemették.
-
-(Csóka.)
-
-=27. A koma.= A _Kisfaludy_: IX. k. 528. l. _Futyika János_ és a X. k.
-384. l. _Az ördög mint szolga_ mesébe van beékelve.
-
-=28. A nagygusztusúak.= Változata a 117. számú: _A vereshajma és a lusta
-asszony. A lusta asszony megtanításáról_ a _Kisfaludy_: XII. k. 137. l.
-_A rest macská_-ban van szó, lásd jegyzetét. A beszélni nem akaró
-asszony szavát gyertyavilágnál való keresést _Arany_ János is
-felhasználta _Jóka ördöge_ költeményében.
-
-
-117. A vereshajma és a lusta asszony.
-
-Az egyszeri embernek lusta volt a felesége, mikor összekerültek,
-próbálta az embert, nem főzött vacsorát, mit szól? hátha így is jó lesz,
-ha nem esznek fölt ételt!
-
-Az ember erős munkát dolgozott, éhes volt, megmondta a feleségének, hogy
-ez többet elő ne forduljon, mert akkor vereshajmát eszik, a vereshajma
-pedig bolonddá teszi. Az asszony oda sem hallgatott, mit beszél az ura,
-pár napra rá megint nem főzött, az ember behozott 2 vereshajmát, odaült
-az asztalhoz s ette. Mikor már megette, felkelt, elkezdett düllöngélni,
-addig düllöngélt, hogy megtalálta a botot, akkor az asztalra ütött,
-azután a falra meg az asszonyra, jól elverte az asszonyt. Az asszony
-azután főzött rendesen.
-
-Mikor már hosszú ideig szépen, békességben éltek, az asszonynak az
-eszébe jutott, hogy meg kellene próbálni, hogy mit csinál az ember
-mostan, mikor már annyi ideje, hogy békességben élnek? Az ember nagyon
-szerette a paprikást, azt főzött az asszony, beletette a kemenczébe,
-hogy el ne hüljön, a tűzhelyt, konyhát kitakarította, hogy nyoma se
-legyen, hogy főzött. Az ember hazajött, látja, hogy a tüzhelyen nem ég a
-tűz, kérdezi az asszonyt: nem főzött? Az asszony elszámlálja, mi mindent
-csinált, milyen sokat dolgozott, nem ért rá főzni, majd ma nem esznek
-fölt ételt; nincs, jól lesz úgy is. Az ember azt mondja: „Hát akkor hozz
-be 3 vereshajmát!“ „Van fölt étel! van fölt étel! csak ne egyék
-vereshajmát – mondja az aszszony s hozta be a paprikást – van paprikás,
-mert megint bolonddá teszi a vereshajma!“ Azután főzött rendesen.
-
-(Gyopárosi-szöllők.)
-
-=29. A kis Kolozs mög a nagy Kolozs.= _Andersen_ ismeretes meséje
-valamelyik forditás útján hatolhatott le a magyar nép közé, melyet
-azután az egyházaskériek kevéssé községük viszonyaihoz alakítottak,
-honnan máshova járnak templomba, mi a mesében kifejezést is nyert.
-Gyüjteményeinkből eddig elé _Kálmány_ Sz. I. k. 182. 1. _János mög a
-Jakabok_: Sz. II. k. 128. l. A _szögény ember jövendőmondója_ változatát
-ismertük. Furfangosságából találunk változatot _Szeged népe_ II. k. 127.
-l., utolját _Jókai_ 42. lapján: _Csalóka Péter kalandjaiban_, melynek
-_Bohó Misi_ néven Hódmező-Vásárhelyt telyjesebb változatát jegyeztem le
-– ilyenből kerekíthette ki _Jókai_ is _Csalóka Pétert_. Kárnak kell
-mondanom, hogy a _Bohó Misiben_ előforduló sikamlós és drasztikus
-helyeknél fogva, még zárójel közt sem közölhetem, pedig elmésebb, mint
-_Jókaié_.
-
-Kolozst a _Gyopárosi-szöllőkben Kuluzsnak_ hallottam mondani. _Idegen_
-változatait _Köhler_: I. k. _List und Leihtglaubigkeit_ felirással jelzi
-a tárgymutatóban, _Andersen_ meséjét a 242. lapon. _Aarne_ az 1535. sz.
-jegyzetében emliti a finn változatokat.
-
-=30. Tréfás Jankó.= Vesd össze _Jókai_: _Csalóka Péter_ és _Kisfaludy_:
-XVII. k. _Paprika Jancsi_ kópéságaival s jegyzetében emlitettekkel.
-
-=31. A kitanult katona.= A _bolond keresés_ _Kisfaludy_: XIII. köt. _A
-szükség_ és a _Kisfaludy_: XII. k 467. l. XIX. m. jegyzetében van
-elősorolva, megvan a következő sz. mesében is.
-
-=32. Kire marad a kis ködmön?= Változata _Arany_ 61. lapján: _A kis
-ködmön_, melyet éppen úgy hallottam _orosházi_ elmagyarosodott tótoktól.
-_Aarne_ 1450. számot adott finn változatainak. _Bolte_ a 21. sz. j.
-említett műve I. k. 335. l. ír róla. _A bolond keresést_ a megelőző
-jegyzetben említettük.
-
-=33. Ügyetlenek.= Az eleje _Kálmány_: Sz. II. k. 131. l. _A róka
-keresztelése_ állat meséhez van fűzve.
-
-=34. A bárgyú ember.= _Jókai_ 70. lapján közli a változatát: _Az
-elveszett csibék_ felirással; lásd _Kisfaludy_: VIII. k. 444. l. _Csacsi
-csicsa_ I. meséjét, _Aarne_ 1408. j.
-
-=35. Miért nincs az oroszlán hátulján szőr?= Az _Ethnographia_ XIV. évf.
-425. lapján _Brunszvik_ 2. pontjának változa.
-
-=36. A róka szabadulása a kútból.= Változatai _Aarne_ 32. sz. j. alatt,
-_Köhler_: I. 107. lapján vannak említve.
-
-=38. A német és az ürge.= Németből kerülhetett népünk ajkára német
-hallja németül beszélni az állatokat.
-
-=39. Mindön anyának lekszöb ba maga fija.= _A bagoly és a sas
-egyezkedését_ _Dähnhardt_ II. k. 243. l. –; a _legszebb gyermek_-et
-_Ugyanott_ a 246. lapján találjuk.
-
-=42. Mé harakszik a kutya a macskára?= Vesd össze _Arany_: 274. l.
-_Miért haragszik a disznó a kutyára_ stb.: _Krisztusurunk átvitelét a
-vízen_ _Kisfaludy_: I. k. 507. l., _Kálmány_: Sz. II. k. 140. l.,
-_Világunk_. 37. lapján találjuk. Lásd a mese kezdetére _Kisfaludy_:
-XVII. k.: _Mijûta öszik az ökör ėgy pár óra hoszszájig_ jegyzetét.
-
-=43. A farkas mulatni megy, azután szállni tanul.= Adatunk két
-állatmeséből van egybefűzve: az eleje a _Farkas-tanya_, _Arany_: 117. l.
-töredéke; az utolja _Kálmány_ Sz. II. k. 132. l. _A szarka mög a róka_
-mese; _Aarne_nál 56. _A_.-val jelelve. Mesénk _első_ felében is
-teljesült a legtöbb mese összekapcsolásánál tapasztalható eljárás: hogy
-az egyik mesét tíl-túl, nagyjából czéljához igazítva, töredékesen
-alakítva meséli a mesemondó. Ha szabad a változatok összevetéséből
-következtetni, akkor a töredéket úgy kell kiegésziteni, hogy az inni
-ment állatoknak a kocsmáros helyet nem adott s az állatok megbosszulták
-magukat rajta: _FFC_ 11. szám 1. lap, Aarne: _Die Thiere auf der
-Wanderschaft_ dolgozata.
-
-=44. A hegyek keletkezése. 45. A hegyek nagyobbodása.= Lásd _Dähnhardt_.
-II. k. 234. l. s _Kálmány_: _Világunk_ 27. lapját, hol az 1. számú
-adatunk nyelvjárásilag hibásan van közölve. Elkeresztényesedett
-változatokkal van dolgunk, eredetileg nem a hegyek keletkezéséről szólt
-adatunk s változata: a _Nyelvőr_ XXXVII. k. 45. lapján levő hagyomány,
-hanem a _hegyek nagyobbodásáról_, mint a 2. számú töredékben van s nem
-is Krisztusurunkkal összekötve. Az _Arbuc_-hegyről olvassuk, hogy
-először ez a hegy kezdett emelkedni s így nagyobbodni is egyúttal, utána
-a többi: _Windischman_: (Zoroastrische Studien Berlin 1863.) 69. lap.
-
-=46. Az Ördög el akarta rekeszteni a világot.= _Kálmány_: _Világunk_. 7.
-lapján szóltunk róla, a _kakas szó ereje_ a _Kisfaludy_: XIII.
-kötetében: _A dubricsoni oltár keletkezése_ jegyzetében van felemlítve.
-
-=47. Csak égy aszszony vôt,= tudniillik a ki leányból lett asszony, a
-többi állatból. Változata _Kisfaludy_: XVII. k. _Mé monygyák emböri
-nemzet, aszonyi álat?_ jegyzetében van felemlítve.
-
-=48. Az angol nyelv eredete.= Jelen alakjában adatunk adomának, nem
-kosmogonia-töredéknek tetszik. Menetére nézve hasonló _Dähnhardt_: III.
-k. 185. l. 5. sz. adata, melyet Szegeden is ismernek.
-
-=49. Mióta hajlik le a szomorúfűzfa?= Változatait lásd _Dähnhardt_: II.
-k. 40. l. – IV. _Schutzspendende Bäume_.
-
-=50. Mióta nincs a szomorúfűzfának tüsökje?= _Az ághajlást_ v. ő a
-megelőzővel, _Kálmány_: Sz II. 139. l. és a _Világunk_ 40. lapján
-levővel.
-
-=51. Miből lett a gomba?= Változatait _Kálmány_: Sz. II. k. 142. l.,
-_Ethnographia_ XXI. évf. 302. l., _Dähnhardt_ II. k. 108. l. v. ö.
-_Kisfaludy_: XVII. k. _A czipó_ eredetéről szóló adattal.
-
-=52. Mióta akasztják a betyárokat?= Lásd a _Kisfaludy_: I. k. 500. l.
-_XXVI._ számút. V. ö. _Kálmány_: _Világunk_. 27. l. hola pogány isten
-sem nem bölcs, sem nem mindentudó, mint hagyományunkban van festve,
-melyben a rosszul, hibásan teremtett dolgokon való újitásról van szó: a
-demiurg Péter nyúl az anyaghoz itt is a feljegyzésben, de Krisztus
-mondja mit írjon. Rosszul teremtésről szól 100. gúnyolódónk is.
-
-=53. Krisztus jóslásának be kell teljesedni.= _Ödipusz mese_ alakú
-mondája keresztény alakban, a _vérfertőzés_ helyett _testi halál_ van az
-anyát illetőleg, csak az a kár, hogy muzsikus czigánytól jegyezhettem le
-s ha keresni kellene a párját, a szláv czigányoknál keresném. Az eleje
-megvan _Krauss_ (Friedrich: Sagen und Märchen der Südslaven Leipzig) II.
-67. lapján: _Der Eltermörder;_ _Aarne_ a 931. számot adta neki.
-
-=54. A magyarok származása és lakóhelyei.= Meséink hősei farkast nem
-szopnak, _medve, ló, tehén, juh_ tejével erősödnek, kéziratomban van egy
-hős, a ki _kutyának a fia_, de farkast szopót másikat még eddig nem
-találtam. A farkasok az _orosz_ és _oláh_ mesékben játszanak szerepet.
-Az oroszban csak olyan _tanácsadója_ a mesehősnek, mint a magyarban a
-tátos ló. _Gubernatis_ (Die Thiere in der indogermanis-hen Mythologie) a
-XII. fejezetében a 451. lapon felhoz _eszt-et_ is. _A Romulus és Rémus_
-monda idevágó vonását, lásd _Ipolyi_: mythologia 153. l., valamint a
-német _Wulfingeket_ azért nem említem, mert a kunok, kik e vonást
-megőrizték, sem a latin, sem a germán eredetű népekkel nem érintkeznek
-ma s ha kölcsönvételről van szó, keletre kell a szemünket vetnünk. Ide
-látszik mutatni mondánk ama figyelemre méltó helye is, mikor a magyar
-kovácsoktól azt kérdezi a török: ki birja ezt a nehéz kard ot forgatni?
-mire a farkast szopó vezér vállalkozik, miből baj keletkezik s a vezér
-agyonvágja a törököt; a monda e részét vesd össze az arab _Antar_-féle
-kard megforgatásával, hol azonban a király a kovács fejét vágja le.
-(Ethnographia XXIII. évf. _Isten kardja_ 337. l.) _A kardról_ lásd 1.
-sz. jegyzetünket.
-
-=55. Szolnok elnevezése.= Erőltetett, mint _Battonya_-ból – (kiejtés
-szerint _Batonya_) – a _Batu-tanya_ kiokoskodása: e szerint _Batu_ (kán)
-_tanya_-ból van összevonva, csak hogy akkor is _Batu tanyája_ és nem
-Batu-tanya. A mult század hatvanas éveiben sütötték ki ezt tanult
-emberek, nem is a nép. Batonya a régi iratokban Bathona szláv jövevény
-szó (_Melich_ János: Szláv jövevény szavaink Budapest l. k. 2. rész 101.
-lap.) Erőltetett a 118. számú is, melyet a néptől jegyeztem le és a 119.
-számú, melynek változata az _Ethnographia_ XVII. évf. 229. lapján van.
-_A szláv jövevény szavaink_ közé tartozik _Szolnok_ is: (Melich J. i.
-műve 127. l.)
-
-
-118. A dohányszó eredete.
-
-Régebb időben még a dohányt nem úgy hivták, hogy dohány, hanem levél.
-Egyszer az Ördög a mint megy, összetalálkozik egy emberrel, kit Dohnak
-hívtak. A mint együtt útaztak, azt mondja az ember: „Hallod, pajtás!
-csináljunk pipát, pipázzunk!“ „Helyes: – mondja az Ördög – nálam van
-levél.“ Addig mentek, mig egyszer találnak pipának való görbe fát,
-szépen kifaragták a fát pipának, tüzes dróttal kisütötték a makját és a
-szárát, a tűzszekrényét pedig bicskával kivájták. Mikor készen volt, azt
-mondja az Ördög: „Nesze, pajtás! levél, meg van vágva, csak gyújts rá!“
-Doh rágyujtott, szívta és elszédült a levéltől. Akkorára odajött egy
-másik Ördög is, kérdezi: „Mit csináltok? pajtás.“ Elmondták, hogy milyen
-jól sikerült a pipacsinálás, a pipázás, azt mondja az Ördög a másiknak:
-„Nézd csak, pajtás! Doh hány a levéltől!“ Ebből eredt a dohány, hogy Doh
-hány a levéltől.
-
-(Dombegyháza.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-
-119. Félegyháza elnevezése.
-
-A hun most Félegyháza van, ott azelőtt csak ėgy ház vôt. Mikor ėgy
-herczegné útazott âra, nagy bajba vôt, hogy hun köl itt möghálni?
-Aszonták, hogy itt köll möghálni! A herczegné aszonta: fél ėgy háznál
-möghálni, onnan lött: Fél-ėgy-háza.
-
-(Szeged.)
-
-=56. Jász-kunhalom eredete.= Az _elevenen eltemetésről_ _Kisfaludy_:
-XVII. k. _Az ingyen nem temető pap és Mátyás király_ jegyzetében van
-szó. Hagyományunk változatáról, a besenyőnek mondott _Thonuzobá_ról
-_Ipolyi mythologiája_ 168. lapján emlékszik meg, kisallangozva _Jókai_
-M.: _Mesék és regék_ művében találjuk.
-
-=57. Vasas János.= Találkozik _Kisfaludy_: XIII. k. _Mátyás király és a
-szökött huszárjával_. Lásd _Aarne_ 952. számú jegyzetét. Emberem a monda
-végén magyarázgatta, hogy a palota hölggyel – a kit feleségül kapott,
-mikor a király udvarában étellel, itallal, mindennel ellátták – vele
-hált. Az évszámot azért tudja, mert Makón a nekik tetsző történeti
-szinezetű hagyományokat az emberek le szokták irni szóról-szóra
-egymástól _állitólag_.
-
-=58. Mátyás király és a részeges huszár.= _A házastársak kicserélése_
-_Kisfaludy_: VI. k. 289. l.; a most bemutatott forditottja II. kötetünk
-26. sz. adatának.
-
-=59. Mi van legtöbb a világon?= Adománk Csokonaival is össze van kötve
-_Tóth_: II. k. 168. lapján.
-
-=60. Mátyás király és a jószivű szegény ember.= _Köntösével ajándékozza_
-a 61. számú adatban.
-
-=61. Mátyás király a czinkotai kántorral a kocsmában.= _A köntösével
-való ajándékozás_ megvan a megelőzőben; a _czinkotai iccze
-megnagyobbitását_ _Jókai_ 4. l. _A czinkotai kántor_-ban közli.
-
-=62. Mátyás király a czinkotai kántornál.= _A más köntösével való
-ajándékozást_ lásd a _szesztai történet_ben, melyet _Kiss János_ után a
-_Kellemetes időtöltésre való Elmés Nyájasságok_: 10. 1. művéből _Tóth_:
-I. k. 119. l. közöl.
-
-=65. Mátyás király és a mutatványos. 66. Mióta csizmadia a
-csizmamester?= _A különös ajándékozásról_ _Kisfaludy_: XVII. k. a
-_Hogyan ajándékozott Mátyás király?_ adoma jegyzetében szóltunk. A 65.
-sz. adatunkat versben _Tóth_ I. k. 113. l. közli.
-
-=67. Mióta kell az üres kocsinak a terhes elől kitérni. 68. Mátyás
-király és a részeges bíró.= _A kigombolkozásról_ _Kisfaludy_: XVII. k.
-Mátyás király és a _juhászbojtár_ jegyzetében van szó és alább a 81. sz.
-adatunkban.
-
-=71. Kinizsi., 72. Toldi.= _Mátyás király_-féle adomákkal látjuk
-felruházva _József_ császárt II. kötetünk 24. sz. jegyzetében, mint ezt
-már _Kisfaludy_: XVII. k. _József császár Temesközön_ jegyzetében
-felemlítettem: Rózsa Sándort a rablóvezért, Ugyancsak _Kisfaludy_: XVII.
-k. _Az ingyen nem temető pap és Mátyás király_ jegyzetében van róla szó;
-Ugyan így megtisztelte a nép Csokonait az udvari bolond szerepével: lásd
-feljebb az 59. sz. jegyzetet; Eötvös Józsefet –: II. k. 38. sz.
-jegyzetben – a pesti urak helyett pipálja le a nép, mikor a paraszt
-kérdésére, hogyan hivják az ő komáját? nem tud megfelelni. A felsorolt
-adatokat lehetne még szaporítani, de – azt hiszem – elegendők annak a
-bizonyítására, hogy egyes dolgokat nem lehet a népnél egyes személyekkel
-kizárólagosan összekapcsoltaknak tekinteni. Igy vagyunk Toldival és
-Kinizsivel is. Sem nem Toldié, sem nem Kinizsié a hozzáfűzött
-vitézkedés, erőmutatás, hanem a népé s mielőtt őket felékesítette vele a
-nép, kire alkalmazta? ma már ki mondja meg? Hogy a röghöz kötött nép nem
-küldi hőseit szomszéd népekhez kaput döngetni, mint Botondot hajdan,
-életviszonyaiból következik. A kapu döngetés-féle cselekedetek helyett
-használatba vesz más vitézséget, erőtbizonyitó cselekedeteket, milyenek
-helyzetének megfelelők snemis kell a szomszédba menni kölcsön kérni,
-ilyen, hogy példát is hozzunk fel, a birkozás, mely nálunk nem csak az
-_állatfiak_ (II. k. 1. sz.) meséjében van napirenden, hanem a
-gyermekeknél is. Soraink nem Ilosvai s Arany Toldijára vonatkoznak,
-hanem a most közlött adatokra. A műköltés Toldiját – melyről elég
-szélesen foly az eszmecsere (Ethnographia XXIV. évf.), – még csak az
-irástudó emberektől hallottam, az irástudatlanoktól a jelen alakban,
-pedig Aranyét az iskolákban is tanítják s a ponyván is szerepel Toldi.
-
-Majd ha idevágó adataink, a népnél dívó, vagy esetleg dívott szokások
-ismeretesebbek lesznek, akkor jeleljük meg: mire volt szüksége akár
-Ilosvainak, akár Aranynak más népekhez menni kölcsönért.
-
-=73. Szömölcs.= Az anyajegyről más adatunkban emlékezünk meg, itt csak a
-szemölcsféle jegyet hozzuk fel, mely az új görög _Viszontlátás_-ban is
-előfordul: _Olcsó könyvtár_ Bpest 884. szám 98. lap.
-
-=79. Rákóczi lova fordított patkója.= Fordítva verni fel a patkót a
-lóra: az elejét hátra, hogy az üldözők, ha nyomoznak, útat veszítsenek,
-nálunk sem ismeretlen. _Ipolyi_ mitologiája 238. lapján szól róla.
-Nemcsak Rákóczi lova, hanem Gyulafyé is – mind a kettő tátos – azt
-tanácsolja a gazdájának, hogy _patkoltassa viszájára_, így azután meg is
-menekednek az üldözöttek. Útvesztés előidézésére üti fel fordítva a
-patkót a rabló _vend_ király, _Schulenburg_: (Wilibald: Wendische
-Volkssagen und Gebräuche. Leipzig 1880.) 1. és 7. lapján; _Köhler_ pedig
-I. k. 481. lapján az ily adatok elterjedtségéről beszél.
-
-Van azonban a magyarban másféle patkó felverésről is szó, melyről meg
-kell emlékeznem: 1880-ban Szajánban több ízben lejegyeztem Biczók
-barkácsoló embertől egy népiesedő: Rákócziról szóló dalt: _Szeged népe_
-II. k. 43. lap, melyet törmeléknek mondhatunk. Több ízben jegyeztem le
-abban a reményben ringatodzva, hogy emberem időközben majd újabb és
-újabb sorokat mond, melyek a törmelékben nincsenek meg. Az eredmény az
-lett, hogy többet nem tudott, mint a mennyit 1882-ben közlöttem is.
-
-_A patkó felverésére_ vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy emberem,
-mikor először dalolta, hogy a magiszter miért forditsa meg a patkót, igy
-dalolta: „Az elejit hátra, Nė fordûjon viszsza!“ Csak mikor
-megmagyaráztam neki, hogy a patkó nem fordulhat vissza, akkor dalolta a
-„Nė fordûjak viszsza!“ alakban, melyet azután, mint az imént emlitettem,
-közlöttem is.
-
-Ilyféle patkóforditásról szó van Thalynál is, még pedig a most emlitett
-dal első lejegyzése szerint _Rákóczi búcsújában_, mely valóságos
-műköltemény, melyet _Riedl_ Frigyes: _A kurucz balladák_
-(Irodalomtörténet II. évf 450. l. – _Pintér Jenő_ szerk.) jeles
-értekezésében Thaly szerzeményének mutatott be. Bemutatásában
-hivatkozott reám is „Kálmány szerint a ballada ellentétben áll a nép
-felfogásával, amely a ballada közlésekor is Rákóczit nem siratta, hanem
-várta – mint felszabaditót“ (Irodalomtörténet: 451. 1) Kerültek azután,
-kik jónak látták állitásomat megtámadni s néppel mindenáron sirattatni
-Rákóczit, mint igazságot megkisérlették bizonyitgatni. Jegyzetbe az ily
-dolgok fejtegetése nem való, elég rámutatnom az _Ethnographia_ XIX. évf.
-12. és _Ipolyi_ mythologiája 356. lapjára, ebből a két idézetből
-megalkothatja magának az ezen a téren nem jártas is, hogy az _örökletűt_
-_nem siratni_ szokta a nép, hanem mint szabaditót várni, _reménykedni_,
-hogy eljövetelekor megszabaditja nemzetét és hogy a nép – mint már
-Ipolyi is megírta – _Rákóczit őrökéletűnek_ veszi. Mindebből pedig az
-következik, hogy a mely adatban Rákóczi, mint nem örökéletű, hanem
-örökre meghaló szerepel, az az adat nem a néptől eredt, nem a népé.
-Mondom, elég volna ennyit idejegyeznem, ha Rákóczit mindenáron a néppel
-sirattatni akarók a többi közt nem hivatkoznak _Szeged népe_ II. kötet
-181. lapján közlött jegyzetemre, hol én is a dal népies sorait tekintve,
-Rákóczi siratóról beszéltem. Tény, hogy a most emlitett dal, ha csak
-népies sorait vesszük figyelembe, könnyen útvesztőbe visz, mit megtett
-velem is; de az is tény, hogy ha jobban szemügyre vesszük,
-összehasonlitjuk az ősiséget fenntartó és ápoló nép hiedelmeivel, akkor
-azonnal látjuk, hogy a dalt nem a nép költötte, hanem csak a szájára
-vette, kezdte alakitani, sorait népiessé tenni, de többre menni nem
-bírt. _Nem birta_ hidelme: _sajátsága szerintvalóvá tenni_.
-
-A magyar nemzetnek az a része, a melyik az _ősiséget fenntartja_,
-ápolja, népköltésről lévén szó, _ez a része a nép_, melynek _ismeretes
-hiedelme_ bizony sokszor _ellentétes a mi ismeretünkkel, hiedelmünkkel_,
-kik az ősiséghez sokban hűtlenek lettünk. Igy pl. hogy tárgyunknál
-maradjunk, a nép hiszi, hogy egyesek örökéletűek, milyen _Rákóczi és
-Rudolf_, én nem hiszem; íme a kettőnk hiedelme közt levő külömbség! Ha a
-nép Rákócziról és Rudolfról, mint most is élőről beszélt Rákóczi
-holtteste hazahozatala előtt, akkor a szerint költötte dalait és regélte
-el kötetlen, ide vonatkozó nyelvhagyományait is; ha nekem kellett volna
-róluk hiedelmem szerint beszélni, akkor mint holtakról szólottam volna.
-Ez a _néphiedelem_ tehát _ismertetőül_ szolgál, hogy valamely adatot a
-nép költött-e? vagy a nemzetnek az a _része_, a melyiket _nem vehetünk
-népnek_. Lássunk példákat, mert Rákócziról van szó, Rákóczira
-vonatkozókat.
-
-_Rákóczi örökéletűségére_ vonatkozó Ipolyi adatáról már volt szó. Ipolyi
-az idézett helyen: _mithologiája_ 356. lapján azt irja: „Köztudomásu,
-hogy az utóbbi háborús időkben népünk Rákóczit feltámadottnak vélte.“
-Ilyen _Kálmány_ kiadásra váró _Alföldi gyüjtésében_: _Rákóczi keresztje
-fordulása_ is, mely adatban – Rákóczi holtteste hazahozatala után
-jegyeztem le, – már némi alakítás van; de a _Kisfaludy_: XVII. k. a
-hazafias dalok elején van egy dal, mely ily alakitástól ment s azt
-mondja: Visszajön még Rákóczi stb. Ilyen a _Független Hirlap_ 1904. I.
-23. megjelent számában _(r.)_ közleménye. Azt írja, hogy a mult század
-ötveneséveiben, a franczia-osztrák háború alkalmával, Félegyházán egy
-ősz öreg ember politizálás közben azt mondta:
-
-
-120. Foggal ellett csikók.
-
-„Bizony uram, most már én is bizom, hogy kiüt a szabadság. Haza jön
-Rákóczi. Mindig azt hallottam az apámtól, fiam, akkor, mikor a _csikók
-foggal jönnek_ a világra, nem sokára haza jön a magyar _nép vezére_
-Rákóczy Ferencz, a ki messze országokba bujdosik. Régóta vigyázom, tens
-uram, az idén minden világra jött csikónak fogat találtam a szájába.“
-
-(Kis-Kunfélegyháza.)
-
-Azt hiszem elegendő adatot összehoztam annak a bizonyítására, hogy a nép
-Rákóczit, mint örökéletűt, mint szabadítót _várta_. Ez a _hiedelem a nép
-tudatává vált_, ő igy tudja és _hagyományait e szerint költi_, vagy ha
-meglevő adatot kap és Rákóczira alkalmazza, az alkalmazása hiedelme
-szerint történik. Ha tehát valamely dalt említenek, hogy benne
-Rákócziról, mint olyanról van szó, a ki többet vissza nem jön és azt
-mondják, hogy a dal Rákóczi holtteteme hazahozatala előtt már ismeretes
-volt, akkor nekem nem kell még a dal sorait sem hallanom, már előre rá
-kell mondanom, hogy a dalt nem a nép költötte, de még a billegét – hogy
-az övé – sem sütötte rá, vagyis nem a népé, Nemcsak _Thaly Rákóczi
-búcsújára_ kell tehát rámondani, mely „csillag lehanyatlik, ott nyugszom
-én már“-ról beszél, hanem _Kálmány Rákóczi-siratójára_ is, – mely ily
-kifejezésekkel él: Ú’ sė gyüvök viszsza!“ „Sirat Magyarország“ hogy nem
-a népé. A Rákóczi edjik szomorú nótája“ stb. – vagy a „Mikor Rákóczi
-Lengyel Országba ment“ – féle nem is népies sorok annak a bizonyitására
-jók, hogy a nemzetnek ez a fia, a ki szerzette, nem tartozik a néphez,
-nem hisz Rákóczi örökéletűségébe, mint nem hitt a _Thaly Rákóczi_
-búcsúja és _Kálmány Rákóczi-siratója_ szerzője sem, vagyis nem a nép
-költötte.
-
-Népköltés-tárunkban van már egypár Rákóczi örökéletűségével ellenes
-nem-népdal s nálam is van kéziratban egy kiadatlan, majd ha közlöm, az
-imént leírt soraimnak igazságát példákkal is bemutatom s akkor látni
-fogjuk, hogy a népköltésében rendszer van, olyant a népének mondani, mi
-nem tőle eredt, bajos dolog.
-
-_Thaly_, illetőleg _Kálmány_ szóban forgó adatára nézve van más
-ismertetőnk is, nem csak az örökéletűségbe való néphiedelem, meg ha e
-jelzett hiedelmünk nem volna ismeretes, még akkor is ki lehetne mutatni,
-hogy a _Thaly_, illetőleg _Kálmány_ szóban forgó adatát nem a nép
-költötte. A magyar az ősöktől örökölte – de mint fentebb kimutattuk –
-más népek is így örökölték a tudatot, hogy a fordított patkó útvesztőbe
-visz. Vagyis a patkó megfordításához azt a hiedelmet kötötték hozzá,
-hogy azért kell megfordítani a patkót, hogy a nyomozókat útvesztőbe
-vigye. Egyszerű, következetes gondolkozása az észnek: ha a patkó
-rendesen van a lóra verve, megmutatja a nyomozónak, hogy merre ment; ha
-fordítva van, vagy mint Ipolyinal van mondva: visszájára van a ló
-patkolva, akkor a fordított irányt mutatja, ezért az okoskodásért nem
-kellett a szomszédba menni, hogy egyik nép a másiktól eltanulja. Mint
-láttuk _a patkófordítást az üldözötteknél_ nem csak a magyarok
-használják, Rákóczinál és Gyulafynál, hanem más népek is. Ha már most
-üldözöttről van szó és _más czélból való patkófordításról_, mint
-_Thaly_nál, illetőleg _Kálmány_nál van: akkor azt kell mondanunk: itt a
-patkó nem azért van fordítottan felverve, mint a miért a nép szokta
-felveretni ily esetben, ez az adat nem a néptől származott. Csak így, ha
-lassankint megismerjük a nép sajátjának ismertetőit = billegét, melyet
-mindarra a hagyományra reányomott, melyet ha nem tőle eredt is, de
-sajátjává alakított, vagyis kilökte – ha nem tőle eredőt az ajakára vett
-–, a mi nem az övé és hozzáadta, a mi szerinte belőle hiányzott, csak
-akkor fogjuk látni, hogy mennyi adatot tartottunk a népének, mely
-valójában soha sem volt az övé.
-
-=80. Miért kell Rudolfnak bujdosni?= Máskint magyarázza a 121. számú
-adatunk. _A király képéről_ _Kisfaludy_: XVII. k. _József császár
-Temesközön_ adatban van szó. A gipszből csinált alak eltemetését, Rudolf
-helyett II. Józsefét, kit viaszkból utánoznak s temetnek el, lásd
-_Ethnographia_ XIX. évf. 22. lapon.
-
-
-121. Miért lőtte agyon Rudolf Rócsilt fiját?
-
-Rócsilt fija mėg a Rudolf komásztak, nagy komások vôtak, elejtėtte a
-páczáját a Rócsilt fija, monta Rudolfnak: „Agygya fėl a páczát!“ „Hogy
-adnám fėl? én fejedelėmnek a fija vagyok, nekėd szolgád csak nem
-lėszėk!“ „Hát nagyob úr vagyok ín (mert az ín apámnak tartoztok.)“
-Szólásközbe öszszevesztek, Rudolf akkor agyonlőtte, azír kėll Rudolfnak
-bujdosni; ín így hallottam.
-
-(Öcsöd.)
-
-=81. A bőkezű Rudolf.= A kigombolkozást lásd feljebb a 67. sz.
-jegyzetben.
-
-=82. Menekülés.= Máskint tudja a menekülést 122. sz. adatunk:
-
-
-122. Rudolf Amerikában.
-
-Rudolf kimėnt 40 kutyájával ėgy ismerős úri hejre más országba; rėggelre
-elveszėtt a kutya is, Rudolf is. Aszongyák kiment Amėrikába, ha az
-atytya mėghal, akkor viszsza fog útazni.
-
-(Tiszakürt.)
-
-– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
-
-=83. A haramia és a szentcsalád.= Vesd össze _Dähnhardt_ II. k. 28.
-lapjával.
-
-=85. Mióta rakják keresztbe a búzát?= _Kisfaludy_: XVII. k. _Mióta
-látszik Jézus képe a búzán_ jegyzetében említettük a változatait.
-
-=90. Gyermekköltés., 91. A lótojás.= Lásd a _Kisfaludy_: VIII. k. 464.
-lapján _A rátóti csikó-tojás_-t és a jegyzetét.
-
-=93. A hibások., 94. A sejpössek.= _Jókai_ 59. l. _Három selyp leány_
-változatát közli, ilyen a 123. számú is. _Aarne_ 1457. sz. adta a finn
-válozatainak. _Dähnhardt_: Schwänke. 16. sz. alatt közöl egy változatot
-Németországból.
-
-
-123. A sejpös lányok.
-
-Hol volt, hol nem volt, volt világon ėgy özvegy aszszon, annak vôt 3
-nagy lánya, de nagyon sejpítöttek, ennélfogva nem is vôt kérőjük.
-Történt ėcczör, hogy gyütt ėl legén lánynézőbe, az anynyuk ráparancsolt
-a 3 lányra, hogy: „Nė szôjatok, ha elgyün a kérő, csak incsetök neki!“
-Mikor bemén a legén, hejet foglal, bemönt utánna a kutya is. Aszongya az
-ėgygyik lán, az öregebbik: „Nini! a tutya mög begyutt.“ Aszongya a
-másik: De mán jisztös is a sája!“ Aszongya a harmadik: „Ugyan, mé nem
-tuttok hajgatni?“ A legén vötte a kalapját, ott hatta őket.
-
-(Hódmező-Vásárhely.)
-
-=95. Az időcsináló kántor.= _Kisfaludy_: VIII. 475. lapján van a
-változata.
-
-=96. Mióta hivják a szabót kecskének?= A kecske gyomra helyett a
-szeméről van szó a _Gesta Romanorumban_ (Régi magyar könyvtár 18. szám
-Budapest 1900. LXXVI. Rész.); lásd fentebb a 7. számú jegyzetet, a
-hivatkozott művek némelyikében kivett gyomorról is van szó. A 124.
-számú, Napoleont Komárom alá vivő adat másként tudja, hogy miért hívják:
-szabót kecskének.
-
-
-124. Napoleon és a kecskék.
-
-Napoleon már sok ideig ostromolta a komáromi várat, de sehogy sem tudta
-bevenni, gondolta: majd kiéhezteti a várban levőket. Éheztette is már
-egy ideig, mikor egy szabónak az a gondolata támadt, hogy jó lesz, ha a
-kecskebőröket összeszedik, magukra terítik s mászkálnak a vártetején,
-hogy lássa az ellenség, hogy van még elegendő ennivalójuk: pedig már
-akkor minden eleség elfogyott. A szabók azután sokan magukra terítették
-a kecskebőröket s a vártetején mászkáltak, mintha legelnének. Mikor
-Napoleon meglátta, hogy mennyien vannak, azt mondta: „Mit akarunk mink?
-annyi a kecskéjük, az ennivalójuk, hogy 300 esztendeig sem éheztetjük ki
-őket!“ azután ott hagyta Komáromot. Azóta hivják a szabókat kecskének.
-
-(Szeged.)
-
-=98. A cservelyi kantár.= A trójai falovat és az: Ének Pannonia
-megvételéről-t, _Tóth_: I. k. 13. lap, hozza emlékezetünkbe.
-
-=99. Mióta nem ember a tót?= _Jókai_: 26. l. _Miért mondják azt, hogy a
-tót nem ember_: _Tóth_: I. k. 325. l. _Kuruc-e vagy labanc?_ felirással
-közli változatát. Gyermekkoromban Szegeden atyámtól hallott változatban
-Kassára igyekezett a tót, s mikor Kassa alatt a kuruczok kérdezték, hogy
-hova megy s micsoda: kurucz vagy labancz? Előbb már kikapva, azt
-felelte: Kása (= Kassa) nem étel, tút nem zember (Szeged.)
-
-=101. A forró kása és a csizmadiainasok.= Elmés változatát közlötte
-_Dähnhardt_: _Schwänke_: 15. számú adatában, lásd a 125. számú
-változatunkat is.
-
-
-125. A kása.
-
-Kásaevéshez fogott 3 szűcslegény (= segéd), de a _kása_ nagyon meleg
-volt. A mint a szájába vesz belőle az egyik egy kanállal, megégeti a
-száját s a helyett, hogy figyelmeztetné társait, a fogát összeszorítva s
-a fejét rázva, azt mondja: „Jaj, de magas az ég!“ A másik gondolva, hogy
-tudja ő azt gyermekkorától fogva, mintha nem is érdekelné, ő is bevesz a
-kásából egy kanállal, megégeti a száját, fogát összeszorítja, fejét ő is
-rázza s mondja: „De még széles is!“ A harmadik hasonlóképpen jár, azt
-mondja: „De sok hunczut lakik alatta.“
-
-(Szeged.)
-
-=105. A szabadságos katona és a czigány.= _Verseny hazugságokról_
-_Aarne_ 1920. szám alatt ír.
-
-=106. A Nagyokatmondó huszárok.= _Aarne_ 1960. D. F. szám alatt lásd
-finn változatait.
-
-=107. A hazugságot valóságnak bizonyítja be.= Változatai _Aarne_ 1960.
-szám alatt vannak.
-
-
-
-
-Javító.
-
-Az irodalom nyelvén közlött adatok sajtóhibáit csak akkor jelelem meg,
-ha az értelemre zavarólag hatnak; a nyelvjárás szerint lejegyzett
-hagyományban, a hol az egy-en nincs pont, vagy êgy, égy van, vagy _szsz_
-helyett _ssz_ van, nem mutatom ki, hasonlóképpen, a hol a _sír_ helyett
-_sir_ van szedve.
-
-    1. lap  4. sor  Arpának helyett  Árpának teendő
-    2. „  22. „  dėrékab „  dėrėkab „
-    16. „  23. „  lova „  lovat „
-    16. „  28. „  magada „  magadat „
-    16. „  30. „  feledd „  feleld „
-    22. „  3. „  mögláttatak „  mögláttalak „
-    22. „  2. „  lo „  ló „
-    26. „  7. „  öszí „  öszi „
-    32. „  3. „  sürű „  sűrű „
-    32. „  5. „  vaslo „  vasló „
-    34. „  14. „  aranyhajû „  aranyhajú „
-    37. „  6. „  tėsis „  tésis „
-    39. „  17. „  kíkísírte „  kikísírte „
-    40. „  2. 8. 10. sor  hidat „  hídat „
-    40. „  4. sor  kiskanás „  kiskanász „
-    42. „  17. „  aczélat „  aczėlat „
-    43. „  33. „  Kígyóbőrü „  Kígyóbőrű „
-    45. „  2. „  Ugy „  Úgy „
-    45. „  22. „  Écczör „  Ėcczör „
-    45. „  39. „  Világszépaszszonyának „  Világszépaszszonya „
-    50. „  31. „  akarta „  lė akarta „
-    51. „  16. „  balképen „  balképem „
-    51. „  31. „  üle „  belüle „
-    52. lap  6. sor  sűrü helyett  sűrű teendő
-    54. „  3. „  köpööyegit „  köpönyegit „
-    54. „  5. „  tis „  tís „
-    54. „  31. „  gongolota „  gondolata „
-    55. „  19. „  a „  aszt „
-    56. „  15. „  myergölni „  nyergölni „
-    57. „  4. „  Vėnboszorkány „  Vénboszorkány „
-    57. „  8. „  Hátranėz „  Hátranéz „
-    58. „  15. „  Rózsi „  Rózsa „
-    58. „  23. „  3 „  3 lábú „
-    59. „  19. „  csuoa „  csupa „
-    60. „  9. „  Őreg- „  Öreg- „
-    60. „  17. „  szöreti „  szereti „
-    61. „  12. „  dêrék „  dėrék „
-    61. „  23. „  váltódzdott „  váltódzdzott „
-    62. „  8. „  mögên „  mögén „
-    62. „  16. „  mulacscágnak „  mulacscságnak „
-    62. „  19. „  nėszte „  nészte „
-    63. „  35. „  kőtöszködésig „  kötöszködésig „
-    64. „  12. „  körükerítőtte „  körűkerítötte „
-    65. „  32. „  mindönfėle „  mindönféle „
-    66. „  5. „  kėrdöszte „  kérdöszte,
-    67. „  5. „  öggyél „  ögygyél „
-    69. „  8. „  Eddíg „  Eddig „
-    74. „  19. „  né „  nė „
-    75. „  9. „  szêpön „  szépen „
-    75. „  22. „  meg „  mög „
-    77. „  5. „  arul „  ârul „
-    78. „  39. „  azė „  azé „
-    79. „  3. „  Odanėz „  Odanéz „
-    80. „  6. „  fėlórájig „  félórájig „
-    92. „  12. „  mög „  röndölt oda, mög „
-    95. „  19. „  e „  a „
-    95. „  35. „  polota „  palota „
-    97. „  12. „  árêndás „  árėndás
-    97. „  24. „  mögkėrdöszték „  mögkérdöszték „
-    105. „  12. „  ugyis „  úgyis „
-    106. „  25. „  Ėcczö „  Ėccző „
-    109. lap  14. sor  kerdözi helyett  kérdözi teendő
-    109. „  24. „  lészögeszte „  lėszögeszte „
-    113. „  23. „  – „  (Egyházaskér.) „
-    122. „  11. „  mögégyeztünk „  mögėgyesztünk „
-    123. „  23. „  szėlibe „  szélibe „
-    124. „   4. „  elmėk „  elmék „
-    125. „   7. „  ekėt „  ekét „
-    125. „  16. „  büszkėn „  büszkén „
-    125. „  24. „  né „  nė „
-    126. „   2. „  ecször „  ėcczör „
-    126. „   6. „  fėkötőjibe „  fékötőjibe „
-    127. „  16. „  ményegbe „  mėnyegbe „
-    127. „  17. „  emêkėdett „  emêkėdėtt „
-    127. „  27. „  45 „  46 „
-    130. „  10. „  hagy „  hogy „
-    130. „  12. „  ákkô „  akkô „
-    130. „  12. „  gombă „  gombá „
-    130. „  12. „  hȧszotȧlȧnbă „  hȧszontȧlȧnbȧ „
-    130. „  13. „  gombănăk „  gombănȧk „
-    131. „  24. „  vájúdik „  vajúdik „
-    132. „  24. „  mindett „  mindent „
-    141. „  14. „  mögpihent „  mėgpihent „
-    141. „  24. „  még „  mėg „
-    144. „   3. „  ís „  is „
-    144. „  25. „  dė „  de „
-    145. „   8. „  mėnték „  mėntek „
-    147. „  21. „  rabigăt „  rabigát „
-    147. „  24. „  hă „  hȧ „
-    148. „   4. „  ėcször „  ėcczör „
-    149. „  29. „  míkor „  mikor „
-    150. „   9. „  Kinizi „  Kinizsi „
-    150. „  32. „  disznôt „  disznót „
-    151. „  18. „  Miklôs „  Miklós „
-    151. „  26. „  van-é „  van-ė „
-    152. „  17. „  êtėríti „  êtéríti „
-    157. „  17. „  Jumėrcsákat „  Jumėrcsákot „
-    161. „  20. „  Bemėntėk „  Bemėntek „
-    161. „  23. „  érzette „  érzėtte „
-    161. lap  25. sor  még helyett  mėg teendő
-    161. „  32. „  nísztik „  nísztík „
-    161. „  34. „  salálták „  találták „
-    161. „  35. „  até „  sė „
-    162. „   6. „  agyonlűtte „  agyonlőtte „
-    163. „  10. „  szögėn „  szögén „
-    163. „  30. „  mindonkor „  mindönkor „
-    164. „   8. „  utazni „  útazni „
-    166. „   3. „  kítăjé- „  kităjé- „
-    166. „   7. „  Ha „  Hê! „
-    166. „   8. „  lovunkát „  lovunkȧt „
-    167. „   4. „  évett „  tévett „
-    167. „  14. „  égy „  ėgy „
-    168. „   2. „  Tehát „  Tėhát „
-    172. „   9. „  bőre „  bűre „
-    173. „  15. „  labanczoknak „  labancznak „
-    173. „  16. „  Haj „  Hȧj „
-    173. „  18. „  más „  mâs „
-    173. „  27. „  zin „  zín „
-    173. „  32. „  ujra „  újra „
-    174. „   4. „  vágyom „  vȧgyom „
-    174. „  18. „  találva „  tálalva „
-    180. „  28. „  albanische „  albanesische „
-    186. „   7. „  legszeb „  legszöb „
-    186. „  36. „  reggelig „  röggelig „
-    187. „  20. „  Tűzet „  Tüzet „
-    189. „   9. „  sszezsugorítva „  összezsugorítva „
-    193. „  34. „  jelhetjük „  jelelhetjük „
-    194. „  13. „  modtam „  mondattam „
-    200. „  35. „  ; „  : „
-    202. „   6. „  odamont „  odamönt „
-    207. „   9. „  lėbûak „  lėbûtak „
-    208. „  30. „  1553 „  1535 „
-
-
-[Transcriber's Note:
-
-Javítások.
-
-Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
-
-A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
-
-VIII |figyelembevėtelével |figyelembevételével
-
-4 |kėrdözi |kérdözi
-
-22 |mintha kélfelé |mintha kétfelé
-
-24 |êgygyik |ėgygyik
-
-41 |gödribe!„ |gödribe!“
-
-42 |k ibelüle |ki belüle
-
-47 |csak Kigyóbőrú |csak Kigyóbőrű
-
-49 |éty kis |ėty kis
-
-57 |legėnynyé |legénynyé
-
-58 |embröhúsbul |embörhúsbul
-
-59 |“Nem látok |„Nem látok
-
-76 |ojan szêp |ojan szép
-
-78 |becsapsz!„ |becsapsz!“
-
-92 |aza szszony |az aszszony
-
-115 |kêt kis |két kis
-
-115 |né bújjon |nė bújjon
-
-115 |Vôt ėcezėr |Vôt ėcczėr
-
-133 |haggták az |hagyták az
-
-134 |azėrt volt |azért volt
-
-141 |csakugyau |csakugyan
-
-148 |beszėl vele |beszél vele
-
-154 |oszt vezėr |oszt vezér
-
-157 |Jumércsák hazájába |Jumėrcsák hazájába
-
-174 |halt meg„ |halt meg“
-
-174 |előled!„ |előled!“
-
-175 |a többi-mind |a többi mind
-
-180 |betűkket jelelem |betűkkel jelelem
-
-181 |L.; Sajóvölgyi |L.: Sajóvölgyi
-
-184 |különhen |különben
-
-185 |királyteány-t |királyleány-t
-
-194 |különfélef urfangosságok |különféle furfangosságok
-
-198 |ugyangíy tesz |ugyanígy tesz
-
-206 |fínn változatokat |finn változatokat
-
-208 |eml.tettük |említettük
-
-212 |113. l. köz i |113. l. közli
-
-214 |Alfötdi |Alföldi]
-
-
-*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK HAGYOMÁNYOK (1. KÖTET) ***
-
-Updated editions will replace the previous one--the old editions will
-be renamed.
-
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the
-United States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-
-START: FULL LICENSE
-
-THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
-
-To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase "Project
-Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg-tm License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project
-Gutenberg-tm electronic works
-
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the
-person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph
-1.E.8.
-
-1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the
-Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when
-you share it without charge with others.
-
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work
-on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the
-phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-
-  This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-  most other parts of the world at no cost and with almost no
-  restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it
-  under the terms of the Project Gutenberg License included with this
-  eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the
-  United States, you will have to check the laws of the country where
-  you are located before using this eBook.
-
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase "Project
-Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
-
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg-tm License.
-
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format
-other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg-tm website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain
-Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1.
-
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works
-provided that:
-
-* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-  the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
-  you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-  to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has
-  agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-  within 60 days following each date on which you prepare (or are
-  legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-  payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-  Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-  Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg
-  Literary Archive Foundation."
-
-* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-  you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-  does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
-  License. You must require such a user to return or destroy all
-  copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-  all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm
-  works.
-
-* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-  any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-  electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-  receipt of the work.
-
-* You comply with all other terms of this agreement for free
-  distribution of Project Gutenberg-tm works.
-
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-
-1.F.
-
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
-of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any
-Defect you cause.
-
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
-
-Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
-goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg-tm and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at
-www.gutenberg.org
-
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation
-
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state's laws.
-
-The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation's website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
-Literary Archive Foundation
-
-Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without
-widespread public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular
-state visit www.gutenberg.org/donate
-
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-
-Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works
-
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-
-Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: www.gutenberg.org
-
-This website includes information about Project Gutenberg-tm,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
diff --git a/old/67491-0.zip b/old/67491-0.zip
deleted file mode 100644
index b685c17..0000000
--- a/old/67491-0.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/67491-h.zip b/old/67491-h.zip
deleted file mode 100644
index 91b5da3..0000000
--- a/old/67491-h.zip
+++ /dev/null
diff --git a/old/67491-h/67491-h.htm b/old/67491-h/67491-h.htm
deleted file mode 100644
index d4a1b93..0000000
--- a/old/67491-h/67491-h.htm
+++ /dev/null
@@ -1,9756 +0,0 @@
-<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN"
-    "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd">
-<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu">
-<head>
-<meta name="generator" content=
-"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" />
-<meta http-equiv="Content-Type" content=
-"text/html; charset=utf-8" />
-<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" />
-<title>The Project Gutenberg eBook of Hagyományok (1. kötet) by
-Lajos Kálmány</title>
-
-<style type="text/css">
-/*<![CDATA[*/
-body {
- margin-left: 10%;
- margin-right: 10%;
-}
-
-h1,h2,h3,h4 {
- text-align: center;
- clear: both;
- line-height: 200%;
-}
-
-h2,h3 {
- margin-top: 2em;
-}
-
-p {
- margin-top: 0.75em;
- margin-bottom: 0.75em;
-}
-
-body > p {
- text-align: justify;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-hr {
- width: 33%;
- margin-top: 2em;
- margin-bottom: 2em;
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
- clear: both;
-}
-
-hr.chap {width: 65%}
-hr.tb {width: 25%;}
-
-ul.lsoff {
- list-style-type: none;
- font-size: 90%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.lsoff li {
-  margin-top: 0.25em;
-}
-
-table {
- margin-left: auto;
- margin-right: auto;
-}
-
-td {
- padding-left: 1em;
- padding-right: 1em;
-}
-
-.pagenum {
- position: absolute;
- right: 2%;
- color: gray;
- font-size: smaller;
- text-align: right;
- text-indent:0;
-}
-
-.tdr {text-align: right;}
-
-.blockquot {
- margin-right: 0%;
- text-align: justify;
- font-size: 0.9em;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-.center {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
-}
-
-.centersmall {
- text-align: center;
- text-indent: 0;
- font-size: 0.9em;
- margin-bottom: 2em;
-}
-
-.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;}
-
-.caption {font-weight: bold;}
-
-.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;}
-
-.poem {
- font-size: 0.9em;
- display: table;
- margin: auto;
- text-align: left;
-}
-
-.poem .stanza {
- margin: 1em 0em 1em 0em;
-}
-
-.poem span.i0 {
- display: block;
- margin-left: 0em;
- padding-left: 3em;
- text-indent: -3em;
-}
-
-.transnote {
- background-color: #E6E6FA;
- color: black;
- padding: 0.5em;
- font-family: sans-serif, serif;
- font-size: 0.9em;
-}
-
-.transnote p {
- text-align: center;
- text-indent: 1.5em;
-}
-
-ul.TOC {
- list-style-type: none;
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- width: 70%;
- text-align: justify;
-}
-
-ul.TOC li {
- margin-top: 0.25em;
-}
-
-ul.indented {
- padding-left: 10%;
- text-indent: -5%;
- text-align: justify;
-}
-
-.TOC .roman {
- width: 4em;
- display: inline-block;
- text-align: right;
-}
-
-li.li2 {
- padding-left: 1em;
- text-indent: 0;
-}
-
-li.li4 {
- text-indent: 3em;
-}
-
-span.ralign {
- position: absolute;
- text-align: right;
- right: 15%;
- top: auto;
-}
-/*]]>*/
-</style>
-</head>
-<body>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<p style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of <span lang='hu' xml:lang='hu'>Hagyományok (1. kötet)</span>, by Lajos Kálmány</p>
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
-most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-are not located in the United States, you will have to check the laws of the
-country where you are located before using this eBook.
-</div>
-</div>
-
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: <span lang='hu' xml:lang='hu'>Hagyományok (1. kötet)</span></p>
-<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Lajos Kálmány</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Release Date: February 24, 2022 [eBook #67491]</p>
-<p style='display:block; text-indent:0; margin:1em 0'>Language: Hungarian</p>
-  <p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em; text-align:left'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Hungarian National Digital Archive</p>
-<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>HAGYOMÁNYOK (1. KÖTET)</span> ***</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<h1>HAGYOMÁNYOK</h1>
-<p class="center"><span class="caption-150">MESÉK ÉS
-ROKONNEMŰEK</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">GYÜJTÖTTE ÉS JEGYZETEKKEL
-ELLÁTTA</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-150">KÁLMÁNY
-LAJOS</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">I. KÖTET</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">ÁRA 3 KORONA</span></p>
-<p>&nbsp;</p>
-<p class="center"><span class="caption">KIADJA A
-NÉPHAGYOMÁNYOKAT-GYÜJTŐ TÁRSASÁG.</span></p>
-<p class="center"><span class="caption-small">Vácz, 1914. Első
-Váczi Sajtó. (Herrmann A.)</span></p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id=
-"Page_III">III.</a></span></p>
-<h2>Tartalom:</h2>
-<ul class="TOC">
-<li><span class="roman">34.</span> A bárgyú ember <span class=
-"ralign"><a href="#Page_118">118</a></span></li>
-<li><span class="roman">81.</span> A bőkezű Rudolf <span class=
-"ralign"><a href="#Page_160">160</a></span></li>
-<li><span class="roman">98.</span> A cservelyi kantár <span class=
-"ralign"><a href="#Page_172">172</a></span></li>
-<li><span class="roman">25.</span> A czigány, a pap és a bíró
-<span class="ralign"><a href="#Page_99">99</a></span></li>
-<li><span class="roman">112.</span> A czigány és a Sárkány
-<span class="ralign"><a href="#Page_196">196</a></span></li>
-<li><span class="roman">118.</span> A dohány szó eredete
-<span class="ralign"><a href="#Page_211">211</a></span></li>
-<li class="li2"><b>Adomák és rokonneműek</b> <span class=
-"ralign"><a href="#Page_163">163</a>–179</span></li>
-<li class="li4">Gúnyolódók <span class="ralign"><a href=
-"#Page_165">165</a>–174</span></li>
-<li class="li4">Kópéságok <span class="ralign"><a href=
-"#Page_174">174</a>–177</span></li>
-<li class="li4">Közönségesek <span class="ralign"><a href=
-"#Page_163">163</a>–165</span></li>
-<li class="li4">Nagyokatmondók <span class="ralign"><a href=
-"#Page_177">177</a>–179</span></li>
-<li><span class="roman">43.</span> A farkas mulatni megy, azután
-szállni tanul <span class="ralign"><a href=
-"#Page_123">123</a></span></li>
-<li><span class="roman">26.</span> A fájós lábú mester a harangozó
-hátán <span class="ralign"><a href="#Page_101">101</a></span></li>
-<li><span class="roman">101.</span> A forró kása és a
-csizmadiainasok <span class="ralign"><a href=
-"#Page_174">174</a></span></li>
-<li><span class="roman">83.</span> A haramia és a szentcsalád
-<span class="ralign"><a href="#Page_162">162</a></span></li>
-<li><span class="roman">107.</span> A hazugságot valóságnak
-bizonyítja be <span class="ralign"><a href=
-"#Page_178">178</a></span></li>
-<li><span class="roman">109.</span> A 3 orvos <span class=
-"ralign"><a href="#Page_189">189</a></span></li>
-<li><span class="roman">23.</span> A három szent királ <span class=
-"ralign"><a href="#Page_93">93</a></span></li>
-<li><span class="roman">44.</span> A hegy keletkezése <span class=
-"ralign"><a href="#Page_127">127</a></span></li>
-<li><span class="roman">45.</span> A hegyek nagyobbodása
-<span class="ralign"><a href="#Page_127">127</a></span></li>
-<li><span class="roman">93.</span> A hibások <span class=
-"ralign"><a href="#Page_170">170</a></span></li>
-<li><span class="roman">102.</span> A huszár pénzt szerez
-<span class="ralign"><a href="#Page_175">175</a></span></li>
-<li><span class="roman">21.</span> A jágėrfa <span class=
-"ralign"><a href="#Page_88">88</a></span></li>
-<li><span class="roman">125.</span> A kása <span class=
-"ralign"><a href="#Page_218">218</a></span></li>
-<li class="li2"><b>A jegyzetekben idézett művek megjelelése</b>
-<span class="ralign"><a href="#Page_180">180</a></span></li>
-<li><span class="roman">6.</span> A kiskanász <span class=
-"ralign"><a href="#Page_37">37</a></span></li>
-<li><span class="roman">4.</span> A kiskanász hozza el az
-aranykoszorút <span class="ralign"><a href=
-"#Page_30">30</a></span></li>
-<li><span class="roman">29.</span> A kis Kolozs mög a nagy Kolozs
-<span class="ralign"><a href="#Page_107">107</a></span></li>
-<li><span class="roman">20.</span> A kis macska <span class=
-"ralign"><a href="#Page_86">86</a></span></li>
-<li><span class="roman">31.</span> A kitanult katona <span class=
-"ralign"><a href="#Page_113">113</a></span></li>
-<li><span class="roman">27.</span> A koma <span class=
-"ralign"><a href="#Page_103">103</a></span></li>
-<li><span class="roman">116.</span> A lelkek esznek <span class=
-"ralign"><a href="#Page_206">206</a></span></li>
-<li><span class="pagenum"><a name="Page_IV" id=
-"Page_IV">IV.</a></span></li>
-<li><span class="roman">91.</span> A lótojás <span class=
-"ralign"><a href="#Page_169">169</a></span></li>
-<li><span class="roman">11.</span> A lusta gyermek és a bűbájos
-leány <span class="ralign"><a href="#Page_58">58</a></span></li>
-<li><span class="roman">54.</span> A magyarok származása és
-lakóhelyei <span class="ralign"><a href=
-"#Page_133">133</a></span></li>
-<li><span class="roman">78.</span> A mákos tészta hatása
-<span class="ralign"><a href="#Page_158">158</a></span></li>
-<li><span class="roman">16.</span> A medve <span class=
-"ralign"><a href="#Page_77">77</a></span></li>
-<li><span class="roman">28.</span> A nagygusztusúak <span class=
-"ralign"><a href="#Page_106">106</a></span></li>
-<li><span class="roman">24.</span> András: a kitett gyermek
-<span class="ralign"><a href="#Page_96">96</a></span></li>
-<li><span class="roman">100.</span> A német és a teremtés
-<span class="ralign"><a href="#Page_174">174</a></span></li>
-<li><span class="roman">38.</span> A német és az ürge <span class=
-"ralign"><a href="#Page_121">121</a></span></li>
-<li><span class="roman">103.</span> A pokol létszámának emelése
-<span class="ralign"><a href="#Page_175">175</a></span></li>
-<li><span class="roman">14.</span> Aranykacsa <span class=
-"ralign"><a href="#Page_69">69</a></span></li>
-<li><span class="roman">37.</span> A róka szabadulása a kútból
-<span class="ralign"><a href="#Page_120">120</a></span></li>
-<li><span class="roman">123.</span> A sejpös lányok <span class=
-"ralign"><a href="#Page_217">217</a></span></li>
-<li><span class="roman">94.</span> A sejpössek <span class=
-"ralign"><a href="#Page_170">170</a></span></li>
-<li><span class="roman">87.</span> A subadarab ura a szélnek
-<span class="ralign"><a href="#Page_164">164</a></span></li>
-<li><span class="roman">105.</span> A szabadságos katona és a
-czigány <span class="ralign"><a href=
-"#Page_177">177</a></span></li>
-<li><span class="roman">9.</span> A szép kocsmárosné <span class=
-"ralign"><a href="#Page_50">50</a></span></li>
-<li><span class="roman">12.</span> A szögén árva legén <span class=
-"ralign"><a href="#Page_60">60</a></span></li>
-<li><span class="roman">117.</span> A vereshajma és a lusta asszony
-<span class="ralign"><a href="#Page_207">207</a></span></li>
-<li><span class="roman">48.</span> Az angol nyelv eredete
-<span class="ralign"><a href="#Page_129">129</a></span></li>
-<li><span class="roman">36.</span> Az osztozkodó medvék
-<span class="ralign"><a href="#Page_120">120</a></span></li>
-<li><span class="roman">46.</span> Az ördög el akarta rekeszteni a
-világot <span class="ralign"><a href=
-"#Page_127">127</a></span></li>
-<li><span class="roman">70.</span> Balázs <span class=
-"ralign"><a href="#Page_148">148</a></span></li>
-<li class="li2"><b>Bevezető</b> <span class="ralign"><a href=
-"#Page_VII">VII</a>–IX</span></li>
-<li><span class="roman">76.</span> Bocskai <span class=
-"ralign"><a href="#Page_157">157</a></span></li>
-<li><span class="roman">47.</span> Csak egy aszszony vôt
-<span class="ralign"><a href="#Page_128">128</a></span></li>
-<li><span class="roman">3.</span> Csinosomdrága <span class=
-"ralign"><a href="#Page_23">23</a></span></li>
-<li><span class="roman">104.</span> Csizmadiahal <span class=
-"ralign"><a href="#Page_176">176</a></span></li>
-<li><span class="roman">111.</span> Ėgy csapásra százat
-<span class="ralign"><a href="#Page_194">194</a></span></li>
-<li><span class="roman">40.</span> Én is úgy akartam <span class=
-"ralign"><a href="#Page_122">122</a></span></li>
-<li><span class="roman">119.</span> Félegyháza elnevezése
-<span class="ralign"><a href="#Page_211">211</a></span></li>
-<li><span class="roman">120.</span> Foggal ellett csikók
-<span class="ralign"><a href="#Page_214">214</a></span></li>
-<li><span class="roman">90.</span> Gyermekköltés <span class=
-"ralign"><a href="#Page_167">167</a></span></li>
-<li><span class="roman">110.</span> Gyöngyösszőrű kis kecske
-<span class="ralign"><a href="#Page_193">193</a></span></li>
-<li><span class="roman">86.</span> Hivták az esőt a lakodalomba
-<span class="ralign"><a href="#Page_163">163</a></span></li>
-<li><span class="roman">95.</span> Időcsináló kántor <span class=
-"ralign"><a href="#Page_171">171</a></span></li>
-<li><span class="roman">56.</span> Jász-kunhalom eredete
-<span class="ralign"><a href="#Page_134">134</a></span></li>
-<li class="li2"><b>Javító</b> <span class="ralign"><a href=
-"#Page_219">219</a></span></li>
-<li class="li2"><b>Jegyzetek</b> <span class="ralign"><a href=
-"#Page_182">182</a></span></li>
-<li><span class="roman">75.</span> Jumėrcsák <span class=
-"ralign"><a href="#Page_156">156</a></span></li>
-<li><span class="roman">88.</span> Kappan köpönyeggel <span class=
-"ralign"><a href="#Page_164">164</a></span></li>
-<li><span class="roman">115.</span> Kerek kő <span class=
-"ralign"><a href="#Page_205">205</a></span></li>
-<li><span class="roman">71.</span> Kinizsi <span class=
-"ralign"><a href="#Page_150">150</a></span></li>
-<li><span class="roman">32.</span> Kire marad a kis ködmön
-<span class="ralign"><a href="#Page_115">115</a></span></li>
-<li><span class="pagenum"><a name="Page_V" id=
-"Page_V">V.</a></span></li>
-<li><span class="roman">108.</span> Kis Guba <span class=
-"ralign"><a href="#Page_186">186</a></span></li>
-<li><span class="roman">77.</span> Kiszabadulás a tömlöczből
-<span class="ralign"><a href="#Page_158">158</a></span></li>
-<li><span class="roman">89.</span> Kitájékozás <span class=
-"ralign"><a href="#Page_165">165</a></span></li>
-<li><span class="roman">8.</span> Kígyóbőrű Kámán Sára:
-Világszépaszszonya <span class="ralign"><a href=
-"#Page_42">42</a></span></li>
-<li><span class="roman">1.</span> Köles <span class=
-"ralign"><a href="#Page_1">1</a></span></li>
-<li><span class="roman">53.</span> Krisztus jóslásának be kell
-teljesedni <span class="ralign"><a href=
-"#Page_131">131</a></span></li>
-<li><span class="roman">7.</span> Legeltetés a Sárkány pusztáján
-<span class="ralign"><a href="#Page_41">41</a></span></li>
-<li><span class="roman">62.</span> Mátyás király a czinkotai
-kántornál <span class="ralign"><a href=
-"#Page_143">143</a></span></li>
-<li><span class="roman">61.</span> Mátyás király a czinkotai
-kántorral a kocsmában <span class="ralign"><a href=
-"#Page_141">141</a></span></li>
-<li><span class="roman">63.</span> Mátyás király bėgréje
-<span class="ralign"><a href="#Page_144">144</a></span></li>
-<li><span class="roman">60.</span> Mátyás király és a jószívű
-szegény ember <span class="ralign"><a href=
-"#Page_141">141</a></span></li>
-<li><span class="roman">65.</span> Mátyás király és a mutatványos
-<span class="ralign"><a href="#Page_145">145</a></span></li>
-<li><span class="roman">68.</span> Mátyás király és a részeges bíró
-<span class="ralign"><a href="#Page_146">146</a></span></li>
-<li><span class="roman">58.</span> Mátyás király és a részeges
-huszár <span class="ralign"><a href="#Page_139">139</a></span></li>
-<li><span class="roman">69.</span> Mátyás király vette le a rabigát
-<span class="ralign"><a href="#Page_147">147</a></span></li>
-<li><span class="roman">82.</span> Menekülés <span class=
-"ralign"><a href="#Page_161">161</a></span></li>
-<li class="li2"><b>Mesék és rokonneműek</b> <span class=
-"ralign"><a href="#Page_1">1</a>–127</span></li>
-<li class="li4">Állatmesék <span class="ralign"><a href=
-"#Page_119">119</a>–127</span></li>
-<li class="li4">Boszorkányfélékről <span class="ralign"><a href=
-"#Page_42">42</a>–79</span></li>
-<li class="li4">Egyűgyűekről <span class="ralign"><a href=
-"#Page_115">115</a>–119</span></li>
-<li class="li4">Elegyesek <span class="ralign"><a href=
-"#Page_86">86</a>–99</span></li>
-<li class="li4">Nagykópékról <span class="ralign"><a href=
-"#Page_99">99</a>–115</span></li>
-<li class="li4">Ördögökről, Óriásokról <span class=
-"ralign"><a href="#Page_79">79</a>–86</span></li>
-<li class="li4">Sárkányokról <span class="ralign"><a href=
-"#Page_23">23</a>–42</span></li>
-<li class="li4">Szörnyetegekről <span class="ralign"><a href=
-"#Page_1">1</a>–23</span></li>
-<li><span class="roman">42.</span> Mé harakszik a kutya a macskára?
-<span class="ralign"><a href="#Page_123">123</a></span></li>
-<li><span class="roman">41.</span> Mé nincs a békába büdös?
-<span class="ralign"><a href="#Page_123">123</a></span></li>
-<li><span class="roman">51.</span> Miből lett a gomba? <span class=
-"ralign"><a href="#Page_130">130</a></span></li>
-<li><span class="roman">80.</span> Miért kell Rudolfnak bujdosni?
-<span class="ralign"><a href="#Page_159">159</a></span></li>
-<li><span class="roman">121.</span> Miért lőtte agyon Rudolf
-Rócsilt fiját? <span class="ralign"><a href=
-"#Page_216">216</a></span></li>
-<li><span class="roman">35.</span> Miért nincs az oroszlán hátulján
-szőr? <span class="ralign"><a href="#Page_119">119</a></span></li>
-<li><span class="roman">97.</span> Mijé híjják a csizmadiát
-Nyehónak? <span class="ralign"><a href=
-"#Page_172">172</a></span></li>
-<li><span class="roman">114.</span> Mijik jobb: a Szöröncse-je,
-vagy a Boldokság? <span class="ralign"><a href=
-"#Page_203">203</a></span></li>
-<li><span class="roman">13.</span> Miklós <span class=
-"ralign"><a href="#Page_65">65</a></span></li>
-<li><span class="roman">39.</span> Mindön anyának lekszöb ba maga
-fija <span class="ralign"><a href="#Page_121">121</a></span></li>
-<li><span class="roman">52.</span> Mióta akasztják a betyárokat?
-<span class="ralign"><a href="#Page_130">130</a></span></li>
-<li><span class="roman">66.</span> Mióta csizmadia a csizmamester?
-<span class="ralign"><a href="#Page_146">146</a></span></li>
-<li><span class="roman">49.</span> Mióta hajlik le a szomorúfűzfa?
-<span class="ralign"><a href="#Page_129">129</a></span></li>
-<li><span class="roman">96.</span> Mióta hivják a szabót kecskének?
-<span class="ralign"><a href="#Page_171">171</a></span></li>
-<li><span class="roman">67.</span> Mióta kell az üres kocsinak a
-terhes elől kitérni? <span class="ralign"><a href=
-"#Page_146">146</a></span></li>
-<li><span class="roman">99.</span> Mióta nem ember a tót?
-<span class="ralign"><a href="#Page_173">173</a></span></li>
-<li><span class="roman">50.</span> Mióta nincs a szomorúfűzfának
-tüsökje? <span class="ralign"><a href=
-"#Page_130">130</a></span></li>
-<li><span class="roman">85.</span> Mióta rakják keresztbe a búzát?
-<span class="ralign"><a href="#Page_163">163</a></span></li>
-<li><span class="roman">17.</span> Miska <span class=
-"ralign"><a href="#Page_79">79</a></span></li>
-<li><span class="pagenum"><a name="Page_VI" id=
-"Page_VI">VI.</a></span></li>
-<li><span class="roman">59.</span> Mi van legtöbb a világon?
-<span class="ralign"><a href="#Page_140">140</a></span></li>
-<li class="li2"><b>Mondák és rokonneműek</b> <span class=
-"ralign"><a href="#Page_127">127</a>–163</span></li>
-<li class="li4">Hőseinkről <span class="ralign"><a href=
-"#Page_148">148</a>–157</span></li>
-<li class="li4">Krisztus mondák <span class="ralign"><a href=
-"#Page_130">130</a>–132</span></li>
-<li class="li4">Márialegendák <span class="ralign"><a href=
-"#Page_162">162</a>–163</span></li>
-<li class="li4">Mátyás királyról <span class="ralign"><a href=
-"#Page_139">139</a>–147</span></li>
-<li class="li4">Örökéletűekről <span class="ralign"><a href=
-"#Page_158">158</a>–162</span></li>
-<li class="li4">Őseinkről <span class="ralign"><a href=
-"#Page_133">133</a>–139</span></li>
-<li class="li4">Világteremtő és alakitó mondatöredékek <span class=
-"ralign"><a href="#Page_127">127</a>–130</span></li>
-<li><span class="roman">106.</span> Nagyotmondó huszárok
-<span class="ralign"><a href="#Page_178">178</a></span></li>
-<li><span class="roman">124.</span> Napoleon és a kecskék
-<span class="ralign"><a href="#Page_217">217</a></span></li>
-<li><span class="roman">113.</span> Nánika <span class=
-"ralign"><a href="#Page_200">200</a></span></li>
-<li><span class="roman">15.</span> Őzike <span class=
-"ralign"><a href="#Page_73">73</a></span></li>
-<li><span class="roman">5.</span> Pézös <span class=
-"ralign"><a href="#Page_32">32</a></span></li>
-<li><span class="roman">79.</span> Rákóczi lova fordított patkója
-<span class="ralign"><a href="#Page_159">159</a></span></li>
-<li><span class="roman">10.</span> Rózsa és Iboja <span class=
-"ralign"><a href="#Page_55">55</a></span></li>
-<li><span class="roman">122.</span> Rudolf Amerikában <span class=
-"ralign"><a href="#Page_216">216</a></span></li>
-<li><span class="roman">92.</span> Subák a templom alatt
-<span class="ralign"><a href="#Page_169">169</a></span></li>
-<li><span class="roman">64.</span> Szamár a csillagász és
-csillagász a szamár <span class="ralign"><a href=
-"#Page_145">145</a></span></li>
-<li><span class="roman">19.</span> Százat egy csapásra <span class=
-"ralign"><a href="#Page_83">83</a></span></li>
-<li><span class="roman">55.</span> Szolnok elnevezése <span class=
-"ralign"><a href="#Page_134">134</a></span></li>
-<li><span class="roman">73.</span> Szömölcs <span class=
-"ralign"><a href="#Page_154">154</a></span></li>
-<li><span class="roman">84.</span> Szűz Mária a fonyásával kereste
-a kenyerét <span class="ralign"><a href=
-"#Page_162">162</a></span></li>
-<li><span class="roman">22.</span> Szűz Mária és Mária
-keresztleánya <span class="ralign"><a href=
-"#Page_89">89</a></span></li>
-<li class="li2"><b>Tartalom</b> <span class="ralign"><a href=
-"#Page_III">III</a>–VI</span></li>
-<li><span class="roman">30.</span> Tréfás Jankó <span class=
-"ralign"><a href="#Page_112">112</a></span></li>
-<li><span class="roman">72.</span> Toldi <span class=
-"ralign"><a href="#Page_151">151</a></span></li>
-<li><span class="roman">74.</span> Toronyi Tamás pihenőhelye
-<span class="ralign"><a href="#Page_155">155</a></span></li>
-<li><span class="roman">18.</span> Trikkum-trákum <span class=
-"ralign"><a href="#Page_81">81</a></span></li>
-<li><span class="roman">33.</span> Ügyetlenek <span class=
-"ralign"><a href="#Page_117">117</a></span></li>
-<li><span class="roman">57.</span> Vasas János <span class=
-"ralign"><a href="#Page_135">135</a></span></li>
-<li><span class="roman">2.</span> Zirínyi Miklós <span class=
-"ralign"><a href="#Page_13">13</a></span></li>
-</ul>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_VII" id=
-"Page_VII">VII.</a></span></p>
-<h2>Bevezető.</h2>
-<p>Gyüjeményeimnek oly nevet kellett keresnem, mely alá sorozhassam
-– ha kell – nem pusztán a népszáján forgó kötött és kötettlen
-alakú, népismertető adatokat; hanem bele lehessen foglalnom a csak
-jelekre szorítkozó szokás-töredékeket, babonáskodásokat; szóval
-mindazt, mit egyik vagy másik szempontból becsesnek itélve, mint
-hagyományt – ha nem a népé is – közölhetek.</p>
-<p>Az itt bemutatott adatok beosztásánál első sorban a
-néphagyományokkal foglalkozókra voltam figyelemmel: oda törekedtem,
-hogy – a mennyire lehetséges volt – a hasonnemű adatokat
-csoportosítsam, hogy így könnyen feltalálhassuk; hogy az azokkal
-megegyező, velünk rokonnak tartott, vagy érintkező népekéit, a
-mennyiben a mienkkel találkoznak, megjelöljem és kiemeljem.</p>
-<p>Már a hagyományok lejegyzésénél tekintettel voltam a
-nyelvkincseinkben előforduló kölönösségekre, minők a közönséges
-embernél többet tudó, vagy hatalmasabb lények: nevöket nagy
-kezdőbetűvel vetettem papirosra s egybeírtam, olykor dűlt betűkkel
-szedettem, hogy a sorok közt könnyen feltalálhatók legyenek. Innen
-van, hogy <i>Őszembernek, Őrdöngősvénasszonynak</i> irottakról
-olvashatunk; az állatoknál nevöket a jelzőjükkel összekapcsolva s
-ha többféle tekintetből érdemelnek figyelmet, nem pusztán nagy
-kezdő, de dűlt betűkkel is szedettem. Ha azonban mindezeket
-közönségesnek tüntették fel a hagyományok, nem volt miért a
-szokottól eltérően jelelni. Ez az oka, hogy egyik adatban eltérően,
-a másikban a szokott alakban vannak bemutatva; hogy az egyik
-adatban, hogy példát is hozzak fel, Haramiának van lejegyezve, a
-másikban már haramiát találunk. Nem tettem azonban ezt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_VIII" id="Page_VIII">VIII.</a></span> a
-feltünést keltő közlést a tátos lónál, mert más kötetben el akarok
-róla egyet-mást mondani, mit régen meg kellett volna tennünk.</p>
-<p>Feltűnést mutat némely bekezdés is: mikor az adat oly helyen van
-– mondjuk – kettészakítva, a hol a tárgy előadását szem előtt
-tartva, nem szabad lett volna; ez az eljárás is a feltünés
-czéljából történt.</p>
-<p>Ha meg nem jelelem is, a mesék legtöbbjéről le lehet olvasni, ha
-egy ember mesélte. A 2., 9., 13., 23., 29., 30. számúban az
-utánozni szerető mesemondó csakúgy szórta a <i>felé</i> határozó
-helyett a <i>fele-t</i>. Utánzásra vall németszerű hangsúlyozása,
-mint: Zi<i>rí</i>nyi, akárcsak Ká<i>ró</i>li-t, bir<i>kó</i>zik-ot
-mondott volna <i>Ká</i>roli, <i>bír</i>kozik helyett. Szinte
-megismerhetni, hogy a 10., 14., 15., 16., 24., 26., 28., 115. mesét
-egy mesemondó mondása után írtam le. Olvasottságára vezetendő
-vissza, hogy – habár a nép gyermeke –, nem beszéli hűen a
-nyelvjárását s hogy semmi nehézséget sem okoz neki a lejegyzésre
-való mesélés.</p>
-<p>Pár szóval megemlékezem a nyelvjárás és az irodalom nyelvén
-közlött hagyományok lejegyzéséről is. A hol csak tehettem a
-nyelvjárás figyelembevételével írtam le a mesemondó szavait, mit
-felesleges volt foganatba venni az irodalom nyelvén beszélőknél.
-Különben míg a fonografot annyira nem tőkéletesítik, hogy vele a
-nyelvhagyományokat könnyű szerrel megörökíthetjük, addig a meséket
-sem jegyezzük le úgy, a mint kellene. A hangsúlyozást nem is
-említem, ezt még csak úgy, a hogy meg lehetne jelelni; de egyebet
-nem vethetünk hűen papirosra. Többnyire másképpen meséli, ha
-szabadon, egyfolytában – a mint szokta – mondja el és másképpen, ha
-meg kell neki várni a lejegyzést. A szaggatott előadású mesélés –
-mikor a mese közben meg-megáll: időt kap magát akként kifejezni,
-mint nem tudta volna, ha nem leirásra mesél – a válogatott
-kifejezések létrehozója, no meg hogy sokszor az irodalom nyelvén,
-vagy mint ők mondják, urasan iparkodnak elmondani. Mondjam-e, hogy
-hatással van a mesemondóra, ha tanult embernek mesél? urasan akar
-beszélni. Mindez pedig a szülője annak, – a mi megtörtént velem
-<span class="pagenum"><a name="Page_IX" id="Page_IX">IX.</a></span>
-– hogyha az ember betűről-betűre irta is le az elmondása után az
-adatot, a mikor lenyomatva megjelent a meséje s felolvasták előtte,
-hogy így mondta-e? a felelet az volt: hogy ilyen formán, de nem
-egészen így. Találtam azonban olyanra is, kivel többször
-elmondattam a mesét, mindíg egyformán mondta; értem az egyformaság
-alatt, hogy egy betűt sem tett hozzá, sem el nem vett. Igaz, hogy
-hamar vége szakadt a mesetudásának s olvasni sem tudott, hogy más,
-hasonneművel töltötte volna meg a fejét.</p>
-<p>A ˘ jelre (ă) megjegyzem, hogy szükséges jel hiányában a
-terpesztve ejtett <i>a</i>-ba menő <i>á</i> jelelésére használom. A
-hiányjeleket ezúttal nem alkalmazom.</p>
-<p>A népet tartottam szem előtt: mikor Atillát, Budát, Delilát
-őseinknek jeleltem; a Mátyás királyról szóló adomákat a mondák közé
-soroztam, melyeket a nép megtörténteknek hisz. Még hallani sem
-szereti, hogy ezeket az adomákat más országban más jeles emberhez
-fűzik, hogy mindez csak mese, nem valóság; úgy látom, hogy fáj neki
-a kiábrándulás. Mily nagyra, megjegyzésre méltónak tartja a nép
-jeleseit, mutatja a 63. és 74. számú adatunk, mely még azt a bögrét
-is kiváló tiszteletben tartottnak mutatja, melyre reáfogták, hogy
-Mátyás király ivott belőle s azt a helyet, hol állítólag Toronyi
-Tamás pihent.</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_X" id=
-"Page_X">X.</a></span></p>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id="Page_1"><br />
--1-</a></span></p>
-<h2>Mesék és rokonneműek.</h2>
-<h3>(Szörnyetegekről.)</h3>
-<h4>1. Köles.</h4>
-<p>Vôt ėgy kirájnak három fija: ėgygyet hittak Árpának, másikat
-Zabnak, harmadikat Kölesnek. A kirájnak <i>ėgygyik szöme</i> mindég
-<i>sírt</i>, a <i>másik</i> mög mindég <i>nevetött</i>; a lekkiseb
-fija aszt tudakolta a bátytyajitúl, hogy az atytyuknak az ėgygyik
-szöme mé sír, a másik mög mijé nevet? aszt kitudakolik akárhogy.
-Itten bemönt a legöregeb: az Árpa, tudakojja mos mán az atytyát,
-hogy az ėgygyik szöme mé sír, a másik mög mé nevet? „Kimöny elűlem,
-mit tudakolócz tė, ez a kés minygyá beléd mén!“ De nem tágított ű,
-hogy addég nem mén ki, még mög nem tugygya: mé sír az atytyuk
-ėgygyik szöme, a másik mög mé nevet? Aval fölkapta az atytya a kést
-az asztalrul, a legén mönt kifelé, a kést hajította utánna, az
-ajtóba ált mög. Asz kérdöszte a Zab, hogy mit mondott atyánk?
-„Eregy be, maj mögmonygya neköd is, a mint neköm mögmonta.“ Bemönt
-a Zab, kérdöszte atytyát: „Ugyan fölségös kirájatyám! az ėgygyik
-szöme mé sír, a másik mög mé nevet?“ „Kimöny elűlem, mer minygyá a
-kés beléd mén!“ de ű sė tágított, hogy addég ki nem mén, még mög
-nem tugygya: mé sír az ėgygyik szöme, a másik mög mé nevet?“ Az
-atytya fölkapta az asztalrul a kést, utánna hajíntotta, az ajtóba
-mögált. Itten a legén kimönt, asz kérdözi a Köles: „Hát mit mondott
-a kirájatyánk?“ „Eregy be, majd tėnéköd is mögmonygya, úgy mint
-nekünk!“ A Köles <i>kardot</i> köt, bemén az atytyáhon, oda ál az
-atytya elébe az asztalhon. „Ugyan fölséges kirájatyám! az ėgygyik
-szöme mé sír, a másik mög mé <span class="pagenum"><a name="Page_2"
-id="Page_2">-2-</a></span> nevet?“ „Kimöny elűlem, mer ez a kés
-minygyá beléd mén!“ „De én fölségös kirájatyám ki nem mögyök, még
-mög nem monygya: az ėgygyik szöme mé sír, a másik mög mé nevet?“ A
-kiráj főkapi a kést, igenyöst vági az ėgygyik karpereczczibe, de
-úgy, hogy mögált benne a kés. Köles mögén aszonygya: „Monygya mög
-fölségös kirájatyám! az ėgygyik szöme mé sír, a másik mög mé
-nevet?“ „Kimöny elűlem, mer ez a kés mögén beléd mén!“ „Nem monygya
-fölségös kirájatyám? addég ki nem mék, még mög nem tudom, hogy az
-ėgygyik szöme mé sír, a másik mög mé nevet?“ No, akkor a kiráj kapi
-fő a kést, vági a másik karpereczczibe. Aszonygya mögén Köles: „Hát
-fölségös kirájatyám, én addég ki nem mék, még mög nem monygya: mé
-sír az ėgygyik szöme, a másik mög mé nevet?“ „Kimöny elűlem, mer ez
-a kés minygyá beléd mén!“ „Mán fölségös kirájatyám én addég ki nem
-mék, még mög nem monygya: az ėgygyik szöme mé sír, a másik mög mé
-nevet?“ Kapi föl a kiráj a kést, vági igenyöst a homlokába, de úgy,
-hogy mögál a kés benne. Asz monygya: „Látom fijam, tė mán dėrėkab
-embör vagy, mint bátyád, neköd mögmondom: mé sír az ėgygyik szömöm,
-a másik mög mé nevet? Hogy tik micsoda dėrék vitézök vattok, ėgy
-kirájnak sincs ijen három dėrék, vitéz fija, azé örvendözik
-bennetök, a másik szömöm pedig azé sír, hogy tik országot-világot
-nem tróbátok.“ Aval kimönt Köles, az alatt a két bátytya odakin
-tötte a törvént, hogy Köles ojan sokájig bent van, kiráj atyánk ű
-neki mögmonygya. Mikô kimönt Köles, kardotfoktak, aszonták, hogy
-térbetyűjjön lė. Köles lėtérbetyűl, aszonygya neki a két bátytya:
-„Hát vald ki Köles, mit mondott kiráj atyánk, mon mög, mer külömben
-vége az életödnek!“ „Ha csak az (t. i. a baj) van, nem is köl neköm
-lėtérbetyülni bátyáim, mökmonthatom én aszt talpon álva is!“ „Hát
-mon mög!“ „Aszonta a kirájatyánk, hogy mink micsoda dėrék három
-vitézök vagyunk, ėgy kirájnak sincs három ijen vitéz fija, azér
-nevet az ėgygyik szöme; a másik szöme mög azér sír, mer sėmmi
-világot, sėm országot, sėm <span class="pagenum"><a name="Page_3"
-id="Page_3">-3-</a></span> vitésségöt nem tróbálunk a világon; jó
-lösz, ha elmögyünk országot-világot tróbálni.“</p>
-<p>Elindul az Árpa, mén, anynyira mén, hogy elér ėgy részhídat.
-Mikor eléri a részhídat, lėtérbetyül, hálát ád az Istennek, hogy
-már elérte a világ végit. Mos fal oszt fölül a lovára, elmén
-viszsza haza. Mikor hazaér, kin sétál a kirájatytya az udvaron:
-„Hát viszszagyütté fijam, Árpa?“ „Viszsza – aszonygya – fölségös
-kiráj atyám, mer én mán a világ végin vôtam!“ „Hát ugyan fijam, hun
-löhet az a világ vége? mikô én mán mögöregöttem, még sė tudom!“ „Én
-fölségös kirájatyám egészen a részhídig vôtam!“ „No fijam, tė jis
-elmönté! mer mikô még anyád élt, mögfrüstököltünk, mire az ebéd
-mögfőtt, sétálásképpen mögjártuk!“ Aszongya a Zab, maj elmén ű! A
-Zab is elindult. Mönt, anynyira mönt, hogy elérte az ezüshídat;
-lėszált a lovárû, lėtérbetyül, hálát ád Istennek, hogy mán elérte a
-világ végit. Itten fölült mögén a lovára, elmönt haza. A
-kirájatytya mögén kin sétál az udvaron: „Viszszagyütté fijam, Zab?“
-„Viszsza, fölségös kiráj atyám, mer én mán csakugyan elértem a
-világ végit!“ „Ugyan fijam, Zab! hun löhet az a világ vége? mikô én
-mán mögöregöttem, mék sė tudom!“ „Fölségös kirájatyám, én egészen
-az ezüsthídig vôtam!“ „No, te mégis emböreb vagy, mint az Árpa
-bátyád; mer mikô mögöttük az ebédöt, sétáláskép mögjártuk, mikô az
-anyátok még élt, aval!“ Aszonygya Köles: „Maj elmék én fölségös
-kirájatyám!“ „No, ha elmégy, nė kerezsd fő a világ végit; hanem
-<i>kerezsd fő Ződ Imrét!</i>“ Elindul Köles, mán anynyira mén, hogy
-elér ėgy várost, ėgy Öregaszszony kitekínt az ablakon, aszonygya:
-„Hova mégy Köles?“ „Mék – aszonygya – keresöm Ződ Imrét!“ „De
-fijam, nem töszi mög tėveled ez a ló az útazást; hanem möny
-viszsza, van az atyádnak a hetedik ménösbe ėgy hámfalábú, rosz
-szürke lova!“ Oda vet neki ėgy marék aranyat az Öregaszszonynak,
-hogy vele ojan jót tött, jót mondott. Viszszamén tėhát Köles,
-aszonygya a csikósnak, hajcsa be a <i>hetedik</i> ménöst! A csikós
-behajtotta a hetedik ménöst; a szürke nem akart sėhogy sė bemönni
-<span class="pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span>
-az udvarra, a csikós nagyot rávágott, a szürke beugrott a kapun.
-Mit cseleködött a szürke? bebût ėgy disznóólba, keresi a Köles,
-kérdözi a csikóst: „Hun a szürke? nincs itthun, nem gyütt haza!“
-„Dehogy nem, még ráváktam, nem akart bemönni; hanem keressük az
-udvarba!“ Keresik anynyira, hogy möktanálik a disznóólba, ott búsúl
-a szürke; addig vákta, kaparta föl a dudvát, hogy kivágott ėgy
-rėzsdás kardot. Köles a rėzsdás kardot bevitte a házba; anynyira
-bele vôt rėzsdásodva a <i>kard</i>, hogy nem bírta kihúzni a
-hüvejbű – mögfogatta atytyávâ a hüvejt, ű mög fokta a kardot,
-húszták anynyira, hogy kihúszták belüle; de mire kihúszták, a kiráj
-elesött. Hát itt Köles kapta a kardot, kitisztította fényösre, a
-hüvejbe tötte, az ôdalára kötötte. Kipuczolta a rosz rėzsdás
-nyergöt, a ki a palláson hevert, a szürkéjit, a kantárt is
-kipuczolta, főkantároszta a lovat, a nyergöt főtötte, fölűlt, úgy
-oszt útnak erett. Mönt, anynyira mönt, hogy beért Ződ Imrének a
-határjába, akkô elkeszdött beszélni, hogy hova mönyünk Köles?
