diff options
Diffstat (limited to 'old/66903-h')
| -rw-r--r-- | old/66903-h/66903-h.htm | 26348 |
1 files changed, 0 insertions, 26348 deletions
diff --git a/old/66903-h/66903-h.htm b/old/66903-h/66903-h.htm deleted file mode 100644 index 55b4182..0000000 --- a/old/66903-h/66903-h.htm +++ /dev/null @@ -1,26348 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Emil, vagy a nevelésről by -Jean-Jacques Rousseau</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -h1 { - line-height: 100%; -} - -h1 span.smaller { - font-size: 50%; - line-height: 200%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -hr.tbd { - width: 100%; - border-top: 1px dashed; -} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.blockquot { - margin-left: 50%; - margin-right: 0%; - text-align: justify; - font-size: 0.9em; - text-indent: 1.5em; -} - -.blockquot2 { - max-width: 15em; - padding: 1em; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.summary { - text-align: center; - text-indent: 0; - font-size: 90%; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-largest {font-weight: bold; font-size: 2em;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - max-width: 90%; - font-size: 0.9em; - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem p { - margin: 1em auto 1em auto; -} - -.poem p.i7 { - font-size: 0.9em; - text-indent: 0em; - text-align: right; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.poem span.i16 { - display: block; - margin-left: 8em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Emil, vagy a nevelésről, by Jean-Jacques Rousseau</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Emil, vagy a nevelésről</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Jean-Jacques Rousseau</div> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Translator: Aladár Schöpflin</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: December 8, 2021 [eBook #66903]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the HathiTrust Digital Library</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EMIL, VAGY A NEVELÉSRŐL ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h1>EMIL<br /> -<span class="smaller">VAGY</span><br /> -A NEVELÉSRŐL</h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-small">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">ROUSSEAU JÁNOS -JAKAB</span></p> -<div class="blockquot blockquot2"> -<p>Sanabilibus ægrotamus malis; ipsaque nos in rectum genitos -natura, si emendari velimus, juvat.</p> -<p class="right"><i>Seneca de Ira., II, 13.</i></p> -</div> -<p class="center"><span class="caption-small">FRANCZIÁBÓL -FORDÍTOTTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">SCHÖPFLIN -ALADÁR</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">BUDAPEST</span></p> -<p class="center"><span class= -"caption-large">FRANKLIN-TÁRSULAT</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">MAGYAR IRODALMI -INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1911</span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">FRANKLIN-TÁRSULAT -NYOMDÁJA.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_III" id= -"Page_III">III.</a></span></p> -<h2>A FORDÍTÓ ELŐSZAVA.</h2> -<p>Rousseau Emil-jének ez a második magyar fordítása. Az első régi -érdemes pædagogusunk, Füredi Ignácz műve, 1875-ben jelent meg s -1895-ben második kiadást ért. A maga kora színvonalán álló, gondos -és minden elismerésre méltó munka volt ez s munkám közben sok -tekintetben hasznát vettem én is. Ma azonban nem felel meg sem a -mai irodalmi nyelv, sem a Rousseaura vonatkozó tudományos kutatások -színvonalának s közben fordítója is, a ki egyedül illetékes lett -volna a mai kornak megfelelő átdolgozására, meghalt. Ezért a -Füredi-féle fordítás újabb kiadása helyett egészen új fordítás vált -szükségessé s e munkával a kiadótársulat engem bizott meg.</p> -<p>A nagy és fáradságos munkát tőlem telhetőleg igyekeztem úgy -elvégezni, hogy a lehető legjobb hasznát vehessék azok, a kiknek -szánva van. Mivel nálunk túlnyomó részben olyanok olvassák az -Emilt, a kik Rousseau pædagogiai nézeteiről akarnak tájékozódni, a -fősúlyt Rousseau gondolatainak pontos és hű visszaadására vetettem, -nemcsak abban, hogy sem hozzá nem adtam, sem el nem vettem semmit -abból, a mit Rousseau mond, hanem abban is, hogy igyekeztem -visszaadni az eredeti gondolatok szinét, egyéni vonásait is, hogy -ne csak a puszta gondolat álljon az olvasó előtt, hanem az a mód -is, a hogy Rousseau kimondotta. Ez természetesen nagy nehézséggel -járt s a ki <span class="pagenum"><a name="Page_IV" id= -"Page_IV">IV.</a></span> munkámat méltányosan akarja megitélni, -annak figyelembe kell vennie ezt a nehézséget, nem különben azokat -a nehézségeket is, melyeket maga a szöveg a magyar fordító elé -állít.</p> -<p>Tájékoztató bevezetést írni a fordításhoz nem tartottam -szükségesnek. A ki mégis szükségét érzi ilyen tájékozásnak, annak -figyelmébe ajánlhatom Becker F. Ágost Rousseauról szóló füzetét az -Olcsó Könyvtárban, a melyben megtalálhatja mindazt, a mire szüksége -van.</p> -<p>Budapest, 1911 május 1.</p> -<p class="right"><i>Schöpflin Aladár.</i></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_1" id= -"Page_1">-1-</a></span></p> -<h2>ROUSSEAU ELŐSZAVA.</h2> -<p>Az elmélkedéseknek és megfigyeléseknek ez a gyüjteménye, -rendszer és csaknem összefüggés nélkül, eredetileg egy gondolkodni -tudó jó anya kedvéért kezdetett meg. Eleinte nem terveztem egyebet, -csak egy néhány lapnyi emlékiratot; de a tárgyam akaratom ellenére -magával ragadott s ez az emlékirat észrevétlenül olyan művé lett, a -mely bizonyára túlságosan terjedelmes ahhoz képest, a mennyi a -tartalma, de túlságosan kicsiny ahhoz az anyaghoz képest, a melyet -tárgyal. Sokáig haboztam, közzé tegyem-e és gyakran éreztem munka -közben, hogy ha néhány röpiratot írt az ember, ez nem elég arra, -hogy meg tudjon szerkeszteni egy könyvet. Hasztalan kisérletek -után, hogy jobban csináljam, azt hiszem, úgy kell kiadnom, a hogy -van, meg lévén győződve róla, hogy fontos dolog a közfigyelmet erre -a tárgyra fordítani és hogy ha eszméim rosszak is, de általuk -jobbakat tudok kelteni másokban: akkor sem vesztegettem el az -időmet. Az olyan embernek, a ki visszavonultságából a közönség elé -veti irásait, a nélkül, hogy dicsőitői volnának, nagy pártja, a -mely védi őket, s a ki még azt sem tudja, hogy mit gondolnak vagy -mit mondanak róluk, nem kell attól tartania, hogy ha téved, -tévedései megvizsgálás nélkül fogadtatnak el.</p> -<p>Keveset fogok beszélni a jó nevelés fontosságáról; nem is fogom -bizonyítgatni, hogy a most szokásban levő nevelés rossz; ezren -megtették ezt előttem mások és én nem szeretem olyan dolgokkal -tömni tele a könyvemet, melyeket mindenki tud. Csak épen -megjegyzem, hogy időtlen idők óta folyton felhangzik a panasz a -hagyományos nevelési <span class="pagenum"><a name="Page_2" id= -"Page_2">-2-</a></span> gyakorlat ellen, a nélkül, hogy bárki is -jobbat ajánlott volna helyette. Korunk irodalma és tudománya sokkal -inkább szolgál rombolásra, mint építésre. Leczkéztető hangon -birálgatnak; hogy jobbat ajánljunk, ahhoz más hang szükséges, a -mely filozofikus fennhéjázásuknak kevésbbé felel meg. Annyi sok -irat mellett is, a melyeknek állítólag mindnek csak egy czélja van: -a közérdek, még mindig feledségbe ment a legelső közérdek: az -emberek formálásának művészete. Tárgyam Locke könyve óta teljesen -parlagon hever és attól tartok, heverni fog könyvem megjelenése -után is.</p> -<p>Nem ismerik a gyermekéletet: mennél messzebbre megyünk róla -szóló hamis fogalmaink után, annál jobban eltévelyedünk. A -legokosabbak is csak azt veszik figyelembe, hogy mit fontos az -embernek tudni, a nélkül, hogy azzal is törődnének, hogy mit bír a -gyermek megtanulni. Mindig az embert keresik a gyermekben s nem -gondolnak arra, hogy micsoda, mielőtt emberré válna. Ennek -tanulmányozásával foglalkoztam leginkább, hogy ha egész módszerem -képtelen és hamis volna is, egyes megfigyeléseimnek mégis hasznát -lehessen venni. Lehet, hogy nagyon rosszul láttam meg, mit kellene -tenni, de azt hiszem, jól láttam meg azt a subjectumot, a melylyel -dolgunk van. Kezdjétek tanítványaitok alaposabb tanulmányozásán; -mert egész bizonyos, hogy nem ismeritek őket eléggé és ha aztán -ebből a szempontból olvassátok könyvemet, azt hiszem, nem lesz -rátok nézve haszon nélkül való.</p> -<p>A mi a könyvnek azt a részét illeti, a melyet rendszeres résznek -neveznek s a mely nálam semmi más, mint a természet útja, az -olvasót ez fogja legjobban zavarba hozni; kétségkívül ennek révén -is fognak megtámadni s talán nem is egészen igazságtalanul. Azt -fogják hinni, hogy nem is annyira a nevelésről szóló értekezés, a -mit olvasnak, mint inkább egy vizionáriusnak álmodozásai a -nevelésről. Mit tehetek róla? Nem másnak eszméi, a melyeket -megírok, hanem a magaméi. Én nem úgy látok, mint a többi ember; ezt -már régóta a szememre vetik. De vajjon tőlem függ-e, hogy más -szemet adjak magamnak és más <span class="pagenum"><a name="Page_3" -id="Page_3">-3-</a></span> gondolatokat keltsek magamban? Nem. -Tőlem csak az függ, hogy el ne teljek a saját véleményemmel s ne -gondoljam, hogy egymagam okosabb vagyok, mint az egész világ; tőlem -függ, nem az, hogy megváltoztassam érzületemet, hanem hogy ne -bizakodjam benne tulságosan. Ennél többet nem tehetek, de ezt meg -is teszem. Ha néha nyomatékos hangon szólok, az nem azért van, hogy -az olvasóra rákényszerítsek valamit, hanem hogy úgy szóljak hozzá, -a hogy gondolkodom. Miért fejtsem ki kétkedő formában azt, a miben -a magam részéről nem kétkedem? Pontosan azt mondom, a mi elmémben -végbemegy.</p> -<p>Midőn szabadon nyilvánítom érzületemet, annyira nem várom el, -hogy föltétlen érvényünek ismertessék el, hogy mindig hozzáfűzöm az -okfejtésemet is, a melyet mérlegelni lehet s a melynek alapján -itélni lehet rólam: de bár nem átalkodom is meg nézeteim -védelmében, nem kevésbbé szükségesnek vélem, hogy kifejtsem őket; -mert azok az elvek, a melyekben ellentétbe jutok másokéival, épen -nem közömbösek. Igaz vagy hamis voltukat megismerni fontos dolog s -az emberi nem szerencséje és balszerencséje bennük rejlik.</p> -<p>Javasolj olyat, a mi kivihető, ezt ismétlik nekem szüntelen. Ez -annyi, mintha azt mondanák: javasold azt, a mit tenni szokás, vagy -legalább javasolj valami olyan jót, a mi a meglevő roszszal -összekapcsolódik. Ilyen szándék bizonyos dolgokban sokkal -agyrémszerűbb, mint az enyém, mert ebben az összekapcsolódásban -elfajul a jó és nem javul a rossz. Sokkal szivesebben követném -mindenben a hagyományos eljárást, mintsem félig kövessem a jót: -kevesebb ellenmondás volna az emberben. Nem lehet egyszere két -ellentétes czélra törekedni. Apák és anyák, az a kivihető, a mit ti -ki akartok vinni. Felelős vagyok-e én a ti akaratotokért?</p> -<p>Két dolgot kell figyelembe venni minden tervnél: először a terv -föltétlen jóságát, másodszor pedig a végrehajtás könnyűségét.</p> -<p>A mi az elsőt illeti, hogy a terv magamagában elfogadható és -kivihető legyen, ahhoz elegendő, ha a mi jó van benne, <span class= -"pagenum"><a name="Page_4" id="Page_4">-4-</a></span> a dolog -természetében rejlik; ebben az esetben például, hogy az ajánlott -nevelés megfeleljen az embernek és jól hozzá legyen alkalmazva az -emberi szívhez.</p> -<p>A másik szempont azoktól a körülményektől függ, a melyek -bizonyos helyzetekben adva vannak; olyan, a dolog lényegéhez nem -tartozó véletlen körülményektől, melyek ebből folyólag nem is -szükségszerűek és a végtelenségig módosulhatnak. Lehet, hogy -valamely nevelés végrehajtható Svájczban, Francziaországban pedig -nem; a másik nevelés végrehajtható a polgárembernél, a főranguak -között nem. A végrehajtás kisebb vagy nagyobb könnyűsége ezer -körülménytől függ, úgy hogy lehetetlen volna máskép meghatározni, -csak ha külön-külön alkalmaznók a módszert erre meg arra az -országra, erre meg arra a társadalmi helyzetre. Ezek a külön-külön -alkalmazások azonban, nem lévén lényegbe vágók tárgyamra nézve, nem -tartoznak tervemre. Foglalkozzanak velük mások, ha akarnak, kiki -arra az országra vagy társadalmi állapotra alkalmazva, mely szeme -előtt lebeg. Nekem elég, ha mindenütt, a hol emberek születnek, azt -lehet belőlük csinálni, a mit én javaslok; és ha azt csinálnak -belőlük, a mit én javaslok, akkor megtették a létező legjobbat -nekik maguknak is, másoknak is. Ha ennek a vállalt -kötelezettségemnek nem felelek meg, kétségkívül nincs igazam; de ha -megfelelek neki, azoknak nem volna igaza, a kik még többet is -követelnek tőlem; mert én csak ezt igérem.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-largest">EMIL, VAGY A -NEVELÉSRŐL.</span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7"><br /> --7-</a></span></p> -<h2>ELSŐ KÖNYV.</h2> -<p>Minden jó, mikor a dolgok Alkotója kezéből kikerül; minden -megromlik az ember kezei között. Az ember kényszeríti az egyik -földet, hogy táplálja a másiknak terményeit, az egyik fát, hogy -hordozza a másiknak gyümölcseit; ő elegyíti és zavarja össze az -éghajlatokat, az elemeket, az évszakokat; megcsonkítja kutyáját, -lovát, rabszolgáját; fölforgat mindent, eltorzít mindent; szereti a -formátlanságot, a szörnyszülötteket; nem akar semmit sem olyannak, -a milyennek a természet megszülte, még az embert sem; idomúlnia -kell a kedvéért, akár a hátas paripának; megnyírja a maga ízlése -szerint, mint egy fát a kertjében.</p> -<p>E nélkül minden még rosszabbul folynék és fajunk nem akar félig -kikészíttetni. A milyen állapotban most vannak a dolgok, a -gyermekkorától önmagának átengedett ember, a többiek között, a -legfélszegebb volna valamennyi közül. Az előítéletek, a tekintély, -a szükség, a példa, mindazok a társadalmi intézmények, a melyekben -el vagyunk merülve, elfojtanák benne a természetet és nem -engednének semmit a maga helyére. Olyan volna, mint a facsemete, a -melyet a véletlen az út közepén növesztett ki és melyet a járókelők -mindenfelől lökdösve és taposva hamarosan elpusztítanának.</p> -<p>Hozzád fordulok, okos és előrelátó anya,<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> a ki -félre <span class="pagenum"><a name="Page_8" id= -"Page_8">-8-</a></span> tudsz vonulni a nagy országútról és meg -tudod óvni a növekvő facsemetét az emberi vélemények támadásától. -Ápold, öntözd a fiatal palántát, mielőtt meghalna; gyümölcsei -egykor gyönyörűségedre fognak szolgálni. Vonj idejekorán védőfalat -gyermeked lelke köré; a kerületét megjelölheti más, de te neked -magadnak kell emelned a korlátot.</p> -<p>A fákat míveléssel formáljuk, az embereket neveléssel. Ha az -ember nagynak és erősnek születnék, nagysága és ereje hasztalan -volna neki, a míg nem tud vele élni; még ártalmára is lehetne, mert -miatta a többiek nem gondolnának támogatására és magára hagyatva -nyomorultúl elpusztúlna,<a name="FNanchor_2" id= -"FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class="fnanchor">2)</a> -mielőtt megismerné saját szükségleteit. Panaszkodunk a gyermekkor -állapota miatt s nem látjuk be, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> az emberi nem kiveszett volna, -ha az ember nem a gyermekségen kezdené.</p> -<p>Gyöngéknek születünk, szükségünk van erőre; mindennek hiányával -születünk, szükségünk van támogatásra; ostobáknak születünk, -szükségünk van ítéletre. Mindazt, a mink nincs születésünkkor és a -mire szükségünk van felnőtt korunkban, a nevelés adja meg.</p> -<p>Ez a nevelés vagy a természettől jön, vagy az emberektől, vagy a -dolgoktól. Képességeink és szerveink belső kifejlődése a természet -nevelése; e kifejlődés felhasználása, melyre megtanítanak, az -emberek nevelése; s a tapasztalat megszerzése azokra a tárgyakra -nézve, melyekkel érintkezésbe jutunk, a dolgok nevelése.</p> -<p>Valamennyiünket tehát háromfajta mester formálta. Az a növendék, -a kiben különböző tanításaik ellenmondanak egymásnak, rosszul van -nevelve és nem jön soha tisztába önmagával: a kiben mind ugyanarra -a pontra esnek és ugyanazokra a czélokra törekszenek, egyedül éri -el czélját és következetesen él. Csak ez van jól nevelve.</p> -<p>Ezek közül a különféle nevelések közül a természeté nem függ -tőlünk, a dolgoké csak bizonyos tekintetben függ tőlünk. Az -embereké az egyedüli, melyről igazában rendelkezünk, de erről is -csak bizonyos előföltételek mellett, mert kicsoda remélheti, hogy -tökéletesen irányíthatja mindazoknak beszédét és tetteit, a kik egy -gyermeket körülvesznek?</p> -<p>Ily módon a nevelés művészet lévén, csaknem lehetetlen, hogy -sikerre vezessen, mert a sikerhez szükséges együttműködés nem függ -senkitől. Teljes gondossággal legfeljebb többé-kevésbbé -megközelíthetjük a czélt, de szerencse kell hozzá, hogy -elérjük.</p> -<p>Mi ez a czél? Magának a természetnek a czélja, mint az imént -kimutattuk. Miután háromféle nevelés együttműködése szükséges -tökéletességéhez, az, a melyikkel egyáltalán nem rendelkezhetünk, -kell, hogy irányítsa a másik kettőt. De talán a természet szónak -nagyon bizonytalan értelme van, megpróbáljuk tehát pontosabban -megállapítani.</p> -<p>A természet, mondják, nem más, csak a megszokás. Mit jelent ez? -Nincsenek-e megszokások, melyeket az ember <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span> csak -kényszerből vesz fel és a melyek sohasem fojtják el a természetet? -Ilyen például a növények megszokása, melyeket nem engednek fölfelé -nőni. A szabadjára hagyott növény megtartja azt a hajlást, a melybe -belekényszerítették, de nedve azért nem változtatta meg eredeti -irányát és ha a növény tovább növekszik, a további hajtása ismét -fölfelé nő. Ugyanígy vannak az ember hajlandóságai is. A míg -ugyanabban az állapotban maradunk, megőrizzük azokat a -hajlandóságokat, melyek a megszokásból folynak, ha még oly kevéssé -természetesek is; de a mint a helyzet megváltozik, a megszokás -érvényét veszti és visszatér a természetes hajlam. A nevelés nem -egyéb, mint megszokás. Nincsenek-e emberek, a kik elfelejtik és -elvesztik nevelésüket, mások, a kik megőrzik? Honnan jön az a -különbség? Ha a természet nevet csak a természetnek megfelelő -szokásokra korlátozzuk, megtakaríthatjuk ezt a zűrzavart.</p> -<p>Érzésekkel születünk és születésünktől fogva különböző módokon -hatnak ránk azok a tárgyak, melyek körülvesznek bennünket. A mint, -hogy úgy mondjam, öntudatára jutunk érzéseinknek, hajlandóságot -érzünk keresni vagy kerülni a tárgyakat, melyek ezeket előidézik, -kezdetben a szerint, a mint az érzések kellemesek vagy -kellemetlenek, később a szerint a megegyezés vagy ellenkezés -szerint, a melyet köztünk és a tárgyak között találunk és végül -azok szerint az eszünk adta fogalmak szerint, melyeket a -boldogságról vagy tökéletességről alkotunk magunknak. Ezek a -fogalmak kitágulnak és megszilárdulnak abban a mértékben, a mint -benyomásokra fogékonyabbak és felvilágosultabbak leszünk; de -megszokásaink nyomása alatt állva, többé-kevésbbé megváltoznak -véleményeink által. Ez előtt a megváltozás előtt adják azt, a mit -én a bennünk rejlő természetnek nevezek.</p> -<p>Ezekre a fogalmakra kellene tehát mindent visszavezetni és ez -lehetséges is volna, ha három nevelésünk csak különböző volna: de -mit tegyünk, mikor ellentétesek, a mikor a helyett, hogy önmaga -számára nevelnék az embert, azt látjuk, hogy a mások számára -nevelik? Akkor az összhang lehetetlen. Kénytelenek lévén leküzdeni -vagy a <span class="pagenum"><a name="Page_11" id= -"Page_11">-11-</a></span> természetet, vagy a társadalmi -intézményeket, választani kell, embert akarunk-e nevelni, vagy -polgárt, mert nem nevelhetünk egyszerre ezt is, azt is.</p> -<p>Minden részleges társaság, ha szűkkörű és egységes, elidegenedik -a nagy társadalomtól. Minden hazafi ellenséges érzületű az idegenek -iránt; csak emberek s nem számítanak semmit a szemében.<a name= -"FNanchor_3" id="FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class= -"fnanchor">3)</a> Ez a baj elkerülhetetlen, de nem nagy. A fődolog, -hogy az ember jó legyen azok iránt, a kikkel együtt él. A spártai -kifelé becsvágyó, kapzsi, kiméletlen volt; de falai között -önzetlenség, kiméletesség, egyetértés uralkodott. Ne bízzatok -azokban a kozmopolitákban, a kik a messze távolban keresik -könyveikben azokat a kötelességeket, a melyeket nincs kedvük a -maguk körében teljesíteni. Az ilyen filozófus azért szereti a -barbárokat, hogy ne kelljen szeretnie szomszédjait.</p> -<p>A természet embere teljesen a maga lábán áll; számbeli egység, -tökéletes egész, csak magamagával és a hozzá hasonlóval van -vonatkozásban. A polgári ember csak tört-egység, a mely a nevezőtől -függ és melynek értéke az egészhez való viszonyától függ; ez az -egész pedig a társadalmi testület. Azok a jó társadalmi -intézmények, a melyek a legjobban tudják a természettől -eltávolítani az embert, megfosztani őt abszolut lététől és relativ -létet adni neki helyette és átvinni az <i>én</i>-t a közös egységbe -annyira, hogy minden egyes ne érezze magát egynek, hanem az egység -egyik részének és csak az egészszel érezzen együtt. A római polgár -nem volt sem Caius, sem Lucius, római volt; még a hazáját is -kizárólag magáért szerette. Regulus karthagóinak tekintette magát, -miután urainak tulajdona lett. Mint idegen nem akart helyet -foglalni a római szenátusban, egy karthagói kellett, hogy ezt -megparancsolja neki. Felháborodott azon, hogy meg akarták menteni -az életét. Győzött és diadallal tért vissza, hogy meghaljon a -vesztőhelyen. <span class="pagenum"><a name="Page_12" id= -"Page_12">-12-</a></span> Ez, a mint én látom, nem nagyon hasonlít -azokhoz az emberekhez, a kiket mi ismerünk.</p> -<p>A lakedemoniai Pedaretes ajánlkozik a fölvételre a háromszázak -tanácsába; visszautasítják: örvendezve tér vissza, hogy Spártában -háromszáz ember akadt, a ki különb, mint ő.<a name="FNanchor_4" id= -"FNanchor_4"></a><a href="#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> -Fölteszem, hogy ez a nyilatkozat őszinte volt és el lehet hinni. -Ime, a polgár.</p> -<p>Egy spártai nőnek öt fia volt a hadseregben és várta a híreket a -csatáról. Jött egy helóta, remegve kérdezősködik tőle. «Öt fia -elesett.» «Nyomorult rabszolga, ezt kérdeztem tőled? Győztünk!» Az -anya a templomba siet és hálát ad az isteneknek.<a name= -"FNanchor_5" id="FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class= -"fnanchor">5)</a> Ime, a polgárnő.</p> -<p>A ki a polgári rendben meg akarja őrizni a természeti érzések -elsődlegességét, nem tudja, mit akar. Mindig ellenmondásban -magamagával, mindig ingadozva hajlamai és kötelességei között, soha -nem lesz sem ember, sem polgár, nem lesz jó sem magamagának, sem a -többieknek. Egyike lesz napjaink embereinek, franczia, angol, -polgár, semmiember.</p> -<p>Hogy valami legyen az ember, hogy magamaga és mindig egy -lehessen, úgy kell tenni, a hogy beszél, mindig el kell szánva -lenni, hogy milyen álláspontot foglal el s el kell foglalnia -nyiltan és követni mindig. Szeretném meglátni ezt a csodalényt, -hogy megtudjam, ember-e vagy polgár, vagy mikép tudja megcsinálni, -hogy egyszerre az egyik is, a másik is.</p> -<p>Ezekből a szükségszerűen ellentétes czélokból az intézmények két -ellentétes formája következik; az egyik nyilvános és közös, a másik -különleges és otthoni.</p> -<p>Ha fogalmat akartok szerezni a nyilvános nevelésről, olvassátok -Plato Respublikáját. Ez nem politikai munka, mint a hogy azok -gondolják, a kik csak a czímek alapján ítélnek a könyvekről: ez a -legszebb értekezés a nevelésről, a mit csak valaha csináltak.</p> -<p>Ha valakit az agyrémek országába akarunk küldeni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> mutassuk -meg Plato nevelési rendszerét; ha Lykurgosz csak írásban hagyta -volna meg a magáét, azt még agyrémszerűbbnek találnám. Plato csak -megtisztította az ember szívét, Lykurgosz kiforgatta -természetéből.</p> -<p>A nyilvános nevelés nincs többé és nem is lehet, mert a hol -nincs többé haza, ott nem lehetnek polgárok sem. Ezt a két szót: -<i>haza</i> és <i>polgár</i> ki kell törölni a modern nyelvekből. -Tudom az okát, de nem akarom megmondani; nem is tartozik -tárgyamra.</p> -<p>Nem tekintem nyilvános nevelésnek azokat a nevetséges -intézményeket, melyeket kollégiumoknak neveznek.<a name= -"FNanchor_6" id="FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class= -"fnanchor">6)</a> Még kevésbbé veszem számba a nagyvilági nevelést, -mert ez a nevelés, két ellentétes czélra törekedne, elhibázza mind -a kettőt: nem való egyébre, mint hogy kétszínű embereket formáljon, -a kik úgy tünnek fel, hogy mindig embertársaikra vonatkoztatnak -mindent és csak magukra vonatkoztatják. Csakhogy ezek a tüntetések -közösek mindenkiben s így nem vezetnek tévútra senkit. Kárbaveszett -tehát a fáradság.</p> -<p>Ezekből az ellenmondásokból származik az, a melyet szüntelenül -tapasztalunk önmagunkon. A természettől és az emberektől ellentétes -utakra vezettetve, kényszerülve megosztani magunkat ezek közt a -különböző ösztökélések közt, egy egyveleg szerint élünk, a mely nem -vezet el sem egyik, sem másik czélunkhoz. Ily módon küzködve és -ingadozva életünk egész folyása alatt, befejezzük életünket a -nélkül, hogy összhangba tudtunk volna jönni magunkkal és a nélkül, -hogy jók lettünk volna akár önmagunk, akár embertársaink iránt.</p> -<p>Megmarad végül az otthoni nevelés vagy a természet nevelése; de -mi lesz a többiekre nézve az olyan ember, a ki kizárólag csak -magamaga számára nevelkedett? Talán ha a kettős czél, melyet -kitűztünk magunknak, egyesülni <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> tudna egy czéllá, -eltávolíttatván az ember ellenmondásai, el volna távolítva -boldogságának egy nagy akadálya. Hogy erről ítélni lehessen, -teljesen kialakulva kellene látni, meg kellene figyelni hajlamait, -látni haladását, követni fejlődése menetét, szóval ismerni kellene -a természetes embert. Azt hiszem, néhány lépéssel előbbre jutunk -ezekben a kutatásokban ez írás elolvasása után.</p> -<p>Mit kell tennünk, hogy ezt a ritka embert kialakítsuk? -Kétségkívül sokat: megakadályozni, hogy bármit is csináljanak vele. -Ha csak arról van szó, hogy a szél ellen vitorlázzunk, lavirozni -kell, de ha a tenger háborog és egy helyben akar az ember maradni, -ki kell vetni a horgonyt. Vigyázz, fiatal hajós, hogy a köteled meg -ne lazuljon és a horgonyod bele ne ásódjék a talajba és hogy a -hajód el ne ragadtassék, mielőtt észrevennéd.</p> -<p>A társadalmi rendben, a melyben mindenkinek ki van jelölve a -helye, mindenkinek a maga helye számára kell nevelkednie. Ha valaki -a számára kijelölt helyből kilép nem való semmire. A nevelés csak -akkor hasznos, ha a szülők sorsa egybevág hivatásukkal; minden más -esetben ártalmas a növendéknek, ha egyébért nem, az előítéletekért, -melyeket beleplántált. Egyiptomban, a hol a fiú köteles volt atyja -mesterségét folytatni, a nevelésnek volt legalább biztos czélja, de -nálunk, a hol csak a rangok maradnak meg és a hol az emberek -szüntelenül változnak, senki se tudja, nem dolgozik-e fia kárára, -ha a maga társadalmi helyzete számára neveli.</p> -<p>A természet rendjében, az emberek mind egyenlők lévén, közös -hivatásuk, hogy emberek legyenek és a ki jól van nevelve erre a -hivatásra, nem töltheti be rosszul azokat a hivatásokat, melyek -ezzel kapcsolatban állanak. Hogy katonának nevelik-e növendékemet, -vagy papnak, vagy jogásznak, az egyre megy. A szülők rendelése -előtt rendelte őt a természet emberi életre. Élni – ez az a -mesterség, a melyre tanítani akarom.<a name="FNanchor_7" id= -"FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_15" id= -"Page_15">-15-</a></span></p> -<p>Kezeimből kikerülve nem lesz, megengedem, sem hivatalnok, sem -katona, sem pap; elsősorban ember lesz: mindaz, a mi egy ember -kell, hogy legyen; szükség esetén ép úgy fog tudni mindent, a mi az -életre kell, mint bárki más és a sors teheti a hova akarja, mindig -a maga helyén lesz. Occupavite, fortuna atque cepi; omuesque aditus -tuos interclusi, ut ad me aspirare non posses.<a name="FNanchor_8" -id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= -"fnanchor">8)</a></p> -<p>A mi tulajdonképeni tanulmányunk tárgya az ember helyzete. A ki -közülünk legjobban tudja elviselni ennek az életnek javait és -terheit, az van az én véleményem szerint legjobban nevelve; ebből -pedig az következik, hogy az igazi nevelés nem annyira -oktatásokban, mint inkább gyakorlatokban áll. Akkor kezdünk -tanulni, a mikor elkezdünk élni, nevelésünk velünk együtt kezdődik; -első tanítónk a dajkánk. Az <i>educatio</i> (nevelés) szónak más -értelme is volt a régieknél, mint nálunk: táplálást jelentett. -<i>Educit</i> obstetrix – mondja Varro – educat nutrix, instituit -pædagogus, docet magister.<a name="FNanchor_9" id= -"FNanchor_9"></a><a href="#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> Itt -az educatio, institutio, instructio tárgyukban annyira elütő -fogalmak, mint a dajka, a tanító és a mester. De ezek a -megkülönböztetések tévesek és hogy jól vezettessék a gyermek, csak -egy vezetőt kell követnie.</p> -<p>Általánosítani kell nézeteinket és az elvont embert kell -tekintenünk növendékünkben, az emberi élet minden eshetőségének -kitett embert. Ha az emberek egy ország földjéhez tapadva -születnének, ha egész évben egy s ugyanaz az évszak volna, ha -mindenki annyira megmaradna a maga helyzetében hogy ez sohasem -változhatnék meg, a ma szokásos nevelési gyakorlat bizonyos -tekintetekben jó volna; a saját társadalmi helyzete szerint nevelt -gyermek ebből sohasem lépne ki, nem volna kitéve egy más helyzet -viszontagságainak. De tekintve az emberi dolgok változandóságát, -korunk nyugtalan, rázkódtatásokkal teljes szellemét, a mely -fölforgat mindent, nemzedékről-nemzedékre, lehet-e képzelni -esztelenebb módszert, mint ha úgy nevelik a gyermeket, mintha -sohasem kellene kilépnie szobájából, mintha örökké <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> csak -hozzátartozóitól volna körülvéve? A szerencsétlen, ha egy lépést -tesz a földön, ha csak egy lépést tesz is lefelé, el van veszve. -Nem a szenvedés elviselésére tanítják, hanem érzésére.</p> -<p>Csak arra gondolnak, hogy eltartsák a gyermeket; de ez nem elég: -meg kell tanítani, hogy el tudja magát tartani, ha ember lesz, hogy -el tudja viselni a sors csapásait, szemébe tudjon nézni a bőségnek -és a szegénységnek, hogy meg tudjon állni, ha kell, Izland -jégmezőin vagy Málta forró szikláin egyaránt. Akárhogy vigyáztok -rá, hogy ne haljon meg, azért mégis meghal: és ha halála nem is -gondoskodásotoknak eredménye, ez a gondoskodás mégis téves volna. -Nem annyira arról van szó, hogy megakadályozzuk a halálát, mint -inkább, hogy megtanítsuk élni. Élni – nem lélekzés, hanem -cselekvés, szerveink, érzékeink, tehetségeink, összes részeink -használata, melyek megadják létünk érzését. Nem az az ember élt -legtöbbet, a ki a legtöbb évet számlálja, hanem a ki leginkább -érezte az életet. Akárhányat temettek el száz éves korában, pedig -meg volt halva már születésétől fogva. Jobban járt volna, ha -ifjúkorában dől sírjába, csak legalább addig élt volna.<a name= -"FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= -"fnanchor">10)</a></p> -<p>Egész bölcsességünk szolgai előítéleteinkben áll, minden -szokásunk nem egyéb, mint önmagunk alávetése, elnyomatás és -kényszer. A polgári ember a rabszolgaságban születik, él és hal -meg: születésekor beleszorítják egy pólyába, halálakor becsukják -egy koporsóba, a míg megtartja emberi formáját, le van nyűgözve -intézményeinkkel.</p> -<p>Mondják, hogy némely bábaasszony megnyomkodja az újszülött -fejét, hogy alkalmasabb formát adjon neki: és ezt eltűrik! A fejünk -rosszul van alkotva, a hogy lényünk Alkotója megalkotta: kívülről a -bábaasszonynak kell formálnia, belül pedig a filozófusoknak. Hisz -akkor a karaibok felényivel boldogabbak nálunknál. <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span></p> -<p>«Alig hogy a gyermek kikerült anyja méhéből és alig hogy -élvezhette a szabadságot, hogy mozoghat és kinyujtóztathatja -tagjait, máris új bilincseket raknak rá. Bepólyázzák, merev tejjel -és kinyujtott lábakkal fektetik le, karjait lelógatva teste -mellett; körül van véve mindenféle vásznakkal és kötelekkel, a -melyektől nem tudja helyzetét változtatni. Jó, ha úgy meg nem -kötözik, hogy lélekzeni se tudjon és ha legalább arra vigyáznak, -hogy oldalt fektessék, hogy a nedvek, a melyeket a szájából kell -kibocsátania, maguktól kicsordulhassanak, – mert még annyi -szabadsága se volna, hogy oldalt fordítsa a fejét, hogy könnyebben -kifolyhassanak.<a name="FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href= -"#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a></p> -<p>Az újszülött gyermeknek szüksége van rá, hogy kinyujtózkodhassék -és mozgathassa tagjait, hogy megszüntesse merevségüket, a melyben -oly sokáig voltak összegubbaszkodva. Igaz, hogy kinyujtóztatják, de -megakadályozzák mozgásában, még fejkötőkkel is összeszorítják -fejét: mintha félnének, hogy meglátszik rajta, hogy él.</p> -<p>Ily módon a növekvésre törekvő test belső részeinek ösztönzése -elháríthatatlan akadályra talál azokban a mozdulatokban, melyekre -szüksége van. A gyermek folyton hasztalan erőlködéseket visz végbe, -melyek kimerítik erejét vagy késleltetik ennek kifejlődését. -Kevésbbé szűken, kevésbbé kényelmetlenül, kevésbbé összeszorultan -volt a burokban, mint most pólyáiban: nem is tudom, mit nyert -azzal, hogy megszületett.</p> -<p>A tétlenség, a kényszerhelyzet, a melyben a gyermek tagjait -tartják, csak akadályozhatja a vér keringését, a test nedveit, nem -engedi a gyermeket megerősödni, nőni, testalkatát kifejleszteni. A -hol ezek a különös gondoskodások nincsenek szokásban, a gyermekek -nagyok, erősek, arányos testalkatuak.<a name="FNanchor_12" id= -"FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class="fnanchor">12)</a> -Azok az országok, a hol bepólyázzák a gyermeket, hemzsegnek a -puposoktól, sántáktól, bénáktól, nyomorékoktól, angolkórosoktól, a -mindenféle módon eltorzult emberektől. Attól féltükben, hogy a -testük elformátlanodik <span class="pagenum"><a name="Page_18" id= -"Page_18">-18-</a></span> a szabad mozdulatoktól, sietnek őket -elformátlanítani azzal, hogy összeszorítják őket. Szándékosan -bénává teszik, hogy meg ne béníthassák magukat.</p> -<p>Az ilyen kegyetlen kényszer lehet-e hatás nélkül -kedélyhangulatukra és vérmérsékletükre? Első érzésük a fájdalom és -kín érzése; csak akadályokra találnak minden mozdulatukban, melyre -szükségük van; szerencsétlenebbek, mint a vasravert gonosztevő, -hasztalan erőlködnek, felingerlődnek, sírnak. A sírás, mondják, -első hangjuk? Meghiszem azt: születésüktől fogva kényszert -gyakorolnak rajtuk; az első adomány, a melyet tőletek kapnak, a -bilincs, az első bánás, a melyet tapasztalnak, kínzás. Nem lévén -egyebük szabad, csak a hangjuk, hogyne élnének vele, hogy -panaszkodjanak? Attól a rosztól sírnak, a mit ti tesztek velük: -volnátok ti úgy gúzsba kötve, jobban kiabálnátok, mint ők.</p> -<p>Honnan ered ez az esztelen szokás? Egy természetellenes -szokásból. Mióta az anyák, megvetve első kötelességüket, nem -akarták táplálni gyermekeiket, bérelt asszonyokra kellett őket -bízni, s ezek így idegen gyermekek anyáivá válván, a kikről a -természet nem mond nekik semmit, csak arra gondoltak, hogy -megtakarítsák a fáradságot. A szabadon hagyott gyermekre folyton -vigyázni kellett volna: de ha jól meg van kötözve, bele lehet dobni -egy sarokba, a nélkül, hogy törődni kellene kiabálásával. Csak -nyoma ne maradjon a dajka hanyagságának, csak ne törje ki a -csecsemő sem a karját, sem a lábát, mit tesz az aztán, ha elpusztul -vagy ha beteg marad egész életére? Vigyáznak tagjai épségére, teste -rovására; és bármi történik is, a dajka ártatlan.</p> -<p>Azok az édes anyák, a kik lerázva magukról gyermekeiket, vidáman -vetik bele magukat a város élvezeteibe, vajjon tudják-e mégis, -milyen bánásmódban részesül a bepólyázott gyermek a faluban? Ha -csak egy kissé is útban van, fölakasztják egy szögre, mint egy -csomag ruhát és mialatt a dajka nem épen sietve elvégzi dolgát, a -szerencsétlen jószág így marad keresztre feszítve. Mindegyiknek, a -kit ebben a helyzetben találtak, violaszínű volt az arcza; mivel az -erősen összeszorított mell nem engedte keringeni <span class= -"pagenum"><a name="Page_19" id="Page_19">-19-</a></span> a vért, ez -a fejbe szállott; nagyon csöndesnek tartották a szegényt, mert nem -volt ereje kiabálni. Nem tudom, hány óráig tud így megmaradni a -gyermek a nélkül, hogy belepusztuljon, de alig hiszem, hogy nagyon -sokáig. Ime, azt hiszem, a pólya legnagyobb kényelmességeinek -egyike.</p> -<p>Azt hiszik, a szabadon hagyott gyermek rossz helyzetekbe juthat -és úgy mozoghat, hogy ártalmára van tagjai helyes kifejlődésének. -Ez hamis bölcseségünk hiábavaló okoskodásainak egyike, melyet soha -semmiféle tapasztalat nem erősített meg. A gyermekek tömegében, a -kik nálunknál észszerűbb népeknél tagjaik teljesen szabad -használatában nevelkedtek fel, nem találni egyet sem, a ki -megsértette vagy megnyomorította volna magát: nem is tudnak olyan -erővel mozogni, hogy veszedelmessé válhasson és ha ártalmas -helyzetet foglalnak el, a fájdalom azonnal figyelmezteti őket, hogy -változtassák meg.</p> -<p>Soha nem jutott még eszünkbe, hogy bepólyázzuk a kiskutyákat -vagy macskákat: vajjon látni-e valami rossz következményét ennek az -elhanyagolásnak? A gyermekek nehezebbek, az igaz, de aránylag -gyöngébbek is. Hisz mozdulni is alig birnak, hogy tehetnének kárt -magukban? Ha hátukra fektetnék őket, meghalnának ebben a -helyzetben, mint a teknősbéka, de visszafordulni sohasem -tudnának.</p> -<p>Nem elég, hogy nem szoptatják már gyermekeiket az anyák, most -már szülni sem akarnak: ez természetszerűen következik amabból. -Miután az anyai állapot terhes, hamar megtalálják a módját, hogy -teljesen mentesítsék magukat tőle: haszontalan munkát akarnak -végezni, hogy mindig újra kezdjék és a faj ártalmára fordítják azt -az ingert, a mely a faj szaporítására való. Ez a szokás az -elnéptelenedés egyéb okaival együtt jelzi Európa közeli sorsát. A -tudományok, a művészetek, a filozófia és a belőle folyó erkölcsök -hamarosan sivatagot fognak belőle csinálni. Vadállatoktól lesz -benépesítve; nem is fog lakók dolgában nagyon megváltozni.</p> -<p>Láttam egy párszor a fiatal asszonyok apró mesterkedését, a kik -úgy tettek, mintha maguk akarnák táplálni gyermekeiket. Rá tudják -magukat kényszeríttetni, hogy erről a kedves szeszélyükről -lemondjanak: ügyesen közbeléptetik <span class="pagenum"><a name= -"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> a férjet, az orvost, -kiváltkép az anyát. Az a férj, a ki beleegyeznék, hogy a felesége -maga táplálja a gyermekét, el volna veszve; gyilkost csinálnának -belőle, a ki szabadulni akar a feleségétől. Okos apák, fel kell -áldozni a békességnek az apai szeretetet. Szerencse, hogy a vidéken -még akadnak önmegtartóztatóbb asszonyok a tiéteknél! Még nagyobb -szerencse, ha az idő, a mit ezek nyernek, számotokra és nem mások -számára van rendelve!</p> -<p>Az asszonyok kötelessége nem kétséges: de tekintve, hogy -mennyire elhanyagolják, vita tárgya, egyre megy-e a gyermeknek, -vajjon az ő tejükkel vagy máséval táplálkoznak-e? Ezt a kérdést, -melynek megítélői az orvosok, az asszonyok kedve szerint -eldöntöttnek látom<a name="FNanchor_13" id= -"FNanchor_13"></a><a href="#Footnote_13" class="fnanchor">13)</a> -és a magam részéről szintén azt hiszem, hogy jobb, ha a gyermek az -egészséges dajka tejét szopja, mint az elkényesedett anyáét, ha -valami új baj fenyegeti attól a vértől, a melyből lett.</p> -<p>De csupán csak fizikai oldaláról kell-e tekinteni ezt a kérdést? -És vajjon a gyermeknek kevesebb szüksége van anyjának -gondoskodására, mint emlőire? Más asszonyok, még állatok is -megadhatják neki azt a tejet, melyet az anyja megtagad tőle: az -anyai gondozás nem pótolható. Az, a ki a maga gyermeke rovására -táplálja a másét, rossz anya: hogy lehetne hát jó dajka? Azzá -lehetne, de csak lassankint, az kellene hozzá, hogy a megszokás -megváltoztassa a természetet, s a rosszul gondozott gyermek -százszor is elpusztulhatna, mire a dajkája anyai gyöngédséget kezd -iránta érezni.</p> -<p>Épen ebből az előnyből származik egy oly baj, a mely maga is -elég volna, hogy minden okos asszonynak elvegye a bátorságát arra, -hogy másvalakivel tápláltassa a gyermekét: ez pedig az, hogy akkor -meg kell osztania az anya jogát, sőt el is vetni magától; látnia -kell, hogy gyermeke egy más nőt <span class="pagenum"><a name= -"Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> jobban szeret, mint őt, -éreznie kell, hogy az a gyöngédség, melyet saját anyja iránt -tanusít, csak kegyelem, a melyet pedig fogadott anyja iránt -tanusít, az kötelesség: mert nem ott tartozom-e a gyermek -ragaszkodásával, a hol az anya gondoskodását tapasztaltam?</p> -<p>Ezt a bajt azzal szokták gyógyítani, hogy megvetést csepegtetnek -a gyermekekbe dajkájuk iránt, úgy bánva vele, mint valódi -cseléddel. Mikor a dolgát elvégzi, elveszik tőle a gyermeket vagy -elbocsátják a dajkát; barátságtalan fogadtatással elveszik tőle a -kedvét, hogy meglátogassa egykori csecsemőjét. Néhány év mulva rá -sem ismer, mert azóta se látta. Az anya, a ki azt hiszi, hogy most -a dajka helyébe lép és keményszivűségével üti helyre hanyagságát, -nagyon csalódik. A helyett, hogy gyöngéd gyermeket csinálna a -természetellenes csecsemőből, hálátlanságra tanítja ki; megtanítja, -hogy egy szép napon ép úgy megvesse azt, a ki az életet adta neki, -mint azt, ki tejével táplálta.</p> -<p>Meddig időzhetnék ennél a tárgynál, ha nem volna olyan -elkedvetlenítő, hiába vitatkozni hasznos tárgyakról! Ez a kérdés -fontosabb, mint bárki is hinné. Vissza akarsz vezetni mindenkit -első kötelességeihez? Kezdd meg az anyákon s el fogsz ámulni a -változásokon, melyeket előidézel. Fokról-fokra minden ebből az első -romlásból folyik: az egész erkölcsi rend megváltozik; a -természetesség kihal minden szívből; a házak belseje kevésbbé -eleven képet ölt; a felnövekvő család látványa nem teszi -ragaszkodóvá a férjet, nem kelti fel az idegenek tiszteletét: -kevésbbé tisztelik a nőt, a kinek nem látják a gyermekeit; nincs -többé megállapodottság a családokban; a megszokás nem erősíti meg -többé a vér kötelékeit; nincs többé sem apa, sem anya, sem gyermek, -sem testvér; valamennyien alig ismerik, hogy szerethetnék tehát -egymást? Mindegyik csak magára gondol. Mikor az otthon csak szomorú -magány, házon kívül kell keresni a felvidulást.</p> -<p>De ha az anyáknak kedvük lenne táplálni gyermekeiket, az -erkölcsök maguk megváltoznának, a természet érzése fölébredne -minden szívben; az állam újra benépesednék: ez a fődolog egymaga -kiegyenlítene mindent. Az otthon <span class="pagenum"><a name= -"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span> életének vonzó volta a rossz -erkölcsök legjobb ellenmérge. A gyermekek rajongása, melyet az -ember alkalmatlannak gondolna, kellemessé válik; szükségesebbé, -kedvesebbé teszi egymásnak az anyát és apát, szorosabbá teszi -köztük a hitvesi köteléket. Ha a család eleven és élénk, a házi -gondok adják az asszony legkedvesebb foglalatosságát és a férj -legédesebb szórakozását. Így ha ezt az egy visszaélést -megszüntetnék, hamarosan általános javulás következnék belőle, -hamarosan visszanyerné a természet minden jogát. A mint az -asszonyok újra anyákká lennének, a férfiak is azonnal apákká és -férjekké válnának.</p> -<p>Fölösleges szószaporítás! Még a világi örömökkel való betelés -sem vezet vissza amazokhoz. Az asszonyok nem anyák többé, nem is -lesznek azok; nem akarnak többé azok lenni. Ha akarnák, se tudnának -azok lenni; manapság, mikor az ellenkező szokás van -meggyökeresedve, mindegyiknek le kellene küzdeni egész -környezetének ellenkezését, mely össze volna szövetkezve egy példa -ellen, a melyet az egyik nem adott, a többi pedig nem akar -követni.</p> -<p>Akadnak néha jó természetű fiatal személyek, a kik ezen a ponton -szembe merve szállni a divat uralmával és a többi nők lármájával, -erényes rettenthetetlenséggel töltik be azt az édes kötelességet, -melyet a természet ró rájuk. Vajha növekednék a számuk azoknak a -jótéteményeknek vonzóereje révén, a melyek azoknak jutnak, a kik -ennek a kötelességnek alávetik magukat! Támaszkodva azokra a -következtetésekre, melyek a legegyszerűbb okoskodásból folynak és -azokra a megfigyelésekre, melyeknek sohase láttam czáfolatát, meg -merem igérni ezeknek a méltó anyáknak a szilárd és állhatatos -ragaszkodást férjeik részéről, az igazán gyermeki gyöngédséget -gyermekeik részéről, a közönség becsülését és tiszteletét, a baj és -utókövetkezmény nélküli szerencsés szüléseket, erőteljes és virágzó -egészséget és végül azt az örömet, hogy egy napon utánzókra -találnak leányaikban és hogy ezeket majd példákul idézik mások -leányainak.</p> -<p>A hol nincs anya, nincs gyermek. A kötelességek köztük -kölcsönösek; ha rosszul vannak betöltve az egyik oldalon, -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> elhanyagoltatnak a másikon is. A -gyermeknek szeretnie kell anyját, mielőtt tudná, hogy ez -kötelessége. Ha a természet szavát nem szilárdította meg a -megszokás és a gondoskodás, elnémul az első években és a szív -úgyszólván meghal, mielőtt megszületett volna. Így aztán első -lépéseinktől fogva kívül vagyunk a természeten.</p> -<p>Ellenkező uton is el lehet távolodni a természettől, a mikor nem -hogy elhanyagolná az asszony az anya kötelességeit, hanem a -tulzásig viszi őket, a mikor gyermekéből bálványt csinál, a mikor -fokozza és táplálja gyöngeségét, hogy ő maga ne érezze és a mikor -azzal akarja kivonni a természet törvényei alól, hogy eltávolítja -tőle a kellemetlen benyomásokat, nem gondolva meg, hogy azoknak a -kellemetlenségeknek fejében, melyektől pillanatnyilag elvonja, -mennyi bajt és veszedelmet halmoz fejére és milyen barbár óvatosság -meghosszabbítani a gyermekkor tehetetlenségét a felnőtt ember -fáradságos koráig. Thetis, hogy fiát sebezhetetlenné tegye, mint a -rege mondja, belemerítette a Styx vizébe. Ez az allegória szép és -világos. Azok a kegyetlen anyák, a kikről beszélek, máskép teszik: -azzal, hogy gyermekeiket elmerítik a lágyságba, előkészítik őket a -szenvedésre, megnyitják pórusaikat minden képzelhető bajoknak, a -melyeknek elkerülhetlenül zsákmányaivá lesznek, ha felnőnek.</p> -<p>Figyeljétek meg a természetet és járjatok azon az úton, melyet -számotokra kijelöl. A természet folytonosan edzi a gyermekeket; -megedzi vérmérsékletüket mindenféle megpróbáltatásokkal, megtanítja -őket idején arra, hogy mi a kín és fájdalom. A fogzás meghozza -nekik a lázt, heves kólikák a görcsöket, hangos köhögések -fojtogatják, giliszták kínozzák őket; a vérmesség megrontja -vérüket, különböző anyagok erjednek bennük és veszedelmes -kitöréseket okoznak. Csaknem az egész első életkor betegség és -veszedelem: a megszülető gyermekek fele elpusztul nyolczadik éve -előtt. Ha megállotta a megpróbáltatásokat, a gyermek nyer erőben és -a mint használni tudja életét, alapjai biztosabbakká válnak.</p> -<p>Ime a természet szabálya. Miért szálltok vele szembe? Nem -látjátok, hogy abban a hiszemben, hogy javíttok rajta, <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> -leromboljátok a művét, megakadályozzátok gondoskodásának hatását? -Szerintetek a veszély megkettőztetése azt tenni kívül, a mit a -természet belül tett, holott ezáltal a veszély elháríttatik, vagy -gyengíttetik. A tapasztalás tanítja, hogy több kényesen nevelt -gyermek hal meg, mint más. Hacsak erejük mértékén túl nem mennek, -kisebb koczkázat, ha foglalkoztatjuk, mintha kiméljük őket. -Edzzétek őket a bajokhoz, a melyeket majd egykor el kell viselniök. -Edzzétek hozzá testüket az évszakok, éghajlatok, az elemek -viszontagságaihoz, az éhséghez, a szomjusághoz, a fáradsághoz, -merítsétek bele őket a Styx vizébe. Mielőtt a test megszokott volna -bizonyos életmódot, veszély nélkül lehet akármihez hozzászoktatni, -de ha egyszer már benne van valami irányban, minden változás -veszélyes lesz neki. A gyermek elvisel olyan változásokat, melyeket -a meglett ember nem bir elviselni: az előbbinek inai lágyak és -hajlékonyak, erőlködés nélkül hajlanak úgy, a hogy akarjuk, a -felnőtt emberéi merevebbek s csak erőszakkal tudják megváltoztatni -a hajlást, melyben egyszer benne vannak. Erőteljessé lehet tenni -egy gyermeket a nélkül, hogy veszélynek tennők ki életét és -egészségét és még ha koczkázattal járna is a dolog, akkor sem -kellene habozni. Mivel ezek az emberi élettől elválaszthatlan -koczkázatok, lehet-e jobbat tenni, mint tartamuknak arra az -időszakára vetni őket, a mikor a legkevésbbé veszedelmesek?</p> -<p>A gyermek mind drágább lesz, a mint korban előrehalad. -Személyének értékéhez hozzájárul azoknak a gondoknak értéke, -melyekbe került; élete elvesztéséhez fűződik benne a halál érzése. -Mindenekfelett tehát a jövőre kell gondolni, mikor megmaradására -vigyázunk; az ifjúság bajai ellen kell felfegyverezni, mielőtt -beléjük jutott: mert ha az élet értéke növekszik addig a korig, a -mikor hasznát lehet venni, micsoda bolondság megóvni néhány bajtól -gyermekkorában, csak azért, hogy azok megsokszorozódjanak elméje -érettsége korában? Ezek egy mesternek a tanításai.</p> -<p>Az ember sorsa szenvedés minden időben. Önfentartásának gondja -is össze van fűződve a szenvedéssel. Boldog a ki gyermekkorában -csak a fizikai bajokat ismeri! Bizony <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> kevésbbé -kegyetlen, kevésbbé fájdalmas bajok, mint a többiek és jóval -ritkábban késztetnek az életről való lemondásra. A köszvény -fájdalmai miatt nem öli meg magát az ember; csak a lélek -szenvedései keltik fel a kétségbeesést. Sajnálkozunk a gyermek -sorsán, pedig a magunkén kellene sajnálkoznunk. Legnagyobb bajaink -önmagunkból folynak.</p> -<p>A gyermek sír, mikor megszületik, első gyermekkora sírással -telik el. Mindjárt ringatják, babusgatják, hogy elcsitítsák, majd -fenyegetik, meg is verik, hogy elhallgattassák. Vagy megtesszük, a -mi neki jól esik, vagy azt követeljük tőle, a mi nekünk esik jól; -vagy alávetjük magunkat szeszélyeinek, vagy őt vetjük alá a -mieinknek: középút nincs, vagy oszt vagy fogad parancsokat. Így -tehát első fogalmai az uralkodás és a szolgaság fogalmai. -Parancsol, mielőtt beszélni tudna; engedelmeskedik, mielőtt -cselekedni tudna és néha megbüntetik, mielőtt hibáját meg tudná -ismerni, vagy csak el is tudná követni. Igy csepegtetjük bele -időnek előtte fiatal szívébe a szenvedélyeket, melyeket aztán a -természetnek imputálunk és miután tőlünk telhetőleg igyekeztünk, -hogy gonoszszá tegyük, panaszkodunk miatta, hogy az.</p> -<p>A gyermek ily módon hat-hét évig asszonyok kezében van, áldozata -szeszélyüknek és a saját szeszélyének; és miután megtanították erre -is, meg arra is, azaz miután megterhelték emlékezetét olyan -szavakkal, melyeket nem bir megtanulni, vagy olyan dolgokkal, a -melyeknek nem veheti semmi hasznát, miután elfojtották -természetességét szenvedélyekkel, melyeket nagyra növesztettek -benne, átadják ezt a mesterséges lényt egy tanító kezébe, a ki -véglegesen kifejleszti a mesterséges csirákat, melyeket talál benne -és megtanítja mindenre, csak épen önmaga ismeretére, önmaga -irányítására, élni tudására és boldoggá tevésére nem. Végül, mikor -ez az egyszerre rabszolga és zsarnok gyermek, tele tudással, de -józan értelem nélkül, testben-lélekben egyaránt gyöngén, ki van -dobva a világba, megmutatja benne élhetetlenségét, gőgjét és minden -bűnét, akkor aztán sirathatjuk az emberi nyomoruságot és -visszásságot. Csalódunk, <span class="pagenum"><a name="Page_26" -id="Page_26">-26-</a></span> ez itt szeszélyeink embere: a -természet embere máskép van alkotva.</p> -<p>Ha meg akarjátok tartani eredeti formájában, vigyázzatok rá -attól a pillanattól fogva, hogy a világra jő. A mint megszületik, -vegyétek hatalmatokba és ne hagyjátok el, a míg csak emberré nem -lett: e nélkül sohase fogtok sikerre vergődni. Valamint az anya az -igazi dajka, ép úgy az apa az igazi tanítómester. Értsék meg -egymást teendőikben ép úgy, mint rendszerükben, hogy az egyiknek -kezéből jusson a másikéba. Jobban neveli fel a józan eszű, de -korlátolt apa, mint a világ legügyesebb tanítómestere, mert a -buzgalom jobban kiegészíti a tehetséget, mint a tehetség a -buzgalmat.</p> -<p>De az embernek dolga van, teendői vannak, kötelességei vannak… -Ah, a kötelességek! Persze, az apai kötelesség az utolsó!<a name= -"FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href="#Footnote_14" class= -"fnanchor">14)</a> Ne csodálkozzunk rajta, ha az az ember, a kinek -felesége nem méltatja egyesülésük gyümölcsét arra, hogy táplálja, -maga sem méltatja aztán arra, hogy nevelje. Nincs bájosabb kép, -mint a család, de ha csak egy vonás hibás benne, eltorzul az egész. -Ha az anya nem elég egészséges, hogy dajka lehessen, az apa nem ér -rá, hogy nevelő lehessen. A gyermekek, a szülői háztól távol, -szétszórva nevelőintézetekben, klastromokban, kollégiumokban, -másfelé viszik a szülői ház iránti szeretetet, vagy jobban mondva -megszokják, hogy ne ragaszkodjanak semmihez. Fivérek alig ismerik -egymást. Mikor valami ünnepélyes alkalommal összekerülnek, nagyon -udvariasak lehetnek egymás iránt, <span class="pagenum"><a name= -"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span> de úgy bánnak egymással, -mint az idegenek. A mint nincs meg a kellő bensőség a szülők -között, a mint a család együttélése nem a legnagyobb édessége az -életnek, vissza kell térni kárpótlásul a rossz erkölcsökhöz. -Kicsoda az az ostoba ember, a ki nem látja be mindennek szoros -kapcsolatát?</p> -<p>Az apa azzal, hogy gyermekeit nemzi és eltartja, csak -harmadrészét teljesíti feladatának. Fajának emberrel, a -társadalomnak társadalomba való emberrel tartozik, az államnak -pedig polgárral. Minden ember, a kinek módjában van megfizetni ezt -a hármas tartozását és nem teszi meg, bűnös és talán még bűnösebb, -ha csak félig fizeti meg. A ki nem birja teljesíteni az apa -kötelességeit, annak nincs joga apává lenni. Sem szegénység, sem -elfoglaltság, sem emberi tekintetek nem mentik fel az alól, hogy -gyermekeit maga táplálja és nevelje fel. Elhiheted ezt nekem, -olvasóm. Kimondom, hogy a kiben van érzés és elhanyagol ily szent -kötelességeket, sokáig fog keserű könnyeket ontani hibája miatt és -nem talál soha vigasztalást.<a name="FNanchor_15" id= -"FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" class= -"fnanchor">15)</a></p> -<p>Mit tesz azonban az a gazdag ember, az az annyira elfoglalt -családapa, a ki állítólag kénytelen magukra hagyni gyermekeit? -Megfizet egy más embert, hogy teljesítse azt a gondoskodást, a -melyek őt illetnék. Eladó lélek, azt hiszed, hogy pénzedért másik -apát adtál fiadnak! Ne ringasd magadat csalódásban; nem mestert -adtál neki, hanem szolgát! Fiadból aztán szintén szolgát nevel.</p> -<p>Sokat okoskodnak azon, hogy mik a tulajdonságai egy jó -nevelőnek. Az első, a mit én megkövetelnék – és ez egymaga sok más -tulajdonságot tételez fel – hogy ne legyen megvásárolható ember. -Vannak oly nemes foglalkozások, hogy az ember nem végezheti őket -pénzért a nélkül, hogy méltatlannak ne bizonyuljon rájuk: ilyen a -katona foglalkozása és ilyen a tanító foglalkozása is. Tehát ki -nevelje a gyermekemet? Mondtam már, hogy te magad. De én nem -tehetem. Nem teheted… Szerezz hát magadnak barátot. Más segítséget -nem tudok. <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span></p> -<p>A nevelő! ó, micsoda fenséges lélek!… Valóban, hogy embert -csinálhasson, vagy apa legyen az ember, vagy több mint ember. Ime a -teendő, a melyet nyugodtan rábiztok bérelt emberekre.</p> -<p>Mennél többet gondolkozunk ezen, annál több új meg új nehézséget -találunk. Az kellene, hogy a nevelő a növendéke számára legyen -nevelve, hogy ennek cselédei a gazdájuk számára legyenek nevelve, -hogy mindazok, a kik közelében vannak, azokat a benyomásokat -nyerték légyen, a melyeket vele közölniök kellene; -nevelésről-nevelésre kellene menni; ki tudja meddig. Hogy volna -lehetséges, hogy a gyermeket jól nevelje az, a ki maga sincs jól -nevelve?</p> -<p>Feltalálhatatlan-e ez a ritka halandó? Nem tudom. A mai elfajult -időkben ki tudja, az erénynek mely fokára tud még eljutni az emberi -lélek? De tegyük fel, hogy ezt a csodalényt megtaláltuk. Ha -megfontoljuk, hogy mit kell tennie, látni fogjuk, milyennek kell -lennie. Előre is látni vélem, hogy az az apa, a ki érzi a jó -nevelőnek teljes értékét, inkább lemond róla, mert több bajába -kerülne megszerezni őt, mintha maga nevelővé lenne. Ha azonban jó -barátot akar szerezni, neveljen magának a fiában jóbarátot; akkor -nem kell másutt keresnie és a természet már elvégezte a munka -felét.</p> -<p>Valaki, a kinek csak a rangját tudom, azt az ajánlatot tette -nekem, hogy neveljem a fiát. Kétségkívül nagyon megtisztelt; de nem -szabad panaszkodnia visszautasításom miatt, sőt dicsérnie kell -tartózkodásomat. Ha elfogadtam volna ajánlatát és tévedtem volna -nevelési rendszeremben, a nevelés el lett volna tévesztve; ha -sikerrel neveltem volna, annál rosszabb lett volna: a fia -megtagadta volna czímét, nem akart volna herczeg lenni.</p> -<p>Sokkal inkább át vagyok hatva a nevelő kötelességeinek -nagyságától és sokkal inkább érzem képtelenségemet, semhogy valaha -is elfogadjak egy ilyen foglalkozást, akárhonnan ajánlanák is fel -nekem és magának a barátságnak az érdeke csak újabb ok volna -számomra a visszautasításra. Azt hiszem, e könyv elolvasása után -keveseknek jut kedve ezt az ajánlatot megtenni nekem és kérem -azokat, a kiknek mégis <span class="pagenum"><a name="Page_29" id= -"Page_29">-29-</a></span> lenne kedvük, ne fáradjanak hasztalanul. -Egykor elegendő tapasztalatot szereztem ebben a mesterségben, hogy -biztos legyek benne, hogy nem vagyok rá alkalmas; a helyzetem -fölmentene alóla, ha tehetségem képessé tenne is rá. Ezzel a -nyilvános kijelentéssel tartozom azoknak, a kik úgy látszik, nem -becsülnek meg eléggé arra, hogy őszintének és megfontoltnak -tartsanak elhatározásaimban.</p> -<p>Nem lévén abban a helyzetben, hogy teljesíthessem a -leghasznosabb feladatot, legalább megpróbálom a legkönnyebbiket: -annyi másnak példájára nem a munkához magához, hanem a tollhoz -nyúlok és a helyett, hogy megtenném, a mi szükséges, igyekszem -megmondani.</p> -<p>Tudom, hogy az effajta vállalkozásban a szerző könnyen mozog -azok közt a rendszerek között, a melyeknek gyakorlati alkalmazása -alól fel van mentve, s fáradság nélkül ad sok jó tanácsot, melyek -követésével nem kénytelen és hogy részletek és példák hiányában, a -mi kivihetőt mond is, hasznavétlenül marad, ha nem mutatja meg az -alkalmazását.</p> -<p>Arra szántam el tehát magamat, hogy képzelt növendéket szerzek -magamnak, megállapítom a korát, az egészségi állapotát, ismereteit -és összes tehetségeit, melyek alkalmassá teszik arra, hogy -nevelésén dolgozhassak, hogy elvezessem születése pillanatától -fogva odáig, a mikor meglett emberré válva, nem lesz már más -vezetőre szüksége, csak maga-magára. Ez a módszer hasznosnak -tetszik nekem arra, hogy megakadályozza az írót, a ki nem bízik -magában, a képzelődésekbe való elmerülésében; mert a mint eltér a -rendes eljárásmódtól, csak ki kell próbálnia a magáét növendékén, -azonnal érezni fogja, vagy megérzi helyette az olvasó, vajjon a -gyermekkor haladását s az emberi szív természetes útját -követi-e.</p> -<p>Erre igyekeztem én mindazokban a nehézségekben, melyek előttem -mutatkoztak. Hogy ne tegyem fölöslegesen vastaggá a könyvemet, -megelégedtem azzal, hogy lerakom az alapelveket, melyeknek -igazságát mindenki érezheti. De a mi azokat a szabályokat illeti, -melyeknek kipróbálásra lehetne szükségük, valamennyit alkalmaztam -Emilemre, vagy <span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> más példákra és megmutattam nagyon -részletesen, hogy válhatna valósággá az, a mit megállapítok: -legalább ez az a terv, melynek követését feltettem magamban. Az -olvasó dolga megitélni, sikerrel jártam-e el.</p> -<p>Ebből folyik, hogy kezdetben keveset beszéltem Emilről, mert -első nevelési elveim, akármennyire ellenkeznek is a befogadott -szokásokkal, olyan nyilvánvalók, hogy minden egyes embernek nehéz -volna megtagadni tőlük helyeslését. De a mint előbbre haladok, -növendékem, máskép lévén vezettetve, mint a tiéitek, nem közönséges -gyermek, tehát szükség van egy egyenesen számára való vezetésre. -Ezután gyakrabban lép ki a színre és az utolsó idők táján már egy -pillanatra sem vesztem szem elől, addig, a mikor már akármit szól -is hozzá, nem lesz többé rám semmi szüksége.</p> -<p>Nem beszélek itt a jó nevelő tulajdonságairól; föltételezem, -hogy megvannak és magamról is föltételezem, hogy megvannak bennem -mindezek a tulajdonságok. Ezt a művet olvasva meg fogják látni, -milyen bőkezű vagyok magammal szemben.</p> -<p>Csak azt jegyzem meg, hogy ellentétben a közvéleménynyel, a -gyermek nevelőjének fiatalnak kell lennie és pedig olyan fiatalnak, -a milyen fiatal egy bölcs ember csak lehet. Azt akarnám, hogy ő -maga is gyermek legyen, ha ez lehetséges volna; hogy pajtása legyen -növendékének s azzal nyerje meg bizalmát, hogy megosztja vele -mulatságait. Nincs elég érintkezési pont a gyermekkor és az érett -kor között, hogy ekkora távolságban valaha is igazán szilárd -ragaszkodás keletkezhessék. A gyermekek néha hizelegnek az -öregeknek, de sohasem szeretik őket.</p> -<p>Meg szokták kivánni, hogy a nevelő már nevelt légyen fel egy -gyermeket. Ez sok; egy ember csak egy nevelést bir elvégezni; ha -kettő kellene, hogy sikere lehessen, mily jogon merhetne -vállalkozni az elsőre?</p> -<p>Jobb tapasztalattal az ember jobban csinálhatná, de nem volna rá -képes. A ki egyszer olyan jól betöltötte ezt a feladatot, hogy érzi -minden fáradságát: óvakodni fog tőle, hogy újra belefogjon; ha -pedig rosszul töltötte be az első alkalommal, ez rossz előjel a -másodikra. <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span></p> -<p>Megengedem, más dolog egy fiatal embert négy évig nevelni, mint -húsz évig. Ti már teljesen kifejlődött fiatoknak adtok nevelőt; én -azt akarom, hogy már a születése előtt is legyen nevelője. A ti -emberetek minden öt évben cserélhet növendéket, az enyémnek sohasem -lesz egynél több. Különbséget tesztek tanító és nevelő közt; egy -másik bolondság! Elkülönítitek-e a tanítványt a növendéktől? Csak -egy tudományra kell tanítani a gyermekeket: az ember -kötelességeire. Ez a tudomány egy és bármit mondott Xenophon a -persák neveléséről, nem osztható meg. Egyébiránt én inkább nevezem -nevelőnek, mint tanítónak e tudomány mesterét, mert nem annyira -arról van szó, hogy tanítson, mint hogy vezessen. Nem kell -osztogatnia a tanácsokat: meg kell növendékével találtatnia.</p> -<p>Ha ekkora gonddal kell megválasztani a nevelőt, neki is meg van -engedve, hogy megválogassa a növendékét, kivált ha arról van szó, -hogy mintát nyujtsunk. Ennek a választásnak nem szabad a gyermek -tehetsége vagy jelleme szerint történnie, a kit csak a munka végén -ismerünk meg és a kit még születése előtt választok meg. Ha -választhatnék, átlagos szelleműt választanék, a milyennek -növendékemet föltételezem. Csak közönséges embereket szükséges -nevelni, csak az ő nevelésük szolgál például a hozzá hasonlók -számára. A többiek fölnevelik magukat mindennek daczára.</p> -<p>Az ország sem közömbös az emberek képzésére; csak a mérsékelt -éghajlat alatt válhatnak azzá, a mire képesek. A szélső éghajlatok -alatt a hátrány szemmellátható. Az ember nincs úgy belenövesztve a -földbe, mint a fa, hogy örökké benne maradjon; és a ki az egyik -végéről indul, hogy a másikhoz jusson, kétszer akkora utat kell -megtennie, hogy odajusson, mint annak, a ki a közepéről indul -el.</p> -<p>Ha a mérsékelt földrész lakója lassankint bejárja a két szélsőt -is, előnye még nyilvánvalóbb; mert ha ép úgy változik is, mint az, -a ki az egyik szélsőségből megy a másikba, felényivel kevésbbé -távolodik el természetes alkatától. A franczia megélhet Guineában -és a lapp földön, de a néger nem tud megélni Torneában, vagy a -szamojéd Beninben. Azonkívül úgy tetszik, az agyvelő szerkezete -kevésbbé <span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> tökéletes a két szélső éghajlaton. Sem a -négerekben, sem a lappokban nincs meg az európaiak elméje. Ha azt -akarom, hogy növendékem a világ lakója legyen, mérsékelt -éghajlatból választom, például első sorban Francziaországból.</p> -<p>Az északon sokat fogyasztanak az emberek, terméketlen földön; -délen, termékeny földön keveset fogyasztanak. Ebből újabb különbség -származik, a mely amazokat dolgosakká, emezeket szemlélődőkké -teszi. A társadalom ugyanazon az egy helyen mutatja ezeknek a -különbségeknek a képét a szegények és gazdagok között. Az előbbiek -a terméketlen földet lakják, az utóbbiak a termékeny földet.</p> -<p>A szegénynek nincs szüksége nevelésre; a helyzetéből folyó -nevelés kényszerű; ellenben az a nevelés, melyet a gazdag ember -nyer a helyzetéből, a legkevésbbé felel meg neki magának és a -társadalomnak. Egyébiránt a természetes nevelés alkalmassá kell, -hogy tegye az embert minden emberi körülményre; továbbá kevésbbé -észszerű egy szegény embert gazdagságra nevelni, mint a gazdagot -szegénységre; mert a két állapot arányát tekintve több a tönkrement -ember, mint a kinek az Isten fölvitte a dolgát. Válaszszunk tehát -gazdagot; legalább biztosak leszünk, hogy egy emberrel többet -neveltünk, míg a szegény a maga emberségéből is emberré -válhatik.</p> -<p>Ugyanebből az okból nincs kifogásom az ellen sem, hogy Emil -előkelő családból származó legyen. Ezzel mindenesetre elragadunk az -előitélettől egy áldozatot.</p> -<p>Emil árva. Az nem fontos, hogy legyen apja és anyja. Felruházva -az ő kötelességeikkel, én öröklöm az ő jogaikat is. Tisztelnie kell -szüleit, de engedelmeskednie csak nekem kell. Ez az én első, vagyis -inkább egyedüli föltételem.</p> -<p>Ehhez még csak egy föltételt fűzök, a mely amabból folyik: hogy -csakis kölcsönös beleegyezésünkkel választanak el minket egymástól. -Ez a kikötés lényeges, sőt én azt szeretném, hogy a növendék és a -nevelő annyira elválhatatlanokul tekintsék egymást, hogy napjaik -sorsa mindig közös ügy legyen köztük. A mint meglátják a jövő -távolában <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> az elválás eshetőségét, a mint előre -látják a perczet, a mely idegenekké fogja őket tenni egymás iránt, -már idegenek is; mindenik megcsinálja külön-külön a maga kis -rendszerét és mindketten azzal az idővel törődnek, a mikor nem -lesznek többé együtt s csak kedvük ellenére maradnak együtt. A -tanítvány nem lát mesterében egyebet, mint a gyermekség jelét és -ostorát, a mester nem nézi tanítványát másnak, csak nehéz tehernek, -melytől alig várja, hogy megszabaduljon; egyformán vágynak arra a -pillanatra, a mely elválasztja őket egymástól és mivel soha sincs -közöttük igazi ragaszkodás, az egyikben kevés lesz a gondosság, a -másikban a fogékonyság.</p> -<p>Ha ellenben úgy tekintik egymást, mint a kiknek együtt kell -tölteniük napjaikat, fontos dolog lesz nekik, hogy megszerettessék -magukat egymással s már csak ezért is becsesek lesznek egymásnak. A -növendék nem szégyenli, hogy gyermekkorában engedelmeskedjék annak, -a ki felnőtt korában barátja lesz, a nevelőnek érdekében fognak -állni azok a gondok, melyeknek ő fogja leszedni a gyümölcsét és -mind az a kiválóság, a melyet növendékének ad, tőke, melyet öreg -napjai hasznára helyez el.</p> -<p>Ezek az előre megállapított föltételek magukkal hozzák, hogy a -gyermek szerencsésen született, jól formált, erőteljes és boldog -legyen. Az apának nincs választása, nem is szabad -megkülönböztetéseket tennie a családban, melyet Isten adott neki; -összes gyermekei egyformán gyermekei, valamennyiüknek ugyanazzal a -gondoskodással és gyöngédséggel tartozik. Akár nyomorékok, akár -nem, akár gyöngélkedők vagy erősek, mindegyikük letét, melylyel be -kell számolnia annál, a kitől kapta és a házasság ép úgy a -természettel kötött szerződés, mint a házasfelek között.</p> -<p>De a ki magára vállal egy kötelességet, melyet nem a természet -rótt rá, előre kell hogy biztosítsa magának az eszközöket -teljesítésére; mert különben felelőssé válik még azért is, a mit -nem birt megtenni. A ki gyönge és betegeskedő növendéket vállal -magára, nevelői tevékenységét a betegápolóéra változtatja, egy -hasztalan élet gondozására vesztegeti az időt, a melyet arra szánt, -hogy fokozza értékét: <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> s kiteszi magát annak, hogy egy könnyben -úszó anya egy napon az ő szemére veti gyermeke halálát, a kit -sokáig ő tartott életben.</p> -<p>Nem vállalnék el beteges és egészségtelen gyermeket, még ha -tudnám is, hogy nyolczvan évet fog élni. Nem akarok olyan -növendéket, a ki mindig haszontalan lesz magamagának és a -többieknek, a ki egyedül csak azzal foglalkozik, hogy életben -maradhasson és a kinek teste árt a lelke nevelésének. Mi egyebet -tennék, ha reá pazarolnám hasztalanul a gondjaimat, mint hogy -megkettőzném a társadalom veszteségét és két embertől fosztanám meg -egynek a kedvéért. Ha helyettem más valaki elvállalja ezt a -beteget, azt helyeslem és dicsérem a jószívűségét; de az én -tehetségem nem erre való: nem tudom megtanítani élni azt, a ki nem -gondol egyébre, mint hogy megakadályozza a halálát.</p> -<p>Kell hogy a testnek legyen annyi ereje, hogy engedelmeskedjék a -léleknek: a jó szolgának erősnek kell lennie. Tudom, hogy a -mértéktelenség fölkelti a szenvedélyeket és hogy idővel a testet is -fölemészti, de az önkínzások, a bőjtök gyakran ugyanazt az -eredményt idézik elő ellenkező oknál fogva. Mennél gyöngébb a test, -annál inkább zsarnokoskodik, mennél erősebb, annál inkább -engedelmeskedik. Az összes érzéki szenvedélyek az elpuhult -testekben tanyáznak; annál inkább felizgatódnak általuk, mennél -kevésbbé tudnak kielégülni.</p> -<p>Az erőtlen test elgyöngíti a lelket is. Innen van az orvosi -tudomány uralma. Veszedelmesebb tudomány az emberekre nézve, mint -mindazok a bajok, melyeknek gyógyításával hivalkodik. A magam -részéről nem tudom, micsoda bajból gyógyítanak ki az orvosok, de -viszont tudom, hogy elég gyászos bajokat hárítanak ránk; a -gyávaságot, a kishitűséget, a hiszékenységet, a haláltól való -rettegést; ha meggyógyítják is a testet, megölik a bátorságot. Mit -érne, ha életre tudnák is kelteni a holttesteket? Emberekre van -szükségünk, ezt pedig nem látunk a kezükből kikerülni.</p> -<p>Az orvosi tudomány divatban van köztünk, úgy is kell lennie. A -tunya és tétlen emberek mulatsága, a kik nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> tudván, -mit csináljanak idejükkel, azzal töltik, hogy magukra vigyáznak. Ha -az a balszerencséjük lett volna, hogy halhatatlanoknak születnek, a -legszerencsétlenebb lények volnának: annak az életnek, melynek -elvesztésétől nem kellene félniök, nem volna rájuk nézve értéke. -Ezeknek az embereknek szükségük van orvosokra, a kik -fenyegetéseikkel hizelegnek nekik és a kik minden nap megszerzik -nekik az egyetlen élvezetet, a melyre képesek, hogy t. i. nem -haltak még meg.</p> -<p>Egyáltalán nincs szándékomban kiterjeszkedni az orvosi tudomány -hiábavalóságára. Csak erkölcsi oldaláról akarom tekinteni. De nem -tudom megállni, hogy meg ne jegyezzem, hogy hasznára vonatkozólag -az emberek ugyanazokkal a szofizmákkal élnek, mint az igazság -keresésére vonatkozólag. Mindig föltételezik, hogy a beteg, ha -gyógykezelik, meggyógyul és hogy ha keresik az igazságot, meg is -találják. Nem látják, hogy egy gyógyítást, a melyet az orvos -létrehoz, száz beteg halálával kell szembeállítani, a kiket megölt, -egy fölfedezett igazság hasznát pedig azzal az igazságtalansággal, -melyet az ugyanazon idő alatt elkövetett tévedések szülnek. A -tudomány, mely tanít és az orvosi tudomány, a mely gyógyít, -kétségkívül nagyon jók, de a tudomány, a mely megtéveszt és az -orvosi tudomány, a mely öl, rosszak. Tanítsatok meg, hogy -különböztessük meg őket. Ime a kérdés veleje. Ha le tudnánk mondani -az igazságról, sohasem esnénk a hazugságnak áldozatául, ha meg -tudnók tenni, hogy ne akarjunk meggyógyulni a természet ellenére, -nem halnánk meg soha az orvos keze által; ez a két önmegtartóztatás -bölcs volna; nyilvánvalóan nyernénk vele, ha alája vetnők magunkat. -Nem vonom kétségbe, hogy az orvosi tudomány hasznos lehet egyes -embereknek, de azt mondom, hogy gyászos az emberi nemre nézve.</p> -<p>Azt fogják mondani, a hogy szüntelenül mondják is, hogy a hibák -az orvost terhelik, de az orvosi tudomány maga csalhatatlan. Jól -van: de akkor jőjjön az orvos nélkül, mert a míg együtt jönnek, -százszor több félni valónk lesz a művész tévedésétől, mint a -művészet segítségétől.</p> -<p>Ez a hazug művészet, mely inkább a szellem, mint a <span class= -"pagenum"><a name="Page_36" id="Page_36">-36-</a></span> test -betegségei ellen van feltalálva, nem használ sem az egyik, sem a -másik ellen; kevésbbé gyógyit ki bajainkból, mint a mennyire -rettegésbe ejt; kevésbbé távoztatja el a halált, mint a mennyire -előre érezteti; fölemészti az életet a helyett, hogy -meghosszabbítaná és ha meghosszabbítja is, az is a faj rovására -megy, mert eltérít minket a társadalomtól azoknak a gondoknak -révén, melyeket ránk hárít és kötelességeinktől azok által a -rettegések által, melyeket belénk olt. A veszély ismerete az, a mi -megrémít: a ki sebezhetetlennek tartaná magát, az nem félne -semmitől. A költő, hogy megvédje Achillest a veszedelemtől, -megfosztja őt a vitézség dicsőségétől; a helyében mindenki Achilles -lett volna ugyanazon az áron.</p> -<p>Ha igazán bátor embereket akarsz találni, keresd azokon a -helyeken, a hol nincs orvos, a hol nem tudják a betegség -következményeit és a hol nem gondolnak a halálra. A természet -szerint az ember szilárdan tudja tűrni a szenvedést és békén hal -meg. Az orvosok az ő rendeléseikkel, a filozofusok oktatásaikkal, a -papok prédikáczióikkal elsilányítják a szivét és elfeledtetik vele -a halni tudást.</p> -<p>Adjatok nekem olyan növendéket, a kinek mindezekre az emberekre -nincs szüksége, mert különben visszautasítom. Nem akarom, hogy -mások belekontárkodjanak a művembe, egymagam akarom fölnevelni, -vagy egyáltalán nem is törődöm vele. A bölcs Locke, a ki élete egy -részét az orvosi tudomány tanulmányozásával töltötte, nyomatékosan -ajánlja, hogy ne adjanak a gyermeknek soha gyógyszert, sem -elővigyázatból, sem könnyebb fajta rosszullétekor. Én tovább megyek -és kijelentem, hogy a mint nem hivok soha orvost a magam kedvéért, -nem fogok hívni Emilem kedvéért sem, hacsak az élete nincs -nyilvánvaló veszélyben, mert akkor úgysem tehet vele rosszabbat, -legfeljebb hogy megöli.</p> -<p>Tudom, hogy az orvos hasznára fogja fordítani ennek a -késedelemnek az előnyét. Ha a gyermek meghal, az lesz az oka, hogy -későn hívták, ha kigyógyul, ő mentette meg. Legyen hát, -diadalmaskodjék az orvos, de mindenesetre csak a legvégső esetben -hívjuk.</p> -<p>Nem tudva magát gyógyítani, tanuljon meg a gyermek <span class= -"pagenum"><a name="Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> betegnek -lenni, ez a tudomány pótolja a másikat és gyakran sokkal több -sikerre vezet; ez a természet művészete. Az állat, ha beteg, -csöndben szenved és veszteg marad és mégse látunk több betegeskedő -állatot, mint embert. Mennyi embert ölt meg a türelmetlenség, a -félelem, a nyugtalanság és mindenek fölött a gyógyszerek, holott a -betegségüktől életben maradhattak volna s maga az idő -meggyógyította volna őket! Azt fogják nekem mondani, hogy az -állatok a természettel megegyezőbb életet élvén, kevesebb bajnak -vannak alávetve, mint mi. Hiszen az életnek épen ez a módja az, a -melyre növendékemet vezetni akarom s ugyanazt a hasznot fogja -belőle húzni.</p> -<p>Az orvosi tudománynak egyetlen hasznos ága az egészségtan, de az -egészségtan is nem annyira tudomány, mint inkább erény. A -mértékletesség és a munka az ember két igazi orvosa: a munka -fokozza az étvágyat s a mértékletesség nem engedi, hogy visszaéljen -vele.</p> -<p>Hogy tudjuk, melyik életmód a hasznosabb az életre és az -egészségre, csak azt kell tudni, milyen életmódot követnek azok a -népek, melyek a legjobban érzik magukat, a legerősebbek és -legtovább élnek. Ha általános érvényű megfigyelések útján nem -állapíttatik meg az, hogy az orvosi tudománynyal való élés erősebb -egészséget és hosszabb életet ad az embereknek; már az által is, -hogy ez a tudomány nem hasznos, károssá válik, mivel czéltalanul -fölemészti az időt, az embereket és a dolgokat. Nemcsak az az idő -veszett el általa, melyet életünk megőrzésére fordítottunk s ezt le -kell vonnunk életünkből, hanem miután ez az idő kinzásunkra -fordíttatott, rosszabb a semminél, negativ mennyiség és hogy -pontosan számoljunk, abból, a mi még megmarad, ugyanannyit le kell -vonnunk. Az az ember, a ki tíz évig orvos nélkül él, többet él -magamagának és másoknak, mint a ki harmincz évig él az orvosok -áldozataképen. Miután megpróbáltam az egyiket is, a másikat is, -jobban fel vagyok jogosítva, mint bárki más, ebből levonni a -következtetést.</p> -<p>Ime az okaim, a melyeknél fogva csak erőteljes és egészséges -növendéket akarok és az elveim, melyek által <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> meg akarom -tartani ilyennek. Nem töltöm az időt annak hosszas bizonyításával, -hogy mily hasznos a kézi munka és a testgyakorlat a vérmérséklet és -az egészség megerősítsére; ezt nem vitatja senki; a hosszú élet -példáit csaknem mind olyan emberekről veszszük, a kik a legtöbb -testgyakorlatot végezték és a kik a legtöbb fáradságot és munkát -viselték el.<a name="FNanchor_16" id="FNanchor_16"></a><a href= -"#Footnote_16" class="fnanchor">16)</a> Nem fogok hosszas -részletekbe belemerülni azokra a gondokra vonatkozólag sem, a -melyeket erre az egy tárgyra fogok fordítani; meg fogják látni, -ezek oly szükségszerüen kapcsolódnak eljárásomba, hogy elég ennek -lényegét megérteni s nem lesz szükség egyéb magyarázatra.</p> -<p>Az élettel együtt kezdődnek a szükségletek. Az újszülöttnek -szüksége van dajkára. Ha az anya teljesíteni akarja kötelességét, -annál jobb; megadjuk neki az utasításokat irásban, mert ennek az -előnynek is megvan az árnyoldala és kissé távolabb tartja a nevelőt -gyermekétől. De el kell hinni, hogy a gyermek érdeke és a becsülés -az iránt, a kire ily drága kincset rá akar bízni, figyelmessé teszi -az anyát a mester utasításai iránt és biztosak lehetünk benne: -mindent, a mit meg akar tenni, jobban meg fog tenni, mint más. Ha -idegen dajkára van szükségünk, azon kell kezdenünk, hogy jól -válaszszuk meg.</p> -<p>A gazdag emberek egyik nyomorúsága, hogy mindenben félrevezetik -őket. Csoda-e, ha rosszul itélik meg az <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> embereket? -A gazdagság rontja meg őket és igazságos megtorlásul ők érzik -legelőbb, hogy az egyedüli eszköz, melyet ismernek, cserben hagyja -őket. Minden rosszul van náluk csinálva, kivéve, a mit ők maguk -csinálnak, ők maguk pedig jóformán semmit sem csinálnak. Ha dajka -kereséséről van szó, rábízzák a szülészre. Mi következik ebből? -Hogy az a legjobb dajka, a ki legtöbbet fizet neki. Én bizony nem -kérek tanácsot a szülésztől Emil dajkája ügyében; gondom lesz rá, -hogy magam válaszszam meg. Talán nem fogok erről olyan ékesszólón -beszélni, mint egy kirurgus, de bizonyos, hogy jobbhiszemű leszek -és a buzgalmam hamarabb téveszt meg, mint kapzsiságom.</p> -<p>A dajka megválasztása nem olyan nagy rejtelem; a szabályai -ismeretesek; de nem tudom, nem kellene-e egy kissé több figyelmet -fordítani ép úgy a teje korára, mint minőségére. A friss tej -egészen vizes, csaknem hashajtóul kell szolgálnia, hogy az -újszülött gyermek beleiben levő megsürüsödött nyálkát kitisztítsa. -A tej lassankint mind sürübb lesz és kiadósabb táplálékot nyujt a -gyermeknek, a ki mind erősebb lesz, úgyhogy meg tudja emészteni. -Bizonyára nem hiába van, hogy a természet minden fajta nősténynek -megváltoztatja sürüség dolgában a tejét a csecsemő kora -szerint.</p> -<p>Ujszülött gyermekhez tehát olyan dajka kell, a ki nemrég szült. -Ennek megvan a nehézsége, jól tudom; de a mint eltérünk a természet -rendjétől, mindennek meglesz a nehézsége, ha jól akarjuk végezni. -Az egyedüli kényelmes mód, ha rosszul csináljuk; ezt is szokták -választani.</p> -<p>Olyan dajkát kellene választani, a ki lelkileg ép oly -egészséges, mint testileg. A szenvedélyek mértéktelensége, épúgy, -mint nedveié, megronthatja a tejét; sőt ha kizárólag a fizikumra -nézünk, csak felét látjuk a tárgynak. A tej jó lehet, a dajka mégis -rossz; a jó jellem ép oly fontos, mint a jó vérmérséklet. Ha bünös -nőt fogadunk, nem mondom, hogy a csecsemő beszívja bűneit, de -szenvedni fog általuk. Nem tartozik-e neki a tejjel együtt olyan -gondoskodással, mely buzgalmat, türelmet, nyájasságot, tisztaságot -kiván? Ha falánk, mértéktelen, hamarosan elrontja a tejét, ha -hanyag vagy szenvedélyes, mi lesz a kényére bizott kis -szerencsétlenből, <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> a ki nem tud sem védekezni, sem -panaszkodni? Soha, semmi néven nevezendő jó dologra nem valók a -gonoszok.</p> -<p>A dajka megválasztása annál fontosabb, mert a csecsemőnek rajta -kívül nincs más ápolója, ép úgy, a hogy nevelőjén kívül nincs más -tanítója. Ez volt a régiek szokása, a kik kevesebbet okoskodtak, de -bölcsebbek voltak, mint mi. A dajka, miután fölnevelte a neméből -való gyermeket, nem hagyta el többé. Ezért szerepel -szindarabjainkban többnyire a dajka, mint meghitt. Lehetetlen, hogy -a gyermek, a ki annyi különböző kézen megy keresztül, jól legyen -nevelve. Minden változáskor titokban összehasonlításokat tesz, a -melyek arra irányulnak, hogy csökkentsék tiszteletét azok iránt, a -kik nevelik és ebből folyólag csökkentsék reá való hatásukat is. Ha -egyszer azt kezdi gondolni, hogy vannak felnőtt emberek, a kiknek -nincs több eszük, mint a gyermekeknek, oda van az öregkor minden -tekintélye és el van hibázva a nevelés. A gyermek ne ismerjen más -feljebbvalót, mint az apja és anyja vagy ezek hiányában dajkája és -nevelője; sőt még ez a kettő is sok: de ez a megosztás -kikerülhetetlen s orvoslására nem lehet egyebet tenni, mint hogy a -két nembeli egyén, a ki neveli, olyan egyetértésben legyen őt -illetőleg, hogy a kettő egy legyen a szemében.</p> -<p>A dajkának kissé kényelmesebben kell élnie, kissé táplálóbb -eledelt ennie, de egyáltalán ne változtassa meg élete módját; mert -a hirtelen és teljes változás, még ha rosszabbról jobbra változik -is, mindig veszedelmes az egészségre és ha rendes életmódjában -egészséges volt és jól érezte magát, mire való volna -megváltoztatni?</p> -<p>A paraszt nők kevesebb húst és több zöldségfélét esznek, mint a -városiak és ez az életmód kedvezőbbnek látszik nekik és -gyermekeiknek, mint az ellenkezője. Ha polgári csecsemőt táplálnak, -erős leveseket adnak nekik, abban a meggyőződésben, hogy a zöldség- -és húsleves táplálóbbá teszi és szaporítja a tejüket. Nem vagyok -egyáltalán ezen a véleményen és magam megtettem a tapasztalatot, -hogy az így táplált gyermekek jobban ki vannak téve a kólikának és -a gilisztának, mint mások. <span class="pagenum"><a name="Page_41" -id="Page_41">-41-</a></span></p> -<p>Ez nem is csoda, mert a rothadásban levő állati anyagok csak úgy -hemzsegnek a gilisztától, a mi nem úgy van a növényi anyagokban. A -tej állatnak testében fejlődik ugyan, de növényi anyag;<a name= -"FNanchor_17" id="FNanchor_17"></a><a href="#Footnote_17" class= -"fnanchor">17)</a> ezt mutatja vegyi elemzése is; könnyen válik -savvá és a nélkül, hogy illó alkálinak csak nyomát is mutatná, mint -az állati anyagok, a növények módjára tömény semleges sót -képez.</p> -<p>A növényevő nőstény állatok teje édesebb és egészségesebb, mint -a húsevőké. Önmagával egynemű anyagból fejlődve jobban megőrzi -természetét és kevésbbé van alávetve a rothadásnak. A mennyiség -tekintetében tudjuk, hogy a lisztes táplálék több vért fejleszt, -mint a hús, tehát kell, hogy több tejet is fejleszszen. Nem birom -elhinni, hogy az a gyermek, a kit nem választottak el nagyon korán -vagy csupán növényi ételekkel választottak el és a kinek a dajkája -is csupán növényi eledellel élt, valaha is gilisztákat -kaphasson.</p> -<p>Lehet, hogy a növényi eledelek olyan tejet adnak, a mely -könnyebben megalszik, de távol legyen tőlem, hogy az aludt tejet -egészségtelen tápláléknak tekintsem: egész népek, a melyek nem is -élnek egyébbel, nagyon jól gyarapszanak; a felszivó szereket merő -szemfényvesztésnek tartom. Vannak szervezetek, melyeknek a tej nem -felel meg és akkor semmiféle felszivó szer nem teszi -elviselhetőbbé, a többiek elviselik felszivó szerek nélkül is. -Félnek az összefutott vagy aludt tejtől: ez bolondság, hisz tudjuk, -hogy a tej mindig megalszik a gyomorban. Így válik elég erős -táplálékká, hogy táplálja a gyermekeket és az állatok kölykeit; ha -nem aludna meg, egyszerüen keresztül folyna rajtuk és nem táplálná -őket.<a name="FNanchor_18" id="FNanchor_18"></a><a href= -"#Footnote_18" class="fnanchor">18)</a> Ezerféleképen tisztíthatják -a <span class="pagenum"><a name="Page_42" id= -"Page_42">-42-</a></span> tejet, használhatnak ezerféle fölszivó -szert: a ki tejet eszik, sajtot emészt; ez alól nincs kivétel. A -gyomor olyan alkalmas a tej megalvasztására, hogy a sajtkészítésnél -borjugyomrot használnak oltónak.</p> -<p>Azt hiszem, hogy a helyett, hogy megváltoztatnák a dajkák rendes -táplálkozását, elég, ha bővebb és jobban megválogatott táplálékot -adnak nekik a maguk módja szerint. A táplálékoknak nem a -természetéből folyik, hogy a soványa fölhevít; csak az elkészítésük -módja teszi őket egészségtelenekké. Alakítsátok át konyhátok -szabályait, ne éljetek se pörkölt, se sült hússal, a vaj, a só, a -tej ne jusson a tűzre, vízben főtt zöldségteket csak akkor -füszerezzétek, mikor egész forrón asztalotokra kerül; akkor a -sovány táplálkozás a helyett, hogy fölhevítené a dajkát, bőséges és -legjobb minőségű tejet fejleszt benne.<a name="FNanchor_19" id= -"FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" class="fnanchor">19)</a> -Lehetséges-e, hogy ha a növényi táplálkozást elismerjük a -legjobbnak a gyermekre, az állati táplálkozás jobb legyen a -dajkára? Ebben ellenmondás van.</p> -<p>Különösen az élet első éveiben hat a levegő erősen a gyermekek -szervezetére. A gyöngéd és lágy bőrbe behatol minden póruson át, -erősen hat a növekvő testre, olyan benyomást tesz rá, a mely nem -törlődik el. Nem vagyok azon a véleményen, hogy egy falusi nőt -kiragadjanak falujából és elzárják a városban egy szobába és ott -tápláltassák vele a gyermeket; jobb szeretem, hogy inkább a gyermek -szivja be a falusi jó levegőt, mint a rossz városi levegőt. Új -anyjának életmódja szerint fog élni, falusi házában fog lakni s ide -megy utána a nevelője. Az olvasó emlékezni fog, hogy ez a nevelő -nem bérelt ember; az apának a barátja. De ha ilyen jó barát nem -akad, ha a gyermeknek elszállítása nem megy könnyen, ha mindaz, a -mit te tanácsolsz, nem vihető keresztül, mit kell akkor tenni? -kérdezik tőlem… Megmondtam már, mit tegyetek; erre nem kell -tanács.</p> -<p>Az emberek nem arra vannak teremtve, hogy felhalmozódjanak, -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> mint a hangyaboly, hanem hogy elszórva -éljenek a földön, melyet művelniök kell. Mennél jobban -összezsufolódnak, annál romlottabbak lesznek. A test -gyöngélkedései, ép úgy, mint a lélek bűnei az elmaradhatatlan -következményei ennek a nagyon sűrű összezsúfolódásnak. Az összes -állatok közt az ember az, a ki legkevésbbé tud nyájban élni. A -birkák módjára összezsufolt emberek rövid idő alatt mind -elpusztulnának. Az ember lélekzete halálos az embertársaira: ez ép -úgy igaz szó szerint, mint képletesen.</p> -<p>A városok az emberi nem örvényei. Néhány nemzedék alatt a -nemzetségek elpusztulnak vagy elfajzanak, meg kell őket újítani és -mindig a vidék szolgáltatja ezt a megújulást. Küldjétek -gyermekeiteket, hogy úgyszólván megújhodjanak és visszanyerjék a -mezőkön azt az erőt, a melyet az ember elveszít a nagyon népes -helyek egészségtelen levegőjében. A várandós asszonyok, ha falun -vannak, hazasietnek a városba szülni: ép az ellenkezőjét kellene -tenniök, kivált azoknak, a kik maguk akarják táplálni gyermekeiket. -Kevésbbé bánnák meg, semmint gondolják és fajuknak megfelelőbb -tartózkodási helyen a természetes kötelességekkel kapcsolatos -örömök hamar elvennék a kedvüket azoktól az örömöktől, melyek -amazokkal nincsenek kapcsolatban.</p> -<p>Mindjárt a szülés után meg kell mosni a gyermeket egy kis -langyos vízben, a melybe rendszerint bort szoktak keverni. A bornak -ez a hozzátétele nekem kevéssé tünik szükségesnek. Miután a -természet nem alkot semmi erjedtet, nem hihető, hogy egy -mesterséges folyadék használata fontos legyen teremtményeinek.</p> -<p>Ugyanabból az okból nem mellőzhetetlen az az óvatosság sem, hogy -a vizet megmelegítik s valóban a népek sokasága a patakban vagy a -tengerben mossa meg az újszülött gyermeket minden czeremónia -nélkül: de a mi gyermekeink, elpuhulva születésük előtt az apák és -anyák elpuhultsága miatt, a világra jöttükkor már elfajult -szervezetet hoznak magukkal, úgy hogy nem szabad mindjárt kezdetben -kitenni mindazoknak a próbáknak, melyek megedzik. Csak fokozatosan -lehet őket eredeti erejükbe visszavezetni. Kezdjétek tehát a -szokásos mód követésével és csak lassankint <span class= -"pagenum"><a name="Page_44" id="Page_44">-44-</a></span> -távolodjatok el tőle. Mosdassátok gyakran a gyermekeket, -tisztátalanságuk mutatja, hogy szükség van rá. Ha csak letörlik, -felhorzsolódnak; de a mint megerősödnek, csökkentsétek fokonkint a -víz langyosságát, míg végre télen és nyáron hideg, sőt jeges vízben -mosdatjátok őket. Hogy veszélynek ne legyenek kitéve, fontos dolog, -hogy ez a csökkentés lassankint menjen, fokozatosan és -észrevétlenül. A pontos mérésre hőmérőt lehet használni.</p> -<p>A fürdésnek ezt a szokását, ha egyszer be van vezetve, nem -szabad félbeszakítani s fontos dolog, hogy megtartsuk egész -életünkön át. Nemcsak a tisztaság és egészség szempontjából tartom -fontosnak, hanem üdvös elővigyázatnak is, hogy az idegek szövetei -hajlékonyabbá váljanak, nehézség és koczkázat nélkül engedjenek a -hideg és meleg különböző fokainak. Ezért szeretném, hogy későbbi -korában a gyermek lassankint szokjon meg néha minden elviselhető -fokú meleg vízben, néha pedig minden elviselhető fokú hideg vízben -fürödni. Így, miután megszokta elviselni a víz különböző -hőmérsékleteit, – a viz sürübb folyadék lévén, több ponton érinti -testünket s jobban hat ránk, – majdnem érzéketlenekké lesz a levegő -hőmérsékváltozásai iránt.</p> -<p>Attól a pillanattól fogva, hogy a gyermek a burokból kikerülve -föllélegzik, nem szabad türni, hogy ujabb burkokba kerüljön, melyek -még jobban összeszorítják. Szó se legyen főkötőről, fáslikról, -párnákról, adjatok neki tág és nagy pólyákat, melyek összes tagjait -szabadon hagyják és ne legyenek sem olyan súlyosak, hogy -akadályozzák mozgásában, sem olyan melegek, hogy ne érezze tőlük a -levegő benyomásait.<a name="FNanchor_20" id= -"FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" class="fnanchor">20)</a> -Tegyétek jól kipárnázott nagy bölcsőbe,<a name="FNanchor_21" id= -"FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class="fnanchor">21)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> a melyben kedvére mozoghat, veszedelem -nélkül. Mikor már kezd megerősödni, hadd mászkáljon a szobában, -hadd fejleszsze, nyujtóztassa ki kis tagjait, látni fogjátok, hogy -napról-napra megerősödik. Hasonlítsátok aztán össze ugyanolyan korú -jól bebugyolált gyermekkel s csodálkozni fogtok, mekkora különbség -van a haladásukban.<a name="FNanchor_22" id= -"FNanchor_22"></a><a href="#Footnote_22" class= -"fnanchor">22)</a></p> -<p>El kell készülve lennünk a dajkák részéről a heves ellenzésre, -mert nekik a jól összekötözött gyermek kevesebb vesződséget szerez, -mint az, a kire szüntelenül vigyázni kell. Aztán meg ha ruhája -nyitva van, a piszkossága feltünőbb lesz s így gyakrabban kell -tisztogatni. Végül a szokás oly argumentum, melyet a minden rendű -nép megelégedésére némely országban sohasem lehet megczáfolni.</p> -<p>A dajkával nem kell vitába bocsátkozni; meg kell neki -parancsolni és utána nézni, megteszi-e és nem szabad semmit sem -elmulasztani, a mivel meg lehet könnyebbíteni azt a gondoskodást, a -melyet előírtunk. Miért ne vennél benne <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span> magad is -részt? A szokásos táplálásban, a mikor csak a fizikumot tekintik, -beérik azzal, ha a gyermek élve marad és nem pusztul el, a többi -mellékes. Itt azonban, mikor a nevelés az élettel együtt kezdődik -meg, a gyermek már születésekor tanítványa nem a nevelőnek, hanem a -természetnek. A nevelőnek nincs egyéb dolga, mint tanulmányozni ezt -az első mestert és megakadályozni, hogy gondoskodását keresztezzék. -Felügyel a növendékre, megfigyeli, utána jár, éberen kilesi gyönge -értelmének első felvillanását, mint a hogy az első negyed -közeledtekor lesik a hold fölkelését.</p> -<p>Tanulásra képeseknek születünk, de nem tudunk s nem ismerünk -semmit. A lélek, tökéletlen és félig kifejlődött szervekhez -lánczolva, nincs még tudatában saját létének. Az újszülött gyermek -mozdulatai, kiáltásai merőben mechanikai effektusok, a tudattól és -akarattól függetlenek.</p> -<p>Tegyük föl, hogy egy gyermeknek már születésekor megvolna a -meglett ember növése és ereje, hogy úgyszólván teljes fegyverzetben -lépne ki anyja méhéből, a hogy Pallas lépett ki Jupiter homlokából; -ez a felnőtt gyermek tökéletes buta volna, automata, mozdulatlan és -csaknem érzéketlen kőbálvány; nem látna semmit, nem hallana semmit, -nem ismerne fel senkit, nem tudná a szemét arra fordítani, a mit -látnia kell: nemcsak hogy nem venne észre semmi önmagán kívül eső -tárgyat, még kapcsolatba se hozná azzal az érzékszervvel, a -melylyel észre kellene vennie; a szinek nem tünnének a szemébe, a -hangok nem ütnék meg a fülét, a testek, melyeket megérint, nem -érintkeznének az övével, nem is tudná, hogy van teste; kezeinek -érintése az agyában történnék, minden érzéklet egy pontban -egyesülne, csak a közös sensoriuma léteznék; csak egy fogalma -lenne, a melyet tud, az <i>én</i>, erre vezetné vissza minden -érzékletét és ez a fogalom, jobban mondva ez az érzés volna az -egyetlen dolog, a mivel többje volna a rendes gyermeknél.</p> -<p>Ez a hirtelen készült ember fel se tudna állni lábaira; hosszú -időbe telnék, a míg megtanulná fenntartani egyensúlyát, talán -kisérletet se tenne rá s ezt a nagy, erős, tagbaszakadt -<span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span> testet egy helyben maradva látnók mint -valami követ, vagy ődöngve és vánszorogva, mint egy fiatal -kutyát.</p> -<p>Érezné a szükségletek kellemetlenségét, a nélkül, hogy tudná, -mire van szüksége és a nélkül, hogy csak sejtené is kielégítésük -módját. Nincs semmiféle oly közvetlen közlekedés a gyomor és a -karok és lábak izmai között, a mely, még ha körül volna is halmozva -tápszerekkel, csak egy lépést is tétetne vele, hogy közeledjék -hozzájuk vagy kinyujtsa kezét, hogy hozzájuk nyúljon. Miután a -teste teljesen ki volna nőve, tagjai teljesen ki volnának fejlődve, -következőleg nem volnának meg benne a gyermeknek sem -nyugtalanságai, sem folytonos mozgolódása, – meghalhatna éhen, -mielőtt meg tudna mozdulni, hogy megkeresse táplálékát. Csak egy -kicsit kell gondolkozni ismereteink rendjéről és haladásáról és -lehetetlen tagadni, hogy körülbelül ilyen volt az ember -tudatlanságának és butaságának természetes kora, mielőtt -tapasztalatból vagy a hozzá hasonlóktól megtanult egyet-mást.</p> -<p>Ismerjük vagy ismerhetjük tehát azt az első pontot, a honnan -mindegyikünk elindul, hogy eljusson a tudás közös fokához; de ki -ismeri a másik végletet? Mindenki többé-kevésbbé elméje, izlése, -szükségletei, tehetségei, buzgalma vagy az alkalmak szerint halad, -melyek nyilnak neki. Nem tudok róla, hogy valaha is akadt volna -olyan vakmerő filozófus, a ki azt merte volna mondani: ime, a -végpont, a meddig az ember el tud jutni és melyen túl nem juthat -soha. Nem tudjuk, mivé enged lenni a természetünk, senki közülünk -nem mérte fel a távolságot, a mely egy ember és egy másik ember -közt lehet. Hol az az alacsony lélek, melyet ez az eszme nem -lelkesített soha és a mely nem mondja néha magának nagybüszkén: -mennyit meghaladtam már! mennyit elérhetek még! mért jutna -embertársam tovább, mint én?</p> -<p>Ismétlem, az ember nevelése születésekor kezdődik; mielőtt -beszélni tudna, mielőtt eszmélne, máris tanul. A tapasztalás előtte -jár a tanulásnak; abban a pillanatban, mikor megismeri dajkáját, -már sokat tanult. Csodálkoznánk a legfaragatlanabb ember -ismeretein, ha végig kisérnők haladását <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span> attól a -pillanattól fogva, a mikor született, addig, a míg eljutott. Ha az -összes emberi tudást két részre osztanók s az egyik az volna, a -mely közös minden emberrel, a másik, a mely csak a tudósoké, az -utóbbi nagyon kicsi volna az előbbihez képest. De a megszerzett -általános ismereteket nem veszszük számba, mert csak úgy szerezzük, -a nélkül, hogy gondolnánk rájuk és pedig az ész kora előtt; -másrészt a tudás csakis a különbözőségek révén vevődik észre s a -közös mennyiségek, akár az algebrai egyenletekben, nem jönnek -számításba.</p> -<p>Még az állatok is sokat tanulnak. Vannak érzékeik, meg kell -tanulniok hasznukat venni; vannak szükségleteik, meg kell tanulniok -gondoskodni róluk; meg kell hogy tanuljanak enni, járni, repülni. A -négylábuak, melyek lábra állnak születésüktől fogva, azért még nem -tudnak járni; első lépéseiken meglátszik, hogy bizonytalan -kisérletek. A kalitkájából kiszabadult kanári madár nem tud -repülni, mert még sohasem repült. Eleven és érző lényekre nézve -minden tanítás. Ha a növények helyüket tudnák változtatni, -érzékeiknek is kellene lenniök és ismereteket kellene szerezniök, -különben a fajtájuk hamarosan kiveszne.</p> -<p>A gyermek első érzékletei merőben érzésbeli benyomások; csak az -élvezetet vagy a fájdalmat tudja észrevenni. Nem tudván sem járni, -sem fogni, hosszú időre van szüksége, hogy lassanként megalkossa -magának azokat az érzéki képzeteket, melyek a rajta kívül levő -tárgyakat észrevétetik vele; de míg ezalatt ezek a tárgyak -kiterjeszkednek, úgyszólván szeme láttára eltávolodnak s -dimenziókat és formákat öltenek számára, az érzésbeli képzetek -ismétlődése kezdi őt alávetni a szokás uralma alá; látjuk, hogy -szemét folyton a fény felé fordítja és ha a fény oldalról jön, -öntudatlanul abba az irányba fordul, úgy, hogy gondot kell rá -fordítani, hogy arczát a nap felé fordítsa, hogy kancsallá ne -váljon vagy meg ne szokjon keresztbe nézni. Hozzá kell hogy -szokjanak idejében a sötétséghez is, különben sírnak és kiabálnak, -ha egyszerre sötétben találják magukat. A táplálékra és az álomra, -ha ideje pontosan ki van mérve, ugyanazokban az időközökben lesz -szükségük s csakhamar <span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> a kivánság nem a szükségből, hanem a -szokásból folyik, vagyis jobban mondva a szokás új szükségletet -csatol a természetadta szükséglethez, – épen ennek kell elejébe -vágni.</p> -<p>Az egyedüli szokás, melyet meg lehet engedni, hogy a gyermek -fölvegyen, az, hogy ne vegyen föl semmilyen szokást. Nem kell az -egyik karon többször vinni, mint a másikon, nem kell -hozzászoktatni, hogy egyik kezét gyakrabban nyújtsa, mint a másikat -vagy az egyiket többször használja, hogy mindig ugyanabban az -órában akarjon enni, aludni, mozogni, hogy ne tudjon sem éjjel, sem -nappal egyedül maradni. Eleve elő kell készíteni számára a -szabadság uralmát és erőinek szabad használatát, meghagyva testének -a természetes szokást, abba a helyzetbe hozva őt, hogy mindig a -maga ura lehessen és mindenkor megtegye a maga akaratát, a mint van -akarata.</p> -<p>A mint a gyermek elkezdi megkülönböztetni a tárgyakat, fontos -dolog megválogatni, hogy mit mutassunk meg neki. Természetesen -minden új tárgy érdekli az embert. Oly gyöngének érzi magát, hogy -fél mindentől, a mit nem ismer: az a megszokás, hogy új tárgyakat -lásson a nélkül, hogy felizgassák, eloszlatja ezt a félelmet. Az -olyan tiszta házakban nevelt gyermekek, a hol nem tűrik a pókot, -félnek a póktól s ez a félelem megmarad bennük még akkor is, ha -felnőnek. Sohasem láttam parasztot, sem férfit, sem asszonyt, sem -gyermeket, a ki félt a póktól.</p> -<p>Mért ne kezdődnék a gyermek nevelése, mielőtt beszél és ért, -mikor már a neki megmutatott tárgyak kiválogatása is alkalmas arra, -hogy félénkké vagy bátorrá tegye? Azt akarom, hogy szoktassák hozzá -új dolgok, csunya, utálatos, bizarr állatok látásához, de -lassanként, távolról, addig, a míg meg nem szokja, hogy látva, hogy -mások hozzájuk nyúlnak, hozzájuk merjen nyúlni maga is. Ha -gyermekkorától fogva rémület nélkül látott békákat, kigyókat, -rákokat, felnőve borzalom nélkül fog nézni akármiféle állatot. A ki -mindennap látja, annak számára nem borzalmas semmi tárgy.</p> -<p>Minden gyermek fél az álarczosoktól. Én azon kezdem, -<span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> hogy Emilnek kellemes formájú álarczot -mutatok, aztán valaki a szeme láttára arczára ölti ezt az álarczot, -elkezdek rajta nevetni, mindenki nevet rajta, a gyermek is nevet, -mint a többiek. Lassan-lassan hozzászoktatom kevésbbé kellemes -álarczokhoz és végül a förtelmes figurákhoz. Ha jól csináltam ezt -fokról-fokra, eszébe sem jut az utolsótól megijedni, nevetni fog -rajta, mint az előbbin. Attól fogva nem félek, hogy meg lehessen -rémíteni álarczokkal.</p> -<p>Mikor a kis Astyanax, Andromache és Hektor bucsujában megrémülve -az apja sisakjáról lecsüngő forgótól, nem ismeri meg apját, sírva -veti magát dajkája keblére és könnyekkel vegyes mosolyra indítja -anyját, – mit kell tenni ennek a rémületnek a meggyógyítására? Szó -szerint azt, a mit Hektor tesz: letenni a sisakot a földre és aztán -megcsókolni a gyermeket. Nyugalmasabb pillanatban nem állanánk meg -ennél, odalépnénk a sisakhoz, játszanánk a tollakkal, kezébe adnók -a gyermeknek, végül a dajka fogná a sisakot s nevetve föltenné a -maga fejére, ha ugyan egy női kéz hozzá merne nyúlni Hektor -fegyverzetéhez.</p> -<p>Ha arról van szó, hogy lövőfegyver dörrenéséhez kell szoktatni -Emilt, előbb elsütném egy pisztolyban a gyujtóport. Ez a hirtelen -és ellobbanó láng, a fénynek ez a fajtája örömet szerez neki. Ekkor -több puskaporral ismétlem ugyanazt, lassankint egy kis töltést -teszek a pisztolyba fojtás nélkül, majd valamivel nagyobbat: végül -hozzászoktatom a puskalövéshez, mozsarakhoz, ágyúkhoz, a -legszörnyűbb dörrenésekhez.</p> -<p>Észrevettem, hogy a gyermekek ritkán félnek a mennydörgéstől, -legalább ha a dörrenések nem nagyon hevesek és nem sértik igazán a -hallóérzéket; máskülönben ez a félelem csak akkor jön rájuk, mikor -megtudták, hogy a mennydörgés olykor sebesít vagy öl is. Ha az ész -elkezdi őket rémíteni, hadd nyugtassa meg a megszokás. Lassú és -tervszerű fokozással az embert és a gyermeket minden félelemtől -mentessé lehet tenni.</p> -<p>Az élet kezdetén, mikor az emlékezet és a képzelet még tétlen, a -gyermek csak arra figyel, a mi épen hat az érzékeire; az érzékletei -lévén ismereteinek első anyaga, <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span> ezeket megfelelő rendben -nyujtani nekik annyit tesz, mint előkészíteni emlékezetét, hogy egy -napon ugyanolyan rendben adja át az érzékleteket értelmének; de -miután csak érzékleteire figyel, kezdetben elég megmutatni neki -világosan a kapcsolatot ezek közt az érzékletek és a tárgyak -között, melyek azokat előidézik. Mindent meg akar érinteni, mindent -meg akar fogni; nem szabad ellenkezni ezzel a nyugtalanságával, ez -nagyon szükséges leczkével szolgál neki. Úgy tanulja meg érezni a -meleget, a hideget, a keménységet, a lágyságot, a testek súlyát és -könnyűségét, megítélni nagyságukat, alakjukat és minden -érzékeinkkel felfogható tulajdonságukat, ha megnézegeti, -megtapogatja,<a name="FNanchor_23" id="FNanchor_23"></a><a href= -"#Footnote_23" class="fnanchor">23)</a> meghallgatja őket, mindenek -felett ha összehasonlítja a látási képzetet a tapintási képzettel -és szemével értékeli meg azt a benyomást, a melyet újjaira -tesznek.</p> -<p>Csak mozgás utján tanuljuk meg, hogy vannak olyan tárgyak, -melyek nem tartoznak énünkhöz és csak saját mozgásunk által -szerezzük meg a kiterjedés fogalmát. A gyermek, mert ez a fogalom -nincs meg benne, azért nyújtja ki ép úgy a kezét, ha olyan tárgyat -akar megragadni, a mely közvetlen közelében van, mint azt a -tárgyat, a mely száz lépésnyire van tőle. Ez a mozdulat úgy tünik -fel, mint az uralkodás jele, mint parancs, melyet a tárgynak ad, -hogy közeledjék vagy hogy hozzátok közelebb hozzája, pedig erről -szó sincs, csak épen hogy ugyanazokat a tárgyakat, melyeket -kezdetben agyában, aztán szemében látott, most karjai végén látja -és nem is tud elképzelni csak olyan kiterjedést, melyet el tud -érni. Legyen gondotok rá, hogy gyakran járjanak vele, hordozzátok -egyik helyről a másikra, éreztessék vele a helyváltozást, hogy -megtanulja megítélni a távolságokat. Mikor elkezdi ismerni őket, -akkor változtatni kell a módszeren és csak úgy vinni ide vagy oda, -a <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> hogy nektek tetszik és nem a hogy neki -tetszik, mert mihelyt nem vezetik már félre az érzékei, -erőlködésének megváltozik az oka. Ez a változás figyelemreméltó és -magyarázatot kíván.</p> -<p>A szükséglet kellemetlen érzése jelek utján nyilvánul, mikor -másnak segítségére van szükség, hogy kielégíthesse. Innen ered a -gyermekek sírása; sokat sírnak; ennek úgy is kell lenni. Miután -minden érzékletük affektiv természetű, ha ezek kellemesek, csöndben -élvezik őket, ha ellenben kellemetlenek, a maguk nyelvén mondják ki -ezt és megkönnyebbülést kívánnak. A míg tehát ébren van a gyermek, -alig tud megmaradni közömbös állapotban; alszik vagy fel van -indulva.</p> -<p>Minden nyelvünk mesterség terméke. Sokáig kutatták, van-e -természetes és minden emberrel közös nyelv: kétségkívül van és -pedig az, a melyet a gyermekek beszélnek, mielőtt beszélni -tudnának. Ez a nyelv nem artikulált, de hangsúlya van, hangzatos és -érthető. A mi nyelvünk használata elhanyagoltatta velünk, annyira, -hogy egészen el is felejtettük. Tanulmányozzuk a gyermekeket és -hamarosan megtanuljuk tőlük ezt a nyelvet újra. A dajkák a -mestereink ebben a nyelvben, megértenek mindent, a mit növendékeik -mondanak, felelnek nekik, egész helyes értelmű párbeszédeket -folytatnak velük és bár ejtenek is ki szavakat, ezek a szavak -teljesen haszontalanok; a gyermek nem a szavak értelmét érti meg, -hanem a hangsúlyt, a mely kíséri.</p> -<p>A hangnak ehhez a nyelvéhez járul a mozdulaté, a mely nem -kevésbbé energikus. Ezt a mozdulatot a gyermek nem gyönge -kezecskéjével teszi, hanem az arczával. Csodálatos, hogy ezekben a -tökéletlenül formált fiziognomiákban máris mennyi a kifejezés; -arczvonásaik egyik pillanatról a másikra felfoghatatlan -hirtelenséggel változnak: látjátok rajtuk a mosolyt, a vágyat, a -rémületet megszületni és eltűnni mint megannyi villámot; azt -hinnétek, minden pillanatban más arczot láttok. Bizonyára -mozgékonyabbak az arczizmaik, mint nekünk. Viszont azonban bágyadt -szemük nem mond csaknem semmit. Ilyen kell is hogy legyen a -jelbeszédük olyan korban, mikor csak testi szükségleteik -<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> vannak; az érzékletek kifejezése az -arcz-fintorításokban van, az érzések kifejezése a tekintetben.</p> -<p>Mivel az ember első állapota nyomoruság és gyöngeség, első -hangjai panasz és sírás. A gyermek érzi szükségleteit és nem tudja -őket kielégíteni, más segítségeért könyörög kiáltozásával; ha éhes -vagy szomjas, sír; ha nagyon hideg van vagy nagyon meleg van, sír, -ha mozgásra van szüksége és nyugalomban tartják, sír, ha aludni -akar és nem hagyják békében, sír. Mennél kevésbbé függ az élete -módja önmagától, annál gyakrabban kívánja, hogy megváltoztassák. -Csak egy nyelve van, mert hogy úgy mondjuk, csak egy módja van -számára a rosszullétnek: szervei tökéletlenségénél fogva nem -különbözteti meg azok különböző benyomásait; minden baj csak egy -érzését váltja ki belőle a fájdalomnak.</p> -<p>Ebből a sírásból, melyet oly kevéssé figyelemreméltónak -gondolnánk, születik meg az embernek első viszonya mind ahhoz, a mi -körülveszi: ebben kovácsolódik az első szeme annak a láncznak, -melyből a társadalmi rend formáltatott.</p> -<p>Mikor a gyermek sír, rosszul érzi magát, van valami szükséglete, -melyet nem tud kielégíteni: megvizsgáljuk, megkeressük ezt a -szükségletet, megtaláljuk, kielégítjük. Ha nem találjuk meg vagy -nem birjuk kielégíteni, sírása folytatódik s az embert boszantja: -hízelgünk a gyermeknek, hogy hallgasson, ringatjuk, éneklünk neki, -hogy elaludjék; ha makacskodik, elvesztjük a türelmünket, -megfenyegetjük; durva dajkák néha meg is ütik. Ime, mily különös -leczkék élete küszöbén.</p> -<p>Sohasem fogom elfelejteni, hogy láttam egyszer, a mint egy ily -kellemetlen síró gyermeket megvert a dajkája. Azonnal elhallgatott: -azt hittem, megijedt. Azt mondtam magamban: ebből szolgai lélek -lesz, melytől mindent csak szigorusággal lehet megkapni. Tévedtem; -a szerencsétlen fuldoklott a haragtól, elállott a lélekzete, -láttam, a mint lilaszínűre vált. Egy pillanat mulva éles kiáltás -jött, minden jele a bosszúságnak, a haragnak, a gyermeki -kétségbeesésnek benne volt akczentusában. Attól féltem, belepusztul -ebbe az izgatottságba. Ha kételkedtem volna, hogy a jogos -<span class="pagenum"><a name="Page_54" id= -"Page_54">-54-</a></span> és jogtalan érzése veleszületett az -emberi szívvel, ez a példa meggyőzött volna. Biztos vagyok benne, -hogy ha véletlenül égő parázs esett volna ennek a gyermeknek a -kezére, kevésbbé lett volna érzékeny, mint erre az elég gyönge -ütésre, mely azonban a megbántás nyilvánvaló szándékával érte.</p> -<p>A gyermeknek ez a hajlandósága az ingerültségre, a dühre, a -haragra rendkívüli gondosságot kíván. Boerhave azt gondolja, hogy a -gyermek betegségei legtöbbnyire görcsös természetűek, mert a fejük -aránylagosan nagyobb lévén és az idegrendszer kiterjedtebb, mint a -felnőttekké, az idegeik fogékonyabbak az izgalmakra. Távolítsátok -el tőlük a legnagyobb gonddal azokat a cselédeket, a kik ingerlik, -izgatják, türelmetlenné teszik őket; ezek százszor veszedelmesebbek -és végzetesebbek rájuk nézve, mint a levegő és az évszakok okozta -bajok. A míg a gyermek csak a dolgokban talál ellenállást és nem az -akaratokban, nem válik sem lázadóvá, sem dühössé s jobb egészségben -marad. Ez egyik oka annak, a miért a nép gyermekei, sza badabbak, -függetlenebbek lévén, rendszerint kevésbbé betegesek, kevésbbé -kényesek s erőteljesebbek, mint azok, a kiket, azt hiszik, jobban -nevelnek, a mikor szüntelenül ellenükre tesznek; de mindig arra -kell gondolni, hogy két különböző dolog: engedelmeskedni nekik és -nem szállni velük szembe.</p> -<p>A gyermek első könnye könyörgés: ha nem vigyázunk vele, hamar -parancscsá lehet; azon kezdi, hogy segítséget kíván s azon végzi, -hogy szolgáltatja magát. Így épen gyöngeségéből, a melyből -kezdetben függésének érzése fakad, születik meg aztán a zsarnokság -és uralkodás eszméje, de ez az eszme nem annyira az ő -szükségletéből kelt levén, mint a mi szolgálatainkból, itt kezdik -éreztetni magukat azok az erkölcsi hatások, melyeknek közvetlen oka -nem a természetben rejlik; ebből láthatni, hogy már attól az első -kortól fogva miért oly fontos kitalálni azt a titkos szándékot, a -mely a taglejtést vagy a kiáltást diktálja.</p> -<p>Mikor a gyermek erőlködve kinyújtja karját a nélkül, hogy -mondana valamit, azt hiszi, eléri a tárgyat, mert nem tudja -megítélni a távolságot; tévedésben van: de ha panaszkodik -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> és sír, mialatt a kezét kinyújtja, már -nem téved a távolságot illetőleg, hanem parancsolja a tárgynak, -hogy közeledjék hozzá vagy a környezetében levőknek, hogy hozzák -oda neki. Az első esetben vigyétek oda a tárgyhoz, lassan és apró -lépésekkel; a másik esetben tegyetek úgy, mintha nem hallanátok s -mennél jobban sír, annál kevésbbé kell rá hallgatni. Fontos dolog -hozzászoktatni idején, hogy ne parancsolgasson sem az embereknek, -mert nem uruk, sem a tárgyaknak, mert azok nem hallják. Így mikor -egy gyermek kíván valamit, a mit lát és a mit oda akarunk neki -adni, jobb a gyermeket vinni oda a tárgyhoz, mint a tárgyat a -gyermekhez: ebből az eljárásból olyan következtetést von le, a mely -korának megfelel és nincs más mód, hogy erre rávezessük.</p> -<p>Saint-Pierre abbé az embereket nagy gyermekeknek nevezi, viszont -a gyermekeket apró embereknek lehet nevezni. Ezeknek az -állításoknak megvan az igazsága mint mondásoknak, mint elvek -megvilágításra szorulnak. De mikor Hobbes a gonosztevőt nagyerejű -gyermeknek nevezi, ellenmondással teljes dolgot mond. Minden -gonoszság a gyöngeségből folyik; a gyermek csak azért gonosz, mert -gyönge; tegyétek erőssé és jó lesz: a ki mindent meg tudna győzni, -nem tenne soha rosszat. A mindenható istenség attributumai közül a -jóság az, a mely nélkül legkevésbbé lehet elképzelni. Mindazok a -népek, melyek két princzipiumot fogtak fel, a rosszat mindig -alantasabbnak tekintették a jónál; e nélkül képtelen lett volna a -föltevésük. Lásd alább a savoyai vikárius hitvallomását.</p> -<p>Csak az ész tanít meg a jó és rossz felismerésére. A -lelkiismeret, a mely az egyiknek szeretetére s a másiknak -gyülöletére tanít, ámbár független az észtől, nem fejlődhetik ki -nélküle. Az ész kora előtt csak úgy teszszük a jót és a rosszat, a -nélkül, hogy ismernők és nincs semmi erkölcsiség cselekvéseinkben, -ha néha megvan is mások velünk kapcsolatban álló cselekedeteiről -való érzésünkben. A gyermek mindent ki akar forgatni rendjéből, a -mit lát, úgy fogja meg a madarat, mintha követ fogna és megfojtja a -nélkül, hogy tudná, mit csinál. <span class="pagenum"><a name= -"Page_56" id="Page_56">-56-</a></span></p> -<p>Miért van ez? A filozófia igyekszik megtalálni az okot a -természetes bűnökben, a gőgben, az uralkodás vágyában, az -önszeretetben, az emberi gonoszságban: hozzátehetné, hogy a -gyermeket gyöngeségének érzése teszi erőszakosságra vágyóvá, hogy -magamagát meggyőzze saját hatalmáról. De nézzétek ezt a gyönge és -megtört aggastyánt, a kit az élet körforgása a gyermek -gyöngeségéhez vezetett vissza; nemcsak hogy mozdulatlan és nyugodt -marad, hanem azt is akarja, hogy minden úgy maradjon körülötte, a -legkisebb változás megzavarja és nyugtalanítja, azt szeretné, ha -általános nyugalom uralkodnék. Hogyan vezetne ugyanaz a -tehetetlenség ugyanazokkal a szenvedélyekkel párosodva ily -különböző eredményekre a két életkorban, ha az első ok nem -változott volna meg? És hol keressük az okoknak ezt a -különbözőségét, ha nem a két egyén fizikai állapotában? A -tevékenységi ösztön, mely közös mind a kettővel, az egyikben -fejlődik, a másikban tünőben van; az egyik formálódik, a másik -pusztul; az egyik az életre irányul, a másik a halálra. A hanyatló -tevékenység összpontosul az aggastyán szívében; a gyermekében -túlárad és kifelé törekszik, hogy úgy mondjam, elég életet érez -magában, hogy föléleszszen mindent, a mi körülveszi. Hogy mit tesz -és mit nem tesz, az nem fontos, elég hogy megváltoztatja a dolgok -állapotát; már pedig, minden változás tevékenység. Ha több -hajlandósága van a rombolásra, ez nem gonoszságból van, hanem -azért, mert az alkotó tevékenység mindig lassú, az pedig, a mely -rombol, gyorsabb lévén, jobban megfelel elevenségének.</p> -<p>A természet Alkotója ugyanakkor, mikor ezt a tevékenységi -ösztönt oltja bele a gyermekbe, gondoskodik arról is, hogy keveset -ártson, kevés erőt adva neki gyakorlására. De a mint úgy tekintheti -az embereket, a kik környezik, mint gépezeteket, melyeket kedve -szerint hozhat mozgásba, fel is használja őket, hogy hajlamát -kövesse és ezzel segítsen saját gyöngeségén. Így lett a gyermek -alkalmatlan, zsarnokoskodó, akaratos, gonosz, fékezhetetlen: ez az -eredmény nem az uralkodás természetes szelleméből folyik, hanem -beleoltja az uralkodás vágyát, mert nem sok tapasztalat kell hozzá, -hogy a gyermek rájöjjön, mennyire kellemes <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> dolog -másnak a keze által cselekedni s csak épen megmozdítani a nyelvét, -hogy az egész világ mozgásba jöjjön.</p> -<p>Felnövekedve erőt szerzünk, kevésbbé nyugtalanok leszünk, mind -jobban bezárkózunk önmagunkba. A lélek és test úgyszólván -egyensúlyba jön és a természet már csak a fentartásunkra szükséges -mozgást kívánja tőlünk. De a parancsolás vágya nem szűnik meg a -szükséglettel, a mely fölkeltette; az uralkodás növeli az -önszeretetet és hízeleg neki, a megszokás megerősíti: így -következik a szeszély a szükségletre, így verik első gyökereiket az -előitélet és a képzelődés.</p> -<p>Ha az alapokot egyszer felismertük, világosan látjuk a pontot, a -melyen elhagyjuk a természet útját: lássuk, mit kell tenni, hogy -megmaradjunk rajta.</p> -<p>A gyermeknek nem hogy fölösleges ereje volna, hanem még elegendő -sincs mindarra, a mit a természet kíván tőle; engedni kell, hogy -felhasználja minden erejét, a mit a természet adott neki és a mivel -nem tud visszaélni. Ez az első alaptétel.</p> -<p>Segíteni kell és kipótolni, a mije hiányzik, akár élelem, akár -erő dolgában, a fizikai szükségleteket illetőleg. Ez a második -alaptétel.</p> -<p>A segítségben, melyben részesítjük, egyedül a valódi haszonra -kell szorítkozni, a nélkül, hogy valamit is engednénk szeszélyének -vagy esztelen kívánságának; mert a szeszély nem kínozza, ha nem -keltettük fel, miután nem a természetből folyik. Ez a harmadik -alaptétel.</p> -<p>Gondosan tanulmányozni kell a gyermek nyelvét és jeleit, hogy -abban a korban, mikor nem tud színlelni, megkülönböztethessük -azokat a kívánságait, melyek közvetlenül a természetből és a melyek -a képzelődésből folynak. Ez a negyedik alaptétel.</p> -<p>Ezeknek a szabályoknak a szelleme az, hogy több igazi -szabadságot kell engedni a gyermeknek és kevesebb uralkodást, hogy -többet tegyen maga és kevesebbet követeljen másoktól. Így idején -hozzászokva, hogy kívánságait erejük szerint korlátozzák, kevésbbé -fogja érezni annak nélkülözését, a mi nem lesz hatalmában. -<span class="pagenum"><a name="Page_58" id= -"Page_58">-58-</a></span></p> -<p>Ime egy új és nagyon fontos ok arra, hogy a gyermek testét és -tagjait teljesen szabadon engedjük, egyedül azzal az óvatossággal, -hogy távol tartsuk az elesés veszedelmétől s eltávolítsunk keze -ügyéből mindent, a mi megsértheti.</p> -<p>Az a gyermek, a kinek teste és karja szabad, okvetlenül -kevesebbet sír, mint a pólyába kötözött gyermek. A ki csak a -fizikai szükségleteket ismeri, csak akkor sír, ha szenved és ez -igen nagy előny: mert akkor pontosan tudjuk, mikor van szüksége -segítségre és nem kell késlekednünk egy pillanatig sem, hogy ha -lehet, megadjuk neki. De ha nem tudunk könnyíteni rajta, maradjunk -veszteg, a nélkül, hogy csitítgatnók; a kedveskedés nem gyógyítja -meg a kólikáját; különben majd máskor is eszébe jut, mit kell -tennie, hogy kedvében járjanak és ha egyszer látja, hogy az ő kedve -szerint foglalkozunk vele, akkor zsarnokunkká válik és mindennek -vége.</p> -<p>Ha a gyermek kevésbbé van akadályozva mozgásában, kevesebbet -sír; kevésbbé lévén alkalmatlan a sírása, kevesebbet vesződünk az -elhallgattatásával; ha ritkábban fenyegetik és hízelegnek neki, nem -lesz olyan félénk és akaratos és jobban megmarad természetes -állapotában. Nem annyira attól kap a gyermek sérvet, ha sírni -hagyják, mint inkább attól, ha nagyon igyekeznek elhallgattatni és -én azt tapasztaltam, hogy a leginkább elhanyagolt gyermekek -kevésbbé vannak kitéve a sérvnek, mint a többiek. Távol legyen -tőlem, hogy azért azt akarjam, hogy hanyagolják el őket, -ellenkezőleg fontos dolog, hogy megelőzzük kivánságaikat és ne -sírásuk által figyelmeztettessük magunkat szükségleteikre. De ép -oly kevéssé akarom, hogy a gondozás, melyben részesítik őket, -félreértésből származzék. Mért ne sírnának, mikor látják, hogy a -sírásuk mindenre jó? Megismerve az árat, melyet hallgatásukért -kapnak, óvakodnak attól, hogy elpazarolják. Végül aztán oly nagy -értéket adnak neki, hogy meg se lehet fizetni s így esik meg aztán, -hogy ha hasztalan sír, addig erőlködik, a míg kimerül és agyonsírja -magát.</p> -<p>A gyermek hosszas sírása, ha nincs sem megkötözve, se nem beteg -és ha nincs híja semmiben, csak megszokás <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span> és -önfejűség. Nem a természet műve, hanem a dajkáé, a ki nem tudva -türni az alkalmatlanságot, megsokszorozza, nem gondolva rá, hogy ha -ma elhallgattatja a gyermeket, holnap annál jobban fog sírni.</p> -<p>Az egyedüli mód, segíteni ezen a szokáson vagy megelőzni, ha nem -ügyelünk rá. Senki sem szeret hasztalanul vesződni, még a gyermek -sem. Kísérleteiben makacs szokott lenni, de ha több állhatatosság -van bennetek, mint benne önfejűség, abbahagyja és sohasem kezdi rá -újra. Így lehet megkímélni könnyeit és hozzászoktatni, hogy csak -akkor ontsa, ha a fájdalom kényszeríti.</p> -<p>Egyébiránt ha szeszélyből vagy makacsságból sír a gyermek, -biztos módszer elhallgattására, ha elszórakoztatjuk valami kellemes -vagy meglepő tárgy mutogatásával, a mely elfeledteti vele, hogy -sírni akart. A legtöbb dajka nagyon jól ért ehhez a mesterséghez és -ez jól alkalmazva nagyon hasznos is, de a legnagyobb fontosságú az, -hogy a gyermek ne vegye észre a szándékot, hogy el akarják vonni a -figyelmét és hogy elmulasson a nélkül, hogy azt hinné, törődnek -vele: ebben azonban minden dajka ügyetlen.</p> -<p>Túlságos korán szokták a gyermekeket elválasztani. Az időpontot, -a mikor el kell őket választani, jelzi a fogak kiütközése s ez a -fogzás rendszerint kínos és fájdalmas. Gépies ösztönből a gyermek -ilyenkor gyakran a szájába vesz mindent, a mi a kezébe akad, hogy -majszolja. Meg lehet a dolgot könnyíteni, ha csörgőül valami kemény -tárgyat adnak neki, például elefántcsontot vagy fémsimítót. Azt -hiszem, ebben tévednek. A kemény tárgyak, ha a gyermek inyéhez -szorítja, a helyett, hogy meglágyítanák, inkább megkérgesítik, -keménynyé teszik, nehezebbé és fájdalmasabbá teszik a fogak -áttörését. Vegyük mindig az ösztönt például. Nincs arra eset, hogy -fiatal kutyák növő fogaikat kavicson, vason vagy csontokon -gyakorolják, hanem fán, bőrön, rongyokon, puha anyagokon, melyek -engednek s a melyekbe a fog benyomulhat.</p> -<p>Nem tudunk már semmiben sem egyszerűek lenni, még a gyermekek -körül sem. Ezüst, arany, koráll, köszörült kristály csengők, -mindenféle árú és fajtájú csörgők: milyen <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span> -haszontalan és veszedelmes szerszámok! Semmi ilyesfélét. Se csengő, -se csörgő; kicsi faágak gyümölcseikkel és leveleikkel, egy mákfej, -a melyben hallani lehet a magvak zörgését, egy darab édesfa, a -melyet szopogathat és rágcsálhat, ép úgy elmulattatják, mint azok a -pompás csecsebecsék és nincs meg az a hibájuk, hogy már -születésétől fogva hozzászoktassák a fényűzéshez.</p> -<p>Azt már belátták, hogy a pép nem nagyon egészséges eledel. A -forralt tej és nyers liszt sok kellemetlenséget okoz és rosszul -esik gyomrunknak. A pépben a liszt nincs annyira megfőlve, mint a -kenyérben és ezenfelül nem is kelt meg; a kenyérleves és a rizspép -alkalmasabbnak látszik. Ha már mindenáron pépet akarunk adni, jó a -lisztet előbb kissé megpörkölni. Az én házamban az ilyen pörkölt -lisztből nagyon jóízű és egészséges levest készítenek. Húsleves és -zöldségleves közepes eledel, a melyet lehetőleg ritkán kell -használni. Fontos dolog, hogy a gyermek kezdettől fogva -hozzászokjon a rágáshoz; ez az igazi módja a fogzás -megkönnyebbítésének és mikor elkezd a gyermek nyelni, az eledellel -keveredő nyálka megkönnyíti az emésztést.</p> -<p>Kezdetben tehát aszalt gyümölcsöt és kenyérhajat rágcsáltatunk a -gyermekkel. Játékszerül kis kenyérszeleteket vagy a piemonti -kenyérhez hasonló kétszersültet adnék neki, a melyet hazájában -<i>grisse</i>-nek neveznek. Ezt a kenyeret addig lágyítaná a -szájában, a míg végre lenyelne belőle egy keveset: a foga egyszerre -csak kiütköznék és a gyermek elválasztódnék, mielőtt észrevenné az -ember. A parasztoknak rendszerint nagyon jó a gyomruk és nem sokkal -több teketóriával választják el őket.</p> -<p>A gyermek születésétől fogva hall beszélni; beszélnek neki -nemcsak mielőtt meg tudná érteni, a mit mondanak, hanem mielőtt -vissza tudná adni a hangokat, a melyeket hall. Még merev hangja -csak lassankint alkalmazkodik a hangok utánzásához, melyeket -diktálnak neki és még az sem bizonyos, hogy ezek a hangok kezdettől -fogva oly világosan érik-e a fülét, mint a miénket. Nem -helytelenítem, hogy a dajka énekkel és nagyon vidám és nagyon -változatos dallamokkal mulattassa; de nem helyeslem, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span> szüntelenül elkábítsa a haszontalan -szavak tömegével, a melyekből nem ért meg semmit, csak a hangot, a -melyet belevisz. Azt akarom, hogy az első szótagok, melyeket hall, -ritkák, könnyűek, világosak, gyakran ismétlődők legyenek és hogy a -szavak, melyeket kifejeznek, csak az érzékekkel felfogható -tárgyakra vonatkozzanak, a melyeket kezdettől fogva meg lehet -mutatni a gyermeknek. Az a végzetes könnyűség, hogy olyan szavakkal -fizetjük ki magunkat, melyeknek nem tudjuk az értelmét, hamarabb -kezdődik, semmint gondolnók. A tanuló úgy hallja az iskolában -tanítója fecsegését, mintha a pólyában dajkája gügyögését hallaná. -Nekem úgy tetszik, sokkal hasznosabb tanítás volna rá nézve, ha úgy -nevelnék, hogy ne is értsen belőle semmit.</p> -<p>Se szeri, se száma a gondolatoknak, melyek akkor keletkeznek, ha -a nyelv alakulásával és a gyermek első beszélgetésével -foglalkozunk. Akármit teszünk is, mindig egy s ugyanazon módon -tanul meg beszélni és ebben a lehető leghaszontalanabb minden -filozófiai spekuláczió.</p> -<p>Kezdetben, hogy úgy mondjam, korának megfelelő grammatikája van, -melynek mondattana sokkal általánosabb szabályok szerint alakult, -mint a miénk és ha ügyelünk erre, elcsodálkozunk a pontosságon, a -melylyel bizonyos analogiákat követ, melyek, ha úgy tetszik, nagyon -hibásak, de nagyon szabályosak és csak keménységüknél fogva -ütközünk meg rajtuk, vagy azért, mert ellenére vannak a -nyelvszokásnak. Hallottam, a mint egy szegény gyermeket erősen -megszidott az apja, mert azt mondta: <i>Mon père, irai-je-t-y?</i> -Pedig nyilvánvaló, hogy a gyermek jobban ragaszkodott az -analogiához, mint a franczia grammatikusok; mert ha azt mondták -neki: <i>vas-y</i>, – mért ne mondhatná azt, hogy: -<i>irai-je-t-y?</i> Figyeljétek meg, milyen ügyességgel kerülte el -a magánhangzók torlódását, a mikor nem azt mondta, hogy -<i>irai-jè-y</i> vagy <i>y irai-je?</i> Hát a szegény gyermek -hibája, ha mi ügyetlenül távolítottuk el az <i>y</i> határozót, -mert nem tudtunk vele mit kezdeni? Elviselhetetlen pedantéria és a -legfölöslegesebb gondoskodások egyike, minden áron kijavítani a -gyermeknek ezeket a nyelvszokás ellen elkövetett apró botlásait, a -melyeket úgyis kijavít idővel <span class="pagenum"><a name= -"Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> magától. Beszéljetek előttük -mindig kifogástalanul, tegyetek róla, hogy senkivel se legyen -szivesebben, mint veletek és biztosak lehettek benne, hogy a nyelve -észrevétlenül megtisztul a tiétek által, a nélkül, hogy meg kellene -őt szidni.</p> -<p>De egész más fontosságú ferdeség, a melyen ép oly könnyű -segíteni, hogy nagyon sietnek beszéltetni a gyermeket, mintha -félnének, hogy magától nem tanul meg. Ez a helytelen siettetés -egyenesen ellenkező eredményt szül, mint az, a melyre törekszünk -Későbben és zavarosabban kezd a gyermek beszélni: a túlzott -figyelem, melylyel mindent, a mit mond, kísérnek, fölmenti a helyes -kiejtéstől és mivel aztán alig veszi magának azt a fáradtságot, -hogy kinyissa a száját, nem egyszer megtart egész életén át valami -kiejtési hibát és zavaros beszédmódot, mely csaknem ért hetetlenné -teszi.</p> -<p>Sokat éltem parasztok közt és sohasem hallottam egyet sem -selypíteni, sem férfit, sem asszonyt, sem leányt, sem fiút. Honnan -van ez? Vajjon a parasztok szervei másként vannak szerkesztve, mint -más emberéi? Nem, de máskép vannak gyakorolva. Szemben az -ablakommal van egy földhányás, a melyen játékra gyülnek a község -gyermekei. Bár elég messze vannak tőlem, tökéletesen megértek -mindent, amit mondanak és gyakran jó ötleteket merítek belőle ehhez -az iráshoz. A fülem mindennap csalódik koruk megitélésében; tíz -éves gyermekek hangját hallom, ha pedig odanézek, három vagy négy -éves gyermekek alakját és arczvonásait látom. Nem korlátozom ezt a -tapasztalatot csak magamra: a városi emberek, a kik meglátogatnak -és a kiket erről kikérdezek, ugyanabba a csalódásba esnek.</p> -<p>Ezt a csalódást az okozza, hogy a városi gyermeknek, a ki öt-hat -éves koráig a szobában nevelőnő védszárnyai alatt nevelkedik, elég -csak mormogni, ha meg akarja magát értetni; a mint megmozdítja -ajkát, már igyekeznek meghallani, szavakat mondanak elő neki, -melyeket rosszul ért és ugyanazok az emberek mindig körülötte -vannak, csakhogy figyeljenek rá, hogy hamarabb eltalálják, a mit -mondani akar, semmint megmondaná.</p> -<p>Falun egész máskép áll a dolog. A parasztasszony <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> nincs -szüntelenül gyermeke mellett; s ez kénytelen tisztán és hangosan -kimondani, a mit meg akar vele értetni. A mezőn, a hol a gyermekek -elszóródva messzire vannak apjuktól, anyjuktól és más gyermekektől, -gyakorolják magukat abban, hogy messzire meg tudják magukat értetni -és a hang erejét a távolság szerint mérjék, a mely elválasztja őket -azoktól, a kikkel meg akarják magukat értetni. Így lehet igazán -megtanulni a kiejtést és nem úgy, hogy a gyermek beledadog néhány -szótagot a figyelmes nevelőnő fülébe. Ha megkérdezünk egy -parasztgyereket, a szégyenkezéstől talán nem tud felelni, de a mit -mond, tisztán mondja, holott a városi gyermek mellé a nevelőnőnek -kell tolmácsul odaállni, e nélkül nem értenénk meg semmit abból, a -mit fogain keresztül hebeg.<a name="FNanchor_24" id= -"FNanchor_24"></a><a href="#Footnote_24" class= -"fnanchor">24)</a></p> -<p>A fiúk ha felnőnek, ezt a hibát helyre kellene hogy hozzák a -kollégiumban, a leányok a kolostorban s valóban ezek is, azok is -általában véve tisztábban beszélnek, mint azok, a kiket mindig az -apai házban neveltek. De abban, hogy valaha is olyan tiszta -kiejtésre tegyenek szert, mint a paraszt gyerekek, az akadályozza -meg őket, hogy sokat kell könyvnélkül megtanulniok és hangosan kell -ismételniök, a mit megtanultak, mert tanulás közben hozzászoknak a -hadaráshoz, a hanyag és rossz kiejtéshez s ha felmondják, még -rosszabb, küzködve keresgélik a szavakat, vontatják és kinyujtják a -szótagokat; lehetetlen, hogy a nyelv ne hebegjen, ha az emlékezet -ingadozik. Így keletkeznek és ragadnak meg a kiejtési hibák. Alább -meg fog válni, hogy Emilemben ezek nincsenek meg, vagy hogy -legalább nem ugyanazoknál az okoknál fogva jutott hozzájuk. -<span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span></p> -<p>Megengedem, hogy a köznép s a falusiak az ellenkező végletbe -esnek, hogy csaknem mindig hangosabban beszélnek, mint a hogy -szükséges, s hogy nagyon pontosan ejtve ki a szavakat, erős és -durva az artikulácziójuk, hogy tulságos a hangsúlyuk, hogy rosszul -választják meg a kifejezéseiket stb.</p> -<p>De először is ez a véglet sokkal kevésbbé hibásnak tetszik -nekem, mint a másik, úgy értve, hogy a beszéd első törvénye az -érthetőség s a legnagyobb hiba, melyet el lehet követni, ha -érthetetlenül beszél valaki. A ki nagyra van vele, hogy nincs -akczentusa, azzal van nagyra, hogy megfosztja a kifejezéseket -bájuktól és erélyüktől. Az akczentus a beszéd lelke, ez adja bele -az érzést és az igazságot. Az akczentus kevésbbé hazudik, mint a -szó, talán ez az oka, hogy a jól nevelt emberek annyira félnek -tőle. Abból a szokásból, hogy mindent ugyanazon a hangon mondanak, -keletkezett az a szokás, hogy persziflálják az embereket a nélkül, -hogy észrevennék. Az akczentus számüzetésére következnek a kiejtés -nevetséges, affektált, divatnak alávetett módjai, az olyanok, a -milyeneket mindig megfigyelhetünk, különösen az udvari embereknél. -A beszédnek és a magatartásnak ez az affektáltsága teszi -rendszerint eleinte visszataszítóvá és kellemetlenné a franczia -embert a többi nemzeteknél. A helyett, hogy akczentust vinne bele -beszédébe, modorosságot visz bele. Ez nem annak a módja, hogy -megnyerő legyen.</p> -<p>Mindezek a kis nyelvbeli hibák, melyektől annyira féltik a -gyermekeket, nem jelentenek semmit, a legnagyobb könnyüséggel lehet -megelőzni vagy kijavítani, azzal szoknak rájuk, hogy tompává, -zavarossá, félénkké teszik beszédüket, szüntelenül birálgatva -hangjuk lejtését, kijavítják minden szavukat s ezek aztán nem -igazodnak helyre soha. A ki csak a szobában tanult meg beszélni, -rosszul fogja tudni megértetni magát egy ezred élén és nem fog -imponálni zavargáskor a népnek. Első sorban arra tanítsátok meg a -gyermekeket, hogy beszélni tudjanak a férfiakkal, az asszonyokkal -majd megtanulnak beszélni, ha eljön az ideje.</p> -<p>Ha falun nevelkednek a mezei egyszerüségben, gyermekeitek -csengőbb hangot kapnak, nem ragad rájuk a városi gyermekek zavaros -hebegése; nem ragad rájuk a falusi kifejezésmód <span class= -"pagenum"><a name="Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> és hang -sem, vagy legalább is könnyen leszoknak róla, ha a mesterük, -születésüktől fogva velük élve és napról-napra kizárólagosabban -élve velük, vigyáz rájuk és nyelvének hibátlanságával ellensulyozza -a parasztok nyelvének hatását. Emil épen olyan tiszta franczia -nyelven fog beszélni, akár én, de tisztábban fogja beszélni és -jobban fogja artikulálni, mint én.</p> -<p>A gyermek, mikor már beszélni akar, csak olyan szavakat halljon, -a melyeket meg tud érteni s csak olyanokat mondjon, a melyeket ki -bír ejteni. Ebbeli erőlködése arra viszi, hogy kettőzze a -szótagokat, mintegy hogy gyakorolja magát tiszta kiejtésükben. -Mikor elkezd gügyögni, ne erőlködjetek nagyon vele, hogy -megértsétek, a mit mond. Az a tudat, hogy mindig hallgatják, -szintén egy neme a zsarnokságnak és a gyermek ne gyakoroljon -semmiféle zsarnokságot. Elégedjetek meg azzal, hogy figyelmesen -gondoskodtok a szükségesről, az ő dolga, hogy igyekezzék -megértetni, a mi nem az. Még kevésbbé kell siettetni hogy -beszéljen; majd megtanul magától beszélni a szerint, a mint -szüksége van rá.</p> -<p>Igaz, erre azt lehet ellenvetni, hogy a mely gyermek nagyon -későn kezd beszélni, nem beszél soha olyan tisztán, mint a többi, -de nem azért ügyetlen a beszélő szerve, mert későn tanult meg -beszélni, hanem ellenkezőleg, azért tanult meg későn beszélni, mert -születésétől fogva ügyetlen a beszélő szerve; különben mért kezdene -később beszélni, mint a többiek? Kevesebb alkalma van beszélni és -kevésbbé kapatják rá a beszédre? Ellenkezőleg, az aggodalomnál -fogva, melyet ez a késedelem kelt, a mint észreveszik, többet -vesződnek vele, hogy megtanuljon gügyögni, mint azokkal, a kik -hamarább kezdték a szavakat kiejteni; ez a rosszul alkalmazott -sietség is sokban hozzájárulhat, hogy a beszédét zavarttá tegye, -holott kevesebb siettetéssel ideje lett volna jobban -tökéletesíteni.</p> -<p>Azoknak a gyermekeknek, a kiket nagyon siettetnek a beszédre, -nincs idejük sem a helyes kiejtést megtanulni, sem helyesen -felfogni, a mit mondatnak velük; ellenben ha hagyják őket, -tegyenek, a mit akarnak, kezdetben a legkönnyebb kiejtésü -szótagokon gyakorolják magukat és lassankint hozzákapcsolva egy -vagy más jelentést, melyet mozdulataikból <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> lehet -megérteni, közlik velünk szavaikat, mielőtt a mieinket hallanák: a -miből az következik, hogy ezeket csak akkor fogadják el, a mikor -már jól megértették őket. Nem lévén nekik sürgős, hogy használják -ezeket a szavakat, azon kezdik, hogy megfigyelik, mi értelmet adunk -nekik, s mikor ebben már biztosak, akkor teszik magukévá.</p> -<p>A siettetésnek, melylyel a gyermeket idő előtt beszéltetik, -legnagyobb hibája nem az, hogy az első beszélgetésnek, melyet -hozzájuk intéznek, és az első szóknak, melyeket kimondanak, nincs -rájuk nézve semmi értelme, hanem az, hogy más értelmet -tulajdonítanak nekik, mint mi, a nélkül, hogy észre tudnók venni, -úgy hogy, míg látszólag felelnek nekünk, csak beszélnek hozzánk a -nélkül, hogy megértenének és a nélkül, hogy mi megértenők őket. -Rendszerint az ilyen félreértéseknek tulajdoníthatók azok a -meglepetések, melyekben mondásaik gyakran részesítenek s melyekbe -mi olyan eszméket magyarázunk bele, a melyek nem is kapcsolatosak -velük. Ez a részünkről való figyelmetlenség a szavaknak a -gyermekekre való valódi értelmére vonatkozólag az oka legelső -tévedéseiknek és ezek a tévedések, még ha kigyógyul is belőlük a -gyermek, befolyással vannak esze járására egész életén át. Nem egy -alkalmam lesz ezt példákkal bizonyítani a továbbiak folyamán.</p> -<p>Korlátozzátok tehát, a mennyire lehet, a gyermek szókészletét. -Nagy baj az, ha több a szava, mint fogalma és ha többet tud -mondani, mint a mennyit gondol. Azt hiszem, egyik oka annak, hogy a -parasztoknak többnyire józanabb az eszük járása, mint a városi -népnek, hogy kevésbbé bő a szótáruk. Kevés az eszméjük, de ezeket -aztán nagyon helyesen vonatkoztatják egymásra.</p> -<p>A gyermekkor első fejlődési fokai csaknem mind egyidejüleg -jönnek létre. A gyermek megtanul beszélni, enni, járni, csaknem egy -s ugyanabban az időben. Ez sajátlagosan életének első korszaka. -Addig semmivel sem több, mint a mi anyja ölében volt; nincs érzése, -nincs eszméje, alig vannak érzékletei, még a saját létezését sem -érzi:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Vivit et est vitæ nescius ipse -suæ.<br /></span> <span class="i0">Ovidius Trist. I. -könyv.<br /></span></div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_67" id= -"Page_67">-67-</a></span></p> -<h2>MÁSODIK KÖNYV.</h2> -<p>Eljutottunk az élet második fordulójához, a mikor tulajdonképen -véget ér a gyermekkor, mert az <i>infans</i> – gyermek – és a -<i>puer</i> – fiú – szavak nem synonymak. Az első benne foglaltatik -a másodikban és azt jelenti, <i>a ki nem tud beszélni;</i> innen -van, hogy Valerius Maximusnál megtaláljuk ezt a kifejezést, hogy: -<i>puerum infantem</i>. De én tovább is a mi nyelvünk szokása -szerint fogom használni a szót egész addig a korig, a mikor már más -nevei vannak.</p> -<p>Mikor a gyermek elkezd beszélni, akkor már kevesebbet sír. Ez a -haladás természetes, az egyik nyelv helyébe jő a másik. A mint meg -tudja mondani szavakkal, mi baja, miért mondaná sírással, hacsak a -fájdalma nem nagyon éles arra, hogy szavakkal ki lehessen fejezni. -Ha továbbra is sír, az azoknak az embereknek a hibája, a kik körüle -vannak. Mihelyt Emil egyszer kimondta, hogy: <i>fáj nekem</i>, -nagyon éles fájdalomnak kell lennie, a mely sírásra ingerelje.</p> -<p>Ha a gyermek kényes, érzékeny, és természettől fogva hajlandó -sírni semmiért, eldugaszolom könnyeinek forrását azzal, hogy -haszontalanná és hatástalanná teszem sírását. Akármennyit sír, nem -megyek hozzá s azonnal hozzá sietek, ha elhallgatott. Akkor aztán -csakhamar az lesz a módja, ha hívni akar engem, hogy hallgat vagy -legfeljebb egyetlen kiáltást hallat. A gyermek csak a jelek -érzékelhető hatása szerint itéli meg azok értelmét, számára nincs -más konvenczió: akármilyen baj éri a gyermeket, ha egyedül van, -ritkán sír, hacsak nincs reménye, hogy meghallják. <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span></p> -<p>Ha elesik, ha estében daganatot kap a fején, ha véres lesz az -orra, ha megvágja az újját, a helyett, hogy megijedt arczczal -sietnék hozzá, veszteg maradok legalább egy kis időre. A baj -megtörtént, el kell tehát viselnie, minden sietségem csak arra való -volna, hogy annál jobban megijeszszem és növeljem az érzékenységét. -Alapjában véve nem is annyira az ütés fáj, mint a félelem, ha az -ember megsérült. Legalább ettől az utóbbi aggodalomtól megkimélném, -mert okvetlenül úgy itél bajáról, a hogy engem itélni lát; ha azt -látná, hogy ijedten odafutok, vigasztalom, sajnálom, azt hinné, már -vége van, ha ellenben azt látja, hogy megőrzöm a hidegvéremet, -hamar visszanyeri ő is a magáét és azt hiszi, a baja meggyógyult, -mikor már nem érzi többé. Ebben a korban veszi az ember az első -leczkéket a bátorságból és rémület nélkül szenvedve el a kisebb -fájdalmakat, fokonkint megtanulja elviselni a nagyobbakat.</p> -<p>Egyáltalában nem törődnék vele sokat, ha Emil megütné magát, sőt -nagyon bántana, ha sohasem ütné meg magát és felnőne a nélkül, hogy -megismerné a fájdalmat. A szenvedés az első dolog, melyet meg kell -tanulnia és a melynek tudására legnagyobb szüksége lesz. -Úgylátszik, a gyermekek csak azért kicsinyek és gyöngék, hogy -veszély nélkül tanulhassák meg ezt a fontos leczkét. Ha a gyermek -olyan magasról esik le, mint a mekkora maga, nem töri ki a lábát; -ha megüti magát egy bottal, nem töri el a karját, ha megfogja az -éles vasat, nem fogja meg olyan erősen, hogy mélyen megvágja magát. -Nem tudok róla, hogy valaha is láttak volna szabadjára hagyott -gyermeket, a ki megölte vagy megcsonkította volna magát, vagy csak -hogy komoly bajt okozott volna magának, legalább ha nem hagyták -vigyázatlanul magas helyen, vagy egyedül tűz mellett, vagy ha nem -hagytak veszedelmes szerszámokat a keze ügyében. Mit szóljunk arról -az egész gépraktárról, melyet egy gyermek körül összegyüjtenek, -hogy mindenfelől megvédjék a fájdalom ellen? Mire aztán felnő, ki -van szolgáltatva önmagának, bátorság és tapasztalat nélkül, hogy az -első szúrásra már azt hiszi, meg van halva és elájul az első csepp -vér láttára. <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span></p> -<p>Oktató és pedáns mániánk az, hogy váltig arra tanítjuk a -gyermeket, a mit jobban megtanulna magamagától és elfeledkezünk -arról, a mit csakis tőlünk tanulhat meg. Van-e ostobább dolog, -mintha azzal vesződünk, hogy megtanítsuk járni, mintha már láttak -volna olyat, a ki mire felnőtt, dajkája hanyagsága miatt nem tudott -volna járni? Ellenkezőleg, hány ember csámpáskodik egész életén át -azért, mert rosszul tanították járni?</p> -<p>Emilnek nem lesz se párnás süvege, sem járó kosara, sem járó -szekere, sem járó szalagja, vagy legalább is attól fogva, hogy az -egyik lábát elébe tudja tenni a másiknak, csak kövezett helyeken -fogják ölben tartani és ezeken is gyorsan átviszik.<a name= -"FNanchor_25" id="FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class= -"fnanchor">25)</a> A helyett, hogy el hagynák csenevészedni egy -szoba dohos levegőjében, mindennap vigyék ki egy mező közepére. Itt -futkoshat, ugrálhat, s ha napjában százszor elesik is, annál jobb, -annál hamarabb tanul meg föltápászkodni. A szabadság okozta jó -érzés kárpótol nem egy sérülésért. Tanítványomon gyakran lesznek -ütődések, de ennek fejében mindig jókedvű lesz; ha a ti -tanítványaitoknak kevesebb az ütődésük, mindig feszélyezettek, -mindig lenyügözöttek, mindig szomorúak lesznek. Alig hiszem, hogy a -nyereség az ő részükön volna.</p> -<p>Még egy másik fejlődés is kevésbbé szükségessé teszi a -gyermeknek a sírást: az ereje fejlődése. Többet birva magamagától, -kevesebb szüksége van rá, hogy máshoz folyamodjék. Erejével együtt -nő a belátás is, a mely képessé teszi, hogy erejét kormányozza. -Ezen a második fokon kezdődik tulajdonképen az egyéniség élete, -ettől fogva kezd tudata lenni magamagáról. Az emlékezet kiterjeszti -az azonosság érzését létének minden pillanatára, akkor lesz valóban -egygyé, ugyanazzá, következőleg immár képessé a boldogságra vagy -nyomorúságra. Fontos dolog tehát, hogy elkezdjük úgy tekinteni, -mint erkölcsi lényt. <span class="pagenum"><a name="Page_70" id= -"Page_70">-70-</a></span></p> -<p>Ámbár körülbelül a lehető leghosszabbra tűzzük ki az emberi élet -határát és a valószínűségét bármely korban annak, hogy ezt a határt -megközelíthesse az ember, semmi sem bizonytalanabb, mint egy-egy -ember életének tartama; nagyon kevesen érik meg azt a végső határt. -Az élet leginkább a kezdetén forog koczkán; mennél kevesebbet élt -valaki, annál kevesebb reményt vethet az életbe. A megszülető -gyermekeknek legfeljebb a fele éri meg a serdült kort és valószínű, -hogy a tanítványod nem fogja megérni a férfikort.</p> -<p>Mit kell tehát gondolni arról a barbár nevelésről, a mely -feláldozza a jelent egy bizonytalan jövőnek, a mely megterheli a -gyermeket mindenféle lánczokkal és azon kezdi, hogy boldogtalanná -teszi csak azért, hogy biztosítson számára tudom is én micsoda -távoleső boldogságot, a melyről föltehető, hogy soha nem is fogja -élvezni. Még ha föltételezném is, hogy ez a nevelés tárgyában -észszerű, hogy nézhetném megbotránkozás nélkül, ha szegény -szerencsétlenekre elviselhetetlen igát vetnek és olyan folytonos -munkának vetik alá őket, mint a gályarabokat a nélkül, hogy -biztosak volnának benne, hogy mind ez a gondoskodás egykor -hasznukra fog válni. A vidámság kora könnyek, verések, szidások, -rabszolgaság közben telik el. Kínozzák a boldogtalant a saját java -érdekében és nem látják a halált, a melyet előhívnak és a mely -ennek a szomorú előkészületnek a kellős közepén ragadja el. Ki -tudja, mennyi gyermek pusztul el apja vagy mestere eszeveszett -bölcsesége következtében? Örülve, hogy megmenekülnek a -kegyetlenkedéstől, egyedüli hasznuk a szenvedésekből, melyeket el -kellett türniök, hogy meghalnak a nélkül, hogy sajnálnák életüket, -melynek csak kínjait ismerték.</p> -<p>Emberek, legyetek emberségesek, ez az első kötelességtek: -legyetek emberségesek minden társadalmi osztály, minden életkor -iránt, minden iránt, a mi nem idegen az embertől. Micsoda bölcseség -létezhetik rátok nézve az emberségességen kívül? Szeressétek a -gyermekeket, kedvezzetek játékaiknak, kedvteléseiknek, -szeretetreméltó ösztöneiknek. Kicsoda nem kivánta vissza közületek -néha-néha azt <span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span> a kort, a mikor a nevetés mindig az -ajkunkon van és a mikor a lélekben mindig béke honol? Miért -akarjátok megfosztani ezeket a kis ártatlanokat annak az oly rövid -időnek élvezetétől, a mely úgyis eltünik és attól az értékes jótól, -melylyel még nem is tudnak visszaélni? Miért akarjátok megtölteni -keserűséggel és fájdalommal azokat az oly gyorsan tünő éveket, a -melyek nem térnek számukra vissza, a hogy számotokra sem térnek -vissza. Apák, tudjátok-e, melyik pillanatban leskelődik -gyermeketekre a halál? Ne szerezzetek magatoknak szemrehányásokat -azzal, hogy megfosztjátok őket azoktól a csekély számú percektől, -melyeket a természet ad nekik: a mint érezni tudják a lét -gyönyörét, hadd élvezzék, hogy ha bármely pillanatban szólítja is -el őket isten, ne haljanak meg a nélkül, hogy élvezték volna az -életet.</p> -<p>Hány hang fog fölemelkedni ellenem! Már messziről hallom annak a -hamis bölcseségnek a zaját, a mely szüntelenül kivetkőztet -önmagunkból, a mely a jelent mindig semmibe veszi és lankadatlanúl -arra a jövőre néz, a mely annál messzebbre szalad el, mennél -előbbre jutunk és addig hajszol oda, a hol nem vagyunk, míg végre -nem leszünk sehol sem.</p> -<p>Azt felelitek erre, hogy ekkor van ideje megjavítani az ember -rossz hajlamait; hogy a gyermekkorban, mikor a szenvedés kevésbbé -érezhető, kell megsokasítani, hogy megkiméljük tőle az értelem -korát. De ki mondja meg nektek, hogy ennek elrendezése tőletek függ -és hogy mindazok a szép tanítások, melyekkel a gyermek gyönge -szellemét elhalmozzátok, nem lesznek-e rá nézve egy napon -veszedelmesebbek, mint a milyen hasznosak? Ki biztosít benneteket a -felől, hogy bármit is megkiméltek azok által a fájdalmak által, -melyeket a gyermekre bőven rámértek? Miért róttok rá több bajt, -mint a mennyit az állapota el tud viselni, a nélkül, hogy biztosak -volnátok benne, hogy a jelenlegi bajok a jövőbeliek enyhítésére -szolgálnak? És mivel bizonyítjátok be, hogy azok a rossz hajlamok, -melyekből állítólag kigyógyítjátok, nem a ti rosszul értelmezett -gondoskodásotokból származnak-e inkább, mint a természetből? -<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> Boldogtalan elővigyázat, a mely egy -élőlényt a jelenben nyomorulttá tesz, abban a jól vagy rosszul -megalapozott reményben, hogy egykor majd boldoggá teszi! Ha ezek a -köznapi okoskodók összetévesztik a rakonczátlanságot a szabadsággal -s a boldoggá tett gyermeket az elkényeztetett gyermekkel, meg kell -őket tanítani a megkülönböztetésre.</p> -<p>Hogy ne szaladjunk agyrémek után, ne feledjük el, mi felel meg a -helyzetünknek. Az emberiségnek megvan a maga helye a dolgok -rendjében; a gyermekkornak is megvan a maga helye az emberi élet -rendjében; az embert kell tekintetbe venni az emberben, a gyermeket -a gyermekben. Mindegyiknek megjelölni a helyét és ebben -megerősíteni őt, elrendezni az emberi szenvedélyeket az ember -helyzete szerint, ez minden, a mit jólléteért tehetünk. A többi -idegen okoktól függ, melyek nem állanak hatalmunkban.</p> -<p>Nem tudjuk, mi a tökéletes boldogság vagy boldogtalanság. Minden -vegyes ebben az életben, nem élvezhetünk tiszta érzést, nem -maradunk két perczig ugyanabban a helyzetben. Lelkünk hangulatai ép -úgy, mint testünk módosulásai szakadatlan folyásban vannak. A jó és -a rossz közös valamennyiünkkel, de különböző mértékben. A -legboldogabb az, a ki legkevesebb kínt szenved; a legboldogtalanabb -az, a ki legkevesebb örömet élvez. Mindig több a szenvedés, mint a -gyönyör: íme, a mindnyájunkkal közös különbség. Az ember boldogsága -idelenn a földön tehát csak negativ állapot, a bajok legkisebb -mennyiségén kell mérnünk, melyeket szenved.</p> -<p>Minden fájdalom-érzés elválaszthatatlan a fájdalomtól való -szabadulás vágyától; minden örömérzés elválaszthatatlan az öröm -élvezésének vágyától: minden vágy nélkülözést tételez fel és minden -nélkülözés, melyet érez az ember, kellemetlen; boldogtalanságunk -vágyaink és képességeink aránytalanságából származik. Az érző lény, -a melynek képességei egyenlők, tökéletesen boldog lény volna.</p> -<p>Miben áll tehát az emberi bölcseség, vagy a valódi boldogság -útja? Nem épen abban, hogy csökkentsük vágyainkat, mert ha erőnkön -alúl maradnának, képességeink egy <span class="pagenum"><a name= -"Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> része tétlen maradna és nem -élvezhetnők egész létünket; abban sem, hogy kiterjeszszük -képességeinket, mert ha vágyaink egyidejüleg nagyobb arányban -növekednének, csak annál boldogtalanabbakká lennénk: de inkább -abban, hogy csökkentsük a vágyak túlsúlyát a képességekkel szemben -és teljes egyenlőségre juttassuk a képességet az akarattal. Csak -ekkor érjük el, hogy minden erőnk működésben van s a lélek mégis -nyugodt marad és hogy az ember rendezett állapotba jut.</p> -<p>Így is rendezte be kezdetben a természet, a mely mindent a -lehető legjobban csinál meg. Eleitől fogva csak a fentartására -szükséges vágyakat oltja bele és az ezek kielégítésére elegendő -képességeket. A többieket mintegy tartalékul helyezi el lelke -mélyén, hogy a szükség szerint kifejlődjenek. Csak ebben a -kezdetleges állapotban fordul elő, hogy a vágy és a képesség -egyensúlyban van és hogy az ember nem boldogtalan. A mint ezek a -virtuális képességei működésbe lépnek, a képzelet, a legtevékenyebb -valamennyi között, föléled és elébük kerül. A képzelet terjeszti ki -számunkra a lehetőségek mértékét, akár a jóra, akár a rosszra s -következőleg fölkelti és táplálja a vágyakat kielégitésük -reményével. De a tárgy, a melyet már a kezünkben hittünk, -gyorsabban eltünik, semhogy követni tudnók; mikor már azt hittük, -hogy elértük, átalakul és ismét messziről mutatja magát. Nem látván -többé a már áthaladt pályát, nem veszszük semmibe s az, a melyet -még át kell haladnunk, szüntelenül nő és terjeszkedik. Így merítjük -ki magunkat a nélkül, hogy a czélponthoz érnénk és mennél jobban -hatalmunkba kerítjük az élvezetet, annál inkább eltávolodik tőlünk -a boldogság.</p> -<p>Ellenben mennél közelebb marad az ember természetes állapotához, -annál kisebb a távolság képességei és vágyai közt s következőleg -kevésbbé van távol attól, hogy boldog legyen. Sohasem kevésbbé -nyomorult, mint mikor hiányával látszik lenni mindennek, mert a -nyomoruság nem a dolgok nélkülözésében van, hanem a szükség -érezhetőségében.</p> -<p>A való világnak megvannak a maga határai, a képzelt világ -végtelen; nem tudván kitágítani az egyiket, szorítsuk <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> meg a -másikat, mert minden szenvedésünk, a mely igazán boldogtalanná -tesz, csakis e kettőnek különbözőségéből származik. Vegyétek ki -magatokból az erőt, az egészséget, az önmagatokról való jó -véleményt, s az élet minden java a képzelődésben van; vegyétek ki a -test fájdalmait és a lelkiismeret mardosásait s minden bajunk -képzelt. Ez a tétel köznapi, fogják mondani. Megengedem, de -gyakorlati alkalmazása nem köznapi; s itt csupán csak a -gyakorlatról van szó.</p> -<p>Mikor azt mondják, hogy az ember gyönge, mit akarnak ezzel -mondani? Ez a szó: gyöngeség egy vonatkozást jelent, egy viszonyát -annak a lénynek, melyre alkalmazzák. Az, a kinek több az ereje, -mint a mennyi szükséges, akár ha rovar vagy féreg, erős lény; a -kinek több erőre volna szüksége, mint a mennyije van, akár ha -elefánt vagy oroszlán, akár hódító, hős, akár ha isten volna is, -gyönge lény. A lázadó angyal, a ki félreismerte természetét, -gyöngébb volt, mint a boldog halandó, a ki békében él a maga -természete szerint. Az ember nagyon erős, ha megelégszik vele, hogy -az legyen, a mi; nagyon gyönge, mikor fölébe akar emelkedni ember -voltának. Ne képzeljétek valahogy, hogy ha fokozzátok -képességeiteket, fokozzátok erőtöket is; ellenkezőleg, -csökkentitek, ha gőgötök náluknál jobban fokozódik. Mérjük meg -sphaeránk sugarát és maradjunk meg a közepében, mint a rovar a maga -szövedékében: akkor mindig beérjük önmagunkkal és nem kell -panaszkodnunk gyöngeségünk miatt, mert nem fogjuk soha érezni.</p> -<p>Minden állatnak épen annyi képessége van, a mennyi fentartásához -kell; csak egyedül az embernek van fölöslege. Nem különös dolog-e, -hogy ez a fölösleg legyen boldogtalanságának eszköze? Minden -országban többet ér az ember karja, mint a mennyiből meg tud élni. -Ha meg volna benne az a bölcseség, hogy ezt a fölösleget ne -számítsa semmibe, mindig megvolna neki a mi szükséges, mert nem -volna neki soha túlságos sok. A nagy szükségletek, mondta -Favorinus,<a name="FNanchor_26" id="FNanchor_26"></a><a href= -"#Footnote_26" class="fnanchor">26)</a> a nagy javakból erednek és -gyakran a legjobb <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> módja, hogy megszerezzük azokat a -dolgokat, a melyek híjával vagyunk, ha megfosztjuk magunkat -azoktól, a melyek megvannak nekünk.</p> -<p>Épen azzal változtatjuk boldogságunkat nyomorúsággá, hogy a -fokozásán fáradozunk. Minden ember, a ki nem akart többet, mint -élni, boldogan élt; következőleg jól élt, mert mi haszna lett volna -belőle, ha gonosz lett volna?</p> -<p>Ha halhatatlanok volnánk, nagyon boldogtalan lények volnánk. -Keserves dolog meghalni, kétségkívül; de édes remélni, hogy nem -fogunk örökké élni és hogy egy jobb élet véget fog vetni ez élet -gyötrelmeinek. Ha felajánlanák nekünk a halhatatlanságot ezen a -földön, kicsoda akarná elfogadni ezt a szomorú ajándékot?<a name= -"FNanchor_27" id="FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class= -"fnanchor">27)</a> Milyen menedék, milyen remény, milyen -vigasztalás maradna számunkra a sors kegyetlensége és az emberek -igazságtalansága ellen? A tudatlan, a ki nem gondol előre, kevéssé -érzi az élet értékét és kevéssé fél elvesztésétől; a -felvilágosodott ember látja a sokkal nagyobb értékű javakat, a -melyeket nálánál többre becsül. Csak a féltudás és az álbölcseség -csinál legrosszabb bajt a halálból, a mikor tekintetünket épen csak -a halálig terjeszti ki s nem azon túlra is. A halál kényszerüsége a -bölcs embernek csak ok arra, hogy elviselje az élet gyötrelmeit. Ha -nem volnánk benne bizonyosak, hogy egykor el fogjuk veszteni, nem -érne annyit a föntartása.</p> -<p>Erkölcsi bajaink mind a képzelődésből származnak, kivéve egyet: -a bűnt; ez pedig tőlünk függ. Fizikai bajaink vagy magukat emésztik -fel, vagy minket. Az idő vagy a halál a gyógyszerünk, de annál -többet szenvedünk, mennél kevesebbet tudunk szenvedni és több kínt -szerzünk magunknak betegségeink gyógyításával, mint a mennyit -elviselésükkel szenvednénk. Élj a természetnek megfelelően, légy -türelmes és kergesd el az orvosokat: a halált nem fogod ugyan -elkerülni, de csak egyszer fogod érezni; holott az orvosok -mindennap beleoltják megzavart képzelődésedbe és hazug művészetük, -a helyett, hogy meghosszabbítaná napjaidat, <span class= -"pagenum"><a name="Page_76" id="Page_76">-76-</a></span> megfoszt -élvezetüktől. Mindig azt fogom kérdezni, micsoda igazi jót tett ez -a művészet az embereknek. Néhányan azok közül, a kiket meggyógyít, -meghalnának, az igaz, de milliói azoknak, a kiket megöl, életben -maradnának. Okos ember, ne játszszál ezen a lutrin, a melyben -nagyon is sok az eshetőség ellened. Szenvedj, halj meg vagy -gyógyulj meg: de mindenekfelett élj, utolsó órádig.</p> -<p>Az emberi intézményekben minden bolondság és ellenmondás. Mennél -többet veszít értékéből életünk, annál többet foglalkozunk vele. Az -aggastyánok jobban sajnálják, mint a fiatalok, nem akarják -elveszíteni az előkészületeket, melyeket élvezésére tettek; bizony -keserves dolog meghalni hatvan éves korban, mielőtt az ember -elkezdett volna élni. Azt hiszik, hogy az emberben erős szeretet él -saját fentartására és ez igaz; de azt nem látják, hogy ez a -szeretet, a milyennek mi érezzük, nagy részben az emberek műve. -Természettől fogva az ember csak annyira törődik a maga -fentartásával, a mennyire hatalmában vannak az erre való eszközök; -a mint ezek az eszközök eltünnek kezéből, megnyugszik és meghal a -nélkül, hogy haszontalanul kínozná magát. A lemondás első törvényét -a természettől kapjuk. A vadak, úgy mint a vadállatok, nagyon -kevéssé védekeznek a halál ellen és csaknem panasz nélkül viselik -el. Ha ez a törvény le van rombolva, alakul egy másik, a mely az -észből fakad; de kevesen tudják belőle levonni és ez a mesterséges -lemondás sohasem ép olyan teljes és teli, mint az első.</p> -<p>Az elővigyázat! Az elővigyázat, a mely szüntelenül kivetkőztet -magunkból és gyakran oda helyez, a hova sohasem jutunk el, – ime ez -az igazi forrása minden boldogtalanságunknak. Micsoda mániája egy -olyan ideiglenes lénynek, mint az ember, hogy mindig a messzeségbe -néz, olyan jövőbe, a mely oly ritkán következik be és elhanyagolja -a jelent, a melyben biztos! Annál gyászosabb mánia, mert -szüntelenül növekszik a korral és mert az aggastyánok mindig -bizalmatlankodók, előregondoskodók, fukarok, inkább megvonják -maguktól a ma szükségeset, mint hogy száz év mulva nélkülözzék a -fölöslegeset. Így ragaszkodunk mindenhez, <span class= -"pagenum"><a name="Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> -belekapaszkodunk mindenbe; az idő, a hely, az emberek, a dolgok, -mindaz, a mi van, mindaz, a mi lesz, fontos mindegyikünknek: a -saját egyéniségünk csak a legkisebb része énünknek. Mindenki, hogy -úgy mondjam, kiterjeszti magát az egész földre és érzékenynyé lesz -ezen az egész nagy felületen. Csodálni való-e, hogy bajaink -megsokasodnak minden ponton, a melyen sebezhetők vagyunk? Hány -fejedelem keseredik el olyan ország miatt, a melyet sohase látott! -Hány kereskedő van, a kit elég Indiában megsérteni, hogy Párisban -kiabáljon!</p> -<p>Vajjon a természet távolítja-e el az embereket önmaguktól? -Vajjon a természet akarja-e, hogy mindenki másoktól tanulja meg a -rendeltetését és néha utolsónak tanulja meg, úgy hogy akárhányan -haltak meg boldogan vagy boldogtalanul, a nélkül, hogy valaha -tudtak volna róla? Látok egy friss, vidám, erős, magát jól érző -embert, jelenléte örömet sugall, szemeiből a megelégedés, a jólét -sugárzik, a boldogság képmását hordja magával. Jön egy levél a -postán, a boldog ember megnézi, neki szól, felnyitja, elolvassa. -Külseje egy pillanat alatt megváltozik; elsápad, elájul. Magához -térve sír, nyugtalankodik, nyög, tépi a haját, megtölti a levegőt -siránkozásával, olyan, mintha rettentő görcsök fogták volna el. -Bolond! Mit vétett neked ez a papiros? Melyik tagodtól fosztott -meg? Milyen bűnt követtetett el veled? Végül, mit változtatott meg -benned, hogy ilyen állapotba jutottál, a milyenben látlak?</p> -<p>Ha a levél eltévedt volna, ha könyörületes kéz a tűzbe vetette -volna, ennek az egyszerre boldog és boldogtalan halandónak a sorsa -alighanem sajátszerű probléma lett volna. Szerencsétlensége, -fogjátok mondani, tényleges volt. Nagyon jól van, de nem érezte -volna. Hol volt tehát? Boldogsága képzelt volt. Vagyis: az -egészség, a vidámság, a jóllét, a lelki nyugalom csak látomány. Nem -élünk többé ott, a hol vagyunk, csak ott élünk, a hol nem vagyunk. -Megéri-e hát a fáradságot, ennyire félni a haláltól, ha az, a miben -élünk, megmarad?</p> -<p>Oh ember! Korlátozd létedet önmagadra és nem leszel többé -boldogtalan. Maradj azon a helyen, a melyet a természet -<span class="pagenum"><a name="Page_78" id= -"Page_78">-78-</a></span> kijelöl neked a lények lánczolatában, -semmi sem fog tudni téged innen kiűzni; ne ágaskodj fel a -szükségszerűség kemény törvénye ellen s ne merítsd ki, ellen akarva -neki állni, azokat az erőket, a melyeket az ég nem azért adott -neked, hogy kiterjeszd vagy meghosszabbítsd létedet, hanem csupán -azért, hogy fentartsd, a hogy ő neki tetszik s a mennyire ő neki -tetszik. Szabadságod, hatalmad csak oly messzire terjed, mint -természetes erőid, azon túl nem; a többi mind rabszolgaság, -illuzió, káprázat. Maga az uralkodás is szolgai, ha a -közvéleménytől függ, mert azoknak előitéleteitől függsz, a kiken az -előitéleteik révén uralkodol. Hogy úgy vezethesd őket, a hogy neked -tetszik, úgy kell magadat vezetned, a hogy nekik tetszik. Csak meg -kell változtatniok gondolkodásuk módját, neked is akarva-akaratlan -meg kell változtatnod eljárásod módját. A kik közeledben vannak, -csak tudniok kell irányítani a nép véleményét, melyet neked -kormányoznod kell, vagy a kegyenczekét, a kik téged kormányoznak, -vagy a családodét, vagy a tiéidet: azok a vezérek, udvaronczok, -azok a papok, azok a katonák, azok az inasok, azok az udvari -cselédek, akár a gyermekek is, ha olyan lángelme vagy is, mint -Themistocles,<a name="FNanchor_28" id="FNanchor_28"></a><a href= -"#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a> úgy vezetnek légióid -közepette, mint a gyermeket. Tehetsz, a mit akarsz, igazi -tekintélyed sohasem lesz több, mint az igazi képességed. A mint -mások szemével kell látni, az ő akaratukkal is kell akarni. Népeim -alattvalóim, mondod büszkén. Jól van. De te, mi vagy te? -Minisztereid alattvalója. És minisztereid maguk részéről mik? -Alattvalói hivatalnokaiknak, szeretőiknek, szolgáik szolgáinak. -Fogj meg mindent, bitorolj mindent és aztán szórd a pénzt tele -kézzel, állíts fel ágyu-ütegeket, emelj bitófákat és -hóhér-kerekeket, bocsáss ki törvényeket és rendeleteket, sokasítsd -meg a kémeket, a <span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> katonákat, hóhérokat, börtönöket, -lánczokat, – szegény kicsi ember, mit ér neked mindez? Nem fognak -azért sem jobban szolgálni, sem kevésbbé meglopni, sem kevésbbé -rászedni és nem leszel semmivel korláttalanabb. Mindig azt fogod -mondani: akarom és mindig azt fogod tenni, a mit a többiek -akarnak.</p> -<p>Csak az teszi a maga akaratát, a kinek nincs rá szüksége, hogy -mások karjaival toldja meg a magáét, ha meg akarja tenni; a miből -az következik, hogy minden jóknak elseje nem a tekintély, hanem a -szabadság. Az igazán szabad ember csak azt akarja, a mire képes és -azt teszi, a mi neki tetszik. Ime, az én alapeszmém. Nem kell -egyebet tenni, mint ezt alkalmazni a gyermekkorra és a nevelés -minden szabálya levezethető belőle.</p> -<p>A társadalom gyöngébbé tette az embert, nem csak azzal, hogy -megvonta tőle a saját erőire való jogot, hanem különösen azzal, -hogy elégtelenné tette ez erőit. Ezért sokszorozódnak vágyai -gyöngeségével s éppen ebben van a gyermekkor gyöngesége, -összehasonlítva a férfikorral. Ha a meglett ember erős lény és ha a -gyermek gyönge lény, ez nem azért van, mert az előbbinek egyáltalán -több az ereje, hanem azért, mert az előbbi természetszerűleg -megállhat magamagában, a mit az utóbbi nem tehet. A meglett -embernek tehát több akarata kell, hogy legyen, a gyermeknek több -szeszélye; ezen a szón mindazokat a vágyakat értem, melyek nem -igazi szükségletek és a melyeket csak másnak segítségével lehet -kielégíteni.</p> -<p>Megmondtam a gyöngeség állapotának az okát. A természet -gondoskodott róla az apák és anyák ragaszkodása által, de ennek a -ragaszkodásnak is lehet túlsága, hiánya és vissza is lehet vele -élni. A szülők, a kiknek megvan a maguk helye a polgári -társadalomban, időnek előtte beleviszik a gyermeket. Azzal, hogy -több szükségletet oltanak bele, mint a mennyi kell, nem enyhítik, -hanem növelik gyöngeségét. Növelik még azzal is, hogy azt követelik -tőle, a mit a természet nem követel, azáltal, hogy alávetik -akaratuknak azt a kevés erejét, a mi saját akaratának szolgálatára -való, egy vagy más részről rabszolgasággá változtatva <span class= -"pagenum"><a name="Page_80" id="Page_80">-80-</a></span> azt a -kölcsönös függést, a melyben a gyermeket gyöngesége, őket pedig -ragaszkodásuk tartja.</p> -<p>Az okos ember meg tud maradni a maga helyén; de a gyermek, a ki -nem ismeri a maga helyét, nem tudná magát rajta megtartani. Ezer -kibúvója van köztünk, a melyeken kiléphet belőle, azok dolga ott -tartani őt, a kik nevelik s ez nem könnyű feladat. Ne legyen sem -állat, sem ember, hanem gyermek, kell, hogy érezze gyöngeségét, de -ne szenvedjen általa, kell, hogy függjön, de ne engedelmeskedjék -vakon; kell, hogy kérjen, de ne parancsoljon. Csak szükségletei -miatt van másoknak alávetve és azért, mert ezek jobban látják, hogy -mi hasznos neki, mi szolgál vagy árthat fenmaradásának. Senkinek, -még az apának sincs rá joga, hogy olyat parancsoljon a gyermeknek, -a mi semmire se jó neki.</p> -<p>Mielőtt az emberi előitéletek és intézmények megváltoztatták -volna természetes hajlamainkat, a gyermekek és a felnőttek -boldogsága egyaránt szabadságuk felhasználásában áll; de az -előbbieknek ezt a szabadságát korlátozza gyöngeségük. Mindenki -boldog, a ki azt teszi, a mit akar, ha eleget tud tenni -maga-magának; így van az a természetes állapotban élő embernél. A -gyermekek még a természetes állapotban is csak tökéletlen -szabadságot élveznek, a mely hasonló ahhoz, a melyet a polgári -társadalomban élő emberek élveznek. Mindegyikünk, nem tudva többé -függetleníteni magát a többiektől, ebben a tekintetben gyöngévé és -nyomorulttá válik. Azért teremttettünk, hogy emberek legyünk, a -törvények és a társadalom visszasülyesztettek a gyermekkorba. A -gazdagok, a nagyok, a királyok mind olyan gyermekek, a kik látva, -hogy mindenki siet enyhíteni nyomoruságukon, ebből gyermeteg -hiúságot merítenek és nagyon büszkék arra a gondoskodásra, a -melyben nem részesítenék őket, ha kész emberek volnának.</p> -<p>Ezek az elmélkedések fontosak és a társadalmi rendszer minden -ellenmondásának megoldására szolgálnak. Kétféle függés van: függés -a dolgoktól, mely a természettől való és függés az emberektől, a -mely a társadalomtól való. A dolgoktól való függés, nem lévén benne -semmi erkölcsi <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> tartalom, nem árt a szabadságnak és nem -nemzője semmiféle véteknek; az emberektől való függés a természet -rendje ellen való<a name="FNanchor_29" id= -"FNanchor_29"></a><a href="#Footnote_29" class="fnanchor">29)</a> -lévén, minden vétek nemzője s úr és rabszolga kölcsönösen -elaljasodik általa. Ha van mód a társadalom e bajának gyógyítására, -ez nem lehet más, mint a törvényt tenni az ember helyébe és a -közakaratot valóságos erővel fölszerelni, a mely fölötte áll minden -külön-akarat hatásosságának. Ha a nemzetek törvényeinek is -meglehetne, mint a természet törvényének, az a hajthatatlansága, -melyen soha semmiféle emberi erő nem győzedelmeskedhetik, akkor az -emberektől való függés visszaváltoznék dolgoktól való függéssé, -egyesítve volna a respublikában a természetes állapot minden előnye -a polgári állapotéval, a szabadsághoz, a mely vétkektől menteseknek -tartja meg az embereket, hozzájárulna az erkölcsiség, a mely -fölemeli őket az erényhez.</p> -<p>Tartsátok a gyermeket csupán a dolgoktól való függésben s akkor -a természet rendjét követitek nevelése haladásában. Észszerűtlen -akarásával csak fizikai akadályokat állítsatok szembe, vagy olyan -büntetéseket, a melyek magukból tetteiből folynak és a melyekre -alkalomadtán visszaemlékszik; nem megtiltani kell, hogy rosszat -tegyen, hanem megakadályozni. A tapasztalat vagy a tehetetlenség -kell, hogy helyettesítse nála a törvényt. Ne engedjetek semmit -kivánságának azért, mert kivánja, hanem mert szüksége van rá. Hogy -ne is tudja, mi az engedemesség, a mikor tesz valamit, s ne tudja -azt sem, hogy mi az uralkodás, mikor érte tesznek valamit. Hogy -egyaránt érezze szabadságát a saját tetteiben s a tiéitekben. -Pontosan annyira pótoljátok ki hiányzó erőit, a mennyire szüksége -van, hogy szabad legyen, nem pedig zsarnokoskodó, hogy -szolgálataitokat a megalázás bizonyos nemével fogadva el, -vágyakozzék arra a pillanatra, a mikor nélkülözheti őket és a mikor -meglesz az a dicsősége, hogy maga szolgálhatja ki magát.</p> -<p>A természetnek megvannak az eszközei a test megerősítésére -<span class="pagenum"><a name="Page_82" id= -"Page_82">-82-</a></span> és növesztésére, a melyek ellen nem -szabad soha semmit tenni. Nem szabad kényszeríteni a gyermeket, -hogy veszteg maradjon, mikor menni akar, sem arra, hogy járjon, -mikor egy helyben akar maradni. Ha a gyermek akarata nincs a mi -hibánkból elkényeztetve, semmit sem akar ok nélkül. Ugrálnia, -futkosnia, kiabálnia kell, ha kedve van rá. Minden mozdulata -erősödni igyekvő szervezetének szükséglete, de bizalmatlanul kell -nézni mindazt, a mi olyat kiván, a mit maga meg nem tudna tenni és -a mit másnak kell a kedvéért megtenni. Gondosan meg kell -külömböztetni az igazi szükségletet, a természetes szükségletet a -növekedni kezdődő szeszélyből fakadó szükséglettől, vagy attól, a -mely nem származik egyébből, mint az életnek abból a túlságából, a -melyről szóltam.</p> -<p>Megmondtam már, mit kell tenni, mikor a gyermek sír, hogy -megkapja ezt vagy azt. Ehhez csak azt teszem hozzá, hogy a mint -szóval tudja kérni, a mit kiván és mégis sírással teszi -nyomatékosabbá kérelmét, hogy hamarabb megkapja vagy hogy legyőzzön -egy tilalmat, – visszavonhatatlanul el kell utasítani. Ha -szükséglet szólaltatta meg, ezt neked tudnod kell és azonnal meg -kell tenned, a mit kér, de bármiben is engedni könnyeinek annyi, -mint könnyek ontására izgatni, megtanulni a jóakaratodban való -kételkedésre s azt a hitet kelteni benne, hogy a kellemetlenségnek -nagyobb hatalma van fölötted, mint a jóindulatnak. Ha nem tart -téged jónak, hamar gonoszindulatúvá lesz, ha gyöngének tart, hamar -akaratos lesz: fontos dolog mindig az első jelre megtenni neki -mindent, a mit nem akarsz visszautasítani. Ne légy bőkezű a -visszautasításban, de ne vond vissza soha.</p> -<p>Mindenekfelett óvakodjatok üres udvariassági formulákat oltani -bele a gyermekbe, a melyek varázsszavak szolgálatát teszik neki, -hogy alávessen akaratának mindent, a mi körülveszi s hogy azonnal -megkapjon mindent, a mi tetszik neki. A gazdagok czeremóniás -nevelésében sohasem mulasztják el, hogy a gyermeket udvarias -parancsolgatásra ne tanítsák, előirva neki a szólamokat, melyekkel -élnie kell, hogy senki se merjen neki ellenállni; az ő -gyermekeiknek <span class="pagenum"><a name="Page_83" id= -"Page_83">-83-</a></span> nincs sem kérő hangja, sem kérő modora, -olyan arrogánsak még mikor kérnek is, mint mikor parancsolnak, -mintha annál biztosabbak volnának benne, hogy engedelmeskedni -fognak nekik. Meglátni mindjárt, hogy a <i>sziveskedjék</i> a -szájukban annyit jelent, hogy <i>akarom</i>, a <i>kérem</i> annyit, -mint <i>parancsolom</i>. Csodálatraméltó udvariasság, a melynek -nincs más czélja számunkra, mint megváltoztatni a szók értelmét, -hogy ne tudjunk soha máskép beszélni, mint parancsolva. A mi engem -illet, a ki kevésbbé féltem Emilt attól, hogy goromba lesz, mint -attól, hogy arrogáns, sokkal jobban szeretem, ha kérő hangon -mondja, hogy <i>tegye meg</i>, mint parancsoló hangon, hogy -<i>kérem</i>. Nem a szólam a fontos nekem, a melyet használ, hanem -az értelem, melyet hozzákapcsol.</p> -<p>Van túlzott szigorúság és van túlzott engedékenység, mind a -kettő egyformán kerülendő. Ha megengeditek, hogy a gyermek -szenvedjen, veszélyeztetitek egészségét, életét, igazán -szerencsétlenné teszitek; ha sok gonddal megkimélitek mindennemű -kellemetlenségtől, nagy szenvedéseket készíttek elő számára, -kényessé, érzékenynyé teszitek, kiveszitek az emberi állapotból, a -melybe pedig egy napon ellenetekre is vissza fog térni. Hogy ki ne -tegyétek a természet bizonyos bajainak, magatok csináltok neki -olyan bajokat, melyeket a természet nem szánt neki. Azt -mondhatjátok erre, hogy magam is beleesem azoknak a rossz apáknak a -hibájába, a kiknek szemére vetettem, hogy föláldozzák gyermekük -boldogságát egy távol jövőre való tekintetnek, a mely talán be sem -fog soha következni.</p> -<p>Egyáltalán nem; mert a szabadság, melyet növendékemnek adok, -bőségesen kártalanítja azokért a könnyű fajta kényelmetlenségekért, -a melyeknek kiteszem őt. Apró kölykeket látok játszani a hóban, -lilaszínűek, dermedtek, alig tudják mozgatni az ujjukat. Csak -rajtuk áll, hogy bemenjenek melegedni, de nem teszik; ha -kényszerítenék őket, százszorosan jobban éreznék a kényszer -szigoruságát, mint a hidegét. Miről panaszkodtok tehát? -Szerencsétlenné teszem-e gyermeketeket, mikor csak olyan -kényelmetlenségeknek teszem ki, a melyeket szivesen tűr? Javára -teszek <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> a jelen pillanatban, ha szabadon hagyom, -javára teszek a jövőre nézve, ha fölfegyverzem olyan bajok ellen, -melyeket el kell viselnie. Ha választhatna, az én növendékem akar-e -lenni, vagy a tiétek, az hiszitek, habozna egy pillanatig is?</p> -<p>El tudjátok képzelni, hogy lehet igazi boldogság valami lényre -nézve természetes valóján kívül? És nem a valójából -kivetkőztetése-e az embernek, ha egyformán el akarják vonni fajának -minden bajától? Igenis, fenntartom állításomat: hogy élvezni tudja -a nagy jókat, meg kell ismernie a kis bajokat; ezt a természete -kivánja meg. Ha fizikailag túlságosan jól megy a dolga, megromlik -az erkölcse. Az az ember, a ki nem ismerné a fájdalmat, nem ismerné -sem az emberiség ellágyulásait, sem a részvétet, sem a -gyöngédséget; szíve nem indulna meg semmin, nem volna társas lény, -szörnyeteg volna a hozzá hasonlók között.</p> -<p>Tudod-e, mi a legbiztosabb módja, hogy gyermekedet boldogtalanná -tedd? Hozzászoktatni, hogy mindent megkap, mert vágyai kielégítésük -könnyűsége folytán szüntelenül növekedve, előbb-utóbb a -tehetetlenség kényszerítene akaratod ellenére, hogy a megtagadáshoz -folyamodjál és ez a szokatlan megtagadás több szenvedést okozna -neki, mintha nélkülöznie kellene azt, a mit kiván. Kezdetben a -pálcza kellene neki, mely a kezedben van, aztán megkivánná a -zsebórádat, később a repülő madarat, a ragyogó csillagot, -megkivánna mindent, a mit lát. Ha csak isten nem volnál, hogyan -elégítenéd ki?</p> -<p>Természetes hajlama az embernek, hogy mindent a magáénak tekint, -a mi hatalmában van. Ebben az értelemben bizonyos fokig igaz Hobbes -állítása: szorozzátok meg vágyainkkal a kielégítésükre való -eszközöket és mindenki ura lesz mindennek. A gyermek tehát, a kinek -csak akarnia kell, hogy kapjon, a mindenség tulajdonosának hiszi -magát, minden embert rabszolgájának tekint és mikor végül -kénytelenek valamit visszautasítani neki, ő lehetségesnek tartva -mindent, a mit parancsol, ezt a visszautasítást lázadásnak -minősíti; szemében minden ok, a melyet olyan korban fejtegetnek -előtte, mikor még nem tud okoskodni, nem egyéb, mint ürügy, -mindenben a rosszakaratot látja, a képzelt <span class= -"pagenum"><a name="Page_85" id="Page_85">-85-</a></span> -igazságtalanság érzése ingerültté teszi természetét, meggyülöli az -egész világot és a nélkül, hogy hálás lenne az engedékenységért, -felháborodik minden ellenzésen.</p> -<p>Hogy képzelhetném, hogy az ilyen harag uralma alatt levő s a -legmérgesebb szenvedélyektől emésztett gyermek valaha boldog -lehessen? Boldog! Deszpota volna, vagyis egyszerre a leghitványabb -rabszolga és a legnyomorultabb teremtés. Láttam ily módon nevelt -gyermekeket, a kik azt akarták, hogy forgassák fel egy -szempillantás alatt az egész házat, hogy hozzák le nekik a kakast a -toronyról, hogy állítsanak meg egy menetelő ezredet, hogy tovább -hallhassa a dobost, – a levegőt hasogatták visongásukkal, nem -hallgatva senkire, mikor nem engedelmeskedtek nekik azonnal. Hiába -igyekezett mindenki kedvükre lenni, kivánságaik felingerlődtek a -teljesítés könnyüségétől, makacsul ragaszkodtak a lehetetlen -dolgokhoz és mindenütt csak ellenmondásra, akadályokra, -szenvedésre, fájdalomra találtak. Mindig zugolódva, mindig -lázadozva, mindig dühösen, sirással és panaszkodással töltötték -napjaikat: vajjon szerencsés lények voltak-e? A gyöngeség és a -zsarnokoskodás együtt csak bolondságot és nyomoruságot nemzenek. -Két elkényeztetett gyermek közül az egyik megveri az asztalt, a -másik megkorbácsoltatja a tengert; sokat kell korbácsolniok és -verniök, a mig nyugodtan élhetnek.</p> -<p>Ha az uralkodás és zsarnokság eszméi nyomorultakká teszik őket -gyermekségüktől fogva, mi lesz velük, ha felnőnek és az emberekkel -való érintkezésük kiterjed és megsokszorozódik. Hozzászokva, hogy -minden meghajol előttük, micsoda meglepetéssel fogják a világba -belépve érezni, hogy minden ellenáll nekik és hogy összeroncsolja -őket a a súlya annak a mindenségnek, melyről azt hitték, hogy -kényük-kedvük szerint mozog! Szemtelen modoruk, gyermekes hiuságuk -csak kínzást, megvetést, gúnyt hoz a fejükre, a megalázás lesz a -mindennapi kenyerük: keserű tapasztalatok hamar megtanítják őket, -hogy nem ismerték sem helyzetüket, sem erejüket; nem lévén -hatalmukban minden, azt hiszik, semmi sincs hatalmukban. Annyi -szokatlan akadály akasztja meg őket, annyi gúny alacsonyítja -<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> le őket, hogy gyávák, félénkek, -meghunyászkodók lesznek és ép annyira önmaguk alá sülyednek, mint a -mennyire önmaguk fölé voltak emelve.</p> -<p>Térjünk vissza az alapszabályra. A természet arra alkotta a -gyermekeket, hogy szeressék és segítsék őket; de vajjon arra -alkotta-e őket, hogy engedelmeskedjenek nekik és féljenek tőlük? -Adott-e nekik tekintélyt parancsoló föllépést, szigorú tekintetet, -kemény és fenyegető hangot, hogy félelmetessé tegyék magukat? -Értem, hogy az oroszlán ordítása megrémíti az állatokat és hogy -reszketnek, ha meglátják rettentő sörényét, de ha van egyáltalán -illetlen, gyűlöletes, nevetséges látvány, akkor a tanácsosok -testülete az, a mint ünnepi díszruhájában leborul egy pólyás -gyermek előtt, melyet pompázó szavakkal szólítanak meg s a mely -feleletül csak bőg vagy öklendez.</p> -<p>Ha a gyermekkort maga-magában tekintjük, van-e a világon -gyöngébb, nyomorultabb, mindennek, a mi körülveszi, jobban -kiszolgáltatott teremtés, a melynek annyira szüksége van -szánalomra, gondoskodásra, pártfogásra, mint egy gyermeknek? Nem -tűnik-e úgy, mintha csak azért mutatna olyan szelid arczot és olyan -megható tekintetet, hogy mindenki, a ki közelít hozzá, érdeklődjék -gyöngesége iránt és segitségére siessen? Micsoda bántóbb, a -természet rendjével ellenkezőbb, mint látni egy zsarnokoskodó és -lázadó gyermeket, a mely parancsolgat mindenkinek, a ki körülveszi -és szemtelenül az úr hangján beszél azokkal, a kiknek csak el -kellene őt hagyni, hogy elpusztuljon?</p> -<p>Másrészről, ki nem látja, hogy az első kor gyöngesége annyiféle -módon lenyügözi a gyermeket, hogy barbár dolog ehhez az igához még -a mi szeszélyeinkét is hozzátenni, megfosztva őt úgyis oly -korlátozott szabadságától, melylyel oly kevéssé tud visszaélni és a -melytől megfosztani őt ép oly kevéssé hasznos neki, mint nekünk? Ha -nincs nevetségesebb dolog, mint a fennhéjázó gyermek, nincs -szánalomra méltóbb sem, mint a félénk gyermek. Mikor az értelem -korával úgyis megkezdődik a társadalmi szolgaság, mire való volna -megelőzni a személyes szolgasággal? Tűrjük el, hogy az élet egy -mozzanata mentve legyen attól az igától, <span class= -"pagenum"><a name="Page_87" id="Page_87">-87-</a></span> melyet nem -a természet rakott ránk és engedjük meg a gyermekkornak természetes -szabadsága gyakorlását, a mely legalább egyelőre távoltartja a -bűnöktől, melyeket a rabszolgaságban magunkra öltünk. Jőjjenek hát -azok a szigorú nevelők, azok a gyermekeiknek vakon engedelmeskedő -anyák frivol ellenvetéseikkel, és ismerjék meg előbb a természet -nevelési módszerét, mielőtt földicsérik a magukét.</p> -<p>Visszatérek a gyakorlathoz. Mondtam már, hogy a gyermekednek nem -szabad semmit azért megkapnia, mert kéri, hanem mert szüksége van -rá,<a name="FNanchor_30" id="FNanchor_30"></a><a href= -"#Footnote_30" class="fnanchor">30)</a> nem szabad semmit -engedelmességből, tennie hanem szükségből Igy tehát ez a két szó: -engedelmesség és parancs ki lesz tiltva szótárából, még inkább ez a -két szó: kötelesség és kötelezettség; ellenben ez erő, szükség, -tehetetlenség és kényszerűség jelentékeny helyet foglal el benne. -Az értelem kora előtt nem lehet fogalma sem erkölcsi tényekről, sem -társadalmi vonatkozásokról; a mennyire csak lehetséges, kerülni -kell az ezeket jelentő szók kimondását, attól tartva, hogy a -gyermek kezdettől fogva hamis fogalmat alkot magának e szavakból, -melyet majd később nem tudunk vagy nem is lehet kiirtani. Az első -hamis fogalom, a mely beférkőzik fejébe, a tévedés és a vétek -csirája lesz benne; erre az első lépésre kell leginkább ügyelni. -Tégy róla, hogy a míg csak érzékelhető dolgok érintik, minden -fogalma érzékleteire vonatkozzék; tégy róla, hogy mindenfelől ne -vegyen észre maga körül egyebet, csak a fizikai világot; e nélkül -biztos lehetsz benne, hogy egyáltalán nem hallgat rád, vagy hogy a -morális világról, melyről beszélsz neki, fantasztikus fogalmakat -alkot magának, melyeket soha életében nem fogsz tudni kitörölni. -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span></p> -<p>Locke nagy alaptétele volt, okokkal meggyőzni a gyermeket; ennek -van mostanában legnagyobb kelete: sikere azonban szerintem nem épen -nagyon alkalmas, hogy becsületére váljék; a magam részéről nem -tudok ostobább valamit elképzelni, mint azokat a gyermekeket, a -kikkel oly sokat okoskodtak. Az ember összes tehetségei közül az -okosság, mely úgyszólván nem egyéb, mint a többieknek összetétele, -fejlődik ki legnehezebben és legkésőbben és ezt akarják arra -használni, hogy az előbbi tehetségeket fejleszszék! A nevelés -remekműve, ha okossá tette az embert: és okoskodással akarnak -gyermeket nevelni! Ez annyi, mint a végén kezdeni és a műből -eszközt csinálni. Ha a gyermek hallgatna az okoskodásra, nem volna -szüksége a nevelésre; de ha kicsiny korától fogva olyan nyelven -beszélnek neki, a melyet nem ért, hozzászoktatják, hogy érje be -szavakkal, ellenőrizzen mindent, a mit mondanak neki, hogy ép olyan -okosnak tartsa magát, mint a mestere, vagy vitatkozó és czivakodó -legyen és mindent, a miről azt hiszik, észszerű okokból érik el -nála, csak a sóvárság, a félelem vagy a hiúság okából érnek el.</p> -<p>Ime a formula, a melyre visszavezethető csaknem minden erkölcsi -tanítás, melyben a gyermeket részesítik, vagy részesíthetik:</p> -<p><i>A mester:</i> Ezt nem szabad tenni.</p> -<p><i>A gyermek:</i> És miért nem szabad tenni?</p> -<p><i>A mester:</i> Mert ez rossz.</p> -<p><i>A gyermek:</i> Rossz? Mit tesz az, hogy rossz?</p> -<p><i>A mester:</i> A mi meg van tiltva.</p> -<p><i>A gyermek:</i> Hát mi baj van abból, ha megteszem, a mi meg -van tiltva?</p> -<p><i>A mester:</i> Büntetést kapsz, mert engedetlen voltál.</p> -<p><i>A gyermek:</i> Megteszem úgy, hogy ne tudják meg.</p> -<p><i>A mester:</i> Csakhogy vigyáznak ám rád.</p> -<p><i>A gyermek:</i> De ha elbújok.</p> -<p><i>A mester:</i> Ki fognak kérdezni.</p> -<p><i>A gyermek:</i> Hazudni fogok.</p> -<p><i>A mester:</i> Hazudni nem szabad.</p> -<p><i>A gyermek:</i> Mért nem szabad hazudni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span></p> -<p><i>A mester:</i> Mert az rossz stb. stb.</p> -<p>Ime a kikerülhetetlen körforgás. Ha kilépsz belőle, a gyermek -már nem fog többé megérteni.</p> -<p>Nem nagyon hasznos oktatások-e ezek? Nagyon kiváncsi volnék -tudni, hogy mit lehetne ennek a párbeszédnek helyébe tenni. Maga -Locke is bizonyára nagy zavarban lett volna. Ismerni a jót és -rosszat, érezni az ember kötelességeinek okát, nem a gyermek -dolga.</p> -<p>A természet azt akarja, hogy a gyermekek legyenek gyermekek, -mielőtt emberek lennének. Ha ezt a rendet föl akarjuk forgatni, idő -előtt érleljük meg a gyümölcsöket, a melyeknek nem lesz sem a kellő -érettsége, sem ize és hamarosan meg fognak romlani; fiatal -tudósaink lesznek és öreg gyermekeink. A gyermekkornak megvan a -látási, gondolkozási, érzési módja, a mely neki megfelel; nincs -esztelenebb, mintha ennek helyébe a magunkét akarnók tenni és én -hamarabb kivánnám, hogy egy gyermek öt láb magas legyen, mint hogy -itélni tudjon tíz éves korában. Valóban, mire való volna neki ebben -a korban az értelem? Az értelem az erő zabolája és a gyermeknek -nincs erre a zabolára szüksége.</p> -<p>A mikor tanítványaitokat igyekeztek meggyőzni az engedelmesség -kötelességéről, ehhez az állítólagos meggyőzéshez hozzá fűzitek az -erőszakot és a fenyegetéseket; vagy a mi még rosszabb, a hizelgést -és az igéreteket; így tehát csábítva az érdek, vagy kényszerítve az -erőszak által, úgy fognak tenni, mintha az értelem győzte volna -őket meg; jól látják, hogy az engedelmeskedés rájuk nézve előnyös -és a lázadás ártalmas, a mint ti az egyiket, vagy a másikat -észreveszitek.</p> -<p>De mivel ti mindig csak olyat követeltek tőlük, a mi nekik -kellemetlen és mivel mindig kinos másnak az akarata szerint -cselekedni, a gyermek elrejtőzik, hogy a maga akaratát -megcselekedje, meg lévén győződve arról, hogy mindent jól tesz, -csak ne vegyék észre engedetlenségét; de kész belenyugodni, hogy -rosszat tett, a mint fölfödözik, attól féltében, hogy még nagyobb -baj éri. A kötelesség oka nem felelvén meg korának, nincs az az -ember a világon, <span class="pagenum"><a name="Page_90" id= -"Page_90">-90-</a></span> a ki azt meg tudná vele értetni; de a -büntetéstől való félelem, a bocsánat reménye, a szorultság, a -zavarodottság, hogy nem tud felelni, kicsikar belőle minden -vallomást, a mit csak követelnek; azt hittük, meggyőztük őket, -pedig csak bosszantottuk és megfélemlítettük.</p> -<p>Mi következik ebből: először is azzal, hogy ráhárítunk olyan -kötelességet, a melyet nem érez, fölingereljük őt a saját -zsarnokságunk ellen és elfordítjuk magunktól a szeretetét; -megtanítjuk őt arra, hogy szinlelő, hamis, hazug legyen azért, hogy -jutalmakat csikarjon ki tőlünk és megmeneküljön a büntetéstől; -végül hozzá szoktatva őt, hogy mindig egy nyilvánvaló indító okkal -leplezzen el egy titkos indító okot, magunk adjuk meg neki az -eszközt, hogy szüntelenül rászedjen minket, elleplezze előlünk -igazi jellemét és alkalomadtán üres szavakkal fizessen ki minket és -másokat.</p> -<p>A törvények, fogjátok mondani, ámbár kötelezők a lelkiismeretre -nézve, mégis kényszert alkalmaznak a felnőtt emberre nézve. -Megengedem, hogy így van. De egyebek-e ezek az emberek, mint a -nevelés által megrontott gyermekek? Éppen ez az, a minek elejét -kell venni. Alkalmazzátok a kényszert a gyermekre, az észszerüséget -a felnőttre; ez a természet rendje: a bölcsnek nincs törvényre -szüksége.</p> -<p>Bánjatok növendéketekkel korának megfelelően. Tegyétek kezdettől -fogva a maga helyére és tartsátok ott oly erősen, hogy ne is -próbáljon belőle kilépni; akkor még mielőtt tudná, hogy mi a -bölcseség, már is gyakorolni fogja legfontosabb tanítását. Ne -parancsoljatok neki soha semmit, bármi legyen is a világon, -egyáltalán semmit. Ne engedjétek, hogy csak az eszébe is jusson, -hogy valami hatalmat akartok gyakorolni fölötte. Ne tudjon egyebet -semmit, csak azt, hogy ő gyönge és ti erősek vagytok, hogy az ő -helyzeténél és a ti helyzeteteknél fogva szükségszerüen ki van -szolgáltatva kényetekre, kedvetekre; ezt tudja, ezt értse meg, ezt -érezze; érezze idején fennhéjázó fején a kemény jármot, a melybe a -természet hajtja az embert, a szükségszerüség nehéz jármát, a mely -alatt minden véges lénynek meg kell hajolnia; lássa ezt a -szükségességet mindig a dolgokban, soha az emberek <span class= -"pagenum"><a name="Page_91" id="Page_91">-91-</a></span> -szeszélyében;<a name="FNanchor_31" id="FNanchor_31"></a><a href= -"#Footnote_31" class="fnanchor">31)</a> a zabola, a mely -visszatartja, a kényszerüség legyen, nem pedig a tekintély. A mitől -tartózkodnia kell, azt ne tiltsátok meg neki, hanem akadályozzátok -meg, hogy megtegye, magyarázgatás és okoskodás nélkül; ha valamit -megengedtek neki, engedjétek meg első szavára, kérések és -könyörgések nélkül, de mindenekfelett föltételek nélkül. Az -engedélyt adjátok meg szivesen, a tilalmat kedvetlenül; de legyen -minden tilalmatok visszavonhatatlan, semmiféle alkalmatlanság ne -ingasson meg, az egyszer kimondott <i>nem</i> legyen érczfal, a -mely ellen a gyermek ötször-hatszor is kimerítheti erejét, úgy hogy -meg se próbálja többet megdönteni.</p> -<p>Így teszitek türelmessé, nyugodtá, lemondóvá, megelégülővé, még -akkor is, ha nem kapja meg, a mit akart. Mert az ember -természetében rejlik, hogy békésen eltűri a dolgokból folyó -kényszerüséget, de más valakinek a rosszakaratát nem.</p> -<p>Ez ellen a szó ellen: <i>nincs már több</i>, még soha sem lázadt -föl egy gyermek sem, hacsak azt nem hitte, hogy hazugság. -Egyébiránt ebben nincs középút; vagy nem szabad tőle egyáltalán -semmit követelni, vagy kezdettől fogva a legteljesebb -engedelmességre kell szorítani. A legrosszabb nevelés, ha ingadozni -engeditek a saját akarata és a tiétek között és ha folytonos vita -tárgya köztetek és ő közte, hogy melyik az úr kettőtök közül: -százszor inkább akarnám, hogy mindig a gyermek legyen az úr.</p> -<p>Bizonyára különös dolog, hogy a mióta foglalkoznak a gyermekek -nevelésével, nem tudtak vezetésükre más eszközt kieszelni, mint a -vetélkedést, a féltékenységet, az irigységet, a hiuságot, a -kapzsiságot, a hitvány félelmet, mind a legveszedelmesebb -szenvedélyeket, a melyek legkönyebben gerjednek fel és -legalkalmasabbak a lélek megrontására, még mielőtt a test kialakult -volna. Minden időelőtti tanítással, <span class="pagenum"><a name= -"Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> a melyet fejébe akarnak -verni, egy bünt oltanak be szive mélyébe. Az esztelen nevelők azt -hiszik, csodákat művelnek, a mikor gonoszokká teszik a gyermekeket, -hogy megtanítsák őket arra, hogy mi a jóság és akkor aztán -fontoskodva mondják: ime, ilyen az ember. Igen, ilyen az az ember, -a kit ti csináltatok.</p> -<p>Megpróbáltak minden eszközt, kivéve egyet, éppen azt, a mely -egyedül vezethet czélra: a helyesen szabályozott szabadságot. Nem -kell a nevelésbe beleártani magunkat, ha nem tudjuk a gyermeket -egyedül a lehetőség és lehetetlenség törvényei által odavezetni, a -hova akarjuk. Az egyiknek és a másiknak köre egyaránt ismeretlen -lévén előtte, kitágíthatjuk vagy összébb szoríthatjuk körülötte, a -hogy akarjuk. Leköthetjük, előbbre tolhatjuk, visszatarthatjuk, -csak csupán a szükségesség kötelékével, a nélkül, hogy zúgolódnék -miatta. Hajlékonynyá és tanulékonynyá tehetjük, csupán a dolgokban -rejlő kényszerüség által, a nélkül, hogy alkalma volna bármiféle -bünnek kicsirázni benne; mert sohasem éled föl a szenvedély, ha nem -lehet hatása.</p> -<p>Ne adjatok növendéketeknek semmiféle szóbeli oktatást, csak a -tapasztalatból kapja tanítását; ne rójatok rá semminemű büntetést, -mert ő még nem tudja, hogy mit tesz az: hibát elkövetni; ne -kéressetek vele soha bocsánatot, mert hiszen nem tud sérteni. -Tettei mentesek lévén minden erkölcsi jellegtől, nem tud semmi -olyat tenni, a mi erkölcsileg rossz és a mi akár büntetést, akár -dorgálást érdemelne.</p> -<p>Már látom, hogy az olvasó rémülettel itél erről a gyermekről, a -megszokott gyermekekről véve a mintát, de csalódik. Az örökös -feszélyezettség, a melyben növendékeiteket tartjátok, ingerli -pajkosságukat; mennél jobban érzik a kényszert, ha szemeitek előtt -vannak, annál pajkosabbak, a mint megszabadulnak tőle. Kárpótolniok -kell magukat, a mikor tudják, a szigorú kényszerért, a melyben -tartjátok őket.</p> -<p>Két városi diák nagyobb fölfordulást csinál a falun, mint az -egész falu gyermekserege. Zárj egy kis úrfit és egy paraszt -gyereket egy szobába; az előbbi fölforgat és összetör-zúz mindent, -mielőtt a másik kimozdulna helyéből. Miért volna ez így, ha nem -azért, hogy az egyik siet visszaélni <span class="pagenum"><a name= -"Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> a szabadság egy -pillanatával, míg a másik, mindig biztos lévén szabadságáról, nem -siet élni vele? Pedig a falusi gyermekek is, a kiknek gyakran -hizelegnek vagy útjukat állják, még mindig távol vannak attól az -állapottól, a melyben én szeretném őket tartatni.</p> -<p>Állapítsuk meg kétségbevonhatatlan alapelvül, hogy a természet -első zsendülései mindig helyesek. Az emberi szívben nincs eredendő -visszásság, nem találni benne egyetlen bünt sem, a melyről ne -lehetne megmondani, hogyan és mi által hatolt bele. Az egyedüli -természetes szenvedély az emberben az önmaga iránt való szeretet, -vagyis a tágabb értelemben fölfogott önszeretet. Ez az önszeretet -magában véve vagy miránk vonatkoztatva jó és hasznos, és mivel -nincs benne másokra való szükségszerű vonatkozás, e tekintetben -természetszerűen közömbös: csak az által lesz jóvá vagy roszszá, a -hogy alkalmazzuk; és azok által a vonatkozások által, a melyeket -adunk neki.</p> -<p>Egész addig, a míg az önszeretet irányítója, az ész ki -fejlődhetik, fontos dolog, hogy a gyermek ne tegyen semmit azért, -mert ezt így látta vagy hallotta, szóval semmit másokra való -tekintetből, hanem csupán azt tegye, a mit a természet kiván tőle -és akkor mindig csak jót fog tenni.</p> -<p>Nem úgy értem ezt, hogy soha nem fog bajt csinálni hogy nem -fogja magát megsérteni, hogy nem tör el valami értékes holmit, ha a -keze ügyébe akad. Sok bajt csinálhat, a nélkül, hogy rosszat tenne, -mert a rossz tett az ártás szándékától függ és ez a szándék soha -sincs meg a gyermekben. Ha csak egyszer is megvolna benne, már -minden el volna veszve, csaknem menthetetlenül gonoszszá lenne.</p> -<p>Nem egy dolog rossz a kapzsiság szemében, a mi nem rossz az ész -szemében. A mikor a gyermekeket szabadjukra hagyjuk, hogy -gyakorolják pajkosságukat, tanácsos távoltartani tőlük mindent, a -mi ezt a pajkosságot költségessé tehetné és nem hagyni kezük -ügyében semmit, a mi törékeny és értékes. Szobájuk legyen egyszerű -és tartós butorokkal berendezve, ne legyenek benne tükrök, -porczellán tárgyak, csecsebecsék.</p> -<p>A mi az én Emilemet illeti, a kit falun nevelek föl, a -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> szobájában nem lesz semmi, a mi egy -paraszt szobától megkülönbözteti. Mire való volna annyi gonddal -földiszíteni, mikor olyan keveset fog benne tartózkodni? De -csalódom, ő maga fogja földiszíteni és pedig meg fogjuk látni, -mivel.</p> -<p>Ha a gyermek minden elővigyázatosságotok daczára valami -rendellenességet csinál, összetör valami hasznos tárgyat, ne -büntessétek saját hanyagságtok miatt, ne dorgáljátok; ne halljon -egyetlen szemrehányó szót sem, még azt se mutassátok előtte, hogy -bánatot okozott nektek; tegyetek egészen úgy, mintha az a tárgy -önmagától törött volna össze; higyjétek végre is, hogy sokat -tettetek, ha meg tudtátok állni, hogy ne szóljatok semmit.</p> -<p>Ki merjem-e itt fejteni minden nevelés legnagyobb, legfontosabb, -leghasznosabb szabályát? Azt t. i., hogy nem kell időt nyerni, -hanem vesztegetni kell az időt. Közönséges olvasóm, bocsásd meg -nekem paradoxonaimat: az ember kénytelen paradoxonokat csinálni, ha -gondolkodik és mondhattok bármit, inkább vagyok a paradoxonok, mint -az előitéletek embere. Az emberi élet legveszedelmesebb ideje a -születéstől a tizenkét éves korig való idő. Ez az az idő, a mikor a -hibák és a bünök csiráznak, a nélkül, hogy volna eszköz kiirtásukra -s mire az eszköz előkerül, a gyökerek már oly mélyre hatoltak, hogy -nincs idő kitépésükre. Ha a gyermek egyszerre ugorna át anyja -emlőjéről az értelmes korba, a nevelés, melyben részesítik, -megfelelhetne neki, de a természetes haladás szerint teljesen -ellenkező nevelésre van szüksége. Az kellene, hogy semmit se tegyen -lelkéből addig, a míg minden képessége nincs kifejlődve, mert -lehetetlen, hogy észrevegye a fáklyát, a melyet mutattok neki, -addig, a míg vak és hogy az eszmék végtelen mezején olyan utat -kövessen, a melyet az ész a legjobb szemeknek is olyan nehezen -észrevehetően jelöl ki.</p> -<p>Az első nevelésnek tehát tisztára negativnak kell lennie. Nem -abban áll, hogy tanítsuk az erkölcsöt, vagy az igazságot, hanem -csak abban, hogy megóvjuk a szívet a büntől és a tévedés -szellemétől. Ha képesek volnátok nem tenni semmit és nem engedni -semmit, hogy történjék, ha egészségesen és erősen tudnátok vezetni -növendéketeket tizenkét <span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> éves koráig a nélkül, hogy meg tudná -különböztetni, melyik a jobb keze s melyik a bal, az első leczkétől -fogva megnyilnának megértésének szemei az ész számára; előitéletek -nélkül, szokások nélkül lévén, nem volna benne semmi, a mi -ellensúlyozza gondoskodásotok hatását. Hamar a legbölcsebb emberré -lenne kezetekben és miután azon kezdtétek, hogy nem műveltetek -semmit, a nevelés csodáját művelnétek.</p> -<p>Tegyétek a szokásnak visszáját és csaknem mindig jól fogtok -cselekedni. Az apák és a tanítók, mivel nem gyermeket akarnak a -gyermekből csinálni, hanem tudóst, sohasem dorgálnak, -rendreutasítanak, korholnak, hitegetnek, fenyegetnek, igérgetnek, -oktatnak, okoskodnak elég korán. Tegyetek okosabban: legyetek -okosak és ne okoskodjatok tanítványotokkal, különösen ne azért, -hogy helyeselje azt, a mi nem tetszik neki, mert ha így mindig -beleviszitek az okosságot a kellemetlen dolgokba, csak azt éritek -el vele, hogy unalmassá teszitek előtte és már korán elveszitek -hitelét egy olyan lélekben, a mely még nincs a megértés -állapotában. Gyakoroljátok testét, szerveit, érzékeit, erőit, de -hagyjátok a lelkét tétlenül, a míg csak lehet. Óvakodjatok minden -korai véleménytől, a melyet itélete még nem tud felfogni. Tartsátok -vissza, távolítsátok el tőle az idegen benyomásokat és ne siessetek -a rossz megakadályozása végett tenni a jót, mert úgyis csak akkor -jó, a mikor az értelem megvilágítja. Tekintsetek minden halasztást -előnynek; máris nagy nyereség, minden veszteség nélkül haladni a -czél felé; engedjétek megérni a gyermekséget a gyermekben. Végül, a -mi leczke szükségessé válik számára, ne részesítsétek benne ma, ha -veszély nélkül tudjátok holnapra halasztani.