diff options
Diffstat (limited to 'old/66777-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/66777-0.txt | 5656 |
1 files changed, 0 insertions, 5656 deletions
diff --git a/old/66777-0.txt b/old/66777-0.txt deleted file mode 100644 index 36ab4c4..0000000 --- a/old/66777-0.txt +++ /dev/null @@ -1,5656 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Kultúra füzértánccal, by Zoltán Ambrus - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Kultúra füzértánccal - Elbeszélés - -Author: Zoltán Ambrus - -Release Date: November 20, 2021 [eBook #66777] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KULTÚRA FÜZÉRTÁNCCAL *** - -KULTÚRA FÜZÉRTÁNCCAL - -ELBESZÉLÉS - -IRTA - -AMBRUS ZOLTÁN - -A NYUGAT KIADÁSA, BUDAPEST, 1910. - -Légrády Testvérek könyvnyomdája. Budapest. - - - - -EGY SZINDARAB TÖRTÉNETE. - - -I. - -– Majd bolond leszek!… – kiáltott föl magában Légváry Artur, az iró, -vagy valjuk meg őszintén: Langer Antal, gázgyári tisztviselő (igy -alighanem többen ismerik). - -Magában volt, a dolgozószobájának nevezett vacok divánján, de azért -igazán fölkiáltott, – olyan erővel tört ki belőle az elkeseredés. - -– Majd bolond leszek!… – ismételgette valamivel csöndesebben, kissé -fáradtan, kissé panaszosan. - -Aztán folytatta a magával való beszélgetést, de már nem hangosan: - -– Majd bolond leszek a vén természetről irni verseket, a rózsákról, a -csillagokról, meg az öreg, elavult, ósdi szerelemről! Majd bolond leszek -emberi indulatokról és emberi gyöngeségekről fecsegni a regényeimben, -alakokat rajzolgatni, piszmogni, ahelyett, hogy szabadjára bocsássam a -képzelődésemet és a tollamat! Majd bolond leszek jellemekből, -történetekből és helyzetekből épitgetni föl szindarabot, a már régen -elrongyolódott recipe szerint! Mintha bizony nem tudnám, hogy mi kell a -sokaságnak! Mintha én nem volnék képes megcsinálni ugyanazt, amit más! -Mintha én volnék az egyetlen, aki nem tud haladni a korral! Mintha én -nem tudnék ugy irni, ahogyan a legujabb divat kivánja! - -Fölkelt a divánról, le- s följárt cellájában és igy dohogott: - -– Én is tudok homályosan beteges és betegesen homályos lenni, ha akarok. -Én is tudok érthetetlen fájdalmakat tettetni, sátáni izgatottságban -tombolni és tobzódni, félisteni mámort mimelni, fenségesen -összefüggéstelenül handabandázni, szinekben és szavakban kéjelegni, uj -ritmusokat kieszelni és duhajul művészien zenegni. Én is tudok tótágast -álló erkölcstant és az igazság cimén szeszélyes világmegitélést vágni -bele a burzsoá pofájába és én is tudok a rohanvást haladó nyugtalan -lelkekkel madárnyelven kacérkodni, uj szempontokat horgászva ki az új -idegességekből. Én is tudok uj meg uj pápaszemeket találni, ellene -fordulni mindannak, ami eddig volt, problémákat rugni bele a társadalom -gyomrába, uj életszemlélettel tüntetni és uj formákat csavargatni ki a -régiekből. Szóval, én is tudok szépen, divatosan, tetszetősen, hatásosan -irni, csak akarnom kell. - -Leült az iróasztalához, hogy majd megirja a tárcáját. A tárca igy -kezdődött: - -– Ibolyaszinü protozoák szövevényes rianásaiból meleg csengésü amulet -kénköves fénye lobog föl az Achilleion temperált onyx-lépcsőin… - -Ez a kezdet most már nem elégitette ki. - -– Szép, szép, de nem elég modern, – birálta le magát. - -Összetépte a papirost és tovább tépelődött. - -Légváry Artur, vagy igazi nevén: Langer Antal már vagy tizenöt év óta -ontotta a betüt, minden délelőtt, délután és este, előbb a gázgyárban, -később pedig otthon, a zárkájában, anélkül, hogy ezzel a kitartó -munkássággal valami számbavehető sikert ért volna el. A gázgyárban, ahol -álmodozó, tehát nem eléggé józan, hibás léleknek tartották, nem tudott -előre jutni, az irodalomban pedig a Légváry Artur név sehogyse akart -népszerüvé válni. - -A szindarabjai azt a bizonyos erkölcsi sikert aratták, amelyet a -közfelfogás szégyenletesebbnek tart bármely erkölcstelenségnél. A -versköteteit és a regényeit pedig ugy nem vették észre, mintha uri -társaságban valami nagy illetlenséget követett volna el. - -Langer Antal nem érte be azzal, hogy az idők folyamán a napi ujságok a -negyvenezer magyar iró közül Légváry Arturt is előléptették a tizezer -kiváló magyar irók közé: ennél többre vágyott. De hiába. Tizenöt évi -munkásságának egyetlen kézzelfogható eredménye az az árverési hirdetés -volt, amelyet az imént tett le az asztalára s amelyet azóta hol fölvett, -hol letett, majd megint fölvett és ujra meg ujra elolvasott, mintha nem -győzne eleget gyönyörködni benne. - -– Ez igy nem megy, – folytatta a magával való beszélgetést, – ez igy nem -mehet tovább, mert igy végül éhen kell halnom. Végre is az embernek -nemcsak kötelezettségei vannak a társadalommal, és kötelességei a -tulajdon lelkiismeretével szemben, hanem joga is van, legalább ahhoz, -hogy megélhessen. Valamit kell csinálnom. Minthogy pedig minden bajomat -az okozta, hogy eddig ugy dolgoztam, ahogyan gondolkoztam és éreztem, -ahogyan az isten tudnom adta, világos, hogy mindenekelőtt szakitanom -kell ezzel a naivitással, mondjuk ki: szakitanom kell a művészi -lelkiismeretemmel. Ezentul nem ugy fogok dolgozni, ahogy a lelkem -sugallja, hanem, ahogyan hasznos. - -És hosszas tünődés után igy állapitotta meg a programmját: - -– Szindarabot fogok irni, amelyben agyba-főbe fogom pofozni a -burzsoá-fölfogást, leköpök minden tekintélyt és megtámadok mindent, amit -a jámborok tiszteletben tartanak, azt is, amit már nem tartanak -tiszteletben, mindent, ami már megszokott, mindent, ami már ismeretes. -Meg fogom támadni benne mindazt, ami még lábon van és megtámadható: a -hazához való ragaszkodást, a vallást, az erkölcsöt, a -burzsoá-tisztességet, a haladás-ellenes önzetlenséget, a buta -lágyszivüséget és jóságot, valamennyi társadalmi osztályt, a házasság -intézményét, a nőket; semmit se fogok kifelejteni. Meg fogok támadni -mindent és mindennek az ellenkezőjét is. A szociálizmust csak ugy, mint -a militárizmust. És hogy ennek a nagy műnek, amelyben minden -elképzelhető kritikát, problémát és uj irányt összekögitek, egy kis -aktuális füszere is legyen, egy szoknyavadász érseket fogok -szerepeltetni benne, aki a leghajmeresztőbb gazságokat követi el a -közéletben, csak azért, hogy minél több nőt etjhessen meg, a legördögibb -furfanggal és a legrémesebb lelketlenséggel. Ezt a szoknyavadász érseket -pedig olyan külsőségekkel fogom fölruházni, hogy minden néző azonnal -lássa, kit pellengérezek ki, noha még egyelőre magam se tudom, melyik -főpapnak juttassam ezt a csinos szerepet. Mindegy, akármelyiknek; egyik -se fog belehalni. Hja, csak mások megrövidülésével juthat hozzá az ember -valamihez! Aki birja, az marja. Igen, meg kell csinálnom ezt a -szindarabot; csak egy szindarab ránthat ki a vizből. - -Ahogy elkészült a tervével, eszébe jutott III. Rikárd király hires -monológja: „Elvégezém, hogy gazember leszek.“ Mosolygott, és szivébe -visszaszállt a béke. - -Akkor este vidámabb lélekkel csókolta sorra öt gyermekét, akik a -paraj-főzeléket szépen megköszönték neki. - -Nemsokára már az igazak álmát aludta. Ágya felől elszállt a gond, mely -éjjelenkint több mint tiz év óta vigyorgott le rá a plafond sarkában -sötétlő, sürü pókhálóból. A nedves kis lakásba beköltözött az isteni -reménység. - - -II. - -– A dolog egy kicsit merész, – szólt Légváry Artur a szinházigazgatóhoz, -amikor átnyujtotta neki a „Szerelmes érsek“-et, – de ha meg akarjuk irni -az igazságot, akkor nem köntörfalazhatunk. - -– Persze, persze, – felelt amaz, olyan hangon, amely nem igen titkolta a -legnagyobb foku bizalmatlanságot. - -A szinházigazgatónak akkor véletlenül három darabja bukott meg egymás -után. Szükségben az ördög legyeket fog; az igazgató tehát, uj és jobb -sütetet keresgélve, hamarosan elolvasta még a „Szerelmes érsek“-et is. -Elolvasta és elkábult. Ennyi gyülölködést, ennyi epés mérget és egyéb -keserüséget még nem talált együtt rövid százhusz oldalon. - -Magához hivatta Légváryt és közölte vele, hogy elő akarja adatni a -darabját. - -– Gyomron fogja rugni a közönséget, mi? – kérdezősködött a boldog -szerző. - -– Gyomron fogja rugni, – felelt az igazgató meggyőződéssel. – Erős -dolog, méregerős dolog; mintha csak Strindberg irta volna. Nekem csak -egy nem tetszik benne. - -– S mi az? - -– Az érsek. Tudja, a papok ma már csinálhatnak akármit, a közönség nem -bánja. Furcsa; de ennyire megváltoztak az idők. Azért az érsek helyébe -minisztert kell tenni. A politika még izgatja a közönséget. S aztán: -liliomtiprás közpénzből, ez már valami. - -– De hiszen akkor ujra kellene irnom az egész darabot! - -– Dehogy! A főszereplő talár helyett kabátban fog megjelenni s a -szövegben eminenciád helyett kegyelmes urat mondanak: ennyi az egész. -Hozzá se kell nyulnia a darabhoz; Govrik, a titkárom, meg fogja csinálni -a szükséges változtatást, ha ön beleegyezik. - -– Igen, de akkor elesnek a személyes vonatkozások. - -– Keresünk más, alkalmas személyt, akire tetszése szerint -célozgathatunk. Azt hiszi, a miniszterek közt nem akad akárhány ismert -szoknyavadász? Ha a maiak közt nincs ilyen, kiválasztunk egyet a régiek -közül. A temérdek volt miniszter közül akármire találunk példát. Govrik -majd keres, hogy önnek ne kelljen fáradnia. Megjegyzem, hogy a -liliomtipró miniszter, aki egy részvétreméltó asszonynak az életét teszi -pokollá, diabólikusabb alak, mint az érsek, aki végre is nem csal meg -senkit. - -– Megvallom, jobban szerettem volna, ha az érsek megmaradhat. De ha -ragaszkodik ehhez az egy változtatáshoz… - -– Természetesen a cim is elesik. A cim amugy se volt diszkrét. Valami -diszkrét cimet keresünk. Például ezt, hogy: „A hazáért.“ A liliomtipró -miniszter ugyanis folyton azt hangoztatja, hogy ő mindent a hazáért -cselekszik. És ebben a cimben annál több a maró gúny, mert a miniszter -előbb szociálista képviselő volt… - -– De nekünk még nem igen vannak szociálista képviselőink… - -– Hát mondjuk: radikális. Szóval, a miniszter előbb radikális képviselő -volt, aztán cserben hagyta az elvtársait s elvei szegre akasztásával -lett miniszter. - -– Bocsánat, de ön egy egészen uj darabot diktál nekem!… - -– Mondom, hogy csak jelentéktelen szavak megváltoztatásáról van szó; -Govrik majd megcsinálja. - -– Isten neki, hát ne legyen érsek, hanem miniszter! Ezen az egyen ne -muljék… - -– Még csak egy csekélységet ajánlanék, de ezt nagyon melegen. Tudja, a -darab hatalmas, de van egy hibája. Minden társadalmi osztályt leteremt; -az egész közönségnek oda mondogat. Nem foglal pártállást, tehát nem -szerez barátokat. Igy mindenesetre művészibb; de praktikusabb volna, ha -pártállást foglalna. Tudja, nekem sok a bérlőm, s különösen a kaszinókat -nem hagyhatom figyelmen kivül. De ön is sokat veszitene vele, ha magára -bőszitené az egész közönséget. A konzervativeket a maga részére kell -hóditania. A darabnak ugyis azok a részletei a legerősebbek, amelyekben -a szociálisták vezetői ellen kel ki. Ez gyönyörü; ide helyezném a súlyt. - -– És mindaz, amit az elavult intézményekről meg a társadalom konzervativ -elemeiről mondok… - -– Ez mind megmaradhat, csak nem a konzervativ elemeknek, hanem a -szociálistáknak kell oda mondogatni. Govrik majd megcsinálja. - -– A szociálistákat támadjam ugyanakkor, amikor egy minisztert boncolok -föl? - -– Ennél semmi se egyszerübb. A miniszter valaha a szociálistákkal -tartott, de most renegát s a szociálisták meg ő halálos ellenségek. De -ön, mint művész, fölöttük áll és pártatlan. Oda mondogat a hazafias -szólamokkal visszaélő hatalmasnak, de alaposan oda mondogat a -szociálistáknak is. Bizza csak rá, Govrikra. - -– De ez először is nem egészen az, amit én akartam… és másodszor, ha -pártállást foglalok, ha nem az egész társadalmat birálom le, hanem a -szociálisták ellen fordulok, akkor a helyett, hogy barátokat szereznék, -magam ellen bőszitem a munkásokat, akik be fognak jönni a szinházba, s -tüntetnek, kifütyülnek… - -– Imádkozzunk érte mind a ketten, hogy ez megtörténjék. Igy ön a maga -részére fogja hóditani a konzervativ elemeket… ezek pártját fogják a -darabnak… ellentüntetést rendeznek… lelkesedni fognak önért… Hallgasson -rám! Ön tultesz Strindbergen, de a szinházhoz én jobban értek, mint ön. - -Légváry egy darabig habozott. A csábitás nagy volt. Csak igent kell -mondania s mindjárt fölveheti az előleget. Nem lesz árverés… a -gyerekekre is nagyon ráférne már az uj cipő. - -– Biztosit róla, hogy semmi fontosat nem hagy ki a darabból? - -– Csak máshová adreszálom, mint ahová ön szánta. - -– S magamnak hozzá se kell nyulnom a darabhoz? - -– Fölösleges volna. Itt van Govrik. Govrik kitünő ember. Önnek csak -annyit kell kijelentenie, hogy beleegyezik abba, amire most kértem, és -átsétál a pénztárhoz. - - -III. - -A szinházigazgató nem csinált titkot belőle, hogy „A hazáért“ cimü -ujdonság egy szoknyavadász minisztert pellengérez ki, akire minden -gyermek ráismerhet. - -Néhány hétig annyit beszéltek erről, hogy a hirnek el kellett jutnia a -miniszter fülébe. - -A minisztert hatalmába ejtette az a gyöngéd gondolat, hogy a feleségét -ez egyszer meg kell óvnia minden kellemetlenségtől, s aggodalmában azt a -hibát követte el, hogy megkisérlette egy kis diplomatizálással háritani -el a váratlan veszedelmet. - -Magához hivatta a szinházigazgatót s megkérdezte tőle, mit lehetne -tenni, hogy a sokat emlegetett darab ne adjon alkalmat holmi bosszantó -félreértésekre. - -A szinházigazgató azt felelte, hogy Légváry a meggyőződések embere, vad -ember, intranzigens ember, s ragaszkodik minden betüjéhez; őt, az -igazgatót pedig köti a szerződés. Hiszen ha sejtette volna!… - -Az ellenzéki ujságok ezt az esetet ugy irták meg, hogy a miniszter előbb -furfanggal szerette volna s most erőszakkal akarja megakadályozni az -érdekes ujdonság előadását. Fölszólitották a pártatlan közvéleményt, -hogy védelmezze meg a művészi szabadságot a hatalom önkényével szemben, -s cikkeikben Légváry, aki egyszerre kitünő iróvá lépett elő, olyan -dicséreteket kapott, amilyenekre sohase tudott szert tenni. - -Már szerzett barátokat. - -Első reklámnak ennyi is elég volt, de mihelyt a próbák megkezdődtek, a -kitünő Govrik még lelkesebben karolta föl Légváry ügyét, s gondoskodott -róla, hogy az érdeklődés ne aludjék el, hanem fokozódjék. - -S kitudódott, hogy a nagy érdekességü ujdonság csak mellékesen -pellengérezi ki a szoknyavadász minisztert; tulajdonképpen a -szociálisták vezetőit támadja. - -Aztán hire terjedt, hogy most már a szociálisták is meg akarják -akadályozni a darab előadását. Hogy megfenyegették a szinházigazgatót, s -rá akarták birni, mondjon le a darab előadásáról, mert különben -bojkottálni fogják a szinházát. Hogy a munkások tüntetni fognak s -botrányos közbelépésre készülődnek; hogy az első előadást eddig -példátlan macskamuzsikába akarják belefullasztani. - -Erre a konzervativ elemek hirlapjai fölszólitották a pártatlan -közvéleményt, hogy védelmezze meg a művészi szabadságot a terrorral -szemben. Cikkeikben Légváry már mint irodalmunk egyik büszkesége -szerepelt, kiderülvén róla, hogy uj munkájában a nemzeti érzés, -legszentebb hagyományaink és az ép erkölcsi érzék bátor szószólója. - -Már nemcsak barátokat szerzett; már egész pártja volt. Az ugynevezett -erkölcsi siker szégyene többé nem fenyegette – beszéljenek a szinészek -akármit. - -A véletlen megint melléje szegődött. Más, nagyobb szenzáció hijján -óriási ujságháboruság támadt a művészi szabadság kérdése körül; -kormánypárti és ellenzéki, konzervativ és radikális hirlapok két hétig -csak a Légváry darabján veszekedtek: és Légváry, akit e két hét alatt -többet emlegettek, mint eddig egész életében, szép lassan, észrevétlenül -belépett a hires emberek közé. - -Végül a sok lárma csakugyan beugrasztotta a munkásokat. Elhatározták, -hogy a kihivásra megfelelő fogadj istennel fognak felelni, s az első -előadás estéjére lefoglalták az egész karzatot. - -A főpróbán Légváry ámulattal nézte a saját alkotását. Egy cseppet se -értette ugyan, hogy a házasság elavult intézményeért a kitünő Govrik -mért éppen a szociálistákat teszi felelőssé, – de minthogy az izgalmak -közepett ez nem tünt föl senkinek, hát ő se csinált kázust a dologból. - -Ha egy kissé álmadozóvá tette, hogy a tulajdon eszmemenetére sehogyse -tud ráismerni, viszont bizonyos kárörömmel vette észre, hogy az is -meglehetősen kárba veszett, amit a kitünő Govrik kötött bele a darabba. -Pedig a kitünő Govrik olyan meglepő fordulatokat eszelt ki, hogy Légváry -a logikának ezeket a halálugrásait nem győzte csodálattal kisérni. - -De a főpróba nézői közül Légváry volt az egyetlen, akit a mű egésze is -érdekelt, s aki kiváncsian leste, hogy mi történik tovább a darabban. A -mű egészéről már régen megvolt a közvélemény; természetesen kétféle, a -néző pártállása szerint. Azért senki se figyelt arra, hogy a szinmű -alakjai mit akarnak és mit cselekesznek; mindenki a művészi szabadság -ágasbogas kérdését vitatta s csak éppen türte a szereplők -járását-kelését. Ellenben az egyes mondások annál inkább hatottak. A -kitünő Govrik áthidaló mondatait is ugy fogadták, mint megannyi -csatakiáltást vagy trombitaharsogást, a szinészek beszélhettek akármit, -elmondhatták volna akár a „Miatyánkot“: minden tendenciának tünt föl s a -főpróba közönsége a „Miatyánk“-ban is megtalálta volna az éles -irányzatosságot. - -Az előadás délelőttjén Légváry egy kicsit szepegni kezdett. Föl is tette -magában, hogy ha baj lesz, nem fogja elmulasztani Govrik urra háritani a -felelősséget, s előre megfogalmazta magában, hogy milyen szavakkal fogja -a nyilvánosság elé ráncigálni ezt a kitünő embert, akinek a -tevékenységénél csak a szerénysége nagyobb. - -De az aggodalom alaptalannak bizonyult. Az első előadáson olyan csinos -botrány kerekedett, amely hosszu időre biztositotta „A hazáért“ vonzó -erejét. - -A munkások eleinte beérték azzal, hogy nevetgéltek, zajongtak és -pisszegtek. De már ez is fölháboritotta a másik tábort, az erősebbet, s -a konzervativ elemek a karzat okvetlenkedésére hatalmas -ellen-tüntetéssel feleltek. Minden kinálkozó alkalmat fölhasználtak, -hogy kifejezhessék a tetszésüket s hosszas tapsviharral jutalmazták -azokat a mérges mondásokat is, amelyek eredetileg a szerelmes érseket -sujtották volna. Az első felvonás végén a munkások füttyeit, lármáját, -pisszegését elnyomta a konzervativ tábor tüntető tetszés-zaja s a boldog -Légvárynak vagy tizszer kellett a tapsokat megköszönnie. - -A második felvonás még szerencsésebben végződött. Mikor ugyanis a -függöny legördült, s Légvárynak most már vagy huszszor kellett magát -megmutatnia, a munkások és a jogászok hangos vitatkozása olyan -pofozkodássá és verekedéssé fajult, amilyet ez a nézőtér még nem látott. - -A sugárzó arcu igazgató a szinpadon odaszólt Légvárynak: - -– Tudja-e, hogy nagyszerü reklám volna, belekapaszkodni ebbe a -verekedésbe és nem folytatni az előadást? Egy szindarab, amelyet nem -lehetett végig előadni!… Ilyen még nem volt! - -– Csak nem őrült meg?! – ijedezett Légváry. - -– Ne féljen, – felelt az igazgató. – Egy kicsit drága reklám volna… -vissza kellene fizetni valamennyi jegy árát. - -Azzal, hogy a rendőrök a második felvonás után egy egész csapat munkást -és jogászt vittek ki a karzatról, a darab sorsa hosszu időre eldőlt. A -minden áron tapsolók nagy felsőbbségben maradtak a csatamezőn, s -ugyancsak kiélvezték a győzelmüket A sok részletében emlékezetes est a -győztesek örömujjongásával és éljenlármájával végződött. - -Másnap az ujságok ünnepi hosszadalmassággal irták le a történteket; ez a -nevezetes szinházi előadás volt a nap főeseménye. Találkozott egypár -hirlap, amelyik kisütötte, hogy a miniszter titokban összejátszott a -munkások vezetőivel, de fölsült… és ez a fölfedezés uj érdekességet -adott a művészi szabadság ügyének. Légváryval és darabjával ugyan annál -kevesebbet foglalkoztak az ujságok, minél több tér kellett az események -letárgyalására, de nem számitva azt a törpe kisebbséget, amely szerint -Légváry kevéssel ezelőtt a hülyék intézetéből szökött meg, a legtöbben -nem fukarkodtak annak rövid kijelentésével, hogy a hirneves szerző -klasszikus munkával ajándékozta meg a magyar irodalmat. - -Légváry egy kicsit sokallta a botrányt. Aggódott, hogy: hátha mégis -leveszik a darabot a műsorról?… Ha a miniszter titokban megalkuszik az -igazgatóval: azon a cimen, hogy elejét kell venni a további izgalmaknak, -a szerzőt könnyü kitenni a szinházból. - -De az igazgató megnyugtatta: - -– Nézze, hogyan ostromolják a pénztárt! Azt remélik: megint pofozkodás -lesz!… - -És homlokon csókolta Légváryt, hogy pótolja a muzsa mulasztását. - - -IV. - -Néhány hét multán Légváry Artur, immár kitünő irónk, hosszu levelet -kapott egy vidéki városból. A levelet Dombováry Norbert, cisztercita -tanár irta, a Czuczor Gergely Irodalmi Társaság titkára. - -A Czuczor Gergely Irodalmi Társaság meghivta Légváry Artur kitünő -irónkat, a mélyen tisztelt hazafit, tisztelné meg szerény városukat -kegyes látogatásával, s a nem csekély nehézségekkel küzdő, de nagy -feladatokra hivatott társaság ünnepi ülésén olvasna föl valamit, mindegy -akármit; ha nem ér rá ujat irni: talán régibb, általános -nagyrabecsülésnek örvendő, de kevésbé ismert munkáiból. - -A levéliró nem mulaszthatta el azt az alkalmat, hogy egyben köszönetének -ne adjon kifejezést azért az élvezetért, amelyet kitünő irónk legujabb -szinművével városuk közönségének szerzett… Szinigazgatójuk ugyanis, bár -nem csekély nehézségekkel küzd, nem mulasztotta el bemutatni „A hazáért“ -cimü koszorus szinművet, amelyet közérdeklődés várt és ujjongó -lelkesedés fogadott, mert talán nem is kell mondani, hogy az egész -közönség egy szivvel-lélekkel gyönyörködött „A hazáért“ szivderitő, -jellemképző és léleknemesitő jeleneteiben. - -De a levéliró szükségét érzi, hogy a maga nevében külön is megköszönje a -ritka gyönyörüséget. Ha kitünő irónk, aki oly törhetetlen bátorsággal -halad a Kölcsey Ferencek és Eötvös Józsefek nyomdokain, legujabb -drámájában szent haragjának adott kifejezést, és fennen lobogtatta a -nemzeti érzés, ősi hagyományaink és az ép erkölcsi érzék zászlaját, a -szép jó, igaz és fenkölt iránt érzett páratlan lelkesedésével, -fölháborodva szállott sikra a mindent fölforgatók ellen – legyen -meggyőződve, ezzel milliók szivében keltett visszhangot, tiszta örömet -és termékeny hatást. - -Légvárynak köny szökött a szemébe, amikor ezeket a látnivalóan őszinte -szép szavakat olvasta. - -Nem az jutott eszébe, hogy: - -– És a kitünő Govrik ezért mindössze negyven koronát kapott!… - -Nem. Légváry már tökéletesen megfelejtkezett a kitünő Govrikról. S mikor -ezeket a szép szavakat olvasta: egyszerüen elérzékenyedett. - -Meghatottan csókolta sorra öt gyermekét, akik immár uj cipőkkel -rugdalták egymást, és igy fohászkodott magában: - -– Mégis csak jó, hogy a sikerért, a mezitlábos, az analfabéta sokaság -kegyéért sohase voltam hajlandó semmi megalkuvásra!… Mégis csak akkor -van igaza az irónak, ha nem hallgat semmi csábitásra, csupán a művészi -lelkiismerete sugallatára!… Sokáig küzködtem, sokáig viaskodtam a -részvétlenséggel, de végre mégis csak elmondhatom, hogy: nem dolgoztam -hiába!… - - - - -LÉGVÁRY ALKUSZIK. - - -I. - -– Most két hete vettem ezt a cipőt és már rongyos?!… – kiáltott rá -Légváry Artur az ifjabb Légváry Arturra. – Hát mit gondolsz, mi vagyok -én?! Bankár, vagy éppen bankóhamisitó?! - -Légváryné pártjára kelt a fiának. - -– Mi vagy?!… – szólt a zsörtölődő apához, hideg, gúnyos, minden -indulattól ment hangon, mely annál kegyetlenebb volt, mert egy csepp -harag se reszketett benne, csak megvetés – hát mi volnál más, mint: -kiváló iró, jeles iró, nagy iró?!… A pék meg a füszeres nem esik -kétségbe, ha a gyerekeinek cipő kell; a pék azért dolgozik, a füszeres -azért szaladgál, hogy a gyerekei ne járjanak mezitláb. Csak a jeles iró -esik kétségbe, ha a gyerekeinek cipő kell. És annál jobban kétségbe -esik, minél jelesebb iró, minél nagyobb iró; mert annál inkább nincs -neki semmije, ami kellene. - -Légváryné nagyon lenézte az irodalmat. A férjével, akinek legalább az az -egy mentsége megvolt, hogy mindent hazahozott, amit össze tudott -kaparni, még csak megbékült volna valahogy; de az irodalomnak nem tudott -megbocsátani. - -Légváry a váratlan oldaltámadásra fölhagyott az orditozással, de még nem -tette le a nádpálcát. - -– Egy okkal több, – felelt az asszonynak, – hogy a kölyök a cipőjét ne -használja fürésznek. - -De Légváryné nem hagyta a fiát. - -– Mintha bizony sok kellene hozzá, hogy az ilyen, készen vásárolt, -olcsó, silány cipő tönkremenjen! Az a csoda, hogy nem szakad el mindjárt -a legelső napon. A pék meg a füszeres nem sajnál becsületes cipőt -csináltatni a gyermekének és kétszer annyit adni a tartós, jó áruért; -mert jut is, marad is neki. Csak a nagy irónak nincsen soha elég pénze a -legszükségesebbre; mert zsemlye is kell, füszer is kell, de kinek az -ördögnek kellene az irodalom?! - -Légváry hallgatott. Miért vitatkoznék? Magában igazat adott az -asszonynak. - -Ő is minden bajáért az irodalmat okolta. - -A gázgyárra egyikük se neheztelt. Pedig ott is mostoha elbánásban volt -része. Ott se tudott előre haladni; ott is mindig egy helyben maradt, -mint valami taposómalomban. - -De annak is az irodalom az oka. Amióta kitudódott, hogy irogat, a -gázgyárban nem vették komolyan. Nem tekintették igazi tisztviselőnek; -fontosabb munkát sohase bizták rá. - -Aztán meg azonkivül, hogy a gázgyár tekintélye nem türt birálatot, a -gázgyártól már régóta nem vártak, nem reméltek semmit. Örültek rajta, -hogy megtüri a kevés hasznot hajtó munkást, aki inkább a holdvilágnak -él, mint a gáznak és hogy nyolcórai összeadásért-kivonásért legalább egy -kis kenyeret nyujt nekik. - -Az irodalom pedig, ha egyebet nem is, reménységet ad bőven, kosárszámra. -De hiába multak évek, évek, ezt a sok reménységet csak nem akarta valóra -váltani. A mindenféle jóval, amelyet álmaikban igért, egyre adós maradt. - -Légváry már vagy husz év óta irt verset, szindarabot, regényt, minden -igazi siker nélkül. Voltak, kevesen, akiknek tetszettek a munkái. -Voltak, többen, akiknek nem tetszettek. A legtöbben azt se tudták, hogy -a világon van; hogy van egy ember, Légváry nevü, akit az ujságok egy -része kiváló irónak cimez, s aki husz év óta erőlködik, meg ujra -erőlködik; hogy ez a Légváry nevü ember nem unja meg nap-nap után -folyton borsót hányni a falra. - -Ő maga, ha nagyritkán, kivételképpen egypár percig ráért elmélázni a -sorsán: igazat adott az egész világnak. Néha tetszett neki mindaz, amit -összeirt; máskor, gyakrabban nem tetszett neki semmi, ami tőle való; a -legtöbbször egyáltalán nem emlékezett az irásaira, csak arra, hogy -hosszu időt töltött gyötrelmes munkában, és most is ott van, ahol volt, -ahol kezdte. - -Egyszer már azt hitte, hogy mégis csak zöldágra fog vergődni. Az egyik -legrosszabb órájában, amikor alighanem az ördög állt a háta mögött, -leült az iróasztalához és egy szindarabot kezdett irni, azzal az -elhatározással, hogy ez egyszer fülön fogja ragadni, meg fogja ejteni, -rá fogja szedni a közönséget. Amit irt, idegen volt a lelkének; csak azt -kereste, amiről föltette, hogy hatni fog a közönségre; folyton a -sokaságot tartotta szem előtt, ennek az izlését, ennek a természetes -érdeklődését, az eszejárását, a rossz ösztöneit; minden szót számitással -irt le. A kenyérkérdéssel való ez a megalkuvás egy másik megalkuváshoz -vezette. A szinháznál, hogy hizelegjenek a bérlő-közönségnek, átgyurták -a darabját, s olyan irányzatosságot erőszakoltak bele, amelyről azt -hitték, hogy lázba fogja ejteni a karzat közönségét, de annál inkább -tetszeni fog az előkelő népnek. Belenyugodott ebbe is és nem bánta meg. -Az irányzatosság csakugyan fölkeltette a pártszenvedelmeket: a -megtámadott tömeg botránnyal akarta kivégezni a darabot; a közönség -nagyobb és hatalmasabb része a zajos tüntetésre még zajosabb -ellentüntetéssel felelt; nagy lárma és háboruság támadt, s ez az -általános hajbakapás, meg a velejáró sürü emlegettetés végre-valahára -meghozta Légvárynak az első komoly szinházi sikert, már tudniillik azt, -amely azért komoly, mert sok előadásból áll és szép jövedelemből. - -De a legtöbbet emlegetett szindarabot sem adhatják örökkön… az idő -gyorsan mulik, a pénz még gyorsabban… s a gyerekeknek azután is kell -cipő… öt gyerek sok cipőt pusztit el. - -Akármilyen sokáig élt az ember vadházasságban a sikertelenséggel, azért -mégsem tud mindenkorra alázatos maradni. Nincs, akit ki ne forgatna -magából az első siker; és minél tovább kellett erre várni, annál -alaposabban. Légváry is boldogan adta át magát az elbizakodásnak. Azt -hitte, most már elég hires ember arra, hogy rásózhassa a közönségre -lelkének kincseit. Csalódott. Az uj darabjával, amelyet megint a maga -kedve szerint irt, nagyobbat bukott, mint valaha. - -Ez egy kicsit kijózanitotta. Eszébe jutott, hogy életének egyetlen -sikerét a megalkuvásnak köszönhette: megszivlelte a tanulságot és -visszatért a megalkuváshoz. - -Az utolsó darabját megint a közönség szájaize szerint akarta megirni. De -mily meglepetés! Ez sem tetszett. - -Tehát, ha a jóhiszemüség majdnem mindig egyet jelent a bizonyos -sikertelenséggel: a rosszhiszemüség sem biztos szere a boldogulásnak. - -Milyen világ! Az erkölcs, kérlelhetetlen bizonyossággal, örökös -szegénységre kárhoztatja az embert… és sokszor még az erkölcstelenségből -sem lehet megélni! - -Azóta Légváry tanácstalan. - -Koronkint visszasirja a régi erkölcsét, de már tudja, hogy az egyenes ut -sohasem vezet pihenőhöz. Nem bizik benne, hogy visszatérve rá, eljuthat -– nem a boldoguláshoz, nem a kényelemhez, hanem: – ahhoz a nyugalomhoz, -amelyhez hosszu munka után mindenki eljut, ha nem az irásból akart -megélni… amelyhez ő is bizonyosan eljutott volna, ha annak idején több -esze van és valami mást próbál. - -A görbe uton pedig csak botorkálva tud haladni. Nem arra született, hogy -görbe utakon járjon; ugy látszik, ehhez is külön tehetség kell. - -Hanem aki egyszer már megalkudott a sorssal: az ujra meg ujra alkudozni -fog vele, minduntalan – akármilyen elégedetlen ezzel a házi uzsorással. - -És Légváry alkudozik – ha teheti, alkuszik, – ha van kivel. - -Igy alkuszik és ilyen haszonnal: - - -II. - -A szolgáló nyit be. - -– Mit mondjak annak az urnak, aki már kétszer volt itt? Most jön fel a -lépcsőn. - -– Miféle urnak? – kérdi Légváry. - -– A nagyságos asszony látta. - -– Fölolvasni hivnak Alsó-Cipóra, – adja meg a kivánt fölvilágositást a -nagyságos asszony. – Azt mondtam neki, hogy ilyenkor találhat itthon. - -Azután a szolgálóhoz: - -– Ereszd be azt az urat. - -S amikor a szolgáló kimegy, a férjéhez: - -– El ne szalaszd ezt a kétszáz koronát. Nagy szükségünk van rá. - -Két perc multán a vendég megjelenik Légváry dolgozószobájában. A szoba -megtelik a két emberrel. - -A vendég simára beretvált arcu, hunyorgó szemü, köpcös öreg ur. Inkább -lókupecnek látszik, mint irodalmi csiszárnak. - -Légvárynak ez az első benyomása: - -– Ha mindenkit ugy érdekelne az irodalom, mint ezt az urat: -mindnyájunknak éhen kellene halnunk. - -De azért csupa mosolygás. Leülteti a vendéget a lakás egyetlen angol -karosszékébe és megkinálja ünnepi szivarral. - -A vendég hozzáfog mondanivalójához: - -– Alsó-Cipó város közönsége már régóta élénk érdeklődéssel viseltetik -hazánk kitünő irója iránt. Alsó-Cipó tudvalevőleg a vidék -legintelligensebb városa. Ezt azzal is bebizonyitotta, hogy a kitünő -irónak „A hazáért“ cimü drámája a fővároson kivül sehol sem aratott -olyan nagy diadalt, mint Alsó-Cipón. És pedig háromszor is, ami nagy -dolog, mert Alsó-Cipón csak az operetteket és a francia bohózatokat -lehet sokszor adni. Kétségen kivül hasonló nagy diadalt arattak volna -Alsó-Cipón a kitünő iró későbbi darabjai is, de ezeket a szinigazgató -elmulasztotta előadatni, amiért meg is unták a társulatot és az -igazgatónak már utilapot kötött a talpára a szinügyi bizottság. De -különösen nagy érdeklődéssel viseltetik a kitünő iró iránt az alsó-cipói -Petőfi-kör, amelyben a város legintelligensebb elemei csoportosulnak. -Egész Magyarországon nincsen ilyen magas szinvonalu társaskör. Ötszáz -tagot számlál és havi egy koronáért a legválogatottabb szellemi csemegét -nyujtja tagjainak. Természetesen Alsó-Cipó város közönségének már régi -óhaja, hogy a kitünő irót személyében is megismerje. A Petőfi-kör már -évek óta terveli, hogy az első kedvező alkalommal meg fogja közeliteni a -kitünő irót. De különösen a szóló óhajtja már régen, hogy Alsó-Cipó ne -csak a munkáiból ismerje Légváry Arturt. Sokat fáradozott már ebben az -irányban… mint a kitünő iró egyik szerény, de rajongó tisztelője… mert -ez alkalommal nem titkolhatja el, hogy ő a kitünő irót hazánk -legnagyobbjai közé sorozza. Most végre alkalom kinálkozik, hogy -mindnyájuk hő vágya teljesedjék. A Petőfi-kör ugyanis a jövő szombaton -irodalmi estét tart, amelyen Poprády Pannika kisasszony, a Fővárosi -Szinház jeles művésznője fog énekelni és – ugy tervelik – a kitünő iró -fog fölolvasni, ha ugyan nem utasitja vissza alázatos, félénk -meghivásukat. - -– Nagyon fogok örülni, ha rendelkezésükre állhatok, – szólal meg Légváry -és hajlong. - -A szerény, de rajongó tisztelő folytatja: - -Ő is ugy gondolkozott, hogy a kitünő iró örülni fog, ha Alsó-Cipót -megismerheti. Alsó-Cipó nagyon érdekes város. Van gimnáziuma, -katonasága, élénk társasélete; nagyon megérdemel egy rövidke -kirándulást. Azután meg… még a legnagyobb iróra nézve sem lehet -közömbös, hogy terjednek-e a művei és növekszik-e a személye irányában -érzett tisztelet… a legnagyobb iró sem teheti tul magát azon, ha a -periferiákon már nem törődnek vele, mert nem adnak hitelt a fővárosi, -többnyire pajtáskodásból eredő reklámnak… vagy talán még soha a hirét -sem hallották. A kitünő irónál még sokkal kitünőbb irónak is érdekében -áll, hogy a vidéken barátokat és olvasókat szerezzen. A főváros: csak -főváros; de a vidék: az ország… Az olvasó meghóditására pedig semmi sem -alkalmasabb, mint egy fölolvasás. Mert, hiába, az irás csak irás… az -emberek nem szeretnek olvasni… az élőszó sokkal hatásosabb, mint a -nyomtatvány, amely iránt senkisem érdeklődik… egy rosszul elmondott -rossz élccel több barátot szerezhet az ember, mint a legszebben megirt, -hosszu regénynyel… és ha a közönség látja az irót… beszélget, talán -táncol is vele… megismerve a szeretetreméltó embert, hamarább megkedveli -az irót is… kiváncsiságból is elolvassa, hogy mit ir az, akivel olyan -jól mulatott… talán még ahhoz is kedvet kap, hogy megvásárolja a -munkáit. Azért a szóló – őszintén megvallva – azt hiszi, hogy a kitünő -iró hálás lehet a Petőfi-körnek, amely módot nyujt neki arra, hogy -Alsó-Cipón értékes összeköttetéseket, barátokat, olvasókat, szerezzen. - -– Hogyne! Hogyne!