-„Keressük Ződ Imrét, ha halottad vôna valaha annak a hírit?“ „Itt
-vagyunk a határjába. No, – aszonygya – tė emböreb vagy, mint atyád,
-mert atyáddâ <i>hét</i> esztendejig jártunk; de még a határjába sė
-möhettünk be, tėveled mög begyüttem. Most mán eregy el, ott fekszik
-a ház előtt az ágyon, maj hotyha fölérzik, néz szét minket; mer
-neki is van ėgy lova, ha én öszök a ganébû, akkô möggyőz Ződ Imre,
-ha pedig ű öszik a ganébû, én mög a jászolbû, akkô nė féj! Ojan
-lova van, hogy háromszoros lánczbul van a kötőfékje, mikô én
-fölütöm a fejem, akkô űs fölüti a fejit; akkô ėsz szöm elszakad a
-kötőfék szárábû, – de ėgy-ėgy mázsás mindėgygyik szöm – mikô
-másoczczor <i>elnyerítöm</i> magam, akkô a másik <i>szöm szakad</i>
-el, mikô harmaczczor elnyerítöm magam, akkor a harmadik szöm szakad
-el; akkor pedig öszszemögyünk verekönni.“ Anynyira verekszenek,
-hogy möggyőszte a Kölesnek a lova a Ződ Imre lovát, így hát a Ződ
-Imre lova övött a ganébû, a Kölesnek a lova a jászolbû. Köles asz
-gondojja magába, most alszik Ződ Imre, mögölhetném, de nem dicsőség
-az embört mögölni álmába! Kapta Köles, lėfekütt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> mellé az
-ágyba, hogy mán már űs alszik, pihen, mer mán nagyon elfáratt az
-útba. Ėczczör fölérzik Ződ Imre, minygyá tekínt a lovakra, néz
-széjjel, látytya, hogy az ű lova öszik a ganébû, a Kölesnek a lova
-a jászolbul. Ződ Imre mög akari ölni Kölest; de iszen az nem
-vitésség mögölni az embört álmába, űs mögölhetött vôna, de nem
-tötte. Beszélt Ződ Imre a lovával, a lova aszt nyerítötte, hogy nė
-ėreszsze Kölest âra, hogy nézzön a lovak felé; hanem híjja be,
-<i>vágja mög a kisújját, ereszsze félig a poharat vérrel; Kölesnek
-is monggya, hogy vágja mög a kisújját, ereszsze félig a poharat
-vérrê, öncse tele borral űs mög Köles is és igyák mög ėgymás vérit,
-lögyenek: vérintvaló testvérök</i>.“ Aszonta neki Köles:
-„Möktöszöm, ha elgyüsz velem az atyám házáhon.“ „Elmék, csak töd
-mög!“ Úgy is töttek, mögitták ėgymás vérit, így osztán <i>bátytya
-lött neki Ződ Imre</i>. (Melyik kisujját kellett megvágni: a
-jobbat, vagy a balt?) Aszt mán nem tudom, oszt <i>mikor itták,
-fogatták, hogy vérintvaló testvérök lösznek</i>.</p>
-<p>Elmöntek haza; Ződ Imre fölűlt a maga lovára, Köles is fölűlt a
-maga lovára. Az atytya mögörűtt, hogy nem csak a fejit, vagy jelit:
-hanem az egész Ződ Imrét elhoszta. Köles nagy vendékségöt
-csináltatott; csinált is az atytya nagy mulacscságot, Kölesnek is
-nagy kedve kereködött, mögütötte az asztalt, hogy a <i>poharak</i>
-mind a <i>pallót verték</i>, asz kijátotta hogy: „Szélös ez világon
-nincs nálam nagyob vitéz!“ „Hó, – aszonygya – Köles! még Kutyaszömű
-Jankónak még bujtárja sė löheczcz!“ Itt Kölesnek lėesött az álla,
-bemönt az istállóba, a lovára borût, sírt-rítt. „Mi bajod mán, édös
-gazdám?“ „Hon nė vôna bajom, mikô aszonta kirájatyám, hogy
-Kutyaszömű Jankónak még bujtárja sė löhetök!“ „Ha monta jis, jô
-monta, azé nė féj sėmmit, ne búsûj, majd elmögyünk, mögtróbálkozunk
-vele! Csak agygyá szénát, abrakot öleget, hogy én jô lakhassak.“
-Mikor a lova jô lakott, mögitatott, aszonygya: „Nyergöjjön fő, majd
-útnak indulnak.“ Mönnek, anynyira mönnek, hogy beérnek ėgy határba,
-abba a határba, a mölikbe van ėgy vár, a mölik rézvár <i>rézgalamb
-lábon forog</i>. Mikô odaért Köles, kitekíntött a <i>rézhajú
-lán</i>, <span class="pagenum"><a name="Page_6" id=
-"Page_6">-6-</a></span> kérdöszte: „Hová mégy Köles?“ „Mék –
-aszonygya – keresöm Kutyaszömű Jankót, ha halottad vôna valaha a
-hírit?“ „Hogy nė halottam vôna, hiszėn az az atyám; hanem halod
-Köles, tė oda nem möhecz el, mer abba nagy erő van; hanem ne, adok
-ėgy <i>gyűrűt</i>, a hányszor mögfordítod az újjadon, annyi
-<i>100</i> embör <i>ereje mén beléd</i>.“ „Hát ad ide aszt a
-gyűrűt!“ „Odadom, úgy, hotyha viszszagyüsz, êvisző.“ „Elviszlek!“
-„Hanem eskügy mög!“ „No, hát bomojjak mög, ha el nem viszlek!“
-Odatta neki a gyűrűt, fölhúszta az újjára, aval mönt. Anynyira mén,
-hogy elér ėgy ezüst várost, a ki ezüstgalamb lábon forgott.
-Möglátytya a fölső emeletbű az ezüsthajú lán, kérdözi: „Hová mégy
-Köles?“ „Mék, – aszonygya – keresöm Kutyaszömű Jankót, ha halottad
-vôna valaha a hírit!“ „Honnė halottam vôna, hiszėn az az én atyám!
-de oda nem mehöcz be, még a határjába sė, hanem úgy adok neköd ėgy
-gyűrűt, hogy ha viszszagyüsz, elvisző. Ez a gyűrű ojan gyűrű, hogy
-ha az újadon a hányszor mögfordítod, anynyiszor <i>200</i> embör
-<i>ereje mén beléd</i>.“ „Ad ide hát aszt a gyűrüt!“ „Eskügy mög,
-hotyha viszszagyüsz, elvisző.“ „No, hát bomojjak mög, hotyha el nem
-viszlek!“ Odatta neki a gyűrűt, fölhúszta az újjára, aval mönt.
-Mönt, anynyira mönt, hogy elért ėgy arany várost, a mölik
-arangalamb lábon forgott. Az aranyhajú lány kitekíntőtt a fölső
-emeletbű, kérdözi: „Hová mégy Köles?“ „Mék, – aszonygya – keresöm
-Kutyaszömű Jankót, ha halottad vôna valaha a hírit!“ „Hon nė
-halottam vôna, hiszėn az az én atyám; de oda – aszonygya – nem
-möhecz, mer az nagyon erős embör; hanem adok ėgy <i>kendőt</i>, ha
-aval möktürülközöl, anynyi <i>300</i> embör ereje mén beléd, a
-hányszor möktürülközöl; de úgy adom oda, hotyha viszszagyüsz, oszt
-elviszöl!“ „Elviszlek, csak ad ide!“ „Odadom úgy, hotyha
-mögesküdöl.“ „Bomojjak mög, hotyha el nem viszlek!“ Odatta a
-kendőt, elmönt. Mén, anynyira mén, hogy beér a határjába; de mán
-akkô ott van a piszkos, szurtos szôgáló, nem akari beereszteni,
-csatázik előtte a vas rúddâ. Itt mögmonta neki a lova, hogy csak jô
-kardlapozza mög, vögye el a pinczekûcsot! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> Aval elővötte
-Köles, jô elkardlapozta, monta neki, hogy csak a pinczekûcsot
-agygya oda, nem lösz sömmi bántása. Aval lėvötte a <i>fejit</i> a
-szurtos szôgálónak, <i>kard högyire tötte</i>, úgy vitte be
-Kutyaszömű Jankó udvarába. Lėvetötte az udvaron aszt a fejet, a
-lova mög mögsúkta neki, hogy a pinczét nyissa ki, oszt a hordót
-verje szét a vas rúddâ, mer az tele van borrâ, de az ojan bor,
-hotyha abbul csak ėgy csöppet iszik Kutyaszömű Jankó, akkô nem bír
-vele. Mingyá kapta, jót ivott a hordóbû, oszt szétverte a hordót.
-Ėczcző előgyün a Kutyaszömű Jankó, de nagyon mökharakszik, hogy a
-szôgálója odavan; aszonygya: „Mér gyilkoltad mög tė az én
-szôgálómat? majd adok én neköd!“ Mén a pinczébe, szalad, hogy majd
-jót iszik a borbû, de üresen tanálta a hordót, a bor mög szétfojt,
-a pincze mög televôt hordva pörnyévê, keresi Kutyaszömű Jankó
-anynyira, hogy csak ėgy kortyot ihatna abbul a jó borbul, anynyira
-hányi-veti a pörnyét, hogy ėgy csöppet tanát, de az is homokos,
-pörnyés vôt, mégis ojan erős mérges lött, mind ėgy darázs.
-Öszszemöntek, vereköttek, anynyira vereköttek, hogy mán ėgygyik a
-másikával nem bírt, aszonygya a Köles, mikô mán nagyon kifárattak:
-„<i>Köpjünk</i> mán János bácsi!“ Kutyaszömű János elfordult, hogy
-köp; de Köles nem azon vôt, hogy köp: hanem lėvákta a fejit, a kard
-högyire vötte, vitte hazafelé. Ėczcző kitekint az aranhajú lány:
-„Hová mégy Köles, talán itt akarsz hagyni?“ „Hogy is gondolod, hogy
-ėgy állatot mög két lelköt vigyön ez a ló?“ „No, nem bánom, Köles,
-de tudom, hogy mögbomlasz.“ „Na hát gyere, űj föl!“ „De hát, hogy
-hagyod itt eszt a szép várost? adok ėgy <i>veszszőt</i>, csab mög
-vele, minygyá aranyalma lösz belűle, könynyű hejt elfér a zsebödbe
-jis.“ Mönnek hazafelé, elérik az ezüst várost, ėczczör kitekint az
-ezüsthajú lány. „Mögáj Köles, talán itt akarsz hanni?“ „Hát hogy is
-gondolod, hogy három lelköt, ėgy állatot vigyön ez a ló!“ „Nohát ha
-itt hacz, tudom, hogy mögbomlasz!“ „No hát gyere, űj föl êre a
-lóra;“ „De hogy hagyod itt eszt a szép várost! Ne – aszonygya –
-adok ėgy ezüstszál <i>veszszőt</i>, háromszor mögcsapod vele,
-minygyá <span class="pagenum"><a name="Page_8" id=
-"Page_8">-8-</a></span> ezüstalma lösz belüle, könynyű hejt elfér,
-a zsebödbe jis.“ Elmöntek mögén, elérték a réz várost. Kitekint a
-rézhajú lány: „Mögáj Köles, talán itt akarsz hanni?“ „Hát hogy is
-gondolod, hogy ez a ló négy lelköt vigyön mög ėgy állatot?“ „No,
-hát ha itt hacz, tudom, hogy mögbomlasz!“ „No, hát gyere űj föl êre
-a lóra!“ „De hogy hagyod itt eszt a szép várost? Adok ėgy rézszál
-veszszőt, <i>háromszô</i> mögcsapod vele, minygyá rézalma lösz
-belüle, könynyű hejt elfér, a zsebödbe jis.“ Úgy is vôt. Möntek,
-anynyira möntek, hogy hazaértek. Aval lėvetötte Köles az udvaron a
-fejet, nagy mulacscságba erettek, nem ismertek mást a lányok, csak
-Kölest, annak az ölibe ültek. Köles mán nem tarthatta továb űket,
-hintóba fogott, kivitte űket a határba. Ėgy hejt aszongya Köles a
-kocsisnak: „Ájjon mög!“ ėgy halomhon értek, lėszált, itt Köles a
-rézalmát kikapta a zsebibű, főhajította a halom tetejire, lött
-belűle ėgy réz város, a ki rézgalamb lábon forgott, lėugrott a
-rézhajú lán, aszonta: „Hohó, Köles, az enyim az!“ „No, ha a tijed,
-lögyön a tijed!“ Gyűjé kend Árpa bácsi abbû a hintóbû!“ Akkô hun,
-hun nem vôt, <i>ėsz száraz lófejet (vett elő), körűkerítötte
-szénakötéllel űket, ráálította űket a lófejire, mögesküttette
-űket</i>; mönynyenek a városba, éjjenek a hogy tunnak. Aszonygya a
-kocsisnak: „Hajcs továb, kocsis!“ Mögén mönnek, hogy elérnek ėgy
-halmot, lėszált. Itt Köles az ezüstalmát kikapta a zsebibű,
-<i>főhajíti</i> a halom tetejire, lött belüle ėgy ezüst város, a ki
-ezüstgalamb lábon forgott; lėugrott az ezüsthajú lány, aszonygya:
-„Hohó, Köles, az enyim az!“ „No, ha a tijed, lögyön a tijed! Gyé
-ken lė Zab bácsi abbul a hintóbul!“ Mögén hun, hun nem vôt, ėsz
-száraz lófejet, körülkerítötte széna kötéllel űket, ráálította űket
-a lófejire, mögesküttette űket, mönynyenek a városba, éjjenek a
-hogy tunnak. Aszonta a kocsisnak, hogy hajcson továb, elérnek ėgy
-halmot, lėszált. Itt Köles az aranyalmát kikapta a zsebibül,
-főhajíti a halom tetejire, lött belüle ėgy arany város, a ki
-aranygalamb lábon forgott, lėugrott az aranyhajú lány, aszonygya:
-„Hohó, Köles, az enyim az!“ „No, ha a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> tijed, lögyön
-a tijed! Gyé ken lė Ződ Imre bácsi abbul a hintóbul!“ Hun, hun nem
-vôt, ėsz száraz lófejet (vett elő), körülkerítötte szénakötéllel
-űket, ráálította űket a lófejire, mögesküttette űket, mönynyenek a
-városba, éjjenek a hogy tunnak.</p>
-<p>Elhajtatott haza, nagy vendégségöt csapott. Ál a nagy vendékség,
-Kölesnek is nagy kedve támatt, mögütötte az asztalt, hogy a poharak
-a pallatot verték, elkijátytya magát: „Szélös e világon nincs nálam
-nagyob vitéz!“ itt aszonygya az atytya: „Az Ólomfejűbarátnak
-bujtárja sė löhecz!“ Kölesnek lėesött az ála, lovára borût,
-sírt-rítt, hoty hát az atytya űtet úgy mökszégyönítötte ezök előtt
-a sok urak előtt. „No, nė búsúj sėmmit Köles – aszonygya a ló –
-majd elmögyünk, nyergőj fő, oszt mönynyünk!“ Möntek, anynyira
-möntek, hogy betértek ėgy nagy erdőségbe. „No, halod Köles, ennek
-az erdőnek a közepibe van ėgy palota, kerűld mög aszt a palotát
-<i>háromszô</i>, de azon sė ajtót, sė ablakot nem tanász, majd
-keszd el: Hogy bárcsak az Isten mögsegítene valahogy, mer el vagyok
-tévedve! Asztán mög keszd el: Bárcsak gyünne mán az Ördög, vagy
-valaki, elvezetne innet, mert el vagyok tévedve! Aztán mögén keszd
-el, hogy: Bárcsak az Isten elsegítene innet, mert el vagyok
-tévedve“. Âra ėcczör mögszólalnak: „De én rúlam sė felejtközzé, ha
-a barátná hejett kapsz, monygyad, hogy van ėgy rosz lovam, hogy el
-lösz az ojan risz-rosz gazon is az udvarba.“ Addig keringőt, hogy
-az Ólomfejűbarát mögszólalt: „Miféle vagy, gyere be!“ Akkô mán
-mögnyît az ajtó! „Jó vagy-ė, vagy rosz?“ „Ügön, jó vagyok,
-szôgálatot keresök, hotyha kapnék?“ „No itt lösz hejjed; de van
-<i>három</i> lovam az istálóba, kocsis lösző! ėgy rézszőrű csődör,
-ėgy ezüstszőrű csődör, ėgy aranyszőrü csődör, azoknak a gongyukat
-viselöd!“</p>
-<p>Ėccző gyütt ėgy gája a tengörön, kitekintött az Ólomfejűbarát,
-möglátta a Világszépaszszonyát a gája ôrán sarkig érő aranyhajávâ,
-aszonta Kölesnek, hozza el Világszépaszszonyát. Itten goncságba
-esött, hogy mi csinájjon ű? aszonta a lova: „Mi bajod mán, Köles?“
-„Hon nė vôna bajom, mikô az az Ólomfejűbarát aszonta, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> hogy neki
-hozzam el Világszépaszszonyát.“ „Itt, aszonygya, az lekkeveseb,
-csak hoszd el az Ólomfejűbarát lekszöb ruháját!“ Az Ólomfejűbarát
-nem gondolt vele, odatta, fölőtözött; azelött sė vôt csunya embör
-Köles, de azután még hécczörte szöb lött. Mén Köles, szalad,
-intöget a kendőjivel, hogy ájjanak mög. Aszonta Világszépaszszonya
-a kormányosnak, hogy tarcson ki! Ėgy krajczár sė vót Kölesnek a
-zsebibe; de azé bemönt a hajóba, mintha vásárolna: „Hogy tartya
-Világszépaszszonya, ezöket a portékákat?“ De a hogy tartotta, ű
-csak mindég felit ígérte. „Nagyon drága ez a portéka!“ ha nem
-agygya, ű elmén. El is indult, a Világszépaszszonya elkísérte a
-gája ôrájig. Akkô Köles elkapta, kiugrott vele a partra. Kölesnek a
-lova aszt hatta, mikô kiugranak, nė gondojjon vele, ha mind a
-ketten elesnek is, csak a gáját úgy rúgja mög, hogy nė lássák. Mög
-is tötte Köles, hogy bemönt a gája anynyira, hogy mire főkeltek, a
-szömükkel is alig látták. Haza mönt Világszépaszszonyával; de
-aszonta Világszépaszszonya: „Magadnak viszöl-ė, vagy másnak?“
-„Másnak viszlek lelköm, de magamnak is szeretnélek.“ „Nė búsûj
-Köles ezután sömmit sė, eddig magad vôtá; de ezután ketten
-löszünk!“ Haza értek, az Ólomfejűbarát (aszt mondja:) „No, szívem,
-mos má eskügygyünk!“ Aszongya: „A ki én velem mög akar eskünni, az
-<i>hét esztendejig hintájjon!</i>“ Kapta az Ólomfejűbarát, hintált.
-Akkor a hét esztendő elgyütt: „No, mos mán eskügygyünk, szívem!“
-„Még a ki én velem mög akar eskünni, <i>hét esztendejig tajicskán
-tojogájjon, hét esztendejig bőcsőbe ringázzon!</i>“ Az
-Ólomfejűbarát aszt is möktötte. Világszépaszszonya öszszebeszélt
-Kölessel, hogy kitudakolja, hun van az Ólomfejűbarát ereje? „Halod
-szívem, mon mög, hun az erőd, mer én nagyon beteg vagyok!“ De
-<i>pofon vákta</i> ám Világszépaszszonyt, hogy <i>hét esztendejig
-elalut</i>. Mikor fölérzött, aszonta mán ű nagyon éhös, hanem
-mönynyön ki az erdőbe, <i>lüvődözzön</i> öszsze <i>szúnyogokat</i>
-anynyit, a mönynyibű lösz paprikás. Mikô az Ólomfejűbarát hazaért,
-itt van a paprikásnakvaló, mögén aszonygya: „Halod-ė, szívem, mon
-mög, hun az erőd? mer én nagyon beteg vagyok!“ <span class=
-"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span>
-Pofonvákta-ė? de pofon ám, hogy majd hét esztendejig alutt. Mikor
-fölérzött, aszonta mán ű nagyon éhös, hanem mönynyön ki az erdőbe,
-„szögygyé neköm szúnyog ôdalbordákat anynyit, a mönynyibű lösz
-paprikás.“ Mikô az Ólomfejűbarát hazaért, hozott paprikásnakvalót,
-mögén kérdöszte: „Halod szívem, mon mög, hun az erőd; mer én nagyon
-beteg vagyok.“ Mögént pofonvákta, majd hét esztendejig alutt. Mikor
-fölérzött, aszonta: „Hoty ha mög nem mondod, hogy hun az erőd,
-szőrnyűthalok!“ „Itt mög itt van ėgy erdő, annak az erdőnek a
-közepin van ėgy rét, annak a közepin van ėgy kút, oda jár a kútra
-ėgy szarvas inni, abba a szarvasba van ėgy galamb, abba a galamba
-van ėgy tojás, abba a tojásba van ėgy <i>darázs, az</i> az én
-<i>erőm</i>.“ Az aszszony kikűtte a barátot vásárolni a gájára,
-Kölest mög az erdőre, hogy lűjje mög a szarvast, az ėgygyik
-csűvibül a puskának a szarvast, a másikbul mög a galambot. Mikô
-kiröpűt belüle, még oda vôt az Ólomfejűbarát vásárolni az arany
-mönyhalat. Akkora Köles is hazaérközött, möglűtte először a
-szarvast, azután a galambot, kivötte belűle a tojást, a zsebibe
-tötte, êmönt haza. Mikor otthun möktörte a tojást, kiszált a
-darázs, szádogott, csak aszt kijabáta: „Barát, barát!“ Sėhogy mög
-nem fokhatták a darázst kézzel; hanem eltátották a szájukat, aval
-halászták. Világszépaszszonyának a szájába szált, a mög a Köles
-szájába eresztötte, csak ojan erős löt, mint az Ólomfejűbarát, még
-erősseb. Hazagyütt az Ólomfejű barát; de mán akkô Köles bent ült a
-sarokba. „No, szivem, itt van a hal!“ „De – aszonygya – ki a tė
-szíved, kutya? minygyá kitakarogy az istálóba a lovakhon!“ Aval
-kimönt az Ólomfejűbarát. A lovak aszonták neki, az ű lovaji: „Mán
-tė lötté a kocsisunk?“ „Bizon én löttem.“ „No hát mon mög a
-Kölesnek, hogy jártasson mög éngöm, mer nagyon beteg vagyok, maj
-eltemetöm én Kölest!“ Aszonygya Köles; „Várj ėgy kicsit, maj
-fölkötöm a <i>tatársarkantyút</i>.“ Fölült rá Köles, de nem hogy
-igenyöst vitte vôna, hanem főszált a levegőbe; sarkanytyuszta,
-anynyira, hogy másfél rőfnyire kinyúlt a béle, Köles êgyütt viszsza
-a fődre, aval aszonta az Ólomfejűbarátnak: vezesse be <span class=
-"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> a lovat,
-kösse be. Azután panaszkodott az ezüsszőrű: „No, hát mon mög
-Kölesnek, hogy jártasson mög éngöm; mer nagyon beteg vagyok, majd
-eltemetöm én Kölest!“ Aszonygya Köles: „Várj ėgy kicsit, maj
-főkötöm a tatársarkanytyút.“ Fölűlt rá Köles, de nem hogy igenyöst
-vitte vôna, hanem főszált a levegőbe; sarkanytyúszta anynyira, hogy
-tágított; mert anynyira sarkanytyúzta, hogy ėgy rőfnyire kinyúlt a
-béle. Köles êgyűt viszsza a fődre, aval aszonta az
-Ólomfejűbarátnak: vezesse be a lovat, kösse be. Azután panaszkodott
-az aranszőrű: „No, hát mon mög Kölesnek, hogy jártasson mög éngöm;
-mer nagyon beteg vagyok! majd eltemetöm én Kölest.“ Aszonygya
-Köles: „Várj ėgy kicsit, maj főkötöm a tatársarkantyút. „No, csak
-vezes ki az istálóbul!“ Fölűlt rá Köles, hogy főkapta, lėvákta a
-tengör partyára. „Nė verd a hátunkat – monták a halak – mert
-külömben eltemetünk!“ De Köles nem halott sömmit sė. A ló elmönt,
-Kölest mögfokták a halak, bevitték a tengörbe, <i>három</i>
-malomküvet ráhúsztak. Köles az alul kibût vôna, de még háromat
-ráhúsztak. A ló hazaért, aszonta, mán ű Kölest eltemette. A
-Világszépaszszonya kimönt a gájásokhon, mögvött ėgy aran
-czötthalat. Mikô haza vitte Világszépaszszonya, kikűtte az
-Ólomfejűbarátot, mönynyön szúnyogokat lüvődözni, addig ű mosogatta
-a halat. Aszonta a czötthal: „Eresz viszsza a tengörbe, én
-kiszabadítom Kölest!“ A czötthal szalad a halak kirájáhon, monygya,
-hogy Kölest teremcse elő; mert külömben Világszépaszszonya hônap
-lėgyün rėstávâ, lėhordi rúlunk a vizet, mind szárazon maradunk. „No
-hát – aszonygya a halak kirája – kisbírót, plajást, mind ide köl
-hajtani!“ Hajtik öszsze a halakat, mind mökkérdöszgették, csak még
-ėgy maratt el: csónkafarkú, kusza czötthal. Aszonygya a halak
-kirája: „Tė akasztófára való, hun vôtá enynyi idejig?“ „Honnė
-marattam vôna el, mikô Kölessel kíllóttunk, mikô három malomküvet
-ráhúsztam, az alul kigyütt vôna!“ „Hogy gondoltátok, minygyá
-tögyétök a tengör partyára, mert külömben Világszépaszszonya hônap
-lėgyün, rėstávâ lėhordi rúlunk a vizet, mind szárazon maradunk!“
-Kölest kitöszik a <span class="pagenum"><a name="Page_13" id=
-"Page_13">-13-</a></span> partra, Köles főkászolódik, elmén haza,
-bemén igenyöst az istálóba, az aranyszőrű csődört körösztűszúri,
-mög a rézszőrűt. Aszonygya Világszépaszszonya Kölesnek: „Mi
-csinájunk evvel az Ólomfejűbaráttal! nem ögyebet, mint jó nagy
-fatüzet rakni a konyhába, rátartani a fejit, elolvasztani!“
-Mögfokták, rátartották, elolvatt. Fölült Világszépaszszonya az
-ezüstszőrű csődörre, ű a magájéra, elútasztak haza; akkô még az
-atytya is élt, mögesküttek, csaptak lakodalmat, vôt lé mög leves,
-hogy a szűrke ló a szűgyivê tolta; vôtak</p>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Herczegök,
-grófok,<br /></span> <span class="i0">Nagyülepű tótok,<br /></span>
-<span class="i0">Róka, macska, tamburált,<br /></span> <span class=
-"i0">Sándor, Pétör tánczolt,<br /></span> <span class=
-"i0">Egygyiknek vôt czipellője,<br /></span> <span class=
-"i0">Szamárbűrbű kikészítve,<br /></span> <span class="i0">A ki
-esztet így êtugygya mesélni,<br /></span> <span class="i0">Kap ėgy
-pohár bort.<br /></span></div>
-</div>
-<p class="centersmall">(Magyarszentmárton.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>2. Zirínyi Miklós.</h4>
-<p>Vôt a világon ėgy kiráj, annak vôt 3 fija, <i>elzárta űket</i>
-az apjuk ėgy <i>rejtött várba</i>, ott vôtak 12 esztendejig abba a
-várba. Ott kitanultak mindön vitésségöt. Vôt ėgy tüszt velük,
-kitanította űket minden vitésségre. Mögúnták már a várba az
-életüket is, öszszemöntek, hogy fölkérik az apjukat, hogy ereszsze
-mán űket ki. Lóra ültek, először bemönt a legöregeb bátya a
-kirájhon, az apjáhon. A kiráj éppen övött délbe. „Kiráj őfölsége
-atyám! azér gyüttem, hogy mögúntuk már az életünket a várba,
-engegygyön mán ki a várbul, hogy szöröncsét próbájjak.“ „Mit
-akarsz, tė?“ Főkapta a nagy kést, úgy oda vákta, hogy az ajtóba
-merett. „Eregy viszsza hejjedre!“ Kiugrott oszt êszalatt. Mikô kint
-vôt, kérdöszte a második testvére: „Mit mondott kirájatyám?“ „Maj
-mögmongya nektök is, csak mönynyetök be!“ Bemönt a középszörű. A
-kiráj <span class="pagenum"><a name="Page_14" id=
-"Page_14">-14-</a></span> éppen övött délbe, aszonta: „Kiráj
-őfölsége atyám! azér gyüttem, hogy mögúntuk mán az életünket a
-várba, engegygyön mán ki a várbul, hogy szöröncsét próbájjak.“ „Mit
-akarsz, tė!“ Főkapta a nagy kést, úgy oda vákta, hogy az ajtóba
-merett. „Eregy viszsza a hejjedre!“ Kiugrott ez is, oszt êszalatt.
-Mikô kintvôt, Miklós kérdözi: „No, mit mondott neköd kirájatyám?“
-„Eregy be, majd mögmongya neköd is!“ Miklós oszt kicsapta a bajúszt
-keményen, bekopogtatott: „Agygyon Isten jó napot, kiráj őfelsége
-atyám! Azér gyüttem be, mögúntam már rejtök várba az életöm,
-szöröncsét akarok mönni próbálni.“ Kiráj oszt főkapta a nagy kést,
-mögsuhíntotta, úgy oda vákta Miklósnak a czombjába, hogy
-körösztülmönt rajta. Miklós oszt möktürűte, oda vitte: „Tessék,
-kirájatyám!“ A kiráj főkelt, mögverögette a vállát, aszonta: „Embör
-vagy, Miklós fijam! Tégöd kibocsátunk a várbul. Kötözd be a
-lábodat, oszt itt maracz a kastélba, még ki nem gyógyûsz. A két
-bátyádnak mög mon mög, hogy mönynyenek viszsza a várba.“ Miklós
-<i>kezet csókolt</i> az apjának, kimönt és monta a két bátytyának:
-„Mönynyetök viszsza a várba!“ Ű osztán bemönt ėgy külömös szobába,
-ott vôt még mög nem gyógyult a lába; akkor oszt fölmönt mögén az
-atytyáhon, beköszöntött: „Agygyon Isten jó napot, kirájatyám! mos
-mán kigyógyultam, mos mán mék szöröncsét próbálni.“ „Hogy mégy,
-fijam! lóháton-ė, vagy <i>hajón</i>?“</p>
-<p>„Hajón mék, kirájatyám!“ Itt oszt főrakottak a hajóra három
-hónapravaló eleségöt. Elbúcsúzott az apjátul és az anynyátul, útnak
-indult az emböreivel. Mönt a tengörön egész az ezüsthídig, ott
-mögpihent, asztán mönt továb az aranhídig, onnan – itt is mögpihent
-– mönt a gyémánthídig. Mikor oda ért, kikötött, lėeresztötte a
-vasmacskákat; éjjel vôt mán akkô, mindönki lėfekütt, csak Miklós
-maratt a födélzetön, gondoskodott, hogy mönynyön-ė továb, vagy nė?
-Ėczczör hajja, hogy valami suhog a feje fölőtt; 3 <i>gója</i>
-röpül, lėröpültek a hajó tetejire. Ėgygyik gója kérdözi a másiktul:
-„Mi az újság felétök? pajtás!“ „Ej! mifelénk nagy az újság: Zirínyi
-Miklós <span class="pagenum"><a name="Page_15" id=
-"Page_15">-15-</a></span> útnak indult szöröncsét próbálni;
-<i>hajón hasztalan mén</i>, azon nem tanál szöröncsét, ha világbul
-kimén sė; job vôna, viszszafordûna! Van az apjának 99 ménösse, a
-<i>kilenczvenkilenczedik</i> ménösbe van ėgy csikó, azon a csikón
-mönne szöröncsét próbálni, azon tanálna szöröncsét!“ Evel oszt
-Miklós, mind végig halgatta, fölkelt; a három gója mögrivatt és
-elröpült, Miklós pedig bemönt a szobájába, lefekütt. Röggel, mikô
-főkêt, monta az embörejinek: „Fordíjjátok viszsza a hajót haza
-felé!“ Mikor oszt hazaértek, az apja elébe sijetött:</p>
-<p>„Agygyon Isten jó napot, édösatyám!“ „No, haza gyütté? Miklós
-fijam! még nem vártalak, möddig vôtá?“ „A gyémánthídig vôtam,
-kirájatyám!“ „Ó, fijam! mikor én fijatal vôtam – aszongya –
-anyádnak mögfoktam a kezit, odájig szalattunk mög viszsza!“ „Nem is
-azér gyüttem én viszsza, kirájatyám; beteg löttem, beteg embörnek
-bajos útazni!“ „Abba igazad van, fijam! hogy bajos útazni beteg
-embörnek, eregy a szobádba, majd ott ápolnak!“ Miklós ott vôt két
-hônapig otthun. Mögén bemönt a kirájatytya szobájába, beköszöntött:
-„Agygyon Isten jó napot, kedves atyám! mos mán nem vagyok beteg,
-mos mán <i>lóháton</i> szeretnék szöröncsét próbálni!“ „Löhet fijam
-– aszongya az atytya – van ölég ménösöm, válaszhacz, a mijen ló
-teczczik!“ Behajtatta a ménösöket, Miklósnak egygyik sė teczczött,
-hanem mikor gyütt a kilenczvenkilenczedik ménös, lekhátû gyütt ėgy
-iszonyatos rosz csikó, ojan hoszszú szőre vôt, hogy a fődön nyútt,
-Miklós oszt elébe szalatt, fejibe húszta a kötőféköt: „E lösz az én
-lovam!“ Az atytya aszongya: „Ó, Miklós fijam! mit akarsz aval a
-rosz lóval? van itt szöb bés jobb, válaszhacz, nė aszt a roszszat
-fog mög!“ „Esz köl neköm, másik nem!“ Miklós osztán útnak indult. A
-hogy mönt, möndögélt, kiért a városbul, de csak a lovat úgy
-vezette; itt osztán a ló főbukott. Miklós oszt a kantárszárat
-kihúszta a fejibül, végigvákta, a ló nagynehezen főkelt. Ballaktak
-továb, mögén főbukott, Miklós mögén végigvákta a kantárszárral;
-mögén főbukott, Miklós mögén végigvákta a kantárszárrâ. Itt oszt
-fölugrott a ló, Miklós <span class="pagenum"><a name="Page_16" id=
-"Page_16">-16-</a></span> oszt ráült, elkeszdött szalanni vele, úgy
-êhajíntotta Miklóst, hogy <i>háromat</i> buksengölt Miklós, úgy
-lėhajíntotta. Aszongya neki: „No, édös gazdám: Zirínyi Miklós, hogy
-soha mög nė üsmerté vôna! azér hajíntottalak, a mér háromszor rám
-váktál a kantárszárral.“ Akkor <i>mögrászkódott</i>, gyönyörű szép
-paripa lött belüle: „No, édös gazdám! nyizsd mög a <i>job
-bôdalamat, van ottan pánczél, kard, csizma, ruha</i>, mindönféle!“
-Miklós fölőtözött a szép ruhába, akkor asz monta a lova: „Mielőtt
-útnak indulunk, mök köl <i>eskünni</i> mind a kettőnknek, a mit
-nyerünk: <i>fele az enyim, fele a tijed!</i> beleėgyezöl-ė ebbe,
-Miklós gazda?“ „Bele! – aszongya – fele a tijed lösz, fele az
-enyim!“ „No, mos mán űlj föl a hátomra, osz mond mög: hogy mönynyek
-veled, mind a szél, vagy a gondolat?“ „Úgy möny velem – aszongya –
-sė tėbenned hiba nė lögyön, sė énbennem!“ Főrepűtt vele a levegőbe,
-hetedhét ország ellen êrepült, a korpakazalokon is túl, az
-üveghögyekön innet Mikor a korpakazalokat elhatták, mögszólalt a
-lova: „Hallod-ė édös gazdám! látod-ė aszt a fekete erdőt?“ „Látom.“
-Aszongya: „Látod-ė aszt a fehér gunyhót? abba fekszik a
-kutyafejűtatároknak a vezérje.“ „Látom.“ „Látod-ė aszt a lovat, a
-möjik a gunyhó mellett van?“ „Aszt is látom.“ „Az az én néném, ha
-odaérünk, úgy pányvázz ki mellé, hogy öszsze nė érjünk! A
-kutyafejűtatár most alszik, eregy be és fekügy lė mellé, nyizsd ki
-az ôdalamat, van ėgy kis <i>üveg az ôdalamba, mikor</i> csak
-<i>gyöngének érzöd magadat</i>, abbul <i>igyál ėgy csöppet</i>.
-Majd ha főkel a kutyafejűtatár osz kérdözi: hogy merésző tė ide
-gyünni? Tė feleld neki: én hattalak tégöd pihenni, tė jis hagygyál
-pihenni!“ Mikor odaértek, Miklós úgy cseleködött, a mint a lova
-monta néki. Mikor kialutta a kutyafejűtatár magát, <i>mögrukta</i>
-a Miklósnak a <i>lábát</i>: „Mit kereső tė itten te, gazficzkó az
-én hajlékomba?“ „Hagy pihenni, én sė bántottalak tégöd, hattalak
-pihenni, ha kipehenöm magam, maj akkor beszéj!“ Úgy oszt a
-kutyafejűtatár hatta pihenni még csak akart. Miklós kipihente
-magát, főkelt, akkô mögszólalt a kutyafejűtatár: „Hogy kerülté ide?
-gyere velem birkozni a rézszűrűre!“ <span class="pagenum"><a name=
-"Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> „Nem bánom! – aszongya
-Miklós – gyerünk!“ Kimöntek a rézszűrűre, öszszeölelkösztek
-birkozni. A kutyafejűtatár úgy főthönvákta Miklóst, hogy térgyig
-lėmönt a fődbe. Miklós oszt kivötte a zsebibül a kis üvegöt, ivott
-belüle, kiugrott, mögfokta a kutyafejűtatárt, úgy csapta a főthön:
-hogy lėmönt nyakig a fődbe, kihúszta a kargyát, lėvákta a nyakát, a
-<i>kargya högyire tűszte</i>, vitte a lova fele, aszonta: „Itt van
-édös lovam! a kutyafejűtatárnak a feje.“ „Vitéz vagy, édös gazdám,
-de még vitézebb lönné, ha Toronyi Tamásnak a fejit mutatnád a
-kardod högyin!“ „De még mutathatom, édös lovam!“</p>
-<p>„Bajos a! – aszongya – mer az ojan embör, hogy <i>kűjé és
-bálé</i> (ez is ojan kű) <i>választi az embört a mönynyirű
-belátytya</i>.“ „Hát, hogy juthatnánk oda, édös lovam? tė mán
-jobban tudod.“ „Hát maj próbát töszünk vele, édös gazdám! csak
-eregy oszt vidd a kutyafejűtatár fejit a lováhon, a majd eltemeti
-oszt majd útnak indulunk!“ Möntek, möndögéltek hetedhét ország
-ellen az üveghögyekön tunnan, mögén mögszólal a lova mikor elhatták
-az üveghögyeket: „Hallod-ė? édös gazdám! mos lė köl szálni ebbe az
-erdőbe nekünk, itt köl várni még dél nem lösz!“ Akkor oszt
-lėszáltak oda az erdőbe: „No! mos mán látod-ė aszt a sárgameszeltre
-való házat?“ „Látom.“ „No! – aszongya – az a lakása Toronyi
-Tamásnak. Maj délbe, hogy ha bemén, akkô oda lopóczkodunk, osztán
-atyádnak köszöncsd!“ Látták, hogy ballag befele Toronyi Tamás, űk
-mög le vôtak húzódva a sűrűségbe, hogy űket nem látták. Űk oszt
-belopóczkottak oda a hászhon. Miklós bekopogtatott Toronyi Tamás
-szobájába oszt beköszöntött: „Agygyon Isten jó napot, kedves, édös
-Toronyi atyám!“ „Agyon Isten, fijam! hun jársz, hun kelsz itten,
-nem féltöd az életödet? Látod ė aszt a kűformájú emböröket,
-lovakat? aszt mind <i>kűjé választottam</i>, tés igy jársz! <i>Ha
-kint mögláttalak vôna</i>, mán ezûta <i>kű vônál!</i>“ Azé monta a
-lova, hogy ê köl bújni. „Kögyelmezzön mög, Toronyi atyám! nė lögyön
-ojan irántam,“ monta Miklós. „Mija neved? öcsém!“ „Zirínyi Miklós a
-nevem.“ „Szép gyerök vagy, mögkegyelmezlek. Van itten a
-Feketetengörön <span class="pagenum"><a name="Page_18" id=
-"Page_18">-18-</a></span> tunnan a <i>halak kirájának lánya</i>,
-mán hét esztendő ûta bûdosok utána, nem birtam elhozni, ha aszt
-neköm elhozod feleségömnek, akkor atyádhol elbocsátalak az
-országodba.“ „Hát, agygyon ėgy órahoszszat gondolkodást!“ Adott
-néki ėgy órahoszszat gondolkodást. Kimönt Miklós a lovának
-elpanaszkotta, hogy mit mondott Toronyi Tamás. <i>A lova mán eszt
-mind tutta</i>, asz monta: „Ne féj, édös gazdám! maj elhozzuk aszt
-is, de nem neki, hanem neköd, csak mon mög, hogy hagygyon ėgy pár
-napig pihenni itt: az ű lakásába!“ Mikô lėtelt a két nap,
-elindultak a Fekete-tengör fele. Mikor odaértek, aszongya a lova:
-„No, száj lė, édös gazdám! maj én löszök ėsz <i>szép hajó</i>, én
-bennem lösz mindönféle, a mi a bôtokba van: gyűrű, kendő,
-mindönféle, tė mög bôtoslegén lösző, kikötünk a tulsó oldalon a
-kastél alatt. Elkeszdöl asztán kijabálni: szép ruhákat gyűjjenek
-vásárolni! oszt leböktetöd a kendőt mög a ruhát.“ Miklós úgy is
-cseleködött, a lova <i>mögrászkódott, lött</i> belüle ėsz szép
-<i>hajó</i>, Miklós osztán kikötött a tulsó oldalon. Kinyitotta az
-ajtót, kiaggatta a lekszöb ruhákat, arangyűrűket,
-arankarpereczöket. Aval kinyûtott ėsz szál dėszkát oszt kijabálta:
-„Tessék vásárolni! tessék ôcsó portéka!“ Itt lán vôt a kastélbul: ė
-szobalán vízé, möglátta, fölsijetött, jelentötte a kisaszszonnak,
-hogy mijen szép portéka van itten ėgy hajón. A kisaszszon mingyá
-magáhon vött ėgy zacskó aranyat, lėsijetött a tengör szélire.
-Miklós möglátta, még jobban kijabálta: „Tessék vásárolni! tessék
-ôcsó portéka!“ Aval a kisaszszon ballagott be a hajóra, odaért az
-ajtóhon, mögált, nézögette mi az ajtón ki vôt aggatva. Miklós oszt
-mögszólalt: „Nė eszt nézögesse! tessék bejönni, ott vannak a
-szöbjeji!“ Igy oszt a kisaszszon belépött a hajóba, <i>becsapódott
-az ajtó</i> utánna. Itt oszt a halak kirájának a lánya fősikôtott,
-aszongya: „Jaj, Istenöm! tudom mán hová visznek, mongya csak!
-igaz-ė, hogy Toronyi Tamásnak visznek?“ „Oda vigyük, de ha csak
-löhet, más hová.“ „Nem bánom én, akárhová visznek, csak annak nė
-vigyenek!“ Miklós nagyon beleszeretött, mer nagyon gyönyörű szép
-lán vôt, de a lán is beleszeretött Miklósba. Kiértek a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span>
-tulsószélire, kiszáltak a hajóbul. A hajó oszt mögrászkódott,
-gyönyörű szép paripa lött mögén, a ló osztán mögszólalt: „Halod-ė,
-édös gazdám! nė agygyuk oda Toronyi Tamásnak, hanem mond mög neki:
-hogy ha szeret tégöd, tugygya ki, mibe van az ereje? Mink mög
-néhány napig itt löszünk az erdőbe, tė pedig naponkint bemégy
-hozzá!“ Igy oszt mögėgyeztek űk a lányal, útnak indultak Toronyi
-Tamás fele. Nagyon mögszerették ėgymást. Mikô odaértek Toronyi
-Tamáshon, aszongya Toronyi Tamás: „Embör vagy, Miklós fijam! mos
-mán möhecz az országodba atyádhon.“ Miklós néhány tekíntetött
-vetött a lánra, útnak indult az erdőbe. Toronyi Tamás nem is
-figyelt rájuk, mer nagy öröme vôt a lánba.</p>
-<p>A lán aszonta Toronyi Tamásnak: „Édös szívem, szép szerelmem!
-mibe van tėnéköd az a nagy erőd?“ „Hát, abba a söprűbe, ott van a
-sarokba, abba van az én erőm.“ Aval oszt ebédöltek, kiballagott
-Toronyi Tamás ėgy erdőbe, a mölikbe 3 kecske vôt. Oda mindönnap ki
-szokott mönni látogatni, eleséggel tartani, Miklós mög a lova
-látták mikô kimönt Toronyi Tamás, a lova asz monta Miklósnak:
-„Eregy mos be! ha kitutta, hogy mibe van az ereje, czifrázza fő
-pántlikávâ, ruhávâ, a mivê tugygya, hogy szép lögyön!“ Miklós oszt
-bekoczogott, kérdöszte: „No, édös szívem szép szerelme! kituttad-ė:
-mibe van az ereje?“ „Kituttam, aszongya: a hun van! a söprűbe van
-az ereje.“ „Hát, czifrázd fő: sejömbe, atlaszba, mindönbe (a mi
-szép), hazagyün, maj mögmongya: ebbe van-ė, vagy másba! Hônap mögén
-begyüvök, oszt mögmondod: ebbe van-ė, vagy másba!“ Elbúcsúzott,
-kiszökött mögin a lováhon. Toronyi Tamás hazamönt: „Agyon Isten,
-édös szívem!“ Möglátta a söprűt a sarokba, hogy föl van czifrázva,
-jót nevetött neki: „Hát mér czifráztad föl eszt a korhódott
-söprűt?“ Aszongya a halak kirájának a lánya: „Abba van az erőd, nė
-ájjon ojan piszkossan, böcsűjük mög!“ „Csakugyan elhitted, hogy
-abba van az erőm?“ „Hogy nė hinném el? hogy ha szerecz, mögmondod,
-azért czifrásztam föl, mer asz mondottad, abba van az erőd.“
-Toronyi Tamás szólalt <span class="pagenum"><a name="Page_20" id=
-"Page_20">-20-</a></span> mög: „Mos mán látom, hogy szerecz, édös
-szívem, szép szerelmem! mos mán mögmondom, hogy mibe van az erőm: A
-mijik erdőbe én járok ki mindön nap, abba van <i>három kecske</i>,
-a mölik <i>a legnagyob, az a bakkecske, abba</i> van ėgy
-<i>aranvadkácsa</i>, az <i>aranvadkácsába aranvadgalamb</i>, a
-<i>vadgalamba arantojás</i>, a <i>tojásba van ėgy darázs, az a
-darázs az én erőm</i>, ha valaki aszt êfődeli, vége az életömnek.“
-Itt oszt mögén lėfeküttek. Röggel főkeltek, mögfrustukoltak, mögén
-kimönt Toronyi Tamás az erdőbe. Miklós mög a lova látták, mikô
-kimönt Toronyi Tamás, Miklós mögén bemönt a halak kirájának a
-lányáhon, beköszöntött: „Agyon Isten jó napot, édös szívem, szép
-szerelmem! hát kituttad-ė: mibe van az ereje?“ Aszongya: „Kituttam!
-nem a söprűbe van, hanem az erdőbe van három kecske – a mölikbe
-(erdőbe) ű jár, a legnagyob kecske, az a bakkecske, abba van ėgy
-aranvadkácsa, az aranvadkácsába van az aranvadgalamb, az
-aranvadgalamba van arantojás, az arantojásba van ėgy darázs, az a
-<i>darázs az ű ereje</i>, a ki aszt êfődeli, akkô a Toronyi
-Miklósnak a fejit is mögnyeri, abba van az ereje.“ Miklós aszonta:
-„Maj ha Toronyi Tamás begyün, én mög odamék abba az erdőbe, lėlüvöm
-a bakkecskét, kivöszöm belüle az arankácsát, az arankácsát
-kihasítom, kivöszöm belüle az arantojást, behozom ide oszt majd itt
-fődejjük el, magam nem birom; van-ė ėgy nagy jó mozsárotok?“ „Van!“
-aszongya. Aval elbúcsúzott tűle, kimönt mögén a lováhon, elmesélte
-a lovának, hogy mibe van az ereje. A lova oszt belenyugodott, a
-hogy elmonta, hogy a lányal fődelik el. Lesték, mikô bemönt Toronyi
-Tamás, fölugrott a lovára oszt abba az erdőbe möntek, a hun a három
-kecske vôt. Lėhúzódott ės sűrű bukorba Miklós, neki irányította a
-<i>nyílját</i> a bakkecskének – még akkô nyíl vôt – lėlűtte,
-kirántotta a <i>kargyát</i>, kihasította (a kecskét), elmarkolta az
-aranvadkácsát, az el akart röpülni, aszt is kihasította, elmarkolta
-az aranvadgalambot, aszt is kihasította, a tojást a zsebbe tötte,
-odaszalatt a lováhon, fölugrott, elröpültek abba a <i>titkos</i>
-erdőbe. Itt oszt Toronyi Tamás mögebédőtt, kiballagott az erdőbe.
-Miklós mög a lova látták, bemöntek Toronyi <span class=
-"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> Tamás
-lakásába. A halak kirájának a lánya várta már a nagy mozsárrâ
-készen. Miklós oszt lėugrott a lovárû, bemönt a szobába, bezárta az
-ajtót, beletötte a tojást a mozsárba, ketten oszt mögfokták a
-törőt, ráütöttek jó keményen, a tojás öszszetört, a dungó ojan
-szelet fútt, Miklósnak a kalapját úgy forgatta a házba. Űk sė vôtak
-röst: zúzták, törték a dungót. A dungó ki-ki akart gyünni a
-mozsárbû; nagynehezen anynyira lėverték, hogy alig pihėgėtt.
-Toronyi Tamás kiért az erdőbe, a két kecske elébe futott, de
-látytya, hogy a harmadik nincs sėhun. Kereste, mög is tanáta,
-látytya, hogy ki van hasítva, nincs sė kácsa, sė galamb, sė tojás,
-sė darázs. Elkeszdött futnihaza fele, de hogy a darázsnak fogyott
-az ereje, úgy fogyott az ű ereje jis, mégis nagynehezen haza
-vánczorgott. El keszdött kopogni az ajtón: „Csak hagygyátok mög,
-kedves Miklós öcsém! az életömet!“ „Möghagygyuk, ha eszt a sok
-vitézt föléleszti úgy, a hogy vôtak!“</p>
-<p>„Ott van az erdőbe az a <i>két kecske még, asztat el köl
-földelni, a nagyobba van ėgy gyémánt pácza</i>, avval a <i>gyémánt
-páczávâ mindön vitézre rá köl vágni</i> és a <i>kecske véribül
-mindön katonára ėgy csöppet köl csöppenti</i>, ojan embör lösz,
-mint vôt. A másik <i>kecskét</i> szinte el köl fődelni, <i>abba van
-ėgy rézvakaró, aval a vakaróval végig köl húzni aszt a kűlovakat,
-annak is a véribűl rá köl csöppenteni ėgy csöppet</i>, azok is ojan
-lovak lösznek, mint vôtak.“ Miklós eszt mind végighallgatta,
-aszongya: „No, édös szívem, szép szerelmem! üssük agyon a darázst!“
-mer még mozgott ėgy kicsit. Agyonütötték, Miklós oszt kiugrott az
-ajtón, kihúszta a kargyát, lėvákta a fejit Toronyi Tamásnak.</p>
-<p>Fölugrott osztán a lovára, kinyargalt abba az erdőbe, a mölikbe
-vôt az a két kecske még, czélba vötte, elsőb ėgygyiket osztán
-másikat, lelűtte mind a kettőt, kihúszta a kargyát, kihasította,
-kivötte a gyémánt páczát. A véribül mög szödött ėgy üveggel; a
-másikbul is kivötte a rézvakarót, annak is a véribül szödött ėgy
-üveggel, zsebbe rakta, belovagolt, mögén a halak kirájának a
-lányáhon, ott oszt aszongya Miklós: „Édös szívem, szép szerelmem!
-<span class="pagenum"><a name="Page_22" id=
-"Page_22">-22-</a></span> akarsz-ė a feleségöm lönni?“ „Honnė
-akarnék – mongya a halak kirájának a lánya – mihánt mögláttalak,
-beléd szerettem. Sok vitézt láttam már, de még ijen csinossat, mint
-tė, nem láttam!“ „Én sė ojan lánt, mint tė!“ Aval mögölelték
-ėgymást. „Most mán mönynyünk atyám országába! – monta Miklós – de
-elsőbb föltámaszszuk ezöket a vitézöket mög a lovakat!“ Sorra járta
-oszt föltámasztotta űket. Minynyáji vitéz mögköszönte neki az ű
-embörségit, minynyáji fölesküdött, hogy hű emböreji lösznek. Aval
-Toronyi Tamás fejit főtűszte ėgy vitézinek a kargya högyire,
-elindultak hazafele. Möntek, möndögéltek: az üveghögyeket, a
-korpakazalokat is elhatták, nagysokára hazaértek az apja országába.
-Mikor elérték aszt a várost, a hun az apja vôt, ott a város szélin,
-a hun a lova mögesküttette, hogy a mit nyernek, fele az üvé, fele a
-lovájé lösz, a lova mögszólalt: „Emlékszöl-ė, Miklós, édös gazdám!
-hogy a mit nyerünk, fele az enyim, fele a tijed?“ „Hát csak, édös
-lovam! nem hasíjuk kétfelé a lánt?“ „De biz aszt széthasíjuk! mer
-fele az enyim, fele a tijed.“ Itt oszt Miklós mögijett, a köny
-kicsordût a szömibű. Möktörűte a szömit, látytya: a lán szét is van
-hasítva, oszt még jobban rítt jajszóval. „No, nem köl neköm, lögyön
-a tijed, kedves gazdám!“ A lán nem vôt kétfelé hasítva, csak a
-<i>ló úgy csináta, mintha kétfelé lött vôna hasítva</i>. Akkor
-odarohant a lánhon, mögölelte oszt mögfûjatta a trombitát, a
-városba ballaktak a kastélhon. De itt mán a kiráj nagyon üdős, öreg
-embör vôt és a kirájné jis. Szalatt az őr be, jelönteni, hogy gyün
-ėgy csapatkatonaság, a kiráj kisijetött, hogy miféle katonák azok?
-A hogy kimönt, Miklós elébe sijetött és kezet csókolt neki: „Agyon
-Isten jó napot, kirájatyám! – a kiráj nem üsmerte mög – én vagyok
-Miklós: a fija!“ „Hej, fijam, Miklós! hazaérté?“ Mingyá intött a
-vitéznek, vigye oda Toronyi Tamás fejit. „Itt van, édösatyám!
-Toronyi Tamásnak a feje.“ A kiráj oszt mögverögette a válát: „Embör
-vagy! tijed a korona.“ Asztán készültek a lakodalomra. Miklós
-osztán emböröket kűdött mindönfele, gyűjenek a lakodalomba. Fől a
-leves, 13 üstel vôt, <span class="pagenum"><a name="Page_23" id=
-"Page_23">-23-</a></span> anynyi leves, hogy a szűrke ló a
-szűgyivel taszította, boldog vôt, a ki kaphatott. Szól a zene, 12
-banda, én vőfény vôtam, jártam én is, úgy tánczoltam: tökhajbul vôt
-a sarkantyúm, Tisza, Duna, Száva, Dráva zsákba vôt kötve, ėgy kôcz
-madzdzaghon vôt támisztva, vasrúddal be vôt kötve. A sarkantyúm
-tökhajbul vôt, kihasítottam a zsákot, elvitte az egész vendégségöt
-a víz. Én osztán jó úszó vôtam, a mönyaszszont mög a vőlegént
-kirántottam a vízbül, azok oszt éltek sokájig. Ha mög nem haltak,
-most is élnek.</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h3>(Sárkányokról.)</h3>
-<h4>3. Csinosomdrága.</h4>
-<p>Vôt ėgy kiráj, annak vôt ėgy szép lánya, a szomszégyának mög
-három fija: <i>Csinosomdrága, Hamisanpajkos, Széplegénmákos</i>.
-Aszonta a kiráj: A ki a <i>naposhôdas paripát</i> elő tudná hozni,
-annak anná a fele kirájságát mög a szép lányát; külömben vége az
-életötöknek! Itt Csinosomdrága aszonta a tesvérjeinek, hogy:
-„mönyünk! mer ha nem hozzuk el, vége az életünknek!“ A mint kapták
-(a királytól) a lovat, neki indultak. Möntek, möndögéltek,
-elestelöttek, sömjékbe ėgy kis házat tanátak, Csinosomdrága mingyá
-bemönt szálást kérni. Öregaszszony vôt a házba, kaptak szálást;
-êmonygyák mi járatba vannak: a naposhôdas paripájé mönek. „A
-naposhôdas paripát mög nem tanájjátok, én még a hírit sė hallottam,
-pedig mögöregöttem!“ Röggel osztán neki indultak. Utánuk kiját az
-Öregaszszony, kefét ad neki, (Csinosomdrágának) még hasznát vöheti.
-Möntek, möndögéltek, elestelödtek, sömjékbe ėgy kis házat tanátak,
-Öregaszszony vôt bent, Csinosomdrága mönt elő, szálást kértek,
-kaptak szálást, êmonták mi járatba vannak: a naposhôdas paripájé
-mönnek, nem hallotta hírit? „Mán fijajim én mögöregöttem, de még a
-hírit sė hallottam“ Röggel osztán továb möntek. Utánuk kiját az
-Öregaszszony: „Itt van ėgy vakaró, hasznát vöhetitök!“ Vôt ėgy
-<i>kovács nagybátytyuk</i>, oda el akartak jutni, sijettek, 12
-legén dôgozott <span class="pagenum"><a name="Page_24" id=
-"Page_24">-24-</a></span> a nagybátytyukná, palotába lakott. Mán
-meszszirül észrevötte a kovács, hogy gyün Csinosomdrága mög a
-tesvérjei, kinyitották a kaput, bemöntek, elmonták, mi járatba
-vannak. A kovács mán tutta, hogy a <i>Vasôrúbábának a lekfijatalab
-fija nyergöli</i> a naposhôdas paripát. Monta nekik, hogy addig
-mönek, még csak ėgy bogaras (ház) t nem tanának, ott lakik a
-Vasôrúbába három fijával. Itt osztán mökpihentek, a lovak lábán a
-patkót mökszorította mög mikor elindultak, adott ėgy patkót; hogy
-hasznát vöhetik. Aszt is monta, hogy maj lesni fogja űket, ha
-gyünnének, viszsza találnak, kinyissák nekik a kaput. No, most
-mönnek, möndögélnek még bogarast nem tanálnak. Csinosomdrága aszt
-monta bátyainak, hogy csak mönynyenek előre, majd utóléri ű űket, ű
-mög bemönt a házba. A lovát odakötötte ėgy fáhon, asztán
-<i>macskávé változott</i>, odamönt az ajtóhon, kaparta az ajtót,
-beresztötték, elkeszdött dudálni, a Vasôrúbába a mönyit kérdöszte,
-a legöregeb fijának a feleségit; mikô gyün haza az ura? Aszonta 10
-órakor, a középső aszonta 11 órakor, a lekkiseb ura 12 órakor gyün
-haza. Mikor eszt Csinosomdrága halotta, lėugrott a patkárul,
-odamönt az ajtóhon, elkeszdött kaparni, kieresztötték.
-Csinosomdrága mikor kigyütt, <i>mögrászkódott</i>, embör lött,
-fölült a lovára, utána a bátytyainak, majd utoléri űket, hogy baj
-nė lögyön, utolérte űket. Félt, hogy a Vasôrúbába fijaji gyünnek
-hazafelé, êpusztítik a bátytyait.</p>
-<p>Möntek möndögéltek, sömjékbe hídat, mezőt tanátak: a tengör vize
-mönt a híd alatt; kieresztöttek, elaluttak; de Csinosomdrága patrôt
-ált, nem alutt el. A Vasôrúbába legöregebb fija 10 órakor gyütt
-hazafelé, a mint a hídhon ért a lova, hortyogott. „Ne, édös lovam!
-nem hullott csonytya Csinosomdrágának!“ „Nem bizon!“ aszonygya
-Csinosomdrága. Ölremöntek, birkosztak, ėgygyik sė bírta a másikat
-lėgyőzni; âra szált ėgy holló, aszonygya a Vasôrúbába legöregeb
-fija: „<i>Holló</i>, holló! óh, édös holló! <i>ejcs csak égy csöp
-vizet rám</i>, dögöt adok!“ Aszonygya êre Csinosomdrága: „Holló,
-holló! óh, édös holló! ejcs csak ėgy csöp vizet rám, <i>két</i>
-dögöt adok!“ <span class="pagenum"><a name="Page_25" id=
-"Page_25">-25-</a></span></p>
-<p>Ráeresztötte, lėgyőszte Csinosomdrága a Vasôrúbába legöregebb
-fiját, odatta a lovat is mög a Vasôrúbába fiját is a hollónak. 11
-órakor gyütt a Vasôrúbába középső fija; mikor a hídhon ért, a lova
-nem akart a hídra mönni, hortyogott. „Ne, édös lovam! nem hullott
-csonytya Csinosomdrágának.“ Aszonygya Csinosomdrága: „Nem bizon!“
-Aval ölremöntek a hídnál, sokájig bírkosztak, ėgygyik sė bírta a
-másikat lėgyőzni, âra szált a holló, aszonygya a Vasôrúbába fija:
-„Holló, holló! óh, édös holló! ejcs csak ėgy csöp vizet rám, ėgy
-dögöt adok!“ Aszongya êre Csinosomdrága: „Holló, holló! óh, édös
-holló! ejcs csak ėgy csöp vizet rám, két dögöt adok, az eléb bis
-attam két dögöt!“ Ráeresztötte, lėgyőszte Csinosomdrága a
-Vasôrúbába fiját; odatta a lovat is mög a Vasôrúbába fiját is a
-hollónak. 12 órakor a naposhôdas paripán gyütt a Vasôrúbába
-lekisebb fija: a világosságtul meszszi fénylött, mikor a hídhon
-ért, hortyogott, sėhogy sė akart rámönni. „Ne, édös lovam, nem
-hullott csonytya Csinosomdrágának!“ „Nem bizon!“ aszongya
-Csinosomdrága. A hídnál öszszemöntek ölre, sokájig bírkosztak,
-ėgygyik sė bírta a másikat lėgyőzni, âra szállt a holló, êkezdi:
-„Kár, kár!“ Aszonygya a Vasôrúbába fija: „Holló, holló! óh, édös
-holló! ejcs csak ėgy csöp vizet rám, ėgy dögöt adok!“ Aszongya êre
-Csinosomdrága: „Holló, holló! óh, édös holló! ejcs csak ėgy csöp
-vizet rám, két dögöt adok, tűlem mán <i>négy</i> dögöt kaptá!“
-Ráeresztötte a csöp vizet, lėgyőszte Csinosomdrága a Vasôrúbába
-lekkisseb fiját is. Pokróczot vetött fejire, farára a naposhódas
-paripának, hogy nė világícson, két testvérit: a Hamissanpajkost mög
-a Széplegénmákost fölkőtötte – ezöknek nem vôt tudomásuk, hogy mi
-történt. – „Mönynyünk viszsza!“ monta Csinosomdrága.</p>
-<p>Möntek, möndögéltek, mikor a Vasôrúbába házáhon értek,
-Csinosomdrága a lovát a fáhon kötötte, macskávé változott, az
-ajtóra mönt kaparni, beeresztötték, ugrott föl a patkára. A
-Vasôrúbába mönyeji sírtak, jajgattak, hogy Csinosomdrága mögölte az
-urukat; aszongya a legöregeb: „Nem sokára gyünni köl
-Csinosomdrágának <span class="pagenum"><a name="Page_26" id=
-"Page_26">-26-</a></span> hazafelé, êmék az útszélre, szép
-<i>almafa</i> löszök; ha lėvösz csak ėgy almát is, ha mögöszi,
-halálnak halálával hal mög, ha nem öszi mög, mögfogi űtet.“ Én
-<i>körtefa</i> löszök, mongya a közepső, a ki möglát, inkáb möghal,
-mincsėm úgy elmönynyön mellette, hogy nė szakajcson rúlam, ha
-mögöszi, halálnak halálával hal mög, ha nem öszi mög, mögfogi
-űtet.“ Aszongya a lekisebb: „Én mög <i>víz</i> löszök, tiszta, mint
-az arany, vagy iszik belüle Csinosomdrága, vagy mögfürdik benne,
-mer ê van fáradva! akkô vége lösz!“ A macska lėugrott a patkárul,
-hogy majd kimén. Aszongya Vasôrúbába a legöregebbnek: „Hoszd el
-aszt a macskát, nézzük mög, nem Csinosomdrága-ė, ha ű az: jaj az
-életinek!“ Mögfokta, nézik, hát Csinosomdrága. „No, kutya
-Csinosomdrága! kezembe vagy; tė középső, keresd mög a fejszét, tik
-mög az ėgygyik az ėgygyik lábát fogi mög, a másik a másikat,
-tögyétök a küszöbre, vágjátok el a nyakát!“ A fejszét soká
-keresték, a macskát êszalajtották. Csinosomdrága mögrászkôdott,
-embör lött, fölült a lovára, a hogy csak bírt, úgy mönt; félt hogy
-a tesvéreji bajba gyünnek. A két bátyát elfokta, mán szakajtani
-akartak az almábul, aszongya: „Nem szabad! majd én.“ Kivötte a
-kargyát, kis kendővel möktörűte, lėszakajtott, kettévákta, véré
-vált (az alma). Möntek továb. Hamissanpajkos mög Széplegénmákos
-haragudott, hogy nem öhettek belüle, csak mikor látták, hogy véré
-vált az alma, csöndesöttek lė. Mikor a körtefáhon értek,
-Csinosomdrága a kargyát kivötte, a kis kendővel möktörűtte,
-lėszakajtott, kettévákta, véré vált (a körte). Mikor a vizet
-elérték, belecsapott a kargyával a vízbe, véré vált; akkor monta
-mög, hogy mé tötte eszt. Möntek a nagybátyukhon. A Vasôrúbába nem
-győszte a mönyejit várni, söprűkóréra ült. Ėcczör aszongya a
-naposhôdas paripa: „Hajcsd el a kefédet, kis gazdám! mer mingyár
-utôér a Vasôrúbába!“ Hátranéz Csinosomdrága, láti hogy gyün ám a
-Vasôrúbába, mingyár elhajtotta a <i>keféjit</i>, a miket az
-öregaszszontû kapott, lött belüle <i>sűrű erdő</i>, mint a
-kefeszőre. Mikô kiért az erdőbül a szélire, viszszaesött a közepire
-(az erdőnek). Nagynehezen kitápászkodott, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> utánna
-Csinosomdrágának! Csinosomdrága akkor mán jô elmönt. Ėcször
-aszongya a naposhôdas paripa: „Hajcsd el a vakaródat, kis gazdám!
-mer mingyár utôér a Vasôrúbába!“ Hátranéz Csinosomdrága, hát láti,
-hogy a nyomába van a Vasôrúbába, mingyár êhajtotta a
-<i>vakaróját</i>, a miket az Öregaszszonytû kapott, lött belüle
-<i>sár</i>, hogy csak a füle lácczott (a Vasôrúbábának) csakúgy
-gebedözött. Mikor kiért a sár szélire, viszszaesött a közepire.
-Nagynehezen kigyütt belüle, utánna Csinosomdrágának! Csinosomdrága
-mán jô elmönt. Ėcczör aszongya a naposhôdas paripa: „Hajcsd el a
-patkódat, kis gazdám! mer mingyár utolér a Vasôrúbába!“ Hátranéz
-Csinosomdrága, láti, hogy itt van, nem meszsze a Vasôrúbába,
-mingyár elhajtotta a patkóját, a miket a nagybátyátû kapott; a
-<i>patkó belemönt a Vasôrú lova lábába</i>, a fogával szötte ki. A
-nagybátytyuk látta a bajt, a kapu mán nyílva vôt. Mán Csinosomdrága
-lovát tüzes söprűvel verte a farát a Vasôrúbába. A mint
-beeresztötte űket a nagybátytyuk, mingyár becsukták a vas kaput,
-nem bírt bemönni a Vasôrúbába, kivűrű kijabált: „Furjanak ėgy
-lukat, hogy a szöme közé nézhessön Csinosomdrágának.“ „Nė furjanak
-addég – monta Csinosomdrága – még a csípővasat mög nem tüzesítik,
-mert a Vasôrúbába föl akari vetni a kerítést.“ Mikor tüzes vôt mán
-a csípővas, fúrtak ėgy lukat, a Vasôrúbába a nyelvit gyukta be a
-lukon; de a tüzes csípővassal elszakajtották a nyelvit. Dömmögve
-mönt viszsza. Itt mos mán mögpihentek. Mikor kipihenték magukat,
-aszongya Csinosomdrága: „Mos mán elmöhetünk békivel, mer a
-Vasôrúbába többé nem gyün!“ Elbúcsúsztak a nagybátyuktul.</p>
-<p>Möntek hazafelé, előtanátak <i>ėgy</i> Nagyfászhatót: 9 suba, 9
-szűr, mindönféle gúnyábul 9 (volt rajta), mégis fázott.
-Csinosomdrága monta neki: „Gyűjjön velünk; mer még ojan üdőt
-tanáhatunk, hogy maga mögmelekszik!“ „A kék neköm!“ monta a
-Nagyfászható, hozzájuk szegődött; möntek továb. Ėcczör előtanátak
-<i>ėgy</i> Nagyhajigálót, e mindég szörnyen hajigálhatnék, ėgy
-negyed téglát birt elhajtani (egyszerre). Aszongya Csinosomdrága:
-„Gyűjön <span class="pagenum"><a name="Page_28" id=
-"Page_28">-28-</a></span> velünk; mer még ojan hejet tanáhatunk:
-hogy kihajigálhati magát!“ „Csak mán látnám!“ A Nagyhajigáló is
-hozzájuk szegődött; möntek továb. Előtanáták a Nagynészhetőt: úgy
-nézött, hogy a szöme maj kidüllett, mégis nagyonnészhetnék vôt.
-Aszongya Csinosomdrága: „Gyűjön velünk, êgyühet még az üdő: hogy
-kinészheti magát!“ „A kék neköm!“ Elmönt velük, möntek továb.
-Előtanáták a Nagyöhetőt: akármönynyit övött, öhetnék vôt. Aszongya
-neki Csinosomdrága: „Gyűjön velünk, mer tanáhatunk még ojan hejet,
-hogy magát jôtartom!“ „A köl neköm!“ monta a Nagyöhető; hozzájuk
-szegődött, möntek továb. (Előtanáták a Nagyihatót: ha ėgyet
-kortyant, a Tiszába ėgyet bejjeb lép, mégis ihatnék. Aszongya
-Csinosomdrága: „Gyűjön velünk; gyühet még ojan üdő: hogy jól
-tartyuk magát vízzel!“ „Csak mán látnám!“ monta a Nagyiható,
-hozzájuk szegődött; möntek továb.) Előtanáták a Nagyszaladót:
-akármönynyit szalatt, mindég szalathatnék vôt. Aszongya neki
-Csinosomdrága: „Gyűjön velünk; mer tanáhatunk még ojan hejet: hogy
-kiszaladhatya magát!“ „A köl neköm!“ monta a Nagyszaladó: hozzájuk
-szegődött; möntek továb.</p>
-<p><i>Kilenczen vôtak</i>, hazaértek a hászhon, Csinosomdrága
-bejelöntötte, hogy elhoszta a naposhôdas paripát; aszonta a kiráj:
-„Más baj is van: <i>300</i> esztendeje mûta fűlik a kemöncze, annak
-agygya a lányát: a ki benne hál.“ Aszongya Csinosomdrága: „Nem
-baj!“ Szótvált a Nagyfászhatóval; aszongya a Nagyfászható: „Eszt
-vártam régön!“ Az udvaron tanát fát: 600 ölfát betüzelt; este
-bemönt a kemönczébe, még sė melegödött mög. Röggel kikűdi a kiráj
-az embörit a kemönczéhön, nézze mög, hogy hált-ė benne valaki?
-Kimén az embör, láti, hogy a Nagyfászható bentvan akkor is, tüzel;
-maj mögvöszi az Isten hidegje; bemén űs a kemönczébe: szénné égött.
-Csinosomdrága bemén a kirájhon jelönteni: hogy még 600 ölfát is
-föltüzeltek. Aszongya a kiráj: „Más baj is van! 300 göböl ökör mög
-300 akó bor is van, fogyaszsza el íva, éve; ha az ű lányát akarja!“
-Aszongya Csinosomdrága: „Nem baj!“ Csinosomdrága mingyá szótvált a
-<span class="pagenum"><a name="Page_29" id=
-"Page_29">-29-</a></span> Nagyöhetővel (mög a Nagyíhatóval);
-aszongya a Nagyöhető neki: „Az ökröket nė nyúzzák mög, csak a
-szarvát köl lėvágni, nem köl apróra darabolni!“ A Nagyiható mög
-aszongya: „Csak a dongát köl lėütni!“ a többit majd êvégezi ű.“ A
-Nagyöhető csakhamar bepakolta a gőböjöket, még kevés is vôt neki a
-300 gőböj ökör, ami önnivalót még a közeldibe tanát, mögötte. A
-Nagyiható jis êbánt a 300 akó borral, csak a hordók fája, abrincsa
-maratt mög. Csinosomdrága bejelöntötte a kirájnak: mög van (íva)
-éve. Aszongya a kiráj: „Más baj is van!“ 300 esztendeje, hogy a
-<i>pokolba van a lán ruhája</i>, a ki elhozza, annak agygya a
-lányát. A kiráj mán akkor elkűdött a ruhájér ėgy embört.
-Csinosomdrága aszongya a Nagynészhetőnek: „Nészd mög, meszsze van-ė
-a pokol ajtajáhon az embör?“ Nézi a Nagynészhető, maj kidülled a
-szöme, mögláti az embört, mán csak anynyira vôt, mind ide az
-állomás (vasúti), aszongya a Nagyszaladó: ereszszék el! Szalad a
-Nagyszaladó, utoléri, főthönvági az embört. Még az embör
-öszszeszötte magát, addég a Nagyszaladó elhoszta a ruhát a pokol
-ajtajábul, az embör ott ült az út közepin, aszonta a
-Nagyszaladónak, űs űjjön lė. Az embör nézött <i>lófejet</i>, a
-Nagyszaladó <i>feje alá tötte, hogy elalugyon</i>. Várik a
-Nagyszaladót, nem gyün; nem gyütt viszsza üdőre, aszongya
-Csinosomdrága a Nagynészhetőnek: „Nészd mán, hun van az a
-Nagyszaladó?“ Nézi a Nagynészhető, aszongya: „Alszik, ėgy lófej van
-a feje alatt, az embör pedig hozi a ruhát.“ Csinosomdrága asz
-kérdözi a Nagyhajigálótul, hogy kitudná-ė ütni a lófejet a feje
-alul? „Ki úgy hogy a lófeje is szétmén az üvével ėgyütt!“ „Nė úgy,
-csak a lófejet üsse ki a feje alul!“ „Maj mögtróbálom.“ Kerestek
-neki ėgy negyed rész téglát, úgy kiütötte a lófejet, hogy
-szörteszéjjel mönt, a Nagyszaladó fölébrett, szalatt hazafelé,
-utôérte az embört, êvötte tűle a ruhát, űtet mög úgy a főthönvákta,
-hogy úgy köllött a testyit öszszeszönni, a ruhát osztán haza
-hoszta; akkor oszt Csinosomdrága êkapta a kirájlánt. Nagy
-lakodalmat csaptak, most is élnek, ha mög nem haltak.</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_30" id=
-"Page_30">-30-</a></span></p>
-<h4>4. A kiskanász hozza el az aranykoszorút.</h4>
-<p>Vôt ėgy kirájnak ėgy eladólánya, mindíg aranykoszorút hordozott
-a fejin. Ėcczėr odaált az ablakhon, nézėtt ki az ablakon,
-<i>elkapta az aranykoszorút ėgy Sas</i>, elmėnt vele meszire.
-Mėgvan a nagy baj, oda az aranykoszorú, a kirájnak az eladólánya
-ėgyre sír, hol az aranykoszorú? A kiráj osztan aszonta: a ki az
-aranykoszorút elhozza, neki agya a lányát. Mingyá gyüttek grófok,
-tótok, hogy ők elhozzák, elmėntek, még ma is oda vannak.
-Mėghallotta a kiskanász is, hogy mit mondott a kiráj, mingyá
-odamėnt a kirájhon, hogy elhozza ő, csak agya oda neki aszt a
-lovat, a mejiket ő választ. A kiráj haza hajtatta osztan mind a
-lovát, hogy válaszszon hát a kis kanász! mit tud? A kiskanász tėtt
-ki kukoriczát, búzát, árpát, zabot mėg rozst, hogy a mejik odamén a
-rozshó, a mėgtanája az aranykoszorút. Ėgy nagyon sovány ló mént a
-rozshó, ráült a lóra, mėnt, csakúgy bukdácsolt. Mėnt, mėndėgélt,
-ėcczėr odaért Jóska bátyáhon, ott oszt bėkijátott: „Jóska bácsi,
-nyissa ki a kaput!“ Kinyitta, osztan aszonta: „Jó, tė gonosz, hogy
-ú szóltá: Jóska bácsi, nyissa ki a kaput! mert agyoncsaptalak vôna.
-Hova mégy tė, kiskanász?“ „Elmék, a kirájlányának a koszorúját
-mėgkeresėm, mert ėgy sas lėkapta a koszorút.“ „Nem tudom én, hogy
-mégy oda ezėn a lovon?! Ugras fėl evel a lóval, hogyha ki nem
-törik, vagy botlik a lába, akkor aval mėgtanálod“ mongya a Jóska
-bátya. A kis kanász fėlugratott a lóval, a lónak kitört a lába.
-Akkor aszonta neki Jóska bátya, fekügyön lė, csinálnak neki maj
-<i>vasbol lovat</i>. A kis kanász lėfekütt, ėgy óra mulva
-fėlkőtötték, kíszėn vôt a ló. „No, tė kiskanász, mos evel ugras
-fėl!“ monta neki Jóska bátya. A kiskanász fėlugratott, a vaslónak
-nem lėtt baja. Aszonta Jóska bátya:</p>
-<p>„No tė, kiskanász! adok ėgy forintot, vėgyé rajta <i>bivajbőrt,
-majd ráhúzzuk a lóra!</i>“ A kiskanász vėtt bivajbőrt, ráhúszták a
-lóra, akkor a kiskanász ráült a lóra, aszonta: „Nohát Jóska bácsi,
-nyissa ki a kaput!“ Jóska bátytya kinyitta, elmėnt. Mėnt, mėnt,
-aszongya neki a <span class="pagenum"><a name="Page_31" id=
-"Page_31">-31-</a></span> vasló: „No tė, kiskanász, amott van ėgy
-híd, ott van ėgy ló, mikor odaérünk, száj lė rólam, erigy lė a híd
-mellé. Ha aszt látod, hogy a vėrės láng mén fėjebb, dőjj a
-kardodba; ha aszt látod, hogy a fehír láng mén fėjebb, nė féj
-sėmmit! Akkor erigy a híd mellé osztan vakdosd szét a lovat!“ Akkor
-a fehír láng mėnt fėjebb, a kis kanász szítvakdosta a lovat. Akor
-aszongya a vasló: „No tė kis kanász! keress mėgin ėgy bivajbőrt
-oszt húszd rám!“ A kiskanász keresėtt bivajbőrt, ráhúszta, ráült a
-lóra, mėntek tovább. Mėnt, mėnt, aszongya neki a vasló: „No, te,
-kiskanász! amott van ėgy híd, ott van ėgy ló, mikor odaérünk, száj
-lė rólam, erigy a híd mellé. Ha aszt látod, hogy a vėrės láng mén
-fėjebb, dőjj a kardodba; ha aszt látod, hogy a fehír láng mén
-fėjebb, ne féj sėmmit! Akkor erigy a híd mellé, osztan vakdosd szét
-a lovat!“ Akor mėgin a fehír láng mėnt fėjebb, akor a kis kanász
-mėgin szétvakdosta a lovat. „No tė, kiskanász! maj itt lėszėk,
-mėgtaposom eszt is, hogy fėl nė ébregyen; hanem tė erigy, keress
-bivajbőrt oszt húszd rám!“ A kiskanász keresėtt mėgin bivaj bőrt,
-ráhúszta megin a lóra, mėnt tovább. Akor mėgin tanátak ėgy hídat,
-akor mėgin úgy vôt minden, mėgin a fehír láng mėnt fėjebb. Aszongya
-a vasló: „No tė, kiskanász! vesd lė rólam eszt a bivajbőrt, kösd lė
-a fejemet a lábomhon, maj én itt legelėk, tė pedig vájá kis
-macskának oszt erigy, amott van ėgy nagy tíz emeletės ház, ugorj az
-ablakába osztan színėskegy (hizelegj) a szép lány mellett! Mikor
-elalszanak, búj a sifonba, vájá embėrré, tėdd a zsebedbe az
-aranykoszorút, a sűrűfűsűt mėg a bontófűsűt osztan ugorjál ki az
-ablakon!“ A kis kanász úgy is tėtt; mėglátta ėgy szép lány, aszonta
-az anynyának: „Jaj, anyám! de szép kis macska van itten,
-bėeresztėm!“ „Nembánom! eresz bė!“ Beeresztették. A kis macska oda
-mėnt a szép lány mellé, dudált, színėskėdėtt. Mikor lėfeküttek,
-elaluttak, a macska bėbût a sifonba, osztan emberré vát, a zsebibe
-tėtte az aranykoszorút, a sűrűfűsűt is mėg a bontófűsűt is, kitörte
-az ablakot, kiugrott, êszalatt a lováhon: „No, kedves kis
-lovacskám, itt vagyok <span class="pagenum"><a name="Page_32" id=
-"Page_32">-32-</a></span> mán!“ „Hát, mit hosztá? kis gazdácskám!“
-„Hát, êhosztam a koszorút, a bontófűsűt mėg a sűrűfűsűt.“ „No, jô
-van, de most mėnynyünk ám! monta a vasló. Mėntek, a hogy mėhettek,
-ėcczėr aszongya a vasló: „Kedves kis gazdám! vesd hátra a
-sűrűfűsűt! itt a Sárkány, mer már nagyon süti a farkamat!“ Akkor
-hátravette a <i>sűrűfűsűt</i>, ojan <i>sűrű erdö</i> lėtt, hogy a
-Sárkány csak ėgy óra mulva bírt csak kigyünni belőle. Mėntek, a
-hogy mėhettek, ėcczėr aszongya a vasló: „Kedves, kis gazdám! vesd
-hátra a bontófősűt! itt a Sárkány, mer mán nagyon süti a farkamat!“
-Akkor hátravette a <i>bontófűsűt, nagy sár</i> lėtt belőle. Mikor a
-Sárkány kigyütt belőle, akkorra már a kiskanász viszszaért Jóska
-bátyáhon, ítt mán a Sárkánynak nem vôt hatalma, viszszamėnt. A
-koszorút a kiskanász a kötőfíkre tűszte osztan úgy mėnt bė. Aszonta
-Jóska bátya: „No tė, kiskanász! mos száj lė a lovamrol, most eregy
-oda a kirájhon, de a koszorút ki nė add a kezedbő még oda nem agyák
-a lányt!“ Úgy is vôt, ráült az ő lovára, ėgy óra mulva hazaért,
-<i>mėgöregėdėtt a lány is</i>, a <i>kis kanász is</i>, odatták neki
-a lányt. Nagy lakodalmot csináltak, éltek boldogul.</p>
-<p class="centersmall">(Battonya.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>5. Pézös.</h4>
-<p>Vôt ėsz szögén embörnek 3 fija, a legöregebbiket Pézösnek
-hítták. Mikor mán főnyőttek, aszongya nekik az apjuk: „Mos mán ölég
-nagyok vattok, êmöhettök szôgálni, nė tarcsalak bennötöket!“ A
-három fijú nem akart ėgymástul elmaranni, a Sárkánnál mög részesök
-köllöttek, êmöntek a Sárkánhon résztfogni: ėt táblabúzát főfoktak.
-A Sárkán kikötötte, hogy 3 nap alatt ê köl végezni, három nap ėgy
-esztendő. Pézös mög kialkutta, hogy mindön nap önni vigyenek neki,
-de hogy mijé dôgoznak: pézé, vagy búzájé, vagy másé? ârul nem vôt
-szó. Első délbe levest, paprikást mög kalácsot vitt nekik a
-Sárkánnak a lekfijatalabb lánya; a leves mög vôt <span class=
-"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span>
-<i>mérgezve</i>. A levesbű nem öttek, a parikást mög a kalácsot
-mögötték. Aszongya a lá: „Hát nem öszik mög a levest?“ Aszongya
-Pézös: „Nem ám! vidd haza apádnak, ögye meg ű!“ Mikô viszszavitte a
-lá, aszongya az apjának: „Apám! Aszonta Pézös, hogy a levest ögye
-mög kê!“ „Mögájjon a kutya, maj rászödöm!“ Másik délbe a középső
-lán vitte ki (az ételt:) a levest, kápisztáshúst mög rétest vitt ki
-nekik. Akkô a kápisztáshúsba vôt az étető, abbul nem öttek, a
-levest mög a rétest mögötték. Aszongya a lá: „Hát nem öszik mög a
-kápisztáshúst?“ Aszongya Pézös: „Nem ám! vidd haza apádnak, ögye
-mög ű!“ Mikô viszszavitte a lá, aszongya az apjának: „Apám! aszonta
-Pézös, hogy a kápisztáshúst ögye mög kê!“ „Mögájjon a kutya! maj
-rászödöm!“ Harmadik délbe levest, szármát mög csőregét vitt ki
-nekik a legöregebb lá, akkor a szármába vôt az étető, abbul nem
-öttek, a levest mög a csőregét mögötték, a szármát ott hatták. Mán
-akkô körösztbe vôt rakva a búza, ârul beszélgettek, hogy mit
-kérjenek: búzát, vagy pészt, vagy más valamit? Aszongya a
-legöregebb lán: „Hároman vannak kêtök, kérjék el az apámtul a
-<i>tűzvágóustort</i> mög a <i>láncsát</i> mög a <i>paripát</i>, jó
-lösz a kêtöknek, hasznát vöszik kêtök.“ Pézös mingyá rá is ált,
-hogy aszt kérik: a tűzvágóustort mög a láncsát mög a paripát, de
-aszonta a Sárká: ű aszt nem adhati, hanem a mönynyi pészt kérsz,
-Pézös! anynyit adok; a nélkül nem boldogulok.“ Nem atta, adott
-nekik arant. Akkô a két fiju hazamönt, Pézös pedig êmönt máshová
-szôgálatot keresni, hogy ne ögye az apja kinyerit.</p>
-<p>Mén, mén, möndögél, elmönt egy kirájhon: a kirájnak mongya, hogy
-szôgálatot keres; most a Sárkánnál takart, de mindég étetőt töttek
-az ételbe, ű ojjan hejjön nem szôgál. A kiráj aszongya: „Ijen embör
-köl neköm, a ki tugygya: hun lakik a Sárká! mög mán vôt ott,
-tugygya a járást, hun mi van.“ Aszongya oszt a kirá Pézösnek: „Tė
-mán vôtál a Sárkánál, hozd el a Sárkántul a <i>Sárkán</i> tulajdon
-<i>lányát</i>: a lekszöbbiket, az <i>aranhajút!</i> Pézös nagy
-gondbaesött, bánta mán, hogy minek monta a kirának, hogy a Sárkáná
-takart?! Elmönt a Sárkán <span class="pagenum"><a name="Page_34"
-id="Page_34">-34-</a></span> palotájáhon, ott öregkûdússé vát, hogy
-a Sárkán mög ne ismerje szálást kért. Aszonta a Sárkán: hogy ű
-szívessen ád szálást. Lėfekszenek. A Sárkán mög a felesége nagyon
-méjen elalutt, de Pézös nem birt elalunni, mindig a vôt az eszibe:
-hogy <i>lopja</i> ű el a Sárkán lányát, az aranhajút? Ėcczör
-éféltájba a Sárkán paripája nagyon kapar, rug, vág. Kimén Pézös,
-aszongya: „Mija, édös lovam?“ „Eregy be, Pézös! ott van a
-tűzvágóustor fölakasztva a házba, vödd lė! <i>háromat szól</i>, de
-nė féj, nem kel föl a Sárkán. Osztán bemégy a láncsájé, ott van az
-is, <i>háromat szól</i> az is, de nė féj, nem kel föl a Sárkán,
-csakúgy félálomba beszél, ha beszél is!“ Aszongya Pézös: „De néköm
-az aranhajú lányát köl êlopnom!“ „A majd osztán lösz!“ mongya a
-Sárkán paripája. Bemönt Pézös, nyúl a tűzvágóustoré, aszongya a
-tűzvágóustor: „Sárká, visz Pézös!“ „Maj halgacz – mongya a Sárká –
-hun van Pézös?“ Kis üdő vártatva mögén aszongya a tűzvágóustor:
-„Sárká, visz Pézös!“ „Maj halgacz! – mongya a Sárká hun van Pézös?“
-Kis üdő mulva aszongya a tűzvágóustor: „Juj, juj! nem mondom mán
-többet!“ Lėvötte, kivitte, azután bemönt mögén, nyúl a láncsájé,
-aszongya a láncsa: „Sárká, visz Pézös!“ „Maj halgacz! – aszongya a
-Sárká – hun van Pézös?“ Kis üdő vártatva mögén aszongya a láncsa:
-„Sárká, visz Pézös!“ Maj halgacz, hun van Pézös?“ Kis üdő mulva
-aszongya a láncsa: „Juj, juj! nem mondom mán többet!“ Elvitte a
-láncsát is, aszongya: „No, gyerünk!“ A <i>ló tátos vôt</i>,
-aszongya: „Még nem löhet! vágj rá a tűzvágóustorral a tűzlángra mög
-még be köl szôni a Sárkának!“ Pézös osztán rávágott a tűzlángra,
-máskép nem löhetött kimönni, oda hajult az ablakra, de mán akkor a
-lovon vôt, aszongya: „Sárkán! viszöm a láncsádat, tűzvágóustorodat,
-a lovadat! A Sárkán kiszalatt a ház elébe, aszongya; „Ha êgyüsz,
-csak szójjál!“ Aszongya Pézös: „Szólok, mindönkô szólok!“ Azután
-mönt a lányé Pézös, a lova elmondott neki mindönt, hogy fogják
-elhozni. A <i>lova csónyikké</i> változott a vízbe, ű mög öreg
-halászszé. Pézös bemönt a víz szélire, hogy lássák, hogy ű halász,
-azután êmönt a Sárkánhon, szálást kért, aszonta a Sárkán:
-<span class="pagenum"><a name="Page_35" id=
-"Page_35">-35-</a></span> „Szívessen!“ Éféltájba nagyon elaluttak,
-odamönt az átyhon, mökkereste, hun van mökkötve a Sárká feleséginek
-a dėrėkára az aranbőcsőnek a láncza; mert abba fekütt a Sárká
-lekszöb lánya. Möktanáta, aszongya a bőcső: „Sárká, visz Pézös!“
-„Maj halgacz, hun a Pézös?“ Mögén mongya: „Sárká, visz a Pézös!“
-„Maj halgacz, nincs itt!“ mongya a Sárká. „Jaj, jaj! nem mondom mán
-többet!“ Lėvötte, kivitte, a csônyik êvát lójé, a lovára tötte:
-„No, hátmos má gyerünk!“ Aszongya a lova: „Be köl szólni a
-Sárkának!“ Odahajult az ablakra, aszongya: „Elvittem a
-tűzvágóustorodat, a láncsádat, a lovadat, mos viszöm az aranhajú
-lányodat!“ A Sárká kiugrott, aszongya, ha êgyüsz, szójjá!“ „Szólok,
-mindönkô szólok!“ Elvitte a kirának a lánt, aszongya a lán: „Ugyan
-Pézös, neköd visző-ė, vagy másnak?“ „Jobban viszlek magamnak, mint
-másnak!“ „Ha tunnám, nem magadnak visző, itt ez a kis budli
-(:bicska) minygyá agyon szúrnálak. Nem esküdök mög addig, még az
-apámat, az esküdőgyűrűjit mög az ingit ê nem hozik!“ Pézös haza
-vitte az aranyhajú szép lánt. A kiráj ėgyre monta, hogy
-eskügygyenek, de az aranyhajú lán csak aszonta: „Nem esküdök mög
-addig, még az apámnak az esküdőgyűrűjit ê nem hozik!“ A kiráj
-asztán behívatta Pézöst, monta neki, hogy a Sárkának hozza el az
-esküdőgyűrűjit. Kimén a lováhon, ráborul, rí; aszongya a lova: „Ne
-búsûj sėmmit! elhozzuk mink aszt is, csak úgy tögyél, a mint én
-mondom.“ Akkô Pézös êvát Öregremötéjé, ê keszdött imátkozni. Kigyün
-a Sárká, Pézös szálást kér tűle, aszongya: „Szívessen!“ Lefekszenek
-Éféltájba kimén a Sárká felesége – nagyon sokájig kin vôt – Pézös
-mög oda fekütt a Sárká mellé, aszongya a Sárkának: „Agygya kê neköm
-is a gyűrűt!“ A Sárkán odatta. Pézös lėmönt az ágyrû, bebût az ágy
-alá. Begyűtt a felesége, Pézös mög kimönt, beszólt az ablakon: „Mos
-viszöm az esküdő gyűrűdet!“ A Sárkán a felesége hasára vágott,
-aszongya: „Hová tötted a gyűrűt?“ „Micsoda gyűrűt? hisz nem neköm
-atta kê!“ mongya a felesége A Sárkán kiszalad a ház elébe, utánna
-kiját Pézösnek: „Ha mászszor is <span class="pagenum"><a name=
-"Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> êgyüsz, szójjál!“ Aszongya
-Pézös: „Szólok, mindönkô szólok!“ Pézös haza vitte az esküdőgyűrűt,
-odatta a kirának, a kirá ėgyre monta: „Mos mán eskügygyünk!“ De az
-aranhajú lán aszonta: „Nem esküdök mög addig, még az apámnak az
-esküdőingit ê nem hozik!“ „A kiráj behívatta Pézöst, aszonta neki,
-hogy a Sárkának hozza el az esküdőingit. Kimén Pézös a lováhon,
-ráborul, rí; aszongya a lova: „Nė búsûj sėmmit! elhozzuk mink aszt
-is, csak úgy tögyél, a mint én mondom! Erigy, kérj három szöm
-kendörmagot a kirájtû, mög hoszd el a tűzvágóustort magaddal!“ A
-három szömkendörmagot a lónak atta. Mikô odaértek, akkô a Sárkán
-mán kin fekütt az udvaron, nem ben a házba, Pézös belopóczkodott az
-ágy alá, a ló mög az ôrábû ráfútt a Sárkánra ėgyet (kendermagot.) A
-Sárkán ingibe a balha szaladozott nagyon – a kendörmagbul balha
-lött. Akkô befútta a másik szömet, most mán ketten szaladoztak,
-azután befútta a harmadikat, össze-visszaszaladosztak, vôtak
-hároman. A Sárkán mögharagudott, lėvetötte az ingit, behajította az
-ágy alá, Pézös mög ott vôt, főkapta, kiszalatt vele, a lovára űt, a
-tűzvágóustorral mög rávágott a tűzlángra, aszongya: „Viszöm az
-esküdőingöt!“ Aszongya a Sárká: „Ha mászszor êgyüsz, szójjál!“
-„Szólok, mindönkô szólok!“ mongya Pézös. Elvitte szöröncséssen,
-odatta a kirának, a kiráj ėgyre monta, hogy eskügygyenek! de az
-aranhajú lán aszonta: „Nem esküszök mög, még az apámat ê nem hozik
-a lakodalomba. A kirá behívatta Pézöst, monta neki, hogy a lánnak
-hozza el az apját is! Kimén Pézös a lováhon, ráborul, rí, aszongya
-a lova: „Ne búsúlj sėmmit! elhozzuk mink a Sárkánt is, csak úgy
-tögyél, a mint én mondom!“ A Sárká a <i>főd alul bút ki</i> élelmet
-keresni: madarakat, nyulakat, aszonta Pézösnek a ló: „Kérjé a
-kirátû tizėnkét fejszést mög fűrészöst!“ Êmöntek az erdőbe, közel a
-Sárká palotájáhon, êkesztek kopogni nagyon, a Sárká kibût a főd
-alul, hogy mit csinálnak? „Annak a disznó Pézösnek csinálunk
-koporsót!“ monták neki. „No, akkor én is segítök! mer mán sok
-mindönömtű mögfosztott!“ monta a Sárkán. Mökcsinálták jó erősre a
-<i>koporsót</i>, belebût a Sárká, aszonta, ha ű nem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> biri
-szétrugani, akkô a Pézös sė biri; lėszögeszték erőssen, mögrugi
-keményen, de mök sė mozdul a koporsó. Mögrugi másocczô a hogy csak
-biri, akkô sė bírta <i>szétrúgni</i>, mégcsak mök sė mozdult
-Aszongya Pézös: „Itt vagy, kutya, mijénk vagy tésis!“ Êvitték,
-odatták a kirának. Sok nép öszszegyűlt, vôtak ott bárók, grófok,
-nagyülepű tótok. Pista is ott vôt (egyik mesehallgató.) A kirá oda
-mönt a koporsóhon, hogy maj mögnézi ű, mijen az a Sárká? Mikô
-főbontották, a Sárká neki a kirájnak! szétszötte tisztára, Pézös
-mög a láncsával a Sárkánt végeszte ki, úgy oszt az üvé lött az
-aranhajú lán, ű esküdött mög vele.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarszentmárton.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>6. A kiskanász.</h4>
-<p>Vôt a világon ėgy kiráj, annak vôt 3 jánya, azok közül ėgynek
-vôt szeretője, mindėn ícczaka 9 pár czipőt nyőtt el. A kiráj
-sokallotta már a kőcségėt a czipőkre, országszėrte kihirdette: hogy
-a ki mėgtugygya, hogy a jánya hogy nyövi el mindėn íjjel a 9 pár
-czipőt, annak agygya fele gazdagságát mėg aszt a jányát; (de) a ki
-válalkozik rá, oszt mėg nem tugygya, feje vírit vėszi. Sokan
-jelėntkesztek és mindnek feje vírit vėtték, mert a ki akarta tunni:
-hogy nyövi el a 9 pár czipőt a kiráj jánya, az ajtajába fektette,
-adott neki vacsorát mėg ėgy pohár bort, de <i>altató</i> vôt benne.
