diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66989-0.txt | 6873 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66989-0.zip | bin | 176200 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66989-h.zip | bin | 184824 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66989-h/66989-h.htm | 7657 |
7 files changed, 17 insertions, 14530 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..6118831 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #66989 (https://www.gutenberg.org/ebooks/66989) diff --git a/old/66989-0.txt b/old/66989-0.txt deleted file mode 100644 index 9626ae5..0000000 --- a/old/66989-0.txt +++ /dev/null @@ -1,6873 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Emberi miniatürök, by Sándor Tonelli - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Emberi miniatürök - -Author: Sándor Tonelli - -Release Date: December 21, 2021 [eBook #66989] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the SZTE Miscellanea - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EMBERI MINIATÜRÖK *** - -TONELLI SÁNDOR - -EMBERI MINIATÜRÖK - -SZEGED, 1925 - -DÉLMAGYARORSZÁG HIRLAP- ÉS NYOMDAVÁLLALAT RT - -KIADÁSA - -Délmagyarország Hirlap- és Nyomdavállalat rt., Szeged. - -FIAIMNAK - - - - -DANTE. - - -I. - -„Az 1321-ik esztendőben halt meg Romagnának Ravenna városában a firenzei -Dante Alighieri a da Polenta urak szolgálatában, velencei követségéből -való visszatérte után s költőhöz és nagy bölcsészhez illő öltözetben -nagy tisztességgel temették el Ravennában, a nagy templom bejárata -előtt. Mint Firenze községnek számüzöttje halt meg körülbelül 56 éves -korában. Ez a Dante tisztes és ős firenzei polgár volt a San Pietro-kapu -negyedéből s nekünk szomszédunk. Firenzéből való számüzetése a francia -királyi házból való Valois Károlynak az 1301-ik évben Firenzébe való -jövetele okából történt. Az emlitett Dante városunk kiválóbb kormányzói -közé s guelf létére is a fehér párthoz tartozott s minden más vétek -nélkül az emlitett fehér párttal együtt üzték el és számkivetették -Firenzéből. Tanulmányai folytatására Bolognába ment, később Párisba s a -világ egyéb részeibe. Világi ember létére nagy tudós volt szinte minden -tudományágban; a legnagyobb költő s bölcsész volt, tökéletes retorikus, -ugy a szerkesztésben s verselésben, mint a szószéken előkelő beszédü -szónok, a rimelésben a legnagyobb, legtisztább s legszebb irállyal, -melyet nyelvünk az ő koráig s azóta is fölmutathat. Ifju korában irta a -_Vita nuova_ cimü művét a szerelemről, később számüzetésében vagy 20 -nagyobb kiváló szerelmi canzonét szerzett s a többi közt három jeles -levelet irt; egyet ártatlanul való számüzetésén keseregve a firenzei -kormányhoz intézett; a másikat a Bresciát megszálló Henrik császárhoz -irta, szinte prófétai hangon intve őt idővesztegetése miatt; a -harmadikat Kelemen pápa halála után való üresedés alkalmával az olasz -biborosokhoz irta, hogy egyezzenek meg s válasszanak olasz pápát. -Valamennyinek a nyelve latin, magasztos szerkesztésben, kiváló -gondolatokkal s tekintélyekkel. A bölcs magyarázók nagyon dicsérték -őket. Irta a _Commediát_, melyben diszes rimekben nagy s finom erkölcsi, -természettudományi, csillagászati, bölcsészeti s hittudományi -kérdésekkel, szép uj alakzatokkal, hasonlatokkal s költői fogásokkal 100 -fejezetben, vagyis énekben megszerkesztette s tárgyalta a pokol, a -tisztitóhely s a mennyország létét, s ezek állapotát oly fenségesen irta -meg, amint csak lehet, amint emlitett könyvéből minden éles látásu ember -láthatja. E Commediában talán kelleténél jobban örömét találja a -bosszuban s költő módjára való kifakadásokban, ami valószinüleg -számüzetésének következménye. Ő irta meg a _Monarchiát_ is, melyben a -pápai s császári méltóságot tárgyalta. Köznyelven magyarázatot kezdett -irni 14 fentebb emlitett erkölcsi szonettjéhez, melyek azonban, hármat -kivéve, közbejött halála miatt befejezetlenül maradtak; ez a meglévőből -itélve magasztos, szép, finom s nagyszabásu munkának igérkezett mivel -fenséges szerkezettel s szép bölcseleti és csillagászati elmélkedésekkel -diszeskedve tünik elénk. Ugyszintén irt egy _De vulgari eloquentia_ cimü -müvecskét, melyből 4 könyvet igért, de – talán időelőtti halála miatt – -csak kettő maradt ránk, melyekben erőteljes és diszes latinsággal és -szép okokkal vizsgálja az összes olasz tájnyelveket. Ez a Dante -tudománya miatt kissé tulönérzetes, feszes és érzékenykedő lévén, -rosszkedvü filozófus módjára nem igen tudott laikusokkal társalogni. -Egyéb, nagy polgárhoz illő erényei, tudománya s derekassága – ugy -hiszem, – méltóvá teszik az örök emlékezetre e krónikánkban, azonkivül, -hogy irásban ránk hagyott nemes munkái igaz tanuságot tesznek róla s -tiszteletreméltó hirnevet biztositanak neki városunkban“. - -Az 1321. évnél ezeket a sorokat jegyezte fel krónikában Giovanni -Villani, Firenze történetirója. Lapidáris rövidséggel összefoglalta -Dante életének külső körülményeit, röviden jellemezte müveit és előre -vetitette annak a dicsőségnek és tisztességnek a hirét, melyet Dante -neve majdan szülővárosára jelenteni fog. Mióta Villani ezeket a tömör -sorokat megirta, hat évszázad pergett le az idő homokóráján, a feledés -pora lepett be intézményeket, eseményeket, embereket, a középkor -eltávolodott tőlünk érzésben és gondolkodásban egyaránt, de a multaknak -ködéből ma is nem halványodó dicsőségben, egyre növekvő ragyogásban, -szinte az idők változásától függetlenül emelkedik ki minden idők egyik -legnagyobb költőjének, gondolkodójának és látnokának az alakja. - -Mint költő, Dante a nagyon kevés kiválasztottak közé tartozik, akik az -örök emberit tudták alkotásukba belevinni. Bensőleg ez jellemzi őt s ma -is érezhető hatásának ez a titka. Külsőleg azonban egyéniségével -egyetemben müvészete a középkorban, a XIII. és XIV. század fordulójának -évtizedeiben gyökerezik, mikor a keresztény tudománynak és dogmának -épülete betetőzést nyert s a külső életet megrengető viharok közepette -egy uj világ vajudott a megszületéseért. Örök emberi volta mellett az -_Isteni szinjáték_ ennek a kornak a legsajátabb, legmonumentálisabb -emléke. A középkor megértése nélkül Dantét sem lehet megérteni. - -Abból a rettenetes politikai, kulturális és erkölcsi összeomlásból, mely -a népvándorlást követő századokban romjaival, omladékaival boritotta el -az egész római birodalmat, két hatalom gyanánt a pápaság és a -német-római császárság emelkedett ki elsőnek. A hatodik század végétől -kezdve a római egység gondolatának egyre erősbödő képviselője támadt a -pápaságban. Az a babonás tisztelet, mely a népvándorlás naiv és barbár -népeinek szemében még pusztulásának idején is övezte Rómát, századokon -át egyik legnagyobb erkölcsi tőkéje volt a pápaságnak és a jogcimet -szolgáltatta későbbi világuralmi törekvéseihez. Mikor Nagy Károly -személyében az első barbár fejedelem a fejére tette a császári koronát, -a kortársak ugy vélték, hogy a caesarok római birodalma ujult fel s -évszázadokon át ez a balhiedelem lett a sarkalatos pontja a középkor -politikai világfelfogásának és tapogatozódásának. A _két kard_, pápaság -és császárság, világuralmi törekvéseikben szükségképen szembekerültek -egymással és évszázadokon át egyaránt egy lehetetlen elvnek, az -egyetemes világuralom megvalósitásának kisérletében fecsérelték az -idejüket. - -Százados harcok után ebben a küzdelemben a pápaság kerekedett felül. Ha -a pápáknak sokszor menekülniök is kellett az Alpesek hágóiról leszálló -német császárok elől, a lelki hatalom, mely _köt és feloldoz_, -erősebbnek bizonyult, mint a világi fegyverek. A naturálgazdaságon és -feudális társadalmi renden alapuló német császárság képtelen volt, hogy -tartósan biztositsa magának Itália birtokát. A nagy fordulat különösen -attól az időtől kezdve állt be, mikor a pápaságnak hatalmas szövetségese -támadt a fellendült, nagy gazdagságra és erőre szert tett olasz -városokban. - -Az olasz városi életnek ez a kifejlődése, a népvándorlás utáni -latin-germán kulturának első nagy fejlődési mozzanata, első lépés a -barbárságból egy uj civilizáció felé. Természetes volt, hogy ennek a -lépésnek Itáliában kellett megtörténni. Itáliában csak elhalványodtak, -de sohasem haltak ki teljesen az antik hagyományok. Az idegenekkel való -keveredésből származott népnyelv mellett a latin jobban fenn tudta magát -tartani, mint a provinciákban. Itáliában a városok köveit nem nőtte ugy -be a moha, mint egyebütt, városi élet mindig maradt s mikor a viszonyok -kedvezőbbre fordultak, uj fellendülésnek indultak. A kereskedés, az ipar -olyan gazdagságnak lett a kutforrása, melyeket az Alpeseken tul nem -ismertek. A tengeri köztársaságok utján az olasz városok korán -megismerkedtek Bizánc pompájával és az arab müvelődésnek kincseivel. A -skolaszticizmus mellett már a XI. és XII. századtól kezdve arab -közvetitéssel bevonult Itáliába a régi görögöknek, különösen -Aristotelesnek a tudománya, orvostudományt és jogot tanitottak az olasz -egyetemeken, mikor másutt csak egy-egy kolostorban akadtak szerzetesek, -akik értették a betüvetés mesterségét. Itália hasonlithatatlan módon -élére került a nyugati civilizációnak. Nem volt csoda, ha az anyagi -gazdagságnak, műveltségnek a birtokában ezek az olaszok mélyen lenézték -és barbároknak tekintették a germán császároknak kisérőit és ha esetleg -elismerték is az egyetemes császárságnak a gondolatát, nem voltak -hajlandók tűrni, hogy náluk műveltségben, kulturában alacsonyabb -szinvonalon álló császári helytartók uralkodjanak falaik között. A -lombárd városok, majd Itália többi városai igy lettek lassan természetes -szövetségesei a pápáknak. - -A pápai vagy császári párthoz való tartozandóság évszázadokon át két -nagy táborra, a guelfek és ghibellinek táborára szakitotta Németországot -és Itáliát. Nagy általánosságban a pápa hivei voltak a guelfek, a -császár hivei pedig a ghibellinek. A tényleges helyzet azonban korántsem -volt olyan világos és áttetsző, aminőnek ma évszázadok multával a -történelmi kézikönyvekben leegyszerüsitve látjuk. A két párt között -örökösek voltak az eltolódások. Voltak guelf párti fejedelmek és -ghibellin főpapok. _Fieschi_ biboros személyében _IV. Ince_ néven -ghibellin főpapot még pápának is megválasztották. Ekkor mondotta II. -Frigyes: „Elvesztettem egyik legjobb barátomat, mert pápa ghibellin nem -lehet.“ Az olasz városok rendesen olyankor, mikor egy-egy nagy győzelmet -arattak a császárságon s inkább a pápa kezdte önállóságukat fenyegetni, -hajlottak el a ghibellinizmus felé. Családok, melyek évtizedeken át -egyik vagy másik párthoz tartoztak, hirtelen pártállást változtattak. -Firenzében, mikor hosszu küzdelem után a ghibellineket végérvényesen -kiüzték a városból, a guelfek egymás között szakadtak fehérekre és -feketékre s az előbbiek majdnem teljesen a kiüldözött ghibellinek -hagyományait elevenitették fel. A harcba belejátszott és a pártok -viszonyát egy-egy városon belül örökösen módositotta a hatalmat kezükben -megtartani akaró előkelő családoknak s a céhekben megszervezkedett -polgárságnak a küzdelme, Akárcsak a régi Görögországban, a nagy -politikai pártállástól függetlenül, Itáliában is a városok, -kisebb-nagyobb kényurak hatalmi kérdésekből kifolyólag, örök harcot -folytattak egymás ellen. Alkalmi szövetségek jöttek létre, melyek épen -olyan gyorsan fel is bomlottak. Néha a pártállások, szövetkezések, -barátságok és ellenségeskedések ugy összezavarodtak, hogy igaznak -látszott a mese, hogy a sátán szabaditotta rá a Guelf és Ghibel nevü -ördögöket az emberiségre. - -A nagy állami és társadalmi szétszakadozottság mellett, amely a -középkori Itáliát bizonyos mértékig a régi Görögországhoz tette -hasonlatossá, a középkornak általánosan jellemző vonása volt -világnézletének kizárólag vallásos jellege. A középkor embere életének -célját nem a földön, hanem a tulvilágban látta. Majd a földöntuli -boldogságnak csodás viziói jelentek meg előtte, majd félelem és rettegés -közepette látta maga előtt megelevenedni a pokolnak borzalmait, melyeket -az egyházatyák megdöbbentően eleven szinekben festettek le előtte. -Minden évszázad végének közeledése uj rettegéssel töltötte el, mert vele -együtt várta a világ végének és az utolsó itéletnek az eljövetelét is. -Azok a jellemképző erők, a civilizációnak évszázadokon át lassan fejlődő -kényszere, iskola, törvény, melyek a modern ember életét egyenletesebbé, -de egyuttal szürkébbé is teszik, kevésbbé müködtek benne. Közelebb -állott a barbárság állapotához, gondolkodása, érzése gyermekesebb volt, -egész lénye pedig szenvedélyesebb. Majd rettentő szenvedélyek kitörései -ejtették hatalmukba, majd a bűnbánat nyomasztó sulya alatt roskadozott. -Ez magyarázza meg azokat a rettentő kilengéseket, melyek a középkort -látszólag a legnagyobb ellentmondások korává teszik. A keresztesek, -mikor elfoglalják Jeruzsálemet, halomra ölnek férfit, nőt és gyermeket -egyaránt s utána alázatosan hajtják meg fejüket a helyeken, melyeket a -szeretetet hirdető Krisztusnak az emléke szentelt meg. Ugyanaz a kor, -amely az egyéniségről való lemondásnak legcsodásabb példáit mutatja s -amelyben Assisi Szent Ferencnek misztikus rózsái kivirágzottak, egyuttal -a legrémesebb kegyetlenségek kora is. Az a VI. Henrik, aki a sziciliai -bárókat megvakittatja, szurokba főzeti, izzó vasabroncsot süttet a -homlokukra, élve elásatja, vagy megégetteti őket s velük rokonszenvező -olasz feleségét kényszeriti, hogy szemtanuja legyen mindezeknek a -borzalmaknak, nem kivétel, hanem tipus, amely száz meg száz változatban -ismétlődik. Ez a világfelfogás, ezek az emberek és ezek a kegyetlenségek -a kulcs Dante Isteni szinjátékának, különösen pedig a _Pokol_ -felfokozott borzalmainak és büntetéseinek a megértéséhez. - -Ezzel azonban a magyarázat még korántsem teljes. Ugyanakkor, amikor a -pápák császárokat és királyokat közösitettek ki az emberiségből s a -_dies irae, dies illa_ rettegő félelemmel töltött el mindenkit, a -pápáknak akárhányszor menekülniök kellett Róma népe elől. Ugyanazt a -VII. Gergelyt, aki előtt IV. Henrik Canossát megjárta, két esztendővel -előbb egy római nemes a palotájában véresre verte. Az olaszok, akik a -közelség folytán beláttak a kulisszák mögé és látták, hogyan készül a -mennydörgés, akárhányszor nem respektálták a villámokat készitő -embereket. A tulvilágtól való rettegés mellett a gazdagodás vágya is -megkapta Olaszországot, különösen pedig a kereskedővárosokat. Már a -keresztes háboruk idején, mikor Francia- és Németország lovagvilága -magára öltötte a keresztet, az olasz tengeri köztársaságokban _maonák_, -részvénytársaságok alakultak a hadjáratok üzleti kihasználására. A -városokban a gazdagsággal együtt uj életkedv kezdett lábrakapni, mely -ellen hiába prédikáltak Assisi Szent Ferenc rendjének szőrcsuhás tagjai. -A pápaság legnagyobb politikai diadalainak idején kezdte elveszteni -hatalmát a lelkek felett. - -A Dante korát közvetlenül megelőző századra esik ugyanis a -Hohenstaufenek küzdelme, igazában az utolsó harc az egyetemes császárság -gondolatának megvalósitásáért. Ebből a családból, amely Barbarossa -Frigyestől a vérpadon elpusztult Konradinig gyors egymásutánban annyi -ragyogó, müvészi hajlandóságu, romantikus és egyben tragikus alakot tud -felmutatni, mint a történelemnek egyetlen más uralkodó családja sem, -korát messze meghaladóan emelkedik ki II. Frigyes. Ez a II. Frigyes, -akit Dante hitetlenségéért a Pokol hatodik körében örökké égő sirba -temet, sziciliai udvarában a görög és arab tudományt és a provencei -költészetet kultiválta. Félig barbár ősei csak fegyverrel harcoltak a -pápaság ellen, ő egyetemeket alapitott és az egyházi mellett laikus -tudományt akart nevelni. Köriratban magyarázta a fejedelmeknek a pápai -tulhatalom veszedelmeit. _Tua res agitur._ A pisai domban prédikált és -országában üldözte az eretnekeket, de odahaza arab bölcselőkkel -szkeptikus módon vitatkozott a vallásról. A pápai átokkal sujtott -királyt szőke német és fekete szaracén lovagok kisérték utolsó utjára. -Az ő korától kezdve mind sürübben jelentkeznek Itáliában azok az -erőszakos, szépet és müvészetet kedvelő, de magukat isteni és emberi -törvényeken tultevő emberek, akik csak önmagukban és a tömegek közül -való kiemelkedésben látják a céljukat, – a reneszánsz fejedelmeinek az -előfutárai. Kezdődött az a kor, amely teljesen tultette magát a -legitimitásnak isteni rendjén s csak a politikai _tettet_, az eredményt -értékelte. - -Dante szülővárosa, Firenze ennek a tulajdonképeni középkorból a -reneszánsz felé átfejlődő Itáliának a mikrokozmosza. Polgárai először a -környék kis kényurait verték le, azután a pápák pártján, falaik mögül -császárokkal, IV. Henrikkel és Barbarossa Frigyessel dacoltak. A város -hatalmának megnövekedésével római republikánus hagyományokat igyekeztek -feleleveniteni s 1200-tól kezdve két konzul vezette a város ügyeit. A -selyem-, posztó-, szőrme-, papiripar, elefántcsontfaragás, ötvösipar és -kereskedelem növekvő gazdagságoknak lett a forrása. A XIII. századtól -kezdve a firenzei bankárok összeköttetésben állottak egész Európával. A -firenzei aranyforint lett a legfontosabb kereskedelmi pénze Itáliának, a -Levanténak és Közép Európa nagy részének. Róma, Velence, Genova, Milano -és Pisa mellett ekkor kezdett Firenze Olaszország első városai közé -emelkedni. A sötét, védelemre berendezett házak és vaskapus tornyok -között paloták emelkedtek. A XIII. század végéről valók Giotto freskói s -ekkor kezdett felépülni a Palazzo del Popolo, a dóm, a Santa Croce és a -Santa Maria del Fiore temploma. Az utcák a guelfek és ghibellinek, a -régi nemesség, megvagyonosodott polgárok és alsóbb osztályok, – grandi, -popolo grasso és plebe minuta, – közötti harcok zajától visszhangoztak s -a város története számüzetéseknek, vérpadra hurcolásoknak és megrenditő -családi tragédiáknak a szüntelen sorozata. Dantenak bőségesen volt -alkalma, hogy a pokol legfenekének jégbörtönét testvérek és vérrokonok -gyilkosaival megnépesitse. 1267-ben a ghibellineket keserves harcok után -kipusztitották a városból, de Firenze, amely magát az „egyház leghivebb -szolgájának“ nevezte, nem pihent meg és nem lett jámborabb. A város -átalakulóban volt a heroikusból a polgári és demokratikus társadalom, de -egyuttal az egyszerüségből a gazdagság felé. Ugy mint Rómában, a -gazdagsággal együtt Firenzében is _élni_ kezdtek az emberek. Pazarlás, -fényüzés kapott lábra és az életörömet még a legszörnyübb -megpróbáltatások sem tudták elfojtani. Ezt ostorozza Dante és ezt -örökiti meg a frivol kacagás hangján Boccaccio. - - -II. - -Nagy költők és gondolkodók méltatásánál, akik egész korok lelkét -tükröztetik vissza, fontosabb a miliőnek megrajzolása, a levegőnek -jellemzése, melyet magukba szivtak, mint életük aprólékos részleteinek a -feljegyzése. Életükben nem az a fontos, hogy mit ettek és ittak, hanem -csakis az, ami lelki fejlődésükre gyakorolt befolyást. E tekintetben a -legszerencsésebb helyzetben vagyunk Dantenál. Élettörténetének csak -nagyon kevés és szegényes adat alkotja a gerincét, de ami ez adatok -között hiányzik, kitölti ő maga lelkének és lelki átalakulásainak -szüntelen megrajzolásával. Mert Dante, aki teologiai éposz formájában a -világirodalomnak legnagyobb látomását irta meg, alapjában véve lirikus -egyéniség, aki mindent a saját lelkén keresztül szemlél és és örök -időkre egyik legegyénibb költője a világnak. - -Még születése napját se tudjuk pontosan. 1265-ben született, mint maga -mondja az _Ikrek_ jegyében, tehát május 18. és junius 17. között. -Családja, az Alighieri-család, guelfpárti volt és a Péter-kapu közelében -állott a házuk. Egyebet róluk alig tudunk, mert Dante, aki minden -valamirevaló kortársát ugy őrizte meg az örökkévalóság számára, mint a -borostyán a magába zárt rovarokat, a tulajdon családjáról, szüleiről, -feleségéről, gyermekeiről seholsem beszél. Gyermekkorában szinte -lüktetve érik egymást a tragikus események Itáliában. Egy éves volt, -mikor Manfréd, II. Frigyes törvénytelen fia Beneventnél csatát, országot -és életet vesztett Anjou Károllyal szemben, akit IV. Ince pápa hivott -Itáliába az olasz ghibellinek ellen. Kis gyermek volt még, mikor az -utolsó Hohenstaufent, a tizenhat éves Konradint a tagliacozzoi vesztett -csata után Nápolyban és Farinata degli Ubertinek, a firenzei ghibellin -vezérnek a fiait, szülővárosa piacán lefejezték. Hallotta, hogy -gyilkolta meg a viterboi templomban Guido di Monforte az angol király -testvérét. Mint gyermek látta Anjou Károly bevonulását Firenzébe és már -az ifjukor határán állott, mikor végigfutott Itálián a sziciliai -vecsernyék hire. Néhány évvel később már maga is részt vett a toskanai -guelf városok, Arezzo és Pisa elleni vállalkozásokban. Ekkor értesült -róla, hogy Ugolino della Gherardescát, Pisa főkapitányát, aki signoriát -akart alapitani, Ubaldin érsek csellel elfogatta s unokáival együtt éhen -veszejtette. Ezt a történetet később a Pokolnak egyik legdrámaibb -epizódjában örökitette meg. Ezek az ifjukori képek nyujtották a -legbőségesebb anyagot az Isteni szinjáték későbbi irójának. - -A miliőt igy ismerjük, de hogy Dante milyen életet élt ebben a miliőben, -nagyon kevéssé tudjuk. Korán felébredt benne az első szerelem, amely -állandóan visszatérő motivuma lett egész életének. A firenzei népnyelven -kivül elsajátitotta a latint, a provencalt és a langue d’oilt, behatolt -a természettudomány, dialektika és teologia rejtelmeibe. Megismerkedett -a trubadur-költészettel, amely Provenceban született és II. Frigyes -alatt Sziciliában is meghonosodott. Sarkalni kezdte a nagy -trubadur-költők hire, dicsősége; maga is verselni kezdett s első -szonettjeit, canzonéit bemutatkozó levelek kiséretében küldözgette el -költőtársainak. - -Mint minden fiatal embernek az életében, aki érzi magában a -nagyrahivatottságot, de még nem tudja, hogy hol kell ennek a -hivatottságnak megnyilatkozni, nála is egymást érik a végletek. -Fegyverek csattogása, költészet, sóvárgó szerelem egy hölgy után, aki -nem lehet az övé és fiatalon otthagyja az élők világát, azután a -visszahatás, Assisi Szent Ferenc csuhája és viharos évek Firenze arany -ifjuságának a társaságában. Utána a megállapodottság évei. -Szonettjeinek, canzonéinak gyüjteményei, melyekkel első és tiszta -szerelmének adózik, a Vita nuova és a Canzoniere már nevet szereznek -neki. Harminc éves korában megnősül, elveszi Gemma Donatit, a Donatiak -előkelő családjából. Lefoglalja a közélet, tagja lesz a százak -tanácsának, követségekben képviseli a firenzei köztársaságot és 1300-ban -a megreformált alkotmány legnagyobb méltóságainak, a hat priornak a -sorába emelkedik. - -Itt kezdődik életének a tragikuma. A ghibellinizmus teljes bukása után -az uj pápa, VIII. Bonifác elérkezettnek látta az időt, hogy francia -segitséggel a pápaság világi hatalmát véglegesen megalapitsa. E -törekvéssel szemben maguk a firenzei guelfek szakadtak kétfelé. -Rövidesen a fehérek és feketék pártharcától zajlott a város s a fehérek, -kikhez Dante is tartozott, elvül tüzték ki, _quod de servitiis faciando -domino Papae nihil fiat_. Uj elnevezés alatt soraikban a legyőzött -ghibellinek hagyományai keltek életre. A pápa, állitólag hogy békét -teremtsen, Valois Károlyt _Toscana békitője_ cimmel küldte Firenzébe. A -békitő fegyverrel jött és a feketéket segitette uralomra. Az uj kormány -a feketék soraiból alakult meg s 1302 január 17-én az uj podesta, Cante -de Gabrielli d’Agobbio, épen mikor ő maga távol volt a várostól, három -prior társával együtt hivatalok áruba bocsájtásáért, zsarolásért, -vesztegetésért, lázadásért a pápa és a király ellen, számüzte Dantet. Az -itéletet még kétszer megujitották, sokkal erősebb formában; _in -contumaciam_ kimondták rá a megégetést s ettől fogva Dante többé nem -látta viszont szükebb hazáját. - -Csaknem husz évig bolyongott hontalanul, fejedelmek udvaraiban, ahol -visszatérésre való alkalmakat várta, egyetemeken, Bolognában, Párisban, -ahol csalódásai után a _sapienza divina_ megnyugvását kereste. A -hontalanságnak ezek az évei jelzik Dantenál a mélyebb lelki munka -kezdetét. Ekkor kezdte irni a _Convivio_ cimü befejezetlenül maradt -bölcselő költeményt, melyben kora egész ismeretanyagát fel akarta -dolgozni. Csak négy rész készült el belőle, a bevezetés, a -tudományokról, a filozofiáról és a nemességről szóló fejezetek. -Legmeglepőbb benne a nemességről szóló fejezet, amelyben a legmodernebb -elveket hangoztatja. Nem a nemzetség teszi a nemest, hanem az egyes a -nemzetséget és az igazi nemesség nem a születésben, leszármazásban, -hanem az egyénben rejlik. Hogy minél többen megértsék, a nép nyelvén -irta ezt a könyvét is. - -A számüzött előtt rövid időre mégegyszer megcsillant a visszatérés -reménye, mikor VII. Henrik, a luxemburgiak családjából, leszállt -Olaszországba, hogy felujitsa a császárság igényeit. A teljesen -ghibellinné vált Dante a császár elé sietett, szenvedélyes üzeneteket -küldött Firenzébe s ő, aki valamikor városa szabadságát védte a pápa -ellen, most követelte a császárnak való behódolást Egy hatalmas latin -nyelvü politikai irattal, _De monarchia_, kelt a császárság ügyének a -védelmére, amelyet Isten rendelt a világi ügyek intézésére. A pápa az ur -a lelkiekben, a császár a világiakban, egyik sem sértheti a másiknak a -jogát… VII. Henrik vállalkozása nem sikerült s Dante leveleire és -könyvére számüzetésének ujabb dekretálása volt a válasz. A lehetőség, -hogy hazájába visszatérjen, egyre távolodott. Az embereket gyülölve és -emberektől gyülölve, – amire Villani is céloz, – járta Olaszország -udvarait. Mindjobban magába zárkózott s lelki magányában érlelődött -benne legnagyobb alkotásának, az Isteni szinjátéknak a gondolata. Az -történt vele, amit maga irt meg a Convivioban. A fáradt vándor, aki -ismeretlen uton házat pillant meg, szállásának véli s mikor csalódik, a -következő házban reménykedik. Igy bolyong az emberi lélek az életen át. -Rohan a játék, női szerelem, kincsek és hatalom után s csak végül pihen -meg az igazságban és megismerésben. Ettől fogva a külső élet eseményei -már teljesen jelentőség nélküliek. A költőnek lelki fejlődése -befejeződött. Várni valója már nem volt a földi világtól. Már csak -adhatott abból, amit látott, átélt, megismert és látomás formájában -elképzelt. Ez az utolsó nagy ajándék az Isteni szinjáték, a Divina -Commedia. Éveken át dolgozott rajta s részletekben bocsájtotta -nyilvánosságra. Alighogy befejezte, 1321. szeptember 13. és 14. közötti -éjjelen Ravennában, Guido Novella da Polenta udvarában elhunyt. - -Ezekbe a sovány életrajzi adatokba, Dante hányatott életének menetébe és -egész költői munkásságába csillogó aranyszál gyanánt szövődik bele egy -női alaknak, Beatricének mindenütt jelenvalósága. Az iránta érzett -szerelem sugallta a Vita nuova szonettjeit és canzonéit, ő a sugárzó -jelensége a Convivio középkorias bölcselő költeményének s ő jelenik meg -mint tulvilági kalauz az Isteni szinjátékban. Nemcsak megihlető muzsája, -hanem valóságos központi jelensége Dante egész költészetének, létének, -gondolkodásának és érzésvilágának. Már a Vita nuova összeállitása -alkalmával él benne a gondolat, hogy olyan emléket állitson elhunyt -ideáljának, amely soha nem halványodó fénnyel ragyog minden korokon -keresztül. _Che mai non fu detto d’ alcuna_… aminőt még nőről nem -mondtak soha. Hallatlanul merész fantáziával benne személyesit meg -mindent, igazságot, üdvöt, malasztot, diadalmas egyházat s a _primum -mobile_ kristályos egében a sugárzó istenség szomszédságába helyezi őt. - -Ennek a legmagasabb idealizálás jegyében megjelenő nőalaknak a -megitélésénél csak ugy hemzsegnek a legeltérőbb magyarázatok. Az a -misztikus köd, melybe Dante burkolja őt s az a kevés valószinü adat, -melyet róla tudunk, mintha egyenesen lehetőséget akarna adni ezekre a -gyakran természetellenes magyarázatokra. Azt mondja róla, hogy -Firenzében pillantotta meg először kilenc éves korában. Kétszer kilenc -éves volt, mikor viszontlátta őt, háromszor kilenc éves korában, a zsidó -év kilencedik hónapjában vesztette el. Ez adatokban épen olyan -misztikusan csoportositja a számokat, mint az Isteni szinjáték -felépitésében, amely a tulvilág három országát énekli meg, mindegyiket -harminchárom énekben és egy bevezető énekkel. A három a szentháromság -száma, a kilenc a csodáé, a harminchárom Krisztus földi éveinek száma, a -száz pedig a tökéletesség jegye. A kabbalisztikus számjátékoknak ez a -megismétlődése Beatrice neve körül, az a szinte természetfeletti -szerelem, amellyel iránta Dante viseltetik, személyének azonositása majd -a legfőbb jóval, majd a teljes tökéletességgel, adott tápot annak a -feltevésnek, hogy Beatricet tulajdonképen allegorikus alaknak kell -tekinteni. - -A költői lélek mühelyébe beletekinteni nem tudó száraz szobatudósok -okoskodása ez, akik minden költőben, akit filologiai alapon fosztanak -meg a költészet ragyogó szineitől, rideg erkölcsi hőst akarnak látni. -Ezek nem látják megengedhetőnek, hogy Dantenak, aki megnősült, négy -gyermeknek volt az apja, élete végéig egy _más_ földi nő legyen az -ideálja. A másik párt viszont elhiszi, hogy Beatrice valóságos nő volt s -azt vitatja, hogy Dante kizárólag őt szerette, elfordult a földi -élettől, mikor kedvese meghalt s egy imbolygó, földöntuli árnyképet -követett élete fogytáig. Mintha csak a legegyszerübb, legtermészetesebb -megoldást nem akarnák elfogadni. - -Ki is volt tulajdonképen Beatrice? Boccaccio, aki a XIV. század második -felében a firenzei köztársaság megbizásából elsőnek tartott -Dante-előadásokat, a legegyszerübb módon azt mondja, hogy Folco di -Ricovero de Portinarinak, az Alighieriek szomszédjának volt a lánya. -Később Simone de Bardinak lett a felesége és huszonnégy éves korában, -mint több gyermek anyja halt meg. Bármily különösnek látszik is, hogy a -nős Dante egy férjes nőt tegyen meg először szerelmi verskötetének, -azután teologiai költeményének az ideáljául, én azt hiszem, hogy -Boccaccio magyarázatát kell igaznak elfogadnunk. Hisz Boccaccio idejében -még élhettek Dantenak kortársai, akik ellenőrizhették adatainak a -valódiságát. El lehet hinnünk Boccaccionak még azt is, hogy Dante -nemcsak megnősült Beatrice halála után, nemcsak bőségesen kivette részét -a közéletből, hanem hébe-korba voltak még egyéb szerelmei is. - -Még lélektanilag is, költőileg is meg lehet magyarázni a látszólagos -ellentmondásokat, csak emberi mértékkel kell mérnünk Dante mindennapi -életét. Oly közönséges dolog, hogy a gyerekifju szerelemre lobban a -szomszédnak csinos lánya iránt, verseket irogat hozzá, sőt még örök -hüséget is fogad neki. A sovárgó szerelemnek az évei ezek. Azután a -leány, mikor az első igazi férficsókot érzi az ajakán, elfordul a -fiutól. Lassan ez is megfeledkezik róla. Ez történt Danteval is. Élte a -firenzei nemes ifjak életét, résztvett a szomszéd városok elleni kisebb -hadi vállalkozásokban, belevetette magát a politikába. Időről-időre a -régi kép visszatért. Mikor az ideálja meghalt, valósággal emlék gyanánt -összegyüjtötte a neki szóló verseket. Igy született meg a Vita nuova, a -középkornak ez a bájos szerelmi verskötete. A skolasztikus okoskodások -és magyarázatok, melyek az egyes szonetteket és canzonékat bevezetik és -kisérik, nekünk idegenek ugyan s az egészből kiérezni véljük a trubadur -költészet hatását, mely nem igazi érzéseket énekelt meg, hanem csak -eszményitett és konvenciók szerint dolgozott. A Vita nuova azonban igy -is az átlag fölött áll s vannak egyes költeményei, melyek Dantet a -szerelmi lirában is a legnagyobbak mellé emelik. - -A Vita nuova teljesen az ifju Dantenak a munkája. Azután az élet ismét -feledést boritott a multra. Dante is megnősült, lefoglalta a közélet és -magas méltóságokra emelkedett. Egyszerre bekövetkezett életének nagy -tragédiája, a számüzetés. Ekkor ismét visszatért Beatrice alakja, de már -teljesen átszellemülten, szimbolum formájában. - -Nagy lelki megrázkódtatás után a ködbevesző valóság beleolvadt a -határozott körvonalakat ölteni kezdő költészetbe. Megszületik az uj -Beatrice, akit mi ismerünk. Tiszta allegoria ez a Beatrice nem lehet, -mert bajos volna megérteni, hogy miként halhatott meg az egyházi -tekintély, igazság, filozófia és minden egyéb, amit nevéhez kapcsolnak, -pontosan 1290 junius 9-én. Viszont épen olyan tulzás volna életrajzi -jelentőséget tulajdonitani a Vita nuova allegoriáinak és misztikus -szám-játékainak. De hát hol is volna a költészet, a költőnek szabad -alakitó és teremtő joga, hacsak a rideg valót nyujtaná? A középkorban -nem is volt szokatlan, az egész trubadur költészetnek az volt a jellemző -vonása, hogy a költő élete fogytáig egy nőt választott költészetének -csillagául s amit róla irt, ugyszólván függetlenitette a földi alaktól. -Ez a Dante és Beatrice esete. Csak igy lehet Beatricet megérteni, aki a -Vita nuovában még eleven, husból és vérből való alak, de az Isteni -szinjátékban már csak fénylő sugár. Nagy lelki és érzésbeli -megrázkódtatás az, mely ezt a lelki folyamatot előidézi s egyuttal a -Vita nuova és a Canzoniere szonettjeitől a Pokol velőtrázó jajgatásáig -és a Paradicsom fenségesen szárnyaló énekéig vezet. - - -III. - -Az _Isteni szinjáték_ óriási vándorlás a földről a pokol mélységein és a -purgatórium hegyén keresztül a mennyországhoz. Nagyszerü tulvilági -látomás, mely ezer meg ezer képben visszatükrözi a költőnek a viszonyát -a földi és földöntuli világhoz. A tévelygésnek sötét erdejében -elvesztvén az igaz utat, épen szemben a földi boldogságnak a ragyogó -hegyével, három vadállat zárja el menekülésének utját. Ekkor megjelenik -előtte Beatrice küldötte, Vergilius, az egyetlen pogány, akit a középkor -igazán tisztelt, mert állitólag megjövendölte a Megváltónak az -eljövetelét és kalauzul szegődik melléje. Vergilius, aki már az -Aeneisben elbeszéli egy alvilági utját, végig kalauzolja Dantet a pokol -tölcsérének borzalmain, amelynek egyre szükülő köreiben az isteni -igazság örök büntetéssel torolja meg az emberek bünét és gonoszságát. A -borzalmak egyre fokozódnak a föld középpontjáig, ahol minden bünök -koronája, Lucifer székel. Azután következik a fokozatos felszabadulás a -rettentő képek alól, amint a tulvilág vándorai a föld tulsó felén, ahol -megváltozik a fent és lent, kifelé kusznak a tölcsérhez, hogy eljussanak -az égen ragyogó csillagokhoz. - -A föld tulsó felén, a végtelen tenger közepette emelkedik a purgatórium -hegye, csucsán a földi paradicsommal. A hegy megmászása közben Dantenak -megpróbáltatásokat kell kiállania, a kapusangyal a hét főbün betüjét -karcolja a homlokára, melyek egyenkint eltünnek, a bünhődő vallomását -teszi meg a tulvilági boldogságban részes Beatrice előtt s igy a feledés -és emlékezés vizén is áthaladva, mondja: - - _e szent habokból kiérve_ - _uj ember lettem, mintha uj galyat hoz_ - _az uj tavasz az ujuló növényre:_ - _tiszta, s röpülni kész a csillagokhoz._ - -A paradicsom kapujában Vergilius elhagyja őt s Beatrice közbejöttével -jut az isteni kegyelemnek teljes birtokába. Innen kezdve a vándorlás már -a léleknek az utja a megigazulás lépcsőfokain, az égi szférákon át -Istenhez, az értelemmel fel nem fogható örök fényhez, a szeretethez, -mely - - _mozgat napot és minden csillagot._ - -E vándorlásnak, mely a földi valóságok képeitől az eszményi -megigazulásig vezet, Dante az elbeszélője és egyuttal végesvégig a -szereplő hőse is. De ő maga egyuttal az egész emberiség. A vadállatok, -melyek utját elállják, a földi világ kisértései és veszedelmei, -Vergilius az emberi ész, utjok segitője a mennybéli kegyelem, Beatrice -pedig a tökéletességnek az igazságban, bölcseségben és a diadalmas -egyházban jelentkező formája. Szimbolikus az is, hogy Dante _az -emberélet utjának a felén_, hozzá pontosan a jubiláris 1300. év március -25-én, melyet a régiek az év első napjának tekintettek, kezdi földöntuli -utját s az utazás a nagyhetet veszi igénybe. Szimbolikus a számoknak -sürü játéka is, melyről már megemlékeztünk. Ilyen szimbolikus a -Purgatóriumban „egy, kit ötszáztizenötnek irnak“, ami alatt a latin DVX, -vezér, értendő. - -Kötetet lehetne megtölteni ezekkel a példákkal s képletes -kifejezésekkel, melyek a középkor izléséből és érzésvilágából fakadnak, -mikor az emberek a szavakat nem fogalom-jelzőknek tekintették, hanem -mélyebb, titkos értelmeket is tulajdonitottak nekik. Az egyes képeknek s -együtt az egész költeménynek igy kettős az értelme, egyik a történeti, -elbeszélő jellegü, mely Danténak az utját s a tulvilág lakóival való -találkozásait beszéli el, a másik a szimbolikus értelem, amely a -megigazulásnak az utját jelképezi. Ez a kettős jelleg, a valóság képei s -az allegóriák szüntelenül egymásba fonódnak. A pokolban még a borzalmas -realitások uralkodnak, de felfelé a purgatórium hegyén már egyre jobban -előtérbe nyomulnak a szimbolumok, a mennyország pedig teljesen mint az -egyház dicsőségének elvont képe jelentkezik. Alvilági utakat már Dante -előtt is sokszor tettek meg költők, annyi előfutára van neki, hogy -ezeknek az ismertetéséből egész kötet kitelik, de mindezeknél a tulvilág -elvont általánositás, a büntetéseknek rémes szinekben való kifestése, -individuális jelleg nélkül. Dantenak az a merész ujitása, hogy ismert -személyiségekkel népesiti be a földöntuli birodalmakat s nem -büntetéseket és jutalmakat emleget, hanem valóságos embereket büntet és -jutalmaz. Költeményét ez viszi döbbenetesen közel az emberi lélekhez. - -Ahogy Dante a földet, a csillagrendszert és a tulvilágot elképzeli, -teljesen az egyházatyák kozmogoniájának az alapján áll. A ptolemaeusi -rendszer szerint elképzelt mindenségnek a középpontjában örök -mozdithatatlanságban lebeg a föld. A felső félgömb az emberek világa, -keleten a Gangesen tul kél a nap és nyugaton, az Ebron tul megy le -ismét. A félgömb legmagasabb pontján fekszik a szent város, Jeruzsálem. -A föld belsejében van a tölcséralaku pokol, melynek legfenekén, a -nehézség és hideg középpontjában, az égtől legtávolabb, a helynek örök -mozdulatlanságában honol a Sátán. A tulsó félgömbön emelkedik a -purgatórium hegye. A mindenséget a kilenc szféráju ég zárja körül, -melynek levegője annál nehezebb, minél közelebb esik a földhöz. Igy -sorakoznak egymásután a Hold, Merkur, Venus, Nap, Mars, Jupiter, -Saturnus és álló csillagok szférája s mindezek felett a kristályos ég, a -primum mobile, a legtisztább égi igazság szinhelye. Ennek a rendszernek -a föld és az ember a központi jelensége s kárhozatra jutott, vagy -megdicsőült lények népesitik be a tulvilágot is. - -Amint a mindenségről alkotott képzetében Dante teljesen a középkori -kozmogoniát teszi magáévá, középkori az erkölcsi világfelfogása is. Az a -rendszer, ahogy a bünöket a pokolban és a purgatóriumban sorakoztatja, -nagyon messze áll a modern büntetőjogásznak a felfogásától. -Büntetéseinek alapja a _talio:_ ki mivel vétkezik, azzal bünhődik. A -szerelem bünöseit szélvész űzi a levegőben, amint valamikor a szenvedély -vihara hajtotta őket; a kapzsiak feje aranyakkal teli zsákba kötözve; a -gyilkosok vérfolyamban fuldokolnak; a hideg, számitó bünösök örök jégbe -vannak fagyasztva. Ugyanez az elv, a bünökhöz hasonló büntetéssel való -szenvedés az alapja a purgatóriumban való megtisztulásnak is. - -Igy ennek a nagy teologiai költeménynek a keretében egyesiti Dante a -középkori kereszténységnek egész tudását, filozófiáját és etikáját. Az ő -idejében a keresztény dogma már eljutott a teljes kifejlődéséig. A -dogmával együtt Szent Ágoston, Bonaventura, Aquinoi Tamás, Duns Scotus, -Albertus Magnus, Assisi Szent Ferenc uj erkölcstant és uj filozófiát is -adtak az emberiségnek. Az ő tudásuk, filozófiájuk, erkölcstanuk s az -erre alapitott világnézlet szövődik át Dante költeményén. A reneszánsz -hajnala előtt összefoglalja mindazt, amit szellemiekben hét század -létrehozott. - -De Danteban a középkor skolasztikusa és a tizenharmadik század -politikusa összeolvadt már a reneszánsz előfutárával. Lelkében -keresztény misztikus, de meglátásában, akárcsak a reneszánsz embereinél, -sajátságosan találkoznak az antik világ emlékei a kereszténység -hitvilágával. Nemcsak a pogánykor valóban élt nagyjaival találkozik a -pokol tornácában, hanem a pogány mithológia alakjai, Cháron, Cerberus, -Minotaurus is megjelennek előtte. Zeüsz káromlásának is örök a -büntetése. A tulvilág kozmogoniája teljesen olyan, mint a középkori -szerzetesek megrajzolták, de tartalmilag már más. Antik képek -kapcsolódnak bele s akaratlanul is az uj, individuális jellegü -társadalom az, mely visszatükröződik a tömérdek történeti személynek és -kortársának markáns, majdnem arcképszerü megfestésében. Előtte csak -tipusokat ismertek, ő személyeket lát meg és tulvilági seregszemlét tart -fölöttük. Az ő emberei, amig nem tér át a teljes szimbolumokra, nem -freskószerü illusztrációk, hanem husból és vérből való alakok és ha -allegoria is az egész költeménynek az értelme, maga a megrajzolás -olyannyira nem allegoriaszerü, hogy poklának a rajzát sokáig valóságnak -tartották. A hihetetlenül erős szinek, a plasztikus feldolgozás hozta -magával, hogy az Isteni szinjáték, de különösen a pokol lett a képekben -legtöbbször megörökitett költemények egyike. - -Az egyének megrajzolásán és jellemzésén kivül van még egy vonás, mely a -modernséget csillogtatja meg Dantenál: a természet meglátása. Az igazi -középkor, mely siralom völgyének tekintette a földet, nem ismerte a -természet szépségeit. Ezeknek meglátásához uj szemek, átélésükhöz uj -érzések kellettek, melyek a végtelent és örökkévalót nemcsak lélekben -igyekeznek felfogni, hanem alkotásaiban is. Dante az első az irodalomnak -nagy természet-meglátói között s természeti képei méltán állithatók egy -sorba markáns jellemzéseivel és erős körvonalu történeti képeivel. - -Az Isteni szinjáték tárgya a végtelen, az örökkévalóság. De ennek a -végtelennek a képét Dante a géniusznak ujitó merészségével nem a multba -vagy a jövőbe vetiti, hanem jobbra és balra felhasitja a kárpitot és -azokat mutatja be a végtelenbe beállitva, akiket a kortársak ismertek, -szerettek és gyülöltek. A skolasztikus teszi igazán felérzékelhetővé, -ami máskülönben csak vizió volna, a firenzei pártember pedig igy ad -monumentális keretet azoknak az eseményeknek, amelyek máskülönben nem -emelkednének tul a lokális jelentőségnek a határán. - -A monumentalitás Dante meglátásának egyik jellemző vonása. A másik a -tökéletes szimmetria és törvényszerüség még a viziójában is. Amit lát és -átél, nem álomszerü és elmosódott, hanem szinte mérnökileg -körvonalazott. Olyan matematikai pontossággal állapitja meg a pokol -köreit, hogy még a dimenziókat is ki lehet számitani nála. A látomások -nagy költője, aki mindenben szimbolumot, jelképet lát, egyuttal a -legnagyobb rendszerező. Semmi sem véletlen, hanem minden beletartozik -egy isteni rendszerbe: - - _Le cose tutte e quante_ - _Hanno ordine tra loro; e questo è forma_ - _Che l’uniuerso a Dio fa simigliante._[1] - -Rendszer és rend van nála mindenben, a dogmában, a hatalmak -megoszlásában. Amint felállitja a földön a hatalmak egyensulyának -rendszerét, a tulvilágon a pokol, purgatórium és paradicsom szabályos -köreit, akként kiméletet nem ismerő törvényszerüséggel állapitja meg -letünt nemzedékek embereinek morális helyét a földöntuli világban. Nála -a törvény erősebb, mint a kegyelem s a dogma hatalmasabb, mint a -részvét. Ez a Dante nem az angol prerafaelitáknak kékes ködben álmodó -költője, hanem a sötét biró, aki a keresztény moralistáknak fanatikus -hitével és biztonságával s a hontalannak komor haragjával mond itéletet -guelfek és ghibellinek, pápák és császárok, barát és ellenség fölött. -Egyaránt büntet és jutalmaz, amint teologiai és politikai megfontolása -diktálja. Nem retten vissza, hogy az örök kárhozatot juttassa -osztályrészül menedéket nyujtó jóltévője, Guido Novella da Polenta -leányának és tulajdon tanitómesterének, ser Brunettonak. Judással -csaknem egyforma büntetéssel sujtja Brutust és Cassiust, Caesar -gyilkosait. Viszont ő, aki a pokol előcsarnokába zárja Homerost, Platot -és Aristotelest, a szeretet egébe emeli Marseille véreskezü püspökét, -aki lemészárolta az albigenseket s a paradicsomban jelöli ki VII. Henrik -császár helyét, akinek hite szerint az isteni renden alapuló -világcsászárságot kellene megvalósitani. Nekünk ezek az itéletek nagyon -is személyeseknek, gyülölettől, vagy előitélettől sugaltaknak tünhetnek -fel, Dantenál azonban mindegyiknek megvan a szigoru erkölcsi és -teologiai alapja. - -Aki ily szigoruan dogmatikus a szellemiek és erkölcsiek terén, -természetszerüleg szimmetrikus a költészetében. Dante a legszámitóbb -költő, akit a világirodalom felmutathat. Három könyvben egyenként -harminchárom ének, egy bevezető énekkel, a számuk összesen száz, csaknem -egyenlő számu sorokkal. Mindhárom könyv ugyanazzal a szóval végződik: a -_csillagokhoz_. Ennek a beosztásban jelentkező törvényszerüségnek épen -ugy megvan az allegorikus jelentősége, mint a költemény egyes képeinek. -Az egymásba kapcsolódó terzinák végtelen láncolata olyanná teszi a -szerkezetet, hogy megbontani jóformán nem lehet. Csapongást, eltérést a -felépités rendjétől egy pillanatra sem enged meg magának. De költői -géniusza egyedülálló abban, hogy ez a legaprólékosabb részletekig vitt -rendszerezés nem mereviti meg, a viziók elevensége nem szenved, a tudós -nem nyomja el a költőt, hanem szárnyalást, fenséget ad neki. Valósággal -Dante az épitőmester és szobrász a költők között. Ugy épül fel az Isteni -szinjáték, mint egy óriási gótikus dom, melyben minden kőnek, ívnek -teljesen ki van számitva a helye, sulya, hordképessége s ezen a rengeteg -épitményen megannyi különböző, de az egésznek keretébe illő oromdisz, -faragvány, ciráda gyanánt jelennek meg az alakok, korának és a multnak -emberei, akik a tulvilág három birodalmát benépesitik. - -Dante pedig annál nagyobb, mert az anyagot, amiből és az eszközt, amivel -ezt a fenséges épitményt létrehozta, a nyelvet maga teremtette. Volt -népnyelv előtte is, az kétségtelen, de az a tájszólások meg nem -állapodott, elmosódó nyelve volt. Ugyanaz a körülmény, amely Itáliát -először emelte a barbárságból, bénitotta az olasz költői nyelvnek a -kifejlődését. Itáliában a latin még akkor is megmaradt a müvelt -osztályok nyelvének, mikor a többi román országokban már a nemzeti -nyelvek váltották fel. Szinte azt lehet mondani, hogy még élőnek hitték, -mikor már meghalt. A román dalos költészet elsőnek nem is Itáliában, -hanem a provencei trubadurok körében virágzott ki. Ez volt a francia -nyelv, a langue d’oc első nagy elterjedésének az időszaka. A provencei -trubadurok nyelvén verseltek a spanyolok és olaszok is és mikor az első -költők megszólaltak II. Frigyes sziciliai udvarában, nyelvük tele volt -francia kifejezésekkel. A müvelt osztályok nyelve volt a latin, emez -pedig az udvaroké. Az első jó lehetett a törvények és dogmák -formulázására, büszke feliratok megszövegezésére, de hiányzott a -hajlékonysága, lágysága, gazdagsága uj érzések kifejezésére. A másik -viszont édeskés volt és idegen hangzásu. Dantenak uj nyelv kellett. Ez a -nyelv volt a tudósok által lenézően emlegetett népnyelv, a _volgare_. Az -ő alkotó keze alatt ebből a nyelvből, a firenzei tájszólásból -megszületett a legmagasabb irodalmi szinvonalra emelt olasz nyelv, -melynek a lágyság mellett van keménysége és érces csengése, gazdagság -mellett tömörsége, melódia mellett harsogó szárnyalása, Dante teremtője -és mestere ennek a nyelvnek. Nála lapidárisabb olasz nyelven azóta sem -irtak még soha. Michelangelonak a testvére ő a szavak müvészetében. Ez -teszi utolérhetetlenné és egyben leforditását végtelenül nehézzé. A -terzinák tizennégyezer sorában alig van egy is, amely ne teljes rimre -végződnék. A nyelvnek és a formának tökéletes mestere ő, aki egy nagy -költői alkotás keretében az első igazi olasz könyvvel és a nyelvvel is -megajándékozta nemzetét. Ezért külön érték az olaszok szempontjából az -Isteni szinjáték, akárcsak a németeknél Luther bibliája; ezért lett -belőle a századok során fogalom, nem egy embernek a könyve, költeménye, -hanem _il libro_, „a“ könyv. - - -IV. - -A szkeptikus Voltaire irja, hogy Dante az olaszok nagy költője, akit -istenitenek, de nem olvasnak. A mondás ugy hangzik, mintha volna -valamelyes igazsága. Voltaire gondolhatta ezt igy, aki a maga idejében -legolvasottabb irója volt Európának. És mi maradt meg Voltaireből? -Nehány könyvének, drámájának a cime, szkeptikus és szatirikus voltának -az emléke, barátsága Nagy Frigyessel, – jóformán egyéb semmi. Dante -pedig ma is él, tulélve Voltairet, tulélve századokat. - -Ha a kölcsönkönyvtárak statisztikája után itélnénk meg a könyvek értékét -és jelentőségét, nagyon furcsa eredményekre jutnánk. Az igazi mértéket -az évszázadok távlata szolgáltatja. A biblia nem nyomtatott betükben él, -hanem a legendákban, történetekben, példabeszédekben, melyek közkincse -lettek az egész emberiségnek. A legfenségesebb könyveknek is vannak -lapjaik, melyek csak a maguk idejében érthetők és élvezhetők. Az örök -emberi az, ami állandó értéküket adja meg. - -Ha ezt keressük Dantéban, a nagyon kevés költő közé tartozik, aki még ma -is velünk, bennünk él. Egyetemes emberi jelentőségében legfeljebb -Homeros, Shakespeare és Goethe még hozzá fogható. Világnézlete, -skolasztikus bölcselete régen a multé, amit a valóság erejével ható -viziójában megrajzolt, nem rémit bennünket, de koncepciója, mint -legnagyobb költői alkotás, teljesen ismerős és alig van költő, kinek -több képe, alakja állandóan élne képzeteinkben, mint neki. A három -vadállat, mely az erdőben üldözi, Vergilius, a pokol kapuja, Paolo és -Francesca, a pokolnak egyre szükülő és borzalmasságban növekvő körei, a -tüzeső, a jajgató fák, a vérben főtt zsarnokok, az örök jégbe fagyott -gyilkosok, Ugolino, a purgatórium lágyabb szinei, Beatrice -felmagasztalása s a ragyogó égnek kilenc szférája, a _primum mobile_-ban -székelő istenséggel, mind ismerősek még azok előtt is, akik talán Dantet -sohasem olvasták. - -Másik próbáját is lehet ejteni Dante máig élő voltának. Ismét Homeroson, -Shakespearen és Goethen kivül nincsen egyetlen iró, akinek annyi mondása -élne még ma is szálló ige formájában, mint neki, Olaszul lehet idézni -őket, annyira ismerősek. Az első ének bevezető sora: - - _Nel mezzo del cammin di nostra vita…_[2] - -A harmadik ének elején a Pokol kapujának borzalmas felirása: - - _Per me si va nella città dolente,_ - _Per me si va nell’eterno dolore,_ - _Per me si va tra la perduta gente._ - – – – – – – – – – – – - _Lasciate ogni speranza, voi che entrate._[3] - -Francesca felelete Dante kérdésére: - - _Nessun maggior dolore,_ - _Che ricordarsi dal tempo felice_ - _Nella miseria._[4] - -Épen olyan ismerős a tömörségében mindent megérzékeltető sor, mely -elmondja, hogy Lancelot históriájától megejtve, Paolo és Francesca, hogy -gyultak egymás iránt bünös szerelemre: - - _Quel giorno piu non vi leggemmo avante,_[5] - -vagy a régi szerelemnek felébredése Beatrice iránt: - - _D’antico amor senti la gran potenza,_[6] - -vagy a büszke sor: - - _L’animo, che vince ogni battaglia_[7] - -A magyar idézetek az utolsó kivételével Babits forditásai. - -Ezek csak nagyon szórványos szemelvények, de ha csak erre a kevés képre -és idézetre gondolunk is, vajjon hány költő mondhatja el magáról, hogy -hatszáz esztendő multával ennyi is marad meg belőle élőn, elevenen és -üdén. - -Dante a géniusznak biztonságával érezte és tudta, hogy nemcsak -kortársai, hanem számtalan késői nemzedék számára ir. Számtalan -idézettel lehet bizonyitani a szinte korlátlan önbizalmat s annak -tudatosságát, hogy egyedülállót és örökéletüt alkotott. Erre vall már, -amit a Vita nuova végén mond Beatricéről, hogy olyant ir róla, aminőt -még nőről nem mondtak soha. Ugyanezt az érzést fejezi ki a büszke sor: - - _L’aqua, che io prendo, giammai non si corse_[8] - -A számüzött tudja, hogy a pártok harcában egyedül áll, de ez a -büszkesége: - - _si ch’ a te fia bello_ - _Averti fatta parte per te stesso._[9] - -A Pokol XV. énekében néhai tanitómesterével, ser Brunettoval jósoltatja -meg magának majdani hirét, dicsőségét: - - _Ed egli a me: Se tu segui la tua stella,_ - _Non puoi fallire a glorioso porto_ - _Se ben m’accorsi nella vita bella._[10] - -Természetes, hogy egy olyan nagyszabásu költői alkotásban, mint az -Isteni szinjáték, az egyes részeknek nagyon különböző a vitalitásuk és -nagyon különböző az értékelés módja is, ahogy az egymást követő -nemzedékek Dantet megitélték. Kortársai sokoldaluságát, teologiai, -földrajzi, csillagászati tudásának gazdagságát, az események széleskörü -ismeretét, rendszerének tökéletes voltát és allegoriáinak mélységét -csodálták nála leginkább. Erre utal a jellemzés is, melyet Villani adott -Danteról halála évében. Ezeket fölébe helyezték müvészetének. Inkább a -skolasztikus tudóst látták benne, aki summáját adta az akkor ismert -tudásnak, mint költőt s a részletek kommentálása fontosabb lett, mint az -egésznek átértése. Tekintélye azonban kétségtelen volt s hire -beszárnyalta egész Italiát. Firenze, amely számüzte őt, alig egy-két -évtizeddel halála után már tanszéket állitott Dante magyarázatának s -Boccacciót szerződtette első tanárául. Az Isteni szinjáték mágikus könyv -hirébe került és kétes esetekben, lapjait felütve, akár a Sybilla -könyveit, vagy a bibliát, jóslásra használták. - -Mégis a reneszánsz volt az, amely Dantet költői mivoltában helyezte -igazán magas piedesztálra s a legnagyobb költőt és az olasz irodalmi -nyelv megalapitóját tisztelte benne. A reformáció és ellenreformáció -századaiban sülyedni látszott Dante megértése. A középkori misztikus -idegen volt a racionalistáknak, a müvész a képrombolóknak, viszont a -papság sem rajonghatott a keresztény gondolatnak egy olyan -képviselőjéért, aki az összes megénekelt pápák közül csak egynek -juttatott helyet a paradicsomban, de annál többnek osztotta ki a pokol -válogatott gyötrelmeit. Az ellenreformációnak a katholicizmusa is, mely -a tridentinum óta a jezsuita fegyelemnek a jegyében állott, más volt, -mint a középkornak misztikummal és viziókkal teli világa, vagy a -reneszánsznak az antikot a modernnel vegyitő müvészi szelleme. Épen ugy -nem érthették meg Dantet azok a korok, melyek az irodalomban a -precieuseködést teremtették meg, az épitészetben pedig román bazilikák, -karcsu kampanilék és gotikus dómok helyett barokk templomokat alkották. - -Danteval is az történt, ami nagy szellemekkel történni szokott. Utólag -mindenki magáénak akarja vallani. Voltak, akik látnok helyett hitvitázót -kerestek benne és voltak protestáns magyarázói, akik a pápák elleni -kifakadásai miatt heretikusnak, a reformáció pedáns előfutárának, sőt -szocialistának igyekeztek feltüntetni. Pedig Danteban egyáltalán semmi -sincs a szabadgondolkodóból. A pápákat, akiket büntet, azért bünteti, -mert az egyház és az isteni rend ellenségeit látja bennük. Ha ellensége -volt is a pápák világi uralmának és az erkölcsöket megrontó -gazdagságnak, állandóan hivő fia maradt az egyháznak és hirdetője az -egyház dicsőségének. A legkatolikusabb költő, aki valaha csak élt. Oly -ragyogó szinekkel festi meg a diadalmas egyházat, mint senki előtte és -utána soha. - -Az utókor szokása az is, hogy szereti magának a saját elképzelése -szerint megrajzolni hőseinek az alakját. Idealizálja őket s ezek az -idealizálások idővel olyan törvényszerüekké válnak, hogy tőlük eltérni -nem szabad. Krisztusról kép nem maradt fenn s a müvészet megteremtette a -maga Krisztus-tipusát, a szőke fürtü, hullámos haju, álmodó tekintetü, -karcsu alakot, kinek szeme a végtelent sugározza vissza. Az utókor ilyen -Dante-tipust is teremtett magának: magas, szikár termet, hosszu -talárban, markáns vonások, széles homlok, sovány arc, hajlott sasorr, -hatalmas áll és átható mély, mélabus szemek. Igazi tragikus arc, a -számüzött költőnek az arca. Carlyle mondja, hogy ezt a képet, melyet a -művészet teljesen elfogadott, szeretné is valódinak tartani. Pedig -Boccaccio, aki mint gyermek látta még a korán megöregedett költőt, azt -mondja róla, hogy az alakja kicsiny és jelentéktelen, tartása hajlott, -arcát pedig sürü, sötét szakáll fedi. Mennyire más ez a mi tudatunkban -élő Dante-képnél, melynek eredetijét a firenzei Bargello-kápolna -szakáll- és bajusztalan ifjui képében kell keresnünk. De ez a kép is, -mely legfeljebb a Vita nuova idejének fiatal Danteját ábrázolja, jóval a -halála utáni esztendőkből származik. Ezt a képet fejlesztették később az -élet utjának felét már megjárt Dante tipusává. Müvészi legendával állunk -igy alkalmasint szemben, melynek alapja, hogy az emberi lélek azt akarja -hinni és igaznak tartani, amit elképzelni szeret. Annál komikusabb, hogy -ebből az idealizált képből egyes fajelméleti „tudósok“ messzemenő -következtetéseket vontak le Dante egyéniségére és germán mivoltára. - -De vajjon fontos-e egyáltalán a géniusznál, hogy milyen volt az a -porhüvely, mely a léleknek csak mühelyéül szolgált. Hisz a testi -mulandóságban közösek ők a trónokon ülő jelentéktelenségekkel és a -szürke tömegből fel se bukkanó százezrekkel. Ami kiemeli őket, alkotó -teremtő erejük, tudós, költő, vagy müvészi mivoltuk s az a csodálatos -funkció, melyet közkeletüen léleknek nevezünk. Dante igazán az Isteni -szinjátékban él, mellyel megajándékozta az utókort s az utókor az Isteni -szinjátékhoz alkotta meg azt a Dante-képmást, melyet legmegfelelőbbnek -tartott a költő számára. - -A mi megitélésünkben Dante elsősorban költő s ami nála emberi, az áll -hozzánk legközelebb. Politikai szenvedélye már már nem hevit bennünket, -a világról alkotott felfogása megdőlt, skolasztikus okoskodásai pedig -hidegen hagynak. Örök ellenben az alkotó, teremtő művész, aki nemcsak -saját kora, hanem minden idők számára dolgozik. A mi szemünkben az a -Dante, aki megrázó képekben ecseteli a pokol borzalmait és szenvedéseit -s itélkezve járja be az alvilágot, erősebb, mint a purgatóriumnak -vezeklője és a paradicsom zengő himnuszainak az irója. A valóságos -emberi szenvedélyek és szenvedések közelebb állanak hozzánk, mint a -földöntuli boldogság viziói s a bölcseleti és teologiai fejtegetések. -Kétségtelen az is, hogy a pokol konkrétebb, plasztikusabb is, mint az -álomszerü purgatórium és a fényben, ragyogásban izzó paradicsom. Ezért -maradt mindmáig a pokol legolvasottabb és a fantáziát állandóan -legjobban foglalkoztató része az Isteni szinjátéknak. - -Az első részben a legkevesebb az elméleti fejtegetés és teologiai -okoskodás is, melyek a legmesszebb esnek tőlünk. Ez is az első rész -legnagyobb népszerüségét indokolja. Az elvont részletek teszik ugyanis -fárasztóvá, a tultömöttség és tisztán kortársai előtt érthető célzások -pedig nehézzé Dante olvasását, bár korántsem oly nehézzé és fárasztóvá, -mint egyes magyarázói akarva vagy akaratlanul el akarják hitetni. Ezek a -magyarázók saját tudálékosságuk kicsinyitő lencséjén látják Dantet és -nem látják benne a nagyot, aki olyan örök emléket állitott korának, -aminő emlékei Egyiptomnak a piramisok, Hellásznak az Akropolisz, -Indiának Ellora barlangtemploma, vagy a Tadzs Mahal palotája. Ezek is -egészükben hatnak, még ha részleteikben talán nem felelnek is meg a mi -modern célszerüségi, vagy kényelmi szempontjainknak. - -Ha Dantere gondolok, egy szinben és illatban gazdag kép idéződik fel -bennem. Nerviben, szemben a tengerrel, láttam egy hosszu, omlatag falat, -melyen a májusi napfény özönében millió és millió piros rózsa pompázik. -A mult omladékát elboritják az élő virágok, melyek évről-évre nyilnak, -talán századok óta. Ha válogatva tépünk egyet-kettőt belőlük, azoknak is -van szinük és illatuk, de igazán élvezni az egészet csak egészében, az -omladozó fallal, a napfénnyel, tengerrel együtt lehet. Igy vagyunk az -Isteni szinjátékkal is: összetartozik benne minden, az is, ami a multé -és elhervadt és az is, ami máig üde és ragyogó maradt. A legnagyobb -költők egyike a bennünk ma is élő, örökké változó, multját felejtő és -multjához visszatérő emberiség szellemi történetének egyik fejezetét, a -középkort rögziti meg benne minden idők és minden nemzedékek számára. - - - - -II. FRIGYES. - -Vannak, akik a középkorra vonatkozó itéletüket egyszerüen abban szokták -összefoglalni, hogy _sötét_. Ezzel a szokványos, de felületes -megállapitással éles ellentétben van a szines és változatos -egyéniségeknek az a nagy tömege, amely a középkor századaiban élesen -emelkedik ki az események hátteréből. Kezdetlegesebb volt a müveltség, -primitivebbek voltak az emberek, erősebb volt a hit, hatalmasabb a -babona, nagyobbak a szenvedélyek és kisebbek a társadalmat -kiegyensulyozó erők. Ezért több a szertelenség, ezért hajlanak az -emberek a végletek felé s ezért nehéz őket manapság megérteni. A mai -ember előtt érthetetlenek a keresztes lovagok, akik kardélre hánynak -aggastyánt, nőt és gyermeket s utána jámbor alázattal, térden csusznak -végig azokon a helyeken, ahol a Megváltó szenvedett. Nem érti a pápákat -és császárokat, akik évszázadokon át kegyetlen küzdelmet folytattak, -anyagi és szellemi fegyverekkel egyaránt, egy lehetetlen gondolatnak, az -egységes világuralomnak a megvalósitásáért. Nem érti, hogy lehetett egy -kor, amely tobzódott a legrémesebb kegyetlenségekben s ugyanebből a -korból virágoztak ki Assisi Szent Ferenc rózsái. Nem érti a költőket, -akik soha nem látott ideálokhoz intézték szonettjeiket, a filozófusokat, -akik felállitották a tételt s ahhoz keresték a bizonyitékokat, az -uralkodókat, akik idegen országokban keresték uralkodásuk célját és az -embereket, akik mindezeket a dolgokat természeteseknek találták. - -A középkori tragédiáknak hosszu sorozatából, melyek megtöltik nehány -évszázad történetének a lapjait, a többieket messze tulhaladó módon -emelkednek ki a Hohenstaufenek alakjai. Egy uralkodó család, mely -nemcsak az udvaronc krónikások hizelgő irásai, hanem az emberi mérték -szerint is egymásután termelte az átlagon felüli erős, nagyszabásu és -szinekben gazdag egyéniségeket. Mindegyik más, de valamennyit közös -vonások kapcsolják össze: van bennük valami a lovagvilág kalandos és -költői szelleméből, mind az egyetemes keresztény monarchiának a -gondolatát képviselik a keresztény világ másik nagy hatalmasságával, a -pápával szemben, mindnyájuknak sorsa változatos és fordulatokban gazdag -s mint emberek, csaknem mind szerencsétlenek. Ennek a családnak a sarja -II. Frigyes, a középkornak az az uralkodója, aki valamennyi elődét és -utódát meghaladó módon tudta lebilincselni saját korát és az utókort -egyaránt. - -Frigyes 1194 december 26-án született. Atyja a kegyetlen emlékezetü VI. -Henrik volt, aki feleségével, Konstanciával örökölte a normann királyok -sziciliai és nápolyi birtokait. A bárók zendüléseit, akik nem akarták -uralmát elismerni, olyan eszközökkel verte le, amelyek még a középkorban -is ritkitották a párjukat: megvakittatta, szurokba főzette, izzó -vaskoronával ékesitette őket s velük rokonszenvező olasz feleségét -kényszeritette, hogy nézője legyen mindezeknek a borzalmaknak. Három -éves korában Frigyes elvesztette az apját, négy éves korában pedig az -anyját és III. Ince, a középkor egyik nagy pápája lett a gyámja, akinek -politikája arra irányult, hogy meghiusitsa a német császári és sziciliai -királyi koronának az egyesitését, minek terve örökségképen szállott a -négy esztendős gyermekre. Az apátlan-anyátlan gyermek Sziciliában -nevelődött, nagyon különös viszonyok közepette. Sokat tanult, sokkal -többet, mint korának félig barbár uralkodói, de a nevelése nagyon vegyes -volt és egyenetlen. A keresztény püspökök tanitásai mellett akiket a -pápa rendelt mellé oktatókul, megismerkedett az arab bölcselők -tudományával is. Keresztény világitásban ismerte meg az izlámot és -mohamedán világitásban a kereszténységet. Szkeptikus lett egy olyan -korban, amelynek a hit volt a legfőbb erőssége. Egyformán beszélt -olaszul, németül, franciául, arabul, latinul és görögül. Kortársai már -egész fiatalon a _stupor mundi_ hizelgő elnevezéssel ajándékozták meg. A -viszonyok korán megérlelték és megtanitották, hogy csak a saját -erejében, akaratában és ügyességében bizhatik. Gyámja, a pápa, tizennégy -esztendős korában naegykorusitotta és a következő évben össze -házasitotta őt Aragoniai Konstanciával, Imre magyar királynak nála -tizennégy esztendővel idősebb özvegyével. Tizenhat éves korában Frigyes -már apa volt és teljesen érett ember módjára került bele a -világtörténelmi események kellős közepébe. - -Kevés uralkodó volt, aki nála fiatalabban és az övénél kedvezőtlenebb -viszonyok között indult volna neki tulajdon országai meghóditásának. -Sziciliai birtokait a féktelen bárók tépték darabokra, Németországra -való jogigényét pedig tulajdon gyámja, a pápa ismerte el legkevésbbé és -másik császárt állitott a birodalom élére a welf IV. Ottó személyében. -Ottó azonban szerencsétlenségére összekülönbözött protektorával, aki -ekkor viszont az alig felserdült Frigyest akarta kijátszani ellene, -igaz, a Sziciliáról való lemondás árán. A tizenhat esztendős Frigyes -ekkor jelent meg a szinpadon. Minden támogatás nélkül, csak a -Hohenstaufen névre támaszkodva jelent meg Németországban, hogy atyáinak -örökét elfoglalja. A pápa csak áldását adta neki, de annak ellenében meg -kellett fogadnia, hogy a császári korona elnyerése esetén lemond -Sziciliáról, országából kipusztitja az eretnekeket és keresztes -hadjáratot vezet a szentföldre. Csupa olyan kivánság, amelyet Frigyes, -mikor kalandos vállalkozása sikerült és a német trónt megszerezte, -egyáltalán nem szándékozott beváltani. Nem is volt baj addig, mig Ince -után III. Honorius ült a pápai székben. Az uj pápa a tárgyalásokban -sokkal ravaszabb Frigyesnek nemcsak a keresztes hadjárat szüntelen -halogatását nézte el, hanem császárrá is koronázta és beleegyezett a -sziciliai és német korona egyesitésébe. Az ifju Frigyes elérte célját, -amit előtte egy német uralkodó sem érhetett el. - -A változás hirtelen jött. 1127-ben meghalt Honorius és a nyolcvanöt -esztendős IX. Gergely lett az utóda. A világtörténelem egyik -legérdekesebb küzdelme kezdődött az aggastyán pápa és a fiatal, alig -harminc esztendős császár között, melynek ellentmondásokkal teli -eseményei mindennél jobban jellemzik a középkor világát. A pápa a -tizenkét esztendőn át igérgetett, de be nem váltott keresztes hadjárat -miatt átok alá helyezte Frigyest és nyilt levélben sorolta fel a világ -előtt összes vétkeit és eretnekségeit. A kiátkozásra Frigyes az összes -európai uralkodókhoz intézett körlevélben válaszolt, mely bizonyára az -első ilyen dokumentum volt a maga nemében. Tiltakozott a kuria -tulhatalmi igényei ellen és vitatta a világi fejedelmek jogait. _Tua res -agitur_, – a te ügyedről van szó, irta a császár uralkodótársainak és -egy uj fegyvert, a politikai érvelést vitte bele a küzdelembe. Azután -egyházi átokkal a fején elindult – a keresztes hadjáratra. A keresztes -háboruja is elütött a sablontól. Ahol elődei véres harcokat vivtak, ő -békés szerződéseket kötött. Kemal egyiptomi szultántól barátságos -tárgyalás alapján kapta meg Jeruzsálemet, ahol fejére tette Bouillon -Gottfried koronáját. Hazajövet ellenben a pápa ellen forditotta -fegyvereit, aki szövetkezésre hivta fel ellene a lombárd városokat. És -állt a kegyetlen harc esztendőkön keresztül. A hivő keresztények -borzalmára Frigyes szaracén harcosokat fogadott zsoldjába és azokkal -pusztitotta a pápának és a szövetséges városoknak a birtokait. Volt idő, -mikor ugy látszott, hogy teljesen diadalmaskodik. Leverte a városokat és -magát a pápát ostrom alá fogta Rómában. Természetes fia, Enzio, a -zsinatra igyekvő angol és francia főpapokat elfogta és ezüst láncokon -vitette őket Pisába. A kilencvenkilenc esztendős pápa az ostrom alatt -álló Angyalvárban végezte életét. Utána az 1243-ban megválasztott -Fieschi biboros lett IV. Ince néven, császárpárti családnak a sarjadéka -és Frigyesnek személyes barátja. Mindenki azt hitte, hogy a császár -diadala teljes. Csak a császár látott tisztán. Ismerte emberét, aki az -Ince név felvételével is jelezte, hogy kinek a politikáját akarja -követni. A választás hirére Frigyes állitólag komoran sóhajtott fel: - -– Elvesztettem legjobb barátomat, mert pápa ghibellin nem lehet. - -És igaza volt. Az uj Ince ellensége lett. Titokban elhagyta -Olaszországot, ahol a császár volt az ur és a lyoni zsinaton drámai -jelenetek között mondotta ki Frigyesnek uralkodói méltóságától való -megfosztását. A biborosok ekkor kapták veres fövegüket, annak jeléül, -hogy az egyházért vérüket is készek ontani. A pápa Krisztus öt sebét -tárta a zsinat elé: a görög szakadást, az eretnekséget, a szentföld -elvesztését, a mongol veszedelmet és az istentagadó császárt. A -biborosok leforditva a földre dobták égő fáklyáikat és kórusban -mondották el a szokásos kiátkozást. A császár ismét uralkodótársaihoz -intézett körlevélben felelt. Tiltakozott a pápának világi ügyekbe való -beavatkozása ellen és felhivta a fejedelmeket, hogy szedjék el az -egyháznak földi javait; ezzel állitsák helyre az egyház apostoli -egyszerüségét és szaporitsák tulajdon hatalmukat. Apja lett a -gondolatnak, amely azóta sokszor visszatért a nagy abszolut uralkodók és -demokratikus köztársaságok politikájában. - -Uralkodásának következő éveiben az öregedő, de nem csüggedő császárt -sürün érték szerencsétlenségek. Németországban ellenkirályok emelkedtek; -a levert lombárd városok uj erőre kaptak; fiát, Enziot a bolognaiak -elfogták és életfogytig tartó börtönre vetették; a császári udvarban -összeesküvések keletkeztek és magának Frigyesnek az élete több izben -veszedelemben forgott. De a pápa sem érte el célját. Az egyházi átok nem -fogott. Frigyes császár maradt; hivei Németországban tulsulyra -vergődtek; Rómában a pápát felkelés fenyegette; Felső-Olaszországban a -ghibellinek sorra győzedelmeskedtek. Mindkét fél kezdett kifáradni. IX. -Lajos francia király közvetitette a békét, melynek feltétele lett volna, -hogy Frigyes ujból hadjáratot vezessen a szentföldre. Ebben a -bizonytalan állapotban 1250 december 13-án Apuliának Firenzuola nevü -városkájában elragadta a halál. - -A monda szerint, amely szivesen fonta körül Frigyes alakját csillogó -szálaival, halálával csak a csillagjósok jövendölése teljesedett, akik -óvatosságra intették attól a várostól, amely a virágról, – _fiore_, – -van elnevezve. Frigyes ezért kerülte mindenkor Firenzét s igy pusztult -el átutazóban egy jelentéktelen délolaszországi városkában. Szőke német -és fekete szaracén lovagok kisérték utolsó utjára. Nagy gyászpompával -temették el az általa alapitott palermói dómban, sziciliai királyságának -fővárosában. - -Politikai pártállás szerint a történetirók II. Frigyest nagyon -különbözőképen szokták megitélni. De abban mind egyetértenek, hogy -korának legnagyobb alakjai közé tartozott. Ő, akinek eretnek voltáért -még a monarchista Dante is megkülönböztetett helyet juttatott a -pokolban, megkülönböztetett értékelést követel magának a históriában. - -Azok a német császárok, akik előtte képviselték az univerzális monarchia -eszméjét és ennek megvalósitásáért harcba keveredtek a pápákkal és a -lombárd városokkal, az olaszok szemében barbárok voltak. Hódoltak nekik, -ha egyebet nem tehettek, de a félsziget kincseire éhes csordát láttak -bennük és az őket kisérő hadseregekben. Nemcsak kulturailag, hanem -politikailag is az olaszok, beleértve a pápai udvart, a tengeri -köztársaságokat, a guelf és ghibellin városokat egyaránt, sokkal fölötte -állottak a németeknek és mindig meg tudták hiusitani elért sikereiket. -Nem csoda, ha évszázados meddő harcok után Itáliából _falsches -Welschland_, az álnok ország lett a németek szemében, melynek csábitóan -szép ege alatt egymásután pusztulnak el a császároknak az Alpesek -hágóiról leszálló hadseregei. - -Frigyesnek más volt az esete. Származására német volt, viselte a római -császári cimet, de más volt a müveltsége, más volt a világfelfogása és -politikája és mások voltak az eszközei. Ő is harcban állott a pápákkal, -mint IV. Henrik, vagy nagyatyja, Barbarossa Frigyes. De mekkora -különbség választja el őt IV. Henriktől, aki megjárta Canossát, vagy -Barbarossától, aki a pápa kengyelét tartotta! A középkornak talán egyik -legdrámaibb jelenete, mikor VII. Gergely megtöri az ostyát és felét -azzal a szóval nyujtja át Henriknek, hogy az Isten nyomban halállal -sujtsa azt, akinek nem tiszta a lelkiismerete és – Henrik nem meri a -szent jelvényt ajkához érinteni. Mennyire más az a II. Frigyes, aki az -egyházi átok idején arab bölcselőkkel vitázik a hit igazságairól és -vádoló körleveleket intéz az európai udvarokhoz. A levelek hatása -helyenkint különböző lehetett, – az angol és francia királyok örültek a -viszálynak, – de mindenfelé olvasták és bizonyára megvitatták őket. Más -külsőségek is mutatják, hogy Frigyes mennyire más, mint elődei. Azok -északról délnek indulva akarják Itáliát meghóditani. Ő igazán -Olaszországban és annak is a déli szigetén, Sziciliában van otthon. -Környezete is egészen más, mint a régi császároké. Németek mellett -olaszok, franciával átitatott normannok, arabok, zsidók. Marcona -harcosok mellet bölcselők, jogtudósok, természetvizsgálók, költők és -irók. Kancellárja Pier delle Vigne volt, Aristoteles első olasz -forditója. A palermoi udvarban az arab tudósok könyveit ismerték és -olvasták. Frigyes alapitotta a nápolyi egyetemet és gazdagitotta a -világhirü salernoi orvosi fakultást. Könyvet irt a solymászatról, amely -őt az állati szokások éles megfigyelőjének mutatja. Szerette a -müvészetet és költészetet. Udvarában a harcok közepette provencei -mintára költői iskola keletkezett s a Dante előtti korszak olasz -irodalmát főleg ez az iskola képviseli. Maga Frigyes és természetes -fiai, Enzio és Manfréd is verseltek olasz nyelven. Az olasz nyelv, -amelyet azelőtt egész Itáliában elrontott latinnak tekintettek, az ő -udvarában emelkedett tájszólásból a _lingua cortigiana_ magaslatára. A -germán császárok sarja délen igy lett egy uj nemzeti nyelvnek és -irodalomnak egyik megalapitója és istápolója. - -Frigyesnek az életmódja pazar volt és fényüző. A németek, akik akkoriban -még alig ismerték az igazi gazdagságot és pompát, bámultak, valahányszor -a császár országukban megjelent. „Ezüst kürtös ethiopiai négerek, mór -táncosok, szemfényvesztők, tevék, oroszlánok, párducok, fehér medvék és -elefántok,“ mindenekfelett pedig csodaszép keleti asszonyok voltak a -császárt kisérő menetben. Még ragyogóbb volt az udvara palermoi -otthonában s ennek az udvarnak az az ember volt a középpontja, akiről -azt irja az egykoru krónikás, hogy jelentéktelen alaku, vörös, kopasz és -rövidlátó. Ha rabszolga volna, nem adnának érte kétszáz drachmát. De -császár volt és tudott császár lenni. Testi fogyatkozásait fölényes -szellemi tehetség pótolta. - -A légkör, melyben nevelkedett és élt, Frigyest szkeptikussá tette. Egész -sereg mondása maradt fenn, mely hitetlenségét árulja el és a maga -idejében bizonyára borzalommal töltötte el a jámbor lelkeket. Az Isten -világi kardjának hordozójától bizonyára különösen hangozhatott a mondás, -hogy Jézus Krisztus, ha Sziciliát ismerte volna, hihetőleg nem a kopár -Judeát választotta volna tevékenységének szinteréül. Furcsa az a mondása -is, amelyet egy barátra alkalmazott, aki a pápai átkot prédikálta -ellene: - -– Hagyjátok ezt az embert, mártir szeretne lenni, de általam nem éri el -a célját. - -De Frigyes minden szkepszise mellett sem volt közönyös. Ellenkezőleg: -érvelt, vitatkozott és kereste az igazságot. Csak utjai és módjai voltak -szokatlanok. Szabadgondolkodó volt egy korban, amely nem ismerte a -szabad gondolatot. - -Lelki momentumokat nagyon nehéz rárakni a mérleg serpenyőjére, de -amennyire cselekedeteiből meg lehet itélni, Frigyesnek mindenben az volt -a törekvése, hogy kiegyenlitse azt az előnyt, amely az évszázados -harcban a pápaság javára mutatkozott. A pápaság tulsulyban levő szellemi -hatalma ellenében laikus tudományt, müveltséget és müvészetet akart -teremteni. Ezt szolgálta a salernoi és nápolyi egyetem, ezért szervezte -meg legelsőrangu emberekkel kancelláriáját, ezért szervezett hivatásos -tisztviselőkkel polgári közigazgatást és vitte bele a nemzeti nyelvet -ugy Németországban, mint Sziciliában a törvénykezésbe és közigazgatásba. -De még a célok is csak látszólag azonosak nála és elődeinél. Azok még -vakon hittek a _két kard_ eszméjében, melyet a pápaság és császárság -formájában Isten rendelt a világra. Pápa és császár fejei az egyházi és -világi hierarchiának, mely piramis gyanánt emelkedik fel és csucsosodik -ki Isten földi helytartójának személyében. Az elődök csak személyeket -láttak, akik egy felsőbb hatalom rendelése szerint állottak függési -viszonyban egymáshoz. Frigyes az első uralkodó, akinél megjelenik az -_állami gondolat_. - -Nem csoda, ha ez a rendkivüli ember szokatlanul nagy hatást gyakorolt -kortársaira és az utókorra egyaránt. Még leginkább ellenséges birálói -sem vonják kétségbe, hogy nem közönséges emberi tulajdonságok rendkivüli -tehetséggel és akaraterővel párosulva találkoztak benne. Nincs középkori -uralkodó, aki oly sokféle minőségben jelent volna meg a világ előtt, -mint ő és akit oly sokféle szempont szerint lehetne megitélni. Harcos -volt és költő. Törvényhozó volt és müvész. Legyőzője volt a városoknak, -de előmozditója a városi kulturának. Tudományokban előtte járt -kortársainak, de hitt a csillagjósokban. Prédikált a pisai dómban, de -cinikus élceket faragott az egymással vetélkedő vallásokról. Szkeptikus -volt, de országaiban üldözte az eretnekeket. Barátkozott a muzulmánokkal -és harcban állt a pápákkal. Olyan hangon beszélt az egyház -romlottságáról, mint még előtte uralkodó soha, a pápák pedig hirdették, -hogy nagyobb érdem Frigyest leverni, mint a szentföldet a hitetlenektől -elragadni. Epikureus volt, de világnézletet képviselt s a reneszánsznak -volt az előfutára. Korát azzal a megdöbbentő tapasztalattal -gazdagitotta, hogy az egyházi átok alatt világi uralkodónak nem kell -feltétlenül összeomlani. Mégis tragikus hős volt, mert mindig a -legmagasabb ponton, közvetlenül a siker előtt omlottak össze reményei. -Tragikus hős volt, akit neve és atyáinak öröksége belekényszeritett egy -alapjában véve meddő és eredménytelen küzdelembe. Tragédiáját még -fokozta családjának hirtelen és teljes pusztulása. Tizennyolc -esztendővel a halála után unokája, az utolsó Hohenstaufen, Nápolyban a -vérpadon végezte életét. - -Egyéniségét, gondolkozását vérmérsékletét és kulturáját illetőleg -Frigyes inkább olasz volt, mint német. Sziciliát jobban is szerette -Németországnál. Mégis ő volt az utolsó középkori német császár, aki az -egyetemes császári gondolatot teljes ragyogásában képviselte. De ő volt -egyuttal az első uralkodó, aki modern államot akart teremteni. Ez a -kettős szerep adja meg a jelentőségét a históriában. Ezért maradt meg az -emléke erősebben, mint a többi kortársaié. A palermoi kripta már régen -bezárult fölötte, mikor alakja még mindig foglalkoztatta az utódok -fantáziáját. Sziciliában századokon át élt a _gran Federigo_ emléke, -akinek ideje alatt a szigetország virágkorát élte. Dante poklának -tizedik körében égő sirba temette az eretnek császárt, Németországban -ellenben sokáig egyáltalán nem hitték halálát és várták a visszatérését. -Mikor nem jött meg, a mondák hőse lett belőle, a legendás császár, aki -nem halt meg, csak alszik a Kyffhäuser sziklája alatt, hogy majdan ujra -megjelenjék a régi császárok pompájának teljességében. - - - - -MARINO FALIERI. - -A káprázatos doge-palota sok százezer látogatója között alig van egy is, -akinek emlékezetében nem maradt volna meg egy név, Marino Falieri -dogénak a neve, akit a köztársaság elleni árulásért nyilvánosan -lefejeztek. A történelem páratlan eseteinek egyike: egy államfő, aki -összeesküvést sző a saját országa ellen s akit rendes birói tárgyalás -után kivégeznek. A palota udvarának lépcsőjén ma is mutogatják azt a -helyet, ahol a kivégzés történt, ma is mutogatják a doge _állitólagos_ -börtönét, egy ablaktalan, sötét kis helyiséget, amelyben kinyujtózni is -alig lehet és a dogék arcképeinek sorozatában ma is megvan az a fekete -folt, amelynek helyére Falieri képének kellett volna kerülni, ha nem -vétett volna sulyosan hazája ellen. - -Velence történetének ez a nagy tragédiája már csaknem hatszáz esztendeje -játszódott le s a tragédiának sok részletét titokzatosság boritja. A -hosszu századok alatt a valóság a legendának ezer meg ezer szálával -fonódott össze és a krónikások, akik csak később irták meg a kivégzett -államfő históriáját, már maguk is nagyrészt elbeszélésekből és -szájhagyományokból meritettek. Legenda és valóság már náluk is -összeolvadt és mi, akik elsősorban rájuk vagyunk utalva, az igazságot -nagyrészt csak következtetések utján közelithetjük meg. - -A rettenetes véget ért doge Dandolo Andrea halálával, 1354 végén lépett -Velence trónjára. A trón kifejezés helyes, mert bár Velence köztársaság -volt, első tisztviselője a külső hatalomnak annyi jelvényével volt -felruházva és személyét akkora pompa vette körül, hogy abban az igazi -koronás főkkel is méltán vetekedhetett. Uralkodói cimei voltak, -méltóságát nem meghatározott számu esztendőkre, hanem életfogytiglan -viselte, koronaszerü föveget is tettek a fejére, csak gondosan ügyeltek -arra, hogy – hatalma ne legyen. Ez időben, a XIV. század derekán, -Velence alkotmányának fejlődése nagyjában már befejeződött és az igazi -hatalmat, amely azelőtt az egész nép és a doge kezében volt, a nagy -tanácsban képviselt arisztokrata családok, Velence patriciusai ragadták -magukhoz. A _nagy tanács_, a világnak ez a legfényesebb köztársasági -parlamentje, eredetileg választott testület volt, amelybe egyformán -bekerülhetett nobili, polgár és közember, ha a többiek bizalma -személyében összpontosult. A nemességnek inkább csak vagyonon, -tekintélyen alapuló előjoga volt, hogy elsősorban az ő kebeléből -választották a tanács tagjait. A XII. és XIII. század során azonban a -patriciusi családok, meglehetősen heves küzdelmek után, a többi -csoportokat egymásután kiszoritották és egy 1298-ban meghozott törvény, -amely _serrata di Maggior Consiglio_ (a nagy tanács bezárása) néven -ismeretes, a gyakorlatban kizárólag kétszáz patriciusi családra -korlátozta a nagy tanács tagsági jogát. Kivül maradtak az alkotmányon -még az ujabb keletü nemesi és a gyakran óriási vagyonnal rendelkező -plutokrata családok is, amelyek az uralkodó frakcióval még nem olvadtak -össze teljesen. Ezek később _per grazia_ voltak a nagy tanácsba -felvehetők, ha legalább negyvenezer aranyat fizettek hadviselési célokra -az állam kasszájába. A politikai hatalomnak ilyeténképen kevesekre való -korlátozása után 1315-ben megkezdődött annak az anyakönyvnek a vezetése, -amely később _aranykönyv_ néven magában foglalta mindazoknak a névsorát, -akik jogosultak voltak a nagy tanácsban való megjelenésre és -társtulajdonosai voltak Velence állami szuverénitásának. - -A köztársaság arisztokratikus jellegü átalakulásával párhuzamosan haladt -a doge hatalmának korlátozása is. Eredetileg a doge méltósága örökletes -volt az egyes családokban, a doge társuralkodót vehetett maga mellé, aki -rendesen utóda is lett, vezére volt a hadseregnek és főparancsnoka a -flottának, döntött a béke és háboru kérdésében és a külfölddel szemben -formailag és tényleg egyaránt képviselte Velencét. Később általánossá -lett a választás; először közfelkiáltással, amelyben az egész nép -résztvett; azután a választás szavazás utján történt, már szükebb körök -részvételével; a további fejlődés folyamán a választás az egyes -kerületek és a Velencéhez tartozó községek tribunjaira és szénioraira -ruházódott át, végül ezt a funkciót is a nagy tanács ragadta magához. -Választás alkalmával a doge az ugynevezett kapitulációkban mindig uj meg -uj korlátozásoknak volt kénytelen eredetileg széleskörü hatalmát -alávetni és a külső pompa mellett is, amely szüntelenül növekedett, -jogkörét mindinkább meg kellett osztani tanácsosaival, a különböző -biróságok és hatóságok fejeivel. Végezetül a legnagyobb pompával -képviselte a _serenissima signoriát_, de igazi hatalma, hacsak nem -tartozott a nagyon kiváló kevesek közé, akik minden körülmények között -érvényt tudnak szerezni személyüknek, teljesen megszünt. Tanácsosai -nélkül egy lépést sem tehetett, külföldi követet egyedül nem -fogadhatott, tisztviselőt ki nem nevezhetett, sőt a nagy tanács -engedelme nélkül nem is nősülhetett. Az arisztokratikus köztársasági -alkotmány a legnagyobb körültekintéssel gondoskodott arról, hogy a -hatalom soha egyes emberek, sőt egyes csoportok kezébe se kerülhessen. A -nobilik, akik a népet lassankint teljesen kizárták az alkotmányból, -rettegtek tőle, hogy ők is azoknak az olasz városi köztársaságoknak a -sorsára jussanak, amelyek egy-egy szerencsés hadvezér, vagy kalandor -ügyessége folytán abszolut fejedelemségekké alakultak át. - -A doge választásánál teljesen ezek a szempontok uralkodtak. Velencében, -az arisztokratikus alkotmány idejében nem ugy választották a dogét, mint -másutt a köztársaság elnökét vagy a város podestáját, ahol egyszerüen a -többségre szert tett pártnak a jelöltje került az első tisztviselőnek -diszes székébe. A dogeválasztás szertartásos, nehéz és körülményes -eljárás volt, amelynek minden részlete raffinált ügyességgel volt -kidolgozva és elsősorban arra irányult, hogy még pártok se -képződhessenek, amelyek esetleg kisérletet tehetnének a többiek -leigázására. A pápaválasztó konklávé nem mulja felül a doge választását -óvatosságában és a legkisebb részletekre kiterjedő, pontosan körülirt -szabályaiban. - -A választás a nagy tanácsnak harminc évnél idősebb igazolt tagjait -illette meg, de ezek jogukat csak közvetve, sőt sokszorosan közvetve -gyakorolhatták. Egy nagyon modern politikai kifejezéssel élve ők is -legfeljebb csak ősválasztóknak voltak tekinthetők. Ha a nagy nap -elérkezett, a nagy tanács üléstermében összegyültek az ősválasztók. A -testület legfiatalabb tagja átment a Szent Márkus bazilikájába. A -templomból kijövet kézen fogta az első gyermeket, aki a téren elébe -akadt és magával vitte az ülésterembe. Megérkezése után megkezdődött a -nehéz választási eljárás. Először annyi golyót dobtak egy bársony -sapkába, ahány patricius volt a teremben, – a golyók között harminc -aranyból, a többi, ezüstből. Azután lassan elkezdték olvasni a -jelenlevők névsorát és a gyermek minden névnél kihuzott egy golyót. Aki -ezüst golyót kapott, kiment a teremből, akinek arany golyó jutott, -visszamaradt. Ezek a gyermek közremüködésével ismét sorsot huztak és -számuk igy kilencre redukálódott. Az igy kisorsolt kilenc patricius egy -kis bizottsági terembe vonult, amelynek ajtajait lezárták; egyikük sem -hagyhatta el a termet addig, mig fejenkint legalább hét szavazattal nem -jelöltek ki negyven személyt a nagy tanács tagjai közül, akikre a -további eljárás hárult. Ez a negyven ismét kisorsolt a saját kebeléből -tizenkettőt, akik viszont legalább kilenc szavazattal huszonötöt -választottak a nagy tanács tagjai közül. A huszonöt sorsolás utján ismét -leolvadt kilencre s e kilencnek mindegyike megnevezett ötöt, összesen -tehát negyvenötöt. Ez a negyvenöt ismét sorsot huzott és számát ezen az -uton tizenegyre redukálta. A tizenegy közül az első nyolc fejenkint -négy, a többi három pedig fejenkint három, összesen tehát negyvenegy -patriciust jelölt ki _valóságos_ dogeválasztónak. De ez a negyvenegy is -csak akkor választhatott tényleg, ha a nagy tanács a kijelölést nyilt -ülésben approbálta. - -A kilencszeres választás és sorsolás megejtése után a negyvenegy -választó misét hallgatott és a szentlélek segitségét kérte munkájához, -azután a nagy tanács előtt esküt tett, hogy arra adja szavazatát, akit -legjobb meggyőződése szerint legérdemesebbnek tart a nagy méltóságra. -Utána bezárkóztak egy terembe és irott szavazócédulákkal megejtették a -választást. A szavazócédulákat felolvasták és minden névnél vitát -lehetett inditani, hogy a név viselője alkalmas-e arra, hogy Velence -legnagyobb méltóságának viselője legyen. Doge csak az lehetett, akire -folyton megismételt szavazások után legalább huszonöt szavazat esett. Ha -ez megtörtént, megnyiltak a terem ajtajai, küldöttség ment az uj -dogeért, akit a Márkus templomba vezettek s ott a népnek bemutattak: - -– Questo xe missier lo Doxe, se ve piaxe!… Ez a dogétek, ha akarjátok! - -Az alkotmány megváltozásához képest később ez a hagyományos formula, -amely a népfelségnek volt az elismerése, elmaradt és a bejelentés két -szóra szoritkozott: - -– Ezt választottuk! - -A dogeválasztókat az eskün kivül, hogy a legérdemesebbre adják -szavazatukat, még egy fogadalom kötötte: ha olyasvalakit emelnének -trónra, aki az időben nem tartózkodik Velencében, nevét nem árulják el -addig, mig velencei területre nem lép, nehogy idegen földön valami -merénylet történjék ellene, vagy valamelyik ellenséges hatalom foglyul -ejtse az uj államfőt. Semmiesetre sem volt fölösleges óvatosság a -középkor zavaros viszonyainak közepette. - -Ez történt Marino Falieri esetében. Az uj doge, akit ezen a körülményes -módon megválasztottak, mint Velence követe Avignonban tartózkodott, IV. -Ince pápa udvarában. Titkos megbizatással Stefanello titkár ment érte. -Megérkezéséig Velencében az államtanács vitte az ügyeket. Mindenki -feszült érdeklődéssel várta az uj dogét, akinek személyét egyelőre -titokzatosság boritotta. Csak mikor Veronát elhagyta, került a neve -nyilvánosságra. Tizenkét nobili ment elébe, hogy üdvözölje és -Chioggiában várta a _Bucintoro_, Velence legpompásabb gályája, amelyről -a dogék a _tenger királynőjét_ szokták eljegyezni az Adria vizével. - -Falieri, aki 1354-ben 66 esztendős korában került a dogei méltóságba, -Velence egyik legrégibb, bár nem leggazdagabb családjából származott. -Ősei már a tribunok között szerepeltek, akik valaha a dogékat -választották. Ő maga már fiatalon nagyon előkelő állásokat töltött be, -több izben tagja volt a tizek tanácsának s mint ilyen egy másik társával -együtt 12.000 arany hitelt kapott, hogy a Tiepolo-Quirini összeesküvés -elmenekült vezetőit eltegye láb alól. Azután Negroponte kapitánya, majd -egymásután Lesina, Brazza, Chioggia, Treviso és Padova podestája lett. -1344-ben Velence követe volt VI. Kelemen pápánál, 1350-ben Genuában, -1351-ben és 1353-ban _Zenggben Nagy Lajos királynál;_ ugyanezen évben -Prágában IV. Károly császárnál, megválasztásakor pedig IV. Ince pápánál -képviselte hazáját. Ezek az adatok mutatják, hogy Velence legavatottabb -diplomatái közé tartozhatott, akinek nagy élettapasztalattal és nagy -emberismerettel kellett rendelkeznie. Sorra azokat a követi állásokat -töltötte be, melyek a korabeli velencei politika szempontjából a -legfontosabbak voltak. Kétszer nősült, második felesége, aki közvetve -nagy szerepet játszott szomoru sorsában, Gradenigo Lodovica volt, aki 40 -éves kora mellett is még mindig szépségnek számitott. A későbbi -krónikások a dogét erős, határozott embernek rajzolják, aki mindig -tudatosan tört céljai felé. Temperamentuma nem egyszer elragadta, igy -1339-ben trevisoi podesta korában, a püspököt, aki egy körmenetnél -nagyon megvárakoztatta, nyilvánosan arcul ütötte. Népszerüsége nagy -lehetett; erre enged következtetni az a körülmény, hogy választása – ami -ritka kivétel volt Velencében, – egyhangulag történt. - -Az ünnepélyes bevonulásnak október 5-én kellett megtörténni. Talán meg -is történt minden akadály nélkül és Falieri épen ugy elfoglalta trónját -a bazilikában és a palotában, mint elődei s csak a legenda volt az, -amely megérkezését szerencsétlen előjelekkel szinezte ki. Hirtelen olyan -sürü köd ereszkedett a tengerre, – október 5-én Velencében! – hogy -semmit sem lehetett látni s a _Bucintoro_ nem a Riva della Paglián -kötött ki, ahol a dogét várták, hanem a Piazzetta két oszlopa között, -ahol a gonosztevőket szokták kivégezni. Partra léptekor megbotlott: -bukással jutott Velence kövére. - -Velence válságos napokat élt Falieri kormányzásának kezdetén. Javában -folyt a genuai háboru és Nagy Lajos is hadra készült, hogy visszavegye -Dalmáciát. November 4-én a genuai flotta Doria Paganino admirális -vezetése alatt meglepte a velencei gályákat Portolongo kikötőjében és -teljes győzelmet aratott rajtuk. A velencei hajóhad megsemmisült és 5000 -ember került fogságba. Velence hatalma nem tört ugyan meg, az arzenál -lázas sietséggel épitette az uj hajókat és már 1355 elején a velencei -gályák ismét harcoltak a Levante vizein, – de a fenyegető magyar háboru -tanácsossá tette a Genuával való egyezkedést. A signoria Milano utján -nagy váltságdijat ajánlott fel a foglyokért és hajlandónak nyilatkozott -a béketárgyalásokra, amit IV. Károly császár is, aki épen Olaszországba -jött, hogy a pápával magát megkoronáztassa, melegen támogatott. De a -tárgyalások befejezését Falieri már nem érte meg, mert belekerült abba -az összeesküvésbe, amely bukása és halála révén legerősebben -foglalkoztatta kortársainak és az utókornak képzeletét. - -A krónikások az összeesküvés eredetét személyi okokra vezetik vissza. A -doge fényes ünnepélyt adott palotájában, amelyen a velencei nemesség -legnagyobb része hölgyeivel együtt megjelent. Feleségének, a -_dogaressának_ kiséretét a város legelőkelőbb asszonyai és leányai -alkották. Egy fiatal nobili, Steno Michele, a negyvenek tanácsának -elnöke, aki később maga is doge lett, ez alkalommal tulságos szabadságot -engedett meg magának az egyik hölggyel, egyes krónikások szerint magával -a dogaressával szemben, miért a doge őt az ünnepélyről kiutasitotta. -Steno a nagy tanács termén keresztül távozott és távozásakor a dogét -becsmérlő szavakat irt a trónszék karfájára: - -„Marin Falier dalla belle mujer lu la mantien e altri la galde… Marino -Falieri magának tartja a szép asszonyt és mások élvezik.