</p> -<p>Egy másik megfontolás, a mely megerősíti ennek a módszernek a -hasznosságát, a gyermek sajátos géniuszának megfontolása, a melyet -jól kell ismerni, hogy tudjuk, milyen erkölcsi vezetés felel meg -neki. Minden szellemnek megvan a maga sajátos formája, a mely -szerint irányítani kell és fontos dolog gondjaink sikerére, hogy e -szerint a forma szerint irányoztassék, nem pedig más forma szerint. -Okos <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> ember lévén, lesd ki sokáig a -természetet, figyeld meg jól növendékedet, mielőtt kimondod neki az -első szót; engedd, hogy jellemének csirája kezdettől fogva teljes -szabadsággal mutatkozzék, ne kényszerítsd semmire sem, hogy annál -jobban láthasd a maga teljes valóságában. Azt hiszed, a -szabadságnak ez az ideje el van veszve számára? Ellenkezőleg, a -legjobban felhasznált idő lesz, mert így tanulod meg, hogy ne -veszíts el egyetlen pillanatot sem egy becsesebb időben; e helyett, -ha elkezdesz cselekedni, mielőtt tudnád, mit kell tenni, vaktában -fogsz cselekedni, tévedéseknek leszel kitéve, minduntalan vissza -kell fordulnod, messzebb leszel a czéltól, mintha kevésbbé siettél -volna elérni. Ne tégy úgy, mint a fösvény, a ki sokat veszít -azáltal, hogy nem akar semmit veszíteni. Áldozd fel az első -életkorban azt az időt, a melyet kamatostul fogsz visszanyerni -előbbrehaladott életkorban. A bölcs orvos nem rendel vaktában a -beteg első láttára, hanem előbb tanulmányozza a beteg -temperamentumát, mielőtt rendel neki; később fog bele gyógyításába, -de meggyógyítja, míg a nagyon siető orvos megöli.</p> -<p>De hol helyezzük el ezt a gyermeket, hogy így nevelhessük föl, -mint érzéketlen lényt, mint valami automatát? A hold gömbjében -tartsuk, vagy egy elhagyott szigeten? Távolítsuk el minden emberi -lénytől? Nem lesz-e állandóan előtte a világban a mások -szenvedélyeinek látványa és példája? Nem fog-e soha látni korabeli -más gyermekeket? Nem fogja-e soha látni szüleit, szomszédjait, -dajkáját, nevelőnőjét, inasát, sőt nevelőjét sem, a ki elvégre -mégsem angyal?</p> -<p>Ez az ellenvetés nyomós és alapos. De mondtam-e én, hogy ez a -természetes nevelés könnyű vállalkozás? Oh, emberek! az én hibám-e, -hogy ti nehézzé tettetek mindent, a mi jó? Érzem ezeket a -nehézségeket, meg is vallom őket: talán leküzdhetetlenek is, de az -mindig bizonyos, hogy ha ráadjuk magunkat megelőzésükre, legalább -egy bizonyos pontig elejüket vehetjük. Én megmutatom a czélt, a -melyet ki kell tüzni magának; nem mondom, hogy el is lehet érni, de -azt mondom, hogy a ki leginkább megközelíti, az éri el a legnagyobb -sikert.</p> -<p>Emlékezzetek meg arról, hogy mielőtt el mernők vállalni -<span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> egy ember formálását, előbb embert kell -csinálnunk önmagunkból, önmagunkban kell megtalálunk a példát, a -melyet az, a kit nevelünk, maga elé tüzzön. A míg a gyermek még -ismeret nélkül való, van elég idő úgy előkészíteni mindent, a mi a -közelébe jut, hogy első tekintetébe csak olyan tárgyak ötöljenek, a -melyek látása neki való. Légy tiszteletreméltó mindenki előtt, első -sorban szerettesd meg magadat, hogy mindenki igyekezzék kedvedre -lenni. Nem válhatsz a gyermek mesterévé, ha nem vagy mestere -mindannak, a mi őt körülveszi és ez a tekintély sohasem lesz -elegendő, ha nem alapszik az erény megbecsülésén. Nem arról van -szó, hogy fordítsd ki az erszényedet és szórd tele marokkal a -pénzt; sohasem láttam, hogy a pénz megszerettetett valakit. Nem -kell fösvénynek vagy ridegnek lenni, sem panaszkodni a nyomor -miatt, melyet enyhíteni tudsz, de akárhogy kitárod a szekrényedet, -ha nem tárod ki a szívedet is, a többieké mindig zárva marad -előtted. Az idődet, a gondoskodásodat, a vonzalmadat, önmagadat -kell odaadnod, mert tehetsz, a mit akarsz, mindig meg fogják -érezni, hogy a pénzed nem te vagy. Vannak az érdeklődésnek és a -jóakaratnak olyan tanujelei, a melyek nagyobb hatást tesznek és -több valódi haszonnal járnak, mint minden ajándék: hány -szerencsétlennek, betegnek van több szüksége vigaszra, mint -alamizsnára! hány elnyomott van, kinek a pártfogás többet használ, -mint a pénz! Békítsd ki azokat, a kik meghasonlottak egymással, -vedd elejét a pörösködésnek, vezesd a gyermeket kötelessége -tudatára, az apát az elnézésre, mozdítsd elő a boldog házasságokat, -akadályozd meg az üldözést, használd fel, pazarold növendéked -szüleinek befolyását a gyöngék érdekében, a kik sehol sem kapnak -igazságot és a kiket a hatalmasok elnyomnak. Jelentsd ki magadat -fenkölten a szerencsétlenek pártfogójának. Légy igazságos, -emberséges, jótékony. Ne csak az alamizsnát gyakorold, hanem a -felebaráti szeretetet is; a könyörület munkái több bajt enyhítenek, -mint a pénz; szeresd a többieket és ők is szeretni fognak, légy -szolgálatukra és ők is szolgálatodra lesznek, légy a testvérük és -ők a gyermekeid lesznek. <span class="pagenum"><a name="Page_98" -id="Page_98">-98-</a></span></p> -<p>Ez is egyik oka annak, a miért Emilt falun akarom nevelni, távol -a szolgák csürhéjétől, a kik a legaljasabb emberek gazdáik után, -távol a város fekete erkölcseitől, a melyeket a máz, melylyel be -vannak vonva, csábítókká és ragályosakká tesz a gyermekre nézve, -holott a falusi ember bünei leplezetlenek és durvák lévén, inkább -visszariasztják, mint csábítják, ha nincs valami érdeke benne, hogy -utánozza őket.</p> -<p>Falun a nevelő sokkal inkább ura a tárgyaknak, melyeket a -gyermeknek meg akar mutatni; hirnevének, beszédének, példájának -olyan tekintélye van, a milyet a városban nem birna szerezni; -hasznos lévén az egész világnak, mindenki igyekezni fog, hogy -lekötelezze magának, hogy megbecsültessék általa, hogy olyannak -mutassa magát a növendék előtt, a milyennek a mester szeretné, hogy -valóban legyen és ha a bünből nem javulnak is meg, tartózkodni -fognak a botránytól; ez mindaz, a mire szükségünk van czélunk -érdekében.</p> -<p>Tegyetek le róla, hogy másokat felelőssé tegyetek a saját -hibáitokért; a rossz, a mit a gyermek lát, kevésbbé rontja meg, -mint az, a melyre ti tanítjátok őt. Ha mindig prédikáltok, mindig -erkölcsi leczkékkel tartjátok, mindig pedánskodtok, minden -eszméért, melyet azon hiszemben adtok a gyermeknek, hogy jó, -egyszerre húsz mást adtok neki, a mely nem ér semmit: eltelve -azzal, a mi a ti fejetekben történik, nem látjátok a hatást, melyet -az ő fejében idéztek elő. Azt hiszitek, a szavak hosszú áradatában, -a melylyel a gyermeket szüntelenül elárasztjátok, nincs egy sem, -melyet tévesen fog fel? Azt hiszitek, hogy nem magyarázza a maga -módja szerint zavaros magyarázataitokat és hogy nem talál bennük -semmit, a miből rendszert csináljon a maga szája íze szerint, a -melyet aztán alkalom adtán szembeállíthat veletek?</p> -<p>Hallgassátok meg a kis emberkét, a kit így megoktattak, -hagyjátok kedve szerint fecsegni, kérdezősködni, nagyzolni és el -fogtok csodálkozni azon a különös fordulaton, melyet okoskodásaitok -eszében vettek: összezavar mindent, fölforgat mindent, kihoz -béketüréstekből, néha kihoz a sodrotokból <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> váratlan -ellenvetéseivel, kényszerít, hogy elhallgassatok vagy hogy őt -hallgattassátok el; vajjon akkor mit gondolhat arról a -hallgatásról, a melybe az az ember merül, a ki olyan sokat szeret -beszélni? Ha egyszer megnyeri ezt az előnyt fölöttetek és ezt -észreveszi, oda a nevelés, mindennek vége ettől a pillanattól -fogva, nem igyekszik többé tanulni, hanem igyekszik titeket -megczáfolni.</p> -<p>Buzgó mesterek, legyetek egyszerűek, óvatosak, tartózkodók; csak -akkor tegyetek valamit, ha mások cselekedeteinek megakadályozásáról -van szó: ezt ismétlem szüntelenül. Inkább halaszszatok el, ha -lehet, egy jó tanítást, attól féltetekben, hogy rossz tanítást -adhattok. Ezen a földön, a melyet a természet az ember első -paradicsomává tett, ne merjétek a kisértő tisztét teljesíteni, fel -akarva világosítani az ártatlanságot a jóról és gonoszról: úgysem -tudjátok megakadályozni, hogy a gyermek felvilágosodjék kívülről, -példák útján, korlátozzátok tehát egész őrködésteket arra, hogy -ezeket a példákat a neki megfelelő alakban véssétek be lelkébe.</p> -<p>A viharos szenvedélyek nagy hatással vannak a gyermekre, ha -tanujukká válik, mert nagyon érzékelhető jeleik vannak, a melyek -meglepik és kierőszakolják a figyelmét. Különösen a harag olyan -zajos kitörései, melyeket lehetetlen észre nem venni, ha közelébe -jutunk. Nem is lehet kérdés tárgya, hogy ez jó alkalom a -pædagogusnak, hogy szép beszédet füzzön hozzá. Ugyan! szó se legyen -szép beszédről, egyáltalán nem, egy szót sem. Hadd jöjjön a -gyermek, elcsodálkozva a látványon; okvetlenül kérdezősködni fog. A -felelet egyszerű, magukból azokból a tárgyakból vonható le, melyek -érzékeibe ötlenek. Látja a lángba borult arczot, a villogó szemet, -a fenyegető mozdulatot, hallja a kiáltásokat, mind annak a jeleit, -hogy a test nincs megszokott nyugalmában. Mondjátok meg neki -nyugodtan, affektálás és titkolózás nélkül: ez a szegény ember -beteg, lázrohama van. Ezt az alkalmat felhasználhatjátok arra, hogy -fogalmat adjatok neki, de csak kevés szóval, a betegségekről és -hatásaikról, mert ez is a természettől való és egyike a -szükségszerűség ama kötelékeinek, melyeknek alávetve kell hogy -érezzük magunkat. <span class="pagenum"><a name="Page_100" id= -"Page_100">-100-</a></span></p> -<p>Lehetséges-e, hogy ennek a fogalomnak alapján, a mely nem is -téves, ne éledjen benne jókor bizonyos irtózás attól, hogy -átengedje magát a szenvedély szélsőségeinek, melyeket betegségeknek -tekint? És hiszitek-e, hogy egy ilyen fogalom, a maga idejében -beoltva, nem idéz elő ép olyan üdvös hatást, mint a legunalmasabb -erkölcsi prédikáczió? De nézzétek a jövőben ennek a fogalomnak a -következményeit: ime, jogotok van, ha arra találna kerülni a sor, -egy lázadó gyermeket úgy tekinteni, mint egy beteget, bezárni -szobájába, ha kell ágyába is, rövid pórázon tartani, elrémíteni -saját éledező büneitől, gyülöletessé és félelmetessé tenni előtte -azokat, a nélkül, hogy valaha is büntetés számba vehetné a -szigoruságot, a melylyel talán kénytelenek vagytok élni, hogy -meggyógyítsátok. És ha egyszer-másszor veletek magatokkal is -megesik egy heves pillanatban, hogy elhagy a hideg vér és a -mérséklet, a melyben gyakorolnotok kell magatokat, ne igyekezzetek -elleplezni előtte hibátokat, de mondjátok ki nyiltan, gyöngéd -szemrehányással: fiam, beteggé tettél.</p> -<p>Egyébiránt fontos dolog, hogy azokat a naivitásokat, melyeket a -gyermekben azoknak a fogalmaknak egyszerüsége idéz elő, a melyekből -táplálkozik, sohasem emlegessék jelenlétében s ne is idézgessék oly -módon, hogy ő is megérthesse. A meggondolatlan kaczagás -megronthatja hat hónap munkáját és jóvátehetetlen kárt tehet a -gyermek egész életére. Nem győzöm eléggé ismételni, hogy a ki a -gyermek fölött úr akar lenni, előbb önmaga felett kell úrnak -lennie. Elképzelem Emilemet, a mint a két szomszédasszony közti -czivakodás tetőpontján odamegy a dühösebbikhez és szánakozó hangon -mondja neki: <i>szegény asszony, maga úgy-e beteg, mennyire -sajnálom magát!</i> Ez a közbelépés bizonyára nem marad hatás -nélkül a szemlélőkre s talán a szereplőkre sem. Nevetés nélkül, -korholás nélkül, dicséret nélkül elvezetem, akár szivesen jön, akár -erőszakkal, mielőtt észrevehetné ezt a hatást vagy legalább mielőtt -gondolkozhatnék rajta és sietek elvonni a figyelmét más tárgyakra, -melyek amazt hamar elfeledtetik vele.</p> -<p>Nem czélom, hogy behatoljak minden részletbe, csupán -<span class="pagenum"><a name="Page_101" id= -"Page_101">-101-</a></span> csak az, hogy kifejtsem az általános -tételeket és példákat nyujtsak nehéz eshetőségekre. Lehetetlennek -tartom, hogy a társadalom ölén föl lehessen nevelni egy gyermeket -tizenkét éves koráig a nélkül, hogy fogalmat adjunk neki az egyik -embernek a másikhoz való viszonyáról és az emberi cselekedetek -erkölcsiségéről. Elég, ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ezeket a -szükséges fogalmakat oly későn adjuk meg neki, a mint csak lehet és -a mikor kikerülhetetlenekké válnak, csak a pillanatnyi szükségre -kell szorítkozni, csupán csak azért, hogy ne higyje magát mindenek -urának és ne tegyen rosszat másoknak aggály nélkül és a nélkül, -hogy maga is tudná. Vannak szelid és csöndes természetek, melyekkel -messzire lehet menni a nélkül, hogy veszélyeztetnők első -ártatlanságukat, de vannak heves természetek is, a melyekben a -vadság korán kifejlődik és a melyekből sietni kell embert csinálni, -hogy ne legyünk őket kénytelenek lánczra verni.</p> -<p>Első kötelességeink önmagunkra irányulnak; kezdetleges érzéseink -önmagunkban összpontosulnak, minden természetes mozgásunk kezdetben -fentartásunkra és jóllétünkre vonatkozik. Igy az igazság első -érzéséhez nem annak az igazságnak a révén jutunk, a melylyel mi -tartozunk, hanem annak révén, a melylyel mások tartoznak nekünk és -megint egy visszássága a közkeletü nevelési módoknak, hogy -kezdettől fogva beszélnek a gyermeknek kötelességeiről, sohasem a -jogairól, azon kezdik, hogy annak az ellenkezőjét mondják neki, a -mi kell, azt, a mit meg sem tud érteni és a mi nem is -érdekelheti.</p> -<p>Ha tehát olyan gyermeket kellene vezetnem, a milyet az imént -föltételeztem, azt mondanám magamban: a gyermek nem támad -személyekre,<a name="FNanchor_32" id="FNanchor_32"></a><a href= -"#Footnote_32" class="fnanchor">32)</a> hanem a dolgokra, és hamar -<span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> megtanul a tapasztalatból tisztelni -mindenkit, a ki felülmulja korban és erőben: a dolgok ellenben nem -védik magukat. Az első fogalom tehát, melyet adni kell neki, nem -annyira a szabadság, mint inkább a tulajdon fogalma és hogy ezt a -fogalmat megalkothassa magának, kell hogy legyen valamije, a mi a -sajátja. Ha felsoroljuk neki ruháit, butorait, játékszereit, az nem -jelent számára semmit, mivel ha rendelkezik is ezekről a -tárgyakról, nem tudja sem azt, hogyan, sem azt, miért az övéi. -Azzal se megyünk többre, ha megmondjuk neki, hogy azért az övéi, -mert neki adtuk, mert hogy adhasson az ember, ahhoz az kell, hogy -legyen neki, ime tehát egy előbbi birtoklás, mint az övé; a -tulajdon fogalmát akarjuk neki megmagyarázni, tekintet nélkül arra, -hogy az ajándékozás konvenczió dolga és hogy a gyermek nem tudhatja -még, mi a konvenczió.<a name="FNanchor_33" id= -"FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" class="fnanchor">33)</a> -Olvasók, jegyezzétek meg, kérlek, ebben a példában és százezer -másban, hogyan szokás azt gondolni, hogy jól nevelték a gyermeket, -pedig csak teletömték a fejét olyan szavakkal, melyeknek rá nézve -nincs semmi értelme.</p> -<p>Vissza kell tehát térni a tulajdon eredetéhez, mert innen kelhet -ki az első róla való fogalom. A falun élő gyermek bizonyos fogalmat -alkot magának a mezei munkáról, ehhez nem kell egyéb, mint szem és -ráérés s neki megvan az egyik is, a másik is. Minden kornak s -különösen az övének jellemző vonása, hogy alkotni, utánozni akar, -jelét adni hatalmának és tevékenységének. Alig látott kétszer kerti -munkát, vetést, ásást, zöldség-plántálást és máris kertészkedni -akar maga is.</p> -<p>A föntebb fölállított alapelveknek megfelelően nem ellenzem -kivánságát, ellenkezőleg pártját fogom, osztozom kedvtelésében, -vele dolgozom, nem az ő mulatságára, hanem a <span class= -"pagenum"><a name="Page_103" id="Page_103">-103-</a></span> -magaméra, ő legalább úgy hiszi: magam is kertészlegényévé leszek; a -míg meg nem erősödik a karja, fölásom neki a földet, ő birtokába -veszi azzal, hogy elültet benne egy palántát és ez a birtoklás -bizonyára szentebb és tiszteletreméltóbb, mint mikor Nunès Balboa -birtokába vette Dél-Amerikát Spanyolország nevében, beleplántálva -zászlaját a déli tenger partjába.</p> -<p>Mindennap megöntözzük a palántákat, örömujjongással nézzük -növekvésüket. Azzal növelem ezt az örömet, hogy megmondom neki: ez -a tiéd és megmagyarázom a <i>tiéd</i> fogalmát, megértetem vele, -hogy ebbe belehelyezte idejét, munkáját, fáradságát, végre egész -személyét, hogy ebben a földben van valami belőle magából, a mit -magáénak tulajdoníthat bárkivel szemben, mint a hogy kiszakíthatja -a karját egy másik ember kezéből, a ki akarata ellenére vissza -akarja tartani.</p> -<p>Egy szép napon sietve jön, az öntöző kanna a kezében. Oh, -micsoda látvány! Oh, fájdalom! Minden palánta ki van tépve, az -egész föld ki van forgatva, rá sem ismerni a helyre. Ah, mi lett -munkámból, művemből, gondjaim és verejtékem édes gyümölcséből? Ki -rabolta meg tulajdonomat? Ki vette el palántáimat? A fiatal szív -fellázad, a jogtalanság első érzése önti bele szomorú keservét, -könnyei patakokban folynak, a kétségbeesett gyermek megtölti a -levegőt nyögésével és sírásával. Részt veszek fájdalmában, -felháborodásában; kutatunk, tudakozódunk, vizsgálatot rendezünk. -Végül fölfedezzük, hogy a kertész követte el a csinyt. -Odahívjuk.</p> -<p>Ezzel aztán ugyan jól járunk. A kertész panaszunk hallatára -elkezd még hangosabban panaszkodni, mint mi. Hogyan, uraim, hát -önök rontották el a munkámat? Ide én máltai dinnyét ültettem, -melynek magvait úgy kaptam, mint valami kincset és melylyel jól -akartam önöket tartani, ha majd megérik, de önök hitvány palántáik -kedvéért tönkretették már kikelt dinnyéimet, a melyeket sohasem -tudok többé pótolni. Jóvátehetetlen kárt okoztak nekem és önmagukat -is megfosztották a pompás dinnye élvezetétől.</p> -<p><i>János Jakab.</i> Bocsáss meg, szegény Róbertem. Te -<span class="pagenum"><a name="Page_104" id= -"Page_104">-104-</a></span> belefektetted ide munkádat, -fáradságodat. Belátom, hogy rosszat tettünk, elrontottuk a munkád -eredményét, de majd szerzünk másik máltai magvakat és ezentúl majd -csak akkor fogunk egy földet megművelni, ha tudjuk, hogy előttünk -senki se tette rá a kezét.</p> -<p><i>Róbert.</i> Akkor ugyan megpihenhetnek, uraim, mert parlagon -heverő föld nincs már sehol. Én azon a földön dolgozom, melyet az -apám tört fel és mindenki ugyanazt teszi a maga részéről. A mi -földet látnak, mind el van foglalva rég idők óta.</p> -<p><i>Emil.</i> Róbert úr, akkor hát gyakran vesznek el -dinnyemagvak?</p> -<p><i>Róbert.</i> Bocsásson meg, ifjuram, csakhogy nem akad ám -mindig olyan hebehurgya fiatal úr, mint ön. Senki sem nyúl hozzá a -szomszédja kertjéhez, mindenki tiszteletben tartja a más munkáját, -hogy a magáé is biztonságban legyen.</p> -<p><i>Emil.</i> De nekem nincs kertem.</p> -<p><i>Róbert.</i> Mit bánom én! Ha az enyémet elrontja, nem engedem -többé sétálni benne, mert bizony nem akarom, hogy kárba veszszen a -fáradságom.</p> -<p><i>János Jakab.</i> Nem lehetne a jó Róberttel megegyezni? -Engedjen át kis barátomnak és nekem egy zúgot a kertjében, hogy -megműveljük, az alatt a föltétel alatt, hogy a haszon fele az övé -lesz.</p> -<p><i>Róbert.</i> Átengedem én föltétel nélkül is. De úgy -vigyázzanak, hogy kitépem a palántáikat, ha hozzányúlnak az én -dinnyéimhez.</p> -<p>Ebből a kisérletből, a melylyel bele lehet vésni a gyermekbe a -kezdetleges fogalmakat, láthatni, mint lehet a tulajdon fogalmát -természetszerüen visszavezetni arra a jogra, melyet az első foglaló -munkájával szerez. Ez világos, szabatos, egyszerü és mindig érthető -a gyermek számára. Ettől fogva egész a tulajdon jogáig és a cseréig -csak egy lépés van, a mely után rövidesen meg kell állni.</p> -<p>Láthatni azt is, hogy az a magyarázat, melyet itt két lap irásba -szorítok bele, a gyakorlatban talán egy év dolga lesz, mert az -erkölcsi eszmék fejlődésében nem lehet elég <span class= -"pagenum"><a name="Page_105" id="Page_105">-105-</a></span> lassan -haladni, sem elég szilárdan megvetni a lábunkat minden lépésnél. -Fiatal mesterek, kérlek, gondoljatok erre a példára és tartsátok -eszetekben, hogy tanítástoknak mindenkor inkább a cselekedetekben -kell rejlenie, mint a beszédben, mert a gyermek könnyen elfelejti, -a mit mondott s a mit neki mondtak, de nem felejti el, a mit tett -vagy a mit neki tettek.</p> -<p>Hasonló oktatásokat, mint már mondottam, előbb-utóbb adni kell, -a szerint, a mint a növendék szelid vagy heves természete sietteti -vagy késlelteti szükségét; hasznuk szembeszökően nyilvánvaló, de -hogy e nehéz dolgokban semmit se mulaszszunk el, adjunk még egy -példát.</p> -<p>Makacs gyereketek elront mindent, a mihez hozzányúl; ne -haragudjatok érte, távolítsatok el keze ügyéből mindent, a mit -elronthat. Összetöri a bútorokat, melyeket használ; ne siessetek -újakat adni neki, hadd érezze a nélkülözés kényelmetlenségét. -Betöri szobája ablakát, hadd fújjon rá a szél éjjel és nappal, a -nélkül, hogy törődnétek meghülésével, mert inkább legyen náthás, -mint bolond. Ne panaszkodjatok soha az alkalmatlanságon, melyet -okoz, de legyen rá gondotok, hogy ő érezze legelőször. Végre -kijavíttatjátok az ablakot, de még mindig nem szóltok semmit. -Megint betöri? Fordítani kell a módszeren; mondjátok neki szárazon, -de harag nélkül: az ablak az enyém, az én gondoskodásomból -csinálták, azt akarom, hogy megmaradjon. Ekkor bezárjátok a -gyermeket a sötétbe, egy ablaktalan szobába. Erre az új eljárásra -elkezd sírni, dühösködni; nem törődik vele senki. Hamarosan -belefárad és alább hagy a hangjával; szomorkodik, nyöszörög; -megjelenik egy szolga, a lázadó kéri, hogy szabadítsa meg. A -nélkül, hogy kifogást keresne, hogy miért nem teszi meg, a szolga -ezt feleli: <i>nekem is van ablakom, a melyre vigyázni kell</i>. -Ezzel elmegy. Végre miután a gyermek néhány óra hosszat maradt ott, -elég sokáig, hogy megúnhassa és megemlékezzék rá, valaki azt -ajánlja neki, egyezzen ki veletek, hogy visszaadjátok neki a -szabadságát és ő nem tör be több ablakot. Hisz ő egyebet sem akar. -Megkéret benneteket, hogy jöjjetek hozzá. El is jöttök. Felajánlja -az egyezséget és ti azonnal elfogadjátok, <span class= -"pagenum"><a name="Page_106" id="Page_106">-106-</a></span> ezt -mondva neki: ez nagyon jól van, nyerünk rajta mind a ketten, miért -nem jött ez a jó eszméd hamarabb? És aztán örömmel megölelitek, a -nélkül, hogy igéretének megerősítését kivánnátok tőle s azonnal -bevezetitek szobájába, ezt a megegyezést oly szentnek és -sérthetetlennek tekintve, mintha esküvel volna megerősítve. Mit -gondoltok, micsoda fogalmat nyer ebből az eljárásból az igéret -hiteléről és hasznosságáról? Nagyot csalódnék, ha akadna a világon -egyetlen gyermek, hacsak nincs még egészen megromolva, a kin ne -fogna ez a bánásmód és a ki ezek után szándékosan betörne egy -ablakot. Figyeljétek meg mindennek lánczolatát. A kis gonosztevő -nem gondolt rá, mikor gödröt ásott, a melybe palántáit ültesse, -hogy börtönt ásott ki magának, a melybe tudománya hamarosan vetni -fogja.<a name="FNanchor_34" id="FNanchor_34"></a><a href= -"#Footnote_34" class="fnanchor">34)</a></p> -<p>Benne vagyunk tehát az erkölcs világában, nyitva van a kapu a -bün számára. A szerződéssel és a kötelességekkel születik meg a -rászedés és a hazugság. Attól fogva, hogy az ember olyat tud tenni, -a mit nem szabad, igyekszik elleplezni azt, a mit nem lett volna -szabad tennie. Attól fogva, hogy valamely érdekből igérünk valamit, -egy erősebb érdek megsértetheti velünk az igéretet; csak arról van -már szó, hogy büntetlenül megsérthessük. A kifogás természetes: az -ember elrejtőzik és hazudik. Miután nem tudtuk elhárítani a bűnt, -ott vagyunk, hogy meg kell büntetnünk. Ime, az <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> emberi -élet nyomoruságai, melyek a tévedésekkel kezdődnek.</p> -<p>Eleget mondtam arra, hogy megértessem, hogy a büntetést sohasem -szabad mint büntetést ráróni a gyermekre, hanem úgy kell hogy rája -háruljon, mint rossz cselekedetének természetes következménye. Ép -így ne szónokoljatok a hazugság ellen, ne egyenesen azért -büntessétek meg, mert hazudott, hanem tegyetek róla, hogy a gyermek -fejére, ha hazudott, ráháramoljon a hazugság minden rossz -következménye: az, hogy nem hisznek neki akkor sem, mikor igazat -mond, hogy olyan roszszal is vádolják, a mit nem tett, akárhogy -védekezik is. De magyarázzuk ki, mi a gyermekre nézve a -hazugság.</p> -<p>Két fajtája van a hazugságnak; a ténybeli, a mely a multra -vonatkozik s az érzületbeli, a mely a jövőre vonatkozik. Az elsőnek -akkor van helye, a mikor valaki tagadja, a mit tett, vagy a mikor -azt mondja, hogy tett valamit, a mit nem tett, általában, a mikor -az ember tudatosan a dolgok igazsága ellen szól. A másiknak akkor -van helye, mikor olyat igér meg az ember, a mit nincs szándékában -megtartani és általában mikor az ember olyan szándékot mutat, a -mely nincs meg benne. Ez a kétféle hazugság néha egyesülhet -ugyanabban a hazugságban,<a name="FNanchor_35" id= -"FNanchor_35"></a><a href="#Footnote_35" class="fnanchor">35)</a> -de itt különbözőségükben tekintem őket.</p> -<p>A ki érzi, hogy szüksége van mások segítségére és a ki folyton -próbára teszi jóakaratukat, annak nincs érdekében, hogy rászedje -őket; ellenkezőleg, nyilvánvaló az az érdeke, hogy úgy lássák a -dolgokat, a milyenek, mert attól fél, hogy ártalmára tévedhetnek. -Nyilvánvaló tehát, hogy a ténybeli hazugság nem folyik a gyermek -természetéből, de az engedelmesség törvénye idézi fel a hazugság -szükségét, mert az engedelmesség kínos lévén, titokban mennél -jobban fölmenti magát alóla s mert a büntetés vagy a szemrehányás -pillanatnyi érdeke háttérbe szorítja az igazsághoz <span class= -"pagenum"><a name="Page_108" id="Page_108">-108-</a></span> való -ragaszkodás távolabb eső érdekét. A természetes és szabad -nevelésben miért hazudnék a gyermek? Mi rejtegetni valója van -előttetek? Nem korholjátok, nem büntetitek meg semmiért, nem -követeltek tőle semmit. Mért ne mondana meg nektek mindent, a mit -tett, ép olyan őszintén, mint kis pajtásának? Ebben a vallomásában -nem láthat több veszedelmet az egyik oldalról, mint a másikról.</p> -<p>Az érzületbeli hazugság még kevésbbé természetes, mert az -igéretek, hogy valamit tenni fog, vagy valamitől tartózkodni fog, -konvenczionális tények, melyek a természetes állapottól -eltávolítják és korlátozzák szabadságát. Sőt, mi több, a gyermek -minden igérete magamagában semmis, tekintve, hogy korlátozott -látóköre nem képes túlterjeszkedni a jelenen, tehát nem tudja, mit -tesz, mikor kötelezi magát valamire. A gyermek alig hazudhatik, -mikor lekötelezi magát, mert nem gondolván egyébre, csakhogy a -jelen pillanatra nézve kihúzza magát a bajból, minden eszköz egyre -megy neki, a melynek nincs pillanatnyi hatása; ha valamit a jövőre -nézve igér, akkor nem igér semmit s még szunnyadó képzelete nem -tudja lényét két különböző időre kiterjeszteni. Ha el tudja kerülni -a verést vagy megkaphat egy édességet azzal, hogy megigéri, hogy -holnap kiugrik az ablakon, azonnal megigérné. Ime, ezért nem veszi -számba a törvény a gyermek igéreteit és mikor a törvénynél -szigorúbb apák és mesterek megkövetelik, hogy váltsa be igéretét, -ez csak olyan dolgokban fog megtörténni, a melyeket a gyermeknek -igéret nélkül is meg kellene tennie.</p> -<p>A gyermek, nem tudva, mit tesz, mikor kötelezi magát valamire, -nem hazudhatik, mikor lekötelezi magát. Máskép áll a dolog, ha -megszegi az igéretét, a mi megint a visszamenőleges hazugság egy -neme; mert nagyon jól emlékszik, hogy ezt az igéretet megtette, de -a megtartásnak a fontosságát nem látja. Nem lévén képes a jövőben -olvasni, nem láthatja előre a dolgok következményeit s a mikor -megszegi adott szavát, nem tesz semmit életkorának szelleme -ellen.</p> -<p>Ebből az következik, hogy a gyermek hazugságai mestereinek művei -s a mikor arra akarják tanítani, hogy igazat szóljon, épen ezzel -tanítják a hazugságra. Abban a buzgólkodásban, <span class= -"pagenum"><a name="Page_109" id="Page_109">-109-</a></span> hogy -irányítsák, vezessék, oktassák, soha sincs elegendő eszköz a czél -elérésére. A szellemére való befolyásnak új eszközeit akarják -megszerezni alaptalan elvekkel, esztelen tanításokkal és jobban -szeretik, ha tudja leczkéjét és hazudik, mintha tudatlan, de -igaz.</p> -<p>Mi ellenben, a kik csak a gyakorlat által adunk leczkéket -növendékeinknek és jobb szeretjük, ha jók, mint ha tudósok, nem -követeljük tőlük az igazságot, attól féltünkben, hogy eltorzítjuk -és nem igértetünk velük semmit, hogy ne essenek kisértetbe, -igéretüket megszegni. Ha távollétemben valami bajt csinált magának, -melynek szerzőjét nem tudom, óvakodni fogok tőle, hogy Emilt -vádoljam vele vagy hogy megkérdezzem: <i>te tetted ezt?</i><a name= -"FNanchor_36" id="FNanchor_36"></a><a href="#Footnote_36" class= -"fnanchor">36)</a> Mert ezzel mi mást tennék, mint hogy -megtanítanám tagadni? Hogyha nehéz természete arra kényszerít, hogy -valamiben megállapodjam vele, ügyesen úgy fogom intézni, hogy az -ajánlat mindig belőle induljon ki, sohase belőlem, hogy ha -kötelezte magát valamire, legyen mindig valami közvetlen és -érezhető érdeke adott szava megtartására és hogy ha bármikor is -megszegi szavát, ez a hazugság olyan bajokat zúdítson rá, melyeket -magából a dolgok rendjéből folyóknak lát, nem pedig nevelője -bosszújából. De távol attól, hogy szükség legyen ilyen kegyetlen -eszközökhöz folyamodni, csaknem teljesen biztos vagyok benne, hogy -Emil nagyon későn tudja meg, mi a hazugság és mikor megtudja, -nagyon el fog csodálkozni, nem tudja megérteni, mire jó a hazugság. -Nyilvánvaló, hogy mennél függetlenebbé teszem jóllétét másoknak -akár akaratától, akár itéletétől, annál inkább elvágom benne a -hazugság minden érdekét.</p> -<p>Ha nem sietünk túlságosan az oktatásokkal, akkor nem sietünk -túlságosan a követelésekkel sem; mindennek megvárjuk az idejét s -akkor követeljük, a mikor eljön rá <span class="pagenum"><a name= -"Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> az alkalom. Aztán a -gyermek kifejlődik, föltéve, ha nincs elrontva. De mikor egy -eszeveszett tanító, aki nem tudja, hogy fogjon hozzá a dologhoz, -minden pillanatban ezt vagy azt igérteti vele, megkülömböztetés -nélkül, válogatás nélkül, mértéktartás nélkül, a gyermek -felbosszankodik, és túlterhelve mindez igéretekkel, elhanyagolja, -elfelejti, végül semmibe sem veszi őket, s úgy tekintve, mint üres -szólamokat, játéknak veszi és megszegi őket. – Azt akarjátok tehát, -hogy hű legyen szavának megtartásában? Legyetek óvatosak az -igéretek követelésében. A részletesség, a melylyel az imént a -hazugságról szóltam, sok tekintetben alkalmazható a többi -kötelességekre mind, a melyeket nem szabad úgy kiszabni a -gyermeknek, hogy nemcsak gyülöletesekké, hanem kivihetetlenekké is -tegyük. Hogy az erény prédikátorainak látszassanak, megszerettetik -velük az összes bűnüket: beléjük oltják azzal, hogy tiltják őket. -Azzal akarják őket jámborakká tenni, hogy a templomba viszik, a hol -unatkoznak. Szüntelenül imákat daráltatnak velük, s ezzel arra -viszik őket, hogy vágyakozzanak arra a boldogságra, hogy ne kelljen -Istenhez imádkozniok, hogy beléjök oltsák a felebaráti szeretetet, -alamizsnát osztogattatnak velük, mintha nem tartanák magukhoz -méltónak, hogy ők maguk osztogassák. Bizony nem a gyermeknek kell -alamizsnát osztogatni, hanem a mesternek; bármennyire ragaszkodik -is növendékéhez, ezt a dicsőséget el kell tőle vitatnia, meg kell -győznie arról, hogy az ő korában ő még nem méltó rá; az alamizsna -olyan embernek való cselekedet, aki ismeri az értékét annak, amit -ad és tudja, mily szüksége van rá felebarátjának. A gyermeknek, a -ki mindebből nem tud semmit, nem lehet az adásban semmi érdeme, -szeretet és jótékonyság nélkül ad, csaknem szégyenli, hogy ad, -miután saját tapasztalata alapján azt hiszi, hogy csak a gyermekek -adnak alamizsnát, s ha valaki felnőtt, akkor már nem ad.</p> -<p>Jegyezzétek meg, hogy ne adassatok a gyermekkel olyan dolgokat, -melyeknek nem ismeri az értékét, fémdarabokat, melyeket zsebében -tart, és melyek nem valók neki másra, mint erre. A gyermek -könnyebben ad oda száz aranyat, mint egy darab kalácsot, de -vegyétek rá ezt a kis <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> tékozlót, hogy olyan dolgokat adjon, -amelyek előtte becsesek játékszereket, bonbonokat, az uzsonnáját és -akkor hamar ki fog tudódni, bőkezüvé tettétek-e.</p> -<p>Még másképp is szoktak ebben segiteni magukon, hogy t. i. hamar -visszaadják a gyermeknek, amit odaadott, úgy hogy hozzá szokik, -hogy odaadjon mindent, a miről tudja, hogy úgy is vissza fogja -kapni. A bőkezüségnek csak ezt a két fajtáját láttam gyermekekben: -odaadni azt, a minek semmi hasznát sem tudják venni, vagy odaadni -azt, a miről biztos, hogy vissza fogják kapni: Tegyetek róla, -mondja Locke, hogy a gyermek meg legyen győződve tapasztalás -alapján, hogy a legbőkezübb jár mindig legjobban. Ez annyi, mint -látszólag bőkezüvé tenni a gyermeket, valóságban pedig kapzsivá. -Hozzáteszi azt is, hogy a gyermek ezzel megszokja a bőkezüséget. -Igen, az uzsorás bőkezüséget, a mely oda adja a krajczárt, hogy -forintot kapjon érte. De mikor arról van szó, hogy igazán jó -szívvel adjon, akkor hiába a megszokás s a mint nem adják neki -vissza, akkor aztán nem ad ő sem. Inkább a lélek megszokására kell -súlyt vetni, mint a kezekére. A többi erények, a melyekre a -gyermeket tanítják, mind hasonlók ehhez és ezeknek a szilárd -erényeknek a prédikálásával teszik szomorúvá fiatal éveit! Ez aztán -a bölcs nevelés.</p> -<p>Mesterek! félre a nagyképüsködéssel, legyetek erényesek és jók, -hogy példátok bevésődjék növendéketek emlékezetébe, a míg aztán -szívükbe is benyomulhat. A helyett, hogy nagyon sietnék a -felebaráti szeretet tényeit követelni növedékemtől, inkább magam -gyakorlom az ő jelenlétében és meg sem adom neki a módot, hogy -engem utánozzon ebben, mintha ez olyan dicsőség volna, amely az ő -korához nem illő; mert fontos dolog, hogy ne szokja meg az ember -kötelességeit úgy tekinteni, mint csupán csak a gyermekek -kötelességeit. Aztán mikor látja, hogy segitek a szegényeken és -megkérdez erről, azt fogom neki mondani, ha ideje van a -feleletnek:<a name="FNanchor_37" id="FNanchor_37"></a><a href= -"#Footnote_37" class="fnanchor">37)</a> «Édes fiam, mikor a -szegények beleegyeztek, <span class="pagenum"><a name="Page_112" -id="Page_112">-112-</a></span> hogy legyenek a világon gazdagok, a -gazdagok megigérték, hogy el fogják tartani azokat, a kiknek nincs -miből megélniök, sem a vagyonukból, sem a munkájokból.» «Ön is -megigérte ezt?» fogja ő kérdezni; «Bizony igen, én csak az alatt a -föltétel alatt vagyok ura annak, amim van, a mely birásához hozzá -van fűzve.»</p> -<p>Ha más volna és nem Emil, aki megértette ezt a beszélgetést (és -láttuk már, mikép lehet egy gyermekkel megértetni), kisértetbe -esnék, hogy utánozzon engem és úgy viselje magát, mint egy gazdag -ember. Hasonló esetben megakadályoznám legalább azt, hogy tüntetve -tegye; szivesebben látnám, ha megfosztana jogomtól és titokban -adakozna. Ez korához illő ravaszság volna és az egyedüli, a melyet -megbocsájtanék neki.</p> -<p>Tudom, hogy mindezek az utánzott erények majomerények és hogy -semmiféle jó cselekedet erkölcsileg nem jó, csak ha mint olyant -végzik, és nem azért, mert mások is végzik. De olyan életkorban, -mikor a szív még nem érez semmit, utánoztatni kell a gyermekkel -olyan cselekedeteket, a melyekre rá akarjuk szoktatni, hogy aztán -később meggyőződésből és a jó iránti szeretetből cselekedhessék. Az -ember utánzó lény, még az állat is az; az utánzás ösztöne a -természet bölcs rendelése szerint való, de a társadalomban elfajul -bűnné. A majom utánozza az embert, a kitől fél, de nem utánozza az -állatokat, a melyeket megvet; jónak tartja azt, a mit egy nálánál -külömb lény tesz. Köztünk ellenkezőleg a mi mindenféle bohóczaink -utánozzák a szépet, hogy lealjasítsák, hogy nevetségessé tegyék, -arra igyekeznek alacsonyságuk érzésében, hogy magukkal egyenlővé -tegyék azt, a mi többet ér, mint ők; vagy ha igyekeznek utánozni -azt, a mit csodálnak, csodálatuk tárgyának megválasztásában -láthatni az utánzóknak hamis izlését: sokkal inkább akarnak vele a -többieknek imponálni, vagy tehetségeiket ünnepeltetni, mint -jobbakká, vagy bölcsebbekké válni. Az utánzás alapja közöttünk -abból a vágyból származik, hogy mindig önmagunk fölé emeljük -magunkat. Ha vállalkozásom sikerül, Emilben ez a vágy bizonyosan -nem lesz meg. Le kell tehát mondanunk arról a látszólagos jóról, a -mit ez előidézhet. <span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span></p> -<p>Hatoljatok le neveléstek összes szabályainak mélyére és akkor -valamennyit visszásaknak fogjátok találni, kivált abban, ami az -erényekre és erkölcsökre vonatkozik. Az egyedüli erkölcsi leczke, a -mely a gyermekkorhoz illik – és ez a lefontosabb minden korban: – -soha nem tenni rosszat senkinek. Maga a jótét szabálya is, ha nincs -ennek alávetve, veszedelmes, téves, ellenmondással teljes. Kicsoda -nem tesz jót? Jót mindenki tesz, a gonosz épp úgy, mint a többiek. -Egyet szerencséssé tesz száz szerencsétlennek rovására és ebből -származik minden nyomorúságunk. A legfenköltebb erények negativ -természetüek s egyúttal a legnehezebbek is, mert fitogtatás nélkül -valók és nincs meg bennük az az emberi szívnek oly édes gyönyör -sem, hogy valakit úgy bocsájtunk el magunktól, hogy meg van velünk -elégedve. Oh mennyi jót tesz szükségszerüen felebarátaival az – ha -ugyan van ilyen, – a ki nem tesz nekik soha rosszat! Micsoda -rettenthetetlen lélekre, micsoda hatalmas jellemre van ehhez -szüksége! Ha nem okoskodunk erről a tételről, hanem igyekszünk -gyakorolni, csak akkor érezzük, mily nagy és keserves dolog -megvalósitani.<a name="FNanchor_38" id="FNanchor_38"></a><a href= -"#Footnote_38" class="fnanchor">38)</a></p> -<p>Ez néhány halvány eszme arról az óvatosságról, a melylyel a -gyermeknek meg akarom adatni azokat a tanításokat, a melyeket néha -nem lehet tőle megtagadni, a nélkül, hogy kitennők annak a -veszélynek, hogy ártalmára lehet magamagának, vagy másoknak és -különösen, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> olyan szokásokat vegyen föl, a -melyekről aztán később csak bajosan lehet leszoktatni. De biztosak -lehetünk, hogy ez a szükség ritkán fog beállni oly gyermekeknél, a -melyek úgy vannak nevelve, a hogy kell, mivel lehetetlenség, hogy -nehéz fölfogásuakká, gonoszakká, hazugokká, kapzsiakká váljanak, ha -nem oltottunk szívükbe bűnöket, a melyek ilyenekké teszik! Igy -tehát a mit erre a pontra vonatkozólag mondtam, inkább a -kivételekre, mint a szabályokra vonatkozik, de ezek a kivételek -annál gyakrabbiak, mennél több alkalma van a gyermeknek kivetkőzni -állapotából és rákapni a felnőttek bűneire. Azoknak, a kik a -világban nevelkednek, szükségképen korábban van szükségük -oktatásra, mint azoknak, a kik visszavonultságban nevelkednek. -Ennek a magányos nevelésnek kell tehát előnyt adni, még ha nem való -is egyébre, mint hogy időt enged a gyermeknek, hogy megérlelődjék. -Egy másik ellenkező fajtája a kivételeknek azok számára való, a -kiket szerencsés természetük fölébe emel koruknak. Valaminthogy -vannak emberek, a kik soha sem lépnek ki a gyermekkorból, épp úgy -vannak ismét mások, a kik úgyszólván soha nem is voltak benne és -csaknem születésüktől fogva felnőtt emberek. Az a baj, hogy ez az -utóbbi kivétel nagyon ritka, nagyon nehezen felismerhető, és hogy -minden anya azt képzelvén, hogy ha már vannak csodagyermekek, -habozás nélkül annak tartja a magáét. Tovább is mennek, rendkívüli -jeleknek tekintik még azokat is, a melyek a dolgok megszokott -rendjéhez tartoznak: az élénkséget, a pajkosságot, a fürgeséget, a -bájos naivitást, a gyermekkor minden jellemző vonását, a melyek -legjobban mutatják, hogy a gyermek éppen gyermek. Van-e abban -csodálni való, ha az, a kit sokat beszéltetnek és a kinek -megengedik, hogy kimondjon mindent, a kit nem feszélyez semmi -tekintet, semmi illedelem, véletlenül valami jó mondást tud -mondani? Inkább az volna csodálatos, ha soha nem mondana; a mint -hogy csodálatos volna, ha egy asztrológus ezer hazugság között nem -mondana soha valami igazat. Annyit hazudnak, mondta IV. Henrik, -hogy végül már igazságot szólnak. A ki el akar találni néhány jó -mondást, nem kell egyebet tennie, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_115" id="Page_115">-115-</a></span> sok -badarságot beszélni. Isten óvja minden bajtól a divatos embereket, -a kiknek csak ez az egy érdemük van, hogy ünnepeljék őket.</p> -<p>A legragyogóbb gondolatok is felötölhetnek egy gyermek agyában -vagy még inkább, a legjobb mondások a szájában, mint a hogy kezébe -juthat a legnagyobb értékű gyémánt is, a nélkül, hogy akár a -gondolat, akár a gyémánt az övé volna; ebben a korban egyáltalában -semmi sem lehet a gyermeknek igazi tulajdona. Azok a dolgok, -melyeket a gyermek mond, nem azt jelentik ő rá nézve, a mit miránk -nézve, nem is fűzi hozzájuk ugyanazokat az eszméket. Ezeknek az -eszméknek, ha ugyan egyáltalában vannak ilyen eszméi, nincs a -fejében sem folytatásuk, sem kapcsolatuk, nincs semmi szilárd, -nincs semmi biztos mindabban, a mit gondol. Vizsgáljátok meg -állitólagos csodagyermeketeket. Bizonyos pillanatokban rendkívüli -tevékenységet s oly világosságát a szellemnek találjátok meg nála, -a mely a fellegeken is át tudna hatolni. Máskor, többnyire pedig ez -a szellem renyhének, bénának tetszik, mintha sűrű ködbe volna -burkolva. Hol előre szalad, hol pedig mozdulatlan marad. Az egyik -pillanatban azt mondanátok: lángész, a másik pillanatban: ostoba; -mind a két esetben tévedtek. Gyermek. Az egyik pillanatban sasfiók, -a mely a levegőben száll, és a következő pillanatban visszaesik -fészkébe.</p> -<p>Bánjatok hát vele, minden látszat daczára, korának megfelelően -és óvakodjatok kimeríteni erejét azzal, hogy nagyon is akarjátok -fejleszteni. Ha ez a gyönge agyvelő föltárult, ha azt látjátok, -hogy bugyborékolni kezd, hagyjátok kezdetben szabadon erjedni, de -ne izgassátok föl soha, hogy minden ki ne párologjon belőle és -mikor az első hullámzásai elmultak, tartsátok vissza, szorítsátok -meg a többieket, addig, a míg az évek multával minden éltető -meleggé és igazi erővé válik. Máskülömben elvesztegetitek időtöket -és gondoskodástokat, elpusztítjátok saját műveteket és miután -vigyázatlanul megrészegedtetek mindezektől a lobbanékony gőzöktől, -nem marad számotokra más, mint az erőtlen üledék. A koraérett -gyermekekből lesznek a köznapi emberek; ennél általánosabb érvényű -és biztosabb megfigyelést nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> tudok. Semmi sem -nehezebb, mint megkülömböztetni a gyermekben az igazi -tompa-elméjüséget attól a látszólagos és csalékony -tompa-elméjüségtől, a mely az erős léleknek jelzője. Első -pillantásra különösnek tünik föl, hogy a két végletnek ily hasonló -jelei vannak, és ez mégis megtörténhetik; mert abban az életkorban, -mikor az embernek még nincsenek igazi eszméi, az egész külömbség a -között, a kiben lángész van s a között, a kiben nincs, csak az, -hogy az utóbbi csupa hamis eszméket vesz magába, és az előbbi, csak -hamis eszméket találván, nem vesz föl semmilyeneket: abban hasonlít -tehát, hogy az egyik nem képes semmire és hogy semmi sem felel meg -a másiknak. Az egyedüli jel, a mely megkülömböztetheti őket, a -véletlentől függ, a mely az utóbbinak valami neki való eszmét -nyujt, míg a másik mindig és mindenben ugyanaz marad. Az ifjabbik -Cátót gyermekkorában odahaza félkegyelmünek tartották. Hallgatag -volt és makacs, ez volt róla az egész vélemény. Csak Sulla -előszobájában kezdte őt a nagybátyja megismerni. Ha nem lépett -volna be ebbe az előszobába, talán a teljes elmebeli érettség -koráig buta számba ment volna; ha Cæsar nem élt volna, talán mindég -álmodozónak tartották volna ugyanazt a Cátót, a ki átlátott Cæsar -gyászos lángelméjén és messziről előre látta minden tervét. Oh -mennyire alá vannak vetve a tévedésnek azok, a kik a gyermekeket -oly elhamarkodottan itélik meg. Sokszor gyermekebbek mint azok. -Ismertem egy embert,<a name="FNanchor_39" id= -"FNanchor_39"></a><a href="#Footnote_39" class="fnanchor">39)</a> a -ki megtisztelt barátságával, a ki már meglehetős érett korában -korlátolt elme számban ment családjában és barátainál; ez a kitünő -elme csöndben érlelődött. Egyszerre csak kitünt róla, hogy -filozófus, és én nem kétkedem benne, hogy az utókor tiszteletre -méltó és kiváló helyet juttat neki korának legjobb gondolkodói és -legnagyobb metafizikusai között.</p> -<p>Tiszteljétek a gyermekkort és ne siessetek nagyon itélni róla, -akár jóban, akár rosszban. Hadd jelentkezzenek, igazolják magukat, -bizonyítsák magukat sokáig a kivételek, mielőtt különleges eljárási -módokat alkalmaznának ellenük. <span class="pagenum"><a name= -"Page_117" id="Page_117">-117-</a></span> Hadd fejtse ki hatását a -természet, mielőtt ti cselekednétek helyette, nehogy -ellensúlyozzátok ezt a hatást. Azt mondhatjátok erre, hogy -ismeritek az idő értékét és nem akarjátok az időt elvesztegetni; -nem veszitek észre, hogy jóval nagyobb idővesztegetés rosszul -használni fel az időt, mint egyáltalán nem használni föl és hogy a -rosszul tanított gyermek messzebb van a bölcseségtől, mint az, a -kit egyáltalán nem tanítottak. Aggodalommal nézitek, hogy tétlenül -emészti föl első éveit. Hogyan! hát az semmi, boldognak lenni, hát -az semmi, ugrálni, játszani, futkosni egész nap? Soha életében nem -lesz annyira elfoglalva. Plátó respublikájában, melyet oly -szigorúnak tartanak, csupa mulatságban, játékban, dalolásban, -szórakozásban neveli föl a gyermekeket; azt mondhatnám, hogy -megtett mindent, a mikor jól megtanította őket örülni. Seneca pedig -a régi római ifjúságról azt mondja: mindig talpon volt, nem -tanították semmire, a mit ülve kellett volna tanulnia.<a name= -"FNanchor_40" id="FNanchor_40"></a><a href="#Footnote_40" class= -"fnanchor">40)</a> Vajjon kevesebbet ért-e ez az ifjúság, mikor -megérte a férfikort? Ne sokat rémüldözzetek ettől a tétlenségtől. -Mit szólnátok az olyan emberről, a ki nem akarna soha aludni, csak -hogy hasznára fordíthassa egész életét? Azt mondanátok: ez az ember -eszeveszett, nem felhasználja idejét, hanem megfosztja magát tőle; -hogy elkerülje az álmot, beleszalad a halálba. Gondoljátok meg -tehát, hogy ez itt ugyanaz a dolog és hogy a gyermekkor az elmének -álma.</p> -<p>A tanulás látszólagos könnyüsége a gyermek romlásának oka. Nem -látják, hogy épen ez a gyermek nem tanul semmit. Síma és egyenletes -agyveleje úgy adja vissza a tárgyakat, melyeket elébe tartanak, -mint a tükör; de semmi sem marad meg, semmi sem hatol bele. A -gyermek megtartja a szavakat, az eszmék visszapattannak róla; a kik -hallgatják, megértik szavait, csak ő maga nem érti meg.</p> -<p>Ámbár az emlékezet és a gondolkodás két lényegesen külömböző -tehetség, mégis az egyik igazában csak a másikkal együtt fejlődik -ki. Az értelem kora előtt a gyermek nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> -eszméket fog föl, hanem képeket; és a kettő között az a külömbség, -hogy a képek csak az érzékelhető tárgyak abszolut másai, az eszmék -pedig a tárgyakról való, azok egymáshoz való viszonya által -meghatározott fogalmak. A kép megállhat magában is a szellemben, a -mely elképzeli, holott minden eszme más eszméket tételez fel. Mikor -képzelünk, nem teszünk egyebet, csak látunk; mikor fogalmat -alkotunk, összehasonlítunk. Érzékleteink tisztára passivak, -ellenben minden percepciónk vagy eszménk egy aktiv itélő -principiumból származik. Ezt majd alább ki fogjuk mutatni.</p> -<p>Azt mondom tehát, hogy a gyermeknek, nem lévén képes itélni, -nincs is igazi emlékezete; megőrzi a hangokat, az alakokat, az -érzéki benyomásokat; az eszméket ritkán, az eszmék kapcsolatait még -ritkábban. Azt hiszik, ellenem hoznak föl bizonyitékot, ha azt -vetik ellenem, hogy a gyermek meg tudja tanulni a geométria -bizonyos elemeit; pedig ezzel épen mellettem bizonyítanak: azt -bizonyítják, hogy egyáltalán nem tudván önmaguktól -következtetéseket vonni, még mások következtetéseit sem tudják -megőrizni. Mert figyeljétek meg ezeknek a kis geométereknek a -módszerét, azonnal meg fogjátok látni, hogy épen csak az ábra -benyomását és a bevezetés szövegét őrizték meg. A legkisebb új -ellenvetésre elvesztik a fonalat; fordítsátok meg az ábrát és -belezavarodnak. Minden tudásuk az érzékelésben merül ki, semmi sem -hatol be a megértésig. Még az emlékezetük sem tökéletesebb, mint a -többi képességeik, mert majd mindig újra meg kell tanulniok, ha -felnőnek, azokat a dolgokat, a melyeknek a szavait gyermekkorukban -megtanulták.</p> -<p>Mindazáltal távol legyen tőlem az a gondolat, hogy a -gyermekeknek nincs bizonyos fajta gondolkozásuk,<a name= -"FNanchor_41" id="FNanchor_41"></a><a href="#Footnote_41" class= -"fnanchor">41)</a> ellenkezőleg, <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> azt látom, hogy nagyon -helyesen gondolkoznak mindenről, a mit ismernek és a mi pillanatnyi -és érezhető érdeküknek megfelel. De ismereteikre vonatkozólag -szokás tévedni, a mikor olyan ismereteket tulajdonítanak nekik, a -melyekkel nem bírnak és azt hiszik, hogy gondolkoznak olyan -dolgokról, a melyeket nem tudnak megérteni. Abban is tévednek, hogy -figyelmessé akarják őket tenni olyan megfontolásokra, a melyek -semmi módon nem érintik őket, mint például: jövendő érdekükre, -felnőtt korukbeli boldogságukra, a tiszteletre, melyben részesülni -fognak, ha nagyok lesznek Ez mind olyan beszéd, a mely mindennemű -előrelátás nélkül való lényekhez intézve nem jelent nekik -egyáltalán semmit; pedig ezeknek a szegény szerencsétleneknek -minden rájuk kényszerített tanulmánya eféle, szellemükre nézve -teljesen idegen tárgyakra irányul. Eszerint kell megitélni a -figyelmet, melyet nekik szentelhetnek.</p> -<p>A pedagógusok, a kik nagy apparátussal tárják elénk a -tanításokat, melyeket növendékeiknek adnak, azért kapnak fizetést, -hogy más nyelven beszéljenek. Mindazáltal az ő saját -magukviseletéből látni, hogy tökéletesen úgy gondolkoznak, mint én; -mert végre is mit tanítanak? Szavakat, megint csak szavakat és -mindig csak szavakat. Óvakodnak attól, hogy a különböző tudományok -közül, melyeknek tanításával oly nagyra vannak, azokat válaszszák -ki, a melyek valóban hasznára lehetnek a gyermeknek, mert ezek -dologbeli tudományok volnának és nem boldogulnának velük; ellenben -azokat a tudományokat tanítják, a melyeket látszólag <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> tud az -ember, ha a műszavaikat tudja, mint például: a mértant, a -földrajzt, a chronologiát, a nyelvtant stb. csupa olyan -tudományokat, melyek oly messze vannak az embertől és kivált a -gyermektől, hogy csodaszámba megy, ha csak valaminek is egyetlen -egyszer hasznát veheti belőlük az életben.</p> -<p>Meglepetést kelthet, hogy a nyelvek tanulását is a nevelés -haszontalanságai közé számítom, de emlékezni fognak arra, hogy itt -csak az első életkor tanulmányairól beszélek. És mondhatnak -akármit, én nem hiszem, hogy valaha is lett volna gyermek -(leszámítva a csodagyermekeket), a ki 12 vagy 15 éves kora előtt -igazán meg tudott volna tanulni két nyelvet.</p> -<p>Megengedem, hogy ha a nyelvek tanulása nem volna egyéb, mint -szavak, azaz formák és az azokat kifejező hangok tanulása, akkor -megfelelhetne a gyermeknek; de a nyelvek, a mikor megváltoztatják -az eszmék neveit, módosítják egyúttal az eszméket is, a melyeket -kifejeznek. A fejek a nyelvek szerint igazodnak, a gondolatok -fölveszik az idiomák szinét. Csak maga az ész közös, a szellemnek -minden egyes nyelvben megvan a sajátságos formája; nagyon meglehet, -hogy részben ez a különbség az oka vagy az eredménye a nemzeti -jellemeknek. Ezt a hozzávetést megerősíteni látszik az is, hogy a -világ minden nemzeténél a nyelv követi a szokások változásait és -velük együtt konzerválódik vagy változik.</p> -<p>Ezek közül a különböző formák közül egyet a gyakorlat olt be a -gyermekbe és ez az egyedüli, a melyet az értelmes korig megőriz. -Hogy kettő is legyen neki, ehhez az kellene, hogy össze tudja -hasonlítani az eszméket, pedig hogy hasonlíthatná össze, mikor alig -képes őket felfogni? Minden dolognak rá nézve ezer különböző -megjelölése lehet, ellenben minden eszmének csak egy formája lehet, -így tehát csak egy nyelvet tanulhat meg beszélni. Azt mondják erre, -hogy mégis több nyelvet tanul meg. Ezt én tagadom. Láttam én már -olyan kis csodagyermekeket, a kik azt hitték, hogy 5–6 nyelven -beszélnek, hallottam őket egymásután németül beszélni, latin -szavakkal, franczia szavakkal, olasz szavakkal, <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> valóság -szerint 5–6 szótárt használtak, de azért mindig csak németül -beszéltek. Szóval adhattok a gyermeknek annyi synonymát, a mennyit -tetszik: megváltoztatjátok a szavakat, de nem a nyelvet; mindig -csak egy nyelvük lesz.</p> -<p>Hogy leplezzék ebbeli tehetetlenségüket, azért szeretik őket -különösen a holt nyelvekben gyakorolni, a melyekben nincsenek többé -megczáfolhatatlan birák. Mivel ezek a nyelvek a mindennapi -használatból már rég kimentek, megelégszenek azzal, hogy utánozzák -azt, a mit belőlük a könyvekben találnak; erre aztán ráfogják, hogy -az illető nyelven beszélnek. Ha ilyen a mesterek görög és latin -beszéde, milyen lehet a gyermekeké? Alighogy megtanulták könyv -nélkül a rudimentumokat, a melyekből nem értenek egy szót sem, már -is arra tanítják őket, hogy egy franczia beszédet latin szavakkal -adjanak vissza, majd mikor előbbre haladtak, összefoltozzák -prózában Cicero frázisait, versben Virgilius centóit (különféle -versek soraiból összerótt versek), akkor aztán azt hiszik, hogy -latinul beszélnek és kicsoda mondana nekik ellent?</p> -<p>Akármiféle tanulmányról van szó, a kifejező jelek a kifejezendő -dolgok eszméi nélkül nem érnek semmit, mégis mindig ezekre a -jelekre korlátozzák a gyermeket, anélkül, hogy valaha is meg tudnák -vele értetni bármelyikét azoknak a dolgoknak, melyeket kifejeznek. -Abban a hiszemben, hogy megtanítják a föld leírására, csak a térkép -ismeretére tanítják meg; megtanítják a városok, országok, folyók -neveire, a melyekről azt képzeli, hogy csak a papiroson léteznek, a -melyen megmutatják neki. Emlékszem, hogy láttam valahol egy -földrajzot, a mely így kezdődött: <i>Mi a világ? Egy karton -gömb.</i> Tökéletesen ilyen a gyermekek geografiája. Előttem -nyilvánvaló, hogy két évi mathematikai és kozmográfiai földrajzi -oktatás után nincs az a tízéves gyermek, a ki a megtanult szabályok -alapján képes volna eljutni Páristól Saint-Denisig. Előttem -nyilvánvaló, hogy nincs olyan sem, a ki térkép után be tudná járni -apja kertjének kanyarulatait, a nélkül, hogy eltévedne. Ime, a -tudósok, a kik pontosan meg tudják mondani, hol van Peking, -Iszpahán, Mexikó és a világ minden országa. <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span></p> -<p>Hallom az ellenvetést, hogy a gyermeket csak olyan -tanulmányokkal kell foglalkoztatni, a melyekhez csak szem -szükségeltetik. Ez lehetséges volna, ha volna olyan tanulmány, a -melyhez csak szem szükségeltetnék, én azonban ilyent nem -ismerek.</p> -<p>Még nevetségesebb tévedés alapján tanítják a gyermeket a -történelemre. Azt képzelik, hogy a történelem nekik való, mert nem -egyéb, mint a tények felsorolása. De mit értünk tényeken? Azt -hiszik-e, hogy a vonatkozások, a melyek a történelmi tényeket -meghatározzák, oly könnyen felfoghatók, hogy a rájuk vonatkozó -eszmék nehézség nélkül kialakulnak a gyermek szellemében? Azt -hiszik-e, hogy az események igazi ismerete külön választható okaik -és következményeik ismeretétől? És hogy a történelemnek oly kevés -köze van az erkölcshöz, hogy az egyiket meg lehet ismerni a másik -nélkül? Ha nem láttak egyebet az emberek cselekedeteiben, mint -külső és tisztára fizikai mozzanatokat, mit tanultak akkor a -történelemből? Egyáltalán semmit! és ez a tanulmány, megfosztva -minden érdekességétől, époly kevés élvezetet szerez, mint -tanulságot. Ha ezeket a cselekedeteket morális kapcsolataikban -akarjátok megitélni, próbáljátok megértetni ezeket a kapcsolatokat -tanítványaitokkal és akkor meg fogjátok látni, vajjon a történelem -az ő koruknak való-e?</p> -<p>Emlékezzetek, olvasóim, hogy a ki hozzátok szól, se nem tudós, -se nem filozófus, hanem egyszerű ember, az igazság barátja, a ki -nem tartozik párthoz és nincs rendszere; egy magányos ember, a ki -keveset élve emberek között, kevesebb alkalmat is talált megtelni -előitéleteikkel és több időt arra, hogy elmélkedjék azon, a mi -szemébe ötlik, mikor az emberekkel közlekedik. Okoskodásaim nem -annyira elvekre, mint inkább tényekre vannak alapítva és azt -hiszem, nem nyujthatok jobb módot megitélésükre, mintha gyakran -hozok fel egyes példákat a megfigyelésekre, melyek amaz -elmélkedéseket sugallták nekem.</p> -<p>Néhány napot vidéken töltöttem egy jó családanyánál, a ki nagy -gondot fordított gyermekeire és nevelésükre. Egy reggel jelen -voltam az idősebbiknek leczkeóráján. Nevelője, <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> a ki -nagyon jól tanította ókori történetre, elővette Nagy Sándor -történetét s szóvá tette Philippus, az orvos ismeretes esetét, a -melyet képen örökítettek meg, a minthogy meg is érdemelte a -fáradságot.<a name="FNanchor_42" id="FNanchor_42"></a><a href= -"#Footnote_42" class="fnanchor">42)</a> A nevelő, érdemes férfiú, -több megjegyzést tett Nagy Sándor rettenthetlenségéről, a melyek -nekem nem tetszettek, de én nem akartam vele vitatkozni, mert nem -akartam megingatni hitelét tanítványa előtt. Az asztalnál, franczia -szokás szerint, sokat gügyögtették a kis emberkét. Korának -természetes élénksége és a biztos tetszés kilátása ezer bohóságot -mondatott vele, a melyek közt időnkint akadtak szerencsés szavak -is, melyek elfeledtették a többit. A végén jött Philippus, az orvos -története: a fiucska nagyon helyesen és nagyon kedvesen mondta el. -A dicséretek szokásos adója után, melyet megkövetelt az anya és -megvárt a fiú, elbeszélgettünk azon, a mit a fiucska mondott. A -legtöbben kárhoztatták Nagy Sándor vakmerőségét, néhányan, a nevelő -példájára, csodálták elszántságát és bátorságát: ebből megértettem, -hogy a jelenlevők egyike sem látta, miben áll ennek az esetnek az -igazi szépsége. A magam részéről, mondtam én, nekem úgy tetszik, -hogy ha csak a legkevesebb bátorság, a legkevesebb elszántság van -is Nagy Sándor cselekedetében, alapjában nem egyéb, mint bolondság. -Erre mindenki egy véleményben volt és megegyeztek benne, hogy ez -bolond beszéd. Én feleltem és belemelegedtem, mikor a mellettem ülő -hölgy, a ki eddig ki se nyitotta a száját, a fülemhez hajolt és -halkan azt mondta: «Hallgass, János Jakab, úgy sem fognak -megérteni». Ránéztem, meg voltam lepetve és elhallgattam.</p> -<p>Ebéd után, több jelből azt gyanítva, hogy a kis tudós nem értett -meg semmit az egész történetből, melyet oly jól elmondott, -megfogtam a kezénél s elmentem vele sétálni a parkban; kedvem -szerint kikérdezve őt, azt tapasztaltam, <span class= -"pagenum"><a name="Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> hogy -jobban csodálja Nagy Sándor dicsőített bátorságát, mint bárki. De -tudjátok-e, miben látta a bátorságot? Csupán csak abban, hogy -egyetlen kortytyal megivott egy kellemetlen ízű orvosságot, habozás -nélkül, a legcsekélyebb ellenkezés nélkül. A szegény gyermek, a -kivel alig tizenöt nappal ezelőtt vetettek be orvosságot és a ki -csak végtelen keservesen vette be, még a szájában érezte az ízét. A -halál, a mérgezés csak kellemetlen érzés számba ment neki s a maga -részéről nem tudott más mérget elképzelni, mint a szenna-leveleket. -Mindazáltal meg kell vallani, hogy a hős elszántsága nagy hatást -tett ifjú szívére és hogy el volt határozva, hogy a mint -legközelebb orvosságot kell nyelnie, ő is olyan lesz, mint Nagy -Sándor. A nélkül, hogy belementem volna olyan felvilágosításokba, -melyek nyilvánvalóan meghaladták értelmi képességét, -megszilárdítottam ebben a dicséretreméltó elhatározásában s -magamban az apák és a tanítók bölcseségén nevetve tértem vissza, a -kik azt képzelik, hogy történelemre tanítják a gyermekeket.</p> -<p>Könnyü dolog a szájukba adni a királyok, birodalmak, háborúk, -hódítások, forradalmak, törvények szavait: de a mikor arra kerül a -sor, hogy helyes eszméket fűzzenek a szavakhoz, még messze leszünk -a Róbert kertészszel való beszélgetéstől mindezekig a -magyarázatokig.</p> -<p>Némely olvasó, a ki elégedetlen azzal a <i>hallgass, János -Jakab</i>-bal, azt fogja kérdezni, – előre látom – hogy mit találok -hát olyan szépnek Nagy Sándor tettében? Szerencsétlenek! Ha meg -kell nektek mondani, hogy érthetnétek meg? Azt, hogy Nagy Sándor -hitt az erényben, hitt benne még a saját feje, a saját élete árán -is; csak az ő nagy lelke tudott így bízni benne. Mily szép -hitvallomás volt annak az orvosságnak az elnyelése! Nem, soha -halandó ilyen felséges hitvallomást nem tett. Ha van modern Nagy -Sándor, tüntesse ki magát hasonló jellemvonással.<a name= -"FNanchor_43" id="FNanchor_43"></a><a href="#Footnote_43" class= -"fnanchor">43)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_125" id= -"Page_125">-125-</a></span></p> -<p>Ha nincs szó-tudomány, akkor nincs gyermekeknek való tanulmány. -Ha nincsenek igaz eszméik, nincs igazi emlékezetük sem, mert nem -nevezem emlékezetnek azt, a mi csak érzékleteket őriz meg. Mit -használ, ha teletömjük a fejüket egész katalogusával olyan -jeleknek, melyek rájuk nézve nem jelentenek semmit? Nem tanulják-e -meg a jeleket, mikor majd megtanulják a dolgokat? Mire való rájuk -róni a fölösleges fáradságot, hogy kétszer kelljen azokat -megtanulniok? Pedig milyen veszedelmes előitéleteket kezdenek -beléjük oltani, mikor tudományszámba vétetnek velük olyan szavakat, -melyeknek nincs számukra semmi értelmük! Az első szóval, a melylyel -a gyermek beéri, az első dologgal, a melyet megtanul más szavára, a -nélkül, hogy magától belátná hasznosságát, itélete el van veszve: -sokáig kell az ostobák szemében csillognia, míg egy ilyen kárt jóvá -tesz.<a name="FNanchor_44" id="FNanchor_44"></a><a href= -"#Footnote_44" class="fnanchor">44)</a></p> -<p>Nem, ha a természet megadja a gyermek agyának azt a -hajlékonyságot, a mely alkalmassá teszi, hogy mindennemű benyomást -befogadjon, ez nem azért van, hogy királyok neveit, dátumokat, -heraldikus, csillagászati, földrajzi megjelöléseket véssünk bele és -mindazokat a szavakat, melyeknek korára nézve nincs semmi értelme -és a melyeknek nincs semmi haszna semmiféle korra nézve s ezekkel -terheljék túl szomorú és meddő gyermekkorát. Ellenkezőleg, arra -való ez, hogy mindazok az eszmék, melyeket felfoghat és a melyek -neki hasznosak, mindazok, a melyek boldogságára <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> -tartoznak és hivatva vannak egykor felvilágosítani őt -kötelességeiről, idejekorán belevésődjenek kitörülhetetlen betűkkel -és arra szolgáljanak neki, hogy élete folytán lényéhez és -tehetségéhez illő módon viselje magát. Ha nem tanulmányozza is a -könyveket, azért nem marad tétlenül az emlékezetnek az a fajtája, a -melylyel egy gyermek birhat; mindaz, a mit lát, mindaz, a mit hall, -meglepi és emlékszik rá, számon tartja magában az emberek -cselekedeteit és beszédeit; és mindaz, a mi körülveszi, megannyi -könyv, a melyből anélkül, hogy gondolna rá, folytonosan gazdagítja -emlékezőtehetségét, a míg majd itélete hasznukat veheti. Ezeknek a -tárgyaknak megválogatásában, abban a gondoskodásban, hogy -szüntelenül azokat a tárgyakat mutassák neki, a melyeket ismerhet -és elrejtsék előle azokat, a melyeket nem szabad ismernie ebben áll -az igazi művészet: ezen első tehetsége kiművelésére és ezáltal kell -igyekezni egy raktárt szerezni be neki oly ismeretekből, melyek -nevelésére szolgálnak ifjúsága alatt és helyes magaviseletére -életének egész ideje alatt. Az igaz, hogy ez a módszer nem képez ki -csodagyermekeket és nem ragyogtatja a nevelőnők és tanítók -ügyességét, de belátó, erőteljes, testileg és értelmileg egészséges -embereket képez, a kik anélkül, hogy csodálatot keltettek volna -ifjúkorukban, tiszteletet keltenek felnőtt korukban.</p> -<p>Emil nem fog semmit könyv nélkül tanulni, még a meséket sem, még -Lafontaine meséit sem, bármily naivak és bájosak, mert a mesék -szavai épúgy nem a mesék maguk, mint a hogy a történelem szavai nem -maga a történelem. – Hogy lehet valaki elég vak arra, hogy a -meséket a gyermekek erkölcstanának nevezze, nem gondolva arra, hogy -az apológus, a mikor mulattatja őket, rászedi őket, hogy -félrevezetve a hazugságtól, elejtik az igazságot és hogy azzal, a -mit azért teszünk nekik, hogy a tanulságot kellemessé tegyük, -megakadályozzuk, hogy hasznát vegyek? A mesék taníthatják a -felnőttet, de a gyermeknek meg kell mondani a leplezetlen -igazságot; a mint elfödjük fátyollal, nem veszi magának a -fáradságot, hogy ezt a fátyolt fölemelje. <span class= -"pagenum"><a name="Page_127" id="Page_127">-127-</a></span></p> -<p>Lafontaine meséit megtanultatják minden gyermekkel és nincs -egyetlenegy sem, a ki megértse. Ha megértenék, még rosszabb volna, -mert az erkölcsi tanulság bennük oly szövevényes és annyira nincs -az ő korukhoz szabva, hogy hamarabb vinné őket a bűnre, mint az -erényre. Azt mondjátok erre, hogy ezek megint paradoxonok. -Meglehet! de nézzük csak, vajjon igazságok-e?</p> -<p>Azt mondom, hogy a gyermek nem érti meg a meséket, a melyeket -tanultatnak vele, mert bármennyire erőlködnek is egyszerűvé tenni -őket, a tanulság, a melyet le akarunk belőlük vonni, kényszerít, -hogy olyan eszméket vonjunk közéjük, melyeket a gyermek nem bír -felfogni és mert maga a költészet természete, a mely megkönnyíti -megtanulásukat, megnehezíti megértésüket, úgy hogy kellemességüket -a világosság rovására szerezzük meg. A nélkül, hogy fölemlítenők -azt a sok mesét, a melyekben nincs semmi érthető, sem hasznos a -gyermekre nézve és a melyeket mégis oktalanul megtanultatnak velük -csak azért, mert ott vannak a többiek között, szorítkozzunk csak -azokra, melyeket a szerző mintha csak egyenesen a gyermekek számára -írt volna.</p> -<p>Lafontaine egész gyűjteményében nem ismerek csak öt vagy hat -mesét, a melyekben igazán a gyermeteg naivitás csillog. Ebből az öt -vagy hat meséből példaképen kiválasztom az összes mesék közül az -elsőt, mert ennek a morálja felel meg leginkább minden életkornak, -mert ezt foghatja föl legjobban a gyermek s ezt tanulja a -legszivesebben s végül, mert a szerző épen ezért ezt emelte ki -könyve elejére. Ha csakugyan föltételezzük, hogy az volt a czélja, -hogy a gyermekek megértsék és tessék nekik és tanítsa őket, akkor -ez a mese tagadhatatlanul mestermű. – Legyen szabad tehát -végigmennem rajta és néhány szóval megvizsgálnom. <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span></p> -<div class="chapter"></div> -<h3>A holló és a róka.</h3> -<p class="summary">– Mese. –</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Holló mester, gubbaszkodva az -ágon.<br /></span></div> -</div> -<p>Mester! Mit jelent ez a szó magában? Mit jelent egy tulajdonnév -előtt? Mi az értelme ezen a helyen?</p> -<p>Micsoda a holló?</p> -<p>Mit jelent ez: <i>gubbaszkodva az ágon?</i> Nem úgy szoktuk -mondani, hogy <i>gubbaszkodva az ágon</i>, hanem <i>az ágon -gubbaszkodva</i>. Következőleg beszélni kell az inverzióról a -költészetben, meg kell mondani, mi a próza és mi a vers.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Csőrében egy darab sajtot -tartott.<br /></span></div> -</div> -<p>Miféle sajtot? Vajjon svájczi sajtot-e vagy Brie-t, vagy -hollandi sajtot? Ha a gyermek nem látott még hollót, mire való -beszélni neki róla? Ha látott, hogy értse meg, hogy sajtot tartott -a csőrében? Csináljunk mindig a természetnek megfelelő képeket.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Róka mester, oda csábítva az -illattól.<br /></span></div> -</div> -<p>Megint egy mester! De ennek legalább megfelel ez a czím, mert -csakugyan mestere mestersége minden fogásának. Meg kell magyarázni, -mi a róka és mi különbség van igazi jelleme s a közt a szokásos -jellem közt, melyet a mesékben tulajdonítanak neki.</p> -<p><i>Odacsábítva a sajt illatától!</i> Ez a sajt, melyet egy ágon -gubbaszkodó holló tart a csőrében, ugyan szagos lehet, ha a róka -megérzi egy bokorban vagy épen az odujában. Így gyakoroljátok -növendéketeket abban az éleselméjű kritikában, a melynek csak jó -tanítások imponálnak és a mely meg tudja különböztetni az igazságot -a hazugságtól mások elbeszélésében?</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Körülbelül ezt a beszédet -mondotta neki:<br /></span></div> -</div> -<p><i>Ezt a beszédet?</i> Hát tud a róka beszélni? És ugyanazon a -nyelven beszél-e, mint a holló? Bölcs tanító, vigyázz magadra: -fontold meg feleletedet, mielőtt kimondod, mert fontosabb, semmint -gondolnád. <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ah, jó napot, holló -uram!<br /></span></div> -</div> -<p><i>Uram!</i> Ezt a czímzést a gyermek gúnyosra fordított -értelemben látja, mielőtt tudná, hogy megtisztelő czímzés.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Milyen csinos ön! Milyen -szépnek látom!<br /></span></div> -</div> -<p>Töltelék-szavak, haszontalan szószaporítás. A gyermek, ha -ugyanazt a dolgot ismételni látja más szavakkal, megtanul pongyolán -beszélni. Ha azt mondjátok, hogy ez a szószaporítás a szerző -szólásmódja, hogy megfelel a róka czéljának, a ki szavaival is -szaporítani akarja dicsőítését, ez a mentség jó nekem, de nem a -növendékemnek.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Nem hazudok, de ha az -éneke<br /></span></div> -</div> -<p><i>Nem hazudok!</i> Hát szokás néha hazudni? Hová legyen a -gyermek, mikor arra tanítjátok, hogy a róka épen azért mondja, hogy -nem hazudok, mert hazudik?</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Megfelel -tollának<br /></span></div> -</div> -<p><i>Megfelel!</i> Mit jelent ez a szó? Tanítsátok meg a gyermeket -összehasonlítani két olyan különböző dolgot, mint az ének meg a -toll, majd meglátok, hogy fog megérteni.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ön volna a főnix ez erdő lakói -közt.<br /></span></div> -</div> -<p><i>A főnix!</i> Mi az a főnix? Íme, egyszerre benne vagyunk a -hazugságokban, csaknem a mythologiában.</p> -<p><i>Ez erdő lakói!</i> Micsoda képletes beszéd! A hizelgő -finomkodik beszédében és több méltóságot visz bele, hogy csábítóbbá -tegye. Megérti egy gyermek ezt a finomságot? Tudja-e legalább, -tudhatja-e, mi a fenkölt és mi az alantas stílus?</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">E szavakra a holló azt se -tudja, hova legyen örömében.<br /></span></div> -</div> -<p>Nagyon élénk szenvedélyeket kellett már éreznie annak, a ki ezt -a közmondásszerű kifejezést meg akarja érteni.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">És hogy megmutassa szép -hangját,<br /></span></div> -</div> -<p>Nem kell elfeledni, hogy a gyermeknek tudnia kell, milyen szép a -hangja a hollónak, hogy ezt a sort és az egész mesét megérthesse. -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Kitátja nagy csőrét, elejti -zsákmányát.<br /></span></div> -</div> -<p>Ez a sor csodálatraméltó, már a harmóniája is megadja a képet. -Látom az ocsmány nagy csőrt kitátva; hallom, a mint a sajt leesik -az ágak közt; de az efféle szépségek el vannak veszve a gyermek -számára.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A róka megragadja és szól: Jó -uram,<br /></span></div> -</div> -<p>Ime, tehát a jóság már ostabaságszámba megy. Kétségkívül nem -fogjuk vesztegetni az időt, hogy erre kioktassuk a gyermeket.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Tanulja meg, hogy minden -hízelgő<br /></span></div> -</div> -<p>Általános tétel; eltérünk a tárgytól.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Annak költségére él, a ki -meghallgatja.<br /></span></div> -</div> -<p>Soha tízéves gyermek nem fogja ezt a sort megérteni.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Ez a leczke bizony megér egy -darab sajtot.<br /></span></div> -</div> -<p>Ez magától értetődik és a gondolat nagyon jó. Mégis alighanem -kevés gyermek van, a ki össze tudja hasonlítani a leczkét a sajttal -és a ki ne becsülné többre a sajtot, mint a leczkét. Meg kell tehát -értetni velük, hogy ez a mondás csak csúfolódás. Mennyi finomság -egy gyermeknek!</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A holló, szégyenkezve és -megzavarodva<br /></span></div> -</div> -<p>Megint pleonazmus; de ez semmivel sem menthető.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Megesküdött, kissé elkésve, -hogy többet nem szedik rá.<br /></span></div> -</div> -<p><i>Megesküdött!</i> Hol az az ostoba tanító, a ki meg meri -magyarázni a gyermeknek, hogy mi az eskü?</p> -<p>Ez pesze mind aprólékosság, mégis sokkal kevesebb, mint a -mennyire szükség volna, hogy elemezzük ennek a mesének az összes -eszméit és visszavezessük őket azokra az egyszerű és elemi -eszmékre, a melyekből mindegyik össze van állítva. De kicsoda -hiszi, hogy erre az elemzésre szüksége van, hogy megértesse magát -az ifjúsággal? Senki sem eléggé filozófus közülünk, hogy egy -gyermek helyébe tudja képzelni magát. Térjünk most rá a -moráljára.</p> -<p>Azt kérdem, vajjon a tízéves gyermekeknek kell-e <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> -magyaráznunk, hogy vannak olyan emberek, a kik haszonlesésből -hízelegnek és hazudnak? Legfeljebb arra kellene őket tanítani, hogy -vannak csúfolkodók, a kik a kis fiúkat kinevetik és magukban -mulatnak ostoba hiúságukon: de a sajt elront mindent; nem annyira -arra tanítják őket, hogy ne hullassák ki a sajtot csőrükből, mint -inkább arra, hogy hullassák ki mások csőréből. Ez, ime, az én -második paradoxonom és nem a legkisebb fontosságú.</p> -<p>Figyeljétek meg a gyermekeket, a mikor a meséjüket tanulják és -látni fogjátok, hogy a mikor módjukban van alkalmazni, csaknem -mindig a szerző czélzatával ellentétesen alkalmazzák s a helyett, -hogy megfigyelnék önmagukat arra a hibára vonatkozólag, a melyből -ki akarjuk őket gyógyítani vagy meg akarjuk óvni, hajlandók -megkedvelni a bűnt, melylyel hasznot lehet húzni mások hibáiból. A -föntebbi mesében a gyermekek mulatnak a hollón, de megszeretik -valamennyien a rókát; a következő mesében, azt hiszitek, a tücsköt -adtátok nekik követendő például és szó sincs róla, biztosan a -hangyát választják. Senki sem szereti megalázni magát; a gyermek -mindig a jobbik szerepet választja. Ez az önszeretet választása, -nagyon természetes választás. De mily rettentő leczke a -gyermekkorra! A leggyűlöletesebb szörnyeteg volna a kapzsi és durva -gyermek, a ki tudja, hogy mit kérnek tőle s mit utasít vissza. A -hangya pedig még többet is tesz, megtanítja a gyermeket gúnyolódni, -mikor visszautasít.</p> -<p>Minden mesében, melyek szereplőinek egyike az oroszlán, -rendszerint a legdicsőbb szereplő lévén, a gyermek okvetlenül -oroszlán akar lenni és ha majd valami oroszlánkodást kell végeznie, -gondja lesz rá, hogy magának kaparintson meg mindent. De mikor a -szúnyog legyőzi az oroszlánt, a dolog egész máskép áll, akkor már a -gyermek nem oroszlán akar lenni, hanem szúnyog. Megtanulja, hogy -valamikor tűszúrásokkal ölje meg azt, a kit nem mer nyiltan -megtámadni.</p> -<p>A sovány farkasról és a kövér kutyáról szóló meséből a mérséklet -tanulsága helyett, melyet adni akarnak neki, a féktelenség -tanulságát vonja ki. Sohasem fogom elfelejteni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_132" id="Page_132">-132-</a></span> hogy -sokat láttam sírni egy kis leányt, a kit elkeserítettek ezzel a -mesével, mindig a szófogadást prédikálva neki belőle. Nehezen -lehetett megtudni sírásának okát, végre megtudtuk. A szegény -gyermek unta, hogy örökké lánczra legyen kötve. Úgy érezte, hogy a -nyaka föl van horzsolva; azért sírt, hogy nem ő a farkas.</p> -<p>Így tehát a legelőször említett mese tanulsága a gyermekre nézve -a legaljasabb hízelgés, a másodiké az embertelenség, a harmadiké az -igazságtalanság, a negyediké a gúnyolódás, az ötödiké a -függetlenség. Ez az utóbbi tanulság az én növendékemnek fölösleges, -de azért a többieknek semmivel sem való jobban. Ha olyan -tanításokat adtok nekik, a melyek ellentmondanak egymásnak, micsoda -gyümölcsét remélitek gondoskodástoknak? De meglehet, hogy ezt az -esetet leszámítva, ez az egész morál, a mely fölkelti -ellenvetéseimet a mesék ellen, ugyanannyi okot ad megtartásukra. A -társadalomban szükség van a szavak moráljára és a tettek moráljára -és ez a két morál nem hasonlít egymáshoz. Az előbbi benne van a -katekizmusban, a melyben benne is hagyják, az utóbbi benne van -Lafontaine meséiben a gyermekek számára s elbeszéléseiben az anyák -számára. Ugyanaz az író mindkettőre szolgál.</p> -<p>Egyezkedjünk, Lafontaine úr. Én a magam részéről megigérem, hogy -választékkal olvasom önt, szeretem és okulok meséiből, mert -remélem, nem esem tévedésbe czéljuk felől. De a mi növendékemet -illeti, engedje meg, hogy ne taníttassam egyikre sem mindaddig, a -míg ön be nem bizonyította, hogy jó lesz neki, ha olyan dolgokat -tanul, a melyeknek negyedrészét sem érti meg s hogy azokban, a -melyeket meg tud érteni, nem fogja soha fölcserélni a szerepeket s -a helyett, hogy okulna a megcsalatotton, nem fogja példaképül venni -a csalót.</p> -<p>A mikor így elveszek a gyermektől minden kötelességet, elveszem -legnagyobb nyomorúsága eszközét, t. i. a könyveket. Az olvasmány a -gyermekkor ostora és csaknem az egyedüli foglalkozás, melyet neki -adni tudnak. Tizenkét éves korában Emil alig fogja tudni, mi a -könyv. De azt fogjátok mondani, legalább olvasni mégis csak kell, -hogy <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> tudjon. Megengedem: tudnia kell -olvasni, mikor az olvasmány hasznos neki; addig nem való egyébre, -mint hogy untassa.</p> -<p>Ha semmit sem kell engedelmességből követelni a gyermekektől, -ebből az következik, hogy nem tanulhatnak meg semmit, a minek nem -érzik a pillanatnyi és jelenvaló előnyét, akár örömét, akár -hasznát. Mert különben micsoda ok indítaná őket tanulásra? A -távollevőkkel való beszélés és azok megértésének tudománya az a -tudomány, a melylyel a távolból közvetítő nélkül közölhetjük velük -érzésünket, akaratunkat, kivánságunkat, olyan tudomány, melynek -hasznosságát meg lehet értetni bármely korral. Miféle csoda tette -ezt az oly hasznos és oly kellemes tudományt a gyermekkor -kínzóeszközévé? Mert kényszerítik, hogy kedve ellenére foglalkozzék -vele és olyan czélokra használják, melyekből nem ért semmit. A -gyermek nem nagyon kívánja tökéletesíteni azt az eszközt, a -melylyel kínozzák, de tegyetek róla, hogy ez az eszköz örömére -szolgáljon s hamarosan foglalkozni fog vele, akár akarjátok, akár -nem.</p> -<p>Nagy dolgot csinálnak belőle, hogy keresik az olvasás -tanításának legjobb módszereit; olvasószekrényeket és kártyákat -találnak ki, a gyermek szobájából nyomdai műtermet csinálnak. Locke -azt akarja, hogy koczkákon tanuljon olvasni. Ez aztán jól kieszelt -találmány! Milyen kár érte! Mindezeknél biztosabb eszköz, a melyről -mindig megfelejtkeznek, a tanulás vágya. Oltsátok bele ezt a vágyat -a gyermekbe, aztán vessétek félre olvasószekrényeiteket és -koczkáitokat, minden módszer jó lesz neki.</p> -<p>A közvetlen érdek, ez a nagy mozgató erő az egyedüli, a mely -biztosan és messzire vezet. Emil alkalmilag apjától, anyjától, -rokonaitól, barátaitól meghívó levélkéket kap ebédre, sétára, vizi -kirándulásra, valami nyilvános ünnepélyre. Ezek a levélkék rövidek, -világosak, szabatosak, szépen vannak írva. Keresni kell valakit, a -ki elolvassa őket. Ez a valaki vagy nincs mindig azonnal kéznél, -vagy viszonozza a szivélyességnek hiányát, melyet a gyermek előtte -való nap iránta tanusított. Így elmúlik az alkalom és a kellő idő. -Végre elolvasom neki én e levélkét, de már elmúlt az ideje. -<span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span> Ah, ha ő maga tudott volna olvasni! -Aztán más levélkéket kap. Milyen rövidek! Milyen érdekes a tárgyuk! -Próbálgatja kibetűzni őket, olykor segítséget talál, olykor -visszautasítást. Megembereli magát s végre kibetűzi egy levélkének -a felét. Arró van benne szó, hogy holnap uzsonnára hívják… nem -tudja, hova, nem tudja kivel… mekkora erőfeszítéseket tesz, hogy a -levélke többi részét elolvashassa! Nem hiszem, hogy Emilnek -szüksége volna olvasószekrényre. Beszéljek most az írásról? Nem. -Szégyelnék ilyen haszontalanságokra időt vesztegetni egy olyan -értekezésben, a mely a nevelésről szól.</p> -<p>Csak egy szót akarok még hozzáfűzni, a mely egy fontos alapelvet -rejt magában: rendszerint nagyon biztosan és nagyon hamar megkapjuk -azt, a mi után nem nagyon törtük magunkat. Csaknem biztos vagyok -benne, hogy Emil tökéletesen fog olvasni és írni tízéves kora -előtt, épen azért, mivel nagyon csekély fontosságot tulajdonítok -annak, hogy tízenötéves kora előtt tudjon. De inkább ne tudjon soha -olvasni, minthogy ezt a tudományát mind annak az árán szerezze meg, -a mi azt hasznossá teheti: mire volna neki jó az olvasás, ha örökre -megutáltattam volna vele? Id imprimis cavere oportebit, ne studia, -qui amare nondum potest, oderit et amaritudinem semel perceptam -etiam ultra rudes annos reformidet.<a name="FNanchor_45" id= -"FNanchor_45"></a><a href="#Footnote_45" class= -"fnanchor">45)</a></p> -<p>Mennél inkább ragaszkodom tartózkodó módszeremhez, annál inkább -érzem, hogy megerősödnek az ellene fölvetett ellenvetések. A -növendéked, ha nem tanul meg semmit tőled, majd tanul másoktól. Ha -elejét nem veszed a tévedésnek az igazság által, hazugságokat fog -megtanulni: az előitéleteket, a melyeket félsz beleoltani, magára -fogja venni mindenből, a mi körülveszi; belehatolnak minden érzékén -át vagy megrontják eszét, mielőtt még kialakult volna, vagy a -hosszú tétlenség által elzsibbasztott szelleme föloldódik az -anyagiságban. A gondolkodás szokatlan volta a gyermekkorban -megfoszt a gondolkozás képességétől az élet hátralevő részében. -<span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span></p> -<p>Úgy tetszik, könnyen tudnék erre felelni: de mirevaló mindig ez -a felelgetés? Ha az én módszerem magamagától megfelel az -ellenvetésekre, akkor jó; ha nem felel meg rájuk, nem ér semmit. -Folytatom tehát. Ha a terv szerint, a melyet elkezdtem kijelölni, -egyenesen ellenkező szabályokat követtek azokkal, a melyeket a -szokás bevett, ha a helyett, hogy elvezetnétek messzire -növendéketek szellemét, a helyett, hogy szüntelenül más helyeken, -más éghajlatok alatt, más századokban egész a földkerekség végéig -és egész az égig tévelyegtetnétek, arra szorítkoztok, hogy -megtartsátok őt mindig önmagában figyelmesnek arra, a mi -közvetlenül érinti, akkor meg fogjátok látni, hogy képes felfogni, -emlékezetében megőrizni, sőt észszerűen gondolkozni is. Ez a -természet rendje. A mint az érző lény tevékenynyé válik, erejének -megfelelő értelmet szerez és csak az önfentartásra szükséges erején -felüli erőfölöslegével fejlődik ki benne a a spekulativ képesség, a -mely ezt az erőfölösleget más czélokra tudja alkalmazni. Ha tehát -ápolni akarod növendéked szellemi képességeit, ápold azokat az -erőit, a melyeket ezeknek kormányozniok kell. Gyakorold szüntelenül -testét, tedd erőssé és egészségessé, hogy bölcscsé és értelmessé -tehesd. Dolgozzék, legyen tevékeny, szaladgáljon, kiabáljon, -mozogjon folytonosan, legyen ereje által ember és csakhamar ember -lesz esze által is.</p> -<p>Igaz, ezzel a módszerrel elbutítod, ha mindig dirigálod, ha -minduntalan azt mondogatod neki: eredj, jőjj, maradj, tedd ezt, ne -tedd ezt. Ha mindig a te fejed vezeti az ő karját, akkor az ő feje -haszontalanná válik. De emlékezz meg megegyezésünkről; ha nem vagy -más, csak pedáns, akkor fölösleges fáradság engem olvasni.</p> -<p>Vajmi szánalmas tévedés azt képzelni, hogy a test gyakorlása -ártalmára van a szellemi tevékenységnek. Mintha ennek a két -tevékenységnek nem kellene összhangban haladni és nem kellene -mindig az egyiknek irányítani a másikat!</p> -<p>Két fajtája van az embereknek, a kiknek teste állandó -gyakorlásban van s a kiknek mindegyike egyforma keveset törődik -lelke kiművelésével: t. i. a parasztok és a vademberek. -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span> Az előbbiek esetlenek, faragatlanok, -félszegek; az utóbbiak nevezetesek éles érzékeikről és még -nevezetesebbek szellemük finomságáról. Általánosságban nincs -nehézkesebb a parasztnál és nincs finomabb a vadembernél. Honnan -ered ez a különbség? Onnan, hogy az előbbi mindig csak azt -csinálja, a mit parancsolnak neki, vagy a mit apjától látott vagy a -mit ifjúkora óta csinált, tehát mindig csak a kitaposott úton halad -és automaszerű életében mindig ugyanazokkal a munkákkal levén -elfoglalva, a megszokás és az engedelmesség foglalja el nála az ész -helyét.</p> -<p>Másképp áll a dolog a vadembernél: nem lévén hozzákötve -semmiféle helyhöz, nem lévén megszabott tennivalója, nem -engedelmeskedvén senkinek, nem lévén más törvénye, csak a saját -akarata, kénytelen élete minden pillanatában az eszét használni; -nem tehet egy mozdulatot, egy lépést a nélkül, hogy előre meg ne -gondolja a következményét. Igy mennél jobban gyakorlódik a teste, -annál jobban megvilágosodik az elméje; ereje és esze egyszerre -növekszik és az egyik a másik által tágul ki.</p> -<p>Tudós tanító! hadd lássuk, melyikünk növendéke hasonlít a -vademberhez és melyikünké hasonlít a paraszthoz? Mindenben egy -örökké oktató tekintetnek alávetve, a tied mindent csak -parancsszóra csinál, nem mer enni, mikor éhes, sem nevetni, mikor -jó kedve van, sem sírni, mikor szomorú, sem az egyik kezét -kinyujtani a másik helyett, sem a lábát megmozdítani, csak úgy, a -hogy meghagyják neki; csakhamar lélegzeni sem mer máskép, mint -szabályaid szerint.</p> -<p>Hogy kivánhatod, hogy gondolkozzék, mikor te gondolsz helyette -mindenre? Biztos lévén előrelátásodról, mi szüksége volna arra, -hogy ő maga előrelátó legyen? Látva, hogy te gondoskodol -fenmaradásáról, jólétéről, ettől a gondtól fölmentettnek érzi -magát; itélete megnyugszik a tiédben, mindent, a mit nem tiltasz -meg neki, megtesz gondolkodás nélkül, tudva, hogy koczkáztatás -nélkül teheti.</p> -<p>Mi szüksége van arra, hogy megtanulja előre látni az esőt? mikor -tudja, hogy helyette te nézed az eget. Mi szüksége van arra, hogy -szabályozza sétáját? hiszen nem kell <span class="pagenum"><a name= -"Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> attól félnie, hogy te -elmulasztatod vele az ebéd idejét. A mit nem tiltasz meg neki enni, -azt megeszi, ha megtiltod, nem eszi meg. Nem a saját gyomra -figyelmeztetését hallja, hanem a tiédet. Akárhogy elpuhítod testét -a tétlenséggel, nem teszed hajlékonyabbá az értelmét, ellenkezőleg, -megfosztod hitelétől szellemében az észt, a mikor azt a kevés észt, -a mije van, olyan dolgokra használtatod vele, a melyek a -leghaszontalanabbaknak tünnek fel neki. Soha nem látva mire jó, -végre azt fogja hinni, hogy semmire se jó. Ha rosszul okoskodott, a -legrosszabb, a mi érheti, hogy megszidják, ez pedig oly gyakran -megesik, hogy már nem is törődik vele; az ily mindennapos -veszedelem nem rémíti meg többé.</p> -<p>Mégis úgy találod, hogy van szelleme és pedig van annyi, hogy az -asszonyokkal elfecseghessen azon a hangon, a melyről már szóltam; -de ha abba a helyzetbe jutna, hogy helyt kellene állnia magáért -vagy valami nehéz dologban elhatároznia magát, százszor butábbnak -és ügyetlenebbnek látnád, mint a legbárdolatlanabb paraszt -fiát.</p> -<p>Ellenben az én növendékem, azaz a természet növendéke, jókor -hozzászoktatva, hogy a mennyire csak lehet, beérje magamával, nem -szokik hozzá, hogy mindig másokhoz folyamodjék, még kevésbbé, hogy -kiteregesse előttük rengeteg tudományát. Ezzel szemben itél, -előrelát, gondolkodik mindenben, a mi közvetlenül reá vonatkozik. -Nem fecseg, hanem cselekszik, nem tud egy szót sem arról, a mi a -világban történik, hanem jól meg tudja tenni, a mi hozzá illik. -Mivel szüntelenül mozgásban van, kénytelen sok dolgot megfigyelni, -sokféle hatást megismerni, idejekorán nagy tapasztalatot szerez, a -természettől veszi leczkéjét, nem az emberektől, annál jobban okul, -mert nem látja semerről az oktatás szándékát. Igy teste és szelleme -egyszerre gyakorlódik. Mindig saját gondolata szerint cselekszik, -nem pedig valaki más gondolata szerint, folyton két tevékenységet -egyesít; mennél erősebbé és izmosabbá lesz, egyúttal annál okosabbá -és itéletre képesebbé is lesz. Ez a módja annak, hogy egy napon -elérjük, a mit összeférhetetlennek tartottunk s a mit egyesített -csaknem minden nagy ember: a test erejét a lélekével, a bölcs eszét -az atléta erőteljességével. <span class="pagenum"><a name= -"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span></p> -<p>Ifjú nevelő, nehéz mesterséget prédikálok neked: nevelni -szabályok nélkül, mindent megtenni úgy, hogy nem teszel semmit. Ez -a mesterség, megengedem, nem a te korodhoz való, nem alkalmas arra, -hogy kezdettől fogva ragyogtassa tehetségedet, sem hogy becsbe -juttasson az apáknál; de egyedül ez alkalmas arra, hogy sikert érj -el. Soha nem birsz bölcseket csinálni, ha előbb vadóczokat nem -csinálsz. Ilyen volt a spártaiak nevelése; a helyett, hogy -megtanították volna őket könyveik fölött görnyedezni, azon kezdték, -hogy megtanították őket lopni az ebédjüket. Vajjon azért esetlenek -voltak-e a spártaiak, mire felnőttek? Ki ne ismerné visszavágásaik -erejét és elmésségét? Mindig győzelemre termettek lévén, mindenféle -háborúban eltaposták ellenségeiket és az athéni fecsegők ép úgy -féltek a szavuktól, mint a csapásaiktól.</p> -<p>A leggondosabb nevelésben is a mester parancsol és azt hiszi, ő -kormányoz, a valóságban pedig a gyermek kormányoz. Felhasználja -azt, a mit követeltek tőle arra, hogy megkapja, a mi neki tetszik -és mindig meg tudja fizettetni a buzgóság egy óráját nyolcz napi -engedékenységgel. Minden pillanatban alkudozni kell vele. Ezek az -alkuk, melyeket ti a magatok módjára ajánltok fel és melyeket ő a -maga módja szerint hajt végre, mindig az ő szeszélyeinek javára -fordulnak, különösen ha megesik az az ügyetlenség, hogy olyan -föltételt állítanak az ő javára, melyről biztos, hogy úgyis -megkapja, akár teljesíti, akár nem a föltételt, melyet viszonzásul -reá rónak. A gyermek rendszerint sokkal jobban olvas a mester -szellemében, mint a mester a gyermek szivében. És ennek úgy is kell -lenni: mert mindazt az éleselméjűséget, melyet az önmagára utalt -gyermek önfenntartására fordítana, most arra fordítja, hogy -megmentse természetes szabadságát zsarnoka lánczaitól; ellenben a -mester, nem lévén semmi sürgető érdeke abban, hogy belehatoljon -növendékébe, olykor jobban jár, ha elnézi ennek lustaságát vagy -hiuságát.</p> -<p>Járj mindig a növendékedével ellenkező úton, hogy mindig azt -higyje, ő a mester és mégis mindig te légy az. Semmi alávetettség -nem oly teljes, mint azé, a ki megőrzi <span class= -"pagenum"><a name="Page_139" id="Page_139">-139-</a></span> a -szabadság látszatát; így maga az akarat esik fogságba. A szegény -gyermek, a ki nem tud semmit, nem képes semmire, nem ismer semmit; -nincs-e kiszolgáltatva kényedre-kedvedre? Nem rendelkezel-e ő reá -vonatkozólag mindennel, a mi őt környezi? Nem vagy-e képes őt olyan -hatásoknak kitenni, a milyeneknek akarod? Nincsenek-e munkái, -játékai, örömei, fájdalmai mind a te kezedben, a nélkül, hogy ő -tudná? Kétségkívül csak azt szabad tennie, a mit akar; de nem -szabad egyebet akarnia, csak a mit te akarsz, hogy tegyen; nem -szabad egy lépést tennie, a melyet te előre nem láttál, ki sem -szabad nyitnia a száját a nélkül, hogy te ne tudnád, mit akar -mondani.</p> -<p>Akkor átadhatja magát a testi gyakorlatoknak, melyeket kora -megkiván, a nélkül, hogy eltompítaná szellemét; akkor a helyett, -hogy kiélesítené ravaszságát a kényelmetlen uralom kijátszására, -azt fogod látni, hogy kizárólag azzal foglalkozik, hogy mindenből, -a mi körülveszi, a pillanatnyi jólétére legkedvezőbb részt vonja -ki; akkor csodálkozni fogsz leleményének finomságán, a melylyel -magáévá tesz minden tárgyat, a melyet el tud érni és a melylyel -valóban élvezni tudja a dolgokat, a képzelődés segítsége -nélkül.</p> -<p>Ha meghagyod, hogy ura legyen akaratának, azzal még nem táplálod -szeszélyeit. A mikor csak azt teszi, a mi neki megfelel, hamarosan -csak azt fogja tenni, a mit tennie kell és bár teste folytonos -mozgásban lesz, a míg pillanatnyi és érezhető érdekéről van szó, -látni fogod, hogy mind az az értelem, a mire képes, sokkal jobban -és hozzá inkább illő módon fejlődik ki, mint a merőben elmélkedésre -alapított tanulmányokban.</p> -<p>Így azt látva, hogy nem igyekszel mindig ellene tenni, nem -bizalmatlankodik benned s nem lévén semmi rejtegetni valója -előtted, nem is fog megcsalni, nem is fog neked hazudni; félelem -nélkül fogja magát olyannak mutatni, a milyen; tanulmányozhatod, a -hogy akarod és beoszthatod körülötte mindazokat az oktatásokat, a -melyekben részesíteni akarod, a nélkül, hogy egyet is észrevenne -közülük.</p> -<p>Nem is fogja kiváncsi féltékenységgel kémlelni szokásaidat és -nem fog titkos gyönyörűséget csinálni magának <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> abból, -ha téged tévedésen kap rajta. Ezzel igen nagy kellemetlenségnek -vehetjük elejét. A gyermek első gondjainak egyike, mint már -mondtam, kitudni azoknak gyöngéit, a kik vezetik. Ez a hajlam -gonoszságra vezet, de nem abból fakad: abból a szükségérzetből -ered, hogy kijátszon egy tekintélyt, a mely terhére van. -Túlterhelve az igától, a melyet ráraknak, igyekszik lerázni és azok -a hibák, melyeket mestereiben talál, jó eszközül szolgálnak neki -erre. Idővel kifejlődik a szokás, az embereket hibáikból -megfigyelni és örömét lelni bennük. Nyilvánvaló, hogy ismét e -bünöknek egy forrását tömtem be Emil szivében; nem lévén semmi -érdeke benne, hogy hibákat keressen bennem, nem is fog tehát -keresni és nem sok kedve lesz arra sem, hogy mások hibáit -keresse.</p> -<p>Mindezek a fogások nehezeknek látszanak, mert nem jutnak az -embereknek eszébe; alapjában véve azonban nem szabad nehezeknek -lenniök. Jogosult dolog föltételezni benned azt a belátást, a mely -szükséges annak a mesterségnek a gyakorlására, a melyet -választottál; föl kell tételezni, hogy ismered az emberi szív -természetes útját, hogy tudod tanulmányozni az embert és az -egyéniséget, hogy előre tudod, merre fog hajlani növendéked akarata -mindazoknál a korát érdeklő tárgyaknál, a melyeket szeme elé -juttatsz. Avagy a kinek megvannak az eszközei és tudja -használatukat, ne tudna velük bánni?</p> -<p>A gyermek szeszélyeit veted ellenem, de nincs igazad. A gyermek -szeszélye sohasem a természet műve, hanem a rossz fegyelmezésé: -attól van, hogy vagy engedelmeskednek neki vagy parancsolnak neki -és én megmondtam százszor, hogy sem az egyik, sem a másik nem -szabad. Növendékednek nem lesz tehát más szeszélye, mint a melyet -te oltottál beléje; az az igazság, hogy viseld magad hibáid -következményét. De – mondom erre – hogyan segítsünk rajta? Ez is -lehetséges még, jobb vezetéssel és sokkal több türelemmel.</p> -<p>Egyszer néhány héten át foglalkoztam egy gyermekkel, a ki -nemcsak hozzá volt szokva teljesíteni a maga akaratát, hanem még -másokkal is teljesíttetni, következőleg tele <span class= -"pagenum"><a name="Page_141" id="Page_141">-141-</a></span> volt -szeszélyekkel. Mindjárt az első nap, hogy próbára tegye -engedékenységemet, éjfélkor akart fölkelni. Legmélyebb álmomban -fölugrik ágyából, fölveszi házi ruháját és hív engem. Fölkelek, -meggyujtom a gyertyát. Nem akart egyebet; egynegyed óra mulva -elnyomja az álom s kisérlete eredményével megelégedetten alszik el. -Két nap mulva ugyanazzal az eredménynyel ismétli meg a kisérletet, -az ingerültségnek legcsekélyebb jelét sem mutatom. Mikor -lefekvéskor megcsókol, nagyon nyugodtan ezt mondom neki: kedves kis -barátom, ez nagyon jól megy, de máskor ne tedd. Ez a szó -felköltötte kiváncsiságát és másnap, kissé látni akarva, merem-e az -engedelmességet megtagadni, fölkel ugyanabban az órában és hív -engem. Megkérdezem, mit akar? azt mondja, hogy nem tud aludni. -<i>Annál rosszabb</i>, – felelek én és meg sem moczczanok. Kér, -hogy gyujtsam meg a gyertyát: <i>Minek?</i> és meg sem moczczanok. -Ez a lakonikus hang kezdi zavarba hozni, mezitláb elindul keresni a -tűzkövet s úgy tesz, mintha tüzet akarna csiholni és én nem tudom -megállni nevetés nélkül, mikor hallom, hogy az ujjára üt. Végre -meggyőződve, hogy nem ér célt, elhozza a tűzszerszámot hozzám. Azt -mondom neki, hogy nincs rá szükségem és másik oldalamra fordulok. -Akkor elkezd vaktában szaladgálni a szobában, kiabálva, énekelve, -nagy zajt ütve, beleütközve az asztalba és a székekbe, de vigyázva, -hogy nagyon meg ne üsse magát és mégis nagyokat kiáltozva, abban a -reményben, hogy engem megijeszt. Mindez azonban nem fog rajtam és -látom, hogy szép intelmekre vagy haragra számított s nem volt erre -a hidegvérre elkészülve.</p> -<p>Mindazáltal, mindenáron le akarva győzni türelmemet -önfejüségével, akkora sikerrel folytatja zajongását, hogy végre -mégis csak kijövök sodromból és érezve, hogy mindent megronthatok -rosszkor való föllobbanásommal, más módszerhez folyamodom. Szó -nélkül fölkelek, a tűzszerszámhoz megyek, melyet nem találok, kérem -tőle, ide adja, ujjongva az örömtől, hogy végre mégis -diadalmaskodott rajtam. Kicsiholok, meggyujtom a gyertyát, megfogom -a kis ficzkót kezénél, csöndesen odavezetem egy szomszéd fülkébe, -melynek <span class="pagenum"><a name="Page_142" id= -"Page_142">-142-</a></span> ablakdeszkái jól be vannak csukva és a -melyben nem talál semmi összetörni valót. Otthagyom világosság -nélkül; aztán kulcscsal rázárva az ajtót, ismét lefekszem, a -nélkül, hogy egy szót is szólnék neki. Nem is kell kérdezni, volt-e -kezdetben lárma. Számítottam rá és nem indulok fel miatta; végre a -lárma elcsitul, hallom, hogy elrendezkedik és megnyugszom. Másnap -napvilágnál bemegyek a fülkébe s a kis lázadót egy nyugágyon alva -találom, olyan mély álomban, a milyenre annyi fáradság után nagy -szüksége kellett, hogy legyen.</p> -<p>A dolognak ezzel még nincs vége. Az anya megtudta, hogy a -gyermek az éjszaka kétharmadrészét ágyán kívül töltötte. Mindjárt -kétségbeestek s úgy néztek a gyermekre, mintha már meg volna halva. -Látva a jó alkalmat, hogy megboszulja magát, játszotta a beteget, a -nélkül, hogy látta volna, hogy nem nyer vele semmit. Elhívták az -orvost. Az anya vesztére, az orvos tréfás kedvű ember volt, a ki -mulatva rémüldözésén, csak annál jobban fokozta. Nekem azonban ezt -súgta fülembe: hagyja csak rám, megigérem önnek, hogy a gyermek jó -időre ki fog gyógyulni szeszélyéből, hogy betegnek tetesse magát. -Csakugyan diétát és szobafogságot rendelt neki és rábizta őt a -gyógyszerészre. Fájt a szívem, hogy a szegény anya így czéltáblája -lesz egész környezetének, kivéve engem, a kit meggyülölt épen -azért, mert én nem szedtem rá.</p> -<p>Elég kemény szemrehányások után azt mondta nekem, hogy fia -gyönge szervezetű, hogy egyetlen örököse családjának, hogy -mindenáron életben kell tartani és hogy ő nem akarja, hogy -ellenkezzenek vele. Ebben én egy véleményen voltam vele; de ő azt -értette ellenkezés alatt, ha nem engedelmeskednek neki mindenben. -Láttam, hogy az anyával ugyanazon a hangon kell beszélni, mint a -fiával. Asszonyom, mondtam elég hidegen, én nem tudom, hogy -nevelnek fel egy örököst és mi több, nem is akarom megtanulni; -tessék e szerint tenni meg intézkedéseit. Egyideig még szükség volt -rám, az apa mindent elcsitított; az anya írt a nevelőnek, hogy -siettesse visszatérését és a gyermek, látva, hogy nem nyer vele -semmit, ha megzavarja álmomat meg <span class="pagenum"><a name= -"Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> ha betegnek teteti magát, -végre is rászánta magát, hogy csöndesen alszik és jól viseli -magát.</p> -<p>El sem lehet képzelni, mennyi hasonló szeszélynek vetette alá ez -a kis zsarnok szerencsétlen nevelőjét; mert a nevelés az anya szeme -előtt folyt, a ki nem tűrte, hogy az örökösnek bármiben is -ellentmondjanak. Bármely órában akart kimenni, késznek kellett -lenni elkisérésére s neki mindig nagy gondja volt rá, hogy azt a -pillanatot válaszsza ki, a mikor látta, hogy nevelője legjobban el -van foglalva. Rajtam ugyanazt a hatalmat akarta gyakorolni és -nappal boszulni meg magát a nyugalomért, melyet kénytelen volt -nekem meghagyni éjjel. Jó szívvel belenyugodtam mindenbe és azon -kezdtem, hogy szemeláttára kimulattam, milyen szivesen teszek a -kedvére; ezután, ha arra került a sor, hogy kigyógyítsam -szeszélyéből, más módszerhez folyamodtam.</p> -<p>Legelőször is rá kellett vezetnem, hogy nincs igaza s ez könnyen -ment. Tudva, hogy a gyermek mindig csak a jelenre gondol, -megszereztem fölötte az előrelátás előnyét; gondoskodtam róla, hogy -odahaza valami olyan mulatságot szerzek számára, melyről tudtam, -hogy nagyon kedve szerint való és a mikor láttam, hogy a legjobban -el van benne merülve, sétát ajánlottam neki, elküldött magától; én -ragaszkodtam a sétához, nem is hallgatott rám; meg kellett adnom -magamat s ő gondosan megjegyezte magának ezt a -magamalárendelését.</p> -<p>Másnap rám került a sor. Unatkozott, mert én úgy rendeztem be, -hogy unatkozzék; én ellenben úgy tettem, mintha nagyon el volnék -foglalva. Nem sok kellett neki, hogy el legyen határozva. Jött -azonnal, hogy elragadjon munkámtól, hogy rögtön vigyem sétálni. -Visszautasítottam; ő makacskodott. Nem – mondtam én – azzal, hogy -megtetted akaratodat, megtanítottál, hogy én is megtegyem a -magamét; nem akarok kimenni. Nohát akkor – mondta ő élénken – -elmegyek magam. A hogy tetszik. És folytattam munkámat.</p> -<p>Felöltözött, kissé nyugtalankodva, hogy én hagyom, tegyen, a mit -akar és nem követem példáját. Mikor elkészült, eljött hozzám, hogy -elköszönjön; köszöntöm. Meg akar ijeszteni <span class= -"pagenum"><a name="Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> azzal, -hogy elmondja, merre fog járni; azt lehetett volna hinni őt hallva, -hogy a világ végére akar menni. A nélkül, hogy felindulnék, -kellemes utazást kivánok neki. Zavara megkettőződik. Mindazáltal -jól tartja magát és készen az indulásra, szól az inasának, hogy -kisérje el. Az inas, a kit én már betanítottam, azt feleli, hogy -nem ér rá, hogy el van foglalva az én rendeletemre s nekem inkább -kell engedelmeskednie, mint neki. Erre a gyermek elvesztette fejét. -Hogy érje föl észszel, hogy eleresztik hazulról egyedül, őt, a ki -azt hiszi magáról, hogy mindenki szemében fontos személy és azt -gondolja, hogy ég és föld érdekelve van az ő fenmaradásában? Mégis -kezdi érezni gyöngeségét; megérti, hogy egyedül lesz olyan emberek -közt, a kik nem ismerik; előre látja a veszedelmeket, melyekbe -kerül; a makacsság még egy darabig fenntartja; lassan lemegy a -lépcsőn, nagyon félénken. Végre kimegy az utczára, kissé -vigasztalva magát a bajokért, melyek érhetik, azzal a reménynyel, -hogy engem fognak értük felelőssé tenni.</p> -<p>Idáig akartam juttatni. Minden előre el volt készítve; s mivel a -nyilvános jelenet bizonyos neméről volt szó, előre megszereztem az -apa beleegyezését. Alig tett néhány lépést, jobbról és balról -különböző megjegyzéseket hall a maga rovására. Szomszéduram, szép -kis úrfi! Hova megy ilyen egyedül? Még majd eltéved; meghivom, -jőjjön hozzánk. Szomszédasszony, azt ugyan ne tegye. Hát nem látja, -hogy ez egy kis semmirekellő, a kit elkergettek hazulról, mert nem -volt való semmi jóra? Az ilyen semmirekellőket nem kell -tartóztatni, menjenek, a merre akarnak. Ugyan-ugyan! Isten vezesse! -Sajnálnám, ha valami baja történnék! Kissé messzebb vele csaknem -egykorú utczagyerekekkel találkozik, a kik megfenyegetik és -kicsúfolják. Mennél tovább megy, annál nagyobb zavarba jut. Egyedül -és védelem nélkül, látja, hogy játékszere lett az egész világnak és -nagy meglepetéssel tapasztalja, hogy vállán a szalagcsokor és -aranyos ruhája nem szerez neki több tiszteletet.</p> -<p>Egyik barátom, a kit ő nem ismer és a kit megbiztam, hogy -vigyázzon rá, észrevétlenül lépésről-lépésre kiséri és hozzálép, -mikor annak eljön az ideje. Ez a szerep, mely <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span> -hasonlít Sbrigani szerepéhez Molière <i>Pourceaugnac</i>-jában, -eszes embert kivánt s barátom jól töltötte be. A nélkül, hogy -félénkké és gyávává tenné a gyermeket azzal, hogy nagyon is -megrémíti, oly élénken érezteti vele magaviselete esztelenségét, -hogy félóra mulva kezesen, zavartan, szemét fölemelni sem merve -vezeti hozzám vissza.</p> -<p>Hogy teljes legyen vállalkozásának kudarcza, az apja épen abban -a pillanatban, mikor ő visszatér, indul el sétálni és a lépcsőn -találkozik vele. Meg kellett mondania, honnan jön és miért nem -voltam vele én.<a name="FNanchor_46" id="FNanchor_46"></a><a href= -"#Footnote_46" class="fnanchor">46)</a> A szegény gyermek szeretett -volna föld alá sülyedni. Az apja, a nélkül, hogy korholásra -vesztegesse a szót, szárazabban mondta neki, mint a hogy vártam -volna: ha egyedül akarsz kimenni, szabadságodban áll, de mivel én -nem türöm, hogy csavargó legyen a házamban, ha ez még egyszer az -eszedbe jut, ne merészelj többet hazajönni.</p> -<p>A magam részéről szemrehányás és gúny nélkül fogadom, de némi -komolysággal és hogy ne gyanítsa, hogy minden, a mi történt, csak -játék volt, az nap nem akarom elvinni sétálni. Másnap nagy örömmel -látom, hogy diadalmas magatartással megy el azok előtt az emberek -előtt, a kik előtte való nap kicsúfolták, mert egyedül látták. -Magától értetődik, hogy többet nem fog azzal fenyegetőzni, hogy -egyedül megy el.</p> -<p>Ilyen és ehhez hasonló eszközökkel értem el, a rövid idő alatt, -a míg vele voltam, hogy megtehessek vele mindent, a mit akarok, a -nélkül, hogy valamit megparancsoljak vagy megtiltsak neki, beszédek -nélkül, intelmek nélkül, a nélkül, hogy haszontalan -leczkéztetésekkel untassam. Így a míg beszéltem, meg volt nyugodva, -de a hallgatásom félelemben tartotta; megértette, hogy valami nincs -rendjén s a leczkét mindig a dologtól magától kapta meg. De térjünk -vissza a tárgyra. <span class="pagenum"><a name="Page_146" id= -"Page_146">-146-</a></span></p> -<p>Ezek a folytonos gyakorlatok, ilyformán egyedül a természet -irányítására bízva, a test erősítése mellett, nemcsak hogy nem -tompítják el az elmét, hanem ellenkezőleg kifejlesztik bennünk az -észnek azt az egyedüli fajtáját, a melyre az első életkor fogékony -és a mely bármely életkornak a legszükségesebb. Megtanítanak jól -ismerni erőink használatát, testünknek az őt környező testekhez -való viszonyát, a természetes eszközök használatát, melyek kezünk -ügyébe esnek és a melyek megfelelnek szerveinknek. Van-e hasonló -együgyű lény, mint az a gyermek, a ki mindig a szobában és anyja -szemei előtt nevelkedett, a ki nem tudva mi a súly és az -ellenállás, ki akar tépni egy nagy fát vagy fölemelni egy sziklát? -Mikor először jutottam ki Genfből, utól akartam érni egy vágtató -lovat; köveket dobáltam a Salève-hegy felé, a mely két mérföldnyire -volt tőlem; játékszere voltam a falu összes gyermekeinek, valódi -hülyének látszottam előttük. Tizennyolcz éves korában megtanulja az -ember, a filozófiai osztályban, hogy mi az emeltyű; nincs az a 12 -éves parasztgyerek, a ki ne tudna jobban használni egy emeltyűt, -mint az akadémia legelső mechanikusa. Azok a tanítások, a melyeket -az iskolás gyermekek egymástól kapnak az iskola udvarán, százszor -hasznosabbak, mint mindaz, a mit az iskolában bármikor mondanak -nekik.</p> -<p>Nézzetek meg egy macskát, mikor először lép be egy szobába: -leskelődik, nézeget, szimatol, egy pillanatig sem marad veszteg nem -bízik semmiben, a míg mindent meg nem ismert. Ugyanígy tesz a -gyermek is, mikor elkezd járni és úgyszólván kilép a világba Az -egész különbség az, hogy a látáshoz, a mely közös a gyermeknél és a -macskánál, az előbbi hozzákapcsolja a megfigyelés czéljára a kezet, -melyet a természet adott neki és a másik a finom szaglást, a -melylyel meg van áldva. Ezt a hajlam teszi a szerint, hogy jól vagy -rosszul fejlesztik ki a gyermeket ügyessé vagy félszeggé, -nehézkessé vagy fürgévé, együgyüvé vagy okossá.</p> -<p>Az ember első mozdulatai tehát arra irányulván, hogy hozzá mérje -magát mindahhoz, a mi körülveszi és megvizsgáljon minden tárgyban, -a melyet észrevesz, minden <span class="pagenum"><a name="Page_147" -id="Page_147">-147-</a></span> érzékelhető tulajdonságot, a mely -vonatkozással lehet rá, első tanulmánya egy neme a kisérleti -fizikának, vonatkozással saját föntartására; ettől pedig eltérítik -az elmélkedő tanulmányok által, mielőtt fölismerte volna a maga -helyét ide lenn a földön. A míg finom és hajlékony szervei -alkalmazkodni tudnak azokhoz a testekhez, melyekre hatással kell -lenniök, a míg még tiszta érzékei mentesek az illuziótól, addig van -ideje gyakorolni azokat is és ezeket is a functiókban, melyekre -valók; ez az ideje, megismerni az érzékelhető vonatkozásokat, -melyekben a dolgok mi velünk vannak. Mivel mindaz, a mi az emberi -értelembe behatol, az érzékek által jut bele, az emberi megismerés -legelőször is érzéki megismerés; ez szolgál alapjául az elmebeli -megismerésnek: első mestereink a filozófiában a lábaink, kezeink, -szemeink.</p> -<p>Mindennek helyébe a könyveket tenni nem annyi, mint megtanítani -minket a gondolkodásra, hanem annyi, mint megtanítani minket, hogy -mások gondolkodását használjuk föl; annyi, mint megtanítani minket, -hogy sokat higyjünk és soha ne tudjunk semmit.</p> -<p>Ha az ember gyakorolni akar valamely művészetet, azon kell -kezdenie, hogy megszerezze az eszközeit és hogy hasznosan -alkalmazhassa ezeket az eszközöket, elég erősen készülteknek kell -lenniök, hogy kibirják a használatot. Hogy tehát megtanuljunk -gondolkozni, gyakorolnunk kell tagjainkat, érzékeinket, -szerveinket, a melyek értelmünk eszközei és hogy minden lehető -hasznát vehessük ezeknek az eszközöknek, szükséges, hogy a test, a -mely szolgáltatja őket, erős és egészséges legyen. Így tehát az -ember valóságos elméje egyáltalán nem fejlődik a testtől -függetlenül, hanem a test helyes alkata teszi a szellem -tevékenységét könnyűvé és biztossá.</p> -<p>Kimutatván, hogy mire kell felhasználni a gyermekkor hosszas -tétlenségét, rátérek egy olyan részletre, a mely nevetségesnek fog -föltünni. Kedves tanítások, fogják nekem mondani, melyek áldozatul -esve saját kritikádnak, arra szorítkoznak, hogy csak azt tanítsák, -a mire senkit sem szükséges tanítani! Minek az időt vesztegetni -olyan oktatásokra, <span class="pagenum"><a name="Page_148" id= -"Page_148">-148-</a></span> a melyek maguktól értetődnek és nem -kerülnek sem fáradtságba, sem gondba? Melyik 12 éves gyermek nem -tudja mindezt, a mire te növendékedet tanítani akarod és ezenfölül -még azt is, a mire a mestere tanította?</p> -<p>Uraim, önök tévednek; én egy nagyon nehéz, nagyon fáradságos -művészetre tanítom növendékemet, a melylyel a tiéitek bizonyára nem -birnak; ez az, hogy tudatlan legyen: mert annak a tudománya, a ki -csak arról hiszi el, hogy tudja, a mit csakugyan tud, nagyon kevés -dologra redukálódik. Önök megadják a tudományt, nagyon jól van; én -azzal az eszközzel foglalkozom, a mely a tudomány megszerzésére -való. Azt mondják, hogy mikor a velenczeiek egy nap megmutatták -nagy pompával kincstárukat a Szent Márk-templomban egy spanyol -követnek, ez minden bók helyett az asztalok alá nézve, ezt mondta -nekik: <i>Qui non c’é la radice</i>. (Hol vannak mindennek a -gyökerei?) Nem nézhetem soha, mikor egy tanító kiteregeti növendéke -tudományát a nélkül, hogy kisértetbe ne essem, hogy ugyanezt -mondjam neki.</p> -<p>Mindazok, a kik elmélkedtek a régiek életmódján, a -testgyakorlatoknak tulajdonítják a testnek és a léleknek azt az -erejét, a mely a legfeltünőbben különbözteti meg őket a maiaktól. -Az a mód, a hogy Montaigne hangsúlyozza ezt a véleményt, mutatja, -hogy erősen át volt hatva tőle, szüntelenül és ezerféleképen -visszatér rá. A gyermek neveléséről szólva, úgymond, hogy -megaczélozzuk lelkét, meg kell edzeni izmait; hozzászoktatva őt a -munkához, hozzászoktatjuk őt a fájdalomhoz; hozzá kell edzeni a -testgyakorlatok keservességéhez, hogy hozzá edzzük a ficzamodás, a -kólika és mindenféle más baj keservességeihez. A bölcs Locke, a jó -Rollin, a tudós Fleury, a pedáns de Crouzas, bármennyire -különböznek egymástól a többi dolgokban, mind megegyeznek abban az -egy pontban, hogy sokat kell gyakorolni a gyermekek testét. Ez -tanításaiknak legokosabbika és ez fog mindig a legelhanyagoltabb -maradni. Fontosságáról már eleget szóltam és mivel erre -vonatkozólag nem lehet sem jobb okfejtést, sem okosabb szabályokat -adni, mint a melyeket Locke könyvében találni, beérem <span class= -"pagenum"><a name="Page_149" id="Page_149">-149-</a></span> azzal, -hogy utalok rájuk, miután bátorkodtam néhány megfigyelésemet -hozzáfűzni az övéihez.</p> -<p>A növekvésben levő testnek tagjai kényelmesen kell, hogy -mozogjanak a ruhában; semminek sem szabad feszélyezni mozgásukat, -sem növekvésüket; semmi se legyen nagyon szűk, semmi se legyen -testhez álló; semmi se legyen összefűzve. A franczia divatú ruha, a -mely kényelmetlen és egészségtelen a felnőtteknek is, különösen -veszedelmes a gyermekeknek. A test nedvei megrekedve, keringésökben -föltartóztatva megposhadnak a mozdulatlanságban, melyet a tétlen és -ülő életmód is fokoz, megromlanak és okozzák a skorbutot, azt a -betegséget, a mely napról-napra gyakoribb közöttünk és a melyet a -régiek alig ismertek, mert öltözködésük és életük módja megóvta -őket tőle. A huszárruha a helyett, hogy segítene ezen a bajon, még -fokozza és hogy megmentse a gyermeket néhány füzőzsinórtól, -szorítja egész testén. Legjobb a gyermeket oly sokáig pendelyben -hagyni, a míg csak lehet, aztán nagyon bő ruhát adni rá és nem -törődni vele, hogy karcsú lesz-e a dereka, a mi csak arra való, -hogy elformátlanítsa. Testi és szellemi hibái csaknem mind -ugyanabból az okból erednek; időnekelőtte felnőtt emberré akarják -tenni.</p> -<p>Vannak derült és szomorú szinek: az előbbiek inkább kedvére -valók a gyermeknek és jobban is állnak neki; és én nem látom be, -hogy miért ne fogadnók meg az ilyen természetes egyezéseket. De -attól a pillanattól fogva, hogy jobban tetszik nekik egy szövet -csak azért, mert pompás a szine, már ki van szolgáltatva a -fényüzésnek és a képzelődés minden szeszélyének; ez az ízlés pedig -bizonyára nem tőle magától ered. Ki sem lehet mondani, mekkora -befolyással van a ruha megválogatása és ennek a megválogatásnak az -okai a nevelésre. Nemcsak hogy elvakult anyák igérnek gyermekeiknek -jutalmul piperét, még olyan esztelen nevelők is akadnak, a kik -durvább és egyszerübb ruhával fenyegetik meg tanítványaikat, mint -valami büntetéssel: ha nem tanulsz jobban, ha nem vigyázol jobban a -holmidra, olyan ruhát kapsz, mint ez a parasztgyerek. Ez annyi, -mintha ezt mondanák neki: tudd meg, hogy csak a ruha teszi az -<span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span> embert, hogy a te értéked csak a -ruhádban van. Csudálni való-e, ha az ily bölcs tanítások azt -eredményezik, hogy az ifjúság csak a díszes ruhát becsüli és az -érdemet csak külseje szerint itéli meg?</p> -<p>Ha az így elrontott gyermeknek a fejét kellene helyreigazítanom, -gondom lenne rá, hogy a legpazarabb ruhája legyen a -legkényelmetlenebb, hogy mindig feszélyezve, mindenben akadályozva -és ezerféle módon korlátozva legyen benne; a szabadságnak, a -vidámságnak el kellene tünnie pompája előtt; ha bele akarna -vegyülni más, egyszerüen öltözött gyermekek játékaiba, húzódjanak -el, tünjenek el előle azonnal. Végre is annyira megunatnám, annyira -megutáltatnám vele pompáját, annyira rabszolgájává tenném aranyos -ruhájának, hogy ez életének ostorává lenne és hogy kevesebb -borzadással nézné a legsötétebb börtönt, mint ruhájának díszeit. A -míg nem vetettük alá a gyermeket előitéleteinknek, legelső vágya -mindig, hogy könnyed és szabad legyen; a legegyszerübb, a -legkényelmesebb ruha, a mely legkevésbbé feszélyezi, mindig a -legbecsesebb neki.</p> -<p>Van a testnek oly állapota, a mely alkalmasabb a -testgyakorlatokra és van olyan, a mely alkalmasabb a tétlenségre. -Emez a test nedveinek egyenletes és szabályos keringést enged s -biztosítja a levegő változásai ellen; a másik a testet szüntelenül -a mozgásból nyugalomba, hidegből melegbe juttatja s ezzel -hozzászoktatja ugyanazokhoz a változásokhoz. Ebből az következik, -hogy a szobában élő és ülő életmódot folytató embereknek minden -időben melegen kell öltözniök, hogy egyforma hőmérsékletben tartsák -testüket csaknem minden évszakban és a nap minden órájában -egyaránt. Azok ellenben, a kik jönnek-mennek szélben, napon, -esőben, a kik sokat mozognak és idejük nagyobb részét szabad ég -alatt töltik, mindig könnyen kell, hogy öltözve legyenek, hogy -hozzászokjanak a levegő minden változásához és a hőmérséklet minden -fokához, a nélkül, hogy ártana nekik.</p> -<p>Azt ajánlanám az egyiknek is és a másiknak is, hogy ne -változtassa ruháját az évszakok szerint és az én Emilem így is fog -tenni; ezalatt nem azt értjük, hogy nyáron is <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> téli -ruhában fog járni, mint az ülő életmódot folytató emberek, hanem -hogy télen is nyári ruhában jár, mint a munkás emberek. Ez utóbbi -mód szerint járt Sir Newton egész életén át és nyolczvan évig -élt.</p> -<p>Kevés vagy semmi föveg ne legyen a fején bármely évszakban. A -régi egyiptomiak mindig hajadonfőtt jártak, a perzsák vastag -tiarával födték be fejüket s ma is nagy turbánnal födik, melynek -használatát Chardin szerint országuk levegője teszi szükségessé. -Más helyen<a name="FNanchor_47" id="FNanchor_47"></a><a href= -"#Footnote_47" class="fnanchor">47)</a> említettem, hogy -különbözteti meg Herodotosz egy harczmezőn a perzsák és az -egyiptomiak koponyáit. Mivel tehát fontos dolog, hogy a fej csontja -keményebbé, tömörebbé, kevésbbé törékenynyé és kevésbbé likacsossá -váljék, hogy jobban megvédje az agyat nem csupán a sérülések ellen, -hanem a meghülés, folyások és a levegő mindenféle benyomásai ellen, -szoktassátok hozzá gyermekeiteket, hogy télen-nyáron, éjjel-nappal, -mindig hajadonfőtt maradjanak. Ha a tisztaság kedvéért s azért, -hogy a hajuk rendben maradjon, éjszakára adtok is rájuk föveget, ez -csak nagyon vékony, hálóból készült főkötő legyen, hasonló ahhoz a -hálóhoz, melylyel a baszkok födik a hajukat. Jól tudom, hogy az -anyák többsége, kikre inkább hat Chardin megfigyelése, mint az én -okaim, azt hiszi, mindenütt Perzsia levegőjére talál a gyermek, de -én nem azért kerestem növendékemül európait, hogy ázsiait csináljak -belőle.</p> -<p>Általában tulságosan öltöztetik a gyermekeket és különösen első -életkorukban. Pedig inkább meg kellene őket edzeni a hideg és meleg -ellen: a nagy hideg nem okoz nekik soha bajt, ha idején teszszük ki -neki őket; ellenben bőrük szövete, mely még nagyon gyöngéd és -nagyon puha, túlságos szabad utat enged s az izzadásnak, a nagyon -nagy meleg miatt a kikerülhetetlen elbágyadásnak teszi ki őket. Azt -is meg lehet figyelni, hogy augusztusban több gyermek hal meg, mint -bármely más hónapban. Máskülönben áll az, az északi és a déli népek -összehasonlítása alapján, hogy az ember erősebbé válik, ha a -túlságos hideget, mint ha a túlságos <span class="pagenum"><a name= -"Page_152" id="Page_152">-152-</a></span> meleget viseli el. De a -mint a gyermek növekszik és a rostjai megerősödnek, szoktassátok -lassankint a nap sugarainak elviselésére: fokonkint haladva veszély -nélkül hozzá edzitek a forró égöv perzseléséhez.</p> -<p>Locke, hathatós és okos szabályai közepette, olyan -ellenmondásokba esik, melyeket nem várna az ember ilyen pontos -gondolkodótól. Ugyanaz az ember, a ki azt kivánja, hogy a gyermekek -nyáron jeges vizben fürödjenek, nem akarja, hogy friss vizet -igyanak, ha ki vannak melegedve, sem hogy nedves helyen a földre -feküdjenek.<a name="FNanchor_48" id="FNanchor_48"></a><a href= -"#Footnote_48" class="fnanchor">48)</a> De a mikor azt kivánja, -hogy a gyermekek czipője mindig átereszsze a vizet, vajjon kevésbbé -ereszti-e át, ha a gyermeknek melege van? És nem lehetne-e ugyanazt -a következtetést, melyet ő a kézről a lábra, az arczról a testre -vonatkozólag tesz, megtenni a lábról a testre vonatkozólag? Azt -mondanám neki, hogy ha azt akarod, hogy az ember csupa arcz legyen, -akkor miért itélsz el engem, ha azt akarom, hogy csupa láb -legyen?</p> -<p>Hogy a gyermekek ne igyanak, mikor melegük van, Locke azt -ajánlja, szoktassuk hozzá őket, hogy egyenek meg egy darab -kenyeret, mielőtt innának. Furcsa dolog az, hogy mikor a gyermek -szomjas, enni adjunk neki. Én ennél jobban szeretném, hogy inkább -adjunk neki inni, ha éhes. Soha sem fognak engem meggyőzni, hogy -első étvágyaink olyan szabálytalanok, hogy ne lehetne őket -kielégíteni a pusztulás veszedelme nélkül. Ha ez igaz volna, az -emberi nem százszor elpusztította volna magát, mielőtt megtanulta -volna, hogy mi szükséges a fentartására.</p> -<p>Azt akarom, hogy valahányszor Emil szomjas, adjanak neki inni; -azt akarom, hogy adjanak neki tiszta vizet minden előkészület -nélkül, a nélkül, hogy állottá tennék, akárha fürdik is a -verejtékben, akár a leghidegebb télen. Az egyedüli <span class= -"pagenum"><a name="Page_153" id="Page_153">-153-</a></span> -gondoskodás, melyet ajánlok, hogy vigyázzunk a víz minőségére. Ha -folyóvíz, adjátok neki azonnal, a hogy a folyóból jön; ha -forrásvíz, kis ideig a levegőn kell hagyni, mielőtt megiszsza. A -meleg időszakban a patak vize is meleg; de nem így áll a dolog a -forrásvízzel, a mely nem érintkezik a levegővel; meg kell várni, -míg a levegő hőmérsékletét eléri. Télen ellenben a forrásvíz -kevésbbé veszedelmes, mint a patak vize. De se nem természetes, se -nem gyakori dolog, hogy a gyermek télen megizzadjon, különösen -szabad levegőn; mert a hideg levegő, szüntelenül hatva a bőrre, -visszaszorítja a verejtéket a bőr alá és nem engedi a pórusokat -eléggé megnyilni arra, hogy a verejték szabadon átjárhassa őket. -Mert én nem azt tételezem fel, hogy Emil a jó meleg tűz mellett -végez testgyakorlatokat, hanem kint, a szabadban, a jég közepén. A -míg csak a hógolyók csinálásában és dobálásában melegszik meg, -hagyjuk inni, a mikor szomjas; ivás után folytassa a -testgyakorlatot és ne féljünk semmi bajtól. Ha valami más -gyakorlatban izzad meg és megszomjazik, igyon még ebben az időben -is hideg vizet. Csak arra ügyeljetek, hogy vezessétek messzire és -lassú lépésben vizért. A hideg, melyet föltételezünk, eléggé -lehűtötte, hogy mire odaér, veszedelem nélkül ihasson. Főképen -pedig ezt az elővigyázatot gyakoroljátok úgy, hogy ő ne vegye -észre. Jobb szeretem, ha néha megbetegszik is, mint hogy -szüntelenül az egészségére vigyázzon.</p> -<p>A gyermeknek hosszú álomra van szüksége, mert nagyon sokat -mozog. Az egyik a másiknak kiegyenlítőjéül szolgál; látjuk azt is, -hogy szükség van mind a kettőre. A pihenés ideje az éjjel; ezt a -természet jelölte ki. Folytonos tapasztalat, hogy nyugodtabb és -édesebb az álom, mikor a nap a láthatár alatt van és hogy a -napsugarak által fölmelegített levegő nem tartja érzékeinket oly -nagy nyugalomban. Így tehát kétségkivül a legüdvösebb szokás a -nappal együtt kelni és feküdni. Ebből az következik, hogy a mi -éghajlatunk alatt az embereknek és az összes állatoknak általában -hosszabb álomra van szükségük télen, mint nyáron.</p> -<p>De a mi társadalmi életünk nem elég egyszerű, nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span> elég -természetes, nem eléggé mentes a válságoktól és eshetőségektől, -hogy az embert annyira hozzá lehessen szoktatni ehhez az -egyformasághoz hogy ezt szükségessé tegyük számára. Kétségkivül alá -kell vetni magát a szabályoknak, de az első az, hogy veszedelem -nélkül tudjuk őket megszegni, mikor a szükség úgy kivánja. Ne -puhítsátok tehát el oktalanul növendéketeket a folytonos nyugodt -álommal, a mely soha sincs megszakítva. Szolgáltassátok ki -kezdettől fogva feszélyezés nélkül a természet törvényének, de ne -felejtsétek el, hogy köztünk e törvény fölött kell állnia. Hogy -tudnia kell későn lefeküdni, korán fölkelni, hirtelen fölébredni, -éjszakákat álmatlanul tölteni a nélkül, hogy baja lenne belőle. Ha -idejekorán hozzá kezdünk, mindig vigyázva és fokonként haladva -tovább, alkalmassá teszszük a temperamentumát ugyanazokhoz a -dolgokhoz, a melyek elpusztítanák, ha már teljesen kiformált -korában vetnők alá.</p> -<p>Fontos dolog kezdettől fogva hozzá szokni a kényelmetlen -fekvéshez; ez a módja annak, hogy sohasem találjuk rossznak az -ágyat. Általában az edzett életmód, ha egyszer szokássá vált, -megsokszorozza a kellemes érzéseket; az elpuhult életmód ellenben a -kellemetlen érzések végtelen sokaságát szerzi. A nagyon kényesen -nevelt emberek csak pelyhes ágyon tudnak aludni; a kik hozzá -szoktak, hogy deszkán aludjanak, megtalálják az álmot mindenütt; -nincs rossz ágy annak számára, a ki elalszik, mihelyt lefeküdt.</p> -<p>A puha ágy, a melyen toll- vagy pehelydunnával takaródzunk, -elpuhítja és úgyszólván feloldja a testet, a nagyon melegen -beburkolt vesék kimelegszenek. Innen keletkezik gyakran a kő vagy -más baj és elkerülhetetlenül az olyan kényes szervezet, a mely -mindezeket táplálja. Az a legjobb ágy, a mely a legjobb álmot -szerzi. Ime az, a melyet Emil és én napközben készítünk magunknak. -Nekünk nincs arra szükségünk, hogy perzsa rabszolgákat hozzanak -ágyunk elkészítésére; azzal, hogy fölássuk a földet, megfordítjuk -derékaljunkat.</p> -<p>Tapasztalatból tudom, hogy mikor a gyermek egészséges, csaknem -kedvünk szerint elaltathatjuk vagy ébrentarthatjuk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_155" id="Page_155">-155-</a></span> Mikor a -gyermek lefeküdt és a dajkája megunta fecsegését és azt mondja -neki: aludj már, ez annyi mintha azt mondaná: érezd magadat jól, – -holott beteg. – A helyes mód elaltatására, ha ő maga unatkozik: -beszélj neki annyit, hogy kénytelen legyen hallgatni és csakhamar -el fog aludni. Valamire mégis csak jók a prédikácziók; prédikálni -neki annyit ér, mint elringatni őt, de ha este alkalmazod ezt az -altatószert, óvakodjál alkalmazásától nappal.</p> -<p>Néha fel fogom költeni Emilt. Nem annyira mintha attól félnék, -hogy megszokja a nagyon hosszú alvást, mint inkább, hogy -hozzászoktassam mindenhez, még ahhoz is, hogy hirtelen -fölébreszszék. Ezen fölül még kevés tehetségem volna föladatomra, -ha nem tudnám rászoktatni, hogy önmagától is fölébredjen és -úgyszólván akaratom nélkül keljen fel a nélkül, hogy egy szót -szóltam volna neki. Ha nem alszik eleget, másnapra unalmas reggelt -helyezek neki kilátásba és ő maga fogja nyereségnek tekinteni, a -mit belőle álomra fordíthat; ha nagyon sokat alszik, fölébredésekor -valami kedvére való szórakozást mutatok neki; ha azt akarom, hogy -pontos időben keljen föl, így szólok hozzá: holnap reggel hat -órakor elmegyünk halászni, elmegyünk sétálni ide vagy oda, el -akarsz jönni velem? Beleegyezik, megkér, hogy ébreszszem föl, én -megigérem vagy nem igérem meg, a szükséghez képest; ha nagyon későn -ébred föl, már nem talál engem otthon, baj volna, ha így hamarosan -meg nem tanulna fölkelni.</p> -<p>Ha különben megesnék, a mi ritkaság, hogy valamely rest -gyermeknek hajlama volna elmerülni a lustálkodásban, nem kell -átengedni ennek a hajlamnak, a melyben teljesen elrenyhésedne, -hanem valami ösztönzést kell neki adni, a mi fölébreszti. Könnyen -megérthető, hogy nem arról van szó, hogy erőszakkal kényszerítsük -tevékenységre, hanem valami olyan ingerrel hassunk rá, a mely erre -irányul és ez az inger, melyet a természet rendjéből kell -kiválogatni, egyszerre két czélra vezet rá.</p> -<p>Nem tudok elképzelni semmit, a mire egy kis ügyességgel ne -lehetne kedvet csinálni a gyermeknek, sőt a mit szenvedélyévé ne -lehetne tenni, hiúság nélkül, vetélkedés <span class= -"pagenum"><a name="Page_156" id="Page_156">-156-</a></span> nélkül, -féltékenység nélkül. Élénksége, utánzó ösztöne teljesen elegendő, -mindenekfölött pedig természetes vidámsága, a mely olyan eszköz, -melynek hatásossága bizonyos és melyet a tanítók soha sem tudnak -fölhasználni. Minden olyan játékba, a melyről meg van győződve, -hogy semmi más, csak játék, panasz nélkül belenyugszik a gyermek, -sőt nevetve viseli el, a mit máskülönben soha sem viselne el -könnypatakok ontása nélkül. A hosszas böjtölés, a verés, égési seb, -mindenféle fáradság mulatságot szerez a fiatal vadembereknek; -bizonysága ez annak, hogy még a fájdalomnak is megvan a varázsa, a -mely megfosztja keserűségétől; de nem minden mester ért hozzá, hogy -el tudja készíteni a csemegét és talán nem is minden növendék, hogy -arczfintorítás nélkül élvezze. Ime, ha nem vigyázok magamra, már -megint a kivételek között kalandozom.</p> -<p>Mindazáltal nem tűr kivételt az ember alávetettsége a -fájdalomnak, neme bajainak, az eshetőségeknek, az élet -veszedelmeinek, végül a halálnak: mennél inkább megbarátkoztatjuk -ezekkel az eszmékkel, annál inkább kigyógyítjuk a káros -érzékenységből, a mely a bajt szaporítja a tűrésében való -türelmetlenséggel; mennél inkább hozzászoktatjuk a szenvedésekhez, -a melyek érhetik, annál inkább megfosztjuk azokat – mint Montaigne -már megmondotta, – a szokatlanság szúrósságától s annál -sebezhetetlenebbé és edzettebbé tesszük lelkét; teste lesz az a -vért, a melyről visszapattan minden ütés, a mely érheti. A halál -közeledése még nem lévén maga a halál, alig fogja annak érezni; -hogy úgy mondjam meg se hal; eleven lesz vagy halott, ennyi az -egész. Róla mondhatta volna Montaigne, a mit egy marokkói királyról -mondott, hogy senkinek az élete nem nyúlt annyira bele a halálába. -Az állhatatosság és a szilárdság, mint a többi erények, a gyermek -mesterleveléhez tartoznak: de nem azzal tanítjuk meg rájuk a -gyermekeket, hogy megtaníttatjuk velük a neveiket, hanem meg kell -velük izleltetni, a nélkül, hogy tudnák, mi az.</p> -<p>De éppen a halálról lévén szó, hogy viselkedünk növendékünkkel -szemben a himlőveszedelemre vonatkozólag? Bele oltsuk már kicsiny -korában, vagy várjunk, míg magától megkapja? <span class= -"pagenum"><a name="Page_157" id="Page_157">-157-</a></span> Az első -eshetőség, a mely inkább megfelel szokásainknak, megóvja a -veszedelemtől azt az életkort, a mikor az élet legértékesebb, annak -az életkornak rovására, a mikor az élet legcsekélyebb értékű; ha -ugyan egyáltalában szó lehet veszedelemről a jól kezelt beoltásnál. -A második módszer azonban jobban felel meg általános elveinknek, -hogy hagyjuk mindenben a természetet működni, azokban a -gondoskodásokban, melyeket maga akar gyakorolni és a melyekkel -azonnal fölhagy, ha az ember beleelegyedik. A természetes ember -mindig el van készülve: hadd oltsa be tehát a tanító, jobban fogja -megválasztani a pillanatot, mint mi.</p> -<p>Nem szabad ebből azt következtetni, hogy én rosszalom a -beoltást; mert a szempont, a melynél fogva én kivonom alóla az én -növendékemet, nagyon rosszul felelne meg a tiéteknek. A ti -neveléstek módja arra készíti elő, hogy ne kerülje el a himlőt, a -mikor az megtámadja; ha rábizzátok a véletlenre, valószinüleg -belepusztul. Látom, hogy a különböző országokban annál jobban -ellenállnak az oltásnak, mennél szükségesebbé válik és ennek oka -könnyen érthető. Alig tartom érdemesnek, hogy ezt a kérdést -Emilemre vonatkozólag fejtegessem; be fogom oltatni vagy nem, az -időnek, helynek, a körülményeknek megfelelően; rá nézve ez csaknem -egyre megy. Ha beleoltjuk a himlőt, meglesz az az előnyünk, hogy -előre látjuk és előre ismerjük a baját s már ez is valami. De ha -természetes úton kapja meg, akkor megóvjuk az orvostól és ez még -több.</p> -<p>A zárkózott nevelés, a mely csak arra irányul, hogy -megkülönböztesse a néptől azokat, a kik részesültek benne, mindig -többre becsüli a drága tanításokat a könnyebben elérhetőknél és -éppen ezáltal hasznosabbaknál. Így a gondosan nevelt fiatal emberek -mind megtanulnak lovagolni, mert ez sokba kerül, de alig egy is -tanul meg közülük úszni, mert ez nem kerül semmibe és egy -mesterember is éppen olyan jól tudhat úszni, mint akárki más. Pedig -az utas ember, a nélkül hogy lovardában tanulta volna, lóhátra ül, -rajta tud maradni és hasznát tudja venni, a mennyire szüksége van; -ellenben a vízbe belefullad, a ki nem tud úszni; úszni pedig nem -tud, a ki nem tanult. Végül nem <span class="pagenum"><a name= -"Page_158" id="Page_158">-158-</a></span> kénytelen az ember élete -koczkáztatásával is lovagolni, holott senki sem biztos benne, hogy -kikerül egy veszélyt, a melynek az ember oly gyakran van kitéve. -Emil oly biztos lesz a vízben, mint a földön. Vajha élni tudna -minden elemben! Ha meg lehetne tanítani repülni, sast csinálnék -belőle és szalamandert csinálnék belőle, ha hozzá lehetne edzeni a -tűzhöz.</p> -<p>Attól szoktak félni, hogy a gyermek megfulladhat, mikor úszni -tanul; akár tanulás közben fullad meg, akár azért, mert nem tanult -meg úszni, ez mindig a ti hibátok lesz. Csak a hiúság tesz minket -vakmerőkké; az ember nem vakmerősködik, a mikor senki se látja. -Emil nem lesz vakmerő, akár ha az egész világ nézi is, mivel a -gyakorlás nem függ a veszedelemtől; apja parkjának egy -csatornájában megtanulja átúszni a Hellespontust; de meg kell -barátkoznia magával a veszedelemmel is, hogy megtanulja megőrizni -benne lélekjelenlétét; ez egyik lényeges pontja annak a -mesterlevélnek, melyről az imént beszéltem. Egyébiránt miután -vigyázok rá, hogy a veszedelmet hozzámérjem erőihöz és mindig -megoszszam vele, soha sem kell vigyázatlanságtó félnem, ha az ő -megóvására való gondosságot ahhoz mérem a melylyel a magaménak -tartozom.</p> -<p>A gyermek kisebb mint a felnőtt, nincsen sem annyi ereje, sem -annyi esze; de épp oly jól vagy csaknem épp jól lát és hall, izlése -épp oly érzékeny, habár kevésbbé kényes is és épp oly jól -megkülönbözteti a szagokat, habár nem olyan érzékeny is irántuk. Az -első képességek, a melyek kialakulnak és tökéletesednek bennünk: az -érzékek. Ezeket kell tehát először ápolni és épen ezekről szoktak -leginkább megfeledkezni vagy el szokták őket hanyagolni.</p> -<p>Az érzékek gyakorlása tehát nemcsak abban áll, hogy használjuk -őket, hanem abban is, hogy megtanuljunk segítségökkel helyesen -itélni, hogy úgyszólván megtanuljunk érezni, mert nem tudunk sem -tapintani, sem látni, sem hallani, csak úgy a hogy megtanultuk.</p> -<p>Van egy tisztára természetes és mechanikus mozgás, a mely arra -szolgál, hogy erőteljessé tegye a testet, a nélkül, hogy az -itélőképességet foglalkoztatná: úszni, futni, ugrálni, <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> búgó -csigát hajtani, köveket dobálni. Mindez nagyon jó, de vajjon csak -karjaink és czombjaink vannak-e? Nincs-e szemünk is, fülünk is? és -ezek a szervek fölöslegesek-e az előbbiek használatánál? Ne -gyakoroljátok tehát csupán az erőket, gyakoroljátok az összes -érzékeket, melyek azokat irányítják; vegyétek mindegyiküknek minden -lehetséges hasznát, azután igazoljátok az egyiknek benyomásait a -másikéi által. Mérjetek, számláljatok, mérlegeljetek, hasonlítsatok -össze. Csak akkor alkalmazzátok az erőt, a mikor az ellenállást már -előbb megbecsültétek; rendezzétek úgy, hogy az eredmény megitélése -előtte járjon az eszközök használatának. Szoktassátok a gyermeket -arra, hogy soha se fejtsen ki elégtelen vagy fölösleges -erőfeszítést. Ha hozzászoktatjátok, hogy így előre megfontolja, -minden mozdulatának eredményét és a tapasztalat segítségével -helyreigazítsa tévedését; nem magától értetődik-e akkor, hogy -mennél tevékenyebb, annál biztosabb itéletű lesz.</p> -<p>Tegyük föl, hogy arról van szó, hogy elmozdítson helyéből valami -tömeget. Ha túlságosan hosszú emeltyűt használ, túlságos -erőfeszítést pazarol el. Ha túlságosan rövidet használ, nem lesz -elég ereje: a tapasztalat megtaníthatja, hogy pontosan válaszsza -meg az emelőrudat, a melyre szüksége van. Ez a bölcsesség tehát nem -haladja meg korát. Ha arról van szó, hogy elvigyen egy batyut s oly -sulyosat akar vinni, a mekkorát elbir, de súlyosabbal próbálkozni -sem akar, nem lesz-e kényszerülve szemmérték szerint megbecsülni a -súlyát? Ha már össze tud hasonlítani ugyanazon anyagból való és -különböző nagyságú tömegeket, válogasson egyforma nagyságú és -különböző anyagú tömegek között: akkor igyekeznie kell mindegyiknek -a külön súlyát összehasonlítani. Láttam egy nagyon jól nevelt -fiatalembert, a ki csak akkor akarta elhinni, a mikor megpróbálta, -hogy vastag tölgyfaforgácsokkal tele dézsa kevésbbé nehéz, mint -ugyanaz a dézsa vízzel megtöltve.</p> -<p>Nincs egyformán hatalmunkban összes érzékeink használata. Van -köztük egy, t. i. a tapintás, melynek tevékenysége soha sem -szünetel, a míg ébren vagyunk. El van terjedve testünk egész -fölületén, mint egy állandó őr, a ki <span class="pagenum"><a name= -"Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> figyelmeztet mindenre, a -mi ártalmunkra lehet. Ez az érzék az, a melynek használatát akár -akarjuk, akár nem, leghamarabb szerezzük meg, és pedig folytonos -gyakorlása által és a melyet következőleg kevésbbé szükséges -különösképen gyakorolni. Mindazáltal azt tapasztaljuk, hogy a -vakoknak biztosabb és finomabb a tapintása, mint a miénk; mivel nem -vezeti őket a látás, kénytelenek kizárólag az előbbi érzék -segítségével megalkotni azokat az itéleteket, melyeket nekünk az -utóbbi szolgáltat. Miért nem gyakorolnak minket abban, hogy úgy -tudjunk járni a sötétben, mint ők, hogy megismerjük a testeket, a -melyekkel érintkezésbe jutunk, hogy meg tudjuk itélni a tárgyakat, -a melyek környeznek minket, szóval, hogy éjszaka világítás nélkül -meg tudjuk tenni azt, a mit ők megtesznek nappal szem nélkül? A míg -a nap világít, előnyben vagyunk fölöttük, a sötétben azonban ők -lesznek vezetőinkké. Életünk felén át vakok vagyunk azzal a -különbséggel, hogy az igazi vakok mindig tudják, hogy kell -viselkedniök, mi pedig egy lépést sem tudunk tenni az éjszaka -sötétjében. Arra való a világítás, fogják mondani. Ugyan! mindig -gépek! Ki biztosít arról, hogy veled lesznek mindenütt, a hol -szükséged van rájuk. A mi engem illet, jobb szeretem, hogy Emilnek -az ujja hegyén legyen szeme, mint a gyertyamártó boltjában.</p> -<p>Ha az éjszaka közepén be vagy zárva egy épületbe, tapsolj a -kezeddel, a helyiség visszhangjáról észre fogod venni, nagy-e a -területe vagy kicsiny, a közepében vagy-e vagy a sarkában? Fél -lábnyira egy faltól, a kevésbbé szabadon áramló és jobban -visszaverődő levegő ismét más érzést kelt arcodon; maradj egy -helyben és egymásután fordulj minden irányba, a könnyű légáramlat -tudtodra fogja adni, nyitva van-e valamelyik ajtó. Ha csónakban -ülsz, a szerint, hogy miként érinti a levegő az arczodat, meg fogod -ismerni, nemcsak azt, hogy mely irányban haladsz, hanem azt is, -hogy a folyó sodra lassan vagy gyorsan ragad-e magával. Ezek a -megfigyelések és még ezer más hasonló, csak éjjel tehetők, -bármennyire figyelni akarunk rájuk napvilágnál, a látás -segítségünkre jön vagy elvonja figyelmünket, s azok eltűnnek -előlünk; pedig itt még nincs is szó sem kézről, <span class= -"pagenum"><a name="Page_161" id="Page_161">-161-</a></span> sem -botról. Mennyi a szemtől származó ismeretet szerezhetünk meg a -tapintás által, a nélkül, hogy valamihez hozzá nyulnánk!</p> -<p>Gyakran kell éjszaka játszani. Ez a tanács fontosabb, mint a -milyennek látszik. Az éjszaka természetszerüen megrémíti az -embereket s néha az állatokat is.<a name="FNanchor_49" id= -"FNanchor_49"></a><a href="#Footnote_49" class="fnanchor">49)</a> -Az ész, az ismeretek, a szellem kevés embert mentenek föl ez alól -az adó alól. Láttam gondolkodókat, erős szellemeket, filozófusokat, -napközben rettenthetetlen katonákat, a kik éjszaka egy falevél -zörgésére úgy reszkettek, mint az asszonyok. Ezt a rémületet a -dajkameséknek szokták tulajdonítani, de tévednek, mert természetes -oka van. Mi ez az ok? Ugyan az, a mely a süketeket bizalmatlanokká -és a népet babonássá teszi: nem ismerése azoknak a dolgoknak, a -melyek minket körülvesznek és mindannak, a mi körülöttünk -történik.<a name="FNanchor_50" id="FNanchor_50"></a><a href= -"#Footnote_50" class="fnanchor">50)</a> Hozzászokva <span class= -"pagenum"><a name="Page_162" id="Page_162">-162-</a></span> a -tárgyaknak messziről való felismeréséhez és benyomásaiknak előleges -megitéléséhez, ha már nem látok semmit abból, a mi körülvesz, -hogyne tételeznék fel ezer lényt, ezer mozgást, a melyek ártalmamra -lehetnek és melyektől lehetetlen <span class="pagenum"><a name= -"Page_163" id="Page_163">-163-</a></span> magamat megvédeni? -Akárhogy tudom is, hogy biztonságban vagyok azon a helyen, ahol -vagyok, sohasem vagyok rajta olyan biztonságban, mintha látnám: -mindig van olyan tárgya félelmemnek, a mely napvilágnál nem volna -meg. Az igaz, tudom, hogy valamely idegen test csak akkor hathat az -enyémre, ha valami zajjal előre jelt ad magáról, de mennyire résen -van mindig a fülem! A legkisebb neszre, melynek nem tudom az okát, -önnfentartásom érdeke eszembe juttat mindent, a mi leginkább arra -inthet, hogy vigyázzak magamra s következőleg mindent, a mi -alkalmas megrémülésemre.</p> -<p>Ha nem hallok semmit, azért még nem nyugszom meg, mert végre is -zaj nélkül is meglephet valami. Hogy a dolgokat olyanoknak -tételezzem fel, a milyenek azelőtt voltak, olyanoknak, a -milyeneknek még most is lenniök kell, ahhoz látnom kellene azt, a -mit nem látok. Így kénytelen lévén működésbe hozni képzelődésemet, -csakhamar elvesztem uralmamat fölötte és a mit azért tettem, hogy -megnyugtassam magamat, csak arra szolgál, hogy annál jobban -megijeszszen. Ha zajt hallok, hallom a tolvajokat; ha nem hallok -semmit, fantomokat látok, az éberség, melyre önfenntartásom gondja -visz, csak félelmem tárgyait szaporítja. A mi megnyugtathat, mind -csak az eszemben van, a sokkal erősebb ösztön pedig egész máskép -beszél hozzám, mint az ész. Mit ér, ha az ember azt gondolja, hogy -nincs mitől félnie, mikor nincs semmi tenni valója?</p> -<p>Ha megtaláltuk a baj okát, megvan a gyógyítása is. A megszokás -minden esetben megöli a képzelődést; csak az új tárgyak ébresztik -fel. Azokra a tárgyakra nézve, melyeket az ember mindennap lát, nem -a képzelődés működik, hanem az emlékezet; ez az oka az <i>ab -assuetis non fit passio</i> tételének, mert a szenvedélyek csak a -képzelődés tüzében gyúlnak fel. Ne okoskodjatok tehát azzal, a kit -ki akartok gyógyítani a sötétségtől való félelemből, vigyétek -gyakran a sötétbe és biztosak lehettek, hogy a filozófia minden -érve nem ér fel ezzel a gyakorlással. A zsindelyező feje nem szédül -el a háztetőn és ép úgy nem szokott félni a sötétségtől, a ki -megszokta. <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span></p> -<p>Ime egy másik előnye éjjeli játékainknak, hozzáadva az elsőhöz: -de hogy ezek a játékok sikerre vezessenek, nem ajánlhatom eléggé a -vidámságot. Semmi sem oly szomorú, mint a sötétség; ne zárjátok be -gyermeketeket börtönbe. Hadd nevessen, mikor a sötétbe belép s -csendüljön fel nevetése, mielőtt kilép belőle, hogy a míg benne -van, azoknak a mulatságoknak a tudata, a melyeket elhagy és azoké, -a melyekben majd része lesz, távol tartsa tőle a fantasztikus -képzelődéseket, melyek a sötétben meglátogathatják.</p> -<p>Van egy határpontja az életnek, a melyen túl az ember minden -lépésével hátrább jut. Érzem, hogy ezen a ponton én már -túlhaladtam, hogy úgy mondjam, másik pályafutásba fogok bele. Az -érett kor üressége, a mely érezteti magát velem, visszaidézi első -koromnak édes idejét. Öregedve, ismét újra gyermekké leszek és -szívesebben emlékezem vissza arra, a mit tizéves, mint a mit -harmincz éves koromban csináltam. Bocsássátok meg tehát olvasóim, -hogy néha önmagamról vegyem a példát, mert hogy jól írjam meg ezt a -könyvet, ahhoz az kell, hogy szivesen irjam.</p> -<p>Falun voltam, kosztban egy Lambercier nevű papnál. Egy nálamnál -gazdagabb unokatestvérem volt a pajtásom, a kivel úgy bántak, mint -gazdag örökössel, míg én távol az atyámtól, csak egy szegény árva -gyerek voltam. Az én nagy unokabátyám Bernard rendkívül gyáva volt, -különösen éjszaka; annyit csúfolódtam félénkségén, hogy Lambercier -úr megunta dicsekvésemet és próbára akarta tenni a bátorságomat. -Egy őszi estén, mikor nagyon sötét volt, oda adta nekem a templom -kulcsát és elküldött, hogy keressem meg a szószéken a bibliát, a -melyet ott felejtett. Hogy fölingerelje becsületérzésemet, mondott -még néhány szót, a melyek a meghátrálást lehetetlenné tették -számomra.</p> -<p>Elindultam világosság nélkül; ha lett volna is nálam világosság, -talán annál rosszabb lett volna. A czintermen kellett keresztül -mennem; vitézül átmentem rajta, mert a míg szabad ég alatt éreztem -magamat, soha sem féltem az éjszakában.</p> -<p>A mint megnyitottam a templomajtót, a boltozatról valami -suttogást hallottam, a mely mintha hangokhoz hasonlított -<span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span> volna és a mely kezdte megingatni római -szilárdságomat. Az ajtó kinyilt, be akartam lépni, de alig tettem -néhány lépést, megállottam. Észrevéve a mély sötétséget, a mely a -tágas helyiséget betöltötte, olyan rémület fogott el, hogy a hajam -is égnek meredt; hátráltam, kiléptem a templomból és reszketve -elkezdtem futni. Az udvarban egy Szultán nevű kis kutyát találtam, -a melynek farkcsóválgatása megnyugtatott. Elszégyelve rémületemet, -rögtön visszafordultam, azonban igyekeztem magammal vezetni -Szultánt, a ki nem akart velem jönni. Hirtelen kinyitottam az ajtót -és beléptem a templomba. Alig hogy beléptem, ismét megragadott a -rémület, de olyan erősen, hogy elvesztettem a fejemet és bár jól -tudtam, hogy a szószék jobb felől van, sokáig bal oldalon kerestem, -mert megfordultam a nélkül, hogy észrevettem volna; eltévedtem a -padok között, azt sem tudtam már hol vagyok és nem tudva megtalálni -sem a szószéket, sem az ajtót, kimondhatatlan zavarba estem. Végre -megtaláltam az ajtót, sikerült kijutnom a templomból s úgy -elinaltam, mint az előbb, szilárdan eltökélve, hogy ide ugyan soha -se jövök egyedül, csak nappal.</p> -<p>Visszamentem a házhoz. Éppen be akartam lépni, a mikor -megismertem Lambercier úr hangját, a mint éppen nagyot nevetett. -Mindjárt magamra vettem a nevetést és zavarba jőve, hogy nevetség -tárgya leszek, haboztam, kinyissam-e az ajtót. E közben hallottam, -hogy Lambercier kisasszony nyugtalankodik miattam és azt mondja a -cselédnek, hogy keresse elő a lámpást, Lambercier úr pedig -készülődik, hogy keresésemre indul, rettenthetetlen unokabátyám -kiséretében, a kinek később az egész expeditiót dicsőségéül rótták -föl. Ebben a pillanatban minden rémületem eloszlott és nem féltem -semmi mástól, csak hogy rajta kapnak menekülésem közben; szaladok, -befutok a templomba, a nélkül, hogy eltévednék, tapogatódzás nélkül -eljutok a szószékhez, fölmegyek, fogom a bibliát és megint -leszaladok, három ugrással kijutok a templomból, az ajtót bezárni -is elfelejtem, lihegve bemegyek a szobába, az asztalra dobom a -bibliát lelkendezve, de azért remegve az örömtől, hogy megelőztem a -nekem szánt segítséget. <span class="pagenum"><a name="Page_166" -id="Page_166">-166-</a></span></p> -<p>Azt fogják kérdezni tőlem, hogy ezt az esetet követendő például -említem-e fel! Példájául annak a vidámságnak, a melyet az eféle -gyakorlatokban megkivánok? Nem; de annak bizonyságául hozom fel, -hogy semmi sem alkalmasabb megnyugtatni valakit, a ki meg van -rémülve az est árnyaitól, mintha egy szomszéd szobában egy -társaságot hall nevetgélni és nyugodtan beszélgetni. Azt szeretném, -ha a helyett, hogy így egyedül mulatnánk tanítványunkkal, esténkint -sok jókedvű gyermeket gyüjtenénk össze, ha kezdetben nem egyenként -küldenők őket haza, hanem többeket együtt és nem koczkáztatnók meg, -hogy egy is teljesen egyedül maradjon, hacsak nem volnánk kezdettől -fogva biztosak benne, hogy nem fog nagyon megrémülni.</p> -<p>Nem tudok semmi kedvesebbet és hasznosabbat képzelni, mint az -ilyen játékok, csak éppen hogy ügyesen kell őket elrendezni. Egy -nagy teremben valami labirintus-félét csinálnék asztalokból, -karosszékekből, székekből és ellenzőkből. Ennek a labirintusnak -kideríthetetlen kanyarulataiban nyolcz vagy tíz skatulya közzé -elhelyeznék még egy másik csaknem ugyanolyan skatulyát tele -bonbonokkal. Világos, de óvatos szavakkal pontosan megjelölném a -helyet, a hol a jó skatulya található; a felvilágosítást úgy adnám -meg, hogy elegendő legyen figyelmesebb és kevésbbé hebehurgya -népségnek, mint a gyermekek; aztán sorsot huzatnék a kis -versenyzőkkel és egymásután elküldeném őket mind keresni, a míg -valamelyik meg nem találja a jó skatulyát: gondom lenne rá, hogy ez -a feladat, ügyességüknek megfelelően legyen megnehezítve.<a name= -"FNanchor_51" id="FNanchor_51"></a><a href="#Footnote_51" class= -"fnanchor">51)</a></p> -<p>Képzeljék el, hogy egy kis Herkules visszajön a skatulyával -kezében, roppant büszkén vállalkozására. A skatulya az asztalra -kerül, ünnepélyesen megnyittatik. Szinte hallom a felcsengő -nevetést, a jókedvű banda örömkiáltásait, mikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_167" id="Page_167">-167-</a></span> az -édességek helyett, a melyeket vártak, mohon vagy gyapoton szépen -elrendezve egy cserebogarat, csiga-bigát, egy darab szenet, makkot, -retket vagy valami más ilyen nyalánkságot találnak. Más alkalommal -frissen meszelt szobában, a fal közelében fölakasztunk valami -játékszert, valami kis butordarabot és az lesz a feladat, hogy ezt -keressék meg, a nélkül, hogy hozzá érnének a falhoz. Alig hogy -visszajött az, a ki elhozza, kalapjának hegye, czipője orra, -ruhájának szegélye vagy ujja fehér lett és elárulja ügyetlenségét. -Ennyi most már elég, talán sok is arra, hogy megértessem az eféle -játékoknak az értelmét. Ha mindent meg kell magyaráznom, inkább ne -is olvassatok.</p> -<p>Mekkora előnyei lesznek az így nevelt embernek éjszaka a többiek -fölött! A lába hozzá szokik a biztos járáshoz a sötétben, keze -begyakorlódik, hogy könnyen alkalmazkodjék minden környező -tárgyhoz, s fáradság nélkül elvezeti a legsűrűbb sötétségben. -Képzelete tele lesz gyermekkora éjszakai játékaival és nehezen fog -ijesztő dolgokra fordulni. Ha nevetést hall, nem fog ingerkedő -szellemekre gondolni, hanem egykori pajtásaira, ha társaságot -képzel el, nem a boszorkányok szombatja lesz az, hanem a -nevelőjének szobája. Az éjszaka csak vidám gondolatokat idéz föl -benne és így nem lesz soha rémítő; a helyett, hogy félne tőle, -szeretni fogja. Ha katonai expeditióról van szó, minden pillanatban -kész lesz rá, egyedül épp úgy, mint csapatával be fog lopózni Saul -táborába, keresztül szalad rajta eltévedés nélkül, elmegy a király -sátoráig, a nélkül, hogy valakit fölébresztene és visszatér onnan a -nélkül, hogy észrevennék. Ha el kell lopni Rhesus lovait, -forduljatok csak hozzá aggodalom nélkül, a máskép nevelt emberek -közt bajosan találtok Ulyssest.</p> -<p>Láttam, hogy az emberek meglepetések által akarják -hozzászoktatni a gyermekeket, hogy éjszaka ne féljenek semmitől. Ez -a módszer nagyon rossz. Épen az ellenkező hatást eredményezi, mint -a mit el akarnak érni és csak arra való, hogy annál félénkebbé -tegye őket. Sem az ész, sem a megszokás nem nyugtathat meg egy -pillanatnyi veszély képzeletében, a melynek nem ismerhetjük sem az -okát, sem a <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span> természetét; a meglepetésektől való -félelemben sem, a melyeknek gyakran voltunk kitéve. Mindazáltal, -hogy biztosíthatjuk magunkat, hogy növendékünk mindig meg lesz óva -az ilyen eshetőségektől? Ime a legjobb tanács, a mely azt hiszem -ebben a tekintetben segítségére lehet. Ezt mondanám Emilemnek: te -most a jogos önvédelem állapotában vagy, mert a támadó nem hagy -időt, hogy megitéld, vajjon rosszat forral-e ellened vagy csak meg -akar ijeszteni; és mivel az ő részén van az előny, még a futás sem -nyujt neked menedéket. Ragadd meg tehát merészen azt, a ki éjszaka -meglep, akár ember, akár állat, az egyre megy; ragadd meg, markold -meg teljes erődből, ha ellenkezik, üss, ne alkudozz az ütésekről és -akármit mond vagy tesz is, ne ereszd el addig, a míg biztosan nem -tudod kicsoda. A felvilágosítás valószínüleg megtanít rá, hogy nem -sok okod volt félni és ha így bánsz el az ingerkedőkkel, bizonyosan -elijeszted őket tréfájuk megismétlésétől.</p> -<p>Ámbár a tapintást gyakoroljuk összes érzékeink közül a -legfolytonosabban, mégis a benyomásai, a mint már mondottam, -tökéletlenebbek és kevésbbé finomabbak maradnak, mint bármely más -érzéké, mert használatába állandóan bele vegyítjük a látásét és -mivel a tárgyat a szem hamarabb éri mint a kéz, eszünk csaknem -mindig az utóbbi nélkül itél. Viszont azonban a tapintás benyomásai -a legbiztosabbak, éppen azért, mivel a legkorlátoltabbak; mert nem -terjedve tovább, csak a meddig a kezünk ér, helyesbítik a többi -érzékek csalódásait, melyek a távolból irányulnak a tárgyakra, -melyeket alig vesznek észre, holott a mit a tapintás észrevesz, -mindazt jól veszi észre. Vegyük ehhez még azt, hogy az izmok -erejét, a mikor tetszik, hozzáfűzhetjük az idegek tevékenységéhez -és így egyidejű érzéklés által a hőfok, a nagyság, az alak -benyomásához hozzákapcsoljuk a súly és a szilárdság benyomását. Így -a tapintás lévén az összes érzékek között az, a mely legjobban -tájékoztat arról a benyomásról, a melyet idegen testek a mienkre -tehetnek, egyúttal az is, a melynek használata a leggyakrabbi és a -legközvetlenebbül adja meg az önfentartásunkra szükséges -tapasztalatot. <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span></p> -<p>Ha a gyakorlott tapintás segítségére van a látásnak, miért ne -lehetne segítségére bizonyos pontig a hallásnak is, mikor a hangok -a hangzó tárgyakon a tapintás segítségével észrevehető rezgéseket -idéznek elő? Ha ráteszszük a kezünket egy gordonka testére, a szem -vagy a fül segítsége nélkül is megkülönböztethetjük, csupán csak -arról, hogy miként rezeg a fa, vajjon mély vagy magas-e a hang, a -melyet ad és melyik húrról való. Ha gyakoroljuk érzékünket ezekben -a megkülönböztetésekben, nincs semmi kétség az iránt, hogy idővel -oly érzékenyekké válhatunk, hogy egy egész dallamot megismerünk -ujjaink segítségével. Ha pedig ezt feltételezzük, nyilvánvaló, hogy -a süketekkel könnyen lehetne a zene útján beszélni; mert a hangok -és időmértékek nem lévén kevésbbé alkalmasak a szabályszerű -kombinációkra, mint a szótagok és a hangzók, ép úgy alapjává -tehetők a beszédnek.</p> -<p>Vannak gyakorlatok, melyek lanyhává teszik és eltompítják a -tapintás érzékét, viszont mások élesítik, érzékenyebbé és finomabbá -teszik. Az előbbiek sok mozgást és erőt kapcsolva az érdes -tárgyakkal való folytonos érintkezéshez, durvává és bütykössé -teszik a bőrt és megfosztják természetes érzékenységétől; az -utóbbiak ezt az érzékenységet könnyű és gyakori érintés által -változatossá teszik, úgy hogy a szellem, figyelmessé téve a -szüntelenül ismétlődő benyomásokra, megszerzi az összes -módosulásaik megitélésére való hajlékonyságot. Ez a külömbség -érezhető a zenei hangszerek használatában: a gordonka, a nagybőgő, -sőt a hegedű, kemény és az ujjakat sértő fogdosása, hajlékonyabbá -teszi ugyan az ujjakat, de keményedéseket idéz elő a hegyükön. A -clavecin sima és könnyed érintése szintén hajlékonyabbá, de -egyuttal érzékenyebbé is teszi az ujjakat. Ebben tehát a -claveciennek kell adni az előnyt. Fontos dolog, hogy a bőr -megedződjék a levegő benyomásai iránt és ki tudja bírni -változásait, mert a bőr védi a test többi részeit. Ettől eltekintve -nem akarom, hogy a kéz az ugyanazon munkával való tulságos szolgai -foglalkozás által megkeményedjék és bőre majdnem csontszerüvé -válva, elveszítse azt a finom érzést, a melynek révén meg tudja -<span class="pagenum"><a name="Page_170" id= -"Page_170">-170-</a></span> ismerni, micsodák azok a tárgyak, a -melyeket végig simítatanak vele és a melyek az érintkezés módja -szerint a sötétben néha különböző módokon remegtetnek meg -bennünket.</p> -<p>Miért legyen kénytelen az én növendékem állandóan ökörbőrt -viselni a lába alatt, mi baja származhatnék belőle, ha a szükséghez -képest a saját bőre szolgálna neki talp gyanánt? Nyilvánvaló, hogy -a testnek ezen a részén a bőr finomsága, nem lehet soha hasznos -semmire és gyakran sokat árthat is. Mikor a tél közepén éjfélkor a -genfieket fölverte városukban az ellenség, hamarabb találták meg a -puskáikat, mint a czipőiket. Ha egy se tudott volna közölük -mezitláb járni, ki tudja, nem került volna-e Genf ellenség -kezére.</p> -<p>Fegyverezzük föl az embert mindig a váratlan eshetőségek ellen. -Emil szaladgáljon reggelenkint mezitláb bármely évszakban, a -szobában, a lépcsőn, a kertben, egyáltalán nem szidom érte, sőt -követem a példáját, csak arra vigyázok, hogy üvegbe ne lépjen. -Mindjárt beszélni fogok a kézimunkákról és játékokról is, -egyébiránt tanulja meg a járásnak mindazon módjait, melyek -előmozdítják a test mozgását, hogy minden helyzetben könnyed és -biztos legyen a tartása, hogy tudjon ugorni messzire és magasra, -fára mászni, átmászni a falon, találja meg mindig az egyensúlyt, -minden mozdulata, taglejtése legyen a súlypont törvényei szerint -elrendezve, jóval azelőtt, hogy a statika tanítaná erre. A szerint, -a hogy a lába a földet éri és a hogy a teste a czombjára -támaszkodik, érezni-e kell, jól vagy rosszul áll-e? A biztos -tartásban mindig van báj és a legszilárdabb állás egyúttal a -legelegánsabb is. Ha tánczmester lennék, nem csinálnám végig -Marcel<a name="FNanchor_52" id="FNanchor_52"></a><a href= -"#Footnote_52" class="fnanchor">52)</a> minden majmoskodását, a -melyek <span class="pagenum"><a name="Page_171" id= -"Page_171">-171-</a></span> jók annak az országnak számára, a hol -csinálja őket; ellenben, a helyett, hogy örökké ugrándozással -foglalnám el tanítványomat, elvezetném egy szikla lábához. Itt -megmutatnám neki, hogy kell kiállnia, hogy kell a testét és a fejét -hordania, milyen mozdulatot kell tennie, mi módon kell hol a lábát, -hol a kezét oda tennie, hogy könnyedén követhesse a göröngyös, -sikamlós és botlós ösvényeket és csúcsról-csúcsra ugrani fölmenet -és lemenet egyaránt. Inkább egy zerge vetélytársává tenném, mint -egy operai tánczos vetélytársává. A mennyire a tapintás az ember -környezetére központosítja tevékenységét, épp annyira kiterjeszti a -látás a magáét azon túl is; éppen ez az, a mi az utóbbit csalé -konnyá teszi: az ember egy szempillantással befoglalja látkörének -felét. Az egyidejű érzékletek és az általuk előidézett itéletek e -sokaságában hogyne tévednénk valamelyik felől? Így a látás összes -érzékeink közül a legcsalékonyabb, éppen azért, mivel a -legkiterjedtebb és mert messze előtte járván a többieknek, -tevékenysége túlságosan gyors és tulságosan széleskörű arra, hogy a -többi érzékek helyesbíthessék. Sőt mi több, maguk a távlati -illuziók szükségesek nekünk, hogy fölismerhessük a kiterjedést és -összehasonlíthassuk ennek egyes részeit. A látási csalódások nélkül -nem látnánk semmit a messzeségben, a nagyság és megvilágítás -fokozatai nélkül nem tudnánk megbecsülni semmi távolságot, vagyis -inkább nem volna ránk nézve távolság. Ha két egyforma nagyságú fa -közül az, a mely száz lépésnyire van tőlünk, ugyanakkorának és -ugyanolyan jól láthatónak tűnnék föl, mint az, a mely tíz -lépésnyire van, mind a kettőt egymás mellé helyeznők. Ha a tárgyak -összes dimenzióit valóságos méretük szerint vennők észre, nem -látnánk semmi tért és minden úgy tűnnék fel, mintha a szemünkön -volna.</p> -<p>A látás érzékének csak egy mértéke van a tárgyak nagyságának és -távolságának megitélésére, tudniillik a látási szög nyilása, a -melyet szemünkben keltenek és mivel <span class="pagenum"><a name= -"Page_172" id="Page_172">-172-</a></span> ez a nyilás egy összett -oknak egyszerü eredménye, az itélet, melyet fölidéz bennünk, -határozatlannak hagy minden egyes okot, vagy szükségszerüen -csalékonynyá válik. Mert hogyan különböztessem meg egyszeri -látásra, vajjon a szög, a mely alatt egy tárgyat kisebbnek látok, -mint egy mást, azért ilyen-e, mert az előbbi tárgy csakugyan -kisebb, vagy azért, mert messzebb van tőlem?</p> -<p>Itt tehát az előbbivel ellenkező módszer szerint kell eljárni: a -helyett, hogy egyszerüsítenők az érzékletet, mindig egy másikkal -kell megkettőzni és helyesbíteni; alávetni a látási szervet a -tapintási szervnek és hogy úgy mondjam visszaszorítani az előbbinek -előrohanását a másiknak nehézkes és szabályos haladásával. Mivel -ennek gyakorlatához nem ragaszkodunk, szemmérték szerinti -becsléseink nagyon pontatlanok. Pillantásunkban nincs semmi -biztosság a magasságok, a hosszúságok, a mélységek, a távolságok -megitélésére és hogy ez nem annyira az érzéknek, mint inkább -használatának hibája, ennek bizonyítéka az, hogy a mérnökök, a -földmérők, az építészek, a kőművesek, a festők rendszerint sokkal -biztosabb szemmértéküek, mint mi és pontosabban becsülik meg a -kiterjedés méreteit, mert a mesterségük megszerzi nekik ebben a -gyakorlatot, a melynek megszerzését mi elhanyagoljuk s a látási -szög kétértelműségét kiegyenlítik azon jelenségek által, a melyek -azt kisérik és a melyek pontosabban határozzák meg szemünkben e -szög két okának egymáshoz való viszonyát.</p> -<p>Minden, a mi a testnek mozgást ad a nélkül, hogy feszélyezné, -mindig könnyen elérhető a gyermeknél. Ezerféle eszköz van arra, -hogy érdeket keltsünk benne a távolságok mérése, fölismerése, -becslése iránt. Itt van egy nagyon magas cseresznyefa. Mit kell -tennünk, hogy cseresznyét szedhessünk róla? Jó lesz-e erre a létra -a pajtában? Itt van egy nagyon széles patak, hogy mehetünk rajta -keresztül? Vajon elég hosszú lesz-e az egyik deszka az udvaron, -hogy átérje a két partját? Szeretnénk ablakunkból a kastély árkában -halászni, hány öl hosszúnak kell lennie a zsinórnak? Hintát -szeretnék csinálni két fa között. Vajjon <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> elég -hosszú lesz-e hozzá egy két öles kötél? Azt mondják, hogy a másik -házban 25 négyszöglábnyi szobánk lesz, azt hiszed elég nagy lesz -nekünk? Vajon nagyobb lesz-e, mint ez? Nagyon éhesek vagyunk, arra -van két falu, melyikbe érünk a kettő közül hamarabb ebédre?</p> -<p>Arról volt szó, hogy gyakoroljunk a futásban egy lagymatag és -lusta gyereket, a ki magától nem vehető rá sem az egyik, sem a -másik testgyakorlatra, holott a katonai pályára szánták; nem tudom -hogyan, de elhitette magával, hogy egy az ő rangjabeli embernek nem -való semmit tenni és semmit tudni, és hogy a nemessége helyettesíti -a karjait, a combjait ép úgy, mint minden nemű érdemét. Az ilyen -úrfiból gyorslábú Achillest csinálni, arra talán Chiron ügyessége -is alig lett volna elegendő. A nehézség annál nagyobb volt, mert én -egyáltalán nem akartam neki semmit parancsolni, jogaim közül -száműztem a buzdító beszédeket, az igéreteket, a fenyegetéseket, a -vetélkedést és a feltünés vágyát. Hogy oltsam bele a futás vágyát a -nélkül, hogy valamit mondjak neki? Hogy magam futkossak, az nagyon -kevéssé biztos módszer lett volna és kellemetlenségekre vezetett -volna. Másrészt arról is volt szó, hogy ebből a gyakorlatból valami -tanulságot is vonjak le számára, hogy hozzá szoktassam a gépezet és -az itélet tevékenységét, hogy mindig összhangzatosan járjanak. Ime, -hogy fogtam hozzá: én, vagyis az, a ki ebben a példában beszél.</p> -<p>Délutánonként elmenve sétálni, néha a zsebembe tettem két -süteményt abból a fajtából, a melyet a gyerek nagyon szeretett. -Mindegyikünk megevett egyet séta közben<a name="FNanchor_53" id= -"FNanchor_53"></a><a href="#Footnote_53" class="fnanchor">53)</a> -és nagyon elégedetten tértünk haza. Egy nap a gyerek észre veszi, -hogy három darab sütemény van nálam; meg tudott volna enni hatot is -a nélkül, hogy baja lenne tőle; <span class="pagenum"><a name= -"Page_174" id="Page_174">-174-</a></span> hamar lenyeli a magáét és -kéri a harmadikat. Nem, mondom neki én, majd inkább megeszem magam, -vagy megosztozunk rajta; de legjobban szeretném, ha az a két gyerek -ott versenyt futna érte. Oda hivtam őket, megmutattam nekik a -süteményt és közöltem velük a föltételt. Több se kellett nekik. A -süteményt egy nagy kőre tettük, a mely czélpontul szolgált; -megjelöltük a távolságot; mi leültünk. Adott jelre a két fiu neki -indult, a győztes elkapta a süteményt és könyörtelenül megette, a -nézők és a legyőzött szeme láttára.</p> -<p>Ez a mulatság többet ért, mint a sütemény, de eleinte nem volt -semmi hatása és nem keltett semmi sikert. Nem riasztattam vissza -magamat, nem is siettem: a gyermekek oktatása olyan mesterség, a -melyben tudni kell időt veszteni, hogy időt nyerjünk. Folytattuk -sétáinkat, gyakran hoztunk három süteményt, néha négyet is és -időnként akadt egy, sőt kettő is a versenyzők számára. A versenydíj -nem volt ugyan nagy, de a versenyzők sem voltak nagyon követelőzők: -a ki elnyerte, az dicséretet kapott és ünnepeltetett, az egész -dolog bizonyos szertartásossággal ment. Hogy lehetővé tegyem a -szerencse változását és fokozzam az érdekességet, hosszabbra -jelöltem ki a távolságot és több versenyzőt is eresztettem be. -Alig, hogy a sorompóba léptek, az arra járók mind megállottak, hogy -nézzék őket. A biztatások, a kiáltozások, a tapsok lelkesítették -őket; egyszer-másszor láttam, hogy az én urficskám fölugrik, mikor -az egyik fiu már-már utolérte vagy tulhaladta a másikat. Ránézve -olympiai játékok voltak ezek. Ez alatt a versenyzők néha cselekkel -éltek, kölcsönösen tartóztatták egymást, vagy gáncsot vetettek -egymásnak, vagy az egyik köveket dobott a másiknak utjába. Ez nekem -alkalmat adott, hogy elválasszam őket, hogy külömböző, de a céltól -egyforma távolságra levő pontokról indítsam el őket. Hamar meg -fogjuk látni ennek az előrelátásnak az okát, mert ezt a fontos -ügyet nagyon részletesen akarom tárgyalni.</p> -<p>Az urfit boszantotta, hogy a szeme láttára mindég mások eszik -meg a süteményt, a melyet ő szeretett volna. Kezdte végre -gyanítani, hogy a futás is lehet jó valamire <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> és -látva, hogy neki is van két lába, kezdte magát titokban gyakorolni. -Én úgy tettem, mintha nem látnék semmit, de akkor már tudtam, hogy -a hadi tervem sikerült. Mikor azt hitte, hogy már elég erős (és ezt -én előbb olvastam ki a gondolataiból, mint ő) úgy tett, mintha a -süteményért nyafogna. Elutasítottam; makacskodott és végre boszus -hangon ezt mondta: nahát tegye le a kőre, jelölje meg a távolságot, -majd aztán meglátjuk. Jól van, mondtam én neki nevetve, hát tud az -urfi futni? Nagyobb lesz az étvágyad, de nem lesz mivel -kielégíteni. Csúfolódásom ingerelte, megemberelte magát és annál -könnyebben nyerte meg a dijat, mert én nagyon rövidre szabtam a -sorompót és gondom volt rá, hogy a jobbik futót eltávolítsam. Meg -fogják érteni, hogy az első lépés után könnyü volt a lelket -fentartani a gyerekben; csakhamar oly nagy kedvet kapott erre a -testgyakorlatra, hogy kedvezés nélkül is csaknem biztosan legyőzte -ficzkóimat a futásban, bármily nagy volt is a távolság.</p> -<p>Az így elért előny egy másikat is hozott magával, a melyre nem -is gondoltam. A míg ritkán nyerte el a dijat, csaknem mindég maga -ette meg, épp úgy, mint a versenytársai; de hozzászokva a -győzelemhez, nagylelkű lett és gyakran megosztotta a süteményt a -legyőzöttekkel. Ez magamnak is egy erkölcsi megfigyelést nyujtott -és ebből tanultam meg, hogy mi a nagylelküség igazi alapja.</p> -<p>Továbbra is külömböző helyeken jelöltem meg a pontokat, a -melyekről mindegyiküknek egyszerre kellett elindulni, s a nélkül, -hogy ő észrevette volna, egyenlőtlen távolságokat szabtam ki, úgy, -hogy az egyiknek nagyobb utat kellett megtennie, mint a másiknak, -hogy ugyanahhoz a czélhoz érjen; így tehát nyilvánvaló, hátrányban -volt. De a növendékem, bár ráhagytam a választást, nem tudta ennek -hasznát venni. A nélkül, hogy törődött volna a távolsággal, mindég -a legszebbik utat választotta, úgy hogy könnyen ki tudta találni a -választását s így csaknem a szerint nyerte meg, vagy vesztette el a -süteményt, a hogy én akartam. Ennek a fogásnak is nemcsak egy -czélra volt meg a haszna. Mindazáltal, miután czélom az volt, hogy -észrevegye a különbséget, <span class="pagenum"><a name="Page_176" -id="Page_176">-176-</a></span> megpróbáltam érezhetővé tenni -számára; de bár nyugodt állapotában közömbös természetű volt, oly -élénk volt a játékban és annyira bizott bennem, hogy ugyancsak -vesződségembe került észrevétetni vele, hogy én rászedtem. Végre -sikerült, daczára hebehurgyaságának; szemrehányásokat is tett nekem -érte. Ezt mondtam neki: mit panaszkodol? mikor én ajándékozok -valakinek valamit, nem szabhatom-e meg föltételeimet, a hogy -akarom? Ki kényszerít téged arra, hogy fuss? Megigértem neked, hogy -egyformára jelölöm ki a sorompókat? nem volt-e módodban választani? -Válaszd a legrövidebbiket, senki sem fog benne akadályozni. Hát nem -látod, hogy épen neked kedvezek és hogy az egyenlőtlenség, a mely -miatt zúgolódol, a te előnyödre szolgál, ha hasznát tudod venni? Ez -nyilvánvaló volt, a gyerek megértette és hogy választhasson, jobban -körül kellett néznie. Eleinte meg akarta olvasni a lépéseket, de a -gyermek lépésmértéke lassú és bizonytalan, aztán meg több -versenyfutást is rendeztem egy nap és végül, a mulatság a -szenvedély egy nemévé válván, sajnálták a sorompók mérésére -vesztegetni a futásra való időt. A gyermekkor élénksége nehezen -alkalmazkodik az ilyen halasztásokhoz; a gyerek tehát gyakorolta -magát, hogy jobban lásson, hogy jobban tudja megbecsülni szemmérték -szerint a távolságokat. Akkor aztán nem sok fáradságomba került -fejleszteni ezt a kedvét. Néhány hónapi próbálgatás és hibáinak -kijavítása után annyira kialakult a szemmértéke, hogy ha -gondolatban egy bizonyos távoleső tárgyra tettem a süteményt, a -tekintete csaknem épp olyan biztos volt, mint egy földmérő -láncza.</p> -<p>Mivel a látás valamennyi érzék közül az, a melytől a legkevésbbé -lehet elválasztani az ész itéleteit, sok idő kell arra, hogy -megtanuljunk látni. Sokáig kell, hogy összehasonlítottuk légyen a -látást a tapintással, hogy hozzá szoktassuk a két érzék közül az -előbbit, hogy híven tudósítson a formákról és a távolságokról. A -tapintás nélkül és az előrehaladó mozgás nélkül a világ legáthatóbb -szeme sem tudna nekünk semmiféle fogalmat adni a térről. Az egész -világegyetem nem lehet egyéb, csak egy pont az osztriga -<span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> számára: még akkor sem tünhetnék fel -neki semmivel több, ha emberi lélek informálná ezt az osztrigát. -Csak a járás, a tapogatózás, a számlálás, a távolságok mérése által -tanuljuk meg azokat megbecsülni: de ha mindig mérnők, az érzék -mindig a mérőeszközre támaszkodnék s nem tenne szert -megbizhatóságra. Hasonlóképpen nem szükséges, hogy a gyermek -egyszerre menjen át a mérésről a megbecsülésre; eleinte szükséges, -hogy tovább is részenként hasonlítsa össze azt, a mit nem tud -egyszerre egészen összehasonlítani, a pontos rész-megbecsüléseket -hozzávetőleges megbecsülésekkel helyettesítse és szokjék hozzá, -hogy a helyett, hogy mindég a kezével alkalmazná a mértéket, csupán -a szemével is tudja alkalmazni. Mindazáltal úgy találom, hogy első -megbecsüléseit valóságos mérésekkel kell hitelesíteni, hogy -kiigazítsa tévedéseit és hogy ha marad az érzékében valami hamis -látszat, tanulja meg, jobb megitélés által helyesbíteni. Vannak -természetes mértékek, melyek körülbelül azonosak minden helyen: az -ember lépése, kitárt karjainak szélessége, termetének magassága. -Mikor a gyermek egy emelet magasságát becsüli meg, a nevelője -szolgálhat neki rőf gyanánt, ha egy torony magasságát becsüli, -vegye mértékül a házakat, ha az út mérföldeit akarja tudni, -számlálja az óra járást. Mindenekfölött pedig mindebből semmit sem -szabad helyette megtenni, tegye meg ő maga.</p> -<p>Nem lehet megtanítani a testek kiterjedésének és nagyságának -helyes megitélésére, ha nem tanítjuk meg egyúttal formáik -ismeretére, sőt utánzására is, mert alapjában véve ez az utánzás -csakis a távlat törvényein alapszik és a kiterjedést nem lehet a -látszatai szerint megbecsülni, ha nincs valamelyes fogalmunk -ezekről a törvényekről. A gyermek nagy utánzó, mindent igyekszik -lerajzolni; azt akarom, hogy az én növendékem művelje ezt a -művészetet, nem annyira magának a művészetnek kedvéért, mint -inkább, hogy a keze biztos és a szeme ügyes legyen; a mint hogy -általában véve nagyon kevéssé fontos, hogy tudja-e ezt vagy azt a -gyakorlatot, csak szerezze meg az érzéknek azt az élességét és a -testnek helyes megszokását, a melyet ezzel a gyakorlattal nyerünk. -Óvakodnék tehát attól, hogy rajztanítót <span class= -"pagenum"><a name="Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> adjak -neki, a ki csak utánzatokat utánoztatna és rajzok után utánoztatna -vele. Azt akarom, hogy ne legyen más mestere, csak a természet, sem -más mintája, csak a tárgyak maguk. Azt akarom, hogy maga az eredeti -legyen a szeme előtt, nem pedig a papiros, a mely azt átrajzolja, -hogy a házat a házról, a fát a fáról, az embert az emberről -rajzolja le, hogy hozzá szokjék a testek és jelenségeik helyes -megfigyeléséhez, nem pedig, hogy hamis és konvenczionális -ábrázolásokat igazi átrajzolásoknak tekintsen. Még attól is óvnám, -hogy bármit is emlékezetből rajzoljon, a tárgyak távollétében, -mindaddig, a míg gyakori megfigyelés útján azoknak pontos formái -jól bevésődnek képzeletébe. Attól félnék ugyanis, hogy a dolgok -valóságos alakját bizarr és fantastikus formákkal helyettesítve -elvesztem az arányok ismeretét és a természet szépségeiben való -gyönyörködést.</p> -<p>Jól tudom, hogy ily módon sokáig fog firkálni a nélkül, hogy -valami felismerhetőt tudna rajzolni, hogy későn fogja elérni a -körvonalak elegancziáját és az ügyes rajzoló könnyed -vonalvezetését, a festői hatások megkülönböztetését és a rajzbeli -jó izlést, talán el sem éri soha. Viszont azonban bizonyosan -megszerzi a pontos tekintetet, a biztosabb kezet, helyes ismeretét -a nagyság és forma igazi viszonyainak, a melyek az állatok, a -növények, a természeti testek között vannak és a pontosabb -tapasztalatot a távlat játéka dolgában. Éppen ez az, a mit én el -akartam érni és az én czélom nem annyira az, hogy utánozni tudja a -tárgyakat, mint inkább, hogy ismerje őket; kedvesebb nekem, ha meg -tud mutatni egy akantus növényt, mintha jobban tudná megrajzolni -egy oszlopfő levélzetét.</p> -<p>Egyébiránt ebben a gyakorlásban épp úgy, mint a többiekben, nem -azt kivánom, hogy növendékemnek egyedül legyen benne mulatsága. -Azzal akarom neki még kellemesebbé tenni, hogy mindég megosztom -vele, azt is akarom, hogy ne legyen más versenytársa csak én, de én -fáradhatatlan és koczkázat nélküli versenytársa leszek. Ez -érdekességet visz a foglalatosságba, a nélkül, hogy féltékenységet -támasztana köztünk. Az ő módja szerint fogom meg a czeruzát -<span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> és eleinte épp oly ügyetlenül fogok -vele bánni, mint ő. Lehetnék Apelles, mégis kontárnak mutatnám -magamat. Azon kezdeném, hogy úgy rajzolnék le egy embert, a hogy a -cselédnép szokta a falakra rajzolni, mindegyik karja egy vonás, -mindegyik lába egy vonás, az ujja vastagabb, mint a karja, jóval -ezután egyikünk vagy másikunk észrevenné ezt az aránytalanságot, -megjegyeznők, hogy a lábnak van szélessége és hogy ez a szélesség -nem mindenütt egyforma, hogy a karnak megvan a testtel arányos -meghatározott hosszúsága, sőt ebben a haladásban legfölebb, hogy -együtt haladnék vele, vagy csak oly kevéssel előzném meg, hogy -mindig könnyű volna neki utolérni engem. Sőt gyakran túl is -haladhatna. Festékeket, ecseteket is kapnánk, megpróbálnók utánozni -a tárgyak szineit és egész megjelenését, épp úgy mint a formáikat. -Illuminálnánk, festenénk, packáznánk, de minden paczkázásunk -közben, szüntelenül kémlelnénk a természetet és mindent mesterünk -szeme előtt tennénk.</p> -<p>Zavarban voltunk szobánk diszítményei miatt, most végre -megtaláltuk őket. Berámáztatom rajzainkat, beboríttatom őket szép -üveggel, hogy ne lehessen többé hozzájuk nyúlni és hogy mindég -abban az állapotban látva őket magunk előtt, a hogy elkészítettük, -mindegyiknek meglegyen benne az érdeke, hogy el ne hanyagolja az -övéit. Szép sorban fölakasztom őket körös-körül a szobában, minden -rajz 20–30-szor ismétlődik és minden példányán mutatja szerzője -haladását attól a pillanattól fogva, a mikor a ház nem egyéb, mint -egy csaknem formátlan négyszög, mindaddig, míg a homlokzata, az -oldalnégyzete, az arányai, az árnyékai a legpontosabb hűséggel -tünnek föl. Ezek a fokozások okvetlenül szüntelen érdekes képeket -nyujtanak nekünk, érdekeseket másoknak is és mindjobban fölingerlik -versenygésünket. Az első legkezdetlegesebb rajzokat ragyogó -aranyozott keretekbe teszem, a melyek kiemelik őket, ellenben mikor -az ábrázolás pontosabb lesz és a rajz igazán jó, akkor csak nagyon -egyszerű fekete keretbe teszem; nincs más díszre szüksége, mint -maga-magára és kár volna, ha a keret osztozna a figyelemben, a -melyet a tárgy megérdemel. Így mindegyikünk kívánkoznék az egyszerű -keret <span class="pagenum"><a name="Page_180" id= -"Page_180">-180-</a></span> dicsősége után és a mikor az egyik le -akarja becsülni a másiknak valamelyik rajzát, aranyos keretre -itéli. Egykor talán ezek az aranyos keretek közmondás számba fognak -menni köztünk és csodálkozni fogunk, hogy hány ember szolgáltat -magának igazságot, a mikor így keretezi be magát.</p> -<p>Mondtam már, hogy a geométria nem való a gyermeknek, de ez a mi -hibánk. Nem látjuk be, hogy az ő módszerük nem ugyanaz, mint a -mienk és hogy az, a mi számunkra az okoskodás művészetévé lesz, az -ő számukra nem lehet más, csak a látás művészete. A helyett, hogy -rájuk erőltetjük a mi módszerünket, jobban tennők, ha elfogadnók az -övéket, mert a mi módunk a geometria megtanulására épp annyira a -képzelődés dolga, mint az okoskodásé. Mikor a tétel meg van adva, -hozzá kell képzelni a bizonyítást, azaz meg kell találni, hogy a -már ismert tételek közül melyiknek lehet ez a következése, és hogy -mindazon következések közül, a melyeket ugyanabból a tételből -levonhatunk, pontosan kiválasszuk azt, a melyről szó van.</p> -<p>Ily módon a legszabatosabb okoskodó sem megy sokra, ha csak nem -találékony. Ezenkívül mi következik még ebből? Hogy a helyett, hogy -megtaláltatnák velünk a bizonyításokat, diktálják őket nekünk, hogy -a helyett, hogy megtanítanának minket okoskodni, a mester okoskodik -helyettünk és csak az emlekezetünket gyakorolja.</p> -<p>Csináljatok szabatos alakokat, kombináljátok őket, tegyétek őket -egymásra, vizsgáljátok egymáshoz való viszonyukat; meg fogjátok -találni az egész elemi geométriát, megfigyelésről megfigyelésre -haladva, a nélkül, hogy szó volna akár definitiókról, akár -problémákról, akár bármi más bizonyítási formáról, csak éppen a -tárgyak egyszerű egymásra helyezéséről. A mi engem illet, én nem is -teszek úgy, mintha én tanítanám Emilt geométriára. Ő tanítana meg -rá engem; én keresem a viszonyokat, ő fogja megtalálni, mert olyan -módon keresem, hogy megtaláltassam vele. Például a helyett, hogy -körzőt használnék egy kör rajzolására, egy tengely körül forgó -fonál végére erősített csúcscsal rajzolom meg. Ezután, mikor össze -akarom hasonlítani <span class="pagenum"><a name="Page_181" id= -"Page_181">-181-</a></span> egymás között a kör sugarait, Emil ki -fog nevetni és meg fogja velem értetni, hogy ugyanaz a kifeszített -fonál nem rajzolhat le egyenlőtlen távolságokat.</p> -<p>Ha meg akarok mérni egy 60 foknyi szöget, ennek a szögnek -csúcsától kiindulva nem ívet rajzolok, hanem teljes kört, mert a -gyermekkel nem szabad semmit föltételeztetni. Azt fogom találni, -hogy a körnek a szög két szára közé befoglalt része a kör -hatodrésze. Ezután ugyancsak a szög csúcsából egy másik, nagyobb -kört rajzolok és ismét azt találom, hogy ez a második ív is -hatodrésze a neki megfelelő körnek. Leirok még egy harmadik -concentrikus kört is, a melyen ugyanezt a tapasztalatot teszem és -ezt folytatom ujabb és ujabb körökkel, a míg Emil megütődve -ostobaságomon, föl nem világosít, hogy minden ív, akár nagy, akár -kicsiny, ha ugyanaz a szög foglalja be, mindig hatodrésze lesz a -neki megfelelő körnek stb. Ime egyszerre eljutottunk a szögmérő -használatához.</p> -<p>Annak bizonyítására, hogy a két mellékszög egyenlő két -derékszöggel, leirunk egy kört; én ellenkezőleg úgy teszek, hogy -Emil ezt először a körben vegye észre és azután ezt mondom neki: ha -most elvennők a kört és meghagynók az egyenes vonalakat, vajjon -megváltoznék-e a szögek nagysága? stb.</p> -<p>Az alakok helyességét el szokták hanyagolni, csak föltételezik -és aztán neki fognak a bizonyításnak. Köztünk ellenkezőleg soha sem -kerül szó bizonyításról, legfontosabb dolgunk az lesz, hogy -egyenes, pontos, egyenlő vonalakat húzzunk, hogy tökéletes -négyzetet rajzoljunk, hogy kerek kört irjunk le. Hogy megállapítsuk -az alak pontosságát, megvizsgáljuk minden észrevehető tulajdonságát -és ez alkalmat ad nekünk, hogy mind újabb tulajdonságait födözzük -fel. Összehajtjuk az átmérőjénél fogva a két félkört, az átlójánál -fogva a négyzet két felét, összehasonlítjuk a két alakot, hogy -lássuk, melyiknek szélei illenek össze pontosabban, következőleg -melyik van jobban megcsinálva; megvitatjuk vajjon a részeknek ez az -egyenlősége mindig meg van-e a parallelogramban, a trapézban stb. -Néha megpróbáljuk előre megállapítani a kisérlet sikerét, mielőtt -megtennők; <span class="pagenum"><a name="Page_182" id= -"Page_182">-182-</a></span> igyekszünk megtalálni az okait stb. A -geometria növendékemre nézve nem egyéb, mint hogy jól tudjon bánni -a vonalzóval és a körzővel; nem szabad összetévesztenie a rajzzal, -a melyben ezen eszközök egyikét sem használja. A vonalzó és a körző -kulcscsal lesz bezárva és csak ritkán és rövid időre engedem -használni, hogy hozzá ne szokjon a firkáláshoz; ellenben az -ábráinkat néha elvihetjük sétáinkra és beszélgethetünk arról, a mit -már csináltunk, vagy a mit csinálni akarunk. Sohasem felejtem el, -hogy láttam Turinban egy fiatal embert, a kit gyermekkorában úgy -tanítottak meg a körvonalak és a felületek viszonyára, hogy -mindennap mindenféle geometriai formájú izoperimetrikus lepénykéket -adtak neki válogatni. A kis falánk kimerítette Archimedes minden -tudományát, hogy megtalálja azt a lepénykét, a melyen legtöbb az -enni való.</p> -<p>Mikor a gyermek tollabdával játszik, gyakorolja a szemét és a -karját pontosságra; mikor a csigát hajtja, fokozza saját erejét -azzal, hogy él vele, még pedig a nélkül, hogy maga is tudná. Nem -egyszer kérdeztem már, hogy miért nem kapatják rá a gyermekeket -ugyanazokra az ügyességi játékokra, a melyeket a felnőttek szoktak -játszani: a labda ütésre és elkapásra, a tekézésre, az íjjazásra, a -léggömbre, zenei hangszerekre. Azt felelték, hogy e játékok -némelyike túlhaladja a gyermek erejét, a többire pedig a tagjai és -orgánumai nincsenek eléggé kifejlődve. Ezeket az okokat rosszaknak -találom: a gyermeknek nincs akkora termete, mint a felnőttnek és -mégis ugyanolyan ruhában jár, mint az. Nem úgy értem, hogy a mi -dákónkkal játszon, három láb magas billiárdasztalon, nem is úgy -értem, hogy a mi ütőfáinkkal üsse a labdát, vagy hogy a labdázó -mester rakettjét adják kicsi kezébe, hanem úgy, hogy olyan teremben -játszon, a melynek ablakai meg vannak védve, hogy eleinte csak lágy -labdát használjon, hogy első rakettjei fából, majd aztán -pergamentből és végül kifeszített bélhúrból legyenek haladásának -mértéke szerint! Előnyt adtok a tolllabdának, mivel kevésbbé -fáraszt és nem jár veszélylyel. Két oknál fogva nincs igazatok. A -toll-labda női játék, de olyan nőt nem látni, a ki ne ugrana félre -a röpülő labda <span class="pagenum"><a name="Page_183" id= -"Page_183">-183-</a></span> elől. Az ő fehér bőrüknek nem szabad -ütődésektől megkeménykednie és az ő arczuk egyebet vár, nem -horzsolásokat. De mi, akik arra valók vagyunk, hogy erőteljesek -legyünk, azt hisszük, hogy fáradtság nélkül leszünk erősek? és -milyen védekezésre leszünk képesek, ha sohasem támadtatunk meg? -Mindig lanyhán játszuk azokat a játékokat, a melyekben veszély -nélkül lehet ügyetlenkedni; a toll-labda nem vét annak, a kire -ráesik; de semmi sem teszi a kart oly mozgékonynyá, mintha a fejet -kell vele eltakarni, semmi sem teszi a tekintetet oly biztossá, -mintha a szemet kell megvédeni. A terem egyik végétől a másikig -ugrani, kiszámítani a levegőben levő labda röptét, erős és biztos -kézzel visszaütni: az ilyen játékok nem annyira illenek a férfihoz, -mint inkább a férfi képzésére szolgálnak.</p> -<p>A gyermek inai, úgy mondják, nagyon lágyak. Csekély a -rugalmasságuk, de annál hajlékonyabbak. A karja gyönge, de mégis -csak kar; azt kell belőle csinálni megfelelő arányban, a mit -bármely más hasonló gépezetből. A gyermeknek nincs a karjában semmi -ügyesség, ezért kivánom azt, hogy megadják nekik ezt az ügyességet; -ily kevés gyakorlattal a férfi sem volna ügyesebb. Csak akkor -tudjuk használni szerveinket, ha hasznukat vesszük. Csak a hosszú -tapasztalat taníthat meg önmagunk használatára, és ez a tapasztalat -az az igazi tanulmány, a melybe nem lehet elég korán belefogni.</p> -<p>Minden, a mi megtörténik, meg is tehető. Semmi sem -közönségesebb, mint ügyes és gyors gyermekeket látni, a kiknek -tagjaiban ugyanannyi ügyesség van, mint a felnőtt emberéiben. -Csaknem minden vásáron látni őket, a mint equilibristáskodnak, -kezükön járnak, ugrálnak, tánczolnak a kötélen. Hány éven át -vonzottak a gyermekek csoportjai balletjeikkel nézőket a <i>Comédie -Italiennebe!</i> Ki ne hallott volna Németországban vagy -Olaszországban beszélni a hires Nicolini pantomimista társulatáról? -Észrevette-e valaki ezeken a gyermekeken a fejletlenebb -mozdulatokat, a kevésbbé gracziózus testtartást, a kevésbbé biztos -hallást, a kevésbbé könnyed tánczot, mint a felnőtt tánczosoké? -Hogy eleinte vastag, rövid, kevésbbé mozgékony az ujjuk, a kezük -<span class="pagenum"><a name="Page_184" id= -"Page_184">-184-</a></span> húsos és kevésbbé alkalmas valaminek a -megmarkolására? Megakadályoz ez akárhány gyermeket abban, hogy írni -vagy rajzolni tudjon olyan korban, a mikor más gyermek meg se tudja -fogni a czeruzát vagy a tollat? Egész Páris emlékszik még a kis -angol lányra, a ki tiz éves korában csodákat művelt a clavecinen. -Láttam egy hivatalnoknak a fiát, egy nyolcz éves úrfit, a kit -rátettek a desszertes asztalra a tálak közé, mint valami szobrot s -úgy játszott egy csaknem vele egyforma nagyságú hegedűn, hogy még a -művészeket is meglepte tökéletességével.</p> -<p>Mindezek a példák és még ezer más példa, úgy hiszem, azt -bizonyítja, hogy az az ügyetlenség, melyet gyakorlatainkat -illetőleg a gyermekekről fel szoktak tételezni, csak képzelt és -hogyha egyikükben-másikukban nem sokra mennek, ennek az az oka, -hogy sohasem gyakorolták őket.</p> -<p>Azt mondhatják rám, hogy a testet illetőleg itt az idő előtti -képzés hibájába esem, a melyet kárhoztatok a gyermekeknél a -szellemet illetőleg. A különbség igen nagy, mert az egyik haladás -csak látszólagos, míg az utóbbi tényleges. Bebizonyítottam, hogy az -az eszük, a melylyel birni látszanak, nincs meg, holott a mit tenni -látszanak, azt csakugyan meg is teszik. Különben mindig meg kell -gondolni, hogy mindez nem egyéb, vagy nem szabad, hogy egyéb -legyen, mint játék, könnyű és kényszer nélküli irányítása a -mozdulatoknak, melyeket a természet megkíván tőlük; mód mulatságaik -változatossá tételére, hogy kellemesebbekké tegyük őket a nélkül, -hogy bármiféle kényszer munkává tenné, mert végre is mivel -mulathatnának, a mit én ne tehetnék számukra okulás tárgyává? Ha -pedig ezt nem tehetem, föltéve, hogy baj nélkül mulatnak és az -idejük eltelik, haladásuk minden dologban pillanatnyilag nem -fontos; holott ha egyre-másra szükségszerüen meg kell őket -tanítani, akárhogy fogunk is hozzá, mindig lehetetlen, hogy -kényszer, boszuság és unalom nélkül czélt érjünk.</p> -<p>A mit arról a két érzékről mondtam, a melyek használata a -legfolytonosabb és legfontosabb, az például szolgálhat a többi -érzékek gyakorlásának módjára is. A látás és a tapintás egyformán -irányul a nyugvó és a mozgó testekre, <span class= -"pagenum"><a name="Page_185" id="Page_185">-185-</a></span> de -mivel csak a levegő rezgése tudja fölkelteni a hallás érzékét, csak -mozgásban levő test kelthet zajt vagy hangot és ha minden -nyugvásban volna, sohasem hallanánk semmit. Éjjel tehát, mikor -magunk csak annyira mozgunk, a mennyire nekünk tetszik s így csak a -mozgó testektől van félni valónk, fontos, hogy a fülünk figyelmes -legyen és hogy meg tudjuk itélni a benyomás révén, mely bennünket -ér, vajjon a test, a mely okozza, nagy-e vagy kicsiny, közel van-e -vagy távol, vajjon a rezgése erős-e vagy gyönge. A rezgő lég -ellenhatásoknak van kitéve, melyek visszaverik, melyek -visszhangokat keltve ismétlik a benyomást és más helyről hallatják -a zajgó vagy hangzó testet, mint a hol van. Ha a síkon vagy a -völgyben a földre teszszük fülünket, sokkal messzebbről halljuk az -emberek hangját és a lódobogást, mintha állva maradunk.</p> -<p>Miután összehasonlítottuk a látást a tapintással, jó lesz -összehasonlítani ugyanazt a hallással is és megtudni, a két -benyomás közül, melyek egyszerre indulnak el ugyanabból a testből, -melyik ér hamarabb a neki megfelelő szervhez? Mikor az ágyu tüzét -látjuk, még elbújhatunk a lövés elől, de a mint meghalljuk a -dörrenést, akkor már késő, itt a golyó. A zivatar távolságát -megitélhetjük a villámlás és a villámcsapás közti időközből. -Tegyetek róla, hogy a gyermek ismerje mind ezeket a -tapasztalatokat, hogy azokat, a melyeket fel bir fogni, megtegye -maga, a többiekre pedig jöjjön rá inductió útján. De százszor -jobban szeretem, ha nem tudja őket, mintha nektek kell -megmondanotok.</p> -<p>Van egy szervünk, a mely megfelel a hallásnak, t. i. a -beszélő-szervünk; olyan, a mely a látásnak felel meg, nincs, – a -szineket nem tudjuk úgy visszaadni, mint a hangokat. Ez egygyel -több eszköz az előbbi érzéknek gyakorlására, a mikor az aktiv és a -passziv szervet egymás által gyakoroljuk.</p> -<p>Az embernek háromféle hangja van: t. i. a beszélő vagy -artikulált hang, az éneklő vagy dallamos hang és a pathetikus vagy -hangsulyozott hang, a mely a szenvedélyek kifejezésére szolgál s a -mely élénkíti az éneket és a beszédet. A hangnak ez a három fajtája -ép úgy megvan a gyerben, <span class="pagenum"><a name="Page_186" -id="Page_186">-186-</a></span> mint az emberben, a nélkül azonban, -hogy egyesíteni tudná őket: mint mibennünk, benne is megvan a -nevetés, a kiáltás, a panasz, a szólítás, a nyögés, de nem tudja -ezeknek árnyalatait belevegyíteni a másik két hangba. Az a -tökéletes zene, a mely a legjobban egyesíti ezt a három hangot. -Erre a zenére a gyermek képtelen s az énekének nincs soha lelke. -Hasonlóképen beszélő hangjában nincs hangsulyozás; kiált, de nem -hangsulyoz és valamint beszédében kevés a hangsuly, a hangjában -kevés az energia. A mi növendékünknek lesz a legegységesebb, -legegyszerűbb beszéde, mert szenvedélyei nem lévén felébredve, nem -vegyítik szavukat az övébe. Ne adjatok neki tehát tragikai vagy -komikai szerepeket reczitálni s ne akarjátok, a hogy mondani -szokás, szavalásra tanítani. Sokkal több esze lesz, semhogy el -tudná találni az olyan dolgoknak a hangját, a melyeket nem érthet -meg, és hogy ki tudjon fejezni olyan érzéseket, a melyeket sohasem -tapasztalt.</p> -<p>Tanítsátok meg egyenletesen, tisztán beszélni, jól artikulálni, -szabatosan és affektálás nélkül kiejteni, ismerni és követni a -grammatikai hangsulyt és a prozódiát, mindig elég hangosan szólni, -hogy megértsék, de sohasem szólni kelleténél hangosabban, a mi a -kollégiumban nevelt gyermekeknek rendes hibája. Semmi dolgában ne -legyen semmi fölösleges.</p> -<p>Ugyanúgy az énekben tegyétek a hangját biztossá, egyenletessé, -hajlékonynyá, hangzatossá, fülét érzékenynyé a mérték és a harmónia -iránt, de aztán semmi több. Az utánzó és színpadi zene nem az ő -korának való; még azt sem akarom, hogy szöveget énekeljen; ha pedig -szöveget akar énekelni, igyekeznék számára neki való, korát érdeklő -dalokat készíteni, olyan egyszerűeket, mint az ő eszméi.</p> -<p>Elgondolhatják, hogy ha oly kevéssé sietek, hogy megtanítsam -olvasni az írást, még kevésbbé fogok sietni megtanítani a -hangjegyek olvasását. Távolítsunk el agyából minden nagyon -fáradságos figyelmet és ne siessünk eszét konvenczionális jelekhez -rögzíteni. Ennek megvallom, látszólag megvan a maga nehézsége, mert -a hangjegyek ismerete az első pillanatra nem tünik fel -szükségesebbnek, hogy <span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span> énekelni tudjunk, mint a betük -ismerete, hogy beszélni tudjunk, mindazáltal megvan az a különbség, -hogy beszéd közben a saját gondolatainkat adjuk vissza, éneklés -közben azonban a máséit. Hogy pedig visszaadhassuk, olvasni kell -őket.</p> -<p>De először is, a helyett hogy olvasni tudná, hallhatja és az -éneket még hívebben fogja fel a fül, mint a szem. Aztán meg hogy -jól tudjuk a zenét, ahhoz nem elég, hogy vissza tudjuk adni, hanem -komponálni is kell tudni és az egyiket a másikkal együtt kellemes -tanulnunk; a nélkül sohasem tanulhatjuk meg jól. Gyakoroljátok a -kis muzsikust, hogy kezdetben szabályos, jól kadencziált szólamokat -csináljon, azután hogy ezeket összekapcsolja egy nagyon egyszerű -moduláczióval, végül jelölje meg különböző viszonyaikat helyes -pontozással, a mi a kadencziák és szünetek helyes megválasztásával -történik. Mindenekfelett pedig sohase legyen bizarr, soha -pathetikus vagy kifejező ének. Mindig énekszerű, egyszerű dallam, -mely mindig a hangnem lényeges húrjaiból ered és a basszust úgy -jelzi, hogy a gyermek fáradság nélkül kiérezze és kísérje; mert -hogy fejleszsze a hangját és a hallását, mindig csak zongoránál -kell énekelni.</p> -<p>Hogy jobban kiemeljük a hangokat, artikulálni kell őket kiejtés -közben, innen az a szokás, hogy a hangsort bizonyos szótagokkal -éneklik. A fokok megkülönböztetése végett neveket kell adni ezeknek -a fokoknak is és különböző meghatározott hangmagasságaiknak is; -innen az intervallumok nevei, valamint az abéczé betűi, melyekkel a -zongora billentyűit és a hangsor hangjegyeit megnevezzük. <i>C</i> -és <i>A</i> meghatározott, változhatatlan hangokat jelölnek, a -melyeket ugyanazok a billentyűk mindig visszaadnak. Az <i>ut</i> és -<i>la</i> már máskép áll. <i>Ut</i> állandóan a dúr hangnem -tonikája vagy a moll hangnem közbülső hangjegye. A <i>la</i> -állandóan a moll hangnem tonikája vagy a dúr hangnem hatodik -hangjegye. Igy a betűk jelölik zenei rendszerünk viszonyainak -mozdulatlan pontjait, a szótagok pedig jelölik a hasonló viszonyok -megfelelő pontjait a különböző hangnemekben. A betűk jelentik a -zongora billentyűit és szótagok pedig a hangnem fokozatait. A -franczia zenészek sajátságosan összezavarták ezeket a -megkülönböztetéseket; összekeverték a szótagok értelmét -<span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> a betűk értelmével és haszontalanul -megkettőzvén a billentyűk neveit, nem hagytak belőlük a hangnemek -fokozatai számára, úgy hogy számukra <i>ut</i> és <i>C</i> mindig -ugyanaz a dolog; a mi nem úgy van, nem is szabad úgy lennie, mert -akkor mire való volna a <i>C?</i> Skálázásuk módja is rendkívül -nehéz a nélkül, hogy valami haszonnal járna, a nélkül, hogy -szabatos fogalmat adna az észnek, miután ezzel a módszerrel például -ez a két szótag: <i>ut</i> és <i>mi</i> egyformán jelenthet egy -nagyobb, egy kisebb, egy túlzott és egy csökkentett terczet. -Micsoda különös végzet, hogy az az ország, a hol a legszebb -könyveket írják a zenéről, ugyanaz, mint a melyben a legnehezebben -tanulják meg a zenét?</p> -<p>Kövessünk növendékünkkel praktikusabb és világosabb eljárást; -hogy ne legyen számára csak két hangnem, melynek viszonyai mindig -ugyanazok legyenek és mindig ugyanazok a szótagok jelöljék őket. -Akár énekel, akár valami hangszeren játszik, tudja fölépíteni a -hangnemet a tizenkét hang mindegyikén, a melyek alapul -szolgálhatnak neki és akár <i>D</i>-ben, akár <i>C</i>-ben, akár -<i>G</i>-ben modulálnak, a befejező hangjegy mindig <i>ut</i> vagy -<i>la</i> legyen a hangnem szerint. Ily módon mindig meg fog -érteni; a hangnemnek a helyes éneklésre és játszásra lényeges -viszonyai mindig elméje előtt lesznek, az előadása szabatosabb lesz -és a haladása gyorsabb. Nincs bizarrabb dolog, mint a mit a -francziák úgy hívnak, hogy természetes solfaggiatura; az nem egyéb, -mint a fogalmaknak a dologtól való eltávolítása, hogy idegen -fogalmakat csúsztassanak beléjük, melyek csak zavart okozhatnak. -Semmi sem természetesebb, mint transzponálással énekelni a -hangsort, mikor a hangnem transzponálva van. De sok is volt a -zenéből; tanítsátok, a hogy akarjátok, csak ne legyen soha egyéb, -mint mulatság.</p> -<p>Most tehát teljesen tájékozva vagyunk az idegen testek -állapotáról a miénkhez való viszonyokban: súlyukról, alakjukról, -színükről, szilárdságukról, nagyságukról, távolságukról, -hőmérsékletükről, mozdulatlan és mozgó helyzetükről. Tudjuk, -melyeket kell közel hozni magunkhoz s melyeket kell eltávolítani, -ismerjük a módját, hogy fogjunk hozzá, hogy legyőzzük -ellenállásukat vagy hogy olyan ellenállást állítsunk <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> velük -szembe, a mely megóv attól, hogy kárt tegyenek bennünk. Ez azonban -nem elég, a saját testünk szüntelenül kimeríti magát, szüksége van -rá, hogy szüntelenül megújuljon. Ámbár megvan az a képességünk, -hogy más testeket átváltoztassunk saját substantiánkká, a választék -mégsem közömbös dolog: nem minden táplálék az ember számára s azok -közt a substantiák közt is, melyek táplálékul szolgálhatnak, vannak -többé vagy kevésbbé megfelelők, a szerint, hogy milyen az ember -fajának szervezete, az éghajlat, melyben él, a különleges véralkata -és az életmód, melyet hivatása előír.</p> -<p>Éhen vagy méregtől halnánk meg, ha arra kellene várnunk, hogy -kiválaszszuk a nekünk megfelelő táplálékot, a míg a tapasztalat -megtanít megismerni és kiválasztani; de az örök jóság, a mely az -érző lények élvezetéből önfenntartásuk eszközét csinálta, megtanít -az által, hogy mi tetszik az inyünknek, hogy mi való gyomrunknak. -Természettől fogva nincs az embernek megbízhatóbb orvosa, mint a -saját gyomra és ha kezdetleges állapotában nézem, nincs kétségem az -iránt, hogy azok a táplálékok, a melyeket legkellemesebbnek talál, -egyúttal a legegészségesebbek is.</p> -<p>Sőt, mi több. A dolgok alkotója nemcsak azokról a -szükségletekről gondoskodik, melyeket kelt bennünk, hanem azokról -is, melyeket magunk keltünk magunkban és azért tette, hogy ízlésünk -változik és megmásul életmódunkkal, hogy a kivánságot mindig a -szükség mellé helyezze. Mennél jobban eltávolodunk a természetes -állapottól, annál jobban elvesztjük a természetes ízlést; vagyis -inkább a szokás második természetünkké válik, melyet annyira az -elsőnek helyébe teszünk, hogy azt egyikünk sem ismeri már.</p> -<p>Ebből következik, hogy a legtermészetesebb ízlés egyúttal a -legegyszerűbb is, mert ez változik a legkönnyebben; míg -szeszélyeink által ingerelve és felizgatva olyan formát ölt, mely -nem változik többé. Az az ember, a ki még nem tartozik semmiféle -országhoz, nehézség nélkül alkalmazkodik bármely ország -szokásaihoz; de az egy bizonyos országhoz tartozó ember nem lesz -már más országba való. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></p> -<p>Ez minden tekintetben igaznak tünik fel előttem és még inkább -igaz a tulajdonképeni ízlésre alkalmazva. Első táplálékunk a tej; -csak fokonkint szokunk hozzá az erős ízekhez, kezdetben -visszatetszenek nekünk. A gyümölcs, a zöldség, a vetemények és -végül némely pörkölt húsok, fűszer és só nélkül, voltak az első -emberek lakomái.<a name="FNanchor_54" id="FNanchor_54"></a><a href= -"#Footnote_54" class="fnanchor">54)</a> Mikor a vadember először -iszik bort, elfintorítja orrát és kiköpi és köztünk is, a ki húsz -éves koráig erjesztett italok nélkül élt, nem tud többé hozzájuk -szokni: valamennyien szeszes italoktól tartózkodók volnánk, ha ifjú -éveinkben nem adtak volna nekünk bort. Végül mennél egyszerűbb az -ízlésünk, annál kevésbbé válogatós is; a leggyakrabban az összetett -ételektől idegenkedünk. Élt-e valaha olyan ember, a ki undorodott a -víztől vagy a kenyértől? Ime, a természet útmutatása, ime tehát a -mi szabályunk is! Őrizzük meg a gyermek kezdetleges ízlését, a -meddig csak lehet; tápláléka legyen közönséges és egyszerű, az ínye -csak a kevéssé fűszeres ízeket szokja meg és ne sajátítson el -finnyás ízlést.