… – és Légváry elmondja, milyen régóta vágyik rá, hogy -Alsó-Cipót közelebbről is megismerhesse… mert eddig még csak egyszer -volt ott, huszonnégy óráig… de már ekkor meglepte a város… már akkor -föltünt neki, milyen nagy intellektuális életnek kell lennie Alsó-Cipón… -meglátszik ez az első pillantásra. És bizonyára nem lehet eléggé hálás -azért, hogy a Petőfi-kör lehetővé teszi egy régi vágyának a -teljesülését… de különösen köszöni a vendég szives szavait és jóakaratu -fáradozását. - -– Csak egy baj van, – böki ki a vendég és folytatja: - -Nem tudja… egy kicsit tart tőle… s remegve várja a választ… vajjon a -kitünő iró elfogadhatja-e a kör feltételeit? A kör ugyanis szegény… -sajnos, de igen szegény!… ami elég szégyen egy olyan nagy városra. Sok -tagja van ugyan; de az a havi egy korona, az semmi, s a tagok ezért az -egy koronáért rendkivül sokat követelnek. A kör mindenfélét kénytelen -nyujtani nekik: hangversenyt, táncmulatságot, szinházi előadásokat… -mert, sajnos, de meg kell vallani, hogy a kör tagjai a lármás -mulatságokat jobban kedvelik, mint a szépirodalmat… az irodalom iránt -egyáltalán kevés az érzékük… egypár tanáron kivül senkisem olvas… a -fölolvasásokat jóformán csak becsületből hallgatják meg… az irodalmi -estéknek még igy is nagyon kicsi a közönségük… a tagok magáért az -irodalomért nem hajlandók külön belépődijat is fizetni… -felolvasó-estéket nem is lehetne rendezni énekelőadás és végül -táncmulatság nélkül… az irodalmat csak ugy lehet rájok erőszakolni, hogy -egyuttal egy kis ugrálást is rendeznek, tehát ugyszólván becsempészik a -fölolvasást. Elég az hozzá, a kör a fölolvasást nem tudja megfizetni… -ezt különben akkor sem tudná megfizetni, ha ezreket nyujthatna érte… az -ilyen szellemi élvezetet semmi pénzzel nem lehet megfizetni… De, sajnos, -nemcsak hogy képtelen leróni határtalan háláját, még szerény -tiszteletdijat sem tud fölajánlani a nagyértékü fölolvasásért… csak -annyit tehet, hogy megtériti a kitünő iró utiköltségeit, jegyzőkönyvi -köszönetet szavaz neki azért a nagylelküségért, hogy a magyar kultura -érdekében kész volt erre a megbecsülhetetlen áldozatra, és az elnök -sajátkezü aláirásával ellátott levélben biztositja a kitünő irót a kör -örök hálájáról. - -Légváry savanyu arcot vág. - -– Ez bizony baj, – szól. – Alsó-Cipó egy kicsit messze van… a gyorsvonat -hat óra, a vicinális öt… egész napig tart, amig odaér az ember… ha nem -akarom föláldozni egy vagy két éjszakámat, ez a fölolvasás három napot -vesz el tőlem. Egy nap oda, a második a fölolvasás napja, a harmadik -vissza… - -– Ó, kérem, – vág közbe a vendég, – erre a kirándulásra sokkal rövidebb -idő is elég. Ha a fölolasás napján korán reggel elindul, másnap este már -itthon lehet. Vagy ha este méltóztatik indulni, akkor az egész ut csak -két éjszaka és egy nap. És ezt ajánlanám. Hálókocsi nincs ugyan, de a -vasuton ugyis jobban alszik az ember, mint akárhol. - -– Én nem. És nem szeretném agyonfárasztani magam. Miért? - -– Persze, persze. No, egynapi szállóköltség vagy kétnapi, az már nem -határoz. - -– Csakhogy ez a háromnapi időveszteség rám nézve bizonyos lemondást -jelent. Arról nem is szólok, hogy hivatalom van, ahol háromnapi -szabadságot kell kérnem s ezzel megröviditem a nyári pihenőmet… De ezt a -három napot itthon dologgal tölteném… három napon át a leghálátlanabb -irodalmi munkával is keres az ember valamicskét… és anélkül, hogy a -fölolvasásomnak valami értéket tulajdonitanék, azt hiszem: ez is munka, -bár csak irodalmi munka… Szóval, az igazat megvallva, azt képzeltem, -hogy a kör a szokásos kétszáz korona tiszteletdijat fogja fölajánlani… - -Most már a vendég vág savanyu arcot. - -– A fölolvasásokat, – mentegetőzik Légváry, – tudtommal, igy szokták -dijazni… már tudniillik a kevésbé divatos iróknak, mert vannak, akik -ezért el sem mozdulnak hazulról… Én nem akarok követelő lenni… - -– Ó, tudom! – vág közbe a hunyorgó szemü. – Az ön szerénységének már -hire van. De az igazat megvallva, éppen ezért fordultunk önhöz. Én -nagyon melegen szóltam ebben az irányban a választmány ülésén. Azt -mondtam:- „Ne menjünk mi Ikszhez, Ipszilonhoz, Zéhez, akik talán jobban -mulattatnák a közönséget. Ezek, előre mondhatom, igy fognak beszélni: a -fölolvasás kétszáz korona; ennek szabott ára van, mint a zsemlyének a -két krajcár… Ne menjünk mi ezekhez; ezek nem irók, hanem kalmárok. -Menjünk mi csak Légváryhoz… abban még van ideálizmus… az tudja, hogy a -magyar iró mivel tartozik a magyar kulturának… az nem lesi a garast…“ És -csak az imént mondtam egy Iksz urnak, aki henczgett, hogy ő kétszáz -koronáért sem olvas föl, hogy: „Kell is nekem az ön fölolvasása! A -kitünő Légváry fölolvas nekem ingyen… el se fogadja a tiszteletdijat… -mert az nem olyan ember, hogy már az első kis siker elkényeztette volna… -az örül, ha szolgálatot tehet a kulturának… az nem sajnál egy kis -fáradságot akkor sem, ha nem a zsebéről van szó… annak ez a kirándulás -csak szórakozás, egy kis változatosság… neki minden áldozatot megér az, -hogy a művei ezentul jobban fognak terjedni, mint eddig… amugy is régen -készül már Alsó-Cipóra…“ Becsületszavamra, szóról-szóra ezt mondtam. És -én tudom, bizonyosan tudom, hogy nem fogunk csalódni önben… én munkáiból -jól ismerem az ön önzetlenségét. Higyje el, én volnék a legboldogabb, ha -nem kétszáz, hanem kétezer korona tiszteletdijat ajánlhatnánk föl önnek… -büszkék volnánk rá, hogy mi még egy Légváryt is meg tudunk fizetni… De -ez, sajnos, erkölcsi és anyagi lehetetlenség. Erkölcsi lehetetlenség -azért, mert a választmány kimondta, hogy a fölolvasók költségük -megtéritésén kivül semmire sem számithatnak… de anyagi lehetetlenség is… -mert az irodalmi estére előirányzott költséget már kimeritettük… Poprády -Pannika kisasszony ugyanis a közreműködéséért olyan szertelen nagy -összeget követelt, amely kizár minden további költekezést. Nem képzeli, -milyen követelők ezek a hölgyecskék, akik döngicsélnek! Követelőbbek, -mint az iró-kalmárok. - -– Ezek az őszinte szavak, – felel Légváry, – őszinte választ követelnek. -Én tudom, hogy a magyar iró mivel tartozik a magyar kulturának. Kész is -vagyok a magyar kultura érdekében minden olyan áldozatra, amely nem -haladja meg az erőmet. Nem tartozom azok közé, akik csak a garast lesik, -és minden csekély fáradságot sajnálnak, ha nem a zsebükről van szó. És -ha nincs is módomban tüntetni az önzetlenségemmel, igazán örülnék, ha -bármi csekély szolgálatot tehetnék a kulturának. De, engedelmet kérek, -azzal már nem tartozom a magyar kulturának, hogy elmenjek Alsó-Cipóra -fölolvasni akkor is, ha ez áldozatomba kerül. Annál kevésbbé tartozom -ezzel, mert nem szenvedek a nagyzás hóbortjában és nem hiszem, hogy a -fölolvasásommal szolgálatot tudnék tenni a kulturának. Az ilyen -előadások a legjobb esetben bizonyos irodalmi érdeklődést elégitenek ki; -a legtöbbször ezt sem, csak egypár embernek a kiváncsiságát. Már pedig, -megvallom, áldozatomba kerülne, ha elfogadnám az önök föltételeit. Én -szegény ember vagyok, aki a munkájából él, és ha elveszitek három napot… - -– Csak két éjszaka és egy nap. - -– Igen, de ha két éjjel nem tudok aludni, akkor utóbb kell kipihennem -magam. Szóval minden esetben elveszitek legkevesebb két, talán három -napot… ezalatt nem keresek semmit… s ha a kör csak az utiköltségeimet -tériti meg, akkor már nekem maga ez az időveszteség is olyan áldozatot -jelent, amely nem áll arányban azzal az örömmel, hogy megjelenhettem -Alsó-Cipón s önök szerint szolgálatot tehettem a magyar kulturának. - -– De amikor önnek ugyis régi vágya: jobban megismerni a városunkat? – -vigyorog kajánul az irodalmi csiszár. – A legelfoglaltabb ember is -megszerezhet magának két-háromnapi szórakozást… és a városunk érdekes, a -társasélete élénk… biztositom, hogy örülni fog, ha a maga szemével -látja, mennyi tisztelője van nálunk. - -– Ej, ha ön ellenem forditja a szavaimat, – felel Légváry, – akkor én -azt mondhatnám, hogy tudom fékezni ezt a vágyamat, kivált azóta, amikor -harmadéve egy éjszakát töltöttem az alsó-cipói „Arany Szarvas“-ban… azt -az ágyat és azt a fürdőszobát sohasem fogom elfelejteni… Azt is -elmondhatnám, hogy már a gimnáziumban megbuktam a földrajzból, mert -amikor azt kérdezték tőlem, hogy: mi van Alsó-Cipón? – semmit sem tudtam -felelni s nem tudtam megmondani, hogy: gimnázium. De ön engem nem fog -kizökkenteni az udvariasságomból s azért erre csak azt felelem, hogy -régi vágyamnak a betöltését későbbre, kedvezőbb alkalomra fogom -halasztani; most, sajnálom, de nem állhatok szolgálatukra. - -– Csodálatos, – elégedetlenkedik a vendég, – hogy az irodalmi férfiakkal -több baj van, mint a legkapzsibb művésznőkkel Hát önnek az semmi, hogyha -a művei jobban elterjednek a mi nagy városunkban?!… Az igazat megvallva… -szégyen, de ugy van… nem tartozik a népszerü irók közé… érdemetlenül -történik, de igy van… és különösen Alsó-Cipón, mondhatom, igen sokan -vannak, akik azt sem tudják, hogy ön a világon van… és nem képzeli, -mennyi fáradságomba került, milyen sokáig kellett kapacitálnom még a -választmány tagjait is… - -– Eh, kérem, – vág közbe Légváry bosszusan, – fejezzük be ezt a vitát és -érje be vele, hogy: ha személyesen kell elterjesztenem a műveimet, akkor -lemondok az elterjesztésükről. - -– Nem, kérem, – szól a kérlelhetetlen csiszár. – Ne fejezzük be a vitát; -ellenkezőleg, folytassuk, az ön érdekében. Nem szeretném, ha azt kellene -jelentenem a választmánynak, hogy csalódtam önben… az irodalmi -férfiaknak ugyis meglehetősen rossz hirük van a vidéken. És én annyit -beszéltem a körben az ön önzetlenségéről… - -– Ugyan, kérem, – mérgelődik Légváry, – hagyja már békében az én -önzetlenségemet vagy önzésemet… bizza ezt rám! Önnek nem jutna eszébe, -az önzetlenség cimén azt kérni Poprády Pannika kisasszonytól, hogy csak -ugy Isten nevében kövesse önt, a világ végére, Alsó-Cipóra… és Poprády -Pannika kisasszonynak sem jutna eszébe, hogy a nagyobb népszerüség -kedvéért ingyen énekeljen önöknek. - -– Bocsánat, az más. Amit Poprády Pannika döngicsél, az ugynevezett -művészet és nem irodalom. Poprády Pannikával mulatni akar az ifjuság, és -a mulatságért senki sem sajnálja a pénzt. És legyünk őszinték, hogy ha -Poprády Pannika hajnalig fog énekelgetni a tiszteknek, akkor igazán meg -fogja szolgálni a négyszáz koronáját, nem is szólva arról, hogy a cipói -hölgyek is szinésznőkön szeretik tanulmányozni a pesti divatot. - -– És ha Poprády Pannika nem fog hajnalig énekelgetni a tiszteknek? - -– Hát akkor többet nem is jön Cipóra! Legalább, ha én jól ismerem a -cipói közönséget… pedig jól ismerem… akkor bizony többet nem fogják -hivni… Ó, tudjuk mi azt, hogy vannak ugynevezett művésznők, akik fönn -hordják az orrukat és a hangverseny után visszavonulnak a szobájukba. -Csakhogy ezek egyszerüen becsapják a közönséget. Ezek nagyon jól tudják, -hogy ha vidékre hivják őket, hát mulatni akarnak velök… és hogy az -éneklés vagy a szavalat csak ürügy, arra való, hogy egy kicsit -hizelegjen a hiuságuknak és művészeti cimet szolgáltasson a -kirándulásra… nagyon jól tudják ezt, de ugy tesznek, mintha nem tudnák, -hogy rászedjék a vidéki jámbor közönséget s zsebrevághassák a pénzt. -Ezek erkölcstelen nők… rosszabbak az erkölcstelen nőknél, mert csalnak… -elteszik a pénzt, de nem szállitják a tőlük jóhiszemüen várt -erkölcstelenséget. - -Légváryból kezd kitörni az idegesség: - -– Annyi bizonyos, kérem, hogy én nem fogok hajnalig énekelgetni a -tiszteknek. És minthogy a fölolvasásokat a kör tagjai ugyis csak -becsületből hallgatják meg, én pedig nem áhitozom erre a szerencsére: -egészen fölösleges, hogy erről a dologról tovább tárgyaljunk. -Egyáltalában nem értem, hogy ha az irodalmat ugyszólván rá kell -erőszakolni az önök közönségére: mért hivnak önök Alsó-Cipóra irókat, -akik otthon okosabbat is tudnak csinálni… az efféle fölolvasásoknál -mindenesetre hasznosabbat. - -– Mért? – folytatja a csiszár megzavarhatatlan nyugalommal. – Hát nem is -azért, mintha a közönség epedne az olyan fölolvasás után, amelyet tiz -fillérért vagy ingyen akármikor elolvashat otthon vagy a kávéházban, ha -ugyan van kedve elolvasni!… Hanem a közönséget érdekli, hogy ennek vagy -annak az irónak milyen az orra, a hangja, milyen szabásu a frakkja vagy -a szmokingja, hogyan jár, hogyan mozog a társaságban… és mi, akik a -magyar kultura őrei vagyunk a végvárakon, a közönségnek ezt a gyöngéjét -fölhasználjuk, hogy magát az irodalmat is becsempészhessük a közönség -érdeklődésébe… Mi, uraim, ideálisták vagyunk, akik külön tudják -választani az iróktól az irodalmat… és ha tisztán látjuk is, hogy iróink -közül a legtöbb közönséges kalmár, azért meg tudjuk becsülni magát az -irodalmat. - -– Az ön nyiltsága, – felel Légváry, – engem hasonló nyiltságra -kényszerit. És azt felelem önnek: ha az önök közönségét nem a -fölolvasás, hanem maga a fölolvasó érdekli, akkor önök most, amikor -engem Alsó-Cipóra hivnak, tulajdonképpen nem az irót keresik, hanem az -embert, aki nehány hölgy előtt érdekes lehet, mert véletlenül irogatni -szokott. Nem az irót hivják, aki tudja, hogy mi a kötelessége, hanem az -embert, akinek semmi kötelezettsége nincs az önök közönségével szemben. -Magyarán megmondva: azt akarják, hogy föllépjek önök előtt, amint föllép -a komédiás. Ez nekem nem kötelességem. Megteszem, ha kedvem tartja, ha -van miért megtennem; és nem teszem meg, ha nincs hozzá kedvem, hiába -hivatkozik ön a kötelességtudásomra, az önzetlenségemre, vagy akármire. -Már pedig nekem nem mesterségem a komédiázás. És már csak azért is, mert -nem mesterségem: ha mégis komédiásnak lépek föl az önök kedvéért, hát -tessék ezt a föllépést megfizetni, amint megfizetik a komédiásét! - -– De uram, – csodálkozik a látogató, – kétszáz koronát fizetni egy -fölolvasásért, amely senkit sem érdekel, amely tulajdonképpen csak ürügy -a megismerkedésre!… Mi tudjuk, mit kell tennünk a magyar kulturáért és -semmi fáradozást nem sajnálunk, ha arról van szó, hogy az irodalomnak -hiveket, barátokat, olvasókat, pártolókat szerezzünk… A közönség is -barátja a művelődésnek… többet mondok: kedveli is, vagy legalább -jóakarattal szemléli az irodalmi törekvéseket… szivesen látja az irót… -készségesen meghallgatja az irodalmat, amig ingyen van… a -legmulatósabbak is elnézően hallgatják, vagy legalább megtürik a -fölolvasásokat… De hogy a közönség kétszáz koronát fizessen – irodalmi -munkáért! - -Légváry pattog: - -– Kérem, én nem ajánlkoztam!… önöknek jutott eszébe ez a fölolvasás… én -csak őszintén felelek az ajánlatra. Azon sem csodálkozom, hogy önök nem -becsülik meg az irodalmi munkát… de én ebből a munkából élek… Mondja, -kérem, nem gondol ön arra, hogy ugyan miből fizessem én a lakásbért, a -családom élelmezését, meg a sok mindenféle részletet, ha olyan -szeszélyeim támadnak, hogy ingyen irok, ingyen olvasok föl és napokat -pazarlok el anélkül, hogy valamit keresnék?!… - -A vendég csöndesen gunyolódik: - -– És a magyar kultura, az kutya? - -Légváry már dühös: - -– Ugyan, hagyjon már békét a magyar kulturának!… nem bizták azt önre!… -És hagyjuk abba az egész vitát!… minél tovább vitatkozunk, annál -kevésbbé érthetjük meg egymást. - -De a vendég nem mozdul. - -– A magyar kulturát nem mellőzhetem hallgatással, – vitatkozik tovább -rendithetetlen szilárdsággal, – hiszen ennek a nevében kérem öntől azt -az áldozatot, hogy engedjen az igényeiből. Mert arról nincs szó, hogy -semmit se fizessünk a fölolvasásért. Mondtam már, hogy megtéritjük -minden költségét. - -Légváry kimereszti a szemét. - -– De ha önök csak a költségeimet téritik meg, mi marad nekem abból? - -– Egészen csinos összeg marad, – felel nyugodtan a csiszár – Tudtommal -ön belső tagja a „Szabad Sajtó“ szerkesztőségének, tehát van vasuti -szabadjegye. Nos, fölszámit egy elsőosztályu vasuti jegyet, fölszámit -négy fiákerezést, fölszámitja a szállót, a borravalót, busásan számit -föl mindent, amit akar, fölszámit, mondjuk: száz koronát, és nem költ el -többet, csak negyven fillért a villamosra. - -– Szóval, önök száz korona borravalót ajánlanak föl nekem, és ezt is -csak egy kis csalással meg egy kis piszkossággal takarithatnám meg -magamnak?! - -– Ugyan, kérem, már hogy lehet igy beszélni?! – botránkozik a vendég, -angyali szelidséggel. – Csalás! Már hogy volna ez csalás?! Ez csak ősi -szokás. Magyarországon vagyunk, uram, ne tessék elfelejteni! Nálunk -ősidők óta nem szeretnek fizetést adni a munkálkodó embernek, de -minthogy mindenki átlátja, hogy: élni csak kell! – hát a századok -bölcsessége már régen megtalálta ennek a szükkeblüségnek a -korrektivumát. A legmagyarabb közmondás az, hogy: nyomtató lónak nem -lehet befogni a száját. És ne tessék elfelejteni, hogy nálunk, -századokon át, nemcsak megengedett, hanem szinte intézményes dolog volt -az ugynevezett „szabad lopás“, minden vonalon. Ki mit tud, csináljon -magának! Csalás! Már hogy volna ez csalás?! Mi tudjuk, hogy önnek vasuti -szabadjegye van… mi azért mégis beleegyezünk, hogy ön vasuti jegyet -számitson föl – hát kit csalnak meg itt?! Ez nem csalás, ez szerződés. - -– Köszönöm, de nem kérek belőle, – felel Légváry. - -– Ha önnek éppen csak a forma nem tetszik, segithetünk a bajon. Hát -mondjuk: nem számit föl semmit, ha ez önnek derogál; egyszerüen: száz -koronát kap költségek cimén… mert nekünk semmi közünk hozzá, hogy önnek -vasuti szabadjegye van, és semmi közünk hozzá, ha villamoson megy ki a -pályaházba, ez az ön haszna. Megjegyzem, hogy az egészet félre teheti, -mert Alsó-Cipón olyan dinom-dánomban lesz része, amilyet még nem látott. -Azonkivül elszállásoljuk és nem maradhat ott olyan sokáig, hogy valahová -vendégül ne hivják. Vagy, ha ez jobban tetszik: a kör vendége lesz. A -kör, ha irodalmi estét rendez, a közremüködők vacsorájára és pezsgőjére -mindig szép összeget szavaz meg; ez alkalommal ötszáz koronát. Az ön -vacsorája és pezsgője tehát nem számit. Elég az hozzá: száz korona -költségben alkuszunk meg; ez nem borravaló, ez nem csalás, ez -megegyezés, szerződés. Ha még ez a forma se tetszik, vegye ugy, mintha -száz korona tiszteletdijat fizetnénk a fölolvasásért; hiszen az mindegy, -hogy minek nevezzük ezt a száz koronát. De nekünk a „költség“ szót kell -beirnunk a kör jegyzőkönyvébe, mert ha kitudódnék, hogy a kör száz -koronát fizetett valami irodalmi dologért, az egész város fölszisszenne. - -Légváry elmosolyodik: - -– Tisztelik az irodalmat, de egy petákra se becsülik. - -A vendéget nem lehet kihozni a sodrából: - -– Hja, Magyarországon vagyunk uram! Az már vivmány, hogy – ingyen – -közelebbről is megnézik; azelőtt csak messziről tisztelték. Tehát ön -igent mond. - -– Tehát én nemet mondok. - -– Ne legyen olyan finnyás, – folytatja a vendég a kapacitálást. – Látom, -hogy önnek sehogy se tetszik ez a szó, hogy: „költség“. De én azonnal -meggyőzöm önt arról, hogy rosszul itéli meg a dolgot. Nézze, én -köztiszteletben álló, vagyonos ember vagyok; hála Istennek, nem -szorultam rá, hogy a munkámból éljek. És mi a körnél mindnyájan nobile -officiumot viselünk; egy krajcárt se kapunk azért, hogy fáradozunk a kör -érdekében. Mindössze azt az elismerést kapjuk, hogy érdemeket szereztünk -a magyar kultura körül. De kinek az ördögnek kell ez az elismerés?! És -ki az ördög fáradoznék ingyen, akár a magyar kultura érdekében is?! Azt -hiszi, mulatságból utazgatok minduntalan Pestre?! Azt hiszi, beteges -kedvem telik benne, a döngicsélő művésznőknél előszobázni, és az -iró-kalmárokkal alkudozni, fárasztó vitatkozásokra vesztegetni el az -időmet?! Dehogy! Nincs olyan bolond ember a világon, aki ezt meg ne -fizettetné magának. Hát most jön a korrektivum. Én ezekért a pesti -utazásokért, a sok alkuért, vitáért és egyéb fáradozásért napidijakat és -költséget számitok föl, s mondhatom önnek, a költségfölszámitással -többre megyek, mintha fizetést szavaztatnék meg magamnak. Pedig én -köztiszteletben álló, vagyonos ember vagyok; nem valami éhenkórász, aki -a munkájából él. Hát ami nekem nem derogál, az nem derogálhat önnek se. - -Légváry savanyuan fölkiáltott: - -– Nagyon megtisztel, de ha mindjárt tiszteletdijnak nevezi is ki ezt a -száz koronát, a száz koronát mégis keveslem, ennyi időveszteségért. -Arról nem is szólok, hogy a fölolvasás elkészitése is bele kerülne -két-három órába. - -– Ne nevettesse ki magát! – mosolyog a csiszár. – Csak nem fog száz -koronáért valami ujat irni?! Száz koronáért ezt senki se kivánja öntől; -és mert nem kivánja, éppen azért pénz ez a száz korona is. Olvassa föl a -munkái közül a legrövidebbet; a fölolvasás annál jobb, minél rövidebb. -Hogy mit választ ki, az mindegy; a közönség ugyse fog oda hallgatni… a -fölolvasás mindig nagyon próbára teszi az emberek türelmét… a fiatalok -ilyenkor alig várják, hogy már táncolhassanak. És ne bajlódjék azzal, -hogy a legrégibb dolgai közül keresgéljen elő valamit. Ha a legutóbb -megjelent novelláját olvassa föl, az is jó lesz… uj, még ismeretlen… -mert köztünk szólva, Cipón nincs ember, aki önnek csak egy sorát is -olvasta volna. - -– Tehát nemet mondok. - -– Ne siessen a felelettel. Látom, hogy ingadozik… látom, hogy már-már -meggyőztem önt. Gondolja meg a dolgot holnap reggelig; holnap reggel -ujra eljövök. Igy magamnak is csinálok még egy napi dijat. - - -III. - -Légváry másnap csakugyan „meggondolta a dolgot“. Reggel ugyanis a -felesége azzal lepte meg, hogy: - -– A füszeres azt üzeni, hogy még két hétig vár; de két hét mulva pöröl. - -Ez a kis intermezzo eldöntötte a kérdést. Légváry ismét nyájasan -mosolyogva fogadta a csiszárt, s másfélórai alkudozás után meg is -egyeztek, százhusz koronában. - -– No, nem bánom! – parolázott a derék Zsombolyai ur. – Ezzel a husz -koronával tulléptem ugyan a meghatalmazásomat, de szükség esetén a -magaméból pótlom… - -Légváryt nem tette tulságosan boldoggá ez a jóakarat, de azon -vigasztalódott: - -– Legalább három napig nem kell a fejemet törnöm!… - -A következő hét péntek reggelén elutazott Alsó-Cipóra, s vasárnap este, -amikor hazatért, huszonkilenc krajcárt rakott ki az asztalra. - -– Ezt hoztad haza? – kérdezte az asszony megdöbbenve. - -– Ezt. - -– Hát a többit hová tetted? - -– Elpezsgőztem. - -– Megbolondultál? - -– Tudod, – panaszkodott Légváry, – olyan rosszul bántak velem, olyan -furcsán fogadtak, ugy semmibe se vettek, a fölolvasásomat annyira -átzajongták, s azután ugy lenéztek, lesajnáltak, hogy nem győztem -türelemmel. Végre is az irodalmat képviseltem ott… s bár én már megtört, -alázatos ember vagyok… nem tudtam elviselni, hogy az irodalmat is -lenézzék, lesajnálják… még a magam személyében is megbecsülni valónak -tartom – magát az irodalmat. Minthogy pedig Alsó-Cipón csak azokra az -emberekre néznek tisztelettel, akik pezsgőt fizetnek… ezzel tartoztam az -egészségemnek… és különösen tartoztam Kisfaludy Károlynak, Kölcsey -Ferencnek és Vörösmarty Mihálynak, akik nem tehetnek róla, hogy mi -alkalmazkodók, alázatosak és türelmesek vagyunk… - -– Micsoda őrültség! – nyögte Légváryné. - -– A legszomorubb a dologban az, – mélázott Légváry, – hogy mennyi -megalkuvásra fanyalodtam ezért a huszonkilenc krajcárért! Először is ugy -alkudoztam Zsombolyaival, mint egy cigánykupeccel… aztán megröviditettem -a hivatalomat, amikor két napra szabadságot kértem… majd megcsaltam a -vasutat, mert a szabadjegygyel nem az ujság érdekében utaztam… végül -becsaptam a közönséget, amikor uj munka, érdekes anekdoták helyett egy -régi elbeszélésemet olvastam föl neki… Igaz, hogy mindez valamennyiöknek -mélységesen mindegy volt… igaz, hogy költhettem volna a cipói -magyaroknak akármit, a képzelhető legszebb vagy legérdekesebb dolgot sem -hallgatták volna meg… de mennyi megalkuvás!… mekkora megalkuvás!… És, -tessék, ez a hasznom belőle!… - - - - -KÁNAÁN. - - -I. - -– Ez már valami, – szólt Légváry Arthur és a már elolvasott levelet -átnyujtotta a feleségének. - -A levelet Szilas-Bodrog vármegye alispánja, mint a rác-berzenci -kulturegyesület elnöke irta. Arra kéri a mélyen tisztelt hazafit, -tartana fölolvasást azon a kulturestén, amelyet az egyesület a jövő -hónap első szombatján rendez. Csak röviden vázolhatja, milyen nagy -föladatai vannak a nemzetiségek lakta vidéken törhetetlen kitartással -müködő ifju egyesületnek, milyen nagy erkölcsi hasznára volna ennek a -kitünő iró közremüködése, s milyen rajongó tisztelettel viseltetik -Rác-Berzence egész magyar közönsége az iránt a Légváry Artur iránt, -akinek a magyar drámairodalom „A hazáért“ cimü remekművét köszöni. A -levél irója vakmerő kérésének mentségéül hivatkozik arra, hogy ő már -volt olyan szerencsés és bemutatkozhatott hazánk nagynevü drámairójának, -az ujságirók körének egyik lakomáján; reménykedik benne, hogy nem fog -elutasitó választ kapni; tehát ugy intézkedett, hogy az egyesület egy -megbizottja már legközelebb jelentkezzék a mélyen tisztelt hazafinál, -mindenekelőtt a kegyes feleletért, de kedvező válasz esetén azért is, -hogy megtudja – ha szabad igy mondani – nagynevü vendégünk föltételeit. - -A levél hosszu volt és sokkal szebb, mint ez a rövid kivonat sejtetheti. - -Még Légvárynét is kielégitette, pedig Légváryné kivétel nélkül mindig -keveselte, amit az irodalom eddig nyujtott a Légváry-családnak. - -– Látszik, hogy uriember irta, – jegyezte meg röviden, de a hangjában az -is benne volt, hogy az ajánlatot el kell fogadni. - -Légváryt ez egyszer nem kellett biztatni. - -– A francia akadémiának a negyven halhatatlanja között nincs egy se, aki -szebben tudna irni, mint ez az alispán, – közölte feleségével a -lelkesedését. – Látszik, hogy ritka nagymüveltségü és igen finomlelkü -ember. De – érdekes! – bár a neve nem ismeretlen előttem, sehogy se jut -eszembe, hogy mikor ismerkedtünk meg?!… Pedig az ilyen embert nem -szoktam elfelejteni. - -Még ki se élvezték azt az örömöt, hogy végre találkozik valaki, aki -Légváry Arturt érdeme szerint megbecsüli, s az egyesület megbizottja már -jelentkezett. - -A cseléd egy névjegyet hozott be, amelyen ez volt olvasható: Dr. báró -Plojesti Ervin, Szilas-Bodrog vármegye tiszteletbeli főjegyzője, a -Szilas-Bodrog vármegyei Közművelődési Kör ügyvezető igazgatója, a -„Rác-Berzencei Hiradó“ főszerkesztője.“ - -Légváryné köddé vált, Légváry pedig kisietett az előszobába. - -Az előszobában mindenekelőtt egy gyönyörü városi bundát pillantott meg – -azt a városi bundát, amelyet eddig csak álmaiban látott. De nem volt -ideje elmerengeni a tündéri jelenségen, mert a bunda tulajdonosa felé -kellett fordulnia, aki nyomban lefoglalta egész figyelmét. - -Egy monoklis fiatalember állott előtte – olyan előkelő jelenség, aminő -még sohase fordult meg ebben a negyedik emeleti lakásban. - -– Kedves kolléga ur, – sietett beszélgetni a vendég, mialatt Légváry -betessékelte a szalónnak nevezett sirgödörbe, – remélem, hamar -végezhetünk… Eljön? Igen? Nem? Nos, ha igen, annál jobb. Miért is ne -jönne el?! A mi vidékünk nagyon mulatságos; érdemes egyszer megnézni. -Nagyon örülök, hogy nem kell hosszasan kapacitálnom… Az igazat -megvallva, sietek a kaszinóba… várnak rám és egy kicsit már elkéstem. De -csak egy perc, ugy-e?… Minden egyébről ugyis értesült a fölszólitó -levélből; még csak az anyagi kérdésen kell tulesnünk. De magunk közt -vagyunk… a kolléga előtt, remélem, nem feszélyezi semmi… Nos, mennyi -pénz kell? Csak mondja meg őszintén! - -Légváry, aki egészen más szónoklatot várt, kissé zavartan felelt: - -– A meghivás olyan kedvesen szólt… aztán a kulturális cél… az egyesület -hazafias müködése… mindez arra késztet, hogy lehetőleg mérsékeljem az -igényeimet… átlátom, hogy a közös célra tőlem is megvárhatnak némi -áldozatot… és ennyi figyelmességgel szemben bizonyára hálásnak kell -lennem… De Rác-Berzence egy kicsit messze van; az ut oda-vissza két nap, -sőt három, ha kényelemben akarom megtenni… tehát a kirándulás nem kevés -időveszteséggel jár… aztán költségeim is lesznek… jókora utat kell tenni -vicinálison… legalább ötórai utat, csak oda… s a vicinálison nincs -szabadjegy… Szóval, azt hiszem, nem leszek nagyon követelő, ha a -szokásos kétszáz koronát kérem. - -Angyal repült a szobán keresztül. - -Plojesti arcán hirtelen valami árnyék vonult végig. De ekkor is -meglátszott rajta, hogy olyan ember, aki megszokta szemhunyoritás nélkül -nézni, mint uszik tova a bakk-asztalon az ezerkoronás tét; meglátszott -rajta, hogy fegyelmezett lélek, az önuralom embere. És néhány másodperc -után, amelyek talán kicsit hosszuak voltak, mint a párbajban számolt -másodpercek, arcáról elsimultak a redők. - -– Hát kérem, – szólalt meg végre, – kétszáz korona sok pénz, nagyon sok -pénz. De legyen. Ezen nem fogunk sokáig vitatkozni… az igazat megvallva, -nagyon sietek a kaszinóba… nem is érnék rá sokáig vitatkozni. A -legrosszabb esetben… ha valami baj lenne a dologból… személyesen -vállalom az anyagi felelősséget… no, de remélem, nem lesz baj… Csakhogy -ezzel szemben kérnem kell valamit. Szeretném, ha a fölolvasás legalább -kiadós volna… ha eltartana másfél, legkevesebb ötnegyed óráig… ha -valamelyik leghosszabb, vagy több rövidebb munkáját olvasná föl. - -– Nem fogja a közönség az ilyen sokáig tartó fölolvasást kissé untatónak -találni? - -– Az ön munkáit?!… amelyekről annyi szépet beszélnek!… Dehogy! -Ellenkezőleg. A közönség meg fogja követelni, hogy legalább eleget -halljon a pénzéért. Mert a kulturestéken belépődijat szoktunk szedni… az -egyesületnek is élnie kell!