-Vôt ėgy gazdag embernėk ėgy kanásza, aszonta a gazdája (neki:) „Tė
-ébėr gyerėk vagy, fijam! tė elnyerherhetėd a kirájjánt, de hogy ha
-el nem fogod nyerni, a fejed vírit vėszik!“ „De az enyimet nem
-vėszik el – mongya a kanász – én nem alszok el.“ Aszonta a kanász
-az anynyának: süssön néki pogácsát, varjon tarisznyát! Ėlmėnt a
-kirájhoz, aszongya neki: „No, kiráj őfėlsíge! ín mėglesėm a
-jányát!“</p>
-<p>Este osztán ennek is vacsorát adott a kirájján mėg ėgy pohár
-bort, ebbe is altató vôt, de a kiskanász az ing dėrėkába tőtötte,
-de a kirájján nem vėtte észre. Akkor a kiskanász lėfekütt,
-elkeszdėtt hörtyögni, mutatta, hogy alszik, de nem alutt. A
-kirájján mikor elkíszült, átlípte a kiskanászt, aszongya: „Itt
-foglak én mėgtanálni, ha <span class="pagenum"><a name="Page_38"
-id="Page_38">-38-</a></span> viszszagyüvök is.“ De mikor a kirájján
-kimėnt a szobábol, a kiskanász utánna lopóczkodott. Mėntek,
-mėndėgíltek hetedhétország ellen, elírtek ėgy ezüsthídat, akkor a
-kiskanász lėszakajtott ėgy ezüstágat a híd karjáról, ekkor a
-kirájján a híd közepin <i>mėgbotlott</i> és fėlsóhajtott: „Én
-Istenėm! ezėrszėr járok êre, még e’ nem törtínt rajtam!“
-Mėndėgéltek továb, elírtek ėgy aranhídat, akkor a kiskanász
-lėszakajtott ėgy aranyágat, tėtte a bakóba, akkor a kirájján
-<i>térdre esėtt</i> és fėlsóhajtott: „Én Istenėm! ezėrszėr járok
-êre, még e’ nem törtínt rajtam!“ Mėndėgéltek tovább, elírtek ėgy
-gyémánthídat, akkor a kiskanász lėszakajtott ėgy gyémántágat, tėtte
-a bakóba, akkor a kirájján <i>hasra esėtt</i> és fėlsóhajtott: „Én
-Istenėm! ezėrszėr járok êre, még e’ nem törtínt rajtam!“
-Mėndėgéltek tovább, előtaláltak ėgy nagy vizet, a kirájján mikor
-odaírt, <i>két felé vette a nyakán a kendőt, a víz két felé
-vált</i> előtte, a kiskanász sijetėtt vôna utánna, de a víz
-öszszemėnt.</p>
-<p>A kiskanász sóhajtozott, hogy mėhetne a kirájján után, de nem
-birt. Ėcczėr látott a kiskanász nagy tüzet, elballagott a tűszhėz,
-hogy ott majd átballag. Mikor a a tűszhėz írt, ott veszekėdėtt 3
-<i>Sárkánfijú</i>, kérdi a kiskanász: „Min veszekėttek
-Sárkánfijúk?“ „Hát maratt az apámtol ėgy <i>guba</i> mėg ėgy pár
-<i>bocskor</i> mėg ėgy <i>pácza</i>, mongya az ėgyik. Kérdi a
-kiskanász: „A guba miről való?“ „A guba arról való – mongya a
-Sárkán – hotyha rám vėszėm, nem lát mėg sėnki sėm.“ „Hát a
-bocskor?“ „A bocskor pedig arrolvaló, ha fėlhúzom a lábomra, osz
-mondom a bocskornak: Rip, rop! akkor ott lėszėk, a hol akarok.“
-„Hát a pácza?“ kérdi a kiskanász. „Hogyha fėlmėgyėn (valaki) a
-<i>hėgyre</i>, a páczával csak <i>ėgyet felé bólint</i>, azonnal
-mėghal.“ Fėlkűtte őket a hėgyre: „A ki leghamarébb fėlír, azé lėsz
-a guba mėg a pácza mėg a bocskor.“ Mind a hároman nyargaltak, mikor
-fėlírtek, ėgyet bolintott a páczával, ott marattak a Sárkánfijúk, a
-kiskanász pedig fėlvėtte a gubát, bocskort fėlhúszta, a páczát a
-kezibe vitte és aszonta: „Rip, rop, bocskor! ott lėgyėk, a hol a
-kirájkisaszszon tánczol!“ Akkor ott termėtt azonnal és mėgleste,
-ott tánczolt a kirájkisaszszon <span class="pagenum"><a name=
-"Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> a 9 fejü Sárkányal, a 9 fejű
-Sárkán vôt a szeretője, élės bėrėtván tánczoltak. A kiskanász
-osztán bėmėnt abba a szobába, a hol vacsoráltak, az asztal alá bût.
-A táncz után bėmėntek abba a szobába a kirájkisaszszonyék is
-ėszėgettek. Mikor ėszėgettek, a kirákisaszszon keziből lėesėtt a
-kanál, a kirákisaszszon fėl akarta vėnni, aszonta a <i>9 fejü
-Sárkán</i>: „Nė vėdd fėl! majd fėlvėszi rėggel a házseprő!“ Mėgint
-ėszėgettek, akkor mėg az aranvilla esėtt lė, a kiskanász tėtte a
-bakóba, mert a 9 fejü Sárkán azt sė hatta fėlvėnni a
-kirákisaszszonnak, maj fėlvėszi rėggel a házseprő. Aszongya a
-kirákisaszszon: „Én Istenėm! mi történhetik vélem? mijen bajokon
-mėntem kėrėsztűl!“ Osztán szerelmeskėttek, akkor mėg a gyűrűjit
-ejtėtte lė, fėl akarta vėnni, a szeretője aszonta: „Itt az én
-gyűrűm! rėggel maj fėlvėszi a házsėprő. Ezután kikísírte a
-kirájkisaszszont a kapuba a 9 fejü Sárkán, a kiskanász pedig ott
-vôt utánuk, mikor elútazott a kirájkisaszszon, a kiskanász aszonta:
-„Rip, rop, bocskor! ott lėgyėk, a hol a kirájkisaszszon
-lėfektetėtt!“ Ott vôt.</p>
-<p>Hazaírkėzėtt a kirájkisaszszon, a kiskanász hörtyögött „No,
-kiskanász! mongya a kirájkisaszszon, te mán nem foksz tovább ílni!“
-Fröstök idő bekövetkėzėtt, a kiráj behítta a kiskanászt, mėg a
-kirájkisaszszont, jöjjenek szėmre, bemėntek, a kiráj kérdėszte a
-kiskanászt: „No kiskanász! tudod-ė, hogy az én jányom hogy növi el
-mindėn íjjel a 9 pár czipőt?“ Aszongya a kiskanász: „Tudom!“ „No ez
-már szép!“ mongya a kiráj. „Hát hogy?“ „Minden íjjel a szeretőjivel
-bėrėtván tánczol.“ „Igaz? jányom!“ kérdėzi a jányát. „Nem igaz!“
-monta a kirájkisaszszon. „No, kiskanász! tucz-ė valami jelt
-mutatni?“ kérdezi a kiráj: „Tudok!“ mongya a kiskanász. „Mutassál
-hát valami jelt!“ mongya a kiráj. „A mint mėntünk, mėndėgéltünk,
-találtunk ėgy ezüsthídat, lė szakajtottam ėgy ezüstágat, akkor a
-kirájkisaszszon megbotlott. Akkor kérdėzi a kiráj: „Hol van az
-ezüst ág?“ „Itt van!“ akkor kivėszi az ezüstágat a bakóbol. „Van-ė
-még több? kiskanász!“ kérdėzi a kiráj. „Van! kírėm,“ mongya a
-kiskanász. „Mikor mėntünk továb, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_40" id="Page_40">-40-</a></span> találtunk ėgy aranhídat,
-lėszakajtottam ėgy aranágat, akkor a kirájkisaszszon térdre esėtt.“
-Akkor kérdėzi a kiráj: „Hol van az aranág? kiskanász!“ „Itt van!“
-akkor kivėszi az aranágat a bakóbol. „Igaz? jányom!“ A kiráj
-kisaszszon mindėnre aszonta: „Nem igaz!“ „Van-ė még több?
-kiskanász!“ „Van! kírėm“ mongya a kiskanász. „Mikor mėntünk továb,
-találtunk ėgy gyémánthídat, lėszakajtottam ėgy gyémántágat, akkor a
-kirájkisaszszon a hídközepin hasra esėtt és fėlsóhajtott: „Én
-Istenėm! ezėrszėr jártam êre, de ijen rajtam nem törtínt.“ Akkor
-kérdėzi a kiráj: „Hol van a gyémántág? kiskanász!“ „Itt van!“ akkor
-kivėszi a gyémántágat a bakóbol. „Tucz-ė, még valamit mondani?
-kiskanász!“ kérdezi a kiráj. „Tudok“ mongya a kiskanász. „Mikor
-mėntünk továb, nagy vízhėz értünk, osztán a 9 fejű Sárkánhoz, a
-kirájkisaszszon szeretőjihez, itt a kirájkisaszszon mėg a szeretője
-élės bėrėtván tánczolt, mikor kitánczolták magokat, ėszėgettek,
-vacsoráltak, a kirájkisaszszon lėejtėtte az ezüstkanalat, mėg az
-aranvillát, fėl akarta vėnni, de a szeretője aszt monta: Maj
-fėlvėszi rėggel a házsėprő.“ Akkor kérdėzi a kiráj: „Hol van az
-ezüstkanál mėg az aranvilla?“ „Itt van!“ akkor kivėszi a bakóbol az
-ezüstkanalat mėg az aranvillát. „Tucz-ė még többet mondani?
-kiskanász!“ kérdėzi a kiráj. „Tudok.“ mongya a kiskanász. „Osztán
-szerelmėskettek, akkor mėg a gyűrűjít ejtėtte lė, a gyémánt
-gyűrűjit.“ „Hol van a gyémántgyűrű?“ kérdezi a kiráj. „Itt van!“
-akkor kivėszi a bakóbol a gyémántgyűrűt, a kiráj mėgnízi, látytya,
-hogy a jánya gyémántgyűrűje, asz mongya: „Mos mán, jányom! a
-kiskanászé vagy!“</p>
-<p><i>A kiskanász nem teczczėtt a kiráj jánnak.</i> „No, hát
-válaszszál ėgy katonatisztėt, monta a kiráj – a mėlik felí lėszėl
-rėggel fordulva, azí lėszėl, de a fele királság csak a kiskanászé
-lėsz;“ (Reggel a kiskanász felé volt fordulva a kirájlány, azt
-mondta a király: „No hát, jányom! az Isten is úgy rendėlte, hogy a
-kiskanászé lėgyél!“) Éltek osztán boldogul.</p>
-<p class="centersmall">(Öcsöd.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_41" id=
-"Page_41">-41-</a></span></p>
-<h4>7. Legeltetés a 3 Sárkánypusztáján.</h4>
-<p>Vôt a világon ėsz szögén embör, annak vôt ėgy fija, hogy nagyon
-szögényök vôtak, beált a kis gyerök ėgy öreg embörhön mög ėgy öreg
-aszszonhon; mind a kettő vak vôt: kivötte a szömüket a 12 fejű
-Sárkán, a mé a pusztáján legeltettek.</p>
-<p>Vôt az öreg embörnek két lova, kihajtotta a kis gyerök legelni:
-kihajtotta a 7 fejű Sárkánnak a pusztájára. Délfelé mán meleg vôt,
-lėfekütt a kis gyerök a pusztán oszt a kis veszszőjivel
-csapkolódott; odamönt a 7 fejű Sárkán, aszongya: „Hogy merté tė ide
-gyünni, mikô még itt a madár sė jár? minygyá véged lösz!“ „Nem
-bánom, hogyha agyon bírsz ütni, ha agyonücz is!“ monta a kis gyerök
-oszt a kis veszszővel csapkodott a Sárkánfeje fölé, mind a hetet
-lėütötte. Este, mikor hajtott haza, ėgy fejet főszurt a veszszőre,
-vitte hazafelé, fővetötte a pallásra. Mikor hazaért, a 2 ló
-mögellött. Másnap kihajtotta a 4 lovat a 10 fejű Sárkán pusztájára.
-Délfelé mán nagyon meleg vôt, gyütt a 10 fejű Sárkán, akkor is
-csapkodott a kis gyerök a kis veszszővel, a 10 fejű Sárkánnak mind
-a 10 fejit lėvákta. Este, mikor mönt hazafelé, ėgy fejet főszúrt a
-kis veszszőre, fővetötte a pallásra. Mikor hazaért, a 4 ló
-mögellött, 8 lova lött. Mögén harmadik nap kihajtotta a 8 lovat,
-akkô mán a 12 fejű Sárkánnak a pusztájára hajtotta. Délfelé gyün a
-12 fejű Sárkán, mongya a gyeröknek, hogy kivöszi a szömit, ha nem
-láti, hogy ki pusztája e? vagy 2 felé szaggati, ha ê nem mén
-mingyá! Azután öszszemöntek, a gyerök lėvágott 8 fejit, a hogy
-csapkolódott: mögén lėvágott 2 fejit, akkô monta a Sárkány: „Had
-mög a 2 fejemet, odadom az öreg apádnak mög az öreg anyádnak a 2
-szömit.“ „Hát hun vannak azok a szömek?“ kérdözi a kis gyerök.
-„Látod-ė aszt a pinczét? ott van ėgy sejöm kendőbe.“ Oszt monta a
-Sárkány, hogy mönynyön a kisfijú elő. „Erigy tė!“ monta a kisfijú.
-Oszt előmönt a Sárkány, odatta az öreg apjának mög az öreg
-anynyának a szömit, monta neki: „Ha haza viszöd, csak tödd a szöme
-gödribe!“ <span class="pagenum"><a name="Page_42" id=
-"Page_42">-42-</a></span> Mikô mán mögmonta hogy köl helre tönni,
-lėvákta a Sárkánnak a másik 2 fejit is. Este, mikor mönt hazafelé,
-rászúrt a botytyára mögén ėgy fejet, akkô mán 16 ló lött; a
-Sárkánfejet mög főhajtotta a pallásra.</p>
-<p>Este, hogy mögvacsoráltak, kérdöszte: „Szeretné-jė, öreg apó mög
-öreg anyó: ha möglátna engömet?“ „Bizon szeretnénk!“ monták.
-Mögvacsoráltak, az öreg anyó szömit hejretötte. Aszongya: „Jaj, de
-szép vagy, fijam!“ Hejretötte az öreg apójét is az ėgygyiket, de
-még az egygyiket hejretötte, a másikat êlopta a macska. Mögfokta a
-kis gyerök a macskát, kivötte az ėgygyik szömit, aszt tötte az öreg
-apó szöme hejjöt. Este ott üldögéltek a patkán, aszongya az öreg
-apó: „Az én szömöm az ėgygyik nagyon egerész!“, mer macskaszöm vôt,
-nem embörszöm.</p>
-<p>Kifizették osztán a kis fijút, adott neki az öreg apó, mög az
-öreg anyó ėgy <i>aczėlat</i> mög ėgy <i>kohát</i>, az az aczél mög
-az a koha ojan vôt: hogyha mögütötte, ėgy kis asztal ugrott ki
-belüle, minygyá mög vôt terítve oszt abbul élősködött a szögén
-embör mög a kis gyerök.</p>
-<p class="centersmall">(Padé.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h3>(Boszorkányfélékről.)</h3>
-<h4>8. Kígyóbőrű Kámán Sára: Világszépaszszonya.</h4>
-<p>Vôt a világon ėgy kiráj mög ėgy kirájné; mindönük vôt, a mit a
-szömük, szájuk mökkévánt, csak csalágyuk nem vôt. A kiráj ėgyre
-aszt hajtogatta, ha nekik csalágyuk vôna, sėmmi bajuk sė vôna.
-Mikor panaszolta a feleséginek, gyütt hozzájuk ėgy Öregkûdús,
-alamizsnát kért. A kirájné adott néki alamizsnát; aszonta a Kûdus:
-„Az udvarba – látom – van ėgy kazalvenyöge, a legalsóbul a
-legkorhatabbul húzzon ki ėgy szálat, ültesse el a kastéj
-csurgásába, azon teröm maj 3 fürt szőllő oszt a 3 fürt szőllőt ögye
-mög, attul fog születni ėgy gyeröke. A Szögényembörnek aszonta, ha
-az teljesülni fog, mögjutalmazi anynyival, hogy életfottig ölég
-lösz neki. Aval <span class="pagenum"><a name="Page_43" id=
-"Page_43">-43-</a></span> az Öregembör eltünt. Bemönt a kirájné,
-monta az urának, hogy van az udvarba hátû ėgy kazal venyögeveszsző,
-a legalsóbul, a legkorhatabbul húzon ki ėsz szálat, ültesse el a
-kastéj csurgásába, azon teröm 3 fürt szőlő, ha ű aszt mögöszi,
-gyeröke lösz. Az ura elültette. Este 8 órakor kimönt nézni, csak
-ojan száraz vôt, mint azelőtt; kimönt 9 órakor, akkor sė ződült; 10
-órakor mögint mögnészte, mikor begyütt aszonta, hogy: „Mikor az a
-venyögeveszsző kiződel, én is legény löszök.“ Éfél után keszdött
-zöldelni, 3 órakor a kirájné ű fölsége fölébrett, akkô mán az egész
-kastét befutotta, ėgy ág pedig benyût az ablakon a kirájné ágya
-fölé, azon termött 3 fürt szőllő. A kirájné űfölsége fölugrott az
-ágybû ėgy pöndölbe szalatt a kiráj űfölségihön, hogy nézze mög a
-szőlőt. Az alatt a szobalány lėszakajtotta, tányérra rakta, bevitte
-a kirájnénak. A kiráj nészte, hogy csakugyan betejjesödött, a mit
-az Úrjézus mondott; mert az a kûdús az Úrjézus vôt. Alig ötte mög a
-kirájné a 3 fürtöt, mingyá terhösnek éröszte magát. A szôgáló a
-szőlőcsumát kihajtotta a szemétdombra. Vôt űfölségínek ėgy öreg vén
-lova, ê vôt csapva, aszt övött, a mit tanát, mögötte a szőlőcsumát,
-hasas lött. A kiráj möglátta a lovat kérdöszte, hogy mi lelte eszt
-a lovat? hasas ez? A szobalántú kérdöszte, hová tötte a
-szőlőcsumát, nem ötte-ė mög a ló? A szôgáló aszonta: hogy
-kihajította a szemétdombra. Akkô bizonyossan attû hasas. Êgyütt az
-üdő, a kirájné mögszülte a gyerököt, a a ló is mögellött; sárga,
-aranyszínű csikót ellött.</p>
-<p>A gyerök nagyon kögyetlen vôt, makranczoskodott, az anynya
-aszonta: „Ne lögyé ojan kögyetlen, mer nem kapsz lánt!“ de a gyerök
-csak makranczoskodott, akkor az anynya aszonta, hogy <i>addég nė
-kapjon lánt, még Kígyóbőrű Kámán Sárát, világszépaszszonyát fő nem
-tanájja</i>.</p>
-<p>Mikô főnyőtt, aszonta: „Kirájapám hajtassa be a szilajménöst az
-akolba, majd én választok magamnak belüle.“ Kécczör êvetötte a
-kötelet, fogott is ėgy szíjhátú vasderest, de mögint csak
-eleresztötte; aszonta: „Kiráj apám! agya neköm aszt a csikót, a
-möliket az anynya akkor ellött, mikor én születtem.“ Nagyon rosz
-vôt, <span class="pagenum"><a name="Page_44" id=
-"Page_44">-44-</a></span> szégyölte, hogy âra hivatkozott; odatta
-neki. Akkor aszonta a királfi: „No, édösanyám! én főkeresöm
-Kígyóbőrű Kámán Sárát: világszépaszszonyát; mert édösanyám
-kiskoromba aszonta: addég nė kapjak lánt, még fő nem tanálom, de én
-addég nem nyukszok, még csak anynyira nem viszöm: hogy kirájapám a
-mozsdóvizet nem tartja neköm, kirájnéanyám a türűközőt!“ Aval
-elindult, vezette az aranyszőrűt; alig birt mönni, az udvari
-cselédök csak nészték, hogy mit akar aval a rosz lóval, mikor még
-nem is bír mönni. Mikô kiértek a kastélbul, aszonygya a ló: „No,
-édös gazdám! űjj rám; mer mán látom, êfárattál. A kirájfi fölült, a
-ló fölbukott; de hamarább főkelt, mint Rudolf. Mikô fölült rá,
-möntek ėd darabég, mögén főbukott; így mönt ez háromszor; akkor
-oszt neki rugaszkodott, főszált a levegőbe, aszt kérdöszte: „No,
-édös gazdám! hogy mönynyek: Úgy röpűjjek-ė mind a szélvész, vagy
-mind a gondolat?“ „Úgy möny, hogy sė tėbenned, sė énbennem nė tögyé
-kárt.“ Möntek a levegőbe, ėcczör csak aszonygya a ló: „No, édös
-gazdám! én éhös vagyok; hanem látod aszt az erdőt, abba van
-aranymező, abba bemögyünk, engöm elengecz legelni, tė pedig
-vacsorálhacz, ha köl, vagy ha akarsz, lėpihensz.“ A nyergöt és a
-szörszámot a feje alá tötte, elalutt. Ėcczör hajnalba odamén a
-gazdájáhon a ló, főkőtötte: „Kêj fő, édös gazdám! mer a farkasra is
-ráviratt.“ Főkelt, főnyergölt, fölült. „No, édös kis gazdám! hogy
-mönynyek: úgy röpüjjek-ė mind a szélvész, vagy mind a gondolat?“
-„Úgy möny, hogy sė tėbenned, sė énbennem nė tögyé kárt!“ Möntek a
-levegőbe, ėcczör csak aszongya a ló: „No, édös kis gazdám! én éhös
-vagyok; hanem látod aszt az erdőt, abba van ezüsmező, abba
-bemögyünk, engöm elengecz legelni, tė pedig vacsorálhacz, ha köll,
-vagy ha akarsz, lėpihensz.“ A nyergöt mög a szörszámot a feje alá
-tötte, elalutt; a ló mög legelt. Ėcczör hajnalba odamén a
-gazdájáhon a ló, főkőtötte. „Kêj fő, édös kis gazdám! mer a
-farkasra is ráviratt mán.“ Főkelt, főnyergölt, fölült. „No, édös
-kis gazdám! hogy mönynyek: úgy röpüjjek-ė, mind a szélvész, vagy
-mind a gondolat.“ <span class="pagenum"><a name="Page_45" id=
-"Page_45">-45-</a></span> „Úgy möny, hogy sė tėbenned, sė énbennem
-nė tögyé kárt!“ Neki rugaszkodott a ló, főszált a levegőbe, möntek.
-Ėcczör csak aszongya a ló: „No édös kis gazdám! én éhös vagyok;
-hanem látod aszt az erdőt, abba van ėgy rézmező, abba bemögyünk,
-engem elengecz legelni, te pedig vacsorálhacz, ha köll; vagy ha
-akarsz, lėpihensz.“ A nyergöt mög a szörszámot a feje alá tötte,
-elalutt. Ėccző hajnalba oda mönt a gazdájáhon a ló, főkőtötte: „Kêj
-fő édös gazdám! mer a farkasra is ráviratt mán.“ Főkelt,
-főnyergölt, fölült: „No, édös kis gazdám! hogy mönynyek? úgy
-repüljek-ė, mind a szélvész vagy mind a gondolat?“ „Úgy möny, hogy
-sė tėbenned, sė énbennem nė tögyé kárt!“ Mikor möntek a levegőbe,
-aszongya a ló: „No, édös kis gazdám! maj tanálunk ėgy várost, abba
-bemögyünk. Az ėgyik bôtba ásót, kapát, lapátot vösző, a másikba
-vakarót, kefét, sűrűfűsűt mög bontófűsűt, a szabónál mög
-kocsisruhát.“ Möntek a levegőbe, ėcczör csak látyák a várost; abba
-a városba vásároltak; az ėgyik bôtba ásót, kapát, lapátot, a
-másikba vakarót, kefét, sűrűfűsűt mög bontófűsűt, a szabónál
-kocsisruhát, Bevásároltak, elindultak, möntek. Ėcczör látnak ėgy
-erdőt, annak a szélibe mögáltak, lėszált Rudolf, aszonta a ló:
-„Lépjél ki ėgy ölet: êre is ėgy ölet, âra is ėgy ölet
-négyszögletbe, ásd ki ojan méjre, hogy csak az ôrom lácczon ki
-belüle!“ Rudolf anynyira dôgozott, hogy csupa víz vôt, lėvetkőzött
-ėgy ingre, gatyára. Ėcczör főszólât a ló: „Édös kis gazdám! ölég
-lösz mán!“ A ló beleugrott a gödörbe, de nem lött ölég méj, mer
-kilácczott a nyaka. Mögén hozzá fogott ásni, akkô jó vôt. „Szödd lė
-rúlam a nyergöt, kantárt, <i>teríts rám 12 bivajbűrt</i> mög hánd
-rám a fődet mind. Édös gazdám! én most nyeríteni fogok; halod, hogy
-maj nyerítenek rá, de tė nem látod. Nyerítök másocczor is,
-harmacczor is, akkor gyün ide ėl ló, a kantárt a fejihön vágod,
-ráülsz. Mikor a Kígyóbőrű Kámán Sára: világszépaszszonya lova oda
-mönt, kapáta a fődet, ki akarta kapálni a lovat a gödörbű, akkor a
-kantárt a fejihön vákta, mögatta magát, ráűlt, elmönt Kígyóbőrű
-Kámán Sára: világszépaszszonya palotájába. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p>
-<p>Kígyóbőrű Kámán Sárának: világszépaszszonyának vôt 3 szobalánya,
-az öregeb kimönt vízé, viszszaszalatt mögmondani, hogy gyün Rudolf.
-„Hogy gondolod aszt, mikor ide még az odavaló madár sė tud
-êgyünni!“ A palota előtt vôt ėgy <i>aranyalmafa:</i> mikô Rudolf
-közel vôt: <i>mökcsöndült</i>. Mikor Rudolf az udvarba ért,
-bekötötte a lovat az istálóba, az almafa mögén mögcsöndült; akkor a
-középső vôt kint oszt mönt jelönteni, hogy itt van Rudolf. „Hogy
-gondolod aszt – monta Kígyóbőrű Kámán Sára: világszépaszszonya –
-mikor ide még az odavaló madár sė tud êgyünní!“ Mikor az ajtóhon
-ért, akkor a legkiseb szobalány mönt ki, oszt viszszaszalatt
-jelönteni, hogy itt van Rudolf; akkor Kígyóbőrű Kámán Sára:
-világszépaszszonya a ház (szoba) közepibe mönt, az aranyalmafa
-mögén mökcsöndült. Mikor Rudolf belépött a házba, akkor Kígyóbőrű
-Kámán Sára: világszépaszszonya az ablakba ült. Mikor a szoba
-közepibe mönt Rudolf, Kígyóbőrű Kámán Sára mán kitötte a lábát, ki
-akart lépni az ablakon; de Rudolf aszonta: „Édös szívem, szép
-szerelmem! nė hagy itt, tėérted gyüttem. Látod, hogy mögöregöttem,
-pedig 18 esztendős vôtam, mikor elindultam. Ott hattam tėérted
-apámat, anyámat, mindönömet, csak hogy tégödet főkeresselek!“ Akkô
-Kígyóbőrű Kámán Sára: világszépaszszonya oda mönt Rudolfhon,
-aszonta: „Édös szívem, szép szerelmem! tė az enyim, én a tijed!“
-Ėgy pár lött. Itt éltek békességbe. Ebéd után Kígyóbőrű Kámán Sára:
-világszépaszszonya, – mint az uraknál szokás, – lėfekütt; a kis
-szobalány lėült az ajtóküszöbre, Rudolf mög sétált a szobába. Mikor
-Kígyóbőrű Kámán Sára: világszépaszszonya elalutt, aszonygya a kis
-szobalány Rudolfnak, hogy <i>keressön a fejibe</i>, hajcsa az ölibe
-a fejit. „Ijen öreg embörnek, mint én, nem illik a fejit ojan szép
-kis lának az ölibe tönni!“ „Nincs abba sėmmi sė!“ Addig beszélt,
-utojjára az ölibe tötte a fejit. A szobalány <i>álom szellőt</i>
-bocsátott rá, Rudolf elalutt. A szobalány lepedőbe tötte Rudolfot,
-fölakasztotta az aranyalmafa ágára. Azután lėmönt a szobalány az
-istálóba, főnyergölte a Kígyóbőrű Kámán Sára: világszépaszszonya
-lovát fölültette rá, elvitte a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> török zultánhon <i>ėgy pár
-papucsé mög ėgy üveg palotájé</i>. Akkô Rudolf lova ênyerítötte
-magát, de nem felelt sėnki sė, másocczor is ênyerítötte magát,
-harmacczor is, akkor sė felelt sėnkisė; akkor kirukta magát a
-gödörbű, váktatott Kígyóbőrű Kámán Sára: világszépaszszonya
-palotájába. Mikor odaért, látta, hogy Rudolf föl van akasztva a
-lepedőbe az aranyalmafa ágára. Oda mönt, a szájával lėvötte, a
-lábával kibontotta főkőtötte. „De sokájig aluttam!“ monta Rudolf
-mikor fölébrett. „Még ha ėgy perczöt késök, örökre elalszol! –
-felelte a ló – hanem csak készűj! mer Kígyóbőrű Kámán Sárát:
-világszépaszszonyát elvitték.“</p>
-<p>Rudolf fölült a lóra, möntek Kigyóbőrű Kámán Sára:
-világszépaszszonya után a török zultánhon; mikô mán nem meszszi
-vôtak, látták, hogy a bástya falán herczegök, grófok, nagykalapú
-tótok hasalnak, Rudolf lėszált a lovárul, kihúszta magát, mint ėgy
-kocsislegény, a lova möktanította, hogy mi csinájon, vögye föl a
-kocsisruhát, húzza ki magát, mint ėgy kocsislegény, az ásót,
-lapátot, kapát, vakarót mög a többit tögye a válára, êre mög êre
-mönynyön, így mög így tögyön: a ló osztán viszszamönt a gödörbe.
-Rudolf mos mán kocsislegény, mén a török zultánhon szôgálatot
-keresni, még be sė mönt, kigyütt elébe ėgy herczeg, kérdöszte: „Mi
-járatba vagy?“ „Kocsis legény vagyok, szôgálatot keresök.“ „No, én
-mögfogallak, ėgy lovam van, de ojan, hogy mindön nap kivégez ėgy
-kocsist a világbul, nálam 3 nap ėgy esztendő“ Aszongya Rudolf, ű
-beál, csak <i>háromszor</i> mögszabagyon (a lovat) jártatni.“
-„Háromszor? másnak ėcczör is sok vôt!“ Mög vôt az alku, Rudolf
-bemönt az istállóba, szépen mökpuczolta a lovat, a ló mögüsmerte.
-Mikô jártatya a lovat, rug, vág, de csak azért, mert nészték a
-herczegök, grófok, nagykalapú tótok, hogy mi lösz az új kocsisal, a
-ki háromszor is mög akari jártatni a lovat? Mikor háromszor
-körüljárta a bástyát, a ló hajigáli Rudolfot, ėcczör csak oda
-ugratott a herczegök, grófok, nagykalapú tótok közé, ezök
-mögijettek, beszalattak, csak Kigyóbőrű Kámán Sára:
-világszépaszszonya maratt ott, Rudolfnak sė köllött <span class=
-"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> ögyéb,
-fölültette a lóra, váktatott Kígyóbőrű Kámán Sára:
-világszépaszszonya palotája felé.</p>
-<p>Oda a szép aszszony! Az Ördöngősvénaszszony mingyá piszkafára
-ült, utána! Ėcczör aszongya a ló: „Édös gazdám! tekíncs viszsza,
-hajítsd el a <i>vasásót</i>, mer mingyár utolér az
-Ördöngősvénaszszony!“ Elhajította a vasásót, abbul lött nagy
-<i>síkos jég</i>, még azon az Ördöngősvénaszszony körösztülhatolt,
-Rudolf elváktatott jó előre. A mint mönnek, ėcczör csak csak
-aszongya a ló: „Édös gazdám! tekíncs viszsza, hajítsd el a
-vaslapátot, mer mingyár utólér az Ördöngősvénaszszony!“ Elhajította
-a <i>vaslapátot</i>, abbul lött <i>sárpocsár</i>, akkora, hogy az
-Ördöngős vénaszszony alig birt benne mönni, a füliig ért. Míg az
-Ördöngősvénaszszony körösztülvánczorgott addég Rudolf elváktatott
-jó előre. Mönnek, möndögélnek, aszongya a ló: „Édös gazdám! tekíncs
-viszsza, hajícsd el a <i>kapádat</i>, mer mingyár utolér az
-Ördöngősvénaszszony!“ Elhajtotta a kapáját, abbul lött nagyon
-<i>sűrű liczijum</i>. Elsőb az Ördöngősvénaszszony hazamönt a
-pallósé, útat vágott körösztül, körösztülmönt, még azon az
-Ördöngősvénaszszony körösztülmönt, Rudolf elváktatott jó előre.
-Ėcczör csak mögén aszongya a ló: „Édös gazdám! tekíncs viszsza,
-hajícsd el a <i>vakarót</i>, mer mingyár utolér az
-Ördöngősvénaszszony!“ elhajitotta a vakarót, abbul lött <i>sűrű
-sövény</i>: hajtásokbul állt. Még azon az Ördöngősvénaszszony
-körösztülmönt, Rudolf elváktatott jó előre. Ėcczör mögén aszongya a
-ló: „Édös gazdám! tekíncs viszsza, hajícsd el a <i>kefédet</i>, mer
-mingyár utolér az Ördöngősvénaszszony!“ Elhajította a keféjit,
-abbul lött <i>kanális viz</i>, még azon az Ördöngősvénaszszony
-körösztülmászott, Rudolf elváktatott jó előre. A mint mönnek,
-ėcczör csak mögén aszongya a ló: „Édös gazdám! tekíncs viszsza,
-hajícsd el a <i>sűrűfűsűt</i>, mer mingyár utolér az
-Ördöngősvénaszszony!“ Elhajtotta a sűrűfűsűt, abból lött ojan
-<i>sűrű erdőség</i>, mint a fűsű, ennek mán pallós köllött. Még az
-Ördöngősvénaszszony a pallóssal útatvágott körösztül, az erdőségön
-körösztül mönt, Rudolf elváktatott jó előre. Ėcczör csak mögén
-aszongya a ló: „Édös gazdám! tekíncs viszsza, hajícsd <span class=
-"pagenum"><a name="Page_49" id="Page_49">-49-</a></span> el a
-<i>bontófűsűt</i>, mer mingyár utolér az Ördöngősvénaszszony!“
-Elhajtotta a bontőfűsűt, abbul lött <i>szurkos sár</i>, alig birt
-benne mászni. Még az Ördöngősvénaszszony kimászott a szurkos
-sárbul, Rudolf odaért a Kígyóbőrű Kámán Sára világszépaszszony
-palotájába, mingyá bezárták a kaput, de az Ördöngősvénaszszony
-bekijátott: „Szöröncséd, hogy két lovad van, nem azon hosztad el
-Kígyóbőrű Kámán Sárát: világszépaszszonyát a mikön érte gyüttél,
-máskép vége lött vôna az életödnek!“ aval viszszamönt az
-Ördöngősvénaszszony. Itten élnek szépen. Ėcczör aszongya Rudolf:
-„Édös szivem, szép szerelmem: Kígyóbőrű Kámán Sára,
-világszépaszszonya! elmögyök abba az erdőbe vadászni.“ Vôt ott nem
-meszszire ėty kis erdő. Aszongya Kígyóbőrű Kámán Sára,
-világszépaszszonya: „Rudolf, édös szívem, szép szerelmem! elmöhecz,
-de jó vigyázz!“ Rudolf neki indult, csak viszszafordût; a mint
-nézött ki az ablakon látott a sövényön ėty kis <i>madarat</i>,
-agyon akarta lűnni, aszonygya Kígyóbőrű Kámán Sára
-világszépaszszonya Rudolfnak: „Rudolf, édös szívem, szép szerelmem!
-ne lűdd agyon, hátha pósta az a kis madár?“ Rudolf mökkögyelmezött
-néki, a mint jobban mögnézi, hát a <i>szájába ėty kis czédula</i>
-van. Olvasik a czédulát, a van benne, az atytya írta, hogy nagy
-vereködés van nála, mönynyön neki segíteni, ha aszt nem akari, hogy
-elvögyék a kirájságot. Kígyóbőrű Kámán Sárának,
-világszépaszszonyának vôt ojan <i>gyűrűje</i>, hotyha ėcczör
-mögfordította az újjába, kigyütt belüle ėty regiment lovas huszár,
-másocczor ėgy regiment gyalogezred. Kígyóbőrű Kámán Sára,
-világszépaszszonya lóháton mönt, az ű lován a huszárok előtt,
-Rudolf mög gyalog a gyalog ezred előtt; hanem mikor az erdőbe
-möntek a ló (Rudolfé) mellett, akkor kigyütt a ló (a gödörbül),
-fölült az ű lovára. Mikor odaértek a vereködéshön, a kiráj
-észrevötte, hogy könynyebsége van a vereködésre; de nem tutta, hogy
-ki segítött néki. Vége vôt a vereködésnek, a Rudolf atytya győzött,
-nagy vendékségöt csinált. Vôtak ottan kirájok, herczegök, grófok,
-nagy kalapú tótok, egész nap mulattak, écczaka külön-külön szobába
-háltak az embörök a mikô <span class="pagenum"><a name="Page_50"
-id="Page_50">-50-</a></span> vége vôt a mulacscságnak. Röggel van,
-a kiráj mög a kirájné mindėgygyik szobába bemöntek, űk tartották a
-mozsdóvizet mög a türűközőt: <i>a kiráj a mozsdóvizet, a kirájné
-mög a türűközőt</i>. Szobárû szobára möntek, êjutottak Rudolfhon
-is. Mikor tarti a kiráj a türűközőt; akkor jutott az eszibe, hogy
-kicsoda ez? az ű fijuk: a Rudolf; akkor borût a nyakába; akkor
-aszongygya Rudolf: „Itt van Kígyóbőrű Kámán Sára:
-világszépaszszonya is, az én feleségöm! emlékszik-ė kirájnéanyám,
-mikor kicsi vôtam, a mé ojan kögyetlen vôtam, aszonta, hogy addég
-nė kapjak lánt, még Kígyóbőrű Kámán Sárát: világszépaszszonyát fő
-nem tanálom.“ Újba mögházasottak.</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>9. A szép kocsmárosné.</h4>
-<p>Hun nem vôt, vôt a világon ėgy embör mög ėgy aszszon. Az aszszon
-fogadott ėgy árva lėjánt szôgálónak. Ėcczör odamönt hozzájuk ėgy
-tizėnhatéves legény is, mögfogatták bérösnek, Pistának hítták, a
-lánt mög Őrzsinek. Mögvôtak űk pár esztendejig, de osztán
-elszerették űk ėgymást, az Öregaszszon észrevötte és a Pistát el
-akarta fődelni: a mé elszerette Örzsit. Vôt ott ėgy fekete csődör,
-a Pistával kikűtték, hogy jártassa mög a Tiszaszélin. De ez a
-<i>fekete csődör</i> más nem vôt, mint az <i>Öregembör</i>, mer az
-Öregaszszon <i>êváltoztatta csődörré</i>, hogy a Pistát vesse a
-Tiszába. De az Örzsike többet tudott, mint az Öregaszszon, a
-Pistának adott ėgy kis <i>páczikát</i>, hotyha a fekete csődör lė
-akari vetni, mindég vágjon a <i>füle közé</i>. Pista ki is mönt a
-csődörrel a Tiszaszélire, de a csődör nem birta lėvetni, mer a
-varázspáczával mindég a füle közé csapott, mikor lė akarta
-vetni.</p>
-<p>Mikor a jártatásbul hazaért látta a Vénboszorkán, hogy Pistát
-nem fődelte el a csődör, akkor este aszongya Örzsi Pistának: „Jó
-lösz nekünk mögszökni innet!“ Mikor lėfekütt az Öregaszszon mög az
-Öregembör, az Örzsi oda <i>köpött</i> ėgyet a ház közepire, a
-másikat a konyha <i>küszöbire</i>, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> a <i>harmadikat a
-katlanba</i>, akkor a <i>páczávâ</i> mindėgygyik <i>köpésre
-rácsapott</i>, hotyha az Öregaszszon szól, <i>felêjön</i>, űk oszt
-magukhon vöttek ėgy vakarót, ėgy bontófűsűt, ėgy kefét, aval oszt
-elmöntek. Az Öregaszszon hajnalba fölérzik, kijabál: „Örzsi, kêj
-föl!“ A mík <i>köpés</i> a szobába vôt, <i>feleli</i>: „Fönt
-vagyok.“ Az Öregaszszon mögén kijátytya: „Örzsi, gyûtsd mög a
-tüzet!“ Az a köpés feleli a mík a konyhaküszöbön van: „Gyûtom a
-tüzet!“ Az Öregaszszon nem hal sömmi neszt sė, mögén kiját: „Örzsi!
-micsinász?“ A köpés feleli a katlanbul: „Melegítöm a tejet.“ Az
-Öregaszszon elhalgatott, mán világos tiszta röggel van, nem győzi
-várni be a tejet, kimönt, látytya a három köpést, mingyá tutta,
-hogy az Örzse becsapta. Mingyá fölnyergelte a piszkafát, utánnuk
-mönt. Ėcczör Örzsi aszongya Pistának: „Nézz hátra! nagyon ég a
-balképem, nem-ė gyün valaki utánunk?“ Aszongya Pista: „Nem látok
-sönkit, csak ėgy sütét porföllegöt.“ Örzse mongya: „Az Öregaszszon,
-hanem vezsd el a <i>vakaród</i> és mongyad: “Lögyön belüle ojan
-<i>sűrű erdő</i>, mint ennek a vakarónak a fogaji!“ Itt oszt
-ballagtak űk továb, az Öregaszszon elérte az erdőt, nem bírt rajta
-körösztülmönni, viszszaszalatt a metélőkésijé, csinált magának útat
-és utánuk szalatt. Mögén mongya Örzse Pistának: „Nézz hátra! nagyon
-ég a balképem, nem-ė lácz valakit?“ Aszongya Pista: „Nem látok
-sönkit, csak ėgy sütét porföllegöt.“ Örzse mondja: „Majd én löszök
-ėgy <i>táblabúza</i>, tė mög löszöl <i>csősze</i>, ha ideér az
-Öregaszszon oszt kérdözi: Nem-ė látott êre pár cselédöt? Mongyad
-neki:“ <i>Mikor elvetöttem</i> eszt <i>a táblabúzát</i>, akkor
-möntek êre!“ Örzse osztán mögrászkódott, lött belüle táblabúza,
-Pistára <i>rácsapott a páczávâ</i>, abbul <i>lött</i> êgy
-<i>öregcsősz</i>. Ekkorára odaért a Boszorkánaszszon, kérdözi a
-Pistát: „Nem látott êre ėgy legént mög ėgy lánt?“ Felelte a Pista:
-„Akkor láttam, mikor <i>elvetöttem eszt a táblabúzát</i>.“ A
-Boszorkánaszszon aszongya: „Nem mék én mán utánuk!“ viszszafordult,
-de nem mönt hazájig, hanem lestvetött, hogy hátha ezök azok? Itt
-oszt Örzse mögrászkódott, Pistára is rávágott a páczával, csak
-ojanok löttek, mint azelőtt vôtak. Möntek továb. A hogy möntek
-<span class="pagenum"><a name="Page_52" id=
-"Page_52">-52-</a></span> möndögéltek, ėccör mögén aszongya Örzse:
-„Nagyon ég a jobbképem, nézz hátra! nem-ė lácz valakit?“ Hátranéz
-Pista, aszongya: „Nem látok sönkit, csak ėgy sütét porföllegöt.“
-Aszongya Örzse: „Az az Öregaszszon, hanem <i>hajind el a kefét</i>,
-mongyad: Lögyön belüle ojan <i>sűrű erdő</i>, mint ennek a kefének
-a sűrűsége!“ Pista elhajintotta, lött belüle ojan sűrű erdő, mint a
-kefének a sűrűsége. Az Öregaszszon odaért az erdőhön, csinát
-magának útat, átért az erdőn. Örzse viszszanézött, láti, hogy gyün
-az Öregaszszon, itt aszongya Pistának: „Maj én löszök ėgy
-<i>tó</i>, tė pedig löszöl benne <i>vadkácsa</i>, de a szélefelé nė
-möny, mer az Öregaszszony êmetéli a nyakadat.“ Örzse oszt
-mögrázkódott, tó lött, Pistára rácsapott a páczával, abbul mög
-vadkácsa lött. Odaért az Öregaszszon, csalogatta a kácsát a
-szélefele, de a kácsa nem mönt kifele. Az Öregaszszon sokájig
-töprenködött, mégis oszt viszszamönt. Örzse mögrászkódott, szép lán
-lött belüle, Pistára is rávágott a páczával, ojan lött, mint
-azelőtt vôt. Möntek, möndögéltek, ėcczör Örzsének ég a homloka,
-viszszatekínt az Öregaszszony ott van a nyomukba, kikapta a Pista
-kezibül a <i>bontófűsűt</i>, eldopta: „<i>Lögyön belüled olan sűrű
-erdő, mint ennek a foga!</i>“ Lött belüle olan sűrű erdő, mind a
-bontófűsűnek a mijen sűrű vôt a foga. Az Öregaszszon csinát magának
-útat rajta. Örzse mögén viszszatekínt az Öregaszszon van a nyomába:
-„Hallod-ė Pista! mos mán én löszök ėgy <i>szárazmalom</i>, tė mög
-lösző benne <i>ló</i>, az Öregaszszon ideér, osz ha mög akar fogni,
-akkor rugjál ki a malom alul!“ Örzse mögrászkódott, lött
-szárazmalom, Pistára rávágott a páczával, lött belüle ló. Az
-Öregaszszon akkorára odaért, odamén a malomhon, szól a lóhon:
-„Hóha, csikó! hóha!“ De itten Pista nem állt mög; a hejött, hogy
-mögált vôna, kirugott mindég. Az Öregaszszony aszongya: No,
-átkozott Örzse! többet tucz, mind én.“ Aval fölült a piszkafára
-viszszanyargalt.</p>
-<p>Möntek afele a város fele, a hovávaló a Pista vôt. Mikor
-odaértek a város szélire ott vôt egy temető, lėtérbetyültek a
-nagyköröszt elébe és mögesküttek, hogy soha ėgymást el nem
-hagygyák. Itt asz mongya Örzse <span class="pagenum"><a name=
-"Page_53" id="Page_53">-53-</a></span> Pistának: „Eregy be most
-apádékhon, mond mög apádnak: itt van ėgy lán a temetőbe, avval tė
-mögesküttél, elvötted feleségödnek! Nézzél ėgy lakást, akkor gyere
-ki hozzám, akkô majd én is bemék; de sėnkinek mög <i>nė hadd magad
-csókolni!</i>“ Pista aszt bemönt az apjájékhon, beköszönt: „Agyon
-Isten jó napot, édösapám, édösanyám!“ Az apja mög az anynya oda
-akartak szalanni, hogy maj mögcsókolik, de Pista nem hatta magát
-mögcsókolni, hanem ėgy <i>kislán</i> a patkán föntált, a nyakába
-ugrott és <i>mögcsókolta</i>. Itt oszt Pista <i>elfelejtötte</i>
-Örzsét.</p>
-<p>Örzse eszt mind tutta és nagy bánattal bemönt a városba,
-vásárolt ű magának ėgy házat, kocsmát nyitott. Nagyon jól mönt a
-sorja, beleszeretött egy hannagy. Este oszt elmönt a hadnagy hozzá,
-kezdött neki hizelögni. Mikor szétmönt a vendég, aszongya a
-hadnagy, hogy majd ű itt hál. Aszongya a szép kocsmárosné: „Löhet,
-hanem <i>csukja be az ajtókat</i>, majd én mögvetöm az ágyat.“ A
-hadnagy odaugrott az ajtóhon, kettősajtó vôt, mikor az ėgygyiket
-becsukta, a másik kinyílt. Röggelig <i>csukogatta</i>, a szép
-kocsmárosné pedig nyugottan alutt a szobájába. Röggel főkel, oda
-kijánt a hadnagynak: „Gyűjön mán, miûta várom!“ De a hadnagy
-szitkolódott, kapja a köpönyegjit, aszongya: „Dehogy mék! mán ott
-kéne lönni a kirukkolásnál:“ Itt a többi hannagyok kérdöszték:
-„Mire gyütté a szép kocsmárosnéval?“ A hannagy feleli: „Eregy el
-tís hozzá!“ Este a másik hannagy is beköszöntött a szép
-kocsmárosnéhon, a jis keszdött a kocsmárosnénak hizelögni. Mikor a
-vendégök elmöntek, aszongya a kocsmárosné a hannagynak: „Bezárom az
-ajtót!“ Aszongya a hannagy: Majd ű itt hál! „Löhet! mongya a
-kocsmárosné – no gyűjjön!“ A hogy möntek végig a szín alatt,
-aszongya a kocsmárosné: „Várjon itt! maj én eszt a három kácsát
-behajtom.“ De a hadnagy aszongya: „Mönynyön, vesse mög az ágyat!
-maj behajtom én.“ Itt a hadnagy az ėgyik kácsát behajtotta, a másik
-kigyütt. röggelig úgy <i>hajkászta</i>, a szép kocsmárosné csak
-alutt. Röggel fölébred a szép kocsmárosné, aszongya: „Hagygya ott a
-kácsákat, gyűjön be! mán régûta várom.“ „Dehogy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> mék! mán
-ott kéne lönni a kirukkolásná.“ Kapja a köpönyegit, haragszik,
-szalad. Mikor odaért kérdözik: „No! mirre gyütté a szép
-kocsmárosnéval?“ A hadnagy feleli: „Eregy el tís hozzá!“ Harmadik
-nap gyütt a harmadik hadnagy, a jis keszdött a szép kocsmárosnénak
-hízelögni. Mikor osztán szétmöntek a vendégök, aszongya a hadnagy,
-hogy ű majd itt hál. Aszongya a kocsmárosné: „Löhet!“ Mikor lė
-akarnak fekünni aszongya a kocsmárosné: „Mönynyön be csak a
-szobába, maj én betakarom az őszirúzsákat, hogy mög nė fagygyanak!“
-Aszongya a hadnagy: „Mönynyön csak, vesse mög az ágyat, majd
-betakarom én!“ Ahogy az ėgygyik ôdalát betakarta, a másik ôdala
-kitakaródzott; de esik ám a havas eső! a hadnagy tiszta sár és
-tiszta víz. Röggel oszt oda kijántott a kocsmárosné: „Gyűjön mán!
-miûta várom?“ „Dehogy mék! mán régön ott kéne lönni a kirukkolásná“
-Ez is kapja a köpönyegjit, haragszik, szalad.</p>
-<p>Ez alatt az üdő alatt Pista elvött ėsz szép lánt feleséginek,
-készült a lakodalomra, elmönt oda a szép kocsmárosnéhon bort
-vásárolni, aszongya a szép kocsmárosné neki: „Adok én ajándékba jis
-bort, ha elhín a a lakodalomba!“ Pista möghítta. Másnap áll a
-lakodalom, a szép kocsmárosné jis elmönt, mög is vôt az esküdő.
-Este oszt, mikor vacsorálni akartak a szép kocsmárosné csöndöt kért
-a vendégöktül, hogy ő pár szót akar szólni! Elhalgattak, a szép
-kocsmárosné mögszólalt: „Melik erősseb eskü? azé, a kit a jedzőné
-töszünk a faluházán, vagy a kit a jó Isten előtt töttünk a
-temetőbe, mikor lėtérbetyültünk a nagyköröszt elébe?“ Ekkor mán
-Pistának möggyütt mán az a gondolata, hogy ez az ű Örzsikéje, a
-nyakába ugrott, asz monta, hogy: „Evel esküttem mög a temetőbe,
-evel is mék a temetőbe!“</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_55" id=
-"Page_55">-55-</a></span></p>
-<h4>10. Rózsa és Iboja.</h4>
-<p>Vôt ėcczör ėgy kiráj, vôt annak ėgy nagyon szép lánya mög ėgy
-második felesége: Vénboszorkán vôt a mustoha, de a mustoha nem
-szerette a lánt soha sė. Ėcczör aszongya a mustoha az urának: „Eszt
-a lánt férhön köllene anni, de ojan legénhön adom, aki kiájja a
-<i>3 próbát</i>.“ Möntek sokan nézni az Iboját, de nem tutta
-mögkapni ės sė, mert mind möghalt. Möghallotta eszt a szomszéd
-kiráj, aszongya a fijának: „Erígy, níszd mög az Iboját, ha
-szeretöd, vöd del! ismeröm az apját, jó embör.“ Fölkészült a
-kirájfi, elmönt szétnézni, legelőször is a kirájlánynyal beszélt:
-„Hozzám jösz-ė, szívem szerelme?“ „Jaj! nė kérjön mög, mert gonosz
-a mustohám: <i>3 kérdést</i> intéz hozzád, aszt nem tudod
-mögfejteni.“ De nem ijett ám mög Rózsa, bemönt az kirájhon,
-mögkérte az Iboja kezit, de a Boszorkány is bemönt, asz monta: „Ha
-a 3 próbát kiálod, akkor elvihetöd Iboját, másképpen nem! az
-<i>első próba:</i> látod aszt a nagy högyet ott? aszt elhordod
-onnat, a hejjit szőlővel beültetöd, lėszüretölöd, szép piros
-borábul hônap kóstolót hozol!“ Elmönt Rózsa nagybúsan, ögyenöst
-Ibojáhon. „No! min búsulsz?“ kérdi tőle a lány. „Jaj! nem tudom
-mögtönni, a mit a mustohád kér, akkor pedig nem löszöl az enyim!
-Aszonta aszt a nagy högyet az écczaka horgyam el, a hejjit ültessem
-be szőlővel, szüretöjjem lė, hônap dére szép piros borával
-tisztölögjek nála!“ „Csak ez a baj? – mongya Iboja – fekügy lė
-nyugottan, kêj föl 6 órakor röggel, őtözz föl, úgy gyere hozzám!“
-Lėfekütt Rózsa, másnap röggel, a mint főkel, kinéz az ablakon, nem
-lát högyet sėhun, de látytya a szőlőt. Fölőtözik, mén az Iboja
-szobájába, Iboja tartya elébe az üveg piros bort: „Itt van! Vigyed
-a Vénaszszon szobájába, add oda neki.“ Mikor möglátytya
-Vénboszorkán, hogy Rózsa hozza a bort, a mérögtül maj mögpukkad, de
-azé aszongya: „Ez mán idájig jô van! de látod aszt a nagy erdőt?
-kivágod, a fáját ölbe rakod, a földet főszántod, bevetöd, hônap
-röggel szép kalácsával tisztölködöl nálam!“ Elmönt Rózsa nagybúsan
-<span class="pagenum"><a name="Page_56" id=
-"Page_56">-56-</a></span> Ibojáhon, mongya Ibojának: „<i>Második
-kivánsága</i> anyádnak; „Eszt a sűrű erdőt kivágjam, a fáját
-csomóba rakjam, a fődet főszáncsam, bevessem búzával, hônap röggel
-szép búza kalácsával tisztölködjek nála!“ „Hó! ha csak enynyi a
-baj, – mongya Iboja – fekügygyé lė, röggel kej föl 6 órakor, gyere
-be hozzám!“ Rózsa lėfekütt, mingyá röggel kinéz az ablakon,
-látytya, hogy mán csak talló van a fődön, fölőtözik, bemén
-Ibojáhon, hát ott van a szép kalács, aszongya Iboja: „Vigyed a
-Vénaszszonnak!“ Mikor möglátta a Vénaszszon a szép kalácsot,
-elfogta a mérög, gondolta magába: No megáj! csak várjá, várjá! majd
-a <i>harmadik parancsot</i> tödd mög, tudom vége lösz az életödnek!
-aszongya: „Van neköm 3 paripám, ha mögtudod nyergölni, tijed lösz
-Iboja.“ Elmönt nagy búsan Rózsa Ibojához, mongya néki: „Mos
-segicsél ki, kedves Ibojám!“ „Mit parancsolt most ez a gonosz
-asszon?“ kérdözi Iboja. „Asz monta: van neki 3 paripája ha mög
-tudom nyergölni, csak úgy löszöl az enyim.“ Aszongya Iboja: „Jaj,
-kedvesöm! e lösz a legnehezebb! Az első paripa az apám lösz – a
-Vénboszorkán átvarázsolja paripává – az apámat kicsit kimélhetöd! ő
-nem oka sömminek, a második lösz a gonosz mustohám, zaklazsd mög,
-kergezsd mög! ő neki nem árt; a harmadik hogy ki lösz? könynyen
-kitanálhatod, a szívedre bízom.“ Rózsa mögindult az istálló fele,
-kivezette az Öregöt, fölült a nyerögbe, ėgygyet fordult vele,
-lėszállott rúla, bevezette az istállóba. Azután kivezete a
-Vénboszorkánt, fölült a hátára, jól mögnyergölte, jól
-kisarkantyúszta. Mikor mán nem tudott mönni, lėszállott rúla,
-bevezette az istállóba: „No, vén kutya! köllött e neköd?“ Kivezette
-a harmadik paripát gyöngén ráült, ėgyet fordult vele, bevezette az
-istállóba, sejöm kendőjivel végigtörülgette, osztán hazamönt.
-Másnap elmönt Ibojáhon, mongya néki Iboja: „Letelt a 3 próba, de
-azé csak nem annak neköd!“</p>
-<p>„Akkor mögszöktetlek.“ mongya Rózsa. „De észrevösznek!“ mongya
-Iboja.“ <i>Kerítünk egy tűt</i> – mongya Rózsa – <i>megszúrjuk a
-kezünket, három-három csöpp vért csöpögtetünk az asztalra, még az
-föl nem szárad</i>, ha kijátytya <span class="pagenum"><a name=
-"Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> (a mostoha) nevünket,
-<i>felelnek</i> azok rá,“ A hogy monták, úgy cseleköttek, aval
-elszöktek. Ėcczör csak kijátytya a Vénboszorkány: „Rózsa, Iboja!“
-„Itt vagyok, itt vagyok!“ felelnek rá a vérök. Mögnyugodott a
-Vénboszorkány, lėfekütt újra. Ezalatt már meszszire értek Rózsa mög
-Iboja. Ėcczör asz mongya Iboja: „Nész hátra, ég a fülem, a bal, úgy
-hallom: apám jön.“ Hátranéz Rózsa, hát az Öreg mönt utánnuk szél
-alakjába, hátravetötte Rózsa a <i>fűsűt</i>, ojan <i>erdő</i>
-kereködött a háta mögött, hogy mikor kijutott az Öreg az erdőbű,
-hetedhét országon túl vôtak. Ėcczör mögén szól Iboja: „Nész hátra!
-mögén itt van apám.“ Viszszanéz Rózsa; „Mán itt van – aszongya –
-nyomunkba!“ hátra vetötte a bontófűsűt, kerekedött ojan víz, hogy
-az Öreg nem mert neki mönni, viszszatért, az Öregaszszon jól
-êverte. Kapta az Aszszon a söprűnyelet, ráűlt. Mongya ėcczör Iboja
-Rózsának: „Nézz hátra! viszked a fejem, most a Vénboszorkány gyün,
-hanem tė itt <i>tóvá</i> változol, én mög <i>kacsa</i> löszök
-benned.“ Úgy is lött; mire a Boszorkán odaért, akkorra Iboja vígan
-úszott a tóba; de nem azért vôt Boszorkán, hogy mög nė tugygya,
-hogy micsoda az? lėszálott a söprűrül, belemönt a tóba: „No mögáj,
-csúf lán! maj mögfoglak én most!“ De Iboja tutta, hogy mit akar a
-mustoha, bejjebb úszott a tóba, a hol legméjeb vôt, akkor Iboja
-kiszálott, átváltozott lánynyá, Rózsát legénynyé váltosztatta, a
-<i>sőprüt fölkapták</i>, elmöntek vele, mög sė áltak a Rózsa
-birodalmáig. A Vénaszszon pedig hazamönt, jól elverte a Vénembört
-otthun; „Tė vagy az oka, hogy ijen a lányod!“ az Öreg mög
-<i>mögátkoszta a lányát, hogy felejcse el Rózsát.</i></p>
-<p>Hát a mint mén Rózsa mög Iboja, aszongya Iboja: „Eregy tė előre!
-én csak az apád házájig nem mék így és ha köllök êgyüttök értem,
-majd én itt ködbül palotát építök.“ Elindult hát Rózsa, az apja
-éppen a kapuba ült: „Ugyan hun jártá, mêre jártá, hogy ijen soká
-odavôtá?“ De <i>elfelejtötte</i>, nem tudott szólni sėmmit sė. „No
-jó, hogy hazaértél, mögházasítalak, hônap lösz a lakodalom!“ mongya
-az apja, „Jô van édösapám! itt az ideje!“ Másnap möntek a
-lakodalmasok, mongya ėgy kûdúsnak: „Nektök <span class=
-"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span> adom a
-palotát, ha kijátytyátok, a mit én mondok“, de a kûdúsok aszonták,
-hogy nem vesztik el a hivatalukat érte. Vôtt 10 czigán gyerök oszt
-azoknak monta. „Kijátytyuk mink, kisaszszony!“ „No, ha
-kijátytyátok, tijetök lösz az a szép palota! majd én mondom
-előttetök, tik mög kijabáljátok utánam! Hát mikor odaér Rózsa a
-mönyaszszonyával, kijátytya a 10 gyerök: „<i>Nė</i> felejtközzenek
-a szögén árvárul, <i>mint</i> elfelejtközött Rózsa Ibojárul!“ Akkor
-jutott eszibe Rózsának, hogy neki Ibojája van, mingyá ott hatta a
-mönyaszszonyát, Ibojáhon szalatt, a mönyaszszon pedig a
-vőlegényihön, mert annak is vôt másik vőlegénye, a kit szeretött,
-Rózsáhon csak azért akart férhönmönni, mer gazdag vôt. Osztán
-mögesküttek: a mönyaszszon a vőlegényivel, Rózsa mög az Ibojával. A
-czigányoknak pedig ott maratt a nagy palota, mögörültek neki, hogy
-sėmmiféle ivadékuknak sė vôt ojan, lėfeküttek bele, éfél fele azon
-vötték magukat észre, hogy nagyon fáznak, a csillagokat látták a
-fejük fölött, alattuk pedig a zöld füvet, mert <i>ködbül</i> vôt és
-elpárolgott. „No, még így sosė csaptak be benünket!“ monták
-ėgymásnak. Nem <i>is tuttak vôna a lábukon mögállani, ha 3 lábúak
-nem löttek vôna</i>, szégyölletükbe <i>világnak möntek, azé nincs
-most 3 lábú czigán</i>.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmezővásárhely.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>11. A lusta gyermek és a Bűbájosleány.</h4>
-<p>Vôt ėgy nagyon lusta gyerök, kimönt az erdőbe, kijabálta, hogy
-ki tanítaná meg űtet bíbájosságra? Akkô a <i>fődbű főgyütt</i> ėgy
-<i>Bíbájosaszszony, kék szöme</i> vôt neki, aszonta, ű
-mögtanítytya.</p>
-<p>Êmöntek ėgy hászhon, ott a gyerök szétnézött, mingyá tutta, hova
-került. Mikor hítták önni, nem akart önni, mert mindön
-<i>embörhúsbul</i> vôt. A gyerök föntalutt mindég a palláson. Vôt
-az Öregaszszonynak ėgy Lánya, aszonta neki: fôrajjon vizet, maj
-<i>jó levest főznek abbul a gyerökbül</i>, mer jó kövér. A Lány
-fôralt vizet, az Öregaszszony elmönt főkőteni a gyerököt, mer az
-Öregaszszony el akari pusztítani <span class="pagenum"><a name=
-"Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> a gyerököt, monta neki
-szökjenek mög. Mögszöktek Ėcczör csak kérdözi a Bíbájosaszszony a
-Lántú: „Ég-ė a tűz?“ <i>Aszongya a nyál:</i> „Nem ég, mer vizes a
-fa, csak alugygyon, maj gyûtok én tüzet!“ A Bíbájosaszszony alutt
-továb, mikor mögin fölébrett, kérdöszte. „Ég-ė a tűz?“ Aszongya a
-nyál: „Mos mán kezd égni, alugygyon! maj szólok én, ha röndösen
-ég.“ Az Öregaszszony alutt tovább Harmacczor is kérdöszte; „Ég-ė a
-tűz?“ Akkorra mán êszárat a nyál; a Lán mög a gyerök meszszire
-elmöntek. Röggel az Öregaszszony főkelt, nészte, nem égött a tűz.
-Elmönt utánnuk. Ėcczör aszongya a Lány: „<i>Ég a képem</i>; nész
-csak viszsza, mit lácz?“ „Nem látok sėmmit, csak ėgy nagy fölleg
-gyün utánunk!“ „No az az Öregaszszony; hanem majd én <i>kökénfa
-löszök</i>, tė löszöl <i>kökén</i> rajta. Mikor odaért az
-Öregaszszony a kökénfáhon, aszongya: „Juj, juj! de szomjas vagyok!“
-Akart önni a kökénbül, de a kökénfa mindég karmolta a kezit, mikor
-nyúlt érte, mán csupa vér vôt. Ėsz szöm valahogy ėgy kis lukba
-beleesött, az Öregaszszony ki akarta vönni, de nem bírta, avval úgy
-tött, mintha hazamönne, pedig csak ėgy darabig mönt oszt êbujt,
-mikor osztán a Lán mög a gyerök viszszaváltósztak oszt elindultak,
-alig möntek ėgy darabig, aszongya a Lán; „Ég a képem, nész csak
-viszsza, mit lácz?“ „Nem látok sėmmit, csak ėgy nagy fölleg gyün
-utánunk!“ Mongya a gyerök. „No, az az Öregaszszony, hanem majd én
-<i>szárazmalom</i> löszök, tė mög <i>ló</i> oszt ha mén feléd oszt
-mög akar fogni, rug mög!“ Mikor odaért az Öregaszszony, aszongya:
-„Hóha, te!“ mög akarta fogni, jô ôdalba rukta, pedig csak úgy tött
-mintha símogatni akarná. „No, mögáj! – gondolta magába – majd tudom
-én mi csinálok!“ Mönt hazafelé, mikor mán êmönt anynyira, hogy nem
-lácczott oszt gondolta, hogy a Lán mög a gyerök viszszaváltóczot,
-akkor űs viszszafordult, mönt utánuk, hogy nė is gondojják, hogy
-gyün utánuk, mikor mán anynyira beérte űket, hogy mán mög löhetött
-űket látni, aszongya a Lány: „Ég a képem, nész csak viszsza, mit
-lácz?“ Viszszanéz a gyerök, aszongya: „Nem látok sėmmit, csak ėgy
-nagy fölleg gyün utánunk!“ „No, az az Öregaszszony; <span class=
-"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> hanem majd
-én nagy <i>víz</i> löszök, tė mög <i>aranykácsa</i>, de âra
-vigyázz, hogy akárhogy hí, ne möny a víz szélire!“ Mikor odaért az
-Öregaszszony, hítta az aranykácsát, de az aranykácsa még bejjebb
-mönt, akkor kivötte a <i>papucsot</i> a lábábû, <i>főhajította,
-lött belüle</i> ėgy <i>korkogyél</i>. Belemönt, hogy majd mögiszi a
-vizet, hogy majd mögfogik az arankácsát, a lán kűjé vált, a
-korkogyél (krokodil) nem bírt továb mönni, a kiskácsa elbût a küvek
-köszt, az Öregaszszony viszszamönt, igazábul hazamönt osztán; azok
-mög ėgy párok löttek.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarszentmárton.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>12. A szögén árva legén.</h4>
-<p>A szögén árva legénnek vôt egy tesvérnénynye. A legén mán
-szeretött vôna mögházasonni, de a faluba ėl lán sė szerette űtet;
-panaszkodott a nénynyinek: hogy ű nem tugygya hogy mé, de ėl lán sė
-szereti űtet a faluba, Aszongya âra a nénynye: „Tudod mit öcsém!
-vasárnap elmégy a templomba, a mölik lány rád néz oszt nevet, a
-szeret tégödet, aszt kérd mög!“ – Vasárnap bekövetközött, – el is
-mönt ű a templomba oda húzódott közel a lányokhon, az egész közül
-ėl lán sė nézött rá csak a szomszéd lánya: a ránézött oszt
-nevetött. A szögén árva legén itt osztán nagy nehezen várta végit a
-misének, mán akkô örűt, hogy mos mán kap ű magáhonvaló lánt. Mikô
-hazamén, mongya a nénynyinek: „Mos mán tanátam ėl lánt, a ki éngöm
-szeret, én is szeretöm űtet:“ Kérdözi a nénynye: „Ugyan ki löhet
-az? öcsém!“ „Hát a szomszédaszszonyunknak a lánya!“ Aszongya a
-nénynye: „No, most mán öcsém, ha így van, <i>három</i> este el köl
-neköd mönni oda!“ Vasárnap este főkászolódott, elmönt. Mikô bemén:
-jó estét! köszön, elfogadik, de a lán nincs odahaza, êmönt a
-czimborájáhon, kérdözi: „Hun a lányuk?“ Aszongya az anynya: „Nincs
-idehaza, êmönt a czimborájáhon, gyün a mingyá!“ Várta ėd darabig,
-de nem győzte haza várni: „Mán – aszongya – elmék haza, nem várom
-mán, <span class="pagenum"><a name="Page_61" id=
-"Page_61">-61-</a></span> látom, hogy sokájig gyün!“ Mikor kimönt a
-konyhaajtón, a lány a <i>kantárt a fejihön vágta</i>, a legény
-<i>lójé váltódzdzott</i>, a lány fölült a tetejibe, elmönt a
-<i>hetedik</i> faluba. Mikor oda értek, bekötötték az istálóba,
-aval ott hatták (a kik ott voltak) <i>bemöntek a czimboránhon
-mulatni</i>. Vége vôt a mulacscságnak, (a lány) mögén fölült a
-tetejibe, mönt haza felé. Hazaértek, <i>kivötte a fejibű a kantárt,
-(akkor már legény lett)</i>, elcsapta. A legény a szénatartóhon
-vákta magát, nagyon ki vôt fáradva. Asz mongya a nénynyinek másnap
-röggel: „No, néném! én nem mék többet ahhon a lányhon.“ „Mijé?
-öcsém! hiszėn szép lány az és dėrék.“ „De néném! – aszongya az árva
-legén – nem mék én! <i>Boszorkány</i> az, nagyon kifárísztott az
-écczaka. „De, öcsém! – mongya a nénynye – ha elkeszted a kolompot
-zörgetni, zörgesd! ha el nem mégy, tudod-ė: hogy négyfelé
-szakajtanak?“ A legén nagyon bús lött, kéntelen vôt a másik este is
-elmönni. Másik este mikô mögén elmönt, mikô beköszön, mögén nincs
-otthun a lány, mögén kérdözi az anynyát: „Hun van a lányuk?“ „Mos
-sincs ide haza – mongya az anynya – elmönt a fonyókába, maj mingyá
-hazagyün!“ Nem győszte várni, haza indult. Mikô kilépött az ajtón,
-mögén lójé váltódzdzott, ráült (a lány) aval elindult. Még
-meszszebb mönt, mint a hun akkô vôtak. Ott is, mikô odaértek,
-színte bekötötték az istállóba, szénát attak elébe, hogy ögyön;
-emezök színte bemöntek az elsőszobába (a tiszta szoba, hol nem
-laknak) mulatni. Ėcczör mögén követközött az üdő, hogy mönnek haza.
-Mikô hazaértek, mögén kihúszta a kantárt a fejibül és elcsapta. A
-legén színte csak a szénatartóhon dűlt, nagyon ki vôt fáradva, akkô
-aszonta: „Ha élök, ha halok, de én többet nem mék! No, édösnéném!
-mán én többet nem mék, mer maj csak a halóveríték nem vert,
-anynyira ki vôtam álva!“ „No, öcsém! ezön az ėgy estén még el köl
-mönnöd!“ „Mán – aszongya a legén – akárhogy lösz, de én nem mék, ha
-élök, ha halok.“ De a nénynye csak erősíti: „Hogy ha el nem mégy,
-négyfelé szakajtanak oszt úgy akasztanak fő a karókra.“ Roszszul
-vôt a a legén, de mi csinájon? el köll mönni! „No! – aszongya
-<span class="pagenum"><a name="Page_62" id=
-"Page_62">-62-</a></span> – még az ėgy este mögpróbálkozik!“
-Harmadik este mögén elmönt. Mikor odamén, mögén nincs odahaza,
-színte mögén kérdözte ű szokás szörínt, hogy hun van a lányuk?
-Aszongya az öregaszszony: „<i>Czérnát fontunk máma, a szomszédba
-van, mögviszáli</i>. „Vári a legén ėd darabég, de nem győzi várni,
-elmén haza, de mögén csak a a fejihön vákta a kantárt, mögén lójé
-váltódzdzot, mögén elmöntek még meszszeb, mint másik két este
-vôtak. Mikô odaértek, bekötötték az istálóba, szénát attak neki
-önni, aval űk bemöntek, mulattak. Emitten a legény addig
-dörgölőczczött, kitürűczkölte (kidörgölte) a kantárt a fejibül „No!
-– aszongya – tė mögkénosztá engöm, de mostan én is mökkénozlak
-tégödet!“</p>
-<p>Lėótta a kantárt a jászol szélirű és oda húzódott a
-konyhaajtóba. Mikô vége vôt a mulacscságnak, mikô a lán lépött ki,
-a <i>fejihön vákta a kantárt, lójé váltódzdzott</i>, fölült rá a
-legén és elkeszdött vele sebössen nyargalni, de nem hazafelé, hanem
-aszt nészte, hogy mönné nagyobbat kerűjön vele. Röggêre beért ėgy
-kis városba, az útytyába esött ėgy kovács, mind a négy lábára
-<i>patkót tötetött</i>, azután elmönt haza. Mikô hazaért, kivötte a
-fejibül a kantárt, útnak eresztötte. Itt a lán nagyon roszszul
-lött: szörnyű beteg lött, aszonta az apjának, anynyának: „<i>Ha én
-mög tanálok halni: annak a legénnek 12 felesége lögyön,
-mindėgygyiknek 12–12 gyeröke lögyön! Addig mög nė tugygyon
-öregönni, még a sültnyúl előtte ki nem szalad az ablakon! Addig mög
-nė tugygyon halni, még éngöm háromszô, holtam után mög nem kínál
-borral!</i>“</p>
-<p>A lán mög is halt harmanapra, a legén búsult, hogy mos mán mi
-csinájon neki? mer elszámolta neki a lányapja, hogy miket hagyott
-neki az ű lánya. Búsult, hogy kínájja mög ű a lánt borral? nem bir
-ű oda lėmönni! Aszongya a nénynye: „Tudod mit? öcsém! pár nap mulva
-vöszöl ėgy kulacsbort, a <i>hogy mongya az árát</i> a kocsmáros a
-bornak, tė <i>úgy fizesd!</i> nė alkugy rá! – mög az ű <i>házuk
-tetejibül vögyél 3 szálnádat szó nélkül!</i> azután kimégy a
-temetőbe, odaálsz a <i>fejihön</i>, a hogy a körösztye van – de mög
-nė ijegy! mer ha kigyün: keres, de tė nė féj! <span class=
-"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> mer ha
-mögmozdulsz, azonnal véged lösz! Maj hollók is gyünnek, keresnek
-tégödet, de ha aval a <i>három szálnáddal</i> tė, mikor odaérsz a
-sírhon, <i>háromszor körülkerekítöd magadat</i>, nem tanának. Mikor
-oszt a hollók êrepülnek, tė csak asz mond: Isten álgyon mög, kedves
-párom! ígyunk!“ A legén úgy is tött: vött bort a kocsmárostul mög a
-házuk tetejibül három szálnádat, este szép hôdvilág vôt, oda
-lopóczkodott a fejihön, körülkerítötte magát háromszor, várta: mi
-lösz? Ėcczörki gyün félig a sírbul az ű kedvesse, kijátytya nagy
-mérgessen: „Gyere ide, te sátán! ha szöllek széjjel, mer tėérted
-szenvedöm ezöket!“ Az alatt az üdő alatt âra szált ėgy <i>fekete
-holló</i>, mingyá <i>parancsolta (a lány)</i>, hogy: „Kerezsd mög
-aszt a kutyát, a kijé köl neköm szenvenni!“
-öszsze-viszszakerezsgélte (a holló), de nem tanáta mög. Akkor
-jelöntötte a holló, hogy nem tanáli, êröpült. A legén csak eszt
-várta, aszongya: „Isten álgyon mög, kedves párom! ígyunk!“
-„Szöröncséd! – mongya a lán – hogy hamaréb mög nem tuttalak, hogy
-itt vagy, széjjelszöttelek vôna!“ Aval ittak mind a ketten osztán
-eltűnt a lány. Elmén haza a legény: „No, aszongya – hálá Istennek!
-csakhogy ėccző mögszabadultam tűle! többet nem mék, mer úgy is vége
-lösz az életömnek, ha még ėccző elmék: mer most is, ha hamarébb
-észrevött vôna – aszonta – úgy is öszszemorzsolt vôna, mind a
-malomba a kukoriczát mikô őrlik.“ Mesélte a nénynyinek is röggel,
-de a nénynye csak aszonta, hogy el köl neki még mönni: „Mert így is
-vége az életödnek, de úgy mögmaradhat az életöd! Tudod, mos nė a
-fejihön áj, mer ottan mögkeresnek, hanem áj a <i>lábáhon!</i>“ Itt
-a legén még jobban mögdühösödött, hogy a lábáhon ájjon, a lábáná
-mingyá mögláti, hogy ájjon ő oda!? A nénynye nem engedött, ki
-köllött neki mönni, oda húzódott a lábáhon, körülkerítötte magát
-háromszor, várta: mi lösz? Ėccző <i>főgyütt a lán
-kötöszködésig</i>, főhítta a <i>két</i> fekete hollót, elkűtte
-űket: keressék mög asztat, a möjiké neki köl szenvenni! Elmöntek a
-hollók keresni, keresték ėd darabig, nem tanáták. A két holló
-osztán eltűnt, akkô mingyá ráköszöntötte a legény a bort: „Isten
-álgyon mög, kedves <span class="pagenum"><a name="Page_64" id=
-"Page_64">-64-</a></span> párom: ígyunk!“ „Szöröncséd! hogy hamaréb
-mög nem tuttalak, hogy itt vagy, ízré-porrá szöttelek vôna!“ mongya
-lány. Ittak osztán eltünt a lány. Mögvídámodott a legénke mikor
-eltűnt a böskéje (kedvese), hazamönt, lėfekütt, de mán akkô nem
-panaszkodott a nénynyinek. A harmadik este mögén mönni köl neki;
-mikor el akar indulni, aszongya a nénynye: „Tudod, öcsém! mos mán
-nė áj a lábáhon sė, hanem úgy intészd, hogy a <i>jobfelire</i> áj
-az <i>ôdaláhon</i>!“ Itt a legén mögén mögborzadott ėgy kicsit,
-hogy oda ájjon, mikor mingyá mögláti! hanem azé mégis oda húzódott,
-körűkerítötte magát háromszor, várta: mi lösz? Mögén kigyütt a lán
-kötöszködésig, akkô mán előhítt három hollót, elkűtte mind a
-háromat szanaszéjjel, hogy keressék mög ű neki akárhun van, möjiké
-neki szenvenni köl! De a három holló nem tanáta mög sehun sė. Mikor
-a három holló elmönt onnét, mögén ráköszönti a kulacsbort: „Isten
-álgyon mög, kedves párom! ígyunk!“ „Szöröncséd, hogy hamaréb mög
-nem tuttalak, hogy itt vagy, ízré-porrászöttelek vôna!“ mongya a
-lány. Ittak osztán elbúcsúsztak: ėgygyik a másikátul, de még akkor
-is mögmonta neki a szömibe, hogy tizėnkét felesége lögyön,
-mindėgygyiknek tizėnkét gyeröke lögyön mög még a sűltnyúl ki nem
-szalad előtte az ablakon, addég nė tugygyon öregönni, sė pedig nė
-bírjon möghalni. Elbúcsúsztak ėgymástul. Most azon törte a legény a
-fejit, hogy eme hogy gyün ki?!</p>
-<p>Mikor hazamönt, aszongya a nényinek: „Édösnéném! szeretnék
-mögházasonni.“ Aszongya a nénye: „No, jó van, öcsém! hônap el
-fogunk mönni lánt nézni.“ El is möntek a szomszéd városba ėgy
-árvalányhon, mögkérték, el is mönt hozzá a lány. Mög vôt mingyá az
-ėgygyesség, vendékségöt csaptak, hazavitte, gazdálkottak.
-Szöröncsések vôtak a gazdálkodásba, de köllött is a vagyom, mer
-szaporodott a gyerök is: ėgygyik a másik után születött. Itten csak
-az első feleségitül möglött a tizėnkét gyerök; mikor a
-tizėnkettedik gyerök möglött, akkô möghalt az aszszony. Pár hét
-mulva mögén mögházasodott, elvött ėgy ögyvezaszszont – mán nem
-kapott lánt – aval mögén él tizėnkét esztendejig, annak is vôt
-tizėnkét <span class="pagenum"><a name="Page_65" id=
-"Page_65">-65-</a></span> gyeröke tűle. Mikor a tizėnkettedik
-möglött, az aszszony möghalt. Igy járt ű a harmadik, negyedik,
-ötödik feleségivel is mög mind a tizėnėgygyê: möglött a tizenkét
-gyerök, a felesége möghalt. Elvötte a tizenkettediket, annak is
-születtek sorba a gyerökeji.</p>
-<p>Mikor mán aszt várták, hogy a tîzenkettedik möglösz, fogott ű
-ėgy nyulat; aszongya az aszszonynak: „No, édös feleségöm! esztet
-süsd mög néköm, de nagyon szépen! „Az aszszony osztán mög is
-sütötte a nyulat a mint parancsolva vôt. Mikor készen vôt a nyúl,
-öszszehítta a szomszégygyajit is, leültek mind az asztalhon, öttek.
-Rákerűlt a sór a nyúlhúsra – aszonta a szakácsnénak: oda tögye ű
-elébe a sűltnyulat! elébe tötték – mikô nyúlt vôna mán utánna,
-kiugrott az ablakon a sűltnyúl. Azután az embör mögöregödött, mind
-mikor a töpörtű möksűl, a tizėnkettedik gyerök is möglött, ű sė élt
-asztán sokájig.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarszentmárton)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>13. Miklós.</h4>
-<p>Hun nem vôt, vôt a világon ėgy szögén embör, annak vôt ėgy kis
-fija, vôt három lánya: ėgyik: ėgyszömű, másik: kétszömű, harmadik:
-háromszömű. A mustohája eszt a kis fiját el akarta fődelni. Ez a
-kis fijú, vôt az apjának marhájaji, azokat őrzötte, de a mustohája
-sosė adott neki önni, hogy csak hajjon mög éhön. A kis fijú, a hogy
-legeltette a marhákat, nagyon szomorú vôt. A marhák köszt vôt ėgy
-aranszőrűbika, mikor látta, hogy a kis fijú nagyon szomorú,
-mögszólalt: „Mé búsulsz? Miklós gazdám!“ Hon nė búsulnék, hon nė
-bánkónnék? mikor harma napja nem öttem! mongya a kis fijú. „Nė
-búsûj, csavar lė a job szarvamat! <i>van itt mindönféle</i> a mit
-csak a szád szeret“. Miklós oszt lėcsavarja a szarvát, vöszi ki a
-sűlthúst, sűltlepént; jô lakott. Itt oszt a mustohája csudálkozott
-rajta; nem hogy sovánkonna, hízik Miklós. Másnap osz kihajtot
-Miklós, kikűtte vele a mustohája az egyszömű lánt, hogy lesse ki:
-mit öszik, mit iszik <span class="pagenum"><a name="Page_66" id=
-"Page_66">-66-</a></span> Miklós? A lán oszt lest vetött, de Miklós
-nem övött addig, még a lán el nem alutt. Mikor elalutt, lėcsavarta
-a jobszarvát, jôlakott oszt főtöte viszsza a szarvát. Este oszt
-haza hajtottak, az anynya kérdöszte a lánt, hogy: „Mit övött a
-Miklós?“ A lán aszonta: „Sėmmit sė“. Másnap kimönt a kétszöműlán,
-az is csak úgy járt, mint az ėgyszöműlán. Harmadik nap kimönt a
-háromszöműlán, az oszt két szömivel alutt, a harmadikkal leste,
-hogy Miklós mit öszik? Miklós mikor asz gondolta, hogy alszik a
-lán, lėcsavarta a jobszarvát az aranbikának oszt övött, ivott,
-jôlakott, főtötte viszsza a szarvát. A háromszöműlán eszt mind
-látta. Este, mikô hazahajtottak, mögmondott mindönt az anyának,
-hogy Miklós mibül él. Másnap Miklós kihajtott, az aszszon asz
-mongya az embörnek: „Halli ken? hé! eszt a bikát lė köll vágni, mer
-tönkretösz bennünk.“ Az embör oszt beleėgyezött, hogy estére lė is
-vági. De itt Miklósnak mögszólalt az aranbika kint a mezőn:
-„Halod-ė gazdám! estére engöm lė akar a tė mustohád vágni; hanem ha
-behajcz estére, köss oda ėgy fáhon, apád oszt majd hozza a fejszét,
-hogy a fejemre üt, tė mög kérd el tűle a fejszét, hogy majd tė ütöd
-agyon a tė kisbikádat, oszt nė a fejemre vágj, hanem a kötélre,
-aszt vágd el! ugorj föl osztán rám, majd én elszaladok veled!