</p> -<p>Nem vizsgálom itt, vajjon ez az életmód az egészségesebb-e vagy -sem; nem is ez most a szempontom. Elég arra, hogy előnyt adjak -neki, ha tudom, hogy a legjobban egyezik a természettel és a -legkönnyebben alkalmazkodhatik bármely más életmódhoz. A kik azt -mondják, hogy hozzá kell szoktatni a gyermeket azokhoz az -eledelekhez, melyekkel nagy korukban élni fognak, nézetem szerint -nem okoskodnak helyesen. Mért legyen a táplálékuk ugyanaz, mikor az -életmódjuk annyira különböző? A munkától, gondoktól, fáradtságtól -kimerült embernek ízletes eledelekre van szüksége, melyek az eszét -felüdítik, a gyermeknek, a ki kitombolta magát s a kinek teste -növekszik, bőséges táplálékra van szüksége, a mely sok gyomornedvet -fejleszt benne. Aztán meg a felnőtt embernek megvan már a -társadalmi helyzete, foglalkozása, lakása, de ki tudhatja biztosan, -mit tart fenn a sors a gyermek számára? Minden dologban ne adjunk -<span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span> neki olyan meghatározott formát, a -melynek a szükséghez képest való megváltoztatása nehezére esnék. Ne -okozzuk azt, hogy éhen haljon idegen országban, ha nem viheti -mindig magával a franczia szakácsát, sem hogy egy napon azt mondja, -hogy csak Francziaországban tudnak enni. Mellesleg legyen mondva, -ez ugyan kedves dicséret! A magam részéről ellenkezőleg azt -mondanám, hogy épen csak a francziák nem tudnak enni, mivelhogy -olyan különös művészet kell hozzá, hogy ehetővé tegyék nekik az -ételeket.</p> -<p>Különböző benyomásaink közül az ízlés adja azokat, a melyek -rendszerint a legjobban hatnak ránk. Nagyobb érdekünk is, hogy jól -megitéljük azokat az anyagokat, melyek énünk részeivé válnak, mint -azokat, a melyek csak körülvesznek minket. Ezer dolog közönbös a -tapintás, a hallás, a látás számára, ellenben csaknem semmi sem -közönbös az ízlés számára. Mi több, ennek az érzéknek a -tevékenysége teljesen fizikai és anyagi: ez az egyedüli, a mely nem -mond semmit a képzeletnek, vagy legalább is az összes benyomások -közül a legkevésbbé elegyedik bele a képzelet, holott az utánzás és -a képzelődés gyakran elegyítenek valami morális elemet az összes -többi érzékek benyomásaiba. A gyöngéd és élveteg szivek, a -szenvedélyes és igazán érzékeny jellemek, melyeket könnyen indít -meg a többi érzék, rendszerint elég lanyhák szoktak lenni az ízlést -illetőleg. Épen abból, hogy az ízlés alattuk állónak tünik fel és -annál megvetendőbbé teszi a hajlamot, melylyel odaadják magukat -neki, épen ellenkezőleg én azt következtetném, hogy a -legalkalmasabb mód a gyermekek nevelésére, ha a szájuknál fogva -vezetjük őket. A falánkság rugójának mindig előnyt kell adnunk a -hiúság fölött, a mennyiben az előbbi természetes vágy, közvetlenül -az érzékkel van kapcsolatban, míg a másik a képzelődés műve, -alávetve az ember szeszélyeinek és minden fajta visszaélésnek. A -falánkság a gyermekkor szenvedélye; ez a szenvedély nem állja meg a -helyét egyik más szenvedélylyel szemben sem, a legcsekélyebb -versenytársa ha akad, eltünik. Bizony, higyjetek nekem, a gyermek -nagyon is korán hagy föl azzal, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_192" id="Page_192">-192-</a></span> az evésre gondoljon s -majd ha a szíve nagyon el lesz foglalva, az ínye nem fog neki többé -dolgot adni. Mire megnő, ezer viharos érzés fogja felváltani a -falánkságát és csak fel fogják ingerelni hiúságát; mert ez az -utóbbi szenvedély tud egyedül hasznot húzni a többiből és végül -elnyeli őket mind. Megfigyeltem olykor azokat az embereket, a kik -fontosságot tulajdonítanak a jó falatoknak, a kik már reggel arra -gondolnak, hogy mit fognak napközben enni és pontosabban írnak le -egy lakomát, mint Polybius egy csatát. Azt találtam, hogy ezek az -állítólagos emberek mind negyven éves gyermekek, állhatatosság -nélkül, <i>fruges consumere ratio</i> – a falánkság azoknak a -szíveknek a bűne, a melyeknek nincs tartalmuk. A falánk ember lelke -teljesen az inyében van, csak arra van teremtve, hogy egyék; buta -tehetetlenségében csak az asztalnál van helyén, nem tud egyebet -megitélni, csak az ételeket. Hagyjuk rá sajnálat nélkül ezt a -foglalkozást, neki ez többet ér, mint egy másik, úgy az ő -érdekében, mint a miénkben.</p> -<p>Attól félni, hogy a falánkság meggyökerezik egy valamire való -gyermekben, kishitű aggodalmaskodás. A gyermekkorban nem gondolunk -másra, csak arra, a mit megeszünk; a serdült korban már nem -gondolunk erre, minden jó nekünk, van elég más dolgunk, Mindazáltal -nem szeretném, hogy egy ilyen alantas hajlamot ügyetlenül -használjanak, sem hogy egy jó falatra alapítsák egy szép tett -dicsőségét. Azt azonban nem látom be, hogy mikor a gyermekkor nem -áll egyébből, vagy nem volna szabad állnia egyébből, mint -játékokból és bohó mulatságokból, mért ne lehetne a merőben testi -gyakorlatoknak anyagi és az érzékekre ható jutalma. Mikor a fiatal -majorkai, kosarat látva egy fa tetején, parittyájával leveri, nem -szolgált-e rá, hogy meglegyen belőle a haszna és hogy egy jó -reggeli frissítse föl az erejét, a melyet megszerzésére -fölhasznált?<a name="FNanchor_55" id="FNanchor_55"></a><a href= -"#Footnote_55" class="fnanchor">55)</a> Mikor a fiatal spártai, -száz korbácsütés koczkázatán át, ügyesen belopódzik a <span class= -"pagenum"><a name="Page_193" id="Page_193">-193-</a></span> -konyhába, mikor egy eleven rókafiat lop és a ruhájába rejtve -elviszi, s az megkarmolja, megharapja, megvérezi, a fiú pedig, hogy -a rajtakapatás szégyene ne érje, hagyja a testét -összemarczangoltatni, rándulás nélkül, egyetlen jajkiáltás nélkül, -– nem méltányos-e, hogy végre hasznát vehesse zsákmányának és -megehesse, miután az ette őt? A jó étkezés sohase legyen jutalom, -de mért ne lehetne néha annak a fáradozásnak az eredménye, melyet a -gyermek megszerzésére fordított? Emil nem tekinti a süteményt, -melyet én a kőre tettem, jutalomnak azért, mert jól futott, csak -tudja, hogy ennek a süteménynek az elnyerésére egyedüli mód, ha -hamarabb ér hozzá, mint más. Mind ez nem mond ellene azoknak a -tételeknek, a melyeket az imént az étkezés egyszerűségéről előre -bocsátottam; mert hogy hizelegjünk a gyermek étvágyának, ahhoz nem -kell felingerelni érzékiségét, csak éppen kielégíteni; ezt pedig el -lehet érni a legközönségesebb dolgokkal a világon, ha nem -iparkodunk finomítani az ízlését. Folytonos étvágya, melyet a -növekvés szükséglete ingerel fel, biztos fűszer, a mely számára sok -mást helyettesít. Gyümölcs, tejes ételek, valami sütemény, a mely -egy kevéssel finomabb a rendes kenyérnél, mindenek fölött pedig az -a mesterség, mind ezt egyszerűen elosztani, ez elég arra, hogy a -gyermekek seregeit elvezessük a világ végére, a nélkül, hogy az -erős izek kedveléséhez hozzászoktatnók vagy hogy az inyüket az -elkényeztetés veszedelme fenyegetné.</p> -<p>Bizonysága annak, hogy a hús kedvelése nem a természettől való -az emberben, az a közömbösség, melylyel a gyermekek ez iránt az -eledel iránt viseltetnek és az az előny, a melyet mindenféle -növényi eledelnek adnak, mint pl. a tejes ételeknek, süteményeknek, -gyümölcsnek stb. Mindenekfölött fontos dolog, hogy ezt a -kezdetleges ízlést ne denaturáljuk és ne tegyük a gyermekeket -húsevőkké: ha nem az egészségük, hát akkor a jellemük kedviért, -mert akárhogy magyarázzuk a tapasztalatot, bizonyos, hogy a nagy -húsevők rendszerint kegyetlenebbek és vadabbak, mint a többi -emberek. Ezt a megfigyelést meg lehet tenni minden helyen és minden -időben. Az angolok barbársága <span class="pagenum"><a name= -"Page_194" id="Page_194">-194-</a></span> ismeretes,<a name= -"FNanchor_56" id="FNanchor_56"></a><a href="#Footnote_56" class= -"fnanchor">56)</a> a gaurok ellenben, a legszelidebb -emberek.<a name="FNanchor_57" id="FNanchor_57"></a><a href= -"#Footnote_57" class="fnanchor">57)</a> A vademberek mind -kegyetlenek; pedig erkölcseiknél fogva nem kellene okvetlenül -azokká lenniök; kegyetlenségük táplálékaiktól származik. Úgy mennek -a háborúba, mint a vadászatra és olybá veszik az embereket, mint a -medvét. Angliában a mészárosok nem bocsáttatnak tanuságtételre, épp -oly kevéssé, mint a sebészek.<a name="FNanchor_58" id= -"FNanchor_58"></a><a href="#Footnote_58" class="fnanchor">58)</a> A -nagy gonosztevők a gyilkossághoz, vérivással edzik magukat. Homeros -a húsevő Cyclopsokból szörnyű embereket csinál és a lotophagokból -oly kedves népet, hogy mikor az ember megpróbált velük érintkezni, -elfelejtette a hazáját is, hogy velük élhessen.</p> -<p>«Azt kérdezed tőlem, mondotta Plutarchos, hogy miért -tartózkodott Pythagoras az állatok húsának megevésétől; én ellenben -azt kérdezem tőled, hogy ellenkezőleg mekkora bátorsága volt az -első embernek, a ki először vitt szájához szétmarczangolt húst, a -ki fogával morzsolta szét egy holt állat csontjait, a ki -holttesteket tétetett maga elé és testrészeket nyelt gyomrába, a -melyek egy pillanattal azelőtt még mekegtek, bőgtek, jártak és -láttak. Hogy tudott a keze vasat döfni egy érző lény szivébe? Hogy -tudták szemei elviselni a gyilkolást? Hogy birta látni, a mint egy -szegény védtelen állat vérzik, megnyuzatik, szétdaraboltatik? Hogy -tudta elviselni a vonagló hús látványát? Hogy nem fogta el az undor -a szagától? Hogy lehet, hogy nem utálta meg, nem telt be, nem fogta -el a borzalom, mikor kezével belenyúlt <span class= -"pagenum"><a name="Page_195" id="Page_195">-195-</a></span> ezeknek -a sebeknek a szennyébe, hogy eltisztogassa a fekete és aludt vért, -a mely azokat borította?</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">A lenyúzott bőrök vonaglottak -a földön,<br /></span> <span class="i0">A tűzön bőgött a -szétdarabolt hús.<br /></span> <span class="i0">Az ember nem birta -borzalom nélkül enni<br /></span> <span class="i0">És a saját -testében hallotta nyögésüket.<br /></span></div> -</div> -<p>«Ime ezt kellett képzelni és érezni, mikor az ember először vett -erőt a természeten, hogy ezzel a szörnyű eledellel éljen, mikor -először éhezett rá egy élő állatra, mikor táplálkozni akart egy -állatból, a mely még legelt és a mikor kimondta, hogy mikép kell -megfojtani, szétdarabolni, megfőzni a juhot, a mely tenyerét -nyalogatta. Azokon kell csudálkozni, a kik megkezdték ezeket a -kegyetlen lakomákat, nem pedig azokon, a kik felhagynak velük; -pedig az előbbiek még menthetik barbárságukat olyan mentségekkel, -melyek nálunk nincsenek meg és melyek hiánya minket náluknál -százszorosan barbárabbakká tesz.</p> -<p>«Istenektől kedvelt halandók, mondanák nekünk ezek az első -emberek, hasonlítsátok össze az időket, nézzétek milyen -szerencsések vagytok ti és milyen nyomorultak vagyunk mi! Az alig -hogy megalakult föld és a gőzökkel terhelt levegő még nem tudott -alkalmazkodni az évszakok rendjéhez; a folyamok bizonytalan folyása -mindenfelől megszaggatta partjaikat; tócsák, tavak, mély mocsarak -árasztották el a világ felületének háromnegyed részét; a többi -negyedrész, fákkal és gyümölcstelen erdőkkel volt borítva. A föld -nem termett jó gyümölcsöket, nem voltak szerszámaink megművelésére, -nem ismertük használatuk művészetét és az aratás ideje nem jött el -soha annak számára, a ki nem vetett. Így tehát az éhség nem hagyott -el soha. Télen moh és fakéreg volt a rendes táplálékunk. Az -oroszlánfog és a lósóska zöld gyökerei ünnepi eledeleink voltak és -mikor végre az emberek bükkmakkot, diót, vagy makkot tudtak -találni, örömükben tánczra kerekedtek egy tölgyfa vagy egy bükkfa -körül, valami mezei dal hangjaira, a melyben a földet táplálójuknak -és anyjuknak nevezték. Ez volt egyedüli ünnepük, ezek voltak -egyedüli játékaik, az emberi <span class="pagenum"><a name= -"Page_196" id="Page_196">-196-</a></span> élet többi része csupa -fájdalom, szenvedés és nyomorúság volt.</p> -<p>«Végre mikor a kifosztott és meztelen föld nem nyújtott nekünk -többé semmit, a természetet megfertőztetni kényszerülve, hogy fönn -tudjuk magunkat tartani, inkább megettük nyomorúságunk osztályos -társait, mint sem hogy velük együtt pusztuljunk el. De ti kegyetlen -emberek, ki kényszerít titeket, hogy vért ontsatok? Ime a javaknak -mekkora bősége vesz körül! Mennyi gyümölcsöt terem nektek a föld! -Mekkora gazdagságot ad nektek a mező és szőlőhegy! Hány állat -nyújtja nektek tejét, hogy tápláljon és a gyapját, hogy -ruházkodjatok vele! Mit kivántok tőlük többet? És micsoda bőszület -ragad titeket annyi gyilkolásra, mikor el vagytok telve javakkal és -túl vagytok halmozva az élethez szükséges dolgokkal? Miért hazudtok -közös anyánk ellen, azzal vádolva őt, hogy nem bir titeket -táplálni? Miért vétkeztek Ceres, a szent törvények feltalálója -ellen és a bájos Bacchus, az emberek vigasztalója ellen? Mintha -rátok pazarolt adományaik nem volnának elegendők az emberi nem -föntartására! Hogy van szívetek az ő szelid adományaikkal csontokat -elegyíteni össze asztalaitokon és a tejjel együtt inni az állatok -vérét, melyek a tejet adták? A párducz és az oroszlán – a melyeket -ti vadállatoknak neveztek – kényszerből követi ösztönét és megöli a -többi állatokat, hogy élhessen; de ti százszor vadabbak mint ők, ti -leküzditek ösztönötöket, szükség nélkül, hogy átadhassátok -magatokat kegyetlenebb gyönyöreiteknek. Nem azokat az állatokat -eszitek meg, a melyek megeszik a többi állatokat: ezeket a húsevő -állatokat nem megeszitek, hanem utánozzátok, csak ártatlan és -szelid állatokra éheztek, a melyek nem vétenek senkinek, a melyek -ragaszkodnak hozzátok, a melyek szolgálnak titeket és a melyeket -szolgálataik jutalmául megesztek.</p> -<p>«Ó természetellenes gyilkos! Ha mindenáron azt állítod, hogy a -természet arra teremtett, hogy felfald a hozzád hasonlókat, a -húsból és csontból való és hozzád hasonlóan érző és élő lényeket, -fojtsd el tehát a borzalmat, melyet a természet sugall neked e -szörnyű lakoma iránt. Öld meg <span class="pagenum"><a name= -"Page_197" id="Page_197">-197-</a></span> az állatokat magad, úgy -értem, hogy saját kezeddel, szerszámok nélkül, kés nélkül, tépd -széjjel karmaiddal, a hogy az oroszlán és a medve teszi, harapd ezt -az ökröt és szaggasd darabokra, mélyeszd bele karmaidat bőrébe, edd -meg ezt a bárányt elevenen, fald föl ezeket a húsokat azon melegen, -igyad a lelkét, a vérével együtt. Borzadsz! nem mered érezni, hogy -vonaglik fogad alatt az élő hús! Szánalomra méltó ember! azon -kezded, hogy előbb megölöd az állatot és aztán megeszed, mintha azt -akarnád, hogy kétszer haljon meg. Ez nem elég, a halott hús még -visszariaszt, a gyomrod nem tudja elviselni, át kell alakítani -tűzzel, megfőzni, megsütni, fűszerezni szerekkel, a melyek -fölismerhetetlenné teszik; szükséged van mészárosokra, szakácsokra, -pecsenyeforgatókra, olyan emberekre, a kik megóvnak az ölés -borzalmától és elleplezik a holt testeket, hogy az ízlés -félrevezetve ezek által a leplezések által, ne utasítsa vissza, a -mi neki idegen és gyönyörrel ízlelje a hullákat, a melyeknek -látványát még a szem is csak kínosan birná elviselni.»</p> -<p>Ámbár ez a részlet nem tartozik tárgyamra, nem tudtam ellenállni -a kisértésnek, hogy lefordítsam és azt hiszem, kevés olvasóm fogja -rossz néven venni tőlem.</p> -<p>Egyébiránt akárhogy nevelhetitek a gyermeket, föltéve, hogy csak -közönséges és egyszerű eledelekhez szoktatjátok hozzá, hadd egyék, -futkosson és játszszon, a mennyit csak akar; akkor meg lehettek -nyugodva a felől, hogy nem fog túlságos sokat enni és nem romlik el -az emésztése; ellenben ha az idő felén át koplaltatjátok és -megtalálja a módját, hogy kijátszsza vigyázatotokat, tőle -telhetőleg kárpótolja magát, annyit eszik, a míg vissza nem -kivánkozik belőle az étel, vagy a míg meg nem pukkad. Az étvágyunk -csak azért mértéktelen, mert a természet szabályaitól eltérő -szabályokba szorítjuk; mindig szabályozzuk, rendelgetünk neki, -hozzá adunk, megvonunk tőle, mindent csak a mérleggel kezünkben -teszünk, de ez a mérleg a szeszélyeink mértéke szerint való, nem a -gyomrunk mértéke szerint. Minduntalan visszatérek példáimhoz. A -parasztoknál a kenyeres láda és a gyümölcsös kert mindig nyitva van -és a gyermekek ép úgy, mint a felnőttek nem is tudják, mi a -gyomorbaj. <span class="pagenum"><a name="Page_198" id= -"Page_198">-198-</a></span></p> -<p>Mindazáltal, ha mégis megesnék, hogy a gyermek sokat eszik, a -mit én a magam módszere szerint lehetségesnek sem tartok, oly -könnyű dolog elszórakoztatni őt kedvére való mulatságokkal, hogy -akár kimerülhetne az étlenségtől, észre se fogja venni. Hogy lehet -az, hogy ilyen biztos és ilyen könnyű eszközök elkerülik az összes -nevelők figyelmét. Herodotosz beszéli,<a name="FNanchor_59" id= -"FNanchor_59"></a><a href="#Footnote_59" class="fnanchor">59)</a> -hogy a lydiaiak, a végső éhinségtől szorongattatva, végre is ahhoz -folyamodtak, hogy játékokat és egyéb mulatságokat találtak ki, a -melyekkel elszórakoztatták éhségüket és egész napokat töltöttek így -étlenül.<a name="FNanchor_60" id="FNanchor_60"></a><a href= -"#Footnote_60" class="fnanchor">60)</a> A ti tudós nevelőitek talán -százszor is olvasták ezt a passzust, a nélkül, hogy meglátták volna -az alkalmazását a gyermekekre. Talán azt mondhatja valaki, hogy a -gyermek nem hagyja el jószántából az ebédet, hogy elmenjen -leczkéjét tanulni. Mester, igazad van, én nem erre a mulatságra -gondoltam.</p> -<p>A szaglás érzéke az ízléshez viszonyítva az, a mi a látásé a -tapintáshoz viszonyítva: előtte jár, értesíti arról, hogy mikép fog -hatni rá ez s az az anyag és hajlamot kelt benne, hogy keresse vagy -kerülje, a szerint a benyomás szerint, melyet előre kap. Azt -hallottam, hogy a vademberek szaglása egészen máskép fogja fel a -benyomásokat, mint a mienk és máskép itélik meg a jó és a rossz -szagokat. A mi engem illet, ezt bizony elhiszem. A szag magában -véve gyönge érzéklet, inkább a képzeletet hozza rezgésbe, mint az -érzéket s nem annyira azzal hat ránk, a mit ad nekünk, mint inkább -azzal, a mit kilátásba helyez. Ezt föltéve, miután az egyik ember -ízlése, életmódjából kifolyólag annyira elüt a másiknak ízlésétől, -teljesen ellenkező benyomásokat <span class="pagenum"><a name= -"Page_199" id="Page_199">-199-</a></span> is kell hogy keltsen -benne az ízekről s következőleg a szagokról is, melyek az ízt előre -jelzik. A tatár ép oly élvezettel szimatolhatja egy döglött ló -bűzös darabját, mint a mi vadászaink egyike egy félig elrothadt -foglyot.</p> -<p>Tétlen érzékleteink, melyeket mintha nyíló virágok illatoznának -be, érezhetetlenek kell, hogy legyenek az olyan emberek számára, a -kik sokat járnak, mert szeretnek sétálni, és a kik nem dolgoznak -eleget arra, hogy gyönyörük teljék a pihenésben. A mindig éhes -embernek nem sok öröme telhetik az olyan illatokban, a melyek nem -jeleznek semmi ennivalót.</p> -<p>A szaglás a képzelet érzéke; erősebb feszültséget adva az -idegeknek, kell, hogy erősen izgassa az agyat: ezért van az, hogy -egy pillanatra felüdíti a temperamentumot, idő multával azonban -elbágyasztja. A szerelemben vannak ismert hatásai: egy öltözőszoba -édes illata nem olyan gyönge hurok, mint az ember gondolná és én -nem tudom, szerencsét kell-e kivánni az olyan bölcs és kevéssé -érzékeny embernek, vagy szánakozni rajta, a kit sohasem remegtetett -meg a virágok illata, melyeket kedvese a keblén hord.</p> -<p>A szaglásnak tehát nem szabad nagyon tevékenynek lenni az első -életkorban, a mikor a képzelődés, melyet még kevés szenvedély -élénkített, még nem nagyon fogékony a felindulásra és a mikor az -embernek még nincs elég tapasztalata, hogy az egyik érzékkel előre -lássa, a mit a másik igér. Ezt a következtetést tökéletesen -megerősíti a megfigyelés is és bizonyos, hogy ez az érzék még -zavaros és csaknem bárgyú a legtöbb gyermeknél. Nem mintha az -érzéklet nem volna bennünk elég finom, sőt talán finomabb, mint a -felnőttekben, hanem mivel nem kapcsol hozzá semmi más eszmét s így -nem kerül egykönnyen a gyönyör vagy a kín érzésének hatása alá és -mivel az illat sem nem hízeleg neki, sem nem sérti, mint minket. -Azt hiszem, hogy a nélkül, hogy eltérnék rendszeremtől és a nélkül, -hogy a két nem összehasonlító anatomiájához kellene folyamodnom, -könnyen meg fogják találni az okát, hogy miért hat a szag -élénkebben a nőkre, mint a férfiakra.</p> -<p>Mondják, hogy a kanadai vademberek ifjúságuktól fogva oly -finommá teszik szaglásukat, hogy bár vannak <span class= -"pagenum"><a name="Page_200" id="Page_200">-200-</a></span> -kutyáik, nem használják őket vadászatra, hanem maguk szolgálnak az -önmaguk kutyáiul. Csakugyan föl tudom fogni, hogy ha arra nevelnék -a gyermekeket, hogy megszimatolják az ebédjöket, mint a hogy a -kutya megszimatolja a vadat, talán lehetséges volna szaglásukat -annyira tökéletessé tenni; de alapjában véve nem látom be, hogy -náluk ennek az érzéknek valami különösebb hasznát lehetne venni, -hacsak nem azért, hogy megismertessük velük a szaglásnak a -vonatkozásait az ízléssel. A természet gondoskodott róla, hogy -kényszerítsen minket, hogy tisztába jöjjünk ezekkel a -vonatkozásokkal. Az utóbbi érzék tevékenységét csaknem -elválaszthatatlanná tette a másiktól azzal, hogy szerveiket egymás -szomszédságába helyezte és a szájban közvetlen közlekedést -létesített a kettő között, úgy hogy semmit sem ízlelhetünk meg a -nélkül, hogy a szagát ne éreznők. Csupán azt szeretném, hogy ezeket -a természetes vonatkozásokat ne változtassák el a gyermek -megtévesztése czéljából, pl. úgy, hogy kellemes illattal leplezik -le egy gyógyszer keserűségét, mert a két érzéknek ellenkezése akkor -nagyon is nagy arra, hogy rá lehessen szedni. A hathatósabb érzék -elnyeli a másiknak hatását, a gyermek nem kevesebb undorral veszi -be az orvosságot. Ez az undor kiterjed minden érzéki benyomásra, a -mely egyidejüleg érte: ha közülük a leggyengébb következik is be, -képzelődése felidézi a másikat is. A nagyon kellemes illat is -utálatos szag lesz számára és ügyetlen gondoskodásunk így fokozza a -kellemetlen benyomások mennyiségét a kellemesek rovására.</p> -<p>A következő könyvekben lesz alkalmam beszélni a hatodik érzék -egy nemének kiműveléséről, a mely közérzéknek neveztetik, nem -annyira azért, mert közös minden emberrel, hanem azért, mert a -többi érzékek jól szabályozott használatából származik és -tájékoztat a dolgok természetéről, összes jelenségeik -összetalálkozása által Következőleg ennek a hatodik érzéknek nincs -saját szerve, csak az agyban székel és benyomásai, melyek tisztára -belsők, percepcióknak vagy eszméknek neveztetnek. Ezeknek az -eszméknek száma szerint mérlegeltetik ismereteink kiterjedése, -<span class="pagenum"><a name="Page_201" id= -"Page_201">-201-</a></span> szabatosságuk és világosságuk teszi a -szellem helyességét és egymás között való összehasonlításuk -művészetét nevezik emberi észnek. Így tehát a mit én érzéki vagy -gyermeki észnek neveztem, abban áll, hogy különféle érzéki -benyomások találkozása által egyszerű eszméket alkotunk, a mit -pedig intellektuális vagy emberi észnek nevezek, abban áll, hogy -összetett eszméket alkotunk több egyszerű eszmének összetalálkozása -által.</p> -<p>Föltéve tehát, hogy az én módszerem a természet módszere és hogy -nem tévedtem alkalmazásában, az érzéki benyomások országán át -eljuttattuk növendékemet a gyermeki ész határáig. Az első lépés, a -melyet ezentúl tenni fogunk, a felnőtt ember lépése legyen. De -mielőtt rálépne erre az útra, vessük egy pillanatra szemünket arra, -a mit az imént megfutottunk. Az élet minden korának, minden -helyzetének megvan a neki megfelelő tökéletessége, az érettségnek -az a faja, a mely hozzá illik. Gyakran hallottunk beszélni -tökéletes emberről, de vegyünk szemügyre egy tökéletes gyermeket: -ez a látvány újabb lesz ránk nézve és talán nem lesz kevésbbé -kellemes.</p> -<p>A véges lények léte annyira szegényes és korlátozott, hogy a -mikor nem látjuk, a mi csakugyan van, soha nem indulunk föl. Az -agyrémek ékesítik föl a tényleges tárgyakat és ha a képzelődés nem -fűz valami bajt ahhoz, a mi ér minket, a meddő élvezet, a mi benne -telik, a szervre korlátozódik és mindig hidegen hagyja a szivet. A -föld az ősz kincseivel diszítve, olyan gazdagságot tár ki, melyet a -szem csodál, de ez a csodálat nem megható, inkább az elmélkedésből -származik, mint az érzésből. Tavaszszal a csaknem kopár mezőt még -nem borítja semmi, az erdő nem nyújt árnyékot, a zöld még csak kezd -kiütközni és a szív mégis meg van hatva láttára. Látva így -újjászületni a természetet, úgy érezzük, mintha magunk is újra -élednénk. Az élvezet képei vesznek körül: a gyönyörnek azok a -kísérői, azok az édes könnyek, melyek mindig képesek hozzáfűződni -minden gyönyörteljes érzéshez, már szemhéjaink szélén csillognak, a -szüret látványa ellenben lehet bármily mozgalmas, élénk, kellemes, -mindig száraz szemmel nézzük. <span class="pagenum"><a name= -"Page_202" id="Page_202">-202-</a></span></p> -<p>Miért ez a különbség? Azért, mert a tavasz látványához a -képzelődés hozzákapcsolja azokét az évszakokét, a melyek rá -következni fognak. A gyöngéd bimbókhoz, melyeket a szem észrevesz, -hozzáfűzi a virágokat, a gyümölcsöket, az árnyékokat és néha azokat -a rejtelmeket is, melyeket majd leplezni fognak. Egy pontban -egyesíti azokat az időket, a melyek egymásra következni fognak és -nem annyira úgy látja a tárgyakat, a hogy lesznek, hanem a hogy -kívánja őket, mivelhogy tőle függ megválogatni őket. Őszszel -ellenben csak azt lehet látni, a mi valóban van. Ha el akarunk -jutni a tavaszhoz, feltartóztat a tél és a képzelet megmerevedve -elhal a havon és a déren. Ilyen a varázsnak a forrása is, a melyet -a szép gyermekkor szemléletében inkább találunk, mint az érett kor -tökéletességében. Mikor élvezünk igazi gyönyört egy felnőtt ember -láttára? A mig tetteinek emlékezete által visszatekinthetünk -életére és ezzel úgyszólván megifjodik szemünkben. Ha csak arra -vagyunk szorítva, hogy olyannak lássuk, a milyen, vagy elképzeljük, -hogy milyen lesz öreg korában, a hanyatló természet gondolata -eltörli minden élvezetünket. Nincs abban élvezetünk, ha egy embert -nagy léptekkel látunk sírja felé haladni és a halál képe elrútít -mindent. Mikor ellenben elképzelek egy egészséges, erőteljes, -korához képest jól kifejlődött 10–12 éves gyermeket, csupa olyan -eszméim támadnak, a melyek kellemesek akár a jelenre, akár a jövőre -nézve; látom duzzadónak, élénknek, virgoncznak, rágódó gondok -nélkülinek, hosszas és keserves előrelátás nélkülinek, teljes -lényével a pillanatnak él és élvezi az életnek teljességét, a mely -szinte túl akar áradni rajta. Elképzelem őt egy másik életkorban, a -mint gyakorolja érzékeit, szellemét, erőit, a melyek napról-napra -fejlődnek benne és a melyeknek minden pillanatban új jeleit adja. -Nézem, mint gyermeket és tetszik nekem; nézem, mint felnőtt embert -és még jobban tetszik. Tüzes vére mintha fölmelegítené az enyémet, -úgy érzem, mintha az ő életéből élnék és az élénksége megifjít.</p> -<p>Az óra üt, mily változás! Egy pillanat alatt homályos lesz a -szeme, vidámsága eltünik, oda az öröm, oda a bohó játékok. Egy -szigorú és kelletlen ember megfogja a kezénél <span class= -"pagenum"><a name="Page_203" id="Page_203">-203-</a></span> és -komolyan mondja neki: <i>menjünk, uram</i> és elvezeti. E szobában, -a melybe belépnek, könyveket látok. Könyvek! micsoda szomorú -bútorzat az ő kora számára! A szegény gyermek engedi magát -bevonszolni, fájdalmas pillantást vet mindarra, a mi környezi, -hallgat és távozik könnyektől duzzadt szemmel, a melyeket nem mer -ontani és sóhajoktól nehéz szívvel, a melyeket visszafojt -magába.</p> -<p>Oh te, kinek nem kell semmi effélétől félned, a kinek számára az -élet egy időszaka sem lesz rabság és unalom időszaka, te, ki -nyugtalanság nélkül látod eljönni a napot, türelmetlenség nélkül az -éjt és csak élvezeteid szerint számlálod az órákat, jer boldog, -kedves növendékem, vígasztalj jelenléteddel annak a -szerencsétlennek az eltávozásáért, jer!… Eljön és közeledtére az -öröm felindulását érzem s látom, hogy ebben osztozik velem, a -barátja, a pajtása, játékainak társa az, a kihez lép, láttamra -bizonyos, hogy nem marad sokáig mulatság nélkül; soha nem függünk -egymástól, de mindig megegyezünk és senki mással nem érezzük -magunkat olyan jól, mint együtt.</p> -<p>Az arcza, a tartása, egész valója biztonságot és megelégedést -tanusít. Arczáról ragyog az egészség, szilárd léptei az erő -gondolatát keltik föl, az arczszíne még gyöngéd, de nem halvány s -nincs benne semmi nőies elpuhultság, a levegő és a nap már -rányomták nemének tiszteletreméltó bélyegét, míg gömbölyű izmai -kezdik már jelezni a fejlődő arczkifejezés némely vonásait, -szemének, melyet az érzés tüze meg nem élénkít, legalább megvan -minden veleszületett derültsége, hosszas bánatok még nem -homályosították el, végtelen könnyek még nem barázdásították meg -orczáit. Nézzétek gyors, de biztos mozdulataiban korának -élénkségét, a függetlenség biztonságát, a sokszoros testgyakorlat -tapasztalatát, a lénye nyílt és szabad, de nem szemtelen, sem hiú; -az arcza, a melyet nem hajtottak könyvek fölé, nem esik le hasára, -nem szükséges neki mondani, hogy: emeld föl a fejedet, szégyenből -vagy félelemtől sohasem hajtotta le.</p> -<p>Csináljunk neki helyet a gyülekezetben: urak, vizsgáljátok meg, -kérdezzétek ki teljes bizalommal, ne féljetek sem <span class= -"pagenum"><a name="Page_204" id="Page_204">-204-</a></span> -ügyetlenségétől, sem fecsegésétől, sem illetlen kérdéseitől. Ne -féljetek, hogy hatalmába ejt titeket, hogy kényszerít, hogy csupán -vele foglalkozzatok és hogy nem tudjátok többet lerázni -magatokról.</p> -<p>Ti sem várjatok tőle kellemes beszédeket, sem azt, hogy ő azt -mondja, a mit én diktáltam neki, ne várjatok tőle egyebet, csak a -naiv és egyszerű, tetszelgés nélküli, hiúság nélküli igazságot. Meg -fogja nektek mondani, a mi rosszat tett vagy gondolt, époly -nyiltan, mint a jót, a nélkül, hogy bármiképen is zavartatná magát -attól, hogy milyen hatást fog rátok tenni az, a mit mond, első -rendeltetése teljes egyszerűségében fogja használni a szót.</p> -<p>Szeretnek a gyermekeknek boldog jövőt jósolni és mindig -sajnálják az ostobaságoknak az áradatát, a mely csaknem mindig -fölborítja azokat a reményeket, a melyeket valami szerencsés -találkozásból merítettek, a mely véletlenül ötlött a nyelvükre. Az -én növendékem ugyan ritkán kelt ilyen reményeket, de soha nem kelt -ilyen szánakozást, mert nem mond soha haszontalan szót és nem -fárasztja magát fecsegéssel, a melyről tudja, hogy úgy se hallgat -rá senki. Gondolatai korlátozottak, de szabatosak, semmit sem tud -ugyan könyv nélkül, de sokat tud tapasztalatból, ha kevésbé jól tud -is olvasni a könyvekben, mint más gyermek, jobban tud olvasni a -természet könyvében, esze nem a nyelvén van, hanem a fejében, -kevesebb az emlékezete, mint az ítélete, csak egy nyelvet tud -beszélni, de érti, a mit mond és ha nem beszél is oly jól, mint a -többiek, viszont jobban cselekszik, mint a többiek. Azt sem tudja, -mi a routine, a hagyományos szokás,<a name="FNanchor_61" id= -"FNanchor_61"></a><a href="#Footnote_61" class="fnanchor">61)</a> -hogy mit csinált tegnap, az nincs <span class="pagenum"><a name= -"Page_205" id="Page_205">-205-</a></span> semmi befolyással arra, a -mit ma tesz; sohasem követ formulákat, sohasem igazodik -tekintélyhez, sem példaképhez és csak úgy tesz és beszél, a hogy -neki megfelel. Így tehát ne várjatok tőle betanult beszédeket, sem -mesterkélt modort, hanem mindig gondolatainak hű kifejezését és -olyan magaviseletet, a mely hajlamaiból születik. Csekély számú -morális fogalmat találtok benne, a mely pillanatnyi helyzetére -vonatkozik s egyet sem olyat, a mely az embereknek egymáshoz való -viszonyára vonatkozik; mire valók is volnának ezek neki, mikor a -gyermek még nem aktiv tagja a társadalomnak? Beszéljetek neki -szabadságról, tulajdonról, sőt akár egyezségről is, csak ennyit -tudhat róluk: tudja, hogy miért az övé az, a mi az övé és miért nem -az övé, a mi nem az övé, ezentúl nem tud semmit. Beszélhettek neki -kötelességről, engedelmességről, azt sem tudja, mit akartok neki -mondani, parancsolhattok neki valamit és nem fog titeket megérteni. -De mondjátok neki: ha megteszed nekem ezt a szívességet, alkalom -adtán visszaszolgálom. Azonnal sietni fog, hogy kedvetekre legyen, -mert nincs nagyobb kívánsága, minthogy kiterjessze hatáskörét és -olyan jogokat szerezzen fölöttetek, a melyekről tudja, hogy -sérthetetlenek. Talán nem haragszik meg azért sem, hogy helyet -foglal el, hogy számba veszik, hogy számítják valakinek, de ha -megvan benne ez az utóbbi indíték, ez már a természettől eredt és -nem tömték be jól elejétől fogva a hiúság minden ajtaját. A maga -részéről, ha szüksége van valami segítségre, habozás nélkül kérni -fogja az első embertől, a kivel találkozik; kérni fogja a királytól -épúgy, mint a szolgájától. Az ő szemében még minden ember egyenlő, -láthatni azon a módon, a hogy kér, hogy érzi, hogy nem tartoznak -neki semmivel, tudja hogy kegy az, a mit kér. Tudja azt is, hogy -emberségességből teszitek meg neki. Kifejezései egyszerüek és -lakonikusak. A hangja, a tekintete, a taglejtése az olyan lényé, a -mely egyaránt hozzá van szokva a teljesítéshez és a -visszautasításhoz; ez nem a rabszolga csúszó-mászó és szolgai -megalázkodása, sem az úr parancsoló hanghordozása, ez a szerény -bizalom a hozzá hasonlóban, nemes és megható szelídsége egy -<span class="pagenum"><a name="Page_206" id= -"Page_206">-206-</a></span> szabad, de érzékeny és gyönge lénynek, -a mely segítségét kéri egy szabad és erős, de jóltevő lénynek. Ha -megteszitek, a mit kér tőletek, nem fog hálálkodni, hanem érezni -fogja, hogy adósságot csinált, ha visszautasítjátok, nem fog -panaszkodni, nem fog tolakodni, tudja, hogy hasztalan volna. Nem -azt fogja magában mondani: visszautasítottak, hanem azt fogja -mondani: ez nem volt lehetséges. És a mint már mondottam, a -helyesen fölismert szükségesség ellen nem lázad föl az ember.</p> -<p>Hagyjátok egyedül, szabadságban, nézzétek, hogyan cselekszik, a -nélkül, hogy szólnátok neki, tekintsétek azt, a mit tenni fog s a -hogy viselkedni fog. Nem lévén rá szüksége, hogy bebizonyítsa, hogy -szabad, nem tesz semmit hebehurgyán és csak azért, hogy kimutassa -az önmagával való rendelkezés egy tényét. Hiszen tudja, hogy mindig -ura magának, éber, ügyes, friss, mozdulataiban megvan korának -minden élénksége, de nem láttok közöttük egyet sem, a melynek ne -volna meg a czélja. Bármit is akar tenni, sohasem vállalkozik -semmire, a mi meghaladja erejét, mert jól kipróbálta és ismeri, az -eszközei mindig czéljaihoz mértek és ritkán tesz valamit a nélkül, -hogy biztos ne lenne sikeréről. A szeme figyelmes és élesen látó, -nem jár-kél együgyüen kérdezve másoktól mindent, a mit lát, de -megvizsgálja maga és addig bajlódik, a mig megtalálja, a mit meg -akar tanulni, mielőtt kérdezné. Ha váratlan zavarba jut, nem -zavarodik meg annyira, mint más, ha veszedelem áll be, szintén -kevésbbé rémül meg. Mivel a képzelődése még tétlen marad és nem -tettek semmit fölélesztésére, csak azt látja, a mi van, csak -annyira értékeli a veszedelmeket, a mennyit érnek és mindig megőrzi -a hidegvérét. A szükségszerüség sokkal is gyakrabban nehezedik rá, -semhogy ellene rugaszkodnék, születése óta viseli az igáját, jól -hozzá szokott és mindig kész mindenre.</p> -<p>Akár foglalkozik valamivel, akár csak mulat, az neki egyre megy, -a játékai a foglalatosságai, a kettő között nem érez különbséget. -Mindenbe, a mit tesz, olyan érdeklődést visz bele, hogy nevetni -kell rajta és olyan szabadságot, a melyért megszeretjük; egyszerre -kimutatja szelleme irányát <span class="pagenum"><a name="Page_207" -id="Page_207">-207-</a></span> és ismereteinek körét. Nem ehhez a -korhoz illő látvány-e, bájos és édes látvány, látni egy csinos -gyermeket, a szeme élénk és vidám, az arczkifejezése elégedett és -derült, tekintete nyilt és mosolygó, a mint játék közben a -legkomolyabb dolgokat csinálja, vagy mélységesen el van foglalva a -legköznapibb szórakozással?</p> -<p>Összehasonlítás által akarjátok megitélni? Ereszszétek más -gyermekek közé és hagyjátok magára. Csakhamar meg fogjátok látni, -melyik van a legigazabban kiművelve, melyik közelíti meg jobban -életkora tökéletességét. A városi gyermekek között egy sem ügyesebb -nála, de ő erősebb valamennyinél. A falusi gyermekek közt fölér -velük erőben és különb náluknál ügyességben. Mindenben, a mi a -gyermekkornak való, jobban itél, okoskodik, előbbre lát, mint ezek -mind. Arról van szó, hogy tegyen valamit, futkosson, ujságoljon, -tárgyakat elmozdítson, súlyokat emeljen, távolságokat megbecsüljön, -játékokat találjon ki, díjakat nyerjen! Azt mondaná az ember, a -természet szolgálatára áll, annyira hozzá tud minden dolgot -alkalmazni akaratához. Arra van teremtve, hogy vezesse és irányítsa -a hozzá hasonlókat: a tehetség és tapasztalat helyettesíti nála a -jogot és tekintélyt. Adjatok neki olyan ruhát és nevet, a milyet -akartok, az nem fontos, első lesz mindenütt, a többiek főnöke lesz -mindenütt, mindig érezni fogják fölényét maguk fölött, a nélkül, -hogy akarna parancsolni, ő lesz az úr s a nélkül, hogy elhinnék, -hogy engedelmeskednek, ők engedelmeskedni fognak.</p> -<p>Eljutott a gyermekkor érettségéig, a gyermek életét élte, nem -vásárolta meg tökéletességét boldogsága árán, ellenkezőleg, ez a -kettő összeesett egymással. Megszerezve kora minden okosságát, -annyira boldog volt és szabad, a mennyire a szervezete megengedte, -hogy az legyen. Ha a végzet kaszája levágja is benne reményeink -virágát, nem kell egyszerre megsiratnunk életét és halálát, nem -élesítjük fájdalmunkat azoknak a fájdalmaknak az emlékével, -melyeket mi okoztunk neki; azt fogjuk magunknak mondani: legalább -élvezte gyermekkorát, nem voltunk okozói, hogy bármit is elvesszen -abból, a mit a természet adott neki. <span class="pagenum"><a name= -"Page_208" id="Page_208">-208-</a></span></p> -<p>Ennek az első nevelésnek nagy baja az, hogy csak az élesenlátó -emberek számára érthető és hogy az ekkora gonddal nevelt gyermekben -köznapi szemek csak kamaszt látnak. A nevelő inkább a saját -érdekére gondol, mint a növendékeére, igyekszik kimutatni, hogy nem -vesztegeti hiában az idejét és hogy jól megszolgálja a pénzt, a mit -adnak neki; olyanokra tanítja, a miket könnyű kirakatba tenni s a -miket akkor lehet kimutatni, a mikor az ember akarja; az mellékes, -hogy hasznos-e neki, a mit tanul, csak mutatós legyen. Válogatás, -különböztetés nélkül összehalmoz százféle lim-lomot az -emlékezetében. Ha sor kerül a gyermek megvizsgálására, kitáratják -vele az árúját; ki is teregeti, meg vannak vele elégedve, aztán -összehajtogatja batyúját és megy odább. Az én növendékem nem ilyen -gazdag, nincs kiteregetni való batyúja, nincs egyéb mutogatni -valója, mint ő maga. De a gyermek, épúgy mint az ember, nem látható -meg egy szempillantásra. Hol vannak azok a megfigyelők, a kik meg -tudják ragadni egy szempillantásra azokat a vonásokat, melyek -jellemzik? Vannak ilyenek, de nagyon kevesen és százezer atya -között nincs egy ilyen.</p> -<p>A nagyon sok kérdés untatja és elriasztja az egész világot, -annál is jobban a gyermekeket. Néhány percz múlva a figyelmük -ellankad, nem is hallgatnak arra, a mit a makacs kérdező kérd tőlük -s csak úgy vaktában felelgetnek. Vizsgázásuknak ez a módja -hiábavaló és pedáns; egy röptében elkapott szó gyakran jobban -lefesti értelmüket és szellemüket, mint a hasznos beszédek, csak -vigyázni kell arra, hogy ez a szó ne legyen sem olyan, a melyet -diktáltak, sem olyan, a melyre találomra bukkantak rá. Az embernek -magának is sok itélete kell, hogy legyen, ha meg akarja itélni a -gyermekét.</p> -<p>A boldogult Hyde mylordtól hallottam, hogy harátainak egyike, -mikor három évi távollét után visszatért Olaszországból, meg akarta -vizsgálni kilencz-tíz éves fia haladását. Egy este elment vele és -nevelőjével sétálni egy mezőre, a hol iskolás fiúk sárkányok -eregetésével mulattak. Arra menet az apa ezt kérdezte a fiától: -<i>Hol a sárkány, a melynek ez itt az árnyéka?</i> A fiú, a nélkül, -hogy habozott <span class="pagenum"><a name="Page_209" id= -"Page_209">-209-</a></span> volna, vagy fölemelte volna a fejét, -ezt felelte: <i>az országút</i> fölött. És valóban, tette hozzá a -mylord, az országút köztünk s a nap között volt. Az apa erre a -szóra megölelte fiát és ezzel befejezve a vizsgát, szó nélkül -tovább ment. Másnap életfogytiglani penzióról szóló írást küldött a -nevelőnek rendes fizetésén felül.</p> -<p>Micsoda férfi volt ez az apa! És micsoda fiú jutott -neki!<a name="FNanchor_62" id="FNanchor_62"></a><a href= -"#Footnote_62" class="fnanchor">62)</a> Ez a kérdés egyenesen a -korhoz illő, a felelet nagyon egyszerű, de nézzétek csak meg, -mekkorra szabatosságát tételezi fel a gyermeki itélőképességnek! -Ugyanígy törte nyereg alá Aristoteles tanítványa azt a híres -paripáját, melyet egy lovász sem tudott megszelidíteni.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_210" id= -"Page_210">-210-</a></span></p> -<h2>HARMADIK KÖNYV.</h2> -<p>Bár a fölserdült korig az élet egész folyama a gyöngeség ideje, -van egy időpont az első életkor folyamán, a mikor az erők fejlődése -meghaladván a szükségletekét, a növekvő állat magában véve gyönge -ugyan, viszonylag azonban erőssé lesz. A szükségletei nem lévén -mind kifejlődve, meglévő erői több mint elegendők, hogy kielégítse -meglévő szükségleteit. Mint ember nagyon gyönge volna, mint gyermek -azonban nagyon erős.</p> -<p>Honnan ered az ember gyöngesége? Abból az egyenlőtlenségből, a -mely ereje és vágyai között fennáll. A szenvedélyeink tesznek -minket gyöngékké, mert kielégítésükre több erőre volna szükség, -mint a mennyit a természet ad nekünk. Csökkentsétek tehát a -vágyakat, ez annyi lesz, mintha fokoznátok az erőket; a ki többre -képes, mint a mennyire vágyik, annak fölöslege van s bizonyosan -nagyon erős lény. Ez a gyermekkornak harmadik állapota és erről -kell még beszélnem. Továbbra is gyermekkornak hivom, alkalmas -kifejező szó hiányában, mert ez a kor közeledik az ifjúkorhoz, a -nélkül, hogy már a serdülő kor volna.</p> -<p>Tizenkét vagy tizenhárom éves korában a gyermek ereje jóval -gyorsabban fejlődik ki, mint a szükségletei. A leghevesebb, -legrettentőbb dolog még nem éreztette magát vele; ennek szerve is -még tökéletlen marad és úgy látszik, mintha arra várna, hogy az -akarata kényszerítse kilépni ebből a tökéletlenségből. Kevéssé -lévén érzékeny a levegő és az évszakok ártalmai ellen, baj nélkül -szembeszáll velük; növekvő melege helyettesíti a ruháját, étvágya -helyettesíti a fűszereket, az ő korában minden jó, a mi tápláló, ha -álmos, lefekszik a földre és alszik, mindenfelé azt látja, -<span class="pagenum"><a name="Page_211" id= -"Page_211">-211-</a></span> hogy olyan dolgok veszik körül, a -melyekre szüksége van, semmiféle képzelt szükség nem kínozza; a -közvéleménynek nincs rá semmi hatása, a vágya nem terjed tovább, -mint a meddig a karja ér, nemcsak hogy teljesen be tudja érni -magamagával, hanem még több ereje is van, mint a mennyi kell. -Életének ez az egyetlen időszaka, a mikor ebben az állapotban -van.</p> -<p>Előre érzem az ellenvetést. Azt nem fogják mondani, hogy a -gyermeknek több a szükséglete, mint a mennyit én tulajdonítok neki, -de tagadni fogják, hogy megvan az az ereje, a melylyel én -felruházom: nem gondolnak arra, hogy az én tanítványomról beszélek, -nem pedig azokról a járó babákról, a melyek egyik szobából a -másikba utaznak, a kik egy ládában végeznek mezei munkát és -skatulyák terhét czipelik. Azt fogják mondani, hogy a férfiúi erő -csak a férfiassággal nyilvánul, hogy csak a megfelelő edényekben -kifejlesztett s az egész testben elterjedt életszellemek adhatják -meg egyedül az izmoknak az állhatatosságot, a tevékenységet, a -feszültséget és lendületet, a miből a valódi erő származik. Ez a -szobatudósok filozófiája, de én a tapasztalatra hivatkozom. Látom -mezőiteken a nagy fiúkat, a mint dolgoznak, áznak, fogják az ekét, -boros hordót emelnek, kocsit hajtanak, akár az apjuk; férfiaknak -lehetne őket nézni, ha a hangjuk csengése el nem árulná őket. Még a -városainkban is a fiatal munkások: kovácsok, lakatosok és -patkoló-kovácsok csaknem olyan erősek, mint a mesterek és nem is -volnának kevésbé ügyesek, ha idején gyakorolták volna őket. Ha van -különbség és én megengedem, hogy van, ez sokkal kisebb, ismétlem, -mint az a különbség, a mely a felnőtt ember bősz vágyai és a -gyermek korlátolt vágyai között van. Máskülönben itt nem csupán -fizikai erőről van szó, hanem mindenek fölött a szellem erejéről és -képességéről, a mely azt kiegészíti vagy irányítja.</p> -<p>Ez az időköz, a mikor az egyén többre képes, mint a mennyire -vágyik, bár nem a legnagyobb abszolut erő ideje, mint már mondtam, -legnagyobb relativ erejének az ideje. Ez az életnek legbecsesebb -ideje, olyan idő, a mely csak <span class="pagenum"><a name= -"Page_212" id="Page_212">-212-</a></span> egyszer jő meg, nagyon -rövid idő és annál rövidebb, a mint a következőkben látni fogjuk, -mennél fontosabb, hogy jól felhasználjuk.</p> -<p>Mit fog tehát csinálni a tehetségeknek és erőknek azzal a -fölöslegével, a mije pillanatnyilag túlságos sok van és a minek -hijával lesz egy más korban? Igyekezni fog felhasználni olyan -gondoskodásokra, a melyeknek a szükséghez képest hasznát veheti, -hogy úgy mondjam, a jövőre vetíti jelenlegi lénye fölöslegét: az -erős gyermek készleteket gyűjt a gyönge férfi számára, de -készleteit nem rakja el sem ládákban, melyeket ellophatnak tőle, -sem pajtákban, melyek tőle idegenek; hogy kellően magáévá tegye -szerzeményét, a karjaiba, a fejébe, önmagába helyezi. Ez a munka, -az oktatás, a tanulmány ideje és jegyezzétek meg, hogy nem én -választom ki önkényesen, hanem maga a természet jelzi.</p> -<p>Az emberi értelemnek megvannak a korlátai és egy ember nemcsak -hogy nem tudhat mindent, hanem még azt a keveset se tudhatja mind, -a mit a többi emberek tudnak. Miután minden hamis állításnak -ellenkezője igazság, az igazságok száma époly kimeríthetetlen, mint -a tévedéseké. Van tehát választék azokban a dolgokban, melyeket -tanítani kell épúgy, mint a tanulásukra alkalmas idő dolgában. A -kezünk ügyébe eső ismeretek közül némelyek tévesek, mások -haszontalanok, ismét mások arra szolgálnak, hogy táplálják annak a -gőgjét, a ki bír velük. Azoknak csekély száma, a melyek valóban -hozzájárulnak jólétünkhöz, egyedül méltó a bölcs ember kutatásaira -s következőleg a gyermekére, a kit bölcs emberré akarunk tenni. Nem -arról van szó, hogy tudja azt, a mi van, hanem csupán azt, a mi -hasznos.</p> -<p>Ebből a csekély számból még le kell vonni azokat az igazságokat, -a melyek megértésükhöz már teljesen kiformálódott értelmet -kivánnak, a melyek az emberi vonatkozások ismeretét tételezik fel, -holott ezt a gyermek nem bírja megszerezni, a melyek magukban -igazak ugyan, de a ki nem próbált lelket hajlamossá teszik arra, -hogy hamisan gondolkodjék más tárgyakról. <span class= -"pagenum"><a name="Page_213" id="Page_213">-213-</a></span></p> -<p>Ime tehát a dolgok valóságához képest csekély körre vagyunk -szorítva, de ez a kör milyen mérhetetlen világot jelent a gyermek -szellemének mértékéhez képest! Az emberi értelem rejtelmei, mely -vakmerő kéz merne fátyolotokhoz nyúlni? Mekkora örvényeket látok -tátongani hiú tudományaink révén e körül a szerencsétlen ifjú -körül? Oh te, a ki vezetendő vagy őt ezeken a veszedelmes -ösvényeken és fölemeled szeme előtt a természet függönyét, -reszkess! Előbb győződj meg jól, nem szédül-e a feje vagy a tiéd, -vigyázz, hogy el ne szédüljön az övé, vagy a tiéd vagy mind a -kettőtöké! Rettegd a hazugság csábító varázsát és a gőg részegítő -gőzeit! Emlékezzél, emlékezzél szüntelenül, hogy a tudatlanság nem -okozott soha bajt, hogy egyedül a tévedés végzetes és hogy nem az -téveszt meg, a mit nem tudunk, hanem a miről azt hiszszük, hogy -tudjuk.</p> -<p>Haladása a geometriában bizonyságául és mértékéül szolgálhat -értelmessége fejlődésének, de mihelyt meg tudja különböztetni, mi -hasznos és mi nem az, fontos dolog, hogy sok kímélettel és -művészettel vezessük rá a spekulativ tanulmányokra. Ha például azt -akarjátok, hogy két vonal között megkeresse a középarányost, -kezdjétek azon, hogy egy adott derékszöggel egyenlő négyzetet -kelljen találnia; ha két középarányosról van szó, előbb a köb -megkétszerezésének problemáját kell vele megértetni stb. Lám, így -jutunk fokról-fokra közelebb a morális fogalmakhoz, melyek a jót és -rosszat megkülönböztetik.</p> -<p>Az embernek különböző képességeit ugyanaz az ösztön irányítja. A -fejlődni igyekvő testnek tevékenységéhez következik a tanulni -igyekvő szellem tevékenysége. Kezdetben a gyermek csak mozog, -később kiváncsivá lesz és ez a kiváncsiság helyes vezetés mellett -ösztökéje annak az életkornak, a melyhez most jutottunk. -Különböztessük meg mindig a hajlamokat, melyek a természetből -erednek, azoktól, melyek a képzelődésből erednek. Van a tudásnak -olyan vágya, mely csak arra a vágyra van alapítva, hogy az embert -tudósnak tartsák; van egy másik is, a mely az ember természetes -kiváncsiságából ered minden iránt, a mi közelről vagy távolról -érdekelheti. A jólélés veleszületett vágya s e <span class= -"pagenum"><a name="Page_214" id="Page_214">-214-</a></span> vágy -teljes kielégítésének lehetetlensége szüntelenül új meg új -eszközöket kerestet vele, hogy jólétét fokozza. Ez a kiváncsiság -első oka, az emberi szívnek természetes ok, melynek kifejlődése -azonban csak szenvedélyeinkkel és felvilágosodásunkkal arányban -történik. Képzeljetek egy filozófust, a ki egy magányos szigetre -van száműzve eszközeivel és könyveivel, biztosítva arról, hogy -egész hátralevő életét ott fogja tölteni, bizony nem fog a világ -rendszerével, a vonzás törvényeivel, a differencziális számítással -vesződni, talán föl sem üti könyvét élete fogytáig, ellenben meg -fogja vizsgálni a szigetét utolsó zúgáig, akármekkora legyen is. -Első tanulmányainkból tehát küszöböljük ki azokat az ismereteket, -melyeknek kedvelése nem az ember természetéből fakad s -szorítkozzunk azokra, melyek keresésére az ösztön vezet rá.</p> -<p>Az emberi nem szigete a föld s a szemünket legjobban megkapó -tárgy a nap. A mint elkezdünk eltávolodni magunktól, első -megfigyeléseink erre a kettőre bukkannak. Csaknem minden vad népnek -filozófiája kizárólag a föld képzeletbeli felosztása és a nap -istensége körül forog.</p> -<p>Mekkora kitérés! fogják talán mondani. Az imént még azzal -voltunk elfoglalva, a mi közvetlenül érint és könnyes szemünkkel -most egyszerre befutjuk a földgömböt és a világegyetem szélsőségére -ugrunk át! Ez a kitérés erőink fejlődésének és szellemünk -hajlamának műve. A gyöngeség és elégtelenség állapotában -önfentartásunk gondja önmagunkra központosít, a hatalom és erő -állapotában lényünk kiterjesztésének vágya kiemel önmagunkból s oly -messzire lendít, a mennyire csak lehet, de mivel az intellektuális -világ még ismeretlen előttünk, a gondolatunk nem hat ki messzebbre, -mint a szemünk s a megértésünk csak azzal a térrel együtt -terjeszkedik, a melyet megmér.</p> -<p>Változtassuk érzéki benyomásainkat fogalmakká, de ne ugorjunk át -egyszerre az érzékelhető tárgyakról a intellektuális tárgyakra. Az -előbbiek által jutunk rá az utóbbiakra. A szellem első tevékenysége -közben legyen minden érzék a vezetője. Ne legyen más könyv, mint a -világ, ne legyen más oktatás, mint a tények. Az a gyermek, a ki -olvas, <span class="pagenum"><a name="Page_215" id= -"Page_215">-215-</a></span> nem gondolkodik, csak épen olvas; nem -okul, csak szavakat tanul.</p> -<p>Tegyétek növendéketeket figyelmessé a természet jelenségei iránt -s akkor csakhamar kiváncsivá fogjátok tenni, de hogy tápláljátok -kiváncsiságát, ne siessetek kielégíteni. Adjátok keze ügyébe a -kérdéseket és hagyjátok, hadd feleljen rájuk maga. Ne tudjon semmit -csak azért, mert ti mondtátok meg neki, hanem azért, mert -magamagától értette meg; ne tanulja a tudományt, hanem találja fel. -Ha szellemében csak egyszer is helyébe tettétek a tekintélyt az -észnek, nem fog többet okoskodni, nem lesz egyéb, mint mások -véleményének játékszere.</p> -<p>A földrajzra akarjátok megtanítani ezt a gyermeket és -földgömböket, éggömböket, térképeket kerestek számára. Mennyi -gépezet! Mire való mindez az ábrázolás? Mért nem kezditek azon, -hogy megmutatjátok neki a tárgyat magát, hogy legalább tudja, miről -beszéltek neki?</p> -<p>Egy szép este elmentek sétálni egy alkalmas helyre, a hol a -nyilt láthatár teljesen látni engedi a lehunyó napot és -megfigyelitek azokat a tárgyakat, melyek lenyugvásának helyét -fölismerhetővé teszik. Másnap friss levegőt szívni visszatértek -ugyanarra a helyre napkelte előtt. Látni lehet, mint jelenti be -magát előre a nap a fénysugarakkal, melyeket maga előtt küld. A tűz -fokozódik, a keleti ég egy lángnak látszik, ezeknek fényénél várjuk -az égitestet, jóval azelőtt, hogy mutatkozik, minden pillanatban -látni véljük, végre meglátjuk. Egy ragyogó pont tör elő, mint a -villám és csakhamar betölti az egész tért, a sötétség fátyola -eltünik és lehull. Az ember fölismeri tartózkodása helyét és -megszépültnek látja. A zöld az éj folyamán frissebb lett, a növekvő -nap, a mely megvilágítja, az első sugarak, melyek megaranyozzák, -csillogó harmathálóval bevontnak mutatják, a mely visszatükrözteti -a szemben a fényt és a szineket. A madarak karban egyesülnek és -versengve üdvözlik az élet atyját, ebben a pillanatban egy sem -hallgat közülük, még gyönge csiripelésük lágyabb és édesebb, mint a -nap többi részében, a boldog fölébredés bágyadtsága érzik benne. -Mindezeknek a dolgoknak egyesülése a frisseség érzésével -<span class="pagenum"><a name="Page_216" id= -"Page_216">-216-</a></span> hat az érzékekre s ez az érzés szinte a -lélekig hatol. Varázszsal teli félóra ez, a melynek senki sem tud -ellenállni, ily nagyszerű, ily szép, ily elragadó látvány nem hagy -senkit hidegen.</p> -<p>A mester, eltelve a lelkesedéssel, melyet érez, közölni akarja -ezt a gyermekkel, azt hiszi, megindítja, ha figyelmezteti azokra a -benyomásokra, melyektől ő maga megindult. Merő ostobaság! A -természet látványa az emberi szívben él; érezni kell, hogy lássuk. -A gyermek észreveszi a tárgyakat, de nem bírja észrevenni a -kapcsolatokat, melyek összefűzik őket, nem bírja megérteni -hangversenyük édes harmóniáját. Hogy érezhesse azt az összetett -benyomást, mely egyszerre ered mindezekből az érzékletekből, ahhoz -olyan tapasztalatra van szükség, melyet ő nem szerzett meg, olyan -érzésekre, melyeket ő nem érzett még. Ha nem bolyongott sokáig -sivatag síkokon, ha tüzes homok nem égette lábát, ha a sziklákról -fojtogatón visszaverődő hőség nem nyomta el soha, hogy tudná -élvezni egy szép reggel friss levegőjét? A virágok illata, a zöld -lombok bája, a harmat nedves párája, a süppedő és puha járás a -gyepen hogy igézné meg érzékeit? Hogy szerezhetne neki -gyönyörteljes érzést a madarak éneke, ha a szerelem és a kéj szava -még ismeretlen előtte? Milyen gyönyörrel láthat kelni egy ily szép -napot, mikor képzelődése nem tudja elébe festeni azokat a -gyönyöröket, a mikkel e napot be lehet tölteni? Végül hogy tudna -ellágyulni a természet látványának szépségén, mikor még nem tudja, -micsoda kéz gondoskodik földíszítéséről?</p> -<p>Ne beszéljetek a gyermeknek olyan dolgokat, melyeket nem bír -megérteni. Semmi leírás, semmi szónoklat, semmi szókép, semmi -költészet. Nincs most szó érzésről, sem izlésről. Legyetek továbbra -is világosak, egyszerűek, hűvösek, nagyon is korán eljön az ideje, -hogy más nyelven szóljatok hozzá.</p> -<p>A mi elveink szellemében nevelkedve, hozzászokva, hogy önmagából -vegye minden segédeszközét és ne folyamodjék soha máshoz, csak -mikor fölismerte a maga elég telenségét, minden új tárgyat, a mit -meglát, sokáig szó nélkül vizsgál. Gondolkozó, nem kérdezősködő. -Elégedjetek <span class="pagenum"><a name="Page_217" id= -"Page_217">-217-</a></span> meg tehát azzal, hogy keze ügyébe -juttatjátok a tárgyakat, aztán ha látjátok, hogy kiváncsisága -eléggé el van foglalva, intézzetek hozzá valami lakonikus kérdést, -a mely rávezeti a feleletre.</p> -<p>Ebben az esetben, miulán jól megnéztétek vele a nap keltét, -miután megfigyeltették vele erről az oldalról a hegyeket s a többi -szomszédos tárgyakat, miután hagytátok, hadd beszéljen kedvére, -maradjatok egy darabig szótlanok, mint a ki álmodik és aztán -mondjátok neki: Úgy gondolom, hogy tegnap este a nap amott -nyugodott le, ma reggel pedig itt kelt föl. Hogy lehet ez? Ne -tegyetek hozzá semmit, ha ő kérdezget, ne feleljetek, beszéljetek -másról. Hagyjátok magára és biztosak lehettek benne, hogy -gondolkozni fog.</p> -<p>Hogy a gyermek hozzászokjék ahhoz, hogy figyelmes legyen és hogy -meglepje valami érzékelhető igazság, ahhoz az kell, hogy az az -igazság néhány napig nyugtalanítsa, mielőtt fölfedezi. Ha nem fogja -fel eléggé a szóban forgó dolgot e szerint a módszer szerint, van -arra mód, hogy még érzékelhetőbbé tegyük számára, ez a mód pedig -az, hogy fordítsuk meg a kérdést. Ha nem tudja, hogy jut el a nap -nyugtától keltéig, tudja legalább azt, hogy jut el keltétől -nyugtáig, erre maguk a szemei is megtanítják. Világítsátok meg -tehát az előbbi kérdést az utóbbival. Tanítványotok vagy -tökéletesen ostoba, vagy az analogia sokkal világosabb, semhogy -kikerülje a figyelmét. Ime, ez az első leczkéje a -kozmografiából.</p> -<p>Mivel mindig lassan haladunk érzékelhető eszméről érzékelhető -eszmére, mivel sokáig barátkozunk ugyanazzal az egygyel, mielőtt -átmennénk egy másikra és mivel végül nem kényszerítjük -tanítványunkat, hogy figyelmes legyen, ettől az első leczkétől még -messze van a nap forgásának és a föld alakjának ismerete. De mivel -az égi testek összes látszólagos mozgásai mind ugyan a szerint az -elv szerint történnek és mivel az első megfigyelés elvezet -valamennyi többihez, kevesebb erőfeszítésre van szükség, ámbár több -időre, hogy eljussunk a napi forgástól a napfogyatkozások -kiszámításáig, mint arra, hogy jól megismerjük a nappalt és az -éjjelt. <span class="pagenum"><a name="Page_218" id= -"Page_218">-218-</a></span></p> -<p>Miután a nap a föld körül forog, kört írt le s minden körnek meg -kell hogy legyen a középpontja, ezt már tudjuk. Ez a középpont nem -látható, mert a föld közepében van, de a felületén meg lehet -jelölni két szemben levő pontot, melyek megfelelnek neki. Egy tű, a -mely keresztülmegy a három ponton és meg van hosszabbítva mindkét -felől az égig, lesz a földnek és a nap mindennapi forgásának -tengelye. Egy rajta keresztülhúzott pálczika körül forgó gömb -jelenti a tengelye körül forgó eget, a pálczika két vége a két -pólus: a gyermeknek nagyon könnyű lesz egyiküket megismerni, -megmutatom neki a Kis Medve farkánál. Ime az éjjelre való -szórakozás. Lassan-lassan a gyermek megbarátkozik a csillagokkal és -ebből következik a planéták megismerésére és a konstellácziók -megfigyelésére való kedv.</p> -<p>Láttuk a napot Szent János-napján fölkelni; látni fogjuk -fölkelni karácsonykor is, vagy valamely más szép téli napon, mert -tudvalevő, hogy nem vagyunk lusták és mulatságot csinálunk belőle, -hogy eltűrjük a hideget. Gondom van rá, hogy ez a második -megfigyelés ugyanazon a helyen történjék, a hol az elsőt tettük és -egy kis ügyességgel készítve elő a megjegyzést, egyikünk vagy -másikunk okvetlenül fel fog kiáltani. Oh, oh, milyen különös! A nap -nem ugyanazon a helyen kél föl! Ime, itt vannak a mi akkori -megjegyzett pontjaink, most pedig ott kél föl! stb. Van tehát nyári -kelet és téli kelet stb. Fiatal mester, ime, az utadon vagy. Ezek a -példák elegendők kell hogy legyenek, hogy nagyon világosan tanítsd -az éggömböt, a földet fogva föl földnek, a napot napnak.</p> -<p>Általában ne tegyétek a dolog helyébe a jelképét, csak a mikor -lehetetlen a dolgot magát megmutatnotok, mert a jelkép elnyeli a -gyermek figyelmét és elfeledteti vele a jelképezett tárgyat.</p> -<p>A gyűrűkkel ellátott éggömb az én szememben rosszul szerkesztett -gépezet és rossz arányokban van készítve. A köröknek ez az -összezavarása és a bizarr figurák, melyeket rajta alkalmazni -szoktak, furcsává teszik a formáját, a mely elriasztja a gyermekek -szellemét. A föld nagyon kicsi, <span class="pagenum"><a name= -"Page_219" id="Page_219">-219-</a></span> a körök nagyon nagyok, -nagyon számosak; némelyek teljesen haszontalanok, mindegyik kör -nagyobb, mint a föld, a karton keménysége a szilárdság látszatát -adja meg nekik, a miért azt lehet hinni róluk, hogy valóban létező -köralakú tömegek és ha azt mondjátok a gyermeknek, hogy ezek a -körök képzeletbeliek, akkor azt se tudja, a mit lát és nem ért meg -semmit.</p> -<p>Mi sohasem tudjuk magunkat a gyermekek helyébe képzelni, nem -hatolunk bele gondolataikba, a magunkéit tulajdonítjuk nekik és -mindig a saját okoskodásunkat követve, az igazságok lánczaival csak -hóbortosságokat és tévedéseket tömünk a fejükbe.</p> -<p>Vitáznak arról, hogy az analizist vagy a szintézist jobb-e -választani a tudományok tanulmányozására. Nem kell mindig -választani. Néha ugyanabban a kutatásban lehet felbontani és -összarakni is és a gyermeket a tanító módszer szerint vezetni, -mialatt azt hiszi, hogy csak analizál. Aztán egy s ugyanazon időben -alkalmazva az egyiket is, a másikat is, kölcsönösen egymás -bizonyítékául fognak szolgálni. Egyszerre két ellentétes pontról -indulva ki, a nélkül, hogy gondolna rá, hogy ugyanazon az úton jár, -nagyon meg lesz lepetve, hogy önmagával találkozik és ez a -meglepetés csakugyan kellemes lesz neki. Szeretném például a -földrajzot két végpontján megfogni és a földgömb forgásaival -összekapcsolni részeinek mérését, elkezdve arról a pontról, a -melyen lakunk. Mialatt a gyermek tanulmányozza az éggömböt és így -az égbe emelkedik, vezessétek vissza a föld felosztásához és -először mutassátok meg neki saját tartózkodása helyét.</p> -<p>Első két geografiai pontja lesz a város, a melyben lakik és -apjának falusi háza; azután a közbeeső helyek, továbbá a környék -folyói, végül a nap látványa és a tájékozódás módja. Ez a találkozó -pont. Mindennek térképét csinálja meg maga; nagyon egyszerű és -kezdetben csak csupán két tárgyból álló térkép, a melyekhez -lassankint csatolja hozzá a többieket, a szerint, a hogy tudja és a -hogy megbecsüli távolságukat és helyzetüket. Most már látjátok, -mily előnyöket kerestünk neki kezdetben, a midőn kompaszt adtunk a -szemébe. <span class="pagenum"><a name="Page_220" id= -"Page_220">-220-</a></span></p> -<p>Ennek daczára kétségkívül kissé vezetni kell, de nagyon kevéssé -s a nélkül, hogy ez észrevehetővé válna. Ha téved, hagyjátok, ne -javítsátok ki tévedését, várjátok meg csöndben, hogy meg tudja -látni maga és helyesbítse maga vagy legfeljebb kedvező alkalommal -vezessétek rá valami úton-módon, hogy maga vegye észre őket. Ha nem -téved soha, nem fog olyan jól tudni. Egyébiránt nem arról van szó, -hogy pontosan tudja a vidék topografiáját, hanem hogy tudja a -módját, mikép kell megtanulni, nem fontos, hogy térképek legyenek a -fejében, csak értse meg jól, a mit ezek jelentenek és legyen -fogalma előállításuk művészetéről. Láthatjátok már a különbséget a -ti növendéketek tudása és az enyém tudatlansága között! Azok tudják -a térképet, ez megcsinálja. Ime, újabb díszei szobájának.</p> -<p>Emlékezzetek mindig, hogy nevelésem szelleme nem az, hogy sok -dologra tanítsam a gyermeket, hanem hogy mindig csakis helyes és -világos gondolatokat juttassak agyába. Hogy keveset tud, az nekem -nem fontos, csak ne tévedjen soha; és én csak azért juttatok -igazságokat a fejébe, hogy megóvjam a tévedésektől, melyeket ezek -helyében tanulna. Az ész, az itélet lassan jön meg, az előitéletek -tömegesen rohannak, ezektől kell a gyermeket megóvni. De ha a -tudományt magamagában tekintitek, feneketlen, part nélküli, -ösvényekkel teli tengerbe juttok, nem szabadultok belőle sohasem. -Mikor látok egy embert, a ki beleszeretve az ismeretekbe, -elcsábíttatja magát varázsuktól és szaladgál az egyiktől a -másikhoz, a nélkül, hogy meg tudna állani, mintha gyermeket látnék, -a ki a porban kagylókat gyűjt és elkezd velük megrakodni, azután -megkivánva azokat, a melyeket még lát, eldobálja amazokat, majd -fölszedi, a míg elhalmozva tömegükkel és nem tudva már, melyiket -válassza, végre is eldob mindent és üres kézzel tér haza.</p> -<p>Az első életkor folyamán az idő hosszú volt: nem igyekeztünk -egyébre, mint hogy elvesztegessük, attól féltünkben, hogy rosszul -találnók felhasználni. Most ellenkezően áll a dolog és nincs elég -időnk, hogy megtegyünk mindent, a mi hasznos volna. Gondoljátok -meg, hogy közelednek a szenvedélyek és hogy a mint kopognak az -ajtón, növendéketeknek <span class="pagenum"><a name="Page_221" id= -"Page_221">-221-</a></span> csak rájuk lesz figyelme. Az értelem -békés kora oly rövid, oly sebesen múlik el, annyi más szükséges -alkalmazása van, hogy bolondság azt hinni, hogy elegendő egy -gyermeknek tudóssá tételére. Nem arról van szó, hogy megtanítsuk -tudományokra, hanem hogy kedvet adjunk neki megszeretésükre és -módszereket megtanulásukra, majd ha ez a kedv jobban ki lesz -fejlődve. Egész bizonyosan ebben van minden jó nevelés -alapelve.</p> -<p>Ez az idő való arra is, hogy lassankint hozzászoktassuk -folytonos figyelmet szentelni ugyanannak a tárgynak. De sohasem a -kényszer, hanem mindig a kedvtelés vagy a vágy kell hogy előidézze -ezt a figyelmet. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy ne terhelje -túl és ne feszüljön a megunásig. Legyen tehát a szemetek mindig -résen és bármi történik is, hagyjatok abba mindent, mielőtt -megunná, mert nem olyan fontos dolog, hogy tanuljon, mint a mily -fontos, hogy ne tegyen semmit akarata ellenére.</p> -<p>Ha kérdez valamit tőletek, feleljetek annyit, a mennyi -kiváncsisága táplálására kell, nem pedig kielégítésére; mindenek -fölött, mikor azt látjátok, hogy a helyett, hogy azért kérdezne, -hogy tanuljon, neki gyürkőzik és elhalmoz együgyű kérdésekkel, -álljatok meg azonnal, mert akkor biztos, hogy keveset törődik a -dologgal magával, hanem inkább azzal, hogy titeket szolgálatára -rendeljen kérdezősködésének. Kevesebb figyelemmel kell lenni a -szavakra, a melyeket kimond, mint az indító okra, a melynél fogva -beszél. Ez a figyelmeztetés eddigelé kevésbbé volt szükséges, de a -legfőbb fontosságúvá lesz azonnal, a mint a gyermek elkezd -okoskodni.</p> -<p>Van az általános igazságoknak egy lánczolata, mely által az -összes tudományok közös elvekre mennek vissza és fokozatosan -fejlődnek ki. Ez a lánczolat a filozófusok módszere. Nem erről van -itt szó. Van egy egészen más lánczolat, mely által minden különös -tárgy egy másikat vonz magával és mindig rámutat arra, a mely -rákövetkezik. Ezt a rendet, a mely a folytonos kiváncsiság által -táplálja a figyelmet, a melyet a tárgyak mind kivánnak, követi az -emberek legnagyobb része és mindenek fölött ez az, a mely szükséges -<span class="pagenum"><a name="Page_222" id= -"Page_222">-222-</a></span> a gyermekeknek. A mikor tájékozódtunk, -hogy megszerkeszszük tájképeinket, meg kellett jelölni a -délköröket. Két metszőpont a reggel és az este egyenlő árnyékai -között kitünő délkörül szolgál egy tizenhárom éves asztronómus -számára. De ezek a délkörök elmosódnak, idő kell a megjelölésükre, -rászorítanak arra, hogy mindig ugyanazon a helyen dolgozzunk, ennyi -gond, ennyi kényelmetlenség végre is untatni fogja. Ezt előre -láttuk és elébe is vágunk.</p> -<p>Ime, megint belejutottam hosszas és aprólékos részleteimbe. -Olvasóim, hallom zúgolódástokat és szemükbe nézek: nem akarom -föláldozni türelmetlenségeteknek e könyv leghasznosabb részét. -Vessetek számot hosszadalmasságommal, mert a magam részéről én -számot vetettem panaszaitokkal.</p> -<p>Régóta észrevettük, növendékem és én, hogy a borostyán, az üveg, -a viasz, különböző tárgyak, ha dörzsölik őket, magukhoz vonzzák a -szalmaszálakat, más tárgyak pedig nem vonzzák magukhoz. Véletlenül -találunk egy tárgyat, a melynek még különösebb tulajdonsága van: -hogy bizonyos távolságról dörzsölés nélkül is magához vonzza a -vasforgácsot vagy más vasdarabkákat. Mennyi ideig fog minket -mulattatni ez a tulajdonság, a nélkül, hogy valami többet látnánk -benne! Végre rájövünk, hogy közlődik magával a vassal, ha bizonyos -irányban simogatjuk. Egy nap elmegyünk a vásárra; egy -szemfényvesztő maga felé vonz egy darab kenyérrel egy -vízmedenczében úszó viaszkacsát. Nagyon meglepődünk, mindazáltal -nem szólunk semmit. Ez egy boszorkánymester, mert még nem tudjuk, -hogy mi a boszorkánymester. Miután szüntelen olyan eredmények -lepnek meg, melyeknek okait nem tudjuk, nem sietünk itéletet -mondani semmiről és nyugodtan megmaradunk tudatlanságunkban, a míg -megtaláljuk az alkalmat, hogy kilépjünk belőle.</p> -<p>Hazatérve addig beszélünk a vásáron látott kacsáról, a míg -fejünkbe veszszük, hogy utánozni fogjuk. Előveszünk egy erősen -mágneses tűt, beborítjuk fehér viaszszal, a melyet tőlünk telhető -módon kacsa formájúra mintázunk, úgy, hogy a tű keresztül menjen a -testén és a hegye legyen a kacsa csőre. A vízbe teszszük a kacsát, -a csőréhez értetünk <span class="pagenum"><a name="Page_223" id= -"Page_223">-223-</a></span> egy kulcs-gyűrűt és könnyen érthető -örömmel látjuk, hogy a mi kacsánk tökéletesen úgy megy a kulcs -után, mint a hogy a vásáron látott kacsa ment a kenyérdarab után. -Azt megfigyelni, hogy milyen irányban állapodik meg a kacsa a -vizen, ha békében hagyjuk: elmaradhat máskorra; egyelőre teljesen -elfoglalva tárgyunkkal, nem kivánunk többet. Még ugyanazon estén -visszamegyünk a vásárra, zsebünkben előkészített kenyérrel és a -mint a szemfényvesztő megcsinálja mutatványát, az én kis tudósom, a -ki már alig tudta magát türtőztetni, azt mondja neki, hogy ez a -mutatvány nem is nehéz, ő is utána tudná csinálni. Szavánál fogják, -azonnal kiveszi zsebéből a kenyeret, a melybe el van rejtve a -vasdarab, dobogó szivvel megy az asztalhoz, csaknem remegve nyujtja -oda a kenyeret; a kacsa odaúszik és követi, a gyermek fölkiált és -ujjong örömében. A tapsokra, a közönség kiáltozására elszédül a -feje, magánkívül van. A szemfényvesztő meglepetve öleli meg, -üdvözli és megkéri, hogy tisztelje meg holnap is megjelenésével s -hozzáteszi, hogy gondja lesz rá, hogy több közönség gyülekezzék -össze, megtapsolni ügyességét. Az én kis természettudósom büszke -lesz és fecsegni akar; de én azonnal befogom a száját és dicséretek -közben elvezetem.</p> -<p>A gyermek egész másnapig nevetséges türelmetlenséggel -számlálgatja a perceket. Meghív mindenkit, a kivel csak találkozik; -azt szeretné, hogy az egész emberi nem tanuja legyen dicsőségének; -alig tudja kivárni az órát, már jóval előbb készen van, szinte -röpül a találkozóra. A terem már tele van. Mikor belép, fiatal -szíve túlárad. Előbb más játékok következnek, a szemfényvesztő -felülmulja önmagát és meglepő dolgokat csinál. A gyermek mindebből -nem lát semmit, izgatódik, beleizzad, alig tud lélegzeni, folyton -fogdossa zsebében türelmetlenségtől reszkető kézzel a -kenyérdarabot. Végre rákerül a sor, a mester nagy garral bejelenti -őt a közönségnek. Kissé szégyenkezve lép elő, előveszi a kenyeret… -ujabb forgandósága az emberi dolgoknak! A kacsa, a mely még tegnap -oly kezes volt, mára vad lett: a helyett, hogy odanyujtaná a -csőrét, a farkát fordítja oda és elsiet. Épp oly gondosan elkerüli -a kenyeret és a kezet, <span class="pagenum"><a name="Page_224" id= -"Page_224">-224-</a></span> a mely azt nyujtja, mint a hogy előbb -utána ment. Ezer hasztalan és gúnykaczajjal kisért próbálkozás után -a gyermek panaszra fakad, azt mondja, hogy rászedték, hogy ez egy -másik kacsa, a melyet az előbbinek helyébe tettek és fölszólítja a -szemfényvesztőt, hogy vonzza magához ő.</p> -<p>A szemfényvesztő szó nélkül elővesz egy darab kenyeret, -odanyujtja a kacsának, a kacsa azonnal odaúszik a kenyérhez és -utána megy a kéznek, a mely azt visszavonja. A gyermek fogja -ugyanazt a darab kenyeret, de a helyett, hogy jobban boldogulna, -mint az imént, azt látja, hogy a kacsa gúnyt űz belőle és -piruetteket csinál a medencze körül. Végre a gyermek egész -megzavarodva húzódik félre és nem meri többé kitenni magát a -gúnyolódásnak.</p> -<p>Akkor a szemfényvesztő fogja azt a kenyérdarabot, a melyet a -gyermek hozott és épp olyan sikerrel használja, mint a magáét. -Mindenki szemeláttára kihúzza belőle a vasat; ujabb kaczagás kél a -mi rovásunkra; aztán az így üressé tett kenyérrel épp úgy vonzza a -kacsát, mint az elébb. Ugyanazt teszi egy másik darab kenyérrel, -melyet mindenki szemeláttára vágott le más valaki; majd ugyanezt -teszi keztyűjével, ujja hegyével, végre a szoba közepére lép és az -efféle emberek nagyzoló hangján kijelenti, hogy az ő kacsája épp -úgy engedelmeskedik a hangjának, mint a mozdulatainak. Szól neki és -a kacsa engedelmeskedik; azt mondja neki, hogy menjen jobbra és -jobbra megy, jöjjön vissza és visszajön, forduljon meg és -megfordul; a mozdulat épp oly gyorsan megy végbe, mint a parancs. A -kettőzött tapsok megannyi sértés ránk nézve. Észrevétlenül távozunk -és bezárkózunk szobánkba; nem meséljük el sikerünket az egész -világnak, mint a hogy terveztük.</p> -<p>Másnap kopognak az ajtónkon. Kinyitom: a szemfényvesztő van itt. -Szerényen panaszkodik magaviseletünk miatt. Mit tett ő nekünk, hogy -mi meg akartuk fosztani hitelétől mutatványait és el akartuk venni -a kenyérkeresetét? Mi van olyan csodálatos abban a művészetben, -vonzani egy viaszk kacsát, hogy ezt a dicsőséget egy becsületes -ember keresete rovására akartuk megszerezni? Bizony uraim, ha volna -más tehetségem, a miből éljek, akkor ezzel nem nagyon <span class= -"pagenum"><a name="Page_225" id="Page_225">-225-</a></span> -dicsekedném. Elhihetik, hogy az az ember, a ki életét ennek a -szánalmas mesterségnek gyakorlásával töltötte, többet tud belőle, -mint önök, a kik csak néhány pillanat óta foglalkoznak vele. Ezért -nem mutattam meg mindjárt mesterfogásaimat, mert nem kell sietni, -hebehurgyán kitálalni mindent, a mit az ember tud. Mindig vigyázok -arra, hogy legjobb mutatványaimat föntartsam a kedvező alkalomra és -ezután is vannak még más mutatványaim, a melyekkel okvetetlenkedő -fiatalembereket lefőzhetek. Egyébiránt, uraim, szivesen megtanítom -önöket arra a titokra, a mely annyira zavarba hozta önöket, csak -azt kérem, hogy ne éljenek vele vissza ártalmamra és máskor -legyenek tartózkodóbbak.</p> -<p>Aztán megmutatja készülékét és roppant meglepetéssel látjuk, -hogy nem áll egyébből, mint egy erős és jól fölfegyverzett -mágnesből, a melyet egy az asztal alá bujtatott gyermek -észrevétlenül mozgatott.</p> -<p>Az ember becsomagolja készülékét és miután megköszöntük -szivességét és bocsánatot kértünk tőle, meg akarjuk ajándékozni, de -ő visszautasítja. (Uraim, nincs elég okom dicsekedni önökkel, hogy -elfogadjam ajándékaikat. Maradjanak lekötelezettjeim, akaratuk -ellenére is. Ez az én egyetlen boszum. Tudják meg, hogy mindenféle -embernek megvan a maga nagylelküsége; én megfizettetem a -mutatványaimat, de nem a leczkéimet.)</p> -<p>Távoztakor kifejezetten és hangosan szemrehányást tesz nekem. -Szivesen megbocsátok, úgymond, ennek a gyermeknek; neki nincs egyéb -bűne, mint a tudatlanság. De ön uram, a kinek ismernie kell hibáit, -miért engedett ön neki? Miután együtt élnek, ön mint az idősebb, -tartozik gondot viselni rá, tanácsokat adni neki, az ön -tapasztaltsága az a tekintély, a melynek a gyermeket vezetnie kell. -Majd ha megnő és szemére veti önmagának gyermekkora tévedéseit, -kétségkívül önnek fogja szemére vetni azokat a tévedéseket, a -melyektől nem óvta meg.</p> -<p>Távozik és kettőnket nagy zavarban hagy. Megrovom saját -engedékeny gyöngeségemet, megigérem a gyermeknek, hogy máskor föl -fogom áldozni az ő érdekének és figyelmeztetni fogom őt hibáira, -mielőtt azokat elkövetné, mert közeledik <span class= -"pagenum"><a name="Page_226" id="Page_226">-226-</a></span> az idő, -a mikor a viszonyunk meg fog változni és a mikor a mester -szigorúságának helyébe a pajtás engedékenysége lép: ennek a -változásnak fokonként kell végbemenni; mindenről előre kell -gondoskodni és pedig mindenről már jó előre.</p> -<p>Másnap ujra elmegyünk a vásárra, hogy még egyszer meglássuk azt -a mutatványt, a melynek a titkát megtudtuk. Mély tisztelettel -közelítünk a mi sokrateszi szemfényvesztőnkhöz; alig merjük rávetni -a szemünket. Elhalmoz minket szivességével és olyan kitüntetéssel -vezet helyünkre, a mely minket még jobban megaláz. Megcsinálja a -mutatványait, mint rendesen, de sokáig mulat és tetszeleg magának a -kacsával; közbe gyakran elég büszke tekintettel nézve ránk. Mi -tudunk mindent és meg se moczczanunk. Ha a növendékem csak ki is -merné nyitni a száját, agyonverni való gyermek volna.</p> -<p>Ennek a példának minden részlete fontosabb, semmint látszik. -Mennyi leczke van ebben az egyben! Mennyi megalázó következményt -von maga után a hiúságnak első megmozdulása! Fiatal mester, figyeld -meg ezt az első megmozdulást gondosan. Ha tenni tudsz róla, hogy -így megalázás és szégyen háramoljon belőle, biztos lehetsz benne, -hogy sokáig nem fog rá következni másik. Mennyi körülményesség! -fogjátok mondani. Megengedem, és mindez azért van, hogy egy -delejtűt szerezhessünk, a mely helyettesítheti nekünk a -meridiánt.</p> -<p>Miután megtanultuk, hogy a mágnes más testeken keresztül is hat, -nincs sürgősebb dolgunk, minthogy olyasféle gépet csináljunk, a -milyet láttunk: egy kivájt asztal, az asztalra ráerősítve egy -nagyon lapos medencze, benne a néhány vonalnyi víz, egy kissé több -gonddal készített kacsa stb. Mindig a medencze körül -foglalatoskodva, végre észre veszszük, hogy a kacsa nyugvó -helyzetben mindig csaknem ugyanabban az irányban helyezkedik el. -Figyelemmel kisérjük ezt a tapasztalatot, megvizsgáljuk ezt az -irányt és azt találjuk, hogy északról délre mutat. Többre nincs -szükségünk. Megvan a delejtűnk s ime benne vagyunk a fizikában. -<span class="pagenum"><a name="Page_227" id= -"Page_227">-227-</a></span></p> -<p>Különböző éghajlatok vannak a földön és különböző hőmérsékletek -ez éghajlatok alatt. Az évszakok észrevehetőbben váltakoznak, a -szerint, a mint közeledünk a sarkhoz; minden test összehúzódik a -hidegben és kitágul a melegben; ez a jelenség jobban megmérhető a -folyékony testeken és még észrevehetőbb a szeszes folyadékokon. -Innen van a hőmérő. A szél éri az arczot, tehát a levegő test, -fluidum. Érezzük, bár meglátni nincs módunk. Fordíts meg egy -poharat a vízben, a víz nem fogja megtölteni, hacsak nem hagyunk -kijárást a levegőnek; a levegő tehát ellenállásra képes. Merítsük a -poharat jobban alá, a víz föl fog hatolni a levegővel telt térbe a -nélkül, hogy teljesen meg tudná tölteni; a levegő tehát bizonyos -fokig összenyomható. Egy sürített levegővel telt lapda jobban -ugrik, mintha bármi más anyaggal volna töltve; a levegő tehát -rugalmas test. Kinyujtózva a fürdőben, emeld ki karodat -vízszintesen a vízből, akkor úgy fogod érezni, mintha roppant teher -volna rajta; a levegő tehát sulyos test. Ha egyensúlyra teszszük a -levegőt más fluidumokkal, megmérhetjük a súlyát: innen a barométer, -a lopó, a szélpuska, a pneumatikus gép. A statika és hydrostatika -minden törvénye megtalálható ilyen egyszerü kisérletek -segítségével. Nem akarom, hogy bármi efféléért kisérleti fizikai -szertárba menjünk: a készülékeknek és gépezeteknek ez az egész -apparátusa kedvem ellenére való. A tudományos szinezet megöli a -tudományt. Vagy megrémítik a gyermeket mindezek a gépezetek, vagy -megosztja és eltéríti a figyelmét az alakjuk, holott a hatásukra -kellene figyelnie.</p> -<p>Azt akarom, hogy készülékeinket csináljuk meg magunk és nem -akarom az eszközt a kisérlet előtt csinálni, hanem ellenkezőleg, -miután mintegy véletlenül rábukkantunk a kisérletre, lassanként -találjuk föl az igazolására szolgáló eszközt. Inkább ne legyenek -készülékeink olyan tökéletesek és pontosak, csak legyenek annál -tisztább fogalmaink arról, hogy milyeneknek kell lenniök és a -hatásokról, a melyek belőlük következnek. Első statikai leczkéimen -a helyett, hogy mérleget keresnék, keresztül vetek egy botot egy -szék hátán. Mikor a bot egyensúlyban van, megmérem a két részének -<span class="pagenum"><a name="Page_228" id= -"Page_228">-228-</a></span> hosszát, mindkét felől súlyokat -függesztek rá, hol egyenlőket, hol egyenlőtleneket és előbbre -húzva, vagy visszatolva, a mennyire szükséges, végre kitalálom, -hogy az egyensúly a súlyok mennyiségének és az emeltyűkarok -hosszának kölcsönös arányából származik. Ime az én kis fizikusom ki -tudja igazítani a mérleget, mielőtt látta volna.</p> -<p>Tagadhatatlanul sokkal tisztább és sokkal biztosabb fogalmakat -merítünk azokból a dolgokból, a melyeket így magunktól tanulunk -meg, mint azokból, a melyeket másnak tanításából ismerünk és -azonfölül, hogy nem szoktatjuk hozzá az eszünket, hogy szolgai -módon alávesse magát a tekintélynek, leleményesebbekké válunk a -viszonyok megtalálására, az eszmék kapcsolására, készülékek -kitalálására, mint mikor mindezt úgy véve át, a hogy kapjuk, -szellemünket a tétlenségben ellanyhulni engedjük, mint a hogy annak -az embernek a teste, a kit mindig a cselédsége öltöztet, kiszolgál -és a kit mindég a lovai visznek, végül elveszti erejét és tagjainak -használatára való képességét. Boileau azzal dicsekedett, hogy -megtanította Racinet nehezen rímelni. Annyi csodálatra méltó -módszer között, melyek a tudomány tanulmányozásának megrövidítésére -szolgálnak; nagy szükségünk volna valakire, a ki adna egy módszert, -fáradsággal való megtanulásukra.</p> -<p>Ezeknek a lassú és fáradságos kutatásoknak legfeltünőbb előnye, -hogy a spekulativ tanulmányok közben tevékenységben tartjuk a -testet, a tagokat hajlékonyságukban és hogy folytonosan gyakoroljuk -a kezet a munkára és az embernek hasznos ügyességre. Az a sok -eszköz, a melyet arra találtak ki, hogy vezessenek minket -kisérleteinkben és kiegészítsék az érzékek pontosságát, -gyakorlásuknak elhanyagolására vezet. A szögmérő fölment a szögek -nagyságának szemmérték szerinti megállapítása alól; a szem, a mely -pontosan mérte a távolságokat, rábizza magát a lánczra, a mely -megméri őket helyette; a mérleg fölold az alól, hogy a kezemmel -itéljem meg a súlyt, melyet általa ismerek. Mennél leleményesebbek -az eszközeink, annál durvábbakká és ügyetlenebbekké válnak a -szerveink; addig gyüjtjük a <span class="pagenum"><a name= -"Page_229" id="Page_229">-229-</a></span> gépeket magunk körül, míg -végre nem találunk semmit önmagunkban, a mi gép gyanánt -szolgálhatna.</p> -<p>Ha azonban azt az ügyességet, a mely ezeket a gépezeteket -helyettesítette, elkészítésükre fordítjuk és ha azt a -szemfülességet, a melyre szükségünk volt, hogy ellehessünk -nélkülük, megcsinálásukra használjuk, csak nyerünk, a nélkül, hogy -valamit is vesztenénk; hozzá fűzzük a művészetet a természethez és -találékonyabbakká válunk a nélkül, hogy kevésbbé ügyesekké válnánk. -Ha a gyermeket a helyett, hogy a könyvek fölé görnyeszszem, egy -műhelyben foglalom el, a kezei a szelleme javára dolgoznak: -filozofussá válik és azt hiszi, hogy ő csak munkás. Végül ennek a -gyakorlásnak vannak más hasznai is, melyről alább fogok beszélni és -meg fogjuk látni, hogy lehet a filozófia játékaitól fölemelkedni az -ember valódi tevékenységéhez.</p> -<p>Megmondtam már, hogy a merőben spekulativ ismeretek nem igen -valók a gyermeknek, még akkor sem, a mikor már közeledik a serdülő -korhoz; hanem a nélkül, hogy mélyebben bevezetnők a rendszeres -fizikába, igyekezzünk mindenek előtt, hogy minden kisérletünk a -deductio bizonyos neme által kapcsolódjék egymáshoz, hogy ezen -kapcsolatok segítségével a maguk rendje szerint helyezhesse el őket -elméjében és adandó alkalommal visszaidézhesse emlékezetébe, mert -bizony nehéz dolog, hogy az elszigetelt tények, sőt még okoskodások -is sokáig megmaradjanak az emlékezetben, a mikor nincs hol megfogni -őket, ha vissza akarjuk idézni.</p> -<p>A természet törvényeinek kutatását kezdjétek mindig a -legközönségesebb és leginkább érzékelhető jelenségeken és -szoktassátok hozzá növendéketeket, hogy ezeket a jelenségeket ne -okul fogja föl, hanem tényekül. Fogok egy követ és úgy teszek, -mintha el akarnám helyezni a levegőben, kinyitom a kezemet s a kő -leesik. Ránézek Emilre, a ki figyel arra, hogy mit csinálok és -mondom neki: miért esett le ez a kő?</p> -<p>Mely gyermek jutna zavarba erre a kérdésre? Egy sem, még Emil -sem, ha nem lett volna nagy gondom rá, hogy előkészítsem, hogy ne -tudjon rá felelni. Mind azt fogják mondani, <span class= -"pagenum"><a name="Page_230" id="Page_230">-230-</a></span> hogy a -kő azért esik le, mert nehéz, de mi nehéz? A mi leesik. A kő tehát -azért esik le, mert leesik? Itt tehát az én filozofusom fennakad. -Ez az ő első leczkéje a rendszeres fizikából és akár hasznára van -ezen a téren akár nem, mindig észszerű leczke lesz.</p> -<p>A szerint, a mint a gyermek halad értelemben, egyéb fontos -megfontolások köteleznek, hogy jobban válogassuk meg -foglalatosságait. A mint eljut odáig, hogy eléggé ismerje önmagát, -hogy fölfoghassa, miben áll a jóléte, a mint eléggé kiterjedt -viszonyokat képes észszel fölérni, hogy megitélhesse, mi felel meg -neki és mi nem felel meg neki, attól fogva abban a helyzetben van, -hogy megérthesse a különbséget a munka és a szórakozás között és ne -tekintse az egyiket a másik ellanyhulásának. Akkor a valóságos -hasznú tárgyak már belejuthatnak tanulmányaiba és módot nyujthatnak -neki, hogy folytonosabban foglalkozzék velük, mint az egyszerű -szórakozásokkal. A kényszerűségnek mindig ujra születő törvénye -ideje korán megtanítja az embert, hogy azt tegye, a mi nem tetszik -neki, hogy megelőzzön egy olyan bajt, a mely még kevésbbé tetszenék -neki. Ez az előrelátás haszna és abból, hogy ez az előrelátás jól -vagy rosszul van szabályozva, származik minden bölcsesség, vagy -minden emberi nyomorúság.</p> -<p>Minden ember boldog akar lenni, de hogy az lehessen, azon kell -kezdeni, hogy tudja mi a boldogság. A természetes ember boldogsága -épp oly egyszerű, mint az élete; abban áll, hogy nem szenved: az -egészségben, a szabadságban, a szükséges dolgok meglétében áll. Az -erkölcsi ember boldogsága más valami, de itt most nem arról van -szó, nem ismételhetem eléggé, hogy csakis fizikai dolgok -érdekelhetik a gyermeket, kivált azt, a kinek kivánságait nem -keltették föl és a kit nem rontottak meg kezdettől fogva a -képzelődés mérgével. Ha előre látja szükségleteit, mielőtt még -érezné őket, akkor értelme már erősen előre haladt, s kezdi -fölismerni az idő értékét. Fontos dolog akkor hozzá szoktatni, hogy -hasznos dolgokra fordítsa, de olyanokra, a melyeknek haszna az ő -korára érezhető és tehetségeinek megfelel. Mindaz, a mi az erkölcsi -<span class="pagenum"><a name="Page_231" id= -"Page_231">-231-</a></span> rendre és a társadalmi szokásra -vonatkozik, nem mutatható be neki, mivel nincs abban a helyzetben, -hogy megértse. Ostobaság azt követelni tőle, hogy alkalmazkodjék -olyan dolgokhoz, a melyekről csak úgy nagyjában mondják neki, hogy -javára válhatnak a nélkül, hogy tudná, miben válhatnak javára és a -melyekről biztosítják, hogy hasznukat veheti nagy korában a nélkül, -hogy most bármi érdekét találná ebben az állítólagos haszonban, a -melyet meg se tud érteni.</p> -<p>A gyermek ne tegyen semmit csak azért, mert mondják neki; rá -nézve semmi se jó, csak az, a mit jónak érez. Azt hiszitek, hogy -előrelátás tőletek, ha mindég előbbre vetitek képességeinél; ezt -azonban elhibázzátok. Hogy fölfegyverezzétek bizonyos hiábavaló -eszközökkel, melyeknek talán soha sem veszi hasznát, megfosztjátok -az ember legegyetemesebb eszközétől, a józan észtől, -hozzászoktatjátok, hogy mindég vezettesse magát, hogy ne legyen -soha egyéb, csak egy gép mások kezében. Azt akarjátok, hogy -tanulékony legyen kicsi korában; ez annyi, mintha azt akarnátok, -hogy hiszékeny és rászedhető legyen nagy korában. Mind csak azt -mondjátok neki: «Mindaz, a mit én kivánok tőled, hasznodra válik, -de most nem vagy abban a helyzetben, hogy ezt felismerd. Micsoda -fontossága van rám nézve annak, hogy te megteszed-e, a mit kivánok, -vagy sem? Csak a magad számára dolgozol.» Mind ezekkel a szép -szólamokkal, a melyeket most hozzá intéztek, hogy okossá tegyétek, -előkészítitek azoknak a szólamoknak a sikerét, a melyeket majd -valamikor valami ábrándozó, besúgó, szélhámos gazember, vagy -bármiféle bolond intéz hozzá, hogy hálójába kerítse, vagy rákapassa -bolondságára.</p> -<p>Fontos dolog, hogy a felnőtt ember sok olyan dolgot tudjon, -melyeknek hasznosságát a gyermek nem tudja megérteni, de -szükséges-e és lehetséges-e, hogy a gyermek megértsen mindent, a -mit tudni a felnőtt embernek fontos? Igyekezzetek a gyermeket -megtanítani mind arra, a mi az ő korára hasznos és meg fogjátok -látni, hogy az ideje nagyon is ki lesz töltve. Miért akarjátok -azoknak a tanulmányoknak rovására, melyek most megfelelnek neki, -olyan <span class="pagenum"><a name="Page_232" id= -"Page_232">-232-</a></span> életkor tanulmányaival foglalkoztatni, -a melyről nagyon kevéssé biztos, hogy el fogja érni? De fogjátok -mondani, hogy lesz-e elég ideje megtanulni, a mit tudnia kell, -mikor eljön a pillanat, hogy hasznát vegye? nem tudom, azt azonban -tudom, hogy lehetetlenség erre előbb megtanítani, mert igazi -mestereink a tapasztalat és az érzés és az ember mindig csak az ő -mindenkori helyzetével való kapcsolatban érzi jól, hogy mi való az -embernek. A gyermek tudja, hogy arra született, hogy emberré -legyen; mindazok a fogalmak, melyekkel az ember helyzetéről birhat, -számára a tanulás alkalmai; de annak a helyzetnek fogalmaira -vonatkozólag, a melyek kivül esnek felfogása körén, teljes -tudatlanságban kell maradnia. Egész könyvem nem egyéb, mint a -nevelés ez alapelvének folytonos bizonyítása.</p> -<p>A mint eljutottunk odáig, hogy növendékünknek fogalmat adhatunk -a <i>hasznos</i> szóról, ujabb nagy támasztó pontunk van arra, hogy -irányíthassuk, mert ez a szó erős benyomást tesz rá, úgy azonban, -hogy korával arányban álló értelemmel bir reá nézve és hogy -világosan látja kapcsolatát jelenlegi jóllétével. A ti -gyermekeitekre ez a szó nincs benyomással, mert nem volt rá -gondotok, hogy olyan fogalmat adjatok nekik róla, a mely kezük -ügyébe esik és mert mindig mások vállalván magukra, hogy -gondoskodnak arról, a mi nekik hasznos, soha sincs rá szükségük, -hogy maguk törődjenek ezzel és nem is tudják, mi a hasznosság.</p> -<p><i>Mire jó ez?</i> Ez lesz ettől fogva a szent szó, az a szó, a -mely közte és köztem dönt életünk minden tényében; ez az a kérdés, -a mely az én részemről csalhatatlanul következik az ő minden -kérdésére és a mely zabolájául szolgál az együgyű és terhes -kérdések, kérdezgetések sokaságának, a melyekkel a gyermekek -nyughatatlanul és haszontalanul fárasztják mindazokat, a kik -körülöttük vannak, inkább azért, hogy bizonyos nemű uralmat -gyakoroljanak fölöttük, minthogy valami hasznuk legyen belőle. Az, -a kit megtanítanak, mint legfontosabb leczkéjére, arra, hogy csakis -hasznos dolgokat akarjon tudni, úgy kérdez, mint Sokrates, nem tesz -egy kérdést sem a nélkül, hogy számot ne adna magának <span class= -"pagenum"><a name="Page_233" id="Page_233">-233-</a></span> az -okáról, a melyről tudja, hogy meg fogják tőle kérdezni, mielőtt -feleletet adnak neki.</p> -<p>Ime, mily hatalmas eszközt adok kezetekbe, hogy hathassatok -növendéketekre. Nem tudván semminek sem az okát, csaknem -hallgatásra van kárhoztatva, a mikor nektek úgy tetszik; nektek -pedig ellenkezőleg mekkora előnyt nyujtanak ismereteitek és -tapasztalataitok, hogy megmutassátok neki mindannak a hasznát, a -mit ajánltok neki! Mert ne tévedjetek ebben, ezt a kérdést fölvetni -előtte annyit tesz, mint megtanítani, hogy a maga részéről ő is -fölvesse veletek szemben és számítanotok kell arra, hogy mindenben, -a mit ezek után ajánlani fogtok neki, példátokat követve bizonyosan -ezt fogja mondani: <i>mire jó ez?</i></p> -<p>Talán ez a legnehezebb örvény, melyet a nevelőnek ki kell -kerülni. Ha a gyermek kérdésére csak éppen, hogy lerázd magadról az -ügyet, egyetlen okot mondasz neki, a melyet nem képes megérteni, -akkor azt látja, hogy a magad fogalmai és nem az övéi szerint -okoskodol s azt a mit mondasz neki a te korod számára valónak fogja -hinni és nem a maga kora számára valónak; nem fog többé bizni -benned és minden el lesz veszve. De hol az a tanító, a ki növendéke -előtt zavarba akarna jutni és beismerni, hogy nincs igaza. -Valamennyiök előtt törvény számba megy, hogy azokat a tévedéseiket -sem vallják be, a melyeket elkövettek, holott én? azt tenném -törvényemül, hogy még azokat a tévedéseimet is belátom, a melyeket -nem követek el, a mikor nem tudnám megértetni vele okaimat. Így az -én magatartásom mindig tisztán állna előtte, soha sem keltene benne -gyanút és jobban föntartanám hitelemet, a midőn hibákat vállalok -magamra, mint amazok, a midőn elleplezik az övéiket.</p> -<p>Első sorban gondoljátok meg, hogy ritkán a ti dolgotok -megállapítani, hogy mit kell tanulnia; az ő dolga ezt kivánni, -keresni és megtalálni. A ti dolgotok pedig felfoghatóvá tenni -számára, ügyesen fölkelteni benne azt a kivánságot és eszközöket -szolgáltatni neki kielégítésére. Ebből következik, hogy kérdéseitek -legyenek ritkák, de jól megválasztottak és hogy mivel ő neki sokkal -több kérdezni valója van tőletek, mint nektek tőle, mindig -tartózkodóbbak <span class="pagenum"><a name="Page_234" id= -"Page_234">-234-</a></span> lesztek és gyakrabban kerültök abba a -helyzetbe, hogy ezt kérdezzétek tőle: <i>miben hasznos tudni azt, a -mit kérdezel tőlem?</i></p> -<p>Sőt mivel kevéssé fontos, hogy ő ezt vagy azt megtanulja, csak -értse meg jól azt, a mit megtanul és annak hasznát, a mit megtanul, -a mint nem tudtok neki való felvilágosítást adni arra nézve, a mit -mondtok neki, inkább ne adjatok neki semmiféle felvilágosítást. -Mondjátok neki aggály nélkül: erre nem tudok jó feleletet adni, -tévedtem, hagyjuk ezt. Ha tanítástok egyáltalán nem volt helyén, -nincs abban semmi rossz, ha teljesen fel hagytok vele; ha pedig -helyén volt, egy kis fáradsággal hamarosan meg fogjátok találni az -alkalmat, hogy hasznosságát megértessétek vele.</p> -<p>Nem szeretem a beszéddel történő magyarázatokat. A fiatal -emberek nem nagyon figyelnek rájuk és nem is jegyzik meg őket. -Tényeket! Tényeket! Nem ismételhetem eléggé, hogy túlságos hatalmat -tulajdonítunk a szavaknak; szószátyár nevelésünkkel csak -szószátyárokat nevelünk.</p> -<p>Tegyük föl, hogy mialatt növendékemmel a nap forgását és a -tájékozódás módját tanulmányozom, egyszerre félbeszakít és -megkérdez, hogy mire való mindez? Mily szép beszédet tarthatok -neki! Mennyi dologról nyilik alkalmam kioktatni, mikor kérdésére -felelek. Különösen ha beszélgetésünknek tanui is vannak!<a name= -"FNanchor_63" id="FNanchor_63"></a><a href="#Footnote_63" class= -"fnanchor">63)</a> Beszélni fogok neki az utazás hasznosságáról, a -közlekedés előnyeiről, a különféle éghajlatok különleges -terményeiről, a különböző népek szokásairól, a kalendárium -használatáról, az évszakok visszatérésének kiszámításáról a -mezőgazdaság számára, a hajózás művészetéről, annak a módjáról, -hogy mikép találja meg az ember az irányát a tengeren és pontosan -követhesse kiszabott útját a nélkül, hogy tudhatná, hol van. -<span class="pagenum"><a name="Page_235" id= -"Page_235">-235-</a></span> A politika, a természetrajz, a -csillagászat, sőt még az erkölcs és a nemzetközi jog is belekerülne -magyarázatomba, olyasformán, hogy növendékemnek mindezen -tudományokról magasztas fogalmat nyujtanék és nagy vágyat keltenék -benne megtanulásukra. Mikor mindezt elmondanám, egy igazi pedánst -tárnék ki, a kinek a gyermek egyetlen gondolatát sem értené meg. -Nagy vágya volna megkérdezni tőlem, mint azelőtt, hogy mire való a -tájékozódás, de nem merné, mert attól félne, hogy rossz néven -veszem. Jobban járna, ha úgy tenne, mintha megértené, a minek -meghallgatására kényszerítették Így szokott végbemenni a szép -nevelés.</p> -<p>De a mi Emilünk, a ki rusztikusabban van nevelve és a kinek -annyi fáradsággal nehezebb felfogást adtunk, semmi effélét nem fog -hallani. Az első szótól kezdve, a melyet nem ért meg, elszalad, -bohóskodik a szobában és hagy engem magamra szónokolni. Keressünk -tehát egyszerűbb megoldást, tudós apparátusom ő rajta nem fog.</p> -<p>A Montmorencytől északra fekvő erdő fekvését figyeltük meg, a -mikor félbeszakított alkalmatlan kérdésével: <i>mire való ez?</i> -Igazad van, mondom én, erről nyugodtan kell gondolkodni és ha azt -találjuk, hogy ez a munka nem jó semmire, nem fogunk vele többet -bajlódni, mert hasznos szórakozásokban nem szenvedünk hiányt. Más -dologgal foglalkozunk az nap már, nem kerül szóba a földrajz.</p> -<p>Másnap reggel sétát ajánlok neki, reggeli előtt; ő nagyon -szivesen beleegyezik; futkosni mindig kész a gyermek és Emilnek jó -lábai vannak. Fölmegyünk az erdőbe, átszaladunk a mezőkön, -eltévedünk, már nem is tudjuk, hol vagyunk és a mikor vissza -kellene térni, nem tudjuk megtalálni utunkat. Az idő múlik, jön a -hőség, megéhezünk, sietünk, hasztalan bolyongunk erre-arra, -mindenütt csak erdőt, kőfejtő helyet, mezőket találunk, semerre -nincs tájékozó pont, hogy visszataláljunk. Jól kimelegedve, -kimerülten, éhesen, futkosásunkkal nem érünk el egyebet, mint hogy -még jobban eltévedünk. Végre leülünk pihenni, helyzetünket -megfontolni. Emil, a kiről föltételezem, hogy úgy van nevelve, mint -bármely más gyerek, nem fontolgat, hanem sir; nem tudja, hogy -Montmorency kapujánál vagyunk, <span class="pagenum"><a name= -"Page_236" id="Page_236">-236-</a></span> hogy csak egy egyszerű -facsoport rejti el előlünk; ez a facsoport az ő szemében erdő, -akkora emberkét, mint ő, elfödnek a bokrok.</p> -<p>Néhány pillanatnyi hallgatás után aggódó hangon mondom neki: -kedves Emilem, mit tegyünk, hogy kijussunk innen?</p> -<p><i>Emil.</i> (Verejtékezve és forró könnyeket ontva). Nem tudom. -Fáradt vagyok, éhes vagyok, szomjas vagyok, nem birom tovább.</p> -<p><i>Jean Jacques.</i> Azt hiszed, hogy én jobban vagyok, mint te -és azt gondolod, hogy nem sirnék, ha könnyeimből meg lehetne -reggelizni? Nem sirni kell most, hanem haza találni. Mutasd az -órádat, hány óra?</p> -<p><i>Emil.</i> Dél van és én még mindég éhgyomorral vagyok.</p> -<p><i>Jean Jacques.</i> Ez igaz, dél van és én még mindég -éhgyomorral vagyok.</p> -<p><i>Emil.</i> Oh milyen éhes lehet ön!</p> -<p><i>Jean Jacques.</i> A baj az, hogy az ebéd nem jön ide utánam. -Dél van, éppen az az idő, a mikor tegnap Montmorencyból figyeltük -az erdő fekvését. Hát ha ugyanúgy meg tudnók figyelni az erdőből -Montmorency helyzetét?…</p> -<p><i>Emil.</i> Igen ám, de tegnap láttuk az erdőt, innen pedig nem -látjuk a várost.</p> -<p><i>Jean Jacques.</i> Ez a baj… Ha megtalálhatnók a fekvését a -nélkül, hogy látnunk kellene…</p> -<p><i>Emil.</i> Oh uram!</p> -<p><i>Jean Jacques.</i> Nem mondtuk-e, hogy az erdő -Montmorencyból…</p> -<p><i>Emil.</i> Északra fekszik.</p> -<p><i>Jean Jacques.</i> Következőleg tehát Montmorencynak…</p> -<p><i>Emil.</i> Az erdőtől délre kell lenni.</p> -<p><i>Jean Jacques.</i> Van egy módunk arra, hogy délben miként -találjuk meg az északot.</p> -<p><i>Emil.</i> Igen, az árnyék irányáról.</p> -<p><i>Jean Jacques.</i> De a délt?</p> -<p><i>Emil.</i> Hát ezt hogy?</p> -<p><i>Jean Jacques.</i> A dél szemközt van északkal.</p> -<p><i>Emil.</i> Ez igaz, tehát csak az árnyékkal ellenkező irányt -<span class="pagenum"><a name="Page_237" id= -"Page_237">-237-</a></span> kell keresnünk. Ime erre van dél! erre -van dél! Biztos, hogy Montmorency ezen az oldalon van, keressük -ezen az oldalon.</p> -<p><i>Jean Jacques.</i> Igazad lehet, menjünk ezen az ösvényen, az -erdőn át.</p> -<p><i>Emil.</i> (Tapsolva és örömkiáltásban törve ki.) Ah már látom -Montmorencyt, hiszen itt van közvetlen előttünk, itt van a nyilt -mezőn. Menjünk reggelizni, menjünk ebédelni, fussunk. Mégis csak jó -valamire a csillagászat.</p> -<p>Jegyezzétek meg, hogy ha nem mondja is ezt az utóbbi mondatot, -gondolni fogja, a mi egyre megy! Csak az a fő, hogy ne én mondjam. -Arról is biztosak lehettek, hogy élete fogytáig nem fogja -elfelejteni ezt a leczkét, holott, hacsak a szobájában magyaráztam -volna meg neki mindezt, a beszédemet másnap már elfelejtette volna. -A mennyire lehet, a tényeket kell beszéltetni és csak azt mondani, -a mit az ember nem bir megtenni.</p> -<p>Az olvasó nem tételezi föl rólam, hogy oly kevésre becsülöm őt, -hogy a tanulmányok minden fajtájára külön példát adjak. Hanem -bármiről van is szó, nem buzdíthatom eléggé a nevelőt, hogy mérje -mindig bizonyítását növendéke fölfogásához, mert hogy ismételjem, -nem az a baj, a mit nem ért meg, hanem a miről azt hiszi, hogy -megértette.</p> -<p>Emlékszem, hogy egy gyermeket rá akartam kapatni a khémiára; -miután különböző fémcsapadékokat mutattam neki, megmagyaráztam, -miként készül a tinta. Megmondtam, hogy feketesége csak nagyon -feloldott vastól ered, a melyet vitriolból oldottunk ki és -alkalikus folyadékkal csaptunk ki. Tudós magyarázatom közben a kis -gézengúz egyszerűen szavamba vágott azzal a kérdéssel, a melyre én -tanítottam. Bizony nagy zavarba jöttem.</p> -<p>Miután egy kissé gondolkoztam, elhatározásra jutottam. Hozattam -vele egy kis bort a házigazda pinczéjéből és nyolcz sousért másféle -bort egy borkereskedőtől. Egy kis üvegbe szilárd alkali oldatot -tettem, aztán magam elé állítottam két pohárban a két különböző -fajta bort és így szóltam:<a name="FNanchor_64" id= -"FNanchor_64"></a><a href="#Footnote_64" class="fnanchor">64)</a> -<span class="pagenum"><a name="Page_238" id= -"Page_238">-238-</a></span></p> -<p>Különböző árúkat hamisítanak úgy, hogy jobbnak tüntetik föl, -mint a milyenek. Ezek a hamisítványok megcsalják a szemet és az -izlést, de ártalmasak is és a meghamisított holmit, ha látszólag -szebb lett is, rosszabbá teszik, mint a milyen azelőtt volt.</p> -<p>Különösen az italokat hamisítják és leginkább a bort, mert itt a -csalást nehezebb fölismerni és a csalónak nagyobb haszna van -belőle.</p> -<p>A fanyar vagy savanyú borok hamisítása ólomczukorral történik; -az ólomczukor ólom készítmény Az ólom savakkal vegyítve nagyon édes -sót ad, a mely megjavítja a bor savanyú izét, de méreg azokra, a -kik megiszszák. Fontos dolog tehát, mielőtt az ember megiszsza a -gyanus bort, megtudni, van-e benne ólomczukor, vagy sem Hogy ezt -megállapítsam, így okoskodom:</p> -<p>E bor folyadéka nemcsak meggyujtható szeszt tartalmaz, mint a -hogy láttad a pálinkán, a melyet belőle kivonnak, hanem van benne -sav is, mint a hogy tudhatod az eczetről és a borkőről, a melyet -szintén a borból vonnak ki.</p> -<p>A sav vegyi rokonságban van a fémes anyagokkal, egyesül velük -oldódás útján, hogy összetett sót adjon, olyat, mint pl. a rozsda, -a mely nem egyéb, mint a levegőben, vagy a vízben levő sav által -feloldott vas, vagy mint a rézrozsda, a mely nem egyéb, mint az -eczet által föloldott réz. De ugyanez a sav még közelebbi vegyi -rokonságban van az alkalikus anyagokkal, mint a fémekkel. Úgy hogy -az előbbieknek hozzájárulásával a sav az összetett sókban, a -melyekről az imént beszéltem, kényszerül elengedni a fémet, a -melylyel egyesülve van, hogy az alkalihoz hozzá kötődjék.</p> -<p>A fém tehát megszabadulva a savtól, a mely feloldva tartotta, -kicsapódik és a folyadékot zavarossá teszi.</p> -<p>Ha tehát ezeknek a boroknak egyike ólomczukrozva van, a benne -levő sav föloldva tartja az ólmot. Ha most alkalikus folyadékot -öntök bele, akkor ez kényszeríti a savat, hogy szabaddá legyen és -egyesüljön vele; az ólom nem tartatván föloldva, ismét előtünik, -zavarossá teszi a folyadékot és végül lecsapódik a pohár fenekén. -<span class="pagenum"><a name="Page_239" id= -"Page_239">-239-</a></span></p> -<p>Ha nincs ólom<a name="FNanchor_65" id="FNanchor_65"></a><a href= -"#Footnote_65" class="fnanchor">65)</a> sem más fém a borban, az -alkali nyugodtan egyesül a savval,<a name="FNanchor_66" id= -"FNanchor_66"></a><a href="#Footnote_66" class="fnanchor">66)</a> -az egész föloldva marad és nem lesz semmi lecsapódás.</p> -<p>Ekkor aztán töltöttem alkalikus folyadékomból egymásután a két -pohárba: az otthoni bor tiszta és átlátszó maradt, a másik egy -pillanat alatt zavaros lett és egy óra mulva tisztán lehetett látni -a pohár fenekén lecsapódott ólmot.</p> -<p>Ime folytattam én, a természetes bor, a melyet meg lehet inni; -és ime a hamisított bor, a mely mérges. Ezt azokkal az ismeretekkel -lehet megállapítani, a melyeknek hasznát kérdezted tőlem. A ki jól -tudja, hogy készül a tinta, fel tudja ismerni a hamisított bort -is.</p> -<p>Nagyon meg voltam elégedve a példámmal és mégis észrevettem, -hogy a gyermekre nem sok hatással van. Némi időre volt szükségem, -hogy megértsem, hogy ostobaságot cselekedtem; mert nem is szólva -annak lehetetlenségéről, hogy egy 12 éves gyermek megérthesse -magyarázatomat, ennek a kisérletnek a haszna nem fért az eszébe, -mert miután megkóstolta a kétféle bort, mind a kettőt jónak találta -és nem kapcsolt semmiféle fogalmat a hamisítás szóhoz, a melyet oly -jól megmagyarázottnak hittem. Ezeknek a többi szavaknak: -<i>egészségtelen méreg</i>, nem volt ránézve semmi értelme, -ugyanúgy volt ebben a tekintetben, mint Fülöp orvosának az -életirója. Ugyanígy van vele minden gyermek.</p> -<p>Az okozatoknak az okokhoz való viszonya, a melyeknek -<span class="pagenum"><a name="Page_240" id= -"Page_240">-240-</a></span> kapcsolatát nem veszszük észre, a jó és -rossz, melyről nincs fogalmunk, a szükségletek, a melyeket soha sem -éreztünk, semmisek ránk nézve; lehetetlenség, hogy általuk bármire -is rávehetők legyünk, a mi rájuk vonatkozik. Tizenötéves korunkban -ugyanígy nézünk a bölcs ember boldogságára, mint 30 éves korunkban -a paradicsomi boldogságra. Ha nem fogjuk föl sem az egyiket, sem a -másikat, keveset fogunk tenni arra, hogy elérjük és még ha -fölfogjuk is, akkor is keveset fogunk erre tenni, hacsak nem -kivánjuk és nem érezzük nekünk valóknak. Könnyű dolog meggyőzni a -gyermeket arról, hogy a mire meg akarjuk tanítani, hasznos, de nem -érünk semmit a meggyőzéssel, ha nem tudjuk rábeszélni. Hiába indít -a nyugodt okoskodás helyeslésre vagy kárhoztatásra, a cselekvésre -csak a szenvedély bir rá. És hogy gyuljunk szenvedélyre olyan -érdekekért, a melyek nincsenek meg bennük?</p> -<p>Ne mutassatok soha a gyermeknek olyat, a mit nem tud meglátni. -Míg az emberiség neki csaknem idegen, nem tudván fölemelni őt az -ember állapotába, sülyeszszétek le kedvéért az embert a gyermek -állapotába. Arra gondolva, a mi hasznos lehet ránézve egy más -életkorban, csak arról beszéljetek neki, a minek hasznát a jelenben -belátja. Egyéb iránt soha ne hasonlítsátok össze más gyermekekkel, -soha ne legyenek vetélytársai, sem versenytársai még a futásban -sem, attól fogva, hogy elkezd önállóan gondolkozni. Százszor jobban -szeretem, ha inkább meg se tanulja azt, a mit csak féltékenység, -vagy hiuság által tudna megtanulni. Csak épen megjelölöm minden -évben a haladást, a melyet tesz, összehasonlítom azzal a -haladással, a melyet a következő évben tesz s ezt mondom neki: -ennyi meg ennyi vonallal nőttél, ezt az árkot tudtad átugrani, ezt -a terhet tudtad fölemelni, ilyen messzire tudtál egy követ eldobni, -ennyire tudtál egy szuszra szaladni stb; lássuk hát, mit tudsz -most. Így felizgatom a nélkül, hogy bárkire is féltékenynyé tenném. -Fölül akarja mulni magát és fölül is kell, hogy mulja. Abban nem -látok semmi rosszat, ha vetélytársává lesz önmagának.</p> -<p>Gyűlölöm a könyveket, nem tanítanak meg egyébre, <span class= -"pagenum"><a name="Page_241" id="Page_241">-241-</a></span> -minthogy beszélni tudjunk arról, a mit nem tudunk. Azt mondják, -hogy Hermes oszlopokra véste a tudományok elemeit, hogy megmentse -fölfödözéseit egy vízözönből. Ha jól belevéste volna az emberek -fejébe, a hagyomány útján megmaradtak volna benne. A jól -előkészített agyvelők azok az emlékkövek, melyekbe az emberi -ismeretek legbiztosabban bevésődnek. Nincs-e arra mód az annyi -könyvben szétszórt tanuságokat összébb hozni, egyesíteni őket egy -szempont alatt, a melyet könnyű lehetne belátni, érdekes lehetne -követni és a mely ösztökéül szolgálhatna már a gyermekkorban is? Ha -ki lehet találni egy helyzetet, a melyben az ember összes -természetes szükségletei a gyermek eszének érthető módon -mutatkoznak és a melyben az ugyanezen szükségletekről való -gondoskodás eszközei fokozatosan ugyanolyan könnyűséggel fejlődnek -ki, ennek a helyzetnek eleven és természetes festésével kell -megadni az első gyakorlást a gyermek képzelőtehetségének.</p> -<p>Heves vérű filozofus, már látom a te képzelődésedet fölgyúlni. -Ne pazarold erődet; ez a helyzet meg van találva, le van írva és -nem akarlak megsérteni, de sokkal jobban van leírva, mint a hogy te -tudnád leírni, legalább is több igazsággal és egyszerűséggel. Ha -már okvetlenül szükség van könyvekre, van egy könyv, a mely nézetem -szerint természetes nevelés, legszerencsésebb nevelés ábrázolását -szolgáltatja. Ez lesz az első könyv, a melyet Emilem olvasni fog -hosszú ideig, ez lesz az egész könyvtára és azután is mindig -nevezetes helyet fog elfoglalni benne. Ez lesz a textus, a melynek -a természettudományokról szóló társalkodásaink csak kommentáraiul -fognak szolgálni. Ez lesz a mértéke előhaladásunk folyamán -itéletünk állapotának és a míg izlésünk nem romlik el, mindig -élvezettel fogjuk olvasni. Melyik tehát ez a csodálatra méltó -könyv? Talán Aristoteles? talán Plinius? Talán Buffon? Nem, hanem -Robinson Crusoe.</p> -<p>Robinson Crusoe a szigetén egyedül, megfosztva embertársainak -segítségétől és minden mesterség eszközeitől, mégis gondoskodni tud -létéről és föntartásáról, sőt bizonyos mértékű jólétre is tesz -szert. Ez minden életkor számára <span class="pagenum"><a name= -"Page_242" id="Page_242">-242-</a></span> érdekes tárgy és ezer mód -van arra, hogy kellemessé tegyük a gyermekeknek. Így valósul meg a -lakatlan sziget, a melyet kezdetben csak hasonlatul használtam. -Megengedem, hogy ez a helyzet nem a társadalmi ember helyzete, -valószinüleg nem lesz Emil helyzete sem, de e szerint a helyzet -szerint kell minden más helyzetet megitélnie. A legbiztosabb mód az -előitéletek fölé emelkedni és itéleteinket a dolgok valódi -viszonyai szerint elrendezni, az, ha egy elszigetelt ember helyébe -képzeljük magunkat és mindenről úgy itélünk, a hogy ez az ember -kellene, hogy itéljen, tekintettel saját hasznára.</p> -<p>Ez a regény, minden lim-lomtól megszabadítva, elkezdődve -Robinson hajótörésével szigete mellett és befejeződve a hajó -érkezésével, a mely elviendő volt, egyszerre mulatsága és tanulsága -lesz Emilnek azalatt az idő alatt, a melyről most itt szó van. Azt -akarom, hogy tele legyen vele a feje, hogy szüntelenül foglalkozzék -Robinson várával, kecskéivel, ültetvényeivel, hogy részletesen -megtanulja nem könyveiből, hanem a tényekből mindazt, a mit hasonló -esetben tennie kell, hogy Robinsonnak képzelje magát, hogy lássa -magát bőrökbe öltözve, nagy sapkában, nagy kardjával, külsejének -egész groteszk fölszerelésével, egész a napernyőig, a melyre nem -lesz szüksége. Azt akarom, hogy aggódjék, milyen rendszabályokat -kell alkalmaznia, ha ennek vagy annak hijával van, hogy -tanulmányozza hősének magatartását, hogy kutassa, nem mulasztott-e -el valamit, nem tehetett volna-e valamit jobban, hogy figyelmesen -megjegyezze hibáit, hogy hasznára fordítsa őket s hasonló esetben -ne essék beléjük; mert nem kell benne kételkedni, ő is tervezni fog -egy ilyen telepítvényt; ez ennek a boldog kornak az igazi légvára, -a melyben nem ismernek más boldogságot, mint a szükségest és a -szabadságot.</p> -<p>Mily bő forrás ez a bohóság az ügyes embernek, a ki csak azért -eszelte ki, hogy hasznát vegye! A gyermek igyekszik raktárt -szerezni szigete számára s buzgóbb lesz a tanulásban, mint a mester -a tanításban. Tudni akar mindent, a mi hasznos és csak azt akarja -tudni. Nem lesz szükség rá, hogy vezesd, sőt inkább vissza kell -tartóztatnod. <span class="pagenum"><a name="Page_243" id= -"Page_243">-243-</a></span> Egyébiránt siessünk őt elhelyezni ezen -a szigeten, a míg erre korlátozza boldogságát, mert közeledik a -napja, mikor, ha ott akar még élni, nem akar egyedül élni és mikor -<i>Péntek</i>, a ki most még nem sokat foglalkoztatja, nem lesz -neki sokáig elegendő.</p> -<p>A természetes mesterségek gyakorlása, a melyekre egy ember -egymagában elegendő, az ipari mesterségek feltalálásához vezet, a -melyekhez több kéz együttes munkájára van szükség. Az előbbieket a -remeték, a vademberek is gyakorolhatják, az utóbbiak azonban csak a -társadalomban keletkezhetnek és szükségessé teszik a társadalmat. A -míg csak a fizikai szükséget érzi, minden ember elegendő -magamagának; a fölösleg előállása elkerülhetetlenné teszi a munka -megosztását, mert egy magában dolgozó ember ugyan csak egy ember -eltartására tud elegendőt szerezni, száz együtt dolgozó ember -azonban annyit szerez, a mennyiből kétszáz embert lehet eltartani. -A mint tehát az emberek egy része tétlen, azok karjainak együttes -munkája, kik dolgoznak, pótolja azoknak tétlenségét is, a kik nem -csinálnak semmit.</p> -<p>Legnagyobb gondotok legyen elhárítani növendéketek elméjéből a -társadalmi viszonyok mindennemű fogalmait, melyek nem neki valók: -de a mikor az ismeretek lánczolata arra kényszerít, hogy -megmutassátok neki az emberek kölcsönös függését, a helyett, hogy -ezt morális oldaláról mutatnátok neki, fordítsátok kezdetben minden -figyelmét az ipari és mechanikai mesterségekre, a melyek által -hasznosak lehetünk egymásra nézve. Műhelyből-műhelybe vezetve őt, -ne türjétek, hogy bármi munkát is lásson, a nélkül, hogy maga is -neki ne gyürkőzzék s ne is lépjen ki a műhelyből a nélkül, hogy -tökéletesen tudja mind annak az okát, a mi ott történik vagy -legalább, a mit megfigyelt. Azért dolgozzatok magatok is, adjatok -neki példát mindenben, hogy őt mesterré tegyétek, legyetek -mindenben segédek és számítsatok arra, hogy egy órai munka többre -tanítja meg, mint a mennyi megmaradna emlékezetében egy napi -magyarázatok után.</p> -<p>Az egyes mesterségekhez valódi hasznukkal ellentétes -<span class="pagenum"><a name="Page_244" id= -"Page_244">-244-</a></span> közvélekedés füződik. Ez a vélekedés -egyenesen haszontalanságukról veszi a mértéket s ennek így is kell -lenni. A leghasznosabb mesterségek jövedelmeznek legkevesebbet, -mert a munkások száma az emberek szükségleteivel arányos és a -mindenkinek szükséges munka szükségszerüen olyan árú marad, a -melyet a szegény ember is meg tud fizetni. Ellenben azok a fontos -emberek, a kiket nem mesterembereknek, hanem művészeknek neveznek, -csak a tétlenek és gazdagok számára dolgoznak, tetszés szerinti árt -szabnak haszontalanságaiknak és mivel ezeknek a hiábavaló munkáknak -az érdeme csak a képzelődésben van, az áruk is egy részévé válik -ennek az érdemnek s olyan arányban értékelik őket, a mennyibe -kerülnek. A gazdag ember nem a hasznukért becsüli meg, hanem azért, -mert a szegény nem tudja megfizetni őket. <i>Nolo habere bona, nisi -quibus populus inviderit.</i><a name="FNanchor_67" id= -"FNanchor_67"></a><a href="#Footnote_67" class= -"fnanchor">67)</a></p> -<p>Mi lesz tanítványaitokból, ha engeditek őket eltelni ezzel az -ostoba előitélettel, ha még elő is mozdítjátok, ha például azt -látják, hogy több tisztelettel mentek egy ötvös boltjába, mint a -lakatoséba? Miféle itéletet szerezhetnek a mesterségek igazi -érdeméről és a dolgok igazi értékéről, ha mindenütt ellenmondásban -látják a képzeletbeli árat a valóságos hasznon alapuló árral s ha -azt látják, hogy mennél többe kerül valami, annál kevesebbet ér? Az -első pillanattól fogva, hogy ezeket a fogalmakat a fejükbe -engedtétek jutni, hagyjatok fel minden további neveléssel, -csinálhattok, a mit akartok, úgy lesznek nevelve, mint a többiek -mind, tizennégy évi gondoskodásotokat elvesztegettétek.</p> -<p>Emilnek, mikor be akarja butorozni szigetét, mások lesznek a -szempontjai. Robinson többre tartotta volna egy vasárus boltját, -mint Saida minden csecsebecséjét. Az előbbi nagyon tiszteletreméltó -ember, az utóbbi kissé szélhámos számba ment volna előtte.</p> -<p>«Az én fiam arravaló, hogy a világban éljen; nem bölcsek között -fog élni, hanem bolondok között, ismernie kell tehát -bolondságaikat, mert ezeknél fogva akarnak vezettetni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_245" id="Page_245">-245-</a></span> A -dolgok valódi ismerete jó lehet, de az emberek és véleményeik -ismerete még többet ér, mert az emberi társadalomban az ember -legnagyobb eszköze az ember s a legbölcsebb az, a ki legjobb -hasznát tudja venni ennek az eszköznek. Mire jó egy oly világrend -fogalmát adni a gyermekeknek, a mely teljesen ellenkezik azzal, a -melyet megvalósulva találnak s a melyhez igazodniok kell? Először -tanítsátok arra, hogy bölcsek legyenek s aztán adjatok nekik módot -arra, hogy megitéljék, miben bolondok a többiek.»</p> -<p>Ezek a pompás elvek, melyek révén az apák hamis bölcsesége -rabszolgáivá igyekszik őket tenni az előitéleteknek, melyeket -beléjük oltanak s játékszereivé annak az esztelen tömegnek, a -melyet szenvedélyeik eszközévé akarnak tenni. Hogy el lehessen -jutni az ember ismeretéhez, mennyi más dolgot kell előbb ismerni! -Az ember a bölcs utolsó tanulmánya és ti a gyermek első -tanulmányává akarjátok tenni! Mielőtt kioktatnátok érzelmeinkről, -előbb ezek értékelésére kell megtanítani. Megismerünk egy -bolondságot azzal, hogy józan ész számba veszszük? A ki bölcs akar -lenni, annak tudnia kell a különbséget, hogy mi nem józan ész. Hogy -ismerhetné gyermeketek az embereket, ha nem tudja sem megitélni -itéleteiket, sem fölfedezni tévedéseiket? Baj, ha tudjuk, mit -gondolnak, a mikor nem tudjuk, hogy a mit gondolnak, igaz-e vagy -bolondság. Tanítsátok meg először arra, mik a dolgok magukban véve -és azután meg fogjátok tanítani arra, hogy mik a mi szemünkben: így -fogja tudni összehasonlítani a képzelődést az igazsággal s tudni -fog a köznapi tömeg fölé emelkedni, mert nem akkor ismeri az ember -az előitéleteket, mikor magára ölti őket s nem akkor szereti a -népet, mikor hozzá hasonló. Ha ellenben azon kezditek, hogy -felvilágosítjátok a közvéleményről, mielőtt megtanítanátok értékét -megbecsülni, biztosak lehettek benne, hogy tehettek akármit, -magáévá fogja tenni és ti nem birjátok ellensúlyozni. Azon végzem, -hogy jól meg kell formálni a fiatal ember itéleteit, ha helyes -itéletüvé akarjátok tenni, nem pedig rádiktálni a ti -itéleteiteket.</p> -<p>Látjátok, hogy mindeddig nem beszéltem növendékemnek -<span class="pagenum"><a name="Page_246" id= -"Page_246">-246-</a></span> az emberekről, sokkal több esze is -volna, semhogy megértsen; fajához való viszonyai még nem eléggé -megfoghatók rá nézve, hogy önmagától tudjon másokról itélni. Nem -ismer más emberi lényt, csak magamagát és még attól is távol van, -hogy magamagát ismerje, de ha kevés itélete van is saját -személyéről, legalább csak helyes itéletei vannak róla. Nem tudja, -milyen helyet foglalnak el a többiek, de a magáét érzi és -ragaszkodik hozzá. A társadalmi törvények helyett, melyeket nem -ismerhet, a szükség lánczaival kötöttük meg. Alig egyéb még, mint -fizikai lény, bánjunk vele tovább is mint ilyennel.</p> -<p>A természet minden tárgyát s az emberek minden munkáját a saját -hasznával, saját biztonságával, saját maga fentartásával, saját -jóllétével való érezhető viszonya szerint kell megitélnie. Így a -vasnak sokkal több értéke kell, hogy legyen a szemében, mint az -aranynak, az üvegnek, mint a gyémántnak; ugyanígy sokkal többre -becsül egy czipészt vagy kőművest, mintegy Lempereurt, egy Blancot -és Európa összes ékszerészeit; a pástétomsütő mindenekfölött fontos -ember az ő szemében és odaadná a tudományok egész akadémiáját a -Lombard-utcza legkisebb czukrászáért. Az ötvösök, a vésők, az -aranyozók, a himzők az ő szemében csak naplopók, a kik tökéletesen -haszontalan játékokkal mulatnak; még az órásságnak sem tulajdonít -valami nagy becset. A boldog gyermek élvezi az időt, a nélkül, hogy -rabja lenne, hasznát veszi és nem ismeri az értékét. A -szenvedélyektől ment nyugalom, a mely mindig egyformává teszi rá -nézve az idő mulását, helyettesíti számára az idő mérésének -eszközét, ha szüksége van rá.<a name="FNanchor_68" id= -"FNanchor_68"></a><a href="#Footnote_68" class="fnanchor">68)</a> A -mikor azt mondtam, hogy Emilnek órája van, épúgy, mint a mikor azt -mondtam, hogy sír, egy közönséges Emilt képzeltem el, hogy hasznos -lehessek és megértessem magamat, mert a mi az igazi Emilt illeti, -egy a többitől annyira különböző gyermek nem szolgálhatna például -semmire. <span class="pagenum"><a name="Page_247" id= -"Page_247">-247-</a></span></p> -<p>Van egy nem kevésbbé természetes és még észszerűbb rend, a -melynél fogva a mesterségeket a szükségszerűség azon viszonyai -szerint becsülik meg, a melyek összekapcsolják őket, az első helyre -juttatva a legfüggetlenebbeket és a legutolsó helyre azokat, a -melyek a többi mesterségek nagyobb számától függnek. Ez a rend, a -mely fontos meggondolásokat szolgáltat az általános társadalom -rendjére nézve, hasonló az előbbihez és alá van vetve ugyanannak a -megfordításnak az emberek becsülésében, úgy hogy az első anyagok -alkalmazása a tisztesség nélküli s csaknem haszon nélküli -mesterségekben megy végbe és mennél több kézen mennek keresztül, -annál jobban fokozódik megmunkálásuknak ára és annál nagyobb lesz a -becsülete. Nem vizsgálom, igaz-e, hogy az ipari szorgalom nagyobb-e -és több ellenértéket érdemel-e a minucziózus mesterségekben, melyek -ezeknek az anyagoknak az utolsó formáját adják meg, mint az első -munkában, a mely átalakítja őket az emberek használatára; de azt -mondom, hogy minden tekintetben az a mesterség érdemel -tagadhatatlanul legtöbb becset, melynek haszna legáltalánosabb és -legkétségbevonhatlanabb és hogy az, a melynek kevesebb más -mesterségre van szüksége, több becset érdemel az alárendelt -mesterségeknél, mert szabadabb és közelebb áll a függetlenséghez. -Ezek a mesterségek és az iparüzés megbecsülésének igazi szabályai; -a többi mind önkényes és a képzelődéstől függ.</p> -<p>Az összes mesterségek közt az első és a legtiszteletreméltóbb a -földművelés; a második helyre a lakatosságot teszem, az -ácsmesterséget a harmadik helyre és így tovább. Az a gyermek, a kit -nem vezettek félre a közkeletű előitéletek, tökéletesen így fog -itélni. Milyen fontos tanulságokat fog Emilünk erre vonatkozólag -Robinsonjából levonni! Mit fog gondolni, látva, hogy a mesterségek -csak önmaguk felosztódása útján szaporodnak, az által, hogy a -végtelenig sokszorozzák a maguk és a többi mesterségek eszközeit? -Azt fogja magában mondani: Mindezek az emberek ostoba módon -leleményesek; azt hinné az ember, attól félnek, hogy karjuk és -ujjuk nem lesz való nekik semmire s azért találnak ki annyi -eszközt, hogy nélkülözni tudják őket. Hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_248" id="Page_248">-248-</a></span> -egyetlenegy mesterséget gyakorolhassanak, alávetik magukat ezer más -mesterségnek; minden munkásnak egy egész városra van szüksége. Az -én pajtásom és én, mi ügyességünkbe vetjük leleményességünket, -olyan szerszámokat csinálunk magunknak, melyeket mindenhova -elvihetünk magunkkal. Mindezek az emberek, a kik Párisban olyan -büszkék tehetségükre, nem mennének semmire a mi szigetünkön és a mi -inasaink lehetnének.</p> -<p>Ne vesztegesd itt az időt, olvasóm, növendékünk testi -gyakorlottságának és kézi ügyességének szemléletével, de vedd -tekintetbe, hogy milyen irányt adunk gyermeki kiváncsiságának, vedd -figyelembe eszességét, találékony szellemét, előrelátását, vedd -tekintetbe, hogy milyenné akarjuk a fejét formálni. Mindenben, a -mit látni fog, mindenben, a mit tenni fog, mindent meg akar majd -érteni, mindennek az okát akarja megtudni; eszközről-eszközre -mindig vissza akar menni az elsőhöz, semmibe sem nyugszik bele -föltevések alapján, nem akar megtanulni semmi olyat, a mi olyan -megelőző ismereteket kiván meg, a melyekkel ő nem bír; ha egy rúgót -lát készülő félben, tudni akarja, hogy vették ki az aczélt a -bányából; ha látja, a mint egy láda darabjait összeillesztik, tudni -akarja, hogy vágták ki a fát; ha ő maga dolgozik, minden -szerszámnál, melyet használ, okvetlenül ezt fogja mondani magában: -ha nem volna meg ez az eszközöm, hogyan fognék hozzá -megcsinálásához vagy hogyan tudnék ellenni nélküle?</p> -<p>Egyébiránt egy nehezen kikerülhető tévedés, ha a mester azok -iránt a foglalkozások iránt, melyekért lelkesül, mindig ugyanazt a -kedvet tételezi fel a gyermeknél is: vigyázzatok, mikor a munka -öröme elragad benneteket, hogy a gyermek e közben ne unatkozzék, a -nélkül, hogy ezt el merné nektek árulni. A gyermeknek teljesen -benne kell lennie a dologban, de ti nektek teljesen a gyermekben -kell benne lennetek, meg kell figyelnetek; kémlelnetek kell -ernyedetlenül és a nélkül, hogy ez észrevehető legyen, előre meg -kell éreznetek minden érzését és megelőznötök azokat az érzéseit, -melyeket nem szabad éreznie, végül úgy kell elfoglalnotok, hogy -nemcsak hasznosnak érezze magát a dologra, hanem <span class= -"pagenum"><a name="Page_249" id="Page_249">-249-</a></span> öröme -is teljék benne, mivel jól megérti, mirevaló az, a mit csinál.</p> -<p>A mesterségek társulása, a termények kicserélésében áll, a -kereskedelemé a dolgok kicserélésében, a bankoké az értékjegyek és -a pénz kicserélésében; mindezek a fogalmak kapcsolatban vannak -egymással és a rájuk vonatkozó elemi ismeretek már meg vannak -szerezve. Mind ennek alapjait megvetettük, az első életkortól -fogva, Róbert kertész segítségével. Most nem marad más hátra, mint -általánosítani ezeket a fogalmakat és több példára terjeszteni ki -őket, hogy megértessük vele a fogalom hullámzását maga magában véve -és szemlélhetővé téve a természetrajz részletei által, melyek az -egyes országok sajátságos termékeire vonatkoznak, a mesterségek és -tudományok részletei által, melyek a hajózásra vonatkoznak, végül a -szállítás nagyobb vagy kisebb nehézségei által, a helyek távolsága, -az országok, a tengerek, a patakok fekvése szerint stb.</p> -<p>Semmiféle társadalom nem élhet meg csere nélkül, semmiféle csere -közös mérték nélkül és semmiféle közös mérték egyenlőség nélkül. -Így minden társaságnak első törvénye bizonyos megegyezésszerű -egyenlőség, akár az embereket, akár a dolgokat illetőleg.</p> -<p>Az emberek közti megegyezésszerű egyenlőség, a mely teljesen -különbözik a természetes egyenlőségtől, teszi szükségessé a tételes -jogot vagyis a kormányt és a törvényeket. A gyermek politikai -ismereteinek szabatosaknak és korlátozottaknak kell lenniök, a -kormányról általában csak azt kell tudnia, a mi a tulajdonjogra -vonatkozik, a melyről már van valamelyes fogalma.</p> -<p>A dolgok közti megegyezésszerű egyenlőség találtatta fel a -pénzt, mert a pénz nem egyéb, mint a különböző fajtájú dolgok -értékbeli összehasonlításának kifejezése; és ebben az értelemben a -pénz a társadalom igazi összekötő kapcsa; de minden lehet pénz, -egykor a marha is az volt s még ma is pénz számba mennek bizonyos -népeknél a csigák; a vas volt a pénz Spártában, a réz -Svédországban, az arany és az ezüst nálunk.</p> -<p>A fémek könnyebben szállíthatók lévén, minden csere <span class= -"pagenum"><a name="Page_250" id="Page_250">-250-</a></span> -közvetítő eszközéül választattak; ezeket a fémeket alakították át -érmekké, hogy megtakarítsák minden egyes csere alkalmával a mérést -vagy a mérlegelést, mert a pénz értékjegye nem egyéb, mint -tanusítvány arról, hogy az így megjelölt pénzdarab, ilyen vagy -olyan súlyú és egyedül az uralkodónak van pénzverési joga, mivel -egyedül neki van joga követelni, hogy az ő tanubizonysága -tekintélylyel birjon az egész nép előtt.</p> -<p>Ennek a most megmagyarázott találmánynak a hasznát megértheti a -legostobább is. Nehéz dolog közvetlenül összehasonlítani a -különböző természetű dolgokat, pl. a posztót a búzával; ha ellenben -találtak egy közös mértéket, t. i. a pénzt, a gyárosnak és a -földművelőnek egyaránt könnyű dolog visszavezetni erre a közös -mértékre azoknak a dolgoknak az értékét, a melyeket ki akarnak -cserélni. Ha egy bizonyos mennyiségű posztó egy bizonyos -pénzösszeget ér és egy bizonyos mennyiségű búza szintén ugyanakkora -pénzösszeget ér, ebből az következik, hogy a kereskedő, a mikor ezt -a búzamennyiséget kapja posztójáért, méltányos cserét csinál, így -lesznek a pénz segítségével a különböző nemű javak összemérhetők és -összehasonlíthatók.</p> -<p>Ne menjetek ennél messzebbre és ne bocsájtkozzatok ez intézmény -erkölcsi hatásainak magyarázatába. Minden dologban fontos, jól -megmagyarázni a használatot, mielőtt rámutatnánk a visszaélésre. Ha -megmagyarázni igyekeznél a gyermeknek, hogyan hanyagolják el a -jelképek kedvéért a dolgok lényegét, hogyan születtek a pénzből a -képzelődés minden agyrémei, hogyan kell a pénzben gazdag -országoknak mindenben szegényeknek lenniök, akkor a gyermekkel -nemcsak mint filozófussal bánnál, hanem mint bölcs emberrel és azt -akarnád megértetni vele, a mit még a filozófusok közül is csak -kevesen fogtak föl helyesen.</p> -<p>Az érdekes tárgyaknak mekkora sokaságára lehet így a növendék -kiváncsiságát irányítani, a nélkül, hogy bármikor is figyelmen -kívül hagynók a tényleges és anyagi vonatkozásokat és eltürnők, -hogy akár egyetlen olyan gondolat is keletkezhessék szellemében, a -melyet nem bir fölfogni. A mester művészete abban áll, hogy -megfigyeléseit <span class="pagenum"><a name="Page_251" id= -"Page_251">-251-</a></span> soha sem engedje olyan apróságokon -vesztegelni, a melyek nincsenek kapcsolatban semmivel, hanem -szüntelenül közelebb hozni a nagy vonatkozásokhoz, melyeket egykor -meg kell értenie, hogy helyesen tudjon itélni a polgári társadalom -rendjének jóságáról és rosszaságáról. Tudni kell hozzá alkalmazni a -beszélgetéseket, a melyekkel szórakoztatjuk, ahhoz a szellemi -irányhoz, a melyet adtunk neki. Nem egy kérdés, a mely más -gyermeknek figyelmét érinteni sem tudná, Emilt akár hat hónapig is -fogja üldözni.</p> -<p>Egy gazdag házba megyünk ebédelni; ünnepi készülődést, sok -népet, sok szolgát, sok fogást, elegáns és finom terítéket -találunk. A gyönyör és az ünnepiesség mind e készségeiben van -valami mámorító, a mely fejébe szállhat az embernek, ha nincs -hozzászokva. Előre érzem mindennek hatását ifjú növendékemre. -Mialatt a lakoma elnyúlik, mialatt a fogások követik egymást, -mialatt az asztal körül ezerféle zajos szóbeszéd uralkodik, a -füléhez hajlok és így szólok: Mit gondolsz, hány kézen ment -keresztül mindaz, a mit ezen az asztalon látsz, mielőtt ide jutott -volna? Mekkora tömegét a gondolatoknak keltem föl agyában e néhány -szó által; ime a mámor összes gőzei le vannak verve. A gyermek -tünődik, elgondolkozik, számítgat, nyugtalankodik. Mialatt a -filozófusok fölvidítva a bortól és talán szomszédnőiktől is, -fecsegnek és úgy tesznek, mintha gyermekek volnának, ő egészen -egyedül okoskodik egy sarokban meghuzódva; kérdezget engem, én -megtagadom a feleletet, azt mondom, hogy majd máskor, ő -türelmetlenkedik, enni, inni is elfelejt, ég a vágytól, hogy -elkerülhessen az asztaltól, hogy kedvére társaloghasson velem. -Micsoda czél kiváncsisága számára! Micsoda textus tanulása számára! -Egészséges itélettel, a melyet még semmi sem ronthatott meg, mit -fog gondolni a fényüzésről, mikor azt találja, hogy a világ minden -tájéka hozzájárulásra kényszeríttetett, hogy talán húsz millió kéz -dolgozott sokáig, hogy talán az emberek ezreinek életébe került és -mindez azért, hogy teljes pompában adják elébe azt délben, a mit -este a félreeső helyen fog kiadni magából?</p> -<p>Lessétek ki gondosan azokat a titkos következtetéseket, -<span class="pagenum"><a name="Page_252" id= -"Page_252">-252-</a></span> a melyeket szivében minden -megfigyeléséből levon. Ha nem vigyáztatok rá olyan jól, mint a hogy -én föltételezem, talán kisértetbe esik elmélkedéseit más irányba -téríteni és fontos személyiségnek tekinteni magát a világban, annak -láttára, hogy mennyi gond egyesül ebédjének elkészítésére. Ha előre -sejtitek ezt az okoskodását, könnyen megelőzhetitek, mielőtt -rájönne vagy legalább is azonnal kitörölhetitek az általa keltett -benyomást. Nem tudva még másképp magának tulajdonítani a dolgokat, -mint csak az anyagias élvezet által, csakis az érzékelhető -vonatkozások által birja megitélni, vajjon javára válnak-e vagy -nem? Egy egyszerű és rusztikus, testmozgás által előkészített, az -étvágy, a szabadság, a jókedv által füszerezett ebédnek -összehasonlítása ezzel a fényes és feszes lakomával eléggé -megértetheti vele, hogy a lakoma minden nagy készülete nem adott -neki semmiféle tényleges hasznot és a gyomra épp oly megelégedetten -távozik a földmüves asztalától, mint a bankárétól, tehát az -egyikben sem volt több olyan, mint a másikban, a mit valósággal a -magáénak nevezhet.</p> -<p>Képzeljük el, mit mondhat neki hasonló esetben egy nevelő. -«Képzeld el magadnak jól ezt a két lakomát és határozd meg -magadban, melyikben vettél részt több élvezettel; melyiken éreztél -több örömet, melyiken ettél nagyobb étvágygyal, ittál vidámabban? -melyik tartott hosszabb ideig, unalom nélkül és a nélkül, hogy -ujabb fogásokkal kellett volna fölfrissíteni? Figyeld meg e közben -a különbséget: ez a fekete kenyér, melyet oly jónak találtál, abból -a búzából való, melyet ez a földműves aratott, zavaros és fanyar, -de üdítő és egészséges bora az ő saját szőlőjének terméséből való. -A vászonabrosz az ő kenderéből készült, melyet az ő felesége, az ő -lányai, az ő cselédje fontak a tél folyamán; asztalát semmi más kéz -nem készítette el, csak az ő családtagjaié; ő rá nézve a -legközelebbi malom és a szomszéd vásár a világ határai. Mennyiben -telt tehát igazi élvezeted mind abban, a mivel többet nyujtottak a -távoli országok és az emberi kezek a másik asztalra? Ha mindez nem -tette lakomádat jobbá, mit nyertél ezzel a bőséggel? Mi volt itt, a -mi tulajdonképen számodra készült? Ha te lettél <span class= -"pagenum"><a name="Page_253" id="Page_253">-253-</a></span> volna a -házigazda – teheti még hozzá – akkor mindez még idegenebb -maradhatott volna rád nézve, mert a gond, hogy élvezeteidet kitárd -mások szeme elé, teljesen megfosztott volna az élvezettől: a tiéd -lett volna a fáradság, az övék az élvezet.»</p> -<p>Ez a beszéd lehet nagyon szép, de az én Emilemnek nem ér semmit; -mert meghaladja felfogási képességét és mert neki nem szokták -diktálni az elmélkedéseket. Szóljatok tehát hozzá egyszerűbben. -Ezután a két tapasztalat után mondjátok neki valamelyik nap reggel: -«Hol fogunk ma ebédelni? A körül az ezüsthegy körül, a mely -elborítja az asztal háromnegyed részét és azok körül a -papirvirág-kertek körül, melyeket tükörüvegen tálalnak fel -csemegéül, azok közt az abroncsos szoknyájú nők között, a kik úgy -bánnak veled, mint egy fabábbal és azt akarják veled mondatni, a -mit nem tudsz; vagy inkább abban a faluban, innen két mérföldnyire, -azoknál a jó embereknél, a kik olyan szívesen fogadtak minket és -olyan jó tejszínhabot adtak?» Hogy melyiket fogja Emil választani, -abban nincs kétség, mert ő sem nem fecsegő, sem nem hiú; nem birja -elviselni a feszességet és a mi finom ragoûtink nem izlenek neki, -ellenben mindig kész futkosni a szabadban és szereti a jó -gyümölcsöt, a jó főzeléket, a jó tejszint és a jó -embereket.<a name="FNanchor_69" id="FNanchor_69"></a><a href= -"#Footnote_69" class="fnanchor">69)</a> Útközben a meggondolás -magától jő. Látom, hogy az embereknek azok a tömegei, a kik ezeken -a lakomákon dolgoznak, <span class="pagenum"><a name="Page_254" id= -"Page_254">-254-</a></span> elvesztegetik fáradságukat vagy -egyáltalán nem gondolnak a mi élvezetünkre.</p> -<p>Példáim, melyek talán jók egy czélra, ezer másra rosszak -lehetnek. Ha azonban felfogták szellemüket, tudni fogják őket a -szükséghez képest módosítani; a választás minden gyermek sajátságos -természetének tanulmányozásától függ és ez a tanulmányozás ismét az -alkalmaktól függ, melyeket nyujtunk neki, hogy kimutassa -természetét. Senki sem fogja azt képzelni, hogy három vagy négy évi -időközben, melyet itt ki kell töltenünk, a legszerencsésebb -születésű gyermeknek is elegendő fogalmat adhassunk az összes -mesterségekről és természeti tudományokról arra, hogy egy nap -magamagától megtanulhassa őket; de elvonultatva ily módon előtte -mindazokat a tárgyakat, a melyeket ismernie fontos dolog, abba a -helyzetbe juttatjuk, hogy kifejleszthesse ízlését, tehetségét, hogy -megtehesse az első lépést a felé a czél felé, melyre hivatottsága -viszi és hogy megmutassa nekünk az utat, melyet számára meg kell -nyitnunk, hogy a természetnek kezére járjunk.</p> -<p>A korlátozott, de helyes ismeretek lánczolatának egy másik -előnye az, hogy ezeket az ismereteket kapcsolataik, egymáshoz való -viszonyaik által mutatjuk meg neki, hogy valamennyit a neki -megfelelő helyre tehetjük megbecsülésében és megelőzzük benne az -előitéleteket, melyekkel az emberek többsége bír azok iránt a -tehetségek iránt, a melyeket művelnek és azok ellen, a melyeket -elhanyagolnak. Az, a ki jól látja mindennek a rendjét, látja azt a -helyet, a melyre minden rész való; a ki jól lát egy részletet és -alaposan ismeri, lehet tudós ember, de az előbbi helyes itéletű -ember. Emlékezni fognak arra, hogy nem annyira a tudomány, mint -inkább a helyes itélet megszerzését tűztük ki czélunkul.</p> -<p>Bárhogy áll is a dolog, az én módszerem független a példáimtól; -az ember képességeinek mértékére van alapítva a különböző -életkorokban és a foglalkozások megválogatására, melyek -képességeinek megfelelnek. Azt hiszem, könnyen lehetne olyan -módszert találni, melylyel látszólag jobban járnánk, de ha kevésbbé -volna hozzáalkalmazva a fajhoz, <span class="pagenum"><a name= -"Page_255" id="Page_255">-255-</a></span> az életkorhoz, a nemhez, -nem hiszem, hogy ugyanakkora sikere lehessen.</p> -<p>E második időszak kezdetén hasznát vettük erőink fölöslegének -szükségleteink fölött, hogy önmagunkon fölül emeljük magunkat; -fölemelkedtünk az egekig, megmértük a földet, összegyüjtöttük a -természet törvényeit, szóval bejártuk az egész szigetet, most -visszatérünk önmagunkhoz, észrevétlenül közeledünk lakásunkhoz. -Mekkora boldogság, hogy nem találjuk még az ellenség birtokában, a -ki fenyeget bennünket és a ki készülődik hatalmába keríteni!</p> -<p>Mi tennivalónk marad azután, hogy megfigyeltük mindazt, a mi -bennünket környez? Hogy hasznunkra fordítsuk mindazt, a mit -magunkévá tudunk tenni és hogy hasznunkra fordíthassuk -kiváncsiságunkat, jólétünk javára. Idáig készletet szereztünk, -mindenféle eszközökből, a nélkül, hogy tudtuk volna, melyekre van -közülük szükségünk. Ha esetleg haszontalanok önmagunk számára ezek -az eszközeink, hasznára válhatnak másoknak, nekünk pedig viszont, -az övéikre lehet szükségünk. Így valamennyien megtaláljuk -számításunkat, ebben a cserében, de hogy ezt a cserét -végrehajthassuk, ismerni kell a kölcsönös szükségleteket, mindenki -kell, hogy tudja, mije van másoknak, a minek ő hasznát veheti és -mit nyujthat nekik ő viszonzásul. Vegyünk föl tíz embert, a kik -mindegyikének tízféle szükséglete van. Mindegyiküknek, hogy -szükségleteiket kielégíthessék, tízféle munkára kell ráadni magát; -de tekintve a géniusz és a tehetség különlegességét, az egyik -kevésbbé boldogul e munkák valamelyikével, a másik a másikkal. -Valamennyien bár különböző dolgokra alkalmasak, ugyanazt végzik és -pórul járnak vele. Alakítsunk ebből a tíz emberből társaságot és -mindegyikük foglalkozzék a maga és a többi kilencz számára a -foglalatosságnak azzal a nemével, a mely neki legjobban megfelel; -mindegyik olyan hasznát fogja venni a többiek tehetségének, mintha -mind megvolna ő benne magában, mindegyik tökéletesíteni fogja a -maga tehetségét a folytonos gyakorlattal s az lesz a vége, hogy -mind a tizen tökéletesen jól lesznek ellátva és még fölöslegük is -marad mások számára. Ez minden intézményünknek nyilvánvaló -alapelve. Nem tartozik tárgyamra <span class="pagenum"><a name= -"Page_256" id="Page_256">-256-</a></span> itt ennek következményeit -vizsgálni, ezt megtettem egy másik iratomban.<a name="FNanchor_70" -id="FNanchor_70"></a><a href="#Footnote_70" class= -"fnanchor">70)</a></p> -<p>Ebből az elvből kifolyólag az olyan ember, a ki elszigetelt -lénynek akarná magát tekinteni, a mely nem függ egyáltalán semmitől -és magamagában elegendő, csak boldogtalan lehet. Sőt lehetetlen -volna neki fönntartani magát, mert az egész földet az enyémmel és a -tiéddel találná borítva, maga számára nem volna egyebe, csak a -teste s így miből tartaná föl magát? A midőn kilépünk a természetes -állapotból, embertársainkat is kényszerítjük, hogy szintén -kilépjenek belőle; senki sem maradhat meg benne a többiek ellenére -és a ki a benne élés lehetetlensége mellett is meg akarna benne -maradni, arra nézve éppen ez jelentené a belőle való tényleges -kilépést, mert a természet első törvénye az önfentartásról való -gondoskodás.</p> -<p>Így alakulnak ki fokonként a gyermek elméjében a társadalmi -vonatkozásokról való fogalmak, még mielőtt valóban aktiv tagja -lehetne a társadalomnak. Emil látja, hogyha hasznára szolgáló -eszközökre akar szert tenni, neki is kell, hogy legyenek mások -hasznára szolgáló eszközei, a melyek révén cserében megkaphatja -azokat a dolgokat, a melyekre szüksége van és a melyek másnak -megvannak. Könnyű szerrel rávezetem, hogy ennek a cserének a -szükségét megérezze és abba a helyzetbe hozza magát, hogy hasznát -vegye.</p> -<p><i>Nagy uram! élnem csak kell</i> – mondotta egy szerencsétlen -szatirikus író a miniszternek, a ki szemére vetette foglalkozásának -becstelenségét. <i>Nem látom be ennek szükségét</i> – felelt neki -hidegen az előkelő állású ember. Ez a felelet kitünő volt egy -minisztertől, de minden más szájban barbár és hamis lett volna. -Élnie kell minden embernek. Ez az érv, a melyre mindenki több vagy -kevesebb súlyt vet a szerint, a mint több vagy kevesebb -emberségesség van benne, nekem megczáfolhatatlannak tünik fel, -annak a szempontjából, a ki önmagára vonatkoztatja. Mivel mindazon -ellenszenvek közül, melyeket a természet olt belénk, <span class= -"pagenum"><a name="Page_257" id="Page_257">-257-</a></span> -legerősebb a halál iránti ellenszenv, ebből az következik, hogy ez -ellenszenv által minden szabad mindenkinek, a kinek nincs semmi más -módja a megélhetésre. Azok az elvek, a melyek alapján az erényes -ember megtanulja életét megvetni és föláldozni a kötelességnek, -nagyon távol vannak ettől a primitiv egyszerüségtől. Boldogok azok -a népek, a melyeknél az ember jó lehet erőlködés nélkül és -igazságos erény nélkül! Ha van a világon olyan nyomorúságos állam, -a melyben senki sem élhet meg a nélkül, hogy rosszat tegyen és a -melynek polgárai szükségből gazemberek, akkor nem a gonosztevőt -kell fölakasztani, hanem azt, a ki arra kényszeríti, hogy -gonosztevő legyen.</p> -<p>Amint Emil tudni fogja, hogy mi az élet, első gondom lesz, hogy -megtanítsam föntartására. Mindeddig nem tettem különbséget -társadalmi helyzet, rang és vagyon dolgában és a következőkben sem -fogok nagyobb különbséget tenni, mert az ember minden helyzetben -ugyanaz, mert a gazdagnak sincs nagyobb gyomra, mint a szegénynek -és nem is emészt jobban, mert az úrnak sincs hosszabb vagy erősebb -karja, mint a rabszolgának, mert a főúr sem nagyobb, mint a -köznépből való ember és végül, mert a természetes szükségletek -mindenütt ugyanazok lévén, megszerzésük eszközeinek mindenütt -egyenlőknek kell lenni. Alkalmazzátok az ember nevelését az -emberhez és nem ahhoz, a mi rajta kívül van. Nem látjátok-e, hogy a -mikor azon dolgoztok, hogy kizárólag egy társadalmi helyzet számára -képezzétek ki őt, hasznavehetetlenné teszitek minden más helyzet -számára és ha a sorsnak úgy tetszik, csak azért dolgoztatok, hogy -boldogtalanná tegyétek? Van-e nevetségesebb, mint a koldussá lett -nagyúr, a ki nyomorában is bele viszi származásának előitéleteit? -Van-e hitványabb, mint az elszegényedett gazdag, a ki emlékezve a -megvetésre, a melyet a szegénység iránt tanusítanak, úgy érzi -magát, mintha utolsóvá lett volna az emberek között? Az egyiknek -nincs más menedéke, mint a nyilvános gazember mestersége, a -másiknak a csúszó-mászó szolgáé, ezzel a szép szólásmóddal: -<i>élnem csak kell</i>.</p> -<p>Megbiztok a társadalom jelenlegi rendjében, a nélkül, -<span class="pagenum"><a name="Page_258" id= -"Page_258">-258-</a></span> hogy gondolnátok rá, hogy ez a rend -kikerülhetetlen revolutióknak van alávetve és lehetetlen előre -látnotok és megelőznötök azt, a mely gyermekeiteket érheti. A nagy -kicsinynyé válhatik, a gazdag szegénynyé, az uralkodó alattvalóvá; -oly ritkák-e vajjon a sors csapásai, hogy számíthattok arra, hogy -mentesek maradtok tőlük? Közeledünk a válság állapotához és a -forradalmak korához.<a name="FNanchor_71" id= -"FNanchor_71"></a><a href="#Footnote_71" class="fnanchor">71)</a> -Kicsoda állhat jót arról, hogy mi lesz belőletek ezután? Mindent, a -mit az emberek csináltak, le is rombolhatnak az emberek; csak azok -a betük eltörölhetetlenek, a melyeket a természet ír és a természet -nem alkot fejedelmeket, sem gazdagokat, sem nagy urakat. Mit tenne -tehát az alacsony sorsban az a szatrapa, a kit csak nagyságra -neveltetek? mit tenne a szegénységben az a publikánus, a ki csak az -aranyból tud élni? Mit tenne mindentől megfosztva, az a képzelődő -ostoba, a ki nem tudja semmi hasznát venni önmagának és egész -lényét olyan dolgokba helyezi, a melyek idegenek tőle? Boldog az, a -ki akkor eltudja hagyni azt a társadalmi helyzetet, a mely elhagyja -őt és a sors daczára is ember tud maradni. Dicsérhetik, a hogy -akarják, azt a királyt, a ki dühében el akar temetkezni trónja -romjai alá; én megvetem, én látom, hogy csak koronája által létezik -és ha nem király, akkor egyáltalán semmi, holott az, a ki elveszti -és el tud lenni nélküle, fölötte áll koronájának. A király -rangjából, melyet egy gyáva, egy gonosz ember, egy bolond épp úgy -betölthet, mint bárki más, az ember állapotába emelkedik, melyet -oly kevés ember tud betölteni; akkor diadalmaskodik a sors fölött, -daczol vele, mindent csak magának köszönhet és ha nem marad is más -mutogatni valója, mint ő maga, akkor sem lesz semmivé: valaki -marad. Igen! százszor jobban szeretem a syrakuzai királyt, a ki -Corinthusban iskolamester lett és a maczedoniai királyt, a ki -Rómában irnok <span class="pagenum"><a name="Page_259" id= -"Page_259">-259-</a></span> lett, mint azt a szerencsétlen -Tarquiniust, a ki ha nem uralkodik, nem tudja hova legyen, mint a -három királyság birtokosának örökösét, a ki játékszere mindenkinek, -a ki gúnytárgyává meri tenni nyomoruságában, midőn udvarról-udvarra -bolyong, mindenütt segítséget keresve és mindenütt csak sértéseket -találva, mivel nem tud semmi mást csinálni, mint azt a mesterséget, -a mely nincs már hatalmában.</p> -<p>Az ember és a polgár, bármilyen legyen is, nem hozhat a -társadalomba semmi más értéket, csak maga magát. Minden más értéke -akarata ellenére is a társadalomé és mikor az ember gazdag, akkor -vagy nem élvezi gazdagságát, vagy vele együtt élvezik a többiek is. -Az első esetben másoktól lopja el azt, a mit önmagától von meg, a -második esetben nem ad nekik semmit. Így a társadalom iránti -adóssága teljesen megmarad mindaddig, a míg csak vagyonából fizet. -«De az én apám a társadalomnak tett szolgálatot, a mikor vagyonát -szerezte». Lehet, de akkor is a maga adósságát fizette meg, nem -pedig a tiedet. Többel tartozol a többieknek, mintha vagyontalanul -születtél volna, mert kedvezményekkel születtél. Nem méltányos -dolog, hogy az, a mit az egyik ember tett a társadalomért, -fölmentse a másikat attól, a mivel tartozik neki, mert mindenki a -maga egészében van lekötelezve s csak önmagáért fizethet és egy apa -sem örökítheti át fiára azt a jogot, hogy hasznavehetetlen legyen -embertársaira nézve; szerinted pedig éppen ezt teszi azzal, hogy -átörökíti reá gazdagságát, a mely munkának a bizonysága és dija. -Az, a ki tétlenül eszi, a mit nem ő szerzett, lopja azt és a -kegydijas, a kit az állam fizet semmittevéseért, az én szememben -nem sokban különbözik az útonállóktól, a ki a járókelők rovására -él. A társadalmon kívül az elszigetelt embernek, a ki nem tartozik -senkinek semmivel, joga van úgy élni, a hogy neki tetszik; a -társadalomban azonban, a hol szükségképen mások költségére él, -munkájával tartozik azért, a miből él. Ez alól nincs kivétel. -Dolgozni elengedhetetlen kötelessége a társadalomban élő embernek. -Akár gazdag, akár szegény, akár hatalmas, akár gyönge, minden -munkátlan polgár gazember. <span class="pagenum"><a name="Page_260" -id="Page_260">-260-</a></span></p> -<p>Mindazon foglalkozások közül, a melyek az ember fentartására -szolgálnak, a kézimunka áll legközelebb a természetes állapothoz; -az összes helyzetek között a legfüggetlenebb a sorstól és az -emberektől a mesteremberé. A mesterember csak munkájától függ, -szabad, annyira szabad, mint a mennyire rabszolga a földmíves, mert -ez a röghöz van kötve, melynek terméséről más rendelkezik. Az -ellenség, az uralkodó, egy hatalmas szomszéd, egy pör elkobozhatja -földjét; ezer féle módon sanyargathatják ezért a földért. Ellenben -a mesterembernek, ha valahol sanyargatják, hamar be van csomagolva -a podgyásza, magával viszi a karját és odább áll. Mindazáltal a -földmívelés az ember első foglalkozása, a legbecsületesebb, a -leghasznosabb és következőleg a legnemesebb, melyet az ember üzhet. -Én nem mondom Emilnek: tanuld meg a földmívelést; ő már tudja! -Minden mezei munkában járatos, ezzel kezdte s ehhez tér vissza -szüntelenül. Ezt mondom neki tehát: műveld apáid örökségét. De ha -ezt az örökséget elveszted, vagy ha nincs is örökséged, mit -csinálsz akkor? Tanulj meg egy mesterséget.</p> -<p>Mesterséget, az én fiam! Az én fiam mesterember! Hova gondol ön -uram? Én jobban gondolkozom, mint ön asszonyom, a ki oda akarja -juttatni, hogy soha ne tudjon más lenni, csak lord, csak marquis, -csak herczeg és egy nap meglehet, a semminél is kevesebb: én olyan -rangot akarok neki adni, a melyet nem veszíthet el, olyan rangot, a -mely becsületére válik minden időben, föl akarom emelni az ember -állapotába és mondhat ön bármit, kevesebben lesznek vele -egyenragúak ebben a czímben, mint mindazokban, a melyeket öntől -kap.</p> -<p>A betű öl és a szellem megelevenít. Nem annyira arról van szó, -hogy azért tanuljon meg egy mesterséget, hogy tudjon egy -mesterséget, mint hogy legyőzze az előitéleteket, melyek a -mesterségeket megvetik. Soha sem leszel rászorulva, hogy dolgozzál, -hogy élhess. Nos annál rosszabb, annál rosszabb rád nézve! De egyre -megy, ne dolgozzál szükségből, hanem dicsőségből.</p> -<p>Ereszkedj le a mesterember állapotába, hogy a magadé -<span class="pagenum"><a name="Page_261" id= -"Page_261">-261-</a></span> fölébe emelkedhess. Hogy alávethesd -magadnak a sorsot és a világi dolgokat, kezdd azon, hogy -függetlenné teszed magadat; hogy az emberek képzelődése által -uralkodhass, kezdd azon, hogy uralkodol rajta. Jegyezzétek meg, -hogy nem valamely tehetséget kivánok tőletek, hanem egy -mesterséget, egy valódi mesterséget, egy tisztára mechanikai -készséget, a melyben a láb többet dolgozik, mint a fej és a mely -nem vezet ugyan vagyonra, de általa ellehettek vagyon nélkül. Olyan -házakban, a melyek nagyon messze vannak attól, hogy ne legyen -bennök ennivaló, láttam apákat, a kik annyira vitték a -gondoskodást, hogy gyermekeik tanításának gondját még azzal is -tetézték, hogy fölszerelték őket olyan ismeretekkel, a melyekkel -minden eshetőségre megkereshessék a kenyeröket. Ezek az előrelátó -apák azt hiszik, hogy valami nagyot műveltek, holott nem tettek -semmit, mert a segélyforrások, melyeket gyermekeiknek szerezni -vélnek, ugyanattól a sorstól függnek, a melynek fölébe akarják őket -emelni. Így tehát mindezen szép tehetségek mellett is, ha az, a -kiben megvannak, nincs abban a kedvező helyzetben, hogy hasznukat -vehesse, épp úgy nyomorban fog elpusztulni, mintha meg se volnának -benne.</p> -<p>A mint mesterkedésről és ravasz fogásról van szó, akkor épp -annyit ér, ha azokat a bőségben megmaradásra használjuk föl, mint -arra, hogy a nyomorúság mélyéből visszaemelkedhessék az ember -előbbi helyzetébe. Ha művészeteket művelsz, melyeknek sikere a -művész hírnevétől függ, ha olyan állásokra képezed ki magad, -melyeket csakis kedvezés által lehet elnyerni, mi hasznodra válik -mindez, a mikor jogosan megundorodva a világtól, megveted azokat az -eszközöket, a melyek nélkül nem boldogulhatsz? Tanulmányoztad a -politikát és a fejedelmek érdekeit: ez nagyon helyes dolog, de mire -mégy ezekkel az ismeretekkel, ha nem tudsz hozzáférkőzni a -miniszterekhez, az udvari hölgyekhez, a hivatalok fönökeihez, ha -nem ismered azt a titkot, hogy tetszésöket elnyerd, ha nem találják -meg benned mind azt a gazembert, a kire szükségük van? Épitész -vagy, avagy festő: jól van, de ismertté kell tenni tehetségedet. -Azt hiszed, hogy csakúgy vaktában kiállíthatod egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_262" id="Page_262">-262-</a></span> művedet -a műtárlaton? Ohó ez nem így megy ám! Akadémikusnak kell lenni, még -ahhoz is protekczió kell, hogy valami homályos helyet kaphass, -valamely fal sarkában. Hadd csak a vonalzót és az ecsetet. Fogadj -föl egy bérkocsit és vágtass házról-házra: így szerzi meg az ember -a hirnevet. Csakhogy azt is tudnod kell, hogy mindezeknek a fényes -házaknak vannak ajtónállói vagy portásai, a kik csak kézmozdulatról -értenek és a kiknek a füle a kezükben van. Tanítani akarod azt, a -mit tanultál és földrajz-, mathematika-, nyelv-, zene- vagy -rajztanárrá lenni; ehhez az is kell, hogy tanítványokat szerezz, -tehát, hogy pártfogóid legyenek. Számíthatsz rá, hogy fontosabb -szélhámosnak lenni, mint ügyesnek és ha nem tudsz más mesterséget, -mint a magadét, mindig csak ignoráns maradsz.</p> -<p>Láthatod tehát, hogy mindezek a fényes segélyforrások mily -kevéssé megbizhatók és mennyire szükséged van más segélyforrásokra, -hogy azoknak hasznát vehesd és aztán mi lesz belőled ebben a gyáva -lealacsonyításban? A sorscsapások, a nélkül, hogy okulásodra -lennének, lealjasítanak s inkább lévén a közvélemény játéka, mint -valaha, hogy emelkedhetnél föl az előitéletek fölé, a melyek -sorsodnak irányítói? Hogy vethetnéd meg az aljasságot és a bünöket, -melyekre szükséged van, hogy fönmaradhass? Azelőtt csak a -gazdagságtól függtél, most azonban függesz a gazdagoktól is. -Rabszolgaságodat csak rosszabbá tetted és tetejébe raktad még a -nyomorúságodat is. Így tehát szegény vagy, a nélkül, hogy szabad -lennél; ez a legrosszabb helyzet, a melybe az ember eshetik.</p> -<p>Ha azonban a helyett, hogy ezekben a magas tudományokban -keresnél menedéket megélhetésedre, a melyek arravalók, hogy a -lelket táplálják, nem pedig a testet, a szükséghez képest a -karjaidra bizod magad és arra, a mi hasznukat tudod venni: mind e -nehézségek eltünnek, minden mesterkedés fölöslegessé válik, a -segélyforrás mindig kész, abban a pillanatban, a mikor hasznát -akarod venni, a tisztesség, a becsület nem akadálya az életednek, -nincs többé szükséged rá, hogy gyáva és hazug légy a nagy urak -előtt, hajlékony és csuszó-mászó a gazemberek előtt, aljasul -kedveskedő <span class="pagenum"><a name="Page_263" id= -"Page_263">-263-</a></span> az egész világ előtt, kölcsönkérő vagy -tolvaj, a mi csaknem egyre megy, mikor az embernek nincs semmije, -mások véleménye téged nem érint, nem kell udvarolnod senkinek, nem -kell hizelegned az ostobáknak, nem kell megvesztegetned az -ajtónállót, nem kell megfizetned a félvilági nőt és a mi még -rosszabb, tömjénezned sem kell neki. Hogy a nagy dolgokban -gazficzkók vezetnek, azzal nem sokat törődöl, ez téged nem -akadályoz meg abban, hogy visszavonult életedben becsületes ember -légy és meglegyen a kenyered. Belépsz az első olyan műhelybe, a -milyen mesterséget tanultál: «mester, munkára van szükségem». -«Segéd, ülj le ide és dolgozz». Mielőtt megjönne az ebéd órája, már -megkerested az ebédet, ha szorgalmas és józan életű vagy, nem telik -bele nyolcz nap és lesz annyid, a mennyiből további nyolcz napig -megélhetsz; szabadon, egészségesen, igazul, szorgalmasan és -helyesen éltél. Nem vesztegeti idejét az, a ki így veszi -hasznát.</p> -<p>Föltétlenül azt kivánom, hogy Emil tanuljon meg valami -mesterséget. De legalább valami tisztességes mesterséget, fogjátok -mondani. Mit jelent ez a szó? Nem tisztességes-e minden mesterség, -a mely hasznos a közönségnek? Nem azt akarom, hogy himző, aranyozó, -fényező legyen, mint a Locke nemes embere; azt sem akarom, hogy -muzsikus, szinész vagy könyvíró legyen.<a name="FNanchor_72" id= -"FNanchor_72"></a><a href="#Footnote_72" class="fnanchor">72)</a> -Ezeknek a foglalkozásoknak és a többi hozzájuk hasonlóknak -kivételével választhatja azt, a melyet akar, én nem akarom semmiben -korlátozni. Jobb szeretem, hogy czipész legyen, minthogy poéta; -jobb szeretem, ha kövezi az országutat, mintha virágokat csinál -porczellánból. De azt fogjátok mondani, hogy a rendőrök, a kémek, a -pandurok is hasznos emberek. Csak a kormányok az okai, ha nem azok. -De hagyjuk el; nem volt igazam: nem elég hasznos mesterséget -választani, az is kell <span class="pagenum"><a name="Page_264" id= -"Page_264">-264-</a></span> hozzá, hogy ne követeljen az -emberektől, a kik gyakorolják, gyülöletes és az emberiséggel össze -nem férő lelki tulajdonságokat. Így tehát visszatérve az első -szóhoz, válaszszunk egy tisztességes mesterséget, de tartsuk mindig -szemünk előtt, hogy nincs tisztesség hasznosság nélkül.</p> -<p>Korunk egy híres írója,<a name="FNanchor_73" id= -"FNanchor_73"></a><a href="#Footnote_73" class="fnanchor">73)</a> a -kinek könyvei tele vannak nagy tervekkel és kicsiny szempontokkal, -fogadalmat tett, mint az ő hitközségebeli papok mind, hogy nem lesz -neki saját asszonya. De aggályoskodóbb lévén házasságtörés -dolgában, mint a többiek, azt mondják, azzal segített magán, hogy -csinos szolgálókat tartott s ezekkel tette tőle telhetőleg jóvá azt -a sérelmet, a melyet faja ellen ezzel a meggondolatlan -kötelezettséggel elkövetett. A polgár kötelességének tekintette, -hogy ujabb polgárokat adjon a hazának és a mi adót ebben a -tekintetben a hazának fizetett, azzal a mesteremberek osztályát -tette népesebbé. A mint ezek a gyermekek fölserdültek, valamennyit -valami kedvük szerinti mesterségre taníttatta. Csak a tétlen, -értéktelen és a divatnak alávetett mesterségeket zárta ki, a milyen -például a parókacsináló mestersége, a melyre soha sincsen szükség -és a mely egyik napról a másikra hasznavehetetlenné válhatik, -hacsak a természet nem fog tartózkodni attól, hogy hajat növeszszen -nekünk.</p> -<p>Ennek a szellemnek kell minket vezetni Emil mesterségének -megválasztásában: illetőleg nem a mi dolgunk ez a választás, hanem -az övé; mert az elvek, melyekkel el van telve, megtartják benne a -haszontalan dolgok iránti természetes megvetést, tehát soha sem -lesz kedve idejét értéktelen munkával tölteni és nem ismeri a -dolgoknak más értékét, mint a mely tényleges hasznukból folyik; -olyan mesterségre van szüksége, a mely Robinsonnak is hasznára -lehetett szigetén.</p> -<p>Ha egy gyermeknek áltekintést adunk, a természet és a művészet -termékein felingerelve kiváncsiságát, utána menve oda, a hova a -kiváncsiság vezeti, megvan az az előnyünk, hogy tanulmányozhatjuk -izlését, kedvteléseit, hajlamait és <span class="pagenum"><a name= -"Page_265" id="Page_265">-265-</a></span> láthatjuk géniusának első -szikráját föllobogni, ha van benne valami határozott egyéniség. De -gyakori tévedés, a melytől óvakodnunk kell, ha a tehetség tüzének -tulajdonítjuk azt, a mi a véletlen alkalom hatása és határozott -hajlamnak tekintjük valamely művészet iránt azt, a mi csak az -emberrel és a majommal közös utánzás szelleme és a mi ezt is, azt -is, öntudatlanul arra viszi, hogy utána akarjon csinálni mindent a -mit lát, a nélkül, hogy igazában tudná, mire jó az? A világ tele -van mesteremberekkel és még inkább művészekkel, a kiknek nincs -velük született tehetségük arra a mesterségre, a melylyel -foglalkoznak és a melyre kora ifjúságuktól fogva rászorították -őket, akár mert más tekintetek alapján határoztak, akár mert -megtévesztette őket az a látszólagos buzgalom, a mely épp úgy -vihette volna őket bármely mesterségre, ha épp úgy maguk előtt -látták volna űzését. Az egyik ember dobszót hall és már is -tábornoknak képzeli magát, a másik építkezést lát és mindjárt -építész akar lenni. Mindegyik kedvet kap arra a mesterségre, a -melyet maga előtt lát, ha azt hiszi róla, hogy megbecsülésben -részesül.</p> -<p>Ismertem egy lakájt, a ki látta gazdáját festeni és rajzolni és -fejébe vette, hogy ő is festő és rajzoló lesz. Abban a pillanatban, -a mint ez az elhatározás megfogamzott benne, fogta a czeruzát és -nem is tette félre, legföljebb azért, hogy ecsethez nyuljon, a -melyet soha életében nem fog többé félretenni. Tanulás és szabályok -nélkül nekilátott berajzolni mindent, a mi keze ügyébe akadt. Három -egész évet töltött pacsmagolásai fölé görnyedve a nélkül, hogy -valami is eltudta volna vonni tőlük, kivéve a szolgálatát és a -nélkül, hogy valaha is elcsüggedt volna a csekély haladáson, melyet -középszerű hivatottságánál fogva tett. Láttam őt nagyon forró -nyárban hat hónapon át, a mint egész nap ült egy délnek fekvő -kicsiny előszobában, a melyben fuldoklott az is, a ki csak -keresztül ment rajta, vagy jobban mondva oda volt ragadva székéhez -egy golyó előtt, rajzolta ezt a golyót és újra lerajzolta, -legyőzhetetlen szívóssággal kezdte mindig újra és újra, a míg a -görbületet elég jól tudta visszaadni, hogy meg lehessen elégedve -munkájával. Végre gazdájának <span class="pagenum"><a name= -"Page_266" id="Page_266">-266-</a></span> pártfogásával eljutott -odáig, hogy levethette a bérruhát és az ecsetjéből élhetett. Egy -bizonyos pontig a kitartás helyettesítheti a tehetséget: ezt a -pontot elérte és nem is fogja soha túlhaladni. Ennek a derék -legénynek az álhatatossága és becsvágya dicséretére válik. Mindig -becsületet fog szerezni kitartásával, bizalmával, hűségével, -erkölcsével, de sohasem fog egyebet festeni, mint ajtóbetéteket. -Kit ne vezetett volna félre a buzgalma? És ki nem tekintette volna -igazi tehetségnek? Nagy különbség van a között, hogy az embernek -kedve telik valamelyik munkában vagy hogy hivatott-e rá? Finomabb -megfigyelésekre van szükség, sem mint gondoljuk, egy gyermek igazi -geniuszáról és igazi izléséről, a mely gyermek inkább óhajtásait -mutatja ki, mint a hajlamait és a melyet mindig az óhajtásai -szerint itélnek meg, mert a hajlamait nem tudják kitanulmányozni. -Szeretném, ha egy helyes itéletű ember értekezést tartana a -gyermekek megfigyelésének művészetéről. Nagyon fontos dolog volna -ismerni ezt a művészetet; az apák és a tanítók még az elemein -sincsenek túl.</p> -<p>De talán túlságos fontosságot tulajdonítunk mi egy mesterség -megválasztásának. Miután nincs egyébről szó, mint kézi munkáról, ez -a választás könnyű dolog Emilnek; és tanuló idejének már több mint -a felén túl van, azoknak a gyakorlatoknak révén, melyekkel -mostanáig elfoglaltuk. Mit tegyen tehát? kész mindenre, tud bánni -az ásóval és a kapával, tud bánni az esztergával, a kalapácscsal, a -gyaluval és a ráspolylyal. Ismerős már minden mesterség -szerszámaival. Csak arról van szó, hogy elég ügyességet, elég -könnyűséget szerezzen ezen szerszámok valamelyikének kezelésében, -hogy szorgalom dolgában egyenlővé váljon a jó munkásokkal, a kik -bánnak velük; ebben a tekintetben pedig nagy előnye van fölöttük -abban, hogy a teste ügyes, tagjai hajlékonyak, úgy hogy fáradtság -nélkül tud bármiféle testtartást kibirni és erőfeszítés nélkül, -sokáig ki tud állani mindenféle mozdulatot. Ezenfelül a szervei -helyesek és jól be vannak gyakorolva; a mesterségek egész -mechanikáját ismeri már. Csak a megszokás hiányzik már neki, hogy -úgy tudjon dolgozni, mint egy mester. A megszokást pedig csak -<span class="pagenum"><a name="Page_267" id= -"Page_267">-267-</a></span> idővel szerezzük. Vajjon azok közül a -mesterségek közül, a melyek közt válogathatunk, melyikre fog -elegendő időt fordítani, hogy tökéletessé váljék benne? Csak erről -van most már szó.</p> -<p>Olyan mesterséget adjatok a felnőtt embernek, a mely nemének -megfelel. A fiatal embernek pedig olyan mesterséget, a mely korának -megfelel: semmiféle ülő és szobai foglalkozás, a mely elpuhítja és -férfiatlanná teszi testét, nem tetszik és nem is való neki. Soha -fiatal gyerek nem fog magamagától arra vágyódni, hogy szabó -lehessen; ugyancsak művészet kell hozzá, hogy rávegyék erre az -asszonyi mesterségre azt a nemet, a mely nem termett rá.<a name= -"FNanchor_74" id="FNanchor_74"></a><a href="#Footnote_74" class= -"fnanchor">74)</a> Ugyanaz a kéz nem bánhat egyszerre a tűvel és a -karddal. Ha uralkodó volnék, a szabóságot és a többi tűvel dolgozó -mesterséget csak a nőknek engedném meg és a sántáknak, a kik -kénytelenek női foglalkozásukat űzni. Nagy bolondoknak találom a -keletieket, a kik, mikor szükségét látják az eunuchoknak, csinálják -az eunuchokat. Miért nem elégesznek meg azokkal, a kiket a -természet tett azzá, az elférfiatlanított férfiak tömegével, a -kiknek a természet összezsugorította a szivét? Volnának ezek -annyian, a mennyire szükségük van. Minden gyönge, kényes, félénk -ember természeténél fogva az ülő életmódra van kárhoztatva; arra -van teremtve, hogy asszonyokkal vagy asszonyok módjára éljen. Jól -van tehát, űzzön valami nekik való mesterséget és ha föltétlenül -szükség van igazi eunuchokra, kárhoztassák erre az állapotra azokat -az embereket, a kik megbecstelenítik nemüket azzal, hogy olyan -foglalkozást vállalnak, a mely nem nekik való. Választásuk rávall a -természet tévedésére; ezt a tévedést igazítsátok egy vagy más módon -helyre és jó dolgot műveltetek.</p> -<p>Megtiltom növendékemnek az egészségtelen mesterségeket, de nem a -fáradtságos mesterségeket, sőt még a veszedelmes mesterségeket sem. -Ezek egyszerre gyakorolják az erőt és a bátorságot s csupán a -férfiakat illetik meg, a <span class="pagenum"><a name="Page_268" -id="Page_268">-268-</a></span> nők nem vállalkoznak rájuk; miért -nem szégyenlik hát a férfiak, hogy azokra a dolgokra adják magukat, -a miket a nők csinálnak?</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Luctantur paucæ, comedunt -coliphia paucæ.<br /></span> <span class="i0">Vos lanam trahitis -calathisque peracta refertis<br /></span> <span class= -"i0">Vellera…<a name="FNanchor_75" id="FNanchor_75"></a><a href= -"#Footnote_75" class="fnanchor">75)</a><br /></span></div> -</div> -<p>Olaszországban nem látni asszonyokat az üzletekben és nem lehet -szomorúbb dolgot képzelni, mint egy pillantást egy utczába ebben az -országban azok számára, a kik hozzá vannak szokva a franczia és -angol utczákhoz. Látni a divatárusokat, a mint szalagokat, -fejdíszeket, hajhálókat adnak el a hölgyeknek; ezeket a finom -holmikat nagyon nevetségeseknek találtam a vaskos férfikezekben, -melyek arra vannak alkotva, hogy a fujtatót nyomkodják és az üllőn -kalapáljanak. Ezt mondtam magamban: ebben az országban -visszahatásul az asszonyoknak kellene kardkészítő és fegyverkovács -üzleteket nyitni. Nos, készítse és árulja mindenki a maga nemének -való fegyvereket. Hogy az ember ismerje, használni kell őket.</p> -<p>Fiatalember, nyomd rá munkáidra a férfi kezének bélyegét. Tanuld -meg erős karral forgatni a fejszét és a fürészt, gerendát ácsolni, -fölmászni a háztetőre, fölrakni a tető gerendát és bordákkal és -vaskapcsokkal megszilárdítani és aztán hívd oda nővéredet, hogy -segítsen a munkádban, mint a hogy ő mondta neked, hogy segíts neki -hímzésén dolgozni.</p> -<p>Túlságos sokat mondok erről kedves kortársaimnak, érzem; de néha -elragadtatom magamat a következtetések erejétől. Ha valaki, bárki -legyen is, szégyell nyilvánosan dolgozni gyaluval a kezében és -bőrköténynyel maga előtt, én nem látok benne egyebet, mint a -képzelődés rabszolgáját, a ki mindjárt elpirul, ha jót tesz, a mint -egyszer kinevetik a becsületes embereket. Mindazáltal engedjünk az -apák előitéleteinek addig a pontig, a míg az nem válik ártalmára a -gyermekek helyes itéletének. Nem szükséges gyakorolni az összes -hasznos mesterségeket, hogy becsületet szerezzünk <span class= -"pagenum"><a name="Page_269" id="Page_269">-269-</a></span> -valamennyinek, elég, ha egyiket sem becsüljük saját értékén alul. -Mikor az ember válogathat és máskülönben is semmi sem korlátozza, -miért ne követnők a kellemesség, a hajlam, a czélszerüség tanácsát -az egyenlő rangú foglalkozások közt? A fémmunkák hasznosak, sőt -valamennyi közt leghasznosabbak, mindazáltal, ha csak nincs erre -valami különös okom, nem fogok fiadból lakatost, kovácsot vagy -lópatkolót csinálni. Nem szeretném őt az üllőnél egy cyclops -arczával látni. Hasonlókép kőművest sem csinálnék belőle, -mégkevésbbé czipészt. Minden mesterség űzése szükséges, de a ki -válogathat, annak tekintettel kell lenni a tisztaságra, mert ez nem -képzelődés dolga; ebben a pontban az érzékeink után kell indulni. -Végül nem szeretném azokat a lélekölő foglalkozásokat sem, -melyekben a munkások gépiesen és csaknem automata módjára mindig -csak ugyanabban a munkában gyakorolják kezüket: takácsok, -harisnyakötők, kőfaragók; mire való értelmes embereket használni -ezekre a mesterségekre? Ezekben csak az egyik gép vezeti a -másikat.</p> -<p>Mindent jól megfontolva legjobban szeretném, ha növendékemet az -asztalos mesterségre vinné kedve. Tiszta, hasznos mesterség, -odahaza lehet vele foglalkozni, elegendő mozgásban tartja a testet, -ügyességet és leleményességet kiván a munkástól és munkáinak -formáját a hasznosság határozza meg ugyan, de az elegánczia és az -izlés sincs belőle kizárva.</p> -<p>Ha növendékednek szelleme véletlenül határozottan a spekulativ -tudományokra hajlik, akkor nem kárhoztatnám, ha hajlamainak -megfelelő mesterséget adnának neki; tanuljon meg például -matematikai készülékeket, szemüvegeket, távcsöveket készíteni.</p> -<p>Mikor Emil a mesterségét tanulja, magam is együtt tanulom vele, -mert meg vagyok róla győződve, hogy csak azt tanulja meg jól, a mit -együtt tanulunk. Együtt állunk be tehát az inassorba és nem fogjuk -kivánni, hogy urak módjára bánjanak velünk, hanem úgy, mint igazi -inasokkal, a kik nem csak tréfából azok. Mért is ne lennénk igazi -inasok? Péter czár ács volt a hajóműhelyben és dobos a saját -hadseregében; azt hiszitek, hogy ez a fejedelem nem ér föl -<span class="pagenum"><a name="Page_270" id= -"Page_270">-270-</a></span> veletek születés vagy érdem dolgában? -Értsd meg, ezt nem Emilnek mondom, hanem te neked, bárki vagy -is.</p> -<p>Sajnos, nem tölthetjük egész időnket a műhelyben. Nem csupán -mesterinasok vagyunk, hanem emberinasok is és ez utóbbi mesterség -inasévei fáradságosabbak és hosszadalmasabbak, mint a másikéi. Hogy -fogjuk tehát ezt megcsinálni? Óraszámra fogadunk magunknak egy -gyalumestert, mint a hogy tánczmestert szokás fogadni? Nem! akkor -nem inasok volnánk, hanem tanulók és a mi becsvágyunk nem annyira -az, hogy megtanuljuk az asztalos mesterséget, mint inkább, hogy az -asztalos társadalmi helyzetébe emelkedjünk. Úgy vélem, hogy -hetenként legalább egyszer vagy kétszer az egész napot ott töltjük -a mesternél, olyankor kelünk fel, a mikor ő, előbb leszünk a -munkában, mint ő, az ő asztalánál étkezünk, az ő parancsai szerint -dolgozunk és miután abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy -együtt vacsorázhattunk a családjával, ha akarjuk, haza térünk -aludni, kemény ágyunkba. Ime így tanul meg az ember egyszerre több -mesterséget és így gyakorolja magát a kézimunkában, a nélkül, hogy -a másik inasságot elhanyagolná.</p> -<p>Ha jót teszünk, legyünk egyszerűek; ne keltsük föl újra a -hiúságot azzal, hogy nagyon igyekszünk leküzdeni. Ha az ember -nagyon büszke arra, hogy legyőzte az előitéleteket, éppen akkor -veti magát alá nekik. Azt mondják, hogy az ottomán uralkodóház egy -régi szokása szerint a Nagyúr köteles kézimunkát végezni és -mindenki tudja, hogy a fejedelmi kéz művei csak remekművek -lehetnek. Nagylelküen osztogatja tehát ezeket a remekműveket a -Porta nagyjainak és a munkát készítőjének értéke szerint fizetik -meg. Nem a látszólagos zsarolást látom ebben rossznak, mert ez -ellenkezőleg jótékony hatású. A fejedelem, mikor a főurakat arra -kényszeríti, hogy oszszák meg vele, a mit a néptől raboltak, ezzel -is kevésbbé van kényszerülve közvetlenül fosztogatni a népet. Ez a -despotizmusnak szükséges megkönnyítése, nélküle ez a rettentő -uralom fent se tudna maradni.</p> -<p>Az ilyen szokásnak igazi hibája az a fogalom, a melyet ennek a -szegény embernek saját értékéről ad. Mint Midás <span class= -"pagenum"><a name="Page_271" id="Page_271">-271-</a></span> király -mindent aranynyá akar változtatni, a mihez hozzá nyúl, de nem veszi -észre, hogy ez alatt mekkora fülei nőnek. Hogy Emil fülei rövidek -maradjanak, óvjuk meg kezeit ettől a dús képességtől, hogy a mit -csinál, annak értéke ne a munkás, hanem a mű szerint itélődjék meg. -Ne tűrjük soha, hogy az ő munkáját máskép itéljék meg, mint -összehasonlítva valamely jó mesterével. A munkája maga a munka -szerint becsültessék meg, nem pedig azért, mert tőle származik. A -mit jól megcsinálsz, arról mondjátok ezt: <i>ez bizony jól van -csinálva;</i> de ne tegyétek hozzá: <i>kicsoda csinálta ezt?</i> Ha -ő maga mondja büszkén és önelégülten: <i>ezt én csináltam;</i> -tegyétek hozzá hidegen: <i>akár te, akár más, az egyre megy</i>, -mindenesetre jó munka.</p> -<p>Jó anya, óvakodj mindenek fölött a hazugságoktól, a melyeket -neked föltálalnak. Ha a fiad sok mindenfélét tud, légy bizalmatlan -mindaz iránt, a mit tud; ha abban a szerencsétlen helyzetben van, -hogy Párisban nevelkedett és gazdag, akkor el van veszve. A míg ott -akadnak ügyes művészek, meg lesznek benne összes tehetségeik; tőlük -távol azonban nem lesz benne egy sem. Párisban a gazdag mindent -tud, csak a szegény tudatlan. Ez a főváros tele van műkedvelőkkel -és különösen műkedvelő nőkkel; a kik úgy készítik munkájukat, mint -a hogy Guillaume úr találta fel a színeit.<a name="FNanchor_76" id= -"FNanchor_76"></a><a href="#Footnote_76" class="fnanchor">76)</a> -Ebben a tekintetben három tiszteletreméltó kivételt tudok a férfiak -között, s meglehet, akad több is; a nők között azonban nem tudok -egyet sem és nem is hiszem, hogy legyen. Rendszerint úgy szoktak -hírnevet szerezni a művészetekben, mint a jogászok között; az ember -művész és művészek birálója lesz, úgy a hogy jogi doktor és biró -lesz.</p> -<p>Ha tehát egyszer megvolna már állapítva, hogy szép dolog egy -mesterséget tudni, a gyermekeitek rögtön tudnák is a nélkül, hogy -tanulniok kéne; mesterszámba mennének, akár csak a zürichi városi -tanácsosok. Emillel nem csinálunk semmi ilyen ceremóniát; semmi -látszat, mindég csak <span class="pagenum"><a name="Page_272" id= -"Page_272">-272-</a></span> a valóság. Nem azt mondják, hogy tud, -hanem csak hogy csöndben tanul. Hadd csinálja mindig a remekművét -és soha ne menjen mesterszámba, ne a czíme által mutatkozzék -munkásnak, hanem a munkája által.</p> -<p>Ha eddig meg tudtam értetni magamat, megfogják érteni, miként -szerzem meg növendékemnek észrevétlenül a testgyakorlat és a -kézimunka gyakorlásával együtt a gondolkodásra és elmélkedésre való -hajlandóságot, hogy ellensúlyozzam benne a restséget, a mely az -emberek itélete iránti közönbösségéből és szenvedélyektől való -mentességéből származnék. Úgy kell dolgoznia, mint egy földmívesnek -és úgy kell gondolkoznia, mint egy filozófusnak, hogy ne váljon -belőle olyan naplopó, mint egy vadember. A nevelés nagy titka úgy -eljárni, hogy a test gyakorlatai és a szelleméi mindig pihenésül -szolgáljanak egymásnak.</p> -<p>De óvakodjunk attól, hogy időnek előtte fogjuk olyan -tanulmányokra, a melyek érettebb szellemet kivánnak meg. Emil nem -lesz sokáig a nélkül, hogy önmagán ne érezze a társadalmi helyzetek -egyenlőtlenségét, a melyet kezdetben csak épen hogy észre vett. -Azoknak az elveknek alapján, a melyeket bele oltottam és a melyek -szellemi fejlettségének megfelelnek, a maga részéről is ki fog -engem kérdezni. Mivel mindent egyedül tőlem kap és mivel oly közel -látja magát a szegények állapotához, tudni akarja, miért vagyok én -attól olyan messze. Meglehet, hogy váratlanul kényes kérdéseket fog -föltenni. «Ön gazdag, így mondta nekem és én látom is. A gazdag -ember is munkával tartozik a társadalomnak, épen mert ember. De ön, -mit tesz ön a társadalomért?» Mit mond erre a jó nevelő? Nem tudom. -Talán elég ostoba lesz arra, hogy arról a gondoskodásról beszéljen -a gyermeknek, a melyet ő iránta tanusít. A mi engem illet, a műhely -kiránt engem a zavarból. «Kedves Emilem, ez aztán a pompás kérdés. -Megigérem neked, hogy felelek rá a magam részéről, majd ha te is a -magad részéről olyan feleletet találsz, a melylyel meg vagy -elégedve. Addig is gondom lesz rá, hogy neked és a szegényeknek -adjam, a mi fölöslegem van; és hetenként egy asztalt vagy egy padot -csináljak, hogy ne legyek mindenben egész haszontalan.» -<span class="pagenum"><a name="Page_273" id= -"Page_273">-273-</a></span></p> -<p>Ime visszatértünk önmagunkhoz. A gyermekünk most kész arra, hogy -megszűnjön gyermek lenni, visszatért saját egyéniségébe. Jobban -érzi, mint valaha a kényszert, a mely hozzáfűzi a dolgokhoz. Miután -azon kezdtük, hogy gyakoroltuk a testét és az érzékeit, a szellemét -és az itéletét gyakoroltuk. Most végre összekötöttük tagjainak -használatát szellemi képességeinek használatával; cselekvő és -gongolkozó lényt csináltunk, hogy teljessé tegyük az embert, nem -marad más hátra, mint hogy szerető és érző lényt csináljunk belőle, -vagyis hogy az elméjét az érzés által tökéletesítsük. De mielőtt -belépnénk a dolgoknak ezen új rendjébe, vessünk egy tekintetet -arra, a melyből kilépünk és nézzük meg a lehető legpontosabban, -hogy meddig jutottunk.</p> -<p>Növendékünknek eleinte csak érzékletei voltak, most már eszméi -vannak; csak érzett, most már itél. Mert több egymásra következő -vagy egyidejű benyomások összehasonlításából és az itéletből, -melyet ebből levonunk, keletkezik a vegyes vagy complex benyomásnak -egy neme, a melyet én eszmének nevezek.</p> -<p>Az eszmék alkotásának a módja adja meg az emberi szellem -jellemét. Az a szellem, a mely eszméit csak tényleges vonatkozások -alapján alkotja meg, alapos szellem; az, a mely beéri a látszólagos -vonatkozásokkal, fölületes szellem. Az, a mely a vonatkozásokat -olyanoknak látja, a milyenek, helyes szellem, az, a mely rosszul -értékeli őket, hibás szellem; az, a ki képzelt vonatkozásokat talál -ki, a melyekben nincs sem valóság, sem látszat, bolond; az, a ki -nem hasonlít össze, buta. Az eszmék összehasonlítására és a -kapcsolatok megtalálására való kisebb vagy nagyobb képesség adja az -emberben a több vagy kevesebb szellemet stb.</p> -<p>Az egyszerű eszmék csak összehasonlított benyomások. Vannak -itéletek az egyszerű benyomások közt ép úgy, mint a complex -benyomások közt, a melyeket én egyszerű eszméknek nevezek. A -benyomásban az itélet tisztára passiv, megerősíti azt, hogy -csakugyan érezzük, a mit érzünk. Az észrevevésben vagy az eszmében -az itélet aktiv, összekapcsolja, összehasonlítja és meghatározza a -vonatkozásokat, <span class="pagenum"><a name="Page_274" id= -"Page_274">-274-</a></span> melyeket az érzék nem határoz meg. Ez -az egész különbség, de ez nagy különbség. A természet sohasem vezet -minket félre, mindig magunk vezetjük magunkat félre.</p> -<p>Látom, hogy a nyolcz éves gyermek elébe fagylaltot adnak; -szájához emeli a kanalat, a nélkül, hogy tudná, mi van benne és -megijedve hidegségétől, felkiált: <i>oh hisz ez éget!</i> Nagyon -élénk benyomást érez, a tűz melegénél élénkebbet nem ismer, s így -azt hiszi, most is ezt érzi. És még is téved. A hideg érintése -fájdalmat okoz neki, de nem égeti; ez a két benyomás nem is -hasonló, mivel azok, a kik megpróbálták az egyiket is és a másikat -is, nem tévesztik őket össze; tehát nem a benyomás téveszti meg, -hanem az itélet, a melyet róla alkot.</p> -<p>Ugyanígy áll a dolog azzal, a ki először lát tükröt vagy optikai -készüléket, vagy tél vagy nyár közepén megy be egy mély pinczébe, -vagy nagyon melegen vagy nagyon hidegen dugja bele kezét nagyon -langyos vízbe, vagy a ki két keresztbetett ujja között forgat egy -kis golyót stb. Ha beéri azzal, hogy megmondja, a mit észre vesz és -a mit érez, az itélete teljesen passziv lévén, lehetetlen tévednie. -De ha a látszat szerint itél a dologról, akkor aktiv, akkor -összehasonlít, akkor inductió útján állapítja meg azt, a mit nem -vesz észre. Ekkor téved vagy tévedhet. Hogy helyesbbíthesse, vagy -hogy elejét vehesse a tévedésnek, tapasztalatra van szüksége.</p> -<p>Mutassátok meg növendéketeknek éjszaka a felhőket, a melyek a -hold közt és közte haladnak el. Azt fogja hinni, hogy a hold halad -ellenkező irányban és a felhők állanak. Elhamarkodott inductió -alapján hiszi ezt, mert rendszerint inkább a kis tárgyakat látta -mozogni, mint a nagyokat és a felhők nagyobbaknak látszanak neki, -mint a hold, a melynek távolságát nem tudja megitélni. Mikor az -úszó csónakból, bizonyos távolságból nézi a partot, az ellenkező -hibába esik és azt hiszi, hogy a föld mozog, mert nem érezvén a -saját mozgását, a csónakot, a tengert vagy a folyót és egész -horizontját mozdulatlannak tekinti s a part, a melyet mozogni lát, -csak ennek egy részéül tűnik föl neki.</p> -<p>Mikor a gyermek először lát egy a vízbe félig beledugott -<span class="pagenum"><a name="Page_275" id= -"Page_275">-275-</a></span> botot, töröttnek látja: az érzéklete -helyes és helyes is maradna, még ha nem tudnók is ennek a -tüneménynek az okát. Ha tehát megkérditek tőle, hogy mit lát, azt -fogja mondani: egy törött botot; és helyesen is mondja, mert egész -bizonyos, hogy egy törött botnak benyomását tette. De a mikor -itéletétől félrevezetve tovább megy és miután azt állította, hogy -törött botot lát, még azt is állítja, hogy a mit lát, az csakugyan -törött bot, akkor tévesen beszél. Miért van ez? Azért, mert akkor -activvá lesz és többé nem szemlélet alapján, hanem inductió alapján -itél, azt állítva, a mit nem érzékel, t. i. hogy az egyik érzék -által nyert itéletet a másik érzék megerősíti. Miután összes -tévedéseink itéleteinkből származnak, nyilvánvaló, hogy ha sohasem -volna szükségünk itélni, nem volna szükségünk tanulni sem. Sohasem -volna alkalmunk tévedni, boldogabbak volnánk tudatlanságunkban, -mint a milyenek tudásunkban lehetünk. Kicsoda tagadná, hogy a -tudósok ezer igaz dolgot tudnak, melyeket a tudatlanok nem fognak -tudni soha? Vajjon ez által a tudósok közelebb vannak-e az -igazsághoz? Ellenkezőleg, előhaladásukban távolodnak tőle, mert az -itélni vágyó hiúság még előbbre halad, mint a felvilágosodás, s így -minden igazsághoz, a melyet megösmernek, csak száz téves itélettel -együtt jutnak el. Csalhatatlanul be van bizonyítva, hogy Európa -tudós társaságai csak a hazugság nyilvános iskolái. És minden -bizonynyal több tévedés van a tudományos akadémiákban, mint a -huronok egész nemzetségében.</p> -<p>Miután mennél többet tudnak az emberek, annál többet tévednek, a -tévedés kikerülésére az egyedüli eszköz a tudatlanság. Ne itéljetek -és nem fogtok tévedni. Ez ép úgy a természet törvénye, mint az -észé. Leszámítva a csekélyszámú és nagyon érzékelhető közvetlen -kapcsolatokat, melyekben a dolgok állanak velünk, a többi dolgok -iránt természetszerűen csak mély közönbösséget érzünk. A vadember -meg se moczczanna, ha a világ legszebb gépezetének működését és a -villamosság összes csodáit láthatná is. <i>Mi közöm hozzá?</i> Ez a -tudatlannak legkelendőbb szava és a bölcshöz is ez illik -legjobban.</p> -<p>De sajnos, ez a szó nem nekünk való már. Mindenhez <span class= -"pagenum"><a name="Page_276" id="Page_276">-276-</a></span> van -közünk, mert függünk mindentől és kiváncsiságunk szükségszerűen -kiterjed szükségleteinkkel együtt. Ezért tulajdonítok nagyon nagy -kiváncsiságot a filozofusnak és egyáltalán semmilyet a vadembernek. -Ennek nincs szüksége semmire, annak szüksége van az egész világra s -különösen bámulókra.</p> -<p>Azt fogják mondani, kilépek a természetből, én azonban nem -hiszem. A természet nem a közvélemény, hanem szükség szerint -válogatja meg az eszközeit és a szabályait. A szükségletek pedig az -emberek helyzete szerint váltakoznak. Nagy különbség van a -természetes állapotban élő természetes ember és a társadalmi -állapotban élő természetes ember között. Emil nem a sivatagba -száműzni való vadember, hanem arra teremtett vadember, hogy a -városban lakjék. Itt kell megtalálnia, a mire szüksége van, hasznot -húznia lakóiból és ha nem is úgy élnie, mint ők, de velük -élnie.</p> -<p>Miután annyi új viszony közben, melyektől függni fog, akarata -ellenére is itélnie kell, tanítsuk meg tehát itélni.</p> -<p>A legjobb módja a helyes itélet megtanulásának az, a mely -leginkább irányul tapasztalataink egyszerűsítésére, sőt -nélkülözhetésükre a nélkül, hogy tévedésbe esnénk. Ebből az -következik, hogy miután sokáig igazoltuk az egyik érzék viszonyait -a másikéival, meg kell még tanulni igazolni minden érzés viszonyát -magamagában véve, a nélkül, hogy szükségünk volna egy másik -érzékhez folyamodni; akkor minden benyomás eszmévé lesz számunkra -és ez az eszme mindig egyezni fog az igazsággal. Ilyen fajtájú a -nyereség, melylyel betölteni igyekeztem az emberi életnek ezt a -harmadik korát.</p> -<p>Az eljárásnak ez a módja olyan türelmet és körültekintést kíván, -a melyre kevés mester képes és a mely nélkül a növendék nem tanul -meg soha itélni. Ha például téved a törött bot látszatában s hogy -megmutasd tévedését, sietsz a botot kihúzni a vízből, talán -megszünteted a tévedését, de mire tanítod meg vele? Semmi olyanra, -a mit nem tanult volna meg hamarosan magától is. Nos, nem ez, a mit -tenni kell. Nem annyira arról van szó, hogy megtanítsuk egy -igazságra, mint inkább hogy megmutassuk neki, hogy kell hozzáfogni, -<span class="pagenum"><a name="Page_277" id= -"Page_277">-277-</a></span> hogy mindig rájöjjön az igazságra. Hogy -jobban megtanítsuk, nem kell azonnal kiigazítani tévedését. Vegyük -például Emilt és engem.</p> -<p>Először a két föltételezett kérdés elsejére minden szokott módon -nevelt gyermek okvetlenül állító módon fog felelni. Ez bizonyosan -törött bot, fogja mondani. Nagyon kételkedem benne, hogy Emil is -ugyanezt a feleletet fogja adni. Nem látván annak szükségét, hogy -tudós legyen vagy annak látszassék, sohasem siet itélni, csak -bizonyítékok alapján itél és ez alkalommal távol van attól, hogy -bizonyítékot találjon, mert jól tudja, hogy a jelenségekről való -itéleteink mennyire alá vannak vetve az illuziónak, ha csak a -távlat révén is.</p> -<p>Máskülönben, miután tudja tapasztalatból, hogy legkönnyebb -kérdéseimnek is mindig van valami czélja, melyet ő kezdetben nem -vett észre, nem szokta meg, hogy hebehurgyán válaszoljon, -ellenkezőleg, gondolkodóba esik, figyelmes lesz, gondosan -megvizsgálja kérdésemet, mielőtt felelne rá. Soha nem ad nekem -feleletet, melylyel maga is nincs megelégedve és őt kielégíteni -nehéz dolog. Végül nem nagyon erősködünk, sem ő, sem én, hogy -megtudjuk a dolgok valóságos állását, hanem csak hogy ne essünk -tévedésbe. Nagyobb zavarba jutnánk, ha olyan okkal kellene -beérnünk, a mely nem állja meg a helyét, mintha egyáltalán nem -találnánk okot. <i>Nem tudom</i>, ez olyan szó, a mely nekünk -mindkettőnknek olyan kényelmes és a melyet oly gyakran mondunk, -hogy nem kerül egyikünknek sem megerőltetésébe. De ha esetleg -kipottyan a szájából az a hebehurgyaság, vagy ha kitér a felelet -elől a kényelmes <i>nem tudommal</i>, az én feleletem mindkét -esetben ugyanaz: Nos, vizsgáljuk meg.</p> -<p>A bot, a mely közepéig bele van dugva a vízbe, merőleges -helyzetben van megerősítve. Hogy megtudjuk, el van-e törve, a hogy -látszik, mennyi mindenfélét kell csinálnunk, mielőtt kihúznók a -vízből vagy hozzáérnénk a kezünkkel?</p> -<p>1. Körüljárjuk a botot és látjuk, hogy a törés velünk forog. -Tehát csak a szemünk változtatja meg s a tekintet nem mozgatja meg -a testeket. <span class="pagenum"><a name="Page_278" id= -"Page_278">-278-</a></span></p> -<p>2. Jól ránézünk merőlegesen a botnak a vizen kívül álló végére; -akkor a bot már nincs meggörbülve, a szemünk felé fordult vége -pontosan elrejti a másik végét.<a name="FNanchor_77" id= -"FNanchor_77"></a><a href="#Footnote_77" class="fnanchor">77)</a> -Vajjon a szemünk kiegyenesítette a botot?</p> -<p>3. Felzavarjuk a víz felületét s látjuk, hogy a bot több darabra -hajlik, czikk-czakkban mozog a víz hullámzása szerint. Vajjon a -mozgás, melybe a vizet hoztuk, elég-e arra, hogy a botot így -megtörje, puhává és folyékonynyá tegye?</p> -<p>4. Lefolyatjuk a vizet és azt látjuk, hogy a bot lassankint -ismét egyenessé válik, a mint a víz lejebb száll. Nem elég-e ez -arra, hogy megvilágosodjék a tény és hogy megtaláljuk a fénytörést? -Nem igaz tehát, hogy a látás téveszt meg, miután csak reá van -szükségünk, hogy helyesbítsük a tévedést, melyet neki -tulajdonítunk.</p> -<p>Tegyük fel, hogy a gyermek elég ostoba arra, hogy ne értse meg -ezeknek a kisérleteknek eredményét; akkor segítségül kell hívni a -látáshoz a tapintást. A helyett, hogy kihúznók a botot a vízből, -hagyjuk abban a helyzetben és a gyermek simítson rajta végig egyik -végétől a másikig. Nem fogja szögletét érezni, a bot tehát nincs -eltörve.</p> -<p>Azt fogjátok mondani, hogy itt nemcsak itéletekről van szó, -hanem forma szerinti következtetésekről. Igaz: de nem látjátok, -hogy a mint a szellem eljutott az eszmékig, minden itélet -következtetés? Minden érzéki benyomásról való tudat megállapítás, -itélet. Tehát a mint összehasonlítunk egy érzéki benyomást egy -másikkal, akkor következtetünk. Az itélet és a következtetés -művészete tökéletesen ugyanaz.</p> -<p>Emil nem fogja soha tudni a dioptikát (a sugártörés tanát), vagy -azt akarom, hogy ezen a boton tanulja meg. Nem fog soha rovarokat -szétvagdalni, nem fogja soha megolvasni a nap foltjait, nem fogja -tudni, mi a mikroszkóp és a teleszkóp. A ti tudós növendékeitek -gúnyolódni fognak tudatlanságán. Igazuk lesz, mert mielőtt ezekhez -a készülékekhez <span class="pagenum"><a name="Page_279" id= -"Page_279">-279-</a></span> folyamodnék, azt vélem, előbb fel kell -őket fedeznie és gondolhatjátok, hogy az nem fog hamar menni.</p> -<p>Ez az egész módszerem szelleme ezen a téren. Ha a gyermek egy -kis golyót görget keresztbefont ujjai közt és azt hiszi, két golyót -érez, nem engedem meg neki, hogy odanézzen, a míg nincs -meggyőződve, hogy csak egy golyó van ott.</p> -<p>Ezek a felvilágosítások, azt hiszem, elegendők lesznek, hogy -pontosan megjelöljék a haladást, melyet eddig növendékem szelleme -tett és az utat, melyen ezt a haladást tette. De talán megdöbbentek -a dolgok nagy sokaságán, melyeket elvonultattam előtte, attól -féltek, hogy elhalmozom szellemét az ismeretek tömegével. A dolog -ellenkezőleg áll, inkább arra tanítom, hogy ne tudja őket, mint -hogy tudja. Megmutatom neki a tudomány útját, a mely valóság -szerint könnyű, de hosszú, végtelen és lassú, ha az ember be akarja -járni. Megtétetem vele az első lépéseket, hogy felismerje a -bejárást, de nem engedem neki soha, hogy messzire menjen.</p> -<p>Kénytelen lévén magától tanulni, a maga eszének veszi hasznát és -nem a másénak, mert hogy ne adjon semmit az előitéletekre, nem -szabad semmit adnia a tekintélyre és tévedéseink java része -kevésbbé magunkból ered, mint másokból. Abból a folytonos -gyakorlatból olyan szellemi derekasságot nyer, a mely hasonló -ahhoz, melyet a testnek munkával és fáradsággal szerzünk. Egy másik -előny, hogy csak erőinek arányában haladunk előre. A szellem ép úgy -mint a test, csak azt viszi magával, a mit el bír vinni. Mikor az -értelem magáévá teszi a dolgokat, mielőtt elhelyezné az -emlékezetben, akkor a mit levon belőle, az övé is; ha ellenben -kedve ellenére túlterheljük az emlékezetét, annak a veszélynek -teszszük ki, hogy sohasem von le belőle semmit, a mi az ő tulajdona -volna.</p> -<p>Emilnek kevés az ismerete, de a mije van, igazán az övé; semmit -sem tud félig. Azoknak a dolgoknak csekély számában, melyeket tud -és melyeket jól tud, a legfontosabb az, hogy sok van, a mit nem tud -és a mit egy nap nem tudhat, még sokkal több, a mit mások tudnak, ő -azonban soha életében nem fog tudni és végtelenül sok olyan, a mit -<span class="pagenum"><a name="Page_280" id= -"Page_280">-280-</a></span> soha senki sem fog tudni. Egyetemes a -szelleme, nem tudása által, hanem a tudás megszerzésére való -képessége által; nyilt, értelmes, mindenre kész szellem és mint -Montaigne mondja, ha nem is tanult, de legalább tanítható. Elég -nekem, ha meg tudja találni a <i>mire való</i>-t mindenben, a mit -tesz és a <i>miért</i>-et mindenben, a mit hisz. Mert, még egyszer -mondom, nem az a czélom, hogy tudományt adjak neki, hanem hogy -megtanítsam, hogy szükség esetére megszerezze és hogy pontosan -megbecsültessem vele, mennyit ér és megszerettessem vele mindenek -fölött az igazságot. Ezzel a módszerrel lassan haladunk, de sohasem -teszünk haszontalan lépést és nem vagyunk kénytelenek hátrálni.</p> -<p>Emilnek csak természetes és tisztára fizikai ismeretei vannak. A -történelemnek még a nevét se tudja, sem azt, hogy mi fán terem a -metafizika és az erkölcstan. Tudja az embernek lényeges viszonyait -a dolgokkal, de semmit nem tud az embernek az emberhez való morális -viszonyairól. Kevéssé tudja általánosítani az eszméket, kevéssé tud -abstractiókat csinálni. Meglátja a bizonyos testek közös -tulajdonságait, a nélkül, hogy okoskodnék ezekről a -tulajdonságokról magukban véve. Ismeri az abstract tért a -geometriai ábrákból, ismeri az abstract mennyiséget az algebrai -jelekből. Ezek az ábrák és ezek a jelek a támaszai ezeknek az -abstractióknak, melyekre az érzékei támaszkodnak. Nem igyekszik a -dolgokat természetük szerint ismerni, hanem csak azok szerint a -kapcsolataik szerint, a melyek érdeklik. A mi tőle idegen, azt csak -magára való vonatkozásában értékeli, de ez az értékelése exact és -biztos. A képzelet s a konvenczió semmi áron se nyomul bele. -Nagyobbra veszi azt, a mi neki hasznosabb és nem idegenedve el soha -az értékelésnek ettől a módjától, nem ad semmit a -közvéleményre.</p> -<p>Emil dolgos, mértékletes, türelmes, állhatatos és tele van -bátorsággal. Képzelete, nem lévén felhevülve, nem túlozza előtte -soha a veszedelmeket; kevéssé érzékeny a bajok iránt és -állhatatosan tudja állni a szenvedést, mert nem tanult meg -szembeszállni a sorssal. A mi a halált illeti, még alig tudja, mi -az, de hozzászokva ellenállás nélkül alávetni <span class= -"pagenum"><a name="Page_281" id="Page_281">-281-</a></span> magát a -szükségszerűség törvényének, mikor meg kell halnia, jajgatás és -ellenkezés nélkül fog meghalni. Ez minden, a mit a természet abban -a mindenki által rettegett pillanatban megenged. Szabadon élni és -kevéssé csüngni az emberi dolgokon, a legjobb módja a meghalás -megtanulásának.</p> -<p>Szóval megvan az erényből mindene, a mi ő reá magára vonatkozik. -Hogy meglegyenek a társadalmi erényei is, ahhoz nem hiányzik -egyebe, mint hogy ismerje a kapcsolatokat, melyeket ezek -követelnek, csak azoknak a felvilágosításoknak van híjával, a -melyeket szelleme teljesen kész magába fogadni.</p> -<p>Másokra való tekintet nélkül nézi magamagát és jónak tartja, ha -mások sem gondolnak ő vele. Nem kiván senkitől semmit és azt hiszi, -nem tartozik senkinek semmivel. Egyedül van az emberi -társadalomban, csak egyedül önmagára számít. Több joga is van, mint -másnak, hogy magamagára számítson, mert ő minden, a mi az ő korában -csak lehet. Nincsenek tévedései, vagy csak olyanok, a melyektől -senki sem tudja megóvni magát. A teste egészséges, a tagjai -mozgékonyak, a szelleme helyes és előitéletek nélkül való, a szíve -szabad és szenvedélyek nélkül való. Az önszeretet, az összes -szenvedélyek közül a legelső és legtermészetesebb, még alig támadt -fel benne. A nélkül, hogy megzavarná bárkinek a nyugalmát, -megelégedetten, boldogan és szabadon élt, a mennyire a természet -engedte. Úgy találjátok, hogy az a gyermek, a ki így jutott el -tizenötödik évéig, elvesztegette előbbi éveit?</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_282" id= -"Page_282">-282-</a></span></p> -<h2>NEGYEDIK KÖNYV.</h2> -<p>Mily hamar haladunk át ezen a földön! Az élet első negyedrésze -eltelt, mielőtt ismernők használatát; az utolsó negyede úgy telik -el, hogy már nem tudjuk többé élvezni. Kezdetben nem tudunk élni, -majd azután nem birunk többé és abban az időközben, a mely ezt a -két hasznavétlen végletet elválasztja, a megmaradó időnek -háromnegyed része alvással, munkával, szenvedéssel, -kényszerűséggel, mindenféle fajta kínokkal telik el. Az élet rövid, -nem annyira a miatt, hogy kevés ideig tart, hanem azért, mert ebből -a kevés időből is alig marad valami arra, hogy élvezzük. A halál -pillanata lehet még oly messze a születésétől, az élet mindig -nagyon rövid, ha ez a köz rosszúl van kitöltve.</p> -<p>Hogy úgy mondjam, kétszer születünk: egyszer arra, hogy -létezzünk, másodszor arra, hogy éljünk; egyszer a fajunk számára, -másodszor a nemünk számára. Azoknak, a kik a nőt tökéletlen -férfinak tartják, kétségkívül nincs igazuk, de a külső analogia -mellettük szól. A házasodás koráig a kétféle nemű gyermekek között -nincs semmi, a mi nyilvánvalólag elkülönbözteti őket; ugyanaz az -arczuk, ugyanaz az alakjuk, ugyanaz az arczszínük, ugyanaz a -hangjuk, minden egyforma: a leányok gyermekek s a fiúk is -gyermekek; ugyanaz az egy név elegendő az ily hasonló lényeknek. -Azok a lények, a melyeknél megakasztják a nem további fejlődését, -megőrzik ezt az egyformaságot egész életükön át; mindig nagy -gyermekek; a nők pedig, a kik sohasem vesztik el ezt az -egyformaságot, úgy tünik, sohasem válnak valami mássá.</p> -<p>Az ember azonban általában véve nem arra van teremtve, hogy -mindig a gyermekkorban maradjon. Kilép <span class= -"pagenum"><a name="Page_283" id="Page_283">-283-</a></span> belőle -a természet által előírt időben és ennek a válságos pillanatnak, -mely elég rövid ugyan, nagy a fontossága.</p> -<p>Mint a hogy a tenger zúgása messziről megelőzi a vihart, az a -viharos fordulat előre jelzi magát az ébredező szenvedélyek -mormolása által; tompa gerjedezés figyelmeztet a veszedelem -közeledtére. A kedélyhangulat változása, gyakori fellobbanások, a -szellem folytonos izgatottsága csaknem fegyelmezhetetlenné teszi a -gyermeket. Süket lesz az iránt a hang iránt, a mely tanulékonnyá -tette; valóságos lázas oroszlán lesz; félreismeri vezetőjét, nem -akarja többé, hogy vezessék.</p> -<p>A változó kedélyhangulat jeleihez járulnak a külsőben -észrevehető változások. Arczkifejezése kifejlődik és jellegzetessé -válik; a ritka és lágy pehely, a mely arcza alján nő, megbarnul és -sűrű lesz. A hangja mutálni kezd, vagyis inkább elveszti a hangját: -se nem gyermek, se nem férfi és nem tudja egyiknek a hangját sem -megütni. Szeme, a léleknek ez a szerve, a mely idáig nem mondott -semmit, beszédessé és kifejezővé válik; növekvő tűz lelkesíti át; -legélénkebb tekintetének még megvan a szent ártatlansága, de nincs -meg benne már a régi együgyűség: már érezni, hogy sokat mondhat, -kezdi tudni lesütni a szemét és pirulni; érzelmessé válik, mielőtt -tudná, mit érez; nyugtalan a nélkül, hogy oka volna rá. Mindez -lassacskán állhat be és időt engedhet neked, de ha élénksége nagyon -is türelmetlenné válik, ha fellobbanása dühhé változik, ha egyik -pillanatról másikra felingerlődik és ellágyul, ha ok nélkül -könnyeket ont, ha olyan dolgok közelében, a melyek veszedelmesekké -kezdenek rá nézve válni, az érverése meggyorsul és a szeme -fellobban, ha egy nő keze, a mely az övét érinti, megborzongatja, -ha zavarba jön vagy félénkké válik mellette: Ulysses, oh bölcs -Ulysses, vigyázz magadra! A tömlők, melyeket annyi gonddal -bezártál, megnyíltak, a szelek már kiszabadultak: ne hagyd el egy -pillanatra sem a kormányt, vagy el vagy veszve.</p> -<p>Ez a második születés, a melyről szóltam; ekkor születik az -ember igazán az élet számára, ekkor nem idegen számára semmi -emberi. Idáig gyermekjáték volt a gondoskodásunk, <span class= -"pagenum"><a name="Page_284" id="Page_284">-284-</a></span> csak -most nyer igazi fontosságot. Ez az a kor, a hol a rendes nevelés -végezni szokta és épen ez az, a hol a miénknek kezdenie kell, de -hogy jól kifejtsük ezt az új tervet, vissza kell térnünk hátrább az -idevonatkozó dolgok állásához.</p> -<p>Szenvedélyeink fenntartásunk elsőrendű eszközei; ép oly -hiábavaló, mint a milyen nevetséges vállalkozás, ha el akarjuk őket -pusztítani; ez annyi, mint ha a természetet akarnók békóba -szorítani, az Isten művét megjavítani. Ha Isten azt mondaná az -embernek, hogy semmisítse meg a szenvedélyeket, melyeket beléje -oltott, akkor Isten akarva és nem akarva ellentmondana önmagának. -Sohasem rendelt ilyen esztelen dolgot, semmi hasonló nincs beleírva -az emberi szívbe és a mit Isten akar, hogy az ember megtegyen, nem -mondatja neki egy másik ember által, ő maga mondja neki, a szíve -mélyébe írja bele.</p> -<p>Azt tehát, a ki meg akarná akadályozni a szenvedélyek -felébredését, csaknem épen olyan bolondnak találnám, mint azt, a ki -meg akarná őket semmisíteni és azok, a kik idáig azt találták -hinni, hogy nekem ez a tervem, bizonyára nagyon rosszul értettek -meg.