… és annyi a tennivalója!… olyan sok -mindenfélére kell a pénz! Megjegyzem, a belépődijért a közönség egy pár -énekszámon és egy-két szavalaton, csupa rövid dolgon kivül nem kap -egyebet, csak az ön fölolvasását. Ennek kell a műsor pecsenyéjének -lennie. Lehet régi… ki ismeri az ön régibb munkáit?!… Lehet komoly vagy -vidám… senki se fogja ellenőrizni, hogy ön mit olvas föl… a messzebb -ülők meg se fogják érteni, sokan nem is fognak oda figyelni… csak hosszu -legyen!… hogy azt ne mondhassa a közönség: „Már vége?!… Ez az egész?!…“ -Igazolnia kell, hogy miért csőditettük össze a közönséget… A -közönségnek, ha már irodalom, hát mindegy, hogy mi… de ha egyszer pénzt -adott az irodalomért, akkor legalább jól akar lakni az irodalommal… és -ez érthető. - -– Persze. De hogy egészen őszinte legyek, én azt képzeltem, hogy azon a -vidéken sok a gazdag ember… hogy önöknek nagy, előkelő, finom izlésü -közönségük van… hogy ez a közönség érdeklődik az irodalom iránt, de -éppen azért válogatós… hogy nem esik nehezére olykor-olykor valami -irodalmi dolgot is meghallgatni, de a türelmével visszaélni nem volna -helyes… - -– A mi közönségünk?… No, majd meglátja! Ha a kaszinóban nem várnának, -sokat beszélhetnék erről… Most csak annyit, hogy: igen, nálunk sok a -gazdag ember… az is igaz, hogy ezek nem szokták a fogukhoz verni a -garast… Csak éppen akkor verik a fogukhoz a garast, ha az irodalomról -van szó. Kétszáz korona – irodalomért!… ez nálunk nem megy az emberek -fejébe. Ne felejtse el, kérem, hogy Magyarországon vagyunk! És ne -sértődjék meg. Kollégák közt el lehet mondani ennyit… - -Szólt s elviharzott a kaszinójába. - -Plojesti látogatása egy kicsit lehütötte azt a lelkesedést, amelyet -Légváryban az alispán levele keltett. Eddig egy fölolvasása se tartozott -a legkellemesebb emlékei közé, s egyszerre eszébe jutottak mindazok a -szomoru tapasztalatok, amelyeket más városokban szerzett. - -De azzal vigasztalta magát: - -– Eh, sehol se egyformák az emberek!… Lám, milyen nagy a különbség a -közt, ahogy Plojesti és a közt, ahogy az alispán szól hozzám!… Mért -hivnának, ha senki se akarna meghallgatni?!… - -Légváryné az ajkát biggyesztette, mikor megtudta, hogy férje, első -ijedtségében, csak kétszáz koronát kért. - -– Kétszáz korona – számitgatott – amelyből talán száznegyven se fog -megmaradni… Ugyan mikor tanulsz már egy kis élelmességet?!… - -Légváry, hogy elejét vegye a további vitának, az angol közmondással -sáncolta el magát: - -– A bor le van fejtve, hát most már meg kell inni. - -Néhány nap multán Légváryné is megbékült a helyzettel. Az alispán -ugyanis ujabb levelet irt, mely kedvesség dolgában még az elsőn is -tultett. Örömmel értesült róla, hogy hazánk kitünő irója igent mondott. -Reméli, a régi ismeretség jogán: Légváry Artur nem fogja megfosztani őt -és a feleségét attól a szerencsétől, hogy vendégül láthassák… Aztán még -sok jó szó és sok magyaros szivesség. - -A levél olyan szép volt, hogy sirni lehetett rajta. - -– Ha én ugy tudnék irni, mint ez az alispán! – sóhajtott Légváry. - -Még Légvárynénak is tetszett a levél. Ez pedig irásmüvel még nem igen -történt meg, ha magától Shakespearetől eredt is. - -De maga a meghivás Légváryt nem örvendeztette meg. - -– Nem elég, hogy az ember sok alkalmatlanságot okoz… a sok szivességet -sok figyelmességgel kell viszonozni… a szállóban sokkal szabadabb az -ember. Ha ugy tudnék irni, mint ez az alispán, a legokosabb volna: -szépen megköszönni ezt a sok jóságot, de megirni, hogy nem élhetek -vissza a szivességükkel… - -Hanem az asszony letorkolta: - -– Végre, valahára, találkozik egy ember, aki ugy szól hozzád, ahogy -illik, ahogy megérdemled… és ezt a ritka embert, ezt az egyetlen embert -meg akarod sérteni?!… Csak egy iró lehet ilyen ostoba! - - -II. - -Egy zord januári napon Légváry megindult Rác-Berzencére, a podgyászában -egy frakköltözettel meg annyi irásművel, amennyit tavaszig se tudott -volna fölolvasni. Volt nála minden, mint a jó boltban: hosszabb, -rövidebb, komoly, vidám és sirva vigadó… Rábizza a kolléga urra, -válogasson belőle. - -A gyorsvonat a gyümölcs- és gabonatermő Alföldön röpitette keresztül. -Légváry, aki a gázgyárban és a dolgozószobájának nevezett vacokban már -rég elfelejtette, hogy természet is van a világon, kibámult a zuzmarás -fákra meg a hólepte vagy csatakos földekre és igy mélázott: - -– Milyen furcsa is a természet! Elvetik a magot és nemsokára sok, sok -gabona lesz belőle. Ez a szilvafa egyetlenegy szilvamagból lett és most -miriádnyi szilva terem rajta. A szellemi világban meg éppen forditva -van. Mennyi magot kell elvetni, mig valami kevés kikel belőle! És -mennyit kell elvetni egészen hiába!… Aztán emitt, alig hogy vetettek, -máris aratnak; a szellemi magvető pedig egész életén át várhat: aratni -mások fognak! A kertész megérheti, hogy gyümölcsöt szed arról a fáról, -amelyet maga ültetett el, de te, szegény Légváry!… sic vos, non vobis -mellificatis apes! - -Egypár óra multán a fák elmaradoznak. Itt már csak gabonát termesztenek; -mindenféle, jófajta gabonát; hálás, jól fizető gabonát. Még egy pár óra… -s már a buza birodalmán száguldanak keresztül. A merre a szem lát, csak -havas, sáros földet látni. Ezen a zsiros földön terem a világ -legacélosabb, legkövérebb buzája. Ez már itt a tejjel és mézzel folyó -Kánaán. - -Légváry ujra kibámul az ablakon. Arra gondol, hogy már egy óra óta, ami -földet lát, az mind a Tapolcsányi hercegé. És még órákig gyönyörködhetik -ugyanebben a látványban, ha nem unja el: utja egyre beljebb viszi a -herceg uradalmába. - -Időközben beesteledett s egy nagy állomáson a gyorsvonatról át kell -szállnia a vicinálisra. - -Elsőosztályu jegyet vált; ha véletlenül várni találják a berzencei -állomáson, ne mondhassák róla, hogy mindent meg akar takaritani a -pénzükből, amit csak lehet. Nem magáért teszi; de ügyelnie kell a -dekorumra, mert akármilyen kis pont a világban ő, Légváry Artur, mégis -az irodalmat képviseli itt… az irodalmat, a Berzsenyi Dánielek, a -Kisfaludy Károlyok, a Kölcsey Ferencek irodalmát, amelyhez való -hozzáfüződését ő nagyratartja… megbecsüli azt a tisztességet, hogy néha -ezeknek a nagyoknak a nyomdokain járhat, és ezt alkalom adtán, amilyen -ez a mai, kifejezi külsőségekben is. - -A vicinális vonaton most csak egyetlen kocsi áll az első és második -osztályon utazók rendelkezésére. A kocsi egyik fele, az elsőosztályu -rész, nincs fülkékre osztva; egyetlen szalónból áll, amely még üres. A -szalonban rémes hideg van; a fütőkészülék nem a legjobban működik. -Légváry „meleg“-re igazitja a szabályozót; fölveszi a télikabátját, -lefekszik egy divánra s betakarózik pléddel. - -A kalauz már előbb látta a jegyét; alig hogy a vonat elindul, Légváry -már alszik. - -Álmában a berzencei állomás perronján áll s az üdvözlő küldöttség -szónokát hallgatja. A szónok háta mögött nagy néptömeg szorong, s -mialatt ő azokat nézegeti, akik a messzeségből kalapot vagy zsebkendőt -lobogtatnak feléje, ezt az üdvözlő beszédet hallja: - -– Hazánk jeles fia, vitéz Légváry Artur! Eljöttél közénk, hogy megtudd, -végre-valahára, miért is irsz te voltaképpen?!… mi célja annak, hogy -immár husz év óta sok csunya, fekete betüt vetsz a szép, tiszta, fehér -papirosra?… és kinek, mire jó az, ha te egy ökör csöndes kitartásával -képzelt mezőket szántogatsz, ahelyett, hogy az áldott, zsiros, barna -földet munkálnád, ekével s boronával?! Mert dolgozószobád -magánosságában, jeles Légváry Artur, gyakorta el szokott fogni a -magadban való kételkedés… a reménytelenség nem egyszer kegyetlen -szavakat suttog a füledbe… s olykor elhiteti veled, hogy csupán azért -végzesz semmire nem jó, senkinek se kellő munkát… hogy hosszu idő óta -csupán azért fáradozol hiába, mert élhetetlen ember vagy s annak idején -nem volt elég eszed valami okosabbat kezdeni!… Hát mi megnyugtatunk -téged, jeles Légváry Artur, és megmondjuk neked: nem, nemcsak azért -fáradozol, mert élhetetlen ember vagy és nem tudsz okosabbat, hanem -mindenekelőtt abból a célból, hogy azok az igazságok, amelyeket te -igazságoknak érzesz, megujhodva, nagyobb erőben keljenek ki a földből, -hogy gondolataid okulásunkra szolgáljanak és végül hasznára legyenek az -egész emberiségnek! Légy üdvöz, álmodozó Artur, itt, a hasznos -bizonyosságok hazájában!… erősödjél meg körünkben abban a gyermeki -hitedben, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem igével is!… a Kenyér -birodalma meghajtja előtted zászlaját, vitéz Légváry Artur!… mert bizony -mondom neked, hogy azoknál, akik tudták, hogy miért halnak meg, vitézebb -az, aki nem tudja, hogy miért él, de azért küzd, fárad, dolgozik -tovább!… - -Arra ébred föl, hogy a takarója alatt is rettenetesen fázik. Szétnéz és -három embert pillant meg a szalonban. Három, tökéletesen egyforma arcu, -egyforma alaku és egyforma öltözetü embert. Három simára beretvált arcu, -vöröshaju, feketeruhás óriást. Egypár pillanatig azt hiszi, hogy még -most is álmodik. Három, ennyire egyforma ember nem lehet a világon. És -még hozzá: együtt! Milyen furcsa álomkép! - -Aztán látja, hogy: de bizony nem álomkép ez, hanem valóság. A három -egyforma óriás közül az egyik a szemközt levő divánon ül; a másik balra, -egy karosszéken; a harmadik áll, az elsőtől jobbra, a szalon asztalkája -mellett. Az ülő óriások németül beszélgetnek. - -Légváry azt gondolja: - -– Derék asszony lehetett, aki ezt a három ikret a világra hozta!… - -De annyira fázik, hogy nem tud másra gondolni. Ekkor észreveszi, hogy a -szalonnak minden ablaka nyitva van; még a szellőztető ablakok is. -Fölkel, német nyelven bocsánatot kér, s beteszi az ablakokat. Senki se -felel s Légváry visszafekszik. - -Csak most pillant rá a meleg-szabályozóra. Látja, hogy az is „hideg“-re -van igazitva. Megint fölkel, másodszor is bocsánatot kér, s -visszaigazitja a „meleg“-re. Aztán a plédje alá buvik s reménykedik, -hogy most már egy kicsit föl fog melegedni. - -Szeretne, de nem tud ujra elaludni, s kénytelen meghallgatni az óriások -társalgását. Jóformán csak a karosszéken ülő óriás beszél: azt mondja -el, mi ujság a megyében, – mintha jelentést tenne a divánon ülő -óriásnak, aki néha egypár szót kérdez, de többnyire csak bólintgat. -Végre a divánon ülő is nézetet nyilvánit és azt mondja németül, hogy: - -– Pfü, be meleg van! - -Az álló óriás odaront a szabályozóhoz és szó nélkül „hideg“-re igazitja. - -Légváry belenyugszik sorsába. Fölteszi magában, hogy akármilyen álmos, -most már ébren marad. Igy, ha egy kicsit fázódik is, legalább nem fog -meghülni. - -A karosszékben ülő folytatja az előadását. Hiresztelésekről számol be, -pletykákat és anekdotákat mond el, végül arra tér át, hogy mi történt az -utolsó megyegyülésen. - -Ez, ugylátszik, a divánon ülőt nem érdekli annyira, mint az anekdoták. -Mert egyszerre csak megszólal: - -– A könyvemet!… - -Az álló óriás szolgálatra készen ugrik egyet, de a karosszéken ülő -gyorsabb s közelebb is van ahhoz a táskához, amelyből a könyvet ki kell -venni. - -A könyv: Hendschel nagy vasuti utmutatója. - -– Albert, – szól a divánon ülő – keresd ki, hogy ha az Orient -Express-szel megyek vissza, mikor kell indulnom Berzencéről? - -Albert beledől az utmutatóba, de a másik óriás, aki előbb a karosszéken -ült, fölöslegessé akarja tenni Albert fáradozását. Kikapja Albert -kezéből a könyvet s szinte belepirul a boldogságba, mikor azonnal -megtalálja a keresett vonatot. - -– Pfü, be meleg van! – szólal meg ujra a divánon ülő. - -Albert nekiesik az ablakoknak meg a szellőztetőknek; a másik szintén. A -másik annyira igyekszik, hogy két ablakot nyit ki addig, mig Albert -egygyel végez. - -Mikor aztán kinyitottak mindent, ami csak kinyitható, Albert visszaáll a -helyére, a másik pedig leül a karosszékbe s ujra mulattatni kezdi a -divánon ülőt. - -Ez nem igen füszerezi egyébbel a társalgást, mint hogy még egypárszor -elmondja: - -– Pfü, de meleg van!… - -De a karosszéken ülő annál közlékenyebb. És Légvárynak, néhány percnyi -önkéntelen figyelem után, meg kell tudnia, hogy kikkel utazik. A divánon -ülő: ő kegyelmessége, Tapolcsányi herceg. A karosszéken ülő: a berzencei -plébános. S Albert, az álló óriás? Az talán a főkomornyik, talán csak -egyszerü lakáj. - -– Érdekes társaság! – szól magában Légváry. - -De már nem tudja állni a hideget, s minthogy ilyen nagyurnak lehetetlen -megmondania, hogy ő bizony fázik: átköltözködik a szalonból a kocsi -tulsó oldalára, a második osztályba. - -Miközben elhelyezgeti a podgyászát, még folyvást arra gondol, amit az -imént hallott. - -– Szép, szép, – tünődik – ha valakinek a gondolatai a halála után még -századokig foglalkoztatják az emberiséget… de Tapolcsányi hercegnek -lenni szintén nem utolsó dolog. - -A vonat állomáshoz ér és megáll. Légváry kitekint az ablakon. Kivül -feketeség; időközben öreg este lett. Csak egy sötét épületet lát, amely -nem lehet maga az állomás, csak szertár vagy rakodóház. Megnézi az -óráját. Mindjárt tizenegy. Már régen Berzencén kellene lennie. De a -vicinális mindig késik. Vajjon hol járnak? - -A vonat ujra megindul, s Légvárynak, aki most már a tulsó oldalon -kémlelődik, végre sikerül fölfedeznie az állomás főépületét. Amint -elhaladnak mellette, a két lámpás gyér világánál is ki tudja betüzni az -állomás nevét. Ez volt az utolsó megálló; most már Berzence következik. - -Légváry megint kibámészkodik a sötétbe. A hó valamennyire világit; ennél -a gyönge világitásnál is kivehet annyit, hogy itt ugyan délben sem látna -semmit, mert roppant sikságon haladnak keresztül. De Légváry áhitattal -nézi ezt a semmit. Ez a havas sikság: Magyarország legjobb -szántóföldjei. Itt vannak azok a buzatermő földek, amelyekből egy-egy -hold egész kis vagyon. Itt laknak az ország leggazdagabb parasztjai. Ez -a birodalma azoknak az uraknak, akiknek még megvan a módjuk hozzá, hogy -a régi virtusaiknak élhessenek. Itt nincs szegény; itt a nagybirtokos -kiskirály, de még a kisbirtokos se küzd gonddal. Ez a gazdagok világa. -Kánaán kellős közepén járnak… - -Még egy negyedórai várakozás… füttyszó amely már Berzencét jelenti… -valami fényesség csapja meg a szemét… megérkezett. - -A vonat szépen kivilágitott pályaház előtt áll meg. - -– Nini! – csodálkozik Légváry, – mekkora tömeg tolong a perronon! csak -nem engem várnak?!… - -Nem, a herceget várták. Két ur beugrik az első osztályba, nyilván, hogy -minél korábban üdvözölhessék ő kegyelmességét. Az állomás szolgái is -mind oda sietnek. Légváry hiába integet akármelyiknek; nem kap embert, -aki kivigye a podgyászát. - -Összeszedi a holmiját s kicihelődik a második osztály ajtaján. Jobbra -pillantva, látja, hogy egy kövér, kopasz ur, bizonnyal a mögötte -szorongó tisztelgők legelőkelőbbje, német üdvözlő beszéddel köszönti a -herceget, aki időközben leszállott, s intve a szónoknak, hogy hagyja -abba, csak annyit felel az üdvözlésre: - -– Pfü, be meleg van! - -Légváry a podgyászát lerakja a perronra és körülnéz. Hát ő érte nem jött -senki? - -Végre a nevét hallja s fölfedezi Plojestit. A báró valahol elül -szaladgál; ott, ahol a harmadik osztályu kocsik állnak. Bekukkan minden -ajtón, ahonnan utasok szállnak ki, s torkaszakadtából orditozik: - -– Légváry! Légváry! - -– Itt vagyok! – felelne Légváry, de hang nem, csak valami suttogás-féle -szabadul ki a száján. Most érzi csak, hogy a torka össze van dagadva. - -Megindul a báró felé s ekközben az is megpillantja őt. Lelkendezve siet -a vendég elé s messziről kiabálja: - -– Már azt hittem, nem jött el! - -– S az alispán? – hápog Légváry. - -– Ezerszer kér bocsánatot, de rendkivül fontos hivatalos ügyben hirtelen -el kellett utaznia. Különben reggel már itthon lesz és ki fogja menteni -magát. Engem bizott meg, hogy vigyem el önt a szállására. Az alispán -tudniillik nem a megyeházán lakik, hanem a saját házában. Ami a -kényelmet illeti, abban nem lesz semmi hiányossága; de a házigazdát ma -este nekem kell helyettesitenem… egyelőre be kell érnie az én -társaságommal… - -– Ó, kérem… - -– Igyekszem majd ugy képviselni a házigazdát, hogy ne legyen oka -panaszra… rajta leszek, hogy szórakoztassam önt… Mert a grófnőt is ki -kell mentenem. Nagyon szerette volna önt megvárni, de a vicinális mindig -egy-két órai késéssel érkezik, s a grófnő ilyen sokáig nem tud -fönnmaradni. - -– A grófnő? - -– Igen, az alispán felesége. Nagyon kedves, szép asszony; majd meglátja. -A multkor olvasta önnek egy cikkét… tudja, a sziuindiánokról!… A -könnyezésig kacagott rajta s azóta valósággal rajong önért… - -– A sziuindiánokról?… Nem emlékszem. - -– Az nem tesz semmit. Ő emlékszik s ez a fő. De mi baja önnek? Olyan -rekedt, hogy alig érteni a szavát! - -– Ugy látszik, hogy meghültem az uton. És ez egy kicsit aggaszt. Mert ha -holnap estére még jobban berekedek, mi lesz a fölolvasással? -Végigkrákogni és köhögni ötnegyed-másfél órát… borzasztó volna. - -– Az nem baj. Köztünk szólva: ki figyel oda a fölolvasásra?!… A -legrosszabb esetben a közönség sajnálni fogja a szegény fölolvasót s ön -megiszik nyolc vagy tiz pohár vizet, aztán valahogy tul lesz rajta. Ez a -legkevesebb. A baj az, hogy a herceg megérkezett. - -– Mért? - -– Mert a herceg csak két-három napot tölt itt s holnap nagy vacsorát ad. -Már most azt kérdem öntől, hogy ha holnap este az egész intelligencia -esze nélkül rohan a herceghez: ki jön el a kulturestére?! - -– Mit tudom én?! Én nem tehetek róla. - -– Persze, hogy ön ártatlan benne, ha a hercegnek éppen most kellett -megérkeznie. - -Csak ugy mondom. Magunk közt… kollégák közt… - -Egy szolga, akit Plojesti röptében fogott el, kiviszi a podgyászt az -alispán kocsijára. A nyitott kocsi láttára Légváryn egy kis borzongás -fut végig, de mikor a báró tessékeli, szó nélkül nyugszik bele sorsába. -A herceg és kisérete éppen akkor száguldanak el az állomásról; a herceg -meg a plébános automobilon, a többiek kocsin. - -Ők is megindulnak. - -Légváry egy kissé hallgatag. - -– Fáj a torka, mi?… – érdeklődik Plojesti. – Már csak ezért is -kellemesebb lesz önnek, hogy ma este az én társaságommal kell -megelégednie… legalább nem kell előre agyonbeszélnie magát. Hosszu, -kimeritő utazás után… kivált, ha az ember még meg is hült az uton… nincs -rémesebb robot, mint: megpihenés helyett mindenekelőtt átöltözködni és -aztán még másfél vagy két óra hosszat mulattatni egy csupa idegenből -álló társaságot, melynek minden tagja természetesen csak a vendéget -óhajtja hallani. Igy kettesben szépen megvacsorálunk, aztán magára -hagyom, s reggelig alaposan kipiheni magát. Holnapra talán elmulik a -rekedtsége is. - -Légváry azt köhögi, hogy: nagyon jó lesz igy… - -A hintó végighalad a városon s egy palotaszerü villa előtt áll meg. A -kapu megnyilik s két liberiás inas jön ki az utcára. Az egyik a -podgyászt szedi le a kocsiról; a másik a kivilágitott előcsarnokon és -folyosón át bevezeti őket a vendégszobába. - -A vendégszoba olyan nagy és olyan fényüzéssel butorozott, hogy egy -király is ellakhatnék benne. A villamos csillárnak minden körtéje ég… a -gázkályhában már ott vereslik a tüz… Légváry nagyot lélekzik. - -Egy kicsit megmosdik, s aztán átmennek a másik szobába, hogy -megvacsoráljanak. - -Három inas szolgál föl. A vacsora pazar. Az italok fejedelmiek. A -szivarok a legjobb fajta havannák. - -Amig a vendég elszivja a szivarját, Plojesti is rágyujt egy-két -cigarettára és még néhány anekdotát beszél el azokról az irókról, akik -Rác-Berzencén legutóbb megfordultak. - -Az egyik mindenkit megrevolverezett, hogy fizessen elő a lapjára. A -másik beleütközött minden butordarabba. - -Aztán visszavezeti Légváryt a vendégszobába és elbucsuzik tőle: - -– A viszontlátásra holnap!… - -A vendégszobában már olyan meleg van, hogy Légváry, magára maradva, -jónak látja kinyitni az ablakot, legalább egy pár percre. - -Megint a nagy feketeséget látja maga előtt. A palota a város végén áll. -Azok a csatakos földek, ott, a távolban… azok már a hires buzaföldek… az -istenáldotta föld!… A nagy tápláló!… Az a föld, amelyik igazán -megérdemli az anyaföld nevet!… - -És Légváry fölsóhajt: - -– Mit keresek én, szegény ördög, éjjeli egy órakor, itt Kánaánban?!… - - - - -FELOLVASÁS ELŐTT. - - -I. - -Légváry Artur, a kitünő iró – vagyis, a budapesti cim- és lakásjegyzék -szerint: Langer Antal, gázgyári tisztviselő – reggeli nyolc órakor, -amikor a nap a szemébe sütött, fölébredt, kinyujtózkodott, meglepetten -tekintett a falra, ahol egy sohase látott női arcképet pillantott meg, -dörzsölgetni kezdte a szemét, csodálkozva nézegette a körülötte lévő -angol butorokat és a falat boritó, sárga rózsával telehintett tapétát, -aztán megállapitva, hogy nem ott ébredt föl, ahol szokott, azt kérdezte -magától: - -– Hol vagyok? - -Nagyon mély állomból ébredhetett föl, mert hirtelen nem találta meg a -feleletet. Mint aki valami nagy betegség s hosszu öntudatlanság után tér -magához, lassan szedte össze az emlékeit, és sok másodpercig eltartott, -amig kideritette: - -– Ahá!… Rác-Berzencén vagyok, ahol ma este kultur-estét fognak rendezni… -Barta Lóránt alispán házának egyik vendégszobájában… a magyar Kánaán -egyik kiskirályánál… Azért hát ez a nyugat-európai kényelem, amelyet én -Budapesten sehol se láthatok… Pedig itt még messzebb volnánk -Nyugat-Európától, mint Budapesten… de a legjobb közlekedő eszköz a pénz… -és éppen a kényelem szerszámai azok, amelyeket nyugatról a legmesszebbre -elvisz a kereslet. - -Most már kergetőzni kezdtek agyában az utolsó emlékei: - -– Amikor megérkeztem, az alispán nem volt itthon… valami hivatalos -ügyben hirtelen el kellett utaznia… de azt mondták, reggelre már itthon -lesz. Talán már egy pár perc mulva be fog nyitni hozzám. Gyönyörüen irt -leveleiből s különösen a rendkivül kedves hangu meghivásból itélve, -nagyon derék és művelt uriembernek kell lennie… Különös, hogy sehogy se -jut eszembe, mikor és hol ismerkedtünk meg… Igaz, valahogy el ne -felejtsem, amit Plojesti báró, a kulturest egyik rendezője, a helybeli -Times főszerkesztője mondott!… Az alispánné született grófnő, tehát -méltóságos asszony… jóvátehetetlen hiba volna, ha nagyságos asszonyomnak -szólitanám, amikor majd bemutatnak neki… - -Inas nyitott be a szobába s megkérdezte a nagyságos urat, hol -parancsolja a reggelit: itt-e vagy az ebédlőben? - -Légváry a lábbadozni kezdők nagy éhségét és szomjuságát érezte. Nem -akart sakálként mutatkozni be, s az ebédlőben aligha maradna egyedül. -Aztán, ha kérdik, alighanem ugy gondolják, hogy kényelmesebb lesz igy: -neki is, talán nekik is. - -Azt felelte, hogy jobb lesz, ha itt fog reggelizni, mert még sokáig -eltarthat, amig tisztelegnie lehet őméltóságánál. - -Amig az inassal értekezett, az a kellemetlen meglepetés érte, hogy maga -se hallja a tulajdon hangját. A beszéd nehezére esett, kivált, amikor -hangosabban iparkodott szólni, hogy az inas mégis csak megérthesse. -Érezte, hogy a torka csupa daganat. - -Alaposan meghülhetett a vasuton, mialatt aludt s az ablakokat meg a -szellőztetőket valaki kinyitotta. Ezt a torokfájást kétségtelenül a -viziló-testalkotásu Tapolcsányi hercegnek köszönheti, aki a csikorgó -hidegben is folyton azon panaszkodott, hogy nem tudja állani a meleget. -A nagyurakkal nem jó egy tálból cseresnyét enni… de, ugy látszik, a -nagyurakkal találkozni is elég, hogy a szegény ember okvetetlenül valami -kárát lássa ennek a találkozásnak. - -– Nyulat látni, papot látni nem jó jel, – dörmögött magában, – de -nagyurat látni kész balszerencse. - -Ha estig még jobban bedagad a torka, vagy ha nem is lesz rosszabbul, de -olyan rekedt marad, amilyen most – hogyan fog fölolvasni? - -Végig fogja köhögni az egész kultur-estét? Mit fog szólni ehhez a -közönség? Végre is mindenki nem lesz ott a Tapolcsányi herceg -vacsoráján… lesznek, akik beállitanak meghallgatni a pesti fölolvasót s -belépődijat fizetnek ezért a mulatságért… ezek valami egyebet is fognak -kivánni a pénzükért, nemcsak köhögést. - -– Eh, – vigasztalta magát, – estig majd csak jobban leszek s délután -szorgalmasan fogom öblögetni a torkomat borvizzel vagy legalább teával! - -Mire felöltözött, a reggeli már az asztalon várta. Kánaáni reggeli; -minden, amit szem, száj megkivánhatott; csak éppen az óriási rudakon -cipelt, embernagyságu szőlőfürtök hiányzottak. De nem hiányzott a szőlő -sem, pedig tél közepén voltak. - -Mialatt falt, igy mélázott: - -– Micsoda kávé!… Ez a tej igazi tehénből, ez a kávé igazi kávébabból -való… Micsoda vaj! Micsoda méz! Igazi vaj és igazi méz! Az ember nem -hinné, hogy még ilyen is van, ha nem enné. Micsoda pecsenye! Ez már -igazi állati életet élő állat volt, ép, egészséges sertés, és nem -agyonhajszolt, munkás, elgyötört, bőrré aszott konflis-ló! Milyen remek -eledelek! Ilyet Budapesten semmi áron se kaphat az ember, még az se, aki -akármennyi pénzt adhat érte!… Boldog Kánaán! Itt még bőven van minden -földi jó, ami az élet anyagi részéhez tartozik!… Milyen más élete is van -annak, aki itt lakhatik, az áldott Kánaánban, és még pénze is van -hozzá!… - -Az inas ujra megjelent. Az alispán küldte, azzal a kérdéssel, hogy -bejöhet-e? - -Előkelő megjelenésü és nyájas arcu uriember lépett a szobába; még fiatal -ember, harmincöt, legföljebb harminchat éves. Meleg szavakkal üdvözölte -a vendéget, megint hivatkozva a régi ismeretségre s bocsánatot kérve, -hogy csak most jelentkezhetik. - -Egy angol gróf üdvözölheti igy Anglia külügyminiszterét, amikor ez -megtiszteli őt a kastélyában. - -De Légvárynak ugy tünt föl, mintha az alispánt most látná először. - -Nem akarta firtatni az ismeretség kérdését; attól tartott, ki fog -derülni, hogy az alispán téved. - -Másról beszéltek. Légváry elmondta utikalandját s közölte aggodalmát. Az -alispán rajta volt, hogy megnyugtassa, s a helyi viszonyokról mondott -egyet-mást, olyasmit, ami a vendégnek csak jól eshetett: - -Berzence város közönségének, s különösen intelligenciájának, sok hibája -lehet… tagadhatatlanul van is… az emberek itt általában könnyelmüek, -erejükön fölül költekezők, nagyon is mulatós kedvüek, szeretnek nagyobb -uraknak látszani, mint amilyenek valójában, tulságosan sokat adnak a -látszatra, a külsőségekre, s szivesen tüntetnek a hibáikkal… A berzencei -közönségről sok rosszat lehet mondani, csak éppen azzal az egygyel nem -lehet megvádolni, mintha nem tisztelné eléggé az irodalmat. És kivált -Légváry Arturnak nagyon sok lelkes tisztelője van itt… Berzencén -valamennyi iró közül Légváryt ismerik és becsülik meg a legjobban… mert -itt, politikai okokból, mindenki azt az ujságot olvassa, amelyikbe -Légváry Artur ir. - -Ha tehát az a kis rekedtség estig nem mulnék el, csak az áhitatosan -figyelő közönség veszitene… már amennyiben nem értené meg a kitünő iró -mindenik szavát… de ha nem is értené meg a fölolvasást, akkor se -mulasztaná el érdeme szerint ünnepelni azt az irót, akit már régen -szeret és becsül, s akit végre-valahára szinről-szinre láthat. - -Légváryt elbájolta a sok kedvesség és udvariasság, de még jobban: maga a -házigazda. Hát ez csakugyan az a derék, eszes, kedves uriember, akit a -levelek igértek, s még hozzá olyan föltünően művelt valaki, olyan széles -látókörü, érdekes ember, aminőt keveset mutathat föl a magyar -közigazgatás. Mert, végre is, sem ebben, sem a birtokos osztályban nem -mindennapi jelenség az olyan nagyműveltségü férfi, akit a finomult izlés -és a tudományszeretet nemcsak külsőségekben, hanem lélekben is előkelővé -tett, az olyan kitünő egyéniség, aki még a pusztán is meg tudja találni -az összeköttetést a siető Európával, a legelől haladók világával. A -vidéken nem minduntalan botlik ilyenekbe az ember. - -Ebben az egyben tehát semmiesetre se csalódott. Kezdett bizakodni, hogy -még se fog pórul járni. - -Vagy tiz percnyi beszélgetés után ugy tetszett neki, mintha csakugyan -régóta ismerné ezt az urat, akinek az arcára sehogyse tud emlékezni. Nem -tudta tovább türtőztetni a kiváncsiságát, s előállott vele, hogy már -bocsánatot kér, de meg kell vallania, nem jut eszébe, pedig nagyon -szeretné, ha eszébe jutna: mikor volt szerencséje először? - -– Természetes, hogy nem emlékszik rám – felelt az alispán. – Tizennyolc -év mult el s bizony egy kicsit megváltoztam azóta. De aligha is ügyelt -rám; akkor még jogász voltam, csupaszarcu legényke, aki mint az egyetemi -ifjuság egyik küldöttje jelent meg egy március tizenötödiki lakomán, az -ujságirók egyesületében. Ön már akkor is az a jeles iró volt, aki ma… - -Persze. Tizennyolc év éppen elég rá, hogy egy jó házból való fiatal -jogász alispánná nőjje ki magát. És nem csoda, ha a jeles iró tizennyolc -esztendő multán is ott marad, ahol volt – ha ugyan a megváltozott -korszellem le nem rugta onnan. - -Az alispán végül elmondta, milyen türelmetlenül várja a felesége, hogy a -jeles iróval végre megismerkedhessék. A jeles iró természetesen sietett -kimaszkolni magát dzsentlmenné és illő nekikészülődés után átsétált a -grófnő szalónjába. - -A grófnő egyenesen a Paul Bourget regényeiből lépett a jeles iró elé. -Gyönyörü, kedves, elmés asszony volt, akinek a megjelenése, mozgása és -egész viselkedése „a párisi nő“-re emlékeztetett. - -De elég volt megmutatnia a finom, arisztokratikus kezét, sőt elég volt -az első mosolya, és már elbájolta Légváryt. - -Attól lehetett tartani, hogy a jeles iró egyszerüen elolvad. A jeles iró -ugyanis az első perc multán azt képzelte, hogy az „Ezeregyéj“ világába -került. - -Csak egyetlenegy, icike-picike, sötét pont jelent meg a látóhatáron. - -Az alispánné egyebek közt azt mondta: - -– Nem is képzeli, hogy mi, berzencei asszonyok, mennyire rajongunk -magáért! Minden sorát könyv nélkül tudjuk, és mikor egy-egy cikke -megjelenik, kikapkodjuk egymás kezéből az ujságot. A multkor is majd -meghaltunk nevettünkben, annyira mulattunk a sziú-indián-cikken. - -– A sziú-indián cikken? - -Légváry olyan ostoba arcot vágott, hogy a grófnő kénytelen volt egy kis -magyarázattal állani elő: - -– Mert, ugy-e, ön ir „Cid“ álnév alatt? - -– Nem, grófnő. „Cid“ Koltay Balázs álneve. - -– Nem baj, – felelt a grófnő. – Azért az a cikk mégis egészen jó volt. - - -II. - -Légváry jól sejtett, amikor elkészült rá, hogy egész nap nem maradhat -magára, és hogy a sok alkalmatlanságot, amelyet az elszállásolása okoz, -sok figyelmességgel kell viszonoznia. Bár azt a szabadságot, amelyet a -szálló kinál, mindennél kedvesebbnek találta volna, nem esett nehezére, -hogy gyakorolnia kell magát a viszont udvariaskodásban és a szinpadiasan -magas szinvonalu „társalgás“-ban, csak azon gyötrődött, hogy mennyire -terhére lehet ezeknek a fölötte szives vendéglátóknak, akik őt minden -áron s folyton szórakoztatni akarják. - -Hanem déltájban egy kis meglepetés érte. Az alispán közölte vele, hogy -most látogatásokat kell tenniök, legalább is három helyen: a -főispánéknál, a képviselőnél és a nagy hazafi özvegyénél. De másutt is: - -– Ha ugyan nem esik terhére!… - -Erre már Légváry nem számitott, s a fölszólitás olyan készületlenül -találta, hogy el kellett árulnia, milyen kevéssé szeret tisztelegni. -Tudva, hogy a házigazdája nem fogja félreérteni – mert ez az európai -ember a kisvárosi szokásokat bizonyosan ugyanolyan szemmel nézi, mint ő, -– egy kis bátorságot meritett abból, hogy a grófnő nincs a szobában, s -még azt a kérdést is megkockáztatta: vajjon nem lehetne-e a programnak -ezt a pontját törölni? - -– Megvallom, ez zavarba ejtene, – felelt az alispán. – Annyival inkább, -mert őket is meghivtam ebédre, s azok, akik az ön tiszteletére jönnek -össze nálam, okvetetlenül neheztelnének, ha ön nem tisztelné meg őket -pár percnyi látogatással. Értem, hogy ezt robotnak találja, s kérem, -bocsássa meg, ha mégis megismétlem a kérésemet… higyje el, gőgnek -magyaráznák… - -– Inkább talán neveletlenségnek, – szólt Légváry, megadva magát a -végzetnek. - -– Milyen ostoba is vagyok! – gondolta, mialatt utnak indultak. – -Kitalálhattam volna, hogy ez a szereplésem fontosabbik része, s nem a -fölolvasás! Engem ezek itt nem hallani akarnak, hanem látni. Látni, -hogyan csetlek-botlok a teremben; milyen a pofám, mekkora az orrom, -tudok-e tizig olvasni, s jól szabott frakkom van-e ha már kinyomtatják, -amit irok. A kulturest csak középpontja, talán csak éppen ürügye a -hozzáfüződő mulatságoknak. Nem a fölolvasás és a hangverseny a fődolog, -hanem a bál, amely a kultur-estét befejezi, meg az ebéd, meg a délutáni -tea, meg mindaz, ami ezzel a bállal, vagy az ugynevezett kulturestével -velejár. Olyan ez, mint a vásár!