-Miklós oszt este úgy is cseleködött a hogy a kisbika elmagyarázta.
-Itt oszt az embör mög az aszszon szalattak utánna, de nem érték
-utô.</p>
-<p>Űk oszt möntek, möndögéltek hetedhét ország ellen, ėcczör oszt
-elértėk a rézhídat, aszongya az aranbika: „Látod-ė, Miklós gazdám!
-aszt a rézhídat?“ „Látom“. mongya Miklós. „Az teli van rézalmával,
-de lė nė szakajcs ėgyet sė belüle, mikor mönyünk át rajta, mert
-alatta van ėgy rézbika, mögöl engömet, akkor elveszünk!“ Odaértek,
-möntek a hidon át, Miklós oszt nem álhatta ki – dörgölőcztek hozzá
-a rézalmák – ėgyet csak szakított, zsebretötte. A rézbika bömböl a
-híd alatt. Mikor átértek a hídon, kiugrott a bika a híd alul,
-nekiugrott Miklós bikájának, úgy főhajintotta, hogy 3 ölre elesött
-tűle. Miklós oszt fejszėvel úgy mögcsapta a rézbikát, hogy
-elszédült. Miklós <span class="pagenum"><a name="Page_67" id=
-"Page_67">-67-</a></span> bikája oszt kihasította a rézbikát,
-nagynehezen oszt csak lėgyőzték. A rézhíd elmult osztán. Akkor
-mögszólalt Miklós bikája: „Mögmontam, hogy nė bánd a rézalmát! Mos
-mán igyál, ögygyél osz pihenynyünk mög!“ Miklós lėcsavarta a
-jobszarvát, ivott, övött, lėfekütt. Másnap osztán főkeltek, útra
-keltek. Möntek hetedhét ország ellen, ėcczör oszt mögén asz mongya
-Miklósnak a bikája: „Látod-ė aszt a nagy fényösségöt amott a
-távolba?“ Aszongya Miklós: „Látom“. Aszongya: „Az az aranhíd, ott
-szintén az aranhídnak a karja tele van aranalmával, ott szintén van
-ėgy aranbika a híd alatt, az héczörte erősebb, mint én vagyok; ha
-az aranalmát bántod, el vagyunk veszve.“ Akkorára odaértek. Mikor
-eszt elsorolta Miklós bikája, hogy möntek át a hídon, Miklóshon
-dörgölőcztek az aranalmák. Miklós oszt csak lėszakított ėgyet
-belüle, zsebre tötte. Bömböl ám az aranbika a híd alatt, kapál.
-Mikor átértek, kiugrott az aranbika a híd alul, nekiugrott Miklós
-bikájának, Miklós osztán lėugrott nagy gyorsasággal, úgy az
-aranbika fejire csapott a fejszével, a csak elterült. Miklós bikája
-oszt kihasította az aranbikát oszt mögdöglött, a híd asztán elmult.
-Akkor mögszólalt Miklós bikája: „Mögmontam, hogy nė bánd az
-aranalmát! Mos mán igyál, ögyél osz pihenynyünk mög!“ Miklós
-lėcsavarta a jobszarvát, ivott, övött, lefekütt. Másnap osztán
-főkeltek, útnak indultak. Möntek, möndögéltek hetedhét ország
-ellen, ėcczör oszt mögén asz mongya Miklósnak a bikája: „Látod-ė
-aszt a nagy fényösségöt amott a távolba?“ Aszongya Miklós: „Látom“.
-Aszongya a bika: „Az a gyémánthíd, ott szintén a gyémánthídnak a
-karja tele van gyémánt almával, ott szintén van ėgy gyémántbika, az
-tizėnnécczör erőseb, mint én vagyok, ha a gyémántalmát bántod, el
-vagyunk veszve!“ Akkorára odaértek. Mikor möntek átal, Miklós csak
-lėszakított ėgy gyémántalmát, zsebre tötte. Bömböl ám a gyémántbika
-a híd alatt, kapál. Mikor átértek, kiugrott a gyémántbika a hid
-alul, úgy föllükte Miklós bikáját, hogy az mingyá elpusztût. Miklós
-osztán a gyémántbikára úgy rácsapott, hogy az is elpusztult.
-Odamönt Miklós a bikájáhon, mögsiratta, <i>eltemette</i>, osztán
-útra kelt. <span class="pagenum"><a name="Page_68" id=
-"Page_68">-68-</a></span></p>
-<p>Mönt, möndögélt, ėcczör oszt elért ėgy röngeteg nagy erdőt, ott
-oszt lėfekütt. A rézalmát balfelül mellé tötte, az aranalmát
-jobfelül mellé tötte, a fejihön mög a gyémántalmát tötte, a fejszét
-mög a lábáhon. Röggel oszt fölérzött, látytya, hogy a <i>három
-almábul három kutya lött</i>, a <i>fejszébül</i> mög ėgy gyönyörű
-juhászbot. Aszonygya Miklós: „A jó Isten is engöm pásztornak
-teremtött! Eddig vôtam gujás, most mán juhász, ėgyik kutyám neve:
-Ojannehézmindafőd, másiké: Ojanerősmindavas, a harmadiké:
-Ojanfutósmindaszél!“ Fölvötte a juhászbotot: „Mos mán elmögyök
-valamölik kirájhon, beálok juhásznak.“ Beért oszt ėgy városba, ott
-éppen köllött a kirájnak ėgy juhász, de az a kiráj ojan kiráj vôt,
-hogy nem birta ėgy juhász sė az esztendőt kitőteni, pedig három nap
-vôt csak ėgy esztendő: mer az mögötte minynyáji juhászát,
-<i>eleventen mögötte</i>.</p>
-<p>Itt, oszt jelöntközött Miklós, hogy beál hozzá juhásznak. A
-kiráj osztán asz mongya neki: „Hogy hínak?“ Aszonygya: „Miklós a
-nevem.“ „Mögfogallak, ha eszt a három kutyát nem viszöd ki a
-juhokkâ!“ „De eszt – aszongya Miklós – nem hagyom magamtul, mer
-eszt a jó Isten neköm úgy hatta ajándékul.“ Miklósnak anynyit
-beszélt a kiráj, csak beált hozzá juhásznak, oszt a kutyákat bent
-hatta a kastélba. A kiráj mökkötöszte a három kutyát vas lánczra,
-Miklós oszt kihajtott a juhokkal. A hogy legelteti a pusztán a
-juhokat, ėcczör látytya, hogy mén a kirá kifele, odaköszön
-Miklóshon: „Mögöszlek!“ Miklós aszongya: „Talán aszt nem töszi?
-királ őfelsége!“ „Mögöszlek én, Miklós!“ aszongya a királ.
-Nekiugrott Miklósnak, <i>keszte rágni</i>, Miklós oszt êkijántotta
-magát: „Nehézmindafőd, Erősmindavas, Futósmindaszél!“ Akkorára a
-kutyák oda rohantak: „Mit parancsôsz? édös gazdám!“ „Fogjátok mög a
-kirájt!“ Itt oszt a kutyák mögfokták. A kiráj oszt könyörgésre
-vötte a dôgot: „Hadd mög az életömet, Miklós fijam! többet so sė
-bántalak.“ Igy oszt aszonta Miklós a kutyáknak: „Ereszszétök el!“ A
-kutyák oszt eleresztötték, a királ hazamönt. Miklós este haza
-hajtott. Másnap oszt ki akart hajtani, de a kiráj <span class=
-"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> a kutyákat
-viszszatartotta, a királ osztán addig beszélt Miklósnak, hogy
-hagygya itthun a kutyákat! hogy Miklós otthun hatta, ű mög
-kihajtott. A kutyákat a kirá bezárta ėgy vas pinczébe oszt útnak
-indult Miklós ki fele. Miklós látytya, hogy gyün a kirá, igenyöst
-Miklós fele tart. Mikor odaért, aszongya: „No Miklós! mostan csak
-<i>mögöszlek</i>!“ „Hát csak nė ögyön mög, királ őfölsége!“ mongya
-Miklós. „De csak mögöszlek én, Miklós!“ Nekiugrott a királ, keszte
-rágni a válát. Miklós mögén êkijántotta magát: „Nehézmindafőd,
-Erősmindavas, Futósmindaszél, gyertök elő!“ Itt oszt a
-Nehézmindafőd rádült a vasajtóra, Erősmindavas segicscségire mönt,
-a vasajtó kidült, Futósmindaszél kiugrott, kifele szalatt, emez a
-kettő is nyomult utánna, mikor kiértek, már akkorára jôlėszötte
-Miklósrul a kirá: „Mit parancsôsz? édös gazdám!“ Aszongya Miklós:
-„Szögygyétek szét eszt a haszontalan királt!“ A kutyák mögfokták:
-ėgyik ėgyikfele húszta, másik másikfele a királt, akkor mögijett,
-hogy vége lösz az életinek, mingyá könyörgött Miklósnak, hogy
-hagygya mög az életit:</p>
-<p>„Neköd <i>adom a lányomat</i> feleségödnek, ha möghagyod az
-életömet! még a királságomat is odadom, csak az életömet hadd mög!“
-Aszongya osztán Miklós a kutyájinak: „Ereszszétök el!“ A kutyák
-osztán eleresztötték a királt, akkô minyájan hazamöntek, készültek
-a lakodalomhon. Miklós emböröket küldött mindönfele, az apjáhon is.
-Miklós oszt mögesküdött, éltek boldogul, még most is élnek, ha mög
-nem haltak.</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>14. Aranykacsa.</h4>
-<p>Hun vôt, hun nem vôt, az operenczijástengeren is túl vôt, a hun
-a kis malacz dúr, azon is túl, az innenön innen, vôt a világon ėgy
-kiráj, annak vôt Vasórúbába felesége, vôt a kirájnak az első
-feleségitül ėgy csuda szép kis lánya, de a mustohának is vôt 2
-lánya, de azok nagyon rútak vôtak. Aszongya a Vasórúbába a
-kirájnak: <span class="pagenum"><a name="Page_70" id=
-"Page_70">-70-</a></span> „Hallod-ė? eszt a lánt kügygyük el
-szôgálni, még ezök férhönmönnek!“ El is köllött a kis lának mönni
-szôgálni, hát elmönt ėgy rokonyáhon. Annak is vôt 3 vén lánya,
-mögfogatta szôgálónak, de ott sė vôt job heje, mind otthun: itt is
-írigyködött rá a három lán, mer nagyon csúnyák vôtak, ű mög nagyon
-szép, mindig nagyon sok dôgot attak Bözsikének. Történt ėcczör,
-hogy elmöntek a templomba, mögparancsolták Bözsikének: „Mire haza
-gyüvünk, jó ebédöt készicscsél! van itten ėgy zsák búza,
-kiválogazsd ojanra, mint a kit a galamb öszszehord: ėgy szöm konkoj
-nė lögyön benne!“ Leült Bözsike nagybúsan a búza mellé, elkezdött
-sirni. Ėcczör csak kinyilik az ablak, berepül rajta ėgy hófehér
-galamb: „Mijé sirsz? Bözsike!“ „Mé nė sirnék, mikô mönynyi dôgot
-kiattak, hogy elvégezzem, nem birom ėn aszt mind elvégezni!“
-„Miféle az a sok dolog?“ szól a kis galamb. Bözsike asztán elmonta:
-mi mindönt parancsoltak, hogy mikor haza gyünnek, készen lögyön.
-„Csak ez a baj?“ kérdözi a kis galamb, kivött a bögyibül ėgy dijót:
-„Eregy oszt törd mög, van ebbe ėgy öltözőruha, vöd rád oszt eregy
-el a templomba, űj a hátulsó padba: mikor vége lösz a
-prédikáczijónak, sijess haza azonnal, vetköz lė gyorsan, tögyél
-úgy, mintha mindég dôgosztál vôna, nėhogy észre vögyék, hogy a
-templomba vôtá!“ Úgy is tött Böszike, a mint a galamb mondta:
-elmönt a templomba, de a szélső padba ült, mikor vége lött a
-prédikáczijónak, szalatt haza, hát csak elhült mikor látta, hogy
-mindön röndbe van: a zsák búza a sarokba állott, gyönyörü tiszta;
-az ebédlőbe terítve az asztal, finom ételök rajta. Igön ám! a mint
-Bözsike mönt hazafele a templombul, a szomszéd ország kirájfija –
-az is atemplomba vôt – möglátta Bözsikét, <i>elvetötte a nyilat
-utánna</i>, de éppen a szomszéd úcczába ált mög, bemén a kiráj (a
-házba, hol a nyíl megállt) mongya az aszszonnak: „Van eladó lánya?
-Vôt a templomba máma?“ „Vôt!“ mongyák, bevezetik a kiráj elébe a
-lánt, de a kiráj asz monta: „Nem ez a!“ Elmönt a kiráj nagybúsan
-viszsza. „No maj jövő vasárnap íberebb löszök!“ mongya a kiráj.
-Következik a második vasárnap, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> még több dôgot attak
-Bözsikének, kiattak két zsák búzát: „Kiválogazsd ojanra, mind a kit
-a galamb öszszehord, a friss kenyér az asztalon lögyön, jó ebédöt
-is készicscsél!“ Lėült Bözsike a zsák közé és keserves sirásra
-fakatt. Ėcczör kinyilik az ablak, berepül rajta 2 galamb, kérdözi
-Bözsikét: „Mijé sirsz? Bözsike!“ Bözsike elmongya, hogy mönynyi
-dôgot parancsoltak, nem birja ű aszt mind elvégezni. „Nė sírjál,
-Bözsike! – mongya az ėgyik galamb – ėhėn van ėgy dijó, van ebbe
-lángszín sejöm ruha, vödd rád, eregy a templomba, űj a hátúlsó
-székbe, mikor vége lösz a prédikáczijónak, sijess haza azonnal,
-vetközz lė gyorsan, tögyél úgy, mintha mindig dôgosztál vôna!“ Úgy
-is tött Bözsike, a mint a galamb monta: elmönt a templomba, a
-leghátulsó székbe ült, mikor vége lött a prédikáczijónak, szalatt
-haza, hát csak elhült, mikor látta, hogy mindön röndben van. A mint
-Bözsike mönt haza fele a templombul, a szomszédkiráj fija möglátta
-Bözsikét, a nyilat êvetötte, éppen a szomszéd házáhon esött, bemén
-a kiráj, mongya az aszszonnak: „Van eladó lánya? Vôt a templomba
-máma?“ „Nincsen uram! nincsen! mongya az aszszon – öregök vagyunk,
-de van itt a szomszédba 3, mönynyön át hozzá, nézze mög!“ A kiráj
-aszonta: Nem mén át, maj gyüvő vasárnap ügyesebb lösz. Ezalatt
-hazaért a ház gazdaszszonya a 3 lányával, nagyon mögharagudott,
-hogy mindönt röndbe tanát. Gyütt a harmadik vasárnap, 3 zsák búzát
-attak Bözsikének, monták: „Kiválogazsd ojanra, mind a kit a galamb
-öszszehord, ėgy szöm konkoj sė lögyön benne, a friss kėnyér az
-asztalon lögyön, jó ebédet is készicscsél!“ Lėült Bözsike a 3 zsák
-közé, sirt keservesen: „No, mos mán eszt nem birom mögtönni.“
-Ėcczör kinyilik az ablak, berepül rajta 3 hófehér <i>galamb</i>,
-kérdözi Bözsikét: „Mijé sirsz? Bözsike!“ Bözsike elmongya, hogy
-mönynyi dôgot parancsoltak, nem birja ű aszt mind elvégezni. „Nė
-sirj, Bözsike! hisz ez nem dolog – mongya a galamb – ėhėn van ėgy
-dijô! van ebbe ėgy őtöző: égszínkík ruha, vödd rád, eregy a
-templomba, űj a hátulsó székbe, mikor vége lösz a prédikáczijónak,
-sijess haza <span class="pagenum"><a name="Page_72" id=
-"Page_72">-72-</a></span> azonnal, vetközz lė gyorsan, tögyél úgy,
-mintha mindig dôgosztál vôna!“ Úgy is tött Bözsike, a mint a galamb
-monta: elmönt a templomba, a leghátulsó székbe ült, mikor vége lött
-a prédikáczijónak, szalatt haza, hát csak elhült, mikor látta, hogy
-mindön röndbe van. A mint Bözsike mönt hazafele a templombul, a
-szomszéd kiráj fija möglátta Bözsikét, elvetötte a nyilat utánna,
-akkor a nyíl a kapuba esött, éppen akkor mönt befele a Bözsike, a
-<i>nyíl a ruhájábul</i> ėgy kis darabot <i>kiszakajtott</i>.</p>
-<p>Mögörült ennek a kiráj, fölvötte a ruhát möga nyilat, gondolta:
-„Minek mönynyek be máma, ráérök hónap is, tudom mos mán, hogy hun
-van. Hazamönt a kiráj.</p>
-<p>Mikor Bözsike hazamönt, vetközött lefele, kinyilott az ajtó,
-belépett rajta az aszszon a három lányával: „Hát úgy lopod te a
-napot! Bözsi?“ Elvötték tűle az égszínkík sejöm ruhát,
-levetkősztették mesztelenre, <i>beledopták a tóba</i>, űk mög
-viszszamöntek, de Bözsike nem halt a tóba, átváltozott
-<i>aranykacsává</i>.</p>
-<p>A kirájfi elmönt másnap, mongya: „Van itt eladólán?“ „Van, uram!
-van!“ mongyák. A mijen ruhába vôt Bözsike a templomba: égszínkík
-sejömbe fölőtösztették a legöregebb lánt, ráatták Bözsike égszínkík
-sejöm ruháját, bevezették a kiráj elébe, de a kiráj asz monta: „Nem
-e vôt a! hanem van itt ėd darab a ruhájábul, ha odaillik, elvöszöm
-feleségül.“ Hát a mint nízik, hát odaillött, mer onnat vötte ki (a
-nyíl) a Bözsike ruhájábul. Elmönnek esküvőre. A mint möntek, a tó
-mellett möntek el, hát látytya a lán, hogy úszik benne ėgy
-arankacsa, aszongya a lán: „Addig nem esküszök mög veled, még annak
-az aranykacsa húsábul nem öszök, ha szerecz, mögtöszöd neköm.“ Êre
-a kiráj elkeszdött lűnni rá, de mindég lėbukott. „Maj – gondolta a
-kiráj – lėvetkőzök, belemék a vízbe, ha möglűni nem tullak, de mög
-tullak fogni!“ Bemönt a vízbe, a mint az aranykacsát mögfogja,
-azonnal <i>átváltozott</i> gyönyörű szép lánynyá, még szászorta
-szöb vôt, mint addig vôt, de azért mögismerte a kiráj.
-Elbeszéltette vele: hogy lött aranykacsává; de möghallotta eszt a
-parton a mönyaszszon, hazaszalatt, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> mögbeszélte odahaza, hogy
-szalagygyanak, mer Bözsike föltámatt! A 3 lány úgy elszalatt, hogy
-még most is szalad, ha mög nem ált, de az öreg aszszon nem tudott
-elszalanni, görcsöt kapott. Mikor odaért a kiráj, 4 fele vágatta a
-kastél 4 sarkára kiakasztatta, bemönt a városba, vött Bözsikének
-ruhát, kivitte a tópartra, fölőtösztették Bözsikét; ojan
-mönyaszszon lött belüle, hogy még ojant nem látott sönki. Csaptak
-ojan lakodalmat, hogy vôt ám lé mög lé! örült a kinek ėgy kalányal
-jutott, vôt boris, 10 embör horta a pinczébül fölfele réstával, még
-sė győszte mög a vendégöket, ojan sok vôt.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmezővásárhely.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>15. Őzike.</h4>
-<p>Vôt a világon ėgy pár szögén család: ėgy aszszon mög ėgy embör,
-vôt annak ėgy kis fija mög ėgy kis lánya, a kis lánt hítták
-Ilonkának, a kis fijút Jancsikának. Ėcczör, a mint fekszenek, a kis
-lán nem tudott alunni, ėcczör hajja ám, hogy az apja és az anynya
-beszélgetnek: aszongya az aszszon: „Jó vôna eszt a 2 gyerököt
-möghizlalni, úgyis sok dijó termött, möghizlaljuk űket vele! drága
-az étel, maj levágjuk!“ Möghajja eszt a kis lán, mikor másnap
-röggel főkelnek, aszongya a kis gyeröknek: „Jaj, kedves kis
-testvéröm! édösanyámék mög akarnak hizlalni és levágni!“ Mögijedt
-ám Jancsika: „Jaj, kedves kis testvéröm! hová lögyünk? mi
-csinájunk?“ A kis lány vigasztalta: „Nė féjj, kis testvéröm! majd
-vigyázok én!“ A napságtul fogva nagyon jó sorsuk vôt a kis
-testvéröknek; még ha nem akartak önni is, muszáj vôt, hogy
-hízzanak. Csak ėcczör mögén lėfeküttek ėgy este, de a kis lán nem
-mert elalunni, ėcczör hajja ám, hogy az apja mög az anynya
-beszélgetnek! mongya az aszszon: „No, apjuk! elėg kövérök mán a
-gyerökök, maj hônap fôralunk ėgy üstvizet, mögfürösztöm űket oszt
-levágjuk!“ Möghajja eszt a kislán, főkőti a kis gyerököt: „No,
-kedves kis testvéröm! tanácskozzunk, mer hônap levágnak bennünket!“
-Mögijed a kis gyerök, vigasztalja a kis lán: <span class=
-"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> „Nė
-búsuljál, maj mögmönekülünk, csak énrám halgass! Maj mikô füröszt
-az édösanyám, kab föl a szappant, szalagy el vele, majd én utánnad
-szaladok!“ oszt elalutt a két testvér. Röggel, mikor fölébrennek,
-látytya ám, hogy sürgés-forgás van, fór a víz az üstbe, mongya az
-aszszon a kis lánnak: „Vetkőztesd lė a kis Jancsikát, maj
-mögfürdetytyük!“ Levetkősztette a lány a Jancsikát, kidűtötte a
-vizet, Jancsika fölkapta a szappant, nekiszalatt az erdőnek.
-Aszongya az anynya a kis lánnak: „Erigy, kis lányom! vezeszd
-viszsza a Jancsikát!“ Elszalatt az Ilonka, hogy majd a Jancsikát
-viszszahozza, hát a mint mén, utoléri a Jancsikát: „No kedves kis
-testvéröm – mongya a kis lán – vezsd el a szappant, most mán
-fussunk, mer még utánnunk tanának gyünni!“</p>
-<p>Hát a mint mönnek, a kis gyerök nagyon mögszomjuhozik, tanátak
-ėgy rókanyomot, aszongya a kis gyerök: „Jaj, de mögszomjasztam! én
-iszok ebbül a rókanyombul!“ aszongya a kis lán: „Jaj, kedves kis
-testvéröm! nė igyál, mer maj rókává változô!“ Nem ivott a kis
-gyerök. A mint mönnek, möndögélnek, aszongya a kis gyerök: „Jaj,
-kedves kis testvéröm! De ihatnám! én iszok ebbül a farkasnyombul!“
-Aszongya a kis lán: „Né igyál, kedves kis testvéröm! mer farkassá
-változô!“ Nem ivott a kis gyerök. A mint mönnek, möndögélnek,
-möglátott a kis lán pillét, utánna szalatt, ez alatt a kis gyerök
-ivott őznyombul, mikor a kis lán viszszatért, őzikévé volt változva
-a kis gyerök. „Jaj, kedves kis testvéröm! mit tötté? möglátnak a
-vadászok, agyonlűnek!“ Aval kötött ėgy piros szalagot az őzike
-nyakára, vezette maga után.</p>
-<p>Tanátak ėgy rosz gunyhót, bebûtak abba, alig hogy bebûnak, âra
-mén a kirájnak a vadásza, – a kutya mögérzötte az őzike szagát,
-odamén a gunyhóhon, a vadász beszól neki: „van oda be valaki, mer
-belüvök!“ Kigyün a kis lán, mongya neki: „Nė báncsá minket, mer
-szöröncsétlenök vagyunk! „Odaér akkorára a kiráj, elbeszéltette a
-kis lányal, hogy hogy kerültek ide! Elbeszélte neki a kis lán, hogy
-mög akarta űket ölni az anynya, a kis gyerök pedig őzike nyomábul
-ivott, azért változott <span class="pagenum"><a name="Page_75" id=
-"Page_75">-75-</a></span> őzikévé. A királnak nagyon mögtecczött a
-kis lán, elvitte magával. A mint hazaértek, a kirá adatott nekik
-ėgy szobát. De vôt a palotába ėgy Gonoszaszszon, a ki az ű lányát
-szerette vôna a kirájnak, gondolta: „Most ha ez itt marad, akkor a
-kiráj eszt vöszi el.“ Tehát másnap délbe mikor kész lött az ebéd, a
-kis lán ételibe <i>mérget</i> tött a Gonoszaszszon. A kis lán
-mögötte a mérget, möghalt. Sajnálta a kiráj a kis lánt,
-eltemettette szépen, mindönnap kijárt a temetőbe. Ezalatt az
-Öregaszszon a kirájnak tött az ételibe ötetőt, hogy mögöteti,
-elvöszi az ű lányát! El is vötte, de azért csak kimönt a temetőbe
-mindön nap.</p>
-<p>Ėcczör, a mint kimén a kiráj a temetőbe, talál az Ilonka
-<i>sirján ėsz szép fehér liliomot</i>, lėszakajtotta és haza vitte,
-lėtötte az üvegalmárjomra. Hát ėcczör csak elébe áll a felesége,
-hogy ű nagyon öhetnék az őzikébül! A kiráj asz monta, hogy aszt nem
-engedi, kiványnyon bármit, aszt teljesíti, de a kirájné aszonta: ű
-neki nem köl más, csak az őzike! Aszongya a kiráj: „Hogy ha ėgyet
-alszunk, nem bánynya, hogy ha lėvágják is!“ A mint lėfeküttek,
-kinyilt az almárjom ajtaja, kirepült belüle ėgy <i>hófehér
-galamb</i>, a kis őzikét mögölelte, mögcsókolta, a kirájt is
-mögölelte, mögcsókolta, asz sukta a kiráj fülibe: „Csak még három
-nap kegyelmez mög a kis őzikének, addig nė vágazsd lė!“ Mikor
-röggel fölébredt a kiráj, mongya neki az inas: „Fölségös kirájom!
-az écczaka valami hófehér galamb repült ki az almárjombul,
-fölségödet mögölelte és valamit súgott a fülibe!“ „Csakugyan igazat
-mondol Tamás? neköm is ugy tecczött, mintha valami rám hajolt, ki
-aszt sukta vôna, hogy 3 napig kegyelmezzek az őzikének. Nem löhet
-az igaz, Tamás! De azé az écczaka kêj föl oszt fog mög!“ Aval a
-kiráj bemönt a másik szobába, elébe ál a kirájné: „No, édös fijam!
-itt az ideje, hogy mögölezsd a kis őzikét“ Majd hónap, édös
-kirájném!“ Elgyütt az este, mögén lėfeküttek, de a kiráj
-ráparancsolt Tamásra: „Tamás! jô vigyázz, fogd mög a csudát“ A mint
-lėfekszenek, ėcczör csak mögén kinyilik az almárjom ajtaja, kirepül
-belüle ėgy hófehér galamb, a kis őzikét mögöleli, mögcsókoli,
-azután <span class="pagenum"><a name="Page_76" id=
-"Page_76">-76-</a></span> odamönt a kirájhon, aszt is mögcsókolja,
-asz súgja a fülibe: „Édös kirájom! csak két napig kögyelmezz a kis
-őzikének!“ Aval berepül az almárjomba, az inas utánna kapott, de
-nem tutta mögkapni, csak ėgy kis szál tollát huzott ki a farkábul,
-a maratt a kezibe. Mikor röggel főkelnek, mongya a kirájnak: „No,
-fölségös kirájom! mögént itt vôt a galamb!“ „Mé nem fogtad mög,
-Tamás! mögmontam, hogy fogd mög! az écczaka maj magam is vigyázni
-fogok!“ Aval bemönt a másik szobába, mongya a kirájné: „No, kiráj
-férjem! itt a hónap, vágazsd lė a kis őzikét!“ „Várjál még! várd
-mög a hónapi napot még!“ Hát möghatta a kiráj, mikô bemönt fekünni:
-„No, vigyázz, Tamás! majd én is vigyázok!“ A mint elmulik éfél,
-kinyilik az almárjom ajtaja, kiszál belüle ėgy hófehér galamb,
-odamén az őzikére, végig-végigsiratgassa: „No, kedves kis
-testvéröm! ėgy nap az életöd! mögölet a kiráj, mer a húsodbul
-öhetnék az én gyilkosom!“ osztán odaröpül a kirájhon, a mint
-mögölelte, a kiráj mögkapta a kis galambot, mingyá
-<i>átváltozott</i> szép eladó lánynyá. A kiráj asz kérdöszte, hogy:
-„Mé montad a kis őzikének: hogy húsodbul öhetnék a gyilkosod?“ Azér
-montam, fölségös kirájom! mer mögmérgezött a kirájné anynya, hogy ű
-löhessön a kirájné: a lánya! Êre a kiráj mögharagudott, kiatta a
-parancsot, hogy a Gonoszaszszont vezessék elő! Elővezették, 4 fele
-vágatta, a kastéj 4 sarkára kiszögelte, a feleségit az országbul
-kiüzette, Ilonkát pedig feleségül vötte. Az <i>őzike</i> pedig
-<i>mögötte a tollat</i>, a mölliket az inas kihúzott az ű (galamb)
-farkábul, ojan szép <i>18 éves legén</i> lött belűle, hogy keresni
-köllött párját. Éltek osztán boldogul, még most is élnek, ha mög
-nem haltak.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmezővásárhely)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_77" id=
-"Page_77">-77-</a></span></p>
-<h4>16. A medve.</h4>
-<p>Vôt a világon ėgy szögén aszszon, vôt annak ėgy okos lánya, vôt
-a faluba ėgy… medve is feleségöstül, a felesége is medve vôt, ârul
-vôt hírös, hogy a kis gyerököket öszszefogdosta, zsákba rakta,
-hazavitte oszt mögsüttette. Hát a kis lánt az anynya kikűtte az
-erdőbe fát szödni, de ráparancsolt: „Lányom! vigyázz! mög nė fogjon
-a medve!“ „Nė fėjjön, édösanyám! okos vagyok én!“ A mint szödögeti
-az erdőbe a fát, hát ėcczör csak odamén ám a medve: „Jó napot, kis
-lányom! mit dôgozol?“ „Szödöm a fát, bácsi!“ mondja a kis lán.
-„Gyere velem, kis lányom! vöszök neköd czukrot.“ híja a medve. „Nem
-mögyök, mer becsapsz!“ mongya a kis lán. A mint a kis lány másfele
-nézött, mögkapta a nyakát, belegyukta a zsákba, bekötötte, a válára
-kapta vitte hazafele. A mint mönt, möndögélt, ėcczör csak
-(félredolgára) köllött mönni, lėtötte a zsákot, ű maga mög féremönt
-az erdőbe. A kis lánnak sė köllött töb, kiszabadította magát a
-zsákbul, a zsákot teli rakta szėrvijántüsökkel, fölmászott a fára.
-A medve fölkapta a zsákot, vitte hazafele. A mint mén, möndögél,
-nagyon szúrta a hátát a tüsök. „Nė szúrd a hátam, kis lán – mongya
-a medve – mögtaposlak!“ Csak mönt, möndögélt, csak szúrta a hátát,
-ėcczör csak levetötte a hátárul (a zsákot), mög tapostajól. Mikor
-hazaért, beszól az aszszonynak: a feleséginek: „Fűcsd be jól a
-kemönczét, itt a pecsönynye!“ Aval ű elmönt ki (félredolgára).
-Kibontja az aszszon, hát teli van szėrvijántüsökkel. Mögharagudott
-êre az aszszon: „Hol vagy, tė? naplopó! hát ijennel tőtöd tė az
-időt?“ Bemén asztán a medve, mutatytya neki az aszszon, hogy mit
-hozott? Mögharagudott a medve, kimönt az erdőbe: „No mögájon az a
-lán!“ Hát a mint kiér az erdőbe, a kis lán mögén ott van, mögén
-mongya neki: „Mit szödöl, kis lányom?“ „Gajjat, édös bácsi!“ mongya
-a kis lán. „Gyere elő csak! hosztam neköd czukrot, itt van a zsák
-fenekin, csak vödd ki!“ A mint a kis lán odahajol a zsákhon,
-mögfokta a medve, belegyukta a zsákba, vitte hazafele nagyvígan, de
-a mint odaért a fáhon, mögėn lė köllött tönni a zsákot,
-<span class="pagenum"><a name="Page_78" id=
-"Page_78">-78-</a></span> a kis lán kibút belőle, teli rakta kűvel.
-Fölvötte a medve a zsákot, vitte hazafele nagyvígan, aszongya a
-medve: „Nė nyomd a hátam, kis lán! mer mögtaposlak!“ De a kű csak
-nyomta a hátát, lėvetötte a hátárul a zsákot, jól mögtaposta,
-mögtérgyelte. Mikor hazamönt, aszongya: „No, aszszon! hosztam mán
-harapnivalót, csak jól fült lögyön a kemöncze!“ Aval ű elszalatt
-(félredolgára.) Hát az aszszon a mint akarja vetni befele, hát!
-látytya hogy kűvel van tele a zsák, az aszszon roppant mérögbe
-gyütt: „No, Isten bogara! vén medvéje! tégöd ugyancsak becsapnak
-mán, még az önnivalót sė tudod bekeresni!“ Mos mán mögharagudott a
-medve, mögfogatta, hogy történynyön akármi, nem lösz így többet.
-Útnak indult ismét az erdő fele, hát a mint mén, tanájja a kis
-lánt. „Hová, hová? kis lányom!“ „Megyek az erdőbe!“ mongya a kis
-lán. „Gyere velem! én is megyek, maj hamarabb kiérünk!“ „Nem
-megyek, mer becsapsz!“ De asztán csak möntek, möndögéltek az erdő
-fele; ėcczör aszongya a medve: „Nézz hátra, kis lányom! ki gyün
-utánnunk?“ A kis lán hátranézött és a medve a zsákba tötte. „No! –
-gondolta magába – mos nem ülök lė hazájig.“ Nem is ült lė
-hazájig.</p>
-<p>Mikor hazamönt, aszongya az aszszonnak: „Befűtt-ė mán aszszon! a
-kemöncze? hozom a pecsönynyét!“ Aval lėhajtotta a zsákot, ű mög
-elszalatt (félredolgára.) Az aszszon befűtötte a kemönczét,
-aszongya a kis lánnak: „Gyere, űj a lapátra, kis lán! nészd mög:
-befűtt-ė a kemöncze jól?“ „Én nem tudok édös anyám fölülni, de ha
-mögmutatytya, hogy köll, akkor szívesen fölülök a lapátra!“ Hát a
-medvemönyecske rákuporodott a lapátra, a kis lán mög belükte a
-kemönczébe, föltötte az előtét és elszalatt! Ėcczör csak mén befelé
-a medve: „Aszszon! nagyon égött szagot érzök, aszt a fűszfán
-fütyülő mindönit az apádnak! ha mögégetöd aszt a jó pecsönynyét,
-tégöd öszlek mög! De hát hun van az aszszon, hogy nem gyün még sė!“
-Nem várta az aszszont, kivötte a kemönczébül a pecsönynyét, hozzá
-fogott önni: „Jaj, de rágós ez a hús! de azé mögöszöm, asztán kimék
-az erdőbe, hátha fát mönt ki az aszszon szönni?“ <span class=
-"pagenum"><a name="Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p>
-<p>Hát a mint kiér az erdőbe, hát a kis lány ott van! kiját neki:
-„Jó vôt-ė a hús? medve bácsi!“ Odanéz a medve, hát a kis lán ugrál
-előtte. Êre a medve ojan mérges lött, hogy mögütötte a guta, a kis
-lán pedig hazamönt, a mije vôt a medvének, mind az üvé lött, mert ű
-szabadította mög a lányokat, mert a medve mind mögötte vôna.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmezővásárhely.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h3>(Ördögökről, Óriásokról.)</h3>
-<h4>17. Miska.</h4>
-<p>Vôt a világon ėgy bíró, fogadott ėgy kocsist, Mihájnak hítták,
-szép dėrék legén vót, úl láttam, mind most. A bírónak igön csinos
-lánya vôt, nagyon mögszerették ėgymást és hitt a legény a lának,
-mer a lėjány aszonta, hogy ű rajta kivül nem szeret mást sėnkit. A
-bíró aszonta a legénnek, odagygya neki a lányát, ha az elkárhozott
-malomba három pozsonyi búzát mögőröl. A legény nagyon törte a
-fejit, hogy hogy bírja ű aszt mögtönni? A legén elmönt ėgy
-Bíbájosaszszonyhon, kért tűle tanácsot, hogy őrölhessön mög ű <i>3
-pozsonyi</i> búzát abba a malomba? Kéri az öreg aszszont: „Ha
-valahogy bírna ken az én bajomon segíteni, jô mögjutalmaznám
-kendet!“ Aszongya az Öregaszszony: „Én birok, csak úgy csináj, mint
-én mondom, csak mög nė ijegy!“ Adott neki ojan <i>zsírt</i>, ha
-mökkente vele a falat, akárki oda dűlt, nem bírt mökszabadulni:
-„Mikor oda mégy ėgy baltát is vigyé magaddal mėg ėgy darabka fát és
-csak faragcsájjá mindég oszt akárki mén hozzád, mög nė ijegy. Maj
-kérdöz az tégöd, hogy mi csinász tė ottan, tė csak asz mond: hogy a
-kisz széknek kitört a lába, abba csinász bele lábat.“ Elmönt a
-legénke haza és másnap elkérte a búzát, befogott a kocsiba,
-befogott őrölni. Mikor befogta a lovakat, a malomba fölöntötte a
-búzát is, ű hozzá fogott faragni. Ėccző csakugyan mögérközött a
-pokolbeli Ördög, kérdözi tűle: „Mi csinász tė itten, Miska?“
-Aszongya: <span class="pagenum"><a name="Page_80" id=
-"Page_80">-80-</a></span> „Kitört a kisz széknek a lába, csinálok
-bele másikat.“ „Hogy mertél tė idegyünni őrölni, mikor
-gondolhattad, bogy itt nem szabad! Most – aszongya – azé gyüttem,
-hogy elviszlek!“ Nem bánom, hoty ha elviszöl is, csak várjá még
-félórájig, eregy oda, a garat tetejin űj, még én dôgomat végzöm!“
-Az Ördög elválalta, hogy két óra hoszszájig is ott ül. Miska osztán
-fölmönt, mökkente a garat tetejit aval a ragadós zsírral. Odaűlt,
-oda jis ragatt. Mán három óra hoszsza is elmúlt, de mégis ott űlt
-az Ördög, könyörgött neki:</p>
-<p>„Eresz Miska! még a búzád is lėőrölöm magam, nem köl, hogy a tė
-lovad őröjje mög kontrėktust is kötök veled, hogy pokolbû ide Ördög
-többet soha sė gyün!“ Aszongya neki a Miska: „Elsőb csináld mög a
-kontrėktust, addig nem eresztelek el!“ Mögcsinálta az Ördög a
-kontrėktust. Mindaddig ott űlt ű, még Miska ki nem fokta a lovat a
-malombû; akkor osztán befokta az Ördögöt. Vôt neki jó nagy vastag
-búnkós botytya, kécczör, vagy háromszor végig húzott rajta: „Gyí!
-fecskehasú paripa“. Mikor lėőrölte a búzát, eleresztötte az
-Ördögöt, fölpakolt és elmönt haza. Mikor hazamönt nagy örömmel, a
-gazdája asz gondolta: odavan. Kérdözi a gazdája: „Mögőrölté?“ „Mög,
-hálá Istennek! még mászszor is el fogok mönni.“ „No – aszongya –
-mos mán hiszöm, hogy embör vagy, neköd adom a lányomat!“ Jô van!
-itten ėccző vasárnapi nap vôt, neki a jószág körül köllött a dôgát
-végezni, ėgy másik, gazdag embörnek a fija odamönt, az is szerette
-a lánt, az is el akarta vönni. Lėmöntek a kis kerbe, – a mint úgy
-karszűgyön vezették ėgymást. –</p>
-<p>Miska lábújhögyön odamönt, mökkente mind a kettőnek a ruháját. A
-ruhája odaragatt az ėgyiknek a másikéhon. Odabe az anynya mán várta
-a lánt, sokálta, hogy oda van a lánya; kimönt űs a kis kerbe, hogy
-hîja be a lányát. A mint beért, háttal vôtak ű felé is. Mikor
-odaért a hátuk mögé, mögfogta a szoknyáját a lánnak: „Gyere mán be!
-– monta neki – dôgod van mán oda bent!“ Az aszszonnak a keze is
-odaragatt a szoknyáhon. <span class="pagenum"><a name="Page_81" id=
-"Page_81">-81-</a></span> A bíró sė vötte tréfára a dôgot, hogy a
-lánya is oda van mög a felesége is, elkűtte a kocsist, hogy keresse
-mög űket, hun vannak? A kocsis lėmönt, mökkente a gazdaszony
-ruháját is oszt jelöntötte a gazdájának, hogy a kiskertbe van,
-aszonta a gazdaszony, hogy mönynyön lė bíró úr is. A mint lėmönt a
-gazda, mögfokta az aszszonnak a szoknyáját, hogy gyűjön mán fő! Az
-is odaragatt. Nem birtak szabadúlni, oda hítták a kocsist, hogy mi
-csinájjanak most? Aszonta a kocsis: „No, gazduram! ha neköm agygya
-a lányát, én töszök ojan jót, hogy magukat mögszabadítom, hogy
-szabadon járnak.“ „Odadom fijam, még irást is csinálok, akár
-minygyár, csak szabadícs mög!“ Akkor minygyá befokta a lovat a
-kocsiba, elvitte űket úgy, a hogy vôtak a Bíbájosaszszonhon,
-<i>kétszáz</i> pöngőt fizetött a Bíbájosnak a mé mögszabadította a
-két cselédöt mög az ű bajájé. Mögszabadultak, lakodalmat csaptak,
-élnek boldogul, ha mög nem haltak.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarszentmárton.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>18. Trikkum-trákum.</h4>
-<p>Vôt a világon ėgy szögény kovács, borzasztószép felesége vôt,
-elszerette a kántor. A kántor mindég aszonta neki: hogy bírnák
-êfődelni a kovácsot? ű osztán elvönné, mint feleségit. Ėcczör
-aszongya a kántor az aszszonynak: „Irok a kirájnak, hogy ojan a tė
-urad, hogy ėgy écczaka szőlőt termeszt mög bort is csinál belüle,
-hát ha így mögszabadulunk tűle?“ Irt a kirájnak a kántor, hogy
-micsoda mestörsége van a kovácsnak, csak nem kő neki engenni: ėgy
-écczaka anynyi szőlőt bir termeszteni, a mönynyi köl a kirájnak,
-még bort is csinál belüle. Viszszaírta a kiráj, hotyha úgy nem
-lösz, akkor fölakasztyák a kovácsot. A szögény kovács aszongya:
-„Mán úgy is vége az életömnek, aszt ússė tudom möktönni, inkáb
-elmék a kertbe, fölakasztom magam!“ Fölvötte a kötelet, elmönt a
-kerbe a nagydijófáhon, hogy maj fölakaszti magát. Mikor mán akarta
-a nyakára fölhúzni, <span class="pagenum"><a name="Page_82" id=
-"Page_82">-82-</a></span> akkor mán odalépött az Ördög: „Ó tė,
-szögény kovács! mé akarod magad êfődelni?“ „Azért, mert a kiráj
-aszt írta neköm, hogy röggêre szőlőt termeszszek, mög bort is
-csinájjak belüle, ha én aszt mög nem csinálom, vége az életömnek!“
-„Eregy be, szögény kovács! nė búsûj, röggêre készen lösz mindön!“
-Röggėre el is vôt csinálva mindönféle: boré vôt csinálva és három
-fürtöt hagyott jelönségéjül, hogy biztossan szőlőbű van. A
-kántornak nem tecczött az egész, törte a fejit, hogy kéne a
-kovácsot êpusztítani? Aszt írta a kirájnak, hogy ojan mestörsége
-van a kovácsnak, hogy ėgy écczaka ojan aranyhídat csinál, hogy a
-világon párja nem lösz. Viszszaírt a kiráj, hogy ha igaz nem lösz,
-vége lösz az életinek! Mögén lėmönt a kovács a kerbe, hogy ű maj
-fölakaszti magát, mögén odalépött az Ördög, mögén kérdöszte: „Hát
-tė, szögény kovács, mér akarnád magad êfődelni?“ „Azér, hogy mögén
-írta a kiráj, ha röggêre aranyhídat nem csinálok, hogy párja nė
-légyön, akkor vége az életömnek, én pedig aszt nem bírom möktönni!“
-„Nė búsûj! – aszongya az Ördög – szögény kovács, eregy be, fekügy
-lė! röggêre mindön készen lösz.“ Röggêre csakis úgy vôt igaz, a
-mint az Ördög monta: készen lött a híd. A kántor látta, hogy nem
-löhet kicsípni rajta, mit tanál el? hogy ojat ír a kirájnak, hogy e
-mök tud csináni trikkum-trákumot. A kiráj mingyá viszszaírta,
-hotyha e’ készen nem lösz, vége az életinek!</p>
-<p>A szögény kovács még jobban mögijett, hogy ű aszt még nem is
-hallotta, hogy hogy köl asztat csinálni? Mögén bemönt a szögény
-kovács a kerbe, hogy maj ű fölakaszti magát, mögén odalépött az
-Ördög: „Ugyan szögény kovács! mi a bajod, hogy mögén föl akarod
-magad akasztani?“ „Mögén nagy gondot attak a fejembe, hogy röggêre
-csinájjak trikkum-trákumot, pedig as sė tudom, hogy micsoda az a
-trikkum-trákum?“ „Nė búsûj, szögény kovács, maj segítök én!“ mongya
-az Ördög. <i>Kivött</i> a zsebibű ėty kis <i>katuját: ször</i> vôt
-benne, aszongya: „Szökjé be az ágy alá úgy, hogy észre nė vögyenek!
-Estére az a bizonyos kántor odamén és majd a szôgálóvâ <span class=
-"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> fognak
-ėgyütt vacsorálni, – mind a három ėgyforma, – még oda be nem
-lösznek, a széköt <i>kend mög</i> mind aval a szörrel, amik a
-katujába van. Azok majd oda fognak raganni; akkô majd mikô
-odaragannak vösző ėgy nagy kötelet, öszszekötöd űket ėgymáshon, ėgy
-másik kötelet mög beásztacz vízbe, aval mög veröd űket, csak azt
-kijabájjad: Trikkum-trákum! De csak karikába forogjanak úgy verjed
-űket.“ Adott az Ördög a szögény kovácsnak másik szört is, hogy aval
-a szörrel mög a széköt kenynye mög, mikor mán mög vannak kötözve,
-hogy elszabaduljanak a széktül. Az embör osztán beszökött a
-szobába, a széköt mögkente, êbújt az ágy alá. Este kilencz óra
-tájon oda mönt a kántor, mingyá aszonta az aszszonynak, hogy hozzák
-be a vacsorát, mer nagyon éhös. Főtötték az ételt az asztalra,
-odaültek mind a hárman. „Kerekbe űjjünk, – aszongya a kántor – mert
-én odahaza is úgy szeretök önni!“ Kerekbe ültek.</p>
-<p>Ėgy kis üdő vártva az embör kigyütt az ágy alul, a kötél ott vôt
-készen, mind a háromat öszszekötötte ėgymáshon, mökkente űket a
-másik szörrê, êszabadultak a széköktű, elővötte az ázott kötelet,
-verte űket körű-körű oszt kijabálta: „Trikkum-trákum!
-Trikkum-trákum! Trikkum-trákum!“ Hajti a kiráj elébe. Mikor odaér a
-kapuba, az őrök nem akarik beereszteni; kivötte a levelet,
-mögmutatta, mönt be. Fölmönt a kiráj űfölségihön, főhajtotta űket,
-verte őket körű-körű oszt kijabálta: „Trikkum-trákum!
-Trikkum-trákum! Trikkum-trákum!“ Elmonta, hogy hogy járt a
-kántorral! A kiráj mögdícsérte a kovácsot.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarszentmárton.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>19. Százat egy csapásra.</h4>
-<p>Mikor a suszterlegény vándorolt, bement egy kocsmába, hogy majd
-fal egyet-kettőt. Vett magának túrót, hogy majd azt eszik
-kenyérrel, ki is tette az asztalra, de kért magának pálinkát is,
-hogy iszik egy keveset előbb. Mig a pálinkát fogyasztotta, a legyek
-<span class="pagenum"><a name="Page_84" id=
-"Page_84">-84-</a></span> belepték a túrót s mikor már jól
-rárakodtak, a tenyerével odacsapott és <i>százat</i> agyonütött egy
-csapásra. Felírta azután egy táblára, hogy százat egy csapásra és
-ment tovább vándorolni. Ment, mendegélt, elérkezett egy királyhoz,
-a ki éppen akkor háborúskodott a szomszéd királlyal. Meglátta a
-király a felirást: <i>százat egy csapásra</i>, odaküldte az inasát,
-hogy nézze meg csakugyan az van-e felírva, jól látta-e? olvassa el
-közelről. Az inas vissza jött s azt mondta, hogy csakugyan az van a
-táblára írva: Százat egy csapásra. Azt mondja a kírály: „Ilyen
-vitéz kell nekem, hivjátok ide!“ Szaladnak mindjárt ketten is,
-hivják a suszterlegényt a királyhoz, a király azután kérdezi, hogy
-olyan vitéz ő, hogy százat agyon bir ütni egy csapásra? A
-suszterlegény egyre erősítette, hogy százat agyonütött egy
-csapásra, de hogy mit? nem mondta.</p>
-<p>„No, akkor éppen jókor jött, mert háborúba megyünk!“ A király
-mindjárt hozatott neki szép paripát, hogy üljön fel és jöjjön a
-csatába! A suszterlegény ránézett a paripára, gondolta, ő arra nem
-ül, mert leveti, azt mondja a királynak: Kár volna ezt a szép
-paripát az ellenség közé vinni, hogy agyonlőjjék, mert ha ő
-ellenséget lát, közéjük vágtat, hanem adjanak neki valami rossz
-gamót. Hoztak azután egyet, ráült, gondolta, ez nem bír szaladni,
-de a gamó is elkezdett szaladni, a suszter belekapaszkodott a
-sörényébe, hogy le ne essék. Egyszer messziről meglátta az
-ellenséget, elkezdte a hideg rázni, reszketett, mint a kocsonya,
-szeretett volna leszálni a gamóról, de nem bírt, mert a gamó vitte,
-amerre akarta. Éppen egy korhadt kereszt mellett szaladt el a gamó,
-a suszterlegény belekapaszkodott, hogy majd a gamó tovább szalad
-alóla, ő meg ott marad, de a kereszt eltörött, a felső része a a
-kezébe maradt s a gamó csak vágtatott az ellenségnek. Mikor ezt a
-többiek látták, hogy a suszterlegény az ellenségnek nekivágtat,
-bátorságot kaptak, az ellenséget minden oldalról megtámadták. Az
-ellenség mikor látta, hogy még a kereszt is ellene van, elhányta a
-fegyvert s futott, ki merre tudott. Megvolt a nagy öröm, a király
-<span class="pagenum"><a name="Page_85" id=
-"Page_85">-85-</a></span> azt mondta: „Látom, milyen nagy vitéz
-vagy, de hogy a lányomat neked adjam, még le kell győznöd a 12
-<i>medvét</i> is, a melyik a <i>templomba jár</i>.“ A suszterlegény
-12 darab húst kért meg 12 dézsa jó erős bort; beállította a
-templomba. Mikor jöttek a medvék, megették a húst, megitták a bort,
-berugtak. A suszterlegény leste, hogy mikor dülnek el a medvék,
-akkor leszegdelte a nyakukat s reggel megmutatta a királynak, hogy
-ezt is elvégezte. Azt mondja a király: „No, még egyet! van a
-kertemben 3 <i>Óriás</i>, még ezt kergesd el a kertemből, azután
-tied a lányom!“ A suszterlegény evett-ivott, mulatott, szerzett egy
-hólyagot tele vérrel, egy pipískét, meg talált egy lúdtollat s
-bement a kertbe. Alig ment be, meglátta a legerősebb Óriás,
-kérdezi: mit keres ő ott? „Tudom, hogy bennünket akarsz
-elpusztítani!“ mondja az Óriás. „Éppen azért jöttem!“ mondja a
-suszterlegény. „Nohát, nézzük, melyikünk az erősebb?“ mondja az
-Óriás, fogja a <i>buzogányát</i>, hajítja fel, a buzogány
-nagysokára leesik, bement a földbe. „No, ennyire hajtsd fel a
-buzogányt!“ mondja az Óriás. A suszterlegény bemegy a gödörbe a
-buzogány mellé, elereszti a <i>pipiskét</i>, a pipiske ment
-felfelé, az Óriás várja, hogy mikor jön vissza. „Ne várd! mondja a
-suszterlegény, – nem jön az vissza többet soha! Odaadja azután az
-Óriásnak a <i>lúdtollat</i>, hogy hajtsa fel! Mikor fel akarta
-hajtani, azonnal a földre esett; akkor felvette a suszterlegény,
-úgy tett, mintha felhajtaná a tollat, pedig a hóna alá csapta
-(mutatja.) Az Óriás nézte, hol száll, de a suszterlegény azt mondja
-neki: „Ne is keresd, elment, már többet vissza se jön!“ Akkor az
-Óriás elismerte, hogy a suszterlegény erősebb nálánál, elvezette a
-többi Óriáshoz, modta nekik, hogy milyen erős a suszterlegény.</p>
-<p>Mikor lefeküdtek, összebeszéltek az Óriások, hogy el kell
-pusztítani a suszterlegényt, mert majd őket pusztítja el, ha ők el
-nem pusztítják, úgy beszélték meg a dolgot, hogy majd éjjel a
-legerősebb bemegy a buzogánynyal s szétveri a fejét, hanem a
-suszterlegény nem aludt ám, az ágy alá bujt, az ágyon pedig úgy
-igazitotta el a ruháját, mintha ott feküdnék. Éjfélkor bement a
-legerősebb <span class="pagenum"><a name="Page_86" id=
-"Page_86">-86-</a></span> Óriás a buzogánnyal, setétben <i>rávág az
-ágyra</i>, a hol gondolta, hogy a suszterlegény feje van s csupa
-vér lett a buzogány is, az Óriás is, mert a hólyagra ütött, a
-hólyagot tette oda a suszterlegény, a hol a fejének kellett volna
-lenni, ha fenthált volna az ágyon. „No, most már nem kell félni! –
-mondta az Óriás, mikor a társaihoz ment – itt van a buzogány is
-milyen véres, hogy a fejét szétvertem!“ s azután nyugodtan
-elaludtak, a suszterlegény pedig csak ezt várta: mikor elaludtak,
-elvágta mind a 3 Óriásnak a nyakát s ment mondani a királynak, hogy
-elpusztította az Óriásokat, de ez semmi, hanem az több volt, mikor
-százat agyonütött egy csapásra. A király örült, hogy milyen
-vitézhez adja férjhez a lányát, mindjárt átadta neki a fele
-királyságát is, mikor pedig meghalt a király, övé lett az egész
-királyság, ő lett a király, suszterlegényből király; éltek azután
-boldogul s ha meg nem haltak, élnek most is.</p>
-<p class="centersmall">(Gyopárosi szőllőkbe kerűlt
-hódmezővásárhelyi embertől.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h3>(Elegyesek.)</h3>
-<h4>20. A kis macska.</h4>
-<p>Vôt a világon ėgy szögény fijú, mökhalt édösapja, édösanynya,
-nem hagyott sömmit, csak ėgy kis macskát. Hát szögény szeretött
-vôna a többi gyerökökkê jácczani, de ruhája nem vôt ojan, mind a
-többinek, nem möhetött oda (a többi közé játszani), mer mása nem
-vôt, csak ėgy kis macskája. Nagyon elbúsúlta magát a szögény
-legényke; kérdöszte a macska: „Min búsúlsz ojan nagyon?“ „Azon
-búsulok, hogy a többi pajtásom kin jáczogat, neköm nincsen ojan
-ruhám (hogy én is oda menjek.)“ „Hát van-ė legaláb 15 krajcárod?“
-kérdözi a macska. „Van!“ mongya a szögény legény. „Erigy, hozzá
-háromféle pántlikát, őtösztessé föl! mökkéröm én neköd a kiráj
-lányát!“ „Hol löhet az? hiszėn még ruhám sincs, ússė gyün a
-hozzám!“ „Nė törőgy tė avval!“ <span class="pagenum"><a name=
-"Page_87" id="Page_87">-87-</a></span></p>
-<p>A macska elmönt, mökkérte a kiráj lányát, el is kapta, mer hát
-ennek mög ennek a herczegnek a fijának kéri mög, ê tutta a kis
-macska mondani. Jô van, háromszô űket kihirdették, mos mán gyütt az
-esküvés, elíndultak. Möntek: a kûdús fijú mög a macska; a mint
-möntek az országúton, előtanátak ėgy pocsoját, monta neki a kis
-macska: „No, ebbe a pocsojába hempörgőczczé mög! maj én beszaladok
-kiráj űfölségihön!“ Hogy bemönt a macska, minygyá monygya, hogy
-hogy jártak! hogy a gazdája itt mög itt a kocsival, 4 lóval
-beledűlt a sárba. A kiráj oszt mingyá másik fogatot kűdött mög
-öltözetöt a vőlegénnek, hogy tiszta ruhába eskügygyenek, azután
-êmöntek az esküdőre. Három nap ált a lakodalom a kirájná:
-Öttek-ittak, mulattak, Ha êfogyott hozattak.</p>
-<p>Mikor a lakodalomnak vége vôt, a kirájnak kedve lött vôna
-mögnézni a vejinek a palotáját, befogatott 6 híntóvâ. Itt a kûdús
-gyerök nagyon félt, hogy mos mi lösz vele? a macska mögcsajja! De a
-macska nem búsúlt, elneveszte a gyerököt herczegnek mög monta, hogy
-mi mindöne van. Elindultak osztán: előmönt a vőlegény, asztán a
-mönyaszszony, utána a kiráj híntóvâ, úgy a többijek, a kis macska
-mög mindég a hintók előtt 3, 4 düllővê szalatt. A mint möntek,
-tanátak ėgy falkaménöst, odaszalad a kis macska, aszonygya: „Ha
-kérdözik, hogy: ez mög ez kijé? ha nem monditok, hogy ezé mög ezé a
-herczegé, akkô vége az életötöknek!“ Mikor odaértek a híntók,
-kérdöszték; kijé ez a ménös? „A herczeg úré“, mongya a csikós, de
-azé a szögény kûdús legént majd kilelte a hideg. Möntek továb,
-mögén tanátak ėgy falkaguját, a kis macska mán jó előre odamönt,
-mögmonta, hogy mit mongyanak, mer ha nem úgy mondik, vége az
-életüknek, azok is asz monták, hogy a herczeg úré, mikor
-kérdöszték, hogy kijé ez a falkaguja? a herczeg mög ott vôt a
-híntóba, de azé nagyon félt. Mögén möntek, tanátak ėgy
-falkadisznót, mögént odamönt a kis macska, monta nekik, mit
-monygyanak, „mer (különben) vége az életötöknek!“ „No, mán sok
-mindöne van a herczeg úrnak!“ mondogatták, de a szögény kûdús fijú
-félt, hogy mi lösz most. <span class="pagenum"><a name="Page_88"
-id="Page_88">-88-</a></span></p>
-<p>Ėcczör oszt a kis macska jobban hozzáfogott szalanni, a kis
-macska beszalatt a Boszorkányok várjába, asz monta a
-Boszorkányoknak: „Ha nem möntök innétt, itt mög itt gyün az a kiráj
-(a melyik bánt) akkô vége az életötöknek! hamar bújjatok el, itt
-van mán nem meszszi!“ Ott vôt sok kazalszalma, a boszorkányok
-belebujkáltak a szalmába. Itt a kis macska észhönkapott hogy mök
-köl gyûtani, el köl űket pusztítani! rájuk gyûtotta, mögégtek,
-ezûta nincs az országba Boszorkány. Mökkorára a kiráj odaért, vôt
-szakács, szobalány; mindönféle hécczörte szöb vôt, mind a kirájná!
-ott is 3 napig tartották a lakodalmat.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarszentmárton.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>21. A jágėrfa.</h4>
-<p>Volt a világon egy király, annak volt 3 lánya, kiküldte őket az
-erdőbe földiepret szedni, azt mondta nekik: a ki leghamarabb
-teliszedi a kosarát, annak vesz legszebb ruhát. A legkisebb teli
-szedte mentül előbb a kosarát, a két öregebb alig szedett valamit,
-mással töltötték el az időt. Azt mondja a legöregebb a középsőnek:
-„Mit szól atyánk, ha látja, hogy ily keveset szedtünk, a húgunk meg
-teliszedte a kosarát! megkérdezi: mit csináltunk? hanem üssük agyon
-a húgunkat, s azt mondjuk atyánknak ha kérdezi, hol van a kis
-húgunk? elveszett az erdőben, őt kerestük, azért nem birtuk
-teliszedni a kosarunkat s azért jöttünk ilyen későn haza.“ A
-középső leány nem akart beleegyezni, de a legöregebb addig beszélt
-neki, hogy agyonütötték, azután elásták. Otthon az atyjoknak azt
-hazudták, hogy a kis húguk elveszett az erdőben, keresték
-mindenfelé, de nem találták, nem is szedhettek a nagy kereséstől
-epret meg rájuk is esteledett, alig tudtak ők is hazajönni. A
-király nagyon sajnálta a kis lányát, mert ő volt a legjobb a lányai
-közt.</p>
-<p>A királyleányból nyőlt egy jágėrfácska (jávorfa.) Juhász
-legeltetett azon a tájon s a mint egyszer a jágėrfácska
-<span class="pagenum"><a name="Page_89" id=
-"Page_89">-89-</a></span> felé ment, levágott belőle egy ágat,
-csinált belőle furulyát, mikor fujta, a furulya elkezdte: „Fujjad,
-fujjad, juhászlegény! Én is voltam királylányka, Királylányból
-jágėrfácska, Jágėrfából furulyácska.“ Arrra ment a király,
-hallgatta hogy mit mond a furulya, eszébe jutott, hogy neki is volt
-egy kis lánya, kezdett érdeklődni, hol vette a juhász? s elkérte
-tőle, fujta, a furulya pedig elkezdi: „Fujjad, fujjad, királyatyám!
-Én is voltam királylányka, Királylányból jágėrfácska, Jágėrfából
-furulyácska“ Megvette a juhászlegénytől a furulyát, hazavitte,
-odadta a feleségének, hogy fujja. Mikor a királyné fujta, elkezdia
-furulya: „Fujjad fujjad királyanyám, Én is voltam királylányka,
-Királylányból jágėrfácska, Jágėrfából furulyácska.“ Hallgatják
-mindnyájan, hogy mit mond a furulya, odaadja a királyné a kissebbik
-lányának, hogy fujja, a furulya, mikor fujja elkezdi: „Fujjad,
-fujjad ėn nénécském! Én is voltam királylányka, Királylányból
-jágėrfácska, Jágėrfából furulyácska.“ Azt mondja a király, hogy
-fujja a legöregebb leánya, de ő nem akarta, de nem hagytak neki
-békét, míg nem fujta, akkor a furulya elkezdte: „Fujjad, fujjad én
-gyilkosom! Én is voltam királylányka, Királylányból jágėrfácska,
-Jágėrfából furulyácska“. Akkor a király máglyát rakatott s
-megégettette a legöregebb lányát.</p>
-<p class="centersmall">(Szentes.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>22. Szüz Mária és Mária keresztleánya.</h4>
-<p>Ėgy nagy gazda embörnek vôt ėgy fijúgyeröke, ėgy másik nagy
-gazdának mög lėánygyeröke. A két gazda öszszebeszélt: hogy
-öszszeagygyák a gyerököket: ügön! de itten a fijú aszt monta: hogy
-ű nem vöszi el aszt a nagygaszdalánt, mi csinájjon ű aval a nagy
-vagyommal? hanem ű maj szögén lánt vösz el, oszt a lány is mönynyön
-szögénhön. Itten a fijú szögén lánt vött el és az édösapja
-borzasztó haragudott, azér mikor a lakodalom elmúlt, a fijának
-azonnal kinyeret adott, hogy mönyestül ėgygyütt mönynyön a házátul!
-A fijú elmönt bújdosni. <span class="pagenum"><a name="Page_90" id=
-"Page_90">-90-</a></span></p>
-<p>Möntek űk nagymeszsze fődre és anynyira möntek, hogy tanátak ėgy
-kirájkastéjt, itt lėültek; akkor vôt még ėgy kevés kinyerük az ėgy
-kinyérbül, aszongya ű azonnal a feleséginek: „Hallod! én bemék az
-urasághon, mökkérdözöm, ha valami szolgálatot kaphatnék!“ „Hát
-mönyé ken!“ mongya az aszszon.“ Bemén az embör az urasághon,
-kérdözi: „Köl lė, embör?“ Aszongya: „Mindönöm van, csak ėgy kanász
-köl még!“ Mögfogatta, adott neki ėgy putrit távul a kastéjtul.</p>
-<p>Itt osztán ű kanászkodik; a felesége terhös anynyira, hogy
-mökszülette a gyerököt. Itt a kanász, hogy idegön hejjön van, itt ű
-üsmeretlen hejjön van, szaladozik előre-hátra, tanákozik a
-boldokságos Szűzmárijával és az Atyaistennel. Aszongya a
-boldokságos Szűzmárija: „Hová méty tė szögény embör?“ Aszongya a
-szögény embör: „<i>Komát keresni</i>, mert így mög így vagyok; mer
-nem akartam êvönni a gazdalánt, a möliket az apám mondott, êkűdött
-a hásztul, itt mög idegön hejt vagyok, nem kaphatok komát.“ Nė möny
-sėhuva, gyere viszsza! mökkörösztöljük mink,“ mongya a boldokságos
-Szűzmárija. Aval viszszamén a szögény embör, mingyá teremtődött ott
-ėgy kápolna, abba a kápolnába az Atyaisten lött a pap. Mikô Márija
-fővötte a kisdedöt, hogy maj viszi körösztölni, ėgy czipó az
-asztalon ojan szépen gőzölt, hogy a betegágyas aszszon kívánkozott
-belüle önni. Mökszekte neki az ura, övött belüle, nagyon jôlakott;
-de a <i>czipó mögén csak egész lött</i>. Márija, hogy elvitte a
-lánt, nem is kérdöszte, hogy minek körösztöjjék? hanem Márinak
-körösztölték az ű nevire. Mikor hazamöntek a körösztölésbül, az
-Atyaisten mög Márija a putriba bemöntek, hát a konyhába tűz sė vôt;
-de (azért) horták ám be az Angyalok az ételt. Ėcczör mökszólalt a
-muzsika oj hangossan, hogy még a kastéjt is röngeti. Elküldi az
-uraság a szolgálóját, hogy nézze mög: micsoda muzsika az a
-kanásznál? A szolgáló bekukucskált az ablakon, nem látott sömmit,
-viszszamönt, mögmondani, hogy nem látott sömmit, de itt a nagy
-zöngéstül nem marathattak, aszongya a kirájné: „Maj elmék én, neköm
-nem parancsol sėnki, hogy szabad-ė <span class="pagenum"><a name=
-"Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> a szobába mönni!“ Êmönt a
-kirájné, az ablakon bekukucskált, nem látott sömmit, êre
-mögharagudott a kirájné, nagydühössen bemönt: mikor kinyitotta a
-konyhaajtót, a főd mögnyílt, a kirájné lėmönt a főd alá. A kiráj
-nem győszte mán várni a feleségit, asz mondotta: maj elmén ű!
-Elmönt a kiráj, az is kukucskált az ablakon, nem látott sömmit, êre
-mögharagudott űs, nagydühössen mönt, hogy maj bemén, de mikor a
-konyhába mönt, a <i>főd mögnyît</i>, a kiráj is a főd alá mönt. Mos
-mán nincs kiráj, nincs kirájné.</p>
-<p>Az Úristen minygyá odaröndölte a kanászt a kastéjba, kiráj lött,
-a felesége pedig kirájné. Kirájkottak ėd darabig mán, mikor Márija
-odamönt hozzájuk, asz mondotta: „Mán kirájkottatok, de a
-körösztlányomat agygyátok ide, lösz nektök másik.“ Odatták a
-lėjánygyerököt Márijának, Márija el is vitte, fölvitte a
-mönynyégbe, ott nevelte oszt későbben szolgálója lött. Mindég
-oktatta Márija: hogy semmit nė tugyon, nė lásson! A lėjánygyerök
-mán nagy vôt: 16, 17 esztendős. Mári mindönnap êmönt leselkönni a
-kertbe, az Atyaisten ott ült az asztalnál Márijával. Itten az
-Atyaisten aszonygya „Eregy nészd mög, az a lėjány mit lesekszik?“
-Márija fölkelt, a lėjány êszalatt, utánna mönt: „Mári lányom! mit
-láttá?“ kérdözi a lánytul. Aszonygya Mári: „Sömmit!“ „Mon mög
-lányom! mer elvöszöm fülednek hallását, nyelvednek szóllását!“ A
-lány nem válalta. „Lėvitetlek a földre!“ mongya neki Szűzmárija. A
-lány akkor sė válalta. Lėvitték a földre ėn nagy erdőbe, de süket
-és nem szól a lány. Âra mönt ėgy kirájfijú, möglátta a lėjánt,
-mökteczczött neki, ű osztán a lėjánynyal öszszeesküdött. A hogy
-esküdött, úgy élnek Istennek anynyira, hogy a lėjány tehörbe esött
-a kirájtû. Már most elgyütt az üdő, hogy születni köl, mög is
-szülte, fijúgyerököt, valami szép fijúgyerököt. Aval a kirá két
-bábát álított oda mög az édösanynyát, hogy őrízzék a gyerököt.
-Ėcczör odamönt Márija 11 óratájon, – a ki hogy űlt ott, úgy elalutt
-– aszongya Márija: „Mári lányom! viszszaadom fülednek hallását,
-nyelvednek szóllását, mond mög: mit láttá? ha mög nem mondod,
-elviszöm a <span class="pagenum"><a name="Page_92" id=
-"Page_92">-92-</a></span> gyerököt.“ Háromszô főkérdöszte, Mári
-aszt válalta: hogy ű nem látott sömmit. Aval a gyerököt fővötte,
-êvitte, az ű száját (Máriét) pedig bevéröszte. Mikor fölérzenek
-ezök, nincs gyerök! nézik a száját, hát vérös! aszonygyák:
-„Mögötte.“ Főkelt az ifijú kiráj, bemén röggel, mind panaszkodik,
-hogy mögötte, a bábaszszonyok mög rákeszték: „Mögötte! mos láttam,
-hogy ötte, mikor főkeltem.“ Aval a kirájfi nagydühösségbe gyütt, de
-asztán lėcsillapodott, mer úgy gondolta: lösz még másik. Mögén
-születött ėgy lėánygyerököt az aszszony későbben, itt mán az ifijú
-kiráj 4 bábaaszszont röndölt oda, mög az (király) apját is, anynyát
-is, őrízzék, hogy a gyerök ê nė veszszön! De mikô gyütt a
-Boldokságosszűz, mögén elalutt mind ėgytül ėgygyig és a
-Boldokságosszűz hoszta az első gyerököt Márinak: „Nészd, lányom! de
-szép gyermök, mon mög mit láttá? ha mögmondod, viszszaadom!“ „Nem
-láttam sömmit“ monta Mári. „Elviszöm eszt a gyerököt is, jaj neköd
-asztán!“ Aval a Boldokságosszűz elvitte amaszt is, az ű száját
-pedig bekente vérê. Mikô főkeltek a bábaszszonyok, minygyá
-rákeszték: „Mögötte! mos láttam, hogy ötte, mikô főkeltem!“</p>
-<p>A kiráj osztán kitötte a nagy vadon erdőbe, aszonta: „Onnan
-gyütté, oda mönyny!“ Az aszszon sírt-rítt, az Úristen teremtött
-neki ėgy kis szobát, konyhát, de ott neki önni-inni vôt neki oszt
-mind a 2 gyerökit mökkapta: a fijúgyerököt, lėjánygyerököt,
-halását, szólását. Hát a kiráj ėccző: idő várva eszibe jutott neki,
-hogy kimén vadászni, hanem ű az ű legényivel êtévett: nagy köd
-támatt, nem tudott viszszamönni. Látott ű abba a kisz szobába
-gyėrtyavilágot, el is möntek űk oda szálást kérni. Az aszszony
-aszondotta, hogy: „Szívessen!“ mer minygyá mögüsmerte, hogy az ű
-ura. Az aszszony osztán készítött jó vacsorát. A kiráj ê vôt
-fáradva, az aszszony mögvetötte az ágyát; a kibe ű nyugodott,
-belefekütt a kiráj. Hogy a kiráj elalutt, lėejtötte az ėgygyik
-lábát, aszonygya az aszszony a gyerököknek: „Tögyétök fő édösapátok
-lábát! édösapátok az.“ Föl is tötték, mög is csókolták; az inas
-csak halgatta. Főkelnek űk röggel, mönnek, de ol köd támatt, hogy
-nem láttak; aszongya az inas, hogy: „Az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> éjjel így
-mög így történt, mikô fölségös kiráj uram elalutt: a lábát
-lėejtötte, aszonta az aszszony a gyerököknek: „Tögyétök fő apátok
-lábát mög csókojjátok is mög, mer apátok az!“ Ez a kirájnak szöget
-ütött a fejibe, aszonygya: „No, hát azé sė mönyünk meszszire!“ Mikô
-beestelödött, mögén odamöntek szálást kérni az aszszonyhon a kisz
-szobába, mögént röndössen vacsorát készítött nekik (az aszszony.)
-Mikor ėcczör a kiráj ágyba kívánkozott, mögén lėfekütt, de itt a
-kiráj tartotta magát. Ėcczör a kiráj a job karját kivákta az ágy
-szélire; aszonygya az aszszony hogy: „Édösapátok ez, csókojjátok
-mög a kezit, tögyétök fő!“ de a gyerökök nem bírták. A kiráj osztán
-elfakatt örömibe sírva, átkarolta a 2 gyerököt, főkelt, azonnal
-kűtte a legényit hintóké nagy örömmel, hogy a felesége beszélni
-tudott. Akkor a király újfönt mögesküdött a feleségivel, akkor
-hitte a kiráj, hogy nem ötte mög a gyerökit.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarszentmárton.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>23. A három szent királ.</h4>
-<p>Vôt a világon 3 királ: ėgy Bölcs-, ėgy Gazdag- és ėgy
-Szöröncse-királ, ėgymással mindég tusakottak, hogy melik a
-legföjjebvaló kösztük? A Gazdagkirál aszonta, hogy ű a
-legföjjebvaló, a Szöröncsekirál is aszt monta. Asztán űk hároman
-parasztruhába őtösztek, útra keltek. Jártak öszszeviszsza, az
-országba, ėcczör betértek ėgy városba. Ott a szélső házná ėgy
-szögén kötelesembör lakott, ez a három kirá bemönt oda, szálást
-kértek. Annak a szögén embörnek kilencz gyeröke vôt; ėgygyik:
-kicsi, másik: piczi, de nagy szögénségbe vôt a kötelesembör. Anynyi
-kinyere sė vôt, hogy a gyerököket föntarcsa életbe, de nem vôt
-péze, hogy vögyön kendört, hogy kötelet készícsön. Itt a három kirá
-möghált. Másnap főkeltek, a Gazdagkirál látta, hogy nagyon nagy
-szögénségbe van a köteles, kivött ėgy skatula aranyat, odatta a
-kötelesnek; „No, mos mán ezön vögyé kendört oszt dolgozz, vögyél
-<span class="pagenum"><a name="Page_94" id=
-"Page_94">-94-</a></span> rajta jobb házat!“ A szögén köteles
-mögköszönte az aranyat, a három szent királ elmönt. A szögén
-köteles fölvitte az aranyat a pallásra: ott vôt ėgy szakajtóba
-korpa, ű vött ėgy pár aranyat ki a skatulábul, a többit belegyukta
-a szakajtóba a korpa alá; de ű az aszszonnak aszt nem monta. Ű oszt
-elindult a városba, hogy majd fogad kocsit, hogy hônap mönnek
-kendöré.</p>
-<p>Itt oszt az aszszon, mikor gyütt ėgy szilvás kufa – a gyerökök
-ríttak, hogy vögyön az anynyuk nekik szilvát! – az anynyuk fölmönt
-a pallásra, eszibe jutott, hogy van ott még ėgy kis korpa, hogy
-azon vösz szilvát a gyerököknek. Odaviszi a kocsihon, aszongya:
-„Ád-ė szilvát korpájé?“ Aszongya a kufa: „Hon nė annék?“ Vött,
-adott neki szilvát, beleöntötte a korpát a zsákba. Az embör tanát a
-városba ėgy kocsit, mögfogatta hônapra fuvarba, hogy maj kendört
-hozunk! Bemöntek ėgy kocsmába, hogy maj <i>áldomást isznak</i>. Itt
-oszt öt forintot adott foglalóba oszt a szögén köteles
-beittasodott, ballagott hazafele. Nagy eső lött akkô nap, az ű háza
-előtt vôt ėgy kopott árok, teli vôt vizzê, az embör belecsúszott, a
-sipkája alatt vôt az aran, a mög beleesött aranostul ėgygyütt. A
-kácsák beletaposták a sárba, a szögén köteles valahogy
-bevánczorgott, lėfekütt a szín alá. A felesége osztán behúszta a
-házba, lėfektette oda. Hajnalba osztán kopoktat a fuvaros az
-ablakon. A köteles fölugrott, kérdözi az aszszont, hun a sipkája?
-Az aszszon asz mongya: „Hisz, hajadon féve gyütt ken haza!“ Az
-embör-oszt vôt ėgy rosz kalapja a fejibe tötte – főmönt a pallásra,
-keresi a korpásszakajtót, de nem tanáli, kérdözi az aszszont: „Hun
-a korpásszakajtó!“ Az aszszon aszongya: „Tėnnap vöttem a
-gyerököknek rajta szilvát“ „Hát az aran hun van belüle?“ kérdözi a
-köteles. „Micsoda aran? – aszongya – én nem tudok benne aranyat,
-úgy beledűtöttem a zsákba a kufának, a hogy vôt.“ „No, oda a sok
-aran, aszszon! mögén csak szögénnek marattunk mink!“ monta a
-köteles. Itt osztán még hécczörte szögényebbek vôtak, mint
-azelőtt.</p>
-<p>Három hétnek utánna viszszatért a három szent <span class=
-"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> királ,
-látytyák, hogy még szögényebb a köteles. A Szöröncsekirál kivött a
-zsebibül ėgy nagy ólomgolyót, aszonta a szögén kötelesnek:
-„<i>Lögyön hozzá szöröncséd!</i>“ A három szent kiráj mögént elmönt
-az útytyára. A szögén köteles nézögeti az ólomgojót, aszongya: „Mi
-csinájjak én evel?!“ Odatta a gyerököknek: „Jácczatok vele!“</p>
-<p>Akkô nap hozzájuk mönt ėgy öreg halászembör, vitt ėgy rosz
-hálót, aszonta a szögén kötelesnek: „Csináld mög neköm eszt a
-hálót! majd kapsz érte ėgy halat.“ A köteles öszszefűzögette a
-hálót, az öreg halász möglátta az ólomgojót! hogy a gyerökök
-jácczottak vele, aszonta a szögén kötelesnek: „Ad neköm eszt az
-ólomgojót!“ A szögén köteles aszonta: „Odadom, ha a legnagyobb
-halat idadod, a möliket máma foksz!“ Itt oszt odatta neki. A halász
-rákötötte a hálóra súlnak. Lėmöntek a folóra, a köteles is elmönt.
-Möghúszták a hálót, sok sok halat kihúsztak, ėgy nagy hal is vôt
-köszte, aszt elvitte a köteles. Fölbontotta otthun, kigurútt belüle
-ėgy gyémántgojó. A halat is mögfőszték, mögötték, a gyémántgolót
-mög begurították az ágy alá.</p>
-<p>Ekkor nap mönt ėgy gróf âra, bemönt a szögén köteleshön, hogy
-majd istrángot vösz nála, möglátta a gyémántgolót, aszongya: „Te,
-szögén köteles embör! nem adod neköm eszt a golót?“ Aszongya a
-köteles: „Mit ád érte a gróf úr?“ „Van itt ėgy majorom, van vele
-háromszáz lánczfőd, aszt neköd adom mög ėgy zacskó aranyat!“ Odatta
-neki a gyémántgolót, elmöntek a városházáhon, átiratták a majort a
-főddel ėgygyütt. Akkorára a kufa hazahoszta az aranyat, a mit az
-aszszon odadott a korpával, mer attul félt, hogy aval csak lė
-akarják űtet záratni. Addig kutatta, addig kereste, hogy hun atták
-neki a korpát? még mög nem tanáta. Vôt neki ėgy üres házhejje, ott
-csináltatott ėgy palotát, a hogy hánták ki a fődet, mögtanáták
-sipkástul az aranyat is. A palota elkészült, tizėnkét köteleslegén
-dôgozott a méhejbe, ű mög csak urassan sétált és parancsolt.</p>
-<p>Ez alatt az üdő alatt viszszaért a három szent királ, látytyák,
-hogy a rosz ház hejjin mög az üres telkön nagy <span class=
-"pagenum"><a name="Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> palota
-van, aszongya a Szöröncsekirál: „Látod-ė, tė? Gazdagkirál! hogy én
-vagyok a föjjebbvaló, nem tė. Tė attá neki ėgy skatulaaranyat, én
-mög csak ėgy ólomgolót attam; az aranbul szögényebb lött, mint vôt,
-az ólomból mög gazdag lött.“ Sokájig eldiskuráltak űk ketten, még a
-Bölcskirál asz nem monta: „Löhet neköd bármönynyi aranyad, ha
-szöröncséd nincs, nem ér sömmit tönkremész, êfogy az aranyad.“</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>24. András: a kitett gyermek.</h4>
-<p>Vôt a világon ėgy gróf, annak vôt ėgy csudaszép lánya, a grófné
-möghalt, a gróf nem sokat törődött a lányával. Vôt ėgy lovásza is a
-kirájnak, lovagolni tanította a kisaszszont, addig tanította, hogy
-ėcczör állapotos lött a kisaszszon. Csak elmönt a kisaszszon más
-városba, itthon asz monta, hogy atyafiakat járni mönt, az apja
-pedig nem törődött vele. A kisaszszonnak lött ėgy fijúgyermöke,
-kiatta tartásra, ű pedig viszszamönt a kastéjba és lött tovább
-kisaszszon, nem tutta mög senki, hogy neki csalágygya születött. A
-lovász pedig möghallotta, hogy mi történt, főbe lűtte magát, maratt
-neki 6 csalágygya, ârul pedig a gróf gondoskodott. Csak később a
-kisaszszonnak kérője akatt: katona tiszt, el is vötte feleségül.
-Ezalatt a kisaszszon a nevelőnek kűdözgette a pészt, de mikor
-férhönmönt, továb nem gondolt a fijával, nem kűdött neki pészt; a
-részögös aszszon (a ki nevelte) pedig asz gondolta, hogy nem tarti
-ingyen, kötött ėgy kötelet a (kis gyermeknek a) nyakára, oszt
-<i>kivetötte az úcczára</i>.</p>
-<p>A kutyák körülfokták a kis gyereköt, de vôt ėgy nagy kutya
-kösztük, a’ nem eresztötte közel hozzá a többit. A mint ugattak a
-kutyák a ház előtt, bent a házba ėgy aszszonnak mög ėgy embörnek a
-kis fija haldoklott, aszongya az anynya az embörnek: „Nézzé ken ki,
-mit ugatnak a kutyák oda ki?“ Kinéz az embör, látytya, hogy ėgy kis
-gyerököt huszkonnak a kutyák, fővöszi az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_97" id="Page_97">-97-</a></span> embör a
-kis gyerököt, bėviszi a házba, mutatytya az aszszonnak: „Ne! nészd!
-mit leltem az úcczán? valami lelketlen anya kilopta, jó lösz
-nekünk! Úgy is a mi kis fijunk má möghalt!“ Tehát fölfokták a kis
-gyerököt Andrásnak hítták, járatták iskolába, a tanulók köszt
-kiváló vôt. Ėcczör történt, hogy öszszeveszött ėgy másik gyerökkê,
-a gyerök aszongya: „Job lött vôna tégöd is szétszöttek vôna a
-kutyák az úcczán!“ Lėszomorodott András, mikô kimönt az iskolábû,
-kérdöszte az apja mög az anynya: „Mi oka annak, hogy tė ojan
-szomorú vagy?“ „Annak nagy sorja van, kedves anyám! aszonta az
-árėndás zsidó fija: „Jobb lött vôna, hogy a kutyák szétszöttek vôna
-az úcczán!“ Êre elbeszélte neki az anynya, hogy neki nem
-édösgyeröke, de azé épen úgy szereti! Êre András még jobban tanût
-az iskolába, tanût és évek mulva lėtötte a papi vizsgát. De idő
-közbe születött ėgy kis lánya a nevelő apjájéknak, csakhogy aszt is
-András kitanítatta, férjhönatta, ėgy tanító vötte el; a nevelő
-szülejit is sokszor segítötte: úgy szerette, mintha édösapja,
-édösanynya lött vôna.</p>
-<p>Ez alatt pedig a herczegnének (katonatisztnének) – térjünk mán
-oda! – nem vôt nyugta, főkereste aszt az aszszont, a kinek a fija
-ki vôt adva tartásra, mögkérdöszte tűle, hogy hová lött az ű fija?
-De az aszszony aszt monta, hogy möghalt, eltemettette szépen,
-mögmutatta aszt a hejet, a hová temettette, a herczegné kápolnát
-emeltetött a hejire, misét szolgáltatott érte, siratta a fiját.
-Ėcczör föltünt (a nyugtalansága) az urának is, kérdözi tűle, hogy
-mi bajod neköd mindég? de a herczegné nem monta aszonta fejfájása
-van. Ėcczör maga vôt a herczegné odahaza, ėcczör bemén hozzá a
-szobalány, asz mongya, „Herczegné aszszonyom! hivatytyák a
-nevelőnéhöz, ėgy titkot akar mondani a herczegné aszszonnak!“
-Elmönt a herczegné azonnal, hát éppen csakhogy akkor élt még az
-aszszon; aszongya a nevelőné: „Bocsásson mög, herczegné aszszony, a
-fija nem halt mög, hanem kitöttük az úcczára, mert fizetés nem
-jött, nem tartottuk hijába.“ Êre a herczegné elájult, mikorra
-magáhon tért, a nevelőné <span class="pagenum"><a name="Page_98"
-id="Page_98">-98-</a></span> möghalt, tehát nem tutta mög a
-herczegné, hova lött a fija? vagy milött belüle? Ettül kezdve még
-szomorúbb lött a herczegné, az ura kérdöszte a baját, de nem monta.
-Eljárt gyónni, ott mög vôt ėgy fijatal pap, az urának föltünt, hogy
-az aszszon sűrűn jár gyónni. Az ura a herczegnének elmönt a paphon
-és mögkérdöszte, hogy mé jár az ű felesége ojan sűrűn gyónni? ennek
-van valami sorja? A pap asz monta, hogy nincsen (sorja) csak
-bűnynye van. A herczeg hazamönt, lėvetötte magát az emeletrül;
-mikor bevitték az embörök, csak anynyit mondott a herczegnének:
-„Annuskám! bizalmasabb löhettél vôna hozzám!“ azzal a herczeg
-möghalt. Az aszszon eltemettette szépen és tovább imátkozott a
-fijájé, elmönt gyónni, de a katolikus pap mán tutta az ű
-történetit, aszonta: „Aszszonyom! mönynyön el a bánáti paphon,
-annak gyónynya mög a bűnit, ha az mögbocsátytya a bűnit, akkor az
-Isten is mögbocsátytya!“ Befogatott (a herczegné) ėgy borított
-kocsiba, elhajtatott a református paphon, de elvitte magával az
-unokahúgát is, eszt benhatta a kocsiba, ű mög lėszált, bemönt a
-paphon. Éppen a pap a szobájába vôt, köszön: „Gyónni gyüttem,
-tiszteletes Uram!“ „Nálunk nem szoktak gyónni, mönynyön el a
-katolikus paphon, a szokott gyóntatni!“ monta a tiszteletes. „De
-éppen a kűdött ide, tėhát szépen kéröm, olgyon föl a bűnejimbül,
-mer nincsen nyuktom!“ Aval lėtérbetyült, elkeszdött könyörögni.
-„No, ájjon föl, jó aszszon! hagy hallom: mi bűne van?“ „Korán
-elvesztöttem az anyámat, az apám pedig nem sok gondot fordított
-rám, bentült a kártyaszobába. Volt ėgy lovász mesterünk, kiváló
-szép embör vôt, házasembör vôt, vôt neki 6 gyeröke, mindönnap
-kijártam vele az erdőbe, beleszerettem, lött tűle ėgy fijam. Nem
-tutta mög a világ, mer âra az időre elmöntem ėgy rokonomhon, a
-gyerököt kiattam tartásra, én pedig viszszamöntem a kastélba, csak
-lánnak marattam. Később férhönmöntem ėgy katonatiszthön; mikor
-férhönmöntem, a (gyermektartásért járó) pézküldemény is elmaratt.
-Később möghallottam, hogy möghalt (a gyermek), mögörültem neki.