“ - -A doge a tanácstól elégtételt követelt a sértésért, de a birák az -előkelő Stenot csak enyhén itélték el, egyesek szerint egy hónapi -börtönre, mások szerint hat hónapi börtönre és két évi számüzetésre. A -doge elégedetlen volt az itélettel, amely véleménye szerint nem védte -meg eléggé méltóságát és elhatározta, hogy elégtételt vesz a büszke -patriciusokon. Igy fogamzott meg benne a gondolat, hogy összeesküvést -szervez, leöleti a nemesség fejeit, megdönti a köztársasági államformát -és egyeduralmat alapit Velencében. - -Akármennyire hirtelen haragu és indulatos természetü lehetett is -Faliero, alig lehet elképzelni, hogy ő, a tapasztalt diplomata, aki egy -életet töltött az állam szolgálatában, egyedül ebből a személyi -sértésből kifolyólag ragadtatta volna magát a vészes elhatározásra. Ugy -látszik, ezt érezték a krónikások is, mert némi változással mindegyik -azt irja, hogy ördögi sugallat, vagy az ördög által inspirált -nagyravágyás müködött közre cselekedetében. Másként nem tudják -megmagyarázni, hogy az állam feje épen a legnagyobb veszély idején -idézzen fel polgárháborut és szervezzen összeesküvést kizárólag egyéni -céljainak megvalósitására. - -Mások az inditó okot másként, még egyszerübben irják meg. Részleteket -nem közölnek, csak azt irják, hogy több fiatal nemes megsértette a -dogét; egyik szerint becsmérlő szavakat firkáltak a palota falaira. -Egyetlenegy, Caroldo irja azt, hogy a valódi okot nem lehet tudni, de az -a hir van elterjedve, hogy a doge terveibe Padova urai és _a magyar -király is be voltak avatva_. Másutt nincs nyoma, hogy Lajos király -tudott volna Faliero készülő összeesküvéséről, bár épen ebben az időben -a magyar politikának nagyon erős békés és háborus összeköttetései voltak -Olaszországgal, különösen Nápollyal és Velencével. - -Miközben igy a doge haraggal és bosszuvággyal volt eltelve a gőgös -patriciusok iránt, akik nem adták meg neki a kivánt elégtételt, -állitólag egy másik esemény történt, amely megerősitette őt szándékában -és a külső lökést adta meg az összeesküvéshez. Barbaro Marco patricius, -akinek egy hajója volt épülőben az arzenálban, kiment, hogy az épitést -megsürgesse s ez alkalommal szóváltásba keveredett Ghiazza Stefano -admirálissal. A hevessé vált vita azzal végződött, hogy Barbaro az -admirális arcába vágott és köves gyürüjével sulyosan megsebezte. Ghiazza -a dogéhez ment panaszra és a saját esetén kivül általában elmondotta, -hogy a nobilik milyen fennhéjázó módon viselizgatni kednek az egyszerü -tisztviselőkkel szemben. Néhány napja például az egyik Dandolo megverte -az egyik épitésvezetőt, Isarello Bertuccit. Valamit kell tenni, különben -a közemberek teljesen ki lesznek szolgáltatva a hatalmasok önkényének. A -doge élénk érdeklődéssel és részvéttel hallgatta végig Ghiazza -előadását, de orvoslást nem helyezhetett kilátásba, mert az előkelőkből -álló biróságok nem büntetik a saját kebelükből való bünösöket. Neki sem -adtak elégtételt a Steno esetében. Ghiazza száján erre kiröppent a -mondás, amely kezdete volt az összeesküvésnek: - -– A vadállatokat meg szokták kötözni és ha nem lehet megkötözni, leölik -őket! - -A doge látta, hogy ráakadt az alkalmas emberre, aki őt terveiben -támogathatja. Ghiazzának nagy tekintélye volt az arzenál munkásai és a -Velence keleti részén, az Olivolon lakó tengerészek körében. Ezek -segitségére számitottak a terv kivitelénél A tanácskozásokba bevonták -Isarello Bertuccit, majd ennek apósát, Calendario Filippo kőfaragó és -szobrászmestert, aki állitólag a doge-palota szobrainak egy részét -készitette, az ő révén a kézmüves mesterségek fejeit és a doge -unokaöccsét, Falieri Bertuccit is. Az összeesküvés igy mind szélesebb -körökre terjedt ki. Vezetői abban állapodtak meg, hogy április 15-én -félreverik a Márkus-templom harangjait, azt a rémhirt terjesztik el, -hogy a genuai flotta a lido előtt áll s mikor mindenki szokás szerint a -Márkus-térre rohant, megtámadják és leölik a nobilik vezetőit és -Falierit Velence uralkodó hercegének kiáltják ki. - -A krónikások még további részleteket is elmondanak. Április 15-ike -közeledtével az összeesküvők elkezdték a népet a patriciusok ellen. -Mindenféle hirek terjedtek el, hogy ez vagy az a nobili kegyetlenkedett -valamelyik közemberrel szemben, vagy hogy fiatal nemesek -megbecstelenitették tisztes polgárok leányait. Esténkint, ha -besötétedett, az összeesküvők köpenybe burkolózva, csoportosan bejárták -a várost, arcátlanul viselkedtek az utcán járó asszonyokkal és -leányokkal szemben és az ismertebb patricius ifjak nevén szólitgatták -egymást, hogy a polgárok azt higyjék, hogy a nemes ifjak bántalmazzák -asszonyaikat és leányaikat. Letartóztatások történtek, de az -összeesküvés terve nem került nyilvánosságra. A már nagy arányokat -öltött mozgalmat az utolsó pillanatig sikerült annyira titokban tartani, -hogy még a _tizek tanácsának_ éber figyelmét is elkerülte. A vezetők -zászlókat is osztottak ki, hogy a kitüzött napon hiveik azok alatt -csoportosuljanak és egyszerre zárt tömegekben lépjenek fel. - -Április 14-ig minden teljesen titokban maradt. A középkori Velencében -szokásban volt, hogy a plebejusok valamelyik patriciusnak a védősége alá -helyezték magukat, hihetőleg azok háztartását, helyesebben udvartartását -a szükségesekkel ellátták s ennek ellenében protektoraik támogatását -élvezték üzleti vállalkozásaikban és a hatóságok előtti ügyeikben. Ez a -viszony bizonyos mértékig a hűbériségnek a kereskedő és kapitalista -városi köztársaságokra applikált formája lehetett. Szokásban volt az is, -hogy a protektorok megjelentek a védőségük alá fogadott plebejusok -családi ünnepélyein s ott mint tanuk, keresztapák stb. szerepeltek. -Április 14-én este egy Beltrame vagy Vendrame nevü bergamoi származásu -szőrmekereskedő, aki szintén be volt avatva az összeesküvésbe, de annak -igazi fejét valószinüleg nem ismerte, felkereste a protektorát, Leoni -Nicolót, aki neki keresztapja volt s akinek egyebekben sokat -köszönhetett és arra kérte, hogy másnap, bármi történik is, ne hagyja el -a lakását, mert nagy veszély fenyegeti. Leoni faggatására, némi -vonakodás után elmondotta, amit az összeesküvésről tudott. Leoni a -hirrel egyenesen a dogéhez rohant és előadta neki, amit hallott. Falieri -az egész dolgot tréfára forditotta s meg akarta nyugtatni, hogy ne üljön -fel kósza mende-mondán alapuló rémhireknek. - -Leoni a doge válaszában nem tudott megnyugodni. Értesitést küldött -Cradenigo Giovanninak és Cornaro Marconak, akikkel együtt Beltramet ujra -kihallgatták. Ezuttal Beltrame az összeesküvés több vezetőjét is -megnevezte. A három patricius az esetet nyomban közölte a tizek -tanácsával, amely más oldalról, egy Contarini utján is, akinek viszont -egy Nigro nevü tengerész árulta el az összeesküvést, hirt kapott a -fenyegető veszedelemről. A tizek tanácsa még az éjszaka folyamán -megkezdte müködését; értesités ment a Velencéhez tartozó közeli városok -podestáinak, akik fegyvereseket küldtek a városba; ezek és a szintén -felfegyverkezett nemesek megszállották a Márkus-teret és a fontosabb -utvonalakat; a vezetők közül letartóztatták Calendariot, Isarellot és -egy da Corte Giovanni nevü tengerészt s azután megkezdték a vallatást. -Rövid idő mulva minden nyilvánosságra került, a doge részessége is -kiderült és valamennyi vezetőt elfogták. A tanács rögtön megkezdte az -itélkezést is, Calendariot, Isarellot, da Cortet és még hét vezetőt már -a kora hajnali órákban felakasztották a doge palotának két rózsaszinü -oszlop által alkotott árkádja alatt, ahonnan aznap, zöld csütörtökön, a -dogénak kellett volna az olasz városokban divatos bikavadászat -népünnepélyét végignézni. A többi részesek büntetése részint -számüzetésre, részint hosszu börtönre szólt; százakat feljegyeztek az -ugynevezett _aranylapra_, amely a politikailag gyanusak és állandó -ellenőrzés alatt állók nevét tartalmazta. Calendario fiát és a doge -unokaöccsét életfogytiglani börtönre itélték és kimondották, hogy mig az -utóbbi életben van, a Falieri-család tagjai nem választhatók a tizek -tanácsába. - -Az összeesküvést, amely Velence arisztokráciáját a legnagyobb -veszedelemmel fenyegette, igy a legutolsó pillanatban szerencsésen -elfojtották és a részeseket rögtönitélő eljárással ártalmatlanná tették. -Hátra volt azonban még a legelőkelőbb összeesküvőnek, a dogenak a -személye. A legenda, amely szereti kiszinezni az ilyen tragikus -történeteket és kedveli a kiélezett helyzeteket, azt mondja, hogy -mindabból, ami az éjszaka folyamán történt, a doge nem tudott meg -semmit. A palotát őrök szállották meg és megakadályozták, hogy bárki is -bejusson hozzá. Igy csak reggel, mikor az ablakhoz lépett és meglátta, -hogy az összeesküvés többi vezetői már függnek, a teret pedig fegyveres -nemesek sokasága lepi el, jutott tudatára, hogy tervét felfedezték és ő -is menthetetlenül veszve van. Neki, aki ismerte a velencei politikában -uralkodó elveket, tudnia kellett, hogy nincs kegyelem számára. - -Velence történetében egyedülálló eset volt, hogy az államfő került a -köztársaság elleni összeesküvésért a vádlottak padjára. A tizek tanácsa, -bármilyen hatalom volt is a kezében, egyedül nem tartotta magát elég -tekintélyesnek, hogy a főbenjáró ügyben itéletet mondjon. Ezért -kiegészitette magát a tanácsosokkal, az _avvogadorok_ testületének -vezetőivel és a nagy tanácsnak husz ad hoc választott tagjával. Ez a -bizottság, amely később állandósult és _zonta_ (giunta) név alatt a -legfontosabb államellenes büntények birósága lett, vezette a tárgyalást -és a doge kihallgatását, amely 16-án estefelé ért véget. A szerencsétlen -doge mindent bevallott, feltárta az összeesküvés minden részletét és -állitólag maga kérte, hogy a legszigorubb itéletet hozzák meg -személyére. Az itélkezésre jogosultak, öt tanácsos és a tizek tanácsának -kilenc tagja, – egy Falierit rokonsága miatt az itélkezésből kizártak, – -egyhangulag halálra szavaztak. A biróság az összeesküvők minden vagyonát -elkobozta és csak a dogénak engedte meg, hogy kétezer velencei fontról -szabadon végrendelkezzék; elhatározta azonkivül, hogy a dogén a halálos -itéletet a palotának azon a márvány lépcsőjén hajtatja végre, amelyen -fogadalmat tett az alkotmány megtartására, – szemben a később épült -óriások lépcsőjével. - -Április 17-én, pénteken este a halálra itélt dogét, méltóságának összes -jelvényeivel fölékesitve a nagy tanács üléstermébe vezették és még -egyszer trónjára ültették. Itt a tanácsosok, a tizek tanácsa, a nagy -tanács összes tagjai, az avvogadorok és a köztársaság többi -főtisztviselői jelenlétében felolvasták a halálos itéletet. Halotti -csend honolt a teremben, amikor a nagy tanács legidősebb tagja, Mocenigo -Giovanni, levette a doge fejéről a koronát és letépte róla a hatalom -többi jelvényeit. Azután kerek sapkát tettek a fejére, mely köröskörül -fekete szalaggal volt beszegve. Méltóságától igy megfosztva, lassu -menetben a kivégzés helyére kisérték. A doge palota udvara szorongásig -tele volt emberekkel. Falieri néhány szót intézett a tömeghez, -hivatkozott rá, hogy szegényekkel és elnyomottakkal szemben sohasem volt -igazságtalan. Szavait nem fejezhette be, térdre kényszeritették s a -hóhér, akinek szokás szerint vörös álarc fedte az arcát, bárddal -leütötte a fejét. Holttestét huszonnégy órára közszemlére tették ki, – -fejét meggyalázásul lábai közé helyezve, – s azután egy gondolán a San -Giovanni e Paolo templomába szállitották, ahol a sekrestye mögött minden -pompa nélkül, jeltelen kőkoporsóban eltemették. Háromszáz esztendővel -később a templom renoválásánál előkerült egy koporsó, amelyben egy -fejétől megfosztott törzs feküdt. A jelek arra utaltak, hogy Falieri -földi maradványai kerültek elő. A megbocsátani nem tudó patriciusok -ekkor csontjait is szétszóratták, hogy a köztársaság nagy árulójának még -nyoma se maradjon. - -… A doge halála után Velencében a tizek tanácsa valóságos rémuralommal -állitotta helyre a nyugalmat. Egymást érték a kivégzések, számüzetések -és vagyonelkobzások. Addig Velencében tilos volt a fegyverviselés, -ezentul a nobiliknak megengedték, hogy fegyveresen járjanak és két -fegyveres szolgával kisértessék magukat. Az összeesküvés árulóit a -signoria fényesen megjutalmazta. Nigronak életfogytiglan évi száz -aranyat szavaztak meg, hasonlóan megjutalmaztak másokat is, akiknek -nevét a tizek tanácsának jegyzőkönyvéből ismerjük, anélkül, hogy -szerepük az összeesküvés kideritése körül tisztázva volna. Beltrame, aki -az első nyomra rámutatott, évi ezer aranyat kapott. Az áruló azonban -jutalmával nem volt megelégedve, Falierinek palotáját követelte és azt -kivánta, hogy ő és utódai vétessenek fel a nagy tanács tagjai közé. A -tanács egyezkedni óhajtott vele, de Beltrame összes követeléseinek -föltétlen teljesitéséhez ragaszkodott s mikor nem adták meg neki, amit -kivánt, hálátlanságot emlegetett és a tanácsot nyilvánosan gyalázta. -Erre elfogták és 1357 őszén Dalmáciába számüzték. Ott vagy a -Falieri-összeesküvés részesei bosszuból, vagy Velence bérencei, hogy -kellemetlenkedéseitől megszabaduljanak, megölték. Állitólag azt -tervezte, hogy Magyarországra szökik Nagy Lajos királyhoz, aki időközben -tényleg meginditotta a háborut, amely Dalmácia visszahóditására -vezetett. - -A köztársaság utólag még kétszer foglalkozott a lefejezett doge -esetével: elrendelte, hogy április 16-a örökös emléknap legyen s ezen a -napon a köztársaság megmentésének emlékére körmenet tartassék, tizenkét -évvel később pedig kimondotta, hogy a hely, ahova a dogék arcképeinek -sorozatában Falierinek kellett volna kerülni, feketére festessék, ezzel -a felirással: „_Hic est locus Marini Faletri decapitati pro criminibus… -Itt van Marino Falierinek a helye, akit vétkeiért lefejeztek._“ - -* - -Nyilvánvaló, hogy a történetben, amelyet Velence régebbi krónikásai -nyomán adtunk elő, sok a regényes elem, amely a valóságot eltakarja. A -krónikások szerint az egész összeesküvés csak személyes bosszu müve volt -s a doge ilyen rettenetes módon akarta magát megbosszulni a -patriciusokon, akik nem adták meg neki a teljes elégtételt. De -bármennyire részletesen irják is meg ezt a történetet, teljes hitelt -adni nekik alig lehet: legalább is nem valószinü, hogy egy ilyen -sértésért a doge alapjaiban akarta volna felforgatni az egész államot és -még kevésbbé valószinü, hogy minden mélyebb ok nélkül olyan széleskörü -mozgalmat lehetett volna szervezni, mint ebben az esetben tényleg -történt. - -Az igazi okot mindenesetre mélyebben kell keresni. Emlitettük, hogy épen -a Falierit megelőző időkre esnek Velence nagy alkotmányküzdelmei, -amelyek folyamán az eredetileg demokratikus államszervezet teljesen -arisztokratikus jellegü köztársasággá alakult át. Ez a küzdelem magától -értetődőleg nem folyt le simán, tisztán a politikai harc fegyvereivel, -hanem heves rázkódtatások közepette. A patriciusok erőszakkal nyomták el -a demokratikus törekvéseket és csaknem évszázados harc után, nagy külső -veszedelmek idején vitték keresztül 1298-ban a _nagy tanács bezárását_. -A jogaitól megfosztott polgárság és nép erőszakra erőszakkal válaszolt. -A nyilt fegyveres harc Velencében lehetetlen volt, de a köztársaság az -összes olasz városi államokhoz hasonlóan termékeny talaja volt az -összeesküvéseknek. Egyes gazdag polgárok, akiknek Bocco Mario volt a -fejük, már 1299-ben összeesküvést szerveztek a patriciusok ellen. Árulás -folytán a terv nyilvánosságra jutott és a meghatározott napon a nobilik -az aránylag csekély számu összeesküvőket felfegyverkezve várták a doge -palotában. A terv, hogy az arisztokrata köztársaságot meglepetésszerü -támadással megdöntsék, meghiusult. Sokkal nagyobb arányu volt 1310-ben a -Tiepolo–Quirini féle összeesküvés, amelynek elégedetlen patriciusok -állottak az élén. Ez az összeesküvés nyilt kitörésig jutott és kis -hijján sikert nem aratott. A Rialto környékén napokon át heves utcai -harcok dultak s az összeesküvők, akiket fegyverrel nem lehetett leverni, -csak szabad elvonulás feltétele mellett szüntették be a harcot. -Vezérüket, Tiepolot, évek multával valószinüleg Velencének egy titkos -ügynöke tette el láb alól. - -A Tiepolo féle összeesküvés alkalmával lépett életbe először mint -ideiglenes, majd 1333-tól kezdve mint végleges intézmény, a sokat -emlegetett, rejtelmes _tizek tanácsa_, amely mint vizsgáló és -rögtönitélő biróság az állam és az alkotmány elleni vétségek esetében -volt hivatva eljárni. Ez a biróság csakhamar Velence legfélelmetesebb -testületévé nőtte ki magát, amely kérlelhetetlen szigorusággal, de -egyuttal páratlan ügyességgel fojtott el már csirájában minden -törekvést, amely a fennálló rendet akarta megváltoztatni. A sikertelen -összeesküvések és ennek a nagyszerü preventiv intézménynek a létesitése -után a patriciusok teljesen biztosaknak érezték magukat és mind -merészebb tulkapásokra ragadtatták magukat nemcsak a politikában, de a -társadalmi életben is a plebejusokkal szemben. Azok az elbeszélések, -amelyek a Falieri összeesküvése körül képződtek, ha esetleg nem fedik is -a formai igazságot, mindenesetre hiven jellemzik a nobilik viselkedését -és a Velencében uralkodó állapotokat. - -Ahol egy tulkapásokra hajlandó oligarchiának a kezében van a hatalom, -amely az uralkodót is korlátok közé akarja szoritani, az államfőnek az -érdeke rendesen azokkal közös, akik a politikai jogokból ki vannak -rekesztve. Ebben kell a Falieri összeesküvésének az igazi okát keresni. -A nagyravágyó doge valószinüleg felismerte a széles körökre kiterjedő -elégedetlenséget és ennek az elégedetlenségnek a felhasználásával -demokratikus alapokon nyugvó egyeduralmat akart alapitani. A nevek, -amelyeket a krónikások elbeszéléseikben szerepeltetnek, igazak, mind -előfordulnak a tizek tanácsának a jegyzőkönyvében is, de a motivumok, -amelyek őket mozgatták, hihetőleg sokkal általánosabb természetüek -lehettek. Petrarca, aki nem sokkal az összeesküvés után járt Velencében, -biztosat nem tud ugyan mondani az összeesküvés eredetét illetőleg, de -azt irja, hogy _állami okai_ voltak. Jellemző az is, hogy az -összeesküvés vezetői a dogén kivül majdnem mind vagyonos, de nem nemes -iparosok, kereskedők, hajóépitők, magának az összeesküvésnek kivitele -pedig az arzenál körül lakó nagyszámu tengerészekre és hajóépitő -munkásokra volt alapitva. Ez mutatja legjobban a mozgalomnak -demokratikus jellegét és a régebbi alkotmányküzdelmekkel való szoros -rokonságát, ami a regényes motivumokkal dolgozó későbbi krónikások előtt -rejtve maradt. Hogy az összeesküvésnek közvetlen előzményei is voltak, -arra utalnak a tizek tanácsának megmaradt jegyzőkönyvei, melyek szerint -a városban gyakoriak voltak a nobilik elleni zavargások. Ilyen -természetüek lehettek a krónikások által emlitett letartóztatások is. -Elégedetlen elem bőségesen volt és ez csoportosult Falieri és társai -köré. - -Természetesen sokkal nehezebb világosságot deriteni a részletkérdésekre -és különösen megállapitani, hogy mi igaz a doge ellen elkövetett -sértésből és hogy maga a doge hogy került összeköttetésbe az -elégedetlenekkel. Nem lehetetlen, – bár ez csak puszta föltevés, – hogy -Falieri és a többi patriciusok között, mikor demokrata hajlandóságokat -árult el, feszültség támadt és szántszándékkal nem adtak neki olyan -elégtételt, amilyen a dogét megillette volna. Hogy valamilyen személyes -sértés történhetett, valószinü, mert erről minden forrás emlitést tesz, -bár Stenonak a szerepe meglehetősen kétes. Mindaz, amit róla mondanak, -nagyon valószinütlenül hangzik. Nem nagyon hihető, hogy ő, akit 1400-ban -69 éves korában választották meg dogénak s igy 1355-ben alig volt -huszonnégy esztendős, Velence legelőkelőbb birói testületének, a -negyvenek tanácsának lett volna a feje. Egy régebbi törvény ugyanis -magát a tagságot is a betöltött harmincadik életévhez kötötte s mi több, -huszonöt éves kora előtt a nagy tanácsnak sem lehetett volna tagja, -amely az előbbit delegálta. - -Sokkal egyszerübb azok elbeszélése, akik csak azt mondják, hogy fiatal -nemesek a doge férji becsületét sértő mondásokat firkáltak a palota -falaira. Esetleg ezek között lehetett Steno, bár nyoma az esetnek nincs, -mert a negyvenek tanácsának, amely a nobilik ügyeiben itélkezni szokott, -jegyzőkönyvei az 1355–1367. évekről hiányzanak. A sokkal fontosabb tizek -tanácsának jegyzőkönyyei megvannak ugyan, ezekből ismerjük az -itéleteket; de ezek sem elégitenek ki, mert épen a lefejezett dogenál -csak két szó van beirva: _non scribatur_. Talán magasabb szempontok -megtiltották, hogy a kivégzett államfő pörének és összeesküvése igazi -okainak okmányszerü nyoma maradjon. - -Marino Falieri személyét és összeesküvését igy sok tekintetben ma is -titokzatosság boritja és a teljes igazság már aligha derülhet ki. Annyi -kétségtelen, hogy tragikai hős volt, aki uj irányt akart adni az akkor -már világhatalomnak számitó Velence sorsának, de törekvésében elbukott. -Velence történetének nincsen részlete, amely nagyobb benyomást hagyott -volna maga után. Tragikus sorsa reá terelte az egész világ érdeklődését -és ez az érdeklődés, amely a bukott hősök iránt mindig megnyilatkozik, -nem is fog megszünni soha. - - - - -A CONDOTTIERE. - -Olaszországot járó magyarok csaknem kivétel nélkül mind ismerik Colleoni -szobrát Velencében és Gattamelatáét Padovában. Az egyik Verrocchio, a -másik Donatello alkotása, a reneszánsz olasz szobrászatának két -remekmüve. A szobrok örök időkre fenntartották két embernek az -emlékezetét, akik talán szükebb hazájukat kivéve már régen a feledés -homályába merültek volna. Még igy is a szobrokban sokkal inkább a -müvészetnek személyhez nem kötött örökbecsü alkotásait csodáljuk, -semmint azoknak emlékezetét, akiknek tiszteletére őket emelték. A nevek, -Colleoni és Gattamelata ismerősen csengenek fülünkben, de az emberek, -akik a neveket viselték, jóformán idegenek előttünk. A büszke tartásról, -a felszerelésről, a marsallbotról, a lóról tudjuk, hogy hadvezérek, -Velence generálisai voltak, valamikor régen, a középkorban, vagy talán -az ujkor elején, – ennyi az egész. Az évszázadok, amelyekben éltek, -tetteik, amelyeket véghezvittek, már elmosódtak a multak homályában. - -A köztudatnak rendesen igaza van az ilyen általánositásokban. Életrajzot -adni akár az egyikről, akár a másikról, részletezni a középkori kis -olasz államok szövetségeit, ellenségeskedéseit, háboruit, nagyon nehéz. -A maguk idejében nagy volt a nevük és hirük Olaszországban, de -életpályájukhoz olyan események, amelyek döntők lettek volna az állam, -vagy a nemzet életében, nem füződtek. Legjobb esetben tipusai voltak a -reneszánsz korabeli olasz hadvezérnek, a condottierenek. - -Ki volt a condottiere? Ha a kérdésre történelmi józansággal akarunk -megfelelni, olyan hadvezér, aki saját számlájára zsoldos sereget -szervezett és ezt a sereget a saját katonai tudásával együtt -meghatározott időre bérbeadta a legtöbbet igérő államnak, fejedelemnek, -köztársaságnak. A valóságnak ez a meghatározás megfelel, de a -condottiere igazi képét, szerepét csak ugy lehet megrajzolni, ha -ismerjük a reneszánsz Olaszországának politikai, társadalmi és -kulturális állapotait, szóval, ha megvan az a miliő, amelybe a -condottiere beilleszkedik. - -A népvándorlás mindent összezuzó zivatara után az európai államok között -a középkori Olaszország tett szert először magasfoku kulturára és nagy -gazdagságra. Az antik világnak Olaszországban maradt meg a legtöbb -emléke, Olaszország tartotta fenn legtovább a régi kulturális -hagyományokat megőrző Bizánccal a kapcsolatot, Olaszországban székelt az -egyetemes hagyományokat és az uj kulturirányt képviselő pápaság, az -olaszok voltak a legközelebb a forrásokhoz, amelyekből az emberiség -gondolatvilágának uj fejlődése fakadt. A félszigetet szerencsés -földrajzi helyzete, a Földközi-tenger közepén, a kelet és nyugat -kereskedelmének közvetitőjévé tette. A kelet kincseivel való -kereskedelem, a keresztes háboruk, amelyekben Olaszország tulajdonképen -részt sem vett, a Rómába való zarándoklások, amelyeket az olaszok -természetes adózásnak tekintettek, tömérdek kincset, gazdagságot hoztak -az országba. Mikor még Európa többi országait a népvándorlás utáni -századok sötétsége boritotta, Olaszországban már uj világosság -ragyogott. Az olasz városok falai között paloták emelkedtek, a városok -tereit, a paloták udvarait, a termek falait szobrászok és festők müvészi -alkotásai ékesitették és a latin nyomása alól felszabadult uj költői -nyelv ott jutott el először önálló, örökbecsü alkotásokig. - -Ezzel a kulturális és gazdasági magaslattal azonban a félsziget -politikai és morális fejlődése egyáltalán nem állott összhangban. Városi -köztársaságainak neve bejárta ugyan az egész akkor ismert világot, de a -középkor egész folyamán Olaszországban igazán erős, életképes állami -alakulás nem jött létre. Ha nagyobb területek egységesitésére kisérletek -történtek, azok kivülről jöttek és a nagy távolságok mellett nem -lehettek tartósak. Magában az országban a politikai állandóság -ismeretlen fogalomnak számitott. A kis városi köztársaságok, apró -fejedelemségek egymást ették fel, minden legitim hatalom teljesen -hiányzott s az országot állandó politikai földrengés tartotta -rázkódtatásban. A császár és a pápa nevében majd egyik, majd másik párt -tett szert az uralomra és azt rendesen rövid idő mulva történt -elüzetéséig kegyetlen szigorusággal gyakorolta. De erős központi hatalom -Olaszországban nem is képződhetett. A gazdagságban, jólétben bővelkedő -olasz városok polgárai nem voltak kaphatók arra, hogy a tábori élet -nyomoruságait elviseljék. A gazdagok palotáikat nem cserélték föl a -puszta földön való hálással és a szegények is inkább lebzseltek a -városok piacain, semhogy életüket tették volna ki veszedelemnek. Ez volt -a középkori Olaszország legnagyobb gyengesége. Társadalmának átalakulása -folytán mindenütt hiányzott a fegyveres erő, az államok szilárdságának -legfontosabb biztositéka. Ennek a kornak még a nagyobb olasz államai is, -Milano, Genova, Velence, a pápaság és Nápoly sok tekintetben nem a saját -erejüknek, hanem földrajzi helyzetüknek, diplomáciájuknak és -szövetségeseiknek köszönhették fennmaradásukat és önállóságukat. A -kisebb államok és fejedelemségek pedig ugyszólván napról-napra tengették -életüket. - -Ebben a gazdagsággal telitett, de folytonosan ingadozó és változó -világban a középkornak azok a vallási és lovagi ideáljai, amelyek az -Alpesek északi oldalán lakó népek gondolatvilágát teljesen áthatották, -idegenek maradtak. Az olasz nemcsak azt nem tudta megérteni, hogy lehet -lelkesedni elvont ideálokért, hogy lehet keresztes háborukat viselni, -mikor az élet derüs oldalait sokkal jobban lehet élvezni odahaza, de nem -tudta megérteni azt a hüségi szervezetet és magát a hüséget sem, amely -az egész középkori lovagvilágot összekapcsolta. Akár a vezér, akár -valamely más hatalom, akár a szerződő fél iránti hüség ismeretlen -fogalom volt előtte és mert az északiakat barbároknak tekintette, ezek a -fogalmak szemében jóformán csak a barbárság járulékai gyanánt -szerepeltek. Az olasz és a germán vagy francia cselekedeteiben -tökéletesen eltérő mentalitás nyilatkozott meg. Az északi gondolkozásnak -a félelem és gáncs nélküli lovag, az olasznak a gazdag, müvészeteket -pártoló, de ravasz és számitó városi nemes, kereskedő volt az ideálja. -Az első előtt szent volt és szinte vallásos fogalommá emelkedett nevének -és kardjának becsülete s a körülmények mérlegelése nélkül is rögtön kész -volt harcolni annak védelmére, a másikat ilyen naiv momentumok nem -vezérelték s ha konfliktusa támadt valakivel, megvárta a reá nézve -legkedvezőbb időpontot és konstellációt s akkor intézte el számadását. -Akkor sem nyiltan a fegyverhez nyult, hanem azokhoz az eszközökhöz, -amelyekben nagyobb volt a gyakorlata, a cselhez, ravaszsághoz, -álnoksághoz és az ellenségeknek egymás ellen való kijátszásához. Hogy -addig alakoskodni kellett, barátságot kellett szinlelni, nem okozott -neki nehézséget, hiszen ebben látta felsőbb voltának bizonyitékát. Még -morális kételyei sem voltak, mert meggyőződéssé szilárdult meg benne, -hogy az ellenséggel szemben minden eszköz megengedett és minden szabad, -ami a saját érdekeit szolgálja. Ezek a morális elvek, talán még -erősebben, mint az egyes embereknél, meghonosodtak az olasz politikában -is. Egész politikai erkölcstan alakult ki, amelyben a szerződés és az -eskü a pillanatnyi szükség által diktált kisegitő eszközzé -degradálódott. A _sacro egoismo_ tantétele a reneszánsz korában sem volt -ismeretlen és a középkori Olaszország történelme igazolta, hogy a -kultura és a morál nem szükségképen együtt jelentkező fogalmak. - -Ebben a világban született meg a középkori Olaszország katonai -szervezete és alakult ki a condottiere tipusa. Abban a mértékben, ahogy -a hatalmasok elhagyták váraikat és a városokba költözve kereskedők -lettek, irodákat nyitottak, megszüntek harcosok lenni és a nemesség, -mint hivatásos hadviselő osztály, Olaszországban befejezte pályafutását. -A páncélok, fegyverek, remekmivü felszerelések megmaradtak ugyan, de -csak mint disztárgyak s rendes körülmények között a termek falait -ékesitették. Fegyveres erő azonban kellett, mert a fölhalmozott -gazdagság mindenkire nagy vonzóerőt gyakorolt. Az olasz hatalmak tehát -ahhoz az eszközhöz fordultak, amely leginkább a módjukban állott: -zsoldosokat fogadtak szolgálatukba. Kincsekben nem volt hiány s akik -látták, hogy pénzen mindent meg lehet venni, pénzen szereztek maguknak -hadsereget is. - -Olaszország igy teljesen áttért a zsoldos hadseregek rendszerére. -Önmagában ez nem volt különös, hiszen a zsoldos hadsereg másutt sem volt -ismeretlen. Az Alpeseken tul azonban a zsoldos állása egészen más volt. -Ott az uralkodó maga fogadta katonáit, akik hüséget esküdtek neki és -követték minden vállalkozásában. Rendesen maga volt a vezérük s a -zsoldosokon kivül hübéresei, nemesei, jobbágyai és más hozzátartozói is -követték. Olaszországban másként történt. Ott eleinte főként -idegenekből, később olaszokból is kisebb-nagyobb csapatok, helyesebben -mondva bandák verődtek össze, amelyek szolgálataikat majd ennek, majd -annak a hatalomnak adták el. Ha nem volt gazdájuk, jobb hijján egyenesen -fosztogatásból éltek. A bandák megkülönböztetésül valami nevet, vagy -ismertető jelvényt viseltek, Szent György szövetsége, a rózsa -szövetsége, a fekete zászló csapata, fekete sereg stb. Vezérüket, aki -nevükben a szerződéseket megkötötte, aki üzletvezetője volt a -vállalkozásnak, a csapatok eleinte maguk választották. Minthogy a -kereskedő köztársaságokban és a pápai államban mind kevesebben voltak az -olyan előkelők, akik a hadi mesterséget értették, ezek a választott -vezetők rendesen vezérei lettek annak a hadi vállalkozásnak is, amelyre -a csapat nevében leszerződtek. A jellemző ezekben a szerződésekben az -volt, hogy maga a katona tulajdonképen semmiféle viszonyba sem került -azzal az állammal, amelynek ügyét vezetője elvállalta. Nem lett Velence, -vagy Firenze katonája, hanem Szent György szövetségének, vagy a fekete -zászló csapatának tagja maradt továbbra is, amely pillanatnyilag ennek -vagy annak a hatalomnak szolgálatában áll. A katona a középkori -Olaszországban nem illeszkedett bele az államba, hanem minden állami -renden kivül állott. - -Az eredeti formán később bizonyos változás történt. A csapatvezetők -közül egyesek ügyességük, szervező képességük, szerencsés vállalkozásaik -révén kiváltak és névre tettek szert. A sulypont a csapatokról az egyes -vezérekre tolódott át. Az ilyen vezérnek többé nem volt szüksége, hogy -várja, mig katonái maguk fölé emelik, mert tudta, hogy hivó szavára -zászlója alá gyülekszik a sereg. A háborut egyéni vállalkozásának -tekintette s teljesen a maga nevében szerződött a városokkal és -fejedelmekkel és saját, kész hadsereget állitotta azoknak szolgálatába. -Az ilyen vezér volt a középkori olasz hadviselés legjellemzőbb alakja, a -condottiere. - -Hogy ki volt a condottiere, honnan jött és mi volt az eredete, azzal -senki sem törődött. Voltak közöttük fejedelmi sarjak és olyanok, akik a -legalsó sorból küzdötték fel magukat a vezéri állásra, voltak külföldiek -és olaszok, voltak csodálatosan müvelt elmék, akik a reneszánsz -kulturájának magaslatán állottak és olyanok, akik irni, olvasni sem -tudtak. Egyben mind megegyeztek. Tipikus szerencsevadászai voltak a -reneszánsz korának, akárcsak a tizenkilencedik és huszadik században az -ipar rablólovagjai. Kardjukkal törtek maguknak utat mindenhova és azzal -szerezték meg a hiányzó nemességet is. Volt olyan is közöttük, aki a -legalsóbb sorból a koronáig eljutott. Ha elbuktak, senki sem törődött -velük, ha sikerültek a vállalkozásaik, a szerencse igazolta mindazt, -amit elkövettek. Mert bizony ők majd mind sok olyast követtek el, ami -rászorult az igazolásra. - -Hogy a condottiere egymásután öt-hat urat szolgált és egymásután majd a -pápa, majd Velence, majd pedig Milano szolgálatában állott, szinte -természetesnek tünt fel, hiszen vele járt az időre kötött szerződéssel. -A „példás hüségü“ Gattamelata, akiről azt mondja krónikása, hogy hüsége -fogja fentartani az emlékezetét, legalább ötször változtatta a gazdáját. -Medici Giovanni, akit közönségesen _Giovanni delle Bande nere_ néven -ismertek, szolgálta a pápát, vállalkozott a saját szakállára, de -ugyanugy szolgálatában állott Ferenc francia királynak és V. Károly -császárnak, akik Olaszország területén harcoltak a világ uralmáért. -Egyesek, mint a Malatesták, akik egész condottiere generációkat adtak -Itáliának, egyformán hiresek voltak nagy intelligenciájukról s -álnokságukról és hütlenségükről. A condottiere előtt nemcsak az volt -természetes, hogy szerződése lejártával változtassa urát, hanem hátat -forditott neki akkor is, ha más többet kinált neki. Szivesen fogadott el -ajándékot az ellenségtől is és kész volt ajándék fejében enyhébben -vezetni az ellenséges vár ostromát és szabad elvonulást engedni az -ellenséges hadseregnek. Ha alkalom kinálkozott rá, fegyverét a -legnagyobb nyugalommal ura ellen is forditotta és beleült annak a -fejedelemnek a székébe, vagy fejedelme lett annak a köztársaságnak, -amely őt zsoldjába fogadta. - -Az alacsony sorból származott Attendolo Sforza először Panicaglia pápai -kapitányt szolgálta, azután négy más condottiere táborán át mint önálló -vezető Firenze szolgálatába lépett, hadvezére volt a ferrarai őrgrófnak, -ismét szolgálta Firenzét, majd Johanna nápolyi királynőt, aki zsoldján -kivül kegyeivel is megajándékozta, utána az Anjoukat, akik Johannát -trónjáról elkergették és végül a milanoi Viscontiakat. Az utolsó -Visconti halála után Milano köztársaság lett és Attendolo fia, -Francesco, aki apjának seregét örökölte, Milano háboruját vitte Velence -ellen. Azután azon a cimen, hogy Visconti herceg hozzá adta feleségül -házasságon kivüli leányát, jogot formált Milano trónjára. Megostromolta -a várost, amelynek ő volt a hadvezére, megszerezte a trónt és -megalapitója lett a Sforza-dinasztiának. A lelkiismeretlenség és a -szerencse egész halmaza két generációban összetömöritve. De a szerencse -kedvezett és igazolta a Sforzákat. És még csak azt sem lehet mondani, -hogy a Sforzák, mint uralkodók, érdemtelenebbek lettek volna a trónra a -többieknél! - -Carmagnola mint Velence főkapitánya lett ismeretessé és mint ilyen -hóditotta el Bresciát és a Po völgyének nagy részét Milanotól. Állitólag -mert nem méltányolták eléggé érdemeit, Visconti herceghez szegődött és -visszafoglalta neki azt, amit előzőleg tőle elszedett. Jutalmul -feleségül kapta a herceg egyik törvénytelen leányát, ami azonban nem -akadályozta meg abban, hogy ismét vissza ne szegődjék Velencéhez, mikor -Velence megigérte neki, hogy a Viscontiak elüzése után elismeri őt -Milano urának. Ujból Velence tábornoka lett, de e minőségben ismét -tárgyalásokat kezdett Milanoval és oly gyanusan viselte magát, hogy a -köztársaság kénytelen volt őt eltétetni láb alól. - -Akik a condoltierét felfogadták, természetesen védekezni igyekeztek az -ilyen eshetőségekkel szemben. A szerződésbe rendesen belevették, hogy -lejárta után bizonyos ideig a condottiere nem fordulhat ura ellen, -járandóságának egy részét pedig erre az eshetőségre visszatartották. A -viszony szinte emlékeztetett a mai kereskedelmi alkalmazottak -szerződéseire és a kaució-rendszerére. Önmagukban azonban az ilyen -kautélák nem voltak elegendők. Hiszen a condottiere árulása, átpártolása -fejében uj urától nagyon könnyen megkaphatta azt, amivel az előző -hátralékban maradt. Velence épen ezért kapitányait kivétel nélkül -kémekkel vétette körül és ünnepelt hadvezéreinek, akiket minden -kitüntetéssel elhalmozott, minden lépését és cselekedetét -ellenőriztette. Igy jutott Carmagnola árulásának is tudomására. Nyiltan -fellépni ugyan, különösen az olyan condottiere ellen, akihez serege -ragaszkodott, nem lehetett, de voltak más módok ártalmatlanná tételére. -Carmagnolát Velence haditanács ürügye alatt csalta el katonái köréből s -mindaddig, mig a doge-palotába nem tette a lábát, a legnagyobb -tiszteletben részesitette. Ott fogságba vetették és kinzás után a Márkus -téren „a szokott helyen és szokott módon“ lefejeztették. Borgia Cézár -béketárgyalás ürügye alatt ebédre hivta meg pártütő vezéreit s mikor -mindnyájan hatalmában voltak, sorra leölette őket. És nem kétséges, hogy -bármelyik olasz hatalom nem késett volna hasonlóan láb alól eltenni -vezérét, akinél valami gyanuoknak jutott a nyomára. Általánosan -szokásban volt az is, hogy szerződése alkalmával a condottiere valamely -kedves családtagját, feleségét, gyermekét, vagy kincseit adta zálogul -gazdájának. Eskü, irott szerződés ugyanis a középkori Olaszországban -kivételképen sem volt elegendő és morálisan condottiere teljesen -beleillett korának miliőjébe. Mennyivel más volt a német, francia vagy -spanyol lovagnak szinte a vallás által megszentelt hüsége hübérura -irányában! - -Müködésében a condottierét nagyon kevés kivétellel kizárólag egyéni -szempontok vezették s a legtöbbnek szeme előtt az lebegett, hogy a -zavaros viszonyok felhasználásával egyéni uralmat alapitson. Majd -mindegyik condottiere igyekezett legalább egy kis fejedelemséget -teremteni magának. A Montefeltrék Urbinot, a Malatesták Riminit -szerezték meg, Colleoni a Coglionesét alapitotta, a szerencsés Sforza -Milano trónjára emelkedett, Carmagnola valószinüleg Velence szárazföldi -birtokaiból akart országot kihasitani magának, Borgia Cézár, aki -alapjában véve szintén nem volt egyéb, mint condottiere, már-már ott -tartott, hogy egész Közép-Olaszországot egyesiti hatalma alatt. Az igy -teremtett kis országok rendesen nagyon kérészéletüek voltak ugyan és a -kalandor halálával nem tudták megőrizni önállóságukat, de életében nagy -szerepet játszottak. Onnan indultak ki vállalkozásai, ott volt seregének -gyülekező helye, hatalmának központja. Csak az ilyen mindenkitől -független terület biztosithatott neki teljes cselekvési szabadságot. -Akárhányszor a condottiere, ha más számlájára viselt háborut, nem adta -ki kezéből az elfoglalt területeket, hanem magának tartotta meg őket. -Szerződése csak az ellenség legyőzésére szólt, a zsoldon kivül a -zsákmány és hóditás volt az ő jutalma. Pedig a zsold, amit különösen a -gazdag köztársaságok fizettek nem volt csekély. Firenze és Velence a mai -értékben nehéz milliárdokat fizettek vezéreiknek és külön jutalmakat -adtak minden vár elfoglalásánál és minden ellenséges csapat -legyőzésénél. Fontos jövedelmi forrás volt a zsákmányolás is és nem egy -condottiere ilyen módokon rengeteg kincset gyüjtött össze -várkastélyában. Mikor Velencében Colleoni gyönyörü szobrát -felállitották, a csőcselék seprőt adott a kezébe és zsákot akasztott a -nyakába. Nemcsak a hadi mesterséget értette ugyanis, de értette a -kincsek beseprését is. - -Jellemző a reneszánsz Olaszországára az a viszony is, amelyekben a -condottiere Firenze és Velence bankáraival állott. Ha nem volt háboru, -testőrsége kivételével a condottiere elbocsájtotta hadseregét és az uj -háborura akkora sereget szervezett, amekkora a viszonyokhoz képest -szükségesnek mutatkozott, vagy amekkorát szerződése megkövetelt. -Ilyenkor természetesen nagy összegekre volt szüksége, mert az államok -rendesen csak a kész hadsereg lábraállitása után kezdték fizetni -járandóságát. Az olyan condottiere, aki már nagy vagyont harácsolt -össze, a magáéból előlegezett, aki szükében volt a pénznek, a -bankárokhoz fordult. És Velence, Firenze bankárai, akárcsak a mai -nagybankok, igen sok esetben tetemes kölcsönöket nyujtottak a háborura, -tisztán személyi hitel formájában. A kölcsönt a condottiere személyének -nyujtották, részben kamatra, részben – haszonrészesedésre. Az üzleten -mindketten kerestek s a condottiere ebben az esetben csaknem mindig -pontosan megfelelt kötelezettségeinek és hitelét nem kockáztatta a jövő -vállalkozások szempontjából. Az államot akkor is könnyebben lehetett -becsapni, mint a pénzembereket. - -Ez a pénzügyi szempont volt az, ami a condottiere-hadviselés igazi -jellegét később megadta. A vezérre minden ember, minden felszerelés -készpénzt jelentett, az érdeke tehát az volt, hogy seregét minél jobban -– kimélje. Minthogy nem tudta, hogy holnap nem áll-e annak -szolgálatában, aki ellen ma háborut visel és minthogy az emberek, akik -egymással szemben állottak, gyakran azelőtt együtt szolgáltak és -komolyan harcolni nem is akartak, lassankint az egész hadviselés -korrumpálódott és komoly szinezetét elvesztette. Macaulay egyik -munkájában élesen világit rá ezekre az állapotokra: - -„A természetes következmények nem maradtak el. A háboru, minthogy -vezetése olyan emberekre volt bizva, akik gazdájukat ragaszkodás nélkül -védelmezték és az ellenséggel gyülölködés nélkül küzdöttek, akiket -gyakran szorosabb kötelék füzött a hadsereghez, amely ellen harcoltak, -mint az államhoz, amelynek szolgáltak, akiknek a küzdelem kinyujtása -nyereséget és befejezése veszteséget jelentett, tökéletesen -megváltozott. Mindenki annak a lehetőségnek a tudatával lépett a -harcmezőre, hogy talán néhány nap mulva már attól a hatalomtól huz -zsoldot, amellyel ma szemben áll és az ellenség oldalán mai bajtársai -ellen fog küzdeni. A legerősebb érdekek és a legerősebb érzések -találkoztak össze, hogy enyhitsék az ellenségeskedést azok között, akik -rövid ideje még fegyvertársak voltak s holnap ismét azzá lehettek. A -közös hivatás az együttérzésnek olyan kötelékét teremtette meg közöttük, -hogy azt a hadviselő felek szolgálatában sem lehetett elfelejteni. Innen -ered, hogy Olaszországnak hadi története két évszázadon keresztül olyan -vállalkozásokból áll, melyek mindent felülmulnak, amit a történelem -hosszadalmasságban és eldöntetlenségben felmutathat: menetelések és -visszavonulások, zsákmányoló portyázások és blokádok, vértelen -kapitulációk és ugyanolyan vértelen ütközetek. Nagy hadseregek harcolnak -napfelkeltétől naplementéig. Óriási győzelem, ezer meg ezer fogoly és -alig egy-két ember pusztul el. Szinte ugy tünik fel, hogy egy valóságos -csata kevésbbé volt véres, mint egy közönséges polgári zendülés.“ -Macchiavelli, aki nem győz eleget gunyolódni a condottiere-hadviselésnek -ezen a módján, a zagonarai csatáról ezeket irja: „És ennél a vereségnél, -amelynek hire bejárta egész Itáliát, nem halt meg más, mint Lodovico -d’Obizzi két emberével, akik a lóról leestek és az iszapba fulladtak.“ - -És mégis, e viszonyok mellett is, a condottiere az olasz államok teljes -katonai tehetetlensége folytán csaknem kétszáz esztendőn keresztül -rendkivül nagy, sőt döntő szerepet játszott Olaszország politikai -történelmében. A pápák, dogék, hercegek, fejedelmek mellett mindenütt -ott van a condottiere, akit nélkülözni nem lehet, aki nélkül semmi sem -történhetik. A condottiere, mint egyén nagy szerepet játszott, de mint -tipus hosszu évszázadokra tönkretette Olaszország katonai szervezetét és -kiölte az olaszokból a katonai erényeket. Katonailag Olaszország az -ujkor elején olyan tehetetlen volt, hogy mikor 1527-ben Frundsberg -György néhány ezer tiroli és német landsknechttel nekiindult a -félszigetnek, katonáit, akik igazi harcosok voltak, Rómáig nem lehetett -feltartóztatni utjokban. Öklük nagyon is kemény volt a -condottiere-iskolában nevelkedett olaszok számára. Olaszország labdája -lett az ujkor hatalmasságainak és a condottiere, aki nem találta meg -helyét a komoly hadviselésben, lekerült a történelem szinpadáról. - -Emléke azonban megmaradt, bár nem ugy, mint a legtöbbje remélte. A -condottiere, mint a reneszánsz gyermeke, az antik müveltségben -nevelkedett, vagy legalább annak légkörében élt és szerette volna, ha őt -is ugy itélik meg, mint azokat, akiknek életpályája szüntelenül előtte -lebegett. Mindnyájan az antik világ hőseihez akartak hasonlók lenni. -Legtöbbjük pártolta a művészetet és irodalmat, bár mindkettő sok esetben -csak eszköz volt saját nevének és hirének megörökitésére. Volt közöttük, -aki maga is költőnek számitott. Egy Malatesta alapitotta az első olasz -akadémiát Riminiben. Sigismondoról az a hir járta, hogy bárkinél jobban -ismeri a multat és a filozófia szabályait. Majdnem mindegyik számos -művészt tartott zsoldjában. Colleoni végrendeletében alapitványt hagyott -hátra, hogy abból halála után neki a Szent Márk-téren szobrot emeljenek. -Ekkora dicsőséget azonban a signoria sajnált hadvezérétől és a szobor -szerényebb hellyel volt kénytelen megelégedni. A művészek természetesen, -akiket a kalandor-vezérek zsoldjukban tartottak, nem voltak ilyen fukar -természetüek és nem szerénykedtek a dicsérő hasonlatokkal. Hősi époszok -iródtak, mint a _Feltriada_ és a _Sforziada_, amelyek az Iliásszal és az -Aeneisszel akartak versenyezni. A bombasztikus hasonlatok egymást multák -felül. Gattameleta utját Bresciától a Garda tó partján az Etsch völgyéig -kortársai Hannibálnak az Alpeseken való átkelésével hasonlitották össze, -Colleoni malpagai várkastélyát udvari festője életéből vett freskókkal -diszitette, melyek őt mint hadvezért, fejedelmet, lovagot, vadászt, -házigazdát és családapát tüntetik fel, egyaránt messze kiemelkedve a -többiek felett. A rettenetes Borgia Cézárban hizelgői az uj Julius -Caesart ünnepelték. Sok selejtes az efféle művészi és költői -alkotásokból természetesen nyomtalanul elmerült a feledés homályában, de -megmaradt néhány örökbecsü alkotás, melyeknek önkénytelenül is a hiu -condottierék voltak az előmozditói. Egészben véve a kulturát kedvelő, -pompaszerető, ragyogni akaró, de morált nem ismerő kalandor zsoldosvezér -egyik legérdekesebb alakja a reneszánsz korának. - -Talán épen érdekessége tette, hogy később nem hiányoztak kisérletek a -condottiere tipusának történelmi rehabilitálására. Voltak történetirók, -akik a condottierék minden bünét, álnokságát a korra akarták átháritani, -amelyben éltek és hőseiket bizonyos poétikus ragyogással akarták -körülvenni. Fölmentést kértek számukra az utókortól, mert az erő, a -személyi érvényesülés emberei voltak, akikre a hétköznapi morált nem -lehet alkalmazni. Valamelyes igazság van is benne, mert az egész -reneszánsznak ilyen volt az erkölcsi felfogása és e felfogás alól a -condottiere sem vonhatta ki magát. De épen ezért a condottiere, akár -mint katona, akár mint egyén, csakis a reneszánsz korában volt -lehetséges és a miliő megszünésével együtt neki is el kellett -pusztulnia. - - - - -FRANÇOIS VILLON. - -François Villonnal 1914 őszén kötöttem barátságot. A galiciai harctéren, -Jaroslau fölött az oroszok összelőtték valamelyik Czartoryski hercegnek -a kastélyát. Az üszkös romok közül két könyvet vittem el magamnak -emlékül. Az egyik volt Cyrano de Bergerac szatirikus meséje a hold és -nap államairól, a másik François Villon összegyüjtött költeményei. -Derüs, de csipősen hideg novemberi napokon a lövészárokban olvastam a -két könyvnek ódon franciasággal irott sorait. Azóta az emlékezetemben -François Villon és Cyrano de Bergerac mindig egybeolvadnak a galiciai -homokkal, a folyóparti nyárfákkal, a zizegő fenyőkkel, a puskák -ropogásával és a felgyujtott majorságok esténkint fellobogó lángjával. -Sajátságos módon az ágyudörgésnek semmi helye sincs ezekben a -gondolattársulásokban. - -Villon és Bergerac kalandos utakon kisértek végig a lezsajszki éjszakai -harctól a czenstochovai fekete Máriáig és a szegedi könyvtárszobáig, -ahol a megszállás ideje alatt meglepődve kerültek össze egy kései -honfitársukkal, egy dominikánus tábori pappal, aki a békében irodalmat -is tanitott valamelyik franciaországi szerzetesi iskolában. Villon ma -itt fekszik előttem. Gyürött lapjai kisimultak a könyvkötő keze alatt. -Tépett sárga papirtáblája eltünt és a kegyeletes kék selyemkötés alatt -semmi sem árulja el a tizenötödik század zivataros életü poétájának -huszadik századbeli háborus kalandjait. A cimlap előtti oldalon -beragasztva Juhász Gyulának a kezeirása, akinek ódon balladája -összekapcsolja a galiciai visszaemlékezéseket a régi Páris hangulatával -és a poéta-ősnek hányatott életével: - - A korcsma pállott, kék ködében - Lócán ül Villon és dalol, - Veszett láng villog a szemében, - Visszás hang kél a hur alól: - – Mulandó minden e vidéken, - Elrothad mind, ki szép, ki jó, - Szeme agát volt, haja ében, - Most alszik az Ur békéjében, - Fehér sir fekete éjében, - De hol van a tavalyi hó? - -_A tavalyi hó_, amelyet Villonnak egy örökszép refrénje vitt bele a -világirodalomba, régesrég elolvadt. Azok, akik Villont hallgatták a kis -párisi csapszékekben, a diákok, akik vele üzték farsangi bolondságaikat, -a bársonyos testü nők, akik ölelésre tárták ki karjukat, a büszke -főpapok, akik megbotránkozva olvasták a tiszteletlen és gunyoros -verseket, a szigoru birák, akik felállitották a pellengért és bitót, -mind, mind elmentek, eltüntek nyomtalanul. De két végrendeletében és -balladáiban él még a furcsa és hányatott életü poéta, akinek életrajzi -adatait jóformán kimeritik az éhezések, megvesszőzések, bebörtönzések és -fejére hozott halálos itéletek. A középkor és ujkor határán pengett a -lantja, de hurjai ma is visszhangozva rezgik az élet vérpiros -gyönyörüségeit és a sáppasztó halál fájdalmas melankoliáját. - -Tulajdonképen nehéz is megmondani, van-e középkor és van-e ujkor. -Tisztán kényelmi szempontokból diktált elskatulyázása az embereknek, -eseményeknek, ébredő és elhalt gondolatoknak az önkényesen -csoportositott évszámok bilincseibe. A valóságban nincsenek élesen -megvont időrendi határok. A tegnapi ujkor a holnap számára mult, de -viszont van, ami a multnak távlata mellett is a jelenben meglevő, örökké -élő marad. Csak az irodalomtörténet dobozgyárosai számára lehet -probléma, hogy Villon hová tartozik inkább, az elmerülő középkorba-e, -avagy a hajnalodó ujkorba. Csak ők nem veszik észre, hogy az, aki a -legáltalánosabb érzéseket a legtöbbek számára érthető és a legtöbbek -szivébe belemarkoló módon tudja kifejezni, az ide tartozik közénk, az -élő emberek közé s a miénk, a soha el nem pusztuló, örök emberé. - -Villonról méltatói azt szokták mondani, hogy _a halál költője_. Talán az -egy Leopardit kivéve, nincsen lirikus, aki annyit foglalkoznék a halál -gondolatával, mint ő. Java költeményeinek kerete a két _Testamentom_, -ezekbe vannak beleszőve balladái, életének siralmas eseményei, -elmélkedései a világ és tulvilág dolgairól, kicsapongó vidámsággal, -élces gunyolódással, piacon árult szerelemmel és tiszta szeretettel teli -gazdag rimjei és gondolatai. De nincs érzése, nincs gondolata, amelyen -az elmulásnak fájdalmas sejtése ne rezegne keresztül. Elpusztulnak a vig -cimborák, - - „_Si bien parlants, si bien chantants,_ - _Si plaisants en faits et en dits,_“ - -elpusztulnak a szerelmek, Denize, Roze, Catherine de Vaucelles, a kövér -Margot és a többiek, tetemmé változnak a gyöngéd női testek, -elpusztulnak a gazdagok és nyomorultak, jók és gonoszak s az Ur ad örök -nyugodalmat nekik. Ki tudja megmondani, hogy hol van a büszke Nagy -Károly és hová tünt el a tavalyi hó? - -Azt a kort, amelyben Villon élt, szüntelenül foglalkoztatta a halál -gondolata. A tizenötödik század elején még éltek az emberek -emlékezetében a szörnyüséges fekete halálnak borzalmai, amely elragadta -Európa lakosságának egyharmadát. A százéves háboru meg-megujulva söpört -végig a francia földön. Villon születésének esztendejében lobogtak fel -Rouenben Jeanne d’Arc máglyájának a lángjai. Mindenfelé olcsó volt az -emberélet és gazdagon aratott a halál. Az ő kora volt a _haláltánc_ -kora. Savonarola előfutárai templomokban, szószékeken, tereken, -utcasarkokon, irtózatos szinekkel, döbbenetes szavakkal, harsogó hangon -rajzolták meg a halál borzalmait. A flagellánsok körmenetei a testet -korbácsolva és lelket marcangolva vonultak városról-városra. A -misztériumi játékok szemléltetve tárták a néző elé, hogy a kárhozatra -itélt lelkeket miként ragadja el a halál csontos keze. Erről a halálról -leszakadoztak a vigasztaló momentumok s nem a végső megnyugvás volt -Isten békéjében, hanem iszonyatos rettegés az örök sötétségtől. Az -emberek ugy féltek a haláltól, hogy nem mertek élni. Egész életük -előkészület volt a pusztulásra, elmulásra. - -A pisai Campo santonak van egy gigászi méretü falfestmény-sorozata, a -_Halál diadala_. A sok kép között különösképen egy megkapó erejü. Vidám -vadásztársaság, pompásan felszerszámozott, lobogó sörényü paripákon. -Keringő sólymok és csaholó vadászkutyák. A társaság azonban, daliás -lovagok és ragyogó hölgyek, megmerevedve áll meg az ut kanyarulatánál, -ahol három nyitott koporsó ásit feléje. Három halott. Az egyiket bibor -és hermelin boritja, de arcán már kiütöttek az ijesztő hullafoltok. A -másikon grófi korona, de testét már kigyók, patkányok, rovarok emésztik. -A harmadik igazán „halott“. Disz, ruha, eleven hus lefoszlott róla, csak -a puszta csontváz mered a megdöbbent nézőknek elébe. - -Itáliában és Dél-Franciaországban utak mentén még ma is állanak kis -középkori kápolnák, melyeknek _külső_ freskói a _Halál bálját_ -ábrázolják. Elől a halál, amint kézen, fogva vezeti a pápát, császárt, -királyt, fejedelmet, biborost érseket, püspököt, tudóst, kereskedőt, -mesterembert, gazdagot, szegényt, lefelé a középkor társadalmi életének -egész hierarchiáján. Valamennyi tánclépésben, hiszen bálba mennek, a -legnagyobb bálba, amelynek meghivóját születésétől kezdve magánál hordja -mindenki. De a táncolók arcáról leri a rémület, rettegés. A középkor -naiv igazságszolgáltatása ez, amely az életnek egyenlőtlenségeit a halál -előtti tökéletes egyenlőséggel egyenliti ki. - -Az ilyen képek és gondolatok szinte ellenállhatatlan erővel -foglalkoztatták majd két évszázadnak a fantáziáját. Csak a reneszánsz -tanitotta meg az embereket az élet szépségeinek a megismerésére és -oszlatta el az agyakat megülő komor felhőket. Villon nem az egyedüli, -aki szüntelenül visszatér az elmulás gondolatára. Még a formában sem ő -az egyedüli, aki a testamentomból csinál irodalmi müfajt, amelybe -mindent belesző. De egy a nagyon kevesek közül, aki a rettegés -motivumaiban megtalálja a szépet, a költészetet. És egyetlen -kortársainak sokaságában, akinél a halál az élet antitézisévé tömörül, -hogy vele szemben annál jobban kidomborodjanak az élet gyönyörüségei, -szépségei. Amilyen joggal nevezik ezt a csapzott haju, beesett arcu, -sokat éhező, sokat bünöző kobzost a halál költőjének, ugyanolyan jogon -lehetne egyuttal _az élet költője_ is. Olyan himnuszt az életre keveset -irtak, mint az akasztottak balladája, vagy a szép Heaulmière keservei, -aki siratja az ifjuságot és életet, mely elröppent fölötte. - -Villon életrajzának adatait nagy fáradsággal szedegették össze a tudós -kutatók, akik nem vették észre, hogy a francia irodalomnak ez az első -nagy lirikusa milyen tökéletes életrajzirója önmagának. Mulatságos -vitákat rendeztek egyes sorai fölött és nem tudtak megegyezésre jutni, -hogy mit jelentsen: - - _– Né de Paris emprés Pontoise,_ - -„születtem Párisban, Pontoise mellett“. A helymeghatározásnak e -csufondáros formája előtt megdöbbenve állottak meg a tudósok, akik nem -tudták, hogy „Szeged hires város, Tápéval határos“. Kommentárjaikban -elitélték, vagy mentegették Villon duhajkodásait, szennyes életét, -selyemfiu mivoltát, betöréseit, sőt gyilkosságait, aszerint, amint a -józan nyárspolgár erkölcsi felháborodása volt bennük erősebb, vagy a -pedagógiai szempont, hogy az irodalom legfőként kötelezően előirott -iskolai studium és az irodalom nagyjait illedelmesen kifésülve kell az -iskolai használat számára kipreparálni. - -Aki igazat akar mondani Villonról, nem mondhat róla egyebet, minthogy -züllött exisztencia volt, de igazi poéta és igazi lirikus, aki az élet -mélységeiben és a fertőben is csodálatosan gazdag emberi és költői -értékeket tudott kitermelni magából. Diák volt és fokozatokat nyert a -párisi egyetemen, de elsodródott a kegyes pap nevelésétől és a -skolasztikában bölcs tanárok oktatásától. Ami versein kivül megmaradt -róla, egy gyilkosságnak, egy sikerült betörésnek, – mai nyelven -kasszafurásnak, – egy megvesszőzésnek, egy halálos itéletnek és egy több -hónapig tartó börtönnek az emléke. Lehet, hogy tévedek, mert vannak, -akik vitatkoznak róla, hogy nem is egyszer, hanem kétszer állott a -bitófa árnyékában. Tudunk még egy vidéki _kirándulásáról_, ahol -_terepszemlét_ tartott és egy _vállalkozást_ készitett elő; tudjuk, hogy -sokat éhezett, sokat szenvedett, de mindig talált eleven és szép rimeket -az élet szomoru motivumoira. Meung-sur-Loire börtönéből, ahonnét a -trónjára lépett XI. Lajosnak kegyelmi ténye szabaditotta ki, hozta -magával életének főmüvét, a nagy testamentomot s a kenyéren és vizen -való koplalásnak kellemetlen emlékezetét. Ezt a börtönt tartotta a vele -elkövetett igazságtalanságok legnagyobbikának, mert nem valami -gaztettért, hanem egy csufondáros soráért kellett bünhődnie. Azt a sok -vizet, amelyet akkor megivott, sohasem tudta megbocsájtani Thibault -d’Assigny orleansi püspöknek. - -De akármilyen is volt Villonnak az élete, költő volt, még pedig a -kiemelkedők közül, akik uj utakat jeleznek. Ezért tudja őt jobban -megérteni és tudja egy három strófás balladájában jellemzi a kései utód, -a magyar poéta Juhász Gyula, mint a tudós szőrszálhasogatók egész -serege. Ezeknek Villonja elsárgult papir, elavult nyelv, elskatulyázott -irodalomtörténeti anyag, a Juhász Gyula Villonja pedig él, eleven, -pengeti a lantját, vidám, jókedvü, halállal kacérkodó, haláltól rettegő, -cinikus és melankolikus, gyülöli a vagyont és burzsoát, gunyolja a -papokat de meghatva emlegeti az Ur örök békéjét, meghuzódik az utcasarki -szerelem papnőinek lupanárjaiban, de örök szépségü sorokat ir a tiszta -szerelemről és egy irni-olvasni nem tudó öreg asszonyról, akit valaha -anyjának nevezett. Mindig őszinte és igaz. Költészete ebben különbözik a -trubadurok elkorcsosult holdvilágos költészetétől, amelyben jóllakott -emberek sanyargó rimeket intéznek képzeletbeli, soha nem látott -ideálokhoz, vagy elterebélyesedett öreg hölgyekhez. - -Akárhol ütjük fel Villon kötetét, mindenütt megkap szineinek elevensége, -frissesége. Csak azt énekelte meg, amit átérzett. A szerencsétlenség, a -nyomor, a szenvedés nála nem a meginditásnak eszköze, hanem költői téma. -Ezért tudott örök sorokat teremteni a világirodalom számára, melyek öt -évszázad multán is szüntelenül visszatérnek és át- meg átrezegnek -lelkünk hurjain. Valami csodálatos tömörség, plaszticitás van minden -sorában. Amit leggyakrabban megénekelt, az élet mulandóságát és a -szépség hervadását, előtte is, utána is sok százan, sőt ezeren vették -tollukra. De alig van egy is, akinek annyi fájdalom rezegne -felkiáltásaiban s akinek refrénjei ugy tudnák visszaadni a komplex -érzések egész tömegét, mint az övéi. Melyik szép nőre ne lehetne ma is -elmondani: - - _– Vous vieillirez, ô ma belle maitresse!_ - -és melyik lirikus költő nem vállalhatná ma is büszkeséggel e sort: - - _– Deux estions et n’avions qu’un coeur!_ - -Tudattalan idézetek, utánérzések formájában Villonnak számtalan költői -képe és mondása él a mi időnk költészetében is. Banális kifejezést -használva, azt mondhatnók, hogy Villon századokkal megelőzte a korát és -olyan érzéseknek adott hangot, amelyeket csak a tizenkilencedik század -franciái vittek bele ujból az irodalomba. Az első a poéták sorában, aki -az igazi emberi részvétet érzi _a szegény_ _kicsi nők_ irányában, -akiknek az elvirágzó szépség a mindenük. Azok is a társadalom -kitagadottjai, vagy önkéntes számüzöttjei, mint ő. Velük együtt, rajtuk -keresztül érzi a mulandóságot. De mikor maga előtt látja a -kikerülhetetlen sorsot, ez a szerencsétlen, aki gyakran csak „az ablakon -át látta a kenyeret“, aki éhezve irt verseket a gazdagok lakomáiról s a -bitó alatt ismerkedett meg a halálfélelemmel, ragaszkodott az élethez, -amely derüsen talán sohasem fordult feléje. Akarta az életet, amely -„jobb daróc alatt is, mint a fényes sirboltban a rothadás“. Az elmuló -fiatalság mohósága cseng ki soraiból: - - _– Cueillons, cueillons la rose au matin de la vie!_ - -Ezért nemcsak a halálnak a költője Villon, hanem az életé is. Az elmult -kor hölgyeinek balladája, a tetemházak koponyái és a testamentom utolsó -sorai, melyekben mindenkit meghiv a saját temetésére, a legmegrázóbb -lirai költemények közé tartoznak, melyeket valaha leirtak. Aki ezeket a -sorokat irta, annak lehettek komor képei, de az élet számára nem volt -siralom völgye, hanem egy ragyogóan szép valami, aminek csak az -elmulásában és pusztulásában van a fájdalom. Ez választja el Villont -legerősebben az élettől rettegő kortársaitól és ez hozza őt hozzánk -döbbenetesen közel. Csak a fanatikus élni akarás ecsetelhette Margot -szerelmének gyönyörüségeit az ó-francia nyelvkincsnek olyan merész -összeválogatásával, hogy azt a mi kifinomodott kulturköltészetünk már -nem birná el. - -Nem is kell beszélnünk arról, hogy egy ilyen poéta, aki nem üres -általánosságokban, hanem mindig a legegyénibb módon énekel és megir -mindent, ami vele és körülötte történik, mekkora kulturhistóriai értéket -képvisel. Villonnak egy-egy sora akárhányszor többet mond a középkori -Páris életéről, mint nagy foliánsok száz meg száz oldalai. Merész -ecsetje alatt megelevenednek a kis csapszékek, a zugutcák, a füstös -oduk, az élet alsó rétegei, amelyeknek nincsen historikusuk. Egy darab -husból és vérből való középkori Páris és mindig Páris, mert csak a város -érdekli őt és az emberek, de sohasem az, ami kivül esik a zsufolt -háztömegnek a körzetén. Ezért mondhatta joggal róla első méltatója, -Clément Marot, Ferenc király félig szekretáriusa, félig inasa, hogy ő -volt a legjobb _párisi_ költő, aki valaha élt. - -Ami költeményeiből megmaradt, – a nagyobbik rész ugyanis minden -valószinüség szerint elveszett, – Ferenc király megbizásából Clément -Marot, maga is költő, rendezte sajtó alá. Születése után száz -esztendővel Villon, aki egész életében a társadalom mélységében -hányódott, az udvarképesek sorába emelkedett. A lator, a zsivány, a -gyilkos elveszett belőle és nem maradt meg más, mint a poéta, aki még ma -is belezsong az emberek szivébe: - - Voltam gyerek, szomoru boldog, - Volt kikelet és annyi jó. - Roptam a táncot, a bolondot. - Csókoltam Bertát és Izoldol, - Most várnak a vörös koboldok. - De hol van a… - De hol van a tavalyi hó? - - - - -CYRANO DE BERGERAC. - -A tizenhetedik század Franciaországának egyik legkülönösebb zsenije ez a -nyughatatlan vérü poéta-filozófus, akit a magyar közönség leginkább csak -Rostand darabjából ismer és annyit tud róla, hogy nagy volt az orra és -garázdaságával kivált még azokban az időkben is, mikor nem sokat -teketóriáztak az emberek, ha arról volt szó, hogy karddal menjenek neki -egymásnak. De sokáig félreismerték Cyranot még a saját hazájában is. A -francia szellem és francia tulajdonságok megszemélyesitőjének -tekintették. Vitéz és önzetlen, kissé könnyelmü és könnyüvérü, ötletes -és sziporkázó, de se több, se kevesebb. A legfőbb előtte a kard -becsülete, melyen foltot türni nem szabad. Pedig Cyrano sokkal több -ennél. Irónak nem volt közönséges, gondolkodónak pedig egyenesen a -mélyenjárók közé tartozott. De akárcsak az orra eltorzitotta a fizikai -megjelenését, életének külsőségei és körülményei eltorzitották belső -egyéniségének képét és hosszu időkön át meghamisitották értékelésének a -mértékét is. - -Cyranot sokkal általánosabb szempontok szerint kell megitélni. -Rendszertelen, egyenetlen, szeszélyes tehetség volt, de telve -eredetiséggel és gondolatokkal. A kihaló lovagi ideál egyesül benne az -ujszerü merész képviselőjével. Rövid ideig élt, nagyon sokfelé -forgácsolta szét a tehetségét, ezért nehéz róla egységes képet rajzolni. -Akárcsak az időt, melyben élt, őt sem lehet egy szemszögletből nézni, -mint a klasszicizmusnak határozott vonalu, de hideg alakjait. - -Savinien Cyrano 1620-ban született Périgord valamelyik városkájában, -alkalmasint Bergeracban. Erre utal az utóneve, melyet állandóan -használt, bár a bergeraci anyakönyvekben nem fordul elő. Gascognei volt, -felruházva mindazokkal a tulajdonságokkal, melyek a délfranciát az -északitól megkülönböztetik. Akárcsak nálunk a felvidékiek, -Franciaországban a déliek képviselik az állhatatlanabb, hangadóbb, de -mindenre jobban reagáló és végeredményben értékesebb elemet. A gascognei -kurta nemes familiából került a fiatal Cyrano különböző iskolákon -keresztül Párisba, hogy az egyetemen szerezze meg a különböző hasznos -tudományok ismeretét. - -A párisi egyetem hires volt a tizenhetedik században is, de belső -tartalma már más volt, mint azokban az időkben, mikor a tudományok -koronája, a teológia adta meg a hirnevét. Nagy eltolódások történtek a -tudományok tekintetében, de még inkább abban, hogy mit tekintenek -tudománynak. A teológia és a jogtudomány mellett ekkor kezdték a modern -orvostudomány alapjait lerakni, a természet jelenségeit vizsgálni és -ezeket a studiumokat nem valamely más cél szolgálatába állitva, hanem -önmagukért müvelni. A fiatalság pedig, amely mindig szivesen kapható az -uj dolgokra, készséggel hallgatta azoknak az előadásait, akik uj -világokat tártak fel előtte. - -A párisi egyetemen Cyrano sokakat hallgatott, de igazában a hires -jezsuitának, Pierre Gassendinek volt a tanitványa. Gassendi Descartesnak -volt kortársa és ellenlábasa. Mint iró, nem szerzett magának akkora -nevet, mint nagy ellenfele, de a maga korában alkalmasint nagyobb volt -tanitásainak hatása. Jezsuita létére, Descartes spiritualizmusával -ellentétben, a naturalizmusnak volt uttörője: tanitotta, hogy nem elvont -spekulációval, hanem csakis empirikus, tapasztalati uton juthatunk el a -dolgok lényegének megismeréséhez s nincs külön test és lélek, hanem az -utóbbi csak az előbbinek a funkciója. Gassendi révén ismerkedett meg -Cyrano Tommasso Campanellával, a hires olasz dominikánussal, aki a -tudomány szabadságának hirdetéséért és egy utópisztikus köztársaság -megtervezéséért megismerkedett az inkvizició börtöneivel. Campanella a -harmincas évek végén érkezett Párisba, huszonhat esztendei börtönnek és -kinoztatásának az emlékeivel. Kötelekkel gyötörték _usque ad ossa_ és -egy font hust vágtak ki alsótestéből. Hires könyve a _Civitas Solis_, -nem maradt hatás nélkül Cyrano irodalmi müködésére. - -Európaszerte ekkor kezdett érlelődni a világfelfogásnak az a forradalma, -amely a reformációtól eltérőleg, nem bizonyos vallásos tételek -átrendezgetésében, hanem magának az alapoknak kritikájában kereste a -gondolkodó ész legmagasabb feladatát. A reformáció mindent a bibliára, -mint alapvető igazságra akart visszavinni, az uj iskola, melynek -követőit _libertinusok_-nak nevezték, fel merte vetni a kérdést, hogy a -biblia egyes tételei nincsenek-e a tudomány megállapitásaival -ellentétben. - -A libertinusok merész és az akkori felfogás szerint részben istentelen, -részben nevetséges tanokat vallottak. Kopernikus és Galilei tanitásai -már régóta ismeretesek voltak ugyan, de se a nagyközönség se az egyházak -nem barátkoztak meg velük. 1616-ban mondotta ki a szentszék, hogy a föld -forgása ellenkezik a szentirással és még a tizenhetedik század közepén -is a német szinpadokon Kopernikust bohócnak ábrázolták. Pierre Borel -francia irónak 1647-ből maradt egy kéziratos munkája, amely a következő -cimet viseli: „Uj értekezés a világok többségének bebizozonyitásáról, -hogy a csillagok lakott földek és hogy a föld is csillag; hogy a föld a -nap körül forog, amely áll és más _nagyon különös_ dolgokról.“ - -A libertinusok forradalmárok voltak és tiszteletlenek a megállapodott -tekintélyekkel szemben. Hiveikből fiatal iróknak, magukat irónak képzelő -duhaj legényeknek, diákoknak, komédiásoknak és egyéb -kapa-kaszakerülőknek a társasága verődött össze a Pont Neuf környékén, -melynek kis korcsmáiban születtek meg a későbbi kabarék ősei. Amit a -tudósok vastag foliánsokban irtak meg, ezek a fiatalok apró elmésségekre -váltották fel. Szerelmes szonettek mellett, szatirikus versekben -gunyolták a pedánsokat, burkolt értelmü sorokban csipkedték meg a -hatalmasokat, szójátékokat rögtönöztek, ötleteket termeltek, -kothurnusban járó hősi költeményeket travesztáltak, közben pedig -beleavatkoztak a politikai kavarodásokba és meg-megforgatták a -kardjukat. Cyrano is ebben a fegyelmezetlen, félig irodalmi, félig bohém -társaságban tünt fel legelőször _Pédant joué_ cimü szatirikus -darabjával, mely Grangier professzort, a latin nyelv tudományának -királyi lektorát állitotta pellengérre. Ez a tizenkilenc esztendős -korában irott darabja, melyből Molière is sokat meritett, hat esztendeig -forgott közkézen kéziratban, mig a Hotel de Bourgogne szinpadán 1645-ben -előadásra került. - -Nálunk Cyrano nevét főként a Rostand darabja tette ismeretessé. -Históriájának feldolgozásában Rostand élt ugyan a költői szabadság -jogaival, de majd mindennek, amit Cyranoról esemény gyanánt megirt, van -történelmi alapja és belső igazsága. 1635-ben Cyrano beállott abba a -gárda-századba, melyben vitézkedtek a gascognei legények és -Castel-Jaloux volt a kapitány. Két esztendei katonáskodás alatt két -izben veszedelmesen megsebesült: Mouzonnál golyó ment át rajta, Arrasnál -pedig kardvágást kapott a torkára. Megint visszakerült Párisba, ahol -megelőzte őt rettenthetetlen bátorságának hire. Ennek a bátorságának -otthon is minduntalan tanujelét adta. Alkalma volt rá bőven. A Cinq-mars -összeesküvés és a _fronde_ idején a kard nagyon könnyen kirepült a -hüvelyéből. _L’honneur sali ne se lave qu’avec du sang._ Százakra ment a -Cyrano csatározásainak és párbajainak száma. Párbajainak okai között -pedig nagyon gyakran szerepelt abnormis nagy _orra_, melyre irodalmi és -egyéb ellenfelei szivesen tettek gunyos megjegyzéseket. - -De ha igaz is Rostand jellemzése, nem teljes, mert csak egy oldalról -mutatja be Cyranot. Ez a garázda legény, aki kardjával a nagyhasu -Montfleuryt egy hónapra leparancsolta a Hotel de Bourgogne szinpadáról -és egy barátjának védelmében szembeszállt a Conti ezred egész csapat -tisztjével, gunyolódó verseivel pedig kikezdte a hatalmas Mazarint is, -alapjában véve nagyon komolyan fogta fel az életet. Duhajsága csak külső -máz volt. Eljárt a kis korcsmákba, mert ott tanyázott a publikuma, de -nem ivott. Irt szerelmes verseket, de nem sok köze volt a nőkhöz. -Foglalkozott ellenben az élet legmélyebb problémáival. Gassenditől -sajátitotta el a természet megismerésének módszereit, Campanellától -pedig a merész vallási, politikai és metafizikai gondolatokat. Irásai -között töredékben maradt ránk egy kisérlet a fizikai tudomány -alapelveiről, melyben néhol egészen modern gondolatok csillámlanak meg. -Alapjában véve nagyon komoly két főmüve, az _Utazás a holdban_ és _A nap -országainak és birodalmainak komikus leirása_ is. - -Cyrano idejében a mai értelemben vett ujságok nem voltak; mégis, ha a -filológusok hagyományos szokása szerint el akarnók skatulyázni őt, -publicistának kellene minősitenünk. Publicisták, akik a napi élet -eseményeire reagálnak legerősebben és koruk zürzavaros törekvéseinek, -eszméinek a kifejezői, bizonyára voltak mindenkoron, csak a mód -változott meg, amelyen a nyilvánossággal érintkeztek. Franciaországban -ekkor vált divatossá ennek a publicisztikai jellegü irodalomnak egy uj -fajtája, a _levél_. Cyranonak is párbajai mellett a levelei szereztek -első sorban hirnevet, melyek kéziratban nagy számmal forogtak közkézen, -mielőtt első gyüjteményük nyomtatásban megjelent volna. A tartalmuk a -lehető legváltozatosabb: leiró, gunyos, szatirikus, politikai, -filozófiai stb. jellegüek. Sok bizonyára elkallódott belőlük. Ez a -könnyelmü zseni nem sokat törődött velük s ha barátai nem unszolják, -irásainak legnagyobb része aligha lát nyomdafestéket. - -A levelek után 1654-ben egymásután jelent meg Cyranonak két szindarabja, -a már évekkel azelőtt megirt és szinpadon is játszott _Pédant joué_ és -az _Agrippina_. Az előbbinek gondolatát Molière átvette a _Scapin -furfangjai_ban, az utóbbiból pedig Corneille szóról-szóra egész -verssorokat másolt le. Ilyen tapasztalatai Cyranonak bőségesen voltak -korának többi iróival is, akik még nem értelmezték valami szigoruan az -irodalmi tulajdont. Két levele is szól a gondolattolvajok, _pilleurs de -pensées_ ellen. A két szindarabbal egy esztendőben jelent meg az _Utazás -a holdban_ is, amely kéziratban már szinte 1650 előtt készen volt. - -Cyranonak ez a legfurcsább és legeredetibb könyve. Akár a -Verne-regények, akár a társadalmi regények ősének lehet tekintenünk. -Fantázia és társadalmi szatira egyaránt van benne bőségesen. A -kiindulási tétele az, hogy a csillagok lakott égitestek; azért akar a -legközelebbi csillagra, a holdba eljutni, hogy lakóival érintkezzék. -Négy módot kisérel meg a holdba jutásra. Először harmattal telt fiolákat -kapcsol magára; a harmatot a nap magához szivja, de ő kormánykészülékkel -a közelebb eső holdba akar eljutni. Ez az ut zuhanással végződik – -Kanadában. A második kisérlet, a levegőnél _nehezebb_ repülőgép, szinte -zuhanással ér véget. Harmadszor rakéták segitségével akarja magát -elröpiteni odáig, ahol a hold vonzása kezdődik. Végül gázzal telt -tartályok segitségével jut el a holdba. Primitiv és naiv formában ezek a -levegő meghóditásainak máig is ismert módozatai. De még a szállóernyő is -megvan Cyranonál, mellyel az esés veszedelmét csökkenti. Utjában a hold -felé, észrevétlenül megfordul, mikor a hold vonzási körébe érkezik. A -hold vonzása nem pontosan az ut felénél kezdődik, mert a hold kisebb -test a földnél és „tevékenységi sugara rövidebb“. - -De akár a holdba, akár a napba való utazás Cyranonál csak eszköz a cél -elérésére, egy haladottabb és szebb társadalomnak a megrajzolására, -amelyben sajátságosan találkoznak ezeknek az égitesteknek a benszülött -lakói az elköltözött földi bölcsek szellemével. Különösen Campanella az, -aki őt a nap országaiban kalauzolja és felvilágositást nyujt neki a -mindenségről, melynek a föld nem legtökéletesebb pontja, nem is közepe, -hanem csak egy jelentéktelen kis porszeme. Leirásai néhol, ahol például -a holdba varázsolt Éden kertjét irja meg, az igaz költői szépségek -megnyilatkozásáig emelkednek. Még a zenét is segitségül hivja e -földöntuli világ megrajzolásánál. Embereknek, folyóknak, hegyeknek -egyaránt zenei nevük van s e nevek hangjegyekkel leirva szerepelnek a -szövegben. Máskülönben pedig a hold és nap társadalmával összehasonlitva -birálja az emberi társadalom furcsaságait. Még a saját abnormisan nagy -orrát se felejti ki. A holdban a nagy észnek és tehetségnek jele a nagy -orr s aki kicsiny orral születik, azt az orvosok veszik kezelésbe és -orrát mesterségesen megnyujtják. - -1654 volt a nyomtatásban megjelent könyvek szempontjából Cyranonak a -legtermékenyebb esztendeje. Ezt talán annak kell tulajdonitani, hogy -élete egy időre nyugodtabb révbe ért. Előző esztendőben elfogadta -Arpajon herceg meghivását és olyan udvari költő-féle lett mellette, -aminővel majd minden francia főur büszkélkedett. Arpajon herceggel még -1640-ben, katonáskodása idején ismerkedett meg és valószinüleg a herceg -társaságában járt Német- és Lengyelországban is. A herceg pártfogása -lehetővé tette könyveinek kiadását, melyek révén rövid időre -Franciaország legismertebb, de egyuttal egyik oldalról legjobban -ünnepelt, másik oldalról pedig ócsárolt és gyülölt irói közé emelkedett. -Libertinus hire mellett egyenesen istentagadónak kiáltották ki, -templomokban kiprédikálták, mert más égitestekről azt merte irni, hogy -azokon is Isten képére teremtett lények laknak, szentséggyalázással -vádolták meg az _Agrippina_ előszava miatt és mikor állta mindezeket a -támadásokat, bolondnak kezdték hiresztelni. - -Mikor mindez nem használt, merényletet követtek el ellene, amelybe -hosszu betegeskedés után belepusztult. Halálának körülményeit Rostand -idealizált előadásából ismerjük. Annyi igaz belőle, hogy kegyes nővérek -vették őt körül. A lényeg azonban az, hogy a tizenhetedik század -Franciaországának zavarosan kavargó világában, ahol megkezdődött a -hagyomány és modern felfogás, a régi és uj világnézlet összeütközése, a -libertinusokkal szemben állott az _index szövetsége_, amelynek tagjai -Istennek tetsző munkát véltek cselekedni, amikor az istentelennek -kikiáltott könyveket és irásokat minden módon és eszközzel eltüntették. -Ha az irások eltüntetésén kivül sikerült még az atheistának kikiáltott -irót is halálos ágyán _megtériteni_, teljes volt a diadaluk. Ezek vették -körül a beteg Cyranot; odaadással ápolták, de kéziratos munkái közül -többet, melyekről vagy maga, vagy barátai emlitést tesznek, _a lelke -üdvössége érdekében_ örökre megsemmisitettek. Halála után könyveit is -buzgalommal pusztitották, ugy hogy eredeti Cyrano-példányok alig vannak -a legnagyobb francia közkönyvtárakban is. Pedig amiért Cyranot -istentelennek kiáltották ki a maga idejében, az ma már a csillagászatnak -és a természettudománynak legközönségesebb, mindenki által elfogadott -igazságai közé tartozik. - -De mert irásai igy eltüntek, irói neve sokáig elfakult s az emberek -emlékezetében nem mint komoly gondolkodó maradt meg, hanem mint -kardforgató vitéz, akinek annyi köze van az irodalomhoz, hogy néha -szonetteket és gunyos verseket is irogatott. Még Rostandnál is ez az -elem tulnyomó, holott az igazi Cyrano, ha bohém módon élt is, filozófus -volt és legfőbb büszkesége volt, hogy _bon physicien_. - -1655 szeptemberében halt meg, sárga levelek hullásakor. Mindössze -harmincöt esztendőt élt. - - - - -NAGY PÉTER VÉGRENDELETE. - -A tudománynak is vannak legendái, de legtöbb legendája van a -történelemnek, annak a tudománynak, amely a legkevésbbé megbizható -adatokon, az emberek elbeszélésein és feljegyzésein alapszik. Regék -merülnek fel, vagy tudatos elferditések kerülnek forgalomba, amelyek -évtizedeken, évszázadokon át a valóság köntösében szerepelnek, -foglalkoztatják a kortársak és utódok fantáziáját, mig a kérlelhetetlen -kutatás rájuk nem süti a hamisság bélyegét és oda nem utalja őket, ahova -tartoznak, a mesék birodalmába. Ez még a jobbik, mondhatjuk, -szerencsésebb eset. Kétségtelen ugyanis, hogy számos olyan történelmi -mende-monda is öröklődik nemzedékről nemzedékre, amelyeket valóságnak -hiszünk és amelyeknek hamis volta nem fog kiderülni sohasem. - -A sokáig kisértő és napjainkig általánosan hitt, de végül mégis -kideritett történelmi mesék sorába tartozik Nagy Péter ugynevezett -végrendelete. Hosszu időn át makacsul tartotta magát a hit, hogy az -orosz cárok titkos archivumának legmélyén fekszik egy fontos állami -okirat, amely Nagy Péternek, az orosz nagyhatalom megalapitójának -kezétől származik. Ez az irás, amelyet az ázsiai barbárból európaivá -vedlett cár végrendeletül hagyott utódaira, azokat a módokat és -eszközöket jelöli meg, amelyek segitségével Oroszország legyőzheti az -európai nemzeteket és magának a világ uralmát biztosithatja. - -A továbbiakban azt mondja a legenda, hogy Nagy Péter utódai vallásos -tisztelettel követik családi hatalmuk megalapitójának ezt a politikai -végrendeletét. Mindaz, ami az orosz politikában két évszázad óta -történt, nem véletlen és nem esetlegesség, hanem ennek a végrendeletnek -a következetes végrehajtásából ered és mindazok a csapások, bajok és -veszedelmek, amelyek két évszázad alatt Európát a cári uralom részéről -érték, erre a végrendeletre vezetendők vissza. - -Mi van tulajdonképen Nagy Péter végrendeletében? Bevezetése szerint -Oroszországot a gondviselés rendelte arra, hogy a jövőben egész Európa -felett uralkodjék. Az európai nemzetek mind elaggottak, elérkezett az -ideje, hogy egy uj és friss nép uralma alá hajtsa őket. Időről-időre -kelet és észak népei elárasztják az elernyedt nyugatot, megtermékenyitik -az elvénhedt civilizációt, ahogy Rómát is regenerálta a barbárok -inváziója. Ugyanolyan törvényszerüség ez, mint a Nilus termékeny -iszapjának lerakodása Egyiptom földjén. Oroszország, amely az ő -trónraléptekor patak volt s melyet folyamnak hagyott vissza, utódai -alatt tengerré válik és elárasztja egész Európát, ha az utódok is értik -a módját, hogy sorsát megfelelően irányitsák. Ezért, mint Mózes a -zsidóknak a tizparancsolatot, ő a végrendelet követését ajánlja -utódainak figyelmébe. - -Maga a tizennégy szakaszból álló sajátképeni politikai végrendelet -elmondja, hogy Oroszországot állandóan hadrakész állapotban kell tartani -s a nyugati államoktól a hadviselés és béke müvészetét illetőleg mindent -el kell sajátitani, de csak azért, hogy Oroszországnak hasznára -forditsák. A szomszédos államokban egyenetlenségeket és zavarokat kell -támasztani s azokat kihasználni. Ha másként nem, rokoni kapcsolatok -teremtése révén kell beleszólást biztositani Európa belső ügyeibe. Ily -módon Lengyelország, Svédország, valamint a Keleti és Fekete tenger -partvidéke fokról-fokra leigázandók. Törekedni kell Konstantinápoly és -India megszerzésére, mert aki ott uralkodik, ura a világnak. Ausztriával -szinleg szövetséget kell fenntartani, de a császári hatalommal szemben -szitani kell a német fejedelmek féltékenységét. Igy lehet elérni, hogy -Ausztria is segitsen kiverni a törököt Európából és igy kell -megakadályozni más oldalon meginditott háborukkal, hogy győzelmének -gyümölcseit kihasználja. Oroszországnak mindenütt, Magyarországon, -Törökországban és Lengyelországban a keleti keresztények protektora -gyanánt kell szerepelni, hogy a döntés percében szövetségesekre találjon -az idegen államok határain belül is. Ilyen előkészületek után a világ -megosztását kell felajánlani Bécsnek és Versaillesnak, majd a kölcsönös -féltékenység kijátszásával harcba kell keverni őket s mikor kölcsönösen -meggyengitették egymást, a készen álló orosz hadakkal és hajóhaddal el -kell árasztani Európát az atlanti partokig. A kicsinyek ekkor önmaguktól -is behódolnak Oroszországnak. „Igy lehet és igy kell leigázni Európát“. - -Mint e szükre fogott kivonatból is látható, az állitólagos végrendelet -elég sikerült jellemzése Oroszország ujkori politikájának és a további -következtetések is nem minden ügyesség nélkül vannak levonva. A -jellemzés annyira sikeres, hogy a gondolatmenet csaknem tökéletesen -összevág azzal a pánszláv programmal, amelyet Akszakov, Danilevszkij és -követőik Oroszország számára a mult század derekán felállitottak. -Kétségtelen, hogy a végrendelet csakis olyan embertől származhatik, aki -otthon volt a világpolitikában és ismerte annak titkos rugóit. Ugy -eltalálja az orosz politikának elveit, hogy nem lehet csodálni, ha -hosszu időn át tényleg hittek az irás valódiságában. Minthogy magán -viselte a moszkovita politika jellemző vonásait és a tények nagyrészt -megegyeztek rendelkezéseivel, jó ideig ez a rejtélyes irat ugy -szerepelt, mint az orosz cárok hóditó politikájának alapvető -dokumentuma. Évtizedeken keresztül komoly történetirók és politikusok -mindig Nagy Péter végrendeletére utaltak, ha jellemezni akarták az orosz -politika veszélyességét, vagy fel akarták tárni titkos céljait. -Különösen erős és gyakori volt a végrendeletre való hivatkozás a krimi -háboru idejében, de idézték gyakran a hetvenes években, az orosz-török -háboru idején is. - -Legujabban, a világháboru idején Sven Hedin emlitette fel a végrendelet -dolgát egyik könyvében. A végrendelet, mint irott dokumentum, nincs meg, -de hogy a benne lefektetett elvek élnek, azt az orosz iskolakönyvek is -bizonyitják, amelyek Péter cár _titkos gondolatáról_ beszélnek és ebből -származtatják Oroszország történelmi misszióját. - -Az orosz hivatalos körök és általában azok, akiknek betekintésük volt a -peterhofi titkos levéltárba, mindig tagadták Nagy Péter végrendeletének -valódiságát, de az ő tagadásukat a világ természetesen nem volt hajlandó -döntő érvényünek elfogadni, hiszen _ha lett volna is_ ilyen végrendelet, -érdekük lett volna, hogy azt letagadják, mert ez a dokumentum a -legerősebb fegyverek egyike volna az orosz politika ellen. A végrendelet -dolga ilyen szempontból egy izben magát II. Sándor cárt is nyilatkozatra -késztette és egy kihallgatáson, amelyet az orosz–török háboru kitörése -előtt adott Fitzherbert angol nagykövetnek, a végrendelet históriáját a -legendák sorába utalta. Kijelentette azonban ez alkalommal a cár azt is, -hogy Nagy Péternek és II. Katalinnak Konstantinápoly meghóditására -irányuló terve is csak „illuzió és fantom“. A cár tehát megtagadta a -nyilvánosság előtt nemcsak a végrendeletet, hanem a _szellemét is_. Hogy -ebben a tagadásban mennyi volt az őszinteség, megmutatták az orosz–török -háboruban és még inkább a világháboruban megnyilatkozott orosz hatalmi -törekvések. - -De ha a végrendelet maga nem igaz, a benne való hit honnan került a -köztudatba, kinek lehetett az érdeke, hogy egy ilyen titkos államiratnak -a hirét elterjessze és ki volt az, aki ezt a kétségtelenül nagyszabásu -történelmi okmányhamisitást elkövette? - -A nyomok, mint a történelmi kutatásnak sikerült megállapitani, -Napoleonhoz vezetnek. Napoleonról nagyon jól tudjuk, hogy egyáltalán nem -volt idegen tőle a közvéleménynek hamis okmányokkal, céltudatosan -elhelyezett hirekkel és tendenciózus közleményekkel való befolyásolása. -Az orosz hadjárat előtt kétségtelenül érdekében állt neki, hogy a cári -politikát minél feketébb szinekben tüntesse fel és céljait Európa előtt -kompromittálja. Ezeken az általános okokon kivül a részletkörülmények -még inkább valószinüvé teszik, hogy Nagy Péter végrendeletének, ha nem -is a gondolata, de legalább is első ismert fogalmazása tőle ered és -létezését az ő sajtóirodája röpitette világgá. - -Egy ilyen okmányról legelőször Louis Duten, Voltaire kortársa tesz -emlitést, abban a formában, hogy II. Katalin Nagy Péter aláirásával egy -okmányt hamisitott a saját politikájának az igazolására. Többet Duten -nem tud, adata feledésbe is merült és csak 1812-ben bukkant fel ismét, -meglehetősen sajátságos körülmények között, közvetlenül a Napoleon -oroszországi hadjáratát megelőző időpontban. - -A végrendelet, helyesebben a végrendelet _tartalma_, ez évben merül fel -először egy könyvben Párisban, amely a következő cimet viseli: „_De la -politique et des progrès de la puissance russe, depuis son origine -jusqu’au commencement du XIX. siècle._“ A könyv szerzője nincs -megnevezve, magát csak _L_. betüvel jelöli. Hogy ki ez az _L_., azt a -„_Histoire des cosaques_“ cimü 1814-ben megjelent könyvnek az -előszavából tudjuk meg, ahol a Lesur nevü szerző elmondja, hogy ő irta -az orosz hatalom politikai fejlődéséről szóló röpiratot is. Az utóbbi -könyv felvilágositást nyujt egyuttal Lesurnek Napoleon kormányához való -viszonyáról is, amennyiben könyvéről megirja: „_demandée par le -gouvernement français_“. Ezzel félig-meddig világot vet első könyvének -eredetére is. - -Nagyobb kombináló képesség nélkül is fel lehet ugyanis tételezni, hogy -az előző, az orosz hadjárat előestéjén világos politikai tendenciával -megirott röpirat is ugyanilyen megrendelésre készülhetett. Ennek van egy -indirekt bizonyitéka is. Sir Robert Wilson, Anglia pétervári nagykövete, -privát naplójában emliti, hogy a franciáknak Oroszországból való -visszavonulása alkalmával ebből a könyvből meglehetősen sok példányt -találtak Maret bassanoi hercegnek, Napoleon akkori külügyminiszterének -elhagyott lakásán. Alig lehet tehát kétségesnek tekinteni, hogy az orosz -politikáról irott könyvnek a szerzője csak eszköz volt Napoleon -kormányának szolgálatában és a röpirat Nagy Péternek benne foglalt -világhóditó programmjával együtt megrendelésre készült egy határozott -politikai cél szolgálatában. - -Jellemző egyébként, hogy Lesur a végrendeletet nem közli eredeti -szövegében, hanem csak _résumét_ ad róla; azt nem mondja meg, honnan van -tudomása a fontos okiratról, hanem csak ebben a formában emlékezik meg -róla: „_On assure, qu’il existe etc._“ „Azt állitják, hogy az orosz -cárok magánlevéltárában I. Péter kezétől származó titkos _emlékiratok_ -vannak, amelyek kerülgetés nélkül fejtik ki ennek az uralkodónak a -terveit, amelyeket utódainak figyelmébe ajánl s amelyeket ezek közül -egyesek tényleg majdnem vallásos állhatatossággal követtek is.“ - -E bevezetés után Lesur résuméje kivonatosan, tizennégy pontban közli a -fentebb ismertetett politikai tanitásokat. Figyelemreméltó, hogy ő még -csak emlékiratokról beszél s ezekből csak később lett végrendelet. -Később került nyilvánosságra a végrendelet „_hiteles és teljes_“ szövege -is. - -Ezt a „hiteles és teljes“ szöveget, mint azóta sokak, de különösen -Berkholz rigai városi könyvtáros kutatásai megállapitották, Gaillardet -francia romantikusnak köszönhetjük, aki 1836-ban kiadta a XV. és XVI. -Lajos korában szerepelt misztikus Éon lovagnak az emlékiratait és -ezekben közzétette Nagy Péter állitólagos végrendeletét is. Könyvének -cime: „_Mémoires du Chevalier d’Éon, publiés pour la première fois sur -les papiers fournis par sa famille et par les matériaux authentiques -déposés aux archives des affaires étrangères par Frédéric Gaillardet, -auteur de la Tour de Nesle._“ - -A szerző és a könyv cime egyaránt érdekes. Gaillardet egyike volt az -idősebb Dumas nagyszámu munkatársainak és kétségtelenül Dumas -regénygyárában sajátitotta el az irodalmi szenzációk iránti érzéket. -Később önállóan is szerepelt és „La Tour de Nesle“ cimü hátborzongató -darabját száznál többször adták a Porte Saint-Martin-szinházban. E -darabja révén névre is tett szert és jellemző, hogy mikor komoly -allürökkel dolgozó történelmi emlékiratok kiadására vállalkozott, -szükségesnek látta a cimlapon megemliteni, hogy ő a _Neslei torony_ -szerzője. Emlékirataira különben azóta a történelmi tudomány kimutatta, -hogy a valósághoz semmi közük és Gaillardet nem dolgozott sem az Éon -család okmánytára, sem a külügyminiszterium levéltára alapján, hanem -egyszerüen fantasztikus regényt irt, amelyet ezekre a forrásokra való -hivatkozás révén akart a valószerüség látszatával felruházni. És ez, -mint a következmények igazolták, jó időre sikerült is neki. - -Az az Éon lovag, akinek állitólagos emlékirataiban Gaillardet Nagy Péter -végrendeletét közreadja, egyike a francia történelem titokzatos -alakjainak. Személyét sokáig homály födte és hosszu időn át nagy viták -folytak, hogy tulajdonképen férfi-e vagy nő. 1728-tól 1810-ig élt; -kortársainak adatai szerint arca teljesen bajusz- és szakáltalan volt, -alakja pedig könnyed, nőies. XV. Lajos alatt diplomáciai szolgálatba -lépett és különösen Oroszországban müködött, Erzsébet cárnő udvarában. -Először Douglas nagykövetet kisérte Pétervárra mikor ennek az volt a -feladata, hogy az 1743 óta Orosz- és Franciaország között teljesen -megszakadt diplomáciai viszonyt helyreállitsa. Éon lovag Douglas -utódának, l’Hopital márkinak ideje alatt is Pétervárott maradt s -nagyrészt az ő ügyességének volt köszönhető, hogy Oroszország kivonta -magát az angol befolyás alól és csatlakozott az Anglia és Poroszország -ellen kötött versaillesi szerződéshez. Szent Pétervárról Londonba került -követségi titkárnak és később, mint követ is képviselte hazáját az angol -udvarnál 1777-ig, mikor diplomáciai pályájának vége szakadt. - -Ennyi kétségtelenül történelmi faktum. Valószinü az is, amit kortársai -irnak róla, hogy 1755-ben, mikor Pétervárra került, felhasználva nőies -megjelenését, több izben bizalmas küldetéseknél női ruhában is eljárt. -Innen keletkezett az a nagyon elterjedt hit, hogy az a személy, aki -Charles Geneviève Éon de Beaumont név alatt rejtőzik, tulajdonképen nem -férfi, hanem nő. Magyarázatul azt hozták fel, hogy leány volta dacára -családja kénytelen volt férfinek neveltetni, mert különben elesett volna -egy nagy örökségtől, amely csak fiuknak volt fentartva; igazi neme pedig -csak akkor derült ki, mikor a diplomáciai pályán jelentős sikereket ért -el. - -Egykoru angol feljegyzésekből tudjuk, hogy Londonban Eon lovag férfi -vagy nő voltának kérdése 1768-ban nagy fogadásokra, sőt perekre is -vezetett. A személye körüli homályt még titokzatosabbá tette, hogy -1777-ben, mikor visszatért Franciaországba, kormánya elrendelte, hogy -állandóan női ruhát köteles viselni. A furcsa rendeletnek állitólag az -volt az oka, hogy Éon lovag Londonban igen közeli viszonyban állott egy -nagyon magas állásu hölgyhöz s a francia udvar az angol királyi család -iránti szivességből deklarálta Éont nőnek, hogy a barátságnak -kompromittáló élét elvegye. Ma az orvosoknak adataira támaszkodva, akik -Éon lovagnak 1810-ben bekövetkezett halála után a boncolásnál -résztvettek, általános a nézet, hogy férfi volt, anélkül, hogy ezzel a -személye körüli misztikum teljesen el volna oszlatva. - -Magától értetődőleg ennek a titokzatos alaknak a története kész témának -kinálkozott a regényirók és szinpadi szerzők számára, akik históriáját -nem is egyszer feldolgozták. Legujabban, 1908-ban Henri Cain és Armand -Silvestre, Rodolphe Berger zenéjével operettet is csináltak Éon lovag -történetéből. - -Körülbelül ilyen „történelmei eszközökkel“ dolgozhatott Gaillardet is. -Felhasználva az Eon lovag személye körüli homályt, azt a mesét költötte -róla emlékirataiban, hogy XV. Lajos rendeletére felolvasónőnek -csempészték be Erzsébet cárnőhöz, hogy igy jusson különböző -államtitkoknak a birtokába. E feladatoknak a lovag fényesen meg is -felelt, amennyiben egyebeken kivül sikerült neki megszerezni az orosz -cári levéltár legféltettebb kincsét, Nagy Péter végrendeletét. - -Erről Gaillardet a következőket irja: - -„Egyidejüleg Erzsébet császárnőnek a versaillesi szerződéshez való -hozzájárulási nyilatkozatával, Eon lovag egy másik értékes okmányt is -hozott magával, melynek felfedezését rendkivül bizalmas -összeköttetéseinek és az orosz császárok titkos levéltárában végzett -ellenőrzés nélküli kutatásainak köszönhette. Ezt az okmányt, amelyről az -egész világ beszélt és melynek létezéséről tudtak, anélkül, hogy -valakinek birtokában lett és előmutathatta volna, Eon lovag egy -Oroszországról szóló speciális jelentés kiséretében bizalmasan adta át -1757-ben Bernis abbénak, XV. Lajos akkori külügyminiszterének. Az okmány -_szószerinti_ másolata a Nagy Péter által leszármazóira és az orosz -trónon következő utódaira hagyott végrendeletnek.“ - -Lesurrel szemben tehát, aki még „_azt állitják, stb._“ formájában ir a -Nagy Péter féle emlékiratokról s azoknak csak kivonatát közli, a -regényiró Gaillardet abszolut hitelességre tart számot és a francia -külügyminiszterium levéltárára és az Éon család okmányaira való -hivatkozással _in extenso_ közli a végrendelet szövegét is. - -Hogy Gaillardet adatai nem igazak s hogy az ő szövege egy szemernyivel -sem hitelesebb a Lesur kivonatánál, azt nagyon könnyen meg lehet -állapitani. Az ő „végrendelete“ ugyanugy tizennégy fejezetből áll, mint -Lesur resuméje. Az egyes fejezetek sorrendje részben megvan ugyan -változtatva, a szavakban is van némi változtatás, de a két irat -egyébként teljesen azonos. Gaillardet, mikor „szerkesztett“, -kétségtelenül a Lesur-féle szöveget tartotta maga előtt. Épen ezzel a -megegyezéssel bizonyit azonban a legerősebben önmaga és a végrendelet -hitelessége ellen. Ő a _teljes szöveget_ adja és mégis alig valamivel -bővebb, mint Lesur szövege; egyes fejezetei pedig rövidebbek is, mint a -– _kivonat_. Végül ugy az ő szövegének, mint a Lesur féle kivonatos -szövegnek hitelességét teljesen megdöntik azok a kétségtelen -anakronizmusok és elirások, melyek mindkét szövegben előfordulnak. Ezek -a szerkesztési hibák olyan természetüek, hogy minden más bizonyitéknál -erősebben utalják a végrendeletet a legendák és történelmi hamisitások -birodalmába. - -Különösen két kifejezés fordul elő mindkét szövegben, amely semmiesetre -sem származhatik Nagy Pétertől, hanem csakis a „szerkesztő“ tévedése -lehet, aki munkájának hevében egy pillanatra kieshetett a végrendeletet -iró cár szerepéből. Egyik helyütt az állitólagos Nagy Péter -_schizmatikus, vagy nem egyesült görögökről_ beszél, másik helyütt pedig -_ázsiai hordáknak_ nevezi a – saját hadseregét. E két kifejezés értékét -illetőleg vitázni sem érdemes. Az orosz cár, aki magát az igazhitü -egyház fejének tartja, ezt az egyházat nem nevezheti schizmatikusnak és -nem egyesültnek és épenigy nem illetheti „horda“ titulussal a saját -hadseregét. Ez a nyugati ember kifejezése és a nyugali ember -gondolkozása ismétlődik az okmány számos más kifejezésében is, amelyek -egyenkint talán nem volnának döntő jelentőségüek, de összeségükben ismét -csak arra utalnak, hogy az állitólagos végrendelet nem egyéb, mint a -leghiresebb történelmi hamisitások egyike. - -Lesur megrendelésre dolgozott, – az emlékiratok kivonatát hihetőleg -hevenyészve maga Napoleon mondhatta neki tollba, – Gaillardet, Dumas -iskolájának szenzációkban utazó tanitványa pedig megfelelő feltálalásban -„eredeti“ végrendeletet csinált belőle. A Napoleon bukása körüli zavaros -időkben Lesur könyve könnyen feledésbe merülhetett s ez a feledésbe -merült könyv kapóra jött Gaillardetnak felhasználás szempontjából. A -hibák kritikátlan lemásolása magyarázható azzal, hogy Gaillardet talán -maga is gyorsan dolgozott, vagy pedig nem volt elegendő történelmi -tudása és itélőképessége, hogy a kifejezésekben rejlő lehetetlenségeket -észrevegye. - -Hogy az emlékiratoknak Lesur által közölt kivonatos szövegét maga -Napoleon diktálta, közvetlenül nem bizonyitható, de nagy a -valószinüsége. A kérdés vizsgálói nem indokolatlanul mutattak rá, hogy -Nagy Péter végrendeletének egész gondolatmenete mennyire megegyezik -egyes fejtegetésekkel, amelyeket Napoleon saját emberei előtt tett s -ezek feljegyeztek és még inkább, mennyire frappáns a hasonlatosság még a -kifejezésekben, frázisokban is Napoleon szent-ilonai emlékiratainak -Oroszországra vonatkozó része és a Lesur által közölt szöveg között. - -A diktáló _személye_ különben a történelem szempontjából már -meglehetősen közömbös. Eredet szempontjából elegendő annak -megállapitása, hogy ez a sokszor bombasztikus, jövendölgető irat nem -származhatik a nagyon is józan, fellengzős dolgoktól idegen és csak a -pillanat realitásai iránt érzékkel biró Nagy Pétertől, hanem Napoleon -közvetlen környezetében kell keresni a forrását. - -Lesur, de még inkább Gaillardet könyve nyomán a végrendelet megkezdte -vándorlását az irodalomban. Szószerinti vagy némileg módositott -szövegben majd itt, majd ott bukkant föl, belevette magát a köztudatba -és mint gyakran történni szokott, a mesének medre egyre szélesbedett és -kimélyült. - -Jellemző, hogy három évvel Gaillardet könyvének megjelenése után a -lengyel Chodzko Leonard, aki francia nyelven könyvet irt hazájáról, -amelyben Lengyelország romlásának kezdetét Nagy Pétertől számitja, már a -végrendelet _keletkezésének_ a körülményeit is ismeri. Még tovább megy -egy Corréard nevü francia katonai iró, aki _1854-ben_ az orosz birodalom -növekedésének térképét adta ki. Magyarázó szövegében azt is megirja, -hogy Nagy Péter a végrendelet vázát 1710-ben készitette „_végleges_“ -alakját azonban csak 1724-ben nyerte, Ostermann kancellár -átdolgozásában. A legenda vándorlásának és fejlődésének érdekes példája. - -Vagy talán ez már nem is véletlen és nem is legenda? A könyv -megjelenésének időpontja, 1854, a krimi háboru előestéje, meglehetősen -gyanus. Ekkor a francia kormánynak megint érdekében állott, hogy -Oroszország ellen hangolja a közvéleményt. Az ekkor hirből, hallomásból -már eléggé ismert végrendeletnek megfelelő tudományos aplombbal való -közzététele és kommentálása épen ugy megfelelhetett III. Napoleon -céljainak, mint annak idején a legenda szárnyrabocsájtása nagybátyjának. -A körülmények sajátságos összevágása és analogiája mellett nincs -kizárva, hogy Corréard esetében is csak a mindkét francia császárság -által nagyon kedvelt félhivatalos sugalmazással van dolgunk. - -A végrendelet további sorsa, bevonulása a napi sajtóba és politikai -célokra való felhasználása, különösen mióta hitelességének nimbuszát -erősen megtépázták, végül pedig keletkezését és hiteles történetét is -nyomról-nyomra kimutatták, már alig érdekes. Érdekessége ma már csak -inkább _tartalmi szempontból_ van. Annyi más dokumentum mellett fényesen -igazolja ez az apokrif irás szellemi szerzőjének, Napoleonnak a jövőbe -tekintő politikai éleslátását, akinek különösen a világháboru -szolgáltatott teljes igazságot. A nagy császár felismerte az egyik -oldalon Angliának a kontinenssel szemben követett politikai -alaptörvényét, a másik oldalon pedig megjósolta a civilizált Európára -Oroszország felől váró veszedelem elkövetkezését is. - -A végrendelet legenda, de tartalma igaz és megvalósitására két századon -át állandóan törekedett az orosz cárok és a panszlavista álmodozók -politikája. A nagy összeomlás azután a végrendelet meséjét és tartalmi -igazságát egyaránt végérvényesen eltemette. - - - - -NAPOLEON VÉGSŐ ÓRÁI. - -1921 május 5-én mult száz esztendeje, hogy a nagy világfelforgató, aki -Korzika szigetéről kiindulva, tüneményes pályafutás után Franciaország -császári trónjára emelkedett és egy ideig Európa urának képzelhette -magát, az Atlanti-oceánnak egy sziklaszigetén befejezte eseményekben és -változatosságokban csodálatosan gazdag életét. Elment a százezrek után, -akik a büszkén szárnyaló sasok alatt Franciaország nagyságáért, vagy az -ő dicsőségéért hagyták ott az életüket Olaszország zöld mezőin, Egyiptom -homokján, az Alpesek bércei között, Oroszország hósivatagjain és -Waterloo lankás halmain. Regény volt az élete s a fizikai értelemben -vett halál csak a pont volt a regény végén. Távol Európa földétől, az -oceán végtelen vizének közepette, már életében elvont fogalommá vált, -nevét szárnyára vette a legenda és mithikus ködbe burkolta az alakját. - -Nincs talán a történelemnek alakja, aki Napoleonnál erősebben -foglalkoztatta volna kortársainak és az utókornak fantáziáját s akiről -többet irtak volna történelmi munkák, életrajzok, emlékiratok -formájában, sőt még szépirodalmi munkákban is, mint róla. Könyvtárat -lehetne megtölteni a magyar nyelven megjelent Napoleon-irodalommal is. -Sajátságos, de némiképen érthető módon azonban ez a magyarnyelvü -Napoleon-literatura nagyon szegény abban, ami a számüzött császárnak -szent-ilonai életére vonatkozik. Mintha Waterloonál nemcsak a -történelemből lépett volna ki, hanem az életből is. Pedig ha Waterloonál -végződött a történelem, utána kezdődött, ami legerősebben hatott az -emberek képzeletére, a napoleoni legenda és a regény. - -Az a Napoleon, aki Waterloonál elvesztette a csatát, már nem volt az -olaszországi és egyiptomi hadjáratnak ifju és merész tábornoka és -Franciaországnak tetterős, minden akadályt legázoló császára. Mikor a -szerencse elfordult tőle, tétovázó és habozó lett. Noha voltak, akik -tanácsolták, nem merte szétkergetni a párisi kamarákat, melyek nyiltan -ellene fordultak, hanem alkudozott velük, hogy mint egyszerü tábornok -szolgálhassa tovább Franciaországot és fiát, a római királyt, kinek -javára másodszor is lemondott a császári koronáról. A legkülönbözőbb -terveken tépelődve töltötte a napokat Malmaisonban s csak mikor Blücher -poroszai rohanva közeledtek Páris felé, indult nyugatra, hogy -Rocheforton át Amerikába vitorlázzék. A meneküléshez szükséges időt -azonban már elvesztegette; a Fouché által értesitett angolok hadihajói -cirkáltak a francia kikötők előtt. Más választása nem lévén, 1815 julius -15-én, majdnem egy hónappal a waterlooi csata után, a _Bellerophon_ -angol hadihajóra vétette fel magát. Előzőleg pathetikus hangu levelet -irt az angol régenshercegnek, hogy számüzött Themistokles gyanánt -legnagyobb ellenfeléhez fordul s angol földön, az angol törvények -oltalma alatt akar megtelepedni. - -Az ajánlat elkésett. A _száz nap_ rettegéséből felocsudott bécsi -kongresszus már döntött a nagy békebontó sorsa fölött. Valósággal -középkori istenitéletet mondott fölötte, a a béke és az emberi nem -ellenségének nyilvánitotta s hogy örökre megszabaduljon tőle, számüzte -az Atlanti-oceán magányos sziklaszigetére. Őrizetével a kongresszus -Angliát bizta meg. Többé Európa földére nem tehette a lábát. Csak az -angol partokat láthatta még Plymouth kikötőjében; ott átszállitották a -_Northumberland_-ra, amely október 15-én érkezett meg Jamestownba, Szent -Ilona szigetének egyetlen kikötőjébe. - -Ettől kezdve nagyon szükre szorul a világ Napoleon körül. A szövetséges -hatalmak csak nehány hivének engedték meg, hogy számkivetésbe -elkisérjék. A férfiak öten voltak mindössze: Bertrand főudvarmester, -Montholon államtanácsos, Las Cases gróf, Gourgaud tábornok szárnysegéd -és O’Meara, a Bellerophon ir származásu orvosa, aki Napoleon kivánságára -helyeztette át magát Szent Ilonára. Bertrandot és Montholont a -számkivetésbe feleségeik és gyermekeik is elkisérték. Bertrandnénak -Longwoodban még egy fia született, „az első és egyetlen francia, aki az -angol miniszterek engedélye nélkül látogatta meg Napoleont“. Velük volt -azonkivül Las Cases gróf tizenöt éves fia, akit Napoleon Gourgaud -mellett iródeákjául használt és tiz szolga. Ezek a szent-ilonai drámának -a főszereplői. A többiek, Sir Hudson Lowet kivéve, akit az angol kormány -kormányzói minőségben Napoleon őrizetével bizott meg, csak epizódszerüen -jelennek meg hosszabb vagy rövidebb időre a szinpadon. - -De ez a kis társaság sem maradt mindvégig együtt. Alig egy év mulva Sir -Hudson Lowe eltávolitotta Las Cases grófot és fiát, két esztendő mulva -pedig O’Mearát. Mindkettőjüket azzal gyanusitották, hogy összeköttetést -akartak létrehozni Napoleon és a külvilág között. Rövid idővel O’Meara -után távozott Gourgaud is. A fiatal tábornok, aki harmincnégy éves -korában került a szigetre, minden rajongása mellett is, mellyel Napoleon -iránt viseltetett, nem birta ki ugy az idegölő rabságot, mint a családos -Bertrand, vagy Montholon. Abnormisan viselkedett, valóságos -féltékenységi jeleneteket rögtönzött, ha azt hitte, hogy Napoleon -valakit nála jobban kitüntet kegyeivel, meghasonlott a kis társaság -többi tagjaival s végre el is hagyta a szigetet. Napoleon hajfürtjét -vitte magával Mária Lujza számára, aki akkor már Neipperg gróffal élt -együtt, cipője talpában pedig urának Sándor cárhoz cimzett levelét. -Egyik sem jutott a rendeltetési helyére. - -Megérkezése után két hónapig Napoleon _The Briars_ majorságban lakott, -Jamestown-tól fél mérföldnyire. Az ezen napokról szóló feljegyzések azt -mutatják, hogy fogságának első idejét elég könnyen viselte el. Talán az -idegek elernyedése az utolsó félesztendő állandó tulfeszültsége után. Jó -viszonyban élt a háziakkal s a házigazda leányának, Betsy Balcombenak a -naplója szerint valami poétikus barátságféle is szövődött a világhóditó -császár és a magányos szigeten felnőtt angol leány között. A reménytelen -rabság tudatára csak akkor ébredt Napoleon, mikor a számára kijelölt -végleges lakóhelyre, Longwoodra költözött át. - -Longwood a sziget fensikján fekszik. Azelőtt majorság volt s az egyes -épületeket hirtelenében alakitották át Napoleon és kisérői számára. -Kiválasztásánál döntő szerepet játszott az a körülmény, hogy -legnehezebben megközelithető helye a szigetnek. Köröskörül meredélyes -szakadékok, melyek között egy alig husz láb széles sziklagerincen lehet -a fensikra feljutni. Ha ezt az utat elzárják, a szökésnek ugyszólván a -lehetősége is ki van zárva. A fensik szélein állomásozó őrök, akik olyan -távolságra vannak egymástól, hogy állandóan érintkezhetnek, messze -belátják az oceánt s ha egy hajó tünik fel a láthatáron, rögtön -ágyulövés jelzi a közeledését. A fogoly még ezen a körülzárt területen -sem mozoghat szabadon. Ha hosszabb sétára indul, vagy ki akar lovagolni, -csak az őrizetére rendelt angol tisztek egyikének kiséretében teheti. -Börtönének igazi fala pedig a végtelen oceán. Minden törekvés, hogy -innét kiszabaduljon, reménytelen és hiábavaló, sőt családja tagjain -kivül a külvilággal sem érintkezhetik. Csakhamar be kellett ezt látni -Napoleonnak is. Itt kezdődik a szent-ilonai tragédia. - -Az örökös rabság tudatát tetézte még az is, hogy az 1816 áprilisában -megérkezett Sir Hudson Lowe személyében olyan egyént biztak meg Napoleon -őrizetével, akit multja, szük látóköre, ostobaságai méltán gyülöletessé -tettek nemcsak Napoleon, hanem a Napoleon-kultuszban élőknek milliói -előtt is. Ez a szerencsétlen ember, – mást ugyanis alig lehet mondani -róla, – monomaniakusa lett a gondolatnak, hogy ő felel Napoleon -személyéért és Európa békéjéért. Feladatát azzal vélte megoldani, hogy -hajszálnyi pontossággal követte a brit kormány utasitásait és nem türt -el semmit, ami Napoleonnal fogoly mivoltát feledtethette volna. Ebből -keletkezett az az elkeseredett, gyakran kicsinyes eszközökkel vivott -harc a fogoly és őre között, melyben az utókor itélete szerint az utóbbi -maradt alul. - -A kormány utasitása az volt, hogy Napoleont ugyanaz a tisztelet illeti -meg, amely a brit hadsereg szolgálaton kivüli viszonyban levő -tábornokainak kijár. Ezen az alapon Hudson Lowe állandóan hadilábon állt -a Napoleon kiséretében levő franciákkal, akik uruk számára a _felség_ -cimet követelték és visszautasitották, mikor például meghivót küldött -Bonaparte _tábornoknak_ egy ebédre, amelyet egy Indiába utazó -elfelejtett nevü angol grófnőnek a tiszteletére rendezett. Az ilyen -ebéden való részvétel ugyanis _kijár_ egy szolgálaton kivüli viszonyban -levő tábornoknak. Szinte képtelenül együgyü dolgokban, melyeknek -emlitése is nevetséges, a kormányzó összeesküvést, szökési kisérletet, -vagy államügyet látott és mindent rögtön jelentett is Londonba. Bertrand -felesége egy izben Montchenunek, a francia komisszáriusnak, ültetésre -való babfajtákat ajándékozott. A babok virága kék, fehér és piros volt. -A kormányzó ebben tüntetést fedezett fel a bécsi kongresszus által -megállapitott államrend ellen. Egy Poppleton nevü angol tisztet sürgősen -elhelyeztetett a szigetről, mert Napoleontól egy tubákos dobozt fogadott -el ajándékul. Longwoodnak állandó csapása volt a tömérdek patkány. Erről -a nagyfontosságu ügyről azt jelentette feljebbvalójának, Bathurst -gyarmatügyi államtitkárnak, hogy a _tábornok_ szolgái tudatosan hagyják -elszaporodni a patkányokat, hogy gazdájuknak alkalma legyen panaszkodni -és jobb bánásmódot követelni. Mikor Napoleon néhány héten át -szórakozásból nyulakra, galambokra és mellesleg megjegyezve, Bertrandné -tyukjaira is lövöldözött, álmatlan éjszakái voltak, hogy mi történjék, -ha foglya véletlenül egy embert talál megsebesiteni. Ebben az esetben -milyen bánásmód jár ki neki? Szabad-e ellene gondatlanságból okozott -testi sértésért, vagy emberölésért eljárást inditani? O’Meara távozása -után Napoleon nagybátyja, Fesch biboros egy Antommarchi nevü korzikai -származásu orvost küldött Szent Ilonára, aki nem tudta megnyerni -Napoleon bizalmát. Ezért mikor a császár megbetegedett és orvosi -kezelésre volt szüksége, a kormányzóság orvosát, Arnott doktort -rendelték ki melléje. Hudson Lowe nem tudott belenyugodni, hogy az orvos -Napoleont császárnak nevezte. Hosszu fejtörés után abban állapodott meg -önmagával, hogy a betegség tartamára leghelyesebb lesz a _páciens_ -cimnek a használata. A tapintatlanságok és tüszurások szüntelen -ismétlődésétől eltekintve Sir Hudson Lowe személyileg is gyülöletes volt -Napoleon előtt, mert az ellene vivott angol háboruk során nem a -regurális katonaság soraiban harcolt, hanem egy korzikai felkelőkből -álló csapatnak volt a parancsnoka. Éreztette is vele, hogy nem -katonának, hanem bandavezérnek tekinti. Az első három hónap alatt -mindössze hatszor beszélt vele, azután megszakitott minden -összeköttetést. Sem őt, sem a kiküldött angol tiszteket nem fogadta. -Néha napokig nem mozdult ki a házából. A kormányzó ilyenkor -kétségbeesett; attól rettegett, hogy Napoleon esetleg már nincs is a -szigeten; emberei a kerités mögül és a fürdőszoba ablakain át -leselkedtek Napoleonra és kő esett le a szivükről, ha végre -megpillantották. - -Pedig komoly szökési kisérletről alig lehetett szó. Egy ideig hire járt, -hogy kétezer francia emigráns gyült össze a braziliai Pernambucoban s -ezek Latapie ezredessel az élükön ki akarják szabaditani Napoleont. -Gyorsjárásu gőzösről, sőt tengeralattjáróról meséltek, amely Amerikába -szállitja a szökevény császárt. Mindez természetesen csak a fantáziának -volt a szüleménye. Ilyen vállalkozásra, ha lehetséges lett volna is, a -szent-ilonai fogoly már nem volt alkalmas. Las Cases és Gourgaud -próbálkoztak Európába való visszatérésük után, hogy egyes hatalmaknál -hangulatot teremtsenek mellette, de eredménytelenül. Csak rémlátás volt, -amit a kormányzó a szökésről elképzelt. - -Sir Hudson Loweról Európa közvéleménye már régen megalkotta az itéletét. -Igaz, hogy végeredményben az angol kormány utasitásai szerint -cselekedett, de a keresztülvitel az ő müve volt. Az egyértelmü itéletbe -csak Anglia nem