… És tulajdonképpen igazuk van. Ha már -idehozattak, megkivánhatják tőlem, hogy produkáljam magamat a pénzükért. -Jó emberek ezek, liberálisak, szivesen látják az irodalmat is, mint -bármit és bárkit, de ha már irodalmat rendelnek és nem cigányt, -megkövetelik, hogy az irodalom legalább tisztelegjen náluk. - -Útközben, mialatt a főispán lakásáig sétáltak, az alispán néhány -bizalmasabb szót ejtett el a kultur-este előkészitésének nagy -munkájáról, s ezekből a közlésekből kiderült, hogy a kultur-egyesület -ügybuzgó elnökét mégis csak aggasztja egy kissé a Tapolcsányi herceg -vacsorája. A herceg olyan sok előkelőséget invitált meg, hogy nem -lehetett előre tudni, vajjon marad-e elég előkelőség a kultur-est -számára? Világos, hogy – különösen ilyen körülmények közt – nagy hiba -volna megbosszantani éppen azokat az előkelőségeket, akikre a -kultur-egyesület máskor is, most is a leginkább számithat. - -A jeles iró különben minden baj nélkül esett tul a sok viziten. Csak egy -helyütt volt egy kis zavarban: a képviselőnél, akit már ismert, mert -Berzence követje Budapesten igazgatósági tagja volt annak a gázgyárnak, -amely minden hónap elsején a száraz kenyeret szállitotta Légvárynak az -éléskamrájába. - -Ez a hatalmasság tüntető leereszkedés nélkül, nyájasan s nagy -jóakarattal fogadta a gázgyár alkalmazottját. De éppen ebben a nagy -jóakaratban volt valami megzavaró. Olyan furcsán nézett a jeles iróra, -mintha magában egy kissé mulatott volna azon, hogy Berzence előkelői -ekkora ceremóniával fogadnak valakit, aki a gázgyárban az egyik -legutolsó senki, mert ott bizony borzasztó sokat körmöl, borzasztó kevés -pénzért. Amellett azonban mintha egy kissé szánakozott volna is ezen a -szegény ördögön, aki a gázgyárban, ebben a nagyszerü intézetben, az -élelmesek paradicsomában se tudott boldogulni s olyan kevésre vitte, -hogy kénytelen volt iróvá lenni, csakhogy megélhessen. Valójában most -nézte meg először a rég ismert tisztviselőt, aki iróvá züllött; de -hamarosan leküzdötte a meghökkenését, s tekintetében, amelyben egy pár -pillanatig csak részvét borongott, később egyre gyakrabban csillant föl -a minden földi nyomoruságon felülemelkedő, égi humor derüje. - - -III. - -Az ebéd pazar, a vendégkoszoru a nagyuriasságig előkelő, a grófnő -elragadóan kedves és Légváry rendkivül ostoba volt. - -Rendkivül – attól a pillanattól kezdve, amikor észrevette, hogy -tulajdonképpen most kellene kitennie magáért s nem majd csak este… hogy -az ő föllépése volna a fődolog s az ebéd ehhez csak keret… hogy ez -ünnepi alkalommal ugy kellene sugároznia az elmésséget, amiképpen ezt a -Dumas fils alakjai cselekszik, ellenben a szinpadon kivül állók – irók -vagy nem irók – csak a legritkább esetekben. - -Mihelyt szemben találta magát ezzel a várakozással, – amely, ha talán -nem is volt általános, egyik-másik vendégről szinte lekiabált – -tisztában volt vele, hogy az első csatát már akkor elvesztette, amikor -nem jutott eszébe, hogy csatába megy. - -Légvárynak a szereplés nem volt eleme; fázott minden tüntetéstől; az -elméskedésben sohase talált semmi gyönyörüséget; nem szeretett -szinészkedni. - -A környezet talán besodorta volna a beszédességbe és abba, hogy -akaratlanul is kiállja azt a vizsgálatot, amelyre nyilván többen -várakoztak, s amelynek az ebéden – mint valami zártkörü társaság számára -rendezett főpróbán – azt kellett volna kideritenie: vajjon van-e a -fölolvasó urban nevezetesebb előadóképesség, s ha igen, mekkora? Mert -Légváry hétköznap, rendes körülmények között nem volt se különösen -szófukar, se különösen együgyü, s a társaságban szép asszonyok is -voltak, akiknek egy-egy mosolya a lobbanékony lelkü gázgyári költőt -könnyen beugrathatta volna bármi bolondságba. De annak a látása, hogy -most az első hegedün kellene játszania, hogy voltaképpen ennie se volna -szabad, csak szerepelnie, ragyognia s fáradhatatlanul munkálkodnia a -szóvivő szerepében a személyes sikerért, az erkölcsi diadalért – a -torkára fagyasztott minden olyan szót, amelyről azt hitte, hogy -tetszetős lehet. - -Nem érzett kedvet semmi efféle próbálkozáshoz s nem vállalta a neki -szánt szerepet. Sajnálja, – gondolta, – hogy nem felelhet meg a talán -jogos várakozásnak; sajnálja, ha ezzel a lemondással megfosztja az -ebédet a különös érdekességétől s a vendégeket attól a mulatságtól, -amely, meglehet, egyik főcélja az irodalom meginvitálásának; sajnálja -végül, ha igy voltaképpen rászedte a kultur-egyesületet, ha nem válik -dicsőségére a Barta-házban rendezett ünnepeknek, ha bosszuságot okoz a -szives vendéglátóknak, akik talán egy kicsit röstelkednek is amiatt, -hogy véletlenül éppen őt találták meghivni. Nagyon sajnálja – de -fölolvasni jött ide, nem komédiásnak. - -Elhatározta, hogy csak a föltünés kerülésével fog föltünni, hogy a -szóvitelt átengedi azoknak, akiknek ehhez kedvök van – például Plojesti -bárónak – hogy nem beszél a köznek, csak a legközelebb ülőkkel, s nem -többet, mint akárki más, hogy igyekszik nem mondani se ostobaságot, se -izléstelenséget, de egyéb dicsőségre nem pályázik. - -Ez az elhatározás nagyon ostoba ötletnek bizonyult. Vannak helyzetek, -amelyekben a bölcs tartózkodás az elképzelhető legnagyobb hiba. - -Az ebéd félháromkor kezdődött s még nem mult három óra, amikor -Légvárynak már látnia kellett, a legfinomabb udvariasság álarcain is, -hogy ő itt rettenetesen sok csalódás okozója. A vendéglátók változatlan -figyelmességgel gondoskodtak róla, hogy tejben-vajban fürödhessék s a -maga számára foglalhassa le az irodalomnak járó elismerést, az -irodalommal szemben köteles hódolatot, hanem a vendégek érdeklődését -hamarosan elhóditották tőle a kultur-est más érdekességei, a politika, -de leginkább a Tapolcsányi herceg vacsorája. - -Csak a képviselő jóakaratát sikerült lekötnie. A képviselő a régi -ismeretség jogán pártfogásába vette a gázgyár szerény munkását, tartós -figyelmességgel tüntette ki és sok jelét adta annak, hogy – a gázgyárra -a jótékony feledés fátyolát boritva – Légváryban most csak az irót -akarja látni és tisztelni. Ez a tisztelet, a titkos részvéttel -egyetemben, folyton ott ragyogott a szemében. - -Légváry meg mert volna esküdni, hogy pártfogója olyankor, amikor -hallgat, igy mélázik magában: - -– Micsoda különös teremtményei vannak a jó istennek!… Tessék, egy ember, -aki ir, ir, és azt akarná, hogy amit összefirkál, azt mások elolvassák!… -Hiszen, igaz, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel és Kölcsei Ferenc is -irtak. De azok tehették. Megéltek abból, amit a földjük termett, s ha -éppen ez volt a kedvtelésük, hát megengedhették maguknak még ezt a -fényüzést is. De egy szegény ember, egy ilyen szegény ember!… - - -IV. - -Az ötórai „teá“-n már nyiltan beszéltek róla, hogy Tapolcsányi hercegnek -a vacsorája a kultur-est sikerét nagyon kétségessé tette. - -Ennek az ötórai „teá“-nak az volt a célja, hogy Berzence előkelő hölgyei -személyében is megismerhessék a jeles irót, ha ugyan kiváncsiak rá. - -De öt órára már hire terjedt, hogy a jeles iró nem érdekes ember, s az -összejövetelen sokkal kevesebben jelentek meg, mint a grófnő várta. Csak -két asszony és öt lány állitott be. - -Légváry ezen a második szigorlaton se tett ki magáért. A rekedtsége egy -kissé lehangolta, de még a tekintetéből is hiányzott az a hallgatag -követelőzés, amely mindent jóvá tesz. - -A kisasszony vendégek hamar le is tárgyalták. Jóformán csak arról esett -szó, hogy kik azok a táncosok, akikre ma este számitani lehet. A jeles -iróra nem igen vetettek ügyet. Csak éppen akkor, ha ez kiesdekelte vagy -kierőszakolta a figyelmet. - -Még a grófnőn is meglátszott, hogy már csak gyöngédségből foglalkozik a -ház illusztris vendégével. - -De a vendégek közül a legszebbik kisasszonyból, Valkányi Bubából, -nemcsak a gyöngédség, hanem a kiméletesség is hiányzott. Valkányi Buba -kétszer is megtette, hogy egyszerüen nem felelt a költőnek. - -És a költő igy merengett magában: - -– Még egy sort se olvastam föl és máris megbuktam!… Nem volna-e okosabb, -ha beteget jelentenék s hazautaznám a hétórai vonattal?!… - - - - -VENDÉGSÉGBEN. - - -I. - -Barta Lóránt alispán rác-berzencei házának egyik vendégszobájában -Légváry Artur, a jeles fővárosi iró, akinek felolvasását vörös plakátok -hirdették Berzence főutcáján, immár tizedszer vette föl és tizedszer -vetette le a frakkját. Bátran viselkedhetett ilyen bolondul: egyedül -volt a szobában, senki se nevethette ki. - -– Negyed hét, – szólt magában. – Még van rá idő… Még szépen el is -bucsuzhatnám… Öt percen belül ki lehet hajtani a vasuthoz… Még ki is -sétálhatnék addig… Csak valami ügyesebb hazugság jutna hamar eszembe!… -Eh, gondoljanak és mondjanak, amit akarnak! Annyi bizonyos, hogy sok -bosszuság elől menekülnék… Azzal már tisztában lehetek, hogy itt csak a -balsiker várakozik rám… Hol van az megirva, hogy azért, mert ide -bolondultam, el kell követnem egy másik bolondságot is és meg kell -tennem valamit, aminek előreláthatóan csak kárát vallhatom?!… És érdemes -azért az egypár garasért, elnyelnem egy sereg mindenféle apró -megalázást, amire most már bizton számithatok?!… - -Végül mégis csak rajta maradt a frakk. Urrá lett rajta a csüggedtség, s -igy vetett véget ideges tanakodásának. - -– Nagyon jó volna megszökni, de ez most már erkölcsi lehetetlenség. A -bor le van fejtve, hát most már meg kell inni. Ki kell üriteni a -poharat… le kell hajtani az egészet, akármilyen rossz is az ital… - -Megállott a nagy állótükör előtt és hangosan vonta kérdőre az ott -felbukkanó, diszbe öltözött alakot: - -– Kellett ez neked?!… - -De nem ért rá kiveszekednie magát a nyilvánosság elé készülő figurával. -Kopogtak s a bátoritó szózatra Plojesti báró nyitott be, a kultur-ünnep -egyik főrendezője. - -– Kedves kolléga ur, – szólalt meg „Szilas-Bodrog vármegye tiszteletbeli -főjegyzője, a Szilas-Bodrog vármegye Közmüvelődési Kör -ügyvezető-igazgatója s a Rác-Berzencei Hiradó főszerkesztője“ – közölnöm -kell önnel valamit… Már az ebéden meg akartam mondani… de az igazat -megvallva, a sok baj közepett elfelejtettem… A programmunkat egy kissé -meg kell változtatnunk és ehhez képest a felolvasásnak nem kell -hosszunak lennie… jobban mondva: a felolvasás nem lehet hosszu. - -– No hallja!… – tört ki Légváryból a bosszankodás. - -– Tessék?!… – álmélkodott a báró. – Én azt hittem, hogy ön ennek örülni -fog. - -– De hiszen ön azt mondta, hogy valamelyik leghosszabb, vagy több -rövidebb munkámat olvassam fel!… Hogy szeretné, ha a felolvasás kiadós -volna, ha eltartana másfél, legkevesebb ötnegyed óráig!… Hogy a közönség -a kulturestéken belépődijat fizet s legalább sokat akar hallani a -pénzéért!… Hogy ezen a kulturestén a közönség egypár énekszámon meg -egy-két szavalaton, néhány rövid dolgon kivül nem kap egyebet, csak az -én felolvasásomat, s hogy ennek kell a műsor pecsenyéjének lennie!… Hogy -a felolvasás szólhat akármiről, lehet komoly vagy vidám, csak hosszu -legyen!… Hogy igazolnia kell, mért csőditették össze a közönséget!… Hogy -senki se mondhassa: „Már vége?!… Ez volt az egész?!…“ Hogy a -közönségnek, ha már irodalom, hát mindegy, hogy mi, de ha egyszer pénzt -adott az irodalomért, akkor legalább jól akar lakni az irodalommal!… -Vagy nem ön mondta mindezt? - -– Aj, jaj! – nyögött Plojesti. – Csak nem valami hosszu litániát hozott -magával? - -– És ha azt hoztam? Ha csakis azt hoztam? - -– Akkor, sajnos, meg kell huzgálni, ugy, hogy csak tiz percnyi, -legfeljebb egy negyedórányi maradjon belőle. Idő még van rá, hogy -tetszése szerint megröviditse; fogjon hozzá azonnal! Sőt még arra is van -idő, hogy valami ujat irjon. Hogy mit? – azzal ne törődjék! Itt akármi -jó lesz; ugy se fogja hallani egy lélek se! - -– Köszönöm! - -– Vagy ha maga nem akar fáradni vele, megkérjük az alispánt, hogy a -litániát röviditse meg ő!… irtson ki belőle mindent, amit lehet… s ne -hagyjon meg belőle mást, mint a legszükségesebbet. Az alispánnak ebben -nagy gyakorlata van. - -– Köszönöm! - -– Nem értem, hogy miért haragszik. Azt képzeltem, hogy a nyakamba fog -borulni. Hiszen ezzel csak megkönnyitem a dolgát! Önnek is jobb, ha egy -kicsit kimélheti magát; hisz olyan rekedt, hogy alig tud beszélni! És -ilyen rekedten akar ön beadni a közönségnek nem tudom micsoda szentiváni -éneket?!… Senki se fogja érteni, senki se fog oda hallgatni, egy lelket -se fog érdekelni, kivált, ha észreveszik, hogy ez még isten tudja meddig -eltart!… - -– Akkorára ki fogok rekedni. Amint láthatja, a sok teától máris engedett -a rekedtségem. És orditozni fogok… amilyen jókedvemben vagyok, szivesen -orditozom. Különben önök, akik már ismerik a vicinálison uralkodó -viszonyokat, előre kiszámithatnák, hogy a felolvasó az uton meg fog -hülni… és önt ahelyett, hogy minél hosszabb felolvasást kivánt tőlem, -inkább arra biztatott volna, hogy minél rövidebb dologra készüljek. - -– Én előrelátó voltam, mert a hosszu dolgot könnyü megröviditeni, -ellenben a rövidet már nehezebb hosszuvá fujni föl. És mit tehetek én -róla, hogy igy fordul a dolog?! Én két rövid énekszámra és két rövid -szavalatra számitottam… joggal… mert a fővárosi, ugynevezett művésznők -olyan szüken szokták mérni az áldást, mintha ez nekik is pénzbe kerülne. -Azt hittem, a hangverseny nem tarthat tovább egy félóránál. Csak ma -délelőtt derült ki, mikor a hölgyek megérkeztek, hogy az énekesnő -szintén litániákat óhajt elkántálni, a szinésznő pedig előbb -kabaré-apróságokat, majd egy hosszu elbeszélő költeményt szaval el. Mért -nem szavalja el mindjárt Klopstocknak a „Messiás“-át?!… És próbáljon -beszélni velök! Én nem próbálom meg, mert tudom, hogy ugyis hiába!… Már -most kérdem, nem könnyü-e elképzelni a közönség jogos türelmetlenségét, -ha egy ötnegyedóráig vagy másfél óráig tartó hangversenyhez ráadásul még -egy hosszu felolvasást kell végigszenvednie!… mikor, valljuk meg, az -egész kulturest csak ürügy ahhoz, hogy utána a helybeli hölgyek egy -egész hónapra kitáncolhassák magukat?!… Különben, már bocsásson meg, de -minden bajnak ön maga az oka, mert – amint jól emlékszik – én -kifejezetten kértem, hogy egy hosszu és több rövid munkáját hozza -magával. Ha ön szót fogad, akkor most könnyü volna kiválasztani egyet a -legrövidebbek közül. - -– Hát tudja mit!… Válasszon ki közülök egyet, amely az ön mértékének a -leginkább megfelel!… Mert hoztam én magammal mindenfélét: hosszut, -rövidet, legrövidebbet… egy egész kötetre valót. - -– Aj, jaj! – siránkozott Plojesti. – Annyi a dolgom, hogy négyfelé -kellene szakadnom!… és ön azt kivánja, hogy feküdjem neki a munkái -tanulmányozásának!… Még éppen ez hiányzik! Látszik, hogy sejtelme sincs -róla, mennyi dolgot ad egy kulturest rendezése, kivált ilyen mostoha -körülmények között! Azt se tudom, hol van a fejem… hát csak nem őrültem -meg, hogy éppen most kezdjem olvasgatni az ön műveit?!… Válasszon -közülök ön maga!… vagy kérje meg az alispánt s válogassanak egyesült -erővel! Válassza ki a legrövidebbet! Én látatlanban a legrövidebbre -szavazok. - -– De nem tudom, hogy éppen ez alkalmas lesz-e?… Ön jobban ismeri a -kulturest közönségének az izlését, mint én, s előre meg tudná mondani, -hogy melyiknek lehet nagyobb hatása. A hosszu dolog hatásában biztam, de -arra nem gondoltam, hogy hamarjában a rövidek közül kell válogatnom. -Hallgatná meg legalább a cimeket… talán lesz közöttük olyan is, amelyet -már ismer és a felolvasásra alkalmasnak tart… - -– Aj, jaj! – nyöszörgött Plojesti. – Nem olvastam én, kérem, önnek soha -egy sorát se!… Ne vegye rossz néven!… magunk közt vagyunk… és ugyan -mondja meg, kedves kolléga ur, hogy közülünk, irók közül, ki olvassa a -másik munkáját?!… Talán inkább az alispánt kérhetné meg erre. -Határozottan emlékszem, hogy az alispán olvasta önnek nem tudom melyik -elbeszélését. Még a könyvei közül is megvan itt valahol nem tudom -melyik. De bizony Isten nem érdemes ezen töprengenie. Olvassa föl azt, -amelyik a legrövidebb, vagy amelyik a leghamarabb akad a kezébe. -Fölolvashat ön bármi bolondot; senki se fogja tudni, hogy mit olvasott -föl… a közönség csak arra fog figyelni, hogy: mikor lesz már vége?… -Magunk közt vagyunk, kolléga ur; egészen nyiltan beszélhetünk. Itt egy -árva lélek se kiváncsi arra, hogy mit eszelt ön ki Berzence számára, -vagy hogy mit szokott költögetni az üres óráiban… Talán az alispán -máskor kiváncsi volna rá, de most az is mással van elfoglalva. Csak az -ön személyére kiváncsi egy pár öreg kisasszony. A többiek?… a többiek -nagyon szivesen látják önt s meg fognak barátkozni önnel, ha kedvükre -való embernek találják. De csak aszerint és annyira fogják becsülni, -amennyire módját tudja ejteni, hogy az izlésük szerint viselkedjék. Ha -ön vidám lesz és agyonbeszéli az urakat, ha a táncteremben ügyesen fog -forgolódni a hölgyek körül, ha a megjelenése, a hangja és a viselkedése -megtetszik a közönségnek, akkor megbocsátják azt, amit ir; és -megbocsátják, akármit irt! De hogy érdeklődjenek az iránt, amit be akar -adni nekik: ezt már nem kivánhatja tőlük! - -– Gyönyörü kilátások! - -– Nekem mondja?! Ön nem nézheti le Berzence közönségét annyira, mint én, -mert én mindenkinél jobban ismerem ezt a közönséget. Önnek könnyü. Ön -holnap tovább megy s kitörli az emlékéből az egész kalandot. De én már -tiz év óta élek itt és még most se tudtam beletörődni a berzencei -viszonyokba. Remélem, észrevette rajtam, hogy én nem vagyok benszülött -és hogy semmiképen se vagyok idevaló ember. Most nem érek rá, de az éj -folyamán majd elbeszélem önnek, hogyan került a családom erre a vidékre. -Önt, az irót érdekelni fogja ez, mert a családom története olyan gazdag -különös eseményekben, hogy ön ehhez fogható izgalmas regényt sohase -olvasott. - -– Ne hagyja nagyon későre az elbeszélést, mert megvallva az igazat, az a -szándékom, hogy nem fogom agyonbeszélni az urakat és a táncteremben -sehogyan se fogok forgolódni a hölgyek körül, hanem, mihelyt tulestem a -felolvasáson, haza jövök és pakolok, aztán kialszom magamat, hogy holnap -reggel támolygás nélkül indulhassak utnak. - -– Aj, jaj, jaj, jaj!… – vinnyogott Plojesti, mintha hirtelen a -tyukszemére lépett volna valaki. – De hisz ez egyszerüen lehetetlen! - -– Mért volna lehetetlen? – kérdezte Légváry. - -– Mert végre is ön az alispánék vendége!… és kinos feltünés nélkül nem -válhatnék el tőlük, mielőtt ők hazatérhetnek… azt hiszem, nem is akarja -megbántani őket… Már pedig az alispán, aki elnöke a kulturegyesületnek, -nem hagyhatja ott a mulatságot idejekorán… nem is beszélve arról, hogy a -grófnő szeret táncolni… És még hozzá, ha ő maga véletlenül nem is akarna -táncolni, nem jöhet el a bálból egyhamar, mert a Valkányi Bubát kell -gardiroznia. A Valkányi Buba árvaleány és a grófnőt kérte meg, hogy -vigye el magával… máskor is a grófnő szokta gardirozni ilyen nagyobb -mulatságokban… no és a Valkányi Buba nem szivesen hagyja ott a táncot. - -– Szóval nekem meg kell várnom, mig a Valkányi Buba is megelégli a -mulatságot?… és előbb nem fekhetem le? - -– Ki gondolt volna rá, hogy ön a felolvasás után mindjárt el akar -tünni?! Hiszen kitalálhatta volna, hogy a felolvasás csak ürügy s hogy -az ön igazi szereplése csak azután kezdődnék! Itt nem ugy értik az -irodalommal való barátkozást, ahogyan ön képzelte. Már Budapesten -mondtam önnek, hogy itt kétszáz koronáért jól akarnak lakni az -irodalommal. Persze nem kényszerithetjük önre a szokásainkat… ön végre -is azt teszi, ami önnek kényelmesebb… de biztosithatom, hogy az alispán -nem fog örülni, ha ön megszökik… és ha nem akarja őt zavarba ejteni, ha -nem akar neki egy kis… hogy is mondjam?… kellemetlenséget okozni… - -– Már addig maradok, ameddig Valkányi Buba. - -– De ha ön a felolvasás után mindjárt le akart pihenni, ha azt mondta -magában: „Bánom is én a berzencei szokásokat! Felolvasok nekik a -pénzükért és punktum! Még a vacsorájukat is csak egyék meg ők maguk!“ – -mért szállott ön az alispánhoz?… mért nem ment inkább szállóba? Akkor -minden zsén nélkül ott hagyhatta volna a kompániát, amikor kedve tartja. -A berzencei intelligencia akkor is azt mondta volna: „Ez nem iró, ez -medve!… valami obskurus, faragatlan firkász!“ – de ön a markába nevet s -kétszáz koronával a zsebében vigan tovább áll… és vissza se néz -Berzencére. Mennyivel szabadabb az ember a szállóban! A legegyszerübb -szálló is kényelmesebb minden királyi palotánál, ha az ember csak -vendég. Elképzelem, milyen rettenetes lehetett önnek, a fővárosi -embernek, hogy itt, csupa nagy figyelmességből, egész nap nem hagyták -magára. Elképzelem, mert én lélekben még ma is fővárosi ember vagyok. És -ha már erről beszélünk, ugyan, kérem, mondja meg… magyarázza meg nekem, -hogyan történhetett… mert én megfoghatatlannak találom… hogy egy olyan -kényelemszerető és finomlelkü ember, mint ön… akinél a takarékoskodás -egyáltalán nem szerepelhet… hogyan fogadhatta el az alispán meghivását?! - -Légváry vén legény létére is elpirult. - -– Teringettét, önnek igaza van!… – felelt. – Most már magam sem értem… -Mit mondjak?… Beugrottam… ostobaságot követtem el. Őszintén szólva, én -előre is fáztam ettől a sok figyelmességtől… ettől a magyarosan szives -és határtalanul előzékeny vendéglátástól… ettől az engem meg nem illető -ünnepléstől, amelyre sohase szolgáltam rá és amelyet soha se tudok -megszolgálni… De a meghivás annyira szives hangu volt… olyan kedves -formában ismétlődött meg… olyan lebilincselő gyöngédséggel hivatkozott a -munkáimmal szemben való kivételes – nekem szokatlan – érdeklődésre, s -azonkivül valami régóta ápolt szimpátiára, személyes vonatkozásokra, egy -tizennyolc évvel ezelőtt történt találkozásra, amelyre sehogy se tudtam -emlékezni… hogy attól tartottam… valósággal féltem attól, hogy -megbánthatom az alispánt, ha nem élek ezzel a szerencsével, ha -közömbösen huzódom félre a barátságosan kinált előzékenység elől… Végre -is, vannak irók, akiknek az isten annyira elvette az eszét, hogy nevetni -való elbizakodottságukban képesek ignorálni még egy alispánt is. - -– Ugyan kérem, kedves kolléga ur, de hisz ez csupa formaság volt!… -egyszerü udvariaskodás, amelyet az iróhoz intézünk, de amely inkább az -irodalomnak szól, mint magának az irónak. Régi magyar szokás… és itt -ragaszkodunk minden régi szokáshoz… hogy az irodalmat – még az irókban -is, ha ezek az irodalom képviseletében kerülnek hozzánk – a lehető -legnagyobb tiszteletben kell részesiteni… minden tisztességet meg kell -adni neki… már csak azért is, mert hiszen a magyar irodalom olyan árva, -olyan elhagyatott, annyira szegény, hogy egyébben ugy se részesülhet, -csak éppen tiszteletben. Ennek a formaságnak ugyan kár volt felülni! - -Inas nyitott be és jelentette: - -– A méltóságos asszony nagyon fog örülni, ha szerencséje lesz a -szalonban. - -– A viszontlátásra Phillippinél!… – bucsuzott Plojesti. – Már csak a -csatamezőn találkozhatunk, annyit kell még szaladgálnom!… Nem képzeli, -hogy egy öklömnyi szinésznő meg egy énekesnő, aki csak most kezd -gőgicsélni, mennyi dolgot tud adni az embernek! A szegény alispán -igyekszik mindenütt ott lenni, de ezt a két budapesti fehércselédet -mégis kénytelen volt a nyakamba varrni… A viszontlátásra!… De ne -felejtse el kérem!… Vacsora után juttassa eszembe, hogy okvetetlenül -elmondjam önnek a családom történetét. Nagyon fogja érdekelni… s -felpakolhat belőle annyi megirni valót, amennyi három kötetre is elég. -Legalább visz valamit Berzencéről!… Olyan különös históriát fog hallani -tőlem, aminőt a legizgalmasabb angol regényben sem olvasott. Kár, hogy -nem mondhatom el egy angol irónak; az ilyesmit csak az angolok tudják -megirni. - - -II. - -Az alispánné még nem volt a szalonban. De kimentette magát. Egy -szobaleány jelentette, hogy a méltóságos asszony pár percnyi türelmet -kér. Valami hiba támadt a toalettje körül s még nem készülhetett el az -öltözködésével. - -Sőt arról is gondoskodott, hogy a vendég ne unatkozzék addig, amig -várakoznia kell. Átküldte neki az este megjelenő berzencei lapokat, -amelyek legujabb számukban mindannyian bőven foglalkoztak a kulturest -előkészületeivel, s külön cikkben emlékeztek meg a fővárosi vendégekről, -kiváltképen a jeles iróról, aki valamennyi lapban diszhelyet kapott. - -Különösen Plojesti lapja meg még egy másik ujság tettek ki magukért. -Ezek már nem is csak cikket, hanem egész tárcát szenteltek a kitünő -vendégnek. - -Légvárynak legjobban a Plojesti tárcacikke tetszett. - -– Ahhoz képest, – szólt magában, – hogy soha egy soromat se olvasta, -igazán gyönyörüen ir rólam! Vagy éppen ezért?!… Kegyetlen talány! - -Az ujságokat Lilike adta a kezébe, az alispánék tiz éves leánykája, egy -rendkivül bájos, komoly kis teremtés, akivel Légváry még délután – -kevéssel az ötórai tea előtt – megbarátkozott. - -Mialatt a vendég buzgón nyelte a róla szóló dicséreteket, Lilike leült -egy karosszékbe, felnyitotta a könyvet, amelyet magával hozott, s -hozzálátott, hogy – mint jó kis gyermekhez illik – addig is, amig mást -parancsolnak neki, szorgalmasan folytassa a tanulást. - -De nem tudott oda figyelni. A tekintete minduntalan felrebbent a -könyvről az idegenre s ugy szökdécselt oda meg vissza, mint egy kis -madár, amely most próbálgatja a szárnyait s messzire még nem mer -elkalandozni, de már csupa mozgékonyság és félénk érdeklődés. Utóbb a -szeme egészen ott felejtkezett az emberen, s Légvárynak, amint hirtelen -felpillantott az ujságból, észre kellett vennie, hogy a kis leány már -percek óta nézi. - -Valami olyan sajátságos álmodozást lepett meg ebben a mélytüzü -tekintetben, a szép, nagy, fekete szempár olyan leplezetlen -csodálkozással tapadt rá, hogy Légváryt elfogta a kiváncsiság: ugyan -mivel vonta magára ezt a kitartó figyelmet? - -– Mit olvas, Lilike? – kérdezte. - -– Világtörténelmet, – felelt a kis leány. - -– Maga már világtörténelmet tanul? - -– Igen. Azt is. - -– És most elgondolkozott valamin, amit olvasott? - -– Nem. Hanem szeretnék valamit kérdezni a bácsitól… és azon -gondolkoztam, hogy illik-e ezt megkérdezni?… - -– Mit akar kérdezni, lelkem?… - -Lilike hirtelen elhatározta magát. - -– Bácsi, kérem, sokat szokott maga éhezni? – kérdezte. - -– Nem… azaz, hogy régebben… fiatal koromban… – felelt Légváry -meglepetten. – De miért kérdi ezt Lilike? - -– Mert egy könyvben azt olvastam, hogy a költők sokat szoktak éhezni. Ő, -bácsi, én ugy sajnálom a költőket!… Legjobban a koldusokat és a költőket -sajnálom! - -– Isten tartsa meg sokáig ezt a szép érzését! – szólt magában Légváry -megindultan. – Mert hiszen Magyarországon a költők jóformán csak az -ilyen jó kis leányoknak a nemesszivüségéből élnek!… - -De Lilikének hamarjában nem tudott mást mondani, csak azt, hogy a -költőknek most már sokkal jobb dolguk van. - -Zavarából a grófnő mentette ki, aki Lilikét kiküldte a szobából, s a -leggondosabb figyelmességnek egy ujabb jelével tüntette ki az ünnepelt -vendéget. - -– Azért kérettem, – szólt, – hogy megkérdezzem: van-e kedve velünk -tartani?… velem meg a Bubával… és eljönni velünk a hangversenyre? Vagy -kényelmesebbnek találja megvárni, amig a felolvasásra kerül a sor, s -csak akkor indulni el hazulról? Ha untatja a hangverseny, a férjem -kilenc órakor kocsit fog küldeni… mert a kör helyisége elég messzire -van… csakhogy ezt meg kell telefonoznom neki… annyi a dolga, hogy már -nem jöhet haza… De ha van kedve s eljön a mi kocsinkon… - -Légváry természetesen a hölgyekkel tartott s megköszönte a grófnő -kegyességét. - -– Iszik velem egy csésze teát? – kérdezte a grófnő. – Azt hiszem, nem -fog ártani még egy csésze tea… bár a rekedtsége, ugy látszik, már -egészen elmult… A Buba azonnal itt lesz, s egy félóra mulva, ha ugy -tetszik, indulhatunk. - -A grófnő már nagy toalettben volt, s Légváry ezt az esti öltözéket épp -oly vakitónak találta, mint azt, aki viselte. Eszébe jutott, hogy ma már -harmadszor kell megcsodálnia, mily rendkivül finom izléssel, sőt igazi -művészettel öltözködik a grófnő, s valami félénk megjegyzést -kockáztatott meg, amely elárulta az elragadtatását. Utóbb, mikor látta, -hogy hódolatának kifejezése nem volt tapintatlan, még azt is -megkérdezte, hogy az esti öltözék nem Drecolltól való-e?… egy párisi -divatujságban Légváry egy ehhez nagyon hasonló esti ruhának a szines -fényképét látta… s az a ruha Drecollnak a kreációja volt. - -A grófnő esti öltözékét nem Drecoll készitette, de az ilyen tévedés -mindig menthető. S a szép asszony, aki a jeles irót egyre élénkebben -emlékeztette azokra az előkelő párisi hölgyekre, akiket csak a Paul -Bourget regényeiből ismert, kegyes figyelmességgel viszonozta a vendég -hódolatát. Meglátszott rajta, hogy ezt gondolja magában: - -– Lám, lám, ennek az embernek, bár nem éppen vonzó külsejü… és a -frakkjának az ujja egy kissé rövid… azért nagyon jó szeme van! - -A beszélgetés hangja egy kissé melegebbre vált, s a jeles irónak, aki -ebből bátorságot meritett, az jutott eszébe, hogy: hátha felhasználhatná -a kedvező alkalmat?!… hátha megpróbálná illő és finom formában -elsóhajtani, elsóhajtozni, mennyire meghatotta s milyen végtelen hálára -kötelezte őt a vendéglátók nagy szivessége?!… az alispán páratlanul -kedves figyelmessége s az a meghálálhatatlan kegyesség, amelylyel a -grófnő is kitünteti!