</p> -<p>De vajjon helyes okoskodás volna-e, abból, hogy az ember -természetében rejlik, hogy szenvedélyei legyenek, azt -következtetni, hogy azok a szenvedélyek, melyeket magunkban érzünk -és a melyeket másokban látunk, mind természetesek? A forrásuk -természetes, az igaz, de ezer idegen patak dagasztotta meg; nagy -folyam ez, mely szüntelenül növekszik és a melyben alig födözhetni -fel néhány cseppjét eredeti vizének. Természetes szenvedélyeink -szoros korlátok között mozognak; eszközei szabadságunknak, arra -irányulnak, hogy fentartsanak minket. Mindazok, a melyek leigáznak -és tönkretesznek, máshonnan jutnak belénk; a természet nem oltja -őket belénk, mi sajátítjuk el őket a természet hátrányára.</p> -<p>Szenvedélyeink forrása, a többinek mindnek eredete és kezdete, -az egyedüli, a mely együtt születik az emberrel és nem hagyja el, a -míg él: az önszeretet; kezdetleges, velünk született, minden -egyébnél előbb való szenvedély, a melynek <span class= -"pagenum"><a name="Page_285" id="Page_285">-285-</a></span> a -többiek bizonyos értelemben csak módosulásai. Ebben az értelemben, -ha úgy tetszik, valamennyi természetes. De ezeknek a módosulásoknak -nagyobb része idegen okokból ered, a melyek nélkül sohasem -harapóznának el és maguk ezek a módosulások egyáltalán nem -előnyösek ránk nézve, sőt ártalmasak; megváltoztatják eredeti -czéljukat és saját elvük ellen törnek: akkor jut az ember a -természeten kívül és ellenmondásba kerül önmagával.</p> -<p>Az önszeretet mindig jó, mindig a rendnek megfelelő. Mindenkinek -saját kötelessége lévén saját maga fentartása, gondjainak elseje és -legfontosabbja az és az is kell, hogy legyen, hogy szüntelenül erre -vigyázzon. És hogy vigyázhatna rá, ha nem találná benne legnagyobb -érdekét?</p> -<p>Szeretnünk kell tehát önmagunkat, hogy fennmaradhassunk; jobban -kell szeretnünk magunkat, mint minden más dolgot és ugyanennek az -érzésnek közvetlen következésekép szeretjük azt, a mi -fentartásunkra szolgál. Minden gyermek ragaszkodik a dajkájához: -Romulus biztosan ragaszkodott a nőstény farkashoz, a mely -szoptatta. Kezdetben ez a ragaszkodás merőben gépies. A mi javára -válik egy egyén jóllétének, vonzza őt, a mi ártalmára van, -visszariasztja; ez csak vak természeti ösztön. Ezt az ösztönt -érzéssé alakítja át, a ragaszkodást szeretetté, az ellenszenvet -gyűlöletté az ártalmunkra vagy hasznunkra levő nyilvánvaló szándék. -Érzéketlen lények iránt, melyek csak a nekik adott impulsust -követik, nem kél bennünk szenvedély; azok ellenben, a melyektől -belső alkatuknál vagy akaratuknál fogva, jót vagy rosszat várunk, a -melyekről azt látjuk, hogy szabadon hatnak mellettünk vagy -ellenünk, hasonló érzéseket keltenek bennünk azokhoz, a melyeket ők -mutatnak. A mi javunkra válik, azt keressük; a mi javunkra akar -válni, azt szeretjük; a mi ártalmunkra van, azt kerüljük, de a mi -ártalmunkra akar lenni, azt gyűlöljük.</p> -<p>A gyermek első érzése az önszeretet, a második pedig, a mely az -elsőből származik: a szeretet azok iránt, a kik közelébe jutnak, -mert a gyöngeségnek abban az állapotában, a melyben van, mindenkit -arról a segítségről és gondoskodásról ismer meg, a melyben -részesül. A ragaszkodás, <span class="pagenum"><a name="Page_286" -id="Page_286">-286-</a></span> melylyel dajkája és dadája iránt -van, kezdetben csak szokás. Keresi őket, mert szüksége van rájuk és -jól érzi magát náluk; ez inkább ismeretség, mint jóakarat. Sok -időre van szüksége annak megértésére, hogy nemcsak hasznosak rá -nézve, hanem azok is akarnak lenni és akkor kezdi el őket -szeretni.</p> -<p>A gyermek tehát természettől fogva hajlandó a jóindulatra, mert -látja, hogy mindaz, a mi közelébe jut, segítségére hajlandó és mert -ennek a megfigyelésének révén megszokja a faja iránti kedvező -érzést; de a mily mértékben kiterjeszti viszonyait, szükségleteit, -aktiv vagy passziv függőségeit, fölébred benne másokhoz való -viszonyainak érzése és előidézi a kötelességeket és kedvezéseket. -Akkor a gyermek zsarnokoskodó, féltékeny, ravasz, boszuálló lesz. -Ha rászorítják az engedelmességre, nem látja annak hasznosságát, a -mit parancsolnak neki, szeszélynek tulajdonítja, annak a -szándéknak, hogy kinozzák és föllázad. Ha ellenben engedelmeskednek -neki, a mint valami ellenáll, mindjárt lázadást lát benne, a vele -szembeszállás szándékát; megveri a széket vagy az asztalt, mert nem -engedelmeskedett neki. Az önszeretet, a mely csak önmagára tekint, -beéri azzal, hogy saját szükségleteink ki vannak elégítve; az önzés -ellenben, a mely összehasonlítja magát, soha sincs megelégedve és -nem is tudna lenni, mert az az érzés, a mikor önmagunkat elébe tesz -a többieknek, azt is követeli, hogy a többiek maguk elébe tegyenek -minket, a mi pedig lehetetlenség. Így keletkeznek a gyöngéd és -szerető szenvedélyek az önszeretetből és így keletkeznek a -gyűlöletes és dühös szenvedélyek az önzésből. Így az embert lényege -szerint az teszi jóvá, hogy kevés a szükséglete és kevéssé -hasonlítja össze magát másokkal; lényege szerint gonoszszá pedig az -teszi, hogy sok a szükséglete és sokat ad a mások véleményére. -Ennek az elvnek alapján könnyű látni, hogyan lehet jóra vagy -rosszra irányozni a gyermekek és az emberek minden szenvedélyét. -Igaz, hogy nem tudva mindig egyedül élni, nehezen maradhatnak -mindig jók; ez a nehézség szükségszerűen fokozódik -összeköttetéseikkel és főleg ebben a tekintetben teszik a -társadalom veszedelmei a művészetet <span class="pagenum"><a name= -"Page_287" id="Page_287">-287-</a></span> és a gondoskodást -elkerülhetetlenebbé, hogy elejét vegyük az emberi szívben annak az -elaljasodásnak, a mely új szükségleteiből keletkezik.</p> -<p>Az embernek megfelelő tanulmány az összeköttetéseinek -tanulmánya. A míg csak fizikai lényében ismeri magát, -tanulmányoznia kell önmagát a dolgokkal való kapcsolataiban; ez -egész életének feladata attól a ponttól fogva, a melyhez most -jutottunk.</p> -<p>Mihelyt az embernek társnőre van szüksége, többé már nem -elszigetelt lény, szíve nincs már egyedül. Ezzel megszületik -fajával való minden vonatkozása, szívének minden vonzalma. Első -szenvedélye erjedésbe hozza az összes többieket.</p> -<p>Az ösztön iránya meghatározatlan. Az egyik nem vonzódik a -másikhoz; ez a természet hajlama. A választás, a kedvezés, a -személyes ragaszkodás a műveltség, az előitélet, a szokás műve; -időre és ismeretekre van szükség, hogy képesek legyünk a -szeretetre; csak azután szeretünk, hogy itéltünk, előbb -összehasonlítunk s csak aztán kedvezünk. Ezek az itéletek -öntudatlanul alakulnak ki, de azért nem kevésbbé valódiak. Az igazi -szeretet, bármit mondjanak is, mindig becsben fog állni az emberek -előtt, mert bár túlbuzgalma néha félrevezet is, bár nem zárja ki -annak szívéből, a ki érzi, a gyűlöletes tulajdonságokat, sőt elő is -idézheti, mindazáltal tiszteletre méltó tulajdonságokat tételez -fel, a melyek nélkül lehetetlen volna szeretetet érezni. Ez a -választás, melyet szembe szoktak vetni az észszel, mégis belőle -származik. Vakká tették Ámort, mert jobb a szeme, mint a mienk és -mert látja azokat a kapcsolatokat is, melyeket mi nem tudunk -észrevenni. Annak számára, a kinek semmiféle fogalma sincs sem -kiválóságokról, sem szépségről, minden nő egyforma jó volna és a -legelőször útjába akadó lenne mindig a leginkább szeretetreméltó. A -szerelem egyáltalán nem a természettől ered, sőt korlátja és féke -hajlamainak; általa történik, hogy kivéve a szerelem tárgyát, az -egyik nem teljesen közönbössé válik a másikra nézve.</p> -<p>A mely kedvezést nyujtunk, ugyanabban kivánunk részesülni; -<span class="pagenum"><a name="Page_288" id= -"Page_288">-288-</a></span> a szerelemnek kölcsönösnek kell lennie. -Hogy az embert szerethessék, szeretetreméltóvá kell tennie magát; -hogy előnyben részesüljön, szeretetreméltóbbnak kell lennie -másoknál, mindenki másnál szeretetreméltóbbá, legalább a szerelem -tárgyának szemében. Ebből keletkeznek az első tekintetek a hozzá -hasonlókra, ebből az első összehasonlítások velük, ebből a -versengés, a vetélkedés, a féltékenység. Az érzéssel csordultig -tele szív szereti kitárni magát; a szerelmes hölgy szüksége után -fölkél a jóbarát szüksége. A ki érzi, mily édes szerettetni, azt -kívánja, hogy az egész világ szeresse és ha mindenki kedvezéseket -akar, hogyne volna sok az elégedetlen. A szerelemmel és barátsággal -születnek meg az egyenetlenkedések, az ellenségeskedés, a gyűlölet. -Látom, a mint fölemelkedik az oly sok különböző szenvedély öléből -az előitélet rendíthetetlen trónján és a buta halandók, alávetve -uralmának, csakis mások véleményére alapítják saját létüket.</p> -<p>Kövessétek nyomon ezeket a gondolatokat és látni fogjátok, -honnan nyeri önzésünk azt a formát, melyet mi természetesnek -tekintünk és az önszeretet, nem lévén többé önmagában befejezett -érzés, hogy válik büszkeséggé a nagy lelkekben, hiúsággá a -kicsinyekben és valamennyiben szüntelenül a felebarátok költségére -táplálkozik. A szenvedélyeknek ez a fajtája, nem lévén csirája a -gyermekek szívében, magától nem születhetik meg benne, csak mi -viszszük bele és mindig csak a mi hibánkból gyökerezik meg benne; -de nem így áll a dolog a fiatal ember szívében, tehetünk, a mit -akarunk, megszületnek benne akaratunk ellenére is. Ideje tehát -módszert változtatni.</p> -<p>Kezdjük néhány fontos megjegyzéssel arról a kritikus korról, a -melyről itt szó van. A gyermekkorból a serdülő korba való átmenet -nincs annyira meghatározva a természet által, hogy ne váltakoznék -az egyes egyénekben a temperamentumok szerint és a népekben az -éghajlatok szerint. Mindenki tudja a különbséget, a mely ebben a -tekintetben fennáll a meleg és hideg országok között és mindenki -látja, hogy a forró temperamentumok hamarabb formálódnak, mint a -többiek. Az okok dolgában azonban tévedni lehet és <span class= -"pagenum"><a name="Page_289" id="Page_289">-289-</a></span> gyakran -a fizikumnak tulajdonítani, a mi a morálnak a róvására irandó; ez -korunk filozófiájában a leggyakrabbi tévedések egyike. A természet -tanulságai késlekedők és lassuk, az emberekéi csaknem mindig idő -előttiek. Az első esetben az érzékek fölkeltik a képzelődést, a -másikban a képzelődés kelti fel az érzékeket, koraérett -tevékenységet ad nekik, a mely múlhatatlanul enerválja előbb az -egyéneket, majd huzamos időre terjedve, magát a fajt is. -Általánosabb és biztosabb megfigyelés az éghajlatok hatására -vonatkozónál az, hogy a serdülő kor és a nemi ösztön mindig -korábban áll be a művelt és pallérozott népeknél, mint a tudatlan -és barbár népeknél.<a name="FNanchor_78" id= -"FNanchor_78"></a><a href="#Footnote_78" class="fnanchor">78)</a> A -gyermekekben különös éleselméjűség van abban, hogy ki tudják -hámozni az illem mindenféle majmoskodása alól a rossz erkölcsöket, -melyeket ellepleznek előlük. A tisztult nyelv, a melyet -eltanultatnak velük, a tisztesség leczkéi, melyekben részesítik -őket, a rejtelmesség fátyla, melyet szemük elé vonni igyekeznek, -megannyi ösztökéje kiváncsiságuknak. A hogy a dolgot csinálni -szokták, nyilvánvaló, hogy a mit állítólag ellepleznek előlük csak -arra való, hogy rátanítsák őket, ez pedig minden tanítás -<span class="pagenum"><a name="Page_290" id= -"Page_290">-290-</a></span> közül, melyben részesítik őket, a -legkevésbé válik hasznukra.</p> -<p>Kérjetek tanácsot a tapasztalattól s meg fogjátok érteni, -mennyire meggyorsítja ez az esztelen módszer a természet művét és -tönkreteszi a tempramentumot. Ez egyik főoka a fajok -degenerálódásának a városokban. A fiatal emberek, időnek előtte -kimerülve, kicsinyek maradnak, gyöngék, rossz szervezetűek, növés -helyett öregszenek, mint a hogy a szőlőtő, a melyen gyümölcsöt -termelnek tavaszszal, elfonnyad és kihal, mielőtt eljönne az -ősz.</p> -<p>Bárdolatlan és egyszerű népek közt kellett, hogy lakott légyen -az, a ki tudni akarja, mily késői korig tudja meghosszabbítani a -gyermekek ártatlanságát a boldog tudatlanság. Megható és egyúttal -nevetni való látvány, mikor azt látjuk, hogy a két nem, szívük -biztonságára bízva, meghosszabbítják a serdültség és a szépség -koráig a gyermekkor naiv játékait és már a bizalmasságukkal is -kimutatják gyönyöreik tisztaságát. Mikor aztán ez a szeretetreméltó -fiatalság megházasodik, a két hitvestárs kölcsönösen személyük első -zsengéit adván egymásnak, annál kedvesebbek egymásnak; az -egészséges és erőteljes gyermekek sokasága zálogává lesz az olyan -egyesülésnek, a melyet semmi sem változtat meg és gyümölcse lesz -korai éveik tartózkodásának.</p> -<p>Ha az a kor, a melyben az ember megszerzi neme tudatát, ép -annyira különbözik a nevelés eredménye által, mint a természet -hatása által, ebből az következik, hogy ezt a kort siettetni és -késleltetni lehet a szerint a mód szerint, a hogy a gyermekeket -neveljük és ha a test abban a mértékben nyer vagy veszt szilárdsága -dolgában, a hogy siettetik vagy késleltetik ezt a fejlődést, ebből -következik az is, hogy mennél jobban igyekszünk késleltetni, annál -többet nyer a fiatal ember izmosság és erő dolgában. Egyelőre csak -a merőben fizikai hatásokról beszélek; hamar megfogjuk látni, hogy -a dolog nem korlátozódik csak erre.</p> -<p>Ezekből a megfontolásokból vonom le az oly gyakran vitatott -kérdés megoldását, vajjon helyes dolog-e idejekorán felvilágosítani -a gyermekeket kiváncsiságuk tárgyairól vagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_291" id="Page_291">-291-</a></span> jobb -eltéríteni őket a dologtól mérsékelt megtévesztésekkel. Én azt -hiszem, hogy nem kell sem az egyiket, sem a másikat tenni. Először -is ez a kiváncsiság nem kap lábra bennük, ha nem adunk nekik rá -alkalmat. Tenni kell róla, hogy ne legyen meg bennük. Másrészt meg -az olyan kérdések, a melyekre nem kell okvetlenül felelni, nem -követelik meg, hogy megtéveszszük felőlük a kérdezőt: többet ér -elhallgattatni őket, mint hazugsággal felelni nekik. A gyermek nem -fog nagyon meglepődni ezen a szabályon, ha gondunk volt arra, hogy -közömbös dolgokban hozzászoktassuk. Végül, ha mégis arra szánjuk -magunkat, hogy feleljünk, tegyük ezt a legnagyobb egyszerűséggel, -rejtelmeskedés nélkül, zavar nélkül, mosolygás nélkül. Sokkal -kevesebb a veszély a gyermek kiváncsiságának kielégítésében, mint -felizgatásában.</p> -<p>Válaszaitok legyenek mindig komolyak, rövidek, határozottak és a -habozás látszata nélkül valók. Nem is kell hozzátennem, hogy -igazaknak kell lenniök. Nem lehet a gyermeket rátanítani arra, hogy -a felnőtteknek hazudni veszélyes, a nélkül, hogy éreznők a -gyermekeknek való hazudás még veszedelmesebb voltát. Csak egyetlen -egy hazugságon kapja rajta mesterét a tanítvány s örökre tönkre -lehet téve a nevelés gyümölcse.</p> -<p>Bizonyos dolgokról való teljes tudatlanság felel meg talán -legjobban a gyermekeknek; de tudják meg idejekorán azt, a mit -lehetetlen örökre elrejteni előlük. Vagy nem szabad -kiváncsiságuknak semmi tekintetben fölébrednie, vagy ki kell -elégíttetnie az előtt a kor előtt, a mikor már nem veszélytelen. -Növendékekkel szemben való eljárástok ebben a tekintetben sokban -függ különleges helyzetétől, a társaságtól, mely körülveszi, a -körülményektől, a melyek közé előreláthatólag kerülhet stb. Fontos -dolog e tekintetben nem bízni semmit a véletlenre és ha nem vagytok -benne biztosak, hogy tizenhat éves koráig tudatlanságban -tarthatjátok a nemek különféleségéről, legyen rá gondotok, hogy -megtanulja tíz éves kora előtt.</p> -<p>Nem szeretem, ha a gyermekekkel nagyon is finom nyelven -beszélnek, sem ha nagy kitéréseket tesznek, a melyekből -<span class="pagenum"><a name="Page_292" id= -"Page_292">-292-</a></span> észrevehetik, hogy el akarják kerülni a -dolgoknak saját nevükön való nevezését. A jó erkölcs ezekben a -dolgokban mindig nagyon egyszerű, ellenben a bűntől bemocskolt -képzelet kényessé teszi a fület és ráviszi, hogy folyton keresse a -válogatott kifejezéseket. A nyers kifejezések következmény -nélküliek; a sikamlós eszméket kell elkerülni.</p> -<p>Ámbár a szemérem természetes tulajdonsága az emberi fajnak, a -gyermekekben természetszerűleg nincs bennük. A szemérem csak a -rossznak ismeretével születik meg és a gyermekekben, a kiknek sem -nincs meg, sem nem volna szabad, hogy meglegyen ez az ismeretük, -hogy volna meg az az érzés, a mely ennek következménye? Beléjük -oltani a szemérem és tisztesség tanítását annyi, mint megtanítani -őket arra, hogy vannak szégyenletes és tisztességtelen dolgok, -annyi, mint beléjük oltani a titkos vágyat ezeknek a dolgoknak a -megismerésére. Előbb-utóbb végére járnak és az első szikra, a mely -a képzelődést éri, bizonyosan sietteti az érzékek felgyuladását. A -ki pirúl, az már bűnös, az igazi ártatlanság nem szégyel -semmit.</p> -<p>A gyermekeknek nem ugyanazok a vágyai, mint a felnőtteknek, de -ép úgy alá lévén vetve a tisztátalanságnak, a mely sérti az -érzékeket, ép ebből az alávetettségből vonhatják le az illem -ugyanazon leczkéit. Kövessétek a természet szellemét, a mely -ugyanarra a helyre helyezve a titkos gyönyörök és a tisztátalan -szükségletek szerveit, ugyanazokat a gondoskodásokat rótta rá a -különböző életkorokra, hol az egyik, hol a másik szempontból; a -férfira szeméremből, a gyermekre tisztaságból.</p> -<p>Csak egy jó módját látom annak, hogy megőrizzük a gyermekek -ártatlanságát s ez az, hogy mindazok, a kik őt körülveszik, -tiszteljék és szeressék. E nélkül minden tartózkodás, melyet velük -szemben tanusítani igyekszünk, előbb-utóbb megczáfolja magát s egy -mosoly, egy szemhunyorintás, egy vigyázatlan mozdulat megmond nekik -mindent, a mit el akarnánk előlük hallgatni; elég nekik, hogy -megértsék, ha észreveszik, hogy el akarták előlük titkolni. Azoknak -a fordulatoknak és kifejezéseknek az óvatossága, <span class= -"pagenum"><a name="Page_293" id="Page_293">-293-</a></span> a -melyeket az udvarias emberek egymás között használnak, olyan -értelmességet tételez fel a gyermekekről, a melylyel nem is szabad -birniok s ezért egyáltalán nincs helyén velük szemben; ha azonban -igazán tiszteletben tartjuk együgyüségüket, velük beszélve könnyen -megtaláljuk a kifejezéseknek azt az egyszerűségét, a mely hozzájuk -illik. Van bizonyos naiv nyelv, a mely jól áll és tetszik az -ártatlanságnak: ez az az igazi hang, a mely eltéríti a gyermeket a -veszedelmes kiváncsiságtól. Ha egyszerűen szólunk velük mindenről, -nem is engedjük bennük feltámadni a gyanut, hogy több mondani -valónk is lehet a számukra. Ha a durva szavakhoz hozzáfűzzük a -nekik megfelelő kellemetlen képzeteket, ezzel elfojtjuk a -képzelődés első tüzét; nem tiltjuk meg nekik, hogy ezeket a -szavakat kiejtsék és ezek az eszmék meglegyenek bennük, de a -nélkül, hogy gondolna rá, beleoltjuk az undort felidézésük iránt. -És mennyi zavartól menti meg ez a naiv szabadság azokat, a kik -szívükben rejtik és mindig azt mondják, a mit mondani kell és -mindig úgy mondják, a hogy érezték.</p> -<p>Hogy lesznek a gyermekek? Kényes kérdés, a mely elég -természetszerűen ötlik fel a gyermekben és a melyre az ügyetlen -vagy okos választól függ néha egész életüknek erkölcse és -egészsége. A legrövidebb mód, a melyet egy anya elképzelhet, hogy -kisegítse magát a nélkül, hogy rá kelljen szednie a fiát, az, hogy -hallgatást parancsol neki. Ez jó lenne, ha mindjárt kezdettől fogva -hozzászoktatták volna közömbös kérdésekben és ha nem gyanítana -semmi rejtelmességet ebben az új hangban. De az anyák ritkán -hagyják ennyiben. <i>Ez a házas emberek titka</i>, – mondják a -fiúnak – <i>kis fiúknak nem szabad ilyen kiváncsiaknak lenniök</i>. -Ez bizonyára nagyon jó arra, hogy kisegítse az anyát zavarából; de -tudnia kell, hogy a kis fiút izgatja ez a megvető modor és nem fog -addig egy pillanatra sem nyugodni, a míg nem tudta ki a házas -emberek titkát és elég hamar ki is fogja tudni.</p> -<p>Legyen szabad felhoznom egy nagyon elütő választ, a melyet -ugyanarra a kérdésre hallottam és a mely annál inkább felötlött -nekem, mert egy beszédében és modorában <span class= -"pagenum"><a name="Page_294" id="Page_294">-294-</a></span> -egyaránt szemérmetes nőtől eredt, a ki azonban fiának java és az -erény kedvéért lábbal tudta taposni a megszólástól és a -csufondárosok hiábavaló fecsegésétől való félelmet. Nem sokkal -azelőtt a fiú vizeletével egy kis követ adott ki magából, a mely -megsértette az uretráját; a baj azonban elmúlt s ő meg is -feledkezett róla. <i>Mama</i>, – mondta a kis hebehurgya, – <i>hogy -lesznek a gyermekek? Édes fiam</i>, – felelt az anya habozás -nélkül, – <i>a nők vizelik ki őket olyan fájdalmakkal, melyek -sokszor életükbe kerülnek</i>. Nevessenek rajta a bolondok, -botránkozzanak meg a buták; de kérdezzék meg maguktól a bölcsek, -tudtak volna-e ennél okosabb és jobban czélravezető feleletet -találni.</p> -<p>A természetes és a gyermek előtt ismeretes szükséglet képzete -eltéríti a rejtelmes folyamat gondolatát. A fájdalom és halál -hozzájáruló képzetei beborítják a szomorúság fátyolával, a mely -lehűti a képzelődést és elfojtja a kiváncsiságot; minden a szülés -következményeire, nem pedig okaira téríti a gondolatot. Az emberi -természet gyöngeségei, a visszás tárgyak, a szenvedés képei, ezek -azok a felvilágosítások, a melyekre ez a felelet vezet, ha a -visszataszító benyomás, melyet kelt, megengedi a gyermeknek, hogy -tovább kérdezze őket. Honnan volna alkalma keletkezni a vágyak -nyugtalanságának az így irányított beszélgetésből? És mégis -látjátok, hogy az igazság nem sértetett meg és hogy nem volt -szükség felvilágosítás helyett félrevezetni a növendéket.</p> -<p>Gyermekeitek olvasnak: olvasmányaikból olyan ismereteket -szereznek, melyekkel nem bírnának, ha nem olvastak volna. Mialatt -tanulnak, képzelődésük felgyullad és megélesedik a tanulószoba -csendjében. Ha a világban élnek, különös beszédmódot hallanak, -olyan példákat látnak, melyek meglepik őket; olyan jól meggyőzték -őket, hogy ők is emberek, hogy mindenben, a mit a felnőttek -tesznek, azt keresik, miképen illenék ő hozzájuk, mások tettei -mintául kell hogy szolgáljanak nekik, mikor mások itéletei -törvényekül szolgálnak nekik. A cselédek, a kik függnek tőlük s a -kiknek következőleg érdekük, hogy tessenek nekik, kedvükben járnak -a jó erkölcsök rovására; a kikapós nevelőnők négy éves korukban -olyan beszédeket folytatnak <span class="pagenum"><a name= -"Page_295" id="Page_295">-295-</a></span> velük, a milyeneket a -legszemérmetlenebb személy se merne mondani nekik tizenöt éves -korukban. Ők elfelejtik hamar, a mit mondtak a gyermeknek, de ez -nem felejti el, a mit hallott. Az illetlen beszédek készítik elő a -kicsapongó erkölcsöket; a feslett inas teszi a gyermeket fajtalanná -és az egyiknek titka biztosítékául szolgál a másikénak.</p> -<p>A korának megfelelően nevelt gyermek egyedül áll. Nem ismer más -ragaszkodást, mint a megszokásból folyót; úgy szereti a nővérét, -mint a zsebóráját és a barátját, mint a kutyáját. Nem érzi magát -semmiféle nemből, semmiféle fajból valónak: a férfi és a nő -egyformán idegen rá nézve, abból, a mit tesznek s a mit mondanak, -semmit sem vonatkoztat magára; nem látja és nem hallja vagy nem -figyel rá, a beszédjük nem érdekli jobban, mint a példájuk: mindez -nem neki való. Ez nem mesterséges megtévesztés, melyet beleoltanak, -hanem természetszerű tudatlanság. Eljön az idő, a mikor ugyanannak -a természetnek gondja lesz rá, hogy felvilágosítsa növendékét és -csak akkor juttatta abba a helyzetbe, hogy koczkázat nélkül vegye -hasznát a leczkéknek, melyeket ad neki. Íme, az alapelv; a -szabályok részletei nem tartoznak tárgyamhoz és azok az eszközök, a -melyeket más tárgyak dolgában ajánlok, mintául szolgálhatnak erre -nézve is.</p> -<p>Ha rendet és szabályt akartok teremteni a keletkező -szenvedélyekben, tágítsátok ki az időközt, melyen belül -kifejlődnek, hogy legyen idejük elrendezkedni a szerint, a hogy -születnek. Akkor nem egy ember rendezi el őket, hanem maga a -természet, a ti dolgotok nem egyéb, mint hogy engedjétek, hadd -intézze el a munkáját. Ha növendéketek egyedül volna, nem volna -semmi tenni valótok; de minden, a mi körülveszi, felizgatja -képzelődését. Az előitéletek áradata magával ragadja: hogy -visszatarthassuk, ellenkező irányba kell szorítani. Az érzés kell -hogy fékezze képzelődését és az ész el kell, hogy hallgattassa az -emberek véleményét. Minden szenvedély forrása az érzékiség; a -képzelődés határozza meg irányukat. Minden tény, a mely érzi -kapcsolatait, szükségszerűen felizgatódik, a kapcsolatai -megváltoznak és ha természetének megfelelőbbeket képzel -<span class="pagenum"><a name="Page_296" id= -"Page_296">-296-</a></span> vagy vél képzelni magának. Ezek a -képzelődés tévedései, melyek bűnökké változtatják minden véges lény -szenvedélyeit, még az angyalokéit is, ha ugyan vannak -szenvedélyeik; mert tudniok kellene minden lény természetét, hogy -tudhassák, milyen kapcsolatok felelnek meg legjobban az -övéknek.</p> -<p>Íme, tehát minden emberi bölcseség sommája a szenvedélyek -irányításában: 1. érezni az ember igazi kapcsolatait a fajban ép -úgy, mint az egyénben, 2. ezek szerint a kapcsolatok szerint -szabályozni a léleknek minden indulatát.</p> -<p>De ura-e az ember szenvedélyeinek úgy, hogy indulatait ilyen -vagy olyan kapcsolatok szerint szabályozza? Kétségkívül, ha képes -rá, hogy képzelődését erre vagy arra a tárgyra irányítsa vagy hogy -ezt vagy azt a szokását vegye fel. Máskülönben itt nem annyira -arról van szó, a mit az ember magamagával tehet, mint inkább arról, -a mit mi tehetünk tanítványunkkal azoknak a körülményeknek -megválogatása által, a melyek közé helyezzük. Ha kifejtjük azokat -az eszközöket, melyek alkalmasak arra, hogy megtartsák a természet -rendjében, akkor eleget mondhatunk arra vonatkozólag, hogy mikép -léphet ki belőle.</p> -<p>A míg érzékisége a maga egyéniségére marad korlátozva, addig a -cselekedeteiben nincs semmi erkölcsiség; csak a mikor önmagán túl -kezd terjeszkedni, veszi fel a jónak és rossznak előbb az érzését, -aztán a fogalmát, a mely valódi emberré alakítja, fajának lényeg -szerinti tagjává. Ehhez az első ponthoz kell tehát fűzni -megfigyeléseinket.</p> -<p>Ezek nehezek annyiban, mert hogy megtehessük őket, el kell -vetnünk azokat a példákat, melyek szemünk előtt vannak és keresnünk -kell azokat, a melyekben a fokozatos fejlődés a természetnek -megfelelőleg mutatkozik.</p> -<p>Jó modorú, udvarias, művelt gyermek, a ki csak arra vár, hogy -módjában legyen alkalmazni azokat az időelőtti ismereteket, -melyeket szerzett, sohasem téved abban, hogy mely időpontban lesz -ez neki módjában. Sőt nem is várja meg, hanem sietteti; időelőtti -erjedésbe hozza vérét; <span class="pagenum"><a name="Page_297" id= -"Page_297">-297-</a></span> jóval előbb tudja, mi kell hogy -vágyainak czélja legyen, semmint ezeket a vágyakat érezné. Nem a -természet izgatja, hanem ő tesz erőszakot a természeten s mikor ez -férfivá teszi, nincs már számára semmi tanulni valója; gondolatában -már rég férfi volt, mielőtt valóban azzá lett volna.</p> -<p>A természet igazi menete fokozatosabb és lassúbb. Lassankint -nekitüzesedik a vér, a szellemek megérlelődnek, a temperamentum -kialakul. A bölcs munkásnak, a ki az üzemet vezeti, gondja van rá, -hogy tökéletesítse összes eszközeit, mielőtt működésbe hozná őket: -hosszas nyugtalanság előzi meg az első vágyakat, hosszas -tudatlanság vezeti őket tévelygésben, az ember vágyik a nélkül, -hogy tudná, mire. A vér erjed és izgul, az élet túltengése tör -kifelé. A szem fölélénkül és végig vizsgálja a többi lényeket: az -ember kezd érdeklődni azok iránt, a kik körülveszik, kezdi érezni, -hogy nem arra született, hogy egyedül éljen; így nyílik meg a szív -az emberi vonzalmak számára és képessé lesz a ragaszkodásra.</p> -<p>Az első érzés, a melyre a gondosan nevelt ifjú fogékony, nem a -szerelem, hanem a barátság. Fejledező képzelődésének első -nyilvánulása az, hogy megtanulja, hogy vannak hozzá hasonlók s a -faj előbb hat rá, mint a nem. Ez tehát az ártatlanság -meghosszabbításának másik előnye: hogy az ébredező érzékiség arra -használtatik fel, hogy elhintessenek a serdülő ifjú szívébe a -humanitás első magvai. Annál becsesebb előny, mert ez az élet -egyetlen ideje, a mikor az ilyen törekvéseknek igazi sikere -lehet.</p> -<p>Mindig azt láttam, hogy a korán romlott s a nőknek és a -tobzódásnak kiszolgáltatott emberek embertelenek és kegyetlenek; a -temperamentum felfortyanása türelmetlenné, bosszúállóvá, dühössé -teszi őket: a képzeletük, eltelve egyetlen tárgygyal, elfordul -minden egyébtől; nem ismernek sem könyörületet, sem irgalmasságot, -fel tudnák áldozni apjukat, anyjukat, az egész világot legkisebb -élvezetüknek. Ellenkezőleg a boldog egyszerűségben nevelkedett -embert a természet első rezdülései a gyöngéd és szeretetteljes -szenvedélyek felé vezetik; részvétteljes szívét megindítja -embertársainak szenvedése, remeg az örömtől, mikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_298" id="Page_298">-298-</a></span> -pajtását viszontlátja, karja gyöngéd ölelésre tárul, szeme a -meghatottság könnyeit tudja ontani; szégyennek érzi, ha nem nyerte -meg a rokonszenvet, megbánást érez, ha megbántott valakit. Ha -vérének fellobbanó tüze élénkké, hevessé, hirtelen haragúvá teszi, -egy pillanattal később látni szívének minden jóságát megbánásának -kitörésében; sír, nyög a sérelem miatt, melyet okozott, a saját -vérével fizetné meg azt a vért, a melyet ontott, egész fellobbanása -elcsitúl, egész büszkesége megalázkodik hibájának érzése előtt. Ha -őt magát sértik meg, legnagyobb fölháborodásában is lefegyverzi egy -bocsánatkérés, egy szó; ép oly nyiltszívűen bocsátja meg mások -hibáját, mint a hogy a magáét jóvá teszi. A fiatalság nem a kora -sem a bosszúállásnak, sem a gyűlöletnek; a könyörületnek, a -kegyelmességnek, a nagylelkűségnek a kora. Igen, ezt állítom és nem -félek tőle, hogy a tapasztalás megczáfol; egy gyermek, a ki nem -született rossznak és a ki megőrizte ártatlanságát húsz éves -koráig, ebben a korban a legnagylelkübb, a legjobb, a legszeretőbb -és legszeretetreméltóbb ember a világon. Meghiszem, hogy effélét -még nem mondtak nektek: a ti filosofusaitoknak, a kik a kollégiumok -minden romlottságában nevelkedtek, eszükben sincs, hogy ezt -tudják.</p> -<p>Az embert gyöngesége teszi káros szelleművé; közös -nyomoruságaink vezetik szívünket a humanitáshoz; ha nem volnánk -emberek, nem tartoznánk neki semmivel. Minden ragaszkodás az -önmagában való elégtelenség jele; ha egy embernek sem volna az -előbbire szüksége, eszébe se jutna arra gondolni, hogy egyesüljön -velük.<a name="FNanchor_79" id="FNanchor_79"></a><a href= -"#Footnote_79" class="fnanchor">79)</a> Így születik meg magából -gyöngeségünkből törékeny boldogságunk. Az igazán boldog lény -magányos lény; csak egyedül Isten élvez tökéletes boldogságot; de -közülünk kinek van róla fogalma? Ha volna véges lény, a mely -elegendő volna önmagának, miben telhetne gyönyörűsége a mi -fogalmaink szerint? Egyedül volna, boldogtalan volna. Nem birom -elképzelni, hogy a kinek nincs semmire szüksége, szerethessen -valamit; <span class="pagenum"><a name="Page_299" id= -"Page_299">-299-</a></span> nem birom elképzelni, hogy a ki nem -szeret semmit, boldog lehessen.</p> -<p>Ebből az következik, hogy embertársainkhoz nem annyira -gyönyöreik, mint inkább szenvedéseik érzése által ragaszkodunk, -mert ebben jobban látjuk természetünk azonosságát és az ő irántunk -való ragaszkodásuknak biztosítékait. Ha közös szükségleteink -érdek-közösségbe juttatnak, közös szenvedéseink érzelmi közösséget -keltenek. A boldog ember látása nem annyira szeretetet, mint inkább -irigységet kelt a többiekben, könnyen azzal vádolhatják, hogy olyan -jogot bitorol, a mely nem illeti meg, a mikor kizárólagos -boldogságot szerez magának s önzésünk szenved még az által is, hogy -érezteti velünk, hogy ennek az embernek nincs ránk szüksége. De -kinek nem esik meg a szíve a boldogtalanon, a kit szenvedni lát? Ki -ne szeretné megszabadítani bajaitól, ha ez nem kerülne a -jókívánságnál egyébbe? Hamarabb képzeljük magunkat a boldogtalan -helyébe, mint a boldog emberébe; érezzük, hogy a két állapot egyike -közelebbről érint bennünket, mint a másika. A szánakozás édes, mert -a mikor a szenvedő helyébe képzeljük magunkat, e mellett érezzük -azt a gyönyört, hogy nem szenvedünk úgy, mint ő. Az irigység keserű -dolog, mert a boldog ember látása által az irigykedő épen nem jut -az ő helyébe, ellenben bánkódást kelt benne, hogy ő nem az. Úgy -tűnik fel, mintha az egyik fölmentene minket azok alól a bajok -alól, a melyekben szenved, a másik pedig megfoszt minket azoktól a -jóktól, a melyeket élvez.</p> -<p>Ha fel akarjátok tüzelni és táplálni egy fiatal ember szívében a -keletkező érzékenység rezdüléseit s a jellemét a jótékonyság és a -jóság felé akarjátok fordítani, ne erjeszszétek benne a -büszkeséget, a hiúságot, az irigységet az emberek csalékony -boldogsága által, ne tárjátok korán szeme elé az udvarok pompáját, -a paloták ragyogását, a látványosságok vonzó erejét, ne vezessétek -a társaságokba, a ragyogó gyülekezetekbe, ne mutassátok neki a nagy -társaság külső képét, mielőtt abba a helyzetbe nem hoztátok, hogy -ezeket saját értékük szerint tudja megbecsülni. Megmutatni neki a -világot, mielőtt megismerné az embereket, <span class= -"pagenum"><a name="Page_300" id="Page_300">-300-</a></span> ez nem -annyit tesz, mint formálni őt, hanem annyit, mint megrontani; nem -annyi, mint oktatni, hanem annyi, mint megtéveszteni.</p> -<p>Az emberek természetüknél fogva sem nem királyok, sem nem -főurak, sem nem udvaronczok, sem nem gazdagok; valamennyien -meztelenen és szegényen születtek, valamennyien alá vannak vetve az -élet nyomorúságainak, a bánatnak, a bajoknak, a szükségleteknek, a -mindenféle fájdalmaknak; végül mind halálra vannak ítélve. Valóság -szerint ez az ember; ez alól senki halandó nincs kivéve. Kezdjétek -tehát azon, hogy az emberi természetből azt tanulmányozzátok, a mi -benne tőle elválaszthatatlan, a mi leginkább alkatrésze az -embernek.</p> -<p>Tizenhat éves korában az ifjú tudja, mit tesz az, szenvedni, -mert maga is szenvedett, de alig tudja még, hogy más lények szintén -szenvednek; az érzés nélküli látás még nem tudás és a mint százszor -mondtam, a gyermek nem kívánja elképzelni, a mit mások éreznek, -csak a saját bajait ismeri; de mikor az értékek első kifejtése -fellobbantja benne a képzelet tüzét, elkezdi embertársaiban is -érezni magát, felindulni panaszaikon és szenvedni fájdalmaik miatt. -Akkor kell, hogy a szenvedő emberiség szomorú látványa meghozza -szívébe az első megindulást, a melyet valaha érzett.</p> -<p>Ha ezt a pillanatot nem könnyű észrevenni gyermekeitekben, kit -okoltok érte? Oly korán kitanítottátok őket, hogy játszszanak az -érzéseikkel, oly korán megtanítottátok az érzések nyelvére, hogy -mindig ugyanazon a hangon beszélve, magatok ellen fordítják -leczkéiket és nem engednek nektek semmi módot annak megitélésére, -hogy mikor nem hazudnak többé, hanem elkezdik érezni, a mit -mondanak. De nézzétek Emilemet: addig a korig, a meddig mostanáig -vezettem, sem nem érzett, sem nem hazudott. Mielőtt tudta volna, -mit tesz az, szeretni, nem mondta senkinek: <i>szeretlek;</i> nem -írták neki elő, mikép kell magát az apja, anyja vagy nevelője -betegszobájában viselnie; nem mutatták meg neki, mikép kell -szenvelegni azt a szomorúságot, a melyet nem érez. Nem tesz úgy, -mintha sírna bárkinek a halálán <span class="pagenum"><a name= -"Page_301" id="Page_301">-301-</a></span> is, mert nem tudja, mit -tesz az, meghalni. Ugyanaz az érzéketlenség, a mely a szívében van, -megvan a modorában is. Közömbös minden iránt, a mi rajta kívül -esik, mint minden más gyermek, nem érdeklődik semmi iránt; -mindössze abban különbözik a többi gyermekektől, hogy nem akar úgy -tünni fel, mintha érdeklődnék, mert nem olyan képmutató, mint -ők.</p> -<p>Emil keveset elmélkedett az érzékeny lényekről s így későn fogja -megtudni, hogy mi a szenvedés és a halál. A panaszok és -fájdalomkiáltások fogják majd felizgatni belsejét, a folyó vér -látványára elfordítja szemeit, a haldokló állat vonaglása valami -szorongást kelt benne, mielőtt tudná, honnan erednek ezek a -felindulások. Ha buta és barbár maradt volna, akkor ezeket nem -érezné, ha tanultabb volna, ismerné a forrásukat; nagyon is sok -eszmét hasonlított össze arra, hogy ne érezzen semmit és nem eleget -arra, hogy megértse, a mit érez.</p> -<p>Igy támad a részvét, az első relativ érzés, a mely a természet -rendje szerint érinti az emberi szívet. Hogy érző és részvétteljes -legyen, tudnia kell a gyermeknek, hogy vannak hozzá hasonló lények, -a melyek érzik, a mit ő érez, a kik érzik azokat a fájdalmakat, -melyeket ő érzett és olyanokat, a melyekről fogalmának kell lennie, -mert esetleg maga is érezheti még őket. Valóban, hogy indulhatnánk -fel a részvéttől, ha nem az által, hogy önmagunkon kívül helyezzük -és azonosítjuk magunkat a szenvedő állattal, úgyszólván kilépve -saját énünkből s az övét öltve fel? Csak annyit szenvedünk, a -mennyit, úgy véljük, ő szenved; nem önmagunkban, hanem ő benne -szenvedünk. Így tehát senki sem válik érzővé előbb, mintsem a -képzelete fölelevenedik és kezdi őt kiemelni önmagából.</p> -<p>Hogy ezt a keletkező érzékenységet föltüzeljük és tápláljuk, -hogy vezessük és kísérjük természetes hajlamában, mi egyebet kell -tennünk, mint hogy a fiatal embernek tárgyakat tartunk elébe, a -melyeken szívének kifelé ható ereje nyilvánulhat, melyek -kitágítják, kiterjesztik más lényekre, a melyek mindenütt -megtaláltatják őt önmagán kívül; ellenben gondosan eltávolítjuk -azokat, a melyek megszűkítik, <span class="pagenum"><a name= -"Page_302" id="Page_302">-302-</a></span> összetömörítik és -feszültté teszik az emberben az ént; vagyis más szóval feltüzeljük -benne a jóságot, az emberiességet, a könyörületességet, a -jótékonyságot, mindazokat a vonzó és szelid szenvedélyeket, melyek -természettől fogva tetszenek az embernek és megakadályozzuk az -irigységnek, a kapzsiságnak és gyűlöletnek s mindazoknak a -visszataszító és kegyetlen szenvedélyeknek a megszületését, melyek -úgyszólván nemcsak semmivé teszik az érzékenységet, hanem negativvá -is és kinzóivá válnak annak, a ki érzi őket.</p> -<p>Azt hiszem, az összes előző elmélkedéseket két vagy három -szabatos, világos és könnyen felfogható tételben foglalhatom -össze.</p> -<div class="chapter"></div> -<h3>Első tétel.</h3> -<p><i>Nem természete az emberi szívnek, hogy olyan emberek helyébe -képzelje magát, a kik nálunknál boldogabbak, hanem csak olyanokéba, -a kik sajnálatraméltóbbak.</i></p> -<p>Ha ez alól a szabály alól kivételeket találunk, ezek inkább -látszólagosak, mint reálisak. Igy tehát az ember nem képzeli magát -annak a gazdagnak vagy nagyúrnak a helyébe, a kihez csatlakozik; -még ha őszintén csatlakozik is, akkor sem tesz egyebet, mint hogy -kisajátítja a maga számára jólétének egy bizonyos részét. Néha -szeretjük, a mikor szerencsétlen, de a míg jól megy a dolga, nincs -igazi barátja, legfeljebb az, a ki nem engedi magát a látszattól -megtéveszteni és a ki inkább bánja, mint irigyli jólléte -daczára.</p> -<p>Bizonyos életbeli helyzetek meghatják az embert, mint például a -mezei és pásztorélet. E derék boldog emberek látásának varázsát nem -mérgezi meg az irigység, igazán érdeklődünk irántuk. Miért van az? -Mert érezzük, hogy módunkban áll alászállani a béke és ártatlanság -ez állapotába, élvezni ugyanazt a boldogságot; olyan alászállás ez, -a mely csak kellemes eszmékkel tölt el, mert csak akarni kell, hogy -élvezhessük. Mindig élvezetet szerez, látni az embernek -<span class="pagenum"><a name="Page_303" id= -"Page_303">-303-</a></span> saját lehetőségeit, szemlélni saját -javát, még akkor is, ha nem akarja hasznát venni.</p> -<p>Ebből az következik, hogy ha egy fiatal embert az emberiességre -akarunk rávezetni, a helyett hogy mások ragyogó sorsát bámultatnók -vele, inkább árnyoldalairól kell azt neki megmutatni és félelmet -kelt benne kelteni iránta. Akkor nyilvánvaló következésképen meg -kell hogy törje az útját a boldogsághoz a nélkül, hogy bárkinek is -a nyomába lépne.</p> -<h3>Második tétel.</h3> -<p><i>Csak azok miatt a bajok miatt sajnálunk mást, a melyek ellen -azt hiszszük, magunk sem vagyunk biztosítva.</i></p> -<div class="blockquot"> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Non ignara mali, miseris -succurrere disco.<br /></span> -<p class="i7">Aeneis. I. 634.</p> -</div> -</div> -</div> -<p>Nem tudok semmi olyan szépet, semmi olyan mélyet, semmi olyan -meghatót, semmi olyan igazat, mint ez a vers.</p> -<p>Miért könyörület nélkül valók a királyok alattvalóik iránt? Mert -sohasem számítják magukat embereknek. Miért olyan ridegek a -gazdagok a szegények iránt? Mert nem félnek tőle, hogy maguk is -szegények lesznek. Miért veti meg annyira a nemesség a népet? -Azért, mert a nemes emberből sohasem lesz polgárember. Miért -emberségesebbek, vendégszeretőbbek általában a törökök, mint mi? -Azért, mert teljesen önkényes uralmukban az egyesek nagysága és -vagyona mindig kétséges és ingadozó lévén, nem tekintik a -lealacsonyodást és a nyomort maguktól idegen dolognak;<a name= -"FNanchor_80" id="FNanchor_80"></a><a href="#Footnote_80" class= -"fnanchor">80)</a> mindenki olyanná lehet holnap, mint a kin ma -segít. Ez a gondolat, a mely minduntalan visszatér a keleti -regényekben, valami megható elemet vegyít olvasásukba, a mi nincs -meg a mi száraz morálunknak egész készletében.</p> -<p>Ne szoktassátok hozzá növendéketeket, hogy a maga dicsősége -magaslatáról lenézze a szerencsétlenek szenvedését, a nyomorgók -munkáját és ne reméljétek, hogy megszánja <span class= -"pagenum"><a name="Page_304" id="Page_304">-304-</a></span> őket, -ha úgy tekinti őket, mint magától idegeneket. Értessétek meg jól -vele, hogy azoknak a boldogtalanoknak a sorsa az övé is lehet, hogy -minden bajuk lábai alatt leselkedik, hogy egy előreláthatatlan és -elkerülhetetlen esemény egy pillanatról a másikra beléjük -merítheti. Tanítsátok meg, hogy ne számítson sem a születésére, sem -a gazdagságára, mutassátok meg neki a szerencse minden -forgandóságát; keressétek ki azoknak az embereknek mindig gyakori -példáját, a kik nálánál magasabb helyzetből alább buktak ezeknél a -szerencsétleneknél; az most nem tartozik a kérdésre, hogy a maguk -hibájából-e vagy nem; hiszen tudja-e egyáltalán a gyermek, mi a -hiba? Ne térjetek el soha ismereteinek rendjétől és csak azoknak az -ismereteknek során világosítsátok fel, melyek felfogása körén belül -esnek; nem szükséges nagyon tudósnak lennie, hogy érezze, hogy -minden emberi bölcseség sem tudja neki megmondani, eleven volt-e -egy bizonyos órában vagy sem, nem fogja-e még az éjszaka beállta -előtt a fogát csikorgatni vesefájdalmai közben; gazdag lesz-e vagy -szegény egy hónap mulva; nem fog-e egy éven belül evezni bikacsök -alatt az algiri gályákon. Mindenek fölött pedig ne mondjátok neki -mindazt hidegen, mint a katekizmus; hadd lássa, hadd érezze az -emberi bajokat; reszkettessétek meg, rémítsétek meg képzeletét -azokkal a veszedelmekkel, melyekkel minden ember szünet nélkül -körül van véve; hadd lássa maga körül mindazokat a meredélyeket és -a mikor hallgatja, a mint őket leírjátok, símuljon szorosabban -hozzátok attól féltében, hogy beléjük esik. Azt vethetitek ellenem, -hogy ezzel félénkké és gyávává teszszük. Meg fogjuk látni a -következőkben; de most egyelőre tegyük emberségessé; ez mindenek -fölött a fontos dolog számunkra.</p> -<h3>Harmadik tétel.</h3> -<p><i>A szánalom, amelylyel másvalaki baja iránt viseltetünk, nem -igazodik a baj mennyisége szerint, hanem a szerint az érzés -szerint, amelylyel azok iránt viseltetünk, a kik szenvednek -benne.</i> <span class="pagenum"><a name="Page_305" id= -"Page_305">-305-</a></span></p> -<p>Csak annyira sajnálunk egy szerencsétlent, a mennyire -sajnálatraméltónak tartja magát nézetünk szerint ő maga. Bajaink -fizikai érzése korlátozottabb, mint a mennyire látszik, de az -emlékezet által, a mely érezteti velünk folytonosságukat s a -képzelet által, a mely kiterjeszti őket a jövőre, lesznek a bajok -szánalomraméltókká. Ez, azt hiszem egyike azoknak az okoknak, a -melyek jobban megkeményítenek minket az állatok, mint az emberek -bajai iránt, ámbár a közös érzékenység által velük is ép úgy -közösséget kellene tartanunk. Alig sajnáljuk a taligás lovát -istállójában, mert nem teszszük fel róla, hogy mialatt a szénáját -eszi, gondol azokra az ostorcsapásokra, melyeket kapott és a -fáradalmakra, melyek várnak rá. Még kevésbbé sajnáljuk a birkát, -melyet legelni látunk, holott tudjuk, hogy nemsokára el fogják -metszeni a nyakát, mert úgy véljük, hogy nem látja előre a maga -sorsát. Ugyanúgy terjed ki ez az érzéketlenségünk az emberekre is; -a gazdagok azzal vigasztalják magukat a rossz miatt, a mit az -emberekkel tesznek, hogy ostobábbaknak hiszik őket, semmint ezeket -a bajokat érezni tudnák. Általában én a szerint mérem azt az -értéket, a melyet mindenki felebarátai boldogságának tulajdonít, -hogy milyen értéket tulajdonít nekik maguknak. Természetes, hogy az -ember könnyedén veszi azoknak az embereknek a boldogságát, a kiket -megvet. Ne csodáljátok tehát, ha a politikusok olyan megvetéssel -beszélnek a népről, sem hogy a legtöbb filozofus annyira igyekszik -az embert gonosznak tüntetni fel.</p> -<p>A népből áll az emberi nem; a mi nem nép, az oly csekély számú, -hogy nem is érdemes számba venni. Az ember minden társadalmi -osztályban ugyanaz; ha ez így van, akkor a legnépesebb osztályok -érdemlik a legtöbb tiszteletet. A gondolkozó előtt az összes -polgári megkülönböztetések elenyésznek; ugyanazokat a -szenvedélyeket, ugyanazokat az érzéseket látja a béreslegényben, -mint a hírneves férfiúban, nem lát rajtuk egyéb különbséget, mint a -nyelvüket, a többé-kevésbbé mesterkélt szinezetet és ha van valami -lényeges különbség köztük, akkor azok javára szól, a kik a -legjobban tudnak tettetni. A nép olyannak mutatja <span class= -"pagenum"><a name="Page_306" id="Page_306">-306-</a></span> magát, -a milyen és nem szeretetreméltó; a nagyvilági embereknek azonban -tettetniök kell; ha olyanoknak mutatnák magukat, a milyenek, -borzalmat keltenének.</p> -<p>Ugyanakkora adag boldogság és szenvedés van – mondják még -bölcseink – minden társadalmi osztályban. Ez ép oly gyászos, mint a -milyen tarthatatlan tétel, mert ha mindenki egyformán boldog, mi -szükségem van bárkivel is törődni? Maradjon mindenki, a hogy van; a -rabszolgával bánjanak rosszul, a beteg szenvedjen, a koldus -senyvedjen el, nincs semmi nyereségük benne, ha megváltozik a -helyzetük. Felsorolják a gazdag szenvedéseit és rámutatnak hiú -örömeinek ürességére. Mily durva szofizma! A gazdag szenvedései nem -következnek helyzetéből, de belőle magából, a ki helyzetével -visszaél. Ha még szerencsétlenebb volna, mint a szegény, nem méltó -a sajnálatra, mert bajai a saját művei és csak rajta múlik, hogy -boldog legyen. A szerencsétlen szenvedése azonban az állapotából -folyik, a ránehezedő sors kegyetlenségéből. Nincs az a megszokás, a -mely le tudná venni róla a fáradság, a kimerültség, az éhség -fizikai esetét; sem okosság, sem bölcsesség nem használ neki -semmit, hogy kiemelje a helyzetéből folyó bajokból. Mit nyer azzal -Epiktetes, ha előre látja, hogy a gazdája eltöri az ő lábát? Ezzel -talán kevésbbé töri el? A baján felül megvan neki még az előrelátás -baja is. Ha a nép olyan eszes volna, mint a milyen ostobának -tartjuk, vajjon ezért mit tehetne mást, mint a mit tesz? -Tanulmányozzátok az ebből a rendből való embereket és látni -fogjátok, hogy más nyelven bár, de ugyanannyi szellem és több józan -ész van bennük, mint ti bennetek. Tiszteljétek a fajtátokat; -gondoljátok meg, hogy lényegileg a népek sommájából áll, hogy ha -kivennék is belőle az összes királyokat és az összes filozófusokat, -ezt alig lehetne észrevenni és a dolgok akkor sem mennének -rosszabbul. Egy szóval tanítsátok meg tanítványotokat szeretni az -összes embereket, még azokat is, a kik nem válnak az emberiség -becsületére; gondoskodjatok róla, hogy ne csatlakozzék egyik -osztályhoz sem, hanem találja fel magát minden osztályban; -beszéljetek előtte az emberi nemről gyöngédséggel, <span class= -"pagenum"><a name="Page_307" id="Page_307">-307-</a></span> sőt -szánalommal, de sohasem megvetéssel. Ember, ne becstelenítsd meg az -embert.</p> -<p>Ezeken és más hasonló utakon, melyek ugyancsak ellenkezők a -taposott utakkal, kell belehatolni a serdülő ifjú szivébe, hogy ott -felszítsuk a természet első rezzenéseit, hogy ezeket kifejleszszük -és az embertársakra kiterjeszszük; a mihez még hozzáteszem, hogy -fontos dolog ezekhez a rezzenésekhez a lehető legkevesebb személyes -érdeket hozzávegyíteni, mindenek fölött semmi hiúságot, semmi -vetélkedést, semmi dicsvágyat, semmit azokból az érzésekből, melyek -arra kényszerítenek, hogy a többiekkel összehasonlítsuk magunkat, -mert ezek az összehasonlítások sohasem mennek végbe a gyűlölet -bizonyos érzése nélkül azok iránt, a kik elsőbbségünket elvitatják, -ha csak a saját önbecsülésünkben is. Akkor vagy elvakultnak kell -lenni, vagy felingerlődni, gonosztevőnek vagy ostobának lenni; -igyekezzünk elkerülni ezt az alternativát. Ezek az oly veszedelmes -szenvedélyek előbb-utóbb föltámadnak, úgymondják, akaratunk -ellenére is. Nem tagadom; minden dolognak megvan a maga ideje és -helye; én csak azt mondom, hogy nem kell feltámadásukat -elősegíteni.</p> -<p>Ez annak a módszernek a szelleme, a melyet az ember elő kell -hogy írjon magának. Ebben a példák és a részletek haszontalanok, -mert itt kezdődik a jellemek csaknem végtelen elkülönböződése és -mert minden példa, a melyet felhozhatnék, százezer közül legfeljebb -egyre illenék. Ebben a korban kezdődik az ügyes nevelő igazi -megfigyelői és nevelői szerepe is, a ki tudja a módját, hogy kell a -sziveket vizsgálni, mikor formálásukon dolgozik. A míg a fiatal -ember még nem gondol tettetésre és ezt még meg sem tanulta, -akármily tárgyat nyujtunk is elébe, modoráról, szemeiről, -mozdulatairól látjuk a benyomást, a melyet róla nyer; látjuk arczán -lelkének minden mozdulatát; kémlelésük által megtanuljuk ezeket -előre látni és végre aztán irányítani.</p> -<p>Általános tapasztalat, hogy a vér, a sebesülések, a -fájdalomkiáltások, a fájdalmas operácziók előkészületei és mindaz, -a mi a szenvedés tárgyait állítja érzékeink elé, <span class= -"pagenum"><a name="Page_308" id="Page_308">-308-</a></span> -hamarabb és általánosabban ragad meg minden embert. A pusztulás -fogalma, összetettebb lévén, nem hat ránk ép úgy; a halál képe -később és gyöngébben érint, mert senki sem tapasztalta maga-magán a -meghalást; holttesteket kellett hogy lásson az ember, hogy -érezhesse a haldoklók halálküzdelmeit. De ha ez a kép egyszer -kialakult szellemünkben, nincs szemünknek rémesebb látvány, akár a -teljes elpusztulás gondolatánál fogva, melyet az érzékek útján -fölkelt, akár azért, mert tudva, hogy ez a pillanat kikerülhetetlen -minden ember számára, élénkebben érintetteknek érezzük magunkat egy -olyan helyzet által, a melyről biztosak vagyunk, hogy nem birjuk -elkerülni.</p> -<p>Ezeknek a különböző benyomásoknak megvannak a módosulásai és -fokozatai, melyek minden egyén különleges jellemétől és eddigi -szokásaitól függenek; de azért egyetemesek és senki sem lehet -mentes alóluk. Vannak köztük, melyek lassúbbak és kevésbbé -általánosak, melyek inkább hatnak az érzékeny lelkekre: ezek azok, -a melyeket az erkölcsi kínok, a belső fájdalmak, keserűségek, -lehangoltságok és bánatok keltenek. Vannak emberek, a kik csak -fájdalomkiáltásokon és könnyeken tudnak megindulni, a keserűségtől -szorongó szív hosszú és tompa zokogásai nem szakasztottak belőlük -soha sóhajokat; egy levert arcz, egy sovány és fakó ábrázat, -kihamvadt és sírni már nem tudó szem látása nem ríkatta meg őket; a -lélek szenvedései rájuk nézve semmik, ők már ítéltek róluk, az ő -lelkük nem érez semmit; ne várjatok tőlük egyebet, mint -hajthatatlan szigort, ridegséget, kegyetlenséget. Lehet, hogy -feddhetetlenek és igazságosak, de sohasem kegyelmesek, nagylelkűek, -irgalmasok. Mondom, hogy igazságosak lehetnek, ha ugyan az lehet az -ember, mikor nem könyörületes.</p> -<p>De siettetek nagyon a fiatal embereket e szerint a szabály -szerint megitélni, különösen azokat, a kik úgy lévén nevelve, a -hogy lenniök kell, fogalmuk sincs erkölcsi szenvedésekről, a -melyeket sohasem próbáltattak meg velük; mert, még egyszer mondom, -csak azokon a bajokon sajnálkozhatnak, a melyeket ismernek és ez a -látszólagos érzéketlenség, mely csak a tudatlanságból ered, hamar -elérzékenyüléssé <span class="pagenum"><a name="Page_309" id= -"Page_309">-309-</a></span> változik, mikor kezdik megérezni, hogy -ezer fájdalom van az emberi életben, a melyet ők nem ismernek. A mi -Emilemet illeti, ha volt benne gyermekkorában egyszerűség és józan -ész, biztos vagyok benne, hogy ifjú korában lesz benne lélek és -érzékenység, mert az érzések igazsága erősen függ a fogalmak -helyességétől.</p> -<p>De miért idézem ezt itt fel? Kétségkívül nem egy olvasóm -szememre fogja vetni, hogy megfeledkeztem első elhatározásomról és -arról az állandó boldogságról, melyet növendékemnek igértem. -Boldogtalanok, haldoklók, a fájdalom és nyomor képei! Micsoda -boldogság ez, micsoda élvezet egy fiatal szívnek, a mely az életre -születik! Komor tanítója, a ki oly kellemes nevelést szánt neki, -csak azért viszi bele az életbe, hogy szenvedjen. Azt fogják tehát -mondani, de mit törődöm én ezzel? Azt igértem, hogy boldoggá -teszem, nem pedig hogy boldognak fog látszani. Az én hibám-e, ha -mindig meg hagyjátok magatokat téveszteni a látszattól s -összetévesztitek a valóságot?</p> -<p>Vegyünk két fiatalembert, a kinek ép most fejeződött be az első -nevelése és két egyenesen ellenkező kapun át hatolnak bele a -világba. Az egyik egyszerre felhág az Olympusra és elvegyül a -legragyogóbb társaságban; bevezetik az udvarhoz, a nagyurakhoz, a -gazdagokhoz, a szép asszonyokhoz. Fölteszem róla, hogy mindenütt -ünneplik és nem vizsgálom ennek a fogadtatásnak a hatásait az -eszére, fölteszem, hogy ellenáll nekik. A gyönyörök csak úgy -röpködnek előtte, napról-napra újabb dolgok mulattatják, -megvesztegető érdeklődéssel adja át magát mindennek. Látjátok, hogy -figyelmes, buzgó, érdeklődő, meglep az első elámulása, -megelégedettnek itélitek; de nézzétek lelkének állapotát, azt -fogjátok hinni, hogy élvez; én azt hiszem, hogy szenved.</p> -<p>Mit vesz észre először, ha a szemeit kinyitja? Állítólagos javak -sokaságát, melyeket nem ismert és melyeknek nagyobb része csak egy -pillanatra lévén elérhető a számára, úgylátszik, mintha csak azért -mutatkoznék előtte, hogy aztán megfosztassék tőle. Ha egy palotában -jár, látjátok nyugtalan kiváncsiságán, hogy azt kérdezi magában, -<span class="pagenum"><a name="Page_310" id= -"Page_310">-310-</a></span> mért nem palota az ő apai háza is. -Minden kérdésre azt mondja, hogy folyton ennek a palotának a -gazdájával hasonlítja össze magát és mindaz, a mi lealázót talál -ebben az összehasonlításban, élesíti hiuságát azzal, hogy -fellázítja. Ha magánál szebben öltözött ifjúval találkozik, látom, -hogy titokban zúgolódik szüleinek kapzsisága miatt. Ha díszesebben -van öltözve, mint más, az fáj neki, hogy ez a másik elhomályosítja -származásával vagy szellemével és minden cziczomája meg van alázva -egy egyszerű posztóruha előtt. Ha egyedül ragyog egy társaságban, -ha lábujjhegyre emelkedik, hogy jobban lássák, kinek ne volna -titokban kedve lejebbszállítani egy fiatal nyegle nagyzoló és hiú -modorát? Minden mintegy szándékosan összejátszik, egy komoly ember -nyugtalanító tekintete, egy élczelődő gúnyos szavai hamar eljutnak -hozzá és ha csak egyetlen ember is lenézi, ennek az egy embernek a -megvetése azonnal megmérgezi az összes többieknek tapsait.</p> -<p>Adjunk meg neki mindent, pazaroljuk rá a kellemességeket, az -előnyöket, legyen szép külsejű, szellemmel tele, szeretetreméltó. -Az asszonyok kapni fognak rajta, de a mikor kapnak rajta, mielőtt -szeretné őket, hamarabb teszik bolonddá, mint szerelmessé; lesznek -jó szerencséi, de nem lesz benne sem lelkesedés, sem szenvedély, -hogy élvezze őket. Mindig idő előtt teljesülő vágyainak nem lévén -soha idejük kifejlődni a gyönyörök ölében, csak a kényszer -boszúságát fogja érezni, az ő nemének boldogságára rendelt nem -visszássá lesz előtte és betelik vele, mielőtt még ismerné; ha -tovább is köztük marad, csak hiúságból teszi; ha pedig igazi -hajlamból ragaszkodik hozzájuk, azt fogja találni, hogy nemcsak ő -fiatal, ragyogó és szeretetreméltó és kedveseiben nem fogja mindig -a hűség csodáit találni.</p> -<p>Nem szólok a pletykákról, árulásokról, rágalmakról, a mindenféle -fajta kiábrándulásokról, melyek az ilyen élettől -elválaszthatatlanok. Azt mondják, a világ kitapasztalása undorral -tölt el iránta; én csak az első illuzióhoz fűződő -kellemetlenségekről beszélek.</p> -<p>Mily ellentét annak számára, a ki eddigelé bezárva családja és -barátai körébe, ezek minden figyelme tárgyának <span class= -"pagenum"><a name="Page_311" id="Page_311">-311-</a></span> látta -magát s a ki egyszerre belép a dolgok egy olyan rendjébe, az oly -keveset számít, mintegy elmerülve látja magát egy idegen körben, ő, -a ki oly sokáig a maga körének központja volt! Mily sértéseket, -mily megalázásokat kell tapasztalnia, míg az ismeretlenek között -elveszti a maga fontosságáról való képzelődéseket, melyeket övéinek -körében szerzett és nevelt nagyra! Gyermekkorában minden a kedvében -járt, minden körülötte sürgölődött; ifjú korában ő kell hogy -engedjen mindenkinek, különben ha meg találna feledkezni magáról és -meg akarná tartani régi modorát, mily durva leczkék szorítanák -vissza saját korlátai közé! Az a megszokás, hogy könnyű szerrel -megszerzi vágyainak tárgyait, arra viszi, hogy sokra vágyódjék és -szüntelenül érezteti vele a nélkülözéseket. Minden, a mi hízeleg -neki, izgatja, mindent, a mije másoknak van, kérni akarna; sóvárog -minden után, irigyli az egész világot, uralkodni akarna mindenütt; -a hiúság emészti, a féktelen vágyak heve fellobbantja fiatal -szívét; a féltékenység és gyűlölség a vágyakkal együtt születik meg -benne, minden emésztő szenvedély egyszerre támad rá; beleviszi -izgatottságát a világ forgatagába, hazahozza magával minden este, -önmagával és másokkal elégedetlenül tér haza, ezer hiábavaló -tervvel eltelve alszik el, ezer káprázattól megzavarva és a gőgje -még az álmában is elébe rajzolja a képzelt jókat, melyek vágya -kínozza és a melyeket soha életében sem fog kérni. Ime, a ti -tanítványotok; lássuk most a miénket.</p> -<p>Ha az első látvány, a mely szemébe szökik, a szomorúság tárgya, -az első önmagára eszmélés a gyönyör érzését adja neki. Látva, -mennyi bajtól mentes, boldogabbnak érzi magát, semmint gondolná. -Osztozik felebarátai szenvedéseiben, de ez az osztozás önkéntes és -szelid. Egyszerre élvezi a szánalmat, melylyel bajaik iránt -viseltetik és a boldogságot, hogy ő mentes tőlük; az erőnek abban -az állapotában érzi magát, a mely túláraszt minket és másutt -érvényesíti a jóllétünkre fölösleges tevékenységet. Hogy szánhassuk -másvalakinek a baját, kétségkívül ismernünk kell, de nem kell -éreznünk. Ha az ember szenvedett, vagy attól fél, hogy szenvedni -fog, sajnálja azokat, a kik szenvednek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_312" id="Page_312">-312-</a></span> de a -míg az ember szenved, csak önmagát szánja. Ha most már, mindenki -alá lévén vetve az élet nyomorúságainak, másokra csak azt az -érzését költi, a melyre magának nincs ép most szüksége, ebből az -következik, hogy a részvétnek nagyon kellemes érzésnek kell lenni, -mert tanuságot tesz a mi javunkra és hogy ellenkezőleg a kegyetlen -ember mindig boldogtalan, mivel szivének állapota nem enged neki -semmi fölösleges érzelmességet, a melyeket mások szenvedései felé -fordíthatna.</p> -<p>A boldogságot nagyon is a látszat szerint itéljük meg; ott -tételezzük fel, a hol a legkevésbbé van meg, ott keressük, a hol -nem is lehet; a vidámság csak nagyon csalékony jel. A vidám ember -gyakran csak egy olyan boldogtalan, a ki félre akar vezetni másokat -és el akarja kábítani magát. Azok a társaságban annyira nevetős, -annyira nyíltszivű, annyira derült emberek csaknem mind búsak és -mogorvák odahaza és a cselédjeik adják meg az árát annak az -élvezetnek, a melyet ők a társaságuknak szereznek. Az igazi -megelégedettség nem vidám, nem is kicsapongó; az ember félti ezt a -nagyon kellemes érzést, a melyet érez, gondol vele, élvezi, fél, -hogy el találja rezzenteni. Az igazán boldog ember nem sokat beszél -és nem sokat nevet; úgyszólván belezárja boldogságát a szivébe. A -csillogó szem, a zajos öröm az undort és az unalmat leplezi. A -melancholia ellenben a gyönyör barátnője; a legédesebb élvezeteket -az ellágyulás és a könnyek kísérik és a féktelen öröm hamarabb -fakaszt könnyeket, mint nevetést.</p> -<p>Ha a mulatságok sokasága és változatossága kezdetben -hozzájárulni látszik a boldogsághoz, ha az egyenletes élet -egyformasága kezdetben unalmasnak látszik, ha jobban belenézünk, -ellenkezőleg azt találjuk, hogy a lélek legédesebb megszokása az -élvezet mérséklésében áll, a mely kevés hatáskört enged a vágynak -és az undornak. A vágyak nyugtalansága eredményezi a kiváncsiságot, -az állhatatlanságot, a zajos élvezetek üressége idézi elő az -unalmat. Az ember sohasem únja magát helyzete miatt, a mikor nem -ismer kellemesebb helyzetet. Minden emberek között a világon a vad -emberek a legkevésbbé kiváncsiak és a legkevesebbet <span class= -"pagenum"><a name="Page_313" id="Page_313">-313-</a></span> -unatkozók; nekik minden közömbös; nem a dolgokból merítik -élvezetüket, hanem önmagukból, semmittevéssel töltik életüket és -nem unatkoznak soha.</p> -<p>A nagyvilági ember teljesen benne van az álarczában. Csaknem -sohasem élvén önmagában, mindig idegen önmagával szemben és rosszul -érzi magát, ha önmagába kell térnie. Hogy mi ő, az neki semmi, hogy -minek látszik, az neki minden.</p> -<p>Nem tehetek róla, annak a fiatal embernek az arczán, a kiről az -imént beszéltem, valami szemtelen, édeskés, affektált vonást -képzelek, a mely visszatetszik és visszariasztja az egyszerű -embereket; az én ifjamon pedig érdekes és egyszerű fiziognomiát, -mely a megelégedést, a lélek igazi derültségét mutatja, a mely -becsülést, bizalmat sugall és a mely úgy tetszik, mintha csak a -barátság kiáradására várna, hogy odaadja a maga barátságát azoknak, -a kik közelednek hozzá. Azt hiszik, az arczkifejezés nem egyéb, -mint egyszerű kifejlődése olyan vonásoknak, melyeket a természet -már meghatározott. A mi engem illet, én azt hiszem, hogy ezen a -kifejlődésen túl egy ember arczának vonásai észrevétlenül alakulnak -ki és nyernek kifejezést a lélek bizonyos gyakori és megszokott -benyomásaiból. Ezek a benyomások kifejeződnek az arczon, az -teljesen bizonyos; és mikor megszokássá válnak, tartós nyomokat -kell hogy hagyjanak. Így fogom én fel, hogy az arczkifejezés jelzi -a jellemet és hogy néha az egyikről ítélni lehet a másikra, a -nélkül, hogy rejtelmes magyarázatokat keresnék, melyek olyan -ismereteket tételeznek fel, a milyenekkel nem birunk.</p> -<p>A gyermeknek csak két kifejezett lelki állapota van: nevet vagy -sír; a közbenesők rá nézve nem jelentenek semmit; szüntelenül az -egyiktől másikhoz fordul. Ez a folytonos váltakozás megakadályozza, -hogy az arczára bármiféle állandó benyomást tegyenek és hogy ez az -arcz valamiféle arczkifejezést öltsön; de abban a korban, mikor -érzékenyebbé válik s élénkebbek és állandóbbak lesznek a -hangulatai, a legmélyebb benyomások olyan nyomokat hagynak, -melyeket nehezebb lerombolni és a lélek szokásszerű állapotából -keletkezik a vonásoknak olyan elrendeződése, melyet <span class= -"pagenum"><a name="Page_314" id="Page_314">-314-</a></span> az idő -eltörölhetetlenné tesz. Mindazáltal nem ritka dolog, hogy az -emberek különböző életkorokban megváltoztatják az -arczkifejezésüket. Több hasonló esetet láttam és mindig azt -találtam, hogy azok, a kiket jól megfigyelhettem és figyelemmel -kísérhettem, megváltoztatták szokásos szenvedélyeiket is. Maga ez a -megfigyelés, melyben biztos vagyok, elhatározónak tünik fel nekem -és helyén van egy a nevelésről szóló értekezésben, a hol fontos -dolog, hogy megtanuljuk a lélek mozdulatait külső jelekről -megítélni.</p> -<p>Nem tudom, hogy azért, mert nem tanulta meg utánozni a -konvenczionális modort és olyan érzéseket tettetni, a melyek -nincsenek meg benne, az én fiatal emberem kevésbbé szeretetremeltó -lesz-e; most nem is arról van szó. Én csak azt tudom, hogy -szeretetteljesebb lesz és még úgy se tudnám elhinni, hogy az, a ki -csak önmagát szereti, elég jól tud tettetni, hogy ép úgy tessék, -mint az, a ki másokhoz való ragaszkodásából a boldogság új érzését -meríti. De a mi magát ezt az érzést illeti, én azt hiszem, hogy -eleget mondtam róla, hogy rávezessek erre a pontra egy okos olvasót -és kimutassam, hogy nem mondtam ellent magamnak.</p> -<p>Visszatérek tehát módszeremhez és ezt mondom: Mikor a kritikus -kor eljő, nyujtsatok a fiatalembereknek olyan látványokat, a melyek -visszatartják őket, nem pedig olyan látványokat, melyek felizgatják -őket; térítsétek el fejledező képzelődésüket olyan tárgyak által, a -melyek a helyett, hogy fellobbantanák érzékeiket, visszafojtják -hatásukat. Távolítsátok el őket a nagy városoktól, a melyekben a -nők cziczomája és szerénytelensége sietteti és megelőzi a természet -leczkéit, a hol minden olyan élvezeteket tár szemük elé, a melyeket -nem kellene ismerniök, mielőtt válogatni tudnának bennük. -Vezessétek őket vissza első lakásukba, a hol a mezei egyszerűség -nem engedi oly rohamosan kifejlődni koruk szenvedélyeit, vagy ha a -művészet iránti ízlésük még a városhoz köti őket, akadályozzátok -meg bennük épen ez által az ízlés által a veszedelmes tétlenséget. -Válogassátok meg gondosan társaságaikat, foglalkozásaikat, -szórakozásaikat, csak megható, de szerény képeket mutassatok -<span class="pagenum"><a name="Page_315" id= -"Page_315">-315-</a></span> nekik, a melyek megindítják őket a -nélkül, hogy eltévelyítenék, a melyek táplálják érzékenységüket, a -nélkül, hogy felindítanák érzékeiket. Gondoljatok arra is, hogy -mindenütt kell egy s más túlzástól félni és hogy a mértéktelen -szenvedélyek mindig több bajt csinálnak, mint a mennyit az ember el -tud hárítani. Nem arról van szó, hogy betegápolót, irgalmas -testvért csináljatok növendéketekből, hogy tekintetét a fájdalmak -és szenvedések folytonos látványaival bántsátok, hogy betegtől -beteghez hordozzátok, kórházból-kórházba és a vesztőhelyről a -börtönökbe. Meg kell indulnia az emberi nyomoruságok láttára, nem -pedig eltompulnia. Ha sokáig ugyanazok a látványok érik az embert, -akkor már nem érzi a benyomásaikat, a megszokás hozzászoktat -mindenhez, a mit nagyon is gyakran lát az ember, azzal a képzelete -nem foglalkozik már sokáig, pedig csak a képzelet érezteti velünk -mások bajait; így válnak a papok és orvosok, épen mert nagyon -sokakat látnak szenvedni és meghalni, könyörtelenekké. Növendéketek -tehát ismerje meg az ember sorsát és felebarátai nyomoruságait, de -ne legyen nagyon gyakran a tanújuk. Egyetlen jól megválasztott -tárgy, megfelelő világításban megmutatva egy hónapra való -megilletődéssel és elmélkedéssel tölti el. Nem annyira arra, a mit -lát, mint a visszagondolás arra, a mit látott, határozza meg az -ítéletet, melyet alkot róla és a tartós benyomás, melyet valamely -tárgyról nyer, nem annyira magából a tárgyból ered, mint inkább a -szempontból, a mely szerint az ember rá való emlékeit visszaidézi. -Ha így rendezitek be a példákat, a tanításokat, a képeket, akkor -sokáig eltompíthatjátok az érzékek éleit és eltéríthetitek a -természetet azzal, hogy a saját útmutatásait követitek.</p> -<p>A szerint, a mint az ismereteket szerzi, válaszszatok olyan -eszméket, melyek ezekkel kapcsolatban vannak; a szerint, a mint -vágyai felgyulladnak, válaszszátok ki a visszafojtásukra alkalmas -képeket. Egy öreg katona, a ki erkölcseivel ép úgy kitüntette -magát, mint vitézségével, azt beszélte nekem, hogy kora ifjúságában -az apja, a ki okos ember volt, de nagyon jámbor, látva, hogy -kifejlő temperamentuma a nők felé vonja, nem mulasztott el semmit, -hogy <span class="pagenum"><a name="Page_316" id= -"Page_316">-316-</a></span> visszatartsa, de végül mikor minden -gondoskodása daczára érezte, hogy kisiklik a kezéből, jónak látta -elvinni a vérbajosok kórházába és a nélkül, hogy bármire is -figyelmeztette volna, bevezette egy terembe, a hol ezeknek a -szerencsétleneknek egy csapata bűnhődött a borzalmas gyógykezelés -által azokért a kicsapongásokért, a melyek idáig juttatták. Erre az -undok látványra, a mely egyszerre fellázította az összes érzékeket, -a fiatal ember kevés híján elájult. «Eredj, nyomorult kéjencz, -mondta neki akkor az apja heves hangon, kövesd az aljas hajlamot, a -mely magával ragad téged, csakhamar boldognak fogod magadat -mondani, ha bejuthatsz ebbe a terembe, vagy áldozatául esve a -leggyalázatosabb kínoknak, arra fogod kényszeríteni apádat, hogy -hálát adjon Istennek a halálodért.»</p> -<p>Ez a pár szó, hozzájárulva az energikus képhez, a mely a fiatal -ember elé tárult, olyan hatást tett rá, a mely nem fog soha -elmosódni. Állásából folyólag arra lévén kárhoztatva, hogy -ifjúságát a helyőrségekben töltse, jobbnak látta elviselni -bajtársai minden csúfolódását, mint utánozni feslett életmódjukat. -«Ember voltam, – mondta nekem – megvoltak a gyöngeségeim, de -mostani életkoromig sem birtam utczai nőre borzalom nélkül nézni.» -Nevelő, keveset beszélj; de tanuld meg megválasztani a helyeket, az -időket, a személyeket, aztán minden tanításodat add példák útján s -biztos lehetsz hatásukról.</p> -<p>A gyermekkor felhasználása csekély fontosságú; a baj, a mely -ekkor becsúszik, nem gyógyszer nélküli és a jó, a mi ekkor -bekövetkezhetik, később is megjöhet. De nem így áll a dolog a -serdülő korral, a mikor az ember tulajdonképen elkezd élni. Ez a -kor sohasem tart elég sokáig ahhoz a haszonhoz képest, a melyet -húzni lehet belőle és fontossága szünet nélküli figyelmet követel, -ezért vetek olyan nagy súlyt meghosszabításának művészetére. A -helyes művelés legjobb szabályainak egyike mindent késleltetni, a -meddig csak lehet. Tegyétek a haladást lassúvá és biztossá, -akadályozzátok meg, hogy az ifjú férfivá legyen abban a -pillanatban, a mikor nem marad számára semmi tennivaló, hogy az -legyen. A míg a test növekszik, kialakulnak és kifejlődnek -<span class="pagenum"><a name="Page_317" id= -"Page_317">-317-</a></span> azok a szellemek, melyek arra vannak -hivatva, hogy balzsamossá tegyék a vérét és erőssé az idegeit. Ha -más irányt adsz nekik és ha a mi arra van hivatva, hogy -tökéletesítsen egy egyént, egy más egyén kialakulására szolgál, -mindkettő a gyöngeség állapotában marad és a természet műve -tökéletlen marad A szellem működését is érinti ez a változás és a -léleknek, ép oly törékeny lévén mint a test, csak gyöngék és -bágyadtak a functiói. A vastag és erős tagok nem teszik sem a -bátorságot, sem a lángészt és én előttem nyilvánvaló, hogy a lélek -ereje nem jár együtt a testével, ha máskülönben a két substantia -közlekedésének a szervei rosszul vannak elrendezve. De lehetnek -bármi jól elrendezve, mindig gyöngén fognak hatni, hacsak kimerült, -elszegényült és a gépezet minden rugójának erőt és hatékonyságot -adó substantiától megfosztott vér az alapjuk. Általában több lelki -frisseséget vehetni észre azokban az emberekben, a kiknek ifjú évei -meg voltak óva az idő előtti romlástól, mint azokban, a kiknek -kicsapongása a rávaló képességgel egy időben kezdődött; kétségkívül -ez egyik oka annak, hogy az erkölcsös népek miért mulják felül -józan ész és bátorság dolgában azokat, a melyeknek nincs erkölcsük. -Ezek csak valamiféle apró és finomkodó tulajdonságokkal tűnnek ki, -a melyeket szellemnek, elmésségnek, ravaszságnak neveznek; de a -bölcseség és ész ama nagy és nemes funktiói, melyek -megkülönböztetik az embert és becsületére válnak jó tettei által, -erényei által, valóban hasznos tevékenysége által, csak az -előbbiekben találhatók.</p> -<p>A nevelők panaszkodnak, hogy a fiatalságot fegyelmez hetetlenné -teszi korának heve és én belátom ezt. De nem az ő hibájuk-e? Ha -egyszer megengedték, hogy ez a hév az érzékek útján vegyen irányt, -nem tudják-e, hogy többé már nem lehet neki más irányt adni? A -pedáns hosszú és hideg szónoklatai kitörlik-e növendéke szelleméből -azoknak az élvezeteknek a képét, melyeket magába szívott? -Száműzik-e szivéből a vágyakat, melyek kínozzák? Elfojtják-e -temperamentumának hevét, melyről már tudja, mire való? Nem fog-e -felingerlődni azok ellen az akadályok ellen, melyek útjába állnak -az egyedüli boldogságnak, a melyről <span class="pagenum"><a name= -"Page_318" id="Page_318">-318-</a></span> fogalma van? És mi -egyebet lásson abban a szigorú törvényben, melyet megszabnak neki a -nélkül, hogy meg tudnák vele tartatni, mint egy embernek a -szeszélyét és gyűlölségét, a ki kínozni igyekszik őt? Csoda-e, ha -fellázad és szintén gyűlöli őt?</p> -<p>Jól fel tudom fogni, hogy mikor az ember engedékenyebbé lesz, -elviselhetőbbé teszi magát és látszólagos tekintélyre tesz szert. -De azt nem látom be, hogy mire jó a tekintély, ha csak azzal -szerezzük meg növendékünk fölött, hogy melengetjük azokat a -bűnöket, melyeket el kellene vele fojtatnunk; ez olyan, mintha -azzal akarnának egy szilaj lovat megfékezni, hogy a lovász -beleugratja egy meredek mélységbe.</p> -<p>Az ifjúnak ez a heve épen nem akadálya a nevelésnek; épen általa -teljesedik és fejeződik be; általa nyertek hatalmat a fiatal ember -szíve fölött, mikor már többé nem gyöngébb, mint ti. Első vonzalmai -azok a gyeplők, melyek által irányítjátok minden mozdulatát; szabad -volt s most alávetettnek látom. A míg nem szeretett semmit, csak -önmagától és szükségleteitől függött; a mint szeret, akkor már függ -ragaszkodásaitól. Így alakulnak ki az első kötelékek, melyek -egyesítik fajával. A mikor erre irányítja keletkező érzékenységét, -ne gondoljátok, hogy ez mindjárt magába ölel minden embert és hogy -ez a szó: emberi, nem jelent neki valamit. Nem, ez az érzékenység -előbb a hozzá hasonlókra korlátozódik és nem ismeretlenek lesznek a -hozzá hasonlók, hanem azok, a kikkel kapcsolatai vannak, a kiket a -megszokás kedvesekké vagy szükségesekké tett számára, a kikkel a -gondolkodás és érzés módjának nyilvánvaló közösségeit látja, a -kiket ugyanazoknak a szenvedéseknek lát kitéve, melyeket maga is -szenvedett és a kik ugyanazokra az örömökre fogékonyak, melyeket ő -is élvezett, szóval azok, a kiket a természetnek nyilvánvalóbb -azonossága hajlandóbbakká tesz a kölcsönös szeretetre. Csak mikor -már ezerféle módón kiművelte természetét, csak a saját érzéseiről -és azokról való sok elmélkedés után, melyeket másokban vett észre, -lesz képes eljutni odáig, hogy egyéni fogalmait általánosíthassa az -emberiség elvont eszméje alatt és különleges <span class= -"pagenum"><a name="Page_319" id="Page_319">-319-</a></span> -vonzódásait összekapcsolja azokkal, a melyek azonosíthatják őt -fajával.</p> -<p>A mikor képessé lesz a vonzalomra, fogékonynyá válik mások -vonzalmai iránt is<a name="FNanchor_81" id= -"FNanchor_81"></a><a href="#Footnote_81" class="fnanchor">81)</a> -és már ezúttal is figyelmessé a vonzalom jelei iránt. Látjátok-e, -mily új uralmat nyertek ezzel felette? Mily lánczokat fűztetek -szíve köré a nélkül, hogy ő észrevenné? Mit fog érezni, mikor a -szeme megnyílik önmaga fölött és látni fogja, hogy mit tettetek -érte, a mikor össze tudja magát hasonlítani a korabeli többi fiatal -emberekkel és össze tud hasonlítani titeket más nevelőkkel! Mondom, -mikor azt meglátja, de óvakodjatok neki megmondani; ha megmondjátok -neki, nem fogja többé látni. Ha az engedelmességet azoknak a -gondoskodásoknak viszonzásául követelitek tőle, melyekben -részesítettétek, azt fodja hinni, hogy rászedtétek: azt fogja -magában gondolni, hogy úgy tettetek, mintha ingyen tettetek volna -neki szolgálatokat, holott az volt a czélotok, hogy adóssággal -terheljétek meg és olyan szerződéssel kötelezzétek le, melybe ő nem -egyezett bele. Hasztalan tennétek hozzá, hogy a mit kivántok tőle, -csak az ő érdekében való; elvégre mégis kivánjátok és olyasvalamire -hivatkozva kivánjátok, a mit az ő beleegyezése nélkül tettetek. Ha -a szerencsétlen ember elfogadja a pénzt, a melyet látszólag adnak -neki és aztán akarata ellenére besorozzák érte katonának, akkor -igazságtalanságot kiabáltok; nem vagytok e még igazságtalanabbak, a -mikor növendéketektől megkéritek azoknak a gondoskodásoknak az -árát, melyeket ő nem fogadott el?</p> -<p>A hálátlanság ritkább volna, ha kevésbbé általánosak volnának az -uzsorakamatra való jótétemények. Az ember szereti azt, a mi jót -tesz neki; ez oly természetes érzés! A hálátlanság nincs az ember -szivében, de az érdek benne van; kevesebb a háládatlan -lekötelezett, mint az érdekből <span class="pagenum"><a name= -"Page_320" id="Page_320">-320-</a></span> adakozó.<a name= -"FNanchor_82" id="FNanchor_82"></a><a href="#Footnote_82" class= -"fnanchor">82)</a> Ha eladod nekem adományaidat, megveszem őket -áruk szerint; ha azonban úgy teszel, mintha ideajándékoznád és -aztán eladod a magad szabta áron, akkor csalsz; az teszi az -adományt megbecsülhetetlenné, hogy ingyenes. A szív csak az önmaga -törvényeit fogadja el; ha le akarjuk kötelezni, fölmentjük s azzal -kötelezzük le, hogy szabadnak hagyjuk.</p> -<p>Mikor a halász a vízbe veti a horgot, odajön a hal és mit sem -sejtve körülötte marad; de mikor a csalétek alá rejtett horogba -beleakad és észreveszi, hogy a zsinór felhúzódik, igyekszik -menekülni. Vajjon a halász jóltevője-e? A hal hálátlan-e? Van-e -arra eset, hogy valaki, a kit elfelejtett a jóltevője, elfelejti -ezt? Ellenkezőleg, mindig örömest beszél róla, nem is tud rá -megindulás nélkül gondolni; ha alkalmat talál rá, hogy valami -váratlan szolgálattal kimutathatja neki, hogy emlékszik a -jótéteményeire, mily benső megelégedéssel elégíti ki a háláját! -Mily édes örömmel ismerteti fel magát! Mily elragadtatva mondja -neki: Most rám került a sor! Ime, ez a természet szava; az igazi -jótétemény sohasem talál hálátlanságra.</p> -<p>Ha tehát a hála természetes érzés és a hatását nem rontjátok le -saját hibátokkal, biztosak lehettek benne, hogy növendéketek, mikor -be kezdi látni gondoskodástok értékét, fogékony lesz iránta, -föltéve, hogy nem magatok tűztétek ki az árát; és ezek a -gondoskodások az ő szivében olyan tekintélyt szereznek nektek, -melyet semmi sem tud lerombolni. De míg jól meg nem győződtetek -erről az előnyről, óvakodjatok, hogy el ne játszátok azzal, hogy -túlságos értéket tulajdoníttok benne magatoknak. Ha előtte -dicsekedtek szolgálataitokkal, ez annyi, minthogy elviselhetetlenné -teszitek őket; elfeledni őket annyi, mint emlékeztetni őt rájuk. -Addig, a míg ideje, hogy ember módjára bánjatok vele, ne legyen -soha szó arról, hogy mivel tartozik nektek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_321" id="Page_321">-321-</a></span> csak -arról, hogy mivel tartozik magának. Hogy tanulékonnyá tegyétek, -hagyjátok meg neki teljes szabadságát; vonuljatok vissza tőle, hogy -keressen titeket, emeljétek föl lelkét a hála nemes érzelméhez -azzal, hogy mindig csak az ő érdekéről beszéltek neki. Megmondtam -már, hogy nem szabad neki arról beszélni, hogy a mit tettetek, az ő -javára való volt, addig, a míg abba a helyzetbe jut, hogy -megérthesse; efféle beszédetekben csak függésteket látná s csak -szolgájának tekintene benneteket. De most, hogy kezdi érezni, mit -tesz az, szeretni, érzi azt is, mily édes kötelék fűzhet egy embert -ahhoz, a kit szeret és abban a buzgalomban, a melylyel szüntelenül -vele foglalkozik, nem látja többé a rabszolga ragaszkodását, hanem -a barát szeretetét. Mert semminek sincs akkora súlya az emberi -szívre, mint a jól felismert barátság szavának, mivel tudjuk, hogy -mindig csak a magunk érdekében szól hozzánk. Azt el lehet hinni, -hogy a jóbarát téved, de nem, hogy meg akar téveszteni. Néha -ellenállunk tanácsainak, de sohasem vetjük meg őket.</p> -<p>Most végre belejutunk az erkölcsi rendbe: egy új emberi lépést -tettünk. Ha itt helyénvaló volna, megkísérteném kimutatni, hogy -támadnak fel a szív első megmozdulásaiból a lelkiismeret első -szavai és hogy születnek a szeretet és gyűlölet első érzéseiből a -jó és rossz első fogalmai. Megmutatnám, hogy az <i>igazság</i> és -<i>jóság</i> nem merő elvont szavak, merőben az értelem alkotta -morális valóságok, hanem a lélek valódi vonzalmai, megvilágosítva -az ész által, melyek nem egyebek, mint kezdetleges vonzalmaink -által megszabott lépései a haladásnak; hogy csupán az ész által, -függetlenül a lelkiismerettől nem lehet semmiféle természetes -törvényt megállapítani és hogy a természet minden joga csupán -kiméra, ha nincs az emberi szív valami természeti szükségére -alapítva.<a name="FNanchor_83" id="FNanchor_83"></a><a href= -"#Footnote_83" class="fnanchor">83)</a> Azt hiszem azonban, itt nem -<span class="pagenum"><a name="Page_322" id= -"Page_322">-322-</a></span> az a dolgom, hogy metafizikai és -erkölcsi értekezéseket, vagy bármiféle tanulmányokat adjak; elég, -ha megjelölöm érzéseink és ismereteink rendjét és haladását, -vonatkozásban szervezetünkre. Mások talán már bizonyítani fogják -azt, a mire én itt csak utalok.</p> -<p>Az én Emilem mostanáig csak önmagát vette tekintetbe s most az -első tekintet, melyet embertársaira vet, arra viszi, hogy -összehasonlítsa magát velük és az első érzés, melyet benne ez az -összehasonlítás kelt, hogy az első helyet kívánja. Ez az a pont, a -hol az önszeretet önzéssé változik és a hol megszületni kezdenek -mindazok a szenvedélyek, melyek ettől függenek. De hogy eldöntsük, -vajjon ezek közül a szenvedélyek közül azok, melyek uralkodók -lesznek jellemében, emberségesek és szelidek lesznek-e, vagy -kegyetlenek és gonosztévők; vajjon ezek a jóindulat és részvét -szenvedélyei lesznek-e avagy az érzéséi és kapzsiságéi, tudni kell, -mely helyen fogja magát érezni az emberek közt és miféle -akadályokat kell véleménye szerint leküzdenie, hogy eljusson arra a -helyre, melyet el akar foglalni.</p> -<p>Hogy ebben a kutatásban vezethessük, miután megmutattuk neki az -embereket a fajunkkal közös életviszonyok szerint, most -különbségeik szerint kell őket megmutatnunk. Ekkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_323" id="Page_323">-323-</a></span> tárul -fel a természetes és polgári egyenlőtlenség mértéke és az egész -társadalmi rend képe.</p> -<p>Tanulmányozni kell a társadalmat az embereken és az embereket a -társadalmon: azok, a kik külön-külön akarják tárgyalni a politikát -és az erkölcsöt, nem fognak soha érteni egyikhez sem. Ha először a -kezdetleges vonatkozásokhoz ragaszkodunk, meglátjuk, hogy kell -hatniuk ezeknek az emberekre és milyen szenvedélyeknek kell ebből -keletkezniök: látni, hogy ezek a vonatkozások kölcsönösen -sokasodnak és megszoríttatnak a szenvedélyek fejlődése által. Nem -annyira a kor ereje, mint inkább a szív mérséklete teszi az -embereket függetlenekké és szabadokká. A ki kevés dologra vágyik, -kevés embertől függ; csakhogy összetévesztve hiábavaló vágyainkat -fizikai szükségleteinkkel, azok, a kik az utóbbiakra alapították az -emberi társadalmat mindig oknak nézték a következményeket és csak -eltévedtek mindenféle okoskodásaikban.</p> -<p>A természeti állapotban megvan a tényleg valódi és -leronthatatlan egyenlőség, mert ebben az állapotban lehetetlen, -hogy az egyedüli különbség ember és ember között elég nagy legyen -arra, hogy az egyiket függővé tegye a másiktól. A polgári -állapotban képzelt és hiú egyenlőség van, mert a fentartására -rendelt eszközök maguk is lerontására szolgálnak és az erősebbnek -fentartott közhatalom a gyöngének lerontására megbontja az -egyensúlynak azt a fajtáját, melyet a természet állapított meg -köztük.<a name="FNanchor_84" id="FNanchor_84"></a><a href= -"#Footnote_84" class="fnanchor">84)</a> Ebből az első -ellenmondásból folynak mind azok, melyeket a polgári rendben a -látszat és valóság között találunk. A tömeg mindig fel fog -áldoztatni a kisebbségnek és a közérdek a magánérdeknek; az igazság -és fegyelem pompás szavai mindég eszközéül fognak szolgálni az -erőszaknak és fegyveréül az igazságtalanságnak. Ebből az -következik, hogy a kiváltságos osztályok, melyek úgy tesznek, -mintha hasznára volnának a <span class="pagenum"><a name="Page_324" -id="Page_324">-324-</a></span> többieknek, a valóságban csak -önmaguknak vannak hasznára a többiek rovására, a miből láthatni, -mily megbecsülés illeti őket az igazság és az ész szerint. Hátra -van még megvizsgálni, vajjon a rang, melyet önmaguknak adtak, -kedvezőbb-e azok boldogságára, a kik elfoglalják, hogy megtudjuk, -mily véleményt kell, hogy alkosson magának mindenki a saját -sorsáról. Ez az a tanulmány, a mely fontos nekünk, de hogy jól -végezhessük, az emberi szív ismeretén kell kezdenünk.</p> -<p>Ha csak arról volna szó, hogy álarczában mutassuk meg a fiatal -embereknek az embert, akkor nem is volna szükséges megmutatni, a -nélkül is látnák mindig, de miután az álarcz nem az ember és nem -szabad, hogy a külső máz félrevezesse a fiatal embert, mikor -lefestitek neki az embereket, fessétek olyanoknak, amilyenek, nem -azért, hogy meggyűlölje őket, hanem hogy sajnálja és ne akarjon -hozzájuk hasonlítani. Szerintem ez a legokosabb érzés, melylyel az -ember baja iránt viseltethetik.</p> -<p>Ebből a szempontból fontos dolog itt ellentétes útra térni -azzal, a melyet idáig követtünk és inkább másnak a tapasztalata -által tanítani a fiatal embert, mint a magáé által. Ha az emberek -rászedik, meggyűlöli őket, ha pedig őt ugyan megbecsülik, de azt -látja, hogy egymást rászedik, akkor megszánja őket. A világ -látványa, mondta Pythagoras, hasonlít az olympiai játékokhoz. Az -egyik rész itt tartja a boltját és csak a maga hasznára gondol, a -másik rész a személyével fizet és a dicsőséget keresi, ismét mások -beérik azzal, hogy látják a játékokat és nem ez utóbbiak a -legrosszabbak.</p> -<p>Azt szeretném, hogy a fiatal ember társaságát olyképen -válaszszák meg, hogy jót gondoljon azokról, a kik vele együtt élnek -és hogy oly jól tanítsák meg ismerni a világot, hogy rosszat -gondoljon mindenről, a mi benne történik. Hadd tudja, hogy az ember -természettől fogva jó, hadd érezzen, hadd itéljen felebarátjáról -önmaga után, de hadd lássa, hogy elaljasítja és megrontja a -társadalom az embereket, hadd találja előitéleteikben minden bűnük -forrását; legyen hajlandó minden egyest becsülni, de vesse meg a -tömeget; <span class="pagenum"><a name="Page_325" id= -"Page_325">-325-</a></span> hadd lássa, hogy minden ember -körülbelül ugyanazt az álarczot viseli, de tudja azt is, hogy -vannak szebb arczok is, mint az álarcz, mely födi őket.</p> -<p>Ennek a módszernek, meg kell vallani, megvannak a maga bajai és -a gyakorlati megvalósítása nem könnyű, mert ha az ifjú nagyon korán -válik megfigyelővé, ha begyakoroljátok, hogy nagyon is közelről -kémlelje mások cselekedeteit, rossznyelvűvé és szatirikussá -teszitek, élessé és túlgyorsan itélővé; gyűlöletes élvezete támad -abban, hogy mindent baljóslatuan magyarázzon és a jóban se lásson -semmi jót. Legalább is hozzászokik a bűn látványához és ahhoz, hogy -borzalom nélkül lássa a gonosztevőket, mint a hogy hozzászokik, -hogy részvét nélkül lássa a boldogtalanokat. Az általános -elfajultság csakhamar nem annyira tanulságul fog neki szolgálni, -mint inkább mentségül; azt fogja magában mondani, hogy ha ilyen az -ember, neki sem kell másnak lenni akarnia.</p> -<p>Ha tehát elvek szerint akarod oktatni és megismertetni vele az -emberi szív természetével a külső okok alkalmazását, melyek -hajlamainkat bűnökké változtatják, hirtelen átvive őt így az -érzékelhető tárgyakról az intellektuális tárgyakra, olyan -metafizikát alkalmazol, a melyet nem bír megérteni, visszaesel az -eddig oly gondosan került bajba, hogy t. i. olyan leczkét adsz -neki, a mely épen olyan mint egy leczke és szellemében a mester -tapasztalatával és tekintélyével helyettesíted a saját -tapasztalatát és elméjének fejlődését.</p> -<p>Hogy egyszerre eltávolítsam ezt a két akadályt és hogy szeme -ügyébe juttassam az emberi szivet a nélkül, hogy megkoczkáztassam -az övének megromlását, távolról mutatnám meg neki az embereket, más -időkben és más helyeken mutatnám meg neki és olyformán, hogy -láthassa a színteret a nélkül, hogy maga cselekedhessék. Ime, ez a -történelem pillanata; ez által fog olvasni a szivekben filozófiai -tanítás nélkül, ez által fogja őket látni, egyszerű néző módjára, -érdek és szenvedély nélkül, mint birájuk, nem pedig mint bűntársuk, -sem mint vádlójuk.</p> -<p>Hogy megismerjük az embereket, cselekvésükben kell <span class= -"pagenum"><a name="Page_326" id="Page_326">-326-</a></span> őket -látni. A társaságban halljuk őket beszélni; megmutatják a szavaikat -és elrejtik a tetteiket; a történelemben ellenben leplezetlenek és -tetteik szerint itélik meg őket. Még a beszédeik is segítenek -értékelésükben, mert összehasonlítva azt, a mit tesznek, azzal, a -mit mondanak, egyszerre meglátni, hogy mik és miknek akarnak -látszani; mennél jobban tettetnek, annál jobban ismerni meg -őket.</p> -<p>Szerencsétlenségünkre ennek a tanulmánynak megvannak a -veszedelmei és nemcsak egyféle bajai. Nehéz dolog olyan álláspontra -állni, a melyről méltányosan itélheti meg az ember a felebarátait. -A történelem nagy bűneinek egyike az, hogy sokkal inkább rossz, -mint jó oldalaikról rajzolja az embereket; mivel csak a -forradalmak, katasztrófák által érdekes, a míg egy nép, egy békés -kormányzat nyugalmában gyarapszik és virágzik, nem mond róla -semmit; csak akkor kezd róla beszélni, mikor nem bír már magával s -beleavatkozik szomszédjai ügyeibe vagy engedi, hogy ezek -avatkozzanak bele az övéibe. Csak akkor dicsőíti, mikor már -hanyatlóban van. Minden történetünk ott kezdődik, a hol végződnie -kellene. Nagyon pontosan ismerjük azoknak a népeknek a történetét, -melyek tönkre teszik magukat; a gyarapodó népeké hiányzik; ezek -elég boldogak és elég bölcsek arra, hogy a történelemnek ne legyen -róluk mondani valója és valóban látjuk még napjainkban is, hogy -azokról a kormányokról beszélnek legkevesebbet, melyek a legjobban -viselik magukat. Csak a rosszat tudjuk meg tehát, a jó alig alkot -korszakot. Nincs más hiresség, csak a gonosztevőké, a jók -feledségbe merülnek vagy nevetségessé válnak. Így rágalmazza a -történelem, akárcsak a filozófia, az emberi nemet.</p> -<p>Ezenkívül úgy kell lennie, hogy a történelemben leírt tettek nem -pontos rajzai azoknak, a melyek a valóságban megtörténtek. Alakot -változtatnak a történetíró fejében, érdekei szerint alakulnak, -magukra veszik előitéleteinek szinezetét. Ki tudná az olvasót -pontosan a szintérre vezetni, hogy olyannak lásson egy eseményt, a -milyenül végbement? A tudatlanság vagy a pártoskodás eltorzít -mindent. Egyetlen történeti vonás megváltoztatása nélkül, a rá -vonatkozó <span class="pagenum"><a name="Page_327" id= -"Page_327">-327-</a></span> körülmények kiterjesztése vagy -megszorítása által, mennyire különböző arczot lehet neki adni! -Tegyétek ugyanazt a tárgyat különböző szempontok alá, alig fog -ugyanannak látszani, holott semmi sem változott, csak a néző szeme. -Eleget tettek-e az igazság becsületének, ha úgy mondanak el nekem -egy megtörtént tényt, hogy egész máskép láttatják velem, mint a -hogy megtörtént? Hányszor döntötte el egy csata kimenetelét, a -nélkül, hogy bárki is észrevette volna, egy fával több vagy -kevesebb, egy jobbra vagy balra eső szikla, egy a szél által -fölkavart porfelhő! Megakadályozza ez a történetírót abban, hogy ép -olyan biztonsággal el ne mondja a vereség vagy a győzelem okát, -mintha ott lett volna mindenütt? Mit törődöm tehát magukkal a -tényekkel, mikor az okuk ismeretlen marad előttem? És milyen -tanulságot vonhatok le egy eseményből, melynek igazi okát nem -tudom? A történetíró ad egy okot, de maga koholta és maga a kritika -is, melylyel oly nagyra vannak, csak a hozzávetések művészete, -annak a művészete, hogy több hazugság közül hogy kell kiválasztani -azt, a mely legjobban hasonlít az igazsághoz.</p> -<p>Nem olvastátok soha Kleopatrát vagy Kasszandrát, vagy valami más -efféle könyvet? A szerző ismert eseményt választ ki, aztán -hozzáalkalmazza a saját szempontjaihoz, felékesíti saját leleményű -részletekkel, soha nem élt személyekkel és képzeletbeli -arczképekkel s költött dolgokat költött dolgokra halmoz, hogy -olvasmányát kellemessé tegye. Kevés különbséget látok ezek közt a -regények és a ti történeteitek között azon kivül, hogy a regényíró -kezdettől fogva a saját képzeletére bízza magát, míg a történetíró -jobban aláveti magát a másokénak; ehhez még azt is hozzátenném, -hogy ha úgy tetszik, az előbbi erkölcsi czélt – akár jót, akár -rosszat – tűz ki magának, a melylyel az utóbbi nem sokat -törődik.</p> -<p>Azt fogják ellenem vetni, hogy a történelem hűsége kevésbbé -érdekel, mint az erkölcsök és jellemek igazsága; föltéve, hogy az -emberi szív jól van rajzolva, kevés fontossága van annak, hogy az -események híven legyenek elmondva. Mert elvégre is, teszik hozzá, -mit bánjuk mi a <span class="pagenum"><a name="Page_328" id= -"Page_328">-328-</a></span> tényeket, melyek kétezer évvel ezelőtt -történtek? Igazuk van, ha a jellemképek jól vannak visszaadva -természet után, de ha nagyobb részüknek csak a történetíró -képzeletében van meg a mintája, nem visszaesés-e ugyanabba a bajba, -melyet ki akartunk kerülni és nem adjuk-e meg ezzel a történetíró -tekintélyének azt, a mit el akarunk venni a nevelőtől? Ha -növendékemnek csak képzeleti képeket szabad látni, jobb szeretem, -ha a magam keze rajzolta meg, mintha a másé; legalább is jobban -hozzá lesznek alkalmazva.</p> -<p>A legrosszabb történetírók egy ifjú számára azok lesznek, akik -itélnek. Tényeket! tényeket! hadd itéljen ő maga, úgy tanulja -megismerni az embereket. Ha mindig csak a szerző itélete vezeti, -akkor mindig csak a más szemén keresztül lát és ha ez a szem nincs -meg, nem fog semmit látni.</p> -<p>Mellőzöm a modern történetet, nemcsak azért, mert nincs többé -fizionomiája és mert a mai emberek mind hasonlók egymáshoz, hanem -mert a mi történetíróink egyedül csak arra ügyelnek, hogy -ragyogjanak és nem gondolnak másra, mint hogy erősen színezett -jellemképeket csináljanak, a melyek azonban gyakran nem mondanak -semmit.<a name="FNanchor_85" id="FNanchor_85"></a><a href= -"#Footnote_85" class="fnanchor">85)</a> A régiek általában kevesebb -jellemképet rajzolnak, kevesebb elmésséget és több értelmet visznek -itéleteikbe; csakhogy köztük is nagyon kell válogatni és kezdetben -nem a legélesebb itéletüeket kell választani, hanem a -legegyszerübbeket. Nem szeretném egy fiatal ember kezébe adni sem -Polybiust, sem Sallustiust; Tacitus az aggastyánok könyve, a fiatal -emberek nem arra valók, hogy megértsék; meg kell tanulni látni az -emberi cselekedetekben az emberi szív eredendő vonásait, mielőtt -Tacitus mélységeit akarnók megmérni; tudni kell jól olvasni a -tényekben, mielőtt a maximákban olvasgatnánk. A maximák bölcselete -csak a tapasztaltsághoz illik. A fiatalságnak nem kell semmit -általánosítani; minden tanulásának egyes szabályokból kell állni. -<span class="pagenum"><a name="Page_329" id= -"Page_329">-329-</a></span></p> -<p>Thukydides szerintem a történetíró igazi mintája. Ő elmondja a -tényeket a nélkül, hogy itélne róluk, de nem mellőz semmi olyan -körülményt, a mely alkalmas arra, hogy mi magunk itélhessünk. -Mindazt, a mit elbeszél, az olvasó szeme elé állítja, egyáltalán -nem veti magát az események és az olvasók közé, elrejtőzik; az -ember már nem is azt hiszi, hogy olvas, hanem azt hiszi, hogy lát. -Sajnos, mindig háborúról szól és előadásában alig látni mást, mint -a legkevésbbé tanulságos dolgot a világon, t. i. csatákat. A -<i>Tizezrek visszavonulásá</i>ban és <i>Cæsar commentarjai</i>ban -csaknem ugyanez a bölcseség és ugyanaz a hiány van. A jó -Herodotosnak nincsenek jellemképei, maximái, hanem folyamatos, -naiv, az érdekkeltésre és tetszésre legalkalmasabb részletekkel van -tele s talán a legjobb történetíró volna, ha maguk ezek a részletek -nem fajulnának el többnyire gyermeteg együgyüségekké, melyek inkább -alkalmasak az ifjúság izlésének megrontására, mint alakítására; az -ő olvasásához már megkülönböztető képesség kell. Titus Liviusról -nem szólok, majd rá is rákerül a sor, de ő politikus, ő rhetor, ő -mindaz, a mi nem illik ehhez az életkorhoz.</p> -<p>A történelem általában véve hiányos abban, hogy csak az -érzékelhető és föltünő tényeket tartja számon, a melyeket meg lehet -határozni nevekkel, helynevekkel, évszámokkal; ezeknek a tényeknek -lassan továbbható okai azonban, melyek nem állapíthatók meg ép úgy, -mindig ismeretlenek maradnak. Gyakran megtalálni egy megnyert vagy -elvesztett csatában egy forradalom okát, a mely már az előtt a -csata előtt is elkerülhetetlen volt. A háború csak nyilvánvalóvá -teszi az erkölcsi okok által már meghatározott eseményeket, -melyeket a történetírók ritkán tudnak látni.</p> -<p>A filozofiai szellem korunk több írójának figyelmét ebbe az -irányba terelte, de én kötve hiszem, hogy az igazságnak nyeresége -van munkájukból. A rendszerezés szenvedélye erőt vett rajtuk -valamennyiükön s egyikük sem igyekszik úgy látni a dolgokat, a hogy -vannak, hanem csak úgy, a hogy megegyeznek rendszerével.</p> -<p>Vegyétek még hozzá ezekhez a megfontolásokhoz, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_330" id="Page_330">-330-</a></span> a -történelem sokkal inkább mutatja meg a cselekedeteket, mint az -embereket, mert ezeket csak bizonyos kiválasztott pillanatokban -ragadja meg, ünnepi öltözetükben; csak a nyilvánosság emberét -állítja elénk, a ki arra rendezkedett be, hogy lássák; nem megy -vele házába, dolgozószobájába, családjába, barátai közé; csak akkor -festi le, mikor reprezentál; inkább a ruháját festi le, mint a -személyét.</p> -<p>Jobb szeretem a magánéletek olvasását az emberi szív -tanulmányozásának megkezdésére, mert akkor az ember akárhogy -levetkőzik, a történetíró utána megy mindenhova, nem enged neki -pillanatnyi pihenést sem, semmi menedéket, hogy kikerülje a -szemlélő átható tekintetét és a mikor az egyik legjobban -elrejtőzöttnek hiszi magát, akkor ismerteti fel legjobban a másik. -«Azok – mondja Montaigne – a kik életrajzokat írnak, épen azért, -mivel inkább töltik az időt a véleményekkel, mint az eseményekkel, -inkább azzal, a mi belülről jön, mint a mi kivülről jut be, – ezek -nekem a legalkalmasabbak. Ez az, a miért Plutarchos minden esetre -az én emberem.»</p> -<p>Igaz, hogy az emberi tömegeknek vagy a népeknek jelleme erősen -különbözik a magánember jellemétől és hogy annyit jelentene, mint -nagyon tökéletlenül ismerni az emberi szivet, ha nem vizsgálnók a -sokaságban is; de nem kevésbbé igaz, hogy az ember tanulmányozásán -kell kezdeni, hogy megitélhessük az embereket és hogy a ki -tökéletesen ismerné minden egyén hajlamait, előre megláthatná az -összes kombinált eredményeket a nép egészében.</p> -<p>Itt is a régiekhez kell folyamodni azoknál az okoknál fogva, -melyeket már mondottam és ezenfölül azért is, mert minden köznapi -és alantas, de igaz és jellemző részlet száműzve lévén a modern -stilusból, a mi íróink az embereket magánéletükben is úgy -kicziczomázzák, mint a világ színpadán. Az illedelem, semmivel sem -lévén kevésbbé szigorú az írásokban, mint a cselekedetekben, nem -enged többet mondani a nyilvánosság előtt, mint a mennyit ugyanott -tenni enged és mivel az embereket mindig csak reprezentáló -szerepben lehet felmutatni, csak annyira ismerjük meg őket -könyveinkből, mint a színházból. Megírhatják és újra <span class= -"pagenum"><a name="Page_331" id="Page_331">-331-</a></span> -megírhatják százszor a királyok életét, nem lesznek többé -Suetoniusaink.<a name="FNanchor_86" id="FNanchor_86"></a><a href= -"#Footnote_86" class="fnanchor">86)</a></p> -<p>Plutarchos épen azokban a részletekben tünik ki, melyekbe mi nem -merünk behatolni. Utánozhatatlan bájjal festi a nagy embereket a -kicsi dolgokban és oly szerencsés az egyes vonások kiválasztásában, -hogy azokon egy szó, egy mosoly, egy mozdulat elég neki, hogy -jellemezzen egy hőst. Hannibal egy tréfás szóval megnyugtatja -megrémült hadseregét, hogy nevetve menjen a csatába, a mely -megnyitja neki Itáliát; Agesilaos vesszőparipán lovagolva -megszeretteti velem a nagy király legyőzőjét; Cæsar, mikor átmegy -egy szegény falun és beszélget barátaival, leleplezi, a nélkül, -hogy gondolna rá, a ravasz kópét, a ki azt mondja, hogy nem akar -egyéb lenni, csak Pompeiussal egyenlő; Sándor lenyeli az orvosságot -és nem szól egy szót sem; ez életének legszebb pillanata; Aristides -ráírja saját nevét egy cserépre és így igazolja melléknevét; -Philopoemen leveti köpenyét és fát vág vendégbarátja konyhájára. -Ime, ez a festés igazi művészete. Az arcz nem a nagy vonalakban -nyilvánul, a jellem nem a nagy cselekedetekben; az apróságokban -árulja el magát az ember természete. A közdolgok vagy nagyon is -köznapiak vagy nagyon is mesterkéltek, pedig csaknem kizárólag -ezekkel engedi a mi íróinkat foglalkozni a modern nagyképűség.</p> -<p>A mult század legnagyobb embereinek egyike volt tagadhatatlanul -Turenne. Akadt, a kinek volt bátorsága életét érdekessé tenni olyan -apró részletekkel, melyek ismerőssé és szeretetreméltóvá teszik, de -hány ily részletet látott czélirányosnak elhallgatni, a melyek még -ismerősebbé és szeretetreméltóbbá tették volna! Csak egyet idézek, -a melyet jó forrásból tudtam meg és a melyet Plutarchos bizonyára -nem mellőzött volna, holott Ramsai nem merte volna megírni, még ha -tudta volna is. <span class="pagenum"><a name="Page_332" id= -"Page_332">-332-</a></span></p> -<p>Egy nyári napon, mikor nagyon meleg volt, vicomte de Turenne, -kurta fehér zubbonyban és házisapkában előszobája ablakában állt. -Embereinek egyike bejött és megtévesztve ruhájától az egyik -kuktának nézte, a kivel jó viszonyban volt. Hátulról vigyázva -odament hozzá és nem épen könnyű kézzel jókorát vágott a hátuljára. -A megütött ember azonnal megfordult. A szolga hüledezve látja meg -ura arczát. Magánkívül vetette magát térdre: «Kegyelmes uram, azt -hittem George»… «És ha George lett volna is, – kiáltott fel Turenne -a hátulját simogatva – nem kellett volna ilyen erősen ráütni». Ime -hát, ezt nem meritek elmondani, nyomorultak! Legyetek hát örökké -természet és belső szervek nélküliek; keményítsétek, edzzétek -vajsziveteket hitvány illedelmetekben, váljatok megvetésre méltókká -méltóságotok révén. De te, derék ifjú, a ki olvasod ezt a -jellemvonást és a ki meghatva érzed az egész lelki nemességet, -melyet elárul még első felindulásában is, egyuttal ennek a nagy -embernek az apróságait is olvasd, miután szó volt származásáról és -nevéről. Gondold el, hogy ez ugyanaz a Turenne, a ki tüntetőleg -előre engedte mindenütt az unokaöcscsét, hogy jól lássák, hogy ez a -gyermek egy souverain ház feje. Hasonlítsd össze ezeket az -ellentéteket, keresd a természetet, vesd meg az előitéletet és -ismerd meg az embert.</p> -<p>Bizony kevés ember van abban a helyzetben, hogy felfoghassa -azokat a hatásokat, melyeket az így irányított olvasmányok tehetnek -egy fiatal ember egészen friss szellemére. Gyermekkorunktól fogva -könyvek fölé görnyedve, hozzászokva a gondolkodás nélküli -olvasáshoz, annál kevésbbé érint az, a mit olvasunk, mert mindig -magunkban hordjuk azokat a szenvedélyeket és azokat az -előitéleteket, melyek eltöltik a történetet és az emberek életét s -mindaz, a mit ezek tesznek, előttünk természetesnek tünik fel, mert -kívül vagyunk a természetesen és magunkról itélünk meg másokat is. -De képzeljünk el egy az én elveim szerint nevelt fiatal embert, -képzeljük el Emilemet, a kinél tizennyolcz évi buzgó gondoskodásnak -csak egy czélja volt: megőrizni ép itéletét és egészséges szívét; -képzeljük el, a mint a függöny <span class="pagenum"><a name= -"Page_333" id="Page_333">-333-</a></span> felgördültekor először -veti szemét a világ szinpadára, vagyis inkább a szinpad mögött -helyezkedik el s látja, a mint a szereplők levetik és fölveszik -ruháikat és megszámlálja a köteleket és a göngyölegeket, melyeknek -otromba pompája elkápráztatja a néző szemét. Csakhamar első -meglepetése után következnek a faja miatti szégyen és megvetés -indulatai; méltatlankodni fog, ha látja, hogy az egész emberi nem -mint teszi önmagát bolonddá; el fog keseredni, hogy tépik szét -magukat testvérei álmokért és hogy változnak bősz vadállatokká, -mert nem tudták beérni azzal, hogy emberek.</p> -<p>A növendék természetes hajlamainak révén bizonyára, ha a tanító -csak valamelyes okossággal válogat is olvasmányaiban, ha csak -valamennyire vezeti is rá azoknak a gondolatoknak az útjára, -melyeket ezekből le kell vonnia, az ebben való gyakorlás rá nézve -gyakorlati filozofiai tanfolyamul fog szolgálni, a mely okvetlenül -jobb és érthetőbb, mint mindazok az üres spekulácziók, melyekkel -iskoláinkban a fiatal emberek szellemét megzavarják. A mikor -Cineas, miután végigvezetett minket Pyrrhus rajongó tervein, -megkérdi, mi olyan valódi jót szerzett volna neki a világ -meghódítása, a mit a nélkül is ne élvezhetett volna és pedig annyi -kín nélkül; mi ebben csak egy futólagos élczet látunk. Emil azonban -nagyon bölcs gondolatot fog benne látni, melyre magától is rájött -volna és a mely nem fog soha kitörlődni elméjéből, mert nem talál -benne ellenkező előitéletre, a mely bevésődését megakadályozná. Ha -aztán olvasva ennek az esztelennek az életrajzát, azt fogja -találni, hogy minden nagy szándéka abban végződött, hogy megölette -magát egy asszony keze által, akkor a helyett, hogy csodálná ezt az -állítólagos hősiességet, mi egyebet látna egy oly nagy hadvezér -minden vállalatában, egy oly nagy politikus minden cselszövényében, -mint megannyi lépést a felé a balvégzetű cseréptégla felé, a mely -dicstelen halállal vet véget életének és terveinek.</p> -<p>Nem minden hódító öletett meg, nem minden bitorlónak dőlt dugába -a vállalata; nem egy közülük a közkeletű nézetek előitéletekkel -teljes szelleme szerint boldognak látszik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_334" id="Page_334">-334-</a></span> A ki -azonban nem marad meg a látszatoknál s csak sziveik állapota -szerint itéli meg az emberek boldogságát, az magukban sikereikben -fogja látni balsorsukat; látni fogja, mint terjeszkednek mind -jobban és mint fokozódnak szerencséjükkel együtt vágyaik és emésztő -gondjaik; látni fogja, mint tolakszanak lihegve mind előbbre s nem -tudnak soha czélt érni; látni fogja, hogy hasonlók azokhoz a -tapasztalatlan utasokhoz, a kik először indulva neki az Alpeseknek, -minden hegynél azt hiszik, már túl vannak rajtuk és mikor a csúcson -vannak, bátorságukat vesztve veszik észre a még magasabb hegyeket -maguk előtt.</p> -<p>Augustus, miután leigázta polgártársait és megsemmisítette -vetélytársait, negyven éven át uralkodott az eddig létezett -legnagyobb birodalom fölött. De mindez a roppant hatalom -megakadályozta-e abban, hogy a fejét a falnak verdesse és betöltse -rengeteg palotáját kiáltozásával, visszakövetelve Varustól -elpusztult légióit? Ha minden ellenségét legyőzte volna, mi -hasznára lettek volna neki hasztalan diadalai, mikor közben -mindenféle fajta kínok támadtak szüntelenül körülötte, mikor -legkedvesebb barátai forraltak merényleteket ellene és mikor -kénytelen volt megsiratni minden hozzátartozójának vagy gyalázatát, -vagy halálát? A szerencsétlen a világot akarta kormányozni és nem -tudta kormányozni a saját házát! Mi következett ebből az -elhanyagolásból? Látta ifjúsága virágában elpusztulni unokaöcscsét, -nevelt fiát, nejét; unokája az ágya párnáját rágta szét, hogy -néhány órával meghosszabbítsa nyomorult életét; leánya és unokája, -miután elhalmozták őt gyalázatukkal, az egyik a nyomortól halt meg -egy lakatlan szigeten, a másik a börtönben egy nyilasnak a kezétől. -Magát végül, szerencsétlen családjának utolsó maradékát, saját -felesége kényszerítette, hogy egy szörnyeteget hagyjon maga után -utódul. Ilyen volt a sorsa a világ ez urának, a kit annyit -ünnepeltek dicsőségeért és boldogságáért. Higyjem-e, hogy csak egy -is azok közül, a kik bámulják, szeretné ezeket olyan áron -megszerezni?</p> -<p>Például vettem a becsvágyat, de az összes emberi szenvedélyek -játéka hasonló leczkékkel szolgál annak, a ki tanulmányozni -<span class="pagenum"><a name="Page_335" id= -"Page_335">-335-</a></span> akarja a történelmet, hogy önismeretre -és bölcseségre tegyen szert a holtak költségére. Közeledik az idő, -a mikor Antonius élete közelebbi tanulsággal szolgál az ifjúnak, -mint Augustusé. Emil alig fog magára ismerni azokban a különös -dolgokban, melyek szemébe ötlenek új tanulmányai közben; de előre -tudni fogja elhárítani a szenvedélyek káprázatait, mielőtt -megszületnek és látva, hogy minden időben elvakították az -embereket, fogalma lett róla előre, hogy mi módon vakíthatják el őt -is, ha valaha átengedi magát nekik.<a name="FNanchor_87" id= -"FNanchor_87"></a><a href="#Footnote_87" class="fnanchor">87)</a> -Ezek a tanulmányok, jól tudom, rosszul illenek hozzá, lehet, hogy a -szükséghez képest későiek és elégtelenek, de jusson eszetekbe, hogy -nem ezeket akartam ebből a tanulmányból levonni. Más czélt tűztem -ki magam elé, mikor megkezdtem őket és ha ezt a czélt nem érjük el, -ez bizonyára a tanító hibája lesz.</p> -<p>Gondoljátok meg, hogy a mint az önszeretet kifejlődött, a -relativ <i>én</i> szüntelenül működésbe lép és a fiatal ember -sohasem figyel meg másokat máskép, mint hogy visszatér önmagára és -összehasonlítja magát velük. Arról van szó tehát, hogy tudjuk, -milyen polczot juttat magának embertársai közt, miután megvizsgálta -őket. Abból a módból, a hogy a történelmet a fiatal emberekkel -olvastatják, azt látom, hogy úgyszólván átváltoztatják őket -mindazokká a személyekké, a kiket látnak, hogy arra igyekeznek, -hogy hol Ciceróvá, hol Trajanusszá, hol Nagy Sándorrá tegyék őket; -hogy visszariasztják őket, ha visszatérnek önmagukba, hogy -megbánatják mindegyikkel, hogy nem más, csak ő maga. Ennek a -módszernek vannak bizonyos előnyei, melyeket nem tévesztek szemem -elől, de a mi az én Emilemet illeti, ha vele ezeknek a -párhuzamoknak a folyamán csak egyszer esnék is meg, hogy jobb -szeretne másvalakivé lenni – akár Sokrates, akár Cato lenne is ez a -másvalaki – minden el volna hibázva. A ki elkezd idegenné válni -önmagától, csakhamar teljesen meg fog önmagáról feledkezni. -<span class="pagenum"><a name="Page_336" id= -"Page_336">-336-</a></span></p> -<p>Nem a filozofusok ismerik legjobban az embereket; ők csak a -filozofia előitéletein keresztül látják őket és én nem ismerek -foglalkozást, melyben annyi volna az előitélet, mint ebben. Egy -vadember észszerűbben itél meg minket, mint egy filozofus. Az érzi -a hibáit, méltatlankodik a miéinken és ezt mondja magában: «Mind -gonoszok vagyunk». Amaz felindulás nélkül figyel meg minket és ezt -mondja: «Bolondok vagytok». Igaza van, mert senki se teszi a -rosszat önmagáért. Az én növendékem ez a vadember, azzal a -különbséggel, hogy Emil többet elmélkedett, több eszmét hasonlított -össze, közelebbről látta tévedéseinket, jobban résen áll önmagával -szemben és csak arról ítél, a mit ismer.</p> -<p>Szenvedélyeink ingerelnek másokéi ellen; érdekünk gyülölteti meg -velünk a gonoszokat; ha nem tennének nekünk semmi rosszat, inkább -részvéttel lennénk irántuk, mint gyűlölettel. A rossz, a mit a -gonoszok nekünk tesznek, elfeledteti velünk azt a rosszat, a mit -önmaguknak tesznek. Könnyebben megbocsátanók bűneiket, ha -megtudhatnók, mennyire bünteti őket a saját szivük. Érezzük a -sérelmet és nem látjuk a büntetést; az előnyök szemmelláthatók, a -szenvedés belső. A ki azt hiszi, hogy élvezi bűnei gyümölcsét, nem -szenved kevesebb kínt, mintha nem sikerült volna neki; -nyugtalanságának csak a tárgya változott, de a nyugtalanság maga -nem: mutogathatja akárhogy a szerencséjét és rejtegetheti a szívét, -megnyugtatja akaratuk ellenére is a magaviseletük; de hogy -meglássuk, nem kell, hogy hasonló szivünk legyen.</p> -<p>A szenvedélyek, melyekben osztozunk, elragadnak minket; a melyek -érdekeinket sértik, fellázítanak és ebből folyókövetkezetlenséggel -kárhoztatjuk másokban azt, a mit magunk utánozni szeretnénk. Az -ellenszenv és kiábrándulás elkerülhetetlen, ha az ember -másvalakitől olyan bajt kénytelen elszenvedni, a melyet az ő -helyében maga is okozott volna.</p> -<p>Mi kell tehát ahhoz, hogy jól figyeljük meg az embereket? Nagy -érdeklődés megismerésükre, nagy pártatlanság megitélésükre, elég -fogékony szív minden emberi szenvedély megértésére és elég nyugodt -szív, hogy ki ne próbáljuk <span class="pagenum"><a name="Page_337" -id="Page_337">-337-</a></span> őket. Ha van az életben erre a -tanulmányra alkalmas pillanat, akkor az az, a melyet Emil számára -választottam; előbb idegenek lettek volna rá nézve, később hozzájuk -hasonló lett volna. Az előitélet, melynek látja a hatását, még nem -nyert fölötte uralmat; a szenvedélyek, melyeknek a következményét -érzi, nem ingerelték fel szivét. Ember; érdeklődik testvérei iránt; -méltányos és magához hasonlók felett itél. Ha tehát jól itéli meg -őket, akkor bizonyára nem szeretne egyiküknek sem a helyzetében -lenni, mert mindazoknak a szenvedéseknek czélja, melyeket szereznek -maguknak – olyan előitéletekre lévén alapítva, melyek benne -nincsenek meg – előtte levegőben lógónak tűnik fel. Számára -elérhető minden, a mire vágyik. Mitől függhetne, mikor beéri -önmagával és mentes az előitéletektől? Karja erős; egészséges, -mértékletes, kevés igényű és van miből igényeit -kielégítenie.<a name="FNanchor_88" id="FNanchor_88"></a><a href= -"#Footnote_88" class="fnanchor">88)</a> A legteljesebb szabadságban -nevelkedve, a legnagyobb baj, melyet el tud képzelni, a szolgaság. -Sajnálja a nyomorult királyokat, a kik rabszolgái mindenkinek, a ki -engedelmeskedik nekik; szánja azokat az álbölcseket, a kik saját -hívságos hírnevük lánczaiban sínylődnek; szánja azokat az ostoba -gazdagokat, a kik fényűzésük martirjai; sajnálja a parádézó -kéjenczeket, a kik egész életüket feláldozzák az unalomnak, hogy -úgy tünjék fel, mintha mulatnának. Szánná az ellenséget, a ki bajt -okozna neki magának, mert gonosztetteiben látná nyomorúságát. Ezt -mondaná magában: «Ha ez szükségessé teszi maga számára, hogy ártson -nekem, akkor sorsát függővé teszi az enyémtől».</p> -<p>Még egy lépés és a czélnál vagyunk. Az önszeretet hasznos, de -veszedelmes eszköz; gyakran megsérti a kezet, a mely használja és -ritkán tesz jót rossz nélkül. Emil, mikor mérlegeli helyét az -emberi nemben és oly szerencsésen elhelyezettnek látja benne magát, -abba a kisértetbe esik, <span class="pagenum"><a name="Page_338" -id="Page_338">-338-</a></span> hogy a maga esze javára írja a -tiédnek a művét és a saját érdemének tulajdonítsa szerencséjének -eredményét. Azt fogja mondani: bölcs vagyok és az emberek bolondok. -A mikor szánja, meg is veti őket, a mikor boldognak vallja magát, -annál többre fogja becsülni magát és boldogabbnak érezvén magát a -többieknél, méltóbbnak fogja hinni magát, hogy az legyen. Ez a -leginkább félelmet keltő tévedés, mert ezt a legnehezebb kiirtani, -ha ebben az állapotban maradna, keveset nyert volna minden -gondoskodásunkkal és ha választani kellene, nem tudom, nem -szeretném-e jobban akár az előitéletek káprázatát is, mint a -fennhéjázásét.</p> -<p>A nagy emberek nem ejtik magukat csalódásba fölényük dolgában; -látják, érzik és ezért nem kevésbbé szerények; mennél többjük van, -annál jobban tudják, mennyiük hiányzik. Kevésbbé hiúk fölöttünk -való fölényükre, mint a mennyire megalázkodnak nyomoruságuk -tudatában és azokban az előnyeikben, melyeket kizárólagosan bírnak, -sokkal okosabbak, semhogy hiúk legyenek olyan adományaikra, -melyeket nem maguk szereztek maguknak. A derék ember büszke lehet -erényére, mert ez az övé; de mire büszke a tehetséges ember? Mit -tett arra Racine, hogy ne legyen Pradou? Mit tett arra Boileau, -hogy ne legyen Cotin?</p> -<p>Ehhez azonban még egy másik dolog is járul. Maradjunk meg mindig -a dolgok mindennapi rendjében. Nem tételeztem fel növendékemben sem -rendkívüli lángelmét, sem korlátolt elméjűséget. A köznapi -tehetségek közül választottam, hogy megmutassam, mire képes a -nevelés az emberen. A ritka eset mind kívül esik a szabályon. Ha -tehát gondoskodásom eredményekép Emil jobban szereti a maga -életének, látásának, érzésének módját a másokénál, akkor Emilnek -igaza van; de ha ezért valami kitünőbb és szerencsésebben született -lénynek érzi magát, akkor nincs igaza, téved; fel kell világosítani -tévedéséről, vagyis inkább elejét venni tévedésének, hogy később -aztán ne legyen késő kiirtani.</p> -<p>Nincs az a bolondság, a melyből ki ne lehetne gyógyítani egy -embert, a ki nem bolond. Csak a hiúságból nem; ezen semmi sem -segít, csak a tapasztalat, ha egyáltalán <span class= -"pagenum"><a name="Page_339" id="Page_339">-339-</a></span> tud -valami segíteni; legalább keletkezésekor meg lehet akadályozni a -megnövekvését. Ne tévelyedjetek el tehát szép okoskodásokba; hogy -bebizonyítsátok a fiatalembernek, hogy ő is olyan ember, mint mások -és alá van vetve ugyanazoknak a gyöngeségeknek. Ezt éreztessétek -vele, mert különben sohasem fogja tudni. Ez kivételes eset saját -szabályaim alól, az az eset, a mikor szándékosan kell kitenni -növendékemet mindazoknak az eshetőségeknek, a melyek -bebizonyíthatják neki, hogy ő sem okosabb, mint mi. A -szemfényvesztővel való kaland ezerféleképen megismétlődik; -engedném, hogy a hízelkedők mindenképen kifogjanak rajta; ha -hebehurgya emberek berántanák valami hóbortosságba, hagynám, hadd -kerüljön veszedelembe, ha játékban csalók támadnának rája, hagynám, -hadd tegyék bolonddá;<a name="FNanchor_89" id= -"FNanchor_89"></a><a href="#Footnote_89" class="fnanchor">89)</a> -engedném, hadd hízelegjenek neki, koppaszszák meg, foszszák ki és -mikor alaposan szárazra juttatták és erre elkezdenék gúnyolni, én -még köszönetet mondanék nekik az ő jelenlétében azokért a -leczkékért, melyeket szivesek voltak adni neki. Az egyedüli -kelepczék, melyektől gondosan megóvnám, az udvaronczok kelepczéi. -Az egyedüli mesterkedés részemről az volna, hogy osztoznék vele -minden veszedelemben, a melybe jutni engedném és mindazokban a -sérelmekben, <span class="pagenum"><a name="Page_340" id= -"Page_340">-340-</a></span> a melyeknek ki volna téve. Csöndben, -panasz és szemrehányás nélkül türnék el mindent, sohasem szólva -neki róla egy szót sem s biztosak lehettek benne, hogy ezzel a jól -megőrzött diszkréczióval mindaz, a mit láttára szenvednék, több -benyomást tenne szivére, mint a mit magának kellene szenvedni.</p> -<p>Nem tudom megállni, hogy ki ne emeljem itt azoknak a nevelőknek -a hamis méltóságát, a kik, hogy ostoba módon játszhassák a bölcset, -lekicsinyítik növendékeiket, mindig úgy bánnak velük, mint -gyermekekkel és mindig azon vannak, hogy különbeknek látszassanak -náluknál mindabban, a mit tétetnek velük. A helyett, hogy -lealáznátok ifjúi bátorságukat, ne sajnáljatok semmi fáradságot, -hogy fölemeljétek lelküket; tegyétek őket veletek egyenlőkké, hogy -azokká is legyenek és ha még nem tudnak hozzátok fölemelkedni, -szálljatok le hozzájuk szégyenkezés nélkül, aggodalmaskodás nélkül. -Gondoljatok arra, hogy becsületetek már nem rajtatok múlik, hanem -növendéketeken, osztozzatok hibáiban, hogy kijavíthassátok őket, -vegyétek magatokra szégyenét, hogy eltörülhessétek; utánozzátok azt -a derék rómait, a ki látva, hogy a serege megfut s nem tudja -összeszedni, katonái élén szaladt s ezt kiáltotta: <i>Nem futnak, a -kapitányukat követik.</i> Becstelen lett ezáltal? Feláldozta -dicsőségét s ezzel növelte. A kötelesség ereje, az erény szépsége -akaratunk ellenére is magukkal ragadják tetszésünket és -felforgatják esztelen előitéleteinket. Ha pofont kapnék azért, hogy -teljesítem tisztemet Emil mellett, a helyett, hogy bosszút állnék -ezért a pofonért, mindenfelé dicsekedném vele és nem hiszem, hogy -volna a világon olyan hitvány ember, a ki ezért nem tisztelne annál -jobban.</p> -<p>Nem azt mondom, hogy a növendék ép oly korlátolt értelmet -tételezzen fel nevelőjéről, a milyen az övé és ugyanolyan -könnyűséget abban, hogy félrevezessék. Ez a vélemény annak a -gyermeknek való, a ki nem tud semmit látni, összehasonlítani s az -egész világot a maga képére rendezi be és csak azokban bízik, a kik -ehhez alkalmazkodnak. De egy Emil korában levő fiatal ember, a ki -ezenfelül olyan értelmes, <span class="pagenum"><a name="Page_341" -id="Page_341">-341-</a></span> mint ő, nem olyan ostoba, hogy így -megtéveszsze magát és nem is volna jó, ha olyan volna. A bizalom, -melylyel nevelője iránt viseltetnie kell, egész más természetű, az -ész tekintélyén kell alapulnia, az értelem fölényén, azokon az -előnyökön, melyeket a fiatal embernek módjában van felismerni és a -melyeknek érzi magára való hasznosságát. Hosszú tapasztalat -meggyőzte róla, hogy nevelője szereti, hogy ez a nevelő bölcs, -felvilágosult ember, a boldogságát akarja s tudja, mi szerezheti -meg ezt a boldogságát. Tudnia kell, hogy saját érdekében való, hogy -meghallgassa nézeteit. Most már, ha a mester ép úgy meg hagyná -magát csalni, mint a tanítvány, akkor elvesztené a jogot arra, hogy -alárendelést kívánjon tőle és leczkéztesse. Még kevésbbé szabad a -növendéknek föltételezni, hogy a mester szándékosan engedi -kelepczébe jutni és hogy tőrt vet együgyűségének. Mit kell tehát -tenni, hogy ezt a két alkalmatlanságot egyszerre kikerüljük? Azt, a -mi a legjobb és legtermészetesebb: egyszerűnek és igaznak lenni, -mint ő, figyelmeztetni őt azokra a veszedelmekre, melyeknek kiteszi -magát, világosan, érthetően, de túlzás nélkül, rosszkedv nélkül, -pedáns fitogtatás nélkül megmutatni ezeket neki, különösen a -nélkül, hogy nézeteidet rendeletek gyanát közölnéd vele mindaddig, -a míg azokká nem lesznek és a míg ez a parancsoló hang nem válik -föltétlenül szükségessé. Makacskodni fog ez után, a mint nagyon -gyakran tenni fogja? Akkor ne mondjatok neki semmit, hagyjátok -szabadjára, kövessétek, utánozzátok, még pedig jókedvvel, nyiltan; -adjátok át magatokat, mulassatok úgy, mint ő, ha lehet. Ha a -következmények nagyon is erősek lesznek, mindig itt lesztek, hogy -feltartóztassátok és akkor a fiatal ember, látva előrelátástokat és -engedékenységeteket, mennyire meg lesz lepetve az egyik és meghatva -a másik által!</p> -<p>Minden hibája megannyi kötelék, a melyet ő maga nyújt nektek, -hogy a szükséghez képest feltartsátok. S a mi ebben a nevelő -legnagyobb művészetét teszi, az, hogy oly módon intézi az -alkalmakat és irányítja a buzdításokat, hogy előre tudja, mikor fog -a fiatal ember engedni és mikor fog makacskodni, hogy mindig -körülvegye a tapasztalat <span class="pagenum"><a name="Page_342" -id="Page_342">-342-</a></span> tanulságaival a nélkül, hogy -bármikor is túlságos nagy veszedelmeknek tenné ki.</p> -<p>Figyelmeztessétek hibáira, mielőtt beléjük esnék; ha egyszer -beléjük esett, ne vessétek szemére, ezzel csak fellobbantanátok és -fellázítanátok önszeretetét. Az olyan leczke, a mely fellázít, nem -használ. Nem ismerek ostobábbat, mint ez a szó: <i>úgy-e, -megmondtam!</i> A legjobb eszköz arra, hogy megtartsa -emlékezetében, a mit mondtak neki, ha úgy teszünk, mintha -elfelejtettük volna. Ellenkezőleg, ha azt látjátok, hogy -szégyenkezik, hogy nem hitt neki, töröljétek el gyöngéden ezt a -megalázkodást pár jó szóval. Bizonyára szeretettel fog ragaszkodni -hozzátok, ha látja, hogy megfeledkeztek magatokról az ő kedvéért és -a helyett, hogy még jobban lesújtanátok, megvígasztaljátok. Ha -ellenben bánatához még szemrehányásokat is fűztök, meggyűlöl -benneteket és szabálylyá teszi rátok nézve, hogy nem hallgat rátok -többet, mintegy hogy bebizonyítsa, hogy nincs veletek egy -véleményen nézeteitek fontossága dolgában.</p> -<p>Még viszonhatásotok formája is annál hasznosabb okulására lehet, -mennél kevésbbé bizalmatlankodik benne. Ha megmondjátok neki, -például, hogy ezren mások is elkövetik ugyanezeket a hibákat, ezzel -sokra mentek vele; javítjátok azzal, hogy úgy tesztek, mintha csak -sajnálnátok, mert arra nézve, a ki többre tartja magát a többi -embereknél, ugyancsak kényes kifogás, hogy ezek példájával kell -vigasztalnia magát; ez rá nézve annyi, mint elismerése annak, hogy -nem tarthat többre számot, mint hogy azok ne legyenek különbek -nálánál.</p> -<p>A hibák kora a példázatok kora. Ha megfeddjük a bűnöst idegen -álarcz alatt, akkor tanítjuk a nélkül, hogy sértenők és akkor annak -az igazságnak révén, melyet magára alkalmaz, megérti, hogy a -példázat nem hazugság. Az olyan gyermek, a kit sohasem tévesztettek -meg dicséretekkel, nem ért semmit abból a meséből, a melyet föntebb -megvizsgáltam, ellenben a hebehurgya, a ki az imént lett áldozata -egy hízelgőnek, nagyon jól megérti, hogy a holló ostoba volt. Igy -egy tényből egy elvet von le és a tapasztalat, melyet hamar -elfelejtett volna, a mese révén bevésődik <span class= -"pagenum"><a name="Page_343" id="Page_343">-343-</a></span> -ítéletébe. Nincs az az erkölcsi ismeret, a melyet meg ne lehetne -szerezni a magunk, vagy a mások tapasztalatából. Abban az esetben, -mikor ez a tapasztalat veszedelmes, ne szerezze meg az ember maga, -hanem vonja le a rá vonatkozó tanulságot a történetből. Ha a próba -következmény nélkül való, jó a fiatal embert kitenni neki, aztán a -példázat segítségével elvekké alakítani különleges eseteket, melyek -előtte ismeretlenek.</p> -<p>Nem értem, mért kellene ezeket az elveket kifejleszteni, sőt -kifejezni is. Semmi sem olyan hiábavaló, olyan értelmetlen, mint a -morál, a melylyel a legtöbb mesét be szokták befejezni, mintha ez a -mese nem volna kifejtve, vagy legalább nem kellene, hogy kifejtve -legyen magában a mesében úgy, hogy érthetővé váljék az olvasó -számára! Mire való tehát a végéhez függeszteni és ezzel megfosztani -az olvasót attól, hogy a maga erejéből találja meg? A tanításra -való tehetség abban áll, hogy kellemessé kell tenni a tanítványra -nézve a tanulást. Már pedig, hogy kedvére való legyen, nem szabad, -hogy a szelleme annyira passziv legyen mindabban, a mit mondtok -neki, hogy ne kelljen semmit sem tennie, hogy megérthessen -benneteket. A tanító önszeretete mindig kell, hogy tért engedjen a -tanítványának, kell, hogy ez azt mondhassa: «Megértem, belehatolok, -cselekszem, tanulok.» Egyike azoknak a dolgoknak, a melyek -unalmassá teszik Pantalont az olasz komédiában, az az igyekezete, -hogy megértesse a nézőtérrel azokat a laposságokat, melyeket úgyis -kelleténél jobban megért mindenki. Én nem mondom, hogy a nevelő -ilyen Pantalon legyen, még kevésbbé, hogy író. Mindig meg kell -magát értetni, de nem kell mindig mindent megmondani; az, a ki -megmond mindent, keveset mond meg, mert végül már nem hallgatnak -rá. Mit jelent az a négy verssor, melyet Lafontaine hozzáfűz a -felfuvódott békáról szóló meséhez! Attól fél, hogy nem értették -meg? Szüksége van rá ennek a nagy festőnek, hogy a tárgyaknak, -melyeket lefest, alája írja a nevüket! A helyett, hogy ezzel -általánosítaná a tanulságot, különlegessé teszi, bizonyos -értelemben a például felhozott esetekre korlátozza és nem engedi, -hogy más esetekre is <span class="pagenum"><a name="Page_344" id= -"Page_344">-344-</a></span> alkalmazzák. Azt szeretném, hogy -mielőtt kezébe adnák a fiatal embernek ez utánozhatatlan mester -meséit, kitörölnék belőlük mindazokat az összefoglalásokat, -melyekben azzal vesződik, hogy megmagyarázza azt, a mit olyan -világosan és szellemesen mondott. Ha tanítványotok csak a -magyarázat segítségével érti meg a mesét, biztosak lehettek benne, -hogy így még kevésbbé fogja megérteni.</p> -<p>Fontos dolog volna még didaktikusabb sorrendet adni ezeknek a -meséknek, jobban alkalmazkodót a fiatal ember érzéseinek és -elméjének fejlődéséhez. Van-e annál észszerűtlenebb, mint pontosan -követni a könyv számszerű sorrendjét, tekintet nélkül akár a -szükségre, akár az alkalomra. Először a tücsök, aztán a holló, -aztán a béka, aztán a két öszvér stb. Nagyon a szívemen fekszik ez -a két öszvér, mert emlékszem, láttam egy pénzügyi pályára nevelt -fiút, a kit elbódítottak azzal a hivatással, melyet be kell -töltenie, a mint elolvasta ezt a mesét, megtanulta, felmondta, újra -felmondta százszor és százszor a nélkül, hogy a legcsekélyebb -ellenvetést vonta volna le belőle az ellen a mesterség ellen, a -melyre szánták. Nemcsak hogy nem láttam, hogy a gyermekek valaha -alaposan alkalmazták volna a meséket, melyeket tanultak, hanem még -azt sem láttam, hogy bárki is törődött volna vele, hogy -alkalmaztassa velük őket. Ennek az oktatásnak az öröke az erkölcsi -tanítás; az anyának és a gyermeknek az igazi czélja azonban az, -hogy mulattatni lehessen egy társaságot a mesék reczitálásával; -nemkülönben mire felnő a gyermek, egészen elfelejti a meséket, -akkor, a mikor nem a reczitálásukról volna szó, hanem -felhasználásukról. Még egyszer mondom, csak a felnőtteknek való e -mesék tanulmányozása, a mibe most jött az ideje, hogy -belefogjon.</p> -<p>Csak messziről mutatok rá, mert nem akarok mindent megmondani, -azokra az utakra, melyek eltérnek a jó úttól, hogy megtanulják őket -kerülni. Azt hiszem, ha azon az úton jár, a melyet én megjelöltem, -a növendéketek meg fogja szeretni a lehető legolcsóbb áron az -emberismeretet és az önismeretet, hogy képessé teszítek őt -szemlélni a szerencse játékait a nélkül, hogy irigyelné kegyenczeit -és <span class="pagenum"><a name="Page_345" id= -"Page_345">-345-</a></span> beérni önmagával a nélkül, hogy -bölcsebbnek tartaná magát másoknál. Megkezdtétek őt szereplővé -tenni, hogy szemlélővé tegyétek; be kell a dolgot fejezni, mert a -nézőtérről olyanoknak látjuk a dolgokat, a milyeneknek feltűnnek, a -színpadról pedig olyanoknak, a milyenek. Hogy az egészet átfoghassa -az ember, a megfelelő szempontra kell helyezkedni; közelebb kell -lépni, hogy lássuk a részleteket. De mi czímen elegyedjen bele egy -fiatal ember a világ dolgaiba? Mi joga van arra, hogy beavattassék -ezekbe a sötét rejtelmekbe? Kora érdekeit az élvezet cselszövényei -korlátozzák, egyelőre csak önmagáról rendelkezik s ez annyi, mintha -semmiről sem rendelkeznék. Az ember a legolcsóbb árúczikk és a mi -fontos tulajdonjogaink között, a személyünk fölötti tulajdonjog -mindig a legcsekélyebb valamennyi között.</p> -<p>Ha látom, hogy a legnagyobb tevékenység korában a -fiatalembereket a merőben spekulativ tanulmányokra korlátozzák és -hogy azután a legkisebb tapasztalat nélkül hirtelen belevetik őket -a világba és a közügyekbe, azt találom, hogy az ész ellen ép úgy -vétenek, mint a természet ellen és ezért nem lepődöm meg azon, hogy -oly kevés ember tudja magát hogy viselni. Micsoda furcsa észjárás -alapján tanítanak engem annyi haszontalan dologra, mikor a -cselekvés művészetét nem veszik semmibe? Azt képzelik, hogy a -társadalom számára nevelnek minket és úgy tanítanak minket, mintha -mindegyikünk czellájában, magányos gondolkozással töltené életét -vagy mintha levegőben lógó tárgyakról tárgyalna közömbös -emberekkel. Azt hiszitek, megtanítjátok élni az embereket, ha -rátanítjátok őket testük bizonyos elforgatására és bizonyos szóbeli -formulákra, melyek nem jelentenek semmit. Én is megtanítottam élni -Emilemet, mert megtanítottam, hogy éljen a maga erejéből és a mi -még több, megkeresse a kenyerét. Ez azonban nem elég. Hogy a -világban éljünk, tudni kell az emberekkel bánni, ismerni kell az -eszközöket, melyek befolyást szereznek rájuk, számolni kell a -magánérdek hatásával és visszahatásával a polgári társadalomban és -oly jól kell tudni előre látni az eseményeket, hogy az ember ritkán -csalódjék várakozásaiban, vagy hogy legalább mindig a legjobb -eszközöket használja a sikerre. A törvények <span class= -"pagenum"><a name="Page_346" id="Page_346">-346-</a></span> nem -engedik meg a fiatal embereknek, hogy maguk intézzék a dolgaikat és -rendelkezzenek saját javukról, de mire volnának jók nekik ezek a -rendszabályok, ha az előírt korig nem szerezhetnének semmi -tapasztalatot? Nem nyernének azzal semmit, hogy várnak és huszonöt -éves korukban ép oly ujonczok volnának, mint tizenöt éves korukban. -Kétségkívül meg kell akadályozni, hogy egy fiatalember, a kit -elvakít a tudatlansága vagy megtévesztenek a szenvedélyei, ne -tegyen kárt önmagának, de minden korban meg van engedve jótékonynak -lenni, minden korban lehet egy bölcs ember irányítása mellett -védeni a szerencsétleneket, a kiknek csak támaszra van -szükségük.</p> -<p>A dajkák, az anyák azokért a gondoskodásokért ragaszkodnak a -gyermekekhez, a melyeket tanusítanak irántuk; a szocziális erények -gyakorlata gyökeresíti meg a szívek mélyén a humanitás szeretetét; -azzal válik az ember jóvá, hogy jót tesz, ennél biztosabb -gyakorlatot nem tudok. Foglaljátok el növendéketeket minden jó -cselekedettel, a mely a módjában van; legyen a szűkölködők érdeke -mindig az ő érdeke, ne csak erszényével támogassa őket, hanem a -gondoskodásával is, legyen szolgálatukra, fogja pártjukat, -szentelje nekik személyét és idejét, váljék ügyvivőjükké; egész -életében nem fog ennél nemesebb hivatást betölteni. Hány elnyomott -kapna igazságot, a kiket sohasem hallgattak meg, ha ő azzal a -rettenthetetlen szilárdsággal követeli, melyet az erény gyakorlása -ad meg, ha belehatol a nagyurak és gazdagok kapuin, ha, mikor kell, -egész a trón zsámolyáig megy, hogy meghallgattassa a balsorstól -sujtottak hangját, a kik előtt nyomorúságuk elzár minden bejárást -és a kik a miatt a félelem miatt, hogy büntetést kapnak azokért a -bajokért, melyeket mások okoznak nekik, még panaszkodni sem -mernek!</p> -<p>Csináljunk tehát Emilből kóborló lovagot, igazságtalanságok -megtorlóját, paladint! Avatkozzék bele a közügyekbe, adja a bölcset -és a törvények védelmezőjét a nagy urak előtt, a hivatalnokok -előtt, a fejedelem előtt, legyen közbenjáró a biráknál és ügyvéd a -biróságoknál! Minderről nem tudok semmit. A fecsegő és nevetséges -nevek nem változtatnak <span class="pagenum"><a name="Page_347" id= -"Page_347">-347-</a></span> semmit a dolgok természetén. Emil meg -fog tenni mindent, a mi hasznos és jó lehet. Ennél többet nem fog -tenni semmit, tudja, hogy semmi sem lehet hasznos és jó a számára, -a mi nem illik korához. Tudja, hogy első kötelessége az önmaga -iránti kötelesség, hogy a fiatalembereknek bizalmatlankodniok kell -önmagukban, körültekintőknek kell lenniök magukviseletében, -tiszteletteljeseknek náluknál idősebb emberekkel szemben, -tartózkodóknak és diszkréteknek a tartalom nélküli beszédben, -szerényeknek közömbös dolgokban, de elszántaknak a jóltevésben és -bátraknak az igazság kimondásában. Ilyenek voltak azok a hírneves -rómaiak, a kik mielőtt hozzájuthattak a közéleti tisztekhez, azzal -töltötték ifjúságukat, hogy üldözték a bűnt és védelmezték az -ártatlanságot, semmi más érdekből, mint hogy tanuljanak az igazság -szolgálása és a jó erkölcsök védelmezése által.</p> -<p>Emil nem szereti sem a lármát, sem a czivakodást, nemcsak az -emberek között, hanem az állatok között sem.<a name="FNanchor_90" -id="FNanchor_90"></a><a href="#Footnote_90" class= -"fnanchor">90)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_348" id= -"Page_348">-348-</a></span> Sohasem ingerelt egymás ellen -marakodásra két kutyát; sohasem hajszoltatta a macskát kutyával. Ez -a békés szellem nevelésének eredménye, a mely nem melengette benne -az önszeretetet és az önmagáról való túlmagas véleményt s -eltérítette attól, hogy az uralkodásban és a más bajában keresse -élvezetét. Szenved, ha mást szenvedni lát; ez természetes érzés. A -fiatalember attól lesz durvává és azért telik benne gyönyörűsége, -hogy egy érző lényt szenvedni lát, ha a hiúsága olyan színben -tünteti fel, mintha bölcsesége vagy felsőbbsége révén mentes volna -ugyanezek alól a szenvedések alól. A kit megóvtak ettől a -gondolkodásmódtól, nem tud beleesni a bűnbe, mely ennek műve. Emil -tehát szereti a békét. A boldogság képe kedves neki és ha hozzá tud -járulni előidézéséhez, ez neki újabb eszköz arra, hogy részesedjék -benne. Nem azt tételeztem föl, hogy a szerencsétlenek láttára csak -azt a meddő és kegyetlen szánalmat érzi irántuk, a mely beéri -azzal, hogy panaszkodik azokról a bajokról, a melyeket gyógyítani -is tudna. Tevékeny jótékonysága hamar megadja neki azt a -felvilágosodást, a melyet keményebb szívvel nem szerezhetett volna -meg, vagy a melyet csak jóval később szerezhetett volna meg. Ha -viszályt lát uralkodni pajtásai között, igyekszik őket kibékíteni, -ha balsorstól sújtottakat lát, megtudakolja szenvedéseik okát, ha -lát két embert, a kik gyűlölik egymást, meg akarja tudni -ellenségeskedésük okát, ha azt látja, hogy az elnyomott nyög a -hatalmas és a gazdag zaklatásai miatt, megkeresi, milyen -mesterkedésekkel leplezik el magukat ezek a zaklatások és abból az -érdeklődésből folyólag, melyet minden szerencsétlen iránt érez, a -bajaik megszüntetésére vezető eszközök sohasem közömbösek neki. Mit -kell tehát tennünk, hogy ezeknek a hajlamoknak a szónak -<span class="pagenum"><a name="Page_349" id= -"Page_349">-349-</a></span> megfelelő módon hasznát vegyük? -Szabályozzuk gondoskodásait és ismereteit és arra használjuk -buzgalmát, hogy ezeket fokozzuk.</p> -<p>Váltig csak azt mondom magamban újra meg újra: oktassátok a -fiatalembereket inkább tettekkel, mint beszéddel s ne tanuljanak -könyvből semmit, a mire megtaníthatja őket a tapasztalás. Mily -furcsaság, gyakorolni őket a semmitmondó beszédben, azt hinni, hogy -megéreztetik velük egy kollégium padjain a szenvedély nyelvének -erélyét és a meggyőzés erejének egész hatalmát, ha nem áll -érdekükben valakit meggyőzni! A rhetorika minden szabálya csak merő -szóbeszéd annak, a ki nem érzi hasznára válónak a használatát. Mit -ér, ha a tanuló tudja, hogy beszélte rá Hannibal katonáit az -Alpeseken való átkelésre? Ha ezen nagyszerű szónoklatok helyett -megmondanátok neki, mivel birhatja rá az elüljáróját, hogy neki -szabadságot engedjen, biztosak lehettek benne, figyelmesebb lesz -szabályaitokra.</p> -<p>Ha rhetorikára akarnék tanítani egy fiatalembert, a kinek minden -szenvedélye ki volna már fejlődve, szüntelenül olyan dolgokat -mutatnék neki, melyek arra valók, hogy kedvezzenek szenvedélyeinek -és vele együtt vizsgálnám, mily beszéddel kell élni a többi -emberekkel szemben, hogy rábírja őket, hogy kedvezzenek vágyainak. -Emilem azonban nincs ilyen, a szónoki művészetnek kedvező -helyzetben; csaknem teljesen a fizikai szükségletekre lévén -szorítva, kevesebb szüksége van másokra, mint másoknak ő rá és nem -lévén semmi kérni valója tőlük a maga számára, a mire rá akarja -őket beszélni, az nem érinti eléggé arra, hogy szerfölött -felindítsa. Ebből az következik, hogy általában véve egyszerű és -kevéssé virágos lesz a nyelve. Rendszerint egyenesen szól és csupán -csak azért, hogy megértsék. Kevéssé szentencziózus, mert nem -tanulta meg eszméit általánosítani; kevés a szóképe, mert ritkán -szenvedélyes.</p> -<p>Azért még nem flegmatikus és hideg; már koránál, erkölcseinél, -ízlésénél fogva sem lehet az; az ifjúság tüzében az élesztő -szellemek, visszatartva vérében, melegséget visznek bele fiatal -szívébe, a mely csillog a tekintetében, melyet megérezni -beszédében, látni tetteiben. Nyelve hangsúlyt <span class= -"pagenum"><a name="Page_350" id="Page_350">-350-</a></span> és néha -hevességet kap. A nemes érzés, a mely lelkesíti, erőt és -emelkedettséget ad neki; áthatva az emberiség gyöngéd szeretetétől, -beszédébe is átviszi lelke felindulásait, nagylelkű nyiltságában -van valami megigézőbb, mint a többiek mesterkélt ékesszólásában, -vagyis jobban mondva, csak ő igazán ékesszóló, mert csak ki kell -mutatnia, a mit érez, ha ezt közölni akarja azokkal, a kik -hallgatják.</p> -<p>Mennél inkább azt gondolom, mennél inkább úgy találom, hogy ha -így működésbe hozzuk a jótékonyságot és jó vagy rossz sikereinkből -következtetéseket vonunk okaira, kevés hasznos ismeret van, a -melyet ne lehetne egy fiatalember lelkében művelni. Mindazon az -igazi tudáson kívül, a melyet meg lehet szerezni a kollégiumokban, -Emil még egy sokkal fontosabb tudományt fog elsajátítani: ezen -szerzeményeinek az életre való alkalmazását. Nem lehetséges, hogy -mikor annyira érdeklődik embertársai iránt, meg ne tanulja idején -mérlegelni és megbecsülni cselekvéseiket, kedvteléseiket, -élvezeteiket és általában igazabban értékelni azt, a mi -hozzájárulhat az emberek boldogságához vagy árthat neki, mint azok, -a kik nem érdeklődvén semmi iránt, sohasem tesznek semmit másért. A -kik mindig csak a saját dolgukkal törődnek, nagyon is -szenvedélyesen igyekeznek egészségesen megitélni a dolgokat. -Mindent önmagukra vonatkoztatnak s a jó és rossz fogalmait csupán -saját érdekük szerint mérik meg, eltöltik szellemüket ezer -nevetséges előitélettel és mindabban, a mi csak legkevésbbé érinti -is az ő előnyüket, azonnal az egész világegyetem összeomlását -látják.</p> -<p>Terjeszszük ki az önszeretetet a többi lényekre s ekkor erénynyé -alakítjuk át s nincs az az emberi szív, a melyben ez az erény ne -vert volna gyökeret. Mennél kevésbbé vonatkozik ránk magunkra -gondoskodásaink tárgya, annál kevésbbé félelmetes a magánérdek -illuziója, mennél inkább általánosítjuk azt az érdeket, annál -méltányosabbá válik és az emberi nem iránti szeretet nem egyéb -bennünk, mint az igazság szeretete. Kívánjuk tehát, hogy Emil -szeresse az igazságot, kívánjuk, hogy ismerje is, tartsuk mindig -távol önmagától az ügyekben. Mennél jobban lesz igyekezete -<span class="pagenum"><a name="Page_351" id= -"Page_351">-351-</a></span> mások boldogságának szentelve, annál -felvilágosultabb és okosabb lesz s annál kevésbbé fog csalódni -abban, a mi jó és rossz, de ne tűrjünk benne soha vak -előnybenrészesítést, a mely egyedül személyi tekintetekre vagy -igazságtalan előfeltételekre van alapítva. És miért ártana az -egyiknek a másiknak tett szolgálat? Kevés fontossága van rá nézve -annak, a kinek nagyobb boldogság jut osztályrészeül, föltéve, hogy -ő hozzájárul az összesek mennél nagyobb boldogságához; ez a -bölcsnek első érdeke, a magánérdek után; mert mindenki a maga -fajának része, nem pedig egy másik egyéné.</p> -<p>Hogy a könyörületességet ne engedjük gyöngeséggé fajulni, -általánosítani kell és kiterjeszteni az egész emberi nemre. Akkor -csak annyiban adjuk magunkat neki, a mennyiben összhangban áll az -igazsággal, mert minden erény közül az igazságosság az, a mely a -legtöbbel járul az emberek közjavához. Okosságból, önmagunk iránti -szeretetből kell könyörületességet tanusítani bajunk iránt még -jobban, mint szomszédunk iránt; a gonosz iránti könyörületesség -igen nagy kegyetlenség az emberek iránt.</p> -<p>Egyébiránt nem szabad megfeledkezni arról, hogy mindezek az -eszközök, melyek segítségével én itt kivetem növendékemet -önmagából, azért mégis közvetlen vonatkozással bírnak reá, mert -nemcsak hogy belső gyönyör származik belőlük, hanem mert a mikor -jótékonynyá teszem a többiek hasznára, saját okulásán is -dolgozom.</p> -<p>Előbb megadtam az eszközöket és most megmutatom a hatásukat. -Mily nagy szempontokat látok sorakozni lassanként fejében! Mily -fenséges érzések fojtják el szívében a kis szenvedélyek csiráit! -Mily szabatossága az itelő képességnek, mily biztonsága az észnek -alakul ki benne szemem láttára kiművelt hajlamaiból, a -tapasztalatból, a mely központosítja egy nagy lélek óhajtásait a -lehetőségek szűk kereteiben és eléri, hogy egy a többiek fölött -álló ember, nem tudva ezeket fölemelni a maga színvonalához, le -tudjon szállni az ő színvonalukhoz! A helyesnek igazi elvei, a -szépnek valódi mintái, az élő lények minden erkölcsi viszonya, a -rend minden eszméje belevésődnek értelmébe; <span class= -"pagenum"><a name="Page_352" id="Page_352">-352-</a></span> látja -minden dolognak a helyét és az okot, a mely ebből eltávolítja, -látja azt, a mi tehetné a jót és azt, a mi megakadályozza. A -nélkül, hogy tapasztalta volna az emberi szenvedélyeket, ismeri -káprázataikat és játékukat.</p> -<p>Előre haladok, elragadtatva a dolgok erejétől, de a nélkül, hogy -ezzel ránehezedjek az olvasók ítéletére. Már rég a chimerák -országában látnak engem; én pedig mindig az előitéletek országában -látom őket. A mikor olyan erősen eltávolodom a köznapi -véleményektől, szüntelenül jelen vannak szellememben: vizsgálom -őket, elmélkedem róluk, nem azért, hogy kövessem vagy kerüljem -őket, hanem hogy mérlegeljem őket az okoskodás mérlegén. -Valahányszor kényszerülök eltávolodni tőlük, a tapasztalattól -vezettetve, előre kimondottnak tartom, hogy nem fognak utánozni; -tudom, hogy el vannak szánva csak azt képzelni lehetségesnek, a mit -látnak s azt a fiatalembert, a kit én rajzolok, képzeletbeli és -fantasztikus lénynek fogják fel, mert különbözik azoktól, a kikkel -összehasonlítják; nem gondolnak arra, hogy kell is különböznie, -miután egész másképen nevelkedett, egészen ellenkező érzések hatnak -rá, egészen más oktatásban részesült, mint ők s így sokkal -meglepőbb volna, ha hasonlítana hozzájuk, mint ha olyan, a -milyennek én képzelem. Ő nem az emberek embere, hanem a természet -embere. Nyilvánvaló tehát, hogy nagyon különösnek kell előttük -feltünnie.</p> -<p>Mikor ebbe a műbe belefogtam, nem tételeztem fel semmi olyat, a -mit ne figyelhetett volna meg mindenki úgy, mint én, mert van egy -pont, t. i. az ember születése, a melyből mind egyformán indulunk -ki; de mennél előbbre haladunk, én, hogy kiműveljem a természetet, -ti pedig, hogy elaljasítsátok, annál jobban eltávolodunk egymástól. -Az én növendékem hat éves korában kevéssé különbözik a tietektől, -mert nektek még nem volt időtök eltorzítani a növendéketeket; most -nincs bennük semmi hasonlóság és a felnőtt ember kora, melyhez -közeledik, tökéletesen különböző formában kell hogy mutassa, hacsak -el nem vesztegetem minden fáradozásomat. A szerzett dolgok -mennyisége talán elég egyforma mindkét részről, de a szerzett -dolgok nem <span class="pagenum"><a name="Page_353" id= -"Page_353">-353-</a></span> hasonlítanak egymáshoz. Csodálkoztok, -hogy az egyikben fenkölt érzéseket találtok, a melyeknek a -legcsekélyebb csirája sincs meg másokban, de vegyétek tekintetbe -azt is, hogy ezek már mind kész filozófusok és theológusok, mielőtt -Emil csak tudná is, mi a filozófia és mielőtt csak beszélni is -hallott volna Istenről.</p> -<p>Ha tehát azt mondják nekem: Abból, a mit elképzelt, nem létezik -semmi; a fiatalemberek nem így vannak alkotva, ilyen vagy olyan -szenvedélyük van; ezt vagy azt teszik, – ez olyan, mintha tagadnák, -hogy a körtefa nagy fa lehet, mert kertjeinkben csak mint cserjét -látjuk.</p> -<p>Arra kérem ezeket a birákat, a kik olyan készek a birálatra, -fontolják meg, hogy a mit itt mondanak, azt én ép oly jól tudom, -mint ők, hogy én valószínüleg hosszasabban gondolkoztam róla és -hogy nem lévén semmi érdekem, hogy imponálni akarjak nekik, jogom -van azt követelni, hogy legalább annak megkeresésére ne sajnálják -az időt, hogy miben tévedek. Vizsgálják meg az ember szervezetét, -kísérjék figyelemmel a szív első rezdüléseit az egyik vagy a másik -helyzetben, hogy meglássák, mennyire különbözhetik az egyik egyén a -másiktól a nevelés ereje által, továbbá hasonlítsák össze az én -nevelésemet az eredményekkel, melyeket én tulajdonítok neki és -mondják meg, miben okoskodtam rosszul. Ekkor nem lenne semmi -felelni valóm.</p> -<p>A mi még határozottabbá tesz véleményemben és azt hiszem -megbocsáthatóbbá is teszi határozottságomat, ez az, hogy nemcsak -nem merülök el a részletező szellemben, hanem lehetőleg keveset -adok az okoskodásra s csak a megfigyelésben bízom. Nem arra -támaszkodom, a mit képzeltem, hanem arra, a mit láttam. Igaz, hogy -tapasztalataimat nem zártam be egy város falainak keretébe, sem az -emberek egy bizonyos osztályába, hanem miután jól -összehasonlítottam annyiféle néposztályt és népet, a mennyit csak -láthattam egy megfigyeléssel töltött élet alatt, mint mesterkéltet -elhárítottam azt, a mi az egyik népé, de a másiké nem, az egyik -társadalmi helyzeté s a másiké nem s tagadhatatlanul az emberre -tartozónak csak azt tekintettem, <span class="pagenum"><a name= -"Page_354" id="Page_354">-354-</a></span> a mi közös mindenkivel, -bármely életkorban, bármely rangban és bármely nemzetben a -világon.</p> -<p>Ha aztán e szerint a módszer szerint elkisértek gyermekkorától -fogva egy fiatal embert, a ki még nem nyert határozott formát és a -ki a lehető legkevésbbé függ mások tekintélyétől és véleményétől, – -mit gondoltok, kihez fog jobban hasonlítani: az én növendékemhez-e -vagy a tiétekhez? Nekem úgy tetszik, ezt a kérdést kell megoldani, -hogy megtudjuk, eltévelyedtem-e.</p> -<p>Az ember nem kezd egykönnyen gondolkozni, de a mint elkezdett, -nem is hagyja abba. A ki egyszer gondolkozott, gondolkozni fog -mindig és az egyszer elmélkedésben gyakorolt értelem nem bír többé -nyugalomban maradni. Azt lehetne tehát gondolni, hogy én vagy -nagyon is keveset, vagy nagyon is sokat teszek, hogy az emberi -szellem természeténél fogva nem oly kész a megnyilatkozásra és hogy -miután olyan képességeket adtam neki, a melyek nincsenek meg benne, -nagyon is sokáig tartom bezárva az eszmék egy oly körében, melyből -ki kellene lépnie.</p> -<p>De fontoljátok meg első sorban, hogy mikor ki akarjuk alakítani -a természet emberét, azért még nem arról van szó, hogy vadembert -csináljunk belőle és száműzzük az erdő mélyébe, hanem hogy bezárva -a társadalom forgatagába, elegendő, ha nem engedi magát -elragadtatni sem az emberek szenvedélyei, sem előitéleteik által, -hogy saját szemeivel lásson, hogy saját szívével érezzen, hogy -semmiféle tekintély ne kormányozza, csak a saját elméje. Ebben a -helyzetben nyilvánvaló, hogy azoknak a tárgyaknak a sokasága, -melyek érintik, a gyakori érzések, melyek hatnak rá, a valódi -szükségleteinek megszerzésére való különböző eszközök sok olyan -eszmét kell hogy adjanak neki, a melyek soha nem lettek volna meg -benne, vagy a melyeket lassabban szerzett volna meg. A szellem -természetes fejlődése csak siettetve van, de nem felforgatva. -Ugyanaz az ember, a kinek butának kellene maradnia az erdőkben, -okos és értelmes emberré válhatik a városban, ha csak egyszerű -szemlélő volna ott. Semmi sem alkalmasabb valakit bölcscsé tenni, -mint azok a bolondságok, melyeket lát, de nem vesz bennük részt; -még <span class="pagenum"><a name="Page_355" id= -"Page_355">-355-</a></span> az is, a ki részt vesz bennük, okul -rajtuk, föltéve, hogy nem téteti magát bolonddá és nem viszi -beléjük azoknak a tévedését, a kik elkövetik őket.</p> -<p>Fontoljátok meg azt is, hogy képességeink által korlátozva lévén -az érzékelhető tárgyakra, csaknem semmiféle hatályt nem engedünk a -filozófia elvont fogalmainak és a merőben intellektuális eszméknek. -Hogy ezeket elérjük, ahhoz vagy le kellene rázni magunkról a -testünket, a melyhez oly erősen hozzá vagyunk fűzve, vagy -tárgyról-tárgyra fokozatosan és lassan kellene haladnunk vagy végül -hirtelen és csaknem egy ugrással kellene átugratnunk a közbeeső -közt, egy olyan óriás-lépéssel, melyre a gyermekkor nem képes és a -melyhez a felnőtt embereknek is egy sereg külön az ő számukra -készült lépcsőre van szükségük. Az első elvont eszme az első ilyen -lépcső, de én bizony alig tudom belátni, hogyan gondolják -megszerkeszthetőnek.</p> -<p>A felfoghatatlan tény, a mely átölel mindent, a mely mozgatja a -világot és a lények egész rendszerét formálja, sem szemeinkkel nem -látható, sem kezünkkel nem tapintható; rejtve marad minden érzékünk -számára: a mű látható, a munkása elrejtőzik. Nem kicsi dolog -felismerni létezését és mikor eljutottunk idáig, mikor azt -kérdezzük: milyen? hol van? a szellemünk összezavarodik, eltéved és -nem tudunk többé mit gondolni.</p> -<p>Locke azt akarja, hogy kezdjük a szellemek tanulmányozásán és -azután térjünk át a testekére. Ez a babona, az előitéletek, a -tévedés módszere, nem pedig az észé, sem a jól elrendezett -természeté; ez annyi, mint bekötni a szemünket, hogy megtanuljunk -látni. Sokáig kell hogy tanultuk légyen a testeket, hogy valódi -fogalmat alkothassunk a szellemekről és hogy gyaníthassuk -létezésüket. Az ellenkező sorrend csak arra való, hogy meghonosítsa -a materializmust.</p> -<p>Mivel érzékeink ismereteinknek első eszközei, a testi és -érzékelhető tények az egyedüliek, melyekről közvetlen fogalmunk -van. Ennek a szónak: <i>szellem</i>, nincs semmi értelme arra -nézve, a ki nem filozofált. A szellem csak test a nép és a -gyermekek szemében. Avagy nem olyan szellemeket <span class= -"pagenum"><a name="Page_356" id="Page_356">-356-</a></span> -képzelnek-e, melyek kiáltoznak, beszélnek, ütnek, lármát csinálnak? -Már pedig azt meg fogja vallani mindenki, hogy az olyan szellemek, -melyeknek karjuk és nyelvük van, nagyon hasonlítanak a testekhez. -Ezért alkottak maguknak az összes népek, a zsidókat sem véve ki, -testi isteneket. Mi magunk ilyen kifejezéseinkkel: Szent Lélek, -Szentháromság, nagyobbára annak rendje és módja szerint való -anthropomorphiták vagyunk. Megvallom, arra tanítanak, hogy azt -mondjuk, Isten mindenütt jelen van; de azt is hiszszük, hogy a -levegő is mindenütt jelen van, legalább a mi légkörünkben és a -<i>szellem</i> szó eredete szerint maga is annyit jelent, mint -lélekzet, szellő. Ha egyszer hozzászoktatják az embereket, hogy -olyan szavakat mondjanak, melyeket nem értenek meg, ezután már -könnyű azt mondatni velük, a mit akarunk.</p> -<p>A mi más testekre kiható cselekvésünk érzése kezdetben azt -kellett, hogy elhitesse velünk, hogy ha ezek a testek hatnak ránk, -ez hasonló módon történik, mint a hogy mi hatunk rájuk. Igy az -ember azon kezdte, hogy lélekkel ruházott fel minden tényt, melynek -hatását érezte. Kevésbbé erősnek érezve magát, mint ezeknek a -lényeknek nagyobb része, nem tudva felismerni hatalmuk korlátait, -korlátlannak képzelte és istent csinált belőlük, mihelyest testtel -ruházta fel őket. A legrégibb korok folyamán az emberek, megrémülve -mindentől nem láttak a természetben semmit holtnak. Az anyag -fogalma nem kevésbé lassan alakult ki bennük, mint a szellemé, -mivel az előbbi fogalma maga is absztrakczió. Így töltötték be a -világegyetemet érzékelhető istenekkel. A csillagok, a szelek, a -hegyek, a folyamok, a fák, a városok, még a házak is mind külön -lélekkel, istennel, élettel birtak. Lábán torzképei, a vademberek -bálványai, a négerek fetisei, mind a természet és az emberek művei, -voltak a halandók első istenségei; a polytheismus volt első -vallásuk és a bálványimádás első istentiszteletük. Csak akkor -birtak egy egyetlen Istent elismerni, mikor mind jobban -általánosítva eszméiket, képesek lettek visszamenni egy kezdő okig -és értelmet adni a <i>substantia</i> szónak, a mely alapjában véve -a legnagyobb abstractió. Tehát minden gyermek, a ki hisz Istenben, -szükségszerűen bálványimádó vagy <span class="pagenum"><a name= -"Page_357" id="Page_357">-357-</a></span> legalább is -anthropomorphita és ha egyszer a képzelet látta Istent, nagyon -ritka dolog, hogy az értelem felfogja. Ime, épen ez a tévedés, a -melyre a Locke sorrendje vezet.</p> -<p>Eljutva, nem tudom, mikép, a substantia elvont fogalmáig, -láthatni, hogy ha meg akarunk engedni egy egyedüli substantiát, -egymással összeférhetetlen tulajdonságokat kell neki -tulajdonítanunk, a melyek kölcsönösen kizárják egymást, mint pl. a -gondolat és a kiterjedés, a melyek egyike lényege szerint osztható, -másika pedig kizár minden oszthatóságot. Máskülönben felfoghatjuk, -hogy a gondolat, vagy ha jobban tetszik, az érzés eredeti -tulajdonság és elválaszthatatlan a substantiától, a melyhez -tartozik s hogy ugyanígy áll a dolog a kiterjedésnek -substantiájához való viszonyát illetőleg. Ebből az következik, hogy -azok a lények, melyek a tulajdonságok egyikét elvesztik, elvesztik -a substantiát is, a melyhez ez tartozik, hogy következőleg a halál -csak a substantiák elválasztódása és hogy azok a lények, a -melyekben ez a két tulajdonság egyesítve van, abból a két -substantiából vannak összetéve, a melyekhez ez a két tulajdonság -tartozik.</p> -<p>Már most fontoljátok meg, hogy milyen távolság marad még a két -substantia és az isteni természet fogalma között; -lelkünkre-testünkre való kihatásának és Istennek az összes lényekre -való kihatásának érthetetlen eszméje között. A teremtés, a -megsemmisülés, a mindenütt jelenvalóság, az örökkévalóság, -mindenhatóság, az isteni attributumok eszméi, mindezek az eszmék, -melyeket csak igen kevés ember tud olyan zavarosnak és homályosnak -látni, mint a milyenek és a melyekben nincs semmi homályos a nép -szemében, mert ez nem ért meg belőlük semmit, – hogy -nyilvánulhatnának egész erejükben, vagyis egész homályosságukban az -olyan fiatal szellemek előtt, a kik még az érzékek első -műveleteivel vannak elfoglalva és csak azt értik meg, a mit meg -tudnak érinteni? Hiába vannak a végtelen mélységei megnyilva -körülöttünk, a gyermek nem tud megrémülni tőlük, gyönge szemei nem -tudnak behatolni mélységébe A gyermeknek minden végtelen, nem tud -korlátot vetni semminek, nem mintha nagyon hosszú volna a mértéke, -hanem mert rövid az értelme. Sőt én azt figyeltem meg, hogy a -<span class="pagenum"><a name="Page_358" id= -"Page_358">-358-</a></span> gyermekek a végtelent inkább az előttük -ismeretes méreteken innen vetik, mint rajtuk túl. Egy végtelen -teret inkább fognak lábukkal megbecsülni, mint szemükkel; számukra -nem annál terjed ki messzebbre, mint a mennyire látni tudnak, hanem -annál, a mennyire menni tudnak. Ha Isten hatalmáról beszélnek -nekik, úgy fogják vélni, csaknem olyan hatalmas, mint az apjuk. -Ismeretük lévén rájuk nézve a lehetőségek mértéke, minden dologban -kisebbnek itélik azt, a miről beszélnek nekik, mint azt, a mit -tudnak. Ilyenek a a tudatlanság és a gyönge szellem természetes -itéletei. Ajax félt volna megmérkőzni Achillesszel, ellenben -Jupitert harczra hivta ki, mert Achillest ismerte, Jupitert pedig -nem ismerte. Egy svájczi paraszt, a ki a világ leggazdagabb -emberének tartotta magát és a kinek próbálták megmagyarázni, mi a -király, büszkén kérdezte, lehet-e a királynak száz tehene a -hegyen?</p> -<p>Előre látom, mennyire meg lesznek lepetve olvasóim, ha azt -látják, hogy növendékem első korát a nélkül kisérem végig, hogy a -vallásról beszélnék neki. Tizenöt éves korában nem tudta, van-e -lelke és talán még tizennyolcz éves korában sincs meg az ideje, -hogy megtudja, mert ha kelleténél hamarabb tudja meg, abban a -veszedelemben forog, hogy sohase fogja tudni.</p> -<p>Ha le kellene festenem a boszantó butaságot, akkor lefesteném a -pedánst, a mint a katekizmust tanítja a gyermekeknek; ha ezt a -gyermeket bolond gyermekké akarnám tenni, arra kényszeríteném, hogy -magyarázza meg, mit mond, mikor a katekizmust felmondja. Azt fogják -ellenem vetni, hogy a kereszténység dogmáinak nagyobb része -misztérium lévén, megvárni, míg az emberi szellem képes lesz -felfogásukra, nem annyit jelent, mint megvárni, míg a gyermekből -ember lesz, hanem megvárni, míg az ember nincs többé. Erre én -először is azt felelem, hogy vannak misztériumok, melyeket nemcsak -lehetetlen az embernek fölérni észszel, hanem hinni is és hogy nem -látom be, mit nyernek vele, ha ezekre megtanítják a gyermekeket, ha -csak nem akarják őket idejekorán megtanítani hazudni. Sőt mi több, -azt mondom, ahhoz, hogy megengedjük ezeket a misztériumokat, -<span class="pagenum"><a name="Page_359" id= -"Page_359">-359-</a></span> legalább azt kell megérteni, hogy -felfoghatatlanok; a gyermek pedig még ennek felfogására sem képes. -Annak a kornak számára, a mikor minden misztérium, nincsenek -kimondott misztériumok.</p> -<p><i>Hinni kell Istenben, hogy üdvözűljünk.</i> Ennek a dogmának a -félreértése a szülőoka a heves türelmetlenségnek és oka mindazoknak -a hiábavaló tanításoknak, melyek halálos csapást mérnek az emberi -észre, hozzászoktatva, hogy beérje a szavakkal. Kétségkívül nem -szabad egy pillanatot sem elveszteni az örök üdvösség -kiérdemlésére, de ha eléréséhez elég ismételni bizonyos szavakat, -akkor nem látom be, mért ne népesíthetnők be az eget seregélyekkel -és szarkákkal ép úgy, mint gyermekekkel.</p> -<p>A hit kötelezettsége föltételezi a lehetőséget. A filozofusnak, -a ki nem hisz, nincs igaza, mert rosszul használja fel az észt, -melyet kiművelt és a mely képes megérteni az igazságokat, melyeket -elutasít. De a gyermek, a ki vallja a keresztény hitet, vajjon mit -hisz? Azt, a mit fölér észszel és oly kevéssé érti meg, a mit -mondatnak vele, hogy ha az ellenkezőjét mondjátok neki, azt is ép -oly könnyen el fogja sajátítani. A gyermekek és sok ember hite is -csak geografiai dolog. Vajjon jutalmat fognak-e kapni azért, mert -nem Mekkában, hanem Rómában születtek? Az egyiknek azt mondják, -hogy Mohammed az Isten prófétája és ő utána mondja, hogy Mohammed -az Isten prófétája; a másiknak azt mondják, hogy Mohammed csaló és -ő utána mondja, hogy Mohammed csaló. Mindegyikük azt mondta volna, -a mit a másik mond, ha áthelyeznék őket. Lehet-e kiindulni két -ennyire hasonló dispositióból, hogy az egyiket a paradicsomba -küldjük, a másikat a pokolba? Ha a gyermek azt mondja, hogy hisz -Istenben, akkor nem Istenben hisz, hanem Péterben vagy Jakabban, a -ki azt mondja neki, hogy van valami olyan dolog, a mit Istennek -hívnak és Euripides módjára hisz:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Oh Jupiter! mert te rólad nem -tudok<br /></span> <span class="i0">Egyebet, mint a -nevedet.<a name="FNanchor_91" id="FNanchor_91"></a><a href= -"#Footnote_91" class="fnanchor">91)</a><br /></span></div> -</div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_360" id= -"Page_360">-360-</a></span></p> -<p>Mi azt állítjuk, hogy egyetlen az ész kora előtt meghalt gyermek -sem lesz megfosztva az örök boldogságtól: a katholikusok ugyanazt -hiszik mindazokról a gyermekekről, a kik részesültek a -keresztségben, habár nem hallottak is Istenről. Van tehát eset, a -mikor az ember üdvözülhet a nélkül, hogy hitt volna Istenben és -ezeknek az eseteknek van helyük akár a gyermekkorban, akár a -tébolyodottságban, mikor az emberi szellem képtelen az Istenség -felismeréséhez szükséges műveletekre. Az egész különbség, melyet -itt köztetek és magam között találok, az, hogy ti azt állítjátok, -hogy a gyermekekben ez a képesség megvan már hét éves korukban, én -pedig csak tizenöt éves korukban tulajdonítom nekik. Akár igazam -van, akár nincs, itt nem hitczikkelyről van szó, hanem egyszerű -természetrajzi megfigyelésről.</p> -<p>Ugyanennél az elvnél fogva nyilvánvaló, hogy az az ember, a ki -öregkoráig eljutott a nélkül, hogy hinne Istenben, ezért nem lesz -megfosztva az örök életben való részvételtől, ha vaksága nem volt -szándékos. És én azt mondom, hogy nem mindig szándékos. Azt meg -fogjátok engedni az őrültekre vonatkozólag, a kiket betegség foszt -meg szellemi képességeiktől, de nem emberi mivoltuktól s -következőleg a teremtőjük jótéteményeire való jogaiktól sem. Miért -ne engedjük meg tehát azokra nézve is, a kik elkülönítve minden -társadalomtól, gyermekkoruktól fogva, tökéletesen vad életet éltek, -megfosztva azoktól az ismeretektől, melyeket csak az emberekkel -való érintkezésben szerezhetni meg?<a name="FNanchor_92" id= -"FNanchor_92"></a><a href="#Footnote_92" class="fnanchor">92)</a> -Mert nyilvánvalóan lehetetlenség, hogy az ilyen vadember valaha is -fölemelhesse elméjét az igazi Isten ismeretéig. Az ész azt mondja -nekünk, hogy az ember csak az akaratával elkövetett hibákért -büntethető és hogy a leküzdhetetlen tudatlanság nem tudható be neki -bűnül. Ebből az következik, hogy az örök igazság szine előtt minden -ember, a ki hinne, ha megvolnának az arravaló ismeretei, hivőnek -<span class="pagenum"><a name="Page_361" id= -"Page_361">-361-</a></span> tekintetik és hogy csak azok a -hitetlenek büntettetnek meg, a kiknek szíve elzárkózik az igazság -elől.</p> -<p>Óvakodjunk azoknak hirdetni az igazságot, a kik nem birják -megérteni, mert ez annyi, mint a tévedést tenni helyébe. Jobb volna -semilyen fogalommal sem bírni az Istenség eszméjéről, mintsem hogy -alacsony, fantasztikus, igazságtalan, hozzá méltatlan fogalmaink -legyenek róla: kisebb baj nem ismerni, mint elferdíteni. Jobb -szeretném, mondja a jó Plutarchos.<a name="FNanchor_93" id= -"FNanchor_93"></a><a href="#Footnote_93" class="fnanchor">93)</a> -ha azt hinnék, hogy nincs Plutarchos a világon, mintha azt -mondanák: Plutarchos igazságtalan, irígy, féltékeny és olyannyira -zsarnok, hogy többet követel, mint a mennyinek elvégzésére való -hatalmat enged.</p> -<p>Az Istenségről való eltorzított képeknek, melyeket a gyermek -szívébe belevésnek, az a nagy baja, hogy ezek egész életükre ott -maradnak és hogy emberekké válva sem tudnak más Istent felfogni, -mint a gyermekekét. Láttam Svájczban egy jó és jámbor családanyát, -a ki annyira meg volt győződve erről az elvről, hogy nem akarta -fiát első életkorában vallásra taníttatni, attól félve, hogy majd -beéri ezzel a nagyjában való tanítással s el fogja hanyagolni a -jobb okulást értelmes korában. Ez a gyermek nem hallott soha -Istenről beszélni máskép, mint alázatossággal és tisztelettel és ha -ő maga akart szólni róla, elhallgattatták, mintha valami rá nézve -túlságosan fenséges és túlságosan nagy tárgyról szólna. Ez a -tartózkodás felingerelte a kiváncsiságát és önszeretete vágyott -arra a pillanatra, a mikor megismerheti ezt a misztériumot, melyet -oly gondosan elrejtettek előle. Mennél kevesebbet beszéltek neki -Istenről, annál kevésbbé tűrték, hogy ő maga beszéljen róla és ő -annál többet foglalkozott vele; ez a gyermek mindenütt látta -Istent. Én erre az eljárásmódra vonatkozólag, ha óvatosság nélkül -alkalmazzák, csak attól félek, hogy túlságosan felgyújtja a fiatal -ember képzeletét és elcsavarhatja a fejét és végül fanatikus lehet -belőle hivő helyett.</p> -<p>Emilre nézve azonban ne féljünk semmi ilyestől, mert ő -állhatatosan eltéríti figyelmét mindattól, a mi felülhaladja -<span class="pagenum"><a name="Page_362" id= -"Page_362">-362-</a></span> felfogását, a legmélyebb közönynyel -hallgatja az olyan dolgokat, melyeket nem ért. Annyi dolog van, a -melyre azt szokta mondani: ez nem tartozik én rám, hogy egygyel -több nem hozza zavarba és a mikor elkezd nyugtalankodni ezek miatt -a nagy kérdések miatt, nem azért nyugtalankodik, mert beszélni -hallott róluk, hanem akkor, a mikor értelmének fejlődése erre a -térre viszi kutatásait.</p> -<p>Láttuk, mely úton közeledik a kiművelt emberi szellem ezekhez a -misztériumokhoz és szivesen megengedem, hogy természetesen, magának -a társadalomnak kebelében csak előrehaladottabb korban jut az ember -erre az útra. De valamint, hogy ugyanabban a társadalomban vannak -elkerülhetetlen okok, melyek a szenvedélyek fejlődését siettetik, -ha nem siettetjük ugyanígy az értelem haladását, a mely ezeknek a -szenvedélyeknek szabályozására szolgál, akkor valósággal eltérünk a -természet rendjétől és megbomlik az egyensúly. Ha az embernek nincs -módjában mérsékelni egy túlságosan gyors haladást, ugyanoly -gyorsasággal kell vezetnie azokat, a kiknek ebben együtt kell -haladni, oly módon, hogy a rend ne bomoljék fel, hogy a minek -együttesen kell haladni, ne legyen elválasztva és az ember, mint -teljes egész élete minden pillanatában, ne legyen az egyik -képessége által ezen a ponton, a másik által a másikon.</p> -<p>Mily nehézséget látok itt feltámadni! Annál nagyobb nehézséget, -mert nem annyira a dolgokban rejlik, mint inkább azoknak a -kishitűségében, a kik nem merik megoldani. Kezdjük azon, hogy -legalább szembe merjünk vele nézni. A gyermeknek atyja vallásában -kell nevelkednie: mindig nagyon jól bebizonyítják neki, hogy ez a -vallás, akármelyik is, az egyedüli igaz vallás, hogy a többi mind -merő bolondság és képtelenség. Azon a ponton az érvek ereje -kizárólag attól az országtól függ, a melyben kimondják őket. Az a -török, a ki oly nevetségesnek találja a kereszténységet -Konstantinápolyban, nézze meg, milyennek látják a mohammedanizmust -Párisban! Különösen a vallás dolgában diadalmaskodik az előitélet. -De mi, a kik arra igyekszünk, hogy lerázzuk az igáját minden -dologban, a kik nem akarunk semmit adni a tekintélyre, mi, a kik -nem akarjuk <span class="pagenum"><a name="Page_363" id= -"Page_363">-363-</a></span> Emilünket semmire tanítani, a mit -bárhol is meg ne tudna tanulni magától is, milyen vallásban -neveljük? Milyen felekezetbe sorozzuk a természetes embert? A -felelet – azt hiszem – nagyon egyszerű: nem sorozzuk egyikhez sem, -hanem abba a helyzetbe juttatjuk, hogy maga válaszsza ki azt, a -melyhez eszének legjobb használata vezeti.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>Incedo per -ignes</i><br /></span> <span class="i0"><i>Suppositos cineri -doloso.</i><br /></span></div> -</div> -<p>Egyre megy! A buzgalom és a jóhiszeműség pótolták nálam idáig az -előrelátást. Remélem, hogy ezek a biztosítékok nem fognak elhagyni, -mikor szükségem van rájuk. Olvasóim, ne féljetek tőlem, hogy az -igazság barátjához méltatlan óvatosságokkal fogok élni; sohasem -fogom elfelejteni a jelszavamat; de nagyon is meg van nekem -engedve, hogy bizalmatlankodjam itéleteimben. A helyett, hogy -elmondjam nektek, a mit magam gondolok, elmondom, a mit gondolt egy -olyan ember, a ki többet ért, mint én. Szavatosságot vállalok -azoknak a tényeknek az igazságáról, a melyek el fognak soroltatni; -csakugyan abból az iratból jutottak e könyv szerzőjéhez, a melyet -alább lemásolok; a ti dolgotok meglátni, lehet-e belőle hasznos -tanulságokat levonni arra a tárgyra vonatkozólag, a melyről szó -van. Nem állítom nektek szabályul másvalakinek a véleményét, vagy a -magamét; megvizsgálás végett tárom elétek.</p> -<p>«Harmincz évvel ezelőtt egy olaszországi városban egy -számkiűzött fiatalember a végső nyomorba jutott. Kálvinistának -született, de könnyelműsége miatt szökevénynyé válva, idegen -országban, segélyforrás nélkül megváltoztatta vallását, hogy -kenyere legyen. Ebben a városban volt egy menedékhely izraeliták -számára s ebbe bejutott. Azzal, hogy megtanították az ellentétes -tételekre, olyan kétségeket oltottak bele, melyek nem voltak meg -benne és megtanították a rosszra, melyet nem ismert: új dogmákat -hallott meg, újabb erkölcsöket látott; látta őket és kis híján -áldozatukul esett. Menekülni akart és bezárták; panaszkodott és -megbüntették panaszai miatt; ki lévén szolgáltatva zsarnokainak, -úgy bántak vele, mint a bűnössel, azért, mert nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_364" id="Page_364">-364-</a></span> akart -engedni a bűnnek. Azok, a kik tudják, az erőszak és igazságtalanság -első megpróbáltatása hogy fel tud ingerelni egy tapasztalatlan -szívet, képzeljék el az ő lelki állapotát. A düh könnyei folytak -szemeiből, a felháborodás fojtogatta, könyörgött az éghez és az -emberekhez, elpanaszolta baját mindenkinek és nem hallgatta meg -senki. Csak hitvány cselédeket látott, a kik alája voltak rendelve -annak a gonosznak, a ki kínozta őt vagy pedig bűntársakat -ugyanabban a bűnben, a kik gúnyolódtak ellenállásán és arra -biztatták, hogy utánozza őket. Elveszett volna, ha nincs egy -becsületes papi ember, a ki valami ügyben odajött a menedékhelyre -és a kitől titokban tanácsot kért. Az a pap szegény volt és -szüksége volt mindenkire, de az elnyomottnak még nagyobb szüksége -volt ő rá; tehát habozás nélkül segítette menekülésében, -megkoczkáztatva, hogy egy veszedelmes ellenséget szerez -magának.</p> -<p>«Megmenekülve a bűntől, hogy a nyomorúságba jusson, a fiatal -ember sikertelenül küzdött sorsa ellen; egy pillanatban már azt -hitte, alája merül. Az első fénysugárra megfeledkezett bajairól és -pártfogójáról. Hálátlanságáért hamar megbűnhődött; minden reménye -elszállt; hiába segítette ifjúsága, regényes eszméi megrontottak -mindent. Nem lévén sem elég tehetsége, sem elég ügyessége, hogy -könnyen törjön utat magának, nem tudva sem mérsékelni magát, sem -gonosz lenni, annyiféle dologba kapott bele, hogy nem tudott -semmire jutni. Visszaesve előbbi kétségbeesett helyzetébe, kenyér -nélkül, hajlék nélkül, az éhhalál küszöbén megemlékezett -jóltevőjéről.</p> -<p>«Visszatért hozzá, megtalálta, szíves fogadtatásra talált: -láttára a papnak eszébe jutott egy jótett, melyet ő cselekedett; az -ilyen emlék mindig megörvendezteti a lelket. Ez az ember -természeténél fogva emberséges, részvétre hajló volt, a mások -szenvedéseit a magáéinak érezte és a jóllét nem keményítette meg a -szívét; végül a bölcseség tanulmányai és a felvilágosult erény -megszilárdították jó természetét. Magához fogadta a fiatal embert, -szállást keresett számára, beajánlotta, megosztotta vele, a mire -szüksége volt, holott alig volt elegendő kettejük számára. Többet -is <span class="pagenum"><a name="Page_365" id= -"Page_365">-365-</a></span> tett s tanította, vigasztalta, -megtanította a balsors türelmes elviselésének nehéz mesterségére. -Előitélet emberei, egy paptól s Olaszországban reméltétek volna-e -mindezt?</p> -<p>«Ez a becsületes papi ember szegény savoyai vikárius volt, a kit -egy fiatalkori kalandja rossz viszonyba juttatott érsekével és a ki -bejárta a hegyeket, hogy megkeresse azokat a segélyforrásokat, a -melyeknek hazájában hijával volt. Nem volt sem szellemtelen, sem -tanulatlan, érdekes külsejével pártfogókra talált, a kik -bejuttatták egy miniszterhez, fiának nevelőjéül. Többre becsülte a -szegénységet a függő helyzetnél és nem értett hozzá, hogy kell -magát a nagyurak közt viselni. Nem sokáig maradt a miniszternél és -mivel okosan élt és megszerettette magát mindenkivel, azzal -biztatta magát, hogy visszajut érseke kegyeibe és kap valami kis -plébániát a hegyek közt, hogy ott töltse hátralevő napjait. Ez volt -becsvágyának végső czélja.</p> -<p>«Természetes hajlama érdeklődést keltett benne a fiatal -szökevény iránt és rávitte, hogy gondosan tanulmányozza. Látta, -hogy a balsors már kikezdte a szivét, hogy a gyalázat és a megvetés -elernyesztették bátorságát és hogy büszkesége keserű haraggá válva -az emberek igazságtalanságában és keményszívűségében csak -természetük bűnösségét és az erény agyrém voltát mutatta neki. -Látta, hogy a vallás csak az érdek álarczául szolgál, a szent -istentisztelet pedig a képmutatás menedékeül; látta a hiábavaló -viták szubtilitásaiban, hogy a paradicsom és a pokol szójátékok -díjává van kitűzve; látta az Istenség fenséges és egyszerű eszméjét -eltorzítva az emberek fantasztikus képzelődéseitől és azt találva, -hogy a ki hinni akar Istenben, annak le kell mondani az itéletről, -melyet tőle nyert, egyforma megvetés tárgyává tette nevetséges -álmodozásainkat és a tárgyat, a melyhez fűzzük őket. Nem tudva -semmit arról, a mi van, nem képzelve semmit a dolgok nemzéséről, -belemerült a tompa tudatlanságba, mély megvetéssel azok iránt, a -kik azt hitték, többet tudnak, mint ő.</p> -<p>«A minden vallásról való megfeledkezés az ember kötelességeiről -való megfeledkezésre vezet. Ez a fejlődés több mint felényire -végbement már a szökevény szivében. Mindazáltal <span class= -"pagenum"><a name="Page_366" id="Page_366">-366-</a></span> nem -volt születésénél fogva rossz gyermek, csak hogy a hitetlenség, a -nyomorúság lassankint elfojtotta a természetet s gyorsan sodorta a -bukásba és csak egy koldus erkölcseit és egy istentelen morálját -készítette elő a számára.</p> -<p>«A baj csaknem elkerülhetetlen volt ugyan, de nem volt még -elvégeztetve. A fiatal embernek voltak ismeretei és a nevelése -nemvolt elhanyagolva. Abban a boldog korban volt, a mikor a vér -erjedésben van és kezdi átmelegíteni a lelket a nélkül, hogy alája -vetné az érzékek dühének. Az ő lelkének még meg volt az egész -rugalmassága. Veleszületett szégyenlőssége, félénk jelleme -segítségére volt a tartózkodásnak és meghosszabbította számára azt -az időszakot, melyben annyi gonddal tartja ön a növendékét. A -brutális elaljasodás és a báj nélküli bűn gyűlöletes példája, a -helyett, hogy feltüzelte volna képzeletét, lecsillapította. Az -undor sokáig helyettesítette nála az erényt, hogy fenntartsa -ártatlanságát, csak édesebb csábításoknak eshetett áldozatául.</p> -<p>«A pap látta a veszedelmet és a segítő eszközöket. A nehézségek -nem riasztották vissza; kedve telt művében; el volt szánva, hogy -végrehajtja és visszaadja az erénynek az áldozatot, melyet -elragadott a gyalázattól. Kerülő úton fogott hozzá tervének -végrehajtásához, inditékának szépsége tüzelte bátorságát és -buzgalmához méltó eszközöket sugallt neki. Bármilyen lesz is a -siker, biztos volt benne, hogy nem vesztegeti el az idejét. Az -ember mindig sikert arat, ha nem akar egyebet, mint jót tenni.</p> -<p>«Azzal kezdte megnyerni a prozelita bizalmát, hogy nem -erőszakolta rá jótéteményeit, nem vált rá nézve alkalmatlanná, nem -tartott neki predikácziókat, mindig rendelkezésére bocsátotta -magát, lekisebbítette magát, hogy egyenlővé váljék vele. Úgyhiszem, -elég megható látvány volt, látni egy komoly embert, a ki egy -kamasznak a pajtásává lesz és látni az erényt, a mely alkalmazkodik -a feslettség hangjához, hogy annál biztosabban diadalmaskodjék -rajta. Mikor a könnyelmű ficzkó megtette neki bolond vallomásait és -kiöntötte előtte a szivét, a pap meghallgatta, könnyített rajta, a -nélkül, hogy helyeselné a rosszat, érdeklődött minden <span class= -"pagenum"><a name="Page_367" id="Page_367">-367-</a></span> iránt; -soha kellemetlen megrovás nem tartóztatta fel a dadogását és nem -zárta el a szivét; az öröm, a melylyel – úgy hitte – hallgatták, -fokozta örömét abban, hogy mindent elmond. Így ment végbe teljes -vallomása a nélkül, hogy bármit is szándéka lett volna -megvallani.</p> -<p>«Miután jól kitanulmányozta érzéseit és jellemét, a pap -világosan látta, hogy korához képest nem tudatlan ugyan, de -elfelejtett mindent, a mit tudnia fontos dolog volt és hogy a -gyalázat, a melybe a sors vetette, elfojtotta benne minden igaz -érzését a jónak és rossznak. Van az eltompulásnak egy neme, a mely -megfosztja a lelket életétől és a belső hang nem birja magát -meghallgattatni azzal, a ki nem gondol egyébre, mint hogy enni -valója legyen. Hogy megóvja a szerencsétlen fiatal embert ettől az -erkölcsi haláltól, melyhez oly közel volt, azon kezdte, hogy -fölkeltette benne az önszeretetet és az önbecsülést; megmutatta -neki a jobb jövőt tehetségeinek jobb felhasználása révén; -fölélesztette szívében a nagylelkű hevet mások jó cselekedeteinek -elbeszélésével; azzal, hogy csodálatot keltett benne a jótettek -művelői iránt, fölkeltette benne a vágyat, hogy ő is hasonlóképen -cselekedjék. Hogy észrevétlenül leszoktatta tétlen és kóborló -életéről, kivonatokat csináltatott vele válogatott könyvekből és -úgy tett, mintha szüksége volna ezekre a kivonatokra s ezáltal -táplálta benne a hála nemes érzését. Közvetve oktatta ezek által a -törvények által; ismét elég jó véleményt keltett benne magamagáról, -hogy ne tartsa magát minden jóra alkalmatlan lénynek és hogy ne -akarjon megint megvetésre méltóvá válni saját szemében.</p> -<p>«Egy kicsiségből meg lehetett itélni azt a művészetet, melyet az -a jótékony ember alkalmazott, hogy észrevétlenül fölemelje -tanítványának szívét az alacsonyság színvonala fölé a nélkül, hogy -úgy látszott volna, mintha gondolna tanítására. A papban olyan jól -felismerhető becsületesség és oly biztos itélőképesség volt, hogy -számos ember szivesebben bizta alamizsnáit az ő kezére, mint a -városok gazdag plébánosaira. Egy nap pénzt kapott a szegények -között való szétosztásra s ekkor a fiatal ember elég hitvány volt, -hogy kérjen belőle. Nem – mondta a pap – mi testvérek <span class= -"pagenum"><a name="Page_368" id="Page_368">-368-</a></span> -vagyunk, te az enyém vagy és nekem nem szabad ehhez a rám bizott -pénzhez a magam czéljaira hozzányúlni. Aztán a saját pénzéből adott -neki annyit, a mennyit kért. Az effajta leczkék ritkán vesznek -kárba az olyan fiatalembereknél, a kik nincsenek tökéletesen -megromolva.</p> -<p>«Únom már a harmadik személyben való beszédet, a mely különben -fölösleges is, mert jól érzed, kedves polgártárs, hogy az a -boldogtalan szökevény én magam vagyok. Elég messze érzem magamat -ifjúkorom kicsapongásaitól, hogy meg merjem őket vallani és a kéz, -a mely engem kihúzott belőlük, megérdemli, hogy egy kis szégyen -árán is legalább némi igazságot szolgáltassak jótéteményeinek.</p> -<p>«Leginkább az lepett meg, hogy derék mesteremnek magánéletében -láttam a képmutatás nélküli erényt, a gyöngeség nélküli humanitást, -mindig egyenes és egyszerű beszédet és a beszédekkel mindig egyező -magaviseletet. Nem láttam őt nyugtalankodni, hogy hívei járnak-e a -vecsernyékre, gyakran gyónnak-e, bőjtölnek-e a megszabott napokon, -nem esznek-e húst.</p> -<p>«Felbátorítva ezek által a megfigyelések által, a helyett, hogy -tüntettem volna előtte az újonnan megtérítettnek tettetett -buzgalmával, nem igen rejtegettem előtte gondolkodásmódomat s ő nem -botránkozott meg ezen. Néha ezt mondhattam volna magamban: elnézi -közönbösségemet azok iránt a szertartások iránt, melyekre áttértem, -annak a közönbösségnek fejében, melyet az iránt a vallás iránt -tanusítok, melyben születtem; tudja, hogy nem-törődésem nem -pártfoglalás dolga. De mit kellett gondolnom, mikor néha láttam, -hogy a római egyház dogmáival ellentétes hittételeket helyesel és -úgylátszik, nem sokra becsüli czeremóniáit? Titkos protestánsnak -tartottam volna, ha kevésbbé lelkiismeretesnek láttam volna -ugyanazokban a szertartásokban, melyeket nem valami nagyra tartott; -de tudva, hogy tanuk nélkül is ép oly pontosan teljesítette papi -kötelességeit, mint a közönség szeme előtt, nem tudtam, mire véljem -ezeket az ellenmondásokat. Leszámítva azt, a mi egykor előidézte -kegyvesztését és a miben nem igen javult meg, élete példás volt, -erkölcsei feddhetetlenek, beszéde <span class="pagenum"><a name= -"Page_369" id="Page_369">-369-</a></span> tisztességes és eszes. A -legnagyobb bizalmasságban élve vele, napról-napra jobban tisztelnem -kellett őt és mivel annyi jóság egészen megnyerte a szívemet, -különös nyugtalansággal vártam a pillanatot, a mikor megtudhatom, -mily elvre alapította sajátságos életének egységességét.</p> -<p>«Ez a pillanat nem következett be hamar. Mielőtt megnyilatkozott -volna növendéke előtt, igyekezett kicsiráztatni a józanész és jóság -csiráit, melyeket lelkében elvetett. Legnehezebb volt belőlem -kiirtani a gőgös embergyűlöletet, bizonyos keserűséget a világ -gazdagjai és boldogai iránt, mintha az én rovásomra lennének azok -és mintha állítólagos boldogságuk elbitorolta volna az enyémet. Az -ifjúság bolond hiúsága, mely felágaskodik a megalázás ellen, -túlságos hajlamot keltett bennem ez iránt a haragos kedv iránt és -az önszeretet, melyet Mentorom igyekezett fölkelteni bennem, -büszkévé tett és még hitványabbakká tette szememben az embereket és -a gyűlölethez a megvetést is hozzáfűzte.</p> -<p>«A nélkül, hogy egyenesen küzdött volna ez ellen a gőg ellen, -megakadályozta, hogy durvalelküséggé fajuljon s a nélkül, hogy -megfosztott volna önbecsülésemtől, kevésbbé lenézővé tett -felebarátaim iránt. Félrehárítva mindig a hiú látszatot és -megmutatva a valódi bajokat, melyeket leplez, megtanított engem -bánkódni embertársaim tévedései miatt, megindulni nyomoruságukon és -inkább sajnálni őket, mint irigyelni. Megindulva az emberi -gyöngeségeken való részvéttől a saját gyöngeségeinek mély érzése -révén, mindenütt a saját és a mások bűneinek áldozataiul látta az -embereket; látta a szegényeket a gazdagok járma alatt nyögni, a -gazdagokat pedig az előitéletek járma alatt. Hidd el nekem – -mondotta – illuzióink nem hogy ellepleznék bajainkat, hanem -fokozzák azzal, hogy értéket adnak annak, a minek nincs értéke és -érzékenynyé tesznek bennünket ezen vélt nélkülözés iránt, melyeket -nélkülük nem éreznénk. A lélek nyugalma mindannak megvetésében áll, -a mi megzavarhatná; az az ember, a ki a legtöbbre becsüli az -életet, tudja legkevésbbé élvezni és a ki legmohóbban vágyik a -gyönyörre, mindig a legnyomorultabb. <span class="pagenum"><a name= -"Page_370" id="Page_370">-370-</a></span></p> -<p>«Ah, mily szomorú képek? kiáltottam fel keserűen; ha le kell -mondani mindenről, akkor mire való volt születnünk? És ha meg kell -vetnünk még a boldogságot is, ki tud boldog lenni? Én, – felelt egy -napon a lelkész olyan hangon, a mely meglepett engem. Boldog ön? -Mikor oly kevéssé szerencsés, oly szegény, számkivetett, üldözött, -ön a boldog? És mit tett ön, hogy az legyen? Gyermekem, felelt ő, -meg fogom mindjárt mondani.</p> -<p>«Erre tudtomra adta, hogy miután én vallomást tettem neki, ő is -meg akarja nekem tenni a maga vallomását. Kiöntöm kebledbe, mondá -megölelve engem, szívem minden érzését. Látni fogsz engem, ha nem -is olyannak, a milyen vagyok, de legalább olyannak, a milyennek -magam látom magamat. Ha meghallgattad egész hitvallásomat, ha jól -megismered lelkem állapotát, tudni fogod, mért becsülöm magamat -boldognak és mit kell tenned, hogy te is az légy, ha úgy -gondolkozol, mint én. Ezek a vallomások azonban nem egy pillanat -művei; idő kell hozzá, hogy kitárjak neked mindent, a mit az ember -sorsáról és az élet igazi értékéről gondolok. Válaszszunk e -beszélgetés nyugodt megtartására alkalmas időt és helyet.</p> -<p>«Kimutattam, hogy nagyon szeretném mielőbb hallani. A -találkozást másnap reggelre tűztük ki. Nyár volt, napkeltekor -keltünk fel. Elvezetett a városon kívül egy magas dombra, mely -alatt a Po folyó haladt, melynek mentét látni lehetett a termékeny -partok között, melyeket öntöz; messze távolban az Alpesek -mérhetetlen lánczolata koronázta a vidéket, a fölkelő nap sugarai -már végig ömlöttek a síkon és hosszú árnyékokban vetítették a -mezőkre a fákat, a halmokat, a házakat, ezerféle fénytüneménynyel -gazdagítva a legszebb képet, a mely emberi szemet érhet. Azt -lehetett volna mondani, hogy a természet egész pompájában tárult ki -előttünk, hogy kiséretéül szolgáljon beszélgetésünknek. Itt, miután -egy ideig csöndben elmélkedett mondani valóiról, a béke embere így -szólt hozzám: <span class="pagenum"><a name="Page_371" id= -"Page_371">-371-</a></span></p> -<div class="chapter"></div> -<h3>A savoyai vikárius hitvallomása.</h3> -<p>Gyermekem, ne várj tőlem sem tudós beszédeket, sem mély értelmű -okoskodásokat. Én nem vagyok nagy filozófus és nem is nagyon -igyekszem az lenni. De néha van egy kis józan eszem és mindig -szeretem az igazságot. Nem akarok veled vitatkozni, nem is akarom -megkísérleni, hogy meggyőzzelek, elég, ha elédbe tárom, a mit -szívem egyszerűségében gondolok. Kérdezd meg a magad szívét -beszédem folyamán, ez minden, a mit kérek tőled. Ha tévedek, -jóhiszeműen tévedek, ez elég arra, hogy tévedésem ne számíttassék -bűnömül; ha te is szintén tévednél, abban se volna semmi rossz. Ha -helyesen gondolkozom, mindkettőnknek ugyanaz az értelmünk van és -ugyanaz az érdekünk, hogy meghallgassuk; miért ne gondolkozhatnál -te is úgy, mint én?</p> -<p>Szegénynek és parasztgyereknek születtem s a társadalmi -helyzetem arra utalt, hogy a földet műveljem; de szebbnek -tartották, hogy tanuljam meg a pap mesterségével keresni a -kenyeremet és megtalálták a módját, hogy taníttassanak. Bizonyára -sem a szüleim, sem én nem igen gondoltunk arra, hogy megtanuljam -azt, a mi jó, igaz és hasznos, hanem csak arra, hogy mit kell -tudnom, hogy pappá szenteljenek. Megtanultam, a mit meg akartak -velem tanultatni, mondtam, a mit mondatni akartak velem, -leköteleztem magamat arra, a mire akarták és pappá lettem. De nem -sokáig tartott, a míg megéreztem, hogy a mikor leköteleztem -magamat, hogy nem leszek ember, többet igértem, mint a mennyit meg -tudtam tartani.</p> -<p>Azt mondják, a lelkiismeret az előitéletek műve, én azonban -tudom saját tapasztalatomból, hogy minden emberi törvények ellenére -makacsul ragaszkodik a természet törvényéhez. Hiába tiltják meg -nekünk ezt vagy azt, a lelkiismeret furdalása mindig csak gyöngén -veti szemünkre azt, a mit a jól elrendezett természet megenged, még -kevésbbé azt, a mit egyenesen előír nekünk. Oh derék fiatal ember, -a te érzékeidnek még a természet nem mondott semmit; élj sokáig -abban a boldog állapotban, a mikor a természet szava az ártatlanság -szava. Jusson eszedbe hogy ezt még <span class="pagenum"><a name= -"Page_372" id="Page_372">-372-</a></span> jobban megsértik, mikor -elébe vágnak, mint mikor küzdenek ellene; azon kell kezdeni, hogy -megtanuljunk ellenállni, hogy tudjuk, mikor engedhetünk neki bűn -nélkül.</p> -<p>Ifjúkoromtól fogva tiszteletben tartottam a házasságot, mint a -természet első és legszentebb intézményét. Megfosztván magamtól a -jogot, hogy alávessem magamat neki, elhatároztam, hogy nem fogom -profanizálni, mert iskoláim és tanulmányaim daczára mindig -zavartalan és egyszerü életet éltem s a szellememben megőriztem az -első felvilágosodás teljes tisztaságát; a világ elvei nem -homályosították el ezeket és a szegénységem távol tartott azoktól a -kísértésektől, melyek a bűn álokoskodásait sugallják.</p> -<p>Épen ez az elhatározás volt a vesztem; tiszteletem a más ágya -iránt nyilvánvalóvá tette hibáimat. Meg kellett bünhődnöm a -megbotránkoztatást; elfogtak, elitéltek, elűztek, sokkal inkább -aggályoskodásomnak lettem áldozata, mint az állhatatlanságomnak; s -a szemrehányásokból, melyekkel bűnömet kísérték, megértettem, hogy -gyakran csak súlyosbítani kell a hibát, hogy az ember elkerülje a -büntetést.</p> -<p>Kevés ilyen tapasztalat is messzire vezet egy elmélkedő -szellemet; szomorú megfigyeléseim felforgatták azokat a fogalmakat, -melyeket az igazságról, a tisztességről és az ember összes -kötelességeiről tápláltam, minden nap elvesztettem egyet eddig -táplált véleményeimből; a melyek pedig megmaradtak, nem voltak -elegendők, hogy együtt egy egészet alkossanak, a mely önmagában meg -tud állani s így éreztem, a mint szellememben elhomályosodik az -elvek határozottsága és odajutva végül, hogy nem tudtam többé, mit -gondoljak, arra a pontra értem, a melyen te vagy; azzal a -különbséggel, hogy hitetlenségem, késői gyümölcse egy érettebb -kornak, több kínnal alakult ki és nehezebben volt lerontható.</p> -<p>A bizonytalanságnak és kétségnek abban a hangulatában voltam, -melyet Descartes kíván az igazság kutatásához. Ez az állapot nem -arra való, hogy tartós legyen, nyugtalanító és kínos, csak a bűn -érdeke vagy a lélek restsége hat meg benne. Nem volt a szívem -eléggé romlott arra, hogy jól <span class="pagenum"><a name= -"Page_373" id="Page_373">-373-</a></span> érezzem magamat benne és -semmi sem őrzi meg jobban az elmélkedés megszokását, mintha az -ember jobban meg van elégedve magával, mint sorsával.</p> -<p>Elmélkedtem tehát a halandók szomorú sorsáról, a kik kormányrúd -nélkül, iránytű nélkül lebegnek az emberi vélemények tengerén és -kiszolgáltatva viharos szenvedélyeiknek, minden más vezető nélkül, -kivéve egy tapasztalatlan pilótát, a ki rosszul ismeri az útat és a -ki nem tudja sem azt, honnan jön, sem azt, hova megy. Ezt mondtam -magamban: szeretem az igazságot, keresem is és nem bírom -felismerni, mutassák meg nekem és híven fogok hozzá ragaszkodni; -miért kell, hogy megvonja magát egy bálványozására termett szív -buzgalmától?</p> -<p>Ámbár gyakran tapasztaltam nagyobb bajokat, sohasem éltem -annyira állandóan kellemetlen életet, mint, a zavarnak és -aggodalomnak ebben az idejében, a mikor szüntelenül kétségről -kétségre tévelyegve, hosszas elmélkedéseimből csak -bizonytalanságot, homályt, ellentmondásokat nyertem létem ügyéről -és kötelességeim zsinórmértékéről.</p> -<p>Hogy lehet az ember rendszerből és jóhiszeműen szkeptikus? Nem -birom megérteni. Ezek a filozófusok vagy nem léteznek vagy a -legszerencsétlenebb emberek. A kételkedés azokban a dolgokban, a -melyeket ránk nézve fontos dolog megérteni, túlságosan erőltetett -dolog az emberi szellemnek; nem tud neki sokáig ellenállani, -akarata ellenére is elhatározza magát egy vagy más módon és inkább -téved, semmint semmit se higyjen.</p> -<p>Zavaromat kétszeressé tette, hogy olyan egyházban születtem, a -mely eldönt mindent, a mely nem enged semminemű kétséget s így ha -egy pontot elvetettem, el kellett vetnem az összes többi pontokat -és a lehetetlenség, hogy annyi képtelen döntést elfogadjak, -eltérített azoktól is, a melyek nem voltak képtelenek. Mikor azt -mondták: higyj mindent, lehetetlenné tették, hogy bármit is higyjek -és én nem tudtam többé, hol álljak meg.</p> -<p>Tanácsot kértem a filozófusoktól, lapozgattam könyveiket, -vizsgáltam különböző véleményeiket; mind fölényeseknek, -<span class="pagenum"><a name="Page_374" id= -"Page_374">-374-</a></span> eltökélteknek, dogmatikusoknak találtam -őket még állítólagos szkepticzizmusukban is; mindent tudtak, semmit -sem bizonyítottak, gúnyolódtak egymással; és ez a valamennyiükben -közös vonás az egyetlennek tetszett nekem, a melyben mindnyájuknak -igazuk van. Diadalmasak, mikor támadnak, de erőtlenek, mikor védik -magukat. Ha mérlegre teszed okaikat, csak rombolásra valók, ha -megszámlálod a hangjukat, mindegyik csak maga magára van -korlátozva; csak azért egyeznek meg, hogy vitatkozhassanak; nem a -rájuk hallgatás volt a módja, hogy kijussak -bizonytalanságomból.</p> -<p>Fölfogtam, hogy az emberi szellem elégtelensége az első oka az -érzések e csodálatos eltérésének, a második pedig a gőg. Nincs még -mértékünk ennek a roppant gépezetnek a megitélésére, nem tudjuk -kiszámítani vonatkozásait, nem ismerjük sem alaptörvényeit, sem -végső okát, nem ismerjük önmagunkat; nem ismerjük sem a -természetünket, sem ható elvünket; alig tudjuk, vajjon egyszerű -vagy összetett lény-e az ember; át nem hatható rejtelmek vesznek -körül minden felől; az érzékelhetőség határai fölött vannak; azt -hiszszük, áthatásukra van értelmünk, holott csak képzelődésünk van. -Ezen a képzeletbeli világon keresztül mindenki utat tör magának, s -ezt hiszi a jó útnak, senki se tudhatja, az övé czélhoz vezet-e. -Mindazáltal mindenen át akarunk hatolni, mindent ismerni akarunk. -Az egyedüli dolog, melyet nem értünk: nem tudni azt, a mit nem -tudhatunk. Jobb szeretjük a véletlenség szerint elhatározni -magunkat és hinni azt, a mi nincs, mint megvallani, hogy közülünk -senki sem láthatja azt, a mi van. Kicsiny része vagyunk egy nagy -egésznek, melynek határait be se láthatjuk, és melyet alkotója -átenged esztelen vitáinknak; s elég hiúk vagyunk, hogy el akarjuk -dönteni, hogy mi ez az egész önmagában véve s hogy mik vagyunk mi -hozzá viszonyítva.</p> -<p>Ha a filozofusok föl birnák födözni az igazságot, melyikük -érdeklődnék iránta? Mindegyik jól tudja, hogy rendszere nincs -jobban megalapozva, mint a többiek; de mégis ragaszkodik hozzá, -mert az övé. Nincs köztük egyetlen <span class="pagenum"><a name= -"Page_375" id="Page_375">-375-</a></span> egy sem, a ki miután -megismerte volna az igazat és a hamisat, ne adna előnyt annak a -hazugságnak, melyet ő talált, a másik által felfedezett igazsággal -szemben. Hol az a filozófus, a ki a maga dicsősége kedvéért ne -volna kész tudatosan félrevezetni az emberi nemet? Hol az, a ki -szíve mélyében más czélt tűz ki magának, mint hogy kitüntesse -magát? Csak emelkedhessék a köznapiság fölé, csak homályosítsa el -vetélytársai hírnevét, mi egyebet kiván még? A fődolog: másként -gondolkozni, mint a többiek. A hívők között istentagadó, az -istentagadók közt hívő lenne.</p> -<p>Ezeknek az elmélkedéseknek első gyümölcse az volt, hogy -megtanultam kutatásaimat arra korlátozni, a mi közvetlenül -érdekelt, mély tudatlanságban maradni minden egyebek dolgában és -nem nyugtalankodni a kétkedésig, csak olyan dolgokról, melyeket -tudnom fontos.</p> -<p>Megértettem továbbá, hogy a filozofusok a helyett, hogy -megszabadítottak volna hasztalan kétségeimtől, csak megkétszerezték -azokat, a melyek kínoztak és nem oldottak meg egyetlen egyet sem. -Más vezetőt fogadtam és ezt mondtam magamnak: kérjünk tanácsot a -belső megismeréstől, kevésbbé fog félrevezetni, mint a hogy azok -félrevezettek; vagy legalább a tévedésem az enyém lett és kevésbbé -fogok lealacsonyodni, ha saját káprázataimat követem, mintha amazok -hazugságainak szolgáltatom ki magamat.</p> -<p>Ekkor újra átgondolva elmémben a különböző véleményeket, melyek -születésem óta lépésről lépésre vezettek, láttam, hogy bár egyikük -sem volt eléggé nyilvánvaló, hogy közvetlenül előidézze a -meggyőződést, a valószínűség különböző fokaival bírtak és hogy a -belső hozzájárulás különböző mértékben hajlott hozzájuk vagy -fordult el tőlük. Erre az első megfigyelésre, összehasonlítva -egymás közt mindazokat a különböző gondolatokat, elhallgattatva az -előitéleteket, azt találtam, hogy az első és a legköznapibb volt -egyúttal a legegyszerűbb és legészszerűbb is és hogy az általános -helyeslés elnyerésére nem hiányzott neki egyéb, mint hogy nem -mondatott ki utolsónak. Képzeljétek el, hogy összes régi és modern -filozofusaitok előbb kimerítették volna bizarr rendszereiket az -erőkről, a lehetőségekről, <span class="pagenum"><a name="Page_376" -id="Page_376">-376-</a></span> a végzetszerűségről, a -szükségszerűségről, az atomokról, az élő világról, az élő anyagról, -a mindenféle fajta materializmusról és valamennyiük után a kitünő -Clarke világosítaná fel a világot, kijelentve végül a lények lényét -és a dolgok elrendezőjét. Mekkora általános csodálattal, mekkora -egyhangu tapssal fogadtatott volna ez az új rendszer, a mely oly -nagy, oly vigasztaló, oly fenséges, oly alkalmas a lélek -fölemelésére, az erély alapvetésére és egyúttal oly megkapó, oly -világosító erejű, oly egyszerű és – nekem úgy látszik – kevesebb -érthetetlen dolgot nyújt az emberi szellemnek, mint a mennyi -képtelent találni minden más rendszerben! Azt mondtam magamban: A -megoldhatatlan ellenvetések valamennyiükkel közösek, mert az ember -szelleme sokkal korlátoltabb, semhogy megoldhassa őket; tehát egyik -ellen sem bizonyítanak különösebben; de mekkora különbség a -közvetlen bizonyítékokban! Nem kell-e annak, a mely megmagyaráz -mindent, előnyt adni, mikor nincs benne több nehézség, mint a -többiben?</p> -<p>Magamban hordva tehát minden filozófia helyett az igazság -szeretetét és minden módszer helyett egy könnyű és egyszerű -szabályt, a mely fölment a bizonyítékok czéltalan hajszálhasogatása -alól, újra kezdem e szerint a szabály szerint azoknak az -ismereteknek a vizsgálatát, a melyek érdekelnek, elhatározva, hogy -elfogadom nyilvánvalókul mindazokat, a melyektől szivem -őszinteségében nem vonhatom meg beleegyezésemet, elfogadom -igazoltnak mindazokat, a melyek az előbbiekkel szükségszerű -viszonyban levőknek tünnek fel s a többit mind a bizonytalanságban -hagyom, a nélkül, hogy akár elvetném, akár elfogadnám és a nélkül, -hogy megvilágosításukkal vesződjem, mikor úgysem vezetnek semmi -gyakorlati haszonra.</p> -<p>De ki vagyok én? Micsoda jogom van nekem itélni a dolgokról? Mi -határozza meg itéleteimet? Ha azok a benyomások vezetik és -kényszerítik őket, melyeket én kapok, hasztalan fárasztom magamat -ezekkel a kutatásokkal; nem fognak létrejönni vagy önmaguktól -fognak létrejönni, a nélkül, hogy én törődném irányításukkal. -Önmagamra kell tehát legelőbb fordítanom tekintetemet, hogy -megismerjem <span class="pagenum"><a name="Page_377" id= -"Page_377">-377-</a></span> a szerszámot, a melyet használni akarok -és hogy tudjam mennyire bizhatom használhatóságában.</p> -<p>Vagyok és vannak érzékeim, melyekkel benyomásokat fogok fel. Ez -az első igazság, a mely elémbe lép és a melybe kénytelen vagyok -belenyugodni. Van-e külön érzésem létezésemről, vagy csak érzékeim -benyomásai útján érzem-e? Ez az első kétségem, a melyet e -pillanatban lehetetlen megoldanom. Mert közvetlenül vagy az -emlékezet útján folytonosan benyomások hatása alatt lévén, hogy -tudhatom, hogy az <i>énem</i> érzése valami ez érzéki benyomásokon -túl levő dolog-e és hogy tőlük független lehet-e?</p> -<p>Érzéki benyomásaim bennem mennek végbe, mivel éreztetik velem -létezésemet; az okuk azonban tőlem idegen, mert akaratom ellenére -is hatnak rám és nem függ tőlem sem előidézésük, sem -megsemmisítésük. Világosan megértem tehát, hogy az érzéki -benyomásom, a mely bennem van és az oka vagy tárgya, a mely rajtam -kivül van, nem egy s ugyanaz a dolog.</p> -<p>Így tehát nem csupán én létezem, hanem más lények is léteznek, -t. i. érzéki benyomásaim tárgyai és ha ezek a tárgyak csak eszmék -volnának, még mindig igaz volna, hogy ezek az eszmék nem én -vagyok.