tudott sokáig belenyugodni. Egész irodalom keletkezett, -amely nemzetközi jogi szempontból magyarázza a kicsinyeskedő -rendszabályokat, védi a szent-ilonai fogságot és tisztára igyekszik -mosni a kormányzót. Még Longwood klimáját is védik, azzal az -indokolással, hogy az nagyon megfelelt a Korzikában született -Napoleonnak. A hibás szerintük mindig Napoleon volt, aki parvenü -gőgjével nem tudott lemondani az üres császári cimről és a vele járó -külsőségekről. Csak az utolsó tizenöt esztendő folyamán, mióta az -_entente cordiale_ közel hozta Angliát és Franciaországot, kezdik az -angol történetirók is a dolgokat tárgyilagosan megitélni. Az uj idők -politikája nem kedvez Sir Hudson Lowenak. Angliában is erkölcsileg -elitélt ember lett belőle. - -De a kormányzó nem volt az egyedüli hivatalos személy, aki Napoleon -őrizetére volt kirendelve. A bécsi kongresszus megállapodása értelmében -Ausztria, Porosz-, Orosz-, és Franciaország fel voltak jogositva, hogy a -kormányzó mellé _komisszáriusokat_ küldjenek ki, kiknek feladatuk, hogy -„Bonaparte állandó jelenlétéről meggyőződést szerezzenek“. Poroszország -nem vette igénybe ezt a jogot, de Ausztria kiküldötte Stürmer bárót, -Oroszország Balmain grófot, Franciaország pedig Montchenu grófot. Az -utolsó alezredes volt Valence-ban, mikor Napoleon ugyanott mint hadnagy -szolgált és sohasem tudta megbocsájtani, hogy a korzikai parvenü oly -alaposan fölébe kerekedett. Ezek a komisszáriusok voltak Szent Ilonának -az operett-alakjai. Napoleon tudomást sem vett róluk, ők maguk nem -juthattak el Longwoodba s csak közvetve hallottak a fogolyról valamit. -Állandó civódásban voltak a kormányzóval s napirenden voltak a hatásköri -összeütközések. Ők egyenjoguaknak vélték magukat, a kormányzó -fölöslegeseknek tartotta őket. Hazaküldött jelentéseik örökbecsü -darabjai az arisztokratikus diplomácia semmitmondó ostobaságainak. - -Ezek voltak Szent Ilona szigetén a szereplők Napoleon körül. A -főszereplő állandóan ő maga maradt, aki még fogságában is szüntelenül -császárnak érezte és tudta magát. Kicsinyben ugyanaz a szertartás maradt -meg amely Párisban vette őt körül. Asztalánál állandóan üresen állott -egy szék a császárné számára. Gourgaudnak egyik fő sérelme az volt, hogy -Bertrand főudvarmester állandóan a császár asztalánál étkezhetett, ő -nem. „Alattvalói“ csak állva jelenhettek meg előtte s csak kifejezett -engedelmével foglalhattak helyet. Egyebekben űzte a nagy politikát, ha -nem is a maga, a bonapartista gondolat javára. - -A Szent Ilonán töltött hatodfél esztendő alatt Napoleon tollba mondotta -emlékiratait Talán ezek az emlékiratok, amelyeknek történeti értékét -méltán nagyon erősen megtépázták, a legszebb bizonyitékai Napoleon -céltudatos és mindenben csak a saját érdekét szolgáló egyéniségének. Az -elsőtől az utolsó sorig az ő politikájának, cselekedeteinek az -igazolását szolgálják. Nem az van bennük, ami történt és amit maga hitt, -hanem amiről azt akarta, hogy mások higyjenek. Épen azért csak a -legnagyobb óvatossággal és kritikával kezelhetők. - -Majdnem ilyenek a körülötte mozgóknak naplói és emlékiratai is, kezdve -Las Casesnak nyolc kötetes munkájától a szent-ilonai angol leányok naiv -feljegyzéseiig. Napoleon nagyon jól tudta, hogy minden szem és fül rája -tapad s hogy amit mond, nem szük környezetének, hanem az utókornak -mondja. Cinikus nyerseséggel nem egyszer meg is mondta környezetének, -hogy jegyezzék a szavait, mert minden soruk, amit leirnak, valaha nehéz -pénzt fog érni. Tényleg az egy Bertrand kivételével a szent-ilonai -fogság összes szereplői, franciák, angolok, francia, osztrák és orosz -komisszáriusok egyaránt közzétették naplóikat. Ezek is egy teljesen -hamis, a történelmi valóságnak meg nem felelő Napoleont tárnak a szemünk -elé. De van nekik még egy hibájuk is. Majd mind arra törekszenek, hogy -minél érdekesebb dolgokat mondjanak el, hogy minél jobban előtérbe -tolják a saját személyüket és hogy maguknak vindikálják Napoleonnak -különösen kitüntető bizalmát. Sorra eltorzitják igy az eseményeket és -sorra ellentmondanak egymásnak. - -Klasszikus példája ennek Antommarchi egy feljegyzése Napoleonról, aki az -elysiumi mezőkről beszél, ahol őt Kléber, Desaix, Bessières, Duroc, Ney, -Masséna és Berthier várják, hogy beszéljen velük hadjárataikról és a -letünt dicső napokról. Erről a mondásról a többiek, akik pedig ugyancsak -szorgalmasan jegyezték Napoleonnak minden szavát, semmit sem tudnak. -Montholon ellenben megirja, hogy a kérdéses időpontban Napoleon már -egyáltalán nem fogadta Antommarchit. Az egész mondás a mesék országába -tartozik. Mégis az egész szent-ilonai tartózkodásból ez ment át -legjobban a köztudatba, számtalanszor ismételték, ujra meg ujra -megirták, sőt látomások formájában meg is festették. Hiába, a valóságnál -a költészet mindig jobban megkapja az emberek fantáziáját. - -Legkevesebbet Napoleonnak az utolsó hónapjairól tudunk. Las Cases, -O’Meara, Gourgaud már elhagyták a szigetet; a régiek közül már csak -Montholon és Bertrand voltak Napoleon mellett. Antommarchit Napoleon ki -nem állhatta, Arnott dr. csak esetenkint látogatta meg, Bertrand pedig -nem vezetett naplót. Csak nagyjából tudjuk, hogy régi gyomorbetegsége -1820 végétől kezdve vett erőt rajta. Jellemző, hogy panaszait nem -akarták elhinni. Antommarchi mosolygott és mosolyával nem egyszer -felbőszitette a fogoly császárt; Sir Hudson Lowe szinlelést gyanitott, -amellyel Napoleon csak kedvezéseket akar kierőszakolni; Arnott dr. pedig -még április elején is kielégitőnek tartotta a _páciens_ állapotát. -Diagnozisa májbetegség volt, pedig minden valószinüség szerint a -gyomorrák, amely atyját is sirba vitte, hatalmasodott el Napoleonon. -Csak Napoleon volt tisztában az állapotával. Február 15 és április 25. -között tollba mondta a végrendeletét; közben, április 18-án intézkedett, -hogy halála után a testét boncolják fel; néhány nappal később pedig a -felravatalozásáról rendelkezett. - -Környezete csak május 3-án kezdte látni, hogy a vég közeledik. Este -Vignali abbé, akit Fesch biboros küldött Szent Ilonára, feladta neki a -halotti szentségeket. Másnap megkezdődött az agónia. Nem beszélt, csak -szaggatott szavak hagyták el az ajakát. A szél, amely állandóan söpörte -a fensikot, ezen a napon viharrá erősödött és egész sor fiatal fát -tépett ki gyökerestől Longwood körül. A vihar következő nap, május 5-én -is szakadatlanul dühöngött. Este 6 óra tájban a császár megszólalt: -„_hadsereg_“ és utána elköltözött az élők közül. - -Végrendeletében Napoleon azt kivánta, hogy a „Szajna partján temessék -el, a francia nép körében, melyet oly nagyon szeretett“. Kivánsága nem -teljesült, Longwood közelében temették el két füzfa tövében, a sziget -egyik legmagasabb pontján. Koporsója körül mégegyszer kitört a harc -kisérői és a kormányzó között. Bertrand és Montholon a _Napoleon_ nevet -akarták rávésetni a koporsóra, Sir Hudson Lowe a _Bonaparte -tábornok_-hoz ragaszkodott. A vitát ugy oldották meg, hogy jeltelen -koporsóban helyezték örök nyugalomra. - -A nyugalom nem volt örök. Évek multával, mikor feledésbe mentek a harcok -sebei, Franciaország Napoleon tetemeit visszakövetelte magának. Hadihajó -ment érte, hogy hamvait elhozza pompájának, ragyogásának szinhelyére, -Párisba. Porai az invalidusok dómjában pihennek. Emléke azóta a -történelemé, körötte pedig fonódnak, szövődnek a legendának aranytól -csillogó szálai… - - - - -AZ ŐRÜLT KIRÁLY NYOMAIN. - -A bajor Alpesek egyik legfestőibb pontján, közel a tiroli határhoz, ahol -a Lech vize kiszabadulva a hegyek szakadékaiból, ezüstösen csillogva -kanyarog észak felé, emelkedik Neuschwanstein vára. Csodálatosan bizarr, -szinte szinpadi hatásokra emlékeztető alkotás. Az alaprajza a Wartburgé, -de a kivitele teljesen modern. Tornyok, erkélyek, merész bástyafalak, -bent fantasztikus motivumokkal diszitett folyosók, pazar, szinte barbár -fényüzéssel diszitett szobák, melyekben szobrok, képek, himzések -formájában szüntelenül Wagner operáinak motivumai térnek vissza. A -szobák sorában egy mesterséges cseppkőbarlang és egy olyan trónterem, -amely tömegek befogadására épült, de embert esztendőkön keresztül egy -őrült királyon kivül nem látott. Husz méter hosszu, tizenkét méter -széles és tizenhárom méter magas. Az Isten kegyelméből való királyságnak -legtulzóbb szimbolizálása. Boltozatán a nap, hold és csillagok, padlóján -mozaikból kirakva a föld különböző állatai. Egyik oldalon fent a világ -nagy törvényhozói, másik oldalon Mózes a tizparancsolattal; az apsis -felső részén Krisztus, a világ legfőbb törvényhozója, alatta a hat -szentté avatott király. Ezek előtt magányosan a trón emelvénye, ahol -csak a királynak van helye. Minden egyéb halandóé lent van a kupola -alatt, ahol a mozaik-állatok tarkállanak. - -Immár csaknem negyven esztendeje, hogy Lajos király orvosával együtt -beleölte magát a starnbergi tó vizébe. Az események emlékezete azóta -elfakult és Neuschwansteinen kivül csak Linderhofhoz, Herrenchiemseehez -és néhány félbemaradt tervhez füződik a szerencsétlen bajor királynak a -neve. Dinasztikus és egyéb okoknál fogva negyven esztendőn keresztül a -históriáját nem is nagyon feszegették, pedig emberi és lélektani -szempontból II. Lajos korunk legérdekesebb alakjai közé tartozik. Most, -a nagy összeomlás után egymásután több, orvosi és történelmi szempontból -egyaránt nagyon komoly könyv jelent meg róla, melyek a valószerüség -megvilágitásában rajzolják meg egyéniségét és bizarr cselekedeteit. - -A Wittelsbachok, akiknek családjából II. Lajos származott, sok -tekintetben nem tartoznak az átlagdinasztiák közé. A családnak egy-egy -tagja állandóan képviselte a müvészetek, a tudomány, de egyuttal a -különcködés iránt való hajlamosságot. Katonai tehetségek nem termettek a -Wittelsbachok családjában, de épitkező, pompát szerető fejedelmek annál -inkább. Volt bajor választó, aki a XVIII. században a starnbergi tavon -megépitette a dogék diszhajójának pontos mását és az alpesi vizen -velencei éjszakákat rendezett. Mások reneszánsz- és barokk-palotákkal, -vadászkastélyokkal szórták tele a bajor felföldet és -porcellánmanufakturákat létesitettek. Az ujabb Wittelsbachok közül I. -Lajos, az őrült bajor király nagyatyja, hires festőkkel szépség-galériát -állittatott össze: rangra való tekintet nélkül lefestetett minden nőt, -királynőtől parasztlányig, aki szépségideáljának megfelelt. -Negyvennyolcban Lola Montez miatt kellett lemondani a trónjáról. A fia, -Miksa, akinek emlékét hirdetik Münchennek csaknem összes muzeumai és -képtárai, tudósokkal, müvészekkel vette magát körül. Nála a különcség -egy olyan irányba tolódott el, amely Németország Athénjévé avatta a -bajor fővárost. - -A müvészi hajlamosságokon kivül a legtöbb Wittelsbachnak családi -öröksége volt a melankóliára, tépelődésre, magánosságra való hajlandóság -is, amely egyeseknél egészen az emberektől való irtózásig fokozódott. -Ebben a sajátságos kedélybetegségben szenvedett Erzsébet királyné is, -aki szintén a starnbergi tó partjáról került a bécsi Burgba és a budai -királyi palotába. Az összeházasodások, melyek a Wittelsbachok -családjának egyes ágai között gyakran ismétlődtek, természetesen -fokozták ezeket a tulajdonságokat. Mikor pedig Miksa királynak Mária -porosz hercegnővel kötött házasságánál kétoldalu terheltség esete -forgott fenn, be kellett következni a tragédiának. A házasságból két -gyermek származott: Lajos és Ottó. Mindkettő őrülten végezte életét. - -II. Lajos 1845 augusztus 25-én született a München melletti nymphenburgi -kastélyban. Gyermekkora nem volt, mert Miksa királynak, aki valóságos -tudománysmokk volt, az volt az elve, hogy egy leendő királynak _mindent_ -tudni kell. A kis herceg fejét teletömték mindenféle bölcs dolgokkal, -csak azt az egyet felejtették el, hogy az élettel megismertessék. -Nevelésének másik szempontja volt ugyanis, hogy a király mindenki fölött -áll, barátja senkinek sem lehet. Az élet nem ismerését sikerült benne -annyira fejleszteni, hogy mikor nagykorusitása alkalmával a bajor -országgyüléstől ajándékba megkapta az összes forgalomban levő bajor -pénzek egy-egy darabját, ami kitehetett vagy száz forintot, azt -képzelte, hogy vele egy egész ékszeresboltot össze lehet vásárolni. -Leendő hü alattvalóit a fiatal Lajos csak az udvari szinházból ismerte. -Wagner akkoriban, a hatvanas évek elején kezdett divatba jönni s -operáinak ragyogó képei ragadták meg leginkább Lajos képzeletét. A -zenéhez ugyanis nem volt tehetsége, a zenei rész nem is nagyon érdekelte -s a mondai, fantasztikus rész, a szinpompa és tarkaság volt az, ami -Wagner operáiban megkapta őt. - -Huszonegy esztendős korában került ez a világtól való -elzárkózottságában, de valósággal isteni rendeltetésének tudatában -nevelt fiatal ember Bajorország trónjára. Szokásos hódolat, örömrivalgás -fogadta mindenfelől, ő pedig azt hitte, hogy az isteni gondviselésen -kivül cselekedeteinek csak a saját akarata szabhat határt. A jövő sötét -árnyai még nem lebegtek fölötte s amivel uralkodását megkezdette, -legfeljebb kissé furcsának tünt fel a hü bajorok szemében, de nem nagyon -akadtak fenn rajta. - -A király legelső cselekedete ugyanis az volt, hogy Wagner Richárdot, aki -akkor volt kénytelen adósságai miatt Bécset elhagyni, meghivta az -udvarába. Ilyesmi a müncheni udvarban szokásban volt s a bajorok -legfeljebb ugy vélekedtek, hogy a szinésznők, piktorok, szobrászok, irók -és más hasonló kasza-kapakerülők után most a muzsikusok következnek. -Wagner Richárd esete azonban nem volt egészen egyszerü. Nemcsak maga -jött, hanem a saját udvara is, akik között voltak nem egészen -kifogástalan lovagok is. Az eltartásuk sok pénzbe került; viselkedésük -pedig kihivta a kritikát, ők ellenben a királyra támaszkodva és a király -nevét is belekeverve a dologba, a sajtóban személyeskedtek. -Országgyülés, kormány, klérus egyaránt Wagner és társai ellen fordult és -a király, aki azzal büszkélkedett, hogy neki Wagner az udvari -zeneköltője, kénytelen volt eltürni az eltávolitását. Ugyanez az eset -később is ismétlődött, mikor a király Kainz szinészt tüntette ki hasonló -módon a barátságával. Ezt a királyi mindenhatóságán esett kettős csorbát -sohasem tudta kiheverni. - -A harmadik okot, amely hozzájárult Lajos lelki egyensulyának -fölbomlásához, a nők szolgáltatták. A nőkhöz való viszonya kétségtelenül -egy beteges lelkiállapotnak volt a kifolyása. Fiatalabb éveiben, az -összes egykoru följegyzések, de a fenmaradt képek szerint is, csodaszép -férfi volt, akiért a nők rajogtak, anélkül, hogy rajongásukat valaha is -viszonozta volna. Egy ideig az a hir járta róla, hogy elveszi III. -Sándor cár egyik leányát. A cári család lent is járt Bajorországban, de -a házasságból nem lett semmi. Néhány évvel később Lajos eljegyezte -Zsófia bajor hercegnőt, Erzsébet királyné nővérét; kitüzték az esküvő -napját is, de utolsó pillanatban a király menyasszonyát – feloldotta az -eljegyzés kötelezettsége alól. A király nőgyülölő hirébe került. Iszonya -a nőktől annyira ment, hogy a még fiatal Eugénia császárnénak sem tudta -megbocsájtani, hogy egy látogatás alkalmával őt megcsókolta. Későbbi -éveiben nőt egyáltalán nem türt maga körül. Saját anyjához való -viszonyát, de egyuttal beteg lelkivilágát legjobban jellemzi az -utasitás, melyet udvarmesterének adott, mikor anyja a porosz győzelmek -idején akarta őt meglátogatni: - -– Őfelsége, a király nincs abban a helyzetben, hogy egy porosz hercegnőt -fogadhasson. - -Ezer meg ezer apró ok szövődött lassankint össze, melyek Lajos -különcködéseit a lelki egyensuly teljes felbomlásáig fokozták. Alig -három-négy esztendővel trónralépése után már kezdték suttogni, hogy a -királynál valami nincsen egészen rendjén. A király mind kevesebbet -mutatkozott a nyilvánosság előtt s amit cselekedett, magán viselte -legalább is a zavartságnak a jellegét. A szinházat nagyon szerette, a -közönséget ellenben ki nem állhatta. Szigoruan elrendelte tehát, hogy -abban a pillanatban, mikor belép a páholyába, a nézőtérnek el kell -sötétülni. Később már ez sem volt elég. A müncheni udvari szinházban -külön előadásokat rendeztetett, melyeknek ő volt az egyedüli nézője. A -hetvenes évek elejétől a katasztrófáig összesen 208 ilyen előadást -tartottak. Mikor 1872-ben a bayreuthi Wagner-szinházat megnyitották, a -király is elment a megnyitásra, de vonatát éjjel a nyilt pályán -állittatta meg, a város megkerülésével észrevétlenül ment a szinházba és -amint jött, ugyanugy távozott. - -A politikában egyre nagyobb bajokat okozott Lajos különcködő -magaviselete. Mind nehezebben lehetett rávenni, hogy teljesitse azokat a -kötelezettségeket, melyek egy monarchikus államban az államfői -mesterséggel elválaszthatatlanul vele járnak. A hetvenes évek elejétől -kezdve nem lehetett rábeszélni, hogy idegen uralkodót fogadjon, vagy -meglátogasson. Utoljára 1875-ben vett részt udvari ebéden. Az -államügyekkel nem törődött, minisztereit nem fogadta, hanem velük csak -kabinetirodai titkára utján érintkezett. A legfontosabb állami -okiratokhoz gyakran alig lehetett az aláirását megkapni; ugy kellett a -hegyek között valamelyik kastélyában, ahol éppen rejtőzött, előkeresni. -Bajorország megszokta, hogy sohase lássa a királyát. Azt rebesgették -róla – és a hir igaz is volt, – hogy csak kénytelenségből tür maga körül -emberi arcokat és mikor rossz hangulatban van, lakájai csak fekete -álarcban mutatkozhatnak előtte. - -Lajos öccsén, Ottó hercegen, már 1875-ben kitört az őrültség és az -összes jelek arra mutattak, hogy Lajos sem beszámitható. A királyi -fenségnek a gondolata volt az, amely mindjobban megzavarta. Nem talált -embert méltónak, hogy vele érintkezzék. Mikor egy izben valamelyik -előkelő udvari tisztviselő emlékezetébe bátorkodott idézni, hogy -gyermekkorában visszarántotta őt a hohenschwangaui vár bástyájáról, -Lajos nyersen felelte: - -– Szóval, ön akkor meg merészelt engem érinteni! - -De sajátságos módon vele jár a monarchikus gondolattal, hogy a királyok -elmebeli állapotának zavartságát nem szabad észrevenni. Lajossal is ez -történt. Mikor már tisztában voltak is a bajával, nem tettek ellene -semmit, hisz ő volt a király. Nyilvánvalóan még továbbra is -uralkodhatott volna, ha pénzügyi okok nem kényszeritik a család többi -tagjait és a minisztereket, hogy közbelépjenek. - -Akárcsak a Bourbonoknak, Lajosnak is szenvedélye volt _az épitkezés_. -XIV. Lajos mintájára épitkezéseivel akart halhatatlan emléket állitani -magának. De mint minden egyéb cselekedetében, bizarr volt az -épitkezéseiben is. Rejtett helyeken, sziklavölgyekben, tavak szigetein -épittetett magának kastélyokat, várakat. Trianon és Versailles volt az -ideál, mely előtte lebegett, mikor Linderhofot és Herrenchiemseet -felépitette. A Wartburg lebegett előtte, mikor Neuschwanstein várának -alapjait lerakta, melyben a wagneri Parsifal-álmokat akarta -életrekelteni. Hogy ezekhez az épitkezésekhez impulzust kapjon, 1870–71 -után is, német fejedelem létére képes volt elmenni Versaillesbe. De ha -le is másoltatta ezeknek a francia királyi kastélyoknak hideg pompáját, -vagy a középkori német lovagvárak romantikáját, mekkora különbség volt -közöttük tartalom tekintetében! Ott pezsgő, eleven udvari élet, bálok, -fogadtatások, a Wartburgban dalnokversenyek, itt egy önmagával -meghasonlott lélek, aki egymagában járja a pazar pompával berendezett -termeket, vagy meggyujtatja a neuschwansteini vár lovagtermeinek összes -gyertyáit, hogy egymaga gyönyörködjék a csillogásban, ragyogásban. - -Csak abban egyeztek meg a bajor Lajosnak épitkezései a francia Lajosok -épitkezéseivel, hogy egyformán rengeteg sokba kerültek. Az uj Lajos -idejében azonban már megszünt az a boldog állapot, mikor az uralkodó -magánpénztára összeolvadt az államkasszával. A király magánvagyona és -civillistája nem volt elégséges a fantasztikus épitkezési dühnek a -kielégitésére. Az épitkezés szenvedélye ugyanis valóságos dühvé -fokozódott. Neuschwanstein még nem volt befejezve, Herrenchiemsee még -épülőfélben volt, mikor Lajos már egy hegy tetejét planiroztatta, hogy -ott Falkenstein néven egy gótstilü várkastélyt épitsen. Pénzügyei igy -egyre jobban összekuszálódtak. Adósságai meghaladták a tizenhárom millió -aranymárkát, uzsoraterhek nyomták és uj kölcsönök szerzése egyre -nehezebbé vált. A király kétségbeesett eszközök után kezdett kapkodni. -Először minisztereitől, azután az országgyüléstől követelte, hogy -privátadósságait fizessék meg és adjanak pénzt terveinek végrehajtására. -Még Bismarckhoz is fordult, akit pedig utált, mert benne látta az -okozóját, hogy vazalussa lett a Hohenzollerneknek. Mikor minden oldalról -ellentállással találkozott, elhatározta, hogy feloszlatja az -országgyülést és önhatalmulag fog intézkedni. - -Ekkor határozták el a felelős tényezők, hogy cselekedni fognak. 1886 -junius elején Luitpold herceg elnöklete alatt összeültek uralkodó család -hercegei és a kormány tagjai s a kiállitott orvosi szakvélemények -alapján megállapitották, hogy Lajos az uralkodásra képtelen s helyébe -régenst kell ültetni. Nyomban ki is küldtek egy bizottságot -Neuschwanstein várába, ahol a király akkor tartózkodott, hogy őt elfogja -és starnbergi tó partján fekvő Berg kastélyba szállitsa. A tervet -csendben akarták végrehajtani s a régensség proklamálását csak a király -elfogatása után akarták nyilvánosságra hozni. A félrendszabályok azonban -majdnem megbosszulták magukat és kis hijján tragikus vége nem lett az -expedició kiküldésének. - -A _Fangkommission_ junius 9-én érkezett meg Neuschwansteinba. Éjjel -volt, a királyt nem akarták zavarni. A müncheni urak kiséretében lévő -szolgák elmondták az ut célját a királyi lakájoknak, akik besugták az -ügyet a királynak. Az őrült király pedig lelkiállapotához egyáltalán nem -illő energiával intézkedett. Testőreivel egynek kivételével az egész -bizottságot lefogatta és lezáratta. A bizottság szerencséjére azonban a -király további parancsai olyanok voltak, hogy még a vak engedelmességhez -szokott testőrök is meghökkentek: elrendelte, hogy elfogottak szemét -szurják ki és valamennyit nyuzzák meg elevenen. Ilyesmit a nyolcvanas -években már királyi parancsra sem szoktak megcselekedni. - -Igy a bizottság szabadon maradt tagjának, Rumpler követségi tanácsosnak -elég ideje maradt, hogy Münchenbe táviratozzon és a kormányt -fellármázza. Münchenben erre 10-én Luitpold herceg és a kormány -valamennyi tagjának aláirásával proklamálták a régensséget, intézkedtek -az elfogottak kiszabaditása iránt; különvonaton politikai bizottság -helyett elmeorvosokat és ápolókat küldtek Füssenen át Neuschwansteinba s -a következő éjszaka nagy elővigyázati rendszabályok között Lajost -elfogták. - -Az őrült királyt Gudden dr., akit őrizetével megbiztak, zárt kocsiban -szállitotta Berg kastélyba, amelyet előzetesen szanatóriumszerüen -alakitottak át. A király eleinte tiltakozott, de azután az őrülteknél -gyakori tettetéssel belenyugodni látszott sorsába. Orvosával értelmesen -beszélgetett, magaviselete nyugodt volt, ugy hogy a megérkezése utáni -napon, junius 13-án estefelé Gudden már sétálni vitte őt a kastély -parkjába. A sétáról sem a király, sem az orvos nem tért vissza. Kilenc -óra felé a nyugtalankodó ápolók és csendőrök a keresésükre indultak és -az éjjeli órákban megtalálták mindkettőnek holttestét a tónak egy -öblében. Gudden fején sérülések nyomai voltak láthatók; valószinüleg a -király megtámadta, dulakodás közben mindketten a vizbe zuhantak és -együtt elpusztultak. - -A királyt először a bergi kastélyban ravatalozták föl föl s ott ejtették -meg az orvosi vizsgálatot is. A vizsgálatot Rüdinger professzor végezte; -lényeges megállapitása az volt, hogy a király hatalmas alakjához képest -– 191 cm. magasság, 103 cm. mellbőség és 120 cm. haskerület, – rendkivül -kicsiny és fejletlen volt az agyveleje. Rüdinger az agyvelőn olyan -elváltozásokat is vélt megállapitani, melyek jellegzetesek az őrültekre -nézve. - -Két nap mulva Lajost azzal a királyi pompával, melyet a katholikus -egyház és a Wittelsbach család tud kifejteni, temették el Münchenben. -Koporsója mögött lépkedtek a német s az osztrák és magyar trón -várományosai. Előttük a fekete gyászkocsi, mögöttük a még feketébb -végzet. Három év sem telt bele és III. Frigyes néhány havi uralkodás -után tragikus módon pusztult el, Rudolf trónörökös pedig hőse lett a -máig is titokzatos mayerlingi tragédiának. - - - - -REZIDENCIÁK. - -Az utas, aki nyaranta képletesen kezébe veszi a vándorbotot, hogy -bekalandozza Európa különböző országait, Svédországtól Itáliáig és -Ausztriától Franciaországig, csaknem lépten-nyomon beleütközik olyan -királyi palotákba, fejedelmi kastélyokba, nyári lakokba és egyéb -elnevezésü rezidenciákba, melyeket az utolsó három évszázad uralkodói -épittettek maguknak. Különösen Németország van teleszórva velük, amely -legutoljára jutott el az állami egységnek az állapotához s ahol a mult -század elejéig királyságoknak, választó- és egyéb fejedelemségeknek, -nagyhercegségeknek és más kisebb államformáknak valóságos zürzavara -uralkodott. Baedekerek és egyéb utikönyvek csillaggal szokták megjelölni -ezeket a rezidenciákat, pontosan beszámolnak róla, hogy mikor és melyik -fejedelem milyen körülmények között emeltette őket, felsorolják a -látványosságaikat és különösen felhivják az utasnak a figyelmét, aki -belépődij mellett tekinti meg az elmult időknek a pompáját, hogy mi az -egyes rezidenciáknak a különlegessége és mi az, ami őket a többiektől -megkülönbözteti. - -Csakugyan mind különböznek egymástól. És mégis, ha az európajáró utas -néhány tucatot már látott közülök, lassanként keletkezésük idejére, -épitésük stiljére való tekintet nélkül egyazon hangulatnak a légkörében -olvadnak össze. Késői reneszánsz, rokokó, barokk és elhelyezésük módja -csak külsőségekben különbözteti meg őket egymástól, de ugyanaz marad a -szellem, mely létrehozta és megteremtette őket s amely bennük hosszu -időn át lakozott. - -Minden fejedelmi hatalomnak többé-kevésbbé a presztizs az alapja s ennek -a presztizsnek a szempontjából, az uralkodóknak, kezdve a szumir -városkirályoktól és egyiptomi fáraóktól egészen a legujabb időkig, mikor -már a fejedelmi hatalom hanyatló tendenciát mutat, ugyszólván üzemi -szükségletük volt az épitkezés. Hatalmát, gazdagságát a fejedelem a -primitiv ember előtt, különösen mig az irás-olvasás tudománya nem volt -oly általános, mint napjainkban, leginkább épitkezéseivel tette -érzékelhetővé. Ebből a belső szükségletből fakadt majdnem minden -uralkodónál az a törekvés, hogy olyan épitményeket hozzon létre, -aminőket kivüle más nem tud megépittetni s ami minden bizonnyal -felülmulja elődeinek hasonló alkotásait. - -Ezeknek a fejedelmi épitkezéseknek a keretén belül, amelyeknek kezdetei -a történelmi korok elejéig nyulnak vissza, egészen különleges csoportot -alkotnak azok az uralkodói paloták és kastélyok, melyek körülbelül a -tizenhetedik század második felétől kezdve a tizenkilencedik század -derekáig épültek. A középkor nagy épitkezései, a várakat és talán a -kereskedő városok patricius-palotáit leszámitva, főleg egyházi célokat -szolgáltak. Állandó fővárosuk az uralkodóknak a mai értelemben alig volt -s ha városokban épitettek is maguknak lakást, az nagyrészt védelmi -szempontoknak volt alárendelve. A városokat az uralkodók nem nagyon -szerették, mert ott legkevésbbé érezték magukat biztonságban. A nagy -változás az ujkor elején következett be, amikor az abszolut fejedelmi -hatalom letörte a vele versenyző oligarchákat, megfékezte a független -városok polgárságát, a folyton tökéletesbedő lőfegyverek mellett pedig -az erődszerü épitkezések elvesztették a céljukat és rendeltetésüket. A -pompa és fény megcsillogtatása lett az uralkodói épitkezések legfőbb -célja, nagy királyoknál és duodec fejedelmeknél egyaránt. - -Ez a processzus legelőször és legteljesebb módon Franciaországban ment -végbe és ezért a francia királyok adták a példát Európaszerte többi -uralkodótársaiknak egy ujabb, világi célokat szolgáló épitkezési -tipusnak a megteremtésére. Amit Franciaországban a Lajos királyok -megteremtettek, azt akarta utánozni Európának minden uralkodója -Németországban, Angliában és Skandináviában egyaránt. A Louvre, a -Tuillériák és Versailles voltak az iskolai példa, melynek lokális -változataival a francia királyok utánzói egész Európát teleszórták. - -Mindahány ilyen palota és kastély csak van, azt a benyomást kelti a -nézőben, mintha nem a lakásra volna berendezve, hanem csak egy-egy ember -szeszélyének volna a kielégitése. Tükrös, aranyozott, ezüstözött -fogadótermek, nagy karos gyertyatartókkal, csillárokkal, selyemkárpitos -falakkal, melyeken a maguk idejében hires, de ma már nagyrészt -elfelejtett nevü festőknek a képei diszelegnek. A képek között a tájkép -a legkevesebb, mintha az épittetőknek a természet szépségei iránt alig -lett volna érzékük; tömérdek ellenben közöttük az ősök és a család akkor -élt tagjainak képein kivül a mitológiai vonatkozásu tárgy, édeskésen -megfestett vadászjelenet, ünnepélyeknek és egyéb sokadalmaknak az -ábrázolása, melyeknek az épittető fejedelem állott a középpontjában. -Volt e fejedelmek között, aki fontosnak tartotta, hogy megfesttesse -udvari bolondját, vagy a környezetében tartott gnómot, volt, aki -sorozatos galériát állitott össze vadászkutyáinak a képeiből, vagy -esetleg, ha több müvészi érzéke volt, mint az állandóan a zsenialitás és -őrültség határán álló Wittelsbachok egynémelyikének, megfesttette azokat -a müvészi alkotásokat, melyek az ő uralkodói hatalmának és egyéni -szeszélyének köszönhették az eredetüket. - -Butor mindezekben a rezidenciákban kevés van, csak a falak mentén vannak -itt-ott aranyozott lábu székek és kerevetek, mintha a maguk idejében a -termekben csak nyüzsögtek volna a vendégek, de nem érezték volna a -pihenésnek a szükségességét. Szekrényt még a kevés számu lakószobákban -sem látni; a mindennapi polgári életnek ezeket a fontos butordarabjait -rejtett fülkék és a falakba mélyitett kommodok helyettesitik. A -berendezésnek ebbe az egyformaságába ravasz kis ötletek visznek -elevenséget, melyek annak idején bizonyára büszkeségéül szolgáltak a -fejedelmi gazdának: a láthatatlan konyhába lesüllyedő és teritve -felemelkedő asztalok, a földbe leépitett fürdőmedencék, melyeket a -kastély tavának a vize táplál, rejtett megfigyelők és hangfogók, melyek -segitségével látni és hallani lehet, hogy egyik vagy másik teremben mi -történik. Általában ez a naiv különlegességekre való törekvés igen erős. -Talán nincs kastély, melynek kertjéből hiányoznék a japán vagy kinai -pagoda, a versaillesi mintára megszerkesztett vizjáték, a furcsa -összeállitásu napóra, vagy valamelyik mesebeli szörnyetegnek szobor -alakjában való ábrázolása. Nagy Frigyes Potsdamban külön temetőt -rendezett lovának és kutyáinak. Egy késői Wittelsbach, aki abba a tóba -ölte magát, melynek vizére bocsájtotta egyik őse az uj Bucentorot, egy -szikla tetejére épittette Neuschwanstein várát, a wagneri -Parsifal-álmoknak ezt a kőből alkotott megtestesülését. - -Ha van talán még egy közös vonásuk mindezeknek a rezidenciáknak, talán a -befejezetlenségük az. A legnagyobb részük sohasem érte el azt a -teljességet, melyet számukra kiterveztek. Épittetőjük vagy többet akart, -mint amennyire képes volt, vagy háboruk akadályozták meg, hogy befejezze -alkotását, vagy megunta, amit kezdett, vagy közben meghalt és utóda -másutt még különbet akart teremteni. A palota igy üresen, lakatlanul -maradt, legfeljebb az őrök lézengtek benne, mignem egy másik utód, aki -nem érezte szükségét az elhagyott rezidencia fenntartásának, vagy valami -ujabb rendeltetést adott neki, vagy pedig megnyitotta a hozzátartozó -parkkal együtt a nagyközönség számára. A bécsi Favoritenből, amelyet -Schönbrunn ideje előtt császári nyári palotának épitettek, igy lett a -Teréziánum név alatt ismert nemes ifjak nevelő intézete, más -rezidenciákból igy lett muzeum, vagy belépődijas látványosság, ahol -papucsot huznak a látogató lábára, hogy a berakott padlót össze ne -karcolja szöges cipőjével, a székek karfáit pedig zsinórral kötik össze, -hogy ne lehessen beléjük ülni és a foszladozó selyemszövet teljesen szét -ne szakadozzék. A kastélyok kertjeiben, a dianák, ámorok és vizi najádok -szobrai között pedig ma a nagyvárosok kiránduló közönsége üdül, -gyerekkocsikat tologatnak, papirba csomagolt hideg felvágottat -uzsonnáznak és szorgalmas mamák harisnyákat kötögetnek. - -Kétségtelenül sok művészet van ezekben az akár városi, akár vidéki -rezidenciákban felhalmozva. Legyen a nevük akár Versailles, akár -Schönbrunn, akár Potsdam, Amalienborg, Nymphenburg, Carszkoje Szelo, -mindenkor maradandó emlékei lesznek az európai kulturhistória egy -periódusának, mely az ujkori abszolut fejedelmi hatalom megteremtésétől -a társadalmak demokratizálódásáig terjed. A politikai cselszövényeknek, -kabinet-háboruknak, halkszavu és sima beszédü kancellároknak, -szépségflastromos és költséges metreszeknek a kora ez. Az a kor, mikor -az államkassza még boldog módon többé-kevésbbé összeolvadt a fejedelmek -magánkasszájával és a költségvetés nélküli gazdálkodás világában bele -lehetett fogni olyan épitkezésekbe, amelyekre ma már aligha lehetne -találni fedezetet. Ennek a kornak az uralkodói, ha a legtöbbjük nem -emelkedett is a nagy átlagon felül s ha nem voltak is nagyok mint -uralkodók, majd mind rendelkeztek bizonyos művészi iskolázottsággal és -rendelkezésükre állottak az emberek és eszközök, hogy épitkezési -szenvedélyüket ki tudják elégiteni. - -A népképviseletnek és az olcsó sajtónak az idejével az ő koruk lezárult. -Ha még történtek fejedelmi épitkezések, a jellegük megváltozott. Talán a -bécsi Burg uj szárnya az utolsó az ilyenfajta épitkezéseknek a sorában; -annak is a másik része, melyet Ferenc Ferdinánd tervezett a Ballplatz -felőli oldalon, sohasem fog már felépülni. A tizenkilencedik század a -muzeumok, képtárak, gyüjtemények alapitásának a kora; ezeknek teremtenek -otthonokat a fejedelmek. Ismét a bajor Wittelsbachok példájára lehet -utalni, akik igy teremtették meg Münchenből a világnak egyik első -muzeumi városát. Bécsnek Ferenc József volt a nagy muzeumalapitója; a -néhai császárváros közgyüjteményei majd mind neki köszönik -létesitésüket. Nekünk, magyaroknak se a rezidenciák épitéséből, se a -muzeumok alapitásából nem nagyon jutott. - -Letünt korokat bárminő oknál fogva is visszasirni céltalan és hiábavaló. -Igenis, lehet azonban róla elmélkedni, hogy ki veszi át a jövő -szempontjából egyik vagy másik megszünt tényezőnek a szerepét? -Kétségtelen, hogy még ott is, ahol a monarchia megmaradt, a királyok és -fejedelmek szerepe nagyon megváltozott. Szeszélyeik kielégitésének a -lehetősége, mint egyebütt, ugy az épitkezések terén is, erősen -redukálódott. Köztársasági elnökök és egyéb határidőre alkalmazott, vagy -határidő nélkül választott államfők ezt a szerepet már financiális -okoknál fogva sem vehetik át. Kollégiális szervezetek, legyen a nevük -parlament, városi tanács, muzeumbarátok egyesülete, vagy -részvénytársaság, cselekvéseikben egészen másként járnak el és ez -rányomja bélyegét alkotásaikra is. Minden épitkezésük kompromisszumos -tervnek az eredménye, egy meghatározott költségvetési előirányzatnak a -keretén belül. Nemcsak a nyilvánosságnak az ellenőrzése alatt állanak, -hanem tagjaikból, akik nem belülről érzik a szépnek a kényszerüségét, -vagy nem nevelődtek bele a kényelemnek, fénynek és pompának -szükségességébe, gyakorta hiányzik is az érzék, hogy igazán szép -dolgokat létesitsenek. A tervnek elbirálásánál rokoni, sógori és egyéb -protekciós szempontok érvényesülnek, a kivitelnél pedig megtakaritás -cimén itt is, ott is lecsipnek valamit, ami kelléke lett volna az -alkotás tökéletességének. Gyakorlati példával élve, az udvari -porcellángyárak esetére utalhatunk. Porcellángyárakat részvénytársaságok -eddig is alapitottak és bizonyára ezután is alapitanak. Sohasem jutna -azonban egy kapitalistákból álló társaságnak eszébe, hogy tisztán -müvészi igények kielégitése céljából megépitse akár a meisseni, akár -pedig a berlini, kopenhágai, nymphenburgi vagy karlsruhei -porcellángyárat, amely többé-kevésbbé a rezidenciának a járuléka, csak -azért, mert arra Sévres példát szolgáltatott. - -Amerikában, a nagy kapitalizmusnak a hazájában, amelynek sohasem voltak -Isten kegyelméből való uralkodói, ez a probléma félig-meddig -megoldódott. A multimilliomosok és milliárdosok, az ipar és pénzvilág -„kapitányai“, milliós alapitványok formájában adják vissza egy részét -annak, amit a társadalomnak és másoknak munkájából lefölöztek. Páratlan -bőkezüséggel berendezett muzeumok, egyetemek, tudományos kutató -intézetek, kórházak köszönik nekik a létesitésüket. Vagyonilag fejedelmi -sorban vannak ők s talán modern formák között a fejedelmek alapitói -dicsőségére aspirálnak. Alig hihető azonban, hogy ez az ismét egyesek -tetszésére és szeszélyére alapitott rendszer legyen a szép dolgok -létesitésének végső állomása. Vajudó, de minden nyomorusága mellett is -haladó korban vagyunk, melynek legfőbb vonása a müveltségnek és a belőle -fakadó kulturérzéknek a terjedése. A rezidenciák letünő kora után talán -a kultura iránt egyformán érzékkel biró egyének csoportjainak tudatosan -megszervezett, kollektiv erőkifejtése lép majd az épitészeti alkotások, -tudományok és müvészetek pártolása terén az egyes uralkodók ötletszerü -alkotásainak, tetszésének és szeszélyének a helyébe. - - - - -BACH SÁNDOR. - -Harminc esztendeje elmult, hogy 1893 november 13-án egy elfelejtett -ember halt meg unterwaltersdorfi birtokán, Alsó-Ausztriában. Az -elhunytat Bach Sándor bárónak hivták. Két évtizednél hosszabb idő óta -már nem szerepelt a közéletben s mikor halála hirét közölték az ujságok, -szinte meglepődve néztek össze az öregek, hogy még élt az egységes -Ausztriának hirhedt belügyminisztere, akiről korszakot neveztek el a -magyar történelemben is. Mi pedig, akik mostanában tapossuk az élet -utjának felét, a kezdő ujságolvasók mohó buzgóságával vetettük rá -magunkat az apánk kezéből délutáni szunyókálás közben kihullott -papirlepedőre, hogy megtudjuk, ki is volt az a Bach, akit a nagyok -politizálása közben oly sokat hallottunk emlegetni. - -Valljuk meg, hogy ma, mikor halálának harmincadik évfordulójához -érkeztünk el, még mindig nem tudunk sokkal többet róla. Néhány közkeletü -frázis: a barrikádok minisztere, aki elárulta ifjukori elveit… -önkényuralom… germanizálás… Bach-huszárok… és tovább? Tovább már nincs. -Az abszolutizmus koráról szóló történelmi kézikönyvek is meglepően -keveset mondanak róla. Amit megirnak, inkább a Bach-korszaknak az -általános ismertetése. Meg az osztrák történelmi irodalomban is hiányzik -Bachnak egy kimeritő, jó életrajza és méltatása. Pedig természetes -volna, hogy egy emberrel, aki oly erősen beleirta a nevét negyven millió -ember történetébe, mint Bach Sándor, – lett légyen a szereplése -szimpatikus, vagy sem, – személy szerint is foglalkozzanak. Annál is -inkább, mert Bachnak a személye szinte kinálkozik a studiumra. Belső -fejlődését, pályafutását, betöltött szerepét illetőleg a legérdekesebb -jelenségek egyike. Sokáig talán nem tudták megérteni. Mi, akik átmentünk -a forradalmak és ellenforradalmak gyakorlati iskoláján, könnyebben -megértjük őt. Viszont Bach Sándor pályafutása sokban kulcs lehet nekünk -_más_ politikai nagyságok pályájának a megértéséhez. - -A kiindulás szinte tipikus természetü. Adva van a _régi rendszer_, -megállapodott hatalmával, formáival, tekintélyeivel. Hogy ezt a régi -rendszert véletlenül Ausztriának hivják, véletlenül Metternich a -kancellárja és véletlenül a jámbor Ferdinánd a császára, tökéletesen -mellékes. A fiatalok, – közöttük sokat igérő, de még csak igérő -ügyvédek, jó tollu, de irásukban korlátozott publicisták, merész -irodalmi terveket szövögető költők, a ranglétra alsó fokain álló -közigazgatási tisztviselők, egyetemi hallgatók, – lányos házaknál, -boltozatos belvárosi régi vendéglőkben, kávéházakban, jogi és politikai -olvasókörökben, segitő egyesületekben találkoznak és ott eszelik ki -világboldogitó terveiket, a közeli megvalósulás minden reménye nélkül. A -negyvenes évek elérhetetlennek látszó ideáljai: liberalizmus, egyenlőség -a törvény előtt, jó közigazgatás, demokrácia, szólás- és -gondolatszabadság, néhány csöpp a korai szocializmus tanitásaiból, -Proudhon szellemében, – ez az, ami mindannyiukat foglalkoztatja. Amint -egy-egy közülük titkár lesz valamelyik kancelláriánál, vagy jogtanácsosa -lesz valamelyik kékvérü mágnásnak, vagy benősül valamelyik -patricius-családba, kötelességszerüen megfeledkezik ezekről az ifjukori -hóbortokról. De jön egy véletlen lökés, mint a márciusi forradalom. A -még be nem érkezettek ugy érzik, hogy eljött az ő idejük. Az -olvasókörből politikai központ lesz, ahol alkotmányt csinálnak egy -negyven millió lakosu birodalom számára, nagy akciókat terveznek, -memorandumokat szerkesztenek és küldöttségeket választanak, hogy a -memorandumokat a Burg hatalmasainak és a császárnak átadják. Egy -merészebbhangu beszéd, egy ujságcikk, amelyet a cenzura kék ceruzája már -nem csonkitott meg, karriért teremt. Addig szük körben ismert nevek, -különösen ha a rendőrség egyébként ártalmatlan házkutatást is -foganatositott viselőjüknél, ismertekké és divatosakká válnak. Ha van -bennük némi tehetség, ügyesség és alkalmazkodó képesség, ők a jövő -emberei. - -Ez a márciusi forradalom előtti és forradalmi Bachnak az esete. -Többedmagával együtt résztvett a petició megszövegezésében, amely -alkotmányt kért a császártól Ausztria számára és belekerült a -tizenkettes bizottságba, melynek az lett volna a feladata, hogy a -peticiót a császárnak átnyujtsa. A kivánságok nagyon mérsékeltek voltak, -némileg kiszélesitett rendi parlament, jogegyenlőség és a hűbéri -rendszer maradványainak eltörlése. Elvi szempontból a jozefinizmusból -fakadó liberalizmus, személyileg pedig az _aggastyán-uralom_ megdöntése. -Mérsékelt voltukat legjobban mutatja, hogy eleinte még Zsófia főhercegnő -is rokonszenvezett velük. Igaz, hogy a főhercegnőnek messzebbmenő tervei -voltak. Az ő keze is benne volt a rendszerváltozás előkészitésében, -melynek Ferdinánd helyett Ferenc Józsefet kellett a megifjodó Ausztria -trónjára emelni. Kormányozható forradalmak azonban nincsenek s az -események eseményeket szülnek. Ausztriában is az elért eredmények egyik -oldalon még nagyobb követeléseket szültek, másik oldalon pedig adtak -ugyan engedményeket, de szervezték az ellenforradalmat, amelynek katonai -erővel kellett rendet teremteni. Mialatt az udvar Innsbruckba menekült, -Bécsben egy uj forradalmi hullám vállain felemelkedett a liberális -Doblhoff-kabinet, amelyben Bach kapta az igazságügyi tárcát. A -minisztérium bemutatkozásánál ahhoz az elvhez kötötte magát, hogy a nép -szuverénitása a trónéval rangban egyenlő. A kabinetbe a -harmincötesztendős Bach az energia és határozottság hirét hozta magával. -Ő volt az, aki a „barrikádok olvasható irásával“ akarta tudtul adni a -reakciónak a nép akaratát. Csakhamar megmutatta, hogy legalább is -ugyanakkora energiával és határozottsággal akarja megtartani egyszer -kiverekedett pozicióját. Ahogy megérezte az erőviszonyok változását, -rohamosan tolódott el jobbfelé. A májusi forradalom vezéralakja -októberben már Bécsből menekülni volt kénytelen és csak novemberben -bukkant fel ujra Olmützben, mint Schwarzenberg Félix herceg kormányának -igazságügyminisztere, majd 1849 május havától belügyminisztere. - -Még forradalmi idők számára is tulságosan gyors ez a változás. -Schwarzenberg herceg sógora volt annak a Windischgrätznek, aki a prágai -és bécsi forradalmak leverése után rendcsináló diktátora lett a -monarchiának. Programjuk eltért ugyan egymástól, Windischgrätz katonai -diktaturát, Schwarzenberg polgári abszolutizmust akart, de abban -egyetértettek mindketten, hogy a forradalmi szellemnek a csiráját is ki -kell irtani. Egyetértettek abban is, hogy a kremsieri fikció, – ahogy -Schwarzenberg a Bécsből elmenekült országgyülést nevezte, – a rákfenéje -a bajoknak és csak addig szabad megtartani, amig a legelső alkalom -kinálkozik a szétkergetésére. Egy ilyen elveket képviselő rendszerbe -átevezni valakinek, aki félesztendővel előbb még a szabadságjogokat, -népszuverénitást és barrikádokat emlegette, nem könnyü feladat. Bachnak -az átnyergelése sem ment simán, de nem mintha neki lettek volna -aggodalmai, hanem a tulsó parton nem fogadták valami szivesen. Nagyon is -friss volt a forradalmi multja és nem volt elég megbizható a katonai és -feudális reakció számára. Windischgrätz tiltakozott ellene és vele -tartott a nyilt és leplezetlen reakciónak egész táborkara. A legfurcsább -küzdelem kezdődött. A gőgös arisztokrata- és katonai-párt lehetetlenné -akarta tenni a polgári származásu barrikád-minisztert, Bach pedig -küzdött, hogy nélkülözhetetlenné tegye magát rájuk nézve. Támogató -gyanánt mögötte állott Schwarzenberg herceg, aki szintén a feudális -mágnások közül való volt, de helyesebben itélte meg Bachot, mint a -többiek és nagyon jól megérezte, hogy ezt az eleven eszü, de -poziciójáért állandóan küzdeni kényszerült fiskálist eszköznek jobban -használhatja, mintha valami rangjabeli, de korlátolt mágnást venne maga -mellé a kabinetjébe. Sógorával szemben szinte formális garanciát vállalt -Bachért, hogy „nézetei a hadseregről és a nemesi előjogokról a -legkorrektebbek“. Állandóan kitartott mellette, mert szüksége volt reá. -Kellett neki az az ember, akinek „mindenre van megoldása“ és akinél -jobban senki sem tudta az egyre féktelenebb abszolutizmus ténykedéseit -kenetteljes, formailag csiszolt, sőt modern jelszavaktól csöpögő, de -tartalmilag álnok mondatokba öltöztetni. - -Olmülzi miniszteri ténykedését jóformán azzal kezdte, hogy jogilag -megvédelmezte a frankfurti parlamenttel szemben Blumnak a kivégzését. -Elismerte, hogy a parlament egy tagjának mentelmi jogán „sérelem“ esett, -de vitatta a hadbiróság itéletének jogosságát, mert az osztrák -kormánnyal a frankfurti nemzetgyülés mentelmi jogára vonatkozó -határozatok hivatalosan nem közöltettek, a tiltakozás a halálos itélet -ellen pedig sajnálatos késedelemmel érkezett meg. Szavaiból jóformán -kiérzik az ügyvéd, aki válogatás nélkül véd minden ügyet és képes -bebizonyitani azt is, hogy a csendőrség, a sajtóellenőrzés, a szinházi -cenzura és az egyesületi jog felfüggesztése tulajdonképen a politikai -szabadságnak a megvédését szolgálja a felforgatókkal szemben. Az ő -ügyvédi észjárása eszelte ki, hogy a tizennyolc esztendős Ferenc József -trónralépésénél a polgári magánjog szabályait kell alkalmazni, nem lévén -a magyar törvénytárban az uralkodóház tagjainak nagykorusága -szabályozva. A trónralépést bejelentő proklamációnak alkotmányosan és -modernül hangzó mondatai is tőle származnak. Ez a proklamáció -tartalmazza azonban egyuttal Bach következő esztendőinek politikai -programját, a centralisztikus és egységes Ausztria megteremtését, melyet -mint belügyminiszter tiz éven át konzekvens és kitartó munkával, -számtalan akadályt leküzdve igyekezett megvalósitani. - -Ezeknek az esztendőknek a megitélése nem oly egyszerü mint azt különösen -a magyar történelemirók szokták feltüntetni, akik az összefutó és -széthuzó erők elemzése nélkül egyszerüen a reakció gyüjtőkalapja alatt -foglalnak össze mindent, ami 1849 után történt. Tényleg a császár -környezetében erős küzdelmek folytak, hogy mit állitsanak a letiport -forradalom helyébe. Schwarzenberg, Stadion és Bach, – majd az első -kettőnek halála után Bach egyedül, – a centralisztikus és bürokratikus -abszolutizmust képviselték. A jozefinizmus örökségéből vették át a -polgároknak a törvény és közigazgatás előtti egyenlőségét és az előjogok -megszüntetését. Az egységes, uj Ausztriában egyformán meg akarták -szüntetni a rendi előjogokat és a tartományok és országok különállását. -Mellettük sokáig, parallel hatalom gyanánt müködött a szoldateszka, -amely csak császárt ismert és őrmesterekkel szerette volna végeztetni az -egész közigazgatást. Ez a szoldateszka annyira ment, hogy a pesti -helyőrség tisztjei nyilt tüntetést rendeztek Haynau mellett, mikor -Bécsben megsokalták beszámithatatlan müködését és menesztették. Külön -csoportot alkottak a katonai és polgári feudálisok, akik 1848 előtt az -összes vezető poziciókat birták s a forradalmi mozgalmak leverése után -az elkorhadt rendi és partikuláris államszerkezetet akarták -visszaállitani. Ezeknek a gőgös osztrák feudálisoknak Windischgrätz volt -a tipusuk, aki mindig megdicsérte polgári származásu tisztjeit -bátorságukért, de az arisztokratákat soha, mert azoknál a harci erény -_magától értetődik_. Felfogására jellemző, hogy féktelenül gyülölte a -magyar rebelliseket, de rokonszenvezett a magyar rendiséggel és a -forradalom leverése után az ókonzervativ arisztokratákat akarta -hatalomba iktatni. Magának Schwarzenberg hercegnek az öccse, akit az -osztrák arisztokráciában _Landsknecht_ néven ismertek, mert szivesen -vett részt mindenféle kalandos hadi vállalkozásokban, a germanizáló -centralisztikus politika megkezdése alkalmával memorandumban ajánlotta a -fiatal uralkodónak, hogy támaszkodjék a magyarokra és csehekre, mert -azoknak a forradalma _csak_ nemzeti volt, mig a bécsieké polgári és -demokratikus. - -Azt feltétlenül el kell ismerni, hogy Bach nem közönséges ügyességet -tudott kifejteni poziciójának megvédésében. Kifelé ugy látszott, mintha -hatalma állandóan növekednék, de befelé szüntelenül résen kellett -lennie. Személye körül szinte koncentrálódott a gyülölet. Az elnyomott -nemzetiségek a centralisztikus politika képviselőjét gyülölték benne, a -forradalmárok az árulót, a _régi_ tekintélyek a parvenüt, a feudálisok a -jobbágyfelszabaditás végrehajtóját, a katonák a polgári abszolutizmus -megteremtőjét, az 1848 előtti reakciósok pedig elveik meggyőződés -nélküli kisajátitóját. Kübeck, az államtanács elnöke, feljegyzéseiben -hol _madár_, hol pedig _angolna_ névvel tiszteli meg. Meyendorff orosz -követ azt irja, hogy szalonja nyitva van minden gentleman előtt, de -Bécsben van miniszter, aki nem az ő szalonjába való. Az olmützi -császártalálkozás alkalmával nem volt nehéz rávenni Miklós cárt hogy -_ne_ fogadja szövetséges társának belügyminiszterét. Pedig Bach már -mindent elkövetett, hogy forradalmi multjának az emlékét expiálja. Még -hegyes kecskeszakállát is, melyet a negyvenes évek végén forradalmi -szakállnak neveztek, leberetváltatta. 1851-ben, az osztrák alkotmány -teljes felfüggesztése előtt, Bachnak arra a kijelentésére, hogy most -jutottak a helyes utra, Khevenhüller gróf, a Windischgrätz iskolájából -való arisztokrata hadtestparancsnok, csipősen jegyezte meg: - -– _Mi_ nem is jártunk más uton soha. - -Különösen megnehezedett Bach helyzete 1852 elején, Schwarzenberg halála -után. A császár őt akarta miniszterelnöknek, el is küldötte neki a -kinevező kéziratot, de a publikálást Grünne gróf főhadsegéd, Kübeck és -az Angliából visszatért Metternich meg tudták akadályozni. Rávették a -császárt, hogy önmagának legyen a miniszterelnöke, mert az abszolut -uralkodás elvével nem fér össze, hogy másnak a kezében összpontosuljon a -hatalom. Bach érezte, hogy szövetségesek után kell néznie. Ettől az -időponttól kezdődik a közeledése a klérushoz, részvétele a konkordátum -előkészitésében s a centralizálásnak az ultramontanizmussal való -párositása. Thun gróf közoktatásügyi miniszterrel együtt ekkor kezdte -meg hadjáratát a magyar szabadságnak utolsó menedéke, a protestáns -autonomia ellen. A centralizmus gondolatából kidobta a jozefinizmust, -hogy megszerezze Rauscher biboros és a türelmetlenségig katolikus Zsófia -főhercegnő pártfogását. Arisztokrata ellenségei ezért mondották, mikor -Bach 1852-ben megkapta a báróságot, hogy cimerében a szavak: „_In cruce -spes mea_“, – nagyon is földi értelemben veendők. - -Ilyenek voltak a kulisszák mögötti részletei annak a nagy kisérletnek, -amely a forradalmak romjain az egységes, nagy Ausztria megteremtését -tüzte ki céljául. Bachnak a koncepciója az volt, hogy a jó -közigazgatással és igazságszolgáltatással és a pénzügyi szolgálat -megreformálásával teremtse meg az egységes birodalomnak az -előfeltételeit. Amit ezen a téren alkotott, arról fenntartás nélkül el -kell ismerni, hogy kiváló adminisztrativ tehetségnek a munkája. Az -osztrák közigazgatás, melyet meg nem érdemelt kicsinyléssel szoktak -emlegetni, ma is az általa megácsolt keretek között müködik. Nálunk is, -a közigazgatás és igazságszolgáltatás kettéválasztása, a telekkönyv, a -jobbágyfelszabaditás, a pénzügyi közigazgatás és a csendőrség, -lényegükben a Bach-korszak maradványai. Csak a cimek változtak, de a -tartalom alig. Az abszolutizmus idején Bach reformjai és intézményei -népszerütlenek voltak, de a kiegyezés utáni Magyarország épenugy -kénytelen volt őket átvenni, mint ahogy átvette a Bach-féle -közigazgatási apparátust minden változtatás nélkül a hat éve megalakult -cseh köztársaság kormánya. Bach kisérletében megvoltak a sikernek -bizonyos előfeltételei. Ha terve sikerül, nevét II. Józsefnél -maradandóbb módon irja bele Ausztria történetébe. De nem sikerülhetett, -mert nem számolt a reális nemzeti erőviszonyokkal és a kényszer nyomása -alatt lemondott azokról a demokratikus erőkről, melyeket esetleg -felhasználhatott volna. Népállamot népek ellen teremteni, még jó -közigazgatási gépezettel sem lehet. Mint minden abszolutisztikus -rendszernek, a Bach-rendszernek is ez volt a szervi hibája. Senki sem -akarta elfogadni tőle még a jót sem, mert mindenki csak az erőszakot és -a közigazgatáson tul a közszabadságok elkobzását és a germanizálást -látta benne. - -A legnagyobb tévedés volna azonban Bachnak a rendszerét minden -fenntartás nélkül germanizálásnak nevezni és a németséget, vagy akár -annak az osztrák ágát felelőssé tenni az ötvenes évek _birodalmi_ -politikájáért. Ez a politika épen oly távol állott _a német -gondolattól_, mint a császári hadsereg, amely csak nyelvére volt német, -de teljesen denacionalizálódott a habsburgi eszmének a kedvéért. Hogy is -lehetett volna magasabb értelemben németnek nevezni egy olyan politikát, -amely kizárta a birodalmi német klasszikusokat és valami sajátságos -őrmesteri és irodatiszti németséggel prostituálta Goethe és Schiller -nyelvét. Az osztrák németségnek a negyvenes évek liberális eszmekörében -felnevelődött intelligenciája visszavonult a Bach rendszerétől és azt -kifelé leginkább a szlávok képviselték. Az ötvenes évekből való az az -anekdóta, hogy a bécsi rendőrségnél, aki jó minősitést akar, tartozik a -cseh akcentust elsajátitani. Az össze-vissza dobált, a viszonyokkal nem -ismerős közigazgatási tisztviselők a gyakorlatban eltorzitották azt is, -ami másként szépen festett volna az uj közigazgatás koncepciójában. - -Igy mélyült ki egyre jobban az az ür, amely a Bach-rendszer szavai és -cselekedetei között mutatkozott. Ezt az ürt pedig nem lehetett állandóan -áthidalni megfizetett ujságcikkekkel, megrendelt bizalmi -nyilatkozatokkal, eredményekről regélő jelentésekkel, Potemkin-elvek -szerint rendezett császári körutakkal és a kritika teljes -elhallgattatásával. Még az a látszólag demokratikus vonás se -használhatott ennek a rendszernek, mellyel a politikailag -veszélytelennek tartott parasztság rokonszenvét igyekezett magának -megnyerni. Két különböző oldalon, a liberális intelligencia és a rendi -különállásukban megtámadott történeti osztályok voltak a -Bach-rendszernek legerősebb ellenségei. És épen itt állott elő az a -képtelen helyzet, hogy mig Bach az ókonzervativ arisztokratákat -rendőrileg ellenőriztette, azoknak rendi előjogaik révén szabad -bejárásuk volt a feudális gondolatkörben felnevelődött fiatal -császárhoz. Bizonyos mértékig az ő szócsővük volt a döblingi tébolydából -megszólalt Széchenyi is, aki marcangoló kegyetlenséggel tépte szét a -_Rückblick_ dicsekvéstől csillogó képeit. Kritikájának foglalata az, -hogy az önkény önmagában nem utálatos, de azzá válik, ha képmutatással -és tartuffiádákkal párosul. - -Mikor azonban Széchenyi könyve megjelent, Bach már bukott ember volt. -Megbuktatta őt a solferinói vereség. Önkényuralmi rendszerek mindent -elbirnak, csak a külpolitikai és harctéri vereségeket nem. Ilyen esetben -szokták az uralkodók áldozatul odadobni népszerütlenné vált -minisztereiket. Bachnak is mennie kellett, annál is inkább, mert a -tábornokok keresve sem találtak volna alkalmasabb mentséget, minthogy -Bachot okolják a katonai igazgatás hibáiért és vele palástolják a saját -tehetetlenségüket. Senki sem sajnálta Bachot, mikor távozott, csak az -uralkodó érezte ugy, hogy tartozik valamivel annak az embernek, aki tiz -esztendőn át szolgálta a korlátlan császári hatalom ügyét. A pápai udvar -mellé nevezte ki követnek. Ez volt az utolsó állomás Bach politikai -pályafutásában. Tevékenységre Rómában nem nyilt alkalma, de feljegyezték -róla, hogy mezitláb, gyertyával kezében vett részt a bünbánó -körmenetekben. Mindenesetre különös befejezése egy pályafutásnak, -amelynek fiatalkori és forradalmi időszaka nem volt mentes a negyvenes -években divatossá vált ateisztikus gondolatoktól. 1870-ben az olasz -egység kimondása Bachot Rómából is elüzte. Lehetetlenné vált egy olyan -fővárosában, melynek két provinciája elevenen érezte tiz esztendei -kormányzásának az emlékét. Ettől fogva minden közéleti szerepléstől -visszavonultan élt alsóausztriai birtokán. Virágzó gyümölcsfák és -zümmögő méhek között töltötte életének utolsó husz esztendejét. - -Bach a liberalizmus és demokrácia podgyászával indult neki a hatalomra -vezető utjának, melyen nem volt szándékában, hogy megforduljon. Mikor a -reakció vámszedői az egyes állomásokon követelték, készséggel -hullajtotta el és cserélte ki mindazt, amit kifogásoltak. Nem az elvek, -hanem a cselekvés emberei közé tartozott. A politikában vannak ilyen -egyéniségek, akiket az erős befogadó képesség jellemez és a meggyődésnek -látszatával, sőt talán tudattalanul a meggyőződésnek az érzésével tudják -a legkülönbözőbb álláspontokat képviselni. Szubjektive az ilyen -egyéniségek mindig őszintén beszélnek és cselekszenek. Ez az -_átnyergelések_ lélektani magyarázata. Bachról tudunk néhány nagyon -jellemző esetet, amely ezt látszik bizonyitani. Sorsdöntő jelentőségü -kérdéseknél mindig nehézség nélkül találta meg a formulát, amely -átsegitette a pálfordulások zátonyain. Ez volt az esete, mikor szakitott -a márciusi és májusi forradalmárokkal, mikor leszámolt a -parlamentarizmussal és mikor a teljes reakció mellé szegődött. A -kremsieri parlament feloszlatását minisztertársa, Stadion, éjszaka -közölte vele. Bach nyugodtan végighallgatta izgatottságtól remegő -kollegáját és másik oldalára feküdt, hogy – aludjon. Másnap már érvelt a -feleslegessé vált parlament feloszlatása mellett. 1851-ben emlékiratban -tárta az uralkodó elé az abszolutizmus tarthatatlanságát és nehány -nappal később nyugodtan tudomásul vette a márciusi alkotmány -felfüggesztését, sőt képviselője lett a perhorreskált rendszernek. Ő, -aki tiltakozott, mikor még ügyvéd korában Felsenthal rendőrbiztos -házkutatást tartott nála, bizonyára természetesnek tartotta, mikor -éveken át ő adott hasonló megbizásokat ugyanannak a Felsenthalnak és -helyeztetett rendőri felügyelet alá a saját multjára emlékeztető fiatal -ügyvédeket. De ős időktől fogva közös vonásuk a hatalmon levőknek, hogy -mindig azt tartják legjobbnak, amit maguk cselekszenek, magukat -tévesztik össze a köz érdekével és azt hiszik, hogy rendszerüket minden -eszközzel meg _kell_ védelmezni. - -Hozzátartozik Bach jellemzéséhez, hogy anyagi előnyök iránt nem volt -érzéke és a vagyongyüjtők közé nem tartozott. Miniszterségének ideje -Ausztriában összeesik a nagy kapitalisztikus vagyonképződésekkel. -Mellette és körülötte miniszterek, katonák, vállalkozók vasutépitéseken, -bányakoncessziókon, kereskedelmi alapitásokon, hadseregszállitásokon -milliókat kerestek, gyakran az állam rovására is. A mindenhatónak -tartott miniszter ezeket a kinálkozó lehetőségeket a maga javára sohasem -használta ki. Azok közé tartozott, akiknek a hatalom nem eszköz, hanem -öncél, melynek a közös nevezőjére vissza lehet vinni minden -cselekedetüket. Az övéhez hasonló egyéniségek cselekedeteinek gyakran -sulyos következetlensége csak látszólagos, mert _önmagukhoz_ mindig a -legszigorubban következetesek. - - - - -BONYHÁDY ISTVÁN. - -Az igazi neve Perczel volt. A tizenhetedik század elején beköltözött -német családból származott, amely állandóan nagy szerepet játszott a -Dunántul, különösen Tolna, Baranya és Somogy vármegyék közéletében. -Történelmi név a szabadságharcig nem került ki a Perczelek közül, de a -családnak majd mindegyik férfitagja szolgálta egyik vagy másik vármegyét -szolgabirói, főjegyzői, alispáni minőségben. A nagykiterjedésü -familiában Mária Terézia idejétől kezdve sok volt a katona is. Bonyhády -Istvánnak az apja, Perczel Sándor is, mint inzurgens nemes verekedett a -napoleoni háboruk idején. Azután vidéki nemesek módjára visszavonult -tolnai birtokára és gazdálkodott. Járt a megyegyülésekre, résztvett a -helyi politikában, beszédeket tartott követválasztások alkalmával, -egyébként pedig büszke volt kilenc fiára, akik szintén a tekintetes -vármegye szolgálatában kerestek érvényesülést. Ismert név, nagy -rokonság, sógorság, komaság a legtöbb valamirevaló dunántuli familiával: -a legjobb ajánlólevél az életre. Bizonyára nem hoznak szégyent a -Perczelek régi nevére. Ha van egy kis szerencséjük, alispán vagy táblai -követ is lehet belőlük. - -A negyvennyolcas és negyvenkilences események mind a kilenc fiut -kizökkentették arról a pályáról, amely kétszáz esztendő óta hagyományos -volt a Perczelek családjában s a karriéreknek az a sajátságos -változatossága, melyet befutottak, kicsinyben valóságos tükörképét adja -a mult század dereka körüli Magyarországnak. A két idősebb, István és -Imre – a későbbi Bonyhádyak, – a forradalom ideje alatt megmaradt -szigoru legitimistának, állást vállalt az osztrák megszállás idejének -közigazgatásában és megyefőnök lett az abszolut rendszer idején. Sándor, -aki eredetileg katona volt, de 1834-ben egy nagy feltünést keltett -párbaj miatt otthagyta a hadsereget, mint nemzetőr-őrnagy harcolt délen -a szerbek és egyideig a császáriak ellen Kassa körül. Windischgrätz -januári proklamációja után önként jelentkezett és az igazoló-bizottság -előtt tisztázta magát. Móric egyik legradikálisabb politikusa és -tábornoka lett a forradalomnak. Öccsével, Miklóssal együtt, aki -honvédezredes volt, Világos után külföldre menekült; mindkettőjük nevét -1851 szeptember 23-án bitófára szegezték. Béla főszolgabiró és alispán -volt 1849-ben s az alkotmányos éra alatt az igazságügyi tárcát töltötte -be. Pál kapitány volt a honvéd-hadseregben; az abszolut éra alatt -közlegénynek sorozták be. Lászlót a forradalomban való részvételéért -négyévi várfogságra itélték; betegség cimén elbocsátották és -huszonkilenc éves korában meghalt. A legfiatalabb, Ferenc, a Buda -ostrománál kapott sebébe halt bele. - -A kilenc Perczel-fiu példája annak is, hogy szélsőséges idők teremtik a -szélsőséges embereket. Mikor valaki leszögezi magát egy álláspont mellé, -ritkán tudja előre állásfoglalásának végső következéseit. Talán csak az -első lépést teszi meg saját akaratából: a továbbiaknál már a viszonyok -és események sodró hatása nyilatkozik meg. Egy bizonyos ponton tul pedig -már nincsen visszatérés. Ilyenkor az, akit az események elsodortak, a -saját igazolására legtulzóbb módon igyekszik szolgálni azt az irányt, -mely őt magával ragadta. Ez a forradalmi és ellenforradalmi emberek -pszihéjének a magyarázata. - -Talán igy kell és lehet megérteni Bonyhády Istvánt is. A pályafutását -egész fiatalon, 1823-ban, mint Tolna vármegye tiszteletbeli aljegyzője -kezdte meg. Hét év mulva valóságos aljegyző, 1836-tól 1845-ig pedig -főszolgabiró volt a Perczelek másik vármegyéjében, Baranyában. Ahogy a -későbbi esztendei szerint meg lehet itélni, keménykezü, keménynyaku -megyei kiskirály lehetett, aki nem kereste a népszerüséget és -rokonszenvet nem tudott ébreszteni maga iránt. Az 1845-ös tisztujitásnál -nem választották meg. Bizonyára a harag müködött benne, mikor 1849-ben a -császáriaktól elfogadta a dárdai főszolgabiróságot. A magyar -szabadságharcok története százával mutat föl olyan példákat, hogy két -testvér közül az egyik a kurucok, a másik pedig a labancok oldalán -harcolt. Sok birtokos magyar nemes család menekedett meg igy az -elpusztulástól. A _gutgesinnt_ testvér érdemei a bécsi hatalmasok előtt -expiálták a _rebellis_ büneit. Sokszor már a következő generációban -bekövetkezett a szerepcsere: labanc lett a kuruc gyermekéből és -függetlenségi politikus a császári tisztviselőnek a fiából. Ez a -történet ismétlődött meg a Perczelek családjában is. Önmagában ez még -nem lett volna különös és emlitésreméltó esemény. De mert a Perczelek -nyakasabbak és keményebbek voltak másoknál, erősebb volt bennük _a csak -azért is_ virtuskodó magyarsága, akár jobbra tolódtak el, akár balra, -elébe rohantak a többieknek. Az egyiknek nem volt elég függetlenségi és -radikális Kossuth, a másiknak elég aulikus és konzervativ Albrecht -főherceg. - -Mindjárt az önkényuralom első esztendejében, mikor a két Perczelt _in -contumaciam_ halálra itélték, a többiek pedig bujdostak, vagy hadbiróság -elé kerültek, csaknem egyszerre három Perczelt neveztek ki -megyefőnöknek: Istvánt Szeged székhellyel Csongrádba, Imrét Szolnokra, -rokonukat, Gyulát, pedig Békésbe, majd Vasvármegyébe. A három rokon -meghálálta a kinevezést. Alázatos instanciával fordultak a császárhoz és -kérték, hogy letehessék _a lázadók által beszennyezett_ Perczel nevet és -nemesi előnevüket használhassák vezetéknévnek. Igy lettek belőlük -Bonyhádyak. - -István 1850 április derekán vonult be uj székhelyére, Szegedre, ahova a -renegát hirével érkezett meg és céltáblája lett minden elfojtott -gyülölségnek, haragnak, mely az emberek lelkében fölhalmozódott. Nem -mintha a Tiszaparti városban ő lett volna az egyetlen, aki az -önkényuralommal megalkudott. Kremminger prépost-plébános, aki ellen a -forradalom ideje alatt Batthyány Kázmér kormánybiztosi minőségében -inditott vizsgálatott s akit a város kegyuri minőségében _közönségesen -ismert szelleménél fogva_ fosztott meg hivatalától, az ostromállapot -idején került vissza plébániájába. Szücs Antal kisteleki plébános, aki a -szószékről is prédikált a _lázadás_ ellen, szintén jutalmul kapta a -rókusi paróchiát. A magisztrátus is kikerült minden rendszerváltozáshoz -alkalmazkodó, vagy kenyérre szorult emberekből. Akadtak még -„alkotmányos“ tisztviselők is, akik állást vállaltak. De a Perczelből -lett Bonyhádynak más volt az esete. Az ország másik részéből idegenül -került Szegedre és idegen maradt nyolcesztendei megyefőnökségének -végeztéig. A többiek csak szolgálták az abszolut rendszert, de ő -politikai megbizottja volt az abszolutizmusnak, mely a rémuralom -köntösében mutatkozott be. Esetét a tüntetésszámba menő névváltoztatás -is megkülönböztette az egyszerü állásvállalástól. A többiek -megfordulhattak, mikor kiábrándultak _az uj rendszerből_, számára nem -volt megfordulás. A lokálpatriotizmus, amely sokat elnéz azoknak, akik -mindennaposak a kvaterkázó poharak, vagy a tarokkasztal mellett, a -jött-mentet látta benne, akinek nem szabad és nem lehet megbocsájtani. -Az alsóvárosi magyarok, akiknek mindenkor nagy sulyuk volt Szegeden, -benne látták minden rossznak a megtestesülését. Ő számoztatta meg a -házakat, ő rendelte el a népszámlálást, vele együtt jött Szegedre a -stempli meg az akciz, szünt meg a szabad dohánytermesztés és pecsételték -le a kisüstöket. Már pedig a kisüst emberemlékezet óta a politikai -állásfoglalásnak fontos tényezője Magyarországon. - -Másutt, ahol szerencsésebb volt a megyefőnökök megválasztása, a -társadalmi kapcsolatok enyhitették a politikai ellentéteket. Bonyhády -családos ember volt, de a családját Szegedre nem hozta magával. A -társadalmi érintkezést nem kereste és jóformán kizárólag a hivatalos -érintkezésre szoritkozott. De még közvetlen alantasaival, -hivatalnoktársaival sem tudott összemelegedni. A modora kemény, érdes és -bántó volt. Ha nem volt feltétlenül szükséges, nem tárgyalt velük, hanem -piros vagy kék ceruzával irott cédulákat küldözgetett nekik. A városi -levéltár ma is őriz néhány ilyen „_Amice_, polgármester!“ megszólitásu -diplomáciai jegyzéket. A szövegük se valami kiméletes. „Szombaton minden -készen legyen, különben jaj a mérnöknek!“ Egyes üzenetei egyenes -inzultusokat tartalmaznak. Sohase jutott volna eszébe, hogy ezeket a -dorgáló, sértegető tartalmu leveleket boritékban juttassa el a -cimzettekhez. Nem csoda, ha igy még hivatalnoktársaival is feszült volt -a viszony s azok is csak immel-ámmal, a passziv rezisztenciával határos -módon hajtották végre rendelkezéseit. E rendelkezések nagyrésze pedig a -_forradalmi emlékek_ tökéletes kiirtására vonatkozott. Bonyhády meg -akart semmisiteni mindent, ami az elmult napokra emlékeztetett. A -levéltárnak 1848–49-re vonatkozó ügyiratait elégette, a jegyzőkönyvek -lapjait pedig feketére bemázoltatta. Ezeket a lapokat vegyi uton, -1872-ben tették ismét olvashatókká. Elkoboztatta a karpereceket, -melyeken az aradi tizenhárom nevének kezdőbetüi voltak láthatók. -Eltiltotta _a fekete, széles és hátul lefüggő szalagokkal -disztelenitett, gömbölyü, betyáros kalapok_ viselését. Fegyelmit -inditott a Kossuth-szakállt viselő tisztviselők ellen. Szétfejttette a -nemzetiszinü zászlókat és összetörette a „48“ jelzésü pipákat. A -kaszinókat, társasköröket bezáratta, a templomi prédikációkat rendőri -ellenőrzés alá helyezte; keresztelőket, disznótorokat is csak a hatóság -képviselőjének jelenlétében volt szabad tartani. - -Lassankint igy valóságos hadiállapot fejlődött ki Bonyhády és a város -közönsége között. Nyiltan szembeszállni a nagyhatalmu megyefőnökkel, -akinek egy szava elég volt ahhoz, hogy bárki is rendőri felügyelet alá -kerüljön, nem lehetett, de a fennmaradt anekdotaszerü apróságok, az -egykoru akták, a pest-budai főispánhoz intézett politikai -helyzetjelentések eléggé tanuskodnak arról a viszonyról, mely a -megyefőnök és a székhelyéül szolgáló város polgársága között uralkodott. -Bonyhády egy alkalmat se mulasztott el, hogy az előtte megjelenőknek -metsző módon szemükre ne vesse előbbi politikai magatartásukat. Kossuth -tiszteletére 1849 julius 12-én Szegeden rendezték az utolsó -fáklyásmenetet. Ennek résztvevőit sokáig szemmeltartotta a rendőrség. -Bonyhády még két esztendő multával is ezért utasitott el egy -uriasszonyt, aki valami kéréssel járult eléje: - -– Asszonyom, a kezén még most is érzem a szurokfáklya szagát. - -Különösen hadilábon állott Bonyhády a piaristákkal, akik 48 óta mind -jegyes emberek voltak. Személyesen járogatott el a belvárosi templom -mellett levő régi piarista gimnáziumba, hogy a diákok lojális szellemben -való oktatását ellenőrizze. Ha az apró emberek nem a szája ize szerint a -feleltek, a tanárokkal éreztette haragját. Egyizben valami ügyes-bajos -ügyben Cseh Ferenc rendtag vezette a piaristák küldöttségét elébe. A -megyefőnök disputálni kezdett Cseh Ferenccel s végre dölyfös gunnyal -vágta oda neki: - -– Tisztelendőségednél nincs okosabb ember a szegedi piaristák között? - -Nem hiába volt Cseh Ferenc a filozófia professzora, végtelen nyugalommal -felelte: - -– Oh, dehogy nincs. A többi mind okosabb, mint én, de azt gondolták, -hogy ide én is jó leszek. - -Negyvennyolc óra alatt Cseh Ferencnek természetesen el kellett hagynia -Szegedet. - -Ilyen esetek másokkal is fordultak elő s annyi rendőre nincs semmiféle -önkényuralomnak, hogy meg tudná akadályozni sötét éjszakákon a -Kárász-ház ablakainak beverését, ahol a megyefőnök lakott. Tudvalevő -dolog az is, hogy rendőrállamokban az emberek, ha már egyebet nem -tehetnek, „tiszteletlen“ élceket faragnak a hatalom rovására. A cenzura -hivatásánál fogva korlátolt s csak akkor vesz észre valamit, mikor a -viccet már a verebek is csiripelik. Ilyenforma dolgok történtek a -Bonyhády idejében is. A polgármesterhez intézett egyik átiratában -szóváteszi, hogy „többen mulatság ürügye alatt a tanyákra kirándulnak s -a kormány célzataival ellenkező elménckedésekkel önmagukat ámitják, -forradalmi dalok és poharazások közt vétkes merényletekre vetemednek“. A -„kormányellenes elménckedések“ különben a kaszinó bezárásának okai -között is szerepelnek. Az ötvenes évek elején a kürtőkalap volt a -kormányhatóság szimboluma. Egyik doktornak, aki „a magas kormánynak -ismeretes hive“, a kürtőkalapját fejébe verték és bezuzták. Nyomozás -indult meg, de eredménytelenül. Az eset az ügyiratokban „cs. kir. -tisztviselők nevetség tárgyává tétele és azok tettleges -megbecstelenitése“ cimen van megörökitve. Bonyhádynak 1851 március -12-iki politikai jelentése a következőket mondja: - -„A nép hangulata a mult havitól nem különbözik; a nép csendes, -engedelmes, semmi politikai kihágás nem történt. A Kossuth visszatérte -felüli hirek kevés hitelre találnak. - -A körülmények szülte nagyobb terhek miatti panaszok az adott -felvilágositásra elenyésznek, az aggodalmak azonban a fogyasztási adó -behozatala ellen csoportosulnak. - -Az intelligentia nagy része hallgat, más része politizál s reményli a -reformok hajótörését, a harmadik rész, a forradalmi compromittáltak, a -jelen állapottal kibékülni nem tudnak, de mindenki örül a közbéke -helyreálltán s a fejlődést várja.“ - -Szóról-szóra ugyanaz a helyzetjelentés, amely ráillenék bármely más -rendőrállamra. A lelkek elégedetlenségét minden rendőrállam a gyomor -kielégitésével és anyagi jólét igérgetésével akarja leszerelni. Ezen a -téren a Bonyhády-éra alatt kétségtelenül történt is haladás. Ekkor -kezdődött meg Szegednek mai értelemben vett várossá fejlődése. Kiépült a -pest–temesvári vasut, állandó hid épült a Tiszán, utcákat köveztek, -megcsinálták a közvilágitást s különösen a Bach-korszak kinevezett -tisztviselői financiális szempontból rendet vittek a _more patrio_ -városi gazdálkodásba. De a publikumnak nem ez kellett. Még a jót se -szivesen fogadta a gyülölt kezekből. - -Amennyire meg lehet itélni, Bonyhády későbbi éveiben belefáradt a meddő -küzdelembe. Elszigeteltsége embergyülöletté fokozódott. Helytartósági -tanácsos lett, kapott kitüntetéseket, az 1857. évi császárlátogatás -alkalmával közvetlenül sütkérezett a hatalom fényében, de mindez nem -segithetett rajta. Szinte patologikussá vált nála, hogy mindenütt és -mindenkiben forradalmárt keresett. Összeférhetetlensége nőttön-nőtt s -beosztott tisztviselői egyre-másra kérték áthelyezésüket. Végre Albrecht -főherceg őt helyezte át megyefőnöknek Kecskemétre. A _kis alkotmány_ -idejében, mikor uj emberekkel kellett próbálkozni, elejtették. Többé a -közéletben nem szerepelt. Tolnai birtokán gazdálkodott és rengeteg sokat -olvasott. Mert nagy olvasottságu ur volt ez a magyarból lett császári -tisztviselő. Olvasott mindent, de ahogy a könyvtárának hozzám került -darabjaiból látom, különösen az érdekelte, ami a forradalomra és a -forradalomnak káros mivoltára vonatkozott. Könyveiben az ilyen -passzusokat tintával, vörös és zöld plajbásszal gondosan aláhuzogatta és -a fontosabb helyeket hatalmas NB jelzéssel látta el. Talán pszichologiai -önigazolás-féle volt ez a négy fal között. A könyvei között van egy -kéziratos kötet is, Eszék városának 1849 február 14-én történt -kapitulációjáról. Folytatás gyanánt sajátkezüleg leirta a debreceni -_Rumpf-parlament_ február 26-iki tárgyalásait, melyek az eszéki árulásra -vonatkoznak. Az irása erős, karakterisztikus, a betüi szinte haragosan -kemények, akárcsak az egyénisége. - -De a könyveknek, melyek halála után Pécsett kerültek kótyavetyére, van -még egy érdekességük. 1860-tól kezdve nagy, kerek betükkel rajzolja -mindegyik könyvének első lapjára: „Öregebb Bonyhády Perczel István -tulajdona.“ Ő, aki a szabadságharc után megtagadta a familiáját, bukása -után megint használni kezdte a rebellis nevet. Tüntetni akart-e vele -azok ellen, akik hálátlanok voltak szolgálataiért, vagy egyszerüen -visszatért a régi névhez, mikor látta, hogy másoknál már nem akadálya a -közpályán való szereplésnek, nem tudom megmondani. Még a legnyiltabb -embereket is csak _kivülről_ tudjuk megitélni és csak következtetni -tudunk cselekedeteik igaz okaira, lélektani rugóira. Ami pedig az övéhez -hasonló komplikált és kifelé zárkózott lelkekben végbemegy, más emberek -előtt örökre zárva marad. - - - - -AZ ESZÉKI ÁRULÁS 1849-BEN. - -Bonyhády Perczel Istvánnak, Szeged város és Csongrád vármegye néhai -adminisztrátorának hagyatékából került hozzám egy német nyelvü kéziratos -könyv, „_Übergabe der Festung Essegg an die kais. kön. Truppen am 13. -und 14. Februar 1849._“ A szerzője nincs megnevezve, de a szövegből -kétségtelen módon meg lehet állapitani, hogy csak az a _Glavásch_ János -őrnagy lehetett, akinek oroszlánrésze volt az eszéki árulásban. A könyv -ugyanis főleg azt domboritja ki, hogy a császári hadsereg mennyit -köszönhet az ő _becsületes és önfeláldozó_ császárhüségének. Ennek -bizonyitásánál több izben négyszemközt lefolyt beszélgetésekre is -hivatkozik, melyeknek mindig ő az egyik szereplője, ugy hogy más a -könyvet nem irhatta. Ezzel az irattal akarta a szerző elérni, hogy az -ifju császár még 1842-ben büntetésből elvett tiszti rangját visszaadja. - -A kézirat alkalmasint akkor kerülhetett Bonyhády Perczel István -birtokába, mikor a magyar kormánynak Debrecenbe való menekülése után, -mint a császáriak által kinevezett főszolgabiró müködött az Eszékkel -szomszédos siklósi járásban. Érdeklődésből, talán mert egy Perczel is -szerepelt a vár átadásánál, lemásoltatta s a végén sajátkezüleg -hozzáirta a debreceni országgyülésnek a vár átadására vonatkozó -tárgyalásait. Egyéni megnyilatkozás egyetlenegy helyütt van benne. Mikor -a debreceni parlament kimondja, hogy az eszéki vár feladásánál jelen -volt tisztek mindaddig becsteleneknek és hazaárulóknak tekintetnek, mig -a haditörvényszék előtt vétlenségüket be nem bizonyitják, hozzáfüzi: „_A -fentebbi határozatot inditványozó Madarász László, Kossuth Lajos -rendőrfőnöke ’s a honvédelmi bizottmány tagja volt, ’s ő az, ki ama -boldogtalan Zicsy Ödön grófnak Görgey forradalmi vezér által elkobzott -’s zár alá vett ingóságait, nagyértékü drágaságait kezelte ’s az -ékszerek nagy részét ellopta ’s most mint cégéres tolvaj, gazember -Amerikába menekült._“ - -A német kéziratnak a szereplői nagyrészt ismeretlen, már teljesen -elfelejtett nevü emberek, akikről semmiféle különös dolgot nem jegyzett -fel a történelem. Maga Eszék várának az átadása is csak epizód a -szabadságharc történetében Az érdekessége a forradalmi miliőnek -megrajzolásában és az apró emberi momentumoknak a feljegyzésében rejlik, -amelyek sokat érthetővé tesznek, különösen oly emberek előtt, akik -végigélték az 1918. évi összeomlás utáni zavaros időket. - -A forradalom kitörésekor Eszék várának _Jovich_ báró vezérőrnagy volt a -parancsnoka. A várban állomásozott egy vegyes gyalogdandár _Schwarzenau_ -tábornok parancsnoksága alatt. A helyőrséghez még tüzérségi és müszaki -csapatok tartoztak, közvetlenül a várparancsnoknak alárendelve. -Élelmiszerekkel, lőszerrel a vár hónapokig el volt látva, a kasszában -még pénz is volt a tisztek fizetésére és legénység zsoldjára; _anyagi_ -szempontból igy nehézségektől nem kellett tartani. - -A vezető állásban levő tisztek szempontjából a legnagyobb veszedelem -volt, hogy a bécsi hadügyminisztérium teljes bizonytalanságban hagyta -őket. A délvidék fellángolt. A Bácskában és Bánságban folyt a harc a -magyarok és szerbek között, mindkét oldalról olyan tisztek vezetése -alatt, akik ugyanannak az uralkodónak esküdtek föl. Szeptemberben -_Jelacsics_ megindult Pest ellen, de az eszéki helyőrség még mindig nem -kapott instrukciókat. Ugy látszik, Bécs nem tudta de _Jovich_ báró még -kevésbbé tudhatta, hogy az események hol fognak végződni. Zavarában azt -a megoldást választotta, hogy a beállott hadiállapotban _Eszék várát -semlegesnek jelentette ki_. A várba nem eresztette be _Sassy_ őrnagy -parancsnoksága alatt álló 9-ik honvéd zászlóaljat, sem a _Csorich_ -őrnagy által vezetett szerb határőröket. Beállott az a furcsa helyzet, -hogy egy uralkodónak felesküdött csapatok fegyverrel állottak egymással -szemben és ugyanakkor ugyanannak az uralkodónak egy helyőrsége a kitört -harcban érdektelennek jelentette ki magát. - -Ez a kómikus állapot természetesen nem tarthatott sokáig. Jelacsics -hires _Flankenbewegungja_ után, október 8-án megérkezett a honvédelmi -bizottmány parancsa, hogy a várban tüzzék ki a magyar zászlót és a -tisztek irásos nyilatkozatban kötelezzék magukat a magyar kormány iránti -engedelmességre. Máskülönben hazaárulóknak minősitik őket. - -E „_borzalmas parancs_“ vétele után, – mint a kézirat mondja, – Jovich -báró a főőrségre felvonatta a magyar zászlót, de biztonságból a -vártemplom tornyára a sárga-fekete lobogót, a városház balkonjára pedig -a horvát lobogót is kitüzette. Utána nyomban beteget jelentett, a másik -tábornok, _Schwarzenau_ pedig se szó, se beszéd, egyszerüen otthagyta a -gondjaira bizott csapatokat és Horvátországon át Ausztriának vette az -utját. - -Október 22-én _Batthyány_ Kázmér gróf, mint a magyar kormány által -kinevezett kormánybiztos jelent meg a várban. Magával hozta a 41-ik -honvéd zászlóaljat öt ágyuval. A vár helyőrsége 4500 ember volt 630 -ágyuval, kétségtelenül elegendő ahhoz, hogy Batthyányt maroknyi -csapatával együtt összeroppantsa. De nem ez történt. Az események -teljesen a forradalmi idők logikája szerint játszódtak le. - -„Batthyány gróf a várba való bevonulása alkalmával mindenekelőtt a -rendes csapatok részéről akarta biztositani magát, tehát felszólitotta a -tiszteket, hogy amennyiben állásukban meg akarnak maradni, reverzálist -állitsanak ki, melyben kötelezik magukat, hogy hüséggel szolgálják a -magyar kormányt. A tisztek, miután megfontolták, hogy _igazi -kötelességüket_ ugy teljesitik legjobban, ha legénységüknél maradnak s -miután belátták, hogy a reverzális adása nélkül nem maradhatnak -csapataiknál, hanem azokhoz vagy honvédtiszteket osztanak be, vagy a -honvédség között osztatnak fel, elhatározták, hogy eleget tesznek a -felszólitásnak s kiállitották a kivánt reverzálist.“ Egymás számára -azonban a tisztek egy része nyilatkozatokat állitott ki, hogy ez a -reverzális a legfelső hadur iránti kötelességük teljesitését nem érinti. -Igy minden eshetőségre biztositották magukat. - -Másnap jelent meg a várban az uj katonai parancsnok, _Éder_ tábornok. -Éder elég különös körülmények után lett egy magyar kézben levő várnak -_forradalmi_ parancsnoka. A bácskai harcok idején, _Kiss, Vetter_ és -_Fackh_ tábornokok azzal vádolták meg, hogy kétszinü játékot üz és -összejátszik az ellenséggel. Rövid uton vizsgálatot rendeltek el ellene -s a vizsgálatba bevonták _Hatzel_ és _Bernáth_ kormánybiztosokat és a -nagybecskereki polgármestert is. A vizsgálatot Óbecsén kellett volna -lefolytatni, de mire rákerült volna a sor, a szerbek és császáriak -megtámadták a Ferenc-csatorna torkolatát. Éder felkerült Pestre, onnét -pedig a honvédelmi bizottmány kinevezésével Eszékre. A honvédelmi -bizottmány szükében volt a tábornokoknak s talán ugy okoskodott, hogy a -kormánybiztos és a mellé rendelt _Földváry_ Lajos ezredes ellenőrzése -mellett Éderben megbizhatik. - -Bizonyos, hogy a tábornok a többi tisztekkel együtt külsőleg a magyar -ügy hivének mutatta magát, befelé azonban folytatta kétszinü játékát. -Mikor a helyőrséget feleskették a magyar zászlóra, kimódolta, hogy a -vártüzérek, akikre _szükség lehet_, az eskütételnél ne jelenjenek meg. -Mikor a _Trebersburg_ báró vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló -császáriak délről kezdték a várat körülzárni, megakadályozta a vár -előtti házak lebontását, fák kivágását és az utcák kövezetének -felszedését. Az ellenség a vár közvetlen közelébe férközött, de a -védelemre semmi sem történt. A kapuk nyitva maradtak, ostromlók és -ostromlottak érintkeztek egymással, megállapodásokat kötöttek a posta -továbbitására. Éder tábornok pedig megmagyarázta Batthyánynak, hogy -hadviselő felek között, kiknek tisztjei kölcsönösen ismerik egymást, _ez -igy szokás_. Az olasz condottierik háboruira emlékeztető hadviselés volt -ez, ahol nagy „csatákban“ csak az sebesült meg, aki véletlenül – leesett -a lóról. - -_Glavásch_ őrnagy térparancsnok volt Eszék várában. Szintén a forradalmi -kormány nevezte ki december vége felé. Az ő pályafutása furcsább volt -még az Éderénél is. Határőrvidéki tiszt volt, abból a fajtából, amely -alulról kezdi a pályafutását és évtizedek alatt, miután végighányódott a -_birodalom_ legkülönbözőbb helyőrségeiben, eljut az őrnagyságig. -Glavásch katonai pályafutását 1809-ben kezdte meg a napoleoni háborukban -és 1842-ben mint őrnagy kordonparancsnok volt Gradiskában. Mint ilyen -egy kis határsértést követett el és _három bosnyák rablót minden -tárgyalás nélkül felakasztatott_. Máskor, a félvad délszláv viszonyok -között nem sokat törődtek az ilyen esetekkel, de akkortájt Ausztriának -érdeke volt, hogy jóban legyen a portával és a _tettest_ rövid uton -megfosztották a rangjától. - -Glavásch ettől fogva állandóan kegyelmi kérvényekkel bombázta a -hadügyminisztériumot, főhaditanácsot és császárt, de eredménytelenül. -Utolsó kérvényét már a kavargó 48-as viszonyok közepette intézte a -császárhoz. Hogy a kedvező elintézést kisürgesse, maga is utána ment a -kérvényének Bécsbe. A császárt nem találta, mert az udvar Innsbruckba -menekült. Elment oda is, ahol épen Jelacsics volt a nap hőse. A -kérvényét ott sem találta. Időközben leküldték _elintézésre_ a magyar -hadügyminisztériumhoz Pestre. Glavásch megint visszafordult és pont a -forradalom kitörésekor érkezett meg Bécsbe. Ott egy kis pechje támadt, a -diákok megfogták, behurcolták az aulába és a Jelacsiccsal való -összejátszás gyanuja miatt elpáholták. Sikerült megszöknie és kalandos -utazás után elkerült Pestre, ahol már valamikor régen, hadnagy korában -szolgált. Pesten örömmel fogadtak minden jelentkezőt és akárcsak Éder, -Glavásch is néhány nap mulva a honvédelmi bizottmány kinevezésével a -zsebében utazhatott Eszékre. - -Hogy mi volt ennek az embernek a lelkében, aki saját irása szerint -Pesten szentül fogadkozott, hogy hive lesz a magyar kormánynak, tudni -nem lehet. A kézirat, amely csak tőle származhatik, azt mondja, hogy -_már azzal a szándékkal ment le Eszékre, hogy a várat átjátssza a -császáriak kezére. Megbizhatóságának és császárhüségének_ ez volna a -legszebb bizonyitéka. A valószinüség nem erre mutat. Zavaros időkben az -emberek nagyon különös görbéket irnak le. Mikor ő Pesre került, -alkalmasint haraggal volt eltelve mellőzése és kérvényeinek elutasitása -miatt. A honvédelmi bizottmány nem ok nélkül hihette, hogy ez a -szerezsán ivadék, aki saját bőrén érezte Bécs hálátlanságát, hüséges -hive lesz. Közben azonban fordultak a dolgok. Január elsején Kossuth a -kormánnyal Debrecenbe menekült és a magyar ügy elveszettnek látszott. -Glavásch, aki addig teljesen a kormány emberének mutatta magát és meg -tudta nyerni a becsületes, de hihetetlenül naiv Batthyány gróf bizalmát, -kezdett a szél változásához képest köpönyeget forgatni. Az ostromnak a -módja mellett, amely Eszék körül folyt, összeköttetést tudott találni az -_ellenséggel_. Ugy okoskodott, hogy bölcsebb, ha a vár elárulásával -Bécsben szerez magának érdemeket, mintha az elmenekült magyar kormány -szekeréhez kötné a sorsát. Akár a reaktiválását, akár -nyugdijjogosultságának az elismerését igy tudja legkönnyebben elérni. - -Glaváschnak nem volt nehéz társakat találni, akik ugyanugy gondolkoztak, -mint ő. Első volt közöttük a mindig _fekete-sárga_ Éder tábornok, utána -_Neubauer_ őrnagy térparancsnok és aki nagyon fontos volt az ő -szempontjukból, Rácz honvédőrnagy, akiben a „magyarok“ is teljesen -megbiztak. Természetesen csak a legnagyobb óvatossággal járhattak el. -Bent a várban meg kellett tartani a védekezés szinezetét, nehogy a -honvédtisztek gyanut fogjanak, kifelé viszont értésére kellett adni az -„ellenségnek“, hogy a várat a kezére akarják játszani. Ha ugyanis -Trebersburg báró csapatai harc árán foglalják el a várat, elvész az -_érdem_ és nincs kilátás jutalomra. - -Glavásch összeállitotta a _gyanus_ tisztek listáját és azokat Éder -tábornok január folyamán különböző megbizatások, felderitések cimén -eltávolitotta a várból. A várparancsnokság pedig gondoskodott róla, hogy -az alsó- és felsővárost, melyeket sáncöv választott el a vártól, -_megbizható_ csapatok védjék. Tényleg, mikor Trebersburg báró január -29-én a külvárosokat megtámadta, a védőcsapatok küzdelem nélkül -visszavonultak. _Rácz_ őrnagy, aki az alsóvárost _védte_, azt adta elő, -hogy a lakosok hátulról tüzeltek az embereire és lehetetlen volt a -helyén kitartani. - -Az egész történetben csak az a sajátságos, hogy a feltétlenül becsületes -Batthyány grófnak mindezek a dolgok nem tüntek fel, sőt elhitte, hogy a -vár teljes biztonságban van és mint Baranya és Bács megyék -kormánybiztosa rávetette magát, hogy megyéinek meglátogatására a várat -elhagyja. A gróf február 4-én utazott el és távollétében az összes -hatalmat Éder tábornokra ruházta. Többé már vissza nem térhetett, mert -néhány nap mulva Nugent táborszernagy csapatai Eszéket a Dráva másik -oldalán, észak felől is körülzárták. - -Ettől fogva gyorsan fejlődtek a dolgok. Egy Kuba nevü százados hadbiró -meg akarta látogatni a felsővárosban lakó szüleit. A tábornok „átkelési -igazolványt“ adott neki, azzal a föltétellel, hogy felkeresi Nugent és -Trebersburg tábornokokat. Közölje velük, hogy _ő és még többen fel -akarják adni a várat_, vissza akarnak térni a császár hüségére, de ehhez -formális felszólitásra van szükségük. A felszólitás meg is érkezett -február 9-én s ettől fogva a várban több napon át zajos haditanácsok -követték egymást. A fiatal _Perczel_ Pál kapitány, Perczel Mór -tábornoknak az öccse, Szigetvár példáját emlegette és követelte, hogy -Zrinyi Miklós példájára mindnyájan hősi halált haljanak. A fiatalabb -tisztek egy része vele tartott. A többség tanácstalanságában nem tudta, -mitévő legyen. A honvédelmi bizottmánnyal való kapcsolat megszünt, nem -érezték az erkölcsi nyomást, amely kitartásra késztette volna őket. A -falakon kivül pedig az ellenség, melynek tisztjeivel egy kadétiskolába -jártak, velük együtt szolgáltak, mulattak és töltötték ifju éveiket. -Talán egyedülálló eset a várostromok történetében, hogy ostromlók és -ostromlottak, mikor összeülnek a tárgyaló asztalhoz, _testvér_ -megszólitással üdvözlik egymást. Ez a szokás a határőrvidéki ezredekből -terjedt el a régi osztrák hadseregben. Még Földváry ezredes is, aki -eleinte szintén a végsőkig való ellenállást hangoztatta, megingott és -megelégedett annak kikötésével, hogy a vár feladása „_tisztességes_“ -feltételek mellett történjék. A tisztesség ügyét Glavásch és Rácz, akik -február 11-én az átadás feltételeit letárgyalták, azzal a szójátékkal -intézték el, hogy az őrség nem lerakja a fegyvert, hanem _visszaadja_ -jogos tulajdonosának, az uralkodónak. Ez ismét megnyugtatott néhány -embert, aki a katonai becsületét féltette a fegyverlerakástól. - -A február 11-iki tárgyalásnak egyik _fontos_ pontja volt, hogy -Trebersburg tábornok a császár nevében Glaváschnak rangja visszaadását -és évi 800 frt nyugdijat helyezett kilátásba. _Állitólag önként;_ aki -akarja, el is hiheti. A második megállapodás volt, hogy a várat a -császáriak 13-án szállják meg és a formaszerinti átadás 14-én történik. -Nehogy esetleg a honvédek valami programellenes zenebonát csináljanak, -13-án az őrségre régi császári csapatokat kell vezényelni, _megbizható_ -tisztek parancsnoksága alatt, az ágyuk mellé pedig óvatosságból olyan -embereket, akik kezelésükhöz nem értenek. - -Az óvatosságra nem volt szükség. Eszék egy lövés, egy kardcsapás nélkül -került 6000 főnyi helyőrségével, 630 ágyujával, hónapokra elégséges -lőszerével és élelmiszerkészletével a császáriak kezébe. Még az átadás -se ment valami szomoruan. A várkapu előtt teljes diszben vonult fel az -őrség, összerakta fegyvereit és kibékült az ellenséggel, akivel még -lövést sem váltott. Minden csapattest nevében két tiszt aláirta az -átadásról szóló protokollumot és az eszéki vár operettszerüen szomoru -epizódja a szabadságharc történetében véget ért. A védőseregből senkinek -sem lett bántódása; igaz, ok se nagyon volt rá. Mindenki visszatérhetett -otthonába, a volt császári katonák ujra beléphettek régi ezredükbe. Még -a tisztek is visszatérhettek a császár hüségére, de előzőlüg a -Bécsujhelyen müködő igazoló-bizottság vizsgálatának kellett magukat -alávetniök. - -A „bizonyitványok“ kiállitása már előbb megkezdődött. Legelőször Éder -tábornok, ezuttal már cs. kir. minőségben, levelet intézett Trebersburg -báró vezérőrnagyhoz, melyben felsorolta azokat, akik a vár átadása körül -_különös nagy érdemeket_ szereztek. Ezek: Glavásch őrnagy, Rácz -honvédőrnagy és segédtisztje, Kovaljanin főhadnagy, Neubauer -tüzérőrnagy, Ergotich kapitány, Hasper Károly kapitány, Piringer -alezredes és még többen. Utána szintén Éder tábornok külön bizonyitványt -állitott ki Glavásch részére, hogy milyen „_becsületesen_“ igyekezett -szolgálni az uralkodó érdekeit. Ezt a vár feladásában részes többi -tisztek, közöttük Földváry ezredes is, aláirták. Egy harmadik -bizonyitványban ismét Éder tábornok _házi használatra_ elmondja az -árulás történetét, hogy Glavásch miként hizelegte be magát Batthyány -bizalmába, hogy távolitotta el a várból a veszedelmes tiszteket, a -_magyarón_ Zsiday szerémmegyei alispánt és magát Batthyány grófot és -miként érlelte meg az átadást. Ennek alapján Trebersburg tábornok -kiállitja a negyedik bizonyitványt Glavásch számára Nugent -táborszernagyhoz és Windischgrätz herceghez. Ennyi szép bizonyitvány -birtokában ez a kétes individuum kilép a történelemből. - -Debrecenbe, mint ismeretes, február 25-én érkezett meg Eszék átadásának -a hire. Másnap a csonka parlamentben nagy vihar volt miatta. Mészáros -hadügyminiszter adta elő az esetet, de nem tudott magyarázattal -szolgálni. Hangoztatta, hogy Édert becsületes embernek ismerte, amellett -az oldalán volt _ellenőrködni_ Földváry és Rácz is. - -A hadügyminiszter után Madarász László pattant fel és fulmináns beszéd -kiséretében határozati javaslatot terjesztett elő, hogy _a vár -feladásánál jelenvolt tisztek mind becsteleneknek tekintendők, mig -vétlenségüket nem bizonyitják_. - -A határozatot természetesen sohasem hajtották végre. A rohanó események -sodrában Eszékről hamar megfeledkeztek. Haditörvényszék elé az ügy nem -került, az érdekeltek pedig érthető módon nem nagyon feszegették kevéssé -dicsőségteljes szereplésüket. A szabadságharc történetéről szóló könyvek -sejtik, vagy sejtetik ugyan, hogy a várat „lanyhán védelmezték“, vagy -esetleg árulás történt, de nem ismerik a részleteket. Ezekről a most -ismertetett önigazolóirat és mellékletei nyujtanak hiteles -felvilágositást. - - - - -AZ ÖREG FERENC JÓZSEF. - -Alig néhány esztendeje, hogy történelmi mértékkel mérve is szokatlanul -hosszu pályafutás és szinte példátlanul hosszu uralkodás után kidőlt az -élők sorából. Alig néhány esztendő telt el a ködös és komor novemberi -alkonyat óta, mikor a schönbrunni kastélyból szárnyrakelt a hir, hogy -Ferenc József megtért az őseihez. A világháboru zajlásának közepette, -miközben az ágyuk dörögtek az összes harctereken, hagyta el örökre -trónját, melyen meg voltunk szokva őt változatlanul látni évtizedeken -keresztül. Arasznyi idő telt el a halála óta és mégis ugy tetszik, -mintha históriai messzeségbe távolodott volna tőlünk. Talán az azóta -egymásra tornyosuló sorsdöntő jellegü események hosszabbitják meg -látszólag az eltelt rövid néhány esztendőt és jelentetik meg közgyülési -termek képeiről, történelmi munkák és képeslapok illusztrációiból, -emlékérmekről és a papirjegyek áradatában eltünt pénzekről jól ismert -vonásait egy már régesrég eltünt és az emlékezések ködéből felmerülő -árnyék formájában. Talán annak a körülménynek is kell ezt -tulajdonitanunk, hogy egyénileg nem a mi korunkhoz, hanem sokkal inkább -ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely a negyvenes években haladásról és -polgári szabadságról álmodozott, a következő évtizedekben pedig átélte -Európa átalakulását s a patriarchális kisvárosok és a postakocsik -helyett a zajgó nagyvárosokat és a vasutak hálózatát hagyta ránk -örökségül. - -Uralkodásának utolsó esztendeiben Ferenc József az _öreg ember_ volt -Európa legősibb trónjainak egyikén. Uralkodása első korszakának -eseményei már régesrég a mult ködében merültek el, mikor ő még mindig a -helyén állott, hadparancsokat bocsájtott ki, minisztertanácsokon -elnökölt, államainak főméltóságait kihallgatásokon fogadta és uralkodói -kötelezettségeit mintaszerü pontossággal teljesitette. Ő volt az öreg -ember, akinek megitéléséhez a mindennapos mérték hiányzott. Személyét -majd hét évtizednek az eseményei zugták körül; látta uralkodóknak a -trónralépését, megöregedését és elhalálozását s látta ismét utódaiknak -eltünését. Első tanácsadóinak és ellenségeinek fiai lettek a miniszterei -és voltak méltóságok az udvarában, kiknek nagyatyái ugyanazt az állást -töltötték be az ő szolgálatában a viaszgyertyák és előltöltő fegyverek -idején. Nem csoda, ha csaknem elveszitette a kortárs jellegét s ő -ezekkel, ezek pedig vele idegenül állottak szemben. Ez volt a viszonya a -hozzá közelállókhoz; alattvalóinak nagy tömege számára pedig jóformán -nem volt egyéb fátyolos képnél. A most élő nemzedék ugyszólván csak a -távolból ismerte őt és a legendaszerüséggel övezte körül. Friedjung -Macharnak egy hasonlatát alkalmazza rá a történelmen átvonuló árnyékról, -melynél nem lehet látni, aki vetiti. - -Életének külső eseményei és uralkodásának históriai adatai már számtalan -munkában meg vannak irva és ismereteseknek tételezhetők fel. Sokkal -ritkábban kisérelték meg Ferenc József egyéniségének a megrajzolását. A -semmitmondó udvari diszmunkák, melyek akárcsak a hermelin, csak -cifraságszámba mehetnek s a szenzációhajhászó és regényes -„leleplezések“, melyek az összeomlás óta gombamódra burjánzottak fel, -bátran figyelmen kivül hagyhatók. Hogy reá vonatkozó személyes és emberi -feljegyzéseiket közzétegyék, abban a hozzá közelállókat meggátolta a -hallgatás kötelezettsége. Csak halála óta kisérelték meg egyesek, hogy -róla a valóságnak megfelelő képet rajzoljanak, helyesebben, hogy -személyiségének ismeretlen vonásait felfedjék. - -Ezekből a halála után megjelent feljegyzésekből, amelyek természetesen -nagy óvatossággal kezelendők, mert szerzőik többé-kevésbbé a saját -szerepüket igyekszenek igazolni, vagy az események irányitásában való -részesedésüket akarják kedvező világitásba helyezni, egy olyan -uralkodónak a képe domborodik ki, aki a trónokon ülő többi kartársaival -alig hasonlitható össze. Ferenc József az uralkodónak egy többé vissza -nem térő tipusát képviselte. Mint Ausztria császára és Magyarország -apostoli királya s egy ősrégi családnak az elismert feje, olyan -mértékben volt eltelve kimagasló állásának a tudatától, hogy az összes -személyi momentumoknak nála háttérbe kellett szorulniok. Lénye -ugyszólván beleolvadt az uralkodói hivatásba. Egészen más volt, mint -többé-kevésbbé a modernség fuvallatától érintett kollégái. Az idősebb -Vilmos császár tulságosan katona volt a szónak porosz értelmében. II. -Vilmos nagyon is modern. Edvárd, vagy Lipót, a belgák királya, tőzsdei -jegyzéssel a kezükben uralkodtak. Alfonz spanyol király, aki -szerkesztőségekbe látogat el és ujságirókkal baráti alapon érintkezik, -az uralkodónak ismét egy egészen uj tipusát képviseli. Egy sem volt -közülök olyan kizárólagosan császár, vagy király, mint Ferenc József. -Nála nem mentek frázis-számba az olyan kifejezések, mint „házam“, -„népeim“, „országaim“, vagy „hadseregem“. Ő tényleg tulajdonosnak érezte -magát, akit a többiek szolgálni tartoznak, – a többiek, akiket csak -szolgálatuk rendfokozata, de nem minemüsége különböztet meg egymástól. -Az uralkodóhoz való viszony szempontjából nincsenek állampolgárok, csak -alattvalók. E meggyőződésében Ferenc József volt az Isten kegyelméből -való uralkodás utolsó megszemélyesitője, ő volt az utolsó a cézárok -sorában. - -Különösen az _öreg_ Ferenc Józsefet kell ebből a szempontból megitélni. -Természeténél fogva is zárkózott jellem volt s ezt a zárkózottságot még -fokozta, hogy a tartózkodó magatartásból, melyet az uralkodói -méltóságból kifolyólag saját személyét illetőleg kötelességgé avatott, -ugyszólván sohasem lépett elő. Nyilvánosság előtt nagyon ritkán beszélt -s amit mondott, annak szinte sohasem volt személyes jellege. Ha -bármilyen aktusnál beszélnie kellett, adott pillanatban előlépett a -szolgálattevő adjutáns és átnyujtotta a papirlapot, melyen nagy, -olvasható betükkel volt leirva az uralkodó mondanivalója. Amiket cerclek -és kihallgatások alkalmával az előtte feszes tartásban álló -alattvalóktól kérdezni szokott, évtizedek óta ugyanabban a megszokott -keretben mozogtak. II. Vilmos császárhoz hasonló rögtönzései, impulziv -megnyilatkozásai Ferenc Józsefnek sohasem voltak. Politikailag ennek a -tartózkodásnak lehettek előnyei, de valami hidegség vette körül az öreg -uralkodó személyét. Nagyon jellemző, amit egy megfigyelője állapitott -meg róla. Életben minden ember más, mint az arcképein. Ferenc József az -életben is azt a benyomást keltette, mint az érmek babérkoszorus -mellképei. - -Ferenc Józsefnek ezért nincsenek _mondásai_. A történelem margójára -számtalan anekdotát és vidám történetkét jegyeztek fel koronás főkről; -ismerünk uralkodóktól és más magas állásu személyiségektől származó, -vagy legalább nekik tulajdonitott szálló igéket. Ferenc Józsefnek -ellenben se anekdotái, se szálló igéi nincsenek és a kevés mondás, amit -neki tulajdonitanak, nem autentikus. Nálunk legismertebb mondásáról, -„Szeged szebb lesz, mint volt“, például egész biztosan tudjuk, hogy nem -tőle származik, A király ezt sohasem mondta, hanem az ujságirók adták a -szájába. „Szellemes“ megjegyzéseket tőle nem nagyon hallottak a -zsurnalisztikának nevezett napi történelem krónikásai, viszont formailag -soha sem adott okot a megbotránkozásra. Az a vonás hiányzott nála -leginkább, amely az uralkodók személyét a többi halandók számára is -reálissá, megfoghatóvá, egyénivé és emberivé teszi. - -Uralkodásában és családi életében inkább szerencsétlen volt, mint -szerencsés. Alatta veszett el végérvényesen a Habsburgok németországi -hegemoniája és elvesztek az olasz tartományok, melyekért gyenge -kárpótlás volt Bosznia és Hercegovina. Befelé a korlátlan uralkodói -hatalmat meg kellett osztania az előretörő demokráciával, kifelé pedig -meg kellett érnie, hogy a Habsburgok birodalma második sorba került a -rangban ifjabb, de gyorsabban fejlődő világhatalmakkal szemben. Családi -életében a legborzasztóbb sorscsapások szinte sorozatosan követték -egymást. Miksa császár, Orth János, Rudolf trónörökös, Ottó főherceg, -Erzsébet és a többiek. Hogy miként hatottak ezek a csapások reá, a külső -világ sohasem tudta meg; csak azt látta, hogy nem görnyedt össze alattuk -és nem engedte magát megszokott napi munkájától eltántorittatni. Belső -életéről jóformán semmi sem szivárgott ki a nyilvánosságra s ez -személyét a titokzatosság ködével vette körül, mely átterjedt -környezetére és a vele kapcsolatos eseményekre is. Rudolf trónörökös -halálának körülményeit még ma sem ismerjük például hiteles formában. Az -uralkodó hallgatást akart és akaratát rá tudta kényszeriteni mindazokra, -akik az esemény részleteit ismerték. Csak igy tudta a népmese szájára -venni a hirtelen elpusztult trónörökös alakját s igy