… - -Magasztalni kezdte az alispánt s nem titkolta el, milyen kellemesen -lepte meg, hogy az alispánban olyan kitünő embert ismert meg, akinek -aligha van párja a magyar közigazgatásban. - -– A széles látókör, – szólt, – az igazán európai műveltség, a nagy -tudás, a gondolkodás emelkedettsége s a magas nézőpontok Magyarországon, -sajnos, még nem olyan mindennapos dolgok, hogy ne volna különös öröm, ha -az ember olyan kitünő és erős egyéniséggel ismerkedhetik meg, akiben -megvannak mindezek a tulajdonságok, és az a nagyfoku lelki finomultság -is, mely ezek természetes kisérője. - -– Igen, – felelt a grófnő, – a férjem nagyon jó ember, nagyon -nemeslelkü, igazi minta-ember, akinek csak egyetlen-egy hibája van, az, -hogy nagyon is komoly… hogy tulságosan sokat olvas. De ezen már nem -lehet változtatni. Mindig hiába kértem, hogy ne rontsa a szemét… Ő maga -se tudná megmondani, hogy mért olvas össze annyi ostobaságot… De erről -már nem tud leszokni. - -A jeles iró egy kissé megrőkönyödött. Hirtelen nem tudott mit szólni. - -– Önnek mindenben igaza van, – folytatta a grófnő, – egészen jól itélte -meg a férjemet. Igen, az a hibája, hogy nagyon is komoly. - -– Ha más nem, – gondolta a jeles iró, – a grófnő mindenesetre meg fogja -bocsátani a felolvasásomat. Végre egy ostobaság, amelylyel a férje -legalább nem rontja a szemét! - - - - -KULTUR-EST FÜZÉRTÁNCCAL. - - -I. - -Mikor Valkányi Buba, esti félnyolc felé, jegyben-gyürüben, vagyis: báli -ruhában, a fölismerhetetlenségig kiékesitve, vizi tündérnek, -hableánynak, avagy tengerszemben fürdő napfénynek öltözötten besugárzott -Barta Lórántné őméltósága szalonjába: Légváry Arturnak valami olyanforma -látomása támadt, aminő olykor-olykor azokat a nagy játékosokat lepi meg, -akik életük legnagyobb részét a roulette-asztal mellett őrlik le. A -gyógyithatatlan roulette-játékos, néha, nagyritkán, olyan erős -sejtelemmel, mely már bizonyosságnak tünik föl, előre megérzi, hogy a -következő percben melyik szám lesz a nyerő, s ha ilyenkor, hirtelen -elhatározással, minden pénzét fölteszi erre az egy számra: nemcsak busás -nyereséget söpör be’ hanem egyszersmind olyan győzelmes nyugalomra tesz -szert, amely jó időre rabjává teszi a szerencsét. A megfeszitett idegek -szolgálnak időnkint, egy-egy jó órában, efféle látomással. - -A hóditó jelenés láttára Légvárynak a fejében is ilyes látomás villant -meg. Egyszerre az az érzés fogta el, hogy mai vállalkozásának a sorsa -ettől a tengerzöldszin-ruhás kisasszonytól függ, és ha – aminek -megkisérlését eddig elmulasztotta, – hamarosan meg tudja nyerni a szép -hölgy figyelmét, tetszését és pártfogását: akármilyen rosszra fordult is -a dolga, sok ügyetlensége következtében, és akármilyen kevés a reménye a -legkisebb sikerre is ebben a pillanatban, épp oly bizonyosan hozzá fog -jutni a titkon mégis csak hőn óhajtott „erkölcsi győzelem“-hez, az illő -elismeréshez, mint amilyen bizonyos bukásnak néz elébe most, amikor még -annyit se érhetett el, hogy a szép Buba egy érdeklődő pillantásra -méltassa. - -Egy másodpercnyi gondolkodás után ez az érzés meggyőződéssé erősödött -benne. - -– Nem is olyan bolondság ez! – tanakodott magában, mialatt Buba és a -grófnő buzgón cserélgették ki egymás megjelenésén érzett -elragadtatásuknak a kifejezéseit. – A Buba ennek a Kánaánnak a -leggazdagabb árvalánya. Ráadásul nagyon csinos is. Tehát jobb parti, -mint a többiek: mint azok a lányok, akiknek a vagyonban vagy a -szépségben való jelentéktelenségét egészséges szülők, sok testvér, -rokonok sulyosbitják. Világos, hogy a Bubának egész udvara van és hogy -az udvarában ott vannak mindazok, akik a környék leggazdagabb és -legszebb leányát óhajtják feleségül. A legjobb házból való és a legszebb -korban lévő urak forognak körülötte; a tehetősebbek, a rangosabbak; -azok, akiknek a fiatalos ereje és fiatalos viselkedése itt törvényt -szab; éppen a hangadók. És ezek a hangadók szeretnek a Buba kedvében -járni; kis dolgokban szivesen alkalmazkodnak az akaratához; a Buba -izlése, jó vagy rossz kedve, még a szeszélye is – Berzencén „tényező“. -Ha tehát a Buba észre se veszi a szegény fölolvasót, ugy jaj a -fölolvasónak! De ha a Buba szeme megakad az idegenen s az idegennek még -a fölolvasását is komolyan veszi: ez Berzencén a sikert jelenti, az -„erkölcsi siker“-t. - -Már pedig a Buba figyelmét, tetszését és pártfogását nem lehetetlen -megszereznie. Ami a legfontosabb, csak a tizenkettedik órában jutott -eszébe; de még nem késett el vele. - -Eddig – az „öt órai teá“-n – csak asszonyok és leányok társaságában -látta a Bubát, az udvarlói közt nem; mégis észrevette, hogy a Buba azok -közé a sokat igérő ifju hölgyek közé tartozik, akiket semmi se -szórakoztat annyira, mint a szerelmes pillantások… a megigézettség -pillantásai is, de az igéző pillantások még jobban… az a tekintet, amely -a férfit oly érdekessé teszi!… a tüzes tekintet… akár a szemtelen -tekintet is… szóval a szemnek az a játéka, mely százszor többet tud -mondani, mint bármilyen s bármennyi szó… Roppant gazdag fejezet ez, s -mindazt, ami ez alá a fejezet alá tartozik, Légváry igy szokta -kifejezni: a „kigyóbűvölő tekintet“. - -Ami ezt a kigyóbűvölő tekintetet illeti: ebben a játékban Légvárynak -egyszer nagy gyakorlata volt. Hiszen még nem sok idő mult el azóta, hogy -egészen fiatal volt, s fiatal korában, csinos hölgyekkel szemben, ő se -vetett meg minden szinészkedést. Valamikor ő is nagy mulatságot talált -ebben a játékban; mint most a Buba. - -Az igaz, hogy egy idő óta elszokott minden kigyóbűvöléstől. Légvárynak -hét gyermeket kellett eltartania. És akinek minden második hónapban hét -pár kisebb-nagyobb cipőt kell kifizetnie egyszerre, az nem tartja többé -olyan nagy tiszteletben a természetnek azt a legfenségesebb erejét, -amely élőlényekkel tudja benépesiteni a világot, – mint amilyenben a -gondtalan fiatalság… Meggyűlölte a kigyó-bűvölést, amely végül is oda -juttatja az embert, hogy nem tud elég kenyeret keresni a sok -kisebb-nagyobb szájnak… És ha kigyóbűvölőket látott, nevetett rajtok; -kárörömmel, vagy sajnálkozva nézte őket, a jó vagy rossz kedve szerint. - -Hanem aki egyszer szinész volt, abban mindig megmarad valami a -szinészből. Hiszen ha csak arról van szó, hogy egy akármilyen jószemü, -csinos hölgy előtt érdekesnek tünjék föl az ember!… Ez nem olyan nagy -dolog, amig az ember megmaradt fiatalnak!… Ezt, amig nem öregszik meg, -nem felejti el az ember, ahogy a korcsolyázást nem lehet elfelejteni… És -Légváry még nem volt öreg; elég jóképü és elég jóalaku maradt; aztán meg -ő benne is rejtőzött még egy kis betyárság… ha ezt pórázon tartotta is -életének sok szigorusága… az élet komolysága… - -Érezte, bizonyos volt benne, előre látta, hogy az a negyedóra, amelyet -még elbeszélgetnek, az az öt perc, amig a grófnő künn jár rendelkezni és -magára hagyja a Bubával, meg az a tiz perc a kocsiban, amig a körbe -hajtattatnak, tökéletesen elég volna rá, hogy fölkeltse a Buba -érdeklődését és meghóditsa nemcsak a jóakaratát, hanem a tetszését is. -Tehát a sikert; Berzence egész közönségének a figyelmességét és -elismerését. - -De nem volt elég jókedve ahhoz, hogy hirtelen elhatározással, erre az -egy számra játszva biztositsa az „erkölcsi“ nyereséget. - -Nem a lenyelt bosszuságok tették idegessé, hanem az az érzés, hogy itt -bizony egy kissé megalázták, és az irodalmat alázták meg benne. Az -irodalmat, a melyet itt csak a szavaikkal tisztelnek, de valójában -lenéznek; az irodalmat, amely neki kedves. - -És most ő is ugyanazt tegye, amit a Buba és – talán az egy alispánt -kivéve – a többiek mindnyájan? Ő is kivegye a részét abból a -komédiázásból, amelylyel itt az irodalmat megalázzák? Mert hiszen, ha ő -itt főképpen szinészkedik s az irodalmat csak eszköznek használja föl a -maga érdekének, kényelemszeretetének és hiuságának a kielégitésére, -akkor valójában ugyanazt teszi, amit ezek, akiknek az irodalom csak -ürügy a mulatozásra. Akkor ő is hozzájárul ahhoz, segit ezeknek abban, -hogy egyesült erővel csúfot üzzenek az irodalomból, s még nagyobbat vét, -mint ezek, akik az irodalmat csak jelszónak használják, de titokban -ősrégi, nevetnivaló bálvány-alaknak tekintik és lesajnálják, lenézik, -mert ő azt árulja el, ami neki kedves, az egyetlent, amit még szentnek -tart. - -Nem, Berzsenyi Dániel vagy Kölcsey Ferenc, olyankor, amikor az irót -keresték fel bennök, nem gondoltak egyébbel, csak az irodalommal. Nem, -Berzsenyi Dániel és Kölcsey Ferenc nem szinészkedtek volna egy -elkényeztetett, léha, üresfejü kisasszony előtt, hogy egy kis személyes -sikert biztositsanak maguknak. - -Ő pedig az ilyen nagyok munkálkodásának s nem a maga világhirének -köszöni, ha itt kenyérre és gyerekcipőre válthatja föl a mondanivalóit, -amelyek voltaképpen senkit se érdekelnek; és ha itt legalább udvarias -szólamokkal fogadták, ez tulajdonképpen nem neki szól, hanem a -jelszónak, az irodalomnak, a nagy elődök szerezte tekintélynek, amely az -alattomban közömbösekre is rákényszeriti a tiszteletnek legalább a külső -jeleit; azt, hogy Langer Antal itt mint Légváry Artur rövid ideig tartó -komolyságot és egy kevés figyelmet követelve léphet ez elé a mulatozni -vágyó sokaság elé, annak az erkölcsi tőkének köszöni, amelyet amazok, a -nagyok szereztek, nemcsak a műveikkel, hanem az egész, minden álságtól -ment, tiszta életükkel. Bár csak mulatozók közé érkezett, tisztesség -érte őt, amikor, ha ezek közt is, de annak az irodalomnak a nevében -szólalhat meg, amelynek nevében egykor a Berzsenyi Dánielek és a Kölcsey -Ferencek szóltak, s ha tehetségben nem is lehet méltó a nagy elődökhöz, -méltó lehet hozzájuk tisztességben. - -– Nem! – szólt magában határozottan. - -Galilei kiálthatott ilyen kemény „nem!“-et, amikor, hosszas lelki -tusakodás után, elvégezte magában, hogy fölfedezésének az igazságát nem -fogja lehazudni, semmiféle érdekből, még akkor se, ha ezért el kell -vesznie. - -Rögtön eszébe jutott, hogy: ha ő az irodalom szekeréhez hozzá akarja -kötni a maga gyerekkocsiját, ez tulajdonképpen igen kómikus dolog. És -hogy mindig igen kómikus az olyan ember, aki a maga személyének, vagy -éppen a szereplésének, valami nagy komolyságot tulajdonit. De az ember -néha kómikus dolgokban leli örömét – s persze megjárja. - -Pedig, ha véletlenül kínpadra viszik a legtitkosabb gondolatáért, végre -is meg kellett volna vallania, hogy ebben a percben semmi se tünt föl -előtte kivánatosabbnak, mint: visszavonulni a Bubával valami rejtett -édenkertbe s fölolvasás helyett Ovidius „Ars amandi“-ját magyarázgatni -neki, a kellő alapossággal. (Ó, Légváryné, bocsásd meg a gondolatnak ezt -a hűtlenségét!) - -De nem vitte rá a lelke, hogy csak egy pillantással is elárulja ezt a -legtitkosabb gondolatát. Ráerőszakolta magára annak az embernek az -álarcát, akinek a fáradtságát és a kedvetlenségét legyőzi az -udvariassága és az ügybuzgósága, de akinek az esze másutt jár – a -„művész-szobá“-ban használatos álarcot – és egy egész negyedórán át, -amig a két hölgygyel beszélgetett, meg tudta őrizni azt az ábrázatot, -amelyet a pénztárvizsgáló tisztviselőn látni, amikor az adóhivatalban -hozzáfog a rovancsoláshoz. - -Később, amikor a kocsi már sebesen vágtatott velök, a Buba, aki most -gyönyörü modell lett volna a nyugodt közömbösség szobrához, egy -pillanatra rajta felejtette azt a tekintetet, amelylyel a furcsa, ritka -állatot nézi meg az ember s leszámol vele, hogy ezt az állatot egy -örökkévalóságon át nem fogja többé, még egyszer szemügyre venni. - -A zárt kocsiban meglehetős volt a sötétség s erre a sajátságos kirkei -tekintetre, amelylyel Kirke csakis a disznait nézhette, a kis ülésen -udvariasan szorongó Légvárynak fölvillant a szeme. - -– Még most se késő! – sugta neki a józanság. – Csak egy hosszu, mindent -kifejező tekintet… csak egypár ügyes szó… akármilyen kevés szó, a fő az, -hogy jól kell elmondani!… és még sokat javithatsz a helyzeten! Aztán -miért ne foglalkoznál egy kicsit ezzel a csinos kis pesztonkával?! -Legalább megérteted vele, hogy nem az vagy, akinek néz, hanem még ma is -víg legény, akármilyen kevéssé tüntetsz ezzel… Miért ne mulatnál egy -kissé? Ráérsz! - -– Nem! – felelt önmagának Kölcsey utódja. - - -II. - -Este nyolc órakor kiderült, hogy a herceg vacsorája mégis csak nagy kárt -okozott a Közművelődési Egyesületnek: a kultúra nem állotta a versenyt -azokkal a jókkal, amelyeket a herceg meghivása igért. Berzence előkelői -az égi és földi javak közül az utóbbiakat választották s a kultúr-estére -a „vezető elemek“ közül csakis azok az uri családok állitottak be, -amelyeknek a fejét valami tiszteletbeli hivatal kötötte az egyesülethez, -vagy amelyeknek a kisasszonyai még a legfényesebb társaság kedvéért se -akartak lemondani a táncról. A törpe kisebbség. - -Ilyen mostoha körülmények már gyakran hátráltatták Magyarország szellemi -előhaladását s a berzencei kultúra, csekélyebb vonzóerejének tudatában, -eleve is szivesen kitért volna a verseny elől, ha ez módjában van. De ki -tudhatta előre, hogy a herceg mikor fog megérkezni s mikor fog vacsorát -adni az előkelőknek? És amikor a herceg, aki egy cseppet se törődött -Berzence kulturális érdekeivel, szétküldte a meghivóit, akkor már a -kultúr-estét nem lehetett elhalasztani. Másnap estére sem. Mert a -fölolvasót talán még ott lehetett volna tartani, de mit csináljanak az -énekesnővel, meg a szinésznővel? Azok már uton vannak. Nem lehet -sürgönyözni nekik, hogy ne jöjjenek és másnapra se lehet félretenni -őket; mert holnap már dolguk van otthon. - -A rendezőség, ilyen sanyaru viszonyok közepett, belenyugodott a meg nem -változtathatóba, és hogy mentse, ami még menthető, ha már le kellett -mondani az est fényéről, diszességéről, az erkölcsi sikerről, legalább -az anyagi sikert akarta biztositani. Azért hamarosan elhatározták, hogy -a sok maradék-jegyet féláron fogják fölkinálni a „polgári elemek“-nek. -Azok örülni fognak, hogy egyszer alkalmuk nyilik együtt táncolni az -előkelőkkel, és még hozzá: olcsóbban, mint maguk közt szoktak. - -A „polgári elemek“ meg is feleltek ennek a várakozásnak és az egyesület -futárjait, akik a féláru-jegyekkel házról-házra jártak, a legtöbb -helyütt szivesen fogadták. Hanem, minthogy a polgári hölgyek kissé későn -értesültek a rájok várakozó szerencséről és igy kevés idejük maradt a -készülődésre meg az öltözködésre, a mentő ötletnek az volt a -következése, hogy a közönség nagyobbik része csak akkor kezdett a -terembe gyülekezni, amikor a kultúra ünnepének a programm szerint már el -kellett volna kezdődnie: nyolc óra tájban. - -(És azt is észre lehetett venni – a terembe tolongókon, – hogy a polgári -hölgyek, férfikiséretül, meglehetősen vidám elemet hoztak magukkal!) - -Már egynegyed kilenc felé járt az idő, amikor a nagyterembe még egyre -sereglett a közönség s amikor, természetesen, még szó se volt a mulatság -kezdetéről. - -Légváry kissé tanácstalanul álldogált a nagyterem nyitott ajtajában, -mialatt körülötte lelkendezve tolongtak azok, akik attól féltek, hogy -már elkésetten érkeznek. Nem tudta elhatározni, tovább lökdöstesse-e -magát, és azt se találta ki, hová vonulhatna meg addig, amig rákerül a -sor. - -Amikor beállitottak az előszobába, két ismeretlen rendező röppent -eléjök. Karjukat nyujtották a grófnőnek és Bubának, a helyeikre vezették -őket – természetesen a legelső sor két középső üléséhez, ahonnan a -legközelebbről lehet látni az előadókat – és mindjárt ott is maradtak -körülöttük. - -Más rendezőt Légváry nem tudott fölfedezni; az alispán és Plojesti nem -mutatkoztak. - -Megkérdezett egy szolgát: van-e itt valahol „művész-szoba?“ A szolga -hirét se hallotta effélének. - -Az előszobában, mely egyszersmind ruhatárul is szolgált, nem -maradhatott; ott éppen akkor volt legnagyobb a tülekedés. Bekukkantott -tehát a nagyterembe, azzal a szándékkal, hogy a grófnő körül fog -udvariaskodni; és ha ez azzal jár, hogy be fogják mutatni idősebb -hölgyeknek, akik kiváncsiak rá, milyen a fölolvasó pofája, hát azt se -bánja. - -Hanem a grófnőt és Bubát ekkorára már a gavallérok egész falanxa vette -körül. És azt is láthatta, hogy itt már senki se kiváncsi az ő pofájára. - -Ott maradt tehát, abban a szük közben, amely a széksorokat a faltól -elválasztotta, egypár lépésnyire a bejárattól, hogy Plojesti hamar -rátaláljon, ha majd szükség lesz rá. Innen legalább szemügyre veheti az -egész közönséget; s ez is szórakozás, amikor nem akad egyéb. - -Bizonyára nem a legjobb helyet választotta ki s a sebbel-lobbal érkezők -uj meg uj csapatai közepett ugy imbolygott jobbra-balra, mint egy -lélekvesztő a hullámok közepett. Mindenkinek utjában állott s minden -ujonnan érkező elől ki kellett térnie, hol erre, hol amarra. - -– Ugy festhetek itt, – gondolta, – mint az „ártatlanság képe s bánaté“. -Vagy mint a határozatlanság szobra, amely megelevenült… - -Letelepedhetett volna a még üres székek valamelyikére, de azok a nagy -számjelek, amelyek a székek támlájára aggatott kartonlapokról meredeztek -eléje, arra figyelmeztették, hogy ezek gazdája is bármely percben -megérkezhetik… s hogy, ha helyet foglal, cseberből vederbe kerül… mert -akkor meg minduntalan föl kell állania, hogy átengedje a széket annak, -aki jogot váltott erre az ülőhelyre. - -A nagyteremnek az az egyetlen pontja pedig, amely menedéket kinált neki, -egy cseppet se csábitotta. Észrevette ugyanis, hogy a „dobogó“ néven -emlegetett emelvény közelében három üres szék van a falnál. Ez a három -számozatlan szék gyanusnak tünt föl előtte. Ezeket alighanem a -közreműködők számára „tartották fenn“, – ha ugyan gyönyörködni akarnak -egymás művészetében, vagy ha a numeró 1. művész élvezni akarja a numeró -2. művésznőnek a társaságát, amig a numeró 3. művésznő, valamivel odább, -kitartóan működik, fenn, a pódiumon. - -– Oda se menekülhetek, – szólt magában. – Olyan volnék ott, igy, -egyedül, mint a szerecsen a füszerkereskedés boltablakában. - -Hát csak tovább lökdöstette magát. - -Egyszerre valahonnan előkerült a képviselő. - -– Jöjjön, jöjjön! – szólt. – Majd odavezetem a helyére… - -Megfogta Légvárynak a karját s azzal az eltitkolhatatlan derültséggel -nézett rá, amely mindannyiszor elhatalmasodott rajta, ahányszor a -gázgyári tisztviselőnek erre a legujabb szereplésére kellett gondolnia. - -Légváry megadta magát sorsának, de nem kényre-kegyre. - -– Köszönöm, – felelt a gázgyár igazgatósági tagjának, mialatt ez -keresztülvonszolta a tömegen s a három üres szék felé vezette, – de ha a -kirakatba tesz, remélem, hogy ott marad velem. - -– Hogyne! – biztatta a képviselő. – Majd megmutatom a legcsinosabb -hölgyeket és a legjobb partikat… Onnan jobban látja a közönséget és a -közönség is jobban látja önt… Már pedig ezt itt nem engedik el önnek… -Berzencén nem mindennap látnak hires irót, kivált olyat, amelyiknek még -megvan a haja!… - -Látnivaló volt rajta, hogy részvétből, udvariasságból és jólneveltségből -minden áron mérsékelni akarja a vidámságát, de ez sehogy se sikerül -neki. - -Légváry csak azt nem tudta kitalálni, vajjon azon mulat-e, hogy mi köze -az irodalomhoz egy kis gázgyári tisztviselőnek, akinek olyan kevés a -lakáspénze?… hogy egy ilyen szegény ember akar másokat tanitani s -másokat mulattatni?… vagy pedig azon, hogy: milyen furcsa dolog is -tulajdonképpen az egész, ugynevezett irodalom!?… - -– Ugy-e, szép terem? – kérdezte a képviselő, miközben a három üres szék -közül kettőt elfoglaltak s ezzel egypár percre magukra vonták a legelül -ülők, kivált a bejárathoz közelebb eső sarokülések közönségének a -figyelmét. – Nagyon jó akusztikája van; majd meglátja!… A legmesszebb -ülők is meg fogják érteni… De hiszen már nem is olyan rekedt!… Délben -igazán azt hittem, hogy ma este egy szavát se fogjuk hallani… Hátul, az -utolsó széksor mögött, az a nagy, betett ajtó a táncterembe vezet… Aki -most kinyitotta és benézett rajta, az egy törvényszéki biró, aki ebben a -percben már alighanem nagyon részeg. A legtöbbször már délután háromkor -részeg s ilyenkor másnap reggelig iszik… ha egyszer elkezdi, nem tudja -abbahagyni az ivást, amig csak el nem alszik a székén… Képzelheti, -milyen részeg lesz ez éjjeli háromkor!… De, nézze!… ez jobban fogja -érdekelni… látja azt a kis, gömbölyü, csinos asszonykát, ott, baloldalt, -a kilencedik vagy tizedik sor szélén?!… aki magánosan ül egy sarokülésen -és körülötte még senki… Ez a kis gömböc a legjobb partik egyike -Berzencén. Fiatal özvegy; se kutyája, se macskája, és egy virágzó -nyomdát örökölt az urától… kiadótulajdonosa két helybeli lapnak és -korlátlan urnője nem tudom hány százezer koronát kitevő vagyonnak. A -fejébe vehetné, hogy kinyomtat száz könyvet, amelyet az ördög se vásárol -meg – meg se kottyanna neki. Ha ön nem házas ember, ajánlom a -figyelmébe. Nagyon érzékeny lélek, mindamellett kifogástalan hirü… - -A képviselő, ugy látszik, a fejébe vette, hogy pártját fogja a gázgyár -szegény alkalmazottjának, aki a lehető legrosszabbkor érkezett -Berzencére, az irodalmat képviselni, a nem kevésbbé sajnálatra méltó, -szegény magyar irodalmat. - -Mialatt nyájasan köszöngetett jobbra-balra s bizalmasan nevetgélt össze -azokkal az ismerős hölgyekkel, akik egy-egy kis üzenetet küldtek hozzá a -szemökkel, szünetet nem tartva beszélgetett a védettjével. Légváry -keveset felelgetett neki és még kevesebbet kérdezgetett tőle, de ez nem -csökkentette a képviselő figyelmességét. Olyan jól tartotta szóval a -szegény gázgyári firkászt, úgy rajta volt, hogy szórakoztassa, ahogyan -máskor a hölgyeket szokta mulattatni, – mintha meg akarta volna mutatni, -hogy egy magyar úr a nagylelküségig lovagias tud lenni az irodalommal -szemben még akkor is, amikor ezt egy szegény ördög képviseli, – mert -hiszen a magyar urnak a magyar irodalom a kedves, a szép babonái közé -tartozik… - -Légváry hálásan hallgatta a kitünő ciceronét, aki megmentette attól, -hogy ugy üljön a számára kijelölt helyen, mintha a pellengéren ülne. - -Pár perccel félkilenc előtt megérkezett Plojesti. Ahogy belépett a -terembe, körülnézett s megpillantotta őket, egyenesen feléjük tartott. -Aztán lerogyott, a képviselő és Légváry mellé, a harmadik székre. - -– Pfü! – fujta ki a fáradtságát, – csakhogy végre megszabadulhattam -ezektől a rettenetes pesti nénikéktől!… - -– Hogy-hogy? – érdeklődött a képviselő. - -– Az alispán nyakába sóztam őket, – folytatta Plojesti, a homlokát -törölgetve, – aki, szegény, most ott les rájok, a szálló folyosóján!… -Páratlan ember ez az alispán!… Kész ez minden önfeláldozásra!… - -– Hát nagyon szép házunk van! – szólt a képviselő. – A körülményekhez -képest egészen jól érezzük magunkat!… - -A báró egy szakértő pillantást futtatott végig a közönségen. - -– Na, rosszabbul is állhatnánk! – felelt. De ha a hosszas előkészületet, -a nagyarányu erőfeszitést, meg a jelentékeny áldozatot tekintjük, -megvallhatjuk, hogy ezért bizony kár volt annyit fáradozni! - -– Én azt hiszem, minden meg fog térülni. Talán még marad is az -egyesületnek valami, – vélte a képviselő. - -– Ezt mindjárt kiszámithatjuk, – szólt a báró. – Tudom, ki jött egész és -ki féláru jegygyel; azt is, hogy ki fizetett rá a jegyére és mennyit; -megmondhatom pontosan, hogy mennyi a bevétel… - -Egy hites becsüs tekintetével vette szemügyre egyik széksort a másik -után és hangosan számlált: - -– Harminchárom… harminchat… harminckilenc… hatvanhat… hatvannyolc… -hetven… - -(Légváry azt gondolta: - -– Ej, milyen aggodalmasan számlálják a garast ebben a Kánaánban!… Pedig, -hogy ne menjek messzebbre, a képviselő ur egyetlen napi jövedelméből -kifizethetné azt, amit ilyen „nagyarányu erőfeszitéssel“ akartak -összeszedni az egyesületnek!… De hát az erők egyesitése éppen azt -jelenti, hogy a szép célok érdekében ne kellessen tulságosan -megerőltetniök magukat azoknak, akiknek sok fölöslegük van!…) - -Plojesti befejezte a szakértő-szemlével egybekötött számolást és arra az -eredményre jutott, hogy: - -– No, ami itt megmarad, azt én egymagam meg tudom inni! Persze: francia -pezsgőben és nem szilvóriumban. - -– Meglássa, nagyobb lesz a jövedelem! – vigasztalta a képviselő. – -Nézze, még egyre jön a közönség! - -És mind a ketten örvendezve számlálgatták tovább az elkésetten érkező -egy, két és három koronákat. - -A közönség még egyre gyülekezett, de azok, akik egy félóra óta ültek a -helyükön, türelmetlenkedni kezdtek. Itt-ott ritmikus lábdobogás -hallatszott, annak jeléül, hogy az idegesebbek már unják a hosszu -várakozást, s a beszélgetés zsivaján átharsant egy-egy intő „Halljuk!“ -is. - -– Nagyszerü volna, – szólt Plojesti, – ha a fölolvasással lehetne -kezdeni. Nem is szólva arról, hogy igy hamarább tulesnénk az egész -komédián, a fölolvasás betömné ezeknek a lármás frátereknek a száját. - -– De hát miért ne kezdhetném el? – kérdezte Légváry, aki maga is -szeretett volna tulesni a komédiának rá nézve legkeservesebb -egyharmadrészén. – A többiek még nincsenek itt, de én itt vagyok s a -közönség már türelmetlen. No és ha azt hiszi, hogy engem zavarna a későn -érkezők járás-kelése, akkor megnyugtathatom… - -– E miatt nekem nem fájt a fejem, – felelt a báró. – Tudom, hogy ön -örül, ha a lármában nem kell törődnie az összefüggéssel és minél több -passzuson átugorhatik. Azért én még egy félórával ezelőtt is azt -ajánlottam, hogy essünk tul legelőször a fölolvasáson. De beszéljen -ezekkel a pesti fehércselédekkel!… Igazán kár, hogy nem beszélt velök; -önnek talán átengedték volna az elsőséget, különösen, ha ön egypár -szóval megvillogtatja előttük, hogy mit fog irni róluk a pesti lapokba. -Nekem azonban kijelentették, hogy nem lehet a fölolvasással kezdeni, -mert ők nem várnak, ők minél hamarább tul akarnak esni a komédián, ők -sietnek, ők korán reggel akarnak elutazni. - -– De hát hol vannak? – kérdezte a képviselő. - -– Hol vannak? Öltözködnek! Még talán egy óra mulva is öltözködni fognak! -– indignálódott Plojesti. – Azt mondják magukban: „Csak hadd várjon, -türelmetlenkedjék, pukkadozzék a berzencei közönség!… nekünk ez a -közönség egészen fiatal!…“ És mindez azért a gőgicsélésért, azért a -pötyögésért, azért a gügyögésért!… - -– A műsoron is a fölolvasás van legelül, – jegyezte meg a képviselő. - -– A régi műsoron igen, – szólt a báró. – Csakhogy a frajlák kedvéért egy -órával ezelőtt uj műsort kellett nyomatni és nézze!… itt már a -felolvasás a legutolsó szám. De ez még nem volna baj. A műsor arra való, -hogy ne tartsák meg. Egyszerüen kiosztatnám a régi műsort s ez volna a -legujabb. Hanem attól tartok, hogy ha ezek a donnák önt már a -felolvasó-asztalnál találják, mérgükben sarkon fordulnak s aztán -szaladhatunk utánuk. Pedig képesek rá. - -– Azóta már tul volnék a felolvasáson, – forgatta a tőrt a báró szivében -Légváry. - -– Hiszen ha tudtam volna, hogy még háromnegyed kilenckor se kerülnek -elő!… – nyögött Plojesti. - -A táncterem ajtaja fölpattant és egy hatalmas basszus-hang bődült be -rajta: - -– Mi lesz? - -Mindenki oda nézett. Voltak, akik elől a helyére igyekező közönség vagy -a mögöttük álldogáló alakok elzárták a kilátást. De ezek is fölismerték -a hangot: - -– A biró! – járt szájról-szájra. - -És csakugyan a biró alakja jelent meg az ajtóban. - -Már nagyon felönthetett a garatra, mert ugy forgott a szeme, mint -Alfionak, amikor Turiddut keresi. - -Szétnézett a teremben, még egyszer elorditotta magát: „Mi lesz?!“ – -aztán megfordult és ugy csapta be maga után az ajtót, hogy csak ugy -porzott köröskörül. - -A nyomában fölfakadó hangos derültség nagyon megenyhitette a -türelmetlenkedők rosszkedvét, de Légváryt balsejtelmek fogták el. - - -III. - -Valamivel kilenc előtt az érdeklődés moraja futott végig a termen. A -bejáratnál föltünt az alispán, aki egy sárgaselyem-ruhás és mindenféle -ékszerrel ragyogó hölgyet vonszolt a karján, nyilván: az énekművésznőt. -Utánuk még két hölgyet vezetett a terembe két ifju rendező: a már -mérsékeltebben ragyogó szinművésznőt, meg az énekművésznő szinházi -mamáját, akinek a csillogása természetesen még szerényebb volt. Végül, -magában, egy szemüveges, frakkos ur következett: egész Berzencének -jóismerőse; az az ur, aki itt a legjobban zongorázik, s most -szivességből fogja kisérni az énekesnőt. - -Amíg az alispán a primadonnát a pódium felé vezette, zajos taps hangzott -föl és mialatt először a művésznő, aztán az uszálya s végül a kisérője -fölvonultak a dobogóra, a taps egyre zúgott. A lelkes tüntetés még akkor -se akart elhallgatni, amikor a kisérő már elhelyezkedett a zongoránál, a -művésznő pedig, három szép meghajlás után, amelyek megfelelő számu bájos -mosolylyal voltak egybekötve, a torkát köszörülte… - -Ekközben a képviselő, Plojesti és Légváry fölpattantak a székeikről, -hogy helyet adjanak az érkező hölgyeknek. A képviselő és a báró -visszavonultak készpénzen megváltott, számozott helyükre; Légvárynak -azonban, akit hevenyében bemutattak, ott kellett maradnia a szinházi -mama mellett. - -Az alispán is eltünt a tömegben… a helybeli sajtó képviselői csapatosan -vonultak be az előszobából a terembe… nagy székzörgetéssel foglalták el -helyeiket, a nyomdatulajdonos szép özvegye közelében… a taps lármája, az -érdeklődés moraja, meg a beszélgetők zsivajgása lassankint elhallgatott, -és végre megkezdődött az, amit Plojesti már jóelőre gőgicsélésnek, -gügyögésnek és pötyögésnek bélyegezett. - -Mindez valójában igen szép volt, csak egy kicsit sokáig tartott. - -Az énekesnő keveselte, hogy csak az ékszerei ragyogásával pótolja, ami a -hangjából hiányzik, és azokat, akiket a művészete nem elégitett ki, az -énekszámok szépségével és gazdagságával akarta kártalanitani. Előszörre -a legdivatosabb és legterjedelmesebb opera-áriát választotta ki, amely -mindig szép marad, akárki énekli, hanem bizony egy kissé hosszu, mint a -szentiváni ének. A nagy tetszés hallatára pedig ráadással is szolgált; -hogy legalább sokat adjon a jóból, „éppen eleget a pénzükért“. - -Aztán az „öklömnyi szinésznő“ következett, aki tulajdonképpen igen -nyulánk termetü hölgy volt; a báró kicsinylő jellemzése tehát csak arra -vonatkozhatott, hogy a művésznőnek még kissé zsönge a hirneve… De egy -dologban teljesen igaza volt a bárónak: az az elbeszélő költemény, -amelyet első intrádára lelkiismeretesen lemorzsolt, akármilyen hatásos -szám is máskülönben, terjedelmességre csakugyan vetekedik Klopstock -„Messiás“-ával. - -Majd ismét az énekesnő jelent meg a dobogón, s ha rövid volt a hangja, -megtoldotta azzal, hogy megint egy egész litániát adott elő. Persze, a -ráadás se maradt el, sőt „pour la bonne bouche“ most már kettőt vágott -ki. - -Végül megint előkerült a szinművésznő s a hangverseny befejezéséül -kabaré-számokat adott elő. Ártatlan és pajkosabb versikéket mondott el; -utolsó édességül pedig a legismertebb primadonnákat utánozta. Ez az -utóbbi mutatvány keltette a legélénkebb érdeklődést; Berzence közönsége -annál inkább értékelte az utánzatot, minél kevésbbé ismerte magát az -eredetit. - -Ez fölcsigázta, a végsőkig megfeszitette a már-már lankadó érdeklődést, -de egyszersmind el is csigázta, és végképpen kimeritette. - -Ugy hogy, mikor sok ujrázás és még több ráadás után maga az öklömnyi -művésznő is belátta, hogy egyszer minden földi jónak véget kell érnie, s -a „percekig tartó köszönet-nyilvánitás“ (vagyis a hosszu, néma -hajlongás) után visszavonult a rája várakozó általános ünnepeltetésbe, a -terem minden részéből zajos, sőt viharos kiáltások hangzottak föl: - -– Táncoljunk! Táncoljunk! - -A helybeli ujságok, ha nem olyan udvariasak, másnap bizonynyal azt irták -volna, hogy „a közönség mint egy ember követelte a táncot!…“ - -Mindenesetre a legegészségesebb és a legjobb hangok harsantak föl… s -olyan kitartással zajongtak, amely méltó volt a tüdejök és torkuk -erejéhez. - -Légváry elsápadt. A népakaratnak ilyen spontán s ennyire impozáns -megnyilatkozásával még sohase került szembe. - -De nem oda Buda!… Elvégre nem azért hozattak Pestről felolvasót, hogy -ezt szégyenszemre felolvasatlanul küldjék haza!… - -Az alispán „a puskából kilőtt golyó“ vehemenciájával rohant elő, -fölsietett a pódiumra, csöndet kért, futárokat küldött szét, hogy -csillapitsák le a közönséget, rendelkezett, hogy vigyék előbbre a -felolvasó-asztalt, maga is segitett a szolgának, lerohant és Légváryt, -aki töprengett, hogy: „Kimenni vagy nem menni ki?… Talán egyáltalán nem -menni ki?“ – megfogta a karjánál és fölpenderitette a dobogóra. - -A „Táncoljunk! Táncoljunk!“-kiabálás még akkor is egyre tartott, amikor -Légváry, föltápászkodva az emelvényre, egy kis támolygás után helyet -foglalt a felolvasó-asztalnál. De a rendezők erélyes pisszegésére és az -alispán „Halljuk! Halljuk!