-Ėcczör csak bejön a szobalányom, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> hogy hivat a vôt (gyermek)
-nevelőné. Halálos ágyán vallotta mög, hogy kitötte az úcczára a kis
-fijút, hogy én annak soha ėgy anyai csókot nem attam! – úcczaji
-kutyák szétszötték!“ Aszongya a tiszteletes: „Szétszötték vôna,
-aszszonyom! ha jó embörök nem löttek vôna! tehát kêj föl anyám! add
-mög az első anyai csókot!“ Fölugrik êre a herczegné,
-öszsze-viszszacsókolta a fiját, hálát adott az Istennek, hogy
-ėcczór főtanáta az elveszött fiját.</p>
-<p>Mögúnta a kis lán a kocsiba a várást, monta a kocsisnak: „De
-sokájig gyün most Annus néni!“ Ėcczör nyílik a kapu, kijátytya a
-kis lán: „De soká gyóntá most? Annus néném! most mögfásztam,
-szalagygyunk hazafele, mer mán estelödik is!“ „De mos mán nem
-mögyünk sėhova sė, mer mögtanáltam, a kit kerestem!“ monta a
-herczegné. Lėszálott a kis lán, bemöntek a szobába, a pap pedig
-elküldött a nevelőapjájé, anynyájé, monta az édös anynyának:
-„Hotyha ezök a jó embörök nem löttek vôna, a kutyák fölfaltak
-vôna!“ A herczegné mögköszönte a jóságukat, csináltatott nekik ėgy
-szép palotát, ott élt a két öreg, még mög nem halt. A tiszteletes
-pedig beleszeretett a kis lánba, hogy elvötte feleségül.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmező-Vásárhely.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h3>(Nagykópékról.)</h3>
-<h4>25. A czigány, a pap és a bíró.</h4>
-<p>Mikor még minden nagyobb úr tartott magának udvaribolondot,
-történt: hogy egy faluban a pap és a bíró – kik azelőtt nagyon jó
-barátok voltak – egy vadászat alkalmával úgy összeharagudott, hogy
-többé még egymásra sem nézhetett. A pap, hogy valamivel
-bosszanthassa a bírót, magához hivatta az ő kedves udvaribolondját:
-a czigányt s kérdezte tőle, hogy mivel tudná legjobban
-megbosszantani a bírót? A czigány – tudta: hogy a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> bírónak
-van egy kedves tehene, – azt a tanácsot adta a papnak, hogy el
-kellene lopni! A pap helyesnek találta a tanácsot, 20 forintot
-adott a czigánynak, hogy lopja el a bíró tehenét. A czigány a
-rákövetkező éjjel elvezette a bíró tehenét, reggel azután a papnál
-levágták és szépen elosztották. A bíró mikor reggel észrevette,
-hogy nincs tehene, kidoboltatta a faluban, hogy a ki nyomára
-vezeti, 60 forintot kap. A czigány mikor ezt meghallotta, elment a
-paphoz, 40 forintot kért tőle azért, hogy ne jelentse fel. A pap
-hogy meneküljön a bajtól, adott neki, de a czigány ezzel sem érte
-meg, hanem mikor kijött a paptól, egyenest a bíróhoz ment és azt
-mondta, hogy ő tudja ki lopta el a tehenet és arra kérte a bírót,
-hogy hívassa fel a papot s vonja kérdőre. Azután hazament a
-czigány, mint a ki a dolgát jól végezte.</p>
-<p>Másnap, mikor megkapta a pap az idézőczédulát, megijedt, rögtön
-magához hivatta a czigányt, szemére vetette hálátlanságát s
-faggatta, hogy miért tette ezt? mikor megatta a mit kért. A czigány
-azt hajtogatta, hogy adjon a pap neki 60 forintot s megmenti attól
-a nagy szégyentől, a melyik előtt áll, de mikor a tárgyalás lesz, a
-pap ne szóljon semmit sem, csak őt magát hagyja beszélni. A pap
-azután beleegyezett a dologba és kifizette a 60 forintot.</p>
-<p>Mikor eljött a tárgyalás napja, a pap a rendes időben megjelent,
-de a czigány nem volt ott, a pap szemlesütve járkált a folyosón,
-éppen arra gondolt, hogy a czigány megint felültette, mikor
-megjelent a czigány. A bíró behívatta őket s felolvasta a papnak,
-hogy mivel van vádolva s kérdezte, hogy mivel védi magát? A pap azt
-mondta, hogy beszéljen a czigány, mert ő nem tud semmit. A bíró
-ezután a czigányhoz fordult és ráparancsolt, hogy mindent úgy
-mondjon el, mint a hogy elmondta már neki. A czigány azután
-elkezdte mondani úgy, mint azelőtt: hogy elmentek a pappal éjjel a
-bíró istállójába és elvezették a tehenét a paphoz, reggel azután
-levágták, a húsát két részre osztották, az egyik a papé, a másik az
-övé lett. Itt azután a czigány szünetet tartott, a pap szégyenében
-már <span class="pagenum"><a name="Page_101" id=
-"Page_101">-101-</a></span> majd elsüllyedt, a bíró pedig az Isten
-őrözte, hogy nem tapsolt örömében, hogy a czigány meg merte a pap
-szemébe mondani. A bíró erre odafordul a paphoz, kérdezi: „Igaz
-ez?“ mire a czigány közbe szólt, hogy elfelejtett még valamit
-mondani, a bíró biztatta, hogy csak bátran mondjon el mindent, a mi
-idetartozik! A czigány azután folytatta: „Mikor a bőrosztásra
-került a sor, mindaketten egészben szerettük volna megtartani, de
-mivel nem tudtunk megegyezni, fogtam a bicskát és elkezdtem a
-fejinél a hátán végig hasítani, de mikor a farkához értem, ott a
-bicska megakadt és én hanyat estem; erre felébredtem.“</p>
-<p>A bíró erre rákiáltott a czigányra: „Te czigány! hiszen ezt te
-csak álmodtad!“ „Persze, hogy álmodtam – mondja a czigány – de
-tegnap mikor elmondtam, a bíró úr örömében nem hallotta, mikor
-mondtam, hogy csak álmodtam.“ Igy azután a pap is, czigány is vígan
-mentek haza, a bíró pedig szomorúan nézett utánuk, mert sem a
-tehene nem lett meg, sem a papon bosszút nem állhatott.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmezővásárhely.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>26. A fájóslábú mester a harangozó hátán.</h4>
-<p>Hol volt, hol nem volt, volt a világon ėgy falu, abba vôt ėgy
-templom, vôt annak ėgy baktérja, de nagyon félős vôt, de a pap is
-nagyon félt, úgy, hogy este nem mertek kimönni. Vôt a faluvégin ėgy
-rosz ház, vôtak a faluba dėjákok is, de mindég éhössek vôtak a
-dėjákok. Ėcczör elhatároszták a dėjákok, kimaradást tösznek, maj
-szöröznek űk maguknak önnivalót és úgy is lött. Elmöntek a rosz
-házhon, 2 ott maratt, 2 pedig elmönt ėgy báránt keríteni „No,
-aszongya – még tik oda lösztök, addig törünk ėgy kis dijót!“
-Ezalatt a bakter fölmönt a toronyba, hogy majd elharangozi éfélt,
-hajja, hogy beszélgetnek mög hogy pufognak, gondolta magába a
-bakter: „Elmék a mestörhön, előhívom, hogy itt vannak a szellemök!“
-<span class="pagenum"><a name="Page_102" id=
-"Page_102">-102-</a></span> Szalad a mestörhön: „Mestör uram!
-mestör uram! ébregyön! itt vannak a szellemök, föltámattak a
-halottak!“ „Dehogy támattak, János! mongya a mestör, csak eregy,
-nészd mög, hogy mi löhet a’! Én nem möhetök, mer fáj a lábom!“
-mongya a mestör. „Fölvöszöm én a hátamra, csak gyűjön!“ osztán
-fővötte a hátára, vitte. Ez alatt mán nem győztėk várni a
-czimborájukat a dėjákok, kinésztek, hogy gyün-ė mán a 2 czimbora,
-vagy valami baj történt? Úgy látytyák, mintha gyünnének,
-odakijátanak: Gyűjenek gyorsan! mög van mán a kés fenve, vágjuk el
-a nyakát!“ (A bárány nyakát értették). Aszongya a mestör a
-harangozó hátán: „Mit kijátanak, János?“ De János is mögijett ám,
-aszongya: „Nem halottam, mestör úr!“ „Kérdöszd mög, János!“ mongya
-a mestör. János odakiját: „Mit kijabáltok?“ „Hozzad hamar – mongyák
-a dėjákok – ki van mán a kés fenve, vágjuk el a nyakát!“ De mán
-erre a harangozónak is csurgott a verítéke, a mestörnek sė fájt
-tovább a lába, lėugrott a harangozó hátárul, elszalatt, mög sė ált
-hazájig, három nap folvást rászta a hideg. Szalatt a harangozó is,
-de a mint szalatt, elesött.</p>
-<p>A dėjákok nem kaptak báránt, gondolták: „Jó lösz disznó is!“ de
-a mint kieresztötték az ólbul, szalatt szömönszöktibe (sebessen),
-éppen akkorára ért a harangozóhon, mikor föltápászkodott, lába közé
-fokta a harangozó, oszt vitte a disznó, a harangozó kijátott a
-mestörnek: „Jaj! engöm mán visznek!“ asz gondolta, az ördög viszi,
-eszt möglátták a dėjákok, azok is szömönszöktibe szalattak: „Jaj,
-szalagygyunk! Gyurkát, Pistát viszi mán az ördög.“ A disznó pedig
-mög sė állott a kocsmaajtóig: a kocsmárosé vôt a disznó, onnan
-lopták el a dėjákok. Nagyotnéz a kocsmáros, kihíjja a feleségit:
-„Gyere mán, anynyuk! nészd mit hozott a disznó!“ „Nízi az aszszon,
-hát a János bácsi, a harangozó. Fölnyitytya a szömit a szögén
-harangozó, aszongya: „Nė báncsatok, jó lelkök! többet nem iszok, sė
-nem kártyázok!“ Nézik János bácsit, mi lelte? aszongya a kocsmáros:
-„Híjunk doktort! ennek möghibbant az esze, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> hisz
-nincsenek itt jó lelkök, angyalok!“ Kihítták a doktort, akkor
-beszélte el János bácsi osztán; mi történt. Kimöntek a rosz
-hászhon, (látták) hogy ott a dijó, mogyoróhaj, úgy tutták mög, hogy
-a dėjákok vacsoráltak.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmező-Vásárhely.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>27. A koma.</h4>
-<p>Vôt a világon ėsz szögény embör, annak vôt ėgy legényfija, ojan
-tizėnhárom éves löhetött, kimöntek szántani. Úgy möntek ki: hogy a
-nap nem gyünnek haza, maj oda lösznek két nap. De este, mikor
-kifoktak, aszongya a gyerök: „Édösapám! én elmék haza, mögnézöm
-édösanyám: nem-ė betegödött mög máma?“ „A, fijam! sosė möny, mer
-nem gyüsz ki hajnalra: mire be köl fogni!“ mongya az édösapja. „De
-kigyüvök, édösapám! még hamarébb is.“ mongya a gyerök. „Hát eregy!
-de ha kin nem lösző két órára, kikapsz!“ A gyerök öszszeszötte
-magát, mönt haza. Mikô hazaért, gondolta magába: hogy kösse ű be
-most magát az anynyáhon? mikô nem vári. A szín alatt vôt a macska,
-csöngő vôt a nyakába, kivötte a nyakábul a csöngőt és az üvébe
-akasztotta, négykézláb ált az ajtóba, elkeszdött nyávogni. Mán akkô
-a bírókoma ott szerelmösködött az anynyával a házba, aszongya a
-bíró koma: „Ereszd be a macskát, nė nyėrvogjon!“ „Nem eresztöm be!
-– mongya az aszszony – mer mögöszi az asztalon a rétest.“ „Nem öszi
-mög mind, hágy a még belüle!“ Az aszszony beeresztötte. A macska
-sütétbe odamén az asztalhon, raki a rétest a tarisznyába. Ėccző
-mögén nyėrvog a macska kifelé, aszongya a bíró koma: „Eregy mán,
-ereszd ki, nė nyėrvogjon!“ A gyerök kimönt, viszszakötötte a macska
-nyakába a csöngőt, az ablakra mönt halgatóczni. Ėcczör aszongya az
-anynya: „Ugy-ė, komám! hônap mőre szántanak? maj hônap viszök
-ebédöt!“ Aszongya a koma: „Nem bírsz hozni, mer mink is ott
-szántunk a komájéknál, a mi ökrünk is a kételső ojan, mind a
-komájé, nem üsmered fő! De <span class="pagenum"><a name="Page_104"
-id="Page_104">-104-</a></span> mégis maj lėterítytyük a két elsőt
-fekete szűrrel!“ Aval elhalgattak, a gyerök is mögindult, mén
-kifelé. Mikor a gyerök kiér, nem szól sömmit sė, a rétest eltötte,
-aval lėfekütt.</p>
-<p>Másnap úgy tíz órakor, mikor kifognak ötetni, az apja nem hatta
-egészen kifogni, hogy maj csak ott annak nekik önni. Mikor öttek az
-ökrök, aszongya a gyerök: „Édösapám! én ezöket az ökröket lėterítöm
-fekete szűrrel, mer nézze ken csak, nagyon kimelegöttek.“ Aszongya
-az apja: „Bánom is én, fijam! akármit csinálsz.“ A gyerök mingyá
-lėtakarta a két elsőökröt fekete szűrrel, az apja mög mingyá
-bontotta a kinyeres tarisznyát, hogy maj öszik. „Nė ögyön ken,
-édösapám! aszonta édösanyám: hoz dére önni.“ „A, – aszongya az apja
-– nem igaz a mit tė beszélsz, hisz máma búzát mos!“ „De bizon hoz
-önni!“ mongya a gyerök. Az embör féretötte a tarisznyát, nem övött.
-A főd végin vôt ėgy nyárfa, aszongya a gyerök: „Édösapám! a ki
-annak a nyárfának a tetejibe fő bir mönni a madárfészöké, az öszi
-mög az ebédöt!“ „Nohát próbájjuk mög, nem bánom! möjikünk mén föl?“
-Aszongya a gyerök: „Hát ken mönynyön fő először! ken az öregebb.“
-Az öreg embör nem bírt főmönni, a gyerökön van a sor, főmönt a
-madárfészökhön, lėhozott hét madártojást. Odamén a kocsihon, âra
-néz a gyerök a falu felé, még meszszirül mögpillantotta az
-édösanynyát, mongya az apjának: „No, édösapám! ahun gyün édösanyám,
-hozi az ebédöt.“ De az apja csak a kocsi alá húzódott, mert bízott,
-hogy ű mán nem öszik az ebédbül. Ėcczör az aszszony odaért
-irántyukba, mingyá szalad a gyerök elébe, aszongya: „No, édösanyám!
-mit hozott ken? ojan éhössek vagyunk!“ „Tudom, hogy éhössek vattok,
-hanem alig bírtam ide tanáni, hogy az ökrök lė vannak terítve“
-mongya az aszszony. „A gyerök takarta lė, aszonta, hogy nagyon
-kimelegöttek.“ mongya az embör. A gyerök mingyá kibonti az ételt,
-látytya a gazda, hogy a felesége hétfélét is hozott önni, aszongya:
-„Hát, ojan sokfélét hosztá? hiszėn máskor ėgyféle is ölég vôt.“
-„Hosztam ám – mongya az aszszony – mert mostan anynyi telt.“
-<span class="pagenum"><a name="Page_105" id=
-"Page_105">-105-</a></span> A gyerök odaül az étel mellé, az embör
-csakúgy paslog, nem öszik. Aszongya az aszszony: „Hát, ken mé nem
-gyün önni? kennek hosztam!“ „Fogadást töttünk – mongya az embör –
-elvesztöttem az ebédöt.“ „Gyüjé ken csak, ögyé ken!“ De a gyerök
-nem hatta az apját önni. Mikor jô lakott a gyerök, aszongya:</p>
-<p>„Hej! de jó vôna ez a kis étel a körösztapámnak, tudom, jóizűn
-mögönné!“ „Jô mondod gyerököm – mongya az édösanynya – meszszi
-szánt-ė, körösztapád? vigyé neki önni!“ Aszongya a gyerök: „Nem
-meszszire szánt, ėhun vannak-ė!“ Az anynya rakott ėnynyėhány
-pogácsát mög cziczvarát (rotytyantott tojásbû: rátotta) ėgy kis
-tálba a komájának, êkűtte a gyeröktű a körösztapjáhô. A mint mönt a
-gyerök, êhajigálta az ételt az úton, mikor a körösztapjáhon ért,
-aszonta neki: „Tisztöli édösanyám! aszt üzeni: hogy édösapám
-möktutta, hogy ken êszerette az édösanyámat, hanem vigyázzé ken, ha
-édösapámat láti ken, hogy êre gyün a fejszével, akkor szalagygyé
-ken, de nė kentökhön, hanem mihozzánk, mer édösapám úgyis kentökné
-keresi kendet!“ Aval a gyerök viszszamönt, aszongya az apjának:
-„Édösapám! aszt üzeni körösztapám, vigye ken el neki a fejszét,
-igazícscsa mög vele az ekét!“ Az apja vötte a fejszét, mönt vele
-sebössen. A mint mén, láti a pogácsákat a fődön, éhös vôt,
-szödögélte öszsze, a komája mög gondolta: „Nem ölég, hogy a fejszét
-hozi, hanem még tégladarabokat is szöd!“ fölfokta a gatyaszárát,
-elkeszdött szalanni. Mögláti eszt az aszszony, asz kérdözi a
-gyeröktű: „Mé szalad körörösztapád?“ „Látta ken, hogy küvecsegöt
-szödött édösapám, most agyonveri körösztapámat, a mé kendet
-elszerette az écczaka, azé szalad körösztapám.“ Elkeszdött szalanni
-a felesége is az embörnek. Az embör hátratekint, láti, hogy a
-felesége szalad, szalad űs utánna, mikor a gyerökhön ér, aszongya:
-„Mé szalad édösanyád? fijam!“ „Mé szalad? égve hatta a konyhába a
-tüzet, osz möggyulatt a ház, most ég!“ Akkor elkeszdött az embör is
-szalanni az aszszony után. A felesége hátranézött, látta, hogy az
-ura mos mán ű utánna gyün <span class="pagenum"><a name="Page_106"
-id="Page_106">-106-</a></span> anná jobban szalatt. Mikor a kapuhon
-ért az aszszony, órra bukott a komájába, az ura mög ű benne,
-êkeszte az aszszony: „Ó, jaj! nė báncsé ken, nem szeretöm többet a
-bíró komát!“ „Hát szeretted?“ kérdözi az embör. „Szerettem, de mán
-nem fogom szeretni!“ Az embör osztán ellátta a bíró komát is mög a
-feleségit is úgy, hogy a bíró komának nem vôt többet kedve
-odamönni, a gyerököt mögdicsérte. Asztán éltek boldogul, még most
-is élnek, ha mög nem haltak.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarszentmárton.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>28. A nagygusztusúak.</h4>
-<p>Hol volt, hol nem volt, volt a világon ėgy szögény legény,
-mögházasodott, elvött ėsz szögény lánt; de a lán fölmonta neki,
-hogy ő nagy gusztusú (mérges), ha ű mögharagszik: nem szól két
-hétig sė, hanem fölül a kemöncze tetejire. De az embör is mögmonta,
-hogy ű neki ojan rosz gusztusa van: hogy ha akkorára, mikor köl,
-nincs az étel készen, mögöszik ėgy fej vöröshajmát, attul ű ojan
-részög lösz, hogy ű akkor öszszetör mindönt.</p>
-<p>Hát ėcczör történt a sorja, hogy hazamönt a dologbul a szögén
-embör, hát látytya, hogy nincsen vacsora. Keresi az aszszont, a
-kemöncze tetejin kuporog, nem szól sėmmit. Bevisz ėgy nagy
-vöröshajmát, bevacsorálja, hozzá kezd törni, zúzni mindönt:
-poharakat, tálakat, tányért. Ėccző csak mögkapja az aszszon lábát,
-lėrántya, el keszdi náspágolni, agyba-főbe verni; mikor jô
-hejbehatta, elmönt dologra. Másnap hazamönt, látytya, hogy az
-aszszon ágyba van, nem szól sömmit; vacsorázott oszt lėfekütt. Ez
-így tartott ėgy hétig. Ėcczör esős idő lött, nem tudott dôgozni.
-Odaszámított, hogy mög kék szólaltatni az aszszont: fog a kezibe
-ėsz szál gyėrtyát, a széköket kirángatta a hejibül, sublótot, ládát
-(kirángatott) kihánt belüle mindön ruhát; darabonkint kirázogatta,
-az ágy alá benézött a gyėrtyával. Az aszszon nem tutta mire vélni
-az ágyba, hogy mit akar ez a bolond embör? már <span class=
-"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span>
-bizonyossan möghibbant az esze, keszte bánni, hogy nem főzött neki:
-„Mit keresöl te, félbolon fényös nappal gyėrtyavilágnál?“ „Eszt
-keresöm, anynyukom! eszt keresöm, mán mög is tanátam.“ „De hát mit?
-mongyad hát!“ „A hangodat, anynyukom! a hangodat! már elmult ėgy
-hete, hogy nem hallottam.“ Az asszon êre kiugrott az ágybul, asz
-monta: „Máskor nem lösz igy, apjukom!“ de hát azért még ėcczör
-mögjárták.</p>
-<p>A szögén embör elmönt dologra, möghatta az aszszonnak: mire
-hazagyün, készícsön ėgy kis meleg ételt; de közbe nagy eső vôt, a
-kút meszszi vôt, aszonta az aszszon: ű bizon nem ásztatytya mög
-magát azé a kis ételvízzé! Hazamén a szögén embör este, mongya,
-hogy: „Hát! hogy nincs kész a vacsora?“ „Nem látod talán – mongya
-az aszszon – hogy esik az eső? csak nem ásztatom el a ruhám!“ Kapja
-az embör a két kantát a karjára, elmögy a kútra, mögvitte a két
-kantavizet, örül az aszszon: „No, hozza mán az embör a két
-kantavizet!“ Odaér az embör, aszongya: „Gyere csak ki, anynyuk!“
-Mikor az aszszon kimönt, kapja magát az embör, mind a két
-kantavizet a nyakába önti: „De mos mán eregy a kútra, nem ázol
-mög!“ Az aszszon fokta a két kantát, elmönt a kútra, mögkészítötte
-a vacsorát, többet soha sė vesztek öszsze, éltek boldogul.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmező-Vásárhely.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>29. A kis Kolozs mög a nagy Kolozs.</h4>
-<p>A nagy Kolozsnak vôt 4 lova, a kis Kolozsnak ėgy lova,
-szántottak az országút szélin. Hét falunak vôt ėgy templomja, az
-ėgyik falubul a másik faluba jártak templomba, a kis Kolozs főgygye
-mellett köllött elmönni. Kis Kolozsnak vasárnap szántottak, mer
-csak ėgy lova vôt, nagy Kolozs tartotta az ekét, kis Kolozs
-hajtotta a lovat, möntül többen möntek a templomba, annál jobban
-kijabálta: „Gyí, szép 5 lovam! gyí, gyí, gyí!“ Nagy Kolozs ėgy
-darabig halgatta, écczör mán mögsokalta, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span>
-aszongya neki: „Nė úgy mond, hogy: Gyí, szép 5 lovam! hanem: „Gyí,
-szép ėl lovam! nėköd csak ėgy van, még aszt tanálik hinni, hogy
-mind az 5 a tijed.“ Kis Kolozs rá sė halgatott, csak asz monta:
-„Gyí, szép öt lovam! gyí, gyí, gyí!“ nagy Kolozs mögharagudott,
-kihúszta az üsztökét, agyonütötte kis Kolozsnak az ėgy lovát. Kis
-Kolozs oszt mögnyúszta az ėgy lovát, mögszárította a bűrit,
-öszszehajtotta, zsákba tötte, fővötte a válára, ballagott a másik
-városfele. Mikor odaért a szélső hászhon, ráestelödött, benéz az
-ablakon, hát látytya, hogy ėgy fijatal aszszon mög êgy fijatal
-embör szerelmeskönnek: a fijatal embör az aszszonnak a kurafija
-vôt. Kis Kolozs osztán nem is szólt be az ablakon, mer tutta, hogy
-ús sė kap szálást, hanem bemászott a kapun, fölmászott a
-hásztetőre.</p>
-<p>Itt oszt az ôdalsó ablakon látytya, hogy az asztal teli van
-süteményel, sűt hússal és ėgy nagy üvegbor is van ott. Valaki nem
-sokára zörget a kapun, kijabájja be, hogy: „Aszszon, nyizsd ki a
-kaput!“ Az aszszon mögijett, aszongya a kurafijának: „Bújj ebbe a
-ruhás nagy ládába!“ A bort êtötte a sifon háta mögé, a sütemént mög
-a sűtt húst berakta a keminczébe, kiszalatt, kinyitotta a kaput, az
-embör behajtott, kifokta a lovakat, bemönt. A hogy mönt befelé,
-főtekínt a színtetejire, látytya, hogy ėgy embör ott öszsze van
-húzódva, fölkijánt hozzá: „Ki vagy fönt a színtetejin?“ Kis Kolozs
-oszt mögszólal: „Én vagyok ėgy szögén vándorló!“ „Hát gyere be a
-szobába!“ Kis Kolozs oszt bemönt az embör után a szobába, vitte
-magával a masinazsákba (ritka zsák) a lóbűrt. Asz mongya az embör
-az aszszonnak: „No, hé! hozzá égy kis vacsorát! főszté-jė?“
-Aszongya az aszszon: „Nem fősztem, nem tuttam, hogy hazagyün ken;
-hanem van ėgy kis kinyér, fokhajma mög vöröshajma.“ Az aszszon
-odavitte a kinyeret a mög fokhajmát mög a vöröshajmát az asztâra.
-Itt oszt a gazda hítta a kis Kolozst is vacsorálni, kis-Kolozs is
-nem uraltatta magát, odamönt, mer nagyon éhös vôt. Ėcczör a gazda
-kérdözi kis Kolozst: „Mi van a zsákba?“ „A! – aszongya – a zsákba
-jövendőmondó van!“ „Hát, mit jövendöl az?“ kérdözi a gazda.
-„Mindönt a <span class="pagenum"><a name="Page_109" id=
-"Page_109">-109-</a></span> világon mögjövendöl“ mongya kis Kolozs.
-„Hát, tunna-jė most jövendölni?“ „Honnė tunna? – mongya kis Kolozs
-– így ni!“ röttön mögnyomta a zsákot, csikorgott a száraz lóbűr.
-Kérdözi a gazda: „Hát, mit jelönt most? én nem értöm!“ „Nem is érti
-eszt mindönki, csak a saját gazdája érti. Most aszt jelönti, hogy a
-keminczébe van sűtt hús és sütemén.“ Az embör aszongya az
-aszszonnak: „Nészd, aszszon! hátha igaz.“ Az aszszon kiszalatt,
-behoszta, odarakta az asztalra. Két éhös embör jóízűn öszögette; az
-embör nem álhatta szó nékül, aszongya: „Nyomja mög még ėcczör, hogy
-mit jövendöl most?“ kis Kolozs mögnyomta erőssen. „No, hát mit
-jövendölt?“ kérdözi a gazda. „Hát asz jövendölte, hogy ott van a
-sifon háta mögött ėgy jó nagy üvegbor.“ Az embör oszt monta az
-aszszonnak: „Eregy, hé! nészd mög! hátha igaz, nagyon jô esik a
-sűtt húsra mög a süteménre“. Az aszszon odaugrott, kihúzott ėgy
-nagy üvegbort, odatötte az asztalra, jóízűen iszogattak. Mögén a
-gazda aszonta: „Nyomja mög mögén! mit jövendöl harmacczor?“
-Kis-Kolozs mögnyomi, aszt mongya: „Most aszt jövendöli, hogy gonosz
-van a ruhás ládába“. Fölugrott a gazda, fölnyiti a láda tetejit,
-látytya, hogy ėgy nagy, szőrös valami van benne, lėcsukta hamar,
-lėszögeszte, hogy ki nė gyűjön, kérdözi kis Kolozst, hogy agygya
-neki a jövendőmondót? „Odadom három véka aranyé!“ monta Kis Kolozs.
-„Jó van, mögadom a három véka aranyat, de aszt a gonoszt is el köl
-vinni, hogy nė lögyön itt.“</p>
-<p>Lėfeküttek, röggel oszt főkeltek, kimérte a gazda a három véka
-aranyat, kocsira tötték a nagy ruhás ládát is a gonoszszal ėgygyütt
-és a kis Kolozs hajtott hazafele, aszt durúzsolta: „Belevetöm eszt
-a gonoszt a Tiszába!“ A gonosz oszt mögszólalt: „Nem viszöl a
-Tiszába, én is adok három véka aranyat! csak vigyél a lakásomra.“
-„Hogy vigyelek oda, mikor nem tudom, hogy hun van a lakásod.“ Itt
-oszt mögmonta: „Ijen és ijen épület az én lakásom.“ kis Kolozs mög
-is tanáta a lakását, beált az udvarba. Gonosz kimérte a három véka
-aranyat, kis Kolozs osztán mögfordította a rudat hazafele,
-hazamönt. <span class="pagenum"><a name="Page_110" id=
-"Page_110">-110-</a></span></p>
-<p>A legnagyobb fiját mingyá magáhon hítta: „Eregy el, fijam! nagy
-Kolozs bátyádhon, kérd el a fölöntőt.“ A gyerök osz êszalatt,
-aszongya: „Nagy Kolozs bácsi, agygya ken ide a fölöntőt!“ Kérdözi
-nagy Kolozs: „Mit akar apád a fölöntővel?“ Aszongya a gyerök:
-„Elatta a lóbűrt és kocsi aranyat hozott.“ Nagy Kolozs fővötte maga
-a fölöntőt oszt êmönt kis Kolozshon. Mögmérték az aranyat, tizenkét
-fölöntő. Kérdözi nagy Kolozs kis Kolozst: „Eszt mind a lóbűré
-kaptad?“ „Azér kaptam!“ mongya kis Kolozs. Nagy Kolozs oszt
-hazamönt, agyonütötte mind a nél lovát, szekérre rakta oszt űs
-elvitte a másik városba árulni; de ott a zsidók mögígérték a
-tisztösségös árát, de ű nem atta, mer kis Kolozs aszonta, hogy
-tizėnkét fölöntő aranyat kapott ėl lóbűré. A zsidók szóba sė
-akartak asztán vele álni. Itt oszt nagy Kolozs hazamönt, fővötte a
-fejszét, hogy agyonüti majd kis Kolozst, de kis Kolozs élt a
-gyanúval, az édösanynyát fektette az ű ágyába, ű mög belefekütt az
-édösanynya ágyába. Nagy Kolozs osztán écczaka belopóczkodott,
-agyonütötte kis Kolozsnak az édösanynyát, asz gondolta a kis Kolozs
-fekszik ott. Kis Kolozs röggel főkelt, mögtürűgette az édösanynyát,
-fölültette a kocsiba hátul az ülésbe, elmönt vele a másik városba.
-Mögált ėgy kocsma előtt, bemönt a kocsmába, kért a kocsmárostul
-bort. A kocsmáros adott neki, aszonta: „Vigyön az édösanyámnak is
-ėgy pohárral, de nagyokat kijácson neki, mer nagyot hall.“ A
-kocsmáros kiviszi a pohár bort az anynyának, nagyot kijánt: „Itt
-van ėgy pohárbor: a fija kűtte.“ De az aszszon rá sė halgatott,
-mintha nem is neki beszélnének. A kocsmáros oszt mögharagudott,
-odavágta a poharat az aszszon fejihön, az öreg aszszon êdült. Itt
-kiugrott kis Kolozs: „Jaj! mi csinált az anyámmal? agyonütötte.“
-Itt oszt a kocsmáros könyörgött kis Kolozsnak, hogy nė mongya
-sėnkinek, inkáb ád három véka aranyat! kis Kolozs aszongya: „Nem
-bánom! de édösanyámat temettesse el, hogy sėnki nė tugygya.“
-Aszongya a kocsmáros: „Van neköm jó nagy kertöm, majd eltemetöm én
-oda, csak nė szôjon sėnkinek.“ A kocsmáros kimérte a három véka
-aranyat, kis Kolozs <span class="pagenum"><a name="Page_111" id=
-"Page_111">-111-</a></span> hazavitte, elkűtte a fiját nagy
-Kolozshon: „Hoszd el a fölöntőt!“ A gyerök oszt êszalatt, mongya
-nagy Kolozsnak: „Nagy Kolozs bácsi, agya ken ide a fölöntőt!“ „Mit
-akar apád a fölöntővel?“ kérdözi nagy Kolozs. „Elatta öreganyámat a
-másik városba, hozott sok aranyat, aszt akarjuk mögmérni.“ Nagy
-Kolozs főkapta a fölöntőt, szalatt kis Kolozshon, odaért,
-mögmérték, hát hat fölöntő lött. Kérdözi nagy Kolozs kis Kolozst:
-„Hun vötted aszt az aranyat?“ „Hát – aszongya – az éjel tė ütötted
-agyon édösanyámat, oszt elvittem a másik városba, azé kaptam.“ „Hát
-vöszik ott a hôtaszszont?“ kérdözi nagy Kolozs. „Hát! honnė vönnék
-– feleli kis Kolozs – még kérdöszték is, hogy van-ė még több?“ Nagy
-Kolozs hazaszalatt, agyonütötte az édösanynyát, beletötte ėgy
-tajicskába, áttolta ėgy másik városba, keszdi kinálni: „Hôtaszszont
-vögyenek! hôtaszszont vögyenek!“ A röndérök mingyá közrekapták,
-hogy micsoda hôtaszszon ez? „Hát agyonütöttem az édösanyámat, oszt
-êhosztam árulni.“ A röndérök mökkötöszték, bevetötték ėgy sütét
-dutyiba, az anynyát mög eltemették.</p>
-<p>Nagy Kolozs mikor kiszabadult, hazamönt, fölvött ėgy
-masinazsákot, elmönt kis Kolozsékhon, kis Kolozst beletötte a
-masinazsákba, fölvötte a válára, vitte, hogy majd beleveti a
-Tiszába. A hogy a templom előtt mönt el, éppen akkor miséztek, kis
-Kolozst lėtötte, bemönt, hogy maj a lelkijé ėgy pár imácscságot
-mond, kis Kolozs mög kijabált: „Jaj visznek mönyországba! jaj
-neköm!“ Êrehajtott ėgy öreg ősz embör ėgy falka marhát, hajja, hogy
-mit kijabálnak a zsákba, odamönt a zsákhon, aszongya: „Bár engöm
-vinnének, öcsém! örömest odannám eszt a falkamarhát.“ „Hát ôgygya
-ki bátyám uram! – mongya kis Kolozs – oszt gyűjön a zsákba, én maj
-bekötöm!“ Az öreg ősz embör kiótta a zsákot, az öreg bele mönt, kis
-Kolozs bekötötte, aszongya: „Akármit beszélnek, maga nė szôjon!“
-Kis Kolozs elébe vötte a marhát, kihajtotta. Nagy Kolozs elvégeszte
-az imácságát, kigyütt a templombul, fölvötte a zsákot a válára,
-vitte a Tiszafele. Mikor odaért, aszongya: „No, átkozott kis
-<span class="pagenum"><a name="Page_112" id=
-"Page_112">-112-</a></span> Kolozs! nem csapsz be többet.“ Akkô
-belehajította a vízbe, ballagott hazafele, látytya, hogy kis Kolozs
-ėgy nagy falka marhát legeltet az országúton: „Hun vötted tė kis
-Kolozs! mán eszt a falkamarhát?“ „Hun vöttem vôna? a Tiszafenekén
-az alvilágon!“ „Van-ė még ott?“ kérdöszte nagy Kolozs. „Hon nė
-vôna! hiszen én az utojját hajtottam el, vannak ott szöbbnél
-szöbbek.“ Aszongya nagy Kolozs: „Gyere, öcsém! vigyél el engöm is,
-hajíncs bele!“ „Én nem birlak elvinni, hanem gyere oda, maj
-belelüklek ottan!“ Möntek oszt mind a ketten a Tiszára, mikor
-odaértek, kis Kolozs belelükte nagy Kolozst; mög is szabadult
-tűle.</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>30. Tréfás Jankó.</h4>
-<p>Tréfás Jankó úgy élte világát, ha valakit mögtréfálhatott.
-Bemönt ėgy városba ėgy kocsmába, ott vôt három paraszt. Teli vôt az
-asztal üvegökkel a parasztok előtt, ű osztán odalopóczkodott az
-asztal alá, odakötöszte mind a háromnak a lábát oszt kiszalatt az
-úcczára, torka szakatyábul kijabálta: „Ég a város! ég a város!“ Itt
-a három paraszt fölugrált az asztaltul, ki akartak rohanni, de
-magukkal rántották az asztalt. Az üvegök mind lėestek oszt porré
-tört, Tréfás Jankó az ajtóbul úgy nevette, a hasát fokta. De itt a
-három paraszt elvákta a madzagot oszt utánna szalattak, Tréfás
-Jankó mög kijabálta: „Gyün utánnam három veszött embör, zárják be a
-kaput!“ A három paraszt mög aszt kijabálta: „Fogjátok mög a
-gazembört!“ Nem hogy mögfokták vôna, hanem bezárták a kaput; így
-oszt Tréfás Jankó mögmönekült. Ballagott az országúton másik
-városba, az országút szélin ott fekütt ėgy pogygyászos zsidó, a
-feje alatt vôt a pogygyásza, Tréfás Jankó odalopóczkodott, hogy
-mögtréfájja a zsidót. Kihúszta a feje alul a pogygyászt oszt
-kijótta; asz teli vôt aran gyűrűkkel, aran körösztökkel, sejöm
-kendővel. Kiszötte belüle, telirakta tört kűvel, aval oszt
-elillantott. Itt oszt <span class="pagenum"><a name="Page_113" id=
-"Page_113">-113-</a></span> a Mózes zsidó fölérzött, tapogatya a
-pogygyászát, kű van benne: nem az ű pogygyásza, fölsikított: „Hun a
-rabló?“ De sėhun sė látytya. Hát oszt Tréfás Jankó, mikor mönt,
-szömbe tanát lakodalmas kocsikat, mögállította asz monta: A ki neki
-csókot ad fehérnép, annak ű aran gyűrűt ad, aran körösztöt a
-nyakába, sejömkendőt a fejire. Itt oszt a fehércselédök röttöktek
-ėgy kissé, hogy ojan csúnya vôt, csókot nem akart ės sė ami, de
-mivelhogy szerették az arankörösztöt, gyűrűt, sejemkendőt,
-mindegyik adott neki. Itt oszt a lakodalmasok elindulnak továb,
-mikor odaértek Mózes zsidóhon, Mózes zsidó mögüsmerte az ű
-portékáját, mögálította a kocsikat, odaugrott ėl lánhon,
-kiszakajtotta a nyakábul az aran körösztöt. Tréfás Jankó mög a fa
-mögül nészte, hogy mi csinál a zsidó, nevette nagyon, hogy ű
-mögtréfálta a zsidót. Itt oszt torkaszakattábul kijabálta a zsidó:
-„Rablók! rablók, zsiványok! hisz minynyáji lánnak az én sejömkendőm
-van a fejin.“ Minynyájinak lėvötte a fejirül a sejömkendőt. Itt
-oszt a legényök is mögharaguttak, hogy csóké kapták aszt a
-portékát, hogy merészöli az a zsidó kapkonni le a nyakukbul!
-Nekiugrottak, jô êverték Mózsi zsidót, Tréfás Jankó csak nevette az
-egészet.</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>31. A kitanult katona.</h4>
-<p>Hun nem vôt, vôt a világon ėgy katona. Mikô kitőtötte a három
-esztendőt, nem vôt ėgy krajczárja sė. A mint mén hazafelé,
-aszongya: „Bárcsak ėgy bolondot tanánék, hogy szörözhetnék ėgy kis
-pészt!“ Elkeszdött énekölni: „Mos gyüttem mönynyégbű, Mögén
-viszszamögyök!“ A szűcsné möghallotta, hogy ėgy embör aszongya:
-„Mos gyüttem mönynyégbű, mögén viszszamögyök!“ mingyá behítta,
-kérdöszte tűle, hogy: „Látta-jė az ű Józsi fiját?“ Aszongya;
-„Láttam, éppen mellettem vôt!“ „Rongyos-ė nagyon? mer mikor
-eltemettük, nem nagyon difinyi (különös) ruhába temettük el!“ „Hát
-bizon löhetne a ruhája jobb is!“ mongya a katona. No, hát
-<span class="pagenum"><a name="Page_114" id=
-"Page_114">-114-</a></span> akkô adott néki ėgy végvásznat, hogy
-vigye el néki mög háromszáz forintyuk vôt, aszt is odatta néki,
-hogy vigye el a Józsi fijának, úti kőcscségnek. Elmönt a katona a
-háromszáz forinttal mög a végvászonnal. Hazamén az ura, beszéli az
-aszszony, hogy járt. Ott ėgy kûdús mindég aszt énekölte: „Mos
-gyüttem mönynyégbű! Most is oda mögyök! Odattam néki aszt a
-végvásznat mög háromszáz forintot úti kőcscségnek.“ „Ugyan minek
-attad? mijen keservessen szöttük öszsze aszt a kis pészt!“ mongya
-az ura. Mögharagudott az embör, vôt ėsz szűrke lovuk, fölűlt rá,
-mönt a katona után. Möglátta a katona, hogy valaki nagyon nyargal
-utánna, az erdőbe vôt ėgy cserény (cserje lesz, sűrű vessző) bebût.
-Mökkötötte a szögény embör a lovat a cserény mellé, mönt keresni a
-kitanût katonát, hogy ha möktanálná! Kijáti, keresi, nincs sėhun
-sé. Viszszamönt, láti, hogy nincs ott a lova: meszszire nyargalt
-mán a kitanult katona a szűrke lovon. Mönt haza nagy fárattan,
-kérdözi a felesége, hogy hun van a szűrke ló? Aszongya: Odatta a
-katonának, hogy vigye el a Józsi fijának, hogy nė járjon gyalog.
-Mögharagudott a felesége, hogy minek atta oda aszt a szűrke lovat
-néki! Most mán lova is van a kitanult katonának mög péze is, nem
-mönt gyalog, azongya:</p>
-<p>„Szétnézök még, tanálok-ė több bolondot! ej, csak még ėgy
-bolonra tanánék!“ A mint mén, möndögél, látytya, hogy <i>szalonnát
-húz</i> a ló a <i>szántófődön, zsirzik</i> a fődet. „Mi csinálnak?“
-kérdözi tűlük. „Zsirozzuk a fődet.“ „Fuj! nem így köl.“ „Hát hogy?“
-kérdözik tűle. „Mögmondom, ha annak kentök száz forintot.“ Attak
-száz forintot, Eszt (szalona) tögyék kentök föl a kocsira,
-embörbevaló; hanem köl kentöknek dudvát gyűteni rakásba tönni,
-mikor mán mögérött, kivinni a fődre, az maj mögzsirzi a fődet!“
-Mögén mén a katona, előtanál ėgy házikót, látytya: hogy az öreg
-aszszony <i>szoptati a csirkéket:</i> a tyúk alá taszigálta űket,
-hogy szopjanak. „Jó napot szülém! mé taszigájja ken a tyúk alá a
-csirkéket?“ „Hogy szopjanak.“ „Nem úgy köl, szülém!“ „Hát hogy?“
-„Mögmondom, ha ád ken száz forintot“ Kapott száz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span>
-forintot. „No, hozzon ken ėgy kis kását!“ mongya a katona. Az öreg
-aszszony hozott kását, a katona szór nekik kását. „Látytya ken,
-hogy öszik a kását! Igy köl a csirkéket étetni, nem szoptatni!“ Vôt
-mán ötszáz forintya a katonának. Mikor az öreg aszszont ott hatta,
-mönt ėgy högy mellett, a högy mellett vôt ėgy házikó, ėgy öreg
-embör két kis malaczczâ ojan nagy vitába vôt, hogy három esztendő
-ûta mindég kíllódott a malaczczâ. Mindég fogta a malacznak a
-farkát, hogy a <i>fődbe nė bújjon</i>. A katona odamönt, kérdöszte:
-„Mi csinál ken, bátyám uram?“ „Nem tudok evvel a két malaczczal mi
-csinálni! erővel a fődbe akarnak bûnni, mán az előbb csak a
-farkatüve lácczott ki. Ugyan, katona uram! taníjon mög: mi
-csinájjak ezökkel a malaczokkal?“ „Mögmondom, hogy ha ád száz
-forintot!“ „Éppen száz forintom van, mégis odadom, mer mán
-beleúntam evvel a két rongyos malaczczal kílónni.“ Aszonta az öreg
-embörnek: „Csinájjon ken ėgy kis ólat, oda zárja ken be űket.
-Drótot húzzé ken az ôrába, nem bûjik a fődbe!“ Kapot száz forintot,
-mos mán vôt péze, hazamönt, fődet árėndát, élt boldogul.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarszentmihály.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h3>(Egyűgyűek.)</h3>
-<h4>32. Kire marad a kis ködmön.</h4>
-<p>Vôt ėcczėr ėgy embėr mėg ėgy aszszon, vôt azoknak ėgy lányuk,
-férhėzatták. Mikor mėgvôt a kézfogó, a vőlegínt mėghítták ebídre;
-azon a vasárnapon elmėntėk a templomba minynyájan. Az aszszon
-kigyütt a prédikáczijórol, hozzáfogott a főzéshėz. Ez alatt az idő
-alatt elgondolkozott, hogy ha most férhėzagygya a lányát, ha lėsz
-neki ėgy kis babája, (majd ha nyől) varnak neki kis ködmönt,
-fėlültetik a patkára: lėesik a patkárol, mėghal, kire marad a kis
-ködmön? Hazamėnt a lánya is a templombol, látytya, hogy az anynya
-sírdogál, kérdėzi az anynyát hogy: „Mé sír ken, mé rí ken?“ „Tudod,
-kis <span class="pagenum"><a name="Page_116" id=
-"Page_116">-116-</a></span> lányom a tė sorod? ha most férhėzallak,
-lėsz kis babád, varunk neki kis ködmönt, fėlültetytyük a patkára,
-lėesik oszt mėghal, kire marad a kis ködmön?“ Akkor a lány is
-elkeszdėtt ríni: a nyakába borût az anynyának, ríttak nagyon, a tűz
-mėg kialutt. Hazamėnt az embėr, aszongya „No, anynyuk! kísz van-ė
-az ebíd? éhės vagyok, de: mi lelt bennetöket, hogy úgy ríttok?“
-„Hogy nė rînánk, ha most férhėzagygyuk a lányunkat, lėsz neki kis
-babája, varunk neki kis ködmönt, fėlültetytyük a patkára, lėesik
-oszt mėghal, kire marad a kis ködmön?“ Akkor az embėr is elkeszdėtt
-rîni, öszszeborútak, úgy ríttak. Mikor a vőlegín ebídre gyütt,
-látta, hogy rínnak, aszongya: „Mi lelte kentöket, mé rínnak
-kentök?“ Aszongyák: „Hogynė rínnánk mikor, ha most férhėzagygyuk a
-lányunkat, lėsz neki kis babája, varunk neki kis ködmönt,
-fėlültetytyük a patkára, lėesik oszt mėghal, kire marad a kis
-ködmön?“ No, – aszongya a vőlegén: „Addig el nem vėszėm a lányukat,
-még három ilyen bolondot nem tanálok, mint kentėk.“</p>
-<p>Elindult, tanát is ėgy embėrt, a mėlik házat épített, de ablakot
-nem hagyott rajta oszt zsákkal horta be a világosságot, kérdeszte a
-legín: „Mi csinál ken? bátya!“ „Hát öcsém! házat építettem, mos
-hordom bele a világosságot zsákkal, de mán ėgy napja hordom, még sė
-akar világos lėnni.“ A zsákot szétnyitotta, hogy mėnjėn bele
-világosság, osztán bekötötte a zsák száját, vitte be a házba,
-kiôtta a zsák száját, kieresztötte a világosságot. Aszongya a
-legín: „Nem úgy kėl aszt csinálni, bátytya!“ „Hát, hogy? öcsém!“
-kérdėzi az embėr. Aszonya a legín: „Hát ablakot kėl rajta vágni és
-beüvegėlni.“ Az embėr köszönte a szívességėt, a legín tovább mėnt.
-Mênt, mėndėgélt, mėgin tanát ėgy másik embert, a mėg favillával
-hánta fėl a dijót a pallásra, két nap óta hánta mán, kérdėszte a
-legín: „Mi csinál ken? bátya!“ „Hát, öcsėm! eszt a dijót hányom fėl
-a pallásra, két nap óta hányom, alig van három dijó a palláson.“
-Aszongya a legín: „Nem úgy kel aszt csinálni, bátya!“ „Hát hogy?
-öcsém!“ kérdėzi az embėr. „Vėgyėn ėgy kosarat, aval merigesse –
-<span class="pagenum"><a name="Page_117" id=
-"Page_117">-117-</a></span> mongya a legín – oszt létrán horgya
-fėl!“ Az embėr köszönte a szívességėt, a legín továbmėnt. Mėnt,
-mėndėgélt, mėgin tanát ėgy bolondra, a ki ökröt húzott fėl a
-toromba, hogy ėgye mėg a torom tetejiröl, legejje lė a füvet.
-Nagyon jó legelő vôt; kinyûtotta a nyelvit, asz gondolták, hogy a
-füvet akarja nyalintani, kijabálták: „Héreli a nyelvivel?“ kérdėzi
-a legín: „Mi csinálnak aval az ökörrel?“ Aszongya az embėr: „Nagyon
-jó legelő van a torom tetejin, aszt akarom hogy kárba nė vėszszén.“
-„Ereszszík el kentėk, nem úgy kėll aszt, hanem lė kėl kaszálni a
-füvet, úgy kėl az ökörnek anni!“ Nagyon köszönte az embėr a
-szívességėt. A legín hazamėnt, oszt a lányos hászhon, elvette a
-lánt: „No, tanátam mán három ijen bolondot mint kentek, elvėszėm a
-lányukat.“ A bolondok mėghallották a hírit, mer hetedhét országra
-szóló vôt, kűttek ajándékokat, nagy lakodalmat csaptak.</p>
-<p class="centersmall">(Szentes.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>33. Ügyetlenek.</h4>
-<p>Vôt a világon ėgy embör, êmönt boré, mikor gyütt hazafelé,
-látta, hogy ėgy kutya zargat ėgy rókát éppen a kocsija felé,
-főkapja a fejszét, hogy majd agyonüti a rókát, agyonütötte a
-kutyát. Még ű a fejszéjijé mönt, rászált ėgy varnyú a lovára,
-aszongya: „Embör! kivágom a lovad szömit, a mé agyonütötted a
-kutyát.“ „Nem a kutyát akartam agyonütni, hanem a rókát.“ mongya az
-embör. „Nem bánom én, – mongya a varnyú – tė agyonütötted a kutyát,
-én kivágom a lovad szömit!“ Az embör fölemelte a fejszét, hogy majd
-agyonüti a varnyút, agyonütötte a lovát: a lova fejire vágott, nem
-maratt, csak 2 lova. Êmönt ė darabon, mögén rászált a varnyú a
-(másik) lovára, mögén aszonta: „Embör! kivágom a lovad szömit, a mé
-agyonütötted a kutyát!“ Az embör mögén fővötte a fejszét, hogy majd
-agyonüti a varnyút, osztán a másik lovát is agyonütötte, akkor nem
-maratt, csak ėgy lova. Mögén êmönt ėd darabon, mögén rászált
-<span class="pagenum"><a name="Page_118" id=
-"Page_118">-118-</a></span> a varnyú a lovára, mögén aszonta:
-„Embör! kivágom a lovad szömit!“ Az embör mögén fővötte a fejszét,
-hogy majd agyonüti a varnyút, oszt a harmadik lovát is agyonütötte;
-akkô nem birt sėmőre sė mönni az embör, (mert nem volt lova, a bor
-meg a kocsin volt.) Utóvégre mög rászált (a varnyú) a boros
-hordójára, aszonta: „Embör! kivágom a hordódat, kifojik a borod!“
-Akkor az embör fővötte a fejszét, hogy majd agyonüti a varnyút oszt
-a hordót öszszetörte, a bora kifojt. Az aszszonnak vôt ėgy kis
-lánya, kimönt az udvarra, a varnyú rászált a fejire, aszonta:
-„Aszon! kivágom a lányod szömit, mert az urad agyonütötte a
-kutyát.“ Az aszon fővötte a piszkafát, hogy majd agyonüti a varnyút
-oszt a lányát ütötte agyon. Akkor a varnyút mökfokta az aszszon,
-beletötte a téjfölös köpüllőbe. Mikor az ura hazamönt, aszonta:
-„Nészd hé! hogy jártam? A varnyú rászált a lovamra, oszt
-agyonütöttem mind a háromat. Végre még a boros hordóm is
-öszszetörtem oszt êfojt a borom.“ Aszongya az aszszon: „Én mög a
-kis lányomat ütöttem agyon végötte, hanem mökfoktam a varnyút!“
-„Hova tötted?“ Aszongya: „Beletöttem a tėjfölös köpüllőbe!“ „Vöd
-ki, maj lėszopogatom rúla a téfölt oszt üssük agyon!“ Addig
-szopogatta rúla a téfölt az embör, lėnyelte a varnyút, aszongya:
-„Fend mög a kaszát, oszt ha kiüti a fejit, vágd el!“ Mikô kiütötte
-a varnyú a fejit, az aszszony odacsapott, êvákta az embörnek a
-fejit.</p>
-<p class="centersmall">(Szaján.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>34. A bárgyú ember.</h4>
-<p>Vôt ėcczėr ėgy embėr mėg ėgy aszszon, az embėr ojan bárgyú vôt.
-Mikor az aszszon êmėnt, az embėrre ráparancsolt: hogy a csirkékre
-vigyázzon, hogy a kánya el nė vigyen ėgyet sė; szitájja mėg a
-lisztėt mėg van ott ėgy fazék tejfėl, aszt is köpűjje mėg, mikorára
-hazagyün, mindėn kíszen lėgyėn! Az embėr, hogy anná könnyebben
-szitálhasson, öszszefogdosta a csirkéket, öszszekötöszte
-<span class="pagenum"><a name="Page_119" id=
-"Page_119">-119-</a></span> oszt a kotlóhon kötötte őket, hogy a
-kánya nė vigyėn el belőlök, hozzáfogott a szitáláshon. Észrevėtte
-hogy mikor szitál, rázkódik a fara, gondolta magába: jó lėsz, ha
-odaköti a szílkét (fazekat) a farához, majd öszszerászkódik oszt
-nem kėl köpülni; ėcczėrre vêge lösz mindėn dolognak. A mint
-szitált, gyütt a kánya, mėglátta, hogy a kánya viszi a csirkét:
-fėlkapott ėgygyet vitte az egíszet, szalatt utánna. A mint szalatt
-a csirke után, odavákta a szílkét az ajtófélhėn osztán eltört; ezen
-anynyira mėgijett, hogy a tejfėl is oda van, a csirke is odavan, a
-szilke is odavan, a liszt sincs kiszitálva, az aszszontol is félt,
-mos mán mi csinájjon? bebújt a kemėnczébe.</p>
-<p>Az aszszon mikô hazamėnt: csírke sincs, téfėl sincs, szílke
-sincs, a liszt is úgy ál, hogy nincs kiszitálva, keresi az urát,
-nincs sėhol, kijabál neki, az ura halgat a kemėnczébe, nem tanálja.
-Ėcczėr osztán elkészítette a lisztėt, tésztát, mindėnt, hogy majd
-süt, mėnt mán fűteni, szalmájé. Begyukta a szalmát a kemėnczébe,
-még akkor sė szólt az embėr, az aszszon mėggyûtotta a masinát,
-mikor az embėr eszt halotta, akkor kijabálta, hogy: „Hé, anynyuk
-itt vagyok a kemėnczébe!“ de már akkor későn vôt, mert az aszszon
-mėggyútotta a szalmát, aszonta: „Ús sė vagy ėgyébrevaló, mint
-tűzre!“ Az embėr osztán bentégett.</p>
-<p class="centersmall">(Szentes.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h3>(Állatmesék.)</h3>
-<h4>35. Miért nincs az oroszlán hátulján szőr?</h4>
-<p>Tudja-e, hogy mért nincs az oroszlány hátulján szőr? Egy embert
-büntetésből a Forrótenger partjára vittek, hogy ott elpusztuljon. A
-tenger partján megismerkedett egy oroszlánnyal, az oroszlány még
-élelemmel is ellátta: hordott neki ennivalót. Mikor már az ember az
-oroszlányra ráúnt, el akart tőle szökni. Volt neki egy bárkája.</p>
-<p>Egyszer, mikor az oroszlány oda volt élelmet keresni,
-<span class="pagenum"><a name="Page_120" id=
-"Page_120">-120-</a></span> az ember a bárkába ment. Haza jött az
-oroszlány, kereste az embert, meglátta a bárkában. Utána ugrott, de
-csak az eleje volt a bárkán, a hátulja a Forrótengerbe esett,
-leégette a forró víz a hátuljáról a szőrt, azért nincs az oroszlány
-hátulján szőr.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarkanizsa.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>36. Az osztoszkodó medvék és a róka.</h4>
-<p>Mikor az öreg medvének vôt két fija, nem bírta mán tartani űket,
-aszonta: Mönynyenek, éjjenek a hogy tunnak! A két medve tanát
-osztán ėgy sajtot, elkesztek felesölőnni, hogy oszszák két felé,
-hogy mög nė csajják ėgymást. A róka möglátta űket, kérdöszte, hogy
-mijön felesölőnnek? A két medve felelte, hogy eszt a sajtot akarják
-elosztani, hogy ėgymást mög nė csajják. Aszongya a róka: „Majd
-elosztom én ėgyformán!“ Eltörte kétfelé, az ėgyik fele nagyob lött,
-mint a másik, a nagyobbikbû harapott, hogy ėgyforma lögyön. Akkor
-mög a másik lött nagyob, abbû harapott. Addig osztotta, még mind el
-nem fogyott.</p>
-<p class="centersmall">(Szaján.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>37. A róka szabadulása a kútból.</h4>
-<p>Ėcczör a róka elmönt valami fogáhonvalót keresni, a hogy mönt,
-hát beletekíntött ėgy kerekeskútba – a kibe két vödör járt – ott
-látta, hogy a kútba benne van ėgy egész sajt. Most azon spėkulált,
-hogy köllene abbul jôlakni? Látytya, hogy a kútba két vödör jár,
-kiokoskotta ű, hogy az ėgygyikbe beleül és jôlakik sajttal. Mikor
-lėmönt a vödörbe, akkor látytya, hogy a hôdnak a sugara lėsüt a
-kútba. Mos mán kigyütt vôna, de hogy gyűjön ki? Ėcczör osz âra mönt
-a farkas, az is belenézött a kûtba, ott látytya, hogy a róka bent
-mulatozik a kútba: „Mi csinász? róka koma!“ „Ej! most jôlakok
-sajtal.“ „Hát <span class="pagenum"><a name="Page_121" id=
-"Page_121">-121-</a></span> – aszongya a farkas – hozzál neköm is!“
-„Dehogy viszök! ha akarsz önni, gyere lė!“ „Hát – aszongya – hogy
-mönynyek én innet lė?“ „Hogy gyüttem én? űj bele a másik vödörbe,
-oszt gyere lė, akkor tė jis jôlakhacz, mint én.“ A farkas sė vôt
-röst, beleült a másik vödörbe, akkor mivel a farkas nehezeb vôt,
-lėmönt, a róka pedig a másik vödörbe főgyütt. Mikor osztán a farkas
-lėért, akkor látta, hogy űtet becsapta a róka.</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>38. A német és az ürge.</h4>
-<p>Meglátta a német, hogy a kukoriczáját hordja az ürge, megfogja
-és két hátulsó lábánál fogva felakasztja a rúdra, azután kérdezi:
-„Hol van a kukoricza?“ Az ürge (kinjában) azt mondja: „Nyiksz!“
-„Nyiksz?“ mondja a német, azzal veszi a bicskáját s beleszúr,
-kérdezi ismét: „Hol van a kukoricza?“ az ürge csak azt mondja:
-„Nyiksz.!“ „Nyiksz?“ mondja a német és kezdi kétfelé hasítani az
-ürgét. Harmadszor is kérdezi az ürgét: „Hol van a kukoricza?“ de az
-ürge csak azt mondta: „Nyiksz“ s a német egészen kétfelé vágta.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>39. Mindön anyának lekszöb ba maga fija.</h4>
-<p>A bagoj mög a sas azelőtt nagyon jóbarátok vôtak: ha csak
-töhették, mindég ėgygyütt vôtak, de asztán a bagoj mögnehesztelt a
-sasra. Ėcczör a sas szötte öszsze a madárfijakat, a bagoj möglátta,
-hogy szödi ki a fészökbül, âra kérte a sast: ha mán mind mögöszi
-is, az üvét nė báncsa! „Jô van! én nem bántom, de hát mijik a tė
-fijad? mijik fán van?“ kérdöszte a sas. „Az én fijam azon a fán
-van, âra meszszire!“ mutatta a bagoj. „Én aszt a fát nem látom, de
-hát ha majd âra kerülök, mirül ismeröm mög?“ kérdöszte a sas. „Az
-én fijam a lekszöbb, <span class="pagenum"><a name="Page_122" id=
-"Page_122">-122-</a></span> ârul mögismerhedd“ monta a bagoj. „Jó
-van! ha a lekszöbb, aszt nem bántom.“</p>
-<p>Aval êváltak: a bagoj êmönt dôgára, a sas mög szötte űket
-rakásra, de ėnynyihány szép fijókot nem bántott, otthagyott a
-fészkibe. Mikor a bagoj fijáhon ért, aszongya: „No, eszt êvihetöm,
-ez úgy is csúnya: ojan mind a sindisznó mög mijen nagyfejű is! ez
-nem a bagójé, mönynyön a többi közé!“ êvitte. Tanákozik osztán a
-bagoj a sassal a hun a bagoj fija vôt, aszongya a bagoj: „Hát csak
-êvitted, ugy-ė? a fijamat! pedig mögėgyesztünk, hogy nem bántod!“
-„Hát mėjik vôt a tė fijad? hun vôt? êre nem vôtak szép madárfijak!“
-A bagoj osztán mutatta, hogy itt, ezön a fán vôt! Aszongya a sas:
-„A vôt a legcsúnyább, ojan vôt mind a sindisznó mög nagyfejű is
-vôt.“ „Hát nem tudod – monta a bagoj – hogy: mindön anyának lekszöb
-ba maga fija?“ (Mindön anyának lekszöbb a maga gyeröke! nem
-mögmonta a bagoj?“ mondják beszéd közben.)</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>40. Én is úgy akartam.</h4>
-<p>A pipiske kiment a fűre, megfogott egy szál füvet (hogy majd
-tövestől kihúzza,) húzta, erőlködött, a madarak látták, hogy nem
-bírja kihúzni, mondták neki, hogy nem bírja kihúzni, ne erőlködjék,
-de a pipiske nem engedett, annál jobban húzta. Egyszer azután
-elszakadt a fű, a pipiske (hátra) esett, (mit restelt), azután
-elkezdte csicseríkelni, hogy: „Én is úgy akartam! Én is úgy
-akartam!“</p>
-<p>(„Én is úgy akartam! mondja az ember, mint a pipiske mondta,“ ha
-valamit csinál s rosszul sül el.)</p>
-<p class="centersmall">(Öcsöd.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_123" id=
-"Page_123">-123-</a></span></p>
-<h4>41. Mé nincs a békába büdös?</h4>
-<p>Ėgy embör a mit a kûdúsnak adott vôna kinyeret, hordóba rakta,
-hogy lássa: mönynyit anna esztendejig. Mikor az esztendő betelt,
-odamönt a hordóhon, hogy maj fölméri, akkô tele lött a hordó
-kényóval mög békával, azé nincs is a békába büdös.</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>42. Mé harakszik a kutya a macskára?</h4>
-<p>Krisztusurunk ėgy árkon akart átmönni, de az árokba sár vôt, az
-árok szélibe legelt a ló, aszongya neki Krisztusurunk: „Vigyé át
-ezön az árkon!“ Aszonta a ló: ű most nem viszi át, öszik. „No, hát
-ögyél, még bele nem fáracz! akor sė lakjál jó.“ monja neki
-Krisztusurunk. Öszik is a ló mindég azûta, ha belefárad, lėfekszik
-pihenni, asztán újba kezdi.</p>
-<p>Krisztusurunk asztán a macskát êkűtte a szamáré, a szamár ott
-legelt az erdő szélibe, meszszire. A mint mönt a macska, a kutya
-ott alutt a füvön, ki vôt nyûtózkodva, alutt jóízűen. A macska nem
-látta a szamarat, főkőtötte a kutyát, asz gondolta Krisztusurunk a
-kutyájé kűtte. Mikor a kutya Krisztusurunkhon gyütt, aszonta: „Nem
-eszt, hanem a szamarat, az erdő szélibe legel.“ A kutya azûta
-mindég harakszik a macskára.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>43. A farkas mulatni megy, azután szállni tanul.</h4>
-<p>A hoszszúháti högyekön innet, a buzgányi högyekön túl, volt ėgy
-Öregaszszony, annak vôt ėgy kakasa mög ėgy tyúkja. Kimöntek a
-szemétdombra kapargatni; a kakas tanát ėgy garast, aszongya a
-tyúknak: „Gyerünk el a kocsmába ėgy mesző bort möginni!“ „Nem
-bánom, gyerünk!“ A mint mönnek, möndögélnek, előtanátak ėgy nyulat,
-aszongya a nyúl: „Huva möntök? kakas <span class="pagenum"><a name=
-"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> koma, tyúk koma?“
-Aszongya a tyúk koma: „A kakas koma tanát ėgy garast, elmönyünk a
-kocsmába ėgy mesző bort möginni!“ Aszongya a nyúl: „Én is elmék.“
-„Gyere, gyere! majd többen löszünk.“ A mint mönnek, möndögélnek,
-előtanátak ėgy rókát; aszongya a róka: „Huva möntök? kakas koma,
-tyúk koma, nyúl koma?“ Aszongya a nyúl koma: „A kakas koma tanát
-ėgy garast, êmögyünk a kocsmába ėgy mesző bort möginni!“ Aszongya a
-róka koma: „Én is elmék!“ „Gyere, gyere! majd többen löszünk.“ A
-mint mönnek, möndögélnek, előtanáltak ėgy farkast; aszongya a
-farkas: „Huva möntök kakas koma, tyúk koma, nyúl koma, róka koma?“
-Aszongya a róka koma: „A kakas koma tanát ėgy garast, êmönyünk a
-kocsmába ėgy mesző bort möginni!“ „Én is elmék!“ „Gyere, gyere!
-majd többen löszünk.“ A mint mönnek, möndögélnek, előtanátak ėgy
-nagy sánczot, mögáltak ott a szélin. Aszongya a kakas koma: „No,
-most a gyün el velem bort inni, a ki eszt a sánczot át biri
-ugrani!“ A kakas átszáta, a tyúk is átszáta, a nyúl is átugrott, a
-farkas is át akarta ugrani, asztán belesött.</p>
-<p>Ott rítt a farkas, hogy nem tud abbul a méj sánczbul kimönni,
-éhön köl neki mögdögleni. A mint sírt-rítt, ehun âra möntek a kis
-madárkák szödögetni, kérdöszték: „Mijé rín?“ „Harmannapja, hogy
-beleestem a sánczba, nem birok kimönni!“ Könyörgött nekik, hogy
-horgyanak gizöcskéket-gazocskákat, a kin ki bír mönni. „Van négy
-csonkafám, kőthettök rajta?“ Hortak is anyit, hogy ki bírt rajta
-mönni. Örült is a farkas, hogy nem köllött neki elveszni; de a kis
-madarak is örültek, hogy lösz nekik min kőteni. Rá is fészkeltek,
-kőtöttek is rajta, szépek is vôtak mán, örűt is nekik az anynyuk.
-Hát ėcczör mén ám a farkas, főkijátott a fára, hogy: „Kis madár,
-agyál ėgy fijadat, mert kivágom a fát, főszántom az ajját! Cselőre
-két lábom, hajszára két fülem, jô tarcsd az ekét farkam!“ Akkor
-lėvetött neki ėgy kis fiját, a farkas mögötte. Jôlakott, akkor
-êmönt a hűvösfa alá lėfekünni; mikô kialutta magát, akkô mögén
-főkelt, mögén elmönt a csonkafa alá. Mikô möglátta a kis
-<span class="pagenum"><a name="Page_125" id=
-"Page_125">-125-</a></span> madár, mögijett, êkeszdött ríni, hogy
-mán mögin mén a farkas. Mikor odaért, mögát a csonkafa alatt,
-főnézött a fára, asz kijáltotta föl a kis madárnak: „Kis madár, agy
-neköm ėgy fijadot, mert kivágom a fát, főszántom az ajját! Cselőre
-két lábom, hajszára két fülem, jó tarcsd az ekét farkam!“ Akkor
-mögijett a kis madár, hogy mán csakugyan kivági a fát, akkor
-lėvetött mögén ėgy kis fiját. A farkas mögötte, jôlakott, mögén
-êmönt a hűvösfa alá lėfekünni. Sírt-rítt, a kis madár, hogy az a
-csúnya farkas mán êvitt két fiját, mi lösz belüle, ha mind êtanáli
-vinni? Addig a farkas kialutta magát, mögén főkelt, mögén elmönt a
-csonkafa alá. Mikô möglátta a kis madár: mögijett, êkeszdött ríni,
-hogy mán mögin êmönt a kis madárhon a csonkafa alá, nagybüszkén
-főkiáltott a fára: „Kis madár, agy neköm ėgy fijadot, mert kivágom
-a fát, főszántom az ajját! Cselőre két lábom, hajszára két fülem,
-jó tarcsd az ekét farkam!“ Akor mögijett a kis madár, hogy mán
-csakugyan kivági a fát, akkor lėvetött ėgy kis fiját. A farkas
-mögötte, jôlakott, mögén êmönt a hűvösfa alá lėfekünni. Sírt-rítt a
-kis madár, hogy az a hunczut farkas mind elhorgya a kis fiját; âra
-szált ėgy varnyú, kérdi tűle: „Mijé sírsz-rísz te, kis madár?“
-„Hogy nė sírnék-rínék, mikor az a hunczut farkas êvitt 3 fijamat,
-mán csak ėgy maratt.“ „Ha még ėcczör êgyün, ha mongya: agyá ėgy
-fijadat, kivági a fát, főszánti az ajját; akkor oszt mond neki:
-Vágd ki a fát, ha van fejszéd, Száncsd föl az ajját, ha van ekéd!“
-Akor mögörűlt a kis madár; a varnyú êszált, a farkas mögén
-viszszamönt, mögén monta a kis madárnak, hogy: „Kis madár, agygyá
-ėgy fijadat! kivágom a fát, főszántom az ajját.“ Akkor lėhujántott
-a kis madár, hogy: „Vágd ki a fát, ha van fejszéd, Száncsd föl az
-ajját, ha van ekéd.“ Akkor aszongya a farkas; „Ördög bújon az anyád
-féketőjibe! tudom mán ki tanított mög êre, hanem maj mögtanítom én
-űtet.“</p>
-<p>Akor êmönt a farkas, beleűtt ėgy rakás kukoriczaszömbe, akô
-kimönt az országút közepire, ott szétterpeszködött, âra mönt a
-varnyú szödögetni, möglátta a kukoriczaszömeket, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span>
-odamönt, vagdalózott, hát ėcczör csak bekumta a farkas a varnyú
-fejit, könyörgött a varnyú, hogy: „Ereszd ki, farkas koma a fejem,
-mögtanítalak szálni!“ „Nem! Ördög bûjon az anyád fékötőjibe!
-mögcsâsz.“ „Ereszd ki, farkas koma, a fejem! mögtanítalak szálni.“
-Akor kieresztötte, êszált a varnyú. Akor a farkas beleűlt ėgy rakás
-kölesszömbe, êmönt mögén az országút közepire, mögén
-szétterpeszködött; a varnyú mög âra mönt szödögetni, möglátta, hogy
-sok köles van, odamönt szödögetni, a farkas mögén bekumta (bekapta)
-a varnyú fejit, akô a varnyú mögén könyörgött, hogy: „Ereszd ki,
-farkas koma a fejem! mögtanítalak szálni.“ „Nem! Ördög bûjon az
-anyád fékötőjibe! – monta a farkas – mögcsâsz, mind az elébb.“
-„Ereszd ki, farkas koma a fejem! mögtanítalak szálni.“ Akkor
-kieresztötte, êszált a varnyú. Akor a farkas odamönt ėgy rakás
-tisztabúzaszömbe, akkô mög êmönt az országút közepire, mögén
-szétterpeszködött, a varnyú mög âra mönt, möglátta a sok
-búzaszömet, odamönt szödögetni, a farkas mögén bekumta a fejit,
-könyörgött neki a varnyú: „Ereszd ki, farkas koma, a fejem!
-mögtanítalak szálni.“ „Nem! Ördög bûjon az anyád féketőjibe!
-mögcsâsz, mind az elébb.“ „Nem csallak mög! ereszd ki, farkas koma
-a fejem! mögtanítalak szálni.“ „Nohát tanicsál mög!“ Akkor a farkas
-kieresztötte, a varnyú főkapta a farkast, vitte főfelé, mikô mán
-fővitte magost, kérdöszte a farkast: „Látod-ė még, farkas koma! a
-fődet?“ Aszongya a farkas: „Látom.“ „Mökkora?“ „Akkora mind a
-világ“. Akkô még föjebb vitte, kérdöszte mögén: „Látod-ė még,
-farkas koma! a fődet?“ Aszonta a farkas: „Látom.“ „Mökkora?“
-„Mindėgy févilág.“ Akkor mögén föjebb vitte, akkô mögén kérdöszte:
-„Látod-ė még, farkas koma! a fődet?“ „Látom“. „Mökkora?“ „Mindėgy
-ország.“ Még hécczörte föjebb vitte, kérdöszte mögén: „Látod-ė még,
-farkas koma! a fődet?“ „Látom.“ „Mökkora?“ „Mind ėgy alma.“ Akkô
-még föjjebb vitte, akkô mögén kérdöszte, hogy: „Látod-ė még, farkas
-koma! a fődet?“ „Látom.“ „Mökkora?“ kérdöszte a varnyú. „Akkora
-mind ėgy tű.“ Még föjjebb vitte, kérdöszte <span class=
-"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span> mögén:
-„Látod-ė még, farkas koma! a fődet?“ „Nem látom mán“. Akkor a
-varnyú eleresztötte, a farkas gyütt lėfelé, akkor a varnyú utánna,
-mindég aszt kijabálta: „Szalagy barát! agyonütlek! Szalagy barát!
-agyonütlek!“ Akkor a farkas lėzuhant, mindön porczikáját ízré-porrá
-törte, mikor a varnyú mászszor âra mönt, kérdöszte a farkast:
-„Mögtanûtál száni?“ „Mögám, Ördög bújon az anyád féketőjibe! mindön
-porczikámat öszszetörtem a füstös tőkébe.“ A varnyú nevette, hogy
-becsapta a farkast. Eddig van, ki nem hiszi: járjon utánna!</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h2>Mondák és rokonnemüek.</h2>
-<h3>(Világteremtő és alakító mondatöredékek.)</h3>
-<h4>44. A hegy keletkezése.</h4>
-<p>Mikô Krisztus urunk fėlmėnt ȧ mėnyegbe, <i>ȧ főd utánnȧ
-mėnt</i>, emêkėdėtt utánnȧ, osztán mikô montȧ (Krisztus urunk:)
-Ámėn! ȧkkô mėgállottȧk: <i>ȧbbul lėtt ȧ hėgy</i>, ȧbbô vȧn ȧ
-Kȧrȧncs teteje is, osztán az Ȧngyȧlok templomot építėttek rá.</p>
-<p class="centersmall">(Ságujfalú.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>45. A hegyek nagyobbodása.</h4>
-<p>Mikor Jézus mönt föl a mönybe, a högyek is möntek fő utánna,
-domborottak fő utánna; akkô mögfenyítötte Jézus és abba
-marattak.</p>
-<p class="centersmall">(Szaján.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>46. Az Ördög el akarta rekeszteni a világot.</h4>
-<p>Ȧ hol ȧz endrefalvi tógát vȧn, ott ȧz Ördög el ȧkȧrtȧ
-rekesztenyi ȧ világot. El is rekesztėtte vȧlȧmėgygyig; hanem ȧ
-gombot nem érkezėtt fėltėnynyi: ȧ kȧkȧs <span class=
-"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span>
-mėszólât, (a tógát) êsülyett. (Akkor mondta Isten:) Ha el bírja
-rekesztenyi (a világot) éfélig: nȧpfėlkőtő nȧpnyugatig, ȧkkô neki
-is lėsz birodȧlmȧ, odȧ nemsüt ȧ nap (De a kakas megszólalt) ȧkkô (a
-tógát) besülyett a fődbe; mindėnütt mėllátnyí ȧ (besülyedt)
-tógátot!</p>
-<p class="centersmall">(Ságújfalú.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>47. Csak ėgy aszszony vôt.</h4>
-<p>Az aszszonyok közül kettő álat vôt (előbb), csak ėgy aszszony
-vôt, azé mongyuk (az imádságban) az aszszonyi álatok között.
-Nójėnak csak ėgy lánya vôt, nem vôt több, fija mög 3 vôt, sėhogy sė
-bírta űket mögházasítani. Ėcczör osztán mögálmotta, hogy mönynyön
-tüskön-bokron körösztül oszt a kit legelőször möglát, hîja oda:
-magáhon, a lösz a fija felesége. Korán röggel elindult osztán Nojé,
-mönt erdőkön, tüskén-bokron körösztül, még osztán látott ėgy
-disznót, intött neki, hítta oda: magáhon, a disznó mingyá lányé
-változott, csak ojan lány lött, mint Nójėnak a lánya. Azután mög
-ėgy kutyát látott, odahítta magáhon, abbul is lány lött, csak ojan
-lány lött, mint a Nójėnak a lánya. Sütét este vôt mán mikô hazaért
-Nójė, vacsoráltak osztán. (Vacsora után Noe) öszszeatta osztán
-űket, de a lányok ojan <i>ėgyformák</i> vôtak, hogy Nójė nem tutta:
-mölik az ű lánya, mölik fijával atta öszsze az ű lányát.</p>
-<p>Nójėt osztán otthatták a fijaji, másfelé möntek lakni, Nójė csak
-szerette vôna tunni, hogy mölik fijának jutott az ű lánya, elmönt
-űket fölkeresni. Mikor odaért az ėgyik fijáhon, kérdöszte tűle,
-hogy vannak. „Mögvagyunk, jó feleségöm van, nem veszekszünk, csak
-mindön ojan piszkos, hogy csak úgy ragad az embörhön, aszt nem
-szeretöm.“ Mingyá tutta Nójė, hogy ez a disznó, de nem szólt sėmmit
-sė. Mönt osztán a másik fijáhon, attul is kérdöszte, hogy vannak,
-„Amúgy mögvônánk, csak az a baj, hogy egész nap csahol a feleségöm,
-mind a kutya, neköm köl halgatni.“ Nójė mingyá tutta, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_129" id=
-"Page_129">-129-</a></span> ez a kutya, de nem szólt a fijának
-sėmmit sė. Elérközött azután a harmadik fijáhon is, a mög aszonta:
-„Jól vagyunk, ojan mind az édösanyám, akár csak az édösanyámat
-látnám, még mikor nevet is úgy áll a szája, mind az édösanyámnak.“
-E vôt a Nójėnak a lánya, a többi aszszony álatbul lött, ezé
-mongyuk, hogy csak ėgy aszszony vôt.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>48. Az angol nyelv eredete.</h4>
-<p>Mikô Krisztus Urunk a nyelveket osztogatta, hogy ki milyen
-nyelven beszéljen, a kezében bogrács volt, tele nyelvdarabokkal.
-Sorban jöttek az emberek egymás után. Krisztus Urunk azután
-egyenkint adott mindegyiknek: „Tė lögyél magyar, tė lögyél némöt,
-tė lögyél olasz, tė lögyél török!“ így mentek sorban. Utoljára jött
-az angol; akkor már a bogrács fenekén volt mindenféle nyelvből.
-Krisztus Urunk jól összekeverte, kidűtötte, odatta neki: „No, tė
-lögyél angol!“ Van is az angolban mindenféle nyelvből; azért olyan
-kevert nyelv: mert Krisztus urunk mindenféle nyelvet
-belekevert.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>49. Mióta hajlik le a szomorúfűzfa?</h4>
-<p>Mikor Heródes katonáji a kis Jézust keresték, akkor a
-Boldogságosszüzmárija a szent fijával odaért a fűszfáhon, mán nem
-meszsze vôtak Heródes katonáji, akkô monta a Boldokságosszűzmárija:
-„Tė, fűszfa! hajolj lė a tė ágajiddal, hogy éngömet az én szen
-fijammal mög nė tanájjanak Heródes katonáji!“ Akkor a fűszfa
-lėhajlott, a Szüzmárijának és a kis Jézusnak a mögmöntőfája; azûta
-van szomorúfűzfa, ezelőtt nem vôtak az ágaji möghajulva; akkô
-elszomorodott, hogy csak mögtanálik a kis Jézust oszt
-öszszedarabojják. Akkô az ága is még sűrűb lött, mint azelőtt vôt.
-Heródes katonáji elmöntek mellette, osztán nem látták.</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_130" id=
-"Page_130">-130-</a></span></p>
-<h4>50. Mióta nincs a szomorúfűzfának tüsökje?</h4>
-<p>Mikô Krisztusurunkat mögfokták, mögkötöszték: fűszfaveszszővê
-verték, mert az vôt a legszúróssab, tele vôt tüsökkê. A fűszfa
-mögsajnálta Krisztusurunkat, a tüsköt mind êhullajtotta, az ágajit
-többet (az égfelé) föl nem eresztötte, mer mögszomorodott. Azûta
-van möghajulva mög nincs neki tüsökje.</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>51. Miből lett a gomba?</h4>
-<p>Mikor ȧz ȧszony úgy bănt ȧ lăngossȧl, hogy kitörölte ȧ kis
-gyerėk – –, ȧ lăngost mėg elvetėtte, akkô lėtt ȧ gombȧ. Hogy ȧs sė
-veszszėn ê hȧszontȧlȧnbȧ, ȧz Úristen gombănȧk teremtėtte, ȧzótȧ vȧn
-gombȧ.</p>
-<p class="centersmall">(Galgahévíz. Pest vm.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h3>(Krisztusmondák:)</h3>
-<h4>52. Mióta akasztják a betyárokat?</h4>
-<p>Mikor Krisztusurunk Szent Péterrel Szegedtáján járt, nagyon
-elfáradt, bement a Putricsárdába pihenni; megvacsorált, azután
-lefeküdt egy sarokba a fal mellé, Péter meg mellé heveredett.
-Éjféltájban nagy kedvvel jöttek a betyárok, húzatták a szebbnél
-szebb nótákat s tánczoltak s néha-néha odarugtak, Pétert is oldalba
-rugták. Mikor már Péter kapott eleget, felkelt, Krisztusurunkat
-megfogta, elhúzta a fal mellől, hogy majd ő fekszik a helyére,
-kapjon már Krisztusurunk is, ne csak ő; Krisztusurunk tudta, hogy
-miben sántikál Péter, de nem mutatta, úgy tett, mintha aludnék. A
-betyárok ezután hogy újra elkezdtek tánczolni, eltalálta egy
-közülök, hogy ne mindig a külsőt rugdossák, hanem kapjon a belső is
-és így megint Péter kapott ki. Reggel, mikor felkelnek, kérdezi
-Krisztusurunk: „Hogy aludtál Péter?“ „Jaj, uram teremtőm! nagyon
-rosszul, egész éjjel rugdostak a <span class="pagenum"><a name=
-"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> betyárok; hanem büntesd
-meg őket uram teremtőm!“ Volt Péternél egy könyv, a melybe
-beleírták, ha valami nem jó volt a világon, változtatni kellett
-rajta, Krisztusurunk tudta, hogy Péter a faltól elhúzta, hogy ő is
-kapjon egy pár rugást, azt is tudta, hogy a betyárok szeretik a
-halat, azt mondta Péternek, hogy írja be a könyvbe: „A bėtyárok
-kapnak ezután könyeret mög halat,“ a mi Péternek se hogyan sem
-tetszett, mikor Krisztusurunk másfelé nézett, azt írta a könyvbe:
-„A bėtyárok kapnak ezután kötelet mög vasat,“ azóta akasztják a
-betyárokat, azelőtt nem kaptak kötelet meg vasat.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>53. Krisztus jóslásának be kell teljesedni.</h4>
-<p>Mikor Krisztusurunk Szentpéterrel a földön járt, bekéredzkedett
-egy emberhez éjjeli hálásra, a kinek a felesége éppen akkor
-vajúdott, nehezen bírta megszülni a gyermekét. Az ember a szomszéd
-szobában adott Krisztusurunknak meg Szentpéternek helyet, honnan
-minden szó áthallatszott hozzá. Krisztusurunk és Szentpéter hogy
-beszélgettek, azt mondja egyszer Krisztusurunk Szentpéternek:</p>
-<p>„Látod, Péter; menyit szenved ez a szegény asszony? hogy
-vajúdik? pedig ez a gyermek nem érdemli meg, mert mikor nagy lesz,
-meg fogja apját, anyját ölni!“</p>
-<p>Az ember és a felesége mindezt jól hallotta a szomszéd szobában
-s mikor a gyermek nevelkedett, ha reá néztek, eszökbe jutott, mit
-jósolt az öreg ember: hogy még őket meg fogja ölni, ha nagy lesz,
-ezen elszomorodtak. A fiú mikor már nagy volt, észrevette, hogy a
-szülei ha ránéznek, elszomorodnak, faggatni kezdte őket, hogy miért
-szomorodnak el mindig, ha ő reá néznek? mit vétett ő nekik? A
-szülők hímeltek-hámoltak, nem akarták megmondani neki, de a gyermek
-nem maradhatott, addig kérdezte, hogy egyszer megmondták neki az
-igazat: hogy mit mondott az öreg ember, mikor az anyja ővele olyan
-sokáig vajúdott? „No! ha így van, akkor én elmegyek világgá –
-mondta a gyermek – hogy én <span class="pagenum"><a name="Page_132"
-id="Page_132">-132-</a></span> kendteket ne is lássam többé, akkor
-majd nem ölöm meg kendteket.“ A legény – mert már az volt – elment
-más országba. A hogy bemegy az idegen országba, látja, hogy az
-emberek sokan vannak egy rakáson, az asszonyok meg sírnak,
-jajgatnak, odamegy, kérdezi, hogy miért szomorkodnak? Mondják, hogy
-háború van, mindenkinek el kell menni a csatába. „No! akkor –
-mondja a legény – én is elmegyek, úgy sem sokat ér az én életem!“ s
-el is ment a többivel a csatába. A legény hogy el volt keseredve,
-nem sokat törődött az életével, ütötte, vágta az ellenséget
-rakásra; annyira kitüntette magát a csatában, hogy nagy úr lett a
-katonák között s mint ilyen megházasodott. A szülei sokáig várták
-haza a fiukat, de hogy nem jött s nem birták felejteni, utána
-mentek, hogy felkeresik. Addig mentek, mendegéltek, hogy a sok
-kérdezgetés után mégis csak megtudták, hogy hol lakik. Bementek,
-elmondták, hogy mi járatban vannak, hogy a fiukat keresik. A fiuk
-akkor is a háborúban volt, a felesége pedig, hogy maga volt, nem
-akart nekik helyet adni. Ekkor a fiunak az apja a zsebébe nyúlt és
-kivette a fia arczképét, mely éppen olyan volt, mint az asztalon
-levő, melyet a fiuk magával vitt, mikor világgá ment és
-körülményesen elmondott mindent: mi hogyan volt, miért ment a fia
-világgá. A fiú a feleségének minderről sokszor beszélt, akkor
-azután az asszony: az ő menyük örült, hogy megláthatta az apósát és
-az anyósát. Éjszakára a dívánra csinált nekik helyet, a hol
-háljanak. Éppen akkor bocsátották haza a katonákat, az ember éjjel
-ért haza, mikor a szobába ment, a dívánon egy embert meg egy
-asszonyt talált; azt hitte, hogy a felesége a szeretőjével van ott,
-kihúzta a kardját s elvágta az apjának meg az anyjának a
-nyakát.</p>
-<p>Mikor gyertyát gyujtott, akkor látta, hogy a felesége maga
-fekszik az ágyában és az édesapjának meg az édesannyának vágta el a
-nyakát. Keservesen megsiratta őket, akkor jutott az eszébe, hogy
-igazuk volt, mikor azt mondták, hogy ő még meg fogja ölni az apját,
-anyját.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_133" id=
-"Page_133">-133-</a></span></p>
-<h3>(Őseinkről:)</h3>
-<h4>54. A magyarok származása és lakóhelyei.</h4>
-<p>A magyarok és a törökök testvérek, a török a magyart ma is
-elfogadja édestestvérének. Egy apától, de nem egy anyától
-származtak. A török volt az idősebb, az első szülött s mikor az
-anyja elhalt, az apja feleségül vette Delilát, a magyar
-édesanyját.</p>
-<p>Hogy azután elszaporodtak, a török szolgájává tette a magyart,
-legyőzte, alattvalója lett. Ekkor a magyarok a <i>Fekete-tenger</i>
-tulsó oldalán, <i>hegylábjában erdőségben</i> laktak. Egyszer a
-törökök feje, mint alattvalóinak azt parancsolta, hogy csináljanak
-a számára <i>kardokat</i>, hogy legyen elegendő, ha csatába
-ereszkednek. A magyarok hozzá is láttak, készítették a kardokat, mi
-közben a fejök: 18 éves nagy szál fiatal legény odajött s
-kérdeszte: „Mit csinálnak?“ „Kardokat a töröknek, hogy legyen, ha
-háborúba megy.“ „A töröknek? – mondta bosszankodva – hogy még
-jobban alattvalójává tegyen bennünket? Ha már csinálni akartok,
-csináljatok kardot, ne ilyeneket, hanem háromból egyet!“</p>
-<p>Éppen három volt már megcsinálva, a háromból azután egyet
-csináltak s elvitték a töröknek megmutatni, hogy jó lesz-e ekkora?
-A török nézi, forgatni akarja, nem bírja, haragra gyul s kérdezi:
-„Mit akartok ezzel a karddal, ki birja ezt felemelni?“ „Akár én
-is!“ mondta a magyarok feje, az a nagy szál legény. „Te, taknyos?“
-Ennek sem kellett több, fogta a kardot, összedarabolta a törököt.
-Csak hamar hírül vitték a törököknek, hogy mit csinált a magyarok
-feje. A törökök mindjárt sereget küldöttek a magyarok ellen; de a
-magyarok egy szálig elpusztították őket s <i>ott hagyták az
-erdőt</i> – mert még akkor <i>nem szántottak a magyarok –
-elkerülték a Fekete-tengert</i> s az innenső részén telepedtek le,
-hol azután addig laktak: míg a török át nem jött a Fekete-tengeren:
-mert a <i>török nem kerűlte el;</i> hanem átjött rajta s újra el
-kezdte háborgatni a magyarokat, mire a magyarok ott hagyták a
-<span class="pagenum"><a name="Page_134" id=
-"Page_134">-134-</a></span> Fekete-tenger innenső oldalát is
-Magyarországba jöttek. Az a fiatal legény, ki a Fekete-tenger tulsó
-oldalán a törököt összedarabolta, azért volt olyan dühös, vad, mert
-farkastejet szopott.</p>
-<p>Mikor a magyarok a törökök alattvalói voltak, a török úgy tett,
-hogyha valami szép lányt, vagy asszonyt látott s megkivánta,
-erőszakkal is elvitte. Annak a fiatal embernek az anyja szép
-asszony volt, mikor a török meglátta, őt is el akarta vinni; de az
-asszony elszaladt. Hogy jobban szaladhasson, letette a gyermekét
-egy fatörzsök mellé; de a török utolérte s agyonütötte. A gyermeket
-azután farkas nevelte fel tejével, mikor már nagyobbacska volt s
-észrevették, hogy anyaszülötte, <i>elvették a farkastól</i> a
-magyarok, felnevelték. Hogy farkas tejet szopott, mindig vad
-maradt, erős volt, azért tették meg a magyarok fejöknek.</p>
-<p class="centersmall">(Kis-Kunfélegyházáról és Majsáról Szegedre
-telepedettek után.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>55. Szolnok elnevezése.</h4>
-<p>Atilla Buda testvérét üldözőbe vette, mikor Buda várát
-megcsináltatta s reáírta kivülről, hogy Buda vára. Buda menekült
-Atilla elől, de Szónok, vagy Szolnok területén Atilla utolérte,
-akkor mondta neki: „Hova futsz Buda? állj szónak!“ Innen kapta
-Szónok, vagy Szolnok a nevét: Szónakból lett Szónok, máskép
-Szolnok.</p>
-<p class="centersmall">(Zenta.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>56. Jász-Kunhalom eredete.</h4>
-<p>Jász-Kunhalmot Jász-Kunhalomnak azért nevezik, mer, Szentistván
-20 kun vitézt ott temettetött el, mer nem akarták fölvönni a
-keresztény vallást. Nagy gödröt ásatott, lėhajtotta űket a gödörbe
-lovastû oszt aszonta nekik: Ha a körösztén vallást fő nem vöszik,
-ott köl nekik möghalni. Ezök mög készek voltak inkább möghalni,
-hogy <span class="pagenum"><a name="Page_135" id=
-"Page_135">-135-</a></span> sėm az ű hitüket elhagygyák.