képződhettek -legendák a mindent megiró napilapok korában egy trónnak a várományosa -körül. Épen ilyen keveset tudott a külvilág alapjában véve arról a -viszonyról, amely Ferenc József és a bécsi Hofburgtheater egy -szinésznője között fennállott, noha az utóbbinak a nevét mindenki -ismerte, tudták, hogy palotája van a bécsi ringen és villája Ischlben. -Olyan történetek, amelyek a somolygós szájra-szájra adásnak anyagot -szolgáltathattak volna, Ferenc Józsefről sohasem kerültek forgalomba. - -Amennyire a környezetéhez tartozó személyiségek többé-kevésbé szinezett -elbeszéléseiből meg lehet állapitani, uralkodásának utolsó éveiben -senkivel sem volt igazán bizalmas viszonyban. Családjának tagjai közül -Albrecht főherceg állott legközelebb hozzá, de a custozzai győzőnek -halála óta elszigetelten állt rokonai között is. A dinasztikus és nemesi -előjogokat illetőleg a legmerevebb felfogásnak hódolt. A dinasztia -tagjait a legmagasabb piedesztálra helyezte, de még velük szemben is -mindig uralkodó maradt. A dinasztikus és az Isten kegyelméből való elvet -illetőleg semmi sem jellemzőbb a felfogására, mint egy megjegyzése Milán -szerb király halála alkalmából, akit egy udvari méltóság _exkirálynak_ -nevezett A király nála szokatlan hevességgel utasitotta rendre az -illetőt: - -– Exkirályok nincsenek! A király mindig király marad! - -Az állami főméltóságokban, hacsak a piramisszerüen rétegeződött -emberiség legmagasabb osztályát alkotó arisztokráciához nem tartoztak, -mindig csak az általuk betöltött hivatali állást látta és velük -bizalmasabb viszonyt teremteni nem törekedett. Az embereket sohasem -egyéniségük, hanem a vele szemben fennálló szolgálati viszonyuk szerint -értékelte és a személyi szolgálati viszonyból eredő rangokat magasabbra -becsülte az állami szolgálatnál. Kifejezésre jutott ez különösen a -kitüntetések osztogatásánál, melyeknél az udvari főlakájok és -vadászmesterek a hosszu idő óta szolgáló érdemes polgári -köztisztviselőket megelőzték. Katonáknál bizonyos számu szolgálati évnek -betöltése után kijárt a szokványos kitüntetés. Rendszer volt nála, hogy -az elismerésnek ilyen fajtáival sohasem fukarkodott, viszont -természetesnek tartotta, hogy mindenki az igazi köszönetre való igény -nélkül szolgálja őt, sőt ha kell, kötelességszerüen áldozza fel magát. -Igen jellemző e tekintetben Benedek táborszernagynak az esete, akitől -egyenesen megkövetelte, hogy akarata ellenére vállalja el ez északi -hadsereg főparancsnokságát. Mikor vereséget szenvedett, könyörtelenül -elejtette őt. Először hallgatást követelt tőle a vereség okairól s mikor -biztos volt a hallgatás felől, megjelent a _Wiener Zeitung_ hires -közleménye, hogy Benedek tönkretette katonai hirnevét az utókor előtt és -a legfelső hadur megvonta tőle bizalmát. Polgári mérték szerint ezt az -eljárást megitélni nem lehet; esetleg még az sem találó, hogy porosz -történetirók machiavellizmusnak nevezték. Egyszerüen abból a felfogásból -fakad, hogy bárki is tartozik magát feláldozni, ha a császár és a -dinasztia érdeke ugy kivánja. - -Emberileg közeli viszonyban az öreg uralkodó, talán a környezetéhez -tartozó néhány _öreg urat_ kivéve, ugyszólván senkivel sem állott. -Miniszterei között volt akárhány, aki nem ismerte őt jobban, mint az -átlagos ujságolvasók. A kimért kihallgatások, amelyeken a miniszterek -csak referáltak, kérdésekre feleltek és az uralkodó fejbólintására -távoztak, alig nyujtottak alkalmat a megismerésére. Hogy Ferenc József -személyéről oly kevés hir jutott nyilvánosságra, annak részben az is -volt oka, hogy azoknak, akik vele érintkeztek, sem volt róla sok -elmondani valójuk. Személyét kimértség és hidegség vette körül. Az -udvari körök számára valósággal _esemény_ volt, mikor az 1905. évi -galiciai hadgyakorlatok befejeztével a vezérkari főnököt „régi barátom, -Beck táborszernagy“ kifejezéssel illette. Ilyen meleg szavakat másokkal -szemben sohasem használt. Emberi szempontból azonban ez a távolság és -tartózkodó magatartás nagyon jól megérthető. Fiatalkori barátai és -tanácsadói szokatlanul hosszu uralkodásának ideje alatt mind elhaltak -mellőle s az ő alakja ugyszólván a személytelenségben merült el. Mint -Disraeli mondja, az öregség önmagában nagy erő, a tekintélynek és -presztizsnek egyik legerősebb forrása Ez az öregség volt Ferenc József -megkülönböztetett tiszteletének a titka, egyuttal azonban uralkodásának -a gyengéje. - -Ferenc József egyéniségének személytelensége és tartózkodó magatartása, -még legközelebbi környezetével szemben is, teszi különösen nehézzé lelki -életének és belső fejlődésének a megrajzolását. Mégis cselekvései, -élettörténetének külső körülményei alapján meglehetős valószinüséggel -lehet azt állitani, hogy hosszu uralkodásának változatokban gazdag -évtizedei nyomtalanul nem vonultak el fölötte és erős eltolódásokat -idéztek elő nemcsak politikájában, a kormányzat kezelésében, hanem a -dolgokról alkotott személyes felfogásában is. Bizonyos, hogy merev, -abszolutisztikus uralkodónak nevelődött és ifju korában valószinülng -háza németországi missziójának tudatától volt eltelve. E korszakban -főleg anyjának, a becsvágyó Zsófia főhercegnőnek, Schwarzenberg -hercegnek és Rauscher biborosnak a befolyása alatt állott. Az 1866. -esztendei szerencsétlen háboru Ausztriát nemcsak német- és olaszországi -hatalmi poziciójából szoritotta ki hanem végleg megbuktatta a mereven -abszolut és centralisztikus rendszert is. 1866 után Bécsben nem adták -ugyan föl a reményt, hogy a Habsburgok hatalmi köre a déli német államok -segitségével ismét kiterjeszthető lesz Németországra, de a porosz -fegyverek sikerei a francia harcmezőkön megpecsételték a befejezett -tényeket és a már féfikora delén álló Ferenc Józsefet uj utakra -kényszeritették. Abszolut uralkodóból alkotmányos fejedelem, a -Hohenzollernek riválisából pedig a porosz vezetés alatt létrejött uj -birodalomnak a szövetségese lett. - -Lélektanilag az utókor ennél a kettős esetnél egy nagyon érdekes -átalakulással áll szemben. Azt kétségtelennek kell tekinteni, hogy az -Isten kegyelméből való elvnek szigoru felfogása és uralkodói -méltóságának mindennél magasabban való értékelése mellett az -alkotmányosság elveit Ferenc József meggyőződésből nem tehette magáévá. -Épen ugy teljesen megbizható nyilatkozatok alapján abban sem lehet -kételkedni, hogy a porosz hatalommal és a Hohenzollernekkel nem -rokonszenvezett s csak azért fordult a német szövetséghez, mert nem volt -más választása. Az alkotmányosságot és a német szövetséget csak a -kényszeritő körülmények hatása alatt fogadta el. Mindenesetre nagy -önmegtagadás volt tőle, ha atyáinak örökségéről és ifjukorának ragyogó -álmairól, a korlátlan császári hatalomról és a Habsburgok német -hegemoniájáról visszavonhatatlanul lemondott. Mindazonáltal annyira -beleélte magát az alkotmányos uralkodásnak a _technikájába_, hogy a -bizantinizmus még a „legalkotmányosabb uralkodó“ cimével is -megtisztelte. Ferenc József alkotmányosságát nem szabad azonban valamely -belső meggyőződésből fakadó politikai elvnek, a népek önkormányzati joga -elismerésének, hanem csakis adminisztrativ kisegitő eszköznek tekinteni. -Az emberi társadalomnak az államról, a kormányzók és kormányzottak -egymásról való viszonyáról alkotott felfogása az ő uralkodásának ideje -alatt a legnagyobb változásokon ment át, ő azonban e felfogásnak a -megváltozásától bensőleg teljesen idegen maradt. Az alkotmány -megtartását, a felelős minisztériumokkal és népképviseletekkel való -együttdolgozást ugyszólván egy ellentmondás vitte bele a lelki világába: -az, hogy az Isten kegyelméből való uralkodónak, aki nem az -alattvalóknak, hanem egy felsőbb hatalomnak és a saját méltóságának -tartozik felelősséggel, nem szabad megszegni az adott szavát. - -Ez volt az esete a német szövetségnél is. Ma már tudjuk, hogy -Németország bekeritése idején Edvárd király fényes ajánlatokkal -környékezte meg, birtokállományának garantálásával, sőt növelésének -igéretével igyekezett őt az ántánt oldalára csábitani, vagy legalább is -semlegességét biztositani, de Ferenc József hajthatatlan maradt. Az -aláirásával szentesitett szövetséget még azokban a pillanatokban is -szilárdan megtartotta, mikor egy más állásfoglalással előnyöket érhetett -volna el a monarchia számára. Az utólagos bölcsesség megvilágitásában -mondhatjuk azt is, hogy megmenthette volna vele a monarchiát és a -Habsburgok birodalmát. Az uralkodói állásról alkotott felfogásából folyt -azonban, hogy cselekedeteiben nem annyira politikai és egyéb -megfontolásokkal, mint inkább a méltóság elvével vezettette magát. - -Uralkodása második felének látszólagos ellentmondásait ezzel az egy -körülménnyel nehézség nélkül érthetővé lehet tenni. Államférfiaknak és -történetiróknak nagyon sokszor feltünt az a különböző elbánás, melyet -Ferenc József a _magyar és osztrák ügyek_ intézését illetőleg -tanusitott. Nem puszta feltevés, hogy a magyar alkotmányt, melyre esküt -tett, az általa császári hatalmának teljességéből ajándékozott osztrák -alkotmánytól eltérőleg kezelte s az utóbbinak egyoldalu értelmezésére -kizárólag magát érezte feljogositottnak. Merev magatartása a _katonai -kérdésben_ viszont azzal függ össze, hogy az állami élet -megnyilvánulásainak ezt a részét kizárólag a saját hatalmi körébe -tartozónak tekintette s talán a hadsereg egységének fenntartásában a -monarchia fennállásának egyik biztositékát látta. A magyar politikától -való idegenkedése bizonyára azzal függ össze, hogy magyar részről látta -a hadseregnek általa féltve őrzött egységét legjobban -veszélyeztetettnek. Elég hitelesnek látszó visszaemlékezések szerint -legszivesebben szabadjára hagyta volna a magyar kormányokat, hogy -csináljanak idehaza, ami nekik tetszik, de hagyják meg neki a -hadsereget. A veszedelmet itt látta és e veszedelemtől elfoglalva, nem -tudta értékük szerint felbecsülni azokat a centrifugális erőket, melyek -más népek részéről uralkodásának végső éveiben egyre nagyobb mértékben -jelentkeztek. Nem lehet tagadni, hogy a hatvanas évek óta külső és belső -politikájának az utjai gyakran igen erősen elváltak egymástól. Német -szövetség az egyik s az ausztriai szlávokra támaszkodó koaliciós -minisztérium, meglehetősen messzemenő föderalisztikus gondolatokkal a -másik oldalon, nehezen hozhatók elvi összhangba egymással. Következése -volt ennek a hadsereg és részben a magasabb hivatalnoki kar -elnemzetietlenedése s a bizonytalanság a nemzetiségi kérdés kezelésében. - -Egy olyan uralkodónak, mint Ferenc József, aki alapjában véve idegen -volt a modern állami gondolattól és a Habsburgok házi hatalmának -eszméjétől volt eltelve, épen ugy, mint elődei, nem lehetett _nemzeti_ -uralkodó a szónak mai értelmében. A Habsburgok, ha a körülmények ugy -kivánták, spanyolok lehettek Spanyolországban, németek Németországban, -olaszok Olaszországban, esetleg magyarok Magyarországban, de nem -olvadhattak bele egy nemzetbe sem teljesen. Épen ugy elnyomó törekvéseik -sohasem kimondottan valamely nemzet ellen, hanem a nemzetnek azon -tényezői ellen irányultak, amelyek a házi hatalmi törekvéseknek az -utjában állottak. Harcaik mindig két igen eltérő felogásnak a -konfliktusából eredtek. Nevelésénél, nyelvénél fogva Ferenc József német -volt, a német nyelvet bécsi dialektussal beszélte. Érzés dolgában -azonban épen annyira állott közel az osztrák németekhez, helyesebben -épen annyira állott távol tőlük, mint országainak bármelyik más népétől. -Ez a nemzeti, különösen az osztrák nemzetiségi kérdésben tanusitott és -hiressé vált objektivitásnak a forrása. Ez az objektivitás majdnem -annyira ment, hogy az osztrák németség, melynél birodalmi szimpátiákat -lehetett feltételezni, gyakorta ok nélkül háttérbe szoritottnak érezte -magát. Ferenc Józsefnek személyes presztizse ezáltal nem szenvedett -ugyan; népszerüsége az alpesi németek körében változatlan maradt, de az -osztrák-német intelligencia érezhetően eltávolodott a habsburgi -gondolattól és nagy morális erők, melyek más államoknak rendelkezésükre -állottak, még annak a népnek körében is, melynek közepette a dinasztia -leginkább élt, veszendőbe mentek a monarchia számára. - -Ma már meg lehet állapitani és be is lehet vallani, hogy a _magyarokat_ -Ferenc József sohasem szerette és mindig bizalmatlan volt a magyarsággal -szemben. Azok a benyomások és érzések, amelyek az ifju Ferenc Józsefben -felhalmozódtak, minden változás mellett is megmaradtak az öreg Ferenc -József lelkében. Uralkodása idején erről nem lehetett beszélni és irni; -a bizantinizmus, a célzatos történetirás és a hivatalos helyekről -irányitott ujságirás _magasabb érdekből_ megmásitani igyekezett a -mindkét részen élő igazi érzéseket. Mert az igazi szeretetnek a hiánya -kölcsönös volt. Udvari emberek emlékirataiból tudunk már egyes nagyon -jellemző apróságokat. Ferenc József mindig Bécset tekintette otthonának -és csak _látogatóba_ jött Budapestre. Egy ilyen látogatás alkalmával -Ferenc Ferdinándnak arra a megjegyzésére, hogy idegenül érzi magát a -magyarok között, Ferenc József megerősitőleg mondotta, hogy ő is. -Egészen a világháboru kitöréséig az öreg uralkodó egy rendjelet viselt -állandóan: azt az orosz kitüntetést, melyet Miklós cártól a magyarok -ellen megvivott győri ütközet után kapott. Mindenesetre elég különös -dokumentum egy uralkodó és a saját alattvalói közötti viszonyra. De hogy -ez a viszony a másik oldalról sem jutott el az igazi felmelegedésig, azt -igazolhatja mindenki, aki felnőtt ember eszével tud visszaemlékezni -Ferenc József uralkodásának utolsó évtizedeire. A kiegyezés utáni -pompázó, ünnepi hangulatot kijózanodás követte s uralkodó és nemzet -állandóan mint alkudozó, idegen felek állottak egymással szemben. Az -utolsó évtizedekben uralkodó és népe közötti viszony lehetett néha -korrekt, de igazán meleg és _őszinte_ nem volt soha. - -Ferenc József lelki élete aránylag szük keretek között mozgott, anélkül, -hogy e megállapitásnak bárminemü bántó mellékizt lehetne tulajdonitani. -Helyes kifejezéssel élve, érdeklődésének a köre volt csekély. Nevelése -korán befejeződött; tizennyolc esztendős korában került a trónra s ettől -az időtől fogva kizárólag csak uralkodott. Hogy a tudományok iránt -érdeklődjék, ahhoz nem volt ideje s hogy a müvészetek iránt -fölmelegedjék, ahhoz nem volt érzéke. A tudomány és müvészet pártolása -nála nem valamely belső szükségből fakadt mint a bajor Wittelsbachoknál, -hanem az uralkodói hivatás teljesitéséhez tartozott. A müvészileg -széphez való viszonya körülbelül az volt, mint a józan, átlagos -polgáremberé; mentes minden extravaganciától és lelkesedéstől. Bécsnek -talán ő volt az ujjáépitője, sőt talán ő volt a legnagyobb épittető az -összes Habsburgok között. Hosszu uralkodása alatt bőven telt rá ideje. -Az ujjáépült Bécsre az ő egyénisége is bizonyára rányomta a bélyegét. Ha -azonban évek multával müvészi szempontból méltatni fogják Ferenc József -korát, mint ahogy már megtörtént a victoriánus korszak méltatása -Angliában, bizonyára meg fogják állapitani róla, hogy abban, amit ez idő -alatt épületekben, szobormüvekben alkottak, lehet sok pompázó alkotás, -de majd valamennyi hideg. A régi Bécs müvészetének melegsége és -intimitása hiányzik belőlük. - -Tudományos intézetek megnyitását, muzeumok alapitását, képtárlatok -meglátogatását az öreg uralkodó épen olyan reprezentativ kötelességnek -fogta fel, mint a trónbeszédek felolvasását, idegen uralkodók és -követeik fogadását és katonai parádékat. Képtárlatokon előre megjelölték -a képeket, melyeket az uralkodó valamelyik császári gyüjtemény számára -meg fog vásárolni. A bécsi _Künstlerhaus_ egyik tárlatának a -megnyitásáról maradt fenn egy nagyon jellemző kérdése. Az egyik kijelölt -képnél, amely tulságosan modern volt számára, megkérdezte: - -– _Muszáj_, hogy ezt a képet megvegyem? - -Erzsébet királynénak csapongó, müvészi hajlandóságokkal teli, exaltált, -magányra hajló természete számára, aki az életet uralkodó létére is -nyárspolgári józansággal fogta fel, alapjában véve idegen volt. -Természetüknek ez a különbözősége, a belső megértésnek a hiánya volt az -egyik forrása annak az eltávolodásnak, amelyet a norvég Tschudi Klára -könyvében kissé regényszerüen, de lélektanilag helyesen jellemez. - -Ilyen volt Ferenc József _vallásossága_ is. Ferdinánd és Miksa korától -kezdve, akiket némi protestáns rokonszenvvel gyanusitottak, századokon -át a spanyol és osztrák Habsburgok voltak Európának a legkatolikusabb -uralkodói. Katolikus voltában Ferenc József, a fanatikusan katolikus -Zsófia főhercegnőnek fia és Rauscher bécsi hercegérseknek a tanitványa, -hü utóda volt őseinek. A katolikus egyházzal egybeforrottnak érezte -házát, országát és hadseregét. A katolikus egyház nagy ünnepei nála -állami aktus számba mentek és a nagycsütörtöki lábmosást uralkodói -kötelességei közé sorozta. Külpolitikájában a pápa világi hatalmának -principiumán állott és köztudomásulag sohasem lehetett rávenni, hogy a -„szövetséges“ olasz királyt fővárosában meglátogassa. Ezért volt Viktor -Emánuel egyetlen uralkodótársa, akit nem ismert. Mikor viszonoznia -kellett Umberto bemutatkozó látogatását, hosszu diplomáciai tárgyalások -után a látogatást nem Rómában, hanem Velencében adta vissza. Hitében -buzgó volt, de ez a hit távol állott minden romanticizmustól és -miszticizmustól. - -A katolicizmusnak ez a csaknem dinasztikus funkció gyanánt való -felfogása eredményezte Ferenc Józsefnek a többi felekezetekhez való -különös viszonyát. Külsőleg ez a viszony teljesen korrekt volt, a vezető -állások betöltésénél nem tett különbséget felekezet és felekezet között. -Még a Zsófia–Rauscher érában is volt protestáns minisztere a birodalmi -német eredetü Bruck személyében. Mindig élt azonban benne bizonyos -averzió a protestantizmus, mint elv ellenében, amely sokszor kétségessé -tette családjának hatalmát. - -Ferenc József uralkodásának idejére esik a _zsidóknak_ nagymérvü -térfoglalása a gazdasági, társadalmi és politikai életben. Mint jelenség -ez a nagyarányu előrenyomulás nem kerülte el a figyelmét. A viszonya -azonban hozzájuk egészen más volt, mint a protestánsokhoz. Politikai -averziót nem érzett velük szemben, mert a saját és házi szempontjából -nem tartotta őket veszedelmeseknek. Hozzájárult zsidó pénzemberek és -nagyiparosok nemesitéséhez és bárósitásához és különböző cimek -adományozásához. A zsidósággal szemben a felfogása ugyszólván a -középkorban gyökeredzett, mikor a zsidót nem szerették, de babonás -respektussal viseltettek iránta, mint aki Krisztust nem hiszi ugyan, de -családfáját egyenes ágon a világ teremtésének legendájáig tudja -visszavezetni. - -A felsorolt néhány körülmény az öreg uralkodónak nemcsak jellembeli -sajátosságaira utal, hanem nem kevésbbé éles világot vet lelki -berendezésére is. Az alapjukban konzervativ természetek közé tartozott. -Bizonyos, hogy nem volt az ujitások barátja és változásoktól mindig -idegenkedett. Néha ugyszólván küzdött az idő követelményei ellen, de nem -lévén küzdelemre termett természet, az ellenállás leküzdése után -belenyugodott a befejezett tényekbe. Ez volt esete a magyar -kiegyezésnél, a német és olasz szövetségnél, az osztrák -polgárminisztérium kinevezésénél, a polgári házasság szentesitésénél és -más eseményeknél. Ifjukori éveinek sikertelen kisérletezései után -kormányzási elv lett nála a réginek lehető megtartása. Legszivesebben -nagy lelkiismeretességgel mélyedt el az aprólékos munkában, melyet élete -utolsó percéig a legnagyobb buzgalommal és kötelességtudással látott el. -Ismeretes, hogy napi időbeosztása mily pontosan volt megállapitva és a -szolgálati üzem kerekei mily pontosan forogtak körülötte. Pontosság és a -formális kötelesség teljesitése tekintetében mindig jó példával járt -elől. Olyan meglepetések, melyek kétségbe szokták ejteni az udvari és -katonai parádék rendezőit, nála sohasem fordultak elő. Minden alkalommal -számitani lehetett rá, hogy az uralkodó másodpercnyi pontossággal -jelenik meg a kitüzött időben és miniszterei biztosak lehettek az eléje -terjesztett ügyek késedelem nélküli, _aktaszerü_ elintézése felől. Pedig -nála, akinek kabinetirodájában nem egy, hanem két állam komplikált -igazgatásának a szálai futottak össze s aki a munkát még a -részletkérdésekbe való elmélyedéssel is szaporitotta, ezek az uralkodói -teendők sokkal számosabbak voltak, mint többi uralkodótársainál. A -kötelességek teljesitése tekintetében kétségtelenül első szolgája volt -az államnak, aki magával szemben sohasem tett engedményeket. A -megállapitott rend pontos betartása volt életének legfőbb elve és ettől -még a legnagyobb csapások idején sem tért el. Valószinütlenül hangzik -ugyan, de ezekből a tulajdonságokból következő valóság, hogy egy nappal -fiának és örökösének halála után az iróasztalánál ült és a bécsi egyetem -több hallgatójának, közöttük Hussarek későbbi osztrák miniszterelnöknek -sub auspiciis imperatoris kitüntető okmányát irta alá. Semmiesetre sem -volt a tuláradó és tüntetőleg mutogatott érzéseknek az embere; az ilyen -esetek azonban teljes érzésnélküliségének a hirét keltették. - -Ez a kicsinyességeiben tulzásig menő formális kötelességteljesités nem -jelentette egyuttal a kérdések _érdemi elintézését_ is. Ferenc Józsefről -meg lehet állapitani, hogy hosszu uralkodása alatt páratlan gyakorlatra -tett szert az emberek kezelésében; fel tudta őket használni és le tudta -őket járatni, mint a magyar koaliciónak a példája mutatja; igen nagy -volt a személyi és tárgyi emlékezőtehetsége; voltak tulajdonságai, -melyek uralkodóknál igen becsesek, de nem volt _tehetség_ a szónak igazi -értelmében. Lendület, lelkesedés, alkotó erő, müvészi vonás, áttekintés -az egész felett, idegenek voltak a természetétől. Nagyon jó, az átlagon -felül emelkedő uralkodó lett volna egyszerübb viszonyok közepette, -például a felvilágosodott abszolutizmus idején egy olyan államban, ahol -nem ütköznek össze olyan különböző érdekek, törekvések, mint a -monarchiában. Mint a bécsiek mondották, _Hofrat_-természet volt, akinek -legfontosabb a hivatalos időnek pontos betartása és az ügyeknek -aktaszerü elintézése. A nagy, átfogó jelentőségü kérdések elől, mint a -nemzetiségi kérdés megoldása, a monarchia ujjászervezése, a kül- és -belpolitika összhangba hozatala, a hadsereg reformja, legszivesebben -kitért. A kérdések gyökeres megoldásával szemben mindig tartózkodást -mutatott, nehogy a nagy problémákat egész nagyságukban felidézze. -Jellemének ez a vonása élete utolsó éveiben, mikor az öregséggel -velejáró energiacsökkenés is jelentkezett, még erősödött. Az uralkodónak -ez a lelki dispoziciója rányomta a bélyeget környezetére, az állam -sorsának többi intézőire is. Halálakor ezért maradt a megoldatlan -kérdések egész légiója örökül népeire és trónjának fiatal, -tapasztalatlan örökösére. - -Ugyanilyen természetü volt a viszonya a _hadsereghez_ is. Köztudomásu -róla, hogy egész lelkével csüngött a hadseregen. Mindig az egyenruhát -viselte, melyet a legelőkelőbb diszruhává avatott. Legszivesebben -katonai kérdésekkel foglalatoskodott s katonai fegyelmet követelt -udvaránál is. E tekintetben senkivel szemben sem tett kivételeket. -Mindazonáltal igazat kell adnunk annak a valószinütlenül hangzó -megállapitásnak, hogy alapjában véve nem volt katona. Szemében a -hadsereg nem a politikának volt az eszköze, hanem inkább parádés keret, -az udvarnak a függeléke, mely az ő idejében kétségtelenül a legdiszesebb -és legjobban szervezett volt egész Európában. Hadvezér sohasem volt és -háboruinak vezetését formálisan is tábornokainak engedte át. A katonai -_kisüzem_ volt az igazi szakmája, melynek részletkérdéseibe időt és -fáradságot nem kimélve mélyedt el. A hadsereget illetőleg uralkodása -első évtizedeinek a felfogását őrizte meg. Minthogy a környezetébe -tartozó öreg urak csakis ebben az irányban mozogtak és elsősorban a -legfelső hadur felfogásával vetettek számot, a hadseregnek megfelelő -fejlesztése ugyszólván teljesen ki volt zárva. A hadgyakorlatokat -évtizedeken át nem a katonai szempontoknak megfelelően rendezték, hanem -arra ügyeltek, hogy a legfelső hadurnak a tetszését megnyerjék. Ennek az -őszinteség nélküli, beteg rendszernek a csökevényei tömérdek -emberáldozattal jártak a háboru első hónapjaiban. - -Fiatalabb katonatisztek és az öreg uralkodó között minden érintkezés -hiányzott. A katonai fegyelem merevsége mellett elképzelni sem lehetett, -hogy valaki előtte a hadsereg ismert hiányosságait feltárja és -kezdeményezőleg lépjen fel. Igaz ugyan, hogy katonai téren 1906 óta, -Ferenc Ferdinánd trónörökös követelései nyomán nagy változások -történtek. Conradnak vezérkari főnöki minőségben kifejtett tevékenységét -lehet nagyon különbözően megitélni, – gyakran a valóság talaját -elvesztette a lába alól, – de az az egy bizonyos, hogy a hadsereg -modernizálása az ő hivatalbalépésével vette a kezdetét és ettől az -időponttól kezdve lett belőle puszta dekoráció helyett modern értelemben -vett fegyveres erő. Rettenetes sokat kellet utánapótolni, különösen az -irodaszolgálatban és protekciós gazdálkodásban elposhadt vezérkart -kellett a háborut előkészitő irodává átszervezni. Tábori egyenruhával az -osztrák-magyar hadsereget csak közvetlenül a világháboru előtt szerelték -fel. Nagyon sok hiteles tanu igazolja, hogy az öreg uralkodó ezeket az -ujitásokat és a trónörökös katonai irodájának a hadseregre gyakorolt -befolyását idegenkedéssel szemlélte. - -Világos, hogy egy olyan lelki berendezésü uralkodónak, mint az öreg -Ferenc József, a törekvése csak a béke megtartására irányulhatott. Első -tanácsadóinak következéseikben sulyos hibái is, melyeknek a Habsburgok -német- és olaszországi hatalmi állását kellett áldozatul odadobni, egy -olyan politikának a szükségességét vitték bele a tudatába, mely a -meglevőnek megtartását tekinti élete legfőbb céljának. Nem annyira a -trónbeszédeknek gondosan kicsiszolt mondatai, mint inkább ritkán tett -közvetlen kijelentései mutatják, hogy a háborus bonyodalmakat mindig és -minden körülmények között legszivesebben elkerülte volna. Conrad -ajánlatát, aki 1906-ban a monarchiára legkedvezőbb körülmények között -akarta Olaszországot megrohanni, a leghatározottabban visszautasitotta. -Egészen hiteles tanuk szerint még a szerbiai ultimátum elküldése, sőt a -diplomáciai összeköttetés megszakitása után is bizott a béke -megtartásának a lehetőségében. A legnagyobb bizonyiték, hogy nem akarta -a háborut, az a körülmény, hogy a monarchiát még a hadüzenet után is -jóformán készületlenül találta az ellenségeskedések megkezdése. Sokak -szemében lélektani rejtély lehet, hogy ilyen körülmények között az öreg -uralkodót miként lehetett rábirni a hadüzenet aláirására, annál is -inkább, mert a szarajevói gyilkosság áldozatai nem állottak tulságosan -közel a szivéhez. Elhatározásában feltehetőleg dinasztikus érzésének a -megsértése játszhatott fontos szerepet, támogatva attól a reménységtől, -hogy a többi szuverének is ugy gondolkodnak, mint ő és a gyilkosság -értelmi szerzői cselekvő támogatásra nem számithatnak. Megtévesztették -őt a jelentésekkel is, melyek szerint a háborutól nem kell tartani, mert -a monarchia erélyes fellépésére Szerbia kétségtelenül kapitulál. - -A háboru változó szerencséjü eseményeit stoikus nyugalommal vette -tudomásul. A szövetséges hadseregek győzelmei örömmel töltötték el, de a -végső győzelem biztonságának érzése hiányzott nála. A kilátásokat inkább -pesszimisztikusan itélte meg és többször ugy nyilatkozott, hogy a -küzdelem a központi hatalmak erőit meghaladja. Ebben a kérdésben jobban -itélt, mint a magukat utólag igazolni és rehabilitálni akaró hadvezérek -és politikusok egész légiója. A háboru ideje alatt csaknem teljesen -elzárkózva élt schönbrunni kastélyában és talán még a szokottnál is -fáradhatatlanabb módon végezte napi munkáját. A külvilággal való -összeköttetése mindinkább néhány magas méltóságra szoritkozott és a -termekben, ahol Mária Terézia idején az udvari élet teljes pompájában -zajlott, hangtalan csend uralkodott. Teljesen egyedül érezte magát -legjobban. De a rosszindulatu torzképek egy aggastyánról, aki előtt az -eseményeket eltitkolják, egyáltalán nem voltak igazak. Sven Hedin, a -legutolsó magánemberek egyike, akit Ferenc József kihallgatáson -fogadott, még megcsodálta szellemi és testi energiáját. Csak az utolsó -hónapokban viseltetett teljes passzivitással az eseményekkel szemben. A -hanyatlás nála csak 1916 őszén kezdődött. Mindamellett változatlanul -dolgozott iróasztalánál és még az utolsó napon is, mikor erős láz -gyötörte, csak nehezen lehetett rábirni, hogy ágyba feküdjön. Magas kora -mellett, egy hetekig tartó betegség után, halála nem jött váratlanul, -mégis következményeiben sulyos esemény gyanánt hatott. Nem kevesen -vannak, akik a monarchia rothadását sok tekintetben tulhosszu -uralkodásának a számlájára irták és mégis ugy érezték, hogy halála nem -egy nagy vereséggel fölér. Cramon tábornok, Németország meghatalmazottja -az osztrák-magyar főhadiszálláson, azt irta, hogy a marnei vereség -mellett Ferenc József halála volt a legnagyobb csapás, mely a központi -hatalmakat érte. A jóslások, hogy a monarchia nem fogja Ferenc Józsefet -tulélni, közvetlenül halála után nem teljesedtek ugyan, sőt egyideig még -olyan életerőről tett tanubizonyságot, amely egyik rázkódtatást a másik -után állotta ki. De sokáig nem tartott, mikor az államalakulat, melynek -majd hét évtizedig állott az élén, romokban omlott össze. - -A kapucinusok sirboltjából emlékezések merülnek fel, melyek elmult -századokkal kapcsolnak össze bennünket és rég elhalványodott alakokat -jelentetnek meg előttünk. Ferenc József az utolsó a sorukban. Történelmi -jelentőségét lehet nagyon különbözőképen megitélni, a történelemnek -jöhetnek még váratlan fordulatai, de az bizonyos, hogy vele a régi -habsburgi gondolatnak utolsó képviselője, sőt talán a régi, Isten -kegyelméből való elv szerinti utolsó uralkodó tért meg örökre atyáihoz. - - - - -A VILÁGHÁBORU ASSZONYAI. - -Amit ezekben a sorokban megirok, félig história, félig regény. -Oknyomozás a nem bizonyitható adatok és események sorában. Története -azoknak a fejedelmi házasságoknak, melyekben a politika játszotta a -döntő szerepet és regénye azoknak a koronás asszonyoknak, akik a -kulisszák mögött állottak a világháboru kitörésekor. A háboru tizedik -évfordulója alkalmából kétségkivül tömérdek visszaemlékezés jelent meg, -amelyek az évtizedeken át felgyülemlett ellentétekkel, diplomaták -cselszövényeivel és politikai rugókkal magyarázták meg emberiség e -szörnyü kataklizmájának kirobbanását. A _világháboru asszonyai_ nem -szerepelnek ezekben a visszaemlékezésekben és történelmi tanulmányokban. -Róluk szólnak az alábbi sorok. Mondjuk, hogy ami bennük meg van irva, -nem történelem, hanem regény. De a történelemnek is vannak a szinfalak -mögött lejátszódó regényei. - -A hatvanas évek elején a kicsiny kopenhágai udvarnak ünnepelt szépsége -volt IX. Keresztély dán királynak a leánya, _Dagmár_ hercegnő. Igazán -szép volt és nagyon intelligens, nemcsak olyan, aminőnek az -uralkodócsaládok tagjait szokták megrajzolni a hizelgő udvari -történetirók és félhivatalos ujságok. A hercegnőt a sors arra szemelte -ki, hogy Európa egyik leghatalmasabb trónjára kerüljön: _menyasszonya -lett Miklós orosz trónörökösnek_. A magas politika előnyösnek találta az -orosz és dán udvar közötti politikai kapcsolatot és ugy határozott, hogy -a szép hercegnő egy beteg embernek legyen a felesége. - -Miklós trónörökös beteg volt ugyanis, nagyon beteg. Járta Európa -leghiresebb szanatóriumait és fürdőhelyeit, hogy bajára gyógyulást -keressen. A telet és tavaszt Oroszország helyett mindig Rivierán -töltötte. Ott érte el a végzete is. 1864 tavasza elvitte őt magával. -Dagmár hercegnő, akit lehivattak Nizzába, ott volt vőlegénye halálos -ágyánál. A haldokló mellett a hercegnő találkozott a trónörökös -öccsével, a cár másik fiával, Sándor nagyherceggel. Szerelem volt-e, -amit az uj trónörökös a dán királyleány iránt érzett, vagy ismét az -állami érdek döntött, tudni nem lehet. Elég az hozzá, hogy a gyászév -leteltével a hercegnő _az uj trónörökösnek lett a menyasszonya és -1866-ban a felesége_. Az esküvő előtt áttért az ortodox hitre és a -Romanovok családjában hagyományos _Mária Feodorovna_ nevet vette fel. -Ezt a nevet viselte férje szépapjának, annak a Pál cárnak a felesége, -akit az összeesküvők tulajdon selyemkendőjével fojtottak meg. - -Dagmár hercegnő szükebb hazája, Dánia, épen ezekben az években sulyos -válságon ment át. A dán király, mint német szövetséges fejedelem, -uralkodója volt a német Bundhoz tartozó Schleswig és Holstein -hercegségnek. A dán kormány azt tervezte, hogy a két hercegséget, -amelyeket csak az uralkodó személye kapcsolt össze Dániával, teljesen -bekebelezi. A schleswig-holsteini kérdés Dánia és a német Bund között -háborura vezetett s Ausztria és Poroszország, mint a Bund határozatának -végrehajtói, Dániát 1864-ben teljesen megverték és a hercegségeket -elragadták tőle. A dán udvar hiába fordult segitségért Európa különböző -kabinetjeihez, mindenütt süket fülekre talált. A történelmi romantika -azt mondja, hogy a hazáját szerető hercegnő ezt a megaláztatást sohasem -tudta megbocsájtani Németországnak és élete céljául tüzte ki, hogy -bosszut álljon hazája balsorsáért. De a fáma, amely kiszivárog a királyi -paloták hallgatag falain is, mást beszél. Dagmár hercegnő -németgyülöletének nemcsak politikai, hanem emberi momentumai is voltak. -Mielőtt Miklós, majd pedig Sándor nagyhercegnek lett volna a -menyasszonya, a hercegnő egy német herceg, a későbbi _III. Frigyes_ -császár után epekedett, de minden szépsége és intelligenciája mellett is -hiába, sőt a herceg állitólag nagyon kereken kijelentette, hogy nincs -kedve őt az oltárhoz vezetni. Igaz-e, nem-e, ki tudná megmondani? Az -ilyesmik nem iródnak meg aktákban és legfeljebb hosszu idő multával -indiszkrét emlékiratok szoktak elárulni egyes részleteket. De az emberi -tapasztalatok azt mondják, hogy asszonyokra nézve a viszonzás nélkül -maradt szerelem nagyobb fájdalom, mint két szép tartománynak az -elvesztése. - -1881 március 13-án a nihilisták II. Sándor cárt egy szánutja alkalmával -Szent Pétervárott a levegőbe röpitették. A dán hercegnő, immár Mária -Feodorovna, mint III. Sándor cárnak a felesége, az orosz trón -magaslatára jutott. Csodálatos pár a cárok trónján! A harmincnégyéves -korában is ragyogó szépségü, fölényes intelligenciáju, erős akaratu, de -filigrán asszony és mellette a testileg óriás, rengeteg erejü cár, aki -puszta kézzel lópatkót és puskacsővet tört ketté, de lelkileg alapjában -véve gyermek maradt. Tudatában volt ugyan hatalmának, családtagjai is -csak a „gosszudár“ – ur, megszólitással közeledtek hozzá, rettenetes is -tudott lenni haragjában, de egyébként teljesen feleségének befolyása alá -került, aki őt szellemileg messze felülmulta. - -A rettegő óriás, – legtalálóbban ezt a nevet lehetne adni III. Sándor -cárnak. Atyjának szörnyü végzete állandóan előtte lebegett és ugy vélte, -– talán nem is egészen alaptalanul, – hogy a nihilisták állandóan -leselkednek rája. Ez a félelme a borkii vasuti merénylet óta, amelynek -csaknem az egész cári család áldozatául esett, szinte üldözési mániáig -fokozódott. A menekülés szinte a csodával volt határos, de a vasuti -kocsi összezuzódása alkalmával a cár megsebesült és ettől fogva élete -végéig sulyos vesebaj kinozta. Rettegve zárkózott be a sokszoros katonai -kordonnal körülvett gacsinai kastélyába és legmeghittebb emberein kivül -senkit sem bocsájtott maga elé. Ha nagyon rájöttek a félelem órái, csak -a feleségével érintkezett és nem evett mást, csak amit a cárné -készitett, vagy előtte megkóstolt. Meg kell hagyni, hogy a dán -királyleány a megpróbáltatások kemény iskoláján ment keresztül. Első -vőlegényének tragédiája, apósának szörnyü halála, azután az élet az -állandóan rettegő cár oldalán, más gyengébb természetü asszonyt megőrölt -volna. De a külsőleg gyenge asszonyban erős lélek és szivós természet -lakozott. Épen ebben az iskolában megacélozódott és hatalma, minthogy -gyakran az ő személye volt az egyetlen kapcsolat a külvilág és a cár -között, szinte korlátlanná vált. Hogy mit kellett neki tulajdonitani -abból, ami ebben az időben az orosz politikában történt, természetesen -nehéz megmondani. Bizonyosat mondani nem lehet, de erre az időre esik a -németek elnyomatásának kezdete Kurlandban és Oroszország lassu -eltávolodása Németországtól és a monarchiától. Azelőtt Pétervárnak -németnyelvü udvari szinháza is volt; ezt állitólag a cárné kivánságára -bezárták. A pétervári udvarban a teljesen eloroszosodott cárné központja -lett annak a klikknek, amelyet a világ közönségesen _nagyhercegi párt_ -név alatt ismert. Ez a párt volt az, amely a körültekintőkkel, az -óvatosakkal szemben, Oroszország rengeteg erejére támaszkodva, a -kiméletlenség, az erőszak és a háboru politikáját képviselte. - -De Mária Feodorovna hatalma férjének halálával nőtt meg igazán. III. -Sándort még némileg kötötték atyjának hagyományai és I. Vilmos -császárhoz való barátsága. A gyenge akaratu II. Miklós trónraléptével ez -a tekintet megszünt és az orosz politika az özvegy cárné hathatós -beavatkozása mellett teljesen a revánsra szomjazó francia politika -vizeire evezett át. A tapasztalt asszonyban volt annyi ügyesség, hogy -fiának trónralépte után nem keresett magának helyet az előtérben. -Megelégedett az anyacárné előkelő, de látszólag ártalmatlan szerepével. -Tényleg azonban mindenki tudta, hogy Oroszországban semmiféle nagyobb -elhatározás nélküle nem eshetik meg. - -De befolyása még tovább is ért. A cárnévá lett dán hercegnő szorgalmasan -ápolta összeköttetéseit a kopenhágai udvarral és nem hanyagolta el egyéb -rokoni kapcsolatait sem. Rokonsága pedig igen előkelő volt. Fiatalabb -nővérei is igen „jó partikat“ csináltak, a bal lábára bicegő _Alexandra_ -a velszi hercegnek, _Thyra_ pedig annak a Cumberland hercegnek lett a -felesége, akinek familiáját a poroszok üzték el Hannover trónjáról. - -Az angol udvarba került két dán hercegnőnek távolról sem lehetett akkora -és olyanforma szerepe, mint Mária Feodorovnának. Az asszonyi politikának -a pétervári udvarban volt az igazi talaja, ahol az intelligens és -céltudatos asszonyok könnyen befolyásolhatták a külsőleg hatalmas, de -szellemileg a középszerüségen felül nem emelkedő és mivoltukban ázsiai -férfiakat. Másrészről Edvárdnak, aki kétségen felül egyik legnagyobb -diplomatája volt korának, nem volt utmutatásra és befolyásolásra -szüksége: ő mindig teljesen tisztában volt vele, hogy mit csinál. De -tulzás volna, ha itt is teljesen tagadni akarnánk az asszonyok szerepét. -A kopenhágai királyi palotában, _Európa anyósának_ házában, ahol a -rokonok esetről-esetre összejöttek, finom szálak szövődtek. A szálakat -asszonykezek eregették és csomózták láthatatlanul, de annál erősebben… - -… Lent délen, a Balkánon, a fekete hegyek és a kecskék között uralkodott -Petrovics Miklós, ismertebb nevén _Nikita_, azelőtt Montenegró -fejedelme, majd királya, akit pénzüzleteiről és leányairól ismert -Európa. Nikitának _Vukotics Milenával_ való házasságából tiz gyermeke -származott, közöttük hét leány, akik közül hat maradt életben, mind -erős, izmos, balkáni fajta. Hat leány egy olyan familiában, amely az -európai uralkodócsaládok között kéregetésre van utalva, nagyon kétes -istenáldás. Nikita azonban, akit nem ok nélkül tartottak a Balkán -legravaszabb rókájának, épen leányait tekintette tőkének és az ő révükön -nagyszerü rokoni összeköttetésekre tudott szert tenni. Ha a dán királyné -Európa anyósának cimét szerezte meg, a ravasz balkáni lett az _antant -apósa_. - -Abból az időből, mikor még az osztrákbarát Milán uralkodott Belgrádban -és Szerbia távolról sem volt Oroszországnak vak eszköze, származik III. -Sándor cárnak az a kijelentése, hogy neki az európai uralkodók között -Nikita az egyetlen barátja. Ezt a barátságot Nikita szépen kamatoztatta -a maga javára. Hol ezt, hol azt az ajándékot préselte ki a cárból, hol -egy szállitmány orosz fegyvert, hol municiót kapott ajándékba. -Szegénységére való hivatkozással leányait sorra Pétervárra küldte -nevelésbe, természetesen a cár költségén. - -Itt kezdődik a ravasz Nikita leányainak a karriérja. Az első, _Zorka_, -még nem csinált valami ragyogó partit. 1883-ban _Karagyorgyevics_ Péter -szerb trónkövetelőnek lett a felesége, aki ez időben a számüzetés keserü -kenyerét ette Genfben. A háztartás szegényes volt és a két gyerek, -Gyorgye és és Sándor, aligha remélte, hogy valaha örököse lesz a szerb -trónnak és faktora a világtörténelemnek. Kopottas nadrágban ültek a -genfi gimnázium padjain, mig apjuk a Svájcban tartózkodó szerb -elégedetlenekkel kovácsolta a terveket az Obrenovicsok detronizálására -és a szerb trón megszerzésére, miközben epedve várta a pétervári -postautalványokat, amelyek a mindennapi megélhetést biztositották. Apja -és nővérei révén Zorka volt az, aki a legértékesebb összeköttetéseket -szerezte meg Péter számára. A belgrádi királygyilkosságot Zorka már nem -élte meg. 1890-ben a genfi temetőben helyezték nyugalomra. - -Nikita második leánya már egy eleven nagyherceghez ment feleségül, egy -eleven nagyherceg pedig mindig többet ér, mint egy reménybeli király. Az -orosz balkáni politikának a közös pánszláv rokonságon kivül valóságos -rokoni kapcsolatokra is volt szüksége és igy _Milica_ révén Nikita -_Nikolajevics Péter_ nagyhercegnek, _Nikolajevics Miklós_ nagyherceg -öccsének lett az apósa. A házasság könnyen ment, Milica amugy is -Péterváron nevelkedett, csinos is volt, ami a hozományból hiányzott, azt -az atyuska pótolta. Az addig jelentéktelen balkáni hercegnő rangban -nagyot ugrott előre, de nem szédült meg. Hamarosan beletanult az udvari -intrikákba és értette a módját, hogy a legmagasabb köröket mindenkor -Nikitára kedvezően hangolja. Nem tagadta meg atyafiságát és mint a -szegény leány, aki házassága révén nagy vagyonba, gazdagságba jut, nem -egyszer tömte meg atyjának állandóan sovány erszényét. - -Testvére, a nála határozottan sokkal intelligensebb és ravaszabb -Anasztázia, vagy Stana, aki sokat örökölt apjának a természetéből, -egyideig szerényebb szereppel volt kénytelen megelégedni. Három héttel -Milica után ment férjhez, szintén Pétervárra, de „csak“ -Romanovszki-Leuchtenberg herceghez, aki a cári családdal való rokonsága -révén szintén a császári fenség cimet viselte. Stanának igy személyi -tulajdonságaival kellett pozicióját biztositani a nagyhercegek asszonyai -és a vérbeli nagyhercegnők között. És ez tökéletesen sikerült is neki. -Szalonja központja lett a nagyhercegi pártnak, ő pedig nővérével együtt -buzgó ügynöke lett apja és sógora politikájának. Ha az anyacsászárné -Németországban látta az ellenséget, ők természetesen -Ausztria-Magyarországban keresték a balkáni szláv törekvések legfőbb -akadályát. A montenegrói nők, akiket eleinte félvállról akartak kezelni -Pétervárott, nem operett alakok lettek, hanem nagyon komoly -személyiségek, akiket a cár pártfogásával állandóan kitüntetett s akiket -Mária Feodorovna is mindig szivesen fogadott. Kopenhága és Celinje -Pétervárott találkoztak egymással. - -1894 november 1-én meghalt a rettegő óriás, III. Sándor cár és fia, _II. -Miklós_ lépett a trónra. Voltak, akik azt várták, hogy felesége, _Alix_ -hesszeni hercegnő, német asszony létére, ellensulyozni fogja a balkáni -asszonyok befolyását. Akik erre számitottak, csalódtak. A szerepet a -visszavonultan élő cárné helyett továbbra is szépségében már -elvirágzott, de a nehéz évek alatt, amelyeket III. Sándor oldalán -töltött, még energikusabbá lett anyós és a montenegrói nők vitték. -Ezeknek az erős idegzetü nőknek befolyásával a más erkölcsökben -nevelkedett német hercegnő cárné korában sem tudott megküzdeni. -Házasságában szerelmi momentumok alig játszhattak közre és mint a -trónörökösnek, majd a cárnak a felesége, alapjában véve idegen maradt a -pétervári udvarban. Az uj cárt sokkal inkább befolyásolta az anyja, mint -a felesége. - -A köztük fennálló viszony mellett ez teljesen érthető is volt. Az uj -cárról Pétervárott az emberek különös történeteket suttogtak, amelyek -még trónörökös korában játszódtak le. A fiatal trónörökös nagybátyja, -Pál nagyherceg révén megismerkedett egy _Kagan_ nevü milliomos zsidó -kereskedő családjával, aki egyik legnagyobb szállitója volt az orosz -hadseregnek. Zsidók is érintkezhettek ugyanis Oroszországban az -uralkodóház tagjaival, ha államkölcsönöket közvetitettek, vagy a -hadseregnek voltak a szállitói. És amilyen csodálatos játékai szoktak -lenni a véletlennek, a trónörökös beleszeretett Kagannak tizenhét -esztendős leányába, _Rajffába_. A mende-monda szerint mikor nem ért -másként célt, a cárevics, akinek épen akkor szemelték ki feleségül Alix -hesszeni hercegnőt, morganatikus házasságra akart lépni Rajffával. A -nagyhercegek orrukat fintorgatták, az udvari asszonyok pedig gunyolódva -mondogatták, hogy a trónörökös benősül egy zsidó familiába. Az eset -Mária Feodorovnának is tudomására jutott és Miklós magánkihallgatásra -került atyja, a „gosszudár“ elé. A kihallgatás ellenőrizhetetlen hirek -szerint, tettlegességig jutott, amely – tekintve III. Sándor cár óriási -erejét – Miklósra volt kedvezőtlen kimenetelü. A Kagan-családnak -Szibériát helyezték kilátásba, ha csak álmodni is mer a trónörökösről; -Rajffa öngyilkosságot kisérlett meg, de sikertelenül; felépülése után -feleségül adlák egy _Pistolkors_ nevü utásztiszthez Moszkvába; a -cárevicset ellenben „ismeretei gyarapitására“ földkörüli utra küldték, -hogy az efajta regényes hajlandóságokat kiverjék a fejéből. - -Miklós azonban csak Tokióig jutott el. Az ázsiai szigetország -fővárosában egy fanatikus japán, aki már akkor Oroszországban látta -hazája legnagyobb ellenségét, 1891 május 21-én kis hijján végzetessé -vált merényletet követett el ellene. A trónörökös utja félbeszakadt és -felgyógyulása után egyenesen hazautazott Pétervárra, ahol megint -elővették a hesszeni hercegnővel való házasság tervét. A trónörököst -azonban ekkor a pétervári udvari szinháznak egy _Ksesinszkája_ nevü -balett-angyala foglalta le magának, akinél rövidesen paloták, nyaralók -és kincseket érő ékszerek bizonyitották az előkelő barátságot. Ismét a -gosszudárnak kellett közbelépni és érveinek hatása alatt Miklós végre -oltárhoz vezette szive választottját. Az orosz lapok megható -történetekben irták meg hogy a trónörökös miként ismerkedett meg a -wiesbadeni fürdőben _teljesen véletlenül_ Alix hercegnővel és hogy -lobbant szerelemre iránta. A publikumnak jó volt igy is, a beavatottak -pedig nem beszéltek arról, amit – mindenki tudott. - -Ha a falak beszélni tudnának, sok titkot mondhatnának el az orosz cárné -életéből. A moszkvai koronázás alkalmával a Khodinszkája mezőn -összedőltek a tribünök és a pánikban megvadult tömeg közel tizezer -embert taposott halálra. Végigélte a japán háboru és még közelebbről az -orosz forradalom borzalmait s a téli palotából látnia kellett, mint -lövik az emberek százait halomra. Állandóan aggódnia kellett a maga és -hozzátartozói életéért és meg kellett érnie a cárevics elleni rejtelmes -merényletet, amely egyetlen fiát állitólag örökre nyomorékká tette. -Ennyi mindent erős idegzetü férfiak sem tudnak egykönnyen elviselni, nem -csoda, ha a hesszeni udvar csendjéből kiemelt asszony, aki urában is -aligha talált támaszt, megrettenve huzódott vissza ettől az élettől és -átengedte a teret uralkodni akaró anyósának és a montenegrói nőknek. - -Igy emelkedett ezeknek a befolyása napról-napra. Kettejük között a -vezető szerepet Stana vette át, aki hirtelen a legelső sorba került. -Mióta _Szergiusz_ nagyherceget, a cár nagybátyját Moszkvában a levegőbe -röpitették, a nagyhercegek között _Nikolajevics_ Miklós, a cár elsőfoku -unokabátyja játszotta a legnagyobb szerepet, aki meglehetősen viharos -mult után a cár első adjutánsa, a honvédelmi tanács elnöke és egy -esetleges háboru kiszemelt fővezére lett. Éveken keresztül a nagyszláv -áramlat hivatalos fejének és a háborus párt vezérének ismerte őt -mindenki, akit hajthatatlan erős becsvágya és erőszakos természete -lobogó szenvedéllyel visz előre. Jellemző, hogy olyan hirek is keringtek -róla, hogy a gyenge cár teljesen az ő befolyása alatt áll, ő pedig csak -az alkalomra vár, hogy egy győzelmes háboru után maga üljön a cárok -trónjára. - -Stana erre az emberre vetette szemét. Az első nagyherceg feleségének -lenni, megfelelt az ambiciójának és ezen az uton legkönnyebben -remélhette terveinek megvalósulását. Pétervárott éveken keresztül nyilt -titok volt, hogy Stana, aki már két gyermeket ajándékozott Leuchtenberg -hercegnek, nagyobb érdeklődéssel viseltetik Nikolajevics Miklós -nagyherceg iránt, mint amekkora rokonok között szokásos és az sem volt -titok, hogy a már nem épen fiatal nagyherceg is a szokásosnál közelebb -áll a becsvágyó asszonyhoz. Ilyen előzmények után nem keltett -meglepetést, mikor hire ment, hogy Leuchtenberg hercegné válik az -urától. Botrány lett ugyan belőle, a cár is, meg a szent szinódus is -ellenezte a válást, de Miklós nagyherceg nem volt az az ember, akit az -akadályok meggátolnak elhatározásának keresztülvitelében. A válás -megtörtént és röviddel utána 1906-ban az ötven éves nagyherceg és a -negyven éves hercegnő Yaltában egybekeltek. Az asszony hosszu utat tett -meg, mig idáig eljutott, de elérte célját. Mint a háborut akaró -nagyherceg felesége, ő is segitett rakni a tüzet, amelyből a világháboru -tüzvésze kilobbant. Jött az első és második balkáni háboru, jöttek a -balkáni válságok, amelyeknek szálai mind Pétervárra vezettek. És amint -mondják, Stana szalonjában nem egy fontos eseménynek a szálai futottak -össze. Röviddel utána, 1913 őszén a nagyherceggel Franciaországba -utazott, a szövetséges állam hadgyakorlataira. Ekkor már elérkezettnek -látta az időt, hogy a nyilvánosság elé is kilépjen. Francia tábornokok -és törzstisztek közepette megállt a lotharingiai francia–német határon, -ahová ellátszanak Metz tornyai és merész kijelentésre ragadtatta magát: - -– Uraim, ennek a városnak ismét franciává kell lenni, még pedig -nemsokára. - -A _Matin_ és a többi francia ujságok áradozó hangon irtak a nagyhercegnő -szavairól, a diplomácia ellenben sietve magyarázta, hogy a kijelentés -nem hivatalos személy részéről történt, tehát nincsen jelentősége. De a -világháboru magjai már el voltak vetve. - -Zorka és Milica után Nikitának még három lánya maradt otthon Cetinjében, -_Heléna, Xénia_ és _Vera_. A két utolsó pártában maradt, de Heléna még -talán idősebb nővéreinél is nagyobb szerencsét csinált, mert egy -valóságos koronás főnek lett a felesége. Az olasz udvar asszonyt -keresett _Viktor Emánuel_ trónörökös számára. Heléna lett az olasz trón -várományosának felesége. Az uj asszonynak eleinte nem volt könnyü -szerepe a római udvarban. Umberto idejében még erős volt a -hármasszövetségi áramlat és az anyakirályné, Margit, erősen tartotta -német rokonságát, a _büszke rómaiak_ pedig félrehuzták a szájukat a -montenegrói rokonságra. De Heléna is szivós volt, mint Nikita többi -lányai. A tetszetős asszony erős, egészséges gyermekeknek adott életet. -Demokrata allürökkel meg tudta nyerni magának a tömeg és az -Olaszországban nagyon fontos utca rokonszenvét; a két nagy földrengés -alkalmával, amely végzetesen sujtotta Olaszországot, rögtön megjelent a -szerencsétlenség szinhelyén és segitett gondozni és ápolni a -sebesülteket. Ahol a segitő komitét játszó arisztokrata hölgyek -ájuldoztak és illatszeres flaskáikat szagolgatták, az ő idegei nem -mondták föl a szolgálatot. Olaszországban megszerették és poziciója -megszilárdult. A monzai merénylet után, amely Umbertónak életébe került, -Margit királyné csaknem teljesen visszavonult a nyilvános élettől és -Heléna nemcsak királynéja lett Olaszországnak, de központja lett az -ország főuri társadalmi életének is. Hogy Montenegróról nem feledkezett -meg, kicsiségek is bizonyitják. A cetinjei Grand Hotelben, amely Nikita -tulajdona volt, évek multával is fel lehetett lelni a Quirinál kopott -függönyeit és kimustrált butorait. - -Hogy mekkora volt Helénának politikai szerepe, természetesen nem lehet -megállapitani. De valószinü, hogy a montenegrói–szerb–orosz rokonság, a -cárral és az orosz nagyhercegekkel való találkozások is közrejátszottak -az olasz politika állásfoglalásában. Amit Heléna nem csinált meg, azt -megcsinálta _Barrère_ francia és _Rennel Rodd_ angol nagykövet. És talán -itt meg lehet még emlékezni egy angol asszonyról, _Mrs. Brownról_, akit -Rennel Rodd angol nagykövet ajánlott az olasz udvarba a gyermekek mellé -nevelőnőnek. A szállongó hirek azt mondják, hogy ez az asszony volt -egyik legügyesebb ügynöke Anglia érdekeinek és aránylag alacsony -helyzetében is tudta politikai befolyását érvényesiteni. - -Igy záródott be lassankint nemcsak a diplomáciai gyűrű, de a családi -lánc is Németország és a monarchia körül. Az anyacárné és nővérei, a -cumberlandi hercegné, Karagyorgyevics Péter felesége, Pétervárott Milica -és Stana, Rómában Heléna, teljessé tették a nagy politika munkáját. Csak -asszonyok voltak, akik nem szövetségeket kötöttek és nem szerződéseket -irtak alá, de szimpátiákat ébresztettek és ellenszenveket szitottak. A -nagy történelembe talán bele sem kerülnek, de a történelem margóján hely -illeti meg őket is. - - - - -H. G. WELLS. - -Körülbelül huszonöt esztendeje olvastam el az első regényét és az utolsó -négy esztendő alatt öt könyvét forditottam le magyarra. Az első könyve -egy fantasztikus regény volt, amely két idegen égitest, a Mars és Föld -lakóinak háboruját irja meg. A könyvekben, amelyeket leforditottam, már -alig van tere a fantázia csapongásának. A társadalmi élet legmélyebb, -mindnyájunkat égető problémái, regények formájában. - -A fejlődésnek ezen a skáláján ment körülbelül végig Wellsnek az -olvasóközönsége is. A magyar közönség mintegy husz éve kezdte őt -megismerni rövid, fantasztikus regényei révén, melyek bizonyos -Verne-szerü népszerüséget szereztek neki a felnőttek körében is. Azután -megjelent egy könyve magyar forditásban, _Uj világ a régi helyén_, amely -mint mélyen gondolkodó szociológust mutatja be, utána pedig 1905-től -kezdve következtek társadalmi regényei, amelyek valósággal -keresztmetszetben mutatják be az angol világot, sőt az angol világon -keresztül az egész emberi társadalmat is. - -Wells nemcsak regényiró és szociológus, hanem publicista is. Napi érdekü -irásai természetszerüleg részben kiesnek az idegen olvasók -érdeklődésének köréből. Ezek azonban müködésének csak kisebb részét -teszik. A nagyobb rész, még ha lokalizálva van is a szinhely -szempontjából, általános emberi érdekü és értékü. Legszélesebb olvasó -köre természetesen regényeinek van, bár regényeinek népszerüsége nagy -közönséget biztositott társadalmi és bölcseleti jellegü munkáinak és a -jövő fejlődés lehetőségeit tudományos alapon tárgyaló utópiáinak is. -Terjedelem dolgában összes munkái között az első helyet 1920-ban -megjelent, teljesen egyéni felfogásu és mindvégig lebilincselően érdekes -világtörténelme foglalja el. - -Ez a rendkivül sokoldalu és rendkivül termékeny iró, akit ma már -világszerte épenugy ismernek, mint a saját hazájában, nem tartozik azok -közé, akik sokat beszéltetnek magukról. Amint a fényképeiből meg lehet -itélni, megjelenésében nincs semmi rendkivüli. Hiányzanak belőle -Ibsennek vagy Anatole Francenak markánsan jellegzetes vonásai, melyeket -elfelejteni nem lehet. Pályájában nincs semmi egy d’Annunzionak a -pózából és keresett reklámhajhászásból. A lapok ritkán irnak róla. -Olvasóinak nagy része bizonyára még azt sem tudja, hogy milyen koru -lehet az az ismeretlen ember, aki a könyvek lapjairól hozzájuk beszél. -Valószinüleg csak azt érzik, hogy a különböző nevek, melyek nála -szerepelnek, őt magát takarják. Pedig ez az ismeretlen, saját -honfitársainak a megitélésében, akik pedig sokáig nem akarták őt -elismerni, a mai Angliának egyik legnagyobb intellektuális ereje. -Hozzátehetjük bizvást, korunknak egyik legnagyobb gondolkodója. - -Az a Wells, akit mi ismerünk, a könyveiben él. A pályafutását addig az -időpontig, mig a neve fogalommá vált, ő maga irta meg rövid, alig néhány -sorra terjedő életrajzban egy angol ujság számára. - -„Abban a furcsán meg nem határozható osztályban születtem, melyet -Angliában középosztálynak neveznek. Egy szemernyit sem vagyok -arisztokrata: egy ősömről sincs tudomásom a nagyszüleimen kivül s -ezekről is csak keveset tudok, mert a legfiatalabb gyermeke vagyok -apámnak és anyámnak s az ő szüleik már meghaltak mielőtt én születtem. - -Anyám Midhurst községben egy korcsmárosnak volt a leánya, aki -postalovakat állitott a kocsikhoz, mielőtt a vasutak ideje -bekövetkezett; atyám de Lisle lord főkertészének volt a fia, Penshurst -Castleben, Kentben. Vagyoni állapotunk és helyzetünk többszörösen -változott; élete nagyobb részében atyámnak kis boltja volt London egyik -külvárosában s jövedelmét a kriket nevü játéknak a játszásával -egészitette ki, amely nem csupán időtöltés, hanem látványosság is, -melynek látásáért fizetnek s ilyenformán megélhetést biztosit a -hivatásos játékosoknak. Mint boltos, nem volt szerencsés és anyám, aki -azelőtt egy főrangu hölgynek volt a komornája, mikor tizenkétéves -voltam, házvezetőnő lett egy nagy vidéki kastélyban. - -Engemet szintén boltosnak szántak. Ehhez képest tizenhárom esztendős -koromban otthagytam az iskolát. Először egy droguistához adtak -inaskodásra, azután, mikor ez a pálya meg nem felelőnek bizonyult, egy -posztókereskedőhöz. Körülbelül egy esztendő elteltével azonban rájöttem, -hogy a magasabb oktatásnak a lehetőségei, melyek már akkor megvoltak és -azóta állandóan szaporodnak Angolországban, különb kilátásokat nyujtanak -az életre, mint a bolt és a viszonylagos analfabétaság; igy nekiláttam a -küzdésnek és különböző ösztöndijakat nyertem, melyek lehetővé tették, -hogy tanuljak és fokozatot nyerjek a természettudományban az uj és ma -nagy és fejlődő londoni egyetemen. - -Miután oklevelet szereztem, két-három esztendeig állattant tanitottam, -azután pedig ujságirásnak adtam magamat, részben, mert ez Angliában -jövedelmezőbb foglalkozás a tanitásnál, de részben azért is, mert erős -vágyat éreztem, hogy angol iró legyek. Valami lelki hajlamosság a -prózairás iránt mindig érdeklődéssel töltött el. - -Először irodalmi cikkeket, birálatokat kezdtem irni, azután rövid -fantasztikus történeteket, melyekben a modern tudomány méhében rejlő -lehetőségeket használtam fel. Az ilyenfajta szépirodalom után nagy -kereslet nyilvánul meg Nagybritanniában és Amerikában s első könyvem, -_Az időgép_, mely 1895-ben jelent meg, meglehetős érdeklődést váltott ki -s a két utána következővel, _Világok harca_ és _A láthatatlan ember_, -egyetemben elég népszerüséget biztositott nekem ahhoz, hogy -kizárólagosan, a biztonságnak némi érzetével, a tisztán irodalmi -munkásságnak szenteljem magamat.“ - -Ez a rövid életrajz nagyon sokban megadja a kulcsot Wellsnek az irói -müködéséhez. Az önvallomás, hogy egy szemernyire sem arisztokrata, -kiérzik minden irásából. Társadalmi regényeinek a tárgyát majdnem mindig -abból a körből meriti, melyből maga is származott s ha az évek során a -többi osztályoknak és az egész társadalmi rendszert összefüző gazdasági -kapcsolatoknak az ismerete nála folytonosan növekszik és szélesbedik, -nem szünik meg egy pillanatra sem a középosztálynak a szemén keresztül -nézni a világot. Még a helyek tekintetében is minduntalan visszatér -ifjukorának emlékeihez és regényeinek szinteréül legszivesebben -választja a Londontól délre fekvő Kent és Surrey grófságokat, London -déli külvárosait és magát a nyüzsgő, lüktető világvárost, Londont. Néha -ezek az ismétlések fárasztók, de néha viszont a nagyváros rajzában a -prózában irott legszebb költemények magaslatáig emelkedik. A nagyváros -poézisét nála jobban eddig talán senki sem tudta megrögziteni. - -Regényeinek a hősei majdnem mindig a középosztályból kerülnek ki s -problémáik mindannyiunknak a problémái. Wells népszerüségének titka nem -kis mértékben abban rejlik, hogy főként azokra a kérdésekre mutat rá, -amelyek az intelligens, gondolkodó és könyvet fogyasztó középosztálynak -a lelke mélyében lappanganak. Mindannyiunkban van valami Proteus-szerü -vonás; az egyéniségünk, mely az öntudatban egység formájában -jelentkezik, megnyilatkozásaiban a hangulatokhoz, benyomásokhoz, -életkorhoz és tapasztalatokhoz képest szüntelenül változik. Wellsnél is -ki lehet érezni, hogy különböző hőseiben, akik változó meg változó -formákban jelennek meg, mindig önmagát rajzolja és a saját -mikrokozmoszának egy bizonyos szemszögletből vetitett képét nyujtja. -Ugyanakkor érezteti azonban, hogy akiket megrajzolt, tulajdonképen mi -vagyunk, az érző, gondolkodó, küzködő, szüntelenül vágyódó és soha ki -nem elégülő örök ember. - -Az _Uj Machiavelli_ első könyve egy gyermeknek a fejlődését rajzolja. -Egyes lapjai kétségtelenül a világirodalomnak legszebb lapjai közé -tartoznak. Kis képek, jelentéktelennek látszó apróságok váltakoznak -benne, melyek azonban hihetetlen mélységekbe világitanak be. -Kétségtelen, hogy nála mindez visszaemlékezés, átélt dolgok megirása, de -valamennyiünk lelkéből van benne egy darab, a multnak, a gyermekkor -ártatlan örömeinek a visszasirása. A _Tono_ _Bungay_ hőse George -Ponderevo, egy főuri kastély kulcsárnőjének a fia, akit számüznek a -kastély tájékáról, mert el mert páholni egy főméltóságu csemetét. -Pékinas lesz belőle, majd egy drogeriába kerül, azután nagy buzgalommal -nekilát a természettudományok tanulásának. _A szerelem és Lewisham ur_ -főalakja egy rosszul fizetett, de nagy és társadalmat megváltó -ábrándokat szövögető fiatal tanárjelölt. A _Házasság_-ban a hős -Trafford, a szimpatikus fiatal professzor, akinél összeütközésbe kerül -az elvont tudománynak a szeretete a család, a feleség, az élő asszony -iránti kötelezettséggel. Valamennyi alakból Wellset érezzük ki, de -közülünk, akik nem születtünk bele milliókba és az életben egyéb célt is -keresünk a kincsek felhalmozásánál, vajjon ki nem élte végig egy vagy -más formában a Traffordok lelki dilemmáját. Mennyi igazság van abban az -egyszerü kis megjegyzésben, hogy minden házasságban be kell következni -annak a napnak, mikor a szerelmesek illuzióikat elvesztve, a hajdani -mámor minden emléke nélkül állanak szemtől-szembe egymással és megérzik, -hogy uj alapokon kell berendezni az életüket. - -Ezeket a példákat tetszés szerinti mennyiségben lehetne szaporitani. Az -igazán nagy irók és gondolkodók módjára Wells abból, amit saját -egyéniségében megérzett és átgondolt, ki tudja választani azt, ami az -egész kort illetőleg közös és jellegzetes és amiben ő ezer és százezer -embertársával találkozik. A lényeges csak az, hogy ő felfedezi és -rámutat arra, ami a többiekben csak bizonytalan sejtések módjára él. -Egyik utolsó regénye, _Mr. Britling_ kétségtelenül a gyengébb irásai -közé tartozik. Sok benne a pamflet-szerü és érezni lehet rajta, hogy -lázas sietséggel, a pillanatok behatása alatt iródott. Főalakja Mr. -Britling, a regényeket és társadalmi tanulmányokat iró szociológus, -kétségtelenül maga a Wells. A könyvnek meséje nincs, de visszatükrözi az -átlagos angol gondolatait a háboruról. Ez magyarázza meg Angliában és -Amerikában elért példátlan sikerét és ezért lesz valamikor mindennél -becsesebb forrás a háboru lélektani történetéhez. _A püspök lelke_ -szintén a háboruban született meg; részben annak a reakciónak az -elemzése, melyet a rettenetes kataklizma kiváltott az emberi lelkekből. -A kétkedő pap, aki elmegy keresni az igaz Istent, csak a megirás -szempontjából pap; de a talár megint Wellset takarja s a töprengések a -lelki válságban élő angol társadalmat tükrözik vissza. Ez a regénye -szokatlanul erős vitát támasztott Angliában. Voltak, akik a legnagyobb -elismeréssel adóztak igazmondásáért; voltak, akik támadták, mert ki -merte kezdeni a vallásnak megszentelt hagyományait. De körülbelül -harminc év irodalmi és társadalmi müködése egyik oldalról és másik -oldalról is megszerezte azt az elismerést Wellsnek, hogy jóhiszemüségét -senki sem vonta kétségbe. Már pedig Tennyson szerint több hit van a -becsületes kételyben, mint az őszinteség nélküli hitvallásban. - -Az angol irodalmi kritikusok szerint _Polly ur története_ Wellsnek a -legjobb regénye. Egy kis boltosnak a pályafutása, aki szerencsétlen -üzleti életében és a házasságában egyaránt. Tizenöt esztendei keserves -küzködés után elhatározza, hogy végez mindennel. Elhatározza, hogy -felgyujtja a házát, hogy a biztositási összeg megmaradjon a feleségének -s azután öngyilkos lesz. A tüz azonban tovább terjed s Polly ur saját -müvétől megrettenve, megment egy öreg asszonyt a tüzhaláltól. A komikus -kis boltosból hős lesz ismerőseinek a szemében és egész életpályája uj -irányba lendül. Amit Wells többi társadalmi regényeinél leginkább -szoktak hibául felróni, az oktató és prédikáló hangu kitéréseket, ebből -teljesen hiányzik. Igaz, hiányzik belőle az ugynevezett költői -igazságszolgáltatás és talán a befejezettség is. Épen ugy, mint a -_Házasság_-ban, mikor Trafford és felesége elmennek Labradorba, hogy -egyedül legyenek önmagukkal és Istennel, nem oldja meg a problemát. De -hát magának az életnek a nagy problemái, a társadalmi kapcsolatok s a -férfi és nő egymáshoz való viszonya is, örökké megoldatlanok. - -Ifjukori fejlődése és képzésének természettudományi megalapozottsága -teszi érthetővé Wells irásainak erős társadalmi és természettudományos -jellegét. Tárgyainak a skálája, melyre már utaltunk, a lehető -legszélesebb: Verne-szerü fantasztikus regények, tanulmányok napi -társadalmi kérdésekről, a fejlődési lehetőségek alapján megrajzolt -utópiák, lelki problémák regények és tanulmányok formájában és az -emberiség egyetemes történelme. Szinte azt lehetne mondani róla, hogy a -leghumánabb dolgokat tárgyalja a természettudomány összes eredményeinek, -sőt mi több, a saját fantáziájának igénybevételével. Igy tud a -legegyszerübb és egészen természetes magyarázattal belevilágitani olyan -zugokba, melyek az egyoldalu és fantázia nélküli tudás előtt sötéten -maradnak. Néha az ilyen meglátások regényeinek egyik sürün visszatérő -alakja, a fiatal és kutató természetbuvár előtt villannak fel és maga az -iró a háttérben marad, de gyakran ő maga az, aki a legcsodálatosabb -gondolattársitásokra készteti az olvasót. Még fantasztikus regényeiben -is a megoldásai egészen természetesek. Mikor a holdba viszi az olvasót, -a szerves élet egyetlen lehetősége gyanánt a hold üregeiben való életet -jelöli meg. Mikor a Mars-lakók félelmetes fegyverzetükkel és a pusztitó -zöld sugárral, amely ellen nincs védekezés, eljönnek a földre, a föld -lakóinak szövetségeseik támadnak a láthatatlan baktériumokban, melyeknek -befogadására az idegen égitest hóditóinak szervezete nincsen berendezve. - -Teljesen meglepő e tekintetben a világtörténelme. A tárgyhoz képest nem -nagy terjedelmü; különösen, ha figyelembe vesszük, hogy nem a megszokott -egyiptomi, vagy babiloni városkirályokkal, hanem a természettudományok -szerinti genezissel és az élet első megjelenésével vezeti be az embernek -a történetét. Sok kötetes történelmi munkákban nem lehet azonban találni -annyi eredeti és érdekes szempontot bizonyos dolgoknak a -megvilágitására, mint nála. Látjuk az őskor óriási hüllőinek a -rekonstruált képét és feltünik, hogy rengeteg testükhöz képest mily -aránytalanul kicsiny a lábuk, viszont mily hosszu és vékony a nyakuk. -Wellsnek természettudományos fantáziája magyarázattal szolgál: ezek az -állatok valószinüleg vizben és mocsarakban éltek s a vizben könnyebben -hordozták testüknek a sulyát, hosszu nyakuk pedig a táplálék elérésére -szolgált. Aligha ugráltak oly vigan, mint egyes geologiai müvekben -megrajzolva látjuk. Egy másik ilyen példa a következtetés -éleselméjüségére, a szvasztika. Ezt a furcsa kis jelvényt ugyanabban a -formában kétszer aligha találták fel. Őskori előfordulása ellenben -végighuzódik a Földközi tengertől Elő-Ázsián, Indián, Kinán és a Csendes -tengeri szigeteken át Peruig és Mexikóig. Wells szerint a szvasztika -nyomán ezen a vonalon kell keresni egy ősi fajnak a szétterjedését, -amelyből Babilon, Egyiptom, Kina és Peru civilizációja kisarjadzott. -Másutt a geologiai tényezők és a klima megváltozásával magyarázza meg a -történelmet uj irányba lenditő nagy eseményeket. Amit a nyugati irók -nagy része nem tud, ő tudja, hogy egy egyszerü szerszám, a kengyel a -legfőbb okozója a hunok katonai felsőbbségének. Lovas ember meg tudja -itélni a kengyel jelentőségét s ennek az aprólékos megfigyelésnek a -fontosságát a világtörténelem alakulására. Épen ily természetes nála a -nomadizmus magyarázata. Mindezen magyarázatok mellett pedig nála az -emberiség története a gondolatok története s a história legfőbb célja, -hogy gondolatokat tudjon ébreszteni. - -Talán a legelső regényeit leszámitva, melyekkel irói nevét megalapozta, -összes irásaiból, legyenek azok ujságcikkek, szépirodalmi vagy -tudományos természetüek, mindig kiérezhető valami távolabbi célra való -törekvés, melyhez szinte prédikátori makacssággal ragaszkodik. Ez a cél, -jobbá, szebbé és derüsebbé tenni a világot a következő nemzedékek -számára. Szigoru következetességgel hirdeti regényeiben és -világtörténelmében egyaránt, hogy az egyénnek a célja nem önmagában, -hanem fajában, a vele együtt élőkben és mindnyájunk utódaiban rejlik. Ez -a felfogása egyes helyeken szinte vallásos szinezetet ölt. Gyakori nála -az istenségnek, a mindenség okának keresése is, hogy megállapitsa az -embernek a viszonyát a transcendentális hatalomhoz. - -Aki az igehirdetésnek ilyen állhatatosságával ragaszkodik egy eszméhez, -annál az irás, különösen a prózában való irás, nem lehet öncél. Ebben a -vonatkozásban Wells meglepő nyiltsággal és őszinteséggel beszél -önmagáról. A saját müvészetét nem a festő, hanem az épitész munkájával -hasonlitja össze, amely mindig valamely célnak a szolgálatában áll. -Valahol azt irja, hogy csak azért választotta sok tárgyának a -megirásához a regénynek a formáját, mert igy nagyobb auditoriumra -számithatott. Szinte lekicsinyelve a tulajdon értékét, nem szépirónak, -hanem publicistának nevezi magát. Pedig ha irásai érték szempontjából -nagyon egyenetlenek is, ha vannak nála gyakran fárasztó kitérések és -ismétlések, ami érthető annál, aki gyakran a pillanatok hatása alatt -dolgozik és a meseszövést, a kidolgozást más szempontoknak rendeli alá, -vannak fejezetei, lapjai, képei, melyekben az irásnak a legnagyobb -müvészeivel vetekszik. Ilyen az _Uj Machiavelli_ első részében a -gyermekkor megirása, a _Házasság_ befejező részében a brilliáns módon -megirt labradori ut, a világtörténelem első nyolcvan-száz oldala s a -lüktető világvárosnak vissza meg visszatérő rajza több könyvében. Ha -egyébért nem, ezért a néhány fejezetért a modern angol irodalomnak -legnagyobb stilisztái közé kell sorozni. - -Irói szempontból föltétlen értékei közé kell számitani humorát, -megrajzoló képességének élességét és az irásban való feltétlen -becsületességét. Humora egészen sajátságos, teljesen más, mint Dickensé -s a leggyakrabban a helyzetekből fakad. A láthatatlan ember, akit -megszimatolnak a kutyák. Az érzelmes apa, aki elmélázik, hogy a felesége -halála után hogy fogják őt dédelgetni a gyermekei. A nagy kapitalista, -aki körülbelül olyan mértékben csiszolódott le a társadalmi -együttmüködés számára, mint egy belsőafrikai szerecsen. A filozófusok és -filológusok, akik üres szavakat vagdosnak egymás fejéhez s a tudományuk -olyan, mint a pókháló a csillogó reggeli nap fényében az ágyu torka -fölött. A félvér indián szőrmevadász, aki elejti az ezüst rókát, ami a -legnagyobb esemény a labradori trapper életében. Tuláradó örömmel rohan -a fehér asszonyhoz és arcáról lerí, hogy valami nagy dologra határozta -magát. Száz iró közül kilencvenkilenc azt irná, hogy felajánlja a -vagyont érő prémet az idegen asszonynak. A Wells szőrmevadásza nagy -tusakodás után – pálinkát kér, mert azt nagyon megdrágitották a -misszionáriusok. Vagy mennyi humorral tudja megrajzolni Wells a -társadalmi reform apostolait, a fabiánusokat, akik szervező őrületükben -a fákat legszivesebben zöld ernyőkkel helyettesitenék, a liberálisokat, -akik csak azt tudják, hogy mit nem akarnak és a szocialistákat, akik -szabadalomnak tekintik a szocializmust, minden becsületes ember -társadalmi törekvéseinek, vágyainak eredőjét, melyhez másnak nem szabad -hozzányulni. - -Meglátja és megirja a ferdeségeiket és félszegségeiket, pedig ő maga is -szocialistának vallja magát. Ebben Anatole France módjára jár el, aki -szintén nem kiméli a saját párthiveit. De mégis mekkora a különbség -kettejük között. France cinikus, aki hiunak és hiábavalónak tart minden -emberi erőfeszitést. Wells soha; ő mindig optimista és azt vallja, hogy -a kicsinyes érdekek, önzések mögött müködik az emberiség közös nagy -lelke, amelynek törvényei még ismeretlenek, de kétségtelenül folyton -előre halad. Világtörténelme is a nagy kataklizma után ezért zárul be a -jobb jövő hitének bizakodó akkordjával. - -A cinizmus teljes hiánya és meggyőződéséhez való fanatikus rajongás -kölcsönzi Wellsnek a konvencióktól nagyon erősen megkötött angol -világban szokatlan őszinteséget is. Szemébe mondja tulajdon nemzetének, -hogy álszenteskedő, hazug a morálja, konvenció a vallása és nagy néphez -méltatlan a közoktatási és közigazgatási rendszere. Az angol az a nép, -mely akarata elenére, kalandorok jóvoltából lett ura a világnak. -Indiával ugy tesz, mint az az ember, aki egy fáról rápottyant az elefánt -nyakára és nem tud leszállni róla. Épenugy beszél a világháboruról is. -Legfőbb okozójának a német imperializmust tartja ugyan, de elismeri, -hogy volt angol, francia és orosz imperializmus is. Németország csak -abban különbözik tőlük, hogy legnagyobbat zuhant és most, akik vele -együtt bünöztek, őt akarják egyedüli bünösnek megtenni. A világháboru a -civilizációt alapjában renditette meg s a civilizációt megmenteni csak -ugy lehet, ha egyforma becsületes akarattal, a győző és legyőzött -fogalmát félretéve, fogunk össze a megmentésére. Ezt a meggyőződést -hirdette Wells, mikor a washingtoni leszerelési konferencián képviselte -Northcliffe lord lapjait, a _Timest_ és _Daily Mailt_. Rámutatott, hogy -ami a győzők részéről történik, nem leszerelés, hanem a leszerelésnek -paródiája. Mikor Northcliffe lord más hangu tudósitásokat követelt tőle, -szakitott az angol sajtókirállyal és röpiratokban irta meg a -tapasztalatait. - -A meggyőződéshez való ragaszkodásból folyik az a paradox jelenség is, -hogy nincs is talán iró, aki Wellsnél nagyobb őszinteséggel mondaná meg, -hogy amit régebben irt, abban tévedett. Nála nemcsak a tárgyak -megválasztásában, hanem azok benső felfogásában is állandó a változás és -a fejlődés. A szociális gondolat mindig alapvető nála, de mennyire mások -a régebbi és ujabb irásokban levont következtetések. Első fantasztikus -regényeiben a fejlődés kegyetlen törvénye két osztályra, az élősdiek és -dolgozók ellenséges osztályára bontja szét az emberek társadalmát. -Legkirivóbb példa erre az _Időgép_ morlokjai. Másutt kegyetlen és -akaraterős szervezők rabigájukba hajtják embertársaikat. Ezektől a -végletektől a kollektiv célok szerint való organizálás mentheti meg az -emberiséget. Később rájön, hogy ugy a nagy szervezők képességeibe, mint -az organizáció mindenhatóságába vetett hitében tévedett. Megmondja -nyiltan, hogy fiatal volt, mikor ezeket irta és sem a kapitalizmus nagy -képviselőit, sem a szervezés lehetőségeit közvetlen tapasztalatból nem -ismerte. Azóta rájött, hogy a nagy iparbárók, bankvezérek sem nem -kegyetlenebbek, sem nem ügyesebbek a nagy átlagnál, csak egy más irányu, -még pedig sok esetben alsóbbrendü tehetség jut bennük erősebben -kifejezésre. De rájött arra is, hogy a társadalom felszine alatt olyan -nagy és örökké változó erők müködnek, melyek hatalmasabbak minden -megszervezési törekvésnél. Nem mechanikus uton, hanem csakis a szellemi -felszabadulás és a növekvő lelki megértés révén lehet megteremteni a -társadalom összhangját. - -Ez a mai Wells, akiben azonban még az irói termelésnek a lehetőségei -nincsenek lezárva. Ma ötvenhét éves és mint a jelek mutatják, egyáltalán -nem érkezett el irodalmi müködésének a határához. Befejező méltatást, -végső értékelést adni róla még nem lehet. Lehetséges, hogy az a prófétai -vonás, amely utóbbi időben erősen megnyilatkozik egyes irásaiban, angol -viszonyok között élő ujabb Tolsztojjá alakitja át, de épen nagy -fejlődésképessége azt igéri, hogy még nagy társadalmi és irodalmi -értékeket lehet várni tőle mindannyiunk számára. - - - - -A KÖZTÁRSASÁGI WEIMAR. - -A cim talán nem egészen helyes. Nem Weimar lett köztársasági, hanem a -köztársaság jelent meg Weimarban. Megjelent vendég gyanánt, aminthogy -ebben a városban talán még az időnek a változása is csak vendég módjára -jelentkezik és nem változtat a tizennyolcadik század végének és a -tizenkilencedik század elejének hozzája tapadó hangulatán. - -Pedig ezt a hangulatot nem a külsőségek adják meg. Az Ilm partján fekvő -kis városkának nincs meg az a régies karaktere, melyet a kisebb német -városok közül oly sok megőrzött. A régi városfalak már eltüntek, -helyükön és köröskörül modern épületek emelkedtek a német középvárosok -átlag-stilusában. Igazi ódonság nélküli város lehetett már a multban is. -Székhelye volt egy parányi nagyhercegségnek, távol esett a nagy -utvonalaktól, hiányzott a kereskedelme és ipara, melyből büszke polgári -osztály sarjadzott volna, nem volt, aki hivalkodóan ékes, csucsos és -boltives házakkal épitse tele az utcáit és tereit. Ami a régi Weimarból -megmaradt, az egy nagyhercegi palotát kivéve, kicsiny és igénytelen, -jellegzetesség nélkül való és nem volna alkalmas egy kor hangulatának -megőrzésére. - -A hangulatot Weimarban a német irodalom aranykorának az emlékei őrzik. -Aki vándorulján Weimart felkeresi, azt nem a tájképi szépségek, nem az -épitkezés emlékei, nem az élet lüktető megnyilvánulásai csábitják, hanem -csakis Goethének, Schillernek és kortársaiknak az emléke, akik itt éltek -egy kis német uralkodónak az udvarában, ahová csak nagy ritkán jutottak -el a világtörténelem egyik legmozgalmasabb korszakának a hullámverései. -Gazdájuknak, Károly Ágost nagyhercegnek nagy tetteit nem jegyezte fel a -történelem. Bajos is lett volna nagyot alkotni egy akkora -országocskában, melyet lóháton egy nap kényelmesen be lehet utazni. -Mégis ez a nagyherceg, aki viharos ifjuságában azzal tünt ki, hogy -nagyszerüen tudta az ostort pattogtatni Jena piacán és udvarából -megszökve szénégető lányokkal járt táncolni, egyike volt Németország -legnagyobb fejedelmeinek. Kicsiny pénzzel, gyenge anyagi eszközökkel, -gyakran adóssággal a szellemóriásoknak olyan udvarát tudta maga köré -gyüjteni, aminőt összegyüjteni kivüle soha született uralkodónak még nem -sikerült. Korának hivatalos világát megbotránkoztatta, hogy költőkkel és -egyéb éhenkórászokkal vette magát körül, azokat magas méltóságokra -emelte, számukra nemességet járt ki a császárnál és inkább velük -barátkozott, mint a rangjához illő, biborban született senkikkel. Régi -formák között forradalmár volt a trónuson. Nagyobb vélemény- és -gondolatszabadság uralkodott az udvarában, mint akárhány modern -demokráciában. Ezért vendég ma Weimarban a köztársaság. Weimarban ma is -Károly Ágost nagyhercegnek az udvara él, varázslatos erővel babonázza -meg egész Németországot s mikor az uj köztársasági Németország -kifejezésre akarja juttatni, hogy szakit a multjával és Potsdam -emlékeivel, ide jön el, a nagyhercegi Weimarba, hogy első nemzetgyülése -itt készitse el a Goethe és Schiller emlékét őrző szinházban a német -köztársaság alkotmányát. - -Igy lett 1920 legelején rövid időre Weimar a nagy politikai érdeklődés -középpontja és Németországnak az irodalmi jelentőségén kivül történelmi -jelentőségü városa. Csendes utcáit eleven élet zaja, képviselők, -politikusok, ujságirók, fényképészek és kiváncsi idegenek raja verte -fel. Goethe és Schiller szobra idegenül tekintett a lábaik előtt nyüzsgő -sokadalomra. A sokadalom rövid idő mulva eloszlott és a városka megint -visszasülyedt révetegen álmodozó nyugalmába. Weimarnak megint -kidomborodott a régi jellege s ismét a német irodalom legszebb korának -az emlékei nyomják rá a bélyegüket. A ház a Frauenplanon, melyben Goethe -félszázadon át élt, dolgozott és meghalt, Goethe kerti laka, a -Schiller-ház, a park és a ligetek, melyekben munkáik tervét szövögetve -bolyongtak, a szobrok, a relikviák, a német irodalom nagyjairól nevezett -utcák és terek, a nagyhercegi palotának költőtermei, munkáikat -megörökitő freskókkal s a temérdek bolt, mely jóformán egyébből sem él, -mint Goethe és Schiller levelezőlapokból, plakettekből, emlékekből, -munkáikból, vagy rájuk vonatkozó munkákból. Még a város szükségpénzein -is a Goethe-ház, Goethe és Schiller arcképe szerepel. Jövedelmi -forrásnak elég jelentékeny, mert minden idegen visz belőle legalább -néhány márkára valót s amit igy elvisznek, azt a városi pénztárnak -sohasem kell beváltani. - -Igazában a köztársaság csak két nagy változást okozott Weimarban. Az -egyik az, hogy a nagyhercegi palotát átalakitották muzeumnak. A -fogadótermek ugyanis olyanok voltak, hogy méltán beillettek muzeumnak s -most hozzájuk kapcsolták a magánlakosztályokat is. Egyébként a régi -személyzet megmaradt, csak az udvari tisztviselőkből és lakájokból -muzeumi tisztviselők és őrök lettek. Mikor pedig az idegenek halkan -csoszogva végig mennek a termeken, – a berakott padlókat ugyanis nagy -mamuszokkal védik, amelyeket mindenkinek fel kell huzni a cipőjére, – -mélabus tompasággal hangzik a kalauzoló felügyelő szava: - -– Mióta az uraságok eltávoztak… - -A másik változásról az idegen, hacsak nincsen nagyon beavatva a német -viszonyokba, szintén a nagyhercegi kastélyban értesül. Valamelyik -teremben mutogatják az utolsó thüringiai őrgrófnak a képét, aki -tizegynéhány gyermeke között felosztotta az országát. Akkor darabolódott -fel ez a különben sem nagy ország egész sor nagyhercegségre, -hercegségre, fejedelemségre, „Mióta az uraságok eltávoztak“, ez a sok -kicsi országocska megint egyesült. Thüringia köztársaság lett belőle, -melynek parlamentje Weimarban ülésezik és minisztériuma is ott székel. A -látogató ismét a felügyelő szavát véli hallani, amint némi tulzással -befejezi a képhez füzött magyarázatát: - -– … És igy a viszonyok megváltozása folytán ismét helyreállt a _nagy_ -thüringiai állam. - -De legyen bár Weimar egy parányi nagyhercegségnek, vagy a _nagy_ -thüringiai köztársaságnak a székhelye, a legmaradandóbb emlék, melyet -bárki is innét magával visz, Goethének a lakása és a benne elhelyezett -Goethe-muzeum, amelyben a németek nagy kegyelettel összegyüjtötték -lehetőleg mindazt, ami nagy költőjüknek életére és müködésére -vonatkozik. Természetesen a tömérdek összehordott emlék nem annyira az -ifjukorra, mint inkább a későbbi esztendőkre vonatkozik, mikor már a -megállapodott és szinte olimpusi magaslaton trónoló Goethe elismert -szellemi vezéralakja volt Németországnak. Az emlékek nem a Friderika -szerelmének poétikus óráit, nem a Sturm és Drang esztendőit, hanem a -férfikor müködésének és az aggkor nyugalomra hajlásának az éveit -örökitik meg. A legtöbb helyet a ház első részén és a hozzákapcsolt -melléképületben Goethe miniszternek és titkos tanácsosnak – -mellékfoglalkozásában Goethe az is volt, – szobrai, képei, majolikái, -természettudományi gyüjteményei és raritásai foglalják el. Ezeket Goethe -maga is muzeumnak szánta. Igaz, hogy ő nem ugy képzelte, hogy kegyeletes -bucsujáró hely legyen belőlük, hanem azt vélte, hogy természettudományi -gyüjteményei örök értéküek lesznek az utókor számára. - -Kétségtelen, hogy a gyüjteményekben van sok értékes és szép dolog, hisz -Goethét tisztelői életének későbbi éveiben nemcsak mindenfelől -elhalmozták ajándékokkal, hanem ő maga is egyike volt kora legelső -műértőinek, aki tudatosan gyüjtött és gyönyörködött szerzeményeiben. -Mégis a lakásban nem ezek a gyüjtemények a legértékesebbek, hanem az a -kertre nyiló, szinte elrejtett négy kis szobácska, amelyekben Goethe élt -és dolgozott. Ez a négy szoba ma is abban az állapotban van, ahogy -Goethe halálának órájában maradt. Akiben van némi szentimentalitásra -való hajlandóság, nem tudja meghatottság nélkül nézni az asztalra -fektetett párnát, amelyre könyökölve a nyolcvanadik évét meghaladt nagy -aggastyán diktálta a Faust második részét, vagy a kis kopott asztalt, -amelynél a legnagyobb költői zsenik egyikének diktandójára iskolai -leckéket körmölgettek az unokái, vagy a parányi, szinte zugszerü -hálószobát, melynek butorzata oly egyszerü és szegényes, hogy manapság -jobbfajta lakáj és inas se fogadná el. Kényelemnek semmi nyoma, -mindössze az ágy előtt egy pokrócdarab. Szőnyeget se a négy -lakószobában, se az annak idején fogadótermekül szolgáló első lakrészben -nem türt meg Goethe, mert a betegségek raktárának tartotta. - -De talán még jobban meglepődik, aki nem szentimentális szemekkel nézi a -nagy költő dolgozó szobáját, hanem mühelytanulmányokat akar végezni ott, -ahol a költészetnek oly sok halhatatlan alakja megszületett s ahonnét -oly sok ezer rim kikerült. Mintha nem is költőnek és nem is -miniszternek, hanem természettudósnak volna a szobája. A mi szemünkben -már kezdetleges fizikai müszerek, lombikok, hőmérők, ásványdarabok, -anatomiai és növénytani atlaszok, természettudományi müvek, – közöttük -csupán a saját munkáinak egy csonka kiadása. A falon az 1832. évi -postakocsijáratok menetrendje és annak a tizenhárom politikai kérdésnek -a jegyzéke, melyekkel még foglalkozni akart. Semmi müvészi disz, csak -egy kis Napoleon-kép és egy parányi Zeüsz-szobor. Az iróállvány üveg -Napoleon-szobra már nem számit müvészetnek, mert illatszeres üvegnek -volt a dugója és Goethe rajta a – sugártörést tanulmányozta. Az ablak -előtti állványon egy kis üvegben cinóber, egy tányér föld és egy -dobozban egy pisztráng koponyája és halcsontok, amelyekkel közvetlenül a -halála előtti napokban tervezett valami kisérletet. Ami ebben a szobában -van, a Faust költőjét Faust szerepében őrzi meg az utókor számára. Az -örök emberinek mindenkoron egyik legcsodásabb képviselője. - -Aki látó szemekkel nézi végig a szobát, nagyon sokat megért Goethéből és -különösen megérti, hogy miért volt ő talán minden időknek a legmélyebben -gondolkodó poétája. A kis szoba az ezerfelé megoszló érdeklődést, a -pihenést nem ismerő tudásvágyat és kutatást tükrözi vissza. Lehet, hogy -visszatükröz egyebet is és hihetővé teszi, amit Goethéről mondanak, hogy -ő maga nem költői alkotásait, hanem a Farbenlehret tartotta élete -legfőbb müvének s azzal büszkélkedett, hogy sikerült neki megcáfolni -Newton tanitását. De egyuttal megmagyarázza azt is, hogy mi adott a -nyolcvanegy esztendős aggastyánnak olyan látnoki erőt, hogy meg tudta -jósolni, mikor 1830-ban a párisi forradalom hire és Geoffroy-St. Hilaire -fölfedezése a fejlődéstan egységéről egyszerre érkezett meg Weimarba, -hogy az elsőből elfelejtett politikai esemény lesz, de az utóbbi a -legnagyobb befolyást fogja gyakorolni az emberiség gondolkozásának és -világnézletének kialakulására. „Az egész világ végtelen harmónia és az -ember csak egy hangjegy ebben a harmóniában.“ - -A költők nem földi emlékeikben, hanem müveikben élnek. A weimari -Fürstengruft őrzi Goethe és Schiller hamvait, ha ugyan a koponya, -amelyet annak idején átszállitottak, valóban Schilleré. Ez a koponya, -melyről évtizedek óta folyik és sohasem fog elülni a vita -Németországban, a legékesebb bizonyitéka, hogy minden földi emlék -mennyire kétes értékü és hiu az örökkévalóság szempontjából. És mégis -százak és ezrek zarándokolnak ezekhez az emlékekhez, talán mert érzik, -hogy hozzájuk a soha nem haló szellemnek az emléke tapad. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: - - Szoros rend van és bölcs müvészet - a dolgok viszonyában; s ez a Forma - teszi Isten képévé az egészet.] - -[Footnote 2: Az emberélet utjának felén…] - -[Footnote 3: - - Én rajtam jutsz a kinnal telt hazába, - én rajtam át oda, hol nincs vigasság, - rajtam a kárhozott nép városába. - – – – – – – – – – – – - Ki ha belépsz, hagyj fel minden reménnyel.] - -[Footnote 4: - - Nincs semmi szomoritóbb, - mint emlékezni régi szép időkre - Nyomorban.] - -[Footnote 5: Aznap többet nem olvasánk azontul.] - -[Footnote 6: A régi vágynak érzém nagy hatalmát.] - -[Footnote 7: Lélek, mely győz minden harc viharában.] - -[Footnote 8: Sohasem járt vizekre szállottam én.] - -[Footnote 9: - - s neked diszedre szolgál, - Hogy uj pártot csináltál tenmagadnak.] - -[Footnote 10: - - Csak csillagod kövesd jó hiszemben - – felelt, – előtted a Hir réve nyitva - Ha jól ismertelek meg életemben.] - - - - -TARTALOM. - - Dante 7 - II. Frigyes 43 - Marino Falieri 55 - A condottiere 76 - François Villon 92 - Cyrano de Bergerac 102 - Nagy Péter végrendelete 111 - Napoleon végső órái 125 - Az őrült király nyomain 137 - Rezidenciák 147 - Bach Sándor 155 - Bonyhády István 169 - Az eszéki árulás 1849-ben 179 - Az öreg Ferenc József 190 - A világháboru asszonyai 213 - H. G. Wells 227 - A köztársasági Weimar 241 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -37 |s annnak |s annak - -49 |intették altól |intették attól - -53 |belekényszeritettt |belekényszeritett - -69 |szalagggal |szalaggal - -70 |huszonnnégy |huszonnégy - -86 |hatalmánek |hatalmának - -127 |Eltől kezdve |Ettől kezdve - -143 |romatikáját |romantikáját - -184 |áltandóan |állandóan - -186 |küzdelem nélkul |küzdelem nélkül - -223 |Allandóan |Állandóan - -245 |nyolcvanadik évéf |nyolcvanadik évét] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EMBERI MINIATÜRÖK *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/66989-0.zip b/old/66989-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 878acec..0000000 --- a/old/66989-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66989-h.zip b/old/66989-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 5c59486..0000000 --- a/old/66989-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66989-h/66989-h.htm b/old/66989-h/66989-h.htm deleted file mode 100644 index 7c418c8..0000000 --- a/old/66989-h/66989-h.htm +++ /dev/null @@ -1,7657 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Emberi miniatürök by Sándor -Tonelli</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -p.i0 { - text-indent: 0; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .poem { - font-size: 100%; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i2 { - display: block; - margin-left: 1em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i4 { - display: block; - margin-left: 2em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i8 { - display: block; - margin-left: 4em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Emberi miniatürök, by Sándor Tonelli</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Emberi miniatürök</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Sándor Tonelli</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: December 21, 2021 [eBook #66989]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the SZTE Miscellanea</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EMBERI MINIATÜRÖK ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_249">249</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p class="center"><span class="caption-150">TONELLI -SÁNDOR</span></p> -<h1>EMBERI MINIATÜRÖK</h1> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">SZEGED, 1925</span></p> -<p class="center"><span class="caption">DÉLMAGYARORSZÁG HIRLAP- ÉS -NYOMDAVÁLLALAT RT</span></p> -<p class="center"><span class="caption">KIADÁSA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Délmagyarország -Hirlap- és Nyomdavállalat rt., Szeged.</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-150">FIAIMNAK</span></p> -<p> </p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7"><br /> --7-</a></span></p> -<h2>DANTE.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>„Az 1321-ik esztendőben halt meg Romagnának Ravenna városában a -firenzei Dante Alighieri a da Polenta urak szolgálatában, velencei -követségéből való visszatérte után s költőhöz és nagy bölcsészhez -illő öltözetben nagy tisztességgel temették el Ravennában, a nagy -templom bejárata előtt. Mint Firenze községnek számüzöttje halt meg -körülbelül 56 éves korában. Ez a Dante tisztes és ős firenzei -polgár volt a San Pietro-kapu negyedéből s nekünk szomszédunk. -Firenzéből való számüzetése a francia királyi házból való Valois -Károlynak az 1301-ik évben Firenzébe való jövetele okából történt. -Az emlitett Dante városunk kiválóbb kormányzói közé s guelf létére -is a fehér párthoz tartozott s minden más vétek nélkül az emlitett -fehér párttal együtt üzték el és számkivetették Firenzéből. -Tanulmányai folytatására Bolognába ment, később Párisba s a világ -egyéb részeibe. Világi ember létére nagy tudós volt szinte minden -tudományágban; a legnagyobb költő s bölcsész volt, tökéletes -retorikus, ugy a szerkesztésben s verselésben, mint a <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> szószéken -előkelő beszédü szónok, a rimelésben a legnagyobb, legtisztább s -legszebb irállyal, melyet nyelvünk az ő koráig s azóta is -fölmutathat. Ifju korában irta a <i>Vita nuova</i> cimü művét a -szerelemről, később számüzetésében vagy 20 nagyobb kiváló szerelmi -canzonét szerzett s a többi közt három jeles levelet irt; egyet -ártatlanul való számüzetésén keseregve a firenzei kormányhoz -intézett; a másikat a Bresciát megszálló Henrik császárhoz irta, -szinte prófétai hangon intve őt idővesztegetése miatt; a harmadikat -Kelemen pápa halála után való üresedés alkalmával az olasz -biborosokhoz irta, hogy egyezzenek meg s válasszanak olasz pápát. -Valamennyinek a nyelve latin, magasztos szerkesztésben, kiváló -gondolatokkal s tekintélyekkel. A bölcs magyarázók nagyon dicsérték -őket. Irta a <i>Commediát</i>, melyben diszes rimekben nagy s finom -erkölcsi, természettudományi, csillagászati, bölcsészeti s -hittudományi kérdésekkel, szép uj alakzatokkal, hasonlatokkal s -költői fogásokkal 100 fejezetben, vagyis énekben megszerkesztette s -tárgyalta a pokol, a tisztitóhely s a mennyország létét, s ezek -állapotát oly fenségesen irta meg, amint csak lehet, amint emlitett -könyvéből minden éles látásu ember láthatja. E Commediában talán -kelleténél jobban örömét találja a bosszuban s költő módjára való -kifakadásokban, ami valószinüleg számüzetésének következménye. Ő -irta meg a <i>Monarchiát</i> is, melyben a pápai s császári -méltóságot tárgyalta. Köznyelven magyarázatot kezdett irni 14 -fentebb emlitett erkölcsi szonettjéhez, melyek azonban, hármat -kivéve, közbejött halála miatt befejezetlenül maradtak; ez a -meglévőből itélve magasztos, szép, finom s nagyszabásu munkának -igérkezett mivel fenséges szerkezettel s szép bölcseleti és -csillagászati elmélkedésekkel diszeskedve tünik elénk. Ugyszintén -irt egy <span class="pagenum"><a name="Page_9" id= -"Page_9">-9-</a></span> <i>De vulgari eloquentia</i> cimü -müvecskét, melyből 4 könyvet igért, de – talán időelőtti halála -miatt – csak kettő maradt ránk, melyekben erőteljes és diszes -latinsággal és szép okokkal vizsgálja az összes olasz tájnyelveket. -Ez a Dante tudománya miatt kissé tulönérzetes, feszes és -érzékenykedő lévén, rosszkedvü filozófus módjára nem igen tudott -laikusokkal társalogni. Egyéb, nagy polgárhoz illő erényei, -tudománya s derekassága – ugy hiszem, – méltóvá teszik az örök -emlékezetre e krónikánkban, azonkivül, hogy irásban ránk hagyott -nemes munkái igaz tanuságot tesznek róla s tiszteletreméltó -hirnevet biztositanak neki városunkban“.</p> -<p>Az 1321. évnél ezeket a sorokat jegyezte fel krónikában Giovanni -Villani, Firenze történetirója. Lapidáris rövidséggel összefoglalta -Dante életének külső körülményeit, röviden jellemezte müveit és -előre vetitette annak a dicsőségnek és tisztességnek a hirét, -melyet Dante neve majdan szülővárosára jelenteni fog. Mióta Villani -ezeket a tömör sorokat megirta, hat évszázad pergett le az idő -homokóráján, a feledés pora lepett be intézményeket, eseményeket, -embereket, a középkor eltávolodott tőlünk érzésben és -gondolkodásban egyaránt, de a multaknak ködéből ma is nem -halványodó dicsőségben, egyre növekvő ragyogásban, szinte az idők -változásától függetlenül emelkedik ki minden idők egyik legnagyobb -költőjének, gondolkodójának és látnokának az alakja.</p> -<p>Mint költő, Dante a nagyon kevés kiválasztottak közé tartozik, -akik az örök emberit tudták alkotásukba belevinni. Bensőleg ez -jellemzi őt s ma is érezhető hatásának ez a titka. Külsőleg azonban -egyéniségével egyetemben müvészete a középkorban, a XIII. és XIV. -század fordulójának évtizedeiben gyökerezik, mikor a keresztény -tudománynak és <span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> dogmának épülete betetőzést nyert s a -külső életet megrengető viharok közepette egy uj világ vajudott a -megszületéseért. Örök emberi volta mellett az <i>Isteni -szinjáték</i> ennek a kornak a legsajátabb, legmonumentálisabb -emléke. A középkor megértése nélkül Dantét sem lehet megérteni.</p> -<p>Abból a rettenetes politikai, kulturális és erkölcsi -összeomlásból, mely a népvándorlást követő századokban romjaival, -omladékaival boritotta el az egész római birodalmat, két hatalom -gyanánt a pápaság és a német-római császárság emelkedett ki -elsőnek. A hatodik század végétől kezdve a római egység -gondolatának egyre erősbödő képviselője támadt a pápaságban. Az a -babonás tisztelet, mely a népvándorlás naiv és barbár népeinek -szemében még pusztulásának idején is övezte Rómát, századokon át -egyik legnagyobb erkölcsi tőkéje volt a pápaságnak és a jogcimet -szolgáltatta későbbi világuralmi törekvéseihez. Mikor Nagy Károly -személyében az első barbár fejedelem a fejére tette a császári -koronát, a kortársak ugy vélték, hogy a caesarok római birodalma -ujult fel s évszázadokon át ez a balhiedelem lett a sarkalatos -pontja a középkor politikai világfelfogásának és tapogatozódásának. -A <i>két kard</i>, pápaság és császárság, világuralmi -törekvéseikben szükségképen szembekerültek egymással és -évszázadokon át egyaránt egy lehetetlen elvnek, az egyetemes -világuralom megvalósitásának kisérletében fecsérelték az -idejüket.</p> -<p>Százados harcok után ebben a küzdelemben a pápaság kerekedett -felül. Ha a pápáknak sokszor menekülniök is kellett az Alpesek -hágóiról leszálló német császárok elől, a lelki hatalom, mely -<i>köt és feloldoz</i>, erősebbnek bizonyult, mint a világi -fegyverek. A naturálgazdaságon és feudális társadalmi renden -alapuló német császárság képtelen volt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> hogy -tartósan biztositsa magának Itália birtokát. A nagy fordulat -különösen attól az időtől kezdve állt be, mikor a pápaságnak -hatalmas szövetségese támadt a fellendült, nagy gazdagságra és -erőre szert tett olasz városokban.</p> -<p>Az olasz városi életnek ez a kifejlődése, a népvándorlás utáni -latin-germán kulturának első nagy fejlődési mozzanata, első lépés a -barbárságból egy uj civilizáció felé. Természetes volt, hogy ennek -a lépésnek Itáliában kellett megtörténni. Itáliában csak -elhalványodtak, de sohasem haltak ki teljesen az antik hagyományok. -Az idegenekkel való keveredésből származott népnyelv mellett a -latin jobban fenn tudta magát tartani, mint a provinciákban. -Itáliában a városok köveit nem nőtte ugy be a moha, mint egyebütt, -városi élet mindig maradt s mikor a viszonyok kedvezőbbre -fordultak, uj fellendülésnek indultak. A kereskedés, az ipar olyan -gazdagságnak lett a kutforrása, melyeket az Alpeseken tul nem -ismertek. A tengeri köztársaságok utján az olasz városok korán -megismerkedtek Bizánc pompájával és az arab müvelődésnek -kincseivel. A skolaszticizmus mellett már a XI. és XII. századtól -kezdve arab közvetitéssel bevonult Itáliába a régi görögöknek, -különösen Aristotelesnek a tudománya, orvostudományt és jogot -tanitottak az olasz egyetemeken, mikor másutt csak egy-egy -kolostorban akadtak szerzetesek, akik értették a betüvetés -mesterségét. Itália hasonlithatatlan módon élére került a nyugati -civilizációnak. Nem volt csoda, ha az anyagi gazdagságnak, -műveltségnek a birtokában ezek az olaszok mélyen lenézték és -barbároknak tekintették a germán császároknak kisérőit és ha -esetleg elismerték is az egyetemes császárságnak a gondolatát, nem -voltak hajlandók tűrni, hogy náluk műveltségben, kulturában -alacsonyabb szinvonalon álló császári helytartók uralkodjanak -<span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> falaik között. A lombárd városok, majd -Itália többi városai igy lettek lassan természetes szövetségesei a -pápáknak.</p> -<p>A pápai vagy császári párthoz való tartozandóság évszázadokon át -két nagy táborra, a guelfek és ghibellinek táborára szakitotta -Németországot és Itáliát. Nagy általánosságban a pápa hivei voltak -a guelfek, a császár hivei pedig a ghibellinek. A tényleges helyzet -azonban korántsem volt olyan világos és áttetsző, aminőnek ma -évszázadok multával a történelmi kézikönyvekben leegyszerüsitve -látjuk. A két párt között örökösek voltak az eltolódások. Voltak -guelf párti fejedelmek és ghibellin főpapok. <i>Fieschi</i> biboros -személyében <i>IV. Ince</i> néven ghibellin főpapot még pápának is -megválasztották. Ekkor mondotta II. Frigyes: „Elvesztettem egyik -legjobb barátomat, mert pápa ghibellin nem lehet.“ Az olasz városok -rendesen olyankor, mikor egy-egy nagy győzelmet arattak a -császárságon s inkább a pápa kezdte önállóságukat fenyegetni, -hajlottak el a ghibellinizmus felé. Családok, melyek évtizedeken át -egyik vagy másik párthoz tartoztak, hirtelen pártállást -változtattak. Firenzében, mikor hosszu küzdelem után a -ghibellineket végérvényesen kiüzték a városból, a guelfek egymás -között szakadtak fehérekre és feketékre s az előbbiek majdnem -teljesen a kiüldözött ghibellinek hagyományait elevenitették fel. A -harcba belejátszott és a pártok viszonyát egy-egy városon belül -örökösen módositotta a hatalmat kezükben megtartani akaró előkelő -családoknak s a céhekben megszervezkedett polgárságnak a küzdelme, -Akárcsak a régi Görögországban, a nagy politikai pártállástól -függetlenül, Itáliában is a városok, kisebb-nagyobb kényurak -hatalmi kérdésekből kifolyólag, örök harcot folytattak egymás -ellen. Alkalmi szövetségek jöttek létre, melyek épen olyan gyorsan -fel is bomlottak. <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> Néha a pártállások, szövetkezések, -barátságok és ellenségeskedések ugy összezavarodtak, hogy igaznak -látszott a mese, hogy a sátán szabaditotta rá a Guelf és Ghibel -nevü ördögöket az emberiségre.