</p> -<p>Továbbá mindazt, a mit magamon kívül érzek és a mi érzékeimre -hat, anyagnak nevezem és az anyagnak mindazon részleteit, melyeket -egyéni lényekké összefoglalva fogok fel, testeknek nevezem. Igy -tehát az idealisták és materalisták minden világa számomra nem -jelent semmit; megkülönböztetéseik a testek látszatáról és -valóságáról merő agyrémek.</p> -<p>Ime, a világegyetem létezéséről máris ép oly biztos vagyok, mint -a magaméról. Tovább gondolkozom érzéki benyomásaim tárgyairól és -megtalálva magamban a képességet összehasonlításukra, olyan ható -erővel érzem magamat ellátva, melylyel ezelőtt nem bírtam.</p> -<p>Észrevenni annyi, mint érezni; összehasonlítani annyi, mint -itélni; itélni és érezni nem egyazon dolog. Az érzékelés útján a -tárgyak elkülönítve, elszigetelve tünnek elém, úgy a hogy a -természetben vannak; az összehasonlítás útján <span class= -"pagenum"><a name="Page_378" id="Page_378">-378-</a></span> -mozgatom őket, hogy úgy mondjam, a helyüket változtatom, egymásra -helyezem őket, hogy itélhessek különbségükről vagy hasonlóságukról -és általában mindenféle viszonyukról. Szerintem a tevékeny vagy -intelligens lénynek megkülönböztető képessége az, hogy a <i>van</i> -szónak értelmet képes adni. Hasztalan keresem a tisztán érzéki -lényben ezt az intelligens képességet, a mely a dolgokat szembe -helyezi egymással és aztán megkülönbözteti; nem látható saját -természetében. Ez a csak szenvedő lény külön fog érezni minden -tárgyat, fel fogja ismerni az egészet is mint két részből -összetettet, de egyáltalán nem lévén képes őket egymásra helyezni, -nem is fogja soha összehasonlítani, nem is fog róluk itélni.</p> -<p>Két tárgyat egyszerre látni nem jelent annyit, mint látni -kapcsolataikat vagy megitélni különbségeiket, több tárgyat -egymástól elkülönítve észrevenni nem jelent annyit, mint -megszámlálni őket. Egy és ugyanabban a pillanatban lehet fogalmam -egy nagy botról és egy kis botról a nélkül, hogy összehasonlítanám -őket, a nélkül, hogy megitélném, hogy az egyik kisebb a másiknál, -mint a hogy egyszerre látni tudom egész kezemet a nélkül, hogy az -újjaimat megszámláljam.<a name="FNanchor_94" id= -"FNanchor_94"></a><a href="#Footnote_94" class="fnanchor">94)</a> -Az olyan összehasonlító fogalmak, mint <i>nagyobb, kisebb</i>, ép -úgy, mnt az <i>egy, kettő</i> stb. számfogalmak bizonyára nem -érzéki benyomások, ámbár szellemem csak érzéki benyomásaim -alkalmával idézi elő őket.</p> -<p>Azt mondják erre, hogy az érzéki lény azok állal a különbségek -által különbözteti meg egymástól az érzéki benyomásokat, a melyek -köztük vannak. Ez magyarázatot kiván. Ha az érzéki benyomások -különbözők, az érzéki lény különbségeik által különbözteti meg -őket; ha hasonlók, azért különbözteti meg, mert egymástól külön -veszi őket részre. Máskülönben hogy különböztethetne meg egy -egyidejű érzéki benyomásban két egyforma tárgyat? Szükségképen -össze <span class="pagenum"><a name="Page_379" id= -"Page_379">-379-</a></span> kellene tévesztenie s egy és ugyanannak -venni ezt a két tárgyat, kivált oly rendszerben, a mely azt -állítja, hogy a térbeli benyomásoknak nincs kiterjedésük.</p> -<p>Ha a két összehasonlítandó érzék észrevétetik, a benyomásuk -végbement, mindegyik tárgy tudomásul vétetik, a kettő érzékelve -van, de azért a viszonyuk még nincs érzékelve. Ha az erről a -viszonyról való itélet csak érzéklet volna és egyedül a tárgyból -eredne, az itéletem nem csalna meg soha, mert sohasem hibás az, -hogy érzem, a mit érzek.</p> -<p>Miért van tehát, hogy csalódom ennek a két botnak a viszonyát -illetőleg, kivált, ha nem párhuzamosak? Miért mondom például, hogy -a kis bot harmadrésze a nagynak, holott csak negyedrésze? Miért -hogy a kép, mely az érzékletben van, nem azonos a modelljével, azaz -a tárgygyal? Azért, mert aktiv vagyok, mikor itélek, mert a -folyamat, a mely összehasonlít, hibás és mert értelmem, mely a -viszonyokról itél, belevegyíti tévedéseit az érzékletek igazságába, -a melyek csak a tárgyakat mutatják.</p> -<p>Vegyetek ehhez még egy megfontolást, a mely bizonyosan meg fog -lepni, ha gondoltok rá és pedig azt, hogy ha merőben passzivak -volnánk érzékeink használatában, nem volna köztük semmi közlekedés; -lehetetlen volna nekünk felismerni, hogy a test, melyet érintünk és -a tárgy, melyet látunk, azonos. Vagy nem éreznénk soha semmit -önmagunkon kívül, vagy ötféle érzékelhető substantia volna ránk -nézve, melyek azonosságát nem volna módunk észrevenni.</p> -<p>Adhatunk akármilyen nevet szellemem ama képességének, a mely -egymás mellé teszi és összehasonlítja érzékleteimet, nevezhetjük -figyelemnek, megfontolásnak, elmélkedésnek vagy a hogy tetszik, -mindig igaz, hogy bennem van, nem pedig a dolgokban, hogy én magam -idézem elő, ámbár csak annak a benyomásnak alkalmából idézem elő, -melyet a tárgyak rám tesznek. Ha nem áll is hatalmamban, érezni -vagy nem érezni, hatalmamban áll többé vagy kevésbbé vizsgálni, a -mit érzek.</p> -<p>Nem vagyok tehát egyszerűen érzékelő és passziv lény, -<span class="pagenum"><a name="Page_380" id= -"Page_380">-380-</a></span> hanem aktiv és gondolkodó lény és -bármit mond a filozófia, igényt tartok a gondolkodás dicsőségére. -Csak azt tudom, hogy az igazság a dolgokban rejlik, nem pedig -szellememben, a mely itél róluk és mennél kevesebbet viszek bele a -magaméból az itéletekbe, melyeket alkotok róluk, annál biztosabb -vagyok, hogy közel jutok az igazsághoz; így tehát szabályomat, hogy -inkább érzésemre bízzam magamat, mint az eszemre, maga az ész -erősíti meg.</p> -<p>Miután úgyszólván megbizonyosodtam magamról, kezdek kitekinteni -önmagamból és a borzongás egy nemével szemlélem magamat, a ki ki -vagyok vetve, el vagyok veszve ebbe a roppant mindenségbe és -mintegy elmerülve a lények mérhetetlenségébe, nem tudva semmit -arról, hogy mik, akár egymás közt, akár hozzám való viszonyukban. -Tanulmányozom, megfigyelem őket és az első tárgy, a mely -összehasonlításukra kinálkozik, én magam vagyok.</p> -<p>Mindaz, a mit az érzékek útján veszek észre, anyag és az anyag -összes lényeges tulajdonságait érzékelhető minőségeikből vezetem -le, melyek útján észreveszem őket és melyek elválaszthatatlanok -tőle. Hol mozgásban látom az anyagot, hol nyugalomban,<a name= -"FNanchor_95" id="FNanchor_95"></a><a href="#Footnote_95" class= -"fnanchor">95)</a> ebből azt következtetem, hogy sem a nyugalom, -sem a mozgás nem tartoznak a lényegéhez, hanem a mozgás, -tevékenység lévén, egy oly ok eredménye, melynek hiánya a nyugalom. -Ha tehát semmi sem hat az anyagra, akkor nem mozog és pedig ép -azért, mert közömbös a nyugalom és a mozgás iránt, természetes -állapota a nyugalom.</p> -<p>Kétféle fajta mozgást veszek észre a testekben, t. i. az átvitt -mozgást és a spontán vagyis szándékos mozgást. Az elsőben a mozgató -ok idegen a mozgatott testtől, a másikban benne magában van. Ebből -nem azt következtetem, <span class="pagenum"><a name="Page_381" id= -"Page_381">-381-</a></span> hogy például egy óra mozgása spontán -mozgás, mert ha nem hatna rá semmi a rúgóján kívüli dolog, akkor -nem törekednék kinyújtani magát és nem húzná meg a lánczot. -Ugyanannál az oknál fogva nem tulajdonítok spontaneitást a -cseppfolyós testeknek, sem magának a tűznek, mely cseppfolyóssá -teszi őket.<a name="FNanchor_96" id="FNanchor_96"></a><a href= -"#Footnote_96" class="fnanchor">96)</a></p> -<p>Azt kérdezitek tőlem, vajjon az állatok mozgása spontán-e? Azt -mondom erre, hogy nem tudom, de az analógia a mellett szól, hogy -igen. Azt is kérdezhetitek még, hogy honnan tudom tehát, hogy -egyáltalán vannak spontán mozgások; azt mondom erre, hogy tudom, -mert érzem. Meg akarom mozdítani a karomat és megmozdítom, a -nélkül, hogy ennek a mozgásnak más közvetlen oka volna, mint az -akaratom. Hiába akarnának okoskodni, hogy ezt az érzést elvittassák -tőlem, mert ez nyilvánvalóbb, mint bármely bizonyíték; ép úgy -bebizonyíthatnák nekem azt is, hogy nem létezem.</p> -<p>Ha nem volna semmi spontaneitás az emberek tetteiben s ha nem -volna semmiben, a mi a földön végbemegy: csak annál nagyobb -zavarban volnánk, hogy elképzeljük minden mozgásnak első okát. A -magam részéről annyira meggyőződöttnek érzem magamat arról, hogy az -anyag természetes állapota a nyugalmi állapot és hogy önmagában -nincs semmi ereje a cselekvésre, hogy ha egy testet mozgásban -látok, azonnal azt következtetem belőle, hogy vagy lelkes test, -vagy hogy ez a mozgás úgy közöltetett vele. Szellemem visszautasít -minden belenyugvást abba az eszmébe, hogy lehessen nem-organizált -anyag, a mely magamagától mozog vagy valami cselekvést fejt ki.</p> -<p>Mindazáltal a látható mindenség anyag, elszórt és holt -anyag,<a name="FNanchor_97" id="FNanchor_97"></a><a href= -"#Footnote_97" class="fnanchor">97)</a> a melynek egészében nincs -semmi a lelkes test <span class="pagenum"><a name="Page_382" id= -"Page_382">-382-</a></span> egységéből, organizáltságából és -érzéséből, mert bizonyos, hogy mi, a kik részei vagyunk, egyáltalán -nem érezzük magunkat az egészben. Ugyanaz a mindenség mozgásban van -és szabályozott, egyöntetű, állandó törvényeknek alávetett -mozgásában nyoma sincs annak a szabadságnak, a mely az emberek és -állatok spontán mozdulataiban tünik fel. A világ tehát nem egy nagy -állat, a mely önmagától mozog, mozdulatainak tehát van valami tőle -idegen oka, a melyet én nem veszek észre, de a belső meggyőződés -ezt az okot annyira érezhetővé teszi rám nézve, hogy nem láthatom a -napot keringeni a nélkül, hogy ne képzeljek egy erőt, a mely hajtja -vagy mikor a föld forog, érezni vélek egy kezet, a mely -forgatja.</p> -<p>Mit nyertem azzal, hogy ha el kell fogadnom bizonyos általános -törvényeket, melyeknek lényeges kapcsolatait az anyaggal nem értem? -Ezeknek a törvényeknek tehát, nem lévén valóságos lények, -substantiák, valami más okuk kell hogy legyen, a mely előttem -ismeretlen. A tapasztalat és megfigyelés megismertették velünk a -mozgás törvényeit; ezek a törvények meghatározzák az eredményeket -az okok kimutatása nélkül; nem elegendők a világ rendszerének és a -mindenség haladásának megmagyarázására. Descartes koczkákból -kiformálta az eget és földet, de csak egy forgató mozgás -segítségével tudta megadni az első lökést ezeknek a koczkáknak s -csak ezzel tudta működésbe hozni centrifugális erejét. Newton -megtalálta a vonzás törvényét, de a vonzás magában véve hamarosan -mozdulatlan tömeggé tenné a világegyetemet; ehhez a törvényhez -kellett egy kifelé ható erőt fűznie, hogy leirathassa az égi -testekkel a maguk körpályáit. Mondja meg hát Descartes, mely -fizikai törvény forgatta forgattyúit; mutassa meg Newton a kezet, a -mely az égi testeket kidobta körpályáik tangensére.</p> -<p>A mozgás első okai nincsenek az anyagban; ez elfogadja a mozgást -és tovább közli, de nem idézi elő. Mennél <span class= -"pagenum"><a name="Page_383" id="Page_383">-383-</a></span> jobban -megfigyelem a természet erőinek hatását és ellenhatását, a mint -egymásra hatnak, annál inkább azt találom, hogy hatásról-hatásra -haladva mindig vissza kell jutnunk valami akarathoz, mint első -okhoz, mert az okok végtelenig menő sorozatát föltételezni annyi, -mintha semmit sem tételeznénk fel. Szóval minden mozgás, mely nem -egy másik mozgás által idéztetett elő, csak egy spontán, önkényes -aktusból származhatik; a lelketlen testek csak a mozgás útján -hatnak és nincs igazi tevékenység akarat nélkül. Ez az én első -alapelvem. Azt hiszem tehát, hogy egy akarat mozgatja a -világegyetemet és lelkesíti a természetet. Ez az én első dogmám -vagy első hitczikkelyem.</p> -<p>Hogy idéz elő egy akarat egy fizikai vagy testi tevékenységet? -Erről nem tudok semmit, de önmagamon tapasztalom, hogy előidézi. -Cselekedni akarok és cselekszem; mozgatni akarom a testemet és a -testem mozog; de hogy egy lelketlen és nyugvó test önmagától -mozogjon vagy mozgást idézzen elő, ez érthetetlen és példa nélkül -való. Az akarat tényei által ismeretes előttem, nem természete -által. Ezt az akaratot ismerem mint mozgató okot; de az anyagot -mint mozgás előidézőjét felfogni annyi volna, mint következményt -felfogni, melynek nincs oka, vagyis nem fogni fel egyáltalán -semmit.</p> -<p>Ép oly kevéssé lehetséges felfognom, hogy mikép mozgatja -akaratom a testemet, mint a hogy mikép hatnak érzékleteim a -lelkemre. Még azt sem tudom, miért tünt fel e rejtelmek egyike -megmagyarázhatóbbnak, mint a másik. A mi engem illet, akár ha -passziv vagyok, akár ha aktiv vagyok, a két substantia -egyesülésének eszköze előttem teljesen érthetetlennek tünik fel. -Valóban különös dolog, hogy épen ebből az érthetetlenségből -indulnak ki, hogy a két substantiát összehozzák, mintha ily -különböző természetű eljárások jobban magyarázódnának meg egyetlen -subjectumban, mint kettőben.</p> -<p>A tétel, melyet most felállítottam, homályos, az igaz; de mégis -van értelme és nincs benne semmi, a mi ellentmond az észnek vagy a -megfigyelésnek; lehet-e ugyanezt mondani a materializmusról? Nem -nyilvánvaló-e, hogy ha <span class="pagenum"><a name="Page_384" id= -"Page_384">-384-</a></span> a mozgás lényeges tulajdonsága volna az -anyagnak, elválaszthatatlan volna tőle, mindig ugyanabban a -mértékben volna meg benne, mindig ugyanaz volna az anyag mindegyik -részében, közölhetetlen volna, nem bírna sem növekedni, sem -csökkenni, sőt az anyagot el sem lehetne nyugvó helyzetben -képzelni? Ha azt mondják nekem, hogy a mozgás nem lényeges, hanem -szükséges tulajdonsága, akkor félre akarnak vezetni olyan -szavakkal, melyeket könnyebb volna megczáfolni, ha több volna -bennük az értelem. Mert az anyag mozgása vagy belőle magából ered -és akkor lényeges tulajdonsága, vagy ha idegen okból ered, csak -annyiban szükséges az anyagra nézve, a mennyiben a mozgató ok hat -rá. Ezzel visszajutunk az első nehézséghez.</p> -<p>Az általános és elvont eszmék az emberek legnagyobb tévedéseinek -forrásai; a metafizika szószaporítása sohasem vezetett egyetlen -igazság fölfedezésére sem és betöltötte a filozófiát -képtelenségekkel, melyek miatt szégyenkezni kell, a mint -kiforgatjuk őket nagyhangú szavaikból. Mondd, barátom, hogy ha egy -az egész természetben kiterjedt volt erőről beszélnek neked, -adnak-e ezzel szellemednek igazi eszmét? Azt hiszik, mondanak -valamit az ilyen üres szavakkal: <i>egyetemes erő, szükséges -mozgás</i>, holott nem mondanak egyáltalán semmit. A mozgás eszméje -nem egyéb, mint az egyik helyről a másikra való helyváltoztatás -eszméje; nincs mozgás valami irány nélkül, mert egy individuális -lény nem mozoghat egyszerre minden irányban. Mely irányban mozog -tehát az anyag szükségszerűen? Vajjon az egész anyagnak van-e mint -testnek egyöntetű mozgása vagy minden atomnak van-e saját mozgása? -Az első felfogás szerint az egész mindenségnek egy szilárd és -oszthatatlan tömeget kell alkotnia, a másik szerint csak elszórt és -összefüggés nélküli fluidumot alkothat és sohasem válhatik -lehetségessé, hogy két atóm egyesüljön. Mely irányban menjen végbe -ez az egész anyaggal közös mozgás? Egyenes vonalban, vagy -köralakban, fölfelé vagy lefelé, jobbra vagy balra? Ha az anyag -minden molekulájának megvan a maga külön iránya, mik az okai -mindezeknek az irányoknak és mindezeknek a különbségeknek? Ha az -anyag minden atomja <span class="pagenum"><a name="Page_385" id= -"Page_385">-385-</a></span> vagy molekulája csak saját központja -körül forogna, soha semmi sem mozdulna helyéből és nem volna -közvetített mozgás; de még akkor is ennek a körmozgásnak -meghatározottnak kellene lennie bizonyos irányban. Az anyagnak -elvont értelemben való mozgást tulajdonítani annyi, mint szavakat -mondani, melyek nem jelentenek semmit; meghatározott mozgást -tulajdonítani neki annyi, mint okot föltételezni, a mely -meghatározza. Mennél jobban megsokszorozom a külön erőket, annál -több új okot kell megmagyaráznom a nélkül, hogy bármikor is -találnék valami közös hatóerőt, a mely azokat irányítja. Nem bírva -elképzelni semmiféle rendet az elemek véletlen összehalmozódásában, -még azok küzdelmét sem tudom elképzelni s a mindenség chaosza -megfoghatatlanabb előttem, mint a harmóniája. Megértem, hogy a -világ mechanizmusa érthetetlen lehet az emberi szellem számára, de -mihelyt valaki belefog magyarázatába, olyan dolgokat kell mondania, -a melyeket az emberek megértenek.</p> -<p>Ha a mozgó anyag akaratot árul el nekem, a bizonyos törvények -szerint mozgó anyag értelmet árul el: ez a második hitczikkelyem. A -cselekvés, összehasonlítás, választás egy cselekvő és gondolkodó -lény tevékenységei; ez a lény tehát van. Hol látod, hogy van? -fogjátok mondani. Nemcsak az egekben, melyek keringenek, a -csillagban, a mely világít, nemcsak önmagamban, hanem a juhban is, -a mely legel, a madárban, a mely repül, a kőben, a mely leesik, a -levélben, melyet elragad a szél.</p> -<p>Itélek a világ rendjéből, ámbár a végczélja ismeretlen előttem, -mert hogy erről a rendről itéljek, arra elég nekem összehasonlítani -a részeket egymás közt, tanulmányozni együtthatásaikat, -kapcsolataikat, észlelni összhangzatukat. Nem tudom, miért létezik -a mindenség, de azért mégis látom, hogyan módosul, mégis -észreveszem a benső megegyezést, mely által a lények, melyekből -áll, kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak. Olyan vagyok, mint -egy ember, a ki először látna órát nyitva és nem győzné eléggé -csodálni szerkezetét, ámbár nem ismerné a gépezet rendeltetését és -nem látná a számlapját. Nem tudom, mondaná, mire való mindez, de -azt <span class="pagenum"><a name="Page_386" id= -"Page_386">-386-</a></span> látom, hogy minden darab a többi -számára van csinálva; csodálom a munkást műve részleteiben és -biztos vagyok benne, mindezek a kerekek csakis egy közös czél -érdekében haladnak így együtt, a mely czélt lehetetlen -észrevennem.</p> -<p>Hasonlítsuk össze a különleges czélokat, az eszközöket és -mindenféle meghatározott kapcsolatokat, azután hallgassuk meg belső -érzésünket: mely ép elme tudna elzárkózni tanubizonyságától? Mely -elfogulatlan szemnek nem jelent a mindenség látható rendje egy -legfelsőbb értelmet? És hány szofizmát kell egymásra halmozni, hogy -valaki félreismerje a lények harmóniáját és minden résznek -csodálatos együtthatását a többiek fenntartására! Beszélhettek -nekem, a mennyit akarnak, kombinácziókról és véletlenekről, mire jó -nektek hallgatásra kárhoztatni engem, ha nem tudtok meggyőződésre -vezetni? És hogy vehetitek el tőlem az önkénytelen érzést, a mely -akaratom ellenére is mindig rátok czáfol? Ha organizált testek -ezerféle módon kombinálódtak véletlenül, mielőtt állandó formákat -öltöttek, ha előbb gyomrok képződtek száj nélkül, lábak fej nélkül, -kezek kar nélkül, mindenféle fajta tökéletlen szervek, melyek -elpusztultak, mert nem tudták magukat fentartani, miért nem éri -tekintetünket egy sem ezek közül a formátlan kisérletek közül? -Miért szabott meg magának végül a természet olyan törvényeket, a -melyeknek kezdetben nem volt alávetve? Nem lephet meg, ha egy dolog -bekövetkezik, a míg lehetséges és ha a bekövetkezés nehézségét -kiegyenlíti a koczkavetések mennyisége. Ezt megengedem. Ha azonban -azt mondanák nekem, hogy az átabotában odadobott nyomdai betűk -létrehozták volna az egész Aeneist, nem tartanám érdemesnek -egyetlen lépést is tenni ennek a hazugságnak a megállapítására. -Elfelejted, fogják nekem mondani, a dobások számát. De hány ilyen -dobást kell föltételeznem, hogy valószínűvé tegyem a kombinácziót? -Rám nézve, a ki csak egyet látok, fogadni merek egyre a végtelen -sok ellen, hogy az eredmény nem a véletlenség műve. Vegyétek hozzá, -hogy kombinácziók és véletlenségek mindig csak ugyanolyan -természetű alkotásokat hoznak létre, mint a kombinált elemek, hogy -az organizáczió és az élet sohasem jönnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_387" id="Page_387">-387-</a></span> létre -az atómok egy dobásából és hogy a vegyész, mikor vegyületeit -összekeveri, nem fogja őket tégelyében érzésre és gondolkodásra -birni.<a name="FNanchor_98" id="FNanchor_98"></a><a href= -"#Footnote_98" class="fnanchor">98)</a></p> -<p>Meglepetéssel és csaknem megbotránkozva olvastam Nieuwentitet. -Hogy akarhatott ez az ember könyvet írni a természet csodáiról, -melyek alkotójuk bölcseségét mutatják? Könyve oly terjedelmes -lehet, mint a világ és még mindig nem merítené ki tárgyait; és a -mint belefogunk a részletekbe, a legnagyobb csoda, az egésznek -harmóniája és összeillése elkerüli figyelmünket. Az élő és -organizáló testek nemzése maga is örvénye az emberi szellemnek; az -áthághatatlan korlát, melyet a természet vetett a különböző fajok -közé, hogy össze ne keveredjenek, teljes nyilvánvalósággal mutatja -czélzatait. Nem elégedett meg a rend megállapításával, biztos -rendszabályokat is szabott meg, hogy ezt semmi sem zavarhassa.</p> -<p>Nincs olyan lény a mindenségben, a melyet ne lehetne bizonyos -tekintetben úgy tekinteni, mint az összes többiek közös központját, -a mely körül mind el vannak rendezve, úgy hogy kölcsönösen czéljai -és eszközei egymásnak. Az ész összezavarodik és elvész a -kapcsolatoknak ebben a végtelenségében, melyek közül egy sincs sem -összezavarodva, sem elveszve a tömegben. Mennyi képtelen föltevés -kell a véletlenül mozgó anyag vak mechanizmusa e harmóniájának -levezetésére! Azok, a kik tagadják annak a czélzatnak az egységét, -a mely e nagy egész minden részletének kapcsolataiban nyilvánul, -hiába leplezik szószátyárságukat abstractiókkal, coordinatiókkal, -általános elvekkel, <span class="pagenum"><a name="Page_388" id= -"Page_388">-388-</a></span> jelképes kifejezésekkel; tehetnek, a -hogy akarnak, nekem lehetetlen felfogni az ily állandóan -elrendezett lények rendszerét, hacsak nem tételezek fel egy -értelmet, a mely elrendezi. Nem tőlem függ, hogy higyjem-e, hogy a -passiv és halott természet élő és érző lényeket hozhatott létre, -hogy a vak végzet értelmes lényeket hozhatott létre, hogy az, a mi -nem gondolkodik, gondolkodó lényeket hozhatott létre.</p> -<p>Azt hiszem tehát, hogy a világot egy hatalmas és bölcs akarat -kormányozza; látom, vagyis inkább érzem és ezt tudnom fontos. De -maga ez a világ örökös-e vagy teremtett? Van-e a dolgoknak egyetlen -elve? Kettő van-e vagy több? És mi a természetük? Nem tudok erről -semmit és mi ez nekem? A mint ezek az ismeretek érdekesekké válnak -rám nézve, törődni fogok megszerzésükkel; addig lemondok a henye -kérdésekről, melyek nyugtalaníthatják önszeretetemet, de -hasznavehetetlenek életem módjára és fölötte állnak elmémnek.</p> -<p>Gondolj mindig arra, hogy én nem tanítlak nézetemre, hanem -elédbe tárom. Akár örök az anyag, akár teremtett, akár van passziv -principium, akár nincs, mindig bizonyos, hogy az egész egy és egy -egyetlen értelmet nyilvánít ki, mert nem látok semmit, a mi nincs -ugyanabban a rendszerben elrendezve és a mi nem ugyanazon czél felé -halad, t. i. az egésznek a megszabott rendben való fentartása felé. -Ezt a lényt, a mely akar és tud, ezt az önmaga által tevékeny -lényt, akármilyen is, a mely mozgatja a mindenséget és elrendez -minden dolgot, ezt nevezem én Istennek. Ehhez a névhez az értelem, -a hatalom, az akarat eszméit fűzöm, a melyeket én foglaltam össze -és a jóságéit, mely ezeknek közvetlen következménye; de ezzel nem -ismerem meg jobban a lényt, melynek ezeket tulajdonítom; egyformán -elburkolja magát érzékeim és értelmem elől; mennél többet -gondolkodom róla, annál jobban összezavarodom; egész bizonyosan -tudom, hogy létezik és hogy önmaga által létezik; tudom, hogy az én -létem alá van rendelve az az övének és hogy mindazok a dolgok, -melyeket ismerek, ugyanebben a helyzetben vannak. Észreveszem -Istent mindenütt műveiben; érzem magamban, látom magam körül -<span class="pagenum"><a name="Page_389" id= -"Page_389">-389-</a></span> mindenfelé, de a mint önmagában akarom -szemlélni, a mint keresni akarom, hogy hol van, hogy mi, milyen a -substantiája, eltünik előlem és zavarba jött szellemem nem vesz -észre többé semmit.</p> -<p>Tehetetlenségem tudatától áthatva, nem fogok soha az Isten -lényegéről okoskodni, hacsak nem kényszerít rá az ő hozzám való -viszonyulásának érzése. Ezek az okoskodások mindig koczkázatosak; a -bölcs embernek csak remegve szabad rájuk adni magát és abban a -biztos tudatban, hogy nem teremtetett kimerítésükre, mert nem az a -legnagyobb káromlása az Istenségnek; ha nem gondolunk rá, hanem az, -ha rosszul gondolunk rá.</p> -<p>Miután fölfedeztem attributumai közül azokat, melyek által -felfoghatom létezését, visszatérek magamhoz és keresem, milyen -rangot foglalok el az általa kormányzott dolgok rendjében, a melyet -képes vagyok vizsgálni. Tagadhatatlanul az első rangban találom -magamat fajom révén, mert akaratom által és ennek végrehajtására -hatalmamban álló eszközeim által több erőm van, hogy hassak az -engem körülvevő összes testekre vagy hogy tetszésem szerint odadjam -magamat hatásuknak vagy elvonjam magamat tőle, mint a mennyivel -közülük bármelyik bír, hogy akaratom ellenére hasson rám maga a -fizikai impulsió által; értelmességem révén pedig én vagyok az -egyetlen, a kinek áttekintése van az egész fölött. Mely lénye a -világnak tudja, az emberen kívül, megfigyelni a többieket mind, -melyik tud mérlegelni, számítani, előre látni mozdulataikat, -hatásaikat és hogy úgy mondjam, hozzáfűzni a közös lét érzését -saját egyéni létének érzéséhez? Mi van abban olyan nevetséges, ha -azt gondolom, hogy minden az én számomra készült, mikor én vagyok -az egyedüli, a ki mindent magára tud vonatkoztatni?</p> -<p>Igaz tehát, hogy az ember királya a földnek, melyen lakik, mert -nemcsak megszelidíti az állatokat, nemcsak rendelkezik az elemekkel -leleményessége által, hanem ő tud egyedül a földön rendelkezni a -földdel s elmélkedése által elsajátítja magának még a csillagokat -is, a melyekhez nem tud fölérni. Mutassanak nekem még egy állatot a -földön, a mely hasznát tudja venni a tűznek és a mely meg tudja -<span class="pagenum"><a name="Page_390" id= -"Page_390">-390-</a></span> csodálni a napot. Hogyan! Meg tudom -figyelni, meg tudom ismerni a tényeket és kapcsolataikat, érezni -tudom, mi a rend, a szépség, az erény, szemlélni tudom a -világegyetemet, föl tudok emelkedni addig a kézig, a mely -kormányozza, tudom szeretni és cselekedni a jót – és az állatokhoz -hasonlítsam magamat! Aljas lélek, szomorú filozofiád tesz hozzájuk -hasonlóvá; vagyis inkább hiába akarod magadat lealjasítani, -szellemed tanúságot tesz elveid ellen, jótékony szived megczáfolja -elméletedet és még tehetségeiddel való visszaélésed is ezek -kitünőségét bizonyítja önmagad ellen.</p> -<p>A mi engem illet, én, a kinek nincs vitatni való rendszerem, én, -egyszerű és igaz ember, a kit nem ragad el egyik párt dühe sem és a -ki nem tartott számot a szektafőnökség dicsőségére, a ki meg vagyok -elégedve a helylyel, melyet Isten juttatott nekem, rajta kívül nem -látok semmi különbet, mint a saját fajom; és ha meg kellene -választanom a helyemet a lények rendjében, mi többet választhatnék, -mint hogy ember legyek.</p> -<p>Ez a megfontolás nem tesz annyira gőgössé, mint a mennyire -meghat, mert ezt a helyzetet nem magam választottam és nem -számítható egy oly lény érdeméül, a mely még nem is létezett. -Láthatom-e magamat annyira kitüntetettnek a nélkül, hogy szerencsét -ne kívánjak magamnak ehhez a tiszteletreméltó álláshoz és hogy ne -áldjam azt a kezet, a mely bele juttatott? Első -magamba-szállásomból a hála és áldás érzése születik fajom alkotója -iránt, ebből az érzésből pedig első hódolatom a jótékony Istenség -iránt. Imádom a legfőbb hatalmat és megindulok jótéteményein. Nincs -rá szükségem, hogy tanítsanak erre a kultuszra, maga a természet -diktálja nekem. Nem természetes következése-e az önszeretetnek, -hogy tiszteljük azt, a ki pártunkat fogja és szeressük, a ki jót -akar nekünk?</p> -<p>De mi lesz belőlem, a mikor, hogy megismerjem egyéni helyemet a -fajomban, a különböző rangfokozatokat és azokat az embereket -szemlélem, a kik ezeket betöltik? Micsoda látvány! Hol a rend, -melyet megfigyeltem? A természet képe csak összhangot és -arányosságot nyújtott, az emberi nemé csak zavart, rendetlenséget -nyujt! Az elemek között <span class="pagenum"><a name="Page_391" -id="Page_391">-391-</a></span> összhang uralkodik, az emberek pedig -a zűrzavarban vannak! Az állatok boldogok, egyedül a királyuk -boldogtalan! Oh bölcseség, hol vannak a törvényeid? Oh, -gondviselés, így uralkodol a világon? Jóltevő lény, mi lett -hatalmadból? Látom a bajt e földön.</p> -<p>Elhinnéd-e, kedves barátom, hogy ezekből a szomorú -elmélkedésekből és ezekből a látszólagos ellenmondásokból alakulnak -szellememben a lélekről való fenséges eszmék, melyek eddigelé nem -következtek kutatásaimból? Elmélkedve az ember természetéről, két -határozott elvet véltem benne felfedezhetni, a melyek egyike -fölemelte az embert az örök igazságok tanulmányozásáig, az igazság -és az erkölcsi jó szeretetéig, az intellektuális világ tájaira, -melyek szemlélete teszi a bölcs gyönyöreit, – másika pedig -alacsonyan önmagába rántotta vissza, alávetette az érzékek -uralmának, a szenvedélyeknek, melyek ezeknek szolgái és általuk -elnyomta mindazt, a mi az előbbinek érzéseit sugallta neki. Érezve, -hogy e két ellenkező irány vonz maga felé és összeütközik bennem, -ezt mondtam magamban: Nem, az ember nem egy; akarok és nem akarok, -egyszerre rabszolgának és szabadnak érzem magamat; látom a jót, -szeretem és a rosszat teszem; aktiv vagyok, mikor az észre -hallgatok, passziv vagyok, mikor a szenvedélyek elragadnak és ha -áldozatul esem, az a legnagyobb kínom, hogy érzem, ellent tudtam -volna állani.</p> -<p>Fiatal ember, hallgass bizalommal, én mindig jóhiszemű leszek. -Ha a lelkiismeret az előítéletek műve, akkor kétségkívül nincs -igazam, és nincs kinyilvánított erkölcs, de ha természetes hajlama -az embernek, hogy előnyt adjon magamagának és ha az igazság elemi -érzése mégis veleszületett az emberi szívvel, akkor oldja meg -ezeket az ellenmondásokat az, a ki egyszerű lényt csinál az -emberből és én csak egy substantiát fogok elismerni.</p> -<p>Észre fogod venni, hogy a <i>substantia</i> szó alatt általában -a valami eredeti tulajdonsággal ellátott lényt értem, elvonva -belőle minden részleges és másodlagos módosulást. Ha tehát az -eredeti tulajdonságok mind, melyek előttünk ismeretesek, -egyesülhetnek ugyanabban az egy lényben, csak egy substantiát kell -feltételezni, de ha vannak köztük, <span class="pagenum"><a name= -"Page_392" id="Page_392">-392-</a></span> melyek kölcsönösen -kizárják egymást, akkor annyi a különböző substantia, a hány ilyen -kizárást eszközölni lehet. Elmélkedjél erről; a magam részéről -nekem, bármit mond is Locke, csak kiterjedőnek és oszthatónak kell -ismernem az anyagot, hogy biztos legyek benne, hogy nem tud -gondolkozni; és ha egy filozofus azt mondaná nekem, hogy a fák -éreznek és a sziklák gondolkodnak.<a name="FNanchor_99" id= -"FNanchor_99"></a><a href="#Footnote_99" class="fnanchor">99)</a> -hiába akarna zavarba ejteni szubtilis érveivel, nem tudok benne -egyebet látni, csak rosszhiszemű szofistát, a ki jobb szeret érzést -tulajdonítani a köveknek, mint lelket az embernek.</p> -<p>Vegyünk fel egy süketet, a ki tagadja a hangok létezését, mert -sohasem érintették a fülét. Szeme elé teszek egy húros hangszert, -melynek megfelelően hangolt hangját <span class="pagenum"><a name= -"Page_393" id="Page_393">-393-</a></span> egy másik elrejtett -hangszeren szólaltatom meg. A süket látja rezegni a húrt; ezt -mondom neki: Ezt a hang teszi. Dehogy, feleli ő, a húr -reszketésének oka benne magában van, minden testnek közös -tulajdonsága, hogy így rezeg. Mutasd meg hát nekem, folytatom én, -ezt a rezgést más testekben vagy legalább ok nélkül ebben a húrban. -Nem tudom, felel a süket, de mivel nem foghatom fel, hogy rezeghet -ez a húr, miért kellene ezt a te hangjaiddal magyaráznom, a -melyekről nincs legcsekélyebb fogalmam sem? Ez annyi, mint egy -homályos tényt egy még homályosabb okkal magyarázni. Vagy tedd -számomra érezhetőbbé a hangokat, vagy pedig azt mondom, hogy nem -léteznek.</p> -<p>Mennél többet elmélkedem az emberi szellem gondolatáról és -természetéről, annál inkább azt találom, hogy a materialisták -okoskodása hasonlít ezéhez a süketéhez. Valóban, süketek a belső -hang iránt, a mely nehezen félreérthető hangon kiált nekik: A gép -nem gondolkozik, sem mozgás, sem alak nem idézhet elő gondolkodást; -van valami benned, a mi igyekszik eltépni azokat a kötelékeket, -melyek korlátozzák; a tér nem mérték számodra, az egész mindenség -nem elég nagy neked: érzéseidnek, vágyaidnak, nyugtalanságodnak, -még a gőgödnek is más az alapja, mint az a szűk test, a melyben -lelánczolva érzed magadat.</p> -<p>Egy anyagi lény sem tevékeny önmagától, én pedig az vagyok. -Akárhogy el akarják ezt tőlem vitatni, én érzem és ez az érzés -erősebben szól hozzám, mint az ész, a mely ellent mond neki. Van -testem, a melyre a többi testek hatnak és a mely rájuk hat; ez a -kölcsönös hatás nem szenved kétséget; az akaratom azonban független -érzékeimtől; beleegyezem vagy ellenállok, legyőzetem vagy győztes -vagyok és tökéletesen érzem magamban, mikor megteszem azt, a mit -tenni akartam vagy mikor nem teszek egyebet, mint hogy engedek -szenvedélyeimnek. Mindig megvan a hatalmam, hogy akarjak, de nincs -mindig erőm, hogy akaratomat végrehajtsam. Ha átengedem magamat a -kísértéseknek, a külső tárgyak impulsiója szerint cselekszem. A -mikor szememre vetem magamnak ezt a gyöngeséget, csak akaratomra -hallgatok; rabszolga vagyok bűneim révén <span class= -"pagenum"><a name="Page_394" id="Page_394">-394-</a></span> és -szabad a lelkiismereti furdalásaim révén; szabadságom érzése csak -akkor törlődik ki belőlem, mikor lealjasodom és mikor végül már nem -engedem, hogy lelkem szava fölemelkedjék a test törvénye ellen.</p> -<p>Csak a saját akaratom érzése által ismerem az akaratot s az -értelmet sem ismerem jobban. Mikor azt kérdezik tőlem, mi az az ok, -a mely meghatározza az akaratomat: a magam részéről azt kérdezem, -mi az az ok, a mely meghatározza az itéletemet, mert világos, hogy -ez a két ok csak egy és ha jól megértjük, hogy az ember ítéleteiben -cselekvő, hogy értelme nem egyéb, mint az összehasonlítás és ítélés -képessége, látni fogjuk, hogy a szabadsága is csak hasonló képesség -vagy ebből származik; úgy választja a jót, a hogy megítélte az -igazat, ha hamisan ítélte meg, akkor a rosszat választja. Mi tehát -az az ok, a mely meghatározza az akaratát? Az ítélete. És mi az az -ok, a mely meghatározza ítéletét? Értelmi képessége, itélő -képessége; a meghatározó ok benne magában van. Ezen túl nem értek -meg többé semmit.</p> -<p>Kétségkívül nem vagyok olyan szabad, hogy ne akarjam saját -javamat, nem vagyok olyan szabad, hogy a káromat akarjam, de a -szabadságom épen abban áll, hogy csak azt birom akarni, a mi nekem -megfelel vagy a mit ilyennek vélek és semmi, a mi idegen tőlem, nem -határoz meg. Az következik ebből, hogy nem vagyok a magam ura, mert -nem vagyok képes arra, hogy másvalaki legyek, mint a ki vagyok?</p> -<p>Minden tevékenységnek alapelve egy szabad lény akaratán -alapszik; ezen túl nem lehet menni. Nem a szabadság szó nem jelent -semmit, hanem a szükség. Föltételezni valami tényt, valami -eredményt, a mely nem származik egy cselekvő principiumból, annyi, -mint ok nélküli eredményeket tételezni fel, annyi, mint beleesni a -circulus vitiosusba. Vagy nincs első impulsió, vagy nincs minden -impulsiónak előzetes oka és nincs igazi akarat szabadság nélkül. Az -ember tehát szabad a cselekedeteiben és mint ilyen át van -lelkesítve egy immateriális substantiával; ez az én harmadik -hitczikkelyem. Ebből a három elsőből könnyen levezetheted -<span class="pagenum"><a name="Page_395" id= -"Page_395">-395-</a></span> a többit mind, a nélkül, hogy tovább is -felsoroljam őket.</p> -<p>Ha az ember cselekvő és szabad, önmagától cselekszik; mindaz, a -mit szabadon tesz, nem tartozik bele a gondviselés rendezett -rendszerébe és nem számítható fel ennek. Ez nem akarja a rosszat, a -mit az ember tesz, mikor visszaél a szabadsággal, melyet adott -neki; de nem akadályozza meg benne, akár azért, mert egy ily gyönge -lénytől ez a rossz semmi az ő szemében, akár mert nem is -akadályozhatja szabadságának sérelme nélkül, hogy nagyobb rosszat -ne tegyen természetének lealacsonyítása által. Szabaddá tette, hogy -tetszése szerint tegye, ne a rosszat, hanem a jót. Abba a módba -juttatta, hogy megtehesse ezt a választást, jól felhasználva a -képességeket, melyekkel megáldotta, de annyira korlátozta erőit, -hogy a visszaélés a szabadsággal, melyet adott neki, nem zavarhatja -az általános rendet. A rossz, a mit ember tesz, visszaesik rá a -nélkül, hogy bármit is változtasson a világ rendszerében, a nélkül, -hogy megakadályozná, hogy maga az emberi faj fentartsa magát még az -akarata ellenére is. Zúgolódni a miatt, hogy az Isten nem -akadályozza meg a gonosztételt, annyi, mint a miatt zúgolódni, hogy -olyan kitűnő képességüvé tette, a miatt, hogy beleviszi -cselekedeteibe az erkölcsiséget, a mely megnemesíti, a miatt, hogy -megadta neki az erény jogát. A legfőbb gyönyör az önmagával való -megelégedettségben van; ez önmegelégedés megérdemlése végett -vagyunk a földre kitéve és megáldva a szabadsággal, ezért visznek -kísértetbe a szenvedélyek és tart vissza a lelkiismeret. Mit -tehetne ennél többet érdekünkben maga az isteni hatalom is? -Vethetne-e ellenmondást természetünkbe és megadhatná-e a jólét -jutalmát annak, a kinek nincs hatalmában rosszat tenni? Hogyan! -Hogy az ember megakadályoztassék a gonosztevésben, az ösztön -korlátai közé kell zárni és állattá tenni? Nem, lelkem Istene, -sohasem fogom szemedre vetni, hogy a magad képére teremtetted, hogy -szabad, jó és boldog lehessek, mint te!</p> -<p>A képességeinkkel való visszaélés tesz minket boldogtalanokká és -gonoszakká. Bánataink, gondjaink, szenvedéseink <span class= -"pagenum"><a name="Page_396" id="Page_396">-396-</a></span> -önmagunkból erednek. Az erkölcsi rossz tagadhatatlanul a mi művünk -és a fizikai baj nem volna semmi bűneink nélkül, a melyek -érezhetővé tették ránk nézve Nem azért tesz-e képessé a természet -arra, hogy érezzük szükségleteinket, hogy fentartson minket? A -testi fájdalom nem annak jele-e, hogy a gépezet nincs rendben és -nem figyelmeztetés-e arra, hogy gondoskodjunk róla? A halál… Nem -mérgezik-e meg a gonoszok a maguk életét és a miénket? Ki akarna -örökké élni? A halál a gyógyszere a bajoknak, a melyeket magatok -csináltok magatoknak; a természet azt akarta, hogy ne szenvedjetek -mindig. Mily kevés bajnak van alávetve a kezdetleges egyszerűségben -élő ember! Csaknem betegségek nélkül él ép úgy, mint szenvedélyek -nélkül és nem látja, nem is érzi a halált, s a mikor érzi, -nyomorusága kivánatossá teszi számára; ettől fogva nem baj többé -ránézve a halál. Ha beérnők azzal, hogy azok leszünk, a mik -vagyunk, nem kellene megsiratni a sorsunkat, de hogy képzelt -jóllétet kerestünk, ezer valódi bajt szerzünk magunknak. A ki nem -tud egy kis bajt szenvedni, el kell készülve lennie sok -szenvedésre. Ha az ember megrontotta a szervezetét mértéktelen -életével, gyógyszerekkel akarja helyreállítani; a bajt, a melyet -érez, tetézi azzal, a melytől fél; a halált előrelátása -borzasztóbbá teszi és sietteti; mennél jobban akarunk menekülni -előle, annál jobban érezzük és meghalunk a rettegéstől egész -életünkön át, zúgolódva a természet ellen, olyan bajok miatt, a -melyeket azzal szereztünk, hogy sérelmeket követtünk el rajta.</p> -<p>Ember, ne keresd többé a rossz szerzőjét: ez a szerző te magad -vagy. Nincs más rossz, mint az, melyet te cselekszel vagy a melyet -szenvedsz s mind a kettő tőled ered. Az általános rossz csak a -rendetlenségben lehet és én a világ rendszerében látok egy rendet, -a mely nem czáfolja meg magát. A különleges rossz csak annak a -lénynek érzésében van, a mely szenvedi és ezt az érzést az ember -nem a természettől kapta, hanem maga szerezte magának. A -fájdalomnak kevés hatása lehet arra, a ki keveset elmélkedik és a -kinek nincsen sem emlékezete, sem előrelátása. Vedd <span class= -"pagenum"><a name="Page_397" id="Page_397">-397-</a></span> el -gyászos haladásunkat, vedd el tévedéseinket, vedd el az ember művét -és minden jól van.</p> -<p>A hol minden jól van, semmi sem igazságtalan. Az igazság -elválaszthatatlan a jóságtól. Csakhogy a jóság egy korlátlan -hatalom szükséges eredménye és a minden öntudatos lényben -szükségképeni önszereteté. A kinek minden hatalmában áll, -úgyszólván kiterjeszti létét a lényekével. Létrehozni és fentartani -a hatalom örökös tényei; e hatalom nem hat arra, a mi nincs; Isten -nem a halottak istene, nem lehetne romboló és gonosz a nélkül, hogy -önmagának ártson. A kinek minden hatalmában áll, nem akarhat mást, -mint a mi jó.<a name="FNanchor_100" id="FNanchor_100"></a><a href= -"#Footnote_100" class="fnanchor">100)</a> A souverainul jó lény -tehát, mivel souverainul hatalmas, egyúttal souverainul igazságos -is kell hogy legyen, máskülönben ellentmondana magamagának, mert a -rend szeretetének, mely a rendet létrehozza, <i>jóság</i> a neve és -a rend szeretetének, a mely fentartja a rendet, a neve -<i>igazságosság</i>.</p> -<p>Isten, azt mondják, nem tartozik semmivel teremtményeinek. Én -azt hiszem, tartozik nekik mindazzal, a mit igér nekik, mikor a -létet adja nekik. Továbbá: azzal igéri a jót, hogy fogalmat ad -nekik róla és érezteti velük a szükségét. Mennél jobban magamba -szállok, mennél többet kérdem magamat, annál többet olvasom ezeket -a lelkembe írt szavakat: <i>légy igazságos és boldog lészsz</i>. Ez -azonban nem úgy van, ha a dolgok mai állapotát tekintem; a gonosz -boldogul és az igaz el van nyomva. Nézzétek csak, milyen -méltatlankodás lobban fel, mikor ez a várakozás csütörtököt mond! A -lelkiismeret feltámad és zúgolódik alkotója ellen, sóhajtva kiáltja -neki: rászedtél engem!</p> -<p>Rászedtelek, vakmerő! És ki mondta ezt neked? Meg van-e -semmisülve a lelked? Megszüntél-e létezni? Óh, Brutus, fiam, ne -szennyezd be nemes életedet a befejezésével, ne hagyd reményedet és -dicsőségedet testeddel együtt a philippii harczmezőn. Miért mondod: -<i>az erény</i> semmi, mikor <span class="pagenum"><a name= -"Page_398" id="Page_398">-398-</a></span> épen megnyerendő vagy a -te erényed jutalmát? Azt hiszed, meg fogsz halni: nem, élni fogsz -és akkor fogok beváltani mindent, a mit igértem neked.</p> -<p>A türelmetlen halandók zúgolódásaiból itélve azt mondaná az -ember, hogy Isten az érdem előtt tartozik nekik a jutalommal és -hogy köteles előre megfizetni az erényükért.</p> -<p>Óh legyünk csak előbb jók és aztán leszünk boldogok. Ne -követeljük a díjat a győzelem előtt, a bért a munka előtt. Nem a -versenypályán koronázzák meg szent játékaink győzteseit, mondja -Plutarchus,<a name="FNanchor_101" id="FNanchor_101"></a><a href= -"#Footnote_101" class="fnanchor">101)</a> hanem miután a pályát -befutották.</p> -<p>Ha a lélek immateriális, túlélheti a testet és ha túléli, a -gondviselés igazolva van. Ha nem volna más bizonyítékom a lélek -immaterialitásáról, mint a gonosz diadala és az igaz elnyomatása -ezen a világon, már maga e miatt sem kételkedhetném benne. Ilyen -feltünő disszonanczia az egyetemes összhangban rászorítana, hogy -keressem a megoldását. Ezt mondanám magamban: Nem ér minden ránk -nézve véget az élettel, a halállal minden a maga rendjébe jut -vissza. Igaz, abba a zavarba jutnék, hogy kérdeznem kellene, hol -van az ember, mikor mindaz, a mi benne érzéki, megsemmisül. Ez a -kérdés rám nézve többé nem nehézség, a mint két substantiát -ismertem el. Nagyon egyszerű dolog, hogy testi életem folyamán, -mikor mindent csak érzékeim útján veszek észre, minden kisiklik -előlem, a mi nincs nekik alávetve. Mikor a test és lélek egyesülése -megszakad, fel tudom fogni, hogy az előbbi feloszolhatik, a másik -megmaradhat. Miért vonná maga után az egyiknek elpusztulása a -másiknak elpusztulását? Ellenkezőleg, oly különböző természetüek -lévén, egyesülésük által erőszakolt állapotban voltak és ha ez az -egyesülés megszűnik, mindkettő visszatér természetes állapotába: az -aktiv és élő substantia visszanyeri mindazt az erejét, melyet a -passziv és holt substantia mozgatására használt fel. Sajnos, nagyon -is érzem bűneimen, hogy az ember csak félig él élete folyamán és a -lélek élete csak a test halálakor kezdődik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_399" id="Page_399">-399-</a></span></p> -<p>De milyen ez az élet? És vajjon a lélek halhatatlan e -természeténél fogva? Nem tudom. Korlátolt értelmem nem fog fel -semmit, a mi korlátlan, mindaz, a mit végtelennek mondanak, -elsiklik előlem. Mit tagadhatok vagy állíthatok? Miféle -okoskodásokat csinálhatok arról, a mit nem tudok felfogni? Hiszem, -hogy a lélek eléggé túléli a testet arra, hogy a rend fentartassék; -ki tudja, hogy eléggé-e arra is, hogy örökké tartson? Mindenesetre -felismerem azt, hogy miként használódik és pusztul el részeinek -széjjeloszlása által a test, de nem birom felfogni a gondolkodó -lény hasonló elpusztulását s nem birom elképzelni, hogyan halhat -meg. Miután ez a föltevés megvigasztal és nincs benne semmi -észszerűtlen, miért félnék rászánni magamat?</p> -<p>Érzem a lelkemet, ismerem az érzés és a gondolat útján, tudom, -hogy van, a nélkül, hogy tudnám, milyen a lényege; nem tudok -okoskodni olyan fogalmakon, melyekkel nem birok. Azt jól tudom, -hogy az <i>én</i> azonossága csak az emlékezet útján tartja fenn -magát és hogy valóban ugyanaz a lény legyek, ehhez az kell, hogy -emlékezzem rá, hogy voltam. Mármost halálom után nem tudnék arra -visszaemlékezni, a mi életem folyamán voltam, ha nem emlékszem arra -is, a mit éreztem, következőleg a mit csináltam és nem kételkedem -benne, hogy ez az emlék fogja tenni egy napon a jók boldogságát és -a gonoszok kínját. Idelenn ezer égő szenvedély emészti fel a belső -érzést és félrevezetik a lelkiismeretet. A megalázások, a -keserűségek, melyek az erény gyakorlásával együtt járnak, -megakadályozzák, hogy ne érezhessük minden varázsát. De mikor -megszabadulva az illuzióktól, melyeket testünk és érzékeink idéznek -fel, élvezhetjük a legfőbb Lény szemléletét és az örök igazságokat, -melyeknek ő a forrása, mikor a rend szépsége meg fogja ragadni -lelkünk minden erejét és egyedül azzal leszünk elfoglalva, hogy -összehasonlítsuk azt, a mit tettünk, azzal, hogy mit kellett volna -tennünk, akkor a lelkiismeret szava vissza fogja nyerni erejét és -uralmát, akkor a tiszta gyönyör, a mely az önmagunkkal való -megelégedésből ered és a keserű megbánás lealjasodásunk miatt -kimeríthetetlen érzésekkel fogják megjelölni azt a sorsot, melyet -<span class="pagenum"><a name="Page_400" id= -"Page_400">-400-</a></span> kiki előkészített magának. Ne -kérdezzetek, óh jó barátom, vannak-e a boldogságnak és szenvedésnek -más forrásai: nem tudom; azok pedig, a melyeket képzelek, elegendők -arra, hogy megvigasztaljanak erre az életre és hogy egy másik élet -reményét keltsék fel bennem. Nem mondom, hogy a jók megnyerik -jutalmukat, mert mi más jót várhat egy kitünő lény, mint hogy a -természetnek megfelelően él? Azt azonban mondom, hogy boldogok -lesznek, mert alkotójuk, minden igazságnak alkotója, nem azért -tette őket érzőkké, hogy szenvedjenek és mert nem éltek vissza -szabadságukkal a földön s így nem rontották meg rendeltetésüket -saját hibájuk által, mindazáltal szenvedtek ebben az életben, tehát -kárpótoltatni fognak egy másikban. Ez az érzés nem annyira az ember -érdemére van alapítva, mint inkább a jóság fogalmára, a mely -előttem elválaszthatatlannak tünik fel az isteni lényegtől. Én csak -azt tételezem fel, hogy a világrend törvényei meg fognak őriztetni -és Isten önmagában állhatatos marad.<a name="FNanchor_102" id= -"FNanchor_102"></a><a href="#Footnote_102" class= -"fnanchor">102)</a></p> -<p>Ne kérdezd azt sem, hogy a gonoszok szenvedései örökké tartók-e -és hogy megfelel-e lényük alkotójának jóságával, hogy örök -szenvedésre itélje őket. Ezt sem tudom és nincs meg bennem a -hiábavaló kiváncsiság, hogy haszontalan kérdéseket feszegessek. Mit -törődöm én azzal, hogy mi lesz a gonoszokból? Nem sokat érdekel az -ő sorsuk. Mindazonáltal nehezen hiszem, hogy végtelen kínokra -vannak itélve. Ha a legfőbb igazság megboszulja magát, akkor már -ebben az életben boszulja meg magát. Ti és a ti tévedéseitek, óh -nemzetek, vagytok a szolgái ebben. A bajokat, melyeket magatok -okoztok magatoknak, használja fel azoknak a bűnöknek a -megbüntetésére, melyek a bajokat előidézték. Telhetetlen, -irigységtől, kapzsiságtól és becsvágytól mardosott szivetekben -büntetnek a bosszúálló szenvedélyek csalfa boldogulásotok közben -bűntetteitekért. Mi szükség van arra, hogy a túlvilágra menjünk a -poklot keresni? Megvan már ezen a világon a gonoszok szivében. -<span class="pagenum"><a name="Page_401" id= -"Page_401">-401-</a></span></p> -<p>A hol mulandó szükségleteink véget érnek, a hol megszünnek -esztelen vágyaink, ott véget kell hogy érjenek szenvedélyeink és -bűneink. Micsoda elfajzottságra volnának képesek a tiszta -szellemek? Nem lévén szükségük semmire, miért lennének gonoszok? Ha -meg lévén szabadítva durva érzékeinktől, minden boldogságuk a -lények szemléletében van, csak a jót akarhatják és a ki nem gonosz -többé, lehet az örökre szerencsétlen? Ezt vagyok hajlandó hinni, de -nem vesződöm vele, hogy elhatározzam magamat ebben a kérdésben. Óh, -kegyes és jó lény, bármilyenek a határozataid, imádom őket; ha -örökre megszünteted a gonoszokat, meg semmisítem gyönge -okoskodásomat igazságod előtt, de ha ezeknek a boldogtalanoknak a -lelkifurdalásai idővel kialszanak, ha szenvedéseik véget érnek, ha -egy napon ugyanaz a béke vár valamennyiünkre, akkor dicsőitlek -érte. Vajjon a gonosz nem testvérem-e? Hányszor estem kísértetbe, -hogy hasonló legyek hozzá! Ha megszabadulva nyomorúságától, -elveszti a velejáró rosszindulatot is, legyen olyan boldog, mint -én; boldogsága nem hogy felkeltené féltékenységemet, hanem még -szaporítja az én boldogságomat.</p> -<p>Így műveiben szemlélve Istent és azokban a tulajdonságaiban -tanulmányozva őt, melyeket fontos nekem ismerni, eljutottam odáig, -hogy fokonkint kiterjeszszem és megnöveljem azt a kezdetben -tökéletlen és korlátolt fogalmat, melyet erről a mérhetetlen -lényről alkottam magamnak. De ha ez a fogalom nemesebbé és nagyobbá -vált, egyúttal kevésbbé is áll arányban az emberi észszel. A mint -közeledem szellemben az örök világossághoz, fénye elkápráztat, -megzavar és kénytelen vagyok lemondani mindazokról a földi -fogalmakról, melyek segítettek őt elképzelni. Az Isten nem testi és -érzékelhető többé; a legfőbb értelem, a mely a világon uralkodik, -nem a világ maga többé; hiába emelem fel- és fárasztom elmémet -felfoghatatlan lényegének felfogásával. Ha azt hiszem, hogy ő adja -a világot és a tevékenységet az élő és tevékeny substantiának, mely -a lelkes testeken uralkodik, ha azt hallom mondani, hogy lelkem -szellemi és hogy Isten szellem, felháborodom az isteni lényegnek -ezen a lealacsonyításán. Mintha Isten és az én lelkem ugyanolyan -természetűek <span class="pagenum"><a name="Page_402" id= -"Page_402">-402-</a></span> volnának, mintha nem Isten volna az -egyedüli absolút, az egyedüli igazán tevékeny, érző, gondolkodó, -önmaga által akaró lény, a melytől a gondolatot, az érzést, a -tevékenységet, az akaratot, a szabadságot, a létet nyertük! Csak -azért vagyunk szabadok, mert ő azt akarja, hogy azok legyünk és az -ő megmagyarázhatatlan substantiája az a lelkünknek, a mi a lelkünk -a testünknek. Hogy ő teremtette-e az anyagot, a testeket, a -szellemeket, a világot, arról nem tudok semmit. A teremtés fogalma -megzavar és túlhalad fogalmam körén; annyiban hiszek benne, a -mennyiben fel tudom fogni; de tudom, hogy ő alkotta a mindenséget -és mindazt, a mi létezik, hogy ő csinált s rendezett el mindent. -Isten kétségkívül örök, de át tudja-e fogni elmém az örökkévalóság -fogalmát? Miért fizessem ki magamat gondolat nélküli szavakkal? Azt -felfogom, hogy Isten a dolgok előtt való, hogy meglesz addig, a míg -e dolgok és hogy meglesz még azon túl is, mikor egy nap minden -véget fog érni. Hogy egy lény, melyet nem tudok felfogni, létrehoz -más lényeket, ez csak homályos és érthetetlen; de hogy a lét és a -semmi önmaguktól egymásba változzanak át, ez kézzel fogható -ellenmondás, nyilvánvaló képtelenség.</p> -<p>Isten értelmes, de hogyan? Az ember értelmes, mikor okoskodik, a -legfőbb értelemnek azonban nincs szüksége okoskodásra, számára -nincsenek sem præmisszák, sem következések, sőt itéletek sincsenek; -merőben intuitiv, egyformán látja mindazt, a mi lehet, az összes -igazságok rá nézve csak egyetlen eszme, mint a hogy az összes -helyek egyetlen pont és az összes idők egyetlen pillanat. Az emberi -erő eszközök által cselekszik, az isteni erő magamaga által. Isten -képes, mert akar, akarata a hatalma. Isten jó, ennél semmi sem -nyilvánvalóbb; csakhogy a míg az ember jósága a felebarátja iránti -szeretet, Isten jósága a rend iránti szeretet, mert a rend által -tartja fenn mindazt, a mi létezik és kapcsol össze minden részt az -egészszel. Isten igazságos, erről meg vagyok győződve, ez jóságának -következése; az emberek igazságtalansága az ő művük, nem pedig az -övé; az erkölcsi rendetlenség, a mely a filozófusok szemében a -gondviselés ellen <span class="pagenum"><a name="Page_403" id= -"Page_403">-403-</a></span> tanuskodik, az én szememnek csak annál -jobban megmutatja. Az ember igazságossága azonban az, hogy megadja -mindenkinek, a mi az övé, az Isten igazságossága pedig, hogy -számadást kér mindenkitől arról, a mit adott neki.</p> -<p>Ha fokról-fokra felfedezem ezeket a tulajdonságokat, melyekről -nincs semmiféle abszolút fogalmam, akkor az csak kényszerű -következések, elmémnek helyes használata által történik; de a -nélkül állítom őket, hogy meg tudnám érteni, ez pedig alapjában -véve annyi, mintha nem állítanék semmit. Hiába mondom magamban: -Isten ilyen, érzem, bebizonyítom magamnak; azért nem tudom jobban -felfogni, hogy lehet az Isten ilyen.</p> -<p>Végül mennél jobban erőlködöm szemlélni végtelen lényegét, annál -kevésbbé fogom fel; de nekem elég az, hogy van s mennél kevésbbé -fogom fel, annál jobban imádom. Megalázom magamat és ezt mondom -neki: «Lények lénye, azért vagyok, mert te vagy; a saját -eredetemhez emelkedem fel, mikor szüntelenül rólad elmélkedem. -Elmémnek legméltóbb használata, hogy megsemmisítem magamat előtted; -ez az én szellemem elragadtatása, ez gyöngeségem varázsa, hogy -nagyságodtól lesujtottnak érzem magamat.</p> -<p>Miután így az érzékelhető tárgyak benyomásából és a belső -érzésből, a mely módot ad nekem az okok megítélésére természetes -belátásom szerint, levezettem az alapvető igazságokat, melyeket -felismernem fontos volt, hátramarad, hogy keressem, mely elveket -kell ebből levezetnem magaviseletemre nézve és mely szabályokat -kell magamnak előirnom, hogy betöltsem rendeltetésemet e földön, -annak szándéka szerint, a ki itt elhelyezett. Mindig a módszeremet -követve, az alapelveknek ezeket a szabályait nem vonom le valami -magas filozófiából, hanem megtalálom őket a szivemben, a hova a -természet írta be kitörölhetetlen betűkkel. Csak meg kell kérdeznem -magamat arra nézve, a mit tenni akarok: minden, a mit jónak érzek, -jó, minden, a mit rossznak érzek, rossz; minden kazuisták -legjobbika a lelkiismeret és csak akkor folyamodunk az okoskodás -szubtilitásaihoz, mikor alkudozni kezdünk a lelkiismeretünkkel. -Minden gondoskodás elseje a magunkról való gondoskodás, -<span class="pagenum"><a name="Page_404" id= -"Page_404">-404-</a></span> mégis hányszor mondja nekünk a belső -hang, hogy ha másnak rovására teszszük, a mi nekünk jó, akkor -rosszat teszünk! Azt hiszszük, hogy a természet ösztökélését -követjük, holott szembeszállunk vele, meghallgatjuk, a mit -érzékeinknek mond s elvetjük, a mit a szivünknek mond, az aktiv -lény engedelmeskedik, a passziv lény parancsol. A lelkiismeret a -lélek szava, a szenvedélyek a test szavai. Csodálni való-e, ha ez a -két nyelv gyakran ellentmond egymásnak? És akkor melyikre kell -hallgatni? Az ész nagyon gyakran megtéveszt, nagyon is sok jogot -szereztünk rá, hogy visszautasítsuk; a lelkiismeret ellenben nem -téveszt meg soha, ő az ember igazi vezetője, az a léleknek, a mi az -ösztön a testnek;<a name="FNanchor_103" id= -"FNanchor_103"></a><a href="#Footnote_103" class= -"fnanchor">103)</a> a ki ezt követi, az a természetnek -engedelmeskedik és nem fél az eltévedéstől. Ez a pont fontos, -folytatta jóltevőm, látva, hogy félbe akarom szakítani; engedd meg, -hogy kissé elidőzzem megvilágításával.</p> -<p>Cselekedeteink minden erkölcsisége abban az ítéletben -<span class="pagenum"><a name="Page_405" id= -"Page_405">-405-</a></span> van, melyet róla magunkban viselünk. Ha -igaz, hogy a jó jó, akkor annak kell lennie szivünk mélyében ép -úgy, mint műveinkben és az igazságosság első díja az az érzés, hogy -gyakorolják Ha az erkölcsi jóság megegyezik természetünkkel, akkor -az ember csak annyiban lehetne egészséges szellemű és jól alkotott, -a mennyiben jó. Ha nem egyezik meg és az ember természettől fogva -gonosz, akkor nem szünhetik meg az lenni a nélkül, hogy tönkre ne -menjen és a jóság benne csak bűn a természet ellen. Arra lévén -alkotva, hogy ártson az embertársainak, mint a hogy a farkas arra -van alkotva, hogy megfojtsa zsákmányát, az emberséges ember ép -olyan elfajzott állat lenne, mint a szánakozó farkas és csupán az -erény okozna nekünk lelki furdalásokat.</p> -<p>Szálljunk magunkba, oh, fiatal barátom, vizsgáljuk meg, -félretéve minden személyes érdeket, hogy merre vezetnek minket -hajlamaink. Milyen látvány van leginkább kedvünkre, mások -szenvedéseié vagy boldogságáé? Mit kedvesebb tennünk és mi hagy -maga után kellemesebb benyomást, miután megtettük: egy jótékony -cselekedet-e vagy egy gonosz cselekedet? Ki iránt érdeklődtök -szinpadjaitokon? Vajjon a gonosz tettekben gyönyörködtök-e? Vajjon -elkövetőikért ontjátok-e könyeiteket, ha megbünhődnek? Minden -közönbös nekünk, mondják, kivéve érdekünket. Holott ellenkezőleg a -barátság, az emberségesség édessége megvigasztal szenvedéseinkben -és még élvezeteinkben is nagyon egyedül, nagyon nyomorultak -volnánk, ha nem volna kivel megosztanunk őket. Ha nincs semmi -erkölcsi az ember szivében, honnan kerülnek bele a csodálat -elragadtatásai a hősies cselekedetek iránt, a szeretet túláradása a -nagy lelkek iránt? Ez a lelkesedés az erény iránt micsoda -kapcsolatban van magánérdekünkkel? <span class="pagenum"><a name= -"Page_406" id="Page_406">-406-</a></span> Miért szeretnék inkább -Cato lenni, a ki felvágja testét, mint diadalmas Cæsar? Vegyétek ki -szivünkből a szépnek ezt a szeretetét és kiveszítek az élet minden -varázsát. A kinek aljas szenvedélyei elfojtották szűk lelkében -ezeket a gyönyörteljes érzéseket, a ki hogy mennél jobban önmagára -konczentrálhassa magát, eljut odáig, hogy nem szeret mást, csak -önmagát, nem ismer többé elragadtatást, jeges szive nem dobog többé -örömtől, édes ellágyulás nem nedvesíti meg soha a szemét, nem élvez -többé semmit, ez a szerencsétlen nem érez többé, nem él többé, -máris meg van halva.</p> -<p>De bármekkora is a gonoszok száma a földön, kevés az olyan -hullaszerű lélek, a mely érzéketlenné vált érdeküket kivéve minden -iránt, a mi igazságos és jó. Az igazságtalanság csak annyiban -tetszik, a mennyiben hasznát veszszük; minden egyébben azt akarjuk, -hogy az ártatlan védelemre találjon. Ha az utczán vagy az -országúton valami erőszakos és igazságtalan dolgot látunk, a harag -és méltatlankodás támad fel azonnal a szivünk mélyében és arra -visz, hogy védelmünkbe fogadjuk az elnyomottat; de egy hatalmasabb -kötelesség visszatart és a törvények megfosztanak az ártatlanság -védelmének jogától. Ellenkezőleg, ha a kegyelem és nagylelküség -valami ténye ötlik szemünkbe, mily csodálatot, mily szeretetet -sugall nekünk! Kicsoda nem mondja magában: Szeretném, ha én tettem -volna ezt. Bizonyára nagyon kevéssé fontos dolog ránk nézve, hogy -egy ember gonosz vagy igaz volt-e két ezer év előtt és mégis az -ókori történet ép olyan érdeklődéssel tölt el, mintha mindez -napjainkban ment volna végbe. Mi közöm nekem Catilina bűntetteihez? -Félek-e, hogy áldozatává leszek? Miért irtózom tehát tőle, mintha -kortársam volna? Nemcsak azért gyülöljük a gonoszokat, mert ártanak -nekünk, hanem azért, mert gonoszok. Nemcsak mi akarunk boldogok -lenni, hanem akarjuk mások boldogságát is és ha ez a boldogság nem -árt a miénknek, akkor fokozza. Végül akarata ellenére is megszánja -az ember a szerencsétleneket s szenved, ha tanuja lesz bajuknak. A -legelvetemültebb sem tudja teljesen elveszteni ezt a hajlamot s ez -gyakran ellenmondásokba keveri önmagával. A tolvaj, a ki kifosztja -az <span class="pagenum"><a name="Page_407" id= -"Page_407">-407-</a></span> utasokat, elfödi a szerények -meztelenségét és a legvadabb gyilkos is támogatja az ájult -ember.</p> -<p>Beszélnek a lelkiismereti furdalás kiáltásáról, a mely titokban -büntet a rejtett bűnökért és gyakran napvilágra hozza őket. Sajnos, -kicsoda nem hallotta közülünk ezt a kellemetlen hangot? -Tapasztalatból beszélnek róla és szeretnék elfojtani ezt a zsarnoki -érzést, a mely annyi kínt szerez nekünk. Engedelmeskedjünk a -természetnek, meg fogjuk ismerni, mily lágysággal uralkodik és mily -varázsát találjuk, ha meghallgattuk, annak, hogy jó tanubizonyságot -tehetünk magunkról. A gonosz fél és menekül önmagától, hogy -felvidítsa magát, kikél önmagából, nyugtalan szemeit maga körül -forgatja és szerez valami tárgyat, a mely mulattatja; a keserű -szatira, a csufondáros gúny nélkül mindig szomorú lenne, a gúnyos -nevetés egyedüli élvezete. Az igaz derültsége ellenben belső, -nevetése nem a rossz indulatból, hanem az örömből fakad, önmagában -hordja ennek forrását, egyedül ép oly vidám, mint társaságban, nem -azoktól nyeri megelégedettségét, a kik környezik, hanem ő közli -velük.</p> -<p>Vessétek szemeteket a világ minden nemzetére, járjatok be minden -történetet, annyi embertelen és rossz kultusz között, az erkölcsök -és jellemek oly rendkívüli különbözőségében mindenütt ugyanazokat a -fogalmakat fogjátok találni az igazságosságról és becsületességről, -mindenütt ugyanazokat az alapelveit az erkölcsnek, mindenütt -ugyanazokat a fogalmakat a jóról és a rosszról. Az ókori pogányság -szörnyű isteneket nemzett, a kiket idelenn büntettesekül büntettek -volna meg és a kik a legfelsőbb boldogság képeül csak elkövetni -való csinyeket és kielégíteni való szenvedélyeket nyujtottak. A bűn -azonban, fölfegyverkezve szent tekintélylyel, hiába szállott alá az -örök lakóhelyekről, az erkölcsi ösztön visszaszorította az emberi -szivekből. Ugyanakkor, a mikor ünnepelték Jupiter kicsapongásait, -csodálták Xenocrates önmegtartóztatását; a szűzi Lucretia imádta a -szemérmetlen Venust, a rettenthetetlen római áldozott a Félelemnek, -fohászkodott ahhoz az istenhez, a ki megcsonkította apját és -zúgolódás nélkül halt meg saját <span class="pagenum"><a name= -"Page_408" id="Page_408">-408-</a></span> apja keze által. A -legnagyobb megvetésre méltó istenségeket a legnagyobb emberek -szolgálták. A természet szent szava, mely erősebb, mint az -isteneké, tiszteletet szerzett magának a földön és úgy tünik föl, -mintha az égbe száműzte volna a bűnt a bünösökkel együtt.</p> -<p>Megvan tehát a lelkek mélyében az igazságosság és erény velük -született törvénye, a mely szerint saját elveinek ellenére is -ítélünk a saját cselekedeteinkről és a másokéról mint jókról vagy -rosszakról és ennek az elvnek adom én a lelkiismeret nevet.</p> -<p>De szinte hallom, mint emelkednek erre a szóra mindenfelől az -állítólagos bölcsek kiáltásai: gyermeki tévelygések! A nevelés -előítéletei! Igy kiáltoznak egyhanguan. Nincs az emberi szellemben -semmi, csak az, a mi a tapasztalat útján jutott bele és mi mind -erről csakis szerzett fogalmak szerint ítélünk. Sőt tovább is -mennek, tagadni merik az összes nemzeteknek ezt a nyilvánvaló és -egyetemes megegyezését és az emberek ítéleteinek szembeszökő -egyformasága ellen a sötétségben keresnek valami homályos példát, -melyet csakis ők maguk ismernek, mintha egy nép lealjasodása -megsemmisítené a természet minden hajlamát és mintha a faj semmi -sem volna, a mint szörnyetegek akadnak benne. De mi végre szolgál a -szkeptikus Montaignenek mindaz a vesződség, a melylyel a földnek -valami zugában fölfedezni igyekszik egy az igazság fogalmaival -ellenkező szokást? Mi végre szolgál neki, hogy olyan hitelességgel -ruházza fel a leggyanusabb utazókat, a melyet megvon a leghíresebb -íróktól? Egy-két bizonytalan és torz szokás, mely előttünk -ismeretlen helyi okokon alapszik, érvénytelenítheti-e az összes -népek megegyezésén alapuló általános következtetést, holott minden -egyébben ellenkezik, csak ebben az egyetlen pontban egyezik meg. -Oh, Montaigne, te, a ki nagyra vagy nyiltságoddal és igazságoddal, -légy őszinte és igaz, ha ugyan egy filozofus az lehet és mondd meg -nekem, van-e olyan ország a földön, a hol bűn az embernek -megtartani a szavát, irgalmasnak, jótékonynak, nagylelkűnek lenni, -a hol a jóravaló embert megvetik és a hitszegőt tisztelik. -<span class="pagenum"><a name="Page_409" id= -"Page_409">-409-</a></span></p> -<p>Azt mondják, mindenki a maga érdekében járul hozzá a közjóhoz. -De honnan van tehát, hogy az igaz ember a maga kárára is -hozzájárul? Hogy mehet a halálba a saját érdekében? Kétségkívül -mindenki a maga javára cselekszik, de ha nincs erkölcsi jó, -melylyel számolni kell, sohasem fog megmagyarázni az önérdekkel -egyebet, mint a gonosz tetteket; sőt azt kell hinni, hogy további -kisérletet nem is mernének koczkáztatni. Mégis csak gyalázatos -filozofia volna az, a melyet az erényes cselekedetek zavarba hoznak -s ebből a zavarból csak úgy tudna kimászni, hogy aljas szándékokat -és erény nélküli indításokat koholna számára, s hogy kénytelen -volna lealjasítani Socratest és rágalmazni Regulust. Ha efféle -tanítások valaha is meggyökeresednének köztünk, a természet szava -ép úgy, mint az észé szüntelenül feltámadna ellenük és nem engedné -egyetlen vitatójuknak sem a jóhiszeműség mentségét.</p> -<p>Nem czélom itt, hogy metafizikai vitatkozásokba bocsátkozzam, a -melyek meghaladják a te felfogási képességedet és az enyémet és a -melyek alapjában véve nem vezetnek semmire. Mondtam már, hogy nem -akarok filozofálni veled, hanem csak segítségedre lenni, hogy -megkérdezhesd szivedet. Ha a világ minden filozofusa azt -bizonyítja, hogy nincs igazam s te érzed, hogy igazam van, ennél -többet nem akarok.</p> -<p>Ehhez nem kell egyéb, mint elkülönböztetni szerzett fogalmainkat -természetes érzéseinktől, mert mielőtt tudnánk, szükségképen érzünk -és mivel a javunk akarását és kárunk kerülését nem úgy tanuljuk, -hanem ez a természet adománya, ebből folyólag a jónak szeretete és -a rossznak gyülölete is ép oly természet dolga bennünk, mint a -magunk iránti szeretet. A lelkiismeret tényei nem ítéletek, hanem -érzések; összes eszméink kívülről jönnek ugyan, de az érzések, -melyek ezeket értékelik, belsőnkből származnak és csak általuk -ismerjük a megegyezést és a viszszás állapotot, a mely köztünk és a -dolgok között van, melyekre törekednünk vagy melyeket kerülnünk -kell.</p> -<p>Érezni annyit tesz, mint önmagunkban létezni; érzékenységünk -tagadhatatlanul előbbre való értelmünknél és <span class= -"pagenum"><a name="Page_410" id="Page_410">-410-</a></span> előbb -voltak érzéseink, mint fogalmaink.<a name="FNanchor_104" id= -"FNanchor_104"></a><a href="#Footnote_104" class= -"fnanchor">104)</a> Bármi is a létünk oka, gondoskodott -fenmaradásunkról azzal, hogy természetünknek megfelelő érzéseket -oltott belénk és nem lehet tagadni, hogy legalább ezek velünk -születtek. Ezek az érzések az egyénre nézve az önszeretet, a -fájdalomtól való félelem, a haláltól való rettegés, a jóllét vágya. -De ha – a miről nem lehet kételkedni – az ember természeténél fogva -társas lény vagy legalább arra van alkotva, hogy azzá legyen, csak -más veleszületett s fajára vonatkozó érzések segítségével lehet az, -mert ha csak a fizikai szükséget tekintjük, akkor ennek, a helyett -hogy összegyüjtené az embereket, széjjel kellene őket szórni. Ebből -az önmagához és embertársaihoz való viszony által formált erkölcsi -rendszerből születik meg a lelkiismeret ösztökélése. Ismerni a jót, -nem annyi, mint szeretni; ismerete nem született vele az emberrel, -de a mint az esze megismertette vele, lelkiismerete ráviszi, hogy -szeresse; ez az érzés született velünk.</p> -<p>Nem hiszem tehát, barátom, hogy lehetetlen volna természetünk -következéseivel megmagyarázni a lelkiismeret közvetlen elvét, -függetlenül még az észtől is. És ha ez lehetetlen volna is, akkor -sem volna szükséges, mert azok, a kik ezt az egész emberi nem által -elfogadott és elismert elvet tagadják, nem bizonyítják, hogy nem -létezik, hanem beérik az állítással. Ha tehát mi azt állítjuk, hogy -létezik, akkor ép oly biztos alapon állunk, mint ők és ezenfölül -megvan a belső tanuság és a lelkiismeret szava, a mely -tanubizonyságot tesz magáról. Ha az itélőképesség első villanásai -elkápráztatnak és eleinte összezavarják tekintetünk előtt a -tárgyakat, várjuk meg, a míg gyönge szemünk megnyílik és magához -tér és hamarosan meg fogjuk látni <span class="pagenum"><a name= -"Page_411" id="Page_411">-411-</a></span> ugyanezeket a tárgyakat -az ész világánál olyanoknak, a milyeneknek kezdettől fogva a -természet mutatta nekünk; vagy inkább legyünk egyszerűbbek és -kevésbé hiúk, maradjunk meg az első érzéseknél, melyeket -önmagunkban találunk, miután a tanulmány mindig hozzájuk vezet -vissza, ha nem vezetett félre.</p> -<p>Lelkiismeret! Lelkiismeret! Isteni ösztön, halhatatlan és -mennyei hang; biztos vezetője egy tudatlan és korlátolt, de -értelmes és szabad lénynek; csalhatatlan birája a jónak és -rossznak, a mely az embert Istenhez hasonlóvá teszed! Te teszed -természetének kiválóságát és cselekedeteinek erkölcsiségét; -nélküled nem érzek magamban semmit, a mi az állatok fölé emel, azon -a szomorú előjogon kívül, hogy tévedésről tévedésre tévelyeghetem -egy szabályozatlan értelem és elvtelen ész segítségével.</p> -<p>Hála égnek, megszabadultunk mindettől a borzalmas filozofiai -apparátustól; emberek lehetünk a nélkül, hogy tudósok volnánk; föl -vagyunk oldva az alól, hogy életünket az erkölcs tanulmányozásával -töltsük, a legcsekélyebb áron biztosabb vezetőnk van az emberi -vélemények e tömkelegében. De nem elég, hogy ez a vezető létezik, -tudni kell felismerni és követni. Ha minden szivhez szól, miért -vannak mégis oly kevesen azok, a kik meghallják! Ah, azért, mert a -természet nyelvén szól hozzánk, a melyet minden elfeledtet velünk. -A lelkiismeret félénk, szereti a visszavonulást és a békét, a világ -és a zaj megrémíti, az előitéletek, a melyekből föltámasztották, -legkegyetlenebb ellenségei, elmenekül előlük vagy elhallgat; hangos -szavuk elhallgattatja az övét és nem engedi, hogy megértesse magát, -a fanatizmus az ő álarczában mer föllépni és az ő nevében diktálni -a bűnt. Végre elriad, mert nagyon félretolták, nem szól többet -hozzánk, nem felel többé nekünk és miután oly soká háttérbe -szorítottuk, ép annyiba kerül visszaidézni, mint a mennyibe került -számüzni.</p> -<p>Hányszor elfáradtam kutatásaim közben attól a hidegségtől, a -melyet magamban éreztem! Hányszor tette a bánat és az unalom -elviselhetetlenné első elmélkedéseimet, beléjük töltve mérgét! -Száraz szivem csak bágyadt és langyos <span class= -"pagenum"><a name="Page_412" id="Page_412">-412-</a></span> -buzgalommal adta rá magát az igazság szeretetére. Ezt mondtam -magamban: mit kinozzam magamat annak keresésével, a mi nincs? Az -erkölcsi jó csak agyrém; nincs egyéb jó, csak az érzékek gyönyöre. -Oh, ha az ember egyszer elvesztette a lélek gyönyöreiben való -kedvtelést, mily nehéz visszaszerezni! S mennyivel nehezebb még -megszerezni, ha soha meg se volt bennünk! Ha volna olyan nyomorult -ember, a ki nem tett életében semmit, a minek emléke megnyugtatná -önmagáról és örömmel töltené el, hogy élt, ez az ember képtelen -volt arra, hogy valaha is ismerje magát és a helyett, hogy érezné, -mily jóság felel meg természetének, szándékosan gonosz maradna és -örökké boldogtalan volna. De hiszitek-e, hogy van egyetlen egy -ember az egész föld hátán, a ki olyan elaljasodott, hogy nem -engedte át soha a szivét a jóltevés kisértésének? Ez a kisértés oly -természetes és édes, hogy lehetetlen neki mindig ellenállni és az -általa egyszer előidézett gyönyör emléke elegendő arra, hogy -szüntelenül visszaidézzük. Szerencsétlenségünkre kezdetben bajos -kielégíteni; ezer okunk akad, hogy visszautasítsuk szívünk -hajlamát; a hamis okosság bezárja az emberi <i>én</i> korlátai -közé; a bátorság ezerféle erőfeszítése kell hozzá, hogy ezeket a -korlátokat át merjük lépni. A jótetten érzett tetszés a díja annak, -hogy jót tettünk és ezt a díjat csak akkor kapjuk meg, ha előbb -megérdemeltük. Semmi sem szeretetreméltóbb, mint az erény, de -élvezni kell, hogy annak találjuk. Ha át akarjuk fogni, mint a mese -Proteusa, előbb ezer rémítő alakot ölt és végül csak azoknak -mutatkozik saját alakjában, a kik ha egyszer megfogták, nem -eresztik el.</p> -<p>Szüntelenül ostromoltatva a természetes érzések által, melyek a -közös érdek mellett szóltak és az ész által, a mely mindent velem -hozott kapcsolatba, egész életemben ebben a folytonos -alternativában hányódtam-vetődtem volna, cselekedve a rosszat, -szeretve a jót, mindig ellentétben állva magammal, ha új -világosságok nem világították volna be szívemet, ha az igazság, a -mely véleményeimet megszilárdította, nem erősítette volna meg -magatartásomat és nem hozott volna összhangba magammal. Hiába -akarja az ember <span class="pagenum"><a name="Page_413" id= -"Page_413">-413-</a></span> az erényt csupán az észre alapítani; -milyen biztos alapot adhat neki? Az erény, mondják, a rend -szeretete. De ez a szeretet győzhet-e bennem a magam jóléte iránti -szereteten? Adjanak hát világos és elegendő észt, a mely ennek -előnyt adjon. Állítólagos alapelvük alapjában véve merő szójáték, -mert én azt is mondom, hogy a bűn a rend szeretete, de más -értelemben fogva fel. Van mindenütt bizonyos erkölcsi rend, a hol -van érzés és értelmesség. A különbség az, hogy a jó az egészszel -való kapcsolat által rendezkedik be, a gonosz pedig az egészet -rendezi el a magával való kapcsolat szerint. Ez önmagát teszi -minden dolog központjává, a másik megnézi a maga hatáskörét és -ennek kerületéhez tartja magát. Akkor a közös középponttal való -kapcsolatban rendeződik el, ez pedig Isten és az összes -concentrikus körökkel kapcsolatban, ezek pedig a teremtmények. Ha -nincs istenség, akkor csak a gonosz okoskodik helyesen, a jó csak -eszeveszett lény.</p> -<p>Oh, gyermekem! Vajha érezhetnéd egy napon, mekkora tehertől -szabadul meg az ember, ha miután kimerítette az emberi vélemények -hiúságát és megízlelte a szenvedélyek keserűségét, végre oly közel -találja magához a bölcsesség útját, ez élet munkájának díját és a -boldogság forrását, mely fölött már kétségbeesett! A természetes -törvény minden kötelessége, melyet csaknem kitörölt szívemből az -emberek igazságtalansága, újra érvénybe jut az örök igazság -nevében, a mely ezeket a törvényeket rám hárítja és általam -teljesítettnek látja. Csak a nagy lény művét és eszközét látom -magamban, a ki akarja a jót, a ki teszi is, a ki a nekem jót is -tenni fogja akaratomnak az övével való megegyezése által és -szabadságomnak jó használata által; belenyugszom a rendbe, melyet -megállapít, biztos lévén benne, hogy egy napon élvezni fogom ezt a -rendet és meg fogom benne találni boldogságomat, mert mely -boldogság édesebb annál, mint ha egy olyan rendben érezzük magunkat -elhelyezve, a melyben minden jól van? Ha zsákmányává leszek a -fájdalomnak, béketüréssel viselem el, arra gondolva, hogy mulandó -és olyan testtől ered, a mely nem az enyém. Ha tanuk nélkül viszek -véghez valami jó <span class="pagenum"><a name="Page_414" id= -"Page_414">-414-</a></span> cselekedetet, tudom, hogy van, a ki -látja és az ezen a világon való magaviseletemet a másvilágon való -élet javára számítom. Ha igazságtalanságot szenvedek, ezt mondom: -Az igazságos lény, a ki mindenen uralkodik, tudni fogja a módját, -hogy kárpótoljon; testem szükségletei, az életem nyomorúságai -elviselhetőbbé teszik a halál gondolatát. Ennyivel is kevesebb -köteléket kell elszakítani, ha majd mindent el kell hagyni.</p> -<p>Miért van a lelkem alávetve érzékeimnek és hozzálánczolva ehhez -a testhez, a mely rabbá teszi és összeszorítja? Nem tudom; -belehatoltam-e Isten rendeleteibe? De vakmerőség nélkül alkothatok -szerény hozzávetőleges nézeteket. Ezt mondom magamban: Ha az ember -szelleme szabad és tiszta maradt volna, mi érdem volna abban, hogy -szeretjük és követjük a rendet, melyet megállapítottnak lát és a -melyet megzavarni nem volna semmi érdekünk? Boldog volna, igaz, de -hiányoznék boldogságából a legfenségesebb fokozat, az erény -dicsősége és az önmagáról való jó tanuságtétel; csak olyan volna, -mint az angyalok és az erényes ember kétségkívül több volna, mint -ők. Hozzákötve egy halandó testhez nem kevésbbé hatalmas, mint -megfoghatatlan kötelékekkel, e test fentartásának gondja arra -izgatja a lelket, hogy mindent magamagára vonatkoztasson és az -általános renddel ellenkező érdeket olt bele, a melyet mindazáltal -képes látni és szeretni; ekkor szabadságának jó felhasználása -egyszerre érdemmé és jutalommá válik és változhatatlan boldogságot -készít elő magának, mikor leküzdi földi szenvedélyeit és megmarad -eredeti akarata mellett.</p> -<p>Ha a megalázottságnak abban az állapotában, a melyben ez élet -folyamán vagyunk, minden eredendő hajlamunk jogosult ugyan, de -minden bűnünk önmagunktól jön, miért panaszkodunk, hogy le vagyunk -általuk igázva? Miért vetjük szemére a dolgok Alkotójának a -gonoszságokat, melyeket művelünk és az ellenségeket, kiket magunk -fegyverzünk fel magunk ellen? Ah, ne rontsuk el az embert s mindig -jó lesz fáradság nélkül, boldog lelkiismeretfurdalás nélkül. A -bűnösök, a kik azt mondják, hogy kénytelenek a bűnre, ép oly -hazugok, mint a milyen gonoszok; hogy-hogy nem látják, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_415" id= -"Page_415">-415-</a></span> a gyöngeség, melyről panaszkodnak, az ő -saját művük, hogy első lealjasodásuk akaratukból származik, hogy -csak azért engednek a kisértéseknek, mert engedni akarnak s ezzel -teszik ellenállhatatlanokká? Kétségkívül nem függ már tőlük, hogy -ne legyenek gonosztevők és gyöngék, de tőlük függ, hogy azokká ne -váljanak. Oh, mennyire urai maradnánk önmagunknak és -szenvedélyeinknek, még ennek az életnek folyamán is, ha addig, a -míg szokásaink még nem rögződtek meg, a mikor szellemünk még csak -nyiladozik, el tudnák foglalni olyan tárgyakkal, melyeket ismernie -kell, hogy értékelni tudja azokat, melyeket nem ismer, ha őszintén -fel akarnók magunkat világosítani, nem azért, hogy mások szemében -ragyogjunk, hanem hogy természetünk szerint leszünk jók és bölcsek, -hogy boldoggá tegyük magunkat kötelességeink gyakorlásával! Ez a -tanulmány unalmasnak és vesződségesnek tünik fel, mert csak akkor -gondolunk rá, mikor már megvagyunk rontva a bűntől, mikor már ki -vagyunk szolgáltatva szenvedélyeinknek. Megállapítjuk ítéleteinket -és értékelésünket, mielőtt ismerhetnők a jót és rosszat és aztán -mindent ezzel a hamis mértékkel mérünk s nem adjuk meg semminek a -megillető értékét.</p> -<p>Van egy kor, mikor még a szív szabad, de heves, nyugtalan, sóvár -a boldogságra, melyet nem ismer, s különös tétovázással keresi és -megcsalatva az érzékektől, végül megállapodik üres képénél és azt -hiszi, megtalálta ott, a hol nincs. Ezek az illusiók nálam sokáig -tartottak. Sajnos, nagyon is későn ismertem fel őket és nem birtam -őket tökéletesen megsemmisíteni; addig fognak tartani, a míg ez a -halandó test, a mely okozza őket. Csakhogy hiába fognak csábítani, -nem vezetnek félre, tudom már, micsodák, utánuk megyek és megvetem -őket, nem boldogságom tárgyát látom bennük, hanem akadályát. -Vágyódom arra a pillanatra, a mikor megszabadulva a test -bilincseitől, <i>én</i> leszek ellenmondás nélkül, csonkítatlanul -és csak önmagamra lesz szükségem, hogy boldog lehessek; addig is az -vagyok már ebben az életben, mert ennek minden baját kevésbe -veszem, mert lényemtől csaknem idegennek tekintem és mert minden -igazi jó, a mit belőle levonhatok, tőlem magamtól függ. -<span class="pagenum"><a name="Page_416" id= -"Page_416">-416-</a></span></p> -<p>Hogy mindjárt eleinte a boldogságnak, az erőnek és szabadságnak -ehhez az állapotához emelkedhessem, gyakorlom magamat a fenkölt -szemlélődésekben. Elmélkedem a mindenség rendjéről, nem azért, hogy -megmagyarázzam hiábavaló rendszerekkel, hanem hogy szüntelenül -csodáljam, hogy imádhassam a bölcs alkotót, a ki benne érezteti -magát. Társalkodom vele és átitatom minden képességemet isteni -lényével; megilletődöm jótéteményein, áldom adományaiért, de nem -imádkozom hozzá. Mit is kérnék tőle? Hogy kedvemért megváltoztassa -a dolgok menetét, hogy csodákat műveljen az érdekemben? Én, a kinek -mindenek felett tisztelnem kell a bölcsesége által megállapított és -előrelátása által fentartott rendet, azt akarjam, hogy ez a rend -kedvemért megzavartassék? Nem, ez a vakmerő kivánság hamarabb -megérdemelné a büntetést, mint a meghallgattatást. Nem kérem tőle a -jóltevésre való hatalmat sem; miért kérjem tőle azt, a mit megadott -nekem? Nem azért adta-e a lelkiismeretet, hogy szeressem a jót, az -észt, hogy fel tudjam ismerni, a szabadságot, hogy meg tudjam -választani? Ha a rosszat teszem, nincs mentségem; azért teszem, -mert akarom; tőle kérni, hogy változtassa meg az akaratomat, annyi -volna, mint tőle kívánni, a mit ő kiván tőlem, annyi, mint azt -akarni, hogy ő végezze az én művemet, a melynek én nyerjem el a -díját; annyi, mint elégedetlennek lenni helyzetemmel, nem akarni -többé embernek lenni, más valamit akarni, mint a mi van, vagyis a -rendellenséget és a rosszat akarni. Igazságosság és igazság -forrása, kegyelmes és jó Isten! Benned vetett bizalmamban szívem -legfőbb kivánsága, hogy legyen meg a te akaratod. Hozzáfüzöm az -enyémet s azt teszem, a mit te teszel, belenyugszom jóságodba s azt -hiszem, már előre részesedem a legfőbb boldogságban, mely ennek a -jutalma.</p> -<p>Önmagam iránti jogos bizalmatlanságomban az egyedüli dolog, a -mit tőle kérek, vagy jobban mondva, a mit igazságosságától várok, -az, hogy vezessen vissza tévelygésemből, ha megtévedek és ez a -tévedés rám nézve veszedelmes. Ha jóhiszemű vagyok is, azért nem -tartom magamat csalhatatlannak, azok a véleményeim, melyeket -legigazabbaknak <span class="pagenum"><a name="Page_417" id= -"Page_417">-417-</a></span> tartok, talán megannyi hazugságok, mert -mely ember ragaszkodik véleményeihez? És hány ember van mindenben -összhangban? Ha az illuzió, a mely félrevezet, önmagamból jön is, ő -az egyedüli, a ki ki tud belőle gyógyítani. Megtettem, a mit -tudtam, az igazság elérésére, de forrása nagyon is magas; ha erőm -nem engedi is, hogy messzebbre menjek, miben lehetnék bűnös? Az ő -dolga, hogy közelebb jöjjön hozzám.</p> -<p> </p> -<p>A derék pap hévvel beszélt; föl volt indulva és én is az voltam. -Mintha az isteni Orpheust hallottam volna, első himnusait énekelni -és az istenek tiszteletére tanítani az embereket. Mindazáltal egész -tömeg ellenvetés ötlött fel bennem; de nem nyilvánítottam egyiket -sem, mert nem annyira alaposak, mint inkább zavarba ejtők voltak és -a meggyőzés az ő oldalán volt. A mint lelkiismerete szerint beszélt -hozzám, úgy tetszett, mintha az én lelkiismeretem megerősítette -volna, a mit mondott.</p> -<p>Az érzések, melyeket nekem most kifejtett, mondottam neki, -sokkal újabbaknak tünnek föl előttem abban, a miről ön megvallja, -hogy nem tud, mint abban, a miről azt állítja, hogy hiszi. -Általában a theismust, vagy a természetes vallást látom benne, -melyet a keresztények mindenáron össze akarnak téveszteni az -atheismussal, vagy vallástalansággal, holott ez egyenesen -ellentétes tanítás. Hitemnek mostani állapotában azonban inkább föl -kell emelkednem, mint leszállnom, hogy az ön véleményeit -elsajátíthassam; nehéznek találom pontosan azon a ponton maradni, a -hol ön van, ha az ember nem éppen olyan bölcs, mint ön. Hogy -legalább épp oly őszinte legyek, tanakodni akarok önmagamban. A -belső érzés kell hogy vezessen engem, az ön példájára és ön maga -tanított arra engem, hogy ha az ember sokáig hallgatásra -kárhoztatta ezt a belső érzést, újra felidézni, nem lehet egy -pillanat műve. Magammal viszem az ön előadását szívemben, -elmélkednem kell róla. Ha aztán jól meghánytam-vetettem magamban és -épp oly meggyőződött maradok mint ön, akkor ön lesz az én utolsó -apostolom és én önnek proselitája leszek mindhalálig. Mégis -oktasson <span class="pagenum"><a name="Page_418" id= -"Page_418">-418-</a></span> csak tovább is engem, hiszen még csak a -felét mondta el nekem annak, a mit tudnom kell. Beszéljen nekem a -kinyilatkoztatásról, a Szentírásról, azokról a homályos dogmákról, -a melyek közt gyermekkorom óta tévelygek, nem tudva őket sem -felfogni, sem hinni és nem tudva őket sem elfogadni, sem -elvetni.</p> -<p>Igen gyermekem, mondotta ő megölelve engem, tovább fogom mondani -önnek, a mit gondolok; nem akarom csak félig megnyitni ön előtt -szívemet, hanem az óhajtás, melyet nyilvánított, szükséges volt -számomra, hogy felhatalmazzon arra, hogy fentartás nélkül -nyilatkozzam. Eddigelé nem mondtam önnek semmi olyat, a miről azt -ne hittem volna, hogy hasznára válik és a miről ne lettem volna -mélységesen meggyőződve. A vizsgálat, a melyet ezután kell -végeznem, lényegesen más, csak zavart, rejtelmet és homályt látok -benne és csak bizonytalansággal és bizalmatlansággal fogok hozzá. -Remegve szánom el rá magamat és inkább kétségeimet mondom el önnek, -mint nézeteimet. Ha az ön véleményei szilárdabbak volnának, akkor -haboznék, hogy kifejtsem-e az enyéimet; de abban az állapotban, a -melyben van, csak nyer vele, ha úgy gondolkozik, mint én.<a name= -"FNanchor_105" id="FNanchor_105"></a><a href="#Footnote_105" class= -"fnanchor">105)</a> Egyébiránt előadásommal szemben csak az észtől -vezettesse magát, mert én nem tudom, nem vagyok-e tévedésben. Nehéz -dolog vitatkozás közben néha nem szólani állító hangon; jegyezze -meg azonban, hogy most minden állításom csak ok a kétkedésre. -Keresse az igazságot önmaga, én a magam részéről csak -jóhiszeműséget igérek.</p> -<p>Fejtegetésemben ön nem lát egyebet, mint a természetes vallást; -különös dolog, hogy más vallásra is van szükség! Honnan ismerjem -meg ezt a szükséget? Miben lehetek bűnös, ha Istennek a szerint a -belátás szerint szolgálok, melyet ő adott szellememnek és azok -szerint az érzések szerint, melyeket ő sugall szivemnek? Mily -tisztaságát az erkölcsnek, milyen az emberre hasznos és alkotójának -dicsőségére való dogmát vonhatok le egy positiv tanításból, a -<span class="pagenum"><a name="Page_419" id= -"Page_419">-419-</a></span> melyet nélküle is le nem vonhatnék -képességeimnek helyes használatából? Mutassa meg nekem, hogy mit -lehet Isten dicsőségére, a társadalom javára és saját jóvoltomra -hozzá tenni a természetes törvény kötelességeihez és mily erényt -kelthet ön egy új Istentiszteletből, a mely ne volna, az enyémnek -következménye. Az Istenség legnagyobb eszméi csupán az észből -magából származnak. Nézd a természet látványát, hallgasd meg a -belső szózatot. Nem mondott-e meg Isten mindent szemeinknek, -lelkiismeretünknek, ítéletünknek, mit mondhatnak ennél többet az -emberek? Az ő kijelentéseik csak alább szállítják Istent azzal, -hogy emberi szenvedélyeket tulajdonítanak neki. A helyett, hogy -megvilágosítanák a nagy Lény fogalmait, azt látom, hogy -összezavarják a különböző dogmát; nem hogy megnemesítenék, hanem -lealjasítják őket; a felfoghatatlan rejtelmekhez, a melyek őt -körülveszik, képtelen ellenmondásokat fűznek, melyek az embert -gőgössé, türelmetlenné, kegyetlenné teszik s a helyett, hogy -meghonosítanák a békét a földön, tüzet és vasat hoznak rá. Azt -kérdem magamban, mire jó mindez, a nélkül, hogy felelni tudnék erre -a kérdésre. Csak az emberek bűneit látom és az emberi nem -nyomorúságait.</p> -<p>Azt mondják, szükség volt kinyilatkoztatásra, a mely megtanítsa -az embereket, mikép akarja az Isten, hogy szolgálják; bizonyítékul -fölhozzák a furcsa istentiszteletek különbözőségét, melyeket -meghonosítottak, de nem látják be, hogy éppen ez a külömbözőség a -kinyilatkoztatások szeszélyességéből származik. Mióta a népek arra -adták magukat, hogy megszólaltassák Istent, mindegyik a maga módja -szerint szólaltatta meg és azt mondatta vele, a mit akart. Ha csak -azt hallgatták volna meg, a mit Isten az emberek szivének mondott, -sohasem lett volna más vallás a földön, csak egy.</p> -<p>Szükség volt egységes istentiszteletre; ezt készséggel -megengedem; de oly fontos pont volt-e ez, hogy az isteni hatalom -egész apparátusa kellett megállapításához? Ne téveszszük össze a -vallás szertartásait magával a vallással. Az istentisztelet, melyet -Isten kíván, a szív istentisztelete; ez pedig ha őszinte, mindig -egységes. Nagyon bolond hiúság kell hozzá, hogy azt képzeljük, hogy -Istent oly nagyon <span class="pagenum"><a name="Page_420" id= -"Page_420">-420-</a></span> érdekli a pap ruhájának szabása, a -szavak sorrendje, a melyeket elmond, a mozdulatok melyeket az oltár -előtt tesz és összes térdhajlásai. Ah, barátom, maradj meg egész -magasságodban, mindég elég közel leszel a földhöz. Isten azt -akarja, hogy lélekben és igazságban tiszteljék; ez minden -vallásnak, minden országnak, minden embernek kötelessége. A mi a -külső istentiszteletet illeti, ha ennek a jó rend kedvéért -egységesnek kell lennie, ez merőben rendőri ügy, ehhez ugyan nem -kell kinyilatkoztatás.</p> -<p>Nem ezekkel az elmélkedésekkel kezdettem. A nevelés előítéletei -és az a veszedelmes önszeretet, a mely az embert mindig szférája -fölé akarja emelni, vittek rá engem is; mivel nem birtam gyönge -fogalmaimat fölemelni a legfőbb lényhez, azon igyekeztem, hogy -leszállítsam őt magamhoz. Közelebb hoztam egymáshoz azokat a -végtelenül távol eső kapcsolatokat, melyeket ő a saját természete -és az enyém közé vetett. Közvetlenebb közlekedést, részletesebb -oktatásokat akartam és nem érve be azzal, hogy Istent az emberhez -hasonlóvá teszem, természetfölötti belátást akartam szerezni, hogy -kiváltságos legyek embertársaim között; saját külön -istentiszteletet akartam; azt akartam, hogy Isten olyat mondjon -nekem, a milyet másoknak nem mondott, vagy a milyet mások nem -értettek volna meg úgy, mint én.</p> -<p>Azt a pontot, a meddig eljutottam, úgy tekintettem, mint azt a -közös kiinduló pontot, a melyből minden hívő kiindul, hogy eljusson -egy tisztább istentiszteletig s a természetes vallás hittételeiben -csak minden vallás elemeit találtam. Megszemléltem a földön -uralkodó felekezetek sokaságát, a melyek kölcsönösen hazugsággal és -tévelygéssel vádolják egymást; és azt kérdeztem: <i>melyik hát az -igazi?</i> Mindegyik azt felelte: az enyém; mindegyik azt mondta, -csak én és hitsorsosaim gondolkozunk helyesen, a többiek mind -tévedésben vannak. <i>És honnan tudod, hogy a te felekezeted az -igazi?</i> Mert Isten mondotta.<a name="FNanchor_106" id= -"FNanchor_106"></a><a href="#Footnote_106" class= -"fnanchor">106)</a> És ki mondta, <span class="pagenum"><a name= -"Page_421" id="Page_421">-421-</a></span> hogy az Isten mondotta -azt? A lelkészem, a ki pedig jól tudja. A lelkészem mondja, hogy -higyjek így és én így hiszek; ő biztosít engem arról, hogy hazudnak -mind azok, akik máskép szólnak, mint ő. Ezért hát nem hallgatok -rájuk.</p> -<p>Hogyan? gondoltam én, az igazság nem egy? És a mi igaz nálam, az -lehet nem igaz nálatok? Ha annak a módszere, a ki a jó úton jár és -azé, a ki eltéved, ugyanaz, micsoda érdeme vagy hibája lehet az -egyiknek a másikkal szemben? A választásuk a véletlen műve, nekik -tulajdonítani méltánytalanság, annyi, mint azért jutalmazni vagy -büntetni valakit, mert ebben vagy abban az országban született. -Hogy valaki azt merje mondani, hogy Isten így ítél rólunk, nem -egyéb, mint káromolni igazságosságát.</p> -<p>Vagy jó és Istennek tetsző minden vallás, vagy ha van egy olyan, -melyet ő ír elő az embereknek s a melynek félreismeréseért -megbünteti az embereket, akkor biztos és nyilvánvaló jeleit adta, -hogy megkülönböztethető és felismerhető legyen, mint az egyedüli -igaz vallás; ezek a jelek minden időre és minden helyre valók, -egyformán érthetők kicsinyek és nagyok, mindenki számára, tudósok -és tudatlanok számára, európaiak, hinduk, afrikaiak, vad népek -számára. Ha volna olyan vallás a világon, melyen kívül nincs egyéb, -mint örök szenvedés és a világ bármely részén csak egyetlen -jóhiszemű halandó volna is, a kit nem illetett meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_422" id="Page_422">-422-</a></span> az -igazsága, ennek a vallásnak az istene volna a zsarnokok -legméltánytalanabbika és legkegyetlenebbike.</p> -<p>Ha tehát őszintén keressük az igazságot, ne engedjünk semmit a -születés jogának és az egyházatyák és papok tekintélyének, hanem -szólítsunk a lelkiismeret és az ész ítélőszéke elé mindent, a mire -gyermekkorunk óta tanítottak. Kiálthatják nekem: Vesd alá eszedet; -ugyanígy mondhatná ezt az, a ki megcsal; okaim kell hogy legyenek -rá, hogy alávessem az eszemet.</p> -<p>Az az egész theologia, melyet önmagamtól megszerezhetek a -mindenség szemlélete által és képességeim helyes használata által, -arra szorítkozik, a mit föntebb megmagyaráztam. Hogy többet -tudhassak, rendkívüli eszközökhöz kell folyamodnom. Ezek az -eszközök nem állhatnak az emberek tekintélyében, mert egy ember sem -lévén más fajtából való, mint én, mindazt, a mit egy ember -természetszerűen ismer, megismerhetem én is és más ember ép úgy -tévedhet, mint én; ha én elhiszem, a mit mond, nem azért hiszem, -mert mondja, hanem azért, mert bebizonyítja. Az emberek -tanubizonysága tehát alapjában véve nem egyéb, mint magának az -eszemnek tanubizonysága és nem járul hozzá semmivel azokhoz a -természetes eszközökhöz, melyeket Isten adott nekem az igazság -felismerésére.</p> -<p>Apostola az igazságnak, mi mondani valód van tehát a számomra, a -minek nem maradok birája? Maga Isten szólott; hallgasd meg -kinyilatkoztatását. Ez más dolog. Isten szólott! Ez bizony nagy -szó. És kihez szólott? Az emberekhez. Miért nem hallottam hát én -semmit? Más embereket bízott meg, hogy közöljék veled a szavát. -Értem; emberek fogják nekem megmondani, a mit Isten szólott. Jobb -szerettem volna, ha Istent magát hallhattam volna; rá nézve nem -lett volna semmivel sem nehezebb és én nem lettem volna a -félrevezetésnek kitéve. Megóv téged ettől azzal, hogy kinyilvánítja -küldötteinek küldetését. Hogyan teszi ezt? Csodák által. És hol -vannak ezek a csodák? A könyvekben. És ki csinálta a könyveket? -Emberek. És ki látta ezeket a csodákat? Emberek, a kik bizonyítják. -Hogyan! Mindig emberi tanubizonyságok! Mindig emberek, a kik azt -<span class="pagenum"><a name="Page_423" id= -"Page_423">-423-</a></span> közlik velem, a mit más emberek -közöltek velük! Mennyi ember köztem és Isten között! Lássunk -mindig, vizsgáljunk, hasonlítsunk össze, igazoljunk. Oh, ha Isten -arra méltatott volna, hogy fölmentsen mindettől a munkától, talán -kevésbbé készséges szívvel szolgáltam volna őt!</p> -<p>Fontold meg, barátom, mily borzalmas fejtegetésbe bonyolódtam, -mily mérhetetlen tanultságra van szükségem, hogy bejussak a -legrégibb ókorba, hogy megvizsgáljam, mérlegeljem, szembeállítsam -egymással a prófétákat, a kinyilatkoztatásokat, a tényeket, a -hitnek emlékjeleit, melyek napvilágra jutottak a világ minden -országában, hogy megállapítsam idejüket, helyüket, szerzőjüket, -alkalmukat! Mily biztonságára van szükségem a kritikának, hogy -megkülönböztessem a hiteles darabokat a kétes daraboktól; hogy -összevessem az ellenvetéseket a feleletekkel, a fordításokat az -eredetiekkel, hogy megítéljem a tanuk részrehajthatatlanságát, -józan eszüket, belátásukat, hogy tudjam, nem titkoltak-e el semmit, -nem tettek-e hozzá semmit, nem cseréltek-e el, nem változtattak-e -meg, nem hamisítottak-e meg semmit; hogy megszüntessem az -ellenmondásokat, melyek fenmaradnak, hogy megítéljem, mi súlya -lehet az ellenvéleményüek hallgatásának az ellenük felhozott -tényekkel szemben, hogy ezek az ellenvetések ismeretesek voltak-e -előttük, elég fontosaknak tetszettek-e arra, hogy érdemesnek -tartják válaszolni rájuk; hogy a könyvek eléggé elterjedtek-e arra, -hogy a miéink hozzájuk jutottak légyen; hogy elég jóhiszeműek -voltunk-e az övéiket magunk közt elterjeszteni és meghagyni bennünk -a legerősebb ellenvetéseket, melyeket tettek.</p> -<p>Ha mindezek az emlékjelek elismertetnek elvitathatlanoknak, -ezután rá kell térni szerzőik küldetésének bizonyítékaira; jól kell -tudni az eshetőségek törvényeit, az esetleges lehetőségeket, hogy -meg lehessen ítélni, mely jövendőmondás nem következhetik be csoda -nélkül; ismerni kell az eredeti nyelvek szellemét, hogy meg -lehessen állapítani, hogy mi ezeken a nyelveken jövendőmondás és mi -csak szónoki figura; tudni kell, mely tények rejlenek a természet -rendjében és mely más tények nem, hogy megmondhassuk, mely -<span class="pagenum"><a name="Page_424" id= -"Page_424">-424-</a></span> fokig tudja egy ügyes ember megigézni -az együgyüek szemeit s elálmélkodtatni még a felvilágosodott -embereket is, ki kell kutatni, mily fajtájúnak kell lenni egy -csodának és mely hitelessége kell hogy legyen nem csupán azért, -hogy elhigyjék, hanem hogy büntetésre méltó is legyen, a ki -kételkedik benne; össze kell hasonlítani az igazi és a hamis csodák -bizonyítékait és meg kell találni a megkülönböztetésükre való -biztos szabályokat; meg kell végül mondani, miért választ az Isten, -hogy igazolja szavát, olyan eszközöket, melyeknek maguknak is olyan -nagy szüksége van igazolásra, mintha játszanék az emberek -hiszékenységével és szándékosan kikerülné a meggyőzésükre való -igazi eszközöket.</p> -<p>Tegyük fel, hogy az isteni méltóság leereszkedik annyira, hogy -egy embert szent akaratának szervévé tesz; vajjon észszerű-e, -igazságos-e azt követelni, hogy az egész emberi nem -engedelmeskedjék ennek a közvetítőnek a nélkül, hogy ilyenül -felismerhetővé volna téve? Megfér-e a méltányossággal, igazoló -levélül mindössze néhány csekély számú homályos ember előtt -cselekedett jeleket adni, melyekről az összes többi emberek csak -szóbeszéd útján hallanak? A világ minden részén az igazi volna -minden vallásfelekezet, ha elfogadnók mindazokat a csodákat, -melyekről a nép és az együgyüek azt mondják, látták őket; több -volna a csoda, mint a természetes esemény és minden csodák -legnagyobbika az volna, ha ott, a hol üldözött fanatikusok vannak, -nem volnának csodák. A természet változhatatlan rendje mutatja -legjobban a bölcs kezet, a mely igazolja; ha sok kivétel történnék, -nem tudnám, mit gondoljak felőlük és a magam részéről sokkal inkább -hiszek Istenben, semhogy higyjek abban a sok hozzá oly kevésbbé -méltó csodában.</p> -<p>Jöhet valaki és ezt mondhatja: Halandók, hirdetem nektek a -Legfőbbnek akaratát; ismerjétek fel szavamról azt, a ki küld engem; -azt rendelem a napnak, hogy változtassa meg futását, a -csillagoknak, hogy máskép rendeződjenek el, a hegyeknek, hogy -lapuljanak el, a hullámoknak, hogy emelkedjenek fel, a földnek, -hogy más külsőt öltsön. Ki ne <span class="pagenum"><a name= -"Page_425" id="Page_425">-425-</a></span> ismerné fel ezekre a -csodákra azonnal a természet urát? A természet nem engedelmeskedik -csodáknak; ezeknek a csodái a keresztutakon, a sivatagokban, a -szobákban történnek; itt könnyü vásárt csapnak a nézők egy kis -csoportjával, a kik már előre is arra vannak hangolva, hogy mindent -elhigyjenek. Ki merné nekem megmondani, hány szemtanú kell hozzá, -hogy egy csodát hitelre érdemessé tegyen? Ha csodáitok, melyek arra -valók, hogy bizonyítsák tanítástokat, maguk is bizonyításra -szorúlnak, akkor mire valók? Ép annyit érnétek, ha nem is tennétek -csodát.</p> -<p>Hátramarad végül a legfontosabb vizsgálat a kinyilatkoztatott -tanításra vonatkozólag; mert miután azok, a kik azt mondják, hogy -Isten idelenn csodákat tesz, azt is állítják, hogy néha az ördög is -utánozza ezeket a csodákat, a legjobban megbizonyított csodákkal -sem megyünk messzebbre, mint azelőtt és miután a fáraók mágusai még -Mózes jelenlétében is meg merték csinálni ugyanazokat a -csodajeleket, melyeket ő Isten közvetlen rendeletére csinált, miért -ne tarthattak volna távollétében ugyanoly jogon ugyanarra a -szavahihetőségre igényt? Így tehát, miután megbizonyították a -tanítást a csoda segitségével, meg kell bizonyítani a csodát a -tanítás segítségével,<a name="FNanchor_107" id= -"FNanchor_107"></a><a href="#Footnote_107" class= -"fnanchor">107)</a> attól féltükben, hogy a démon művét Isten -művének találják nézni. Mit szólsz az ilyen különös bizonyításhoz? -<span class="pagenum"><a name="Page_426" id= -"Page_426">-426-</a></span></p> -<p>Ez a tanítás, Istentől eredvén, magán kell hogy viselje az -Istenség szent jellemét; nemcsak hogy meg kell világosítania -bennünk a zavaros eszméket, a melyeket az okoskodás kelt -szellemünkben, hanem istentiszteletet, erkölcsöt is kell adnia és -olyan elveket, melyek megfelelnek azoknak az attributumoknak, -melyekről egyedül ismerhetjük fel lényegét. Ha tehát csak képtelen -és ész nélküli dolgokra tanít, ha csak az ellenszenv érzését oltja -belénk embertársaink iránt és a rémületét önmagunktól, ha csak -haragos, féltékeny, bosszúálló, részrehajló, az embereket gyűlölő -Istent fest le előttünk, a háború és a csaták istenét, a ki mindig -kész rombolni és letiprani, mindig kínzásokról és szenvedésekről -beszél és azzal dicsekszik, hogy még az ártatlanokat is megbünteti, -akkor a szívem nem vonzódik ehhez a szörnyű istenhez és óvakodnék -elhagyni a természetes vallást és elfogadni ezt; mert beláthatod, -hogy okvetlenül választani kellene a kettő között. A ti Istenetek -nem a mienk, mondanám követőinek; a ki azon kezdi, hogy egyetlen -népet választ ki magának és száműzi az emberi nem többi részét, az -nem közös atyja az embereknek; a ki örök bűnhödésre kárhoztatja -teremtményeinek legnagyobb részét, az nem az a kegyelmes és jó -Isten, a kit az elmém mutatott nekem.</p> -<p>A mi a dogmákat illeti, az elmém azt mondja, hogy ezeknek -világosaknak, közérthetőknek, nyilvánvalóságuk által meglepőknek -kell lenniök. Ha a természetes vallás elégtelen, a miatt a -homályosság miatt az, a melyeket azokban a nagy igazságokban hagy, -melyekre tanít minket; a kinyilatkoztatás dolga, hogy az emberi -szellem számára érthető módon tanítson meg ezekre az igazságokra, -hogy felfoghatóvá tegye azokat a számára, megértesse vele, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_427" id= -"Page_427">-427-</a></span> elhigyje őket. A hit megszilárdul és -megerősödik a megértés révén; a vallások legjobbika csalhatatlanul -a legvilágosabb is; a hit rejtelmekkel, ellenmondásokkal terheli -meg az istentiszteletet, melyet prédikál nekem, már ezáltal is arra -tanít, hogy bizalmatlankodjam benne. Az Isten, a kit imádok, nem a -sötétség istene, nem azért áldott meg megértéssel, hogy megtiltsa -használatát; azt mondani nekem, hogy alávessem az eszemet, annyi, -mint megsérteni annak alkotóját. Az igazság szolgája nem teszi -rabszolgává az eszemet, hanem megvilágosítja.</p> -<p>Félretettünk minden emberi tekintélyt és nélküle nem tudom -elképzelni, hogy győzhet meg egy ember egy másikat azzal, hogy -ész-ellenes tanítást prédikál neki. Állítsuk egy pillanatra szembe -egymással ezt a két embert és keressük, hogy mit mondhatnak -egymásnak a két párt nyelvének szokásos keserűségével.</p> -<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p> -<p>Az ész arra tanít téged, hogy az egész nagyobb, mint a része; én -azonban Isten nevében arra tanítlak, hogy a rész nagyobb az -egésznél.</p> -<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p> -<p>És ki vagy te, hogy azt mered mondani, hogy Isten ellentmond -magának? És kinek higyjek inkább: annak-e, a ki az ész által örök -igazságokra tanít, vagy neked, a ki az ő nevében képtelenséget -hirdetsz nekem?</p> -<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p> -<p>Nekem, mert az én megbizatásom határozottabb és czáfolhatatlanúl -be fogom neked bizonyítani, hogy ő küldött engem.</p> -<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p> -<p>Hogyan! Azt fogod nekem bizonyítani, hogy Isten küld téged, hogy -tanúbizonyságot tégy ellene? És milyen természetűek a te -bizonyítékaid, a melyekkel meggyőz arról, hogy biztosabb, hogy -Isten a te szájad által szól hozzám, mint az értelem által, a -melyet ő adott nekem? <span class="pagenum"><a name="Page_428" id= -"Page_428">-428-</a></span></p> -<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p> -<p>Az értelem, melyet neked adott! kicsiny és hiú ember! Mintha te -volnál az első hitetlen, a ki eltévelyedik elméjében s megrontatik -a bűn által!</p> -<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p> -<p>Isten embere, ha te volnál az első szélhámos, a ki fenhéjázását -adja küldetésének bizonyítékául!</p> -<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p> -<p>Hogyan! A filozofusok is gorombáskodnak?</p> -<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p> -<p>Néha, ha a szentek adják nekik a példát rá.</p> -<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p> -<p>Csakhogy nekem jogom van ilyeneket mondani, én az Isten nevében -szólok.</p> -<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p> -<p>Jó volna megmutatni a jogczímeidet, mielőtt előjogaiddal -élsz.</p> -<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p> -<p>Az én jogczímeim hitelesek, a föld és az ég fog tanuskodni -mellettem. Kísérd csak figyelemmel okoskodásaimat, kérlek.</p> -<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p> -<p>Az okoskodásaidat! Hova gondolsz! Engem arra tanítani, hogy az -eszem megtéveszt, nem annyi-e, mint megczáfolni azt, a mit ez az -eszem te melletted szól? A ki nem ismeri el érvényesnek az észt, -annak meg kell győznie a nélkül, hogy felhasználná. Mert tegyük -fel, hogy okoskodásoddal meggyőztél; hogy tudhatnám, hogy nem a bűn -által megrontott eszem okozza-e, hogy belenyugszom abba, a mit -mondasz nekem? Egyébiránt mily bizonyítékot, mily megállapítást -<span class="pagenum"><a name="Page_429" id= -"Page_429">-429-</a></span> tudsz bármikor is felhozni, a mely -meggyőzőbb volna, mint az a tétel, a melyet meg kell döntenie? Ép -úgy hihető az is, hogy egy jó syllogismus hazugság, mint hogy a -rész nagyobb lehessen az egésznél.</p> -<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p> -<p>Mily különbség! Az én bizonyítékaim ellenmondás nélkül valók; -természetfölötti alkatuak.</p> -<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p> -<p>Természetfölötti! Mit jelent ez a szó? Nem értem.</p> -<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p> -<p>A természet rendjében való változások, prófécziák, csodák, -mindenféle csodajelek.</p> -<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p> -<p>Csodajelek! Csodák! Sohasem láttam semmi effélét.</p> -<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p> -<p>Mások látták számodra. Egész tömege a tanúnak… A népek -tanúbizonysága…</p> -<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p> -<p>A népek tanúbizonysága természetfölötti alkatú?</p> -<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p> -<p>Nem, hanem ha egyhangú, akkor kétségbevonhatatlan.</p> -<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p> -<p>Nincs semmi kétségbevonhatatlanabb, mint az ész elvei és nem -lehet egy képtelenséget az emberek tanúbizonyságával igazolni. Még -egyszer mondom, lássuk a természetfölötti bizonyítékokat, mert az -emberiség tanúbizonysága nem az.</p> -<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p> -<p>Oh, megkeménykedett szív, a kegyelem nem szól hozzád. -<span class="pagenum"><a name="Page_430" id= -"Page_430">-430-</a></span></p> -<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p> -<p>Ez nem az én hibám, mert szerinted előbb meg kellett nyernem a -kegyelmet, hogy kérni tudjam. Kezdj tehát helyettem szólni -hozzám.</p> -<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p> -<p>Ah, hisz azt teszem és te nem hallgatsz meg. De hát mit szólsz a -prófécziákról?</p> -<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p> -<p>Először is azt mondom, hogy prófécziát ép úgy nem hallottam, -mint a hogy nem láttam csodát. Sőt azt is mondom, hogy semmiféle -prófécziának nem volna rám nézve bizonyító ereje.</p> -<p class="center"><i>Az ihletett.</i></p> -<p>Ördög szolgája, te! Miért nincs a prófécziáknak rád nézve -bizonyító erejük?</p> -<p class="center"><i>A bölcselkedő.</i></p> -<p>Azért, mert hogy meglegyen nekik, ehhez három dologra volna -szükség, melyeknek együttes megtétele lehetetlen; t. i. hogy én -tanúja lettem légyen a prófécziának, hogy tanúja lettem légyen az -eseménynek és hogy bebizonyítsák nekem, hogy ez az esemény nem -egyezhetett össze véletlenül is a prófécziával; mert ha egy -vaktában mondott jövendőmondásnak határozottsága nem teszi -lehetetlenné a beteljesülést, akkor lehetne bár a jövendölés -szabatosabb, világosabb és érthetőbb, mint egy geometriai tétel, ez -a beteljesedés, ha bekövetkezik, szigoruan véve nem bizonyít semmit -a mellett, a ki jövendölte.</p> -<p>Láthatod tehát, mire szorítkoznak a te úgynevezett -természetfölötti bizonyítékaid, csodáid, prófécziáid. Elhinni -mindezt mások szavára és alávetni az emberek tekintélyének Isten -tekintélyét, a ki eszemhez szól. Ha az örök igazságok, melyeket -szellemem fölfog, eltürnének bármiféle befolyásolást is, nem volna -rám nézve semmiféle faja a biztonságnak <span class= -"pagenum"><a name="Page_431" id="Page_431">-431-</a></span> és nem -hogy biztos volnék benne, hogy te Isten nevében szólsz hozzám, -hanem még arról sem volnék bizonyos, hogy Isten létezik.</p> -<p>Ez, úgy-e, elég nehézség, pedig ez még nem minden. Annyi -különböző vallás között, melyek kölcsönösen üldözik és kizárják -egymást, egyetlen egy a jó, ha ugyan van egyáltalán jó. Ennek -felismerésére nem elegendő megvizsgálni egyet, meg kell vizsgálni -valamennyit és bármiről van is szó, nem szabad meghallgatás nélkül -itélni;<a name="FNanchor_108" id="FNanchor_108"></a><a href= -"#Footnote_108" class="fnanchor">108)</a> össze kell vetni az -ellenvetéseket a bizonyítékokkal; tudni kell, mit állít szembe -mindenki a többiekkel és mit felel nekik. Mennél inkább -bizonyítottnak tünik egy vélemény, annál jobban kell keresnünk, -mire támaszkodik annyi más ember, a ki nem tartja annak. Nagyon -együgyünek kell lenni, hogy azt higyje az ember, hogy elég, ha a -saját pártja tanítóit hallgatja meg s már tájékozva van az -ellenkező párt okairól. Hol vannak azok, a kik hogy megczáfolják -ellenfeleik érveit, nem azon kezdik, hogy előbb meggyöngítik őket? -Mindenki kitünik a saját pártjában, de némelyik nagyon nagyra van -bizonyítékaival a vele tartók között, holott nagyon bárgyu alak -volna ugyanezekkel a bizonyítékokkal a másik párt hívei között. A -könyvekből akarsz tájékozódni? Micsoda képzettséget kell szerezned! -Hány nyelvet kell megtanulnod! Hány könyvtárt kell átlapoznod! Mily -mérhetetlen sokat kell olvasnod! Ki fog vezetni válogatásomban? -Bajosan lehet megtalálni egy országban az ellenpárt legjobb -könyveit, hát még az összes pártokéit. Ha meg lehetne őket találni, -azonnal meg volnának czáfolva. A távollevőnek soha <span class= -"pagenum"><a name="Page_432" id="Page_432">-432-</a></span> sincs -igaza és a nagy biztonsággal felállított rossz érvek könnyen -megdöntik a megvetéssel előterjesztett jó érveket. Gyakran -egyébiránt semmi sem csalékonyabb, mint a könyvek és semmi sem adja -kevésbbé híven azoknak a véleményét, a kik írták. Ha Bossuet könyve -alapján akartál ítélni a katholikus hitről, nagyon csalódottnak -találod magadat, miután köztünk éltél. Láttad, hogy a tanítás, -melylyel a protestánsoknak felelnek, nem ugyanaz, melyet a népnek -tanítanak és hogy Bossuet könyve nem igen hasonlít a prédikáczió -tanításaihoz. Hogy helyesen itélhessünk egy vallásról, nem kell azt -követőinek könyveiből tanulmányozni, hanem el kell hozzájuk menni -és tőlük megtanulni. Ez nagyon különböző dolog. Mindenkinek -megvannak a hagyományai, felfogása, szokásai, előitéletei, a melyek -hitének szellemét teszik és a melyeket a hitéhez hozzá kell venni, -hogy itélhessünk róla.</p> -<p>Hány nagy nép nem nyomtat egyáltalán könyveket és nem olvassa a -miéinket! Hogy itéljenek azok a mi véleményeinkről? Hogy itélhetünk -mi az övéikről? Gúnyoljuk őket, megvetjük őket és ha utazóink -nevetségessé teszik őket, akkor nem kell nekik egyéb, mint köztünk -utazni, hogy azt visszaadhassák nekünk. Mely országban nincsenek -okos emberek, jó hiszemű emberek, becsületes emberek, az igazság -barátai, a kik hogy vallhassák az igazságot, nem kivánnak mást, -mint megismerni? Mégis mindenki a maga istentiszteletében látja és -képteleneknek találja más nemzetek istentiszteletét; ezek az idegen -kultuszok tehát nem oly különösek, mint a hogy nekünk látszanak, -vagy pedig az az észszerűség, melyet a magunkéban találunk, nem -bizonyít semmit.</p> -<p>Három fő vallás van Európában. Az egyik csak egy -kinyilatkoztatást tételez fel, a másik kettőt, a harmadik hármat. -Mindegyik megveti és elátkozza a többi kettőt, vaksággal, -megátalkodottsággal, makacssággal, hazugsággal vádolja őket. Mely -pártatlan ember merne köztük itélni, ha nem mérlegelte előzetesen a -bizonyítékaikat, nem hallgatta meg az érveiket? Az, a melyik csak -egy kinyilatkoztatást fogad el, a legrégibb és a legbiztosabbnak -tünik, a mely <span class="pagenum"><a name="Page_433" id= -"Page_433">-433-</a></span> hármat fogad el, a legújabb és -legkövetkezetesebbnek tünik, az, a mely hármat fogad el és elveti a -harmadikat, lehet, hogy a legjobb, de bizonyosan ellene szól minden -előitélet; következetlensége szembeszökő.</p> -<p>A három kinyilatkoztatásban a szent könyvek olyan nyelveken -vannak írva, melyek ismeretlenek azok előtt a népek előtt, melyek -azokat követik. A zsidók nem értik már a hébert, a keresztények nem -értik sem a hébert, sem a görögöt, sem a törökök, sem a perzsák nem -értik az arabot s még maguk a mai arabok sem beszélik többé -Mohammed nyelvét. Nem nagyon egyszerű módja-e az emberek -oktatásának, mindig olyan nyelven beszélni, melyet nem értenek? -Lefordítják ezeket a könyveket, mondják. Jó felelet. Ki biztosít -róla, hogy ezek a könyvek híven vannak fordítva, hogy egyáltalán -lehetséges, hogy híven legyenek fordítva? És általában, ha Isten -szólani akar az emberekhez, miért kell, hogy tolmácsra legyen -szükség?</p> -<p>Sohasem fogom fölérni észszel, hogy a mit mindenki köteles -tudni, az be legyen zárva könyvekbe és hogy az, a ki nem tud -hozzáférni sem ezekhez a könyvekhez, sem azokhoz az emberekhez, a -kik azokat értik, akarata ellenére való tudatlansága miatt -bünhődjék. Mindig könyvek! Micsoda mánia! Azért, mert Európa tele -van könyvekkel, az európaiak mellőzhetetleneknek tekintik a -könyveket, nem gondolva arra, hogy a föld háromnegyed részén soha -nem is láttak könyvet. Nem emberek írtak-e minden könyvet? Hogy -volna tehát az embernek szüksége rájuk, hogy ismerje kötelességeit? -És mily eszközeik voltak ezeknek fölismerésére, mielőtt azok a -könyvek készültek volna? Vagy megtanulta kötelességeit önmagától, -vagy föl van mentve ismerésük alól.</p> -<p>Katholikusaink nagyra vannak az egyház tekintélyével, de mit -nyernek vele, ha a bizonyítékok akkora apparátusára van szükségük -ennek a tekintélynek a megállapítására, mint a többi felekezetnek -tanításuk közvetlen bizonyítására? Az egyház határozza el, hogy az -egyháznak joga van határozni. Úgy-e, ez aztán a jól megbizonyított -tekintély? Ha ezen túllépsz, elülről kezdheted minden -fejtegetésünket.</p> -<p>Sok olyan keresztényt ismersz-e, a ki nem sajnálta a -<span class="pagenum"><a name="Page_434" id= -"Page_434">-434-</a></span> fáradságot, hogy gondosan megvizsgálja, -a mit a zsidóság felhoz ellene? Ha egyik-másik látott egyet-mást, -akkor keresztények könyveiben látta. Jó módja a tájékozásnak az -ellenfelek érvei felől! De hogy is tehetnék? Ha valaki olyan -könyvet merne közölni nálunk, a mely nyiltan pártolja a zsidóságot, -megbüntetnék a szerzőt, a kiadót, a könyvkereskedőt. Ez nagyon -kényelmes és biztos politika, hogy az embernek mindig igaza -lehessen. Élvezet leczáfolni olyan embereket, a kik nem mernek -szólani.<a name="FNanchor_109" id="FNanchor_109"></a><a href= -"#Footnote_109" class="fnanchor">109)</a></p> -<p>Nem mennek többre azok sem közülünk, a kiknek módjában van -beszélgetni zsidókkal. Ezek a szerencsétlenek érzik, hogy ki vannak -nekünk szolgáltatva; a zsarnokság, melyet velük szemben -tanusítanak, félénkké teszi őket, tudják, milyen könnyen esik az -igazságtalanság és kegyetlenség a keresztényi szeretetnek; mit -mernének tehát mondani a nélkül, hogy el ne kezdjünk -istenkáromlásról kiabálni? A kapzsiság buzgóvá tesz minket és ők -sokkal gazdagabbak, hogysem igazuk lehessen. A legtudósabbak, -legfelvilágosultabbak mindig a legóvatosabbak. Megtéríthetsz valami -nyomorultat, hogy pénzért rágalmazza faját; beszéltethetsz pár -hitvány zsibárust, a kik ráhagyják, csak hogy hizelegjenek neked; -diadalmaskodhatsz tudatlanságukon vagy gyávaságukon, mialatt -tudósaink mosolyognak ostobaságodon. De azt hiszed, hogy azokon a -helyeken, a hol biztonságban érzik magukat, ép oly könnyű dolog -volna? A Sorbonneon a Messiás jövendölései napnál világosabban -Jézus Krisztusra vonatkoznak. Az amszterdami rabbinusoknál meg ép -oly világos, hogy nincs rá semmiféle vonatkozásuk. Nem hiszem, hogy -addig jól megérthessem a zsidók érveit, a míg nincs <span class= -"pagenum"><a name="Page_435" id="Page_435">-435-</a></span> szabad -államuk, iskoláik, egyetemeik, a hol koczkázat nélkül beszélhetnek -és vitázhatnak. Csak akkor tudhatjuk, mi mondani valójuk van.</p> -<p>Konstantinápolyban a törökök elmondják érveiket, de mi nem -merjük elmondani a magunkéit, itt mi rajtunk van a meghunyászkodás -sora. Ha a törökök ugyanazt a tiszteletet követelik tőlünk Mohammed -iránt, a kiben mi nem hiszünk, mint a milyet mi követelünk a -zsidóktól Jézus Krisztus iránt, a kiben ők ép úgy nem hisznek, -vajjon nincs-e a törököknek igazuk? Igazunk van-e nekünk? Mily -méltányos elv alapján oldjuk meg ezt a kérdést?</p> -<p>Az emberi nem kétharmad része se nem zsidó, se nem mohamedán, se -nem keresztény és hány millió ember nem hallott soha beszélni -Mohamedről! Tagadják ezt, azt állítják, hogy a mi misszionáriusaink -eljutnak mindenhova. Ezt könnyű mondani. De eljutnak-e Afrika még -ismeretlen szivébe, a hova mostanáig még nem hatolt be európai? -Eljutnak-e Tatárország belsejébe, hogy lóháton utána menjenek a -kóbor hordáknak, melyekhez idegen sohasem jut közel és a kik nem -hogy a pápáról hallottak volna beszélni, de még a nagy lámáról is -alig tudnak? Eljutnak-e Amerika mérhetetlen kontinenseibe, a hol -egész nemzetek nem tudják még, hogy egy más világról való népek -vetették meg lábukat az övéken? Eljutnak-e Japánba, a honnan viselt -dolgaik miatt örökre kiűzték őket és a hol elődjeik a felnövekvő -nemzedékek előtt csak ravasz intrikusokképen ismeretesek, a kik -képmutató buzgósággal jöttek, hogy észrevétlenül hatalmukba -kerítsék a birodalmat? Eljutnak-e Ázsia fejedelmeinek háremeibe -hirdetni az evangeliumot a szegény rabszolgák ezreinek? Mit -követtek el a világ e részének asszonyai, hogy egyetlen -misszionárius se prédikálhassa nekik a hitet? Mindnyájan pokolba -jutnak-e, a miért be vannak börtönözve?</p> -<p>Ha igaz volna is, hogy az evangelium hirdettetik az egész -földön, mit nyernénk vele? Előtte való nap, hogy az első hittéritő -megérkezett valamely országba, biztosan halt meg ott valaki, a ki -nem hallgathatta. Most már mondjátok, mit csináljunk ezzel az egy -emberrel? Ha csak egyetlen egy ember volna az egész mindenségben, a -kinek sohasem <span class="pagenum"><a name="Page_436" id= -"Page_436">-436-</a></span> prédikálták Jézus Krisztust, akkor az -ellenvetés ép oly erős erre az emberre nézve, mint az emberi nem -negyedrészére nézve.</p> -<p>Mikor az evangélium szolgái szólottak a távoli népekhez, mit -mondottak nekik olyat, a mit észszerűen el lehessen fogadni az ő -szavukra és a mi nem kivánná meg a legpontosabb igazolást? -Hirdettek nekem egy Istent, a ki született és meghalt kétezer évvel -ezelőtt, a világ másik végén, nem is tudom, micsoda kis városban és -azt mondjátok, hogy mindazok, a kik nem hisznek ebben a -rejtelemben, elkárhoznak. Ugyan különös dolgok arra, hogy ily hamar -elhigyjük, merőben egy olyan embernek a szavára, a kit nem is -ismerek. Miért tette a te Istened, hogy tőlem ilyen távol -következzenek be azok az események, melyeknek ismeretére kötelez -engem? Bűn-e nem tudni azt, a mi az antipódusokon történik? -Kitalálhatom-e, hogy volt egy másik félgömbön egy héber nép és egy -Jeruzsálem nevű város? Ez ép annyi volna, mintha arra köteleznének, -hogy tudjam, mi történik a holdban. Azt mondod, azért jösz, hogy -erre megtaníts, de miért nem jöttél megtanítani erre az apámat? -Vagy miért kárhoztatod el ezt a jó aggastyánt azért, mert sohasem -tudott erről semmit? Örökre bűnhödnie kell a te restséged miatt, -neki, a ki oly jó volt, oly jótékony és a ki csak az igazságot -kereste? Légy őszinte és képzeld magadat a helyembe s lásd, el -kell-e hinnem csupán a te tanubizonyságodra mindazokat a hihetetlen -dolgokat, melyeket mondasz nekem és összeegyeztetnem annyi -igazságtalanságot azzal az igazságos Istennel, a kit hirdetsz -nekem. Engedd, hogy elmenjek megnézni azt a távoli országot, a hol -annyi ebben az országban hallatlan csoda történt; hogy megtudjam, -miért bántak annak a Jeruzsálemnek a lakói Istennel úgy, mint -valami utonállóval. Azt mondod, nem ismerték el Istennek. Mit -tegyek tehát én, a ki csak a te réveden hallottam róla beszélni? -Hozzáteszed, hogy megbűnhödtek, szétszórattak, elnyomattak, -szolgaságba vettettek, hogy senki közülök nem kerül többé abba a -városba. Bizonyára nagyon megérdemelték ezt, de a mai lakosok mit -szólnak előideik isten-gyilkosságáról? Tagadják őt, ők <span class= -"pagenum"><a name="Page_437" id="Page_437">-437-</a></span> sem -ismerik el Istent Istennek. Hisz akkor ép úgy békében lehetett -volna hagyni amazoknak az utódait is.</p> -<p>Hogyan, még magában a városban, a hol Isten meghalt, sem -ismerték őt el sem a régi, sem az új lakók és ha azt akarod, hogy -én elismerjem, én, a ki kétezer évvel később születtem, kétezer -mérföldnyire onnan! Nem látod be, hogy mielőtt hitelt adnék annak a -könyvnek, melyet szentnek nevezel és a melyből én nem értek semmit, -másoktól, nem tőled kell tudnom, mikor és ki által készült, hogyan -maradt fenn, hogy jutott el hozzád, mit mondanak érvükül az -országban azok, a kik elvetik, holott ép oly jól tudják, mint te, a -mire tanitasz engem? Beláthatod, hogy okvetlenül el kell mennem -Európába, Ázsiába, Palesztinába, hogy mindent megvizsgáljak magam. -Bolondnak kellene lennem, ha előbb meghallgatnálak.</p> -<p>Ez a beszéd előttem nemcsak észszerűnek tünik fel, hanem azt is -állítom, hogy minden értelmes embernek így kell hasonló esetben -beszélnie és jó messzire küldenie a hittérítőt, a ki mielőtt -igazolná bizonyítékait, annyira siet kioktatásával és -megkeresztelésével. Továbbá azt állitom, hogy nincs az a -kinyilatkoztatás, mely ellen ugyanazon vagy más hasonló sulyú -ellenvetéseknek ne volna ép annyi, vagy még több érvénye, mint a -kereszténység ellenieknek. Ebből az következik, hogy ha csak egy -igazi vallás van és ha minden ember köteles kárhozat sulya alatt -követni, egész életünket az összes vallások tanulmányozásával, -felbúvárlásával, összehasonlításával és mindazoknak az országoknak -bejárásával kell tölteni, a hol meg vannak honosulva Senki sincs -kivonva az ember első kötelessége alól, senkinek sincs joga -megbízni más ember véleményében. A mesterembernek, a ki csak -munkájából él, a munkásnak, a ki nem tud olvasni, a gyöngéd és -félénk fiatal leánynak, a betegnek, a ki alig bír fölkelni ágyából, -mindnek kivétel nélkül tanulmányozni, elmélkedni, vitatkozni, -utazni kell, bejárni az egész világot. Akkor nem volna egy helyben -élő, állandó nép, az egész föld csupa zarándokkal volna telve, a -kik nagy költséggel és hosszú fáradalmakkal személyesen járnának -megvizsgálni, összehasonlítani és kikutatni mindazokat a -kultuszokat, a <span class="pagenum"><a name="Page_438" id= -"Page_438">-438-</a></span> melyeket a földön követnek. Akkor -búcsút kellene mondani a mesterségeknek, a művészeteknek, az emberi -tudományoknak és minden polgári foglalkozásnak; nem lehetne itt más -tanulmány, mint a vallás tanulmányozása; még az is, a ki a -legerősebb egészségnek örvendene, a legjobban használná fel az -idejét, a legjobb hasznát venné elméjének, a legtöbb évet élné, -öregkorában is csak bajosan tudná, mihez tartsa magát és már az is -sok volna, ha halála előtt megtudná, milyen vallásban kellett volna -élnie.</p> -<p>Ha szelidíteni akarsz ezen a módszeren és a legcsekélyebb -befolyást engeded is az emberek tekintélyének, akkor azonnal -feláldozol neki mindent és ha egy keresztény fia jól teszi, hogy -mély és pártatlan vizsgálat nélkül követi apja vallását, miért -tenné rosszul egy töröknek a fia, ha ugyancsak követi az apjáét? -Felhívom az összes türelmetleneket, hogy feleljenek erre olyat, a -mi kielégít egy okos embert.</p> -<p>Sarokba szorítva ezekkel az érvekkel, az egyik rész jobb -szeretné igazságtalannak tüntetni fel Istent és megbüntetni az -ártatlanokat apjuk bűneért, mintsem hogy lemondjon barbár -dogmájáról. Mások úgy segítenek magukon, hogy lekötelező módon egy -angyalt küldenek mindenkinek kioktatására, a ki bár legyőzhetetlen -tudatlanságban, de erkölcsileg jól élt. Mily szép találmány ez az -angyal! Nem elég, hogy alávetnek minket mesterkedéseiknek, még -magát Istent is abba a kényszerhelyzetbe hozzák, hogy éljen -velük.</p> -<p>Látod, fiam, mily képtelenségre vezet a gőg és a türelmetlenség, -mikor mindenki a maga véleményében akar tobzódni és azt hiszi, az -egész emberi nem fölött egyedül neki van igaza. A békének Istenét -hívom tanubizonyságul, a kit imádok és hirdetek neked, hogy minden -kutatásom őszinte volt, de látva, hogy sikertelenek és mindig azok -is lesznek és hogy partnélküli óczeánba veszek bele, visszatértem a -magam ösvényére és első fogalmaimra szorítottam hitemet. Sohasem -tudtam hinni, hogy Isten rendelte kárhozat terhe alatt, hogy olyan -tudós legyek. Bezártam tehát minden könyvet. Csak egy könyv van -nyitva minden szem előtt és pedig a természet könyve. Ebből a nagy -és fenséges könyvből <span class="pagenum"><a name="Page_439" id= -"Page_439">-439-</a></span> tanulom szolgálni nagy és isteni -szerzőjét. Senki sem menthető, ha nem olvas belőle, mert ez a könyv -minden ember számára beszél, minden szellemnek érthető nyelven. Ha -elhagyott szigeten születtem volna, ha soha nem láttam volna -magamon kívül más embert, ha soha nem tudtam volna meg, hogy mi -történt egykor a világ valamely zugában, csak gyakoroljam eszemet, -csak műveljem, csak használjam fel jól azokat a közvetlen -képességeket, melyeket Isten adott nekem s magamtól megtanulom őt -ismerni, szeretni, a műveit is szeretni, akarni a jót, melyet ő -akar és hogy neki tessem, betölteni minden kötelességemet a földön. -Mi többre tud tanítani az emberek minden tudása?</p> -<p>A mi most már a kinyilatkoztatást illeti, ha jobb bölcselkedő és -tanultabb volnék, talán megérteném igazságát, a hasznát azokra, a -kiknek szerencséjük van felismerni; de ha látok is mellette olyan -bizonyítékokat, melyeket nem tudok megczáfolni, egyuttal ellene is -látok ellenvetéseket, melyeket nem tudok megoldani. Annyi hathatós -érv van mellette és ellene, hogy nem tudva, mire határozzam -magamat, sem el nem fogadom, sem el nem vetem; csupán elvetem azt, -hogy köteles vagyok elismerni, mert ez az állítólagos kötelezettség -összeférhetetlen Isten igazságosságával és Isten nem hogy -eltávolítaná vele az üdvösség akadályait, hanem még meg is -sokasítaná, végére járhatlanná tenné őket az emberi nem nagyobb -része számára. Ezen a ponton túl ebben a dologban tiszteletteljes -kétségben maradok. Nem áltatom magamat azzal, hogy csalhatatlannak -higyjem magamat; lehet, hogy más emberek eldönthették, a mi nekem -eldöntetlennek tünik fel; én a magam számára okoskodom, nem az ő -számukra; nem kárhoztatom, de nem is utánzom őket; itéletük lehet -hogy jobb, mint az enyém, de nem az én hibám, ha nem egyezik az -enyémmel.</p> -<p>Megvallom neked azt is, hogy a Szentírás fensége elálmélkodtat s -az Evangelium szentsége a szívemhez szól. Nézd a filozofusok -könyveit minden pompájukkal, mily kicsinyek mellette! Lehet-e, hogy -egy egyszerre oly fenséges és oly egyszerű könyv emberek műve -lehessen? Lehetséges-e, hogy az, a kinek a története van benne, -csupán ember? <span class="pagenum"><a name="Page_440" id= -"Page_440">-440-</a></span> Egy rajongó hangja-e ez vagy egy -nagyratörő szektafőnöké? Mily szelidség, mily tisztaság az -erkölcseiben! Mily megható báj a tanításaiban! Mily emelkedettség -az elveiben! Mily mély bölcseség a beszédében! Mily lélekjelenlét, -mily finomság és mily találó él a feleleteiben! Mily uralkodás a -szenvedélyei fölött! Hol az az ember, hol az a bölcs, a ki -gyöngeség és fenhéjázás nélkül tud cselekedni, szenvedni és -meghalni? Mikor Plato megrajzolja igaz emberének képét,<a name= -"FNanchor_110" id="FNanchor_110"></a><a href="#Footnote_110" class= -"fnanchor">110)</a> a kit elhalmoznak a bűn minden gyalázatával, -holott méltó az erény minden jutalmára, vonásról-vonásra Jézus -Krisztust rajzolja meg, a hasonlóság annyira szembeszökő, hogy az -összes egyházatyák észrevették és hogy nem is lehet félreismerni. -Mennyi előitélet, mennyi elvakultság kellett hozzá, hogy össze -merjék hasonlítani Sophroniscus fiát Mária fiával! Mily távolság e -kettő között! Socrates fájdalom nélkül, gyalázat nélkül halt meg s -könnyen játszhatta végig szerepét és ha ez a könnyű halál nem -dicsőítette volna meg életét, kétségben volnánk, más volt-e -Socrates, minden eszével, mint egy szofista. Ő találta fel a -morált, mondják; mások már előtte gyakorolták, ő csak szavakba -foglalta azt, a mit azok tettek, csak tanításokba foglalta az ő -példáikat. Aristides igazságos volt, mielőtt Socrates megmondta -volna, mi az igazságosság; Leonidas meghalt a hazájáért, mielőtt -Socrates kötelességgé tette volna a hazaszeretetet; Spárta józan -volt, mielőtt Socrates dicsérte volna a józanságot; mielőtt ő -meghatározta volna az erényt, Görögország már bővében volt az -erényes embereknek. De honnan vette Jézus Krisztus az övéinél ezt -az emelkedett és tiszta morált, melynek egyedül ő adta a leczkéjét -és a példáját?<a name="FNanchor_111" id="FNanchor_111"></a><a href= -"#Footnote_111" class="fnanchor">111)</a> A legbőszebb fanatizmus -öléből a legfenköltebb bölcseség szólalt meg és a leghősiesebb -erények egyszerűsége dicsőítette meg az összes népek -legaljasabbikát. Socrates halála, a ki nyugodtan filozofált -barátaival, a legédesebb, a mit csak kivánhat magának az ember, -<span class="pagenum"><a name="Page_441" id= -"Page_441">-441-</a></span> a kínzások között kimúló, meggyalázott, -kicsúfolt, egy egész nép által elátkozott Jézusé a legszörnyűbb, a -melytől csak az ember félhet. Socrates, mikor a méregpoharat kapja, -megáldja azt, a ki sírva nyújtja neki; Jézus borzalmas kínok között -imádkozik bősz hóhéraiért. Igen, ha Socrates élete és halála egy -bölcsé, Jézus élete és halála egy Istené. Föltegyük-e azt, hogy az -evangéliumi történetet mulatságból találták ki? Barátom, nem így -szoktak kitalálni és Socrates cselekedetei, melyekben senki sem -kételkedik, kevésbbé vannak tanúkkal bizonyítva, mint Jézus -Krisztuséi. Alapjában véve ez a nehézségnek csak elhalasztása, nem -pedig megsemmisítése; felfoghatatlanabb lenne, hogy több ember -költötte egyetértőleg ezt a könyvet, mintsem az, hogy egy -szolgáltatta az anyagát. Zsidó írók soha nem találták volna el sem -ezt a hangot, sem ezt a morált és az evangeliumban az igazságnak -oly nagy, oly meglepő, oly tökéletesen utánozhatatlan jellemvonásai -vannak, hogy a kitalálója sokkal csodálatraméltóbb volna, mint a -hőse. Mindazáltal ugyanez az evangelium tele van hihetetlen, az -észnek ellentmondó dolgokkal, a melyeket felfogni és elfogadni -józaneszű embernek lehetetlen. Mit tegyünk ez ellentmondások közt? -Legyünk mindig szerények és óvatosak, gyermekem, tiszteljük -csöndben, a mit nem tudunk sem visszautasítani, sem megérteni és -alázzuk meg magunkat a nagy Lény előtt, a ki egyedül tudja az -igazságot.</p> -<p>Ime az akaratlan szkepticzismus, melyben megmaradtam, de ez a -szkepticzismus csöppet sem kínos nekem, mert nem terjed ki a -gyakorlatra lényeges pontokra és mivel minden kötelességemnek -lényeges pontjaira nézve el vagyok határozva. Szolgálok Istennek -szivem egyszerűségében s nem igyekszem mást tudni, csak azt, a mi -fontos a magatartásomra nézve. A mi a dogmákat illeti, melyeknek -nincs hatásuk sem a cselekedetekre, sem a morálra s melyekkel annyi -ember kínozza magát, azokkal egyáltalán nem bajlódom. Minden -vallásfelekezetet úgy tekintek, mint megannyi üdvös intézményt, a -melyek minden országban Isten tiszteletének egységes módját írják -elő a nyilvános istentisztelet által és melyek mindegyikének -meglehet a maga <span class="pagenum"><a name="Page_442" id= -"Page_442">-442-</a></span> alapja az éghajlatban, a -kormányrendszerben, a nép szellemében vagy más helyi okban, a mely -az egyiket alkalmasabbá teszi a másiknál, az idő és a hely szerint. -Jónak hiszem valamennyit, ha megfelelően szolgáljuk Istent. A -lényeges istentisztelet a szív istentisztelete. Isten nem utasítja -vissza a hódolatot, ha őszinte, akármily formában nyújtják is neki. -Mivel abban a vallásban, melyet vallok, az Egyház szolgálatára -vagyok elhivatva, a lehető legpontosabban teljesítem a nekem előírt -teendőket és a lelkiismeretem bántana érte, ha szándékosan -elmulasztanék valamit. Tudod, hogy hosszas tilalom után Mellarède -úr közbenjárására elnyertem az engedélyt hivatalom folytatására, -hogy legyen miből élnem. Azelőtt azzal a gondatlansággal olvastam a -misét, a melylyel az ember idő multával a legkomolyabb dolgokkal is -bánik, ha nagyon is gyakran végzi őket; új elveim óta a legnagyobb -áhítattal czelebrálom; teljesen áthat a legfőbb lény fensége, -jelenléte, az emberi szellem elégtelensége, a mely oly kevéssé -bírja felfogni azt, a mi alkotójára vonatkozik. Arra gondolva, hogy -előírt formában hozom neki a nép könyörgését, gondosan követek -minden ritust, figyelmesen olvasom a szövegeket, vigyázok, hogy -soha el ne mulaszszam a legkisebb szót s a legkisebb szertartást -sem; ha közeledem a consecratio pillanatához, összeszedem magamat, -hogy mind azzal az érzülettel végezzem, a melyet az Egyház és a -szentség fensége megkíván; igyekszem megsemmisíteni elmémet a -legfőbb értelem előtt; ezt mondom magamban: Ki vagy te, hogy meg -tudd mérni a végtelen hatalmat? Tisztelettel mondom ki a -sacramentális szavakat és hatásába beleviszem mindazt a hitet, a -mely tőlem telik. Akárhogy áll is ez a felfoghatatlan misztérium, -nem félek tőle, hogy az itélet napján megbüntettetem, hogy -szívemben bármikor is profanizáltam.</p> -<p>Megtisztelve a szent szolgálat által, ha annak legalsó rangjában -is, nem fogok soha sem tenni, sem mondani semmit, a mi méltatlanná -tenne fenkölt kötelességeinek betöltésére. Mindig az erényt fogom -prédikálni az embereknek s példát fogok neki adni belőle. Nem az én -dolgom <span class="pagenum"><a name="Page_443" id= -"Page_443">-443-</a></span> lesz, hogy a vallást szeretetreméltóvá -tegyem számára; nem az én dolgom lesz, hogy megerősítsem hitüket a -valóban hasznos dogmákban, melyeket minden ember köteles elfogadni; -de Isten óvjon, hogy valaha is prédikáljam nekik a türelmetlenség -kegyetlen dogmáját, hogy valaha is rávigyem őket, hogy gyűlöljék a -felebarátjukat, és más embereknek ezt mondjam: «Elkárhozol!» azaz, -hogy: «Az Egyházon kívül nincsen üdvösség.»<a name="FNanchor_112" -id="FNanchor_112"></a><a href="#Footnote_112" class= -"fnanchor">112)</a> Ha előkelőbb állásban volnék, ez a tartózkodás -kellemetlenségeket okozna, de sokkal kisebb vagyok, semhogy sok -félnivalóm volna és mélyebbre nem bukhatom, mint a hol vagyok. -Bármi történik is, nem fogom káromolni az isteni igazságot és nem -fogok hazudni a Szentlélek ellen.</p> -<p>Sokáig becsvágyam volt, hogy lelkész lehessek, még most is -becsvágyam, de már többé nem remélem. Kedves barátom, semmit sem -látok oly szépnek, mint lelkésznek lenni. A jó lelkész szolgája a -jóságnak, mint a hogy a jó hivatalnok szolgája az igazságnak. A -lelkésznek sohasem kell rosszat tennie; ha nem tehet mindig jót -önmagától, mindég a helyén van, mikor másoktól kéri és gyakran el -is éri, ha tiszteletet tud kelteni maga iránt. Oh, ha valaha is -lett volna módom ellátni egy jó emberekből álló parókiát a hegyeink -között, boldog lennék, mert úgy hiszem, boldogságára szolgáltam -volna híveimnek. Nem tettem volna őket gazdagokká, de osztoztam -volna szegénységükben, megfosztottam volna a gyalázatától és -megvettetésétől, a mely elviselhetetlenebb, mint a nélkülözés. -Megszerettettem volna velük az egyetértést és az egyenlőséget, a mi -gyakran elűzi a nyomort és mindig elviselhetőbbé teszi. Ha látnák, -<span class="pagenum"><a name="Page_444" id= -"Page_444">-444-</a></span> hogy semmiben sincs jobb dolgom, mint -nekik és mégis megelégedetten élek, megtanulnának vigasztalódni -sorsukon és megelégedetten élni, mint én. Tanításaimban nem annyira -az Egyház szelleméhez ragaszkodnék, mint inkább az evangélium -szelleméhez, a melyben a dogma egyszerű és a morál fenséges, a hol -kevés vallásos szertartást látni és sok művét a jótékonyságnak. -Mielőtt arra tanítanám őket, a mit tenni kell, igyekezném mindig -cselekedni, hogy jól lássák, hogy mindazt, a mit mondok, úgy is -gondolom. Ha volnának protestánsok a szomszédságomban vagy a -parókiámon, nem tennék különbséget köztük és az igazi hiveim között -semmiben, a mi a keresztényi szeretetre tartozik; valamennyit arra -szoktatnám, hogy kölcsönösen szeressék egymást, hogy testvérekül -tekintsék egymást, hogy tiszteljenek minden vallást és éljen -mindenki békességgel a maga vallásában. Azt hiszem, arra biztatni -valakit, hogy hagyja el a vallását, a melyben született, annyi, -mint arra biztatni, hogy rosszat tegyen, következőleg annyi, mint -rosszat tenni. Mialatt nagyobb felvilágosodásra várunk, őrizzük meg -a közrendet, tiszteljük minden országban a törvényeket, ne zavarjuk -az istentiszteletet, melyet ezek előirnak; ne biztassuk fel a -polgártársakat engedetlenségre, mert nem tudjuk biztosan, hogy jó-e -rájuk nézve, ha elhagyják a nézeteiket más nézetek kedvéért, azt -pedig egész biztosan tudjuk, hogy engedetlennek lenni a törvény -iránt rossz.</p> -<p>Fiatal barátom, hallottad szájamból hitvallomásomat olyannak, a -milyennek Isten olvassa szívemben; te vagy az első, a kinek ezt a -vallomást megtettem, talán te vagy az egyetlen, a kinek egyáltalán -megteszem. A míg még marad valamelyes jó hit az emberek közt, nem -kell zavarni a békés lelkeket, sem felzaklatni az egyszerű lelkek -hitét olyan nehézségekkel, melyeket nem tudnak megoldani és a -melyek nyugtalanítják, a nélkül, hogy felvilágosítanák őket. De ha -egyszer minden meg van ingatva, meg kell óvni a törzset még az ágak -rovására is. Az izgatott, bizonytalan, csaknem kialudt -lelkiismeretnek, a mely olyan állapotban van, a milyenben a tiedet -is láttam, szüksége van rá, hogy megszilárdíttassék és -fölébresztessék; és hogy visszaállíttassék <span class= -"pagenum"><a name="Page_445" id="Page_445">-445-</a></span> az örök -igazságok alapjára; egészen ki kell dönteni az ingadozó oszlopokat, -melyekről azt hiszik, még rájuk támaszkodnak.</p> -<p>Te a kritikus korban vagy, mikor a szellem megnyílik a -bizonyosságnak, a mikor a szív formáját és jellemét nyeri és a -mikor az ember elhatározza magát egész életére, akár jóra, akár -rosszra. Később az anyag megkeménykedik és az újabb benyomások már -nem hagynak benne nyomot. Fiatal ember, fogadd még hajlékony -lelkedbe az igazság pecsétjét. Ha biztosabb volnék önmagamról, -dogmatikus és határozott hangon szóltam volna veled; de ember -vagyok, tudatlan, a tévedésnek alávetett; mit tehetnék? Feltártam -előtted szivemet tartózkodás nélkül; a mit biztosnak tartok, -olyannak mondtam neked, kétségeimet kétségekül közöltem veled, -nézeteimet nézetekül, megmondtam neked okaimat a kétségre és a -hitre. Most a te dolgod itélni; időt engedtél magadnak; ez az -óvatosság bölcs és jó véleményt kelt bennem irántad. Kezdd azon, -hogy abba a helyzetbe hozod lelkiismeretedet, hogy fel akarjon -világosíttatni. Légy őszinte önmagaddal szemben. Sajátítsd el -véleményeimből, a mi meggyőzött, a többit vesd el. Még nem vagy -annyira elaljasítva a bűn által, hogy abban a veszedelemben forogj, -hogy rosszul választasz. Azt ajánlanám, hogy beszéljünk róla magunk -közt, csak hogy a mint az ember vitatkozik, felingerlődik; -belekeveredik a hiuság, a makacsság; nincs meg többé a -jóhiszeműség. Barátom, ne vitatkozzál soha, mert a vitatkozással az -ember nem világosítja fel sem magát, sem másokat. A mi engem illet, -én csak sok évi elmélkedés után foglaltam pártállást s ehhez -ragaszkodom; lelkiismeretem nyugodt, a szívem elégedett. Ha -nézeteimet újra kezdeném vizsgálni, akkor sem tehetném az -igazságnak tisztább szeretetével és szellemem már kevésbbé -tevékeny, tehát kevésbbé volna módjában felismerni az igazságot. -Maradok, a milyen vagyok, attól félve, hogy az elmélkedésre való -hajlam tétlen szenvedélylyé válik bennem és ellankaszt -kötelességeim gyakorlatában és attól tartva, hogy visszaesem előbbi -pyrrhonismusomba, a nélkül, hogy meg tudnám találni az arravaló -erőt, hogy kivergődjem belőle. Életemnek <span class= -"pagenum"><a name="Page_446" id="Page_446">-446-</a></span> több -mint a fele elmúlt, nincs többé több időm, mint a mennyi arra kell, -hogy a hátralevő részét haszonra fordítsam és hogy tévedéseimet -eltöröljem erényeimmel. Ha tévedek, akaratom ellenére tévedek. Az, -a ki olvas szívem mélyében, jól tudja, hogy nem szeretem a -vakságomat. Képtelenségemben, hogy saját eszemtől kimeneküljek -belőle, az egyedüli eszköz, a mi számomra megmaradt a belőle való -kimenekülésre, a jó élet és ha Isten még a kövekből is gyermekeket -tudott Ábrahámnak támasztani, minden embernek joga van azt remélni, -hogy felvilágosíttatik, ha majd méltónak teszi magát rá.</p> -<p>Ha elmélkedéseim arra visznek, hogy úgy gondolkozzál, a hogy én -gondolkozom, ha nézeteim a tiéid és ha ugyanaz a hitvallomásunk, -ezt a tanácsot adom neked: Ne tedd ki többé életedet a nyomorúság -és a kétségbeesés kisértéseinek, ne vonszold többé életedet -gyalázattal idegenek kényére és ne edd többé az alamizsna silány -kenyerét. Térj vissza hazádba, vedd fel újra atyáid vallását, -kövesd szived őszinteségében és ne hagyd el többé; nagyon egyszerű -és nagyon szent; mindazon vallások között, melyek a földön vannak, -a legtisztább erkölcsiségünek és az eszet legjobban kielégítőnek -tartom. A mi utazásod költségeit illeti, azok miatt ne aggódjál; -gondoskodni fognak róluk. Ne félj a megalázkodó visszatérés -álszégyenétől sem; azért kell pirulni, hogy az ember hibát követett -el, nem azért, hogy jóvá akarja tenni. Te még abban a korban vagy, -a mikor minden megbocsáttatik, de a mikor az ember nem vétkezik -büntetlenül. Ha meg akarnád hallgatni lelkiismeretedet, ezer hiú -akadály eltünne a szavára. Érezni fogod, hogy abban a -bizonytalanságban, a melyben vagyunk, megbocsáthatatlan fenhéjázás -más vallást vallani, mint a melyben születtünk és hamisság nem -gyakorolni őszintén azt, a melyet vallunk. Ha így az ember eltéved, -nagy mentségtől fosztja meg magát a legfőbb biró itélőszéke előtt. -Nem fogja-e hamarabb megbocsátani azt a tévedést, a melyben -nevelkedett, mint azt, a mit maga merészkedett választani?</p> -<p>Fiam, tartsd lelkedet abban a kivánságban, hogy legyen Isten és -akkor sohasem fogsz benne kételkedni. Ezenfelül <span class= -"pagenum"><a name="Page_447" id="Page_447">-447-</a></span> bármily -állást foglalsz is, gondolj arra, hogy a vallás igazi kötelességei -függetlenek az emberek intézményeitől, hogy az igaz szív valódi -temploma az Istenségnek, hogy minden országban és minden -felekezetben a törvény summája szeretni Istent mindenek fölött és -felebarátunkat úgy, mint magunkat, hogy nincs olyan vallás, a mely -fölment az erkölcs kötelességei alól, hogy csak ezek az igazán -lényeges kötelességek, hogy a belső istentisztelet az elseje -ezeknek a kötelességeknek és hogy hit nélkül nincs igazi erény.</p> -<p>Kerüld azokat, a kik a természet megmagyarázásának ürügye alatt -kétségbeejtő tanokat hintenek el az emberek szívébe és a kiknek -nyilvánvaló szkepticzizmusa százszorta elbizottabb és -dogmatikusabb, mint ellenfeleik határozott hangja. Az alatt a -fenhéjázó ürügy alatt, hogy egyedül ők felvilágosultak, igazak, -jóhiszeműek, parancsoló módon alávetnek minket életbevágó -határozataiknak és azzal az igénynyel lépnek fel, hogy a dolgok -valódi elveiül adják nekünk azokat az értelmetlen rendszereket, -melyeket képzeletükben felépítettek. Egyébként felforgatnak, -lerombolnak és feldöntenek mindent, a mit az emberek tisztelnek és -megfosztják a balsorstól üldözötteket nyomoruk utolsó -vigasztalásától, a hatalmasokat és gazdagokat pedig szenvedélyeik -egyetlen fékétől; kitépik a szív mélyéből a bűn miatti -lelkifurdalásokat, az erény reményét és még dicsekszenek is, hogy -jóltevői az emberi nemnek. Az igazság – mondják – sohasem ártalmas -az emberre nézve. Ezt én is hiszem, úgy mint ők és szerintem ez -nyomós bizonyítéka annak, hogy a mit tanítanak, az nem az -igazság.<a name="FNanchor_113" id="FNanchor_113"></a><a href= -"#Footnote_113" class="fnanchor">113)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_448" id="Page_448">-448-</a></span></p> -<p>Derék fiatal ember, légy őszinte és igaz, gőg nélkül; tudj -tudatlan lenni: akkor sem magadat nem fogod megtéveszteni, sem -másokat. Ha tehetségeid kiművelése valaha lehetővé teszi számodra, -hogy beszédet intézz az emberekhez, mindég csak lelkiismereted -szerint beszélj nekik és ne sokat törődj vele, hogy tapsolnak-e. A -tudással való visszaélés <span class="pagenum"><a name="Page_449" -id="Page_449">-449-</a></span> kelti fel a hitetlenséget. Minden -tudós megveti a közrendű emberek véleményét; mind azon igyekszik, -hogy saját külön véleménye legyen; a képzelődő filozófia épp úgy -makacs szellemre vezet, mint a hogy a vak jámborság fanatizmusra. -Kerüld el ezeket a szélsőségeket, maradj mindig <span class= -"pagenum"><a name="Page_450" id="Page_450">-450-</a></span> -szilárdan az igazság útján vagy azon az úton, a mely szíved -egyszerűségében az igazság útjának látszik és soha ne térj le róla -hiúságból vagy gyöngeségből. Merd vallani Istent a filozófusok -között, merd hirdetni az emberszeretetet a türelmetlenek között. -Lehet, hogy egyedül leszel a magad <span class="pagenum"><a name= -"Page_451" id="Page_451">-451-</a></span> pártján, de önmagadban -olyan tanubizonyságot fogsz viselni, a mely fölment az emberek -tanubizonyságaitól. Akár szeretnek vagy gyűlölnek, akár olvassák -vagy megvetik irásaidat, egyre megy. Mondd azt, a mi igaz, tedd -azt, a mi jó; az a fontos az emberre nézve, hogy teljesítse -kötelességeit e földön; a ki azonban önmaga számára dolgozik, annak -meg kell feledkeznie önmagáról. Gyermekem, a magánérdek megtéveszt -minket, csak az igaz ember reménye nem csal meg soha.</p> -<p> </p> -<p>Közöltem ezt az iratot, nem mint szabályát azoknak a -véleményeknek, melyeket a vallás dolgában követni kell, hanem mint -példáját annak a módnak, a mely szerint a növendékünkkel -okoskodnunk kell, hogy el ne távolodjunk attól a módszertől, melyet -megállapítani próbáltam. A míg nem adunk semmit az emberi -tekintélyre és annak az országnak az előitéleteire, a hol -születtünk, az észszerű belátás magában nem vezethet bennünket -messzebbre a természetes tanításban, mint a természetes vallás s én -Emillel csak erre szorítkozom. Ha más vallásra van szüksége, ebben -nincs jogom, hogy vezetője legyek; ezt megválasztani egyedül az ő -dolga.</p> -<p>A természettel egyetértésben dolgozunk; míg az a fizikai embert -formálja, mi az erkölcsi embert igyekszünk kialakítani; csak hogy a -haladásunk nem azonos. A test már erőteljes és izmos, mikor a lélek -még lankadt és gyönge és bármit tesz is az emberi mesterkedés, a -temperamentum mindig előtte jár az észnek. Idáig minden törekvésünk -arra irányult, hogy visszatartsuk az egyiket és feltüzeljük a -másikat, hogy az ember mindig egységes legyen, a menynyire csak -lehetséges. Mialatt kifejlesztettük a természeti oldalát, -visszatartottuk születő érzékiségét; szabályoztuk azzal, hogy -kiműveltük az elméjét. Az értelmi tárgyak mérsékelték az érzékekre -ható tárgyak benyomásait. Visszamenve a dolgok kezdetéig, elvontuk -az érzékek uralma alól; könnyű dolog volt fölemelkedni a természet -tanulmányozásától a természet alkotójának tanulmányozásáig.</p> -<p>Mikor ide eljutottunk, milyen új befolyásokat nyertünk -növendékünkre: Mennyi új eszközünk van arra, hogy a <span class= -"pagenum"><a name="Page_452" id="Page_452">-452-</a></span> -szívéhez szóljunk! Csak akkor találja igazi érdekét abban, hogy jó -legyen, hogy jót tegyen távol az emberek tekintetétől és a nélkül, -hogy a törvények köteleznék rá, hogy igazságos legyen Isten és -önmaga között, teljesítse kötelességét még élete árán is és hogy -szívében hordozza az erényt nem csak a rend iránti szeretetből, a -melynél mindenki előbbre valónak tartja az önmaga iránti -szeretetet, hanem lényének alkotója iránti szeretetből is, a mely -összeolvad ezzel az önmaga iránti szeretettel, hogy aztán tartós -boldogságot élvezzen, a melyet jó lelkiismeretének nyugalma és -ennek a legjobb lénynek szemlélése igér neki a túlvilági életben, -miután ezt az életet jól felhasználta. Ebből a szempontból nézve -már csak igazságtalanságot, képmutatást és hazugságot látok az -emberek közt; a magánérdek, a mely a versengésben szükségszerűen -elnyeri a díjat minden egyéb dolog fölött, megtanítja mindegyiküket -arra, hogy felékesítsék a bűnt az erény álarczával. Minden más -ember a saját jóvolta rovására legyen az én javamra; minden csak -rám magamra vonatkozzék; haljon meg, ha kell, az egész emberiség a -szenvedésben és a nyomorban, csak hogy megóvjon engem egy -pillanatnyi fájdalomtól vagy éhségtől: ez a belső szava minden -hitetlennek, a ki okoskodik. Igen, ezt állítani fogom életem -fogytáig: a ki azt mondja az ő szívében, nincs Isten és máskép -beszél, az csak hazug lehet vagy esztelen.</p> -<p>Olvasóm, nem tehetek róla, én úgy érzem, Emilt sohasem fogjuk -egyformának látni; ti mindig a ti hebehurgya, okvetetlenkedő, -mulatságból mulatságba, élvezetből élvezetbe tévelygő és magát -semmihez tartósan hozzákötni nem tudó fiatalembereitekhez -hasonlónak képzelitek. Ki fogtok nevetni, látva, hogy elmélkedőt, -filozófust, igazi theologust csinálok egy tüzes, élénk, lelkes, -tettrevágyó ifjuból, az élettől legjobban buzogó korban. Ezt -fogjátok mondani: Ez az álmodozó mindig hajszolja agyrémeit; mikor -a maga módja szerinti növendéket mutat nekünk, nem csak neveli, -hanem megteremti, saját agyából meríti és mindig abban a hitben, -hogy a természetet követi, minden pillanatban jobban eltávolodik -tőle. Én összehasonlítva <span class="pagenum"><a name="Page_453" -id="Page_453">-453-</a></span> növendékemet a tiéitekkel, alig -találok köztük valami közös vonást. Oly különbözőképen nevelkedvén, -csaknem csoda volna, ha hasonlítana valamiben hozzájuk. Miután -gyermekkorát abban a teljes szabadságban töltötte, melylyel amazok -ifjú korukban élnek, ifjúkorában kezdi fölvenni a szabályt, melynek -amazokat gyermekkorukban alávetették; ez a szabály ostorukká lett, -borzadva vetik magukat alája, nem látnak benne egyebet, mint -mesterüknek hosszú zsarnokságát, azt hiszik, azzal lépnek ki a -gyermekkorból, hogy leráznak magukról mindennemű jármot,<a name= -"FNanchor_114" id="FNanchor_114"></a><a href="#Footnote_114" class= -"fnanchor">114)</a> akkor kárpótolják magukat a hosszú kényszerért, -a melyben tartották őket, mint a hogy a rab, ha megszabadul -bilincseitől, kinyujtóztatja, mozgatja és hajlítgatja tagjait. Emil -ellenkezőleg abban találja dicsőségét, hogy emberré válik és -aláveti magát a fejledező értelem igájának; már kifejlődött -testének nincs szüksége ugyanazokra a mozgásokra és önmagától kezd -megállapodni, míg félig kifejlődött szelleme a maga részéről -lendületet igyekszik venni. Így az értelem kora az egyikre nézve -csak a zabolátlanság kora, a másikra nézve pedig a helyes -gondolkodás korává lesz.</p> -<p>Akarod tudni, amazok felelnek-e meg jobban ebben a természet -rendjének? Tekintsétek a különbségeket azokban, a kik attól többé -vagy kevésbbé el vannak távolodva: figyeljétek meg a falusi -fiatalembereket és nézzétek meg, ép oly kicsapongók-e, mint a ti -ifjaitok. «A vadembereket gyermekkoruk folyamán, mondja sieur Le -Beau, mindig tevékenyen látni, szüntelenül különböző játékokkal -foglalkoznak, melyek mozgásban tartják a testüket; de alighogy -elérték a serdülő kort, nyugodtakká, álmatagokká lesznek, csakis -komoly játékokkal vagy szerencsejátékokkal foglalkoznak.»<a name= -"FNanchor_115" id="FNanchor_115"></a><a href="#Footnote_115" class= -"fnanchor">115)</a> Emil a falusi fiatalok és a vademberek teljes -szabadságában <span class="pagenum"><a name="Page_454" id= -"Page_454">-454-</a></span> nevelkedett s felcseperedve meg kell -változnia és nyugodtabbá kell válnia, úgy mint azok. Az egész -különbség az, hogy már nemcsak azért tevékeny, hogy épen csak -játszszon és táplálkozzék, hanem munkáiban és játékaiban megtanult -gondolkozni. Eljutva eddig a pontig ezen az úton, teljes -hajlandósága van arra az útra, melyre én vezetem: a gondolkodni -való dolgok, melyeket nyújtok neki, izgatják a kiváncsiságát, mert -önmagukban véve szépek, mert egészen újak rá nézve és képes őket -megismerni. Ellenkezőleg a ti fiatal embereitek, a kiket untatnak -és nyomasztanak a ti unalmas leczkéitek, hosszú erkölcsi -oktatásaitok, örökös katekizmusaitok, hogyne vonakodnának a szellem -alkalmazásától, melyet komorrá tettek a számukra, a nehéz -előirásoktól, a melyekkel elhalmozzák őket, a lényük alkotóján való -elmélkedésektől, a kiből mulatságaik ellenségét csináltak? Mindez -iránt csak ellenszenvet, undort, unalmat éreznek; a kényszer -elriasztotta őket: hogy adhatnák rá magukat aztán, mikor kezdenek -rendelkezni magukról? Új dolog kell hogy legyen, a mi tessék nekik, -nem kell már nekik semmi abból, a mit gyermekeknek szokás mondani. -Ugyanígy áll a dolog növendékemmel: a mikor emberré válik, úgy -szólok hozzá, mint emberhez és csak új dolgokat mondok neki s épen -azért, mert ezek a dolgok unalmasak, kedvére valóknak kell hogy -találja őket.</p> -<p>Igy nyeretem meg vele kétszeresen az időt, az ész hasznára -késleltetve a természet haladását. De a valóságban csakugyan -késleltettem-e ezt a haladást? Nem, csak nem engedtem, hogy a -képzelődés siettesse; másféle természetű leczkék által -ellensúlyoztam az idő előtti leczkéket, melyeket a fiatal ember -máshonnan kap. A míg a mi intézményeink örvénye magával ragadja, -más intézmények segítségével ellenkező irányba téríteni nem annyi, -mint kivonni helyéből, hanem annyi, mint megtartani benne.</p> -<p>A természet igazi pillanata végre is beáll; be kell hogy álljon. -Miután az ember meg kell hogy haljon, meg is kell hogy újuljon, -hogy a faj fenmaradjon és a világ rendje fennállhasson. Ha azokról -a jelekről, a melyekről szóltam, megérzitek a kritikus pillanatot, -azonnal hagyjátok el vele <span class="pagenum"><a name="Page_455" -id="Page_455">-455-</a></span> szemben a régi hangot. Még a ti -tanítványotok, de már nem növendéketek. Barátotok férfi s bánjatok -is vele, mint olyannal.</p> -<p>Hogyan! Le kell mondanom tekintélyemről akkor, mikor a -legnagyobb szükségem van rá? Át kell engedni a felserdült ifjút -magamagának abban a pillanatban, a mikor a legkevésbbé tudja -vezetni magát és a mikor a legnagyobb eltévelyedéseknek van kitéve? -Le kell mondanom jogaimról, mikor neki a legfontosabb, hogy -hasznukat vegye? Jogaid! Ki mondja, hogy lemondj róluk? Épen most -kezdődnek csak számodra. Mostanáig mindent csak erővel vagy -ravaszsággal értél el; a tekintély, a kötelesség törvénye -ismeretlenek voltak előtte, kényszeríteni kellett őt vagy -megtéveszteni, hogy engedelmességre találj nála. De nézd, mennyi új -lánczczal vetted körül a szívét. Az ész, a barátság, a -háladatosság, ezerféle vonzalom, mind olyan hangon szól hozzá, a -melyet nem bír félreismerni. A bűn még nem tette süketté hangjuk -iránt, még csak a természet szenvedélyei irárt érzékeny. Ezek -elseje, az önszeretet, kiszolgáltatja őt neked; a megszokás még -jobban kiszolgáltatja. Ha egy pillanat fellobbanása elragadja -tőled, azonnal visszavezeti hozzád a megbánás, egyedül az az érzése -állandó, a mely hozzád fűzi; a többi mind eltünik és kölcsönösen -eltörli egymást. Ne engedd elromlani és mindig tanulékony lesz; -csak akkor kezd lábbadozó lenni, mikor már meg van romolva.</p> -<p>Megvallom, hogy ha egyenest szembeszállsz keletkező vágyaival és -ostoba módon bűn számban tünteted fel az új szükségleteket, melyek -éreztetik vele magukat, nem sokáig fog rád hallgatni; de a mint -elhagyod rendszeremet, nem vállalok többé felelősséget semmiért. -Gondold mindig, hogy a természet szolgája vagy; akkor sohasem -lehetsz ellensége.</p> -<p>De hogy lehet pártját fogni? Azt hiszik, csak a között lehet -választani, hogy kedveznek hajlamainak vagy leküzdik őket; hogy -zsarnokai vagy bűntársai lesznek; pedig mind a kettőnek oly -veszedelmes következései vannak, hogy nagyon is sok ok van habozni -a megválasztásban.</p> -<p>Az első eszköz ennek a nehézségnek a megoldására, <span class= -"pagenum"><a name="Page_456" id="Page_456">-456-</a></span> ha -hamar megházasítjuk; ez tagadhatatlanúl a legbiztosabb és -legtermészetesebb expediens. Mindazáltal kételkedem benne, hogy a -legjobb-e és hogy a leghasznosabb-e. Majd meg fogom mondani erre -való okaimat; addig is megengedem, hogy meg kell házasítani a -fiatal embereket házasságra való korukban. De ez a kor idő előtt -jön meg számukra; el kell halasztani érett korukig.</p> -<p>Ha csak meg kellene hallgatni hajlamaikat és követni ezek -jeleit, akkor hamar megvolnának, de annyi ellentmondás van a -természet törvényei és a társadalmi törvények között, hogy -kiegyenlítésük végett folyton ki kell térni és hátat fordítani; sok -művészetet kell kifejteni, ha meg akarjuk akadályozni, hogy a -társadalmi ember teljesen mérsékeltté ne legyen.</p> -<p>A föntebb kifejtett okoknál fogva azt tartom, azokkal az -eszközökkel, melyeket adtam, legalább husz éves korig ki lehet -nyújtani a vágyak tudatlanságát és az érzékek tisztaságát; ez oly -igaz, hogy a germánoknál az a fiatal ember, a ki az előtt a kor -előtt elvesztette a szűzességét, becstelen számba ment; az írók -helyesen tulajdonítják e népek ifjukorukban gyakorolt -önmegtartóztatásának szervezetük erőteljességét és gyermekeik nagy -számát.</p> -<p>Még jóval meg is lehetne hosszabbítani ezt az időszakot és még -néhány század előtt magában Francziaországban is ez a -legközönségesebb dolgok egyike volt. Más ismert példák között -Montaigne apja, ép oly lelkiismeretes és igaz, mint a milyen erős -és jó szervezetű ember, megesküdött arra, hogy szűzen házasodott -harminczhárom éves korában, miután sokáig szolgált az olaszországi -háborukban s a fiú írásaiból lehet látni, mekkora erőt és mily -vidámságot őrzött meg az apja még több mint hatvan éves korában is. -Az ellenkező vélemény kétségkívül sokkal inkább alapszik a mi -erkölcseinkben és előitéleteinken, mint fajunknak általánosságban -való ismeretén.</p> -<p>Mellőzhetem tehát ifjúságunk példáját; ez nem bizonyít semmit -annak számára, a ki nem úgy nevelkedett, mint ez. Megfontolva azt, -hogy ebben a tekintetben a természetnek nincs szilárdul megszabott -határa, a melyet ne <span class="pagenum"><a name="Page_457" id= -"Page_457">-457-</a></span> lehetne hátrább vagy előbbre tolni, azt -hiszem, a természet törvényének áthágása nélkül föltételezhetem, -hogy Emil gondoskodásom folytán megmaradt kezdetbeli -ártatlanságában s ezt a boldog korszakot közel látom a -bevégződéshez. Mindinkább növekvő veszedelmektől körülvéve ki fog -siklani, akármit teszek is, a kezemből a legelső alkalommal és ez -az alkalom hamarosan meg fog adódni; követni fogja érzékeinek vak -ösztönét; egyet lehet tenni egy ellen, hogy el fog esni. Sokkal is -többet elmélkedtem az emberek erkölcseiről, semhogy ne látnám ennek -az első pillanatnak legyőzhetetlen befolyását az élet többi -részére. Ha tettetem magam és úgy teszek, mintha nem látnék semmit, -akkor kiaknázza gyöngeségemet; azt hiszi, kifog rajtam s megvet -engem és én bűntársává leszek bukásának. Ha megpróbálom -visszafordítani, ennek elmúlt már az ideje és nem fog rám -hallgatni; kényelmetlenné, gyűlöletessé, kiállhatatlanná leszek a -szemében s hamarosan le fog engem rázni magáról. Csak egy észszerű -állást foglalhatok el tehát: ha önmaga előtt felelőssé teszem -cselekedeteiért, ha megóvom legalább a tévedés meglepetéseitől és -nyiltan megmutatom neki a veszedelmeket, melyek körülveszik. Idáig -a tudatlanságával tartóztattam vissza, most felvilágosultságával -kell feltartóztatni.</p> -<p>Ezek az új tanítások fontosak és helyén való, hogy mélyebbre -nyúljunk bele a dolgokba. Ez az a pillanat, a mikor úgyszólván -számadást kell tennem előtte, meg kell mutatnom, hogy használtam -fel az ő idejét és a magamét, megmagyaráznom neki, mi ő és mi -vagyok én, mit tettem én, mit tett ő, mivel tartozunk egymásnak; -minden erkölcsi viszonyát, mindazokat a kötelezettségeket, melyeket -elvállalt, mindazokat, melyeket mások vállaltak el vele szemben; -meddig jutott el képességeinek fejlődésében, mely utat kell neki -még megtennie, mily nehézségekkel fog találkozni, mily eszközökkel -gyürheti le ezeket a nehézségeket; miben vezethetem én ezután is, -miben vezetheti már csak ő magát; végül meg kell magyaráznom a -kritikus pontot, melyen van, az új veszedelmeket, melyek -körülveszik és mindazokat a szilárd okokat, melyek arra vihetik, -hogy szorgosan <span class="pagenum"><a name="Page_458" id= -"Page_458">-458-</a></span> őrködjék önmaga fölött, mielőtt -meghallgatná fejledező vágyait.</p> -<p>Gondoljatok arra, hogy egy serdültnek vezetésére mindannak az -ellenkezőjét kell tenni, mint a mit egy gyermeknek vezetésére -tettetek. Ne habozzatok felvilágosítani őt azokról a veszedelmes -rejtelmekről, melyeket oly sokáig s akkor gonddal rejtegettetek -előtte. Miután most már tudnia kell őket, fontos dolog, hogy ne -tanulja meg őket sem mástól, sem magamagától, hanem csak tőletek -magatoktól; miután immár kénytelen küzdeni, hogy meglepetésektől -meg legyen óva, ismerni kell az ellenségét.</p> -<p>Azok a fiatalemberek, a kiket felvilágosoultaknak találunk -ezekről a dolgokról a nélkül, hogy tudnók, hogy lettek azokká, -sohasem lettek büntetlenül ily felvilágosultak Ennek a -lelkiismeretlen felvilágosodásnak nem lehet tisztességes czélja és -megfertőzteti legalább a képzeletét azoknak, a kik részesülnek -benne és hajlamosakká teszi őket azoknak a bűneire, a kik -részesítik őket benne. De ez még nem minden; a cselédek is -belefurakodnak egy gyermek szellemébe, megnyerik a bizalmát, olyan -színben tüntetik fel előtte nevelőjét, mint valami szomorú és -kellemetlen személyt és titkos beszélgetéseiknek egyik kedvelt -tárgya rosszat mondani róla. Ha a növendék eljutott idáig, a mester -visszavonulhat, nincs már semmi jó tenni valója.</p> -<p>De miért választ magának a gyermek különös bizalmasokat? Mindig -azoknak zsarnoksága miatt, a kik nevelik. Miért bújna el előlük, ha -nem volna kénytelen elbújni? Miért panaszkodnék, ha nem volna oka a -panaszra? Természetszerűen a nevelői az első bizalmasai; látni azon -a buzgóságon, melylyel siet nekik megmondani, a mit gondol, hogy -azt hiszi, csak félig gondolta, a míg meg nem mondta nekik. -Számítsatok arra, hogy ha a gyermek részetekről nem fél sem -prédikácziótól, sem szidástól, mindig meg fog nektek mindent -mondani és mások semmi olyat sem mernek neki mondani, a mit el -kelljen előttetek hallgatnia, ha biztosan tudhatják, hogy nem -hallgat el előletek semmit.</p> -<p>Legjobban azért számítok módszeremre, mert ha a <span class= -"pagenum"><a name="Page_459" id="Page_459">-459-</a></span> lehető -legpontosabban követem eredményeit, növendékem életében nem találok -egyetlen egy helyzetet sem, a mely ne hagyna kellemes képet maga -után. Még abban a pillanatban is, mikor a vérmérséklet indulatai -magukkal ragadják és a mikor fellázadva a kéz ellen, a mely -feltartóztatja, küzd ellene és kezd kisiklani a kezemből, -izgalmaiban, fellobbanásaiban is megtalálom egykori együgyűségét; a -szive ép oly tiszta, mint a teste s ép úgy nem ismeri a tettetést, -mint a bűnt; sem szemrehányások, sem megvetés nem tették még -gyávává; az aljas félelem sohasem tanította tettetésre. Megvan -benne az ártatlanság minden meggondolatlansága; naiv, -aggodalmaskodás nélkül; nem tudja még, mire való a mások -megtévesztése. Nem megy végbe lelkében egyetlen mozdulat, a melyet -a szája vagy a szemei ki ne mondanának és az érzéseket, melyeken -keresztül megy, gyakran jobban ismerem, mint ő.</p> -<p>A míg továbbra is ilyen szabadon nyitja meg előttem a lelkét és -örömmel mondja meg nekem, a mit érez, nincs mitől félnem, a -veszedelem még nincs közel; de ha egyszer félénkebbé, tartózkodóbbá -válik, ha fölismerem beszélgetéseiben a szégyen első zavarát, akkor -már az ösztön fejledezik benne, akkor már kezd hozzákapcsolódni a -gonosztól való fogalom s nincs több veszteni való pillanat és ha -nem sietek felvilágosítani, hamar fel fog világosíttatni akaratom -ellenére is.</p> -<p>Nem egy olvasóm, még ha elfogadja is az eszméimet, azt fogja -gondolni, hogy itt egy véletlenül előkapott beszélgetésről van szó -a fiatal emberrel és hogy ezzel minden el van intézve. Oh, mennyire -nem így kormányoztatik az emberi szív! A mit az ember mond, az nem -jelent semmit, ha nem készítettük elő a pillanatot, a melyben -elmondja az ember. Mielőtt vetne az ember, meg kell munkálni a -földet; az erény vetése nem kél ki hamar, hosszas előkészület kell -hozzá, hogy gyökeret verjen. Egyike azoknak a dolgoknak, a melyek a -prédikácziókat a leghaszontalanabbakká teszik, az, hogy egyformán -mondják őket mindenkinek, különbség és válogatás nélkül. Hogy lehet -azt képzelni, hogy ugyanaz a beszéd annyi oly különböző hajlamú, -különböző <span class="pagenum"><a name="Page_460" id= -"Page_460">-460-</a></span> szellemű, kedélyhangulatú, korú, nemű, -helyzetű és véleményű hallgatónak megfeleljen. Nincsenek talán -ketten sem, a kiknek megfelelő lehetne az, a mit mindenkinek -mondanak és minden vonzalmunk oly kevéssé állandó, hogy nincs két -pillanat minden ember életében, a mikor ugyanaz a beszéd ugyanazt a -benyomást tenné. Itéljétek meg, hogy ha a fellobbant érzékek -megváltoztatják a megértést és zsarnokoskodnak az akarattal, ez-e -az ideje, hogy meghallgassuk a bölcseség komoly leczkéit. Ne -beszéljetek tehát soha észről a fiatal embereknek, még az ész -korában se, ha nem juttattátok előbb abba az állapotba, hogy -megérthesse. A kárbaveszett beszédeknek nagyobb része inkább a -mesterek hibája miatt az, mint a tanítványoké miatt. A pedáns és a -nevelő csaknem ugyanazokat a dolgokat mondja, de az előbbi minden -alkalommal mondja, az utóbbi pedig csak akkor, mikor biztos a -hatásukról.</p> -<p>Mint az alvajáró, a ki álmában tévelyeg, alva tud járni egy -meredek szélén, a melybe lehullana, ha hirtelen felébredne; így az -én Emilem is a tudatlanság álmában elkerüli a veszedelmet, melyeket -nem vesz észre; ha hirtelen felriasztom, el van veszve. Igyekezzünk -előbb eltávolítani a meredélytől és aztán fölébreszthetjük, hogy -messziről megmutassuk neki.</p> -<p>Az olvasás, a magány, a tétlenség, az elpuhult és ülő életmód, a -nőkkel és fiatal emberekkel való közlekedés, ezek a korára -veszedelmes örvények, melyek folytonos veszedelemben tartják. Más -érzékelhető tárgyakkal térítem el az érzékeit; más irányt szabok -meg szellemének s azzal térítem el azoktól az irányoktól, melyek -vesztébe sodorják; testének fáradságos munkában való gyakorlásával -tartóztatom fel a képzelődés tevékenységét, a mely magával ragadja. -Mikor a karok sokat dolgoznak, a képzelődés megnyugszik; ha a test -elég fáradt, a szív nem hevül fel. A legjobban kézügybe eső és -legkönnyebb elővigyázati intézkedés, ha elvonjuk a veszedelem -helyéből. Kezdettől fogva elviszem a városoktól s azoktól a -tárgyaktól, melyek kisértetbe vihetik. De ez nem elég; mely -sivatagba, mely vadon menedékhelyre menekülhetne azoktól a -képektől, melyek üldözik? Nem ér semmit <span class= -"pagenum"><a name="Page_461" id="Page_461">-461-</a></span> -eltávolítani a veszedelmes tárgyakat, ha nem távolítom el az -emléküket is; ha nem találom meg a módját, hogy mindentől -megszabadítsam, ha nem vonom el őt önmagától, akkor ép annyit érne, -ha békén hagynám.</p> -<p>Emil tud egy mesterséget, de ez a mesterség ebben nem használ -nekünk; szereti és érti a mezőgazdaságot, de a mezőgazdaság nem -elegendő nekünk; azok a foglalkozások, melyeket ismer, gépiesekké -válnak, ha foglalkozik velük, ez annyi, mintha nem csinálna semmit; -egész más dologra gondol mellettük; a fej és a karok külön-külön -dolgoznak. Új foglalkozásra van szüksége, mely érdekli -újdonságával, mely folyton megfeszíti a figyelmét, a mely neki -tetszik, a mely elfoglalja, a mely fejleszti, olyan foglalkozásra, -melyért lelkesül és a melyre teljes lélekkel ráadja magát Már most -a vadászat az, a mely szerintem egyesíti mindezeket a föltételeket. -Ha a vadászat valaha ártatlan szórakozás, ha valaha megfelel az -embernek, akkor most van az ideje, hogy hozzá folyamodjunk. Emilben -minden megvan arra, hogy sikere legyen benne; erős, ügyes, -türelmes, fáradhatatlan. Mulhatatlanul meg fogja szeretni ezt a -testgyakorlatot, bele fogja vinni korának minden hevét, el fogja -veszteni egy időre a veszedelmes hajlamokat, melyek az -elpuhultságból születnek. A vadászat megedzi a lelket ép úgy, mint -a testet, hozzászoktat a vérhez, a kegyetlenséghez. Dianát a -szerelem ellenségéve tették és az allegoria nagyon igaz: a szerelem -bágyadtságai csak az édes nyugalomból születnek; az erős gyakorlat -elfojtja a gyöngéd érzéseket. Az erdőben, a mezőkön a szerelmes és -a vadász annyira különböző hangulatban van, hogy ugyanazokról a -tárgyakról egészen különböző képeket nyernek. A friss árnyas -helyek, a lugasok a szerelmes édes rejtekhelyei, a vadász számára -pedig csak vadtenyésztő helyek, sűrűségek, vadak búvóhelyei; a hol -amaz csak rigókat, fülemüléket, csak madárcsattogást hall, a másik -odaképzeli a vadásztülköket és a kutyák csaholását; az egyik csak -driádokat és nimfákat képzel, a másik csak hajtókat, falkákat, -lovakat. Menjetek a mezőre ezzel a kétféle fajta emberrel; -beszédmódjuk különbözőségéről hamar meg fogjátok ismerni, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_462" id= -"Page_462">-462-</a></span> a földnek nem egyforma képe van rájuk -nézve, hogy eszükjárása mennyire különböző, mint a -kedvteléseik.</p> -<p>El tudom képzelni, hogy ezek a hajlamok egyesülhetnek és hogy -végül időt lehet találni mindenre. Az ifjúság szenvedélyei azonban -nem oszolnak meg így; adjatok neki egyetlen foglalkozást, a melyet -szeret s a többi mind hamarosan el lesz felejtve. A vágyak -változatossága az ismeretek változatosságából ered és a legelső -élvezetek, melyeket ismer, sokáig az egyedüliek, melyeket keres. -Nem azt akarom, hogy Emil egész ifjúsága a vadak öldöklésével -teljék el és nem is akarom mindenben igazolni ezt a vad -szenvedélyt; elég nekem, ha megfelel annak, hogy megszakítson egy -veszedelmesebb szenvedélyt, hogy hidegvérrel hallgasson meg, ha -róla beszélek és időt adjon nekem, hogy lefessem a nélkül, hogy -felizgatnám.</p> -<p>Vannak korszakok az emberi életben, melyek arra valók, hogy az -ember sohase feledje el őket. Ilyen Emilre nézve annak a tanításnak -az időszaka, a melyről szólok s a mely hatással kell hogy legyen -hátralevő napjaira. Igyekezzünk tehát úgy bevésni emlekezetébe, -hogy ne törlődjék ki belőle soha. Korunk tévedéseinek egyike, hogy -az észt nagyon is leplezetlenül használják, mintha az emberek csak -csupa szellem volnának. Elhanyagolják azt a jelbeszédet, a mely a -képzelődéshez szól s ezért elvesztették a nyelvek -legerőteljesebbikét. A szó benyomása mindig gyönge és a szemek -által sokkal jobban lehet a szivekhez szólni, mint a fülek által. -Mindent az okoskodás által akarunk elvégezni s ezzel merő szavakká -teszszük tanításainkat, semmit sem bizunk a cselekedetekre. Az ész -magában nem tevékeny; néha visszatartóztat, ritkán tüzel fel és -sohasem cselekszik nagyot. Mindig okoskodni a kicsiny szellemek -mániája. Az erős lelkeknek bizony más a nyelve s ezzel a nyelvvel -lehet meggyőzni és tettre indítani.</p> -<p>Az a megfigyelésem, hogy a mai korban az embereknek csak az -erőszak és az érdek által van egymásra hatásuk, holott a régiek -sokat tettek a meggyőzés által, a lélek vonzalmai által, mert nem -hanyagolták el a jelek beszédét. Minden megállapodás ünnepélyesen -történt, hogy annál <span class="pagenum"><a name="Page_463" id= -"Page_463">-463-</a></span> sérthetetlenebbé tegyék; mielőtt az -erőszak érvénybe lépett volna, az istenek voltak az emberi nem -birái; az ő színük előtt csinálták az egyesek szerződéseiket, -szövetségeiket, kijelentették igéreteiket; a föld felszíne volt a -könyv, a melyben az okiratokat őrizték. Sziklák, fák, kőrakások, -melyek meg voltak szentelve ilyen aktusokkal és tiszteletet -keltettek a barbár emberekben, voltak ennek a könyvnek egyes -lapjai, melyek mindig nyitva állottak minden szemnek. Az eskű -kútja, az élő és a látó kútja, a mambréi élő tölgyfa, a tanuság -kőrakása, ezek voltak a szerződések szentségének durva, de fenséges -emlekjelei, senki se mert volna szentségtörő kézzel hozzányulni -ezekhez az emlékekhez és az emberek hűsége jobban volt biztosítva -ezeknek a néma tanuknak a biztosítéka által, mint a mennyire ma -biztosítva van a törvények minden hiábavaló szigora által.</p> -<p>A kormányzatban a királyi hatalom felséges dísze tett benyomást -a népekre. A méltóság jelei, egy trónus, egy jogar, egy -biborpalást, egy korona, egy diadém rájuk nézve szent dolgok -voltak. Ezek a tiszteletben álló jelvények tiszteletreméltóvá -tették az embert, a ki fel volt diszítve velük; katonák nélkül, -fenyegetések nélkül a mint megszólalt, engedelmeskedtek neki; ma el -akarják törölni ezeket a jelvényeket;<a name="FNanchor_116" id= -"FNanchor_116"></a><a href="#Footnote_116" class= -"fnanchor">116)</a> mi eredménye lett ennek a lebecsülésnek? Az, -hogy a királyi méltóság kitörlődik minden szívből, hogy a királyok -csak hadseregükkel szereznek engedelmességet és hogy az alattvalók -tisztelete csakis a büntetéstől való félelmen alapszik. A -királyoknak nem kell diadémjük viselésével vesződni, sem méltóságuk -nagy jelvényeivel, de százezer <span class="pagenum"><a name= -"Page_464" id="Page_464">-464-</a></span> mindig kész karra van -szükségük, hogy végrehajtassék rendeleteiket. Bár nekik ez talán -szebbnek tünik fel, könnyű belátni, hogy idő multával ez a változás -nem fog hasznukra válni.</p> -<p>Bámulatraméltó, a mit a régiek ékesszólásukkal elértek; de az az -ékesszólás nem állt csupán jól szerkesztett szép beszédekben és -sohasem volt több hatása, mint a mikor a szónok legkevesebbet -beszélt. A mit legélénkebben mondtak, nem szavakkal fejeződött ki, -hanem jelekkel, nem mondták, hanem megmutatták. A tárgy, a melyet a -szeme elé állítanak, megrázkódtatja a képzelőtehetséget, felizgatja -a kiváncsiságot, várakozásban tartja a szellemet arra nézve, a mil -mondani akar az ember s gyakran maga ez a tárgy megmond mindent. -Mikor Thrasybulos és Tarquinius leüti a mákfejeket, mikor Nagy -Sándor rányomja pecsétjét kegyencze szájára, mikor Diogenes elmegy -Zeno előtt, nem mondtak-e többet, mintha hosszú beszédeket mondtak -volna? Micsoda körmondata a szavaknak adta volna vissza ily jól -ugyanazokat a gondolatokat? Darius, mikor Scythiában volt -hadseregével, a szkythák királyától madarat, békát, egeret és öt -nyilvesszőt kapott. A követ átadta az ajándékot és szó nélkül -visszafordult. Manapság ezt az embert bolondnak néznék. Rémületes -beszédét azonban megértették és Dariusnak nem volt sürgősebb dolga, -mint visszasietni hazájába, a mint csak tudott. Helyettesítsétek -ezeket a jeleket levéllel: mennél fenyegetőbb lesz, annál kevésbbé -fog megrémíteni; merő nagyotmondás lett volna s Darius csak -nevetett volna rajta.</p> -<p>Mily figyelmet fordítottak a rómaiak a jelek beszédére! Az -életkor és társadalmi helyzet szerinti különböző ruhák, tógák, hadi -köpenyek, toga praetexták, bullák, széles szgélyű köntösök, székek, -lictorok, fascesek, fejszék, avagy fű- és levélkoszorúk, ovátiók, -triumphusok, minden pompa, reprezentálás, szertartás volt náluk és -minden benyomást tett a polgárok szívére. Fontos dolog volt az -államnak, hogy a nép inkább ezen a helyen gyülekezzék és ne azon; -hogy lássa vagy ne lássa a Kapitoliumot, hogy a szenátus felé -forduljon vagy elforduljon tőle, hogy inkább ezen a <span class= -"pagenum"><a name="Page_465" id="Page_465">-465-</a></span> napon -tanácskozzék, mint amazon. A vádlottak más ruhát vettek fel, mást a -jelöltek is, a katonák nem dicsekedtek tetteikkel, hanem -megmutatták sebeiket. Elképzelem, hogy Cæsar halálakor a mi -szónokaink egyike meg akarva hatni a népet, kimerítette volna a -művészet összes közhelyeit, hogy pathetiknsan leírja sebeit, vérét, -holttestét: Antonius, a ki szintén ékesszóló volt, semmi ilyet nem -mondott; előhozatta a holttestet. Micsoda rhetorika!</p> -<p>Ez a kitérés azonban észrevétlenül nagyon is eltérít tárgyamtól, -úgy mint számos más kitérés is és kitéréseim sokkal gyakoriabbak, -semhogy hosszúk és tűrhetők lehetnének. Visszatérek tehát a -tárgyhoz.</p> -<p>Ne okoskodjatok soha szárazon az ifjúsággal. Ruházzátok fel az -okoskodást testtel, ha rá nézve érthetővé akarjátok tenni. -Jártassátok az elme nyelvét a szíven át, hogy megértethesse magát. -Ismétlem, a hideg érvek meghatározhatják véleményeinket, de nem -cselekedeteinket; arra indítanak, hogy higyjünk, nem arra, hogy -cselekedjünk; azt bizonyíthatni, hogy mit kell gondolni, nem azt, -hogy mit kell tenni. Ha ez igaz minden emberre nézve, annál inkább -igaz a még csak érzékeikben gyökerező fiatal emberekre nézve, kik -csak odáig gondolkoznak, a meddig a képzelődésük ér.</p> -<p>Óvakodni fogok tehát, még azok után az előkészületek után is, -melyekről szóltam, hogy hirtelen bemenjek Emil szobájába és -ügyetlenül hosszú beszédet mondjak neki arról a tárgyról, a melyről -fel akarom világosítani. Azon fogom kezdeni, hogy megindítom a -képzeletét, meg fogom választani az időt, a helyet, a tárgyakat, a -melyek a legkedvezőbbek arra a hatásra, melyet el akarok érni; -tanujáúl hívnám, úgyszólván az egész természetet -beszélgetéseinknek; az örök lényt, melynek műve, bizonyságául -hívnám szavaimnak, biróúl szólítanám fel Emil közt és köztem; -megjelölném a helyet, a hol lakunk, a sziklákat, az erdőket, a -hegyeket, melyek körülvesznek, emlékjeleiül az ő fogadalmainak és -az enyéimnek; szemeimbe, hanglejtésembe, mozdulataimba belevinném -mindazt a lelkesedést és hevet, melyet kelteni akarok. Akkor -szólanék hozzá és ő meg fog <span class="pagenum"><a name= -"Page_466" id="Page_466">-466-</a></span> hallgatni, én ellágyulok -és ő megindul. Áthatva kötelességeim szentségétől, az övéit -tiszteletreméltóbbakká fogom tenni; az okoskodás erejét szóképekkel -és figurákkal fogom megeleveníteni; nem leszek hosszadalmas és -bőbeszédű hideg elvek dolgában, hanem túláradó érzésekben -bővelkedő; okoskodásom komoly és szentencziózus lesz, de a szívem -sohasem fogja elégnek érezni, a mit mondott. Ha ekkor megmutatom -neki mindazt, a mit érte tettem, úgy mutatom meg, mintha önmagamért -tettem volna; gyöngéd szeretetemben fogja látni minden -gondoskodásom okát. Mily meglepetést, mily izgalmat fogok neki -szerezni, ha hirtelen megváltoztatom a beszédmodoromat! A helyett, -hogy a szívét szűkkeblűvé tenném azzal, hogy mindig az érdekéről -beszélek neki, a saját érdekemről fogok neki beszélni és ezzel -annál jobban meghatom; fellobbantom fiatal szívét a barátság, a -nagylelkűség, a hála minden érzésével, melyeket már felkeltettem és -a melyeket édes táplálni. Keblemre fogom szorítani, a meghatottság -könyeit ontva rá s ezt fogom neki mondani: te vagy az én jóvoltom, -gyermekem, az én művem, a te boldogságodtól várom az enyémet, ha te -meghiusítod reményeimet, húsz évet rabolsz el életemből és -szerencsétlensége leszel öreg napjaimnak. Igy lehet meghallgattatni -magát egy fiatal emberrel és így lehet szíve mélyébe bevésni annak -emlékét, a mit mond neki az ember.</p> -<p>Idáig példáit igyekeztem adni annak a módnak, a hogy egy -nevelőnek fel kell világosítani növendékét nehéz alkalmakkor. -Ugyanezt igyekeztem tenni ebben az esetben is, de sok kísérlet után -lemondok róla, meg lévén győződve, hogy a franczia nyelv sokkal -kényeskedőbb, semhogy elviselhesse egy könyvben a bizonyos -tárgyakról szóló első oktatások naivitását.</p> -<p>A franczia nyelv, úgy mondják, a legszűziesebb nyelv; én a magam -részéről a legfajtalanabbnak tartom, mert nekem úgy tetszik, hogy -egy nyelv szűziessége nem abban áll, hogy gondosan kikerülje a -tisztátalan fordulatokat, hanem hogy ne legyenek benne ilyenek. -Valóban, hogy kikerüljük őket, gondolnunk kell rájuk és nincs -nyelv, a melyben nehezebb volna minden értelemben tisztán beszélni, -<span class="pagenum"><a name="Page_467" id= -"Page_467">-467-</a></span> mint a francziában. Az olvasó, a ki -mindig ügyesebb a fajtalan fordulatok megtalálásában, mint az író -az előlük való kitérésben, mindenen megbotránkozik és -elszörnyűlködik. Hogyne piszkolódnék be az, a mi tisztátalan -füleken megy keresztül? Ellenkezőleg, jó erkölcsű népnek minden -dologra megvannak a maga megfelelő szólásai és ezek a szólások -mindig tisztességesek, mert mindig tisztességesen használják őket. -Lehetetlen tisztesebb nyelvet elképzelni, mint a biblia nyelve, -épen azért, mert minden naivul van benne mondva. Hogy ugyanazokat a -dolgokat megbotránkoztatókká tegyük, ahhoz elég, ha francziára -fordítjuk őket. Abban, a mit Emilemnek mondanom kell, minden csak -tisztes és szűzies lesz a szivének, de hogy olvasva is olyannak -találják, ahhoz ép oly tiszta szív kell, mint az övé.</p> -<p>Még azt is hiszem, hogy a beszéd igazi tisztaságáról és a bűn -áltisztaságáról szóló beszédeknek hasznos helyük lehet az erkölcsi -fejtegetésekben, melyekbe ez a tárgy elvezet minket, mert ha -megtanulja a tisztaság nyelvét, meg kell tanulnia egyúttal az -illedelem nyelvét is és tudnia kell, miért oly különböző ez a kél -nyelv. Bárhogy áll is a dolog, ahhoz ragaszkodom, hogy ha üres -oktatások helyett, melyekkel idő előtt tele tömik a fiatalság -szívét és a melyeket kinevet abban a korban, a mikor időszerűek -volnának, megvárjuk, előkészítjük a megértetés pillanatát s akkor -tárjuk elébe a természet törvényeit helyes igazságukban; ha -megmutatjuk ugyanezeknek a törvényeknek az igazolását azokban a -fizikai és erkölcsi bajokban, melyeket megszegésük a bűnösökre -hárít; ha szólunk neki a nemzés felfoghatatlan rejtelméről, -hozzáfűzve annak a varázsnak a fogalmához, melylyel a természet -Teremtője ezt az aktust felruházza, a kizárólagos odaadás varázsát, -mely gyönyörteljessé teszi, a hűség kötelességeinek, a szeméremnek -varázsát, mely körülveszi és a mely megkettőzteti vonzóerejét, -mialatt czélját teljesíti; ha lefestjük neki a házasságot, nem -csupán mint a társulások legédesebbikét, hanem mint a -legsérthetetlenebbet és legszentebbet is minden szerződés körül és -nyomatékosan megmondjuk mindazokat az okokat, melyek ezt a szent -frigyet tiszteletreméltóvá teszik minden ember <span class= -"pagenum"><a name="Page_468" id="Page_468">-468-</a></span> előtt -és a melyek gyűlölettel és átokkal borítanak el mindenkit, a ki -tisztaságát beszennyezni meri; ha megragadó és igaz módon festjük -le előtte a kicsapongás borzalmait, buta eltompulását, azt az -észrevehetetlen lejtőt, melyen át az első kihágás az összes -többiekhez vezet és végül romlásba ragadja azt, a ki odaadja magát -neki; ha – mondom – nyilvánvalóan megmutatjuk neki, hogy függ a -szűziességtől az egészség, az erő, a bátorság, az erény, még maga a -szerelem is és az ember minden igazi java; – azt állítom, hogy -akkor kivánatossá és drágává teszszük rá nézve ezt a szűziességet -és hogy szellemét tanulékonynak fogjuk találni azok iránt az -eszközök iránt, melyeket fentartására adunk neki, mert a míg -megtartjuk, tiszteljük is, csak akkor kezdjük megvetni, mikor -elvesztettük.</p> -<p>Nem igaz, hogy a rosszra való hajlam fékezhetetlen és hogy nincs -módunk legyőzésére, ha valaki még nem szokta meg, hogy áldozatul -essen neki. Aurelius Victor azt mondja, hogy több szerelemtől -eszeveszett ember önként feláldozta életét Cleopatra egy -éjszakájáért és ez az áldozat nem lehetetlen a szenvedély -részegségében. De tegyük fel, hogy a legeszeveszettebb és -érzékeinek legkevésbbé parancsolni tudó ember is látja a -kivégzésére való készülődést, abban a biztos tudatban, hogy kínok -közt fog elpusztulni egy negyedóra mulva; ettől a pillanattól fogva -ez az ember nemcsak hogy fölébe kerekednék a kísértéseknek, hanem -könnyű szerrel ellent is tudna nekik állni; a borzalmas kép, a mely -kísérné őket, hamar elvonná tőlük és mindig visszafojtatva nem -térnének vissza egyhamar. Csak akaratunk lanyhasága teszi minden -gyöngeségünket és az ember mindig elég erős arra, hogy megtegye, a -mit erősen akar. <i>Volenti nihil difficile.</i> Óh, ha annyira -gyűlölnők a bűnt, a hogy az életet szeretjük, ép oly könnyen vissza -tudnók magunkat tartani a kellemes bűntől, mint a pompás serlegben -lévő méregtől.</p> -<p>Hogyan nem látják be, hogy ha mindaz a leczke, melyet ezen a -ponton a fiatal embernek adunk, sikertelen, akkor azért az, mert az -ő korára nézve nincs értelme és hogy fontos dolog minden korban -olyan formákba öltöztetni <span class="pagenum"><a name="Page_469" -id="Page_469">-469-</a></span> az értelmet, a melyek -megszerettetik? Szóljatok hozzá komolyan, ha kell, de bármit -mondtok neki, legyen annak mindig vonzóereje, a mely rákényszeríti, -hogy meghallgasson. Ne küzdjetek vágyai ellen szárazsággal, ne -fojtsátok el a képzelődését, szeressétek, attól tartva, hogy -szörnyszülötteket talál világra hozni. Beszéljetek neki a -szerelemről, a nőkről, mulatságokról, hadd találjon -beszélgetéseitekben olyan bájt, a mi hízeleg ifjú szívének, ne -kíméljétek semmit, hogy bizalmasaivá válhassatok, csak ezen a módon -lesztek igazi mestereivé. Akkor aztán nem kell attól félnetek, hogy -beszélgetéseitek untatják; többet fog benneteket beszéltetni, mint -a mennyire kedvetek van.</p> -<p>Azok, a kik bölcsen akarják nevelni az ifjúságot, hogy megóvják -az érzékek hálóitól, borzalommal töltik el a szerelem iránt és -bűnné teszik rá nézve, ha csak gondol is rá az ő korában, mintha a -szerelem az aggastyánok számára való volna. Mindazok a megtévesztő -leczkék, melyeket a szív megczáfol, nem győznek meg. A fiatal -ember, a kit biztosabb ösztön vezet, titokban nevet a szomorú -elveken s úgy tesz, mintha beléjük nyugodnék, holott csak a -pillanatra vár, hogy hiábavalókká tegye őket. Mindez a természet -ellen való dolog. Ha ellenkező irányt követek, biztosabban jutok el -ugyanehhez a czélhoz. Én nem félek hízelegni annak az édes -vágyának, melyre sóvárog, úgy festem le előtte, mint az élet -legfőbb boldogságát, mert csakugyan az is; a mikor lefestem előtte, -azt akarom, hogy oda is adja magát neki; a mikor éreztetem vele, -mily bájt fűz az érzékek varázsához a szívek egyesülése, elveszem a -kedvét a feslettségtől és bölcscsé teszem akkor, a mikor -szerelmessé teszem.</p> -<p>Mily korlátoltnak kell lenni arra, hogy az ember ne lásson semmi -egyebet egy fiatal ember keletkező vágyaiban, mint az ész -tanításainak akadályát! Én abban látom igazi eszközét annak, hogy -tanulékonynyá teszem ugyanezek iránt a tanítások iránt. A -szenvedélyekre csak a szenvedélyek útján lehet hatni, ezek uralma -által kell leküzdeni a zsarnokságukat és mindig magából a -természetből kell levonni a szabályozására alkalmas eszközöket. -<span class="pagenum"><a name="Page_470" id= -"Page_470">-470-</a></span></p> -<p>Emil nem arra van alkotva, hogy mindig egyedül éljen, mint a -társadalom tagjának, teljesítenie kell társadalmi kötelességeit. -Arra lévén alkotva, hogy együtt éljen az emberekkel, ismernie kell -őket. Ismeri az embert általánosságban, most hátra van még, hogy -ismerje az egyéneket. Tudja, mi történik a világban, hátra van még, -hogy lássa, hogy foly benne az élet. Ideje, hogy megmutassuk neki -ennek a nagy színpadnak a külsejét, melynek minden rejtett játékát -tudja már. Nem fogja most már belevinni a hebehurgya fiatalember -bamba bámulatát, hanem egy egyenes és igazságos szellem -itélőképességét. Szenvedélyei kétségkívül tévútra vezethetik; mikor -nem vezetik félre azokat, a kik kiszolgáltatják magukat nekik? De -legalább nem fogják megtéveszteni a mások szenvedélyei. Ha látja -ezeket, a bölcs szemével fogja látni s a példájuk nem csábítja el, -sem az előitéleteik nem vezetik félre.</p> -<p>Mint a hogy van egy a tudományok tanulmányozására alkalmas kor, -ép úgy van annak a kora is, hogy helyesen foghassa fel a világi -szokásokat. A ki nagyon is fiatalon tanulja meg ezeket a -szokásokat, szerintük fog igazodni egész életében, válogatás -nélkül, gondolkodás nélkül és önelégülten ugyan, de nem is tudva, -mit csinál. A ki azonban megtanulja és egyúttal belátja okaikat is, -több itélőképességgel követi, következőleg több biztonsággal és -szeretetreméltósággal is. Adjatok nekem egy tizenkét éves -gyermeket, a ki semmiről sem tud semmit, kötelezem magamat, hogy -tizenöt éves korában ép oly tudóssá teszem, mint a milyen az, a kit -első gyermekkorától fogva tanítottatok; azzal a különbséggel, hogy -a tiéteknek a tudása csakis az emlékezetében van, az enyémé pedig -az itélő képességében. Ugyanígy vezessetek bele egy húsz éves -fiatal embert a világba; ha jól vezetik, egy év alatt -szeretetreméltóbb és okosabban udvarias lesz, mint az, a kit -gyermekkora óta a társaságban neveltek fel, mert az előbbi képes -lévén megérteni az okait minden a kor, a társadalmi helyzet, a nem -szerint igazodó magatartásnak, elvekre tudja ezeket visszavezetni -és alkalmazni előre nem látott esetekre, holott a másik, a kinek -nincs egyéb szabálya, mint <span class="pagenum"><a name="Page_471" -id="Page_471">-471-</a></span> a gyakorlottsága, azonnal zavarba -jön, ha el kell ettől térnie.</p> -<p>A fiatal franczia kisasszonyokat mind klastromokban nevelik -férjhez menetelükig. S észrevenni-e, hogy bajjal jár rájuk nézve, -elsajátítani azt a modort, a mely rájuk nézve annyira új? És -vádolja-e valaki a párisi nőket azzal, hogy félszeg, zavarodott a -modoruk és hogy nem tudják a világi szokásokat, mert nem vétették -fel ezeket velük gyermekkoruktól fogva? Ez az előitélet maguktól a -nagyvilági emberektől ered, a kik nem ismerve semmi fontosabbat, -mint ezt a kis tudományukat, tévesen azt képzelik, hogy nem lehet -elég korán hozzáfogni elsajátításához.</p> -<p>Igaz, hogy nagyon sokáig sem kell késlekedni. Mindenki, a ki -egész ifjúságát a nagyvilágtól távol töltötte, egész világéletében -zavarodott, feszes modorú lesz, mindig rosszkor tesz mindent, durva -és félszeg lesz a fellépése s ettől a megszokástól sohasem szabadul -meg s csak annál nevetségesebbé válik, mennél jobban igyekszik -megszabadulni tőle. Mindennemű tanulásnak megvan a maga ideje, -melyet ismerni kell és megvannak a maga szokásai, melyeket el kell -kerülni. De ezek különösen a mi esetünkben egyesülnek, csakhogy én -nem teszem ki nekik növendékemet a nélkül az óvatosság nélkül, hogy -megóvjam tőlük.</p> -<p>Ha módszerem egy-ugyanazzal a czéllal kielégít minden szempontot -és ha elhárítva egy bajt, ezzel egyúttal egy másiknak is elejét -veszi, akkor úgy vélem, hogy a módszer jó és hogy igazam van. Ezt -véltem látni abban az expediensben, melyet itt sugall nekem. Ha -szigorú és száraz akarok lenni növendékem iránt, elvesztem a -bizalmát és azonnal el fog rejtezkedni előlem. Ha engedékeny és -könnyen kezelhető akarok lenni vagy behúnyom a szememet, mi haszna -van abból, hogy őrködésem alatt áll? Csak igazat adok kihágásainak -és megkönnyítem a lelkiismeretét a magamé rovására. Ha csak abból a -czélból vezetem be a világba, hogy tanítsam, jobban ki fog tanulni, -mint a hogy kívánom. Ha távoltartom mindvégig, akkor mit tanulhat -tőlem? Talán mindent, kivéve az embernek és polgárnak -legszükségesebb művészetét, a felebarátaival való együttélés -művészetét. Ha <span class="pagenum"><a name="Page_472" id= -"Page_472">-472-</a></span> nagyon távoleső hasznosságot -tulajdonítok ezeknek a gondoskodásoknak, semmissé lesz rája nézve; -ő csak a jelennel törődik. Ha beérem azzal, hogy szórakozásokat -nyujtok nekik, mi jót teszek vele? Elpusztul és nem tanul -semmit.</p> -<p>Mindebből semmit! Csak az én eljárásom módja gondoskodik -mindenről. A te szivednek, mondom a fiatal embernek, szüksége van -társnőre, menjünk, keressük meg azt, a ki neked megfelel; talán nem -fogjuk könnyű szerrel megtalálni, az igazi érdem mindig ritka, de -ne siessünk és ne is riasztassuk vissza magunkat. Kétségkívül van -ilyen nő és végre is meg fogjuk találni vagy legalább is azt, a ki -leginkább hasonlít hozzá. Ilyen rá nézve ennyire hízelgő czéllal -vezetem be az életbe. Mi többet kell még mondanom? Nem látjátok, -hogy megtettem mindent?</p> -<p>Lefestve előtte szerelme tárgyát, a kit neki szántam, -gondoljátok el, meghallgatásra fogok-e találni, kellemesebbé és -kedvesebbé tudom-e tenni számára azokat a tulajdonságokat, melyeket -szeretnie kell és tudom-e minden érzését arra irányítani, a mit -keresnie vagy kerülnie kell. A legügyetlenebb embernek kellene -lennem, ha előre is el nem tölteném szenvedélylyel, maga se tudja -ki iránt. Nem fontos, hogy a czél, a melyet előtte lefestek, -képzeletbeli legyen, elég, ha elveszi kedvét azoktól, a kik -kísértetbe vihetik; elég, ha mindenütt talál olyan -összehasonlításokat, melyek révén elébe teheti a képzeletbeli -lényeket azoknak a valóságos alakoknak, a kik a szemébe ötlenek és -mi más a valódi szerelem, mint képzeletbeli dolog, hazugság, -illuzió? Az ember bizony jobban szereti a képet, melyet fest -magának, mint a tárgyat, a melyre alkalmazza. Ha azt, a mit az -ember szeret, pontosan olyannak látná, a milyen, nem volna többé -szerelem a világon. Ha az ember megszűnik szeretni, az, a kit -szeret, ugyanolyan marad, a milyen azelőtt volt, de nem látjuk már -ugyanolyannak. A képzelt fátyol lehull s a szerelem eltűnik. Már -pedig ha én nyújtom a képzeletbeli alakot, akkor tőlem függnek az -összehasonlítások és könnyen megakadályozom az illusiót valóságos -személyek segítségével.</p> -<p>Azért azt nem akarom, hogy a fiatal embert rászedjék -<span class="pagenum"><a name="Page_473" id= -"Page_473">-473-</a></span> azzal, hogy lefestenek előtte egy -mintaképet, a milyen nem létezhetik; hanem úgy választanám meg -hölgyének a hibáit, hogy kedvére valók legyenek, hogy tessenek -neki, hogy az ő hibáinak megjavítására szolgáljanak. Azt sem -akarom, hogy hazudjanak neki s csaló módon azt mondják neki, hogy a -kit lefestenek előtte, létezik; ha azonban tetszik neki a képmás, -hamarosan kívánni fogja az eredetijét. A kívánságtól a föltevéshez -könnyű az átmenet, csak egy-két ügyes leírás kell hozzá, melyek -szembetünőbb vonásokkal az igazság nagyobb látszatát adják ennek a -képzeletbeli tárgynak. Hajlandó volnék odáig menni, hogy nevet is -adjak neki; nevetve azt mondanám: Nevezzük jövendőbelidet -Zsófiának, Zsófia jót igérő név; ha az, a kit választott, nem -viseli is, legalább méltó lesz a viselésére; előre is -megtisztelhetjük vele. Mindezen részletek után, ha a nélkül, hogy -azt mondanók, igen vagy nem, ürügyekkel kivonjuk magunkat a -dologból, gyanúja bizonyossággá válik; azt fogja hinni, titkot -csinálnak előtte a feleségből, a kit neki szántak és hogy meg fogja -látni, ha megjön annak az ideje. Ha egyszer eljutottunk idáig és ha -jól megválasztottuk a vonásokat, melyeket neki mutatni kell, a -többi már könnyen megy; kibocsáthatjuk a világba csaknem koczkázat -nélkül; csak az érzékei ellen védjétek, a szíve biztonságban -van.</p> -<p>De akár megszemélyesíti a mintaképét, a kit szeretetreméltóvá -tudtam előtte tenni, akár nem, ez a mintakép, ha jón van csinálva, -nem fogja kevésbé hozzávonzani mindenhez a mi hasonlít hozzá és nem -fogja kevésbé eltávolítani mindattól, a mi nem hasonlít hozzá, -mintha volna reális tárgya. Mily előny az arra, hogy megóvjuk -szívét a veszedelmektől, melyeknek személye ki kell hogy téve -legyen, hogy visszafojtsuk érzékeit képzelődése által, hogy azonnal -elvonjuk azoktól a nőktől, a kik állitólag kinevelik, de drágán meg -is fizettetik ezt a nevelést és csak udvariasságra nevelnek egy -fiatal embert, de megfosztják minden tisztességétől! Zsófia olyan -szerény! Milyen szemmel fogja nézni, ha ezek kikezdenek vele? -Zsófiában annyi az egyszerűség! Hogy fog neki tetszeni ezek modora? -Gondolatai oly messze esnek <span class="pagenum"><a name= -"Page_474" id="Page_474">-474-</a></span> megfigyeléseitől, hogy -ezek sohasem lehetnek rá nézve veszedelmesek.</p> -<p>Mindazok, a kik gyermekek neveléséről beszélnek, ugyanazokat az -előitéleteket és ugyanazokat az elveket követik, mert rosszul -figyelnek meg és még rosszabbul gondolkoznak. Sem a temperamentum, -sem az érzékek által nem kezdődik a fiatalság eltévelyedése, hanem -a társasági gondolkodásmód által. Ha itt olyan fiúkról volna szó, a -kiket kollegiumokban nevelnek, akkor megmutatnám, hogy ez igaz még -ő rájuk vonatkozólag is, mert az első leczkék, melyeket azok is, -ezek is kapnak, az elsők, melyek gyümölcsöket hoznak, a bűn leczkéi -és nem a természet rontja meg őket, hanem a rossz példa. De hagyjuk -a kollégiumok és kolostorok növendékeit rossz erkölcseikkel együtt; -rajtuk már úgy sincs mód segíteni. Én csak a házi nevelésről -beszélek. Vegyetek egy atyja házában, vidéken, okosan nevelkedett -fiatalembert és vizsgáljátok meg abban a pillanatban, mikor Párisba -jön vagy mikor belép a világba; azt fogjátok találni, hogy -tisztességes dolgokra gondol és az akarata is ép oly egészséges, -mint az elméje; találtok benne megvetést a bűn iránt és borzalmat a -kicsapongás iránt; egy prostituált nőnek már a nevére is látni -fogjátok szemében az ártatlanság megbotránkozását. Merem állítani, -hogy nem akad az ilyen ifjak között egy is, a ki rá tudja szánni -magát, hogy egyedül bemenjen ezeknek a boldogtalanoknak a szomorú -házaiba, még ha tudná is, mire valók és szükségüket érezné.</p> -<p>Hat hónappal ezután nézzétek meg újra ugyanezt a fiatal embert -és nem fogtok ráismerni, szabadszájúsága, nagy hangú nézetei, -fesztelen modora egészen más embernek mutatják, ha azelőtti -egyűgyűségén való csúfolódása, szégyenkezése, ha erre emlékeztetik, -nem mutatná, hogy ő ugyanaz és pirul rajta. Óh, mennyire átalakult -rövid idő alatt! Honnan van az ilyen nagy és hirtelen változás? -Temperamentumának fejlődésétől? A temperamentuma vajjon nem -fejlődött volna-e ép úgy az apai házban is? Pedig ott bizonyosan -nem vette volna fel sem ezt a hangot, sem ezeket a nézeteket. Az -érzékek első gyönyöreitől? Ellenkezőleg. <span class= -"pagenum"><a name="Page_475" id="Page_475">-475-</a></span> Mikor -az ember kezdi ezeknek átengedni magát, akkor félénk, nyugtalan, -kerüli a nagyvilágot és a zajt. Az első kéjek mindig rejtelmesek, a -szemérem fűszerezi és elrejti őket; az első szerető nem szemtelenné -lesz, hanem félénkké. Egészen elmerülve egy rá nézve ilyen új -állapotba, a fiatal ember összeszedi magát, hogy élvezze és folyton -attól retteg, hogy elveszti. Ha nagyzoló, akkor se nem kéjelgő, se -nem gyöngéd, a mint dicsekszik; nem élvezett.