“-kiáltására lassankint mégis csak elült a -zaj, vagy jobban mondva: átváltozott szelidebb zsivajgássá. - -Légváry előrántotta a legrövidebb novelláját és halálmegvetéssel kezdett -olvasni. Történjék vele akármi; ezen már „túl kell esni“. - -Miközben lepörgette az első néhány mondatot, észrevette, hogy maga se -hallja a tulajdon hangját. Hamarjában nem tudta kitalálni, miért nem. -Eleinte azt hitte, hogy még rekedtebb, mint amilyen reggel volt; de -aztán rájött, hogy nem abban a csöndben hallgatják, amelyben a -felolvasásokat szokás, s fakó hangja nem igen tudja áttörni a mindenfelé -meginduló társalgás egyre élénkebb susogását, moraját és lármáját. - -A második bekezdést már hangosabban, torka erejének megfeszitésével, -szinte kiabálva olvasta. Az emeltebb hangra a legelül ülők közül -egypáran elhallgattak; sokan, akik a hátulsó sorokból csak most vették -észre, hogy a dobogón valaki minden áron meg akarja értetni magát, ha -nem is figyeltek éppen a felolvasásra, megbámulták a felolvasó arcát és -mozdulatait. - -Ez a fél-elcsöndesedés, mely egy pillanatra hiu reményekkel töltötte el -Légváryt, nem tartott két percnél tovább. - -Légváry nem is áltatta magát sokáig. A legelső helyen, ahol egy -lélekzetnyi szünetet tarthatott, odapillantott, ahol a Bubát tudta. A -Buba, aki előbb egész érdeklődésével megajándékozta az énekesnőt meg a -szinművésznőt s minduntalan csöndre intette az udvarlóit, most már a -pihenésnek adta át magát és hátra fordulva élénken beszélgetett azokkal -a gavallérokkal, akik a második sorból suttogtak neki kellemességeket. -Az alispánék miatt nem tehette meg, hogy elhagyja a helyét, de több -áldozatra már nem volt hajlandó. - -A felolvasó az első pillantásra megérthette, hogy ő elveszett ember… - -De vannak helyzetek, amelyekben már nem lehet gondolkozni, hanem -egyszerüen meg kell halni. A Leonidás és a Dugovics Titusz helyzetéhez -hasonlók. Légváry se vonulhatott vissza. - -A Buba figyelmetlensége csakugyan felbátoritotta a gavallérok beszélgető -kedvét és mind jobban felszabaditotta a növekedő türelmetlenség -megnyilatkozását. Az első sorokban unatkozó előkelőség társalgása egyre -általánosabbá vált s hátul, az utolsó széksorok mögött nagy mozgolódás -támadt. Hol csak egy-egy pár, hol egész csapatok vonultak ki a -táncterembe; a táncterem ajtaját folyton csapkodták. Egyszerre valaki -kivülről felrántotta ezt a szerencsétlen ajtót, olyan erővel, mintha ki -akarná fesziteni a sarkaiból. A biró volt, aki bebődült: - -– Mi lesz? - -Viharos derültség jutalmazta a mulatságos közbeszólást és egy percig nem -lehetett egyebet hallani, csak kacagást meg nevetgélést. - -Légváry már nem törődött semmivel. Rendületlenül olvasott tovább; egyre -hangosabban és egyre gyorsabban. - -Az alispán rögtön intézkedett, hogy a táncterem ajtaját belülről be kell -zárni. De ez nem segitett a bajon. A kiszoritott biró a maga pártjára -hóditotta a nevetőket; s végre is a biró a közhangulatot fejezte ki, -spártai rövidséggel. - -A hátulsó sorok egyikében valaki, aki megirigyelte a biró babérait, -ujságot vett elő s azon a hangon, amelyen a pap a mise szavait mormolja, -a helyi hireket kezdte recitálni. Egy másik műkedvelő humorista a borját -kereső tehén szomorú bőgését utánozta, a helyzetnek megfelelő -diszkrécióval, de gyakrabban, mint a helyzet kivánta volna. Ami szintén -nagy derültséget keltett. - -Légváryt a párhuzamos felolvasó meg a buzgó állatimitátor egy kissé -idegessé tették. Egypárszor, abban a reményben, hogy talán mérsékletre -birhatja őket, oda-odanézett, de ez csak növelte a jókedvet. Uj -humoristák találkoztak, akik nagy leleményt fejtettek ki annak ötletes -kifejezésében, hogy a közönség már unja az állapotot. De a biróval -egyikük se versenyezhetett. - -A kinnrekedt biró tudniilik ujra életjelt adott. Előbb csak a kilincset -rázogatta, de miután hasztalan kopogott és hasztalan nyitogatta az -ajtót, dörömbölni kezdett rajta. És amikor ezt is elunta, az öklével -akkorákat ütött az ajtóra, hogy a nagy dübörgéstől többé semmit se -lehetett hallani: se a két felolvasót, se a fájdalmas tehénbőgést. - -Az alispán elküldött egy fullajtárt, hogy fogják le a részeget, de már -későn. Légvárynak most már minden szava beleveszett a nagy nevetésbe. -Nyilvánvaló volt, hogy a kultúrestéről Berzence város közönségének éppen -az a része maradt el, amely irodalomtiszteletéről volt hires, s hogy -akik legnagyobb számban maradtak el, azok – sajnos véletlen! – éppen a -felolvasó személyének leglelkesebb tisztelői voltak… - -A szerencsétlen ember rettenthetetlenül olvasott tovább. A walkürök nem -lovagoltak úgy, ahogyan ő száguldott, árkon-bokron, megható és víg -passzusokon át, csakhogy hamarább érjen a novellája végére. - -De hiába sietett, meg volt irva, hogy soha se olvashassa el a novellája -utolsó mondatát. - -A birót nem sikerült lefogni. Amig a táncteremben keresték, ármányosan -elkerülte a megszeliditésére kiküldött rendezőket, s amikor a -legkevésbbé várták, egyszerre csak megjelent a nagy bejáratnál. - -– Mi lesz? – orditott be a terembe. – Ha még most se táncolunk, mikor -lesz a füzértánc?!… - -– Táncoljunk! Táncoljunk! – kiáltottak föl a terem humoristái és sok -fiatal úr. - -Kacagás, ellentmondás, lárma… - -Légváry ugy tett, mintha ekközben elérkezett volna a novella végére. -Fölkelt, zsebrevágta a kéziratát és udvariasan meghajolt. A felolvasás -véget ért. - -Egy idősebb hölgy szánalomból megéljenezte. A többiek nem törődtek vele. -Mindenki megkönnyebbülten kelt föl a helyéről. - -– Táncoljunk! Táncoljunk! – kiáltozott egypár gyanakodó fiatalember, aki -attól félt, hogy Légváry vissza talál ülni a felolvasó-asztalhoz. - -Csak az állat-imitátor sajnálta, hogy már véget ért a sikerült tréfa. És -még egy utolsó bődülést hallatott; már kevésbbé diszkrét, de a -korábbiaknál is fájdalmasabb, szomoru bődülést. - - - - -FELOLVASÁS UTÁN. - - -I. - -– Amig a Valkányi Buba kitáncolja magát – szólt magában Légváry Artur, -az után a balsikerű felolvasás után, a melyet a népakarat a „Táncoljunk! -Táncoljunk!“-követelés zajába fullasztott bele – addig én itt meg fogok -őszülni. Meg fogok őszülni, mint a chilloni fogoly: „de nem az időtől“… -Hanem az unalomtól. Most még csak tizenegy óra… és szerencse gyermekének -mondhatom magam, ha a Buba már három óra tájban megelégli a táncot, -hiszen szegénykének egy egész hónapra ki kell mulatnia magát!… Hogyan is -követhettem el ekkora ostobaságot!… De már hiába a bánat. Amikor -elfogadtam az alispánék meghívását, sorsomat hozzá kötöttem a Buba -lábacskájához, nem is gyanitva, hogy mit cselekszem. Hát most már: „Csak -contenance és patience!…“ – ahogy a német operettben éneklik. De hová -legyek addig?! - -Még ott lézengett a hangversenyteremben, az emelvény tájékán, szemben a -kétszáz megüresedett székkel. Mintha még ezek is gúnyolták volna, a -maguk mozdulatlanságában… Csak éppen ezek nem tudtak megszökni előle!… - -Alig mult el egy rövid perc azóta, hogy felállott a szomoruan -emlékezetes felolvasó-asztal mellől, és már egészen magára maradt. A -közönség a takarodó elhangzása után siető, megkésett katonák -gyorsaságával vonult át a táncterembe és Légváry, mire egy kissé -félrehuzódhatott a tolongók utjából, azon vette észre magát, hogy többé -nincs kinek helyet engednie, mert máris egyedül van a teremben. A -legrémesebb panique nem tisztithatta volna ki hamarább a teret. - -Azon nem csodálkozott, hogy az alispán, aki kínos zavarban lehetett, -elpárolgott, mint a kámfor. De a többi jóakarója is eltünt, a képviselő -csak úgy, mint Plojesti, nyilván gyöngédségből. Végre is tisztára -lehetetlenség volt, hogy gratuláljanak neki; vannak helyzetek, amikor a -kimélet parancsolóvá teszi a legteljesebb tartózkodást és a -legtökéletesebb felejtést… - -– Hopp, hiszen még nem vacsoráltam! – villant fel előtte a mentő -gondolat. – És ha a művésznők már a felolvasásom előtt elvonulhattak -étkezni… alighanem azon a cimen, hogy nekik korán kell fölkelniök… akkor -talán nekem se kell megvárnom a szünórát és a közös vacsorát. Az étkező -helyiségnek valahol a táncterem mögött kell lennie, de ezen nem kell -keresztül szégyenkeznem, mert ha a részeg bíró, miután sokáig döngette a -táncterem ajtaját, olyan hamarosan bebődülhetett a nagy bejáraton, -bizonyos, hogy a folyosóról is bejuthatok az étterembe. Étvágyat ugyan -nem érzek… nagyon is jóllaktam bosszusággal… de itt nem maradhatok, -menjünk. - -Mialatt áthaladt a ruhatárrá változtatott előszobán, az járt a fejében, -hogy: - -– Ha volna bennem egy kevés humor, akkor most átsétálnék a táncterembe -és rendre megforgatnám a hölgyeket, ahogy Plojesti tanácsolta. Igy, bár -minden egyéb elveszett, megmenteném legalább a becsületet. De nem vagyok -humornál… s különben is, itt annyi a humorista, hogy lehetetlen volna -vetekednem velök… - -A folyosón egy kis vörös ember toppant eléje. - -– Kolléga úr – szólalt meg az ismeretlen vörös – én Vadászlaky Szvetozár -vagyok, a Közművelődési Kör könyvtárosa és a „Berzencei Ujság“ -szerkesztője. Eddig nem juthattam önhöz, át kellett engednem a -szerencsét az előkelőségeknek, de most már, azt hiszem, jobban fogja -érezni magát a mi kis körünkben… - -Légváry megkockáztatta, hogy egy tál lencséért örökre eljátszsza a -„Berzencei Ujság“ jóindulatát. - -– No, ha kollégák vagyunk – szólt – úgy könyörüljön meg rajtam és -magyarázza el: merre van az a barátságos vidék, ahol vacsorát kaphatnék? - -A kis vörösnek az arca elsavanyodott. - -– Elvezetem – felelt a méltatlanul megbántott ember hangján – de nem jól -teszi, ha nem várja meg a közös vacsorát. A közös vacsora sokkal jobb -lesz, mint amit most kaphat, és figyelmeztetem, hogy a közös vacsorán a -művészek teritékét a kör fizeti. Arról nem is beszélek – fejezte be -bizonyos tartózkodó önérzetnek a felsőbbséges mosolygásával – hogy -sokkal jobban érezné magát a mi kis körünkben, a mi asztalunknál, csupa -kolléga közt, mint így, egyedül. - -De Légváryt, ha már úgyis „minden elveszett“, nem csábította a -„Berzencei Ujság“ jóakaratu pártfogása és a kiméletes kritikák reménye. - -– Már nekem mégis csak jobb lesz, amit hamar kapok. Sajnálom, ha így le -kell mondanom a kellemes társaságról, de nem tudom a szünórát megvárni… -én ilyenkor már aludni szoktam. - -– Ugy látszik, egy kissé boszus – aprehendált a kis vörös, miközben a -letárgyalt felolvasót bekalauzolta az étterembe. – Higyje el, kár úgy a -szivére vennie az esetet!… ez itt mindennapi dolog. Holvay Péter, az -országosan ismert költő, még sokkal jobban megbukott itt, mint ön. Igaz, -Holvaytól már azt is rossz néven vették, hogy egyáltalán miért jött ide, -mikor mindenki tudja, hogy öt forintért azt ír, amit akarunk?!… de -biztosíthatom, hogy Holvayt le is hurrogták, ki is fütyülték és végül. -„Eláll!“ és „Abcug!“-kiáltásokkal hallgattatták el. - -– Ugy látszik, ide azért hívják az embereket, hogy lehurrogják őket. Nem -sport ez itt önöknél? – kérdezte Légváry. - -– Nem. Hanem az igaz, hogy Berzencén sokkal nehezebb érvényesülni, mint -Budapesten – kellemeskedett a kis vörös, ártatlanul meresztve szomoru -hal-szemét a kissé meglepett Légváryra. – A fővárosban megbecsülnek -minden írót, mert csak a nevét ismerik, a műveit nem olvassák el; de itt -nagy szellemi élet van. Berzence egymaga hét ujságot tart fenn, s az -emberek itt egy kissé válogatósak, mert igen sokat olvasnak… - -– No, ezt nem venni észre rajtuk – jegyezte meg Légváry és letelepedett -ahhoz az asztalhoz, a mely a legmesszebb volt a táncteremtől. - -A többi terített asztalnál senki sem ült. Egy nagy kerek asztal mellől -éppen akkor kerekedett fel és vonult át a táncterembe egy három hölgyből -és sok úrból álló nagy társaság, amikor ők a folyosóról beléptek. Az -elvonuló csoportban Légváry még felismerhette a három szinházi hölgyet -és Plojestit, akinek az ábrázata sugárzott, alighanem a pezsgőtől is, de -bizonynyal még inkább a hölgyek napsütéses mosolygásától. - -– Az ott a művész-asztal! – magyarázta a másodosztályú cicerone. – Nem -akar oda ülni? - -– Köszönöm, de mára már eleget szerepeltem – felelt Légváry és -belemélyedt az előtte heverő étlapba. - -– No, hogy a szomoru esetet egy kicsit megédesítsük – szólt mosolyogva a -kis vörös – azonnal küldöm a pénztárost. - -– Tessék? – riadt fel Légváry. - -De a kis vörös már megindult visszafelé és nem állt meg a Légváry hívó -szavára, csak éppen hátrafordult s mialatt tovább ment, rejtelmesen -mosolygott Légváryra. Aztán, a folyosó nyitott ajtajához érve, még -egyszer hátra kukkant és egyet kacsintva eltünt. - -– Mit jelent ez a sokat igérő mosoly és pislogás? – álmélkodott Légváry. - - -II. - -Nem kellett soká várnia a magyarázatot. Alig hogy elsuttogta az előtte -párolgó borjupörköltnek: „Végre egyedül!…“ – egy frakkos és fehér -mellényes szőke óriás jött be a folyosó felől, messziről villogó -lakkcipőben, kimért léptekkel, s látnivaló volt, hogy egyenesen feléje -tart. Amig közeledett, Légváry azt számítgatta magában, hogy ebből a -vakító fehér mellényből éppen két lepedőt lehetett volna készíteni a -Nagy Frigyes gránátosainak. - -– Jó estét, Légváry úr! – köszönt a szőke óriás. – Nem emlékszik rám? - -Dehogy nem emlékezett! Régóta ismerte ezt az arcot és ezt az alakot, egy -pesti sörcsarnoknak a faláról, ahol a szőke óriás egy festményen, mint -Gambrinus, pazar díszruhában volt látható. De ezzel nem akart -előhozakodni; hát csak a kezét nyujtotta. - -– Látom, hogy nem emlékszik. Nevem… - -Természetesen, a nevét már nem lehetett hallani. De ez elvégre nem volt -fontos, mert a barátságos óriás leült Légváryval szembe és a társalgás -megkezdődött. - -– Én is ujságíró voltam egyszer és talán még ma is az volnék, ha nem -hagyom ott Budapestet és vesztemre nem kerülök éppen Berzencére. De hát -az ajánlat csábító volt, mindjárt szerkesztőnek hívtak, és mit tudtam én -még akkor, hogy ezzel az asszonynyal itt nem lehet konkurrálni?! Tudja, -az özvegy nyomdatulajdonossal… hiszen látta azt a gömböcöt!… Hogyan -éljen egy szegény ujságíró a hivatásának, ha egy olyan asszonynyal -találja magát szemben, aki gazdag is, tetszik is a férfiaknak és az -összeköttetéseinél fogva azt viszi ki, amit éppen akar?! Ott nem lehet -igazi ujságírás, ahol minden valamirevaló nyomda egy asszonyé, egy ilyen -kövér asszonyé! - -Légváry előtt egy kicsit furcsának tünt fel, hogy a gömbölyű özvegynek -éppen ez a Gambrinus veti szemére a kövérséget, de csak ennyit jegyzett -meg: - -– Ugy veszem észre, Berzencén annyira kedvelik a helybeli lapokat, hogy -itt nagyon jól élhet mindenki, akinek valami köze van a nyomtatott -betűhöz. - -– Mily tévedés! Higyje el, tíz évig küzdöttem itt az éhenhalással és ha -az utolsó percben nem fogadom el a Közművelődési Kör ajánlatát, akkor -most nem tudom mit csinálnék. De elfogadtam… mit tehettem volna -egyebet?… hiszen már csak hálni járt belém a lélek… elfogadtam s mi -több, feleségül vettem egy pékmester özvegyét, aki kedves, derék, jó -asszony, öt gyermekünk van együtt, előbb is volt neki négy, de inkább -legyen az embernek kilenc gyermeke és mit apritani a tejbe, mint hogy -egyedül éhen haljon, a pályájával a szivében, nem igaz? - -– Persze. - -– Hanem el kellett hagynom a pályámat. Ne itéljen el ezért; majdnem -belehaltam. A feleségem kedves, derék, jó asszony, pénze is van elég, -csak egy hibája van, hogy nagyon szeret táncolni, pedig az orvosok -megtiltották neki, de pénze, az van, és ha kilenc helyett tizenkilenc -gyerekünk lesz, akkor is megélünk a kamatokból, a tőkéhez nem kell -nyulni. Hanem a pályáját, azt nem felejti el az ember, és én csak akkor -érzem jól magam, ha a régi küzdelmeimre emlékezhetem, a fiúk ujságírói -bravurjaira, a vidám riporter-stiklikre, a fiatalság szép napjaira!… Nem -hinné el és mégis igaz, hogy a feleségem el tudja sorolni önnek, kik -dolgoztak velem a lapnál, egészen a sakkrovatvezetőig, annyit beszéltem -neki erről… minden közleményről tud, ami a „Nemzeti Ujság“-ban -megjelent, hiszen ön még bizonyosan emlékszik a „Nemzeti Ujság“-ra!… A -„Nemzeti Ujság“-ra!… - -A régi, elfelejtett ujság címét a kegyeletes tisztelet és a -felejthetetlen szerelem hangján ejtette ki. Légváry megilletődött. - -– Ön nagyon derék ember lehet. - -– Az is vagyok. És azért kérem, engedje meg, hogy elbeszéljem önnek az -életem történetét, mert nagyon tanulságos… Ne haragudjék, hogy -felhasználom ezt az ünnepi alkalmat, amikor valakivel ujságírásról -beszélhetek!… - -– De kérem!… - -– Tehát, ha megengedi… - -(És Plojesti családjának a története még hátra van! – sóhajtott fel -magában Légváry.) - -– Kemény Zsigmonddal kell kezdenem – fogott hozzá elbeszéléséhez a -nyájas Gambrinus. Kemény Zsigmondot magát én már nem ismertem, de… - -Légváry megadással kezdte hallgatni a mesét, melynek tartalma, rövidre -fogva, az volt, hogy: „én is voltam király lánya… s mostan vagyok -jávorfácska, jávorfából furulyácska…“ – de aztán elszórakozott. Mint -mindazok, akiknek sok bizalmaskodást kell végighallgatniok, értett -hozzá, hogyan kell: érdeklődő arccal figyelni, néha közbe is szólni és -amellett egészen más dolgokra gondolni. Éppen az az öt szekunda járt a -fejében, amelyet az ifjabb Légváry Artur karácsonyi ajándékul hozott -haza, amikor egyszerre csak azt vette észre, hogy a nyájas Gambrinus az -asztal alatt valamit dugdos feléje és meghalkítva a hangját, hogy a -pincérek ne hallják, azt mondja: - -– Vegye el!… Most senki sem látja! - -– Mi az, kérem? - -– A honorárium! – suttogott a Gambrinus. - -– De kérem, hiszen én azt nem szégyenlem!… Ha nem is érdemelhettem ki, -mindenesetre megfáradtam érte. - -– Különben is boritékban van. Senki se gondolhatja, hogy pénz. - -És végre rászánta magát, hogy az asztal felett adja át. - -– Az igazat megvallva – mentegetőzött a derék ember – az elnök úr a -lelkemre kötötte, hogy tapintatos formában nyujtsam át… De az imént a -könyvtáros úr fölkeresett s közölte velem, hogy az ügy sürgőssé vált. - -– A könyvtáros úr képzelődött. - -– Sietni is akartam és hogy ne feszélyezzem, azt gondoltam, legjobb -lesz, ha úgy adom kézhez, hogy senki se vegye észre. Egyébként igaza -van, az egy cseppet sem sértő önre nézve, ha a felolvasásáért pénzt -fogad el. Mit tehet ön róla, ha önt itt nem tudják méltatni?! Ő, kérem, -az írói honoráriumot senki se tartja nagyobb tiszteletben, mint én! -Persze, Berzencén sok olyan szamár van, aki holmi borravalónak vagy -alamizsnának tekinti, de én lélekben ma is pesti ember vagyok. - -Kiderült, hogy az emberséges Gambrinus csak azért állott elő az -önéletrajzával, hogy kiméletesen csempészhesse át a pénzt, mert – bár az -intermezzo előtt még csak az első gyermeke születésénél tartott – alig -hogy megszabadult terhétől, máris ajánlotta magát. - - -III. - -Az elnök urhoz siethetett, számot adni róla, hogy tapintatosan végezte -el a feladatát, mert Légváry még nem itta meg a fekete kávéját s már -sebbel-lobbal előkerült az alispán is. - -– Mindenütt keresem és sehol se találom. Csak most hallom, hogy elbujt -az emberek elől. - -– Eszem ágában sincs, csak… - -– Nem csodálnám, ha haragudnék. És kérem, engedje meg, hogy ünnepiesen -bocsánatot kérjek a kellemetlenségért. Képzelheti, hogy engem érintett a -legkinosabban… - -– De, szót se érdemel… - -– Parasztok, hát parasztok. És hogy egészen őszinte legyek: ez itt -majdnem mindig igy van. Megvaditja őket a papirosnak a látása, mint a -bikát a vörös posztó. Még hozzá: ma este a közönség jobban nevelt részét -elvonta tőlünk a herceg vacsorája és hogy ne kedvetlenitsük el önöket -üres széksorokkal, azt a balfogást követtük el, hogy beeresztettük azt a -népséget is, a melyet csak ma ismertünk meg jobban… - -– Igazán sajnálom, hogy még ezzel is fárasztom… Hiszen nem történt semmi -különös!… az efféle kaland vele jár a nyilvános szerepléssel. Az én -hibám volt, hogy nem választottam olyan témát, amely érdekelte volna -őket. - -– Senki se számithatott erre a véletlenre. Különben, azt hiszem, ennek a -közönségnek beszélhetett volna akármiről… kivéve talán, ha szabad -előadást tart és humorizál. - -– Most már megtanultam. De felolvasásról volt szó. - -– Persze, persze… Remélem, azért nem neheztel rám és szerencsénk lesz az -asztalunknál… vagy inkább a művész-asztalhoz vonzza az érdeklődése?… -Csak tessék zsén nélkül választani!… Hogyan, már megvacsorált? - -– Hozzászoktam a korai vacsorához… aztán meg olyan száraz volt a torkom… - -– Képzelem, a fárasztó felolvasás és a sok boszankodás, izgalom után!… - -Tovább beszélgettek. A délvidék erkölcseiről általában és Berzencéről -különösen. Olyankor, a mikor Légváry vette át a szót, az alispánt mintha -mélázóvá tette volna valami. Végre nem állhatta meg és előállott vele: - -– Nem veszi rossz néven, ha megvallom, hogy egy kissé megváltozottnak -találom? Őszintén szólva, folytonosan azt vártam, hogy egy snájdig -szóval, amely az ön pártjára hóditja a nevetőket, le fogja torkolni az -illetlen zajongást. Még ma is emlékszem, hogy tizennyolc évvel ezelőtt -milyen öntudatos, szinte parancsoló volt a föllépése!… és hogy milyen -metsző szavakat talált azon a március tizenötödikei lakomán!… - -– Nagyon igaza lehet. Tizennyolc évvel ezelőtt tizennyolc évvel -fiatalabb voltam és olyan ostoba, hogy azt képzeltem: ha másokat -leszólok, ezzel én magam különb leszek… Különben, azt hiszem, az imént -semmiféle snájdigság nem segített volna rajtam; végre is, tekintettel a -hölgyekre, a kézirat-csomómat nem vághattam a leglármásabb „hallgatóm“ -fejéhez!… Amerikában már megtörtént ilyesmi is, de Európában ez még nem -szokás. - -– De hiszen nem vagyunk Európában! – nevetett az alispán. - - -IV. - -A képviselő jött be a terembe, egy csapat fiatalemberrel, cigarettázni, -s a gázgyári hatalmasság, mikor megpillantotta a szerencsétlenül járt -felolvasót az alispán társaságában, elvált kiséretétől és odament a -Légváry asztalához. - -– A hölgyek keresnek – szólt az alispánhoz. – Menj, majd én mulattatni -fogom a vendégünket. - -Az alispán láthatóan örült, hogy felváltották, de kétszer is bocsánatot -kért, hogy távoznia kell, bár jobban szeretne maradni. - -– Miattam a legkevésbbé se zavartassa magát – esedezett Légváry. - -– A jó házigazdának – szólt a képviselő, miközben az alispán bement a -táncterembe – erre, mifelénk, a vendége körül van a helye, amig a vendég -el nem alszik. De vegye tekintetbe, hogy ő most főrendező is; mindenütt -ott kell lennie. Iparkodni fogok, hogy méltó helyettese legyek. - -– Megvallom – felelt Légváry – hogy zavarba ejt ez a tulságos sok -szívesség; nem szoktam hozzá ilyen nagy urasághoz. - -A képviselő szeme ragyogásába még csak most ült ki igazán a lenézéssel -vegyes megilletődés. - -– Jobban szeretne egyedül maradni? Hja, nem lehet! Még nincs vége a -mulatságnak. Nálunk a poharat fenékig ki kell üriteni. - -És leült Légváry mellé. - -– Hát mivel mulattassam? – kérdezte. – Szeretném felvidítani, mert ugy -látom, hogy valami nagyon elkedvetlenítette. Tudja, már -lokál-patriotizmusból is óhajtanám, ha Berzencéről nem csupa rossz -emléket vinne magával… - -Meglátszott rajta, hogy alig bir a vidámságával. - -– Szó sincs róla! – felelt Légváry. – Én ezt a kis heccet nem fogom fel -olyan tragikusan… - -De a képviselő nem hallgatott rá. - -– Megvan! – kiáltott fel. – A melankolia ellen, mondja a francia költő, -semmi se olyan üdvös, mint egy kedves és finom dal, amelyet régen -szeretünk. És minthogy éppen a háta mögött van egy zenélő-automata, bele -fogunk dobni húsz fillért… Mulassunk! - -– Még ki is csúfol! - -– Dehogy csúfolom ki!… Csak azt akarom, hogy jó kedve legyen. Mért -bosszankodnék tovább? Felejtsük el, mulassunk. - -És már ott állott az automatánál. - -– Mit szólnak majd ehhez a táncteremben? – kérdezte Légváry, abban a -reményben, hogy ez a figyelmeztetés meg fogja fékezni a képviselő -jókedvét. - -– Nem hallatszik be. És bánom is én, hogy mit szólnak hozzá! - -Bedobta a húszfillérest és az automata rákezdte: - -O du lieber Augustin, Du bist hin, du bist hin!… Alles ist hin! - -– Nagyon jó! – vígadott a képviselő. – Még ez is!… Még ez is!… - -És olyan édesdeden kacagott, hogy Légvárynak is nevetnie kellett. - - - - -FÜZÉRTÁNC KULTURÁVAL. - - -I. - -Átnéztek a táncterembe, s Légváry meggyőződhetett róla, hogy ami a -boszton-táncban való művészetet illeti, Berzence kiállja a versenyt -bármely világvárossal. - -– Nem táncol? – kérdezte a képviselő. – Ne féljen; már megbocsátottak -önnek. Jó emberek ezek. - -– Nincs itt szükség a póttartalékra. Ilyen táncos-bőséget nem láttak -szegény hazánkban azóta, hogy a lengyel emigránsok átmenekültek -Magyarországba, siratni honuk állapotját. - -– Nézze, Plojesti már egészen megbékélt a pesti fehérnéppel! - -– A hölgyek se látszanak álmosaknak. Ugylátszik, már letettek róla, hogy -korán fognak fölkelni. - -Csakugyan, Plojestit nem lehetett másképpen látni, csak az egyik vagy -másik művésznővel a karján. Ha egy-egy kitartó táncosnak vissza kellett -vonulnia az öklömnyi szinésznő vagy a gőgicsélő énekesnő mellől, mindig -Plojesti volt az, aki felváltotta. - -Nemsokára a képviselőt is elragadta a boszton vihara. Egy kis fruska -egyszerüen beléje kapaszkodott; mint utóbb kiderült: a keresztleánya. - -Légváry tisztelkedni akart a grófnőnél. Ez azonban nem volt olyan könnyü -dolog. A grófnő csak éppen egészségügyi tekintetekből pihent egy-két -percet; ilyenkor is, őt meg a Buba üres székét egész testőrség vette -körül. A Buba soha se ült; folyton lebegett. - -Miközben, a fal mellett, arrafelé igyekezett, egyszerre csak azt érezte -Légváry, hogy barátságosan hátba vágják. Megfordult. Plojesti siklott el -mellette, karján a színházi mamával, és táncközben rá kiáltott: - -– Önnek még tartozom egy elbeszéléssel!… - -Nyilván lelkifurdalás fogta el, hogy epedni hagyta a témára szomjuhozó -pestit. - -– Ha egyéb adóssága nincsen, e miatt ne legyenek aggodalmai! – mondta -volna emez, de a báró már messze járt s éppen más virágra szállott. - -Légvárynak a grófnővel való udvariaskodása nem tarthatott sokáig. Egy -biborszín arcu, szép szál fiatalember, aki csupa víz-zsebkendőjét -folytonosan a balkezében tartotta, hogy valamennyire mégis csak -eltüntethesse legalább a homlokáról csurgó izzadságot, ha már a nyakát -úgy se volt lehetséges szárazon tartania – mint utóbb kitudódott, valami -Otrokocsi nevü úr – megmentette a grófnőt attól, hogy sokat kellessen -nyájaskodnia a pesti gyászmagyarral. Az a hálás pillantás, amely -Otrokocsit fogadta, megvilágíthatta Légváry előtt, hogy – legalább -momentán – milyen mélyen kompromittálta őt Berzencén balsikerű és -szomoruan emlékezetes felolvasásának nem is annyira az unalmassága, mint -inkább a sok szerencsétlensége. - -De a bálanya és bálkirálynő fellegvárában remek megfigyelő állomásra -talált. Hát csak ott maradt s kényelmesen, mint valami őrtoronyból -szemlélte a keringő peripetiáit. Előbb egy kicsit unatkozva, később -érdeklődéssel. - -Látta a részeg bírót, aki egy pamlagon aludt – ó, nem fekve, csak ülve, -illedelmesen! – és a kit jókedvű fiatalemberek minduntalan -felköltögettek: „Ébredj, Árpád fia, már kezdődik a fűzértánc“. Elnézte a -nyomdatulajdonos özvegyasszonyt, a kinek gömbölyüségét Berzence hét -szerkesztőségének ifju tagjai éhes kutyákként kisérték. Gyönyörködött a -Bubában, aki átszellemülten lengett, lebegett az étherben, mialatt -szilfidalakjának minden rugalmas porcikája remegett, rengett, reszketett -a kéjtől. És lassankint észrevette, hogy a táncteremben két fiatalember -verseng a bálkirályságért, sőt hogy a jelenben ez a két fiatalember -uralkodik Berzence lakóinak egész szituációján: a bár kissé izzadt, de -fáradhatatlan Otrokocsi Milán, meg egy sebhelyes arcu, de jóval -nyugalmasabb alaku, barna legény, bizonyos Kalivoda Albin. Ámbár minden -táncosnőre éppen három táncos jutott, ez a két úr soha se pihenhetett; a -hölgyek különböző kotériáiban egészen nyíltan folyt a versengés azért, -hogy az egyik vagy másik urat körükbe ragadhassák. És a mélázó gázgyári -költő, noha kissé ködös gázvilágításban, már látta Berzence jövőjét, -Berzencét tíz év mulva: Otrokocsi lesz a képviselő és Kalivoda az -alispán, vagy Otrokocsi az alispán és Kalivoda a képviselő… - -Merengéséből Plojesti rázta fel. - -– Jöjjön – szólt – megiszom egy limonádét és közben elmondom az igért -történetet. - -– Kérem, csak táncoljon kedvére. Tudja, hogy én ráérek. - -A báró elnevette magát: - -– Ha most nem mondom el, akkor soha. Félek, hogy többet nem lesz -Berzencén szerencsénk. - -– Én is félek. - -Ez ellen nem volt appelláta. Visszamentek az étterembe, s a báró még -utközben végzett Mária Terézia korával. - -– Üljünk ahhoz a sarokasztalhoz – indítványozta Légváry – ott nem fogja -zavarni a zene. Az előbb is ott ültem; mondhatom: akik itt zavartalanul -akarnak beszélgetni, nem találhatnak jobb helyet. - -Tulajdonképpen azt gondolta: - -– Az elbeszéléseket ott szoktam meghallgatni. - -Plojesti már a meséjében járt-kelt; nem bánta, hová ülnek. - -Amit elmondott, bonyodalmas volt és alighanem érdekfeszítő; Légvárynak, -amint oda-oda hallgatott, úgy rémlett, hogy mindezt olvasta valahol. -Közben, amint a figyelésben egy kis szünetet tartott, tekintetével a -mesélőn csüngve, azon tünődött, hogy: mi fészkelődhetik az emberi -lélekben olyankor, amikor valaki nem tud ellentállni a kisértésnek és -élményekként adja elő, a mit csak olvasott? - -– Vagy talán csak be akar ugratni? – kérdezte magától. – Rá akar venni, -hogy ujra megirjak egy népszerü történetet, amelyet a közönség jól -ismer? Ki akar nevettetni? Azt reméli, hogy Berzencén mulatni fognak a -rovásomra? - -Mindjárt kisült, hogy ártatlant gyanusított. - -– No, mit szól hozzá? – kérdezte Plojesti, mikor befejezte a történetet -azzal, hogy ő így jött a világra. – Ugy-e, ezt csak egy angol író tudná -feldolgozni? - -Légváry határozottan ezen a nézeten volt. - -– Akkor hát igérje meg nekem, becsületszóra, hogy sem megírni, sem -másnak elbeszélni nem fogja. Magam is azt hiszem, a téma olyan -elsőrangu, hogy fenn kell tartanom egy angol író számára. - -– Ha csak ezt parancsolja!… - -De az ünnepies eskü elmaradt, mert mire rá került volna a sor, a -táncterem ajtaján bekukkant a szinházi mama, s Plojestit meglátva, ezzel -az interpellációval vetett véget az irodalmi szeansznak: - -– Ervin, a legyezőm nem maradt magánál? - -Ervin elrohant s Légváry egy percre egyedül maradt. - -Vesztére, a kis vörös éppen ekkor került elő, a folyosó felől. -Légvárynak már nem volt ideje megszöknie; a kis vörös lecsapott rá. - -– No, még most is búslakodik? – kérdezte mosolyogva. – Nem kell azt úgy -felvenni! - -Légváryt semmi se boszantotta annyira, mint a kis vörös részvéte és -szánalma. Kiesett a sodrából és boszusan felelt: - -– Hagyjon engem békében! Megbuktam én már Pesten is! Többször is, ha -akarja tudni. Nekem egy berzencei bukás, az semmi! - -– Na, na – felelt a kis vörös szeliden és atyailag – azért nem kell -elkeseredni! Érik az embert az életben nagyobb csalódások, nagyobb -csapások is. Gondoljon arra, hogy: hátha kedves családjával történt -volna valami szerencsétlenség?!… Például, mint a szindarabban, ha itt a -telefonból végig kellene hallgatnia, amint otthon a rablógyilkosok -lemészárolják egész családját. - -Légváryt elfogta a düh: - -– Hallja, Vadászlaky ur, ne vigasztaljon engem! Nincs nekem semmi bajom, -pompásan érzem magam és a sirató öregasszonyok még sokáig várhatnak rám! -Bánom is én, hogy egy pár fráter neveletlenkedett, amig felolvastam!… -Tudja mit, megsugom magának a titkomat, hogy: fütyülök az egész -Berzencére! És magát egyszer s mindenkorra felkérem, hogy ne -sajnálkozzák rajtam, ha jót akar! Ha jót akar! - -De Vadászlaky urat nem lehetett megharagitani. - -– Na, na, ismerem én ezt! – folytatta az elnéző atya hangján – -mindnyájan megbuktunk néhányszor, mindnyájan megbuktunk! Éppen azért -kérem, hogy ne búsuljon tovább, hanem tiszteljen meg bennünket és a -szünórában foglaljon helyet a mi kis körünkben, a mi asztalunknál, csupa -kolléga közt!… Majd meglátja, a mi jókedvü, bohém-társaságunkban úgy el -fogja felejteni ezt a felolvasást és minden baját, úgy meg fogjuk -vigasztalni, úgy fel fogjuk villanyozni, hogy reggel felé mindnyájan az -asztal tetején fogunk táncolni! Különben megjegyzem, hogy ha már meg is -vacsorált, az nem baj, mert a közös vacsorából a művészek teritékét a -Kör fizeti. - -Ez a mennyei ártatlanság lefegyverezte Légváryt. Hamarjában nem tudta, -mit feleljen; azt se, hogy: megmagyarázza-e neki, milyen kevéssé vonzza -őt a Kör vacsorája? – micsoda szegény emberek szolgálják ezt a Kánaánt! -– vagy, a helyett, hogy boszankodnék, inkább nevessen? Kezdte átlátni, -hogy nem a kis vörösben van a hiba, hanem ő benne magában. Mit keres ő -itt, ezen a gályán?!… - -Vadászlaky urtól a képviselő szabadította meg, aki a „hölgyek -választása“ elől visszamenekült az étterembe. A feléjök közeledő -előkelőség láttára a kis vörös eloszlott, mint az árnyék. - -– Engem jól megtáncoltattak! – panaszkodott a képviselő. – Nagyon a -nyakamra nőttek a hugocskáim meg a keresztleányaim!… És nem elég, hogy -kirázzák belőlem a szuszt, még hozzá mind „bácsi“-nak szólítgatnak, a -kis szemtelenek! - -– Hja, a népszerűség! - -– Csak ne legyen olyan büszke rá, hogy önt lekukorékolták! Engem már -vasvillával is megkergettek, amikor a szomszéd vármegyében léptem fel. -Pedig én szabad előadást tartottam a parasztoknak, adóleszállításról meg -egyéb földi jókról és nem akartam felolvasni nekik!… - -– Hiszen ha tudtam volna, hogy mit cselekszem!… - -– No, ez nem akart szemrehányás lenni! Én barátja vagyok a -felolvasásnak. Sőt azt hiszem, a szépirodalomnak csakis így van értelme… -ha nem a közönségnek kell fáradnia a mű elolvasásával, hanem magának a -tettesnek. - -– És nekem nem tudom hány száz kilométert kellett megtennem ezért a -kritikáért!