</p> -<p>A nagy állami és társadalmi szétszakadozottság mellett, amely a -középkori Itáliát bizonyos mértékig a régi Görögországhoz tette -hasonlatossá, a középkornak általánosan jellemző vonása volt -világnézletének kizárólag vallásos jellege. A középkor embere -életének célját nem a földön, hanem a tulvilágban látta. Majd a -földöntuli boldogságnak csodás viziói jelentek meg előtte, majd -félelem és rettegés közepette látta maga előtt megelevenedni a -pokolnak borzalmait, melyeket az egyházatyák megdöbbentően eleven -szinekben festettek le előtte. Minden évszázad végének közeledése -uj rettegéssel töltötte el, mert vele együtt várta a világ végének -és az utolsó itéletnek az eljövetelét is. Azok a jellemképző erők, -a civilizációnak évszázadokon át lassan fejlődő kényszere, iskola, -törvény, melyek a modern ember életét egyenletesebbé, de egyuttal -szürkébbé is teszik, kevésbbé müködtek benne. Közelebb állott a -barbárság állapotához, gondolkodása, érzése gyermekesebb volt, -egész lénye pedig szenvedélyesebb. Majd rettentő szenvedélyek -kitörései ejtették hatalmukba, majd a bűnbánat nyomasztó sulya -alatt roskadozott. Ez magyarázza meg azokat a rettentő -kilengéseket, melyek a középkort látszólag a legnagyobb -ellentmondások korává teszik. A keresztesek, mikor elfoglalják -Jeruzsálemet, halomra ölnek férfit, nőt és gyermeket egyaránt s -utána alázatosan hajtják meg fejüket a helyeken, melyeket a -szeretetet hirdető Krisztusnak az emléke szentelt meg. Ugyanaz a -kor, amely az egyéniségről való lemondásnak legcsodásabb példáit -mutatja s amelyben <span class="pagenum"><a name="Page_14" id= -"Page_14">-14-</a></span> Assisi Szent Ferencnek misztikus rózsái -kivirágzottak, egyuttal a legrémesebb kegyetlenségek kora is. Az a -VI. Henrik, aki a sziciliai bárókat megvakittatja, szurokba főzeti, -izzó vasabroncsot süttet a homlokukra, élve elásatja, vagy -megégetteti őket s velük rokonszenvező olasz feleségét kényszeriti, -hogy szemtanuja legyen mindezeknek a borzalmaknak, nem kivétel, -hanem tipus, amely száz meg száz változatban ismétlődik. Ez a -világfelfogás, ezek az emberek és ezek a kegyetlenségek a kulcs -Dante Isteni szinjátékának, különösen pedig a <i>Pokol</i> -felfokozott borzalmainak és büntetéseinek a megértéséhez.</p> -<p>Ezzel azonban a magyarázat még korántsem teljes. Ugyanakkor, -amikor a pápák császárokat és királyokat közösitettek ki az -emberiségből s a <i>dies irae, dies illa</i> rettegő félelemmel -töltött el mindenkit, a pápáknak akárhányszor menekülniök kellett -Róma népe elől. Ugyanazt a VII. Gergelyt, aki előtt IV. Henrik -Canossát megjárta, két esztendővel előbb egy római nemes a -palotájában véresre verte. Az olaszok, akik a közelség folytán -beláttak a kulisszák mögé és látták, hogyan készül a mennydörgés, -akárhányszor nem respektálták a villámokat készitő embereket. A -tulvilágtól való rettegés mellett a gazdagodás vágya is megkapta -Olaszországot, különösen pedig a kereskedővárosokat. Már a -keresztes háboruk idején, mikor Francia- és Németország lovagvilága -magára öltötte a keresztet, az olasz tengeri köztársaságokban -<i>maonák</i>, részvénytársaságok alakultak a hadjáratok üzleti -kihasználására. A városokban a gazdagsággal együtt uj életkedv -kezdett lábrakapni, mely ellen hiába prédikáltak Assisi Szent -Ferenc rendjének szőrcsuhás tagjai. A pápaság legnagyobb politikai -diadalainak idején kezdte elveszteni hatalmát a lelkek felett. -<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<p>A Dante korát közvetlenül megelőző századra esik ugyanis a -Hohenstaufenek küzdelme, igazában az utolsó harc az egyetemes -császárság gondolatának megvalósitásáért. Ebből a családból, amely -Barbarossa Frigyestől a vérpadon elpusztult Konradinig gyors -egymásutánban annyi ragyogó, müvészi hajlandóságu, romantikus és -egyben tragikus alakot tud felmutatni, mint a történelemnek -egyetlen más uralkodó családja sem, korát messze meghaladóan -emelkedik ki II. Frigyes. Ez a II. Frigyes, akit Dante -hitetlenségéért a Pokol hatodik körében örökké égő sirba temet, -sziciliai udvarában a görög és arab tudományt és a provencei -költészetet kultiválta. Félig barbár ősei csak fegyverrel harcoltak -a pápaság ellen, ő egyetemeket alapitott és az egyházi mellett -laikus tudományt akart nevelni. Köriratban magyarázta a -fejedelmeknek a pápai tulhatalom veszedelmeit. <i>Tua res -agitur.</i> A pisai domban prédikált és országában üldözte az -eretnekeket, de odahaza arab bölcselőkkel szkeptikus módon -vitatkozott a vallásról. A pápai átokkal sujtott királyt szőke -német és fekete szaracén lovagok kisérték utolsó utjára. Az ő -korától kezdve mind sürübben jelentkeznek Itáliában azok az -erőszakos, szépet és müvészetet kedvelő, de magukat isteni és -emberi törvényeken tultevő emberek, akik csak önmagukban és a -tömegek közül való kiemelkedésben látják a céljukat, – a reneszánsz -fejedelmeinek az előfutárai. Kezdődött az a kor, amely teljesen -tultette magát a legitimitásnak isteni rendjén s csak a politikai -<i>tettet</i>, az eredményt értékelte.</p> -<p>Dante szülővárosa, Firenze ennek a tulajdonképeni középkorból a -reneszánsz felé átfejlődő Itáliának a mikrokozmosza. Polgárai -először a környék kis kényurait verték le, azután a pápák pártján, -falaik mögül császárokkal, IV. <span class="pagenum"><a name= -"Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> Henrikkel és Barbarossa -Frigyessel dacoltak. A város hatalmának megnövekedésével római -republikánus hagyományokat igyekeztek feleleveniteni s 1200-tól -kezdve két konzul vezette a város ügyeit. A selyem-, posztó-, -szőrme-, papiripar, elefántcsontfaragás, ötvösipar és kereskedelem -növekvő gazdagságoknak lett a forrása. A XIII. századtól kezdve a -firenzei bankárok összeköttetésben állottak egész Európával. A -firenzei aranyforint lett a legfontosabb kereskedelmi pénze -Itáliának, a Levanténak és Közép Európa nagy részének. Róma, -Velence, Genova, Milano és Pisa mellett ekkor kezdett Firenze -Olaszország első városai közé emelkedni. A sötét, védelemre -berendezett házak és vaskapus tornyok között paloták emelkedtek. A -XIII. század végéről valók Giotto freskói s ekkor kezdett felépülni -a Palazzo del Popolo, a dóm, a Santa Croce és a Santa Maria del -Fiore temploma. Az utcák a guelfek és ghibellinek, a régi nemesség, -megvagyonosodott polgárok és alsóbb osztályok, – grandi, popolo -grasso és plebe minuta, – közötti harcok zajától visszhangoztak s a -város története számüzetéseknek, vérpadra hurcolásoknak és -megrenditő családi tragédiáknak a szüntelen sorozata. Dantenak -bőségesen volt alkalma, hogy a pokol legfenekének jégbörtönét -testvérek és vérrokonok gyilkosaival megnépesitse. 1267-ben a -ghibellineket keserves harcok után kipusztitották a városból, de -Firenze, amely magát az „egyház leghivebb szolgájának“ nevezte, nem -pihent meg és nem lett jámborabb. A város átalakulóban volt a -heroikusból a polgári és demokratikus társadalom, de egyuttal az -egyszerüségből a gazdagság felé. Ugy mint Rómában, a gazdagsággal -együtt Firenzében is <i>élni</i> kezdtek az emberek. Pazarlás, -fényüzés kapott lábra és az életörömet még a legszörnyübb -megpróbáltatások <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> sem tudták elfojtani. Ezt ostorozza Dante -és ezt örökiti meg a frivol kacagás hangján Boccaccio.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Nagy költők és gondolkodók méltatásánál, akik egész korok lelkét -tükröztetik vissza, fontosabb a miliőnek megrajzolása, a levegőnek -jellemzése, melyet magukba szivtak, mint életük aprólékos -részleteinek a feljegyzése. Életükben nem az a fontos, hogy mit -ettek és ittak, hanem csakis az, ami lelki fejlődésükre gyakorolt -befolyást. E tekintetben a legszerencsésebb helyzetben vagyunk -Dantenál. Élettörténetének csak nagyon kevés és szegényes adat -alkotja a gerincét, de ami ez adatok között hiányzik, kitölti ő -maga lelkének és lelki átalakulásainak szüntelen megrajzolásával. -Mert Dante, aki teologiai éposz formájában a világirodalomnak -legnagyobb látomását irta meg, alapjában véve lirikus egyéniség, -aki mindent a saját lelkén keresztül szemlél és és örök időkre -egyik legegyénibb költője a világnak.</p> -<p>Még születése napját se tudjuk pontosan. 1265-ben született, -mint maga mondja az <i>Ikrek</i> jegyében, tehát május 18. és -junius 17. között. Családja, az Alighieri-család, guelfpárti volt -és a Péter-kapu közelében állott a házuk. Egyebet róluk alig -tudunk, mert Dante, aki minden valamirevaló kortársát ugy őrizte -meg az örökkévalóság számára, mint a borostyán a magába zárt -rovarokat, a tulajdon családjáról, szüleiről, feleségéről, -gyermekeiről seholsem beszél. Gyermekkorában szinte lüktetve érik -egymást a tragikus események Itáliában. Egy éves volt, mikor -Manfréd, II. Frigyes törvénytelen fia Beneventnél csatát, országot -és életet vesztett Anjou Károllyal szemben, akit IV. Ince pápa -<span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> hivott Itáliába az olasz ghibellinek -ellen. Kis gyermek volt még, mikor az utolsó Hohenstaufent, a -tizenhat éves Konradint a tagliacozzoi vesztett csata után -Nápolyban és Farinata degli Ubertinek, a firenzei ghibellin -vezérnek a fiait, szülővárosa piacán lefejezték. Hallotta, hogy -gyilkolta meg a viterboi templomban Guido di Monforte az angol -király testvérét. Mint gyermek látta Anjou Károly bevonulását -Firenzébe és már az ifjukor határán állott, mikor végigfutott -Itálián a sziciliai vecsernyék hire. Néhány évvel később már maga -is részt vett a toskanai guelf városok, Arezzo és Pisa elleni -vállalkozásokban. Ekkor értesült róla, hogy Ugolino della -Gherardescát, Pisa főkapitányát, aki signoriát akart alapitani, -Ubaldin érsek csellel elfogatta s unokáival együtt éhen -veszejtette. Ezt a történetet később a Pokolnak egyik legdrámaibb -epizódjában örökitette meg. Ezek az ifjukori képek nyujtották a -legbőségesebb anyagot az Isteni szinjáték későbbi irójának.</p> -<p>A miliőt igy ismerjük, de hogy Dante milyen életet élt ebben a -miliőben, nagyon kevéssé tudjuk. Korán felébredt benne az első -szerelem, amely állandóan visszatérő motivuma lett egész életének. -A firenzei népnyelven kivül elsajátitotta a latint, a provencalt és -a langue d’oilt, behatolt a természettudomány, dialektika és -teologia rejtelmeibe. Megismerkedett a trubadur-költészettel, amely -Provenceban született és II. Frigyes alatt Sziciliában is -meghonosodott. Sarkalni kezdte a nagy trubadur-költők hire, -dicsősége; maga is verselni kezdett s első szonettjeit, canzonéit -bemutatkozó levelek kiséretében küldözgette el költőtársainak.</p> -<p>Mint minden fiatal embernek az életében, aki érzi magában a -nagyrahivatottságot, de még nem tudja, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> hol kell -ennek a hivatottságnak megnyilatkozni, nála is egymást érik a -végletek. Fegyverek csattogása, költészet, sóvárgó szerelem egy -hölgy után, aki nem lehet az övé és fiatalon otthagyja az élők -világát, azután a visszahatás, Assisi Szent Ferenc csuhája és -viharos évek Firenze arany ifjuságának a társaságában. Utána a -megállapodottság évei. Szonettjeinek, canzonéinak gyüjteményei, -melyekkel első és tiszta szerelmének adózik, a Vita nuova és a -Canzoniere már nevet szereznek neki. Harminc éves korában megnősül, -elveszi Gemma Donatit, a Donatiak előkelő családjából. Lefoglalja a -közélet, tagja lesz a százak tanácsának, követségekben képviseli a -firenzei köztársaságot és 1300-ban a megreformált alkotmány -legnagyobb méltóságainak, a hat priornak a sorába emelkedik.</p> -<p>Itt kezdődik életének a tragikuma. A ghibellinizmus teljes -bukása után az uj pápa, VIII. Bonifác elérkezettnek látta az időt, -hogy francia segitséggel a pápaság világi hatalmát véglegesen -megalapitsa. E törekvéssel szemben maguk a firenzei guelfek -szakadtak kétfelé. Rövidesen a fehérek és feketék pártharcától -zajlott a város s a fehérek, kikhez Dante is tartozott, elvül -tüzték ki, <i>quod de servitiis faciando domino Papae nihil -fiat</i>. Uj elnevezés alatt soraikban a legyőzött ghibellinek -hagyományai keltek életre. A pápa, állitólag hogy békét teremtsen, -Valois Károlyt <i>Toscana békitője</i> cimmel küldte Firenzébe. A -békitő fegyverrel jött és a feketéket segitette uralomra. Az uj -kormány a feketék soraiból alakult meg s 1302 január 17-én az uj -podesta, Cante de Gabrielli d’Agobbio, épen mikor ő maga távol volt -a várostól, három prior társával együtt hivatalok áruba -bocsájtásáért, zsarolásért, vesztegetésért, lázadásért a pápa és a -király ellen, számüzte Dantet. Az itéletet még kétszer <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> -megujitották, sokkal erősebb formában; <i>in contumaciam</i> -kimondták rá a megégetést s ettől fogva Dante többé nem látta -viszont szükebb hazáját.</p> -<p>Csaknem husz évig bolyongott hontalanul, fejedelmek udvaraiban, -ahol visszatérésre való alkalmakat várta, egyetemeken, Bolognában, -Párisban, ahol csalódásai után a <i>sapienza divina</i> -megnyugvását kereste. A hontalanságnak ezek az évei jelzik Dantenál -a mélyebb lelki munka kezdetét. Ekkor kezdte irni a <i>Convivio</i> -cimü befejezetlenül maradt bölcselő költeményt, melyben kora egész -ismeretanyagát fel akarta dolgozni. Csak négy rész készült el -belőle, a bevezetés, a tudományokról, a filozofiáról és a -nemességről szóló fejezetek. Legmeglepőbb benne a nemességről szóló -fejezet, amelyben a legmodernebb elveket hangoztatja. Nem a -nemzetség teszi a nemest, hanem az egyes a nemzetséget és az igazi -nemesség nem a születésben, leszármazásban, hanem az egyénben -rejlik. Hogy minél többen megértsék, a nép nyelvén irta ezt a -könyvét is.</p> -<p>A számüzött előtt rövid időre mégegyszer megcsillant a -visszatérés reménye, mikor VII. Henrik, a luxemburgiak családjából, -leszállt Olaszországba, hogy felujitsa a császárság igényeit. A -teljesen ghibellinné vált Dante a császár elé sietett, szenvedélyes -üzeneteket küldött Firenzébe s ő, aki valamikor városa szabadságát -védte a pápa ellen, most követelte a császárnak való behódolást Egy -hatalmas latin nyelvü politikai irattal, <i>De monarchia</i>, kelt -a császárság ügyének a védelmére, amelyet Isten rendelt a világi -ügyek intézésére. A pápa az ur a lelkiekben, a császár a -világiakban, egyik sem sértheti a másiknak a jogát… VII. Henrik -vállalkozása nem sikerült s Dante leveleire és könyvére -számüzetésének ujabb dekretálása volt a válasz. <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> A -lehetőség, hogy hazájába visszatérjen, egyre távolodott. Az -embereket gyülölve és emberektől gyülölve, – amire Villani is -céloz, – járta Olaszország udvarait. Mindjobban magába zárkózott s -lelki magányában érlelődött benne legnagyobb alkotásának, az Isteni -szinjátéknak a gondolata. Az történt vele, amit maga irt meg a -Convivioban. A fáradt vándor, aki ismeretlen uton házat pillant -meg, szállásának véli s mikor csalódik, a következő házban -reménykedik. Igy bolyong az emberi lélek az életen át. Rohan a -játék, női szerelem, kincsek és hatalom után s csak végül pihen meg -az igazságban és megismerésben. Ettől fogva a külső élet eseményei -már teljesen jelentőség nélküliek. A költőnek lelki fejlődése -befejeződött. Várni valója már nem volt a földi világtól. Már csak -adhatott abból, amit látott, átélt, megismert és látomás formájában -elképzelt. Ez az utolsó nagy ajándék az Isteni szinjáték, a Divina -Commedia. Éveken át dolgozott rajta s részletekben bocsájtotta -nyilvánosságra. Alighogy befejezte, 1321. szeptember 13. és 14. -közötti éjjelen Ravennában, Guido Novella da Polenta udvarában -elhunyt.</p> -<p>Ezekbe a sovány életrajzi adatokba, Dante hányatott életének -menetébe és egész költői munkásságába csillogó aranyszál gyanánt -szövődik bele egy női alaknak, Beatricének mindenütt jelenvalósága. -Az iránta érzett szerelem sugallta a Vita nuova szonettjeit és -canzonéit, ő a sugárzó jelensége a Convivio középkorias bölcselő -költeményének s ő jelenik meg mint tulvilági kalauz az Isteni -szinjátékban. Nemcsak megihlető muzsája, hanem valóságos központi -jelensége Dante egész költészetének, létének, gondolkodásának és -érzésvilágának. Már a Vita nuova összeállitása alkalmával él benne -a gondolat, hogy olyan emléket állitson <span class= -"pagenum"><a name="Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> elhunyt -ideáljának, amely soha nem halványodó fénnyel ragyog minden korokon -keresztül. <i>Che mai non fu detto d’ alcuna</i>… aminőt még nőről -nem mondtak soha. Hallatlanul merész fantáziával benne személyesit -meg mindent, igazságot, üdvöt, malasztot, diadalmas egyházat s a -<i>primum mobile</i> kristályos egében a sugárzó istenség -szomszédságába helyezi őt.</p> -<p>Ennek a legmagasabb idealizálás jegyében megjelenő nőalaknak a -megitélésénél csak ugy hemzsegnek a legeltérőbb magyarázatok. Az a -misztikus köd, melybe Dante burkolja őt s az a kevés valószinü -adat, melyet róla tudunk, mintha egyenesen lehetőséget akarna adni -ezekre a gyakran természetellenes magyarázatokra. Azt mondja róla, -hogy Firenzében pillantotta meg először kilenc éves korában. -Kétszer kilenc éves volt, mikor viszontlátta őt, háromszor kilenc -éves korában, a zsidó év kilencedik hónapjában vesztette el. Ez -adatokban épen olyan misztikusan csoportositja a számokat, mint az -Isteni szinjáték felépitésében, amely a tulvilág három országát -énekli meg, mindegyiket harminchárom énekben és egy bevezető -énekkel. A három a szentháromság száma, a kilenc a csodáé, a -harminchárom Krisztus földi éveinek száma, a száz pedig a -tökéletesség jegye. A kabbalisztikus számjátékoknak ez a -megismétlődése Beatrice neve körül, az a szinte természetfeletti -szerelem, amellyel iránta Dante viseltetik, személyének azonositása -majd a legfőbb jóval, majd a teljes tökéletességgel, adott tápot -annak a feltevésnek, hogy Beatricet tulajdonképen allegorikus -alaknak kell tekinteni.</p> -<p>A költői lélek mühelyébe beletekinteni nem tudó száraz -szobatudósok okoskodása ez, akik minden költőben, akit filologiai -alapon fosztanak meg a költészet ragyogó szineitől, <span class= -"pagenum"><a name="Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> rideg -erkölcsi hőst akarnak látni. Ezek nem látják megengedhetőnek, hogy -Dantenak, aki megnősült, négy gyermeknek volt az apja, élete végéig -egy <i>más</i> földi nő legyen az ideálja. A másik párt viszont -elhiszi, hogy Beatrice valóságos nő volt s azt vitatja, hogy Dante -kizárólag őt szerette, elfordult a földi élettől, mikor kedvese -meghalt s egy imbolygó, földöntuli árnyképet követett élete -fogytáig. Mintha csak a legegyszerübb, legtermészetesebb megoldást -nem akarnák elfogadni.</p> -<p>Ki is volt tulajdonképen Beatrice? Boccaccio, aki a XIV. század -második felében a firenzei köztársaság megbizásából elsőnek tartott -Dante-előadásokat, a legegyszerübb módon azt mondja, hogy Folco di -Ricovero de Portinarinak, az Alighieriek szomszédjának volt a -lánya. Később Simone de Bardinak lett a felesége és huszonnégy éves -korában, mint több gyermek anyja halt meg. Bármily különösnek -látszik is, hogy a nős Dante egy férjes nőt tegyen meg először -szerelmi verskötetének, azután teologiai költeményének az -ideáljául, én azt hiszem, hogy Boccaccio magyarázatát kell igaznak -elfogadnunk. Hisz Boccaccio idejében még élhettek Dantenak -kortársai, akik ellenőrizhették adatainak a valódiságát. El lehet -hinnünk Boccaccionak még azt is, hogy Dante nemcsak megnősült -Beatrice halála után, nemcsak bőségesen kivette részét a -közéletből, hanem hébe-korba voltak még egyéb szerelmei is.</p> -<p>Még lélektanilag is, költőileg is meg lehet magyarázni a -látszólagos ellentmondásokat, csak emberi mértékkel kell mérnünk -Dante mindennapi életét. Oly közönséges dolog, hogy a gyerekifju -szerelemre lobban a szomszédnak csinos lánya iránt, verseket irogat -hozzá, sőt még örök hüséget is fogad neki. A sovárgó szerelemnek az -évei ezek. Azután <span class="pagenum"><a name="Page_24" id= -"Page_24">-24-</a></span> a leány, mikor az első igazi férficsókot -érzi az ajakán, elfordul a fiutól. Lassan ez is megfeledkezik róla. -Ez történt Danteval is. Élte a firenzei nemes ifjak életét, -résztvett a szomszéd városok elleni kisebb hadi vállalkozásokban, -belevetette magát a politikába. Időről-időre a régi kép visszatért. -Mikor az ideálja meghalt, valósággal emlék gyanánt összegyüjtötte a -neki szóló verseket. Igy született meg a Vita nuova, a középkornak -ez a bájos szerelmi verskötete. A skolasztikus okoskodások és -magyarázatok, melyek az egyes szonetteket és canzonékat bevezetik -és kisérik, nekünk idegenek ugyan s az egészből kiérezni véljük a -trubadur költészet hatását, mely nem igazi érzéseket énekelt meg, -hanem csak eszményitett és konvenciók szerint dolgozott. A Vita -nuova azonban igy is az átlag fölött áll s vannak egyes -költeményei, melyek Dantet a szerelmi lirában is a legnagyobbak -mellé emelik.</p> -<p>A Vita nuova teljesen az ifju Dantenak a munkája. Azután az élet -ismét feledést boritott a multra. Dante is megnősült, lefoglalta a -közélet és magas méltóságokra emelkedett. Egyszerre bekövetkezett -életének nagy tragédiája, a számüzetés. Ekkor ismét visszatért -Beatrice alakja, de már teljesen átszellemülten, szimbolum -formájában.</p> -<p>Nagy lelki megrázkódtatás után a ködbevesző valóság beleolvadt a -határozott körvonalakat ölteni kezdő költészetbe. Megszületik az uj -Beatrice, akit mi ismerünk. Tiszta allegoria ez a Beatrice nem -lehet, mert bajos volna megérteni, hogy miként halhatott meg az -egyházi tekintély, igazság, filozófia és minden egyéb, amit nevéhez -kapcsolnak, pontosan 1290 junius 9-én. Viszont épen olyan tulzás -volna életrajzi jelentőséget tulajdonitani a Vita nuova -allegoriáinak és misztikus szám-játékainak. De hát hol is -<span class="pagenum"><a name="Page_25" id= -"Page_25">-25-</a></span> volna a költészet, a költőnek szabad -alakitó és teremtő joga, hacsak a rideg valót nyujtaná? A -középkorban nem is volt szokatlan, az egész trubadur költészetnek -az volt a jellemző vonása, hogy a költő élete fogytáig egy nőt -választott költészetének csillagául s amit róla irt, ugyszólván -függetlenitette a földi alaktól. Ez a Dante és Beatrice esete. Csak -igy lehet Beatricet megérteni, aki a Vita nuovában még eleven, -husból és vérből való alak, de az Isteni szinjátékban már csak -fénylő sugár. Nagy lelki és érzésbeli megrázkódtatás az, mely ezt a -lelki folyamatot előidézi s egyuttal a Vita nuova és a Canzoniere -szonettjeitől a Pokol velőtrázó jajgatásáig és a Paradicsom -fenségesen szárnyaló énekéig vezet.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Az <i>Isteni szinjáték</i> óriási vándorlás a földről a pokol -mélységein és a purgatórium hegyén keresztül a mennyországhoz. -Nagyszerü tulvilági látomás, mely ezer meg ezer képben -visszatükrözi a költőnek a viszonyát a földi és földöntuli -világhoz. A tévelygésnek sötét erdejében elvesztvén az igaz utat, -épen szemben a földi boldogságnak a ragyogó hegyével, három -vadállat zárja el menekülésének utját. Ekkor megjelenik előtte -Beatrice küldötte, Vergilius, az egyetlen pogány, akit a középkor -igazán tisztelt, mert állitólag megjövendölte a Megváltónak az -eljövetelét és kalauzul szegődik melléje. Vergilius, aki már az -Aeneisben elbeszéli egy alvilági utját, végig kalauzolja Dantet a -pokol tölcsérének borzalmain, amelynek egyre szükülő köreiben az -isteni igazság örök büntetéssel torolja meg az emberek bünét és -gonoszságát. A borzalmak egyre fokozódnak a föld középpontjáig, -ahol minden bünök koronája, Lucifer székel. <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> Azután -következik a fokozatos felszabadulás a rettentő képek alól, amint a -tulvilág vándorai a föld tulsó felén, ahol megváltozik a fent és -lent, kifelé kusznak a tölcsérhez, hogy eljussanak az égen ragyogó -csillagokhoz.</p> -<p>A föld tulsó felén, a végtelen tenger közepette emelkedik a -purgatórium hegye, csucsán a földi paradicsommal. A hegy megmászása -közben Dantenak megpróbáltatásokat kell kiállania, a kapusangyal a -hét főbün betüjét karcolja a homlokára, melyek egyenkint eltünnek, -a bünhődő vallomását teszi meg a tulvilági boldogságban részes -Beatrice előtt s igy a feledés és emlékezés vizén is áthaladva, -mondja:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i2"><i>e szent habokból -kiérve</i><br /></span> <span class="i0"><i>uj ember lettem, mintha -uj galyat hoz</i><br /></span> <span class="i0"><i>az uj tavasz az -ujuló növényre:</i><br /></span> <span class="i0"><i>tiszta, s -röpülni kész a csillagokhoz.</i><br /></span></div> -</div> -<p>A paradicsom kapujában Vergilius elhagyja őt s Beatrice -közbejöttével jut az isteni kegyelemnek teljes birtokába. Innen -kezdve a vándorlás már a léleknek az utja a megigazulás -lépcsőfokain, az égi szférákon át Istenhez, az értelemmel fel nem -fogható örök fényhez, a szeretethez, mely</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>mozgat napot és minden -csillagot.</i><br /></span></div> -</div> -<p>E vándorlásnak, mely a földi valóságok képeitől az eszményi -megigazulásig vezet, Dante az elbeszélője és egyuttal végesvégig a -szereplő hőse is. De ő maga egyuttal az egész emberiség. A -vadállatok, melyek utját elállják, a földi világ kisértései és -veszedelmei, Vergilius az emberi ész, utjok segitője a mennybéli -kegyelem, Beatrice pedig a <span class="pagenum"><a name="Page_27" -id="Page_27">-27-</a></span> tökéletességnek az igazságban, -bölcseségben és a diadalmas egyházban jelentkező formája. -Szimbolikus az is, hogy Dante <i>az emberélet utjának a felén</i>, -hozzá pontosan a jubiláris 1300. év március 25-én, melyet a régiek -az év első napjának tekintettek, kezdi földöntuli utját s az utazás -a nagyhetet veszi igénybe. Szimbolikus a számoknak sürü játéka is, -melyről már megemlékeztünk. Ilyen szimbolikus a Purgatóriumban -„egy, kit ötszáztizenötnek irnak“, ami alatt a latin DVX, vezér, -értendő.</p> -<p>Kötetet lehetne megtölteni ezekkel a példákkal s képletes -kifejezésekkel, melyek a középkor izléséből és érzésvilágából -fakadnak, mikor az emberek a szavakat nem fogalom-jelzőknek -tekintették, hanem mélyebb, titkos értelmeket is tulajdonitottak -nekik. Az egyes képeknek s együtt az egész költeménynek igy kettős -az értelme, egyik a történeti, elbeszélő jellegü, mely Danténak az -utját s a tulvilág lakóival való találkozásait beszéli el, a másik -a szimbolikus értelem, amely a megigazulásnak az utját jelképezi. -Ez a kettős jelleg, a valóság képei s az allegóriák szüntelenül -egymásba fonódnak. A pokolban még a borzalmas realitások -uralkodnak, de felfelé a purgatórium hegyén már egyre jobban -előtérbe nyomulnak a szimbolumok, a mennyország pedig teljesen mint -az egyház dicsőségének elvont képe jelentkezik. Alvilági utakat már -Dante előtt is sokszor tettek meg költők, annyi előfutára van neki, -hogy ezeknek az ismertetéséből egész kötet kitelik, de mindezeknél -a tulvilág elvont általánositás, a büntetéseknek rémes szinekben -való kifestése, individuális jelleg nélkül. Dantenak az a merész -ujitása, hogy ismert személyiségekkel népesiti be a földöntuli -birodalmakat s nem büntetéseket és jutalmakat emleget, hanem -valóságos embereket büntet <span class="pagenum"><a name="Page_28" -id="Page_28">-28-</a></span> és jutalmaz. Költeményét ez viszi -döbbenetesen közel az emberi lélekhez.</p> -<p>Ahogy Dante a földet, a csillagrendszert és a tulvilágot -elképzeli, teljesen az egyházatyák kozmogoniájának az alapján áll. -A ptolemaeusi rendszer szerint elképzelt mindenségnek a -középpontjában örök mozdithatatlanságban lebeg a föld. A felső -félgömb az emberek világa, keleten a Gangesen tul kél a nap és -nyugaton, az Ebron tul megy le ismét. A félgömb legmagasabb pontján -fekszik a szent város, Jeruzsálem. A föld belsejében van a -tölcséralaku pokol, melynek legfenekén, a nehézség és hideg -középpontjában, az égtől legtávolabb, a helynek örök -mozdulatlanságában honol a Sátán. A tulsó félgömbön emelkedik a -purgatórium hegye. A mindenséget a kilenc szféráju ég zárja körül, -melynek levegője annál nehezebb, minél közelebb esik a földhöz. Igy -sorakoznak egymásután a Hold, Merkur, Venus, Nap, Mars, Jupiter, -Saturnus és álló csillagok szférája s mindezek felett a kristályos -ég, a primum mobile, a legtisztább égi igazság szinhelye. Ennek a -rendszernek a föld és az ember a központi jelensége s kárhozatra -jutott, vagy megdicsőült lények népesitik be a tulvilágot is.</p> -<p>Amint a mindenségről alkotott képzetében Dante teljesen a -középkori kozmogoniát teszi magáévá, középkori az erkölcsi -világfelfogása is. Az a rendszer, ahogy a bünöket a pokolban és a -purgatóriumban sorakoztatja, nagyon messze áll a modern -büntetőjogásznak a felfogásától. Büntetéseinek alapja a -<i>talio:</i> ki mivel vétkezik, azzal bünhődik. A szerelem -bünöseit szélvész űzi a levegőben, amint valamikor a szenvedély -vihara hajtotta őket; a kapzsiak feje aranyakkal teli zsákba -kötözve; a gyilkosok vérfolyamban fuldokolnak; a hideg, számitó -bünösök örök jégbe vannak fagyasztva. <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> Ugyanez az -elv, a bünökhöz hasonló büntetéssel való szenvedés az alapja a -purgatóriumban való megtisztulásnak is.</p> -<p>Igy ennek a nagy teologiai költeménynek a keretében egyesiti -Dante a középkori kereszténységnek egész tudását, filozófiáját és -etikáját. Az ő idejében a keresztény dogma már eljutott a teljes -kifejlődéséig. A dogmával együtt Szent Ágoston, Bonaventura, -Aquinoi Tamás, Duns Scotus, Albertus Magnus, Assisi Szent Ferenc uj -erkölcstant és uj filozófiát is adtak az emberiségnek. Az ő -tudásuk, filozófiájuk, erkölcstanuk s az erre alapitott világnézlet -szövődik át Dante költeményén. A reneszánsz hajnala előtt -összefoglalja mindazt, amit szellemiekben hét század -létrehozott.</p> -<p>De Danteban a középkor skolasztikusa és a tizenharmadik század -politikusa összeolvadt már a reneszánsz előfutárával. Lelkében -keresztény misztikus, de meglátásában, akárcsak a reneszánsz -embereinél, sajátságosan találkoznak az antik világ emlékei a -kereszténység hitvilágával. Nemcsak a pogánykor valóban élt -nagyjaival találkozik a pokol tornácában, hanem a pogány mithológia -alakjai, Cháron, Cerberus, Minotaurus is megjelennek előtte. Zeüsz -káromlásának is örök a büntetése. A tulvilág kozmogoniája teljesen -olyan, mint a középkori szerzetesek megrajzolták, de tartalmilag -már más. Antik képek kapcsolódnak bele s akaratlanul is az uj, -individuális jellegü társadalom az, mely visszatükröződik a -tömérdek történeti személynek és kortársának markáns, majdnem -arcképszerü megfestésében. Előtte csak tipusokat ismertek, ő -személyeket lát meg és tulvilági seregszemlét tart fölöttük. Az ő -emberei, amig nem tér át a teljes szimbolumokra, nem freskószerü -illusztrációk, hanem husból és vérből való alakok és ha allegoria -is az egész költeménynek az értelme, maga a megrajzolás olyannyira -<span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> nem allegoriaszerü, hogy poklának a -rajzát sokáig valóságnak tartották. A hihetetlenül erős szinek, a -plasztikus feldolgozás hozta magával, hogy az Isteni szinjáték, de -különösen a pokol lett a képekben legtöbbször megörökitett -költemények egyike.</p> -<p>Az egyének megrajzolásán és jellemzésén kivül van még egy vonás, -mely a modernséget csillogtatja meg Dantenál: a természet -meglátása. Az igazi középkor, mely siralom völgyének tekintette a -földet, nem ismerte a természet szépségeit. Ezeknek meglátásához uj -szemek, átélésükhöz uj érzések kellettek, melyek a végtelent és -örökkévalót nemcsak lélekben igyekeznek felfogni, hanem -alkotásaiban is. Dante az első az irodalomnak nagy -természet-meglátói között s természeti képei méltán állithatók egy -sorba markáns jellemzéseivel és erős körvonalu történeti -képeivel.</p> -<p>Az Isteni szinjáték tárgya a végtelen, az örökkévalóság. De -ennek a végtelennek a képét Dante a géniusznak ujitó merészségével -nem a multba vagy a jövőbe vetiti, hanem jobbra és balra felhasitja -a kárpitot és azokat mutatja be a végtelenbe beállitva, akiket a -kortársak ismertek, szerettek és gyülöltek. A skolasztikus teszi -igazán felérzékelhetővé, ami máskülönben csak vizió volna, a -firenzei pártember pedig igy ad monumentális keretet azoknak az -eseményeknek, amelyek máskülönben nem emelkednének tul a lokális -jelentőségnek a határán.</p> -<p>A monumentalitás Dante meglátásának egyik jellemző vonása. A -másik a tökéletes szimmetria és törvényszerüség még a viziójában -is. Amit lát és átél, nem álomszerü és elmosódott, hanem szinte -mérnökileg körvonalazott. Olyan matematikai pontossággal állapitja -meg a pokol köreit, <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> hogy még a dimenziókat is ki lehet -számitani nála. A látomások nagy költője, aki mindenben -szimbolumot, jelképet lát, egyuttal a legnagyobb rendszerező. Semmi -sem véletlen, hanem minden beletartozik egy isteni rendszerbe:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i8"><i>Le cose tutte e -quante</i><br /></span> <span class="i0"><i>Hanno ordine tra loro; -e questo è forma</i><br /></span> <span class="i0"><i>Che -l’uniuerso a Dio fa simigliante.</i><a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class= -"fnanchor">1)</a><br /></span></div> -</div> -<p>Rendszer és rend van nála mindenben, a dogmában, a hatalmak -megoszlásában. Amint felállitja a földön a hatalmak egyensulyának -rendszerét, a tulvilágon a pokol, purgatórium és paradicsom -szabályos köreit, akként kiméletet nem ismerő törvényszerüséggel -állapitja meg letünt nemzedékek embereinek morális helyét a -földöntuli világban. Nála a törvény erősebb, mint a kegyelem s a -dogma hatalmasabb, mint a részvét. Ez a Dante nem az angol -prerafaelitáknak kékes ködben álmodó költője, hanem a sötét biró, -aki a keresztény moralistáknak fanatikus hitével és biztonságával s -a hontalannak komor haragjával mond itéletet guelfek és -ghibellinek, pápák és császárok, barát és ellenség fölött. Egyaránt -büntet és jutalmaz, amint teologiai és politikai megfontolása -diktálja. Nem retten vissza, hogy az örök kárhozatot juttassa -osztályrészül menedéket nyujtó jóltévője, Guido Novella da Polenta -leányának és tulajdon tanitómesterének, ser Brunettonak. Judással -csaknem egyforma büntetéssel sujtja Brutust és Cassiust, Caesar -gyilkosait. Viszont ő, aki a pokol előcsarnokába zárja Homerost, -Platot és Aristotelest, a szeretet <span class="pagenum"><a name= -"Page_32" id="Page_32">-32-</a></span> egébe emeli Marseille -véreskezü püspökét, aki lemészárolta az albigenseket s a -paradicsomban jelöli ki VII. Henrik császár helyét, akinek hite -szerint az isteni renden alapuló világcsászárságot kellene -megvalósitani. Nekünk ezek az itéletek nagyon is személyeseknek, -gyülölettől, vagy előitélettől sugaltaknak tünhetnek fel, Dantenál -azonban mindegyiknek megvan a szigoru erkölcsi és teologiai -alapja.</p> -<p>Aki ily szigoruan dogmatikus a szellemiek és erkölcsiek terén, -természetszerüleg szimmetrikus a költészetében. Dante a -legszámitóbb költő, akit a világirodalom felmutathat. Három -könyvben egyenként harminchárom ének, egy bevezető énekkel, a -számuk összesen száz, csaknem egyenlő számu sorokkal. Mindhárom -könyv ugyanazzal a szóval végződik: a <i>csillagokhoz</i>. Ennek a -beosztásban jelentkező törvényszerüségnek épen ugy megvan az -allegorikus jelentősége, mint a költemény egyes képeinek. Az -egymásba kapcsolódó terzinák végtelen láncolata olyanná teszi a -szerkezetet, hogy megbontani jóformán nem lehet. Csapongást, -eltérést a felépités rendjétől egy pillanatra sem enged meg -magának. De költői géniusza egyedülálló abban, hogy ez a -legaprólékosabb részletekig vitt rendszerezés nem mereviti meg, a -viziók elevensége nem szenved, a tudós nem nyomja el a költőt, -hanem szárnyalást, fenséget ad neki. Valósággal Dante az -épitőmester és szobrász a költők között. Ugy épül fel az Isteni -szinjáték, mint egy óriási gótikus dom, melyben minden kőnek, ívnek -teljesen ki van számitva a helye, sulya, hordképessége s ezen a -rengeteg épitményen megannyi különböző, de az egésznek keretébe -illő oromdisz, faragvány, ciráda gyanánt jelennek meg az alakok, -korának és a multnak emberei, akik a tulvilág három birodalmát -benépesitik. <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span></p> -<p>Dante pedig annál nagyobb, mert az anyagot, amiből és az -eszközt, amivel ezt a fenséges épitményt létrehozta, a nyelvet maga -teremtette. Volt népnyelv előtte is, az kétségtelen, de az a -tájszólások meg nem állapodott, elmosódó nyelve volt. Ugyanaz a -körülmény, amely Itáliát először emelte a barbárságból, bénitotta -az olasz költői nyelvnek a kifejlődését. Itáliában a latin még -akkor is megmaradt a müvelt osztályok nyelvének, mikor a többi -román országokban már a nemzeti nyelvek váltották fel. Szinte azt -lehet mondani, hogy még élőnek hitték, mikor már meghalt. A román -dalos költészet elsőnek nem is Itáliában, hanem a provencei -trubadurok körében virágzott ki. Ez volt a francia nyelv, a langue -d’oc első nagy elterjedésének az időszaka. A provencei trubadurok -nyelvén verseltek a spanyolok és olaszok is és mikor az első költők -megszólaltak II. Frigyes sziciliai udvarában, nyelvük tele volt -francia kifejezésekkel. A müvelt osztályok nyelve volt a latin, -emez pedig az udvaroké. Az első jó lehetett a törvények és dogmák -formulázására, büszke feliratok megszövegezésére, de hiányzott a -hajlékonysága, lágysága, gazdagsága uj érzések kifejezésére. A -másik viszont édeskés volt és idegen hangzásu. Dantenak uj nyelv -kellett. Ez a nyelv volt a tudósok által lenézően emlegetett -népnyelv, a <i>volgare</i>. Az ő alkotó keze alatt ebből a -nyelvből, a firenzei tájszólásból megszületett a legmagasabb -irodalmi szinvonalra emelt olasz nyelv, melynek a lágyság mellett -van keménysége és érces csengése, gazdagság mellett tömörsége, -melódia mellett harsogó szárnyalása, Dante teremtője és mestere -ennek a nyelvnek. Nála lapidárisabb olasz nyelven azóta sem irtak -még soha. Michelangelonak a testvére ő a szavak müvészetében. Ez -teszi <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> utolérhetetlenné és egyben leforditását -végtelenül nehézzé. A terzinák tizennégyezer sorában alig van egy -is, amely ne teljes rimre végződnék. A nyelvnek és a formának -tökéletes mestere ő, aki egy nagy költői alkotás keretében az első -igazi olasz könyvvel és a nyelvvel is megajándékozta nemzetét. -Ezért külön érték az olaszok szempontjából az Isteni szinjáték, -akárcsak a németeknél Luther bibliája; ezért lett belőle a századok -során fogalom, nem egy embernek a könyve, költeménye, hanem <i>il -libro</i>, „a“ könyv.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>A szkeptikus Voltaire irja, hogy Dante az olaszok nagy költője, -akit istenitenek, de nem olvasnak. A mondás ugy hangzik, mintha -volna valamelyes igazsága. Voltaire gondolhatta ezt igy, aki a maga -idejében legolvasottabb irója volt Európának. És mi maradt meg -Voltaireből? Nehány könyvének, drámájának a cime, szkeptikus és -szatirikus voltának az emléke, barátsága Nagy Frigyessel, – -jóformán egyéb semmi. Dante pedig ma is él, tulélve Voltairet, -tulélve századokat.</p> -<p>Ha a kölcsönkönyvtárak statisztikája után itélnénk meg a könyvek -értékét és jelentőségét, nagyon furcsa eredményekre jutnánk. Az -igazi mértéket az évszázadok távlata szolgáltatja. A biblia nem -nyomtatott betükben él, hanem a legendákban, történetekben, -példabeszédekben, melyek közkincse lettek az egész emberiségnek. A -legfenségesebb könyveknek is vannak lapjaik, melyek csak a maguk -idejében érthetők és élvezhetők. Az örök emberi az, ami állandó -értéküket adja meg.</p> -<p>Ha ezt keressük Dantéban, a nagyon kevés költő közé <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> tartozik, -aki még ma is velünk, bennünk él. Egyetemes emberi jelentőségében -legfeljebb Homeros, Shakespeare és Goethe még hozzá fogható. -Világnézlete, skolasztikus bölcselete régen a multé, amit a valóság -erejével ható viziójában megrajzolt, nem rémit bennünket, de -koncepciója, mint legnagyobb költői alkotás, teljesen ismerős és -alig van költő, kinek több képe, alakja állandóan élne -képzeteinkben, mint neki. A három vadállat, mely az erdőben üldözi, -Vergilius, a pokol kapuja, Paolo és Francesca, a pokolnak egyre -szükülő és borzalmasságban növekvő körei, a tüzeső, a jajgató fák, -a vérben főtt zsarnokok, az örök jégbe fagyott gyilkosok, Ugolino, -a purgatórium lágyabb szinei, Beatrice felmagasztalása s a ragyogó -égnek kilenc szférája, a <i>primum mobile</i>-ban székelő -istenséggel, mind ismerősek még azok előtt is, akik talán Dantet -sohasem olvasták.</p> -<p>Másik próbáját is lehet ejteni Dante máig élő voltának. Ismét -Homeroson, Shakespearen és Goethen kivül nincsen egyetlen iró, -akinek annyi mondása élne még ma is szálló ige formájában, mint -neki, Olaszul lehet idézni őket, annyira ismerősek. Az első ének -bevezető sora:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>Nel mezzo del cammin di -nostra vita…</i><a name="FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href= -"#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a><br /></span></div> -</div> -<p>A harmadik ének elején a Pokol kapujának borzalmas felirása:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>Per me si va nella città -dolente,</i><br /></span> <span class="i0"><i>Per me si va -nell’eterno dolore,</i><br /></span> <span class="i0"><i>Per me si -va tra la perduta gente.</i><br /></span> <span class="i0">– – – – -– – – – – – –<br /></span> <span class="pagenum"><a name="Page_36" -id="Page_36">-36-</a></span> <span class="i0"><i>Lasciate ogni -speranza, voi che entrate.</i><a name="FNanchor_3" id= -"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class= -"fnanchor">3)</a><br /></span></div> -</div> -<p>Francesca felelete Dante kérdésére:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i4"><i>Nessun maggior -dolore,</i><br /></span> <span class="i0"><i>Che ricordarsi dal -tempo felice</i><br /></span> <span class="i0"><i>Nella -miseria.</i><a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= -"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a><br /></span></div> -</div> -<p>Épen olyan ismerős a tömörségében mindent megérzékeltető sor, -mely elmondja, hogy Lancelot históriájától megejtve, Paolo és -Francesca, hogy gyultak egymás iránt bünös szerelemre:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>Quel giorno piu non vi -leggemmo avante,</i><a name="FNanchor_5" id= -"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class= -"fnanchor">5)</a><br /></span></div> -</div> -<p class="i0">vagy a régi szerelemnek felébredése Beatrice -iránt:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>D’antico amor senti la gran -potenza,</i><a name="FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href= -"#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a><br /></span></div> -</div> -<p class="i0">vagy a büszke sor:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>L’animo, che vince ogni -battaglia</i><a name="FNanchor_7" id="FNanchor_7"></a><a href= -"#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a><br /></span></div> -</div> -<p>A magyar idézetek az utolsó kivételével Babits forditásai.</p> -<p>Ezek csak nagyon szórványos szemelvények, de ha <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> csak erre -a kevés képre és idézetre gondolunk is, vajjon hány költő mondhatja -el magáról, hogy hatszáz esztendő multával ennyi is marad meg -belőle élőn, elevenen és üdén.</p> -<p>Dante a géniusznak biztonságával érezte és tudta, hogy nemcsak -kortársai, hanem számtalan késői nemzedék számára ir. Számtalan -idézettel lehet bizonyitani a szinte korlátlan önbizalmat s annak -tudatosságát, hogy egyedülállót és örökéletüt alkotott. Erre vall -már, amit a Vita nuova végén mond Beatricéről, hogy olyant ir róla, -aminőt még nőről nem mondtak soha. Ugyanezt az érzést fejezi ki a -büszke sor:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>L’aqua, che io prendo, -giammai non si corse</i><a name="FNanchor_8" id= -"FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= -"fnanchor">8)</a><br /></span></div> -</div> -<p>A számüzött tudja, hogy a pártok harcában egyedül áll, de ez a -büszkesége:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i4"><i>si ch’ a te fia -bello</i><br /></span> <span class="i0"><i>Averti fatta parte per -te stesso.</i><a name="FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href= -"#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a><br /></span></div> -</div> -<p>A Pokol XV. énekében néhai tanitómesterével, ser Brunettoval -jósoltatja meg magának majdani hirét, dicsőségét:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>Ed egli a me: Se tu segui -la tua stella,</i><br /></span> <span class="i0"><i>Non puoi -fallire a glorioso porto</i><br /></span> <span class="i0"><i>Se -ben m’accorsi nella vita bella.</i><a name="FNanchor_10" id= -"FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= -"fnanchor">10)</a><br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span></p> -<p>Természetes, hogy egy olyan nagyszabásu költői alkotásban, mint -az Isteni szinjáték, az egyes részeknek nagyon különböző a -vitalitásuk és nagyon különböző az értékelés módja is, ahogy az -egymást követő nemzedékek Dantet megitélték. Kortársai -sokoldaluságát, teologiai, földrajzi, csillagászati tudásának -gazdagságát, az események széleskörü ismeretét, rendszerének -tökéletes voltát és allegoriáinak mélységét csodálták nála -leginkább. Erre utal a jellemzés is, melyet Villani adott Danteról -halála évében. Ezeket fölébe helyezték müvészetének. Inkább a -skolasztikus tudóst látták benne, aki summáját adta az akkor ismert -tudásnak, mint költőt s a részletek kommentálása fontosabb lett, -mint az egésznek átértése. Tekintélye azonban kétségtelen volt s -hire beszárnyalta egész Italiát. Firenze, amely számüzte őt, alig -egy-két évtizeddel halála után már tanszéket állitott Dante -magyarázatának s Boccacciót szerződtette első tanárául. Az Isteni -szinjáték mágikus könyv hirébe került és kétes esetekben, lapjait -felütve, akár a Sybilla könyveit, vagy a bibliát, jóslásra -használták.</p> -<p>Mégis a reneszánsz volt az, amely Dantet költői mivoltában -helyezte igazán magas piedesztálra s a legnagyobb költőt és az -olasz irodalmi nyelv megalapitóját tisztelte benne. A reformáció és -ellenreformáció századaiban sülyedni látszott Dante megértése. A -középkori misztikus idegen volt a racionalistáknak, a müvész a -képrombolóknak, viszont a papság sem rajonghatott a keresztény -gondolatnak egy olyan képviselőjéért, aki az összes megénekelt -pápák közül csak egynek juttatott helyet a paradicsomban, de annál -többnek osztotta ki a pokol válogatott gyötrelmeit. Az -ellenreformációnak a katholicizmusa is, mely a tridentinum óta a -jezsuita fegyelemnek a jegyében állott, más volt, mint a -<span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> középkornak misztikummal és viziókkal -teli világa, vagy a reneszánsznak az antikot a modernnel vegyitő -müvészi szelleme. Épen ugy nem érthették meg Dantet azok a korok, -melyek az irodalomban a precieuseködést teremtették meg, az -épitészetben pedig román bazilikák, karcsu kampanilék és gotikus -dómok helyett barokk templomokat alkották.</p> -<p>Danteval is az történt, ami nagy szellemekkel történni szokott. -Utólag mindenki magáénak akarja vallani. Voltak, akik látnok -helyett hitvitázót kerestek benne és voltak protestáns magyarázói, -akik a pápák elleni kifakadásai miatt heretikusnak, a reformáció -pedáns előfutárának, sőt szocialistának igyekeztek feltüntetni. -Pedig Danteban egyáltalán semmi sincs a szabadgondolkodóból. A -pápákat, akiket büntet, azért bünteti, mert az egyház és az isteni -rend ellenségeit látja bennük. Ha ellensége volt is a pápák világi -uralmának és az erkölcsöket megrontó gazdagságnak, állandóan hivő -fia maradt az egyháznak és hirdetője az egyház dicsőségének. A -legkatolikusabb költő, aki valaha csak élt. Oly ragyogó szinekkel -festi meg a diadalmas egyházat, mint senki előtte és utána -soha.</p> -<p>Az utókor szokása az is, hogy szereti magának a saját -elképzelése szerint megrajzolni hőseinek az alakját. Idealizálja -őket s ezek az idealizálások idővel olyan törvényszerüekké válnak, -hogy tőlük eltérni nem szabad. Krisztusról kép nem maradt fenn s a -müvészet megteremtette a maga Krisztus-tipusát, a szőke fürtü, -hullámos haju, álmodó tekintetü, karcsu alakot, kinek szeme a -végtelent sugározza vissza. Az utókor ilyen Dante-tipust is -teremtett magának: magas, szikár termet, hosszu talárban, markáns -vonások, széles homlok, sovány arc, hajlott sasorr, hatalmas áll és -átható mély, mélabus szemek. Igazi tragikus arc, a számüzött -<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> költőnek az arca. Carlyle mondja, hogy -ezt a képet, melyet a művészet teljesen elfogadott, szeretné is -valódinak tartani. Pedig Boccaccio, aki mint gyermek látta még a -korán megöregedett költőt, azt mondja róla, hogy az alakja kicsiny -és jelentéktelen, tartása hajlott, arcát pedig sürü, sötét szakáll -fedi. Mennyire más ez a mi tudatunkban élő Dante-képnél, melynek -eredetijét a firenzei Bargello-kápolna szakáll- és bajusztalan -ifjui képében kell keresnünk. De ez a kép is, mely legfeljebb a -Vita nuova idejének fiatal Danteját ábrázolja, jóval a halála utáni -esztendőkből származik. Ezt a képet fejlesztették később az élet -utjának felét már megjárt Dante tipusává. Müvészi legendával állunk -igy alkalmasint szemben, melynek alapja, hogy az emberi lélek azt -akarja hinni és igaznak tartani, amit elképzelni szeret. Annál -komikusabb, hogy ebből az idealizált képből egyes fajelméleti -„tudósok“ messzemenő következtetéseket vontak le Dante egyéniségére -és germán mivoltára.</p> -<p>De vajjon fontos-e egyáltalán a géniusznál, hogy milyen volt az -a porhüvely, mely a léleknek csak mühelyéül szolgált. Hisz a testi -mulandóságban közösek ők a trónokon ülő jelentéktelenségekkel és a -szürke tömegből fel se bukkanó százezrekkel. Ami kiemeli őket, -alkotó teremtő erejük, tudós, költő, vagy müvészi mivoltuk s az a -csodálatos funkció, melyet közkeletüen léleknek nevezünk. Dante -igazán az Isteni szinjátékban él, mellyel megajándékozta az utókort -s az utókor az Isteni szinjátékhoz alkotta meg azt a Dante-képmást, -melyet legmegfelelőbbnek tartott a költő számára.</p> -<p>A mi megitélésünkben Dante elsősorban költő s ami nála emberi, -az áll hozzánk legközelebb. Politikai szenvedélye már már nem hevit -bennünket, a világról alkotott <span class="pagenum"><a name= -"Page_41" id="Page_41">-41-</a></span> felfogása megdőlt, -skolasztikus okoskodásai pedig hidegen hagynak. Örök ellenben az -alkotó, teremtő művész, aki nemcsak saját kora, hanem minden idők -számára dolgozik. A mi szemünkben az a Dante, aki megrázó képekben -ecseteli a pokol borzalmait és szenvedéseit s itélkezve járja be az -alvilágot, erősebb, mint a purgatóriumnak vezeklője és a paradicsom -zengő himnuszainak az irója. A valóságos emberi szenvedélyek és -szenvedések közelebb állanak hozzánk, mint a földöntuli boldogság -viziói s a bölcseleti és teologiai fejtegetések. Kétségtelen az is, -hogy a pokol konkrétebb, plasztikusabb is, mint az álomszerü -purgatórium és a fényben, ragyogásban izzó paradicsom. Ezért maradt -mindmáig a pokol legolvasottabb és a fantáziát állandóan legjobban -foglalkoztató része az Isteni szinjátéknak.</p> -<p>Az első részben a legkevesebb az elméleti fejtegetés és -teologiai okoskodás is, melyek a legmesszebb esnek tőlünk. Ez is az -első rész legnagyobb népszerüségét indokolja. Az elvont részletek -teszik ugyanis fárasztóvá, a tultömöttség és tisztán kortársai -előtt érthető célzások pedig nehézzé Dante olvasását, bár korántsem -oly nehézzé és fárasztóvá, mint egyes magyarázói akarva vagy -akaratlanul el akarják hitetni. Ezek a magyarázók saját -tudálékosságuk kicsinyitő lencséjén látják Dantet és nem látják -benne a nagyot, aki olyan örök emléket állitott korának, aminő -emlékei Egyiptomnak a piramisok, Hellásznak az Akropolisz, Indiának -Ellora barlangtemploma, vagy a Tadzs Mahal palotája. Ezek is -egészükben hatnak, még ha részleteikben talán nem felelnek is meg a -mi modern célszerüségi, vagy kényelmi szempontjainknak.</p> -<p>Ha Dantere gondolok, egy szinben és illatban gazdag kép idéződik -fel bennem. Nerviben, szemben a tengerrel, <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> láttam egy -hosszu, omlatag falat, melyen a májusi napfény özönében millió és -millió piros rózsa pompázik. A mult omladékát elboritják az élő -virágok, melyek évről-évre nyilnak, talán századok óta. Ha -válogatva tépünk egyet-kettőt belőlük, azoknak is van szinük és -illatuk, de igazán élvezni az egészet csak egészében, az omladozó -fallal, a napfénnyel, tengerrel együtt lehet. Igy vagyunk az Isteni -szinjátékkal is: összetartozik benne minden, az is, ami a multé és -elhervadt és az is, ami máig üde és ragyogó maradt. A legnagyobb -költők egyike a bennünk ma is élő, örökké változó, multját felejtő -és multjához visszatérő emberiség szellemi történetének egyik -fejezetét, a középkort rögziti meg benne minden idők és minden -nemzedékek számára.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span></p> -<h2>II. FRIGYES.</h2> -<p>Vannak, akik a középkorra vonatkozó itéletüket egyszerüen abban -szokták összefoglalni, hogy <i>sötét</i>. Ezzel a szokványos, de -felületes megállapitással éles ellentétben van a szines és -változatos egyéniségeknek az a nagy tömege, amely a középkor -századaiban élesen emelkedik ki az események hátteréből. -Kezdetlegesebb volt a müveltség, primitivebbek voltak az emberek, -erősebb volt a hit, hatalmasabb a babona, nagyobbak a szenvedélyek -és kisebbek a társadalmat kiegyensulyozó erők. Ezért több a -szertelenség, ezért hajlanak az emberek a végletek felé s ezért -nehéz őket manapság megérteni. A mai ember előtt érthetetlenek a -keresztes lovagok, akik kardélre hánynak aggastyánt, nőt és -gyermeket s utána jámbor alázattal, térden csusznak végig azokon a -helyeken, ahol a Megváltó szenvedett. Nem érti a pápákat és -császárokat, akik évszázadokon át kegyetlen küzdelmet folytattak, -anyagi és szellemi fegyverekkel egyaránt, egy lehetetlen -gondolatnak, az egységes világuralomnak a megvalósitásáért. Nem -érti, hogy lehetett egy kor, amely tobzódott a legrémesebb -kegyetlenségekben s ugyanebből a korból virágoztak ki Assisi Szent -Ferenc <span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> rózsái. Nem érti a költőket, akik soha -nem látott ideálokhoz intézték szonettjeiket, a filozófusokat, akik -felállitották a tételt s ahhoz keresték a bizonyitékokat, az -uralkodókat, akik idegen országokban keresték uralkodásuk célját és -az embereket, akik mindezeket a dolgokat természeteseknek -találták.</p> -<p>A középkori tragédiáknak hosszu sorozatából, melyek megtöltik -nehány évszázad történetének a lapjait, a többieket messze -tulhaladó módon emelkednek ki a Hohenstaufenek alakjai. Egy -uralkodó család, mely nemcsak az udvaronc krónikások hizelgő -irásai, hanem az emberi mérték szerint is egymásután termelte az -átlagon felüli erős, nagyszabásu és szinekben gazdag egyéniségeket. -Mindegyik más, de valamennyit közös vonások kapcsolják össze: van -bennük valami a lovagvilág kalandos és költői szelleméből, mind az -egyetemes keresztény monarchiának a gondolatát képviselik a -keresztény világ másik nagy hatalmasságával, a pápával szemben, -mindnyájuknak sorsa változatos és fordulatokban gazdag s mint -emberek, csaknem mind szerencsétlenek. Ennek a családnak a sarja -II. Frigyes, a középkornak az az uralkodója, aki valamennyi elődét -és utódát meghaladó módon tudta lebilincselni saját korát és az -utókort egyaránt.</p> -<p>Frigyes 1194 december 26-án született. Atyja a kegyetlen -emlékezetü VI. Henrik volt, aki feleségével, Konstanciával örökölte -a normann királyok sziciliai és nápolyi birtokait. A bárók -zendüléseit, akik nem akarták uralmát elismerni, olyan eszközökkel -verte le, amelyek még a középkorban is ritkitották a párjukat: -megvakittatta, szurokba főzette, izzó vaskoronával ékesitette őket -s velük rokonszenvező olasz feleségét kényszeritette, hogy nézője -legyen mindezeknek <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> a borzalmaknak. Három éves korában -Frigyes elvesztette az apját, négy éves korában pedig az anyját és -III. Ince, a középkor egyik nagy pápája lett a gyámja, akinek -politikája arra irányult, hogy meghiusitsa a német császári és -sziciliai királyi koronának az egyesitését, minek terve -örökségképen szállott a négy esztendős gyermekre. Az -apátlan-anyátlan gyermek Sziciliában nevelődött, nagyon különös -viszonyok közepette. Sokat tanult, sokkal többet, mint korának -félig barbár uralkodói, de a nevelése nagyon vegyes volt és -egyenetlen. A keresztény püspökök tanitásai mellett akiket a pápa -rendelt mellé oktatókul, megismerkedett az arab bölcselők -tudományával is. Keresztény világitásban ismerte meg az izlámot és -mohamedán világitásban a kereszténységet. Szkeptikus lett egy olyan -korban, amelynek a hit volt a legfőbb erőssége. Egyformán beszélt -olaszul, németül, franciául, arabul, latinul és görögül. Kortársai -már egész fiatalon a <i>stupor mundi</i> hizelgő elnevezéssel -ajándékozták meg. A viszonyok korán megérlelték és megtanitották, -hogy csak a saját erejében, akaratában és ügyességében bizhatik. -Gyámja, a pápa, tizennégy esztendős korában naegykorusitotta és a -következő évben össze házasitotta őt Aragoniai Konstanciával, Imre -magyar királynak nála tizennégy esztendővel idősebb özvegyével. -Tizenhat éves korában Frigyes már apa volt és teljesen érett ember -módjára került bele a világtörténelmi események kellős -közepébe.</p> -<p>Kevés uralkodó volt, aki nála fiatalabban és az övénél -kedvezőtlenebb viszonyok között indult volna neki tulajdon országai -meghóditásának. Sziciliai birtokait a féktelen bárók tépték -darabokra, Németországra való jogigényét pedig tulajdon gyámja, a -pápa ismerte el legkevésbbé és másik <span class="pagenum"><a name= -"Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> császárt állitott a -birodalom élére a welf IV. Ottó személyében. Ottó azonban -szerencsétlenségére összekülönbözött protektorával, aki ekkor -viszont az alig felserdült Frigyest akarta kijátszani ellene, igaz, -a Sziciliáról való lemondás árán. A tizenhat esztendős Frigyes -ekkor jelent meg a szinpadon. Minden támogatás nélkül, csak a -Hohenstaufen névre támaszkodva jelent meg Németországban, hogy -atyáinak örökét elfoglalja. A pápa csak áldását adta neki, de annak -ellenében meg kellett fogadnia, hogy a császári korona elnyerése -esetén lemond Sziciliáról, országából kipusztitja az eretnekeket és -keresztes hadjáratot vezet a szentföldre. Csupa olyan kivánság, -amelyet Frigyes, mikor kalandos vállalkozása sikerült és a német -trónt megszerezte, egyáltalán nem szándékozott beváltani. Nem is -volt baj addig, mig Ince után III. Honorius ült a pápai székben. Az -uj pápa a tárgyalásokban sokkal ravaszabb Frigyesnek nemcsak a -keresztes hadjárat szüntelen halogatását nézte el, hanem császárrá -is koronázta és beleegyezett a sziciliai és német korona -egyesitésébe. Az ifju Frigyes elérte célját, amit előtte egy német -uralkodó sem érhetett el.</p> -<p>A változás hirtelen jött. 1127-ben meghalt Honorius és a -nyolcvanöt esztendős IX. Gergely lett az utóda. A világtörténelem -egyik legérdekesebb küzdelme kezdődött az aggastyán pápa és a -fiatal, alig harminc esztendős császár között, melynek -ellentmondásokkal teli eseményei mindennél jobban jellemzik a -középkor világát. A pápa a tizenkét esztendőn át igérgetett, de be -nem váltott keresztes hadjárat miatt átok alá helyezte Frigyest és -nyilt levélben sorolta fel a világ előtt összes vétkeit és -eretnekségeit. A kiátkozásra Frigyes az összes európai uralkodókhoz -intézett körlevélben válaszolt, mely bizonyára az első ilyen -dokumentum <span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> volt a maga nemében. Tiltakozott a kuria -tulhatalmi igényei ellen és vitatta a világi fejedelmek jogait. -<i>Tua res agitur</i>, – a te ügyedről van szó, irta a császár -uralkodótársainak és egy uj fegyvert, a politikai érvelést vitte -bele a küzdelembe. Azután egyházi átokkal a fején elindult – a -keresztes hadjáratra. A keresztes háboruja is elütött a sablontól. -Ahol elődei véres harcokat vivtak, ő békés szerződéseket kötött. -Kemal egyiptomi szultántól barátságos tárgyalás alapján kapta meg -Jeruzsálemet, ahol fejére tette Bouillon Gottfried koronáját. -Hazajövet ellenben a pápa ellen forditotta fegyvereit, aki -szövetkezésre hivta fel ellene a lombárd városokat. És állt a -kegyetlen harc esztendőkön keresztül. A hivő keresztények -borzalmára Frigyes szaracén harcosokat fogadott zsoldjába és -azokkal pusztitotta a pápának és a szövetséges városoknak a -birtokait. Volt idő, mikor ugy látszott, hogy teljesen -diadalmaskodik. Leverte a városokat és magát a pápát ostrom alá -fogta Rómában. Természetes fia, Enzio, a zsinatra igyekvő angol és -francia főpapokat elfogta és ezüst láncokon vitette őket Pisába. A -kilencvenkilenc esztendős pápa az ostrom alatt álló Angyalvárban -végezte életét. Utána az 1243-ban megválasztott Fieschi biboros -lett IV. Ince néven, császárpárti családnak a sarjadéka és -Frigyesnek személyes barátja. Mindenki azt hitte, hogy a császár -diadala teljes. Csak a császár látott tisztán. Ismerte emberét, aki -az Ince név felvételével is jelezte, hogy kinek a politikáját -akarja követni. A választás hirére Frigyes állitólag komoran -sóhajtott fel:</p> -<p>– Elvesztettem legjobb barátomat, mert pápa ghibellin nem -lehet.</p> -<p>És igaza volt. Az uj Ince ellensége lett. Titokban elhagyta -Olaszországot, ahol a császár volt az ur és a lyoni <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> zsinaton -drámai jelenetek között mondotta ki Frigyesnek uralkodói -méltóságától való megfosztását. A biborosok ekkor kapták veres -fövegüket, annak jeléül, hogy az egyházért vérüket is készek -ontani. A pápa Krisztus öt sebét tárta a zsinat elé: a görög -szakadást, az eretnekséget, a szentföld elvesztését, a mongol -veszedelmet és az istentagadó császárt. A biborosok leforditva a -földre dobták égő fáklyáikat és kórusban mondották el a szokásos -kiátkozást. A császár ismét uralkodótársaihoz intézett körlevélben -felelt. Tiltakozott a pápának világi ügyekbe való beavatkozása -ellen és felhivta a fejedelmeket, hogy szedjék el az egyháznak -földi javait; ezzel állitsák helyre az egyház apostoli -egyszerüségét és szaporitsák tulajdon hatalmukat. Apja lett a -gondolatnak, amely azóta sokszor visszatért a nagy abszolut -uralkodók és demokratikus köztársaságok politikájában.</p> -<p>Uralkodásának következő éveiben az öregedő, de nem csüggedő -császárt sürün érték szerencsétlenségek. Németországban -ellenkirályok emelkedtek; a levert lombárd városok uj erőre kaptak; -fiát, Enziot a bolognaiak elfogták és életfogytig tartó börtönre -vetették; a császári udvarban összeesküvések keletkeztek és magának -Frigyesnek az élete több izben veszedelemben forgott. De a pápa sem -érte el célját. Az egyházi átok nem fogott. Frigyes császár maradt; -hivei Németországban tulsulyra vergődtek; Rómában a pápát felkelés -fenyegette; Felső-Olaszországban a ghibellinek sorra -győzedelmeskedtek. Mindkét fél kezdett kifáradni. IX. Lajos francia -király közvetitette a békét, melynek feltétele lett volna, hogy -Frigyes ujból hadjáratot vezessen a szentföldre. Ebben a -bizonytalan állapotban 1250 december 13-án Apuliának Firenzuola -nevü városkájában elragadta a halál. <span class="pagenum"><a name= -"Page_49" id="Page_49">-49-</a></span></p> -<p>A monda szerint, amely szivesen fonta körül Frigyes alakját -csillogó szálaival, halálával csak a csillagjósok jövendölése -teljesedett, akik óvatosságra intették attól a várostól, amely a -virágról, – <i>fiore</i>, – van elnevezve. Frigyes ezért kerülte -mindenkor Firenzét s igy pusztult el átutazóban egy jelentéktelen -délolaszországi városkában. Szőke német és fekete szaracén lovagok -kisérték utolsó utjára. Nagy gyászpompával temették el az általa -alapitott palermói dómban, sziciliai királyságának fővárosában.</p> -<p>Politikai pártállás szerint a történetirók II. Frigyest nagyon -különbözőképen szokták megitélni. De abban mind egyetértenek, hogy -korának legnagyobb alakjai közé tartozott. Ő, akinek eretnek -voltáért még a monarchista Dante is megkülönböztetett helyet -juttatott a pokolban, megkülönböztetett értékelést követel magának -a históriában.</p> -<p>Azok a német császárok, akik előtte képviselték az univerzális -monarchia eszméjét és ennek megvalósitásáért harcba keveredtek a -pápákkal és a lombárd városokkal, az olaszok szemében barbárok -voltak. Hódoltak nekik, ha egyebet nem tehettek, de a félsziget -kincseire éhes csordát láttak bennük és az őket kisérő -hadseregekben. Nemcsak kulturailag, hanem politikailag is az -olaszok, beleértve a pápai udvart, a tengeri köztársaságokat, a -guelf és ghibellin városokat egyaránt, sokkal fölötte állottak a -németeknek és mindig meg tudták hiusitani elért sikereiket. Nem -csoda, ha évszázados meddő harcok után Itáliából <i>falsches -Welschland</i>, az álnok ország lett a németek szemében, melynek -csábitóan szép ege alatt egymásután pusztulnak el a császároknak az -Alpesek hágóiról leszálló hadseregei.</p> -<p>Frigyesnek más volt az esete. Származására német volt, viselte a -római császári cimet, de más volt a müveltsége, <span class= -"pagenum"><a name="Page_50" id="Page_50">-50-</a></span> más volt a -világfelfogása és politikája és mások voltak az eszközei. Ő is -harcban állott a pápákkal, mint IV. Henrik, vagy nagyatyja, -Barbarossa Frigyes. De mekkora különbség választja el őt IV. -Henriktől, aki megjárta Canossát, vagy Barbarossától, aki a pápa -kengyelét tartotta! A középkornak talán egyik legdrámaibb jelenete, -mikor VII. Gergely megtöri az ostyát és felét azzal a szóval -nyujtja át Henriknek, hogy az Isten nyomban halállal sujtsa azt, -akinek nem tiszta a lelkiismerete és – Henrik nem meri a szent -jelvényt ajkához érinteni. Mennyire más az a II. Frigyes, aki az -egyházi átok idején arab bölcselőkkel vitázik a hit igazságairól és -vádoló körleveleket intéz az európai udvarokhoz. A levelek hatása -helyenkint különböző lehetett, – az angol és francia királyok -örültek a viszálynak, – de mindenfelé olvasták és bizonyára -megvitatták őket. Más külsőségek is mutatják, hogy Frigyes mennyire -más, mint elődei. Azok északról délnek indulva akarják Itáliát -meghóditani. Ő igazán Olaszországban és annak is a déli szigetén, -Sziciliában van otthon. Környezete is egészen más, mint a régi -császároké. Németek mellett olaszok, franciával átitatott -normannok, arabok, zsidók. Marcona harcosok mellet bölcselők, -jogtudósok, természetvizsgálók, költők és irók. Kancellárja Pier -delle Vigne volt, Aristoteles első olasz forditója. A palermoi -udvarban az arab tudósok könyveit ismerték és olvasták. Frigyes -alapitotta a nápolyi egyetemet és gazdagitotta a világhirü salernoi -orvosi fakultást. Könyvet irt a solymászatról, amely őt az állati -szokások éles megfigyelőjének mutatja. Szerette a müvészetet és -költészetet. Udvarában a harcok közepette provencei mintára költői -iskola keletkezett s a Dante előtti korszak olasz irodalmát főleg -ez az iskola képviseli. Maga Frigyes és természetes <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> fiai, -Enzio és Manfréd is verseltek olasz nyelven. Az olasz nyelv, -amelyet azelőtt egész Itáliában elrontott latinnak tekintettek, az -ő udvarában emelkedett tájszólásból a <i>lingua cortigiana</i> -magaslatára. A germán császárok sarja délen igy lett egy uj nemzeti -nyelvnek és irodalomnak egyik megalapitója és istápolója.</p> -<p>Frigyesnek az életmódja pazar volt és fényüző. A németek, akik -akkoriban még alig ismerték az igazi gazdagságot és pompát, -bámultak, valahányszor a császár országukban megjelent. „Ezüst -kürtös ethiopiai négerek, mór táncosok, szemfényvesztők, tevék, -oroszlánok, párducok, fehér medvék és elefántok,“ mindenekfelett -pedig csodaszép keleti asszonyok voltak a császárt kisérő menetben. -Még ragyogóbb volt az udvara palermoi otthonában s ennek az -udvarnak az az ember volt a középpontja, akiről azt irja az egykoru -krónikás, hogy jelentéktelen alaku, vörös, kopasz és rövidlátó. Ha -rabszolga volna, nem adnának érte kétszáz drachmát. De császár volt -és tudott császár lenni. Testi fogyatkozásait fölényes szellemi -tehetség pótolta.</p> -<p>A légkör, melyben nevelkedett és élt, Frigyest szkeptikussá -tette. Egész sereg mondása maradt fenn, mely hitetlenségét árulja -el és a maga idejében bizonyára borzalommal töltötte el a jámbor -lelkeket. Az Isten világi kardjának hordozójától bizonyára -különösen hangozhatott a mondás, hogy Jézus Krisztus, ha Sziciliát -ismerte volna, hihetőleg nem a kopár Judeát választotta volna -tevékenységének szinteréül. Furcsa az a mondása is, amelyet egy -barátra alkalmazott, aki a pápai átkot prédikálta ellene:</p> -<p>– Hagyjátok ezt az embert, mártir szeretne lenni, de általam nem -éri el a célját.</p> -<p>De Frigyes minden szkepszise mellett sem volt közönyös. -<span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> Ellenkezőleg: érvelt, vitatkozott és -kereste az igazságot. Csak utjai és módjai voltak szokatlanok. -Szabadgondolkodó volt egy korban, amely nem ismerte a szabad -gondolatot.</p> -<p>Lelki momentumokat nagyon nehéz rárakni a mérleg serpenyőjére, -de amennyire cselekedeteiből meg lehet itélni, Frigyesnek mindenben -az volt a törekvése, hogy kiegyenlitse azt az előnyt, amely az -évszázados harcban a pápaság javára mutatkozott. A pápaság -tulsulyban levő szellemi hatalma ellenében laikus tudományt, -müveltséget és müvészetet akart teremteni. Ezt szolgálta a salernoi -és nápolyi egyetem, ezért szervezte meg legelsőrangu emberekkel -kancelláriáját, ezért szervezett hivatásos tisztviselőkkel polgári -közigazgatást és vitte bele a nemzeti nyelvet ugy Németországban, -mint Sziciliában a törvénykezésbe és közigazgatásba. De még a célok -is csak látszólag azonosak nála és elődeinél. Azok még vakon hittek -a <i>két kard</i> eszméjében, melyet a pápaság és császárság -formájában Isten rendelt a világra. Pápa és császár fejei az -egyházi és világi hierarchiának, mely piramis gyanánt emelkedik fel -és csucsosodik ki Isten földi helytartójának személyében. Az elődök -csak személyeket láttak, akik egy felsőbb hatalom rendelése szerint -állottak függési viszonyban egymáshoz. Frigyes az első uralkodó, -akinél megjelenik az <i>állami gondolat</i>.</p> -<p>Nem csoda, ha ez a rendkivüli ember szokatlanul nagy hatást -gyakorolt kortársaira és az utókorra egyaránt. Még leginkább -ellenséges birálói sem vonják kétségbe, hogy nem közönséges emberi -tulajdonságok rendkivüli tehetséggel és akaraterővel párosulva -találkoztak benne. Nincs középkori uralkodó, aki oly sokféle -minőségben jelent volna meg a világ előtt, mint ő és akit oly -sokféle szempont szerint <span class="pagenum"><a name="Page_53" -id="Page_53">-53-</a></span> lehetne megitélni. Harcos volt és -költő. Törvényhozó volt és müvész. Legyőzője volt a városoknak, de -előmozditója a városi kulturának. Tudományokban előtte járt -kortársainak, de hitt a csillagjósokban. Prédikált a pisai dómban, -de cinikus élceket faragott az egymással vetélkedő vallásokról. -Szkeptikus volt, de országaiban üldözte az eretnekeket. Barátkozott -a muzulmánokkal és harcban állt a pápákkal. Olyan hangon beszélt az -egyház romlottságáról, mint még előtte uralkodó soha, a pápák pedig -hirdették, hogy nagyobb érdem Frigyest leverni, mint a szentföldet -a hitetlenektől elragadni. Epikureus volt, de világnézletet -képviselt s a reneszánsznak volt az előfutára. Korát azzal a -megdöbbentő tapasztalattal gazdagitotta, hogy az egyházi átok alatt -világi uralkodónak nem kell feltétlenül összeomlani. Mégis tragikus -hős volt, mert mindig a legmagasabb ponton, közvetlenül a siker -előtt omlottak össze reményei. Tragikus hős volt, akit neve és -atyáinak öröksége belekényszeritett egy alapjában véve meddő és -eredménytelen küzdelembe. Tragédiáját még fokozta családjának -hirtelen és teljes pusztulása. Tizennyolc esztendővel a halála után -unokája, az utolsó Hohenstaufen, Nápolyban a vérpadon végezte -életét.</p> -<p>Egyéniségét, gondolkozását vérmérsékletét és kulturáját -illetőleg Frigyes inkább olasz volt, mint német. Sziciliát jobban -is szerette Németországnál. Mégis ő volt az utolsó középkori német -császár, aki az egyetemes császári gondolatot teljes ragyogásában -képviselte. De ő volt egyuttal az első uralkodó, aki modern államot -akart teremteni. Ez a kettős szerep adja meg a jelentőségét a -históriában. Ezért maradt meg az emléke erősebben, mint a többi -kortársaié. A palermoi kripta már régen bezárult fölötte, -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> mikor alakja még mindig foglalkoztatta az -utódok fantáziáját. Sziciliában századokon át élt a <i>gran -Federigo</i> emléke, akinek ideje alatt a szigetország virágkorát -élte. Dante poklának tizedik körében égő sirba temette az eretnek -császárt, Németországban ellenben sokáig egyáltalán nem hitték -halálát és várták a visszatérését. Mikor nem jött meg, a mondák -hőse lett belőle, a legendás császár, aki nem halt meg, csak alszik -a Kyffhäuser sziklája alatt, hogy majdan ujra megjelenjék a régi -császárok pompájának teljességében.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<h2>MARINO FALIERI.</h2> -<p>A káprázatos doge-palota sok százezer látogatója között alig van -egy is, akinek emlékezetében nem maradt volna meg egy név, Marino -Falieri dogénak a neve, akit a köztársaság elleni árulásért -nyilvánosan lefejeztek. A történelem páratlan eseteinek egyike: egy -államfő, aki összeesküvést sző a saját országa ellen s akit rendes -birói tárgyalás után kivégeznek. A palota udvarának lépcsőjén ma is -mutogatják azt a helyet, ahol a kivégzés történt, ma is mutogatják -a doge <i>állitólagos</i> börtönét, egy ablaktalan, sötét kis -helyiséget, amelyben kinyujtózni is alig lehet és a dogék -arcképeinek sorozatában ma is megvan az a fekete folt, amelynek -helyére Falieri képének kellett volna kerülni, ha nem vétett volna -sulyosan hazája ellen.</p> -<p>Velence történetének ez a nagy tragédiája már csaknem hatszáz -esztendeje játszódott le s a tragédiának sok részletét -titokzatosság boritja. A hosszu századok alatt a valóság a -legendának ezer meg ezer szálával fonódott össze és a krónikások, -akik csak később irták meg a kivégzett államfő históriáját, már -maguk is nagyrészt elbeszélésekből és szájhagyományokból -meritettek. Legenda és <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> valóság már náluk is összeolvadt és mi, -akik elsősorban rájuk vagyunk utalva, az igazságot nagyrészt csak -következtetések utján közelithetjük meg.</p> -<p>A rettenetes véget ért doge Dandolo Andrea halálával, 1354 végén -lépett Velence trónjára. A trón kifejezés helyes, mert bár Velence -köztársaság volt, első tisztviselője a külső hatalomnak annyi -jelvényével volt felruházva és személyét akkora pompa vette körül, -hogy abban az igazi koronás főkkel is méltán vetekedhetett. -Uralkodói cimei voltak, méltóságát nem meghatározott számu -esztendőkre, hanem életfogytiglan viselte, koronaszerü föveget is -tettek a fejére, csak gondosan ügyeltek arra, hogy – hatalma ne -legyen. Ez időben, a XIV. század derekán, Velence alkotmányának -fejlődése nagyjában már befejeződött és az igazi hatalmat, amely -azelőtt az egész nép és a doge kezében volt, a nagy tanácsban -képviselt arisztokrata családok, Velence patriciusai ragadták -magukhoz. A <i>nagy tanács</i>, a világnak ez a legfényesebb -köztársasági parlamentje, eredetileg választott testület volt, -amelybe egyformán bekerülhetett nobili, polgár és közember, ha a -többiek bizalma személyében összpontosult. A nemességnek inkább -csak vagyonon, tekintélyen alapuló előjoga volt, hogy elsősorban az -ő kebeléből választották a tanács tagjait. A XII. és XIII. század -során azonban a patriciusi családok, meglehetősen heves küzdelmek -után, a többi csoportokat egymásután kiszoritották és egy 1298-ban -meghozott törvény, amely <i>serrata di Maggior Consiglio</i> (a -nagy tanács bezárása) néven ismeretes, a gyakorlatban kizárólag -kétszáz patriciusi családra korlátozta a nagy tanács tagsági jogát. -Kivül maradtak az alkotmányon még az ujabb keletü nemesi és a -gyakran óriási vagyonnal rendelkező plutokrata családok -<span class="pagenum"><a name="Page_57" id= -"Page_57">-57-</a></span> is, amelyek az uralkodó frakcióval még -nem olvadtak össze teljesen. Ezek később <i>per grazia</i> voltak a -nagy tanácsba felvehetők, ha legalább negyvenezer aranyat fizettek -hadviselési célokra az állam kasszájába. A politikai hatalomnak -ilyeténképen kevesekre való korlátozása után 1315-ben megkezdődött -annak az anyakönyvnek a vezetése, amely később <i>aranykönyv</i> -néven magában foglalta mindazoknak a névsorát, akik jogosultak -voltak a nagy tanácsban való megjelenésre és társtulajdonosai -voltak Velence állami szuverénitásának.</p> -<p>A köztársaság arisztokratikus jellegü átalakulásával -párhuzamosan haladt a doge hatalmának korlátozása is. Eredetileg a -doge méltósága örökletes volt az egyes családokban, a doge -társuralkodót vehetett maga mellé, aki rendesen utóda is lett, -vezére volt a hadseregnek és főparancsnoka a flottának, döntött a -béke és háboru kérdésében és a külfölddel szemben formailag és -tényleg egyaránt képviselte Velencét. Később általánossá lett a -választás; először közfelkiáltással, amelyben az egész nép -résztvett; azután a választás szavazás utján történt, már szükebb -körök részvételével; a további fejlődés folyamán a választás az -egyes kerületek és a Velencéhez tartozó községek tribunjaira és -szénioraira ruházódott át, végül ezt a funkciót is a nagy tanács -ragadta magához. Választás alkalmával a doge az ugynevezett -kapitulációkban mindig uj meg uj korlátozásoknak volt kénytelen -eredetileg széleskörü hatalmát alávetni és a külső pompa mellett -is, amely szüntelenül növekedett, jogkörét mindinkább meg kellett -osztani tanácsosaival, a különböző biróságok és hatóságok fejeivel. -Végezetül a legnagyobb pompával képviselte a <i>serenissima -signoriát</i>, de igazi hatalma, hacsak nem tartozott a nagyon -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span> kiváló kevesek közé, akik minden -körülmények között érvényt tudnak szerezni személyüknek, teljesen -megszünt. Tanácsosai nélkül egy lépést sem tehetett, külföldi -követet egyedül nem fogadhatott, tisztviselőt ki nem nevezhetett, -sőt a nagy tanács engedelme nélkül nem is nősülhetett. Az -arisztokratikus köztársasági alkotmány a legnagyobb -körültekintéssel gondoskodott arról, hogy a hatalom soha egyes -emberek, sőt egyes csoportok kezébe se kerülhessen. A nobilik, akik -a népet lassankint teljesen kizárták az alkotmányból, rettegtek -tőle, hogy ők is azoknak az olasz városi köztársaságoknak a sorsára -jussanak, amelyek egy-egy szerencsés hadvezér, vagy kalandor -ügyessége folytán abszolut fejedelemségekké alakultak át.</p> -<p>A doge választásánál teljesen ezek a szempontok uralkodtak. -Velencében, az arisztokratikus alkotmány idejében nem ugy -választották a dogét, mint másutt a köztársaság elnökét vagy a -város podestáját, ahol egyszerüen a többségre szert tett pártnak a -jelöltje került az első tisztviselőnek diszes székébe. A -dogeválasztás szertartásos, nehéz és körülményes eljárás volt, -amelynek minden részlete raffinált ügyességgel volt kidolgozva és -elsősorban arra irányult, hogy még pártok se képződhessenek, -amelyek esetleg kisérletet tehetnének a többiek leigázására. A -pápaválasztó konklávé nem mulja felül a doge választását -óvatosságában és a legkisebb részletekre kiterjedő, pontosan -körülirt szabályaiban.</p> -<p>A választás a nagy tanácsnak harminc évnél idősebb igazolt -tagjait illette meg, de ezek jogukat csak közvetve, sőt sokszorosan -közvetve gyakorolhatták. Egy nagyon modern politikai kifejezéssel -élve ők is legfeljebb csak ősválasztóknak voltak tekinthetők. Ha a -nagy nap elérkezett, a nagy <span class="pagenum"><a name="Page_59" -id="Page_59">-59-</a></span> tanács üléstermében összegyültek az -ősválasztók. A testület legfiatalabb tagja átment a Szent Márkus -bazilikájába. A templomból kijövet kézen fogta az első gyermeket, -aki a téren elébe akadt és magával vitte az ülésterembe. -Megérkezése után megkezdődött a nehéz választási eljárás. Először -annyi golyót dobtak egy bársony sapkába, ahány patricius volt a -teremben, – a golyók között harminc aranyból, a többi, ezüstből. -Azután lassan elkezdték olvasni a jelenlevők névsorát és a gyermek -minden névnél kihuzott egy golyót. Aki ezüst golyót kapott, kiment -a teremből, akinek arany golyó jutott, visszamaradt. Ezek a gyermek -közremüködésével ismét sorsot huztak és számuk igy kilencre -redukálódott. Az igy kisorsolt kilenc patricius egy kis bizottsági -terembe vonult, amelynek ajtajait lezárták; egyikük sem hagyhatta -el a termet addig, mig fejenkint legalább hét szavazattal nem -jelöltek ki negyven személyt a nagy tanács tagjai közül, akikre a -további eljárás hárult. Ez a negyven ismét kisorsolt a saját -kebeléből tizenkettőt, akik viszont legalább kilenc szavazattal -huszonötöt választottak a nagy tanács tagjai közül. A huszonöt -sorsolás utján ismét leolvadt kilencre s e kilencnek mindegyike -megnevezett ötöt, összesen tehát negyvenötöt. Ez a negyvenöt ismét -sorsot huzott és számát ezen az uton tizenegyre redukálta. A -tizenegy közül az első nyolc fejenkint négy, a többi három pedig -fejenkint három, összesen tehát negyvenegy patriciust jelölt ki -<i>valóságos</i> dogeválasztónak. De ez a negyvenegy is csak akkor -választhatott tényleg, ha a nagy tanács a kijelölést nyilt ülésben -approbálta.</p> -<p>A kilencszeres választás és sorsolás megejtése után a negyvenegy -választó misét hallgatott és a szentlélek segitségét kérte -munkájához, azután a nagy tanács előtt <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> esküt -tett, hogy arra adja szavazatát, akit legjobb meggyőződése szerint -legérdemesebbnek tart a nagy méltóságra. Utána bezárkóztak egy -terembe és irott szavazócédulákkal megejtették a választást. A -szavazócédulákat felolvasták és minden névnél vitát lehetett -inditani, hogy a név viselője alkalmas-e arra, hogy Velence -legnagyobb méltóságának viselője legyen. Doge csak az lehetett, -akire folyton megismételt szavazások után legalább huszonöt -szavazat esett. Ha ez megtörtént, megnyiltak a terem ajtajai, -küldöttség ment az uj dogeért, akit a Márkus templomba vezettek s -ott a népnek bemutattak:</p> -<p>– Questo xe missier lo Doxe, se ve piaxe!… Ez a dogétek, ha -akarjátok!</p> -<p>Az alkotmány megváltozásához képest később ez a hagyományos -formula, amely a népfelségnek volt az elismerése, elmaradt és a -bejelentés két szóra szoritkozott:</p> -<p>– Ezt választottuk!</p> -<p>A dogeválasztókat az eskün kivül, hogy a legérdemesebbre adják -szavazatukat, még egy fogadalom kötötte: ha olyasvalakit emelnének -trónra, aki az időben nem tartózkodik Velencében, nevét nem árulják -el addig, mig velencei területre nem lép, nehogy idegen földön -valami merénylet történjék ellene, vagy valamelyik ellenséges -hatalom foglyul ejtse az uj államfőt. Semmiesetre sem volt -fölösleges óvatosság a középkor zavaros viszonyainak közepette.</p> -<p>Ez történt Marino Falieri esetében. Az uj doge, akit ezen a -körülményes módon megválasztottak, mint Velence követe Avignonban -tartózkodott, IV. Ince pápa udvarában. Titkos megbizatással -Stefanello titkár ment érte. Megérkezéséig Velencében az -államtanács vitte az ügyeket. Mindenki <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> feszült -érdeklődéssel várta az uj dogét, akinek személyét egyelőre -titokzatosság boritotta. Csak mikor Veronát elhagyta, került a neve -nyilvánosságra. Tizenkét nobili ment elébe, hogy üdvözölje és -Chioggiában várta a <i>Bucintoro</i>, Velence legpompásabb gályája, -amelyről a dogék a <i>tenger királynőjét</i> szokták eljegyezni az -Adria vizével.</p> -<p>Falieri, aki 1354-ben 66 esztendős korában került a dogei -méltóságba, Velence egyik legrégibb, bár nem leggazdagabb -családjából származott. Ősei már a tribunok között szerepeltek, -akik valaha a dogékat választották. Ő maga már fiatalon nagyon -előkelő állásokat töltött be, több izben tagja volt a tizek -tanácsának s mint ilyen egy másik társával együtt 12.000 arany -hitelt kapott, hogy a Tiepolo-Quirini összeesküvés elmenekült -vezetőit eltegye láb alól. Azután Negroponte kapitánya, majd -egymásután Lesina, Brazza, Chioggia, Treviso és Padova podestája -lett. 1344-ben Velence követe volt VI. Kelemen pápánál, 1350-ben -Genuában, 1351-ben és 1353-ban <i>Zenggben Nagy Lajos -királynál;</i> ugyanezen évben Prágában IV. Károly császárnál, -megválasztásakor pedig IV. Ince pápánál képviselte hazáját. Ezek az -adatok mutatják, hogy Velence legavatottabb diplomatái közé -tartozhatott, akinek nagy élettapasztalattal és nagy -emberismerettel kellett rendelkeznie. Sorra azokat a követi -állásokat töltötte be, melyek a korabeli velencei politika -szempontjából a legfontosabbak voltak. Kétszer nősült, második -felesége, aki közvetve nagy szerepet játszott szomoru sorsában, -Gradenigo Lodovica volt, aki 40 éves kora mellett is még mindig -szépségnek számitott. A későbbi krónikások a dogét erős, határozott -embernek rajzolják, aki mindig tudatosan tört céljai felé. -Temperamentuma nem egyszer elragadta, igy 1339-ben trevisoi podesta -korában, <span class="pagenum"><a name="Page_62" id= -"Page_62">-62-</a></span> a püspököt, aki egy körmenetnél nagyon -megvárakoztatta, nyilvánosan arcul ütötte. Népszerüsége nagy -lehetett; erre enged következtetni az a körülmény, hogy választása -– ami ritka kivétel volt Velencében, – egyhangulag történt.</p> -<p>Az ünnepélyes bevonulásnak október 5-én kellett megtörténni. -Talán meg is történt minden akadály nélkül és Falieri épen ugy -elfoglalta trónját a bazilikában és a palotában, mint elődei s csak -a legenda volt az, amely megérkezését szerencsétlen előjelekkel -szinezte ki. Hirtelen olyan sürü köd ereszkedett a tengerre, – -október 5-én Velencében! – hogy semmit sem lehetett látni s a -<i>Bucintoro</i> nem a Riva della Paglián kötött ki, ahol a dogét -várták, hanem a Piazzetta két oszlopa között, ahol a gonosztevőket -szokták kivégezni. Partra léptekor megbotlott: bukással jutott -Velence kövére.</p> -<p>Velence válságos napokat élt Falieri kormányzásának kezdetén. -Javában folyt a genuai háboru és Nagy Lajos is hadra készült, hogy -visszavegye Dalmáciát. November 4-én a genuai flotta Doria Paganino -admirális vezetése alatt meglepte a velencei gályákat Portolongo -kikötőjében és teljes győzelmet aratott rajtuk. A velencei hajóhad -megsemmisült és 5000 ember került fogságba. Velence hatalma nem -tört ugyan meg, az arzenál lázas sietséggel épitette az uj hajókat -és már 1355 elején a velencei gályák ismét harcoltak a Levante -vizein, – de a fenyegető magyar háboru tanácsossá tette a Genuával -való egyezkedést. A signoria Milano utján nagy váltságdijat -ajánlott fel a foglyokért és hajlandónak nyilatkozott a -béketárgyalásokra, amit IV. Károly császár is, aki épen -Olaszországba jött, hogy a pápával magát megkoronáztassa, melegen -támogatott. De a tárgyalások befejezését Falieri már nem érte meg, -mert belekerült <span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> abba az összeesküvésbe, amely bukása és -halála révén legerősebben foglalkoztatta kortársainak és az -utókornak képzeletét.</p> -<p>A krónikások az összeesküvés eredetét személyi okokra vezetik -vissza. A doge fényes ünnepélyt adott palotájában, amelyen a -velencei nemesség legnagyobb része hölgyeivel együtt megjelent. -Feleségének, a <i>dogaressának</i> kiséretét a város legelőkelőbb -asszonyai és leányai alkották. Egy fiatal nobili, Steno Michele, a -negyvenek tanácsának elnöke, aki később maga is doge lett, ez -alkalommal tulságos szabadságot engedett meg magának az egyik -hölggyel, egyes krónikások szerint magával a dogaressával szemben, -miért a doge őt az ünnepélyről kiutasitotta. Steno a nagy tanács -termén keresztül távozott és távozásakor a dogét becsmérlő szavakat -irt a trónszék karfájára:</p> -<p>„Marin Falier dalla belle mujer lu la mantien e altri la galde… -Marino Falieri magának tartja a szép asszonyt és mások -élvezik.“</p> -<p>A doge a tanácstól elégtételt követelt a sértésért, de a birák -az előkelő Stenot csak enyhén itélték el, egyesek szerint egy -hónapi börtönre, mások szerint hat hónapi börtönre és két évi -számüzetésre. A doge elégedetlen volt az itélettel, amely véleménye -szerint nem védte meg eléggé méltóságát és elhatározta, hogy -elégtételt vesz a büszke patriciusokon. Igy fogamzott meg benne a -gondolat, hogy összeesküvést szervez, leöleti a nemesség fejeit, -megdönti a köztársasági államformát és egyeduralmat alapit -Velencében.</p> -<p>Akármennyire hirtelen haragu és indulatos természetü lehetett is -Faliero, alig lehet elképzelni, hogy ő, a tapasztalt diplomata, aki -egy életet töltött az állam szolgálatában, <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> egyedül -ebből a személyi sértésből kifolyólag ragadtatta volna magát a -vészes elhatározásra. Ugy látszik, ezt érezték a krónikások is, -mert némi változással mindegyik azt irja, hogy ördögi sugallat, -vagy az ördög által inspirált nagyravágyás müködött közre -cselekedetében. Másként nem tudják megmagyarázni, hogy az állam -feje épen a legnagyobb veszély idején idézzen fel polgárháborut és -szervezzen összeesküvést kizárólag egyéni céljainak -megvalósitására.</p> -<p>Mások az inditó okot másként, még egyszerübben irják meg. -Részleteket nem közölnek, csak azt irják, hogy több fiatal nemes -megsértette a dogét; egyik szerint becsmérlő szavakat firkáltak a -palota falaira. Egyetlenegy, Caroldo irja azt, hogy a valódi okot -nem lehet tudni, de az a hir van elterjedve, hogy a doge terveibe -Padova urai és <i>a magyar király is be voltak avatva</i>. Másutt -nincs nyoma, hogy Lajos király tudott volna Faliero készülő -összeesküvéséről, bár épen ebben az időben a magyar politikának -nagyon erős békés és háborus összeköttetései voltak Olaszországgal, -különösen Nápollyal és Velencével.</p> -<p>Miközben igy a doge haraggal és bosszuvággyal volt eltelve a -gőgös patriciusok iránt, akik nem adták meg neki a kivánt -elégtételt, állitólag egy másik esemény történt, amely -megerősitette őt szándékában és a külső lökést adta meg az -összeesküvéshez. Barbaro Marco patricius, akinek egy hajója volt -épülőben az arzenálban, kiment, hogy az épitést megsürgesse s ez -alkalommal szóváltásba keveredett Ghiazza Stefano admirálissal. A -hevessé vált vita azzal végződött, hogy Barbaro az admirális arcába -vágott és köves gyürüjével sulyosan megsebezte. Ghiazza a dogéhez -ment panaszra és a saját esetén kivül általában elmondotta, hogy a -nobilik milyen fennhéjázó módon viselizgatni <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> kednek az -egyszerü tisztviselőkkel szemben. Néhány napja például az egyik -Dandolo megverte az egyik épitésvezetőt, Isarello Bertuccit. -Valamit kell tenni, különben a közemberek teljesen ki lesznek -szolgáltatva a hatalmasok önkényének. A doge élénk érdeklődéssel és -részvéttel hallgatta végig Ghiazza előadását, de orvoslást nem -helyezhetett kilátásba, mert az előkelőkből álló biróságok nem -büntetik a saját kebelükből való bünösöket. Neki sem adtak -elégtételt a Steno esetében. Ghiazza száján erre kiröppent a -mondás, amely kezdete volt az összeesküvésnek:</p> -<p>– A vadállatokat meg szokták kötözni és ha nem lehet megkötözni, -leölik őket!</p> -<p>A doge látta, hogy ráakadt az alkalmas emberre, aki őt terveiben -támogathatja. Ghiazzának nagy tekintélye volt az arzenál munkásai -és a Velence keleti részén, az Olivolon lakó tengerészek körében. -Ezek segitségére számitottak a terv kivitelénél A tanácskozásokba -bevonták Isarello Bertuccit, majd ennek apósát, Calendario Filippo -kőfaragó és szobrászmestert, aki állitólag a doge-palota szobrainak -egy részét készitette, az ő révén a kézmüves mesterségek fejeit és -a doge unokaöccsét, Falieri Bertuccit is. Az összeesküvés igy mind -szélesebb körökre terjedt ki. Vezetői abban állapodtak meg, hogy -április 15-én félreverik a Márkus-templom harangjait, azt a rémhirt -terjesztik el, hogy a genuai flotta a lido előtt áll s mikor -mindenki szokás szerint a Márkus-térre rohant, megtámadják és -leölik a nobilik vezetőit és Falierit Velence uralkodó hercegének -kiáltják ki.</p> -<p>A krónikások még további részleteket is elmondanak. Április -15-ike közeledtével az összeesküvők elkezdték <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> a népet a -patriciusok ellen. Mindenféle hirek terjedtek el, hogy ez vagy az a -nobili kegyetlenkedett valamelyik közemberrel szemben, vagy hogy -fiatal nemesek megbecstelenitették tisztes polgárok leányait. -Esténkint, ha besötétedett, az összeesküvők köpenybe burkolózva, -csoportosan bejárták a várost, arcátlanul viselkedtek az utcán járó -asszonyokkal és leányokkal szemben és az ismertebb patricius ifjak -nevén szólitgatták egymást, hogy a polgárok azt higyjék, hogy a -nemes ifjak bántalmazzák asszonyaikat és leányaikat. -Letartóztatások történtek, de az összeesküvés terve nem került -nyilvánosságra. A már nagy arányokat öltött mozgalmat az utolsó -pillanatig sikerült annyira titokban tartani, hogy még a <i>tizek -tanácsának</i> éber figyelmét is elkerülte. A vezetők zászlókat is -osztottak ki, hogy a kitüzött napon hiveik azok alatt -csoportosuljanak és egyszerre zárt tömegekben lépjenek fel.</p> -<p>Április 14-ig minden teljesen titokban maradt. A középkori -Velencében szokásban volt, hogy a plebejusok valamelyik -patriciusnak a védősége alá helyezték magukat, hihetőleg azok -háztartását, helyesebben udvartartását a szükségesekkel ellátták s -ennek ellenében protektoraik támogatását élvezték üzleti -vállalkozásaikban és a hatóságok előtti ügyeikben. Ez a viszony -bizonyos mértékig a hűbériségnek a kereskedő és kapitalista városi -köztársaságokra applikált formája lehetett. Szokásban volt az is, -hogy a protektorok megjelentek a védőségük alá fogadott plebejusok -családi ünnepélyein s ott mint tanuk, keresztapák stb. szerepeltek. -Április 14-én este egy Beltrame vagy Vendrame nevü bergamoi -származásu szőrmekereskedő, aki szintén be volt avatva az -összeesküvésbe, de annak igazi fejét valószinüleg nem ismerte, -felkereste a <span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span> protektorát, Leoni Nicolót, aki neki -keresztapja volt s akinek egyebekben sokat köszönhetett és arra -kérte, hogy másnap, bármi történik is, ne hagyja el a lakását, mert -nagy veszély fenyegeti. Leoni faggatására, némi vonakodás után -elmondotta, amit az összeesküvésről tudott. Leoni a hirrel -egyenesen a dogéhez rohant és előadta neki, amit hallott. Falieri -az egész dolgot tréfára forditotta s meg akarta nyugtatni, hogy ne -üljön fel kósza mende-mondán alapuló rémhireknek.</p> -<p>Leoni a doge válaszában nem tudott megnyugodni. Értesitést -küldött Cradenigo Giovanninak és Cornaro Marconak, akikkel együtt -Beltramet ujra kihallgatták. Ezuttal Beltrame az összeesküvés több -vezetőjét is megnevezte. A három patricius az esetet nyomban -közölte a tizek tanácsával, amely más oldalról, egy Contarini utján -is, akinek viszont egy Nigro nevü tengerész árulta el az -összeesküvést, hirt kapott a fenyegető veszedelemről. A tizek -tanácsa még az éjszaka folyamán megkezdte müködését; értesités ment -a Velencéhez tartozó közeli városok podestáinak, akik fegyvereseket -küldtek a városba; ezek és a szintén felfegyverkezett nemesek -megszállották a Márkus-teret és a fontosabb utvonalakat; a vezetők -közül letartóztatták Calendariot, Isarellot és egy da Corte -Giovanni nevü tengerészt s azután megkezdték a vallatást. Rövid idő -mulva minden nyilvánosságra került, a doge részessége is kiderült -és valamennyi vezetőt elfogták. A tanács rögtön megkezdte az -itélkezést is, Calendariot, Isarellot, da Cortet és még hét vezetőt -már a kora hajnali órákban felakasztották a doge palotának két -rózsaszinü oszlop által alkotott árkádja alatt, ahonnan aznap, zöld -csütörtökön, a dogénak kellett volna az olasz városokban divatos -bikavadászat népünnepélyét <span class="pagenum"><a name="Page_68" -id="Page_68">-68-</a></span> végignézni. A többi részesek büntetése -részint számüzetésre, részint hosszu börtönre szólt; százakat -feljegyeztek az ugynevezett <i>aranylapra</i>, amely a politikailag -gyanusak és állandó ellenőrzés alatt állók nevét tartalmazta. -Calendario fiát és a doge unokaöccsét életfogytiglani börtönre -itélték és kimondották, hogy mig az utóbbi életben van, a -Falieri-család tagjai nem választhatók a tizek tanácsába.</p> -<p>Az összeesküvést, amely Velence arisztokráciáját a legnagyobb -veszedelemmel fenyegette, igy a legutolsó pillanatban szerencsésen -elfojtották és a részeseket rögtönitélő eljárással ártalmatlanná -tették. Hátra volt azonban még a legelőkelőbb összeesküvőnek, a -dogenak a személye. A legenda, amely szereti kiszinezni az ilyen -tragikus történeteket és kedveli a kiélezett helyzeteket, azt -mondja, hogy mindabból, ami az éjszaka folyamán történt, a doge nem -tudott meg semmit. A palotát őrök szállották meg és -megakadályozták, hogy bárki is bejusson hozzá. Igy csak reggel, -mikor az ablakhoz lépett és meglátta, hogy az összeesküvés többi -vezetői már függnek, a teret pedig fegyveres nemesek sokasága lepi -el, jutott tudatára, hogy tervét felfedezték és ő is menthetetlenül -veszve van. Neki, aki ismerte a velencei politikában uralkodó -elveket, tudnia kellett, hogy nincs kegyelem számára.</p> -<p>Velence történetében egyedülálló eset volt, hogy az államfő -került a köztársaság elleni összeesküvésért a vádlottak padjára. A -tizek tanácsa, bármilyen hatalom volt is a kezében, egyedül nem -tartotta magát elég tekintélyesnek, hogy a főbenjáró ügyben -itéletet mondjon. Ezért kiegészitette magát a tanácsosokkal, az -<i>avvogadorok</i> testületének vezetőivel és a nagy tanácsnak husz -ad hoc választott tagjával. Ez a bizottság, amely később -állandósult és <i>zonta</i> <span class="pagenum"><a name="Page_69" -id="Page_69">-69-</a></span> (giunta) név alatt a legfontosabb -államellenes büntények birósága lett, vezette a tárgyalást és a -doge kihallgatását, amely 16-án estefelé ért véget. A szerencsétlen -doge mindent bevallott, feltárta az összeesküvés minden részletét -és állitólag maga kérte, hogy a legszigorubb itéletet hozzák meg -személyére. Az itélkezésre jogosultak, öt tanácsos és a tizek -tanácsának kilenc tagja, – egy Falierit rokonsága miatt az -itélkezésből kizártak, – egyhangulag halálra szavaztak. A biróság -az összeesküvők minden vagyonát elkobozta és csak a dogénak engedte -meg, hogy kétezer velencei fontról szabadon végrendelkezzék; -elhatározta azonkivül, hogy a dogén a halálos itéletet a palotának -azon a márvány lépcsőjén hajtatja végre, amelyen fogadalmat tett az -alkotmány megtartására, – szemben a később épült óriások -lépcsőjével.</p> -<p>Április 17-én, pénteken este a halálra itélt dogét, méltóságának -összes jelvényeivel fölékesitve a nagy tanács üléstermébe vezették -és még egyszer trónjára ültették. Itt a tanácsosok, a tizek -tanácsa, a nagy tanács összes tagjai, az avvogadorok és a -köztársaság többi főtisztviselői jelenlétében felolvasták a halálos -itéletet. Halotti csend honolt a teremben, amikor a nagy tanács -legidősebb tagja, Mocenigo Giovanni, levette a doge fejéről a -koronát és letépte róla a hatalom többi jelvényeit. Azután kerek -sapkát tettek a fejére, mely köröskörül fekete szalaggal volt -beszegve. Méltóságától igy megfosztva, lassu menetben a kivégzés -helyére kisérték. A doge palota udvara szorongásig tele volt -emberekkel. Falieri néhány szót intézett a tömeghez, hivatkozott -rá, hogy szegényekkel és elnyomottakkal szemben sohasem volt -igazságtalan. Szavait nem fejezhette be, térdre kényszeritették s a -hóhér, akinek szokás szerint vörös <span class="pagenum"><a name= -"Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> álarc fedte az arcát, -bárddal leütötte a fejét. Holttestét huszonnégy órára közszemlére -tették ki, – fejét meggyalázásul lábai közé helyezve, – s azután -egy gondolán a San Giovanni e Paolo templomába szállitották, ahol a -sekrestye mögött minden pompa nélkül, jeltelen kőkoporsóban -eltemették. Háromszáz esztendővel később a templom renoválásánál -előkerült egy koporsó, amelyben egy fejétől megfosztott törzs -feküdt. A jelek arra utaltak, hogy Falieri földi maradványai -kerültek elő. A megbocsátani nem tudó patriciusok ekkor csontjait -is szétszóratták, hogy a köztársaság nagy árulójának még nyoma se -maradjon.</p> -<p>… A doge halála után Velencében a tizek tanácsa valóságos -rémuralommal állitotta helyre a nyugalmat. Egymást érték a -kivégzések, számüzetések és vagyonelkobzások. Addig Velencében -tilos volt a fegyverviselés, ezentul a nobiliknak megengedték, hogy -fegyveresen járjanak és két fegyveres szolgával kisértessék -magukat. Az összeesküvés árulóit a signoria fényesen megjutalmazta. -Nigronak életfogytiglan évi száz aranyat szavaztak meg, hasonlóan -megjutalmaztak másokat is, akiknek nevét a tizek tanácsának -jegyzőkönyvéből ismerjük, anélkül, hogy szerepük az összeesküvés -kideritése körül tisztázva volna. Beltrame, aki az első nyomra -rámutatott, évi ezer aranyat kapott. Az áruló azonban jutalmával -nem volt megelégedve, Falierinek palotáját követelte és azt -kivánta, hogy ő és utódai vétessenek fel a nagy tanács tagjai közé. -A tanács egyezkedni óhajtott vele, de Beltrame összes -követeléseinek föltétlen teljesitéséhez ragaszkodott s mikor nem -adták meg neki, amit kivánt, hálátlanságot emlegetett és a tanácsot -nyilvánosan gyalázta. Erre elfogták és 1357 őszén Dalmáciába -számüzték. Ott vagy a Falieri-összeesküvés részesei bosszuból, -<span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> vagy Velence bérencei, hogy -kellemetlenkedéseitől megszabaduljanak, megölték. Állitólag azt -tervezte, hogy Magyarországra szökik Nagy Lajos királyhoz, aki -időközben tényleg meginditotta a háborut, amely Dalmácia -visszahóditására vezetett.</p> -<p>A köztársaság utólag még kétszer foglalkozott a lefejezett doge -esetével: elrendelte, hogy április 16-a örökös emléknap legyen s -ezen a napon a köztársaság megmentésének emlékére körmenet -tartassék, tizenkét évvel később pedig kimondotta, hogy a hely, -ahova a dogék arcképeinek sorozatában Falierinek kellett volna -kerülni, feketére festessék, ezzel a felirással: „<i>Hic est locus -Marini Faletri decapitati pro criminibus… Itt van Marino Falierinek -a helye, akit vétkeiért lefejeztek.</i>“</p> -<p class="center">*</p> -<p>Nyilvánvaló, hogy a történetben, amelyet Velence régebbi -krónikásai nyomán adtunk elő, sok a regényes elem, amely a -valóságot eltakarja. A krónikások szerint az egész összeesküvés -csak személyes bosszu müve volt s a doge ilyen rettenetes módon -akarta magát megbosszulni a patriciusokon, akik nem adták meg neki -a teljes elégtételt. De bármennyire részletesen irják is meg ezt a -történetet, teljes hitelt adni nekik alig lehet: legalább is nem -valószinü, hogy egy ilyen sértésért a doge alapjaiban akarta volna -felforgatni az egész államot és még kevésbbé valószinü, hogy minden -mélyebb ok nélkül olyan széleskörü mozgalmat lehetett volna -szervezni, mint ebben az esetben tényleg történt.