-Betemettette űket úgy, a hogy vôtak lóháton. Elevenen betemettette
-űket. Onnan nevezik Jász-Kunhalomnak: mer jászok vôtak mög
-kunok.</p>
-<p class="centersmall">(Budáról Szegedre kerülttől.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>57. Vasas János.</h4>
-<p>Ezerháromszáznegyvenháromban már úgy fogdosták a legényeket,
-elfogták Vasas Jánost is. Alkalmasnak találta a katonai
-vizsgálóbizottság, bevették katonának. Mivel neki vagyona volt,
-arra kérte a bizottságot: hogy időt adjon, hogy azt elintézhesse. A
-bizottság adott két katonát mellé, hogy odább ne álljon. A vagyona
-egy házból álott. Mikor odaértek, arra kérte kisérőit, hogy
-maradjanak kint, mig eladja a házat a benne lakó szabónak, mert ha
-a szabó meglátja őket, mindjárt tudja, hogy hányadán van? hogy
-kénytelen a házat eladni s nem veszi meg illendő árért. A két
-katona igazat adott neki, kínt maradt a ház előtt. Vasas János
-bement a szabóhoz és a ház felét csakhamar eladta neki, de a másik
-felét nem akarta megvenni, ekkor Vasas János kiment, behítta a két
-katonát, hogy elhigyje a szabó, hogy ő valóban katona: huszár. A
-két katona bizonyította, hogy Vasas János csakugyan huszár. Vasas
-János akkor azt mondta a szabónak: „A feleház a magáé, a fele az
-enyém; én az enyémmel azt teszek, a mit akarok, ha nem veszi meg,
-az enyémet felgyujtom s azután elmegyek katonának.“ A szabó
-kénytelen volt a másik felét is megvenni a háznak. Vasas János
-elment azután a századjához.</p>
-<p>Akkor az a szokás volt, hogy a katona, ha pénze volt, hogy el ne
-lophassák tőle, odaadta a századosának s mikor kellett neki, kért a
-pénzéből. A százados léha ember volt, elmulatta a más pénzét is, a
-huszárét is. Mikor először kért Vasas János a pénzéből a
-századostól, kapott száz forintot, hanem másodszor már száz forint
-helyett száz botot kapott. A száz bot sehogy sem tetszett Vasas
-Jánosnak, mellé még megtudta, hogy sok katonának <span class=
-"pagenum"><a name="Page_136" id="Page_136">-136-</a></span> a
-századosnál veszett a pénze s ha kérni merte, pénz helyett bottal
-fizetett. Nagy bajban volt Vasas János, elmondta a társainak, hogy
-ő nem hagyja annyiban, elmegy a királyhoz, elmondja neki az
-egészet. A társai biztatták, csak menjen, mondjon el mindent, ha
-faszolás lesz, segítik pénzzel, hogy legyen útiköltsége. Vasas
-János mikor útiköltséget kapott, elindult. A hogy ment, a bakonyi
-erdőbe beletévedt, itt azután a lova elpusztult: valami rezsdás
-drótba(n) megsérült, ő is már majdnem éhenhalt, mikor azután
-megpillantott messzire világ(ossá)ot, odatartott. A világ csárdában
-volt, a csárdás a mint belépett, tudtul adta, hogy betyárok
-barlangja ez a csárda. „Nem bánom én – mondta a huszár – ha az
-ördögöké is, csak adjon enni! mert majd elveszek éhen.“ A csárdás
-egyre mondta, hogy baj lesz, ha a betyárok eljönnek, de a huszár rá
-se hallgatott, hanem a csárdás hogy főzött a betyároknak, meg se
-várta, hogy megfőljön a paprikáshús, rakta befelé, egy betyár
-részét megevett. Félóra mulva jött egy eltévedt vadász, ennek is
-megmondta a csárdás, hogy ez a csárda a betyárok barlangja, hogy
-baj lesz, ha a betyárok eljönnek. A vadász nagyon szomorú volt, a
-huszár vígasztaltalta, hogy ő katona: „Ne félj, vadászpajtás!
-katona vagyok én.“ de a vadászpajtás csak szomorú volt.</p>
-<p>Éjjel a betyárok megérkeztek, egyik jobban káronkodott, mint a
-másik; a rablóvezér kérdezte a csárdástól, hogy: „Jött-e valaki?“
-„Egy katona és egy vadász.“ mondta a csárdás. A betyárok bementek a
-kis szobába, a csárdás meg terített a betyárok számára vacsorára.
-Hivták a betyárok a katonát is, vadászt is enni, hozzá láttak
-mindannyian. A katona jóizűen vacsorált, vadász keveset evett,
-lehangolt volt. Vacsora után vastagon boroztak a betyárok a
-katonával együtt, de a vadász csak szomorú volt. Mikor már jól
-ittak, a katona kijelentette: „Hozzanak egy nagy kancsóbort! tegyék
-teli paprikával én ezt egy hajtókába megiszom.“ A csárdás azután
-behozott egy nagy kancsóbort és paprikát, a betyárok úgy tele
-öntötték paprikával, hogy a fakanál megállott benne, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> ekkor a
-betyárok azt mondják: „Ni, ni! ez a katona milyen víg ės milyen
-bátor?“ Ekkor mondta a katona: „Nem félek én senkitől! eszem, iszom
-a magam torjában.“ A közös asztalnál a huszár felállította a
-betyárokat sorban, hogy „Mindenki itt legyen és ide nézzen, hogy
-lássa hogyan iszom meg a paprikás bort!“ Azután felemelte a kancsót
-a szájához és körben szembeöntötte mind a tizenkettőt, erre a
-szemökhöz kaptak, dörzsölték a szemöket, a huszár pedig kirántotta
-a kardot, egymás után sorban tizenegynek ledarabolta a fejét, a
-tizenkettediket: a rablóvezért életben hagyta, megvasalták, ekkor
-már segített a csárdás is. A csárdás haragudott a betyárokra, félt
-a bajtól, de nem mert a betyároknak véteni, félt tőlük, hanem mikor
-látta, hogy a huszár hogy bánt el velök, ő is bátorságot kapott,
-segítségére ment a huszárnak. Mikor a huszár a kardot kirántotta, a
-vadászpajtás ijedtében az ágy alá bujt, csak mikor a huszár a
-betyárokkal elbánt, akkor bujt ki az ágy alól, akkor győződött meg,
-hogy a katona: katona. „Látod, vadászpajtás! katona vagyok én,
-mondtam, hogy ne félj addig, míg engem látsz!“ Az öreg rablóvezért
-vallatóra fogta a katona: „Hol vannak a kincsek?“ A rablóvezér
-bevezette őket a kincses barlangba, hol temérdek kincs volt, azután
-a hullabarlangba mentek, hol temérdek csont volt: ide vetették
-azokat az embereket, a kiket legyilkoltak. Megkérdezték a
-rablóvezért: „Vannak-e még bűntársak?“ „Tizenketten voltunk!“
-mondta a rablóvezér. Ekkor a katona a vadászpajtást és a csárdást
-az országútra kiküldte, hogy a király nevében rendeljen ide két
-kocsit, majd két kocsikincset a királynak visz. A barlang titkos
-útján ki is ért a vadászpajtás és a csárdás, mondta is: „A kiráj
-nevében!“ de rá se hallgattak. Akkor ő ment ki a rablóvezérrel a
-barlang titkos útján. A mint az első kocsit meglátta, azt mondja:
-„Hó! megállj! a király nevében le vagy foglalva, jöjj velem!“ A
-kocsis nem akart menni, hanem a huszár megkötötte a két kezét,
-odahajtott a barlanghoz, ment a másikért, annak is mondta:“ Hó!
-megállj! a király nevében le vagy foglalva, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> jöjj
-velem!“ Nem akart vele menni, összekötözte ezt a kocsist is. Azután
-felpakoltak, hogy viszik a királyhoz a kincset, el is indultak. Az
-indulás előtt az öreg rablóvezért elpusztította a katona.</p>
-<p>A katona nagyon szerette a bort, minden csárdáná megállott inni,
-a vadászpajtás váltig nógatta: „Gyerünk már, huszárpajtás! gyerünk
-már, huszárpajtás!“ de a huszárpajtás ivott tovább, míg csak bírta.
-Mikor legközelebb csárdát értek, akkor már estefelé volt az idő, a
-huszár ihatott, amennyi csak belefért, pénz volt bőven, ivott is. A
-vadászpajtás és a csárdás lefeküdt idejében, a huszár még csak
-bírta, ivott, azután ő is elaludt. Reggel felkel a katona, keresi a
-vadászpajtást és a csárdást, nincsen; a katona magára maradt, hült
-helyök volt, akkor mondta: „Megmentettem ennek a nyomorult
-vadászpajtásnak az életét, most meg a kincset is ellopta, a mit a
-királynak szántam, most másodszor vagyok kirabolva!“</p>
-<p>Gyalogszerrel indult a királyhoz, két és fél nap meg is
-érkezett. Az udvari portás nagyon szívesen fogadta a huszárt,
-kérdezte: „Mi hiányzik?“ A huszár megmondta, hogy nagyon éhes,
-bevezették az udvari szakácshoz, a ki szintén nagyon szívesen
-fogadta, megvendégelte. Vacsora után az udvari-zászlósurak jöttek
-hozzá, kiknek elsorolta, hogy járt a századosával, azután a
-vadászpajtással. Mikor már kibeszélte magát, lefeküdt, kapott
-hálótársat is. Reggel, mikor felébredt, kereste a ruháját, nem
-találta: ellopták a ruháit; követelte, hogy adják elő: „Most már
-harmadszor rabolnak ki: először a századosom, másodszor a
-vadászpajtás, kinek az életét mentettem meg, ez a kettő mind semmi,
-de hogy a király udvarában is kiraboltak, még pedig katonát! ez már
-nagy szégyen.“ Akkor visszaadták a ruhájit, vezették kihallgatásra.
-A mint a fogadószobába bement, az ötödik szobában megpillantotta a
-vadászpajtást abban a ruhában, a melyikben a csárdában volt. A
-katona rárivalt, legazemberezte, odarohant, megfogta a
-vadászpajtást, markolászta, hogy: „Még a két kocsikincset is
-elraboltad, pedig a királynak szántam, no, de most a kezembe vagy!“
-A testőrök közbe <span class="pagenum"><a name="Page_139" id=
-"Page_139">-139-</a></span> léptek, tudtára adták, hogy az:
-Nagylajos király. A huszár mindjárt bocsánatot kért a királytól, a
-király megbocsájtott neki, adott neki palotahölgyet is feleségül,
-nagy birtokot is kapott és nemességet, kinevezte ráadásul
-ezredtulajdonosnak és felhatalmazta, hogy a századossal akarata
-szerint tehet. Mikor visszament az ezredhez, maga elébe hívatta a
-századost, megkérdezte, hogy ismeri-e? A százados azt mondta:
-„Ismerem, ennek az ezrednek a tulajdonosa“. A százados könyörgésre
-fogta a dolgot, a katona azt mondta: „Én nem bántom, hanem a
-századra bízom, tegyen a mit akar.“ A század hogy nagyon haragudott
-reá, összedarabolta.</p>
-<p class="centersmall">(Makó)</p>
-<hr class="tb" />
-<h3>(Mátyás királyról.)</h3>
-<h4>58. Mátyás király és a részeges huszár.</h4>
-<p>Mulatott a huszár javában, mikor Mátyás király bevetődött a
-csárdába. „Gyere pajtás, igyál – mondta neki a huszár – most
-mulatunk!“ Mulatott is a huszár, az övé volt a csárda, nyelte a
-bort a hogy csak bírta, Mátyás király pedig csak a szájához emelte
-a poharat, mintha inna, de alig ivott valamit. Mikor fizetésre
-került a sor, Mátyás király is fizetni akart, de a huszár nem
-engedte: mert most a pajtás – a hogy a huszár nevezte – az ő
-vendége, fizetett a huszár. Csakhogy a huszárnak hamar elfogyott a
-pénze, ő pedig mulatni akart tovább is, szerezni kellett.</p>
-<p>Elment éjnek idején Mátyás királlyal egy kereskedőhöz, a mint
-betörtetett, ott látta, hogy az öreg kereskedő fiatal asszony
-mellett fekszik: fiatal felesége volt, a legénye pedig öreg asszony
-mellett van az ágyban. „Nem jó van ez így!“ mondta a huszár s
-parancsolta a pajtásnak: Mátyás királynak, hogy a 2 öreget tegye
-egymás mellé, a 2 fiatalt is, mert úgy kell, azután mondta a
-kereskedőnek, hogy mutassa a pénzét, mert nekik pénz <span class=
-"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> kell. A
-kereskedő, hogy nagyobb baj ne legyen, odaadta a napi bevételt, mit
-a huszár 3 felé rakott s mondta: „Ez a tőke – rámutatott az egyik
-rakásra, – ennyit adtál a portékáért, ez a másik a fáradságodért
-van, ez a kettő a tied! Ez a harmadik rakás az enyém, ezt csalásból
-szerezted.“ Azzal a harmadik rakást zsebrevágta s mentek a csárdába
-mulatni tovább. Mátyás király vele ment, akarta látni, hogy mire
-megy a mulatásával a huszár?</p>
-<p>Egyszer azután beitta a huszár a kardját, csak a kardhüvelye
-marad nála, Mátyás király azután elment, a huszár pedig hogy baj ne
-legyen, csinált a hüvelyébe fakardot, hogy a kirukkolásnál észre ne
-vegyék, hogy nincsen kardja, csak hüvelye van. Másnap, mikor a
-huszár kirukkolt, kiadta Mátyás király parancsban, hogy a huszár
-nyakazza le a legkedvesebb barátját most mindjárt. Rosszul volt a
-huszár, de csak hamar feltalálta magát, mielőtt kihúzta volna a
-kardját hüvelyéből, felfohászkodott: „Változtazsd, Uram! fává ezt a
-kardot, hogy az én legkedvesebb barátomnak le ne vághassam a
-nyakát!“ azután kihúzta a fakardot s odavágott a barátja nyakára;
-hanem azért a huszárt ki akarták végezni, mert nem volt kardja, de
-Mátyás király megkegyelmezett a pajtásnak.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmező-Vásárhelyről a Gyopárosiszöllő-be
-telepedett embertől.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>59. Mi van legtöbb a világon.</h4>
-<p>Mátyás kirájnál vôtak az urak, sok főúr vôt a társaság köszt,
-elkesztek beszélgetni: mi van legtöb a világon? Tanálgatták: ez
-van, az van! beszólt az udvaribolond is, aszonta: ű tugygya mi van
-legtöb a világon! „Hát, mi van bolon?“ kérdözik tűle, ha mögmondod:
-10 forintott kapsz, ha mög nem tudod mondani, botot kapsz! no, hát
-mi van legtöb a világon?“ „Mi vôna más – mongya a bolon – mint
-orvos.“ „Az nem igaz! hanem möny be a szobádba, gondolkozzál,
-asztán mond mög!“ Bemönt a bolon a szobájába, alig hogy beért,
-elvetötte magát, keservessen nyögött. Viszik Mátyás kirájnak a
-hírt, hogy: „Möghal mán a bolond!“ Mögijett Mátyás kiráj és a
-főurak szalannak <span class="pagenum"><a name="Page_141" id=
-"Page_141">-141-</a></span> a szobájába, nézik, hát csakugyan el
-van terülve, nagyon sajnálták mer sokat löhetött neki nevetni,
-mingyár komėndáltak neki, ki mit tudott. Az ėgyik komėndálta neki a
-vizes borogatást, a másik az érvágást, a harmadik a pijóczát,
-szóval minynyája komėndált valamit. Mikô minynyáját kivárta, hogy
-mit komėndál? fölugrik és a kiráj elébe fordul, aszongya: „Fölségös
-kirájom! kijé a nyereség? mer ha ėgy palotába enynyi doktor van,
-hát akkor mönynyi van az egész világon?!“</p>
-<p class="centersmall">(Hódmező-Vásárhely.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>60. Mátyás király és a jószívű szegény ember.</h4>
-<p>Mikô Mátyás kiráj elmėnt kerűni, ėgy kis tanyába érkėzėtt ėgy
-szėgíny embėrhėz; elfáratt, ott mėgpihent. Vacsorát is adott neki a
-szėgíny embėr lencse levest. A szėgíny embėr mėgszánta: ėgy kis
-füstölt kóbásza vôt kímínbe, avval is mėgtraktálta mėg ėgy félliter
-bort is adott neki. Nagyravėtte Mátyás kiráj eszt a dolgot, asz
-mondotta neki: mėnyėn fėl Buda várába. A szėgíny embėr fėl is mėnt,
-(Mátyás király) mėgmonta neki az ajtót is, hogy mėre kėl mėnni
-Budavárába. Mikor Buda várába fėlmėnt, a kiráj nagyon fogatta, a
-többi urak mėg csak nészték, hogy micsoda embėr ez? de a kiráj nem
-magyarászta ki mindaddig, míg mėg nem ebídeltek. Mikor
-mėgebídėltek, adott neki nagy köntöst: mėgruhászta, adott neki sok
-aranyat: a menynyit csak elbírt vinni. Akkor elmagyarászta a
-vendígejinek, hogy járt vele.</p>
-<p class="centersmall">(Tiszakürt.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>61. Mátyás király a czinkotai kántorral a kocsmában.</h4>
-<p>A czinkotai kántor a kocsmában ivogált, mikor Mátyás király
-bement s a kántor mellé telepedett, azt mondta a kántornak: hogy ő
-a Mátyás király iródeákja, parancsolt is <span class=
-"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span>
-mindjárt 10 iccze bort. A kocsmárosné akart is, nem is hozni,
-gondba esett, hogy a fiatal deák ki birja-e fizetni? mert a
-deákoknak nem szokott pénzök lenni. Azt mondta Mátyás király: „Csak
-hozzon, van sárgacsikó.“ Alig hozta be a kocsmárosné a bort,
-odavetődött két szálczigány. Ittak mindnyájan, jó kedvük lett,
-Mátyás király elhúzta a szép kocsmárosnét tánczolni. Tánczközben
-megmondta a kocsmárosnénak, hogy ha majd fizetni kell, azt mondja,
-hogy elveszett a sárgacsikó (= arany), de ezt csak <i>képlag</i>
-mondja. A táncz után csakugyan mikor fizetni akar Mátyás király
-iródeákja, keresi a sárgacsikót, nincs sehol, azt mondja:
-tánczközben elvesztette. Hozzá fognak keresni, mindenki kereste, a
-kántor négykézláb is, nem találták sehol. A kocsmárosné azt mondta,
-hogy itt marad az iródeák zálogban, de a kántor – szerette a
-kocsmárosnét, féltette, azt mondta, hogy ő nem hagyja a deákot,
-hazamegy pénzért, kiváltja. A czigányok, mikor fizetésről volt szó,
-kereket oldtak s mikor a kántor ment hazafelé, akkor már a földön
-feküdtek, be voltak rugva s a kántor felbukott bennök a nagy
-setétségben. Mikor a kántor nagynehezen feltápászkodott,
-végighúzott a botjával a két czigányon, hogy a czigányok el kezdtek
-jajgatni s kijózanodni. A kántornak otthon pénze nem volt, az apja
-mentéjét zálogosította el, úgy fizette ki a szép kocsmárosnét: 5
-húszast kellett fizetni.</p>
-<p>Mátyás király látta a kántor jószívűségét, azt mondta neki:
-Jöjjön fel Budára Mátyás király palotájába a feleségével; őt
-szereti Mátyás király legjobban, ő az íródeákja. A kántor azután
-nemsokára készült Budára, mondta a feleségének, hogy ő is jöjjön
-fel Budára, mert Mátyás király íródeákja azt mondta, hogy őt is
-felvigye! A kántorné szidta a kántort, hogy nem elég volt, hogy
-azért az íródeákért az apja mentéjét elzálogosította, most meg azt
-a pár krajczárt, a mit azóta szerezett, akarja elkölteni! de a
-kántor nem engedett, a kántornénak is fel kellett menni Mátyás
-király íródeákjához Budára. „Nagy ember az – mondta a kántor – őt
-szereti Mátyás király legjobban.“ Felmentek azután Budára Mátyás
-király palotájába, <span class="pagenum"><a name="Page_143" id=
-"Page_143">-143-</a></span> a katona már várta őket, bevezette
-Mátyás király szobájába. Mátyás király a kántor apja mentéjét vette
-magára, a melyiket elzálogosított; a kántor és a kántorné csak
-néztek hogy került a mente Budára? A katona azután egy másik
-szobába vezette őket, itt már Mátyás királyon a királymentéje volt:
-tele arannyal, drágagyöngyökkel. Mátyás király ott ült a trónusán,
-a bárók meg a herczegek ott álltak kürülötte, akkor már tudta a
-kántorné is, hogy Mátyás királyhoz jöttek. Mátyás király akkor
-felállt, elmondta az uraknak, hogy ez a jószívű ember még az apja
-mentéjét is elzálogosította, csak hogy őt kiváltsa s az ő drága
-mentéjét akasztotta a kántor nyakába és azt mondta a kántornak,
-hogy kérjen amit akar! A felesége egyre súgta, hogy aranyat,
-gyöngyöt kérjen, de a kántor csak azt kérte, hogy Czinkotán kétszer
-akkora legyen az iccze mint máshol! Mátyás király meg is adta még
-azt is, hogy a kántor, mert olyan jószívű volt, ingyen ihat, azután
-megvendégelte s útnak bocsájtotta őket. A kántorné mikor kijöttek
-is durúzsolt, hogy miért nem kért a kántor aranyat, ezüstöt! csak
-mikor kikutatta a mentét, hallgatott el, mert televolt minden
-zsebje arannyal.</p>
-<p class="centersmall">(Gyopárosi szőllők.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>62. Mátyás király a czinkotai kántornál.</h4>
-<p>Utazásba indult Mátyás kiráj, bevetődött a czinkotaji kántorhon,
-szállást és vacsorát kírt, de nem volt ėgyebe a kántornak, csak 3
-tojása, aszt is mėgsüttette Mátyás kirájnak a czinkotaji kántor,
-kérdėszte Mátyás kirájt, hogy: „Ėgy kis bor jó vôna?“ „Nė tessík
-hozni!“ monta Mátyás kiráj. „De kírėm hozatok, mer ín is szeretėm.“
-monta Mátyás kiráj. Mátyás kiráj ellenire hozatott bort, píze nem
-vôt, êkűtte a bibliját és mégis hozatott bort Mátyás kirájnak,
-osztán elbúcsúzott.</p>
-<p>Mikor Mátyás kiráj hazaírt, mingyá eszibe jutott a czinkotaji
-kántor, levelet írt, hogy keresse fėl Budán a lakásán Mátyás
-Sándort. Útnak vėtte magát a kántor, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> hogy fėlkeresi aszt a
-Mátyás Sándor pajtást, fėl is mėnt, fėl is találta Mátyás Sándor
-házát, nem akart bemėnni, mer a kiráji palotába útasították, hogy
-itt lakik, de mit vôt mit tėnni, csak bemėnt. Mátyás kiráj már
-akkor kiráji ruhába vôt és tévesztéssê nem merte ráfogni, hogy ez a
-Mátyás Sándor. Kérdeszte Mátyás kiráj, hogy mi járatba van? A
-czinkotaji kántor aszonta: „Mátyás Sándornak ėgy ícczakára szálást
-attam mėg vacsorát: mėgėvėtt három tojást, aszonta, most nem
-fizetėk, maj eljön hozzám Budára látogatásra, akkor mėgfizetėk.“
-Mátyás kiráj osztán öszszehítta a főtanácsosokat, hogy őtözzenek a
-lekszėbb ruhába, jőjjenek el ebídre. Akkor elmėntek ebídre a
-czinkotaji kántort felesígėstöl fėlültette az első helre, amazok
-mėg csak csodálkosztak rajta, hogy mifíle embėr lėhet? A czinkotaji
-kántor osztán mėgköszönte a szívessígėt. Mikor fėlálottak, Mátyás
-kiráj kihítta a palota közepire a főtanácsosokat, aszonta: „Vessék
-lė magukrol ėgyenkint a fėlső ruhájokat, tėgyék a czinkotaji kántor
-hátára!“ Görnyett mán alatta a czinkotaji kántor, nem tutta, hogy
-mit akarnak véle? Ėcczėr csak aszonta Mátyás kiráj, hogy: „Mindėnki
-válcsa ki a maga gúnyáját!“ A mi írtíket írt a ruha, az asztalra
-kėllėtt lėtėnni mindėnkinek a Mátyás kiráj elébe a ruha árát.
-Odahítta osztán az asztalhon, a píszt neki atta, de mėghatta neki:
-hogy a mihėnthaza ír, a bibliáját kiválcsa.</p>
-<p class="centersmall">(Öcsöd.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>63. Mátyás király bögréje.</h4>
-<p>Mikor Mátyás kiráj Tiszakürtön járt, kért inni vizet, bėgréböl
-adott neki Pósta Sándor, az a bėgre ma jis mėgvan Pósta Sándor
-utógygyajiná, Pósta Sándort mėgjutalmaszta Mátyás kiráj a mé inni
-adott neki.</p>
-<p class="centersmall">(Tiszakürt.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_145" id=
-"Page_145">-145-</a></span></p>
-<h4>64. Szamár a csillagász és csillagász a szamár.</h4>
-<p>Mikor Mátyás kiráj kiindult a kiséretével, mėgkérdėszte a
-csillagászt, hogy: „Lėsz-ė, eső?“ A csillagász fėltolta a
-szėmüvegit és monta: „Fėlségės kirájom! nem lėsz eső, mer nagyon
-szép idő van, indulhatunk!“ Mikor mėntek, a juhásznak a szamara
-mėgszólalt, háromszor a szavát hallatta; Mátyás kiráj oda hívatta a
-juhászt, hogy mi ennek a jelentősége? Aszongya a juhász: „Fėlségės
-kirájom! szamaram valahányszor a szavát hallatytya, bőven hull az
-esőnek harmatytya!“ Akkor is mėgkérdėszte a csillagászt, akkor is
-asz monta: „Szép idő lėsz.“ A juhász csak monta: „Fėlségės kirájom,
-nė indûj el! mer nagy eső lėsz“, de a csillagász csak asz monta,
-hogy nem lėsz. Nem halattak ėgy fél órányira, mikor nagy zivatar és
-nagy eső lėtt, még a csillagásznak a pápaszemiról is csurgott a
-víz, akkor monta Mátyás kiráj: „Szamár a csillagász és csillagász a
-szamár.“</p>
-<p class="centersmall">(Mezőtúr)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>65. Mátyás király és a mutatványos.</h4>
-<p>Mutatványos mutogatta Mátyás királynak: mit tud: kulcslukon egy
-szakajtó borsot áthajigált a nélkül, hogy csak egyszer is megütötte
-volna a kulcsluk oldalát. Mikor vége volt a mutatványnak, majd nem
-a földig hajtotta meg magát, gondolván most nagy ajándékot kap
-Mátyás királytól. Azt mondja Mátyás király: „Ha maga minden
-hajigáláskor ennyi borst elhajigál, sok borsra van szüksége,
-ugy-e?“ „Sokra felséges uram!“ mondta a mutatványos. „Adjatok neki
-tiz zsák borst!“ parancsolta Mátyás király a szolgáinak – „Hadd
-legyen mit elhajigálni!“</p>
-<p class="centersmall">(Szeged)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_146" id=
-"Page_146">-146-</a></span></p>
-<h4>66. Mióta csizmadia a csizmamester?</h4>
-<p>Azelőtt a csizmadiát nem csizmadiának, hanem csizmamesternek
-mondták, csak Mátyás király óta nevezik így.</p>
-<p>Mátyás királyról csakhamar elterjedt az a hír, hogyha valaki
-ajándékot visz neki, az ajándéknál sokkal többet érőt ad neki.
-Gondolt egyet a csizmamester, elvitt egypár csizmát ajándékba
-Mátyás királynak, hogy majd Mátyás király jól megajándékozza.
-Mátyás király meghallotta, hogy mily számítással küldte a
-csizmamester a párcsizmát, szolgájával a csizmát telerakatta
-piszokkal s így küldte vissza a csizmamesternek, hogy ez a csizma
-díja, azóta hivják a csizmamestert csizmadiának: csizmadíja,
-csizmadia.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>67. Mióta kell az üres kocsinak a terhes elől kitérni?</h4>
-<p>Mátyás király mikor az országban le- s feljárt, hogy igazságot
-tegyen, egyszer két rossz gebén ment. Meg volt a kocsija rakva
-teherrel. A mint ment az országúton, jött szemközt hat lovas hintón
-egy herczeg. Nem akart a terhes kocsi elől kitérni. Mátyás király
-azután felkelt, oda ment, kigombolta a felső kabátját, mutatta az
-aranyos ruháját, hogy ő király. Mondta mindjárt, hogy fogjanak ki
-két lovat, fogják oda az ő kocsijához, elég oda az üres hintó elé
-négy ló is, azután térjen ki! Azóta az üres kocsinak ki kell térni
-a terhes kocsi elől.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarkanizsa.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>68. Mátyás király és a részeges bíró.</h4>
-<p>Volt egy részeges bírónak egy lánya és egy fogadott fia, a fiú
-ügyelt mindenre, hogy baj ne legyen, ő volt a bíró jobbkeze, mégis
-a lányát mással jegyeztette el, pedig a fogadott fia élt, halt
-érte. Mikor az eljegyzést tartották, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> akkor is a fogadott fiú
-vigyázott a községházán, hogy a falunak mikor hozták a fáját, híja
-ne legyen, az öregbíró a választott vejével bent mulatott a
-szobájában: jó <i>borjuk</i> volt, ittak, a fog dott fiú meg
-szomorkodott; a leány is ott hagyta a mulatságot, kiment a kertbe
-sírni, mert a fogadott fiút szerette. Mátyás király akkor mint
-hajdú járta be az országot, éppen akkor ment a községházára, mikor
-a fát hordták az emberek s a fiú szomorkodott. Mátyás király
-kikérdezett a fiútól mindent; bement megnézni, hogy mit csinálnak
-odabent: tartották az eljegyzést, ittak javában, mikor bement, azt
-mondta a bíró a hajdúnak a községházán a helye! Mátyás király
-azután elment s hintón jött a bíróhoz, behívatta a bíró fogadott
-fiát s a leányát, kijelentette, hogy ezután a fogadott fia lesz a
-bíró, az öreget elcsapta, mert részeges, mikor a részeges bíró
-beszélni kezdett, Mátyás király kigombolkozott, a bíró meglátta az
-aranyos ruhát, mindjárt elhallgatott. A fogadott fiút pedig a
-leánnyal összeadta.</p>
-<p class="centersmall">(Békés.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>69. Mátyás király vette le a rabigát.</h4>
-<p>Mătyăs kiră vėtte lė a rabigăt, mer azelőtt szăntottȧk ȧz
-emberek ȧz ȧszonyon. Hȧ ȧz embėrnek ȧz aszony nem tecczėtt, elȧttȧ;
-hȧ ê nem birta anynyi, ȧgyonütte. Mikor Mătyăs kiră lăttȧ, hogy ȧz
-ȧszony húzzȧ ȧz igăt, lėszălt ȧ kocsijăról, monta, hogy ȧz ėmbėrt
-fogjăk bė, bėfoktăk, ȧz embėrėn szăntottȧk. Mătyăs kiră ȧkkor nȧgy
-törvínt tȧrtott ellenök, hȧ úgy cselekszenek, mind kipusztítytyȧ
-őket, eltörletyi őket. Ȧzútȧ bėcsülyik (az emberek) ȧz ȧszont.</p>
-<p class="centersmall">(Gȧlgȧhévíz Pestvm.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_148" id=
-"Page_148">-148-</a></span></p>
-<h3>(Hőseinkről.)</h3>
-<h4>70. Balázs.</h4>
-<p>Élt ėcczör ėgy szögén özvegy aszszon a gyerökivê, ott laktak az
-erdő szélin, a kis gyerök tartotta föl az anynyát. Ėcczör elmönt a
-kis gyerök az erdőbe szamóczát szönni, gondolta: „Még édösanyám
-alszik, szödök ėgy csomót.“ Hát a mint mén, möndögél bejjebb,
-bejjebb az erdőbe, ėcczör csak eltévett, lėült a fojópartjára,
-várta, hogy az édös anynya mögkeresi; az édösanynya kereste, de nem
-gyütt a nyomára. Hát, a mint ott üldögél a kis gyerök a fojó
-partján, hát! ėcczör csak mén âra ėgy hajó, kérdözik a kis
-gyeröktű: „Mijé sírsz? kis fijam!“ „Mer nem tudok hazamönni!“
-mongya a kis gyerök. „Hát, hol lakol?“ kérdözik. „Édös anyámnál,“
-feleli a kis gyerök. „Hát, édösanyád hun lakik?“ „Hát a hun én!“
-Gondolták, hogy evel nem sokra mögyünk, mögkérdöszték, hogy hítták
-az édösanynyát? „Zsuzsa néni.“ mongya a gyerök. Fölvötték a hajóra,
-majd elviszik, ėgy halásznak átagygyák. Úgy is lött. Hát, a mint a
-halásznak átagygyák, ráparancsolnak a halászra, hogy visejje a
-gongyát.</p>
-<p>Másik hétön âra járt a kiráj, möglátytya a gyerököt a gunyhó
-előtt, kérdözi a kis gyeröktül: „Itthun van-ė az édösapád? kis
-fijam!“ „Neköm nincs édösapám, csak édösanyám“ mongya a kis
-gyerök.“ „Hát aszt hogy hîják?“ kérdözi a kiráj. „Zsuzsának“ mongya
-a kis gyerök. „Hát a hol lakik?“ kérdözi a kiráj. „Aszt nem tudom,
-asz keresném“ mongya a kis gyerök. „Hát az öreg halász mêre van?“
-„Odabe van a kis gunyhóba.“ mongya a kis gyerök. Bemén a kiráj
-mögkérdözni Nem a kendé ez a kis fijú?“ „Nem ám! úgy hoszták ide“.
-Kimén mögén a gyerökhön, mögén beszél vele, ád neki ėgy aranyat:
-„No, kis fijam, jô viseld magad, majd idővel még halász lösz
-belüled!“ „Én belülem nem lösz halász sosė“ mongya a kis gyerök.
-„Hát mi löszöl? kis fijam!“ „Mátyás kiráj katonája, még pedig
-huszár.“ <span class="pagenum"><a name="Page_149" id=
-"Page_149">-149-</a></span> Mögtecczöt ez a felelet a kirájnak,
-adott a halásznak aranyat: „No, halász! viseld gongyát ennek a kis
-fijúnak és mához ėgy évre hoszd föl hozzám Budára, tudakozógygyál a
-kiráj iródėjákja után!“ A névjegyit odatta: „Majd esztet agygyátok
-oda!“ A halász mökköszönte az aranyakat is, a jegyöt is és
-elbúcsúzott a kiráj: „De gongyát viseld a kis Balázsnak, hogy mához
-ėgy évre föltugygyad hozni Budára!“ A halász ígérte, be is tartotta
-az ígéretöt, csináltatott a kis fijúnak csinos ruhát, fölvitte
-Budára. Kérdözik Budán a várba az ajtón állók: „Kit keresöl? szögén
-embör!“ „A kiráj iródėjákját!“ Nagyot néznek az ajtónállók, mikor
-odatta a jegyöt, mer az a jegy a kirájhon szólott. Bevezették a
-szögén embört a kiráj elébe, a gyerököt átvötte, a szögény embört
-pedig mögjutalmaszta. Balázst pedig fölőtösztették úri ruhába,
-kitanították, derék katona vált belőle. Idővel mögházasodott, êvött
-ėgy gróf kisaszszont, boldogul éltek.</p>
-<p>Történt ėcczör, hogy szögén embörök jártak nála, hogy engegygye
-mög a nacságos úr, hogy azerdőbül fát vigyenek, a mivel a
-gunyhójukat fölépicscsék. Vôt kösztük ėgy embör, ki a szögén
-aszszon részire fát kért. „Szeretném látni aszt a szögén aszszont –
-mongya Balázs úr – hogy nem gyün, ha szüksége van fára!“ „Szögén,
-özvegy, beteg aszszon! kéröm.“ „Ha nem gyühet, odamegyek én!“ monta
-a nacságos úr, odamén a szögén aszszonhon, benéz az ajtón, látytya,
-hogy ott térbetyül, imátkozik. „Mi csinál? jó aszszon!“ „Imátkozok
-az elveszött gyerökömé!“ mongya az aszszon. „Hát mikor veszött el a
-gyeröke? jó aszszon!“ „Régön vôt a!“ mongya az aszszon. „No, akkor
-mögadom a ház hejet is, de mőre lögyön?“ „Csak ezön a hejön lögyön
-a fa tüve előtt, mer mikor elveszött a fijam, ebbe a fába töttem
-bele a jóságos szüz Márija képit, elmult már 25 év, azûta mindég
-imátkozok lėtérbetyülve, hát a mint beszéli a szögén aszszon, sírva
-borult a nyakába Balázs: „Én vagyok ez a 25 év ûta elveszött fija!“
-De hogy ű mögörült a találkozásnak, a felesége nem, aszonta: „Neköm
-nem köl koldus aszszon anyós! Mit vôt tönni, mit nem, <span class=
-"pagenum"><a name="Page_150" id="Page_150">-150-</a></span> Balázs
-fölépítette aszt a házat és az anynya ott lakott, még mög nem halt.
-<i>Eddig siratta a fiját, hogy mög nem tanálta, most mög azé
-siratytya, hogy mögtanáta.</i></p>
-<p class="centersmall">(Hódmező-Vásárhely.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>71. Kinizsi.</h4>
-<p>Mikor körösztülmönt a katonaság azon a falun, a hun Kinizsi
-lakott, Vastag Balázs lánya kért tűle vizet. Kinizsi ott hevert a
-fűbe az apja <i>malma mellett</i>, fővött ėgy <i>malomküvet</i>,
-âra tötte a <i>mihókot</i> (a mibül vizet isznak), úgy kinálta mög.
-„Ez osztán az erős legény!“ monták, mikor látták. Kinizsi mög
-anynyira elbámult a lánra, hogy <i>lėcsúszott</i> a kezirül a
-<i>kű</i>, êre a katonák elkeszték csúfolni, monták: „Ez az az erős
-ficzkó?“ Kinizsi akkor fővötte a küvet, a <i>fejük fölött</i>
-suhintotta el. Mátyás kiráj mikor halotta, hogy mijen erős Kinizsi,
-mikor az országban álruhába járkálgatott, elmönt Kinizsihön is, ott
-hagyott ėgy <i>zacskó aranyat</i> mög ėgy <i>czédulát</i>, a
-czédulára rá vôt írva, hogy a zacskó arany azé van, hogy az apjának
-mög az anynyának lögyön mibül élni, ű neki pedig ha kedve van,
-gyűjjön el a kiráj hadseregibe katonának. A pap olvasta el, mer
-abba az üdőbe kevés embör tudott olvasni. Kinizsi osztán a nyakába
-akasztotta a tarisznyát, ėgy <i>mônárczipót</i> tött bele, útnak
-vötte magát, hogy êmén katonának Mátyás kiráj hadseregibe. A mint
-mönt ėgy erdőbe, ott vadásztak az urak Vastag Balázszsal ėgygyütt,
-itt az inasokkal öszszeszólalkozott, ėgyet a mônárczipóval úgy
-hátba vágott, hogy mingyá ôra bukott; akkor ėgy <i>kutya</i>
-rászalatt, aszt mög ėgy fával, a möliket fölhúzott az erdőbe, úgy
-ôdalba ütötte, hogy mingyá <i>mögdöglött</i>, akkor rárohantak a
-hajtók, de Vastag Balázs aszonta: „Mögájjatok! Sok lúd disznót
-győz.“ Látta, hogy markosgyerök, odamönt Vastag Balázs, hogy
-kicsoda? hogy és mint? Monta, hogy ű katona akar lönni Mátyás kiráj
-hadseregibe: beált katonának, lött belüle vitéz embör Akkor vôt a
-törökkel nagy ütközet, Vastag Balázs vôt a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span>
-fővezér, Kinizsi akkor a tömösvári várba vôt, gyütt az üzenet, hogy
-mönynyön segíteni. Mikor Kinizsi odamönt, a magyarok mán be vôtak
-kerítve. Kinizsi betört a törökök karéjába, mikô Vastag Balázs
-möglátta Kinizsit, odamönt oszt Vastag Balázs ráborult, hogy végünk
-van! Aszongya Kinizsi, hogy nė vérözze be: „Nincs végünk!“
-Széjjelverte az egész hadseregöt: egyik kezivel parulázott Vastag
-Balázszsal, a másik kezivel kardal csapkotta a törököt agyon. Akkor
-széjjelverték az egész török hadseregöt. Mikor lėverték a
-törököket, áldomást ittak; törökökbül csináltak asztalt, Kinizsi
-ėgy <i>törököt fővött a fogával</i>, úgy járta a toborzót. Kinizsi
-vötte el asztán Vastag Balázs lányát, a kinek vizet adott.</p>
-<p class="centersmall">(Deszkimajor.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>72. Toldi.</h4>
-<p>Mikô Vastag Balázs mönt az ű hagygyával, ėgy erdő szélin vôt a
-Toldi Miklós apjának <i>vízimalma</i>, mikor Vastag Balázs odaért
-az ű hagygyával, Toldi Miklós ott fekütt a malom előtt. Vastag
-Balázs odakijátott: „Hej, te ficzkó! agy ėgy kis vizet!“ Miklós
-oszt főkelt, fővött ėgy <i>malomküvet</i>, rátött ėgy
-<i>korsót</i>, teli hideg vízzel, oda kénálta Vastag Balázsnak,
-Vastag Balázs lánya aszonta: „Ez ám oszt a vitéz! sajnálnivaló,
-hogy itt van ebbe a vízimalomba. Jobb vôna, velünk gyünne a
-csatába!“ Akkor oszt mögszólalt Vitéz Balázs: „Van-ė, fiju, kedved
-hadba gyünni?“ Aszongya Miklós: „Elmönnék én magukkal, de van ėgy
-öreg apám mög öreg anyám!“ Vastag Balázs hítta, hogy mönynyön el
-velük, de akkô nem mönt el. Vastag Balázs osztán mögfúvatta a
-trombitát, hogy indujjunk! Elindultak, möntek Buda fele. Itt oszt
-vôt a Vastag Balázs lánya mellett ėgy hadnagy, szerelmet akart
-vallani a lánnak, de úgy vötte észre, hogy a lán beleszeretött a
-Miklósba. Mikor Vastag Balázsék elhatták a malmot, hozzá hívatta a
-dėjákját, kezibe nyomott ėgy <i>acskó aranyat</i> és mögmonta neki:
-„Mond mög Miklósnak, <span class="pagenum"><a name="Page_152" id=
-"Page_152">-152-</a></span> hogy gyűjön utánunk! eszt mög ad oda az
-apjának mög az anynyának, hogy éjjenek belüle!“ Viszszavitte a
-dėják az aranyat, aszongya: „Miklós öcsém! eszt a vezér úr kűtte:
-az aranyat, hogy ad oda az atyádéknak, tė mög gyere el utánunk
-Budára, ott oszt kapsz fegyvert, ruhát, lovat!“ Miklós odatta az
-aranyat az atytyának mög az anynyának: „Hát, mos mán elmögyök
-édösatyám, édösanyám! maguk mög ebbül az aranbul éljenek, még
-viszsza nem térök, elmék a csatába!“</p>
-<p>Útnak indult, elbúcsúzott az apjáéktû, mönt, möndögét az erdőn
-körösztű. Itt oszt a hadnagy az erdőbe elmaratt a többitül
-tizėnketted magával, hogy majd Miklóst valahogy êfődelik, mer
-észrevötte, hogy a lán szerelmes a Miklósba. Miklós ballagott az
-erdőbe, ėgy nagy <i>bojhos kutya</i> rárohant, ű oszt ėgy gajjat
-fővött, hogy a kutyát êtéríti, de ojan gaj vôt az a gaj, mind ėgy
-embör dėrék, úgy mögsuhantotta a kutyát, hogy <i>főfordût</i>; ez a
-hannagynak a kutyája vôt. Itt oszt a hannagy odakijátott: „A
-kutyámat agyonütötted, tė haszontalan! mögáj, maj lakolsz ezé,
-rajta legényök! üssétök agyon!“ Itt oszt Miklós sė vôt röst,
-êhajintotta aszt a vékony gajat, kiszakajtott ėgy vastagabbat,
-mögsuhíntotta a levegőbe, közéjük csapott a katonáknak úgy, hogy
-<i>hat halva esött</i> öszsze. A hannagy osztán öszszerözzent,
-futni keszdött, ėgy katona elejtött ėgy <i>prófontot</i>, Miklós
-úgy hátba vákta vele a hannagyot, hogy a csak órra bukott, a többi
-társai is futni kesztek, nem bántották a Miklóst. Lóra ültek, utána
-váktak a vezérnek, mikô utôlérték a vezért: „Vezér úr kéröm –
-aszongya a hannagy – Miklós hat katonámat agyonvert.“ „Hát oszt mé
-verte agyon?“ kérdöszte. „Hát gyüttünk az erdőszélin, Miklós
-kiszakajtott ėgy vastag fát, közénk vágott, hat holtan esött (a
-földre).“ „Tán valami roszszat szóltatok neki?“ „Nem szóltunk mink
-– aszongya – sömmi roszszat sė neki!“ „No, mögájjon, a ficzkó! csak
-gyűjön a kezem alá, majd mögbűntetöm.“ Űk asztán csak halattak
-továb Budára. Mos mán fordujjunk viszsza Miklóshon.</p>
-<p>Nagy gonba ereszködött Miklôs, hogy mos mitévő <span class=
-"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> lögyön:
-mönynyön ė Budára, vagy ne? „Mék – aszongya – nem félök én az egész
-hadtû sė!“ Mönt, möndögét, beért ėgy városba, ott mindönütt be vôt
-csukva a kapu: a tulsó végin ėgy <i>veszött bikát</i> kergettek a
-mészárosok, de azé Miklós csak ballagott az út közepin. Mindön
-ablak telivôt néppel, kijabált a Miklósnak: „Gyün a veszött bika,
-ficzkó! eregy az útrû!“ Miklós csak ballagott, ėcczör csak elébe
-került a bika, mérgesen nekifordût, ű csak nekirohant, elkapta a
-két szarvát a bikának, az út közepire vákta, ráült a nyakára. Itt
-oszt a <i>mészárosok</i>, bámulták, hogy möjen legén ez! A mészáros
-oszt kivött ėgy <i>marék aranyat</i>, aszonta: „Nesze, ficzkó!
-möjen jót töttél a városnak.“ Miklós zsebébe tötte az aranyat,
-elindult Buda fele. Mikor odaért a kiráj lakásáhon, – Mátyás királ
-vôt akkô a királ – jelöntötte az őrnek, hogy itt van ėgy katonának
-való legén, be akar álni katonának. Mátyás királ aszonta: „Bocsásd
-be hozzám!“ Miklós mönt befelé a szobába, odaért, aszongya:
-„Agygyon Isten jó napot! királ őfölsége.“ „Agygyon Isten fijam, mi
-a neved?“ „Toldi Miklós a nevem.“ „Hát tė vagy az a nallegén, a ki
-minap hat katonámat agyonütött?“ „Én vagyok, királ űfölsége, de
-kéntelen vôtam vele!“ „Hát mi részrű – kérdözi Mátyás királ – vôtá
-kéntelen?“ „Rám rohantak tizėnketten, az életömet reszkírosztam
-vôna, ha nem bántottam vôna űket: mer ėgy hannagy vôt kösztük, az
-asz monta, hogy: „Üssétök agyon!“ „Vagy úgy! az vôt az a hazaáruló,
-ű asz monta, hogy tė csak orozva ütötted lė, embör vagy fijam! maj
-elbánok én a gazficzkóval.“ Csöngetött a vezérnek: Vastag
-Balázsnak. Vastag Balázs belépött: „Itt vagyok! királ parancsára.“
-Elmesélte neki, hogy mit mond Miklós, hogy járt a hannagyal. Mingyá
-ruhát attak neki. Vastag Balázs osztán magamellé vötte és
-elindultak a csatába. Mikor odaértek a csatáhon, Miklós ėgygyik
-szélin, Vastag Balázs a másik szélin, úgy êverték a csatát. Miklós
-kitünően harczolt. Itt oszt gyütt ėgy új ellenség. Előgyütt ėgy
-<i>vasas, tiszta pánczélba</i> odakijántott: „Ide gyűjjön, a ki
-vitéz!“ Miklós oszt fölugrott a lovára, odarohant mellé, <i>kezet
-nyûtott neki</i>, úgy <span class="pagenum"><a name="Page_154" id=
-"Page_154">-154-</a></span> <i>mögszorította a vaskesztyűt</i> a
-kezin, hogy kicsücsürödött az újjain a vér. Fölordított bele:
-„Többet soha nem gyüvök a magyart bántani, csak enged el a kezem!“
-Ez osztrák vôt. Elengette oszt mögesküttette, hogy nė próbájja
-többet bántani a magyart. Viszszalovagôt Vastag Balázshon, Vastag
-Balázs kezet nyûtott neki: „Embör vagy, fijam! neköd adom a
-lányomat, ha köll. (Miklós elfogatta a lán kezit, nagyon
-mögszerették ėgymást. Átatta Vastag Balázs a vezérségöt) Mátyás
-királ hatalmával. Miklós oszt vezér lött, sok vitákon mönt
-körösztül.</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>73. Szömölcs.</h4>
-<p>Mikor a törökök Magyarországon voltak, – Vásárhely még akkor nem
-volt olyan nagy mint most –, a város szélén lakott egy szegény
-ember, kinek volt egy szép leánya, csikós volt a szeretője. A
-csikós ott legeltetett a városszélén a szegény ember háza előtt.
-Egyszer beállított a szegény emberhez egy török, <i>kereket</i>
-kért tőle. A szegény ember hajlandó is volt adni, de a török arra
-kérte, hogy legyenek olyan jók, vigyék a kereket a város tulsó
-szélére meg egy tengelyt is vigyenek magukkal, mert a kocsi kereke
-eltörött, emelőrud is kell, majd ő utánuk megy lóháton. A szegény
-ember gurította a kereket, a fiának pedig mondta, hogy hozza a
-rudat. Alig ment el a szegény ember a fiával, a török bement a
-szegény ember leányához s kezdett vele enyelegni, majd felkapta a
-lovára, vitte Szeged felé.</p>
-<p>A leány elkezdett jajgatni, sikítani, mit meghallott a csikós,
-de mikor a szegény ember házához ért, a török elvágtatott a
-lánnyal, mingyárt a pányváslóra kapott s a török után vágtatott s
-be is érte szerencsésen a törököt. A török azt mondta neki: menjen
-vissza míg szépen van, de a csikós a pányvakötelet a török nyakába
-vetette s lerántotta a lóról s odakísérte, a honnan a leányt
-elrabolta. Akkorra már a leány apja és testvére is haza
-<span class="pagenum"><a name="Page_155" id=
-"Page_155">-155-</a></span> ment s elkezdték a törököt ütni. A
-török fiatal ember volt, azt monta: Ne verjék, mert őt úgy küldték
-Szegedről, hogy a leányt elrabolja, őt is úgy rabolták el
-Vásárhelyről, mikor még gyermek volt. A szegény ember mikor azt
-hallotta, hogy Vásárhelyről rabolták el, eszébe jutott, hogy neki
-is elraboltak egy fiát, azt kérdezte tőle, hogy melyik részéről
-rabolták el Vásárhelynek? A fiatal török azt mondta, hogy ő azt nem
-tudja, csak annyit tud, hogy Vásárhelyről rabolták el és hogy a
-hátán jegy van: egy nagy <i>szömőcs</i>. Mikor azt hallották, hogy
-szömőcs van a hátán, nem bántották, hanem megnézték, hogy igaz-e?
-Akkor ismerték meg, hogy ez az ő fijuk. A fiú nem ment vissza,
-hanem a lovászát küldte Szegedébe (nem szegediek így mondják),
-mondja meg, hogy máskor ne küldjenek testvért testvérét rabolni! A
-csikós azután elvette a leányt: Juliskát feleségül.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmező-Vásárhelyről a Gyopárosi-szőllőkbe
-került embertől.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>74. Toronyi Tamás pihenőhelye.</h4>
-<p>Toronyi Tamás eltívett az erdőbe, lėheverėdėtt osztán: a lovát
-mėgkötötte ėgy fáhon, maga mėg míjen elalutt, el vôt törődve.
-Vastag Balázs, a legínye nem tutta mán mire vélni, hová van az ő
-ura? elmėnt keresni, az erdőbe nyilván eltívett? de ő addig fogja
-keresni, míg fėl nem találja Ėcczėr rábukkant, hogy ott feketíllik
-valami! kivont fegyverrel mėnt âra: „Akár mi vár rėám, mėgnízėm,
-hogy mi van ott?“ Hát az ura ott fekszik, a lova mėg van kötve,
-odamėnt, kőtötte, Toronyi Tamás fėlugrott és nyakába ugrott Vastag
-Balázsnak, hogy: „Hol jársz itt!“ kérdėszte. „Én, uram! magát
-kerestem, mert azt hittem, hogy magát elfokták a törökök.“ Annak a
-hejin, a hol fekütt, ojan nagy <i>kútat</i> ástak, hogy ėgy ökör is
-mėgfordulhat benne, nagy tőgyfákkal van fėlróva, a nevit (Toronyi
-Tamás) ėgy nagy fára írta, mos mán ki van fôrva. A somontaji és
-tamásdaji erdő közepibe van az a hej, a hol Vastag Balázs rábukkant
-Toronyi Tamásra.</p>
-<p class="centersmall">(Öcsöd.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_156" id=
-"Page_156">-156-</a></span></p>
-<h4>75. Jumėrcsák.</h4>
-<p>Régön, mikor a törökök Magyarországon vôtak: szötték a
-magyarokat rabbé: lányokat, aszszonyokat, gyerököket, ėgy kis lány
-mög ėgy kis gyerök is rabul estek. A gyerök mög a lán nem vôtak
-mögkötözve, mikor vitték kifele űket, főtötték űket ėsz szekérre.
-Möntek az országúton, rájuk estelödött, bemöntek ėgy nagy erdőbe.
-Itt osztán tüzet gyûtottak, kesztek vacsorálni; a mi aranyat
-elraboltak a magyaroktul, szétosztották. Itt osztán a Gergőnek vôt
-ėsz szürke lova, aval rabolták el, ez a szürke ló oda vôt kötve a
-Jumėrcsáknak (vezér vôt Jumėrcsák) a lováhon, a lován vôt nyerög,
-oda eresztötte be az aranyat (Jumėrcsák), a <i>nyerögkápába</i> vôt
-luk, oda eresztötte be; eszt a Gergő mind látta. Mikor a törökök
-elaluttak, Gergő mögrászta Viczának a válát: „Viczuskám! nem gyüsz
-haza?“ „De mék – aszongya – atyámhon.“ A kis lán 7 éves vôt, a
-gyerök mög 10 éves vôt. Lėszáltak a szekérrű és szépen, lassan
-ballaktak kifele: Gergő igenyöst a szürkéhön, odamönt, el akarta
-ôni a Jumėrcsák lovátul, de nem bírta elônni, hanem fölűtt a
-szürkére. A szürke húszta emeszt is, Vicza mög csak ballagott
-mellette. Az utolsó őr is alutt. Mikor êhatták űket, Gergő főhítta
-Viczát is a lóra, ballaktak hazafele. Mikor hazaértek, a városba
-vôt száz katona, látytyák, hogy ez a két fijatal gyün lovon. A
-Gergőnek az anynya mán kereste a Gergőt, ríva szalatt körösztül a
-katonaságon, kérdözi: „Hun vôtá Gergő fijam?“ Ez osztán meséli,
-hogy ű hun vôt mög a Vicza. Ėgy hannagy mög halgatta asztat, hogy a
-Gergő mijen vitéz. A hannagy mögszólalt: „Hun vannak, fijam! azok a
-törökök?“ „Itt vannak az erdőbe, de sok magyar fogoj is van.“ Itt
-oszt a hannagy odalépött Gergőhön: „Az én szolgám löszöl, csak
-gyere, vezess el engömet.“ „De elsőbb anyámnak odadom az
-aranyakat!“ Itt osz Gergő rámutatott a nyerögre, az anynya odamönt,
-főfordították a nyergöt, sok aran kifordult a nyerögbül. Aval
-kardot kötött az ôdalára Gergőnek, fölült a lóra. Gergő Jumėrcsák
-lovára ült. Váktatott száz katona, Gergő előre mönt mög a hannagy.
-<span class="pagenum"><a name="Page_157" id=
-"Page_157">-157-</a></span></p>
-<p>Mikor odaértek, Gergő möglátta Jumėrcsákot, rámutatott: „A
-lopott el engöm az erdő szélirül!“ Itt oszt möktámatták a katonák,
-mind agyonverték a törököket, csak Jumėrcsákot nem bírták, eszt nem
-fokta sė gojó, sė a kard. Oszt fölakasztották, de míg onnan is a
-hogy fölakasztották, esött lė. Háromszor is fölakasztották,
-<i>mindég talpraesött:</i> ėcczör aszongya Gergő: „Nem köl, laszt
-bántani, el köll ereszteni!“ Itt oszt Jumėrcsák útnak indult,
-ballag oj röngetek nagy erdőbe. Ėcczör rátanát ėgy nagy tisztásra,
-a tisztáson mögált, az a tisztás a haramijáknak vôt a tanyájuk.
-Tekínget ott, néz, hogy mi löhet ott? Látytya, hogy 12 haramija van
-ott, möghökkent Jumercsák. A haramiják közrekapták, hogy miféle
-embör? Mögfokták, mökkötöszték, bevitték az ű vesztőhejjükre. Itt
-oszt rátötték a nyakát a tőkére, <i>ráváktak</i> a
-<i>fejszével</i>, csak <i>nem vágta el a nyakát</i>. Itt oszt
-mögválasztották Jumėrcsákot vezérüknek. A hogy jártak lopni,
-rabolni, elrabolták a lengyel kirájnak a lányát, Jumėrcsák nagyon
-mögszerette a lengyel kiráj lányát. A lán kérte Jumėrcsákot, hogy
-bocsássa űtet viszsza a szülejihön! „Elbocsátalak – mongya
-Jumėrcsák – ha én is elmék, elválalsz engöm uradnak.“ Mögesküttette
-a lánt, elszöktek a többi haramijáktúl, de nem a szülejihön
-szöktek; hanem a Jumėrcsákékhon, a Jumėrcsák hazájába.</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>76. Bocskai.</h4>
-<p>Mikor Rákóczitul elpártoltak a kuruczok, mer a némöt kinek eszt,
-kinek aszt adott, Bocskai is hűtlen lött hozzá. Bocskai asztán
-főmönt Bécsbe kihalgatásra. Bemönt ėgy kávéházba magyarruhába, a
-fokossát fölakasztotta a fogasra. A némötök ėgy darabig nészték,
-hogy ki löhet ez? Látták asztán, hogy csak ėgy füle van, pedig
-Bocskai úgy fűsülte a haját, hogy nė lácczon, nótát kesztek a
-némötök Bocskairul, hogy csak ėgy füle van. Bocskai nem tudott
-némötül, de aszt mögértötte, hogy rúla danúlnak, lėvötte a
-fokossát, mind kiverte a némötöt a kávéházbul, csak maga maratt
-bent.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_158" id=
-"Page_158">-158-</a></span></p>
-<h3>(Örökéletűekről:)</h3>
-<h4>77. Kiszabaditás a tömlöczből.</h4>
-<p>Rákóczinak vôt ėgy lány szeretője, mikor Rákóczi a tömlöczbe
-vôt, az szabadította ki. Rákóczit elítélték halálra, papot
-hívattak, hogy gyónjon meg. A tiszteletes az erdőn ment körösztül
-kocsin, Rákóczi szeretője az emberekkel mögállította. Aszt monták a
-tiszteletesnek, agygya ide a ruháját a lánnak! Ruhát cseréltek
-osztán: a lány mönt a pap ruhájába a tömlöczbe. Mikor a lány mönt
-be a tömlöczbe, a katonák tisztölöktek, a mint szokás. Az őrt
-lėrészögítötték: <i>álomport</i> töttek a borba, anynyira álmos
-lött tűle, hogy elalutt. A lány monta osztán Rákóczinak, hogy:
-„Ütött az óra! nincs mit tönni, mönekülni köl.“ A katonárul
-lėhuszták a ruhát, Rákóczi vötte magára, úgy mönt a lánynyal az
-erdőbe, úgy szabadult ki. Az erdőbe osztán a papnak odatták a
-ruháját.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmező-Vásárhely.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>78. A mákostészta hatása.</h4>
-<p>Mikor Rákóczit hajszolták, negyed magával volt egy erdőben, volt
-közöttük egy menyecske is, a szomszéd faluban pedig németek voltak,
-kik el akarták fogni Rákóczit, kivált a vezérük volt rajta, hogy
-elfogja. Rákóczi azután beküldte a menyecskét a faluba, hogy főzzön
-a németeknek szárasztésztát, mert a németek nagyon szeretik a
-száraztésztát és jól bemákozza, hogy bátorságot kapjanak a németek
-és mondja nekik, hogy Rákóczi az erdőben van, ott megfoghatják
-könnyen. A menyecske úgy tett, mint Rákóczi mondta: elment a
-faluba, főzött nekik száraztésztát, jól <i>bemákozta</i> s mikor
-jóllaktak, biztatta őket, hogy jöjjenek, fogják meg, majd ő elmegy
-előre, visz neki italt, álomport dült bele, majd Rákóczi iszik
-belőle s elalszik tőle, akkor megfoghatják. Rákóczi mondta neki,
-hogy így mondja. A menyecske megmondta, hogy erre és erre jöjjenek,
-ott találnak egy kis gunyhót, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> abban van Rákóczi; s
-azután elment előre Rákóczit leitatni. Mikor a németek a kis
-gunyhóhoz értek, Rákóczi végig volt már nyujtózva egy padon, a keze
-lecsüngött, úgy tett mintha aludt volna, még hortyogott is. A
-németek feje odament hozzá, nézte, hogy alszik-e? a kezét Rákóczi
-kezébe próbálta tenni. Rákóczi megfogta a német kezét, felugrott:
-„No, most itt vagy! te akartál engem elfogni, elfogtalak én téged.“
-Körülkapták a németet, a kik vele jöttek, elszaladtak, elhagyta
-őket a bátorságuk, hiába ettek mákos tésztát.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmező-Vásárhely.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>79. Rákóczi lova fordított patkója.</h4>
-<p>Rákóczi lovának olyan patkója volt, hogy más lónak olyan nem
-volt, mindjárt rá lehetett ismerni a patkó nyomára. Hogy ne arra
-keressék a merre ment, reá ne találjanak, <i>megfordította a
-patkókat</i> a lova lábán. A német el szerette volna fogni, de nem
-birta, mikor ment ki Törökországba. Orsován már nem lóháton, hanem
-<i>hintóban</i> ment, ott majd elfogták, hanem túljárt az eszükön.
-Hoszszú haja volt, lenyíratta, pedig szép haja volt, a bajúszát is
-leborotváltatta, sem bajúsz, sem hosszú haj, olyan volt, mint a
-<i>pap</i>. Orsován megállították a hintóját, kérdezték, hogy nem
-ő-e a Rákóczi? Mikor megnézték, látták, hogy sem bajúsza, sem
-hosszú haja, tovább eresztették; azt mondták, hogy pap.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>80. Miért kell Rudolfnak bujdosni?</h4>
-<p>Rudolf trónörökösnek azért nem szabad kijelenteni magát mig az
-apja él: mert ha megtudnák odafent, hogy él, baj lenne. Rudolfnak
-most bujdosni kell; mert a Rocsild fiját agyonütötte. A Rócsildnak
-a fija azzal dicsekedett, hogy annyi a pénzök, hogy akármerre lép,
-mindenütt őfelségének a <i>képire hág</i>. A pénzen rajta van
-<span class="pagenum"><a name="Page_160" id=
-"Page_160">-160-</a></span> őfelségének a képe, náluk meg a pénz
-annyi mint a szemét: mindenütt van; így azután akármerre lép,
-mindig őfelségének a <i>képire</i> hág. Rudolf, mikor ezt hallotta,
-méregbe jött, agyonütötte a Rócsild fiját: miért hág az ő apjának a
-képére! Meg volt a baj! Őfelsége azt mondta: Életet életért! Most
-mit csináljanak? Rudolfot a jó emberei mindjárt elküldték bujdosni:
-bujdosson addig míg Őfelsége él, azután úgy is ő lesz a király.
-Csináltak azután gipszből embert, azt temették el Rudolf helyett,
-azt mondták, hogy Rudolfot agyonlőtték, oda van! Pedig Rudolf él,
-most is bujdosik. Édesanyám beszélte, hogy Kanizsán is járt,
-minálunk is volt. Mikor hírement, hogy Rudolf eljön Kanizsára,
-édesanyám tisztába tett mindent. Egyszer nyílik a nagykapu
-beköszöntött Rudolf, kérdezte, hogy vagyunk? Szülém mondta, hogy
-szegényesen, másnál lakunk: Takács Jánosnál, de nagyon jó ember.
-Majd lesz ez még máskép is, monta Rudolf, majd ha ő lesz a király!
-– Azután egy garast kért édesszülémtől, akkor még a garasok jártak.
-Édesapám mindjárt mondta szülémnek, hogy agygyon neki! Hát a mint
-tette be a pénzt, a felsőruhája felbillent, látszott, hogy
-<i>aranyos ruha</i> volt alól; felől pedig rossz, vadász ruhája
-volt, zöld vadászkalap <i>fáczántoll</i> volt rajta. Nem telt bele
-10 nap, már a szomszéd falvakban beszélték, hogy Rudolf Kanizsán
-járt.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarkanizsa.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>81. A bőkezű Rudolf.</h4>
-<p>Besenyőn a kubikusok köszt mögjelönt Rudolf, ėgy kubikusnak
-kivötte a kezibül a tajicskát, föltaszította a tőtésre, osztán asz
-monta ėgy kubikusnak, hogy híja öszsze az öszszes kubikusokat, a
-kik itt dôgoznak. Mikor öszszegyüttek rakásra, <i>kigombolta</i>
-aszt a rossz ruhát rajta, mögmutatta, hogy ű Rudolf. Kérdöszte
-asztán: „Mönynyit kereshetnek ėgy nap?“ Monták, hogy ėgy forint
-ötvenkrajczárt, némölik csak ėgy forint harmincz krajczárt.
-<span class="pagenum"><a name="Page_161" id=
-"Page_161">-161-</a></span> „Ez nagyon kevés ezér a munkájé!“ monta
-Rudolf. Kivötte a bugyėllárissát és mindėgygyik embörnek adott
-öt-öt forintot, oszt elmönt. Asz monta: „Eszt sönkinek nė
-mongyák!“</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>82. Menekülés.</h4>
-<p>Aszt beszílik Rudolfról: mikor Vėcsėra Mári mėktutta, hogy ojan
-nagy tėttű rab van a tömlöczbe lėcsukva, sopánkodott, hogy miféle
-rab lėhet? nem tutta, pedig ő vitt a raboknak ėnni; csodálkozott
-azon, hogy őt hogy nem eresztik be? Vôt ennek a Vėcsėra Márinak ėgy
-kedvese lakatosmestėr embėr vôt, mėgbeszíték a sort, hogy mitėvők
-lėgyenek? nagy úr lėhet, hogy ő neki nem szabad bemėnni? Aszongya a
-lakatos: „Csinájon sárból mėntát, majd ojan kûcsot csinál!“ Mikor
-mėgcsinálta a kûcsot, aszt terveszték ki, hogy mikor lėhet oda
-mėnni? Ėcczėr törtínt az eset, hogy elmėnt a rabőrző, Vėcsėra Mári
-hítta a lakatost, hogy nízzék mėg aszt a rabot! Bemėntek,
-kírdėszték: kiféle? de nem merte mėgmondani, hogy kicsoda?
-Rudolfnak lába ereji nem igėn vôtak, mėgfokták, a lakatoshon
-vitték, mindėnt adtak neki, a mit kívánt ėnni. Rudolf érzėtte az
-izmajit, hogy erősödnek, aszonta a lakatosnak: hogy mėnekülhetne
-el? Asz monta a mestėr: „Êre mėg êre, ekkor mėg ėkkor (menekülhet)
-ícczaka.“ Aszonta a mestėrnek: ícczaka nem mėhet, Rudolf osztán
-hajnalba mėnekült mėg, ekkô mán mėgmonta, hogy kicsoda Rudolf
-osztán levelet írt a lakatosnak, hogy: „Vėcsėra Márival írtekėzzėn,
-mer Vėcsėra Márit be fogják fogni, meneküljėn énhozzám!“ A
-kölcségėt duplamossan mėgkűtte, Vėcsėra Mári el is mėnekült.
-Harmadnap mulva nísztík a rabot, hogy most mán mėghalt, mert nem
-attak neki sė ėnni, sė inni, de nem találták. A tömlöcztartót
-befokták, de nem tudott sėmmit sė vallani, kúrėntálták, hogy hol
-van? de nem tudott róla sėnki. Mikor kimėnt Vėcsėra Mári Rudolfhon,
-mėgbeszíttík, <span class="pagenum"><a name="Page_162" id=
-"Page_162">-162-</a></span> hogy a lakatos is jőjjön, mert neki is
-baja lėsz, ha ott marad és szípen elmėnekült az is. Ėgy hét mulva
-kerestík a lakatost, mert ő volt Vėcsėra Márinak a szeretője, annak
-tunni kėll, de nem taláták sėhol sė, Rudolfot pedig azé zárták be a
-tömlöczbe, hogy Rôcsing fiját agyonlőtte, mer öszszevesztek, hogy
-ki a nagyobb úr?</p>
-<p class="centersmall">(Öcsöd.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h3>(Márialegendák.)</h3>
-<h4>83. A haramia és a szentcsalád.</h4>
-<p>Mikor a Boldokságosszűz Szentjózseffel a legnagyobb haramijáhon
-mönt szálást kérni hogy mögfüröszsze a kis Jézust, a haramija adott
-neki, gondolta majd mögöli, asztán a mije van, elvöszi. Vôt a
-rablónak oj gyeröke, hogy nem vôt sė keze, sė lába. Mikor
-mögfürösztötte a Boldokságosszüzmárija a kis Jézust, monta, hogy űs
-füröszsze mög a kicsikéjét! Mikor <i>mögfürösztötte</i>, azonnal
-<i>lött keze, lába</i>. A ház elé öntötte a <i>vizet</i>, a lekszöb
-<i>virágok terömtek</i>. A rabló asz gondolta: Ez mégis csak
-csuda!</p>
-<p>Nem hogy nem bántotta, – pedig mög akarta ölni –, hanem még el
-is kísérte az erdőbe, hogy sėnki sė báncsa. Mikor az erdőbe möntek,
-a vadállatok, mán mint róka, farkas, medve, ijesfélék, anynyijan
-vôtak az erdőbe, hogy azelőtt még soha sė vôt anynyi vadállat az
-erdőbe. A vadállatok <i>lėtérbetyűltek</i>, mikor mellettük möntek
-el.</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>84. Szüzmária a fonyásával kereste a kenyerét.</h4>
-<p>Ȧ boldoksăgosszűz ȧ fonăsăvâ kereste mėg ȧ mindėnnȧpi kinyerit.
-Font ȧz ȧszszonyoknȧk, ȧ kis Jézus pegyig hortȧ hȧzȧ ȧ fonălt ȧz
-ȧszszonyoknȧk, ȧ kiknek font ȧ Boldoksăgosszűz. Hȧ ojȧn helyre mėnt
-ȧ kis Jézus, ȧ hol otthon vôt ȧ <i>rosz embėr</i>, sírvȧ mėnt hȧzȧ,
-mer nem ȧttȧk nėki semmit; hȧ pegyig ȧ <i>jó</i> vôt otthon, örömê
-mėnt hȧzȧ ȧ kis Jézus.</p>
-<p class="centersmall">(Gȧlgȧhévíz Pestvm.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_163" id=
-"Page_163">-163-</a></span></p>
-<h4>85. Mióta rakják keresztbe a búzát.</h4>
-<p>Mikor a Boldokságosszűz Heródes elül mönekült a kis Jézussal,
-odaért a szántóvető embörhön, aszonta neki: „Tė szögén embör!
-<i>vess el ėngöm, mint a búzádat!</i>“ Aszonta a szögén embör:
-„Hogy vesselek én tégöd a kisdeddel el, mikor embörnacscság vagy?“
-„Majd <i>elváltozok búzának</i> az én szen <i>fijammal</i> oszt
-csak vess el mind a búzát!“ A Boldokságosszűzmárija a kis Jézussal
-<i>elváltódzott búzaszömnek</i>, akkor elvetötte a szögén embör.
-Odaért Heródes a katonájival, kérdöszte a szögén embört: „Nem láttá
-ėgy fehércseléddê ėgy kisdedöt? êre gyütt, nyomasztuk, de nincs
-sėhun!“ Aszongya a szögén embör: „De láttam, mikor vetöttem eszt a
-búzát!“ De mán akkô aratott. Aszongya Heródes: „Mos mán mit
-keresünk? Viszszafordultak. Mikor Heródes elmönt, a szögén embör
-mán köröszbe rakta a búzát, <i>azé</i> rakta <i>köröszbe</i>, mer a
-Boldokságosszüzmárija möghatta a szögén embörnek: „De <i>köröszbe
-rakjad!</i>“ <i>Attul kezdve köröszbe rakik a búzát.</i> Hogy jó
-termés vôt, a búza hullott, akkor látta a szögén embör, hogy a
-búzán Márijának az <i>arcza</i> mög a szent fijájé lácczik azûta
-lácczik rajta. Akkor elmöntek Ėgyiptomba.</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h2>Adomák és rokonneműek.</h2>
-<h3>(Közönségesek.)</h3>
-<h4>86. Hivták az esőt a lakodalomba.</h4>
-<p>Férhönatta a szél a lányát, êmönt az esőhön, hogy möghîja
-násznagynak. Az eső ajálkozott is, hogy êmén ha töheti. „Hanem –
-aszongya – tudod, hogy én nem möhetök mindönkor, maj mögnézzük
-mingyá! mikor is lösz a lakodalom?“ A szél osztán mögmonta, hogy
-ekkô mög ekkô, vasárnap. Aszongya az eső: „Mögájjé ken! aszszony!
-hosz be csak a kalėndárijumot.“ Az aszszony <span class=
-"pagenum"><a name="Page_164" id="Page_164">-164-</a></span> beviszi
-a kalėndárijumot, láti, hogy Szögedön éppen akkô vásár lösz,
-aszongya: „Nem möhetök, mer Szögedön vásár lösz. (Innen a szólás:
-„Hítták az esőt lakodalomba, de aszonta: hogy nem möhetök, mer
-Szögedön vásár lösz,“ ha vásárkor esik.)</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>87. A subadarab ura a szélnek.</h4>
-<p>Mikor a szél elindult útazni, hogy majd az egész világon
-körösztül mén, így szólt: „Dújj, fújj! még a kűfalon is körösztül!“
-A szél mindég aszongya: dújj, fújj! Mönt is a szél még a legsűrűbb
-röngeteg erdőkön is körösztül, a hova sė a nap, sė a hôd, sė a
-csillag be nem világit, ha valakit möglátott, csak rákeszte: „Dújj,
-fújj! még a kűfalon is körösztül.“ A mint mönt, rátanát ėgy
-subadarabra, ki vôt vetve a faágakra és eszt möghallotta a
-subadarab, hogy monta a szél: „Dújj, fújj! még a kűfalon is
-körösztül.“ Asz mongya a subadarab a szélnek: „Mögáj, szél! még én
-rajtam sė.“ Akkor monta a szél: „Nem a nacságos úrhon szóltam!“ Így
-oszt a szél mögcsöndesödött, mikor a subadarab mögtámatta. Úgy is
-van! Lögyön az embör kűépületbe, a szél oda csak bemén, de a subán,
-vagy ködmenyön nem bir körösztülmönni, azé monta, hogy: „Nem a
-nacságos úrhon szóltam!“</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>88. Kappan köpönyeggel.</h4>
-<p>Az ablakon nézett ki az uraság, az ablak alatt két koldus
-találkozott, egymást kérdezték, hogy telt el a karácson? mit evett
-ezen a nagy napon? Az egyik azt mondja: semmi különöset, a másik
-eldicsekedett, hogy kappant evett köpönyeggel. Az uraság mindezt
-kihallgatta, ők azután elváltak, mentek koldulni. Az uraságnak
-szeget ütött a fejébe a kappan köpönyeggel, milyen lehet
-<span class="pagenum"><a name="Page_165" id=
-"Page_165">-165-</a></span> az? még sohasem hallotta, mondta a
-feleségének, hogy a napokban neki is csináljanak kappant
-köpönyeggel. A felesége megvallotta, hogy még ilyent nem is
-hallott, kiment a szakácsnéhoz s mondta, hogy holnap ebédre
-csináljon kappant köpönyeggel. A szakácsné sem tudta, hogy miféle
-étel az, tudakozódott, hogy kicsoda evett már kappant köpönyeggel?
-Mondták, hogy ez és ez a koldus, elment a szakácsné hozzá és
-megkérdezte, hogyan készítik el azt? A koldus elmondta, hogy a
-pulyka száraz, nem zsíros étel, bele kell a kövér kappant tenni,
-úgy megsütni: ez a kappan köpönyeggel, a szakácsné azután sütött
-kappant köpönyeggel, bevitte, nagyon is izlett, akkor mondta az
-uraság a feleségének: „Látod! mi gazdagok vagyunk, még azt sem
-tudtuk, mi az a kappan köpönyeggel? a koldusoktól kellett
-megtanulni.“</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h3>(Gúnyolódók.)</h3>
-<h4>89. Kitájékozás.</h4>
-<p>Három – – –ji embör abba a régebbi időtájt mögrakodott széksóvâ
-aval a szándékkal, hogy êmönnek Bánátra cserélni. Ėgy tál búza ėgy
-tál széksó (volt a csere) ėgy tál kukuricza ėgy tál széksó. Vôt
-ėgy-ėgy lovuk: egynek ėgy nagy sárga lova vôt. A nagyszentmiklósi
-járásba Csanád-közeltájt, kierösztöttek legelőre mög űk maguk is
-pihenőre ėgy kis vacsorakép. A lovak legelésztek, űk beszélgettek
-osztán neki feküttek pihenőre, alunni. Éféltájt hajnal fele
-fölébrettek, hogy maj tovább mönnek. Mönnek a lovaké, kettőt
-mögtanátak, a nassárga mög hiányzik, Elkesztek tanakonni, hogy:
-„Hun a sárga? hun a sárga!“ Nem tutták kigondolni, kettő mög van,
-de ėgy nincs: a nassárga. Asz mongya az ėgyik: „Hé komăm, szomszéd
-urȧm! tăjékozzuk ki ugyan hovȧ lėhetett ȧ nȧgysărgȧ?“ Asz mongya az
-ėgyik, valamik: „Ȧsz tudom, hogy embėr vôt.“ (a tolvaj.) Aszongya a
-másik: „Hȧ embėr <span class="pagenum"><a name="Page_166" id=
-"Page_166">-166-</a></span> vôt, ȧkkor nȧgy vôt.“ Aszongya a
-harmadik: „Hȧ embėr vôt mėg nȧgy vôt, ȧkkor vėrės vôt.“ Mikor mán
-<i>kităjékoszták</i>, elmöntek keresni a nagy, vörös embört.</p>
-<p>Csanád-tájt az országút szélön rátanátak a nassárgára fáhon vôt
-kötve. Fön az országúton a nagy, vörös embör az útat igazgatta. A
-három embör rajta mönt hogy: Hê! êloptȧ ȧ lovunkȧt!“ Az útkaparó
-szabatkozott, hogy ű nem lopta el a lovat, csak azé kötötte mög,
-hogy êtévett (a ló) êgyütt êre, ha keresi valaki, mögtanájja. De a
-három embör nem engedött neki: „Mer kităjékosztuk, hogy nȧgy embėr
-lopta el ȧ lovȧt, mėg is tȧlăltuk kêdet!“ Behajtották
-Csanád-kösségbe a lóval ėgyütt a bíró elé. A három embör be is mönt
-a bíró elé, hogy ȧ lovukat êlopták, de a lopót mėgfoktuk, ide
-hosztuk ȧ bíró úr elé! A bíró mingyá hívatta maga elé a lopót; hát
-kit lát? A kösségnek az útkaparóját! Kikűtte a három – – –ji
-embört, az útkaparót pedig kihallgatták. Gondolkozóba estek, hogy
-mög van csalatkozva az a három embör. Hát az útkaparót êkűtték,
-hogy mönynyön a dôgára. A három embört behívatta a bíró, kérdöszte,
-hogy hunnan tugygyák űk, hogy az embör lopta el a lovat? A három
-embör aszonta, hogy űk kităjékoszták, ârû tutták mög, hogy ű a
-lopó. Aszongya a bíró nekik: „Hát kentök boszorkányok! kentök
-tájékozni is tunnak? A boszorkányokat mög szokták égetni! Mingyá
-vasra veretöm kentöket! Nem igazembörök kentök!“ Kikűtte asztán
-űket. A bíró fijatal embör vôt, aszongya a jedzőnek mög az
-esküttnek: „Ugyan, mivel tréfáljuk mög űket?“ Valamöjik êtanáta, a
-könyvszekrénynek a tetejin piros almák vôtak főtéve – ėgy êtanáta
-aszt, hogy: „Ėgyet vögyünk lė, boríjjuk lė bögrévê, tájékozzák ki;
-mi van alá téve a bögrének?“ Behivatták űket, asz mongya nekik a
-bíró: „Maj möglátytyuk, hogy mijen embörök kentök, mit tunnak
-kentök! Tájékozzák ki, mer mögégetteti űket, mint boszorkányokat.
-Aszongya az egyik nasz szomorún lėcsüggesztött fejjel: „Aszt tudom,
-hogy gėmbėlű.“ A másik mán így bátrabb lött, aszongya: „Hȧ gėmbėlű,
-ȧkkô ôma.“ A harmadik mán egész bátorsággal mongya: „Hȧ gėmbėlű!
-(ha) ôma! ȧkkô vėrės“. <span class="pagenum"><a name="Page_167" id=
-"Page_167">-167-</a></span> Elnevették magukat: a bíró, jedző,
-eskütt, tuttukra atták, hogy a lovat nem úgy lopta el az útkaparó;
-hanem úgy tévett oda: „Máskor jobban vigyázzanak kentök a lovukra!“
-Útnak bocsájtották űket.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>90. Gyermekköltés.</h4>
-<p>A tatárjárás ideje előtt a Tátra-högység tüvibe létezött ėgy
-Zengő nevű kösség, de a tatárjárás alatt ez a kösség elpusztult,
-máma nincsen nyoma. A <i>Zengő</i> kösség szélibe ojan tanyaformába
-lakott ėgy házaspár. Itt az egész kösség juhjószágokat tenyésztött.
-Az a házaspár mindég sopánkodott, hogy csak ėgy gyerök vôna, csak
-ėgy gyerököt anna az Isten! családtalanok vôtak.</p>
-<p>Hát ėgy napon, ėgy kiszôgált katona gyütt hozzájuk éjjeli
-szállást kérni. Kapott éjjeli szállást, vacsorát is. Beszélgetésbe
-gyüttek, de a többi beszéd köszt a panasz is előgyütt. Sóhajtozott
-az aszszony is, sóhajtozott az embör is, hogy nincs gyerök, csak
-ėgy gyerök vôna! csak ėgy gyerököt anna az Isten! Itt a kiszôgát
-katona látta, hogy kivel van dôga, főhasználta a dôgot ėgy kis
-cselfogással, aszongya a gazdának a kiszôgált katona: „Üm!
-gazduram, ezön legkönyebb segíteni! gyerököt legkönyebb szörözni!“
-Hát olyan kukoriczatörés tájon vôt az idő a katona szėtnézött,
-látott az udvarba ėgy nagy rakás tököt. Ėgyet kiszömölt, ėgy
-fehéret, nagyot, aszongya: Ölêje mög aszt a nat tököt, gazduram!
-osztán vigye föl a högyôdalba, hejözze el, űjjön rajta tíz,
-tizėnkét, vagy tizėnöt napig! maj möglátyya, hogy milyen szép
-gyerök fejlődik belüle!“ Az aszszony mögörűtt a katona tanácsának,
-bísztatta az embört: „Jó lösz hé, apjuk! fogagygyé ken szót! mer a
-katona uram jobban tugygya mint münk!“ Az embör az aszszony
-biztatására mög a katona bisztatására mögölelte a nat tököt,
-fővitte a högyôdalba osztán ráűlt. Itt a katona ráparancsolt az
-embörre, hogy önnivalót, mög innivalót vigyön öleget! addig lė ne
-gyűjön, <span class="pagenum"><a name="Page_168" id=
-"Page_168">-168-</a></span> még a gyerök ki nem fejlődik! Tėhát
-élelömmê mönt fő. Az embör ülte a tököt, nocsak hagy űjje! A katona
-hogy maga maratt, gazdákodott: sütetött-főzetött, mint a katona
-szokta, az aszszon pedig késséggê kiszolgálta, mulattak, az embör
-mög űlte a tököt. Igy telt az üdő, êmult mán nyôcz, tíz nap, a
-katona észhön kapott, hogy az embör mán ráún a tökön ülni, maj haza
-is gyühet, a mit tudott, az aszszontû kérögetött úgy, hogy a
-prótszak mögvôt mán tömve, odább álott; az embör mög csak űlte a
-tököt. Azon a tájon juhász legeltetött, ėsz szamár csikó elmaratt a
-falkátul, nem meszsze az embörhön, a hun a tököt ülte, lėfekütt,
-elszöndörödött. Az embör is keszte únni az ülést a tökön,
-fészkelődött. A hogy fészkelődött, valahogy a <i>tök</i> kiugrott
-alula. Gurûtt a tök lėfelé a högyrű, a szamárcsikó mögijett a
-töknek a gurulásátul, főlugrott, szaladásnak vötte a dôgot. Az
-embör möglátta, hogy fölugrott a szamárcsikó oszt szalad, torka
-szakattábul el keszdött kijabálni: „Mögáj, kedves fijam! én vagyok
-a tė apád! Mögáj kedves fijam! én vagyok a tė apád! kedves fijam
-huva szalacz?“ Mindön erejibül szalatt, a szamárcsikó után mög
-kijabált: „Mögáj, kedves fijam!“ Nagy űzés-zavarás után nagy kínnal
-mökfokta a szamárcsikót, ölelte csókolta: „Gyere, kedves fijam! én
-vagyok a tė apád!“ Az aszszony mög a tanya udvarába nészte, hogy az
-apjuk zavari a gyerököt, a kezeit csapkotta, hogy van mán gyerök.
-Aval vôt, hogy a gyerök mögszalatt. Nagy huza-vonya után haza
-vezette: „No, aszszony! van mán gyerök; de még ilyen vadat nem
-láttam. „Csakhogy möggyütt ken!“ monta az aszszony. De másrészrül
-főtünt az aszszonynak, hogy nagyon hoszszú füle van a gyeröknek:
-„Hé, apjuk! nagyon hoszszú füle van ennek a gyeröknek!“ mondja az
-aszszony. „Nė, törőgyél aval, csak hogy van!“ „De mégis nagyon
-formátlan!“ „Aval sė törőgygyél! Maj mögformálódik, ha nyől.“</p>
-<p class="centersmall">Szeged.</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_169" id=
-"Page_169">-169-</a></span></p>
-<h4>91. A lótojás.</h4>
-<p>Fehér <i>tököt</i> találtak a baranyiak a szántóföldön,
-találgatták, hogy mi az? mert még akkor nem ismerték a tököt az
-egyik azután eltalálta, hogy lótojás, ha ülik csikó lesz belőle.
-Közös költségen fogadtak azután egy embert, hogy ülje a lótojást
-még ki nem kel: átaljában fogadták az embert, nem napszámban. Ülte
-is az ember egy hónapig, de akkorára már elrohadt a tök,
-összeesett, az ember pedig a földre esett hanyatt, a háta megett
-legelt egy csikó, a hanyattesett embertől megijedt, elszaladt. Ment
-az ember utána, de nem birta elfogni, felment azután a faluházára
-jelenteni, hogy kikelt a lótojás, de a csikó elszaladt. Kiment a
-deputáczió, hogy lássa, hogy igaz-e, hogy kikelt a lótojás? hogy
-kifizessék-e az embert? A mint vizsgálják a rohadt tököt, ott
-látják a tökmagot, egy azután eltalálta, hogy tovább kellett volna
-ülni, mert abból a sok magból mind csikó lett volna, de most már
-nem jó, mert kihült.</p>
-<p class="centersmall">(Szentes.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>92. Subák a templom alatt.</h4>
-<p>Templomot csináltak a – – –iak mikor már készen volt,
-valamelyiköjük eltalálta, hogy a templom fara nem jó helyen van,
-arább kellene neki tenni. Tanácskoztak, hogy mit csináljanak? Abban
-állapodtak meg, hogy odább tolják: összeszednek vagy tíz-tizenöt
-embert s arább tolják, tél volt az idő, subában döltek neki a
-templom farának. Már sokáig nyomkodták, mikor az úton szemközt jött
-rájuk egy atyafi, azt mondja: „Mėgăjȧnȧk kêtėk bătya! mă tovăbb is
-tėtték, mint kėllėtt vôna.“ Az embereknek, hogy melegök volt az
-erőlködés után, a subájukat rakásra hányták, úgy mentek a templom
-másik oldalára, hogy visszatolják a templom fȧrăt. Még ők a tulsó
-oldalon dülekedtek, arra jött egy ember kocsival, meglátta a
-gazdátlan ruhákat, felhányta a kocsira s odább áltt. Mikor azután
-gondolták, hogy most már jól van, visszamentek, hanem <span class=
-"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span> nem
-látták a subákat, egy azután azt mondja közülük: „No, mos jô nézünk
-ki! rătėttük ȧ subăkrȧ ȧ templomot.“ Vissza akarták azután megint
-tolni, de nem birták s ott hagyták, abban a hitben oszlottak szét
-azután, hogy a subák a templom alatt vannak.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>93. A hibások.</h4>
-<p>Ėgy aszszonnak vôt 3 jánya, mind a 3 hibás vôt: ėgy vôt szuszka
-(orrábul beszélő) a másik nagyot hallott, a harmadik sejpės vôt, de
-mind szeretėtt vôna fírhėn mėnni. Ėcczėr ėgy jánnéző jött, az
-édėsanynyuk roppant rájuk parancsolt, hogy akármi történik nė
-merjenek szólni, mer akkor otthon marannak, nem tunnak férhėnmėnni.
-Mikor a jánynéző mėg a násznagy odamėnt, pók mászott a násznagy
-bundáján, elkeszte az ėgyik: „Násznagy uram! mók mászik a
-bundáján.“ Aszonta a másik: „Mėmmonta édėsanyám: nė szôjunk!“ A
-harmadik aszongya: „Lám, én nem szójtam sėmmit!“ Igy osztán mind a
-3 otthon maratt, êszólták magukat.</p>
-<p class="centersmall">(Mezőtúr.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>94. A sejpössek.</h4>
-<p>Vôt ėgy aszszonnak 3 sejpös lánya: az ėgyik sejpösebb vôt, mint
-a másik, nem is kérték űket. Ėcczör mégis gyüttek lánynézőbe
-hároman is, az anynyuk mögmonta nekik, hogy nė beszéjjenek, csak
-szépen üjjenek. Éppen akkor sütöttek tojást (mikor a legények
-lánynézőben voltak,) parázsba tötték, a tojás nagyot durrant,
-aszongya az egyik: „A! mi bôt? A másik ráfeleleli: „Tutmony“
-(tyúktojás.) A harmadik aszongya: „Tapajd ki!“ ott hagyta őket mind
-a 3 legény.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_171" id=
-"Page_171">-171-</a></span></p>
-<h4>95. Időcsináló kántor.</h4>
-<p>Az egyszeri kántor azt mondta a – – –aknak a kántorválasztáskor:
-„Ha <i>őtet</i> megválasztják kántornak a faluba, olyan időt
-csinál, a milyent akarnak. A falu népe gazdálkodással foglalkozott,
-ilyen ember kellett nekik, megválasztották egyhangulag. Jött a
-vasárnap egyik a másik után, a hívek szorgalmatosan eljárogattak a
-templomba, hogy meggyőződjenek róla, hogy igaz-e, hogy a kántor ért
-az időcsináláshoz? ilyenkor legalkalmasabb idő megmutatni, hogy mit
-tud, de a kántor még a fülét sem mozgatta. Megúnták már várni, hogy
-mutassa be, hogy hogy csinálja az időt? felszólitották, hogy az
-igéretét teljesítse. „Jól van, jőjjenek el kendtek jövő vasárnap a
-templomba! akkor megmutatom, hogy kell az időt csinálni, de
-mindenki itt legyen!“ mondta a kántor. A következő vasárnap azután
-ott volt a templomba az egész falu népe, kicsije-nagyja, Mikor
-kijöttek a templomból, annyifelé állitotta őket a hányféle időt
-akartak: „A kinek szép, napos idő kell, ide álljanak! – mondta a
-kántor – A kinek eső kell, ide állnak! emide a kiknek szél kell!“
-és igy tovább. Mikor már fel voltak állítva az emberek,
-felszólította őket: „Nohát, most már határozzák el kendtek, hogy
-milyen idő legyen holnap?“ Kinek milyen időre volt szüksége, a
-mellett kardoskodott, annyira mentek már, hogy majd egymás hajába
-kaptak, akkor azután a kántor igazságot tett köztük, azt mondja:
-„Bizzuk az Úristenre! ne veszekedjenek kendtek egymás közt!