… - -– Nem mondja komolyan, mert tudja, hogy tréfálok. Ugy teszek, mint a -többiek. Azok is tiszta szívből övendenek rajta, hogy ön olyan jó magyar -ember és sokat ír össze… másoknak, nem nekik!… a haza javára… a -kultúráért… vagy a hogy akarja. És ünneplik is önt. De mi így szoktunk -ünnepelni. Mulatva. Hanem, tréfán kívül, kitünő gondolata volt, nem az, -hogy felolvasott, hanem hogy már megvacsorált. Félegyig éhezni, csak -azért, hogy az ember egy kicsit kitáncolhassa magát! Erre is csak a nők -képesek!… vagy erre is csak a nő bírja rá a férfit!… Persze, azt hitték, -hogy kilenckor már táncolni és tizenegykor szünórázni fognak! Én bizony -nem várom meg a szünórát; követem az okos ember példáját. - -– No, végre megdicsértek!… - -A táncteremből nagy lárma hallatszott s nemsokára rá egy fiatalember -jött ki, aki már előbb is ki-kirándult, cigarettázni. A képviselő oda -kiáltott hozzá: - -– Mi történik odabenn, Pali? - -A fiatalember vállat vont. - -– A bíró!… Ki lehetne más?!… Ezzel a részeg disznóval nem lehet birni s -egyszer már igazán ki kellene dobni minden tisztességes helyről. Mikor a -füzértánc megkezdődött, valamelyik izetlen fickó felköltötte s ez a -barom ma azt vette a fejébe, hogy minden figurát meg fog zavarni. Szép -csöndesen el akarták távolítani, emiatt összeszólalkozott Jurisicscsal, -aztán elkezdett ordítozni: „Én rumunyesti és romhányi Gránic László -vagyok!“, s a többi, mintha ezt nem tudná könyv nélkül minden gyerek, -végre kituszkolták és haza vonszolták. - -– Az egész vármegyében ez a bíró a legnagyobb krakéler – kommentálta az -eseményt Légvárynak a képviselő. - -– És bíró létére holnap párbajozni fog? - -– Holnap semmire se fog emlékezni és itélni fog a király nevében. - - -II. - -Az, hogy a képviselő a Légváry asztalához ült le vacsorálni, a -kultúr-est pesti foglyának egy kis szabadságot jelentett. Fölmentette -attól, hogy a szünóra idején jelentkeznie kelljen az alispánék -asztalánál – ahol csak statisztálnia lehetett volna a grófnő és a Buba -körül tolongó gavallérok között – vagy a művész-asztalhoz telepedjék és -felvegye a versenyt az aranyszáju Plojestivel, a kinek az elmésségét a -pesti szépségek egyre szikrázóbbá tüzelték. De fölmentette attól is, -hogy a Vadászlaky úr kedélyes kis körében keresse a vigasztalódást és -türelmesen várva a szerencsés pillanatot, a mikor majd jókedve az asztal -tetején való táncolásig fokozódik, egyelőre csak azt tegye nyilvánvalóvá -a vacsoráló közönség előtt, hogy hamarjában mekkorát sülyedt a berzencei -közvélemény előtt. Hogy egy kis pünkösdi királyság után, amikor is pesti -nevezetességként szerepelt és a berzencei előkelőknek a tiszteletét -élvezhette, balsikerü felolvasásával egyszerre lezuhant a helybeli -szesz-testvérek közé. - -Nem kellett többé azon törnie a fejét, hogy a szünóra idején hová -huzódjék. Mert, amikor a füzértánc után az egész közönség átköltözködött -az étterembe, mindjárt az első fecskék oda repültek a képviselőhöz, aki -még javában vacsorált. És nemcsak egy pár öcsémuram, hanem megfelelő -számú húgocska és keresztleány is, akik a képviselő-bácsikát nem győzték -kényeztetni. Légváryt tehát az éttermet megszálló sokaság már előkelő -társaságban találta, amely csakúgy számot tarthatott az idegen -figyelmességére, mint azok, akik a szomoru sorsra jutott vendéget -menedékhelylyel kinálták meg és ápolni, vigasztalni, sajnálni akarták. -Az alispán csak természetesnek találhatta, ha Légváry szivesen marad -abban a jó társaságban, amelyet a véletlen szerzett meg neki és nem -sorakozik azok közé, akik az ő asztalánál helyért tülekedtek. És nem -vehették rossz néven ezt a tartózkodást – amelyben több volt a figyelem -és a tapintatosság, mint a hanyagság vagy éppen az illetlenség – a -grófnő meg a Buba sem, akik különben örültek, hogy a kultúr-est pesti -sebesültje néma, de még friss fájdalmával nem vet árnyékot arra a vidám -hangulatra, amelyből megszokott környezetüket eddig még semmi se zavarta -ki. A művész-asztalnak olyan ostromot kellett kiállania, hogy ott ugyan -senkinek a hiányát nem vették észre és legkevésbbé a lábbadozó -felolvasóét. Sőt még Vadászlaky urat se sérthette, ha a flastromra -szoruló szerencsétlenül járt az udvarias, elsőosztályu közönség köréből -nem siet az ő kedélyes, de már eleve hangos és tagadhatatlanul csak -másodrangu asztalukhoz. - -Légváry ennek a kis szabadságnak is nagyon tudott örülni, de egy kissé -korán örült. Nincs az a csekély kényelem, amelynek ne volna valami -váltságdíja. - -Ha nem is kellett vizitelnie sehol, ahol csak mérsékelt lelkesedéssel -várták vagy a hová nem kivánkozott, viszont lehetetlen volt kikerülnie -azokat a látogatókat, akik nem engedhették el maguknak, hogy személyesen -is meg ne ismerkedjenek a kultúr-est egyik szereplőjével, már akármilyen -volt is ez a szereplés… És az „ugyanerre a tisztességre szomjazóknak -olyan hosszu sora“ jelentkezett, annyi érdeklődő jött egyik a másik -után, rendre, hogy órákig nem szabadulhatott meg attól a helytől, -amelynek eleinte annyira örvendett. A szünóra után a közönségnek egy -harmada már vissza se ment a táncterembe, a másik harmada pedig a -táncteremből is minduntalan visszatért a pohárhoz vagy a pihenéshez; s a -táncból kidülők egyre növelték a látogatók számát. Az irodalom-barátok -ugyan – a kiket néha ketten-hárman is képviseltek a húgocskákkal és -keresztleányokkal ékes, látszólag víg asztalnál – hamarosan megelégelték -az irodalmat és elég gyakran felváltották egymást, de ha valamelyik -beérte a mulatsággal és eltávozott örökre, helyét mindjárt elfoglalta -egy másik, aki a szomszéd asztalnál várta, míg rákerül a sor. Ők hamar -kipihenhették az irodalmat, de a drága pénzen hozatott s a -felolvasó-asztalnál hasznavehetetlennek bizonyult pesti ezen a -vigasz-versenyen már nem pihenhetett. - -– Kézről-kézre járok, mint a pohár – mondta magában, mialatt rajta volt, -hogy kielégitse a sokféle kiváncsiságot. - -Messziről úgy tünhetett fel, mintha kihallgatást adna, de valójában őt -hallgatták ki: többet kellett felelgetnie a legváltozatosabb tárgyu -vallatásokra, mint hajdan, az alapvizsgálaton. És azt a főbenjáró -udvariatlanságot mégse követhette el, hogy megszökjék és elbujjék -valamelyik szép asszony szoknyája mellé; nem volt más választása, mint -hogy beletörődjék a sorsába. Olyanformán érezte magát, mint az a bukott -miniszter, akinek a golyó már ott van a hasában, akiről már mindenki -tudja, hogy: vége, megbukott, és a kinek azért mégis rettenthetetlen -szeretetreméltósággal kell megfelelnie egy sereg ujságíró minden -kérdésére. - -Az első látogatóját így mutatta be a képviselő: - -– Berzencén senki se olvas annyit, mint ez az úr… - -– Annyi igaz – szerénykedett a sokat olvasó úriember – hogy én -gondolkozom is azon, amit olvasok. - -– Kár, hogy csak olyankor gondolkozol – évődött vele a képviselő, akit -mulattatott, hogy az írásgyártóra rászabadíthatta az írás-fogyasztót. - -– Légváry úr nem is képzeli – kezdte udvarlását a berzencei műveltek -vezére – hogy városunkban milyen nagy a népszerűsége! - -– No ezt igazán nem képzeltem. - -– Pedig úgy van, és én mindjárt meg is magyarázom, hogy miért népszerűbb -nálunk minden más írónál. Ez a benső kapcsolat Légváry úr művei és -Berzence között legelőször is onnan ered, hogy itt csaknem kizárólag azt -a pesti ujságot olvassuk, amelybe Légváry úr is dolgozik. Nekünk nagyon -tetszik ez az ujság s különösen a Légváry úr mérsékelt, megfontolt -politikája. - -– Itt egy kis tévedés van. Politikai kérdésekről soha se irok. - -– Mindegy. Már ahhoz is gratulálnunk kell, hogy tevékenysége szinteréül -éppen azt az ujságot választotta, amely ilyen mérsékelt, megfontolt -politikát űz. Továbbá, hogy visszatérjek a benső kapcsolatra, nekünk -rendkívül tetszik a Légváry úr írás-modora, de különösen a témái. - -– Nagyon örülök rajta. - -– Én pávatollakkal nem szoktam ékeskedni s azért megvallom, hogy Légváry -úrnak a könyveit nem olvastam. Napjainkban, sajnos, éppen a művelt ember -nem ér rá könyveket olvasni, mert ettől visszatartja nagy szellemi -elfoglaltsága. De amint ez minden civilizált embernek kötelessége, nem -mulasztom el figyelemmel kisérni a hirlapokat és Légváry úrnak például -minden sorát elolvasom. - -– Ugyan! - -– Becsületszavamra. Pedig néha alig jutok hozzá, hogy az ujságot végig -olvashassam, de inkább az alvástól vonom el ezt a negyedórát. Az a -finomság, amelylyel Légváry úr a legkényesebb témákat kezeli, engem -rabjává tett. De kivált ezek a témák szinte az izgatottságig érdekelnek. -Elannyira, hogy az ujságban mindig azt nézem meg először, van-e benne -Cid? Mert, ugyebár, Légváry úr ír „Cid“ álnév alatt? - -– Nem. „Cid“ Koltay Balázs kollégám álneve. - -– Ugy? Ez végre megmagyarázza, ami már az első percben is sajátságosnak, -mondhatnám gyanusnak tünt fel előttem, hogy tudniillik felolvasásában -sajnálattal nélkülöztem azt az érdekességet, sőt pikantériát, mely oly -magasan kiemeli írótársai közül. És ez a meglepő fölfedezés arra -ösztökél, hogy részben tanácsot kérjek öntől, részben pedig – ne vegye -zokon – tanácsot adjak önnek. - -– Kérem. - -– Szerény tanácsom arra vonatkozik, hogy – amennyiben a hangja úgyis -gyönge és a mennyiben még jövőre is szándékozik felolvasást tartani -valahol – további felolvasásainak nagy érdekességet kölcsönözne, ha -például a szerelmi élet titkairól méltóztatnék valamit felolvasni. -Cserében ezért az inkább praktikus, mint bíráló figyelmeztetésért -viszont arra kérem, adjon tanácsot nekünk, miképpen lehetne -kieszközölni, hogy a legközelebbi kultúrestén Cid olvasna fel nálunk, az -igazi Cid? - -– Legjobb lesz felszólítani. - -– Ha pártfogolná a kérésünket… - -– Melegen fogom a figyelmébe ajánlani Berzence város közönségét. - -– S ha rólam is meg méltóztatnék emlékezni. Nevem Bagossy. Bagossy -Zsolt. - -– Nagyon örülök, hogy szerencsém volt. - -– Boldog vagyok, hogy megismerkedhettem a híres íróval. - -A második és a harmadik látogató testvérei lehettek volna Bagossy úrnak, -annyira hasonlítottak rá. A többieken is meglátszott a rokonság, -atyafiság. Utoljára, de nem utolsóképpen, Otrokocsi úr mutatkozott be. - -Már három óra felé járt az idő s a csárdás riadója csak kevés párt -mozgósított. Mindinkább fogyatkoztak a lankadatlanok és egyre -szaporodtak azok, akik a tánc élvezetétől kimerülten szivesen engedték -át magukat a füszeres társalgás vagy a könnyed bölcselkedés szelidebb -örömeinek. Légváry, aki már inkább táncolt volna, mint hogy tovább is -eszmét cserélgessen, éppen azt nézegette, előbb aggodalmasan, aztán -kétségbeesetten, hogy vajjon a Buba nem mutat-e valamelyes hajlandóságot -a pihenésre és a hazamenetelre, amikor egy hölgykoszoru mellől -felpattant az izzadó szőke és oda lépkedett a szomoru költőhöz. - -– Nevem Otrokocsi – szólt. – Megbízásból jövök. Odaát nagy vita támadt s -a hölgyekkel közösen elhatároztuk, hogy a vita eldöntését önre bízzuk. - -– Nagyon megtisztelnek. - -Otrokocsi úr leült és zsebkendőjével a nyakát törölgetve, így folytatta: - -– Felolvasásából, már amennyiben egy pár szót hallani lehetett belőle, -azt következtetjük, hogy ön inkább filozóf, mint olyan író, akinek célja -a közönség mulattatása. És én abból, hogy ön, úgy látszik, novellát -olvasott fel és egyetlenegy árva viccel sem iparkodott megnyerni a -hallgatóság kegyét, azt gyanítom, hogy ön voltaképpen tudós, vagy -legalább is világlátott ember, aki már hallott egyet-mást harangozni az -élettanról, sőt, ha talán nem is foglalkozott természettudományos alapon -a szerelmi élet kérdéseivel, szemlélődött a világban s már koránál fogva -is tisztában van azokkal a dolgokkal, amelyekről a hölgyek, és nem -csupán a leányok, hanem az asszonyok közül is többen, sok illuziót -táplálnak. Önt én gondolkozó és tisztán látó embernek tartom, nem -fantaszta költőnek, nem üres szépirodalmárnak. - -– Ön nagyon szíves. - -– Azért nyugodtan engedem át önnek a döntést. De megjegyzem, nem azt -óhajtjuk, hogy bókoljon a hölgyeknek; nekünk nem kell a szépirodalmi -ábrándozás, nekünk a meztelen igazság kell. Mindig föltéve, mondom, hogy -ön hallott harangozni az élettanról és tisztában van a szerelmi élet -kérdéseivel, sőt talán tudományosan is foglalkozott velük. - -– Őszintén szólva, inkább csak amúgy foglalkoztam velök, de már elég -régen felvilágosítottak. - -– A kérdést három pontban teszem fel. Egy: az, hogy a szerelemben a nő -is keresi a változatosságot, élettani törvény-e, vagy csak társadalmi -jelenség? Kettő: hihet-e a férfi a nőnek, ha a nő hűnek mondja magát? -Három: felsőbbsége-e az állatnak, vagy olyan tulajdonsága, mely -alsóbbrendűségét állapítja meg, hogy nem ismeri a hűséget? Kérem, mondja -el a nézetét. - -– Már a kérdések formulázására is volnának megjegyzéseim, de ezeket -elhagyom. Ehelyett, ha érdekli a nézetem, olyan röviden, ahogy csak -lehet, felelni fogok mind a három pontra. - -Azaz hogy: csak akart felelni. Mert alig fogott hozzá s még csak az első -pontnál tartott, amikor Otrokocsi úr, aki a középső ujjával már a -második mondat óta türelmetlenül kopogott az asztalon, hirtelen -közbevágott: - -– Ez nem úgy van. - -– De, kérem, ön a nézetemet kérdezte és én csak a magam nézetét -mondhatom el! - -– Pardon, de én ezt jobban tudom! - -– Akkor hát miért kérdi? - -– Mert azt hittem, hogy ön tudja jobban. - -Fölkelt, szalutált és ellépett. - -Négy óra tájban a Buba, alighanem az alispán közbenjárására, -megkegyelmezett a fogolynak, vagy legalább belenyugodott, hogy már haza -fognak menni. Nagy, csukott batárban hajtattak el; együtt, mind a -négyen. A kocsiban Légváryt majdnem elnyomta az álom; alig bírta a -szemét nyitva tartani. Az alispán is szótlan volt; talán észrevette, -hogy a vendége fáradt, s nem akarta zavarni. Csak a hölgyek -beszélgettek, a grófnő egy kicsit álmosan, a Buba élénkebben. - -Légváry, elbóbiskolva, nem tudta figyelemmel kisérni a beszélgetést, de -egy-egy szó megütötte a fülét, s kivált minduntalan a Kalivoda név. -Egyre azt hallotta, hogy Kalivoda így, Kalivoda úgy; Kalivoda azt -mondta, Kalivoda akkor ezzel vagy azzal táncolt… - -Félálmában úgy tetszett neki, mintha a kocsirobogás altató egyformasága -és még a lovak patáinak ritmikus kopogása is mind azt zenélte volna: - -– Kalivoda, Kalivoda, Kalivoda… - -– Ahá! – állapította meg magában a Buba lelkesedéséből – a -bálkirályságért való versenyben Kalivoda úgy győzött, ahogy akart!… - -És édes kárörömmel talált balzsamot abban a megnyugtató és mindent -kiegyenlítő megoldásban, hogy Kalivoda Albinnak a kultúrest nagy -mérkőzésén sikerült legyűrnie vagy legalább is letáncolnia Otrokocsi -urat, az izzadó berzencei Strindberget. - - -III. - -Az alispán rendíthetetlen maradt a figyelmességében; a végsőkig levonta -a következéseit annak, hogy jogász korában egyszer öntudatosnak találta -a Légváry föllépését, s felülve ennek az emléknek, most lehívta -Berzencére, ami kétségtelenül igen rossz ötlet volt. - -Hat órakor ő is fölkelt, kánaáni reggelivel vendégelte meg az útjára -készülődőt, s még a vasúthoz is kikisérte. - -A kocsiban még egyszer elmondta, hogy mennyire örült. Aztán megkérdezte -Légváryt, mit szól ahhoz a tervéhez, hogy a kultúr-egyesület javára -szocziológiai estéket szándékozik rendezni. Havonkint egyszer vagy a -szezonban akár kétszer is. A szociológiai tárgyu, tanulságos, szabad -előadások megtartására a helybeli vagy a közel lakó jeleseket kérné fel, -a kiknek az utazása nem kerül költségbe, s akik tiszteletdíj nélkül is -mindannyian szivesen vállalkoznának, a komolyabbak azért, hogy az ügyet -szolgálják, a többiek azért, hogy szerepelhessenek. - -– Az öreg urak, a tanárok és más intelligens férfiak meg a komolyabb -fiatalemberek, sőt talán a gondolkozó nők is örömest hallgatnák ezeket a -szabad előadásokat – magyarázgatta a tervét. – Tehát, csak félkoronás -belépődíjat számítva is, jelentékeny haszna lehet belőlük a -kultúr-egyesületnek. De ha, tegyük fel, a népet ingyen engedjük is be -ezekre az előadásokra, akkor is célt érünk, mert az erkölcsi haszon -kárpótolni fog az anyaginak az elmaradásáért. Mégis csak másképpen lesz, -mint eddig. A kultúr-esték rendezése csak arra volt jó, hogy az emberek -kedvökre kimulathassák magukat. Bejöttek azok, akik táncolni akartak, -meghallgatták a hangversenyt, türelmetlenül vagy türelmesen, ha egy kis -mókázást is hallhattak, de a felolvasót már meg se akarták hallgatni, -nem figyeltek a szavaira, beszélhetett akármit, unták, boszankodtak rá, -mert csak késleltette a táncot, valóságos ellenséget láttak benne, alig -várták, hogy lerázhassák a nyakukról, mert – valljuk meg – a -szépirodalom senkit se érdekel. És a felolvasók nem számoltak ezzel az -ellenséges indulattal, nem igyekeztek a közönséget édességekkel, -tréfával, bolondságokkal lekenyerezni, mind irodalommal jöttek, azzal, -amitől az emberek a legjobban fáznak. Aztán a temérdek költség!… Nem, -ezeknek a kultúr-estéknek semmi célja, semmi haszna, semmi értelme! - -– Mind csupa arany igazság – gondolta Légváry – de mért nem mondta -mindjárt?! - -(Vége.) - - - - -HUSZÉVES HÁBORU. - - -I. - -Nottingham várának felső csarnokában, nyolc fáklya közepett, csöndesen -iddogáltak a bárók és kapitányaik. Keveset szóltak, sűrűbben ürítgették -kupáikat, és néha hosszasan elhallgatták, hogyan viháncolnak és -visítoznak odalenn, az udvarban, a várba fölrendelt lányok és -menyecskék, akiket már ugyancsak szorongattak a legények meg a -hadnagyok. Alant vígan voltak az emberek. Az udvarban égő rőzselángok -körül tréfálkozó nép kergetőzött s az alsó csarnokokból, amelyekbe csak -kivülről szűrődött be világosság, mindenféle zsivaj hallatszott. -Egyszerre, valahonnan a pincék tájékáról, hosszú sikoltozás hangzott -föl, mintha valakit ölnének. „Ez leány volt“, – nevetett Sir Ramorny, a -házigazda. - -Ebben a pillanatban a felső csarnok egyik világos falán roppant árnyék -futott végig. Egy óriásnak az árnyéka, aki, mikor fölemelkedett -ültőhelyéből, a fejével fölért a boltozatig. - -– Én, Percy, Northumberland grófja, – szólalt meg az óriás – esküszöm az -égre, az ég istenére, hogy nem nyugszom addig, amig az utolsó -Westmoreland döglötten nem hever a lábamnál, meneküljön előlem akár a -poklok fenekére! - -Kiürítette kupáját s aztán leült. De példájára sorra fölemelkedett a -többi báró is, és így esküdöztek: - -– Én, Clifford, esküszöm az élő Istenre és az ő egyszülött fiára, hogy -mindhalálig veled harcolok, Sir Northumberland, és a pokol tüzébe is -utánad lovagolok! - -– Úgy legyen üdvösségem az égben, – fogadkozott Sir Montravers – amint -megtartom eskümet, hogy mindig oldalad mellett leszek, ameddig Sir -Walter ellen harcolsz! - -– Ha Sir Walter Westmoreland-nek csak egy fattyuja is rejtőzik valahol: -előkerítem a föld alól is és kiirtom a világból! – erősködött Sir -Rothsay. - -Igy vagy ilyenformán fogadkozott, ki a szentekre, ki a háromegy istenre, -a többi báró is, mind valamennyi, szám szerint huszonheten; az ország -nagyjainak majdnem a fele. - -Sir Ramorny elégedetten simogatta hosszú, deres szakállát. - -– Megfizetek érte, Sir Walter, – szólt magában, – hogy megaláztál Rőt -Vilmos előtt! - -Odalenn ekközben a szerelmes kedv lassankint elölte a tréfálkozás -lármáját. - -– Több italt a legényeknek! – adta ki a parancsot Sir Ramorny. – Akadhat -köztük, aki utoljára iszik. - -– De aztán aludják ki magukat! – szólt Clifford. – Korán kell -elindulnunk, ha virradatkor fenn akarunk lenni az Ördöghegyen. - -– És meglehet, hogy holnaputánig nem fognak aludni, – szólt Montravers. -– Vadászat közben dolgunk is akadhat. - -– Majd kialuszszák magukat, ha egy kicsit megdézsmáltuk Sir Walter -vadaskertjét! – szólt Rothsay. - -Northumberland nem beszélt, csak nagyokat ivott. Közben hátradőlt a -székén és tekintetét az ajtóra függesztette. Azon az ajtón jött be -nemrég a hiradó, aki jelentette, hogy Northumberland egy legényét Sir -Walter elfogatta, rettenetesen elpáholtatta és visszaküldte az urához. - -A hallgatag óriás körül egyre szaporább lett a beszélgetés. A bárók -sokkal jobban győzték az italt, mint csatlósaik, de idő multán ők is -fölélénkültek. Sir Berkeley elbeszélte, mit látott Winchesterben, a Sir -Walter esküvőjén. - -Aztán Sir Ramorny vette át a szót. - -– Én láttam Godiwát, – mesélgetett, – amint meztelenül lovagolt végig -Coventry piacán, hogy megmentse szülővárosát. Aranyhaja ugy beboritotta, -hogy egész alakjából nem látszott egyéb, csak az arca, lábujjainak a -hegye, meg a két keze, amint a kantárt tartotta. Ilyen a Marjory haja. -És láttam a Sir Douglas leányát, akibe az oltárnál beleszeretett az -áldozópap… akibe Calixtus érsek egy szempillantás alatt ugy beleőrült, -hogy nem eskette össze a vőlegénynyel, mert, amint később mentegetőzött, -lehetetlen volt elhinnie, hogy nem földreszállott angyal áll előtte. -Ilyen a Marjory arca… - -Northumberland ugy ütötte kupáját az asztalhoz, hogy minden edény -lehullt róla, olyan csörömpöléssel, mintha még ezek is ijedten -menekültek volna. - -– Elég! – kiáltott. – Ne halljak többet a Westmoreland-népségről! - -Hagyták. Mindenki tudta, mi baja. És mindenki örült, hogy dühében velök -tart. - -Sir Ramorny uj vedreket és még nagyobb kupákat hozatott. Aztán elülről -kezdték az ivást, mintha most érkeztek volna. És ittak, amig el nem -álmosodtak. - -Éjféltájban a bárók sorra elszökdöstek pihenni. Csak Northumberland -maradt a székén, hátradőlve s tekintetét arra az ajtóra függesztve, -amelyen a hiradó bejött. - -Végül, mikor már régen egyedül volt, ő is elbóbiskolt. - -De még reggeli szürkület előtt fölébredt. Lement a még sötét udvarra, -fölrázott álmából egy legényt, egy rocska vizet hozatott, megmosdott s -aztán megfuvatta a kürtöt. - -A kürtszó elhangzása után hosszan, elnyujtottan kiáltotta a csatlós: - -– Northumberland!… - -Ez azt jelentette, hogy Percynek a legényei álljanak talpra. Az ur -vadászni megy. - - -II. - -Mikor Sir Ramorny meghallotta, hogy Sir Walter Westmoreland -Winchesterben feleségül vette a szép Marjoryt, Sir Bruce leányát, -ugyanazt a Marjoryt, aki nemrégen letérdelt apja előtt, könyörögve, hogy -ez ne kényszeritse őt Northumberland grófjához – Sir Ramorny igy -kiáltott föl: - -– Dicsőség a magasságban Istennek! Időm elérkezett! - -Végre megtorolhatja azt a sértést, amelylyel Sir Walter a király előtt -illette. - -Eddig nem férhetett hozzá, mert Sir Walter volt az erősebb. - -Sir Walternek ugyan sok haragosa volt a bárók között; szókimondása, -ridegsége, egyezkedni nem tudó természete egyre több urat tett titkos -ellenségévé. Utját állotta nem egy olyannak, aki érdemek nélkül tört a -magasba és még többnek állott utjában, már azzal is, hogy élt. - -De Sir Walter hatalmasabb volt, mint külön-külön bármelyik ellensége. A -király is sokáig félelmetes védelmezőként állott a háta mögött. És ez a -pártfogás nem az egyetlen támasztéka volt. Baj esetén Sir Walter is -találhatott szövetségeseket az ország nagyjai között. - -Az ellenséges bárók tehát csak magukban moroghattak; összeröffenni nem -mertek ellene. - -Házassága azonban sokat változtatott ezen az állapoton. Pedig Marjory -kezével is nyert egy erős szövetségest: apósa, Sir Bruce, a skót -fegyveresek egész hadseregét adta lányának hozományul. Csakhogy ezzel a -házassággal Sir Walter elveszitette a király pártfogását. Rőt Vilmos -megkivánta, hogy hivei közül azok, akik szép nőt vezetnek oltárhoz, -először is neki házasodjanak meg. És Sir Walter tudni se akart erről. -Ahogy megesküdött, bölcs önzéssel elvitte Marjoryt, a királytól jó -messzire, fel, a hegyek közé. - -Hanem, ha eljátszotta a király kegyét, nem ezzel veszitette a legtöbbet. -Még ennél is jobban csökkentette a hatalmát az, hogy házassága -felbőszitette Percyt, Northumberland grófját. - -A királyon kivül senki se volt az országban, aki annyi léleknek -parancsolt volna, mint Northumberland grófja. Egymaga több vitézzel -rendelkezett, mint tizen a bárók közül; többel, mint Sir Walter és -apósa. - -És veszedelmesebb ellenfél tudott lenni, mint a gyáva és számitó király. -Rőt Vilmos az erőpróbában is mindig a hasznos békekötést kereste; a -gróffal azonban nem lehetett másképpen harcolni, csak életre-halálra. - -Ha rábirhatják Percyt, hogy élére álljon az ellenséges báróknak és ezek -egyesitett erejét a magáéval kettőzve meginditsa a harcot, amelyet eddig -a haragosok egyike se mert elkezdeni: ugy Sir Walternek el kell -pusztulnia. - -Már pedig az óriást ugy lehet vezetni, mint egy gyermeket. Ehhez csak az -kell, hogy tudjanak vele bánni. Meg kell keresni a könnyen sebezhető -oldalát: a büszkeségét és ennél fogva kell megcsipni, aztán el nem -ereszteni. - -És hogyha véletlen jószerencséből vagy ügyességgel sikerül egy kis -taplót is dugni a fülébe: akkor már bizonyos, hogy a harc halálos lesz. - -Sir Ramornyt, amint elképzelte a jövőt, elhallgathatatlan öröm fogta el. - -– Dicsértessék az Ur szent neve! – fohászkodott hadnagyai előtt. – Immár -elérem, amiért oly régóta imádkozom: nyakát fogom szegni Sir Walternek! - -Nem is késlekedett sokáig, hanem, mihelyt elkövetkezett a vadászatok -ideje, meghivta Sir Percyt egy kis mulatozásra. - -Nottingham urának szép vadaskertje volt és az óriás, aki hetekig -gyerekként siratta Marjory elvesztését, már belefáradt a magános -dühöngésbe. A fejedelmi vad gyanutlanul sétált bele a kelepcébe. - -Az örvendetes eseményről Sir Ramorny azonnal értesitette a bárókat. Azok -már tudták, mit céloz az összejövetel, s kevés idő multán nagy fegyveres -erővel állitottak be Nottingham várába. - -Sir Percy csak jelentéktelen kiséretet hozott magával. De most, -egyelőre, még nem is volt szükség a hadseregére, csak ő rá, magára. - -Az óriásnak nem tünt föl, hogy az urak tulságosan nagyszámu legénységgel -jelentek meg a vadászmulatságra. Reggeltől estig az erdőt járta s nem -törődött a többiekkel. - -Az urak ezalatt ugyancsak hozzáláttak a mulatozáshoz. S a legényeik -szintén. - -Ki tehetett róla, hogy ittas, garázda legények nem tartják tiszteletben -a tilost s elkalandoznak jó meszszire, a szomszédos birtokra, ahol már -Sir Walter az ur? Ki tehetett róla, hogy ittas, garázda legények nap-nap -után elportyáznak nagy távolságra, az ördöghegyi erdőbe s alaposan -megdézsmálják Sir Walter vadaskertjét? - -Sir Walter Westmoreland megértette, hogy ez tulajdonképpen: kihivás. De -nem is hederitett a szemtelenkedésre; lenézte a bárókat. - -Ugy védte a vadját, ahogy szokta. Őrei lenyilazták a szökevény vadorzót; -akit elfogtak, azt leszúratta – és a mulatság folyt tovább. - -Hanem a jószerencse, ugylátszik, kegyeltjévé fogadta Sir Ramornyt. - -Mert ki tehetett róla, hogy az ittas, garázda legények minduntalan -magukkal csábitották Sir Percy emberei közül hol az egyiket, hol a -másikat? - -Mikor Westmoreland meghallotta, hogy a vadorzók között, akiktől nem -tudja megtisztitani az erdejét, ott vannak a Northumberland legényei is: -összeráncolta a szemöldökét. (Nála igy fejeződött ki a legnagyobb -fölindulás.) - -Vagy ugy?! Az már más! Akkor hát ez nem csak verebek szemtelenkedése, -amire az ember ugy felel, hogy elhessegeti a tolakodó csiribiri -népséget! Ez már kihivás! Northumberland akar belekötni?… az a -Northumberland, akitől egy életre elválasztja a kölcsönös gyülölet?… -Northumberland, aki már méltó ellenfél? Akkor hát vége a csöndes -tréfálkozásnak!… és ha eddig az ártatlannak vélt kötekedésre azt az -enyelgő, vidám választ adta, hogy egyszerüen a másvilágra küldte a -megcsipett vadorzót, most már illően kell megfelelni a kihivásra!… mert -ez már kihivás! - -Kiadta a parancsot, hogy mihelyest az incselkedés megismétlődik, a -grófnak egy emberét élve kell kézrekeriteni, kerüljön a tréfa akármilyen -véres összeütközésbe, akárhány emberhalálba! - -Azon az áron, hogy a lesbenálló őrök közül vagy ötven ott hagyta a -fogát, fogtak is neki néhány eleven vadorzót. - -Sir Walter kiválasztotta a tiszta buzát a konkolyból. A konkolyt: Sir -Ramorny meg a bárók cselédeit felköttette. „Diszitsétek föl velök -fáimat!“ – mondta ki a gyászbeszédüket. De az elfogottak közt csakugyan -ott volt Sir Percynek egy embere is, s ez kivételes elbánásban -részesült. Először rogyásig jól kellett laknia vadpecsenyével s aztán -rettenetesen elverték. Mikor aztán már nem tudott mozdulni s félő volt, -hogy a sok botütéstől kiadja a páráját, Sir Walter elvitette embereivel -a nottinghami vár közelébe, de előbb meghagyta neki: - -– Ha majd föl tudsz tápászkodni s elvánszorogsz uradhoz, mondd meg neki, -hogy visszaküldtelek, mert tudom, hogy szüksége van minden egyes -szolgájára. Isten ments, hogy kisebbitsem testőrei számát! - -Northumberland tajtékzott, mikor megtudta, hogy pajzsát milyen szégyen -érte. - -– Ugy, Sir Walter?! – tombolt. – Te a cselédeimmel szemben hősködöl?! -Gyere, állj elő és vitézkedjél akkor, amikor engem is megtalálhatsz! -Félted a nyomorult vadjaidat? No hát, holnap magam megyek vadászni az -Ördöghegyre és olyan pusztitást végzek ott, hogy egész életeden át -siratni fogod! - -– Mindnyájan veled tartunk! – ujjongtak a bárók. - -– Ha jöttök, ti is mulatni fogtok, – felelt Sir Percy. – Ha nem, akkor -magam vadászok ott, két vagy három napig! - -De a bárók is ott akartak lenni, hogy „vidámabb legyen a mulatság“. Most -az egyszer nagyobb erőben vannak Percynél s a mai kivonulásukkal -megszerezhetik a gróf szövetségét mindenkorra, amig Sir Walter el nem -pusztul. - -Northumberland nem várta meg őket. Hanem a bárók is talpon voltak már, -mihelyt szürkülni kezdett. - -A sötétség valami ólomszinü homályra vált, amikor elindultak, kiki a -maga népével. Sürü ködnek mentek neki és nemsokára elvesztek egymás -elől. Sir Montravers, aki rövid vágtatás után hátranézett, a nottinghami -vár helyén csak egy kis felhő-gomolyagot pillantott meg. De a -felhő-gomolyagban tüzes pont csillogott. Fáklyafény lehetett, hanem Sir -Montraversnek ugy tetszett, mintha a Sir Ramorny vörös szemét látná. - -(Sir Ramorny, aki bölcs ember volt, csakugyan elaludta a vadászatot.) - -Mire kivilágosodott, valamennyien eljutottak az Ördöghegyet környező -erdőkbe. - -Akkorra Sir Percy és emberei már igen sok szarvast ejtettek el. - -A bárók is hozzáláttak a szórakozáshoz, de nem sokáig vigadhattak, mert -uj társaság jelent meg a vadászaton. Sir Walter egyik alvezére, a skótok -kapitánya és maga Sir Walter három oldalról ütöttek rajta a vadorzókon. - -És a csata megkezdődött. - -A szarvasok ámulattal nézhették, ami ezután következett. Mily fordulat -Isten kegyelméből! Az emberek egymást vadászszák! - -Akkoriban se volt minduntalan hasonló mészárlás. - -Az Ördöghegy egyik határán egy megdühödött lovas száguldozott, igy -orditozva: - -– Hol vagy, Northumberland? - -S a másik oldalon, egy vértől gőzölgő óriás keresgélt valakit, a -tüdejének minden erejével harsogva: - -– Hol vagy, Westmoreland? - -Kora reggeltől késő estig folyt a harc. A vaksötétben Sir Walter -seregének csak a roncsával vonult vissza várába. De a vadászok közül is -csak minden negyedik tért haza. - -Négyezer ember maradt az Ördöghegyen; ijászok és lándzsások, normannok -és angolszászok vegyest. - -Northumberland megsebesülve, véresen és sárosan került vissza a -nottinghami várba. Majdnem minden legénye ott maradt a fák közt és mégse -érhette el, hogy összeakadjon a gyülölt Sir Walterrel. Az Ördöghegy -rengetegében nem juthattak egymás közelébe. - -Hanem a bárók elérték, amit akartak. - -Ez után az első, eredménytelen összecsapás után Sir Percyt már nem -kellett biztatni. Fegyverbe szólitotta népét és a bárók haderejét a maga -seregével kettőzve, meginditotta a háborut Sir Walter és frigyesei -ellen. - -Mert Sir Walter is keresett és talált nem egy szövetségest. A -hatalmasabb bárók közül Norfolk, Sussex és Exeter az ő pártjára -állottak; s ezeken kivül még vagy tiz báró volt vele, olyanok, akik régi -ellenségei voltak Rothsaynek, Cliffordnak vagy Montraversnek. - -Kisebb összecsapások után, amelyekben hol a Sir Bruce skótjai győzték le -Sir Rothsayt, hol Montravers kényszeritette meghátrálásra a Norfolk -seregét, a két ellenséges haderő Risings közelében találkozott először. -Mind a két hadsereg erejének teljességében volt; Sir Walternek Norfolk, -Sussex és Exeter, Sir Percynek Rothsay, Montravers és Clifford voltak az -alvezérei. - -A risingsi csata, tizenhat órai elkeseredett küzdelem után, -Northumberland és szövetségeseinek győzelmével végződött; de ez a -győzelem mind a két részen sok vérbe került. Huszezer harcos maradt a -csatatéren: ijászok és lándzsások, normannok és angolszászok vegyest. - - -III. - -Northumberland és Westmoreland háboruja kerek husz évig tartott. -Időközben egyiktől is, a másiktól is elpártolt egy-egy régi szövetséges -s a régi helyére uj szövetséges lépett; de a két ellenséges sereg ereje, -amely az első ütközet idején majdnem egyforma volt, később is -meglehetősen egyforma maradt. Az örökkön harcolók sorában gyorsabban -szántott a halál, mint a békességben élők között; de a kidőlt harcosokat -pótolni uj katonák nőttek fel, ugy Northumberland seregének, mint Sir -Walternek a szolgálatára. - -Igy a szerencse hol az egyik, hol a másik ellenfélnek kedvezett. Az -egyiket is, a másikat is sok veszteség és sok vereség érte, de hogy a -háborunak mi lesz a vége, hosszu ideig bizonytalannak látszott. Csak a -második tiz év vége felé kezdett kitünni, hogy a szerencse lassankint -végképpen elpártol Sir Waltertől. - -Husz esztendőn át Sir Walter is, Sir Percy is számtalan csatát láboltak -meg. Mind a kettő sokszor megsebesült; ugy az egyiknek, mint a másiknak, -többször is be kellett pillantania a pokol tornácába, de a véletlen ugy -akarta, hogy husz esztendőn át, akárhol és akármilyen buzgón keresték -egymást a csatamezőn, sohase találkozhattak. - -– Valami rontás van benne, hogy sohase akadhattok össze, pedig mindenütt -keresitek egymást! – szólt egyszer Sir Percyhez hü embere, Sir Gournay, -három nappal a cheltenhami csata előtt, amelyben Sir Walter életét -vesztette. - -– Tudod, hü Gournay, – felelt Northumberland – én megtartom eskümet s -keresni fogom Sir Waltert egyikünk végső lehelletéig… de már nem bánom, -ha sohase találom meg!