</p> -<p>Az igazi okot mindenesetre mélyebben kell keresni. Emlitettük, -hogy épen a Falierit megelőző időkre esnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_72" id="Page_72">-72-</a></span> Velence -nagy alkotmányküzdelmei, amelyek folyamán az eredetileg -demokratikus államszervezet teljesen arisztokratikus jellegü -köztársasággá alakult át. Ez a küzdelem magától értetődőleg nem -folyt le simán, tisztán a politikai harc fegyvereivel, hanem heves -rázkódtatások közepette. A patriciusok erőszakkal nyomták el a -demokratikus törekvéseket és csaknem évszázados harc után, nagy -külső veszedelmek idején vitték keresztül 1298-ban a <i>nagy tanács -bezárását</i>. A jogaitól megfosztott polgárság és nép erőszakra -erőszakkal válaszolt. A nyilt fegyveres harc Velencében lehetetlen -volt, de a köztársaság az összes olasz városi államokhoz hasonlóan -termékeny talaja volt az összeesküvéseknek. Egyes gazdag polgárok, -akiknek Bocco Mario volt a fejük, már 1299-ben összeesküvést -szerveztek a patriciusok ellen. Árulás folytán a terv -nyilvánosságra jutott és a meghatározott napon a nobilik az -aránylag csekély számu összeesküvőket felfegyverkezve várták a doge -palotában. A terv, hogy az arisztokrata köztársaságot -meglepetésszerü támadással megdöntsék, meghiusult. Sokkal nagyobb -arányu volt 1310-ben a Tiepolo–Quirini féle összeesküvés, amelynek -elégedetlen patriciusok állottak az élén. Ez az összeesküvés nyilt -kitörésig jutott és kis hijján sikert nem aratott. A Rialto -környékén napokon át heves utcai harcok dultak s az összeesküvők, -akiket fegyverrel nem lehetett leverni, csak szabad elvonulás -feltétele mellett szüntették be a harcot. Vezérüket, Tiepolot, évek -multával valószinüleg Velencének egy titkos ügynöke tette el láb -alól.</p> -<p>A Tiepolo féle összeesküvés alkalmával lépett életbe először -mint ideiglenes, majd 1333-tól kezdve mint végleges intézmény, a -sokat emlegetett, rejtelmes <i>tizek tanácsa</i>, amely mint -vizsgáló és rögtönitélő biróság az állam és az <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> alkotmány -elleni vétségek esetében volt hivatva eljárni. Ez a biróság -csakhamar Velence legfélelmetesebb testületévé nőtte ki magát, -amely kérlelhetetlen szigorusággal, de egyuttal páratlan -ügyességgel fojtott el már csirájában minden törekvést, amely a -fennálló rendet akarta megváltoztatni. A sikertelen összeesküvések -és ennek a nagyszerü preventiv intézménynek a létesitése után a -patriciusok teljesen biztosaknak érezték magukat és mind merészebb -tulkapásokra ragadtatták magukat nemcsak a politikában, de a -társadalmi életben is a plebejusokkal szemben. Azok az -elbeszélések, amelyek a Falieri összeesküvése körül képződtek, ha -esetleg nem fedik is a formai igazságot, mindenesetre hiven -jellemzik a nobilik viselkedését és a Velencében uralkodó -állapotokat.</p> -<p>Ahol egy tulkapásokra hajlandó oligarchiának a kezében van a -hatalom, amely az uralkodót is korlátok közé akarja szoritani, az -államfőnek az érdeke rendesen azokkal közös, akik a politikai -jogokból ki vannak rekesztve. Ebben kell a Falieri összeesküvésének -az igazi okát keresni. A nagyravágyó doge valószinüleg felismerte a -széles körökre kiterjedő elégedetlenséget és ennek az -elégedetlenségnek a felhasználásával demokratikus alapokon nyugvó -egyeduralmat akart alapitani. A nevek, amelyeket a krónikások -elbeszéléseikben szerepeltetnek, igazak, mind előfordulnak a tizek -tanácsának a jegyzőkönyvében is, de a motivumok, amelyek őket -mozgatták, hihetőleg sokkal általánosabb természetüek lehettek. -Petrarca, aki nem sokkal az összeesküvés után járt Velencében, -biztosat nem tud ugyan mondani az összeesküvés eredetét illetőleg, -de azt irja, hogy <i>állami okai</i> voltak. Jellemző az is, hogy -az összeesküvés vezetői a dogén kivül majdnem mind vagyonos, de nem -nemes <span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span> iparosok, kereskedők, hajóépitők, magának -az összeesküvésnek kivitele pedig az arzenál körül lakó nagyszámu -tengerészekre és hajóépitő munkásokra volt alapitva. Ez mutatja -legjobban a mozgalomnak demokratikus jellegét és a régebbi -alkotmányküzdelmekkel való szoros rokonságát, ami a regényes -motivumokkal dolgozó későbbi krónikások előtt rejtve maradt. Hogy -az összeesküvésnek közvetlen előzményei is voltak, arra utalnak a -tizek tanácsának megmaradt jegyzőkönyvei, melyek szerint a városban -gyakoriak voltak a nobilik elleni zavargások. Ilyen természetüek -lehettek a krónikások által emlitett letartóztatások is. -Elégedetlen elem bőségesen volt és ez csoportosult Falieri és -társai köré.</p> -<p>Természetesen sokkal nehezebb világosságot deriteni a -részletkérdésekre és különösen megállapitani, hogy mi igaz a doge -ellen elkövetett sértésből és hogy maga a doge hogy került -összeköttetésbe az elégedetlenekkel. Nem lehetetlen, – bár ez csak -puszta föltevés, – hogy Falieri és a többi patriciusok között, -mikor demokrata hajlandóságokat árult el, feszültség támadt és -szántszándékkal nem adtak neki olyan elégtételt, amilyen a dogét -megillette volna. Hogy valamilyen személyes sértés történhetett, -valószinü, mert erről minden forrás emlitést tesz, bár Stenonak a -szerepe meglehetősen kétes. Mindaz, amit róla mondanak, nagyon -valószinütlenül hangzik. Nem nagyon hihető, hogy ő, akit 1400-ban -69 éves korában választották meg dogénak s igy 1355-ben alig volt -huszonnégy esztendős, Velence legelőkelőbb birói testületének, a -negyvenek tanácsának lett volna a feje. Egy régebbi törvény ugyanis -magát a tagságot is a betöltött harmincadik életévhez kötötte s mi -több, huszonöt éves kora előtt a nagy tanácsnak sem lehetett volna -tagja, amely az előbbit delegálta. <span class="pagenum"><a name= -"Page_75" id="Page_75">-75-</a></span></p> -<p>Sokkal egyszerübb azok elbeszélése, akik csak azt mondják, hogy -fiatal nemesek a doge férji becsületét sértő mondásokat firkáltak a -palota falaira. Esetleg ezek között lehetett Steno, bár nyoma az -esetnek nincs, mert a negyvenek tanácsának, amely a nobilik -ügyeiben itélkezni szokott, jegyzőkönyvei az 1355–1367. évekről -hiányzanak. A sokkal fontosabb tizek tanácsának jegyzőkönyyei -megvannak ugyan, ezekből ismerjük az itéleteket; de ezek sem -elégitenek ki, mert épen a lefejezett dogenál csak két szó van -beirva: <i>non scribatur</i>. Talán magasabb szempontok -megtiltották, hogy a kivégzett államfő pörének és összeesküvése -igazi okainak okmányszerü nyoma maradjon.</p> -<p>Marino Falieri személyét és összeesküvését igy sok tekintetben -ma is titokzatosság boritja és a teljes igazság már aligha derülhet -ki. Annyi kétségtelen, hogy tragikai hős volt, aki uj irányt akart -adni az akkor már világhatalomnak számitó Velence sorsának, de -törekvésében elbukott. Velence történetének nincsen részlete, amely -nagyobb benyomást hagyott volna maga után. Tragikus sorsa reá -terelte az egész világ érdeklődését és ez az érdeklődés, amely a -bukott hősök iránt mindig megnyilatkozik, nem is fog megszünni -soha.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span></p> -<h2>A CONDOTTIERE.</h2> -<p>Olaszországot járó magyarok csaknem kivétel nélkül mind ismerik -Colleoni szobrát Velencében és Gattamelatáét Padovában. Az egyik -Verrocchio, a másik Donatello alkotása, a reneszánsz olasz -szobrászatának két remekmüve. A szobrok örök időkre fenntartották -két embernek az emlékezetét, akik talán szükebb hazájukat kivéve -már régen a feledés homályába merültek volna. Még igy is a -szobrokban sokkal inkább a müvészetnek személyhez nem kötött -örökbecsü alkotásait csodáljuk, semmint azoknak emlékezetét, -akiknek tiszteletére őket emelték. A nevek, Colleoni és Gattamelata -ismerősen csengenek fülünkben, de az emberek, akik a neveket -viselték, jóformán idegenek előttünk. A büszke tartásról, a -felszerelésről, a marsallbotról, a lóról tudjuk, hogy hadvezérek, -Velence generálisai voltak, valamikor régen, a középkorban, vagy -talán az ujkor elején, – ennyi az egész. Az évszázadok, amelyekben -éltek, tetteik, amelyeket véghezvittek, már elmosódtak a multak -homályában.</p> -<p>A köztudatnak rendesen igaza van az ilyen általánositásokban. -Életrajzot adni akár az egyikről, akár a másikról, részletezni a -középkori kis olasz államok szövetségeit, <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> -ellenségeskedéseit, háboruit, nagyon nehéz. A maguk idejében nagy -volt a nevük és hirük Olaszországban, de életpályájukhoz olyan -események, amelyek döntők lettek volna az állam, vagy a nemzet -életében, nem füződtek. Legjobb esetben tipusai voltak a reneszánsz -korabeli olasz hadvezérnek, a condottierenek.</p> -<p>Ki volt a condottiere? Ha a kérdésre történelmi józansággal -akarunk megfelelni, olyan hadvezér, aki saját számlájára zsoldos -sereget szervezett és ezt a sereget a saját katonai tudásával -együtt meghatározott időre bérbeadta a legtöbbet igérő államnak, -fejedelemnek, köztársaságnak. A valóságnak ez a meghatározás -megfelel, de a condottiere igazi képét, szerepét csak ugy lehet -megrajzolni, ha ismerjük a reneszánsz Olaszországának politikai, -társadalmi és kulturális állapotait, szóval, ha megvan az a miliő, -amelybe a condottiere beilleszkedik.</p> -<p>A népvándorlás mindent összezuzó zivatara után az európai -államok között a középkori Olaszország tett szert először magasfoku -kulturára és nagy gazdagságra. Az antik világnak Olaszországban -maradt meg a legtöbb emléke, Olaszország tartotta fenn legtovább a -régi kulturális hagyományokat megőrző Bizánccal a kapcsolatot, -Olaszországban székelt az egyetemes hagyományokat és az uj -kulturirányt képviselő pápaság, az olaszok voltak a legközelebb a -forrásokhoz, amelyekből az emberiség gondolatvilágának uj fejlődése -fakadt. A félszigetet szerencsés földrajzi helyzete, a -Földközi-tenger közepén, a kelet és nyugat kereskedelmének -közvetitőjévé tette. A kelet kincseivel való kereskedelem, a -keresztes háboruk, amelyekben Olaszország tulajdonképen részt sem -vett, a Rómába való zarándoklások, amelyeket az olaszok természetes -adózásnak tekintettek, <span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> tömérdek kincset, gazdagságot hoztak az -országba. Mikor még Európa többi országait a népvándorlás utáni -századok sötétsége boritotta, Olaszországban már uj világosság -ragyogott. Az olasz városok falai között paloták emelkedtek, a -városok tereit, a paloták udvarait, a termek falait szobrászok és -festők müvészi alkotásai ékesitették és a latin nyomása alól -felszabadult uj költői nyelv ott jutott el először önálló, -örökbecsü alkotásokig.</p> -<p>Ezzel a kulturális és gazdasági magaslattal azonban a félsziget -politikai és morális fejlődése egyáltalán nem állott összhangban. -Városi köztársaságainak neve bejárta ugyan az egész akkor ismert -világot, de a középkor egész folyamán Olaszországban igazán erős, -életképes állami alakulás nem jött létre. Ha nagyobb területek -egységesitésére kisérletek történtek, azok kivülről jöttek és a -nagy távolságok mellett nem lehettek tartósak. Magában az országban -a politikai állandóság ismeretlen fogalomnak számitott. A kis -városi köztársaságok, apró fejedelemségek egymást ették fel, minden -legitim hatalom teljesen hiányzott s az országot állandó politikai -földrengés tartotta rázkódtatásban. A császár és a pápa nevében -majd egyik, majd másik párt tett szert az uralomra és azt rendesen -rövid idő mulva történt elüzetéséig kegyetlen szigorusággal -gyakorolta. De erős központi hatalom Olaszországban nem is -képződhetett. A gazdagságban, jólétben bővelkedő olasz városok -polgárai nem voltak kaphatók arra, hogy a tábori élet nyomoruságait -elviseljék. A gazdagok palotáikat nem cserélték föl a puszta földön -való hálással és a szegények is inkább lebzseltek a városok -piacain, semhogy életüket tették volna ki veszedelemnek. Ez volt a -középkori Olaszország legnagyobb gyengesége. Társadalmának -átalakulása folytán mindenütt <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span> hiányzott a fegyveres erő, -az államok szilárdságának legfontosabb biztositéka. Ennek a kornak -még a nagyobb olasz államai is, Milano, Genova, Velence, a pápaság -és Nápoly sok tekintetben nem a saját erejüknek, hanem földrajzi -helyzetüknek, diplomáciájuknak és szövetségeseiknek köszönhették -fennmaradásukat és önállóságukat. A kisebb államok és -fejedelemségek pedig ugyszólván napról-napra tengették -életüket.</p> -<p>Ebben a gazdagsággal telitett, de folytonosan ingadozó és -változó világban a középkornak azok a vallási és lovagi ideáljai, -amelyek az Alpesek északi oldalán lakó népek gondolatvilágát -teljesen áthatották, idegenek maradtak. Az olasz nemcsak azt nem -tudta megérteni, hogy lehet lelkesedni elvont ideálokért, hogy -lehet keresztes háborukat viselni, mikor az élet derüs oldalait -sokkal jobban lehet élvezni odahaza, de nem tudta megérteni azt a -hüségi szervezetet és magát a hüséget sem, amely az egész középkori -lovagvilágot összekapcsolta. Akár a vezér, akár valamely más -hatalom, akár a szerződő fél iránti hüség ismeretlen fogalom volt -előtte és mert az északiakat barbároknak tekintette, ezek a -fogalmak szemében jóformán csak a barbárság járulékai gyanánt -szerepeltek. Az olasz és a germán vagy francia cselekedeteiben -tökéletesen eltérő mentalitás nyilatkozott meg. Az északi -gondolkozásnak a félelem és gáncs nélküli lovag, az olasznak a -gazdag, müvészeteket pártoló, de ravasz és számitó városi nemes, -kereskedő volt az ideálja. Az első előtt szent volt és szinte -vallásos fogalommá emelkedett nevének és kardjának becsülete s a -körülmények mérlegelése nélkül is rögtön kész volt harcolni annak -védelmére, a másikat ilyen naiv momentumok nem vezérelték s ha -konfliktusa támadt <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> valakivel, megvárta a reá nézve -legkedvezőbb időpontot és konstellációt s akkor intézte el -számadását. Akkor sem nyiltan a fegyverhez nyult, hanem azokhoz az -eszközökhöz, amelyekben nagyobb volt a gyakorlata, a cselhez, -ravaszsághoz, álnoksághoz és az ellenségeknek egymás ellen való -kijátszásához. Hogy addig alakoskodni kellett, barátságot kellett -szinlelni, nem okozott neki nehézséget, hiszen ebben látta felsőbb -voltának bizonyitékát. Még morális kételyei sem voltak, mert -meggyőződéssé szilárdult meg benne, hogy az ellenséggel szemben -minden eszköz megengedett és minden szabad, ami a saját érdekeit -szolgálja. Ezek a morális elvek, talán még erősebben, mint az egyes -embereknél, meghonosodtak az olasz politikában is. Egész politikai -erkölcstan alakult ki, amelyben a szerződés és az eskü a -pillanatnyi szükség által diktált kisegitő eszközzé degradálódott. -A <i>sacro egoismo</i> tantétele a reneszánsz korában sem volt -ismeretlen és a középkori Olaszország történelme igazolta, hogy a -kultura és a morál nem szükségképen együtt jelentkező fogalmak.</p> -<p>Ebben a világban született meg a középkori Olaszország katonai -szervezete és alakult ki a condottiere tipusa. Abban a mértékben, -ahogy a hatalmasok elhagyták váraikat és a városokba költözve -kereskedők lettek, irodákat nyitottak, megszüntek harcosok lenni és -a nemesség, mint hivatásos hadviselő osztály, Olaszországban -befejezte pályafutását. A páncélok, fegyverek, remekmivü -felszerelések megmaradtak ugyan, de csak mint disztárgyak s rendes -körülmények között a termek falait ékesitették. Fegyveres erő -azonban kellett, mert a fölhalmozott gazdagság mindenkire nagy -vonzóerőt gyakorolt. Az olasz hatalmak tehát ahhoz az eszközhöz -fordultak, amely leginkább a módjukban állott: <span class= -"pagenum"><a name="Page_81" id="Page_81">-81-</a></span> -zsoldosokat fogadtak szolgálatukba. Kincsekben nem volt hiány s -akik látták, hogy pénzen mindent meg lehet venni, pénzen szereztek -maguknak hadsereget is.</p> -<p>Olaszország igy teljesen áttért a zsoldos hadseregek -rendszerére. Önmagában ez nem volt különös, hiszen a zsoldos -hadsereg másutt sem volt ismeretlen. Az Alpeseken tul azonban a -zsoldos állása egészen más volt. Ott az uralkodó maga fogadta -katonáit, akik hüséget esküdtek neki és követték minden -vállalkozásában. Rendesen maga volt a vezérük s a zsoldosokon kivül -hübéresei, nemesei, jobbágyai és más hozzátartozói is követték. -Olaszországban másként történt. Ott eleinte főként idegenekből, -később olaszokból is kisebb-nagyobb csapatok, helyesebben mondva -bandák verődtek össze, amelyek szolgálataikat majd ennek, majd -annak a hatalomnak adták el. Ha nem volt gazdájuk, jobb hijján -egyenesen fosztogatásból éltek. A bandák megkülönböztetésül valami -nevet, vagy ismertető jelvényt viseltek, Szent György szövetsége, a -rózsa szövetsége, a fekete zászló csapata, fekete sereg stb. -Vezérüket, aki nevükben a szerződéseket megkötötte, aki -üzletvezetője volt a vállalkozásnak, a csapatok eleinte maguk -választották. Minthogy a kereskedő köztársaságokban és a pápai -államban mind kevesebben voltak az olyan előkelők, akik a hadi -mesterséget értették, ezek a választott vezetők rendesen vezérei -lettek annak a hadi vállalkozásnak is, amelyre a csapat nevében -leszerződtek. A jellemző ezekben a szerződésekben az volt, hogy -maga a katona tulajdonképen semmiféle viszonyba sem került azzal az -állammal, amelynek ügyét vezetője elvállalta. Nem lett Velence, -vagy Firenze katonája, hanem Szent György szövetségének, vagy a -fekete zászló csapatának tagja maradt továbbra is, amely -pillanatnyilag ennek vagy annak a hatalomnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> -szolgálatában áll. A katona a középkori Olaszországban nem -illeszkedett bele az államba, hanem minden állami renden kivül -állott.</p> -<p>Az eredeti formán később bizonyos változás történt. A -csapatvezetők közül egyesek ügyességük, szervező képességük, -szerencsés vállalkozásaik révén kiváltak és névre tettek szert. A -sulypont a csapatokról az egyes vezérekre tolódott át. Az ilyen -vezérnek többé nem volt szüksége, hogy várja, mig katonái maguk -fölé emelik, mert tudta, hogy hivó szavára zászlója alá gyülekszik -a sereg. A háborut egyéni vállalkozásának tekintette s teljesen a -maga nevében szerződött a városokkal és fejedelmekkel és saját, -kész hadsereget állitotta azoknak szolgálatába. Az ilyen vezér volt -a középkori olasz hadviselés legjellemzőbb alakja, a -condottiere.</p> -<p>Hogy ki volt a condottiere, honnan jött és mi volt az eredete, -azzal senki sem törődött. Voltak közöttük fejedelmi sarjak és -olyanok, akik a legalsó sorból küzdötték fel magukat a vezéri -állásra, voltak külföldiek és olaszok, voltak csodálatosan müvelt -elmék, akik a reneszánsz kulturájának magaslatán állottak és -olyanok, akik irni, olvasni sem tudtak. Egyben mind megegyeztek. -Tipikus szerencsevadászai voltak a reneszánsz korának, akárcsak a -tizenkilencedik és huszadik században az ipar rablólovagjai. -Kardjukkal törtek maguknak utat mindenhova és azzal szerezték meg a -hiányzó nemességet is. Volt olyan is közöttük, aki a legalsóbb -sorból a koronáig eljutott. Ha elbuktak, senki sem törődött velük, -ha sikerültek a vállalkozásaik, a szerencse igazolta mindazt, amit -elkövettek. Mert bizony ők majd mind sok olyast követtek el, ami -rászorult az igazolásra.</p> -<p>Hogy a condottiere egymásután öt-hat urat szolgált és -<span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> egymásután majd a pápa, majd Velence, -majd pedig Milano szolgálatában állott, szinte természetesnek tünt -fel, hiszen vele járt az időre kötött szerződéssel. A „példás -hüségü“ Gattamelata, akiről azt mondja krónikása, hogy hüsége fogja -fentartani az emlékezetét, legalább ötször változtatta a gazdáját. -Medici Giovanni, akit közönségesen <i>Giovanni delle Bande nere</i> -néven ismertek, szolgálta a pápát, vállalkozott a saját szakállára, -de ugyanugy szolgálatában állott Ferenc francia királynak és V. -Károly császárnak, akik Olaszország területén harcoltak a világ -uralmáért. Egyesek, mint a Malatesták, akik egész condottiere -generációkat adtak Itáliának, egyformán hiresek voltak nagy -intelligenciájukról s álnokságukról és hütlenségükről. A -condottiere előtt nemcsak az volt természetes, hogy szerződése -lejártával változtassa urát, hanem hátat forditott neki akkor is, -ha más többet kinált neki. Szivesen fogadott el ajándékot az -ellenségtől is és kész volt ajándék fejében enyhébben vezetni az -ellenséges vár ostromát és szabad elvonulást engedni az ellenséges -hadseregnek. Ha alkalom kinálkozott rá, fegyverét a legnagyobb -nyugalommal ura ellen is forditotta és beleült annak a fejedelemnek -a székébe, vagy fejedelme lett annak a köztársaságnak, amely őt -zsoldjába fogadta.</p> -<p>Az alacsony sorból származott Attendolo Sforza először -Panicaglia pápai kapitányt szolgálta, azután négy más condottiere -táborán át mint önálló vezető Firenze szolgálatába lépett, -hadvezére volt a ferrarai őrgrófnak, ismét szolgálta Firenzét, majd -Johanna nápolyi királynőt, aki zsoldján kivül kegyeivel is -megajándékozta, utána az Anjoukat, akik Johannát trónjáról -elkergették és végül a milanoi Viscontiakat. Az utolsó Visconti -halála után Milano köztársaság <span class="pagenum"><a name= -"Page_84" id="Page_84">-84-</a></span> lett és Attendolo fia, -Francesco, aki apjának seregét örökölte, Milano háboruját vitte -Velence ellen. Azután azon a cimen, hogy Visconti herceg hozzá adta -feleségül házasságon kivüli leányát, jogot formált Milano trónjára. -Megostromolta a várost, amelynek ő volt a hadvezére, megszerezte a -trónt és megalapitója lett a Sforza-dinasztiának. A -lelkiismeretlenség és a szerencse egész halmaza két generációban -összetömöritve. De a szerencse kedvezett és igazolta a Sforzákat. -És még csak azt sem lehet mondani, hogy a Sforzák, mint uralkodók, -érdemtelenebbek lettek volna a trónra a többieknél!</p> -<p>Carmagnola mint Velence főkapitánya lett ismeretessé és mint -ilyen hóditotta el Bresciát és a Po völgyének nagy részét -Milanotól. Állitólag mert nem méltányolták eléggé érdemeit, -Visconti herceghez szegődött és visszafoglalta neki azt, amit -előzőleg tőle elszedett. Jutalmul feleségül kapta a herceg egyik -törvénytelen leányát, ami azonban nem akadályozta meg abban, hogy -ismét vissza ne szegődjék Velencéhez, mikor Velence megigérte neki, -hogy a Viscontiak elüzése után elismeri őt Milano urának. Ujból -Velence tábornoka lett, de e minőségben ismét tárgyalásokat kezdett -Milanoval és oly gyanusan viselte magát, hogy a köztársaság -kénytelen volt őt eltétetni láb alól.</p> -<p>Akik a condoltierét felfogadták, természetesen védekezni -igyekeztek az ilyen eshetőségekkel szemben. A szerződésbe rendesen -belevették, hogy lejárta után bizonyos ideig a condottiere nem -fordulhat ura ellen, járandóságának egy részét pedig erre az -eshetőségre visszatartották. A viszony szinte emlékeztetett a mai -kereskedelmi alkalmazottak szerződéseire és a kaució-rendszerére. -Önmagukban azonban az ilyen kautélák nem voltak elegendők. -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> Hiszen a condottiere árulása, átpártolása -fejében uj urától nagyon könnyen megkaphatta azt, amivel az előző -hátralékban maradt. Velence épen ezért kapitányait kivétel nélkül -kémekkel vétette körül és ünnepelt hadvezéreinek, akiket minden -kitüntetéssel elhalmozott, minden lépését és cselekedetét -ellenőriztette. Igy jutott Carmagnola árulásának is tudomására. -Nyiltan fellépni ugyan, különösen az olyan condottiere ellen, -akihez serege ragaszkodott, nem lehetett, de voltak más módok -ártalmatlanná tételére. Carmagnolát Velence haditanács ürügye alatt -csalta el katonái köréből s mindaddig, mig a doge-palotába nem -tette a lábát, a legnagyobb tiszteletben részesitette. Ott fogságba -vetették és kinzás után a Márkus téren „a szokott helyen és szokott -módon“ lefejeztették. Borgia Cézár béketárgyalás ürügye alatt -ebédre hivta meg pártütő vezéreit s mikor mindnyájan hatalmában -voltak, sorra leölette őket. És nem kétséges, hogy bármelyik olasz -hatalom nem késett volna hasonlóan láb alól eltenni vezérét, akinél -valami gyanuoknak jutott a nyomára. Általánosan szokásban volt az -is, hogy szerződése alkalmával a condottiere valamely kedves -családtagját, feleségét, gyermekét, vagy kincseit adta zálogul -gazdájának. Eskü, irott szerződés ugyanis a középkori -Olaszországban kivételképen sem volt elegendő és morálisan -condottiere teljesen beleillett korának miliőjébe. Mennyivel más -volt a német, francia vagy spanyol lovagnak szinte a vallás által -megszentelt hüsége hübérura irányában!</p> -<p>Müködésében a condottierét nagyon kevés kivétellel kizárólag -egyéni szempontok vezették s a legtöbbnek szeme előtt az lebegett, -hogy a zavaros viszonyok felhasználásával egyéni uralmat alapitson. -Majd mindegyik condottiere <span class="pagenum"><a name="Page_86" -id="Page_86">-86-</a></span> igyekezett legalább egy kis -fejedelemséget teremteni magának. A Montefeltrék Urbinot, a -Malatesták Riminit szerezték meg, Colleoni a Coglionesét -alapitotta, a szerencsés Sforza Milano trónjára emelkedett, -Carmagnola valószinüleg Velence szárazföldi birtokaiból akart -országot kihasitani magának, Borgia Cézár, aki alapjában véve -szintén nem volt egyéb, mint condottiere, már-már ott tartott, hogy -egész Közép-Olaszországot egyesiti hatalma alatt. Az igy teremtett -kis országok rendesen nagyon kérészéletüek voltak ugyan és a -kalandor halálával nem tudták megőrizni önállóságukat, de életében -nagy szerepet játszottak. Onnan indultak ki vállalkozásai, ott volt -seregének gyülekező helye, hatalmának központja. Csak az ilyen -mindenkitől független terület biztosithatott neki teljes cselekvési -szabadságot. Akárhányszor a condottiere, ha más számlájára viselt -háborut, nem adta ki kezéből az elfoglalt területeket, hanem -magának tartotta meg őket. Szerződése csak az ellenség legyőzésére -szólt, a zsoldon kivül a zsákmány és hóditás volt az ő jutalma. -Pedig a zsold, amit különösen a gazdag köztársaságok fizettek nem -volt csekély. Firenze és Velence a mai értékben nehéz milliárdokat -fizettek vezéreiknek és külön jutalmakat adtak minden vár -elfoglalásánál és minden ellenséges csapat legyőzésénél. Fontos -jövedelmi forrás volt a zsákmányolás is és nem egy condottiere -ilyen módokon rengeteg kincset gyüjtött össze várkastélyában. Mikor -Velencében Colleoni gyönyörü szobrát felállitották, a csőcselék -seprőt adott a kezébe és zsákot akasztott a nyakába. Nemcsak a hadi -mesterséget értette ugyanis, de értette a kincsek beseprését -is.</p> -<p>Jellemző a reneszánsz Olaszországára az a viszony is, amelyekben -a condottiere Firenze és Velence bankáraival <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> állott. Ha -nem volt háboru, testőrsége kivételével a condottiere elbocsájtotta -hadseregét és az uj háborura akkora sereget szervezett, amekkora a -viszonyokhoz képest szükségesnek mutatkozott, vagy amekkorát -szerződése megkövetelt. Ilyenkor természetesen nagy összegekre volt -szüksége, mert az államok rendesen csak a kész hadsereg -lábraállitása után kezdték fizetni járandóságát. Az olyan -condottiere, aki már nagy vagyont harácsolt össze, a magáéból -előlegezett, aki szükében volt a pénznek, a bankárokhoz fordult. És -Velence, Firenze bankárai, akárcsak a mai nagybankok, igen sok -esetben tetemes kölcsönöket nyujtottak a háborura, tisztán személyi -hitel formájában. A kölcsönt a condottiere személyének nyujtották, -részben kamatra, részben – haszonrészesedésre. Az üzleten -mindketten kerestek s a condottiere ebben az esetben csaknem mindig -pontosan megfelelt kötelezettségeinek és hitelét nem kockáztatta a -jövő vállalkozások szempontjából. Az államot akkor is könnyebben -lehetett becsapni, mint a pénzembereket.</p> -<p>Ez a pénzügyi szempont volt az, ami a condottiere-hadviselés -igazi jellegét később megadta. A vezérre minden ember, minden -felszerelés készpénzt jelentett, az érdeke tehát az volt, hogy -seregét minél jobban – kimélje. Minthogy nem tudta, hogy holnap nem -áll-e annak szolgálatában, aki ellen ma háborut visel és minthogy -az emberek, akik egymással szemben állottak, gyakran azelőtt együtt -szolgáltak és komolyan harcolni nem is akartak, lassankint az egész -hadviselés korrumpálódott és komoly szinezetét elvesztette. -Macaulay egyik munkájában élesen világit rá ezekre az -állapotokra:</p> -<p>„A természetes következmények nem maradtak el. A háboru, -minthogy vezetése olyan emberekre volt bizva, <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> akik -gazdájukat ragaszkodás nélkül védelmezték és az ellenséggel -gyülölködés nélkül küzdöttek, akiket gyakran szorosabb kötelék -füzött a hadsereghez, amely ellen harcoltak, mint az államhoz, -amelynek szolgáltak, akiknek a küzdelem kinyujtása nyereséget és -befejezése veszteséget jelentett, tökéletesen megváltozott. -Mindenki annak a lehetőségnek a tudatával lépett a harcmezőre, hogy -talán néhány nap mulva már attól a hatalomtól huz zsoldot, amellyel -ma szemben áll és az ellenség oldalán mai bajtársai ellen fog -küzdeni. A legerősebb érdekek és a legerősebb érzések találkoztak -össze, hogy enyhitsék az ellenségeskedést azok között, akik rövid -ideje még fegyvertársak voltak s holnap ismét azzá lehettek. A -közös hivatás az együttérzésnek olyan kötelékét teremtette meg -közöttük, hogy azt a hadviselő felek szolgálatában sem lehetett -elfelejteni. Innen ered, hogy Olaszországnak hadi története két -évszázadon keresztül olyan vállalkozásokból áll, melyek mindent -felülmulnak, amit a történelem hosszadalmasságban és -eldöntetlenségben felmutathat: menetelések és visszavonulások, -zsákmányoló portyázások és blokádok, vértelen kapitulációk és -ugyanolyan vértelen ütközetek. Nagy hadseregek harcolnak -napfelkeltétől naplementéig. Óriási győzelem, ezer meg ezer fogoly -és alig egy-két ember pusztul el. Szinte ugy tünik fel, hogy egy -valóságos csata kevésbbé volt véres, mint egy közönséges polgári -zendülés.“ Macchiavelli, aki nem győz eleget gunyolódni a -condottiere-hadviselésnek ezen a módján, a zagonarai csatáról -ezeket irja: „És ennél a vereségnél, amelynek hire bejárta egész -Itáliát, nem halt meg más, mint Lodovico d’Obizzi két emberével, -akik a lóról leestek és az iszapba fulladtak.“</p> -<p>És mégis, e viszonyok mellett is, a condottiere az <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> olasz -államok teljes katonai tehetetlensége folytán csaknem kétszáz -esztendőn keresztül rendkivül nagy, sőt döntő szerepet játszott -Olaszország politikai történelmében. A pápák, dogék, hercegek, -fejedelmek mellett mindenütt ott van a condottiere, akit nélkülözni -nem lehet, aki nélkül semmi sem történhetik. A condottiere, mint -egyén nagy szerepet játszott, de mint tipus hosszu évszázadokra -tönkretette Olaszország katonai szervezetét és kiölte az olaszokból -a katonai erényeket. Katonailag Olaszország az ujkor elején olyan -tehetetlen volt, hogy mikor 1527-ben Frundsberg György néhány ezer -tiroli és német landsknechttel nekiindult a félszigetnek, katonáit, -akik igazi harcosok voltak, Rómáig nem lehetett feltartóztatni -utjokban. Öklük nagyon is kemény volt a condottiere-iskolában -nevelkedett olaszok számára. Olaszország labdája lett az ujkor -hatalmasságainak és a condottiere, aki nem találta meg helyét a -komoly hadviselésben, lekerült a történelem szinpadáról.</p> -<p>Emléke azonban megmaradt, bár nem ugy, mint a legtöbbje remélte. -A condottiere, mint a reneszánsz gyermeke, az antik müveltségben -nevelkedett, vagy legalább annak légkörében élt és szerette volna, -ha őt is ugy itélik meg, mint azokat, akiknek életpályája -szüntelenül előtte lebegett. Mindnyájan az antik világ hőseihez -akartak hasonlók lenni. Legtöbbjük pártolta a művészetet és -irodalmat, bár mindkettő sok esetben csak eszköz volt saját nevének -és hirének megörökitésére. Volt közöttük, aki maga is költőnek -számitott. Egy Malatesta alapitotta az első olasz akadémiát -Riminiben. Sigismondoról az a hir járta, hogy bárkinél jobban -ismeri a multat és a filozófia szabályait. Majdnem mindegyik számos -művészt tartott zsoldjában. Colleoni végrendeletében alapitványt -hagyott hátra, hogy abból halála <span class="pagenum"><a name= -"Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> után neki a Szent Márk-téren -szobrot emeljenek. Ekkora dicsőséget azonban a signoria sajnált -hadvezérétől és a szobor szerényebb hellyel volt kénytelen -megelégedni. A művészek természetesen, akiket a kalandor-vezérek -zsoldjukban tartottak, nem voltak ilyen fukar természetüek és nem -szerénykedtek a dicsérő hasonlatokkal. Hősi époszok iródtak, mint a -<i>Feltriada</i> és a <i>Sforziada</i>, amelyek az Iliásszal és az -Aeneisszel akartak versenyezni. A bombasztikus hasonlatok egymást -multák felül. Gattameleta utját Bresciától a Garda tó partján az -Etsch völgyéig kortársai Hannibálnak az Alpeseken való átkelésével -hasonlitották össze, Colleoni malpagai várkastélyát udvari festője -életéből vett freskókkal diszitette, melyek őt mint hadvezért, -fejedelmet, lovagot, vadászt, házigazdát és családapát tüntetik -fel, egyaránt messze kiemelkedve a többiek felett. A rettenetes -Borgia Cézárban hizelgői az uj Julius Caesart ünnepelték. Sok -selejtes az efféle művészi és költői alkotásokból természetesen -nyomtalanul elmerült a feledés homályában, de megmaradt néhány -örökbecsü alkotás, melyeknek önkénytelenül is a hiu condottierék -voltak az előmozditói. Egészben véve a kulturát kedvelő, -pompaszerető, ragyogni akaró, de morált nem ismerő kalandor -zsoldosvezér egyik legérdekesebb alakja a reneszánsz korának.</p> -<p>Talán épen érdekessége tette, hogy később nem hiányoztak -kisérletek a condottiere tipusának történelmi rehabilitálására. -Voltak történetirók, akik a condottierék minden bünét, álnokságát a -korra akarták átháritani, amelyben éltek és hőseiket bizonyos -poétikus ragyogással akarták körülvenni. Fölmentést kértek számukra -az utókortól, mert az erő, a személyi érvényesülés emberei voltak, -akikre a hétköznapi morált nem lehet alkalmazni. Valamelyes igazság -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> van is benne, mert az egész reneszánsznak -ilyen volt az erkölcsi felfogása és e felfogás alól a condottiere -sem vonhatta ki magát. De épen ezért a condottiere, akár mint -katona, akár mint egyén, csakis a reneszánsz korában volt -lehetséges és a miliő megszünésével együtt neki is el kellett -pusztulnia.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_92" id= -"Page_92">-92-</a></span></p> -<h2>FRANÇOIS VILLON.</h2> -<p>François Villonnal 1914 őszén kötöttem barátságot. A galiciai -harctéren, Jaroslau fölött az oroszok összelőtték valamelyik -Czartoryski hercegnek a kastélyát. Az üszkös romok közül két -könyvet vittem el magamnak emlékül. Az egyik volt Cyrano de -Bergerac szatirikus meséje a hold és nap államairól, a másik -François Villon összegyüjtött költeményei. Derüs, de csipősen hideg -novemberi napokon a lövészárokban olvastam a két könyvnek ódon -franciasággal irott sorait. Azóta az emlékezetemben François Villon -és Cyrano de Bergerac mindig egybeolvadnak a galiciai homokkal, a -folyóparti nyárfákkal, a zizegő fenyőkkel, a puskák ropogásával és -a felgyujtott majorságok esténkint fellobogó lángjával. Sajátságos -módon az ágyudörgésnek semmi helye sincs ezekben a -gondolattársulásokban.</p> -<p>Villon és Bergerac kalandos utakon kisértek végig a lezsajszki -éjszakai harctól a czenstochovai fekete Máriáig és a szegedi -könyvtárszobáig, ahol a megszállás ideje alatt meglepődve kerültek -össze egy kései honfitársukkal, egy dominikánus tábori pappal, aki -a békében irodalmat is tanitott valamelyik franciaországi -szerzetesi iskolában. Villon <span class="pagenum"><a name= -"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> ma itt fekszik előttem. -Gyürött lapjai kisimultak a könyvkötő keze alatt. Tépett sárga -papirtáblája eltünt és a kegyeletes kék selyemkötés alatt semmi sem -árulja el a tizenötödik század zivataros életü poétájának huszadik -századbeli háborus kalandjait. A cimlap előtti oldalon beragasztva -Juhász Gyulának a kezeirása, akinek ódon balladája összekapcsolja a -galiciai visszaemlékezéseket a régi Páris hangulatával és a -poéta-ősnek hányatott életével:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A korcsma pállott, kék -ködében<br /></span> <span class="i0">Lócán ül Villon és -dalol,<br /></span> <span class="i0">Veszett láng villog a -szemében,<br /></span> <span class="i0">Visszás hang kél a hur -alól:<br /></span> <span class="i0">– Mulandó minden e -vidéken,<br /></span> <span class="i0">Elrothad mind, ki szép, ki -jó,<br /></span> <span class="i0">Szeme agát volt, haja -ében,<br /></span> <span class="i0">Most alszik az Ur -békéjében,<br /></span> <span class="i0">Fehér sir fekete -éjében,<br /></span> <span class="i0">De hol van a tavalyi -hó?<br /></span></div> -</div> -<p><i>A tavalyi hó</i>, amelyet Villonnak egy örökszép refrénje -vitt bele a világirodalomba, régesrég elolvadt. Azok, akik Villont -hallgatták a kis párisi csapszékekben, a diákok, akik vele üzték -farsangi bolondságaikat, a bársonyos testü nők, akik ölelésre -tárták ki karjukat, a büszke főpapok, akik megbotránkozva olvasták -a tiszteletlen és gunyoros verseket, a szigoru birák, akik -felállitották a pellengért és bitót, mind, mind elmentek, eltüntek -nyomtalanul. De két végrendeletében és balladáiban él még a furcsa -és hányatott életü poéta, akinek életrajzi adatait jóformán -kimeritik az éhezések, megvesszőzések, bebörtönzések és fejére -hozott halálos itéletek. A középkor és ujkor határán pengett a -lantja, de hurjai ma is visszhangozva rezgik az élet vérpiros -gyönyörüségeit és a sáppasztó halál fájdalmas melankoliáját. -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<p>Tulajdonképen nehéz is megmondani, van-e középkor és van-e -ujkor. Tisztán kényelmi szempontokból diktált elskatulyázása az -embereknek, eseményeknek, ébredő és elhalt gondolatoknak az -önkényesen csoportositott évszámok bilincseibe. A valóságban -nincsenek élesen megvont időrendi határok. A tegnapi ujkor a holnap -számára mult, de viszont van, ami a multnak távlata mellett is a -jelenben meglevő, örökké élő marad. Csak az irodalomtörténet -dobozgyárosai számára lehet probléma, hogy Villon hová tartozik -inkább, az elmerülő középkorba-e, avagy a hajnalodó ujkorba. Csak -ők nem veszik észre, hogy az, aki a legáltalánosabb érzéseket a -legtöbbek számára érthető és a legtöbbek szivébe belemarkoló módon -tudja kifejezni, az ide tartozik közénk, az élő emberek közé s a -miénk, a soha el nem pusztuló, örök emberé.</p> -<p>Villonról méltatói azt szokták mondani, hogy <i>a halál -költője</i>. Talán az egy Leopardit kivéve, nincsen lirikus, aki -annyit foglalkoznék a halál gondolatával, mint ő. Java -költeményeinek kerete a két <i>Testamentom</i>, ezekbe vannak -beleszőve balladái, életének siralmas eseményei, elmélkedései a -világ és tulvilág dolgairól, kicsapongó vidámsággal, élces -gunyolódással, piacon árult szerelemmel és tiszta szeretettel teli -gazdag rimjei és gondolatai. De nincs érzése, nincs gondolata, -amelyen az elmulásnak fájdalmas sejtése ne rezegne keresztül. -Elpusztulnak a vig cimborák,</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„<i>Si bien parlants, si bien -chantants,</i><br /></span> <span class="i0"><i>Si plaisants en -faits et en dits,</i>“<br /></span></div> -</div> -<p class="i0">elpusztulnak a szerelmek, Denize, Roze, Catherine de -Vaucelles, a kövér Margot és a többiek, tetemmé változnak a gyöngéd -női testek, elpusztulnak a gazdagok és nyomorultak, <span class= -"pagenum"><a name="Page_95" id="Page_95">-95-</a></span> jók és -gonoszak s az Ur ad örök nyugodalmat nekik. Ki tudja megmondani, -hogy hol van a büszke Nagy Károly és hová tünt el a tavalyi hó?</p> -<p>Azt a kort, amelyben Villon élt, szüntelenül foglalkoztatta a -halál gondolata. A tizenötödik század elején még éltek az emberek -emlékezetében a szörnyüséges fekete halálnak borzalmai, amely -elragadta Európa lakosságának egyharmadát. A százéves háboru -meg-megujulva söpört végig a francia földön. Villon születésének -esztendejében lobogtak fel Rouenben Jeanne d’Arc máglyájának a -lángjai. Mindenfelé olcsó volt az emberélet és gazdagon aratott a -halál. Az ő kora volt a <i>haláltánc</i> kora. Savonarola -előfutárai templomokban, szószékeken, tereken, utcasarkokon, -irtózatos szinekkel, döbbenetes szavakkal, harsogó hangon rajzolták -meg a halál borzalmait. A flagellánsok körmenetei a testet -korbácsolva és lelket marcangolva vonultak városról-városra. A -misztériumi játékok szemléltetve tárták a néző elé, hogy a -kárhozatra itélt lelkeket miként ragadja el a halál csontos keze. -Erről a halálról leszakadoztak a vigasztaló momentumok s nem a -végső megnyugvás volt Isten békéjében, hanem iszonyatos rettegés az -örök sötétségtől. Az emberek ugy féltek a haláltól, hogy nem mertek -élni. Egész életük előkészület volt a pusztulásra, elmulásra.</p> -<p>A pisai Campo santonak van egy gigászi méretü -falfestmény-sorozata, a <i>Halál diadala</i>. A sok kép között -különösképen egy megkapó erejü. Vidám vadásztársaság, pompásan -felszerszámozott, lobogó sörényü paripákon. Keringő sólymok és -csaholó vadászkutyák. A társaság azonban, daliás lovagok és ragyogó -hölgyek, megmerevedve áll meg az ut kanyarulatánál, ahol három -nyitott koporsó ásit feléje. Három halott. Az egyiket bibor és -hermelin <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> boritja, de arcán már kiütöttek az -ijesztő hullafoltok. A másikon grófi korona, de testét már kigyók, -patkányok, rovarok emésztik. A harmadik igazán „halott“. Disz, -ruha, eleven hus lefoszlott róla, csak a puszta csontváz mered a -megdöbbent nézőknek elébe.</p> -<p>Itáliában és Dél-Franciaországban utak mentén még ma is állanak -kis középkori kápolnák, melyeknek <i>külső</i> freskói a <i>Halál -bálját</i> ábrázolják. Elől a halál, amint kézen, fogva vezeti a -pápát, császárt, királyt, fejedelmet, biborost érseket, püspököt, -tudóst, kereskedőt, mesterembert, gazdagot, szegényt, lefelé a -középkor társadalmi életének egész hierarchiáján. Valamennyi -tánclépésben, hiszen bálba mennek, a legnagyobb bálba, amelynek -meghivóját születésétől kezdve magánál hordja mindenki. De a -táncolók arcáról leri a rémület, rettegés. A középkor naiv -igazságszolgáltatása ez, amely az életnek egyenlőtlenségeit a halál -előtti tökéletes egyenlőséggel egyenliti ki.</p> -<p>Az ilyen képek és gondolatok szinte ellenállhatatlan erővel -foglalkoztatták majd két évszázadnak a fantáziáját. Csak a -reneszánsz tanitotta meg az embereket az élet szépségeinek a -megismerésére és oszlatta el az agyakat megülő komor felhőket. -Villon nem az egyedüli, aki szüntelenül visszatér az elmulás -gondolatára. Még a formában sem ő az egyedüli, aki a testamentomból -csinál irodalmi müfajt, amelybe mindent belesző. De egy a nagyon -kevesek közül, aki a rettegés motivumaiban megtalálja a szépet, a -költészetet. És egyetlen kortársainak sokaságában, akinél a halál -az élet antitézisévé tömörül, hogy vele szemben annál jobban -kidomborodjanak az élet gyönyörüségei, szépségei. Amilyen joggal -nevezik ezt a csapzott haju, beesett arcu, sokat éhező, sokat -bünöző kobzost a <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> halál költőjének, ugyanolyan jogon -lehetne egyuttal <i>az élet költője</i> is. Olyan himnuszt az -életre keveset irtak, mint az akasztottak balladája, vagy a szép -Heaulmière keservei, aki siratja az ifjuságot és életet, mely -elröppent fölötte.</p> -<p>Villon életrajzának adatait nagy fáradsággal szedegették össze a -tudós kutatók, akik nem vették észre, hogy a francia irodalomnak ez -az első nagy lirikusa milyen tökéletes életrajzirója önmagának. -Mulatságos vitákat rendeztek egyes sorai fölött és nem tudtak -megegyezésre jutni, hogy mit jelentsen:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>– Né de Paris emprés -Pontoise,</i><br /></span></div> -</div> -<p class="i0">„születtem Párisban, Pontoise mellett“. A -helymeghatározásnak e csufondáros formája előtt megdöbbenve -állottak meg a tudósok, akik nem tudták, hogy „Szeged hires város, -Tápéval határos“. Kommentárjaikban elitélték, vagy mentegették -Villon duhajkodásait, szennyes életét, selyemfiu mivoltát, -betöréseit, sőt gyilkosságait, aszerint, amint a józan nyárspolgár -erkölcsi felháborodása volt bennük erősebb, vagy a pedagógiai -szempont, hogy az irodalom legfőként kötelezően előirott iskolai -studium és az irodalom nagyjait illedelmesen kifésülve kell az -iskolai használat számára kipreparálni.</p> -<p>Aki igazat akar mondani Villonról, nem mondhat róla egyebet, -minthogy züllött exisztencia volt, de igazi poéta és igazi lirikus, -aki az élet mélységeiben és a fertőben is csodálatosan gazdag -emberi és költői értékeket tudott kitermelni magából. Diák volt és -fokozatokat nyert a párisi egyetemen, de elsodródott a kegyes pap -nevelésétől és a skolasztikában bölcs tanárok oktatásától. Ami -versein kivül megmaradt róla, egy gyilkosságnak, egy sikerült -betörésnek, <span class="pagenum"><a name="Page_98" id= -"Page_98">-98-</a></span> – mai nyelven kasszafurásnak, – egy -megvesszőzésnek, egy halálos itéletnek és egy több hónapig tartó -börtönnek az emléke. Lehet, hogy tévedek, mert vannak, akik -vitatkoznak róla, hogy nem is egyszer, hanem kétszer állott a -bitófa árnyékában. Tudunk még egy vidéki <i>kirándulásáról</i>, -ahol <i>terepszemlét</i> tartott és egy <i>vállalkozást</i> -készitett elő; tudjuk, hogy sokat éhezett, sokat szenvedett, de -mindig talált eleven és szép rimeket az élet szomoru motivumoira. -Meung-sur-Loire börtönéből, ahonnét a trónjára lépett XI. Lajosnak -kegyelmi ténye szabaditotta ki, hozta magával életének főmüvét, a -nagy testamentomot s a kenyéren és vizen való koplalásnak -kellemetlen emlékezetét. Ezt a börtönt tartotta a vele elkövetett -igazságtalanságok legnagyobbikának, mert nem valami gaztettért, -hanem egy csufondáros soráért kellett bünhődnie. Azt a sok vizet, -amelyet akkor megivott, sohasem tudta megbocsájtani Thibault -d’Assigny orleansi püspöknek.</p> -<p>De akármilyen is volt Villonnak az élete, költő volt, még pedig -a kiemelkedők közül, akik uj utakat jeleznek. Ezért tudja őt jobban -megérteni és tudja egy három strófás balladájában jellemzi a kései -utód, a magyar poéta Juhász Gyula, mint a tudós szőrszálhasogatók -egész serege. Ezeknek Villonja elsárgult papir, elavult nyelv, -elskatulyázott irodalomtörténeti anyag, a Juhász Gyula Villonja -pedig él, eleven, pengeti a lantját, vidám, jókedvü, halállal -kacérkodó, haláltól rettegő, cinikus és melankolikus, gyülöli a -vagyont és burzsoát, gunyolja a papokat de meghatva emlegeti az Ur -örök békéjét, meghuzódik az utcasarki szerelem papnőinek -lupanárjaiban, de örök szépségü sorokat ir a tiszta szerelemről és -egy irni-olvasni nem tudó öreg asszonyról, akit valaha anyjának -nevezett. Mindig őszinte és igaz. Költészete <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> ebben -különbözik a trubadurok elkorcsosult holdvilágos költészetétől, -amelyben jóllakott emberek sanyargó rimeket intéznek képzeletbeli, -soha nem látott ideálokhoz, vagy elterebélyesedett öreg -hölgyekhez.</p> -<p>Akárhol ütjük fel Villon kötetét, mindenütt megkap szineinek -elevensége, frissesége. Csak azt énekelte meg, amit átérzett. A -szerencsétlenség, a nyomor, a szenvedés nála nem a meginditásnak -eszköze, hanem költői téma. Ezért tudott örök sorokat teremteni a -világirodalom számára, melyek öt évszázad multán is szüntelenül -visszatérnek és át- meg átrezegnek lelkünk hurjain. Valami -csodálatos tömörség, plaszticitás van minden sorában. Amit -leggyakrabban megénekelt, az élet mulandóságát és a szépség -hervadását, előtte is, utána is sok százan, sőt ezeren vették -tollukra. De alig van egy is, akinek annyi fájdalom rezegne -felkiáltásaiban s akinek refrénjei ugy tudnák visszaadni a komplex -érzések egész tömegét, mint az övéi. Melyik szép nőre ne lehetne ma -is elmondani:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>– Vous vieillirez, ô ma -belle maitresse!</i><br /></span></div> -</div> -<p class="i0">és melyik lirikus költő nem vállalhatná ma is -büszkeséggel e sort:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>– Deux estions et n’avions -qu’un coeur!</i><br /></span></div> -</div> -<p>Tudattalan idézetek, utánérzések formájában Villonnak számtalan -költői képe és mondása él a mi időnk költészetében is. Banális -kifejezést használva, azt mondhatnók, hogy Villon századokkal -megelőzte a korát és olyan érzéseknek adott hangot, amelyeket csak -a tizenkilencedik század franciái vittek bele ujból az irodalomba. -Az első a poéták sorában, aki az igazi emberi részvétet érzi <i>a -szegény</i> <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span> <i>kicsi nők</i> irányában, akiknek az -elvirágzó szépség a mindenük. Azok is a társadalom kitagadottjai, -vagy önkéntes számüzöttjei, mint ő. Velük együtt, rajtuk keresztül -érzi a mulandóságot. De mikor maga előtt látja a kikerülhetetlen -sorsot, ez a szerencsétlen, aki gyakran csak „az ablakon át látta a -kenyeret“, aki éhezve irt verseket a gazdagok lakomáiról s a bitó -alatt ismerkedett meg a halálfélelemmel, ragaszkodott az élethez, -amely derüsen talán sohasem fordult feléje. Akarta az életet, amely -„jobb daróc alatt is, mint a fényes sirboltban a rothadás“. Az -elmuló fiatalság mohósága cseng ki soraiból:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>– Cueillons, cueillons la -rose au matin de la vie!</i><br /></span></div> -</div> -<p>Ezért nemcsak a halálnak a költője Villon, hanem az életé is. Az -elmult kor hölgyeinek balladája, a tetemházak koponyái és a -testamentom utolsó sorai, melyekben mindenkit meghiv a saját -temetésére, a legmegrázóbb lirai költemények közé tartoznak, -melyeket valaha leirtak. Aki ezeket a sorokat irta, annak lehettek -komor képei, de az élet számára nem volt siralom völgye, hanem egy -ragyogóan szép valami, aminek csak az elmulásában és pusztulásában -van a fájdalom. Ez választja el Villont legerősebben az élettől -rettegő kortársaitól és ez hozza őt hozzánk döbbenetesen közel. -Csak a fanatikus élni akarás ecsetelhette Margot szerelmének -gyönyörüségeit az ó-francia nyelvkincsnek olyan merész -összeválogatásával, hogy azt a mi kifinomodott kulturköltészetünk -már nem birná el.</p> -<p>Nem is kell beszélnünk arról, hogy egy ilyen poéta, aki nem üres -általánosságokban, hanem mindig a legegyénibb módon énekel és megir -mindent, ami vele és körülötte történik, mekkora kulturhistóriai -értéket képvisel. <span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> Villonnak egy-egy sora akárhányszor -többet mond a középkori Páris életéről, mint nagy foliánsok száz -meg száz oldalai. Merész ecsetje alatt megelevenednek a kis -csapszékek, a zugutcák, a füstös oduk, az élet alsó rétegei, -amelyeknek nincsen historikusuk. Egy darab husból és vérből való -középkori Páris és mindig Páris, mert csak a város érdekli őt és az -emberek, de sohasem az, ami kivül esik a zsufolt háztömegnek a -körzetén. Ezért mondhatta joggal róla első méltatója, Clément -Marot, Ferenc király félig szekretáriusa, félig inasa, hogy ő volt -a legjobb <i>párisi</i> költő, aki valaha élt.</p> -<p>Ami költeményeiből megmaradt, – a nagyobbik rész ugyanis minden -valószinüség szerint elveszett, – Ferenc király megbizásából -Clément Marot, maga is költő, rendezte sajtó alá. Születése után -száz esztendővel Villon, aki egész életében a társadalom -mélységében hányódott, az udvarképesek sorába emelkedett. A lator, -a zsivány, a gyilkos elveszett belőle és nem maradt meg más, mint a -poéta, aki még ma is belezsong az emberek szivébe:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Voltam gyerek, szomoru -boldog,<br /></span> <span class="i0">Volt kikelet és annyi -jó.<br /></span> <span class="i0">Roptam a táncot, a -bolondot.<br /></span> <span class="i0">Csókoltam Bertát és -Izoldol,<br /></span> <span class="i0">Most várnak a vörös -koboldok.<br /></span> <span class="i0">De hol van a…<br /></span> -<span class="i0">De hol van a tavalyi hó?<br /></span></div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span></p> -<h2>CYRANO DE BERGERAC.</h2> -<p>A tizenhetedik század Franciaországának egyik legkülönösebb -zsenije ez a nyughatatlan vérü poéta-filozófus, akit a magyar -közönség leginkább csak Rostand darabjából ismer és annyit tud -róla, hogy nagy volt az orra és garázdaságával kivált még azokban -az időkben is, mikor nem sokat teketóriáztak az emberek, ha arról -volt szó, hogy karddal menjenek neki egymásnak. De sokáig -félreismerték Cyranot még a saját hazájában is. A francia szellem -és francia tulajdonságok megszemélyesitőjének tekintették. Vitéz és -önzetlen, kissé könnyelmü és könnyüvérü, ötletes és sziporkázó, de -se több, se kevesebb. A legfőbb előtte a kard becsülete, melyen -foltot türni nem szabad. Pedig Cyrano sokkal több ennél. Irónak nem -volt közönséges, gondolkodónak pedig egyenesen a mélyenjárók közé -tartozott. De akárcsak az orra eltorzitotta a fizikai megjelenését, -életének külsőségei és körülményei eltorzitották belső -egyéniségének képét és hosszu időkön át meghamisitották -értékelésének a mértékét is.</p> -<p>Cyranot sokkal általánosabb szempontok szerint kell megitélni. -Rendszertelen, egyenetlen, szeszélyes tehetség <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> volt, -de telve eredetiséggel és gondolatokkal. A kihaló lovagi ideál -egyesül benne az ujszerü merész képviselőjével. Rövid ideig élt, -nagyon sokfelé forgácsolta szét a tehetségét, ezért nehéz róla -egységes képet rajzolni. Akárcsak az időt, melyben élt, őt sem -lehet egy szemszögletből nézni, mint a klasszicizmusnak határozott -vonalu, de hideg alakjait.</p> -<p>Savinien Cyrano 1620-ban született Périgord valamelyik -városkájában, alkalmasint Bergeracban. Erre utal az utóneve, melyet -állandóan használt, bár a bergeraci anyakönyvekben nem fordul elő. -Gascognei volt, felruházva mindazokkal a tulajdonságokkal, melyek a -délfranciát az északitól megkülönböztetik. Akárcsak nálunk a -felvidékiek, Franciaországban a déliek képviselik az -állhatatlanabb, hangadóbb, de mindenre jobban reagáló és -végeredményben értékesebb elemet. A gascognei kurta nemes -familiából került a fiatal Cyrano különböző iskolákon keresztül -Párisba, hogy az egyetemen szerezze meg a különböző hasznos -tudományok ismeretét.</p> -<p>A párisi egyetem hires volt a tizenhetedik században is, de -belső tartalma már más volt, mint azokban az időkben, mikor a -tudományok koronája, a teológia adta meg a hirnevét. Nagy -eltolódások történtek a tudományok tekintetében, de még inkább -abban, hogy mit tekintenek tudománynak. A teológia és a jogtudomány -mellett ekkor kezdték a modern orvostudomány alapjait lerakni, a -természet jelenségeit vizsgálni és ezeket a studiumokat nem -valamely más cél szolgálatába állitva, hanem önmagukért müvelni. A -fiatalság pedig, amely mindig szivesen kapható az uj dolgokra, -készséggel hallgatta azoknak az előadásait, akik uj világokat -tártak fel előtte.</p> -<p>A párisi egyetemen Cyrano sokakat hallgatott, de igazában -<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> a hires jezsuitának, Pierre Gassendinek -volt a tanitványa. Gassendi Descartesnak volt kortársa és -ellenlábasa. Mint iró, nem szerzett magának akkora nevet, mint nagy -ellenfele, de a maga korában alkalmasint nagyobb volt tanitásainak -hatása. Jezsuita létére, Descartes spiritualizmusával ellentétben, -a naturalizmusnak volt uttörője: tanitotta, hogy nem elvont -spekulációval, hanem csakis empirikus, tapasztalati uton juthatunk -el a dolgok lényegének megismeréséhez s nincs külön test és lélek, -hanem az utóbbi csak az előbbinek a funkciója. Gassendi révén -ismerkedett meg Cyrano Tommasso Campanellával, a hires olasz -dominikánussal, aki a tudomány szabadságának hirdetéséért és egy -utópisztikus köztársaság megtervezéséért megismerkedett az -inkvizició börtöneivel. Campanella a harmincas évek végén érkezett -Párisba, huszonhat esztendei börtönnek és kinoztatásának az -emlékeivel. Kötelekkel gyötörték <i>usque ad ossa</i> és egy font -hust vágtak ki alsótestéből. Hires könyve a <i>Civitas Solis</i>, -nem maradt hatás nélkül Cyrano irodalmi müködésére.</p> -<p>Európaszerte ekkor kezdett érlelődni a világfelfogásnak az a -forradalma, amely a reformációtól eltérőleg, nem bizonyos vallásos -tételek átrendezgetésében, hanem magának az alapoknak kritikájában -kereste a gondolkodó ész legmagasabb feladatát. A reformáció -mindent a bibliára, mint alapvető igazságra akart visszavinni, az -uj iskola, melynek követőit <i>libertinusok</i>-nak nevezték, fel -merte vetni a kérdést, hogy a biblia egyes tételei nincsenek-e a -tudomány megállapitásaival ellentétben.</p> -<p>A libertinusok merész és az akkori felfogás szerint részben -istentelen, részben nevetséges tanokat vallottak. Kopernikus és -Galilei tanitásai már régóta ismeretesek <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> voltak -ugyan, de se a nagyközönség se az egyházak nem barátkoztak meg -velük. 1616-ban mondotta ki a szentszék, hogy a föld forgása -ellenkezik a szentirással és még a tizenhetedik század közepén is a -német szinpadokon Kopernikust bohócnak ábrázolták. Pierre Borel -francia irónak 1647-ből maradt egy kéziratos munkája, amely a -következő cimet viseli: „Uj értekezés a világok többségének -bebizozonyitásáról, hogy a csillagok lakott földek és hogy a föld -is csillag; hogy a föld a nap körül forog, amely áll és más -<i>nagyon különös</i> dolgokról.“</p> -<p>A libertinusok forradalmárok voltak és tiszteletlenek a -megállapodott tekintélyekkel szemben. Hiveikből fiatal iróknak, -magukat irónak képzelő duhaj legényeknek, diákoknak, komédiásoknak -és egyéb kapa-kaszakerülőknek a társasága verődött össze a Pont -Neuf környékén, melynek kis korcsmáiban születtek meg a későbbi -kabarék ősei. Amit a tudósok vastag foliánsokban irtak meg, ezek a -fiatalok apró elmésségekre váltották fel. Szerelmes szonettek -mellett, szatirikus versekben gunyolták a pedánsokat, burkolt -értelmü sorokban csipkedték meg a hatalmasokat, szójátékokat -rögtönöztek, ötleteket termeltek, kothurnusban járó hősi -költeményeket travesztáltak, közben pedig beleavatkoztak a -politikai kavarodásokba és meg-megforgatták a kardjukat. Cyrano is -ebben a fegyelmezetlen, félig irodalmi, félig bohém társaságban -tünt fel legelőször <i>Pédant joué</i> cimü szatirikus darabjával, -mely Grangier professzort, a latin nyelv tudományának királyi -lektorát állitotta pellengérre. Ez a tizenkilenc esztendős korában -irott darabja, melyből Molière is sokat meritett, hat esztendeig -forgott közkézen kéziratban, mig a Hotel de Bourgogne szinpadán -1645-ben előadásra került. <span class="pagenum"><a name="Page_106" -id="Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Nálunk Cyrano nevét főként a Rostand darabja tette ismeretessé. -Históriájának feldolgozásában Rostand élt ugyan a költői szabadság -jogaival, de majd mindennek, amit Cyranoról esemény gyanánt megirt, -van történelmi alapja és belső igazsága. 1635-ben Cyrano beállott -abba a gárda-századba, melyben vitézkedtek a gascognei legények és -Castel-Jaloux volt a kapitány. Két esztendei katonáskodás alatt két -izben veszedelmesen megsebesült: Mouzonnál golyó ment át rajta, -Arrasnál pedig kardvágást kapott a torkára. Megint visszakerült -Párisba, ahol megelőzte őt rettenthetetlen bátorságának hire. Ennek -a bátorságának otthon is minduntalan tanujelét adta. Alkalma volt -rá bőven. A Cinq-mars összeesküvés és a <i>fronde</i> idején a kard -nagyon könnyen kirepült a hüvelyéből. <i>L’honneur sali ne se lave -qu’avec du sang.</i> Százakra ment a Cyrano csatározásainak és -párbajainak száma. Párbajainak okai között pedig nagyon gyakran -szerepelt abnormis nagy <i>orra</i>, melyre irodalmi és egyéb -ellenfelei szivesen tettek gunyos megjegyzéseket.</p> -<p>De ha igaz is Rostand jellemzése, nem teljes, mert csak egy -oldalról mutatja be Cyranot. Ez a garázda legény, aki kardjával a -nagyhasu Montfleuryt egy hónapra leparancsolta a Hotel de Bourgogne -szinpadáról és egy barátjának védelmében szembeszállt a Conti ezred -egész csapat tisztjével, gunyolódó verseivel pedig kikezdte a -hatalmas Mazarint is, alapjában véve nagyon komolyan fogta fel az -életet. Duhajsága csak külső máz volt. Eljárt a kis korcsmákba, -mert ott tanyázott a publikuma, de nem ivott. Irt szerelmes -verseket, de nem sok köze volt a nőkhöz. Foglalkozott ellenben az -élet legmélyebb problémáival. Gassenditől sajátitotta el a -természet megismerésének módszereit, Campanellától pedig a merész -vallási, politikai és <span class="pagenum"><a name="Page_107" id= -"Page_107">-107-</a></span> metafizikai gondolatokat. Irásai között -töredékben maradt ránk egy kisérlet a fizikai tudomány -alapelveiről, melyben néhol egészen modern gondolatok csillámlanak -meg. Alapjában véve nagyon komoly két főmüve, az <i>Utazás a -holdban</i> és <i>A nap országainak és birodalmainak komikus -leirása</i> is.</p> -<p>Cyrano idejében a mai értelemben vett ujságok nem voltak; mégis, -ha a filológusok hagyományos szokása szerint el akarnók skatulyázni -őt, publicistának kellene minősitenünk. Publicisták, akik a napi -élet eseményeire reagálnak legerősebben és koruk zürzavaros -törekvéseinek, eszméinek a kifejezői, bizonyára voltak mindenkoron, -csak a mód változott meg, amelyen a nyilvánossággal érintkeztek. -Franciaországban ekkor vált divatossá ennek a publicisztikai -jellegü irodalomnak egy uj fajtája, a <i>levél</i>. Cyranonak is -párbajai mellett a levelei szereztek első sorban hirnevet, melyek -kéziratban nagy számmal forogtak közkézen, mielőtt első -gyüjteményük nyomtatásban megjelent volna. A tartalmuk a lehető -legváltozatosabb: leiró, gunyos, szatirikus, politikai, filozófiai -stb. jellegüek. Sok bizonyára elkallódott belőlük. Ez a könnyelmü -zseni nem sokat törődött velük s ha barátai nem unszolják, -irásainak legnagyobb része aligha lát nyomdafestéket.</p> -<p>A levelek után 1654-ben egymásután jelent meg Cyranonak két -szindarabja, a már évekkel azelőtt megirt és szinpadon is játszott -<i>Pédant joué</i> és az <i>Agrippina</i>. Az előbbinek gondolatát -Molière átvette a <i>Scapin furfangjai</i>ban, az utóbbiból pedig -Corneille szóról-szóra egész verssorokat másolt le. Ilyen -tapasztalatai Cyranonak bőségesen voltak korának többi iróival is, -akik még nem értelmezték valami szigoruan az irodalmi tulajdont. -Két levele is szól <span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> a gondolattolvajok, <i>pilleurs de -pensées</i> ellen. A két szindarabbal egy esztendőben jelent meg az -<i>Utazás a holdban</i> is, amely kéziratban már szinte 1650 előtt -készen volt.</p> -<p>Cyranonak ez a legfurcsább és legeredetibb könyve. Akár a -Verne-regények, akár a társadalmi regények ősének lehet -tekintenünk. Fantázia és társadalmi szatira egyaránt van benne -bőségesen. A kiindulási tétele az, hogy a csillagok lakott -égitestek; azért akar a legközelebbi csillagra, a holdba eljutni, -hogy lakóival érintkezzék. Négy módot kisérel meg a holdba jutásra. -Először harmattal telt fiolákat kapcsol magára; a harmatot a nap -magához szivja, de ő kormánykészülékkel a közelebb eső holdba akar -eljutni. Ez az ut zuhanással végződik – Kanadában. A második -kisérlet, a levegőnél <i>nehezebb</i> repülőgép, szinte zuhanással -ér véget. Harmadszor rakéták segitségével akarja magát elröpiteni -odáig, ahol a hold vonzása kezdődik. Végül gázzal telt tartályok -segitségével jut el a holdba. Primitiv és naiv formában ezek a -levegő meghóditásainak máig is ismert módozatai. De még a -szállóernyő is megvan Cyranonál, mellyel az esés veszedelmét -csökkenti. Utjában a hold felé, észrevétlenül megfordul, mikor a -hold vonzási körébe érkezik. A hold vonzása nem pontosan az ut -felénél kezdődik, mert a hold kisebb test a földnél és -„tevékenységi sugara rövidebb“.</p> -<p>De akár a holdba, akár a napba való utazás Cyranonál csak eszköz -a cél elérésére, egy haladottabb és szebb társadalomnak a -megrajzolására, amelyben sajátságosan találkoznak ezeknek az -égitesteknek a benszülött lakói az elköltözött földi bölcsek -szellemével. Különösen Campanella az, aki őt a nap országaiban -kalauzolja és felvilágositást nyujt neki a mindenségről, melynek a -föld nem legtökéletesebb <span class="pagenum"><a name="Page_109" -id="Page_109">-109-</a></span> pontja, nem is közepe, hanem csak -egy jelentéktelen kis porszeme. Leirásai néhol, ahol például a -holdba varázsolt Éden kertjét irja meg, az igaz költői szépségek -megnyilatkozásáig emelkednek. Még a zenét is segitségül hivja e -földöntuli világ megrajzolásánál. Embereknek, folyóknak, hegyeknek -egyaránt zenei nevük van s e nevek hangjegyekkel leirva szerepelnek -a szövegben. Máskülönben pedig a hold és nap társadalmával -összehasonlitva birálja az emberi társadalom furcsaságait. Még a -saját abnormisan nagy orrát se felejti ki. A holdban a nagy észnek -és tehetségnek jele a nagy orr s aki kicsiny orral születik, azt az -orvosok veszik kezelésbe és orrát mesterségesen megnyujtják.</p> -<p>1654 volt a nyomtatásban megjelent könyvek szempontjából -Cyranonak a legtermékenyebb esztendeje. Ezt talán annak kell -tulajdonitani, hogy élete egy időre nyugodtabb révbe ért. Előző -esztendőben elfogadta Arpajon herceg meghivását és olyan udvari -költő-féle lett mellette, aminővel majd minden francia főur -büszkélkedett. Arpajon herceggel még 1640-ben, katonáskodása idején -ismerkedett meg és valószinüleg a herceg társaságában járt Német- -és Lengyelországban is. A herceg pártfogása lehetővé tette -könyveinek kiadását, melyek révén rövid időre Franciaország -legismertebb, de egyuttal egyik oldalról legjobban ünnepelt, másik -oldalról pedig ócsárolt és gyülölt irói közé emelkedett. Libertinus -hire mellett egyenesen istentagadónak kiáltották ki, templomokban -kiprédikálták, mert más égitestekről azt merte irni, hogy azokon is -Isten képére teremtett lények laknak, szentséggyalázással vádolták -meg az <i>Agrippina</i> előszava miatt és mikor állta mindezeket a -támadásokat, bolondnak kezdték hiresztelni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span></p> -<p>Mikor mindez nem használt, merényletet követtek el ellene, -amelybe hosszu betegeskedés után belepusztult. Halálának -körülményeit Rostand idealizált előadásából ismerjük. Annyi igaz -belőle, hogy kegyes nővérek vették őt körül. A lényeg azonban az, -hogy a tizenhetedik század Franciaországának zavarosan kavargó -világában, ahol megkezdődött a hagyomány és modern felfogás, a régi -és uj világnézlet összeütközése, a libertinusokkal szemben állott -az <i>index szövetsége</i>, amelynek tagjai Istennek tetsző munkát -véltek cselekedni, amikor az istentelennek kikiáltott könyveket és -irásokat minden módon és eszközzel eltüntették. Ha az irások -eltüntetésén kivül sikerült még az atheistának kikiáltott irót is -halálos ágyán <i>megtériteni</i>, teljes volt a diadaluk. Ezek -vették körül a beteg Cyranot; odaadással ápolták, de kéziratos -munkái közül többet, melyekről vagy maga, vagy barátai emlitést -tesznek, <i>a lelke üdvössége érdekében</i> örökre -megsemmisitettek. Halála után könyveit is buzgalommal pusztitották, -ugy hogy eredeti Cyrano-példányok alig vannak a legnagyobb francia -közkönyvtárakban is. Pedig amiért Cyranot istentelennek kiáltották -ki a maga idejében, az ma már a csillagászatnak és a -természettudománynak legközönségesebb, mindenki által elfogadott -igazságai közé tartozik.</p> -<p>De mert irásai igy eltüntek, irói neve sokáig elfakult s az -emberek emlékezetében nem mint komoly gondolkodó maradt meg, hanem -mint kardforgató vitéz, akinek annyi köze van az irodalomhoz, hogy -néha szonetteket és gunyos verseket is irogatott. Még Rostandnál is -ez az elem tulnyomó, holott az igazi Cyrano, ha bohém módon élt is, -filozófus volt és legfőbb büszkesége volt, hogy <i>bon -physicien</i>.</p> -<p>1655 szeptemberében halt meg, sárga levelek hullásakor. -Mindössze harmincöt esztendőt élt.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span></p> -<h2>NAGY PÉTER VÉGRENDELETE.</h2> -<p>A tudománynak is vannak legendái, de legtöbb legendája van a -történelemnek, annak a tudománynak, amely a legkevésbbé megbizható -adatokon, az emberek elbeszélésein és feljegyzésein alapszik. Regék -merülnek fel, vagy tudatos elferditések kerülnek forgalomba, -amelyek évtizedeken, évszázadokon át a valóság köntösében -szerepelnek, foglalkoztatják a kortársak és utódok fantáziáját, mig -a kérlelhetetlen kutatás rájuk nem süti a hamisság bélyegét és oda -nem utalja őket, ahova tartoznak, a mesék birodalmába. Ez még a -jobbik, mondhatjuk, szerencsésebb eset. Kétségtelen ugyanis, hogy -számos olyan történelmi mende-monda is öröklődik nemzedékről -nemzedékre, amelyeket valóságnak hiszünk és amelyeknek hamis volta -nem fog kiderülni sohasem.</p> -<p>A sokáig kisértő és napjainkig általánosan hitt, de végül mégis -kideritett történelmi mesék sorába tartozik Nagy Péter ugynevezett -végrendelete. Hosszu időn át makacsul tartotta magát a hit, hogy az -orosz cárok titkos archivumának legmélyén fekszik egy fontos állami -okirat, amely Nagy Péternek, az orosz nagyhatalom megalapitójának -kezétől származik. <span class="pagenum"><a name="Page_112" id= -"Page_112">-112-</a></span> Ez az irás, amelyet az ázsiai barbárból -európaivá vedlett cár végrendeletül hagyott utódaira, azokat a -módokat és eszközöket jelöli meg, amelyek segitségével Oroszország -legyőzheti az európai nemzeteket és magának a világ uralmát -biztosithatja.</p> -<p>A továbbiakban azt mondja a legenda, hogy Nagy Péter utódai -vallásos tisztelettel követik családi hatalmuk megalapitójának ezt -a politikai végrendeletét. Mindaz, ami az orosz politikában két -évszázad óta történt, nem véletlen és nem esetlegesség, hanem ennek -a végrendeletnek a következetes végrehajtásából ered és mindazok a -csapások, bajok és veszedelmek, amelyek két évszázad alatt Európát -a cári uralom részéről érték, erre a végrendeletre vezetendők -vissza.</p> -<p>Mi van tulajdonképen Nagy Péter végrendeletében? Bevezetése -szerint Oroszországot a gondviselés rendelte arra, hogy a jövőben -egész Európa felett uralkodjék. Az európai nemzetek mind -elaggottak, elérkezett az ideje, hogy egy uj és friss nép uralma -alá hajtsa őket. Időről-időre kelet és észak népei elárasztják az -elernyedt nyugatot, megtermékenyitik az elvénhedt civilizációt, -ahogy Rómát is regenerálta a barbárok inváziója. Ugyanolyan -törvényszerüség ez, mint a Nilus termékeny iszapjának lerakodása -Egyiptom földjén. Oroszország, amely az ő trónraléptekor patak volt -s melyet folyamnak hagyott vissza, utódai alatt tengerré válik és -elárasztja egész Európát, ha az utódok is értik a módját, hogy -sorsát megfelelően irányitsák. Ezért, mint Mózes a zsidóknak a -tizparancsolatot, ő a végrendelet követését ajánlja utódainak -figyelmébe.</p> -<p>Maga a tizennégy szakaszból álló sajátképeni politikai -végrendelet elmondja, hogy Oroszországot állandóan hadrakész -<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> állapotban kell tartani s a nyugati -államoktól a hadviselés és béke müvészetét illetőleg mindent el -kell sajátitani, de csak azért, hogy Oroszországnak hasznára -forditsák. A szomszédos államokban egyenetlenségeket és zavarokat -kell támasztani s azokat kihasználni. Ha másként nem, rokoni -kapcsolatok teremtése révén kell beleszólást biztositani Európa -belső ügyeibe. Ily módon Lengyelország, Svédország, valamint a -Keleti és Fekete tenger partvidéke fokról-fokra leigázandók. -Törekedni kell Konstantinápoly és India megszerzésére, mert aki ott -uralkodik, ura a világnak. Ausztriával szinleg szövetséget kell -fenntartani, de a császári hatalommal szemben szitani kell a német -fejedelmek féltékenységét. Igy lehet elérni, hogy Ausztria is -segitsen kiverni a törököt Európából és igy kell megakadályozni más -oldalon meginditott háborukkal, hogy győzelmének gyümölcseit -kihasználja. Oroszországnak mindenütt, Magyarországon, -Törökországban és Lengyelországban a keleti keresztények protektora -gyanánt kell szerepelni, hogy a döntés percében szövetségesekre -találjon az idegen államok határain belül is. Ilyen előkészületek -után a világ megosztását kell felajánlani Bécsnek és Versaillesnak, -majd a kölcsönös féltékenység kijátszásával harcba kell keverni -őket s mikor kölcsönösen meggyengitették egymást, a készen álló -orosz hadakkal és hajóhaddal el kell árasztani Európát az atlanti -partokig. A kicsinyek ekkor önmaguktól is behódolnak -Oroszországnak. „Igy lehet és igy kell leigázni Európát“.</p> -<p>Mint e szükre fogott kivonatból is látható, az állitólagos -végrendelet elég sikerült jellemzése Oroszország ujkori -politikájának és a további következtetések is nem minden ügyesség -nélkül vannak levonva. A jellemzés annyira sikeres, <span class= -"pagenum"><a name="Page_114" id="Page_114">-114-</a></span> hogy a -gondolatmenet csaknem tökéletesen összevág azzal a pánszláv -programmal, amelyet Akszakov, Danilevszkij és követőik Oroszország -számára a mult század derekán felállitottak. Kétségtelen, hogy a -végrendelet csakis olyan embertől származhatik, aki otthon volt a -világpolitikában és ismerte annak titkos rugóit. Ugy eltalálja az -orosz politikának elveit, hogy nem lehet csodálni, ha hosszu időn -át tényleg hittek az irás valódiságában. Minthogy magán viselte a -moszkovita politika jellemző vonásait és a tények nagyrészt -megegyeztek rendelkezéseivel, jó ideig ez a rejtélyes irat ugy -szerepelt, mint az orosz cárok hóditó politikájának alapvető -dokumentuma. Évtizedeken keresztül komoly történetirók és -politikusok mindig Nagy Péter végrendeletére utaltak, ha jellemezni -akarták az orosz politika veszélyességét, vagy fel akarták tárni -titkos céljait. Különösen erős és gyakori volt a végrendeletre való -hivatkozás a krimi háboru idejében, de idézték gyakran a hetvenes -években, az orosz-török háboru idején is.</p> -<p>Legujabban, a világháboru idején Sven Hedin emlitette fel a -végrendelet dolgát egyik könyvében. A végrendelet, mint irott -dokumentum, nincs meg, de hogy a benne lefektetett elvek élnek, azt -az orosz iskolakönyvek is bizonyitják, amelyek Péter cár <i>titkos -gondolatáról</i> beszélnek és ebből származtatják Oroszország -történelmi misszióját.</p> -<p>Az orosz hivatalos körök és általában azok, akiknek betekintésük -volt a peterhofi titkos levéltárba, mindig tagadták Nagy Péter -végrendeletének valódiságát, de az ő tagadásukat a világ -természetesen nem volt hajlandó döntő érvényünek elfogadni, hiszen -<i>ha lett volna is</i> ilyen végrendelet, érdekük lett volna, hogy -azt letagadják, mert ez a dokumentum a legerősebb fegyverek egyike -volna az <span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> orosz politika ellen. A végrendelet -dolga ilyen szempontból egy izben magát II. Sándor cárt is -nyilatkozatra késztette és egy kihallgatáson, amelyet az -orosz–török háboru kitörése előtt adott Fitzherbert angol -nagykövetnek, a végrendelet históriáját a legendák sorába utalta. -Kijelentette azonban ez alkalommal a cár azt is, hogy Nagy Péternek -és II. Katalinnak Konstantinápoly meghóditására irányuló terve is -csak „illuzió és fantom“. A cár tehát megtagadta a nyilvánosság -előtt nemcsak a végrendeletet, hanem a <i>szellemét is</i>. Hogy -ebben a tagadásban mennyi volt az őszinteség, megmutatták az -orosz–török háboruban és még inkább a világháboruban -megnyilatkozott orosz hatalmi törekvések.</p> -<p>De ha a végrendelet maga nem igaz, a benne való hit honnan -került a köztudatba, kinek lehetett az érdeke, hogy egy ilyen -titkos államiratnak a hirét elterjessze és ki volt az, aki ezt a -kétségtelenül nagyszabásu történelmi okmányhamisitást -elkövette?</p> -<p>A nyomok, mint a történelmi kutatásnak sikerült megállapitani, -Napoleonhoz vezetnek. Napoleonról nagyon jól tudjuk, hogy -egyáltalán nem volt idegen tőle a közvéleménynek hamis okmányokkal, -céltudatosan elhelyezett hirekkel és tendenciózus közleményekkel -való befolyásolása. Az orosz hadjárat előtt kétségtelenül érdekében -állt neki, hogy a cári politikát minél feketébb szinekben tüntesse -fel és céljait Európa előtt kompromittálja. Ezeken az általános -okokon kivül a részletkörülmények még inkább valószinüvé teszik, -hogy Nagy Péter végrendeletének, ha nem is a gondolata, de legalább -is első ismert fogalmazása tőle ered és létezését az ő sajtóirodája -röpitette világgá.</p> -<p>Egy ilyen okmányról legelőször Louis Duten, Voltaire -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> kortársa tesz emlitést, abban a -formában, hogy II. Katalin Nagy Péter aláirásával egy okmányt -hamisitott a saját politikájának az igazolására. Többet Duten nem -tud, adata feledésbe is merült és csak 1812-ben bukkant fel ismét, -meglehetősen sajátságos körülmények között, közvetlenül a Napoleon -oroszországi hadjáratát megelőző időpontban.</p> -<p>A végrendelet, helyesebben a végrendelet <i>tartalma</i>, ez -évben merül fel először egy könyvben Párisban, amely a következő -cimet viseli: „<i>De la politique et des progrès de la puissance -russe, depuis son origine jusqu’au commencement du XIX. -siècle.</i>“ A könyv szerzője nincs megnevezve, magát csak -<i>L</i>. betüvel jelöli. Hogy ki ez az <i>L</i>., azt a -„<i>Histoire des cosaques</i>“ cimü 1814-ben megjelent könyvnek az -előszavából tudjuk meg, ahol a Lesur nevü szerző elmondja, hogy ő -irta az orosz hatalom politikai fejlődéséről szóló röpiratot is. Az -utóbbi könyv felvilágositást nyujt egyuttal Lesurnek Napoleon -kormányához való viszonyáról is, amennyiben könyvéről megirja: -„<i>demandée par le gouvernement français</i>“. Ezzel félig-meddig -világot vet első könyvének eredetére is.</p> -<p>Nagyobb kombináló képesség nélkül is fel lehet ugyanis -tételezni, hogy az előző, az orosz hadjárat előestéjén világos -politikai tendenciával megirott röpirat is ugyanilyen megrendelésre -készülhetett. Ennek van egy indirekt bizonyitéka is. Sir Robert -Wilson, Anglia pétervári nagykövete, privát naplójában emliti, hogy -a franciáknak Oroszországból való visszavonulása alkalmával ebből a -könyvből meglehetősen sok példányt találtak Maret bassanoi -hercegnek, Napoleon akkori külügyminiszterének elhagyott lakásán. -Alig lehet tehát kétségesnek tekinteni, hogy az orosz politikáról -irott könyvnek a szerzője csak eszköz volt Napoleon <span class= -"pagenum"><a name="Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> -kormányának szolgálatában és a röpirat Nagy Péternek benne foglalt -világhóditó programmjával együtt megrendelésre készült egy -határozott politikai cél szolgálatában.</p> -<p>Jellemző egyébként, hogy Lesur a végrendeletet nem közli eredeti -szövegében, hanem csak <i>résumét</i> ad róla; azt nem mondja meg, -honnan van tudomása a fontos okiratról, hanem csak ebben a formában -emlékezik meg róla: „<i>On assure, qu’il existe etc.</i>“ „Azt -állitják, hogy az orosz cárok magánlevéltárában I. Péter kezétől -származó titkos <i>emlékiratok</i> vannak, amelyek kerülgetés -nélkül fejtik ki ennek az uralkodónak a terveit, amelyeket -utódainak figyelmébe ajánl s amelyeket ezek közül egyesek tényleg -majdnem vallásos állhatatossággal követtek is.“</p> -<p>E bevezetés után Lesur résuméje kivonatosan, tizennégy pontban -közli a fentebb ismertetett politikai tanitásokat. Figyelemreméltó, -hogy ő még csak emlékiratokról beszél s ezekből csak később lett -végrendelet. Később került nyilvánosságra a végrendelet „<i>hiteles -és teljes</i>“ szövege is.</p> -<p>Ezt a „hiteles és teljes“ szöveget, mint azóta sokak, de -különösen Berkholz rigai városi könyvtáros kutatásai -megállapitották, Gaillardet francia romantikusnak köszönhetjük, aki -1836-ban kiadta a XV. és XVI. Lajos korában szerepelt misztikus Éon -lovagnak az emlékiratait és ezekben közzétette Nagy Péter -állitólagos végrendeletét is. Könyvének cime: „<i>Mémoires du -Chevalier d’Éon, publiés pour la première fois sur les papiers -fournis par sa famille et par les matériaux authentiques déposés -aux archives des affaires étrangères par Frédéric Gaillardet, -auteur de la Tour de Nesle.</i>“</p> -<p>A szerző és a könyv cime egyaránt érdekes. Gaillardet egyike -volt az idősebb Dumas nagyszámu munkatársainak <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> és -kétségtelenül Dumas regénygyárában sajátitotta el az irodalmi -szenzációk iránti érzéket. Később önállóan is szerepelt és „La Tour -de Nesle“ cimü hátborzongató darabját száznál többször adták a -Porte Saint-Martin-szinházban. E darabja révén névre is tett szert -és jellemző, hogy mikor komoly allürökkel dolgozó történelmi -emlékiratok kiadására vállalkozott, szükségesnek látta a cimlapon -megemliteni, hogy ő a <i>Neslei torony</i> szerzője. Emlékirataira -különben azóta a történelmi tudomány kimutatta, hogy a valósághoz -semmi közük és Gaillardet nem dolgozott sem az Éon család -okmánytára, sem a külügyminiszterium levéltára alapján, hanem -egyszerüen fantasztikus regényt irt, amelyet ezekre a forrásokra -való hivatkozás révén akart a valószerüség látszatával felruházni. -És ez, mint a következmények igazolták, jó időre sikerült is -neki.</p> -<p>Az az Éon lovag, akinek állitólagos emlékirataiban Gaillardet -Nagy Péter végrendeletét közreadja, egyike a francia történelem -titokzatos alakjainak. Személyét sokáig homály födte és hosszu időn -át nagy viták folytak, hogy tulajdonképen férfi-e vagy nő. 1728-tól -1810-ig élt; kortársainak adatai szerint arca teljesen bajusz- és -szakáltalan volt, alakja pedig könnyed, nőies. XV. Lajos alatt -diplomáciai szolgálatba lépett és különösen Oroszországban -müködött, Erzsébet cárnő udvarában. Először Douglas nagykövetet -kisérte Pétervárra mikor ennek az volt a feladata, hogy az 1743 óta -Orosz- és Franciaország között teljesen megszakadt diplomáciai -viszonyt helyreállitsa. Éon lovag Douglas utódának, l’Hopital -márkinak ideje alatt is Pétervárott maradt s nagyrészt az ő -ügyességének volt köszönhető, hogy Oroszország kivonta magát az -angol befolyás alól és csatlakozott az Anglia és Poroszország ellen -kötött versaillesi szerződéshez. <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> Szent Pétervárról -Londonba került követségi titkárnak és később, mint követ is -képviselte hazáját az angol udvarnál 1777-ig, mikor diplomáciai -pályájának vége szakadt.</p> -<p>Ennyi kétségtelenül történelmi faktum. Valószinü az is, amit -kortársai irnak róla, hogy 1755-ben, mikor Pétervárra került, -felhasználva nőies megjelenését, több izben bizalmas küldetéseknél -női ruhában is eljárt. Innen keletkezett az a nagyon elterjedt hit, -hogy az a személy, aki Charles Geneviève Éon de Beaumont név alatt -rejtőzik, tulajdonképen nem férfi, hanem nő. Magyarázatul azt -hozták fel, hogy leány volta dacára családja kénytelen volt -férfinek neveltetni, mert különben elesett volna egy nagy -örökségtől, amely csak fiuknak volt fentartva; igazi neme pedig -csak akkor derült ki, mikor a diplomáciai pályán jelentős sikereket -ért el.</p> -<p>Egykoru angol feljegyzésekből tudjuk, hogy Londonban Eon lovag -férfi vagy nő voltának kérdése 1768-ban nagy fogadásokra, sőt -perekre is vezetett. A személye körüli homályt még titokzatosabbá -tette, hogy 1777-ben, mikor visszatért Franciaországba, kormánya -elrendelte, hogy állandóan női ruhát köteles viselni. A furcsa -rendeletnek állitólag az volt az oka, hogy Éon lovag Londonban igen -közeli viszonyban állott egy nagyon magas állásu hölgyhöz s a -francia udvar az angol királyi család iránti szivességből -deklarálta Éont nőnek, hogy a barátságnak kompromittáló élét -elvegye. Ma az orvosoknak adataira támaszkodva, akik Éon lovagnak -1810-ben bekövetkezett halála után a boncolásnál résztvettek, -általános a nézet, hogy férfi volt, anélkül, hogy ezzel a személye -körüli misztikum teljesen el volna oszlatva.</p> -<p>Magától értetődőleg ennek a titokzatos alaknak a <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> -története kész témának kinálkozott a regényirók és szinpadi szerzők -számára, akik históriáját nem is egyszer feldolgozták. Legujabban, -1908-ban Henri Cain és Armand Silvestre, Rodolphe Berger zenéjével -operettet is csináltak Éon lovag történetéből.</p> -<p>Körülbelül ilyen „történelmei eszközökkel“ dolgozhatott -Gaillardet is. Felhasználva az Eon lovag személye körüli homályt, -azt a mesét költötte róla emlékirataiban, hogy XV. Lajos -rendeletére felolvasónőnek csempészték be Erzsébet cárnőhöz, hogy -igy jusson különböző államtitkoknak a birtokába. E feladatoknak a -lovag fényesen meg is felelt, amennyiben egyebeken kivül sikerült -neki megszerezni az orosz cári levéltár legféltettebb kincsét, Nagy -Péter végrendeletét.</p> -<p>Erről Gaillardet a következőket irja:</p> -<p>„Egyidejüleg Erzsébet császárnőnek a versaillesi szerződéshez -való hozzájárulási nyilatkozatával, Eon lovag egy másik értékes -okmányt is hozott magával, melynek felfedezését rendkivül bizalmas -összeköttetéseinek és az orosz császárok titkos levéltárában -végzett ellenőrzés nélküli kutatásainak köszönhette. Ezt az -okmányt, amelyről az egész világ beszélt és melynek létezéséről -tudtak, anélkül, hogy valakinek birtokában lett és előmutathatta -volna, Eon lovag egy Oroszországról szóló speciális jelentés -kiséretében bizalmasan adta át 1757-ben Bernis abbénak, XV. Lajos -akkori külügyminiszterének. Az okmány <i>szószerinti</i> másolata a -Nagy Péter által leszármazóira és az orosz trónon következő -utódaira hagyott végrendeletnek.“</p> -<p>Lesurrel szemben tehát, aki még „<i>azt állitják, stb.</i>“ -formájában ir a Nagy Péter féle emlékiratokról s azoknak csak -kivonatát közli, a regényiró Gaillardet abszolut hitelességre -<span class="pagenum"><a name="Page_121" id= -"Page_121">-121-</a></span> tart számot és a francia -külügyminiszterium levéltárára és az Éon család okmányaira való -hivatkozással <i>in extenso</i> közli a végrendelet szövegét -is.</p> -<p>Hogy Gaillardet adatai nem igazak s hogy az ő szövege egy -szemernyivel sem hitelesebb a Lesur kivonatánál, azt nagyon könnyen -meg lehet állapitani. Az ő „végrendelete“ ugyanugy tizennégy -fejezetből áll, mint Lesur resuméje. Az egyes fejezetek sorrendje -részben megvan ugyan változtatva, a szavakban is van némi -változtatás, de a két irat egyébként teljesen azonos. Gaillardet, -mikor „szerkesztett“, kétségtelenül a Lesur-féle szöveget tartotta -maga előtt. Épen ezzel a megegyezéssel bizonyit azonban a -legerősebben önmaga és a végrendelet hitelessége ellen. Ő a -<i>teljes szöveget</i> adja és mégis alig valamivel bővebb, mint -Lesur szövege; egyes fejezetei pedig rövidebbek is, mint a – -<i>kivonat</i>. Végül ugy az ő szövegének, mint a Lesur féle -kivonatos szövegnek hitelességét teljesen megdöntik azok a -kétségtelen anakronizmusok és elirások, melyek mindkét szövegben -előfordulnak. Ezek a szerkesztési hibák olyan természetüek, hogy -minden más bizonyitéknál erősebben utalják a végrendeletet a -legendák és történelmi hamisitások birodalmába.</p> -<p>Különösen két kifejezés fordul elő mindkét szövegben, amely -semmiesetre sem származhatik Nagy Pétertől, hanem csakis a -„szerkesztő“ tévedése lehet, aki munkájának hevében egy pillanatra -kieshetett a végrendeletet iró cár szerepéből. Egyik helyütt az -állitólagos Nagy Péter <i>schizmatikus, vagy nem egyesült -görögökről</i> beszél, másik helyütt pedig <i>ázsiai hordáknak</i> -nevezi a – saját hadseregét. E két kifejezés értékét illetőleg -vitázni sem érdemes. Az orosz cár, aki magát az igazhitü egyház -fejének tartja, ezt az egyházat <span class="pagenum"><a name= -"Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> nem nevezheti -schizmatikusnak és nem egyesültnek és épenigy nem illetheti „horda“ -titulussal a saját hadseregét. Ez a nyugati ember kifejezése és a -nyugali ember gondolkozása ismétlődik az okmány számos más -kifejezésében is, amelyek egyenkint talán nem volnának döntő -jelentőségüek, de összeségükben ismét csak arra utalnak, hogy az -állitólagos végrendelet nem egyéb, mint a leghiresebb történelmi -hamisitások egyike.</p> -<p>Lesur megrendelésre dolgozott, – az emlékiratok kivonatát -hihetőleg hevenyészve maga Napoleon mondhatta neki tollba, – -Gaillardet, Dumas iskolájának szenzációkban utazó tanitványa pedig -megfelelő feltálalásban „eredeti“ végrendeletet csinált belőle. A -Napoleon bukása körüli zavaros időkben Lesur könyve könnyen -feledésbe merülhetett s ez a feledésbe merült könyv kapóra jött -Gaillardetnak felhasználás szempontjából. A hibák kritikátlan -lemásolása magyarázható azzal, hogy Gaillardet talán maga is -gyorsan dolgozott, vagy pedig nem volt elegendő történelmi tudása -és itélőképessége, hogy a kifejezésekben rejlő lehetetlenségeket -észrevegye.</p> -<p>Hogy az emlékiratoknak Lesur által közölt kivonatos szövegét -maga Napoleon diktálta, közvetlenül nem bizonyitható, de nagy a -valószinüsége. A kérdés vizsgálói nem indokolatlanul mutattak rá, -hogy Nagy Péter végrendeletének egész gondolatmenete mennyire -megegyezik egyes fejtegetésekkel, amelyeket Napoleon saját emberei -előtt tett s ezek feljegyeztek és még inkább, mennyire frappáns a -hasonlatosság még a kifejezésekben, frázisokban is Napoleon -szent-ilonai emlékiratainak Oroszországra vonatkozó része és a -Lesur által közölt szöveg között.</p> -<p>A diktáló <i>személye</i> különben a történelem szempontjából -<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> már meglehetősen közömbös. Eredet -szempontjából elegendő annak megállapitása, hogy ez a sokszor -bombasztikus, jövendölgető irat nem származhatik a nagyon is józan, -fellengzős dolgoktól idegen és csak a pillanat realitásai iránt -érzékkel biró Nagy Pétertől, hanem Napoleon közvetlen környezetében -kell keresni a forrását.</p> -<p>Lesur, de még inkább Gaillardet könyve nyomán a végrendelet -megkezdte vándorlását az irodalomban. Szószerinti vagy némileg -módositott szövegben majd itt, majd ott bukkant föl, belevette -magát a köztudatba és mint gyakran történni szokott, a mesének -medre egyre szélesbedett és kimélyült.</p> -<p>Jellemző, hogy három évvel Gaillardet könyvének megjelenése után -a lengyel Chodzko Leonard, aki francia nyelven könyvet irt -hazájáról, amelyben Lengyelország romlásának kezdetét Nagy Pétertől -számitja, már a végrendelet <i>keletkezésének</i> a körülményeit is -ismeri. Még tovább megy egy Corréard nevü francia katonai iró, aki -<i>1854-ben</i> az orosz birodalom növekedésének térképét adta ki. -Magyarázó szövegében azt is megirja, hogy Nagy Péter a végrendelet -vázát 1710-ben készitette „<i>végleges</i>“ alakját azonban csak -1724-ben nyerte, Ostermann kancellár átdolgozásában. A legenda -vándorlásának és fejlődésének érdekes példája.</p> -<p>Vagy talán ez már nem is véletlen és nem is legenda? A könyv -megjelenésének időpontja, 1854, a krimi háboru előestéje, -meglehetősen gyanus. Ekkor a francia kormánynak megint érdekében -állott, hogy Oroszország ellen hangolja a közvéleményt. Az ekkor -hirből, hallomásból már eléggé ismert végrendeletnek megfelelő -tudományos aplombbal való közzététele és kommentálása épen ugy -megfelelhetett <span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span> III. Napoleon céljainak, mint annak -idején a legenda szárnyrabocsájtása nagybátyjának. A körülmények -sajátságos összevágása és analogiája mellett nincs kizárva, hogy -Corréard esetében is csak a mindkét francia császárság által nagyon -kedvelt félhivatalos sugalmazással van dolgunk.</p> -<p>A végrendelet további sorsa, bevonulása a napi sajtóba és -politikai célokra való felhasználása, különösen mióta -hitelességének nimbuszát erősen megtépázták, végül pedig -keletkezését és hiteles történetét is nyomról-nyomra kimutatták, -már alig érdekes. Érdekessége ma már csak inkább <i>tartalmi -szempontból</i> van. Annyi más dokumentum mellett fényesen igazolja -ez az apokrif irás szellemi szerzőjének, Napoleonnak a jövőbe -tekintő politikai éleslátását, akinek különösen a világháboru -szolgáltatott teljes igazságot. A nagy császár felismerte az egyik -oldalon Angliának a kontinenssel szemben követett politikai -alaptörvényét, a másik oldalon pedig megjósolta a civilizált -Európára Oroszország felől váró veszedelem elkövetkezését is.</p> -<p>A végrendelet legenda, de tartalma igaz és megvalósitására két -századon át állandóan törekedett az orosz cárok és a panszlavista -álmodozók politikája. A nagy összeomlás azután a végrendelet -meséjét és tartalmi igazságát egyaránt végérvényesen eltemette.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<h2>NAPOLEON VÉGSŐ ÓRÁI.</h2> -<p>1921 május 5-én mult száz esztendeje, hogy a nagy -világfelforgató, aki Korzika szigetéről kiindulva, tüneményes -pályafutás után Franciaország császári trónjára emelkedett és egy -ideig Európa urának képzelhette magát, az Atlanti-oceánnak egy -sziklaszigetén befejezte eseményekben és változatosságokban -csodálatosan gazdag életét. Elment a százezrek után, akik a büszkén -szárnyaló sasok alatt Franciaország nagyságáért, vagy az ő -dicsőségéért hagyták ott az életüket Olaszország zöld mezőin, -Egyiptom homokján, az Alpesek bércei között, Oroszország -hósivatagjain és Waterloo lankás halmain. Regény volt az élete s a -fizikai értelemben vett halál csak a pont volt a regény végén. -Távol Európa földétől, az oceán végtelen vizének közepette, már -életében elvont fogalommá vált, nevét szárnyára vette a legenda és -mithikus ködbe burkolta az alakját.</p> -<p>Nincs talán a történelemnek alakja, aki Napoleonnál erősebben -foglalkoztatta volna kortársainak és az utókornak fantáziáját s -akiről többet irtak volna történelmi munkák, életrajzok, -emlékiratok formájában, sőt még szépirodalmi munkákban is, mint -róla. Könyvtárat lehetne megtölteni <span class="pagenum"><a name= -"Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> a magyar nyelven -megjelent Napoleon-irodalommal is. Sajátságos, de némiképen érthető -módon azonban ez a magyarnyelvü Napoleon-literatura nagyon szegény -abban, ami a számüzött császárnak szent-ilonai életére vonatkozik. -Mintha Waterloonál nemcsak a történelemből lépett volna ki, hanem -az életből is. Pedig ha Waterloonál végződött a történelem, utána -kezdődött, ami legerősebben hatott az emberek képzeletére, a -napoleoni legenda és a regény.</p> -<p>Az a Napoleon, aki Waterloonál elvesztette a csatát, már nem -volt az olaszországi és egyiptomi hadjáratnak ifju és merész -tábornoka és Franciaországnak tetterős, minden akadályt legázoló -császára. Mikor a szerencse elfordult tőle, tétovázó és habozó -lett. Noha voltak, akik tanácsolták, nem merte szétkergetni a -párisi kamarákat, melyek nyiltan ellene fordultak, hanem alkudozott -velük, hogy mint egyszerü tábornok szolgálhassa tovább -Franciaországot és fiát, a római királyt, kinek javára másodszor is -lemondott a császári koronáról. A legkülönbözőbb terveken tépelődve -töltötte a napokat Malmaisonban s csak mikor Blücher poroszai -rohanva közeledtek Páris felé, indult nyugatra, hogy Rocheforton át -Amerikába vitorlázzék. A meneküléshez szükséges időt azonban már -elvesztegette; a Fouché által értesitett angolok hadihajói -cirkáltak a francia kikötők előtt. Más választása nem lévén, 1815 -julius 15-én, majdnem egy hónappal a waterlooi csata után, a -<i>Bellerophon</i> angol hadihajóra vétette fel magát. Előzőleg -pathetikus hangu levelet irt az angol régenshercegnek, hogy -számüzött Themistokles gyanánt legnagyobb ellenfeléhez fordul s -angol földön, az angol törvények oltalma alatt akar -megtelepedni.</p> -<p>Az ajánlat elkésett. A <i>száz nap</i> rettegéséből felocsudott -<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> bécsi kongresszus már döntött a nagy -békebontó sorsa fölött. Valósággal középkori istenitéletet mondott -fölötte, a a béke és az emberi nem ellenségének nyilvánitotta s -hogy örökre megszabaduljon tőle, számüzte az Atlanti-oceán magányos -sziklaszigetére. Őrizetével a kongresszus Angliát bizta meg. Többé -Európa földére nem tehette a lábát. Csak az angol partokat láthatta -még Plymouth kikötőjében; ott átszállitották a -<i>Northumberland</i>-ra, amely október 15-én érkezett meg -Jamestownba, Szent Ilona szigetének egyetlen kikötőjébe.</p> -<p>Ettől kezdve nagyon szükre szorul a világ Napoleon körül. A -szövetséges hatalmak csak nehány hivének engedték meg, hogy -számkivetésbe elkisérjék. A férfiak öten voltak mindössze: Bertrand -főudvarmester, Montholon államtanácsos, Las Cases gróf, Gourgaud -tábornok szárnysegéd és O’Meara, a Bellerophon ir származásu -orvosa, aki Napoleon kivánságára helyeztette át magát Szent -Ilonára. Bertrandot és Montholont a számkivetésbe feleségeik és -gyermekeik is elkisérték. Bertrandnénak Longwoodban még egy fia -született, „az első és egyetlen francia, aki az angol miniszterek -engedélye nélkül látogatta meg Napoleont“. Velük volt azonkivül Las -Cases gróf tizenöt éves fia, akit Napoleon Gourgaud mellett -iródeákjául használt és tiz szolga. Ezek a szent-ilonai drámának a -főszereplői. A többiek, Sir Hudson Lowet kivéve, akit az angol -kormány kormányzói minőségben Napoleon őrizetével bizott meg, csak -epizódszerüen jelennek meg hosszabb vagy rövidebb időre a -szinpadon.</p> -<p>De ez a kis társaság sem maradt mindvégig együtt. Alig egy év -mulva Sir Hudson Lowe eltávolitotta Las Cases grófot és fiát, két -esztendő mulva pedig O’Mearát. Mindkettőjüket <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> azzal -gyanusitották, hogy összeköttetést akartak létrehozni Napoleon és a -külvilág között. Rövid idővel O’Meara után távozott Gourgaud is. A -fiatal tábornok, aki harmincnégy éves korában került a szigetre, -minden rajongása mellett is, mellyel Napoleon iránt viseltetett, -nem birta ki ugy az idegölő rabságot, mint a családos Bertrand, -vagy Montholon. Abnormisan viselkedett, valóságos féltékenységi -jeleneteket rögtönzött, ha azt hitte, hogy Napoleon valakit nála -jobban kitüntet kegyeivel, meghasonlott a kis társaság többi -tagjaival s végre el is hagyta a szigetet. Napoleon hajfürtjét -vitte magával Mária Lujza számára, aki akkor már Neipperg gróffal -élt együtt, cipője talpában pedig urának Sándor cárhoz cimzett -levelét. Egyik sem jutott a rendeltetési helyére.</p> -<p>Megérkezése után két hónapig Napoleon <i>The Briars</i> -majorságban lakott, Jamestown-tól fél mérföldnyire. Az ezen -napokról szóló feljegyzések azt mutatják, hogy fogságának első -idejét elég könnyen viselte el. Talán az idegek elernyedése az -utolsó félesztendő állandó tulfeszültsége után. Jó viszonyban élt a -háziakkal s a házigazda leányának, Betsy Balcombenak a naplója -szerint valami poétikus barátságféle is szövődött a világhóditó -császár és a magányos szigeten felnőtt angol leány között. A -reménytelen rabság tudatára csak akkor ébredt Napoleon, mikor a -számára kijelölt végleges lakóhelyre, Longwoodra költözött át.</p> -<p>Longwood a sziget fensikján fekszik. Azelőtt majorság volt s az -egyes épületeket hirtelenében alakitották át Napoleon és kisérői -számára. Kiválasztásánál döntő szerepet játszott az a körülmény, -hogy legnehezebben megközelithető helye a szigetnek. Köröskörül -meredélyes szakadékok, melyek között egy alig husz láb széles -sziklagerincen <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> lehet a fensikra feljutni. Ha ezt az -utat elzárják, a szökésnek ugyszólván a lehetősége is ki van zárva. -A fensik szélein állomásozó őrök, akik olyan távolságra vannak -egymástól, hogy állandóan érintkezhetnek, messze belátják az oceánt -s ha egy hajó tünik fel a láthatáron, rögtön ágyulövés jelzi a -közeledését. A fogoly még ezen a körülzárt területen sem mozoghat -szabadon. Ha hosszabb sétára indul, vagy ki akar lovagolni, csak az -őrizetére rendelt angol tisztek egyikének kiséretében teheti. -Börtönének igazi fala pedig a végtelen oceán. Minden törekvés, hogy -innét kiszabaduljon, reménytelen és hiábavaló, sőt családja tagjain -kivül a külvilággal sem érintkezhetik. Csakhamar be kellett ezt -látni Napoleonnak is. Itt kezdődik a szent-ilonai tragédia.</p> -<p>Az örökös rabság tudatát tetézte még az is, hogy az 1816 -áprilisában megérkezett Sir Hudson Lowe személyében olyan egyént -biztak meg Napoleon őrizetével, akit multja, szük látóköre, -ostobaságai méltán gyülöletessé tettek nemcsak Napoleon, hanem a -Napoleon-kultuszban élőknek milliói előtt is. Ez a szerencsétlen -ember, – mást ugyanis alig lehet mondani róla, – monomaniakusa lett -a gondolatnak, hogy ő felel Napoleon személyéért és Európa -békéjéért. Feladatát azzal vélte megoldani, hogy hajszálnyi -pontossággal követte a brit kormány utasitásait és nem türt el -semmit, ami Napoleonnal fogoly mivoltát feledtethette volna. Ebből -keletkezett az az elkeseredett, gyakran kicsinyes eszközökkel -vivott harc a fogoly és őre között, melyben az utókor itélete -szerint az utóbbi maradt alul.</p> -<p>A kormány utasitása az volt, hogy Napoleont ugyanaz a tisztelet -illeti meg, amely a brit hadsereg szolgálaton kivüli viszonyban -levő tábornokainak kijár. Ezen az alapon Hudson Lowe állandóan -hadilábon állt a Napoleon kiséretében levő <span class= -"pagenum"><a name="Page_130" id="Page_130">-130-</a></span> -franciákkal, akik uruk számára a <i>felség</i> cimet követelték és -visszautasitották, mikor például meghivót küldött Bonaparte -<i>tábornoknak</i> egy ebédre, amelyet egy Indiába utazó -elfelejtett nevü angol grófnőnek a tiszteletére rendezett. Az ilyen -ebéden való részvétel ugyanis <i>kijár</i> egy szolgálaton kivüli -viszonyban levő tábornoknak. Szinte képtelenül együgyü dolgokban, -melyeknek emlitése is nevetséges, a kormányzó összeesküvést, -szökési kisérletet, vagy államügyet látott és mindent rögtön -jelentett is Londonba. Bertrand felesége egy izben Montchenunek, a -francia komisszáriusnak, ültetésre való babfajtákat ajándékozott. A -babok virága kék, fehér és piros volt. A kormányzó ebben tüntetést -fedezett fel a bécsi kongresszus által megállapitott államrend -ellen. Egy Poppleton nevü angol tisztet sürgősen elhelyeztetett a -szigetről, mert Napoleontól egy tubákos dobozt fogadott el -ajándékul. Longwoodnak állandó csapása volt a tömérdek patkány. -Erről a nagyfontosságu ügyről azt jelentette feljebbvalójának, -Bathurst gyarmatügyi államtitkárnak, hogy a <i>tábornok</i> szolgái -tudatosan hagyják elszaporodni a patkányokat, hogy gazdájuknak -alkalma legyen panaszkodni és jobb bánásmódot követelni. Mikor -Napoleon néhány héten át szórakozásból nyulakra, galambokra és -mellesleg megjegyezve, Bertrandné tyukjaira is lövöldözött, -álmatlan éjszakái voltak, hogy mi történjék, ha foglya véletlenül -egy embert talál megsebesiteni. Ebben az esetben milyen bánásmód -jár ki neki? Szabad-e ellene gondatlanságból okozott testi -sértésért, vagy emberölésért eljárást inditani? O’Meara távozása -után Napoleon nagybátyja, Fesch biboros egy Antommarchi nevü -korzikai származásu orvost küldött Szent Ilonára, aki nem tudta -megnyerni Napoleon bizalmát. Ezért mikor a császár megbetegedett és -orvosi kezelésre volt <span class="pagenum"><a name="Page_131" id= -"Page_131">-131-</a></span> szüksége, a kormányzóság orvosát, -Arnott doktort rendelték ki melléje. Hudson Lowe nem tudott -belenyugodni, hogy az orvos Napoleont császárnak nevezte. Hosszu -fejtörés után abban állapodott meg önmagával, hogy a betegség -tartamára leghelyesebb lesz a <i>páciens</i> cimnek a használata. A -tapintatlanságok és tüszurások szüntelen ismétlődésétől eltekintve -Sir Hudson Lowe személyileg is gyülöletes volt Napoleon előtt, mert -az ellene vivott angol háboruk során nem a regurális katonaság -soraiban harcolt, hanem egy korzikai felkelőkből álló csapatnak -volt a parancsnoka. Éreztette is vele, hogy nem katonának, hanem -bandavezérnek tekinti. Az első három hónap alatt mindössze hatszor -beszélt vele, azután megszakitott minden összeköttetést. Sem őt, -sem a kiküldött angol tiszteket nem fogadta. Néha napokig nem -mozdult ki a házából. A kormányzó ilyenkor kétségbeesett; attól -rettegett, hogy Napoleon esetleg már nincs is a szigeten; emberei a -kerités mögül és a fürdőszoba ablakain át leselkedtek Napoleonra és -kő esett le a szivükről, ha végre megpillantották.</p> -<p>Pedig komoly szökési kisérletről alig lehetett szó. Egy ideig -hire járt, hogy kétezer francia emigráns gyült össze a braziliai -Pernambucoban s ezek Latapie ezredessel az élükön ki akarják -szabaditani Napoleont. Gyorsjárásu gőzösről, sőt tengeralattjáróról -meséltek, amely Amerikába szállitja a szökevény császárt. Mindez -természetesen csak a fantáziának volt a szüleménye. Ilyen -vállalkozásra, ha lehetséges lett volna is, a szent-ilonai fogoly -már nem volt alkalmas. Las Cases és Gourgaud próbálkoztak Európába -való visszatérésük után, hogy egyes hatalmaknál hangulatot -teremtsenek mellette, de eredménytelenül. Csak rémlátás volt, amit -a kormányzó a szökésről elképzelt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_132" id="Page_132">-132-</a></span></p> -<p>Sir Hudson Loweról Európa közvéleménye már régen megalkotta az -itéletét. Igaz, hogy végeredményben az angol kormány utasitásai -szerint cselekedett, de a keresztülvitel az ő müve volt. Az -egyértelmü itéletbe csak Anglia nem tudott sokáig belenyugodni. -Egész irodalom keletkezett, amely nemzetközi jogi szempontból -magyarázza a kicsinyeskedő rendszabályokat, védi a szent-ilonai -fogságot és tisztára igyekszik mosni a kormányzót. Még Longwood -klimáját is védik, azzal az indokolással, hogy az nagyon megfelelt -a Korzikában született Napoleonnak. A hibás szerintük mindig -Napoleon volt, aki parvenü gőgjével nem tudott lemondani az üres -császári cimről és a vele járó külsőségekről. Csak az utolsó -tizenöt esztendő folyamán, mióta az <i>entente cordiale</i> közel -hozta Angliát és Franciaországot, kezdik az angol történetirók is a -dolgokat tárgyilagosan megitélni. Az uj idők politikája nem kedvez -Sir Hudson Lowenak. Angliában is erkölcsileg elitélt ember lett -belőle.</p> -<p>De a kormányzó nem volt az egyedüli hivatalos személy, aki -Napoleon őrizetére volt kirendelve. A bécsi kongresszus -megállapodása értelmében Ausztria, Porosz-, Orosz-, és -Franciaország fel voltak jogositva, hogy a kormányzó mellé -<i>komisszáriusokat</i> küldjenek ki, kiknek feladatuk, hogy -„Bonaparte állandó jelenlétéről meggyőződést szerezzenek“. -Poroszország nem vette igénybe ezt a jogot, de Ausztria kiküldötte -Stürmer bárót, Oroszország Balmain grófot, Franciaország pedig -Montchenu grófot. Az utolsó alezredes volt Valence-ban, mikor -Napoleon ugyanott mint hadnagy szolgált és sohasem tudta -megbocsájtani, hogy a korzikai parvenü oly alaposan fölébe -kerekedett. Ezek a komisszáriusok voltak Szent Ilonának az -operett-alakjai. Napoleon tudomást sem vett róluk, ők maguk nem -juthattak <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> el Longwoodba s csak közvetve hallottak -a fogolyról valamit. Állandó civódásban voltak a kormányzóval s -napirenden voltak a hatásköri összeütközések. Ők egyenjoguaknak -vélték magukat, a kormányzó fölöslegeseknek tartotta őket. -Hazaküldött jelentéseik örökbecsü darabjai az arisztokratikus -diplomácia semmitmondó ostobaságainak.</p> -<p>Ezek voltak Szent Ilona szigetén a szereplők Napoleon körül. A -főszereplő állandóan ő maga maradt, aki még fogságában is -szüntelenül császárnak érezte és tudta magát. Kicsinyben ugyanaz a -szertartás maradt meg amely Párisban vette őt körül. Asztalánál -állandóan üresen állott egy szék a császárné számára. Gourgaudnak -egyik fő sérelme az volt, hogy Bertrand főudvarmester állandóan a -császár asztalánál étkezhetett, ő nem. „Alattvalói“ csak állva -jelenhettek meg előtte s csak kifejezett engedelmével foglalhattak -helyet. Egyebekben űzte a nagy politikát, ha nem is a maga, a -bonapartista gondolat javára.</p> -<p>A Szent Ilonán töltött hatodfél esztendő alatt Napoleon tollba -mondotta emlékiratait Talán ezek az emlékiratok, amelyeknek -történeti értékét méltán nagyon erősen megtépázták, a legszebb -bizonyitékai Napoleon céltudatos és mindenben csak a saját érdekét -szolgáló egyéniségének. Az elsőtől az utolsó sorig az ő -politikájának, cselekedeteinek az igazolását szolgálják. Nem az van -bennük, ami történt és amit maga hitt, hanem amiről azt akarta, -hogy mások higyjenek. Épen azért csak a legnagyobb óvatossággal és -kritikával kezelhetők.</p> -<p>Majdnem ilyenek a körülötte mozgóknak naplói és emlékiratai is, -kezdve Las Casesnak nyolc kötetes munkájától a szent-ilonai angol -leányok naiv feljegyzéseiig. Napoleon nagyon jól tudta, hogy minden -szem és fül rája tapad s <span class="pagenum"><a name="Page_134" -id="Page_134">-134-</a></span> hogy amit mond, nem szük -környezetének, hanem az utókornak mondja. Cinikus nyerseséggel nem -egyszer meg is mondta környezetének, hogy jegyezzék a szavait, mert -minden soruk, amit leirnak, valaha nehéz pénzt fog érni. Tényleg az -egy Bertrand kivételével a szent-ilonai fogság összes szereplői, -franciák, angolok, francia, osztrák és orosz komisszáriusok -egyaránt közzétették naplóikat. Ezek is egy teljesen hamis, a -történelmi valóságnak meg nem felelő Napoleont tárnak a szemünk -elé. De van nekik még egy hibájuk is. Majd mind arra törekszenek, -hogy minél érdekesebb dolgokat mondjanak el, hogy minél jobban -előtérbe tolják a saját személyüket és hogy maguknak vindikálják -Napoleonnak különösen kitüntető bizalmát. Sorra eltorzitják igy az -eseményeket és sorra ellentmondanak egymásnak.</p> -<p>Klasszikus példája ennek Antommarchi egy feljegyzése -Napoleonról, aki az elysiumi mezőkről beszél, ahol őt Kléber, -Desaix, Bessières, Duroc, Ney, Masséna és Berthier várják, hogy -beszéljen velük hadjárataikról és a letünt dicső napokról. Erről a -mondásról a többiek, akik pedig ugyancsak szorgalmasan jegyezték -Napoleonnak minden szavát, semmit sem tudnak. Montholon ellenben -megirja, hogy a kérdéses időpontban Napoleon már egyáltalán nem -fogadta Antommarchit. Az egész mondás a mesék országába tartozik. -Mégis az egész szent-ilonai tartózkodásból ez ment át legjobban a -köztudatba, számtalanszor ismételték, ujra meg ujra megirták, sőt -látomások formájában meg is festették. Hiába, a valóságnál a -költészet mindig jobban megkapja az emberek fantáziáját.</p> -<p>Legkevesebbet Napoleonnak az utolsó hónapjairól tudunk. Las -Cases, O’Meara, Gourgaud már elhagyták a szigetet; a régiek közül -már csak Montholon és Bertrand <span class="pagenum"><a name= -"Page_135" id="Page_135">-135-</a></span> voltak Napoleon mellett. -Antommarchit Napoleon ki nem állhatta, Arnott dr. csak esetenkint -látogatta meg, Bertrand pedig nem vezetett naplót. Csak nagyjából -tudjuk, hogy régi gyomorbetegsége 1820 végétől kezdve vett erőt -rajta. Jellemző, hogy panaszait nem akarták elhinni. Antommarchi -mosolygott és mosolyával nem egyszer felbőszitette a fogoly -császárt; Sir Hudson Lowe szinlelést gyanitott, amellyel Napoleon -csak kedvezéseket akar kierőszakolni; Arnott dr. pedig még április -elején is kielégitőnek tartotta a <i>páciens</i> állapotát. -Diagnozisa májbetegség volt, pedig minden valószinüség szerint a -gyomorrák, amely atyját is sirba vitte, hatalmasodott el -Napoleonon. Csak Napoleon volt tisztában az állapotával. Február 15 -és április 25. között tollba mondta a végrendeletét; közben, -április 18-án intézkedett, hogy halála után a testét boncolják fel; -néhány nappal később pedig a felravatalozásáról rendelkezett.</p> -<p>Környezete csak május 3-án kezdte látni, hogy a vég közeledik. -Este Vignali abbé, akit Fesch biboros küldött Szent Ilonára, -feladta neki a halotti szentségeket. Másnap megkezdődött az agónia. -Nem beszélt, csak szaggatott szavak hagyták el az ajakát. A szél, -amely állandóan söpörte a fensikot, ezen a napon viharrá erősödött -és egész sor fiatal fát tépett ki gyökerestől Longwood körül. A -vihar következő nap, május 5-én is szakadatlanul dühöngött. Este 6 -óra tájban a császár megszólalt: „<i>hadsereg</i>“ és utána -elköltözött az élők közül.</p> -<p>Végrendeletében Napoleon azt kivánta, hogy a „Szajna partján -temessék el, a francia nép körében, melyet oly nagyon szeretett“. -Kivánsága nem teljesült, Longwood közelében temették el két füzfa -tövében, a sziget egyik legmagasabb pontján. Koporsója körül -mégegyszer kitört a <span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> harc kisérői és a kormányzó között. -Bertrand és Montholon a <i>Napoleon</i> nevet akarták rávésetni a -koporsóra, Sir Hudson Lowe a <i>Bonaparte tábornok</i>-hoz -ragaszkodott. A vitát ugy oldották meg, hogy jeltelen koporsóban -helyezték örök nyugalomra.</p> -<p>A nyugalom nem volt örök. Évek multával, mikor feledésbe mentek -a harcok sebei, Franciaország Napoleon tetemeit visszakövetelte -magának. Hadihajó ment érte, hogy hamvait elhozza pompájának, -ragyogásának szinhelyére, Párisba. Porai az invalidusok dómjában -pihennek. Emléke azóta a történelemé, körötte pedig fonódnak, -szövődnek a legendának aranytól csillogó szálai…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_137" id= -"Page_137">-137-</a></span></p> -<h2>AZ ŐRÜLT KIRÁLY NYOMAIN.</h2> -<p>A bajor Alpesek egyik legfestőibb pontján, közel a tiroli -határhoz, ahol a Lech vize kiszabadulva a hegyek szakadékaiból, -ezüstösen csillogva kanyarog észak felé, emelkedik Neuschwanstein -vára. Csodálatosan bizarr, szinte szinpadi hatásokra emlékeztető -alkotás. Az alaprajza a Wartburgé, de a kivitele teljesen modern. -Tornyok, erkélyek, merész bástyafalak, bent fantasztikus -motivumokkal diszitett folyosók, pazar, szinte barbár fényüzéssel -diszitett szobák, melyekben szobrok, képek, himzések formájában -szüntelenül Wagner operáinak motivumai térnek vissza. A szobák -sorában egy mesterséges cseppkőbarlang és egy olyan trónterem, -amely tömegek befogadására épült, de embert esztendőkön keresztül -egy őrült királyon kivül nem látott. Husz méter hosszu, tizenkét -méter széles és tizenhárom méter magas. Az Isten kegyelméből való -királyságnak legtulzóbb szimbolizálása. Boltozatán a nap, hold és -csillagok, padlóján mozaikból kirakva a föld különböző állatai. -Egyik oldalon fent a világ nagy törvényhozói, másik oldalon Mózes a -tizparancsolattal; az apsis felső részén Krisztus, a világ legfőbb -törvényhozója, alatta a hat szentté avatott <span class= -"pagenum"><a name="Page_138" id="Page_138">-138-</a></span> király. -Ezek előtt magányosan a trón emelvénye, ahol csak a királynak van -helye. Minden egyéb halandóé lent van a kupola alatt, ahol a -mozaik-állatok tarkállanak.</p> -<p>Immár csaknem negyven esztendeje, hogy Lajos király orvosával -együtt beleölte magát a starnbergi tó vizébe. Az események -emlékezete azóta elfakult és Neuschwansteinen kivül csak -Linderhofhoz, Herrenchiemseehez és néhány félbemaradt tervhez -füződik a szerencsétlen bajor királynak a neve. Dinasztikus és -egyéb okoknál fogva negyven esztendőn keresztül a históriáját nem -is nagyon feszegették, pedig emberi és lélektani szempontból II. -Lajos korunk legérdekesebb alakjai közé tartozik. Most, a nagy -összeomlás után egymásután több, orvosi és történelmi szempontból -egyaránt nagyon komoly könyv jelent meg róla, melyek a valószerüség -megvilágitásában rajzolják meg egyéniségét és bizarr -cselekedeteit.</p> -<p>A Wittelsbachok, akiknek családjából II. Lajos származott, sok -tekintetben nem tartoznak az átlagdinasztiák közé. A családnak -egy-egy tagja állandóan képviselte a müvészetek, a tudomány, de -egyuttal a különcködés iránt való hajlamosságot. Katonai tehetségek -nem termettek a Wittelsbachok családjában, de épitkező, pompát -szerető fejedelmek annál inkább. Volt bajor választó, aki a XVIII. -században a starnbergi tavon megépitette a dogék diszhajójának -pontos mását és az alpesi vizen velencei éjszakákat rendezett. -Mások reneszánsz- és barokk-palotákkal, vadászkastélyokkal szórták -tele a bajor felföldet és porcellánmanufakturákat létesitettek. Az -ujabb Wittelsbachok közül I. Lajos, az őrült bajor király -nagyatyja, hires festőkkel szépség-galériát állittatott össze: -rangra való tekintet nélkül lefestetett minden nőt, királynőtől -parasztlányig, aki szépségideáljának <span class="pagenum"><a name= -"Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> megfelelt. -Negyvennyolcban Lola Montez miatt kellett lemondani a trónjáról. A -fia, Miksa, akinek emlékét hirdetik Münchennek csaknem összes -muzeumai és képtárai, tudósokkal, müvészekkel vette magát körül. -Nála a különcség egy olyan irányba tolódott el, amely Németország -Athénjévé avatta a bajor fővárost.</p> -<p>A müvészi hajlamosságokon kivül a legtöbb Wittelsbachnak családi -öröksége volt a melankóliára, tépelődésre, magánosságra való -hajlandóság is, amely egyeseknél egészen az emberektől való -irtózásig fokozódott. Ebben a sajátságos kedélybetegségben -szenvedett Erzsébet királyné is, aki szintén a starnbergi tó -partjáról került a bécsi Burgba és a budai királyi palotába. Az -összeházasodások, melyek a Wittelsbachok családjának egyes ágai -között gyakran ismétlődtek, természetesen fokozták ezeket a -tulajdonságokat. Mikor pedig Miksa királynak Mária porosz -hercegnővel kötött házasságánál kétoldalu terheltség esete forgott -fenn, be kellett következni a tragédiának. A házasságból két -gyermek származott: Lajos és Ottó. Mindkettő őrülten végezte -életét.</p> -<p>II. Lajos 1845 augusztus 25-én született a München melletti -nymphenburgi kastélyban. Gyermekkora nem volt, mert Miksa -királynak, aki valóságos tudománysmokk volt, az volt az elve, hogy -egy leendő királynak <i>mindent</i> tudni kell. A kis herceg fejét -teletömték mindenféle bölcs dolgokkal, csak azt az egyet -felejtették el, hogy az élettel megismertessék. Nevelésének másik -szempontja volt ugyanis, hogy a király mindenki fölött áll, barátja -senkinek sem lehet. Az élet nem ismerését sikerült benne annyira -fejleszteni, hogy mikor nagykorusitása alkalmával a bajor -országgyüléstől ajándékba megkapta az összes forgalomban levő bajor -<span class="pagenum"><a name="Page_140" id= -"Page_140">-140-</a></span> pénzek egy-egy darabját, ami kitehetett -vagy száz forintot, azt képzelte, hogy vele egy egész -ékszeresboltot össze lehet vásárolni. Leendő hü alattvalóit a -fiatal Lajos csak az udvari szinházból ismerte. Wagner akkoriban, a -hatvanas évek elején kezdett divatba jönni s operáinak ragyogó -képei ragadták meg leginkább Lajos képzeletét. A zenéhez ugyanis -nem volt tehetsége, a zenei rész nem is nagyon érdekelte s a -mondai, fantasztikus rész, a szinpompa és tarkaság volt az, ami -Wagner operáiban megkapta őt.</p> -<p>Huszonegy esztendős korában került ez a világtól való -elzárkózottságában, de valósággal isteni rendeltetésének tudatában -nevelt fiatal ember Bajorország trónjára. Szokásos hódolat, -örömrivalgás fogadta mindenfelől, ő pedig azt hitte, hogy az isteni -gondviselésen kivül cselekedeteinek csak a saját akarata szabhat -határt. A jövő sötét árnyai még nem lebegtek fölötte s amivel -uralkodását megkezdette, legfeljebb kissé furcsának tünt fel a hü -bajorok szemében, de nem nagyon akadtak fenn rajta.</p> -<p>A király legelső cselekedete ugyanis az volt, hogy Wagner -Richárdot, aki akkor volt kénytelen adósságai miatt Bécset -elhagyni, meghivta az udvarába. Ilyesmi a müncheni udvarban -szokásban volt s a bajorok legfeljebb ugy vélekedtek, hogy a -szinésznők, piktorok, szobrászok, irók és más hasonló -kasza-kapakerülők után most a muzsikusok következnek. Wagner -Richárd esete azonban nem volt egészen egyszerü. Nemcsak maga jött, -hanem a saját udvara is, akik között voltak nem egészen -kifogástalan lovagok is. Az eltartásuk sok pénzbe került; -viselkedésük pedig kihivta a kritikát, ők ellenben a királyra -támaszkodva és a király nevét is belekeverve a dologba, a sajtóban -személyeskedtek. Országgyülés, kormány, klérus egyaránt Wagner és -<span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> társai ellen fordult és a király, aki -azzal büszkélkedett, hogy neki Wagner az udvari zeneköltője, -kénytelen volt eltürni az eltávolitását. Ugyanez az eset később is -ismétlődött, mikor a király Kainz szinészt tüntette ki hasonló -módon a barátságával. Ezt a királyi mindenhatóságán esett kettős -csorbát sohasem tudta kiheverni.</p> -<p>A harmadik okot, amely hozzájárult Lajos lelki egyensulyának -fölbomlásához, a nők szolgáltatták. A nőkhöz való viszonya -kétségtelenül egy beteges lelkiállapotnak volt a kifolyása. -Fiatalabb éveiben, az összes egykoru följegyzések, de a fenmaradt -képek szerint is, csodaszép férfi volt, akiért a nők rajogtak, -anélkül, hogy rajongásukat valaha is viszonozta volna. Egy ideig az -a hir járta róla, hogy elveszi III. Sándor cár egyik leányát. A -cári család lent is járt Bajorországban, de a házasságból nem lett -semmi. Néhány évvel később Lajos eljegyezte Zsófia bajor hercegnőt, -Erzsébet királyné nővérét; kitüzték az esküvő napját is, de utolsó -pillanatban a király menyasszonyát – feloldotta az eljegyzés -kötelezettsége alól. A király nőgyülölő hirébe került. Iszonya a -nőktől annyira ment, hogy a még fiatal Eugénia császárnénak sem -tudta megbocsájtani, hogy egy látogatás alkalmával őt megcsókolta. -Későbbi éveiben nőt egyáltalán nem türt maga körül. Saját anyjához -való viszonyát, de egyuttal beteg lelkivilágát legjobban jellemzi -az utasitás, melyet udvarmesterének adott, mikor anyja a porosz -győzelmek idején akarta őt meglátogatni:</p> -<p>– Őfelsége, a király nincs abban a helyzetben, hogy egy porosz -hercegnőt fogadhasson.</p> -<p>Ezer meg ezer apró ok szövődött lassankint össze, melyek Lajos -különcködéseit a lelki egyensuly teljes felbomlásáig fokozták. Alig -három-négy esztendővel trónralépése <span class="pagenum"><a name= -"Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> után már kezdték -suttogni, hogy a királynál valami nincsen egészen rendjén. A király -mind kevesebbet mutatkozott a nyilvánosság előtt s amit -cselekedett, magán viselte legalább is a zavartságnak a jellegét. A -szinházat nagyon szerette, a közönséget ellenben ki nem állhatta. -Szigoruan elrendelte tehát, hogy abban a pillanatban, mikor belép a -páholyába, a nézőtérnek el kell sötétülni. Később már ez sem volt -elég. A müncheni udvari szinházban külön előadásokat rendeztetett, -melyeknek ő volt az egyedüli nézője. A hetvenes évek elejétől a -katasztrófáig összesen 208 ilyen előadást tartottak. Mikor 1872-ben -a bayreuthi Wagner-szinházat megnyitották, a király is elment a -megnyitásra, de vonatát éjjel a nyilt pályán állittatta meg, a -város megkerülésével észrevétlenül ment a szinházba és amint jött, -ugyanugy távozott.</p> -<p>A politikában egyre nagyobb bajokat okozott Lajos különcködő -magaviselete. Mind nehezebben lehetett rávenni, hogy teljesitse -azokat a kötelezettségeket, melyek egy monarchikus államban az -államfői mesterséggel elválaszthatatlanul vele járnak. A hetvenes -évek elejétől kezdve nem lehetett rábeszélni, hogy idegen uralkodót -fogadjon, vagy meglátogasson. Utoljára 1875-ben vett részt udvari -ebéden. Az államügyekkel nem törődött, minisztereit nem fogadta, -hanem velük csak kabinetirodai titkára utján érintkezett. A -legfontosabb állami okiratokhoz gyakran alig lehetett az aláirását -megkapni; ugy kellett a hegyek között valamelyik kastélyában, ahol -éppen rejtőzött, előkeresni. Bajorország megszokta, hogy sohase -lássa a királyát. Azt rebesgették róla – és a hir igaz is volt, – -hogy csak kénytelenségből tür maga körül emberi arcokat és mikor -rossz hangulatban van, lakájai csak fekete álarcban mutatkozhatnak -előtte. <span class="pagenum"><a name="Page_143" id= -"Page_143">-143-</a></span></p> -<p>Lajos öccsén, Ottó hercegen, már 1875-ben kitört az őrültség és -az összes jelek arra mutattak, hogy Lajos sem beszámitható. A -királyi fenségnek a gondolata volt az, amely mindjobban megzavarta. -Nem talált embert méltónak, hogy vele érintkezzék. Mikor egy izben -valamelyik előkelő udvari tisztviselő emlékezetébe bátorkodott -idézni, hogy gyermekkorában visszarántotta őt a hohenschwangaui vár -bástyájáról, Lajos nyersen felelte:</p> -<p>– Szóval, ön akkor meg merészelt engem érinteni!</p> -<p>De sajátságos módon vele jár a monarchikus gondolattal, hogy a -királyok elmebeli állapotának zavartságát nem szabad észrevenni. -Lajossal is ez történt. Mikor már tisztában voltak is a bajával, -nem tettek ellene semmit, hisz ő volt a király. Nyilvánvalóan még -továbbra is uralkodhatott volna, ha pénzügyi okok nem kényszeritik -a család többi tagjait és a minisztereket, hogy közbelépjenek.</p> -<p>Akárcsak a Bourbonoknak, Lajosnak is szenvedélye volt <i>az -épitkezés</i>. XIV. Lajos mintájára épitkezéseivel akart -halhatatlan emléket állitani magának. De mint minden egyéb -cselekedetében, bizarr volt az épitkezéseiben is. Rejtett helyeken, -sziklavölgyekben, tavak szigetein épittetett magának kastélyokat, -várakat. Trianon és Versailles volt az ideál, mely előtte lebegett, -mikor Linderhofot és Herrenchiemseet felépitette. A Wartburg -lebegett előtte, mikor Neuschwanstein várának alapjait lerakta, -melyben a wagneri Parsifal-álmokat akarta életrekelteni. Hogy -ezekhez az épitkezésekhez impulzust kapjon, 1870–71 után is, német -fejedelem létére képes volt elmenni Versaillesbe. De ha le is -másoltatta ezeknek a francia királyi kastélyoknak hideg pompáját, -vagy a középkori német lovagvárak romantikáját, mekkora különbség -volt közöttük tartalom tekintetében! Ott pezsgő, eleven udvari -<span class="pagenum"><a name="Page_144" id= -"Page_144">-144-</a></span> élet, bálok, fogadtatások, a -Wartburgban dalnokversenyek, itt egy önmagával meghasonlott lélek, -aki egymagában járja a pazar pompával berendezett termeket, vagy -meggyujtatja a neuschwansteini vár lovagtermeinek összes gyertyáit, -hogy egymaga gyönyörködjék a csillogásban, ragyogásban.</p> -<p>Csak abban egyeztek meg a bajor Lajosnak épitkezései a francia -Lajosok épitkezéseivel, hogy egyformán rengeteg sokba kerültek. Az -uj Lajos idejében azonban már megszünt az a boldog állapot, mikor -az uralkodó magánpénztára összeolvadt az államkasszával. A király -magánvagyona és civillistája nem volt elégséges a fantasztikus -épitkezési dühnek a kielégitésére. Az épitkezés szenvedélye ugyanis -valóságos dühvé fokozódott. Neuschwanstein még nem volt befejezve, -Herrenchiemsee még épülőfélben volt, mikor Lajos már egy hegy -tetejét planiroztatta, hogy ott Falkenstein néven egy gótstilü -várkastélyt épitsen. Pénzügyei igy egyre jobban összekuszálódtak. -Adósságai meghaladták a tizenhárom millió aranymárkát, uzsoraterhek -nyomták és uj kölcsönök szerzése egyre nehezebbé vált. A király -kétségbeesett eszközök után kezdett kapkodni. Először -minisztereitől, azután az országgyüléstől követelte, hogy -privátadósságait fizessék meg és adjanak pénzt terveinek -végrehajtására. Még Bismarckhoz is fordult, akit pedig utált, mert -benne látta az okozóját, hogy vazalussa lett a Hohenzollerneknek. -Mikor minden oldalról ellentállással találkozott, elhatározta, hogy -feloszlatja az országgyülést és önhatalmulag fog intézkedni.</p> -<p>Ekkor határozták el a felelős tényezők, hogy cselekedni fognak. -1886 junius elején Luitpold herceg elnöklete alatt összeültek -uralkodó család hercegei és a kormány <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> tagjai -s a kiállitott orvosi szakvélemények alapján megállapitották, hogy -Lajos az uralkodásra képtelen s helyébe régenst kell ültetni. -Nyomban ki is küldtek egy bizottságot Neuschwanstein várába, ahol a -király akkor tartózkodott, hogy őt elfogja és starnbergi tó partján -fekvő Berg kastélyba szállitsa. A tervet csendben akarták -végrehajtani s a régensség proklamálását csak a király elfogatása -után akarták nyilvánosságra hozni. A félrendszabályok azonban -majdnem megbosszulták magukat és kis hijján tragikus vége nem lett -az expedició kiküldésének.</p> -<p>A <i>Fangkommission</i> junius 9-én érkezett meg -Neuschwansteinba. Éjjel volt, a királyt nem akarták zavarni. A -müncheni urak kiséretében lévő szolgák elmondták az ut célját a -királyi lakájoknak, akik besugták az ügyet a királynak. Az őrült -király pedig lelkiállapotához egyáltalán nem illő energiával -intézkedett. Testőreivel egynek kivételével az egész bizottságot -lefogatta és lezáratta. A bizottság szerencséjére azonban a király -további parancsai olyanok voltak, hogy még a vak engedelmességhez -szokott testőrök is meghökkentek: elrendelte, hogy elfogottak -szemét szurják ki és valamennyit nyuzzák meg elevenen. Ilyesmit a -nyolcvanas években már királyi parancsra sem szoktak -megcselekedni.</p> -<p>Igy a bizottság szabadon maradt tagjának, Rumpler követségi -tanácsosnak elég ideje maradt, hogy Münchenbe táviratozzon és a -kormányt fellármázza. Münchenben erre 10-én Luitpold herceg és a -kormány valamennyi tagjának aláirásával proklamálták a régensséget, -intézkedtek az elfogottak kiszabaditása iránt; különvonaton -politikai bizottság helyett elmeorvosokat és ápolókat küldtek -Füssenen át Neuschwansteinba s a következő éjszaka nagy -elővigyázati rendszabályok között Lajost elfogták. <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span></p> -<p>Az őrült királyt Gudden dr., akit őrizetével megbiztak, zárt -kocsiban szállitotta Berg kastélyba, amelyet előzetesen -szanatóriumszerüen alakitottak át. A király eleinte tiltakozott, de -azután az őrülteknél gyakori tettetéssel belenyugodni látszott -sorsába. Orvosával értelmesen beszélgetett, magaviselete nyugodt -volt, ugy hogy a megérkezése utáni napon, junius 13-án estefelé -Gudden már sétálni vitte őt a kastély parkjába. A sétáról sem a -király, sem az orvos nem tért vissza. Kilenc óra felé a -nyugtalankodó ápolók és csendőrök a keresésükre indultak és az -éjjeli órákban megtalálták mindkettőnek holttestét a tónak egy -öblében. Gudden fején sérülések nyomai voltak láthatók; -valószinüleg a király megtámadta, dulakodás közben mindketten a -vizbe zuhantak és együtt elpusztultak.</p> -<p>A királyt először a bergi kastélyban ravatalozták föl föl s ott -ejtették meg az orvosi vizsgálatot is. A vizsgálatot Rüdinger -professzor végezte; lényeges megállapitása az volt, hogy a király -hatalmas alakjához képest – 191 cm. magasság, 103 cm. mellbőség és -120 cm. haskerület, – rendkivül kicsiny és fejletlen volt az -agyveleje. Rüdinger az agyvelőn olyan elváltozásokat is vélt -megállapitani, melyek jellegzetesek az őrültekre nézve.</p> -<p>Két nap mulva Lajost azzal a királyi pompával, melyet a -katholikus egyház és a Wittelsbach család tud kifejteni, temették -el Münchenben. Koporsója mögött lépkedtek a német s az osztrák és -magyar trón várományosai. Előttük a fekete gyászkocsi, mögöttük a -még feketébb végzet. Három év sem telt bele és III. Frigyes néhány -havi uralkodás után tragikus módon pusztult el, Rudolf trónörökös -pedig hőse lett a máig is titokzatos mayerlingi tragédiának.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_147" id= -"Page_147">-147-</a></span></p> -<h2>REZIDENCIÁK.</h2> -<p>Az utas, aki nyaranta képletesen kezébe veszi a vándorbotot, -hogy bekalandozza Európa különböző országait, Svédországtól -Itáliáig és Ausztriától Franciaországig, csaknem lépten-nyomon -beleütközik olyan királyi palotákba, fejedelmi kastélyokba, nyári -lakokba és egyéb elnevezésü rezidenciákba, melyeket az utolsó három -évszázad uralkodói épittettek maguknak. Különösen Németország van -teleszórva velük, amely legutoljára jutott el az állami egységnek -az állapotához s ahol a mult század elejéig királyságoknak, -választó- és egyéb fejedelemségeknek, nagyhercegségeknek és más -kisebb államformáknak valóságos zürzavara uralkodott. Baedekerek és -egyéb utikönyvek csillaggal szokták megjelölni ezeket a -rezidenciákat, pontosan beszámolnak róla, hogy mikor és melyik -fejedelem milyen körülmények között emeltette őket, felsorolják a -látványosságaikat és különösen felhivják az utasnak a figyelmét, -aki belépődij mellett tekinti meg az elmult időknek a pompáját, -hogy mi az egyes rezidenciáknak a különlegessége és mi az, ami őket -a többiektől megkülönbözteti.</p> -<p>Csakugyan mind különböznek egymástól. És mégis, <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> ha az -európajáró utas néhány tucatot már látott közülök, lassanként -keletkezésük idejére, épitésük stiljére való tekintet nélkül -egyazon hangulatnak a légkörében olvadnak össze. Késői reneszánsz, -rokokó, barokk és elhelyezésük módja csak külsőségekben -különbözteti meg őket egymástól, de ugyanaz marad a szellem, mely -létrehozta és megteremtette őket s amely bennük hosszu időn át -lakozott.</p> -<p>Minden fejedelmi hatalomnak többé-kevésbbé a presztizs az alapja -s ennek a presztizsnek a szempontjából, az uralkodóknak, kezdve a -szumir városkirályoktól és egyiptomi fáraóktól egészen a legujabb -időkig, mikor már a fejedelmi hatalom hanyatló tendenciát mutat, -ugyszólván üzemi szükségletük volt az épitkezés. Hatalmát, -gazdagságát a fejedelem a primitiv ember előtt, különösen mig az -irás-olvasás tudománya nem volt oly általános, mint napjainkban, -leginkább épitkezéseivel tette érzékelhetővé. Ebből a belső -szükségletből fakadt majdnem minden uralkodónál az a törekvés, hogy -olyan épitményeket hozzon létre, aminőket kivüle más nem tud -megépittetni s ami minden bizonnyal felülmulja elődeinek hasonló -alkotásait.</p> -<p>Ezeknek a fejedelmi épitkezéseknek a keretén belül, amelyeknek -kezdetei a történelmi korok elejéig nyulnak vissza, egészen -különleges csoportot alkotnak azok az uralkodói paloták és -kastélyok, melyek körülbelül a tizenhetedik század második felétől -kezdve a tizenkilencedik század derekáig épültek. A középkor nagy -épitkezései, a várakat és talán a kereskedő városok -patricius-palotáit leszámitva, főleg egyházi célokat szolgáltak. -Állandó fővárosuk az uralkodóknak a mai értelemben alig volt s ha -városokban épitettek is maguknak lakást, az nagyrészt védelmi -szempontoknak volt alárendelve. A városokat az <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> -uralkodók nem nagyon szerették, mert ott legkevésbbé érezték -magukat biztonságban. A nagy változás az ujkor elején következett -be, amikor az abszolut fejedelmi hatalom letörte a vele versenyző -oligarchákat, megfékezte a független városok polgárságát, a folyton -tökéletesbedő lőfegyverek mellett pedig az erődszerü épitkezések -elvesztették a céljukat és rendeltetésüket. A pompa és fény -megcsillogtatása lett az uralkodói épitkezések legfőbb célja, nagy -királyoknál és duodec fejedelmeknél egyaránt.</p> -<p>Ez a processzus legelőször és legteljesebb módon -Franciaországban ment végbe és ezért a francia királyok adták a -példát Európaszerte többi uralkodótársaiknak egy ujabb, világi -célokat szolgáló épitkezési tipusnak a megteremtésére. Amit -Franciaországban a Lajos királyok megteremtettek, azt akarta -utánozni Európának minden uralkodója Németországban, Angliában és -Skandináviában egyaránt. A Louvre, a Tuillériák és Versailles -voltak az iskolai példa, melynek lokális változataival a francia -királyok utánzói egész Európát teleszórták.</p> -<p>Mindahány ilyen palota és kastély csak van, azt a benyomást -kelti a nézőben, mintha nem a lakásra volna berendezve, hanem csak -egy-egy ember szeszélyének volna a kielégitése. Tükrös, aranyozott, -ezüstözött fogadótermek, nagy karos gyertyatartókkal, csillárokkal, -selyemkárpitos falakkal, melyeken a maguk idejében hires, de ma már -nagyrészt elfelejtett nevü festőknek a képei diszelegnek. A képek -között a tájkép a legkevesebb, mintha az épittetőknek a természet -szépségei iránt alig lett volna érzékük; tömérdek ellenben közöttük -az ősök és a család akkor élt tagjainak képein kivül a mitológiai -vonatkozásu tárgy, édeskésen megfestett vadászjelenet, -ünnepélyeknek és egyéb <span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> sokadalmaknak az ábrázolása, melyeknek -az épittető fejedelem állott a középpontjában. Volt e fejedelmek -között, aki fontosnak tartotta, hogy megfesttesse udvari bolondját, -vagy a környezetében tartott gnómot, volt, aki sorozatos galériát -állitott össze vadászkutyáinak a képeiből, vagy esetleg, ha több -müvészi érzéke volt, mint az állandóan a zsenialitás és őrültség -határán álló Wittelsbachok egynémelyikének, megfesttette azokat a -müvészi alkotásokat, melyek az ő uralkodói hatalmának és egyéni -szeszélyének köszönhették az eredetüket.</p> -<p>Butor mindezekben a rezidenciákban kevés van, csak a falak -mentén vannak itt-ott aranyozott lábu székek és kerevetek, mintha a -maguk idejében a termekben csak nyüzsögtek volna a vendégek, de nem -érezték volna a pihenésnek a szükségességét. Szekrényt még a kevés -számu lakószobákban sem látni; a mindennapi polgári életnek ezeket -a fontos butordarabjait rejtett fülkék és a falakba mélyitett -kommodok helyettesitik. A berendezésnek ebbe az egyformaságába -ravasz kis ötletek visznek elevenséget, melyek annak idején -bizonyára büszkeségéül szolgáltak a fejedelmi gazdának: a -láthatatlan konyhába lesüllyedő és teritve felemelkedő asztalok, a -földbe leépitett fürdőmedencék, melyeket a kastély tavának a vize -táplál, rejtett megfigyelők és hangfogók, melyek segitségével látni -és hallani lehet, hogy egyik vagy másik teremben mi történik. -Általában ez a naiv különlegességekre való törekvés igen erős. -Talán nincs kastély, melynek kertjéből hiányoznék a japán vagy -kinai pagoda, a versaillesi mintára megszerkesztett vizjáték, a -furcsa összeállitásu napóra, vagy valamelyik mesebeli szörnyetegnek -szobor alakjában való ábrázolása. Nagy Frigyes Potsdamban külön -temetőt rendezett lovának <span class="pagenum"><a name="Page_151" -id="Page_151">-151-</a></span> és kutyáinak. Egy késői Wittelsbach, -aki abba a tóba ölte magát, melynek vizére bocsájtotta egyik őse az -uj Bucentorot, egy szikla tetejére épittette Neuschwanstein várát, -a wagneri Parsifal-álmoknak ezt a kőből alkotott -megtestesülését.</p> -<p>Ha van talán még egy közös vonásuk mindezeknek a rezidenciáknak, -talán a befejezetlenségük az. A legnagyobb részük sohasem érte el -azt a teljességet, melyet számukra kiterveztek. Épittetőjük vagy -többet akart, mint amennyire képes volt, vagy háboruk akadályozták -meg, hogy befejezze alkotását, vagy megunta, amit kezdett, vagy -közben meghalt és utóda másutt még különbet akart teremteni. A -palota igy üresen, lakatlanul maradt, legfeljebb az őrök lézengtek -benne, mignem egy másik utód, aki nem érezte szükségét az elhagyott -rezidencia fenntartásának, vagy valami ujabb rendeltetést adott -neki, vagy pedig megnyitotta a hozzátartozó parkkal együtt a -nagyközönség számára. A bécsi Favoritenből, amelyet Schönbrunn -ideje előtt császári nyári palotának épitettek, igy lett a -Teréziánum név alatt ismert nemes ifjak nevelő intézete, más -rezidenciákból igy lett muzeum, vagy belépődijas látványosság, ahol -papucsot huznak a látogató lábára, hogy a berakott padlót össze ne -karcolja szöges cipőjével, a székek karfáit pedig zsinórral kötik -össze, hogy ne lehessen beléjük ülni és a foszladozó selyemszövet -teljesen szét ne szakadozzék. A kastélyok kertjeiben, a dianák, -ámorok és vizi najádok szobrai között pedig ma a nagyvárosok -kiránduló közönsége üdül, gyerekkocsikat tologatnak, papirba -csomagolt hideg felvágottat uzsonnáznak és szorgalmas mamák -harisnyákat kötögetnek.</p> -<p>Kétségtelenül sok művészet van ezekben az akár városi, akár -vidéki rezidenciákban felhalmozva. Legyen a nevük <span class= -"pagenum"><a name="Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> akár -Versailles, akár Schönbrunn, akár Potsdam, Amalienborg, -Nymphenburg, Carszkoje Szelo, mindenkor maradandó emlékei lesznek -az európai kulturhistória egy periódusának, mely az ujkori abszolut -fejedelmi hatalom megteremtésétől a társadalmak demokratizálódásáig -terjed. A politikai cselszövényeknek, kabinet-háboruknak, halkszavu -és sima beszédü kancellároknak, szépségflastromos és költséges -metreszeknek a kora ez. Az a kor, mikor az államkassza még boldog -módon többé-kevésbbé összeolvadt a fejedelmek magánkasszájával és a -költségvetés nélküli gazdálkodás világában bele lehetett fogni -olyan épitkezésekbe, amelyekre ma már aligha lehetne találni -fedezetet. Ennek a kornak az uralkodói, ha a legtöbbjük nem -emelkedett is a nagy átlagon felül s ha nem voltak is nagyok mint -uralkodók, majd mind rendelkeztek bizonyos művészi iskolázottsággal -és rendelkezésükre állottak az emberek és eszközök, hogy épitkezési -szenvedélyüket ki tudják elégiteni.</p> -<p>A népképviseletnek és az olcsó sajtónak az idejével az ő koruk -lezárult. Ha még történtek fejedelmi épitkezések, a jellegük -megváltozott. Talán a bécsi Burg uj szárnya az utolsó az ilyenfajta -épitkezéseknek a sorában; annak is a másik része, melyet Ferenc -Ferdinánd tervezett a Ballplatz felőli oldalon, sohasem fog már -felépülni. A tizenkilencedik század a muzeumok, képtárak, -gyüjtemények alapitásának a kora; ezeknek teremtenek otthonokat a -fejedelmek. Ismét a bajor Wittelsbachok példájára lehet utalni, -akik igy teremtették meg Münchenből a világnak egyik első muzeumi -városát. Bécsnek Ferenc József volt a nagy muzeumalapitója; a néhai -császárváros közgyüjteményei majd mind neki köszönik létesitésüket. -Nekünk, magyaroknak <span class="pagenum"><a name="Page_153" id= -"Page_153">-153-</a></span> se a rezidenciák épitéséből, se a -muzeumok alapitásából nem nagyon jutott.</p> -<p>Letünt korokat bárminő oknál fogva is visszasirni céltalan és -hiábavaló. Igenis, lehet azonban róla elmélkedni, hogy ki veszi át -a jövő szempontjából egyik vagy másik megszünt tényezőnek a -szerepét? Kétségtelen, hogy még ott is, ahol a monarchia megmaradt, -a királyok és fejedelmek szerepe nagyon megváltozott. Szeszélyeik -kielégitésének a lehetősége, mint egyebütt, ugy az épitkezések -terén is, erősen redukálódott. Köztársasági elnökök és egyéb -határidőre alkalmazott, vagy határidő nélkül választott államfők -ezt a szerepet már financiális okoknál fogva sem vehetik át. -Kollégiális szervezetek, legyen a nevük parlament, városi tanács, -muzeumbarátok egyesülete, vagy részvénytársaság, cselekvéseikben -egészen másként járnak el és ez rányomja bélyegét alkotásaikra is. -Minden épitkezésük kompromisszumos tervnek az eredménye, egy -meghatározott költségvetési előirányzatnak a keretén belül. Nemcsak -a nyilvánosságnak az ellenőrzése alatt állanak, hanem tagjaikból, -akik nem belülről érzik a szépnek a kényszerüségét, vagy nem -nevelődtek bele a kényelemnek, fénynek és pompának szükségességébe, -gyakorta hiányzik is az érzék, hogy igazán szép dolgokat -létesitsenek. A tervnek elbirálásánál rokoni, sógori és egyéb -protekciós szempontok érvényesülnek, a kivitelnél pedig -megtakaritás cimén itt is, ott is lecsipnek valamit, ami kelléke -lett volna az alkotás tökéletességének. Gyakorlati példával élve, -az udvari porcellángyárak esetére utalhatunk. Porcellángyárakat -részvénytársaságok eddig is alapitottak és bizonyára ezután is -alapitanak. Sohasem jutna azonban egy kapitalistákból álló -társaságnak eszébe, hogy tisztán müvészi igények kielégitése -céljából megépitse <span class="pagenum"><a name="Page_154" id= -"Page_154">-154-</a></span> akár a meisseni, akár pedig a berlini, -kopenhágai, nymphenburgi vagy karlsruhei porcellángyárat, amely -többé-kevésbbé a rezidenciának a járuléka, csak azért, mert arra -Sévres példát szolgáltatott.</p> -<p>Amerikában, a nagy kapitalizmusnak a hazájában, amelynek sohasem -voltak Isten kegyelméből való uralkodói, ez a probléma félig-meddig -megoldódott. A multimilliomosok és milliárdosok, az ipar és -pénzvilág „kapitányai“, milliós alapitványok formájában adják -vissza egy részét annak, amit a társadalomnak és másoknak -munkájából lefölöztek. Páratlan bőkezüséggel berendezett muzeumok, -egyetemek, tudományos kutató intézetek, kórházak köszönik nekik a -létesitésüket. Vagyonilag fejedelmi sorban vannak ők s talán modern -formák között a fejedelmek alapitói dicsőségére aspirálnak. Alig -hihető azonban, hogy ez az ismét egyesek tetszésére és szeszélyére -alapitott rendszer legyen a szép dolgok létesitésének végső -állomása. Vajudó, de minden nyomorusága mellett is haladó korban -vagyunk, melynek legfőbb vonása a müveltségnek és a belőle fakadó -kulturérzéknek a terjedése. A rezidenciák letünő kora után talán a -kultura iránt egyformán érzékkel biró egyének csoportjainak -tudatosan megszervezett, kollektiv erőkifejtése lép majd az -épitészeti alkotások, tudományok és müvészetek pártolása terén az -egyes uralkodók ötletszerü alkotásainak, tetszésének és -szeszélyének a helyébe.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span></p> -<h2>BACH SÁNDOR.</h2> -<p>Harminc esztendeje elmult, hogy 1893 november 13-án egy -elfelejtett ember halt meg unterwaltersdorfi birtokán, -Alsó-Ausztriában. Az elhunytat Bach Sándor bárónak hivták. Két -évtizednél hosszabb idő óta már nem szerepelt a közéletben s mikor -halála hirét közölték az ujságok, szinte meglepődve néztek össze az -öregek, hogy még élt az egységes Ausztriának hirhedt -belügyminisztere, akiről korszakot neveztek el a magyar -történelemben is. Mi pedig, akik mostanában tapossuk az élet -utjának felét, a kezdő ujságolvasók mohó buzgóságával vetettük rá -magunkat az apánk kezéből délutáni szunyókálás közben kihullott -papirlepedőre, hogy megtudjuk, ki is volt az a Bach, akit a nagyok -politizálása közben oly sokat hallottunk emlegetni.</p> -<p>Valljuk meg, hogy ma, mikor halálának harmincadik évfordulójához -érkeztünk el, még mindig nem tudunk sokkal többet róla. Néhány -közkeletü frázis: a barrikádok minisztere, aki elárulta ifjukori -elveit… önkényuralom… germanizálás… Bach-huszárok… és tovább? -Tovább már nincs. Az abszolutizmus koráról szóló történelmi -kézikönyvek is meglepően keveset mondanak róla. Amit megirnak, -inkább <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> a Bach-korszaknak az általános -ismertetése. Meg az osztrák történelmi irodalomban is hiányzik -Bachnak egy kimeritő, jó életrajza és méltatása. Pedig természetes -volna, hogy egy emberrel, aki oly erősen beleirta a nevét negyven -millió ember történetébe, mint Bach Sándor, – lett légyen a -szereplése szimpatikus, vagy sem, – személy szerint is -foglalkozzanak. Annál is inkább, mert Bachnak a személye szinte -kinálkozik a studiumra. Belső fejlődését, pályafutását, betöltött -szerepét illetőleg a legérdekesebb jelenségek egyike. Sokáig talán -nem tudták megérteni. Mi, akik átmentünk a forradalmak és -ellenforradalmak gyakorlati iskoláján, könnyebben megértjük őt. -Viszont Bach Sándor pályafutása sokban kulcs lehet nekünk -<i>más</i> politikai nagyságok pályájának a megértéséhez.</p> -<p>A kiindulás szinte tipikus természetü. Adva van a <i>régi -rendszer</i>, megállapodott hatalmával, formáival, tekintélyeivel. -Hogy ezt a régi rendszert véletlenül Ausztriának hivják, véletlenül -Metternich a kancellárja és véletlenül a jámbor Ferdinánd a -császára, tökéletesen mellékes. A fiatalok, – közöttük sokat igérő, -de még csak igérő ügyvédek, jó tollu, de irásukban korlátozott -publicisták, merész irodalmi terveket szövögető költők, a ranglétra -alsó fokain álló közigazgatási tisztviselők, egyetemi hallgatók, – -lányos házaknál, boltozatos belvárosi régi vendéglőkben, -kávéházakban, jogi és politikai olvasókörökben, segitő -egyesületekben találkoznak és ott eszelik ki világboldogitó -terveiket, a közeli megvalósulás minden reménye nélkül. A negyvenes -évek elérhetetlennek látszó ideáljai: liberalizmus, egyenlőség a -törvény előtt, jó közigazgatás, demokrácia, szólás- és -gondolatszabadság, néhány csöpp a korai szocializmus tanitásaiból, -Proudhon szellemében, – ez az, ami mindannyiukat <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> -foglalkoztatja. Amint egy-egy közülük titkár lesz valamelyik -kancelláriánál, vagy jogtanácsosa lesz valamelyik kékvérü -mágnásnak, vagy benősül valamelyik patricius-családba, -kötelességszerüen megfeledkezik ezekről az ifjukori hóbortokról. De -jön egy véletlen lökés, mint a márciusi forradalom. A még be nem -érkezettek ugy érzik, hogy eljött az ő idejük. Az olvasókörből -politikai központ lesz, ahol alkotmányt csinálnak egy negyven -millió lakosu birodalom számára, nagy akciókat terveznek, -memorandumokat szerkesztenek és küldöttségeket választanak, hogy a -memorandumokat a Burg hatalmasainak és a császárnak átadják. Egy -merészebbhangu beszéd, egy ujságcikk, amelyet a cenzura kék -ceruzája már nem csonkitott meg, karriért teremt. Addig szük körben -ismert nevek, különösen ha a rendőrség egyébként ártalmatlan -házkutatást is foganatositott viselőjüknél, ismertekké és -divatosakká válnak. Ha van bennük némi tehetség, ügyesség és -alkalmazkodó képesség, ők a jövő emberei.</p> -<p>Ez a márciusi forradalom előtti és forradalmi Bachnak az esete. -Többedmagával együtt résztvett a petició megszövegezésében, amely -alkotmányt kért a császártól Ausztria számára és belekerült a -tizenkettes bizottságba, melynek az lett volna a feladata, hogy a -peticiót a császárnak átnyujtsa. A kivánságok nagyon mérsékeltek -voltak, némileg kiszélesitett rendi parlament, jogegyenlőség és a -hűbéri rendszer maradványainak eltörlése. Elvi szempontból a -jozefinizmusból fakadó liberalizmus, személyileg pedig az -<i>aggastyán-uralom</i> megdöntése. Mérsékelt voltukat legjobban -mutatja, hogy eleinte még Zsófia főhercegnő is rokonszenvezett -velük. Igaz, hogy a főhercegnőnek messzebbmenő tervei voltak. Az ő -keze is benne volt a rendszerváltozás <span class= -"pagenum"><a name="Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> -előkészitésében, melynek Ferdinánd helyett Ferenc Józsefet kellett -a megifjodó Ausztria trónjára emelni. Kormányozható forradalmak -azonban nincsenek s az események eseményeket szülnek. Ausztriában -is az elért eredmények egyik oldalon még nagyobb követeléseket -szültek, másik oldalon pedig adtak ugyan engedményeket, de -szervezték az ellenforradalmat, amelynek katonai erővel kellett -rendet teremteni. Mialatt az udvar Innsbruckba menekült, Bécsben -egy uj forradalmi hullám vállain felemelkedett a liberális -Doblhoff-kabinet, amelyben Bach kapta az igazságügyi tárcát. A -minisztérium bemutatkozásánál ahhoz az elvhez kötötte magát, hogy a -nép szuverénitása a trónéval rangban egyenlő. A kabinetbe a -harmincötesztendős Bach az energia és határozottság hirét hozta -magával. Ő volt az, aki a „barrikádok olvasható irásával“ akarta -tudtul adni a reakciónak a nép akaratát. Csakhamar megmutatta, hogy -legalább is ugyanakkora energiával és határozottsággal akarja -megtartani egyszer kiverekedett pozicióját. Ahogy megérezte az -erőviszonyok változását, rohamosan tolódott el jobbfelé. A májusi -forradalom vezéralakja októberben már Bécsből menekülni volt -kénytelen és csak novemberben bukkant fel ujra Olmützben, mint -Schwarzenberg Félix herceg kormányának igazságügyminisztere, majd -1849 május havától belügyminisztere.</p> -<p>Még forradalmi idők számára is tulságosan gyors ez a változás. -Schwarzenberg herceg sógora volt annak a Windischgrätznek, aki a -prágai és bécsi forradalmak leverése után rendcsináló diktátora -lett a monarchiának. Programjuk eltért ugyan egymástól, -Windischgrätz katonai diktaturát, Schwarzenberg polgári -abszolutizmust akart, de abban egyetértettek mindketten, hogy a -forradalmi szellemnek a <span class="pagenum"><a name="Page_159" -id="Page_159">-159-</a></span> csiráját is ki kell irtani. -Egyetértettek abban is, hogy a kremsieri fikció, – ahogy -Schwarzenberg a Bécsből elmenekült országgyülést nevezte, – a -rákfenéje a bajoknak és csak addig szabad megtartani, amig a -legelső alkalom kinálkozik a szétkergetésére. Egy ilyen elveket -képviselő rendszerbe átevezni valakinek, aki félesztendővel előbb -még a szabadságjogokat, népszuverénitást és barrikádokat emlegette, -nem könnyü feladat. Bachnak az átnyergelése sem ment simán, de nem -mintha neki lettek volna aggodalmai, hanem a tulsó parton nem -fogadták valami szivesen. Nagyon is friss volt a forradalmi multja -és nem volt elég megbizható a katonai és feudális reakció számára. -Windischgrätz tiltakozott ellene és vele tartott a nyilt és -leplezetlen reakciónak egész táborkara. A legfurcsább küzdelem -kezdődött. A gőgös arisztokrata- és katonai-párt lehetetlenné -akarta tenni a polgári származásu barrikád-minisztert, Bach pedig -küzdött, hogy nélkülözhetetlenné tegye magát rájuk nézve. Támogató -gyanánt mögötte állott Schwarzenberg herceg, aki szintén a feudális -mágnások közül való volt, de helyesebben itélte meg Bachot, mint a -többiek és nagyon jól megérezte, hogy ezt az eleven eszü, de -poziciójáért állandóan küzdeni kényszerült fiskálist eszköznek -jobban használhatja, mintha valami rangjabeli, de korlátolt mágnást -venne maga mellé a kabinetjébe. Sógorával szemben szinte formális -garanciát vállalt Bachért, hogy „nézetei a hadseregről és a nemesi -előjogokról a legkorrektebbek“. Állandóan kitartott mellette, mert -szüksége volt reá. Kellett neki az az ember, akinek „mindenre van -megoldása“ és akinél jobban senki sem tudta az egyre féktelenebb -abszolutizmus ténykedéseit kenetteljes, formailag csiszolt, sőt -modern jelszavaktól csöpögő, de tartalmilag álnok mondatokba -öltöztetni. <span class="pagenum"><a name="Page_160" id= -"Page_160">-160-</a></span></p> -<p>Olmülzi miniszteri ténykedését jóformán azzal kezdte, hogy -jogilag megvédelmezte a frankfurti parlamenttel szemben Blumnak a -kivégzését. Elismerte, hogy a parlament egy tagjának mentelmi jogán -„sérelem“ esett, de vitatta a hadbiróság itéletének jogosságát, -mert az osztrák kormánnyal a frankfurti nemzetgyülés mentelmi -jogára vonatkozó határozatok hivatalosan nem közöltettek, a -tiltakozás a halálos itélet ellen pedig sajnálatos késedelemmel -érkezett meg. Szavaiból jóformán kiérzik az ügyvéd, aki válogatás -nélkül véd minden ügyet és képes bebizonyitani azt is, hogy a -csendőrség, a sajtóellenőrzés, a szinházi cenzura és az egyesületi -jog felfüggesztése tulajdonképen a politikai szabadságnak a -megvédését szolgálja a felforgatókkal szemben. Az ő ügyvédi -észjárása eszelte ki, hogy a tizennyolc esztendős Ferenc József -trónralépésénél a polgári magánjog szabályait kell alkalmazni, nem -lévén a magyar törvénytárban az uralkodóház tagjainak nagykorusága -szabályozva. A trónralépést bejelentő proklamációnak alkotmányosan -és modernül hangzó mondatai is tőle származnak. Ez a proklamáció -tartalmazza azonban egyuttal Bach következő esztendőinek politikai -programját, a centralisztikus és egységes Ausztria megteremtését, -melyet mint belügyminiszter tiz éven át konzekvens és kitartó -munkával, számtalan akadályt leküzdve igyekezett megvalósitani.</p> -<p>Ezeknek az esztendőknek a megitélése nem oly egyszerü mint azt -különösen a magyar történelemirók szokták feltüntetni, akik az -összefutó és széthuzó erők elemzése nélkül egyszerüen a reakció -gyüjtőkalapja alatt foglalnak össze mindent, ami 1849 után történt. -Tényleg a császár környezetében erős küzdelmek folytak, hogy mit -állitsanak a letiport forradalom helyébe. Schwarzenberg, Stadion és -<span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span> Bach, – majd az első kettőnek halála -után Bach egyedül, – a centralisztikus és bürokratikus -abszolutizmust képviselték. A jozefinizmus örökségéből vették át a -polgároknak a törvény és közigazgatás előtti egyenlőségét és az -előjogok megszüntetését. Az egységes, uj Ausztriában egyformán meg -akarták szüntetni a rendi előjogokat és a tartományok és országok -különállását. Mellettük sokáig, parallel hatalom gyanánt müködött a -szoldateszka, amely csak császárt ismert és őrmesterekkel szerette -volna végeztetni az egész közigazgatást. Ez a szoldateszka annyira -ment, hogy a pesti helyőrség tisztjei nyilt tüntetést rendeztek -Haynau mellett, mikor Bécsben megsokalták beszámithatatlan -müködését és menesztették. Külön csoportot alkottak a katonai és -polgári feudálisok, akik 1848 előtt az összes vezető poziciókat -birták s a forradalmi mozgalmak leverése után az elkorhadt rendi és -partikuláris államszerkezetet akarták visszaállitani. Ezeknek a -gőgös osztrák feudálisoknak Windischgrätz volt a tipusuk, aki -mindig megdicsérte polgári származásu tisztjeit bátorságukért, de -az arisztokratákat soha, mert azoknál a harci erény <i>magától -értetődik</i>. Felfogására jellemző, hogy féktelenül gyülölte a -magyar rebelliseket, de rokonszenvezett a magyar rendiséggel és a -forradalom leverése után az ókonzervativ arisztokratákat akarta -hatalomba iktatni. Magának Schwarzenberg hercegnek az öccse, akit -az osztrák arisztokráciában <i>Landsknecht</i> néven ismertek, mert -szivesen vett részt mindenféle kalandos hadi vállalkozásokban, a -germanizáló centralisztikus politika megkezdése alkalmával -memorandumban ajánlotta a fiatal uralkodónak, hogy támaszkodjék a -magyarokra és csehekre, mert azoknak a forradalma <i>csak</i> -nemzeti volt, mig a bécsieké polgári és demokratikus. <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span></p> -<p>Azt feltétlenül el kell ismerni, hogy Bach nem közönséges -ügyességet tudott kifejteni poziciójának megvédésében. Kifelé ugy -látszott, mintha hatalma állandóan növekednék, de befelé -szüntelenül résen kellett lennie. Személye körül szinte -koncentrálódott a gyülölet. Az elnyomott nemzetiségek a -centralisztikus politika képviselőjét gyülölték benne, a -forradalmárok az árulót, a <i>régi</i> tekintélyek a parvenüt, a -feudálisok a jobbágyfelszabaditás végrehajtóját, a katonák a -polgári abszolutizmus megteremtőjét, az 1848 előtti reakciósok -pedig elveik meggyőződés nélküli kisajátitóját. Kübeck, az -államtanács elnöke, feljegyzéseiben hol <i>madár</i>, hol pedig -<i>angolna</i> névvel tiszteli meg. Meyendorff orosz követ azt -irja, hogy szalonja nyitva van minden gentleman előtt, de Bécsben -van miniszter, aki nem az ő szalonjába való. Az olmützi -császártalálkozás alkalmával nem volt nehéz rávenni Miklós cárt -hogy <i>ne</i> fogadja szövetséges társának belügyminiszterét. -Pedig Bach már mindent elkövetett, hogy forradalmi multjának az -emlékét expiálja. Még hegyes kecskeszakállát is, melyet a negyvenes -évek végén forradalmi szakállnak neveztek, leberetváltatta. -1851-ben, az osztrák alkotmány teljes felfüggesztése előtt, Bachnak -arra a kijelentésére, hogy most jutottak a helyes utra, -Khevenhüller gróf, a Windischgrätz iskolájából való arisztokrata -hadtestparancsnok, csipősen jegyezte meg:</p> -<p>– <i>Mi</i> nem is jártunk más uton soha.</p> -<p>Különösen megnehezedett Bach helyzete 1852 elején, Schwarzenberg -halála után. A császár őt akarta miniszterelnöknek, el is küldötte -neki a kinevező kéziratot, de a publikálást Grünne gróf főhadsegéd, -Kübeck és az Angliából visszatért Metternich meg tudták -akadályozni. Rávették a császárt, hogy önmagának legyen a -miniszterelnöke, mert <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> az abszolut uralkodás elvével nem fér -össze, hogy másnak a kezében összpontosuljon a hatalom. Bach -érezte, hogy szövetségesek után kell néznie. Ettől az időponttól -kezdődik a közeledése a klérushoz, részvétele a konkordátum -előkészitésében s a centralizálásnak az ultramontanizmussal való -párositása. Thun gróf közoktatásügyi miniszterrel együtt ekkor -kezdte meg hadjáratát a magyar szabadságnak utolsó menedéke, a -protestáns autonomia ellen. A centralizmus gondolatából kidobta a -jozefinizmust, hogy megszerezze Rauscher biboros és a -türelmetlenségig katolikus Zsófia főhercegnő pártfogását. -Arisztokrata ellenségei ezért mondották, mikor Bach 1852-ben -megkapta a báróságot, hogy cimerében a szavak: „<i>In cruce spes -mea</i>“, – nagyon is földi értelemben veendők.</p> -<p>Ilyenek voltak a kulisszák mögötti részletei annak a nagy -kisérletnek, amely a forradalmak romjain az egységes, nagy Ausztria -megteremtését tüzte ki céljául. Bachnak a koncepciója az volt, hogy -a jó közigazgatással és igazságszolgáltatással és a pénzügyi -szolgálat megreformálásával teremtse meg az egységes birodalomnak -az előfeltételeit. Amit ezen a téren alkotott, arról fenntartás -nélkül el kell ismerni, hogy kiváló adminisztrativ tehetségnek a -munkája. Az osztrák közigazgatás, melyet meg nem érdemelt -kicsinyléssel szoktak emlegetni, ma is az általa megácsolt keretek -között müködik. Nálunk is, a közigazgatás és igazságszolgáltatás -kettéválasztása, a telekkönyv, a jobbágyfelszabaditás, a pénzügyi -közigazgatás és a csendőrség, lényegükben a Bach-korszak -maradványai. Csak a cimek változtak, de a tartalom alig. Az -abszolutizmus idején Bach reformjai és intézményei népszerütlenek -voltak, de a kiegyezés utáni Magyarország épenugy kénytelen volt -őket átvenni, mint <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> ahogy átvette a Bach-féle közigazgatási -apparátust minden változtatás nélkül a hat éve megalakult cseh -köztársaság kormánya. Bach kisérletében megvoltak a sikernek -bizonyos előfeltételei. Ha terve sikerül, nevét II. Józsefnél -maradandóbb módon irja bele Ausztria történetébe. De nem -sikerülhetett, mert nem számolt a reális nemzeti erőviszonyokkal és -a kényszer nyomása alatt lemondott azokról a demokratikus erőkről, -melyeket esetleg felhasználhatott volna. Népállamot népek ellen -teremteni, még jó közigazgatási gépezettel sem lehet. Mint minden -abszolutisztikus rendszernek, a Bach-rendszernek is ez volt a -szervi hibája. Senki sem akarta elfogadni tőle még a jót sem, mert -mindenki csak az erőszakot és a közigazgatáson tul a közszabadságok -elkobzását és a germanizálást látta benne.</p> -<p>A legnagyobb tévedés volna azonban Bachnak a rendszerét minden -fenntartás nélkül germanizálásnak nevezni és a németséget, vagy -akár annak az osztrák ágát felelőssé tenni az ötvenes évek -<i>birodalmi</i> politikájáért. Ez a politika épen oly távol állott -<i>a német gondolattól</i>, mint a császári hadsereg, amely csak -nyelvére volt német, de teljesen denacionalizálódott a habsburgi -eszmének a kedvéért. Hogy is lehetett volna magasabb értelemben -németnek nevezni egy olyan politikát, amely kizárta a birodalmi -német klasszikusokat és valami sajátságos őrmesteri és irodatiszti -németséggel prostituálta Goethe és Schiller nyelvét. Az osztrák -németségnek a negyvenes évek liberális eszmekörében felnevelődött -intelligenciája visszavonult a Bach rendszerétől és azt kifelé -leginkább a szlávok képviselték. Az ötvenes évekből való az az -anekdóta, hogy a bécsi rendőrségnél, aki jó minősitést akar, -tartozik a cseh akcentust elsajátitani. Az össze-vissza dobált, a -viszonyokkal nem <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> ismerős közigazgatási tisztviselők a -gyakorlatban eltorzitották azt is, ami másként szépen festett volna -az uj közigazgatás koncepciójában.</p> -<p>Igy mélyült ki egyre jobban az az ür, amely a Bach-rendszer -szavai és cselekedetei között mutatkozott. Ezt az ürt pedig nem -lehetett állandóan áthidalni megfizetett ujságcikkekkel, megrendelt -bizalmi nyilatkozatokkal, eredményekről regélő jelentésekkel, -Potemkin-elvek szerint rendezett császári körutakkal és a kritika -teljes elhallgattatásával. Még az a látszólag demokratikus vonás se -használhatott ennek a rendszernek, mellyel a politikailag -veszélytelennek tartott parasztság rokonszenvét igyekezett magának -megnyerni. Két különböző oldalon, a liberális intelligencia és a -rendi különállásukban megtámadott történeti osztályok voltak a -Bach-rendszernek legerősebb ellenségei. És épen itt állott elő az a -képtelen helyzet, hogy mig Bach az ókonzervativ arisztokratákat -rendőrileg ellenőriztette, azoknak rendi előjogaik révén szabad -bejárásuk volt a feudális gondolatkörben felnevelődött fiatal -császárhoz. Bizonyos mértékig az ő szócsővük volt a döblingi -tébolydából megszólalt Széchenyi is, aki marcangoló kegyetlenséggel -tépte szét a <i>Rückblick</i> dicsekvéstől csillogó képeit. -Kritikájának foglalata az, hogy az önkény önmagában nem utálatos, -de azzá válik, ha képmutatással és tartuffiádákkal párosul.</p> -<p>Mikor azonban Széchenyi könyve megjelent, Bach már bukott ember -volt. Megbuktatta őt a solferinói vereség. Önkényuralmi rendszerek -mindent elbirnak, csak a külpolitikai és harctéri vereségeket nem. -Ilyen esetben szokták az uralkodók áldozatul odadobni -népszerütlenné vált minisztereiket. Bachnak is mennie kellett, -annál is inkább, mert a tábornokok keresve sem találtak volna -alkalmasabb mentséget, <span class="pagenum"><a name="Page_166" id= -"Page_166">-166-</a></span> minthogy Bachot okolják a katonai -igazgatás hibáiért és vele palástolják a saját tehetetlenségüket. -Senki sem sajnálta Bachot, mikor távozott, csak az uralkodó érezte -ugy, hogy tartozik valamivel annak az embernek, aki tiz esztendőn -át szolgálta a korlátlan császári hatalom ügyét. A pápai udvar -mellé nevezte ki követnek. Ez volt az utolsó állomás Bach politikai -pályafutásában. Tevékenységre Rómában nem nyilt alkalma, de -feljegyezték róla, hogy mezitláb, gyertyával kezében vett részt a -bünbánó körmenetekben. Mindenesetre különös befejezése egy -pályafutásnak, amelynek fiatalkori és forradalmi időszaka nem volt -mentes a negyvenes években divatossá vált ateisztikus -gondolatoktól. 1870-ben az olasz egység kimondása Bachot Rómából is -elüzte. Lehetetlenné vált egy olyan fővárosában, melynek két -provinciája elevenen érezte tiz esztendei kormányzásának az -emlékét. Ettől fogva minden közéleti szerepléstől visszavonultan -élt alsóausztriai birtokán. Virágzó gyümölcsfák és zümmögő méhek -között töltötte életének utolsó husz esztendejét.</p> -<p>Bach a liberalizmus és demokrácia podgyászával indult neki a -hatalomra vezető utjának, melyen nem volt szándékában, hogy -megforduljon. Mikor a reakció vámszedői az egyes állomásokon -követelték, készséggel hullajtotta el és cserélte ki mindazt, amit -kifogásoltak. Nem az elvek, hanem a cselekvés emberei közé -tartozott. A politikában vannak ilyen egyéniségek, akiket az erős -befogadó képesség jellemez és a meggyődésnek látszatával, sőt talán -tudattalanul a meggyőződésnek az érzésével tudják a legkülönbözőbb -álláspontokat képviselni. Szubjektive az ilyen egyéniségek mindig -őszintén beszélnek és cselekszenek. Ez az <i>átnyergelések</i> -lélektani magyarázata. Bachról tudunk néhány <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> nagyon -jellemző esetet, amely ezt látszik bizonyitani. Sorsdöntő -jelentőségü kérdéseknél mindig nehézség nélkül találta meg a -formulát, amely átsegitette a pálfordulások zátonyain. Ez volt az -esete, mikor szakitott a márciusi és májusi forradalmárokkal, mikor -leszámolt a parlamentarizmussal és mikor a teljes reakció mellé -szegődött. A kremsieri parlament feloszlatását minisztertársa, -Stadion, éjszaka közölte vele. Bach nyugodtan végighallgatta -izgatottságtól remegő kollegáját és másik oldalára feküdt, hogy – -aludjon. Másnap már érvelt a feleslegessé vált parlament -feloszlatása mellett. 1851-ben emlékiratban tárta az uralkodó elé -az abszolutizmus tarthatatlanságát és nehány nappal később -nyugodtan tudomásul vette a márciusi alkotmány felfüggesztését, sőt -képviselője lett a perhorreskált rendszernek. Ő, aki tiltakozott, -mikor még ügyvéd korában Felsenthal rendőrbiztos házkutatást -tartott nála, bizonyára természetesnek tartotta, mikor éveken át ő -adott hasonló megbizásokat ugyanannak a Felsenthalnak és -helyeztetett rendőri felügyelet alá a saját multjára emlékeztető -fiatal ügyvédeket. De ős időktől fogva közös vonásuk a hatalmon -levőknek, hogy mindig azt tartják legjobbnak, amit maguk -cselekszenek, magukat tévesztik össze a köz érdekével és azt -hiszik, hogy rendszerüket minden eszközzel meg <i>kell</i> -védelmezni.</p> -<p>Hozzátartozik Bach jellemzéséhez, hogy anyagi előnyök iránt nem -volt érzéke és a vagyongyüjtők közé nem tartozott. Miniszterségének -ideje Ausztriában összeesik a nagy kapitalisztikus -vagyonképződésekkel. Mellette és körülötte miniszterek, katonák, -vállalkozók vasutépitéseken, bányakoncessziókon, kereskedelmi -alapitásokon, hadseregszállitásokon milliókat kerestek, gyakran az -állam rovására is. <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> A mindenhatónak tartott miniszter -ezeket a kinálkozó lehetőségeket a maga javára sohasem használta -ki. Azok közé tartozott, akiknek a hatalom nem eszköz, hanem öncél, -melynek a közös nevezőjére vissza lehet vinni minden -cselekedetüket. Az övéhez hasonló egyéniségek cselekedeteinek -gyakran sulyos következetlensége csak látszólagos, mert -<i>önmagukhoz</i> mindig a legszigorubban következetesek.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span></p> -<h2>BONYHÁDY ISTVÁN.</h2> -<p>Az igazi neve Perczel volt. A tizenhetedik század elején -beköltözött német családból származott, amely állandóan nagy -szerepet játszott a Dunántul, különösen Tolna, Baranya és Somogy -vármegyék közéletében. Történelmi név a szabadságharcig nem került -ki a Perczelek közül, de a családnak majd mindegyik férfitagja -szolgálta egyik vagy másik vármegyét szolgabirói, főjegyzői, -alispáni minőségben. A nagykiterjedésü familiában Mária Terézia -idejétől kezdve sok volt a katona is. Bonyhády Istvánnak az apja, -Perczel Sándor is, mint inzurgens nemes verekedett a napoleoni -háboruk idején. Azután vidéki nemesek módjára visszavonult tolnai -birtokára és gazdálkodott. Járt a megyegyülésekre, résztvett a -helyi politikában, beszédeket tartott követválasztások alkalmával, -egyébként pedig büszke volt kilenc fiára, akik szintén a tekintetes -vármegye szolgálatában kerestek érvényesülést. Ismert név, nagy -rokonság, sógorság, komaság a legtöbb valamirevaló dunántuli -familiával: a legjobb ajánlólevél az életre. Bizonyára nem hoznak -szégyent a Perczelek régi nevére. Ha van egy kis szerencséjük, -alispán vagy táblai követ is lehet belőlük. <span class= -"pagenum"><a name="Page_170" id="Page_170">-170-</a></span></p> -<p>A negyvennyolcas és negyvenkilences események mind a kilenc fiut -kizökkentették arról a pályáról, amely kétszáz esztendő óta -hagyományos volt a Perczelek családjában s a karriéreknek az a -sajátságos változatossága, melyet befutottak, kicsinyben valóságos -tükörképét adja a mult század dereka körüli Magyarországnak. A két -idősebb, István és Imre – a későbbi Bonyhádyak, – a forradalom -ideje alatt megmaradt szigoru legitimistának, állást vállalt az -osztrák megszállás idejének közigazgatásában és megyefőnök lett az -abszolut rendszer idején. Sándor, aki eredetileg katona volt, de -1834-ben egy nagy feltünést keltett párbaj miatt otthagyta a -hadsereget, mint nemzetőr-őrnagy harcolt délen a szerbek és -egyideig a császáriak ellen Kassa körül. Windischgrätz januári -proklamációja után önként jelentkezett és az igazoló-bizottság -előtt tisztázta magát. Móric egyik legradikálisabb politikusa és -tábornoka lett a forradalomnak. Öccsével, Miklóssal együtt, aki -honvédezredes volt, Világos után külföldre menekült; mindkettőjük -nevét 1851 szeptember 23-án bitófára szegezték. Béla főszolgabiró -és alispán volt 1849-ben s az alkotmányos éra alatt az igazságügyi -tárcát töltötte be. Pál kapitány volt a honvéd-hadseregben; az -abszolut éra alatt közlegénynek sorozták be. Lászlót a -forradalomban való részvételéért négyévi várfogságra itélték; -betegség cimén elbocsátották és huszonkilenc éves korában meghalt. -A legfiatalabb, Ferenc, a Buda ostrománál kapott sebébe halt -bele.</p> -<p>A kilenc Perczel-fiu példája annak is, hogy szélsőséges idők -teremtik a szélsőséges embereket. Mikor valaki leszögezi magát egy -álláspont mellé, ritkán tudja előre állásfoglalásának végső -következéseit. Talán csak az első lépést teszi meg saját -akaratából: a továbbiaknál már a viszonyok <span class= -"pagenum"><a name="Page_171" id="Page_171">-171-</a></span> és -események sodró hatása nyilatkozik meg. Egy bizonyos ponton tul -pedig már nincsen visszatérés. Ilyenkor az, akit az események -elsodortak, a saját igazolására legtulzóbb módon igyekszik -szolgálni azt az irányt, mely őt magával ragadta. Ez a forradalmi -és ellenforradalmi emberek pszihéjének a magyarázata.</p> -<p>Talán igy kell és lehet megérteni Bonyhády Istvánt is. A -pályafutását egész fiatalon, 1823-ban, mint Tolna vármegye -tiszteletbeli aljegyzője kezdte meg. Hét év mulva valóságos -aljegyző, 1836-tól 1845-ig pedig főszolgabiró volt a Perczelek -másik vármegyéjében, Baranyában. Ahogy a későbbi esztendei szerint -meg lehet itélni, keménykezü, keménynyaku megyei kiskirály -lehetett, aki nem kereste a népszerüséget és rokonszenvet nem -tudott ébreszteni maga iránt. Az 1845-ös tisztujitásnál nem -választották meg. Bizonyára a harag müködött benne, mikor 1849-ben -a császáriaktól elfogadta a dárdai főszolgabiróságot. A magyar -szabadságharcok története százával mutat föl olyan példákat, hogy -két testvér közül az egyik a kurucok, a másik pedig a labancok -oldalán harcolt. Sok birtokos magyar nemes család menekedett meg -igy az elpusztulástól. A <i>gutgesinnt</i> testvér érdemei a bécsi -hatalmasok előtt expiálták a <i>rebellis</i> büneit. Sokszor már a -következő generációban bekövetkezett a szerepcsere: labanc lett a -kuruc gyermekéből és függetlenségi politikus a császári -tisztviselőnek a fiából. Ez a történet ismétlődött meg a Perczelek -családjában is. Önmagában ez még nem lett volna különös és -emlitésreméltó esemény. De mert a Perczelek nyakasabbak és -keményebbek voltak másoknál, erősebb volt bennük <i>a csak azért -is</i> virtuskodó magyarsága, akár jobbra tolódtak el, akár balra, -elébe rohantak a többieknek. Az egyiknek nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> volt -elég függetlenségi és radikális Kossuth, a másiknak elég aulikus és -konzervativ Albrecht főherceg.</p> -<p>Mindjárt az önkényuralom első esztendejében, mikor a két -Perczelt <i>in contumaciam</i> halálra itélték, a többiek pedig -bujdostak, vagy hadbiróság elé kerültek, csaknem egyszerre három -Perczelt neveztek ki megyefőnöknek: Istvánt Szeged székhellyel -Csongrádba, Imrét Szolnokra, rokonukat, Gyulát, pedig Békésbe, majd -Vasvármegyébe. A három rokon meghálálta a kinevezést. Alázatos -instanciával fordultak a császárhoz és kérték, hogy letehessék <i>a -lázadók által beszennyezett</i> Perczel nevet és nemesi előnevüket -használhassák vezetéknévnek. Igy lettek belőlük Bonyhádyak.</p> -<p>István 1850 április derekán vonult be uj székhelyére, Szegedre, -ahova a renegát hirével érkezett meg és céltáblája lett minden -elfojtott gyülölségnek, haragnak, mely az emberek lelkében -fölhalmozódott. Nem mintha a Tiszaparti városban ő lett volna az -egyetlen, aki az önkényuralommal megalkudott. Kremminger -prépost-plébános, aki ellen a forradalom ideje alatt Batthyány -Kázmér kormánybiztosi minőségében inditott vizsgálatott s akit a -város kegyuri minőségében <i>közönségesen ismert szelleménél -fogva</i> fosztott meg hivatalától, az ostromállapot idején került -vissza plébániájába. Szücs Antal kisteleki plébános, aki a -szószékről is prédikált a <i>lázadás</i> ellen, szintén jutalmul -kapta a rókusi paróchiát. A magisztrátus is kikerült minden -rendszerváltozáshoz alkalmazkodó, vagy kenyérre szorult emberekből. -Akadtak még „alkotmányos“ tisztviselők is, akik állást vállaltak. -De a Perczelből lett Bonyhádynak más volt az esete. Az ország másik -részéből idegenül került Szegedre és idegen maradt nyolcesztendei -megyefőnökségének <span class="pagenum"><a name="Page_173" id= -"Page_173">-173-</a></span> végeztéig. A többiek csak szolgálták az -abszolut rendszert, de ő politikai megbizottja volt az -abszolutizmusnak, mely a rémuralom köntösében mutatkozott be. -Esetét a tüntetésszámba menő névváltoztatás is megkülönböztette az -egyszerü állásvállalástól. A többiek megfordulhattak, mikor -kiábrándultak <i>az uj rendszerből</i>, számára nem volt -megfordulás. A lokálpatriotizmus, amely sokat elnéz azoknak, akik -mindennaposak a kvaterkázó poharak, vagy a tarokkasztal mellett, a -jött-mentet látta benne, akinek nem szabad és nem lehet -megbocsájtani. Az alsóvárosi magyarok, akiknek mindenkor nagy -sulyuk volt Szegeden, benne látták minden rossznak a -megtestesülését. Ő számoztatta meg a házakat, ő rendelte el a -népszámlálást, vele együtt jött Szegedre a stempli meg az akciz, -szünt meg a szabad dohánytermesztés és pecsételték le a kisüstöket. -Már pedig a kisüst emberemlékezet óta a politikai állásfoglalásnak -fontos tényezője Magyarországon.</p> -<p>Másutt, ahol szerencsésebb volt a megyefőnökök megválasztása, a -társadalmi kapcsolatok enyhitették a politikai ellentéteket. -Bonyhády családos ember volt, de a családját Szegedre nem hozta -magával. A társadalmi érintkezést nem kereste és jóformán kizárólag -a hivatalos érintkezésre szoritkozott. De még közvetlen -alantasaival, hivatalnoktársaival sem tudott összemelegedni. A -modora kemény, érdes és bántó volt. Ha nem volt feltétlenül -szükséges, nem tárgyalt velük, hanem piros vagy kék ceruzával irott -cédulákat küldözgetett nekik. A városi levéltár ma is őriz néhány -ilyen „<i>Amice</i>, polgármester!“ megszólitásu diplomáciai -jegyzéket. A szövegük se valami kiméletes. „Szombaton minden készen -legyen, különben jaj a mérnöknek!“ <span class="pagenum"><a name= -"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> Egyes üzenetei egyenes -inzultusokat tartalmaznak. Sohase jutott volna eszébe, hogy ezeket -a dorgáló, sértegető tartalmu leveleket boritékban juttassa el a -cimzettekhez. Nem csoda, ha igy még hivatalnoktársaival is feszült -volt a viszony s azok is csak immel-ámmal, a passziv -rezisztenciával határos módon hajtották végre rendelkezéseit. E -rendelkezések nagyrésze pedig a <i>forradalmi emlékek</i> tökéletes -kiirtására vonatkozott. Bonyhády meg akart semmisiteni mindent, ami -az elmult napokra emlékeztetett. A levéltárnak 1848–49-re vonatkozó -ügyiratait elégette, a jegyzőkönyvek lapjait pedig feketére -bemázoltatta. Ezeket a lapokat vegyi uton, 1872-ben tették ismét -olvashatókká. Elkoboztatta a karpereceket, melyeken az aradi -tizenhárom nevének kezdőbetüi voltak láthatók. Eltiltotta <i>a -fekete, széles és hátul lefüggő szalagokkal disztelenitett, -gömbölyü, betyáros kalapok</i> viselését. Fegyelmit inditott a -Kossuth-szakállt viselő tisztviselők ellen. Szétfejttette a -nemzetiszinü zászlókat és összetörette a „48“ jelzésü pipákat. A -kaszinókat, társasköröket bezáratta, a templomi prédikációkat -rendőri ellenőrzés alá helyezte; keresztelőket, disznótorokat is -csak a hatóság képviselőjének jelenlétében volt szabad tartani.</p> -<p>Lassankint igy valóságos hadiállapot fejlődött ki Bonyhády és a -város közönsége között. Nyiltan szembeszállni a nagyhatalmu -megyefőnökkel, akinek egy szava elég volt ahhoz, hogy bárki is -rendőri felügyelet alá kerüljön, nem lehetett, de a fennmaradt -anekdotaszerü apróságok, az egykoru akták, a pest-budai főispánhoz -intézett politikai helyzetjelentések eléggé tanuskodnak arról a -viszonyról, mely a megyefőnök és a székhelyéül szolgáló város -polgársága között uralkodott. Bonyhády egy alkalmat se mulasztott -<span class="pagenum"><a name="Page_175" id= -"Page_175">-175-</a></span> el, hogy az előtte megjelenőknek metsző -módon szemükre ne vesse előbbi politikai magatartásukat. Kossuth -tiszteletére 1849 julius 12-én Szegeden rendezték az utolsó -fáklyásmenetet. Ennek résztvevőit sokáig szemmeltartotta a -rendőrség. Bonyhády még két esztendő multával is ezért utasitott el -egy uriasszonyt, aki valami kéréssel járult eléje:</p> -<p>– Asszonyom, a kezén még most is érzem a szurokfáklya -szagát.</p> -<p>Különösen hadilábon állott Bonyhády a piaristákkal, akik 48 óta -mind jegyes emberek voltak. Személyesen járogatott el a belvárosi -templom mellett levő régi piarista gimnáziumba, hogy a diákok -lojális szellemben való oktatását ellenőrizze. Ha az apró emberek -nem a szája ize szerint a feleltek, a tanárokkal éreztette -haragját. Egyizben valami ügyes-bajos ügyben Cseh Ferenc rendtag -vezette a piaristák küldöttségét elébe. A megyefőnök disputálni -kezdett Cseh Ferenccel s végre dölyfös gunnyal vágta oda neki:</p> -<p>– Tisztelendőségednél nincs okosabb ember a szegedi piaristák -között?</p> -<p>Nem hiába volt Cseh Ferenc a filozófia professzora, végtelen -nyugalommal felelte:</p> -<p>– Oh, dehogy nincs. A többi mind okosabb, mint én, de azt -gondolták, hogy ide én is jó leszek.</p> -<p>Negyvennyolc óra alatt Cseh Ferencnek természetesen el kellett -hagynia Szegedet.</p> -<p>Ilyen esetek másokkal is fordultak elő s annyi rendőre nincs -semmiféle önkényuralomnak, hogy meg tudná akadályozni sötét -éjszakákon a Kárász-ház ablakainak beverését, ahol a megyefőnök -lakott. Tudvalevő dolog az is, hogy rendőrállamokban az emberek, ha -már egyebet nem tehetnek, <span class="pagenum"><a name="Page_176" -id="Page_176">-176-</a></span> „tiszteletlen“ élceket faragnak a -hatalom rovására. A cenzura hivatásánál fogva korlátolt s csak -akkor vesz észre valamit, mikor a viccet már a verebek is -csiripelik. Ilyenforma dolgok történtek a Bonyhády idejében is. A -polgármesterhez intézett egyik átiratában szóváteszi, hogy „többen -mulatság ürügye alatt a tanyákra kirándulnak s a kormány -célzataival ellenkező elménckedésekkel önmagukat ámitják, -forradalmi dalok és poharazások közt vétkes merényletekre -vetemednek“. A „kormányellenes elménckedések“ különben a kaszinó -bezárásának okai között is szerepelnek. Az ötvenes évek elején a -kürtőkalap volt a kormányhatóság szimboluma. Egyik doktornak, aki -„a magas kormánynak ismeretes hive“, a kürtőkalapját fejébe verték -és bezuzták. Nyomozás indult meg, de eredménytelenül. Az eset az -ügyiratokban „cs. kir. tisztviselők nevetség tárgyává tétele és -azok tettleges megbecstelenitése“ cimen van megörökitve. -Bonyhádynak 1851 március 12-iki politikai jelentése a következőket -mondja:</p> -<p>„A nép hangulata a mult havitól nem különbözik; a nép csendes, -engedelmes, semmi politikai kihágás nem történt. A Kossuth -visszatérte felüli hirek kevés hitelre találnak.</p> -<p>A körülmények szülte nagyobb terhek miatti panaszok az adott -felvilágositásra elenyésznek, az aggodalmak azonban a fogyasztási -adó behozatala ellen csoportosulnak.</p> -<p>Az intelligentia nagy része hallgat, más része politizál s -reményli a reformok hajótörését, a harmadik rész, a forradalmi -compromittáltak, a jelen állapottal kibékülni nem tudnak, de -mindenki örül a közbéke helyreálltán s a fejlődést várja.“</p> -<p>Szóról-szóra ugyanaz a helyzetjelentés, amely ráillenék -<span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> bármely más rendőrállamra. A lelkek -elégedetlenségét minden rendőrállam a gyomor kielégitésével és -anyagi jólét igérgetésével akarja leszerelni. Ezen a téren a -Bonyhády-éra alatt kétségtelenül történt is haladás. Ekkor -kezdődött meg Szegednek mai értelemben vett várossá fejlődése. -Kiépült a pest–temesvári vasut, állandó hid épült a Tiszán, utcákat -köveztek, megcsinálták a közvilágitást s különösen a Bach-korszak -kinevezett tisztviselői financiális szempontból rendet vittek a -<i>more patrio</i> városi gazdálkodásba. De a publikumnak nem ez -kellett. Még a jót se szivesen fogadta a gyülölt kezekből.</p> -<p>Amennyire meg lehet itélni, Bonyhády későbbi éveiben belefáradt -a meddő küzdelembe. Elszigeteltsége embergyülöletté fokozódott. -Helytartósági tanácsos lett, kapott kitüntetéseket, az 1857. évi -császárlátogatás alkalmával közvetlenül sütkérezett a hatalom -fényében, de mindez nem segithetett rajta. Szinte patologikussá -vált nála, hogy mindenütt és mindenkiben forradalmárt keresett. -Összeférhetetlensége nőttön-nőtt s beosztott tisztviselői -egyre-másra kérték áthelyezésüket. Végre Albrecht főherceg őt -helyezte át megyefőnöknek Kecskemétre. A <i>kis alkotmány</i> -idejében, mikor uj emberekkel kellett próbálkozni, elejtették. -Többé a közéletben nem szerepelt. Tolnai birtokán gazdálkodott és -rengeteg sokat olvasott. Mert nagy olvasottságu ur volt ez a -magyarból lett császári tisztviselő. Olvasott mindent, de ahogy a -könyvtárának hozzám került darabjaiból látom, különösen az -érdekelte, ami a forradalomra és a forradalomnak káros mivoltára -vonatkozott. Könyveiben az ilyen passzusokat tintával, vörös és -zöld plajbásszal gondosan aláhuzogatta és a fontosabb helyeket -hatalmas NB jelzéssel látta el. Talán pszichologiai önigazolás-féle -<span class="pagenum"><a name="Page_178" id= -"Page_178">-178-</a></span> volt ez a négy fal között. A könyvei -között van egy kéziratos kötet is, Eszék városának 1849 február -14-én történt kapitulációjáról. Folytatás gyanánt sajátkezüleg -leirta a debreceni <i>Rumpf-parlament</i> február 26-iki -tárgyalásait, melyek az eszéki árulásra vonatkoznak. Az irása erős, -karakterisztikus, a betüi szinte haragosan kemények, akárcsak az -egyénisége.</p> -<p>De a könyveknek, melyek halála után Pécsett kerültek -kótyavetyére, van még egy érdekességük. 1860-tól kezdve nagy, kerek -betükkel rajzolja mindegyik könyvének első lapjára: „Öregebb -Bonyhády Perczel István tulajdona.“ Ő, aki a szabadságharc után -megtagadta a familiáját, bukása után megint használni kezdte a -rebellis nevet. Tüntetni akart-e vele azok ellen, akik hálátlanok -voltak szolgálataiért, vagy egyszerüen visszatért a régi névhez, -mikor látta, hogy másoknál már nem akadálya a közpályán való -szereplésnek, nem tudom megmondani. Még a legnyiltabb embereket is -csak <i>kivülről</i> tudjuk megitélni és csak következtetni tudunk -cselekedeteik igaz okaira, lélektani rugóira. Ami pedig az övéhez -hasonló komplikált és kifelé zárkózott lelkekben végbemegy, más -emberek előtt örökre zárva marad.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span></p> -<h2>AZ ESZÉKI ÁRULÁS 1849-BEN.</h2> -<p>Bonyhády Perczel Istvánnak, Szeged város és Csongrád vármegye -néhai adminisztrátorának hagyatékából került hozzám egy német -nyelvü kéziratos könyv, „<i>Übergabe der Festung Essegg an die -kais. kön. Truppen am 13. und 14. Februar 1849.</i>“ A szerzője -nincs megnevezve, de a szövegből kétségtelen módon meg lehet -állapitani, hogy csak az a <i>Glavásch</i> János őrnagy lehetett, -akinek oroszlánrésze volt az eszéki árulásban. A könyv ugyanis -főleg azt domboritja ki, hogy a császári hadsereg mennyit köszönhet -az ő <i>becsületes és önfeláldozó</i> császárhüségének. Ennek -bizonyitásánál több izben négyszemközt lefolyt beszélgetésekre is -hivatkozik, melyeknek mindig ő az egyik szereplője, ugy hogy más a -könyvet nem irhatta. Ezzel az irattal akarta a szerző elérni, hogy -az ifju császár még 1842-ben büntetésből elvett tiszti rangját -visszaadja.</p> -<p>A kézirat alkalmasint akkor kerülhetett Bonyhády Perczel István -birtokába, mikor a magyar kormánynak Debrecenbe való menekülése -után, mint a császáriak által kinevezett főszolgabiró müködött az -Eszékkel szomszédos siklósi járásban. Érdeklődésből, talán mert egy -Perczel is <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> szerepelt a vár átadásánál, -lemásoltatta s a végén sajátkezüleg hozzáirta a debreceni -országgyülésnek a vár átadására vonatkozó tárgyalásait. Egyéni -megnyilatkozás egyetlenegy helyütt van benne. Mikor a debreceni -parlament kimondja, hogy az eszéki vár feladásánál jelen volt -tisztek mindaddig becsteleneknek és hazaárulóknak tekintetnek, mig -a haditörvényszék előtt vétlenségüket be nem bizonyitják, -hozzáfüzi: „<i>A fentebbi határozatot inditványozó Madarász László, -Kossuth Lajos rendőrfőnöke ’s a honvédelmi bizottmány tagja volt, -’s ő az, ki ama boldogtalan Zicsy Ödön grófnak Görgey forradalmi -vezér által elkobzott ’s zár alá vett ingóságait, nagyértékü -drágaságait kezelte ’s az ékszerek nagy részét ellopta ’s most mint -cégéres tolvaj, gazember Amerikába menekült.</i>“</p> -<p>A német kéziratnak a szereplői nagyrészt ismeretlen, már -teljesen elfelejtett nevü emberek, akikről semmiféle különös dolgot -nem jegyzett fel a történelem. Maga Eszék várának az átadása is -csak epizód a szabadságharc történetében Az érdekessége a -forradalmi miliőnek megrajzolásában és az apró emberi momentumoknak -a feljegyzésében rejlik, amelyek sokat érthetővé tesznek, különösen -oly emberek előtt, akik végigélték az 1918. évi összeomlás utáni -zavaros időket.</p> -<p>A forradalom kitörésekor Eszék várának <i>Jovich</i> báró -vezérőrnagy volt a parancsnoka. A várban állomásozott egy vegyes -gyalogdandár <i>Schwarzenau</i> tábornok parancsnoksága alatt. A -helyőrséghez még tüzérségi és müszaki csapatok tartoztak, -közvetlenül a várparancsnoknak alárendelve. Élelmiszerekkel, -lőszerrel a vár hónapokig el volt látva, a kasszában még pénz is -volt a tisztek fizetésére és legénység zsoldjára; <i>anyagi</i> -szempontból igy nehézségektől nem kellett tartani. <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p>A vezető állásban levő tisztek szempontjából a legnagyobb -veszedelem volt, hogy a bécsi hadügyminisztérium teljes -bizonytalanságban hagyta őket. A délvidék fellángolt. A Bácskában -és Bánságban folyt a harc a magyarok és szerbek között, mindkét -oldalról olyan tisztek vezetése alatt, akik ugyanannak az -uralkodónak esküdtek föl. Szeptemberben <i>Jelacsics</i> megindult -Pest ellen, de az eszéki helyőrség még mindig nem kapott -instrukciókat. Ugy látszik, Bécs nem tudta de <i>Jovich</i> báró -még kevésbbé tudhatta, hogy az események hol fognak végződni. -Zavarában azt a megoldást választotta, hogy a beállott -hadiállapotban <i>Eszék várát semlegesnek jelentette ki</i>. A -várba nem eresztette be <i>Sassy</i> őrnagy parancsnoksága alatt -álló 9-ik honvéd zászlóaljat, sem a <i>Csorich</i> őrnagy által -vezetett szerb határőröket. Beállott az a furcsa helyzet, hogy egy -uralkodónak felesküdött csapatok fegyverrel állottak egymással -szemben és ugyanakkor ugyanannak az uralkodónak egy helyőrsége a -kitört harcban érdektelennek jelentette ki magát.</p> -<p>Ez a kómikus állapot természetesen nem tarthatott sokáig. -Jelacsics hires <i>Flankenbewegungja</i> után, október 8-án -megérkezett a honvédelmi bizottmány parancsa, hogy a várban tüzzék -ki a magyar zászlót és a tisztek irásos nyilatkozatban kötelezzék -magukat a magyar kormány iránti engedelmességre. Máskülönben -hazaárulóknak minősitik őket.</p> -<p>E „<i>borzalmas parancs</i>“ vétele után, – mint a kézirat -mondja, – Jovich báró a főőrségre felvonatta a magyar zászlót, de -biztonságból a vártemplom tornyára a sárga-fekete lobogót, a -városház balkonjára pedig a horvát lobogót is kitüzette. Utána -nyomban beteget jelentett, a másik tábornok, <i>Schwarzenau</i> -pedig se szó, se beszéd, egyszerüen <span class="pagenum"><a name= -"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span> otthagyta a gondjaira -bizott csapatokat és Horvátországon át Ausztriának vette az -utját.</p> -<p>Október 22-én <i>Batthyány</i> Kázmér gróf, mint a magyar -kormány által kinevezett kormánybiztos jelent meg a várban. Magával -hozta a 41-ik honvéd zászlóaljat öt ágyuval. A vár helyőrsége 4500 -ember volt 630 ágyuval, kétségtelenül elegendő ahhoz, hogy -Batthyányt maroknyi csapatával együtt összeroppantsa. De nem ez -történt. Az események teljesen a forradalmi idők logikája szerint -játszódtak le.</p> -<p>„Batthyány gróf a várba való bevonulása alkalmával mindenekelőtt -a rendes csapatok részéről akarta biztositani magát, tehát -felszólitotta a tiszteket, hogy amennyiben állásukban meg akarnak -maradni, reverzálist állitsanak ki, melyben kötelezik magukat, hogy -hüséggel szolgálják a magyar kormányt. A tisztek, miután -megfontolták, hogy <i>igazi kötelességüket</i> ugy teljesitik -legjobban, ha legénységüknél maradnak s miután belátták, hogy a -reverzális adása nélkül nem maradhatnak csapataiknál, hanem azokhoz -vagy honvédtiszteket osztanak be, vagy a honvédség között osztatnak -fel, elhatározták, hogy eleget tesznek a felszólitásnak s -kiállitották a kivánt reverzálist.“ Egymás számára azonban a -tisztek egy része nyilatkozatokat állitott ki, hogy ez a reverzális -a legfelső hadur iránti kötelességük teljesitését nem érinti. Igy -minden eshetőségre biztositották magukat.</p> -<p>Másnap jelent meg a várban az uj katonai parancsnok, <i>Éder</i> -tábornok. Éder elég különös körülmények után lett egy magyar kézben -levő várnak <i>forradalmi</i> parancsnoka. A bácskai harcok idején, -<i>Kiss, Vetter</i> és <i>Fackh</i> tábornokok azzal vádolták meg, -hogy kétszinü játékot üz és összejátszik az ellenséggel. Rövid uton -vizsgálatot rendeltek <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span> el ellene s a vizsgálatba bevonták -<i>Hatzel</i> és <i>Bernáth</i> kormánybiztosokat és a -nagybecskereki polgármestert is. A vizsgálatot Óbecsén kellett -volna lefolytatni, de mire rákerült volna a sor, a szerbek és -császáriak megtámadták a Ferenc-csatorna torkolatát. Éder felkerült -Pestre, onnét pedig a honvédelmi bizottmány kinevezésével Eszékre. -A honvédelmi bizottmány szükében volt a tábornokoknak s talán ugy -okoskodott, hogy a kormánybiztos és a mellé rendelt <i>Földváry</i> -Lajos ezredes ellenőrzése mellett Éderben megbizhatik.</p> -<p>Bizonyos, hogy a tábornok a többi tisztekkel együtt külsőleg a -magyar ügy hivének mutatta magát, befelé azonban folytatta kétszinü -játékát. Mikor a helyőrséget feleskették a magyar zászlóra, -kimódolta, hogy a vártüzérek, akikre <i>szükség lehet</i>, az -eskütételnél ne jelenjenek meg. Mikor a <i>Trebersburg</i> báró -vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló császáriak délről kezdték a -várat körülzárni, megakadályozta a vár előtti házak lebontását, fák -kivágását és az utcák kövezetének felszedését. Az ellenség a vár -közvetlen közelébe férközött, de a védelemre semmi sem történt. A -kapuk nyitva maradtak, ostromlók és ostromlottak érintkeztek -egymással, megállapodásokat kötöttek a posta továbbitására. Éder -tábornok pedig megmagyarázta Batthyánynak, hogy hadviselő felek -között, kiknek tisztjei kölcsönösen ismerik egymást, <i>ez igy -szokás</i>. Az olasz condottierik háboruira emlékeztető hadviselés -volt ez, ahol nagy „csatákban“ csak az sebesült meg, aki véletlenül -– leesett a lóról.</p> -<p><i>Glavásch</i> őrnagy térparancsnok volt Eszék várában. Szintén -a forradalmi kormány nevezte ki december vége felé. Az ő -pályafutása furcsább volt még az Éderénél is. Határőrvidéki tiszt -volt, abból a fajtából, amely alulról kezdi <span class= -"pagenum"><a name="Page_184" id="Page_184">-184-</a></span> a -pályafutását és évtizedek alatt, miután végighányódott a -<i>birodalom</i> legkülönbözőbb helyőrségeiben, eljut az -őrnagyságig. Glavásch katonai pályafutását 1809-ben kezdte meg a -napoleoni háborukban és 1842-ben mint őrnagy kordonparancsnok volt -Gradiskában. Mint ilyen egy kis határsértést követett el és -<i>három bosnyák rablót minden tárgyalás nélkül felakasztatott</i>. -Máskor, a félvad délszláv viszonyok között nem sokat törődtek az -ilyen esetekkel, de akkortájt Ausztriának érdeke volt, hogy jóban -legyen a portával és a <i>tettest</i> rövid uton megfosztották a -rangjától.</p> -<p>Glavásch ettől fogva állandóan kegyelmi kérvényekkel bombázta a -hadügyminisztériumot, főhaditanácsot és császárt, de -eredménytelenül. Utolsó kérvényét már a kavargó 48-as viszonyok -közepette intézte a császárhoz. Hogy a kedvező elintézést -kisürgesse, maga is utána ment a kérvényének Bécsbe. A császárt nem -találta, mert az udvar Innsbruckba menekült. Elment oda is, ahol -épen Jelacsics volt a nap hőse. A kérvényét ott sem találta. -Időközben leküldték <i>elintézésre</i> a magyar -hadügyminisztériumhoz Pestre. Glavásch megint visszafordult és pont -a forradalom kitörésekor érkezett meg Bécsbe. Ott egy kis pechje -támadt, a diákok megfogták, behurcolták az aulába és a Jelacsiccsal -való összejátszás gyanuja miatt elpáholták. Sikerült megszöknie és -kalandos utazás után elkerült Pestre, ahol már valamikor régen, -hadnagy korában szolgált. Pesten örömmel fogadtak minden -jelentkezőt és akárcsak Éder, Glavásch is néhány nap mulva a -honvédelmi bizottmány kinevezésével a zsebében utazhatott -Eszékre.</p> -<p>Hogy mi volt ennek az embernek a lelkében, aki saját irása -szerint Pesten szentül fogadkozott, hogy hive lesz a magyar -kormánynak, tudni nem lehet. A kézirat, amely csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> tőle -származhatik, azt mondja, hogy <i>már azzal a szándékkal ment le -Eszékre, hogy a várat átjátssza a császáriak kezére. -Megbizhatóságának és császárhüségének</i> ez volna a legszebb -bizonyitéka. A valószinüség nem erre mutat. Zavaros időkben az -emberek nagyon különös görbéket irnak le. Mikor ő Pesre került, -alkalmasint haraggal volt eltelve mellőzése és kérvényeinek -elutasitása miatt. A honvédelmi bizottmány nem ok nélkül hihette, -hogy ez a szerezsán ivadék, aki saját bőrén érezte Bécs -hálátlanságát, hüséges hive lesz. Közben azonban fordultak a -dolgok. Január elsején Kossuth a kormánnyal Debrecenbe menekült és -a magyar ügy elveszettnek látszott. Glavásch, aki addig teljesen a -kormány emberének mutatta magát és meg tudta nyerni a becsületes, -de hihetetlenül naiv Batthyány gróf bizalmát, kezdett a szél -változásához képest köpönyeget forgatni. Az ostromnak a módja -mellett, amely Eszék körül folyt, összeköttetést tudott találni az -<i>ellenséggel</i>. Ugy okoskodott, hogy bölcsebb, ha a vár -elárulásával Bécsben szerez magának érdemeket, mintha az elmenekült -magyar kormány szekeréhez kötné a sorsát. Akár a reaktiválását, -akár nyugdijjogosultságának az elismerését igy tudja legkönnyebben -elérni.</p> -<p>Glaváschnak nem volt nehéz társakat találni, akik ugyanugy -gondolkoztak, mint ő. Első volt közöttük a mindig -<i>fekete-sárga</i> Éder tábornok, utána <i>Neubauer</i> őrnagy -térparancsnok és aki nagyon fontos volt az ő szempontjukból, Rácz -honvédőrnagy, akiben a „magyarok“ is teljesen megbiztak. -Természetesen csak a legnagyobb óvatossággal járhattak el. Bent a -várban meg kellett tartani a védekezés szinezetét, nehogy a -honvédtisztek gyanut fogjanak, kifelé viszont értésére kellett adni -az „ellenségnek“, hogy a várat <span class="pagenum"><a name= -"Page_186" id="Page_186">-186-</a></span> a kezére akarják -játszani. Ha ugyanis Trebersburg báró csapatai harc árán foglalják -el a várat, elvész az <i>érdem</i> és nincs kilátás jutalomra.</p> -<p>Glavásch összeállitotta a <i>gyanus</i> tisztek listáját és -azokat Éder tábornok január folyamán különböző megbizatások, -felderitések cimén eltávolitotta a várból. A várparancsnokság pedig -gondoskodott róla, hogy az alsó- és felsővárost, melyeket sáncöv -választott el a vártól, <i>megbizható</i> csapatok védjék. Tényleg, -mikor Trebersburg báró január 29-én a külvárosokat megtámadta, a -védőcsapatok küzdelem nélkül visszavonultak. <i>Rácz</i> őrnagy, -aki az alsóvárost <i>védte</i>, azt adta elő, hogy a lakosok -hátulról tüzeltek az embereire és lehetetlen volt a helyén -kitartani.</p> -<p>Az egész történetben csak az a sajátságos, hogy a feltétlenül -becsületes Batthyány grófnak mindezek a dolgok nem tüntek fel, sőt -elhitte, hogy a vár teljes biztonságban van és mint Baranya és Bács -megyék kormánybiztosa rávetette magát, hogy megyéinek -meglátogatására a várat elhagyja. A gróf február 4-én utazott el és -távollétében az összes hatalmat Éder tábornokra ruházta. Többé már -vissza nem térhetett, mert néhány nap mulva Nugent táborszernagy -csapatai Eszéket a Dráva másik oldalán, észak felől is -körülzárták.</p> -<p>Ettől fogva gyorsan fejlődtek a dolgok. Egy Kuba nevü százados -hadbiró meg akarta látogatni a felsővárosban lakó szüleit. A -tábornok „átkelési igazolványt“ adott neki, azzal a föltétellel, -hogy felkeresi Nugent és Trebersburg tábornokokat. Közölje velük, -hogy <i>ő és még többen fel akarják adni a várat</i>, vissza -akarnak térni a császár hüségére, de ehhez formális felszólitásra -van szükségük. A felszólitás meg is érkezett február 9-én s ettől -fogva a várban több <span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> napon át zajos haditanácsok követték -egymást. A fiatal <i>Perczel</i> Pál kapitány, Perczel Mór -tábornoknak az öccse, Szigetvár példáját emlegette és követelte, -hogy Zrinyi Miklós példájára mindnyájan hősi halált haljanak. A -fiatalabb tisztek egy része vele tartott. A többség -tanácstalanságában nem tudta, mitévő legyen. A honvédelmi -bizottmánnyal való kapcsolat megszünt, nem érezték az erkölcsi -nyomást, amely kitartásra késztette volna őket. A falakon kivül -pedig az ellenség, melynek tisztjeivel egy kadétiskolába jártak, -velük együtt szolgáltak, mulattak és töltötték ifju éveiket. Talán -egyedülálló eset a várostromok történetében, hogy ostromlók és -ostromlottak, mikor összeülnek a tárgyaló asztalhoz, <i>testvér</i> -megszólitással üdvözlik egymást. Ez a szokás a határőrvidéki -ezredekből terjedt el a régi osztrák hadseregben. Még Földváry -ezredes is, aki eleinte szintén a végsőkig való ellenállást -hangoztatta, megingott és megelégedett annak kikötésével, hogy a -vár feladása „<i>tisztességes</i>“ feltételek mellett történjék. A -tisztesség ügyét Glavásch és Rácz, akik február 11-én az átadás -feltételeit letárgyalták, azzal a szójátékkal intézték el, hogy az -őrség nem lerakja a fegyvert, hanem <i>visszaadja</i> jogos -tulajdonosának, az uralkodónak. Ez ismét megnyugtatott néhány -embert, aki a katonai becsületét féltette a fegyverlerakástól.</p> -<p>A február 11-iki tárgyalásnak egyik <i>fontos</i> pontja volt, -hogy Trebersburg tábornok a császár nevében Glaváschnak rangja -visszaadását és évi 800 frt nyugdijat helyezett kilátásba. -<i>Állitólag önként;</i> aki akarja, el is hiheti. A második -megállapodás volt, hogy a várat a császáriak 13-án szállják meg és -a formaszerinti átadás 14-én történik. Nehogy esetleg a honvédek -valami programellenes zenebonát csináljanak, 13-án az őrségre régi -császári csapatokat kell vezényelni, <span class="pagenum"><a name= -"Page_188" id="Page_188">-188-</a></span> <i>megbizható</i> tisztek -parancsnoksága alatt, az ágyuk mellé pedig óvatosságból olyan -embereket, akik kezelésükhöz nem értenek.</p> -<p>Az óvatosságra nem volt szükség. Eszék egy lövés, egy kardcsapás -nélkül került 6000 főnyi helyőrségével, 630 ágyujával, hónapokra -elégséges lőszerével és élelmiszerkészletével a császáriak kezébe. -Még az átadás se ment valami szomoruan. A várkapu előtt teljes -diszben vonult fel az őrség, összerakta fegyvereit és kibékült az -ellenséggel, akivel még lövést sem váltott. Minden csapattest -nevében két tiszt aláirta az átadásról szóló protokollumot és az -eszéki vár operettszerüen szomoru epizódja a szabadságharc -történetében véget ért. A védőseregből senkinek sem lett bántódása; -igaz, ok se nagyon volt rá. Mindenki visszatérhetett otthonába, a -volt császári katonák ujra beléphettek régi ezredükbe. Még a -tisztek is visszatérhettek a császár hüségére, de előzőlüg a -Bécsujhelyen müködő igazoló-bizottság vizsgálatának kellett magukat -alávetniök.</p> -<p>A „bizonyitványok“ kiállitása már előbb megkezdődött. Legelőször -Éder tábornok, ezuttal már cs. kir. minőségben, levelet intézett -Trebersburg báró vezérőrnagyhoz, melyben felsorolta azokat, akik a -vár átadása körül <i>különös nagy érdemeket</i> szereztek. Ezek: -Glavásch őrnagy, Rácz honvédőrnagy és segédtisztje, Kovaljanin -főhadnagy, Neubauer tüzérőrnagy, Ergotich kapitány, Hasper Károly -kapitány, Piringer alezredes és még többen. Utána szintén Éder -tábornok külön bizonyitványt állitott ki Glavásch részére, hogy -milyen „<i>becsületesen</i>“ igyekezett szolgálni az uralkodó -érdekeit. Ezt a vár feladásában részes többi tisztek, közöttük -Földváry ezredes is, aláirták. Egy harmadik bizonyitványban -<span class="pagenum"><a name="Page_189" id= -"Page_189">-189-</a></span> ismét Éder tábornok <i>házi -használatra</i> elmondja az árulás történetét, hogy Glavásch miként -hizelegte be magát Batthyány bizalmába, hogy távolitotta el a -várból a veszedelmes tiszteket, a <i>magyarón</i> Zsiday -szerémmegyei alispánt és magát Batthyány grófot és miként érlelte -meg az átadást. Ennek alapján Trebersburg tábornok kiállitja a -negyedik bizonyitványt Glavásch számára Nugent táborszernagyhoz és -Windischgrätz herceghez. Ennyi szép bizonyitvány birtokában ez a -kétes individuum kilép a történelemből.</p> -<p>Debrecenbe, mint ismeretes, február 25-én érkezett meg Eszék -átadásának a hire. Másnap a csonka parlamentben nagy vihar volt -miatta. Mészáros hadügyminiszter adta elő az esetet, de nem tudott -magyarázattal szolgálni. Hangoztatta, hogy Édert becsületes -embernek ismerte, amellett az oldalán volt <i>ellenőrködni</i> -Földváry és Rácz is.</p> -<p>A hadügyminiszter után Madarász László pattant fel és fulmináns -beszéd kiséretében határozati javaslatot terjesztett elő, hogy <i>a -vár feladásánál jelenvolt tisztek mind becsteleneknek tekintendők, -mig vétlenségüket nem bizonyitják</i>.</p> -<p>A határozatot természetesen sohasem hajtották végre. A rohanó -események sodrában Eszékről hamar megfeledkeztek. Haditörvényszék -elé az ügy nem került, az érdekeltek pedig érthető módon nem nagyon -feszegették kevéssé dicsőségteljes szereplésüket. A szabadságharc -történetéről szóló könyvek sejtik, vagy sejtetik ugyan, hogy a -várat „lanyhán védelmezték“, vagy esetleg árulás történt, de nem -ismerik a részleteket. Ezekről a most ismertetett önigazolóirat és -mellékletei nyujtanak hiteles felvilágositást.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></p> -<h2>AZ ÖREG FERENC JÓZSEF.</h2> -<p>Alig néhány esztendeje, hogy történelmi mértékkel mérve is -szokatlanul hosszu pályafutás és szinte példátlanul hosszu -uralkodás után kidőlt az élők sorából. Alig néhány esztendő telt el -a ködös és komor novemberi alkonyat óta, mikor a schönbrunni -kastélyból szárnyrakelt a hir, hogy Ferenc József megtért az -őseihez. A világháboru zajlásának közepette, miközben az ágyuk -dörögtek az összes harctereken, hagyta el örökre trónját, melyen -meg voltunk szokva őt változatlanul látni évtizedeken keresztül. -Arasznyi idő telt el a halála óta és mégis ugy tetszik, mintha -históriai messzeségbe távolodott volna tőlünk. Talán az azóta -egymásra tornyosuló sorsdöntő jellegü események hosszabbitják meg -látszólag az eltelt rövid néhány esztendőt és jelentetik meg -közgyülési termek képeiről, történelmi munkák és képeslapok -illusztrációiból, emlékérmekről és a papirjegyek áradatában eltünt -pénzekről jól ismert vonásait egy már régesrég eltünt és az -emlékezések ködéből felmerülő árnyék formájában. Talán annak a -körülménynek is kell ezt tulajdonitanunk, hogy egyénileg nem a mi -korunkhoz, hanem sokkal inkább ahhoz a nemzedékhez tartozott, -<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> amely a negyvenes években haladásról és -polgári szabadságról álmodozott, a következő évtizedekben pedig -átélte Európa átalakulását s a patriarchális kisvárosok és a -postakocsik helyett a zajgó nagyvárosokat és a vasutak hálózatát -hagyta ránk örökségül.</p> -<p>Uralkodásának utolsó esztendeiben Ferenc József az <i>öreg -ember</i> volt Európa legősibb trónjainak egyikén. Uralkodása első -korszakának eseményei már régesrég a mult ködében merültek el, -mikor ő még mindig a helyén állott, hadparancsokat bocsájtott ki, -minisztertanácsokon elnökölt, államainak főméltóságait -kihallgatásokon fogadta és uralkodói kötelezettségeit mintaszerü -pontossággal teljesitette. Ő volt az öreg ember, akinek -megitéléséhez a mindennapos mérték hiányzott. Személyét majd hét -évtizednek az eseményei zugták körül; látta uralkodóknak a -trónralépését, megöregedését és elhalálozását s látta ismét -utódaiknak eltünését. Első tanácsadóinak és ellenségeinek fiai -lettek a miniszterei és voltak méltóságok az udvarában, kiknek -nagyatyái ugyanazt az állást töltötték be az ő szolgálatában a -viaszgyertyák és előltöltő fegyverek idején. Nem csoda, ha csaknem -elveszitette a kortárs jellegét s ő ezekkel, ezek pedig vele -idegenül állottak szemben. Ez volt a viszonya a hozzá -közelállókhoz; alattvalóinak nagy tömege számára pedig jóformán nem -volt egyéb fátyolos képnél. A most élő nemzedék ugyszólván csak a -távolból ismerte őt és a legendaszerüséggel övezte körül. Friedjung -Macharnak egy hasonlatát alkalmazza rá a történelmen átvonuló -árnyékról, melynél nem lehet látni, aki vetiti.</p> -<p>Életének külső eseményei és uralkodásának históriai adatai már -számtalan munkában meg vannak irva és ismereteseknek tételezhetők -fel. Sokkal ritkábban kisérelték meg <span class="pagenum"><a name= -"Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> Ferenc József -egyéniségének a megrajzolását. A semmitmondó udvari diszmunkák, -melyek akárcsak a hermelin, csak cifraságszámba mehetnek s a -szenzációhajhászó és regényes „leleplezések“, melyek az összeomlás -óta gombamódra burjánzottak fel, bátran figyelmen kivül hagyhatók. -Hogy reá vonatkozó személyes és emberi feljegyzéseiket közzétegyék, -abban a hozzá közelállókat meggátolta a hallgatás kötelezettsége. -Csak halála óta kisérelték meg egyesek, hogy róla a valóságnak -megfelelő képet rajzoljanak, helyesebben, hogy személyiségének -ismeretlen vonásait felfedjék.</p> -<p>Ezekből a halála után megjelent feljegyzésekből, amelyek -természetesen nagy óvatossággal kezelendők, mert szerzőik -többé-kevésbbé a saját szerepüket igyekszenek igazolni, vagy az -események irányitásában való részesedésüket akarják kedvező -világitásba helyezni, egy olyan uralkodónak a képe domborodik ki, -aki a trónokon ülő többi kartársaival alig hasonlitható össze. -Ferenc József az uralkodónak egy többé vissza nem térő tipusát -képviselte. Mint Ausztria császára és Magyarország apostoli királya -s egy ősrégi családnak az elismert feje, olyan mértékben volt -eltelve kimagasló állásának a tudatától, hogy az összes személyi -momentumoknak nála háttérbe kellett szorulniok. Lénye ugyszólván -beleolvadt az uralkodói hivatásba. Egészen más volt, mint -többé-kevésbbé a modernség fuvallatától érintett kollégái. Az -idősebb Vilmos császár tulságosan katona volt a szónak porosz -értelmében. II. Vilmos nagyon is modern. Edvárd, vagy Lipót, a -belgák királya, tőzsdei jegyzéssel a kezükben uralkodtak. Alfonz -spanyol király, aki szerkesztőségekbe látogat el és ujságirókkal -baráti alapon érintkezik, az uralkodónak ismét egy egészen uj -tipusát képviseli. Egy sem volt közülök olyan kizárólagosan -<span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> császár, vagy király, mint Ferenc -József. Nála nem mentek frázis-számba az olyan kifejezések, mint -„házam“, „népeim“, „országaim“, vagy „hadseregem“. Ő tényleg -tulajdonosnak érezte magát, akit a többiek szolgálni tartoznak, – a -többiek, akiket csak szolgálatuk rendfokozata, de nem minemüsége -különböztet meg egymástól. Az uralkodóhoz való viszony -szempontjából nincsenek állampolgárok, csak alattvalók. E -meggyőződésében Ferenc József volt az Isten kegyelméből való -uralkodás utolsó megszemélyesitője, ő volt az utolsó a cézárok -sorában.</p> -<p>Különösen az <i>öreg</i> Ferenc Józsefet kell ebből a -szempontból megitélni. Természeténél fogva is zárkózott jellem volt -s ezt a zárkózottságot még fokozta, hogy a tartózkodó -magatartásból, melyet az uralkodói méltóságból kifolyólag saját -személyét illetőleg kötelességgé avatott, ugyszólván sohasem lépett -elő. Nyilvánosság előtt nagyon ritkán beszélt s amit mondott, annak -szinte sohasem volt személyes jellege. Ha bármilyen aktusnál -beszélnie kellett, adott pillanatban előlépett a szolgálattevő -adjutáns és átnyujtotta a papirlapot, melyen nagy, olvasható -betükkel volt leirva az uralkodó mondanivalója. Amiket cerclek és -kihallgatások alkalmával az előtte feszes tartásban álló -alattvalóktól kérdezni szokott, évtizedek óta ugyanabban a -megszokott keretben mozogtak. II. Vilmos császárhoz hasonló -rögtönzései, impulziv megnyilatkozásai Ferenc Józsefnek sohasem -voltak. Politikailag ennek a tartózkodásnak lehettek előnyei, de -valami hidegség vette körül az öreg uralkodó személyét. Nagyon -jellemző, amit egy megfigyelője állapitott meg róla. Életben minden -ember más, mint az arcképein. Ferenc József az életben is azt a -benyomást keltette, mint az érmek babérkoszorus mellképei. -<span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span></p> -<p>Ferenc Józsefnek ezért nincsenek <i>mondásai</i>. A történelem -margójára számtalan anekdotát és vidám történetkét jegyeztek fel -koronás főkről; ismerünk uralkodóktól és más magas állásu -személyiségektől származó, vagy legalább nekik tulajdonitott szálló -igéket. Ferenc Józsefnek ellenben se anekdotái, se szálló igéi -nincsenek és a kevés mondás, amit neki tulajdonitanak, nem -autentikus. Nálunk legismertebb mondásáról, „Szeged szebb lesz, -mint volt“, például egész biztosan tudjuk, hogy nem tőle származik, -A király ezt sohasem mondta, hanem az ujságirók adták a szájába. -„Szellemes“ megjegyzéseket tőle nem nagyon hallottak a -zsurnalisztikának nevezett napi történelem krónikásai, viszont -formailag soha sem adott okot a megbotránkozásra. Az a vonás -hiányzott nála leginkább, amely az uralkodók személyét a többi -halandók számára is reálissá, megfoghatóvá, egyénivé és emberivé -teszi.</p> -<p>Uralkodásában és családi életében inkább szerencsétlen volt, -mint szerencsés. Alatta veszett el végérvényesen a Habsburgok -németországi hegemoniája és elvesztek az olasz tartományok, -melyekért gyenge kárpótlás volt Bosznia és Hercegovina. Befelé a -korlátlan uralkodói hatalmat meg kellett osztania az előretörő -demokráciával, kifelé pedig meg kellett érnie, hogy a Habsburgok -birodalma második sorba került a rangban ifjabb, de gyorsabban -fejlődő világhatalmakkal szemben. Családi életében a legborzasztóbb -sorscsapások szinte sorozatosan követték egymást. Miksa császár, -Orth János, Rudolf trónörökös, Ottó főherceg, Erzsébet és a -többiek. Hogy miként hatottak ezek a csapások reá, a külső világ -sohasem tudta meg; csak azt látta, hogy nem görnyedt össze alattuk -és nem engedte magát megszokott napi munkájától eltántorittatni. -Belső életéről <span class="pagenum"><a name="Page_195" id= -"Page_195">-195-</a></span> jóformán semmi sem szivárgott ki a -nyilvánosságra s ez személyét a titokzatosság ködével vette körül, -mely átterjedt környezetére és a vele kapcsolatos eseményekre is. -Rudolf trónörökös halálának körülményeit még ma sem ismerjük -például hiteles formában. Az uralkodó hallgatást akart és akaratát -rá tudta kényszeriteni mindazokra, akik az esemény részleteit -ismerték. Csak igy tudta a népmese szájára venni a hirtelen -elpusztult trónörökös alakját s igy képződhettek legendák a mindent -megiró napilapok korában egy trónnak a várományosa körül. Épen -ilyen keveset tudott a külvilág alapjában véve arról a viszonyról, -amely Ferenc József és a bécsi Hofburgtheater egy szinésznője -között fennállott, noha az utóbbinak a nevét mindenki ismerte, -tudták, hogy palotája van a bécsi ringen és villája Ischlben. Olyan -történetek, amelyek a somolygós szájra-szájra adásnak anyagot -szolgáltathattak volna, Ferenc Józsefről sohasem kerültek -forgalomba.</p> -<p>Amennyire a környezetéhez tartozó személyiségek többé-kevésbé -szinezett elbeszéléseiből meg lehet állapitani, uralkodásának -utolsó éveiben senkivel sem volt igazán bizalmas viszonyban. -Családjának tagjai közül Albrecht főherceg állott legközelebb -hozzá, de a custozzai győzőnek halála óta elszigetelten állt -rokonai között is. A dinasztikus és nemesi előjogokat illetőleg a -legmerevebb felfogásnak hódolt. A dinasztia tagjait a legmagasabb -piedesztálra helyezte, de még velük szemben is mindig uralkodó -maradt. A dinasztikus és az Isten kegyelméből való elvet illetőleg -semmi sem jellemzőbb a felfogására, mint egy megjegyzése Milán -szerb király halála alkalmából, akit egy udvari méltóság -<i>exkirálynak</i> nevezett A király nála szokatlan hevességgel -utasitotta rendre az illetőt: <span class="pagenum"><a name= -"Page_196" id="Page_196">-196-</a></span></p> -<p>– Exkirályok nincsenek! A király mindig király marad!</p> -<p>Az állami főméltóságokban, hacsak a piramisszerüen rétegeződött -emberiség legmagasabb osztályát alkotó arisztokráciához nem -tartoztak, mindig csak az általuk betöltött hivatali állást látta -és velük bizalmasabb viszonyt teremteni nem törekedett. Az -embereket sohasem egyéniségük, hanem a vele szemben fennálló -szolgálati viszonyuk szerint értékelte és a személyi szolgálati -viszonyból eredő rangokat magasabbra becsülte az állami -szolgálatnál. Kifejezésre jutott ez különösen a kitüntetések -osztogatásánál, melyeknél az udvari főlakájok és vadászmesterek a -hosszu idő óta szolgáló érdemes polgári köztisztviselőket -megelőzték. Katonáknál bizonyos számu szolgálati évnek betöltése -után kijárt a szokványos kitüntetés. Rendszer volt nála, hogy az -elismerésnek ilyen fajtáival sohasem fukarkodott, viszont -természetesnek tartotta, hogy mindenki az igazi köszönetre való -igény nélkül szolgálja őt, sőt ha kell, kötelességszerüen áldozza -fel magát. Igen jellemző e tekintetben Benedek táborszernagynak az -esete, akitől egyenesen megkövetelte, hogy akarata ellenére -vállalja el ez északi hadsereg főparancsnokságát. Mikor vereséget -szenvedett, könyörtelenül elejtette őt. Először hallgatást követelt -tőle a vereség okairól s mikor biztos volt a hallgatás felől, -megjelent a <i>Wiener Zeitung</i> hires közleménye, hogy Benedek -tönkretette katonai hirnevét az utókor előtt és a legfelső hadur -megvonta tőle bizalmát. Polgári mérték szerint ezt az eljárást -megitélni nem lehet; esetleg még az sem találó, hogy porosz -történetirók machiavellizmusnak nevezték. Egyszerüen abból a -felfogásból fakad, hogy bárki is tartozik magát feláldozni, ha a -császár és a dinasztia érdeke ugy kivánja.</p> -<p>Emberileg közeli viszonyban az öreg uralkodó, talán a -<span class="pagenum"><a name="Page_197" id= -"Page_197">-197-</a></span> környezetéhez tartozó néhány <i>öreg -urat</i> kivéve, ugyszólván senkivel sem állott. Miniszterei között -volt akárhány, aki nem ismerte őt jobban, mint az átlagos -ujságolvasók. A kimért kihallgatások, amelyeken a miniszterek csak -referáltak, kérdésekre feleltek és az uralkodó fejbólintására -távoztak, alig nyujtottak alkalmat a megismerésére. Hogy Ferenc -József személyéről oly kevés hir jutott nyilvánosságra, annak -részben az is volt oka, hogy azoknak, akik vele érintkeztek, sem -volt róla sok elmondani valójuk. Személyét kimértség és hidegség -vette körül. Az udvari körök számára valósággal <i>esemény</i> -volt, mikor az 1905. évi galiciai hadgyakorlatok befejeztével a -vezérkari főnököt „régi barátom, Beck táborszernagy“ kifejezéssel -illette. Ilyen meleg szavakat másokkal szemben sohasem használt. -Emberi szempontból azonban ez a távolság és tartózkodó magatartás -nagyon jól megérthető. Fiatalkori barátai és tanácsadói szokatlanul -hosszu uralkodásának ideje alatt mind elhaltak mellőle s az ő -alakja ugyszólván a személytelenségben merült el. Mint Disraeli -mondja, az öregség önmagában nagy erő, a tekintélynek és -presztizsnek egyik legerősebb forrása Ez az öregség volt Ferenc -József megkülönböztetett tiszteletének a titka, egyuttal azonban -uralkodásának a gyengéje.</p> -<p>Ferenc József egyéniségének személytelensége és tartózkodó -magatartása, még legközelebbi környezetével szemben is, teszi -különösen nehézzé lelki életének és belső fejlődésének a -megrajzolását. Mégis cselekvései, élettörténetének külső -körülményei alapján meglehetős valószinüséggel lehet azt állitani, -hogy hosszu uralkodásának változatokban gazdag évtizedei -nyomtalanul nem vonultak el fölötte és erős eltolódásokat idéztek -elő nemcsak politikájában, <span class="pagenum"><a name="Page_198" -id="Page_198">-198-</a></span> a kormányzat kezelésében, hanem a -dolgokról alkotott személyes felfogásában is. Bizonyos, hogy merev, -abszolutisztikus uralkodónak nevelődött és ifju korában -valószinülng háza németországi missziójának tudatától volt eltelve. -E korszakban főleg anyjának, a becsvágyó Zsófia főhercegnőnek, -Schwarzenberg hercegnek és Rauscher biborosnak a befolyása alatt -állott. Az 1866. esztendei szerencsétlen háboru Ausztriát nemcsak -német- és olaszországi hatalmi poziciójából szoritotta ki hanem -végleg megbuktatta a mereven abszolut és centralisztikus rendszert -is. 1866 után Bécsben nem adták ugyan föl a reményt, hogy a -Habsburgok hatalmi köre a déli német államok segitségével ismét -kiterjeszthető lesz Németországra, de a porosz fegyverek sikerei a -francia harcmezőkön megpecsételték a befejezett tényeket és a már -féfikora delén álló Ferenc Józsefet uj utakra kényszeritették. -Abszolut uralkodóból alkotmányos fejedelem, a Hohenzollernek -riválisából pedig a porosz vezetés alatt létrejött uj birodalomnak -a szövetségese lett.</p> -<p>Lélektanilag az utókor ennél a kettős esetnél egy nagyon érdekes -átalakulással áll szemben. Azt kétségtelennek kell tekinteni, hogy -az Isten kegyelméből való elvnek szigoru felfogása és uralkodói -méltóságának mindennél magasabban való értékelése mellett az -alkotmányosság elveit Ferenc József meggyőződésből nem tehette -magáévá. Épen ugy teljesen megbizható nyilatkozatok alapján abban -sem lehet kételkedni, hogy a porosz hatalommal és a -Hohenzollernekkel nem rokonszenvezett s csak azért fordult a német -szövetséghez, mert nem volt más választása. Az alkotmányosságot és -a német szövetséget csak a kényszeritő körülmények hatása alatt -fogadta el. Mindenesetre <span class="pagenum"><a name="Page_199" -id="Page_199">-199-</a></span> nagy önmegtagadás volt tőle, ha -atyáinak örökségéről és ifjukorának ragyogó álmairól, a korlátlan -császári hatalomról és a Habsburgok német hegemoniájáról -visszavonhatatlanul lemondott. Mindazonáltal annyira beleélte magát -az alkotmányos uralkodásnak a <i>technikájába</i>, hogy a -bizantinizmus még a „legalkotmányosabb uralkodó“ cimével is -megtisztelte. Ferenc József alkotmányosságát nem szabad azonban -valamely belső meggyőződésből fakadó politikai elvnek, a népek -önkormányzati joga elismerésének, hanem csakis adminisztrativ -kisegitő eszköznek tekinteni. Az emberi társadalomnak az államról, -a kormányzók és kormányzottak egymásról való viszonyáról alkotott -felfogása az ő uralkodásának ideje alatt a legnagyobb változásokon -ment át, ő azonban e felfogásnak a megváltozásától bensőleg -teljesen idegen maradt. Az alkotmány megtartását, a felelős -minisztériumokkal és népképviseletekkel való együttdolgozást -ugyszólván egy ellentmondás vitte bele a lelki világába: az, hogy -az Isten kegyelméből való uralkodónak, aki nem az alattvalóknak, -hanem egy felsőbb hatalomnak és a saját méltóságának tartozik -felelősséggel, nem szabad megszegni az adott szavát.</p> -<p>Ez volt az esete a német szövetségnél is. Ma már tudjuk, hogy -Németország bekeritése idején Edvárd király fényes ajánlatokkal -környékezte meg, birtokállományának garantálásával, sőt növelésének -igéretével igyekezett őt az ántánt oldalára csábitani, vagy -legalább is semlegességét biztositani, de Ferenc József -hajthatatlan maradt. Az aláirásával szentesitett szövetséget még -azokban a pillanatokban is szilárdan megtartotta, mikor egy más -állásfoglalással előnyöket érhetett volna el a monarchia számára. -Az utólagos bölcsesség megvilágitásában mondhatjuk azt is, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_200" id= -"Page_200">-200-</a></span> megmenthette volna vele a monarchiát és -a Habsburgok birodalmát. Az uralkodói állásról alkotott -felfogásából folyt azonban, hogy cselekedeteiben nem annyira -politikai és egyéb megfontolásokkal, mint inkább a méltóság elvével -vezettette magát.</p> -<p>Uralkodása második felének látszólagos ellentmondásait ezzel az -egy körülménnyel nehézség nélkül érthetővé lehet tenni. -Államférfiaknak és történetiróknak nagyon sokszor feltünt az a -különböző elbánás, melyet Ferenc József a <i>magyar és osztrák -ügyek</i> intézését illetőleg tanusitott. Nem puszta feltevés, hogy -a magyar alkotmányt, melyre esküt tett, az általa császári -hatalmának teljességéből ajándékozott osztrák alkotmánytól -eltérőleg kezelte s az utóbbinak egyoldalu értelmezésére kizárólag -magát érezte feljogositottnak. Merev magatartása a <i>katonai -kérdésben</i> viszont azzal függ össze, hogy az állami élet -megnyilvánulásainak ezt a részét kizárólag a saját hatalmi körébe -tartozónak tekintette s talán a hadsereg egységének fenntartásában -a monarchia fennállásának egyik biztositékát látta. A magyar -politikától való idegenkedése bizonyára azzal függ össze, hogy -magyar részről látta a hadseregnek általa féltve őrzött egységét -legjobban veszélyeztetettnek. Elég hitelesnek látszó -visszaemlékezések szerint legszivesebben szabadjára hagyta volna a -magyar kormányokat, hogy csináljanak idehaza, ami nekik tetszik, de -hagyják meg neki a hadsereget. A veszedelmet itt látta és e -veszedelemtől elfoglalva, nem tudta értékük szerint felbecsülni -azokat a centrifugális erőket, melyek más népek részéről -uralkodásának végső éveiben egyre nagyobb mértékben jelentkeztek. -Nem lehet tagadni, hogy a hatvanas évek óta külső és belső -politikájának az utjai gyakran igen erősen <span class= -"pagenum"><a name="Page_201" id="Page_201">-201-</a></span> -elváltak egymástól. Német szövetség az egyik s az ausztriai -szlávokra támaszkodó koaliciós minisztérium, meglehetősen -messzemenő föderalisztikus gondolatokkal a másik oldalon, nehezen -hozhatók elvi összhangba egymással. Következése volt ennek a -hadsereg és részben a magasabb hivatalnoki kar elnemzetietlenedése -s a bizonytalanság a nemzetiségi kérdés kezelésében.</p> -<p>Egy olyan uralkodónak, mint Ferenc József, aki alapjában véve -idegen volt a modern állami gondolattól és a Habsburgok házi -hatalmának eszméjétől volt eltelve, épen ugy, mint elődei, nem -lehetett <i>nemzeti</i> uralkodó a szónak mai értelmében. A -Habsburgok, ha a körülmények ugy kivánták, spanyolok lehettek -Spanyolországban, németek Németországban, olaszok Olaszországban, -esetleg magyarok Magyarországban, de nem olvadhattak bele egy -nemzetbe sem teljesen. Épen ugy elnyomó törekvéseik sohasem -kimondottan valamely nemzet ellen, hanem a nemzetnek azon tényezői -ellen irányultak, amelyek a házi hatalmi törekvéseknek az utjában -állottak. Harcaik mindig két igen eltérő felogásnak a -konfliktusából eredtek. Nevelésénél, nyelvénél fogva Ferenc József -német volt, a német nyelvet bécsi dialektussal beszélte. Érzés -dolgában azonban épen annyira állott közel az osztrák németekhez, -helyesebben épen annyira állott távol tőlük, mint országainak -bármelyik más népétől. Ez a nemzeti, különösen az osztrák -nemzetiségi kérdésben tanusitott és hiressé vált objektivitásnak a -forrása. Ez az objektivitás majdnem annyira ment, hogy az osztrák -németség, melynél birodalmi szimpátiákat lehetett feltételezni, -gyakorta ok nélkül háttérbe szoritottnak érezte magát. Ferenc -Józsefnek személyes presztizse ezáltal nem szenvedett ugyan; -népszerüsége az alpesi németek körében <span class= -"pagenum"><a name="Page_202" id="Page_202">-202-</a></span> -változatlan maradt, de az osztrák-német intelligencia érezhetően -eltávolodott a habsburgi gondolattól és nagy morális erők, melyek -más államoknak rendelkezésükre állottak, még annak a népnek körében -is, melynek közepette a dinasztia leginkább élt, veszendőbe mentek -a monarchia számára.</p> -<p>Ma már meg lehet állapitani és be is lehet vallani, hogy a -<i>magyarokat</i> Ferenc József sohasem szerette és mindig -bizalmatlan volt a magyarsággal szemben. Azok a benyomások és -érzések, amelyek az ifju Ferenc Józsefben felhalmozódtak, minden -változás mellett is megmaradtak az öreg Ferenc József lelkében. -Uralkodása idején erről nem lehetett beszélni és irni; a -bizantinizmus, a célzatos történetirás és a hivatalos helyekről -irányitott ujságirás <i>magasabb érdekből</i> megmásitani -igyekezett a mindkét részen élő igazi érzéseket. Mert az igazi -szeretetnek a hiánya kölcsönös volt. Udvari emberek emlékirataiból -tudunk már egyes nagyon jellemző apróságokat. Ferenc József mindig -Bécset tekintette otthonának és csak <i>látogatóba</i> jött -Budapestre. Egy ilyen látogatás alkalmával Ferenc Ferdinándnak arra -a megjegyzésére, hogy idegenül érzi magát a magyarok között, Ferenc -József megerősitőleg mondotta, hogy ő is. Egészen a világháboru -kitöréséig az öreg uralkodó egy rendjelet viselt állandóan: azt az -orosz kitüntetést, melyet Miklós cártól a magyarok ellen megvivott -győri ütközet után kapott. Mindenesetre elég különös dokumentum egy -uralkodó és a saját alattvalói közötti viszonyra. De hogy ez a -viszony a másik oldalról sem jutott el az igazi felmelegedésig, azt -igazolhatja mindenki, aki felnőtt ember eszével tud visszaemlékezni -Ferenc József uralkodásának utolsó évtizedeire. A kiegyezés utáni -pompázó, ünnepi hangulatot <span class="pagenum"><a name="Page_203" -id="Page_203">-203-</a></span> kijózanodás követte s uralkodó és -nemzet állandóan mint alkudozó, idegen felek állottak egymással -szemben. Az utolsó évtizedekben uralkodó és népe közötti viszony -lehetett néha korrekt, de igazán meleg és <i>őszinte</i> nem volt -soha.</p> -<p>Ferenc József lelki élete aránylag szük keretek között mozgott, -anélkül, hogy e megállapitásnak bárminemü bántó mellékizt lehetne -tulajdonitani. Helyes kifejezéssel élve, érdeklődésének a köre volt -csekély. Nevelése korán befejeződött; tizennyolc esztendős korában -került a trónra s ettől az időtől fogva kizárólag csak uralkodott. -Hogy a tudományok iránt érdeklődjék, ahhoz nem volt ideje s hogy a -müvészetek iránt fölmelegedjék, ahhoz nem volt érzéke. A tudomány -és müvészet pártolása nála nem valamely belső szükségből fakadt -mint a bajor Wittelsbachoknál, hanem az uralkodói hivatás -teljesitéséhez tartozott. A müvészileg széphez való viszonya -körülbelül az volt, mint a józan, átlagos polgáremberé; mentes -minden extravaganciától és lelkesedéstől. Bécsnek talán ő volt az -ujjáépitője, sőt talán ő volt a legnagyobb épittető az összes -Habsburgok között. Hosszu uralkodása alatt bőven telt rá ideje. Az -ujjáépült Bécsre az ő egyénisége is bizonyára rányomta a bélyegét. -Ha azonban évek multával müvészi szempontból méltatni fogják Ferenc -József korát, mint ahogy már megtörtént a victoriánus korszak -méltatása Angliában, bizonyára meg fogják állapitani róla, hogy -abban, amit ez idő alatt épületekben, szobormüvekben alkottak, -lehet sok pompázó alkotás, de majd valamennyi hideg. A régi Bécs -müvészetének melegsége és intimitása hiányzik belőlük.</p> -<p>Tudományos intézetek megnyitását, muzeumok alapitását, -képtárlatok meglátogatását az öreg uralkodó épen olyan -reprezentativ kötelességnek fogta fel, mint a trónbeszédek -<span class="pagenum"><a name="Page_204" id= -"Page_204">-204-</a></span> felolvasását, idegen uralkodók és -követeik fogadását és katonai parádékat. Képtárlatokon előre -megjelölték a képeket, melyeket az uralkodó valamelyik császári -gyüjtemény számára meg fog vásárolni. A bécsi <i>Künstlerhaus</i> -egyik tárlatának a megnyitásáról maradt fenn egy nagyon jellemző -kérdése. Az egyik kijelölt képnél, amely tulságosan modern volt -számára, megkérdezte:</p> -<p>– <i>Muszáj</i>, hogy ezt a képet megvegyem?</p> -<p>Erzsébet királynénak csapongó, müvészi hajlandóságokkal teli, -exaltált, magányra hajló természete számára, aki az életet uralkodó -létére is nyárspolgári józansággal fogta fel, alapjában véve idegen -volt. Természetüknek ez a különbözősége, a belső megértésnek a -hiánya volt az egyik forrása annak az eltávolodásnak, amelyet a -norvég Tschudi Klára könyvében kissé regényszerüen, de lélektanilag -helyesen jellemez.</p> -<p>Ilyen volt Ferenc József <i>vallásossága</i> is. Ferdinánd és -Miksa korától kezdve, akiket némi protestáns rokonszenvvel -gyanusitottak, századokon át a spanyol és osztrák Habsburgok voltak -Európának a legkatolikusabb uralkodói. Katolikus voltában Ferenc -József, a fanatikusan katolikus Zsófia főhercegnőnek fia és -Rauscher bécsi hercegérseknek a tanitványa, hü utóda volt őseinek. -A katolikus egyházzal egybeforrottnak érezte házát, országát és -hadseregét. A katolikus egyház nagy ünnepei nála állami aktus -számba mentek és a nagycsütörtöki lábmosást uralkodói kötelességei -közé sorozta. Külpolitikájában a pápa világi hatalmának -principiumán állott és köztudomásulag sohasem lehetett rávenni, -hogy a „szövetséges“ olasz királyt fővárosában meglátogassa. Ezért -volt Viktor Emánuel egyetlen uralkodótársa, akit nem ismert. Mikor -viszonoznia kellett <span class="pagenum"><a name="Page_205" id= -"Page_205">-205-</a></span> Umberto bemutatkozó látogatását, hosszu -diplomáciai tárgyalások után a látogatást nem Rómában, hanem -Velencében adta vissza. Hitében buzgó volt, de ez a hit távol -állott minden romanticizmustól és miszticizmustól.</p> -<p>A katolicizmusnak ez a csaknem dinasztikus funkció gyanánt való -felfogása eredményezte Ferenc Józsefnek a többi felekezetekhez való -különös viszonyát. Külsőleg ez a viszony teljesen korrekt volt, a -vezető állások betöltésénél nem tett különbséget felekezet és -felekezet között. Még a Zsófia–Rauscher érában is volt protestáns -minisztere a birodalmi német eredetü Bruck személyében. Mindig élt -azonban benne bizonyos averzió a protestantizmus, mint elv -ellenében, amely sokszor kétségessé tette családjának hatalmát.</p> -<p>Ferenc József uralkodásának idejére esik a <i>zsidóknak</i> -nagymérvü térfoglalása a gazdasági, társadalmi és politikai -életben. Mint jelenség ez a nagyarányu előrenyomulás nem kerülte el -a figyelmét. A viszonya azonban hozzájuk egészen más volt, mint a -protestánsokhoz. Politikai averziót nem érzett velük szemben, mert -a saját és házi szempontjából nem tartotta őket veszedelmeseknek. -Hozzájárult zsidó pénzemberek és nagyiparosok nemesitéséhez és -bárósitásához és különböző cimek adományozásához. A zsidósággal -szemben a felfogása ugyszólván a középkorban gyökeredzett, mikor a -zsidót nem szerették, de babonás respektussal viseltettek iránta, -mint aki Krisztust nem hiszi ugyan, de családfáját egyenes ágon a -világ teremtésének legendájáig tudja visszavezetni.</p> -<p>A felsorolt néhány körülmény az öreg uralkodónak nemcsak -jellembeli sajátosságaira utal, hanem nem kevésbbé éles világot vet -lelki berendezésére is. Az alapjukban <span class= -"pagenum"><a name="Page_206" id="Page_206">-206-</a></span> -konzervativ természetek közé tartozott. Bizonyos, hogy nem volt az -ujitások barátja és változásoktól mindig idegenkedett. Néha -ugyszólván küzdött az idő követelményei ellen, de nem lévén -küzdelemre termett természet, az ellenállás leküzdése után -belenyugodott a befejezett tényekbe. Ez volt esete a magyar -kiegyezésnél, a német és olasz szövetségnél, az osztrák -polgárminisztérium kinevezésénél, a polgári házasság -szentesitésénél és más eseményeknél. Ifjukori éveinek sikertelen -kisérletezései után kormányzási elv lett nála a réginek lehető -megtartása. Legszivesebben nagy lelkiismeretességgel mélyedt el az -aprólékos munkában, melyet élete utolsó percéig a legnagyobb -buzgalommal és kötelességtudással látott el. Ismeretes, hogy napi -időbeosztása mily pontosan volt megállapitva és a szolgálati üzem -kerekei mily pontosan forogtak körülötte. Pontosság és a formális -kötelesség teljesitése tekintetében mindig jó példával járt elől. -Olyan meglepetések, melyek kétségbe szokták ejteni az udvari és -katonai parádék rendezőit, nála sohasem fordultak elő. Minden -alkalommal számitani lehetett rá, hogy az uralkodó másodpercnyi -pontossággal jelenik meg a kitüzött időben és miniszterei biztosak -lehettek az eléje terjesztett ügyek késedelem nélküli, -<i>aktaszerü</i> elintézése felől. Pedig nála, akinek -kabinetirodájában nem egy, hanem két állam komplikált igazgatásának -a szálai futottak össze s aki a munkát még a részletkérdésekbe való -elmélyedéssel is szaporitotta, ezek az uralkodói teendők sokkal -számosabbak voltak, mint többi uralkodótársainál. A kötelességek -teljesitése tekintetében kétségtelenül első szolgája volt az -államnak, aki magával szemben sohasem tett engedményeket. A -megállapitott rend pontos betartása volt életének legfőbb elve és -ettől még a legnagyobb csapások idején <span class= -"pagenum"><a name="Page_207" id="Page_207">-207-</a></span> sem -tért el. Valószinütlenül hangzik ugyan, de ezekből a -tulajdonságokból következő valóság, hogy egy nappal fiának és -örökösének halála után az iróasztalánál ült és a bécsi egyetem több -hallgatójának, közöttük Hussarek későbbi osztrák miniszterelnöknek -sub auspiciis imperatoris kitüntető okmányát irta alá. Semmiesetre -sem volt a tuláradó és tüntetőleg mutogatott érzéseknek az embere; -az ilyen esetek azonban teljes érzésnélküliségének a hirét -keltették.</p> -<p>Ez a kicsinyességeiben tulzásig menő formális -kötelességteljesités nem jelentette egyuttal a kérdések <i>érdemi -elintézését</i> is. Ferenc Józsefről meg lehet állapitani, hogy -hosszu uralkodása alatt páratlan gyakorlatra tett szert az emberek -kezelésében; fel tudta őket használni és le tudta őket járatni, -mint a magyar koaliciónak a példája mutatja; igen nagy volt a -személyi és tárgyi emlékezőtehetsége; voltak tulajdonságai, melyek -uralkodóknál igen becsesek, de nem volt <i>tehetség</i> a szónak -igazi értelmében. Lendület, lelkesedés, alkotó erő, müvészi vonás, -áttekintés az egész felett, idegenek voltak a természetétől. Nagyon -jó, az átlagon felül emelkedő uralkodó lett volna egyszerübb -viszonyok közepette, például a felvilágosodott abszolutizmus idején -egy olyan államban, ahol nem ütköznek össze olyan különböző -érdekek, törekvések, mint a monarchiában. Mint a bécsiek mondották, -<i>Hofrat</i>-természet volt, akinek legfontosabb a hivatalos -időnek pontos betartása és az ügyeknek aktaszerü elintézése. A -nagy, átfogó jelentőségü kérdések elől, mint a nemzetiségi kérdés -megoldása, a monarchia ujjászervezése, a kül- és belpolitika -összhangba hozatala, a hadsereg reformja, legszivesebben kitért. A -kérdések gyökeres megoldásával szemben mindig tartózkodást -mutatott, nehogy a nagy problémákat egész nagyságukban felidézze. -<span class="pagenum"><a name="Page_208" id= -"Page_208">-208-</a></span> Jellemének ez a vonása élete utolsó -éveiben, mikor az öregséggel velejáró energiacsökkenés is -jelentkezett, még erősödött. Az uralkodónak ez a lelki dispoziciója -rányomta a bélyeget környezetére, az állam sorsának többi intézőire -is. Halálakor ezért maradt a megoldatlan kérdések egész légiója -örökül népeire és trónjának fiatal, tapasztalatlan örökösére.</p> -<p>Ugyanilyen természetü volt a viszonya a <i>hadsereghez</i> is. -Köztudomásu róla, hogy egész lelkével csüngött a hadseregen. Mindig -az egyenruhát viselte, melyet a legelőkelőbb diszruhává avatott. -Legszivesebben katonai kérdésekkel foglalatoskodott s katonai -fegyelmet követelt udvaránál is. E tekintetben senkivel szemben sem -tett kivételeket. Mindazonáltal igazat kell adnunk annak a -valószinütlenül hangzó megállapitásnak, hogy alapjában véve nem -volt katona. Szemében a hadsereg nem a politikának volt az eszköze, -hanem inkább parádés keret, az udvarnak a függeléke, mely az ő -idejében kétségtelenül a legdiszesebb és legjobban szervezett volt -egész Európában. Hadvezér sohasem volt és háboruinak vezetését -formálisan is tábornokainak engedte át. A katonai <i>kisüzem</i> -volt az igazi szakmája, melynek részletkérdéseibe időt és -fáradságot nem kimélve mélyedt el. A hadsereget illetőleg -uralkodása első évtizedeinek a felfogását őrizte meg. Minthogy a -környezetébe tartozó öreg urak csakis ebben az irányban mozogtak és -elsősorban a legfelső hadur felfogásával vetettek számot, a -hadseregnek megfelelő fejlesztése ugyszólván teljesen ki volt -zárva. A hadgyakorlatokat évtizedeken át nem a katonai -szempontoknak megfelelően rendezték, hanem arra ügyeltek, hogy a -legfelső hadurnak a tetszését megnyerjék. Ennek az őszinteség -nélküli, beteg rendszernek a csökevényei tömérdek emberáldozattal -jártak a háboru első hónapjaiban. <span class="pagenum"><a name= -"Page_209" id="Page_209">-209-</a></span></p> -<p>Fiatalabb katonatisztek és az öreg uralkodó között minden -érintkezés hiányzott. A katonai fegyelem merevsége mellett -elképzelni sem lehetett, hogy valaki előtte a hadsereg ismert -hiányosságait feltárja és kezdeményezőleg lépjen fel. Igaz ugyan, -hogy katonai téren 1906 óta, Ferenc Ferdinánd trónörökös -követelései nyomán nagy változások történtek. Conradnak vezérkari -főnöki minőségben kifejtett tevékenységét lehet nagyon különbözően -megitélni, – gyakran a valóság talaját elvesztette a lába alól, – -de az az egy bizonyos, hogy a hadsereg modernizálása az ő -hivatalbalépésével vette a kezdetét és ettől az időponttól kezdve -lett belőle puszta dekoráció helyett modern értelemben vett -fegyveres erő. Rettenetes sokat kellet utánapótolni, különösen az -irodaszolgálatban és protekciós gazdálkodásban elposhadt vezérkart -kellett a háborut előkészitő irodává átszervezni. Tábori -egyenruhával az osztrák-magyar hadsereget csak közvetlenül a -világháboru előtt szerelték fel. Nagyon sok hiteles tanu igazolja, -hogy az öreg uralkodó ezeket az ujitásokat és a trónörökös katonai -irodájának a hadseregre gyakorolt befolyását idegenkedéssel -szemlélte.</p> -<p>Világos, hogy egy olyan lelki berendezésü uralkodónak, mint az -öreg Ferenc József, a törekvése csak a béke megtartására -irányulhatott. Első tanácsadóinak következéseikben sulyos hibái is, -melyeknek a Habsburgok német- és olaszországi hatalmi állását -kellett áldozatul odadobni, egy olyan politikának a szükségességét -vitték bele a tudatába, mely a meglevőnek megtartását tekinti élete -legfőbb céljának. Nem annyira a trónbeszédeknek gondosan kicsiszolt -mondatai, mint inkább ritkán tett közvetlen kijelentései mutatják, -hogy a háborus bonyodalmakat mindig és minden körülmények között -legszivesebben elkerülte volna. Conrad <span class= -"pagenum"><a name="Page_210" id="Page_210">-210-</a></span> -ajánlatát, aki 1906-ban a monarchiára legkedvezőbb körülmények -között akarta Olaszországot megrohanni, a leghatározottabban -visszautasitotta. Egészen hiteles tanuk szerint még a szerbiai -ultimátum elküldése, sőt a diplomáciai összeköttetés megszakitása -után is bizott a béke megtartásának a lehetőségében. A legnagyobb -bizonyiték, hogy nem akarta a háborut, az a körülmény, hogy a -monarchiát még a hadüzenet után is jóformán készületlenül találta -az ellenségeskedések megkezdése. Sokak szemében lélektani rejtély -lehet, hogy ilyen körülmények között az öreg uralkodót miként -lehetett rábirni a hadüzenet aláirására, annál is inkább, mert a -szarajevói gyilkosság áldozatai nem állottak tulságosan közel a -szivéhez. Elhatározásában feltehetőleg dinasztikus érzésének a -megsértése játszhatott fontos szerepet, támogatva attól a -reménységtől, hogy a többi szuverének is ugy gondolkodnak, mint ő -és a gyilkosság értelmi szerzői cselekvő támogatásra nem -számithatnak. Megtévesztették őt a jelentésekkel is, melyek szerint -a háborutól nem kell tartani, mert a monarchia erélyes fellépésére -Szerbia kétségtelenül kapitulál.</p> -<p>A háboru változó szerencséjü eseményeit stoikus nyugalommal -vette tudomásul. A szövetséges hadseregek győzelmei örömmel -töltötték el, de a végső győzelem biztonságának érzése hiányzott -nála. A kilátásokat inkább pesszimisztikusan itélte meg és többször -ugy nyilatkozott, hogy a küzdelem a központi hatalmak erőit -meghaladja. Ebben a kérdésben jobban itélt, mint a magukat utólag -igazolni és rehabilitálni akaró hadvezérek és politikusok egész -légiója. A háboru ideje alatt csaknem teljesen elzárkózva élt -schönbrunni kastélyában és talán még a szokottnál is -fáradhatatlanabb módon végezte napi munkáját. A külvilággal -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> való összeköttetése mindinkább néhány -magas méltóságra szoritkozott és a termekben, ahol Mária Terézia -idején az udvari élet teljes pompájában zajlott, hangtalan csend -uralkodott. Teljesen egyedül érezte magát legjobban. De a -rosszindulatu torzképek egy aggastyánról, aki előtt az eseményeket -eltitkolják, egyáltalán nem voltak igazak. Sven Hedin, a legutolsó -magánemberek egyike, akit Ferenc József kihallgatáson fogadott, még -megcsodálta szellemi és testi energiáját. Csak az utolsó hónapokban -viseltetett teljes passzivitással az eseményekkel szemben. A -hanyatlás nála csak 1916 őszén kezdődött. Mindamellett -változatlanul dolgozott iróasztalánál és még az utolsó napon is, -mikor erős láz gyötörte, csak nehezen lehetett rábirni, hogy ágyba -feküdjön. Magas kora mellett, egy hetekig tartó betegség után, -halála nem jött váratlanul, mégis következményeiben sulyos esemény -gyanánt hatott. Nem kevesen vannak, akik a monarchia rothadását sok -tekintetben tulhosszu uralkodásának a számlájára irták és mégis ugy -érezték, hogy halála nem egy nagy vereséggel fölér. Cramon -tábornok, Németország meghatalmazottja az osztrák-magyar -főhadiszálláson, azt irta, hogy a marnei vereség mellett Ferenc -József halála volt a legnagyobb csapás, mely a központi hatalmakat -érte. A jóslások, hogy a monarchia nem fogja Ferenc Józsefet -tulélni, közvetlenül halála után nem teljesedtek ugyan, sőt -egyideig még olyan életerőről tett tanubizonyságot, amely egyik -rázkódtatást a másik után állotta ki. De sokáig nem tartott, mikor -az államalakulat, melynek majd hét évtizedig állott az élén, -romokban omlott össze.</p> -<p>A kapucinusok sirboltjából emlékezések merülnek fel, melyek -elmult századokkal kapcsolnak össze bennünket és rég elhalványodott -alakokat jelentetnek meg előttünk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> Ferenc József az utolsó a -sorukban. Történelmi jelentőségét lehet nagyon különbözőképen -megitélni, a történelemnek jöhetnek még váratlan fordulatai, de az -bizonyos, hogy vele a régi habsburgi gondolatnak utolsó -képviselője, sőt talán a régi, Isten kegyelméből való elv szerinti -utolsó uralkodó tért meg örökre atyáihoz.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_213" id= -"Page_213">-213-</a></span></p> -<h2>A VILÁGHÁBORU ASSZONYAI.</h2> -<p>Amit ezekben a sorokban megirok, félig história, félig regény. -Oknyomozás a nem bizonyitható adatok és események sorában. -Története azoknak a fejedelmi házasságoknak, melyekben a politika -játszotta a döntő szerepet és regénye azoknak a koronás -asszonyoknak, akik a kulisszák mögött állottak a világháboru -kitörésekor. A háboru tizedik évfordulója alkalmából kétségkivül -tömérdek visszaemlékezés jelent meg, amelyek az évtizedeken át -felgyülemlett ellentétekkel, diplomaták cselszövényeivel és -politikai rugókkal magyarázták meg emberiség e szörnyü -kataklizmájának kirobbanását. A <i>világháboru asszonyai</i> nem -szerepelnek ezekben a visszaemlékezésekben és történelmi -tanulmányokban. Róluk szólnak az alábbi sorok. Mondjuk, hogy ami -bennük meg van irva, nem történelem, hanem regény. De a -történelemnek is vannak a szinfalak mögött lejátszódó regényei.</p> -<p>A hatvanas évek elején a kicsiny kopenhágai udvarnak ünnepelt -szépsége volt IX. Keresztély dán királynak a leánya, <i>Dagmár</i> -hercegnő. Igazán szép volt és nagyon intelligens, nemcsak olyan, -aminőnek az uralkodócsaládok <span class="pagenum"><a name= -"Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> tagjait szokták -megrajzolni a hizelgő udvari történetirók és félhivatalos ujságok. -A hercegnőt a sors arra szemelte ki, hogy Európa egyik -leghatalmasabb trónjára kerüljön: <i>menyasszonya lett Miklós orosz -trónörökösnek</i>. A magas politika előnyösnek találta az orosz és -dán udvar közötti politikai kapcsolatot és ugy határozott, hogy a -szép hercegnő egy beteg embernek legyen a felesége.</p> -<p>Miklós trónörökös beteg volt ugyanis, nagyon beteg. Járta Európa -leghiresebb szanatóriumait és fürdőhelyeit, hogy bajára gyógyulást -keressen. A telet és tavaszt Oroszország helyett mindig Rivierán -töltötte. Ott érte el a végzete is. 1864 tavasza elvitte őt -magával. Dagmár hercegnő, akit lehivattak Nizzába, ott volt -vőlegénye halálos ágyánál. A haldokló mellett a hercegnő -találkozott a trónörökös öccsével, a cár másik fiával, Sándor -nagyherceggel. Szerelem volt-e, amit az uj trónörökös a dán -királyleány iránt érzett, vagy ismét az állami érdek döntött, tudni -nem lehet. Elég az hozzá, hogy a gyászév leteltével a hercegnő -<i>az uj trónörökösnek lett a menyasszonya és 1866-ban a -felesége</i>. Az esküvő előtt áttért az ortodox hitre és a -Romanovok családjában hagyományos <i>Mária Feodorovna</i> nevet -vette fel. Ezt a nevet viselte férje szépapjának, annak a Pál -cárnak a felesége, akit az összeesküvők tulajdon selyemkendőjével -fojtottak meg.</p> -<p>Dagmár hercegnő szükebb hazája, Dánia, épen ezekben az években -sulyos válságon ment át. A dán király, mint német szövetséges -fejedelem, uralkodója volt a német Bundhoz tartozó Schleswig és -Holstein hercegségnek. A dán kormány azt tervezte, hogy a két -hercegséget, amelyeket csak az uralkodó személye kapcsolt össze -Dániával, teljesen bekebelezi. A schleswig-holsteini kérdés Dánia -és a német <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> Bund között háborura vezetett s -Ausztria és Poroszország, mint a Bund határozatának végrehajtói, -Dániát 1864-ben teljesen megverték és a hercegségeket elragadták -tőle. A dán udvar hiába fordult segitségért Európa különböző -kabinetjeihez, mindenütt süket fülekre talált. A történelmi -romantika azt mondja, hogy a hazáját szerető hercegnő ezt a -megaláztatást sohasem tudta megbocsájtani Németországnak és élete -céljául tüzte ki, hogy bosszut álljon hazája balsorsáért. De a -fáma, amely kiszivárog a királyi paloták hallgatag falain is, mást -beszél. Dagmár hercegnő németgyülöletének nemcsak politikai, hanem -emberi momentumai is voltak. Mielőtt Miklós, majd pedig Sándor -nagyhercegnek lett volna a menyasszonya, a hercegnő egy német -herceg, a későbbi <i>III. Frigyes</i> császár után epekedett, de -minden szépsége és intelligenciája mellett is hiába, sőt a herceg -állitólag nagyon kereken kijelentette, hogy nincs kedve őt az -oltárhoz vezetni. Igaz-e, nem-e, ki tudná megmondani? Az ilyesmik -nem iródnak meg aktákban és legfeljebb hosszu idő multával -indiszkrét emlékiratok szoktak elárulni egyes részleteket. De az -emberi tapasztalatok azt mondják, hogy asszonyokra nézve a -viszonzás nélkül maradt szerelem nagyobb fájdalom, mint két szép -tartománynak az elvesztése.</p> -<p>1881 március 13-án a nihilisták II. Sándor cárt egy szánutja -alkalmával Szent Pétervárott a levegőbe röpitették. A dán hercegnő, -immár Mária Feodorovna, mint III. Sándor cárnak a felesége, az -orosz trón magaslatára jutott. Csodálatos pár a cárok trónján! A -harmincnégyéves korában is ragyogó szépségü, fölényes -intelligenciáju, erős akaratu, de filigrán asszony és mellette a -testileg óriás, rengeteg erejü cár, aki puszta kézzel lópatkót és -puskacsővet tört <span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span> ketté, de lelkileg alapjában véve -gyermek maradt. Tudatában volt ugyan hatalmának, családtagjai is -csak a „gosszudár“ – ur, megszólitással közeledtek hozzá, -rettenetes is tudott lenni haragjában, de egyébként teljesen -feleségének befolyása alá került, aki őt szellemileg messze -felülmulta.</p> -<p>A rettegő óriás, – legtalálóbban ezt a nevet lehetne adni III. -Sándor cárnak. Atyjának szörnyü végzete állandóan előtte lebegett -és ugy vélte, – talán nem is egészen alaptalanul, – hogy a -nihilisták állandóan leselkednek rája. Ez a félelme a borkii vasuti -merénylet óta, amelynek csaknem az egész cári család áldozatául -esett, szinte üldözési mániáig fokozódott. A menekülés szinte a -csodával volt határos, de a vasuti kocsi összezuzódása alkalmával a -cár megsebesült és ettől fogva élete végéig sulyos vesebaj kinozta. -Rettegve zárkózott be a sokszoros katonai kordonnal körülvett -gacsinai kastélyába és legmeghittebb emberein kivül senkit sem -bocsájtott maga elé. Ha nagyon rájöttek a félelem órái, csak a -feleségével érintkezett és nem evett mást, csak amit a cárné -készitett, vagy előtte megkóstolt. Meg kell hagyni, hogy a dán -királyleány a megpróbáltatások kemény iskoláján ment keresztül. -Első vőlegényének tragédiája, apósának szörnyü halála, azután az -élet az állandóan rettegő cár oldalán, más gyengébb természetü -asszonyt megőrölt volna. De a külsőleg gyenge asszonyban erős lélek -és szivós természet lakozott. Épen ebben az iskolában -megacélozódott és hatalma, minthogy gyakran az ő személye volt az -egyetlen kapcsolat a külvilág és a cár között, szinte korlátlanná -vált. Hogy mit kellett neki tulajdonitani abból, ami ebben az -időben az orosz politikában történt, természetesen nehéz -megmondani. Bizonyosat mondani nem lehet, de erre az időre esik a -<span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> németek elnyomatásának kezdete -Kurlandban és Oroszország lassu eltávolodása Németországtól és a -monarchiától. Azelőtt Pétervárnak németnyelvü udvari szinháza is -volt; ezt állitólag a cárné kivánságára bezárták. A pétervári -udvarban a teljesen eloroszosodott cárné központja lett annak a -klikknek, amelyet a világ közönségesen <i>nagyhercegi párt</i> név -alatt ismert. Ez a párt volt az, amely a körültekintőkkel, az -óvatosakkal szemben, Oroszország rengeteg erejére támaszkodva, a -kiméletlenség, az erőszak és a háboru politikáját képviselte.</p> -<p>De Mária Feodorovna hatalma férjének halálával nőtt meg igazán. -III. Sándort még némileg kötötték atyjának hagyományai és I. Vilmos -császárhoz való barátsága. A gyenge akaratu II. Miklós -trónraléptével ez a tekintet megszünt és az orosz politika az -özvegy cárné hathatós beavatkozása mellett teljesen a revánsra -szomjazó francia politika vizeire evezett át. A tapasztalt -asszonyban volt annyi ügyesség, hogy fiának trónralépte után nem -keresett magának helyet az előtérben. Megelégedett az anyacárné -előkelő, de látszólag ártalmatlan szerepével. Tényleg azonban -mindenki tudta, hogy Oroszországban semmiféle nagyobb elhatározás -nélküle nem eshetik meg.</p> -<p>De befolyása még tovább is ért. A cárnévá lett dán hercegnő -szorgalmasan ápolta összeköttetéseit a kopenhágai udvarral és nem -hanyagolta el egyéb rokoni kapcsolatait sem. Rokonsága pedig igen -előkelő volt. Fiatalabb nővérei is igen „jó partikat“ csináltak, a -bal lábára bicegő <i>Alexandra</i> a velszi hercegnek, <i>Thyra</i> -pedig annak a Cumberland hercegnek lett a felesége, akinek -familiáját a poroszok üzték el Hannover trónjáról.</p> -<p>Az angol udvarba került két dán hercegnőnek távolról -<span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span> sem lehetett akkora és olyanforma -szerepe, mint Mária Feodorovnának. Az asszonyi politikának a -pétervári udvarban volt az igazi talaja, ahol az intelligens és -céltudatos asszonyok könnyen befolyásolhatták a külsőleg hatalmas, -de szellemileg a középszerüségen felül nem emelkedő és mivoltukban -ázsiai férfiakat. Másrészről Edvárdnak, aki kétségen felül egyik -legnagyobb diplomatája volt korának, nem volt utmutatásra és -befolyásolásra szüksége: ő mindig teljesen tisztában volt vele, -hogy mit csinál. De tulzás volna, ha itt is teljesen tagadni -akarnánk az asszonyok szerepét. A kopenhágai királyi palotában, -<i>Európa anyósának</i> házában, ahol a rokonok esetről-esetre -összejöttek, finom szálak szövődtek. A szálakat asszonykezek -eregették és csomózták láthatatlanul, de annál erősebben…</p> -<p>… Lent délen, a Balkánon, a fekete hegyek és a kecskék között -uralkodott Petrovics Miklós, ismertebb nevén <i>Nikita</i>, azelőtt -Montenegró fejedelme, majd királya, akit pénzüzleteiről és -leányairól ismert Európa. Nikitának <i>Vukotics Milenával</i> való -házasságából tiz gyermeke származott, közöttük hét leány, akik -közül hat maradt életben, mind erős, izmos, balkáni fajta. Hat -leány egy olyan familiában, amely az európai uralkodócsaládok -között kéregetésre van utalva, nagyon kétes istenáldás. Nikita -azonban, akit nem ok nélkül tartottak a Balkán legravaszabb -rókájának, épen leányait tekintette tőkének és az ő révükön -nagyszerü rokoni összeköttetésekre tudott szert tenni. Ha a dán -királyné Európa anyósának cimét szerezte meg, a ravasz balkáni lett -az <i>antant apósa</i>.</p> -<p>Abból az időből, mikor még az osztrákbarát Milán uralkodott -Belgrádban és Szerbia távolról sem volt Oroszországnak vak eszköze, -származik III. Sándor cárnak az a <span class="pagenum"><a name= -"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> kijelentése, hogy neki az -európai uralkodók között Nikita az egyetlen barátja. Ezt a -barátságot Nikita szépen kamatoztatta a maga javára. Hol ezt, hol -azt az ajándékot préselte ki a cárból, hol egy szállitmány orosz -fegyvert, hol municiót kapott ajándékba. Szegénységére való -hivatkozással leányait sorra Pétervárra küldte nevelésbe, -természetesen a cár költségén.</p> -<p>Itt kezdődik a ravasz Nikita leányainak a karriérja. Az első, -<i>Zorka</i>, még nem csinált valami ragyogó partit. 1883-ban -<i>Karagyorgyevics</i> Péter szerb trónkövetelőnek lett a felesége, -aki ez időben a számüzetés keserü kenyerét ette Genfben. A -háztartás szegényes volt és a két gyerek, Gyorgye és és Sándor, -aligha remélte, hogy valaha örököse lesz a szerb trónnak és faktora -a világtörténelemnek. Kopottas nadrágban ültek a genfi gimnázium -padjain, mig apjuk a Svájcban tartózkodó szerb elégedetlenekkel -kovácsolta a terveket az Obrenovicsok detronizálására és a szerb -trón megszerzésére, miközben epedve várta a pétervári -postautalványokat, amelyek a mindennapi megélhetést biztositották. -Apja és nővérei révén Zorka volt az, aki a legértékesebb -összeköttetéseket szerezte meg Péter számára. A belgrádi -királygyilkosságot Zorka már nem élte meg. 1890-ben a genfi -temetőben helyezték nyugalomra.</p> -<p>Nikita második leánya már egy eleven nagyherceghez ment -feleségül, egy eleven nagyherceg pedig mindig többet ér, mint egy -reménybeli király. Az orosz balkáni politikának a közös pánszláv -rokonságon kivül valóságos rokoni kapcsolatokra is volt szüksége és -igy <i>Milica</i> révén Nikita <i>Nikolajevics Péter</i> -nagyhercegnek, <i>Nikolajevics Miklós</i> nagyherceg öccsének lett -az apósa. A házasság könnyen ment, Milica amugy is Péterváron -nevelkedett, csinos is <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span> volt, ami a hozományból hiányzott, azt -az atyuska pótolta. Az addig jelentéktelen balkáni hercegnő rangban -nagyot ugrott előre, de nem szédült meg. Hamarosan beletanult az -udvari intrikákba és értette a módját, hogy a legmagasabb köröket -mindenkor Nikitára kedvezően hangolja. Nem tagadta meg atyafiságát -és mint a szegény leány, aki házassága révén nagy vagyonba, -gazdagságba jut, nem egyszer tömte meg atyjának állandóan sovány -erszényét.</p> -<p>Testvére, a nála határozottan sokkal intelligensebb és ravaszabb -Anasztázia, vagy Stana, aki sokat örökölt apjának a természetéből, -egyideig szerényebb szereppel volt kénytelen megelégedni. Három -héttel Milica után ment férjhez, szintén Pétervárra, de „csak“ -Romanovszki-Leuchtenberg herceghez, aki a cári családdal való -rokonsága révén szintén a császári fenség cimet viselte. Stanának -igy személyi tulajdonságaival kellett pozicióját biztositani a -nagyhercegek asszonyai és a vérbeli nagyhercegnők között. És ez -tökéletesen sikerült is neki. Szalonja központja lett a nagyhercegi -pártnak, ő pedig nővérével együtt buzgó ügynöke lett apja és sógora -politikájának. Ha az anyacsászárné Németországban látta az -ellenséget, ők természetesen Ausztria-Magyarországban keresték a -balkáni szláv törekvések legfőbb akadályát. A montenegrói nők, -akiket eleinte félvállról akartak kezelni Pétervárott, nem operett -alakok lettek, hanem nagyon komoly személyiségek, akiket a cár -pártfogásával állandóan kitüntetett s akiket Mária Feodorovna is -mindig szivesen fogadott. Kopenhága és Celinje Pétervárott -találkoztak egymással.</p> -<p>1894 november 1-én meghalt a rettegő óriás, III. Sándor cár és -fia, <i>II. Miklós</i> lépett a trónra. Voltak, akik azt várták, -hogy felesége, <i>Alix</i> hesszeni hercegnő, német asszony -<span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> létére, ellensulyozni fogja a balkáni -asszonyok befolyását. Akik erre számitottak, csalódtak. A szerepet -a visszavonultan élő cárné helyett továbbra is szépségében már -elvirágzott, de a nehéz évek alatt, amelyeket III. Sándor oldalán -töltött, még energikusabbá lett anyós és a montenegrói nők vitték. -Ezeknek az erős idegzetü nőknek befolyásával a más erkölcsökben -nevelkedett német hercegnő cárné korában sem tudott megküzdeni. -Házasságában szerelmi momentumok alig játszhattak közre és mint a -trónörökösnek, majd a cárnak a felesége, alapjában véve idegen -maradt a pétervári udvarban. Az uj cárt sokkal inkább befolyásolta -az anyja, mint a felesége.</p> -<p>A köztük fennálló viszony mellett ez teljesen érthető is volt. -Az uj cárról Pétervárott az emberek különös történeteket suttogtak, -amelyek még trónörökös korában játszódtak le. A fiatal trónörökös -nagybátyja, Pál nagyherceg révén megismerkedett egy <i>Kagan</i> -nevü milliomos zsidó kereskedő családjával, aki egyik legnagyobb -szállitója volt az orosz hadseregnek. Zsidók is érintkezhettek -ugyanis Oroszországban az uralkodóház tagjaival, ha -államkölcsönöket közvetitettek, vagy a hadseregnek voltak a -szállitói. És amilyen csodálatos játékai szoktak lenni a -véletlennek, a trónörökös beleszeretett Kagannak tizenhét esztendős -leányába, <i>Rajffába</i>. A mende-monda szerint mikor nem ért -másként célt, a cárevics, akinek épen akkor szemelték ki feleségül -Alix hesszeni hercegnőt, morganatikus házasságra akart lépni -Rajffával. A nagyhercegek orrukat fintorgatták, az udvari asszonyok -pedig gunyolódva mondogatták, hogy a trónörökös benősül egy zsidó -familiába. Az eset Mária Feodorovnának is tudomására jutott és -Miklós magánkihallgatásra került atyja, a „gosszudár“ elé. A -kihallgatás ellenőrizhetetlen <span class="pagenum"><a name= -"Page_222" id="Page_222">-222-</a></span> hirek szerint, -tettlegességig jutott, amely – tekintve III. Sándor cár óriási -erejét – Miklósra volt kedvezőtlen kimenetelü. A Kagan-családnak -Szibériát helyezték kilátásba, ha csak álmodni is mer a -trónörökösről; Rajffa öngyilkosságot kisérlett meg, de -sikertelenül; felépülése után feleségül adlák egy <i>Pistolkors</i> -nevü utásztiszthez Moszkvába; a cárevicset ellenben „ismeretei -gyarapitására“ földkörüli utra küldték, hogy az efajta regényes -hajlandóságokat kiverjék a fejéből.</p> -<p>Miklós azonban csak Tokióig jutott el. Az ázsiai szigetország -fővárosában egy fanatikus japán, aki már akkor Oroszországban látta -hazája legnagyobb ellenségét, 1891 május 21-én kis hijján -végzetessé vált merényletet követett el ellene. A trónörökös utja -félbeszakadt és felgyógyulása után egyenesen hazautazott -Pétervárra, ahol megint elővették a hesszeni hercegnővel való -házasság tervét. A trónörököst azonban ekkor a pétervári udvari -szinháznak egy <i>Ksesinszkája</i> nevü balett-angyala foglalta le -magának, akinél rövidesen paloták, nyaralók és kincseket érő -ékszerek bizonyitották az előkelő barátságot. Ismét a gosszudárnak -kellett közbelépni és érveinek hatása alatt Miklós végre oltárhoz -vezette szive választottját. Az orosz lapok megható történetekben -irták meg hogy a trónörökös miként ismerkedett meg a wiesbadeni -fürdőben <i>teljesen véletlenül</i> Alix hercegnővel és hogy -lobbant szerelemre iránta. A publikumnak jó volt igy is, a -beavatottak pedig nem beszéltek arról, amit – mindenki tudott.</p> -<p>Ha a falak beszélni tudnának, sok titkot mondhatnának el az -orosz cárné életéből. A moszkvai koronázás alkalmával a -Khodinszkája mezőn összedőltek a tribünök és a pánikban megvadult -tömeg közel tizezer embert taposott <span class="pagenum"><a name= -"Page_223" id="Page_223">-223-</a></span> halálra. Végigélte a -japán háboru és még közelebbről az orosz forradalom borzalmait s a -téli palotából látnia kellett, mint lövik az emberek százait -halomra. Állandóan aggódnia kellett a maga és hozzátartozói -életéért és meg kellett érnie a cárevics elleni rejtelmes -merényletet, amely egyetlen fiát állitólag örökre nyomorékká tette. -Ennyi mindent erős idegzetü férfiak sem tudnak egykönnyen -elviselni, nem csoda, ha a hesszeni udvar csendjéből kiemelt -asszony, aki urában is aligha talált támaszt, megrettenve huzódott -vissza ettől az élettől és átengedte a teret uralkodni akaró -anyósának és a montenegrói nőknek.</p> -<p>Igy emelkedett ezeknek a befolyása napról-napra. Kettejük között -a vezető szerepet Stana vette át, aki hirtelen a legelső sorba -került. Mióta <i>Szergiusz</i> nagyherceget, a cár nagybátyját -Moszkvában a levegőbe röpitették, a nagyhercegek között -<i>Nikolajevics</i> Miklós, a cár elsőfoku unokabátyja játszotta a -legnagyobb szerepet, aki meglehetősen viharos mult után a cár első -adjutánsa, a honvédelmi tanács elnöke és egy esetleges háboru -kiszemelt fővezére lett. Éveken keresztül a nagyszláv áramlat -hivatalos fejének és a háborus párt vezérének ismerte őt mindenki, -akit hajthatatlan erős becsvágya és erőszakos természete lobogó -szenvedéllyel visz előre. Jellemző, hogy olyan hirek is keringtek -róla, hogy a gyenge cár teljesen az ő befolyása alatt áll, ő pedig -csak az alkalomra vár, hogy egy győzelmes háboru után maga üljön a -cárok trónjára.</p> -<p>Stana erre az emberre vetette szemét. Az első nagyherceg -feleségének lenni, megfelelt az ambiciójának és ezen az uton -legkönnyebben remélhette terveinek megvalósulását. Pétervárott -éveken keresztül nyilt titok volt, hogy Stana, aki már két -gyermeket ajándékozott Leuchtenberg <span class="pagenum"><a name= -"Page_224" id="Page_224">-224-</a></span> hercegnek, nagyobb -érdeklődéssel viseltetik Nikolajevics Miklós nagyherceg iránt, mint -amekkora rokonok között szokásos és az sem volt titok, hogy a már -nem épen fiatal nagyherceg is a szokásosnál közelebb áll a -becsvágyó asszonyhoz. Ilyen előzmények után nem keltett -meglepetést, mikor hire ment, hogy Leuchtenberg hercegné válik az -urától. Botrány lett ugyan belőle, a cár is, meg a szent szinódus -is ellenezte a válást, de Miklós nagyherceg nem volt az az ember, -akit az akadályok meggátolnak elhatározásának keresztülvitelében. A -válás megtörtént és röviddel utána 1906-ban az ötven éves -nagyherceg és a negyven éves hercegnő Yaltában egybekeltek. Az -asszony hosszu utat tett meg, mig idáig eljutott, de elérte célját. -Mint a háborut akaró nagyherceg felesége, ő is segitett rakni a -tüzet, amelyből a világháboru tüzvésze kilobbant. Jött az első és -második balkáni háboru, jöttek a balkáni válságok, amelyeknek -szálai mind Pétervárra vezettek. És amint mondják, Stana -szalonjában nem egy fontos eseménynek a szálai futottak össze. -Röviddel utána, 1913 őszén a nagyherceggel Franciaországba utazott, -a szövetséges állam hadgyakorlataira. Ekkor már elérkezettnek látta -az időt, hogy a nyilvánosság elé is kilépjen. Francia tábornokok és -törzstisztek közepette megállt a lotharingiai francia–német -határon, ahová ellátszanak Metz tornyai és merész kijelentésre -ragadtatta magát:</p> -<p>– Uraim, ennek a városnak ismét franciává kell lenni, még pedig -nemsokára.</p> -<p>A <i>Matin</i> és a többi francia ujságok áradozó hangon irtak a -nagyhercegnő szavairól, a diplomácia ellenben sietve magyarázta, -hogy a kijelentés nem hivatalos személy részéről történt, tehát -nincsen jelentősége. De a világháboru magjai már el voltak vetve. -<span class="pagenum"><a name="Page_225" id= -"Page_225">-225-</a></span></p> -<p>Zorka és Milica után Nikitának még három lánya maradt otthon -Cetinjében, <i>Heléna, Xénia</i> és <i>Vera</i>. A két utolsó -pártában maradt, de Heléna még talán idősebb nővéreinél is nagyobb -szerencsét csinált, mert egy valóságos koronás főnek lett a -felesége. Az olasz udvar asszonyt keresett <i>Viktor Emánuel</i> -trónörökös számára. Heléna lett az olasz trón várományosának -felesége. Az uj asszonynak eleinte nem volt könnyü szerepe a római -udvarban. Umberto idejében még erős volt a hármasszövetségi áramlat -és az anyakirályné, Margit, erősen tartotta német rokonságát, a -<i>büszke rómaiak</i> pedig félrehuzták a szájukat a montenegrói -rokonságra. De Heléna is szivós volt, mint Nikita többi lányai. A -tetszetős asszony erős, egészséges gyermekeknek adott életet. -Demokrata allürökkel meg tudta nyerni magának a tömeg és az -Olaszországban nagyon fontos utca rokonszenvét; a két nagy -földrengés alkalmával, amely végzetesen sujtotta Olaszországot, -rögtön megjelent a szerencsétlenség szinhelyén és segitett gondozni -és ápolni a sebesülteket. Ahol a segitő komitét játszó arisztokrata -hölgyek ájuldoztak és illatszeres flaskáikat szagolgatták, az ő -idegei nem mondták föl a szolgálatot. Olaszországban megszerették -és poziciója megszilárdult. A monzai merénylet után, amely -Umbertónak életébe került, Margit királyné csaknem teljesen -visszavonult a nyilvános élettől és Heléna nemcsak királynéja lett -Olaszországnak, de központja lett az ország főuri társadalmi -életének is. Hogy Montenegróról nem feledkezett meg, kicsiségek is -bizonyitják. A cetinjei Grand Hotelben, amely Nikita tulajdona -volt, évek multával is fel lehetett lelni a Quirinál kopott -függönyeit és kimustrált butorait.</p> -<p>Hogy mekkora volt Helénának politikai szerepe, természetesen nem -lehet megállapitani. De valószinü, hogy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> -montenegrói–szerb–orosz rokonság, a cárral és az orosz -nagyhercegekkel való találkozások is közrejátszottak az olasz -politika állásfoglalásában. Amit Heléna nem csinált meg, azt -megcsinálta <i>Barrère</i> francia és <i>Rennel Rodd</i> angol -nagykövet. És talán itt meg lehet még emlékezni egy angol -asszonyról, <i>Mrs. Brownról</i>, akit Rennel Rodd angol nagykövet -ajánlott az olasz udvarba a gyermekek mellé nevelőnőnek. A -szállongó hirek azt mondják, hogy ez az asszony volt egyik -legügyesebb ügynöke Anglia érdekeinek és aránylag alacsony -helyzetében is tudta politikai befolyását érvényesiteni.</p> -<p>Igy záródott be lassankint nemcsak a diplomáciai gyűrű, de a -családi lánc is Németország és a monarchia körül. Az anyacárné és -nővérei, a cumberlandi hercegné, Karagyorgyevics Péter felesége, -Pétervárott Milica és Stana, Rómában Heléna, teljessé tették a nagy -politika munkáját. Csak asszonyok voltak, akik nem szövetségeket -kötöttek és nem szerződéseket irtak alá, de szimpátiákat -ébresztettek és ellenszenveket szitottak. A nagy történelembe talán -bele sem kerülnek, de a történelem margóján hely illeti meg őket -is.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<h2>H. G. WELLS.</h2> -<p>Körülbelül huszonöt esztendeje olvastam el az első regényét és -az utolsó négy esztendő alatt öt könyvét forditottam le magyarra. -Az első könyve egy fantasztikus regény volt, amely két idegen -égitest, a Mars és Föld lakóinak háboruját irja meg. A könyvekben, -amelyeket leforditottam, már alig van tere a fantázia -csapongásának. A társadalmi élet legmélyebb, mindnyájunkat égető -problémái, regények formájában.</p> -<p>A fejlődésnek ezen a skáláján ment körülbelül végig Wellsnek az -olvasóközönsége is. A magyar közönség mintegy husz éve kezdte őt -megismerni rövid, fantasztikus regényei révén, melyek bizonyos -Verne-szerü népszerüséget szereztek neki a felnőttek körében is. -Azután megjelent egy könyve magyar forditásban, <i>Uj világ a régi -helyén</i>, amely mint mélyen gondolkodó szociológust mutatja be, -utána pedig 1905-től kezdve következtek társadalmi regényei, -amelyek valósággal keresztmetszetben mutatják be az angol világot, -sőt az angol világon keresztül az egész emberi társadalmat is.</p> -<p>Wells nemcsak regényiró és szociológus, hanem publicista -<span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> is. Napi érdekü irásai -természetszerüleg részben kiesnek az idegen olvasók érdeklődésének -köréből. Ezek azonban müködésének csak kisebb részét teszik. A -nagyobb rész, még ha lokalizálva van is a szinhely szempontjából, -általános emberi érdekü és értékü. Legszélesebb olvasó köre -természetesen regényeinek van, bár regényeinek népszerüsége nagy -közönséget biztositott társadalmi és bölcseleti jellegü munkáinak -és a jövő fejlődés lehetőségeit tudományos alapon tárgyaló -utópiáinak is. Terjedelem dolgában összes munkái között az első -helyet 1920-ban megjelent, teljesen egyéni felfogásu és mindvégig -lebilincselően érdekes világtörténelme foglalja el.</p> -<p>Ez a rendkivül sokoldalu és rendkivül termékeny iró, akit ma már -világszerte épenugy ismernek, mint a saját hazájában, nem tartozik -azok közé, akik sokat beszéltetnek magukról. Amint a fényképeiből -meg lehet itélni, megjelenésében nincs semmi rendkivüli. Hiányzanak -belőle Ibsennek vagy Anatole Francenak markánsan jellegzetes -vonásai, melyeket elfelejteni nem lehet. Pályájában nincs semmi egy -d’Annunzionak a pózából és keresett reklámhajhászásból. A lapok -ritkán irnak róla. Olvasóinak nagy része bizonyára még azt sem -tudja, hogy milyen koru lehet az az ismeretlen ember, aki a könyvek -lapjairól hozzájuk beszél. Valószinüleg csak azt érzik, hogy a -különböző nevek, melyek nála szerepelnek, őt magát takarják. Pedig -ez az ismeretlen, saját honfitársainak a megitélésében, akik pedig -sokáig nem akarták őt elismerni, a mai Angliának egyik legnagyobb -intellektuális ereje. Hozzátehetjük bizvást, korunknak egyik -legnagyobb gondolkodója.</p> -<p>Az a Wells, akit mi ismerünk, a könyveiben él. A pályafutását -addig az időpontig, mig a neve fogalommá <span class= -"pagenum"><a name="Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> vált, ő -maga irta meg rövid, alig néhány sorra terjedő életrajzban egy -angol ujság számára.</p> -<p>„Abban a furcsán meg nem határozható osztályban születtem, -melyet Angliában középosztálynak neveznek. Egy szemernyit sem -vagyok arisztokrata: egy ősömről sincs tudomásom a nagyszüleimen -kivül s ezekről is csak keveset tudok, mert a legfiatalabb gyermeke -vagyok apámnak és anyámnak s az ő szüleik már meghaltak mielőtt én -születtem.</p> -<p>Anyám Midhurst községben egy korcsmárosnak volt a leánya, aki -postalovakat állitott a kocsikhoz, mielőtt a vasutak ideje -bekövetkezett; atyám de Lisle lord főkertészének volt a fia, -Penshurst Castleben, Kentben. Vagyoni állapotunk és helyzetünk -többszörösen változott; élete nagyobb részében atyámnak kis boltja -volt London egyik külvárosában s jövedelmét a kriket nevü játéknak -a játszásával egészitette ki, amely nem csupán időtöltés, hanem -látványosság is, melynek látásáért fizetnek s ilyenformán -megélhetést biztosit a hivatásos játékosoknak. Mint boltos, nem -volt szerencsés és anyám, aki azelőtt egy főrangu hölgynek volt a -komornája, mikor tizenkétéves voltam, házvezetőnő lett egy nagy -vidéki kastélyban.</p> -<p>Engemet szintén boltosnak szántak. Ehhez képest tizenhárom -esztendős koromban otthagytam az iskolát. Először egy droguistához -adtak inaskodásra, azután, mikor ez a pálya meg nem felelőnek -bizonyult, egy posztókereskedőhöz. Körülbelül egy esztendő -elteltével azonban rájöttem, hogy a magasabb oktatásnak a -lehetőségei, melyek már akkor megvoltak és azóta állandóan -szaporodnak Angolországban, különb kilátásokat nyujtanak az életre, -mint a bolt és a viszonylagos analfabétaság; igy nekiláttam a -küzdésnek és különböző ösztöndijakat nyertem, melyek <span class= -"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> -lehetővé tették, hogy tanuljak és fokozatot nyerjek a -természettudományban az uj és ma nagy és fejlődő londoni -egyetemen.</p> -<p>Miután oklevelet szereztem, két-három esztendeig állattant -tanitottam, azután pedig ujságirásnak adtam magamat, részben, mert -ez Angliában jövedelmezőbb foglalkozás a tanitásnál, de részben -azért is, mert erős vágyat éreztem, hogy angol iró legyek. Valami -lelki hajlamosság a prózairás iránt mindig érdeklődéssel töltött -el.</p> -<p>Először irodalmi cikkeket, birálatokat kezdtem irni, azután -rövid fantasztikus történeteket, melyekben a modern tudomány -méhében rejlő lehetőségeket használtam fel. Az ilyenfajta -szépirodalom után nagy kereslet nyilvánul meg Nagybritanniában és -Amerikában s első könyvem, <i>Az időgép</i>, mely 1895-ben jelent -meg, meglehetős érdeklődést váltott ki s a két utána következővel, -<i>Világok harca</i> és <i>A láthatatlan ember</i>, egyetemben elég -népszerüséget biztositott nekem ahhoz, hogy kizárólagosan, a -biztonságnak némi érzetével, a tisztán irodalmi munkásságnak -szenteljem magamat.“</p> -<p>Ez a rövid életrajz nagyon sokban megadja a kulcsot Wellsnek az -irói müködéséhez. Az önvallomás, hogy egy szemernyire sem -arisztokrata, kiérzik minden irásából. Társadalmi regényeinek a -tárgyát majdnem mindig abból a körből meriti, melyből maga is -származott s ha az évek során a többi osztályoknak és az egész -társadalmi rendszert összefüző gazdasági kapcsolatoknak az ismerete -nála folytonosan növekszik és szélesbedik, nem szünik meg egy -pillanatra sem a középosztálynak a szemén keresztül nézni a -világot. Még a helyek tekintetében is minduntalan visszatér -ifjukorának emlékeihez és regényeinek szinteréül legszivesebben -<span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> választja a Londontól délre fekvő Kent -és Surrey grófságokat, London déli külvárosait és magát a nyüzsgő, -lüktető világvárost, Londont. Néha ezek az ismétlések fárasztók, de -néha viszont a nagyváros rajzában a prózában irott legszebb -költemények magaslatáig emelkedik. A nagyváros poézisét nála jobban -eddig talán senki sem tudta megrögziteni.</p> -<p>Regényeinek a hősei majdnem mindig a középosztályból kerülnek ki -s problémáik mindannyiunknak a problémái. Wells népszerüségének -titka nem kis mértékben abban rejlik, hogy főként azokra a -kérdésekre mutat rá, amelyek az intelligens, gondolkodó és könyvet -fogyasztó középosztálynak a lelke mélyében lappanganak. -Mindannyiunkban van valami Proteus-szerü vonás; az egyéniségünk, -mely az öntudatban egység formájában jelentkezik, -megnyilatkozásaiban a hangulatokhoz, benyomásokhoz, életkorhoz és -tapasztalatokhoz képest szüntelenül változik. Wellsnél is ki lehet -érezni, hogy különböző hőseiben, akik változó meg változó formákban -jelennek meg, mindig önmagát rajzolja és a saját mikrokozmoszának -egy bizonyos szemszögletből vetitett képét nyujtja. Ugyanakkor -érezteti azonban, hogy akiket megrajzolt, tulajdonképen mi vagyunk, -az érző, gondolkodó, küzködő, szüntelenül vágyódó és soha ki nem -elégülő örök ember.</p> -<p>Az <i>Uj Machiavelli</i> első könyve egy gyermeknek a fejlődését -rajzolja. Egyes lapjai kétségtelenül a világirodalomnak legszebb -lapjai közé tartoznak. Kis képek, jelentéktelennek látszó apróságok -váltakoznak benne, melyek azonban hihetetlen mélységekbe -világitanak be. Kétségtelen, hogy nála mindez visszaemlékezés, -átélt dolgok megirása, de valamennyiünk lelkéből van benne egy -darab, a multnak, a gyermekkor ártatlan örömeinek a visszasirása. A -<i>Tono</i> <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> <i>Bungay</i> hőse George Ponderevo, -egy főuri kastély kulcsárnőjének a fia, akit számüznek a kastély -tájékáról, mert el mert páholni egy főméltóságu csemetét. Pékinas -lesz belőle, majd egy drogeriába kerül, azután nagy buzgalommal -nekilát a természettudományok tanulásának. <i>A szerelem és -Lewisham ur</i> főalakja egy rosszul fizetett, de nagy és -társadalmat megváltó ábrándokat szövögető fiatal tanárjelölt. A -<i>Házasság</i>-ban a hős Trafford, a szimpatikus fiatal -professzor, akinél összeütközésbe kerül az elvont tudománynak a -szeretete a család, a feleség, az élő asszony iránti -kötelezettséggel. Valamennyi alakból Wellset érezzük ki, de -közülünk, akik nem születtünk bele milliókba és az életben egyéb -célt is keresünk a kincsek felhalmozásánál, vajjon ki nem élte -végig egy vagy más formában a Traffordok lelki dilemmáját. Mennyi -igazság van abban az egyszerü kis megjegyzésben, hogy minden -házasságban be kell következni annak a napnak, mikor a szerelmesek -illuzióikat elvesztve, a hajdani mámor minden emléke nélkül állanak -szemtől-szembe egymással és megérzik, hogy uj alapokon kell -berendezni az életüket.</p> -<p>Ezeket a példákat tetszés szerinti mennyiségben lehetne -szaporitani. Az igazán nagy irók és gondolkodók módjára Wells -abból, amit saját egyéniségében megérzett és átgondolt, ki tudja -választani azt, ami az egész kort illetőleg közös és jellegzetes és -amiben ő ezer és százezer embertársával találkozik. A lényeges csak -az, hogy ő felfedezi és rámutat arra, ami a többiekben csak -bizonytalan sejtések módjára él. Egyik utolsó regénye, <i>Mr. -Britling</i> kétségtelenül a gyengébb irásai közé tartozik. Sok -benne a pamflet-szerü és érezni lehet rajta, hogy lázas sietséggel, -a pillanatok behatása alatt iródott. Főalakja Mr. Britling, a -<span class="pagenum"><a name="Page_233" id= -"Page_233">-233-</a></span> regényeket és társadalmi tanulmányokat -iró szociológus, kétségtelenül maga a Wells. A könyvnek meséje -nincs, de visszatükrözi az átlagos angol gondolatait a háboruról. -Ez magyarázza meg Angliában és Amerikában elért példátlan sikerét -és ezért lesz valamikor mindennél becsesebb forrás a háboru -lélektani történetéhez. <i>A püspök lelke</i> szintén a háboruban -született meg; részben annak a reakciónak az elemzése, melyet a -rettenetes kataklizma kiváltott az emberi lelkekből. A kétkedő pap, -aki elmegy keresni az igaz Istent, csak a megirás szempontjából -pap; de a talár megint Wellset takarja s a töprengések a lelki -válságban élő angol társadalmat tükrözik vissza. Ez a regénye -szokatlanul erős vitát támasztott Angliában. Voltak, akik a -legnagyobb elismeréssel adóztak igazmondásáért; voltak, akik -támadták, mert ki merte kezdeni a vallásnak megszentelt -hagyományait. De körülbelül harminc év irodalmi és társadalmi -müködése egyik oldalról és másik oldalról is megszerezte azt az -elismerést Wellsnek, hogy jóhiszemüségét senki sem vonta kétségbe. -Már pedig Tennyson szerint több hit van a becsületes kételyben, -mint az őszinteség nélküli hitvallásban.</p> -<p>Az angol irodalmi kritikusok szerint <i>Polly ur története</i> -Wellsnek a legjobb regénye. Egy kis boltosnak a pályafutása, aki -szerencsétlen üzleti életében és a házasságában egyaránt. Tizenöt -esztendei keserves küzködés után elhatározza, hogy végez mindennel. -Elhatározza, hogy felgyujtja a házát, hogy a biztositási összeg -megmaradjon a feleségének s azután öngyilkos lesz. A tüz azonban -tovább terjed s Polly ur saját müvétől megrettenve, megment egy -öreg asszonyt a tüzhaláltól. A komikus kis boltosból hős lesz -ismerőseinek a szemében és egész életpályája uj irányba -<span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span> lendül. Amit Wells többi társadalmi -regényeinél leginkább szoktak hibául felróni, az oktató és -prédikáló hangu kitéréseket, ebből teljesen hiányzik. Igaz, -hiányzik belőle az ugynevezett költői igazságszolgáltatás és talán -a befejezettség is. Épen ugy, mint a <i>Házasság</i>-ban, mikor -Trafford és felesége elmennek Labradorba, hogy egyedül legyenek -önmagukkal és Istennel, nem oldja meg a problemát. De hát magának -az életnek a nagy problemái, a társadalmi kapcsolatok s a férfi és -nő egymáshoz való viszonya is, örökké megoldatlanok.</p> -<p>Ifjukori fejlődése és képzésének természettudományi -megalapozottsága teszi érthetővé Wells irásainak erős társadalmi és -természettudományos jellegét. Tárgyainak a skálája, melyre már -utaltunk, a lehető legszélesebb: Verne-szerü fantasztikus regények, -tanulmányok napi társadalmi kérdésekről, a fejlődési lehetőségek -alapján megrajzolt utópiák, lelki problémák regények és tanulmányok -formájában és az emberiség egyetemes történelme. Szinte azt lehetne -mondani róla, hogy a leghumánabb dolgokat tárgyalja a -természettudomány összes eredményeinek, sőt mi több, a saját -fantáziájának igénybevételével. Igy tud a legegyszerübb és egészen -természetes magyarázattal belevilágitani olyan zugokba, melyek az -egyoldalu és fantázia nélküli tudás előtt sötéten maradnak. Néha az -ilyen meglátások regényeinek egyik sürün visszatérő alakja, a -fiatal és kutató természetbuvár előtt villannak fel és maga az iró -a háttérben marad, de gyakran ő maga az, aki a legcsodálatosabb -gondolattársitásokra készteti az olvasót. Még fantasztikus -regényeiben is a megoldásai egészen természetesek. Mikor a holdba -viszi az olvasót, a szerves élet egyetlen lehetősége gyanánt a hold -üregeiben való életet <span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span> jelöli meg. Mikor a Mars-lakók -félelmetes fegyverzetükkel és a pusztitó zöld sugárral, amely ellen -nincs védekezés, eljönnek a földre, a föld lakóinak szövetségeseik -támadnak a láthatatlan baktériumokban, melyeknek befogadására az -idegen égitest hóditóinak szervezete nincsen berendezve.</p> -<p>Teljesen meglepő e tekintetben a világtörténelme. A tárgyhoz -képest nem nagy terjedelmü; különösen, ha figyelembe vesszük, hogy -nem a megszokott egyiptomi, vagy babiloni városkirályokkal, hanem a -természettudományok szerinti genezissel és az élet első -megjelenésével vezeti be az embernek a történetét. Sok kötetes -történelmi munkákban nem lehet azonban találni annyi eredeti és -érdekes szempontot bizonyos dolgoknak a megvilágitására, mint nála. -Látjuk az őskor óriási hüllőinek a rekonstruált képét és feltünik, -hogy rengeteg testükhöz képest mily aránytalanul kicsiny a lábuk, -viszont mily hosszu és vékony a nyakuk. Wellsnek -természettudományos fantáziája magyarázattal szolgál: ezek az -állatok valószinüleg vizben és mocsarakban éltek s a vizben -könnyebben hordozták testüknek a sulyát, hosszu nyakuk pedig a -táplálék elérésére szolgált. Aligha ugráltak oly vigan, mint egyes -geologiai müvekben megrajzolva látjuk. Egy másik ilyen példa a -következtetés éleselméjüségére, a szvasztika. Ezt a furcsa kis -jelvényt ugyanabban a formában kétszer aligha találták fel. Őskori -előfordulása ellenben végighuzódik a Földközi tengertől Elő-Ázsián, -Indián, Kinán és a Csendes tengeri szigeteken át Peruig és -Mexikóig. Wells szerint a szvasztika nyomán ezen a vonalon kell -keresni egy ősi fajnak a szétterjedését, amelyből Babilon, -Egyiptom, Kina és Peru civilizációja kisarjadzott. Másutt a -geologiai tényezők és a klima megváltozásával magyarázza meg a -történelmet uj <span class="pagenum"><a name="Page_236" id= -"Page_236">-236-</a></span> irányba lenditő nagy eseményeket. Amit -a nyugati irók nagy része nem tud, ő tudja, hogy egy egyszerü -szerszám, a kengyel a legfőbb okozója a hunok katonai -felsőbbségének. Lovas ember meg tudja itélni a kengyel jelentőségét -s ennek az aprólékos megfigyelésnek a fontosságát a világtörténelem -alakulására. Épen ily természetes nála a nomadizmus magyarázata. -Mindezen magyarázatok mellett pedig nála az emberiség története a -gondolatok története s a história legfőbb célja, hogy gondolatokat -tudjon ébreszteni.</p> -<p>Talán a legelső regényeit leszámitva, melyekkel irói nevét -megalapozta, összes irásaiból, legyenek azok ujságcikkek, -szépirodalmi vagy tudományos természetüek, mindig kiérezhető valami -távolabbi célra való törekvés, melyhez szinte prédikátori -makacssággal ragaszkodik. Ez a cél, jobbá, szebbé és derüsebbé -tenni a világot a következő nemzedékek számára. Szigoru -következetességgel hirdeti regényeiben és világtörténelmében -egyaránt, hogy az egyénnek a célja nem önmagában, hanem fajában, a -vele együtt élőkben és mindnyájunk utódaiban rejlik. Ez a felfogása -egyes helyeken szinte vallásos szinezetet ölt. Gyakori nála az -istenségnek, a mindenség okának keresése is, hogy megállapitsa az -embernek a viszonyát a transcendentális hatalomhoz.</p> -<p>Aki az igehirdetésnek ilyen állhatatosságával ragaszkodik egy -eszméhez, annál az irás, különösen a prózában való irás, nem lehet -öncél. Ebben a vonatkozásban Wells meglepő nyiltsággal és -őszinteséggel beszél önmagáról. A saját müvészetét nem a festő, -hanem az épitész munkájával hasonlitja össze, amely mindig valamely -célnak a szolgálatában áll. Valahol azt irja, hogy csak azért -választotta sok tárgyának a megirásához a regénynek a formáját, -mert <span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span> igy nagyobb auditoriumra számithatott. -Szinte lekicsinyelve a tulajdon értékét, nem szépirónak, hanem -publicistának nevezi magát. Pedig ha irásai érték szempontjából -nagyon egyenetlenek is, ha vannak nála gyakran fárasztó kitérések -és ismétlések, ami érthető annál, aki gyakran a pillanatok hatása -alatt dolgozik és a meseszövést, a kidolgozást más szempontoknak -rendeli alá, vannak fejezetei, lapjai, képei, melyekben az irásnak -a legnagyobb müvészeivel vetekszik. Ilyen az <i>Uj Machiavelli</i> -első részében a gyermekkor megirása, a <i>Házasság</i> befejező -részében a brilliáns módon megirt labradori ut, a világtörténelem -első nyolcvan-száz oldala s a lüktető világvárosnak vissza meg -visszatérő rajza több könyvében. Ha egyébért nem, ezért a néhány -fejezetért a modern angol irodalomnak legnagyobb stilisztái közé -kell sorozni.</p> -<p>Irói szempontból föltétlen értékei közé kell számitani humorát, -megrajzoló képességének élességét és az irásban való feltétlen -becsületességét. Humora egészen sajátságos, teljesen más, mint -Dickensé s a leggyakrabban a helyzetekből fakad. A láthatatlan -ember, akit megszimatolnak a kutyák. Az érzelmes apa, aki -elmélázik, hogy a felesége halála után hogy fogják őt dédelgetni a -gyermekei. A nagy kapitalista, aki körülbelül olyan mértékben -csiszolódott le a társadalmi együttmüködés számára, mint egy -belsőafrikai szerecsen. A filozófusok és filológusok, akik üres -szavakat vagdosnak egymás fejéhez s a tudományuk olyan, mint a -pókháló a csillogó reggeli nap fényében az ágyu torka fölött. A -félvér indián szőrmevadász, aki elejti az ezüst rókát, ami a -legnagyobb esemény a labradori trapper életében. Tuláradó örömmel -rohan a fehér asszonyhoz és arcáról lerí, hogy valami nagy dologra -határozta magát. <span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span> Száz iró közül kilencvenkilenc azt -irná, hogy felajánlja a vagyont érő prémet az idegen asszonynak. A -Wells szőrmevadásza nagy tusakodás után – pálinkát kér, mert azt -nagyon megdrágitották a misszionáriusok. Vagy mennyi humorral tudja -megrajzolni Wells a társadalmi reform apostolait, a fabiánusokat, -akik szervező őrületükben a fákat legszivesebben zöld ernyőkkel -helyettesitenék, a liberálisokat, akik csak azt tudják, hogy mit -nem akarnak és a szocialistákat, akik szabadalomnak tekintik a -szocializmust, minden becsületes ember társadalmi törekvéseinek, -vágyainak eredőjét, melyhez másnak nem szabad hozzányulni.</p> -<p>Meglátja és megirja a ferdeségeiket és félszegségeiket, pedig ő -maga is szocialistának vallja magát. Ebben Anatole France módjára -jár el, aki szintén nem kiméli a saját párthiveit. De mégis mekkora -a különbség kettejük között. France cinikus, aki hiunak és -hiábavalónak tart minden emberi erőfeszitést. Wells soha; ő mindig -optimista és azt vallja, hogy a kicsinyes érdekek, önzések mögött -müködik az emberiség közös nagy lelke, amelynek törvényei még -ismeretlenek, de kétségtelenül folyton előre halad. Világtörténelme -is a nagy kataklizma után ezért zárul be a jobb jövő hitének -bizakodó akkordjával.</p> -<p>A cinizmus teljes hiánya és meggyőződéséhez való fanatikus -rajongás kölcsönzi Wellsnek a konvencióktól nagyon erősen megkötött -angol világban szokatlan őszinteséget is. Szemébe mondja tulajdon -nemzetének, hogy álszenteskedő, hazug a morálja, konvenció a -vallása és nagy néphez méltatlan a közoktatási és közigazgatási -rendszere. Az angol az a nép, mely akarata elenére, kalandorok -jóvoltából lett ura a világnak. Indiával ugy tesz, mint az az -ember, aki egy fáról rápottyant az elefánt nyakára és <span class= -"pagenum"><a name="Page_239" id="Page_239">-239-</a></span> nem tud -leszállni róla. Épenugy beszél a világháboruról is. Legfőbb -okozójának a német imperializmust tartja ugyan, de elismeri, hogy -volt angol, francia és orosz imperializmus is. Németország csak -abban különbözik tőlük, hogy legnagyobbat zuhant és most, akik vele -együtt bünöztek, őt akarják egyedüli bünösnek megtenni. A -világháboru a civilizációt alapjában renditette meg s a -civilizációt megmenteni csak ugy lehet, ha egyforma becsületes -akarattal, a győző és legyőzött fogalmát félretéve, fogunk össze a -megmentésére. Ezt a meggyőződést hirdette Wells, mikor a -washingtoni leszerelési konferencián képviselte Northcliffe lord -lapjait, a <i>Timest</i> és <i>Daily Mailt</i>. Rámutatott, hogy -ami a győzők részéről történik, nem leszerelés, hanem a -leszerelésnek paródiája. Mikor Northcliffe lord más hangu -tudósitásokat követelt tőle, szakitott az angol sajtókirállyal és -röpiratokban irta meg a tapasztalatait.</p> -<p>A meggyőződéshez való ragaszkodásból folyik az a paradox -jelenség is, hogy nincs is talán iró, aki Wellsnél nagyobb -őszinteséggel mondaná meg, hogy amit régebben irt, abban tévedett. -Nála nemcsak a tárgyak megválasztásában, hanem azok benső -felfogásában is állandó a változás és a fejlődés. A szociális -gondolat mindig alapvető nála, de mennyire mások a régebbi és ujabb -irásokban levont következtetések. Első fantasztikus regényeiben a -fejlődés kegyetlen törvénye két osztályra, az élősdiek és dolgozók -ellenséges osztályára bontja szét az emberek társadalmát. -Legkirivóbb példa erre az <i>Időgép</i> morlokjai. Másutt kegyetlen -és akaraterős szervezők rabigájukba hajtják embertársaikat. Ezektől -a végletektől a kollektiv célok szerint való organizálás mentheti -meg az emberiséget. Később rájön, hogy ugy a nagy szervezők -képességeibe, mint az organizáció <span class="pagenum"><a name= -"Page_240" id="Page_240">-240-</a></span> mindenhatóságába vetett -hitében tévedett. Megmondja nyiltan, hogy fiatal volt, mikor ezeket -irta és sem a kapitalizmus nagy képviselőit, sem a szervezés -lehetőségeit közvetlen tapasztalatból nem ismerte. Azóta rájött, -hogy a nagy iparbárók, bankvezérek sem nem kegyetlenebbek, sem nem -ügyesebbek a nagy átlagnál, csak egy más irányu, még pedig sok -esetben alsóbbrendü tehetség jut bennük erősebben kifejezésre. De -rájött arra is, hogy a társadalom felszine alatt olyan nagy és -örökké változó erők müködnek, melyek hatalmasabbak minden -megszervezési törekvésnél. Nem mechanikus uton, hanem csakis a -szellemi felszabadulás és a növekvő lelki megértés révén lehet -megteremteni a társadalom összhangját.</p> -<p>Ez a mai Wells, akiben azonban még az irói termelésnek a -lehetőségei nincsenek lezárva. Ma ötvenhét éves és mint a jelek -mutatják, egyáltalán nem érkezett el irodalmi müködésének a -határához. Befejező méltatást, végső értékelést adni róla még nem -lehet. Lehetséges, hogy az a prófétai vonás, amely utóbbi időben -erősen megnyilatkozik egyes irásaiban, angol viszonyok között élő -ujabb Tolsztojjá alakitja át, de épen nagy fejlődésképessége azt -igéri, hogy még nagy társadalmi és irodalmi értékeket lehet várni -tőle mindannyiunk számára.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_241" id= -"Page_241">-241-</a></span></p> -<h2>A KÖZTÁRSASÁGI WEIMAR.</h2> -<p>A cim talán nem egészen helyes. Nem Weimar lett köztársasági, -hanem a köztársaság jelent meg Weimarban. Megjelent vendég gyanánt, -aminthogy ebben a városban talán még az időnek a változása is csak -vendég módjára jelentkezik és nem változtat a tizennyolcadik század -végének és a tizenkilencedik század elejének hozzája tapadó -hangulatán.</p> -<p>Pedig ezt a hangulatot nem a külsőségek adják meg. Az Ilm -partján fekvő kis városkának nincs meg az a régies karaktere, -melyet a kisebb német városok közül oly sok megőrzött. A régi -városfalak már eltüntek, helyükön és köröskörül modern épületek -emelkedtek a német középvárosok átlag-stilusában. Igazi ódonság -nélküli város lehetett már a multban is. Székhelye volt egy parányi -nagyhercegségnek, távol esett a nagy utvonalaktól, hiányzott a -kereskedelme és ipara, melyből büszke polgári osztály sarjadzott -volna, nem volt, aki hivalkodóan ékes, csucsos és boltives házakkal -épitse tele az utcáit és tereit. Ami a régi Weimarból megmaradt, az -egy nagyhercegi palotát kivéve, kicsiny és igénytelen, -jellegzetesség nélkül való és nem volna alkalmas egy kor -hangulatának megőrzésére. <span class="pagenum"><a name="Page_242" -id="Page_242">-242-</a></span></p> -<p>A hangulatot Weimarban a német irodalom aranykorának az emlékei -őrzik. Aki vándorulján Weimart felkeresi, azt nem a tájképi -szépségek, nem az épitkezés emlékei, nem az élet lüktető -megnyilvánulásai csábitják, hanem csakis Goethének, Schillernek és -kortársaiknak az emléke, akik itt éltek egy kis német uralkodónak -az udvarában, ahová csak nagy ritkán jutottak el a világtörténelem -egyik legmozgalmasabb korszakának a hullámverései. Gazdájuknak, -Károly Ágost nagyhercegnek nagy tetteit nem jegyezte fel a -történelem. Bajos is lett volna nagyot alkotni egy akkora -országocskában, melyet lóháton egy nap kényelmesen be lehet utazni. -Mégis ez a nagyherceg, aki viharos ifjuságában azzal tünt ki, hogy -nagyszerüen tudta az ostort pattogtatni Jena piacán és udvarából -megszökve szénégető lányokkal járt táncolni, egyike volt -Németország legnagyobb fejedelmeinek. Kicsiny pénzzel, gyenge -anyagi eszközökkel, gyakran adóssággal a szellemóriásoknak olyan -udvarát tudta maga köré gyüjteni, aminőt összegyüjteni kivüle soha -született uralkodónak még nem sikerült. Korának hivatalos világát -megbotránkoztatta, hogy költőkkel és egyéb éhenkórászokkal vette -magát körül, azokat magas méltóságokra emelte, számukra nemességet -járt ki a császárnál és inkább velük barátkozott, mint a rangjához -illő, biborban született senkikkel. Régi formák között forradalmár -volt a trónuson. Nagyobb vélemény- és gondolatszabadság uralkodott -az udvarában, mint akárhány modern demokráciában. Ezért vendég ma -Weimarban a köztársaság. Weimarban ma is Károly Ágost nagyhercegnek -az udvara él, varázslatos erővel babonázza meg egész Németországot -s mikor az uj köztársasági Németország kifejezésre akarja juttatni, -hogy szakit a multjával és Potsdam emlékeivel, ide jön el, a -nagyhercegi <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> Weimarba, hogy első nemzetgyülése itt -készitse el a Goethe és Schiller emlékét őrző szinházban a német -köztársaság alkotmányát.</p> -<p>Igy lett 1920 legelején rövid időre Weimar a nagy politikai -érdeklődés középpontja és Németországnak az irodalmi jelentőségén -kivül történelmi jelentőségü városa. Csendes utcáit eleven élet -zaja, képviselők, politikusok, ujságirók, fényképészek és kiváncsi -idegenek raja verte fel. Goethe és Schiller szobra idegenül -tekintett a lábaik előtt nyüzsgő sokadalomra. A sokadalom rövid idő -mulva eloszlott és a városka megint visszasülyedt révetegen -álmodozó nyugalmába. Weimarnak megint kidomborodott a régi jellege -s ismét a német irodalom legszebb korának az emlékei nyomják rá a -bélyegüket. A ház a Frauenplanon, melyben Goethe félszázadon át -élt, dolgozott és meghalt, Goethe kerti laka, a Schiller-ház, a -park és a ligetek, melyekben munkáik tervét szövögetve bolyongtak, -a szobrok, a relikviák, a német irodalom nagyjairól nevezett utcák -és terek, a nagyhercegi palotának költőtermei, munkáikat megörökitő -freskókkal s a temérdek bolt, mely jóformán egyébből sem él, mint -Goethe és Schiller levelezőlapokból, plakettekből, emlékekből, -munkáikból, vagy rájuk vonatkozó munkákból. Még a város -szükségpénzein is a Goethe-ház, Goethe és Schiller arcképe -szerepel. Jövedelmi forrásnak elég jelentékeny, mert minden idegen -visz belőle legalább néhány márkára valót s amit igy elvisznek, azt -a városi pénztárnak sohasem kell beváltani.</p> -<p>Igazában a köztársaság csak két nagy változást okozott -Weimarban. Az egyik az, hogy a nagyhercegi palotát átalakitották -muzeumnak. A fogadótermek ugyanis olyanok voltak, hogy méltán -beillettek muzeumnak s most hozzájuk kapcsolták <span class= -"pagenum"><a name="Page_244" id="Page_244">-244-</a></span> a -magánlakosztályokat is. Egyébként a régi személyzet megmaradt, csak -az udvari tisztviselőkből és lakájokból muzeumi tisztviselők és -őrök lettek. Mikor pedig az idegenek halkan csoszogva végig mennek -a termeken, – a berakott padlókat ugyanis nagy mamuszokkal védik, -amelyeket mindenkinek fel kell huzni a cipőjére, – mélabus -tompasággal hangzik a kalauzoló felügyelő szava:</p> -<p>– Mióta az uraságok eltávoztak…</p> -<p>A másik változásról az idegen, hacsak nincsen nagyon beavatva a -német viszonyokba, szintén a nagyhercegi kastélyban értesül. -Valamelyik teremben mutogatják az utolsó thüringiai őrgrófnak a -képét, aki tizegynéhány gyermeke között felosztotta az országát. -Akkor darabolódott fel ez a különben sem nagy ország egész sor -nagyhercegségre, hercegségre, fejedelemségre, „Mióta az uraságok -eltávoztak“, ez a sok kicsi országocska megint egyesült. Thüringia -köztársaság lett belőle, melynek parlamentje Weimarban ülésezik és -minisztériuma is ott székel. A látogató ismét a felügyelő szavát -véli hallani, amint némi tulzással befejezi a képhez füzött -magyarázatát:</p> -<p>– … És igy a viszonyok megváltozása folytán ismét helyreállt a -<i>nagy</i> thüringiai állam.</p> -<p>De legyen bár Weimar egy parányi nagyhercegségnek, vagy a -<i>nagy</i> thüringiai köztársaságnak a székhelye, a legmaradandóbb -emlék, melyet bárki is innét magával visz, Goethének a lakása és a -benne elhelyezett Goethe-muzeum, amelyben a németek nagy -kegyelettel összegyüjtötték lehetőleg mindazt, ami nagy költőjüknek -életére és müködésére vonatkozik. Természetesen a tömérdek -összehordott emlék nem annyira az ifjukorra, mint inkább a későbbi -esztendőkre vonatkozik, mikor már a megállapodott és szinte -olimpusi <span class="pagenum"><a name="Page_245" id= -"Page_245">-245-</a></span> magaslaton trónoló Goethe elismert -szellemi vezéralakja volt Németországnak. Az emlékek nem a -Friderika szerelmének poétikus óráit, nem a Sturm és Drang -esztendőit, hanem a férfikor müködésének és az aggkor nyugalomra -hajlásának az éveit örökitik meg. A legtöbb helyet a ház első -részén és a hozzákapcsolt melléképületben Goethe miniszternek és -titkos tanácsosnak – mellékfoglalkozásában Goethe az is volt, – -szobrai, képei, majolikái, természettudományi gyüjteményei és -raritásai foglalják el. Ezeket Goethe maga is muzeumnak szánta. -Igaz, hogy ő nem ugy képzelte, hogy kegyeletes bucsujáró hely -legyen belőlük, hanem azt vélte, hogy természettudományi -gyüjteményei örök értéküek lesznek az utókor számára.</p> -<p>Kétségtelen, hogy a gyüjteményekben van sok értékes és szép -dolog, hisz Goethét tisztelői életének későbbi éveiben nemcsak -mindenfelől elhalmozták ajándékokkal, hanem ő maga is egyike volt -kora legelső műértőinek, aki tudatosan gyüjtött és gyönyörködött -szerzeményeiben. Mégis a lakásban nem ezek a gyüjtemények a -legértékesebbek, hanem az a kertre nyiló, szinte elrejtett négy kis -szobácska, amelyekben Goethe élt és dolgozott. Ez a négy szoba ma -is abban az állapotban van, ahogy Goethe halálának órájában maradt. -Akiben van némi szentimentalitásra való hajlandóság, nem tudja -meghatottság nélkül nézni az asztalra fektetett párnát, amelyre -könyökölve a nyolcvanadik évét meghaladt nagy aggastyán diktálta a -Faust második részét, vagy a kis kopott asztalt, amelynél a -legnagyobb költői zsenik egyikének diktandójára iskolai leckéket -körmölgettek az unokái, vagy a parányi, szinte zugszerü hálószobát, -melynek butorzata oly egyszerü és szegényes, hogy manapság -jobbfajta lakáj és inas se fogadná el. Kényelemnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_246" id="Page_246">-246-</a></span> semmi -nyoma, mindössze az ágy előtt egy pokrócdarab. Szőnyeget se a négy -lakószobában, se az annak idején fogadótermekül szolgáló első -lakrészben nem türt meg Goethe, mert a betegségek raktárának -tartotta.</p> -<p>De talán még jobban meglepődik, aki nem szentimentális szemekkel -nézi a nagy költő dolgozó szobáját, hanem mühelytanulmányokat akar -végezni ott, ahol a költészetnek oly sok halhatatlan alakja -megszületett s ahonnét oly sok ezer rim kikerült. Mintha nem is -költőnek és nem is miniszternek, hanem természettudósnak volna a -szobája. A mi szemünkben már kezdetleges fizikai müszerek, -lombikok, hőmérők, ásványdarabok, anatomiai és növénytani atlaszok, -természettudományi müvek, – közöttük csupán a saját munkáinak egy -csonka kiadása. A falon az 1832. évi postakocsijáratok menetrendje -és annak a tizenhárom politikai kérdésnek a jegyzéke, melyekkel még -foglalkozni akart. Semmi müvészi disz, csak egy kis Napoleon-kép és -egy parányi Zeüsz-szobor. Az iróállvány üveg Napoleon-szobra már -nem számit müvészetnek, mert illatszeres üvegnek volt a dugója és -Goethe rajta a – sugártörést tanulmányozta. Az ablak előtti -állványon egy kis üvegben cinóber, egy tányér föld és egy dobozban -egy pisztráng koponyája és halcsontok, amelyekkel közvetlenül a -halála előtti napokban tervezett valami kisérletet. Ami ebben a -szobában van, a Faust költőjét Faust szerepében őrzi meg az utókor -számára. Az örök emberinek mindenkoron egyik legcsodásabb -képviselője.</p> -<p>Aki látó szemekkel nézi végig a szobát, nagyon sokat megért -Goethéből és különösen megérti, hogy miért volt ő talán minden -időknek a legmélyebben gondolkodó poétája. A kis szoba az ezerfelé -megoszló érdeklődést, a pihenést <span class="pagenum"><a name= -"Page_247" id="Page_247">-247-</a></span> nem ismerő tudásvágyat és -kutatást tükrözi vissza. Lehet, hogy visszatükröz egyebet is és -hihetővé teszi, amit Goethéről mondanak, hogy ő maga nem költői -alkotásait, hanem a Farbenlehret tartotta élete legfőbb müvének s -azzal büszkélkedett, hogy sikerült neki megcáfolni Newton -tanitását. De egyuttal megmagyarázza azt is, hogy mi adott a -nyolcvanegy esztendős aggastyánnak olyan látnoki erőt, hogy meg -tudta jósolni, mikor 1830-ban a párisi forradalom hire és -Geoffroy-St. Hilaire fölfedezése a fejlődéstan egységéről egyszerre -érkezett meg Weimarba, hogy az elsőből elfelejtett politikai -esemény lesz, de az utóbbi a legnagyobb befolyást fogja gyakorolni -az emberiség gondolkozásának és világnézletének kialakulására. „Az -egész világ végtelen harmónia és az ember csak egy hangjegy ebben a -harmóniában.“</p> -<p>A költők nem földi emlékeikben, hanem müveikben élnek. A weimari -Fürstengruft őrzi Goethe és Schiller hamvait, ha ugyan a koponya, -amelyet annak idején átszállitottak, valóban Schilleré. Ez a -koponya, melyről évtizedek óta folyik és sohasem fog elülni a vita -Németországban, a legékesebb bizonyitéka, hogy minden földi emlék -mennyire kétes értékü és hiu az örökkévalóság szempontjából. És -mégis százak és ezrek zarándokolnak ezekhez az emlékekhez, talán -mert érzik, hogy hozzájuk a soha nem haló szellemnek az emléke -tapad.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i4">Szoros rend van és bölcs -müvészet<br /></span> <span class="i0">a dolgok viszonyában; s ez a -Forma<br /></span> <span class="i0">teszi Isten képévé az -egészet.<br /></span></div> -</div> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Az emberélet -utjának felén…</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Én rajtam jutsz a kinnal telt -hazába,<br /></span> <span class="i0">én rajtam át oda, hol nincs -vigasság,<br /></span> <span class="i0">rajtam a kárhozott nép -városába.<br /></span> <span class="i0">– – – – – – – – – – -–<br /></span> <span class="i0">Ki ha belépsz, hagyj fel minden -reménnyel.<br /></span></div> -</div> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i4">Nincs semmi -szomoritóbb,<br /></span> <span class="i0">mint emlékezni régi szép -időkre<br /></span> <span class="i0">Nyomorban.<br /></span></div> -</div> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Aznap többet nem -olvasánk azontul.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> A régi vágynak -érzém nagy hatalmát.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Lélek, mely győz -minden harc viharában.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Sohasem járt -vizekre szállottam én.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i4">s neked diszedre -szolgál,<br /></span> <span class="i0">Hogy uj pártot csináltál -tenmagadnak.<br /></span></div> -</div> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Csak csillagod kövesd jó -hiszemben<br /></span> <span class="i0">– felelt, – előtted a Hir -réve nyitva<br /></span> <span class="i0">Ha jól ismertelek meg -életemben.<br /></span></div> -</div> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_248" id= -"Page_248">-248-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249"><br /> --249-</a></span></p> -<h2>TARTALOM.</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Dante <span class="ralign"><a href="#Page_7">7</a></span></li> -<li>II. Frigyes <span class="ralign"><a href= -"#Page_43">43</a></span></li> -<li>Marino Falieri <span class="ralign"><a href= -"#Page_55">55</a></span></li> -<li>A condottiere <span class="ralign"><a href= -"#Page_76">76</a></span></li> -<li>François Villon <span class="ralign"><a href= -"#Page_92">92</a></span></li> -<li>Cyrano de Bergerac <span class="ralign"><a href= -"#Page_102">102</a></span></li> -<li>Nagy Péter végrendelete <span class="ralign"><a href= -"#Page_111">111</a></span></li> -<li>Napoleon végső órái <span class="ralign"><a href= -"#Page_125">125</a></span></li> -<li>Az őrült király nyomain <span class="ralign"><a href= -"#Page_137">137</a></span></li> -<li>Rezidenciák <span class="ralign"><a href= -"#Page_147">147</a></span></li> -<li>Bach Sándor <span class="ralign"><a href= -"#Page_155">155</a></span></li> -<li>Bonyhády István <span class="ralign"><a href= -"#Page_169">169</a></span></li> -<li>Az eszéki árulás 1849-ben <span class="ralign"><a href= -"#Page_179">179</a></span></li> -<li>Az öreg Ferenc József <span class="ralign"><a href= -"#Page_190">190</a></span></li> -<li>A világháboru asszonyai <span class="ralign"><a href= -"#Page_213">213</a></span></li> -<li>H. G. Wells <span class="ralign"><a href= -"#Page_227">227</a></span></li> -<li>A köztársasági Weimar <span class="ralign"><a href= -"#Page_241">241</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_37">37</a></td> -<td>s annnak</td> -<td>s annak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_49">49</a></td> -<td>intették altól</td> -<td>intették attól</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_53">53</a></td> -<td>belekényszeritettt</td> -<td>belekényszeritett</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_69">69</a></td> -<td>szalagggal</td> -<td>szalaggal</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_70">70</a></td> -<td>huszonnnégy</td> -<td>huszonnégy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_86">86</a></td> -<td>hatalmánek</td> -<td>hatalmának</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_127">127</a></td> -<td>Eltől kezdve</td> -<td>Ettől kezdve</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_143">143</a></td> -<td>romatikáját</td> -<td>romantikáját</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_184">184</a></td> -<td>áltandóan</td> -<td>állandóan</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_186">186</a></td> -<td>küzdelem nélkul</td> -<td>küzdelem nélkül</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_223">223</a></td> -<td>Allandóan</td> -<td>Állandóan</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_245">245</a></td> -<td>nyolcvanadik évéf</td> -<td>nyolcvanadik évét</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EMBERI MINIATÜRÖK ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> |