-legjobban tudja az!“ A – – –ak is azután rámondták, hogy: „Legjobb
-is lesz: bizzuk az Úristenre!“</p>
-<p class="centersmall">(Kövegy.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>96. Mióta hivják a szabót kecskének?</h4>
-<p>Megbetegedett a szabó, gyomorbaja volt, ki kellett a belét
-venni, megtisztítani s bevarrni. Az orvos miután elaltatta, a belét
-kivette s a kerítésre tette. Mig ő azután a szabó gyomrával el volt
-foglalva, a kecske a szabó <span class="pagenum"><a name="Page_172"
-id="Page_172">-172-</a></span> belét megette. Fogja az orvos a
-kecskét megöli s a belét teszi a szabó hasába. Mikor a szabó
-felébredt, felment a fára levelet enni, azóta hivják a szabót
-kecskének.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>97. Mijé hijják a csizmadiát Nyehónak?</h4>
-<p>A kisteleki vásáron árult a majiszter a legényivel, oda álitott
-hozzájuk ėgy öreg parasztembör, hogy van neki ėgy rosz gebéje, nem
-vönné mög a bűre kedvijé, neki bűrre van szüksége! A majiszter,
-hogy rá nė fizessön a vásárra, elkűtte a legényit, hogy kerícsön
-elő ėgy kaptafát, mölik a legnagyob, mög plajbászt, a mijent az
-ácsok használnak! maj mögmérik, hogy körül-belül mönynyi bűr van
-rajta? Majd osztán kikészíttetik. Mikor előgyütt a legénye, fokta a
-nagy kaptafát osztán körülplajbászolta. A ló még a hátán mög a
-nyakán plajbászolta körül a kaptafáját, addig csak álta türelmesen,
-de mikor a hasáhon értek, a gebe rugdosódott. Hogy engödelmességre
-bírja a lovat, mögverögette a hátát, mindég asz monta: „Nye! nye!“
-A legénye pedig fokta a száját, a mög mindég asz monta: „Hó! hó!“ A
-mérés alatt a sokadalom öszszegyütt, nészték, mi csinálnak a
-csizmadiják a lóval, hogy osztán hallották: „Nye! hó!“
-elkörösztölték Nyehónak, azûta úgy is hijják űket, „Nyehó!“ hanem
-harakszanak érte.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>98. A cservelyi kantár.</h4>
-<p>Mikor a magyarok hóditották az országot, oly erős helyre is
-találtak, melyet nehéznek találtak bevenni, a jól megerősített
-városban, vagy várban lakott a tótok feje is. A magyarok látták,
-hogy a tótnak fehér ló kell kantárral, úgy gondolták, hogy legjobb
-lesz, ha fehér lovakat küldenek veres kantárral felszerszámozva a
-tótok <span class="pagenum"><a name="Page_173" id=
-"Page_173">-173-</a></span> fejedelmének s a lovakkal együtt maguk
-is bemennek a megerősített városba és elfoglalják. A tótok mikor a
-fehér lovakat a veres kantárral felszerszámozva meglátták, nagyon
-megörültek, de mikor azt látták, hogy annyi magyar jött be a
-lovakkal, hogy meg kellett magukat nekik adni, hogy túljártak a
-magyarok az eszükön, síró hangon hajtogatták: Cservelyi kantár,
-vėlikó, Odavan az ország, bozsė moj!</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>99. Mióta nem ember a tót?</h4>
-<p>A kuruczkorban történt, hogy az ablakostótot Pozson tájékán
-elfogták a labanczok s kérdezték tőle: „Hé! mi vagy, kurucz, vagy
-labancz?“ Akkoriban azon a tájon a kuruczok nyakra – főre verték a
-labanczokat, a tót azt hitte, most már a labancznak nem is szabad
-magát mutatni, nagy bátran rámondta: „Hȧj, hȧj, zurȧm zistenem!
-zídės vitéz urȧkok! szėgín zárvȧ tótocskȧ, hogy ü izs mėglėhetne
-más, mint kurucz?!“ A labonczoknak sem kellett több: alaposan
-elpáholták a tótot s megfogadtatták vele, hogy az életében ki nem
-ereszti a száján a kuruczszót, hanem mindenütt, a merre csak jár,
-labancznak vallja magát: azután elbocsájtották. A mint tovább
-mendegél, mentében Érsekújvár felé keveredik, ott meg a kuruczok
-fogták el s vonták kérdőre: „Hát, kend miféle szerzet: kurucz, vagy
-labancz?“ A tótnak még élénken az emlékezetében volt, hogy a
-kuruczszóért verték meg, azt mondja: Hȧt sȧk kírom szípony zín
-szėgíny zȧblȧkos tot zembėr ȧz ȧ lȧbȧncz mėgvȧgyom!“ „Tyű, adta
-vakapád! majd adunk mi neked labanczot!“ Még jobban elverték, mint
-a labanczok s úgy bocsájtották útnak remélve, hogy többet nem lesz
-kedve magát labancznak mondani. Nem sokára megint elfogta egy tábor
-s újra elkezdték faggatni a tótot, micsoda: kurucz-e vagy labancz?
-A tót halálra volt rémülve, hogy mit mondjon? Úgy sem volt jó, hogy
-labancz, úgy sem, hogy kurucz, ijedtében azt mondja: „Zȧrányos
-Jėzuskȧm! zídės zurȧm zistenėm! <span class="pagenum"><a name=
-"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> kírom szípony nemės és
-nemzetės vitéz urȧkok! ín sė lȧbȧncz, sė kurucz nem vȧgyom, mėg
-zembėr sė nem mėg vȧgyom sak tót“. Azóta mondják, hogy a tót nem
-ember.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged)</p>
-<h4>100. A német és a teremtés.</h4>
-<p>Mikor a népek meg voltak már teremtve, keresték a hibát, hogy mi
-nem jól van teremtve. A német csak azt a hibát, találta, hogy az
-embernek az orrát teremtette az Isten rosszul, mert lefelé van:
-„Fordítva kellett volna teremteni – mondta a német – hogy az orrluk
-lett volna felfelé, hogy ha az ember tubákol, mindjárt egész
-kanállal lehetne beledűteni tubákot.“</p>
-<p class="centersmall">(Szeged)</p>
-<hr class="tb" />
-<h3>(Kópéságok.)</h3>
-<h4>101. A forrókása és a csizmadiainasok.</h4>
-<p><i>Kását</i> evett a két csizmadiainas, nagyon meleg volt,
-szinte égetett, mikor a mesterné, szűkösen tálalva oda adta nekik,
-hogy egyenek. Az evésnél a ki gyorsabban tudott enni, annak több
-jutott, míg a másik kevesebbel volt kénytelen megérni. Bevág
-mindjárt az egyik nagymohón egy kanállal s miután összeégette a
-száját, elkezd sírni, mit látva a másik, kérdezi: „Miért sírsz?“
-„Siratom az öregapám halálát, eszembe jutott, hogy most esztendeje
-halt meg“ „No, csak sirasd – gondolta a másik, majd én addig
-megeszem előled!“ ő is bevág egy kanállal s ő is úgy jár, mint a
-társa: összeégeti a száját, kiköpi a kását s mondja: „Hogy a fene
-ette volna meg az öregapádat, minek halt meg!“ és segített a
-társának könnyezni.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_175" id=
-"Page_175">-175-</a></span></p>
-<h4>102. A huszár pénzt szerez.</h4>
-<p>A huszárnak nem volt pénze, kért a pajtásától egy forintot
-kölcsön, míg szerez valahonnan. Elment a kereskedőkhöz s a boltokba
-bekukucskált, egyik boltos azt kérdezte: mit keres? A huszár azt
-mondja: „Ilyen szürke ruhás boltostól kaptam tegnap előtt egy
-forintot, mint maga, azt hoztam meg“. A boltos kapott az alkalmon,
-hogy mindjárt könnyű szerrel keres egy forintot, azt mondja, hogy:
-„Én voltam az, én adtam magának a forintot.“ A huszár odaadta a
-boltosnak a forintot s várt egy kis ideig, hogy mentül többen
-legyenek a boltban, azután mondta a boltosnak, hogy adja ide az
-óráját?“ „Micsoda órát?“ kérdezte a boltos. „Hát azt a 30 forintos
-órát, a melyiket itt hagytam az úrnál, hogy egy forintot kölcsön
-kaphassak.“ „Én nálam nem hagyott.“ mondja a boltos. Addig ide,
-addig oda! felmentek a bíróhoz. A bíró azt kérdezte, hogy megadta a
-katona a forintot? a boltos nem tagadhatta, mert látták többen, a
-bíró azután megítélte a katonának a 30 forintot, ha az órát nem
-tudja visszaadni, mert katonának senki sem ad kölcsön egy forintot,
-ha csak zálogban nem hagy valamit.</p>
-<p class="centersmall">(Békés)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>103. A pokol létszáma emelése.</h4>
-<p>Mikor a pokolban nagyon megcsökkent a létszám, az Ördög azon
-törte a fejét: hogy kell ezen könnyű szerrel segíteni? Utoljára
-arra a gondolatra jutott, hogy legjobb lesz a földre lemenni s az
-embereket valami módon a hálójába keríteni. Magához vett egy
-tubákos pikszist, hogy megtanitja az embereket tubákolni és ha majd
-nagyokat és sokat trüszentenek, bosszankodni fognak azután meg
-káromkodnak: szidni fogják az Istent. Csakhogy ez a terve nem
-sikerült, mert barátok (szerzetes) szerették meg a tubákolást s a
-helyett hogy ha trüsszentettek, káromkodtak volna, az Isten nevét
-jó czélból emlegették, valahányszor trüszentett az egyik, a többi
-mind egészségére kívánta, azt mondta, „Adj Isten egészségére!“
-<span class="pagenum"><a name="Page_176" id=
-"Page_176">-176-</a></span> „No, ez nem vált be!“ mondta az Ördög
-és földhöz vágta a tubákos pikszist, mást próbált.</p>
-<p>Addig törte a fejét, eszébe jutott a <i>pipa, aczél, kova,
-tapló</i>, „No ez jó lesz!“ gondolta magában. Felöltözött szépen,
-ment kocsmáról kocsmára, elővette a makrapipáját, hogy majd
-rágyujt, az emberek nézték, hogy mi ez? Mikor megtömte a pipáját,
-elkezdett csiholni s rágyujtott, a kivel beszélt, dícsérte neki,
-hogy milyen üdvös dolog, a füstje milyen kellemes illatú, odaatta
-az az embereknek, hogy szívják; ezt meg a szegény emberek szerették
-meg, szereztek is mindjárt pipát, füstöltek, mint a kémény. De az
-emberek ügyetlen része mikor csiholni akart, a helyett hogy a
-kovára ütött volna az aczéllal, az ujját verte le, elkezdett
-káromkodni. „No, ez már sikerült!“ – mondta az Ördög – ez már
-bevált!“ de a pokol létszáma lassan növekedett, csak törte az Ördög
-a fejét, mit csináljon még, hogy elegen legyenek a pokolban? Eszébe
-jutott végre a kártya, sorra járta vele a vendéglőket, mutogatta,
-milyen szép képek vannak rajta, tanította az embereket kártyázni,
-engedte őket nyerni, dicsérte, milyen jó, milyen könnyen meg lehet
-gazdulni, csak egy kis ügyesség kell hozzá. Az emberek kaptak
-rajta, hogy dolog nélkül is meg lehet gazdagodni, nekiszoktak a
-kártyázáshoz, elvesztette egy része a pénzét, más része a vagyonát
-is, egymást szidta, gyilkolta. „No, ez már nagyszerűen bevált!“
-mondta az Ördög, a pokol létszáma is visszanyerte csakhamar a régi
-nagyságát, még hajazta is.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>104. Csizmadijahal.</h4>
-<p>A csizmadijának vôt ėgy legénye. Tavaszszal már a munka
-mögszűnt, a legént nem akarta elkűdeni, mert jó munkás vôt, aszonta
-neki: „János! én nem kűdöm el magát, de látytya: nincs munka, majd
-a szőlőbe is dôgozgatunk ėgyet-mást: a mi előagygya magát!
-<span class="pagenum"><a name="Page_177" id=
-"Page_177">-177-</a></span> Maragygyon itt, maj kimögyünk a szőlőbe
-kapálni!“ A legény beleėgyezött, mer munka máshun sincs, mit
-barangoljon? inkább dôgozik a szőlőbe is. Kimöntek a szőlőbe
-kapálni, asz monygya a mestör: „János, iparkogygyunk, estére halat
-öszünk!“ János nagyon szerette a halat, iparkodott kapálni. Este,
-mikor hazamöntek, nagy tál bablevest vitt be az aszszony, János ėgy
-tányérrâ mögövött, a kanalat lėtötte. A mestör asz mongygya neki:
-„János, mé nem öszik? nem lakott még jô!“ János asz feleli: „Akkor
-maj halat nem birok önni!“ Aszongya a mestör: „Hát e nem hal?“
-Aszongya János: „Hogy vôna hal, hiszėn bab.“ „Hátha nem hal, János!
-akkô odadom a könyvit, elmöhet!“ János asz gondolta, akárhova mén,
-most nincs munka, fokta a kanalat, mögkeverte a bablevest, nészte,
-aszongya: „Hal ez csakugyan, csakhogy még apró!“ Igy oszt János
-mögmaratt.</p>
-<p>Őszszel, mikor mán vôt munka elegendő, ėgy ebéd alkalmával János
-kinézött az ablakon, ez is szólott a mestörnek: „Majiszter úr,
-nézze csak a szomszédház tetejin a medve hogy sétál!“ Kinéz a
-mestör asz mongya Jánosnak: „Maga mög van bolondulva, János! a
-macskát medvének nézi?“ „Hát nem medve a’ majszter úr?“ a János
-kérdözi. „Hát, hogy vôna medve, macska az!“ „Hát ha nem medve,
-akkor agygya ki a könyvemet!“ Akkor könynyen beszélt, mert a munka
-mögindult. Aszt mongya a mestör a feleséginek: „Hoszd be anynyuk az
-okulárijumot a műhelbűl, maj főtöszöm, mögnézöm jobban!“ Föltöszi,
-aszongya: „János! magának igaza van! medve a, csak még kicsike!“
-Igy oszt János mögmaratt.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h3>(Nagyokatmondó adomák.)</h3>
-<h4>105. A szabadságos katona és a czigány.</h4>
-<p>A szabadságos katona ment hazafelé, találkozott az úton egy
-czigánnyal, azután együtt útaztak. A mint mentek, mendegéltek,
-találtak egy zacskó aranyat, a szabadságos <span class=
-"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> katona
-ügyeseb volt felvenni, mégis megakarta osztani testvériesen a
-czigánnyal, mert – mint mondta – együtt találták, de a czigány
-magának követelte az egészet. Addig osztozkodtak, hogy a czigány
-eltalálta, hogy legyen azé az arany, a ki nagyobbat tud hazudni, a
-szabadságos katona beleegyezett.</p>
-<p>Elkezdett a czigány hazudni, elmondta, hogy volt az ő apjának
-olyan szép háza, hogy a királyok megírígyelték a annyi pénze volt,
-hogy már nem talált helyet, a hova tegye. Azt mondja a katona: „Ez
-mind meglehet, de én nekem volt olyan lovam, hogy az egyik
-esztendőben csikót ellett, a másikban czigányt.“ „Az már nem igaz!“
-mondta a czigány s a zacskó arany a katonáé lett.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>106. Nagyotmondó huszárok.</h4>
-<p>Mikor a huszár hazajött Talijányországból, elmesélte hogy olyan
-nagy <i>káposztát</i> látott, hogy az egész ármádia ha meleg volt,
-aláment, hogy hűvösbe legyenek és akkora <i>méhet</i> látott mint
-egy ló. „Hát a kaptár mekkora volt?“ kérdezték tőle. „Hát csak
-akkora, mint nálunk,“ felelte a huszár. „Hát akkor hogy ment be a
-méhecske?“ kérdezik tovább; de a huszár nem hagyta magát zavarni,
-azt mondja: „Akkor már eljöttem.“ „Ez semmi!“ mondja a másik;
-„Mikor mink Pojákországba vôtunk, ojan nagy <i>üstöt</i> láttam
-csinálni, hogy mikor a kovácsok az egyik feliben kalapálták, azok,
-a kik a másik feliben dolgoztak az üstnek, nem hallották a
-kalapálást.“ „Mit csináltak azzal a nagy üsttel?“ kérdezi a
-Talijányországban járt huszár. „A te káposztádat főzték meg benne“
-volt a válasz.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>107. A hazugságot valóságnak bizonyítja be.</h4>
-<p>Mikor még a katonák 10 esztendeig szolgáltak s kivitték űket
-idegen országba, akkor történt, hogy egy szabadságos katona, betért
-egyik útjába eső kocsmába <span class="pagenum"><a name="Page_179"
-id="Page_179">-179-</a></span> és elkezdte mondani, hogy mit látott
-Pojákországból hazajöttében. A többi közt elmondta, hogy olyan nagy
-madarat látott, hogy a szárnyával, mikor szállt, 4 óráig
-elborította a napot, mire a kocsmáros kijelentette, hogy ő nem
-hiszi. Szóról-szóra annyira mentek, hogy egy akó borba fogadtak, a
-katonának be kell bizonyítani, hogy igaz, a mit a nagy madárról
-mondott. A katona elment, hogy majd embereket keres, a kik
-bizonyítják, hogy csakugyan igazat mondott.</p>
-<p>Telt az idő, a katona megint betért a kocsmába, de már nem
-katona ruhában, hogy a kocsmáros meg ne ismerje. Elkezdi beszélni,
-hogy mikor jött, a falu tulsó végén annyi ember ment ki a mezőre,
-hogy alig bírt tőlük ide jönni, vittek magukkal egy öt öles létrát
-is. Kérdezte tőlük, hová viszik azt a nagy létrát? Azt mondták,
-hogy a mezőn akkora <i>tojást</i> találtak, hogy öt öles létra kell
-neki, hogy a tetejét betörhessék, azután szétkanalazzák maguk közt
-a tojást; mert ha az oldalát beütik, szétfolyik mind. Azt mondja
-azután a katona: „Én nem hiszem, hogy van akkora tojás.“ Azt felėli
-rá a kocsmáros: „Lehetséges az! a multkor volt nálam egy
-szabadságos katona, jött Pojákországból, az beszélte, hogy ő, mikor
-jött hazafelé, akkora madarat látott, hogy a szárnyával, mikor
-szállt, négy óráig elborította a napot, lehet, hogy ennek a
-madárnak a tojása.“ „Hát maga hiszi azt, hogy van olyan nagy
-madár?“ „Hogyne hinném! ezek a nagy madarak tojják a nagy
-tojásokat, hogy 5 öles létrával lehet csak a tetejébe menni.“
-„Bravó! emlékszik-e, mikor fogadtunk egy akó <i>borban</i> s én azt
-mondtam, hogy be fogom bizonyítani, hogy elhiszi, fizesse meg az
-akó bort! az a szabadságos katona én voltam.“</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_180" id=
-"Page_180">-180-</a></span></p>
-<h2>A jegyzetekben idézett művek megjelelése.</h2>
-<div class="blockquot">
-<p>A többször idézett műveket a szerző, vagy gyűjtő, illetőleg a
-szerkesztőt-megbízó társaság, a folyóiratoknál pedig a folyóirat
-nevének <i>dűlt betűkkel</i> szedett részével idézem; ha azonban a
-gyűjtő vagy a szerző különféle nevű műveit kell felemlítenem, akkor
-a neve mellett a később kiadású művei elnevezésének kezdőbetüit is
-<i>dűlt betűkkel</i> jelelem.</p>
-</div>
-<ul class="lsoff indented">
-<li><i>Aarne</i> Antti jeleléssel a F. F. Communications N: o 5-ben
-Hamina 1911. megjelent <i>Finnische Märchenvarianten
-Verzeichnis</i> művét idézem. Hiszem hogy jön idő: mikor a finnek
-tekintettel Aarne dolgozatára kéziratban levő meséikből fognak ki
-is nyomatni, akkor összehasonlításokat tehetünk a magyar
-mese-kincsekkel.</li>
-<li><i>Abafi</i> L.: <i>Figyelője</i>. Irodalomtörténeti közlöny,
-Bpest 1876–</li>
-<li><i>Arany</i> L. Magyar népmese gyüjteménye. Bpest 1901.</li>
-<li><i>Dähnhardt</i> Oskar: Natursagen 1907– Leipzig und
-Berlin,</li>
-<li><i>Dähnhardt</i> O.: <i>Schwänke</i> aus aller Welt 1908.
-Leipzig u. Berlin.</li>
-<li><i>Erdélyi</i> J.: Népdalok és mondák Pesten 1846–</li>
-<li><i>Etnographia</i>, Budapest 1889–</li>
-<li><i>Ethnologische Mitteilungen</i> aus Ungarn, herausgeben von
-Anton Herrmann. Budapest 1887–</li>
-<li><i>1001 éj:</i> Die Erzählungen aus den Tausendeinnachten,
-Felix Paul Greve erschienen im Insel-Verlag zu Leipzig
-MDCCCCVII.</li>
-<li><i>F. F. C</i>ommunications Helsinski 1911. Hamina 1911–</li>
-<li><i>Gaal</i> Gy.: Magyar népmese-gyűjteménye. Pesten 1857–</li>
-<li><i>Gonzenbach</i> L.: Sicilianische Märchen, Leipzig 1870.</li>
-<li><i>Grimm</i>: Kinder und Hausmärchen Berlin 1822.</li>
-<li><i>Hahn</i>: Grichische und albanesische Märchen Leipzig
-1864.</li>
-<li><i>Ipolyi</i> A. <i>kézirat</i>-ban levő gyüjteménye.</li>
-<li><i>Ipolyi</i> A.: Magyar <i>mythologia</i> Pest 1854.</li>
-<li><i>Istvánffy</i> Gy.: Palóczmesék a fonóból, Liptó-Szt.-Miklós
-1890.</li>
-<li><i>Jókai</i> M.: A magyar nép élcze, népszerü kiadás 72–73.
-szám. Bpest 1911.</li>
-<li><i>Katona</i> L.: Irodalmi tanulmányai, Bpt. 1912.</li>
-<li><i>Kálmány</i> L.: <i>K</i>oszorúk az Alföld vadvirágaiból,
-Aradon 1877–</li>
-<li><i>Kálmány</i> L.: <i>Sz</i>eged népe Aradon 1881–</li>
-<li><i>Kálmány</i> L.: <i>Világunk</i> alakulásai, Szegeden
-1893.</li>
-<li><i>Kisfaludy</i>-Társaság: Magyar népköltési gyüjtemény, Pest
-1872–</li>
-<li><i>Köhler</i> R.: Kleinere Schriften, Weimar 1898. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></li>
-<li><i>Merényi</i> L.: <i>E</i>redeti népmesék, Pest 1861.</li>
-<li><i>Merényi</i> L.: <i>S</i>ajóvölgyi eredeti népmesék Pest
-1862.</li>
-<li><i>Merényi</i> L.: <i>D</i>unamelléki eredeti népmesék, Pest
-MDCCCLXIII.</li>
-<li><i>Munkácsi</i> B.: <i>Vogul</i> népköltési gyüjtemény Bpest
-1892–</li>
-<li><i>Pap</i> Gy.: Palócz népköltemények Sárospatak 1865.</li>
-<li><i>Róna–Sklarek</i>: Ungarische Volksmärchen, Leipzig
-1909.</li>
-<li><i>Sklarek</i> E,: Ungarische Volksmärchen, Leipzig 1901.</li>
-<li><i>Tóth</i> B.: A magyar anekdotakincs. Bpest 1901.</li>
-</ul>
-<div class="blockquot">
-<p>Ha a gyüjtemény nincsen különösen megnevezve, csak a kötet száma
-van idézve, akkor a <i>Hagyomány</i>-gyüjtemény értendő alatta,
-hacsak valamely megnevezett műről nincsen szó, melynek a köteteit
-érintem. A római számjegyek a kötetek számát jelelik, a füzetek
-arab számmal vannak idézve. Rövidítve említem még:</p>
-</div>
-<ul class="lsoff indented">
-<li>f. = füzet,</li>
-<li>– = folytatólag,</li>
-<li>j. = jegyzet,</li>
-<li>k. = kötet,</li>
-<li>l. = lap,</li>
-<li>m. = mese,</li>
-<li>sz. = szám,</li>
-<li>U. O. = ugyanott.</li>
-</ul>
-<div class="blockquot">
-<p>A zárójel közé tett sor: vagy a meséből van kifelejtve vagy a
-drasztikus, olykor sikamlós kifejezés szebb alakban való elmondása,
-mely ha nem a nyelvjárás nyelvén van, akkor az enyém.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_182" id=
-"Page_182">-182-</a></span></p>
-<h2>Jegyzetek.</h2>
-<div class="blockquot">
-<p><b>1. Köles.</b> <i>Az elrejtett erőnek titkos úton való
-elvételét</i> lásd a <i>Kisfaludy</i>: XIII. k. 142. l.
-<i>Juhenes</i> meséjében s jegyzetében megjeleltekben és alább a 2.
-számú adatunkban. A finnekét <i>Aarne</i> a 302. sz. jegyzetében
-sorolta elő.</p>
-<p>A <i>vérivásról</i> az <i>Ethnographia</i> XXIII. évf. 100. –
-lapján van szó; itt a 101. lapon a 15. sorban <i>vérrel</i> helyett
-<i>vizzel</i>, a 28. sorban <i>idézetekben</i> helyett
-<i>idézetben</i> teendő.</p>
-<p><i>A bűvős vesszőről Kisfaludy:</i> XIII. k. 1. sz. jegyzetében
-s alább a 2. 6. 7. 9. 108. sz. adatunkban; a <i>fentjáró szárnyasok
-lábán forgó várakról</i> a <i>Kisfaludy</i> XIII. k. 7. számú
-jegyzetében; a <i>kardról</i> ugyancsak ott a 16. sz. jegyzetben s
-alább a 2. 3. sz. mesében van szó.</p>
-<p>Mint nevezetes mesét, többször is leírtam, hogy hátha a
-vérivásról egyebet is megtudhatok. Egyik mesélésében így kezdte
-emberem: Vôt égy kirájnak 3 fija, ėgygyet híttak: <i>Árpa, másikat
-Zabnak</i> stb. Az 1. lap 4. sort emígy: A lekkiseb fija aszt
-tudakolta bátytyaitul, hogy az atytyuknak az ėgygyik szöme mé sír,
-a másik mög mé nevet? A bátytyaji nem tutták neki mögmondani, de
-aszonták, hogy addig <i>igálkonnak</i> (= néznek utána), még ki nem
-tudakolik akárhogy is! Mos mán mind a hároman azé
-<i>leledzöttek</i> (= arra volt kivánságuk), hogy mögtugygyák stb.
-A 3. lap 2. sor végéhez: Köles fölkészlelte (= biztatta, tüzelte)
-öket stb. A 8. lap 20. sor utolja helyett: Akkor hun, hun nem, vött
-ėsz száraz lófejet, oda álította űket a lófejire, körűkerítötte
-űket szénakötéllel, mögesküttette űket stb.</p>
-<p><b>2. Zirínyi Miklós.</b> Változatait a megelőző mese
-jegyzetében találjuk felemlítve. Mesénkben szereplő <i>Toronyi
-Tamást</i> nemzeti hősnek mutatja be 74, számú adatunk.
-Hagyományunkban <i>Toronyi Meduza</i> (Medusa)-féle
-<i>kővéváltoztató erővel</i> van felruházva, még inkább a 112. sz.
-mesénkben van ilyen <i>nőről</i> szó: a 19. sz. m. jegyzetében.</p>
-<p><b>3. Csinosomdrága.</b> <i>Égitesttel</i> díszlő, elrabolt ló
-visszahozásáról <i>Kisfaludy</i>: XIII. kötet 17. számú <i>Kampó
-táltos</i> meséje szól, melyben – nem számítva a más tipusú
-meserészek beékelését – a hős visszahozza a lovat s ezzel vége
-szakad a mesének. <i>Aranyszőrű</i> paripát hoz vissza a hős
-<i>Kisfaludy</i>: IX. k. 294. l. <i>Borsszem Jankó</i>-ban; ez a
-mese átcsap a <i>másféle hozása másféléért a túlzott nagyfélék
-segítségével</i> mesébe, hasonló hozzá az <i>Ethnologische
-Mitteilungen</i> szerkesztőségéhez <i>Kolumbán</i> Simon beküldte
-<i>Estők</i> mese. Estók, miután az elrablott égitesteket és a 2
-zsoltármondó madarat visszavette, a tőle elvett kardért és lóért
-királyleányt, ezért köpönyeget hoz a <i>Világmehetéje-</i>féle =
-<i>túlzott nagyféle sajátságúak segitségével</i>. Csinosomdrágában
-nyoma látszik <span class="pagenum"><a name="Page_183" id=
-"Page_183">-183-</a></span> a meséinkben otthonos
-<i>rangkülönbségnek</i>: többféle feladatot kell az alacsony
-származású hősnek telyjesíteni, hogy a lány kezét elkapja, lásd a
-6. sz. jegyzetünkek az alacsony származású hősön való segítés
-harmadik módját.</p>
-<p>A <i>túlzott nagyféle sajátságúakkal</i> telyjesített feladatok
-a fentemlítetteken kívül <i>Merényi</i>: S. I. k. 1 sz.,
-<i>Kisfaludy</i>: II. k. II. sz. meséjében is előjönnek, az
-idegeneket <i>Sklarek</i> 291. lapján 29. sz. jegyzetében
-említi.</p>
-<p>A <i>nehéz feladatok telyjesítése</i> <i>Kisfaludy</i>: XIII. k.
-12. sz. m. <i>A három fiú</i> jegyzetében van elősorolva s alább a
-9. 10. 12. 18. 19. sz. mesében fordul elő.</p>
-<p>Az <i>üldözés közben hátra vetett tárgyak</i> ugyancsak
-<i>Kisfaludy</i>: XIII. k. <i>Az aranyhajú</i> mese jegyzetében
-vannak felemlítve, lásd még a 4. 8. 9. 10. a 11. sz. m. a papucsból
-felhajtással krokodil lesz.</p>
-<p>A <i>kardról</i> 1. sz. mesénkben szóltunk.</p>
-<p><b>4. A kiskanász hozza el az aranykoszorút.</b> <i>Elrabolt
-tárgy</i> elhozásáról a kisasszony kezéért több mesénk szól, de nem
-az ellopásáról. <i>Tárgyak lopásáról</i> is van szó meséinkben, de
-nem egyúttal kisasszony kezéért. <i>Az üldözésközben hátra hajtott
-tárgyak</i> a 3. sz. m. jegyzetében vannak említve. <i>A bivalybőr
-lórahúzása</i> több mesénkben előfordul; így <i>Gaal</i>: III. k.
-XXVII. sz., <i>Pap</i>: I. sz., <i>Kisfaludy</i>: VI. k. 331. l.
-IX. k. 23. 43. sz. X, k. 36. sz., alább a 8 sz. mesében; idegen
-változatait <i>Köhler</i>: I. k. 469. lapján idézi. Hasonló vonás
-fordul elő a vogul teremtő mondában is: <i>Elmpi</i> ha
-elérhetetlen fenekű tenger vizében alá akar úszni,
-<i>kácsabőrre</i> van szüksége; mikor pedig <i>kúszó tehetségre</i>
-van szüksége, <i>evetbőrt</i> vesz magára. (<i>Hunfalvy</i> P.:
-Reguly A. hagyományai 123. l.)</p>
-<p><b>5. Pézös.</b> Meséink némelyikében a kelepczébe került
-mesehős, ha ellenfelével rendes úton: megvívással nem boldogulhat,
-<i>csellel</i> szabadul meg, melynek sikerülésére közreműködik az
-ellenfele számára hozott feleségnek való nő. Ilyenek az elrejtett
-erőnek <i>titkos úton</i> elvételét tartalmazó meséink közül
-<i>Merényi</i>: S. I. k. 1. l., <i>Kálmány</i>: Sz. III. k. 160.
-l., <i>Kisfaludy</i> IX. k. 60. l. található égitesteket hozó mesék
-és kötetünk 1. 2. sz. meséje. Ezekben szörnyetegfélékkel (= testi
-erő) van a mesehősnek baja, kik <i>Merényiét</i> és
-<i>Kisfaludy</i>: IX. kötetjét kivéve: <i>királyfiak</i>. Itt a
-csel az elrejtett erőnek kitudásában van alkalmazva, a
-feldíszítésében annak a tárgynak, melyben először az erejét
-elrejtve levőnek állítja a szörnyeteg; hacsak a mesemondó bele nem
-únt már mesélni, a mesét össze nem rántja, a cselt ki nem hagyja,
-mint a <i>Kisfaludy</i>: IX. k. 67–68. lapján látjuk.</p>
-<p>Most bemutatott mesénkben: <i>Pénzösben</i> is a <i>cselt</i> a
-feleségnek való nő eszközli az által: hogy a mesehős ellenfelét
-reábeszéli annak elhozatalára, ki a vesztét okozza a parancsolónak
-(= hatalmas úr, király). Ha a mesehős szegény <i>emberfia</i>:
-szolgálni megy; a <i>királyfiak</i> mint hozzájuk illik: vitézséget
-mennek tanulni. <span class="pagenum"><a name="Page_184" id=
-"Page_184">-184-</a></span></p>
-<p><i>Csel</i> van használva azokban a mesékben is, melyekben a
-feleségül hozott nő a mesehős ellenfelét reábírja, hogy a
-<i>lótejben megfürödjék</i>. A <i>lótejben való fürdés</i>, mint
-erőtönkretétel jön elő <i>Gaal</i>: III. k. XXVII. sz., <i>Pap</i>:
-I. sz., <i>Merényi</i>: E. II. k I. sz., <i>Istvánffy</i>: 7. sz.,
-<i>Kisfaludy</i>: IX. k. 23, 43. sz. X. k. 36. sz. meséjében.
-Megvan a <i>Kisfaludy</i>: VI. k. 14. sz meséjében is, de a hős
-leendő felesége segítsége nincs feltüntetve, pedig az eddig
-elősoroltakban a cselt ő <i>eszközölte ki</i>. Ha szemügyre
-vessszük ezt a cselt keresztülvivő nőt, azt látjuk, hogy nem
-közönséges ember leánya. Van köztük Vasorrúbábák, magyarul
-<i>Ördöngős vénasszonyok</i>, Sárkányok <i>aranyhajú</i> lánya,
-<i>Halak királyának</i> a leánya, mind több a közönségesnél; azért
-követelik a csel telyjesitését, mert előre látják a mesehős
-ellenfelének megsemmisítésére szolgáló dolgokat.</p>
-<p><i>Cselnek</i> vehető mesénkben: <i>Pézös</i>-ben, a
-<i>koporsópróbálás</i> is, mely <i>Ipolyi kéziratos
-gyüjteményében</i> a 495. számot viselő <i>Ilonka</i>: az
-<i>Ethnologische Mitteilungen</i> szerkesztőségéhez beküldött:
-<i>Oszvát és a pogány király</i> mesében is előfordul.
-<i>Idegen</i> mesékben Köhler: I. k. 410., 306. lapján van róla
-szó, mely utóbb említett lapon levővel, mint vele legjobban
-megegyezővel, vesd össze adatunkat.</p>
-<p>A <i>lopással teljesíthető feladatok</i> <i>Hagyományok</i> II.
-k. 20. sz. mesénk változataiban jönnek elő; lásd a jegyzetét.</p>
-<p><b>6. A kiskanász.</b> Változatait <i>Kisfaludy</i>: XIII k. 31.
-sz. meséje: <i>Bendebukk</i> jegyzetében soroltuk elő, újabban a
-finn változatokat <i>Aarne</i>, 306. számú jegyzetében említette
-meg.</p>
-<p>Adatunk azt mutatja, hogy hajdan a Sárkányoknak <i>nem kellet
-nőket rabolni</i>, mint II. kötetünk 1. sz meséjében,
-<i>Jufijankó</i>-ban s változataiban van: de akkor a hozzájuk járó
-<i>királykisasszonyok sem voltak</i> földi lények: <i>emberek</i>.
-A kisasszonyoknak a Sárkányokkal való összeköttetését más mesénk is
-bizonyítja. <i>Ipolyi</i>-nak 41. számú, <i>kéziratban</i> levő
-meséjében, <i>A pernyepöpöjké</i>-ben <i>a föld alá mennek a
-kisasszonyok</i>, a 108. számú alább közlött mesénkben pedig: a
-<i>Kisgubá</i>-ban a mesehős a szavára <i>megállani nem akaró
-várakban</i> találja a kisasszonyokat; mindakettő oly vonás, melyet
-a Sárkánylakások leirásában találunk meséink egyrészében; lásd
-<i>Kisfaludy</i>: XIII. k 7. számú meséje jegyzetét.</p>
-<p>Mesénk mást is mutat: tiszteletben tartja a szerzett jogokat,
-javakat, mit őseink a történet lapjai szerint hazánkba jövetelökkor
-nem tartottak meg, mi azt mutatja, hogy mesénk újabb kialakulata: a
-kereszténység hatása szerint valót tükröz vissza. A szerzett jogok
-tiszteletben tartásával szoros kapcsolatban van a
-<i>rangkülönbség</i> elismerése, mit ha meséinkről nem lehetne is
-leolvasni, multunk: a nemes- és a nem-nemes között való
-különbségtétel eléggé bizonyít. Ezt a rangkülönbséget mesénkben a
-<i>királykisasszony hangoztatja</i>, mikor a kiskanászhoz nem akar
-királylány léttére férjhezmenni; a mesék azonban segítenek rajta
-azáltal, hogy a különben alacsony származású mesehőst emelik.
-<span class="pagenum"><a name="Page_185" id=
-"Page_185">-185-</a></span></p>
-<p>Ilyen, mikor – mint mesénkben is el van mondva – a mesehőst
-furfangosságból származó ügyesnek, magát feltalálónak mutatják be,
-mi az <i>ész dicsérete</i>. Külön szobába teszik az alacsony
-származású mesehőst, a királykisasszonyt és a királykisasszonynál
-kevésbbé alacsonyabb rangú kérőt s reájuk bizzák a következményt,
-mi <i>Gaal</i> XLIV. számu meséje végén a drasztikusságát tekintve,
-elég illedelmesen van előadva. Emberem így nem tudta elmondani,
-azért van kurtítva, zárójel közé téve ez a jelenet. Ezt a jelenetet
-akarta utánozni <i>Erdélyi</i>: III. k. 5. sz. meséje is, de csak a
-mesehőst és a királykisasszonyt záratja egy szobába, a harmadikról
-megfelejtkezett, jobban mondva: nem ismerte meséinket, hogy – mint
-más mesében is látni fogjuk – reá is szükség van.</p>
-<p>Másik módja az alacsony származású mesehősön való segítésnek: a
-<i>királykisasszonyt a mesehőssel mentetik meg az Ördögtől</i>. Az
-Ethnologische Mitteilungen szerkesztöségéhez küldött egy mesét
-<i>Márton József</i> tanitó <i>Sorkitótfaluból</i>: <i>Az
-elátkozott királyleány</i>-t, melyben tárgyunkat érdeklőleg el van
-mondva, hogy a minden este 12 pár czipőt elszaggató királyleány,
-miután az <i>obsitos</i> katona kileste, hogy 12 Ördöggel tánczol,
-ezért szakad el a czipő s előadott mindent, a leány mérgében
-<i>megpukkadt</i>. Az oltár alá temetett királyleány a sírjához
-rendelt katonát minden éjjel megeszi, mig végre az <i>obsitos</i>
-megmenti. Mikor pedig mint feleségével sétálni megy, ennek kérésére
-a királylány nyakát levágja s a nyakból <i>3 fekete varjú</i>-féle
-Ördög repül ki, miáltal az Ördögöktől szabadítja meg, feleségével
-azután boldog életet él. Ezáltal a mesehős érdemes lesz a
-királykisasszony kezére: megmentője.</p>
-<p>Harmadik módja az alacsony származású mesehősön való segítésnek,
-<i>az ember erejét meghaladó cselekedetek által való emelés</i>: t.
-i. a mesehős ilyeneket végez, mire az azelőtt vonakodó királyleány
-nem tartja magához méltatlannak a mesehőst, mint <i>Ipolyi
-kéziratos</i> gyüjteménye 9. sz. meséjében a
-<i>Tetűbőrköntös</i>-ben látjuk. Ez a mese már nem a czipőszaggató
-királyleányok meséjéhez tartozik; bővebben szólunk róla, ha közölni
-fogjuk; lásd fentebb a hasonló mesénk 3. sz. jegyzetét, hol a
-napholdas paripa elhozása után egyebekről is kell gondoskodnia a
-mesehősnek.</p>
-<p>A rangkülönbséget némely mesénkben az atya hangoztatja a szegény
-mesehőssel szemben; itt a <i>gazdagság is rangkülönbséget</i> okoz,
-milyen <i>Gaal</i> II. k. XVII. meséje: <i>A szerencsés óra</i> és
-több változata. Az ilynemű mesékben, az idegenekben is többször a
-<i>levélhamisítás, kicserélés</i> fordul elő, melyről
-<i>Kisfaludy</i>: XIII. k. <i>Malmeduczi József</i> meséjében
-szólottunk – s nem is mindegyikben találjuk oly nyiltan kifejezve,
-mint <i>Gaalnál</i>, azért választottuk <i>Gaalét</i>.
-<i>Berzéjében: Kisfaludy:</i> IX. k. 93. lap, <i>A tollas
-ördög</i>-ben már a sorok közül kell kiolvasni. A gazdagság okozta
-rangkülönbségnek elmésen való kiegyenlítéséről II. kötetünk 16. sz.
-jegyzetében van szó s alább a 19. sz. mese is ide sorozandó, de
-ebben a rangkülönbséget nem a gazdagság teszi.</p>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_186" id=
-"Page_186">-186-</a></span></p>
-<h4>108. Kisguba.</h4>
-<p>Hun vôt, hun nem vôt, vôt a világon ėgy kiráj, annak vôt 3
-lánya, azok mindön écczaka ėgy-ėgy pár czipőt elszaggattak. A kiráj
-ezön nagyon boszszankodott, hogy az ű lányaji a czipőket écczaka
-szagatytyák, kiatta parancsba, hogy a ki möglesi, hogy hová járnak,
-hol szagatytyák el a czipőket, annak agygya a legszöb lányát fele
-kirájságával ėgyütt. Sokan leskelőttek mán utána: kirájfijak,
-főrendű úrfijak, de mind hasztalan vôt. A kiráj nagy
-boszszankodással vôt, hogy már nincs sėnki, a ki möglesse az ű
-lányajit.</p>
-<p>Volt a palotába ėgy Kisguba nevű udvaribolond, a jelöntötte
-magát a kirájná, hogy ű möglesi a fölségös kirájkisaszonyokat. A
-kiráj aszt monta neki: „Ha mög nem lesöd, êcsaplak!“ A Kisguba
-osztán nekikészült, estefelé rávötte a kis gubáját, öszszehúzódott,
-lėfekütt a kirajkisaszszonyok ajtójába, a hálószoba ajtójába, úgy
-tött, mintha alunna: hortyogott. Mikor mindönki elcsöndösödött, ėgy
-<i>Vénboszorkán</i> az ajtóhoz lépött, látya, hogy ott fekszik
-valaki, viszszamönt, elővötte a <i>mestörségit</i>, aszt mongya:
-„<i>Bár ki vagy, itt köll maradnod! el köll alunnod! a lányoknak az
-én fijajimhoz el köl gyünni!</i>“ Oda mönt osztán az ajtóhoz,
-mongya; „Kêj föl, Guba! Nė alugy Guba!“ de a Guba alutt, a
-Vénaszszony osztán rugdalta Gubát, de a Guba mög sė mozdult, annál
-jobban hortyogott. „Megájj, rád hintöm eszt a kis port! itt
-marathacz röggelig.“ Kisguba mög aszt gondolta, hinthetöd, én azért
-utánatok álok! A Vénaszszony az ajtót lassan kinyitotta, bement a
-szobába, a lányokat főkőtötte: „Készűjetök, mink mán bátran
-möhetünk, a strázsákat <i>lėporosztam, lėfojtottam</i>.“ A lányok
-indulnak, hogy kijutnak az úcczára, a legkisebbik lány a többinek
-aszt mongya: „Nem hiszöm én, hogy a Kisguba alunna, mer nagyon
-hortyog, töteti a magát! hanem mönynyünk viszsza, nézzük mög,
-forgassuk mög! a porunkkal hincsük be! így majd 4
-<i>bolondítóportól</i> alszik röggelig, mulathatunk virrattig!“
-Viszszamöntek, möghintötték a porral osztán csiklantották,
-<span class="pagenum"><a name="Page_187" id=
-"Page_187">-187-</a></span> talpát vakarták, körme alá tűt
-szurkáltak, a Kisguba csak alutt.</p>
-<p>„Most mán möhetünk!“ monta az ėgygyik, elmöntek. A hogy kiértek
-az úcczára, a Kisguba is főkelt, utánuk az úcczára mönt. Hogy mi
-vôt, mi nem vôt? aszt nem látta sėnki, úgy elmönt a Vénaszszony a
-három lányal, hogy még a madár sė érte vôna utol. „No, most Guba,
-Vigyázz magadra.! Utánnuk möny a lányoknak, Mert möggyûtalak máma!“
-monta a Kisguba, osztán nekiindult, ėgy nagy erdő szélijig mönt,
-hajja, hogy az erdőbe nagy lárma van, az erdő gazdája, ura
-kijabájja: „Mög köl fogni! nög köl égetni! idegön embör van itt!“
-de a Kisguba evvel nem gondolt, mintha nem is hallaná, lėtört ėgy
-gajjat ėgy fárol, aval êkijátytya magát: „Aló, guba! Lódûj, guba!
-Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ Aval osztán csak mönt a
-Kisguba a hogy csak bírt. Mögint ėgy erdő szélire ért, itt is
-kijabálta az erdő gazdája: „Mög köl fogni!“ de ő itt is lėtört ėgy
-gajjat, itt is êkijátotta magát: „Aló, guba! Lódúj, guba! Tüzet
-rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ oszt mönt tovább ahogy csak
-bírt. A harmadik erdő szélire ért, itt is kijabált az erdő gazdája,
-de ő csak lėtört ėgy gajjat, mėgint êkijátotta magát: „Aló, guba!
-Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“</p>
-<p>Mén, mén, ėcczör csak ėgy <i>kerek várhon</i> ér, a vár
-mögindult, oszt forgott felé sebössen, a Kisguba asz mongya: „Áj
-mög, vár! urad parancsára.“ „Nem vagy uram!“ mongya a vár, oszt
-forgott továb. A Kisguba nagy mérgessen rácsap az első
-<i>veszszővel</i>, a vár mögállott. Mönt tovább: „Aló, guba! Lódûj,
-guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ Most elért az
-<i>ezüstvárhon</i>, a vár forgott felé sebössen, monta neki: „Áj
-mög, vár! urad parancsára.“ de ez is aszt monta neki: „Nem vagy
-uram!“ oszt forgott továb. A Kisguba erre már az
-<i>ezüstveszszővel</i> csapott rá, rávágott mérgessen a várra,
-monta: „Áj mög vár! urad parancsára.“ Ekkorra mögállott, mönt
-továb: „Aló, guba! Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak
-máma!“ Elért osztán az <i>aranvárhon</i>, a vár forgott felé
-<span class="pagenum"><a name="Page_188" id=
-"Page_188">-188-</a></span> sebössen, monta neki: „Áj mög, vár!
-urad parancsára.“ „Nem vagy uram!“ oszt forgott továb. Erre már az
-<i>aranveszszővel</i> csapott rá: „Áj mög, vár! urad parancsára.“
-Ekkor a vár mögállott, így szólott: „Sijes, sijes! mer az
-<i>arankaput</i> becsukják előtted, be nem möhecz, elveszöl
-örökre!“ A Kisguba elkijátytya: „Aló, guba! Lódûj, guba! Tüzet
-rakok a hátadra, Möggyûtalak máma!“ Mönt, mönt, mikor az
-arankapuhon ért, az arankapu mán be vôt zárva, de a Kisguba az
-eszihön kap, a harmadik veszszővel a kapura csap, rákiját: „Nyijj
-föl, kapu! urad parancsára.“ A <i>kapu fölpattant</i>, a Kisguba
-beugrott, hát látytya, hogy nagy vendégség van ott, asztalok körül
-ülnek, ösznek-isznak, vígadoznak. A Kisguba möglátta a 3 kirájlánt,
-az asztalok alá bújt. A mint mulattak, az öregebbik lánya a
-kirájnak lėejtötte a gyűrűjit, a Kisguba fővötte, a második lánya
-lėejtötte a karpereczit, a legkissebb lánya mög a függőjit, a
-Kisguba fölvötte, mind a guba újjába tötte. A 3 kirájlány osztán
-kereste a gyűrűt, függőt, karpereczöt, de nem tanáta: látták, hogy
-ėgy <i>fekete kutya</i> van ott, rugdalták, kijabálták, hogy:
-„Kutya van itt, csiba ki!“ de a gyűrű, függő, karperecz, nem vôt
-sėhun. Kijabálták, hogy: „Az ajtót nyissák ki! a kutyát hajcsák
-ki!“ akkor osztán kinyitották, a Kisguba kiszalatt elkijátotta
-magát: „Aló, guba! Lódûj, guba! Tüzet rakok a hátadra, Möggyûtalak
-máma!“ A Kisguba osztán hazaért, lėfekütt, alutt.</p>
-<p>Röggel gyünnek a lányok, látytyák, hogy alszik a strázsájuk,
-vigan mönnek alunni, hogy nem tugygya mög sėnki, hogy mulattak,
-hogy vígattak. A Kisguba osztán beszámolt a kirájnak: hogy vôt,
-mint vôt, a kiráj osztán hívatytya a 3 lányt: „Hol a gyűrű,
-karperecz és a függő?“ Akkor ijetttek mög a lányok! „Nem jô
-vigyásztunk magunkra mög a Kisgubára, kilesött bennünket, többé mán
-nem mulathatunk!“ A kiráj osztán mögatta, a mit ígért Kisgubának:
-feleségöt, az ország felit, vigasságot. A lányok osztán nem möntek
-többet mulatni.</p>
-<p class="centersmall">(Pusztaföldvár.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p>Kisguba mesénkről meg kell jegyeznünk, hogy a <i>rangkülönbség
-hiányzik</i>; a benne előforduló váraknak a Sárkányvárakhoz hasonló
-<span class="pagenum"><a name="Page_189" id=
-"Page_189">-189-</a></span> vonásáról feljebb szólottunk; de a
-legszembetűnőbb, hogy az egész büntetés nem azért történik, hogy
-éjszaka odajártak, – tehát nem keresztény szempontból: erkölcstelen
-viseletük miatt, hanem <i>gazdasági</i> szempontból, a mikor még
-drága volt a czipő s abból áll, hogy tovább ne szaggathassák oly
-hamar el a czipőket, többé nem mulathatnak. Figyelemre méltó
-adat.</p>
-<p><b>7. Legeltetés a Sárkány pusztáján.</b> Tipusából
-kivetköztetve, összezsugorítva <i>Kisfaludy</i>: IX. k. 1. 3. sz.
-meséjében a 10. és 103. lapon olvastuk. Ezzel a jelenséggel, hogy
-egyes meséket másikba szőnek, mi rendesen a beleszőtt mese kárára
-történik, még többször találkozunk. <i>Sainénu</i> – betük hiján
-így írom – (Ethnographia: XXIV. évf. 72. l.) a <i>zárt helyek</i>
-tipusa <i>a)</i> betűje alá sorozza. A benne előforduló
-<i>csiholás</i>-ról II. kötetünkben szólunk, az <i>Állatsógorok</i>
-mese jegyzetében. A <i>másféle szem</i> betevéséről több változatot
-közöl <i>Grimm</i>: 118. sz. meséjének a jegyzetében,
-<i>Köhler</i>: I. k. 434. 436. l. <i>Aarne</i> a 660. sz.
-jegyzetében: <i>Die drei doktoren</i> felirással szól, milyen a
-109. számú adatunk is, mellyel <i>Zingerle</i> I. (Kinder und
-Hausmärchen aus Süddeutschland. 1854. Regensburg) 32. l. levő
-<i>Die drei Soldaten und der Doktor</i> egyezik legjobban.</p>
-</div>
-<h4>109. A 3 orvos.</h4>
-<p>Volt, hol nem volt, volt egy városban 3 orvos: az egyik
-szemorvos volt, a másik belorvos, a harmadik külorvos. Egyszer
-összetalálkoztak egy kocsmában, beszélgettek egyről-másról; a
-beszéd közben eldicsekedtek egymásnak. A szemorvos elmondta, hogy ő
-már annyira vitte, hogy a szemét úgy ki tudja venni, hogy három
-napig álljon itt az asztalon, harmadnap tegye vissza, csak úgy lát,
-mint azelőtt. „Az semmi! – mondja a belorvos – én a gyomromat tudom
-úgy kivenni, hogy ha 3 napig a teknyőben van s harmadik nap
-visszateszem, csak olyan jó, mint azelőtt volt.“ A külorvos pedig
-azzal kérkedett: hogy ő a karját vágja le s ha harmadnap
-helyreteszi, csak olyan jó, mint azelőtt volt. A kocsmáros
-végighallgatta az egészet, fogta magát, kiment, behozott egy nagy
-teknyőt, odavitte az orvos uraknak hogy megmutathassák: mit tudnak.
-A szemorvos, mikor meglátta a teknyőt, kivette a félszemét,
-beletette a teknyőbe; a belorvos a gyomrát fektette a szem mellé! a
-külorvos pedig, hogy megmutassa, hogy ő is tud valamit, levágta
-félkarját, odatette a belorvos gyomra mellé. Azután ráparancsoltak
-a kocsmárosra, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_190" id=
-"Page_190">-190-</a></span> vigyázzon rá, hogy valami baj ne
-történjék, majd harmadnapra eljönnek, azután hazamentek.</p>
-<p>A kocsmáros, hogy jó helyre tegye, bevitte a teknyőt mindenestől
-a kamrába, hogy legyen ott harmad napig. Éjjel egyszer csak azt
-hallja, hogy zörög valami a kamrában! Benyitja a kamraajtót, látja
-a nagy <i>kani macskáját</i>, hogy húzza a külorvos karját; már
-akkor a szemet, gyomrot megette, a karral bajoskodott a kani
-macskája, már azt is jól össze-visszarágta. Megijett a kocsmáros,
-hogy most bajba jön, ijedtségében agyonütötte a kani macskát. Törte
-a fejét, hogy mit csináljon most? Elgondolta, hogy a macska szeme
-is olyan, mint az emberé, kivette a kani macska szemét, beletette a
-teknyőbe. Hallotta valamikor, hogy a disznó belső része is olyan,
-mint az emberé, levágta a nagy disznaját, kivette belőle a
-puczorját (= gyomrát), kitisztította, beletette a teknyőbe. „Kettő
-már megvan! de hát még egyet hol vegyek!“ kérdezte magától. Nem
-sokáig kellett gondolkozni, csakhamar eszébe jutott, hogy a
-kocsmában beszélték, hogy a szomszéd városban most akasztottak egy
-embert, felkerekedett, odament, levágta az akasztott embernek a
-félkarját, hazahozta, eligazította a teknyőben, hogy sorban
-legyenek.</p>
-<p>A kitűzött időre megjelent a 3 orvos, hozzá fogott a munkához.
-Legelsőbb is a szemorvos tette a szemegödrébe a szemet, azután a
-belorvos helyezte el a puczrot, legutoljára a külorvos bánt el a
-karral, azután elment ki-ki a maga dolgára.</p>
-<p>Máskor, mikor mind a 3 orvos összetalálkozott egymással a
-kocsmában, kérdezte tőlök a kocsmáros, hogy hogy sikerült a próba?
-„Nagyon jól! – mondta a szemorvos. – Igaz, hogy azóta a szemem
-mindig egerész: csak egy egér szaladjon végig a szobában, mindjárt
-meglátom; de azóta a setétben is látok.“ „Az enyém is nagyon jól
-sikerült! – mondja a belorvos – Igaz, hogy azóta nem győzöm magam
-kukoriczával, de azóta nem válogat a gyomrom, mindent megeszik, még
-a kukoriczacsutkát is; de legjobban szereti a kukoriczát.“ „Az
-enyém nem sikerült – panaszkodot a külorvos – mert ha olyas valamit
-<span class="pagenum"><a name="Page_191" id=
-"Page_191">-191-</a></span> látok, a mi nekem tetszik, mindjárt
-nyúl utána a karom, nem bánja ha a másé is. Az eszem meg azóta
-mindig az akasztófán jár.“ Azt mondja a kocsmáros: „Hála Istennek,
-hogy így is sikerült, meg voltam már ijedve, hogy sehogy sem
-sikerül.“ „Oda van a kani macska!“ gondolta magában.</p>
-<p class="centersmall">(Pécska.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p><b>8. Kígyóbőrű Kámán Sára: Világszépaszszonya.</b> Kiskorában
-magát rosszul viselésért tündérnőt felkeresni köteles a hős
-<i>Merényi</i>: D. I. k. 98. l. <i>Sárhány Rózsa</i>-ban; a
-kötelezettség a mesékben az arra átkozás kötelezettségével bír,
-lásd <i>Kisfaludy</i>: XIII k. 22. sz. m. Tündér rabolja el a
-szépasszonyt – miután a hőst elaltatták <i>Merényi</i>: D. I. 24.
-l. <i>A három gyűrűben;</i> tündérmesének tetszik a mienk is, de a
-mese a szobalányt a rablás után már boszorkánynak festi. <i>Az
-üldözést gátló hátra hajtott tárgyakat</i> lásd a 3. sz.
-jegyzetben.</p>
-<p><i>A fejbekeresés</i> <i>Kisfaludy</i>: VIII. k. 559. l.
-<i>Molnár Anna</i> változataiban, <i>Abafi</i>: Figyelőjének 1. k.
-326. l., <i>Kálmány</i>: Sz. II. k. 170. lapján, <i>Kisfaludy</i>:
-XIII. k. 32. 42. 57. sz. m. jön elő.</p>
-<p><i>A mosdóvíz-tartást</i> lásd <i>Katona</i>: I. k. 263. l. –
-<i>Igazolt jóslás</i> van 53. sz. adatunkban is.</p>
-<p><b>9. A szép kocsmárosné.</b> <i>A csókon alapuló</i> elfelejtés
-változatai <i>Merényi</i>: D. II. k. 49. l. <i>Ráró Rózsa</i>,
-<i>Kisfaludy</i>: IX. k. 138. l. <i>Rózsa meg Viola</i>, 149. l.
-<i>Miska meg Juliska</i> meséje; idegen változatait
-<i>Róna-Sklarek</i> 292. lapján, a finneket <i>Aarne</i> 313. C.
-számú jegyzetében említi. <i>A hármas nehéz feladat</i>-ról és az
-<i>üldözést gátló hátrahajtott tárgyak</i>-ról a 3 sz. jegyzethen
-fentebb van szó, a mesét v. ö. a következő két jegyzetben
-említettekkel, az <i>üldözés közben átváltozás</i> megvan a 10. 11.
-mesében is, lásd <i>Kisfaludy</i>: XIII. k. 21. sz. jegyzetét.</p>
-<p>Az 54. oldalon a hatodik sorba a faluházán után irandó: és a
-papnál a templomba.</p>
-<p><b>10. Rózsa és Ibolya.</b> <i>Átkon alapuló</i> elfelejtéses
-változatai: <i>Gaal</i>: III. k. 35. l. <i>Ördög leánya</i>,
-<i>Arany</i>: 66. l. <i>Ráadó és Anyicska</i>, <i>Kisfaludy</i>:
-XII. k. 75. l. <i>Szép Palkó</i>, lásd ennek a jegyzetét. Mesénk
-nem ily telyjesen megvan a ponyván, Rózsa Kálmán: <i>Ibolya és
-Nefelejts</i> 1884. Budapest, lásd még a megelőző és következő
-jegyzetet. Ha mindezeket összevetem, azt látom, hogy <i>Aranyé</i>
-kiválik a többi közül, nem az emher beszéde hozza a kedvest az
-emlékezetbe, hanem a <i>gyűrű</i>; a mesét neve: Ráadó és
-<i>Anyicska</i> után itélve <i>tót</i> eredetűnek kell tartanom;
-nem birt meséinkhez hasonlóan átalakulni. Már <i>Kisfaludy</i>:
-XIII. k. 34. sz. m. <i>A Zöld disznó</i> jegyzetében felemlítettem,
-hogy míg a külföldi mesékben a <i>ráemlékezést</i> tyúk, kakas,
-galamb idézi elő, addig nálunk <i>álmában</i> jelenik meg az
-elfelejtett. Mesénkben s változataiban <span class=
-"pagenum"><a name="Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> szó van
-ugyan olykor a galambról stb. de az ember beszédje az, a mi
-figyelmezteti.</p>
-<p>Nem elfelejtésre, hanem soha <i>haza ne juthatásra átkozza</i> a
-leány anyja a szerelmeseket <i>Kisfaludy</i>: XIII. k. 21. sz.
-meséjében: <i>Rózsa János</i>-ban.</p>
-<p><b>11. A lusta gyermek és a bűbájos leánya.</b> Vesd össze a
-megelőző két mesével.</p>
-<p><b>12. A szögén árva legén.</b> <i>A boszorkánypatkolást</i>
-<i>Merényi</i>: E. II. k. 147, l.; az idegeneket <i>Köhler</i>: I.
-k. 586. 220. l. az utolsó változata a mienk.</p>
-<p><i>A hozzáférhetetlen körről</i> és az <i>elátkozásról</i> II.
-k. 3. sz. m. jegyzetében szólunk. Mesénk elátkozásához hasonló
-jóslás teljesedik be a <i>dán</i> költeményben: <i>Esben és
-Malfréd</i>-ban: Malfréd a <i>tizenkettedik</i> gyermekágyban
-meghal, <i>Abafi</i>: Figyelő I. k. 33. l. <i>A nehéz három
-feladatot</i> feljebb a 3. sz. jegyzetben említettük.</p>
-<p><b>13. Miklós.</b> <i>A többféle számú szeműek</i> magyar
-változatai <i>Kisfaludy</i>: X. k. 445. l. 2. sz. jegyzetében
-vannak előszámlálva; az idegenekről <i>Köhler</i> I. k. 101., 259.
-l., <i>Aarne</i> 511. sz. jegyzetében szól.</p>
-<p><b>14. Aranykacsa.</b> <i>A czipőpróbálást</i> <i>Kisfaludy</i>:
-XIII. k. <i>A mostoha testvérek</i> jegyzetében említettük, v. ö.
-<i>Köhler</i>: I. k. 419. 554. l. a <i>nyillövéssel keresett
-menyasszonyról</i> szóló mesékkel. Mesénk ugyan <i>nyílvetést</i>
-mond, mely ma az osztozkodásnál használatos, de végső eredményében
-egy: mindkettővel menyasszonyt keres. Aranykácsának mondják a
-gyermekek, ha a vékony jeget lábbeli sarkukkal megrepesztik s az
-oda sütő napsugártól többféle színt játszik. Ha a gyermek elesik s
-fejével a jeget megrepeszti, akkor is csúfságból azt mondják, hogy
-aranykácsát csinált. (Szeged.)</p>
-<p><b>15. Őzike.</b> Változatait <i>Kisfaludy</i>: XIII. k. 61. sz.
-m. <i>Józsika és Mariska</i> jegyzetében találjuk, az ott
-elősoroltakhoz vedd <i>Gonzenbach</i> 48. 49., <i>Aarne</i> 450.
-sz. jegyzetét. <i>A holtból virágnyőlést</i> <i>Kisfaludy</i>:
-XIII. k. 40. sz. m. <i>Az ördög szerető</i> jegyzetében,
-részletesebben <i>Kisfaludy</i>: XII. k. 418. l. <i>Kádár Kata</i>
-jegyzete utolján találjuk.</p>
-<p><b>16. A medve.</b> használtabb neve: a f-s-s medve.
-<i>Boszorkány tűzbevetéséről</i> <i>Gaal</i> III. k. 15. l.,
-<i>Arany</i> 207. l., <i>Kisfaludy</i> IX. k. 83. lapján levő mese
-szól. <i>Aarne</i> a 327. sz. jegyzetében <i>Köhler:</i> I. k. 414.
-lapon említi.</p>
-<p><b>17. Miska.</b> <i>Ragadósfára</i> más mesénkben a halál megy;
-lásd <i>Kisfaludy</i>: XVII. k. <i>Az öreg katona</i> jegyzetét, az
-<i>egymás ruhájához ragadókat</i> alább a 18. sz. m. jegyzetében. A
-<i>fára való ragadás</i> idegen változatairól <i>Köhler</i>: I. k.
-105. l. szól.</p>
-<p><b>18. Trikkum-trákum.</b> <i>A hármas nehéz feladat</i> 3. sz.
-mesénk jegyzetében van elősorolva. A <i>ragadásról</i> szó van a
-megelőző mesében, de a <i>Kisfaludy</i> XII. k. 463. lap IX. számu
-meséjében s változataiban <i>hozzá tánczolnak is</i>. A
-gyermekektől lejegyzett 110. számú dalamos változata mutatja, hogy
-hajdan az egész versbe volt foglalva.</p>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_193" id=
-"Page_193">-193-</a></span></p>
-<h4>110. Gyöngyösszőrű kis kecske.</h4>
-<div class="poem">
-<div class="stanza"><span class="i0">Gyila, gyila<br /></span>
-<span class="i0">Gyöngyösszőrű kis kecském<br /></span>
-<span class="i0">Kiráj udvarába,<br /></span> <span class=
-"i0">Kecskeszőrin a lėjány,<br /></span> <span class="i0">Lėján
-csėcsin a barát,<br /></span> <span class="i0">Barát farán a
-lapát,<br /></span> <span class="i0">Lapát végin az
-aszony,<br /></span> <span class="i0">Aszony farán
-bíróbot,<br /></span> <span class="i0">A bot végin a
-bíró.<br /></span> <span class="i0">Kík kő, török
-gyerėk,<br /></span> <span class="i0">Tarka farkú
-töröktyúk,<br /></span> <span class="i0">Amoda mén hat
-pap,<br /></span> <span class="i0">Utána hat bak;<br /></span>
-<span class="i0">Hatot ütyi,<br /></span> <span class="i0">Bakot
-ütyi,<br /></span> <span class="i0">Hat papot<br /></span>
-<span class="i0">Bottal ütyi<br /></span> <span class="i0">Hat
-bak,<br /></span> <span class="i0">Vége van.<br /></span></div>
-</div>
-<p class="centersmall">(Pécska.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p><b>19. Százat egy csapásra.</b> Idegen változatairól
-<i>Bolte</i> 21. sz. jegyzetünkben idézett műve I. k. 148. l. –, a
-finnekről <i>Aarne</i> 1640. sz. jegyzetében szól. <i>Hahn</i> 39.
-m. tipusából <i>Aarne</i> kiszakajtotta az 1049. sz. j.
-elősoroltakat; a magyar meséket tekintve több megkülönböztetést is
-tehetünk. Mesénkben, a 19. számúban, hol a mesehős a királyleány
-kezéért kénytelenségből győzedelmeskedik furfangjaival a démonon,
-hogy a közte és a leány között levő <i>rangkülönbséget</i>
-megszüntesse, melyet az <i>atya hangoztat</i>. Lásd 6. sz.
-jegyzetünk utolját. Több vitézcselekedet színezetű feladatot végez
-<i>Merényi</i>: S. I. k. 183. l. <i>A vitéz szabó</i> is, hogy a
-mesehős a trón különböző értékű garádicsán való állásra s így a
-leány kezére az <i>atya szerint</i> érdemes legyen; vagyis a
-rangkülönbség megszünjék. Itt az atya teszi feladatai végzésével a
-hőst leánya kezére méltóvá; II. kötetünk 16. sz. jegyzetében oly
-adatot is mutatunk be, melyben a rangkülönbség eloszlatása a
-mesehős találmánya. <i>Merényi</i> meséjére meg kell jegyeznünk,
-hogy nem a magyar sajátságokat őrző nép valamelyik tagjától írta
-le: mert a 189. lapon olyant említ, mit a nép nem mond, mikor az
-oroszlán <i>meghalásáról</i> beszél, még ha ő mondja a népnek,
-akkor is a nép kiigazítja, hogy az oroszlán döglik s az állatok
-közül a <i>méh hal</i>, nagyon elvétve hallottam a
-<i>fecskéről</i>.</p>
-<p>Csillaggal jelelhetjük a <i>Hahn</i> 39. sz. m. tipusa azon
-meséit is, melyekben a mesehős furfangjaival megszabaditja a
-királyleányt és a kezét nyeri el, mint <i>Kisfaludy</i>: I. k. 383.
-l. <i>A czigány az égben és pokolban;</i> IX. k. 518. l. <i>A három
-örökség</i>. Alább a 111. sz. ujjat <i>odaékelő</i> adatunkban a
-<i>templomot</i> szabadítja meg a király leánya kezéért
-furfangjaival; <i>Kisfaludy</i>: X. k. 403. l. <i>A szabó és az
-Óriások</i>-ban a <i>falut</i> az Óriásoktól pénzért. Mindezt
-összevonva, mondhatjuk: A mesehős furfangjával <i>valamit
-megszabadít</i> az embertől különböző <i>démon-féle lénytől
-valamiért</i>.</p>
-<p>Ezek mind hősködnimenő mesehősök; vannak azonban meséink
-melyekben a mesehős ellentétje <i>a vitéz szabónak</i> és
-változatjainak <span class="pagenum"><a name="Page_194" id=
-"Page_194">-194-</a></span> abban, hogy a mesehős nem bántana
-senkit, csak őt, vagy az övét ne bántsák s csak mikor ellenfelein
-kezd diadalmaskodni, akkor kerekedik felül. <i>Aarne</i> 1049. sz.
-FFC 3. meghatározását aligha fogjuk használhatni, mert – miként II.
-k. 6. sz. jegyzetében is említjük – meséinkben a különféle
-furfangosságok össze vannak keverve. Könnyebb összevetés végettitt
-közöljük a 112. sz. mesét, melyre vonatkozólag meg kell jegyeznem:
-hogy a benne előjövő <i>vérivás</i> úgy került bele, hogy mikor 1.
-sz. <i>Köles</i> mesénket sokak jelenlétében s egyes részeit
-többször is leírtam és a vérivás jelentőségét előttük kiemeltem,
-mindjárt került emberem, a ki párját vállalkozott mondani. Igy jött
-létre mesénk a jelen alakjában. A nevezetes helyet többször
-hallotta, többször elmondattam a <i>Köles</i> mesében, nála a
-<i>vérintvaló testvérek</i> azért mégis csak <i>czimborák</i>
-lettek s hogy a <i>vérhez bor</i> is kell és az <i>igéknek</i> sem
-szabad hiányozni, nem bírta magának megjegyezni és a vérivása a
-népnél is divatba jövő <i>pertu</i> pohárra olvadt össze.</p>
-<p><i>A nehéz feladatok</i> 3. sz. jegyzetünkben vannak
-elősorolva.</p>
-</div>
-<h4>111. Ėgy csapásra százat.</h4>
-<p>Hun nem vôt, vôt a világon ėgy szögén szabólegén, ojan szögén
-vôt: ėgy krajczárja sė vôt, mönt az országba. Ėcczör bemönt ėgy
-csárdába, aszongya a csárdásnénak: „Ád-ė neköm hitelbe ėgy köcsög
-aluttejet?“ Aszongya a csárdásné: „Adok! ha mán ojan szögén, hogy
-nincs péze.“ Övött a szabólegén, borzasztó sok légy vôt az
-asztalon, a tenyerivê rácsapott az asztalra, ėgy csapásra százat
-agyonütött. Osztán ėgy dėszkára ráírta, hogy: „Ėgy csapásra
-százat.“ Aval oszt fölkötötte a dėszkát a hátára. Mönt, möndögélt a
-városba, möglátta a kiráj, hogy a hátára van írva, hogy „Ėgy
-csapásra százat.“ Utánna kűdött ėgy katonát, hogy hîja viszsza aszt
-a ficzkót! Viszszamönt a szögén szabólegén a kirájhon. Fölért a
-palotába, aszonygya neki a kirá: „Igaz-ė, hogy tė ėgy csapásra
-százat agyonücz?“ Aszongya szögén szabólegén: „Igaz.“</p>
-<p>„Van neköm itt ėgy templomom, abba nem löhet misézni, mer mindön
-éjjel ėgy vitézömet elfődelnek, ha tė aszt a templomot
-fölszabadítod, neköd adom a lányomat.“ „Fölmöntöm – mongya a
-szabólegén – csak ėgy hónapig pihenést agygyon és inni, önni, hogy
-erős lögyek.“ A kirá oszt adott neki ėgy hónapot, mikô lėtelt az
-ėgy hónap, asz mongya a kirájnak a szabólegén: „Agyon <span class=
-"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> neköm
-ėgy hordó hároméves bort és hordó sűtthúst, tizėnkét kinyeret és
-ėgy hordóbort tizėnkétéveset és ėgy hordó törtküvet és ėgy hegedűt
-mög ėgy asztalt, két karszéköt mög ėgy nagy száraztőkét, aszt
-szállítassa a templomba!“ A kiráj eszt mind mögatta neki és
-elszállitotta a templomba. A többi vitézök gúnyolották; hogy: „Tés
-csak oda vesző, mind a többi vitéz!“ De a szabólegén rá sė
-halgatott, csak bemönt a templomba. Leült a karszékre, ötte a
-sűlthúst, itta a hároméves bort, így ivogatott egész féltizėnkét
-órájig. Ėccző lėesött a pallatbul ėgy embörláb, lėesött a másik, a
-szabólegén csak nyugottan nészte. Lėesött a dėrėka, lėesött a két
-keze, lėesött ėgy feje, lėesött úgy sorba tizėnkét fej, osztán 12
-fejű Sárkán lött belüle, aszongya a szabólegénnek: „De iszô, de
-ösző?“ Aszongya a szabólegén! „Igyál tés, ögyél tés!“ „Hát agygyál!
-mongya a Sárkán. „A hun van a hordóba, csak ögyél, igyál!“ A Sárkán
-oszt nekiesött a törtkűnek és a tizėnkétéves bornak, ėgy ivásra
-mind mögitta, a küvet mögötte. A szabólegén oszt fölvötte a
-hegedűt, elkeszdött szépen muzsikálni, a Sárkán főkereködött,
-elkeszdött tánczolni. Mikor jô kitánczolta magát, kifáratt, lėült a
-karszékre. A karszék mellett vôt ėgy száraz tuskó, rávetötte a két
-kezit a tuskóra a Sárkán. A szabólegén szépen odahúzódott a tuskó
-mellé, a tuskón vôt két hasidék, a Sárkán elalutt, a szabólegén
-pedig beleigazította az újjajit a hasidékba, elővött két nagy éket,
-beékelte az úját a tuskóba, kihúzott a csizmaszárábul ėgy élös,
-nagy kést, lėvagdosta a Sárkánnak mind a tizėnkét fejit oszt
-lėfekütt, elalutt. Röggel mán jó fönn vôt a nap, a szabólegén mégis
-alutt; a kiráj nem győszte mán haza várni, elmönt a katonájival a
-templomba. Mikô benyiti az ajtót, láti, hogy a tizėnkétfejű
-Sárkánnak lė van vágva a feje, az ėgycsapásraszázat, a mög alszik
-jóizűen. Oda mönt, mögrászta, aszongya neki: „Kêj fő, fijam! látom,
-hogy embör vagy, tijéd a lányom és a korona!“</p>
-<p class="centersmall">(Egyházaskér.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_196" id=
-"Page_196">-196-</a></span></p>
-<h4>112. A czigány és a Sárkány.</h4>
-<p>Vôt a világon ėgy czigán, nagyon szögényök vôtak, asz monta a
-felesége néki: „No, hé! csinájjon ken gamót, maj kap ken a juhásztû
-mindönfélét azé a gamójé!“ 8 félét attak neki, de a kilenczediket:
-a birkát elvitte a Sárkány, aszt akarták a czigának anni. Hazamönt
-a czigány, aszonta a feleséginek: „Ad ide a gombos nadrágot mög a
-gamós botot mög a csacsira ráülök, elmék, maj elfődelöm én!“ Mikor
-odaér közel a Sárkánhon, a szamár elkeszd bőgni, a czigán mög
-elkeszdi: „Jaj, möghalok!“ Aszongya a Sárkány: „Látom mán czigány,
-mit akarsz; hanem igyuk mög ėgymás vérit, lögyünk czimborák!“ A
-Sárkány a job kezin a kisújját vágta mög, a czigány mög a balkezit,
-oszt köröszbe (tették a kezöket) mögitták ėgymás vérit. Aszongya a
-Sárkány: „Mos mán czimborák vagyunk! űj a hátamra, elviszlek, a hun
-az én anyám lakik.“</p>
-<p>Annak az anynya ojan vôt, hotyha vasvillávâ főnyitották a
-szömit, <i>a kire ránézött: kűjé vált</i>, aszt monta a fijának:
-„Nyis föl a szömömet, hallássam, ki van itt?“ „Nem nyitom, szögény
-embör e’! eszt is el akari ken pusztítani?“ Hanem nézzük mög, hogy
-mijitök erősseb, mijitök bir 7 akó vizet elhozni?“ A czigány búnak
-esött. A hogy mönnek, a czigány tanát ėgy kis rosz ásót, belegyukta
-a jankli újjába, mikor lėmönt a Sárkány a hordóval a kútba, addig a
-kis ásóval körű ásta a kútat, a möddig a dėszka vôt. Nézi a
-Sárkány, aszt kérdözi: „Mit akarsz?“ Aszonta a Sárkánnak: „Én nem
-fogom mög a hordót, hanem elviszöm kútostul, föltöszöm a putri
-tetejire.“ „Csak nė báncsd, had itt az egészet, mert ha a putri
-tetejire töszöd, a putri öszszedül!“ Elmöntek haza, kérdözi a
-Sárkán anynya: „Mijitök többet birt elhozni?“ A Sárkány aszongya:
-„A czigány többet bírt elhozni!“ „Látom mán, hogy a czigány
-erősseb, de mijitök nagyobbat bír durrantani?“ Akkor a Sárkány
-nagyot durrant, úgy, hogy a Sárkány anynya lėfordût ágyastul
-ėgygyütt a fődre, aszongya a czigány: „No, tés nagyot lüttél, de
-<span class="pagenum"><a name="Page_197" id=
-"Page_197">-197-</a></span> én nagyobbat lüvök, közsd be a szömöd!
-kiesik.“ Akkor a czigány möktőtötte a puskát apró (serét)
-szömökkel, mikor a szömibe lűtt, a két szöme igazán kiesött (a
-Sárkánynak). Mikor bemöntek, kérdözi a Sárkány anynya: „Hát
-mijiktök durrant akkorát, hogy ágyastul lėfordultam?“ Aszonta a
-Sárkány, hogy a czigány vôt. Aszongya a Sárkány anynya: „No, mán
-látom, nem birod elpusztitani, hanem vid ki a ződ erdőbe, a
-vaddisznók majd szétszödik!“ Kivitte a Sárkány a czigányt, a
-czigány tanát ėn nagy kalapácsot, a <i>Sárkány elszált</i> onnan,
-hajtotta a vaddisznókat. Vôt ott ėgy kis fa, a czigány fölugrott
-rá, ėgy vaddisznó nekiszalatt a fának, beleakatt a foga a fába, a
-czigány a nagy kalapácscsal a fejire ütött, hogy mingyá mögdöglött,
-asztán aszonta a Sárkánnak: „Tė halsz mög, hogy meröd a disznókat
-én rám hajtani?“ „Hé, czigány pajtás, gyere, inkáb űj a hátamra!
-elviszlek haza.“ Este lėfeküttek, aszongya a Sárkánynak az anynya:
-„Tüzesd mög a buzogánt – a czigány mög halgati az ajtóba – ha
-lėfekszik, majd ráérsz, töd a czigányra, égesse öszsze!“</p>
-<p>A czigány lėvetötte a ruháját, bemönt mesztelen a kuczkóba, a
-ruháját mög eligazította, mintha alunna. Bemén a Sárkány 9 órakor,
-aszongya neki: „Halod-ė czigány pajtás, kêj föl!“ Nem kelt föl,
-ráeresztötte a buzogánt (a czigány ruhájára), a czigány mög a
-kuczkóba vôt. Bemén röggel a czigány a Sárkányhon, mongya, hogy az
-écczaka úgy éröszte, mintha 3 bolha mökcsípte vôna. „No, fijam! –
-aszongya a Sárkány anynya – vid haza, inkáb adok 2 zsák aranyat,
-mert úgy is elpusztít.“ Fölvötte a Sárkány a hátára a 2 zsák
-aranyat mög a czigánt, mikor közel értek a határjuk felé, mikor
-haza ér, szalad elébe 40 czigánykölök: „Avandséra dádé.“ Aszongya a
-czigány: „Ha azok möktunnák, hogy bántá te énvelem mingyá
-szétszönnének.“ Mögijett a Sárkány, lėhajította a czigányt pézöstül
-ėgygyütt, êszált, a czigány bordája eltört, úgy vonczolták be a
-czigánygyerökök. Egészen kin vôt a sátor a gyöpön, mikor a Sárkány
-mönt viszsza felé, tanákozott a rókával az erdőbe, aszongya: „Hogy
-vagy tė Sárkány pajtás, hun vôtá?“ „Vittem haza a <span class=
-"pagenum"><a name="Page_198" id="Page_198">-198-</a></span>
-czigányt, hanem 40 czigánygyerök gyütt elémbe, aszonta a czigány:
-ha azok möktugygyák, hogy bántam vele, minygyá neköm gyünnek.“
-Aszongya a róka: „Ó, Sárkány pajtás! hiszėn te tucz szálni,
-sátorjuk van kint, fölfordíthatod.“ A czigány hogy möglátta, hogy
-gyün a Sárkány széllel, vôt ottan 40 kalapács, aszt hajigálták föl,
-mikor a Sárkány möglátta (a hajigálást) elszált.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarszentmárton.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p><b>20. A kis macska.</b> Lásd a <i>Kisfaludy</i>: XII. k. 466.
-l. a XVII. meséje jegyzetét, a X. k. 289. lapján a <i>Rogozsin
-király</i>-t. Idegen változatai <i>Köhler</i>-nél a <i>Kater, der
-gestiefelte</i> jeleléssel vannak érintve, <i>Bolte</i>-nál I. k.
-325. l. – a 21. j. idézett művében, <i>Aarne</i>nál az 545. sz.
-jegyzetben. <i>Munkácsi vogul</i> meséje IV. k. 1. f. 376. l. A
-macska és <i>nagybácsija</i>, a <i>szász Der Federkönig</i> (Josepk
-<i>Haltrich</i>: Deutsche Volksmärchen aus dem Sach senlande in
-Siebenbürgen Wien 1882, 13. sz.) arra hivják fö figyelmünket, hogy
-a változatokban is az állatokat eredetileg embereknek tartsuk, mert
-a <i>vogul</i>ban a macska nagybácsija <i>ember</i>, mint már a
-mese neve is mutatja! a <i>szász</i> változatban a <i>vadmacska</i>
-a mesehősének az <i>anyja</i>, szinte ember. A meseirodalomban
-többször előfordul, hogy az elárvultakat – ilyenek a most emlitett
-mesék hősei – valamely közellevő rokona <i>állatképében</i> segiti,
-így <i>Arany</i>nál 36. l. <i>A veres tehénben</i> az édesanya árva
-fiát mint <i>tehén</i> táplálja, a <i>szerbek</i>nél (<i>Wuk</i>
-Stephanovitsch Karadschitsch: Volksmärchen der Serben, Berlin 1854.
-32. sz. mese) hasonlóképpen <i>tehén</i> alakjában jön segitségére
-leányának, de ezek közül: miután jót tett gyermekével, egy sem
-kivánja gyermekétől a viszonzást. Nem így a magyar mesék közül a a
-fentemlitett <i>Rogozsin királyban, Ipolyi kéziratos
-gyüjteménye</i> 450. sz. <i>János úrfiban</i> és a szicziliai
-<i>Vom Conte Piro</i>-ban: <i>Gonzenbach</i> 65. sz. meséjében az
-állatok: miután a hősnek menyasszonyt szereztek s gazdaggá tették,
-követelik, temettesse el őket szėpen; <i>Rogozsin király</i>ban a
-macska azt is követeli, hogy pappal temettesse el, mit meg is volt
-kénytelen a hős tenni neki, eltemettette oláh pappal. Ez a három
-mese is arra enged következtetni, hogy az <i>eltemetést követelő
-állatok emberek:</i> állatot pappal nem temetünk, de miféle
-emberek? Az eddig felszínre került, ide tartozó meséinkből azt
-látjuk, hogy az állatok hálás állatok, ilyen a <i>Csihán királyurfi
-Krizá</i>nál, a mónár eldugja az üldözött rókát s ezért a jóságáért
-menyasszonyt szerez a mónárnak. <i>Kisfaludy</i>: XII. 202. l.,
-ugyanígy tesz a <i>kis ürge</i> is <i>Kálmány</i>nál: Sz. I. 124.
-l., miután az üldözőjétől megszabadul, jót tesz a molnár legénnyel;
-ezek érthetők, de nem ilyen a <i>Rogozsin király</i>, noha közlője
-<i>Kisfaludy</i>: X. k. 460. l. 35. sz. jegyzetében azt írja róla,
-hogy a most említetteknél a „csángó változat… ügyesebb“, pedig,
-mint látni fogjuk, érthetetlenebb; ha megértenők, akkor úgy lehet,
-hogy a feleletet <span class="pagenum"><a name="Page_199" id=
-"Page_199">-199-</a></span> is megadhatnók, hogy miféle ember
-lehetett eredetileg a benne előforduló, pappal való temetést
-követelő macska? Ez a csángó változat úgy nézem: alakulásnak volt
-kitéve, eljutott a mostani alakjáig, tovább fejlődni nem bírt,
-innen az érthetetlenség, hogyha nem a mesemondó nemtudásának a
-következménye! Szegény czigánynak van macskája, mely azt mondja,
-hogy: „Úgy kéne, hogy én téged gazdaggá tegyelek, fehérnépet
-szerezzek neked“, mire a czigány elseprűzte a macskát, de a macska
-ekkor sem nyughatott, azt mondta: „Még ės én fehérnépet szokotálok
-neked.“ (<i>Kisfaludy</i>: X. k. 289. 1.) A mesékben az állatok az
-emberen, ha megbántja őket, bosszút állnak, nem hogy kiseprűzze
-őket, de kevesebbért is életével lakol az ember; igy az állatokat
-éjjeli szállásra be nem eresztő korcsmáros e tettéért életével
-lakol (<i>FFC</i> 11. sz. 64. l.) Kötetünk 15. lapján a hőst
-tátos-féle lova, – mikor oly gyenge volt, hogy vezetni kellett s
-felbukott, mert ekkor gazdája végigvágta, ezért későbben, mikor
-ráült, – elhajította. Ez a mesében az <i>érthetetlen</i>, hogy
-<i>rosszul</i> bánik a macskával s a macska mégis <i>jóval</i>
-fizet. Azt kellene mindenek előtt tudni, hogy miért kell a
-macskának, még ha rosszul bánik is vele a gazdája, a gazdáját
-megházasítani? Ha mint <i>állatot</i> tekintjük a macskát, eljárása
-megfejthetetlen. Van a <i>dánoknak</i> meséjök, melyben a <i>hálás
-halott</i> – kit a hős temettet el, – éppen úgy házasítja a hőst,
-mint a <i>macska</i> Rogozsin királyban s mikor a hős birtokát
-mennek nézni, a hálás halott csak úgy előre szalad, hogy a
-pásztorok, ha kérdezi az öreg király, hogy kié a jószág? mondják,
-hogy a hősé; <i>Köhler</i>: I. k. 27. l. – más, ily dán mesét is
-bemutat, mint a <i>gestiefelten Kater</i> vagy nálunk a <i>A
-kismacska</i>-féle mesékkel érintkezőt, kérdés: az érthetetlen
-<i>Rogozsin király</i> nem ily hálás halottféle mese volt-e
-eredetileg?! Nem ezért erőlteti-e, miután jót tett a hőssel, a
-minden áron pappal való temettetést? nem azért mondja-e, hogy: „Úgy
-<i>kéne</i> stb.“ s az <i>elseprűzés</i> után is azt mondja:
-„<i>Még ës</i> én fehérnépet szokotálok neked“ hogy hálával
-tartozott eredetileg a hősnek? Ily szempontból tekintve a mesét, a
-macskát eredetileg embernek fogadva el, <i>macskává vált
-ember</i>-nek, megfejthető az eljárása: a <i>seprüzés után</i> való
-<i>menyasszonyszerzés</i> s a <i>pappal való temetés
-követelése</i>: jót tesz, hogy eltemessék. Igaz, hogy a hálás
-halottak-féle mesékben fordítva van: a hős tesz először a halottal
-jót, azután a halott a hőssel, csakhogy nem szabad felejtenünk,
-hogy nekünk, alföldieknek hálás halottakra nem nagy szükségünk van.
-Van nekünk egy hiedelmünk, mely azt mondja, hogy a halott (=egyed
-=én) halomása után egy ideig a föld felett van, a miben
-hátramaradása van, végezheti. A halott végeznivaló teendői közt
-mindenesetre első helyet foglalja el, hogy eltemessék, ha lehet,
-szépen. Igy látjuk ezt a „<i>Megöltek egy legényt</i>“
-(<i>Kálmány</i>: Sz. II. k. 15. l. s. j.) kezdetű románczban: a
-felköltöttnek mondott holt legelőször is <i>eltemetéséről</i>
-kérdezősködik babájától, hogy eltemetteti-e szépen? Ez a hiedelem
-az alapja – miután a halott az eltemettetéséről <span class=
-"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span>
-halomása után is gondoskodhatik – hogy nálunk a hálás, vagy
-háladatos halott-féle mesék eddigelé ismeretlenek s ha kerül is
-majd a jövőben, elterjedt nem lesz, míg a hiedelem a nép közt élni
-fog, át fog alakulni, ha sejtelmünk nem csal, <i>hálás álattá</i>.
-A mondottak alapján ilyennek kell tekintenünk: <i>Krizá</i>nál a
-<i>Csihán királyurfit</i>, <i>Kálmánynál</i> <i>A kis ürgét</i>
-(Szeg. népe I. k. 124. l.), kötetünk <i>kis macská</i>-ját,
-<i>fejlődésében</i>, vagy <i>átalakulásában megakasztottnak</i>
-kell mondanunk a <i>Rogozsin királyt</i> s a fentebb említett
-<i>János úrfit</i> és ha okoskodásunk helyes, akkor a
-<i>székelyek</i>nél, <i>csángók</i>nál is <i>kell</i> a halottakról
-ilyféle hiedelemnek lenni, hogy a halott halomása után egy ideig
-még a föld felett lehet s ha keresik, most még meg is találják. Nem
-így vagyunk a <i>palóczok</i>kal, náluk a hálás halottak
-szerepelnek (<i>Istvánffy</i>: 28. l. A mészároslegény,
-<i>Kisfaludy</i>: IX. k. 492. l. Szegény János.) még pedig
-<i>Istvánffy</i> nál a mese elég magyaros színezetű. <i>Gaal</i>
-II. k. XXI. számú, III. k. LI. sz. meséjéről nem szólunk, a hős
-idegen országban csatangol, idegen színezetét nem bírta
-elveszíteni, nem alakulhatott; a szintén <i>Gaal</i>nál található
-III. k. XXXIX. meséről pedig nem tudjuk, hogy az ország melyik
-tájékán – értjük a falut, nem a kaszárnyát – mesélgették, azért nem
-is szólhatunk hozzá. Érdekes volna tudni, hogy a hol a két palócz
-mesét lejegyezték, a halottról fent közölt hiedelemről tudnak-e, a
-mesék azt mutatják: hogy <i>nem</i>.</p>
-<p><b>21. Jágėrfa.</b> Változatait lásd az <i>Ethnographia</i> XXV.
-évf. 14. lapján említettekben. <i>Ipolyi kéziratos gyüjteménye</i>
-603. szám alatt van egy számbaveendő változat; az idegeneket
-<i>Bolte</i> (Joannes Bolte u. Georg Polívka: Anmerkungen zu den
-Kinder- u. Hausmärchen der Brüder Grimm. 1913. Leipzig I. kötet
-260. l. –) sorolta elő.</p>
-<p><b>22. Szüz Mária és Mári keresztlánya.</b> Változatai
-<i>Kisfaludy:</i> VII. k. 573. l. 9. sz. az idegenek a megelőző
-jegyzetben említett <i>Bolte</i> műve 1. k. 13. l. – vannak
-felemlítve. A most közlöttben, mindvégig állhatatosan tagad a
-keresztleány, de azért a mesetipusnak megfelelőleg: jól, nem
-szomorúan végződik a mese A 113. számú <i>Nánika</i> változatában
-feltünő vonás, hogy Krisztus, mint asszony szerepel. Neve után
-itélve <i>Nánika</i> idegenből származottnak: mutatkozik.</p>
-</div>
-<h4>113. Nánika.</h4>
-<p>Innet-onnat, hetedhét ország ellen vôt ėgy embör, annak nagyon
-sok gyeröke vôt, mikor mögént születött ėgy kislánya, êmönt komát
-keresni, mer mán Szőregön nem tanát komát. Mönt, möndögélt,
-előtanát ėgy embört; öreg <i>Őszembör</i> vôt mán, kérdözi: „Hova
-mégy? tė!“ aszongya az embör: „Êmék <i>komát keresni!</i>“ Aszongya
-az <span class="pagenum"><a name="Page_201" id=
-"Page_201">-201-</a></span> Őszembör: „Maj êmék én!“ Aszonta az
-embör: „Nem köllesz!“</p>
-<p>Akkor mögén mén, mén, előtanát ėgy kútat, ėgy <i>aszszony
-merte</i> (belőle) a vizet, kérdöszte az Aszszony, hogy hová mén?
-Aszonta: „Êmék komát keresni.“ „Maj êmék én!“ Aszonta az embör:
-„Maga jólösz!“ „No, hozza el a kis gyerököt – mongya az Aszszony –
-hozza el ide a kúthon, maj itt mökkörösztöjjük!“ Êvitte az embör a
-kis lányát, mökkörösztőték: Nánikának. Aszongya az Aszszony: „No,
-jó lösz ez a kis lán énneköm! maj hozok föl ėcs csomó ruhát,“
-osztán lėmönt a kútba, hozott föl ėcs csomó ruhát, aszonta: „Esztet
-vidd haza a feleségödnek, add oda az ágyba, hogy ógygya ki.“ Mikor
-főbontotta a felesége, ruha vôt benne mög péz; a ruhábul <i>mindég
-vartak: osztán sosė fogyott, a pézbül mindég kőtöttek, osztán sosė
-fogyott.</i> Az az <i>aszszony a Krisztusurunk vôt</i>, aszonta
-Nánikának, mikor mán nagy lött: „Nánikám lelköm! ne ez a <i>bögre,
-ebbe nė nyûcsd az újjadat</i>, mer ha belenyûlsz, akkor bajod lösz,
-hanem csak őrizzed!“ Elik, hogy kimönt, Nánika mingyá belenyûtotta
-az újját a bögrébe; mikor kivötte türűgette az újjárû, de nem mönt
-lė a vér, akkor bekötötte az úját. Haza gyütt Krisztusurunk,
-möglátta az újját: „Nánika, lelköm, mi lelte az ûjadat?“ Aszonta:
-„Mögváktam!“ Oszt nem akarta mutatni. „Nánikám, lelköm, aszonta
-<i>Krisztusurunk</i>: „Mutazsd mög, mer főviszlek ėgy nagy, magos
-fára, oszt akkô néma lösző, nem tucz beszélni!“ Nánika csak nem
-akarta mögmutatni.</p>
-<p>Oszt fölvitte ėgy nagy, magos fára, âra mönt ėgy úr, ėgy kiráj
-vadászni, kutyája âra szalatt, a fáhon, oszt vonyított föl. A kiráj
-êkűtte a kocsissát, hogy nézze mög: mi van odafönt? A kocsis êmönt
-oda, oszt nėszte, mikô viszszamönt, mingyá monta, hogy nagyon szép
-kis lány. Odamönt a kiráj, híta lė, oszt nem tudott beszélni, csak
-úgy mutatta, intött, hogy nem bír beszélni. Akkô a kiráj
-öszszeszödött létrákat, öszszekötöszte, oszt maga mönt föl érte;
-lėhoszta, oszt hazavitte ű hozzá. Mikô mán mögnyőt, êvötte
-feleséginek. <span class="pagenum"><a name="Page_202" id=
-"Page_202">-202-</a></span></p>
-<p>Ėccző a kirájnak háborúba köllött mönni, ekkô mán mög akart
-lönni a kis gyerök oszt a kiráj vigyázókat álított a felesége
-mellé, hogy sėnki sė möhessön oda. Odamönt Krisztusurunk, hát
-Krisztusurunk mind elaltatta, odamönt Nánikáhon: „Nánikám, lelköm,
-mutazsd mög az ûjadat, maj elviszöm a kis gyeröködet, oszt nagy
-kést töszök melléd oszt aszt gondojják, hogy mögölted.“ Aszonta
-Nánika: „Nem bánom én!“ Oszt Krisztusurunk nagy vérös kést tött
-melé, elvitte a gyerököt, de azért a kezit nem mutatta. Mikô
-fölébrettek, nészték, hát nagy vérös kés vôt mellette oszt az
-aszszony nem tudott beszélni. Minygyá irtak a kirájnak, hogy a
-felesége mögölte a gyerökit. Akkô a kiráj hazagyütt, otthun vôt ėd
-darabig oszt mögént el köllött neki mönni, oszt akkô mögént mög
-akart lönni a gyeröke, mögént fogattak vigyázókat, oszt aszonta a
-kiráj: ha még ėcczör nem vigyáznak, akkô minynyájinak fejvesztesége
-lösz. Mikô möglött a gyeröke, mönt Krisztusurunk, minynyájan
-aluttak, aszonygya: „Nánikám, lelköm mutazsd mög az ûjadat, mögént
-êviszöm a gyeröködet oszt nagy vérös kést töszök melléd, aszt
-gondojják: hogy mögölted a gyeröködet!“ Aszongya: „Nem bánom én,
-nem mutatom mög!“ Elvitte a gyerökit oszt nagy, vérös kést tött
-mellé. Fölérzöttek a kik őrözték, mögijettek, hogy mögént mögölte a
-gyerökit. Akkô mögírták a kirájnak, hogy eszt mög nem löhet őrizni,
-mê mindég mögöli a gyerökit. Hazamönt a kiráj, otthun élt ėgy
-darabég, oszt mögént el köllött mönni, mögént fogadott mellé, hogy
-vigyázzanak rá. Krisztusurunk mögént bemönt: „Nánikám, lelköm
-mutazsd az ûjadat, mer mögén elviszöm a gyeröködet!“ Nánika csak
-aszonta: „Nem bánom én!“ Elvitte a gyerökit oszt nagy kést tött
-mellé. Mögirták a kirájnak, hogy eszt nem löhet mögőrözni. Mikô
-hazagyütt a kiráj, csinátatott házat, ahun az álatok vôtak oszt az
-egész várost öszszehîták, hogy gyűjjön csudájára, mer Nánikát
-beledobik. Akkô mán minynyájan ott vôtak, még ėgy hintó gyütt
-sebössen, csillámlott, még aszt mögvárták. Mikô odaért, akkô
-lėszált Krisztusurunk, aszongya: „Nánikám, lelköm, mos mögmutatod-ė
-az ûjadat? <span class="pagenum"><a name="Page_203" id=
-"Page_203">-203-</a></span> Aszongya: „No, mos mán mögmutatom, mê
-látom, végem lösz!“ Mikô mögmutatta, a zsebkendőt kivötte a
-zsebibül, möktörűte, oszt minygyá lėmönt a vér: <i>az a vér
-Krisztusurunk vére</i> vôt. Krisztusurunk oszt odatta neki a 3
-gyerökit, hogy visejje gonygyát, úgy oszt nem dopták bele Nánikát
-abba a hászba, azután beszélni is tudott. Akkô még ėccző
-mögesküttek, most is élnek, ha mög nem haltak.</p>
-<p class="centersmall">(Szőreg.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p><b>23. A 3 szent királ.</b> Az <i>1001 éj:</i> XI. k. 260–288.
-l. <i>Die geschichte Khwadschah Hasans al Habbal</i> feliratú,
-terjengős meséjének elég szépen elmondott változata. Másként
-tárgyalja az alább közlött 114. sz. adat, melyet főként a
-<i>Boldog</i> szaváért közlünk – melynek változatait a
-<i>Kisfaludy</i>: XII. k. 460. l. XII. sz. meséje és <i>Aarne</i>
-495. sz. jegyzetében keresd. <i>Munkácsi</i> (Bernát: Árja és
-kaukázusi elemek. 1901. Bpest. 173. l.) említi, hogy a boldog,
-bódog, bodog felix, glücklich érteményben is előfordul; így mondják
-a szótárak is a Félix = Bódog keresztnévnél, de ez idegennek
-látszik. E szerint az okoskodás szerint alakítva mesénk nevét, így
-szólana: melyik jobb, a Szerencse-e, vagy a Szerencse? A
-<i>boldog</i> szóhoz fűzött megjegyzésekre ide jegyzem, hogy bôdog,
-vagy bódog, bodog alakban nem emlékszem, hogy a néptől hallottam
-volna az <i>ö-ző</i> magyaroktól; nálunk mindig boldog. A
-tóteredetű Csanádpalotán hallottam először a <i>szolda</i>-t, hol
-<i>Pelpás</i>-Kovács is van; lásd Munkácsi sorait. A <i>boldog</i>
-inkább gazdag érteményű: „Istenöm, de boldog, mindöne van.“
-(Szeged) A kinek mindene van, a mire szüksége van, az gazdag.</p>
-<p>A <i>kerek kőfogás</i> a mennyiben vele szerencsés lesz,
-ennyiben ide számitandó, változata <i>Merényi</i>: E. I. k. 143. l.
-változatait lásd <i>Kisfaludy</i>: XVII. k. Hogyan ajándékozott
-Mátyás király? jegyzetében! ilyen alább a 115. sz. adatunk is.</p>
-<p>A Szerencsét személyesítve <i>Gonzenbach</i> II. k. 52. sz.
-jegyzetében emliti; a szerencsegolyót U. o. 21. sz. jegyzetben.</p>
-</div>
-<h4>114. Mijik job: a Szöröncse-jė, vagy a Boldokság?</h4>
-<p>A Szöröncse mög a Boldokság tusakottak, hogy mijik job: a
-szöröncse-jė, vagy a boldokság (itt = gazdagság)? Amint tusakottak,
-mönt âra ėsz szögény embör: söprűt vitt a hátán a pijaczra elanni,
-aszonta a Boldokság a Szöröncsének, hogy ű boldoggá töszi eszt a
-szögény embört! oda hítta magáhon, adott neki 100 forintot, hogy
-<span class="pagenum"><a name="Page_204" id=
-"Page_204">-204-</a></span> nė köjjön neki többet söprűt hordani,
-lögyön boldog! Viszszavitte a szögény embör a söprűt, neki mán péze
-van, nem köl söprüt kötögetni! (Szegények foglalkozása.) Örűt a
-szögény embör, hogy a felesége sė tanája mög, főtötte a pallásra,
-beletötte ėgy zsák kórpa közé, aval ê mönt dôgára. A felesége mer
-nem vót péze, fokta a zsák kórpát, átvitte a szomszédba, odatta ėgy
-fazék aluttéjé. Keresi a szögény embör a korpát, hogy hun van? Az
-aszszony aszt vallotta, hogy el vitte a szomszédba, odatta ėgy
-fazék aluttéjé. „Hisz abba 100 forint vôt!“ monta a szögény embör.
-„Mé nem monta ken?“ mongya az aszszony. Mögint a szögény embör mit
-cseleködött? kötötte a söprüt, vitte a pijaczra mögint. A Szöröncse
-mög a Boldokság mögint ott vannak a pijaczon, láti a Szöröncse,
-hogy hozi a szögény embör a söprűt, aszondi: „Nészd, Boldokság! ott
-van a tė szögény emböröd, mögin hozi a söprüt!“ Oda híta a
-Boldokság, hogy huvá tötte aszt a 100 forintot, hogy mögén söprűt
-árul?“ Elmonta a szögény embör, hogy beletötte ėzs zsák kórpába, a
-felesége odatta ėgy fazék aluttéjé. Mögin adott neki a Boldokság
-100 forintot, aszongya neki: „Többet mög nė lássalak a söprűvel!“ A
-söprűvel viszszamönt mögént, de a 100 forintot a feleséginek csak
-nem monta, beletötte ėsz szakajtó kukuriczalüsztbe. Szinte mögén
-átvitte a felesége a kukuriczalüsztöt a szomszédba, kicserélte
-búzalüszté, mer nem vôt nekik búzalüsztyük oszt köllött. Kereste a
-szögény embör a kukuriczalüsztöt, hogy hun van? „Átvittem a
-szomszédba búzalüszté, mer köllött.“ A szögény embör ėtürte, mögint
-csak hozzá fogott söprűt kötni, vitte a pijaczra. A Szöröncse mög a
-Boldokság möglátta meszszirül, hogy a szögény embör hozi a söprűt,
-aszongya a Szöröncse: „Nész Boldokság! a hun gyün a te szögény
-emböröd, hozi mán mögint a söprűt! Odahítta a Boldokság a szögény
-embört, aszonta: „Mos mán 200 forintot attam, nem adok többet!“</p>
-<p>A Szöröncse mög aszonta: „No, nészd szögény embör! én csak ėgy
-krajczárt adok, evel kezgyél kereskönni, <i>lögyön hozzá
-szöröncséd!</i>“ Az 1 krajczárhon adott ojan <span class=
-"pagenum"><a name="Page_205" id="Page_205">-205-</a></span>
-szöröncsét, hogy gazdag embör lött: elsőbb is masinát vött ėgy
-krajczáré, elatta, oszt mán 2 krajczárja vôt, úgy oszt 2 krajczáré
-vött, elatta, úgy tovább, mögazdagodott, mer vôt hozzá
-szöröncséje.</p>
-<p class="centersmall">(Magyarszentmárton.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>115. Kerek kő.</h4>
-<p>Hol vôt, hol nem vôt, vôt a világon ėsz szögén embör, vôt annak
-6 fija, de ojan szögén embör vôt, hogy a gyerököket sė merte az
-úcczára ereszteni, mer ruhájuk nem vôt. Vôt ennek a szögén embörnek
-ėgy gazdag bátytya, de fösvény vôt, hijába mönt hozzá a szögén
-embör, nem kapott sėmmit sė, aszonta: „Én is keservessen kerestem,
-keressél tė jis!“ Kimönt a szögén embör halászni, nem fogott
-sėmmit, hazamönt nagy búsan, sírtak a gyerökök mög az aszszon,
-mögesött a szögén embör szíve, kimönt viszsza, halászni. Hát, amint
-halászgat, halászgat, hát, ėcczör mögmozdul a háló, kihúzza a
-szögén embör, nem hal van benne, hanem csak ėgy kerek kő: „No! –
-gondolta magában a szögény embör – ha mán nincs hal, hazaviszöm
-eszt a követ, legalább lösz mivel jácczani a gyerököknek.
-Hazavitte, mögörültek neki a gyerökök, mingyá elkeszték gurigázni,
-hát ėcczör csak elkeszdött fényösödni, éfél fele mán az egész szoba
-világos vôt. Gondolt ėgyet a szögén embör: „Feleségöm! fölviszöm én
-eszt a kirájnak, hátha ad érte ėgy harapnivaló kinyeret a
-gyerököknek.“ El is vitte a szögén embör. Kikérdöszte a kiráj: „Mi
-járatba vagy tė, szögény embör?“ „Én bizon ide gyüttem vôna, három
-nap úta nem tuttam halászni ėgy halat sė, hát! eszt a kerek küvet
-kihalásztam és elhosztam ajándékba, hátha ad ėgy falat kinyeret
-érte, mán 3 nap ûta nem öttek a gyerökök ėgy falatot sė.“ A kiráj
-mögnészte a küvet és aszonta a szolgáknak: „Tőcscsetök mög ėzs
-zsákot ennek a szögén embörnek, legaláb lösz mit harapni a
-gyerökejinek!“ Mikor haza mönt a szögén embör, mongya az
-aszszonnak: „Eregy, kérjé a bácsitul ėgy vékát, mérjük föl eszt a
-pészt! mönynyi löhet?“ <span class="pagenum"><a name="Page_206" id=
-"Page_206">-206-</a></span></p>
-<p>Elmönt a szögén aszszon a vékájé, hazavitte, mongya otthun az
-urának: „A bácsi mög csúfolódott! Még aszonta, hogy nem hamut
-mérünk-ė?“ „No, majd viszöl ėgy párt mutatóba!“ mondja az embör.
-Mögmérték, hát éppen 2 véka lött. Hazavitte az aszszon a vékát,
-töttek bele 2 aranyat mutatóba. Mikor oda ér a szögén aszszon a
-vékával, hát csak nézi a bácsi az aranyakat! Kikérdöszte a
-nagybácsi, hogy: „Hát hun vöttétök az aranyakat?“ Elbeszélte a
-szögén aszszon, hogy hát kerek kűjé kapták a kirájtul! Gondolta a
-fösvény bácsi: „Ha tik ėgy kerek kűjé 2 véka aranyat kaptatok,
-akkor én 2 czimörös ököré menynyit kaphatok?“ Másnap útra készült,
-elhajtotta a 2 lekszöb ökrit a kirájnak. Bevezették osztán a gazdag
-embört a kiráj elébe, kérdözi a kiráj: „Mit hosztál? gazdag embör!“
-Aszongya a gazdag embör: „Hosztam fölségödnek 2 szép ökröt.“ Mongya
-a kiráj; „Tė hoszhattál, gazdag embör! mer van; hanem vidd el annak
-a szögén embörnek, oszt ad oda neki, mer ű neki ús sincsen!“ A
-gazdag embör mögszégyölte magát, elgyütt a kirájtul, többet
-sömmiféle ajándékot nem vitt a kirájnak; a szögén embörbül pedig
-gazdag embör lött.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmező-Vásárhely.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p><b>24. András: a kitett gyermek.</b> <i>Hahn</i> 10.
-mesetipusából kevés példát találunk bemutatva, azért vettem fel
-gyüjteményembe e nyomtatványból kerülhetett adatot, melyben az anya
-csak közvetve teszi ki törvénytelen gyermekét.</p>
-<p><b>25. A czigány, a pap és a bíró.</b> <i>Aarne</i> 1700.
-számmal jeleli meg a finn változatokat.</p>
-<p><b>26. A fájóslábú mester a harangozó hátán.</b> Pár sora
-<i>Kisfaludy</i>: IX. k. 528. l. van. Változata a 116. számú
-hiedelem, <i>Aarné</i>nál 1791. számú.</p>
-</div>
-<h4>116. A lelkek esznek.</h4>
-<p>Régönte, mikô a roszlelkök főkeltek a sírbul, birkákat loptak,
-mögfőszték oszt mögötték, a juhász nagyon panaszkodott a
-temetőcsősznek, hogy sok birkája elvesz. A temetőcsősz gondolta,
-majd elbánik ű a lelkökkel, majd kilesi az apjával ėgyütt, Az apja
-sánta vôt, fővötte a hátára, úgy vitte ki, hogy maj segit neki az
-apja. Mikô <span class="pagenum"><a name="Page_207" id=
-"Page_207">-207-</a></span> mán âra vitte a temető felé, az ėgyik
-lélök aszt gondolta, hogy lélök hoz birkát, mindég aszt hajtogatta:
-„Hozzad hamâ, hagy vágom a nyakát! Hozzad hamâ, hagy vágom a
-nyakát!“ A temetőcsősz apja mög asz gondolta, hogy az ű nyakát
-akarik elvágni, lėugrott oszt biczögött a városba, hogy az ű nyakát
-nė vágják! elmönt a városházára, főjelöntötte. A városbul osztán
-kimönt ėgy regemönt katona a sírok közé, lėbûtak a sírok mellé.
-Mikô gyüttek a lelkök, tüzet gyûtottak, <i>öttek javába</i>, akkô
-főkeltek a katonák, oda lüvődösztek közéjük, a hun a tűz vôt, ėgyet
-möglűttek, lėesött. Akkô mán testye is vôt, úgy oszt êtemették.</p>
-<p class="centersmall">(Csóka.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p><b>27. A koma.</b> A <i>Kisfaludy</i>: IX. k. 528. l. <i>Futyika
-János</i> és a X. k. 384. l. <i>Az ördög mint szolga</i> mesébe van
-beékelve.</p>
-<p><b>28. A nagygusztusúak.</b> Változata a 117. számú: <i>A
-vereshajma és a lusta asszony. A lusta asszony megtanításáról</i> a
-<i>Kisfaludy</i>: XII. k. 137. l. <i>A rest macská</i>-ban van szó,
-lásd jegyzetét. A beszélni nem akaró asszony szavát gyertyavilágnál
-való keresést <i>Arany</i> János is felhasználta <i>Jóka ördöge</i>
-költeményében.</p>
-</div>
-<h4>117. A vereshajma és a lusta asszony.</h4>
-<p>Az egyszeri embernek lusta volt a felesége, mikor összekerültek,
-próbálta az embert, nem főzött vacsorát, mit szól? hátha így is jó
-lesz, ha nem esznek fölt ételt!</p>
-<p>Az ember erős munkát dolgozott, éhes volt, megmondta a
-feleségének, hogy ez többet elő ne forduljon, mert akkor
-vereshajmát eszik, a vereshajma pedig bolonddá teszi. Az asszony
-oda sem hallgatott, mit beszél az ura, pár napra rá megint nem
-főzött, az ember behozott 2 vereshajmát, odaült az asztalhoz s
-ette. Mikor már megette, felkelt, elkezdett düllöngélni, addig
-düllöngélt, hogy megtalálta a botot, akkor az asztalra ütött,
-azután a falra meg az asszonyra, jól elverte az asszonyt. Az
-asszony azután főzött rendesen.</p>
-<p>Mikor már hosszú ideig szépen, békességben éltek, az asszonynak
-az eszébe jutott, hogy meg kellene próbálni, hogy mit csinál az
-ember mostan, mikor már annyi ideje, <span class="pagenum"><a name=
-"Page_208" id="Page_208">-208-</a></span> hogy békességben élnek?
-Az ember nagyon szerette a paprikást, azt főzött az asszony,
-beletette a kemenczébe, hogy el ne hüljön, a tűzhelyt, konyhát
-kitakarította, hogy nyoma se legyen, hogy főzött. Az ember
-hazajött, látja, hogy a tüzhelyen nem ég a tűz, kérdezi az
-asszonyt: nem főzött? Az asszony elszámlálja, mi mindent csinált,
-milyen sokat dolgozott, nem ért rá főzni, majd ma nem esznek fölt
-ételt; nincs, jól lesz úgy is. Az ember azt mondja: „Hát akkor hozz
-be 3 vereshajmát!“ „Van fölt étel! van fölt étel! csak ne egyék
-vereshajmát – mondja az aszszony s hozta be a paprikást – van
-paprikás, mert megint bolonddá teszi a vereshajma!“ Azután főzött
-rendesen.</p>
-<p class="centersmall">(Gyopárosi-szöllők.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p><b>29. A kis Kolozs mög a nagy Kolozs.</b> <i>Andersen</i>
-ismeretes meséje valamelyik forditás útján hatolhatott le a magyar
-nép közé, melyet azután az egyházaskériek kevéssé községük
-viszonyaihoz alakítottak, honnan máshova járnak templomba, mi a
-mesében kifejezést is nyert. Gyüjteményeinkből eddig elé
-<i>Kálmány</i> Sz. I. k. 182. 1. <i>János mög a Jakabok</i>: Sz.
-II. k. 128. l. A <i>szögény ember jövendőmondója</i> változatát
-ismertük. Furfangosságából találunk változatot <i>Szeged népe</i>
-II. k. 127. l., utolját <i>Jókai</i> 42. lapján: <i>Csalóka Péter
-kalandjaiban</i>, melynek <i>Bohó Misi</i> néven Hódmező-Vásárhelyt
-telyjesebb változatát jegyeztem le – ilyenből kerekíthette ki
-<i>Jókai</i> is <i>Csalóka Pétert</i>. Kárnak kell mondanom, hogy a
-<i>Bohó Misiben</i> előforduló sikamlós és drasztikus helyeknél
-fogva, még zárójel közt sem közölhetem, pedig elmésebb, mint
-<i>Jókaié</i>.</p>
-<p>Kolozst a <i>Gyopárosi-szöllőkben Kuluzsnak</i> hallottam
-mondani. <i>Idegen</i> változatait <i>Köhler</i>: I. k. <i>List und
-Leihtglaubigkeit</i> felirással jelzi a tárgymutatóban,
-<i>Andersen</i> meséjét a 242. lapon. <i>Aarne</i> az 1535. sz.
-jegyzetében emliti a finn változatokat.</p>
-<p><b>30. Tréfás Jankó.</b> Vesd össze <i>Jókai</i>: <i>Csalóka
-Péter</i> és <i>Kisfaludy</i>: XVII. k. <i>Paprika Jancsi</i>
-kópéságaival s jegyzetében emlitettekkel.</p>
-<p><b>31. A kitanult katona.</b> A <i>bolond keresés</i>
-<i>Kisfaludy</i>: XIII. köt. <i>A szükség</i> és a
-<i>Kisfaludy</i>: XII. k 467. l. XIX. m. jegyzetében van
-elősorolva, megvan a következő sz. mesében is.</p>
-<p><b>32. Kire marad a kis ködmön?</b> Változata <i>Arany</i> 61.
-lapján: <i>A kis ködmön</i>, melyet éppen úgy hallottam
-<i>orosházi</i> elmagyarosodott tótoktól. <i>Aarne</i> 1450. számot
-adott finn változatainak. <i>Bolte</i> a 21. sz. j. említett műve
-I. k. 335. l. ír róla. <i>A bolond keresést</i> a megelőző
-jegyzetben említettük.</p>
-<p><b>33. Ügyetlenek.</b> Az eleje <i>Kálmány</i>: Sz. II. k. 131.
-l. <i>A róka keresztelése</i> állat meséhez van fűzve. <span class=
-"pagenum"><a name="Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p>
-<p><b>34. A bárgyú ember.</b> <i>Jókai</i> 70. lapján közli a
-változatát: <i>Az elveszett csibék</i> felirással; lásd
-<i>Kisfaludy</i>: VIII. k. 444. l. <i>Csacsi csicsa</i> I. meséjét,
-<i>Aarne</i> 1408. j.</p>
-<p><b>35. Miért nincs az oroszlán hátulján szőr?</b> Az
-<i>Ethnographia</i> XIV. évf. 425. lapján <i>Brunszvik</i> 2.
-pontjának változa.</p>
-<p><b>36. A róka szabadulása a kútból.</b> Változatai <i>Aarne</i>
-32. sz. j. alatt, <i>Köhler</i>: I. 107. lapján vannak említve.</p>
-<p><b>38. A német és az ürge.</b> Németből kerülhetett népünk
-ajkára német hallja németül beszélni az állatokat.</p>
-<p><b>39. Mindön anyának lekszöb ba maga fija.</b> <i>A bagoly és a
-sas egyezkedését</i> <i>Dähnhardt</i> II. k. 243. l. –; a
-<i>legszebb gyermek</i>-et <i>Ugyanott</i> a 246. lapján
-találjuk.</p>
-<p><b>42. Mé harakszik a kutya a macskára?</b> Vesd össze
-<i>Arany</i>: 274. l. <i>Miért haragszik a disznó a kutyára</i>
-stb.: <i>Krisztusurunk átvitelét a vízen</i> <i>Kisfaludy</i>: I.
-k. 507. l., <i>Kálmány</i>: Sz. II. k. 140. l., <i>Világunk</i>.
-37. lapján találjuk. Lásd a mese kezdetére <i>Kisfaludy</i>: XVII.
-k.: <i>Mijûta öszik az ökör ėgy pár óra hoszszájig</i>
-jegyzetét.</p>
-<p><b>43. A farkas mulatni megy, azután szállni tanul.</b> Adatunk
-két állatmeséből van egybefűzve: az eleje a <i>Farkas-tanya</i>,
-<i>Arany</i>: 117. l. töredéke; az utolja <i>Kálmány</i> Sz. II. k.
-132. l. <i>A szarka mög a róka</i> mese; <i>Aarne</i>nál 56.
-<i>A</i>.-val jelelve. Mesénk <i>első</i> felében is teljesült a
-legtöbb mese összekapcsolásánál tapasztalható eljárás: hogy az
-egyik mesét tíl-túl, nagyjából czéljához igazítva, töredékesen
-alakítva meséli a mesemondó. Ha szabad a változatok összevetéséből
-következtetni, akkor a töredéket úgy kell kiegésziteni, hogy az
-inni ment állatoknak a kocsmáros helyet nem adott s az állatok
-megbosszulták magukat rajta: <i>FFC</i> 11. szám 1. lap, Aarne:
-<i>Die Thiere auf der Wanderschaft</i> dolgozata.</p>
-<p><b>44. A hegyek keletkezése. 45. A hegyek nagyobbodása.</b> Lásd
-<i>Dähnhardt</i>. II. k. 234. l. s <i>Kálmány</i>: <i>Világunk</i>
-27. lapját, hol az 1. számú adatunk nyelvjárásilag hibásan van
-közölve. Elkeresztényesedett változatokkal van dolgunk, eredetileg
-nem a hegyek keletkezéséről szólt adatunk s változata: a
-<i>Nyelvőr</i> XXXVII. k. 45. lapján levő hagyomány, hanem a
-<i>hegyek nagyobbodásáról</i>, mint a 2. számú töredékben van s nem
-is Krisztusurunkkal összekötve. Az <i>Arbuc</i>-hegyről olvassuk,
-hogy először ez a hegy kezdett emelkedni s így nagyobbodni is
-egyúttal, utána a többi: <i>Windischman</i>: (Zoroastrische Studien
-Berlin 1863.) 69. lap.</p>
-<p><b>46. Az Ördög el akarta rekeszteni a világot.</b>
-<i>Kálmány</i>: <i>Világunk</i>. 7. lapján szóltunk róla, a
-<i>kakas szó ereje</i> a <i>Kisfaludy</i>: XIII. kötetében: <i>A
-dubricsoni oltár keletkezése</i> jegyzetében van felemlítve.</p>
-<p><b>47. Csak égy aszszony vôt,</b> tudniillik a ki leányból lett
-asszony, a többi állatból. Változata <i>Kisfaludy</i>: XVII. k.
-<i>Mé monygyák emböri nemzet, aszonyi álat?</i> jegyzetében van
-felemlítve.</p>
-<p><b>48. Az angol nyelv eredete.</b> Jelen alakjában adatunk
-adomának, nem kosmogonia-töredéknek tetszik. Menetére nézve hasonló
-<i>Dähnhardt</i>: III. k. 185. l. 5. sz. adata, melyet Szegeden is
-ismernek. <span class="pagenum"><a name="Page_210" id=
-"Page_210">-210-</a></span></p>
-<p><b>49. Mióta hajlik le a szomorúfűzfa?</b> Változatait lásd
-<i>Dähnhardt</i>: II. k. 40. l. – IV. <i>Schutzspendende
-Bäume</i>.</p>
-<p><b>50. Mióta nincs a szomorúfűzfának tüsökje?</b> <i>Az
-ághajlást</i> v. ő a megelőzővel, <i>Kálmány</i>: Sz II. 139. l. és
-a <i>Világunk</i> 40. lapján levővel.</p>
-<p><b>51. Miből lett a gomba?</b> Változatait <i>Kálmány</i>: Sz.
-II. k. 142. l., <i>Ethnographia</i> XXI. évf. 302. l.,
-<i>Dähnhardt</i> II. k. 108. l. v. ö. <i>Kisfaludy</i>: XVII. k.
-<i>A czipó</i> eredetéről szóló adattal.</p>
-<p><b>52. Mióta akasztják a betyárokat?</b> Lásd a
-<i>Kisfaludy</i>: I. k. 500. l. <i>XXVI.</i> számút. V. ö.
-<i>Kálmány</i>: <i>Világunk</i>. 27. l. hola pogány isten sem nem
-bölcs, sem nem mindentudó, mint hagyományunkban van festve, melyben
-a rosszul, hibásan teremtett dolgokon való újitásról van szó: a
-demiurg Péter nyúl az anyaghoz itt is a feljegyzésben, de Krisztus
-mondja mit írjon. Rosszul teremtésről szól 100. gúnyolódónk is.</p>
-<p><b>53. Krisztus jóslásának be kell teljesedni.</b> <i>Ödipusz
-mese</i> alakú mondája keresztény alakban, a <i>vérfertőzés</i>
-helyett <i>testi halál</i> van az anyát illetőleg, csak az a kár,
-hogy muzsikus czigánytól jegyezhettem le s ha keresni kellene a
-párját, a szláv czigányoknál keresném. Az eleje megvan
-<i>Krauss</i> (Friedrich: Sagen und Märchen der Südslaven Leipzig)
-II. 67. lapján: <i>Der Eltermörder;</i> <i>Aarne</i> a 931. számot
-adta neki.</p>
-<p><b>54. A magyarok származása és lakóhelyei.</b> Meséink hősei
-farkast nem szopnak, <i>medve, ló, tehén, juh</i> tejével
-erősödnek, kéziratomban van egy hős, a ki <i>kutyának a fia</i>, de
-farkast szopót másikat még eddig nem találtam. A farkasok az
-<i>orosz</i> és <i>oláh</i> mesékben játszanak szerepet. Az
-oroszban csak olyan <i>tanácsadója</i> a mesehősnek, mint a
-magyarban a tátos ló. <i>Gubernatis</i> (Die Thiere in der
-indogermanis-hen Mythologie) a XII. fejezetében a 451. lapon felhoz
-<i>eszt-et</i> is. <i>A Romulus és Rémus</i> monda idevágó vonását,
-lásd <i>Ipolyi</i>: mythologia 153. l., valamint a német
-<i>Wulfingeket</i> azért nem említem, mert a kunok, kik e vonást
-megőrizték, sem a latin, sem a germán eredetű népekkel nem
-érintkeznek ma s ha kölcsönvételről van szó, keletre kell a
-szemünket vetnünk. Ide látszik mutatni mondánk ama figyelemre méltó
-helye is, mikor a magyar kovácsoktól azt kérdezi a török: ki birja
-ezt a nehéz kard ot forgatni? mire a farkast szopó vezér
-vállalkozik, miből baj keletkezik s a vezér agyonvágja a törököt; a
-monda e részét vesd össze az arab <i>Antar</i>-féle kard
-megforgatásával, hol azonban a király a kovács fejét vágja le.
-(Ethnographia XXIII. évf. <i>Isten kardja</i> 337. l.) <i>A
-kardról</i> lásd 1. sz. jegyzetünket.</p>
-<p><b>55. Szolnok elnevezése.</b> Erőltetett, mint
-<i>Battonya</i>-ból – (kiejtés szerint <i>Batonya</i>) – a
-<i>Batu-tanya</i> kiokoskodása: e szerint <i>Batu</i> (kán)
-<i>tanya</i>-ból van összevonva, csak hogy akkor is <i>Batu
-tanyája</i> és nem Batu-tanya. A mult század hatvanas éveiben
-sütötték ki ezt tanult emberek, nem is a nép. Batonya a régi
-iratokban Bathona szláv jövevény szó (<i>Melich</i> János: Szláv
-jövevény szavaink Budapest l. k. 2. rész 101. lap.) Erőltetett a
-118. számú is, melyet a néptől jegyeztem le és a 119. számú,
-melynek változata az <i>Ethnographia</i> XVII. évf. 229. lapján
-van. <i>A szláv jövevény szavaink</i> közé tartozik <i>Szolnok</i>
-is: (Melich J. i. műve 127. l.)</p>
-</div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_211" id=
-"Page_211">-211-</a></span></p>
-<h4>118. A dohányszó eredete.</h4>
-<p>Régebb időben még a dohányt nem úgy hivták, hogy dohány, hanem
-levél. Egyszer az Ördög a mint megy, összetalálkozik egy emberrel,
-kit Dohnak hívtak. A mint együtt útaztak, azt mondja az ember:
-„Hallod, pajtás! csináljunk pipát, pipázzunk!“ „Helyes: – mondja az
-Ördög – nálam van levél.“ Addig mentek, mig egyszer találnak
-pipának való görbe fát, szépen kifaragták a fát pipának, tüzes
-dróttal kisütötték a makját és a szárát, a tűzszekrényét pedig
-bicskával kivájták. Mikor készen volt, azt mondja az Ördög: „Nesze,
-pajtás! levél, meg van vágva, csak gyújts rá!“ Doh rágyujtott,
-szívta és elszédült a levéltől. Akkorára odajött egy másik Ördög
-is, kérdezi: „Mit csináltok? pajtás.“ Elmondták, hogy milyen jól
-sikerült a pipacsinálás, a pipázás, azt mondja az Ördög a másiknak:
-„Nézd csak, pajtás! Doh hány a levéltől!“ Ebből eredt a dohány,
-hogy Doh hány a levéltől.</p>
-<p class="centersmall">(Dombegyháza.)</p>
-<hr class="tb" />
-<h4>119. Félegyháza elnevezése.</h4>
-<p>A hun most Félegyháza van, ott azelőtt csak ėgy ház vôt. Mikor
-ėgy herczegné útazott âra, nagy bajba vôt, hogy hun köl itt
-möghálni? Aszonták, hogy itt köll möghálni! A herczegné aszonta:
-fél ėgy háznál möghálni, onnan lött: Fél-ėgy-háza.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p><b>56. Jász-kunhalom eredete.</b> Az <i>elevenen
-eltemetésről</i> <i>Kisfaludy</i>: XVII. k. <i>Az ingyen nem temető
-pap és Mátyás király</i> jegyzetében van szó. Hagyományunk
-változatáról, a besenyőnek mondott <i>Thonuzobá</i>ról <i>Ipolyi
-mythologiája</i> 168. lapján emlékszik meg, kisallangozva
-<i>Jókai</i> M.: <i>Mesék és regék</i> művében találjuk.</p>
-<p><b>57. Vasas János.</b> Találkozik <i>Kisfaludy</i>: XIII. k.
-<i>Mátyás király és a szökött huszárjával</i>. Lásd <i>Aarne</i>
-952. számú jegyzetét. Emberem a monda végén magyarázgatta, hogy a
-palota hölggyel – a kit feleségül kapott, mikor a király udvarában
-étellel, itallal, mindennel ellátták – vele hált. Az évszámot azért
-tudja, mert Makón a nekik tetsző történeti szinezetű hagyományokat
-az emberek le szokták irni szóról-szóra egymástól <i>állitólag</i>.
-<span class="pagenum"><a name="Page_212" id=
-"Page_212">-212-</a></span></p>
-<p><b>58. Mátyás király és a részeges huszár.</b> <i>A házastársak
-kicserélése</i> <i>Kisfaludy</i>: VI. k. 289. l.; a most bemutatott
-forditottja II. kötetünk 26. sz. adatának.</p>
-<p><b>59. Mi van legtöbb a világon?</b> Adománk Csokonaival is
-össze van kötve <i>Tóth</i>: II. k. 168. lapján.</p>
-<p><b>60. Mátyás király és a jószivű szegény ember.</b>
-<i>Köntösével ajándékozza</i> a 61. számú adatban.</p>
-<p><b>61. Mátyás király a czinkotai kántorral a kocsmában.</b> <i>A
-köntösével való ajándékozás</i> megvan a megelőzőben; a
-<i>czinkotai iccze megnagyobbitását</i> <i>Jókai</i> 4. l. <i>A
-czinkotai kántor</i>-ban közli.</p>
-<p><b>62. Mátyás király a czinkotai kántornál.</b> <i>A más
-köntösével való ajándékozást</i> lásd a <i>szesztai
-történet</i>ben, melyet <i>Kiss János</i> után a <i>Kellemetes
-időtöltésre való Elmés Nyájasságok</i>: 10. 1. művéből <i>Tóth</i>:
-I. k. 119. l. közöl.</p>
-<p><b>65. Mátyás király és a mutatványos. 66. Mióta csizmadia a
-csizmamester?</b> <i>A különös ajándékozásról</i> <i>Kisfaludy</i>:
-XVII. k. a <i>Hogyan ajándékozott Mátyás király?</i> adoma
-jegyzetében szóltunk. A 65. sz. adatunkat versben <i>Tóth</i> I. k.
-113. l. közli.</p>
-<p><b>67. Mióta kell az üres kocsinak a terhes elől kitérni. 68.
-Mátyás király és a részeges bíró.</b> <i>A kigombolkozásról</i>
-<i>Kisfaludy</i>: XVII. k. Mátyás király és a <i>juhászbojtár</i>
-jegyzetében van szó és alább a 81. sz. adatunkban.</p>
-<p><b>71. Kinizsi., 72. Toldi.</b> <i>Mátyás király</i>-féle
-adomákkal látjuk felruházva <i>József</i> császárt II. kötetünk 24.
-sz. jegyzetében, mint ezt már <i>Kisfaludy</i>: XVII. k. <i>József
-császár Temesközön</i> jegyzetében felemlítettem: Rózsa Sándort a
-rablóvezért, Ugyancsak <i>Kisfaludy</i>: XVII. k. <i>Az ingyen nem
-temető pap és Mátyás király</i> jegyzetében van róla szó; Ugyan így
-megtisztelte a nép Csokonait az udvari bolond szerepével: lásd
-feljebb az 59. sz. jegyzetet; Eötvös Józsefet –: II. k. 38. sz.
-jegyzetben – a pesti urak helyett pipálja le a nép, mikor a paraszt
-kérdésére, hogyan hivják az ő komáját? nem tud megfelelni. A
-felsorolt adatokat lehetne még szaporítani, de – azt hiszem –
-elegendők annak a bizonyítására, hogy egyes dolgokat nem lehet a
-népnél egyes személyekkel kizárólagosan összekapcsoltaknak
-tekinteni. Igy vagyunk Toldival és Kinizsivel is. Sem nem Toldié,
-sem nem Kinizsié a hozzáfűzött vitézkedés, erőmutatás, hanem a népé
-s mielőtt őket felékesítette vele a nép, kire alkalmazta? ma már ki
-mondja meg? Hogy a röghöz kötött nép nem küldi hőseit szomszéd
-népekhez kaput döngetni, mint Botondot hajdan, életviszonyaiból
-következik. A kapu döngetés-féle cselekedetek helyett használatba
-vesz más vitézséget, erőtbizonyitó cselekedeteket, milyenek
-helyzetének megfelelők snemis kell a szomszédba menni kölcsön
-kérni, ilyen, hogy példát is hozzunk fel, a birkozás, mely nálunk
-nem csak az <i>állatfiak</i> (II. k. 1. sz.) meséjében van
-napirenden, hanem a gyermekeknél is. Soraink nem Ilosvai s Arany
-Toldijára vonatkoznak, hanem a most közlött adatokra. A műköltés
-Toldiját – melyről elég szélesen foly az eszmecsere (Ethnographia
-XXIV. évf.), – <span class="pagenum"><a name="Page_213" id=
-"Page_213">-213-</a></span> még csak az irástudó emberektől
-hallottam, az irástudatlanoktól a jelen alakban, pedig Aranyét az
-iskolákban is tanítják s a ponyván is szerepel Toldi.</p>
-<p>Majd ha idevágó adataink, a népnél dívó, vagy esetleg dívott
-szokások ismeretesebbek lesznek, akkor jeleljük meg: mire volt
-szüksége akár Ilosvainak, akár Aranynak más népekhez menni
-kölcsönért.</p>
-<p><b>73. Szömölcs.</b> Az anyajegyről más adatunkban emlékezünk
-meg, itt csak a szemölcsféle jegyet hozzuk fel, mely az új görög
-<i>Viszontlátás</i>-ban is előfordul: <i>Olcsó könyvtár</i> Bpest
-884. szám 98. lap.</p>
-<p><b>79. Rákóczi lova fordított patkója.</b> Fordítva verni fel a
-patkót a lóra: az elejét hátra, hogy az üldözők, ha nyomoznak, útat
-veszítsenek, nálunk sem ismeretlen. <i>Ipolyi</i> mitologiája 238.
-lapján szól róla. Nemcsak Rákóczi lova, hanem Gyulafyé is – mind a
-kettő tátos – azt tanácsolja a gazdájának, hogy <i>patkoltassa
-viszájára</i>, így azután meg is menekednek az üldözöttek.
-Útvesztés előidézésére üti fel fordítva a patkót a rabló
-<i>vend</i> király, <i>Schulenburg</i>: (Wilibald: Wendische
-Volkssagen und Gebräuche. Leipzig 1880.) 1. és 7. lapján;
-<i>Köhler</i> pedig I. k. 481. lapján az ily adatok
-elterjedtségéről beszél.</p>
-<p>Van azonban a magyarban másféle patkó felverésről is szó,
-melyről meg kell emlékeznem: 1880-ban Szajánban több ízben
-lejegyeztem Biczók barkácsoló embertől egy népiesedő: Rákócziról
-szóló dalt: <i>Szeged népe</i> II. k. 43. lap, melyet törmeléknek
-mondhatunk. Több ízben jegyeztem le abban a reményben ringatodzva,
-hogy emberem időközben majd újabb és újabb sorokat mond, melyek a
-törmelékben nincsenek meg. Az eredmény az lett, hogy többet nem
-tudott, mint a mennyit 1882-ben közlöttem is.</p>
-<p><i>A patkó felverésére</i> vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy
-emberem, mikor először dalolta, hogy a magiszter miért forditsa meg
-a patkót, igy dalolta: „Az elejit hátra, Nė fordûjon viszsza!“ Csak
-mikor megmagyaráztam neki, hogy a patkó nem fordulhat vissza, akkor
-dalolta a „Nė fordûjak viszsza!“ alakban, melyet azután, mint az
-imént emlitettem, közlöttem is.</p>
-<p>Ilyféle patkóforditásról szó van Thalynál is, még pedig a most
-emlitett dal első lejegyzése szerint <i>Rákóczi búcsújában</i>,
-mely valóságos műköltemény, melyet <i>Riedl</i> Frigyes: <i>A
-kurucz balladák</i> (Irodalomtörténet II. évf 450. l. – <i>Pintér
-Jenő</i> szerk.) jeles értekezésében Thaly szerzeményének mutatott
-be. Bemutatásában hivatkozott reám is „Kálmány szerint a ballada
-ellentétben áll a nép felfogásával, amely a ballada közlésekor is
-Rákóczit nem siratta, hanem várta – mint felszabaditót“
-(Irodalomtörténet: 451. 1) Kerültek azután, kik jónak látták
-állitásomat megtámadni s néppel mindenáron sirattatni Rákóczit,
-mint igazságot megkisérlették bizonyitgatni. Jegyzetbe az ily
-dolgok fejtegetése nem való, elég rámutatnom az <i>Ethnographia</i>
-XIX. évf. 12. és <i>Ipolyi</i> mythologiája 356. lapjára, ebből a
-két idézetből megalkothatja magának az ezen a téren nem jártas is,
-hogy az <i>örökletűt</i> <span class="pagenum"><a name="Page_214"
-id="Page_214">-214-</a></span> <i>nem siratni</i> szokta a nép,
-hanem mint szabaditót várni, <i>reménykedni</i>, hogy eljövetelekor
-megszabaditja nemzetét és hogy a nép – mint már Ipolyi is megírta –
-<i>Rákóczit őrökéletűnek</i> veszi. Mindebből pedig az következik,
-hogy a mely adatban Rákóczi, mint nem örökéletű, hanem örökre
-meghaló szerepel, az az adat nem a néptől eredt, nem a népé.
-Mondom, elég volna ennyit idejegyeznem, ha Rákóczit mindenáron a
-néppel sirattatni akarók a többi közt nem hivatkoznak <i>Szeged
-népe</i> II. kötet 181. lapján közlött jegyzetemre, hol én is a dal
-népies sorait tekintve, Rákóczi siratóról beszéltem. Tény, hogy a
-most emlitett dal, ha csak népies sorait vesszük figyelembe,
-könnyen útvesztőbe visz, mit megtett velem is; de az is tény, hogy
-ha jobban szemügyre vesszük, összehasonlitjuk az ősiséget fenntartó
-és ápoló nép hiedelmeivel, akkor azonnal látjuk, hogy a dalt nem a
-nép költötte, hanem csak a szájára vette, kezdte alakitani, sorait
-népiessé tenni, de többre menni nem bírt. <i>Nem birta</i> hidelme:
-<i>sajátsága szerintvalóvá tenni</i>.</p>
-<p>A magyar nemzetnek az a része, a melyik az <i>ősiséget
-fenntartja</i>, ápolja, népköltésről lévén szó, <i>ez a része a
-nép</i>, melynek <i>ismeretes hiedelme</i> bizony sokszor
-<i>ellentétes a mi ismeretünkkel, hiedelmünkkel</i>, kik az
-ősiséghez sokban hűtlenek lettünk. Igy pl. hogy tárgyunknál
-maradjunk, a nép hiszi, hogy egyesek örökéletűek, milyen <i>Rákóczi
-és Rudolf</i>, én nem hiszem; íme a kettőnk hiedelme közt levő
-külömbség! Ha a nép Rákócziról és Rudolfról, mint most is élőről
-beszélt Rákóczi holtteste hazahozatala előtt, akkor a szerint
-költötte dalait és regélte el kötetlen, ide vonatkozó
-nyelvhagyományait is; ha nekem kellett volna róluk hiedelmem
-szerint beszélni, akkor mint holtakról szólottam volna. Ez a
-<i>néphiedelem</i> tehát <i>ismertetőül</i> szolgál, hogy valamely
-adatot a nép költött-e? vagy a nemzetnek az a <i>része</i>, a
-melyiket <i>nem vehetünk népnek</i>. Lássunk példákat, mert
-Rákócziról van szó, Rákóczira vonatkozókat.</p>
-<p><i>Rákóczi örökéletűségére</i> vonatkozó Ipolyi adatáról már
-volt szó. Ipolyi az idézett helyen: <i>mithologiája</i> 356. lapján
-azt irja: „Köztudomásu, hogy az utóbbi háborús időkben népünk
-Rákóczit feltámadottnak vélte.“ Ilyen <i>Kálmány</i> kiadásra váró
-<i>Alföldi gyüjtésében</i>: <i>Rákóczi keresztje fordulása</i> is,
-mely adatban – Rákóczi holtteste hazahozatala után jegyeztem le, –
-már némi alakítás van; de a <i>Kisfaludy</i>: XVII. k. a hazafias
-dalok elején van egy dal, mely ily alakitástól ment s azt mondja:
-Visszajön még Rákóczi stb. Ilyen a <i>Független Hirlap</i> 1904. I.
-23. megjelent számában <i>(r.)</i> közleménye. Azt írja, hogy a
-mult század ötveneséveiben, a franczia-osztrák háború alkalmával,
-Félegyházán egy ősz öreg ember politizálás közben azt mondta:</p>
-</div>
-<h4>120. Foggal ellett csikók.</h4>
-<p>„Bizony uram, most már én is bizom, hogy kiüt a szabadság. Haza
-jön Rákóczi. Mindig azt hallottam az <span class="pagenum"><a name=
-"Page_215" id="Page_215">-215-</a></span> apámtól, fiam, akkor,
-mikor a <i>csikók foggal jönnek</i> a világra, nem sokára haza jön
-a magyar <i>nép vezére</i> Rákóczy Ferencz, a ki messze országokba
-bujdosik. Régóta vigyázom, tens uram, az idén minden világra jött
-csikónak fogat találtam a szájába.“</p>
-<p class="centersmall">(Kis-Kunfélegyháza.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p>Azt hiszem elegendő adatot összehoztam annak a bizonyítására,
-hogy a nép Rákóczit, mint örökéletűt, mint szabadítót <i>várta</i>.
-Ez a <i>hiedelem a nép tudatává vált</i>, ő igy tudja és
-<i>hagyományait e szerint költi</i>, vagy ha meglevő adatot kap és
-Rákóczira alkalmazza, az alkalmazása hiedelme szerint történik. Ha
-tehát valamely dalt említenek, hogy benne Rákócziról, mint olyanról
-van szó, a ki többet vissza nem jön és azt mondják, hogy a dal
-Rákóczi holtteteme hazahozatala előtt már ismeretes volt, akkor
-nekem nem kell még a dal sorait sem hallanom, már előre rá kell
-mondanom, hogy a dalt nem a nép költötte, de még a billegét – hogy
-az övé – sem sütötte rá, vagyis nem a népé, Nemcsak <i>Thaly
-Rákóczi búcsújára</i> kell tehát rámondani, mely „csillag
-lehanyatlik, ott nyugszom én már“-ról beszél, hanem <i>Kálmány
-Rákóczi-siratójára</i> is, – mely ily kifejezésekkel él: Ú’ sė
-gyüvök viszsza!“ „Sirat Magyarország“ hogy nem a népé. A Rákóczi
-edjik szomorú nótája“ stb. – vagy a „Mikor Rákóczi Lengyel Országba
-ment“ – féle nem is népies sorok annak a bizonyitására jók, hogy a
-nemzetnek ez a fia, a ki szerzette, nem tartozik a néphez, nem hisz
-Rákóczi örökéletűségébe, mint nem hitt a <i>Thaly Rákóczi</i>
-búcsúja és <i>Kálmány Rákóczi-siratója</i> szerzője sem, vagyis nem
-a nép költötte.</p>
-<p>Népköltés-tárunkban van már egypár Rákóczi örökéletűségével
-ellenes nem-népdal s nálam is van kéziratban egy kiadatlan, majd ha
-közlöm, az imént leírt soraimnak igazságát példákkal is bemutatom s
-akkor látni fogjuk, hogy a népköltésében rendszer van, olyant a
-népének mondani, mi nem tőle eredt, bajos dolog.</p>
-<p><i>Thaly</i>, illetőleg <i>Kálmány</i> szóban forgó adatára
-nézve van más ismertetőnk is, nem csak az örökéletűségbe való
-néphiedelem, meg ha e jelzett hiedelmünk nem volna ismeretes, még
-akkor is ki lehetne mutatni, hogy a <i>Thaly</i>, illetőleg
-<i>Kálmány</i> szóban forgó adatát nem a nép költötte. A magyar az
-ősöktől örökölte – de mint fentebb kimutattuk – más népek is így
-örökölték a tudatot, hogy a fordított patkó útvesztőbe visz. Vagyis
-a patkó megfordításához azt a hiedelmet kötötték hozzá, hogy azért
-kell megfordítani a patkót, hogy a nyomozókat útvesztőbe vigye.
-Egyszerű, következetes gondolkozása az észnek: ha a patkó rendesen
-van a lóra verve, megmutatja a nyomozónak, hogy merre ment; ha
-fordítva van, vagy mint Ipolyinal van mondva: visszájára van a ló
-patkolva, akkor a fordított irányt mutatja, ezért az <span class=
-"pagenum"><a name="Page_216" id="Page_216">-216-</a></span>
-okoskodásért nem kellett a szomszédba menni, hogy egyik nép a
-másiktól eltanulja. Mint láttuk <i>a patkófordítást az
-üldözötteknél</i> nem csak a magyarok használják, Rákóczinál és
-Gyulafynál, hanem más népek is. Ha már most üldözöttről van szó és
-<i>más czélból való patkófordításról</i>, mint <i>Thaly</i>nál,
-illetőleg <i>Kálmány</i>nál van: akkor azt kell mondanunk: itt a
-patkó nem azért van fordítottan felverve, mint a miért a nép szokta
-felveretni ily esetben, ez az adat nem a néptől származott. Csak
-így, ha lassankint megismerjük a nép sajátjának ismertetőit =
-billegét, melyet mindarra a hagyományra reányomott, melyet ha nem
-tőle eredt is, de sajátjává alakított, vagyis kilökte – ha nem tőle
-eredőt az ajakára vett –, a mi nem az övé és hozzáadta, a mi
-szerinte belőle hiányzott, csak akkor fogjuk látni, hogy mennyi
-adatot tartottunk a népének, mely valójában soha sem volt az
-övé.</p>
-<p><b>80. Miért kell Rudolfnak bujdosni?</b> Máskint magyarázza a
-121. számú adatunk. <i>A király képéről</i> <i>Kisfaludy</i>: XVII.
-k. <i>József császár Temesközön</i> adatban van szó. A gipszből
-csinált alak eltemetését, Rudolf helyett II. Józsefét, kit
-viaszkból utánoznak s temetnek el, lásd <i>Ethnographia</i> XIX.
-évf. 22. lapon.</p>
-</div>
-<h4>121. Miért lőtte agyon Rudolf Rócsilt fiját?</h4>
-<p>Rócsilt fija mėg a Rudolf komásztak, nagy komások vôtak,
-elejtėtte a páczáját a Rócsilt fija, monta Rudolfnak: „Agygya fėl a
-páczát!“ „Hogy adnám fėl? én fejedelėmnek a fija vagyok, nekėd
-szolgád csak nem lėszėk!“ „Hát nagyob úr vagyok ín (mert az ín
-apámnak tartoztok.)“ Szólásközbe öszszevesztek, Rudolf akkor
-agyonlőtte, azír kėll Rudolfnak bujdosni; ín így hallottam.</p>
-<p class="centersmall">(Öcsöd.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p><b>81. A bőkezű Rudolf.</b> A kigombolkozást lásd feljebb a 67.
-sz. jegyzetben.</p>
-<p><b>82. Menekülés.</b> Máskint tudja a menekülést 122. sz.
-adatunk:</p>
-</div>
-<h4>122. Rudolf Amerikában.</h4>
-<p>Rudolf kimėnt 40 kutyájával ėgy ismerős úri hejre más országba;
-rėggelre elveszėtt a kutya is, Rudolf is. Aszongyák kiment
-Amėrikába, ha az atytya mėghal, akkor viszsza fog útazni.</p>
-<p class="centersmall">(Tiszakürt.)</p>
-<hr class="tb" />
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_217" id=
-"Page_217">-217-</a></span></p>
-<div class="blockquot">
-<p><b>83. A haramia és a szentcsalád.</b> Vesd össze
-<i>Dähnhardt</i> II. k. 28. lapjával.</p>
-<p><b>85. Mióta rakják keresztbe a búzát?</b> <i>Kisfaludy</i>:
-XVII. k. <i>Mióta látszik Jézus képe a búzán</i> jegyzetében
-említettük a változatait.</p>
-<p><b>90. Gyermekköltés., 91. A lótojás.</b> Lásd a
-<i>Kisfaludy</i>: VIII. k. 464. lapján <i>A rátóti
-csikó-tojás</i>-t és a jegyzetét.</p>
-<p><b>93. A hibások., 94. A sejpössek.</b> <i>Jókai</i> 59. l.
-<i>Három selyp leány</i> változatát közli, ilyen a 123. számú is.
-<i>Aarne</i> 1457. sz. adta a finn válozatainak. <i>Dähnhardt</i>:
-Schwänke. 16. sz. alatt közöl egy változatot Németországból.</p>
-</div>
-<h4>123. A sejpös lányok.</h4>
-<p>Hol volt, hol nem volt, volt világon ėgy özvegy aszszon, annak
-vôt 3 nagy lánya, de nagyon sejpítöttek, ennélfogva nem is vôt
-kérőjük. Történt ėcczör, hogy gyütt ėl legén lánynézőbe, az anynyuk
-ráparancsolt a 3 lányra, hogy: „Nė szôjatok, ha elgyün a kérő, csak
-incsetök neki!“ Mikor bemén a legén, hejet foglal, bemönt utánna a
-kutya is. Aszongya az ėgygyik lán, az öregebbik: „Nini! a tutya mög
-begyutt.“ Aszongya a másik: De mán jisztös is a sája!“ Aszongya a
-harmadik: „Ugyan, mé nem tuttok hajgatni?“ A legén vötte a
-kalapját, ott hatta őket.</p>
-<p class="centersmall">(Hódmező-Vásárhely.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p><b>95. Az időcsináló kántor.</b> <i>Kisfaludy</i>: VIII. 475.
-lapján van a változata.</p>
-<p><b>96. Mióta hivják a szabót kecskének?</b> A kecske gyomra
-helyett a szeméről van szó a <i>Gesta Romanorumban</i> (Régi magyar
-könyvtár 18. szám Budapest 1900. LXXVI. Rész.); lásd fentebb a 7.
-számú jegyzetet, a hivatkozott művek némelyikében kivett gyomorról
-is van szó. A 124. számú, Napoleont Komárom alá vivő adat másként
-tudja, hogy miért hívják: szabót kecskének.</p>
-</div>
-<h4>124. Napoleon és a kecskék.</h4>
-<p>Napoleon már sok ideig ostromolta a komáromi várat, de sehogy
-sem tudta bevenni, gondolta: majd kiéhezteti a várban levőket.
-Éheztette is már egy ideig, mikor egy szabónak az a gondolata
-támadt, hogy jó lesz, ha a kecskebőröket összeszedik, magukra
-terítik s mászkálnak a vártetején, hogy lássa az ellenség, hogy van
-még elegendő ennivalójuk: pedig már akkor minden eleség elfogyott.
-A szabók azután sokan magukra terítették a kecskebőröket
-<span class="pagenum"><a name="Page_218" id=
-"Page_218">-218-</a></span> s a vártetején mászkáltak, mintha
-legelnének. Mikor Napoleon meglátta, hogy mennyien vannak, azt
-mondta: „Mit akarunk mink? annyi a kecskéjük, az ennivalójuk, hogy
-300 esztendeig sem éheztetjük ki őket!“ azután ott hagyta
-Komáromot. Azóta hivják a szabókat kecskének.</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p><b>98. A cservelyi kantár.</b> A trójai falovat és az: Ének
-Pannonia megvételéről-t, <i>Tóth</i>: I. k. 13. lap, hozza
-emlékezetünkbe.</p>
-<p><b>99. Mióta nem ember a tót?</b> <i>Jókai</i>: 26. l. <i>Miért
-mondják azt, hogy a tót nem ember</i>: <i>Tóth</i>: I. k. 325. l.
-<i>Kuruc-e vagy labanc?</i> felirással közli változatát.
-Gyermekkoromban Szegeden atyámtól hallott változatban Kassára
-igyekezett a tót, s mikor Kassa alatt a kuruczok kérdezték, hogy
-hova megy s micsoda: kurucz vagy labancz? Előbb már kikapva, azt
-felelte: Kása (= Kassa) nem étel, tút nem zember (Szeged.)</p>
-<p><b>101. A forró kása és a csizmadiainasok.</b> Elmés változatát
-közlötte <i>Dähnhardt</i>: <i>Schwänke</i>: 15. számú adatában,
-lásd a 125. számú változatunkat is.</p>
-</div>
-<h4>125. A kása.</h4>
-<p>Kásaevéshez fogott 3 szűcslegény (= segéd), de a <i>kása</i>
-nagyon meleg volt. A mint a szájába vesz belőle az egyik egy
-kanállal, megégeti a száját s a helyett, hogy figyelmeztetné
-társait, a fogát összeszorítva s a fejét rázva, azt mondja: „Jaj,
-de magas az ég!“ A másik gondolva, hogy tudja ő azt gyermekkorától
-fogva, mintha nem is érdekelné, ő is bevesz a kásából egy kanállal,
-megégeti a száját, fogát összeszorítja, fejét ő is rázza s mondja:
-„De még széles is!“ A harmadik hasonlóképpen jár, azt mondja: „De
-sok hunczut lakik alatta.“</p>
-<p class="centersmall">(Szeged.)</p>
-<div class="blockquot">
-<p><b>105. A szabadságos katona és a czigány.</b> <i>Verseny
-hazugságokról</i> <i>Aarne</i> 1920. szám alatt ír.</p>
-<p><b>106. A Nagyokatmondó huszárok.</b> <i>Aarne</i> 1960. D. F.
-szám alatt lásd finn változatait.</p>
-<p><b>107. A hazugságot valóságnak bizonyítja be.</b> Változatai
-<i>Aarne</i> 1960. szám alatt vannak.</p>
-</div>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<p><span class="pagenum"><a name="Page_219" id=
-"Page_219">-219-</a></span></p>
-<h2>Javító.</h2>
-<p>Az irodalom nyelvén közlött adatok sajtóhibáit csak akkor
-jelelem meg, ha az értelemre zavarólag hatnak; a nyelvjárás szerint
-lejegyzett hagyományban, a hol az egy-en nincs pont, vagy êgy, égy
-van, vagy <i>szsz</i> helyett <i>ssz</i> van, nem mutatom ki,
-hasonlóképpen, a hol a <i>sír</i> helyett <i>sir</i> van
-szedve.</p>
-<table summary="Javító">
-<tr>
-<td>1. lap</td>
-<td>4. sor</td>
-<td>Arpának helyett</td>
-<td>Árpának teendő</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>2. „</td>
-<td>22. „</td>
-<td>dėrékab „</td>
-<td>dėrėkab „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>16. „</td>
-<td>23. „</td>
-<td>lova „</td>
-<td>lovat „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>16. „</td>
-<td>28. „</td>
-<td>magada „</td>
-<td>magadat „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>16. „</td>
-<td>30. „</td>
-<td>feledd „</td>
-<td>feleld „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>22. „</td>
-<td>3. „</td>
-<td>mögláttatak „</td>
-<td>mögláttalak „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>22. „</td>
-<td>2. „</td>
-<td>lo „</td>
-<td>ló „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>26. „</td>
-<td>7. „</td>
-<td>öszí „</td>
-<td>öszi „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>32. „</td>
-<td>3. „</td>
-<td>sürű „</td>
-<td>sűrű „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>32. „</td>
-<td>5. „</td>
-<td>vaslo „</td>
-<td>vasló „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>34. „</td>
-<td>14. „</td>
-<td>aranyhajû „</td>
-<td>aranyhajú „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>37. „</td>
-<td>6. „</td>
-<td>tėsis „</td>
-<td>tésis „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>39. „</td>
-<td>17. „</td>
-<td>kíkísírte „</td>
-<td>kikísírte „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>40. „</td>
-<td>2. 8. 10. sor</td>
-<td>hidat „</td>
-<td>hídat „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>40. „</td>
-<td>4. sor</td>
-<td>kiskanás „</td>
-<td>kiskanász „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>42. „</td>
-<td>17. „</td>
-<td>aczélat „</td>
-<td>aczėlat „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>43. „</td>
-<td>33. „</td>
-<td>Kígyóbőrü „</td>
-<td>Kígyóbőrű „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>45. „</td>
-<td>2. „</td>
-<td>Ugy „</td>
-<td>Úgy „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>45. „</td>
-<td>22. „</td>
-<td>Écczör „</td>
-<td>Ėcczör „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>45. „</td>
-<td>39. „</td>
-<td>Világszépaszszonyának „</td>
-<td>Világszépaszszonya „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>50. „</td>
-<td>31. „</td>
-<td>akarta „</td>
-<td>lė akarta „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>51. „</td>
-<td>16. „</td>
-<td>balképen „</td>
-<td>balképem „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>51. „</td>
-<td>31. „</td>
-<td>üle „</td>
-<td>belüle „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td><span class="pagenum"><a name="Page_220" id=
-"Page_220">-220-</a></span>52. lap</td>
-<td>6. sor</td>
-<td>sűrü helyett</td>
-<td>sűrű teendő</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>54. „</td>
-<td>3. „</td>
-<td>köpööyegit „</td>
-<td>köpönyegit „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>54. „</td>
-<td>5. „</td>
-<td>tis „</td>
-<td>tís „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>54. „</td>
-<td>31. „</td>
-<td>gongolota „</td>
-<td>gondolata „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>55. „</td>
-<td>19. „</td>
-<td>a „</td>
-<td>aszt „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>56. „</td>
-<td>15. „</td>
-<td>myergölni „</td>
-<td>nyergölni „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>57. „</td>
-<td>4. „</td>
-<td>Vėnboszorkány „</td>
-<td>Vénboszorkány „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>57. „</td>
-<td>8. „</td>
-<td>Hátranėz „</td>
-<td>Hátranéz „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>58. „</td>
-<td>15. „</td>
-<td>Rózsi „</td>
-<td>Rózsa „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>58. „</td>
-<td>23. „</td>
-<td>3 „</td>
-<td>3 lábú „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>59. „</td>
-<td>19. „</td>
-<td>csuoa „</td>
-<td>csupa „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>60. „</td>
-<td>9. „</td>
-<td>Őreg- „</td>
-<td>Öreg- „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>60. „</td>
-<td>17. „</td>
-<td>szöreti „</td>
-<td>szereti „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>61. „</td>
-<td>12. „</td>
-<td>dêrék „</td>
-<td>dėrék „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>61. „</td>
-<td>23. „</td>
-<td>váltódzdott „</td>
-<td>váltódzdzott „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>62. „</td>
-<td>8. „</td>
-<td>mögên „</td>
-<td>mögén „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>62. „</td>
-<td>16. „</td>
-<td>mulacscágnak „</td>
-<td>mulacscságnak „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>62. „</td>
-<td>19. „</td>
-<td>nėszte „</td>
-<td>nészte „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>63. „</td>
-<td>35. „</td>
-<td>kőtöszködésig „</td>
-<td>kötöszködésig „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>64. „</td>
-<td>12. „</td>
-<td>körükerítőtte „</td>
-<td>körűkerítötte „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>65. „</td>
-<td>32. „</td>
-<td>mindönfėle „</td>
-<td>mindönféle „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>66. „</td>
-<td>5. „</td>
-<td>kėrdöszte „</td>
-<td>kérdöszte,</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>67. „</td>
-<td>5. „</td>
-<td>öggyél „</td>
-<td>ögygyél „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>69. „</td>
-<td>8. „</td>
-<td>Eddíg „</td>
-<td>Eddig „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>74. „</td>
-<td>19. „</td>
-<td>né „</td>
-<td>nė „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>75. „</td>
-<td>9. „</td>
-<td>szêpön „</td>
-<td>szépen „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>75. „</td>
-<td>22. „</td>
-<td>meg „</td>
-<td>mög „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>77. „</td>
-<td>5. „</td>
-<td>arul „</td>
-<td>ârul „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>78. „</td>
-<td>39. „</td>
-<td>azė „</td>
-<td>azé „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>79. „</td>
-<td>3. „</td>
-<td>Odanėz „</td>
-<td>Odanéz „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>80. „</td>
-<td>6. „</td>
-<td>fėlórájig „</td>
-<td>félórájig „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>92. „</td>
-<td>12. „</td>
-<td>mög „</td>
-<td>röndölt oda, mög „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>95. „</td>
-<td>19. „</td>
-<td>e „</td>
-<td>a „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>95. „</td>
-<td>35. „</td>
-<td>polota „</td>
-<td>palota „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>97. „</td>
-<td>12. „</td>
-<td>árêndás „</td>
-<td>árėndás</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>97. „</td>
-<td>24. „</td>
-<td>mögkėrdöszték „</td>
-<td>mögkérdöszték „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>105. „</td>
-<td>12. „</td>
-<td>ugyis „</td>
-<td>úgyis „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>106. „</td>
-<td>25. „</td>
-<td>Ėcczö „</td>
-<td>Ėccző „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td><span class="pagenum"><a name="Page_221" id=
-"Page_221">-221-</a></span>109. lap</td>
-<td>14. sor</td>
-<td>kerdözi helyett</td>
-<td>kérdözi teendő</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>109. „</td>
-<td>24. „</td>
-<td>lészögeszte „</td>
-<td>lėszögeszte „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>113. „</td>
-<td>23. „</td>
-<td>– „</td>
-<td>(Egyházaskér.) „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>122. „</td>
-<td>11. „</td>
-<td>mögégyeztünk „</td>
-<td>mögėgyesztünk „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>123. „</td>
-<td>23. „</td>
-<td>szėlibe „</td>
-<td>szélibe „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>124. „</td>
-<td>4. „</td>
-<td>elmėk „</td>
-<td>elmék „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>125. „</td>
-<td>7. „</td>
-<td>ekėt „</td>
-<td>ekét „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>125. „</td>
-<td>16. „</td>
-<td>büszkėn „</td>
-<td>büszkén „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>125. „</td>
-<td>24. „</td>
-<td>né „</td>
-<td>nė „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>126. „</td>
-<td>2. „</td>
-<td>ecször „</td>
-<td>ėcczör „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>126. „</td>
-<td>6. „</td>
-<td>fėkötőjibe „</td>
-<td>fékötőjibe „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>127. „</td>
-<td>16. „</td>
-<td>ményegbe „</td>
-<td>mėnyegbe „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>127. „</td>
-<td>17. „</td>
-<td>emêkėdett „</td>
-<td>emêkėdėtt „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>127. „</td>
-<td>27. „</td>
-<td>45 „</td>
-<td>46 „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>130. „</td>
-<td>10. „</td>
-<td>hagy „</td>
-<td>hogy „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>130. „</td>
-<td>12. „</td>
-<td>ákkô „</td>
-<td>akkô „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>130. „</td>
-<td>12. „</td>
-<td>gombă „</td>
-<td>gombá „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>130. „</td>
-<td>12. „</td>
-<td>hȧszotȧlȧnbă „</td>
-<td>hȧszontȧlȧnbȧ „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>130. „</td>
-<td>13. „</td>
-<td>gombănăk „</td>
-<td>gombănȧk „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>131. „</td>
-<td>24. „</td>
-<td>vájúdik „</td>
-<td>vajúdik „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>132. „</td>
-<td>24. „</td>
-<td>mindett „</td>
-<td>mindent „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>141. „</td>
-<td>14. „</td>
-<td>mögpihent „</td>
-<td>mėgpihent „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>141. „</td>
-<td>24. „</td>
-<td>még „</td>
-<td>mėg „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>144. „</td>
-<td>3. „</td>
-<td>ís „</td>
-<td>is „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>144. „</td>
-<td>25. „</td>
-<td>dė „</td>
-<td>de „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>145. „</td>
-<td>8. „</td>
-<td>mėnték „</td>
-<td>mėntek „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>147. „</td>
-<td>21. „</td>
-<td>rabigăt „</td>
-<td>rabigát „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>147. „</td>
-<td>24. „</td>
-<td>hă „</td>
-<td>hȧ „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>148. „</td>
-<td>4. „</td>
-<td>ėcször „</td>
-<td>ėcczör „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>149. „</td>
-<td>29. „</td>
-<td>míkor „</td>
-<td>mikor „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>150. „</td>
-<td>9. „</td>
-<td>Kinizi „</td>
-<td>Kinizsi „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>150. „</td>
-<td>32. „</td>
-<td>disznôt „</td>
-<td>disznót „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>151. „</td>
-<td>18. „</td>
-<td>Miklôs „</td>
-<td>Miklós „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>151. „</td>
-<td>26. „</td>
-<td>van-é „</td>
-<td>van-ė „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>152. „</td>
-<td>17. „</td>
-<td>êtėríti „</td>
-<td>êtéríti „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>157. „</td>
-<td>17. „</td>
-<td>Jumėrcsákat „</td>
-<td>Jumėrcsákot „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>161. „</td>
-<td>20. „</td>
-<td>Bemėntėk „</td>
-<td>Bemėntek „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>161. „</td>
-<td>23. „</td>
-<td>érzette „</td>
-<td>érzėtte „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td><span class="pagenum"><a name="Page_222" id=
-"Page_222">-222-</a></span>161. lap</td>
-<td>25. sor</td>
-<td>még helyett</td>
-<td>mėg teendő</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>161. „</td>
-<td>32. „</td>
-<td>nísztik „</td>
-<td>nísztík „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>161. „</td>
-<td>34. „</td>
-<td>salálták „</td>
-<td>találták „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>161. „</td>
-<td>35. „</td>
-<td>até „</td>
-<td>sė „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>162. „</td>
-<td>6. „</td>
-<td>agyonlűtte „</td>
-<td>agyonlőtte „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>163. „</td>
-<td>10. „</td>
-<td>szögėn „</td>
-<td>szögén „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>163. „</td>
-<td>30. „</td>
-<td>mindonkor „</td>
-<td>mindönkor „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>164. „</td>
-<td>8. „</td>
-<td>utazni „</td>
-<td>útazni „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>166. „</td>
-<td>3. „</td>
-<td>kítăjé- „</td>
-<td>kităjé- „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>166. „</td>
-<td>7. „</td>
-<td>Ha „</td>
-<td>Hê! „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>166. „</td>
-<td>8. „</td>
-<td>lovunkát „</td>
-<td>lovunkȧt „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>167. „</td>
-<td>4. „</td>
-<td>évett „</td>
-<td>tévett „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>167. „</td>
-<td>14. „</td>
-<td>égy „</td>
-<td>ėgy „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>168. „</td>
-<td>2. „</td>
-<td>Tehát „</td>
-<td>Tėhát „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>172. „</td>
-<td>9. „</td>
-<td>bőre „</td>
-<td>bűre „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>173. „</td>
-<td>15. „</td>
-<td>labanczoknak „</td>
-<td>labancznak „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>173. „</td>
-<td>16. „</td>
-<td>Haj „</td>
-<td>Hȧj „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>173. „</td>
-<td>18. „</td>
-<td>más „</td>
-<td>mâs „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>173. „</td>
-<td>27. „</td>
-<td>zin „</td>
-<td>zín „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>173. „</td>
-<td>32. „</td>
-<td>ujra „</td>
-<td>újra „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>174. „</td>
-<td>4. „</td>
-<td>vágyom „</td>
-<td>vȧgyom „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>174. „</td>
-<td>18. „</td>
-<td>találva „</td>
-<td>tálalva „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>180. „</td>
-<td>28. „</td>
-<td>albanische „</td>
-<td>albanesische „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>186. „</td>
-<td>7. „</td>
-<td>legszeb „</td>
-<td>legszöb „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>186. „</td>
-<td>36. „</td>
-<td>reggelig „</td>
-<td>röggelig „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>187. „</td>
-<td>20. „</td>
-<td>Tűzet „</td>
-<td>Tüzet „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>189. „</td>
-<td>9. „</td>
-<td>sszezsugorítva „</td>
-<td>összezsugorítva „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>193. „</td>
-<td>34. „</td>
-<td>jelhetjük „</td>
-<td>jelelhetjük „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>194. „</td>
-<td>13. „</td>
-<td>modtam „</td>
-<td>mondattam „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>200. „</td>
-<td>35. „</td>
-<td>; „</td>
-<td>: „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>202. „</td>
-<td>6. „</td>
-<td>odamont „</td>
-<td>odamönt „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>207. „</td>
-<td>9. „</td>
-<td>lėbûak „</td>
-<td>lėbûtak „</td>
-</tr>
-<tr>
-<td>208. „</td>
-<td>30. „</td>
-<td>1553 „</td>
-<td>1535 „</td>
-</tr>
-</table>
-<hr class="chap" />
-<div class="chapter"></div>
-<div class="transnote">
-<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p>
-<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p>
-<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p>
-<table summary="Javítások">
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_VIII">VIII</a></td>
-<td>figyelembevėtelével</td>
-<td>figyelembevételével</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_4">4</a></td>
-<td>kėrdözi</td>
-<td>kérdözi</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_22">22</a></td>
-<td>mintha kélfelé</td>
-<td>mintha kétfelé</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_24">24</a></td>
-<td>êgygyik</td>
-<td>ėgygyik</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_41">41</a></td>
-<td>gödribe!„</td>
-<td>gödribe!“</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_42">42</a></td>
-<td>k ibelüle</td>
-<td>ki belüle</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_47">47</a></td>
-<td>csak Kigyóbőrú</td>
-<td>csak Kigyóbőrű</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_49">49</a></td>
-<td>éty kis</td>
-<td>ėty kis</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_57">57</a></td>
-<td>legėnynyé</td>
-<td>legénynyé</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_58">58</a></td>
-<td>embröhúsbul</td>
-<td>embörhúsbul</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_59">59</a></td>
-<td>“Nem látok</td>
-<td>„Nem látok</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_76">76</a></td>
-<td>ojan szêp</td>
-<td>ojan szép</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_78">78</a></td>
-<td>becsapsz!„</td>
-<td>becsapsz!“</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_92">92</a></td>
-<td>aza szszony</td>
-<td>az aszszony</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_115">115</a></td>
-<td>kêt kis</td>
-<td>két kis</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_115">115</a></td>
-<td>né bújjon</td>
-<td>nė bújjon</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_115">115</a></td>
-<td>Vôt ėcezėr</td>
-<td>Vôt ėcczėr</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_133">133</a></td>
-<td>haggták az</td>
-<td>hagyták az</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_134">134</a></td>
-<td>azėrt volt</td>
-<td>azért volt</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_141">141</a></td>
-<td>csakugyau</td>
-<td>csakugyan</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_148">148</a></td>
-<td>beszėl vele</td>
-<td>beszél vele</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_154">154</a></td>
-<td>oszt vezėr</td>
-<td>oszt vezér</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_157">157</a></td>
-<td>Jumércsák hazájába</td>
-<td>Jumėrcsák hazájába</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_174">174</a></td>
-<td>halt meg„</td>
-<td>halt meg“</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_174">174</a></td>
-<td>előled!„</td>
-<td>előled!“</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_175">175</a></td>
-<td>a többi-mind</td>
-<td>a többi mind</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_180">180</a></td>
-<td>betűkket jelelem</td>
-<td>betűkkel jelelem</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_181">181</a></td>
-<td>L.; Sajóvölgyi</td>
-<td>L.: Sajóvölgyi</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_184">184</a></td>
-<td>különhen</td>
-<td>különben</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_185">185</a></td>
-<td>királyteány-t</td>
-<td>királyleány-t</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_194">194</a></td>
-<td>különfélef urfangosságok</td>
-<td>különféle furfangosságok</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_198">198</a></td>
-<td>ugyangíy tesz</td>
-<td>ugyanígy tesz</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_206">206</a></td>
-<td>fínn változatokat</td>
-<td>finn változatokat</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_208">208</a></td>
-<td>eml.tettük</td>
-<td>említettük</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_212">212</a></td>
-<td>113. l. köz i</td>
-<td>113. l. közli</td>
-</tr>
-<tr>
-<td class="tdr"><a href="#Page_214">214</a></td>
-<td>Alfötdi</td>
-<td>Alföldi</td>
-</tr>
-</table>
-</div>
-<div lang='en' xml:lang='en'>
-<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK <span lang='hu' xml:lang='hu'>HAGYOMÁNYOK (1. KÖTET)</span> ***</div>
-<div style='text-align:left'>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Updated editions will replace the previous one&#8212;the old editions will
-be renamed.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright
-law means that no one owns a United States copyright in these works,
-so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United
-States without permission and without paying copyright
-royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part
-of this license, apply to copying and distributing Project
-Gutenberg&#8482; electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG&#8482;
-concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark,
-and may not be used if you charge for an eBook, except by following
-the terms of the trademark license, including paying royalties for use
-of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for
-copies of this eBook, complying with the trademark license is very
-easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation
-of derivative works, reports, performances and research. Project
-Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away&#8212;you may
-do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected
-by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark
-license, especially commercial redistribution.
-</div>
-
-<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br />
-<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br />
-PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-To protect the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting the free
-distribution of electronic works, by using or distributing this work
-(or any other work associated in any way with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221;), you agree to comply with all the terms of the Full
-Project Gutenberg&#8482; License available with this file or online at
-www.gutenberg.org/license.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg&#8482;
-electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
-and accept all the terms of this license and intellectual property
-(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
-the terms of this agreement, you must cease using and return or
-destroy all copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in your
-possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a
-Project Gutenberg&#8482; electronic work and you do not agree to be bound
-by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person
-or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.B. &#8220;Project Gutenberg&#8221; is a registered trademark. It may only be
-used on or associated in any way with an electronic work by people who
-agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
-things that you can do with most Project Gutenberg&#8482; electronic works
-even without complying with the full terms of this agreement. See
-paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
-Gutenberg&#8482; electronic works if you follow the terms of this
-agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg&#8482;
-electronic works. See paragraph 1.E below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (&#8220;the
-Foundation&#8221; or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection
-of Project Gutenberg&#8482; electronic works. Nearly all the individual
-works in the collection are in the public domain in the United
-States. If an individual work is unprotected by copyright law in the
-United States and you are located in the United States, we do not
-claim a right to prevent you from copying, distributing, performing,
-displaying or creating derivative works based on the work as long as
-all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope
-that you will support the Project Gutenberg&#8482; mission of promoting
-free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg&#8482;
-works in compliance with the terms of this agreement for keeping the
-Project Gutenberg&#8482; name associated with the work. You can easily
-comply with the terms of this agreement by keeping this work in the
-same format with its attached full Project Gutenberg&#8482; License when
-you share it without charge with others.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
-what you can do with this work. Copyright laws in most countries are
-in a constant state of change. If you are outside the United States,
-check the laws of your country in addition to the terms of this
-agreement before downloading, copying, displaying, performing,
-distributing or creating derivative works based on this work or any
-other Project Gutenberg&#8482; work. The Foundation makes no
-representations concerning the copyright status of any work in any
-country other than the United States.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.1. The following sentence, with active links to, or other
-immediate access to, the full Project Gutenberg&#8482; License must appear
-prominently whenever any copy of a Project Gutenberg&#8482; work (any work
-on which the phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; appears, or with which the
-phrase &#8220;Project Gutenberg&#8221; is associated) is accessed, displayed,
-performed, viewed, copied or distributed:
-</div>
-
-<blockquote>
-  <div style='display:block; margin:1em 0'>
-    This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most
-    other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
-    whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
-    of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
-    at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you
-    are not located in the United States, you will have to check the laws
-    of the country where you are located before using this eBook.
-  </div>
-</blockquote>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.2. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is
-derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not
-contain a notice indicating that it is posted with permission of the
-copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in
-the United States without paying any fees or charges. If you are
-redistributing or providing access to a work with the phrase &#8220;Project
-Gutenberg&#8221; associated with or appearing on the work, you must comply
-either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or
-obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg&#8482;
-trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.3. If an individual Project Gutenberg&#8482; electronic work is posted
-with the permission of the copyright holder, your use and distribution
-must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any
-additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms
-will be linked to the Project Gutenberg&#8482; License for all works
-posted with the permission of the copyright holder found at the
-beginning of this work.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg&#8482;
-License terms from this work, or any files containing a part of this
-work or any other work associated with Project Gutenberg&#8482;.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
-electronic work, or any part of this electronic work, without
-prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
-active links or immediate access to the full terms of the Project
-Gutenberg&#8482; License.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
-compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including
-any word processing or hypertext form. However, if you provide access
-to or distribute copies of a Project Gutenberg&#8482; work in a format
-other than &#8220;Plain Vanilla ASCII&#8221; or other format used in the official
-version posted on the official Project Gutenberg&#8482; website
-(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense
-to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means
-of obtaining a copy upon request, of the work in its original &#8220;Plain
-Vanilla ASCII&#8221; or other form. Any alternate format must include the
-full Project Gutenberg&#8482; License as specified in paragraph 1.E.1.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
-performing, copying or distributing any Project Gutenberg&#8482; works
-unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
-access to or distributing Project Gutenberg&#8482; electronic works
-provided that:
-</div>
-
-<div style='margin-left:0.7em;'>
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
-        the use of Project Gutenberg&#8482; works calculated using the method
-        you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed
-        to the owner of the Project Gutenberg&#8482; trademark, but he has
-        agreed to donate royalties under this paragraph to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid
-        within 60 days following each date on which you prepare (or are
-        legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty
-        payments should be clearly marked as such and sent to the Project
-        Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in
-        Section 4, &#8220;Information about donations to the Project Gutenberg
-        Literary Archive Foundation.&#8221;
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
-        you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
-        does not agree to the terms of the full Project Gutenberg&#8482;
-        License. You must require such a user to return or destroy all
-        copies of the works possessed in a physical medium and discontinue
-        all use of and all access to other copies of Project Gutenberg&#8482;
-        works.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of
-        any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
-        electronic work is discovered and reported to you within 90 days of
-        receipt of the work.
-    </div>
-
-    <div style='text-indent:-0.7em'>
-        &#8226; You comply with all other terms of this agreement for free
-        distribution of Project Gutenberg&#8482; works.
-    </div>
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work or group of works on different terms than
-are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing
-from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of
-the Project Gutenberg&#8482; trademark. Contact the Foundation as set
-forth in Section 3 below.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
-effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
-works not protected by U.S. copyright law in creating the Project
-Gutenberg&#8482; collection. Despite these efforts, Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, and the medium on which they may be stored, may
-contain &#8220;Defects,&#8221; such as, but not limited to, incomplete, inaccurate
-or corrupt data, transcription errors, a copyright or other
-intellectual property infringement, a defective or damaged disk or
-other medium, a computer virus, or computer codes that damage or
-cannot be read by your equipment.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the &#8220;Right
-of Replacement or Refund&#8221; described in paragraph 1.F.3, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
-Gutenberg&#8482; trademark, and any other party distributing a Project
-Gutenberg&#8482; electronic work under this agreement, disclaim all
-liability to you for damages, costs and expenses, including legal
-fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
-LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
-PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
-TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
-LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
-INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
-DAMAGE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
-defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
-receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
-written explanation to the person you received the work from. If you
-received the work on a physical medium, you must return the medium
-with your written explanation. The person or entity that provided you
-with the defective work may elect to provide a replacement copy in
-lieu of a refund. If you received the work electronically, the person
-or entity providing it to you may choose to give you a second
-opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If
-the second copy is also defective, you may demand a refund in writing
-without further opportunities to fix the problem.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
-in paragraph 1.F.3, this work is provided to you &#8216;AS-IS&#8217;, WITH NO
-OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT
-LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
-warranties or the exclusion or limitation of certain types of
-damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement
-violates the law of the state applicable to this agreement, the
-agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or
-limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or
-unenforceability of any provision of this agreement shall not void the
-remaining provisions.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
-trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
-providing copies of Project Gutenberg&#8482; electronic works in
-accordance with this agreement, and any volunteers associated with the
-production, promotion and distribution of Project Gutenberg&#8482;
-electronic works, harmless from all liability, costs and expenses,
-including legal fees, that arise directly or indirectly from any of
-the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this
-or any Project Gutenberg&#8482; work, (b) alteration, modification, or
-additions or deletions to any Project Gutenberg&#8482; work, and (c) any
-Defect you cause.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg&#8482;
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; is synonymous with the free distribution of
-electronic works in formats readable by the widest variety of
-computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It
-exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations
-from people in all walks of life.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Volunteers and financial support to provide volunteers with the
-assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg&#8482;&#8217;s
-goals and ensuring that the Project Gutenberg&#8482; collection will
-remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
-Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
-and permanent future for Project Gutenberg&#8482; and future
-generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see
-Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit
-501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
-state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
-Revenue Service. The Foundation&#8217;s EIN or federal tax identification
-number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by
-U.S. federal laws and your state&#8217;s laws.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation&#8217;s business office is located at 809 North 1500 West,
-Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up
-to date contact information can be found at the Foundation&#8217;s website
-and official page at www.gutenberg.org/contact
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; depends upon and cannot survive without widespread
-public support and donations to carry out its mission of
-increasing the number of public domain and licensed works that can be
-freely distributed in machine-readable form accessible by the widest
-array of equipment including outdated equipment. Many small donations
-($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
-status with the IRS.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-The Foundation is committed to complying with the laws regulating
-charities and charitable donations in all 50 states of the United
-States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
-considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
-with these requirements. We do not solicit donations in locations
-where we have not received written confirmation of compliance. To SEND
-DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state
-visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-While we cannot and do not solicit contributions from states where we
-have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
-against accepting unsolicited donations from donors in such states who
-approach us with offers to donate.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-International donations are gratefully accepted, but we cannot make
-any statements concerning tax treatment of donations received from
-outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Please check the Project Gutenberg web pages for current donation
-methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
-ways including checks, online payments and credit card donations. To
-donate, please visit: www.gutenberg.org/donate
-</div>
-
-<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'>
-Section 5. General Information About Project Gutenberg&#8482; electronic works
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Professor Michael S. Hart was the originator of the Project
-Gutenberg&#8482; concept of a library of electronic works that could be
-freely shared with anyone. For forty years, he produced and
-distributed Project Gutenberg&#8482; eBooks with only a loose network of
-volunteer support.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Project Gutenberg&#8482; eBooks are often created from several printed
-editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in
-the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not
-necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper
-edition.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-Most people start at our website which has the main PG search
-facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>.
-</div>
-
-<div style='display:block; margin:1em 0'>
-This website includes information about Project Gutenberg&#8482;,
-including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
-Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
-subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.
-</div>
-
-</div>
-</div>
-</body>
-</html>