</p> -<p>Más gondolkozásmód idézte elő ezeket a különbségeket. A szíve -még ugyanaz, de a nézetei megváltoztak. Érzelmei lassabban -változnak s végül ezek által változnak meg s csak akkor lesz igazán -megromolva. Alig lépett bele a világba s már egy második nevelést -nyer benne, a mely teljesen ellentétes az elsővel, általa -megtanulja megvetni, a mit becsült és becsülni, a mit megvetett; -rátanítják, hogy úgy tekintse szülőinek és nevelőinek tanításait, -mint pedáns szószátyárságot, a kötelességeket, melyeket ők -prédikáltak neki, mint gyermekes morált, melyet le kell nézni, ha -az ember felnő. Azt hiszi, becsületbeli kötelessége megváltoztatni -magaviseletét, vállalkozó szellemű lesz vágyak nélkül és nyegle -lesz álszégyenből. Kigúnyolja a jó erkölcsöket, mielőtt megkedvelte -volna a rosszakat és henczeg kicsapongásával, mielőtt kicsapongott -volna. Sohasem fogom elfelejteni a svájczi gárda egy fiatal -tisztjének vallomását, a ki nagyon unta magát bajtársai zajos -mulatságain, de nem mert róluk elmaradni, mert attól félt, hogy ki -fogják csúfolni. «Úgy gyakorlom magamat ebben – mondta – mintha -kedvem ellenére dohányoznám; a megszokás révén majd megjön rá a -kedvem; nem maradhat az ember örökké gyermek».</p> -<p>Így tehát nem annyira az érzékiségtől kell óvni a világba lépő -fiatal embert, mint inkább a hiúságtól; inkább enged mások -hajlamainak, mint a magáéinak és a nagyzolás több kéjenczet csinál, -mint a szerelem.</p> -<p>Ezután a megállapítás után kérdem, van-e a föld hátán jobban -felpánczélozott fiatal ember, mint az enyém, minden ellen, a mi -megtámadhatja erkölcseit, érzéseit, elveit s van-e, a ki jobban -ellent tud állni az örvénynek? Mert mely csábítás <span class= -"pagenum"><a name="Page_476" id="Page_476">-476-</a></span> ellen -nincs védve? Ha vágyai a nőkhöz vonzzák, nem találja meg köztük -azt, a kit keres és másfelé forduló szíve visszatartja. Ha az -érzékei izgatják és szorítják, hol találja meg kielégítésüket? A -házasságtöréstől és a kicsapongástól való borzalom ép úgy -visszatartja őt a nyilvános nőktől, mint a férjes nőktől és mindig -e kétféle állapot valamelyikéből erednek a fiatalság kihágásai. Egy -eladó lány lehet kaczér, de nem lesz szemérmetlen és nem fogja -magát nyakába vetni egy fiatal embernek, a ki esetleg elveszi, ha -jóravalónak tartja; különben is rendszerint van valakije, a ki -vigyáz rá. Emil sem lesz a maga részéről egészen magára hagyatva; -mindkettőben meglesz őr gyanánt legalább a félelem és a -szégyenkezés, a melyek elválaszthatatlanok az első vágyaktól; nem -fognak egyszerre a végső bizalmaskodásig eljutni és nem lesz meg rá -az idejük, hogy fokonkint jussanak odáig akadályok nélkül. Hogy -máskép viselje magát, ahhoz már az kell, hogy tanult légyen a -pajtásaitól, hogy megtanulta légyen tőlük, hogy gúnyolódjék a saját -tartózkodásán, hogy őket utánozva szemtelenné legyen. De kicsoda -kevésbé utánzó természetű, mint Emil? Kicsoda vezetteti magát -kevésbbé a divatos kötekedő hang által, mint az, a kinek nincsenek -előitéletei és nem ad semmit a mások előitéleteire? Húsz évig -dolgoztam, hogy felfegyverezzem a gúnyolódók ellen; korábban -kellene felkelniök, hogy bolonddá tehessék, mert az ő szemében csak -az ostobák eszejárása nevetséges és semmi sem tesz érzéketlenebbé a -gúnyolódás iránt, mint ha az ember felette áll a közlekedésnek. -Élczelődés helyett neki érvek kellenek és a míg így áll a dolog, -nem félek attól, hogy fiatal bolondok elvonják tőlem; mellettem van -a lelkiismeret és az igazság. Ha az előitéletnek bele kell -elegyednie, egy húsz éves ragaszkodás is valami; sohasem fogják -vele elhitetni, hogy én hiábavaló oktatásokkal untattam és egy -egyenes és okos szívben egy hű és igaz barát szava túl tudja -kiáltani húsz csábító kiabálását. Miután csak arról van szó, hogy -megmutassam neki, hogy ezek rászedik és mialatt úgy tesznek, mintha -ember számba vennék, a valóságban úgy bánnak vele, mint egy -gyermekkel, én mindig egyszerű, de komoly és világos <span class= -"pagenum"><a name="Page_477" id="Page_477">-477-</a></span> leszek -okoskodásaimban, hogy érezze, hogy én bánok vele úgy, mint felnőtt -emberrel. Ezt fogom neki mondani: «Látod, hogy csak a te érdeked, a -mely az enyém is, mondatja velem szavaimat; másképen nem is tudnék -szólani. De miért akarnak ezek a fiatal emberek meggyőzni? Azért, -mert el akarnak csábítani; nem szeretnek téged, nem érdeklődnek -irántad, nincs egyéb indító okuk, mint hogy titokban boszantja -őket, hogy különb vagy náluknál, le akarnak téged alacsonyítani a -saját kis méreteikre és csak azért vetik szemedre, hogy tőlem -vezetteted magad, mert ők maguk akarnak vezetni. Elhiszed-e, hogy -nyerni valód van ebben a választásban? Vajjon az ő bölcsességük -annyival fölötte áll az enyémnek és egynapos barátságuk erősebb, -mint az enyém? Hogy valami súlyt adhassanak csúfolódásuknak, előbb -a tekintélyüknek kellene, hogy súlyt adjanak és miféle -tapasztalatuk van arra, hogy nézeteiket a miéink fölé emeljék? Nem -tesznek egyebet, mint utánoznak más eszteleneket, mint a hogy azt -akarják, hogy most már őket utánozzák. Hogy túltehessék magukat -apáik állítólagos előitéletein, a pajtásaikénak vetik magukat alá. -Nem látom be, mit nyernek ezzel, de azt látom, hogy biztosan -elvesztenek két nagy előnyt: az apai szeretet előnyét, melynek -tanácsai gyöngédek és őszinték és a tapasztalat előnyét, a melynek -révén az ember ítélni tud arról, a mit ismer, mert az apák is -voltak gyermekek, a gyermekek ellenben nem voltak apák.</p> -<p>«De azt hiszed, őszinték legalább bolond elveikben? Szó sincs -róla, kedves Emilem, megcsalják magukat, hogy megcsaljanak téged; -önmagukkal sincsenek egyetértésben: a szivük folyton megczáfolja -őket és gyakran a szájuk is ellentmond nekik. Nem egy közülük -nevetségessé tesz mindent, a mi tisztességes, de kétségbe volna -esve, ha a felesége is úgy gondolkoznék, mint ő. A másik ezt a -közömbösséget az erkölcsök dolgában kiterjeszti még meg sem levő -nejére is, vagy gyalázatossága betetőzéseül már meglevő nejére is; -menj azonban tovább, szólj előtte az anyjáról és várd meg, akar-e -házasságtörésből származó gyermek és feslett életű nő gyermeke -számba menni, a ki hamisan <span class="pagenum"><a name="Page_478" -id="Page_478">-478-</a></span> viseli egy család nevét, a ki -ellopja a természetes örökös apai örökségét s végül türelmesen -engedné-e, hogy törvénytelen gyermek módjára bánjanak vele? Kicsoda -kívánná közülük, hogy az ő lányára borítsák azt a becstelenséget, a -melylyel ő elhalmozza a más lányát? Nincs köztük egy sem, a ki ne -törne életedre, ha vele szemben akarnád gyakorlatilag érvényesíteni -mindazokat az elveket, melyeket beléd oltani igyekszik. Így -leplezik le végül következetlenségüket, úgy hogy megérezni, hogy -egyikük sem hiszi azt, a mit mond. Ime, itt vannak az érvek, kedves -Emilem; mérlegeld az ő érveiket és hasonlítsd össze. Ha én is, mint -ők, gúnyt és csúfolódást akarnék űzni, megláthatnád, hogy ők is -talán ép úgy, vagy még jobban nevetségessé válnának, mint én. De én -nem félek a komoly vizsgálattól. A gúnyolódók diadala rövid -tartamú; az igazság megmarad és az ő esztelen nevelésük -elenyészik».</p> -<p>El sem birjátok képzelni, mily tanulékony lehet Emil húsz éves -korában. Mennyire különbözőképen gondolkodunk! A magam részéről fel -sem tudom fogni, hogy hallgathatott rám tíz éves korában, mert -micsoda befolyásom lehetett rá ebben a korban? Tizenöt évi -gondoskodás kellett hozzá, hogy ezt a befolyást elérjem. Akkor nem -neveltem őt, hanem előkészítettem, hogy neveltessék. Most már -eléggé fel van nevelve arra, hogy tanulékony legyen; fölismeri a -barátság hangját és tud engedelmeskedni az észnek. Meghagyom neki, -az igaz, a függetlenség látszatát, de sohasem volt jobban alávetve, -mivel azért az, mert az is akar lenni. A míg nem tudtam ura lenni -akaratának, ura maradtam a személyének, nem távoztam el tőle egy -lépésre sem. Most néha magára hagyom, mert mindig irányítom. Ha -elhagyom, megölelem és bizodalmas hangon mondom neki: Emil, -rábízlak barátomra, átadlak az ő becsületes szívének, ő fog nekem -felelni te rólad.</p> -<p>Nem lehet egy pillanat alatt megbontani az egészséges vonzalmat, -melyet előzetesen nem zavart meg semmi és eltörölni olyan elveket, -melyek közvetlenül az ész első megismeréseiből erednek. Ha valami -változás történik benne távollétem alatt, sohasem lesz -hosszantartó; sohasem fogja <span class="pagenum"><a name= -"Page_479" id="Page_479">-479-</a></span> tudni eléggé elrejteni -magát előttem, hogy észre ne vegyem a veszedelmet a baj előtt és -hogy idején ott ne lehessek a gyógyítással. Az ember nem aljasodik -el egyszerre s nem tanul meg egyszerre színlelni és ha van ember, a -ki ebben a mesterségben ügyetlen, akkor Emil az, kinek nem volt -egész életében egyetlen alkalma sem arra, hogy éljen vele.</p> -<p>Ezen és más hasonló gondoskodásokkal azt hiszem, oly jól -biztosítottam az idegen hatások és a közkeletű nézetek ellen, hogy -szívesebben látnám Páris legrosszabb társaságában, mint egyedül -szobájában, vagy egy parkban, átadva kora minden nyugtalanságának. -Tehet az ember, a mit akar, mindazon ellenségek közt, a kik -megtámadhatnak egy fiatal embert, a legveszedelmesebb és az -egyedüli, a kit nem lehet eltávolítani, ő maga; mindazáltal ez az -ellenség csak a mi hibánkból válhatik veszedelmessé, mert a mint -már ezerszer mondtam, csupán a képzelődés által ébrednek fel az -érzékek. Ezek szükséglete tulajdonképen nem fizikai szükséglet, nem -igaz, hogy igazi szükséglet. Ha soha lasciv tárgy nem érte volna -szemünket, ha soha becstelen gondolat nem hatott volna be -szellemünkbe, az az állítólagos szükséglet talán sohasem éreztette -volna magát velünk és tiszták maradtunk volna, kísértések nélkül, -erőfeszítés nélkül és érdem nélkül. Nem tudni, milyen titkos -erjedéseket keltenek az ifjúság vérében bizonyos helyzetek és -bizonyos látványok, a nélkül, hogy maga is meg tudná fejteni ennek -az első nyugtalanságnak az okait, a melyet nem könnyű lecsitítani -és a mely csakhamar felébred újra. A magam részéről mennél többet -gondolkodom erről a fontos válságról és közeli vagy távoli okairól, -annál jobban meggyőződöm róla, hogy a sivatagban, könyvek nélkül, -tanítások és nők nélkül nevelt magános ember szűzen halna meg, -bármily kort érne is el.</p> -<p>Itt azonban nem efféle vademberről van szó. Ha az ember a hozzá -hasonlók közt s a társadalom számára nevel fel egy embert, akkor -lehetetlen, sőt nem is való mindig ebben az üdvös tudatlanságban -nevelni és a bölcseségre nézve nincs rosszabb, mint félig tudósnak -lenni. Azoknak a tárgyaknak az emléke, melyek értek minket, az -eszmék, <span class="pagenum"><a name="Page_480" id= -"Page_480">-480-</a></span> a melyekre szert tettünk, utánunk -mennek a visszavonultságba, megnépesítik akaratunk ellenére sokkal -csábítóbb képekkel, mint a milyenek a tárgyak maguk és a magányt ép -oly végzetessé teszik arra nézve, a ki magával viszi oda őket, mint -a milyen hasznos arra nézve, a ki mindig egyedül marad benne.</p> -<p>Őrködjetek gondosan a fiatal emberen; minden egyébtől meg tudja -óvni magát ő maga, de a ti dolgotok, megóvni őt önmagától. Ne -hagyjátok egyedül se nappal, sem éjjel, legalább is az ő szobájában -aludjatok; ne feküdjék az ágyba, csak mikor elnyomja az álom és -keljen fel azonnal, a mint fölébred. Ne bízzatok az ösztönben, a -mint nem korlátozzátok csak ő rá magatokat; jó, a míg egyedül hat, -de gyanús, a mint összeelegyedik az emberi intézményekkel; nem kell -elpusztítani, hanem szabályozni és ez talán súlyosabb, mint -megsemmisíteni. Nagyon veszedelmes volna, ha arra tanítaná -növendéketeket, hogy megcsalja érzékeit és alkalmakat találjon ki -kielégítésükre; ha egyszer megismerte ezt a veszedelmes pótlást, el -van veszve. Ettől fogva a teste és a lelke mindig enervált lesz; a -sírig fogja hordozni ennek a szokásnak szomorú következményeit, a -legvégzetesebb szokásét, melynek egy fiatal ember rabszolgájává -lehet. Kétségkívül annál jobb volna… Ha a forró temperamentum -viharzása legyőzhetetlenné válik, kedves Emilem, szánlak, de nem -haboznék egy pillanatig sem és nem tűrném, hogy a természet czélja -kijátszassék. Ha kell, hogy egy zsarnok leigázzon, akkor inkább -adlak át annak, a kitől meg tudlak szabadítani; bármi történik is, -könyebben ragadlak el az asszonyoktól, mint önmagadtól.</p> -<p>Húsz éves korig a test növekszik, szüksége van egész anyagára; -ekkor az önmegtartóztatás a természet rendje szerint való és nem -véthet ellene az ember szervezetének sérelme nélkül. A huszadik -évtől fogva az önmegtartóztatás erkölcsi kötelesség; fontos arra, -hogy megtanuljunk uralkodni önmagunkon, hogy urai maradhassunk -étvágyainknak. De az erkölcsi kötelességeknek megvannak a -módosulásai, a kivételei, a szabályai. Ha az emberi gyöngeség -elkerülhetetlenné tesz egy alternativát, a két baj közül válaszszuk -<span class="pagenum"><a name="Page_481" id= -"Page_481">-481-</a></span> a kisebbiket; minden körülmények között -jobb hibát elkövetni, mint bűnt elsajátítani.</p> -<p>Gondoljatok arra, hogy itt nem az én növendékemről beszélek, -hanem a tietekről. Szenvedélyei, melyeket erjedésbe hoztatok, -leigáznak benneteket; engedjetek hát neki nyiltan és a nélkül, hogy -ellepleznétek a győzelmét. Ha meg tudjátok neki mutatni igazi -világításában, nem annyira büszke lesz rá, mint inkább szégyelni -fogja és ti megszerzitek a jogot, hogy eltévelyedésében vezessétek, -hogy legalább a meredélyeket elkerültessétek vele. Fontos, hogy a -növendék ne tegyen semmit a tanító tudta és akarata nélkül, még -rosszat sem és százszor többet ér, ha a nevelő jóváhagy egy hibát -és téved, mint hogy a növendéke téveszsze meg és hogy a hiba úgy -követtessék el, hogy ő ne tudjon róla. A ki azt hiszi, be kell -húnyni a szemét valami dolog fölött, csakhamar kénytelen lesz -behúnyni minden fölött; az első megtűrt visszaélés vezet a másikra -és ez a láncz csak minden rend felfordulásával és minden törvény -megvetésével ér véget.</p> -<p>Egy másik tévedés, mely ellen már küzdöttem, a melytől azonban a -kicsinyes szellemek sohasem fognak megszabadulni, hogy mindig a -tanítói tekintélyt affektálják és hogy tökéletes embereknek akarnak -feltűnni tanítványuk lelkében. Ez a módszer észszerűtlen. Hogy nem -látják be, hogy mialatt meg akarják szilárdítani tekintélyüket, -tönkre teszik, hogy ha az ember meghallgatást akar szerezni annak, -a mit mond, azoknak a helyébe kell képzelnie magát, a kikhez fordul -és hogy embernek kell lennie, ha az emberi szívhez akar szólni! -Mindezek a tökéletes emberek soha meg nem hatnak, sem meg nem -győznek; mindig azt mondják róluk, hogy könnyű leküzdeni olyan -szenvedélyeket, melyeket az ember nem érez. Mutassátok meg -gyöngeségeiteket növendéketeknek, ha ki akarjátok gyógyítani az ő -gyöngeségeiből, hadd lássa bennetek ugyanazokat a belső -küzdelmeket, melyeket érez, hadd tanulja legyőzni magát a ti -példátokon, hogy aztán ne mondja, mint a többi: Ezek az aggastyánok -boszankodnak, hogy már nem fiatalok, s úgy akarnak bánni a -fiatalokkal, mint <span class="pagenum"><a name="Page_482" id= -"Page_482">-482-</a></span> aggastyánokkal és mivel minden vágyuk -kialudt már, bűnt csinálnak nekünk a mi vágyainkból.</p> -<p>Montaigne mondja, hogy De Langey úrtól egy napon megkérdezte, -hányszor itta le magát a király szolgálatában németországi -követségekor. Én egy bizonyos fiatalember nevelőjétől szeretném -megkérdezni, hányszor ment el rosszhírű helyekre növendéke -érdekében. Hányszor? Ez téves kérdés. Ha az első alkalommal nem -megy el a tobzódónak a kedve örökre attól, hogy újra bemenjen oda, -ha nem hoz onnan magával megbánást és szégyent, ha nem ont keble -könnypatakokat, hagyd el azonnal; csak szörnyeteg ő vagy pedig -ostoba vagy te, sohasem leszesz a számára semmire se jó. De hagyjuk -ezeket a szélső segédeszközöket, melyek ép oly siralmasak, mint -veszedelmesek és a melyek nincsenek semmi kapcsolatban -nevelésünkkel.</p> -<p>Mennyi óvatosságot kell alkalmazni egy jó családból való -fiatalemberrel, mielőtt kiteszszük korunk botrányos erkölcseinek! -Ezek az óvatossági rendszabályok kellemetlenek, de -mellőzhetetlenek; ebben a pontban a hanyagság veszíti el az -ifjúságot, az első kor rendetlenkedései miatt fajulnak el az -emberek s ezért látjuk őket azzá válni, a mik ma. Hitványak és -gyávák még bűneikben is, a lelkük kicsinyes, mert kihasznált testük -időnek előtte megromlott, alig marad bennük elég élet, hogy mozogni -tudjanak. Szubtilis gondolataik anyag nélküli szellemeket mutatnak, -semmi nagyot és nemest nem tud érezni, nincs bennük sem -egyszerűség, sem erő; mindenben lezüllöttek és aljasul gonoszok s -csak hiúk, rosszindulatúak, hamisak, még arra sincs elég -bátorságuk, hogy nagyszabású gonosztevők legyenek. Ilyenek azok a -megvetésre méltó emberek, a kiket az ifjúkori tombolás képez ki; ha -akadna köztük egyetlen egy, a ki temperamentumos és józan tudna -lenni, a ki köztük meg tudná őrizni szívét, vérét, erkölcseit a -példa ragadóssága ellen, harmincz éves korában eltaposhatná -mindezeket a férgeket és kevesebb fáradsággal lehetne úr fölöttünk, -mint önmaga fölött.</p> -<p>Ha származás és szerencse csak egy kissé segítségére lett volna -Emilnek, ő lehetne ez az ember, csak akarnia <span class= -"pagenum"><a name="Page_483" id="Page_483">-483-</a></span> -kellene, de sokkal inkább megvetné őket, semhogy érdemesnek tartaná -szolgálata alá vetni. Lássuk őt most közöttük, a mint belép a -világba, nem azért, hogy első szerepet játszszon benne.</p> -<p>Bármily rangban született légyen is, bármily társaságba lép is -be először, fellépése egyszerű és feltünés nélküli lesz; ne is adja -Isten azt a szerencsétlenséget, hogy ragyogjon benne! Azok a -tulajdonságok, melyek első szempillantásra meglepnek, nincsenek meg -benne, nemcsak hogy nincsenek, de nem is akarja, hogy meglegyenek -benne. Sokkal is kevesebb súlyt vet az emberek ítéletére, semhogy -törődjék előítéleteikkel és nem erőlködik azon, hogy becsüljék, -mielőtt megismernék. Föllépésének módja se nem szerény, se nem hiú, -hanem természetes és igaz, nem ismer sem feszességet, sem -tettetést, egy társaság közepett ugyanaz, a mi egyedül és tanuk -nélkül. Vajjon ezért faragatlan, lenéző, figyelmetlen lesz-e bárki -iránt is? Ellenkezőleg, ha egyedüllétében nem veszi semmibe az -embereket, mért venné őket semmibe, mikor velük él? Nem részesíti -őket előnyben önmaga felett a modorában, mert nem részesíti őket -önmaga fölött előnyben a szívében, de ép úgy nem mutat irántuk -olyan közönbösséget, a melyet egyáltalán nem táplál; ha nem tudja -is az udvariasság formuláit, tudja az emberségesség gondját. Nem -szeret senkit szenvedni látni, nem engedi át a helyét másnak -szépelgésből, hanem önként engedi át jóságból, ha látja, hogy -megfeledkeztek róla és ez a megfeledkezés bántja, mert az én fiatal -emberemnek kevésbbé van terhére akarattal állva maradni, mint azt -látni, hogy más valaki kényszerből áll.</p> -<p>Bár Emil általánosságban véve nem becsüli az embereket, nem -mutat irántuk megvetést, mert sajnálja őket és megindul miattuk. Ha -nem tudja is megajándékozni őket a valódi javak iránti hajlammal, -átengedi nekik képzelt javaikat, melyekkel beérik, attól félve, -hogy ha ezeket kurtán-furcsán elveszi tőlük, még boldogtalanabbá -teszi őket, mint a milyenek. Tehát nem vitatkozó és ellentmondó, ép -oly kevéssé kedvükkereső és hizelgő, megmondja véleményét a nélkül, -hogy vitába szállna bárkivel is, mert mindenek felett <span class= -"pagenum"><a name="Page_484" id="Page_484">-484-</a></span> szereti -a szabadságot és mert a nyiltság egyike a legszebb jogainak.</p> -<p>Keveset beszél, mert nem sokat igyekszik azon, hogy -foglalkozzanak vele, ugyanennél az oknál fogva csak hasznavehető -dolgokat mond; különben mi indítaná arra, hogy beszéljen? Emil -sokkal képzettebb, semhogy fecsegő lehessen. A sok fecsegés vagy -abból a vágyból ered, hogy elmésnek tartsák, a miről alább fogok -szólani, vagy abból, hogy túlságos fontosságot tulajdonít -apró-cseprő dolgoknak, a melyekről ostoba módon azt hiszszük, hogy -mások ép oly fontosságot tulajdonítanak nekik, mint mi. A ki elég -sok dolgot ismer arra, hogy mindegyiknek megadja a maga értékét, -sohasem beszél nagyon sokat, mert meg tudja becsülni a figyelmet, -melyet feléje fordítanak és a beszéde iránt nyilvánvaló érdeklődést -is. Azok az emberek, a kik keveset tudnak, rendszerint sokat -beszélnek és azok az emberek, a kik sokat tudnak, keveset -beszélnek. Könnyen megérthető, hogy a tudatlan ember fontosnak tart -mindent, a mit tud és megmondja az egész világnak. A tartalmas -ember ellenben nem tárja fel olyan egy könnyen a készletét; -túlságos sok beszélni valója is lenne és még többet lát, a mit -utána mondani kellene, tehát hallgat.</p> -<p>Emil egyáltalán nem ütközik bele mások magaviseletébe, sőt -könnyű szerrel igazodik hozzá, nem azért, hogy tájékozottnak tünjék -fel a szokásokban, sem hogy az udvarias ember modorában -tetszelegjen magának, hanem ellenkezőleg, mert attól tart, hogy -feltünővé válik, hogy kikerülje az észrevétetést és sohasem érzi -jobban magát, mint mikor nem törődnek vele.</p> -<p>Ámbár a világban való belépésekor egyáltalán nem ismeri ennek -szokásait, azért nem félénk és gyáva; ha félrehúzódik, nem -zavarában teszi, hanem azért, mert hogy jól láthasson az ember, -ahhoz az kell, hogy ne lássák, mert az nem sokat nyugtalanítja, -hogy mit gondolnak felőle és cseppet sem fél a nevetségessé -válástól. Ettől van, hogy mindig nyugodt és hidegvérű lévén, nem -zavartatja magát az álszégyentől. Akár nézik, akár nem, mindig tőle -telhető legjobban teszi, a mit tesz és mivel sohasem távolodik el -<span class="pagenum"><a name="Page_485" id= -"Page_485">-485-</a></span> önmagától, hogy jól megfigyelhesse a -többieket, olyan könnyedséggel fogja fel szokásaikat, a milyennel -nem birhatnak a közvélemény rabszolgái. Azt lehet mondani, hogy -épen azért fogja fel hamarabb a világ szokásait, mert nem sokat -törődik velük.</p> -<p>Mindazáltal ne tévesztessétek meg magatokat magatartása dolgában -és ne hasonlítsátok össze fiatal urficskáitokéhoz. Határozott, de -nem önelégült, modora fesztelen, de nem megvető, a szemtelen modor -csak a rabszolgákhoz illik, a függetlenségben nincs semmi -affektált. Sohasem láttam, hogy olyan ember, a kinek lelkében -büszkeség volt, kimutatta volna magatartásával; ez az affektáczió -inkább illik a silány és hiú lelkekhez, a kik csak ezzel tudnak -imponálni. Azt olvastam egy könyvben,<a name="FNanchor_117" id= -"FNanchor_117"></a><a href="#Footnote_117" class= -"fnanchor">117)</a> hogy egy nap egy idegen lépett be a híres -Marcel táncztermébe; ez kérdezte, hogy mely országból való. «Angol -vagyok – felelt az idegen.» Angol! válaszolt a tánczos; ön arról a -szigetről való, a hol a polgároknak részük van a közigazgatásban és -részesei a souverain hatalomnak?<a name="FNanchor_118" id= -"FNanchor_118"></a><a href="#Footnote_118" class= -"fnanchor">118)</a> Nem, uram, ez a lehajtott homlok, ez a félénk -tekintet, ez a bizonytalan járás csak egy választófejedelem -czímekkel ellátott rabszolgáját árulja el nekem.</p> -<p>Nem tudom, ez az ítélet nagy ismeretére vall-e az igazi -viszonynak, a mely egy ember jelleme és külseje között van. A magam -részéről, a kinek nincs szerencsém, hogy tánczmester lehessek, épen -az ellenkezőjét gondoltam volna. Ezt mondtam volna: «Ez az angol -nem udvari ember; sohasem hallottam, hogy az udvari embereknek -lehajlott homlokuk és bizonytalan járásuk van; az az ember, a ki -félénk a tánczteremben, lehet hogy nem félénk az alsóházban.» -<span class="pagenum"><a name="Page_486" id= -"Page_486">-486-</a></span> Ez a Marcel úr bizonyára megannyi -rómainak tarthatta honfitársait.</p> -<p>Mikor az ember szeret, szerettetni akar. Emil szereti az -embereket, tehát tetszeni akar nekik. Még inkább akar tetszésre -találni a nőknél; kora, erkölcsei, czélja, minden egyesül arra, -hogy táplálja benne ezt a kívánságot. Azt mondom, az erkölcsei, -mert ezek nagyban közreműködnek erre; azok az emberek, a kiknek -vannak erkölcsei, a nők igazi imádói. Nincs meg neki, mint a -többieknek, a gálánskodás tudom is én miféle szójárása, de sokkal -igazabb, gyöngédebb és szívből fakadó a buzgósága. Egy fiatal nő -társaságában százezer kicsapongó közt is megismernék egy erkölcsös -és önmagán uralkodni tudó embert. Itéljétek meg, mi lehet Emil -egészen friss temperamentumával és annyi sok okával, hogy -ellentálljon neki! A nők közelében, azt hiszem, néha félénk és -elfogult lesz, de ez a zavar bizonyára nem lesz nekik kedvük ellen -való és a kevésbbé kikapósak is csak gyakran fogják megtalálni a -módját, hogy élvezzék és fokozzák ezt a zavart. Egyébiránt a -buzgalma észrevehetőleg meg fogja változtatni nyilvánulása módjait -az illetők társadalmi helyzete szerint. Szerényebb és -tiszteletteljesebb lesz az asszonyok iránt, élénkebb és gyöngédebb -a férjhez adó lányok iránt. Nem veszti el szeme elől kutatásai -czélját és mindig az iránt mutat több figyelmet, a ki őt ezekre -emlékezteti.</p> -<p>Senki sem lesz pontosabb minden a természet rendjére alapuló -dologban, sőt a társadalom jó rendje dolgában is, de az előbbieknek -mindig előnyt ad a többiek felett és jobban fog tisztelni egy -magánál idősebb magánembert, mint egy vele egykorú tisztviselőt. -Rendszerint a legfiatalabbak egyike lévén azokban a társaságokban, -a melyekben megfordul, mindig egyike lesz a legszerényebbeknek, nem -azért a hiúságért, hogy alázatosnak tünjék fel, hanem természetes -és az észre alapított érzésből. Nem lesz meg benne egy fiatal -piperkőcz koraérett élnitudása, a ki hogy mulattassa a társaságot, -hangosabban beszél, mint a bölcsek és szavába vág az öregeknek; nem -fog igazat adni annak a feleletnek, melyet egy öreg nemes XV. -Lajosnak <span class="pagenum"><a name="Page_487" id= -"Page_487">-487-</a></span> adott, a ki azt kérdezte tőle, a saját -korát vagy a mostanit becsüli-e többre: <i>Felség, én az öregek -tiszteletében töltöttem ifjukoromat, most meg öreg koromat a -gyermekek tiszteletében kell követnem.</i></p> -<p>Gyöngéd és érzékeny lévén a szíve, de nem becsülve semmire a -közvélemény értékeléseit, bár szeret tetszeni a többieknek, nem -sokat törődik vele, hogy mennyire becsülik meg. Ebből az -következik, hogy szivélyesebb lesz, mint udvarias, hogy sohasem -lesz kényeskedő, sem pompázó a modora és hogy jobban meghatja egy -gyöngédség, mint ezer dicshimnusz. Ugyanezen okoknál fogva nem -fogja elhanyagolni sem modorát, sem magatartását, lehet hogy egy -kis választékosság is lesz öltözékében, nem azért, hogy ízléses -embernek tünjék fel, hanem hogy külsejét kellemesebbé tegye; nem -fog az arany kerethez folyamodni és a gazdagság czégére nem fogja -elékteleníteni öltözékét.</p> -<p>Látni, hogy mindez nem követeli meg tőlem a szabályok tömegét és -csak első nevelésének eredménye. Nagy titkot csinálnak előttünk a -társasági szokásokból, mintha abban a korban, mikor az ember ezeket -a szokásokat elsajátítja, nem tanulná meg természetszerűen és -mintha nem a becsületes szívben kellene keresni az embernek első -törvényeit. Az igazi udvariasság abban áll, hogy jóindulatot -mutatunk az emberek iránt; fáradság nélkül nyilvánul annál, a kiben -megvan; a kiben nincs meg, az kénytelen mesterkéltté tenni -megjelenését.</p> -<p>«A szokásszerű udvariasság legszerencsétlenebb következményeinek -egyike, hogy megtanít arra, hogy mellőzzük az erényeket, melyeket -utánoz. Oltsák belénk a neveléssel az emberségességet és a -jótékonyságot s akkor meglesz bennünk az udvariasság vagy pedig nem -lesz rá szükségünk.</p> -<p>«Ha nincs meg bennünk az az udvariasság, a mely a kedves -modorban nyilvánul, meglesz az, a mely a jóravaló embert és a -polgárt jellemzi; nem lesz szükségünk a hamissághoz folyamodni.</p> -<p>«A helyett, hogy mesterkéltek lennénk, elég a tetszésre, ha jók -vagyunk, a helyett, hogy hamisak legyünk mások gyöngeségeinek -legyezgetésében, elég, ha engedékenyek vagyunk. <span class= -"pagenum"><a name="Page_488" id="Page_488">-488-</a></span></p> -<p>«Azok, a kikkel szemben így járunk el, nem lesznek sem gőgösek, -sem romlottak, csak hálásak lesznek és mind jobban azokká -válnak.»<a name="FNanchor_119" id="FNanchor_119"></a><a href= -"#Footnote_119" class="fnanchor">119)</a></p> -<p>Nekem úgy tetszik, ha van olyan nevelés, a mely elő tudja idézni -az udvariasságnak azt a fajtáját, melyet Duclos kiván, ez az, a -melynek tényét itt megállapította. Mindazáltal megengedem, hogy ily -eltérő nézetekkel Emil nem lesz olyan, mint mindenki és Isten óvja -meg tőle, hogy valaha is olyan legyen! De a miben el fog térni a -többiektől, abban nem lesz se mogorva, sem nevetséges; a különbség -észrevehető lesz a nélkül, hogy kellemetlen volna. Emil, ha úgy -tetszik, szeretetreméltó idegen lesz. Előre is meg fogják bocsátani -különösségeit s ezt mondják róla: <i>Majd ki fog formálódni.</i> -Később egészen hozzászoknak modorához és látva, hogy nem változtat -rajta, meg fogják neki bocsátani s azt mondják: <i>hát ilyen -ő</i>.</p> -<p>Nem fogják ünnepelni, mint valami szeretetreméltó embert, hanem -szeretni fogják, nem is tudni, miért; senki sem fogja dicsőíteni -szellemességét, de szívesen fogják biróvá tenni a szellemes emberek -közt; az ő szelleme szabatos és korlátok közt mozgó lesz, helyes -lesz az érzéke és egészséges az ítélete. Sohasem szalad az új -eszmék után, tehát nem akarja a szellemest játszani. Megérttettem -vele, hogy az embereknek üdvös és igazán hasznos eszmék azok -voltak, a melyeket leghamarább ismertek, hogy minden időben ezek -adják meg a természet igazi kötelékeit és hogy a rendes mértéket -felülmuló szellemeknek, hogy fel tudjanak tünni, csak az emberi -nemre veszedelmes és gyászos eszmék maradnak. Az önmaga -csodáltatásának ez a módja nem igen hatja meg; tudja, hol kell -megtalálnia élete boldogságát és mennyiben járulhat hozzá mások -boldogságához. Ismereteinek köre nem terjed tovább, mint arra, a mi -hasznos. Utja szűk és jól megszabott, nem lévén kisértésben, hogy -kilépjen belőle, összeelegyedve marad azokkal, a kik járnak rajta, -nem akar sem eltévedni, sem ragyogni. Emil egészséges érzékű ember -és nem is akar más lenni; <span class="pagenum"><a name="Page_489" -id="Page_489">-489-</a></span> hiába akarják ezzel a czímmel -gúnyolni, mindig megtisztelve érzi magát általa.</p> -<p>Ámbár a tetszés vágya nem hagyja tökéletesen közönbösnek mások -véleménye iránt, ebből a véleményből csak azt fogja fel, a mi -közvetlenül az ő személyére vonatkozik, a nélkül, hogy törődnék az -önkényes értékelésekkel, melyeknek nincs más törvénye, mint a divat -és az előítéletek. Büszke lesz arra, hogy jól csinálta, a mit -csinált, még arra is, hogy jobban akarja csinálni, mint mások; a -versenyfutásban a leggyorsabb, a birkózásban a legerősebb, a -munkában a legtalpraesettebb, az ügyességet kivánó játékokban a -legügyesebb akar lenni, de nem fogja keresni azokat az előnyöket, a -melyek nem önmaguktól nyilvánvalók és a melyeket mások itéletének -kell megállapítania, mint pl. hogy több szellem van benne, mint -másban, hogy jobban beszél, tudósabb stb. Még kevesebbet fog -tartani azokra, melyek egyáltalán nem tartoznak az ember -személyére, mint pl. hogy előkelőbb származású, hogy gazdagabbnak -tartják, nagyobb a hitele, a tekintélye, hogy nagyobb pompával -tüntetik fel.</p> -<p>Mivel az embereket azért szereli, mert felebarátai, mindenek -felett szeretni fogja azokat, a kik leginkább hasonlítanak hozzá, -mert jónak érzi önmagát és ezt a hasonlóságot az ízlésnek az -erkölcsi dolgokban való azonossága szerint ítéli meg, mindenben, a -mi a jó jellemre tartozik, szivesen fogadja a helyeslést. Nem fogja -pontosan ezt mondani magában: «Örülök, mert helyeselnek», – hanem -ezt: «Örülök, hogy helyeslik, a mi jót tettem, örülök, mert az -emberek, a kik engem megtisztelnek, önmagukat tisztelik meg; a míg -ilyen okosan ítélnek, addig szép dolog bírni a helyeslésüket».</p> -<p>Erkölcseik révén tanulmányozza az embereket a társaságban, mint -a hogy azelőtt szenvedélyeik révén tanulmányozta őket a -történelemben s ezért gyakran lesz módja elmélkedni azon, a mi -hízeleg az emberi szivnek, vagy a mi bántja. Igy filozofál az ízlés -elveiről és ez az a tanulmány, a mely neki való ebben a korban.</p> -<p>Mennél messzebbre megyünk az ízlés keresésében, <span class= -"pagenum"><a name="Page_490" id="Page_490">-490-</a></span> annál -jobban eltévedünk; az ízlés nem egyéb, mint a képesség arra, hogy -ítéljünk arról, a mi tetszik vagy nem tetszik az emberek -többségének. Ha ezen túlmégy, nem tudod többé, hogy mi az ízlés. -Ebből nem következik az, hogy több az ízléses ember, mint az -ízléstelen, mert bár az emberek többsége egészségesen ítél minden -tárgyról, kevés az olyan ember, a ki úgy ítél mindenről, mint ez a -többség és ámbár a legáltalánosabb ízlések megegyezése teszi a jó -ízlést, kevés az ízléses ember, ép úgy, mint a hogy kevés a szép -ember, ámbár a legáltalánosabban előforduló vonások egyesülése -teszi a szépséget.</p> -<p>Meg kell jegyezni, hogy itt nem arról van szó, a mit azért -szeretünk, mert hasznos, sem arról, a mit gyűlölünk, mert ártalmas -ránk nézve. Az ízlés csak közönbös, vagy legfeljebb a szánakozás -szempontjából érdekkel biró dolgokra vonatkozik, nem pedig azokra, -melyek szükségleteinkre vonatkoznak; hogy ezekről ítéljünk, ahhoz -nincs szükség ízlésre, elég maga az étvágy is. Ez teszi oly -nehezekké és úgy látszik oly önkényesekké is a tisztán ízlésbeli -ítéleteket, mert az ösztönön kívül, a mely meghatározza, nem látni -az ítéletek okát. Meg kell továbbá különböztetni az ízlésbeli -törvényeket az erkölcsi dolgokban és a fizikai dolgokban. Ezekben -az ízlés elvei teljesen megmagyarázhatatlanoknak tünnek fel. De -fontos dolog megállapítani, hogy mindenbe, a mi utánzás dolga, -belevegyül valami erkölcsi;<a name="FNanchor_120" id= -"FNanchor_120"></a><a href="#Footnote_120" class= -"fnanchor">120)</a> így lehet megmagyarázni azokat a szépségeket, -melyek fizikaiaknak tünnek fel és a melyek nem igazán azok. Ehhez -hozzátennék, hogy az ízlésnek megvannak a helyi szabályai, melyek -ezerféle tekintetben függővé teszik az éghajlattól, az -erkölcsöktől, a kormányformától, az intézményektől; hogy továbbá -vannak, melyek az életkortól, a nemtől, a jellemtől függenek és -hogy ebben az értelemben nem kell vitatkozni az ízlésekről.</p> -<p>Az ízlés természetes tulajdonsága minden embernek, de nincs meg -mindenikben egyforma mértékben, nem fejlődik <span class= -"pagenum"><a name="Page_491" id="Page_491">-491-</a></span> ki -mindenkiben egyforma fokban és mindenkiben alá van vetve különböző -okokból eredő változásoknak. Az ízlés mértéke, melylyel bírhat az -ember, attól az érzékenységtől függ, melyet az ember szerzett, -kulturája és formája pedig azoktól a társaságoktól függ, melyekben -az ember élt. Először is nagyszámú társaságban kell élni, hogy sok -összehasonlítást tehessen az ember. Másodszor szükség van -szórakoztató és tétlen társaságra, mert a tevékenyekben nem az -élvezet a szabály, hanem az érdek. Harmadszor pedig olyan -társaságokra van szükség, melyekben az egyenlőtlenség nem túlságos -nagy, a hol a közvélemény zsarnoksága mérsékelt és a hol inkább a -gyönyör uralkodik, mint a hiúság; mert az ellenkező esetben a divat -elfojtja az ízlést és többé nem azt keresik, a mi tetszik, hanem a -mi feltünő.</p> -<p>Az utóbbi esetben már nem igaz, hogy a többség ízlése az igazi -jó ízlés. Miért? Mert a tárgya változik. Akkor a tömegnek nincs már -saját ítélete, már csak azok után ítél, a kiket önmagánál -hozzáértőbbeknek hisz, nem azt helyesli, a mi jó, hanem a mit azok -helyeselnek. Minden időben gondoskodjatok róla, hogy minden -embernek meglegyen a saját véleménye s a mi aztán önmagában nézve a -legkellemesebb, az nyeri el a szavazatok többségét.</p> -<p>Az emberek munkáikban csak utánzás által csinálnak szépet. Az -ízlés minden igazi mintája a természetben van. Mennél jobban -eltávolodunk a mestertől, annál jobban eltorzulnak a képeink. Aztán -mintáinkat azokról a dolgokról veszszük, a melyeket szeretünk; a -képzelt szép pedig, alá levén vetve a szeszélynek és a -tekintélynek, nem egyéb, mint a mi tetszik azoknak, a kik vezetnek -minket.</p> -<p>A művészek, a nagyurak, a gazdagok azok, a kik vezetnek minket, -őket pedig érdekük vagy hiúságuk vezeti. Egy részük azért, hogy -fitogtassák gazdagságukat, más részük azért, hogy hasznot húzzanak -belőle, versenyezve keresik a pazarlás új meg új eszközét. Ezáltal -a nagy fényűzés elfoglalja uralmát és megszeretteti azt, a mi nehéz -és költséges, akkor az állítólagos szép nem hogy utánozná a -természetet, csak azzal szép, hogy ellenkezik vele. Mindenütt hamis -az ízlés, a hol tékozló. <span class="pagenum"><a name="Page_492" -id="Page_492">-492-</a></span></p> -<p>Különösen a két nem érintkezésében nyeri jó vagy rossz formáját -az ízlés; művelése szükségszerű eredménye e társaság czéljának. De -ha az élvezés könnyűsége meggyöngíti a tetszés vágyál, az ízlésnek -el kell fajulnia s azt hiszem, ez egy másik oka, és pedig a -legérthetőbbek egyike, hogy miért függ a jó ízlés a jó -erkölcsöktől.</p> -<p>Kérjetek tanácsot a nők ízlésétől a fizikai dolgokban és -azokban, a melyek az érzékek ítéletétől függnek s a férfiakétól az -erkölcsi dolgokban, s azokban, a melyek inkább az értelemtől -függnek. Ha az asszonyok azok lennének, a miknek lenniök kellene, -az illetékességük körébe eső dolgokra szorítkoznának és mindig jól -ítélnének, de mióta az irodalom biráiul tolakodtak fel, mióta arra -adták magukat, hogy ítéljenek a könyvekről és minden áron könyveket -írjanak, azóta nem értenek többé semmihez. Azok az írók, a kik a -tudós nőktől kérnek tanácsot műveikre nézve, mindig biztosak benne, -hogy rossz tanácsokat kapnak; a piperkőczök, a kik öltözékükre -nézve kérnek tanácsot, mindig nevetségesen vannak öltözve. -Nemsokára alkalmam lesz szólni a női nem igazi tehetségeiről, ezek -művelése módjáról és azokról a dolgokról, melyekre vonatkozólag -döntéseit meg kell hallgatni.</p> -<p>Ezek azok az elemi megfontolások, melyeket elvekül állítanék -fel, mikor Emillel olyan tárgyról okoskodom, a mely abban a -helyzetben, a melyben van és abban a kutatásban, melylyel el van -foglalva, épen nem közönbös. És kire nézve lehetne közönbös? Annak -az ismerete, a mi lehet kellemes vagy kellemetlen az embereknek, -nemcsak annak szükséges, a kinek szüksége van rájuk, hanem annak -is, a ki hasznukra akar lenni; fontos, hogy tessék nekik, hogy -szolgálhasson nekik, az írás művészete pedig épen nem haszontalan -tanulmány, ha arra használjuk fel, hogy meghallgattassuk az -igazságot.</p> -<p>Ha abból a czélból, hogy műveljem tanítványom ízlését, -választanom kellene azok közt az országok közt, melyekben ez a -művelés még ezután fog megszületni és azok közt, a melyekben már -elfajzott, a retrográd irányt követném; az utóbbiakban kezdeném az -útját és az előbbiekben fejezném <span class="pagenum"><a name= -"Page_493" id="Page_493">-493-</a></span> be. Ennek a -választásomnak oka az, hogy az ízlés elfajzik a szerfölötti -kényességtől, a mely érzékenynyé tesz olyan dolgok iránt, melyeket -az emberek tömege nem vesz észre; ez a kényesség a vitatkozó -szellemére vezet, mert mennél szubtilisabbá teszszük a tárgyakat, -annál jobban sokszorozódnak; ez a szubtilitás az érzéket kényesebbé -és kevésbbé egységessé teszi. Ekkor annyi ízlés alakul ki, a hány a -fej. Az arról való vitákban, hogy melyik az előbbre való, a -filozófia és a felvilágosodás kitágul és így tanul meg az ember -gondolkozni. Finom megfigyeléseket csak nagyon széles körű emberek -tehetnek, mert ezek a megfigyelések az összes többiek után ötlenek -fel és a nagyszámú társaságokhoz kevéssé hozzászokott emberek -kimerítik figyelmüket a nagy vonásokkal. Nincs talán hely a művelt -világon, a hol az általános ízlés rosszabb volna, mint Párisban. -Mindazáltal ebben a fővárosban művelődik ki a jó ízlés és kevés -becsben álló könyv jelenik meg Európában, a melynek szerzője ne -járt volna a maga kiművelése czéljából Párisban. A kik azt hiszik, -hogy elég olvasni a könyveket, melyek itt készülnek, azok tévednek; -sokkal többet lehet tanulni az írókkal való társalgásból, mint -könyveikből, pedig nem is az írók azok, a kiktől a legtöbbet lehet -tanulni. A társaságok szelleme fejleszti ki a gondolkozó főt és oly -messzire viszi a látást, a menynyire csak mehet. Ha van benned a -lángésznek egy szikrája, tölts egy évet Párisban, csakhamar -kifejlődik belőled mindaz, a mivé lehetsz vagy pedig sohasem lesz -belőled semmi.</p> -<p>Meg lehet tanulni gondolkozni azokon a helyeken is, a hol a -rossz ízlés uralkodik, csak nem szabad úgy gondolkozni, mint azok, -a kiknek ilyen rossz az ízlésük; ezt pedig nehéz dolog elkerülni, -ha az ember nagyon sokáig maradt velük. Segítségükkel -tökéletesíteni kell az itélés eszközét, kikerülve annak oly módon -való használatát, mint ők. Óvakodnék tőle, hogy odáig műveljem Emil -ítéletét, hogy egészen megváltozzék és mikor elég finom lesz az -érzéke, hogy érezze és összehasonlítsa az emberek különböző -ízlését, az övét egyszerűbb tárgyakra irányítanám.</p> -<p>Még tovább is mennék, hogy megtartsam tiszta és <span class= -"pagenum"><a name="Page_494" id="Page_494">-494-</a></span> -egészséges ízlését. A szórakozások tömkelegében is tudnék vele -hasznos társalgásokat kezdeni és ezeket mindig olyan dolgokra -irányítva, melyek tetszenek, gondom lenne rá, hogy ezeket ép oly -mulatságosakká tegyem rá nézve, mint tanulságosakká. Ez az olvasás -és a kellemes könyvek ideje, ez az ideje annak, hogy megtanítsam -elemezni egy beszédet és fogékonynyá tegyem az ékesszólás és a -nyelv minden szépsége iránt Nem sokat ér megtanulni magukat a -nyelveket, ezek tudása nem olyan fontos, mint a hogy hiszik, hanem -a nyelvek tanulása vezet az általános grammatika ismeretére. Azért -kell megtanulnunk latinul, hogy jól tudhassunk francziául, a két -nyelvet tanulmányoznunk kell és összehasonlítanunk egymással, hogy -meglássuk a beszélés művészetének szabályait.</p> -<p>Van ezenkívül az ízlésnek bizonyos egyszerűsége, a mely a szívre -hat és a mely csak a régiek irásaiban található fel. Az -ékesszólásban, a költészetben, az irodalom minden fajában meg fogja -őket találni, nem különben a történelemben is, tartalomilag bővekül -és ítéletben józanokul. A mi íróink ellenkezőleg keveset mondanak -és sokat beszélnek. Nem az a módja a mi ítéletünk művelésének, hogy -a magukét mindig törvényül szabják elénk. A kétféle ízlés -különbsége érezhető minden emlékükben, még a sirokon is. A mi -sirjaink el vannak halmozva dicsbeszédekkel, a régiekén tényeket -lehetett olvasni.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0"><i>Sta, viator; heroem -calcas.</i><br /></span></div> -</div> -<p>Ha ezt a sírfeliratot egy ókori emléken találtam volna, akkor is -azonnal kitaláltam volna, hogy korunkból való, mert nálunk semmi -sem gyakrabbi, mint a hősök, holott az ókoriaknál ritkábbak voltak. -A helyett, hogy azt mondták volna valakiről, hogy hős, azt mondták -volna meg, a mit tett, hogy hős legyen. Ennek a hősnek sírfeliratát -hasonlítsuk össze az elpuhult Sardanapaléval:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Én építettem Tarsust és -Anchialét egy nap alatt és most halott vagyok.<br /></span></div> -</div> -<p>Melyik mond többet véleményetek szerint? A mi lapidáris -<span class="pagenum"><a name="Page_495" id= -"Page_495">-495-</a></span> stílusunk a maga dagályával csak arra -jó, hogy felfújja a törpéket. A régiek olyanoknak mutatták volna az -embereket, a milyenek és látni lehetett, hogy emberek. Xenophon, -mikor dicsőité néhány árulás által elesett vitéz emlékét a tízezrek -visszavonulásában, ezt mondja: <i>Harczban és barátságban -feddhetetlenül haltak meg.</i> Ez az egész, de gondoljátok meg, -ebben az oly rövid és egyszerű beszédben mennyire tele lehetett az -író szíve. Szerencsétlen, a ki ezt nem találja elragadónak.</p> -<p>Thermopylaeban egy márványba vésve ezeket a szavakat lehetett -olvasni:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Vándor, mondd meg Spártának, -hogy sokan fekszünk itt, engedelmeskedve szent -törvényeinek.<br /></span></div> -</div> -<p>Mindjárt meglátni, hogy nem a Feliratok Akadémiája szövegezte -ezt.</p> -<p>Csalódnám, ha növendékem, a ki oly csekély értéket tulajdonít a -szavaknak, nem fordítaná figyelmét első sorban ezekre a -különbségekre és ha ezek nem volnának befolyással olvasmányainak -megválasztására. Elragadtatva Demosthenes férfias ékesszólásától, -ezt fogja mondani: Ez aztán a szónok! De ha Cicerót olvassa, ezt -fogja mondani: Ez csak ügyvéd.</p> -<p>Általában véve Emilnek több kedve fog telni a régiek könyveiben, -mint a mieinkben, már csak azért is, mert az elsők lévén, a régiek -vannak a legközelebb a természethez és mert az ő lángelméjük inkább -a sajátjuk. Mondhat akármit La Motte és Terrason abbé, nincs igazi -észszerű haladás az emberi nemben, mert mindent, a mit az egyik -oldalon nyerünk, elveszítünk a másik oldalon, mert minden szellem -mindig ugyanarról a pontról indul ki és mert mind az az idő, a mit -arra fordítunk, hogy tudjuk, mit gondoltak mások, el lévén veszve a -magunk eszével való gondolkodás megtanulására nézve, több a -megszerzett ismeretünk és kevesebb a szellemi erőnk. Szellemünk, ép -úgy mint korunk, arra van begyakorolva, hogy mindent eszközökkel -csináljon és semmit önmaga által. Fontenelle azt mondta, hogy -mindez a vita a régiekről és a modernekről arra <span class= -"pagenum"><a name="Page_496" id="Page_496">-496-</a></span> -zsugorodik össze, hogy tudjuk, a régi fák nagyobbak voltak-e, mint -a maiak. Ha a földmívelés megváltozott volna ez a kérdés nem volna -jogosulatlan.</p> -<p>Miután így eljuttattam Emilt a tiszta irodalom forrásaihoz, -megmutatom neki a modern kompilátorok víztartóiban levő -leöntéseket; ujságokat, fordításokat, szótárakat. Egy -szempillantást vet mindenre, aztán abbahagyja, hogy soha vissza ne -térjen hozzá. Hogy mulattassam, meghallgattatom vele az akadémiák -fecsegését is és megfigyeltetem vele, hogy mindegyik azok közül, a -kikből ezek az akadémiák állnak, mindig többet ér egyedül, mint a -testületben; ebből magától le fogja vonni a következtetést -mindezekre a szép intézményekre vonatkozólag.</p> -<p>Elvezetem a látványosságokba nem azért, hogy az erkölcsöket, -hanem hogy az ízlést tanulmányozza, mert ízlés különösképen itt -nyilatkozik meg azok számára, a kik tudnak gondolkozni. Ne törődj -az életszabályokkal és erkölcscsel, mondom neki, nem itt kell -azokat tanúlni. A színház nem az igazság számára való, hanem arra, -hogy kedvében járjon az embereknek és mulattassa őket; nincs az az -iskola, a hol oly jól meg lehetne tanulni az embereknek való -tetszést és az emberi szív érdeklődésének fölkeltését. A színház -tanulmányozása a költészet tanulmányozására vezet, pontosan ugyanaz -a czéljuk. Mily szikrája lobban fel benne az ízlésnek, mily -élvezettel fog a költők nyelvével, a göröggel, a latinnal, az -olaszszal foglalkozni! Ezek a tanulmányok rá nézve kényszer nélküli -mulatságok lesznek s csak annál nagyobb hasznára válnak; -gyönyörteljesek lesznek neki abban a korban és olyan körülmények -között, a mikor a szív oly elbűvölten érdeklődik a szépségnek -minden fajtája iránt, a mely arra való, hogy meghassa. Képzeljétek -el egy felől az én Emilemet, másfelől egy kollegiumi suhanczot, a -mint az Aeneis negyedik könyvét, vagy Tibullust vagy Plato -Symposionját olvassa. Mily különbség! Hogy felindul az egyiknek a -szive attól, a mi a másikra nem is hat! Oh, derék fiatalember, -hagyd abba, szakítsd meg olvasásodat, nagyon is fel vagy indulva; -én akarom ugyan, hogy a szerelem nyelve tessék neked, de azt nem, -hogy félre vezessen, <span class="pagenum"><a name="Page_497" id= -"Page_497">-497-</a></span> légy érzékeny ember, de bölcs ember is -légy. Ha csak e kettő egyike vagy, akkor semmi se vagy. Egyébiránt -akár viszi valamire, akár nem, a holt nyelvekben, a bölcsészetben, -az nekem nem fontos. Azzal nem fog kevesebbet érni, ha nem tud is -mindebből semmit és nem ezekről a haszontalanságokról van szó a -nevelésében.</p> -<p>Főczélom, a mikor a szépnek minden formájában való szeretetére -tanítom, hogy erre irányítsam vonzalmait és ízlését, hogy -megakadályozzam természetes hajlamainak elváltozását s hogy ne -keresse egy napon a gazdagságában boldogságának eszközét, melyet -önmagához közelebb kell megtalálnia. Mondtam különben, hogy az -ízlés nem egyéb, mint az apró dolgokkal való bánni tudás és ez -nagyon igaz, de miután az apró dolgok szövevényétől függ az élet -kellemessége, az ilyen gondoskodás egyáltalán nem közömbös, mert -általa tanuljuk meg az életet betölteni azokkal a javakkal, melyek -birtokunkban vannak, abban a teljes értékben, a melylyel ránk nézve -bírhatnak. Nem az erkölcsi javakat értem itten, melyek a lélek -helyes alkatától függnek, hanem azokat, a melyek az érzékiség, a -valódi gyönyör dolgai, leszámítva a közvélemény előitéleteit.</p> -<p>Engedjék meg, eszmémnek jobb kifejtése kedvéért, hogy elhagyjam -egy pillanatra Emilt, kinek tiszta és egészséges szive nem -szolgálhat szabályul senkinek és önmagamban egy érthetőbb példát -keressek, az olvasó erkölcseihez közelebb állót.</p> -<p>Vannak helyzetek, melyek olybá tünnek fel, mintha -megváltoztatnák a természetet és új formába öntik, már akár jobba, -akár rosszabba, az embereket, a kik ezeket a helyzeteket -elfoglalják. A poltron vitézzé lesz, ha belép a navarrai ezredbe. -Nemcsak a katonaságnál szerezheti meg a testületi szellemet és -ennek nem csupán jó hatása érezteti magát. Százszor gondoltam arra -borzalommal, hogy ha elég szerencsétlen lettem volna egy olyan -hivatalt betölteni, a milyenre gondolok, egy bizonyos országban, -akkor csaknem elkerülhetetlenül zsarnokká, vérszopóvá, a nép -megrontójává, a fejedelmek ártalmává, az emberiségnek, minden -méltányosságnak, az erény minden fajtájának született ellenségévé -váltam volna. <span class="pagenum"><a name="Page_498" id= -"Page_498">-498-</a></span></p> -<p>Ugyanígy, ha gazdag volnék, mindent megtettem volna, a mit kell, -hogy azzá legyek; tehát szemtelen és aljas lennék, csak önmagam -iránt érzékeny és kényes, mindenki más iránt kérlelhetetlen és -durva, a csőcselék nyomorúságainak megvető szemlélője; mert csak -csőcseléknek hívnám a szükölködőket, hogy elfelejthessem, hogy -egykor magam is az ő osztályukhoz tartoztam. Végül gyönyöreim -eszközévé tenném gazdagságomat, a melylyel kizárólagosan -foglalkoznék és eddig a pontig olyan lennék, mint a többiek -mind.</p> -<p>De azt hiszem, abban nagyon különbözném a többiektől, hogy -inkább érzéki és kéjvágyó volnék, mint gőgös és hiú és hogy sokkal -inkább merülnék el az elpuhult fényűzésbe, mint a fitogtató -fényűzésbe. Még kissé szégyelném is nagyon fitogtatni gazdagságomat -és azt hinném, mindig látom az irigyet, a kit lesujt az én pompám, -a mint fülébe zúgja szomszédainak: Itt a gazember, a ki fél, hogy -felismerik, hogy az.</p> -<p>A javaknak abból a végtelen áradatából, melyek a földet -elhalmozzák, kikeresném azt, a mi nekem a legkellemesebb és a mit -legjobban elsajátíthatnék. Ezért gazdagságom első felhasználása az -volna, hogy szabad időt és szabadságot vásárolnék magamnak, a mihez -hozzávenném az egészséget, ha ez pénzért kapható volna, de mivel ez -csak mértékletesség árán kapható és mivel egészség nélkül nincs -igazi élvezet az életben, csupa érzékiségből is mértékletes -volnék.</p> -<p>Mindig oly közel maradnék a természethez, a mennyire lehet, hogy -hízelegjek az érzékeknek, melyeket tőle nyertem, biztos lévén -benne, hogy mennél többet elegyit önmagából gyönyöreimbe, annál -valódiabbaknak találnám azokat. Az utánzás tárgyainak -kiválogatásában mindig a természetet venném mintának, -kedvteléseimben neki adnám az előnyt, ízlésemben tőle kérnék mindig -tanácsot, étkeimben mindig azokat választanám ki, melyeket ő készít -el legjobban és a melyek a legkevesebb kézen mennek keresztül, míg -asztalunkra jutnak. Óvakodnék a csalók hamisítványaitól és elébe -mennék az élvezetnek. Együgyü és faragatlan inyenczségem nem -gazdagítana meg egy vendéglőst, nem adna el nekem <span class= -"pagenum"><a name="Page_499" id="Page_499">-499-</a></span> -aranyért mérget hal helyett, asztalom nem volna elborítva a -nagyszerű piszok és messzeföldi dögök pompájával; saját -fáradságomat pazarolnám érzékiségem kielégítésére, mert akkor ez a -fáradság maga is élvezet és fokozza a várt gyönyört. Ha a világ -végéről való étket akarnék megízlelni, Apicius módjára inkább -elmennék megkeresni, mint hogy elhozassam ide, mert a -legválasztékosabb étkek mindig híjával vannak egy fűszernek, a -melyet nem hoznak velük és a melyet semmiféle szakács nem tud nekik -megadni; azon éghajlat levegőjének, mely termette őket.</p> -<p>Ugyanennél az oknál fogva nem utánoznám azokat, a kik csak ott -érzik jól magukat, a hol nincsenek, mindig ellenmondásba hozzák az -évszakokat az éghajlatokkal, a kik télen a nyarat keresik, a telet -a nyárban, hideget keresnek Olaszországban, meleget az északon, nem -gondolva arra, hogy mikor azt hiszik, hogy menekülnek az évszakok -zordonsága elől, megtalálják azokon a helyeken, a hol az emberek -nem tanultak meg védekezni ellene. Én helyben maradnék vagy az -ellenkezőjét tenném, igyekeznék kiélvezni minden évszakból mindazt, -a mi benne kellemes és minden éghajlatból, a mi különös sajátsága. -Akkor olyan változatosságát nyerném az élvezeteknek és a -szokásoknak, a melyek nem hasonlítanának egymáshoz és mindig a -természetből folynának; a nyarat Nápolyban tölteném, a telet -Szentpéterváron, hol az enyhe zefirt lehelve be, félig lefekve -Tarentum hűs barlangjaiban, hol egy jégpalota ragyogásában, lihegve -és elfáradva a bál fáradalmaitól.</p> -<p>Asztalom készletében, lakásom díszében utánozni akarnám az -évszakok változatosságát és mindegyiknek kiélvezném a gyönyöreit, a -nélkül, hogy elébe nyúlnék az eljövendőknek. A természet rendjének -ilyetén megzavarása fáradságos és nem épen ízléses, akarata -ellenére ragadjuk el akkor termékeit, melyeket nem szívesen és -áldástalanul ad és a melyeknek nem lévén sem finomsága, sem íze, -nem tudják sem a gyomrot táplálni, sem az ínyt csiklandozni. Semmi -sem ízetlenebb, mint a <i>primeurök</i>; egyik-másik párisi gazdag -ember csak nagy költséggel éri el kemenczéivel és melegházaival, -hogy az egész évben rossz főzelék és rossz <span class= -"pagenum"><a name="Page_500" id="Page_500">-500-</a></span> -gyümölcs kerül az asztalára. Ha volna cseresznyém, a mikor fagy és -illatos dinnyém tél közepén, mily élvezettel ízlelném, holott az -inyem nem érzi szükségét, hogy megnedvesíttessék és felfrissüljön? -A kánikula forróságában talán nagyon jól esnék a nehéz gesztenye? -Vajjon többre becsülném-e, mikor a kemenczéből kikerül, a -piszkénél, az epernél és frissitő gyümölcsöknél, melyeket minden -vesződség nélkül kínál a föld? A ki január havában erőszakolt -növényekkel, halvány és illattalan virágokkal halmozza el -kandallóját, nem feldiszíti a telet, hanem eldíszteleníti a -tavaszt, megfosztja magát az első ibolya megkeresésének, az első -bimbó felkutatásának gyönyörétől, attól az örömben elragadtatott -felkiáltástól: «Emberek, nem vagytok elhagyatva, a természet él -még!»</p> -<p>Hogy jól legyek kiszolgálva, kevés volna a szolgám; ezt már -mondtam, de jó újra elmondani. A polgár több igazi szolgálatot kap -egyetlen inasától, mint a herczeg a tíz léhütőtől, a kik -körülveszik. Százszor gondoltam, hogy ha mellettem van asztalomon a -poharam, abban a pillanatban ihatom, a mikor kedvem tartja, holott -ha dúsan feldíszített asztalnál ülök, húsz hangnak kell kiáltania: -«<i>italt!</i>» – míg szomjamat olthatom. Minden rosszul van téve, -a mit más által tétet az ember, akárhogy rendezi is be. Nem -küldenék a kereskedőkhöz, hanem magam mennék hozzájuk; azért -mennék, hogy az embereim össze ne szűrjék a levet velük előttem, -hogy jobban válaszszak és olcsóbban fizessek; azért mennék, hogy -kellemes testgyakorlatot végezzek, hogy lássam kissé, mi történik a -házamon kívül; ez felüdít és néha tanulságos is; végül azért -mennék, hogy menjek, ez is mindig valami. Az unalom a túlságosan -ülő életmódból keletkezik; ha az ember sokat jár, keveset -unatkozik. A portás és az inas rossz tolmácsok, nem szeretném, ha -mindig ezek az emberek volnának köztem és a világ között, zörgő -kocsiban sem szeretnék mindig az emberek között járni, mintha attól -félnék, hogy meg találnak szólítani. Annak az embernek a lovai, a -ki a maga lábán szokott járni, mindig kéznél vannak, ha fáradtak -vagy betegek, ő tudja legelőbb és nem fél attól, hogy odahaza kell -maradnia ily ürügy alatt, a <span class="pagenum"><a name= -"Page_501" id="Page_501">-501-</a></span> mikor a kocsisa jó napot -akar magának csinálni; útközben nem ejti kétségbe száz akadály, sem -nem kell egy helyben maradnia, mikor repülni szeretne. Végül: ha -senki sem szolgál ki bennünket oly jól, mint önmagunk, akkor akár -ha hatalmasabbak vagyunk mint Nagy Sándor és gazdagabbak mint -Krözus, csak olyan szolgálatokat kell másoktól elfogadnunk, a -melyeket magunk nem tudunk elvégezni.</p> -<p>Nem kivánnék palotát lakásul, mert ebben a palotában is csak egy -szobában laknék, a közös helyiség mind senkié és személyzetem -minden szobája ép oly idegen volna nekem, mint a szomszédomé. A -keletiek, bár nagyon élvezetre vágyók, egyszerűen laknak és -butorozkodnak. Az életet utazásnak tekintik, a házukat szállásnak. -Ez az álláspont nem igen fog rajtunk, többi gazdagokon, a kik úgy -rendezkedünk be, mintha örökké élnénk, nekem azonban más volna az -álláspontom, a mely ugyanarra az eredményre vezetne. Az én -szememben úgy tünnék fel, hogyha oly nagy készülettel rendezkedem -be egy helyen, ez olyan volna, mintha száműzném magamat minden más -helyről és úgyszólván bebörtönözném magamat palotámba. Elég szép -palota a világ, nem minden a gazdagé-e, ha élvezni akarja? <i>Ubi -bene, ibi patria</i>, ez az ő jelszava; az ő házi tűzhelye azok a -helyek, a hol a pénz mindenre képes, az ő hazája mindenütt van, a -hova pénzes szekrénye át tud jutni, mint a hogy Fülöp magáénak -tekintett minden olyan várat, a melybe egy pénzzel megrakott öszvér -bele tudott jutni.<a name="FNanchor_121" id= -"FNanchor_121"></a><a href="#Footnote_121" class= -"fnanchor">121)</a> Miért vegyem körül magamat falakkal és -kapukkal, mintha sohasem akarnék belőlük kimenni? Ha járványos -betegség, háború, lázadás elkerget egy helyről, megyek egy másikra -és szállásom már előttem odaérkezett. Miért vesződjem vele, hogy -magam csináljak magamnak szállást, holott építenek a számomra -mindenütt a világon? Mikor az élet úgy sürget, mért készítsek -magamnak annyira előre élvezeteket, melyeket már mától fogva -megtalálhatok? Az ember nem szerezhet magának <span class= -"pagenum"><a name="Page_502" id="Page_502">-502-</a></span> -kellemes sorsot, ha folytonosan ellentétbe helyezkedik önmagával. -Így vetette szemére Empedokles az agrigentumiaknak, hogy úgy -egymásra halmozzák az élvezeteket, mintha csak egy élni való napjuk -volna és hogy úgy építenek, mintha sohasem kellene -meghalniok.<a name="FNanchor_122" id="FNanchor_122"></a><a href= -"#Footnote_122" class="fnanchor">122)</a></p> -<p>Egyébiránt mire való nekem oly terjedelmes lakás, mikor olyan -kevesem van, a mivel benépesíthetem és még kevesebbem, a mivel -betölthetem? Butoraim egyszerűek, mint az ízlésem, nem volna sem -képtáram, sem könyvtáram, különösen ha szeretnék utazni és értenék -a képekhez, akkor tudnám, hogy az ilyen gyűjtemények sohasem -teljesek és hogy annak hiánya, a mi nincs meg benne, több bánatot -okoz, mintha semmije sem volna az embernek. Ebben a bőség teszi a -nyomorúságot; nincs az a gyűjtő, a ki ezt ne érezte volna. Ha az -ember ért hozzá, ne gyűjtsön: nincs az embernek mutogatni való -gyűjteménye, ha hasznát tudja venni magamaga számára.</p> -<p>A játék nem gazdag embernek való szórakozás, hanem foglalkozás -nélküli emberek menedéke, holott nekem az élvezeteim sokkal több -dolgot adnának, semhogy volna annyi elvesztegetni való időm. -Egyáltalán nem játszom, magányos és szegény ember létemre, -legfeljebb néha sakkot, pedig már ez is sok. Ha gazdag volnék, még -kevesebbet játszanék és csakis kicsiny téttel, hogy se ne lássak -elégedetleneket, sem magam az ne legyek. A játék érdeke a melynek a -gazdagnál nincs indító oka, csakis rosszul berendezett szellemben -válhatik szenvedélylyé. A nyereség, melyet a gazdag ember a -játékban szerezhet, rá nézve mindig kevésbbé érezhető, mint a -veszteség és mivel a mérsékelt játékok berendezése, a mely idő -folyamán fölemészti a nyereséget, azt véleményezi, hogy általában -véve inkább vesztességgel, mint nyereséggel végződnek, helyes -okoskodás mellett nem lehet valami nagy élvezetet találni olyan -szórakozásban, a melyben mindennemű koczkázat az ember ellen szól. -A ki a szerencse kedvezésével táplálja hiúságát, keresheti ezt -sokkal kecsegtetőbb alkalmakon és ezek a kedvezések <span class= -"pagenum"><a name="Page_503" id="Page_503">-503-</a></span> nem -nyilvánulnak kevésbbé a legkisebb játékban, mint a legnagyobban. A -játék kedvelése a kapzsiság és az unalom gyümölcse csak üres -szellemben és szívben ver gyökeret és én azt hiszem, bennem van -elég érzés és ismeret arra, hogy ellehessek ilyen potlószer nélkül. -Gondolkodó embereket ritkán látni, hogy valami nagy kedvüket -találnák a játékban, a mely a gondolkodás szokását megzavarja vagy -meddő kombinácziókra fordítja; a tudomány által előidézett hasznok -egyike, talán az egyetlen is, hogy kissé tompítja ezt a szennyes -szenvedélyt; inkább abban gyakorolják magukat, hogy bizonyítsák a -játék hasznosságát, mint hogy ráadják magukat. Én a magam részéről -a játékosok között küzdenék ellene és nagyobb élvezetem telnék -benne, hogy gúnyolódjam rajtuk, mikor veszteni látom őket, minthogy -elnyerjem a pénzüket.</p> -<p>Ugyanaz lennék magánéletemben, mint a világgal való -érintkezésemben. Azt akarnám, hogy a vagyonom mindenütt jóllétet -terjeszszen és sohasem éreztessen egyenlőtlenséget. Az öltözék -cziczomája ezerféle tekintetben kényelmetlen. Hogy megőrizzem az -emberek közt minden lehető függetlenségemet, oly módon szeretnék -öltözve lenni, hogy bármily rangú körben helyemen való lehessek és -hogy ne tünjek fel egyikben sem; hogy affektálás nélkül, külsőm -minden változtatása nélkül a nép közé való legyek a kurtakocsmában -és beváljak Palais Royal társaságában is. Ezáltal jobban ura volnék -magaviseletemnek és módomba ejteném mindig az összes társadalmi -osztályok élvezeteit. Mondják, vannak nők, a kik bezárják ajtajukat -himzett ruhaújjak előtt és csakis csipkébe öltözött embereket -fogadnak; én tehát másutt tölteném az időmet; ha azonban ezek a nők -fiatalok és csinosak, néha fölvehetném a csipkét is, hogy legalább -az éjszakát náluk töltsem.</p> -<p>Társaságom egyedüli köteléke a kölcsönös ragaszkodás, az ízlések -egyezése, a jellemek megfelelő volta; mint ember adnám át magamat -neki, nem mint gazdag és sohasem tűrném, hogy a varázsát -megmérgezze az érdek. Ha bőségem meghagyna bennem valami -humanitást, messzire kiterjeszteném szolgálataimat és -jótéteményeimet, de társaságot szeretnék <span class= -"pagenum"><a name="Page_504" id="Page_504">-504-</a></span> magam -körül látni, nem pedig udvart, barátokat, nem pedig pártfogoltakat; -nem patronusa lennék vendégeimnek, hanem házigazdája. A -függetlenség és az egyenlőség meghagyná összeköttetéseimben a -jóakarat minden tisztaságát és a hova a kötelesség és az érdek -semmikor sem hatolna be, ott egyedül a szórakozás és a barátság -volna a törvény.</p> -<p>Az ember nem vásárolja sem barátját, sem szeretőjét. Könnyű -nőket szerezni pénzért, de az arra való, hogy egyiknek se legyen az -ember a kedvese. A szerelem nem hogy vásárolható volna, hanem a -pénz csalhatatlanul megöli. A ki fizet, az lehet a -legszeretetreméltóbb ember: már csak azért is, mert fizet, nem -szerethetik sokáig. Csakhamar más valaki számára fog fizetni, -vagyis inkább ezt a más valakit fizetik meg az ő pénzével. Ebben a -kettős kötelékben, melyet az érdek alkot, a szerelem, becsület, -igazi élvezet nélküli tobzódásban a kapzsi, hűtlen és nyomorult nő, -a kivel az a hitvány ember, a ki ép úgy pénzt kap tőle mint ő, úgy -bánik, mint a hogy ő bánik azzal az ostobával, a ki őt fizeti, -mindkettővel kiegyenlítette a számláját. Kellemes dolog volna -bőkezűnek lenni az iránt, a kit szeret az ember, ha ez nem -jelentene vásárt. Én csak egy módját tudom annak, hogy ezt a -hajlamot kielégítsük kedvesünkkel szemben a szerelem megmérgezése -nélkül; ha mindenünket neki adnók s aztán ő tartana el bennünket. -Csak az a kérdés, hol az az asszony, a kivel szemben az az eljárás -nem eszeveszettség.</p> -<p>A ki azt mondta: «Lais enyém a nélkül, hogy én az övé lennék», -értelem nélküli szót mondott. Az a bírás, a mely nem kölcsönös, nem -ér semmit; ezzel legfeljebb a nemet zárhatjuk, de nem az egyént. A -hol pedig nincs meg a szerelemben az erkölcs, minek csinálnánk nagy -dolgot a többiből? Semmit sem könnyebb megtalálni. Ebben a -tekintetben az öszvérhajcsár közelebb van a boldogsághoz, mint a -milliomos.</p> -<p>Oh, ha eléggé ki lehetne nyomozni a bűn következetlenségeit, -mennyire messze találnók számításától, még ha elérné is, a mit -akart! Miért ez a barbár mohóság az ártatlanság <span class= -"pagenum"><a name="Page_505" id="Page_505">-505-</a></span> -megrontására, hogy az ember áldozatot csináljon magának egy fiatal -lényből, melyet védelmezni kellett volna és hogy ezzel az első -lépéssel kikerülhetetlenül belerántsuk a nyomoruság örvényébe, a -melyből csak a halál fogja kiszabadítani? Brutalitás, hiúság, -butaság, tévelygés és semmi több. Még ez a gyönyör sem a természet -szerint való, hanem a képzelődés szerint való és pedig a -leghitványabb képzelődés szerint való, miután az önmaga -megvetéséből folyik. A ki az utolsó embernek érzi magát, az fél a -másokkal való összehasonlítástól és első akar lenni, hogy kevésbbé -gyűlöletes legyen. Nézzétek meg, vajjon azok, a kik legjobban -vágynak erre az inyenczfalatra, a szeretetreméltó, tetszetős, -fiatal emberek-e, a kiknek inkább meg lehetne bocsátani, ha -válogatósak? Nem, a kinek szép a külseje, vannak előnyei és -érzései, az nem igen fél szeretője tapasztaltságától, illő -bizalommal mondja neki: «Te ismered a gyönyöröket, nem baj; az én -szivem olyan gyönyöröket igér neked, a milyeneket sohasem -ismertél.»</p> -<p>De a kicsapongáshoz szokott vén szatir, a kiben nincs semmi -megnyerő, semmi kimélet, semmi tekintet, semmiféle becsületesség, a -ki képtelen és méltatlan arra, hogy tessék bármely oly nőnek is, a -kinek van fogalma a szeretetreméltóságról, azt hiszi, mindezt -kipótolhatja a fiatal szűznél azzal, hogy megelőzi a meggondolást -gyorsasággal és elsőül izgatja fel érzékeit. Utolsó reménye, hogy -az ujdonság ingerével kelt tetszést; tagadhatatlanul ebben van -ennek a szeszélynek titkos indító oka; de téved, az irtózás, melyet -kelt, semmivel sem kevésbbé természetes, mint azok a vágyak, -melyeket fel akarna ingerelni. Csalódik bolond várakozásában is; -magának a természetnek gondja van rá, hogy visszaszerezze jogait; -minden nő, a ki eladja magát, már odaadta magát és mivel olyannak -adta oda magát, a ki tetszik neki, megteszi azt az -összehasonlítást, melytől az illető fél. Képzelt gyönyört vásárol -tehát és semmivel sem irtóznak tőle kevésbbé.</p> -<p>A magam részéről, bárhogy megváltoznék is, ha gazdag lennék, van -egy pont, a melyben sohasem változnék meg. Ha nem maradna bennem -sem erkölcs, sem erény, megmaradna <span class="pagenum"><a name= -"Page_506" id="Page_506">-506-</a></span> legalább valami -kedvtelés, valami értelem és valami finomság és ez megóvna attól, -hogy vagyonomat bolond módra agyrémek után való szaladgálásra -pocsékoljam, hogy erszényemet és életemet arra pazaroljam, hogy -megcsalassam és kinevettessem magamat gyermekek által. Ha fiatal -volnék, a fiatalság gyönyöreit keresném és ezeket akarván minden -kéjükkel, nem mint gazdag ember keresném őket. Ha az maradnék, a mi -vagyok, máskép állna a dolog, okosan a korom gyönyöreire szorítanám -magamat; azokat a kedvteléseket űzném, a melyeket élvezni tudok és -elfojtanám azokat, melyek csak szenvedésemre válnának. Nem tenném -ki deres szakállamat a fiatal leányok megvető csúfolódásának, nem -tudnám elviselni, hogy ízetlen kedveskedéseim megundorítsák őket, -hogy a saját költségemen a legnevetségesebb elbeszélések anyagát -szolgáltassam nekik és hogy el kelljen képzelnem, mint írják le a -vén majom hitvány élvezeteit, boszúból azért, hogy elviselték őket. -Ha a rosszul leküzdött megszokás régi vágyaimat szükségekké -változtatta volna, talán kielégíteném őket, de szégyenkezve, de -pirulva önmagam miatt. Elválasztanám a szenvedélyt a szükséglettől -és lehető legjobban rendezkedném be és ehhez ragaszkodnám: nem -csinálnék gyöngeségemből foglalkozást és mindenek felett nem -akarnám, hogy egynél több tanú is legyen rá. Az emberi életnek -vannak más örömei, ha ezek elhagyják az embert; ha hiú módon azok -után futunk, a melyek eltünnek, akkor megfosztjuk magunkat azoktól -is, a melyek megmaradtak nekünk. Változtassuk kedvteléseinket -éveink szerint, ne téveszszük össze sem az életkorokat, sem az -évszakokat: legyen az ember minden időben önmaga és ne szálljon -harczba a természettel. Az ilyen hiábavaló erőlködés felőrli az -életet és nem engedi, hogy felhasználjuk.</p> -<p>A nép nem igen unatkozik, élete tevékeny, ha szórakozásai nem -változatosak is, de ritkák, sok fáradságos nap teszi rá nézve -izletessé a néhány ünneplő napot. A hosszú munkák és rövid -szabadidők váltakozása helyettesíti nála az élvezetek -füszerességét. A mi a gazdagokat illeti, ezeknek nagy ostora az -unalom, annyi nagy költséggel felhalmozott szórakozás közepett, -annyi tetszésükre összesereglő <span class="pagenum"><a name= -"Page_507" id="Page_507">-507-</a></span> ember közt megemészti és -megöli őket az unalom; azzal töltik az életüket, hogy menekülnek -tőle és hogy utóléri őket; elviselhetetlen súlya rájuk nehezedik; -különösen a nőket, a kik nem tudják sem elfoglalni magukat, sem -mulatni nem tudnak, emészti az unalom idegesség neve alatt, -borzasztó betegséggé válik rájuk nézve, a mely néha elveszi eszüket -és végül életüket. Én a magam részéről nem ismerek borzasztóbb -sorsot, mint egy csinos párisi nő sorsa, a kedves kis gavallér -sorsa után, a ki ehhez a nőhöz ragaszkodik s maga is tétlen -asszonynyá válik s így kétszeresen eltávolodik a maga helyzetétől -és a kit a hiúsága, hogy a nők körül szerencsés ember hirébe -kerüljön, arra kényszerit, hogy elviselje a legszomorúbb napok -ürességét, a melyeket emberi teremtmény valaha elviselt.</p> -<p>Az illedelem, a divat, szokások, melyek a luxusból és a finom -tónusból származnak, a legkietlenebb egyhanguságba szorítják az -élet folyását. Az élvezet, melyet mások szemeláttára akarnak -élvezni, el van veszve mindenki számára: nem élvezzük sem azok -számára, sem a magunk számára.<a name="FNanchor_123" id= -"FNanchor_123"></a><a href="#Footnote_123" class= -"fnanchor">123)</a> A nevetségesség, melytől az általános előitélet -legjobban fél, mindig vele van, hogy zsarnoka legyen és -megbüntesse. Az ember csakis bizonyos meghatározott formák által -válik nevetségessé; a ki váltogatni tudja helyzeteit és élvezeteit, -ma eltörli a tegnapi benyomást, semmivé válik az emberek -emlékezetében, de élvez, mert teljesen önmaga minden órában és -minden dologban. Az én egyedül állandó formám ez lenne: bármely -helyzetben csak ezzel a helyzettel magával foglalkoznék és minden -napot önmagában vennék, mintegy függetlenül a tegnaptól és a -holnaptól. A mint a nép fia lennék a nép fiai közt, falusi ember -lennék a falusi emberek <span class="pagenum"><a name="Page_508" -id="Page_508">-508-</a></span> közt és ha a mezei gazdálkodásról -beszélnék, nem gúnyolódnék rajtam a paraszt. Nem építenék magamnak -várost a falun, sem nem raknám vidéki házam elé a Tuileriákat. -Valami kellemes, árnyas domboldal lejtőjén volna egy kis falusi -házam, fehér ház zöld ablakvédőkkel és bár a zsuppfödél minden -évszakban a legjobb, pompázó módon előnyt adnék nem a komor -palának, hanem a cserépnek, mert csinosabb és derültebb, mint a -zsupp, mert az én hazámban sohasem födik a házakat máskép s így ez -emlékeztetne kissé ifjúságom boldog idejére. Udvarúl baromfiudvart -tartanék és istállóúl nehány tehénre való istállót, hogy legyen -tejem, a mit nagyon szeretek. Volna zöldséges kertem és park -helyett egy csinos csalitosom, a milyenről alább lesz szó. A -gyümölcs rendelkezésére volna bízva a sétálóknak, nem tartaná -számon s nem szedné össze a kertészem, fösvény pompám nem tárna ki -a szemek elé nagyszerű fasorokat, a melyekhez alig mer az ember -hozzáérni. Ez a kis pazarság kevésbe kerűlne, mert menedékhelyemet -valami távoli tartományban keresném, a hol kevés pénzt és sok -gyümölcsöt lát az ember és a hol a bőség és szegénység -uralkodik.</p> -<p>Itt inkább válogatott, mint nagyszámú társaságot gyűjtenék össze -jó barátokból, a kik szeretik az élvezetet és értenek hozzá, -nőkből, a kik fel tudnak kelni karosszékükből és részt tudnak venni -a mezei játékokban s néha a csipkeorsó és a kártya helyett kezükbe -veszik a horgászózsinórt, a lépvesszőt, az aratónők tarlóját és a -vinczellérek kosarát. Itt el volna feledve a város minden szokása -és falusiakká válva a falun, egész tömeg különféle mulatságra adnók -magunkat, melyek minden este megnehezítenék a választást a másnapra -vonatkozólag. A testgyakorlat és a tevékeny élet megújítaná -gyomrunkat és az izlésünket. Minden étkezésünk lakoma volna, a -melyben a bőség kedvesebb volna, mint a választékosság. A vidámság, -a mezei munkák, a bohó játékok, a világ legelső szakácsai és a -finom inyenczségek bizony nevetségesek azoknak az embereknek, a kik -napkelte óta talpon vannak. A felszolgálás ép oly kevéssé volna -kimért, mint elegáns; ebédlő terem volna <span class= -"pagenum"><a name="Page_509" id="Page_509">-509-</a></span> -mindenütt, a kertben, a csónakban, egy fa alatt, néha messze egy -élőforrás mellett, zöldelő friss füvön, bükkfák és mogyoróbokrok -alatt; a víg vendégek hosszú sora vinné énekelve a lakoma -készletét; a gyep volna az asztal és szék, a forrás széle szolgálna -tálaló asztalul, a csemege pedig a fákon csüngne; a fogások minden -rend nélkül következnének, az étvágy fölmentene minden czeremónia -alól, mindenki nyiltan önmagát tolná előtérbe a többi előtt s nem -bánná, ha a többiek ép úgy előtérbe tolnák magukat előtte; ebből a -szivélyes és mértéktartó fesztelenségből durvaság, képmutatás, -kényszer nélkül százszorta kedvesebb, tréfás czivakodás támadna, -mint az udvariaskodás, alkalmasabb arra, hogy összefűzze a -szíveket.</p> -<p>Nem volna tolakodó inas, a ki kilesi beszédünket, halkan -kritizálná magunkviseletét, mohó szemmel számlálná falatainkat, -azzal mulatna, hogy megváratna minket az itallal és morogna a -túlságos hosszas ebéd miatt. Magunk lennénk a magunk szolgái, hogy -a magunk gazdái lehessünk, mindenkit kiszolgálna mindenki; az idő -telnék, hogy észre se vennők, a lakoma pihenés volna és addig -tartana, a míg a nap heve. Ha valami munkájához visszatérő paraszt -menne el mellettünk, szerszámaival a vállán, felvidítanám a szívét -néhány jó szóval, egy-két pohár jó borral, melytől vidámabban -viselné nyomorúságát és én is megtalálnám az élvezetemet, hogy -belsőleg kissé felindulnék és titokban ezt mondanám magamban: Még -ember vagyok.</p> -<p>Ha a község lakosait valami mezei ünnep csődítené össze, az -elsők között jelennék meg csapatommal, ha szomszédomban házasságot -köthetnének, melyeket jobban megáld az ég, mint a városiakat, akkor -tudnák, hogy én szeretem az örömöt és meghívnának. Vinnék ezeknek a -derék embereknek néhány ajándékot, egyszerűt, mint ők, a melyek -hozzájárulnának az ünnephez és viszonzásul megbecsülhetetlen jókat -kapnék, a hozzám hasonlók előtt oly kevéssé ismert jókat: a -nyiltságot és az igazi örömöt. Vigan vacsoráznék hosszú asztaluk -végén; karban velük dalolnék valami régi falusi éneket és -örömestebb tánczolnék a fészerükben, mint az operai bálon. -<span class="pagenum"><a name="Page_510" id= -"Page_510">-510-</a></span></p> -<p>Mindeddig minden pompásan megy, mondják. De a vadászat? Falusi -élet az, vadászat nélkül? Értem, csak tanyát akartam és ebben nincs -igazam. Föltételezem, hogy gazdag vagyok, kizárólagos élvezetekre, -romboló élvezetekre van szükségem; az egészen más dolog. Szükségem -van földbirtokra, erdőre, vadőrökre, csőszökre, földesúri jogokra, -különösen pedig tömjénre és szentelt vízre.</p> -<p>Nagyon jól van. De ennek a birtoknak lesznek jogaikra féltékeny -szomszédai, a kik vágyakoznak bitorolni mások jogait, a csőszeink -összeczivakodnak és talán a gazdáik is; ebből viszálykodások, -panaszok, gyűlölködések s mindenesetre pörök keletkeznek; ez már -nem nagyon kellemes. A bérlőim nem látják szivesen, hogy földjeiken -az én nyulaim és veteményeikben az én vadkanaim garázdálkodnak; -mindegyik, ha már nem meri megölni az ellenséget, a mely -elpusztítja munkája gyümölcsét, legalább el szeretné kergetni -mezejéről; miután a napot földjeik művelésével töltötték, az -éjszakát őrzésükkel kellene tölteniök; volnának kutyáik, dobjaik, -tülkeik, csengőik; mindezzel a zenebonával megzavarnák álmomat. -Akaratom ellenére ezeknek a szegény embereknek a nyomorára -gondolnék és nem tudnám megállni, hogy ne tegyek magamnak -szemrehányást miatta. Ha herczegi dicsőségben volna részem, mindez -nem igen érintene, de nekem parvenünek, újdonsült gazdagnak, még -kissé polgárias szivem van.</p> -<p>Ez még nem minden; a vad bősége kisértetbe ejtené a vadászokat, -minduntalan vadorzókat kellene büntetnem; szükségem lenne -börtönökre, börtönőrökre, lövészekre és gályákra; ezt mind elég -kegyetlen dolognak tartom. Ezeknek a szerencsétleneknek a feleségei -megostromolnák a kapumat és kellemetlenkednének síránkozásukkal; -vagy el kellene őket kergetni, vagy meg kellene őket verni. A -szegény emberek, a kik nem orvvadászkodtak és kiknek a vadaim -elpusztitanák a vetését, szintén eljönnének panaszkodni; amazok -azért kapnának büntetést, mert megölték a vadat, emezek -tönkremennének, mert kimélték. Micsoda keserves alternativa! -Mindenfelől csak a nyomort látnám és csak nyögést hallanék; ez azt -hiszem, nagyon megzavarhatja <span class="pagenum"><a name= -"Page_511" id="Page_511">-511-</a></span> az élvezetet, a mely a -foglyok és nyulak tömeges gyilkolásában rejlik.</p> -<p>Ha el akarod tüntetni az élvezetekkel járó kellemetlenségeket, -ne engedd őket kizárólagossá válni; mennél többet hagysz meg -közösnek az emberekkel, annál tisztábban fogsz mindig élvezni. -Mindabból tehát, a mit tegnap mondtam, nem tennék semmit, hanem a -nélkül, hogy változtatnék kedvteléseimen, azokat, a melyeket -magamnak szánok, kevesebb költséggel követhetném. Mezei -tartózkodási helyemet olyan országban ütném fel, a hol a vadászat -szabadjára áll mindenkinek és a hol meg lehetne a zavartalan -élvezetem. A vad ritkább lenne, de több ügyesség kellene -megkereséséhez és több élvezet volna megtalálásában. Emlékszem a -szívdobogásra, melyet apám érzett az első fogoly röptére és az -örömujjongásra, a melylyel megtalálta a nyulat, a melyet egész nap -keresett. Igen, azt állítom, hogy mikor egyedül a kutyájával, -fölszerelve puskával, vadásztáskájával, lőportartójával és kicsiny -zsákmányával este hazatért, a fáradtságtól elcsigázva és tüskéktől -összetépve, jobban meg volt a napjával elégedve, mint a ti összes -divatos vadászaitok, a kik jó lovon, húsz töltött fegyvertől -kisérve, csak váltogatják a puskát, lődöznek és gyilkolnak maguk -körül, hozzáértés nélkül, dicsőség nélkül és csaknem mozgás nélkül. -Az élvezet tehát nem kisebb és a vele járó kellemetlenség elmarad, -ha az embernek nincs sem őrizni való birtoka, sem megbüntetni való -orvvadásza, sem kínozni való szegény embere; ez elég ok arra, hogy -inkább így tegyünk. Bármit tesz az ember, nem lehet vég nélkül -kínozni az embereket a nélkül, hogy az illetőnek valami baja ne -essék és a nép folytonos átkai előbb-utóbb keserűvé teszik a -vadászzsákmányt.</p> -<p>Még egyszer mondom: a kizárólagos élvezetek az élvezet halála. -Az igazi élvezetek azok, a melyekben az ember osztozik a néppel; a -melyekben egyedül akar részesedni, azok nem az övéi. Ha a falak, -melyeket parkom körül emelek, hamar klastrommá teszik számomra a -parkot, nem tettem nagy költség árán egyebet, mint hogy -megfosztottam magamat a séta élvezetétől, tehát kénytelen vagyok -ezt a <span class="pagenum"><a name="Page_512" id= -"Page_512">-512-</a></span> távolban keresni. A tulajdon démona -megfertőztet mindent, a mihez hozzáér. A gazdag mindenütt úr akar -lenni, holott csak ott érzi jól magát, a hol nem az; kénytelen -mindig menekülni önmaga elől. A magam részéről ebben a tekintetben -gazdagságomban is azt tenném, a mit szegénységemben tettem. Most -gazdagabb vagyok a mások vagyonából, mint a milyen a magaméból -lehetnék, magamévá teszek mindent, a mire kedvem van, a -szomszédságomban; nincs nálamnál elhatározottabb hódító; bitorlom -még a fejedelmek jogait; megkülönböztetés nélkül magamnak -tulajdonítok minden nyílt területet, a mely tetszik nekem; neveket -adok nekik, az egyiket parkommá teszem, a másikat teraszszommá és a -gazdájuk vagyok, ettől a pillanattól fogva büntetlenül sétálok -bennük s gyakran visszatérek beléjük, hogy megőrizzem -tulajdonjogomat, úgy használom a talajt, a hogy akarom azzal, hogy -rajta járok és sohasem fognak meggyőzni róla, hogy a telek névleges -gazdája több hasznát veszi a pénznek, melyet húz utána, mint én a -területnek. Ha árkokkal, kerítésekkel akarnak boszantani, nem sokat -bánom, a vállamra veszem a parkomat és leteszem másvalahol; a -környéken van elég hely a számára és sokáig fosztogathatom a -szomszédaimat a nélkül, hogy elveszteném menedékhelyemet.</p> -<p>Ime, egy kis kisérlet a jó ízlésre, a kellemes időtöltés -kiválasztására; ilyen szellemben lehet élvezetet találni benne; a -többi mind illuzió, nagyrész ostoba hiúság. A ki eltávolodik -ezektől a szabályoktól, bármi gazdag lehet, a pénzeért csak -szemetet kap és nem ismeri meg soha az élet értékét.</p> -<p>Kétségkívül azt fogják ellenem vetni, hogy ilyen élvezetek -módjában vannak minden embernek és hogy élvezetükhöz nem kell -gazdagnak lenni. Épen ez az, a mihez el akarok jutni. Az embernek -van élvezete, ha akarja, hogy legyen; csak a képzelődés tesz -mindent nehézzé, mert elűzi előlünk a boldogságot és százszor -könnyebb boldognak lenni, mint annak látszani. Az ízléses és igazán -élnivágyó ember nem tud mihez fogni a gazdagsággal; elég neki, ha -szabad és önmaga ura. A ki jó egészségnek örvend és megvan mindene, -a mi szükséges, elég gazdag, ha kitépi a szívéből <span class= -"pagenum"><a name="Page_513" id="Page_513">-513-</a></span> a -képzelődés javait; ez a Horatius <i>aurea mediocritas</i>-a. -Pénzeszsákok, keressetek tehát valami más alkalmazást -gazdagságotoknak, mert az élvezet szempontjából nem ér semmit. Emil -mindezt nem fogja jobban tudni, mint én, de tisztább lévén a szíve, -még jobban fogja érezni és minden tapasztalata a világban csak meg -fogja ebben erősíteni.</p> -<p>Mindig így töltve időnket, mindig keressük Zsófiát és nem -találjuk meg. Fontos volt, hogy ne akadjunk rá olyan hamar, tehát -ott kerestük, a hol biztos voltam benne, hogy nincs jelen.<a name= -"FNanchor_124" id="FNanchor_124"></a><a href="#Footnote_124" class= -"fnanchor">124)</a></p> -<p>Végre már sürgőssé válik az ügy, ideje igazán keresni, hogy ne -csináljon magának egyet, a kit Zsófiának tekint, hogy aztán későn -lássa be tévedését. Isten veled tehát, Páris, híres város, a zaj, a -füst, a sár városa, a hol a nők nem hisznek a becsületben, sem a -férfiak az erényben. Isten veled Páris, a szerelmet, a boldogságot, -az ártatlanságot keressük, soha sem lehetünk elég távol tőled.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_514" id= -"Page_514">-514-</a></span></p> -<h2>ÖTÖDIK KÖNYV.</h2> -<p>Eljutottunk tehát az ifjúság utolsó tényéhez, de még nem vagyunk -a megoldásnál.</p> -<p>Nem jó dolog, hogy az ember egyedül legyen. Emil már férfi; -társnőt ígértünk neki s kell is, hogy adjunk neki társnőt. Ez a -társnő Zsófia. Hova való? Hol találjuk meg? Hogy megtalálhassuk, -ismernünk kell. Ha előbb tudjuk, hogy ki ő, jobban meg fogjuk tudni -ítélni a helyeket, melyeken lakik és ha megtaláltuk is, még mindig -nincs minden elintézve. <i>Miután a fiatal nemes gyermek</i>, – -mondja Locke – <i>kész a házasságra, ideje, hogy hölgye mellett -hagyjuk</i>. Ezzel fejezi be munkáját. A magam részéről, nem lévén -abban a szerencsés helyzetben, hogy nemes embert neveljek, óvakodni -fogok Locket ebben utánozni.</p> -<h3>ZSÓFIA VAGY A NŐ.</h3> -<p>Zsófiának úgy kell nőnek lennie, a hogy Emil férfi, azaz meg -kell benne lenni mindannak, a mi faja és neme természetének -megfelel, hogy betölthesse helyét a fizikai és erkölcsi világban. -Kezdjük tehát az ő neme s a miénk egyezéseinek és különbségeinek -vizsgálatán.</p> -<p>Mindenben, a mi nem a nemet illeti, a nő ember: ugyanazok a -szervei, ugyanazok a szükségletei, ugyanazok a képességei; a -gépezet ugyanazon mód szerint van megszerkesztve, egyes részei -ugyanazok, működésük is ugyanaz, alakja hasonló és bármiféle -szempontból tekintjük is, csak egy s más tekintetben különböznek -egymástól.</p> -<p>A mi a nemet illeti, ebben a férfi és nő között mindenütt vannak -megegyezések és vannak különbségek: összehasonlításuk <span class= -"pagenum"><a name="Page_515" id="Page_515">-515-</a></span> azért -jár nehézséggel, mert nehéz meghatározni az egyiknek s a másiknak -szervezetében azt, a mi a nemre tartozik s a mi nem. Az -összehasonlító anatómia, sőt az egyszerű szemlélet útján is -találunk köztük bizonyos általános különbségeket, melyek látszólag -nem tartoznak a nemre, holott mégis reá tartoznak, de olyan -kapcsolatok révén, melyeket nem bírunk észrevenni; nem tudjuk, -meddig terjedhetnek ezek a kapcsolatok; az egyedüli dolog, a melyet -biztosan tudunk, az, hogy a mi megegyezés van bennük, az a faj -dolga, a mi pedig különbözés, az a nem dolga. Ez alatt a kettős -szempont alatt annyi megegyezést és annyi ellenkezést találunk -bennük, hogy talán a természet csodáinak egyike, hogy két ily -hasonló lényt tudott alkotni, egyúttal ennyire különbözőknek -alkotva őket.</p> -<p>Ezek a megegyezések és ezek a különbségek befolyással kell, hogy -legyenek az erkölcsi alkatra; ez a következtetés észszerű, megfelel -a tapasztalatnak és feltárja a nemek elsőbbségéről vagy -egyenlőségéről szóló viták hiábavalóságát; mintha a két nem -mindegyike a maga sajátságos rendeltetése szerint haladva a -természet czéljai felé, nem volna ebben tökéletesebb, mint ha -jobban hasonlítana a másikhoz. Abban, a mi bennük közös, egyenlők, -abban, a mi bennük különböző, nem hasonlíthatók össze. A tökéletes -nő és a tökéletes férfi szellemben nem szabad, hogy jobban -hasonlítsanak egymáshoz, mint arczban; a tökéletesség nem tud sem -többet, sem kevesebbet magába foglalni.</p> -<p>A nemek egyesülésében mindegyik fél egyformán járul hozzá a -közös czélhoz, de nem egyforma módon. Ebből a különbözőségből -születik meg az első megállapítható különbség az egyiknek is, a -másiknak is az erkölcsi viszonylataiban. Az egyiknek aktívnak és -erősnek kell lennie, a másiknak passzívnak és gyöngének; szükségkép -úgy kell lennie, hogy az egyik akarjon és kérjen, a másiktól -elegendő, hogy kissé ellenálljon.</p> -<p>Ha ez az elv megáll, az következik belőle, hogy a nő egyenesen -arra való, hogy a férfinak tessék. Hogy a férfi is tessék a maga -részéről a nőnek, az kevésbbé közvetlen szükség: az ő érdeme a -hatalmában van; ő épen az által tetszik, <span class= -"pagenum"><a name="Page_516" id="Page_516">-516-</a></span> hogy -erős. Ez nem a szerelem törvénye, megengedem, hanem a természet -törvénye, a mely előbbrevaló a szereleménél.</p> -<p>Ha a nő arra van alkotva, hogy tessék és leigáztassek, -kellemessé kell magát tennie a férfi előtt, a helyett, hogy kihívja -őt: az ő ereje bájaiban van, ezek által kell a férfit -kényszerítenie, hogy megtalálja és használja erejét. A legbiztosabb -módja az erő fölélesztésének, ha szükségessé teszik az ellenállás -által. Akkor hozzájárul az önszeretet a vágyhoz és az egyik -triumfál azon a diadalon, melyet a másik kivívatott vele. Innen -születik meg a támadás és a védelem, az egyik nem merészsége s a -másik félénksége, végül a szerénység és szemérem, melylyel a -természet felruházta a gyöngét, hogy alávesse magának az -erőset.</p> -<p>Kicsoda gondolná azt, hogy a természet az egyiknek is, a -másiknak is egyaránt ugyanazokat a kezdő lépéseket írja elő és hogy -az elsőnek, a kiben a vágy fölkél, egyúttal az elsőnek is kell -lennie, a ki a vágyat kinyilvánítja? Mily sajátságos félszegsége az -ítéletnek! Mikor a vállalatnak oly különböző következményei vannak -a két nemre nézve, természetes-e, hogy mindkettő ugyanazzal a -merészséggel szánja rá magát? Hogy lehet nem venni észre, hogy -ekkora különbség mellett a közös kezdésben, ha az egyikre nem róná -rá a tartózkodás azt a mérsékletet, melyet a másikra a természet -ráró, hamarosan mindkettőnek romlása lenne belőle és hogy az emberi -nem épen azok által az eszközök által pusztulna el, melyek -fentartására vannak rendeltetve? Tekintve, hogy a nők mily könnyen -tudják fölingerelni a férfiak érzékeit és szívük mélyében a csaknem -kialudt tűz maradványait fellobbantani: ha volna olyan -szerencsétlen éghajlat a világon, a hol a filozófia bevezette volna -azt a szokást, különösen a meleg éghajlatú országokban, a hol több -nő születik, mint férfi, a férfiak a nők zsarnoksága alá jutva, -végül áldozatul esnének nekik és valamennyien halál fiai lennének a -nélkül, hogy egyáltalán védekezni tudnának.</p> -<p>Mi következik abból, hogy a nőstény állatokban nincs meg ez a -szemérem? Megvan-e bennük, mint a nőkben az a korlátlan vágy, a -melynek a szemérem szolgál zabolájául? <span class= -"pagenum"><a name="Page_517" id="Page_517">-517-</a></span> Náluk a -vágy csak a szükséglettel együtt jön meg; ha a szükséglet ki van -elégítve, megszűnik a vágy, többé nem tettetésből, hanem igazán -eltaszítják maguktól a hímet:<a name="FNanchor_125" id= -"FNanchor_125"></a><a href="#Footnote_125" class= -"fnanchor">125)</a> teljesen ellenkezőjét teszik, a mit Augustus -leánya tett: nem vesznek fel többé utast, mikor a hajónak megvan -már a rakománya. De még mikor szabadok is, a megadás pillanatai -rövidek és hamar múlók náluk; az ösztön hajtja és az ösztön -türtőzteti őket. Mivel lehetne pótolni ezt a negativ ösztönt a -nőknél, ha megfosztanók őket a szeméremtől? Megvárni, a míg nem -törődnek többé a férfiakkal, annyit tesz, mint megvárni, a míg nem -lesznek valók semmire.</p> -<p>A legfőbb lény mindenben ki akarta tüntetni az emberi nemet, -megadva az embernek a korlátlan hajlandóságot, megadja neki -egyúttal a törvényt is, mely ezt szabályozza, hogy szabad legyen és -önmaga uralkodjék magán; kiszolgáltatva őt a korlátlan -szenvedélyeknek, csakhogy a szenvedélyekhez hozzáfűzi az észt, hogy -uralkodjék fölöttük; kiszolgáltatva a nőt a határtalan vágyaknak, -ezekhez a vágyakhoz hozzáfűzi a szemérmet, a mely korlátok közé -szorítja őket. Ezenfelül a tehetségek jó felhasználását még a -rögtönös jutalommal is összekapcsolja, t. i. az élvezetet, a melyet -a tisztességes dolgok szereznek, ha ezeket veszszük cselekedeteink -szabályául. Nézetem szerint mindez fölér az állatok ösztönével.</p> -<p>Akár osztozik tehát az ember nősténye vágyaiban, akár nem, akár -akarja őket kielégíteni, akár nem, mindig visszautasítja és -védekezik, de nem mindig ugyanazzal az erővel és következőleg nem -mindig ugyanazzal a sikerrel. Hogy a támadó győzedelmet arathasson, -ahhoz az kell, hogy a legyőzött engedjen neki vagy parancsolja rá a -győzelmet, mert mennyi ügyes eszköze van arra, hogy a támadót -<span class="pagenum"><a name="Page_518" id= -"Page_518">-518-</a></span> ereje használatára kényszerítse! Az -összes cselekvések legszabadabbika és legédesebbike kizárja a -tényleges erőszakot, ez ellen tiltakozik a természet és a józan -ész: a természet azzal, hogy a gyöngébbiket ellátta annyi erővel, a -mennyi az ellenálláshoz kell, mikor ellent akar állni, a józan ész -azzal, hogy a tényleges erőszak nemcsak a legbrutálisabb minden -cselekvés között, hanem a czéllal leginkább ellenkező is, egyrészt -azért, mert a férfi megizeni vele a háborút társnőjének és -felvilágosítja, hogy személyét és függetlenségét még a támadó élete -árán is megvédje, másrészt azért, mert a nő magamaga a bírája annak -az állapotnak, a melyben épen van és a gyermekeknek nem volna -apjuk, ha minden férfi bitorolhatná az apa jogait.</p> -<p>Ime a nemek alkatának egy harmadik következménye: hogy látszólag -az erősebb az úr, holott a valóságban függ a gyöngébbtől és pedig -nem az üres lovagiasságnál vagy az oltalmazó gőgös nagylelkűségénél -fogva, hanem a természet változhatatlan törvényénél fogva, a mely -könnyebbé téve a nőre nézve a vágyak fölkeltését, mint a férfira -nézve kielégítésüket, ezt függővé teszi, ha tetszik neki, ha nem, -amannak megadó kedvétől és kényszeríti őt, hogy a maga részéről -igyekezzék a nőnek tetszeni, hogy elérhesse, hogy a nő engedje őt -erősebbnek lenni. Épen az a legédesebb a férfi győzelmében, hogy -nem tudja, vajjon a gyöngeség enged-e az ő erejének, vagy hogy -akarattal adja-e meg magát és a nőnek rendes fogása, hogy ez iránt -mindig kétségben is hagyja. A nők szelleme ebben a tekintetben -teljesen megfelel alkatuknak: egyáltalán nem pirulnak gyöngeségük -miatt, sőt dicsőségüket találják benne; gyöngéd izmaik nem tudnak -ellentállni, úgy tesznek, mintha nem bírnák el a legkisebb terhet -sem; szégyelnék, ha erősek volnának. Miért van ez? Nemcsak azért, -hogy gyöngédeknek látszassanak, hanem ennél ügyesebb óvatosságból -is; már jó előre gondoskodnak mentségekről és megszerzik a jogot, -hogy szükség esetén gyöngék lehessenek.</p> -<p>A felvilágosodás terjedése bűneink által sokban megváltoztatta -nálunk ebben a tekintetben a régi véleményeket; alig beszélnek már -erőszakosságokról, miután oly kevés <span class="pagenum"><a name= -"Page_519" id="Page_519">-519-</a></span> szükség van rájuk s az -emberek nem is hinnének bennük;<a name="FNanchor_126" id= -"FNanchor_126"></a><a href="#Footnote_126" class= -"fnanchor">126)</a> ellenben nagyon gyakoriak az ősi görög és zsidó -régiségben, mert épen ezek a vélemények a természet egyszerűségében -rejlenek és csak a feslettségben való tapasztaltság tudta őket -kiirtani. Ha manapság ritkábban esik szó erőszakról, ez bizony nem -attól van, hogy a férfiak önmegtartóztatóbbak, hanem attól, hogy -kevésbbé hiszékenyek és hogy az a panasz, a mely egykor meggyőzte -volna az egyszerű népeket, manapság csak a gúnyolódók csúfolkodását -vonná magára; így tehát jobban jár az, a ki hallgat. A -Deuteronomionban<a name="FNanchor_127" id= -"FNanchor_127"></a><a href="#Footnote_127" class= -"fnanchor">127)</a> van egy törvény, a mely szerint a -megbecstelenített leányt megbüntették a csábítóval együtt, ha a bűn -a városban követtetett el, ellenben ha a mezőn vagy félreeső -helyeken történt, akkor csak a férfit büntették meg, mert – így -mondja a törvény – <i>a leány kiáltott, de nem hallotta meg -senki</i>. Ez a jóindulatú magyarázat megtanította a leányokat, -hogy ne engedjék magukat forgalmas helyeken meglepni.</p> -<p>A vélemények e különbözőségének hatása az erkölcsökre -nyilvánvaló. Ennek műve a modern lovagiasság. A férfiak, -tapasztalva, hogy gyönyöreik jobban függnek a szépnem -hajlandóságától, semmint hitték, olyan kedveskedésekkel szerzik meg -maguknak ezt a hajlandóságot, a melyekért bőséges kárpótlást -nyernek.</p> -<p>Ime így vezet át minket észrevétlenül a fizika a morálba és így -születnek meg a nemek durva egyesüléséből lassankint a szerelem -legédesebb törvényei. A nők uralma nem onnan van, mintha a férfiak -akarták volna, hanem mert a természet akarta így: az övék volt már, -mielőtt az övéknek látszott volna. Ugyanaz a Herkules, a ki azt -hitte, hogy erőszakot vett Thespius ötven leányán, végül kénytelen -<span class="pagenum"><a name="Page_520" id= -"Page_520">-520-</a></span> volt fonni Omphale mellett és az erős -Sámson nem volt olyan erős, mint Delila. Ez az uralom megilleti a -nőket és nem is vonható meg tőlük még akkor sem, ha visszaélnek -vele; ha egyáltalán lehetséges volna, hogy elveszszék, már rég -elvesztették volna.</p> -<p>A nemiség következményeit illetőleg nincs a két nem között -semmiféle egyenlőség. A hím csak bizonyos pillanatokban hím, a -nőstény egész életén át mindig nőstény, vagy legalább egész -fiatalkorában, minden a nemére figyelmezteti szüntelenül és hogy -ennek funkczióit jól betölthesse, ennek megfelelő szervezetre van -szüksége. Kíméletre van szüksége a terhesség alatt, pihenésre van -szüksége a gyermekágy idején, elpuhult és ülő életmódra van -szüksége, hogy gyermekeit szoptathassa s hogy nevelhesse őket, -szüksége van türelemre, szelídségre, buzgalomra és szeretetre, a -mely nem riad vissza semmitől; ő a kapocs a gyermek és az apa közt, -ő szeretteti meg vele őket és megadja neki a bizalmat, hogy a -magáénak mondja őket. Mennyi gyöngédségre és gondoskodásra van -szüksége, hogy fenntartsa a családot teljes egységében! És végül -mindennek nem az erény, hanem a természetes hajlam dolgának kell -lennie: e nélkül az emberi nem hamarosan kiveszne.</p> -<p>A két nem egymás iránti kötelességeinek szigorúsága nem -egyforma, nem is lehet az. Ha a nő panaszkodik ebben a tekintetben, -annak az egyenlőtlenségnek igazságtalansága miatt, a melyre a férfi -kárhoztatja, akkor nincs igaza; ez az egyenlőtlenség nem emberi -intézmény vagy legalább is nem az előítélet, hanem az ész műve: a -kettő közül az, a kire a természet rábízta zálogul a gyermekeket, -felelősséggel tartozik értük a másiknak. Kétségkívül senkinek sincs -megengedve, hogy megszegje a szavát és minden hűtlen férj, a ki -megfosztja nejét szigorú kötelességeinek egyedüli jutalmától, -igazságtalan és barbár ember; de a hűtlen nő többet tesz: -felbomlasztja a családot és eltépi a természet minden kötelékét; -olyan gyermekeket ad a férjének, a kik nem az övéi, megrabolja a -gyermekeket is, az apát is, hűtlenségét hitszegéssel tetézi. Alig -lehet olyan rendellenességet és bűnt elgondolni, a mely nem -származhatnék <span class="pagenum"><a name="Page_521" id= -"Page_521">-521-</a></span> ebből. Ha van rettentő helyzet a -világon, akkor a szerencsétlen apa helyzete az, a ki nem bízhatva -nejében, nem meri átadni magát szíve legédesebb érzelmeinek, a ki -mikor megcsókolja gyermekét, nem tudja, nem másnak a gyermekét -csókolja-e meg, gyalázatának zálogát, saját gyermekei javainak -megrablóját. Mi akkor a család, ha nem titkos ellenségek társasága, -kiket a bűnös asszony fegyverez fel egymás ellen, arra kényszerítve -őket, hogy úgy tegyenek, mintha szeretnék egymást?</p> -<p>Így tehát nemcsak az a fontos dolog, hogy a nő hű legyen, hanem -hogy annak is tartsa a férje, a hozzátartozók, az egész világ; -fontos, hogy szerény, figyelmes, tartózkodó legyen és hogy -megőrizze mások szemében épúgy, mint a saját lelkiismeretében -erényének tanubizonyságát. Végül, ha megkívánjuk, hogy az apa -szeresse gyermekeit, megkívánjuk azt is, hogy tisztelje anyjukat. -Ezek az okok, a melyek a látszatot is a nő kötelességei közé -sorolják és a becsületet és jó hírnevet époly elengedhetetlenné -teszi rája nézve, mint a tisztaságot. Ezekből az elvekből -következik, számbavéve a nemek erkölcsi különbségét, a kötelesség -és az illedelem egy új követelménye, a mely különösképen a nőknek -írja elő, hogy a legaggodalmasabban vigyázzanak magaviseletükre, -modorukra és föllépésükre. Ha csak úgy általánosságban állítjuk, -hogy a két nem egyenlő és egyenlők a kötelességeik is, ez nem -egyéb, mint üres szólamokba veszés, a mely nem mond semmit, a míg a -föntebbiekre nem adja meg a választ.</p> -<p>Nem pompás módja-e az érvelésnek, ha ilyen jól megalapozott, -általános érvényű törvényekre kivételekkel válaszolnak? A nők, -mondjátok rá, nem szülnek mindig gyermekeket? Nem, de sajátképi -rendeltetésük az, hogy szüljenek. Hogyan! Azért, mert van a világon -vagy ház, vagy város, a hol a nők féktelenségben élve, kevés -gyermeket szülnek, azt állítjátok, hogy az a rendeltetésük, hogy -keveset szüljenek? És mi lenne városaitokból, ha a távoli vidék, a -hol a nők egyszerűbben és tisztábban élnek, nem pótolná ki -hölgyeitek meddőségét? Hány helyen megy nem elég termékeny számba -az a nő, a ki csak négy-öt gyermeket <span class="pagenum"><a name= -"Page_522" id="Page_522">-522-</a></span> szült?<a name= -"FNanchor_128" id="FNanchor_128"></a><a href="#Footnote_128" class= -"fnanchor">128)</a> Végül mi fontossága van annak, hogy ez vagy az -a nő kevés gyermeket szül? Ezzel kevésbbé lesz hivatása a nőnek, -hogy anya legyen? És a természetnek és az erkölcsnek nem kell-e -erről általános érvényű törvények által gondoskodni?</p> -<p>Ha olyan nagy időközök lennének is a terhességek között, mint a -hogy föltételezik, vajjon megváltoztathatná-e a nő ily hirtelen és -ily váltakozóan az élete módját veszedelem és koczkázat nélkül? -Lehetne-e ma dajka és holnap harczos? Tudná-e úgy változtatni a -temperamentumát és hajlamait, mint a kaméleon a színeit? Az otthon -és a házi gondok homályából át tudna-e lépni egyszerre a szabad -levegő viszontagságaiba, a háború munkájába, fáradalmaiba, -veszedelmeibe? Tudna-e egyszer félénk, máskor vitéz lenni, egyszer -gyönge és máskor félénk?<a name="FNanchor_129" id= -"FNanchor_129"></a><a href="#Footnote_129" class= -"fnanchor">129)</a> Ha már a Párisban nevelkedett ifjak is csak -bajosan bírják ki a katonáskodást, a nők, a kik sohasem szálltak -szembe a verő nappal és a kik alig tudnak fárasztóbb utat tenni, -elbirnák-e ötven évi elpuhult élet után? Vajjon ráadják-e magukat -erre a durva mesterségre abban a korban, midőn a férfiak felhagynak -vele?</p> -<p>Vannak országok, a hol a nők csaknem nehézség nélkül végzik a -szülést és csaknem gond nélkül táplálják gyermekeiket. Ezt -megengedem, de ugyanezekben az országokban a férfiak minden időben -félig meztelenül járnak, leterítik a fenevadakat, úgy viszik -vállukon a csónakot, mint a katona a borjút, hét-nyolczszáz -mérföldnyire vadásznak, a szabadban alusznak a meztelen földön, -hihetetlen fáradalmakat bírnak ki és napokig is el tudnak lenni -étel nélkül. Ha a nők erősekké lesznek, a férfiak még erősebbekké -lesznek, ha a férfiak elpuhulnak, a nők még jobban <span class= -"pagenum"><a name="Page_523" id="Page_523">-523-</a></span> -elpuhulnak, s ha mindkét részről egyformán változnak a határok, a -különbség egyforma marad.</p> -<p>Plato Respublicájában ugyanazokban a testgyakorlatokban -részesíti a nőket, mint a férfiakat. Ezt meghiszem. Miután -államrendjéből kizárta a különálló családokat és nem tudja, mit -csináljon a nőkkel, kénytelen férfiakat csinálni belőlük.</p> -<p>Ez a csodálatos szellem mindent kiszámított, mindenről -gondoskodott, szembenézett még olyan ellenvetésekkel is, melyeket -talán senkinek sem jutott volna eszébe tenni, arra azonban, a -melyet tettek neki, rosszul felelt meg. Nem szólok a nőknek arról -az állítólagos közösségéről, melyre oly gyakran ismétlődik az -ellenvetés, hogy ép az bizonyítja, hogy azok, a kik az ellenvetést -teszik, nem olvasták Platót; hanem szólok arról a polgári -promiscuitásról, a mely mindenben összeelegyíti a két nemet -ugyanazokban a foglalatosságokban, ugyanabban a munkában és -elkerülhetetlenül a legtűrhetetlenebb visszaéléseket neveli; szólok -a természet legédesebb érzéseinek felforgatásáról, melyeket Plato -föláldoz egy mesterséges érzésnek, mely pedig csak általuk állhat -fenn, mintha nem kellene a természetből kiindulni akkor is, mikor -megegyezésen alapuló kapcsolatokat alkotunk, mintha a hozzánk -tartozók iránti szeretet nem volna kiindulópontja annak a -szeretetnek, melylyel az államnak tartozunk, mintha szívünk nem a -kis haza, a család által fűződnék a nagy hazához, mintha nem a jó -fiúból, jó férjből, jó apából válnék a jó polgár.</p> -<p>Mikor egyszer ki van mutatva, hogy a férfi és a nő nincsenek és -nem is lehetnek egyformán alkotva sem jellem, sem temperamentum -dolgában, ebből az következik, hogy neveltetésüknek sem szabad -egyformának lennie. A természet útmutatásait követve, összhangzón -kell cselekedniök, de nem szabad ugyanazt cselekedniök; munkájuk -czélja közös, de a munka különböző és következőleg különbözők a -hajlamok is, melyek irányítják. Miután megkisérlettük megformálni a -természetes embert, hogy ne hagyjuk félben elvégezetlenül a -művünket, láttuk, hogy kell kiformálódnia a nőnek, ki ennek az -embernek megfelel. <span class="pagenum"><a name="Page_524" id= -"Page_524">-524-</a></span></p> -<p>Ha azt akarjátok, hogy jól legyetek vezetve, kövessétek mindig a -természet útmutatását. Mindazt, a mi a nemet jellemzi, úgy kell -tisztelni, mint a természet alkotását. Mindig azt mondjátok: a -nőknek ilyen, meg olyan hibáik vannak, melyek bennünk nincsenek -meg. Megtéveszt a gőgötök, bennetek ezek hibák volnának, őbennük -azonban kiválóságok; minden kevésbbé jól menne, ha nem volnának meg -bennük. Akadályozzátok meg ezeknek az állítólagos hibáknak az -elfajulását, de óvakodjatok kiirtásuktól.</p> -<p>A nők a maguk részéről váltig azon panaszkodnak, hogy mi -neveljük őket hiúkká és kaczérokká, hogy mi mulattatjuk őket csupa -gyerekségekkel, hogy könnyebben maradhassunk uraik; ránk hárítják -azokat a hibáikat, melyeket a szemükre vetünk. Mily bolondság! És -mióta foglalkoznak férfiak a leányok nevelésével? Mi akadályozza az -anyákat, hogy úgy ne neveljék őket, a hogy nekik tetszik? Nincsenek -a leányoknak kollégiumaik! Ugyan nagy szerencsétlenség! Oh, bárcsak -adná Isten, hogy a fiúknak se lennének! Okosabban és -tisztességesebben volnának nevelve. Kényszeríti valaki -leányaitokat, hogy haszontalanságokkal vesztegessék idejüket? -Vajjon akaratuk ellenére szorítják-e őket rá, hogy életük felét az -öltözőasztal előtt töltsék anyáik példájára? Akadályoz-e titeket -valaki abban, hogy oktassátok vagy oktattassátok őket kedvetek -szerint? A mi hibánk, ha tetszenek nekünk, mikor szépek, hogy -tetszelgéseik vonzanak minket, hogy az a művészet, melyet tőletek -tanulnak, vonz minket és hízeleg nekünk, ha szeretjük őket -ízlésesen öltözve látni és hogy hagyjuk őket kedvük szerint -köszörülni azokat a fegyvereket, melyekkel minket leigáznak? Eh, -próbáljátok meg úgy nevelni őket, mint a férfiakat, ezek szívesen -belenyugosznak. Mennél jobban hasonlítanak hozzájuk, annál kevésbbé -uralkodnak rajtuk; akkor aztán csakugyan a férfiak lesznek az -urak.</p> -<p>Mindazok a képességek, melyek megvannak mind a két nemben, -nincsenek köztük egyenlően megosztva, de egészben véve kiegészítik -egymást. A nő többet ér nőül, mint férfiul; mindenütt, a hol -érvényesíti jogait, előnyben van, mindenütt, a hol a mi jogainkat -akarja bitorolni, alattunk <span class="pagenum"><a name="Page_525" -id="Page_525">-525-</a></span> marad. Erre az általános igazságra -csak kivételekkel lehet válaszolni; ez a szépnem galáns -párthíveinek az állandó érvelési módja.</p> -<p>Ápolni a nőkben a férfi tulajdonságait és elhanyagolni azokat, a -melyek sajátképen női tulajdonságok, annyi, mint egyenesen a nők -ártalmára dolgozni. A ravasz nők ezt sokkal jobban látják, semhogy -becsapatnák magukat; igyekezve bitorolni a mi előnyeinket, nem -hagynak fel a magukéival; de ekkor megesik, hogy nem bírva jól -összhangba hozni az egyiket s a másikat, mert összeférhetetlenek, -elhibázzák a saját czéljukat a nélkül, hogy közelebb jutnának a -másikhoz és elvesztik értékük felét. Hidd meg nekem, okos anya, ne -csinálj leányodból tisztességes embert, mintegy czáfolatául a -természetnek, csinálj csak belőle tisztességes nőt és biztos -lehetsz benne, hogy többet fog érni magamagának és nekünk.</p> -<p>Az következik-e ebből, hogy nevelkedjék a leány tudatlanságban -minden dolog felől, merőben a háztartás dolgaira korlátolva? Vajjon -a férfi cselédet fog csinálni társnőjéből? Meg fogja-e fosztani -magát mellette a társaság legnagyobb varázsától? Hogy jobban -alávesse magának, meg fogja-e akadályozni, hogy ne érezzen semmit, -ne ismerjen semmit? Valóságos automatát fog-e belőle csinálni? -Kétségkívül nem; a természet sem kívánta így, a mely oly kellemes -és finom szellemet adott a nőknek; ellenkezőleg, a természet azt -akarja, hogy a nők gondolkozzanak, ítéljenek, szeressenek, -ismerjenek, hogy ápolják szellemüket úgy, mint kül sejüket; ezek -azok a fegyverek, melyeket kárpótlásul ad nekik az erő helyett, -melynek híjával vannak és a mi erőnk irányítására. Sok dolgot kell -megtanulniok, de csupán azokat a dolgokat, melyek tudása megilleti -őket.</p> -<p>Akár a nem különleges rendeltetését tekintem, akár hajlamait -figyelem meg, akár kötelességeit veszem számításba, minden -egyformán egyesül, hogy rámutasson a nevelésnek nekik való -formájára. A férfi és a nő egymásnak termettek, de kölcsönös -függésük nem egyenlő: a férfiak vágyaik által függnek a nőktől, a -nők vágyaik és szükségleteik által egyaránt függnek a férfiaktól; -mi hamarább <span class="pagenum"><a name="Page_526" id= -"Page_526">-526-</a></span> tudnánk meglenni nélkülük, mint ők -nélkülünk. Hogy meglegyen nekik, a mire szükségük van, hogy a nekik -való állapotban lehessenek, ahhoz az kell, hogy ezt mi adjuk nekik, -hogy akarjuk nekik adni, hogy méltóknak tartsuk őket rá; függnek -érzéseinktől, az értéktől, melyet érdemüknek tulajdonítunk, a -fontosságtól, melyet bájaiknak és erényeiknek tulajdonítunk. Maga a -természet törvénye által a nők önmagukat illetőleg épúgy, mint -gyermekeiket illetőleg ki vannak szolgáltatva a férfiak ítéletének; -nem elég, hogy tiszteletreméltók legyenek, az is kell, hogy -tiszteljék őket, nem elég, ha szépek, az is kell, hogy tessenek, -nem elég, hogy okosak, az is kell, hogy okosaknak ismerjék el őket; -becsületük nemcsak magatartásukban rejlik, hanem hírnevükben is és -nem lehetséges, hogy a ki belenyugszik, hogy becstelennek tartsák, -valaha is becsületes legyen. A férfi, mikor jót tesz, csak -önmagától függ, és szembeszállhat a közvéleménynyel; de a nő, mikor -jót tesz, még csak felét teljesítette feladatának és nem kevésbbé -fontos az, hogy mit tartanak felőle, mint az, hogy mi valóban. -Ebből az következik, hogy nevelésének rendszere ebben a tekintetben -ellenkező kell hogy legyen a miénkkel; a közvélemény az erény sírja -a férfiak között, az erény trónusa a nők között.</p> -<p>Az anyák jó alkatától függ a gyermekeké; a nők gondozásától függ -a férfiak első nevelése, a nőktől függnek erkölcseik, -szenvedélyeik, hajlamaik, kedvteléseik, egész boldogságuk. Így -tehát a nők minden nevelésének vonatkozással kell lenni a -férfiakra. Nekik tetszeni, nekik hasznukra lenni, szerettetni és -tiszteltetni magukat általuk, nevelni őket ifjú korukban, gondozni -őket felnőtt korukban, tanácsadójuk lenni, vigasztalni őket, -kellemessé és édessé tenni életüket, ime ezek a nők kötelességei -minden időben és ezekre kell őket megtanítani gyermekkoruktól -fogva. Amíg nem térünk vissza ehhez az alapelvhez, eltávolodunk a -czéltól és mindazok a tanítások, melyekben részesítjük a nőket, nem -érnek semmit sem az ő boldogságukra, sem a miénkre.</p> -<p>De bár minden nő tetszeni akar a férfiaknak és kell is, -<span class="pagenum"><a name="Page_527" id= -"Page_527">-527-</a></span> hogy akarjon, azért van a közt -különbség, hogy az érdemes, a valóban szeretetreméltó embernek -akar-e tetszeni, vagy azoknak a kis ficsuraknak, a kik gyalázatára -vannak nemüknek és annak, a kit utánoznak. Sem a természet, sem az -ész nem viszi rá a nőt, hogy azt szeresse a férfiakban, a mi ő rá -hasonlít és még kevésbbé kell neki a férfiak modorára törekednie, -hogy megszerettesse magát.</p> -<p>A mikor tehát félrevetve nemük szerény s nyugodt hangját, -utánozzák azoknak a ficsuraknak a modorát, a helyett, hogy -hivatásukat követnék, lemondanak róla: önmaguk fosztják meg magukat -azoktól a jogoktól, a melyekről azt hiszik, hogy bitorolják őket. -Ha mások volnánk, mondják ők, nem tetszenénk a férfiaknak. -Hazudnak. Bolondnak kell lenniök, hogy a bolondokat szeressék; a -vágy, magához vonzani azokat, jellemzi annak az ízlését, a ki -átengedi magát annak a vágynak. Ha nem volnának léha emberek, ők -maguk igyekeznének léha embereket csinálni és a férfiak léhaságai -sokkal inkább a nők művei, mint a mennyire a nők léhaságai a -férfiak művei. Az a nő, a ki az igaz embereket szereti és ezeknek -tetszeni akar, czéljának megfelelő eszközöket talál. A nő alkatánál -fogva kaczér, de kaczérsága czéljai szerint változtatja formáját és -tárgyát: alkalmazzuk hozzá ezeket a czélokat a természet -czéljaihoz, s a nőnek meglesz az a nevelése, a mely neki való.</p> -<p>A kis lányok csaknem születésüktől fogva szeretik a piperét; nem -érik be azzal, hogy csinosak, azt akarják, hogy csinosaknak is -találják őket; láthatni magukviseletéről, hogy ennek a gondja már -foglalkoztatja őket és alig hogy meg tudják hallani, a mit mondanak -nekik, máris irányítják őket azzal, hogy megmondják nekik, mit -fognak róluk gondolni. Úgy kell lenni, hogy ha ugyanezt az -indítóokot, elég ügyetlenül, a kis fiúknak is eléjük állítják, -rájuk nincs ugyanekkora hatalma. Föltéve, hogy függetlenek lehetnek -és mulatozhatnak, nem sokat törődnek vele, akármit gondolnak is -róluk mások. Csak hosszú idő mulva és nagy fáradsággal lehet őket -ugyanannak a törvénynek alávetni.</p> -<p>Bárhonnan kapják is a leányok ezt az első leczkét, <span class= -"pagenum"><a name="Page_528" id="Page_528">-528-</a></span> -mindenesetre nagyon jó leczke. Miután a test úgyszólván előbb -születik meg, mint a lélek, legelsőnek a test művelésének kell -lennie; ez a rend közös mindkét nemmel. De a czélja e két -művelésnek különböző; az egyiknél ez a czél az erők kifejlesztése, -a másiknál a bájaké; nem mintha ezek a tulajdonságok kizárólagosak -volnának az illető nemben, hanem csak azért, mert a rendjük -fordított; a nőknek elég erejük kell hogy legyen arra, a mit bájjal -tesznek, a férfiakban elég ügyességnek kell lenni, hogy megtehessék -mindazt, a mit könnyűséggel tesznek.</p> -<p>A nők túlzott elpuhultságával kezdődik a férfiaké is. A nők ne -legyenek erősek, mint a férfiak, hanem legyenek erősek a -férfiakért, hogy a tőlük születő férfiak is erősek legyenek. Ebben -a tekintetben a kolostoroknak, melyekben a növendékek durva -táplálékot kapnak, de sokat is mozognak, futkároznak, játszanak a -szabadban és a kertben, előnyt kell adni az apai ház fölött, a hol -a finoman táplált, dédelgetett és kényeztetett leány mindig anyja -szeme előtt üldögél egy jól elzárt szobában, nem mer felkelni, -járni, beszélni, lélekzeni és nincs egy percznyi szabadsága, hogy -játszhasson, ugráljon, futkosson, kiálthasson, korához illően -csintalankodjon. Mindig csak vagy veszedelmes elnézés, vagy rosszul -alkalmazott szigorúság; soha semmi sem történik észszerűen. Így -teszik tönkre az ifjúság testét és szívét.</p> -<p>A spártai leányok épúgy gyakorolták magukat a katonai -játékokban, mint a fiúk, nem azért, hogy háborúba menjenek, hanem -hogy egy napon a fáradságok elviselésére képes gyermekeket -szüljenek. Ezt nem helyeslem; hogy katonákat adjanak az államnak, -ahhoz nincs arra szükség, hogy az anyák is viselték légyen a puskát -és csinálták légyen a poroszos katonai gyakorlatokat; de azt -találom, hogy nagyjában véve a görög nevelés ebben a tekintetben -nagyon észszerű volt. A fiatal leányok gyakran jelentek meg -nyilvánosan, nem a fiúk közé elegyedve, hanem külön -összegyülekezve. Alig volt ünnep, áldozat, szertartás, a hol ne -lehetett volna látni a legelőkelőbb polgárok leányainak csapatait, -virágkoszorúkkal, himnuszokat énekelve, tánczkarokat <span class= -"pagenum"><a name="Page_529" id="Page_529">-529-</a></span> -formálva, kosarakat, vázákat és áldozati adományokat víve és a -görögök elfajult érzékeinek bájos látványt nyujtva, a mely alkalmas -volt arra, hogy ellensúlyozza illetlen gimnasztikájuk rossz -hatását. Bármily hatást tett is ez a szokás a férfiak szívére, -mindenesetre kitünő volt arra, hogy a női nemnek jó nevelést adjon -ifjúkorában a kellemes, mérsékelt és egészségükre váló gyakorlatok -által és hogy élesítse és formálja ízlését a tetszenivágyás -folytonosságával, a nélkül, hogy erkölcsei veszélyeztetve -volnának.</p> -<p>A mint ezek a fiatal nők férjhez mentek, nem lehetett őket többé -a nyilvánosság előtt látni; házukba zárkózva, minden -gondoskodásukat háztartásukra és családjukra korlátozták. Ez az az -életmód, melyet a természet és a józan ész a női nemnek előír. S -ezektől az anyáktól születtek a legegészségesebb, legerőteljesebb, -a legjobban alkotott férfiai a világnak és némely görög sziget -rossz hírneve daczára is bizonyos, hogy a világ minden népei -között, még a rómaiakat sem véve ki, nincs egy sem, a melynek női -okosabbak és egyúttal szeretetreméltóbbak lettek volna és jobban -párosították volna a jó erkölcsöket a szépséggel, mint a régi -görögökéi.</p> -<p>Tudjuk, hogy öltözetük kényelmessége, a mely nem feszélyezte -testüket, sokban hozzájárult, hogy mind a két nemnek megadja azokat -a szép arányokat, melyeket szobraikon látunk, melyek még ma is -példaképeiül szolgálnak a művészetnek, mióta az eltorzított -természet nálunk nem ad többé ilyen példaképeket. Mindazok közül a -középkori kötelékek közül, a bilincsek sokasága közül, melyek a mi -testünket mindenfelől összepréselik, náluk nem volt meg egy sem. Az -ő nőik nem ismerték azokat a halcsontfűzőket, melyekkel a mi nőink -inkább elformátlanítják, mint kiemelik karcsúságukat. Nem bírom -elképzelni, hogy ez a visszaélés, melyet Angolországban -elképzelhetetlen mértékben űznek, ne vezetne végeredményben a faj -degenerálódására és azt is állítom, hogy az a báj, a melyet ezzel -el akarnak érni, rossz ízlésre vall. Nem kellemes dolog olyan nőt -látni, a ki kétfelé van vágva, mint egy darázs; ez sérti a szemet -és kínosan hat a képzeletre. A derék karcsúságának, <span class= -"pagenum"><a name="Page_530" id="Page_530">-530-</a></span> mint -mindennek, szintén megvannak a maga arányai, megvan a maga mértéke, -a melyen túl minden bizonynyal hibává válik; ez a hiba még a -meztelen testen is sérti a szemet, mért volna tehát szépség, ha -ruha van rajta?</p> -<p>Nem akarok végére járni az okoknak, a melyeknél fogva a nők oly -makacsul ragaszkodnak hozzá, hogy úgy felpánczélozzák magukat; a -beesett mell, a felpuffadó has stb., mindez nagyon visszatetszik, -megengedem, egy húszéves hölgyön, de nem sérti a szemet egy -harmincz évesnél és mivel, akár tetszik, akár nem, minden időben -annak kell lennünk, a mi a természetnek tetszik és mivel a férfi -szeme ebben sohasem csalatkozik meg, ezek a hibák minden korban -kevésbbé visszatetszők, mint egy negyven éves kislány ostoba -affektácziója.</p> -<p>Mindaz, a mi feszélyezi és korlátozza a természetet, rossz -ízlésű, ez épúgy áll a test öltözékére, mint a szellem -díszítményeire. Az élet, az egészség, az ész, a jóllét előbbrevaló -kell hogy legyen mindennél, a báj nem képzelhető fesztelenség -nélkül, a finomság nem jelent betegességet és hogy tessék valaki, -ahhoz nem kell egészségtelennek lennie. Mikor az ember szenved, -részvétet kelt, a tetszés és a vágy ellenben az egészség -frisseségét keresi.</p> -<p>A két nembeli gyermekeknek sok közös mulatságuk van és ennek úgy -is kell lenni; nem úgy van-e felnőtt korukban is? De vannak külön -kedvteléseik is, melyek megkülönböztetik őket. A fiúk a mozgást és -a zajt szeretik, a dobot, a búgó csigát, kis szekereket; a leányok -jobban szeretik azokat a dolgokat, a melyek szemrevalók és díszül -szolgálnak; a tükröket, a csecsebecsét, piperét és mindenekfelett a -babát. A baba a női nem specziális játéka; íme, ebben -szemmelláthatóan nyilvánul a rendeltetésüknek megfelelő ízlésük. A -tetszés művészetének fizikai része a díszes ruhában van meg; a -gyermekek ebből a művészetből csak azt tudják ápolni.</p> -<p>Nézzetek meg egy kis lányt, a mint napját babájával tölti, -minduntalan váltogatja az öltözetét, százszor és százszor -öltözteti, vetkőzteti, folyton újabb s újabb kombináczióit keresi -díszének; hogy ez jól van-e alkalmazva vagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_531" id="Page_531">-531-</a></span> -rosszul, az egyre megy; ujjai még nem elég ügyesek, az ízlése nem -alakult ki, de a hajlama már kiütközik: ebben az örökös -foglalatosságban eltelik az idő a nélkül, hogy észrevenné; az órák -múlnak s ő nem tud róluk semmit, elfelejti még az ebéd idejét is; -jobban éhezik a piperére, mint a táplálékra. De – azt mondhatjátok -– a babáját czifrázza fel, nem önmagát. Kétségkívül, nem magát -nézi, hanem a babáját, önmaga számára nem tud semmit csinálni, -nincs még kifejlődve, nincs sem tehetsége, sem ereje még semmi, -teljesen elmerül a babájába, ebbe veti minden tehetségét. Ez nem -fog mindig így maradni, azt a pillanatot várja, a mikor maga lesz a -saját babája.</p> -<p>Ime egy eléggé határozott első hajlam: ezt csak kisérni és -szabályozni kell. Bizonyos, hogy a kicsike szíve mélyéből szeretné -feldíszíteni tudni a babáját, karcsokrokat, nyakbavető kendőt, -fodrokat és csipkéket csinálni neki; mindebben azonban oly -könyörtelenül függővé szokták tenni másoknak kényétől-kedvétől, -hogy sokkal kényelmesebb volna neki, ha mindent a saját -iparkodásának köszönhetne. Ebből adódik meg az első leczkék érdeme, -melyekben részesítjük: ezek nem feladatok, melyek elé állítjuk, -hanem szívességek, melyeket teszünk neki. S valóban, csaknem minden -kis lány csak kelletlenül tanul meg olvasni és írni, de a mi a -tűvel való bánást illeti, ezt mindig szívesen tanulják meg. -Mindjárt azt képzelik, hogy már felnőttek és örömmel gondolnak rá, -hogy ez az ügyességük egykor arra fog szolgálni, hogy felczifrázzák -magukat.</p> -<p>Ezt az első megnyíló utat könnyű követni: a varrás, hímzés, -csipkekészítés magától megy. A szőnyegszövés már nincs annyira -kedvükre; a bútorok nagyon is távol állnak tőlük, nem tartoznak a -személyükre, más képzetekkel vannak kapcsolatban. A szőnyegszövés -az asszonyok szórakozása; fiatal lányoknak sohasem telik benne nagy -örömük.</p> -<p>Ez az önkéntes haladás könnyen kiterjeszthető a rajzolásra is, -mert ez a művészet nem áll messze az ízléses öltözködés -művészetétől; de én jobbnak látom, ha nem foglalkoztatják őket -tájképfestéssel és még kevésbbé a figurális dolgokkal. Levelek, -gyümölcsök, virágok, drapériák, mind az, <span class= -"pagenum"><a name="Page_532" id="Page_532">-532-</a></span> a mi -arra való, hogy a ruhadaraboknak elegáns körvonalakat adjon és a -mivel maguk csinálhatnak maguknak hímzésmintákat, ha nem találnak -készen nekik valókat, ennyi nekik elég. Általában véve, ha a -férfiaknál is fontos, hogy ismereteiket a hasznos dolgokra -korlátozzák, ez még fontosabb a nőknél, mert ezek élete, bár -kevésbbé munkás is, buzgóbban van foglalatosságaiknak szánva és -gyakrabban szakíttatik meg különböző tennivalókkal s ezért nincs -módjukban, hogy teljesen nekiszenteljék magukat valami -tehetségüknek kötelességeik rovására.</p> -<p>Bármit mondanak a gúnyolódók, a józan ész egyformán megvan mind -a két nemben. A leányok általában véve tanulékonyabbak, mint a fiúk -és több tekintélyt kell velük szemben kifejteni, a mint majd -mindjárt meg fogom mondani. Ebből azonban nem következik, hogy -bármit is követeljünk tőlük, a minek hasznát nem láthatják be; az -anyák művészete, hogy ezt megmutassák mindenben, a mit parancsolnak -nekik. Ez pedig annál könnyebb, mert a leányok intelligencziája -koraérettebb, mint a fiúké. Ez a szabály száműzi a leányoktól, -épúgy mint a fiúktól nemcsak az összes hasznavétlen tanulmányokat, -melyek nem vezetnek semmi jóra és még a többi emberek előtt sem -teszik kellemesebbekké azokat, a kik bajlódnak velük; hanem száműzi -azokat is, a melyeknek hasznossága nem az ő koruknak szól és -melyekben a gyermek nem láthatja előre a későbbi korra való -hasznosságot. Ha nem akarom, hogy sürgessék a fiút, hogy tanuljon -olvasni, még kevésbbé akarom, hogy rákényszerítsék az olvasásra a -leányokat, mielőtt jól meg tudnák érteni, mire jó nekik az -olvasmány; már pedig abban a módban, a hogy rendszerint meg szokták -nekik magyarázni annak hasznosságát, inkább a magunk eszünkjárása -szerint szoktunk eljárni, mint az övék szerint. Különben is mi -szüksége van annak, hogy egy kis leány olyan korán tudjon olvasni -és írni? Olyan korán kell háztartást vezetnie? Kevesen vannak, a -kik nem használják inkább rosszra, mint jóra ezt a végzetes -tudományt és sokkal kíváncsibb minden leány, semhogy meg ne tanulna -olvasni kényszerítés nélkül, a mikor ideje és alkalma van rá. Talán -mindenekelőtt <span class="pagenum"><a name="Page_533" id= -"Page_533">-533-</a></span> számolni kellene a lányoknak -megtanulniok, mert semmi sem nyujt érezhetőbb hasznot minden -időben, nem kíván hosszasabb gyakorlatot és nem ad annyi alkalmat a -tévedésekre, mint a számolás. Ha a kis lány csak egy kis számtani -művelet által kaphatja meg a villásreggelijéhez a cseresznyét, -biztosítlak róla, hogy jól fog tudni számolni.</p> -<p>Ismerek egy fiatal leányt, a ki hamarabb tanult meg írni, mint -olvasni és a ki előbb tűvel kezdett írni, csak aztán tollal. Az -összes betűk közül először csak az <i>o</i> betűt akarta irkálni. -Folyton nagy és kis <i>o</i>-kat firkált, mindenféle alakú -<i>o</i>-kat, az egyik <i>o</i>-t beleírta a másikba és mindig -alulról fölfelé csinálta. Szerencsétlenségére egy nap, mikor ezzel -a hasznos gyakorlattal foglalatoskodott, meglátta magát a tükörben -és azt találva, hogy ez a feszes tartás nem jól áll neki. Mint egy -második Minerva, eldobta a tollat és nem akart többé <i>o</i>-kat -csinálni. A fivére semmivel sem szeretett jobban írni, mint ő, de -neki a kényszer volt terhére, nem pedig az, hogy nem jól állt neki -az írás. Más módhoz folyamodtak, hogy visszatérítsék az íráshoz: a -kis lány érzékeny és hiú volt, nem akarta, hogy a fehérneműjét a -nővérei is használják. Az előtt megjelölték a fehérneműjét, most -nem jelölték meg többé, neki magának kellett megjelölnie. A -továbbiakat elképzelheti mindenki.</p> -<p>Igazoljátok mindig a foglalatosságokat, melyekre leányaitokat -rászorítjátok, de adjatok nekik mindig foglalkozást. A tétlenség és -a tanulékonyság hiánya rájuk nézve a legveszedelmesebb hibák, -ezeket a legnehezebb levetkőzni, ha egyszer magára vették. A -leányoknak ébereknek és szorgalmasoknak kell lenni, de ez még nem -elég: idejekorán hozzá kell szokniok a fegyelemhez. Ez a baj, ha -ugyan egyáltalán baj rájuk nézve, elválaszthatatlan a nemüktől és -sohasem tehetik túl magukat rajta a nélkül, hogy még kegyetlenebb -bajokat ne szenvedjenek. Egész életükön át a legállandóbb és -legszigorúbb fegyelemnek lesznek alávetve: az illem fegyelmének. -Kezdettől fogva gyakorolni kell őket a kényszerben, hogy soha ne -essék nehezükre, hogy elfojtsák szeszélyeiket, hogy alá tudják őket -vetni mások akaratának. Ha mindig dolgozni akarnának, néha -kényszeríteni <span class="pagenum"><a name="Page_534" id= -"Page_534">-534-</a></span> kellene őket, hogy ne csináljanak -semmit. A szórakozás, a léháskodás, az állhatatlanság olyan hibák, -melyek könnyen keletkezhetnek, ha első hajlamaik elfajulnak és -mindig engednek nekik. Ennek a visszaélésnek megelőzésére -tanítsátok meg őket mindenekelőtt, hogy le tudják magukat győzni. A -mi esztelen intézményeink között a tisztességes asszony egész élete -örökös küzdelem önmaga ellen; méltányos, hogy a női nem osztozzék -velünk azoknak a bajoknak a szenvedésében, melyeket ő okozott -nekünk.</p> -<p>Tegyetek róla, hogy a leányok ne unatkozzanak -foglalatosságaikban és a mulatságaik ne váljanak szenvedélyekké, -mint a hogy a közönséges nevelésben mindig meg szokott történni, a -melyekben, mint Fénélon mondja, az egyik oldalra helyeznek minden -unalmat, a másikra minden élvezetet. Ennek a két bajnak elseje, ha -követeljük a föntebbi szabábályokat, csak akkor fog előfordulni, ha -azok az emberek, a kik környezetükben vannak, nincsenek kedvükre a -leányoknak. Az a kis lány, a ki szereti az anyját vagy a dadáját, -unalom nélkül fog az oldalán dolgozni egész nap; már maga a -csevegés is kárpótolni fogja a kényszerért. De ha az, a ki neveli, -elviselhetetlen reá nézve, ugyanúgy utálni fog mindent, a mit szeme -láttára csinál. Nagyon nehéz dolog, hogy az olyan leányok, a kik -nem érzik jobban magukat anyjukkal, mint bárki mással a világon, -jóra fordíthassák csak egy napjukat is; de hogy megitélhessük igazi -érzéseiket, tanulmányozni kell őket, nem pedig megbízni abban, a -mit mondanak, mert hízelkedők, képmutatók és jókor megtanulják a -színlelést. Még kevésbbé kell nekik parancsolni, hogy szeressék -anyjukat, a szeretet nem kötelességből fakad és ebben a kényszer -nem ér semmit. A ragaszkodás, a gondoskodás, maga a megszokás -megszeretteti az anyát leányával, ha nem tart semmit arra, hogy -meggyülöltesse magát vele. Maga a fegyelem, mely alatt az anya a -leányát tartja, ha jól alkalmazzák, nemhogy gyöngítené ezt a -ragaszkodást, hanem csak fokozza, mert a függés természetes -állapota lévén a nőnek, a leányok érzik, hogy engedelmességre -vannak alkotva.</p> -<p>Ugyanabból az okból, a miért kevés a szabadságuk és kevés -<span class="pagenum"><a name="Page_535" id= -"Page_535">-535-</a></span> is kell hogy legyen, mértéktelenül -felhasználják, a mi szabadságot meghagynak nekik. Mindenben -szélsőségekre hajlók lévén, még nagyobb buzgalommal merülnek el -játékaikban, mint a fiúk; ez a másik baj, a melyről szólnom kell. -Ezt a buzgóságot mérsékelni kell, mert számos sajátképi női bűnnek -az oka, mint például a szeszélyességnek és annak az előszeretetnek, -a melylyel a nő ma lelkesedik olyan dolgokért, a melyekre holnap -már rá sem néz. Hajlamaiknak állhatatlansága ép oly végzetes, mint -a bennük való túlzás és mind a kettő ugyanabból a forrásból fakad. -Ne tiltsátok el őket a vidámságtól, a nevetéstől, a zajtól, a bohó -játékoktól, de akadályozzátok meg, hogy beteljenek az egyikkel csak -azért, hogy a másik után futkossanak; ne tűrjétek, hogy életük -egyetlen pillanatában is félrevessenek minden féket. Szoktassátok -őket hozzá, hogy zúgolódás nélkül tűrjék, ha félbeszakítják -játékukat és más foglalatosságra hívják őket. Ebben maga a -megszokás is czélra vezet, mert csak megfelel a természetnek.</p> -<p>A fegyelemnek ez a megszokása olyan hajlékonyságot eredményez, a -melyre a nőknek szükségük van egész életükben, mert sohasem szünnek -meg alávetve lenni vagy egy férfinak vagy az emberek ítéletének és -mert soha sincs nekik megengedve, hogy túltegyék magukat ezen az -ítéleten. A nő legelső és legfontosabb tulajdonsága a szelidség: -arra van alkotva, hogy egy olyan tökéletlen lénynek -engedelmeskedjék, mint a férfi, a ki gyakran annyira tele van -bűnökkel és mindig annyira tele van hibákkal, s idejekorán meg kell -tanulnia elviselnie még az igazságtalanságot és a méltatlanságokat -is egy férfitól panasz nélkül. Nem a férfi, hanem a maga kedvéért -kell szelidnek lennie. A nők keserűsége és makacssága mindig csak -növeli bajaikat és férjük rossz magaviseletét: a férfi érzi, hogy -nem ezek azok a fegyverek, melyekkel le kell hogy győzzék. Az ég -nem azért tette őket behízelgőkké és rábeszélőkké, hogy czivakodók -legyenek; nem azért tette őket gyöngékké, hogy zsarnokoskodók -legyenek, nem azért adott nekik olyan gyöngéd hangot, hogy -szidalmakat mondjanak vele, nem azért adott nekik olyan finom -arczvonásokat, hogy haragjukban eltorzítsák. Ha megharagszanak, -<span class="pagenum"><a name="Page_536" id= -"Page_536">-536-</a></span> megfeledkeznek magukról; sokszor okuk -van a panaszra, de soha sincs igazuk, mikor durczáskodnak. Mindenki -őrizze meg a maga nemének hangját; a tulságosan szelid férj -féktelenné teheti a nőt, de hacsak nem szörnyeteg valaki, a nő -szelidsége lecsillapítja és előbb-utóbb diadalmaskodik fölötte.</p> -<p>Legyenek a lányok mindig alázatosak, de az anyák ne legyenek -mindig kérlelhetetlenek. Ahhoz, hogy hajlékonynyá tegyünk egy -fiatal teremtést, nem kell boldogtalanná tennünk; hogy szerénynyé -tegyük, nem kell elbutítanunk. Ellenkezőleg, nem bánom, ha -megengedik neki, hogy néha egy kis ügyességet tanusít, nem mondom, -hogy engedetlenség esetén a büntetés kijátszásában, hanem az -engedelmesség alól való kibúvásban. Nem arról van szó, hogy kínossá -kell tenni rá nézve függő helyzetét, elég ha éreztetik vele. A -ravaszság nemének természetes fegyvere és meg lévén győződve arról, -hogy természetes hajlamai magukban véve jók és helyesek, abban a -véleményben vagyok, hogy ezt a hajlamot is úgy kell ápolni, mint a -többieket: csak arról van szó, hogy megakadályozzuk, hogy -visszaéljen vele.</p> -<p>Tanuságul hívok ennek a megjegyzésnek igazsága mellett minden -jóhiszemű megfigyelőt. Nem akarom, hogy megvizsgálják ebből a -szempontból magukat a nőket; a mi feszélyező intézményeink arra -kényszeríthetik, hogy megélesítsék az eszüket. Azt akarom, hogy -vizsgálják meg a lányokat, a kis lányokat, a kik úgyszólván még -egyebet se tettek, csak születtek. Hasonlítsuk őket hasonló korú -kis fiúkhoz – és ha ezek nem tünnek fel mellettük ügyetleneknek, -félszegeknek és ostobáknak, tagadhatatlanul tévedésben vagyok. -Legyen szabad felhoznom egy példát egész gyermekes -naivitásában.</p> -<p>Rendes dolog, hogy megtiltják a gyermekeknek, hogy az asztalnál -ne kérjenek semmit; mert azt hiszik, semmivel sem érnek jobban -czélt nevelésükben, mintha elhalmozzák őket haszontalan -rendeletekkel, mintha egy falatkát ebből vagy abból nem lehetne -azonnal megadni vagy visszautasítani a nélkül, hogy a szegény -gyermeket halálra kínozzák a remény <span class="pagenum"><a name= -"Page_537" id="Page_537">-537-</a></span> által táplált -epekedéssel.<a name="FNanchor_130" id="FNanchor_130"></a><a href= -"#Footnote_130" class="fnanchor">130)</a> Mindenki ismeri annak a -fiúnak az ügyességét, aki alá lévén vetve ennek a törvénynek, a -mikor megfeledkeztek róla az asztalnál, ráadta magát, hogy sót stb. -kér. Nem szólok arról, hogy megszidhatták volna, mert közvetlenül -sót kért, közvetve azonban húst; a mulasztás olyan kegyetlen volt, -hogy ha nyiltan megszegte volna is a törvényt és kerülő nélkül -mondta volna, hogy éhes, nem hiszem, hogy megbüntették volna. De -láttuk, hogy találta fel magát az én jelenlétemben egy hat éves kis -lány sokkal nehezebb helyzetben. Azonfölül, hogy szigorúan meg volt -neki tiltva, hogy sohasem szabad semmit kérnie sem közvetve, sem -közvetlenül, engedetlensége nem is volt megbocsátható, mert ő evett -az összes fogásokból, egyet kivéve, melyből elfelejtettek neki adni -és a mely után nagyon kívánkozott.</p> -<p>Hogy tehát jóvá tehesse ezt a feledékenységet, a nélkül, hogy -engedetlenséggel vádolhatnák, fölemelte ujját, elkezdte felsorolni -az ebéd egyes fogásait, hangosan mondogatva, a mint az ujjain -számlálgatta, «<i>ebből ettem, ebből is ettem</i>», de oly -észrevehetően nem szólt semmit, mikor ahhoz a fogáshoz ért, a -melyből nem evett, hogy valaki, a ki ezt észrevette, megkérdezte -tőle: «Hát ebből nem ettél?» «<i>Oh, nem!</i>» – felelt szeliden a -kis nyalánk és lesütötte a szemét. Nem teszek hozzá semmit, -hasonlítsatok össze; ez az ötlet leányos ravaszság, a másik a fiú -ravaszsága.</p> -<p>A mi van, az jó és semmiféle általános törvény nem rossz. Ez a -női nemnek sajátlagosan megadatott ügyesség nagyon méltányos -kárpótlás azért, hogy megfelelően kevesebb az ereje; e nélkül a nő -nem társa volna a férfinak, hanem rabszolgája. A tehetségnek az -által a fölénye által tartja fenn egyenranguságát és uralkodik a -férfin, mikor engedelmeskedik neki. Minden az asszony ellen van: a -mi hibáink, az ő félénksége és gyöngesége, mellette nincs csak a -ravaszsága és a szépsége. Nem jogosult dolog-e tehát, hogy ezt -<span class="pagenum"><a name="Page_538" id= -"Page_538">-538-</a></span> a kettőt ápolja? A szépség azonban nem -általános, ezerféle balesetben elpusztulhat, elmulik az évekkel, a -megszokás lerombolja hatását. A szellem a női nem egyedüli igazi -segélyforrása; nem az az ostoba szellemesség, a melynek a világban -olyan nagy értéket tulajdonítanak és a mely nem segít semmiben -boldoggá tenni az életet, hanem a helyzetéből folyó élelmesség, az -a művészet, a melylyel hasznára tudja fordítani a mi helyzetünket -és hasznára tudja fordítani a mi saját előnyeinket. Nem is tudjuk, -mennyire hasznunkra van nekünk magunknak is a nők ez ügyessége, -mennyivel növeli a két nem házasságának varázsát, mennyire el tudja -fojtani a gyermekek pajkosságát, mennyire visszatartóztatja a -brutális férjeket, hány háztartást tud jó állapotban fentartani, a -melyeket e nélkül megzavarna az egyenetlenség. Az alattomos és -gonosz indulatú nők visszaélnek ezzel, jól tudom; de mivel nem élne -vissza a bűn? Ne romboljuk le a boldogság eszközeit azért, mert a -gonoszok néha arra használják őket, hogy ártsanak velük.</p> -<p>A díszes öltözék révén lehet ragyogni, de tetszeni csak a saját -megjelenése révén lehet. A ruhánk nem a személyünk; gyakran -eltorzít a keresettségével és gyakran azt a ruhát, a mely -legfeltünőbbé teszi azt, a ki viseli, veszik észre legkevésbbé. A -fiatal lányok nevelése ebben a tekintetben teljesen észszerűtlen. -Jutalmul engedik nekik a cziczomát, megszerettetik velük a keresett -díszeket: <i>milyen szép!</i> – mondják nekik, mikor pedig csak ki -vannak csípve. Pedig ellenkezőleg meg kellene velük értetni, hogy -mindez a nagy készület csak arra való, hogy elrejtse hiányaikat és -hogy a szépség igazi diadala az, ha magamagában ragyog. A divat -kedvelése rossz ízlésre vall, mert az arcz nem változik a divattal -és az alak mindig ugyanaz maradván, a mi jól áll neki egyszer, jól -áll neki mindig.</p> -<p>Ha a fiatal leányt látnám cziczomájában páváskodni, úgy tennék, -mintha aggódnék így elleplezett alakja miatt és a miatt, hogy -vajjon mit fognak róla mondani. Ezt mondanám: Mindez a pipere -nagyon is diszíti; ez baj. Vajjon el tudna-e sokkal egyszerűbb -díszt viselni? Elég szép-e, hogy ezt vagy azt nélkülőzhesse? Lehet, -hogy ő maga volna <span class="pagenum"><a name="Page_539" id= -"Page_539">-539-</a></span> az első, a ki kérné, hogy vegyék le -róla mindezt a sok díszt és ítéljenek róla. Ebben az esetben -tapsolni lehetne neki, ha alkalom akad rá. Sohasem dícsérném -annyira, mint a mikor a legegyszerűbben volna öltözve. Ha a -cziczomát nem tekinti másnak, személyes bájai pótlásának s -hallgatag vallomásnak arról, hogy segítségre van szüksége, hogy -tessék, akkor nem lesz büszke öltözékére, hanem inkább megalázkodik -és mikor a rendesnél jobban lesz kicziczomázva s ezt hallja -magáról: milyen szép, el fog pirulni boszúságában.</p> -<p>Egyébiránt vannak alakok, melyeknek szükségük van cziczomára, de -olyanok nincsenek, melyek megkövetelnék a dús pompát. A tékozló -cziczomák a társadalmi hiúság dolgai, nem a személyi hiúságéi, -csupán csak az előítéletből származnak. Az igazi tetszeni vágyás -lehet választékos, de sohasem pompázó s Juno pompásabban díszítette -fel magát, mint Vénusz. <i>Nem tudod széppé tenni, tehát gazdaggá -teszed</i>, – mondta Apelles egy rossz festőnek, a ki Helenát -cziczomával túlterhelten festette. Azt is megfigyeltem, hogy a -legpompásabb pipere többnyire csunya nőt jelent; ennél ügyetlenebb -hiúságot keresve sem lehet találni. Adjatok egy fiatal leánynak, a -kinek van ízlése s a ki megveti a divatot, szalagokat, gazet, -mousselinet és virágokat, gyémántok nélkül, bojtok és csipkék -nélkül<a name="FNanchor_131" id="FNanchor_131"></a><a href= -"#Footnote_131" class="fnanchor">131)</a> s olyan öltözéket fog -magának összeállítani, a mely százszor bájosabbá teszi, mint -Duchapt minden ragyogó dísze.</p> -<p>A mi jó, az mindig jó és az embernek mindig a lehető legjobb -külsővel kell megjelenni; ezért a nők, a kik értenek az -öltözködéshez, csak jó dolgokat válogatnak ki és ezeket megtartják; -nem változtatnak rajtuk napról-napra s kevesebbet foglalkoznak -velük, mint azok, a kik semmiben sem tudnak megállapodni. Az -öltözékről való igazi gondoskodás <span class="pagenum"><a name= -"Page_540" id="Page_540">-540-</a></span> kevés toilettet kíván. A -fiatal kisasszonykáknak ritkán van körülményes toilettejük; -napjukat a munka, a tanulás tölti be, mégis általában véve, a -kendőzést leszámítva, ép olyan gondosan vannak öltözve, mint az -asszonyok, sőt gyakran ízlésesebben is. A toilettetel való -visszaélés nem az, a minek gondolják, inkább az unalomból -származik, mint a hiúságból. Az a nő, a ki hat órát tölt a -toilette-asztalánál, jól tudja, hogy attól nem lesz jobban öltözve -mint az, a ki csak félórát tölt ott, de legalább elütött valamit a -gyilkosan hosszú időből és jobb önmagával mulatni, mint mindenen -unatkozni. Toilette nélkül mit csinálna életükkel déltől este -kilencz óráig? Nőket gyűjt össze maga körül és azzal mulat, hogy -türelmetlenné teszi őket; már ez is valami; kikerüli a négyszem -közt maradást férjével, a kit csak ilyenkor lát, ez sokkal több: -aztán jönnek az árúsnők, a kalmárok, a gavallérok, a kezdő írók, a -gúnyversek, a dalok, a röpiratok; a toilette nélkül sohase lehetne -mindezt ilyen jól összehozni. Az egyedüli valódi haszon, a mely -ebből származik, hogy ürügyet nyujt arra, hogy az ember inkább -közszemlére teheti magát, mint a mikor föl van öltözve; de az a -haszon talán nem is olyan nagy, mint a hogy hiszik és a nők nem -nyernek annyit a toilettenél, mint a hogy képzelik Adjátok a nőnek -aggály nélkül a nő nevelését; szoktassátok hozzá, hogy szeresse a -nemének megfelelő foglalatosságokat, hogy legyen benne szerénység, -hogy tudjon őrködni a háztartása fölött és foglalatoskodni a -házban; a nagy toilettezés elesik magától és ő csak annál -ízlésesebben lesz öltözve.</p> -<p>Az első dolog, a mit a fiatal leányok fölcseperedve -megfigyelnek, hogy mindezek az idegen piperék nem elegendők nekik, -ha nincs meg nekik a maguk saját ékessége. Szépséget nem adhat soha -senki magának és a tetszeni vágyás fogásait nem lehet egyszerre -elsajátítani; de a mozdulataiknak adhatnak már kellemes hajlást, -hangjuknak behízelgő csengést, megfigyelhetik magatartásukat, -megtanulhatnak könnyedén járni, bájos tartást ölteni, kiválasztani -mindenben azt, a mi előnyükre szolgál. A hangjuk teltebbé lesz, -megerősödik és csengőbbé válik; karjuk kifejlődik, járásuk -biztosabb lesz és észreveszik, hogy akárhogy lehet <span class= -"pagenum"><a name="Page_541" id="Page_541">-541-</a></span> öltözve -az ember, mégis magára tudja vonni a figyelmet. Ettől fogva nemcsak -a tűről és kézimunkáról van már szó; új tehetségek jelentkeznek és -már érezhetik hasznosságukat.</p> -<p>Tudom, hogy a szigorú nevelők azt akarják, hogy a leányokat ne -tanítsák sem énekre, sem tánczra, sem semmiféle más kellemes -művészetre. Ezt én furcsának találom. Hát kit tanítsunk rájuk? A -fiúkat? A férfiakat vagy a nőket illeti-e meg, hogy ezek a -tehetségek meglegyenek bennük? Senkit; mondják ők. A profán dalok -megannyi bűnök, a táncz az ördög találmánya, a fiatal lánynak ne -legyen más mulatsága, mint a munka meg az imádság. Mily furcsa -mulatság egy tíz éves gyermek számára! Én a magam részéről attól -félek, hogy ezek a kis szentek, a kiket arra kényszerítenek, hogy -gyermekkorukat Istenhez való imádkozással töltsék, egész más -dolgokkal fogják tölteni ifjúkorukat és asszonykorukban fogják -magukat kárpótolni azért az időért, melyet lánykorukban -elvesztegettek. Véleményem szerint ép úgy tekintettel kell lenni -arra, a mi a kornak megfelel, mint a mi a nemnek felel meg; a -fiatal leánynak nem kell úgy élnie, mint a nagyanyjának, élénknek, -vidámnak, bohónak kell lennie, tánczolnia, dalolnia kell, a mennyit -akar és élveznie kora minden ártatlan örömét. Nagyon is hamar el -fog jönni az idő, mikor majd nyugodtnak kell lennie és komolyabban -kell magát viselnie.</p> -<p>De vajjon csakugyan megvan-e ennek a változásnak a szüksége? -Vajjon nem előítéleteinknek gyümölcse-e ez? Azzal, hogy a -tisztességes asszonyokat mind csak a szomorú kötelességeknek -vetettük alá, száműztünk a házasságból mindent, a mi a férfiak -számára kellemessé teheti. Csoda-e, ha a szótlanság, melyet odahaza -tapasztalnak, elűzi őket hazulról s ha oly kevéssé esnek kísértetbe -egy ilyen kevéssé csábító helyzetbe kerülni? A kereszténység azzal, -hogy túloz minden kötelességet, kivihetetlenekké és hasztalanokká -teszi őket; azzal, hogy megtiltja a nőknek a dalolást, a tánczot és -minden más világi szórakozást, rosszkedvűvé, czivakodóvá, -kiállhatatlanokká teszi őket odahaza. Nincs vallás, a melyben a -házasság oly szigorú kötelességeknek volna alávetve és a melyben -egy ily szent kötelék ennyire meg volna vetve. <span class= -"pagenum"><a name="Page_542" id="Page_542">-542-</a></span> Annyit -tettek annak megakadályozására, hogy a nők szeretetreméltók -legyenek, hogy végre is közönbösekké tették a férjeket. Ennek nem -kellene így lenni, jól tudom, de azt mondom, hogy így kell lennie, -mert a keresztények elvégre is emberek. A magam részéről azt -tartom, hogy a fiatal angol lánynak ép olyan gonddal kell ápolni -azokat a tehetségeit, melyekkel leendő férjének tetszését -megnyerheti, mint a hogy a fiatal albán nő ápolja őket az ispahani -hárem számára. A férjek – mondjátok – nem sokat törődnek -mindezekkel a tehetségekkel. Meghiszem azt, mikor ezek a -tehetségek, a helyett, hogy az ő tetszésükre alkalmaztatnának, csak -csalétekül szolgálnak az olyan szemtelen fiatal emberek -odacsábítására, a kik a férjet megbecstelenítik. De azt hiszitek, -hogy ha egy szeretetreméltó és okos asszony, a kiben vannak ilyen -tehetségek, férje mulattatására használná fel őket, nem járulna -hozzá velük boldogításához és nem akadályozná-e meg férjét abban, -hogy mikor fáradt fejjel kijön dolgozó szobájából, otthonán kívül -keressen szórakozást? Nem látott még senki olyan boldog családokat, -melyekben ilyen egyetértés van s melyekben mindenki hozzájárul a -magáéval a közös szórakozásokhoz? Mondják meg nekem, vajjon az a -bizalom és megtisztelés, a mely itt beáll, az itt élvezett -gyönyörök ártatlansága és szelidsége nem ér-e fel a legzajosabb -nyilvános élvezetekkel?</p> -<p>A kellemes tehetségeket túlságosan művésziesítették és -túlságosan rendszeresítették. Mindenből elveket és szabályokat -csináltak és nagyon is unalmassá tették a fiataloknak azt, a mi nem -kellene hogy egyéb legyen számukra, mint szórakozás és bohó játék. -Nem tudok nevetségesebbet elképzelni, mintha látok egy öreg ének- -vagy tánczmestert, a ki bosszús arczczal jön a fiatal lányokhoz, a -kik nem akarnak egyebet, csak nevetni, és a ki hogy megtanítsa őket -könnyed művészetére, pedánsabb és hivatalosabb hangon szól -hozzájuk, mintha a katekizmusról volna szó. Vajjon például az ének -művészetének az írott zenéhez kell-e igazodnia? Nem tehetik-e a -gyermek hangját hajlékonynyá és biztossá, nem tanulhatják-e meg -ízlésesen énekelni, sőt még kísérni is önmagát a nélkül, hogy csak -egy kotát ismerne is? Illik-e <span class="pagenum"><a name= -"Page_543" id="Page_543">-543-</a></span> ugyanaz az éneklési mód -minden hanghoz? Érvényes-e ugyanaz a módszer minden hanghoz? -Érvényes-e ugyanaz a módszer minden szellemre? Sohasem fogják velem -elhitetni, hogy ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a taglejtések, -ugyanazok a tánczok ép úgy illenek egy élénk és csintalan kis barna -lányhoz, mint egy epedő szemű vagy szőke szépséghez. Mikor tehát -azt látom, hogy a mester ugyanúgy tanítja mind a kettőt, ezt -mondom: ez az ember a maga taposott útján jár, de a művészetéhez -nem ért semmit.</p> -<p>Azt kérdezik, tanító vagy tanítónő kell-e a leányoknak. Nem -tudom, legjobban szeretném, ha sem az egyikre, sem a másikra nem -volna szükség, ha szabadon tanulnák meg azt, a minek megtanulására -annyi hajlamuk van és ha nem látnánk városainkban annyi nyegle -komédiást szaladgálni. Alig birom elhinni, hogy az ezekkel az -emberekkel való érintkezés ne volna a leányokra nézve ártalmasabb, -mint a mennyire hasznosak a tanításaik és hogy a beszédmódjuk, a -hangjuk, a modoruk nem kedveltetné meg fiatal tanítványaikkal a -léhaságokat, melyek nekik oly fontosak s melyeket mestereik -példájára csakhamar egyedüli foglalkozásukká tesznek.</p> -<p>Azokban a müvészetekben, melyeknek czélja csak a szórakozás, -mindenki mesterük lehet a fiatal lányoknak: az apjuk, anyjuk, -bátyjuk, nénjük, barátnőik, nevelőnőik, a tükrük és mindenekfölött -a jó ízlésük. Nem kell nekik felajánlani a tanítást, ők maguk kell, -hogy kérjék; nem kell a jutalomból feladatot csinálni és épen -ezekben a tanulmányokban az első siker az, mikor valaki vinni -akarja valamire. Egyébiránt, ha egyáltalán szükség van szabályszerű -leczkékre, nem döntök abban, hogy milyen nemű legyen a tanító, a ki -a leczkét adja. Nem tudom, kell-e az, hogy a tánczmester megfogja -fiatal növendéke finom és fehér kezét, hogy fölfogassa vele a -szoknyáját, fölemeltesse a szemét, kitárassa a karját, dobogó -mellett hajlongattassa, – de azt jól tudom, hogy a világ minden -kincséért nem szeretnék ilyen tánczmester lenni.</p> -<p>A szorgalom és a tehetség által formálódik az ízlés; az ízlés -által a szellem észrevétlenül megnyílik a mindenféle szép eszméi -számára és végül az erkölcsi fogalmak <span class= -"pagenum"><a name="Page_544" id="Page_544">-544-</a></span> -számára, melyek ezzel kapcsolatban vannak. Talán ez az egyik oka -annak, hogy miért gyökerezik meg az illendőség és tisztesség érzése -a lányokban hamarább mint a fiúkban; mert ha azt hinnők, hogy ez a -koraérett érzés a nevelőnök műve, nagyon téves fogalmunk lenne -tanításaik módjáról és az emberi szellem fejlődéséről. A beszélni -tudás az első helyet foglalja el a tetszés művészetében, mert csak -az tud új meg új bájakat csatolni azokhoz a bájakhoz, melyekhez a -megszokás már hozzászoktatta az érzékeket. A szellem nemcsak -megeleveníti a tettet, hanem bizonyos értelemben meg is újítja; az -érzések és gondolatok sorakozásával élénkké és változatossá teszi -az arczkifejezést és a beszélgetés által, melyet sugall, tartja -ébren a figyelmet és soká megőrzi az érdeklődést ugyanazon tárgy -iránt. Azt hiszem, ezekből az okokból sajátítják el a leányok oly -gyorsan a kedves csevegést, bizonyos hangsúlyt adnak szólásaiknak, -még mielőtt értenék őket; és a férfiak csakhamar élvezettel -hallgatják őket: még mielőtt a leány megérthetné őket, kilesik -ennek az értelmességnek első pillanatát, hogy aztán -belehatolhassanak az érzésébe.</p> -<p>A nőknek hajlékony nyelvük van, sebesebben, könnyebben és -kellemesebben beszélnek, mint a férfiak. Azzal is vádolják őket, -hogy többet beszélnek; ennek így is kell lenni s én szívesen -változtatnám ezt a szemrehányást dícséretté: a nőknél a száj és a -szem egyforma mozgékony és pedig ugyanabból az okból. A férfi azt -mondja, a mit tud, a nő azt, a mi tetszik; az egyiknek ismeretekre -van szüksége, hogy szólhasson, a másiknak ízlésre; az egyiknek -főtárgya a hasznos dolgok, a másiké a kellemesek. Beszédüknek nem -kell hogy más közös formájú legyen, mint az igazság.</p> -<p>Nem kell tehát visszatartani a lányok fecsegését, mint a fiúkét -ezzel az érdes kérdéssel: «mire való ez?» Inkább ezzel a kérdéssel, -a melyre semmivel sem könnyebb felelni: «milyen hatást fog ez -tenni?» Ebben az első életkorban, a mikor nem tudva különbséget -tenni a jó és rossz között, a leányok senkit sem tudnak megítélni: -törvényül kell, hogy szabják meg maguknak, hogy mindig csak -kellemes dolgokat mondjanak azoknak, a kikkel beszélnek. Ennek a -szabálynak <span class="pagenum"><a name="Page_545" id= -"Page_545">-545-</a></span> az alkalmazását még nehezebbé teszi az, -hogy mindig alája van rendelve az első szabálynak, hogy nem szabad -hazudni.</p> -<p>Jól látom, hogy vannak még más nehézségek is, de ezek sokkal -előrehaladottabb korra vonatkoznak. Egyelőre nem kell a leányoktól -egyebet követelni, mint hogy, ha igazat mondanak, mondják -gyöngédtelenség nélkül és mivel a gyöngédtelenség természetszerűleg -visszás nekik, a nevelés könnyen megtanítja őket az elkerülésére. -Általában megjegyzem, hogy a világi érintkezésben a férfiak -udvariassága hivatalosabb, a nőké nyájasabb természetű. Ez a -különbség nem kiszámított, hanem természet dolga. A férfi inkább -úgy tesz, mintha szolgálatodra szeretne lenni, a nő kellemes akar -lenni. Ebből az következik, hogy bármilyen is a nők természete, az -udvariasságuk kevésbbé hazug, mint a miénk; a nő nem tesz egyebet, -csak első ösztönére hallgat, de mikor a férfi úgy tesz, mintha az -én érdekemet előbbre valóvá tenné a magáénál, bármily tüntetőleg -szinezi is ezt a hazugságot, egész biztosan tudom, hogy hazudik. -Nem is nehéz dolog tehát a nőknek udvariasaknak lenni és -következőleg a leányoknak sem az udvariasságot megtanulni. Az első -leczkét a természet adja, a művészet csak utána jár a természetnek -és meghatározza, hogy az érvényben levő szokások szerint milyen -formában mutatkozzék. A mi az egymás közötti udvariasságukat -illeti, ez már más dolog; ezt olyan kényszerült modorban és olyan -hideg figyelmességgel csinálják, hogy kölcsönösen feszélyezik -egymást; nem is valami nagy gonddal leplezik ezt a feszességet és -őszintéknek látszanak hazugságukban, mivel nem nagyon igyekeznek -elpalástolni. Mindazáltal fiatal lányok néha őszintébb barátságot -is kötnek. Az ő korukban a vidámság helyettesíti a jó természetet -és meg lévén elégedve magukkal, meg vannak elégedve az egész -világgal. Az is tény, hogy szívélyesebben csókolják meg egymást és -több bájjal kedveskednek egymással férfiak jelenlétében, mert -büntetlenül akarják ezek mohóságát felszítani azoknak a kegyeknek a -látványa által, melyeket ilyenkor megkívántatnak velük.</p> -<p>Ha nem szabad a kis fiúknak megengedni az okvetetlenkedő -<span class="pagenum"><a name="Page_546" id= -"Page_546">-546-</a></span> kérdéseket, még annál kevésbbé szabad -megengedni a fiatal lányoknak, a kiknek kiváncsisága, akár -kielégítik, akár rosszul térnek ki előle, egészen más -következményekkel jár, tekintve azt az éleselméjüséget, melylyel -megsejtenek olyan rejtelmeket, melyeket eltitkolnak előlük és -ügyességüket ezek leleplezésében. De a nélkül, hogy eltűrném az ő -kérdezősködésüket, jónak látom, hogy sokat kérdezgessük és arra -ingereljük őket, hogy gyakorolják magukat a könnyed beszélésben, -hogy talpraesetten tudjanak visszavágni, hogy az eszük és a nyelvük -megoldódjék, a mikor ez még veszedelem nélkül lehetséges. Ezek a -beszélgetések mindig vidámra forduljanak, de ha ügyesen vannak -megkedzve és jól vannak irányozva, vonzó szórakozóivá lesznek a -lánykának és belevihetik ezeknek a fiatal lányoknak ártatlan -szívébe az erkölcs első és talán leghasznosabb leczkéit, melyeket -egész életükben megőriznek, miután az élvezet és a hiúság -varázsával tanították meg őket arra, hogy milyen tulajdonságok felé -fordulnak a férfiak igazi tisztelettel és miben áll a tisztességes -asszony dicsősége és boldogsága.</p> -<p>Könnyen érthető, hogy ha a fiú-gyermekek képtelenek arra, hogy -bármiféle igazi fogalmat alkothassanak maguknak a vallásról, -ugyanez a fogalom még inkább fölülmulja a leányok -fölfogó-képességét. Épen ezért őnekik korábban beszélnék róla, mert -ha meg kellene várni, míg abba a helyzetbe jutnak, hogy módszeresen -meg tudják vitatni ezeket a mély kérdéseket, azt koczkáztatnók, -hogy sohasem beszélhetünk róluk. A nők esze praktikus ész, a mely -által nagyon ügyesen megtalálják annak a módját, hogy mikép -érhetnek el valami ismert czélt, de a mely ennek a czélnak -megtalálására nem vezeti rá őket. A két nem társadalmi viszonya -csodálatos. Ebből a társadalomból alakul ki egy erkölcsi személy, -melynek a nő a szeme s a férfi a karja, még pedig olyan függésben -egymástól, hogy a nő a férfitól tanulja meg, hogy mit kell látni, -és a nőtől tanulja meg a férfi, hogy mit kell tenni. Ha a nő ép úgy -vissza tudna menni a végső okokhoz, mint a férfi és ha a férfiban -is megvolna, mint ő benne, a részlet-dolgok iránti érzék, mindig -függetlenek lévén egymástól, örökös egyenetlenségben <span class= -"pagenum"><a name="Page_547" id="Page_547">-547-</a></span> élnének -és a társadalmuk nem tudna fenmaradni. De abban a harmóniában, a -mely köztük uralkodik, minden a közös czélra irányul, nem tudni, -melyik ad hozzá többet a magáéból, mindegyik a másiknak ösztönzését -követi, mindegyik engedelmeskedik és mind a ketten -parancsolnak.</p> -<p>Épen ezért van a nő magaviselete alávetve a közvéleménynek s a -hite alá van vetve az autorításnak. Minden leánynak az anyja -vallását kell követnie és minden asszonynak a férjeét. Ha ez a -vallás hamis, a hajlékonyság, a mely az anyát és a leányt aláveti a -természet rendjének, eltörli isten színe előtt a tévelygés bűnét. -Nem lévén képesek önmaguk bírái lenni, úgy kell fogadniok az apák -és férjek elhatározását, mint az egyházéit.</p> -<p>Mivel a nők nem tudják önmagukból levonni hitük szabályát, nem -tudják a bizonyítás és az ész korlátaival körülvenni, hanem engedve -ezerféle dologtól ideges ösztönének, mindig innen vagy túl maradnak -az igazságon. Mindig szélsőségekre hajlók lévén, vagy egészen -hitetlenek vagy vakbuzgók, nem tudják egyesíteni a bölcseséget a -jámborsággal. A baj forrása nemcsak nemük túlzó jellemében van, -hanem a mi nemünk tekintélyének rosszul szabályozott voltában is: -az erkölcsök féktelensége megvetni valóvá teszi, a megbánástól való -félelem zsarnokivá s így mindig vagy tulságos sokat tesz vagy -tulságosan keveset.</p> -<p>Miután a nők vallását a tekintély kell hogy szabályozza, nem -annyira arról van szó, hogy megmagyarázzuk nekik az okokat, -melyeknél fogva hiszünk, mint inkább arról, hogy világosan elébük -állítsuk azt, a mit hiszünk; mert a homályos eszmékbe vetett hit a -fanatizmus legelső csirája, és az a hit, a melyet képtelen dolgok -számára követelünk, tébolyra vagy hitetlenségre vezet. Nem tudom, -melyikre vezetnek a mi katekizmusaink inkább: a hitetlenségre vagy -a fanatizmusra, de azt jól tudom, hogy vagy az egyiket vagy a -másikat okvetlenül megszülik.</p> -<p>Ha a fiatal leányokat meg akarjátok tanítani a vallásra, először -is ne csináljátok belőle a szomorúság és a kényszer tárgyát, sem -elvégezni való feladatot, sem kötelességet, következőleg ne -tanultassatok velük könyv nélkül semmit, <span class= -"pagenum"><a name="Page_548" id="Page_548">-548-</a></span> a mi a -vallásra vonatkozik, még az imákat sem. Érjétek be azzal, hogy ti -magatok előttük mondjátok el imáitokat, a nélkül azonban, hogy -rászorítanátok őket, hogy hasonlóképen cselekedjenek. Legyenek az -imák rövidek, a hogy Jézus Krisztus is rendeli. Imádkozzatok mindig -a kellő áhítattal és alázattal, gondoljatok arra, hogy ha a -legfelsőbb lénytől azt kéritek, hogy hallgasson meg, ez megéri, -hogy elmerüljetek abban, a mit neki mondani akartok.</p> -<p>Kevésbbé fontos az, hogy a fiatal lányok oly korán megtanulják a -vallást, mint az, hogy jól tudják és mindenek fölött az, hogy -szeressék. Ha terhessé teszitek rájuk nézve, ha mindig úgy festitek -le előttük, hogy az Isten haragszik rájuk, ha az ő nevében ezer -kellemetlen kötelességet róttak rájuk, a melyekről látják, hogy ti -magatok sohasem teljesítitek őket, mit gondolhatnak egyebet, mint -hogy tudni a katekizmust és imádkozni istenhez a kis lányok -kötelessége, s aztán azért kívánnak felnőttek lenni, hogy kihúzzák -magukat, ép úgy mint ti, mindezek alól a kényszerűségek alól. -Példát! példát! a nélkül nem értek el soha semmit a -gyermekeknél.</p> -<p>De mikor a hitczikkelyeket magyarázzátok nekik, történjék ez -közvetlen tanítás formájában, nem pedig kérdések és feleletek -útján. Sohasem szabad mást felelniök, mint a mit gondolnak, nem -pedig a mit diktálnak nekik. A katekizmus összes feleletei visszás -értelműek; a tanítvány tanítja bennük a mestert; sőt hazugságok is -a gyermek szájában, mert azt magyarázza velük, a mit nem ért, és -azt állítja, a mit nem képes hinni. Mutassátok meg nekem a -legértelmesebb emberek között is azokat, a kik nem hazudnak, mikor -a katekizmusukat mondják.</p> -<p>Az első kérdés, melyet a mi katekizmusunkban látok, ez: «<i>Ki -teremtett és hozott a világra téged?</i>» Erre a leányka, bár azt -hiszi, hogy az anyja, habozás nélkül azt feleli, hogy az Isten. Nem -lát ebben egyebet, mint hogy olyan kérdésre, melyet nem jól ért, -olyan feleletet ad, a melyet egyáltalán nem ért.</p> -<p>Szeretném, ha olyan ember, a ki ismeri a gyermekek eszejárását, -csinálna számukra katekizmust. Ez volna talán a leghasznosabb -könyv, melyet valaha írtak és nézetem <span class= -"pagenum"><a name="Page_549" id="Page_549">-549-</a></span> szerint -nem a legkevesebb becsületére válnék szerzőjének. Annyi bizonyos, -hogy ha az a könyv jó volna, nem hasonlítana a mi -katekizmusainkhoz.</p> -<p>Az ilyen katekizmus akkor volna jó, ha magukra a kérdésekre a -gyermek magától adná meg a feleleteket, a nélkül, hogy megtanulná -őket; magától értetődik, hogy egyszer-másszor reá is rájutna a -kérdezés sora.</p> -<p>Hogy megértessem, mit akarok mondani, ahhoz valami példa-féle -kellene és én érzem, mi hiányzik bennem, hogy ezt megcsináljam. -Legalább némi halvány fogalmat próbálok róla nyujtani.</p> -<p>Azt képzelem tehát, hogy ennek a katekizmusnak, hogy eljusson a -mi katekizmusunk első kérdéséhez, ilyesformán kellene -kezdődnie:</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Emlékszel-e arra az időre, mikor az anyád még -leány volt?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Nem.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Miért nem, mikor olyan jó az emlékező -tehetséged?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Azért, mert akkor még nem is voltam a -világon.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Hát te nem éltél mindig?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Nem.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> És vajjon mindig élni fogsz-e?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Igen.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Fiatal vagy-e vagy öreg?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Fiatal vagyok.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Hát a nagymamád fiatal-e vagy öreg?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Öreg.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Ő is fiatal volt valamikor?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Igen.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Hát miért nem fiatal már?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Mert megöregedett.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Te is meg fogsz öregedni, mint ő?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Nem tudom.<a name="FNanchor_132" id= -"FNanchor_132"></a><a href="#Footnote_132" class= -"fnanchor">132)</a> <span class="pagenum"><a name="Page_550" id= -"Page_550">-550-</a></span></p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Hova lett a tavalyi ruhád?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Szétfejtették.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Miért fejtették szét?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Mert kicsiny volt már.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Mért volt már kicsiny?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Mert megnőttem.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Fogsz még ezután is nőni?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Hogyne!</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> És mi lesz a nagy lányokból?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Asszonyok lesznek.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> És mi lesz az asszonyokból?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Anyák lesznek.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> És az anyákból mi lesz?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Megöregszenek.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Tehát te is megöregszel?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Ha majd anya leszek.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> És mi lesz az öreg emberekkel?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Nem tudom.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Mi lett a nagyapádból?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Meghalt.<a name="FNanchor_133" id= -"FNanchor_133"></a><a href="#Footnote_133" class= -"fnanchor">133)</a></p> -<p><i>A nevelőnő:</i> És miért halt meg?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Mert öreg volt.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Mi lesz tehát az öreg emberekkel?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Meghalnak.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> És te, ha öreg leszel, mint…</p> -<p><i>A kis lány</i> (félbeszakítva): Óh, én nem akarok -meghalni.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Édes gyermekem, senki sem akar meghalni, -mégis meghal mindenki.</p> -<p><i>A kis lány:</i> Hogyan! a mamám is meg fog halni? -<span class="pagenum"><a name="Page_551" id= -"Page_551">-551-</a></span></p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Mint mindenki. A nők is megöregszenek, mint a -férfiak és az öregség halálba vezet.</p> -<p><i>A kis lány:</i> Mit kell tenni, hogy az ember később -öregedjék?</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Okosan élni, a míg az ember fiatal.</p> -<p><i>A kis lány:</i> Én mindig okos leszek.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Annál jobb rád nézve. De azt hiszed talán, -örökké fogsz élni?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Ha nagyon öreg leszek, nagyon öreg…</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Hogy-hogy?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Hát, ha az ember olyan nagyon öreg, te -mondtad, hogy meg kell halnia.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Egyszer tehát mégis meg fogsz halni?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Sajnos, igen.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Kicsoda élt előtted?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Apám és anyám.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> Hát ő előttük ki élt?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Az ő apjuk és anyjuk.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> És ki fog élni te utánad?</p> -<p><i>A kis lány:</i> A gyermekeim.</p> -<p><i>A nevelőnő:</i> És azok után ki fog élni?</p> -<p><i>A kis lány:</i> Az ő gyermekeik stb. stb.</p> -<p>Ezen az úton haladva érthető inductiók által megtalálni az -emberi nemnek, mint minden más dolognak is, a kezdetét és végét: -azaz egy apát és egy anyát, a kiknek nem volt sem apja, sem anyja, -és megtalálni a gyermekeket, a kiknek már nem lesznek -gyermekeik.<a name="FNanchor_134" id="FNanchor_134"></a><a href= -"#Footnote_134" class="fnanchor">134)</a> Csak az ilyen kérdések -hosszú sorával van a katekizmus első kérdése eléggé előkészítve; -csak akkor lehet a kérdést föltenni s csak akkor értheti meg a -gyermek. De innen a második feleletig, a mely úgyszólván az isteni -lényeg meghatározása, mekkora végtelen ugrás! Mikor lesz ez a hézag -kitöltve? Az Isten szellem! Mi a szellem? Belebonyolítsam a gyermek -szellemét abba a homályos metafizikába, a melyből az emberek csak -<span class="pagenum"><a name="Page_552" id= -"Page_552">-552-</a></span> oly nagy bajjal tudnak kitalálni? Nem -egy kis lány dolga ezeket a kérdéseket megoldani, legfeljebb az az -ő dolga, hogy föltegye őket. Akkor egyszerűen ezt felelem neki: Azt -kérdezed tőlem, hogy mi az Isten. Ezt nem könnyű megmondani. Istent -nem lehet hallani, sem látni, sem megérteni; őt csak művei által -ismerjük. Hogy megtudd, mi ő, előbb tudnod kell, hogy mit -csinált.</p> -<p>Ha a dogmáink nem mind egyforma igazak, azért még nem mind -egyforma fontosságúak. Isten dicsőségére nézve nagyon közömbös, -vajjon ismerjük-e minden dologban; ellenben fontos az emberi -társadalomra és annak minden tagjára nézve, hogy mindenki ismerje -és betöltse azokat a kötelességeket, melyeket Isten törvénye reáró -felebarátja és önmaga iránt. Erre kell, hogy szüntelenül tanítsuk -egymást és mindenekfölött erre vannak kötelezve megtanítani a -gyermekeiket az apák és anyák. Hogy egy szűz-e az anyja -teremtőjének, hogy ez szülte-e Istent vagy csak egy embert, a kivel -Isten egyesült, hogy az apa és fiú lényege egy-e vagy csak hasonló, -hogy a Szentlélek kettejük egyikéből származik-e, a kik mindketten -ugyanazok vagy mind a kettőtől együtt, nem látom be, hogy ezeknek a -látszólag lényeges kérdéseknek eldöntése fontosabb-e az emberi -nemnek, mint hogy tudjuk azt, hogy a holdtöltétől számított melyik -napon kell a husvétot ünnepelni, hogy kell-e az olvasón imádkozni, -böjtölni, latinul vagy francziául kell-e beszélni a templomban, -kell-e képekkel díszíteni a falakat, misét mondani és hallgatni, -kell-e hogy valakinek saját felesége legyen. Nem tudom, mennyiben -érdekelheti ez a többieket, ha ezekről mindenki úgy gondolkozik, a -hogy neki tetszik; a magam részéről engem egyáltalán nem érdekel. A -mi azonban engem és a hozzám hasonlókat érdekli, ez az, hogy -mindenki tudja, hogy az ember sorsának van bírája, kinek mind -gyermekei vagyunk, a ki azt parancsolja nekünk, hogy legyünk -igazságosak, hogy szeressük egymást, legyünk jótékonyak és -könyörületesek, teljesítsük kötelességeinket mindenkivel szemben, -még a mi és az ő ellenségeivel szemben is; hogy ennek a világnak -látszólagos boldogsága semmis, hogy ez után egy másik élet -következik, <span class="pagenum"><a name="Page_553" id= -"Page_553">-553-</a></span> melyben ez a legfelsőbb lény lesz a jók -jutalmazója és a gonoszok bírája. Ezek a dogmák és más hasonló -dogmák azok, melyekre fontos dolog megtanítani az ifjúságot és -meggyőzni róluk minden szolgát. A ki ellenük küzd, kétségkívül -büntetést érdemel, mert a rend megzavarója és a társadalom -ellensége. Aki túlmegy rajtuk és minket alá akar vetni sajátságos -véleményeinek, ellenkező úton ugyanarra a pontra jut; hogy a saját -módja szerinti rendet meghonosítsa, megzavarja a békét; vakmerő -gőgjében az Istenség tolmácsává teszi magát, ennek nevében követeli -az emberek hódolatát és tiszteletét, Isten helyébe, a mennyire -teheti, Istenné teszi magát. Úgy kellene megbüntetni, mint -istenkáromlót, ha nem büntetnék meg, mint türelmetlent.</p> -<p>Ne törődjetek tehát mindazokkal a rejtelmes dogmákkal, melyek -számunkra csak gondolatnélküli szavak, mindazokkal a bizarr -tanításokkal, melyek meddő tanulmányozása a velük foglalkozóknál az -erényt helyettesíti és inkább arra való, hogy bolondokká, minthogy -jókká tegye őket. Tartsátok meg gyermekeiteket mindig azoknak a -dogmáknak szűk körében, melyek az erkölcsre vonatkoznak, győzzétek -meg jól őket, hogy semmi másnak a tudása nem hasznos ránk nézve, -mint a miből megtanulunk jól cselekedni. Ne csináljatok -lányaitokból theológusokat és okoskodókat; az égi dolgokból csak -arra tanítsátok őket, a mi az emberi bölcseségre tartozik; -szoktassátok őket arra, hogy mindig Isten szeme előtt érezzék -magukat, hogy ő a tanuja cselekedeteiknek, gondolataiknak, -erényeiknek, mulatságaiknak; hogy tegyenek jót tüntetés nélkül, -mert Isten ezt úgy szereti, hogy zúgolódás nélkül viseljék el a -rosszat, mert Isten kárpótolni fogja őket s hogy végül életük -minden napján azok legyenek, a mik szeretnének lenni, a mikor majd -megjelennek Isten színe előtt. Ez az igazi vallás, ez az egyedüli -szokás, a mely nem hajlik sem visszaélésre, sem hitetlenségre, sem -vakbuzgóságra. Prédikálhatnak, a mennyit akarnak, a legfenségesebb -vallásokról, én a magam részéről nem ismerek el mást, mint ezt.</p> -<p>Egyébiránt jó lesz megjegyezni, hogy egész addig a korig, mikor -az ész megvilágosodik és mikor a föléledő <span class= -"pagenum"><a name="Page_554" id="Page_554">-554-</a></span> érzés -megszólaltatja a lelkiismeretet, a fiatal leányokra nézve az a jó -és rossz, a mit a környezete annak mond ki. A mit parancsolnak -neki, az jó, a mit megtiltanak, az rossz; ennél többet nem kell -tudniok. Ebből látható, milyen nagy fontosságú dolog náluk még -inkább, mint a fiúknál, megválogatni azokat az embereket, a kik -közelükben legyenek és bizonyos tekintélyt gyakoroljanak fölöttük. -Végül beáll a pillanat, a mikor elkezdenek magukból itélni a -dolgokról és akkor van ideje megváltoztatni nevetésük tervét.</p> -<p>Talán már eddig is sokat mondtam. Mekkora mértékben korlátoljuk -a nőket, a mikor nem szabunk meg nekik más törvényt, csak az -általános előítéleteket? Ne alacsonyítsuk le ennyire a nemet, a -mely minket kormányoz és a mely tisztel minket, ha nem aljasítottuk -le. Van az egész emberi nem számára a közvéleménynél előbbrevaló -szabály is. Ennek a szabálynak hajthatatlan irányításához kell -alkalmazkodni az összes többi szabályoknak; ez ítél még az -előítéletről is s az emberek értékelésének csak akkor lehet köztünk -érvénye, ha ezzel a szabálylyal megegyezik.</p> -<p>Ez a szabály a belső érzés. Nem ismétlem, a mit föntebb mondtam -róla; elég, ha megjegyzem, hogy ha ez a két szabály nem hat együtt -a nők nevelésében, ez mindig hiányos lesz. Az érzés a közvélemény -nélkül nem adja meg nekik a léleknek azt a finomságát, a mely -feldíszíti a jó erkölcsöket a világ tiszteletével; a közvélemény -pedig az érzés nélkül mindig csak csalfa és tisztességtelen nőket -csinál belőlük, a kik a látszatot teszik az erény helyébe.</p> -<p>Fontos dolog tehát, hogy ápoljanak egy tehetséget, a mely a két -vezető között ítélőbíróul szolgál, a mely nem engedi tévútra jutni -a lelkiismeretet és a mely jóváteszi az előítélet tévedéseit. Ez a -tehetség az ész. De mennyi kérdés kél fel erre a szóra! Képesek-e a -nők alapos okoskodásra? Fontos-e, hogy ezt ápolják? Sikerrel -fogják-e ápolni? Hasznos-e ez az ápolás azokra a funktiókra, melyek -rájuk háramlanak? Összeférhető-e az egyszerűséggel, a mely hozzájuk -illik?</p> -<p>A különböző módok, a melyek szerint ezekkel a kérdésekkel -szembenéznek és megfelelnek rájuk, magukkal <span class= -"pagenum"><a name="Page_555" id="Page_555">-555-</a></span> hozzák, -hogy mindkét irányban túlzások merülnek fel; az egyik arra -korlátolja a nőt, hogy varrjon és fonjon a háztartásban a -szolgálókkal; így ne legyen egyéb, mint a gazda első cselédje; a -másik nem éri be azzal, hogy biztosítja a nők jogait, a miénket is -elvitatja számukra; mert ha meghagyják őket fölöttünk a nemüket -illető tulajdonságukban és minden egyébben velünk egyenlővé teszik, -mi ez más, mint átruházása a nőre annak az elsőségnek, melyet a -természet a férjnek ad?</p> -<p>Az ész, a mely az embert kötelességeinek megismerésére vezeti, -nem nagyon bonyolult dolog; az ész, a mely a nőt a saját -kötelességére vezeti, még sokkal egyszerűbb. Az engedelmesség és -hűség, melylyel férjének tartozik, a gyöngédség és gondoskodás, -melylyel gyermekeinek tartozik, oly természetes és oly érthető -következményei helyzetének, hogy rosszhiszeműség nélkül nem -vonakodhatik engedni a belső érzésnek, a mely vezeti és nem -ismerheti félre kötelességét abban a hajlamban, mely még nincs -megromolva.</p> -<p>Nem kárhoztatnám minden megkülönböztetés nélkül, hogy a nő -kizárólag a nemének való munkákra szoríttassék és hogy a többiről -mélységes tudatlanságban hagyassék, de ehhez nagyon egyszerű, -nagyon egészséges közerkölcsök kellenének vagy pedig nagyon -visszavonult életmód. A nagy városokban, romlott emberek közt ezt a -nőt nagyon könnyű volna elcsábítani, erénye gyakran csak az -alkalmaktól függne: ebben a filozófus században kipróbált erényre -van szüksége; előre kell tudnia azt is, a mit mondhatnak neki s azt -is, a mit erről gondolnia kell.</p> -<p>Egyébiránt, alá lévén vetve a férfiak ítéletének, ki kell hogy -érdemelje becsülésüket; különösen a férjéét kell megkapnia; nemcsak -a személyét kell vele megszerettetnie, hanem magaviseletével is ki -kell érdemelnie helyeslését; igazolnia kell a világ előtt a férj -választását és meg kell szereznie a férjnek azt a tiszteletet, -melylyel feleségének adóznak. De hogy foghatna hozzá mindehhez, ha -nem ismerné intézményeinket, ha nem tudna semmit szokásainkról és -illemszabályainkról, ha nem ismerné sem az emberi ítéletek -forrását, sem a szenvedélyeket, melyek ezeket meghatározzák? -Annálfogva, <span class="pagenum"><a name="Page_556" id= -"Page_556">-556-</a></span> hogy egyszerre függ a saját -lelkiismeretétől és más emberek véleményétől, meg kell tanulnia ezt -a két zsinórmértéket összehasonlítani, összhangba hozni és az -előbbinek csak akkor adni előnyt, mikor ellentétbe kerülnek -egymással. Bírájává lesz bíráinak, ő határozza meg, mikor kell -magát alávetnie nekik és mikor kell őket visszautasítania. Mielőtt -elvetné vagy elfogadná előítéleteiket, mérlegeli őket; megtanul -végére járni a forrásuknak, megtanulja megelőzni őket, kedvezővé -tenni őket; gondja lesz rá, hogy sohase vonja magára a megrovást, -mikor kötelessége megengedi a kikerülését. Mindezt egyáltalán nem -teheti meg szellemének és eszének kifejlesztése nélkül.</p> -<p>Mindig visszatérek az alapvető elvre és ez adja meg nekem minden -nehézség megoldását. Azt tanulmányozom, a mi van, ennek keresem -okát és végül mind csak azt találom, hogy a mi van, az jól van. -Bemegyek a nyilt házakba, a hol az úr és az úrnő együtt fogadják a -vendégeket. Mindkettőnek ugyanaz a nevelése volt, mindketten -egyforma udvariasak, mindketten egyformán meg vannak áldva ízléssel -és szellemmel, mindkettőt ugyanaz a vágy lelkesíti, hogy jól -fogadják vendégeiket és hogy mindenki elégedetten távozzék tőlük. A -férj nem mulaszt el semmi gondoskodást, hogy figyelmes legyen -mindenki iránt, jön, megy, körüljár és ezer gondot csinál magának; -merő figyelmesség szeretne lenni. A nő helyén marad, egy kis kör -képződik körüle és látszatra elfödi előle a gyülekezetet, -mindazáltal nem történik itt semmi, a mit észre ne venne, nem -távozik el senki a nélkül, hogy ő ne szólt volna hozzá; nem -mulasztott el semmit, a mi érdekelhet mindenkit, nem mondott -senkinek semmit, a mi ne volna kellemes és a rendnek minden -legkisebb megzavarása nélkül a legkisebb emberről a társaságban -épúgy nem feledkezik meg, mint a legelsőről. A lakomát feltálalják, -asztalhoz ülnek; a férfi tudja, kik illenek együvé s a szerint -ülteti őket; a nő a nélkül, hogy bármit is tudna, még se téved -ebben; ő már kiolvasott a szemekből, a magatartásból mindent és -mindenki kedve szerint van elhelyezve. Arról nem is szólok, hogy a -kiszolgáláskor nem feledkeznek meg senkiről. A házigazda körüljárt -s nem <span class="pagenum"><a name="Page_557" id= -"Page_557">-557-</a></span> feledkezett meg senkiről, ellenben a nő -eltalálja, a mit az ember megkíván s azzal kínálja; mikor a -szomszédjával beszél, a füle ott van az asztal végén; észreveszi, -hogy melyik nem eszik azért, mert nem éhes és melyik azért, mert -nem mer venni vagy kérni az ételből, mivel félszeg vagy félénk. -Mikor fölkelnek az asztaltól, mindenki azt hiszi, hogy a -háziasszony csak vele törődött, mind azt hiszik, hogy nem ért rá -egy falatot sem enni, a valóság pedig az, hogy többet evett, mint -bárki más.</p> -<p>Mikor mindenki eltávozott, megbeszélik a történteket. A férfi -visszaemlékezik arra, a mit mondtak neki, mit mondtak és tettek -azok, a kikkel mulatott. Ha a nő nem mindig a legpontosabb is -ebben, de viszont ő látta azt, a mit halkan mondtak a terem másik -végében, ő tudja, hogy ez vagy az mit gondolt, mire vonatkozott ez -a szó vagy az a taglejtés, nem volt az a kifejezőbb mozdulat, -melyre ne volna kész magyarázata, a mely csaknem mindig megfelel a -valóságnak.</p> -<p>Ugyanaz a szellemi alkat, a mely kitünővé tesz egy nagyvilági -nőt a ház vezetésében, kitünővé teszi a kaczért abban a -művészetben, a melylyel több imádót is el tud mulattatni. A -kaczérság művészete még finomabb megkülönböztető képességet kíván, -mint az udvariasságé, mert ha az udvarias nő mindenkivel szemben -udvarias, akkor eleget tett, a kaczér nő ellenben ezzel az ügyetlen -egyformasággal hamar elvesztené uralmát, le akarván kötelezni -összes barátait, visszariasztaná valamennyit. A társaságban a -mindenkivel egyformán tanusított udvariasság tetszik mindenkinek; -ha jól bántak vele, nem nézi olyan nagyon a kedvezéseket, de a -szerelemben az a kegy, a mely nem kizárólagos, sértésszámba megy. -Az okos ember százszor jobban szereti, ha vele egymagával rosszul -bánnak, mintha a többivel egyenlően dédelgetik és nem történhetik -vele rosszabb valami, mintha nem tüntetik ki. Ha egy nő több imádót -akar egyszerre tartani, mindegyiküket meg kell győznie, hogy őt -részesíti előnyben és pedig a többieknek szeme előtt kell erről -meggyőznie, a kiket meg az ő szemei előtt ugyanerről győz meg.</p> -<p>Ha zavarba jött embert akartok látni, tegyetek egy <span class= -"pagenum"><a name="Page_558" id="Page_558">-558-</a></span> férfit -két nő közé, kiknek mindegyikével titkos viszonya van, aztán -figyeljétek meg, milyen ostobán viselkedik. Tegyetek egy nőt -hasonló helyzetben két férfi közé – a mi bizonyára nem ritkább eset -– s el fogtok ámulni az ügyességen, melylyel mind a kettővel -elbánik úgy, hogy mindegyik nevetni fog a másikon. De ha ez a nő -ugyanazt a bizalmasságot tanusítaná mind a kettő iránt és -ugyanolyan barátságos volna velük, hogy vezettetnék magukat félre -csak egy pillanatra is? Ha egyformán bánna velük, nem mutatná-e ki, -hogy egyforma joguk van hozzá? Bizony, sokkal jobban fog hozzá! A -helyett, hogy egyformán bánna velük, úgy tesz, mintha különbséget -tenne közöttük és ezt olyan jól csinálja, hogy az, a kinek hizeleg, -azt hiszi, gyöngédségből teszi, az pedig, a kivel rosszul bánik, -azt hiszi, mérgében teszi. Így mindegyik megelégszik a neki jutott -részszel s azt látja, hogy a nő mindig vele foglalkozik, holott -pedig a valóságban csak magamagával foglalkozik.</p> -<p>Az általános tetszés vágyában a kaczérság hasonló eszközöket -sugall: a szeszélyek csak visszariasztanának, ha nem volnának -okosan irányítva és épen mesteri alkalmazásukkal csinálja belőlük a -legerősebb lánczokat rabszolgáinak.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Usa ogn’ arte la donna, onde -sia colto<br /></span> <span class="i0">Nella sua rete alcun -novello amante;<br /></span> <span class="i0">Nè con tutti, nè -sempre un stesso volto<br /></span> <span class="i0">Serba; má -cangia à tempo atto a sembiante.<a name="FNanchor_135" id= -"FNanchor_135"></a><a href="#Footnote_135" class= -"fnanchor">135)</a><br /></span></div> -</div> -<p>Mitől függ mindez a művészet, ha nem a finom és folytonos -megfigyelésektől, melyek megláttatják vele minden pillanatban azt, -a mi a férfiak szívében történik és melyek képessé teszik arra, -hogy minden titkos mozdulattal szemben, a melyet észrevesz, annyi -erőt alkalmazzon, a mennyi föltartóztatásához és siettetéséhez -kell? De megtanulható-e <span class="pagenum"><a name="Page_559" -id="Page_559">-559-</a></span> ez a művészet? Nem, velük születik a -nőkkel, megvan mindegyikben és soha sincs meg a férfiakban -ugyanolyan mértékben. Ez a nem megkülönböztető jellemvonásainak -egyike. A lélekjelenlét, az éberenlátás, a finom megfigyelőképesség -a nők tudománya; az ügyesség, melylyel hasznát veszik, a -tehetségük.</p> -<p>Így van a dolog és láttuk, miért kell így lennie. Azt mondjuk, -hogy a nők csalfák. Azokká lesznek. Az ő sajátos adományuk az -ügyesség, nem pedig a csalfaság, a nemüknek megfelelő valódi -hajlamokban, még mikor hazudnak, akkor sem csalfák. Miért -kérdezitek a szájukat, mikor nem neki kell szólnia? Kérdezzétek a -szemüket, az arczuk bőrét, a lélekzetüket, félénk modorukat, gyönge -ellenállásukat: ez az a nyelv, melyet a természet ad nekik, hogy -feleljenek nektek. A száj mindig nemet mond és azt is kell -mondania, de a hangsúly, melyet erre vet, nem mindig ugyanaz és ez -a hangsúly nem tud hazudni. Nincsenek-e a nőnek ugyanazok a -szükségletei, mint a férfinak, a nélkül, hogy ugyanannyi joga volna -kinyilvánítani őket? A sorsa nagyon is kegyetlen volna, ha még -jogosult vágyaiban is nem volna olyan nyelve, a mely egyenértékű -azzal, melyen nem mer szólani: kell-e az, hogy a szemérem -boldogtalanná tegye? Nincs-e szüksége olyan művészetre, melylyel -közölheti hajlamait, a nélkül, hogy leleplezné őket? Mekkora -ügyességre van szüksége, hogy elraboltassa magától azt, a mit ég a -vágytól odaadni? Mily fontos dolog neki, hogy megtanulja -megindítani a férfi szívét a nélkül, hogy észrevehetővé válnék, -hogy gondol rá! Mily bájos párbeszéd a Galatea almája és ügyetlen -menekülése! Mi kell neki még ehhez egyéb? Megmondja-e a pásztornak, -a ki a fűzfák között utána veti magát, hogy csak azért fut előle, -hogy maga után csalogassa? Hisz akkor, hogy úgy mondjam, hazudnék, -mert akkor nem tudná a pásztort maga után csalogatni. Mennél több a -tartózkodás a nőben, annál több művészetre van szüksége, még a -férjével szemben is. Igen, azt állítom, hogy ha a kaczérságot -korlátai közt tartjuk, illedelmessé és igazzá teszszük s a -tisztesség törvénye lesz belőle.</p> -<p>Az erény csak egyféle, mondhatja igen helyesen valamelyik -<span class="pagenum"><a name="Page_560" id= -"Page_560">-560-</a></span> ellenfelem; nem osztható fel, hogy egy -részét megengedjük, a másikat pedig elvessük. Ha szeretjük az -erényt, teljes épségében szeretjük; és azok előtt az érzések előtt, -melyekkel nem kell bírnunk, elzárjuk a szívünket, ha lehet és a -szánkat mindig. Az erkölcsi igazság nem az, a mi van, hanem a mi -jól van; a mi rossz, annak nem volna szabad lennie és azt nem -szabad bevallani, különösen ha ez a bevallás olyan hatást ad neki, -amelylyel a nélkül nem bírna. Ha abba a kísértésbe estem volna, -hogy lopok és ennek elmondásával abba a kísértetbe ejtenék más -valakit, hogy bűntársammá legyen, nem esnék-e a kísértés áldozatául -azzal, hogy bevallom? Miért mondjátok, hogy a szemérem csalfává -teszi az asszonyokat? Vajjon azok, a kik legjobban elvesztik, -egyebekben igazabbak-e a többinél? Még csak ez kellene! Ezerszer -csalfábbak. A lealjasodásnak erre a fokára csak a bűnöknél fogva -juthatni el, melyek mind megmaradnak benne és melyek csak az -alattomosság és hazugság segítségével uralkodnak.<a name= -"FNanchor_136" id="FNanchor_136"></a><a href="#Footnote_136" class= -"fnanchor">136)</a> Ellenkezőleg, azok, a kikben még van szemérem, -a kik nem hivalkodnak hibáikkal, a kik el tudják leplezni vágyaikat -még azok előtt is, a kikre irányulnak és a kiktől ezek bevallását -csak a legnagyobb fáradsággal lehet kicsikarni, ezek máskülönben is -a legigazabbak, a legőszintébbek, a legállhatatosabbak minden -kötelezettségükben és az ő hűségükben lehet általában a legjobban -megbízni.</p> -<p>Nem tudok mást, mint az egy <i>Lenclos</i> kisasszonyt, a kit -ismert kivételül lehet idézni ezek alól a megjegyzések <span class= -"pagenum"><a name="Page_561" id="Page_561">-561-</a></span> alól s -Lenclos kisasszony is csodaszámba ment. Neme erényeinek megvetése -mellett, mondják róla, megőrizte a mi nemünk erényeit: dicsérik -nyiltságát, egyenességét, az érintkezésben való biztonságát, a -barátságban való hűségét, végül hogy dicsőségének képét teljessé -tegyék, azt mondják, hogy férfivá tette magát. Jól van hát. Minden -kitünő hírneve mellett is azonban ezt a férfit époly kevéssé -szerettem volna barátommá tenni, mint szeretőmmé.</p> -<p>Mindez nem olyan nagy eltérés tárgyunktól, mint a milyennek -látszik. Látom, hova irányulnak a modern filozófia elvei, mikor a -nevetség tárgyává teszik a női nem szemérmét és állítólagos -csalfaságát, és látom, hogy ennek a filozófiának legbiztosabb -eredménye, hogy megfosztja korunk nőit attól a kevés becsülettől, a -mi még megmaradt bennük.</p> -<p>Ezeknek a megfontolásoknak alapján azt hiszem, hogy -általánosságban meg lehet határozni, mily faja kultura felel meg a -nők természetének és mely czélok felé kell fordítani elmélkedésüket -ifjuságuktól fogva.</p> -<p>Mondtam már, hogy nemük kötelességeit könnyebb látni, mint -betölteni. Az első dolog, melyet meg kell tanulniok, hogy ezeket a -kötelességeket szeressék előnyeikre való tekintetből; ez az -egyedüli mód arra, hogy könnyüvé tegyük őket. Minden helyzetnek és -minden kornak megvannak a maga kötelességei. A maga kötelességeit -hamar megismeri az ember, föltéve, hogy szereti őket. Tartsd -tiszteletben női helyzetedet és mindig jóravaló asszony leszel, -bármilyen helyzetbe juttat is az ég. A fődolog az, hogy az legyünk, -a mivé a természet tett minket: úgyis túlságosan azok vagyunk, a -mivé az emberek akarják hogy legyünk.</p> -<p>Az elvont és spekulativ igazságok, az alapelvek, a tudományos -tantételek kutatása, mindaz, a mi az eszmék általánosítására -irányul, nem való a nők szakmájába; tanulmányaiknak teljesen a -gyakorlatra kell irányulni; az ő dolguk alkalmazni azokat az -elveket, melyeket a férfi talált meg és az ő dolguk megtenni a -megfigyeléseket, melyek a férfit az elvek megállapítására vezetik. -A nők minden gondolkodása, a mennyiben nem közvetlenül -kötelességeikre vonatkozik, a férfiak tanulmányozására kell, hogy -irányuljon <span class="pagenum"><a name="Page_562" id= -"Page_562">-562-</a></span> vagy a kellemes ismeretekre, melyeknek -czélja csak az izlés; mert a mi a géniusz műveit illeti, ezek -meghaladják felfogásukat; még kevésbbé van bennük elég szabatosság -és figyelem, hogy az exakt tudományokban boldoguljanak; a mi pedig -a fizikai ismereteket illeti, az a két nem közül annak való, a ki -tevékenyebb és mozgékonyabb, a ki több czélt tud belátni, annak -valók, a kiben több az erő és a k jobban gyakorolja erejét az -érzékelhető dolgok kapcsolataira és a természet törvényeire. A nő, -a ki gyönge és nem lát semmit, a mi kívül esik önmagán, azokat a -rúgókat becsüli és ítéli meg, melyeket gyöngesége pótlására hozhat -mozgásba; ezek a rúgók pedig a férfi szenvedélyei. Az ő mechanikája -magában véve erősebb, mint a miénk, összes emeltyűi az emberi -szívet hozzák mozgásba. A mit neme magától nem bír megtenni, holott -neki szükséges vagy kellemes, ügyesen mi velünk kell akartatnia; -alapjában kell kitanulmányoznia a férfi szellemét; nem elvont -értelemben, a férfi szellemét általában, hanem azoknak a férfiaknak -szellemét, a kik körülveszik azoknak a férfiaknak szellemét, a -kiknek alá van rendelve, akár a törvény, akár a közvélemény által. -Bele kell hogy tudjon hatolni érzelmeikbe beszédük, cselekedeteik, -tekintetük, taglejtéseik útján. Beszéde, tettei, tekintete, -taglejtései útján kell, hogy azokat az érzéseket tudja bennük -kelteni, a melyeket kíván, a nélkül, hogy észrevétetné, hogy ez a -szándéka. Ők jobban fognak filozofálni az emberi szívről, mint ő, -de ő jobban fog nálunknál a férfiak szívében olvasni. A nők dolga, -hogy megtalálják a – hogy úgy mondjam – kísérleti morált, a mi -dolgunk, hogy rendszerré alakítsuk. A nőben több a szellem, a -férfiban több a géniusz; a nő megfigyel, a férfi gondolkodik; ebből -az együtthatásból kerül ki a legtisztább felvilágosodás és a -legtökéletesebb tudomány, a melyet az emberi szellem önmagától -megszerezhet; szóval az önmaga és mások legbiztosabb ismerete, a -melyre fajunk képes. Így irányulhat a művészet szüntelenül a -természet által adott eszköz tökéletesítésére.</p> -<p>Az asszonyok könyve a világ; ha rosszul olvasnak benne, ez az ő -hibájuk, vagy valami szenvedély vakítja el <span class= -"pagenum"><a name="Page_563" id="Page_563">-563-</a></span> őket. -Mindazáltal az igazi családanya egyáltalán nem nagyvilági nő s a -maga házában nincs sokkal kevésbbé elzárkózva, mint az apácza a -kolostorban. Azt kell tehát tenni a fiatal lányokkal, a kiket -férjhez adnak, a mit azokkal tesznek, a kiket beadnak a kolostorba: -meg kell nekik mutatni az élvezeteket, a melyeket elhagynak, -mielőtt lemondanának róluk, hogy ezeknek az előttük ismeretlen -élvezeteknek csalóka képei ne zaklassák egykor a szívüket és meg ne -zavarják visszavonultságuk boldogságát. Francziaországban a leányok -kolostorban élnek és az asszonyok a nagyvilágban hajszolódnak. A -ókoriaknál ez épen ellenkezően volt: a leányoknak, mint már -mondtam, sok játékuk és nyilvános ünnepük volt, az asszonyok pedig -visszavonultan éltek. Ez a szokás észszerűbb és jobban épségben -tartotta az erkölcsöket. Egy bizonyos fajta kaczérság meg van -engedve a férjhez adó lányoknak; az ő fődolguk, hogy mulassanak. Az -asszonyoknak más dolguk van odahaza és nem kell már férjet -keresniök, de ebben a reformban rosszul járnának, holott sajnos, ők -adják a hangot. Anyák, csináljatok legalább jó pajtást a -leányaitokból. Adjatok nekik egyenes érzést és becsületes lelket és -ne rejtsetek el előlük semmit, a mit a tiszta erkölcsű szem -megnézhet. A bál, a mulatságok, a játékok, még a színház is, -mindazok a dolgok, melyek, ha rosszul nézik őket, elragadják a -tapasztalatlan ifjúságot, veszély nélkül juttathatók az egészséges -szem elé. Mennél jobban látják ezeket a zajos szórakozásokat, annál -jobban elmegy tőlük a kedvük.</p> -<p>Hallom a lármát, a mely ellenem felhangzik. Melyik lány tud -ellenállani ennek a veszedelmes példának? Alig hogy belenéznek egy -kicsit a világba s a fejük elcsavarodik bele; egyik sem akar aztán -tőle megválni. Ez meglehet, de vajjon mielőtt eléjük nyujtottátok -volna ezt a csalóka képet, eléggé előkészítettétek-e őket, hogy -felindulás nélkül nézhessék? Vajjon előre jelentettétek-e nekik a -képeket, melyeket jelent? Olyanoknak festettétek-e le őket, a -milyenek? Eléggé fölfegyvereztétek-e őket a hiúság illuziói ellen? -Belevittétek-e fiatal szíveikbe az igazi élvezetek kedvelését, -melyeket nem találni meg ebben a zürzavarban? <span class= -"pagenum"><a name="Page_564" id="Page_564">-564-</a></span> Milyen -elővigyázatosságot, milyen rendszabályokat alkalmaztatok, hogy -megóvjátok őket a téves ízléstől, a mely félrevezetheti őket? A -helyett, hogy szellemükben bármit is szembeállítottatok volna az -általános előítéletek uralmával, csak tápláltátok bennünk őket; -elejétől fogva megszerettettétek velük a léha szórakozásokat, -melyeket a világban találnak. S még akkor is tápláljátok bennük ezt -az előszeretetet, mikor már benne vannak. A fiatal lányoknak, mikor -a világba belépnek, nincs más vezetőjük, csak az anyjuk, a ki -gyakran náluknál is bolondosabb és a ki a dolgokat csak úgy tudja -nekik megmutatni, a hogy maga látja. Az ő példája, a mely erősebb, -mint maga az ész, igazolja őket a saját szemükben és az anya -példája a leány számára vitán kívül álló mentség. Mikor azt akarom, -hogy az anya vezesse be a leányát a világba, ezt abban a -föltevésben akarom, hogy olyannak láttassa vele a világot, a -milyen.</p> -<p>A baj még ennél is hamarabb kezdődik. A kolostorok valóságos -iskolái a kaczérságnak, nem annak a becsületes kaczérságnak, a -melyről beszéltem, hanem annak, a mely előidézi a nőknek minden -ferdeségét és a legfurcsább divathölgyeket hozza létre. Ezekből a -kolostorokból kilépve, hogy egyszerre belépjenek a zajos -társaságokba, a fiatal nők eleinte a maguk helyén érzik magukat -bennük. Arra nevelték őket, hogy bennük éljenek, csoda-e, ha aztán -jól is érzik ott magukat? A mit most mondani fogok, azt nem -bocsátom előre a nélkül az aggodalom nélkül, hogy esetleg egy -előítéletet találok megfigyelésszámba venni; de általánosságban úgy -találom, hogy a protestáns országokban nagyobb a családi -ragaszkodás, méltóbbak a hitvesek és gyöngédebbek az anyák, mint a -katholikus országokban; s ha ez így van, nincs benne kétség, hogy -ez a különbség részben a kolostorok nevelésének tulajdonítandó.</p> -<p>Hogy valaki szeresse a békés és otthonias életet, ismernie kell; -érezte kell hogy légyen gyermekkora óta. Csak az apai házban -kedveli meg az ember a maga otthonát és mindazok az asszonyok, a -kiket nem az anyjuk nevelt, nem fogják szeretni gyermekeiket -nevelni. Sajnos, a nagyvárosokban <span class="pagenum"><a name= -"Page_565" id="Page_565">-565-</a></span> nincs többé otthoni -nevelés. Ezekben a társadalom olyan határtalan és vegyes, hogy nem -marad többé menedékhely a visszavonult életre és hogy az ember még -otthon is nyilvános helyen van. Annyira együtt élnek az egész -világgal, hogy nincsen többé az embereknek családjuk, alig ismerik -a rokonaikat; úgy látogatják őket, mint az idegeneket és a házi -erkölcsök egyszerűsége elvész azzal az édes meghittséggel együtt, a -mely a varázsát adta. Így szívja magába az ember már az anyatejjel -a kor kedvteléseinek szeretetét és azokat az elveket, melyeket -ebben uralkodni lát.</p> -<p>A leányokra látszólagos tartózkodást rónak, hogy olyan -együgyűeket foghassanak, a kik magukviselete alapján elveszik őket. -De tanulmányozzátok csak egy pillanatig ezeket a fiatal nőket: a -feszes modorral csak rosszul leplezik a sóvárságot, mely emészti -őket és már a szemükből ki lehet olvasni az égő vágyat, hogy -anyáikat utánozhassák. Nem a férj az, a mire sóvárognak, hanem a -házasélet szabadossága. Mi szükség van a férjre, mikor annyi módjuk -van rá, hogy ellehessenek nélküle? De azért van szükségük férjre, -hogy ezeket a módokat elleplezhessék. Arczukon a szerénység és a -féktelenség a szívük mélyében: maga ez a tettetett szerénység is -ennek a jele; csak azért szenvelgik, hogy annál hamarább -megszabadulhassanak tőle. Párisi és londoni nők, kérlek benneteket, -bocsássatok meg nekem. Egy hely sem zárja ki a csodákat; én azonban -a magam részéről nem ismerek csodát és ha csak egy is köztetek -igazán becsületes lelkű, akkor én nem értek a mi -intézményeinkhez.</p> -<p>Mindezek a különböző nevelések egyformán kiszolgáltatják a -fiatal teremtéseket a nagyvilági élvezetek kedvelésének és azoknak -a szenvedélyeknek, a melyek hamarosan kikelnek ebből. A nagy -városokban a romlás az élettel együtt kezdődik, a kis városokban -pedig az észszel együtt. A fiatal vidéki nők megtanulják megvetni -erkölcseiknek boldog egyszerűségét és sietnek Párisba, hogy -részesedjenek a mi erkölcseink romlottságában; a bűnök, feldíszítve -a tehetségek szép nevével, utazásuk egyedüli czéljai és -szégyenkezve megérkezésükkor, hogy oly messze vannak az -<span class="pagenum"><a name="Page_566" id= -"Page_566">-566-</a></span> idevaló nők nemes féktelenségétől, -sietnek szintén fővárosiakká válni. Hol kezdődik a baj nézetetek -szerint? Azokon a helyeken-e, a hol kitalálják vagy azokon, a hol -gyakorolják?</p> -<p>Azt tartom tehát, hogy okos anya ne vezesse a vidékről Párisba a -leányát, megmutatni neki ezeket a másokra oly veszedelmes képeket; -de azt is mondom, hogy ha ez megtörténik, akkor vagy rosszul van -nevelve a leány, vagy ezek a képek kevéssé veszedelmesek reá nézve. -Izléssel, észszel, a becsületes dolgok szeretetével nem találja -őket olyan vonzóknak, mint a milyenek azok számára, a kik -meghagyják magukat tőlük babonázni. Látni Párisban esztelen fiatal -nőket, a kik sietnek elsajátítani az ottani hangot és magukra -veszik hat hónapra a divatot, hogy aztán életük fogytáig -kigúnyoltassák magukat, de ki veszi észre azokat, a kik elriasztva -mindettől az összevisszaságtól, visszatérnek vidékükre, megelégedve -sorsukkal, miután összehasonlították azzal, a melyet a többiek -irigyelnek? Hány fiatal nőt láttam, a kiket engedékeny férjük -elvitt Párisba és a kiknek módjukban lett volna, hogy itt -letelepedjenek, de maguk fordultak el tőle és szívesebben tértek -vissza, mint a hogy jöttek és ellágyulva mondják elutazásuk előtt -való nap: «Ah, térjünk vissza kunyhónkba, ott boldogabban él az -ember, mint itt, ebben a palotában!» Nem tudni, hány jó ember marad -még, a ki nem hajtott térdet a bálvány előtt és a ki megveti ennek -esztelen tiszteletét. Csak a bolond nők lármásak; az okos nők nem -keltenek feltünést.</p> -<p>Ha most már az általános romlottság daczára, az egyetemes -előítéletek daczára, a leányok rossz nevelése daczára, nagy részük -mégis megőrzi a helyes ítéletet, mi lenne akkor, ha ezt az ítéletet -megfelelő tanítások táplálnák vagy jobban mondva, ha nem rontották -volna el bűnös tanításokkal? Mert minden a természetes érzések -fentartásán vagy helyreállításán alapszik mindig. Ehhez nincs -szükség arra, hogy a leányokat hosszú prédikáczióitokkal -untassátok, sem hogy feltálaljátok nekik száraz erkölcsi -oktatásaitokat. Az erkölcsi oktatások mindkét nemre nézve minden jó -nevelés megölő betüi. Az ilyen gyászos leczkéztetések csak arra -jók, hogy meggyűlöltessék azokat, a kik osztogatják <span class= -"pagenum"><a name="Page_567" id="Page_567">-567-</a></span> őket és -mindazt, a mit mondanak. Ha fiatal lányokhoz beszélnek, akkor nem -arra van szükség, hogy félelmet keltsenek bennük kötelességeik -iránt, sem arról, hogy megnehezítsék rajtuk az igát, melyet a -természet rótt rájuk. Mikor elébük tárjátok ezeket a -kötelességeket, legyetek szabatosak és könnyen érthetők; ne -engedjétek, hogy azt higyjék, hogy visszataszítók lesznek akkor, a -mikor ezeket a kötelességeket betöltik; ne legyen bennetek -haragosság, ne legyen semmi mogorvaság. Mindennek, a mi a szívre -akar hatni, a szívből kell jönni; erkölcsi katekizmusuknak époly -rövidnek és világosnak kell lennie, mint a milyen a vallási -katekizmusuk, de nem szabad époly komolynak lennie. Mutassátok meg -nekik magukban a kötelességekben élvezeteik forrását és jogaik -alapját. Vajjon kínos-e szeretni, hogy az ember szerettessék, -szeretetre méltóvá lenni, hogy boldog lehessen, becsülésre méltóvá -válni, hogy engedelmeskedjenek neki, megbecsülni magát, hogy -megbecsüljék? Mily szépek e jogok! Mily tiszteletreméltók! Mily -drágák a férfi szívének, ha az asszony érvényesíteni tudja őket! -Nem kell megvárni az éveket és az öregkort, hogy élvezhesse őket! -Uralma erényeivel kezdődik; alig hogy vonzó erői kifejlődnek s -máris uralkodik jellemének szelídsége által és szerénységét -imponálóvá teszi. Hol az az esztelen és barbár férfi, a ki nem -csillapítja gőgjét és nem ölt figyelmesebb modort egy -szeretetreméltó és okos tizenhatéves lány mellett, a ki keveset -beszél, a ki meghallgat másokat, a ki illedelmet tanusít -magatartásában és becsületességet beszédében, a kivel szépsége nem -feledteti el sem nemét, sem ifjúságát, a ki még félénkségével is -érdekelni tud és magára vonja a tiszteletet, melyet mindenki iránt -tanusít?</p> -<p>Ezek a tanubizonyságok csak külsők ugyan, de nem felületesek; -nem csupán az érzéki ingerekre vannak alapítva; abból a benső -érzésből erednek, a mely azt mondja nekünk, hogy a nők a férfiak -érdemének igazi megítélői. Kicsoda kíván megvettetni a nőktől? -Senki a világon, még az sem, a ki nem akarja a nőket szeretni. És a -mi engem illet, a ki oly kemény igazságokat mondok nekik, azt -hiszitek, hogy nekem az ő ítéletük közömbös? Nem, az ő szavazataik -<span class="pagenum"><a name="Page_568" id= -"Page_568">-568-</a></span> nekem becsesebbek, mint a tiéitek, -olvasóim, a kik gyakran asszonyabbak vagytok náluknál. A mikor -elítélem erkölcseiket, igazságot akarok szolgáltatni -igazságosságuknak: nem bánom, ha gyűlölnek, csak kikényszerítsem a -tiszteletüket.</p> -<p>Mennyi nagy dolgot lehetne ennek a rúgónak segítségével -létrehozni, ha kellően tudnók működtetni! Jaj annak az időnek, a -melyben a nők elvesztik befolyásukat és a melyben a férfiak nem -adnak ítéletükre semmit! Ez az elaljasodás végső foka. Minden nép, -a melynek voltak erkölcsei, tisztelte a nőket. Nézzétek Spártát, -nézzétek a germánokat, nézzétek Rómát, azt a Rómát, a mely a -dicsőség és az erény székhelye, ha egyáltalában volt valaha -székhelyük. Itt a nők tisztelték meg a nagy hadvezéreknek hadi -tetteit, ők siratták meg nyilvánosan a haza atyjait, az ő imájuk és -az ő gyászuk szent volt, mint az állam legünnepibb ítélete. Az -összes nagy átalakulások nőktől eredtek: egy nő által szerezte Róma -a szabadságot, egy nő által érték el a plebejusok a konzulátust, -egy nő miatt ért véget a decemvirek zsarnoksága, a nők által -menekült meg az ostromolt Róma egy száműzött kezeiből. Lovagias -francziák, mit szóltatok volna, ha ezt a gúnyolódó, szemeiteknek -oly nevetséges felvonulást láttátok volna? Gúnykaczajotokkal -kísértétek volna. Mily más szemmel nézzük mi ugyanazokat a -tárgyakat! És talán mindnyájunknak igaza van. Alakítsuk meg -ugyanezt a menetet szép franczia hölgyekből és ennél nem tudnék -semmi illetlenebbet, de alakítsátok római nőkből és valamennyien a -volszkok szemével és Coriolanus szívével fogjátok nézni.</p> -<p>Még tovább megyek: azt állítom, hogy az erény nem kevésbbé -javára válik a szerelemnek, mint a természet egyéb jogainak és hogy -általuk a szeretők tekintélye nem kevevesebbet nyer, mint a -feleségeké és az anyáké. Nincs igazi szerelem lelkesedés nélkül és -nincs lelkesedés valódi vagy képzelt tökéletességű tárgya nélkül, a -mely mindig megvan a képzeletben. Mitől lobbanjanak lángra azok a -szerelmesek, a kiknek számára ez a tökéletesség már nem jelent -semmit és a kik abban, a kit szeretnek, nem látnak egyebet, -<span class="pagenum"><a name="Page_569" id= -"Page_569">-569-</a></span> mint az érzékek gyönyörének tárgyát? -Nem, a lélek nem így jön tűzbe és nem így engedi át magát azoknak a -fenséges elragadtatásoknak, a melyek a szerelmesek önkívületét és -szenvedélyük varázsát teszik. Megengedem, a szerelemben minden csak -illuzió, de valódiak azok az érzések, melyekkel eltölt minket az -igazi szépség iránt, a melyet megszerettet velünk. Ez a szépség -nincs meg szerelmünk tárgyában, tévedéseink műve. Ugyan, tesz is az -valamit! Ezért talán kevésbbé áldozzuk fel összes alacsony -érzéseinket ennek a képzeletbeli képnek? Talán kevésbbé hattatjuk -át szívünket azoktól az erényektől, melyeket annak tulajdonítunk, a -kit szeret? Avagy kevésbbé rázzuk le magunkról az emberi én -alacsonyságát? Hol az az igazi szerelmes, a ki nem kész feláldozni -életét szerelmesének? És hol az érzéki és aljas szenvedély abban az -emberben, a ki halálra szánja magát? Gúnyolják a kóborló lovagokat: -pedig ők ismerték a szerelmet, holott mi csak a kicsapongást -ismerjük. Mikor ezek a regényes nézetek elkezdtek nevetségesekké -válni, ez a változás nem annyira az ész műve volt, mint a rossz -erkölcsöké.</p> -<p>Bármely korban is, a természetes vonatkozások nem változnak meg, -az illendőség és illetlenség, a mely belőlük folyik, ugyanaz marad, -az ész hamis neve alatt szereplő előítéletek csak a látszatot -változtatják meg. Mindig nagy és szép dolog lesz önmagán uralkodni, -akár ha csak azért is, hogy egy fantasztikus agyrémnek -engedelmeskedjünk és a becsület igaz indítékai mindig szívéhez -szólnak minden helyes ítéletű nőnek, a ki a maga helyzetében -keresni tudja az élet boldogságát. Az erkölcsi tisztaság mindenek -fölött pompás erény kell, hogy legyen minden szép nő szemében, a -kinek lelkében van némi emelkedettség. Mialatt az egész világot -lába alatt látja, diadalmat arat mindenen és önmagán: trónust emel -magának a saját szívében, e trónushoz jön mindenki hódolni; a két -nem gyöngéd és féltékeny, de mindig tiszteletteljes érzései, az -általános megbecsülés és saját becsérzete szüntelenül megfizeti -neki az árát dicsőség adójában a néhány pillanatnyi harcznak. A -nélkülözések múlók, de az áruk állandó. Mily élvezet egy nemes -<span class="pagenum"><a name="Page_570" id= -"Page_570">-570-</a></span> lélek számára a szépséggel párosult -erény büszkesége! Valósítsatok meg egy regényhősnőt és -válogatottabb gyönyöröket fog élvezni, mint a Laisok és Kleopatrák -és ha szépsége nem lesz többé, a dicsősége és élvezete megmarad; -csak ő tudja élvezni a múltat.</p> -<p>Mennél nagyobbak és terhesebbek a kötelességek, annál -érthetőbbeknek és erősebbeknek kell lenni az okoknak, melyekre -alapítva vannak. Van bizonyos kenetteljes beszédmód, melylyel a -legkomolyabb dolgokról szólva, csak úgy csépelik a fiatal leányok -fülét, a nélkül, hogy meg tudnák őket győzni. Ebből az ő -felfogásukkal arányban nem álló beszédmódból és abból a csekély -fontosságból, melyet titokban tulajdonítanak neki, születik meg az -a könnyűség, a melylyel hajlamaiknak engednek, miután nincs -magukból a dolgokból folyó okuk, hogy ellenálljanak nekik. Egy -okosan és jámborul nevelt leánynak kétsékívül erős fegyverei vannak -a kísértések ellen; de az, a kinek kizárólag csak kenetteljes -beszédekkel tömik a szívét vagyis inkább a fülét, elkerülhetetlenül -zsákmánya lesz az első ügyes csábítónak, a ki utána veti magát. Egy -fiatal és szép leány sohasem fogja saját testét megvetni, sohasem -fog jóhiszeműleg bánkódni az olyan nagy vétkeken, a melyeket a -szépsége követtet el vele, sohasem fog őszintén és Isten színe -előtt sírni, hogy sóvárgós tárgya, sohasem fogja magamagában -elhinni, hogy a szív legédesebb érzése a sátán találmánya. Adjatok -neki ő belőle magából folyó és önmaga számára való okokat, mert -ezek nem hatolnak beléje. Még rosszabb, ha – mint általában meg -szokott történni – ellenmondást támasztanak fogalmaiban és miután -megalázták azzal, hogy testét és bájait lealjasították, mint a bűn -mocskát, aztán mint Jézus Krisztus templomát tiszteltetik vele -ugyanazt a testet, melyet olyan megvetni valónak tüntettek fel. A -nagyon fenkölt és a nagyon alacsony eszmék egyaránt elégtelenek és -nem kapcsolódhatnak össze: a korhoz és nemhez mért okra van -szükség. A kötelesség mérlegelésének csak annyiban van ható ereje, -a mennyiben összekapcsoljuk vele azokat az indító okokat, melyek -betöltésére sarkalnak. <span class="pagenum"><a name="Page_571" id= -"Page_571">-571-</a></span></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Quae quia non liceat non -facit, illa facit.<a name="FNanchor_137" id= -"FNanchor_137"></a><a href="#Footnote_137" class= -"fnanchor">137)</a><br /></span></div> -</div> -<p>Nem is hinné az ember, hogy épen Ovidius mond ilyen szigorú -ítéletet.</p> -<p>Ha tehát bele akarjátok oltani a jó erkölcsök szeretetét a -fiatal lányokba, akkor a nélkül, hogy folyton mondogatnátok nekik: -«legyetek okosak», keltsetek bennük nagy érdeket arra, hogy azok -legyenek; éreztessétek velük az okosság teljes értékét és meg -fogjátok velük szerettetni. Nem elég ezt az érdeket a messze jövőbe -helyezni; mutassátok meg nekik ebben a pillanatban életkoruk -viszonyaiban, imádóik jellemében. Rajzoljátok le előttük a jóravaló -embert, az érdemes embert, tanítsátok meg őket, hogy fel tudják -ismerni, szeretni és pedig a maguk számára szeretni; bizonyítsátok -be nekik, hogy akár mint barátnőjüket, akár mint feleségüket, akár -mint szeretőjüket csak ez az ember tudja őket boldoggá tenni. -Vezessétek hozzájuk az erényt az ész által, éreztessétek velük, -hogy nemük uralma és ennek minden előnye nem csupán a saját jó -magaviseletüktől és erkölcseiktől, hanem a férfiakétól is függ, -hogy kevés hatásuk van a hitvány és aljas lelkekre és hogy a -szerelemnek csak úgy lehet szolgálni, a hogy az erénynek -szolgálunk. Biztosak lehettek, hogy akkor, ha lefestitek előttük -napjaink erkölcseit, őszinte undort keltetek bennük; ha -megmutatjátok nekik a divatos embereket, megvetést ébresztetek -bennük irántuk, csak elidegenítitek őket azok elveitől, -ellenszenvessé teszitek érzéseiket, megvetést keltetek hiú -udvariaskodásaik ellen; nemesebb becsvágyat ébreszttek bennük, azt, -hogy a nagy és erős lelkeken uralkodjanak, a spártai nők -becsvágyát, a kik férfiakon kívántak uralkodni. A hetyke, -szemtelen, czivakodó nő, a ki csak kaczérságával tudja a -szerelmeseket magához vonzani és csak kegyek osztogatásával -megtartani, csak a szolgai és köznapi dolgokban tudja őket -engedelmességre szoktatni, mint a szolgákat, a a fontos és komoly -dolgokban nincs rájuk hatása. De az a nő, a ki egyúttal becsületes, -szeretetreméltó és erényes, a ki <span class="pagenum"><a name= -"Page_572" id="Page_572">-572-</a></span> rákényszeríti az övéit, -hogy tiszteljék, a kiben van tartózkodás és szerénység, szóval az, -a ki a megbecsülés által tartja fenn a szerelmet, egy intéssel akár -a világ végére küldheti őket, a harczba, a dicsőségbe, a halálba, a -hova neki tetszik.<a name="FNanchor_138" id= -"FNanchor_138"></a><a href="#Footnote_138" class= -"fnanchor">138)</a> Ez az uralom szép, úgy hiszem és megéri a -fáradságot, hogy megszerezzék.</p> -<p>Ez az a szellem, a melyben Zsófia nevelkedett, több gonddal, -mint fáradsággal és inkább követve, mint korlátozva a hajlamát. -Mondjunk most valamit egyéniségéről a szerint az arczkép szerint, a -melyet Emilnek adtam róla és a mely szerint ő elképzeli a hitvest, -a ki őt boldoggá teheti.</p> -<p>Nem ismételhetem eléggé, hogy félreteszek minden csodát. Emil -sem csodalény, Zsófia még kevésbbé az. Emil férfi, Zsófia pedig nő, -íme, ez minden dicsőségük. A nemek keveredésében, a mely köztünk -uralkodik, szinte csodaszámba megy, hogy valaki a maga neméhez -tartozik.</p> -<p>Zsófia jó hajlamokkal született, jó természetű, nagyon érzékeny -a szíve és ez a rendkívüli érzékenység néha olyan élénkké teszi -képzeletét, hogy nehéz mérsékelni. Inkább helyes a szelleme, mint -átható, a kedélye könnyed, de egyenetlen, az arcza köznapi, de -kellemes, arczkifejezése olyan, a mely lelket ígér és nem hazudik, -közönynyel lehet hozzá közeledni, de nem lehet felindulás nélkül -távozni tőle. Másoknak vannak olyan jó tulajdonságai, melyek belőle -hiányzanak, másokban nagyobb mértékben vannak meg azok a -tulajdonságok, melyekkel ő bír, de senkiben sincsenek e -tulajdonságok jobb összhangba hozva arra, hogy szerencsés -<span class="pagenum"><a name="Page_573" id= -"Page_573">-573-</a></span> jellemet alkossanak. Még a hibáiból is -előnyt tud húzni; ha tökéletesebb volna, sokkal kevésbbé -tetszenék.</p> -<p>Zsófia nem szép, de mellette a férfiak elfelejtik a szép nőket -és a szép nők elégedetlenekké válnak önmagukkal. Első pillanatra -csinosnak is alig mondható, de mennél tovább látja az ember, annál -inkább megszépül; nyer ott, a hol annyi más veszít és a mit -megnyert, azt többé nem veszti el. Lehet szebb szem, szebb száj, -imponálóbb megjelenés, de nem lehet senkinek jobb termete, szebb -arczszíne, fehérebb keze, kecsesebb lába, szelídebb tekintete, -szívhez szólóbb arczkifejezése. A nélkül, hogy elkápráztatna, -érdekel, megigéz, de azt sem tudjuk, miért.</p> -<p>Zsófia szereti a cziczomát és ért hozzá; anyjának ő az egyedüli -szobalánya, sok ízléssel tud előnyösen öltözködni, de gyűlöli a -pompás ruhákat; az ő ruháján mindig látni az elegancziával párosult -egyszerűséget; nem azt szereti, a mi ragyog, hanem azt, a mi jól -áll. Nem tudja, melyek a divatos színek, de pompásan tudja, hogy -mely színek festenek rajta jól. Nincs az a fiatal lány, a ki -kevesebb keresettséggel öltöznék és kinek mégis választékosabb -volna az öltözéke; az ő öltözékének egy darabja sincs véletlenség -szerint kiválasztva és a kiszámítottság nem vehető észre egyiken -sem. Cziczomája látszólag nagyon egyszerű és tényleg nagyon -csábító, nem tárja ki bájait, hanem elföldi őket, de a mikor -elfödi, sejteti őket. Láttára azt mondja az ember: íme, egy szerény -és erényes leány. De ha mellette marad, a szeme és a szíve folyton -a külsején jár, a nélkül, hogy szabadulni tudna tőle és azt lehetne -mondani, hogy mind ez az oly egyszerű öltözék csak azért van rajta, -hogy a képzelet darabról-darabra levegye róla.</p> -<p>Zsófiának vannak természetes tehetségei; tud róluk és nem -hanyagolta el őket, de nem lévén módjában sok művészetet pazarolni -művelésükre, beérte azzal, hogy csinos hangját annyira gyakorolta, -hogy ízléssel és helyesen tudjon énekelni, apró lábait, hogy -könnyedén, bájjal tudjon járni; hogy minden helyzetben feszesség és -ügyetlenség nélkül tudjon meghajolni. Egyébiránt nem volt más -énekmestere, csak az apja, más tánczmesternője, csak az anyja -<span class="pagenum"><a name="Page_574" id= -"Page_574">-574-</a></span> és a szomszéd falu orgonistája adott -néhány leczkét a clavecinen a kísérésből, melyet azóta maga -gyakorolt. Kezdetben nem törődött mással, minhogy a keze előnyösen -érvényesüljön a fekete billentyűkön, aztán azt találta, hogy a -clavecin éles és száraz hangja az ő hangjának csengését -kellemesebbé teszi, lassankint kifejlődött az érzéke a harmónia -iránt, végül mire felnőtt, elkezdte érezni a kifejezés báját és -szeretni a zenét magamagáért. Ez azonban inkább ízlés, mint -tehetség; ki sem tud egy nótát betüzni a kóta szerint.</p> -<p>Legjobban tudja Zsófia, a mire legtöbb gonddal is tanították, a -nemének megfelelő munkákat, még azokat is, a melyekre nem is -szoktak gondolni, mint például a ruhái kiszabását és elkészítését. -Nincs az a tű-munka, a melyet meg ne tudna csinálni és a melyet ne -szeretne csinálni, de valamennyi közül legjobban szereti a -csipke-munkát, mert nincs az a munka, a mely kellemesebb hatást -adna és a melyben az ujjak több bájjal és könnyedséggel működnének. -Foglalkozott a háztartás minden részletével is. Ért a konyhához és -az éléskamrához, tudja a holmik árát és ismeri tulajdonságaikat, -jól rendben tudja tartani a számadást és ő az anyja házvezetője. -Arra lévén hivatva, hogy egykor maga is családanya legyen, az apai -ház vezetése közben megtanulja rendben tartani a maga házát, el -tudja látni a cselédek teendőit és mindig szívesen látja el. Csak -azt tudja az ember jól parancsolni, a mit maga is meg tud csinálni: -ez az oka, hogy az anyja így foglalkoztatja. Zsófia nem gondol -ilyen messzire; az ő első kötelessége a gyermeki kötelesség és ez -most az egyedüli, a melynek betöltésére gondol. Egyedüli czélja, -hogy szolgálatára legyen anyjának és hogy magára vegye gondjainak -egy részét. Mindazáltal igaz, hogy ezeket nem teljesíti mind -egyforma kedvvel. Például, ámbár nyalánk, nem szeret a konyhában -foglalatoskodni, a konyhai munka részleteiben van valami, a mi -undorítja, nem találja elég tisztának. Ebben a tekintetben -rendkívül kényes és ez túlzásig vitt kényesség hibáinak egyike; -inkább beleejtené az egész ebédet a tűzbe, semhogy a ruhája -szegélyét bepiszkítsa. Ugyanebből az okból nem akart a kert -felügyeletével sem foglalkozni. A föld piszkosnak tűnik fel neki; -<span class="pagenum"><a name="Page_575" id= -"Page_575">-575-</a></span> a mint meglátja a trágyát, máris azt -képzeli, hogy érzi a szagát.</p> -<p>Ezt a hibát anyja tanításának köszönheti. Az anyja szerint -egyike a nő első kötelességeinek a tisztaság; különleges, -elengedhetetlen, a természettől rárótt kötelesség. Nincs -visszataszítóbb dolog a világon, mint a tisztátalan nő és a -férjnek, a ki ettől undorodik, mindig igaza van. Az anya annyit -prédikált erről a kötelességről leányának gyermekkorától fogva, -annyira megköveteli a tisztaságot a maga személyében, -fehérneműjében, lakásában, munkájában, öltözetében, hogy mindez a -figyelem szokássá válva, elég nagy részét foglalja el idejének és -érvényesül a többi részében is, úgy, hogy csak második gondja jól -tenni, a mit tesz, az első gondja, hogy tisztán tegye.</p> -<p>Mindazáltal mindez nem fajult el hiábavaló szenvelgéssé, sem -elpuhultsággá; a fényűzés elfinomultságának nincs vele semmi dolga. -Szobájába sohasem jut más, mint tiszta víz, nem ismer más -illatszert, mint a virág illatát és a férje sohasem fog édesebbet -belehelni, mint az ő lehelletét. Végül az a figyelem, melyet -külsejére fordít, nem feledteti el, hogy nemesebb gondoknak -tartozik életével és idejével: nem ismeri vagy megveti a testnek -azt a túlzott tisztaságát, a mely bemocskolja a lelket; Zsófia -több, mint tisztálkodó: tiszta.</p> -<p>Mondtam, hogy Zsófia nyalánk. Természetétől fogva az, de a -megszokásnál fogva mértékletes lett, most pedig erényből az. A -lányokkal nem úgy van, mint a fiúkkal, a kiket bizonyos pontig -vezetni lehet a nyalánkságuknál fogva. Ez a hajlam nincs -következmény nélkül a női nemre; nagyon is veszedelmes, hogy -meghagyjuk benne. A kis Zsófia gyermekkorában, ha egyedül ment be -anyja szobájába, nem mindig jött ki belőle üres kézzel és a hűsége -nem állott ki minden próbát, a mi a nyalánkságokat és bonbonokat -illeti. Anyja rajtakapta, megszidta, megbüntette, koplaltatta. -Végre meg tudta győzni, hogy a sok czukor elrontja a fogát és hogy -a sok evéstől széles lesz a dereka. Így tehát Zsófia megjavult, a -mint felnövekedett, más hajlamokat öltött, melyek eltérítették -ettől az alacsony érzékiségtől. A nőkben <span class= -"pagenum"><a name="Page_576" id="Page_576">-576-</a></span> épúgy, -mint a férfiakban, a mint feléled a szív, a nyalánkság többé már -nem uralkodó bűn. Zsófia megőrizte a nemének megfelelő ízlést, -szereti a tejes ételeket és az édességeket, szereti a süteményeket -és csemegéket, de nagyon kevéssé szereti a húst, soha meg nem -kóstolta a bort és az erős likőröket; ezenfelül mindenből nagyon -mértékletesen eszik; a nőknek, a kik nem dolgoznak annyit, mint mi, -nincs szükségük annyi pótlásra. Minden dologban szereti, a mi jó, -és tudja is élvezni, de be tudja érni azzal is, a mi nem jó, a -nélkül, hogy a nélkülözés nehezére esnék.</p> -<p>Zsófiának szelleme kellemes, a nélkül, hogy csillogó volna, -derék, a nélkül, hogy mély volna; olyan szellem, a melyről nem -sokat beszélnek, mert az ember nem talál benne sem többet, sem -kevesebbet, mint önmagában. Mindig azt a szellemet mutatja, a mely -tetszik azoknak az embereknek, a kik szólnak hozzá, habár nem is -nagyon ékes, a szerint a fogalom szerint, melyet a női szellem -kiműveléséről alkotunk magunknak; mert az ő szellemét nem -olvasmányok alakították, hanem csupán az atyjával és anyjával való -beszélgetések, saját elmélkedései és azok a megfigyelések, melyet -abban a kevéske világban tett, a melyet látott. Zsófiában -természettől fogva van vidámság, gyermekkorában pajkos is volt; de -az anyja lassankint gondosan megzabolázta meggondolatlan -természetét, attól félve, hogy egy nagyon hirtelen végbement -változás hamar meg ne tanítsa arra a pillanatra, a mely ezt a -gondoskodást szükségessé teszi. Tehát szerény és tartózkodó lett -még időnek előtte és most, hogy ennek megjött az ideje, könnyebben -esik neki megőrizni a tónust, a melyet fölvett, mint a hogy esnék -fölvenni, a nélkül, hogy okát adná ennek a változásnak. Kedves -dolog látni, hogy néha régi szokása szerint, a melyből még -megmaradt benne valami, átadja magát a gyermekkor élénkségének, -majd aztán hirtelen magába száll, elhallgat, lesüti szemét, -elpirul: a két életkor közti átmeneti időben kell, hogy legyen -valami a kettő közül mindegyikből.</p> -<p>Zsófia nagyon is érzékeny, semhogy megőrizhesse -kedélyhangulatának teljes egyenletességét, de sokkal szelidebb is, -semhogy ez az érzékenysége nagyon sok alkalmatlanságára -<span class="pagenum"><a name="Page_577" id= -"Page_577">-577-</a></span> váljék másoknak; csak egyedül neki -magának okoz kellemetlenséget. Ha csak egyetlen szót szólnak is, a -mely sérti, nem panaszkodik, hanem a szíve túlárad; igyekszik -elmenekülni, hogy kisírhassa magát. Ha az apja vagy az anyja -könnyei közben előhívja és csak egy szót szól is neki, azonnal -előjön játszani és nevetgélni, ügyesen letörülve szemeit és -igyekezve elfojtani zokogását.</p> -<p>Egyáltalában nem mentes a szeszélytől sem; ha kelleténél jobban -átengedi magát hangulatának, ez lázadássá fajul és ekkor ő könnyen -megfeledkezik magáról. De adjatok neki időt, hogy magához térjen és -az a mód, ahogy a hibáját jóvá teszi, csaknem érdemet csinál -belőle. Ha megbüntetik, tanulékony és megalázkodó és látni rajta, -hogy nem annyira a büntetésen, mint a hibáján szégyenkezik. Ha nem -szólnak neki semmit, sohasem mulasztja el hibáját jóvá tenni és -pedig olyan nyiltan és olyan jóakarattal, hogy lehetetlen haragot -tartani vele. Megcsókolná a földet a legalantasabb cseléd előtt, a -nélkül, hogy ez a megalázkodás a legkevésbbé is nehezére esnék és -mihelyt megbocsátottak neki, az öröme és kedveskedése mutatja, -mekkora tehertől könnyebbült meg a szíve. Szóval békével tűri a -másoktól szenvedett igaztalanságokat és örömest teszi jóvá a -magáéit. Ilyen a női nem szeretetreméltó természete, mikor mi még -nem rontottuk meg. A nő arra van teremtve, hogy engedjen a férfinak -és hogy elviselje még az igazságtalanságát is. A fiúkat sohasem -lehet odáig eljuttatni, az ő belső érzésük föltámad és föllázad az -igaztalanság ellen; a természet nem arra alkotta őket, hogy ezt -eltűrjék:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i16">Gravem<br /></span> -<span class="i0">Pelidae stomachum cedere nescii.<a name= -"FNanchor_139" id="FNanchor_139"></a><a href="#Footnote_139" class= -"fnanchor">139)</a><br /></span></div> -</div> -<p>Zsófiának van vallása, de észszerű és egyszerű vallása, kevés -dogmával és még kevesebb ájtatoskodó gyakorlattal, vagyis inkább -nem ismerve egyéb lényeges gyakorlatot, csak az erkölcsöt, egész -életét arra áldozza, hogy jó cselekedettel szolgálja Istent. -Mindazokban a tanításokban, <span class="pagenum"><a name= -"Page_578" id="Page_578">-578-</a></span> melyekben szülei erre a -tárgyra vonatkozólag részesítették, tiszteletteljes -önalárendeléshez szoktatták, mindig ezt mondva neki: «Lányom, ezek -az ismeretek nem a te korodhoz illők; majd a férjed fel fog -világosítani, ha megjön annak az ideje». Egyébiránt hosszadalmas -kegyeskedő beszédek helyett beérték azzal, hogy a példájukkal -prédikáltak neki és ez a példa bele van vésve a szívébe.</p> -<p>Zsófia szereti az erényt; ez a szeretet vált uralkodó -szenvedélyévé. Szereti, mert semmi sincs olyan szép, mint az erény; -szereti, mert az erény teszi a nő dicsőségét és mert az erényes nő -csaknem az angyalokkal egyenlőnek tűnik fel neki; szereti, mint az -igazi boldogság egyetlen útját és mert a tisztességtelen nő -életében nem lát egyebet, csak nyomorúságot, elhagyatottságot, -boldogtalanságot, megrovást és gyalázatot; szereti végül, mert az -erény kedves az ő tiszteletreméltó apjának s gyöngéd és -méltóságteljes anyjának: ők nem érik be azzal, hogy boldogok -erényük által, hanem az ő erénye által is azok akarnak lenni és az -ő saját legfőbb boldogsága az a remény, hogy boldogságot szerezhet -nekik. Mindezek az érzések olyan lelkesedést sugallnak neki, a mely -fölemeli a lelkét és minden apró hajlamát alárendeli ennek a nemes -szenvedélynek. Zsófia tiszta erkölcsű lesz és becsületes utolsó -lehelletéig; erre megesküdött lelke mélyében és pedig olyan időben -esküdött meg, a mikor már érezte mindazt, a mibe egy ilyen eskü -megtartása kerül; akkor esküdött meg, a mikor kötelezettsége alól -fölmenthette volna magát, ha úgy volna alkotva, hogy az érzékei -uralkodjanak fölötte.</p> -<p>Zsófia nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy szeretetreméltó -franczia nő legyen, a ki hideg temperamentumánál és kaczér -hiúságánál fogva inkább ragyogni óhajt, mint tetszeni, a -szórakozást keresi s nem a gyönyört. A szükségérzet, hogy -szeressen, fölemészti; ez teszi szórakozottá és megzavarja a szívét -a mulatságokon: elvesztette régi vidámságát; a bohó játékok többé -már nem az ő számára valók; már nem fél a magány unalmától, hanem -ellenkezőleg, keresi, arra gondol, a ki édessé fogja neki ezt a -magányt tenni; minden közömbös ember terhére van; nem udvarlóra -<span class="pagenum"><a name="Page_579" id= -"Page_579">-579-</a></span> van szüksége, hanem szerelmesre, jobban -szeret egyetlenegy becsütetes embernek tetszeni és annak mindig -tetszeni, mint kihívni a maga számára a világ -tetszésnyilvánításait, a melyek egy napig tartanak és másnap -gúnykiáltássá válnak.</p> -<p>A nőknek hamarabb kialakul az ítéletük, mint az embereknek; -védelmi helyzetben lévén csaknem gyermekkoruktól fogva és nehezen -megőrizhető zálog lévén rájuk bízva, szükségképen hamarabb ismerik -meg a jót és a rosszat. Zsófia koraérett mindenben, mert a -temperamentuma ráviszi, hogy az legyen s az ő ítélete is hamarabb -kialakul, mint a vele egykorú többi leányoké. Ebben nincs semmi -nagyon rendkívüli; az érettség nem mindenütt egyenlő ugyanabban az -életkorban.</p> -<p>Zsófia ismeri a maga nemének és a miénknek a kötelességeit és a -jogait. Ismeri az emberek hibáit és a nők bűneit, ismeri a jellemző -tulajdonságokat és az ellenkező erényeket és valamennyi bele van -vésve szíve mélyébe. Nem lehet magasabb fogalom a tisztességes -asszonyról, mint a melyet ő alkotott magának róla és ez a fogalom -nem riasztja vissza; de több elégültséggel gondol a tisztességes -emberre, az érdemes emberre; érzi, hogy ennek az embernek van -teremtve, hogy méltó hozzá, hogy viszonozni tudja neki a -boldogságot, melyet tőle nyerni fog; érzi, hogy tudni fogja -felismerni: csak arról van szó, hogy megtalálja.</p> -<p>A nők a férfiak érdemének természetes bírái, mint a hogy a -férfiak a nők érdemeiéi: ez az ő kölcsönös joguk és az egyik is, a -másik is tudatával van. Zsófia ismeri ezt a jogot és él vele, de -azzal a szerénységgel, a mely ifjúságához, tapasztalatlanságához, -helyzetéhez illik; csak olyan dolgokról ítél, a melyek fogalma -körébe esnek és csak akkor ítél róluk, a mikor ez az ítélet valami -hasznos tanulság kifejtésére szolgál. A távollevőkről csak a -legnagyobb körültekintéssel ítél, különösen a nőkről. Azt gondolja, -hogy a nőket a saját nemükről való beszéd teszi rossznyelvűekké és -gúnyolódókká; a míg a férfiakra szorítkozik a beszédük, mind csak -méltányosak. Zsófia tehát a férfiakra szorítkozik. A mi a nőket -illeti, sohasem szól róluk máskép, minthogy annyi jót mondjon, a -mennyit tud; azt tartja, ezzel a tisztességgel <span class= -"pagenum"><a name="Page_580" id="Page_580">-580-</a></span> -tartozik a nemének; és azokról, a kikről nem tud semmi jót mondani, -nem szól egyáltalán semmit – és ez is eléggé érthető.</p> -<p>Zsófiának kevés jártassága van a társaságban, de lekötelező, -figyelmes és mindenbe, a mit tesz, bizonyos bájt visz bele. A -szerencsés természet többet tesz nála, mint a sok mesterkedés. Van -benne bizonyos udvariasság, a mely nem ragaszkodik formulákhoz, a -mely nincs alávetve divatoknak, a mely nem változik a divattal, a -mely nem tesz semmit szokásszerüen, hanem a mely a tetszés igazi -vágyából ered és tetszik is. Nem tudja a köznapi bókokat és nem is -talál ki válogatottabbakat; nem mondja, hogy nagyon le van -kötelezve, hogy nagyon megtisztelik, hogy kérem, ne fáradjanak stb. -Még kevésbbé jut eszébe frázisokat csinálni. A figyelmességre, a -szokásszerű udvariasságra meghajlással felel vagy egyszerűen azt -mondja: köszönöm, de ez a szó az ő szájában fölér sok mással. Igazi -szolgálatért a szívét szólaltatja meg és ez nem üres udvarias -szólamokat mondat vele. Sohasem engedte, hogy a franczia divat -alávesse a nyegléskedés igájának, mint pl. hogy mikor az egyik -szobából a másikba megy, rátámaszkodjék egy hatvan éves ember -karjára, a kit inkább ő szeretne támogatni. Ha pedig valami -beillatszerezett piperkőcz ajánlja fel neki ezt a tolakodó -szolgálatot, a lépcsőn hagyja a szolgálatkész urat és két lépéssel -felszökell szobájába, azt mondva neki, hogy ő nem sánta. Úgy is -van: bár nem épen magas termetű, sohasem kivánt magassarkú czipőt: -elég szép a lába, hogy ellegyen nélküle.</p> -<p>Nemcsak hogy tiszteletteljesen hallgat asszonyok között, hanem -még a nős vagy nálánál sokkal idősebb férfiak között is; mindig -csak engedelmességből foglal helyet fölöttük és a mint csak lehet, -alattuk keres helyet magának, mert tudja, hogy a kor jogai előtte -járnak a nem jogainak; mert a bölcseség föltevése szól mellettük, a -melyet mindenek előtt tiszteletben kell tartani.</p> -<p>A vele egykorú fiatalemberekkel máskép áll a dolog; más hangra -van szüksége, hogy imponáljon nekik és el is tudja találni ezt a -hangot, a nélkül, hogy felhagyna a hozzá <span class= -"pagenum"><a name="Page_581" id="Page_581">-581-</a></span> illő -szerény modorral. Ha azok a fiatalemberek maguk is szerények és -tartózkodók, szívesen megőrzi velük a szeretetreméltó fiatalos -bizalmasságot; ártatlansággal teli társalkodásuk fecsegő, de -illedelmes; ha komolyakká válnak, akkor azt kívánja, hogy -beszédüknek legyen valami hasznos tanulsága; ha együgyűségekbe -fajulnak, hamar abbahagyatja velük, mert mindenek felett megveti az -udvariaskodás üres szólásmódját, mint a mely nagyon sértő nemére -nézve. Jól tudja, hogy az a férfi, a kit ő keres, nem tud ezen a -nyelven és sohasem tűri el szándékosan mástól azt, a mi nem illik -ahhoz, a kinek jellemét szívébe nézve hordja. Az a magas vélemény, -melylyel neme jogairól bír, lelkének büszkesége, melyet érzéseinek -tisztasága szerez neki, erényének annál az erélyénél fogva, melyet -magamagában érez és a mely tiszteletreméltóvá teszi őt a saját -szemében, felháborodással hallgatja azokat az édeskés fecsegéseket, -melyekkel mulattatni akarják. Nem fogadja őket nyilvánvaló -haraggal, hanem gúnyos helyesléssel, a mely zavarba hoz, vagy hideg -hanggal, a melyre az illető nincs elkészülve. Ha egy szép piperkőcz -kitálalja előtte udvariaskodásait, elmésen dicsérgeti elmésségét, -szépségét, bájait, annak a boldogságát, a ki neki tetszhetik, ő -képes rá, hogy félbeszakítsa, udvariasan mondva neki: «Uram, attól -félek, nekem mindezt jobban kell tudnom; ha nincs egymásnak -érdekesebb mondanivalónk, azt hiszem, ezzel végét vethetjük -beszélgetésünknek». Ezeket a szavakat mély meghajlással kísérni és -aztán egyszerre csak a faképnél hagyni őt, nála csak egy pillanat -műve. Kérdezzétek meg a fiatal uracskákat, hogy könnyű dolog-e -sokáig jártatni a szájukat egy ilyen félrecsavart eszű -lánynyal.</p> -<p>Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem szereti nagyon, ha -dícsérik, föltéve, hogy ezt őszintén teszik és hogy elhiheti, hogy -csakugyan azt gondolják róla, a mit mondanak neki. Hogy valaki -olyannak tünjék fel előtte, a ki méltányolja az erényeit, ahhoz az -kell, hogy az illetőnek magának is legyenek erényei. A -megbecsülésen alapuló hódolat hízeleghet büszke szívének, de -mindenféle gáláns szószátyárkodást már eleve visszautasít; Zsófia -nem arra termett. <span class="pagenum"><a name="Page_582" id= -"Page_582">-582-</a></span> hogy mindenféle lézengők rajta -gyakorolják apró tehetségeiket.</p> -<p>Az ítéletnek ekkora érettségével és minden tekintetben úgy -alakulva, mint egy húsz éves leány, Zsófiával tizenöt éves korában -szülei már nem fognak gyermekként bánni. Alighogy észreveszik rajta -az ifjúság első nyugtalanságát, mielőtt még elharapóznék, sietni -fognak elejét venni; gyöngéden és okosan fognak vele beszélni. A -gyöngéd és okos beszéd megfelel korának és jellemének. Ha ez a -jellem olyan, a milyennek én képzelem, miért ne szólhatna hozzá az -apja körülbelül ilyesformán:</p> -<p>«Zsófia, most már nagy lány vagy, de az ember nem azért lesz -azzá, hogy örökké az maradjon. Mi azt akarjuk, hogy boldog légy; a -magunk érdekében akarjuk, mert a mi boldogságunk a tiédtől függ. A -becsületes leány boldogsága, hogy boldogságára legyen egy -becsületes embernek: arra kell tehát gondolnunk, hogy férjhez -adjunk és pedig idejekorán kell arra gondolnunk, mert a házasságtól -függ az élet sorsa és az embernek soha sincs túlságos sok ideje, -hogy erre gondoljon.</p> -<p>Semmi sem nehezebb, mint egy jó férj megválasztása; legfeljebb -talán egy jó asszony megválasztása. Zsófia, te ilyen ritka asszony -leszel, te leszel életünk dicsősége és öreg napjaink boldogsága; de -bármily erényekkel vagy is megáldva, a földön még mindig akadnak -férfiak, a kiknek náladnál is több az erényük. Nincs köztük egy -sem, a kinek ne válnék becsületére, ha az övé vagy és vannak köztük -sokan, a kik még nagyobb becsületedre válnának te neked. Most arról -van szó, hogy a közül a sok közül találni kell egyet, a ki neked -megfelel, aztán ezt megismerni és megismertetni magadat vele.</p> -<p>A házasság legnagyobb boldogsága annyiféle körülmény -összetalálkozásától függ, hogy bolondság ezeket mind egyesíteni -akarni. Első sorban a legfontosabbakat kell, hogy biztosítsa -magának az ember; ha aztán megvan a többi is, az ember hasznára -számítja ezeket is; ha hiányzanak, túlteszi magát rajtuk. A földön -nincs tökéletes boldogság; de a szerencsétlenségek legnagyobbika, -melyet azonban mindig <span class="pagenum"><a name="Page_583" id= -"Page_583">-583-</a></span> ki lehet kerülni, az, ha az ember saját -hibájánál fogva boldogtalan.</p> -<p>Vannak a körülményeknek természetes összetalálkozásai, vannak -olyanok, a melyek az intézményekből folynak és vannak olyanok, -melyek csak épen az előítéletektől függnek. A két utóbbi fajtának -megítélésére a szülők hivatottak, az elsőére egyedül a gyermekek. -Azokban a házasságokban, melyek az apák akarata folytán jönnek -létre, csupán csak az intézményeken és az előítéleteken alapuló -körülmények szerint igazodnak; nem az egyéneket házasítják össze, -hanem helyzetüket és vagyonukat; de minden megváltozhatik, csak az -egyéniségek maradnak meg mindig, mindenhova velük mennek az -illetőkkel; akárhogy határoz is a sors, csakis az egyéni viszonyok -által lehet a házasság boldog vagy boldogtalan.</p> -<p>Anyád előkelő volt, én gazdag voltam; ezek voltak az egyedüli -szempontok, melyek szüleinket arra vitték, hogy összeházasítsanak -bennünket. Én elvesztettem a vagyonomat, anyád elvesztette az -előkelő nevét: most, hogy a családja megfeledkezett róla, mit ér -neki, hogy nagyúri kisasszonynak született? Balszerencsénkben -szívünk egyetértése megvigasztalt minket mindenért; ízlésünk -egyformaságánál fogva választottuk ezt a visszavonult életet; itt -boldogan élünk szegénységünkben, kárpótoljuk egymást mindenért. -Zsófia a mi közös kincsünk, áldjuk az eget, hogy ezt megadta nekünk -és hogy a többit vette el. Lásd, gyermekem, hogy vezetett minket a -Gondviselés: azok a tekintetek, melyeknél fogva összeházasodtunk, -eltüntek s csak azoknál fogva vagyunk boldogok, a melyeket nem is -vettünk számításba.</p> -<p>A házasok dolga, hogy összetörődjenek. A kölcsönös hajlam kell, -hogy első kapcsuk legyen: a szemük, a szívük kell, hogy legyen az -első vezetőjük, mert valamint első kötelességük, mikor már -egyesülve vannak, hogy szeressék egymást és mert nem csupán tőlünk -függ, hogy szeretjük vagy nem szeretjük-e egymást, ez a kötelesség -szükségszerűen magával hoz egy másikat s ez az, hogy kezdjük a -szereteten, mielőtt egyesülnénk. Ez a természet joga, a melyet -semmi sem vitathat el: azok, a kik annyi polgári törvénynyel -<span class="pagenum"><a name="Page_584" id= -"Page_584">-584-</a></span> korlátozták, több tekintettel voltak a -látszólagos rendre, mint a házasság boldogságára és a polgárok -erkölcsére. Látod, Zsófiám, hogy nem prédikálunk neked nehéz -morált. Nem irányul egyébre, minthogy a magad urává tegyen és hogy -a férjed megválasztása mirólunk terád háruljon át.</p> -<p>Miután megmondtuk az okainkat, hogy miért hagyjuk meg teljes -szabadságodat, illő, hogy a te okaidról is szóljunk, hogy okosan -élj velük. Lányom, te jó és okos vagy, van benned egyenesség és -jámborság, megvannak azok a tehetségeid, melyek a tisztességes -asszonyhoz illenek és nem vagy kellemességek nélkül való sem; de -szegény vagy. Megvannak a legtöbb becsülésre méltó javaid, de -nincsenek meg azok, melyeket a legnagyobbra szoktak becsülni. Az -után kívánkozz csak tehát, a mit elérhetsz és becsvágyadat ne a -magad ítéletéhez, sem a miénkhez igazítsd, hanem az emberek -véleményéhez. Ha nem volna másról szó, csak az érdemek -egyenlőségéről, nem tudnám, hol szabjunk határt reményeidnek. De ne -táplálj társaidnál magasabb reményeket és ne felejtsd el, hogy -sorsod a legalsó rangban van. Hozzád méltó férfi nem veszi ugyan -akadályszámba ezt az egyenlőtlenséget, de akkor neked kell -megtenned, a mit ő nem tesz meg. Zsófiának az anyja példáját kell -követnie és csak olyan családba szabad belépnie, a mely -megtisztelésszámba veszi őt. Te nem láttad gazdagságunkat, -szegénységünk idején születtél; édessé tetted nekünk ezt a -szegénységet és panasz nélkül osztottad meg velünk. Hidd meg nekem, -Zsófia, ne keresd azokat a javakat, a melyekért áldjuk az eget, -hogy megszabadított minket; csak akkor élveztük a boldogságot, -mikor elvesztettük a gazdagságot.</p> -<p>Sokkal szeretetreméltóbb vagy, semhogy meg ne tessél senkinek és -a szegénységed nem olyan, hogy egy becsületes embernek terhére -válj. Járni fognak utánad és pedig talán olyan emberek is, a kik -nem méltók hozzád. Ha olyanoknak mutatják magukat előtted, a -milyenek, meg fogod ítélni, hogy mit érnek; minden nagyzolásuk nem -soká lesz rád benyomással, de ha jó is az ítéleted és ha fel tudod -is ismerni az érdemet, nincs elegendő tapasztalatod és nem -<span class="pagenum"><a name="Page_585" id= -"Page_585">-585-</a></span> tudod, mennyire képmutatók tudnak lenni -az emberek. Egy ügyes gazember kitanulmányozhatja az ízlésedet, -hogy elcsábítson és olyan erényeket tetethet előtted, a melyek -nincsenek meg benne. Vesztedre lesz, Zsófia, mielőtt észrevennéd és -csak azért fogod felismerni tévedésedet, hogy megsirasd. Minden -csapdák legveszedelmesebbike és az egyedüli, melyet az ész nem tud -kikerülni, az érzékek csapdája; ha valaha oly szerencsétlen lessz, -hogy beleesel, nem fogsz többé csak illuziókat és agyrémeket látni, -szemed megigéződik, ítéleted megzavarodik, akaratod megbomlik, még -a tévedése is kedves lesz neked és ha fel tudnád is ismerni, nem -fogsz akarni szabadulni tőle. Lányom, átengedlek Zsófia okos -belátásának, de nem engedlek át szíve hajlamának. A míg hidegvérű -maradsz, maradj a magad ura de a mint szerelembe esel, engedd át -anyádnak a rólad való gondoskodást.</p> -<p>Olyan megegyezést ajánlok neked, a mely mértéke becsülésünknek -és helyreállítja köztünk a természetes rendet. A szokás az, hogy a -szülők választják ki a leány férjét és csak a forma kedvéért -kérdezik meg őt. Mi magunk közt az ellenkezőjét fogjuk tenni; te -fogsz választani és tőlünk kérsz tanácsot. Használd jogodat, -Zsófia, használd szabadon és okosan. A férjnek, a ki neked -megfelel, a te választásod s nem a miénk szerintinek kell lennie, -de a mi dolgunk megítélni, hogy nem tévedsz-e a körülmények -dolgában és hogy nem teszed-e, a nélkül, hogy tudnád, az -ellenkezőjét annak, a mit akarsz. A születés, a vagyon, a rang és a -közvélemény nem fognak szerepet játszani okaink között. Válassz -becsületes embert, a kinek egyénisége tetszik neked és a kinek -jelleme megfelel neked; bárki legyen is máskülönben, elfogadjuk -vőünkül. Vagyona mindig elegendő nagy lesz, ha van karja, jó -erkölcse és ha szereti a családját. Rangja mindig elég fényes lesz, -ha erénynyel nemesíti meg. Mit bánjuk, ha megró is az egész világ? -Mi nem a közvélemény helyeslését keressük, nekünk elég a te -boldogságod.»</p> -<p>Olvasóim, én nem tudom, milyen hatást tenne az ilyen beszéd a ti -módotok szerint nevelt lányokra. A mi Zsófiát <span class= -"pagenum"><a name="Page_586" id="Page_586">-586-</a></span> illeti, -ő nem tud rá szavakkal felelni; a szégyenkezés és a meghatottság -nem engedi, hogy könnyen ki tudja magát fejezni, de abban biztos -vagyok, hogy ez a beszéd szívébe bevésve marad egész életén át és -ha egyáltalán lehet számítani emberi elhatározásra, akkor bizton -számítani lehet arra, a melyet ez a beszéd fogantat meg benne: hogy -méltó lesz szülei becsülésére.</p> -<p>Vegyük fel a legrosszabb eshetőséget és tulajdonítsunk neki -forró véralkatot, a mely kinossá teszi neki a hosszú várakozást; -azt mondom, hogy ítélete, ismeretei, ízlése, gyöngédsége és -mindenek fölött azok az érzések, melyekből szíve gyermekkorától -fogva táplálkozott, szembe fognak állítani az érzékek hevességével -egy olyan ellensúlyt, a mely elegendő lesz arra, hogy az érzékeket -legyőzze vagy legalább hogy sokáig ellenálljon nekik. Inkább -meghalna helyzete martirjául, minthogy boldogtalanná tegye szülőit -s érdemetlen emberhez menjen nőül és kitegye magát a szerencsétlen -házasságnak. Maga az a szabadság, melyet kapott, sem lesz egyébre -való, mint hogy újabb lendületet adjon szívének és -aggodalmaskodóbbá tegye ura megválasztásában. Egy olasz nő -temperamentuma és egy angol nő érzékenysége mellett, hogy féken -tartsa szívét és érzékeit, megvan benne egy spanyol nő büszkesége, -a ki még mikor szeretőt keres is, nem találja meg olyan egykönnyen -azt, a kit magához méltónak ítél.</p> -<p>Nem mindenki tudja megérezni, mekkora lendületet tud adni a -becsületes dolgok szeretete a léleknek és mekkora erőt találhat az -ember magamagában, mikor őszintén erényes akar lenni. Vannak -emberek, a kiknek minden, a mi nagy, agyrémnek tünik fel és a kik -alacsony és hitvány eszükjárásával sohasem fogják megérteni, hogy -mire képes az emberi szenvedélyek fölött az erénynek még a bolond -túlzása is. Az ilyen emberekkel csak példákban kell beszélni; annál -rosszabb rájuk nézve, ha ragaszkodnak hozzá, hogy tagadják őket. Ha -ezeknek azt mondanám, hogy Zsófia nem képzeletbeli alak, hogy csak -a neve az én leleményem, hogy nevelése, erkölcsei, jelleme, még a -külseje is valóságban létezett és hogy emlékezete még ma is -könnyeibe <span class="pagenum"><a name="Page_587" id= -"Page_587">-587-</a></span> kerül egy egész tiszteletreméltó -családnak, kétségkívül nem hinnék el; de elvégre mit koczkáztatok -vele, ha kitérések nélkül folytatom egy Zsófiához annyira hasonló -leány történetét, hogy ez a történet az övé lehetne, a nélkül, hogy -meg kellene lepődni rajta? Akár igaznak tartják ezt a történetet, -akár nem, az nem sokat számit; ha úgy tetszik, képzelt dolgokat -meséltem, de mindenesetre megmagyaráztam módszeremet és -mindenesetre közelebb jutottam czélomhoz.</p> -<p>A fiatal leányban, olyan temperamentum mellett, mint a milyennel -Zsófiát felruháztam, megvoltak egyébiránt mindazok az egyező -tulajdonságok, a melyek révén megérdemelhette volna ezt a nevet, a -melyet meg is hagyok neki. Azután a beszélgetés után, melyet az -imént elmondtam, apja és anyja, abban a véleményben lévén, hogy -aligha akadhat házassági alkalom abban a faluban, a melyben laknak, -elküldték őt télire a városba egy nagynénjéhez, a kit titokban -beavattak ennek az utazásnak a czéljába; mert a büszke Zsófia lelke -mélyén azt a nemes büszkeséget hordta magában, hogy -győzedelmeskedni tud önmagán és bármi szüksége van férjre, inkább -leányfővel hal meg, semhogy elszánja magát, hogy elmegy férjet -keresni.</p> -<p>Nagynénje, hogy eleget tegyen a szülők óhajtásának, bemutatta a -leányt a családokban, elvitte társaságokba, mulatságokra, -megmutatta neki a világot, vagyis jobban mondva, a világnak őt, -mert Zsófia keveset törődött mindezzel a zenebonával. Mégis észre -lehetett venni, hogy nem kerüli a kellemes formájú fiatalembereket, -ha illedelmeseknek és szerényeknek látszanak. Sőt a tartózkodásában -volt valami művészet, a melylyel magához vonzotta őket s a mely -meglehetősen hasonlított a kaczérsághoz; de miután -kétszer-háromszor mulatott velük, visszahúzódott tőlük. Annak a -fölényes modornak, a mely úgy tünt fel, hogy elfogadja a -hódolatokat, alázatosabb magatartást és elriasztóbb udvariasságot -tett azonnal a helyébe. Mindig résen állott s nem adta nekik többé -a legcsekélyebb alkalmat, hogy bármi csekély szolgálatot tegyenek -neki. Ezzel eléggé megmondta nekik, hogy nem akar választottjuk -lenni.</p> -<p>Az érzékeny szívek sohasem szerették a zajos szórakozásokat, -<span class="pagenum"><a name="Page_588" id= -"Page_588">-588-</a></span> azoknak az embereknek üres és meddő -boldogságát, a kik nem éreznek semmit és azt hiszik, hogy ha -elkápráztatják az életüket, ez annyit tesz, hogy élvezik. Zsófia -nem találva meg azt, a mit keresett és elcsüggedve, hogy így -megtalálhassa, megunta a várost. Gyöngéden szerette szüleit, semmi -sem kárpótolta őt értük, semmi sem tudta őket elfeledtetni, jóval a -hazatérésére megállapított idő előtt ment haza hozzájuk.</p> -<p>Alighogy újra belefogott tennivalóiba az apai házban, -észrevették rajta, hogy bár magaviselete nem változott, egészen más -lett a kedélyhangulata. Szórakozott lett és türelmetlen, szomorú -volt és álmadozó, el-elrejtőzött, hogy kisírja magát. Eleinte azt -hitték, hogy szerelmes és e miatt szégyenkezik; szóvá tették a -dolgot előtte, de tiltakozott a föltevés ellen. Fogadkozott, hogy -nem ismerkedett meg senkivel, a ki a szívét megillethette volna. -Zsófia pedig nem szokott hazudni.</p> -<p>Mindazáltal lankadtsága folyton fokozódott és az egészsége is -kezdett hanyatlani. Anyja, nyugtalankodva e miatt a változás miatt, -végre elhatározta, hogy végére jár az okának. Négyszemközt beszélt -vele és kiárasztotta rá azokat a kedveskedő szavakat és -ellenállhatatlan beczézgetéseket, melyeket egyedül csak az anyai -gyöngédség tud alkalmazni. «Édes lányom, te, a kit a szívem alatt -hordoztam és a kit szüntelenül a szívemben hordozok most is, öntsd -bele szíved titkait anyád ölébe. Micsoda titkok azok, melyeket egy -anya ne tudhatna? Kinek fájnak a te fájdalmaid, ki osztozik bennük, -ki akarja őket enyhíteni, ha nem az apád és én? Ah, gyermekem, azt -akarod, hogy belehaljak a te fájdalmadba, a nélkül, hogy ismerném?» -A fiatal leány egyáltalán nem rejtegette bánatát anyja előtt s nem -is kívánt jobbat, mint hogy vigasztalóját és bizalmasát találja -benne, de a szégyenkezés nem engedte beszélni és a szerénysége nem -talált szavakat egy ilyen hozzá annyira méltatlan állapot -leírására, mint a milyen az a felindulás, a mely megzavarta -érzékeit, akárhogy küzdött ellene. Végre a szégyenkezése lett az -árulója az anyja előtt, a ki erre kicsikarta belőle a megalázó -vallomást. Egyáltalán nem halmozta el igazságtalan <span class= -"pagenum"><a name="Page_589" id="Page_589">-589-</a></span> -szemrehányásokkal, sőt vigasztalta, bánkódott miatta és megsiratta. -Sokkal okosabb volt, semhogy bűnéül rótta volna fel azt a bajt, -melyet épen az erénye tett olyan keservessé. De minek -szükségtelenül elviselni egy bajt, a melynek orvoslása olyan könnyű -és jogosult? Mért nem élt azzal a szabadsággal, melyet adtak neki? -Mért nem fogadott el valakit férjéül? Mért nem választott? Nem -tudta-e, hogy a sorsa csak tőle magától függ és hogy bármilyen is a -választása, helyben fogják hagyni, miután nem is képes mást, mint -tisztességes embert választani. Beküldték a városba, nem akart ott -maradni; több kérője kinálkozott, visszautasította valamennyit. -Mire vár tehát? Mit akar? Micsoda megmagyarázhatatlan -ellenmondás!</p> -<p>A válasz egyszerű volt. Ha nem volna egyébről szó, hogy támasza -legyen, a míg fiatal, a választás azonnal megvolna; de egész életre -való urát nem olyan könnyű megválasztani és miután ezt a két -választást nem lehet elkülöníteni, tehát várakozni kell és gyakran -elvesztegetni ifjúságát, mielőtt megtalálná azt a férfit, a kivel -el akarja tölteni életét. Ebben a helyzetben volt Zsófia; szüksége -volt szerelmesre, de ennek a szerelmesnek férjnek kell lennie és -olyan szívnek, a milyen az ő szívének kell; az egyiket ép oly nehéz -megtalálni, mint a másikat. Mindazok a fiatal emberek, bármily -csinosak, nem egyeztek meg vele semmi egyébben, mint életkorban, a -többi megegyezések mindig hiányoztak belőlük; felületes szellemük, -hiúságuk, beszédmódjuk, mértéktelen erkölcseik, léha majmolásuk -elvette tőlük a kedvét. Férfit keresett és csak majmokat talált; -lelket keresett és nem talált.</p> -<p>Mily boldogtalan vagyok! mondta anyjának; szükségem van -szerelemre és nem látok semmit, a mi tetszenék nekem! A szívem -visszautasítja mindazokat, a kik az érzékeimet vonzzák. Nem látok -köztük egyet sem, a ki ne keltene bennem vágyakat és egyet sem, a -ki vissza ne taszítaná vágyaimat: a becsülés nélküli vonzalom nem -lehet tartós. Oh, nem ez az az ember, a ki Zsófiádnak kell! Ennek -kedves mintaképe nagyon is bele van vésve jó előre a lelkébe. Csak -ezt tudja szeretni, csak őt tudná boldoggá tenni, csak <span class= -"pagenum"><a name="Page_590" id="Page_590">-590-</a></span> egyedül -vele tudna boldog lenni. Inkább eleped és örökké kínlódik magával, -inkább boldogtalanul és hajadonul hal meg, mint kétségbeesve olyan -férfi mellett, a kit nem szeret és a kit szintén boldogtalanná -tenne; jobb nem lenni, mint csak azért lenni, hogy szenvedjen az -ember.</p> -<p>Anyját meglepték ezek a különösségek és sokkal bizarrabbaknak -találta őket, semhogy valami rejtelmességet ne keresett volna -bennük. Zsófia nem volt sem szenvelgő, sem nevetséges. Hogy -juthatott hozzá ez a túlzott kényeskedés, ő hozzá, a kit semmire -sem tanítottak jobban gyermekkorától fogva, mint arra, hogy -alkalmazkodjék azokhoz az emberekhez, a kikkel élnie kell és hogy -erényt csináljon a szükségességből? A szeretetreméltó embernek az a -mintaképe, a mely annyira megbűvölte és a mely oly gyakran -visszatért beszélgetéseiben, arra a föltevésre vezette az anyját, -hogy ennek a szeszélynek van valami más alapja, melyet ő még nem -tud és hogy Zsófia nem mondott el neki mindent. A boldogtalan -leányban túláradt a titkos bánat és nem kívánt egyebet, mint hogy -könnyítsen a szívén. Az anyja faggatta; ő habozott, végre megadta -magát és szó nélkül kimenve egy pillanat múlva egy könyvvel a -kezében tért vissza. «Sirasd meg a lányodat, a bánatára nincs ír, -könnyeit nem lehet fölszárítani. Ha tudni akarod az okát, itt van» -– mondta a könyvet az asztalra vetve. Az anya fogta a könyvet és -felütötte: Telemachus kalandjai voltak.<a name="FNanchor_140" id= -"FNanchor_140"></a><a href="#Footnote_140" class= -"fnanchor">140)</a> Kezdetben nem értett semmit ebből a rejtélyből; -kérdések és homályos feleletek nyomán végre rájött, könnyen -képzelhető meglepetéssel, hogy leánya Eucharisnak a -vetélytársa.</p> -<p>Zsófia szerelmes volt Telemachusba és olyan szenvedélylyel -szerette, melyből semmi sem birta kigyógyítani. Az apja és az -anyja, a mint megtudták rajongását, nevettek rajta és azt hitték, -okos intelmekkel el tudják tőle téríteni. Tévedtek: az okosság nem -volt teljesen az ő részükön; Zsófiának is megvolt a maga esze és -tudta is érvényesíteni. Hányszor elhallgattatta őket, a saját -érveiket fordítva ellenük, megmutatva neki, hogy az egész bajt ők -idézték <span class="pagenum"><a name="Page_591" id= -"Page_591">-591-</a></span> elő, hogy nem az ő korából való férfiú -számára valónak formálták őt; neki szükségszerűen vagy magára kell -öltenie férje gondolkodása módját vagy ő bele oltani a magáét; hogy -az első módot lehetetlenné tették számára azzal a módszerrel, a -hogy nevelték, a másik pedig épen az, a melyet keres. Adjatok nekem -– mondotta – az én elveimmel eltelt férfit, vagy olyat, a kit én -vezethetek s akkor hozzámegyek nőül. De addig miért korholtok? -Sajnáljatok. Boldogtalan vagyok, nem pedig bolond. Vajjon az -akarattól függ-e a szív? Nem maga apám mondotta-e ezt? Az én -hibám-e, ha olyat szeretek, a ki nincs? Nem vagyok álomlátó; nekem -nem herczeg kell, nem is Telemachust keresem, tudom, hogy ő csak -képzelet műve. Olyasvalakit keresek, a ki hozzája hasonlít. És -miért ne létezhetnék ez a valaki, mikor én létezem, én, a ki az -övéhez annyira hasonló szívűnek érzem magam? Nem, ne alacsonyítsuk -le ennyire az emberiséget, ne gondoljuk, hogy a szeretetreméltó és -erélyes ember csak agyrém. Van, él, talán keres is engem, keres egy -lelket, a mely őt szeretni tudná. De ki ő? Hol van? Nem tudom; -egyik sem ő azok közül, a kiket ismerek és kétségkívül egyik sem -azok közül, a kiket ismerni fogok. Oh anyám, mért tetted számomra -túlságosan szeretetreméltóvá az erényt! Ha csak az erényt tudom -szeretni, ez inkább a te hibád, mint az enyém.</p> -<p>Elmondjam-e ezt a szomorú dolgot a katasztrófáig? Szóljak-e a -hosszú vitákról, melyek a katasztrófát megelőzték? Leírjam-e a -sodrából kihozott anyát, a ki szigorúsággá változtatta előbbi -beczézgetését? Megmutassam-e a fölingerült apát, a ki -megfeledkezett előbbi igéreteiről és a legerényesebb leánynyal úgy -bánt, mint valami bolonddal? Rajzoljam-e végül a boldogtalan -leányt, a ki csak annál jobban ragaszkodott agyréméhez, mert -üldözéseket kellett miatta szenvednie s lassú lépésekkel halad a -halál felé és abban a pillanatban száll sírjába, mikor azt hiszik, -az oltárhoz vonszolhatják? Nem, ezt a gyászos tárgyat mellőzöm. Nem -szükséges olyan messzire mennem, hogy – azt hiszem – elég meggyőző -példával mutassam meg, hogy azoknak az előitéleteknek ellenére, -melyek a kor erkölcseiből erednek, <span class="pagenum"><a name= -"Page_592" id="Page_592">-592-</a></span> a becsületesség és -szépség lelkesedése semmivel sem idegenebb a nőktől, mint a -férfiaktól és hogy nincs semmi, a mit a természet vezetése alatt el -ne érhetnénk náluk ép úgy, mint nálunk.</p> -<p>Itt most félbeszakítanak és megkérdik tőlem, vajjon a természet -írja-e nekünk elő, hogy annyi mértéktelen vágyunkat elfojtsuk. Én -azt felelem, hogy nem, de nem is a természet olt belénk annyi -mértéktelen vágyat. Mert mindaz, a mi nem a természettől való, -ellene való; ezt már ezerszer bebizonyítottam.</p> -<p>Adjuk oda Emilünknek Zsófiáját; támaszszuk fel ezt a -szeretetreméltó leányt, hogy kevésbbé élénk képzelődést és -boldogabb végzetet adjunk neki. Mindennapi nőt akartam festeni, de -fenkölt lelket igyekezve neki adni, megzavartam az elméjét; magam -vezettem magamat tévútra. Térjünk vissza ösvényünkre. Zsófiának -csak jó természete van mindennapi lélekben; mindaz, a mivel többje -van a többi nőknél, a nevelés eredménye.</p> -<p>Föltettem magamban, hogy ebben a könyvben megmondok mindent, a -mit tenni lehet, mindenkinek választást engedve arra nézve, a mi -neki való, abból, a mi hasznosat mondtam. Kezdetben az volt a -szándékom, hogy eleitől fogva nevelek Emilnek hitestársat s az -egyiket a másik számára s mindkettőt együtt nevelem fel. De -gondolkodva a dolgon azt találtam, hogy mindezek az időnek előtte -való rendelkezések czéljuk tévesztettek és hogy képtelen dolog két -gyermeket egyesíteni, mielőtt tudhatná az ember, hogy ez az -egyesülés a természet rendjén alapszik-e és hogy megvan-e köztük a -körülményeknek az az egyezése, a mely ehhez az egyesüléshez -szükséges. Nem szabad összeelegyíteni azt, a mi a vad állapotban -természetes, azzal, a mi a társadalmi állapotban természetes. Az -előbbi állapotban minden nő megfelel minden férfinak, mert az -egyiknek is, a másiknak is még csak kezdetleges és közös az alkata; -az utóbbiban minden jellem a társadalmi intézmények által lévén -kifejlesztve és minden szellemnek meglévén a maga saját és -meghatározott formája, nemcsak a nevelés által, hanem a -természetesnek és a nevelésnek jól vagy rosszúl <span class= -"pagenum"><a name="Page_593" id="Page_593">-593-</a></span> -elrendezett egyezése által, csak akkor lehet őket összekapcsolni, -ha egymás mellé állítjuk őket, hogy meglássuk, megfelelnek-e -egymásnak minden tekintetben vagy legalább is, hogy előnyt adjunk -annak a választásnak, a mely a legtöbb ilyen kapcsolatot adja.</p> -<p>A baj az, hogy a jellemek kifejlődése közben a társadalmi -helyzet elválasztja a rangokat és hogy ezek a meghatározások nem -lévén egymáshoz hasonlók, mennél jobban elválasztjuk az életbeli -helyzeteket, annál jobban összeelegyítjük a jellemeket. Abból -származnak a balul sikerült házasságok és mindazok a -rendellenességek, melyek ebből erednek; ebből látni, nyilvánvaló -következtetés útján, hogy mennél jobban távolodunk az -egyenlőségtől, annál jobban megváltoznak a természetes érzések; -mennél jobban megnövekszik a nagyok távolsága a kicsinyektől, annál -jobban meglazul a házassági kötelék; mennél inkább vannak gazdagok -és szegények, annál kevésbbé vannak apák és férjek. Sem az úrnak és -sem a szolgának nincs többé családja; mindegyikük csak a maga -helyzetét látja.</p> -<p>Ha elejét akarjátok venni a visszaéléseknek és boldogokká tenni -a házasságokat, akkor fojtsátok el az előitéleteket, felejtsétek el -az emberi intézményeket és kérjetek a természettől tanácsot. Ne -kapcsoljatok össze olyan embereket, a kik csak egy adott életbeli -helyzetben illenek össze és ha ez a helyzet megváltozik, már nem -fognak összeilleni, hanem olyan embereket, a kik minden helyzetben, -a melybe jutnak, minden országban, melyben laknak, minden rangban, -a melybe belejutnak, összeillenek. Nem mondom, hogy a -konvenczionális kapcsolatok közömbösek a házasságban, hanem azt -mondom, hogy a természetes kapcsolatok befolyása annyira fontosabb -ezeknél, hogy ez dönti el az élet sorsát és hogy úgy az ízléseknek, -kedélyeknek, érzéseknek, jellemeknek olyan megegyezése, a mely arra -kellene, hogy késztessen egy okos apát, akár herczeg, akár -uralkodó, hogy habozás nélkül adja oda fiának azt a leányt, a kivel -mindebben megegyezik, akár ha becstelen családból származik is, -akár ha a hóhér leánya is. Igen, azt vitatom, hogy minden -képzelhető balszerencse rázúdulhat két összevaló házaspárra, -<span class="pagenum"><a name="Page_594" id= -"Page_594">-594-</a></span> mégis igazabb boldogságot élvezhetnek, -ha együtt sírnak, mintha a világ minden szerencséjében élnének, -megmérgezve a szívük meghasonlása által.</p> -<p>A helyett tehát, hogy már gyermekkorában feleségül szántam volna -valakit Emilemnek, megvártam, hogy megismerje azt, a ki neki -megfelel. Nem én teszem ezt a meghatározást, hanem a természet; az -én dolgom fölismerni azt a választást, melyet a természet tett. -Mondom, az én dolgom, nem pedig az apáé, mert a mikor rám bízta a -fiát, átengedte nekem a helyét, az én jogomat tette az övé helyébe; -én vagyok Emil igazi apja, én tettem őt férfivá. Nem vállaltam -volna el a nevelését, ha nem az én feladatom lett volna őt saját -választása, azaz hogy az enyém szerint megházasítani. Csak az a -gyönyör, hogy boldog embert csináltunk, kárpótol azért, a mibe -kerül egy embert abba a helyzetbe hozni, hogy boldog lehessen.</p> -<p>De ne higyjék, hogy Emil hitvesének kiválasztásával addig -vártam, amíg őt magát elküldhettem, hogy keresse meg. Ez az -állítólagos keresés csak ürügy arra, hogy megismertessem vele a -nőket, hogy megérezze annak becsét, a ki neki megfelel. Zsófia rég -meg van már találva; Emil talán már látta is, de csak akkor fog -vele találkozni, mikor megjön annak az ideje.</p> -<p>Ha a társadalmi helyzetek egyenlősége nem szükséges is a -házassághoz, ha ez az egyenlőség hozzájárul a többi -megegyezésekhez, ezeknek fokozza az értékét; nem mérhető össze -egyikkel sem, de megbillenti a mérleget, mikor a többi mind -egyenlő.</p> -<p>A férfi, hacsak nem legalább is uralkodó, nem kereshet bármely -társadalmi helyzetből való feleséget; mert azokat az előitéleteket, -melyek benne nincsenek meg, megtalálja a többi emberekben és nem -egy leány megfelelhet neki, de nem kapná meg. Vannak tehát okossági -szabályok, melyek korlátokat vetnek az okos apa keresgélése elé. -Nem szabad, hogy növendékének rangján fölül való elhelyezést -akarjon adni, mert ez nem tőle függ. Ha módjában állana, még akkor -sem volna szabad akarnia; mert minek a rang a fiatal embernek, -kivált az enyémnek? És mégis, mikor <span class="pagenum"><a name= -"Page_595" id="Page_595">-595-</a></span> feljebb kapaszkodik, ezer -tényleges bajnak teszi ki magát, melyeket egész életén át érezni -fog. Sőt azt is mondom, hogy ne akarjon kiegyenlíteni különböző -természetű javakat, például az előkelő származást és a pénzt, mert -a kettő mindegyike kevesebbel fokozza a másiknak értékét, mint a -mennyivel maga csorbul; mert továbbá az emberek sohasem egyeznek -meg a közös értékbecslésben és mert végül az előnyt, melyet -mindegyik fél annak tulajdonít, a mit ő hozott, előkészítője lesz -az egyenetlenségeknek a két család között és gyakran a két házasfél -között is.</p> -<p>Nagy különbséget tesz továbbá a házasság rendjében, hogy a férfi -rangján felül vagy alul köt-e házasságot. Az első eset teljesen -észszerűtlen, az utóbbi észszerűbb. Miután a család csak a feje -által függ össze a társadalommal, ennek a családfának a helyzete -szabályozza az egész család helyzetét. Ha a férfi rangján alul -nősül, nem száll alább, hanem följebb emeli a nejét; ellenkezőleg, -ha magán fölül való feleséget vesz, alászállítja őt anélkül, hogy -magamagát feljebb emelné. Így az első esetben megvan a haszon kár -nélkül, az utóbbiban csak a kár haszon nélkül. A természet -rendjéből folyik továbbá, hogy az asszony engedelmeskedjék -férjének. Mikor tehát alacsonyabb rangból választja feleségét, a -természetes rend és a társadalmi rend egybehangzik és minden jól -megy. Az ellenkező eset áll be akkor, a mikor a férfi rangján felül -nősülve abba az alternativába bonyolódik, hogy vagy a jogát sérti -meg, vagy a háladatosságot és hogy vagy hálátlan lesz, vagy -lebecsültetik. Akkor aztán az asszony az uralmat követelve magának, -urának zsarnokává lesz és az úr rabszolgává válva a -legnevetségesebb és legszánalmasabb teremtéssé válik. Ilyenek azok -a szerencsétlen kegyenczek, a kiket az ázsiai királyok -megtisztelnek és megkínoznak sógorságukkal és a kik, úgy mondják, -csak lábtól mernek az ágyba belépni, mikor a feleségükkel akarnak -hálni.</p> -<p>El vagyok rá készülve, hogy számos olvasómnak eszébe jut, hogy -én a nőnek természetes tehetséget tulajdonítottam a férfi -kormányzására s ezek következetlenséggel fognak vádolni. Csakhogy -tévednek. Nagy különbség van a között, <span class= -"pagenum"><a name="Page_596" id="Page_596">-596-</a></span> hogy -valaki arrogálja-e magának a parancsolás jogát, vagy hogy kormányoz -valakit, a ki parancsol. Az asszony uralma a szelidség uralma, az -ügyességé és engedékenységé; parancsai a dédelgetések, fenyegetései -a könnyek. Úgy kell uralkodnia a házban, mint a miniszternek az -államban: hogy megparancsoltatja magának, a mit tenni akar. Ebben -az értelemben áll az, hogy a legjobb házasságok azok, a melyekben -az asszonynak legnagyobb a tekintélye. De mikor félreismeri a -családfő hangját, ha az ő jogait akarja bitorolni és maga akar -parancsolni, ebből a rendellenességből sohasem következik egyéb, -mint nyomorúság, botrány és becstelenség.</p> -<p>Így tehát a vele egyenlők és az alatta állók közti választás -marad meg és én azt hiszem, hogy az utóbbiakra nézve kell még egy -megszorítást tenni; mert nehéz dolog a nép salakjában olyan -feleséget találni, a ki képes boldogságára lenni egy tisztességes -embernek. Nem mintha az emberek bűnösebbek volnának a -legalacsonyabb néposztályokban, mint a legmagasabbakban, hanem mert -az előbbiekben kevés fogalmuk van arról, a mi szép és tisztességes -és mert a többi osztályok igazságtalansága miatt még a bűneikben is -csak igazságtételt látnak.</p> -<p>Az ember természettől fogva nem igen gondolkozik. A gondolkozás -olyan művészet, melyet csak úgy megtanul, mint a többit, sőt még -sokkal nehezebben. A két nemre nézve csak két ténylegesen különálló -osztályt ismerek, az egyik a gondolkozó embereké, a másik azoké, a -kik nem gondolkoznak. Ez a különbség pedig csaknem kizárólag a -nevelésből folyik. A két osztály elsejéből való férfinak nem szabad -a másikkal összeházasodni, mert a társaság legnagyobb varázsa -megszünik rá nézve, a mint arra kell szorítkoznia, hogy bár van -felesége, egyedül kell gondolkoznia. Azoknak az embereknek, a kik -egész életüket csakis azzal töltik, hogy dolgoznak az életük -fentartásáért, nincs más gondolatuk, mint a munkájuk meg az érdekük -és egész szellemük mintha a karjaikban volna. Ez a tudatlanság nem -árt sem a derékségnek, sem az erkölcsöknek; sőt gyakran javukra -válik; gyakran az ember kiegyezik kötelességeivel <span class= -"pagenum"><a name="Page_597" id="Page_597">-597-</a></span> -azáltal, hogy gondolkozik róluk és a végén az lesz belőle, hogy a -tények helyébe merő szavak kerülnek. A lelkiismeret a -legfelvilágosultabb filozófia; hogy az ember jóravaló ember legyen, -ahhoz nem kell ismernie Cicero könyvét a kötelességekről és a -legtisztességesebb nagyvilági nő tudja talán legkevésbbé, hogy mi a -tisztesség. De nem kevésbbé igaz, hogy csak a művelt szellem teszi -a társalkodást kellemessé és szomorú dolog a családapára nézve, a -ki szereti otthonát, ha kénytelen bezárkózni önmagába és nem -értetheti meg magát odahaza senkivel.</p> -<p>Másrészt hogy nevelhetné fel gyermekeit az olyan asszony, a ki -egyáltalán nem szokta meg a gondolkodást? Hogy tudná megállapítani, -hogy mi való nekik? Hogy tudná őket eltölteni azokkal az -erényekkel, melyeket nem ismer, az előnyökkel, melyekről fogalma -sincsen? Nem tudna egyebet, mint kényeztetni vagy fenyegetni őket, -szemtelenekké vagy félénkekké tenni őket; vagy modoros majmokat -csinálna belőlük, vagy hebehurgya tökfilkókat, nem pedig jóravaló -szellemeket vagy szeretetreméltó gyermekeket.</p> -<p>Nem való tehát a jól nevelt embernek olyan feleséget venni, a -kinek nincs nevelése; következőleg olyan társadalmi osztályból -valót sem, a melyben nem is lehet nevelése. De még mindig százszor -jobban szeretnék egy egyszerű és kezdetlegesen nevelt leányt, mint -olyan tudós nőt vagy szép szellemet, a ki a házamban irodalmi -biróságot akarna felállítani, melynek ő lenne az elnöke. A -tudóskodó nő férjének, gyermekeinek, barátainak, a cselédeinek, az -egész világnak ostora. Szép szellemének fenkölt magaslatáról lenézi -minden asszonyi kötelességét és mindig azon kezdi, hogy férfit -csinál magából, mint de Lenclos kisasszony. A házon kívül mindig -nevetséges és jogosan is kritizálják, mert nem kerülheti el az -ember a kritikát, ha kilép életbeli helyzetének köréből és ha nem -annak a helyzetnek a számára van teremtve, a melyet el akar -foglalni. Mindezek a nagytehetségű asszonyok csak az ostobáknak -imponálnak. Mindig tudni, ki az a művész vagy jóbarát, a ki a -tollat vagy az ecsetet tartja, mikor dolgoznak; tudni, ki az a -<span class="pagenum"><a name="Page_598" id= -"Page_598">-598-</a></span> diszkrét íróember, a ki titokban -diktálja nekik az orakulumaikat. Mindez a szélhámoskodás méltatlan -egy becsületes asszonyhoz. Ha igazi tehetsége volna is, -alászállítja a becsvágyával. Az ő méltósága az, hogy nem ismerik, -az ő dicsősége a férje becsülése, az ő gyönyörei a családja -boldogságában rejlenek. Terád magadra hivatkozom, olvasóm, légy -őszinte: mi kelt benned jobb véleményt egy asszonyról, mikor a -szobájába belépsz, melyik tölt el több tisztelettel: ha neméhez -illő dolgokkal látod elfoglalva, háztartása gondjaival, körülvéve -gyermekei ruháitól, vagy ha a toilette-asztalánál találod verseket -írva, mindenféle röpiratokkal és mindenféle színű levélkékkel -körülvéve? Minden irodalmár leány élete fogytáig leány maradna, ha -csupa eszes férfi volna a földön:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Quæris cur nolim te ducere, -Galia? diserta es.<a name="FNanchor_141" id= -"FNanchor_141"></a><a href="#Footnote_141" class= -"fnanchor">141)</a><br /></span></div> -</div> -<p>Ezek után a megfontolások után következik a nő külseje; ez tünik -szemünkbe legelőször és utolsónak kell tekintetbe venni, de ezt sem -szabad semmibe venni. A nagy szépséget szerintem inkább kerülni -kell, mint keresni a házasságban. A szépség már azáltal is, hogy -megvan, elhasználódik; hat hét múlva már nem ér semmit -birtoklójának, a veszedelmei azonban addig tartanak, a míg ő. Ha -csak nem angyal a szép nő, a férje a legszerencsétlenebb ember a -világon; és ha még angyal volna is, hogy akadályozhatná meg, hogy -ne legyen szüntelenül ellenségektől körülvéve? Ha a legnagyobb -csunyaság nem volna undorító, előnyt adnék neki a legnagyobb -szépség fölött; mert a férjre nézve az egyik is, a másik is kevés -idő múlva semmivé lesz s ekkor a szépség bájjá válik, a csúnyaság -pedig előnynyé. De a csunyaság, a mely undort kelt, a legnagyobb -szerencsétlenség; ez az érzés, a helyett, hogy elmúlna, szüntelenül -fokozódik és gyűlöletté válik. Az ilyen házasság pokol; jobb -meghalni, mint így megházasodni.</p> -<p>Keressétek mindenben a középutat, még a szépséget sem véve ki. -Előnyt kell adni a kellemes és megnyerő külsőnek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_599" id="Page_599">-599-</a></span> a mely -nem szerelmet, hanem jóindulatot sugall; ebben a férj számára nincs -semmi aggasztó és az előnye mindkettőjük hasznára szolgál. A báj -nem használódik el úgy, mint a szépség: ebben van élet, szüntelenül -megújul és a tisztességes asszony, a kiben van báj, harmincz -esztendei házasság után épúgy tetszik a férjének, mint az első -nap.</p> -<p>Ezek a megfontolások, melyek engem Zsófia kiválasztásában -vezettek. A természet tanítványa lévén épúgy, mint Emil, inkább az -ő számára van teremtve, mint bárki más; ő lesz a férfi asszonya. -Egyenrangú vele születésénél és tulajdonságainál fogva, alatta áll -vagyon dolgában. Nem igéz meg első szempillantásra, hanem -napról-napra jobban tetszik. Legnagyobb varázsa csak fokonkint hat, -csak a társalkodás közvetlenségében tárul ki s a férje jobban fogja -érezni, mint bárki a világon. A nevelése sem nem csillogó, sem nem -elhanyagolt; van ízlése tudákosság nélkül, vannak tehetségei -művészkedés nélkül, itélete ismeretek nélkül. A szelleme nem tud, -hanem ki van arra művelve, hogy tanuljon; jól előkészített talaj, a -mely csak a magot várja, hogy teremjen. Soha nem olvasott más -könyvet, mint Barrême számtanát és a Telemachust, a mely véletlenül -akadt kezébe; de olyan leánynak, a ki képes lelkesedni -Telemachusért, lehet-e érzéstelen szíve és finomság nélküli -szelleme? Oh, a szeretetreméltó kis tudatlan! Boldog az, a ki -hivatva van őt tanítani! Nem professzora lesz férjének, hanem -tanítványa, nemcsak hogy nem akarja alávetni ízlésének, hanem -inkább fölveszi az övét. Többet fog érni férjének, mintha tudós -volna; meglesz az a gyönyöre, hogy taníthatja mindenre. Ideje már -végre, hogy meglássák egymást; igyekezzünk, hogy összehozzuk -őket.</p> -<p>Szomorúan és elgondolkozva utazunk el Párisból. A fecsegésnek ez -a helye nem a mi vonzó pontunk. Emil megvető pillantást vet e felé -a nagy város felé és kelletlenül mondja: Hány napot vesztegettünk -el hiábavaló keresésben! Ah, nem itt van szívem hitvese! Barátom, -te jól tudod, de az én időm neked nem drága és az én bajaim neked -kevés fájdalmat okoznak. Én rászögezem tekintetemet és felindulás -nélkül mondom neki: Emil, hiszed te azt, <span class= -"pagenum"><a name="Page_600" id="Page_600">-600-</a></span> a mit -mondasz? Ő azonnal a nyakamba borúl megzavarodva és felelet nélkül -a karjaiba ragad. Mindig ez a válasza, mikor nincs igaza.</p> -<p>Künn vagyunk tehát a mezőn kóbor lovagok módjára; nem kalandokat -keresve mint ezek, sőt ellenkezőleg a kalandok elől menekülve -hagytuk el Párist; de eléggé utánozzuk kóbor és egyenetlen -módjukat, hol hanyatt-homlok rohanva, hol meg lassan botorkálva. A -ki figyelemmel kisérte eljárásomat, végre felfoghatja a szellemét -és én nem birom elképzelni, hogy még most is akadjon olvasóm, a kit -annyira elfogulttá tesznek a bevett szokások, hogy föltételezve -rólunk, hogy egy jól elzárt postakocsiban horkolunk, utazva a -nélkül, hogy látnánk valamit, hogy megfigyelnénk valamit, az -indulás és érkezés közti időtartamot kitöröljük életünkből és -haladásunk azonossága által úgy takarékoskodjunk időnkkel, hogy -elvesztegetjük.</p> -<p>Azt mondják az emberek, az élet rövid és én azt látom, hogy -megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy azzá tegyék. Nem tudva -felhasználni az időt, panaszkodnak gyors múlása miatt és én azt -látom, hogy számukra nagyon is lassan múlik. Mindig el lévén telve -azzal a czéllal, a melyre törekszenek, boszankodva nézik az -időközt, a mely elválasztja tőle őket; az egyik azt szeretné, ha -már holnap volna, a másik, ha már a jövő holnap volna, a harmadik, -ha már tíz évvel később volna; senki sem akar ma élni, senki sincs -a jelen órával megelégedve, valamennyien úgy találják, hogy nagyon -lassan múlik. Mikor arról panaszkodnak, hogy az idő nagyon gyorsan -múlik, hazudnak; szívesen megfizetnék, hogy siettessék; szívesen -rááldoznák egész vagyonukat, hogy elfogyaszszák egész életüket és -nincs talán egy sem, a ki ne redukálta volna éveit egynéhány órára, -ha hatalmában állott volna feláldozni unalmának azokat, a melyek -terhére voltak és türelmetlenségének azokat, a melyek a -vágyva-vágyott pillanattól elválasztották. Az egyik élete felét -azzal tölti, hogy Párisból Versaillesbe, Versaillesből Párisba, a -városból falura, a faluról a városba, az egyik városnegyedből a -másikba költözködik s nem tudná, mit csináljon óráival, ha nem -tudná a titkát, hogy mint kell <span class="pagenum"><a name= -"Page_601" id="Page_601">-601-</a></span> elvesztegetni; -szándékosan hagyja abba hirtelen a foglalkozását, hogy aztán újra -fölkeresésével vesződhessék. Azt hiszi, megnyeri azt az -időtöbbletet, a melyet erre fordít és a melylyel különben nem tudna -mit csinálni, vagy fordítva csak azért lót-fut, hogy lósson-fusson -és csak azért száguldoz el a postával, hogy ugyanazon az úton -visszatérjen. Halandók, sohasem fogtok felhagyni a természet -rágalmazásával? Mit panaszkodtok az élet rövidségéről, holott még -mindig nem elég rövid a kedvetek szerint? Ha csak egy van is -köztetek, a ki eléggé mérsékelni tudja vágyait arra, hogy sohase -kívánja, hogy múljék az idő, ez nem fogja nagyon rövidnek találni -az életet; élni és élvezni az ő számára ugyanaz lesz és ha fiatalon -kell is meghalnia, napjaitól kielégítve hal meg.<a name= -"FNanchor_142" id="FNanchor_142"></a><a href="#Footnote_142" class= -"fnanchor">142)</a></p> -<p>Ha módszeremnek nem volna egyéb előnye, mint ez, már csak ezért -is előnyt kellene neki adni minden más módszer fölött. Nem azért -neveltem fel Emilemet, hogy vágyakozzék vagy hogy várakozzék, hanem -hogy élvezzen és mikor a vágyait a jelenen túlterjeszti, ezt nem -teszi olyan heves buzgalommal, hogy az idő lassusága kellemetlenül -essék neki. Nemcsak a vágy gyönyörét fogja élvezni, hanem azt a -gyönyört is, hogy közeledik vágya czéljához és szenvedélyei annyira -mértékletesek, hogy mindig inkább benne van abban, a mi van, mint -abban, a mi lesz.</p> -<p>Tehát nem a gyorsfutárok módjára utazunk, hanem utasok módjára. -Nemcsak a két végpontra gondolunk, hanem arra is, a mi közéjük -esik. Maga az utazás is élvezet nekünk. Nem teszszük meg az utat -búsan üldögélve és mintegy fogságba vetve egy jól elzárt kis -kalitkában. Nem utazunk az asszonyok elpuhultságával és -kényelmével. Nem vonjuk meg magunktól sem a szabad levegőt, sem a -minket körülvevő tárgyak látványát, sem azt a kényelmet, hogy jól -megnézhettük őket, ha kedvünk tartja. Emil sohasem szokott -postakocsiba beszállni és nem igen vágtat a postával, <span class= -"pagenum"><a name="Page_602" id="Page_602">-602-</a></span> ha -nincs sürgős dolga. De mi sürgős dolga lehetne valaha is Emilnek? -Csak egy: élvezni az életét. S hogy még hozzátegyek valamit: jót -tenni, ha teheti. Hiszen ez is annyit tesz, mint élvezni az -életet.<a name="FNanchor_143" id="FNanchor_143"></a><a href= -"#Footnote_143" class="fnanchor">143)</a></p> -<p>Az utazásnak csak egy kellemesebb módját tudom elképzelni a -lóháton utazásnál: a gyalog utazást. Az ember akkor indul, a mikor -kedve tartja, kedve szerint állapodik meg, oly sokat vagy oly -keveset mozog, a mennyit épen akar. Megfigyeli az egész vidéket, -kitérhet hol jobbra, hol balra, megvizsgálhat mindent, a mi jól -esik neki, megállapodhatik minden kilátó pontnál. Folyót fedezek -fel: a partja mentén megyek tovább; árnyas erdőt: az árnyékában -megyek; barlangot: megnézem; kőbányát: megvizsgálom az ásványait. A -hol kedvem kerekedik, bárhol megállok. A mint elúnom magamat, -azonnal megyek odább. Nem függök sem a lovaktól, sem a -postakocsistól. Nincs szükségem a csinált utakat, a kényelmes -útirányokat keresni; mehetek mindenütt, a hol csak ember mehet; -látok mindent, a mit ember láthat és csak önmagamtól függve, olyan -teljes szabadságot élvezek, a milyet csak ember élvezhet. Ha a -rossz idő feltartóztat és elfog az unalom, akkor lovat fogadok. Ha -elfáradok… De Emil nem szokott elfáradni; erőteljes és miért is -fáradna el? Nem siet. Hogy unatkozhatnék, ha valahol megáll? Mindig -vele van, a mivel elszórakozhatik. Beáll valami mesteremberhez -dolgozni; gyakorolja a karjait, hogy a lábai megpihenjenek.</p> -<p>Gyalog utazni, ez annyi, mint úgy utazni, mint Thales, Plato, -Pythagoras. Alig bírom megérteni, hogy szánhatja rá magát egy -filozófus, hogy máskép utazzék és megfoszsza magát azoktól a -gazdagságoktól, melyeket lábával tapod és a melyeket a föld szeme -elé tár. Kicsoda nem akarja, ha csak egy kicsit szereti is a -mezőgazdaságot, megismerni a <span class="pagenum"><a name= -"Page_603" id="Page_603">-603-</a></span> különböző terményeket az -éghajlat szerint, a melyben jár, valamint művelésük módját? Kicsoda -tudná rászánni magát, ha csak egy kis érzéke van is a természetrajz -iránt, hogy mikor valamely talajon jár, meg ne vizsgálja, ha egy -szikla mellett megy el, hogy le ne törjön belőle egy darabot, a -hegyeken ne botanizáljon, kövekben ne keressen ásatag -maradványokat? A ti szobai filozófusaitok a dolgozó szobáikban -tanulmányozzák a természetrajzot; van mindenféle czókmókjuk, tudnak -neveket, de a természetről fogalmuk sincs Emil dolgozószobája -azonban dúsabb, mint a királyoké; ez a dolgozó szoba az egész föld -kereksége. Itt minden a maga helyén van: a természettudós, a ki -gondját viseli, az egészet kitünő rendben rendezte el; Daubenton se -tudná jobban.</p> -<p>Mennyi mindenféle élvezetet gyűjt össze az ember az utazásnak ez -által a kellemes módja által! Nem is számítva, hogy az egészsége -megedződik, a kedve fölélénkül. Azokat, a kik jó és puha kocsikban -utaztak, mindig álmatagoknak, szomoruaknak, zsémbeseknek és -szenvedőknek láttam; a gyaloglókat mindig vidámaknak, -könnyűvérűeknek és mindennel megelégedetteknek. Hogy nevet az ember -szíve, mikor az éjjeli szálláshoz közeledik! Mily jóízűnek tetszik -a legegyszerűbb ebéd! Mily jó kedvvel telepedik le az ember az -asztalhoz! Mily jókat alszik a rossz ágyban! Ha az ember nem akar -mást, mint megérkezni, akkor vágtathat postakocsiban, de ha utazni -akar, akkor járjon gyalog.</p> -<p>Ha Zsófia nincs elfeledve, mire az itt elképzelt módon ötven -mérföldet megtettünk, akkor okvetlenül vagy én nem vagyok elég -ügyes, vagy Emil kevéssé kiváncsi; mert annyi elemi ismerettel -nehezen kerüli el a kisértést, hogy még több ismeretet ne -szerezzen. Az ember csak abban az arányban kiváncsi, a mennyit tud; -Emil épen eleget tud arra, hogy tanulni akarjon.</p> -<p>E közben az egyik tárgyról a másikra jutunk és napról-napra -előbbre haladunk. Első utunknak távoli czélt tűztem ki; az ürügy -erre könnyű: mikor Párist elhagyjuk, messze távolban kell feleséget -keresni. <span class="pagenum"><a name="Page_604" id= -"Page_604">-604-</a></span></p> -<p>Valamely nap, miután a szokottnál is jobban eltévedtünk a -völgyekben és a hegyekben, a hol nem látni semmiféle utat, nem -tudjuk többé utunkat feltalálni. Nekünk ez egyre megy, nekünk -minden út jó, csak odaérjünk rajta; de valahova el kell érni, ha az -ember megéhezik. Szerencsénkre találunk egy parasztot, a ki elvezet -minket a kunyhójába; hatalmas étvágygyal eszünk sovány ebédjéből. -Látva, hogy ennyire ki vagyunk fáradva és éhezve, így szól: «Ha a -jó Isten a hegy másik oldalára vezetett volna, jobb fogadtatásban -részesültetek volna. Békés házat találtatok volna… olyan jószívű -embereket… olyan jó embereket! Nincs jobb szívük, mint nekem, de -gazdagabbak, bár azt mondják, hogy egykor még gazdagabbak voltak… -Hála Istennek, nincs hiányuk semmiben és az egész vidéknek javára -fordul, a mi fölöslegük van.»</p> -<p>Erre a szóra, hogy jó emberek, Emilnek kitágul a szíve. Barátom, -mond rám tekintve, menjünk abba a házba, a melynek gazdáit áldják a -környéken; szeretném őket látni, talán ők is szívesen látnak -minket. Biztos vagyok benne, hogy szívesen fognak fogadni; ha ők a -miéink, mi az övéik leszünk.</p> -<p>A házat jól megmagyarázzák nekünk; elindulunk, bolyongunk az -erdőben: nagy eső ér utól útunk közben, késleltet bennünket, de nem -tartóztat vissza. Végre eligazodunk és este megérkezünk a megjelölt -házhoz. A körüle levő faluban ez a ház az egyedüli, a mely szintén -egyszerű ugyan, de valamennyire mégis szembetünő. Bemutatkozunk, -vendégszeretetet kérünk. A ház gazdája elé vezetnek; kikérdez -minket, de udvariasan: a nélkül, hogy megmondanók útunk czélját, -megmondjuk kitérésünket. A házigazda egykori gazdagsága idejéből -megőrizte azt a könnyűséget, melylyel fölismeri az emberek -társadalmi helyzetét a modorukról; a ki a nagy világban élt, ebben -a tekintetben ritkán téved: ezzel az útlevéllel bebocsátanak -minket.</p> -<p>Nagyon kicsi, de tiszta és kényelmes szobát jelölnek ki nekünk; -tüzet raknak benne, találunk fehérneműt s mindent, a mire -szükségünk van. Ejnye, mondja Emil egészen meglepetve, azt lehetne -hinni, hogy vártak ránk. Mennyire <span class="pagenum"><a name= -"Page_605" id="Page_605">-605-</a></span> igaza volt annak a -parasztnak! Mily figyelmesség! Mily jóság! Mily gondoskodás! És még -hozzá ismeretlenek iránt! Úgy tünik fel nekem, mintha Homérosz -idejében volnánk! Légy hálás mindezért, mondom neki én, de ne -csodálkozzál el rajta; az idegeneket mindenütt szívesen látják, a -hol ritkán fordulnak elő; semmi sem tesz vendégszeretőbbé, mintha -ritkán van rá alkalom, hogy azok legyünk; a vendégek özönlése teszi -tönkre a vendégszeretetet. Homérosz idejében nem sokat utazgattak -az emberek és az utasokat szívesen fogadták mindenütt. Meglehet, -hogy mi vagyunk az egyedüli utasok, a kiket itt az egész évben -láttak. Az egyre megy, – feleli Emil – már az is dicséret, ha -valaki el tud lenni vendégek nélkül és mégis mindig szívesen -fogadja őket.</p> -<p>Megszárogatva magunkat és rendbe hozva ruhánkat fölkeressük a -házigazdánkat; bemutat minket a feleségének; ez nemcsak udvariasan, -de jóságosan is fogad. A pillantásai becsületére válnak Emilnek. -Egy anya az ő helyzetében ritkán lát nyugtalanság nélkül vagy -legalább is kiváncsiság nélkül egy ebben a korban levő fiatal -embert belépni a házába.</p> -<p>A kedvünkért siettetik a vacsorát. Belépve az ebédlőbe öt -terítéket látunk; elhelyezkedünk; egy teríték üresen marad. Egy -fiatal leány lép be, nagy bókot csinál és szerényen, szó nélkül -leül. Emil, elfoglalva éhségével vagy a hozzá intézett kérdésekre -való feleleteivel, üdvözli a leányt, beszél és eszik. Utazásának -tulajdonképeni czélja annyira távol van gondolatától, hogy ő maga -is azt hiszi, még messze van a czélponttól. A társalgás az utasok -eltévedése körül forog. «Uram, mondja Emilnek a házigazda, ön -szeretetreméltó és okos fiatal embernek tünik fel, ez pedig azt -juttatja eszembe, hogy ön és a nevelője úgy vetődtek ide, fáradtan -és ázottan, mint Telemachus és Mentor Calypso szigetére.» «Igaz, -mondja Emil, hogy itt Calypso vendégszeretetére találtunk.» A -mentora hozzáteszi: és Eucharis bájaira. Emil azonban ismeri az -Odysszeát, de nem olvasta Telemachust s nem tudja, ki az az -Eucharis. A fiatal leány ellenben látom, hogy elpirul egész a -szeméig, lesüti a szemét <span class="pagenum"><a name="Page_606" -id="Page_606">-606-</a></span> a tányérjára és lélegzetet se mer -venni. Az anyja, aki észreveszi zavarát, int az apának, ez pedig -másfelé téríti a társalgást. Magányáról szólva észrevétlenül -belekeveredik azoknak az eseményeknek az elmondásába, melyek erre a -magányra kárhoztatták; élete balsorsára, felesége állhatatosságára, -a vigasztalásra, melyet egyesülésükben találtak, a zavartalan, -békés életre, melyet visszavonultságukban élveznek. Mindezt úgy -mondta el, hogy egy szót se szólt a fiatal leányról; az elbeszélés -kellemes és megható volt, melyet nem lehetett érdeklődés nélkül -hallgatni. Emil meghatva, elérzékenyülve abbahagyja az evést, hogy -annál jobban hallgathasson. Végre annál a pontnál, mikor az emberek -legbecsületesebbike a legnagyobb kedvteléssel terjeszkedik ki az -asszonyok legméltóbbikának ragaszkodására, a fiatal utas magából -kikelve megragadja a férj kezét, a ki jól megrázza; másik kezével -megfogva neje kezét, elragadtatva hajol rá és könnyeivel öntözi. A -fiatal ember naiv élénksége elbűvöl mindenkit, de a leány, a ki -bárkinél jobban észreveszi jó szívének ezt a jelét, azt hiszi, -Telemachust látja, a mint meghatódik Philoctetes balsorsán. Lopva -ráveti szemét, hogy jobban megvizsgálja arczát; nem talál rajta -semmit, a mi ellene mondana az összehasonlításnak. Fesztelen -lényében szabadság van nyegleség nélkül, modora élénk hebehurgyaság -nélkül; érzékenysége szelidebbé teszi tekintetét, meghatóbbá -arczkifejezését: a fiatal leány látva őt sírni, csaknem maga is -összeelegyíti könnyeit az övéivel. Még az ilyen kedves ürügytől is -visszatartóztatja egy titkos szégyenkezés: máris szemrehányást tesz -magának kicsordulni kész könnyei miatt, mintha helytelen volna -könnyeket ontania családja miatt.</p> -<p>Az anya, a ki a vacsora kezdete óta szüntelen őrködött leánya -felett, látja feszélyezettségét és megszabadítja tőle azzal, hogy -kiküldi valami tennivalót elvégezni. Egy perczczel később a fiatal -leány visszajön, de oly kevéssé tért magához, hogy felindultsága -láthatóvá lesz mindenki számára. Anyja szeliden mondja neki: -«Zsófia, térj magadhoz; hát örökké siratni fogod szüleid balsorsát? -Te, a ki vigaszuk vagy, ne légy érzékenyebb, mint ők maguk.» -<span class="pagenum"><a name="Page_607" id= -"Page_607">-607-</a></span></p> -<p>Láttátok volna, hogy megremegett Emil a Zsófia névre. Meglepetve -az oly kedves néven, hirtelen felugrik és mohó tekintetet vet arra, -a ki ezt a nevet viselni meri. «Zsófia, oh Zsófia, ön-e az, a kit a -szívem keres? Ön-e az, a kit a szívem szeret?» Megfigyeli, a -félelem és bizalmatlanság bizonyos nemével nézi őt. Nem egészen azt -az alakot látja, a kit lerajzolt magának; nem tudja, többet vagy -kevesebbet ér-e az, a kit maga előtt lát. Vizsgálja minden vonását, -kémleli minden mozdulatát, minden taglejtését; ezer zavaros -magyarázatot talál mindenre; odaadná fele életét, csakhogy Zsófia -egyetlen szót szóljon. Nyugtalanul és zavarodottan néz rám, a szeme -egyszerre száz kérdést intéz hozzám, száz szemrehányást. Mintha -minden tekintetével ezt mondaná: «Vezess, míg még van idő, ha a -szívem odaadja magát és csalódik, soha életemben nem térek többé -magamhoz.»</p> -<p>Emil nem nagyvilági ember s a legkevésbbé sem tud tettetni. Hogy -tudna tettetni élete legnagyobb zavarában, négy néző közt, a kik őt -vizsgálják és a kik közül a látszólag legszórakozottabb tényleg a -legfigyelmesebb? Zavara nem kerüli el Zsófia átható szemét; -meglátja az ő szeméből, hogy ő a zavarának az oka. De ez egyre -megy; Emil vele foglalkozik és ez elég; nagyon boldogtalan volna, -ha büntetlenül foglalkoznék vele.</p> -<p>Az anyáknak a szemük épen olyan, mint a lányoké és ezenfelül még -megvan a tapasztalatuk is. Zsófia anyja mosolyog terveink sikerén. -Olvas a két fiatal szívében; látja, hogy ideje megnyugtatni az új -Telemachus szívét; megszólaltatja leányát. A leány természetes -szelidségével félénk hangon felel, a mely annál jobban megteszi -hatását. Ennek a hangnak első csendülésére Emil megadja magát; nem -kételkedik többé, ez Zsófia. És ha nem is az volna, késő volna már -lebeszélni magát róla.</p> -<p>Ekkor ennek az elbűvölő lánynak a bájai túlárasztják szívét és -hosszú kortyokban kezdi nyelni a mérget, melytől megrészegszik. Nem -beszél többet, nem felel többet, nem lát egyebet, csak Zsófiát, nem -hall egyebet, csak Zsófiát; ha ez egy szót szól, kitátja a száját; -ha ez lesüti <span class="pagenum"><a name="Page_608" id= -"Page_608">-608-</a></span> a szemét, ő is lesüti, ha sóhajtani -látja, ő is sóhajt; mintha Zsófia lelke lelkesítené át őt is. Hogy -megváltozott az ő lelke néhány pillanat alatt! Most már nem Zsófián -van a remegés sora, hanem Emilen. Oda a szabadsága, naivitása, -nyiltsága! Zavartan, elfogódva, félénken, nem mer körülnézni, attól -félve, hogy meglátja, hogy nézik. Szégyelve, hogy elárulja magát, -láthatatlanná szeretné magát tenni az egész világ számára, hogy -kedvére nézhesse Zsófiát a nélkül, hogy mások megfigyelhetnék. -Zsófia ellenkezőleg visszanyeri biztonságát, látja saját diadalát -és most élvezi.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">No’l mostra già, ben chè in -suo cor ne rida.<a name="FNanchor_144" id= -"FNanchor_144"></a><a href="#Footnote_144" class= -"fnanchor">144)</a><br /></span></div> -</div> -<p>A leány arczkifejezése nem változott, de szerény magatartása és -lesütött szeme daczára gyöngéd szíve dobog az örömtől és azt mondja -neki, hogy Telemachus meg van találva.</p> -<p>Ha most belemerülök talán nagyon naiv és nagyon egyszerű -történetébe ártatlan szerelmüknek, olybá fogják talán ezeket a -részleteket venni, mint egy frivol játékot, de nem lesz igazuk. Nem -veszik eléggé számba azt a hatást, melylyel egy férfinak első -szerelmi viszonya egy nővel kell hogy bírjon mindkettejük életének -folyására. Nem látják, hogy az első benyomásnak, a mely époly -élénk, mint a szerelemé vagy az azt helyettesítő hajlamé, -hosszantartó hatásai vannak, melyeknek lánczolatát nem venni észre -az évek haladásával, melyek azonban szüntelen hatnak mindhalálig. A -nevelésről szóló értekezésekben sok haszontalan és pedáns -szószátyárkodást kapunk a gyermekek képzelt kötelességeiről, de nem -szólnak egy szót sem az egész nevelés legfontosabb és legnehezebb -részéről, t. i. arról a válságról, a mely átmenetül szolgál a -gyermekkorból a férfikorba. Ha ezekkel a kisérleteimmel valami -hasznosat tudtam elérni, ez mindenek felett abban áll, hogy bőven -kiterjeszkedtem erre a lényeges részletre, melyet a többiek mind -elhagynak és abban, hogy nem riaszttattam magamat vissza ettől a -vállalkozástól <span class="pagenum"><a name="Page_609" id= -"Page_609">-609-</a></span> hamis kényeskedések által, sem nem -riadtam vissza az előadás nehézségeitől. Ha megmondtam azt, a mit -tenni kell, megmondtam azt, a mit mondanom kellett; az nekem nagyon -keveset határoz, hogy regényt írtam. Elég szép regény az emberi -természet regénye. Az én hibám-e, hogy csak ebben az írásban -található fel? Ez kellene, hogy fajom tör ténete legyen. Ti, a kik -ezt lealjasítjátok, ti csináltok regényt a könyvemből.</p> -<p>Egy másik megfontolás, mely az előbbit megerősíti, az, hogy itt -nem egy gyermekkorától a félelemnek, a mohóságnak, az irigységnek, -a gőgnek és a szokásos nevelések eszközeiül szolgáló -szenvedélyeknek kiszolgáltatott fiatal emberről van szó; hogy olyan -fiatal emberről van szó, a kinek ez nemcsak első szerelme, hanem -első bárminemű szenvedélye; hogy ettől a szenvedélytől, talán -egyedülitől, melyet egész életében élénken fog érezni, függ az -utolsó forma, melyet jelleme ölteni fog. Gondolkodása módja, -érzelmei, ízlése, megszilárdítva egy tartós szenvedély által, olyan -állhatatosságot fog szerezni, a mely nem engedi többé -megváltozni.</p> -<p>Képzelhetni, hogy az az éjszaka, mely ilyen estére következik, -köztem és Emil közt nem telik el csupa alvással. Hogyan, a merő -névnek egyezése akkora hatalommal lehet egy okos emberre? Hát csak -egy Zsófia van a világon? Hasonlítanak-e mind lélekben ép úgy, mint -névben? Mind az ő számára valók, a kiket látni fog? Bolond-e, hogy -ennyire lángra gyúl egy ismeretlen iránt, a kivel soha nem is -beszélt? Várj, fiatal ember, vizsgálj, figyelj. Még azt sem tudod, -hogy kinél vagy és a ki hall téged, azt hihetné, már a saját -házadban vagy.</p> -<p>Ez nem a leczkéztetések ideje és ezek a leczkék nem arra valók, -hogy meghallgassák őket. Csak újabb érdeklődéssel töltik el a -fiatal embert Zsófia iránt, hajlama igazolásának vágya által. A -neveknek ez a megegyezése, ez a találkozás, melyet ő véletlennek -gondol, még az én tartózkodásom is csak felizgatja élénkségét: -Zsófia máris sokkal becsülésre méltóbbnak tünik fel előtte, semhogy -biztos ne legyen benne, hogy meg fogja velem szerettetni. -<span class="pagenum"><a name="Page_610" id= -"Page_610">-610-</a></span></p> -<p>Reggel, mint előre gondolhattam, Emil rossz úti ruhájában is -igyekezni fog gondosabban kiöltözni. Ez nem is marad el; de -elnevetem magamat azon a buzgóságon, melylyel a házbeli fehérneműt -használja. Eltalálom a gondolatát; örömmel olvasom benne, hogy -visszatérítésekre és cserékre gondol, hogy ezzel az érintkezés -bizonyos nemét kezdeményezze, a mely jogot adjon neki visszaküldeni -és visszatérni ide.</p> -<p>El voltam rá készülve, hogy Zsófiát is kissé jobban kiöltözve -találom, de ebben tévedtem. Ez a közönséges kaczérság azok számára -való, a kiknek épen csak tetszeni akar az ember. Az igazi szerelem -kaczérsága raffináltabb; mások az igényei. Zsófia még egyszerűbben -van öltözve, mint előtte való nap, sőt még hanyagabbúl is, ámbár -még mindig kényes tisztasággal. Csak azért látok kaczérságot ebben -a hanyagságban, mert látom benne az affektálást. Zsófia jól tudja, -hogy a választékosabb öltözék már vallomás; de azt nem tudja, hogy -a hanyagabb öltözék is az; kimutatja vele, hogy nem éri be azzal, -hogy a ruhája miatt tessék, hanem a személye által is tetszeni -akar. Nos, mi fontossága van a szerelmesre nézve annak, hogy mikép -van az ember öltözve, – csak azt lássa, hogy foglalkoznak vele! -Máris biztos lévén uralmáról, Zsófia nem éri be azzal, hogy -bájaival hasson Emil szemeire, ha a szíve nem akarja őket -megkeresni; nem elég neki, hogy Emil lássa őket, azt akarja, hogy -föltételezze is őket. Nem látott-e belőlük eleget arra, hogy a -többit kitalálja?</p> -<p>Azt kell hinni, hogy mialatt mi az éjszaka beszélgettünk, Zsófia -és anyja sem maradtak némák; vallomásokat csaltak ki, tanácsokat -adtak. Másnap jól előkészülve gyülekeznek össze. Nincs még tizenkét -órája, hogy a két fiatal látta egymást; még nem szóltak egymáshoz -egyetlen szót sem és máris látni, hogy értik egymást. Nem -közelednek bizalmasan egymáshoz, hanem elfogultan, félénken; nem -beszélnek egymással; lesütött szemeik kerülni látszanak egymást és -ez is annak a jele, hogy értik egymást: kitérnek egymás elől, de -egyetértőleg, érzik már a titokzatosság szükségét, mielőtt mondtak -volna egymásnak valamit. Elindulásunkkor <span class= -"pagenum"><a name="Page_611" id="Page_611">-611-</a></span> -engedélyt kérünk, hogy magunk hozhassuk vissza, a mit elvittünk. -Emil ajkai ezt az engedélyt kérik az apától, az anyától, mialatt -félénk szeme a leány felé fordulva sokkal esdeklőbben könyörög. -Zsófia nem szól semmit, meg se moczczan, úgy tünik fel, mintha nem -látna semmit, nem értene semmit; de elpirul és ez a pirulás még -világosabb felelet, mint a mit a szülei adtak.</p> -<p>Megengedik, hogy visszatérjünk, a nélkül, hogy marasztalnának. -Ez a magaviselet a helyzethez illő; a zavarba jutott utasoknak -éjjeli szállást adnak, de nem illő dolog, hogy a szerelmes ifjú a -szerelmese házában aludjék.</p> -<p>Alig, hogy kijutottunk a kedves házból, Emil már arra gondol, -hogy letelepedünk a környéken: már a legközelebbi kunyhó is messze -fekvőnek tünik fel neki; a kastély várárkában szeretne aludni. -Hebehurgya fiú, – mondom neki szánakozó hangon. – Hogyan, máris -elvakít a szenvedély! Szemed elől téveszted már az illendőséget és -az észt is! Szerencsétlen! Azt hiszed, szerelmes vagy és gyalázatot -akarsz hozni szerelmesedre! Mit mondana a világ, ha megtudnák, hogy -egy fiatal ember, a ki az ő házukból jön, a környéken hál! Azt -mondod, hogy szereted. A te dolgod tehát, hogy erősbítsd a jó -hírnevét? Hát ez a vendégszeretet jutalma, a melyet a szülei -tanusítottak irántad? Gyalázatba akarod ejteni azt, a kitől a -boldogságodat várod? – Eh, mi fontosságuk van az emberek hiábavaló -beszédeinek és igaztalan gyanusításainak? – feleli ő élénken. Nem -te magad tanítottál, hogy ne vegyem őket semmibe? Ki tudja jobban, -mint én, hogy mennyire becsülöm Zsófiát és mennyire tisztelni -akarom? Az én vonzalmam nem fog szégyenére válni, hanem -dicsőségére, méltó lesz hozzá. Ha a szívem és figyelmességem -mindenütt azt a hódolatot tanusítja iránta, a melyet megérdemel, -mivel sérthetem meg őt? Kedves Emilem, szólok újra én megölelve őt, -te a magad szempontjából okoskodol, tanulj meg az ő szempontjából -okoskodni. Ne hasonlítsd az egyik nem becsületét a másikához; -teljesen különböző alapelveik vannak. Ezek az alapelvek egyforma -szolidak és észszerűek, mert egyformán a természetből folynak és -mert ugyanez az erény, a melynél fogva a magad <span class= -"pagenum"><a name="Page_612" id="Page_612">-612-</a></span> -szempontjából megveted az emberek beszédét, arra kötelez, hogy légy -rájuk tekintettel a szerelmesed szempontjából. A te becsületed -benned magadban van, az övé másoktól függ. Ezt elhanyagolni annyi -volna, mint megsérteni a magadét és az önmagad iránt tartozó -kötelesség ellen vétesz, ha annak vagy az okozója, hogy ő neki nem -adják meg azt, a mi őt megilleti.</p> -<p>Aztán megmagyarázván neki ezeknek a különbségeknek az okát, -éreztettem vele, hogy mekkora igaztalanság volna, ha ezeket semmibe -sem akarná venni. Ki mondta neki, hogy ő lesz Zsófia férje, a kinek -érzéseit nem ismeri, a kinek szíve vagy a szülei talán már előbbről -el vannak kötelezve, a kit nem is ismer, a kiben nincs meg talán -egy sem azok közül az egyezések közül, a melyek a házasságot -boldoggá tehetik? Nem tudja-e, hogy minden botrány a leányra nézve -lemoshatatlan folt, a melyet még az sem mos le, ha férjhez megy -ahhoz, a ki okozta? Ugyan hol az az okos ember, a ki el akarja -veszejteni azt, a kit szeret? Hol az a becsületes ember, a ki -örökre meg akarja sirattatni egy szerencsétlen nővel azt a -balsorsot, hogy tetszett neki?</p> -<p>A fiatal ember megborzadva a következményektől, melyeket szeme -elé állítottam, és mindig féktelen lévén eszméiben, máris azt -hiszi, sohasem lehet elég messze Zsófia tartózkodási helyétől; -megkettőzi lépteit, hogy mennél hamarabb tovább jusson; -körültekintget, nem hallgatott-e ki valaki bennünket; ezerszer -feláldozná a maga becsületét annak becsületéért, a kit szeret; -inkább soha életében nem látná viszont, mintsem hogy egyetlen -kellemetlenséget okozzon neki. Ez az első gyümölcse a -gondoskodásnak, melyet én fordítottam ifjúsága óta arra, hogy olyan -szívet formáljak benne, a mely tud szeretni.</p> -<p>Arról van tehát szó, hogy messze fekvő, de mégis útba eső -lakóhelyet találjunk. Keresünk, tudakozódunk; megtudjuk, hogy jó -két mérföldnyire van egy város; igyekszünk itt lakást szerezni, -inkább, mint a közelebbi falukban, a hol tartózkodásunk gyanúba -kerülhet. Végre ideér az ifjú szerelmes, tele szerelemmel, -reménynyel, örömmel, mindenekfelett pedig jó érzésekkel; és az -által, hogy keletkező <span class="pagenum"><a name="Page_613" id= -"Page_613">-613-</a></span> szenvedélyét lassankint a fele -fordítom, a mi jó és tisztességes, észrevétlenül ugyanafelé -hajlítom összes hajlamait.</p> -<p>Közeledem pályám végpontjához; messziről már látom is. Minden -nagy nehézség le van már győzve, minden nagy akadály el van -hárítva, nem marad már semmi fáradságos tennivalóm, mint hogy ne -rontsam meg a művemet azzal, hogy túlságosan sietek bevégezni. Az -emberi élet bizonytalanságában mindenekelőtt kerüljük azt a fonák -elővigyázatot, hogy feláldozzuk a jelent a jövőnek; ez gyakran -annyi, mint feláldozni azt, a mi van, annak, a mi nem lesz. Tegyük -az embert boldoggá minden életkorban, mert attól kell félnünk, hogy -sok gondoskodás után is meg talál halni, mielőtt az lett volna. -Mert ha van időpont, a mely arra való, hogy valaki élvezze az -életet, bizonyára az ifjúság vége az, a mikor a test és a lélek -képességei elérték legnagyobb erejüket és a mikor az ember -pályafutása közben messzebbről látja a két végpontot, a melyek -éreztetik az élet rövidségét. Ha a meggondolatlan ifjúság téved, -nem abban téved, hogy élvezni akar, hanem abban, hogy ott keresi az -élvezetet, a hol nincs meg és hogy mialatt nyomorúságos jövőt -készít elő magának, nem tudja a jelen pillanatot sem élvezni.</p> -<p>Nézzétek Emilemet húsz éves kora multán; jól van formálva, -szellemileg és testileg jól van alkotva, erős, egészséges, friss, -ügyes, erőteljes, észszel, okossággal, jósággal, emberséggel -teljes; jók az erkölcsei, az ízlése; szereti a szépet, teszi a jót; -mentes a kegyetlen szenvedélyek uralmától; nincs az előítélet igája -alatt, de alá van vetve a bölcseség törvényének és fogékony a -barátság hangja iránt; megvan minden hasznos tehetsége és számos -kellemes tehetsége; keveset törődik a gazdagsággal, mindig megvan a -segélyforrása a két karjában és nem fél, hogy nem lesz kenyere, -bármi történik is. Most mámoros egy keletkező szenvedélytől; szíve -nyiladozik a szerelem első tüze iránt; édes ábrándjai a gyönyörök -és élvezetek új világával kecsegtetik; egy szeretetreméltó lényt -szeret és pedig még szeretetreméltóbbat jelleme, mint személye -által; reméli és várja a viszonzást, a melyről érzi, hogy megilleti -a szívek találkozásából, a tisztes érzelmek egyezéséből alakult -első <span class="pagenum"><a name="Page_614" id= -"Page_614">-614-</a></span> hajlandóságuk: ennek a hajlandóságnak -maradandónak kell lennie. Bizalommal, sőt szándékkal is engedi át -magát a legvarázslatosabb mámornak, félelem nélkül, megbánás -nélkül, lelkifurdalás nélkül, minden más nyugtalanság nélkül, -kivéve azt, a melytől a boldogság érzése elválaszthatatlan. Mi -hiányozhatik az ő boldogságából? Nézzétek, keressétek, képzeljétek -el, hogy mire van még szüksége és mit lehetne hozzáadni ahhoz, a -mije van? Egyesít magában minden jót, a mivel egyszerre bírhatunk; -bármit is csak a másiknak rovására adhatunk hozzá; olyan boldog, a -milyen ember csak lehet. Ebben a pillanatban rövidítsek meg egy -ilyen édes sorsot? Megzavarjak egy ilyen tiszta gyönyört? Ah, az -élet minden értéke abban a boldogságban van, a melyet ő élvez. Mit -adhatnék neki, fölérőt azzal, a mit elvennék tőle? Még ha -tetőpontjára juttatnám is a boldogságát, azzal is megrontanám -legnagyobb varázsát. Ezt a legfőbb boldogságot százszor édesebb -remélni, mint bírni; jobban élvezi az ember, a mikor várja, mint a -mikor ízleli. Jó Emilem, szeress és szerettessél; élvezd sokáig, -mielőtt bírnád; élvezd egyszerre a szerelmet és az ártatlanságot; -csináld meg földi paradicsomodat, mialatt a másikra vársz; nem -kurtítom meg életednek ezt a boldog idejét; tovább fűzöm a -varázslatot; meghosszabbítom, mennél tovább lehet. Sajnos, úgyis -véget kell érnie és pedig rövid idő alatt kell véget érnie; de -annyit legalább megteszek, hogy mindig megmaradjon emlékezetedben -és hogy sohase bánd meg, hogy megízlelted.</p> -<p>Emil nem felejti el, hogy visszatérítéssel tartozunk. A mint a -holmik készek, lovakat bérelünk és gyors iramban sietünk; ezúttal -már elindulása pillanatában szeretne megérkezni. Mikor a szív -megnyílik a szenvedélyek számára, megnyílik az élet-unalom számára -is. Hacsak nem vesztegettem el az időmet, az ő egész élete nem fog -így eltelni.</p> -<p>Szerencsétlenségünkre az úton sokszor kell megállnunk és a vidék -nehezen járható. Eltévedünk; ő veszi ezt észre hamarabb és -türelmetlenkedés nélkül, panasz nélkül egész figyelmét megfeszíti, -hogy megtalálja az utat; sokáig bolyong, a míg kiismeri magát és -mindig megőrzi hideg vérét. Ez nektek nem jelent semmit, de sokat -jelent nekem, a ki ismerem <span class="pagenum"><a name="Page_615" -id="Page_615">-615-</a></span> lobbanékony természetét: látom a -gyümölcsét annak a gondoskodásnak, melyet gyermekkora óta arra -fordítottam, hogy megedzzem a kényszerűség csapásai ellen.</p> -<p>Végre megérkezünk. A fogadtatás, melyben részesítenek, -egyszerűbb és lekötelezőbb, mint az első alkalommal; már régi -ismerősök vagyunk. Emil és Zsófia némi zavarral üdvözlik egymást és -még mindig nem szólnak egymáshoz. Mit mondhatnának egymásnak a mi -jelenlétünkben? A tár salkodáshoz, a mely nekik kellene, nincs -szükség tanukra. Sétálunk a kertben: ennek a kertnek a végében -terjedelmes veteményes föld van; park helyett mindenféle fajtájú -nagy és szép gyümölcsfák vannak benne, csinos patakocskák szelik át -minden irányban és virággal teli gyepszélek. «Mily szép hely!» -kiált fel Emil, eltelve Homéroszával és mindig lelkesedésben égve. -«Mintha csak Alkinoos kertjét látnám!» A leány szeretné tudni, ki -az az Alkinoos és az anya megkérdi. «Alkinoos, mondom én, Corcyra -királya volt, kinek kertjét Homérosz írja le s a jóízlésű emberek -úgy beszélnek róla, hogy nagyon is egyszerű és nagyon kevéssé -díszes.<a name="FNanchor_145" id="FNanchor_145"></a><a href= -"#Footnote_145" class="fnanchor">145)</a></p> -<p>Ennek az Alkinoosnak volt egy kedves lánya, aki másnap, -<span class="pagenum"><a name="Page_616" id= -"Page_616">-616-</a></span> miután egy idegen részesült apja -vendégszeretetében, azt gondolta, hogy nemsokára lesz neki férje.» -Zsófia meg van ütődve, elpirul, lesüti a szemét, a nyelvébe harap; -képzelni se lehet ehhez hasonló zavart. Az apa, a kinek kedve van -még fokozni zavarát, megszólal és azt mondja, hogy a fiatal -herczegnő maga járt a patakra a fehérneműt kimosni. «Azt hiszitek, -mondja, hogy utált hozzányúlni a szennyes szalvétákhoz, azt mondva, -hogy ételszagúak?» Zsófia, a kinek a czélzás szól, megfeledkezve -természetes félénkségéről, élénken védekezik. A papa, ki jól tudja, -hogy az egész fehérneműnek nem volna más gondozója csak ő, ha rája -bízták volna<a name="FNanchor_146" id="FNanchor_146"></a><a href= -"#Footnote_146" class="fnanchor">146)</a> és hogy szívesen tett -volna többet is, ha kívánták volna tőle. Szavai közben lopva engem -néz olyan nyugtalansággal, hogy nem bírtam megállni nevetés nélkül, -ártatlan szívében olvasva az aggodalmakat, melyek megszólaltatták. -Apja elég kegyetlen, hogy leleplezze hebehurgyaságát, kötekedő -hangon kérdezve tőle, hogy tulajdonkép mit védekezik ő és mi köze -neki Alkinoos lányához. Szégyenletében remegve már lélekzetet sem -mer venni, sem ránézni senkire. Kedves leány, most már nincs ideje -a tettetésnek, ime, már nyilatkoztál akaratod ellenére.</p> -<p>Ez a kis jelenet hamar el van feledve vagy legalább úgy teszünk, -mintha el volna feledve; Zsófia nagy örömére egymaga Emil nem -értett belőle semmit. A séta folytatódik és a mi fiataljaink, a kik -az elébb mellettünk mentek, alig bírnak alkalmazkodni a mi járásunk -lassúságához; észrevétlenül előbbre haladnak, közelednek egymáshoz, -végül egymás mellé kerülnek és meglehetős messze látjuk őket magunk -előtt. Zsófia figyelmesnek és nyugodtnak látszik; Emil tűzzel -beszél és gesztikulál; a társalgás úgylátszik nem untatja őket. Jó -egy óra mulva visszafordulunk és visszahívjuk őket; visszajönnek, -de most ők mennek lassan és látni rajtuk, hogy kihasználják az -időt. Végre társalgásuk hirtelen megszakad, a mint annyira jutnak -hozzánk, <span class="pagenum"><a name="Page_617" id= -"Page_617">-617-</a></span> hogy meg lehetne őket érteni és -megkettőztetik lépteiket, hogy elérjenek minket. Emil nyilt és -behízelgő arczczal lép hozzánk, a szeme csillog az örömtől, de egy -kis nyugtalansággal függeszti Zsófia anyjára, hogy lássa a -fogadtatást, a melyben ez részesíti. Zsófia távolról sem mutatja -magát olyan elfogulatlannak; közeledve hozzánk egészen meg van -zavarodva, hogy szemben látja magát egy fiatal emberrel; ő, a ki -oly sokszor volt így minden zavar nélkül, a nélkül, hogy valami -rosszat láttak volna ebben. Sietve szalad anyjához, kissé kikelve -magából, néhány szót mondva neki, a melyeknek nem nagy jelentőségük -van, mintha azt a látszatot akarná kelteni, hogy már régóta itt -van.</p> -<p>A derültségről, a mely ezeknek a szeretetreméltó gyermekeknek -arczára van festve, látni, hogy ez a társalkodás nagy tehertől -szabadította meg fiatal szíveiket. Nem kevésbbé tartózkodók egymás -iránt, de a tartózkodásuk kevésbbé elfogódott; csak Emil -tiszteletéből, Zsófia szerénységéből ered és mindkettejük -becsületességéből. Emil most már mer néhány szót intézni hozzá, -olykor a lány is mer neki felelni, de sohasem nyitja feleletre a -száját a nélkül, hogy rá ne vesse a szemét az anyja szemére. A -legészrevehetőbbnek tetsző változást az én irányomban tanusítja. -Buzgóbban mutatja ki irántam tiszteletét, érdeklődéssel néz engem, -szeretettel szól hozzám, igyekszik kedvemben járni; látom, hogy -megtisztel becsülésével és hogy nem közömbös neki, hogy elnyerje az -én becsülésemet. Észreveszem, hogy Emil rólam beszélt neki; azt -lehetne mondani, hogy máris összeesküdtek, hogy megnyernek engem, -pedig nem úgy van és Zsófiát sem lehet oly könnyen megnyerni. Talán -nagyobb szükség van irántam való kegyre nála, mint az iránta valóra -nálam. Bájos pár!… Ha meggondolom, hogy fiatal barátom érzékeny -szíve nagy részt adott nekem első társalgásában kedvesével, élvezem -fáradságom jutalmát; az ő barátsága mindent megtérített nekem.</p> -<p>A látogatások ismétlődnek A beszélgetések fiataljaink közt -gyakoriabbak lesznek. Emil, mámorosan a szerelemtől, már-már azt -hiszi, kezében tartja a boldogságot. Mindazáltal nem kap -formaszerinti vallomást Zsófiától; meghallgatja <span class= -"pagenum"><a name="Page_618" id="Page_618">-618-</a></span> és nem -mond neki semmit. Emil ismeri egész szerénységét; ekkora -tartózkodás nem ejti csodálkozásba; érzi, hogy jó szemmel nézi a -leány; tudja, hogy az apák házasítják össze a gyermekeket; -föltételezi, hogy Zsófia parancsot vár szüleitől; engedélyt kér, -hogy ezt sürgethesse, a leány nem ellenkezik. Szól nekem róla; én -beszélek az ő nevében, még pedig az ő jelenlétében. Mily meglepetés -reá nézve, mikor megtudja, hogy Zsófia csak magamagától függ és -ahhoz, hogy őt boldoggá tegye, nem kell más, csak az ő akarata. -Kezdi nem érteni Zsófia magatartását. Bizalma csökken. Aggódik, úgy -látja, kevesebbet haladt, mint a hogy gondolta, és most a -leggyöngédebb szerelem legmeghatóbb nyelvén szólal meg, hogy a -leányt magához hajlítsa.</p> -<p>Emil nem úgy van alkotva, hogy kitalálja, mi árt neki: ha nem -mondanák meg neki, soha életében nem tudná meg; Zsófia pedig sokkal -is büszkébb, semhogy megmondja neki. A nehézségek, a melyek -tartóztatják, más valakinek serkentésül szolgálnának. Nem -felejtette el szüleinek tanításait. Szegény leány, Emil pedig -gazdag, azt tudja. Menynyire szüksége van a leány becsülését -elnyerni! Mekkora érdem kell neki, hogy eltüntesse ezt az -egyenlőtlenséget! De hogy gondolna ezekre az akadályokra? Hát tudja -Emil, hogy gazdag? Érdemesnek tartja-e, hogy erről tudakozódjék? -Hála égnek, nincs szüksége rá, hogy gazdag legyen, e nélkül is tud -jótékony lenni. Szívéből meríti a jót, a mit tesz, nem pedig -erszényéből. Odaadja a szerencsétleneknek idejét, gondoskodását, -szeretetét, személyét és jótetteinek megbecsülésekor alig veszi -számba a pénzt, a melyet a szükölködőkre költ.</p> -<p>Nem tudva, minek tulajdonítsa balsikerét, a saját hibájának -tulajdonítja: mert ki merné szeszélyességgel vádolni imádatának -tárgyát? Az önszeretet megalázása fokozza a kijátszott szerelem -miatti bánatot. Nem közeledik többé Zsófiához annak a szívnek a -szeretetreméltó bizalmával, a mely méltónak érzi magát az ő -szívéhez; félénk és remegő vele szemben. Nem reméli többé, hogy -gyöngédséggel meg tudja illetni, a szánalom útján akarja -meghajlítani. Néha ellankad a türelme s csaknem bosszúság lép a -helyébe. <span class="pagenum"><a name="Page_619" id= -"Page_619">-619-</a></span> Zsófia úgy látszik, mintha előre -megérezné ezeket a fellobbanásokat és rátekint. Ez a tekintet -egymaga lefegyverzi és megfélemlíti; jobban alá van vetve, mint -valaha.</p> -<p>Megzavarodva ettől a makacs ellenállástól és attól a -legyőzhetetlen hallgatástól, kiönti szívét barátja előtt. Megvallja -bánatba merült szívének fájdalmait, segítségéért és tanácsaiért -könyörög. Mily áthathatatlan rejtelem! A leány érdeklődik sorsom -iránt, abban nincs semmi kétségem: nemcsak hogy nem kerül, hanem -még szívesen is van velem; mikor megjövök, örömöt mutat és -sajnálkozást, mikor távozom; jó szívvel fogadja figyelmességemet; a -szolgálatkészségem úgy látszik tetszik neki; megbízásaira méltat, -sőt néha parancsolgat is nekem. És mégis visszautasítja -sürgetéseimet, könyörgésemet. Ha egyesülésről merészkedem beszélni, -parancsoló hangon mondja, hogy hallgassak és ha még egy szót -szólok, azonnal otthagy. Micsoda különös oka van rá, hogy azt -kivánja, az övé legyek, holott hallani sem akar arról, hogy az -enyém legyen? Te, a kit tisztel, akit szeret s a kit nem merne -elhallgattatni, szólj neki, szólaltasd meg, légy barátodnak -szolgálatára, koronázd meg művedet, ne engedd gondoskodásodat -gyászossá válni növendékedre. Oh, a mije tőled van, -boldogtalanságára fog válni, ha nem teszed teljessé -boldogságát!</p> -<p>Beszélek Zsófiával és csekély fáradsággal kicsikarok tőle egy -titkot, a melyet úgyis tudtam, mielőtt ő megmondta volna. -Nehezebben nyerem el az engedélyt, hogy megmondjam Emilnek is; de -végre megnyerem és fel is használom. Ez a magyarázat olyan -csodálkozásba ejti Emilt, a melyből nem tud magához térni. Nem ért -semmit ebből a kényességből; el se birja képzelni, hogy néhány -aranynyal több vagy kevesebb érinti a jellemet és az érdemet. Mikor -megértetem vele, hogy mennyiben érinti az előítéleteket, elneveti -magát és elragadtatva az örömtől, azonnal útnak akar eredni, hogy -eltépjen mindent, lemondjon mindenről, hogy meglegyen az a -dicsősége, hogy egyenlő Zsófiával és méltóvá legyen arra, hogy -férje legyen.</p> -<p>«Ugyan, ugyan! – mondom neki én, nevetve hevességén. – Hát -sohasem akar ez az ifjúi fej megérni? És miután <span class= -"pagenum"><a name="Page_620" id="Page_620">-620-</a></span> egész -életeden át bölcselkedtél, nem tanulsz meg soha okoskodni? -Hogy-hogy nem látod, hogy ha esztelen tervedet követed, csak -rosszabbá teszed helyzetedet és még hajthatatlanabbá teszed -Zsófiát? Némi előnyödre szolgál, hogy valamivel több vagyonod van, -mint neki, de az tulságosan előnyödre volna, ha mindenedet -feláldoznád érte és ha büszkesége nem tud beletörődni, hogy az -előbbi lekötelezettsége legyen irántad, hogy törődnék bele az -utóbbiba? Ha nem birja elviselni, hogy a férje szemére vethesse -neki, hogy gazdaggá tette, vajjon elviselné-e, hogy szemére -vethesse, hogy szegénynyé tette magát a kedvéért? Eh, szerencsétlen -fiú, rettegj, hogy meg ne gyanítsa ezt a tervedet. Ellenkezőleg, -légy takarékos és gondos az ő kedvéért, attól félve, hogy ne -vádoljon azzal, hogy ügyeskedéssel akarod őt elnyerni és hogy -feláldozod neki önként azt, a mit hanyagságod által úgyis -elvesztenél.</p> -<p>Hát csakugyan azt hiszed, hogy a nagy vagyon félemlíti meg őt és -hogy ellenkezése épen a gazdagság miatt van? Nem, kedves Emilem, -ennek szilárdabb és komolyabb oka van abban a hatásban, melyet ez a -gazdagság tulajdonosának lelkére tesz. A leány tudja, hogy a -szerencse adományait fölébe helyezik mindennek azok, a kiknek -megvannak. Minden gazdag ember többre becsüli az aranyat az -érdemnél. Rendszerint ha összehasonlítják a pénzt a tett -szolgálatokkal, mindig azt találják, hogy az előbbiek sohasem érnek -fel az utóbbiakkal és azt hiszik, hogy még mindig tartozik nekik -az, a ki azzal töltötte életét, hogy szolgált nekik, mialatt a -kenyerüket ette. Mi tehát a tennivalód, oh Emilem, hogy megnyugtasd -félelmeit? Ismertesd meg magadat jól vele; ez nem megy egy nap -alatt. Mutasd meg neki nemes lelked kincstárában azt, a mivel ki -lehet egyenlíteni azt a gazdagságot, a melyben szerencsétlenségedre -részesedel. Kitartással és idővel elhárítod az ellenállást; nagy és -fenkölt érzéseiddel kényszeríted, hogy elfelejtse gazdagságodat. -Szeresd, légy szolgálatára, légy szolgálatára tiszteletreméltó -szüleinek. Bizonyítsd be neki, hogy figyelmességed nem valami -bolond és futólagos szenvedély eredménye, hanem a szíved mélyébe -vésett kitörölhetetlen elveké. <span class="pagenum"><a name= -"Page_621" id="Page_621">-621-</a></span> Becsüld meg méltón az -érdemet, melyet a vagyon megrontott, ez az egyetlen módja, hogy -kiegyeztesd az általa többre becsült érdemnél.»</p> -<p>Képzelhetni, az öröm mily elragadtatásával töltötte el az a -beszéd a fiatal embert, mennyire visszaadta bizalmát és reményét, -mennyire boldognak vallotta magát, hogy ha Zsófiának tetszeni akar, -csak azt kell tennie, a mit megtenne magától is, ha Zsófia nem -létezne is, vagy ha ő nem volna bele szerelmes. A ki csak egy -kevéssé megértette jellemét, bizonyára el tudja képzelni -magatartását ebben az esetben.</p> -<p>Igy tehát én vagyok a két jó lélek bizalmasa és szerelmük -közvetítője! Szép foglalkozás egy nevelőnek! Olyan szép, hogy soha -életemben nem tettem semmit, a mi annyira fölemelne a saját -szememben és a mi annyira megelégedetté tenne önmagammal. -Egyébiránt ennek a foglalkozásnak mindig megvan a maga -kellemetessége: nem fogadnak épen kelletlenül a házban, megbíznak -bennem, hogy rendben tartom a szerelmeseket. Emil most mindig attól -retteg, hogy kihívja rosszalásomat és sohasem volt annyira -tanulékony. A kis lány elhalmoz kedveskedésével, amelylyel azonban -nem engedem magamat félrevezetni és a melyből csak annyit -tulajdonítok magamnak, a mennyi megillet. Ezzel kárpótolja magát a -tiszteletért, melyre Emilt rászorítja. Általam ezerféle -beczézgetést tanusít iránta, a melyekben, ha bele kellene halnia, -sem részesítené őt magát; Emil pedig, a ki tudja, hogy nem akarok -érdekeinek ártani, el van ragadtatva tőle, hogy milyen jóban vagyok -én a lánynyal. Ha ez séta közben megtagadja tőle a karját, -megvigasztalódik, mert hisz az én karomba öltötte. Zúgolódás nélkül -távozik el, megrázva kezemet és halkan azt mondva nekem szavával és -szemével: Barátom, beszélj helyettem. Érdeklődve kísér minket a -szemével: igyekszik érzéseinket leolvasni a szemünkről és kitalálni -beszélgetésünket a mozdulatainkról; tudja, hogy a mit egymással -beszélünk, semmi sem közömbös rá nézve. Kedves Zsófia, mennyire jól -érzi magát őszinte szíved, mikor beszélgethetsz Mentorral úgy, hogy -Telemachus ne hallja! Mily szeretetreméltó nyiltsággal engeded, -hogy kiolvasson gyöngéd szívedből mindent, a mi benne <span class= -"pagenum"><a name="Page_622" id="Page_622">-622-</a></span> -történik! Mily szívesen mutatod ki előtte növendéke iránti -becsülésedet! Mily megható közvetlenséggel engeded, hogy behatoljon -legédesebb érzéseidbe! Mily tettetett haraggal küldöd el az -alkalmatlankodót, mikor türelmetlenségében nem tudja megállni, hogy -félbe ne szakítson! Mily bájos bosszúsággal veted szemére -tolakodását, mikor megakadályozza, hogy jót mondjon vagy halljon -róla és hogy feleleteimből mind újabbakat meríts arra, hogy -szeresd!</p> -<p>Igy tehát Emil, miután eljutott odáig, hogy megtűrték, mint -bevallott szerelmest, érvényesíti minden ebbeli jogát; beszél, -sürget, könyörög, tolakodik. Ha keményen rászólnak, ha rosszul -bánnak vele, az neki nem sokat jelent, csak meghallgattassa magát. -Végre eléri, nem fáradság nélkül, hogy Zsófia a maga részéről -nyiltan magára vállalja a kedves jogait, hogy megszabja neki, mit -kell tennie, hogy parancsoljon neki kérés helyett, hogy elfogadjon -hálálkodás helyett, hogy ő szabályozza látogatásainak számát és -idejét, hogy megtiltsa neki, hogy bizonyos napig ne jőjjön és egy -bizonyos órán túl ne maradjon. Mindez pedig nem játék módjára megy, -hanem egész komolyan és ha nehezen fogadta el ezeket a jogokat, hát -olyan szigorral gyakorolja őket, a mely néha megbánatja a szegény -Emillel, hogy megadta neki őket. De bármit parancsol is a leány, ő -nem felel és gyakran, mikor csupa engedelmességből elmegy, örömmel -tele szemmel tekint rám, a mely azt mondja: látod, birtokba vett -engem. A lány pedig büszkén néz le rá és titokban mosolyog -rabszolgája büszkélkedésén.</p> -<p>Albani és Rafael, adjátok nekem kölcsön a gyönyör ecsetét! -Isteni Milton, tanítsd meg durva tollamat, leírni a szerelem és -ártatlanság örömeit! De nem, bujjatok el hazug művészetetekkel a -természet szent igazsága előtt. Legyen csak érzékeny szivetek, -becsületes lelketek, aztán legeltessétek képzeleteteket erőltetés -nélkül a két ifjú szerelmes elragadtatásain, a kik szüleik és -vezetőik szemei előtt zavar nélkül adják át magukat az édes -illuziónak, a mely körüllengi őket és vágyaik mámorában, lassan -haladva a czél felé, virágokkal és füzérekkel fonják be a boldog -köteléket, a mely össze fogja őket kapcsolni a sírig. Annyi bájos -<span class="pagenum"><a name="Page_623" id= -"Page_623">-623-</a></span> kép részegít meg magamat is; rend és -kapcsolat nélkül gyűjtöm őket össze; az elragadtatás, melyet nekem -szereznek, nem engedi, hogy összekapcsoljam őket; oh, ki ne tudná, -ha van szíve, magában megcsinálni az apa, az anya, a leány, a -nevelő, a tanítvány különböző helyzeteinek bájos képeit, a mint -valamennyien közrehatnak a legbájosabb pár egyesülésén, a kiknek -csak valaha boldogságot szerezhetett a szerelem és az erény?</p> -<p>Emil csak most, mikor igazán tetszeni igyekszik, kezdi érezni -azoknak a kellemes tehetségeknek értékét, melyekre szert tett -Zsófia szeret énekelni s ő vele énekel, sőt mi több, zenére -tanítja. A leány élénk és könnyed, szeret ugrálni s ő vele tánczol; -ugrásait ő alakítja tánczlépésekké és tökéletesíti bennük. Ezek a -leczkék elragadók, a bohó jókedv fölélénkíti őket, enyhíti a -szerelem félénk tiszteletét; a szerelmesnek meg van engedve, hogy -gyönyörrel adja leczkéit, meg van neki engedve, hogy mestere legyen -úrnőjének.</p> -<p>Van egy nagyon rossz karban levő régi clavecinjük; Emil -rendbehozza és felhangolja; ép oly jó zongora és hangszerkészítő, -mint a milyen asztalos; mindig az volt az alapelve, hogy meg tudjon -lenni másnak segítsége nélkül mindenben, a mit maga is meg tud -csinálni. A ház festői fekvésű, különféle látképeket készít róla, -melyekbe olykor Zsófia is belerajzolt és melyekkel feldíszíti apró -dolgozószobáját. A kereteik nincsenek megaranyozva; nincs is erre -szükségük. Látva Emilt rajzolni s követve példáját, Zsófia is -tökéletesíti magát, fejleszti minden tehetségét és bájossága -megszépíti őket mind. Atyja és anyja visszaemlékeznek egykori -gazdagságukra, mikor újra ragyogni látják maguk körül a -művészeteket, a melyek a gazdagságot becsessé tették előttük; a -szerelem felékesítette egész házukat; csak egyedül a szerelem -által, költség és fáradság nélkül uralkodnak benne ugyanazok az -élvezetek, melyeket egyszer csak pénz és vesződség árán lehetett -csak összegyűjteni.</p> -<p>Mint a hogy a bálványimádó felcziczomázza imádása tárgyát olyan -kincsekkel, melyeket nagyra becsül és felékesíti az oltáron az -istent, a kit imád, a szerelmes, bármily tökéletesnek látja -szerelme tárgyát, mind újabb díszszel akarja <span class= -"pagenum"><a name="Page_624" id="Page_624">-624-</a></span> -felruházni. Nem a lánynak van erre szüksége, hogy tessék neki, -hanem neki magának van szüksége a lány felékesítésére; egy új -hódolat az, melyet tanusítani vél neki, új érdek, melylyel -szemlélete gyönyörét fokozza. Úgy tetszik neki, hogy semmi szép -nincs a maga helyén, ha nem a legfőbb szépséget diszíti. Egyszerre -megható és nevetséges látvány ez, látni Emilt, a mint igyekszik -Zsófiát megtanítani mindenre, a mit tud, a nélkül, hogy -megtudakolná, vajjon az, a mire tanítani akarja, izlése szerint -való-e vagy kedvére van-e. Beszél neki mindenről, gyermekes -buzgósággal magyaráz neki mindent; azt hiszi, csak meg kell -mondania s a leány azonnal tudni fogja; már előre elképzeli -magának, mekkora élvezet lesz vele okoskodni, vele filozofálni; -haszontalannak tekinti minden tudományát, a melyet nem tárhat ki -Zsófia szeme elé; szinte elpirul, hogy olyan dolgokat is tud, a -melyeket a leány nem tud.</p> -<p>Leczkéket ad neki tehát a filozófiából, a fizikából, -matematikából, történelemből, szóval mindenből. Zsófia örömest -alkalmazkodik buzgalmához és igyekszik hasznot húzni belőle. Ha -szabad neki a leczkét előtte térden állva adni, menynyire meg van -Emil elégedve! Azt hiszi, az ég nyílt meg előtte. Csakhogy ez a -helyzet, a mely a tanítványra nézve még kényelmetlenebb, mint a -mesterre nézve, nem a legalkalmasabb a tanításra. Az ember nem tud -mit csinálni a szemével, hogy kikerülje az őt üldöző szemeket, ha -pedig a szemek találkoznak, azzal sem halad a leczke jobban.</p> -<p>A gondolkodás művészete nem idegen a nőktől, de az okoskodó -tudományokat csak érinteniök szabad. Zsófia fölfog mindent, de nem -sokat őriz meg emlékezetében. Legnagyobb a haladása az -erkölcstanban és az izlés dolgaiban; a fizikából csak az általános -törvényeket és a világrendszerre vonatkozó eszméket jegyzi meg. -Sétáik közben néha, a természet csodáit szemlélve, ártatlan és -tiszta szivük e csodák alkotójához is föl mer emelkedni. Nem félnek -jelenlététől; közösen árasztják ki előtte szívüket.</p> -<p>Hogyan? Két szerelmes, életkoruk virágában, arra fordítja -bizalmas együttlétét, hogy vallásról beszélnek! Arra vesztegetik az -időt, hogy felmondják a katekizmusukat! <span class= -"pagenum"><a name="Page_625" id="Page_625">-625-</a></span> Mire -való lealjasítani azt, a mi magasztos? Igen, kétségkívül a -katekizmust mondják fel az ábrándok közben, a melyek elbűvölik -őket; tökéleteseknek látják egymást, szeretik egymást, -lelkesedéssel társalkodnak arról, a mi értéket ad az erénynek. Az -áldozatok, melyeket érte hoznak, teszik nekik az erényt drágává, -elragadtatásukban, melyet le kell küzdeniök, néha együtt ontják -könnyeiket, tisztábbakat az égi harmatnál és ezek az édes könnyek -életük varázslata; a legbájosabb mámorban vannak, melyet emberi -lelkek valaha tapasztaltak. Még a nélkülözések is fokozzák -boldogságukat és növelik önbecsülésüket áldozataik révén. Érzéki -emberek, lélek nélküli testek, egy nap ők is meg fogják ismerni a -ti gyönyöreiteket és egész életükben sajnálni fogják azt a boldog -időt, a mikor e gyönyöröket megvonták maguktól.</p> -<p>Ennek az egymás jó megértésének ellenére, elmaradhatatlan egy s -más véleményeltérés, sőt összetűzés sem; az úrnő nincs szeszélyek -nélkül, a szerelmes ifjú sem hevesség nélkül való; de ezek a kis -viharok hirtelen elmúlnak és csak szorosabbá teszi egyesülésüket; -sőt a tapasztalat megtanítja Emilt, hogy ne féljen tőlük annyira; a -kibékülések mindig előnyösebbek neki, mint a milyen ártalmasak az -összetűzések. Az első összetűzés gyümölcse ugyanannyit engedett -neki remélni a többitől; ebben tévedt; de végre is, ha nem nyer is -mindig ily észrevehető hasznot, de mindig megnyeri vele azt, hogy -láthatja, mennyire megszilárdúl Zsófiában az az őszinte érdeklődés, -melyet az ő szíve iránt tanusít. Tudni akarjátok, miben áll ennek -előnye. Annál szívesebben megyek bele tárgyalásába, mert ez a példa -alkalmat ad nekem, hogy feltárjak egy nagyon hasznos elvet és -leküzdjek egy nagyon vészthozót.</p> -<p>Emil szerelmes, ezért tehát nem vakmerő és még jobban meg lehet -érteni, hogy Zsófia nem az a leány, a ki tulságos bizalmaskodást -engedne meg neki. Miután az okosságnak minden dologban megvan a -határa, inkább lehetne őt ridegséggel, mint túlságos -engedékenységgel vádolni és maga az apja is néha attól fél, hogy -rendkívüli büszkesége majd gőggé fog elfajulni. Emil a legtitkosabb -bizalmas együttlétekkor sem merné a legcsekélyebb kegyet kérni, -<span class="pagenum"><a name="Page_626" id= -"Page_626">-626-</a></span> még ki sem mutatni, hogy számot tart rá -és ha Zsófia beleölti karját az övébe séták alkalmával, – olyan -kegy, melyet nem enged joggá válni – Emil alig meri néha sóhajtozva -kebléhez szorítani ezt a kart. Mindazáltal, hosszas tépelődés után, -lopva meg merészkedik csókolni a ruháját és több ízben oly boldog -ettől, hogy a leány szándékosan nem veszi észre, a mit tett. Egy -nap, mikor kissé nyiltabban merészkedik a fiú, a leánynak eszébe -jut, hogy azt rossz néven vegye. A fiú makacskodik, a leány -fölingerlődik, a bosszúság néhány csípős szót mondat vele; Emil nem -tűri el őket szó nélkül. A nap többi része duzzogással telik el és -nagyon elégedetlenül válnak el.</p> -<p>Zsófia rosszul érzi magát. Az anyja az ő bizalmasa; hogy -rejthetné el előtte bánatát? Ez az első meghasonlásuk és egy -meghasonlás, a mely eltart egy óráig, olyan fontos dolog! -Szánja-bánja hibáját; anyja megengedi, hogy majd jóvá tegye, az -atyja rá is parancsol.</p> -<p>Emil másnap nyugtalanságában a rendesnél korábban jön vissza. -Zsófia anyjának segít öltözködni, az apa is velük van a szobában. -Emil tiszteletteljesen, de szomorúan lép be. Alig hogy az apa és az -anya üdvözölték, Zsófia visszafordul és kezet nyujtva neki, -kedveskedő hangon kérdi tőle, hogy érzi magát. Nyilvánvaló, hogy ez -a bájos kéz csak azért nyújtódik így ki, hogy megcsókolják. Emil -elfogadja a kezet, de nem csókolja meg. Zsófia kissé szégyenkezve, -de tőle telhetőleg jó képpel vonja vissza kezét. Emil, a ki nem -tanulta ki a nők modorát és a ki nem tudja, mire jó a szeszély, nem -egykönnyen felejt és nem csillapul le olyan hamar. Zsófia apja -látva, hogy a leány zavarban van, még jobban kihozza sodrából -gúnyolódásával. A szegény leány zavartan, megalázva már azt sem -tudja, mit csinál és nem adná az egész világért, ha sírni merne. -Mennél inkább türtőzteti magát, annál inkább túlárad a szíve; végre -kipottyan egy könnye, akárhogy igyekszik visszatartani. Emil -meglátja ezt a könnyet, térdre veti magát, megfogja a kezét s több -ízben hevesen megcsókolja. «Lelkemre, ön nagyon is jó, – mondja az -apa elnevetve magát, – én bizony kevésbbé volnék engedékeny az -ilyen bolondosok iránt és <span class="pagenum"><a name="Page_627" -id="Page_627">-627-</a></span> megbüntetném a szájat, a mely -megsértett.» Emil felbátorítva ettől a beszédtől, könyörgő -tekintetet vet az anyára és a beleegyezés jelét vélve látni, -remegve közeledik Zsófia arczához, a ki elfordítja fejét és hogy -megmentse a száját, rózsás arczát nyújtja oda. A tolakodó fiú nem -éri be ezzel; a leány gyöngén áll ellen. Micsoda csók volna ez, ha -nem az anyja szeme előtt adnák! Szigorú Zsófia, vigyázz magadra, -gyakran fogják kérni tőled, hogy legyen szabad a ruhádat -megcsókolni, az alatt a föltétel alatt, hogy néha -visszautasítod.</p> -<p>Ezután a példás büntetés után az apának valami dolga akad és -kimegy; az anya elküldi valami ürügy alatt Zsófiát s aztán Emilhez -intézi szavait s meglehetős komoly hangon mondja neki.</p> -<p>– Uram, hiszem, hogy ilyen jó származású és jó nevelésű fiatal -ember, mint ön, a kiben van érzés és erkölcs, nem akarja -megbecstelenítéssel viszonozni azt a barátságot, melyet ez a család -tanusított iránta. Én nem vagyok sem túlszigorú, sem -álszemérmeskedő, tudom, mit kell megengedni a bohó fiatalságnak; -ezt eléggé bizonyítja az, a mit szemem előtt engedtem történni. -Kérjen tanácsot barátjától kötelessége dolgában; ő meg fogja -mondani, mi különbség van azok közt a játékok közt, melyeket az apa -és az anya jelenléte jogossá tesz és a közt a szabadság közt, -melyet, bizalmukkal visszaélve, tőlük távol enged meg magának -valaki és csapdát csinál azokból a kedvezésekből, melyek az ő -szemük előtt csak ártatlanok. Meg fogja önnek mondani, uram, hogy a -leányom nem követett el egyéb hibát, csak azt, hogy nem látta meg -mindjárt előszörre azt, a mit nem lett volna szabad soha -megengednie; meg fogja önnek mondani, hogy mindaz, a mit kegynek -vesz az ember, kegygyé lesz és hogy méltatlan dolog egy becsületes -férfihoz, visszaélni egy fiatal leány együgyűségével, hogy titokban -bitorolja azokat a szabadságokat, melyeket az egész világ előtt -eltűrhet. Mert azt tudni, hogy mit tűrhet el az illedelem -nyilvánosan, de azt nem tudni, hol áll meg a titkolózás árnyában az -a férfi, a ki önmagát teszi szeszélyei egyedüli birájává. -<span class="pagenum"><a name="Page_628" id= -"Page_628">-628-</a></span></p> -<p>Ezután a jogos szemrehányás után, a mely inkább szól nekem, mint -növendékemnek, a bölcs anya elhagy minket; én elálmélkodom ritka -okosságán, a mely nem sokba veszi, ha szemeláttára a száján -csókolják a leányát, de megbotránkozik azon, ha titokban -megcsókolják a ruháját. Ha elveink bolondságán elgondolkozom, a -melyek mindig feláldozzák az igazi becsületességet a külső -illemnek, megértem, hogy miért annál szűziesebb a beszéd, mennél -romlottabbak a szívek és miért annál kimértebb a magaviselet, -mennél becstelenebbek azok, a kik tanusítják.</p> -<p>A midőn ez alkalommal belecsepegtetem Emil szívébe azokat a -kötelességeket, melyeket előbb kellett volna beleoltani, új -megfigyelésem ötlik fel, a mely talán leginkább becsületére válik -Zsófiának, a melyet azonban óvakodom megmondani szerelmesének: -nyilvánvaló, hogy ez az állítólagos büszkeség, a melyet szemére -vetnek, csak nagyon bölcs óvatosság, hogy maga-maga ellen megóvja -magát. Meglévén az a szerencsétlensége, hogy hevülékeny -temperamentumúnak érzi magát, fél az első szikrától és eltávolítja -tőle telhető módon. Nem büszkeségből olyan szigorú, hanem -alázatosságból. Emilen gyakorolja azt a hatalmat, a melylyel – -attól fél – nem bir Zsófia fölött; az egyiket használja fel, hogy -leküzdje a másikat. Ha jobban bizna magában, kevésbbé volna büszke. -Ha ezt az egy szempontot figyelmen kívül hagyjuk, melyik leány -volna hajlékonyabb és szendébb? Kicsoda visel el türelmesebben egy -sérelmet? Ki fél jobban attól, hogy sérelmet ne ejtsen máson? Kinek -van kevesebb igénye mindenben, kivéve az erényt? Aztán meg nem az -erényére büszke, csak azért büszke, hogy az erényét megőrizze és ha -koczkáztatás nélkül engedheti át magát szíve hajlamainak, akkor még -beczézgeti is szerelmesét. Az okos anya azonban ezekről a -részletekről nem beszél még az apával sem; a férfiaknak nem kell -mindent tudniok.</p> -<p>Hódítása nem hogy gőgössé tette volna Zsófiát, hanem még -nyájasabb és kevésbbé követelőző lett az egész világ iránt, kivéve -talán csak azt, a ki ezt a változást előidézte. Nemes szívét nem -emeli fel többé a függetlenség érzése. Szerényen élvezi diadalát, a -melyet szabadságával kell megfizetnie. <span class= -"pagenum"><a name="Page_629" id="Page_629">-629-</a></span> A -magatartása kevésbbé szabad és a beszéde félénkebb, mióta nem -hallhatja a «szerelmes» szót pirulás nélkül; de zavarán is -keresztül csillan megelégedettsége és maga ez a szégyenkezés sem -kellemetlen érzés. Kivált látogatóba jövő fiatal emberekkel szemben -vehető észre magaviseletének megváltozása. Mióta nem fél tőlük, a -rendkívüli tartózkodás, a melyet irántuk tanusított, sokat enyhült. -Eldöntve választását, aggály nélkül nyájas tud lenni a közömbösek -iránt; kevésbbé kényes kiválóságuk dolgában, mióta ez nem érdeklik -őt s mindig elég szeretetreméltóknak találja őket, olyan emberekről -lévén szó, a kik sohasem fognak neki semmit jelenteni.</p> -<p>Ha az igazi szerelem tudna kaczérsággal élni, azt kellene -hinnem, hogy ennek némi nyomai is megtalálhatók abban a módban, a -hogy Zsófia velük viselkedik szerelmese jelenlétében. Azt lehetne -mondani, hogy nem érve be azzal az égő szenvedélylyel, a melyet -benne a tartózkodás és a beczézgetés válogatott elegyítésével szít, -nem bánja azt sem, ha ezt a szenvedélyt még egy kis nyugtalansággal -is ingerli; azt lehetne mondani, hogy szándékosan felvidítva fiatal -vendégeit, Emil kínjainak eszközévé teszi annak a vídámságnak a -varázsát, a melyet vele szemben nem mer tanusítani. De Zsófia -sokkal is figyelmesebb, sokkal is jobb és sokkal is helyesebb -ítéletű, semhogy valósággal kínozza őt. A szerelem és a -becsületesség helyettesíti nála az elővigyázatosságot, hogy -enyhítsék ezt a veszedelmes ingert: ért hozzá, hogy kell őt -felingerelni és megnyugtatni épen akkor, a mikor szükséges és ha -néha nyugtalanítja is, soha el nem szomorítja. Bocsássuk meg azokat -a gondokat, melyeket annak szerez, a kit szeret, annak a félelemnek -kedvéért, hogy sohasem lehet elég erősen hozzá lánczolva.</p> -<p>De micsoda hatással van ez a kis ravaszkodás Emilre? Féltékeny -lesz-e? vagy nem lesz féltékeny? Ezt kell megvizsgálni, mert az -ilyen kitérések is könyvem czéljára tartoznak és nem igen -távolítanak el tárgyamtól.</p> -<p>Már az elébb megmutattam, hogy mikép lopózik bele ez a -szenvedély az ember szívébe olyan dolgoknál, melyek csak a -képzelődés szüleményei. A szerelemben azonban <span class= -"pagenum"><a name="Page_630" id="Page_630">-630-</a></span> ez más -dolog; itt a féltékenység oly szoros kapcsolatban látszik a -természettel, hogy csak bajosan tudjuk elhinni, hogy belőle ered. -Még az állatok példája is, melyek közül nem egy a tombolásig -féltékeny, úgy látszik, mintha czáfolhatatlanul állapítaná meg az -ellenkező nézetet. Vajjon az emberek képzelődése tanítja rá a -kakasokat, hogy darabokra tépjék egymást, meg a bikákat, hogy -agyondöfködjék egymást?</p> -<p>Az ellenszenv minden ellen, a mi megzavarja és akadályozza -élvezeteinket, természetes indulat. Ez tagadhatatlan. Bizonyos -pontig az a vágy is az, hogy kizárólagosan bírjuk, a mi nekünk -tetszik. De mikor ez a vágy szenvedélylyé válva tombolássá, vagy -gyanakvó, keserű képzelődéssé alakul át, az már más dolog. Ez a -szenvedély lehet természetes vagy nem természetes; ebben -disztingválni kell.</p> -<p>Az állatokról vett példát már régebben megvizsgáltam -<i>Értekezés</i>-emben <i>az egyenlőtlenségről</i> és most, hogy -újra elmélkedem rajta, az a vizsgálat elég alaposnak tűnik fel, -hogy az olvasót ráutalhassam. Csak azt fűzöm hozzá azokhoz a -megkülönböztetésekhez, melyeket abban az írásomban tettem, hogy az -a féltékenység, mely a természetből ered, nagyon sok tekintetben -függ a nemiség hatalmától és hogy mikor ez a hatalom határtalan -vagy annak látszik, ez a féltékenység tetőpontjára ér; mert akkor a -hím, szükségletei szerint mérve jogait, sohasem nézhet máskép egy -másik hímre, mint alkalmatlan versenytársra. Ugyanezeknél a -fajoknál a nőstények, mindig annak engedelmeskedve, aki először -jött, csakis a foglalás jogán lesznek a hímekéi és örökös harczokat -okoznak ezek között.</p> -<p>Azoknál a fajoknál ellenben, a hol csak egy párosodik egygyel, a -hol a párosodás bizonyos morális köteléket eredményez, a házasság -egy nemét, a nőstény választása alapján azé a hímé levén, a melyet -maga szerzett magának, rendszerint megtagadja magát mindenki -mástól; a hím pedig, hűségének biztosítékául kérve ezt a -kizárólagos vonzódást, ép oly kevéssé ingerlődik fel más hímek -láttára és békésebben él velük. Ezekben a fajokban a hím osztozik a -kis magzatokról való gondoskodásban és a természet ama <span class= -"pagenum"><a name="Page_631" id="Page_631">-631-</a></span> -törvényeinek egyikénél fogva, melyeket nem lehet meghatottság -nélkül szemlélni, úgy tetszik, hogy a nőstény viszonozza az apának -azt a ragaszkodást, a melyet gyermekei iránt tanusít.</p> -<p>Ha most már az emberi nemet szemléljük kezdetleges -egyszerűségében, könnyű meglátni a hím korlátolt képességéből és -vágyainak mérsékletéből, hogy a természettől arra van rendeltetve, -hogy érje be egy nősténynyel. Ezt igazolja a két nem számbeli -egyenlősége, legalább a mi éghajlatunk alatt; ez az egyenlőség -egyáltalán nincs meg azoknál a fajoknál, melyeknél a hímek nagyobb -ereje több nőstényt egyesít egyetlen himmel. És bár az ember nem -költ mint a galamb és bár abban a tekintetben, hogy nincsenek -szoptatós emlői, a négylábúak osztályához tartozik, a gyermekek oly -sokáig földöncsúszók és tehetetlenek, hogy ők és az anyjuk csak -nehezen tudnának ellenni az apa ragaszkodása nélkül és a nélkül a -gondoskodás nélkül, a mely ennek az eredménye.</p> -<p>Az összes megfigyelések tehát egyesülnek annak bizonyítására, -hogy a hímek féltékeny tombolásából bizonyos állati fajtákban -egyáltalán nem lehet semmit következtetni az emberre nézve és még a -déli éghajlatok kivétele is, a hol a soknejűség dívik, csak annál -jobban bizonyítja a tételt, mert itt a nők számbeli többségéből -folyik a férjek zsarnoksága és mert saját gyöngeségének érzése -veszi rá az embert, hogy a kényszerhez forduljon a természet -törvényeinek kijátszása végett.</p> -<p>Nálunk, a hol ugyanezek a törvények ebben a tekintetben kevésbbé -játszatnak ki, de annál jobban kijátszatnak egy ellenkező és -gyűlöletesebb értelemben, a féltékenységnek indító oka inkább a -társadalmi szenvedélyekben van meg, mint a kezdetleges ösztönben. A -gáláns viszonyok legnagyobb részében a szerelmes sokkal jobban -gyűlöli vetélytársait, mint a mennyire szerelmesét szereti; ha -attól fél, hogy nemcsak ő egymaga hallgattatik meg, ez annak az -önszeretetnek az eredménye, melynek eredetére rámutattam és inkább -a hiúság szenved benne, mint a szerelem. Máskülönben félszeg -intézményeink olyan képmutatókká tették <span class= -"pagenum"><a name="Page_632" id="Page_632">-632-</a></span> a -nőket<a name="FNanchor_147" id="FNanchor_147"></a><a href= -"#Footnote_147" class="fnanchor">147)</a> és annyira felcsigázták -étvágyukat, hogy alig lehet számítani még legkipróbáltabb -ragaszkodásukra is és hogy már nem is tudják a kedvezésnek olyan -jeleit adni a melyek megnyugtathatnák a versenytársaktól való -félelmet.</p> -<p>Az igazi szerelemben máskép áll a dolog. Fentebb idézett -írásomban megmutattam, hogy ez az érzés nem annyira természetszerű, -mint a hogy gondolná az ember és nem csekély különbség van a között -az édes megszokás között, a mely lelkileg összeköti a férfit -hitvestársával és a között a féktelen hév között, a mely -megrészegíti agyrémszerű vonzó tulajdonságaival egy lénynek, melyet -nem lát többé olyannak, amilyen. Ez a szenvedély, a mely csak -kizárást és kedvezést ismer, a hiúságtól csak annyiban különbözik, -a mennyiben a hiúság mindent követel és nem nyújt semmit, tehát -mindig méltánytalan, holott a szerelem ép annyit ad, a mennyit -követel, tehát magában véve méltányossággal teljes érzés. -Máskülönben mennél követelőbb, annál hiszékenyebb: ugyanaz az -illuzió, a mely előidézi, könnyen hajlóvá teszi a rábeszélésre. Ha -a szerelem nyugtalan, a becsülés bizalommal teljes és becsülés -nélkül sohasem volt szerelem tisztességes szívben, mert abban, a -mit szeret, mindenki azokat a tulajdonságokat szereti, melyeknek -fontosságot tulajdonít.</p> -<p>Mindez jól meg lévén világítva, egy szempillantásra meg lehet -mondani, minémű féltékenységre képes Emil, mert alig, hogy ennek a -szenvedélynek megvan egy csirája az emberi szívben, a formáját -egyedül a nevelés határozza meg. Emil szerelmes és féltékeny, de -nem lesz haragos, rosszkedvű, gyanakvó, hanem gyöngéd, érzékeny és -félénk: inkább meg lesz ijedve, mint felingerelve; sokkal inkább -igyekezni fog megnyerni szerelmesét, mint fenyegetni vetélytársát; -<span class="pagenum"><a name="Page_633" id= -"Page_633">-633-</a></span> elhárítaná, ha lehetne, mint valami -akadályt, a nélkül, hogy gyűlölné, mint ellenséget; ha pedig -gyűlöli, nem azért gyűlöli, hogy elvitasson tőle egy szívet, melyre -igényt tart, hanem a valóságos veszély miatt, a melyben forog, hogy -elveszítheti; igazságtalan gőgje nem fog ostoba módon megütközni -azon, hogy valaki versenyre mer kelni vele; megérti, hogy a -kedvezés maga egyedül csak az érdemre van alapítva és hogy a -becsület az eredményben rejlik s ezért megkettőzteti igyekezetét, -hogy szeretetreméltó legyen és ez valószinűleg sikerülni is fog -neki. A nagylelkű Zsófia mikor felingerli szerelmét néhányszori -ijedséggel, tudni fogja ezt az ijedséget szabályozni és őt -kárpótolni érte; a versenytársakat pedig, a kiket csak azért tűrt -meg, hogy próbára tegye őt, hamarosan félretolja.</p> -<p>De hova is ragadtattam észrevétlenül magamat? Oh, Emil, mi lett -belőled? Felismerhetem e benned tanítványomat? Mily mélyre látlak -sülyedni! Hol az az oly keményen nevelt fiatal ember, a ki -szembeszállott az időjárás viszontagságaival, a ki rászánta testét -a legkeményebb munkára, lelkét pedig egyedül a bölcseség -törvényeire, hozzáférhetetlenül az előítéleteknek, a -szenvedélyeknek; a ki csak az igazságot szerette, a ki csak az -észnek engedett és nem ragaszkodott semmihez, a mi nem lényének -alkatrésze? Most elpuhulva a tétlen életben nőket ural; az ő -mulatságaik a foglalkozása, az ő akaratuk az ő törvénye; sorsának -bírája egy fiatal leány; a komoly Emil egy gyermek játékszere!</p> -<p>Ilyenek az élet színjátékának változásai: minden kornak megvan a -maga rugója, a mely mozgatja; de az ember mindig ugyanaz. Tíz éves -korában a sütemények vezetik, húsz éves korában a szerelmese, -harmincz éves korában az élvezetek, negyven éves korában a -becsvágy, ötven éves korában a kapzsiság: mikor fog egyedül csak a -bölcseség után szaladni? Boldog az, a kit akarata ellenére is erre -vezetnek! Mi fontossága van annak, hogy milyen vezető után jár, ha -ez a czélhoz vezeti? A hősök, maguk a bölcsek is megfizették ezt az -adót az emberi gyöngeségnek és a kinek ujjai orsókat törtek össze, -azért nem lett kevésbbé nagy ember. <span class="pagenum"><a name= -"Page_634" id="Page_634">-634-</a></span></p> -<p>Ha ki akarod terjeszteni a szerencsés nevelés hatását az egész -életre, hosszabbítsd meg az ifjúságon át a gyermekkor jó szokásait -és ha növendéked az, a minek lennie kell, gondoskodjál róla, hogy -minden időben az legyen. Ez az utolsó simítás, a melyet művednek -még adnod kell, hogy tökéletes legyen. Különösen azért fontos -dolog, hogy a fiatal embereknek meghagyják a nevelőjüket, mert -máskülönben nem igen kell attól félni, hogy szerelmi ügyüket ne -tudnák nélküle elvégezni. A nevelőket és kivált az apákat az szokta -megtéveszteni, hogy azt hiszik, az egyik életmód kizárja a másikat -és hogy a mint az ember felnő, le kell mondania mindenről, a mit -kis korában tett. Ha ez így volna, akkor mire való volna gondját -viselni a gyermekkornak, ha jó vagy rossz felhasználása elmúlnék -vele együtt és ha az ember szükségszerűen más gondolkodásmódot is -venne fel, valahányszor teljesen különböző életmódra tér át?</p> -<p>Valamint hogy csak nagy betegségek bontják fel a folytonosságot -az emlékezetben, ép úgy csak nagy szenvedélyek teszik ugyanezt az -erkölcsökben. Az izléseink és a hajlamaink változnak ugyan, de ezt -a változást, bár néha elég hirtelen, enyhítik a megszokások -Hajlamaink egymásra következésében, ép úgy, mint a szinek helyes -fokozatában, az ügyes művésznek észrevehetetlenné kell tenni az -átmeneteket, összeelegyíteni és keverni a tónusokat és hogy -semmiben se mutatkozzék szakadás, többféle tónust rakni fel az -egész munkára. Ezt a szabályt megerősíti a tapasztalat; a -mértéktelen emberek mindennap megváltoztatják vonzódásaikat, -izlésüket, érzéseiket és nincs más állandóságuk, mint csak a -változás megszokása; de a rendszeres ember mindig visszatér régi -eljárás-módjához és még öreg korában sem veszti el a kedvtelést -azokban az élvezetekben, melyeket gyermekkorában szeretett.</p> -<p>Ha eléred, hogy átlépve egy új életkorba, a fiatal emberek ne -nézzék megvetéssel azt az életkort, melyben azelőtt voltak, hogy új -szokásokat véve föl, ne hagyják el a régieket és hogy mindig -szeressék tenni azt, a mi jó, tekintet nélkül az időre, a mikor -elkezdték, – csak akkor mentetted meg művedet és lehetsz biztos -felőlük életük végéig, mert <span class="pagenum"><a name= -"Page_635" id="Page_635">-635-</a></span> a legfélelmesebb -felfordulás abban a korban van, a melyen most őrködöl. A mint hogy -mindig fájdalommal gondolunk vissza erre a korra, ép úgy csak -nehezen veszítjük el később is azt az izlést, melyet ekkor -fölvettünk; ha ellenben egyszer felhagytunk vele, soha az életben -nem nyerjük többé vissza.</p> -<p>Legnagyobb része azoknak a szokásoknak, a melyeket a gyermekekre -és a fiatal emberekre rákényszeríteni vélsz, nem igazi szokás, mert -csak erőszak által vették fel és mert csak kedvük ellenére követik, -tehát csak az alkalomra várnak, hogy lerázzák magukról. Az ember -nem kedveli meg a börtönt azért, hogy sokáig volt benne; a -megszokás a helyett, hogy csökkentené az ellene való ellenszenvet, -csak fokozza. Nem így Emil. Ő gyermekkorában mindent csak kedve -szerint és szívesen tett s mikor férfivá válva tovább is ugyanazt -teszi, csak hozzáfűzi a szokás uralmát a szabadság édességéhez. A -tevékeny élet, a testi munka, a testgyakorlás, a mozgás annyira -szükségessé vált rá nézve, hogy nem tudna szenvedés nélkül -lemondani róluk. Egyszerre elpuhult és ülő életmódra szorítani őt -annyi volna, mint börtönbe vetni, meglánczolni, erőszakos -kényszerhelyzetben tartani őt. Nincs benne kétségem, hogy a kedve -és az egészsége egyaránt szenvedne általa. A jól elzárt szobában -lélekzeni is alig tud, szüksége van a szabad levegőre, a mozgásra, -a fáradságra. Még Zsófia lábainál sem tudja megállni, hogy néha -félszemmel oda ne nézzen a mezőre és hogy ne vágyjon vele együtt -bejárni. Mindazonáltal marad, mikor maradnia kell, de nyugtalan, -izgatott, látszik rajta, hogy erőszakot tesz magán; azért marad, -mert bilincsek vannak rajta. Ime tehát – fogjátok mondani – ezek -olyan szükségletek, melyeknek alávetettem, rabság, a melybe -juttattam! Mindez igaz; alávetettem őt az emberi állapotnak.</p> -<p>Emil szereti Zsófiát; de mi az első varázs, mely őt -lebilincselte? Az érzés, az erény, a tisztesség szeretete. Mikor -ezt a szeretetet szereti szerelmesében, elveszthette-e önmagából? -És mily áron adta oda magát Zsófia? Mindazon érzések árán, melyek -kedvese szívében természetesek: <span class="pagenum"><a name= -"Page_636" id="Page_636">-636-</a></span> az igazi javak -megbecsülése, az önmegtartóztatás, az egyszerűség, a nagylelkű -önzetlenség, a pompa és gazdagság megvetése. Emilben ezek az -erények megvoltak, mielőtt még a szerelem a szívébe oltotta volna -őket. Miben változott tehát tulajdonképen Emil? Újabb okai vannak, -hogy az legyen, a mi; ez az egyedüli pont, a miben különbözik -attól, a mi volt.</p> -<p>Nem birom elképzelni, hogy bárki, a ki ezt a könyvet csak némi -figyelemmel olvasta is, azt higyje, hogy annak a helyzetnek, a -melyben van, minden körülménye véletlenül alakult ki körülötte. -Vajjon véletlen-e, hogy bár a városok annyi szeretetreméltó leányt -kináltak neki, az, a ki tetszését megnyerje, csak egy távoli -magányban volt feltalálható! Vajjon véletlen-e, hogy itt -megtalálja? Véletlen-e, hogy megfelelnek egymásnak? Véletlen-e, -hogy nem lehetnek ugyanarról a helyről valók? Véletlen-e, hogy csak -a lánytól oly messzire kap Emil szállást? Véletlen, hogy oly ritkán -láthatja és hogy kénytelen annyi fáradsággal megvásárolni azt az -élvezetet, hogy néha láthassa őt? Elférfiatlanodik, fogjátok -mondani. Ellenkezőleg, megedződik; olyan erőteljesnek kell lennie, -a milyenné én tettem, hogy el tudja viselni a fáradalmakat, -melyeket Zsófia reá ró.</p> -<p>Két mértföldnyire lakik tőle. Ez a távolság a fujtató a -kovácsműhelyben; ebben edzem meg a szerelem nyilait. Ha egymás -tőszomszédságában laknának, vagy ha kényelmes kocsiban üldögélve -látogathatná meg, kényelmesen, párisi módra szerethetné. Akart -volna-e Leander meghalni Neróért, ha nem választotta volna el őket -a tenger? Engedd el nekem a sok szót, olvasóm; ha arra való vagy, -hogy megérts, eléggé tudod követni részleteiben eljárásom -módját.</p> -<p>Az első alkalmakkor, hogy Zsófiát meglátogattuk, lovakat -fogadtunk, hogy gyorsabban jussunk oda. Kényelmesnek találtuk ezt a -megoldást és az ötödik alkalommal is lovakat fogadtunk még. Vártak -ránk; több mint mértföldnyire a háztól embereket vettünk észre az -úton. Emil néz, a szíve dobog; közeledik, fölismeri Zsófiát, leveti -magát lováról, elindul, repül, a szeretetreméltó család lába előtt -van. Emil szereti a szép lovakat; az ő lova szilaj; szabadnak -<span class="pagenum"><a name="Page_637" id= -"Page_637">-637-</a></span> érzi magát, elvágtat a mezőn át; én -utána vágtatok, nagy nehezen utólérem és visszavezetem. -Szerencsétlenségére Zsófia fél a lótól, nem merek hozzá közelíteni. -Emil se lát, se hall, de Zsófia a fülébe súgja, hogy milyen -vesződséget okozott barátjának. Emil szégyenkezve szalad oda, hogy -megfogja a lovakat, hátramarad; illő, hogy mindenkire rákerüljön a -sor. Ő indul előre, hogy megszabaduljunk a lovaktól. Igy maga -mögött hagyva Zsófiát, nem találja többé oly kényelmesnek a -lovaglást. Lihegve jön vissza és fél úton elénkbe szalad.</p> -<p>A legközelebbi utazáskor Emil nem akar már lovakat. Miért? -kérdem tőle. Hiszen csak inast kell fogadnunk, a ki gondjukat -viseli. Ugyan – mondja ő – még ezzel is terhére legyünk a -tiszteletreméltó családnak? Hiszen tudod, hogy el akarnak látni -mindent, embereket és lovakat. Igaz, felelem én, megvan bennük a -szegény emberek nemes vendégszeretete. A gazdagok kapzsiak, a maguk -bőségében csak barátaikat látják el; a szegények ellenben ellátják -barátaik lovait is. Menjünk gyalog, – mondja Emil. – Nincs rá -bátorságod, neked, a ki oly könnyedén osztoztál fiad fáradságos -mulatságaiban? Nagyon szívesen, – felelek én azonnal. – Úgy tűnik -fel nekem, hogy a szerelem sem kivánja, hogy oly sok hűhóval -csinálják.</p> -<p>Közeledve az anyát és a leányt még messzebb találjuk, mint az -előbbi alkalommal. Úgy megyünk feléjük, mint a nyíl. Emil csupa -verejték; egy drága kéz megsimítja orczáját zsebkendőjével. Lehetne -mégannyi ló a világon, ezután ugyan eszünkbe sem jutna hasznát -venni.</p> -<p>Mindazáltal elég keserves dolog, hogy sohasem tölthetjük együtt -az estét. A nyár múlóban van, a napok kezdenek rövidülni. Bármit -mondjunk is, sohasem engedik meg, hogy éjjel induljunk haza és -hacsak nem jövünk már reggel, csaknem azonnal indulnunk kell, -alighogy megérkeztünk. Az anya sokáig sajnálgat minket és aggódik -miattunk, végre arra a gondolatra jön, hogy az ő házukban nem lehet -ugyan minket elhelyezni, de a faluban lehetne számunkra hajlékot -szerezni, a hol néha alhatnánk. Erre a szóra Emil tapsban tör ki, -remeg az örömtől; Zsófia pedig akaratlanul <span class= -"pagenum"><a name="Page_638" id="Page_638">-638-</a></span> is -többször csókolja meg anyját azon a napon, mikor erre a gondolatra -jött.</p> -<p>Lassankint édes barátság és ártatlan bizalmasság kap lábra -köztünk. A Zsófia vagy anyja által megszabott napokon rendesen -eljövök barátommal; néha egyedül is engedem menni. A bizalom -fölemeli a lelket és egy férfival nem kell már gyermek módjára -bánni és mi végre jutottam volna, ha növendékem nem érdemelné meg -becsülésemet? Megesik az is, hogy én megyek ő nélküle; olyankor -szomorú, de nem zúgolódik: mit érne el zúgolódásával? Különben is -tudja, hogy nem azért megyek, hogy ártsak az érdekeinek. De akár -együtt megyünk, akár külön-külön, magától értetődik, hogy semmiféle -időjárás nem tartóztathat fel, hiszen büszkék vagyunk, ha olyan -állapotban érkezünk meg, hogy sajnálnak bennünket. -Szerencsétlenségünkre Zsófia megtiltja nekünk ezt a dicsőséget és -tiltakozik az ellen, hogy rossz időben is jöjjünk. Ez az egyedüli -eset, hogy lázadónak látom azok ellen a szabályok ellen, melyeket -titokban sugallok neki.</p> -<p>Egy nap, mikor Emil egyedül ment s én csak másnapra vártam haza, -még az este hazatért. Megölelem s ezt mondom neki: Nos, kedves -Emilem, visszajöttél barátodhoz? De a helyett, hogy viszonozná -ölelésemet, kissé lehangoltan mondja: Ne hidd, hogy jó kedvemből -jövök; akaratom ellenére jöttem el. Ő akarta, hogy menjek; az ő -kedvéért jöttem, nem a te kedvedért. Meghatva ettől a naivitástól, -újra megölelem. Nyilt lélek, őszinte barátom, ne foszsz meg attól, -a mi megillet engem. Ha az ő kedvéért jöttél el, az én kedvemért -vallod meg; a te hazatérésed az ő műve, de a nyiltságod az enyém. -Őrizd meg mindig a szép lelkeknek ezt a nyiltságát. A közömbösek -hadd gondolják, a mit akarnak, de bűn tűrni, hogy egy barátunk -érdem számba vegye tőlünk azt, a mit nem ő érette tettünk.</p> -<p>Óvakodom attól, hogy ennek a vallomásnak értékét leszállítsam -szemében azzal, hogy több szerelmet, mint nagylelkűséget találjak -benne és megmondjam neki, hogy nem annyira magától akarja -elhárítani visszatérésének érdemét, mint inkább biztosítani Zsófia -számára. De így leplezi le <span class="pagenum"><a name="Page_639" -id="Page_639">-639-</a></span> előttem szívének mélyét a nélkül, -hogy akarná: ha kényelmesen, lassan, szerelméről álmodozva jön, -akkor Emil nem egyéb, csak Zsófia szerelmese; ha szaporán jön, -kihevülve, bár kissé rosszkedvűen, akkor Mentorának barátja.</p> -<p>Ezekből a rendelkezésekből láthatni, hogy az én ifjam távol van -attól, hogy Zsófia mellett töltse életét és hogy annyiszor lássa, a -hányszor akarja. Hetenkint egy-két utazás a legtöbb, a mi meg van -neki engedve és látogatásai gyakran csak fél napra terjednek s csak -ritkán nyúlnak át a másnapba. Sokkal több időt tölt azzal, hogy -remélgeti, hogy látni fogja vagy hogy örül neki, hogy láthatta, -mintsem hogy valósággal látja. Még abból az időből is, a melyet -látogatásaira fordít, kevesebbet tölt mellette, mint útközben -feléje vagy távolodva tőle. Ezek az igaz, tiszta, gyönyörteljes, de -inkább képzelt, mint valódi élvezetek izgatják szerelmét a nélkül, -hogy elférfiatlanítanák szívét.</p> -<p>Azokon a napokon, mikor nem látja Zsófiát, nem tétlen vagy -renyhe. Ezeken a napokon megint Emil: egyáltalán nem változott meg. -Leggyakrabban a környékbeli mezőkön csatangol, foglalkozik a -természetrajzzal, megvizsgálja, figyeli a földeket, terményeiket, -művelésüket, összehasonlítja a munkát, a mit lát, azzal, a melyet -ismer, keresi a különbségek okait; ha úgy találja, hogy más -dolgozási módok előnyösebbek az ittenieknél, közli ezeket a -földművelőkkel; ha jobb formájú ekéket ajánl, mindjárt meg is -csináltatja saját rajzai alapján; ha márgabányát talál, -megmagyarázza nekik a hasznosságát, a mely ezen a környéken -ismeretlen; gyakran maga is nekifog a munkának; mind elálmélkodnak, -ha látják, hogy könnyebben forgatja szerszámaikat, mint ők, mélyebb -és egyenesebb barázdát von, mint az övék, egyenletesebben vet, -czélszerűbben ültet. Nem gúnyolódnak rajta, mintha csak szájjal -volna földművelő, látják, hogy csakugyan ért hozzá. Szóval -kiterjeszti buzgalmát és gondolkodását mindenre, a minek megvan az -eredeti és általános haszna, sőt nem is szorítkozik csak erre. -Meglátogatja a földművesek házait, tudakozódik hogylétükről, -családjukról, gyermekeik számáról, földjük mennyiségéről, -terményeik minéműségéről, kelendőségéről, jövedelmükről, adóikról, -adósságaikról <span class="pagenum"><a name="Page_640" id= -"Page_640">-640-</a></span> stb. Pénzt keveset ad, tudva, hogy -rendszerint rosszul használják fel, de maga határozza meg -felhasználását és hasznossá teszi rájuk nézve, még akaratuk -ellenére is. Munkásokat szerez nekik és gyakran megfizeti nekik a -napszámot azért a munkáért, a melyre szükségük van. Az egyikkel -újra fölépítteti vagy befödeti beomlott kunyhóját, a másikkal -megdolgoztatja földjét, a melyet eszközök hiányában parlagon -hagyott, meg másnak tehenet szerez, vagy lovat vagy mindenféle -állatot az elpusztult helyett; két szomszéd már-már pört kezd -egymással, rábeszéli őket, hogy egyezzenek ki; egy paraszt -megbetegszik, ápoltatja, maga is ápolja;<a name="FNanchor_148" id= -"FNanchor_148"></a><a href="#Footnote_148" class= -"fnanchor">148)</a> egy másikat háborgat valami hatalmas -szomszédja, megvédi és közbelép érdekében; szegény fiatal pár -szereti egymást, segít nekik összeházasodni; egy derék asszony -elvesztette kedves gyermekét, meglátogatja és vígasztalja; nem megy -el azonnal, a mint jött; nem veti meg a szűkölködőket, nem siet -otthagyni a szerencsétleneket; gyakran azoknál a parasztoknál -étkezik, a kiken segített, olyanoktól is elfogad meghívást, a -kiknek nincs rá szükségük; amazoknak jóltevőjévé, emezeknek -barátjává válván, mindig egyenlő marad velük. Szóval személyével -mindig épen annyi jót tesz, mint pénzével.</p> -<p>Sétáit néha a boldog ház felé irányítja; talán remélheti, hogy -titokban megpillantja Zsófiát, hogy észrevétlenül láthatja sétája -közben. Emil azonban nyilt magaviseletű, nem tud és nem is akar -megtéveszteni. Megvan benne az a szeretetreméltó gyöngédség, a mely -növeli és táplálja az önbecsülést az önmagáról való jó -tanuságtétellel. Szorosan a neki megszabott korlátok közt tartja -magát és sohasem közeledik annyira, hogy véletlenül nyerje meg azt, -a mit csak <span class="pagenum"><a name="Page_641" id= -"Page_641">-641-</a></span> Zsófiától kaphat. Viszont örömest -bolyong a környéken, keresgélve szerelmese lába nyomát, meghatva a -fáradtságtól, melyet kiállott és az utaktól, melyeket megtett az ő -kedvéért. Előtte való nap, hogy meglátogathatja, elmegy valami -szomszéd tanyára, harapni valót rendelni másnapra. A séta -észrevétlenül erre térül, mintegy véletlenül térnek be, gyümölcsöt, -süteményt, tejszínt kapnak. A torkos Zsófia nem érzéketlen az ilyen -figyelmességek iránt és szívesen becsüli meg gondoskodásunkat; mert -a bókból mindig kijut nekem is a magam része, még ha semmi részem -sincs is a gondoskodásban, mely alkalmat adott rá; ez a kis lány -ravaszkodása, hogy ne kelljen olyan nagy zavarba jönnie, mikor -megköszöni. Az apa és én eszünk a süteményből és bort iszunk, Emil -azonban a nőkkel tart és mindig résen van, hogy elcsenhessen egy -tányér tejszínt, a melybe Zsófia belemerítette a kanalát.</p> -<p>A sütemények kapcsán szóba hozom Emil előtt egyszeri -versenyfutásait. Tudni akarják, miféle versenyfutások azok: -megmagyarázom, nevetnek rajta, kérdezik tőle, tud-e még futni. -Jobban, mint valaha, felel ő, nem is szeretném, ha elfelejtettem -volna. Valaki a társaságból nagyon szeretné futni látni és nem meri -megmondani; másvalaki magára vállalja, hogy fölveti a dolgot. Emil -belemegy; előkerítenek két-három fiatal legényt a környékről, -megállapítják a díjat és hogy annál jobban utánozzák az egykori -játékokat, odatesznek egy süteményt a czélpontra. Mindenki készen -van; a papa adja meg a jelt kezével tapsolva. A gyors Emil csak úgy -szeli a levegőt és máris a pálya végén van, mikor még nehézkes -versenytársai alig indultak el. Emil átveszi a díjat a Zsófia -kezéből és nem kevésbbé bőkezűen, mint Aeneas, megajándékozza az -összes legyőzötteket.</p> -<p>A diadalzaj közepette Zsófia arra merészkedik, hogy kihívja a -győzőt és azzal dicsekszik, hogy tud oly jól futni, mint ő. Emil -nem vonakodik versenyre szállni vele és mialatt Zsófia készülődik a -futásra és föltűzi kétoldalt a ruháját és gondosabban ügyelve arra, -hogy feltárja Emil szeme előtt finom lábát, mint hogy legyőzze a -versenyben, megnézi, elég rövid-e a szoknyája, – Emil egy szót súg -fülébe <span class="pagenum"><a name="Page_642" id= -"Page_642">-642-</a></span> az anyának. Ez mosolyog és helyeslően -bólint. Emil erre versenytársa mellé áll és alig adatott meg a jel, -már látni a lányt elindulni és repülni, mint a madár.</p> -<p>A nők nem futásra vannak teremtve; csak azért futnak, hogy -utólérjék őket. A futás nem az egyedüli dolog, a mit ügyetlenül -csinálnak, de az egyedüli, a mit csúnyán csinálnak: hátrahajtott és -testükhöz szorított könyökük nevetségessé teszi mozdulataikat, a -magas sarkukon, melyen szökdécselnek, olyanok, mint a szöcskék, -melyek futni akarnak ugrálás nélkül.</p> -<p>Emil nem képzeli azt, hogy Zsófia jobban fut, mint más nő s nem -tartja érdemesnek, hogy elindúljon helyéről és ingerkedő mosolylyal -nézi, hogy indúl neki. Zsófia azonban könnyed és alacsony sarkú -czipőben jár, nincs szüksége mesterkedésre, hogy a lába kicsinek -látszassék. Olyan sebességgel fut előre, hogy ha utól akarja érni -ezt az új Atalantát, épen csak annyi ideje van, a mennyi kell, -mikor oly messze maga előtt látja. Ő is elindul tehát, hasonlóan a -sashoz, a mely ráveti magát zsákmányára; kergeti, a sarkához ér, -végre utóléri a lihegőt, gyöngéden köréje fonja bal karját, -fölemeli, mint a tollat és szívére szorítva az édes terhet, így -fejezi be a futást; ő vele érinteti meg először a czélt, majd azt -kiáltva: «Zsófia a győztes!» letérdel előtte a földre és -legyőzöttnek vallja magát.</p> -<p>Ezekhez a különböző foglalatosságokhoz járul az a mesterség, a -melyet tanultunk. Legelőbb egy nap hetenkint és ezenkívül minden -nap, mikor az idő nem engedi meg, hogy a szabadban maradjunk, Emil -és én elmegyünk dolgozni egy mesterhez. Nemcsak a forma kedvéért -dolgozunk itt, olyan emberek módjára, a kik fölötte állnak az -efféle foglalkozásnak, hanem Istenigazában és valódi munkások -módjára. Zsófia apja egy alkalommal, mikor meglátogat minket, a -munkánál talál és csodálattal beszéli el feleségének és leányának, -a mit látott. Nézzétek meg, mondja, ezt a fiatal embert a műhelyben -és látni fogjátok, megveti-e a szegény ember helyzetét. El lehet -képzelni, hogy Zsófia örömmel hallgatja ezt a beszédet. Újra szóba -kerül a dolog; szeretnék meglepni Emilt munka közben. Kikérdeznek -engem, a nélkül, <span class="pagenum"><a name="Page_643" id= -"Page_643">-643-</a></span> hogy észrevétetnének valamit és miután -biztosan megtudták egyik napunkat, az anya és lánya kocsiba ülnek -és azon a napon bejönnek a városba.</p> -<p>Belépve a műhelybe, Zsófia észrevesz a túlsó végében egy -ingújjra vetkőzött fiatal embert; a haja hanyagul összekötve és -annyira el van foglalva azzal, a mit csinál, hogy meg se látja őt. -Zsófia megáll és int az anyjának, Emil a vésővel egyik kezében és a -kalapácscsal a másikban, épen egy pántot csinál, aztán elfűrészel -egy deszkát és belefogja egyik darabját a szorítóba, hogy -meggyalulja. Ez a látvány nem nevetteti meg Zsófiát; megindítja és -tiszteletreméltónak tűnik fel neki. Asszony, tiszteld uradat, ő -dolgozik éretted, ő keresi meg a kenyeredet és táplál téged. Ime, a -férfi.</p> -<p>Mialatt a nők Emilt figyelik, én észreveszem őket; megczibálom -Emil ruhája újját. Emil megfordul, meglátja őket, eldobja -szerszámait és örömkiáltással ugrik fel. Miután átengedte magát -első elragadtatásának, leülteti őket és újra belefog munkájába. De -Zsófia nem tud ülve maradni; élénken kél fel, átfut a műhelyen, -nézegeti a szerszámokat, megsimogatja a gyalult deszkát, összeszedi -a földről a forgácsot, a kezeinket nézi és aztán azt mondja, hogy -tetszik neki ez a mesterség, mert tiszta. A kis bohó még utánozni -is próbálja Emilt. Fehér és gyönge kezével ráhúzza a gyalút egy -deszkára; a gyalú siklik, de nem vág. Nekem úgy tűnik, hogy Ámor -nevet a levegőben és csapkod a szárnyával, mintha hallanám -örömkiáltását: <i>Herkules meg van boszúlva!</i></p> -<p>Ezalatt az anya kikérdezi a mestert: Uram, mennyit fizet ezeknek -a legényeknek? Asszonyom, húsz soust napjára és én adom az -eledelüket, de ha ez a fiatal ember akarná, jóval többet is -kereshetne, mert ő messze földön a legjobb munkás. Húsz sous -napjára és a koszt! mondja az anya s meghatva néz reánk. Úgy van, -asszonyom, mondja újra a mester. Erre a szóra az anya Emilhez siet, -megöleli, kebléhez szorítja, könnyeivel öntözi, nem tudva mást -mondani, mint újra meg újra: Fiam, fiam!</p> -<p>Miután egy ideig beszélgettek velünk, a nélkül, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_644" id= -"Page_644">-644-</a></span> elvontak volna a munkától, az anya így -szól leányának: Menjünk, késő már, ne várassunk magunkra. Aztán -Emilhez közeledve megveregeti az arczát s ezt mondja neki: Nos, jó -munkás, nem akar velünk jönni? Emil nagyon szomorú hangon felel: El -vagyok foglalva, tessék a mestert megkérdezni. Megkérdik a mestert, -nélkülözhet-e minket. Azt mondja, nem. Sürgős munkám van, úgymond, -amelynek holnaputánra el kell készülni. Számítva ezekre az urakra, -visszautasítottam a munkásokat, a kik ajánlkoztak; ha ők -elmaradnak, nem tudom, hol kapok másik munkásokat és nem tudnék a -munkával az igért napra elkészülni. Az anya nem felel semmit, -várja, hogy Emil szóljon. Emil lesüti a fejét és hallgat. Uram, -mondja neki az anya meglepetve ettől a hallgatástól, nincs erre -semmi mondani valója? Emil gyöngéden ránéz a lányra és csak azt -feleli: Látják, hogy maradnom kell. Erre a nők eltávoznak és ott -hagynak minket. Emil a kapuig kiséri őket, utánuk néz, a míg lehet, -sóhajt és szó nélkül visszatér munkájához.</p> -<p>Útközben az anya megütődve beszél leányának erről a furcsa -magaviseletről. Ugyan – mondja – hát olyan nehéz lett volna -kárpótolni a mestert, hogy ne kelljen ott maradnia? És ez az oly -bőkezű fiatal ember, aki szükség nélkül is szórja a pénzt, nem tud -pénzt találni illő alkalomkor? Oh, mama, felel Zsófia, ne adja -Isten, hogy Emil olyan nagy hatalmat tulajdonítson a pénznek, hogy -arra is felhasználja, hogy személyes kötelezettségét is -megszeghesse az árán, hogy büntetlenül szegje meg a szavát és -megszegesse mással is! Tudom, hogy könnyen kárpótolhatná a -mesterembert azért a csekély kárért, a mely az ő elmaradásával éri; -ezzel azonban rabjává tenné lelkét a gazdagságnak, hozzászoknék, -hogy a vagyont tegye kötelességei helyébe és hogy azt higyje, -minden alól fel van mentve az ember, ha fizet. Emilnek más a -gondolkozásmódja és remélem, én nem leszek oka, hogy -megváltoztassa. Azt hiszed, nem esett nehezére maradni? Mama, ne -tévesztesd meg magadat; az én kedvemért maradt, láttam a -szemén.</p> -<p>Zsófia nem valami nagyon szerény igényű a szerelem igazi -tanubizonyságai iránt. Ellenkezőleg, zsarnokoskodó és <span class= -"pagenum"><a name="Page_645" id="Page_645">-645-</a></span> -követelőző; azt akarja, hogy inkább ne is szeressék, mint hogy -lanyhán szeressék. Megvan benne az önbecsérzés nemes érzése, a mely -megbecsüli magát és úgy akar tiszteltetni, a hogy ő becsüli magát. -Nem tartana magához méltónak egy olyan szívet, a mely nem érezné az -ő szívének teljes értékét, a mely ne ép úgy vagy még inkább -erényeiért szeretné, mint bájaiért; egy olyan szívet, a mely ne -tenné neki elébe saját kötelességeit és a ki ne tenné elébe őt -minden más dolognak. Nem akar olyan imádót, a ki nem ismer más -törvényt, csak az övét: olyan emberen akar uralkodni, a kit nem -torzított el. Így veti meg Circe Ulisszes társait, miután -lealjasította őket és annak magának adja oda magát, a kit nem -tudott elváltoztatni.</p> -<p>De leszámítva ezt a sérthetetlen és szent jogot, Zsófia -féltékenyen őrzi a maga jogait s vigyáz, hogy Emil mily gondosan -tartja őket tiszteletben, mily gonddal teljesíti akaratát, mily -ügyességgel találja ki, mily éberséggel érkezik meg a megszabott -pillanatban: nem akarja sem hogy késsen, sem hogy hamarabb jöjjön, -azt akarja, hogy pontos legyen. Sietni annyit tesz, hogy többet -tart magára, mint ő rá; késni, ez annyi, mint elhanyagolni. Zsófiát -elhanyagolni! Ez nem történhetnék meg kétszer. Egyszer -igazságtalanul gyanakodott, hogy elhanyagolták s csaknem vége volt -mindennek; de Zsófia méltányos és helyre tudja ütni, ha mit -vétett.</p> -<p>Egy este vártak ránk; Emil megkapta a parancsot. Elénkbe mennek; -nem érkezünk meg. Hova lettek? Mi baj érhette őket? Nem is küldenek -izenetet. Az este várásunkkal telik el. A szegény Zsófia már azt -hiszi, meghaltunk; kétségbeesik, kínozza magát, sírva tölti az -éjszakát. Este küldönczöt küldtek, hogy tudakozódjék rólunk és -hozzon másnap reggel híreket. A küldöncz visszatér az általunk -küldöttel, a ki szóbelileg hozza izenetünket és elmondja, hogy jól -vagyunk. Egy pillanattal később megjelenünk mi is. Ekkor a helyzet -megváltozik: Zsófia letörli könnyeit, vagy ha ont könnyeket, -mérgében ontja. Büszke szívét nem kárpótolta, hogy élünk; Emil él -és oktalanul váratott magára.</p> -<p>Érkezésünkkor be akar zárkózni. Azt akarják, hogy maradjon; -<span class="pagenum"><a name="Page_646" id= -"Page_646">-646-</a></span> maradnia kell; de azonnal elhatározza -magát és nyugodt és megelégedett magatartást vesz fel, a mely -másoknak imponálhatott. Az apa elénkbe jön és így szól: -Nyugtalanságban tartották a barátjaikat; vannak itt, a kik nem -fogják ezt egykönnyen megbocsátani. Ugyan ki, papa? – mondja Zsófia -a legbájosabb mosolylyal, melyet csak tetetni tud. Mit törődöl -vele, felel az apa, ha nem te vagy? Zsófia nem felel és lesüti a -szemét a munkájára. Az anya hideg és kimért módon fogad minket. -Emil zavarba jőve, nem meri megszólítani Zsófiát. A leány szól -hozzá először; megkérdi, hogy van, üléssel kinálja és olyan jól -tettet, hogy a szegény fiatal ember, a ki még nem ért semmit a -heves szenvedélyek hangján, beugrik ennek a hidegvérnek és csaknem -azon a ponton van, hogy maga is megneheztel.</p> -<p>Hogy felvilágosítsam, meg akarom fogni Zsófia kezét s ajkamhoz -akarom emelni, a hogy néha szoktam. Hirtelen visszarántja, oly -sajátságosan ejtve ki, hogy: <i>uram</i>, – hogy ez az akaratlan -mozdulat azonnal leleplezi Emil szemében.</p> -<p>Zsófia maga is látva, hogy elárulta magát, kevésbbé tesz magán -erőszakot. Látszólagos hidegvére irónikus kicsinyléssé változik. -Mindenre, a mit mondanak neki, halk és bizonytalan hangon kiejtett -egytagú szókkal felel, mintha attól félne, hogy nagyon is keresztül -engedi éreztetni a méltatlankodás hangját. Emil félholtan a -rémülettől fájdalommal néz rá és igyekszik rávenni, hogy nézzen a -szemébe, hogy jobban olvashassa az övében az igazi érzéseit. Zsófia -még jobban felingerelve önbizalmától, olyan tekintetet vet rá, hogy -elmegy a kedve még egy olyat kivánni. Emil megzavarodva, reszketve -nem mer – saját nagy szerencséjére – sem szólni hozzá, sem ránézni; -mert még ha ártatlan volna is, Zsófia sohasem bocsátotta volna meg -neki, hogy el tudta viselni haragját.</p> -<p>Látva most már, hogy rajtam a sor és hogy ideje -kimagyarázkodnunk, visszamegyek Zsófiához. Újra megfogom a kezét, -melyet nem von vissza, mert közel van hozzá, hogy elájuljon. -Gyöngéden mondom neki: kedves Zsófia, mi pórul jártunk, de ön okos -és igazságos, nem fog minket elitélni <span class= -"pagenum"><a name="Page_647" id="Page_647">-647-</a></span> a -nélkül, hogy meghallgatna. Hallgasson meg tehát. Zsófia nem felel, -én pedig így szólok.</p> -<p>«Tegnap elindultunk négy órakor; meg volt hagyva, hogy hét órára -érkezzünk meg és mindig hamarabb indulunk el, mint kellene, hogy -útközben megpihenhessünk. Az út háromnegyed részén már túl voltunk, -mikor fájdalmas panaszok ütötték meg a fülünket; a tőlünk némi -távolságban levő völgy torkolatából hallatszottak. Odaszaladunk a -segélykiáltásra s egy szerencsétlen parasztembert találtunk ott, a -ki kissé boros fővel jött lóháton a városból s akkorát esett le a -lóról, hogy eltörte a lábát. Kiáltozni kezdtünk segítségért, senki -se felelt; próbáltuk a sebesültet föltenni a lóra, nem birtuk; a -legcsekélyebb mozdulatra borzasztó kínokat szenvedett a -boldogtalan. Nem tehettünk tehát mást, megkötöttük a lovat a -szomszéd erdőben, aztán hordágyat csinálva karjainkból, odaültettük -a sebesültet és tőlünk telhetően vigyázva vittük útmutatásai -szerint arrafelé, a merre haza érhetett. Az út hosszú volt, -többször kellett pihennünk. Végre a fáradságtól kimerülten -megérkeztünk: szomorú meglepetéssel vettük észre, hogy már ismerjük -a házát s hogy ez a szerencsétlen, a kit akkora fáradsággal hoztunk -haza, ugyanaz, a ki olyan szívélyesen fogadott minket azon a napon, -mikor először érkeztünk ide. A nagy zavarban, a melyben eddig -voltunk, kölcsönösen nem ismertük fel egymást.</p> -<p>«Csak két kis gyermeke volt odahaza. A felesége, a ki most -készült őt a harmadikkal megajándékozni, annyira megrémült, mikor -így látta hazatérni, hogy heves fájdalmakat érzett és néhány óra -mulva megszülte gyermekét. Mit csináljunk ilyen körülmények közt -egy félreeső kunyhóban, a hol nem remélhettünk semmiféle -segítséget? Emil elszánta magát, hogy megkeresi a lovat, melyet az -erdőben hagytunk, felül rá és lóhalálában a városba siet -seborvosért. A lovat a seborvosnak adta és miután nem tudott -mindjárt betegápolónőt találni, gyalog tért vissza egy szolgával, -miután gyors küldönczöt küldött önhöz; mialatt én, képzelhetni, -mekkora zavarban egy törött lábú férfi és egy vajúdó nő között, -előkészítettem a házban mindent, a miről <span class= -"pagenum"><a name="Page_648" id="Page_648">-648-</a></span> -gondoltam, hogy szükség lehet rá mindkettejük segítségére.</p> -<p>A többit nem részletezem; nem erről van most szó. Két óra volt -éjfél után, mikor mindketten egy pillanatra megpihenhettünk. Végre -hajnal felé megérkeztünk közeli menedékhelyünkre, a hol megvártuk -az ön ébredésének óráját, hogy számot adjunk balesetünkről.»</p> -<p>Elhallgattam, nem szólva semmi többet. De mielőtt valaki szólt -volna, Emil szerelmeséhez lép, fölemeli hangját és szilárdabban, -semmint hittem volna, így szól: Zsófia, a maga kezében van sorsom, -jól tudja. Meghalathat a fájdalomtól, de azt ne remélje, hogy el -tudja velem feledtetni az emberiesség jogait; ezek nekem -szentebbek, mint a maga jogai; sohasem mondok le róluk a maga -kedvéért.</p> -<p>Zsófia erre a szóra felelet helyett feláll, karját Emil nyaka -köré ölti, csókot nyom arczára; aztán utánozhatatlan bájjal nyújtja -karját, így szól hozzá: Emil, fogadd ezt a kezet, a tied. Légy, a -mikor akarsz, a férjem és uram; igyekezni fogok megérdemelni ezt a -tisztességet.</p> -<p>Alig hogy megölelte Emilt, az apja elragadtatva tapsolt, ezt -kiáltva: «Hogy volt! hogy volt!» Zsófia nem kéreti magát, még két -csókot adott a másik arczára; de csaknem ugyanabban a pillanatban, -megrémülve mind attól, a mit tett, anyja karjába veti magát és az -anyai ölbe rejti szégyenkezéstől lángoló arczát.</p> -<p>Nem fogom leírni az általános örömöt; mindenki kell, hogy -érezze. Ebéd után Zsófia azt kérdi, vajjon azok a szegény betegek -nagyon messze laknak-e arra, hogy meglátogassa őket. Zsófia ezt -kívánja s ez jó dolog. Odamegyünk: két külön ágyban találjuk őket; -Emil hozatott egy ágyat. Embereket találunk körülük, a kik -segítenek nekik: Emil gondoskodott róluk. De egyébként mind a -ketten oly rossz állapotban vannak, hogy a kényelmetlenség ép annyi -bajt okoz nekik, mint az állapotuk. Zsófia kötényt kér a jó -asszonytól és megveti az ágyát; ugyanezt teszi aztán a férfival; -gyöngéd és könnyed keze megtapogat mindent, a mijük fáj nekik és -lágyabb fekvőhelyet készít fájó tagjaiknak. Már közeledtére is -könnyebben érzik magukat; azt lehetne mondani, <span class= -"pagenum"><a name="Page_649" id="Page_649">-649-</a></span> hogy -eltalálja, mi fáj nekik. Ez az oly kényes leány nem riad vissza sem -a piszoktól, sem a kellemetlen szagtól és tudja, hogy kell -eltüntetni az egyiket, a másikat is a nélkül, hogy bárkit is -terhelne és a nélkül, hogy megkínozná vele a betegeket. Ő, a ki -mindig oly szerény és néha oly büszke, ő, a ki a világ minden -kincséért nem érintette volna csak ujja hegyével is egy férfi -ágyát, minden kényeskedés nélkül fekteti másik oldalára a -sebesültet és kényelmesebb helyzetbe teszi, hogy így tovább -maradhasson fekve. A felebaráti buzgalom legyőzi a tartózkodását; a -mit tesz, oly könnyedén teszi és olyan ügyesen, hogy a beteg -megkönnyebbültnek érzi magát szinte a nélkül, hogy észrevenné, hogy -hozzá nyúltak. A férj és a feleség közös értelemmel áldják a -szeretetreméltó leányt, a ki gondozza őket, sajnálkozik miattuk, -vigasztalja őket. Az égnek angyala ő, kit Isten küldött be -hozzájuk; megvan benne az angyal külseje és nyájassága, a -kedvessége és jósága. Emil meghatva, szótlanul nézi őt. Férfi, -keresd az élettársadat; az Isten adta őt neked arra, hogy enyhítse -bajaidat. Ez az asszony.</p> -<p>Megkereszteltetik az újszülöttet. A két szerelmes tartja -keresztvízre azzal a forró vágygyal, hogy nemsokára ugyanez -tétessék másokkal. Vágyva-vágynak erre a pillanatra; úgy gondolják, -mintha már itt is volna; Zsófia minden aggálya el van távolítva, de -most jönnek meg az én aggályaim. Nincsenek még annyira, mint a hogy -gondolják; mindennek megvan a maga ideje.</p> -<p>Egy reggel, a mikor két napja nem látták egymást, belépek Emil -szobájába, kezemben egy levéllel és mereven ránézve így szólok -hozzá: «Mit tennél, ha azt a hírt hoznák neked, hogy Zsófia -meghalt?» Emil nagyot kiált, összecsapva kezét felkiált és szó -nélkül, rémült tekintettel néz rám. «Felelj hát,» – mondtam én -ugyanazzal a nyugalommal. Erre felingerülve hidegvéremen hozzám -lép, haragtól, lángoló szemekkel s csaknem fenyegető magatartásban -állva elém, így szól: «Hogy mit tennék? Nem tudom, de annyit tudok, -hogy soha életemben nem látnám viszont azt, a ki az értésemre -adná». «Nyugodj meg, – mondom neki mosolyogva – <span class= -"pagenum"><a name="Page_650" id="Page_650">-650-</a></span> ő él, -jól érzi magát, rád gondol és ma estére várnak minket. De menjünk -egyet sétálni; beszélgessünk».</p> -<p>A szenvedély, mely elfogta, nem engedi többé, hogy mint azelőtt, -elmerüljön a merőben okoskodó beszélgetésbe; ennek a szenvedélynek -a révén kell az érdeklődését megragadni, hogy figyelmesen hallgassa -oktatásomat. Ezt tettem ezzel a borzalmas előzménynyel; most ugyan -biztos vagyok benne, hogy meg fog hallgatni.</p> -<p>«Boldognak kell lenni, kedves Emilem, ez a czélja minden egyes -lénynek; ez az első vágy, melyet a természet belénk oltott és az -egyetlen, a mely nem fog soha elhagyni. De hol van a boldogság? Ki -tudja? Mindenki keresi és senki sem találja meg. Azzal töltjük az -életünket, hogy keresgéljük és meghalunk a nélkül, hogy elértük -volna. Fiatal barátom, mikor születésedkor karomba vettelek és -mikor tanuságul hívtam a legfőbb lényt ahhoz a kötelezettséghez, -melyet vállaltam, napjaimat a te napjaid boldogságának ajánlottam -fel, – tudtam-e magam is, hogy mire kötelezem magamat? Nem; csak -azt tudtam, hogy a mikor téged boldoggá teszlek, bizonyos, hogy az -leszek én is. A mikor elvállaltam rád nézve ezt az üdvös czélt, -közössé tettem mindkettőnk számára.</p> -<p>«A míg nem tudjuk, hogy mit tegyünk, a bölcseség abban áll, hogy -tétlenségben maradjunk. Ez minden elvek között az, a melyre az -embernek legnagyobb szüksége van és az, a melyet a legkevésbbé tud -követni. Keresni a boldogságot a nélkül, hogy tudnók, hol van, ez -annyi, mint kitenni magát annak, hogy elfut előle, ez annyi, mint -megannyi ellenkező úton veszélybe jutni, a hány eltévedni való út -van. De nem mindenkinek tulajdonsága, hogy tétlenül tudjon maradni. -Abban a nyugtalanságban, melyben a jóllét vágya tart minket, jobb -szeretünk tévedni a kergetésében, mint semmit se tenni keresésére -és ha egyszer elhagytuk azt a helyet, a hol felismerhetjük, nem -tudunk többet oda visszatérni.</p> -<p>«Ugyanebben a tudatlanságban lévén, igyekeztem kikerülni -ugyanazt a hibát. Elvállalván a gondoskodást rólad, elhatároztam, -hogy nem teszek egyetlen haszontalan lépést <span class= -"pagenum"><a name="Page_651" id="Page_651">-651-</a></span> és -megakadályozom, hogy te se tegyél. A természet útjához -ragaszkodtam, várva, hogy ez megmutassa a boldogság útját. -Kiderült, hogy ugyanaz és hogy a mikor nem gondoltam rá, akkor -követtem.</p> -<p>«Légy tanubizonyságom, légy itélő bírám, sohasem foglak -megtagadni. Első éveid nem áldoztattak fel azoknak a melyek ezután -fognak következni; élvezted mindazokat a javakat, melyeket a -természet adott neked. Azok közül a bajok közül, a melyeknek -alávetett téged és a melyektől meg tudtalak óvni, csak azokat -érezted, a melyek megedzhetnek más bajok ellen. Nem szenvedtél -egyet sem, hanem ha azért, hogy elkerülj egy nagyobbat. Nem -ismerted sem a gyűlöletet, sem a rabszolgaságot. Szabad és -elégedett lévén, igazságos és jó maradtál, mert a szenvedés és a -bűn elválaszthatatlanok és az ember sohasem válik gonoszszá, csak -mikor boldogtalan. Vajha gyermekkorod emléke meghosszabbodnék öreg -napjaidig! Nem félek attól, hogy jó szíved valaha is -visszaemlékszik rá a nélkül, hogy ne áldja azt a kezet, a mely -vezette.</p> -<p>«Mikor belejutottál az okosság életkorába, megóvtalak az emberek -előitéleteitől; mikor a szíved érzékenynyé lett, megóvtalak a -szenvedélyek zsarnokságától. Ha meg tudtam volna hosszabbítani ezt -a belső nyugalmadat életed végeig, biztonságba helyeztem volna -művemet és mindig boldog lennél, a mennyire ember csak lehet; de -kedves Emilem, hiába merítettem volna bele a lelkedet a Styxbe, nem -tehettem volna mindenütt sebezhetetlenné; új ellenség támad fel, a -kit még nem tanultál meg legyőzni és a kitől nem tudtalak -megmenteni. Ez az ellenség, ez te magad vagy. A természet és a sors -szabadnak hagyott. El tudtad szenvedni a nyomort, el tudtad viselni -a test fájdalmait; a lélek fájdalmai ismeretlenek maradtak előtted; -nem függtél mástól, csak az emberi sorstól és most függsz -mindazoktól a kötelékektől, melyeket magad raktál magadra; a mikor -megtanultál vágyni, vágyaid rabszolgájává tetted magadat. A nélkül, -hogy bármi is változnék benned, a nélkül, hogy bármi bántana is, a -nélkül, hogy bármi érné is lényedet, mennyi fájdalom támadhatja meg -lelkedet! Mennyi bajt érezhetsz. <span class="pagenum"><a name= -"Page_652" id="Page_652">-652-</a></span> a nélkül, hogy beteg -lennél! Hány halált szenvedhetsz a nélkül, hogy meghalnál! Egy -hazugság, egy tévedés, egy kétség a kétségbeesésbe dönthet.</p> -<p>«Láttad a színházban a hősöket, a kik ki voltak szolgáltatva a -végső kínoknak, esztelen kiáltásaikkal visszhangoztatták a -színpadot, jajgattak, mint az asszonyok, sírtak, mint a gyermekek -és ezzel kiérdemelték a közönség tapsait. Emlékszel, mennyire -megbotránkoztál ezeken a jajgatásokon, ezeken a kiáltozásokon, -ezeken a panaszokon, olyan férfiaktól, a kiktől csak az -állhatatosság és a szilárdság tényeit kellene várni? Hogyan, -mondtad méltatlankodva, ezek azok a példák, melyeket mint -követendőket tűznek ki, a minták, a melyeket utánzásra ajánlanak! -Attól félnek-e, hogy az ember nem elég kicsiny, elég boldogtalan, -elég gyönge, ha nem tömjéneznek gyöngeségének az erény hamis -álarcza alatt? Fiatal barátom, ezután légy engedékenyebb a színpad -iránt: ime, magad is egyike lettél hőseinek.</p> -<p>«Tudsz tűrni és meghalni, el tudod viselni a kényszerűség -törvényét a fizikai bajokban, de még nem szabtál törvényt szíved -vágyainak és szeretetünkből inkább születik meg életünk -nyugtalansága, mint szükségleteinkből. Vágyaink messzire terjednek, -az erőnk csaknem semmi. Az ember kívánságai révén ezer dologtól -függ, maga-maga révén nem függ semmitől még a saját életétől sem; -mennél több köteléket teremt magának, annál jobban megsokszorozza a -szenvedéseit. Minden csak úgy elmúlik a földön, minden, a mit -szeretünk, elszalad előlünk előbb-utóbb és mi úgy ragaszkodunk -hozzá, mintha örökké kellene tartania. Micsoda rémület Zsófia -halálának merő gyanujára! Hát arra számítottál, hogy örökké fog -élni? Nem hal meg senki az ő korában? Meg kell halnia, gyermekem és -talán te előtted. Ki tudja, életben van-e ebben a pillanatban? A -természet csak egy halálnak tett rabjává téged; te rabjává teszed -magadat egy másiknak. Igy tehát abba a helyzetbe jutsz, hogy -kétszer fogsz meghalni.</p> -<p>«Igy alá lévén vetve szabályozatlan szenvedélyeidnek, mennyire -szánni való leszel! Mindig nélkülözés, mindig veszteség, mindig -aggodalom; sohasem élvezheted, a mid <span class="pagenum"><a name= -"Page_653" id="Page_653">-653-</a></span> megmaradt. A félelem, -hogy mindent elveszítesz, megakadályoz, hogy bármid is legyen; -mivel csak a szenvedélyeidet akartad követni, sohasem fogod őket -kielégíteni tudni. Mindig keresni fogod a nyugalmat és mindig futni -fog előled; nyomorult leszel és gonoszszá válsz. És hogy ne lennél -az, mikor nincs más törvényed, mint féktelen vágyaid? Ha nem tudod -elviselni az akaratlan nélkülözéseket, hogy róhatnád őket magadra -akaratlanul? Hogy tudnád feláldozni a hajlamot a kötelességnek és -hogy tudnál ellenállni szívednek, hogy eszedre hallgass? Te, a ki -látni sem akarod többé azt, a ki tudtodra adja szerelmesed halálát, -hogy tudnád látni azt, a ki el akarja venni tőled elevenen, a ki -azt merné neked mondani: Rád nézve meghalt, az erény választja el -tőled? Ha vele kell élned, bármi történik is, akár férjnél van -Zsófia, akár nincs, akár szabad vagy, akár nem, akár szeret vagy -gyűlöl téged, akár odaadják neked, akár megtagadják tőled, az -mindegy, te akarod őt, bírnod kell őt bármi áron. Mondd meg nekem, -mely bűnnél áll meg az, a kinek nincs más törvénye, csak szívének -vágyai és nem tud ellenállni semminek, a mire vágyik?</p> -<p>«Kedves gyermekem, bátorság nélkül nincs boldogság s erény sincs -küzdelem nélkül. Az erény szó az erő-ből származik; az erő az -alapja minden erénynek. Csak az olyan lényé lehet az erény, a mely -természeténél fogva gyönge s akaratánál fogva erős; csak ebben áll -az igaz ember érdeme; és az Istent jónak nevezzük ugyan, de nem -nevezzük erényesnek, mert nincs szüksége erőfeszítésre ahhoz, hogy -jó legyen. Megvártam, a míg abban az állapotban léssz, hogy -megérthess, mielőtt ezt az annyira profanizált szót megmagyaráztam -volna neked. A míg az erény gyakorlása nem kerül semmibe, kevés -szükség van az ismeretére. Ez a szükség akkor áll be, mikor a -szenvedélyek feltámadnak; rád nézve már beállott.</p> -<p>«A midőn a természet teljes egyszerűségében neveltelek, a -helyett, hogy keserves kötelességekről prédikáltam volna neked, -megóvtalak azoktól a bűnöktől, a melyek ezeket a kötelességeket -keservesekké teszik; nem annyira gyűlöletessé tettem előtted a -hazugságot, mint inkább haszontalanná; <span class= -"pagenum"><a name="Page_654" id="Page_654">-654-</a></span> nem -annyira arra tanítottalak, hogy add meg mindenkinek, a mi -megilleti, mint inkább hogy csak azzal törődj, a mi a tiéd; inkább -jóvá tettelek, mint erényessé. De a ki csupán csak jó, csak addig -marad az, a míg kellemes annak lennie; a jóság megtörik és tönkre -megy az emberi szenvedélyek ütközése alatt; az az ember, a ki semmi -egyéb, csak jó, csak a maga számára az.</p> -<p>«Mi tehát az erényes ember? Az, a ki le tudja győzni indulatait; -mert akkor követi az eszét, lelkiismeretét, megteszi kötelességét; -a rend állapotában marad és semmi sem tartja meg benne. Idáig te -csak látszólag voltál szabad, csak annak a rabszolgának a kétséges -szabadságát élvezted, a kinek nem parancsoltak semmit. Most légy -valóban szabad, tanulj meg a magad ura lenni; parancsolj szívednek, -oh Emil és erényes leszel.</p> -<p>«Egy másik mesterséget is ki kell tehát tanulnod és ez nehezebb, -mint az első; mert a természet fölment minket a bajok alól, -melyeket reánk ró vagy megtanít elviselni őket, de nem mond nekünk -semmit azokra vonatkozólag, a melyek önmagunktól jönnek ránk, -magunkra hagy bennünket; enged minket szenvedélyeink áldozataiul, -hogy hatalmába essünk hasztalan fájdalmainknak és még -büszkélkedjünk könnyeinkkel, a melyek miatt pirulnunk kellett -volna.</p> -<p>«Ez most az első szenvedélyed és talán az első, a mely méltó -hozzád. Ha férfi módjára kormányozni tudod, ez lesz az utolsó is; a -többieket mind leigázhatod és nem fogsz engedelmeskedni másnak, -mint az erény szenvedélyének.</p> -<p>«Ez a szenvedély nem bűnös, jól tudom, ép oly tiszta, mint a -lelkek, melyek érzik. A becsületesség keltette, az ártatlanság -táplálta. Boldog szerelmesek! az erény varázsa csak szaporítja -számotokra a szerelem varázsát és az édes kötelék, a mely rátok -vár, nem kevésbbé dija okosságotoknak, mint ragaszkodásotoknak. De -mondd meg nekem, mint őszinte férfi, ez az oly tiszta szenvedély -kevésbbé igázott le téged? Kevésbbé lettél a rabja? És ha holnaptól -fogva nem volna már ártatlan, elfojtanád holnaptól fogva? Most van -az ideje, hogy kipróbáld az erődet; mikor már alkalmazni kell, -akkor már késő lesz. Nem az ellenség előtt <span class= -"pagenum"><a name="Page_655" id="Page_655">-655-</a></span> -gyakoroljuk harczra magunkat, a háború előtt készülődünk rá; a -háborúba már teljesen előkészülve megyünk.</p> -<p>Tévedés a szenvedélyeket megengedettekre és meg nem engedettekre -osztani fel, hogy az előbbieknek hódoljon az ember s az utóbbiakat -elfojtsa. Valamennyi jó, ha az ember uruk marad, mind rossz, ha -alávetjük magunkat nekik. A természet azt tiltja meg, hogy -hajlamainkat tovább terjeszszük, mint erőnket; az ész azt tiltja -meg, hogy azt akarjuk, a mit nem tudunk elérni, a lelkiismeret nem -azt tiltja meg nekünk, hogy kisértetbe essünk, hanem azt, hogy -legyőzessük magunkat a kisértéstől. Nem mitőlünk függ, hogy -vannak-e szenvedélyeink vagy nincsenek, hanem tőlünk függ, hogy -uralkodjunk rajtuk. Minden érzés, a melyen uralkodunk, jogosult, s -minden érzés, a mely uralkodik rajtunk, bűnös. A férfi nem bűnös -azért, hogy szereti a más feleségét, ha ezt a szerencsétlen -szenvedélyt a kötelesség törvénye által leigázva tartja; ellenben -bűnös, ha a maga feleségét annyira szereti, hogy ennek a -szerelemnek mindent feláldoz.</p> -<p>«Ne várj tőlem hosszadalmas erkölcsi tanításokat; csak egyet -kell neked adnom és ez magában foglalja a többit mind. Légy ember, -tartsd szívedet helyzeted korlátai között. Tanulmányozd és ismerd -meg ezeket a korlátokat: bármily szűkek, az ember nem boldogtalan -addig, a míg közéjük zárkózik; csak akkor az, mikor át akarja őket -hágni; akkor is az, mikor esztelen vágyaiban a lehetőségek sorába -számít olyant, a mi nem oda való; akkor is az, mikor elfelejti -emberi helyzetét, hogy képzelt helyzeteket koholjon magának, a -melyekből mindig visszaesik a maga helyzetébe. Az egyedüli javak, -melyek nélkülözése nehezünkre esik, azok, a melyekről azt hiszszük, -jogunk van rájuk. Elnyerésük nyilvánvaló lehetetlensége felszabadít -tőlük, az óhajtások remény nélkül nem kínoznak. A koldust nem -kínozza az a vágy, hogy vajha király lenne, a király csak akkor -akar Isten lenni, ha azt hiszi, hogy már nem ember.</p> -<p>«Legnagyobb bajaink forrásai a gőg illuziói, de az emberi -nyomorúság szemlélete mindig mérsékeltté teszi a bölcset. A maga -helyén marad, nem izgatódik, hogy kiléphessen <span class= -"pagenum"><a name="Page_656" id="Page_656">-656-</a></span> belőle, -nem használja el hasztalanul erőit, hogy élvezze azt, a mit nem tud -megtartani és felhasználva minden erejét arra, hogy jól birja azt, -a mije van, a valóságban ép annyival hatalmasabb és gazdagabb, a -mennyivel kevesebbre vágyik, mint mi. Halandó és veszendő lény -vagyok, fűzzek-e örökre való kötelékeket ezen a földön, a hol -minden változik, a hol minden elmúlik és a honnan holnap el fogok -tünni? Oh Emil, oh fiam, ha téged elveszítnélek, mi maradna meg -belőlem? És mégis meg kell tanulnom téged elveszíteni, mert ki -tudja, mikor fosztatom meg tőled?</p> -<p>«Ha tehát boldogan és okosan akarsz élni, ne fűzd hozzá a -szívedet máshoz, mint a szépséghez, a mely nem pusztul el, hogy a -helyzeted szabjon határt vágyaidnak, hogy kötelességeid előbb -járjanak, mint hajlamaid; terjeszd ki a szükségesség törvényét a -morális dolgokra; tanuld meg elveszíteni azt, a mit elvehetnek -tőled, tanulj meg elhagyni mindent, ha az erény rendeli, tanulj -fölébe emelkedni az eseményeknek, felszabadítani tőlük szívedet a -nélkül, hogy összetépnék, bátornak lenni a balsorsban, hogy ne légy -soha nyomorúságos, szilárdnak lenni kötelességedben, hogy ne légy -soha bűnös. Akkor boldog leszel a sors ellenére is és okos -szenvedélyeid ellenére. Akkor még a törékeny javak birtokában is -olyan gyönyört fogsz találni, a mit semmi sem tud megzavarni; a -tiéid lesznek a nélkül, hogy te az övék lennél és érezni fogod, -hogy az ember, a ki elől elfut minden, csak azt élvezi, a mit tud -elveszteni. Nem lesz, az igaz, illuziód képzelt örömökről, de nem -lesznek meg a fájdalmaid sem, melyek ezeknek gyümölcsei. Sokat -fogsz nyerni ezzel a cserével, mert ezek a fájdalmak gyakoriak és -valódiak, és ezek az örömök ritkák és hiúk. Legyőzve annyi csalfa -képzelődést, le fogod győzni azt is, a mely oly nagy értéket -tulajdonít az életnek. Zavar nélkül fogod átélni életedet és -borzalom nélkül fogod befejezni; tőle is eloldod magadat, mint -minden dologtól. Hányan gondolják rémülettel eltelve, hogy mikor -elhagyják, megszünnek lenni; te tudva semmiségét, azt fogod hinni, -hogy most kezeled. A halál a gonosz életének vége és az igaz -életének kezdete.»</p> -<p>Emil nyugtalansággal vegyes figyelemmel hallgat rám. -<span class="pagenum"><a name="Page_657" id= -"Page_657">-657-</a></span> Valami baljóslatú következést vár ettől -az első szótól. Érzi, hogy a mikor megmutatom neki annak szükségét, -hogy gyakorolja lelke erejét, akkor alá akarom vetni ennek a -keserves gyakorlatnak és mint a sebesült, a ki megremeg, mikor a -seborvost közeledni látja s már azt hiszi, érzi sebén a fájdalmas, -de egészséghozó érintést, a mely nem engedi romlásba dőlni.</p> -<p>Bizonytalanul, megzavarodva, türelmetlenül várva, hogy hova -akarok kilyukadni, felelet helyett kérdez, de félénken. Mit kell -tennie? mondja csaknem remegve és föl se merve emelni a szemeit. -«Hogy mit kell tenned?» felelem én szilárd hangon. «El kell hagynod -Zsófiát.» «Mit mondasz?» kiált fel ő felháborodva. «Elhagyni -Zsófiát? Elhagyni őt, megcsalni, árulónak lenni, gazembernek, -hitszegőnek!» «Ugyan!» felelek én félbeszakítva őt. «Hát attól fél -Emil, hogy tőlem tanulja meg ezeket a neveket megérdemelni?» «Nem» -folytatja ő ugyanazzal a hevességgel, «sem tőled, sem mástól; -akaratod ellenére is meg tudnám őrizni a művedet; tudnék tenni -róla, hogy azokat a neveket ki ne érdemeljem.»</p> -<p>El voltam készülve erre az első felbőszülésre; engedem elmúlni -felindulás nélkül. Ha nem volna meg bennem az a mérséklet, melyet -neki prédikálok, ugyan prédikálhatnám neki! Emil sokkal jobban -ismer engem, semhogy képesnek tartson arra, hogy valami rosszat -követeljek tőle és jól tudja, hogy rossz tett volna, ha elhagyná -Zsófiát, abban az értelemben, a melyet ő tulajdonít ennek a szónak. -Megvárja tehát végre, míg kimagyarázom magamat. Erre én újra -beszélni kezdek.</p> -<p>«Hiszed-e kedves Emilem, hogy bármilyen helyzetben van is, lehet -ember boldogabb, mint a milyen te voltál három hónap óta? Ha ezt -hiszed, akkor fölvilágosítlak róla, hogy tévedsz. Mielőtt -megismerted volna az élet gyönyöreit, már kimerítetted boldogságát. -Nincs semmi különb annál a gyönyörnél, a melyet élveztél. Az -érzékek gyönyöre mulandó; a szív szokásszerű állapota ebben mindig -veszít Többet élveztél a remény által, mint a mennyit valaha a -valóságban élvezni fogsz. A képzelődés, a mi feldíszíti azt, -<span class="pagenum"><a name="Page_658" id= -"Page_658">-658-</a></span> a mire vágyunk, bírás közben elhagyja. -Az önmaga által létező kényen kívül csak az a szép, a mi nincs. Ha -ez az állapot örökké tarthatott volna, érezhetted volna a legfőbb -boldogságot. De mindaz, a mi az emberrel kapcsolatos, érzi a maga -esendőségét; minden véges, minden mulandó az emberi életben és ha -az az állapot, a mely minket boldoggá tesz, szüntelenül tartana, -élvezésének megszokása megfosztana az ízétől. Ha rajtunk kívül nem -változik semmi, megváltozik a szív; vagy a boldogság hagy el -minket, vagy mi hagyjuk el a boldogságot.</p> -<p>«Mámorod közben méretlenül múlna el az idő. A nyár véget ér, -közeledik a tél. Ha folytatni tudnók is kirándulásainkat, ily zord -időszakban semmiesetre sem engednék meg. Akaratunk ellenére is meg -kell változtatni életmódunkat; a mostani már nem tarthat tovább. -Látom türelmetlen szemeden, hogy ez a nehézség nem hoz zavarba: -Zsófia vallomása és saját vágyad könnyű módot sugall a hó -kikerülésére s hogy ne kelljen utazgatnod, ha meg akarod látogatni. -A megoldás kétségkívül kényelmes, de ha eljön a tavasz, elolvad a -hó és megmarad a házasság; már pedig minden évszakra kell -gondolni.</p> -<p>«Nőül akarod venni Zsófiát, holott nincs is még öt hónapja, hogy -ismered. Nőül akarod venni, nem azért, mert hozzád illik, hanem -mert tetszik neked, mintha a szerelem soha nem tévedne az -összevalóság dolgában és mintha a kik azon kezdték, hogy szerették -egymást, nem végeznék soha azon, hogy gyűlölik egymást. Zsófia -erényes, tudom, de vajjon elég-e ez? Elég-e, ha az emberek -tisztességesek, arra, hogy összevalók legyenek? Nem az erényét -vonom kétségbe, hanem a jellemét. Megmutatja-e magát egy nő jelleme -egy nap alatt? Tudod-e, hány helyzetben kellett volna őt látnod, -hogy kedélyét alaposan ismerd? Négy hónapi ragaszkodás neked -biztosíték egy egész életre? Lehet, hogy két hónapi távollét -elfeledteti őt veled; talán van valaki, a ki csak a te távollétedre -vár, hogy kitöröljön szívéből tégedet; talán visszatérésedkor ép -oly közömbösnek találnád, mint a mily gyöngédnek találtad eddig. Az -érzések nem függnek az elvektől; ő azért megmaradhat nagyon -tisztességesnek, <span class="pagenum"><a name="Page_659" id= -"Page_659">-659-</a></span> de nem szeret többé. Hajlandó vagyok -azt hinni, hogy állhatatos és hű marad, de ki felel neked róla és -ki fele neki rólad, ha magatok nem tettétek magatokat próbára? -Addig akartok ezzel a próbával várni, a míg hiábavalóvá lesz? Addig -akartok várni egymás megismerésével, a mikor már nem tudtok elválni -egymástól?</p> -<p>«Zsófia nincs még tizennyolcz éves, te alig multál huszonkettő; -ez a szerelem kora, de nem a házasságé. Micsoda családapa és -családanya! Bizony, hogy gyermekeket tudjatok nevelni, várjatok -legalább addig, a míg magatok nem lesztek gyermekek. Tudod-e, hogy -hány fiatal nőnek gyöngítette meg a szervezetét az időnek előtte -kiállott terhesség, hánynak rontotta meg az egészségét, rövidítette -meg az életét? Tudod-e hány gyermek maradt beteges és gyönge, mert -nem eléggé kifejlődött testben tápláltattak? Ha az anya és a -gyermek egyszerre nőnek és ha a növekvéshez szükséges anyag -megoszlik kettejük között, sem az egyiknek, sem a másiknak nincs -meg az, a mit a természet neki szánt. Hogy lehetne tehát, hogy -ettől ne szenvedjenek mind a ketten? Vagy nagyon rosszul ismerem -Emilt, vagy pedig ő inkább szeretne később erőteljes nőt és -gyermekeket, mintsem az ő életük és egészségük rovására elégítse ki -mohóságát.</p> -<p>«Beszéljünk rólad. A férj és apa állapotába kívánva jutni, -megfontoltad-e a kötelességeket? Családapává válva az állam tagjává -leszel. És mit tesz az, az állam tagjának lenni? Tudod-e? -Tanulmányoztad emberi kötelességeidet, de ismered-e a polgár -kötelességeit? Tudod-e, mi a kormány, törvény, haza? Tudod-e, mily -áron van megengedve élned és kiért kell meghalnod? Azt hiszed, -megtanultál mindent, holott nem tudsz még semmit. Mielőtt helyet -foglalnál a polgári rendben, tanuld meg ismerni és tudd meg, milyen -rang felel meg benne neked.</p> -<p>«Emil, el kell válnod Zsófiától, nem mondom, hogy el kell -hagynod: ha erre képes volnál, akkor ő nagyon boldog lehetne, hogy -nem ment hozzád nőül. El kell válnod tőle, hogy méltóvá légy hozzá. -Ne légy oly hiú, hogy azt hidd, máris megérdemled őt. Oh, mennyit -kell még tenned! Teljesítsd <span class="pagenum"><a name= -"Page_660" id="Page_660">-660-</a></span> ezt a nemes feladatot; -tanuld meg elviselni a távollétet, nyerd meg a hűség jutalmát, hogy -visszatérésedkor legyen valamid, a mit becsületedre számíthatsz -előtte és ne mint kegyet kérhesd a kezét, hanem mint jutalmat.»</p> -<p>Nem lévén még gyakorolva az önmagával való küzdésben, nem lévén -még hozzászokva, hogy az egyik dologra vágyakozzék, egy másikat -pedig akarjon, a fiatal ember nem adja meg magát, ellenáll, -vitatkozik. Miért tagadná meg magától a boldogságot, a mely reá -vár? Nem azt jelentené-e, ha késlekedik elfogadni, mint hogy nem -becsüli meg a keveset, a melyet nyujtanak neki? Szükség van-e rá, -hogy eltávolodjék tőle, hogy megtudja azt, a mit tudnia kell? És ha -ez szükséges is, miért ne hagyhatná neki visszatérésének biztos -zálogát feloldhatatlan kötelékekkel? Csak a férje lehessen s kész -engem követni, csak legyenek egyesítve s félelem nélkül fog tőle -elválni. «Egyesülni, hogy elváljatok! Kedves Emilem, micsoda -ellentmondás ez! Az megeshetik, hogy a szerelmes meg tud élni -szerelmese nélkül, de a férjnek nem szabad szükség nélkül elhagyni -nejét. Látom, halasztásodnak akaratod ellenére valónak kell lennie, -hogy aggodalmaid elcsituljanak, azt kell, hogy mondhasd Zsófiának, -hogy akaratod ellenére válsz el tőle. Jól van hát, légy nyugodt és -miután nem engedelmeskedel az észnek, ismerj meg egy más urat. Nem -felejtetted el a szerződést, melyet velem kötöttél. Emil, el kell -válnod Zsófiától; akarom.»</p> -<p>Erre a szóra Emil lehajtja fejét, elhallgat, elgondolkodik egy -pillanatra és aztán szilárdan rám nézve ezt mondja: «Mikor -indulunk?» «Nyolcz nap mulva – mondom neki – elő kell készíteni -Zsófiát erre az elutazásra. A nők gyöngébbek, kimélettel tartozunk -nekik és ez a távollét nem lévén rá nézve kötelesség, mint a hogy -rád nézve az, neki joga van rá, hogy kevesebb bátorsággal -viselje.»</p> -<p>Nagyon erős kisértetbe esem, hogy ifjú embereim szerelmének -naplóját egész elválásukig folytassam; de már régóta élek vissza -olvasóim türelmével; legyünk rövidek, hogy valahára végére jussunk. -Mer-e Emil szerelmese elé azzal a biztonsággal lépni, mint a milyet -barátjával szemben <span class="pagenum"><a name="Page_661" id= -"Page_661">-661-</a></span> tanusított? A magam részéről én hiszem; -épen szerelmének igazságából kell ezt a biztonságot meríteni. -Nagyobb zavarban volna előtte, ha inkább nehezére esnék elválni -tőle; mint bűnös válna el tőle és ez a szerep mindig zavarba ejtő -egy becsületes emberre nézve; de mennél többe kerül neki ez az -áldozat, annál jobban becsületére válik maga-magának az előtt, a ki -az elválást kínossá teszi rá nézve. Nem fél attól, hogy -félremagyarázza az indító okot, mely őt vezeti. Mintha minden -tekintetével ezt mondaná: «Oh Zsófia, olvass szívemben és légy hű; -a szerelmesed nem erény nélkül való.»</p> -<p>A büszke Zsófia viszont igyekszik méltósággal elviselni a -váratlan csapást, a mely éri. Erőlködik, hogy megindulás nélkül -valónak látszassék, de mivel nincs meg benne, mint Emilben, a harcz -és a győzelem becsülete, szilárdsága nem áll annyira helyt. Sír, -jajgat akarata ellenére és a félelem attól, hogy elfelejtik, csak -annál élesebbé teszi az elválás fájdalmát. Nem szerelmese előtt -sír, nem előtte mutatja ki rettegését, inkább megfulladna, semhogy -egy sóhajt hallasson jelenlétében; én nekem mondja el panaszait, én -látom könnyeit, engem fogad bizalmasául. A nők ügyesek és tudnak -tettetni: mennél többet zúgolódik titokban zsarnokságom ellen, -annál jobban igyekszik hízelegni nekem; érzi, hogy a sorsa a -kezemben van.</p> -<p>Vigasztalom, biztatom, felelősséget vállalok előtte -szerelmeséről, vagyis inkább férjéről: csak őrizze meg ugyanazt a -hűséget, melyet Emil fog tanusítani iránta, esküszöm, két év alatt -férje lesz. Eléggé becsül engem, hogy elhigyje, hogy nem akarom -megtéveszteni. Én vagyok mindkettejük kezessége a másik irányában. -Az ő szíveik, erényük, becsületességem, szüleik bizalma, minden -megnyugtatásukra szolgál. De mit ér az ész a gyöngeséggel szemben? -Úgy válnak el, mintha soha többé nem látnák egymást.</p> -<p>Zsófia most Eucharis bánatára gondol és azt hiszi, ő is az -Eucharis helyében van. Ne hagyjuk távollétünk alatt újra föléledni -ezt a fantasztikus szerelmet. Zsófia, mondom neki egy nap, -cseréljen Emillel könyveket. Adja neki a Telemachusát, hogy -megtanuljon hasonló lenni hozzá, ő pedig <span class= -"pagenum"><a name="Page_662" id="Page_662">-662-</a></span> adja -önnek a <i>Spectateurt</i>,<a name="FNanchor_149" id= -"FNanchor_149"></a><a href="#Footnote_149" class= -"fnanchor">149)</a> melyet ön szeret olvasni. Tanulmányozza benne a -tisztességes asszonyok kötelességeit és gondoljon arra, hogy két év -mulva ezek a maga kötelességei lesznek. Ez a csere tetszik -mindkettejüknek és megszerzi bizalmukat. Végre eljő a szomorú nap, -el kell válni.</p> -<p>Zsófia tiszteletreméltó apja, a kivel én teljesen megállapodtam, -megölel engem, mikor elbúcsúzom tőle, aztán félrehíva engem, komoly -hangon és nyomatékos hangsúlylyal ezeket a szavakat mondja: -«Megtettem mindent, hogy önt kielégítsem; csak egy szó mondani -valóm van még. Gondoljon arra, hogy a tanítványa a leányom ajkain -pecsételte meg házassági szerződését.»</p> -<p>Mily különbség a két szerelmes magatartásában! Emil heves, -forró, izgatott, magán kívül kiáltoz, könnypatakokat ont az apa, az -anya, a lány kezére, zokogva ölel meg mindenkit a házban és -ezerszer ismétli ugyanazokat a dolgokat olyan összevisszaságban, a -mely nevetséges volna minden más helyzetben. Zsófia komor, sápadt, -a szeme fénytelen, a tekintete sötét, mozdulatlan marad, nem szól -semmit, nem sír, nem lát senkit, még Emilt sem. Hiába fogja meg -Emil a kezét, hiába szorítja őt karjaiba, mozdulatlan marad, -érzéketlen könnyei iránt, gyöngédsége iránt, minden iránt, a mit -tesz; rá nézve már elutazott. Mennyivel meghatóbb ez a látvány, -mint szerelmesének tüntető siránkozása és zajos fájdalma! Emil -látja ezt, érzi, el van tőle keseredve; nagy nehezen elvonszolom; -ha még egy pillanatig hagynám, nem akarna elutazni. El vagyok -ragadtatva, hogy ezt a szomorú képet viszi el magával. Ha valaha is -kisértetbe esnék, hogy elfelejtse, mivel tartozik Zsófiának, csak -eszébe kell hogy juttassam, milyennek látta távozása pillanatában s -egészen el kell hogy idegenedve legyen a szíve, ha nem tudom -visszavezetni hozzá. <span class="pagenum"><a name="Page_663" id= -"Page_663">-663-</a></span></p> -<div class="chapter"></div> -<h3>AZ UTAZÁS.</h3> -<p>Azt kérdik, jó-e, ha a fiatal emberek utaznak; sokat is -vitatkoznak erről. Ha máskép tennék fel a kérdést és azt kérdeznék, -vajjon jó-e, ha az ember világlátott, talán kevesebbet -vitatkoznának.</p> -<p>A könyvekkel való visszaélés megöli a tudományt. Abban a -hiszemben, hogy tudják, a mit olvastak, azt hiszik, föl vannak -mentve attól, hogy megértsék. Tulságos sok olvasmány csak arra jó, -hogy képzelődő tudatlanokat neveljen. Az irodalomnak összes -korszakai között nincs egy sem, a mikor annyit olvastak volna, mint -manapság és nincs egy sem, a mikor kevésbbé lettek volna -tudósok.<a name="FNanchor_150" id="FNanchor_150"></a><a href= -"#Footnote_150" class="fnanchor">150)</a> Európa összes országai -közt nincs egy sem, a melyben annyi történetet, értekezést és -útleírást nyomtatnának, mint Francziaországban és nincs egy sem, a -hol kevésbbé ismernék más népek szellemét és erkölcseit. Ennyi -könyv elhanyagoltatja velünk a világ könyvét, vagy ha olvassuk is -még, mindenki a maga helyén marad. Ha ez a szó: <i>hogy lehet -valaki perzsa?</i> ismeretlen volna előttem, hallomás útján is -kitaláltam volna, hogy abból az országból ered, a hol a nemzeti -előítéletek legjobban uralkodnak és abból a fajból, mely legjobban -elterjeszti őket.</p> -<p>A párisi azt hiszi, ismeri az embereket, holott csak a -francziákat ismeri; városában, mely mindig tele van idegenekkel, -úgy néz minden idegenre, mint valami szokatlan jelenségre, a -melyhez hasonló nincs több az egész világegyetemben. Közelről kell -hogy látta légyen az ember ennek a nagy városnak a polgárait, -köztük kell hogy lakott légyen, hogy elhigyje, hogy annyi észszel -olyan ostoba lehet valaki. S az a különös a dologban, hogy -mindegyikük tán tízszer <span class="pagenum"><a name="Page_664" -id="Page_664">-664-</a></span> is olvasta annak az országnak a -leírását, a melynek egyik lakója olyan álmélkodásba ejti.<a name= -"FNanchor_151" id="FNanchor_151"></a><a href="#Footnote_151" class= -"fnanchor">151)</a></p> -<p>Nagyon is nehéz feladat, hogy egyszerre kell megvilágítani az -írók előítéleteit és a magunkéit, hogy eljussunk az igazsághoz. -Útleírások olvasásával töltöttem az életemet és nem találtam köztük -kettőt, a melyekből ugyanazt a fogalmat kaptam volna ugyanarról a -népről. Összehasonlítva azt a keveset, a mit megfigyelhettem, -azzal, a mit olvastam, végre is felhagytam az utazókkal és -sajnáltam az időmet, a melyet arra fordítottam, hogy tanuljak -olvasásukból, meggyőződve arról, hogy mindenféle megfigyelések -dolgában nem olvasni kell, hanem látni. Ez igaz volna ebben az -esetben akkor is, ha minden utazó őszinte volna s nem mondana mást, -mint a mit látott s a mit hisz és ha az igazságot csak azokkal a -hamis színekkel leplezné el, amelyeket szeme előtt fölvesz. De mi -lesz abból, ha még hazugságaikból és rosszhiszeműségükből is ki -kell hámozni?</p> -<p>Hagyjuk tehát a könyvek tanulságát, melyeket dicsérnek előttünk, -azoknak, akik arra valók, hogy beérjék velük. Arra jó ez, mint -Hulle Rajmund művészete, hogy megtanítson fecsegni arról, a mit az -ember nem tud.<a name="FNanchor_152" id="FNanchor_152"></a><a href= -"#Footnote_152" class="fnanchor">152)</a> Arra jó, hogy tizenötéves -Plátókat képezzen, hogy a társas összejöveteleken filozofáljanak és -Paul Lucas vagy Tavernier<a name="FNanchor_153" id= -"FNanchor_153"></a><a href="#Footnote_153" class= -"fnanchor">153)</a> után kitanítsák a társaságot Egyiptom és India -szokásáról. <span class="pagenum"><a name="Page_665" id= -"Page_665">-665-</a></span></p> -<p>Megczáfolhatatlan elvül állítom fel, hogy a ki csak egy népet -látott, nem ismeri az embereket, hanem csak azt a pár embert -ismeri, a kikkel együtt élt. Ez tehát egy másik módja az utazás -kérdése föltevésének: Elég-e, ha a jól nevelt ember csak -honfitársait ismeri vagy pedig fontos-e neki, hogy ismerje az -embereket általában? Ebben nincs sem vita, sem kétség. Lám, egy -nehéz kérdés megoldása menynyire függ néha attól, hogy miként van a -kérdés föltéve.</p> -<p>De hogy tanulmányozzuk az embereket? Be kell-e járni az egész -világot? El kell-e menni Japánba, hogy az európaiakat megfigyeljük? -Hogy ismerjük a fajt, ismernünk kell-e minden egyént? Nem; vannak -emberek, a kik annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy nem éri meg a -fáradságot, hogy külön-külön tanulmányozzuk őket. A ki látott tíz -francziát, az látta az összes francziákat. Bár az angolokról és -néhány más népről nem lehet ugyanezt mondani, mindazáltal bizonyos, -hogy minden nemzetnek megvan a maga saját különleges jelleme, a -melyet indukczió útján meg lehet ismerni, nem egyetlen tagjának, -hanem többnek megfigyelése révén. A ki összehasonlított tíz népet, -az ismeri az embereket, valamint hogy az, a ki látott tíz -francziát, az ismeri a francziákat.</p> -<p>Hogy az ember tájékozódjék, ahhoz nem elég beutazni az -országokat, tudni kell utazni. Hogy meg tudjon figyelni, ahhoz az -kell, hogy szeme legyen és a felé a tárgy felé fordítsa, a melyet -meg akar ismerni. Sok ember van, a kit az utazás még kevésbbé -világosít fel, mint a könyvek, mert nem ismerik a gondolkodás -művészetét, mert olvasás közben legalább az író vezeti szellemüket -és mert utazás közben nem tudnak önmaguktól semmit meglátni. Mások -nem tanulnak, mert nem akarnak tanulni. A czéljuk annyira más, hogy -ez a czél nem is érinti őket; csak rendkívüli véletlenség dolga, ha -az ember pontosan meglátja azt, a mivel nem törődik. A világ összes -népei közül a franczia utazik legtöbbet, de el levén telve a maga -szokásaival, összezavar mindent, a mi nem hasonlít hozzájuk. A -világ minden zugában vannak francziák. Nincs az az ország, a hol -több világlátott embert lehet találni, mint Francziaországban. -Minda <span class="pagenum"><a name="Page_666" id= -"Page_666">-666-</a></span> mellett mégis Európa összes népei közül -az, a mely legtöbbet látott közülük, ismeri őket legkevésbbé. Az -angol is utazik, de más módon; ez a két nép mindenben ellenkező -kell hogy legyen. Az angol nemesség utazik, a franczia nemesség nem -utazik; a franczia nép utazik, az angol nép nem utazik. Ez a -különbség az én szememben az utóbbinak válik becsületére. A -francziák mindig valami érdek szempontjából utaznak, az angolok -ellenben nem mennek szerencsét próbálni más nemzetek közé, -legfeljebb kereskedés végett és tele marokkal; mikor utaznak -valahova, azért teszik, hogy forgassák a pénzüket, nem pedig hogy -szorgalmukból éljenek; sokkal büszkébbek, semhogy idegenben -hajlongjanak. Ez az oka annak is, hogy többet tanulnak idegenben, -mint a francziák, a kiknek egészen más czél van a szemük előtt. Az -angoloknak is megvannak a maguk nemzeti előítéletei, sőt több -előítéletük is van, mint bárki másnak, de ezek az előítéletek nem -annyira a tudatlanságból erednek, mint inkább büszkeségből -származnak, a francziáé a hiúságból.</p> -<p>Valamint a legkevésbbé művelt népek általában a legbölcsebbek, -ép úgy, a kik legkevesebbet utaznak, azok utaznak legjobban, mert -kevésbbé lévén előrehaladva hiábavaló tanulmányainkban és kevésbbé -lévén elfogulva hiábavaló kíváncsiságuk czéljaitól, egész -figyelmüket arra fordítják, a mi valóban hasznos. A spanyolokon -kívül alig tudok mást, a ki így utazik. Míg a franczia az illető -ország művészeihez szaladgál, az angol lerajzoltat valami antik -dolgot, a német pedig elviszi albumát az összes tudósokhoz, a -spanyol csöndesen tanulmányozza a kormányzatot, az erkölcsöket, a -rendőrséget, ő az egyedüli a négy közül, a ki hazatérve valami -hazájára hasznos tanulságot hoz magával abból, a mit látott.</p> -<p>A régiek keveset utaztak, keveset olvastak, kevés könyvet -csináltak és mégis látni azokból a könyvekből, melyek ránk -maradtak, hogy jobban megfigyelték egymást, mint a hogy mi -kortársainkat megfigyeljük. A nélkül, hogy vissza kellene mennünk -Homeros írásaihoz, az egyedüli költőéhez, a ki azokba az országokba -visz minket, a melyeket leír nekünk, nem lehet elvitatni -Herodotostól azt az érdemet, hogy <span class="pagenum"><a name= -"Page_667" id="Page_667">-667-</a></span> jobban lefestette a -szokásokat történeti könyvében, bár inkább elbeszélés, mint -elmélkedés módján, mint a mi összes történetíróink, a kik -túlhalmozzák könyveiket arcképekkel és jellemrajzokkal. Tacitus -jobban írta le a maga korabeli germánokat, mint bármely író a mai -németeket. Tagadhatatlan, hogy a kik jártasak az ókori történetben, -jobban ismerik a görögöket, a kárthágóiakat, a rómaiakat, a -gallokat, a perzsákat, mint a mennyire napjainkban bármely nép -ismeri a szomszédait.</p> -<p>Meg kell vallani azt is, hogy a népek eredeti jellemvonásai -napról-napra jobban elhalványulnak s ezért sokkal nehezebb is őket -megfogni. Abban a mértékben, a hogy a fajok keverednek és a népek -elegyülnek, lassankint eltünni látjuk azokat a nemzeti -különbségeket, melyek egykor első pillantásra szembetüntek. Egykor -minden nemzet még jobban bezárkózott önmagába, kevesebb volt a -közlekedés, kevesebb az utazás, kevesebb a közös vagy ellentétes -érdek, kevesebb a politikai és társadalmi kapcsolat nép és nép -között, nem volt annyi tárgyalásnak nevezett uralkodói -okvetetlenkedés, nem volt annyi rendes vagy állandó nagykövet; a -nagy hajóutak ritkák voltak; kevés volt a messze tájakkal való -üzleti érintkezés és a mi kevés volt is, azt vagy az uralkodó maga -végezte, a ki ebben idegenek szolgálatait használta, vagy kevés -becsben álló emberekkel végeztette, a kik ugyan nem voltak hangadók -senkire nézve és nem hozták egymáshoz közelebb a népeket. Most -százszorta több kapocs van Európa és Ázsia közt, mint a mennyi -egykor Gallia és Spanyolország között volt; Európa egymaga -szétdaraboltabb volt, mint ma az egész föld.</p> -<p>Tegyétek ehhez hozzá, hogy a régi népek többnyire autochtonoknak -vagy őslakóknak érezték magukat hazájukban s elég régóta laktak -benne, hogy elveszítsék azoknak a távoli koroknak emlékezetét, a -mikor őseik ott megtelepedtek és hogy az éghajlatnak elég ideje -legyen arra, hogy tartós benyomással legyen rájuk; ellenben nálunk -a rómaiak betörése után a barbárok legutóbbi bevándorlásai mindent -összekevertek és összezavartak. A mai francziák nem az egykori nagy -szőke és fehértestű nép; a görögök már nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_668" id="Page_668">-668-</a></span> azok a -művészi mintának termett szép emberek, még a rómaiak alakja is -megváltozott jellem és természet dolgában; a Tatárországból eredő -perzsák napról-napra vesztenek valamit eredeti csunyaságukból a -cserkesz vér keveredése folytán; az európaiak többé nem gallok, -germánok, ibériaiak, allobrogok; nem egyebek mind, mint testalkat -és még inkább erkölcsök dolgában elkorcsosult szkythák.</p> -<p>A fajok ókori megkülönböztetései, a levegő és a terület -minéműségei ezért jelölték éberebben a népek véralkatát, alakját, -szokásait, jellemét, mint a hogy az napjainkban jelölődik, a mikor -az európaiak állhatatlansága nem enged időt semmiféle természeti -oknak, hogy megtegye a maga benyomását, a mikor az erdők ki vannak -irtva, a mocsarak kiszárítva, a föld egyformábban, bár rosszabbul -van művelve s így még fizikailag sem marad meg ugyanaz a különbség -föld és föld s ország és ország között.</p> -<p>Hasonló megfontolások mellett talán kevésbbé sietnének -nevetségessé tenni Herodotost, Ktesiászt, Pliniust, a miért a -különböző országok lakóit élesen megkülönböztetett eredeti -jellemvonásokkal és különbségekkel írták le, a melyeket ma már nem -látunk rajtuk. Ugyanazokat az embereket kellene újra feltalálnunk, -hogy felismerjük bennük ugyanazokat az alakokat; az kellene, hogy -semmi sem változtatta légyen meg őket, hogy ugyanolyanok -maradhassanak. Ha egyszerre megtekinthetnők mindazokat az -embereket, a kik egykor voltak, lehet-e abban kétség, hogy -évszázadról-évszázadra nagyobb változásokat találnánk, mint a -milyen különbségek ma nemzet és nemzet közt vannak?</p> -<p>Ugyanakkor, a mikor a megfigyelések nehezebbek lesznek, egyúttal -hanyagabbul és rosszabbul is végzik őket; ez is egyik oka annak, -hogy az emberi nem természetrajzára vonatkozó kutatásaink oly kevés -sikerrel járnak. Az a tanulság, melyet az utazásból levonunk, ahhoz -a czélhoz igazodik, melyért az utazásra vállalkoztunk. Ha ez a czél -egy filozófiai rendszer, az utazó mind csak azt látja, a mit látni -akar; ha ez a czél valami érdek, fölemészti azoknak minden -figyelmét, a kik ráadják magukat. A kereskedés és az ipar, a mely -összeelegyíti és összekeveri a népeket, megakadályozza <span class= -"pagenum"><a name="Page_669" id="Page_669">-669-</a></span> őket -abban is, hogy tanulmányozzák egymást. Ha tudják, hogy mi hasznot -húzhatnak egymásból, mi egyéb tudnivalójuk van még?</p> -<p>Hasznos az embernek ismerni mindazokat a helyeket, a hol élni -lehet, hogy aztán kiválogathassa azokat, a hol a legkényelmesebben -lehet élni. Ha mindenki elég volna magamagának, nem volna neki -fontos dolog, hogy többet ismerjen, mint annak az országnak -területét, a mely el tudja tartani. A vad ember, a kinek nincs -szüksége senkire és nem sóvárog semmire a világon, nem ismer és nem -is igyekszik ismerni más országot, mint a magáét. Ha kénytelen -tovább terjeszkedni, hogy meg tudjon élni, elkerüli az emberek -lakta helyeket; csak az állatokkal van dolga s csak rájuk van -szüksége, hogy táplálni tudja magát. De minekünk, a kiknek a -társadalmi életre szükségünk van és a kik nem tudunk már ellenni -emberevés nélkül, mindegyikünknek az az érdeke, hogy azokat a -vidékeket járjuk, a hol több az ember. Ezért özönlik mindenki -Rómába, Párisba, Londonba. Az emberi vért mindig a fővárosokban -adják legolcsóbban. Így csak a nagy népeket ismerik s a nagy népek -mind hasonlók egymáshoz.</p> -<p>Azt mondják, vannak tudósaink, a kik tanulmányozás czéljából -utaznak. Ez tévedés, a tudósok is ép úgy érdekből utaznak, mint -mások. Plátók, Pythagorások nincsenek már, vagy ha vannak, -bizonyára messze tőlünk. A mi tudósaink csak az udvar rendeletére -utaznak; kiküldik őket, szabad ellátást adnak nekik, megfizetik -őket, hogy nézzék meg ezt vagy azt a dolgot, a mely bizonyosan nem -az erkölcsre tartozó dolog. Erre az egyetlen dologra kell -fordítaniok minden idejüket; sokkal becsületesebb emberek, semhogy -lopnák a pénzüket. Ha a kíváncsiak bármely képzelhető országban -utaznak a maguk költségére, sohasem azért teszik, hogy az embereket -tanulmányozzák, hanem azért, hogy oktassák őket. Nem tudásra van -szükségük, hanem fitogtatásra. Hogy tanulhatnák meg útjaikon -lerázni az előítélet jármát? Hiszen csak ennek kedvéért -utaznak.</p> -<p>Nagy különbség van a között, vajjon azért utazik-e valaki, hogy -lássa az országot vagy azért, hogy lássa a népeket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_670" id="Page_670">-670-</a></span> Az -előbbi mindig a kíváncsiak czélja, az utóbbi számukra csak mellékes -dolog. Annak, a ki filozofálni akar, ellenkezőleg kell eljárni. A -gyermek megfigyeli a tárgyakat, míg majd meg tudja figyelni az -embereket. Az embernek a hozzá hasonlók megfigyelésén kell kezdeni -és aztán figyeli meg a dolgokat, ha marad rá ideje.</p> -<p>Hibás okoskodás tehát azt következtetni, hogy az utazás -haszontalan, azért, mert rosszul utaznak. De ha elismerjük az -utazás hasznosságát, ebből az következik-e, hogy mindenkinek való? -Távolról sem; ellenkezőleg csak nagyon kevés embernek való, csak -azoknak az embereknek való, a kik elég szilárdak önmagukban, hogy -meghallgassák a tévedés tanulságát a nélkül, hogy félrevezettessék -magukat és hogy lássák a bűn példáját a nélkül, hogy elragadtassák -magukat. Az utazás a maga hajlama irányába tereli az ember -természetét és segít végleg jóvá vagy roszszá tenni az embert. -Mindenki, a ki hazatér a világjárásból, visszatérésekor az, a mi -egész életében lesz: többen kerülnek haza közülök gonosztevőkül, -mint jókul, mert többen indulnak el rosszra, mint jóra hajlamosak. -A rosszul nevelt és rosszul vezetett fiatal emberek utazásuk közben -magukra veszik azoknak a népeknek összes bűneit, melyeket bejártak -és egyet sem azok közül az erények közül, melyekkel ezek a bűnök -elegyedve vannak: de a kik szerencsésen születtek, azok, a kiknek -jó természetét jól ápolták és a kik a tanulás valódi szándékával -utaznak, valamennyien jobbakul és okosabbakul jönnek vissza, mint a -hogy elindultak. Így fog utazni az én Emilem; így utazott az a jobb -korhoz méltó fiatal ember, a kinek kiválóságát bámulta a meglepett -Európa, a ki meghalt hazájáért élete virágjában, holott -megérdemelte hogy éljen és kinek sírja, csupán erényeivel díszítve, -idegen kézre kellett hogy várjon, a mely megtisztelje azzal, nogy -virágot hintsen rá.<a name="FNanchor_154" id= -"FNanchor_154"></a><a href="#Footnote_154" class= -"fnanchor">154)</a></p> -<p>Mindennek, a mi észszerűségből történik, kell hogy szabályai -legyenek. Az utazásnak is, ha úgy tekintjük, mint a nevelés egy -részét, meg kell hogy legyenek a maga szabályai. <span class= -"pagenum"><a name="Page_671" id="Page_671">-671-</a></span> Utazni, -csakhogy utazzon az ember, annyi, mint kóborolni, csavargónak -lenni; még tanulmány czéljából utazni is nagyon bizonytalan czél; -az a tanulmány, melynek nincs meghatározott czélja, nem ér semmit. -Valami kézzelfogható érdeket adnék a fiatal embernek tanulásában és -ez az érdek, ha jól van megválasztva, a tanulás módját is -megállapítja. Ez mindig a sorrendje a módszernek, melyet alkalmazni -igyekeztem.</p> -<p>Miután most már más lényekkel való fizikai vonatkozásaiban s a -többi emberekkel való erkölcsi vonatkozásaiban szemlélte magát, -hátra van még, hogy polgártársaival való társadalmi vonatkozásaiban -szemlélje magát. Ehhez az kell, hogy kezdje a kormányzat -természetének általában, a kormányzat különböző formáinak s végül -annak a bizonyos kormányzatnak tanulmányozásán, a mely alatt -született, hogy megtudja, való-e neki benne élni; mert olyan jognál -fogva, melyet semmi sem vitathat el, minden ember, mikor nagykorú -és a maga ura lesz, egyúttal ura lesz annak is, hogy feloldja magát -az alól a szerződés alól, mely által a közösséghez van fűzve s -elhagyja azt az államot, a melyben ez a közösség fennáll. Csak az -ész korában való benne tartózkodás által van hivatva -hallgatólagosan megerősíteni a kötelezettséget, melyet ősei -vállaltak. Megszerzi a jogot, hogy lemondjon a hazájáról, ép úgy, -akár apai örökségéről; a születés helye, továbbá a természet -adománya s csak a maga tulajdonától válik meg, mikor lemond róla. A -szigorú jog szerint minden ember szabad marad a maga koczkázatára -bármely helyen, a hol születik, hacsak nem veti alá magát önként a -törvényeknek, hogy megszerezze az általuk való védelemre való -jogot.</p> -<p>Azt fogom tehát neki mondani, például: Mostanáig vezetésem alatt -éltél, nem voltál abban a helyzetben, hogy magad kormányozd -magadat. De közeledel ahhoz a korhoz, mikor a törvények meghagyják -neked a vagyonodról való rendelkezés jogát s a magad urává tesznek. -Egyedül fogod magadat találni a társadalomban, függésben mindentől, -még örökségedtől is. Háztartást szándékozol alapítani; ez a szándék -dicséretre méltó, egyike az ember kötelességeinek, de <span class= -"pagenum"><a name="Page_672" id="Page_672">-672-</a></span> mielőtt -megházasodnál, tudni kell, milyen ember akarsz lenni, mivel akarod -életedet eltölteni, mily intézkedéseket akarsz tenni, hogy -biztosítsd a magad és családod kenyerét, mert bár az ilyen gondot -nem kell fődologgá tenni, egyszer mégis csak kell reá gondolni. Az -emberek függésének akarod magadat alávetni, a melyet megvetsz? -Olyan társadalmi kapcsolatok szerint akarod-e sorsodat -megállapítani és helyzetedet megszilárdítani, a melyek örökké mások -rendelkezésének vetnek alá és arra kényszerítenek, hogy el akarva -kerülni a gazembereket, magad is gazemberré légy?</p> -<p>Erre leírom neki mindazokat a lehetséges eszközöket, melyekkel -vagyonát hasznosíthatja, akár üzletekkel, akár hivatalokban, akár -pénzügyletekben és megmutatom neki, hogy nincs köztük egy sem, a -mely ne járna koczkázattal, a mely ne juttatná kényes és függő -helyzetbe és ne kényszerítené, hogy szokásait, érzéseit, -magaviseletét mások példája és előítéletei szerint szabja meg.</p> -<p>«Van annak – fogom neki mondani – más módja is, hogy az ember -felhasználja idejét és személyét: katonai szolgálatba állni, azaz -potom áron bérbeadni magát, hogy elmegy olyan embereket üldözni, a -kik nem tettek neki semmi rosszat. Ez a mesterség nagy becsben áll -az emberek előtt és valami rendkívüli dolgot látnak azokban, a kik -nem valók semmi másra, csak erre. Ezenfelül épen nem ment fel a -többi segélyforrás alól, csak annál szükségesebbé teszi neked őket; -mert ennek az osztálynak a becsületéhez tartozik az is, hogy tönkre -juttatja azokat, a kik rászánják magukat. Igaz, hogy nem jutnak -mind tönkre; sőt észrevétlenül divatba kezd jönni, hogy -meggazdagszanak benne, mint a többi foglalkozásokban, de ha -megmagyarázom, hogy fognak hozzá azok, a kiknek sikerül, alig -hiszem, hogy kedvet keltek benned utánzásukra.</p> -<p>«Meg fogod tudni azt is, hogy ebben a foglalkozásban is nincs -többé szó sem bátorságról, sem kiválóságról, legfeljebb az -asszonyoknál; sőt ellenkezőleg a leginkább csúszó-mászó, a -legaljasabb, a legszolgaibb áll mindig a legnagyobb becsben; hogyha -elszánnád magadat, hogy a lehető legjobban csinálod mesterségedet, -megvetnének, gyűlölnének, <span class="pagenum"><a name="Page_673" -id="Page_673">-673-</a></span> talán el is kergetnének, legalább is -elhalmoznának mellőzésekkel és félretolna minden bajtársad, a miért -a futóárokban teljesíted szolgálatodat, míg a többiek a -toilette-asztalnál teljesítik.</p> -<p>Nincs kétség, hogy mindezek a különböző foglalkozások nem nagyon -vannak kedvére Emilnek. «Ugyan! – fogja nekem mondani – hát -elfelejtettem ifjúságom játékait? Elvesztettem tán szavamat? -Kimerült-e az erőm? Nem tudok-e dolgozni? Mit törődöm én minden -szép foglalkozásoddal és az emberek minden ostoba véleményével? Nem -ismerek más dicsőséget, mint hogy jótékony és igazságos legyek, nem -ismerek más boldogságot, mint hogy függetlenül éljek azzal, a kit -szeretek, minden nap megszerezve munkámmal az étvágyamat és -egészségemet. Mindezek a kellemetlenségek, melyekről beszélsz, nem -érintenek engem. Nem akarok én más vagyont, mint egy kis tanyát a -világ valamely zugában. Minden kapzsiságomat abba vetném, hogy ezt -értékessé tegyem és nyugtalanság nélkül élnék. Zsófia és a -szántóföldem, – és gazdag leszek.»</p> -<p>«Igen, barátom, elég boldogság a bölcsnek egy nő és egy mező, a -mely az övé; de ezek a kincsek bármily szerények, nem oly -mindennapiak, mint a hogy te gondolod. A legritkábbat megtaláltad; -beszéljünk a másikról.</p> -<p>«Egy mező, a mely a tied, kedves Emilem, mely helyen választanád -ezt ki? A föld mely zugában mondhatnád: Itt magam ura vagyok és ura -annak a darab földnek, a mely a tulajdonom? Azt kitudhatni, hogy -mely helyeken könnyű meggazdagodni, de ki tudja, hol tud az ember -meglenni gazdagság nélkül? Ki tudja, hol lehet függetlenül és -szabadon élni a nélkül, hogy az ember kénytelen volna rosszat tenni -bárkinek is és a nélkül, hogy félnie kellene, hogy mások tesznek -neki rosszat? Azt hiszed, oly könnyű megtalálni azt az országot, a -hol mindig szabad becsületes embernek lenni? Ha van jogosult és -biztos módja annak, hogy ravaszságok, terhes kötelezettségek és -függés nélkül fentartsa magát az ember, akkor megvallom, csak abban -van az, ha az ember a keze munkájából él, a maga földjét művelve; -de hol az az állam, a hol az ember azt mondhatja: az a föld, -<span class="pagenum"><a name="Page_674" id= -"Page_674">-674-</a></span> melyet taposok, az enyém? Mielőtt -megválasztanád ezt a boldog földet, biztosítsd magadat, hogy itt -megtalálod a békességet, a melyet keressz; vigyázz, hogy erőszakos -kormány, üldözésre vágyó vallás, visszás erkölcsök ne háborgassanak -rajta. Bújj el a mértéktelen adók elől, melyek föl fogják falni -fáradságod gyümölcsét, a végtelen pörök elől, melyek föl fogják -emészteni tőkéidet. Tégy róla, hogy mikor igazságosan élsz, ne -kelljen kedvében járnod a közigazgatási biztosoknak, -helyetteseiknek, bíráknak, papoknak, befolyásos szomszédaidnak, -mindenféle gézengúzoknak, a kik mindig készek téged megkínozni, ha -elhanyagolod őket.</p> -<p>«Mindenekfelett pedig bújj el a nagyok és gazdagok zaklatásai -elől; gondolj rá, hogy földjük mindenütt szomszédos lehet Naboth -szőlőjével. Ha balszerencséd úgy akarja, hogy hivatalbéli ember -házat vesz vagy épít kunyhód közelében, biztosítva vagy-e róla, -hogy nem találja meg a módját valami ürügy alatt, hogy betörjön -öröködbe, hogy a maga telkét kikerekítse; vagy hogy egy szép nap, -talán már holnap, nem kell-e azt látnod, hogy egész birtokodat -elnyeli egy nagy országút? Hogyha pedig befolyást szerzesz -magadnak, hogy mindezen bajoknak elejét vegyed, akkor ép annyiba -kerül gazdagságod megőrzése is, mert ennek megőrzése sem kerül -többe. A gazdagság és a befolyás kölcsönösen támogatják egymást; az -egyik mindig nehezen tartható fenn a másik nélkül.</p> -<p>«Nekem több a tapasztalatom, mint neked, kedves Emilem, jobban -látom terved nehézségét. Mindazáltal szép terv, becsületes és -valóban boldoggá tenne; ne sajnáljuk tehát a fáradságot -megvizsgálásától. Teszek neked egy ajánlatot: szenteljük azt a két -évet, a melyet visszatérésedig megállapítottunk, arra, hogy -keresünk valahol Európában egy menedékhelyet a hol boldogan élhetsz -családoddal, távol mindazoktól a veszedelmektől, melyekről az imént -beszéltem neked. Ha sikerül, akkor megtaláltad azt az igazi -boldogságot, melyet annyian mások hasztalanul kerestek és nem fogod -sajnálni az idődet. Ha nem sikerül, kigyógyulsz egy agyrémből; meg -fogsz vigasztalódni egy elkerülhetetlen <span class= -"pagenum"><a name="Page_675" id="Page_675">-675-</a></span> baj -miatt és aláveted magadat a kényszerűség törvényének.»</p> -<p>Nem tudom, észre fogja-e venni minden olvasóm, hova jutunk el -ezzel az így megindított vizsgálattal; de én jól tudom, hogy ha -Emil nem tér vissza ebből a szempontból kezdett és folytatott -utazásából tájékozottan a kormányzat, a közerkölcsök és állami -alapelvek összes ügyeiben, akkor vagy ő van híjjával az -értelmességnek, vagy én az ítéletnek.</p> -<p>A politikai jog még csak születendőfélben van és föl kell -tételezni, hogy soha nem is fog megszületni. Grotius, összes ily -szakmájú tudósaink mestere, merőben gyermek és a mi rosszabb, -rosszhiszemű gyermek. Mikor azt hallom, hogy Grotiust a felhőkig -emelik és Hobbest átokkal sújtják, akkor látom, hány okos ember -olvassa vagy érti ezt a két írót. Az igazság az, hogy elveik -teljesen hasonlók; csak a kifejezés módjában különböznek. -Különböznek módszerben is. Hobbes szofizmákra támaszkodik, Grotius -költőkre: egyéb minden közös bennük.</p> -<p>Az egyetlen újabb író, a ki hivatva lett volna ezt a nagy és -haszontalan tudományt megalapítani, a hírneves Montesquieu volt. De -ő óvakodott a politikai jog alapelveiről értekezni; beérte a -fennálló kormányzatok pozitiv jogának tárgyalásával és semmi sem -különbözőbb a világon, mint ez a két tanulmány.</p> -<p>Mindazáltal az, a ki egészségesen akar ítélni a kormányzatokról -úgy, a hogy vannak, kénytelen egyesíteni a kettőt, tudnia kell azt, -a minek lennie kellene, hogy helyesen ítélhesse meg azt, a mi van. -Legnagyobb nehézsége e fontos kérdések megvilágításának az, hogy -érdeket kell kelteni a magánemberben megvitatásukra, hogy feleljen -erre a két kérdésre: Mi közöm hozzá? Mit tehetek én róla? Mi abba a -helyzetbe juttattuk Emilt, hogy mindkét kérdésre feleletet tudjon -adni magának.</p> -<p>A második nehézség a gyermekkori előítéletekből származik, -azokból az elvekből, a melyeken felnövekedtünk, kivált pedig az -írók pártosságából, a kik mindig az igazságról beszélnek, melylyel -nem sokat törődnek s csak a maguk érdekére gondolnak, a melyről nem -beszélnek. Hiszen a nép <span class="pagenum"><a name="Page_676" -id="Page_676">-676-</a></span> nem osztogat sem tanszékeket, sem -kegydíjakat, sem akadémiai tagságokat s el lehet gondolni, hogy -állapítják meg ezek az emberek a jogait! Én úgy intéztem, hogy ez a -nehézség Emil számára még ne létezzék. Alig hogy tudja még, mi a -kormányzat; egyedüli fontos dolog neki, hogy megtalálja a legjobb -kormányzatot: nem az a czélja, hogy könyveket csináljon, s ha -valaha csinál is, nem azért csinál, hogy udvaroljon a hatalomnak, -hanem ezért, hogy megállapítsa az emberiség jogait.</p> -<p>Marad még egy inkább látszólagos, mint alapos nehézség, melyet -nem akarok sem megoldani, sem felállítani: beérem azzal, hogy nem -riasztja vissza buzgalmamat; meg lévén győződve, hogy ilyfajtájú -kutatásokhoz nem annyira nagy tehetségre van szükség, mint egyszerű -igazságszeretetre és az igazság valódi tiszteletére. Ha tehát a -kormányzat kérdéseit egyáltalán lehet tárgyilagosan fejtegetni, -akkor szerintem itt az alkalom rá, vagy soha.</p> -<p>Mielőtt az ember megfigyel, meg kell hogy állapítsa megfigyelése -szabályait; mértéket kell hogy csináljon magának, a melyhez -viszonyítani lehessen a nyert méreteket. A mi elveink a politikai -jogról adják ezt a mértéket. Méreteink pedig az egyes országok -politikai jogai.</p> -<p>Elemi fogalmaink egyszerűek, világosak, a dolgok természetéből -fakadók lesznek. Olyan kérdések fognak támadni, melyeket -megvitatunk magunk közt, de csak akkor alakítunk elvekké, mikor -kielégítő módon lesznek megoldva.</p> -<p>A természeti állapotig visszamenve, például meg fogjuk -vizsgálni, vajjon az ember rabszolgának vagy szabadnak születik-e, -társas lénynek-e, vagy függetlennek; vajjon önként, avagy -erőhatalom útján társul-e; vajjon a hatalom, a mely egyesíti, -alkothat-e állandó jogot, melynél fogva ez az első hatalom -kötelezővé válik még akkor is, mikor egy másik hatalom túlsúlyra -jut fölötte, úgy hogy Nimród király hatalma óta, a kiről azt -mondják, hogy alávetette az első népeket, mind az a hatalom, mely -ezt lerombolta, jogtalanná és bitorlóvá vált és hogy nincs más -törvényes király, mint Nimród és jogutódai; avagy ha ez az első -hatalom elvesztette hatályát, a rákövetkező lesz kötelező és -lerombolja <span class="pagenum"><a name="Page_677" id= -"Page_677">-677-</a></span> a másiknak érvényét, úgy hogy senki sem -köteles engedelmeskedni, csak a mennyiben kényszerítik rá és hogy -fel van mentve az engedelmesség alól, a mint ellent tud állani; -olyan jog, a melynek, nézetem szerint, nem sok hozzáadnivalója van -a hatalomhoz és nem egyéb, mint játék a szavakkal.</p> -<p>Vizsgálni fogjuk, vajjon nem lehet-e azt mondani, hogy minden -betegség Istentől való s ebből következőleg, hogy orvost hívni -bűn.</p> -<p>Vizsgálni fogjuk aztán, hogy lelkiismereti kötelességünk-e, hogy -odaadjuk a pénztárczánkat egy banditának, a ki az országúton -követeli, még akkor is, ha elrejthetjük előle; mert hiszen a -pisztoly, melyet kezében tart, szintén hatalom.</p> -<p>Vajjon ez a szó: hatalom, ebben az esetben más valamit jelent-e, -mint a jogos és következőleg azoknak a törvényeknek alávetett -hatalom, melyekből ered?</p> -<p>Föltéve, hogy ezt a hatalomból folyó jogot elutasítják és a -természeti jogot vagy az apai hatalom jogát állapítják meg, mint a -társadalom alapelvét, akkor kutatni fogjuk ennek a tekintélynek a -mértékét, mennyiben alapul a természeten és van-e más oka is, mint -a gyermek haszna, gyöngesége és az apának iránta való természetes -szeretete: ha tehát a gyermek gyöngesége tünőben van és az elméje -érik, nem maga lesz-e egyedüli természetes bírája annak, hogy mi -felel meg a fentartásának, nem lesz-e következőleg a maga ura, -független minden más embertől, még az apjától is, mert még -bizonyosabb, hogy a fiú szereti magamagát, mint a mennyire -bizonyos, hogy az apa szereti fiát.</p> -<p>Vajjon az apa halála után kötelesek-e engedelmeskedni bátyjuknak -vagy más valakinek, a kiben nincs meg az apa természetes -ragaszkodása irántuk és vajjon fajról-fajra mindig csak egyetlen -főnök van-e, a melynek az egész család köteles engedelmeskedni? -Ebben az esetben kutatni fogjuk, hogy lehet az autoritás megosztva -és mely jogon van az egész földön több, mint egy főnök, a ki -uralkodik az egész emberi nemen.</p> -<p>Föltéve, hogy a népek választás útján alakultak, akkor -<span class="pagenum"><a name="Page_678" id= -"Page_678">-678-</a></span> meg fogjuk különböztetni a tényleges -jogot és kérdezni fogjuk, vajjon mikor így alávetették magukat -testvéreiknek, nagybátyjaiknak vagy rokonaiknak, nem mintha -kénytelenek lettek volna, hanem mert úgy akarták, az ilyen társulás -nem veszi-e fel mindig újra a szabad és önkéntes egyesülés -jellegét.</p> -<p>Áttérve aztán a rabszolgaság jogára, vizsgálni fogjuk, vajjon -elidegenítheti-e az egyik ember magamagát jogosan a másiknak, -megszorítás, fentartás nélkül, mindennemű föltétel nélkül; vagy -hogy lemondhat-e személyéről, életéről, eszéről, énjéről, tetteiben -nyilvánuló minden erkölcsiségről, szóval megszünhet-e létezni -halála előtt, a természet ellenére, a mely közvetlenül kötelezi -önfentartásra, lelkiismerete és esze ellenére, a mely megszabja -neki, hogy mit kell tennie és mitől kell tartózkodnia.</p> -<p>Ha azonban a rabszolgává levés tényében van valami fentartás és -megszorítás, meg fogjuk vitatni, nem válik-e akkor ez a tény valódi -szerződéssé, melyben a két szerződő fél mindegyike, nem lévén ebben -a minőségében semmiféle közös feljebbvalójuk,<a name="FNanchor_155" -id="FNanchor_155"></a><a href="#Footnote_155" class= -"fnanchor">155)</a> saját bírája marad a szerződés föltételeit -illetőleg, következőleg mindketten ebben a tekintetben mindketten -szabadok maradnak és jogosultak, hogy a szerződést felbontsák, a -mint károsultaknak érzik magukat.</p> -<p>Ha tehát a rabszolga nem idegenítheti el magát föntartás nélkül -urának, hogy idegeníthetné el magát egy nép fentartás nélkül a -főnökének? És ha a rabszolga bírája marad a szerződés ura által -való betartásának, hogyne maradhatna a nép a szerződés főnöke által -való betartásának?</p> -<p>Kénytelenek lévén így visszatérni az első nyomra és mérlegelve a -«nép» kollektiv elnevezését, kutatni fogjuk, nincs-e ennek -megállapításához szerződésre szükség, legalább hallgatólagos -szerződésre, mely az általunk föltételezettet megelőzi. -<span class="pagenum"><a name="Page_679" id= -"Page_679">-679-</a></span></p> -<p>Miután a nép már akkor is nép, mielőtt még királyt választana -magának, mi az, a mi azzá tette, ha nem a társadalmi szerződés? A -társadalmi szerződés tehát az alapja az egész polgári társadalomnak -és ennek az aktusnak a természetében kell keresni annak a -társadalomnak a természetét, mely belőle alakul.</p> -<p>Kutatni fogjuk, mi a tartalma ennek a szerződésnek és nem -lehet-e nagyjában, egészében összefoglalni ebben a formában: -«Mindegyikünk közösen a közakarat legfőbb uralma alá helyezi -javait, személyét, életét, egész vagyonát és mi, mint testület, -minden tagot, mint az egésznek oszthatatlan részét veszszük föl -magunkba.»</p> -<p>Ezt előre megállapítva, hogy meghatározzuk a fogalmakat, -melyekre szükségünk van, figyelembe veszszük, hogy minden szerződő -félnek külön személye helyett a társulásnak ez az aktusa egy -morális és kollektiv testületet létesít, a mely annyi tagból áll, a -hány szavazatból áll a gyülekezet. Ez a közszemély általánosan a -<i>politikai testület</i> nevét viseli, melyet tagjai -<i>állam</i>nak hívnak, mikor passziv, <i>szuverén</i>nek, mikor -aktiv, hatalomnak, mikor összehasonlítják a hozzá hasonlókkal. A -tagokat magukat illetőleg kollektiv néven a <i>nép</i> nevet -viselik, külön-külön <i>polgárok</i>nak neveztetnek, mint a -<i>polgárság</i> tagjai vagy a szuverén hatóság részesei és -<i>alattvalók</i>nak, mint ugyanazon hatóság alárendeltjei.</p> -<p>Figyelembe fogjuk venni, hogy a társulásnak ez az aktusa magában -foglalja a közösség és az egyesek kölcsönös kötelezettségét és hogy -minden egyén, hogy úgy mondjam, önmagával szerződik s így a kettős -viszonylat által van kötelezve, t. i. mint a szuverén tagja az -egyesekkel szemben és mint az állam tagja a szuverénnel -szemben.</p> -<p>Figyelembe fogjuk venni továbbá, hogy senki se lévén kötve olyan -kötelezettségekhez, a melyeket csak önmagával szemben vállalt, a -közelhatározás, a mely kötelezheti az alattvalókat a szuverénnel -szemben a két különböző viszonylat folytán, melyek alapján -mindegyikük tekintetbe jön, nem kötelezheti az államot önmagával -szemben. Ebből kitetszik, <span class="pagenum"><a name="Page_680" -id="Page_680">-680-</a></span> hogy sem nincs, sem nem lehet más -alapvető törvény, – hogy pontosan szóljunk – mint csupán a -társadalmi egyezmény. Ez nem jelenti azt, hogy a politikai testület -bizonyos tekintetben nem kötelezheti magát mással szemben, mert az -idegennel való viszonyban egyszerű lénynyé, egyénné válik.</p> -<p>A két szerződő félnek, t. i. minden egyes és a köz, nem lévén -közös följebbvalója, a ki ítélhetne viszályaikban, vizsgálni -fogjuk, hatalmában áll-e mindegyiküknek felbontani a szerződést, -mikor nekik úgy tetszik, vagyis lemondani róla, a mint károsultnak -érzi magát.</p> -<p>Ennek a kérdésnek megvilágítása végett számba fogjuk venni, hogy -miután a társadalmi egyezmény szerint a szuverén csakis a közös és -általános akarat szerint cselekedhetik, tényeinek nem szabad, hogy -más, mint általános és közös czéljai legyenek; a miből az -következik, hogy az egyes ember nem károsulhat közvetlenül a -szuverén által a nélkül, hogy a többiek is mind ne károsuljanak; a -mi azonban nem történhetik meg, mert ez annyit jelentene, hogy -magamagának akar kárt okozni. Így a társadalmi szerződésnek nincs -más biztosítéka, mint a közhatalom, mert a sérelem mindig csak az -egyesekből indulhat ki és ebben az esetben ezért még nem -szabadulnak kötelezettségüktől, hanem büntetendők, a miért -megsértették.</p> -<p>Hogy minden hasonló kérdést helyesen eldöntsünk, gondunk legyen -rá, hogy mindig eszünkben tartsuk, hogy a társadalmi egyezmény -különleges, önmagában álló természetű abban, hogy a nép csak -magamagával szerződik, vagyis a nép, mint testület, mint szuverén, -az egyesekkel, mint alattvalókkal: ez az a föltétel, mely a -politikai gépezetnek egész szerkezetét és üzemét adja és a mely -egyedül teszi jogosulttá, észszerűvé és veszélytelenné azokat a -kötelezettségeket, melyek e nélkül képtelenek, zsarnokiak és a -leghallatlanabb visszaéléseknek alávetettek volnának.</p> -<p>Az egyesek csak a szuverénnek vetvén alá magukat s a szuverén -hatóság nem lévén egyéb, mint a közakarat, látni fogjuk, hogy -minden ember, mikor a szuverénnek engedelmeskedik, csak magamagának -engedelmeskedik és <span class="pagenum"><a name="Page_681" id= -"Page_681">-681-</a></span> hogy a társadalmi egyezményben -szabadabbak vagyunk, mint a természeti állapotban.</p> -<p>Miután megtettük az összehasonlítást a természetes szabadság és -a polgári szabadság között a személyeket illetőleg, meg fogjuk -tenni a javakat illetőleg a tulajdon jogának és a szuverénitás -jogának, az egyéni birtoklásnak és a kisajátításnak különbségét. Ha -a szuverén hatóság a tulajdon jogán alapszik, akkor épen ezt a -jogot kell leginkább tiszteletben tartania, sérthetetlen és szent -számára addig, a meddig egyéni jog marad; a mint az összes -polgárokkal közösnek tekintetik, alá van vetve az általános -akaratnak és ez az akarat érvénytelenítheti. Így a szuverénnek -nincs semmiféle joga hozzányúlni az egyes ember vagy többek -javaihoz, de jogosan tulajdonává teheti az összesek javait, mint a -hogy ez megtörtént Spártában Lycurgus idejében; míg ellenben az -adósságok eltörlése Solon által jogosulatlan tény volt.</p> -<p>Miután az alattvalókat nem kényszeríti semmi más, csak az -általános akarat, kutatni fogjuk, miként nyilvánul ez az akarat, -mely jelekről lehet biztosan fölismerni, mi a törvény és mik a -törvény igazi jellemvonásai. Ez a tárgy teljesen új; a törvény -definiczióját még csak ezután kell megcsinálni.</p> -<p>Abban a pillanatban, a mint a nép különösen tekintetbe veszi egy -vagy több tagját, egyúttal meg is oszlik. Az egész és része közt -olyan viszony keletkezik, a mely két különálló lényt csinál -belőlük, a melyek egyike a rész, másika pedig az egész, kivonva -belőle a részt. Az egész, a melyből kivontuk a részt, nem az egész; -a míg ez a viszony fennáll, nincs többé egész, hanem két -egyenlőtlen rész.</p> -<p>Ellenkezőleg, mikor az egész nép határoz az egész népről, csak -önmagát veszi tekintetbe és ha ebből viszonyt alkot magának, akkor -ez csak a bizonyos szempontból tekintett egésznek viszonya a -bizonyos más szempontból vett egészhez, az egésznek mindennemű -megosztása nélkül. Akkor a tárgy, a melyről határoznak, általános -és az akarat, mely határoz, szintén általános. Meg fogjuk -vizsgálni, van-e még másfajta aktus, a mely a törvény nevét -viselheti. <span class="pagenum"><a name="Page_682" id= -"Page_682">-682-</a></span></p> -<p>Ha a szuverén csak a törvények által szólhat és ha a törvénynek -csak az általános és az állam összes tagjait egyformán illető -czélja lehet, ebből az következik, hogy a szuverénnek sohasem lehet -hatalma bármit is határozni egy különleges tárgyról és mivel az -állam fenmaradására nézve mégis fontos, hogy a különleges dolgokról -is határozzanak, keresni fogjuk, hogy történhetik ez.</p> -<p>A szuverén tényei csak a közakarat tényei, törvények lehetnek; -továbbá szükség van meghatározó ténykedésekre, a hatalom vagy a -kormányzat ténykedéseire ugyane törvények végrehajtása végett; -ezeknek pedig ellenkezőleg csak különleges czéljaik lehetnek. Így -az az aktus, a mely által a szuverén meghatározza, hogy főnököt -kell választani, törvény és az az aktus, a melylyel ez a főnök a -törvény végrehajtásakép megválasztatik, csak a kormányzat -aktusa.</p> -<p>Ime tehát egy harmadik viszony, a melyben az összegyűlt nép -figyelembe vehető, tudniillik mint hatóság vagy a törvény -végrehajtója, a melyeket mint szuverén hozott.<a name= -"FNanchor_156" id="FNanchor_156"></a><a href="#Footnote_156" class= -"fnanchor">156)</a></p> -<p>Vizsgálni fogjuk, lehetséges-e, hogy a nép megfoszsza magát -szuverénitási jogától, hogy egy vagy több emberre ruházza át; mert -a választás aktusa nem lévén törvény és ebben az aktusban a nép nem -lévén maga is szuverén, nem láthatni be, hogy akkor hogy ruházhat -át egy jogot, a melylyel nem bír.</p> -<p>Mivel a szuverénitás lényege a közakaratban rejlik, ezért nem -láthatni be azt sem, miként lehetne megbizonyosodni arról, hogy a -különleges akarat mindig összhangban lesz ezzel a közakarattal. Sőt -azt kell előre feltételezni, hogy gyakran ellenkezni fog vele, mert -a magánérdek mindig kedvezményekre törekszik, a közérdek pedig -egyenlőségre; és ha ez az összhang lehető lenne is, akkor már csak -azért is, mert nem szükségszerű és leronthatatlan, nem -keletkezhetik belőle szuverén jog. <span class="pagenum"><a name= -"Page_683" id="Page_683">-683-</a></span></p> -<p>Kutatni fogjuk, vajjon a társadalmi egyezmény sérelme nélkül a -nép főnökei, bármily név alatt választattak is, sohasem lehetnek -egyebek, mint a nép tisztviselői, a melyeket megbíz a törvények -végrehajtásával; vajjon ezek a főnökök nem tartoznak-e nekik -számadással közigazgatásukról és maguk nincsenek-e szintén alávetve -azoknak a törvényeknek, melyek megtartatása az ő feladatuk.</p> -<p>Ha a nép nem idegenítheti el legfőbb jogát, átruházhatja-e másra -bizonyos időre? Ha nem adhat magának jogot, adhat-e magának -képviselőket. Ez a kérdés fontos és megérdemli a megvitatást.</p> -<p>Ha a népnek nem lehet sem szuverénje, sem képviselői, vizsgálni -fogjuk, hogy hozhatja maga a törvényeit; vajjon sok törvény kell-e -hogy legyen; vajjon gyakran kell-e őket változtatni; vajjon könnyű -dolog-e, hogy egy nagy nép a maga törvényhozója legyen;</p> -<p>vajjon a római nép nem volt-e nagy nép;</p> -<p>vajjon jó-e, hogy nagy népek legyenek.</p> -<p>Az előbbi megfontolásokból következik, hogy az államban van egy -közvetítő testület az alattvalók és a szuverén között és ez a -közvetítő testület, a mely egy vagy több tagból áll, van megbízva a -közigazgatással, a törvények végrehajtásával, a polgári és -politikai szabadság fentartásával.</p> -<p>Ennek a testületnek a tagjai <i>hivatalnokoknak</i> vagy -<i>királyoknak</i> neveztetnek, vagyis kormányzóknak. Az egész -testület, tekintetbe véve az embereket, a kikből áll, -<i>fejedelemnek</i> és tekintetbe véve tevékenységét, kormányzatnak -neveztetik.</p> -<p>Ha az egésznek tevékenységét tekintjük önmagára való -kihatásában, vagyis az egésznek az egészhez vagy a szuverénnek az -államhoz való viszonyában, ezt a viszonyt egy folytonos arány -szélső tagjaihoz hasonlíthatjuk, melynek közbülső tagja a -kormányzat. A hatóság a szuveréntől kapja a rendeleteket, a -melyeket a néppel közöl és ha minden ki van egyenlítve, -hatékonysága vagy hatalma ugyanazon a fokon van, mint a polgárok -hatékonysága vagy hatalma, a kik az egyik oldalon alattvalók, a -másikon pedig szuverének E három tag egyikét sem lehetne -megváltoztatni a nélkül, <span class="pagenum"><a name="Page_684" -id="Page_684">-684-</a></span> hogy meg ne bontsuk azonnal az -arányt. Ha a szuverén kormányozni akar, vagy ha a fejedelem -törvényeket akar hozni, vagy ha az alattvaló megtagadja az -engedelmességet, a rendetlenség lép a szabály helyébe és az állam -felbomolva a zsarnokságba vagy az anarchiába hull.</p> -<p>Tegyük fel, hogy az állam tízezer polgárból áll. A szuverén csak -kollektiv módon és mint testület vehető figyelembe, de minden -egyesnek, mint alattvalónak, megvan az egyéni és független léte. -Így a szuverén úgy viszonylik az alattvalóhoz, mint tízezer az -egyhez; vagyis az állam minden tagjának a maga részére a szuverén -hatalomnak csak egytízezred része jut, holott ő maga teljesen alá -van annak vetve. Ha a nép százezer emberből áll is, az alattvalók -helyzete nem változik és mindegyikre mindig a törvények egész -uralma hárul, míg szavazatának, egy százezredrészre szorulva, -tízszer kevesebb befolyása van a törvények megállapítására. Igy az -alattvaló mindig egy marad s a szuverén aránya ez oknál fogva a -polgárok számával együtt nő. Ebből az következik, hogy mennél -jobban növekszik az állam, annál jobban csökken a szabadság.</p> -<p>Igy tehát mennél kevesebb befolyása van az egyes akaratnak a -közakaratra, vagyis az erkölcsöknek a törvényekre, annál jobban -kell a korlátozó hatalomnak növekednie. Másfelől, mivel az állam -nagysága a köz-autoritás letéteményeseinek több kisértést szerez és -több eszközt a visszaélésre, mennél több ereje van a kormányzatnak -a nép elnyomására, annál több ereje kell hogy legyen a szuverénnek -a kormányzat fékentartására.</p> -<p>Ebből a kettős viszonyból következik, hogy a szuverén, a -fejedelem és a nép közti folytonos arány nem önkényes eszme, hanem -az állam természetének folyománya. Következik az is, hogy a szélső -tagok egyike, t. i. a nép, meghatározott lévén, valahányszor a -kettős arány nő vagy csökken, egyúttal mindig csökken vagy -növekszik az egyszerű arány is, a mi nem lehet máskép, mint hogy -ugyanannyiszor változik a középső tag. Ebből azt a következtetést -vonhatjuk le, hogy nincs egyetlen és változhatatlan -kormányszervezet, <span class="pagenum"><a name="Page_685" id= -"Page_685">-685-</a></span> hanem annyi, természetére különböző, -kormánynak kell lenni, a hány nagyságra különböző állam van.</p> -<p>Ha az erkölcsöknek annál kevesebb viszonyuk van a törvényekhez, -mennél kevésbbé számos a nép, vizsgálni fogjuk, vajjon egy elég -nyilvánvaló analogia útján nem lehet-e azt is mondani hogy mennél -számosabbak a hatóságok, annál gyöngébb a kormányzat.</p> -<p>Ennek a tételnek a megvilágítására három lényegileg különböző -akaratot fogunk minden hatóság személyében megkülönböztetni: -először az egyén saját akaratát, a mely csak a maga külön előnyére -törekszik, másodszor a hatóságok közös akaratát, a mely egyedül a -fejedelem hasznára vonatkozik; oly akaratot, a melyet testületi -akaratnak lehet nevezni és a mely a kormányzattal szemben -általános, az állammal szemben pedig, melynek a kormányzat egyik -része különleges, harmadszor pedig a népakaratot vagy a szuverén -akaratot, a mely általános az egésznek tekintett állammal szemben -épúgy, mint az egésznek részeül tekintett kormányzattal szemben. A -tökéletes törvényhozásban a különleges és egyéni akaratnak csaknem -semmisnek kell lennie; a kormányzat közakaratának nagyon -alárendeltnek, következőleg az egyetemes és szuverén akarat a -többinek mindnek szabálya. A természet rendje szerint ellenben ezek -a különböző akaratok annál hatékonyabbakká válnak, mennél jobban -központosulnak; az egyetemes akarat mindig a leggyöngébb, a -testületi akaraté a második rang és a különleges akarat előnyben -van valamennyi fölött úgy, hogy mindenki, első sorban ő maga, aztán -hatóság és aztán polgár: ez épen ellenkezője annak a fokozatnak, a -melyet a társadalmi rend megkíván.</p> -<p>Ezt megállapítva, tegyük fel, hogy a kormányzat egyetlen ember -kezében van. Ekkor a különleges akarat és a testületi akarat -tökéletesen egyesül, következőleg az utóbbi az intenzitásnak -legmagasabb fokára jut, a melylyel csak bírhat. Miután pedig ettől -a szaktól függ a hatalom gyakorlása és mivel a kormányzat abszolut -hatalma, mindig azonos lévén a népével, nem változik, ebből az -következik, <span class="pagenum"><a name="Page_686" id= -"Page_686">-686-</a></span> hogy a kormányzatok leghatékonyabbika -mindig az egyetlen ember kormányzata.</p> -<p>Ha ellenben egyesítjük a kormányzatot a legfőbb hatalommal s -csinálunk a szuverénből fejedelmet és a polgárokból megannyi -hatóságot, akkor a testületi akarat, tökéletesen összezavarodva a -közakarattal, nem lesz hatékonyabb, mint az utóbbi és teljes -érvényében hagyja a külön akaratot. Igy a kormányzat egyenlőnek -maradó abszolut hatalom mellett hatékonyságának minimumára jut.</p> -<p>Ezek a szabályok czáfolhatatlanok és más megfontolások is -megerősítésére szolgálnak. Láthatni például, hogy a hatóságok -tevékenyebbek a maguk közösségében, mint a polgár a magáéban és -hogy következőleg a külön akaratnak ott sokkal több a befolyása. -Mert minden hatóság csaknem mindig meg is van bízva valamely -különleges kormányzati tevékenységgel, holott a polgár magában véve -semminemű szuverénitási tevékenységgel nem bír. Egyébiránt mennél -jobban kiterjedett az állam, annál jobban nő a reális hatalom, -ámbár nem nő is kiterjedésének mértékében; ha azonban az állam -ugyanaz marad, bárhogy megsokasodhatnak is a hatóságok, a -kormányzat nem nyer általa nagyobb reális hatalmat, mert azon állam -hatalmának letéteményese, melyet mindig egyformának tételezünk fel. -Igy ezáltal a sokszorozódással a kormányzat hatékonysága csökken, a -nélkül, hogy a hatalma növekedni tudna.</p> -<p>Miután rájöttünk, hogy a kormányzat abban a mértékben gyöngül, a -mint a hatóságok sokszorozódnak és hogy mennél számosabb a nép, -annál jobban kell a kormányzat korlátozó hatalmának növekednie, -ebből azt következtetjük, hogy a hatóságok viszonya a kormányzathoz -fordított arányban kell hogy álljon az alattvalóknak a szuverénhez -való viszonyával, azaz, hogy mennél jobban növekszik az állam, -annál jobban kell a kormányzatnak összezsugorodnia, úgy hogy a -kormányzók száma a nép szaporodásának arányában kell hogy -csökkenjen.</p> -<p>Hogy aztán a formáknak ezt a különbözőségét szabatosabb -elnevezésekkel fixirozzuk, első helyen meg fogjuk jegyezni, hogy a -szuverén átruházhatja a rábízott kormányzást <span class= -"pagenum"><a name="Page_687" id="Page_687">-687-</a></span> az -egész népre vagy a nép nagyobb részére, úgy hogy több lesz a -tisztviselőpolgár, mint az egyszerű magánpolgár. A kormányzat e -formájának a demokráczia nevet adják.</p> -<p>Avagy átadhatja a kormányzatot egy kisebbség kezébe, úgy hogy -több az egyszerű polgár, mint a tisztviselő; ez a forma viseli az -arisztokráczia nevet.</p> -<p>Végül központosítani lehet az egész kormányzatot egyetlen -tisztviselőben. Ez a harmadik forma a legelterjedtebb és -monarchiának vagy királyi kormányzatnak neveztetik.</p> -<p>Figyelembe fogjuk venni, hogy mindezek a formák, vagy legalább a -két előbbi, többé-kevésbbé tágíthatók és meglehetős nagy latitudeöt -engednek. Mert a demokráczia magába foglalhatja az egész népet vagy -a felére szorítkozhatik. Viszont meg az arisztokráczia a nép -feléről meghatározhatatlanul a legkisebb számokra is szorulhat. -Néha még a királyság is megengedi a megoszlást, akár apa és fiú, -akár két testvér közt, akár másképen. Spártában mindig két király -volt s a római birodalomban nyolcz császár is volt a nélkül, hogy -azt lehetne mondani, hogy a birodalom megoszlott. Van egy pont, a -melyen a kormányzat minden formája átjátszik a rákövetkezőbe és -három különnemű elnevezés alatt a kormányzat a valóságban épen -annyi formára képes, a hány polgára van az államnak.</p> -<p>Sőt mi több: e kormányzatok mindegyike bizonyos értelemben -különböző részekre lévén képes oszolni, a mikor az egyik rész ily -módon, a másik amolyan módon igazgattatik, e három forma -kombinálásából a kevert formák sokasága eredhet, melyek mindegyike -sokszorozható az összes egyszerű formákkal.</p> -<p>Minden időben sokat vitatkoztak a kormányzat legjobb formájáról, -annak megfontolása nélkül, hogy bizonyos esetben mindegyik lehet a -legjobb, más esetekben a legrosszabb. A magunk részéről abból, hogy -a különböző államokban a hatóságok száma<a name="FNanchor_157" id= -"FNanchor_157"></a><a href="#Footnote_157" class= -"fnanchor">157)</a> fordított arányban kell hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_688" id="Page_688">-688-</a></span> legyen -a polgárok számával, azt fogjuk következtetni, hogy általában véve -a demokratikus kormányzat a kis államoknak felel meg, az -arisztokratikus a középnagyságúaknak, a monarchikus a -nagyoknak.</p> -<p>E kutatások fonalán jutunk el arra a megismerésre, hogy melyek a -polgárok kötelességei és jogai és el lehet-e választani az -előbbieket az utóbbiaktól; hogy mi a haza, szabatosan miben áll és -miről ismerheti meg mindenki, hogy van-e hazája vagy nincsen.</p> -<p>Miután így fontolóra vettük a polgári társadalom minden faját -magamagában, most ezeket össze fogjuk hasonlítani, hogy -megfigyeljük különböző kapcsolataikat: az egyik nagy, a másik -kicsiny, az egyik erős, a másik gyönge, megtámadják, bántják, -kölcsönösen lerombolják egymást és ebben a folytonos akczióban és -reakczióban több embert tesznek nyomorulttá és többnek kerülnek -életébe, mintha mind megtartották volna első szabadságukat. -Vizsgálni fogjuk, nem lőttek-e a társadalmi intézményben túl vagy -innen a czélon; vajjon a törvényeknek és az embereknek alávetett -egyének, mialatt a társadalmak megőrzik egymás közt a természetes -függetlenséget, nem maradnak-e kitéve a két állapot bajainak a -nélkül, hogy az előnyeiket ismernék és vajjon nem volna-e jobb, ha -inkább nem volna polgári társadalom a világon, minthogy többféle -van. Nem ez a kevert állapot-e az, a mely résztvesz mindkettőben és -nem biztosítja sem az egyiket, sem a másikat <i>per quem neutrum -licet, nec tanquam in bello paratum esse, nec tanquam in pace -securum?</i><a name="FNanchor_158" id="FNanchor_158"></a><a href= -"#Footnote_158" class="fnanchor">158)</a> Nem ez a részleges és -tökéletlen társulás eredményezi e a zsarnokságot és a háborút? és a -zsarnokság és a háború nem az emberiség legnagyobb ostorai-e?</p> -<p>Végül vizsgálni fogjuk a gyógyítószereknek különböző nemeit, -melyeket ezek ellen a bajok ellen ligák és szövetkezések által -kerestek, melyek befelé a maga urának hagyva minden államot, kifelé -pajzszsal szolgálnak minden támadó ellen. Kutatni fogjuk, hogy -lehet egy jó federativ társulást <span class="pagenum"><a name= -"Page_689" id="Page_689">-689-</a></span> berendezni, a mi teheti -tartóssá és mely pontig lehet kiterjeszteni a szövetkezés jogát a -szuverénitás jogának ártalma nélkül.</p> -<p>Saint-Pierre abbé Európa összes államainak társulását ajánlotta, -hogy fenntartható legyen köztük az örök béke. Keresztülvihető -volt-e köztük ez a társulás? és föltéve, hogy be van rendezve, -föltehető volt-e, hogy tartós lesz?<a name="FNanchor_159" id= -"FNanchor_159"></a><a href="#Footnote_159" class= -"fnanchor">159)</a> Ezek a kutatások egyenesen a közjog mindazon -kérdéseihez vezetnek, melyek végleg megvilágíthatják a politikai -jog kérdéseit.</p> -<p>Végül fel fogjuk állítani a hadi jog igazi elveit és meg fogjuk -vizsgálni, miért adtak Grotius és a többiek csak hamis elveket.</p> -<p>Nem fogok rajta csodálkozni, hogy minden okoskodásunk közepett -az én fiatalemberem, a kinek egészséges eszejárása van, félbeszakít -s ezt mondja: «Azt lehetne mondani, hogy fából építjük -épületeinket, nem pedig emberekből, annyira mérték szerint mérünk -minden darabot.» Igazad van, barátom, de gondolj arra, hogy a jog -nem alkalmazkodik az emberi szenvedélyekhez és hogy arról volt szó -köztünk, hogy kezdettől fogva megállapítsuk a politikai jog igazi -alapelveit. Most, hogy az alapjaink meg vannak vetve, vizsgáljuk -meg, hogy mit építettek rá az emberek és szép dolgokat fogsz -látni!</p> -<p>Azután Telemachust olvastatom és kisértetem el vele a pályáján; -megkeressük a boldog Salentumot és a derék Idomeneust, a kit -balsorsa tett bölcscsé. Útközben nem egy Protesilast találunk, de -Philoclest egyet sem. Adrastes, a dauniak királya egyáltalán nem -feltalálhatatlan. De hadd képzeljék el az olvasók utazásainkat vagy -tegyék meg helyettünk Telemachusszal a kezükben és ne sugalljunk -nekik elriasztó alkalmazásokat, melyek elől maga a szerző is kitér, -vagy melyeket kedve ellenére hajt végre. <span class= -"pagenum"><a name="Page_690" id="Page_690">-690-</a></span></p> -<p>Egyébiránt Emil nem lévén király, sem én isten, nem sokat -bánkódunk azon, hogy nem bírjuk utánozni Telemachust és Mentort -abban a jóban, a mit az embereknek tettek; senki sem tud nálunknál -jobban megmaradni a maga helyén és nem kíván kevésbbé kilépni -belőle. Tudjuk, hogy mindenki elé ugyanaz a feladat van állítva s -hogy mindenki, a ki a jót teljes szívéből szereti és teljes -erejéből műveli, betöltötte ezt a feladatot. Tudjuk, hogy -Telemachus és Mentor csak képzelt lények. Emil nem utazik tétlen -ember módjára és több jót tesz, mintha fejedelem volna. Ha királyok -volnánk, se lennénk jótékonyabbak. Ha királyok és jótékonyak -volnánk, tudtunk nélkül is ezer valóságos rosszat tennénk, a míg -egy vélt jót. Ha királyok és bölcsek volnánk, az első jó, a mit -tenni kívánnánk önmagunknak és másoknak, hogy lemondanánk a -királyságról és azokká lennénk, a mik most vagyunk.</p> -<p>Megmondtam, hogy mi teszi az utazásokat terméketlenné az egész -világ számára. Még terméketlenebbé tesz az ifjúság számára az a -mód, a hogy végeztetik velük. A nevelők nagyobb gondot fordítanak a -maguk mulatságára, mint növendékük oktatására s vezetik -városból-városba, palotából-palotába, társaskörből-társaskörbe, -vagy ha tudósok és íróemberek, azzal töltetik vele az időt, hogy a -könyvtárakban szaladgáljon, járja az antiquáriusokat, kotorászszon -a régi emlékek között és másolja a régi feliratokat. Minden -országban más korszakkal foglalkoznak, mintha csak egész más -országgal foglalkoznának, úgy hogy mikor nagy költséggel -végigszaladtak Európán, haszontalanságokkal foglalkozva vagy -unatkozva, visszatérnek a nélkül, hogy láttak volna valamit is -abból, a mi érdekelheti őket s valamit tanultak volna abból, a mi -hasznos lehet nekik.</p> -<p>Minden főváros hasonlít egymáshoz, minden szokás összekeveredik -bennük; nem ide kell menni a nemzeteket tanulmányozni. Páris és -London az én szememben egy ugyanazon város. Lakóiknak vannak -valamelyes különböző előítéleteik, de azért az egyiknek annyi az -előítélete, mint a másiknak és összes praktikus elveik azonosak. -Jól tudni miféle fajtája az embereknek gyűlik össze szükségképen az -<span class="pagenum"><a name="Page_691" id= -"Page_691">-691-</a></span> udvarokban. Jól tudni, mily erkölcsöket -kell hogy előidézzen mindenütt az emberek egymásra halmozódása és -az életviszonyok különbözősége. A mint egy kétszázezer lélekből -álló városról beszélnek nekem, előre tudom, milyen élet folyik -benne. A mit még ezen fölül megtudhatnék ezekről a helyekről, nem -érdemli meg a fáradságot, hogy oda menjek és megtanuljam.</p> -<p>A távol fekvő vidékeken, a hol kevesebb a mozgalom, a -közlekedés, a hol kevesebb idegen utazik, melyeknek lakói -kevesebbet költözködnek, kevesebbet változtatják a sorsukat és a -társadalmi helyzetüket, ott kell tanulmányozni egy nemzet szellemét -és erkölcseit. Nézzétek meg futtában a fővárost, de odakinn -figyeljétek meg az országot. Nem Párisban vannak a francziák, hanem -Touraineben; az angolok angolabbak Merciában, mint Londonban és a -spanyolok spanyolabbak Galicziában, mint Madridban. Ezekben a nagy -távolságokban karakterizálja és mutatja magát egy nemzet -vegyületlenül olyannak, a milyen; itt érezhetők legjobban a -kormányzat jó és rossz következményei, mint a hogy nagyobb sugár -végén az ívek méretei pontosabbak.</p> -<p>Az erkölcsöknek a kormányzattal való szükségszerű kapcsolata oly -jól van kifejezve a <i>törvények szelleméről</i> szóló könyvben, -hogy nem lehet jobbat tenni, mint visszatérni ehhez a könyvhöz e -kapcsolatok tanulmányozása végett. De általánosságban véve van két -könnyű és egyszerű szabály a kormányzat relativ jóságának -megítélésére. Az egyik a népesség. Minden oly országban, a mely -elnéptelenedik, az állam a romlás felé halad; az az állam pedig, a -mely legjobban népesedik, ha a legszegényebb is, csalhatatlanul a -legjobban van kormányozva.<a name="FNanchor_160" id= -"FNanchor_160"></a><a href="#Footnote_160" class= -"fnanchor">160)</a></p> -<p>Ehhez azonban az kell, hogy ez a népesedés a kormányzat és az -erkölcsök természetes eredménye legyen; mert ha telepítések által -megy végbe, vagy más esetleges és ideiglenes úton-módon, akkor ezek -a gyógyszer által csak a bajt mutatnák meg. Mikor Augustus -törvényeket hozott a nőtlenség ellen, ezek a törvények már mutatták -a <span class="pagenum"><a name="Page_692" id= -"Page_692">-692-</a></span> római állam hanyatlását. A kormányzat -jósága kell hogy a házasságra vigye az embereket, ne pedig törvény -kényszerítse rá; nem azt kell vizsgálni, a mi kényszer útján -történik, mert a törvényt, a mely a természetes hajlam ellen küzd, -kijátszszák és hiábavalóvá lesz; hanem azt kell vizsgálni, a mi az -erkölcsök befolyása alatt és a kormányzat természetes hajlama által -történik; mert csak ezeknek az eszközöknek van állandó hatásuk. A -derék Saint-Pierre abbénak volt az a politikája, hogy mindig valami -kicsiny gyógyszert keresett minden külön baj számára, a helyett, -hogy visszament volna közös forrásukra és meglátta volna, hogy csak -mindet egyszerre lehet meggyógyítani. Nem arról van szó, hogy külön -kezeljünk minden fekélyt, a mely a beteg testén támad, hanem, hogy -megtisztítsuk a vér anyagát, a mely valamennyit előidézi. Mondják, -hogy Angolországban díjak vannak kitűzve a mezőgazdaságra; nekem -nem kell több; ez az egy dolog is meggyőz arról, hogy nem sokáig -fog már virágozni.</p> -<p>A kormányzat és a törvények relativ jóságának második jele -szintén a népességből folyik, de másféle módon, tudniillik a -népesség eloszlásából, nem pedig mennyiségéből. Két nagyságra és az -emberek számára egyenlő állam erőre nagyon egyenlőtlen lehet; a -hatalmasabbik a kettő közül mindig az, a melynek lakosai -egyenletesebben vannak elosztva a területén; az, a melynek -nincsenek oly nagy városai s a mely következőleg kevésbbé csillog, -mindig leveri a másikat. A nagy városok merítik ki az államot és -idézik elő gyöngeségét: a gazdagság, a melyet produkálnak, -látszólagos és illuzórius gazdagság; sok pénz, kevés eredmény. Azt -mondják, hogy Páris városa fölér egy tartománynyal Francziaország -királyának; én a magam részéről azt hiszem, több tartományába -kerül, hogy nem egy tekintetben Páris táplálkozik a vidékből és -hogy ennek jövedelmei nagyobb része ebben a városban forog és ott -marad a nélkül, hogy valaha visszatérne akár a néphez, akár a -királyhoz. Felfoghatatlan, hogy a számítgatók e korában nem akadt -még senki sem, a ki be tudná látni, hogy Francziaország sokkal -hatalmasabb volna, ha Páris megsemmisülne. Nemcsak hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_693" id= -"Page_693">-693-</a></span> nem előnyös a népesség rossz eloszlása -az államra, hanem még rombolóbb, mint maga az elnéptelenedés, -annyiban, hogy az elnéptelenedés eredménye csak nulla, a rosszul -berendezett fogyasztás pedig negativ eredményre vezet. Ha egy -francziát és egy angolt hallok fővárosaik nagyságával büszkélkedve -vitázni azon, hogy Párisnak vagy Londonnak van-e több lakosa, ez -úgy tűnik fel nekem, mintha arról vitatkoznának egymással, hogy a -két nép melyike részesül abban a szerencsében, hogy rosszul van -kormányozva.</p> -<p>Tanulmányozzátok a népet városain kívül, csak így fogjátok -megismerni. Egy kormány látszólagos formáját látni semmi; a -közigazgatás gépezete és a hivatalnokok szóbeszéde elkendőzi, ha -nem tanulmányozzuk a természetét eredményeiben, melyeket a népre -előidéz és a közigazgatás minden fokozatán. A forma és lényeg -különbsége meg lévén oszolva mindezen fokozatok között, csak akkor -ismerjük meg ezt a különbséget, ha ezeket mind számba veszszük. Az -egyik országban legelőször az alantasok mesterkedésein kezd -észrevehetővé lenni a minisztérium szelleme; a másikban látni kell, -mint választják a parlament tagjait, hogy megítélhessük, igaz-e, -hogy a nemzet szabad; bármely országban lehetetlen, hogy ismerhesse -a kormányt az, a ki csak a városokat látta, mivelhogy ennek -szelleme sohasem ugyanaz a városra és a vidékre nézve. Már pedig a -vidék teszi az országot és a vidék népe teszi a nemzetet.</p> -<p>A különböző népeknek ez a félreeső tartományaikban és eredeti -szellemük észszerűségében való tanulmányozása egy jeligémnek nagyon -kedvező és az emberi szívre nagyon vigasztaló általános -megfigyelést kelt: azt, hogy minden nemzet így megfigyelve sokkal -többet érőnek látszik; mennél jobban közelednek a természethez, -annál inkább uralkodik a jóság jellemükben; csak ha bezárkóznak -városaikban, csak ha a kultúra révén megváltoznak, csak akkor -aljasodnak el és változtatják kellemes és veszedelmes bűnökké -bizonyos, inkább durva, mint kártévő hibáikat.</p> -<p>Ebből a megfigyelésből következik az általam ajánlott utazási -módnak egy új előnye, a mennyiben a fiatal emberek, keveset -tartózkodván a nagy városokban, a hol borzalmas <span class= -"pagenum"><a name="Page_694" id="Page_694">-694-</a></span> -romlottság uralkodik, kevésbbé vannak kitéve annak, hogy rájuk -ragad és az egyszerűbb emberek közt s kevésbbé számos társaságokban -megőrzik biztosabb ítéletüket, egészségesebb ízlésüket, -becsületesebb erkölcseiket. Ettől a ragálytól egyébiránt Emilt nem -kell félteni, megvan benne minden, a mi megóvhatja tőle. Mindazon -óvó intézkedések közt, melyeket erre tettem, sokra tartom azt a -vonzalmat, mely a szívében van.</p> -<p>Nem tudják már, mire képes az igazi szerelem a fiatal emberek -hajlamaira vonatkozólag, mert nevelőik nem ismervén az igazi -szerelmet, elfordítják őket tőle. Mindazáltal a fiatal ember kell -hogy szeressen vagy pedig kicsapongó lesz. Könnyű dolog a -látszattal szakítani. Ezer fiatal embert fognak előttem említeni, a -kikről azt mondják, hogy nagyon erényesen élnek szerelem nélkül, de -említsenek nekem egy kész embert, igazi embert, a ki jóhiszeműleg -azt mondja, hogy így töltötte ifjúságát. Minden erényben, minden -kötelességben csak a látszatot keresik; én a valóságot keresem és -nagyon tévednek, ha az ehhez való eljutásnak volnának más eszközei -is, mint a melyeket én adok meg.</p> -<p>Az eszme, hogy Emilt szerelmessé tegyem, mielőtt utaztatom, nem -az én leleményem, a következő eset sugallta nekem.</p> -<p>Velenczében voltam látogatóban egy fiatal angol nevelőjénél. -Télen volt, a tűz körül voltunk. A nevelő ekkor kapta meg leveleit -a póstával. Elolvasta őket s aztán egyiküket hangosan olvasta fel -növendékének. Angolul volt, nem értettem belőle semmit, de a -felolvasás alatt láttam, hogy a fiatal ember letépte a nagyon szép -csipke kézelőit, melyeket viselt, egymás után a tűzbe veti őket, a -milyen óvatosan csak tudja, hogy ne vegyék észre. Meglepetve ettől -a furcsa magaviselettől, az arczába néztem és mintha felindulást -láttam volna rajta; de a szenvedélyek külső jeleiben, bár nagyon -hasonlók minden embernél, nemzetenkint különbségek vannak, melyek -alapján könnyű a tévedés. A népeknek különböző a nyelvük az -arczukon ép úgy, mint a szájukban. Megvártam a felolvasás végét és -aztán megmutatva a nevelőnek növendéke meztelen csuklóit, melyeket -annál jobban <span class="pagenum"><a name="Page_695" id= -"Page_695">-695-</a></span> rejtegetett, így szóltam hozzá: «Szabad -tudnom, mit jelent ez?»</p> -<p>A nevelő látva, hogy mi történt, elnevette magát, megelégedett -arczkifejezéssel megölelte növendékét és miután kikérte -beleegyezését, megadta nekem a magyarázatot, melyet kívántam.</p> -<p>«John úr kézelőit – így szólt – melyeket az imént letépett, egy -idevaló hölgy ajándékozta neki nemrég. Már pedig tudja, hogy John -úr el van igérkezve odahaza egy fiatal kisasszonynyal, a kibe -nagyon szerelmes és a ki még több szerelmet érdemel. Ez a levél -imádottja anyjától való és le fogom önnek fordítani azt a passzust -belőle, a mely azt a kártételt okozta, a melynek ön tanuja -volt:</p> -<p>«Lucy le sem teszi a kezéből lord John kézelőit. Miss Betty -Roldham a tegnap délutánt nála töltötte és minden áron segíteni -akart neki a munkában. Tudva, hogy Lucy ma a szokottnál korábban -kelt, látni akartam, mit csinál és rajtakaptam, hogy azzal -foglalatoskodik, hogy fölfejti mind, a mit Miss Betty csinált -tegnap. Azt akarja, hogy az ajándékán egyetlen öltés se legyen, a -mely nem az ő kezétől való.»</p> -<p>John úr kiment egy pillanatra, hogy más kézelőt vegyen fel és én -így szóltam a nevelőnek: «Kitünő természetű tanítványa van, de -szóljon igazat, Miss Lucy anyjának ez a levele nem előre kitervelt -dolog? Nem ön által kieszelt eszköz az ellen a kézelős hölgy -ellen?» «Nem – felelt ő – a dolog valódi; én nem viszek -gondoskodásomba ennyi számítást. Egyszerűséget, buzgalmat vittem -bele és isten megáldotta a munkámat.»</p> -<p>Ennek a fiatal embernek az esete nem ment ki emlékezetemből; nem -arra való volt, hogy meg ne termékenyítse a magamfajta álmodozó -fejét.</p> -<p>Ideje már végezni. Vezessük vissza lord Johnt Lucyhoz, azaz hogy -Emilt Zsófiához. Nem kevésbbé gyöngéd szívvel, mint elutazásakor, -sokkal felvilágosultabb szellemet hoz magával és azt az előnyt -hozza haza magával, hogy megismerte a kormányokat minden bűnükkel -és a népeket minden erényükkel. Gondom volt még arra is, hogy -minden nemzetben az ókoriak módjára a vendégbarátság kötelékeivel -fűzze <span class="pagenum"><a name="Page_696" id= -"Page_696">-696-</a></span> magát össze valami érdemes emberrel és -egyáltalán nincs ellenemre, ha ezeket az ismeretségeket levelezés -útján ápolja. Azon felül, hogy hasznos lehet és mindig kellemes -levelezésben állani távoleső országokban lakókkal, ez kitünő -óvóintézkedés a nemzeti előítéletek uralma ellen, melyek egész -életünkben ránk támadva, előbb-utóbb valami hatással vannak ránk. -Semmi sem alkalmasabb ettől a hatásuktól megfosztani őket, mint az -okos emberekkel való érdek nélküli érintkezés, a kiket az ember -becsül, a kikben nincsenek meg csak az előítéletek és a maguk -előítéleteivel küzdenek ellenük s ezzel megadják a módot, hogy az -egyiket szüntelenül szembeállítsuk a másikkal s így megóvjuk -magunkat valamennyitől. Nem megy az egyre, hogy idehaza vagy náluk -érintkezünk-e az idegenekkel. Az első esetben mindig bizonyos -kíméletet tanusítanak az iránt az ország iránt, a melyben laknak, -ezért elleplezik, a mit gondolnak róla vagy kedvezően gondolkodnak -róla, a míg benne laknak: hazatérve lejebb szállítják ítéletüket és -ezzel csak igazságosak lesznek. Nagyon szeretném, ha az idegen, a -kitől tanácsot kérek, látta volna az országomat, de csak akkor -kérem véleményét, mikor már odahaza van.</p> -<hr class="tbd" /> -<hr class="tbd" /> -<p>Miután csaknem két évet szántunk arra, hogy bejárjuk Európa -néhány nagy és sokkal több kis államát, miután megtanultunk -két-három főnyelvet, miután láttuk, a mi bennük igazán érdekes, -akár természetrajz, akár kormányzat, akár művészetek, akár emberek -dolgában, Emil emésztve a türelmetlenségtől értésemre adja, hogy a -határidőnk végére jár. Akkor ezt mondom neki: «Jól van barátom, -emlékszel utazásaink főczéljára; láttál, megfigyeltél; mi most már -az eredménye a megfigyeléseidnek?»</p> -<hr class="tbd" /> -<p>Hogy tévedtem rendszeremben, vagy körülbelül így kell hogy -válaszoljon nekem:</p> -<hr class="tbd" /> -<p>Vagy olyan maradok, a milyenné te tettél és hogy nem veszek -magamra még lánczot azokon kívül, melyeket a természet <span class= -"pagenum"><a name="Page_697" id="Page_697">-697-</a></span> és a -törvények raktak rám. Mennél jobban vizsgálom az emberek művét -intézményeikben, annál jobban látom, hogy azzal, hogy minden áron -függetlenekké akarják magukat tenni, rabszolgákká teszik magukat és -még a szabadságukat is hasztalan erőfeszítésekben használják el, -hogy megtarthassák. Hogy ne kelljen engedniök a dolgok -torlódásának, ezerféle kötelékeket vesznek magukra; aztán a mint -egy lépést akarnak tenni, nem tudnak és elcsodálkoznak, hogy -függnek mindentől. Nekem úgy tűnik fel, hogy nem kell semmit tenni, -hogy az ember szabaddá tegye magát; elég, ha nem akar nem lenni -szabad. Te tettél engem «oh mesterem» szabaddá, a mikor -megtanítottál, hogy megadjam magamat a kényszerűségnek, jőjjön, -mikor jönni akar, ellenkezés nélkül vitetem magamat és mivel nem -akarom leküzdeni, nem kapaszkodom semmibe, hogy visszatartsam -magamat. Kerestem utazásaim közben, találok-e valami zugot a -földön, a hol tökéletesen a magamé lehetnék, de mely helyen nem -függ az ember emberek között szenvedélyeiktől? Mindent jól -megvizsgálva azt találom, hogy magában a kívánságomban ellenmondást -rejlik, mert ha nem függnék is semmi más dologtól, legalább attól a -földtől függnék, a hol letelepedtem. Az életem hozzá volna fűzve -ehhez a földhöz, mint a driádoké volt fáikhoz. Azt találtam, hogy -uralom és szabadság két összeférhetetlen szó lévén, nem lehetnék -egy kunyhó ura a nélkül, hogy meg ne szünjek a magam ura -lenni.»</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Hoc erat in votis, modus agri -non ita magnus.<br /></span></div> -</div> -<p>«Emlékszem, hogy a vagyonom volt kutatásainknak oka. Te nagyon -alaposan bebizonyítottad nekem, hogy nem tudom egyszerre megőrizni -gazdagságomat és szabadságomat, de a mikor azt akartad, hogy -egyszerre szabad és igénytelen legyek, két összeférhetetlen dolgot -akartál, mert csak úgy vonhatom ki magamat az emberektől való -függés alól, ha visszatérek a természettől való függésbe. Mit -tegyek tehát a vagyonnal, melyet a szüleim rám hagytak? Azon fogom -kezdeni, hogy nem függök tőle; meglazítok minden köteléket, a mely -hozzá köt; ha meghagyják nekem, megmarad, <span class= -"pagenum"><a name="Page_698" id="Page_698">-698-</a></span> ha -elveszik tőlem, nem ragadnak el engem vele együtt. Nem fogok -kínlódni, hogy megtartsam, hanem szilárdan megmaradok a helyemen. -Gazdagon vagy szegényen, szabad leszek. Nemcsak egy bizonyos -országban, egy bizonyos vidéken leszek az; az leszek az egész -földön. Rám nézve el van szakadva az előítélet minden láncza, nem -ismerek más lánczot, csak a kényszerűségét. Megtanultam ezt viselni -születésem óta és viselni fogom halálomig, mert ember vagyok. És -miért ne tudhatnám viselni, szabadnak maradva, mikor még annak is -viselnie kell, a ki rabszolga és ráadásul még a rabszolgaságért -is?»</p> -<p>«Mit bánom helyzetemet a földön? Mit bánom, hogy hol vagyok? -Mindenütt, a hol emberek vannak, testvéreimnél leszek, mindenütt, a -hol nincsenek, magamnál leszek. A míg független és gazdag -maradhatok, van vagyonom, a melyből élhetek és élni fogok. Ha a -vagyonom rabjává tenne, gondtalanul elvetném: van dolgos karom és -élni fogok. Ha a karom felmondja a szolgálatot, élni fogok, ha -eltartanak, meghalok, ha elhagynak; mert a halál nem a szegény -emberek baja, hanem a természet törvénye. Bármely időben jön a -halál, szembenézek vele, sohasem veheti el tőlem azt, hogy -éltem.»</p> -<p>«Erre szántam el magamat, apám. Ha nem volnának szenvedélyeim, -embervoltomban olyan független volnék, mint maga az Isten, mert -csak azt akarva, a mi van, soha sem kellene küzdenem a sors ellen. -Legalább csak egy lánczom van s ez az egyedüli, melyet örökké -viselni fogok és ezzel dicsekedhetem. Nos tehát, add nekem Zsófiát -és szabad vagyok.»</p> -<p>«Kedves Emilem, nagy örömmel hallok ilyen férfias beszédet a -szádból és látok ilyen férfias érzéseket szívedben. Ez a túlzott -önzetlenség nagyon tetszik nekem a te korodban. Majd alábbszáll, ha -gyermekeid lesznek és te épen az leszel, a minek egy jó -családapának és bölcs embernek lennie kell. Utazásod előtt tudtam -már, mi lesz az eredménye, tudtam, hogyha közelből megtekinted -intézményeinket, távol leszel tőle, hogy azt a bizalmat vesd -beléjük, melyet nem érdemelnek meg. Hiába kívánkozik az ember -szabadságra <span class="pagenum"><a name="Page_699" id= -"Page_699">-699-</a></span> a törvények fennhatósága alatt. -Törvények! Hol vannak törvények? Hol tartják őket tiszteletben? Ez -alatt a név alatt mindenütt csak a magánérdeket és az emberek -szenvedélyeit láttad uralkodni. De a természet és a rend örök -törvényei fennállanak. Helyettesítik a bölcs számára a pozitív -jogot, szíve mélyébe írta be őket a lelkiismeret és az ész; nekik -kell alávetnie magát, hogy szabad legyen; csak az rabszolga, a ki -rosszat tesz, mert mindig akarata ellenére teszi. A szabadság nincs -meg a kormányzat semmiféle formájában, a szabad ember szívében van, -mindenütt magával hordja. A hitvány ember mindenüvé elviszi a -szolgaságát. Az egyik rabszolga lesz Genfben is, a másik szabad -lesz Párisban is.»</p> -<p>«Mikor a polgár kötelességeiről szóltam neked, talán -megkérdezted volna, hol a haza és azt hitted volna, zavarba hozol -engem. Pedig csalódtál volna, kedves Emilem, mert a kinek nincs is -hazája, legalább való valahova. Mindig van egy kormányzat és vannak -a törvényeknek látszatai, a melyek alatt békén élt. Hogy a -társadalmi szerződést betartották-e, az közömbös, föltéve, hogy a -magánérdek úgy oltalmazta őt, a hogy a közakarat oltalmazta volna, -hogy a közerőszak megóvta a magánerőszakoktól, hogy a rossz, a mit -tenni látott, megszerettette vele azt, a mi jó és hogy maguk az -intézményeink ismertették és gyűlöltették meg vele a saját -méltatlanságaikat. Oh Emil, hol az a jóravaló ember, a ki nem -tartozik semmivel a szülőföldjének? Akárki legyen is, tartozik neki -azzal, a mi a legbecsesebb az embernek, cselekedeteinek -erkölcsiségével és az igazságnak szeretetével. Ha egy erdő mélyében -születik, boldogabban és szabadabban élt volna, de nem lévén neki -mit leküzdeni, hogy hajlamait kövesse, érdem nélkül lett volna jó, -nem lett volna erényes, most pedig az tud lenni szenvedélyei -daczára. A rendnek már csak maga a látszata is arra viszi, hogy -ismerje, hogy szeresse. A közjó, a mely másoknak csak ürügyül -szolgál, csupán csak neki reális indíték. Megtanulja leküzdeni -magát, legyőzni magát, föláldozni a maga érdekét a közérdeknek. Nem -igaz, hogy nem húzza semmi hasznát a törvényeknek: ezek adják neki -a bátorságot, hogy igazságos legyen, még a <span class= -"pagenum"><a name="Page_700" id="Page_700">-700-</a></span> -gonoszok között is. Nem igaz, hogy nem tették szabaddá; -megtanították uralkodni önmagán.»</p> -<p>«Ne mondd tehát: mit bánom én, hol vagyok? Igenis fontos dolog -neked, hogy ott légy, a hol be tudod tölteni minden kötelességedet; -e kötelességek egyike a ragaszkodás születésed helyéhez. -Honfitársaid oltalmaztak gyermekkorodban, szeretned kell őket, hogy -férfivá lettél. Közöttük kell élned vagy legalább olyan helyen, a -hol olyan hasznos lehetsz számukra, a milyen csak lenni tudsz és a -hol tudják, hol keressenek, ha szükségük van rád. Vannak olyan -körülmények, a mikor az ember nagyobb hasznára lehet honfitársainak -hazáján kívül, mintha hazája kebelében élne Akkor csak a buzgalmára -kell hallgatnia és zúgolódás nélkül viselnie számkivetettségét; még -ez a számkivetés is kötelességeinek egyike. De te, jó Emilem, a -kire semmi sem hárítja ezeket a fájdalmas áldozatokat, te, a ki nem -vállaltad azt a szomorú feladatot, hogy megmondd az igazságot az -embereknek, menj, élj köztük, ápold barátságukat édes -közlekedésben, légy jóltevőjük, mintájuk: a te példád több -szolgálatot fog nekik tenni, mint a mi minden könyvünk és a jó, a -mit tőled látnak, jobban meg fogja őket indítani, mint a mi minden -hiábavaló beszédünk.»</p> -<p>«Azért azonban nem arra buzdítlak, hogy menj a nagy városokba -élni; ellenkezőleg, ama példák egyike, melyeket a jók a többieknek -kell hogy adjanak, a patriarchális és mezei élet példája, az ember -legelső életmódjáé, a legbékésebbé, legtermészetesebbé és -legédesebbé annak számára, a kinek nincs megromolva a szeme. -Barátom, boldog az az ország, a hol nincs arra szükség, hogy a -sivatagban keressék a békét! De hol az az ország? A jótékony ember -rosszul elégíti ki hajlamát a városokban, a hol jóformán nem talál -mást, a kin gyakorolja buzgalmát, mint intrigánsokat és -gazficzkókat. A fogadtatás, melyben itt a semmirekellőket -részesítik, a kik szerencséjüket keresni jönnek ide, csak teljessé -teszi az ország pusztulását, a melyet ellenkezőleg újra be kellene -népesíteni a városok rovására. Minden ember, a ki visszavonul a -nagy társaságtól, épen azért hasznos, mert visszavonul tőle, mert a -társaság minden bűne épen abból <span class="pagenum"><a name= -"Page_701" id="Page_701">-701-</a></span> származik, hogy nagyon -nagyszámú. Hasznos továbbá azért, mert az elhagyott helyekre -életet, kultúrát és az eredeti életviszonyok szeretetét ültetheti -el. Ellágyulok, ha arra gondolok, hogy Emil és Zsófia mennyi -jótéteményt áraszthatnak maguk körül csupán csak visszavonulásuk -által is, mennyire fölélénkíthetik a vidéket és föléleszthetik a -szerencsétlen falusi ember kihúnyt buzgalmát. Látni vélem, a mint a -lakosság megszaporodik, a mezők termékenyebbé válnak, a földek új -díszbe öltöznek, a sokaság és a bőség ünnepekké teszik a munkákat, -az öröm kiáltásai és áldó szavak emelkednek a mezei játékok közben -a szeretetreméltó pár körül, a mely ezeket megelevenítette. Mese -számba veszik az aranykort és mindig az is megromlott szívű és -ízlésű emberek számára. Még az sem igaz, hogy visszakívánják, mert -ez a kívánságuk mindig hiú. Mi kellene tehát hozzá, hogy újra -föléleszszék? Egyetlen egy dolog, de az lehetetlen: az, hogy -szeressék.»</p> -<p>«Szinte mintha már újra föléledne Zsófia lakóhelye körül; ti -együtt nem is fogtok mást tenni, mint a mit tisztes szülei -elkezdtek. De, kedves Emilem, az ily édes élet el ne vegye kedvedet -a keserves kötelességektől, ha ezek valaha rád háramlanak! Jussanak -eszedbe, hogy a rómaiak az eke szarva mellől jutottak a -konzulsághoz. Ha a fejedelem vagy az állam a haza szolgálatára hív, -hagyj el mindent, hogy betöltsd a neked kijelölt helyen a polgár -tiszteletreméltó hivatását. Ha ez a hivatás rád nézve terhes, van -egy tisztességes és biztos módja, hogy megszabadulj tőle: -teljesítsd lehetőleg feddhetetlenül, hogy ne hagyják meg rajtad -sokáig. Egyébiránt ne nagyon félj az ilyen teher -kellemetlenségétől, a míg mai szabású emberek vannak, nem téged -fognak keresni az állam szolgálatára.»</p> -<p>Mért nincs nekem megengedve lefesteni Emil visszatérését -Zsófiához és szerelmük végét, vagyis jobban mondva kezdetét a -hitvesi szeretetnek, mely egyesíti őket! A megbecsülésre alapított -szerelem, a mely addig tart, a míg az élet; azokra az erényekre -alapított szerelem, a melyek nem tűnnek el a szerelemmel s a -jellemek összeillőségére, a mely az érintkezést szeretetreméltóvá -teszi és meghosszabbítja az <span class="pagenum"><a name= -"Page_702" id="Page_702">-702-</a></span> öregségre is az első -egyesülés varázsát. De mindezek a részletek tetszhetnének, de nem -lennének hasznosak és mostanáig csak olyan kellemes részleteket -engedtem meg magamnak, a melyeknek hasznosságát látni véltem. -Feladatom végén álljak el ettől a szabálytól? Nem; érzem azt is, -hogy a tollam ki van fáradva. Nagyon gyönge az ily hosszú lélegzetű -munkákra; ezt is abbahagynám, ha nem volna annyira előrehaladott -állapotban. Hogy ne hagyjam befejezetlenül, ideje már, hogy -bezárjam.</p> -<p>Végre látom megjönni Emil legbűvösebb napját és az én -legboldogabb napomat; gondoskodásom meg van koronázva és kezdem -élvezni gyümölcsét. A méltó pár eloldhatatlan lánczczal egyesül, -szájuk kimondja és szívük megerősíti, az esküvéseket, melyek nem -lesznek hiábavalók. Házastársak. Visszatérve a templomból úgy kell -őket vezetni, nem tudják, hol vannak, hova mennek, mi történik -körülöttük. Nem hallanak, csak zavart feleleteket adnak, mámoros -szemeik nem látnak semmit. Oh elragadtatás! Oh emberi gyöngeség! A -boldogság érzése lesújtja az embert, nem elég erős, hogy -elviselje.</p> -<p>Bizony kevés ember van, a ki a lakodalom napján megtudja találni -a fiatal házasokkal szemben az illő hangot. Az egyiknek feszes -tartózkodása és a másiknak fesztelen beszéde egyaránt kevéssé -helyén való. Jobb szeretném, ha hagynák a fiatal szíveket, hadd -zárkózzanak magukba és engedjék át magukat az izgalomnak, a mely -nincsen varázs nélkül, mintsem oly kegyetlenül zavarják őket benne, -megszomorítsák őket tettetett tapintatossággal vagy zavarba hozzák -őket rossz tréfákkal, melyek talán tetszenének nekik minden más -időben, de ilyen napon egész bizonyosan terhükre vannak.</p> -<p>Látom a két fiatalt, abban az édes bágyadtságban, a mely elfogja -őket, a mint oda sem hallgatnak a beszédekre, melyeket hozzájuk -intéznek. Én, a ki azt akarom, hogy életük minden napját élvezzék, -hogy engedném, hogy ily becses napot elveszítsenek? Nem, én azt -akarom, hogy megízleljék és élvezzék az ízét, hogy meg legyen -számukra a gyönyöre. Elvonszolom őket a tolakodó tömegből, a mely -elfárasztja <span class="pagenum"><a name="Page_703" id= -"Page_703">-703-</a></span> őket és elvezetve őket sétálni valami -félreeső útra, azzal térítem őket magukhoz, hogy róluk magukról -beszélek nekik. Nemcsak a füleiknek akarok beszélni, hanem -szíveikhez és jól tudom, mi az a tárgy, a melylyel ezen a napon -foglalkozni tudnak.</p> -<p>«Gyermekeim, mondom nekik, mindkettejüket megfogva a kezénél, -három éve már, hogy fellobbanni láttam ezt az élénk és tiszta -lángot, a mely ma boldogságotokat teszi. Szüntelenül mind csak -növekedett; látom szemetekről, hogy hevességének legfelsőbb fokán -van, most már csak gyöngülhet.» Olvasóim, nem látjátok-e Emil -fellobbanását, magából kikelését, esküdözését, a felháborodott -modort, melylyel Zsófia kivonja kezét az enyémből és a gyöngéd -tiltakozásokat, melyeket szemünk kölcsönösen kifejez, hogy imádni -fogják egymást utolsó lehelletükig? Hagyom őket és aztán -folytatom.</p> -<p>«Gyakran gondoltam arra, hogy ha meg lehetne hosszabbítani a -szerelmet a házasságban, a földi paradicsom volna. Mindmáig az még -nem fordult elő. De ha a dolog nem egyáltalán lehetetlen, ti nagyon -méltók vagytok mindketten, hogy példát adjatok, a milyet senkitől -sem kaptatok és a melyet kevés házaspár tudna utánozni. -Akarjátok-e, gyermekeim, hogy mondjak nektek egy erre való módot, a -melyet az egyedüli lehetséges módnak gondolok?»</p> -<p>Mosolyogva néznek egymásra és gúnyolódnak együgyűségemen. Emil -egyszerűen megköszöni a reczeptemet s azt mondja, véleménye szerint -Zsófiának különb reczeptje van s neki a maga részéről ez elegendő -lesz. Zsófia helyesli és ép oly bizakodónak látszik. Mindazáltal -gúnyolódó arczkifejezésébe mintha egy kis kíváncsiság vegyülne. -Megnézem Emilt; égő szeme majd elnyeli felesége bájait; ez az -egyedüli dolog, a mire kíváncsi és nem sokat törődik beszédemmel. -Mosolygok a magam részéről, ezt mondom magamban: Hamar figyelmessé -foglak tenni.</p> -<p>«E titkos gerjedelmeknek csaknem észrevehetetlen különbsége -nagyon jellemzőn és azokkal a befogadott előítéletekkel ugyancsak -ellentétesen határozza meg a két nemet: hogy t. i. általánosságban -a férfiak kevésbbé állhatatosak mint a nők és hamarabb riadnak -vissza a boldog szerelemtől. <span class="pagenum"><a name= -"Page_704" id="Page_704">-704-</a></span> A nő jóval előre megérzi -a férfi állhatatlanságát és nyugtalankodik miatta;<a name= -"FNanchor_161" id="FNanchor_161"></a><a href="#Footnote_161" class= -"fnanchor">161)</a> ez teszi féltékenyebbé is. Mikor a férj elkezd -hűlni, kénytelen lévén azért tanusítani iránta mindazon -gondoskodást, csakhogy megtarthassa, melyet azért tanusított -azelőtt, hogy tessék neki; a nő sír, megalázza magát és ritkán -egyenlő sikerrel. A ragaszkodás és gondoskodás megnyeri a szívet, -de visszaszerezni nem tudja. Visszatérek a szerelemnek a -házasságban való kihűlése elleni reczeptemhez.</p> -<p>«Egyszerű és könnyű szer, – folytatom – abban áll, hogy legyetek -továbbra is szerelmesek házas korotokban is.»</p> -<p>«Az már igaz, mondja Emil titokban nevetve, ez nem fog -nehezünkre esni.»</p> -<p>«Nehezebben talán, mint a hogy gondolnád. Kérlek, adj időt, hogy -kimagyarázzam magamat.»</p> -<p>«A csomó, melyet nagyon is össze akar az ember húzni, elszakad. -Ugyanez történik a házasság csomójával is, ha erősebbre akarják -kötni, mint a mennyire lennie kell. A hűség, a melyet a két -hitvestárstól megkíván, minden jogok legszentebbike, de a hatalom, -melyet a kettő mindegyikére a másik fölött ráruház, túlságos nagy. -A kényszer és szerelem rosszul férnek meg és a gyönyört nem lehet -senkire ráparancsolni. Ne piruljon el, oh Zsófia és ne gondoljon -menekülésre. Ne adja Isten, hogy meg akarjam sérteni szerénységét! -De most élete sorsáról van szó. Ilyen nagy czél érdekében tűrje el, -a férj és az apa közt, az olyan beszédet, a melyet máskülönben nem -tudna eltűrni.»</p> -<p>«Nem annyira a bírás, mint inkább az alárendeltség unat meg és a -kitartott leány iránt sokkal tovább tartják meg a ragaszkodást, -mint a feleség iránt. Hogy csinálhattak kötelességet <span class= -"pagenum"><a name="Page_705" id="Page_705">-705-</a></span> a -leggyöngédebb enyelgésből és jogot a szerelem legédesebb -tanubizonyságaiból? A kölcsönös vágy teszi a jogot, a természet nem -ismer mást. A törvény korlátozhatja ezt a jogot, de nem tudhatja -kiirtani. A kéj oly édes magamagában véve! Vajjon merítheti-e a -keserves kényszerből azt az erőt, a melyet nem tud meríteni saját -vonzó erejéből? Nem gyermekeim, a házasságban a szívek egyesülnek, -de a testek nincsenek alávetve. Hűséggel tartoztok egymásnak, de -nem kedveskedésekkel. Mindegyitek csak a másiké lehet, de egyitek -sem lehet a másiké jobban, mint a hogy neki tartozik.»</p> -<p>«Ha tehát igaz, kedves Emilem, hogy a feleséged kedvese akarsz -lenni és hogy ő mindig a te úrnőd és a maga úrnője legyen, akkor -légy boldog, de tiszteletteljes szerelmes, kapj mindent a -szerelemtől, de semmit se követelj kötelességből és a legkisebb -kedvezések is ne legyenek soha számodra jogok, hanem kegyek. Tudom, -hogy a szemérmetesség kerüli a formaszerű vallomásokat és le akar -győzetni, de tapintattal és igazi szerelemmel bíró szerelmes -tévedhet-e a titkos akarat dolgában? Nem tudja-e, hogy mikor -egyeznek bele a szív és a szemek abba, a minek megtagadását a száj -tetteti? Mindegyik a kettő közül mindig ura legyen személyének és -kedveskedéseinek, legyen joga semmi más szerint, mint csak a saját -akarata szerint osztogatni őket. Gondoljatok mindig arra, hogy még -a házasságban is a gyönyör csak akkor jogosult, mikor a vágy -kölcsönös. Ne féljetek, gyermekeim, attól, hogy ez a törvény távol -tart titeket egymástól, ellenkezőleg mindkettőtöket tetszeni -vágyóbbá tesz és elejét veszi a beteltségnek. Egyitek csupán csak a -másikra lévén korlátozva, a természet és a szerelem elég közel hoz -egymáshoz.»</p> -<p>Ezekre és hasonló beszédekre Emil felbosszankodik és tiltakozik -ellenük; Zsófia szégyenkezve szeme elé tartja legyezőjét és nem -szól semmit. Kettejük közül talán nem az az elégedetlenebbik, a ki -jobban panaszkodik. Én kérlelhetetlenül folytatom, megpirongatom -Emilt csekély gyöngédsége miatt s biztosítékot szerzek róla, hogy -Zsófia a maga részéről elfogadja az egyességet. Felszólítom, hogy -<span class="pagenum"><a name="Page_706" id= -"Page_706">-706-</a></span> szóljon; senki sem fog benne -kételkedni, hogy nem mer engem megczáfolni. Emil nyugtalankodik s -vizsgálja fiatal felesége szemeit; zavarodottságuk közepett kéjes -mámorban látja őket, a mely biztonságot nyújt neki bizalma -koczkázatára. Lábai elé veti magát, elragadtatva csókolja meg a -kezet, melyet Zsófia nyújt neki és megesküszik, hogy a megfogadott -hűségen kívül lemond minden más jogáról fölötte. «Légy – mondja -neki – kedves nőm, bírája gyönyöreimnek, mint a hogy bírája vagy -napjaimnak és sorsomnak. Ha kegyetlenséged életembe kerülne is, -visszaruházom rád legdrágább jogaimat. Semmit sem akarok -engedékenységednek köszönni, mindent a szivedtől akarok -megkapni.»</p> -<p>«Jó Emilem, nyugodj meg, Zsófia sokkal nagylelkűbb, semhogy -téged engedjen nagylelkűséged áldozatakép meghalni.»</p> -<p>Este, mikor el akarom őket hagyni, a tőlem telhető legkomolyabb -hangon mondom nekik: «Gondoljatok arra mindketten, hogy szabadok -vagytok és hogy itt nincs szó a házastársak kötelességeiről; -higyjetek nekem, ne engedjetek a hazug alázatosságnak. «Emil, -akarsz jönni?» Zsófia megengedi. Emil, dühbe jőve, szeretne engem -megverni. «És ön, Zsófia, mit szól hozzá? El kell őt vezetnem?» A -kis hazug pirulva azt mondja, igen. Bájos és édes hazugság, a mely -többet ér, mint az igazság!</p> -<p>Másnap… A boldogság látszata nem mosolyog már az emberekre; a -bűn romlása ép úgy elaljasította ízlésüket, mint szívüket. Nem -tudják már érezni, a mi megható, sem meglátni, a mi -szeretetreméltó. Ti, a kik ha a gyönyört akarjátok lefesteni, el -sem képzeltek soha mást, csak a kéjek ölében úszó szerelmeseket; -mily tökéletlenek a ti képeitek! Nincs benne egyéb, mint a -durvábbik fele; a gyönyör legédesebb vonzóereje nincs benne. Oh, -kicsoda nem látott még közületek két fiatal házastársat, a kik -boldog auspicziumok alatt egyesültek, a mint kilépnek a házastársi -ágyból és egyszerre hordják sápadt és szűzies tekintetükben mámorát -az édes gyönyöröknek, melyeket az imént ízleltek, az ártatlanság -szeretetreméltó biztonságát és a most oly varázslatos biztosságot, -hogy hátralevő napjaikat együtt fogják eltölteni? <span class= -"pagenum"><a name="Page_707" id="Page_707">-707-</a></span> Ime, ez -a legelragadóbb látvány, mely az emberi szív elé tárul; ime a -gyönyör igazi képe: láttátok százszor a nélkül, hogy felismertétek -volna; megkeményedett szívetek nincs többé arra alkotva, hogy -szeressen. Zsófia boldogan és nyugodtan gyöngéd anyja karjai közt -tölti a napot; édes pihenés, mikor az éjszakát a férj karjai közt -töltötte.</p> -<p>Harmadnap már bizonyos változást látok a színtéren. Emil kissé -elégületlennek akar mutatkozni, de ezen a szenvelgésen át oly -gyöngéd buzgalmat, sőt annyi alárendelést is látok, hogy nem jóslok -semmi aggasztót. A mi Zsófiát illeti, vidámabb, mint előtte való -nap; szemében önelégültséget látok csillogni; kedvesen bánik -Emillel, csaknem ingerkedik vele, a mi csak annál jobban -bosszantja.</p> -<p>Ezek a változások kevéssé észrevehetők, de figyelmemet nem -kerülik el; nyugtalankodom miattuk, négyszemközt kikérdezem Emilt; -megtudom, hogy az ő nagy bánatára és minden könyörgése daczára -külön kellett hálnia előtte való éjszaka. A zsarnokoskodó nő -sietett élni jogával. Megbeszélésre kerül a dolog, Emil keservesen -panaszkodik. Zsófia tréfálkozik, de végül látva, hogy igazán -megharagszik, szelidséggel és szerelemmel teljes pillantást vet rá -és megragadva kezemet, csak egy szót mond, de olyan hangon, a mely -a szívig ér: «<i>A hálátlan!</i>» Emil olyan együgyű, hogy nem ért -ebből semmit. Én megértem, eltávolítom Emilt és négyszemközt szólok -Zsófiával is.</p> -<p>«Látom ennek a szeszélynek az okát, – mondom neki. – Nem lehetne -senkiben több tapintat, de kevésbbé alkalmas módon sem lehet -alkalmazva. Kedves Zsófia, nyugodjon meg, férfit adtam önnek, ne -féljen hát annak is venni: ifjusága első zsengéit kapta tőle, nem -tékozolta el senkire, sokáig meg fogja tartani számára.»</p> -<p>«Kedves gyermekem, meg kell hogy magyarázzam álláspontomat abban -a beszélgetésben, melyet hárman folytattunk tegnapelőtt. Te talán -nem vettél észre benne mást, mint gyönyöreitek mérséklésére való -fogást, hogy tartósabbakká tehesse őket. Oh Zsófia, más, az én -gondoskodásomhoz méltóbb czélja volt. Emil mikor férjévé lett, az -urává is lett; az ön dolga engedelmeskedni, így rendelte a -természet. <span class="pagenum"><a name="Page_708" id= -"Page_708">-708-</a></span> Mindazáltal ha a nő Zsófiához hasonló, -akkor jó, ha ő vezeti a férfit; ez is a természet törvénye és azért -tettem önt az ő gyönyöreinek bírájává, hogy akkora jogot adjak -önnek az ő szívére, mint a mekkorát az ő neme ád neki az ön -személyére. Ezzel ő önnek kínos nélkülözéseket fog okozni, de ön -uralkodni fog rajta, ha tud magán uralkodni és a mi már történt, -azt mutatja nekem, hogy ez a nehéz mesterség nem haladja felül az -ön bátorságát. Sokáig fog ön a szerelem által uralkodni, ha -ritkákká és becsesekké teszi kegyeit, ha meg tudja becsültetni -őket. Ha férjét mindig lába előtt akarja látni, tartsa mindig -bizonyos távolságra személyétől. De szigorúságába vigyen bele -szerénységet, nem szeszélyt; tartózkodónak lássa önt, de nem -furcsának: vigyázzon, hogy a míg irányítja az ő szerelmét, ne -keltsen benne kétséget a maga szerelme iránt. Szerettesse magát -kegyei és tiszteltesse visszautasításai által; hadd tisztelje -nejének szűziességét a nélkül, hogy panaszkodnia kellene hidegsége -miatt.»</p> -<p>«Így fogja, gyermekem, önnek adni bizalmát, így fogja -meghallgatni nézeteit, így fog öntől tanácsot kérni -ügyeiben-bajaiban és nem fog határozni semmit a nélkül, hogy önnel -meg ne beszélje. Így térítheti vissza az okossághoz, ha megtéved, -visszavezetheti szelid rábeszéléssel, szeretetreméltóvá teszi -magát, hogy hasznossá tehesse magát, felhasználhatja a barbárságot -az erény érdekében és a szerelmet az ész hasznára.»</p> -<p>«Mindazáltal ne higyje azonban, hogy ez a művészet örökké -szolgálatára lesz. Lehet az ember bármily óvatos, az élvezés -megőrli a gyönyöröket, mindenekelőtt pedig a szerelmet. De mikor a -szerelem már régóta tart, az édes megszokás kitölti a hiányait és a -bizalom vonzóereje következik a szenvedély elragadtatásaira. A -gyermekek azok között, a kik az életet adták nekik, nem kevésbbé -édes köteléket alkotnak és gyakran erősebbet, mint maga a szerelem. -Ha ön már nem lesz Emil szerelmese, még mindig a neje és barátnője -lesz, gyermekeinek anyja lesz. Akkor a kezdetbeli tortózkodás -helyett honosítsa meg a legnagyobb bensőséget; ne legyen többé -különhálás, ne legyen visszautasítás, ne <span class= -"pagenum"><a name="Page_709" id="Page_709">-709-</a></span> legyen -szeszély. Legyen annyira élete párja, hogy ne tudjon ellenni ön -nélkül és a mint eltávolodik öntől, érezze magát önmagától is -távol. Ön, a kinek révén oly jól uralkodott a házi élet varázsa -atyja házában, uralkodtassa a magáéban is. Minden férfi, a ki jól -érzi magát a házában, szereti a feleségét. Gondolja meg, hogy ha a -férje boldogan él odahaza, akkor ön boldog asszony lesz.»</p> -<p>«Most pedig ne legyen olyan szigorú szerelmese iránt; több -engedékenységet érdemelt, megsértődnék az ön aggodalmaskodásain, ne -gondoskodjék annyira az ő egészségéről boldogsága rovására és -élvezze a saját boldogságát. Nem kell megvárni a beteltséget és nem -kell visszautasítani a vágyat; nem kell visszautasítani, csak -azért, hogy visszautasítsa, hanem azért, hogy becsessé tegye, a mit -megad.»</p> -<p>Azután összehoztam őket és Zsófia előtt azt mondtam a fiatal -férjnek: «Bizony el kell viselni az igát, melyet az ember maga -vállalt fel. Érdemeld ki, hogy könnyű legyen neked. Mindenekfelett -áldozz a grácziáknak és ne hidd, hogy a duzzogásoddal -szeretetreméltóbbá válsz.» Nem nehéz létrehozni a békét és mindenki -tudhatja a feltételeit. A békeszerződést megpecsételik egy csókkal; -ezután azt mondom növendékemnek: «Kedves Emilem, a férfinek egész -életében szüksége van tanácsra és vezetőre. Megtettem a tőlem -telhetőt a mai napig, hogy betöltsem ezt a kötelességet irántad; -most bevégződik az én hosszas feladatom és megkezdődik másvalakié. -A mai napon lemondok arról a szerepről, melyet rám bíztál és ettől -fogva im, itt a te vezetőd.»</p> -<p>Az első mámor lassankint elcsitul és békében engedi őket, hadd -élvezzék új helyzetük varázsát. Boldog szerelmesek, méltó -hitvestársak! Hogy méltón dicsőíthessem erényeiket, hogy leírjam -boldogságukat, el kellene mondanom életük történetét. A művemet -szemlélvén bennük, hányszor érzem, hogy elfog az elragadtatás, a -mely megdobogtatja szivemet! Hányszor fűzöm kezeiket az enyimbe, -áldva a gondviselést és forró sóhajokban törve ki! Hány csókot adok -a két kézre, a mely egymást szorongatja! Mennyi örömkönynyel -öntözöm őket! Ők is elfogódnak, osztozom elragadtatásomban. -Tiszteletreméltó szüleik még egyszer élvezik <span class= -"pagenum"><a name="Page_710" id="Page_710">-710-</a></span> -ifjúságukat gyermekeikében; úgyszólva újra kezdenek élni bennük, -sőt mi több, most először ismerik meg az élet értékét: megátkozzák -egykori gazdagságukat, a mely megakadályozta, hogy annak idején ők -is ily gyönyörteljes sorsban részesüljenek. Ha van boldogság a -földön, akkor abban a zugban kell keresni, a hol mi élünk.</p> -<p>Néhány hónap mulva Emil egy reggel bejön szobámba és megölelve -engem, ezt mondja: «Mesterem, kívánj szerencsét gyermekemnek;» azt -reméli, hogy nemsokára abban a dicsőségben részesül, hogy apa lesz. -«Oh, mily gondok fognak várni buzgalmunkra és mekkora szükségünk -lesz rád! Ne adja Isten, hogy veled neveltessem a fiamat, miután -fölnevelted az apát! Ne adja isten, hogy ily szent és édes -kötelességet más teljesítsen, mint én, még ha ép oly jól -választanám meg az illetőt, a hogy számomra megválasztották. De -maradj a fiatal mesterek mestere. Adj nekünk tanácsot, nevelj -minket; tanulékonyak leszünk: a míg élek, szükségem lesz rád. -Nagyobb szükségem van rád, mint valaha, most, hogy férfiúi -kötelességeim kezdődnek. Te beteljesítetted a magadét: vezess -engem, hogy utánozzalak és pihenj meg: ideje már.»</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> A legelső nevelés a -legfontosabb és ez az első nevelés tagadhatatlanul a nők dolga; ha -a természet alkotója azt akarta volna, hogy a férfiakra tartozzék, -tejet adott volna nekik, hogy táplálhassák a gyermekeiket. -Szóljatok mindig kiváltképpen a nőkhöz a nevelésről szóló -elmélkedéseitekben, mert azonkívül, hogy jobban tudnak vigyázni a -gyermekre a férfiaknál és mindig több befolyásuk is van rá, a siker -is sokkal jobban érdekli őket, miután az özvegyek nagyobb része -csaknem ki van szolgáltatva gyermekeinek, a kik aztán élénken -éreztetik velük jóban vagy roszban azt a módot, a hogy neveltettek. -A törvények, a melyek mindig annyira el vannak foglalva a javakkal, -és oly keveset az egyénekkel, mivel czéljuk a béke, nem pedig az -erény, nem adnak elegendő hatáskört az anyáknak. Mindazáltal -helyzetük biztosabb, mint az apáké; kötelességeik terhesebbek; -gondoskodásuk fontosabb a család rendjére; általában több -ragaszkodás van bennük a gyermekek iránt. Vannak esetek, a mikor a -fiúnak, a ki tiszteletlenül viselkedik az apjával szemben, van -mentsége; de ha egy gyermek bármi okból is annyira elfajzott, hogy -tiszteletlen az anyja iránt, az iránt, a ki szive alatt viselte, a -ki tejével táplálta, a ki éveken át megfeledkezett magamagáról s -csak ő vele foglalkozott, sietni kellene megfojtani a nyomorultat, -mint egy szörnyeteget, a mely méltatlan a napvilágra. Az anyák, úgy -mondják, elkényeztetik a gyermekeket. Ezt tagadhatatlanul nem jól -teszik, de kisebb talán a hibájuk, mint nektek, a kik -elaljasítjátok őket. Az anya azt akarja, hogy gyermeke boldog -legyen és pedig azonnal. Ebben igaza is van s ha téved az eszközök -dolgában, fel kell világosítani. Az apák becsvágya, kapzsisága, -zsarnoksága, hamis előrelátása, hanyagsága, durva érzéketlensége -százszor gyászosabb a gyermekekre nézve, mint az anyáknak -gyöngédsége. Egyébiránt meg kell magyaráznom azt az értelmet, -melyet én az anya névnek adok; azt fogom alább megtenni.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Külsőleg hasonlítva -hozzájuk, de megfosztva a beszédtől, nem különben a kifejezni való -gondolatoktól, nem tudná tudomásukra hozni, hogy szüksége van -segítségükre és semmi se volna rajta, a mi ezt a szükséget -nyilvánvalóvá tenné.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> A köztársaságok -háborúi vérengzőbbek, mint a monarchiákéi. De ha a királyok -háborúja mérsékeltebb, a békéjük borzasztó: jobb ellenségüknek -lenni, mint alattvalójuknak.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> Plutarchos: A -Lakedemoniak híres mondásai 60. §.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Ugyanott, 5. §.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Több iskolában és -különösen a párisi egyetemen vannak tanárok, a kiket nagyon -hivatottaknak tartok arra, hogy jól neveljék az ifjuságot, ha nem -volnának kénytelenek követni a bevett szokást. Egyiküket ezennel -felszólítom, hogy hozza nyilvánosságra azt a reform-tervet, melyet -kidolgozott. Végre talán megpróbálnának segíteni a bajon, látva, -hogy van orvossága.</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Qui se totam ad -vitam instruxit, non desiderat particulatim admoneri, doctus in -totum, non quomodo cum uxore aut cum filiis vivet, sed quomodo bene -viveret. Seneca. Ep. 94.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Cic. Tusc. V. Cap. -9.</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> Non. Marcell.</p> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Longa est vita, -si plena est. Impletur autem cum animus sibi bonum suum reddidit et -ad se potestatem sui transtulit. Quid illum octoginta anni juvant -per inertiam exacti? Non vixit ille, sed in vita moratus est… Actu -illam metiamur, non tempore. Seneca. Ep.</p> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> Buffon Hist. Nat. -IV. kötet 190. lap.</p> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Lásd a 38. lap -3-ik jegyzetét.</p> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> Az asszonyok és -az orvosok összejátszása mindig Páris legmulatságosabb -különlegességének tünt fel előttem. Az asszonyok révén vergődnek az -orvosok hírnévre és az orvosok útján teljesítik az asszonyok -akaratukat. Ebből látható, micsoda ügyesség kell hozzá, hogy egy -párisi orvos híressé legyen.</p> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> Mikor -Plutarchosban olvassuk, hogy Cato, a censor, a ki annyi dicsőséggel -kormányozta Rómát, maga nevelte fel fiát bölcsőjétől fogva és -akkora gonddal, hogy mindent otthagyott, csakhogy jelen lehessen, -mikor a dajka – t. i. a gyermek anyja – kipólyázta és megmosta; -mikor Suetoniusban olvassuk, hogy Augustus, ura a világnak, melyet -meghódított és melyen maga uralkodott, maga tanította unokáját -írni, úszni és a tudományok elemeire és hogy mindig maga körül -tartotta őt; lehetetlen visszatartani nevetésünket ama kor apró -emberkéinek láttára, a kik ilyen hitványságokkal töltötték az időt; -persze nem volt elég eszük, hogy törődni tudjanak a mi korunk nagy -embereinek nagy műveivel.</p> -<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= -"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> V. ö. a -«Vallomások» XII. könyv. I. kötet.</p> -<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= -"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a> Ime egy példa az -angol ujságokból, a melyet szükségesnek tartok fölhozni, annyi -tárgyamra vonatkozó tanulságot nyújt.</p> -<p>Egy bizonyos Oneil Patrik, a ki 1647-ben született, 1760-ban -házasodott hetedszer. A dragonyosoknál szolgált II. Károly -uralkodásának tizenhetedik évében, majd különböző csapatokban egész -1740-ig, a mikor megkapta az obsitot. Végig csinálta Vilmos király -és Marlborough herczeg minden háborúját. Ez az ember sohasem ivott -egyebet, mint közönséges sört, mindig növényi ételekkel -táplálkozott és húst csak némely lakomákon evett, melyeket -családjának rendezett. Mindig az volt a szokása, hogy együtt feküdt -és kelt fel a nappal, hacsak kötelessége nem akadályozta meg benne. -Jelenleg százharminczadik évét éli, jól hall, jól érzi magát, bot -nélkül jár. Magas életkora mellett sem marad egy pillanatra se -tétlen; minden vasárnap elmegy a templomba gyermekei, unokái és -dédunokái kiséretében.</p> -<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= -"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a> A nők kenyeret, -zöldséget, tejes ételeket esznek, ugyanúgy a nőstény kutyák és -macskák, a nőstény farkas még legel is. Ez adja a növényi nedveket -tejükbe. Meg kellene vizsgálni azokat az állatfajokat, melyek -egyáltalán csakis hússal tudnak táplálkozni, ha ugyan vannak -ilyenek, a miben kételkedem.</p> -<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= -"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Azok a nedvek, -melyek minket táplálnak, folyékonyak ugyan, de szilárd -táplálékokból kell kisajtolva lenniök. A munkás ember, a ki csakis -levessel élne, hamarosan elpusztulna. Sokkal jobban föntartaná -magát tejjel, mert az megalszik.</p> -<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= -"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a> A kik -részletesebben akarják tárgyalni a pythagorasi életmód előnyeit és -rossz oldalait, forduljanak doktor Cocchi és ellenfele, Bianchi -értekezéséhez ebben a fontos tárgyban.</p> -<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= -"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a> A városi -gyermeket megfullasztják azzal, hogy örökösen elzárva és ruhákba -göngyölve tartják. A kik nevelik őket, azoknak is meg kell még -előbb tanulni, hogy a hideg levegő, a helyett, hogy bajt okozna -nekik, megerősíti, a meleg levegő pedig elgyöngíti őket, lázt olt -beléjük és megöli őket.</p> -<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= -"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> Bölcsőt mondok, -hogy szokásos szót használjak, jobb híján; mert máskülönben meg -vagyok győződve, hogy sohasem szükséges ringatni a gyermekeket és -hogy ez a szokás gyakran veszedelmes nekik.</p> -<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= -"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> «A régi peruiak a -gyermekek karját szabadon hagyták egy nagyon bő pólyában; mikor -pedig kivették ebből, szabadjára hagyták egy földbe ásott és -vászonnal kipárnázott gödörben, a mely testük közepéig ért. Ily -módon a karjuk szabadon maradt és kedvükre mozgathatták a fejüket -és hajlonghattak a testükkel, a nélkül, hogy leestek volna és kárt -tettek volna magukban. A mint már járni tudtak egy lépést, kissé -távolról nyujtották nekik az emlőt, mint valami csalétket, hogy -kényszerítsék járni. A kis négerek néha fáradságosabb helyzetben -vannak, ha szopni akarnak; átölelik anyjuk egyik csipőjét térdükkel -és lábukkal s oly erősen megszorítják, hogy fenn tudják magukat -tartani anyjuk karjának segítsége nélkül. Az emlőkbe -belekapaszkodnak kezükkel és folyton szívják a nélkül, hogy -megmozdulnának vagy elesnének, akármilyen mozdulatot tesz is az -anyjuk, a ki ezalatt végzi a rendes dolgát. Ezek a gyermekek már -két hónapos koruktól fogva kezdenek járni vagy legalább is -négykézláb mászkálni. Ez a gyakorlat adja meg későbbi -könnyedségüket, hogy négykézláb majd ép oly gyorsan tudnak futni, -mintha két lábon futnának.» (Buffon Hist. nat. IV. kötet.)</p> -<p>Ezekhez a példákhoz Buffon hozzátehette volna az angol példát, a -hol a bepólyázás esztelen és barbár szokása napról-napra tünőben -van. Lásd még La Loubère <i>Voyage de Siam;</i> Le sieur Beau -<i>Voyage du Canada</i> stb. Húsz lapnyi idézetet tudnék felhozni, -ha ezt tényekkel akarnám megerősíteni.</p> -<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= -"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a> A szaglás -fejlődik ki az összes érzékek közül legkésőbb a gyermekben: két -vagy három éves korukig úgylátszik nem érzik sem a jó, sem a rossz -szagot; ebben a tekintetben az a közömbösség vagy jobban mondva -érzéketlenség van bennük, melyet több állatban észlelünk.</p> -<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href= -"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a> Ez alól is van -kivétel és azok a gyermekek, a kik eleinte a legkevésbbé tudják -magukat megértetni, lesznek a leglármásabbak, ha megkezdik a -hangjukat fölemelni. De ha mindezeket az aprólékosságokat -feszegetném, sohasem jutnék a végére; minden értelmes olvasó -láthatja, hogy a túlzáson és a hiányon, melyek ugyanabból a hibából -keletkeznek, egyformán segít a módszerem. Ezt a két tételt -elválaszthatatlannak tekintem: <i>Mindig eleget és sohasem -sokat.</i> Ha az egyiket helyesen alkalmazzuk, a másik szükségkép -következik belőle.</p> -<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href= -"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> Nincs -nevetségesebb és ingadozóbb, mint azoknak az embereknek a járása, a -kiket kicsiny korukban sokat vezettek járó-szalagon; ez is azoknak -a megfigyeléseknek egyike, a melyek triviálisak, mert igazak és -nemcsak egy tekintetben igazak.</p> -<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href= -"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a> Noct. attic. IX. -könyv. 8. fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href= -"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a> Meg fognak -érteni, hogy itt csak azokról az emberekről beszélek, a kik tudnak -gondolkozni és nem minden emberről.</p> -<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href= -"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a> Ez a kis fiú, -mondta Themistocles barátainak, a kit itt láttok, Görögország ura, -mert ő kormányozza anyját, anyja pedig engem kormányoz, én -kormányozom Athént s az athéniek kormányozzák a görögöket. Oh, mily -kicsiny vezetőket találhatnánk gyakran nagy birodalmak fölött, ha -fokonkint lemennénk a fejedelemtől egész az első emberig, a ki az -első titkos lökést adja!</p> -<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href= -"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a> <i>A politikai -jog alapelvei</i> czímű művemben ki van mutatva, hogy semmiféle -külön akarat nem felel meg a társadalmi szervezet rendjének.</p> -<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href= -"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> Érezni kell, hogy -valamint a szenvedés is gyakran kényszerűség, az élvezet olykor -szükséglet. Csak egy olyan kivánsága van a gyermeknek, melynek -sohasem szabad engedni: hogy engedelmeskedjenek neki. Ebből az -következik, hogy mindenben, a mit kér, elsősorban az okra kell -figyelni, a miért kéri. Adjatok meg neki, a mennyire lehet, -mindent, a mi igazi élvezetet szerezhet, tagadjatok meg mindent, a -mit csak szeszélyből kér vagy csak azért, hogy -okvetetlenkedjék.</p> -<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href= -"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> Biztosak lehetünk -benne, hogy a gyermek szeszélynek tekint minden olyan akaratot, a -mely ellenkezik az övével és a melynek nem érti az okát; a gyermek -pedig nem érti meg az okát semminek, a mi bele ütközik -képzelődésébe.</p> -<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href= -"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> Nem szabad -sohasem türni, hogy a gyermek felnőtt embereket olybá vegyen, -mintha alatta állók, vagy csak vele egyformák volnának is. Ha -komolyan meg merne ütni valakit, akár a szolgája, akár ha maga a -hóhér, ez adja vissza neki kamatostól az ütést, úgy, hogy elmenjen -a kedve ismétlésétől. Láttam oktalan nevelőnőket, a kik szították a -gyermek makacsságát, felingerelték, hogy üssön, azzal, hogy -engedték magukat ütni és nevettek gyönge ütésein, a nélkül, hogy -gondoltak volna rá, hogy a kis dühös szándéka szerint minden ütés -halálos volt, és hogy a ki fiatal korában verni akar, felnövekedve -ölni fog akarni.</p> -<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href= -"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> Ezért akarja a -legtöbb gyermek visszakapni, a mit odaadott valakinek és sír, ha -nem adják neki vissza. Ez nem esik meg vele többé, ha jól -megértette, mit tesz az adomány, csakhogy akkor óvatosabb az -adásban.</p> -<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href= -"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a> Egyébiránt, ha az -igéret megtartásának ezt a kötelességét nem edzené bele a gyermek -lelkébe hasznosságának súlya, a fejledezni kezdő belső érzés szabná -meg neki mint egy lelkiismereti törvényt, mint egy veleszületett -elvet, melynek nincs szüksége kifejlődéséhez egyébre, mint az -ismeretekre, melyekhez alkalmazkodjék. Ezt az első vonást nem -emberi kezek vésték szivünkbe, hanem a minden igazság alkotója. -Vegyétek el a szerződés alaptörvényét és a kötelezettséget, melyet -maga után von és minden illuzórius és hiábavaló az emberi -társadalomban. A ki csak a maga hasznáért tartja meg igéretét, -nincs jobban kötve általa, mintha semmit sem igért volna, vagy -legalább is úgy használná fel megszegésének lehetőségét, a hogy a -játékosok felhasználják az előnyüket, a kik csak azért késnek élni -vele, mert meg akarják várni, a mikor több haszonnal élhetnek vele. -Ez az elv a legnagyobb fontosságú és megérdemli a kimélyítést, mert -ebben kezd az ember ellentétbe jutni önmagával.</p> -<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href= -"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a> Mint pl. mikor a -bünös, a kit valami rossz cselekedettel vádolnak, azzal védekezik, -hogy becsületes ember. Ekkor ténybelileg is, érzületbelileg is -hazudik.</p> -<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href= -"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> Semmi sem -oktalanabb, mint az ilyen kérdés, különösen, ha a gyermek bűnös; ha -akkor azt hiszi, tudjátok, mit tett, látja, hogy tőrt akartok neki -vetni és ez a véleménye okvetlenül elidegeníti tőletek. Ha ezt nem -hiszi, azt fogja mondani magában: Miért leplezném le a hibámat? Itt -az első kísértés a hazugságra, mint vigyázatlan kérdéstek -eredménye.</p> -<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a> <a href= -"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> Meg kell érteni, -hogy én nem akkor felelek a kérdéseire, a mikor ő neki tetszik, -mert külömben ez annyi volna, mintha alávetne engem a saját -akaratának, és a legveszedelmesebb függésbe juttatna, a melybe a -mester növendékével kerülhet.</p> -<p><a name="Footnote_38" id="Footnote_38"></a> <a href= -"#FNanchor_38"><span class="label">38)</span></a> Az a szabály, -hogy nem szabad másnak ártani, magával hozza azt a másikat, hogy -lehetőleg kevés érintkezésben kell lenni az emberi társadalommal, -mert a társadalmi állapotban abból, a mi az egyiknek jó, -szükségképen következik a másikra a rossz. Ez a kapcsolat a dolog -lényegében rejlik és semmi sem képes megváltoztatni. Ezen tétel -alapján kell keresni, hogy melyik a jobb: a társadalmi ember-e, -vagy a magányos. Egy hírneves író azt mondja, hogy csak a gonosz -ember van egyedül, én pedig azt mondom, hogy csak a jó ember van -egyedül. Ha ez az állitás igénytelenebb is, de igazabb és -észszerűbb mint az előbbi. Ha a gonosz ember egyedül volna, mi -rosszat tudna tenni. A társadalomban szereli föl fegyvereit, hogy -másoknak árthasson. Ha ezt az érvemet vissza akarják forditani a jó -emberre, azzal a fejezettel válaszolok, a melyhez ez a jegyzet -tartozik.</p> -<p><a name="Footnote_39" id="Footnote_39"></a> <a href= -"#FNanchor_39"><span class="label">39)</span></a> De Condillac -abbé.</p> -<p><a name="Footnote_40" id="Footnote_40"></a> <a href= -"#FNanchor_40"><span class="label">40)</span></a> Nihil liberos -suos docebant, quod discendum esset jacentibus. Epist. 88.</p> -<p><a name="Footnote_41" id="Footnote_41"></a> <a href= -"#FNanchor_41"><span class="label">41)</span></a> Százszor -gondolkoztam rajta, irás közben, hogy lehetetlen egy hosszú műben -mindig ugyanazt az értelmet adni ugyanazoknak a szavaknak. Nincs -oly gazdag nyelv, a mely annyi elnevezést, fordulatot és szólamot -tudna nyujtani, mint a mennyi módosulása lehet eszméinknek. – Az a -módszer, a mely minden elnevezést definiál és mindig a definicziót -teszi a definiált dolog helyébe, szép lehet, de kivihetetlen, mert -hogy lehetne vele a folytonos körbenforgást kikerülni? A -definicziók jók lehetnének, ha nem kellene őket szavakkal -kifejezni. Mindazáltal meg vagyok győződve, hogy az ember lehet -világos, még a mi nyelvünk szegénységének daczára is, ha nem adja -is mindig ugyanazoknak a szavaknak ugyanazt az értelmet. Ha úgy -tesz, hogy valahányszor használ valamely szót, az értelmet, melyet -ad neki, eléggé meghatározza azok által az eszmék által, melyek -kapcsolatban vannak vele és minden mondat, a melyben ez a szó -előfordul, úgyszólván definiczióul szolgál. Hol azt mondom, hogy a -gyermekek képtelenek az észszerű gondolkozásra, hol pedig, -meglehetős finom gondolkozást tulajdonítok nekik. Nem hinném, hogy -ezzel ellentmondásba jutok saját eszméimmel, bár azt nem -tagadhatom, hogy gyakran ellentmondok magamnak kifejezéseimmel.</p> -<p><a name="Footnote_42" id="Footnote_42"></a> <a href= -"#FNanchor_42"><span class="label">42)</span></a> Quintus Curtius, -III. könyv, 6. fejezet. Ugyanezt az esetet elmondja Montaigne is. -Nagy Sándor, miután Parmenion egy levele tudtára adta, hogy kedves -orvosát, Philippust Darius pénzzel megvesztegette, hogy mérgezze őt -meg, odaadta a levelet Philippusnak, hogy olvassa el s egyúttal -lenyelte a gyógyszert, melyet az neki adott.</p> -<p><a name="Footnote_43" id="Footnote_43"></a> <a href= -"#FNanchor_43"><span class="label">43)</span></a> Ez a fejedelem, -mondja Montaigne erről a tárgyról, souverain patronusa a vakmerő -tetteknek, de nem tudom, van-e eset életében, melyben több az -elszántság, mint ebben, s van-e oly sok tekintetből való kitünő -szépség.</p> -<p><a name="Footnote_44" id="Footnote_44"></a> <a href= -"#FNanchor_44"><span class="label">44)</span></a> A legtöbb tudós a -gyermekek módja szerint tudós, nagy tanultságuk nem annyira eszméik -sokaságából, mint képeik sokaságából ered. A dátumok, a -tulajdonnevek, a helyek, minden az eszméktől elszigetelt, vagy -eszméktől mentes tárgyak, kizárólag a jelek emlékezete által -rögződnek meg és ritkán emlékezünk vissza ezen dolgok valamelyikére -úgy, hogy egyúttal ne látnók a könyv lapjának jobb, vagy -baloldalát, a hol olvastuk, vagy az ábrát, a mely alatt először -láttuk. Körülbelül ilyen volt az utóbbi évszázadok divatja szerinti -tudomány. A mi korunké másféle: nem tanulmányoznak, nem figyelnek -meg többé; álmodnak és komoly képpel filozófia gyanánt adják be -nekünk némely rossz éjszaka álmait. – Azt vethetik ellenem, hogy -magam is álmodom; meglehet, de a mit a többiek óvakodnak megtenni, -én álmokul adom álmaimat, hadd keresse az olvasó, van-e valami -hasznuk az éber emberekre?</p> -<p><a name="Footnote_45" id="Footnote_45"></a> <a href= -"#FNanchor_45"><span class="label">45)</span></a> Quintilianus I. -könyv, 1. fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_46" id="Footnote_46"></a> <a href= -"#FNanchor_46"><span class="label">46)</span></a> Hasonló esetben -koczkázat nélkül lehet kivánni a gyermektől az igazságot, mert -akkor tudja, hogy úgysem tudná elleplezni s erről azonnal volna -alkalma meggyőződni, ha hazugságot merne mondani.</p> -<p><a name="Footnote_47" id="Footnote_47"></a> <a href= -"#FNanchor_47"><span class="label">47)</span></a> Levél -D’Alemberthez a színjátékról.</p> -<p><a name="Footnote_48" id="Footnote_48"></a> <a href= -"#FNanchor_48"><span class="label">48)</span></a> Mintha a -parasztgyerekek nagyon keresgélnék a száraz helyet, a hova -leüljenek vagy leheveredjenek. Pedig sohasem hallottuk, hogy a föld -nedvessége csak egynek is megártott volna közülük! Ha az ember az -orvosokra hallgat, azt kellene hinnie, hogy a vademberek mind bénák -a reumatizmustól.</p> -<p><a name="Footnote_49" id="Footnote_49"></a> <a href= -"#FNanchor_49"><span class="label">49)</span></a> Ez a rémület -nagyon nyilvánvalóvá válik a nagy napfogyatkozásokkor.</p> -<p><a name="Footnote_50" id="Footnote_50"></a> <a href= -"#FNanchor_50"><span class="label">50)</span></a> Ime még egy másik -ok, a melyet jól megmagyaráz egy filozófus, a kinek gyakran idézem -a művét és a kinek nagyszabású szempontjai még gyakrabban -szolgálnak okulásomra.</p> -<p>«A mikor különleges körülmények folytán nem lehet pontos -fogalmunk a távolságokról és a tárgyakat csak a látószög nagysága -vagy inkább csak a kép szerint itélhetjük meg, melyet szemünkben -keltenek, akkor szükségképen tévedésbe esünk ezeknek a tárgyaknak -nagyságát illetőleg. Mindenki tapasztalta, hogy útközben éjszaka -egy közelünkben levő bokrot tőlünk távoleső fának nézünk vagy -fordítva, a messze levő fáról azt hisszük, hogy közelünkben levő -bokor; hasonlóképen ha nem ismerjük a tárgyakat formájukról és nem -alkothatunk magunknak ennek segítségével fogalmat a távolságról, -szintén szükségképen tévedünk: egy légy, a mely szemünktől néhány -hüvelyknyire sebesen elröpül, ilyenkor úgy tűnik föl, mint egy -madár, a mely nagyon távol van tőlünk; egy ló, a mely mozdulatlanul -áll egy mező közepén, olyasforma tartásban mint egy birka, nagy -birkának fog tűnni előttünk, míg végre föl nem ismerjük, hogy ló; -de attól fogva, hogy fölismertük, azonnal akkorának fog föltünni, -mint egy ló és rögtön helyesbítjük előbbi itéletünket.</p> -<p>«Mindenkor, a mikor az ember éjszaka ismeretlen helyen van, a -hol nem tudja megállapítani a távolságot és a hol a sötétség miatt -nem tudja fölismerni a tárgyak alakját, minden pillanatban ki van -téve a tévedés eshetőségének, a szemébe tünő tárgyak megitélését -illetőleg. Innen származik az a rettegés és a belső félelemnek az a -neme, a melyet az éjszaka sötétsége kelt csaknem minden emberben; -ezen alapul azoknak a kisérteteknek és rémületes gigászi alakoknak -a megjelenése, a melyeket annyi ember látni vél. Rendszerint azt -szokták nekik felelni, hogy ezek az alakok képzeletük szüleményei, -pedig valósággal a szemükben lehettek és nagyon lehetséges, hogy -csakugyan látták is, a miről beszélnek, mert szükségképpen meg -kell, hogy történjék minden esetben, a mikor egy tárgyat csak a -szerint a szög szerint itélünk meg, a melyet szemünkben formál, -hogy ez az ismeretlen tárgy annál inkább megnövekszik és annál -terjedelmesebbé válik, mennél közelebb jutunk hozzá; és hogyha -kezdetben a nézőnek, aki nem tudja fölismerni, a mit lát és nem -tudja megitélni, milyen távolságban látja, nehány lábnyi -magasságban tünt föl, holott husz vagy harmincz lépésnyire volt, -több ölnyi magasságban kell feltűnnie, a mikor csak nehány lábnyi -távolságra jut; ez valósággal álmélkodásba és rémületbe ejtheti az -embert, míg végre megérintheti vagy fölismerheti a tárgyat; mert -ugyanabban a pillanatban, a mikor megismeri, hogy micsoda az a -tárgy, a mely óriásinak tűnt föl, ez egyszerre összezsugorodik és -csak valóságos nagyságát ölti föl; de ha elszalad vagy nem mer -hozzá közel menni az ember, bizonyos, hogy csak olyan fogalma lesz -erről a tárgyról, a milyen a kép, melyet a szemben keltett, így -tehát az ember valósággal látott egy nagysága és formája által -rémületes gigászi alakot. A kisértetekben való hit tehát a -természeten alapszik és tüneményei nem származnak csupán a -képzelődésből, mint a filozófusok hiszik. (Histoire naturelle. VI. -kötet, 22. lap.)</p> -<p>Igyekeztem a szövegben kimutatni, hogy ez a babona részben mégis -a képzelődéstől függ és a mi az ebben a passzusban megmagyarázott -okot illeti, ebből látható, hogy az éjszakában való járás -megszokása meg kell hogy tanítson azoknak a tüneményeknek a -megitélésére, melyeket a formák hasonlósága és a távolságok -különbözősége tüntet a szemünkbe a sötétben; mert mikor a levegő -még eléggé meg van világítva, hogy észrevehessük a tárgyak -körvonalait, a nagyobb távolságban több levegő lévén köztünk meg a -tárgy között, ezeket a körvonalakat annál kevésbbé határozottaknak -kell látnunk, mennél távolabb esik tőlünk a tárgy; ez a szokás -hatalma révén elég arra, hogy megóvjon attól a tévedéstől, melyet -itt Buffon magyaráz. Bármelyik magyarázatnak adunk is előnyt, az én -módszerem mindig hatásos és a tapasztalat is tökéletesen ezt -erősíti meg.</p> -<p><a name="Footnote_51" id="Footnote_51"></a> <a href= -"#FNanchor_51"><span class="label">51)</span></a> Hogy gyakoroljuk -a gyermekeket a figyelmességben, mindig csak olyan dolgokat -mondjunk nekik, a melyeknek helyes megértésében valami érezhető és -jelenvaló érdekük van; mindenekfölött ne szaporítsuk a szót, soha -se mondjunk egy fölösleges szót sem. De beszélgetésünkben homályos -vagy kétértelmű se legyen semmi.</p> -<p><a name="Footnote_52" id="Footnote_52"></a> <a href= -"#FNanchor_52"><span class="label">52)</span></a> Híres párisi -tánczmester, aki jól ismerve a maga népét, ravaszságból az -extravagánst játszotta és olyan fontosságot tulajdonított -müvészetének, a melyet úgy tettek mintha nevetségesnek találták -volna, a melyért azonban alapjában véve a legnagyobb tisztelettel -illették őt. Egy másik nem kevésbbé frivol művészetben még ma is -látjuk a komédiának egy művészét, a ki épp úgy fontoskodik és -játsza a bolondot és éppen olyan jól is jár vele; ez a módszer -Francziaországban mindig beválik, az igazi tehetség, a mely -egyszerűbb és nem olyan vásári, itt nem boldogul. A szerénység itt -az ostobák erénye.</p> -<p><a name="Footnote_53" id="Footnote_53"></a> <a href= -"#FNanchor_53"><span class="label">53)</span></a> A mint azonnal -meg fogjuk látni, mezei sétáról van szó; a városban levő sétaterek -veszedelmesek mindkét nembeli gyermekekre. Itt kezdenek hiúkká -lenni és itt kezdik fitogtatni magukat: a Luxemburgban, a -Tuileriákban, különösen pedig a Palais-Royalban veszi magára Páris -ifjusága azt a szemtelen és nyegle modort, a mely annyira -nevetségessé teszi, gúny és utálat tárgyává egész Európában.</p> -<p><a name="Footnote_54" id="Footnote_54"></a> <a href= -"#FNanchor_54"><span class="label">54)</span></a> Lásd Pausanias -Árkádiáját, továbbá az alább közölt részletet Plutarchosból.</p> -<p><a name="Footnote_55" id="Footnote_55"></a> <a href= -"#FNanchor_55"><span class="label">55)</span></a> A majorkaiak már -évszázadok óta fölhagytak ezzel a szokással; abból az időből való, -a mikor a parittyásaik híresek voltak.</p> -<p><a name="Footnote_56" id="Footnote_56"></a> <a href= -"#FNanchor_56"><span class="label">56)</span></a> Tudom, hogy az -angolok nagyra vannak, nemzetük emberségességével és -jólelkűségével, hogy <i>good natured people</i>-nek tartják -magukat, de kürtölhetik ezt, a hogy birják, senki sem fogja utánuk -mondani.</p> -<p><a name="Footnote_57" id="Footnote_57"></a> <a href= -"#FNanchor_57"><span class="label">57)</span></a> A baniánok, a kik -még szigorúbban tartózkodnak mindennemű hústól – csaknem épp oly -szelidek, mint ezek, de mivel az erkölcsük kevésbbé tiszta és az -istentiszteletük kevésbbé észszerű, nem olyan becsületes emberek. -(A baniánok a brahman valláshoz tartoznak, a gaurok Zarathusztra -vallását követik.)</p> -<p><a name="Footnote_58" id="Footnote_58"></a> <a href= -"#FNanchor_58"><span class="label">58)</span></a> E könyv egyik -angol fordítója itt megrója tévedésemet és mind a ketten -helyreigazítják. A mészárosokat és a sebészeket tanuságtételre -bocsátják, de az előbbiek nem fogadtatnak el esküdtekül, vagy -pairekül a büntető biróságoknál, a sebészek azonban igen.</p> -<p><a name="Footnote_59" id="Footnote_59"></a> <a href= -"#FNanchor_59"><span class="label">59)</span></a> I. könyv. 94. -fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_60" id="Footnote_60"></a> <a href= -"#FNanchor_60"><span class="label">60)</span></a> A régi -történetírók tele vannak olyan szempontokkal, a melyeknek hasznát -lehetne venni, még ha a tények, melyeken alapulnak, nem felelnek is -meg a valóságnak. De mi nem tudunk igazában hasznot húzni a -történelemből; a tudósok kritikája fölemészt mindent, mintha az -fontos dolog volna, hogy igaz-e valamely tény, föltéve, hogy valami -hasznos tanulságot lehet levonni belőle. Az okos embernek úgy kell -tekinteni a történetet, mint a tanulságos mesék szövedékét, a -melyeknek morálja nagyon illik az emberi szívhez.</p> -<p><a name="Footnote_61" id="Footnote_61"></a> <a href= -"#FNanchor_61"><span class="label">61)</span></a> A szokás varázsa -az ember természetes restségéből származik és ez a restség -fokozódik, ha engedünk neki: könnyebben tesszük azt, a mit már -egyszer tettünk, ki lévén taposva az út, könnyebb rajta járni. Azt -is meg lehet jegyezni, hogy a szokás hatalma igen nagy az -aggastyánokon és a hanyag embereken; az ifjúságon és az élénk -embereken igen kicsiny. Ez az uralom csak gyönge lelkeknek való és -napról-napra jobban elgyöngíti őket, az egyedüli hasznos szokás a -gyermekekre nézve az, ha fáradság nélkül alávetik magukat az -észnek. Minden más megszokás bűn.</p> -<p><a name="Footnote_62" id="Footnote_62"></a> <a href= -"#FNanchor_62"><span class="label">62)</span></a> Gisors gróf, -Belle-Isle maréchal egyetlen fia.</p> -<p><a name="Footnote_63" id="Footnote_63"></a> <a href= -"#FNanchor_63"><span class="label">63)</span></a> Gyakran -megjegyeztem, hogy azokban a tudós tanításokban, melyekben a -gyermekeket részesítik, nem annyira azzal törődnek, hogy a -gyermekek hallgassák, mint inkább, hogy a jelenlevő felnőttek. A -mit itt mondok, abban nagyon biztos vagyok, mert ezt a megfigyelést -önmagamon tettem.</p> -<p><a name="Footnote_64" id="Footnote_64"></a> <a href= -"#FNanchor_64"><span class="label">64)</span></a> Minden -magyarázatnál, melyet a gyermeknek adni akarunk, kell valami kis -készülődés arra, hogy figyelmessé tegyük.</p> -<p><a name="Footnote_65" id="Footnote_65"></a> <a href= -"#FNanchor_65"><span class="label">65)</span></a> A borok, a -melyeket kicsinyben árulnak a párisi borkereskedőknél, ha nincsenek -is mind ólomczukrozva, ritkán hiányzik belőlük az ólom, mert -ezeknek a kereskedőknek a helyiségei tele vannak ezzel a fémmel és -a bor, a mely az itczébe ömlik, erre az ólomra ráfolyva és rajta -tapadva, valami részét mindég föloldja. Különös, hogy a rendőrség -megtűr ilyen nyilvánvaló és ártalmas visszaélést. Igaz azonban, -hogy a jómódu emberek nem igen isznak ezekből a borokból s így -kevéssé vannak mérgező hatásuknak kitéve.</p> -<p><a name="Footnote_66" id="Footnote_66"></a> <a href= -"#FNanchor_66"><span class="label">66)</span></a> A növényi sav -nagyon enyhe. Ha ásványi sav volna és kevésbbé volna higítva, az -egyesülés nem mehetne végbe pezsgés nélkül.</p> -<p><a name="Footnote_67" id="Footnote_67"></a> <a href= -"#FNanchor_67"><span class="label">67)</span></a> Petronius. 100. -fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_68" id="Footnote_68"></a> <a href= -"#FNanchor_68"><span class="label">68)</span></a> Az idő elveszti -ránk nézve mértékét, mikor szenvedélyeink akarják kedvük szerint -szabályozni folyását. A bölcs ember órája a hangulat egyenletessége -és a lélek nyugalma; mindig a maga idejében van és ismeri mindig az -idejét.</p> -<p><a name="Footnote_69" id="Footnote_69"></a> <a href= -"#FNanchor_69"><span class="label">69)</span></a> A szabad levegő -kedvelése, melyet növendékemről föltételezek, az én nevelésemnek -természetes gyümölcse. Egyébként, nem lévén benne semmi abból a -nyegle és szenvelgő modorból, mely annyira tetszik a nőknek, nem is -ünneplik őt annyira, mint más gyermekeket, következőleg ő is -kevésbbé jól érzi magát köztük és kevésbbé is romlik meg -társaságukban, melynek varázsát még nem bírja érezni. Vigyáztam rá, -hogy meg ne tanítsam kezet csókolni nekik, nyegleségeket mondani -nekik vagy akár csak a férfiak részéről őket megillető figyelmet -tanusítani irántuk; sérthetetlen törvényt csináltam magamnak abból, -hogy ne követeljek tőle semmit, a minek az oka meghaladja megértési -képességét. Arra pedig nincs semmi ok, hogy egy gyermek máskép -bánjon az egyik nemmel, mint a másikkal.</p> -<p><a name="Footnote_70" id="Footnote_70"></a> <a href= -"#FNanchor_70"><span class="label">70)</span></a> Értekezés az -egyenlőtlenségről.</p> -<p><a name="Footnote_71" id="Footnote_71"></a> <a href= -"#FNanchor_71"><span class="label">71)</span></a> Lehetetlennek -tartom, hogy Európa nagy monarchiái még sokáig fenmaradhassanak; -valamennyien ragyogtak már és minden állam, a mely ragyog, a -hanyatlás útján van. Erre a véleményemre különösebb okaim is -vannak, mint ez a tétel. De itt nincs helyén, hogy ezeket elmondjam -s különben is mindenki nagyon is jól látja őket.</p> -<p><a name="Footnote_72" id="Footnote_72"></a> <a href= -"#FNanchor_72"><span class="label">72)</span></a> Hiszen magad is -az vagy, fogják nekem mondani. Elég baj az nekem, megvallom és az -én hibáim, a melyekért eléggé megfizettem, nem szolgálhatnak okul -arra, hogy másokban is meglegyenek. Nem azért irok, hogy -mentegessem hibáimat, hanem hogy megakadályozzam olvasóimat -utánzásukban.</p> -<p><a name="Footnote_73" id="Footnote_73"></a> <a href= -"#FNanchor_73"><span class="label">73)</span></a> Saint-Pierre -abbé.</p> -<p><a name="Footnote_74" id="Footnote_74"></a> <a href= -"#FNanchor_74"><span class="label">74)</span></a> Az ó-korban nem -voltak szabók, a férfiak ruháit maguk készítették a nők.</p> -<p><a name="Footnote_75" id="Footnote_75"></a> <a href= -"#FNanchor_75"><span class="label">75)</span></a> Juvenalis II. -Satira 53.</p> -<p><a name="Footnote_76" id="Footnote_76"></a> <a href= -"#FNanchor_76"><span class="label">76)</span></a> Guillaume -Rousseau idejében közmondásszerű alak volt Párisban; egy régi -bohózatnak volt egyik alakja.</p> -<p><a name="Footnote_77" id="Footnote_77"></a> <a href= -"#FNanchor_77"><span class="label">77)</span></a> Azóta pontosabb -kisérlettel megtaláltam az ellenkezőjét. A törés köralakuan megy és -a bot vastagabbnak látszik a vízben levő végénél, mint a másiknál; -de ez nem változtat semmit az okoskodáson és a következtetés nem -kevésbbé helyes.</p> -<p><a name="Footnote_78" id="Footnote_78"></a> <a href= -"#FNanchor_78"><span class="label">78)</span></a> «A városokban, -mondja Buffon, és a jól élő embereknél a gyermekek hozzá lévén -szokva a bőséges és izletes táplálkozáshoz, hamarabb jutnak ebbe az -állapotba; falun és a szegény népnél a gyermekek lassabban érnek, -mert rosszúl és nagyon kevéssé vannak táplálva; két-három évvel -többre van szükségük.» (Histoire Naturelle IV. kötet, 238. lap, a -12-edrét kiadásban.) A megfigyelést helyesnek tartom, de a -magyarázatot nem, mert azokban az országokban, a hol a falusi nép -nagyon jól táplálkozik és sokat eszik, mint Wallisban és még -Olaszország bizonyos hegyi vidékein is, mint pl. Friaulban, a -serdülés kora a két nemnél hasonlókép későbbi, mint a városokban, a -hol, csak hogy kielégíthessék hiúságukat, az ételen rendkívül -fösvénykednek és a hol a legtöbben a közmondás szerint élnek: fenn -az ernyő, nincsen kas. Csodálja az ember ezeken a hegyvidékeken, -mikor embernyi nagy fiúkat lát, a kiknek még vékony a hangjuk és -szakálltalan az álluk és nagy lányokat, a kik máskülönben nagyon -formásak, de nincs meg náluk nemüknek periodikus jele. Ez a -különbség nézetem szerint csak abból származik, hogy erkölcseik -egyszerűségében a képzelőtehetségük tovább marad nyugodt és -csendes, később forralja fel vérüket és kevésbé koraéretté teszi -temperamentumukat.</p> -<p><a name="Footnote_79" id="Footnote_79"></a> <a href= -"#FNanchor_79"><span class="label">79)</span></a> Omnis in -imbecillitate est gratia et caritas. Cicero de natura Deorum. I. -44.</p> -<p><a name="Footnote_80" id="Footnote_80"></a> <a href= -"#FNanchor_80"><span class="label">80)</span></a> Ez úgy tetszik, -most némi változáson megy át: a társadalmi osztályok mintha -szilárdabbakká válnának, az emberek pedig kellemetlenebbekké.</p> -<p><a name="Footnote_81" id="Footnote_81"></a> <a href= -"#FNanchor_81"><span class="label">81)</span></a> A vonzódás -ellehet viszonzás nélkül, a barátság soha. A barátság kölcsönösség, -olyan szerződés, mint a többi, de a legszentebb valamennyi között. -A <i>barát</i> szónak nincs más megfelelője, mint ő maga. Mindenki, -a ki nem barátja a barátjának, egész bizonyosan gazember, mert a -barátságot csak úgy lehet elnyerni, ha viszonozzuk vagy -színleljük.</p> -<p><a name="Footnote_82" id="Footnote_82"></a> <a href= -"#FNanchor_82"><span class="label">82)</span></a> Multos experimur -ingratos, plures facimus, quia graves exprobratores exactoresque -sumus… Ita gratiam omnem corrumpimus, non tantum postquam dedimus -beneficia, sed dum damus. Seneca, de Benef. I. könyv. 1. -fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_83" id="Footnote_83"></a> <a href= -"#FNanchor_83"><span class="label">83)</span></a> Maga az a -szabály, hogy tegyünk úgy mással, a hogy szeretnők, hogy velünk -tegyenek, valósággal csakis a lelkiismereten és az érzésen -alapszik; mert hol van a meghatározott ok arra, hogy <i>én</i> -létemre úgy teszek, mintha más valaki volnék, különösen ha belsőleg -biztos vagyok benne, hogy sohasem kerülök ugyanabba a helyzetbe? És -ki áll nekem jót azért, hogy ha hűségesen megtartom ezt az elvet, -elérem vele, hogy ugyanúgy megtartják velem szemben is? A gonosz -hasznot húz az igaznak becsületességéből; ő neki az nagyon jó, ha -az egész világ igaz, kivéve őt magát. Akárki mit mond is, ez az -állapot nem nagyon előnyös a jóravaló emberekre nézve. De ha az -odaadó lélek ereje azonosít engem felebarátommal, hogy úgyszólván ő -benne érezzem magamat, akkor azért nem akarom, hogy szenvedjen, -mert ez által szenvedek én is; önmagam iránti szeretetből -érdeklődöm iránta és a szabály alapoka magában a természetben van, -a mely a saját jóllétem utáni vágyat sugallja nekem, bármely helyen -érzem is a létezésemet. Ebből azt következtetem, hogy nem igaz, -hogy a természeti törvény szabályai csak magára az észre vannak -alapítva; szilárdabb és biztosabb az alapjuk. Az önmaga iránti -szeretetből eredő szeretet az emberek iránt az emberi igazságosság -alapelve. Minden erkölcs summáját a törvény summája által adja meg -az evangelium.</p> -<p><a name="Footnote_84" id="Footnote_84"></a> <a href= -"#FNanchor_84"><span class="label">84)</span></a> Minden ország -törvényeinek általános szelleme az, hogy kedvezésben részesítik az -erőset a gyengével szemben, azt, a kinek van valamije, azzal -szemben, a kinek nincs semmije, ez a baj elkerülhetetlen és nincs -alóla kivétel.</p> -<p><a name="Footnote_85" id="Footnote_85"></a> <a href= -"#FNanchor_85"><span class="label">85)</span></a> Lásd Davila, -Guicciardin, Strada, Solis, Macchiavelli, sőt néha de Thon műveit -is. Vertat csaknem az egyedüli, a ki tudott festeni a nélkül, hogy -jellemképeket csináljon.</p> -<p><a name="Footnote_86" id="Footnote_86"></a> <a href= -"#FNanchor_86"><span class="label">86)</span></a> Történetíróink -közül egyetlen egy (Duclos, a XI. Lajos élete szerzője), a ki -utánozta Tacitust a nagy stílben, merte utánozni Suetoniust és néha -átérzi Cominest, pedig épen ezért, a mi fokozza könyve becsét, -kritizálják nálunk.</p> -<p><a name="Footnote_87" id="Footnote_87"></a> <a href= -"#FNanchor_87"><span class="label">87)</span></a> Mindig az -előitélet erjeszti szivünkben a szenvedélyek szertelenségét. A ki -csak azt látja, a mi van és csak azt becsüli, a mit ismer, az -aligha lobban szenvedélyre. Itéleteink tévedései élesztik fel -minden vágyunk hevét.</p> -<p><a name="Footnote_88" id="Footnote_88"></a> <a href= -"#FNanchor_88"><span class="label">88)</span></a> Azt hiszem, -bízvást számíthatom az egészséget és a jó szervezetet a nevelésével -szerzett előnyök sorába, vagyis még inkább a természet azon -adományainak sorába, melyeket a nevelése őrzött meg számára.</p> -<p><a name="Footnote_89" id="Footnote_89"></a> <a href= -"#FNanchor_89"><span class="label">89)</span></a> Egyébiránt -növendékünk keveset koczkáztatna ebben a kelepczében, ő, a kit -annyi mulatság vesz körül, a ki soha életében nem unatkozik, a ki -alig tudja, mire való a pénz. Az a két indító ok, a melylyel a -gyermekeket vezetik, az érdek és a hiúság s épen ez a kettő szolgál -az udvaronczoknak és a szélhámosoknak arra, hogy azután hatalmukba -ejtsék őket. Ha látod, hogy kapzsiságuk felingerlődik a díjak, a -jutalmak által, ha látod, hogy tív éves korukban tapsolnak valami -nyilvános föllépésnek a kollégiumban, akkor láthatod azt is, mint -fogják húsz éves korukban erszényüket ott hagyni valami -játékbarlangban, az egészségüket rosszhírű helyeken. Fogadni -mernék, hogy az osztály legtudósabb növendékéből lesz mindig a -legnagyobb játékos és a legkicsapongóbb ember. Azokkal az -eszközökkel, melyeket nem használtak vele szemben gyermekkorában, -nem fog visszaélni ifjúkorában. Figyelemben kell azonban tartani, -hogy itt állandó elvem mindenben a legrosszabb lehetőségig vinni a -dolgot. Kezdettől fogva igyekszem elejét venni a bűnnek és aztán -föltételezem, hogy meggyógyíthassam.</p> -<p><a name="Footnote_90" id="Footnote_90"></a> <a href= -"#FNanchor_90"><span class="label">90)</span></a> De ha ő vele -magával szemben támasztanak czivakodást, hogy fogja magát viselni? -Erre azt felelem, hogy nem lesz soha czivakodása s hogy sohasem -fogja annyira odaadni magát, hogy legyen. De végre is, fognak -tovább faggatni, kicsoda kerülhet el egy pofont, egy sértést egy -durva embertől, egy részegtől vagy egy vakmerő kötekedőtől, a ki -hogy mulatságból megölhessen egy embert, azon kezdi, hogy -megbecsteleníti? Ez más dolog; a polgárok becsülete és élete nem -lehet kiszolgállatva a durvának, a részegnek és a vakmerő -kötekedőnek és az ilyen eshetőség ellen ép úgy nem óvhatjuk -magunkat, mint az ellen, hogy egy tégla a fejünkre ne essék. Egy -pofon vagy sértés kapása és eltűrése olyan polgári -következményekkel jár, a melyek ellen semmiféle okosság nem tud -védekezni és a melytől a sértettet semmiféle biróság nem tudja -megvédeni. A törvények elégtelensége adja meg tehát ebben -függetlenségét; ő a maga hatósága, a maga birája önmaga és a sértő -közt, ő maga a természetes törvény tolmácsa és végrehajtója; ő -szerez magának igazságot és csak ő maga is szerezhet és nincs a -földön oly esztelen kormány, a mely megbüntesse, hogy hasonló -esetben igazságot szerzett magának. Nem azt mondom, hogy meg kell -verekednie, mert ez esztelenség; azt mondom, igazságszolgáltatással -tartozik magának és ennek ő a kiszolgáltatója. Annyi hiábavaló -párbajellenes rendelet helyett, ha uralkodó lennék, felelek róla, -hogy tartományaimban nem volna sem pofon, sem sértő szó és pedig -nagyon egyszerű eszköz segítségével, melybe a biróságok nem -elegyednének bele. Bárhogy is, Emil hasonló esetben tudja, hogy -milyen igazságszolgáltatással tartozik magának és a példaadásnak, a -melylyel a becsületes emberek biztonságának tartozik. A -legszilárdabb ember sem tudja megakadályozni, hogy ne inzultálják, -de azt igenis megakadályozhajta, hogy bárki is sokáig -dicsekedhessék azzal, hogy inzultálhatja őt.</p> -<p><a name="Footnote_91" id="Footnote_91"></a> <a href= -"#FNanchor_91"><span class="label">91)</span></a> Plutarchos: -Értekezés a szeretetről. Így kezdődött eredetileg Menalippus -tragédiája, de az athéni nép zajongása arra kényszerítette -Euripidest, hogy ezt a kezdetet megváltoztassa.</p> -<p><a name="Footnote_92" id="Footnote_92"></a> <a href= -"#FNanchor_92"><span class="label">92)</span></a> Az emberi szellem -természetes állapotára és haladásának lassuságára vonatkozólag lásd -<i>Az egyenlőtlenségről</i> szóló értekezésem első részét.</p> -<p><a name="Footnote_93" id="Footnote_93"></a> <a href= -"#FNanchor_93"><span class="label">93)</span></a> Értekezés a -babonáról. 27. §.</p> -<p><a name="Footnote_94" id="Footnote_94"></a> <a href= -"#FNanchor_94"><span class="label">94)</span></a> De la Condamine -jelentései szólnak egy népről, a mely csak háromig tudott olvasni. -Pedig azoknak az embereknek, a kikből ez a nép állott, volt kezük s -gyakran láthatták újjaikat és mégse tudtak ötig olvasni.</p> -<p><a name="Footnote_95" id="Footnote_95"></a> <a href= -"#FNanchor_95"><span class="label">95)</span></a> Ez a nyugalom, ha -úgy veszszük, csak relativ, de mivel a mozgásban többet vagy -kevesebbet észlelünk, nagyon világosan fogjuk fel a két szélső -határ egyikét, a nyugalmat és pedig oly jól fogjuk fel, hogy -hajlandók vagyunk ezt a nyugalmat abszolutnak venni, holott csak -relativ. Ha azonban az anyag nyugalomban levőnek fogható fel, akkor -nem igaz, hogy a mozgás az anyag lényegére tartozik.</p> -<p><a name="Footnote_96" id="Footnote_96"></a> <a href= -"#FNanchor_96"><span class="label">96)</span></a> A vegyészek a -phlogistikus vagyis tüzi elemet úgy tekintik, hogy elszórt, -mozdulatlan és mindaddig vesztegel azokban a vegyes testekben, -melyeknek része, a míg rajta kívül eső okok fölszabadítják, -egyesítik, mozgásba hozzák és tűzzé változtatják.</p> -<p><a name="Footnote_97" id="Footnote_97"></a> <a href= -"#FNanchor_97"><span class="label">97)</span></a> Mindenképen -megerőltettem magamat, hogy fel tudjak fogni egy élő molekulát, de -nem mentem vele semmire. Az érzékszervek nélkül érző anyag -gondolata rám nézve érthetetlennek és ellentmondónak tünik fel. -Hogy ezt az eszmét elfogadjam vagy visszavessem, azon kellene -kezdeni, hogy megértem; csakhogy megvallom, nem vagyok ebben a -szerencsés helyzetben.</p> -<p><a name="Footnote_98" id="Footnote_98"></a> <a href= -"#FNanchor_98"><span class="label">98)</span></a> Elhihetnők-e, ha -nem volna rá bizonyítékunk, hogy az emberi nagyzolás eljuthatott -eddig a pontig? Amatus Lusitanus erősködött, hogy látott egy -hüvelyknyi hosszúságú kis embert pohárba bezárva, a kit Julius -Camillus, második Prometheusként, az alchimiai tudomány útján -csinált. Paracelsus <i>De natura rerum</i> czímű könyvében tanítgat -ezeknek az emberkéknek a készítése módjára és bizonyítja, hogy a -pygmæusok, faunok, szatirok és nimfák chemiai uton jöttek létre. -Valóban, nem igen tudom, mi egyéb tenni való marad e tények -lehetőségének megállapítására, mint hogy azt állítsuk, hogy az -organikus anyag ellenáll a tűz hevének és molekulái életben tudnak -maradni egy olvasztókemenczében is.</p> -<p><a name="Footnote_99" id="Footnote_99"></a> <a href= -"#FNanchor_99"><span class="label">99)</span></a> Nekem úgy -látszik, hogy a modern filozófia épen nem azt mondja, hogy a -sziklák gondolkoznak, hanem ellenkezőleg, felfedezte, hogy az -emberek nem gondolkoznak. Csak érző lényeket ismer el a -természetben és az egész különbség, a melyet az ember és a kő -között talál, az, hogy az ember olyan érző lény, a melynek vannak -érzéki észrevételei, a kő pedig olyan érző lény, a melynek -nincsenek. De ha igaz, hogy minden anyag érez, hol képzeljem el az -érző egységet vagy az egyéni észt? Vajjon az anyag minden -molekulájában-e vagy az összetett testekben? Egyaránt föltételezzem -ezt az egységet a cseppfolyós testekben és a szilárdakban, a -vegyületekben és az elemekben? Azt mondják, csak egyének vannak a -természetben. De melyek ezek az egyének? Egyén-e az a kő, vagy -egyének összetétele? Egyetlen érző lény-e, vagy annyi érző lény -van-e benne, mint homokszem? Ha minden elemi atóm érző lény, hogy -fogjam fel azt a benső közlekedést, mely által az egyik a másikban -érez, úgy hogy két <i>én</i>-jük egygyé keveredik össze? A vonzás -lehet természeti törvény, melynek rejtelme előttünk ismeretlen, de -azt legalább felfogjuk, hogy a vonzás, a mely a tömegek szerint -hat, nem összeférhetetlen a kiterjedéssel és az oszthatósággal. Fel -tudjátok ugyanezt fogni az érzésről? Az érzékeny részek -kiterjedtek, de az érző lény oszthatatlan és egy, nem osztható; -vagy egész, vagy semmi; az érző lény tehát nem test. Nem tudom, -hogy értik materialistáink, de nekem úgy tünik fel, hogy ugyanazok -a nehézségek, melyeknél fogva elvetették a gondolatot, rávihették -volna őket az érzés elvetésére is és én nem látom, hogy ha -megtették az egyik lépést, mért nem teszik meg a másikat is. Mivel -kerülne ez nekik többe? És mikor biztosak benne, hogy nem -gondolkoznak, hogy merik állítani, hogy éreznek?</p> -<p><a name="Footnote_100" id="Footnote_100"></a> <a href= -"#FNanchor_100"><span class="label">100)</span></a> A régiek, mikor -<i>supremus maximus</i>-nak mondták a legfőbb istent, nagyon igazat -mondtak; de mikor <i>maximus optimus</i>-nak mondták, szabatosabban -szóltak; miután jósága hatalmából következik, azért jó, mert -nagy.</p> -<p><a name="Footnote_101" id="Footnote_101"></a> <a href= -"#FNanchor_101"><span class="label">101)</span></a> A <i>Nem lehet -boldogan élni Epicurus szerint</i> czímű értekezésben. 59. -fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_102" id="Footnote_102"></a> <a href= -"#FNanchor_102"><span class="label">102)</span></a> Nem mi értünk, -nem mi értünk, óh Uram, hanem a te nevedért, a te nevedért, a te -saját dicsőségedért, oh Istenem, támaszsz fel! 115. Zsoltár.</p> -<p><a name="Footnote_103" id="Footnote_103"></a> <a href= -"#FNanchor_103"><span class="label">103)</span></a> A modern -filozofia, a mely csak azt fogadja el, a mit megmagyaráz, óvakodik -attól, hogy elfogadja az <i>ösztönnek</i> nevezett homályos -képességet, a mely úgy látszik, mintha minden szerzett ismeret -nélkül bizonyos czél felé vezetné az állatokat. Az ösztön, -legbölcsebb filozofusaink egyike szerint, csak elmélkedés nélküli, -de elmélkedés által megszerzett szokás; abból a módból pedig, a -hogy ezt a haladást magyarázza, azt kell következtetni, hogy a -gyermekek többet elmélkednek, mint a felnőtt emberek. Sokkal -különösebb paradoxon ez, semhogy megérné a fáradságot, hogy -megvizsgáljuk. A nélkül, hogy itt belebocsátkoznám ennek a -megvitatásába, azt kérdem, mely nevet adjak annak a hevességnek, a -melylyel a kutyám a vakondokok ellen küzd, holott nem eszi meg -őket, annak a türelemnek, a melylyel lesi őket néha órák hosszat és -az ügyességnek, a melylyel megragadja, kiveti a földre abban a -pillanatban, a mint kidugják a fejüket és aztán megöli és otthagyja -őket. Senki se tanította be erre a vadászatra, sem arra, hogy -vakondok van a világon. Azt is kérdem s ez fontosabb, hogy mikor -először fenyegettem ezt a kutyát, miért vetette magát hanyatt, -lábait összehúzva, s a megindításomra legalkalmasabb könyörgő -magatartással; olyan helyzetben, a melyben óvakodott volna -megmaradni, ha nem indulok meg rajta és megverem. Hogyan! A kutyám, -a mely még egészen kicsiny és alig tett még egyebet, mint hogy -nőtt, máris erkölcsi fogalmakat szerzett? Tudta már, mi a kegyelem -és nagylelküség! Mily szerzett ismeretek alapján remélte, hogy -lecsitít engem azzal, hogy kényemre-kedvemre engedi magát! A világ -minden kutyája nagyjából ugyanezt teszi ugyanilyen esetben és én -itt nem mondok semmit, a mit ne igazolhatna mindenki. A -filozofusok, a kik megvetőleg elvetik az ösztönt, kegyeskedjenek -megmagyarázni ezt a tényt magából az érzékek működéséből és azokból -az ismeretekből, melyeket megszereztettek velünk; magyarázzák meg, -minden értelmes embert kielégítő módon, akkor nem lesz semmi több -mondani valóm és nem fogok többet az ösztönről beszélni.</p> -<p><a name="Footnote_104" id="Footnote_104"></a> <a href= -"#FNanchor_104"><span class="label">104)</span></a> Bizonyos -tekintetben a fogalmak érzések és az érzések fogalmak. A két szó -megfelel minden perceptiónak, a mely tárgyával és velünk magunkkal -foglalkoztat minket, a kiket érint; csak ennek a perceptiónak a -sorrendje határozza meg a nevet, a mely ráillik. Ha első sorban a -tárgy foglalkoztat, akkor csak reflexio utján gondolunk magunkra s -fogalom áll elő. Ha ellenben a nyert benyomás előbb figyelmünket -kelti fel és csak reflexió utján gondolunk a tárgyra, a mely -előidézte, akkor érzés áll elő.</p> -<p><a name="Footnote_105" id="Footnote_105"></a> <a href= -"#FNanchor_105"><span class="label">105)</span></a> Azt hiszem, a -derék vikárius ezt elmondhatná most a nagyközönségnek is.</p> -<p><a name="Footnote_106" id="Footnote_106"></a> <a href= -"#FNanchor_106"><span class="label">106)</span></a> Mindnyájan, -mondja egy jó és okos pap, azt mondják, hogy ők tartják kezükben és -ők hiszik (és mindnyájan ezt fecsegik) nem úgy mint emberektől vagy -más teremtményektől, hanem mint Istentől származó dolgot.</p> -<p>Hanem hogy szépítgetés és leplezgetés nélkül megmondjuk az -igazat, nem így van; akármit mondanak is, emberi kezektől és -eszközöktől származnak, ennek bizonysága először az a mód, a hogy a -vallások elfogadtattak a világon és még ma is mindennap -elfogadtatnak az egyes emberek által: a nemzet, az ország, a hely -adja a vallást; az ember olyan vallású, a milyet az a hely, a hol -született és nevelkedett vall; körülmetéltetünk, -megkeresztelkedünk, zsidók, mohamedánok, keresztények vagyunk, -mielőtt tudnók, hogy emberek vagyunk; nem magunk választjuk és -szemeljük ki a vallásunkat. Ezt bizonyítja továbbá a vallással oly -rossz összhangban levő életmódunk és erkölcsünk; s ezt bizonyítja, -hogy emberi és kicsinyes inditékokból folyólag ellene cselekszünk -vallásunk tételeinek. <i>Scarron:</i> A bölcsességről. II. könyv V. -fejezet, 257. oldal az 1601. évi bordeauxi kiadásban.</p> -<p>Nagyon úgy látszik, hogy az erényes condomi theologus -hitvallomása nem nagyon különbözik a savoyai vikáriusétól.)</p> -<p><a name="Footnote_107" id="Footnote_107"></a> <a href= -"#FNanchor_107"><span class="label">107)</span></a> Formálisan ez -történik az Írás ezer helyén, egyebek között a <i>Deuteronomium</i> -XIII. fejezetében, a hol meg van mondva, hogy ha egy próféta idegen -isteneket hirdet és csodákkal erősíti meg szavait s a mit jövendöl, -az be is következik, ez a próféta minden tekintet nélkül halál fia -legyen. Mikor tehát a pogányok a halálba küldték az apostolokat, a -kik idegen Istent hirdettek nekik és küldetésüket jövendölésekkel -és csodákkal igazolták, nem tudom, mit lehet alaposan a szemükre -vetni olyat, a mit azonnal vissza nem vethetnének ránk. Mit kell -hát tenni hasonló esetben? Egyetlen dolgot: visszatérni az észszerü -megvizsgáláshoz és békében hagyni a csodákat. Jobb lett volna -egyáltalán nem is folyamodni hozzájuk. Ez a legegyszerübb józan -ész, a melyet csak legalább is nagyon szubtilis -megkülönböztetésekkel lehet elhomályosítani. Szubtilitások a -kereszténységben! Hisz akkor Jézus Krisztusnak nem volt igaza, -mikor a mennyek országát igérte az együgyüeknek; hisz akkor nem -volt igaza, mikor legszebb beszédét azzal kezdte, hogy boldogoknak -mondotta a lelki szegényeket, ha annyi elme-él kell tanításának -megértéséhez és ahhoz, hogy megtanuljunk hinni benne. Ha -bebizonyítod nekem, hogy alá kell vetnem magamat, minden nagyon jól -fog menni, de hogy ezt bebizonyíthasd nekem, tedd számomra -felfoghatóvá, mérd okoskodásaidat egy csekély szellem -képességeihez, mert különben nem ismerem fel benned mestered igazi -tanítványát és nem az ő tanítása az, a mit hirdetsz.</p> -<p><a name="Footnote_108" id="Footnote_108"></a> <a href= -"#FNanchor_108"><span class="label">108)</span></a> Plutarchos -elmondja, hogy a sztoikusok egyéb furcsa paradoxonaik között azt -állították, hogy egy kontradiktórius itéletben fölösleges -meghallgatni a két pártot, mert – úgymondták – vagy bebizonyította -az első az állítását, vagy nem bizonyította be; ha bebizonyította, -akkor minden meg van mondva és az ellenfélt el kell itélni, ha -pedig nem bizonyította be, akkor nincs igaza és el kell utasítani. -Én azt bizonyítom, hogy mindazok módszere, a kik kizárólagos -kinyilatkoztatást tételeznek fel, sokban hasonlít a stoikusokéhoz. -A mint bárki is azt állítja, hogy csak neki van igaza, akkor hogy -annyi párt közt választhasson, meg kell hallgatnia valamennyit, -mert különben igazságtalan lesz.</p> -<p><a name="Footnote_109" id="Footnote_109"></a> <a href= -"#FNanchor_109"><span class="label">109)</span></a> Ezen közismert -tény közül nincs egy, a melynek nincs szüksége kommentárra. A -tizenhatodik században, mikor a katholikus theologusok máglyára -itéltek minden zsidó könyvet megkülönböztetés nélkül, a híres és -tudós Reuchlin, a kitől ebben a dologban tanácsot kértek, borzasztó -üldözéseket zúdított magára, melyek kevés híján pusztulásba -döntötték, csupán csak azért, mert az volt a véleménye, hogy ezek -közül a könyvek közül meg lehet hagyni azokat, a melyekben semmi -sincs a kereszténység ellen és a melyek a vallásra nézve közömbös -dolgokról szólnak.</p> -<p><a name="Footnote_110" id="Footnote_110"></a> <a href= -"#FNanchor_110"><span class="label">110)</span></a> De Republica I. -könyv.</p> -<p><a name="Footnote_111" id="Footnote_111"></a> <a href= -"#FNanchor_111"><span class="label">111)</span></a> Lásd a Hegyi -Beszédben a párhuzamot, melyet ő maga vont Mózes és a maga morálja -között. Máté V. fej. 2 stb. vers.</p> -<p><a name="Footnote_112" id="Footnote_112"></a> <a href= -"#FNanchor_112"><span class="label">112)</span></a> A hazánkbeli -vallás követésének és szeretetének kötelessége nem terjed ki a jó -erkölcscsel ellenkező dogmákig, mint a milyen a türelmetlenség. Ez -a borzalmas dogma fegyverzi fel az embereket egymás ellen és -ellenségévé teszi valamennyiüket az emberi nemnek. A -megkülönböztetés a polgári türelem és a theologiai türelem közt -gyermekes és hiú. Ez a két türelem elválaszthatatlan és az egyiket -nem lehet a másik nélkül vállalni. Még az angyalok sem élnének -békében olyan emberekkel, a kiket Isten ellenségeinek -tekintenének.</p> -<p><a name="Footnote_113" id="Footnote_113"></a> <a href= -"#FNanchor_113"><span class="label">113)</span></a> A két párt -kölcsönösen annyi szofizmával támadja egymást, hogy megérthetetlen -és vakmerő vállalkozás volna ezeket mind megczáfolni; már -fölemlíteni is sok néhányat közülük, a mint épen kinálkoznak. A -filozofáló párt részéről a legszokottabbak egyike szembeállítani -egy jó filozofusokból álló képzelt népet egy rossz keresztény -néppel; mintha könnyebb dolog volna egy igazi filozofusokból álló -népet hozni létre, mint igaz keresztényekből állót. Nem tudom, az -egyes emberek közt az egyiket könnyebb-e megtalálni, vagy a -másikat, de azt jól tudom, hogy a mikor népekről van szó, olyanokat -kell föltételezni, melyek ép úgy visszaélnek a vallás nélküli -filozófiával, mint a hogy a miéink visszaélnek a filozófia nélküli -vallással, ez pedig nézetem szerint nagyon megváltoztatja a kérdés -állását.</p> -<p>Bayle nagyon jól bebizonyította, hogy a fanatismus -veszedelmesebb, mint az atheismus; ez tagadhatatlan; de azt nem -mondotta, holott nem kevésbbé igaz, hogy a fanatismus, bár -vérszomjas és kegyetlen, mégis csak nagy és erős szenvedély, mely -fölemeli az ember szívét, a mely halálmegvetést kelt benne, a mely -csodálatos lendületet ad neki és a melyet csak jobban kell -irányítani, hogy a legfenségesebb erényeket vonjuk le belőle; -ellenben a vallástalanság és általában a bölcselkedő és filozofikus -szellem megtámadja az életet, elférfiatlanítja, lealjasítja a -lelkeket, egyesíti az összes szenvedélyeket az önérdek -alacsonyságában és az emberi <i>én</i> elvetemültségében és így -észrevétlenül megingatja az egész társadalom igazi alapjait, mert a -mi az önérdekekben közös, az oly csekély fontosságú, hogy sohasem -bírja ellensúlyozni azt, a mi bennük ellentétes.</p> -<p>Ha az atheismus nem ont is emberi vért, nem annyira -békeszeretetből nem ontja, mint inkább a jó iránti közönbösségből; -az állítólagos bölcs nem sokat törődik vele, akárhogy mennek is a -dolgok, csak ő maradhasson békében a dolgozó szobájában. Elvei nem -öletik meg az embereket, de nem engedik őket megszületni, a mikor -lerombolják azokat az erkölcsöket, melyek az embereket -megsokasítják, elidegenítik őket fajuktól, minden vonzalmukat egy -titkos önzésre vezetve vissza, a mely ép oly végzetes a -népesedésre, mint az erényre nézve. A filozófikus közönbösség -hasonlít az állam nyugalmához a zsarnokság alatt; ez a halál -nyugalma, a mely rombolóbb, mint maga a háború.</p> -<p>Így tehát a fanatizmus, ámbár közvetlen eredményeiben -ártalmasabb, mint az, a mit manapság filozófiai szellemnek -neveznek, sokkal kevésbbé ártalmas a következéseiben. Egyébiránt -könnyű dolog szép elveket tárni ki a könyvekben; a fődolog azonban -tudni azt, hogy jól összefüggnek-e a tanítással, hogy -szükségszerűen következnek-e belőle; ez mindeddig nem látszott -világosnak. Most még azt kellene tudni, hogy a filozófia ha -szabadjára volna hagyva és a trónra kerülne, tudna-e parancsolni az -ember dicsvágyának, érdekének, becsvágyának, apró szenvedélyeinek -és hogy gyakorolná-e azt a szelid humanizmust, a melylyel tollal -kezében dicsekszik.</p> -<p>Elveinél fogva a filozófia nem tehet semmi olyan jót, a mit a -vallás ne tudna jobban tenni; a vallás pedig sok olyan jót tesz, a -mit a filozófia nem bír tenni.</p> -<p>A gyakorlatban máskép áll a dolog; de ezt is meg kell vizsgálni. -Egy ember sem követi minden pontban a vallását, ha ugyan van -vallása; ez igaz; a legtöbbnek nincs is vallása és nem is követi -egyáltalában azt, a mije van; ez is igaz; de végre is némelyeknek -mégis van vallásuk és legalább részben követik is és kétségtelen, -hogy gyakran vallási indító okok akadályozzák meg, hogy rosszat -tegyenek és erényekre, dicséretre méltó cselekedetekre indítják -őket, melyek ezek nélkül az indító okok nélkül nem jöttek volna -létre.</p> -<p>Ha egy szerzetes letagad valami rábizott dolgot, mi más -következik ebből mint hogy ostoba volt, a ki rábizta? Ha Pascal -tagadta volna le, ez nem bizonyított volna semmi egyebet, mint hogy -Pascal képmutató volt. Csakhogy egy szerzetes!… Vajjon azoknak az -embereknek, a kik a vallással hivatásszerűen foglalkoznak, -okvetetlenül van is vallásuk? Mind azok a bűnök, melyek a papság -között előfordulnak, épp úgy mint másutt, nem azt bizonyítják, hogy -a vallás haszontalan, hanem azt, hogy nagyon kevés embernek van -vallása.</p> -<p>A mi mai kormányaink tagadhatatlanul a kereszténységnek -köszönhetik tekintélyük megszilárdulását és a forradalmaknak -ritkábbá válását; a vallás őket magukat is kevésbbé vérszomjasakká -tette; ezt bizonyítják a tények, ha összehasonlítjuk őket a régi -kormányokkal. A jobban ismert vallás eltávolította a fanatizmust és -több szelidséget vitt bele a keresztény erkölcsökbe. Ez a változás -nem a tudományok műve, mert mindenütt, a hol a tudományok -virágzottak, azért nem állott nagyobb tiszteletben az -emberszeretet: az athéniek, az egyptomiak, a római császárok, a -kínaiak kegyetlenségei mind ezt bizonyítják. A könyörületességnek -hány művét hozta létre az evangelium! Hány visszatérítést és -kárpótlást szerzett a gyónás a katholikusoknál! Hány kibékülést és -mennyi alamizsnát idéz elő minálunk az úrvacsora idejének -közeledése! Menynyire kevésbbé kapzsivá tette a héberek jubileumi -ünnepe a bitorlókat! Mennyi nyomorúságot megakadályozott. A -törvényes testvériség egyesítette az egész nemzetet; koldust nem is -lehetett látni köztük. A törökök között sem látni koldust, mert -kegyes alapítványaik megszámlálhatatlanok; vallási elvükből -kifolyólag vendégszeretők, még vallásuk ellenségei iránt is.</p> -<p>«A mohamedánok azt mondják, Chardin szerint, hogy a vizsgálat -után, a mely az általános föltámadásra következik, az összes -testeknek egy Poul-Serrho nevű hidon kell átmenniök, a mely az örök -tűz fölé van építve; azt mondják, ezt a hidat lehet a harmadik és -utolsó vizsgálatnak és az igazi végitéletnek nevezni, mert rajta -megy végbe a jók elválasztása a gonoszoktól.»</p> -<p>«A perzsák – folytatja Chardin – nagyon nagyra tartják ezt a -hidat és ha valaki valami igazságtalanságot szenved, a melynek -jóvátételét semmiféle úton-módon és semmikor sem érheti el, utolsó -vigasztalása, hogy ezt mondja: jól van, az élő istenre mondom, -kétszeresen meg fogsz te nekem azért fizetni az itélet napján; nem -fogsz addig keresztülmenni a Poul-Serrhon, a míg engem ki nem -elégítesz; majd belekapaszkodom én a köntösöd szélébe és lábaid elé -vetem magamat. Sok kiváló embert láttam, mindenféle foglalkozásut, -a kik attól tartva, hogy ezen a félelmetes hidon való -áthaladásukkor megálljt kiáltanak nekik, bocsánatot könyörögtek -azoktól, a kiknek panaszuk volt ellenük; megesett ez százszor -magammal is. Előkelő állású emberek, a kik tolakodásukkal olyan -lépésekre kényszerítettek, a melyeket nem volt szándékom megtenni, -bizonyos idő mulva, a mikor azt hitték, hogy e miatti bosszúságom -már elmúlt, eljöttek hozzám és így szóltak: <i>kérlek halal becou -antehisra</i>, a mi annyit jelent, hogy: tedd ezt a dolgot számomra -helyessé, vagy igazságossá, némelyek még meg is ajándékoztak és -szolgálatokat tettek nekem, hogy bocsássak meg nekik és jelentsem -ki, hogy jó szívvel bocsájtok meg. Ennek oka nem egyéb, mint az a -hit, hogy csak akkor mehet át az ember a pokol hídján, ha azoknak, -a kiket elnyomott, visszaad mindent az utolsó fillérig.»</p> -<p>El lehet-e hinni, hogy ennek a hidnak a gondolata, a mely annyi -méltatlanságot tesz jóvá, soha nem akadályozza meg a méltatlanságok -elkövetését? Ha elvennék a perzsáktól ezt a gondolatot és arról -győznék meg őket, hogy nincs sem Poul-Serrho, sem más valami -hasonló dolog, a hol az elnyomottak bosszút vehetnek zsarnokaikon a -halál után, nem nyilvánvaló-e, hogy ez nagyon megkönnyebbítené a -zsarnokok dolgát és fölmentené őket attól, hogy ezeket a -szerencsétleneket igyekezzenek megengesztelni?</p> -<p>Filozófus, a te erkölcsi törvényeid nagyon szépek, de kérlek, -mutasd meg a sanctiójukat. Hagyd egy pillanatra a kifogásokat és -mondd meg nyiltan, mit tudsz a Poul-Serrho helyébe tenni.</p> -<p><a name="Footnote_114" id="Footnote_114"></a> <a href= -"#FNanchor_114"><span class="label">114)</span></a> Senki sem néz a -gyermekkorra olyan megvetéssel, mint a kik ép most léptek ki -belőle, mint a hogy nincs ország, a hol aggodalmasabban vigyáznának -a rangkülönbségekre, mint a hol az egyenlőtlenség nem nagy és a hol -mindenki attól fél, hogy összetévesztik az alatta állóval.</p> -<p><a name="Footnote_115" id="Footnote_115"></a> <a href= -"#FNanchor_115"><span class="label">115)</span></a> Aventures du -sieur le Beau, avocat au parlament, II. kötet, 70. lap.</p> -<p><a name="Footnote_116" id="Footnote_116"></a> <a href= -"#FNanchor_116"><span class="label">116)</span></a> A római papság -nagyon ügyesen megtartotta ezeket a jelvényeket, példáját követte -némely köztársaság is, többek közt Velencze. A velenczei kormány az -állam bukása daczára is élvezi még ma is régi méltóságának pompája -révén a nép egész szeretetét, egész tiszteletét és a tiarával -ékeskedő római pápa után nincs se király, sem nagyúr, senki a -világon, a ki oly tekintélyben állana, mint a velenczei doge, a -kinek nincs hatalma, nincs tekintélye, de szentté teszi a pompája -és a ki herczegi süvege alatt női hajdíszt hord. A Bucentaurus -szertartása, melyen annyit nevetnek az ostobák, Velencze -lakosságával vérét onttatta zsarnoki kormányuk fentartásáért.</p> -<p><a name="Footnote_117" id="Footnote_117"></a> <a href= -"#FNanchor_117"><span class="label">117)</span></a> Helvetius De -l’Esprit, II. rész, I. fej.</p> -<p><a name="Footnote_118" id="Footnote_118"></a> <a href= -"#FNanchor_118"><span class="label">118)</span></a> Mintha volnának -polgárok, a kik nem tagjai a városi hatóságnak és a kiknek ne -volna, mint azoknak, részük a souverain hatalomban! De a francziák, -miután alkalmasnak találták a polgár tiszteletreméltó nevét -bitorolni, a mely egykor a gall városok tagjait illette, annyira -eltorzították ezt a fogalmat, hogy most nem lehet rajta semmit sem -érteni. Egy ember, a ki sok butaságot írt a <i>Nouvelle Héloïse</i> -ellen, feldíszítette aláírását <i>Paimboeuf polgára</i> czímmel és -azt hitte, valami kitünő élczet csinál ellenem.</p> -<p><a name="Footnote_119" id="Footnote_119"></a> <a href= -"#FNanchor_119"><span class="label">119)</span></a> Elmélkedések -korunk erkölcseiről. Duclos műve.</p> -<p><a name="Footnote_120" id="Footnote_120"></a> <a href= -"#FNanchor_120"><span class="label">120)</span></a> Ez be van -bizonyítva <i>Tanulmány a nyelvek eredetéről</i> czímű munkámban, a -mely irataim gyüjteményében található.</p> -<p><a name="Footnote_121" id="Footnote_121"></a> <a href= -"#FNanchor_121"><span class="label">121)</span></a> Egy fényesen -öltözött idegent megkérdeztek Athénében, hova való s ez azt -felelte: <i>gazdag vagyok</i>. Ez véleményem szerint nagyon jó -felelet volt.</p> -<p><a name="Footnote_122" id="Footnote_122"></a> <a href= -"#FNanchor_122"><span class="label">122)</span></a> Montaigue II. -könyv. 1. fej.</p> -<p><a name="Footnote_123" id="Footnote_123"></a> <a href= -"#FNanchor_123"><span class="label">123)</span></a> Két nagyvilági -nő, hogy az a szine legyen, hogy sokat mulatnak, törvénynyé teszi -magára nézve, hogy sohase fekszik le reggeli öt óra előtt. -Cselédségük a tél szigorúságában az utczákon rájuk várva tölti -éjszakáját, alig bírva megóvni magukat a megfagyástól. Egy este, -vagy jobban mondva egy reggel belép az ember abba a helyiségbe, a -hol az a két oly sokat mulató nő számlálás nélkül pergeti az -órákat: teljesen egyedül találja őket, – mindegyik alszik -karosszékében.</p> -<p><a name="Footnote_124" id="Footnote_124"></a> <a href= -"#FNanchor_124"><span class="label">124)</span></a> Mulierem fortem -quis inveniet? Procul, et de ultimis finibus pretium ejus. Prov. -XXXI. 10.</p> -<p><a name="Footnote_125" id="Footnote_125"></a> <a href= -"#FNanchor_125"><span class="label">125)</span></a> Megjegyeztem -már, hogy a kötekedésből és kaczérkodásból való visszautasítás -megvan csaknem minden nőben, még az állatok között is és még akkor -is, a mikor leginkább hajlandók megadni magukat. Nem figyelte meg -soha a magatartásukat az, a ki ezt tagadja.</p> -<p><a name="Footnote_126" id="Footnote_126"></a> <a href= -"#FNanchor_126"><span class="label">126)</span></a> Előfordulhat az -életkor és az erő oly aránytalansága, hogy tényleges erőszakról is -lehet szó; de itt a nemek egymáshoz való viszonyát a természet -rendje szerint tárgyaljuk s ezért mindkét nemet abban a közös -állapotban tárgyalom, a mely ennek a viszonynak alapjául -szolgál.</p> -<p><a name="Footnote_127" id="Footnote_127"></a> <a href= -"#FNanchor_127"><span class="label">127)</span></a> XXII. fejezet, -23–27. vers.</p> -<p><a name="Footnote_128" id="Footnote_128"></a> <a href= -"#FNanchor_128"><span class="label">128)</span></a> E nélkül a faj -szükségszerűen kiveszne, mert hogy fenmaradhasson, ehhez mindent -összevéve kell, hogy minden nő átlag négy gyermeket szüljön, mert a -született gyermekeknek körülbelül a fele meghal, mielőtt -gyermekeket nemzhetne és kell, hogy kettő megmaradjon, a kikből apa -és anya lesz. Vajjon megadják-e a városok ezt a népesedést?</p> -<p><a name="Footnote_129" id="Footnote_129"></a> <a href= -"#FNanchor_129"><span class="label">129)</span></a> A nők -félénksége szintén természeti ösztön azzal a kettős veszedelemmel -szemben, melynek terhességük alatt ki vannak téve.</p> -<p><a name="Footnote_130" id="Footnote_130"></a> <a href= -"#FNanchor_130"><span class="label">130)</span></a> A gyermek akkor -lesz tolakodó, ha jól jár vele, de sohasem kéri ugyanazt a dolgot -kétszer, ha az első válasz mindig visszavonhatatlan.</p> -<p><a name="Footnote_131" id="Footnote_131"></a> <a href= -"#FNanchor_131"><span class="label">131)</span></a> Az olyan nők, a -kiknek elég fehér a bőrük arra, hogy ellehessenek csipke nélkül, -sok bosszúságot szereznének a többieknek, ha nem viselnének -csipkét. Csaknem mindig a csunya nők csinálják a divatot s a szépek -elég ostobák arra, hogy ennek alávessék magukat.</p> -<p><a name="Footnote_132" id="Footnote_132"></a> <a href= -"#FNanchor_132"><span class="label">132)</span></a> Ha mindenütt, a -hova azt írtam, hogy <i>nem tudom</i>, a kis leány máskép felel, -nem kell megnyugodni feleletében és meg kell azt vele gondosan -magyaráztatni.</p> -<p><a name="Footnote_133" id="Footnote_133"></a> <a href= -"#FNanchor_133"><span class="label">133)</span></a> A kis lány -azért mondja ezt, mert hallotta, de meg kell állapítani, van-e -valami helyes fogalma a halálról, mert az a gondolat nem olyan -egyszerű és nem is olyan érthető a gyermek számára, mínt az ember -gondolná. Az <i>Ábel</i> című kis költeményből (Gessner műve), -láthatni annak példáját, hogy mikép lehet a gyermeket erre a -gondolatra rávezetni. Ez a bájos költemény pompás egyszerüséget -lehel, a melyet nem lehet eléggé elsajátítani, hogy a gyermekekkel -társaloghassunk.</p> -<p><a name="Footnote_134" id="Footnote_134"></a> <a href= -"#FNanchor_134"><span class="label">134)</span></a> Az -örökkévalóság eszméjét az ész nem engedi az emberi nemzedékekre -alkalmazni. Egy valóban végrehajtott számbeli egymásra következés -összeférhetetlen ezzel a gondolattal.</p> -<p><a name="Footnote_135" id="Footnote_135"></a> <a href= -"#FNanchor_135"><span class="label">135)</span></a> Tasso, -Gierusaleme liberata, IV., 87. Az olasz vers értelme ez:</p> -<p>A nő sok művészetet tud, hogy szerelmi hálójába új imádó -bonyolódjék; de nem marad mindenkivel váltig ugyanaz, minduntalan -változtatja mozdulatait és pillantását.</p> -<p><a name="Footnote_136" id="Footnote_136"></a> <a href= -"#FNanchor_136"><span class="label">136)</span></a> Tudom, hogy -azok a nők, a kik egy bizonyos pontra nézve nyiltan állást -foglaltak, nagyra vannak ezzel a nyiltságukkal és esküdöznek, hogy -ezt leszámítva, nincs az a tiszteletreméltó tulajdonság, a mely ne -volna feltalálható bennük, de tudom azt is, hogy erről sohasem -győztek meg senkit, csak az együgyűeket. Ha el van távolítva nemük -legnagyobb féke, mi marad meg bennük, a mi visszatartja őket? És -milyen tiszteletnek tulajdonítanak értéket, ha lemondtak arról, a -mely megilleti őket? Ha egyszer szabadjára eresztették -szenvedélyeiket, nincs többé érdekük benne, hogy ellenálljanak -nekik: <i>Nec fœmina amissa pudicitia alia abnuerit.</i> (Tacitus, -Annales IV., 3.) Ismerte-e valaha író jobban az emberi szívet -mindkét nemben, mint a ki ezt írta?</p> -<p><a name="Footnote_137" id="Footnote_137"></a> <a href= -"#FNanchor_137"><span class="label">137)</span></a> Ovidius, Amores -III. könyv, 4. elégia.</p> -<p><a name="Footnote_138" id="Footnote_138"></a> <a href= -"#FNanchor_138"><span class="label">138)</span></a> Brantôme -mondja, hogy I. Ferencz franczia király idejében egy fiatal leány, -a kinek fecsegő szerelmese volt, tökéletes és szakadatlan -hallgatást parancsolt neki, a melyet ez két egész napig oly híven -megtartott, hogy azt hitték róla, valami betegségtől megnémult. Egy -nap nagy társaságban a szerelmese, a kiről – ebben az időben még -titokban folyt a szerelem – nem tudták, hogy az, azzal dicsekedett, -hogy azonnal meg tudja gyógyítani és meg is telte azzal az egy -szóval: <i>szóljon</i>. Nincs-e valami nagy és hősies dolog ebben a -szerelemben? Mit tehetett volna ennél többet Pythagoras filozófiája -minden nagyszerűségével? Melyik nő számíthatna manapság csak egy -napig is ilyen hallgatásra, még ha teljes áron kellene is -megfizetnie, a melyet csak tulajdoníthat neki.</p> -<p><a name="Footnote_139" id="Footnote_139"></a> <a href= -"#FNanchor_139"><span class="label">139)</span></a> Horatius I. -könyv. 6. old.</p> -<p><a name="Footnote_140" id="Footnote_140"></a> <a href= -"#FNanchor_140"><span class="label">140)</span></a> Fénelon -műve.</p> -<p><a name="Footnote_141" id="Footnote_141"></a> <a href= -"#FNanchor_141"><span class="label">141)</span></a> Martialis XI. -20.</p> -<p><a name="Footnote_142" id="Footnote_142"></a> <a href= -"#FNanchor_142"><span class="label">142)</span></a> Qui multum non -tempus in usus suos confert… nec optat crastinum nec timet. -Quantaculumque itaque abunde sufficiet, et ideo quandocumque -ultimus dies venerit, non cunctabitur sapiens ire ad mortem. Seneca -De brevitate vitæ. 7. és 11. fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_143" id="Footnote_143"></a> <a href= -"#FNanchor_143"><span class="label">143)</span></a> «Az utazás -nekem hasznos mozgásnak látszik. Ha jobbfelől csunya, balfelé -fordulok. Ha valami elmaradt mögöttem, visszafordulok; mindig a -magam útján maradok… A legtöbben csak azért mennek, hogy -megérkezzenek; hallgatag és nem közlékeny óvatosságba burkolózva és -bezárkózva utaznak, óvakodva az ismeretlen levegő ragályától.» -Montaigne III. könyv 9. fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_144" id="Footnote_144"></a> <a href= -"#FNanchor_144"><span class="label">144)</span></a> Tasso, -Megszabad. Jeruzsálem. IV. 33 (Még nem mutatja, de szíve remeg az -örömtől.)</p> -<p><a name="Footnote_145" id="Footnote_145"></a> <a href= -"#FNanchor_145"><span class="label">145)</span></a> «A palotából -kilépve négy holdnyi nagy kertet találni, körös-körül bekerítve és -bezárva, beültetve virágos nagy fákkal, melyek körtéket, -gránátalmákat és más legszebb fajta gyümölcsöket teremnek, édes -gyümölcsű fügefákkal, zöldelő olajfákkal. Ezek a szép fák az egész -éven át soha sincsenek gyümölcs nélkül, télen-nyáron a keleti szél -édes lehellete egyszerre rügyezteti ki az egyiket és érleli a -másikat. Látni a körtét és az almát megöregedni és megaszalódni a -fáján, a fügét a fügefán és a szőlőfürtöt a tőkéjén. A -kimeríthetetlen szőlőtőke szüntelenül új bogyókat terem; az egyiket -megaszalják a napon egy lapos felületen, mialatt a másikat -lemetszik; másokat préselnek már; a tőkén hagyják azokat, a melyek -még virágjukban vannak vagy a melyek most kezdenek feketedni. Az -egyik végen két jól művelt ágy van, egész évben virágokkal borítva; -két forrás diszíti őket, melyek egyike eloszlik az egész kertben, -másika pedig, miután átszeli a palotát, magas építményen a városba -van vezetve, hogy felüdítse a polgárokat.»</p> -<p>Ez az Alkinoos királyi kertjének leírása az Odyssea hetedik -énekében; azé a kerté, a melyben ennek a vén álmodozó Homérosznak -és a korabeli fejedelmeknek szégyenére nem látni sem lugasokat, sem -szobrokat, sem vízeséseket, sem gyepszőnyegeket.</p> -<p><a name="Footnote_146" id="Footnote_146"></a> <a href= -"#FNanchor_146"><span class="label">146)</span></a> Megvallom, hogy -Zsófia anyjának bizonyos hálával tartozom hogy nem engedte -elcsúfítani a szappanban az olyan puha kis kezet, mint a kis lányé, -a melyet Emil oly sokat fog csókolgatni.</p> -<p><a name="Footnote_147" id="Footnote_147"></a> <a href= -"#FNanchor_147"><span class="label">147)</span></a> A képmutatásnak -az a neme, a melyet itt gondolok, az ellenkezője annak, a mely őket -megilleti és a melyet a természettől nyertek: az egyik abban áll, -hogy ellepleznek olyan érzéseket, melyek megvannak bennük, a másik, -hogy olyan érzéseket tetetnek, a melyek nincsenek meg bennük. -Minden nagyvilági nő élete azzal telik el, hogy diadaljeleket -csinál magának állítólagos érzékenységéből és soha nem szeret -senkit, csak maga-magát.</p> -<p><a name="Footnote_148" id="Footnote_148"></a> <a href= -"#FNanchor_148"><span class="label">148)</span></a> Ápolni egy -beteg parasztot nem annyit tesz, mint hashajtót és mindenféle -gyógyszereket adni neki s orvost küldeni hozzá. Épen nem erre van -ezeknek a szegény embereknek szükségük betegségeikben, hanem jobb -és bővebb táplálékra. Ti többiek bőjtöljetek, ha lázatok van, de ha -a parasztjaitok lázasak, adjatok nekik húst és bort; csaknem minden -betegségük a nyomoruságtól és a kimerüléstől ered; legjobb -gyógyitaluk pinczétekben van, egyedüli gyógyszerészük a mészárostok -kellene hogy legyen.</p> -<p><a name="Footnote_149" id="Footnote_149"></a> <a href= -"#FNanchor_149"><span class="label">149)</span></a> Addison -folyóirata, melynek franczia kiadása is jelent meg hat -kötetben.</p> -<p><a name="Footnote_150" id="Footnote_150"></a> <a href= -"#FNanchor_150"><span class="label">150)</span></a> Nyomorúságos -önteltség a merőben könyv-önteltség! A filozófia tanulmányozásában -minden, a mi szemünk elé tűnik, könyvül szolgál. Ez a nagy világ a -tükör, a melybe bele kell nézni, hogy kiismerjük magunkat. Szóval -azt kívánom, hogy ez legyen tanítványomnak a könyve. (Montaigne I. -könyv. XXV. fejezet.</p> -<p><a name="Footnote_151" id="Footnote_151"></a> <a href= -"#FNanchor_151"><span class="label">151)</span></a> A lélek -(utazáskor) folyton gyakorlódik ismeretlen és új dolgok -észlelésében és én nem tudok jobb iskolát az élet alakítására, mint -folyton megmutatni neki annyi más életnek, igénynek és szokásnak -különbözőségét és megízleltetni vele természetünk formáinak ily -örökös változatosságát… Szégyenkezem, ha embereinket attól az -ostoba hangulattól megmámorosodva látom, hogy elképpednek az -övékkel ellenkező formákon; mintha az elemükön kívül volnának, -mikor városukon kívül vannak; akárhova mennek, ragaszkodnak a -szokásaikhoz és gyalázzák az idegeneket. Montaigne III. könyv IX. -fej.</p> -<p><a name="Footnote_152" id="Footnote_152"></a> <a href= -"#FNanchor_152"><span class="label">152)</span></a> Hulle Rajmund, -a ki 1236-ban Majorcában született, a maga idejében egyetemes -ismereteiről volt nevezetes. Mindenféle tudományok köréből írt -értekezéseket. Rousseau itt arra a grafikai sémára gondolt, a -melyet az érzékfölötti világról a scholastika szellemében -csinált.</p> -<p><a name="Footnote_153" id="Footnote_153"></a> <a href= -"#FNanchor_153"><span class="label">153)</span></a> Régi franczia -utazók.</p> -<p><a name="Footnote_154" id="Footnote_154"></a> <a href= -"#FNanchor_154"><span class="label">154)</span></a> Rousseau itt a -crefeldi csatában elesett De Gisors grófra czéloz.</p> -<p><a name="Footnote_155" id="Footnote_155"></a> <a href= -"#FNanchor_155"><span class="label">155)</span></a> Ha volna közös -feljebbvalójuk, akkor ez nem lehetne más, csak az uralkodó és akkor -a rabszolgaság joga a szuverénitás jogán alapulván, nem lehetne -annak princzipiuma.</p> -<p><a name="Footnote_156" id="Footnote_156"></a> <a href= -"#FNanchor_156"><span class="label">156)</span></a> E kérdések és -megállapítások nagyobbrészt a <i>Társadalmi szerződésről</i> szóló -értekezésből valók, a mely maga is egy nagyobb műnek a kivonata, -melybe erőmmel számot nem vetve, fogtam bele és melylyel regóta -felhagytam. A rövid értekezés, melyet kiragadtam belőle és melynek -főtartalmát itt adom, külön fog megjelenni.</p> -<p><a name="Footnote_157" id="Footnote_157"></a> <a href= -"#FNanchor_157"><span class="label">157)</span></a> Emlékezni -fognak, hogy itt csak a legfőbb hatóságokról, vagyis a nemzet -vezetőiről akarok beszélni, a többi nem lévén más, mint ezen vagy -azon a ponton való helyetteseik.</p> -<p><a name="Footnote_158" id="Footnote_158"></a> <a href= -"#FNanchor_158"><span class="label">158)</span></a> Seneca de -Tranqillitate animi. I. fej.</p> -<p><a name="Footnote_159" id="Footnote_159"></a> <a href= -"#FNanchor_159"><span class="label">159)</span></a> Mióta ezt -írtam, a <i>mellette</i> szóló érvek kifejtettek a tervezet -kivonatában; az <i>ellene</i> szóló érvek, legalább azok, melyek -szerintem megállják a helyüket, megtalálhatók irataim -gyűjteményében a nevezett kivonat után.</p> -<p><a name="Footnote_160" id="Footnote_160"></a> <a href= -"#FNanchor_160"><span class="label">160)</span></a> Ez alól a -szabály alól csak egy kivételt tudok: Kínát.</p> -<p><a name="Footnote_161" id="Footnote_161"></a> <a href= -"#FNanchor_161"><span class="label">161)</span></a> -Francziaországban a nők rázzák le magukról előbb és ennek úgy is -kell lenni, hiszen kevés lévén a kedélyük és nem akarnak egyebet, -csak hódolatot s ha a férj nem hódol már, keveset törődnek a -személyével. Más országokban ellenkezőleg, a férfi teszi magát -előbb túl; ennek is úgy kell lenni, mert a nők hívek, de tolakodók -s azzal hogy terhükre vannak vágyaikkal, megunatják magukat. Ezek -az általános igazságok sok kivételt engednek meg; most azonban azt -hiszem, általános igazságok.</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_14">14</a></td> -<td>csnáljanak</td> -<td>csináljanak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_119">119</a></td> -<td>látní, hogy</td> -<td>látni, hogy</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_181">181</a></td> -<td>átlójánal fogva</td> -<td>átlójánál fogva</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_187">187</a></td> -<td>közbülső hagjegye</td> -<td>közbülső hangjegye</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_280">280</a></td> -<td>ábrákés ezek</td> -<td>ábrák és ezek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_349">349</a></td> -<td>mutatnek neki</td> -<td>mutatnék neki</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_365">365</a></td> -<td>fiat a szökevény</td> -<td>fiatal szökevény</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_417">417</a></td> -<td>viszem az önl … aztán jó</td> -<td>viszem az ön … aztán jól</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_494">494</a></td> -<td>is tudnek</td> -<td>is tudnék</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_530">530</a></td> -<td>tehát szepség</td> -<td>tehát szépség</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_561">561</a></td> -<td>legbiztosahb</td> -<td>legbiztosabb</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_613">613</a></td> -<td>a ket végpontot</td> -<td>a két végpontot</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_675">675</a></td> -<td>közöm bozzá</td> -<td>közöm hozzá</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_690">690</a></td> -<td>feglalkoznának</td> -<td>foglalkoznának</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK EMIL, VAGY A NEVELÉSRŐL ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> |