… - -Sir Gournay nagyot nézett. - -Csillagfényes, szép, nyári este volt, s a vezér, aki hü kapitányával a -sátra előtt járkált, folyton az eget nézegette. - -– Nézd, hü Gournay, – magyarázgatta szavait Sir Percy, – husz esztendő -óta sok minden megváltozott. Mikor a háboru megkezdődött, Clifford, -Montravers és Rothsay voltak a szövetségeseim, most Clifford, Montravers -és Rothsay Sir Walternek a frigyesei. Husz esztendővel ezelőtt Norfolk, -Sussex és Exeter Sir Walter pártján voltak; most Norfolk, Sussex és -Exeter az én alvezéreim. Tudod, ki volt az első, aki harcra tüzelt -Westmoreland ellen? Sir Ramorny, aki most ellenségemnek a barátja és -tanácsadója! Sőt te magad is, Gournay, aki már hét év óta hü emberem -vagy, husz esztendővel ezelőtt a Sir Walter táborában harcoltál! - -Sir Gournay közbe akart szólni: - -– De, vezér… - -– Ne mentegetőzzél, – folytatta Northumberland, – eszem ágában sincs -fölpanaszolni, hogy nem mindig voltál barátom. Idővel a barátok -ellenségekké válnak s a régi ellenségek megbékélnek egymással. Ez a -világ rendje; igy hozza magával a dolgok örök körforgása. Amazokat is -értem. Sir Ramornyt boldoggá tette, hogy leányát feleségül adhatta az -ifju Brucehoz és minden haragja elmult Sir Walternek egyetlen jó -szavára. Sir Waltert elhagyták, akik kisebb jutalmat kaptak tőle, mint -amekkorát vártak; elhagyták, akiket megbántott, méltán vagy -érdemetlenül, cselekedettel vagy szóval, néha talán nem is szóval, -hanem, amikor rosszkedvü volt, egy puszta tekintettel. Tőlem is -szökdöstek, akiket Sir Walter szép igéretekkel hóditott a pártjára vagy -akik ugy gondolkoztak, hogy tőlem már nem várhatnak semmit, mert már -jóval többet kaptak, mint amennyit ki tudtak érdemelni. Nem haragszom -rájok. Megváltoztak, ennyi az egész. Értem őket és megbocsátok nekik; -hiszen magam is megváltoztam. - -– Te, uram? – kétségeskedett Sir Gournay. – Te olyan vagy, mint az óriás -cser!… - -– Nagyon megváltoztam, – erősitgette Northumberland. – Husz esztendővel -ezelőtt csak szerettem és gyülöltem; most se szeretni, se gyülölni nem -tudok többé senkit. A szeretőimtől sorra elidegenedtem; a legtöbbet -megutáltam. A barátaimat jobban megismertem; ha nem bizonyultak -megvetésreméltóknak, szégyelnem kellett, hogy a gyöngeségüket vagy a -kicsinyes önzésüket előbb nem vettem észre. A legtöbben egy kis -hitszegéssel, egy kis csalárdsággal és sok kapzsisággal, egyszerüen -beállottak az ellenségeim sorába. És a gyülöletem? Valaha gyülöltem -Bruce Marjoryt, aki megvetette a szerelmemet. De ezek az érzéseim -elmultak s tudom, hogy ez a nő olyan tiszteletreméltó, mint amilyen -kevéssé tiszteletreméltók azok, akiket husz év óta megismertem. Hü -feleség, jó anya; csak egy hibája van: hogy én nem tetszettem neki. -Valaha gyülöltem Sir Waltert; de ma már mért gyülölném? Azért, mert -elhóditotta előlem, akit szeretett? Én is megtettem volna az ő helyében. -Vagy mert sértéssel felelt, mikor azt hitte, hogy csúfot üzök belőle? -Mit tehetett volna egyebet? És ő az egyetlen ember, akiben husz év óta -soha se kellett megcsalódnom, aki husz év óta még csak bosszuságot se -okozott nekem. Mindig becsületes ellenség volt és én jobban szeretem a -becsületes ellenséget, mint az álnok barátot. Azt mondhatnám, hogy: ő az -egyetlen, aki husz év óta nem vétett ellenem. - -Sir Gournay hallgatott. - -– Husz év alatt mindenki annyit öregszik, hogy maga se ismer rá a régi -énjére. És husz év alatt minden megváltozott körülöttem. Hol van már a -néhai Rőt Vilmos király?! Azt hiszem, azóta már az égben is más Isten -van. - -Tekintete egyre az égbolton kalandozott. - -– Abból, ami husz év előtt volt, majdnem mindent szétfujt a szél vagy -elmosott az ár. Abból, ami husz év előtt volt, semmi se maradt meg, csak -az én esküm, meg ezek a csillagok, amelyek fölöttünk világitanak! - -A hü Gournay is föltekintett az égre, mintha meg akart volna győződni -róla, hogy a csillagok csakugyan ugyanazok-e? - -– Mindent értek, – fejezte be a beszélgetést Northumberland. – Csak azt -az egyet nem értem, hogy annak a sok ijásznak és lándzsásnak, akik husz -év óta szép sorban elhullottak… hogy ennek a kétszázezer normannak és -angolszásznak mért kellett ifjan elpusztulnia?! - - - - -A KAVICS. - - -I. - -Buchbinder ur az irodából leüzent a soffőrnek, hogy elmehet s csak este -hétkor kell jelentkeznie a Palace-hotel előtt. Az automobil -eltakarodott; Buchbinder ur még átnézte a déli lapokat, aztán lement, -fiákerbe ült és kihajtatott a ligetbe. - -Amikor a kocsija befordult a Stefánia-útra, félnégy felé járt az idő. -Odakünn, a fák között már itt-ott lengedezett egy kis szellő, de -Buchbinder urat egyre jobban bántotta a meleg. Letette a kalapját maga -mellé és folyton törölgette a homlokát. Ilyen rettenetes augusztusi -délutánokon itt csak öt óra tájban kezdődik az élet. Kocsival nagy -ritkán találkoztak s az ut külső részein magános sétáló is csak elvétve -mutatkozott. Mintha pusztaságban jártak volna. Buchbinder urnak nem -kellett attól tartania, hogy valakinek feltünhetik: milyen bőven omlik a -homlokáról, talán nem is az izzadság, hanem a verejték?!… - -A lovak, miután már kétszer kerülték meg a viztornyot, lépésben -közeledtek az Andrássy-ut felé s a kocsis megkérdezte, hogy még egyszer -megforduljon-e? - -– Nem. Haza! – riadt fel Buchbinder ur a gondolataiból. - -– A Palace-hoz? - -– Nem. Teréz-körut! – felelt Buchbinder ur és ugy nézett a kocsisra, -mint aki most ébredt fel álmából. - -Buchbinder ur tudniillik, olyankor, amikor a családja Ostendében üdült, -mindig a Palace-hotelben szokott lakni. Ott kvártélyozott ezen a nyáron -is és a kocsis, aki jól ismerte a vastag öreg urat, tudta ezt. Azt -persze nem sejthette, hogy Buchbinder urnak egy kis dolga akadt otthon, -a hat hét óta jól elzárt lakásban. (Amint a soffőr se gyanitotta, hogy -azért kapott estig szabadságot, mert a rongyos néhány száz koronáját ma -kellett volna megkapnia a milliomostól.) - -Mikor kikanyarodtak az Andrássy-utra, Buchbinder ur még egyszer -letörölte homlokáról a hideg nedvességet, aztán föltette a kalapját. És -mintha a kalapjával a lelke is visszatért volna a fejébe, a tekintete -már nem tévedezett ugy s a képe nem volt olyan bamba, mint előbb: arca -is, alakja is visszakapta azt a márványszerü merevséget, amelyről -mindenki ráismert, aki valaha látta. - -Az Andrássy-ut külső részén már sokan jöttek szembe kocsin vagy gyalog -és Buchbinder ur a hindu bálványok szomoruan mozdulatlan tekintetével -nézte a fel-felbukkanó alakokat. Majdnem minden második ember -kalaplevéve üdvözölte. A poros egylovasokból, a könnyü gummikereküekből -és a legdiszesebb autókból is egyremásra lengett az üdvözlet a hatalmas -pénzember felé: ezt az óriási terjedelmü, élő hustömeget már messziről -föl lehetett ismerni. - -A sétálgatók közül többen sietve kapták le a kalapjukat, nagy ivben vagy -függőlegesen, de térden aluli mélységre, hogy mindenáron észrevétessék, -mennyire tisztelik azt a kitünő embert, akitől annyi függ. - -Buchbinder ur most is ugy fogadta ezt a sok üdvözlést, mint máskor. Néha -fölemelte a kezét a kalapja felé s aztán egyet legyintett lefelé, félig -lemondóan, félig elháritóan, mintha az akarná jelezni: „Ugyan, mit -háborgatnak?!“… Néha pedig még csak egy pillantással se felelt a nagy -tisztelet-nyilvánitásra – kinek-kinek érdeme szerint. - -Időnként azonban lehunyta a szemét, mintha attól tartott volna, hogy -ezen a két ablakon át valaki beleláthat a gondolataiba és ilyenkor azt -ismételgette magában: - -– Ha tudnák!… - -Arra gondolt, hogy: üdvözölné-e valaki utoljára, ha ezek tudnák, hogy ő -már elveszett ember?!… - -De vajjon csakugyan az-e? - - -II. - -A Teréz-köruton elküldte a kocsist, fölment az elhagyott lakásba, -kinyitogatta az utczai szobák ablaktábláit, s egy darabig le és fel -sétált a letakart és benaftalinozott butorok között. - -Azon gondolkozott: érdemes-e megtenni még egy utolsó kisérletet? Utána -nyuljon-e annak a szalmaszálnak? - -Nem nagyon reménykedett benne, hogy ez még megmentheti, de az életösztön -mégis furdalta, hogy ne végezzen magával addig, amig mindent meg nem -próbált. - -Kilenc utcai szobája volt s ezek közül ötnek az ablakai a körutra -nyiltak. Ebben az öt szobában kóválygott fel s alá, tanakodva, hogy -feltörje-e azt a szekrényt, vagy lemondjon erről a nem sokat igérő -kisérletről és minden egyébről? - -Azzal vádolta magát, hogy voltaképpen nem is hisz a menekülés -lehetőségében, csak még egy-két órai haladékot akar a haláltól. De hátha -mégis sokkal többet érnek a felesége ékszerei, mint képzeli?!… Számon -tartotta-e valaha, mit adott ezekért?!… Nem. Csakhogy, ha az ékszereknek -nincs sokkal nagyobb értékük, mint gyanitja – érdemes-e a betörő -fáradságos munkáját elvégeznie, csak azért, hogy két órával később -haljon meg? - -Megállott az erkélyajtó előtt és kitekintett a pályaudvar felé. - -– Ha meggondolom, – szólt magában – hogy mint a velencei kalmárnak, -nekem is vannak hajóim, künn a tengeren… És ezek a hajók mind, -bizonyosan meg fognak érkezni!… Csakhogy nekem már későn fognak érkezni… -Nem is hajón, vasuton jön a pénz!… Nemsokára már itt lesz, ebben a -pályaudvarban!… Csakhogy én ezt már nem tudom bevárni! - -Bizony, nehezen tudott beletörődni abba a gondolatba, hogy: ha az a -pénz, amely most kisgyermekes bizalommal, de egyszersmind kisgyermekes -lassu tipegéssel közeleg feléje, már ma a birtokában volna, akkor most -nem volna semmi baja!… Mig igy egyszerüen meg kell halnia! - -És mégis így van. Abban a pillanatban, amikor kitudódik, hogy ő, akit -nagy vagyon urának tartanak, hamarjában jelentéktelen összegeket se tud -kifizetni, összeomlik a hitele és ezzel ő felette összeomlik az egész -világ. - -Pedig már nincs mentség; már nem tudja lehetetlenné tenni, hogy ez ki ne -tudódjék; már semmit se tud kieszelni a végből, hogy ne kelljen -előállnia pénz helyett az ezreket elrémítő szörnyű meglepetéssel. Már -közelednek az egerek meg a patkányok, amelyek össze fogják rágni a mély -verembe szorúlt embert; az apró követelések rettenetes ármádiája -mindenfelől szorongatja; már közelről sziszegnek az undok, éhes állatok. - -Hiába minden lelemény, ürügy, nyugalmat és erőt színlelő lélekjelenlét, -kifogyott az ügyes hazugságokból; se a tettetett ridegség, se az -ál-okokkal takarózó találékonyság, se a nagy ötletességgel felkutatott -segítőforrások nem segítenek többé rajta; már nincs menekülés. - -Csak még egy hétig tudná titkolni a mindenkit megriasztó igazságot!… -Addig okvetetlenül megérkeznék az első segítség, s ez éppen elég volna -rá, hogy talpra állhasson, hogy összeszedhesse magát és nemsokára megint -oly erőssé váljék, mint amilyen szerencséjének a delelőjén volt. - -Hányszor adott ki egyszerre, félkézből, több pénzt, mint amennyire most -szüksége volna!… Egy-két ölelésért, hiuságból, szeszélyből, még oktalan -ellágyulásból is!… De hát hitte-e valaha, hogy még ide juthat?!… - -Hát igen, borzasztóan elszámította magát. Nagyon is vakmerően játszott; -a milliomok áhítozása, a mohó falánkság, mely már második természete, -elfelejttette vele a legelemibb óvatosságot is; ennyire vakmerően nem -szabad játszania annak sem, aki mindenét vakmerő játékkal szerezte. - -De ezen már nem érdemes keseregni. Ostoba volt, pont. Még ő is -megengedett magának, életében egyszer, egy ostobaságot, és ez most -elveszíti. Mindenki ostoba, aki veszít. És a legnagyobb kockázata nem -sikerült. Minden elveszett. Hát vége!… ezen nincs mit tovább -filozofálni. Mindennek vége. Az életnek is. - -Mert már nincs se ereje, se kedve az életet elülről kezdeni. Ehhez már -öreg, fáradt, túlságosan kényelmes. Ha bizonyosan tudná, hogy még -egyszer eljuthat oda, ahol volt, akkor se volna hozzá kedve. Már csak -kényelemszeretetből is meg kell halnia. Már fáradt, lusta ahhoz, hogy -egy darabig szolgálni legyen kénytelen azokat, akiknek valaha a -tenyeréből adott enni. Elszokott a kellemetlenségektől, nincs már benne -a trainingben, tehát nem volna ereje hozzá, hogy el tudja viselni a -megaláztatásokat. És ha néhány évi keserves erőlködéssel, miután az -orrával szántotta a földet, miután agyongyötörte az idegeit a sok -izgalommal s a fejét a sok tanakodással, gonddal, kieszeléssel, -számítgatással, töprengéssel, ha néhány évi kínlódás árán újra vagyont -tudna szerezni, hát érdemes-e?!… Mi hasznát venné ennek akkor, mikor már -most is öreg! Azután már eleget élt. És miután egy hosszú életet töltött -el jólétben, bőségben, kényelemben és hatalomban, most nekifeküdjék a -kínlódásnak, a megalázkodásoknak, a verejtékezésnek?! Nem! - -A családja? Hát a családja sokat fog veszíteni, annyi bizonyos. De majd -csak meglesznek valahogy. A fiai már felnőtt, jóravaló emberek; azok -majd el fogják tartani a lányokat meg az anyjukat. Amit félrelophatott, -azt már félrelopta ezeknek. Az asszonynak a rokonsága vagyonos; neki meg -a leányainak, bizony, meglehetősen keserves lesz az új állapot, de nem -maradnak kenyér nélkül. - -Mi jót várhat még az élettől? Nagyon keveset. Miért vállalná a sok -rosszat, ami bizonyosan elkövetkezik, ha a bukása után is életben -marad?! Nincs mért vállalnia. - -Tul van a hatvanon; ha szélütés érné, akkor is meg kellene halnia. Ki -tudja, hogy nem ez volna-e a végzete már nemsokára?! És akkor nem a -legokosabb, nem a legjobb-e mindjárt meghalnia? - -Meghalni – akkor, ha elmondhatjuk, hogy: az életet is alaposan -kifosztottuk – nem olyan nagy dolog. - -De a „hátha“ mégis furdalta egy kicsit. - -Hátha az ékszerek minden valószinüség ellenére megérnek annyit, amennyi -elég volna a meneküléshez? - -És mégis csak előkereste a szekrény felfeszitéséhez szükséges -szerszámokat. - -– Ha egyszer az embert üldözni kezdi a balszerencse!… – szólt magában, -miközben kissé kényszeredetten mosolygott. – Most kénytelen vagyok -betörni magamhoz! Pedig a szekrény kulcsa nálam van valahol. De hol? Mit -tudom én! Gondoltam-e valaha arra, hogy egyszer itt fogom keresni az -életemet?! - - -III. - -Jódarabig tartó fáradozás után – a betörésnek ebben a kezdetleges -módjában nem volt gyakorlata – sikerült felfeszitenie a szekrényt meg az -ékszertartó kaszettákat s megtalálta, amit keresett. Nem az életét; csak -az ékszereket. - -Mindent gondosan szemügyre vett és megbecsült – ehhez már értett – de az -egész holmi félannyit se ért, mint amennyire szüksége lett volna. - -Minél tovább vizsgálódott, kutatott, kotorászott a mindenféle ötvösmunka -és kisebb-nagyobb értéktárgy között, annál inkább meggyőződött róla, -hogy az életét már nem mentheti meg. - -Hanem időközben talált valamit, ami egy pár percre elterelte a figyelmét -erről a fődologról. - -Amint egy apróságokkal telt kaszettát vizsgált át, gyémántot, minél több -és minél nagyobb gyémántot keresgélve, sok fülbevaló, melltü, medaillon -és gyürü után egy furcsa tárgy akadt a kezébe. Egy aranyba foglalt, -mogyorónagyságu, közönséges kavics. - -Mi ez? - -Egy kavics, amelyet aranyba foglalnak és eltesznek – ez csak emlék -lehet. Valami vidám vagy érzelmes esetnek az emléke. Talán egy -elfelejtett bolondságé, amely olyan régen történt, hogy már nem is igaz. -Talán egy elfelejthetetlen eseményé, amelynek a hatásai esztendők hosszú -során át ott rejtőznek a lélek mélyén, mint ez az aranybafoglalt kavics -az ékszertartóban. - -Ki ne hallott volna efféle históriákról?! - -Egy fiatal hölgyet üldöznek. A lába gyors s már-már elmenekült az -üldözője elől, de az elhatározó percben megbotlik egy kavicsban, elesik, -az üldözőnek tehát sikerül elfognia. És most egy szép regény kezdődik, -amelynek első fejezete után az üldöző megkeresi, szívéhez szorítja és -elteszi azt, aminek élete boldogságát köszöni: a kavicsot. Aztán aranyba -foglaltatja és odaadja a fiatal hölgynek, aki időközben belenyugodott a -regényes fordulatba, örök emlékül… - -Vagy: - -Nem regény, csak románc. Egy májusi napon, vagy egy holdvilágos estén… -vagy talán egy koraőszi, meleg alkonyaton, amikor édes mélabú ül az -egész természeten s a szívek annyira megtelnek érzéssel, hogy már -csordulóban vannak… egyszerre csak felpattan a lelkek zára s akik sokáig -szerettek némán, valami boldogító öntudatlanságban, melynek bűnszerzője -a hallgatag természet, a táj alattomos csöndje, végre megnyilatkoznak. -Megnyilatkoznak, először és utóljára, mert a fiatal hölgy megmondja az -ifjú leventének, hogy soha, soha se lehet azé, akit titokban szeret, -soha se lehet az övé. És a románc csak románc marad; kedves, szomoruan -édes hangulat, történet nélkül; egy valósággá nem vált szép mesének, egy -át nem élt álomnak az egyetlenegy foszlánya. Nincs befejezése, mert el -se kezdődött. A fiatal hölgy nem engedi, hogy az ifjú levente -megcsókolja a ruhája szegését… a szerencsétlen szerelmes fölemeli a -földről és megcsókolja a kavicsot, amelyet hölgyének kis lába tapodott… -aztán nincs tovább. Később, nagysokára, megint találkoznak egyszer… s a -szerelmes, a ki nem felejtett, egy kis emlékezést könyörögve átnyujtja -az aranybafoglalt kavicsot, jeléül, hogy ő örökre ugyanaz. A hölgy -elzárja a kavicsot a drágaságai közé és nem vallja meg, hogy szívében -most is ott őrzi annak az édes-bús órának az emlékét. Egy elhaló akkord, -és a románcnak vége. - -Eh, ki gondolna ilyen gyerekségekre, amikor hallgatagon, mozdulatlanul -előtted meredezik a mindenkinél merevebb arcú halál, és láztól égő, -verejtéket izzadó arcodon ott érzed, merő, mozdulatlan, rémesen nyugodt -tekintetét! - -Fölkelt az asztal mellől és így szólt magához, épp oly hangtalanul, mint -amaz: - -– Buchbinder Guszti, neked ma meg kell halnod! - -Egy pár percig megint fel s alá sétált a naftalinos szobákban. - -De most már nemcsak az az egy gondolat foglalkoztatta. E körül a -gondolat körül, bolygóként, egy új kérdés keringett, kóválygott az -elméjében és hol ez a kérdés takarta el azt a gondolatot, hol ismét a -másik kerekedett felül. - -Nem különös-e, hogy ez a kérdés életében először, éppen akkor merül fel -előtte, amikor már a halál színe előtt áll?!… - -Pedig hát eddig még soha se jutott eszébe, hogy a felesége nem -rejteget-e valami titkot az emlékezetében. - -Buchbinder ur – ahogy mondani szokás: – boldog családi életet élt. Az a -nyugodt természetü, jólelkű, kövér asszony, aki most Ostendében a -fürdőzés és a soványító kúra ártatlan örömeit élvezi (nem is sejtve, -hogy mi készül otthon), soha se adott neki okot efajta tanakodásra vagy -éppen töprengésre. Sok gyermekkel örvendeztette meg őt; mindig békében -élt vele és mindig megelégedettnek látszott; soha se adta semmi jelét, -mintha nem szeretné eléggé Buchbinder urat, vagy hogy szíve vágyai -kirepültek volna abból az aranyozott kalitkából, amelyet Buchbinder úr -sok figyelmességgel igyekezett kellemes fogsággá tenni. - -És Buchbinder ur, a sok elégtétel közül, amelyeket az élet korábban -megadott neki, éppen azt tartotta az egyik legbecsesebbnek, hogy e -tekintetben nem bánthatta semmi, éppen semmi… azokban az években se, -amelyeket más házasságokban válságosaknak látott. - -Nem élt nagyon sok családi életet – az ügyei és őszintén szólva a -szeszélyei is koronként messzire elszólítgatták – hanem amennyi családi -életben része lehetett, azt (talán azért, mert nem volt túlságosan sok), -nagyon szépnek találta. - -De tudhatta-e, hogy a felesége, valaha régen, amikor a menyasszonyává -lett, nem temetett-e el álmokat, vágyakat, reménységeket?! Hogy -későbben, amikor már a felesége volt, nem ápolt-e ábrándokat, -vonzalmakat, sóvárgásokat, ha ezek meg is maradtak puszta ábrándoknak, -ártatlan vonzalmaknak, meddő sóvárgásoknak?! Vajon csakugyan -megmaradtak-e?… Tudhatta-e, hogy a felesége lélekben nem volt-e -hűtelen?!… hogy nem volt-e hűtelen, nemcsak félig-meddig, hanem egészen! -Hogy nem csalta-e meg valaha?!… hogy nem hordott-e magában egy vagy több -jól meg őrzött titkot, esztendők hosszú során, egy életen át?!… - -És ez a kavics, emléke valaminek, amiről ő nem tud, amit ő soha se fog -megtudni!… Ez az aranybafoglalt kavics, amelyet a fiatal asszony eltett -s az öregedő asszony mindenkorra megőrzött!… - -Ez a kavics!… - -– Eh! – intézte el a kérdést fenszóval, s mintha ez az egy hang hirtelen -elűzte volna az apró lidérceket. - -Mit emészti magát még ezzel is?!… Amikor már meg kell halni!… - -Végképen felülkerekedett benne az az egy gondolat. De egy kicsit még -elmélázott. - -Aztán föleszmélve, megnézte az óráját. - -– Negyed hat – állapította meg magában. – Még van időm elvinni az -ékszereket a safe deposit-ba. - -Mindezt nem hagyhatja künn, az asztalon vagy a feltört szekrényben, ki -tudja, miféle idegenek szabad prédájául. El fogja vinni a bankba, hogy -odazárhassa a felesége nevén elhelyezett egyéb letétek mellé. Buchbinder -ur rendszerető ember volt. - -– Sietnem kell, hogy még ma elhelyezhessem – ösztökélte magát. – Negyed -hat… - -És arra gondolt, hogy az órája még járni fog, amikor ő maga nem fog -tudni semmiről a világon. - -Mialatt a két legnagyobb kaszettába beledugdosott mindent – valamennyi -értéktárgyat, az aranybafoglalt kavicscsal egyetemben – egy molypille -minduntalan ott röpködött az orra előtt. - -Elhessegette magától, rászólt hangosan: „Te, szamár!“… de nem -pusztította el. - -Ugy érezte, hogy már nincs joga eltipornia valamit, ami élő. - - -IV. - -Ugyanaz nap, esti hét óra körül, a Palace-Hotelben, Buchbinder Gusztáv -ur, miután minden ügyét elintézte, egy golyót küldött magába. - -De ebben sem volt szerencséje. Nem egészen jól találta el magát és így -sokáig kellett kínlódnia, amíg kimulhatott. - -Buchbinder úrnak a lelke tehát nem repülhetett nyílegyenesen abba a -halhatatlanságba, amelyet a közgazdasági tevékenység számára tartanak -fenn, hanem egy jó darabig összevissza röpködött a kaoszban. - -Nagyon sok baja volt a szegény léleknek. A roppant feketeségben nem -tudta, hogy hová és meddig repüljön; vakon repült fölfelé, amíg ki nem -merült, aztán fáradtan csüngesztette le szárnyait s egyszerre valami -iszonyú magasságból zuhant le. De nem ért le valahová, ahol -megnyugodhatott volna; süvítő szél ragadta magával, szédítő forgatagba -került, majd hozzáverődött valamihez, ami rémes csattanással verte le -magáról. Aztán, mikor már-már azt hitte, hogy megsemmisül, kellemes -hűvösség térítette magához; mintha forrásvíz hűs cseppjei csörgedeztek -volna rá és mintha ő maga is szétfolyt, szétoszlott volna ezekkel a -cseppekkel. De nem oszlott szét. Most már valami meleg áramlat ragadta -magával; észrevette, hogy langyos, kövér levegőben úszik, úszik, egyre -gyorsabban és mind sűrűbb, melegebb levegőben. Már nem is úszik, hanem -forog; forró párák csapják meg s izzó meleget árasztó örvény ragadja -magához. Érzi, hogy lefelé húll; egyre gyorsabban, kábító sebességgel -sülyed, bukik lefelé valami szörnyű mélységbe s a másvilági ciklon úgy -pörgeti, mint ahogy az orsó pörög. Azt hiszi, szét kell mállania a -mindinkább növekvő forróságban s maga is tüzes párává válik. De ismét -magához tér. Fel akar vánszorogni, hogy folytassa útját, de fullasztóan -szűk térben röpköd és minduntalan odavágódik valahová a sötétben, mint -két ablaktábla közé szorult denevér. Majd kimerülten roskad össze és -lávafolyamba merül, amely fölött mintha a számum vonulna keresztül. -Eltikkadtan adja át magát sorsának, a láva-folyam összecsap fölötte, de -megint fölmerül, újra az ürben találja magát, valami szürkület kezd -derengeni előtte, aztán hangokat hall, előbb csak zsongó hangokat, majd -tisztán hallja: - -– Mit akarsz, szegény lélek? - -Ez Grünbergernek, öreg üzletvezetőjének a hangja; Grünbergeré, aki -tizenöt évvel ezelőtt halt meg. De a lélek tudja, hogy nem Grünberger, -hanem angyal szól hozzá. - -Összeszedi minden erejét és végre sikerül megszólalnia: - -– Az igazságot keresem. Az egész igazságot! - -– Jó helyen jársz – felel Grünberger vagy az angyal. – Itt egyebet se -találhatsz, de ezt megtalálod! - -S a lélek azon veszi észre magát, hogy egy színházba került, ahol -mozgóképeket lát. - -Nézi, nézi a mozgóképeket, nem lát rajtok semmi különöset, de egyszerre -feltünik előtte, hogy mindegyik mozgóképen ott van ugyanaz az alak. Ez -az alak előbb pici leányka, majd nagyobbacska, utóbb serdülő leány. -Akkor ráismer. Ez a serdülő leány az ő felesége. A felesége élete az, -amit ott lát. - -Most már nagy figyelemmel nézi a képeket. Lát jeleneteket, amelyeket -eddig nem látott soha és amelyek valahogyan mégis ismerősek neki. Az -egyik képen észreveszi önmagát is, a fiatal Buchbinder urat. - -Aztán nagyobb kíváncsisággal nézi a felesége életét. Lát jeleneteket, -amelyekre ráismer és másokat, amelyeknek nem volt tanuja. - -Amazok néha meghatják; az utóbbiak olyan egyformák. - -A képeken sorra megjelennek a gyermekeik. A képeken a felesége már -öregedni kezd, már-már elvirul, s azok a jelenetek, amelyek újaknak -tűnnek fel, mind olyan egyformák! - -Uj képek, de mindinkább egyhangúak… A felesége már öreg asszony… S a -lélek felsóhajt: - -– Milyen szép, de milyen unalmas élet!… - -És egy kissé szomorú is. - -– Jól mondod – suttog mögötte Grünberger, az angyal. - -Aztán ismét sokszor látja a képeken önmagát; lát egy bucsuzkodó -jelenetet, amelyet mintha csak tegnap látott volna; látja a feleségét, -amint a nagy leányaival egy ismerős épület előtt sétálgat s megismeri az -ostendei Casinot; lát még egy pár képet, amelyekről mintha már olvasott -volna… aztán csattanás és sötétség. - -S a lélek ismét repül; most már megkönnyebbülten. - -A nagy feketeségben is észreveszi, hogy az angyal vele szárnyal; nem -láthatja, de tisztán hallja, hogy úgy zúg mellette, mint egy repülőgép. - -És tisztán hallja a suttogást is: - -– Nem sajnálod egy kicsit szegényt? - -– Grünberger, te megcsalsz engem! – felel a lélek. – Azt mondtad, hogy -megtalálom az egész igazságot. De az aranybafoglalt kavicsot nem láttam. - -– Meg fogod találni – sugja az angyal. – Itt minden kitudódik. Nil -occultum remanebit. - -– Grünberger, te kereskedelmi iskolába jártál, – kétségeskedik a lélek. -– Mért szólsz hozzám mégis latinul? - -– Itt mindent tudunk! – felel az angyal. - -– Én csak az aranybafoglalt kavicsot akarom tudni – sóhajt a lélek. – A -többi nekem már mindegy!… - -– Azt is meg fogod tudni – biztatja az angyal. - -– De mikor? – szorong a lélek. - -– Lehet, hogy százezer év mulva, lehet, hogy mindjárt. Attól függ, -vannak-e érdemeid? - -– Jó apa voltam, – siet dicsekedni a lélek. - -– Az a legkevesebb. Ha még az se lettél volna, akkor most nem lehetnél -velem. Erőltesd meg az emlékezetedet; hátha találhatnál egyebet is? - -A lélek hosszu elgondolkozás után csakugyan talál valamit. - -– Nem öltem meg a molypillét! – suttog. - -– Ez már valami – bátoritja az angyal. – Ez elég lehet rá, hogy az örök -kegyelem elengedjen neked százezer évet. Látsz-e már valamit? - -– Mintha valami derengene, messze, nagyon messze. - -– Akkor talán nem kell százezer évig repülnöd. - -– Olyan jó volna megpihenni! – nyöszörög a lélek. - -A zugás hirtelen elhallgat mellette. A lélek megretten. Szeretne -belekapaszkodni az angyalba, de hiába suttog: „Grünberger! Grünberger!“… -nem kap feleletet. Észreveszi, hogy már egyedül repül és egyszerre -nyugtalanitó hangokat hall. Előbb valami zizegést, halk, de félelmetes -zizegést, mintha végtelen nádas fölött repülne, aztán más hangokat is, -soha se hallott, ijesztő fütyörészést, csipogást és csicsergést, mintha -billió madár ébredezne fölötte. Aztán a zizegés is, a csipogás is -éktelen hangversenynyé erősödik, amelybe később zugó, harsogó, bömbölő -hangok keverednek; majd mintha láthatatlan harsonák siketitő harsogását -hallaná és mikor ez a hangzavar egy mennydörgésszerü, rémes dübörgés -után elhallgat, észreveszi, hogy abban a fél-szürkületben, amelyet a -hajnal derengése küld maga elé, mozdulatlan felszinü tenger fölött repül -és ennek a némasága még rémesebb, mint az a bősz hangzavar volt. Érzi, -hogy már nem birja a repülést; segitségért akarna kiáltani, de nem tud; -aztán elhagyja minden ereje és lezuhan a jéghideg habokba. - -A lélek a tenger fenekére merülve, tisztán hallja, hogy valaki, -magasból, igen magasból, azt mondja: - -– Már nem tarthat sokáig. - -Mintha egy óriási tölcséren át jutna el hozzá ez a pár szó. - -De, ime, a viz szétfolyik körülötte. Meleg fövényen fekszik s az, hogy -megpihenhet a puha homokon, még soha se ismert, kellemes érzéssel tölti -el. A balzsam hathat igy a sebeinkre. - -Valaki föléje hajol. Egy szép, kis leánykéz nyulik eléje s megmutatja -neki azt az aranybafoglalt kavicsot, amelyet nemrég helyezett el a -safe-depositban. - -– Ezt keresed? – kérdi egy másvilági, zengő hang. - -– Ezt!… – nyög nagyot a lélek. - -– És nem emlékszel? Ebben a kavicsban botlott meg, régen, nagyon régen, -a jóltevőd felesége. Te foglaltattad ezt a kavicsot aranyba és te magad -tetted oda, ahol találtad. Csakhogy már ez is régen volt… egy élet mult -el azóta! - -– Hála Istennek! Hála Istennek! – suttog a lélek. - - -V. - -Buchbinder ur majdnem huszonnégy óráig vergődött, amig megtudott halni. -A halál igyekezett teljesiteni a kötelességét, de Buchbinder urat olyan -fából faragták, hogy a halál se teperte le könnyen. - -Amig viaskodtak, a halálravált ember sokat hánykolódott és gyakran -motyogott érthetetlen szavakat, mintha veszekednék és birkóznék a -halállal. A környezetének egy darabig sok baja volt vele, mert -minduntalan ugy tett, mintha ki akarna ugrani az ágyból; alig birták -féken tartani. Utóbb azonban megszelidült s már csak hangtalanul -tátogatta a száját. - -Azért meglepőnek találták, hogy egy pár pillanattal a halála előtt, -tisztán, érthetően mondta ki ezeket a szavakat: - -– Hála Istennek! Hála Istennek! - -Egy orvos meg egy apáca volt mellette, amikor meghalt. Ezek egymásra -néztek. - -– Mégis csak furcsa, – szólt az orvos – ha valaki ahhoz, hogy meghal, -azt mondja, hogy: „Hála Istennek!“ - -– Jól mondja! – felelt az apáca. - - - - -TARTALOM: - - Kultúra füzértánccal (Elbeszélés) 3 - Húszéves háború 158 - A kavics 174 - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KULTÚRA FÜZÉRTÁNCCAL *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |