diff options
| author | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-22 11:07:10 -0800 |
|---|---|---|
| committer | nfenwick <nfenwick@pglaf.org> | 2025-01-22 11:07:10 -0800 |
| commit | 32e6b77da7f01fa936321c3e2db7500220ae221e (patch) | |
| tree | 37c351d275367e8f50ad9e93f51dd51e9594c398 | |
| parent | d940f6eb42cd967df433f9a6937f09f64d5e515f (diff) | |
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66777-0.txt | 5656 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66777-0.zip | bin | 114955 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66777-h.zip | bin | 121534 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66777-h/66777-h.htm | 5330 |
7 files changed, 17 insertions, 10986 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..55f514a --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #66777 (https://www.gutenberg.org/ebooks/66777) diff --git a/old/66777-0.txt b/old/66777-0.txt deleted file mode 100644 index 36ab4c4..0000000 --- a/old/66777-0.txt +++ /dev/null @@ -1,5656 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Kultúra füzértánccal, by Zoltán Ambrus - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Kultúra füzértánccal - Elbeszélés - -Author: Zoltán Ambrus - -Release Date: November 20, 2021 [eBook #66777] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the HathiTrust Digital Library - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KULTÚRA FÜZÉRTÁNCCAL *** - -KULTÚRA FÜZÉRTÁNCCAL - -ELBESZÉLÉS - -IRTA - -AMBRUS ZOLTÁN - -A NYUGAT KIADÁSA, BUDAPEST, 1910. - -Légrády Testvérek könyvnyomdája. Budapest. - - - - -EGY SZINDARAB TÖRTÉNETE. - - -I. - -– Majd bolond leszek!… – kiáltott föl magában Légváry Artur, az iró, -vagy valjuk meg őszintén: Langer Antal, gázgyári tisztviselő (igy -alighanem többen ismerik). - -Magában volt, a dolgozószobájának nevezett vacok divánján, de azért -igazán fölkiáltott, – olyan erővel tört ki belőle az elkeseredés. - -– Majd bolond leszek!… – ismételgette valamivel csöndesebben, kissé -fáradtan, kissé panaszosan. - -Aztán folytatta a magával való beszélgetést, de már nem hangosan: - -– Majd bolond leszek a vén természetről irni verseket, a rózsákról, a -csillagokról, meg az öreg, elavult, ósdi szerelemről! Majd bolond leszek -emberi indulatokról és emberi gyöngeségekről fecsegni a regényeimben, -alakokat rajzolgatni, piszmogni, ahelyett, hogy szabadjára bocsássam a -képzelődésemet és a tollamat! Majd bolond leszek jellemekből, -történetekből és helyzetekből épitgetni föl szindarabot, a már régen -elrongyolódott recipe szerint! Mintha bizony nem tudnám, hogy mi kell a -sokaságnak! Mintha én nem volnék képes megcsinálni ugyanazt, amit más! -Mintha én volnék az egyetlen, aki nem tud haladni a korral! Mintha én -nem tudnék ugy irni, ahogyan a legujabb divat kivánja! - -Fölkelt a divánról, le- s följárt cellájában és igy dohogott: - -– Én is tudok homályosan beteges és betegesen homályos lenni, ha akarok. -Én is tudok érthetetlen fájdalmakat tettetni, sátáni izgatottságban -tombolni és tobzódni, félisteni mámort mimelni, fenségesen -összefüggéstelenül handabandázni, szinekben és szavakban kéjelegni, uj -ritmusokat kieszelni és duhajul művészien zenegni. Én is tudok tótágast -álló erkölcstant és az igazság cimén szeszélyes világmegitélést vágni -bele a burzsoá pofájába és én is tudok a rohanvást haladó nyugtalan -lelkekkel madárnyelven kacérkodni, uj szempontokat horgászva ki az új -idegességekből. Én is tudok uj meg uj pápaszemeket találni, ellene -fordulni mindannak, ami eddig volt, problémákat rugni bele a társadalom -gyomrába, uj életszemlélettel tüntetni és uj formákat csavargatni ki a -régiekből. Szóval, én is tudok szépen, divatosan, tetszetősen, hatásosan -irni, csak akarnom kell. - -Leült az iróasztalához, hogy majd megirja a tárcáját. A tárca igy -kezdődött: - -– Ibolyaszinü protozoák szövevényes rianásaiból meleg csengésü amulet -kénköves fénye lobog föl az Achilleion temperált onyx-lépcsőin… - -Ez a kezdet most már nem elégitette ki. - -– Szép, szép, de nem elég modern, – birálta le magát. - -Összetépte a papirost és tovább tépelődött. - -Légváry Artur, vagy igazi nevén: Langer Antal már vagy tizenöt év óta -ontotta a betüt, minden délelőtt, délután és este, előbb a gázgyárban, -később pedig otthon, a zárkájában, anélkül, hogy ezzel a kitartó -munkássággal valami számbavehető sikert ért volna el. A gázgyárban, ahol -álmodozó, tehát nem eléggé józan, hibás léleknek tartották, nem tudott -előre jutni, az irodalomban pedig a Légváry Artur név sehogyse akart -népszerüvé válni. - -A szindarabjai azt a bizonyos erkölcsi sikert aratták, amelyet a -közfelfogás szégyenletesebbnek tart bármely erkölcstelenségnél. A -versköteteit és a regényeit pedig ugy nem vették észre, mintha uri -társaságban valami nagy illetlenséget követett volna el. - -Langer Antal nem érte be azzal, hogy az idők folyamán a napi ujságok a -negyvenezer magyar iró közül Légváry Arturt is előléptették a tizezer -kiváló magyar irók közé: ennél többre vágyott. De hiába. Tizenöt évi -munkásságának egyetlen kézzelfogható eredménye az az árverési hirdetés -volt, amelyet az imént tett le az asztalára s amelyet azóta hol fölvett, -hol letett, majd megint fölvett és ujra meg ujra elolvasott, mintha nem -győzne eleget gyönyörködni benne. - -– Ez igy nem megy, – folytatta a magával való beszélgetést, – ez igy nem -mehet tovább, mert igy végül éhen kell halnom. Végre is az embernek -nemcsak kötelezettségei vannak a társadalommal, és kötelességei a -tulajdon lelkiismeretével szemben, hanem joga is van, legalább ahhoz, -hogy megélhessen. Valamit kell csinálnom. Minthogy pedig minden bajomat -az okozta, hogy eddig ugy dolgoztam, ahogyan gondolkoztam és éreztem, -ahogyan az isten tudnom adta, világos, hogy mindenekelőtt szakitanom -kell ezzel a naivitással, mondjuk ki: szakitanom kell a művészi -lelkiismeretemmel. Ezentul nem ugy fogok dolgozni, ahogy a lelkem -sugallja, hanem, ahogyan hasznos. - -És hosszas tünődés után igy állapitotta meg a programmját: - -– Szindarabot fogok irni, amelyben agyba-főbe fogom pofozni a -burzsoá-fölfogást, leköpök minden tekintélyt és megtámadok mindent, amit -a jámborok tiszteletben tartanak, azt is, amit már nem tartanak -tiszteletben, mindent, ami már megszokott, mindent, ami már ismeretes. -Meg fogom támadni benne mindazt, ami még lábon van és megtámadható: a -hazához való ragaszkodást, a vallást, az erkölcsöt, a -burzsoá-tisztességet, a haladás-ellenes önzetlenséget, a buta -lágyszivüséget és jóságot, valamennyi társadalmi osztályt, a házasság -intézményét, a nőket; semmit se fogok kifelejteni. Meg fogok támadni -mindent és mindennek az ellenkezőjét is. A szociálizmust csak ugy, mint -a militárizmust. És hogy ennek a nagy műnek, amelyben minden -elképzelhető kritikát, problémát és uj irányt összekögitek, egy kis -aktuális füszere is legyen, egy szoknyavadász érseket fogok -szerepeltetni benne, aki a leghajmeresztőbb gazságokat követi el a -közéletben, csak azért, hogy minél több nőt etjhessen meg, a legördögibb -furfanggal és a legrémesebb lelketlenséggel. Ezt a szoknyavadász érseket -pedig olyan külsőségekkel fogom fölruházni, hogy minden néző azonnal -lássa, kit pellengérezek ki, noha még egyelőre magam se tudom, melyik -főpapnak juttassam ezt a csinos szerepet. Mindegy, akármelyiknek; egyik -se fog belehalni. Hja, csak mások megrövidülésével juthat hozzá az ember -valamihez! Aki birja, az marja. Igen, meg kell csinálnom ezt a -szindarabot; csak egy szindarab ránthat ki a vizből. - -Ahogy elkészült a tervével, eszébe jutott III. Rikárd király hires -monológja: „Elvégezém, hogy gazember leszek.“ Mosolygott, és szivébe -visszaszállt a béke. - -Akkor este vidámabb lélekkel csókolta sorra öt gyermekét, akik a -paraj-főzeléket szépen megköszönték neki. - -Nemsokára már az igazak álmát aludta. Ágya felől elszállt a gond, mely -éjjelenkint több mint tiz év óta vigyorgott le rá a plafond sarkában -sötétlő, sürü pókhálóból. A nedves kis lakásba beköltözött az isteni -reménység. - - -II. - -– A dolog egy kicsit merész, – szólt Légváry Artur a szinházigazgatóhoz, -amikor átnyujtotta neki a „Szerelmes érsek“-et, – de ha meg akarjuk irni -az igazságot, akkor nem köntörfalazhatunk. - -– Persze, persze, – felelt amaz, olyan hangon, amely nem igen titkolta a -legnagyobb foku bizalmatlanságot. - -A szinházigazgatónak akkor véletlenül három darabja bukott meg egymás -után. Szükségben az ördög legyeket fog; az igazgató tehát, uj és jobb -sütetet keresgélve, hamarosan elolvasta még a „Szerelmes érsek“-et is. -Elolvasta és elkábult. Ennyi gyülölködést, ennyi epés mérget és egyéb -keserüséget még nem talált együtt rövid százhusz oldalon. - -Magához hivatta Légváryt és közölte vele, hogy elő akarja adatni a -darabját. - -– Gyomron fogja rugni a közönséget, mi? – kérdezősködött a boldog -szerző. - -– Gyomron fogja rugni, – felelt az igazgató meggyőződéssel. – Erős -dolog, méregerős dolog; mintha csak Strindberg irta volna. Nekem csak -egy nem tetszik benne. - -– S mi az? - -– Az érsek. Tudja, a papok ma már csinálhatnak akármit, a közönség nem -bánja. Furcsa; de ennyire megváltoztak az idők. Azért az érsek helyébe -minisztert kell tenni. A politika még izgatja a közönséget. S aztán: -liliomtiprás közpénzből, ez már valami. - -– De hiszen akkor ujra kellene irnom az egész darabot! - -– Dehogy! A főszereplő talár helyett kabátban fog megjelenni s a -szövegben eminenciád helyett kegyelmes urat mondanak: ennyi az egész. -Hozzá se kell nyulnia a darabhoz; Govrik, a titkárom, meg fogja csinálni -a szükséges változtatást, ha ön beleegyezik. - -– Igen, de akkor elesnek a személyes vonatkozások. - -– Keresünk más, alkalmas személyt, akire tetszése szerint -célozgathatunk. Azt hiszi, a miniszterek közt nem akad akárhány ismert -szoknyavadász? Ha a maiak közt nincs ilyen, kiválasztunk egyet a régiek -közül. A temérdek volt miniszter közül akármire találunk példát. Govrik -majd keres, hogy önnek ne kelljen fáradnia. Megjegyzem, hogy a -liliomtipró miniszter, aki egy részvétreméltó asszonynak az életét teszi -pokollá, diabólikusabb alak, mint az érsek, aki végre is nem csal meg -senkit. - -– Megvallom, jobban szerettem volna, ha az érsek megmaradhat. De ha -ragaszkodik ehhez az egy változtatáshoz… - -– Természetesen a cim is elesik. A cim amugy se volt diszkrét. Valami -diszkrét cimet keresünk. Például ezt, hogy: „A hazáért.“ A liliomtipró -miniszter ugyanis folyton azt hangoztatja, hogy ő mindent a hazáért -cselekszik. És ebben a cimben annál több a maró gúny, mert a miniszter -előbb szociálista képviselő volt… - -– De nekünk még nem igen vannak szociálista képviselőink… - -– Hát mondjuk: radikális. Szóval, a miniszter előbb radikális képviselő -volt, aztán cserben hagyta az elvtársait s elvei szegre akasztásával -lett miniszter. - -– Bocsánat, de ön egy egészen uj darabot diktál nekem!… - -– Mondom, hogy csak jelentéktelen szavak megváltoztatásáról van szó; -Govrik majd megcsinálja. - -– Isten neki, hát ne legyen érsek, hanem miniszter! Ezen az egyen ne -muljék… - -– Még csak egy csekélységet ajánlanék, de ezt nagyon melegen. Tudja, a -darab hatalmas, de van egy hibája. Minden társadalmi osztályt leteremt; -az egész közönségnek oda mondogat. Nem foglal pártállást, tehát nem -szerez barátokat. Igy mindenesetre művészibb; de praktikusabb volna, ha -pártállást foglalna. Tudja, nekem sok a bérlőm, s különösen a kaszinókat -nem hagyhatom figyelmen kivül. De ön is sokat veszitene vele, ha magára -bőszitené az egész közönséget. A konzervativeket a maga részére kell -hóditania. A darabnak ugyis azok a részletei a legerősebbek, amelyekben -a szociálisták vezetői ellen kel ki. Ez gyönyörü; ide helyezném a súlyt. - -– És mindaz, amit az elavult intézményekről meg a társadalom konzervativ -elemeiről mondok… - -– Ez mind megmaradhat, csak nem a konzervativ elemeknek, hanem a -szociálistáknak kell oda mondogatni. Govrik majd megcsinálja. - -– A szociálistákat támadjam ugyanakkor, amikor egy minisztert boncolok -föl? - -– Ennél semmi se egyszerübb. A miniszter valaha a szociálistákkal -tartott, de most renegát s a szociálisták meg ő halálos ellenségek. De -ön, mint művész, fölöttük áll és pártatlan. Oda mondogat a hazafias -szólamokkal visszaélő hatalmasnak, de alaposan oda mondogat a -szociálistáknak is. Bizza csak rá, Govrikra. - -– De ez először is nem egészen az, amit én akartam… és másodszor, ha -pártállást foglalok, ha nem az egész társadalmat birálom le, hanem a -szociálisták ellen fordulok, akkor a helyett, hogy barátokat szereznék, -magam ellen bőszitem a munkásokat, akik be fognak jönni a szinházba, s -tüntetnek, kifütyülnek… - -– Imádkozzunk érte mind a ketten, hogy ez megtörténjék. Igy ön a maga -részére fogja hóditani a konzervativ elemeket… ezek pártját fogják a -darabnak… ellentüntetést rendeznek… lelkesedni fognak önért… Hallgasson -rám! Ön tultesz Strindbergen, de a szinházhoz én jobban értek, mint ön. - -Légváry egy darabig habozott. A csábitás nagy volt. Csak igent kell -mondania s mindjárt fölveheti az előleget. Nem lesz árverés… a -gyerekekre is nagyon ráférne már az uj cipő. - -– Biztosit róla, hogy semmi fontosat nem hagy ki a darabból? - -– Csak máshová adreszálom, mint ahová ön szánta. - -– S magamnak hozzá se kell nyulnom a darabhoz? - -– Fölösleges volna. Itt van Govrik. Govrik kitünő ember. Önnek csak -annyit kell kijelentenie, hogy beleegyezik abba, amire most kértem, és -átsétál a pénztárhoz. - - -III. - -A szinházigazgató nem csinált titkot belőle, hogy „A hazáért“ cimü -ujdonság egy szoknyavadász minisztert pellengérez ki, akire minden -gyermek ráismerhet. - -Néhány hétig annyit beszéltek erről, hogy a hirnek el kellett jutnia a -miniszter fülébe. - -A minisztert hatalmába ejtette az a gyöngéd gondolat, hogy a feleségét -ez egyszer meg kell óvnia minden kellemetlenségtől, s aggodalmában azt a -hibát követte el, hogy megkisérlette egy kis diplomatizálással háritani -el a váratlan veszedelmet. - -Magához hivatta a szinházigazgatót s megkérdezte tőle, mit lehetne -tenni, hogy a sokat emlegetett darab ne adjon alkalmat holmi bosszantó -félreértésekre. - -A szinházigazgató azt felelte, hogy Légváry a meggyőződések embere, vad -ember, intranzigens ember, s ragaszkodik minden betüjéhez; őt, az -igazgatót pedig köti a szerződés. Hiszen ha sejtette volna!… - -Az ellenzéki ujságok ezt az esetet ugy irták meg, hogy a miniszter előbb -furfanggal szerette volna s most erőszakkal akarja megakadályozni az -érdekes ujdonság előadását. Fölszólitották a pártatlan közvéleményt, -hogy védelmezze meg a művészi szabadságot a hatalom önkényével szemben, -s cikkeikben Légváry, aki egyszerre kitünő iróvá lépett elő, olyan -dicséreteket kapott, amilyenekre sohase tudott szert tenni. - -Már szerzett barátokat. - -Első reklámnak ennyi is elég volt, de mihelyt a próbák megkezdődtek, a -kitünő Govrik még lelkesebben karolta föl Légváry ügyét, s gondoskodott -róla, hogy az érdeklődés ne aludjék el, hanem fokozódjék. - -S kitudódott, hogy a nagy érdekességü ujdonság csak mellékesen -pellengérezi ki a szoknyavadász minisztert; tulajdonképpen a -szociálisták vezetőit támadja. - -Aztán hire terjedt, hogy most már a szociálisták is meg akarják -akadályozni a darab előadását. Hogy megfenyegették a szinházigazgatót, s -rá akarták birni, mondjon le a darab előadásáról, mert különben -bojkottálni fogják a szinházát. Hogy a munkások tüntetni fognak s -botrányos közbelépésre készülődnek; hogy az első előadást eddig -példátlan macskamuzsikába akarják belefullasztani. - -Erre a konzervativ elemek hirlapjai fölszólitották a pártatlan -közvéleményt, hogy védelmezze meg a művészi szabadságot a terrorral -szemben. Cikkeikben Légváry már mint irodalmunk egyik büszkesége -szerepelt, kiderülvén róla, hogy uj munkájában a nemzeti érzés, -legszentebb hagyományaink és az ép erkölcsi érzék bátor szószólója. - -Már nemcsak barátokat szerzett; már egész pártja volt. Az ugynevezett -erkölcsi siker szégyene többé nem fenyegette – beszéljenek a szinészek -akármit. - -A véletlen megint melléje szegődött. Más, nagyobb szenzáció hijján -óriási ujságháboruság támadt a művészi szabadság kérdése körül; -kormánypárti és ellenzéki, konzervativ és radikális hirlapok két hétig -csak a Légváry darabján veszekedtek: és Légváry, akit e két hét alatt -többet emlegettek, mint eddig egész életében, szép lassan, észrevétlenül -belépett a hires emberek közé. - -Végül a sok lárma csakugyan beugrasztotta a munkásokat. Elhatározták, -hogy a kihivásra megfelelő fogadj istennel fognak felelni, s az első -előadás estéjére lefoglalták az egész karzatot. - -A főpróbán Légváry ámulattal nézte a saját alkotását. Egy cseppet se -értette ugyan, hogy a házasság elavult intézményeért a kitünő Govrik -mért éppen a szociálistákat teszi felelőssé, – de minthogy az izgalmak -közepett ez nem tünt föl senkinek, hát ő se csinált kázust a dologból. - -Ha egy kissé álmadozóvá tette, hogy a tulajdon eszmemenetére sehogyse -tud ráismerni, viszont bizonyos kárörömmel vette észre, hogy az is -meglehetősen kárba veszett, amit a kitünő Govrik kötött bele a darabba. -Pedig a kitünő Govrik olyan meglepő fordulatokat eszelt ki, hogy Légváry -a logikának ezeket a halálugrásait nem győzte csodálattal kisérni. - -De a főpróba nézői közül Légváry volt az egyetlen, akit a mű egésze is -érdekelt, s aki kiváncsian leste, hogy mi történik tovább a darabban. A -mű egészéről már régen megvolt a közvélemény; természetesen kétféle, a -néző pártállása szerint. Azért senki se figyelt arra, hogy a szinmű -alakjai mit akarnak és mit cselekesznek; mindenki a művészi szabadság -ágasbogas kérdését vitatta s csak éppen türte a szereplők -járását-kelését. Ellenben az egyes mondások annál inkább hatottak. A -kitünő Govrik áthidaló mondatait is ugy fogadták, mint megannyi -csatakiáltást vagy trombitaharsogást, a szinészek beszélhettek akármit, -elmondhatták volna akár a „Miatyánkot“: minden tendenciának tünt föl s a -főpróba közönsége a „Miatyánk“-ban is megtalálta volna az éles -irányzatosságot. - -Az előadás délelőttjén Légváry egy kicsit szepegni kezdett. Föl is tette -magában, hogy ha baj lesz, nem fogja elmulasztani Govrik urra háritani a -felelősséget, s előre megfogalmazta magában, hogy milyen szavakkal fogja -a nyilvánosság elé ráncigálni ezt a kitünő embert, akinek a -tevékenységénél csak a szerénysége nagyobb. - -De az aggodalom alaptalannak bizonyult. Az első előadáson olyan csinos -botrány kerekedett, amely hosszu időre biztositotta „A hazáért“ vonzó -erejét. - -A munkások eleinte beérték azzal, hogy nevetgéltek, zajongtak és -pisszegtek. De már ez is fölháboritotta a másik tábort, az erősebbet, s -a konzervativ elemek a karzat okvetlenkedésére hatalmas -ellen-tüntetéssel feleltek. Minden kinálkozó alkalmat fölhasználtak, -hogy kifejezhessék a tetszésüket s hosszas tapsviharral jutalmazták -azokat a mérges mondásokat is, amelyek eredetileg a szerelmes érseket -sujtották volna. Az első felvonás végén a munkások füttyeit, lármáját, -pisszegését elnyomta a konzervativ tábor tüntető tetszés-zaja s a boldog -Légvárynak vagy tizszer kellett a tapsokat megköszönnie. - -A második felvonás még szerencsésebben végződött. Mikor ugyanis a -függöny legördült, s Légvárynak most már vagy huszszor kellett magát -megmutatnia, a munkások és a jogászok hangos vitatkozása olyan -pofozkodássá és verekedéssé fajult, amilyet ez a nézőtér még nem látott. - -A sugárzó arcu igazgató a szinpadon odaszólt Légvárynak: - -– Tudja-e, hogy nagyszerü reklám volna, belekapaszkodni ebbe a -verekedésbe és nem folytatni az előadást? Egy szindarab, amelyet nem -lehetett végig előadni!… Ilyen még nem volt! - -– Csak nem őrült meg?! – ijedezett Légváry. - -– Ne féljen, – felelt az igazgató. – Egy kicsit drága reklám volna… -vissza kellene fizetni valamennyi jegy árát. - -Azzal, hogy a rendőrök a második felvonás után egy egész csapat munkást -és jogászt vittek ki a karzatról, a darab sorsa hosszu időre eldőlt. A -minden áron tapsolók nagy felsőbbségben maradtak a csatamezőn, s -ugyancsak kiélvezték a győzelmüket A sok részletében emlékezetes est a -győztesek örömujjongásával és éljenlármájával végződött. - -Másnap az ujságok ünnepi hosszadalmassággal irták le a történteket; ez a -nevezetes szinházi előadás volt a nap főeseménye. Találkozott egypár -hirlap, amelyik kisütötte, hogy a miniszter titokban összejátszott a -munkások vezetőivel, de fölsült… és ez a fölfedezés uj érdekességet -adott a művészi szabadság ügyének. Légváryval és darabjával ugyan annál -kevesebbet foglalkoztak az ujságok, minél több tér kellett az események -letárgyalására, de nem számitva azt a törpe kisebbséget, amely szerint -Légváry kevéssel ezelőtt a hülyék intézetéből szökött meg, a legtöbben -nem fukarkodtak annak rövid kijelentésével, hogy a hirneves szerző -klasszikus munkával ajándékozta meg a magyar irodalmat. - -Légváry egy kicsit sokallta a botrányt. Aggódott, hogy: hátha mégis -leveszik a darabot a műsorról?… Ha a miniszter titokban megalkuszik az -igazgatóval: azon a cimen, hogy elejét kell venni a további izgalmaknak, -a szerzőt könnyü kitenni a szinházból. - -De az igazgató megnyugtatta: - -– Nézze, hogyan ostromolják a pénztárt! Azt remélik: megint pofozkodás -lesz!… - -És homlokon csókolta Légváryt, hogy pótolja a muzsa mulasztását. - - -IV. - -Néhány hét multán Légváry Artur, immár kitünő irónk, hosszu levelet -kapott egy vidéki városból. A levelet Dombováry Norbert, cisztercita -tanár irta, a Czuczor Gergely Irodalmi Társaság titkára. - -A Czuczor Gergely Irodalmi Társaság meghivta Légváry Artur kitünő -irónkat, a mélyen tisztelt hazafit, tisztelné meg szerény városukat -kegyes látogatásával, s a nem csekély nehézségekkel küzdő, de nagy -feladatokra hivatott társaság ünnepi ülésén olvasna föl valamit, mindegy -akármit; ha nem ér rá ujat irni: talán régibb, általános -nagyrabecsülésnek örvendő, de kevésbé ismert munkáiból. - -A levéliró nem mulaszthatta el azt az alkalmat, hogy egyben köszönetének -ne adjon kifejezést azért az élvezetért, amelyet kitünő irónk legujabb -szinművével városuk közönségének szerzett… Szinigazgatójuk ugyanis, bár -nem csekély nehézségekkel küzd, nem mulasztotta el bemutatni „A hazáért“ -cimü koszorus szinművet, amelyet közérdeklődés várt és ujjongó -lelkesedés fogadott, mert talán nem is kell mondani, hogy az egész -közönség egy szivvel-lélekkel gyönyörködött „A hazáért“ szivderitő, -jellemképző és léleknemesitő jeleneteiben. - -De a levéliró szükségét érzi, hogy a maga nevében külön is megköszönje a -ritka gyönyörüséget. Ha kitünő irónk, aki oly törhetetlen bátorsággal -halad a Kölcsey Ferencek és Eötvös Józsefek nyomdokain, legujabb -drámájában szent haragjának adott kifejezést, és fennen lobogtatta a -nemzeti érzés, ősi hagyományaink és az ép erkölcsi érzék zászlaját, a -szép jó, igaz és fenkölt iránt érzett páratlan lelkesedésével, -fölháborodva szállott sikra a mindent fölforgatók ellen – legyen -meggyőződve, ezzel milliók szivében keltett visszhangot, tiszta örömet -és termékeny hatást. - -Légvárynak köny szökött a szemébe, amikor ezeket a látnivalóan őszinte -szép szavakat olvasta. - -Nem az jutott eszébe, hogy: - -– És a kitünő Govrik ezért mindössze negyven koronát kapott!… - -Nem. Légváry már tökéletesen megfelejtkezett a kitünő Govrikról. S mikor -ezeket a szép szavakat olvasta: egyszerüen elérzékenyedett. - -Meghatottan csókolta sorra öt gyermekét, akik immár uj cipőkkel -rugdalták egymást, és igy fohászkodott magában: - -– Mégis csak jó, hogy a sikerért, a mezitlábos, az analfabéta sokaság -kegyéért sohase voltam hajlandó semmi megalkuvásra!… Mégis csak akkor -van igaza az irónak, ha nem hallgat semmi csábitásra, csupán a művészi -lelkiismerete sugallatára!… Sokáig küzködtem, sokáig viaskodtam a -részvétlenséggel, de végre mégis csak elmondhatom, hogy: nem dolgoztam -hiába!… - - - - -LÉGVÁRY ALKUSZIK. - - -I. - -– Most két hete vettem ezt a cipőt és már rongyos?!… – kiáltott rá -Légváry Artur az ifjabb Légváry Arturra. – Hát mit gondolsz, mi vagyok -én?! Bankár, vagy éppen bankóhamisitó?! - -Légváryné pártjára kelt a fiának. - -– Mi vagy?!… – szólt a zsörtölődő apához, hideg, gúnyos, minden -indulattól ment hangon, mely annál kegyetlenebb volt, mert egy csepp -harag se reszketett benne, csak megvetés – hát mi volnál más, mint: -kiváló iró, jeles iró, nagy iró?!… A pék meg a füszeres nem esik -kétségbe, ha a gyerekeinek cipő kell; a pék azért dolgozik, a füszeres -azért szaladgál, hogy a gyerekei ne járjanak mezitláb. Csak a jeles iró -esik kétségbe, ha a gyerekeinek cipő kell. És annál jobban kétségbe -esik, minél jelesebb iró, minél nagyobb iró; mert annál inkább nincs -neki semmije, ami kellene. - -Légváryné nagyon lenézte az irodalmat. A férjével, akinek legalább az az -egy mentsége megvolt, hogy mindent hazahozott, amit össze tudott -kaparni, még csak megbékült volna valahogy; de az irodalomnak nem tudott -megbocsátani. - -Légváry a váratlan oldaltámadásra fölhagyott az orditozással, de még nem -tette le a nádpálcát. - -– Egy okkal több, – felelt az asszonynak, – hogy a kölyök a cipőjét ne -használja fürésznek. - -De Légváryné nem hagyta a fiát. - -– Mintha bizony sok kellene hozzá, hogy az ilyen, készen vásárolt, -olcsó, silány cipő tönkremenjen! Az a csoda, hogy nem szakad el mindjárt -a legelső napon. A pék meg a füszeres nem sajnál becsületes cipőt -csináltatni a gyermekének és kétszer annyit adni a tartós, jó áruért; -mert jut is, marad is neki. Csak a nagy irónak nincsen soha elég pénze a -legszükségesebbre; mert zsemlye is kell, füszer is kell, de kinek az -ördögnek kellene az irodalom?! - -Légváry hallgatott. Miért vitatkoznék? Magában igazat adott az -asszonynak. - -Ő is minden bajáért az irodalmat okolta. - -A gázgyárra egyikük se neheztelt. Pedig ott is mostoha elbánásban volt -része. Ott se tudott előre haladni; ott is mindig egy helyben maradt, -mint valami taposómalomban. - -De annak is az irodalom az oka. Amióta kitudódott, hogy irogat, a -gázgyárban nem vették komolyan. Nem tekintették igazi tisztviselőnek; -fontosabb munkát sohase bizták rá. - -Aztán meg azonkivül, hogy a gázgyár tekintélye nem türt birálatot, a -gázgyártól már régóta nem vártak, nem reméltek semmit. Örültek rajta, -hogy megtüri a kevés hasznot hajtó munkást, aki inkább a holdvilágnak -él, mint a gáznak és hogy nyolcórai összeadásért-kivonásért legalább egy -kis kenyeret nyujt nekik. - -Az irodalom pedig, ha egyebet nem is, reménységet ad bőven, kosárszámra. -De hiába multak évek, évek, ezt a sok reménységet csak nem akarta valóra -váltani. A mindenféle jóval, amelyet álmaikban igért, egyre adós maradt. - -Légváry már vagy husz év óta irt verset, szindarabot, regényt, minden -igazi siker nélkül. Voltak, kevesen, akiknek tetszettek a munkái. -Voltak, többen, akiknek nem tetszettek. A legtöbben azt se tudták, hogy -a világon van; hogy van egy ember, Légváry nevü, akit az ujságok egy -része kiváló irónak cimez, s aki husz év óta erőlködik, meg ujra -erőlködik; hogy ez a Légváry nevü ember nem unja meg nap-nap után -folyton borsót hányni a falra. - -Ő maga, ha nagyritkán, kivételképpen egypár percig ráért elmélázni a -sorsán: igazat adott az egész világnak. Néha tetszett neki mindaz, amit -összeirt; máskor, gyakrabban nem tetszett neki semmi, ami tőle való; a -legtöbbször egyáltalán nem emlékezett az irásaira, csak arra, hogy -hosszu időt töltött gyötrelmes munkában, és most is ott van, ahol volt, -ahol kezdte. - -Egyszer már azt hitte, hogy mégis csak zöldágra fog vergődni. Az egyik -legrosszabb órájában, amikor alighanem az ördög állt a háta mögött, -leült az iróasztalához és egy szindarabot kezdett irni, azzal az -elhatározással, hogy ez egyszer fülön fogja ragadni, meg fogja ejteni, -rá fogja szedni a közönséget. Amit irt, idegen volt a lelkének; csak azt -kereste, amiről föltette, hogy hatni fog a közönségre; folyton a -sokaságot tartotta szem előtt, ennek az izlését, ennek a természetes -érdeklődését, az eszejárását, a rossz ösztöneit; minden szót számitással -irt le. A kenyérkérdéssel való ez a megalkuvás egy másik megalkuváshoz -vezette. A szinháznál, hogy hizelegjenek a bérlő-közönségnek, átgyurták -a darabját, s olyan irányzatosságot erőszakoltak bele, amelyről azt -hitték, hogy lázba fogja ejteni a karzat közönségét, de annál inkább -tetszeni fog az előkelő népnek. Belenyugodott ebbe is és nem bánta meg. -Az irányzatosság csakugyan fölkeltette a pártszenvedelmeket: a -megtámadott tömeg botránnyal akarta kivégezni a darabot; a közönség -nagyobb és hatalmasabb része a zajos tüntetésre még zajosabb -ellentüntetéssel felelt; nagy lárma és háboruság támadt, s ez az -általános hajbakapás, meg a velejáró sürü emlegettetés végre-valahára -meghozta Légvárynak az első komoly szinházi sikert, már tudniillik azt, -amely azért komoly, mert sok előadásból áll és szép jövedelemből. - -De a legtöbbet emlegetett szindarabot sem adhatják örökkön… az idő -gyorsan mulik, a pénz még gyorsabban… s a gyerekeknek azután is kell -cipő… öt gyerek sok cipőt pusztit el. - -Akármilyen sokáig élt az ember vadházasságban a sikertelenséggel, azért -mégsem tud mindenkorra alázatos maradni. Nincs, akit ki ne forgatna -magából az első siker; és minél tovább kellett erre várni, annál -alaposabban. Légváry is boldogan adta át magát az elbizakodásnak. Azt -hitte, most már elég hires ember arra, hogy rásózhassa a közönségre -lelkének kincseit. Csalódott. Az uj darabjával, amelyet megint a maga -kedve szerint irt, nagyobbat bukott, mint valaha. - -Ez egy kicsit kijózanitotta. Eszébe jutott, hogy életének egyetlen -sikerét a megalkuvásnak köszönhette: megszivlelte a tanulságot és -visszatért a megalkuváshoz. - -Az utolsó darabját megint a közönség szájaize szerint akarta megirni. De -mily meglepetés! Ez sem tetszett. - -Tehát, ha a jóhiszemüség majdnem mindig egyet jelent a bizonyos -sikertelenséggel: a rosszhiszemüség sem biztos szere a boldogulásnak. - -Milyen világ! Az erkölcs, kérlelhetetlen bizonyossággal, örökös -szegénységre kárhoztatja az embert… és sokszor még az erkölcstelenségből -sem lehet megélni! - -Azóta Légváry tanácstalan. - -Koronkint visszasirja a régi erkölcsét, de már tudja, hogy az egyenes ut -sohasem vezet pihenőhöz. Nem bizik benne, hogy visszatérve rá, eljuthat -– nem a boldoguláshoz, nem a kényelemhez, hanem: – ahhoz a nyugalomhoz, -amelyhez hosszu munka után mindenki eljut, ha nem az irásból akart -megélni… amelyhez ő is bizonyosan eljutott volna, ha annak idején több -esze van és valami mást próbál. - -A görbe uton pedig csak botorkálva tud haladni. Nem arra született, hogy -görbe utakon járjon; ugy látszik, ehhez is külön tehetség kell. - -Hanem aki egyszer már megalkudott a sorssal: az ujra meg ujra alkudozni -fog vele, minduntalan – akármilyen elégedetlen ezzel a házi uzsorással. - -És Légváry alkudozik – ha teheti, alkuszik, – ha van kivel. - -Igy alkuszik és ilyen haszonnal: - - -II. - -A szolgáló nyit be. - -– Mit mondjak annak az urnak, aki már kétszer volt itt? Most jön fel a -lépcsőn. - -– Miféle urnak? – kérdi Légváry. - -– A nagyságos asszony látta. - -– Fölolvasni hivnak Alsó-Cipóra, – adja meg a kivánt fölvilágositást a -nagyságos asszony. – Azt mondtam neki, hogy ilyenkor találhat itthon. - -Azután a szolgálóhoz: - -– Ereszd be azt az urat. - -S amikor a szolgáló kimegy, a férjéhez: - -– El ne szalaszd ezt a kétszáz koronát. Nagy szükségünk van rá. - -Két perc multán a vendég megjelenik Légváry dolgozószobájában. A szoba -megtelik a két emberrel. - -A vendég simára beretvált arcu, hunyorgó szemü, köpcös öreg ur. Inkább -lókupecnek látszik, mint irodalmi csiszárnak. - -Légvárynak ez az első benyomása: - -– Ha mindenkit ugy érdekelne az irodalom, mint ezt az urat: -mindnyájunknak éhen kellene halnunk. - -De azért csupa mosolygás. Leülteti a vendéget a lakás egyetlen angol -karosszékébe és megkinálja ünnepi szivarral. - -A vendég hozzáfog mondanivalójához: - -– Alsó-Cipó város közönsége már régóta élénk érdeklődéssel viseltetik -hazánk kitünő irója iránt. Alsó-Cipó tudvalevőleg a vidék -legintelligensebb városa. Ezt azzal is bebizonyitotta, hogy a kitünő -irónak „A hazáért“ cimü drámája a fővároson kivül sehol sem aratott -olyan nagy diadalt, mint Alsó-Cipón. És pedig háromszor is, ami nagy -dolog, mert Alsó-Cipón csak az operetteket és a francia bohózatokat -lehet sokszor adni. Kétségen kivül hasonló nagy diadalt arattak volna -Alsó-Cipón a kitünő iró későbbi darabjai is, de ezeket a szinigazgató -elmulasztotta előadatni, amiért meg is unták a társulatot és az -igazgatónak már utilapot kötött a talpára a szinügyi bizottság. De -különösen nagy érdeklődéssel viseltetik a kitünő iró iránt az alsó-cipói -Petőfi-kör, amelyben a város legintelligensebb elemei csoportosulnak. -Egész Magyarországon nincsen ilyen magas szinvonalu társaskör. Ötszáz -tagot számlál és havi egy koronáért a legválogatottabb szellemi csemegét -nyujtja tagjainak. Természetesen Alsó-Cipó város közönségének már régi -óhaja, hogy a kitünő irót személyében is megismerje. A Petőfi-kör már -évek óta terveli, hogy az első kedvező alkalommal meg fogja közeliteni a -kitünő irót. De különösen a szóló óhajtja már régen, hogy Alsó-Cipó ne -csak a munkáiból ismerje Légváry Arturt. Sokat fáradozott már ebben az -irányban… mint a kitünő iró egyik szerény, de rajongó tisztelője… mert -ez alkalommal nem titkolhatja el, hogy ő a kitünő irót hazánk -legnagyobbjai közé sorozza. Most végre alkalom kinálkozik, hogy -mindnyájuk hő vágya teljesedjék. A Petőfi-kör ugyanis a jövő szombaton -irodalmi estét tart, amelyen Poprády Pannika kisasszony, a Fővárosi -Szinház jeles művésznője fog énekelni és – ugy tervelik – a kitünő iró -fog fölolvasni, ha ugyan nem utasitja vissza alázatos, félénk -meghivásukat. - -– Nagyon fogok örülni, ha rendelkezésükre állhatok, – szólal meg Légváry -és hajlong. - -A szerény, de rajongó tisztelő folytatja: - -Ő is ugy gondolkozott, hogy a kitünő iró örülni fog, ha Alsó-Cipót -megismerheti. Alsó-Cipó nagyon érdekes város. Van gimnáziuma, -katonasága, élénk társasélete; nagyon megérdemel egy rövidke -kirándulást. Azután meg… még a legnagyobb iróra nézve sem lehet -közömbös, hogy terjednek-e a művei és növekszik-e a személye irányában -érzett tisztelet… a legnagyobb iró sem teheti tul magát azon, ha a -periferiákon már nem törődnek vele, mert nem adnak hitelt a fővárosi, -többnyire pajtáskodásból eredő reklámnak… vagy talán még soha a hirét -sem hallották. A kitünő irónál még sokkal kitünőbb irónak is érdekében -áll, hogy a vidéken barátokat és olvasókat szerezzen. A főváros: csak -főváros; de a vidék: az ország… Az olvasó meghóditására pedig semmi sem -alkalmasabb, mint egy fölolvasás. Mert, hiába, az irás csak irás… az -emberek nem szeretnek olvasni… az élőszó sokkal hatásosabb, mint a -nyomtatvány, amely iránt senkisem érdeklődik… egy rosszul elmondott -rossz élccel több barátot szerezhet az ember, mint a legszebben megirt, -hosszu regénynyel… és ha a közönség látja az irót… beszélget, talán -táncol is vele… megismerve a szeretetreméltó embert, hamarább megkedveli -az irót is… kiváncsiságból is elolvassa, hogy mit ir az, akivel olyan -jól mulatott… talán még ahhoz is kedvet kap, hogy megvásárolja a -munkáit. Azért a szóló – őszintén megvallva – azt hiszi, hogy a kitünő -iró hálás lehet a Petőfi-körnek, amely módot nyujt neki arra, hogy -Alsó-Cipón értékes összeköttetéseket, barátokat, olvasókat, szerezzen. - -– Hogyne! Hogyne!… – és Légváry elmondja, milyen régóta vágyik rá, hogy -Alsó-Cipót közelebbről is megismerhesse… mert eddig még csak egyszer -volt ott, huszonnégy óráig… de már ekkor meglepte a város… már akkor -föltünt neki, milyen nagy intellektuális életnek kell lennie Alsó-Cipón… -meglátszik ez az első pillantásra. És bizonyára nem lehet eléggé hálás -azért, hogy a Petőfi-kör lehetővé teszi egy régi vágyának a -teljesülését… de különösen köszöni a vendég szives szavait és jóakaratu -fáradozását. - -– Csak egy baj van, – böki ki a vendég és folytatja: - -Nem tudja… egy kicsit tart tőle… s remegve várja a választ… vajjon a -kitünő iró elfogadhatja-e a kör feltételeit? A kör ugyanis szegény… -sajnos, de igen szegény!… ami elég szégyen egy olyan nagy városra. Sok -tagja van ugyan; de az a havi egy korona, az semmi, s a tagok ezért az -egy koronáért rendkivül sokat követelnek. A kör mindenfélét kénytelen -nyujtani nekik: hangversenyt, táncmulatságot, szinházi előadásokat… -mert, sajnos, de meg kell vallani, hogy a kör tagjai a lármás -mulatságokat jobban kedvelik, mint a szépirodalmat… az irodalom iránt -egyáltalán kevés az érzékük… egypár tanáron kivül senkisem olvas… a -fölolvasásokat jóformán csak becsületből hallgatják meg… az irodalmi -estéknek még igy is nagyon kicsi a közönségük… a tagok magáért az -irodalomért nem hajlandók külön belépődijat is fizetni… -felolvasó-estéket nem is lehetne rendezni énekelőadás és végül -táncmulatság nélkül… az irodalmat csak ugy lehet rájok erőszakolni, hogy -egyuttal egy kis ugrálást is rendeznek, tehát ugyszólván becsempészik a -fölolvasást. Elég az hozzá, a kör a fölolvasást nem tudja megfizetni… -ezt különben akkor sem tudná megfizetni, ha ezreket nyujthatna érte… az -ilyen szellemi élvezetet semmi pénzzel nem lehet megfizetni… De, sajnos, -nemcsak hogy képtelen leróni határtalan háláját, még szerény -tiszteletdijat sem tud fölajánlani a nagyértékü fölolvasásért… csak -annyit tehet, hogy megtériti a kitünő iró utiköltségeit, jegyzőkönyvi -köszönetet szavaz neki azért a nagylelküségért, hogy a magyar kultura -érdekében kész volt erre a megbecsülhetetlen áldozatra, és az elnök -sajátkezü aláirásával ellátott levélben biztositja a kitünő irót a kör -örök hálájáról. - -Légváry savanyu arcot vág. - -– Ez bizony baj, – szól. – Alsó-Cipó egy kicsit messze van… a gyorsvonat -hat óra, a vicinális öt… egész napig tart, amig odaér az ember… ha nem -akarom föláldozni egy vagy két éjszakámat, ez a fölolvasás három napot -vesz el tőlem. Egy nap oda, a második a fölolvasás napja, a harmadik -vissza… - -– Ó, kérem, – vág közbe a vendég, – erre a kirándulásra sokkal rövidebb -idő is elég. Ha a fölolasás napján korán reggel elindul, másnap este már -itthon lehet. Vagy ha este méltóztatik indulni, akkor az egész ut csak -két éjszaka és egy nap. És ezt ajánlanám. Hálókocsi nincs ugyan, de a -vasuton ugyis jobban alszik az ember, mint akárhol. - -– Én nem. És nem szeretném agyonfárasztani magam. Miért? - -– Persze, persze. No, egynapi szállóköltség vagy kétnapi, az már nem -határoz. - -– Csakhogy ez a háromnapi időveszteség rám nézve bizonyos lemondást -jelent. Arról nem is szólok, hogy hivatalom van, ahol háromnapi -szabadságot kell kérnem s ezzel megröviditem a nyári pihenőmet… De ezt a -három napot itthon dologgal tölteném… három napon át a leghálátlanabb -irodalmi munkával is keres az ember valamicskét… és anélkül, hogy a -fölolvasásomnak valami értéket tulajdonitanék, azt hiszem: ez is munka, -bár csak irodalmi munka… Szóval, az igazat megvallva, azt képzeltem, -hogy a kör a szokásos kétszáz korona tiszteletdijat fogja fölajánlani… - -Most már a vendég vág savanyu arcot. - -– A fölolvasásokat, – mentegetőzik Légváry, – tudtommal, igy szokták -dijazni… már tudniillik a kevésbé divatos iróknak, mert vannak, akik -ezért el sem mozdulnak hazulról… Én nem akarok követelő lenni… - -– Ó, tudom! – vág közbe a hunyorgó szemü. – Az ön szerénységének már -hire van. De az igazat megvallva, éppen ezért fordultunk önhöz. Én -nagyon melegen szóltam ebben az irányban a választmány ülésén. Azt -mondtam:- „Ne menjünk mi Ikszhez, Ipszilonhoz, Zéhez, akik talán jobban -mulattatnák a közönséget. Ezek, előre mondhatom, igy fognak beszélni: a -fölolvasás kétszáz korona; ennek szabott ára van, mint a zsemlyének a -két krajcár… Ne menjünk mi ezekhez; ezek nem irók, hanem kalmárok. -Menjünk mi csak Légváryhoz… abban még van ideálizmus… az tudja, hogy a -magyar iró mivel tartozik a magyar kulturának… az nem lesi a garast…“ És -csak az imént mondtam egy Iksz urnak, aki henczgett, hogy ő kétszáz -koronáért sem olvas föl, hogy: „Kell is nekem az ön fölolvasása! A -kitünő Légváry fölolvas nekem ingyen… el se fogadja a tiszteletdijat… -mert az nem olyan ember, hogy már az első kis siker elkényeztette volna… -az örül, ha szolgálatot tehet a kulturának… az nem sajnál egy kis -fáradságot akkor sem, ha nem a zsebéről van szó… annak ez a kirándulás -csak szórakozás, egy kis változatosság… neki minden áldozatot megér az, -hogy a művei ezentul jobban fognak terjedni, mint eddig… amugy is régen -készül már Alsó-Cipóra…“ Becsületszavamra, szóról-szóra ezt mondtam. És -én tudom, bizonyosan tudom, hogy nem fogunk csalódni önben… én munkáiból -jól ismerem az ön önzetlenségét. Higyje el, én volnék a legboldogabb, ha -nem kétszáz, hanem kétezer korona tiszteletdijat ajánlhatnánk föl önnek… -büszkék volnánk rá, hogy mi még egy Légváryt is meg tudunk fizetni… De -ez, sajnos, erkölcsi és anyagi lehetetlenség. Erkölcsi lehetetlenség -azért, mert a választmány kimondta, hogy a fölolvasók költségük -megtéritésén kivül semmire sem számithatnak… de anyagi lehetetlenség is… -mert az irodalmi estére előirányzott költséget már kimeritettük… Poprády -Pannika kisasszony ugyanis a közreműködéséért olyan szertelen nagy -összeget követelt, amely kizár minden további költekezést. Nem képzeli, -milyen követelők ezek a hölgyecskék, akik döngicsélnek! Követelőbbek, -mint az iró-kalmárok. - -– Ezek az őszinte szavak, – felel Légváry, – őszinte választ követelnek. -Én tudom, hogy a magyar iró mivel tartozik a magyar kulturának. Kész is -vagyok a magyar kultura érdekében minden olyan áldozatra, amely nem -haladja meg az erőmet. Nem tartozom azok közé, akik csak a garast lesik, -és minden csekély fáradságot sajnálnak, ha nem a zsebükről van szó. És -ha nincs is módomban tüntetni az önzetlenségemmel, igazán örülnék, ha -bármi csekély szolgálatot tehetnék a kulturának. De, engedelmet kérek, -azzal már nem tartozom a magyar kulturának, hogy elmenjek Alsó-Cipóra -fölolvasni akkor is, ha ez áldozatomba kerül. Annál kevésbbé tartozom -ezzel, mert nem szenvedek a nagyzás hóbortjában és nem hiszem, hogy a -fölolvasásommal szolgálatot tudnék tenni a kulturának. Az ilyen -előadások a legjobb esetben bizonyos irodalmi érdeklődést elégitenek ki; -a legtöbbször ezt sem, csak egypár embernek a kiváncsiságát. Már pedig, -megvallom, áldozatomba kerülne, ha elfogadnám az önök föltételeit. Én -szegény ember vagyok, aki a munkájából él, és ha elveszitek három napot… - -– Csak két éjszaka és egy nap. - -– Igen, de ha két éjjel nem tudok aludni, akkor utóbb kell kipihennem -magam. Szóval minden esetben elveszitek legkevesebb két, talán három -napot… ezalatt nem keresek semmit… s ha a kör csak az utiköltségeimet -tériti meg, akkor már nekem maga ez az időveszteség is olyan áldozatot -jelent, amely nem áll arányban azzal az örömmel, hogy megjelenhettem -Alsó-Cipón s önök szerint szolgálatot tehettem a magyar kulturának. - -– De amikor önnek ugyis régi vágya: jobban megismerni a városunkat? – -vigyorog kajánul az irodalmi csiszár. – A legelfoglaltabb ember is -megszerezhet magának két-háromnapi szórakozást… és a városunk érdekes, a -társasélete élénk… biztositom, hogy örülni fog, ha a maga szemével -látja, mennyi tisztelője van nálunk. - -– Ej, ha ön ellenem forditja a szavaimat, – felel Légváry, – akkor én -azt mondhatnám, hogy tudom fékezni ezt a vágyamat, kivált azóta, amikor -harmadéve egy éjszakát töltöttem az alsó-cipói „Arany Szarvas“-ban… azt -az ágyat és azt a fürdőszobát sohasem fogom elfelejteni… Azt is -elmondhatnám, hogy már a gimnáziumban megbuktam a földrajzból, mert -amikor azt kérdezték tőlem, hogy: mi van Alsó-Cipón? – semmit sem tudtam -felelni s nem tudtam megmondani, hogy: gimnázium. De ön engem nem fog -kizökkenteni az udvariasságomból s azért erre csak azt felelem, hogy -régi vágyamnak a betöltését későbbre, kedvezőbb alkalomra fogom -halasztani; most, sajnálom, de nem állhatok szolgálatukra. - -– Csodálatos, – elégedetlenkedik a vendég, – hogy az irodalmi férfiakkal -több baj van, mint a legkapzsibb művésznőkkel Hát önnek az semmi, hogyha -a művei jobban elterjednek a mi nagy városunkban?!… Az igazat megvallva… -szégyen, de ugy van… nem tartozik a népszerü irók közé… érdemetlenül -történik, de igy van… és különösen Alsó-Cipón, mondhatom, igen sokan -vannak, akik azt sem tudják, hogy ön a világon van… és nem képzeli, -mennyi fáradságomba került, milyen sokáig kellett kapacitálnom még a -választmány tagjait is… - -– Eh, kérem, – vág közbe Légváry bosszusan, – fejezzük be ezt a vitát és -érje be vele, hogy: ha személyesen kell elterjesztenem a műveimet, akkor -lemondok az elterjesztésükről. - -– Nem, kérem, – szól a kérlelhetetlen csiszár. – Ne fejezzük be a vitát; -ellenkezőleg, folytassuk, az ön érdekében. Nem szeretném, ha azt kellene -jelentenem a választmánynak, hogy csalódtam önben… az irodalmi -férfiaknak ugyis meglehetősen rossz hirük van a vidéken. És én annyit -beszéltem a körben az ön önzetlenségéről… - -– Ugyan, kérem, – mérgelődik Légváry, – hagyja már békében az én -önzetlenségemet vagy önzésemet… bizza ezt rám! Önnek nem jutna eszébe, -az önzetlenség cimén azt kérni Poprády Pannika kisasszonytól, hogy csak -ugy Isten nevében kövesse önt, a világ végére, Alsó-Cipóra… és Poprády -Pannika kisasszonynak sem jutna eszébe, hogy a nagyobb népszerüség -kedvéért ingyen énekeljen önöknek. - -– Bocsánat, az más. Amit Poprády Pannika döngicsél, az ugynevezett -művészet és nem irodalom. Poprády Pannikával mulatni akar az ifjuság, és -a mulatságért senki sem sajnálja a pénzt. És legyünk őszinték, hogy ha -Poprády Pannika hajnalig fog énekelgetni a tiszteknek, akkor igazán meg -fogja szolgálni a négyszáz koronáját, nem is szólva arról, hogy a cipói -hölgyek is szinésznőkön szeretik tanulmányozni a pesti divatot. - -– És ha Poprády Pannika nem fog hajnalig énekelgetni a tiszteknek? - -– Hát akkor többet nem is jön Cipóra! Legalább, ha én jól ismerem a -cipói közönséget… pedig jól ismerem… akkor bizony többet nem fogják -hivni… Ó, tudjuk mi azt, hogy vannak ugynevezett művésznők, akik fönn -hordják az orrukat és a hangverseny után visszavonulnak a szobájukba. -Csakhogy ezek egyszerüen becsapják a közönséget. Ezek nagyon jól tudják, -hogy ha vidékre hivják őket, hát mulatni akarnak velök… és hogy az -éneklés vagy a szavalat csak ürügy, arra való, hogy egy kicsit -hizelegjen a hiuságuknak és művészeti cimet szolgáltasson a -kirándulásra… nagyon jól tudják ezt, de ugy tesznek, mintha nem tudnák, -hogy rászedjék a vidéki jámbor közönséget s zsebrevághassák a pénzt. -Ezek erkölcstelen nők… rosszabbak az erkölcstelen nőknél, mert csalnak… -elteszik a pénzt, de nem szállitják a tőlük jóhiszemüen várt -erkölcstelenséget. - -Légváryból kezd kitörni az idegesség: - -– Annyi bizonyos, kérem, hogy én nem fogok hajnalig énekelgetni a -tiszteknek. És minthogy a fölolvasásokat a kör tagjai ugyis csak -becsületből hallgatják meg, én pedig nem áhitozom erre a szerencsére: -egészen fölösleges, hogy erről a dologról tovább tárgyaljunk. -Egyáltalában nem értem, hogy ha az irodalmat ugyszólván rá kell -erőszakolni az önök közönségére: mért hivnak önök Alsó-Cipóra irókat, -akik otthon okosabbat is tudnak csinálni… az efféle fölolvasásoknál -mindenesetre hasznosabbat. - -– Mért? – folytatja a csiszár megzavarhatatlan nyugalommal. – Hát nem is -azért, mintha a közönség epedne az olyan fölolvasás után, amelyet tiz -fillérért vagy ingyen akármikor elolvashat otthon vagy a kávéházban, ha -ugyan van kedve elolvasni!… Hanem a közönséget érdekli, hogy ennek vagy -annak az irónak milyen az orra, a hangja, milyen szabásu a frakkja vagy -a szmokingja, hogyan jár, hogyan mozog a társaságban… és mi, akik a -magyar kultura őrei vagyunk a végvárakon, a közönségnek ezt a gyöngéjét -fölhasználjuk, hogy magát az irodalmat is becsempészhessük a közönség -érdeklődésébe… Mi, uraim, ideálisták vagyunk, akik külön tudják -választani az iróktól az irodalmat… és ha tisztán látjuk is, hogy iróink -közül a legtöbb közönséges kalmár, azért meg tudjuk becsülni magát az -irodalmat. - -– Az ön nyiltsága, – felel Légváry, – engem hasonló nyiltságra -kényszerit. És azt felelem önnek: ha az önök közönségét nem a -fölolvasás, hanem maga a fölolvasó érdekli, akkor önök most, amikor -engem Alsó-Cipóra hivnak, tulajdonképpen nem az irót keresik, hanem az -embert, aki nehány hölgy előtt érdekes lehet, mert véletlenül irogatni -szokott. Nem az irót hivják, aki tudja, hogy mi a kötelessége, hanem az -embert, akinek semmi kötelezettsége nincs az önök közönségével szemben. -Magyarán megmondva: azt akarják, hogy föllépjek önök előtt, amint föllép -a komédiás. Ez nekem nem kötelességem. Megteszem, ha kedvem tartja, ha -van miért megtennem; és nem teszem meg, ha nincs hozzá kedvem, hiába -hivatkozik ön a kötelességtudásomra, az önzetlenségemre, vagy akármire. -Már pedig nekem nem mesterségem a komédiázás. És már csak azért is, mert -nem mesterségem: ha mégis komédiásnak lépek föl az önök kedvéért, hát -tessék ezt a föllépést megfizetni, amint megfizetik a komédiásét! - -– De uram, – csodálkozik a látogató, – kétszáz koronát fizetni egy -fölolvasásért, amely senkit sem érdekel, amely tulajdonképpen csak ürügy -a megismerkedésre!… Mi tudjuk, mit kell tennünk a magyar kulturáért és -semmi fáradozást nem sajnálunk, ha arról van szó, hogy az irodalomnak -hiveket, barátokat, olvasókat, pártolókat szerezzünk… A közönség is -barátja a művelődésnek… többet mondok: kedveli is, vagy legalább -jóakarattal szemléli az irodalmi törekvéseket… szivesen látja az irót… -készségesen meghallgatja az irodalmat, amig ingyen van… a -legmulatósabbak is elnézően hallgatják, vagy legalább megtürik a -fölolvasásokat… De hogy a közönség kétszáz koronát fizessen – irodalmi -munkáért! - -Légváry pattog: - -– Kérem, én nem ajánlkoztam!… önöknek jutott eszébe ez a fölolvasás… én -csak őszintén felelek az ajánlatra. Azon sem csodálkozom, hogy önök nem -becsülik meg az irodalmi munkát… de én ebből a munkából élek… Mondja, -kérem, nem gondol ön arra, hogy ugyan miből fizessem én a lakásbért, a -családom élelmezését, meg a sok mindenféle részletet, ha olyan -szeszélyeim támadnak, hogy ingyen irok, ingyen olvasok föl és napokat -pazarlok el anélkül, hogy valamit keresnék?!… - -A vendég csöndesen gunyolódik: - -– És a magyar kultura, az kutya? - -Légváry már dühös: - -– Ugyan, hagyjon már békét a magyar kulturának!… nem bizták azt önre!… -És hagyjuk abba az egész vitát!… minél tovább vitatkozunk, annál -kevésbbé érthetjük meg egymást. - -De a vendég nem mozdul. - -– A magyar kulturát nem mellőzhetem hallgatással, – vitatkozik tovább -rendithetetlen szilárdsággal, – hiszen ennek a nevében kérem öntől azt -az áldozatot, hogy engedjen az igényeiből. Mert arról nincs szó, hogy -semmit se fizessünk a fölolvasásért. Mondtam már, hogy megtéritjük -minden költségét. - -Légváry kimereszti a szemét. - -– De ha önök csak a költségeimet téritik meg, mi marad nekem abból? - -– Egészen csinos összeg marad, – felel nyugodtan a csiszár – Tudtommal -ön belső tagja a „Szabad Sajtó“ szerkesztőségének, tehát van vasuti -szabadjegye. Nos, fölszámit egy elsőosztályu vasuti jegyet, fölszámit -négy fiákerezést, fölszámitja a szállót, a borravalót, busásan számit -föl mindent, amit akar, fölszámit, mondjuk: száz koronát, és nem költ el -többet, csak negyven fillért a villamosra. - -– Szóval, önök száz korona borravalót ajánlanak föl nekem, és ezt is -csak egy kis csalással meg egy kis piszkossággal takarithatnám meg -magamnak?! - -– Ugyan, kérem, már hogy lehet igy beszélni?! – botránkozik a vendég, -angyali szelidséggel. – Csalás! Már hogy volna ez csalás?! Ez csak ősi -szokás. Magyarországon vagyunk, uram, ne tessék elfelejteni! Nálunk -ősidők óta nem szeretnek fizetést adni a munkálkodó embernek, de -minthogy mindenki átlátja, hogy: élni csak kell! – hát a századok -bölcsessége már régen megtalálta ennek a szükkeblüségnek a -korrektivumát. A legmagyarabb közmondás az, hogy: nyomtató lónak nem -lehet befogni a száját. És ne tessék elfelejteni, hogy nálunk, -századokon át, nemcsak megengedett, hanem szinte intézményes dolog volt -az ugynevezett „szabad lopás“, minden vonalon. Ki mit tud, csináljon -magának! Csalás! Már hogy volna ez csalás?! Mi tudjuk, hogy önnek vasuti -szabadjegye van… mi azért mégis beleegyezünk, hogy ön vasuti jegyet -számitson föl – hát kit csalnak meg itt?! Ez nem csalás, ez szerződés. - -– Köszönöm, de nem kérek belőle, – felel Légváry. - -– Ha önnek éppen csak a forma nem tetszik, segithetünk a bajon. Hát -mondjuk: nem számit föl semmit, ha ez önnek derogál; egyszerüen: száz -koronát kap költségek cimén… mert nekünk semmi közünk hozzá, hogy önnek -vasuti szabadjegye van, és semmi közünk hozzá, ha villamoson megy ki a -pályaházba, ez az ön haszna. Megjegyzem, hogy az egészet félre teheti, -mert Alsó-Cipón olyan dinom-dánomban lesz része, amilyet még nem látott. -Azonkivül elszállásoljuk és nem maradhat ott olyan sokáig, hogy valahová -vendégül ne hivják. Vagy, ha ez jobban tetszik: a kör vendége lesz. A -kör, ha irodalmi estét rendez, a közremüködők vacsorájára és pezsgőjére -mindig szép összeget szavaz meg; ez alkalommal ötszáz koronát. Az ön -vacsorája és pezsgője tehát nem számit. Elég az hozzá: száz korona -költségben alkuszunk meg; ez nem borravaló, ez nem csalás, ez -megegyezés, szerződés. Ha még ez a forma se tetszik, vegye ugy, mintha -száz korona tiszteletdijat fizetnénk a fölolvasásért; hiszen az mindegy, -hogy minek nevezzük ezt a száz koronát. De nekünk a „költség“ szót kell -beirnunk a kör jegyzőkönyvébe, mert ha kitudódnék, hogy a kör száz -koronát fizetett valami irodalmi dologért, az egész város fölszisszenne. - -Légváry elmosolyodik: - -– Tisztelik az irodalmat, de egy petákra se becsülik. - -A vendéget nem lehet kihozni a sodrából: - -– Hja, Magyarországon vagyunk uram! Az már vivmány, hogy – ingyen – -közelebbről is megnézik; azelőtt csak messziről tisztelték. Tehát ön -igent mond. - -– Tehát én nemet mondok. - -– Ne legyen olyan finnyás, – folytatja a vendég a kapacitálást. – Látom, -hogy önnek sehogy se tetszik ez a szó, hogy: „költség“. De én azonnal -meggyőzöm önt arról, hogy rosszul itéli meg a dolgot. Nézze, én -köztiszteletben álló, vagyonos ember vagyok; hála Istennek, nem -szorultam rá, hogy a munkámból éljek. És mi a körnél mindnyájan nobile -officiumot viselünk; egy krajcárt se kapunk azért, hogy fáradozunk a kör -érdekében. Mindössze azt az elismerést kapjuk, hogy érdemeket szereztünk -a magyar kultura körül. De kinek az ördögnek kell ez az elismerés?! És -ki az ördög fáradoznék ingyen, akár a magyar kultura érdekében is?! Azt -hiszi, mulatságból utazgatok minduntalan Pestre?! Azt hiszi, beteges -kedvem telik benne, a döngicsélő művésznőknél előszobázni, és az -iró-kalmárokkal alkudozni, fárasztó vitatkozásokra vesztegetni el az -időmet?! Dehogy! Nincs olyan bolond ember a világon, aki ezt meg ne -fizettetné magának. Hát most jön a korrektivum. Én ezekért a pesti -utazásokért, a sok alkuért, vitáért és egyéb fáradozásért napidijakat és -költséget számitok föl, s mondhatom önnek, a költségfölszámitással -többre megyek, mintha fizetést szavaztatnék meg magamnak. Pedig én -köztiszteletben álló, vagyonos ember vagyok; nem valami éhenkórász, aki -a munkájából él. Hát ami nekem nem derogál, az nem derogálhat önnek se. - -Légváry savanyuan fölkiáltott: - -– Nagyon megtisztel, de ha mindjárt tiszteletdijnak nevezi is ki ezt a -száz koronát, a száz koronát mégis keveslem, ennyi időveszteségért. -Arról nem is szólok, hogy a fölolvasás elkészitése is bele kerülne -két-három órába. - -– Ne nevettesse ki magát! – mosolyog a csiszár. – Csak nem fog száz -koronáért valami ujat irni?! Száz koronáért ezt senki se kivánja öntől; -és mert nem kivánja, éppen azért pénz ez a száz korona is. Olvassa föl a -munkái közül a legrövidebbet; a fölolvasás annál jobb, minél rövidebb. -Hogy mit választ ki, az mindegy; a közönség ugyse fog oda hallgatni… a -fölolvasás mindig nagyon próbára teszi az emberek türelmét… a fiatalok -ilyenkor alig várják, hogy már táncolhassanak. És ne bajlódjék azzal, -hogy a legrégibb dolgai közül keresgéljen elő valamit. Ha a legutóbb -megjelent novelláját olvassa föl, az is jó lesz… uj, még ismeretlen… -mert köztünk szólva, Cipón nincs ember, aki önnek csak egy sorát is -olvasta volna. - -– Tehát nemet mondok. - -– Ne siessen a felelettel. Látom, hogy ingadozik… látom, hogy már-már -meggyőztem önt. Gondolja meg a dolgot holnap reggelig; holnap reggel -ujra eljövök. Igy magamnak is csinálok még egy napi dijat. - - -III. - -Légváry másnap csakugyan „meggondolta a dolgot“. Reggel ugyanis a -felesége azzal lepte meg, hogy: - -– A füszeres azt üzeni, hogy még két hétig vár; de két hét mulva pöröl. - -Ez a kis intermezzo eldöntötte a kérdést. Légváry ismét nyájasan -mosolyogva fogadta a csiszárt, s másfélórai alkudozás után meg is -egyeztek, százhusz koronában. - -– No, nem bánom! – parolázott a derék Zsombolyai ur. – Ezzel a husz -koronával tulléptem ugyan a meghatalmazásomat, de szükség esetén a -magaméból pótlom… - -Légváryt nem tette tulságosan boldoggá ez a jóakarat, de azon -vigasztalódott: - -– Legalább három napig nem kell a fejemet törnöm!… - -A következő hét péntek reggelén elutazott Alsó-Cipóra, s vasárnap este, -amikor hazatért, huszonkilenc krajcárt rakott ki az asztalra. - -– Ezt hoztad haza? – kérdezte az asszony megdöbbenve. - -– Ezt. - -– Hát a többit hová tetted? - -– Elpezsgőztem. - -– Megbolondultál? - -– Tudod, – panaszkodott Légváry, – olyan rosszul bántak velem, olyan -furcsán fogadtak, ugy semmibe se vettek, a fölolvasásomat annyira -átzajongták, s azután ugy lenéztek, lesajnáltak, hogy nem győztem -türelemmel. Végre is az irodalmat képviseltem ott… s bár én már megtört, -alázatos ember vagyok… nem tudtam elviselni, hogy az irodalmat is -lenézzék, lesajnálják… még a magam személyében is megbecsülni valónak -tartom – magát az irodalmat. Minthogy pedig Alsó-Cipón csak azokra az -emberekre néznek tisztelettel, akik pezsgőt fizetnek… ezzel tartoztam az -egészségemnek… és különösen tartoztam Kisfaludy Károlynak, Kölcsey -Ferencnek és Vörösmarty Mihálynak, akik nem tehetnek róla, hogy mi -alkalmazkodók, alázatosak és türelmesek vagyunk… - -– Micsoda őrültség! – nyögte Légváryné. - -– A legszomorubb a dologban az, – mélázott Légváry, – hogy mennyi -megalkuvásra fanyalodtam ezért a huszonkilenc krajcárért! Először is ugy -alkudoztam Zsombolyaival, mint egy cigánykupeccel… aztán megröviditettem -a hivatalomat, amikor két napra szabadságot kértem… majd megcsaltam a -vasutat, mert a szabadjegygyel nem az ujság érdekében utaztam… végül -becsaptam a közönséget, amikor uj munka, érdekes anekdoták helyett egy -régi elbeszélésemet olvastam föl neki… Igaz, hogy mindez valamennyiöknek -mélységesen mindegy volt… igaz, hogy költhettem volna a cipói -magyaroknak akármit, a képzelhető legszebb vagy legérdekesebb dolgot sem -hallgatták volna meg… de mennyi megalkuvás!… mekkora megalkuvás!… És, -tessék, ez a hasznom belőle!… - - - - -KÁNAÁN. - - -I. - -– Ez már valami, – szólt Légváry Arthur és a már elolvasott levelet -átnyujtotta a feleségének. - -A levelet Szilas-Bodrog vármegye alispánja, mint a rác-berzenci -kulturegyesület elnöke irta. Arra kéri a mélyen tisztelt hazafit, -tartana fölolvasást azon a kulturestén, amelyet az egyesület a jövő -hónap első szombatján rendez. Csak röviden vázolhatja, milyen nagy -föladatai vannak a nemzetiségek lakta vidéken törhetetlen kitartással -müködő ifju egyesületnek, milyen nagy erkölcsi hasznára volna ennek a -kitünő iró közremüködése, s milyen rajongó tisztelettel viseltetik -Rác-Berzence egész magyar közönsége az iránt a Légváry Artur iránt, -akinek a magyar drámairodalom „A hazáért“ cimü remekművét köszöni. A -levél irója vakmerő kérésének mentségéül hivatkozik arra, hogy ő már -volt olyan szerencsés és bemutatkozhatott hazánk nagynevü drámairójának, -az ujságirók körének egyik lakomáján; reménykedik benne, hogy nem fog -elutasitó választ kapni; tehát ugy intézkedett, hogy az egyesület egy -megbizottja már legközelebb jelentkezzék a mélyen tisztelt hazafinál, -mindenekelőtt a kegyes feleletért, de kedvező válasz esetén azért is, -hogy megtudja – ha szabad igy mondani – nagynevü vendégünk föltételeit. - -A levél hosszu volt és sokkal szebb, mint ez a rövid kivonat sejtetheti. - -Még Légvárynét is kielégitette, pedig Légváryné kivétel nélkül mindig -keveselte, amit az irodalom eddig nyujtott a Légváry-családnak. - -– Látszik, hogy uriember irta, – jegyezte meg röviden, de a hangjában az -is benne volt, hogy az ajánlatot el kell fogadni. - -Légváryt ez egyszer nem kellett biztatni. - -– A francia akadémiának a negyven halhatatlanja között nincs egy se, aki -szebben tudna irni, mint ez az alispán, – közölte feleségével a -lelkesedését. – Látszik, hogy ritka nagymüveltségü és igen finomlelkü -ember. De – érdekes! – bár a neve nem ismeretlen előttem, sehogy se jut -eszembe, hogy mikor ismerkedtünk meg?!… Pedig az ilyen embert nem -szoktam elfelejteni. - -Még ki se élvezték azt az örömöt, hogy végre találkozik valaki, aki -Légváry Arturt érdeme szerint megbecsüli, s az egyesület megbizottja már -jelentkezett. - -A cseléd egy névjegyet hozott be, amelyen ez volt olvasható: Dr. báró -Plojesti Ervin, Szilas-Bodrog vármegye tiszteletbeli főjegyzője, a -Szilas-Bodrog vármegyei Közművelődési Kör ügyvezető igazgatója, a -„Rác-Berzencei Hiradó“ főszerkesztője.“ - -Légváryné köddé vált, Légváry pedig kisietett az előszobába. - -Az előszobában mindenekelőtt egy gyönyörü városi bundát pillantott meg – -azt a városi bundát, amelyet eddig csak álmaiban látott. De nem volt -ideje elmerengeni a tündéri jelenségen, mert a bunda tulajdonosa felé -kellett fordulnia, aki nyomban lefoglalta egész figyelmét. - -Egy monoklis fiatalember állott előtte – olyan előkelő jelenség, aminő -még sohase fordult meg ebben a negyedik emeleti lakásban. - -– Kedves kolléga ur, – sietett beszélgetni a vendég, mialatt Légváry -betessékelte a szalónnak nevezett sirgödörbe, – remélem, hamar -végezhetünk… Eljön? Igen? Nem? Nos, ha igen, annál jobb. Miért is ne -jönne el?! A mi vidékünk nagyon mulatságos; érdemes egyszer megnézni. -Nagyon örülök, hogy nem kell hosszasan kapacitálnom… Az igazat -megvallva, sietek a kaszinóba… várnak rám és egy kicsit már elkéstem. De -csak egy perc, ugy-e?… Minden egyébről ugyis értesült a fölszólitó -levélből; még csak az anyagi kérdésen kell tulesnünk. De magunk közt -vagyunk… a kolléga előtt, remélem, nem feszélyezi semmi… Nos, mennyi -pénz kell? Csak mondja meg őszintén! - -Légváry, aki egészen más szónoklatot várt, kissé zavartan felelt: - -– A meghivás olyan kedvesen szólt… aztán a kulturális cél… az egyesület -hazafias müködése… mindez arra késztet, hogy lehetőleg mérsékeljem az -igényeimet… átlátom, hogy a közös célra tőlem is megvárhatnak némi -áldozatot… és ennyi figyelmességgel szemben bizonyára hálásnak kell -lennem… De Rác-Berzence egy kicsit messze van; az ut oda-vissza két nap, -sőt három, ha kényelemben akarom megtenni… tehát a kirándulás nem kevés -időveszteséggel jár… aztán költségeim is lesznek… jókora utat kell tenni -vicinálison… legalább ötórai utat, csak oda… s a vicinálison nincs -szabadjegy… Szóval, azt hiszem, nem leszek nagyon követelő, ha a -szokásos kétszáz koronát kérem. - -Angyal repült a szobán keresztül. - -Plojesti arcán hirtelen valami árnyék vonult végig. De ekkor is -meglátszott rajta, hogy olyan ember, aki megszokta szemhunyoritás nélkül -nézni, mint uszik tova a bakk-asztalon az ezerkoronás tét; meglátszott -rajta, hogy fegyelmezett lélek, az önuralom embere. És néhány másodperc -után, amelyek talán kicsit hosszuak voltak, mint a párbajban számolt -másodpercek, arcáról elsimultak a redők. - -– Hát kérem, – szólalt meg végre, – kétszáz korona sok pénz, nagyon sok -pénz. De legyen. Ezen nem fogunk sokáig vitatkozni… az igazat megvallva, -nagyon sietek a kaszinóba… nem is érnék rá sokáig vitatkozni. A -legrosszabb esetben… ha valami baj lenne a dologból… személyesen -vállalom az anyagi felelősséget… no, de remélem, nem lesz baj… Csakhogy -ezzel szemben kérnem kell valamit. Szeretném, ha a fölolvasás legalább -kiadós volna… ha eltartana másfél, legkevesebb ötnegyed óráig… ha -valamelyik leghosszabb, vagy több rövidebb munkáját olvasná föl. - -– Nem fogja a közönség az ilyen sokáig tartó fölolvasást kissé untatónak -találni? - -– Az ön munkáit?!… amelyekről annyi szépet beszélnek!… Dehogy! -Ellenkezőleg. A közönség meg fogja követelni, hogy legalább eleget -halljon a pénzéért. Mert a kulturestéken belépődijat szoktunk szedni… az -egyesületnek is élnie kell!… és annyi a tennivalója!… olyan sok -mindenfélére kell a pénz! Megjegyzem, a belépődijért a közönség egy pár -énekszámon és egy-két szavalaton, csupa rövid dolgon kivül nem kap -egyebet, csak az ön fölolvasását. Ennek kell a műsor pecsenyéjének -lennie. Lehet régi… ki ismeri az ön régibb munkáit?!… Lehet komoly vagy -vidám… senki se fogja ellenőrizni, hogy ön mit olvas föl… a messzebb -ülők meg se fogják érteni, sokan nem is fognak oda figyelni… csak hosszu -legyen!… hogy azt ne mondhassa a közönség: „Már vége?!… Ez az egész?!…“ -Igazolnia kell, hogy miért csőditettük össze a közönséget… A -közönségnek, ha már irodalom, hát mindegy, hogy mi… de ha egyszer pénzt -adott az irodalomért, akkor legalább jól akar lakni az irodalommal… és -ez érthető. - -– Persze. De hogy egészen őszinte legyek, én azt képzeltem, hogy azon a -vidéken sok a gazdag ember… hogy önöknek nagy, előkelő, finom izlésü -közönségük van… hogy ez a közönség érdeklődik az irodalom iránt, de -éppen azért válogatós… hogy nem esik nehezére olykor-olykor valami -irodalmi dolgot is meghallgatni, de a türelmével visszaélni nem volna -helyes… - -– A mi közönségünk?… No, majd meglátja! Ha a kaszinóban nem várnának, -sokat beszélhetnék erről… Most csak annyit, hogy: igen, nálunk sok a -gazdag ember… az is igaz, hogy ezek nem szokták a fogukhoz verni a -garast… Csak éppen akkor verik a fogukhoz a garast, ha az irodalomról -van szó. Kétszáz korona – irodalomért!… ez nálunk nem megy az emberek -fejébe. Ne felejtse el, kérem, hogy Magyarországon vagyunk! És ne -sértődjék meg. Kollégák közt el lehet mondani ennyit… - -Szólt s elviharzott a kaszinójába. - -Plojesti látogatása egy kicsit lehütötte azt a lelkesedést, amelyet -Légváryban az alispán levele keltett. Eddig egy fölolvasása se tartozott -a legkellemesebb emlékei közé, s egyszerre eszébe jutottak mindazok a -szomoru tapasztalatok, amelyeket más városokban szerzett. - -De azzal vigasztalta magát: - -– Eh, sehol se egyformák az emberek!… Lám, milyen nagy a különbség a -közt, ahogy Plojesti és a közt, ahogy az alispán szól hozzám!… Mért -hivnának, ha senki se akarna meghallgatni?!… - -Légváryné az ajkát biggyesztette, mikor megtudta, hogy férje, első -ijedtségében, csak kétszáz koronát kért. - -– Kétszáz korona – számitgatott – amelyből talán száznegyven se fog -megmaradni… Ugyan mikor tanulsz már egy kis élelmességet?!… - -Légváry, hogy elejét vegye a további vitának, az angol közmondással -sáncolta el magát: - -– A bor le van fejtve, hát most már meg kell inni. - -Néhány nap multán Légváryné is megbékült a helyzettel. Az alispán -ugyanis ujabb levelet irt, mely kedvesség dolgában még az elsőn is -tultett. Örömmel értesült róla, hogy hazánk kitünő irója igent mondott. -Reméli, a régi ismeretség jogán: Légváry Artur nem fogja megfosztani őt -és a feleségét attól a szerencsétől, hogy vendégül láthassák… Aztán még -sok jó szó és sok magyaros szivesség. - -A levél olyan szép volt, hogy sirni lehetett rajta. - -– Ha én ugy tudnék irni, mint ez az alispán! – sóhajtott Légváry. - -Még Légvárynénak is tetszett a levél. Ez pedig irásmüvel még nem igen -történt meg, ha magától Shakespearetől eredt is. - -De maga a meghivás Légváryt nem örvendeztette meg. - -– Nem elég, hogy az ember sok alkalmatlanságot okoz… a sok szivességet -sok figyelmességgel kell viszonozni… a szállóban sokkal szabadabb az -ember. Ha ugy tudnék irni, mint ez az alispán, a legokosabb volna: -szépen megköszönni ezt a sok jóságot, de megirni, hogy nem élhetek -vissza a szivességükkel… - -Hanem az asszony letorkolta: - -– Végre, valahára, találkozik egy ember, aki ugy szól hozzád, ahogy -illik, ahogy megérdemled… és ezt a ritka embert, ezt az egyetlen embert -meg akarod sérteni?!… Csak egy iró lehet ilyen ostoba! - - -II. - -Egy zord januári napon Légváry megindult Rác-Berzencére, a podgyászában -egy frakköltözettel meg annyi irásművel, amennyit tavaszig se tudott -volna fölolvasni. Volt nála minden, mint a jó boltban: hosszabb, -rövidebb, komoly, vidám és sirva vigadó… Rábizza a kolléga urra, -válogasson belőle. - -A gyorsvonat a gyümölcs- és gabonatermő Alföldön röpitette keresztül. -Légváry, aki a gázgyárban és a dolgozószobájának nevezett vacokban már -rég elfelejtette, hogy természet is van a világon, kibámult a zuzmarás -fákra meg a hólepte vagy csatakos földekre és igy mélázott: - -– Milyen furcsa is a természet! Elvetik a magot és nemsokára sok, sok -gabona lesz belőle. Ez a szilvafa egyetlenegy szilvamagból lett és most -miriádnyi szilva terem rajta. A szellemi világban meg éppen forditva -van. Mennyi magot kell elvetni, mig valami kevés kikel belőle! És -mennyit kell elvetni egészen hiába!… Aztán emitt, alig hogy vetettek, -máris aratnak; a szellemi magvető pedig egész életén át várhat: aratni -mások fognak! A kertész megérheti, hogy gyümölcsöt szed arról a fáról, -amelyet maga ültetett el, de te, szegény Légváry!… sic vos, non vobis -mellificatis apes! - -Egypár óra multán a fák elmaradoznak. Itt már csak gabonát termesztenek; -mindenféle, jófajta gabonát; hálás, jól fizető gabonát. Még egy pár óra… -s már a buza birodalmán száguldanak keresztül. A merre a szem lát, csak -havas, sáros földet látni. Ezen a zsiros földön terem a világ -legacélosabb, legkövérebb buzája. Ez már itt a tejjel és mézzel folyó -Kánaán. - -Légváry ujra kibámul az ablakon. Arra gondol, hogy már egy óra óta, ami -földet lát, az mind a Tapolcsányi hercegé. És még órákig gyönyörködhetik -ugyanebben a látványban, ha nem unja el: utja egyre beljebb viszi a -herceg uradalmába. - -Időközben beesteledett s egy nagy állomáson a gyorsvonatról át kell -szállnia a vicinálisra. - -Elsőosztályu jegyet vált; ha véletlenül várni találják a berzencei -állomáson, ne mondhassák róla, hogy mindent meg akar takaritani a -pénzükből, amit csak lehet. Nem magáért teszi; de ügyelnie kell a -dekorumra, mert akármilyen kis pont a világban ő, Légváry Artur, mégis -az irodalmat képviseli itt… az irodalmat, a Berzsenyi Dánielek, a -Kisfaludy Károlyok, a Kölcsey Ferencek irodalmát, amelyhez való -hozzáfüződését ő nagyratartja… megbecsüli azt a tisztességet, hogy néha -ezeknek a nagyoknak a nyomdokain járhat, és ezt alkalom adtán, amilyen -ez a mai, kifejezi külsőségekben is. - -A vicinális vonaton most csak egyetlen kocsi áll az első és második -osztályon utazók rendelkezésére. A kocsi egyik fele, az elsőosztályu -rész, nincs fülkékre osztva; egyetlen szalónból áll, amely még üres. A -szalonban rémes hideg van; a fütőkészülék nem a legjobban működik. -Légváry „meleg“-re igazitja a szabályozót; fölveszi a télikabátját, -lefekszik egy divánra s betakarózik pléddel. - -A kalauz már előbb látta a jegyét; alig hogy a vonat elindul, Légváry -már alszik. - -Álmában a berzencei állomás perronján áll s az üdvözlő küldöttség -szónokát hallgatja. A szónok háta mögött nagy néptömeg szorong, s -mialatt ő azokat nézegeti, akik a messzeségből kalapot vagy zsebkendőt -lobogtatnak feléje, ezt az üdvözlő beszédet hallja: - -– Hazánk jeles fia, vitéz Légváry Artur! Eljöttél közénk, hogy megtudd, -végre-valahára, miért is irsz te voltaképpen?!… mi célja annak, hogy -immár husz év óta sok csunya, fekete betüt vetsz a szép, tiszta, fehér -papirosra?… és kinek, mire jó az, ha te egy ökör csöndes kitartásával -képzelt mezőket szántogatsz, ahelyett, hogy az áldott, zsiros, barna -földet munkálnád, ekével s boronával?! Mert dolgozószobád -magánosságában, jeles Légváry Artur, gyakorta el szokott fogni a -magadban való kételkedés… a reménytelenség nem egyszer kegyetlen -szavakat suttog a füledbe… s olykor elhiteti veled, hogy csupán azért -végzesz semmire nem jó, senkinek se kellő munkát… hogy hosszu idő óta -csupán azért fáradozol hiába, mert élhetetlen ember vagy s annak idején -nem volt elég eszed valami okosabbat kezdeni!… Hát mi megnyugtatunk -téged, jeles Légváry Artur, és megmondjuk neked: nem, nemcsak azért -fáradozol, mert élhetetlen ember vagy és nem tudsz okosabbat, hanem -mindenekelőtt abból a célból, hogy azok az igazságok, amelyeket te -igazságoknak érzesz, megujhodva, nagyobb erőben keljenek ki a földből, -hogy gondolataid okulásunkra szolgáljanak és végül hasznára legyenek az -egész emberiségnek! Légy üdvöz, álmodozó Artur, itt, a hasznos -bizonyosságok hazájában!… erősödjél meg körünkben abban a gyermeki -hitedben, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem igével is!… a Kenyér -birodalma meghajtja előtted zászlaját, vitéz Légváry Artur!… mert bizony -mondom neked, hogy azoknál, akik tudták, hogy miért halnak meg, vitézebb -az, aki nem tudja, hogy miért él, de azért küzd, fárad, dolgozik -tovább!… - -Arra ébred föl, hogy a takarója alatt is rettenetesen fázik. Szétnéz és -három embert pillant meg a szalonban. Három, tökéletesen egyforma arcu, -egyforma alaku és egyforma öltözetü embert. Három simára beretvált arcu, -vöröshaju, feketeruhás óriást. Egypár pillanatig azt hiszi, hogy még -most is álmodik. Három, ennyire egyforma ember nem lehet a világon. És -még hozzá: együtt! Milyen furcsa álomkép! - -Aztán látja, hogy: de bizony nem álomkép ez, hanem valóság. A három -egyforma óriás közül az egyik a szemközt levő divánon ül; a másik balra, -egy karosszéken; a harmadik áll, az elsőtől jobbra, a szalon asztalkája -mellett. Az ülő óriások németül beszélgetnek. - -Légváry azt gondolja: - -– Derék asszony lehetett, aki ezt a három ikret a világra hozta!… - -De annyira fázik, hogy nem tud másra gondolni. Ekkor észreveszi, hogy a -szalonnak minden ablaka nyitva van; még a szellőztető ablakok is. -Fölkel, német nyelven bocsánatot kér, s beteszi az ablakokat. Senki se -felel s Légváry visszafekszik. - -Csak most pillant rá a meleg-szabályozóra. Látja, hogy az is „hideg“-re -van igazitva. Megint fölkel, másodszor is bocsánatot kér, s -visszaigazitja a „meleg“-re. Aztán a plédje alá buvik s reménykedik, -hogy most már egy kicsit föl fog melegedni. - -Szeretne, de nem tud ujra elaludni, s kénytelen meghallgatni az óriások -társalgását. Jóformán csak a karosszéken ülő óriás beszél: azt mondja -el, mi ujság a megyében, – mintha jelentést tenne a divánon ülő -óriásnak, aki néha egypár szót kérdez, de többnyire csak bólintgat. -Végre a divánon ülő is nézetet nyilvánit és azt mondja németül, hogy: - -– Pfü, be meleg van! - -Az álló óriás odaront a szabályozóhoz és szó nélkül „hideg“-re igazitja. - -Légváry belenyugszik sorsába. Fölteszi magában, hogy akármilyen álmos, -most már ébren marad. Igy, ha egy kicsit fázódik is, legalább nem fog -meghülni. - -A karosszékben ülő folytatja az előadását. Hiresztelésekről számol be, -pletykákat és anekdotákat mond el, végül arra tér át, hogy mi történt az -utolsó megyegyülésen. - -Ez, ugylátszik, a divánon ülőt nem érdekli annyira, mint az anekdoták. -Mert egyszerre csak megszólal: - -– A könyvemet!… - -Az álló óriás szolgálatra készen ugrik egyet, de a karosszéken ülő -gyorsabb s közelebb is van ahhoz a táskához, amelyből a könyvet ki kell -venni. - -A könyv: Hendschel nagy vasuti utmutatója. - -– Albert, – szól a divánon ülő – keresd ki, hogy ha az Orient -Express-szel megyek vissza, mikor kell indulnom Berzencéről? - -Albert beledől az utmutatóba, de a másik óriás, aki előbb a karosszéken -ült, fölöslegessé akarja tenni Albert fáradozását. Kikapja Albert -kezéből a könyvet s szinte belepirul a boldogságba, mikor azonnal -megtalálja a keresett vonatot. - -– Pfü, be meleg van! – szólal meg ujra a divánon ülő. - -Albert nekiesik az ablakoknak meg a szellőztetőknek; a másik szintén. A -másik annyira igyekszik, hogy két ablakot nyit ki addig, mig Albert -egygyel végez. - -Mikor aztán kinyitottak mindent, ami csak kinyitható, Albert visszaáll a -helyére, a másik pedig leül a karosszékbe s ujra mulattatni kezdi a -divánon ülőt. - -Ez nem igen füszerezi egyébbel a társalgást, mint hogy még egypárszor -elmondja: - -– Pfü, de meleg van!… - -De a karosszéken ülő annál közlékenyebb. És Légvárynak, néhány percnyi -önkéntelen figyelem után, meg kell tudnia, hogy kikkel utazik. A divánon -ülő: ő kegyelmessége, Tapolcsányi herceg. A karosszéken ülő: a berzencei -plébános. S Albert, az álló óriás? Az talán a főkomornyik, talán csak -egyszerü lakáj. - -– Érdekes társaság! – szól magában Légváry. - -De már nem tudja állni a hideget, s minthogy ilyen nagyurnak lehetetlen -megmondania, hogy ő bizony fázik: átköltözködik a szalonból a kocsi -tulsó oldalára, a második osztályba. - -Miközben elhelyezgeti a podgyászát, még folyvást arra gondol, amit az -imént hallott. - -– Szép, szép, – tünődik – ha valakinek a gondolatai a halála után még -századokig foglalkoztatják az emberiséget… de Tapolcsányi hercegnek -lenni szintén nem utolsó dolog. - -A vonat állomáshoz ér és megáll. Légváry kitekint az ablakon. Kivül -feketeség; időközben öreg este lett. Csak egy sötét épületet lát, amely -nem lehet maga az állomás, csak szertár vagy rakodóház. Megnézi az -óráját. Mindjárt tizenegy. Már régen Berzencén kellene lennie. De a -vicinális mindig késik. Vajjon hol járnak? - -A vonat ujra megindul, s Légvárynak, aki most már a tulsó oldalon -kémlelődik, végre sikerül fölfedeznie az állomás főépületét. Amint -elhaladnak mellette, a két lámpás gyér világánál is ki tudja betüzni az -állomás nevét. Ez volt az utolsó megálló; most már Berzence következik. - -Légváry megint kibámészkodik a sötétbe. A hó valamennyire világit; ennél -a gyönge világitásnál is kivehet annyit, hogy itt ugyan délben sem látna -semmit, mert roppant sikságon haladnak keresztül. De Légváry áhitattal -nézi ezt a semmit. Ez a havas sikság: Magyarország legjobb -szántóföldjei. Itt vannak azok a buzatermő földek, amelyekből egy-egy -hold egész kis vagyon. Itt laknak az ország leggazdagabb parasztjai. Ez -a birodalma azoknak az uraknak, akiknek még megvan a módjuk hozzá, hogy -a régi virtusaiknak élhessenek. Itt nincs szegény; itt a nagybirtokos -kiskirály, de még a kisbirtokos se küzd gonddal. Ez a gazdagok világa. -Kánaán kellős közepén járnak… - -Még egy negyedórai várakozás… füttyszó amely már Berzencét jelenti… -valami fényesség csapja meg a szemét… megérkezett. - -A vonat szépen kivilágitott pályaház előtt áll meg. - -– Nini! – csodálkozik Légváry, – mekkora tömeg tolong a perronon! csak -nem engem várnak?!… - -Nem, a herceget várták. Két ur beugrik az első osztályba, nyilván, hogy -minél korábban üdvözölhessék ő kegyelmességét. Az állomás szolgái is -mind oda sietnek. Légváry hiába integet akármelyiknek; nem kap embert, -aki kivigye a podgyászát. - -Összeszedi a holmiját s kicihelődik a második osztály ajtaján. Jobbra -pillantva, látja, hogy egy kövér, kopasz ur, bizonnyal a mögötte -szorongó tisztelgők legelőkelőbbje, német üdvözlő beszéddel köszönti a -herceget, aki időközben leszállott, s intve a szónoknak, hogy hagyja -abba, csak annyit felel az üdvözlésre: - -– Pfü, be meleg van! - -Légváry a podgyászát lerakja a perronra és körülnéz. Hát ő érte nem jött -senki? - -Végre a nevét hallja s fölfedezi Plojestit. A báró valahol elül -szaladgál; ott, ahol a harmadik osztályu kocsik állnak. Bekukkan minden -ajtón, ahonnan utasok szállnak ki, s torkaszakadtából orditozik: - -– Légváry! Légváry! - -– Itt vagyok! – felelne Légváry, de hang nem, csak valami suttogás-féle -szabadul ki a száján. Most érzi csak, hogy a torka össze van dagadva. - -Megindul a báró felé s ekközben az is megpillantja őt. Lelkendezve siet -a vendég elé s messziről kiabálja: - -– Már azt hittem, nem jött el! - -– S az alispán? – hápog Légváry. - -– Ezerszer kér bocsánatot, de rendkivül fontos hivatalos ügyben hirtelen -el kellett utaznia. Különben reggel már itthon lesz és ki fogja menteni -magát. Engem bizott meg, hogy vigyem el önt a szállására. Az alispán -tudniillik nem a megyeházán lakik, hanem a saját házában. Ami a -kényelmet illeti, abban nem lesz semmi hiányossága; de a házigazdát ma -este nekem kell helyettesitenem… egyelőre be kell érnie az én -társaságommal… - -– Ó, kérem… - -– Igyekszem majd ugy képviselni a házigazdát, hogy ne legyen oka -panaszra… rajta leszek, hogy szórakoztassam önt… Mert a grófnőt is ki -kell mentenem. Nagyon szerette volna önt megvárni, de a vicinális mindig -egy-két órai késéssel érkezik, s a grófnő ilyen sokáig nem tud -fönnmaradni. - -– A grófnő? - -– Igen, az alispán felesége. Nagyon kedves, szép asszony; majd meglátja. -A multkor olvasta önnek egy cikkét… tudja, a sziuindiánokról!… A -könnyezésig kacagott rajta s azóta valósággal rajong önért… - -– A sziuindiánokról?… Nem emlékszem. - -– Az nem tesz semmit. Ő emlékszik s ez a fő. De mi baja önnek? Olyan -rekedt, hogy alig érteni a szavát! - -– Ugy látszik, hogy meghültem az uton. És ez egy kicsit aggaszt. Mert ha -holnap estére még jobban berekedek, mi lesz a fölolvasással? -Végigkrákogni és köhögni ötnegyed-másfél órát… borzasztó volna. - -– Az nem baj. Köztünk szólva: ki figyel oda a fölolvasásra?!… A -legrosszabb esetben a közönség sajnálni fogja a szegény fölolvasót s ön -megiszik nyolc vagy tiz pohár vizet, aztán valahogy tul lesz rajta. Ez a -legkevesebb. A baj az, hogy a herceg megérkezett. - -– Mért? - -– Mert a herceg csak két-három napot tölt itt s holnap nagy vacsorát ad. -Már most azt kérdem öntől, hogy ha holnap este az egész intelligencia -esze nélkül rohan a herceghez: ki jön el a kulturestére?! - -– Mit tudom én?! Én nem tehetek róla. - -– Persze, hogy ön ártatlan benne, ha a hercegnek éppen most kellett -megérkeznie. - -Csak ugy mondom. Magunk közt… kollégák közt… - -Egy szolga, akit Plojesti röptében fogott el, kiviszi a podgyászt az -alispán kocsijára. A nyitott kocsi láttára Légváryn egy kis borzongás -fut végig, de mikor a báró tessékeli, szó nélkül nyugszik bele sorsába. -A herceg és kisérete éppen akkor száguldanak el az állomásról; a herceg -meg a plébános automobilon, a többiek kocsin. - -Ők is megindulnak. - -Légváry egy kissé hallgatag. - -– Fáj a torka, mi?… – érdeklődik Plojesti. – Már csak ezért is -kellemesebb lesz önnek, hogy ma este az én társaságommal kell -megelégednie… legalább nem kell előre agyonbeszélnie magát. Hosszu, -kimeritő utazás után… kivált, ha az ember még meg is hült az uton… nincs -rémesebb robot, mint: megpihenés helyett mindenekelőtt átöltözködni és -aztán még másfél vagy két óra hosszat mulattatni egy csupa idegenből -álló társaságot, melynek minden tagja természetesen csak a vendéget -óhajtja hallani. Igy kettesben szépen megvacsorálunk, aztán magára -hagyom, s reggelig alaposan kipiheni magát. Holnapra talán elmulik a -rekedtsége is. - -Légváry azt köhögi, hogy: nagyon jó lesz igy… - -A hintó végighalad a városon s egy palotaszerü villa előtt áll meg. A -kapu megnyilik s két liberiás inas jön ki az utcára. Az egyik a -podgyászt szedi le a kocsiról; a másik a kivilágitott előcsarnokon és -folyosón át bevezeti őket a vendégszobába. - -A vendégszoba olyan nagy és olyan fényüzéssel butorozott, hogy egy -király is ellakhatnék benne. A villamos csillárnak minden körtéje ég… a -gázkályhában már ott vereslik a tüz… Légváry nagyot lélekzik. - -Egy kicsit megmosdik, s aztán átmennek a másik szobába, hogy -megvacsoráljanak. - -Három inas szolgál föl. A vacsora pazar. Az italok fejedelmiek. A -szivarok a legjobb fajta havannák. - -Amig a vendég elszivja a szivarját, Plojesti is rágyujt egy-két -cigarettára és még néhány anekdotát beszél el azokról az irókról, akik -Rác-Berzencén legutóbb megfordultak. - -Az egyik mindenkit megrevolverezett, hogy fizessen elő a lapjára. A -másik beleütközött minden butordarabba. - -Aztán visszavezeti Légváryt a vendégszobába és elbucsuzik tőle: - -– A viszontlátásra holnap!… - -A vendégszobában már olyan meleg van, hogy Légváry, magára maradva, -jónak látja kinyitni az ablakot, legalább egy pár percre. - -Megint a nagy feketeséget látja maga előtt. A palota a város végén áll. -Azok a csatakos földek, ott, a távolban… azok már a hires buzaföldek… az -istenáldotta föld!… A nagy tápláló!… Az a föld, amelyik igazán -megérdemli az anyaföld nevet!… - -És Légváry fölsóhajt: - -– Mit keresek én, szegény ördög, éjjeli egy órakor, itt Kánaánban?!… - - - - -FELOLVASÁS ELŐTT. - - -I. - -Légváry Artur, a kitünő iró – vagyis, a budapesti cim- és lakásjegyzék -szerint: Langer Antal, gázgyári tisztviselő – reggeli nyolc órakor, -amikor a nap a szemébe sütött, fölébredt, kinyujtózkodott, meglepetten -tekintett a falra, ahol egy sohase látott női arcképet pillantott meg, -dörzsölgetni kezdte a szemét, csodálkozva nézegette a körülötte lévő -angol butorokat és a falat boritó, sárga rózsával telehintett tapétát, -aztán megállapitva, hogy nem ott ébredt föl, ahol szokott, azt kérdezte -magától: - -– Hol vagyok? - -Nagyon mély állomból ébredhetett föl, mert hirtelen nem találta meg a -feleletet. Mint aki valami nagy betegség s hosszu öntudatlanság után tér -magához, lassan szedte össze az emlékeit, és sok másodpercig eltartott, -amig kideritette: - -– Ahá!… Rác-Berzencén vagyok, ahol ma este kultur-estét fognak rendezni… -Barta Lóránt alispán házának egyik vendégszobájában… a magyar Kánaán -egyik kiskirályánál… Azért hát ez a nyugat-európai kényelem, amelyet én -Budapesten sehol se láthatok… Pedig itt még messzebb volnánk -Nyugat-Európától, mint Budapesten… de a legjobb közlekedő eszköz a pénz… -és éppen a kényelem szerszámai azok, amelyeket nyugatról a legmesszebbre -elvisz a kereslet. - -Most már kergetőzni kezdtek agyában az utolsó emlékei: - -– Amikor megérkeztem, az alispán nem volt itthon… valami hivatalos -ügyben hirtelen el kellett utaznia… de azt mondták, reggelre már itthon -lesz. Talán már egy pár perc mulva be fog nyitni hozzám. Gyönyörüen irt -leveleiből s különösen a rendkivül kedves hangu meghivásból itélve, -nagyon derék és művelt uriembernek kell lennie… Különös, hogy sehogy se -jut eszembe, mikor és hol ismerkedtünk meg… Igaz, valahogy el ne -felejtsem, amit Plojesti báró, a kulturest egyik rendezője, a helybeli -Times főszerkesztője mondott!… Az alispánné született grófnő, tehát -méltóságos asszony… jóvátehetetlen hiba volna, ha nagyságos asszonyomnak -szólitanám, amikor majd bemutatnak neki… - -Inas nyitott be a szobába s megkérdezte a nagyságos urat, hol -parancsolja a reggelit: itt-e vagy az ebédlőben? - -Légváry a lábbadozni kezdők nagy éhségét és szomjuságát érezte. Nem -akart sakálként mutatkozni be, s az ebédlőben aligha maradna egyedül. -Aztán, ha kérdik, alighanem ugy gondolják, hogy kényelmesebb lesz igy: -neki is, talán nekik is. - -Azt felelte, hogy jobb lesz, ha itt fog reggelizni, mert még sokáig -eltarthat, amig tisztelegnie lehet őméltóságánál. - -Amig az inassal értekezett, az a kellemetlen meglepetés érte, hogy maga -se hallja a tulajdon hangját. A beszéd nehezére esett, kivált, amikor -hangosabban iparkodott szólni, hogy az inas mégis csak megérthesse. -Érezte, hogy a torka csupa daganat. - -Alaposan meghülhetett a vasuton, mialatt aludt s az ablakokat meg a -szellőztetőket valaki kinyitotta. Ezt a torokfájást kétségtelenül a -viziló-testalkotásu Tapolcsányi hercegnek köszönheti, aki a csikorgó -hidegben is folyton azon panaszkodott, hogy nem tudja állani a meleget. -A nagyurakkal nem jó egy tálból cseresnyét enni… de, ugy látszik, a -nagyurakkal találkozni is elég, hogy a szegény ember okvetetlenül valami -kárát lássa ennek a találkozásnak. - -– Nyulat látni, papot látni nem jó jel, – dörmögött magában, – de -nagyurat látni kész balszerencse. - -Ha estig még jobban bedagad a torka, vagy ha nem is lesz rosszabbul, de -olyan rekedt marad, amilyen most – hogyan fog fölolvasni? - -Végig fogja köhögni az egész kultur-estét? Mit fog szólni ehhez a -közönség? Végre is mindenki nem lesz ott a Tapolcsányi herceg -vacsoráján… lesznek, akik beállitanak meghallgatni a pesti fölolvasót s -belépődijat fizetnek ezért a mulatságért… ezek valami egyebet is fognak -kivánni a pénzükért, nemcsak köhögést. - -– Eh, – vigasztalta magát, – estig majd csak jobban leszek s délután -szorgalmasan fogom öblögetni a torkomat borvizzel vagy legalább teával! - -Mire felöltözött, a reggeli már az asztalon várta. Kánaáni reggeli; -minden, amit szem, száj megkivánhatott; csak éppen az óriási rudakon -cipelt, embernagyságu szőlőfürtök hiányzottak. De nem hiányzott a szőlő -sem, pedig tél közepén voltak. - -Mialatt falt, igy mélázott: - -– Micsoda kávé!… Ez a tej igazi tehénből, ez a kávé igazi kávébabból -való… Micsoda vaj! Micsoda méz! Igazi vaj és igazi méz! Az ember nem -hinné, hogy még ilyen is van, ha nem enné. Micsoda pecsenye! Ez már -igazi állati életet élő állat volt, ép, egészséges sertés, és nem -agyonhajszolt, munkás, elgyötört, bőrré aszott konflis-ló! Milyen remek -eledelek! Ilyet Budapesten semmi áron se kaphat az ember, még az se, aki -akármennyi pénzt adhat érte!… Boldog Kánaán! Itt még bőven van minden -földi jó, ami az élet anyagi részéhez tartozik!… Milyen más élete is van -annak, aki itt lakhatik, az áldott Kánaánban, és még pénze is van -hozzá!… - -Az inas ujra megjelent. Az alispán küldte, azzal a kérdéssel, hogy -bejöhet-e? - -Előkelő megjelenésü és nyájas arcu uriember lépett a szobába; még fiatal -ember, harmincöt, legföljebb harminchat éves. Meleg szavakkal üdvözölte -a vendéget, megint hivatkozva a régi ismeretségre s bocsánatot kérve, -hogy csak most jelentkezhetik. - -Egy angol gróf üdvözölheti igy Anglia külügyminiszterét, amikor ez -megtiszteli őt a kastélyában. - -De Légvárynak ugy tünt föl, mintha az alispánt most látná először. - -Nem akarta firtatni az ismeretség kérdését; attól tartott, ki fog -derülni, hogy az alispán téved. - -Másról beszéltek. Légváry elmondta utikalandját s közölte aggodalmát. Az -alispán rajta volt, hogy megnyugtassa, s a helyi viszonyokról mondott -egyet-mást, olyasmit, ami a vendégnek csak jól eshetett: - -Berzence város közönségének, s különösen intelligenciájának, sok hibája -lehet… tagadhatatlanul van is… az emberek itt általában könnyelmüek, -erejükön fölül költekezők, nagyon is mulatós kedvüek, szeretnek nagyobb -uraknak látszani, mint amilyenek valójában, tulságosan sokat adnak a -látszatra, a külsőségekre, s szivesen tüntetnek a hibáikkal… A berzencei -közönségről sok rosszat lehet mondani, csak éppen azzal az egygyel nem -lehet megvádolni, mintha nem tisztelné eléggé az irodalmat. És kivált -Légváry Arturnak nagyon sok lelkes tisztelője van itt… Berzencén -valamennyi iró közül Légváryt ismerik és becsülik meg a legjobban… mert -itt, politikai okokból, mindenki azt az ujságot olvassa, amelyikbe -Légváry Artur ir. - -Ha tehát az a kis rekedtség estig nem mulnék el, csak az áhitatosan -figyelő közönség veszitene… már amennyiben nem értené meg a kitünő iró -mindenik szavát… de ha nem is értené meg a fölolvasást, akkor se -mulasztaná el érdeme szerint ünnepelni azt az irót, akit már régen -szeret és becsül, s akit végre-valahára szinről-szinre láthat. - -Légváryt elbájolta a sok kedvesség és udvariasság, de még jobban: maga a -házigazda. Hát ez csakugyan az a derék, eszes, kedves uriember, akit a -levelek igértek, s még hozzá olyan föltünően művelt valaki, olyan széles -látókörü, érdekes ember, aminőt keveset mutathat föl a magyar -közigazgatás. Mert, végre is, sem ebben, sem a birtokos osztályban nem -mindennapi jelenség az olyan nagyműveltségü férfi, akit a finomult izlés -és a tudományszeretet nemcsak külsőségekben, hanem lélekben is előkelővé -tett, az olyan kitünő egyéniség, aki még a pusztán is meg tudja találni -az összeköttetést a siető Európával, a legelől haladók világával. A -vidéken nem minduntalan botlik ilyenekbe az ember. - -Ebben az egyben tehát semmiesetre se csalódott. Kezdett bizakodni, hogy -még se fog pórul járni. - -Vagy tiz percnyi beszélgetés után ugy tetszett neki, mintha csakugyan -régóta ismerné ezt az urat, akinek az arcára sehogyse tud emlékezni. Nem -tudta tovább türtőztetni a kiváncsiságát, s előállott vele, hogy már -bocsánatot kér, de meg kell vallania, nem jut eszébe, pedig nagyon -szeretné, ha eszébe jutna: mikor volt szerencséje először? - -– Természetes, hogy nem emlékszik rám – felelt az alispán. – Tizennyolc -év mult el s bizony egy kicsit megváltoztam azóta. De aligha is ügyelt -rám; akkor még jogász voltam, csupaszarcu legényke, aki mint az egyetemi -ifjuság egyik küldöttje jelent meg egy március tizenötödiki lakomán, az -ujságirók egyesületében. Ön már akkor is az a jeles iró volt, aki ma… - -Persze. Tizennyolc év éppen elég rá, hogy egy jó házból való fiatal -jogász alispánná nőjje ki magát. És nem csoda, ha a jeles iró tizennyolc -esztendő multán is ott marad, ahol volt – ha ugyan a megváltozott -korszellem le nem rugta onnan. - -Az alispán végül elmondta, milyen türelmetlenül várja a felesége, hogy a -jeles iróval végre megismerkedhessék. A jeles iró természetesen sietett -kimaszkolni magát dzsentlmenné és illő nekikészülődés után átsétált a -grófnő szalónjába. - -A grófnő egyenesen a Paul Bourget regényeiből lépett a jeles iró elé. -Gyönyörü, kedves, elmés asszony volt, akinek a megjelenése, mozgása és -egész viselkedése „a párisi nő“-re emlékeztetett. - -De elég volt megmutatnia a finom, arisztokratikus kezét, sőt elég volt -az első mosolya, és már elbájolta Légváryt. - -Attól lehetett tartani, hogy a jeles iró egyszerüen elolvad. A jeles iró -ugyanis az első perc multán azt képzelte, hogy az „Ezeregyéj“ világába -került. - -Csak egyetlenegy, icike-picike, sötét pont jelent meg a látóhatáron. - -Az alispánné egyebek közt azt mondta: - -– Nem is képzeli, hogy mi, berzencei asszonyok, mennyire rajongunk -magáért! Minden sorát könyv nélkül tudjuk, és mikor egy-egy cikke -megjelenik, kikapkodjuk egymás kezéből az ujságot. A multkor is majd -meghaltunk nevettünkben, annyira mulattunk a sziú-indián-cikken. - -– A sziú-indián cikken? - -Légváry olyan ostoba arcot vágott, hogy a grófnő kénytelen volt egy kis -magyarázattal állani elő: - -– Mert, ugy-e, ön ir „Cid“ álnév alatt? - -– Nem, grófnő. „Cid“ Koltay Balázs álneve. - -– Nem baj, – felelt a grófnő. – Azért az a cikk mégis egészen jó volt. - - -II. - -Légváry jól sejtett, amikor elkészült rá, hogy egész nap nem maradhat -magára, és hogy a sok alkalmatlanságot, amelyet az elszállásolása okoz, -sok figyelmességgel kell viszonoznia. Bár azt a szabadságot, amelyet a -szálló kinál, mindennél kedvesebbnek találta volna, nem esett nehezére, -hogy gyakorolnia kell magát a viszont udvariaskodásban és a szinpadiasan -magas szinvonalu „társalgás“-ban, csak azon gyötrődött, hogy mennyire -terhére lehet ezeknek a fölötte szives vendéglátóknak, akik őt minden -áron s folyton szórakoztatni akarják. - -Hanem déltájban egy kis meglepetés érte. Az alispán közölte vele, hogy -most látogatásokat kell tenniök, legalább is három helyen: a -főispánéknál, a képviselőnél és a nagy hazafi özvegyénél. De másutt is: - -– Ha ugyan nem esik terhére!… - -Erre már Légváry nem számitott, s a fölszólitás olyan készületlenül -találta, hogy el kellett árulnia, milyen kevéssé szeret tisztelegni. -Tudva, hogy a házigazdája nem fogja félreérteni – mert ez az európai -ember a kisvárosi szokásokat bizonyosan ugyanolyan szemmel nézi, mint ő, -– egy kis bátorságot meritett abból, hogy a grófnő nincs a szobában, s -még azt a kérdést is megkockáztatta: vajjon nem lehetne-e a programnak -ezt a pontját törölni? - -– Megvallom, ez zavarba ejtene, – felelt az alispán. – Annyival inkább, -mert őket is meghivtam ebédre, s azok, akik az ön tiszteletére jönnek -össze nálam, okvetetlenül neheztelnének, ha ön nem tisztelné meg őket -pár percnyi látogatással. Értem, hogy ezt robotnak találja, s kérem, -bocsássa meg, ha mégis megismétlem a kérésemet… higyje el, gőgnek -magyaráznák… - -– Inkább talán neveletlenségnek, – szólt Légváry, megadva magát a -végzetnek. - -– Milyen ostoba is vagyok! – gondolta, mialatt utnak indultak. – -Kitalálhattam volna, hogy ez a szereplésem fontosabbik része, s nem a -fölolvasás! Engem ezek itt nem hallani akarnak, hanem látni. Látni, -hogyan csetlek-botlok a teremben; milyen a pofám, mekkora az orrom, -tudok-e tizig olvasni, s jól szabott frakkom van-e ha már kinyomtatják, -amit irok. A kulturest csak középpontja, talán csak éppen ürügye a -hozzáfüződő mulatságoknak. Nem a fölolvasás és a hangverseny a fődolog, -hanem a bál, amely a kultur-estét befejezi, meg az ebéd, meg a délutáni -tea, meg mindaz, ami ezzel a bállal, vagy az ugynevezett kulturestével -velejár. Olyan ez, mint a vásár!… És tulajdonképpen igazuk van. Ha már -idehozattak, megkivánhatják tőlem, hogy produkáljam magamat a pénzükért. -Jó emberek ezek, liberálisak, szivesen látják az irodalmat is, mint -bármit és bárkit, de ha már irodalmat rendelnek és nem cigányt, -megkövetelik, hogy az irodalom legalább tisztelegjen náluk. - -Útközben, mialatt a főispán lakásáig sétáltak, az alispán néhány -bizalmasabb szót ejtett el a kultur-este előkészitésének nagy -munkájáról, s ezekből a közlésekből kiderült, hogy a kultur-egyesület -ügybuzgó elnökét mégis csak aggasztja egy kissé a Tapolcsányi herceg -vacsorája. A herceg olyan sok előkelőséget invitált meg, hogy nem -lehetett előre tudni, vajjon marad-e elég előkelőség a kultur-est -számára? Világos, hogy – különösen ilyen körülmények közt – nagy hiba -volna megbosszantani éppen azokat az előkelőségeket, akikre a -kultur-egyesület máskor is, most is a leginkább számithat. - -A jeles iró különben minden baj nélkül esett tul a sok viziten. Csak egy -helyütt volt egy kis zavarban: a képviselőnél, akit már ismert, mert -Berzence követje Budapesten igazgatósági tagja volt annak a gázgyárnak, -amely minden hónap elsején a száraz kenyeret szállitotta Légvárynak az -éléskamrájába. - -Ez a hatalmasság tüntető leereszkedés nélkül, nyájasan s nagy -jóakarattal fogadta a gázgyár alkalmazottját. De éppen ebben a nagy -jóakaratban volt valami megzavaró. Olyan furcsán nézett a jeles iróra, -mintha magában egy kissé mulatott volna azon, hogy Berzence előkelői -ekkora ceremóniával fogadnak valakit, aki a gázgyárban az egyik -legutolsó senki, mert ott bizony borzasztó sokat körmöl, borzasztó kevés -pénzért. Amellett azonban mintha egy kissé szánakozott volna is ezen a -szegény ördögön, aki a gázgyárban, ebben a nagyszerü intézetben, az -élelmesek paradicsomában se tudott boldogulni s olyan kevésre vitte, -hogy kénytelen volt iróvá lenni, csakhogy megélhessen. Valójában most -nézte meg először a rég ismert tisztviselőt, aki iróvá züllött; de -hamarosan leküzdötte a meghökkenését, s tekintetében, amelyben egy pár -pillanatig csak részvét borongott, később egyre gyakrabban csillant föl -a minden földi nyomoruságon felülemelkedő, égi humor derüje. - - -III. - -Az ebéd pazar, a vendégkoszoru a nagyuriasságig előkelő, a grófnő -elragadóan kedves és Légváry rendkivül ostoba volt. - -Rendkivül – attól a pillanattól kezdve, amikor észrevette, hogy -tulajdonképpen most kellene kitennie magáért s nem majd csak este… hogy -az ő föllépése volna a fődolog s az ebéd ehhez csak keret… hogy ez -ünnepi alkalommal ugy kellene sugároznia az elmésséget, amiképpen ezt a -Dumas fils alakjai cselekszik, ellenben a szinpadon kivül állók – irók -vagy nem irók – csak a legritkább esetekben. - -Mihelyt szemben találta magát ezzel a várakozással, – amely, ha talán -nem is volt általános, egyik-másik vendégről szinte lekiabált – -tisztában volt vele, hogy az első csatát már akkor elvesztette, amikor -nem jutott eszébe, hogy csatába megy. - -Légvárynak a szereplés nem volt eleme; fázott minden tüntetéstől; az -elméskedésben sohase talált semmi gyönyörüséget; nem szeretett -szinészkedni. - -A környezet talán besodorta volna a beszédességbe és abba, hogy -akaratlanul is kiállja azt a vizsgálatot, amelyre nyilván többen -várakoztak, s amelynek az ebéden – mint valami zártkörü társaság számára -rendezett főpróbán – azt kellett volna kideritenie: vajjon van-e a -fölolvasó urban nevezetesebb előadóképesség, s ha igen, mekkora? Mert -Légváry hétköznap, rendes körülmények között nem volt se különösen -szófukar, se különösen együgyü, s a társaságban szép asszonyok is -voltak, akiknek egy-egy mosolya a lobbanékony lelkü gázgyári költőt -könnyen beugrathatta volna bármi bolondságba. De annak a látása, hogy -most az első hegedün kellene játszania, hogy voltaképpen ennie se volna -szabad, csak szerepelnie, ragyognia s fáradhatatlanul munkálkodnia a -szóvivő szerepében a személyes sikerért, az erkölcsi diadalért – a -torkára fagyasztott minden olyan szót, amelyről azt hitte, hogy -tetszetős lehet. - -Nem érzett kedvet semmi efféle próbálkozáshoz s nem vállalta a neki -szánt szerepet. Sajnálja, – gondolta, – hogy nem felelhet meg a talán -jogos várakozásnak; sajnálja, ha ezzel a lemondással megfosztja az -ebédet a különös érdekességétől s a vendégeket attól a mulatságtól, -amely, meglehet, egyik főcélja az irodalom meginvitálásának; sajnálja -végül, ha igy voltaképpen rászedte a kultur-egyesületet, ha nem válik -dicsőségére a Barta-házban rendezett ünnepeknek, ha bosszuságot okoz a -szives vendéglátóknak, akik talán egy kicsit röstelkednek is amiatt, -hogy véletlenül éppen őt találták meghivni. Nagyon sajnálja – de -fölolvasni jött ide, nem komédiásnak. - -Elhatározta, hogy csak a föltünés kerülésével fog föltünni, hogy a -szóvitelt átengedi azoknak, akiknek ehhez kedvök van – például Plojesti -bárónak – hogy nem beszél a köznek, csak a legközelebb ülőkkel, s nem -többet, mint akárki más, hogy igyekszik nem mondani se ostobaságot, se -izléstelenséget, de egyéb dicsőségre nem pályázik. - -Ez az elhatározás nagyon ostoba ötletnek bizonyult. Vannak helyzetek, -amelyekben a bölcs tartózkodás az elképzelhető legnagyobb hiba. - -Az ebéd félháromkor kezdődött s még nem mult három óra, amikor -Légvárynak már látnia kellett, a legfinomabb udvariasság álarcain is, -hogy ő itt rettenetesen sok csalódás okozója. A vendéglátók változatlan -figyelmességgel gondoskodtak róla, hogy tejben-vajban fürödhessék s a -maga számára foglalhassa le az irodalomnak járó elismerést, az -irodalommal szemben köteles hódolatot, hanem a vendégek érdeklődését -hamarosan elhóditották tőle a kultur-est más érdekességei, a politika, -de leginkább a Tapolcsányi herceg vacsorája. - -Csak a képviselő jóakaratát sikerült lekötnie. A képviselő a régi -ismeretség jogán pártfogásába vette a gázgyár szerény munkását, tartós -figyelmességgel tüntette ki és sok jelét adta annak, hogy – a gázgyárra -a jótékony feledés fátyolát boritva – Légváryban most csak az irót -akarja látni és tisztelni. Ez a tisztelet, a titkos részvéttel -egyetemben, folyton ott ragyogott a szemében. - -Légváry meg mert volna esküdni, hogy pártfogója olyankor, amikor -hallgat, igy mélázik magában: - -– Micsoda különös teremtményei vannak a jó istennek!… Tessék, egy ember, -aki ir, ir, és azt akarná, hogy amit összefirkál, azt mások elolvassák!… -Hiszen, igaz, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel és Kölcsei Ferenc is -irtak. De azok tehették. Megéltek abból, amit a földjük termett, s ha -éppen ez volt a kedvtelésük, hát megengedhették maguknak még ezt a -fényüzést is. De egy szegény ember, egy ilyen szegény ember!… - - -IV. - -Az ötórai „teá“-n már nyiltan beszéltek róla, hogy Tapolcsányi hercegnek -a vacsorája a kultur-est sikerét nagyon kétségessé tette. - -Ennek az ötórai „teá“-nak az volt a célja, hogy Berzence előkelő hölgyei -személyében is megismerhessék a jeles irót, ha ugyan kiváncsiak rá. - -De öt órára már hire terjedt, hogy a jeles iró nem érdekes ember, s az -összejövetelen sokkal kevesebben jelentek meg, mint a grófnő várta. Csak -két asszony és öt lány állitott be. - -Légváry ezen a második szigorlaton se tett ki magáért. A rekedtsége egy -kissé lehangolta, de még a tekintetéből is hiányzott az a hallgatag -követelőzés, amely mindent jóvá tesz. - -A kisasszony vendégek hamar le is tárgyalták. Jóformán csak arról esett -szó, hogy kik azok a táncosok, akikre ma este számitani lehet. A jeles -iróra nem igen vetettek ügyet. Csak éppen akkor, ha ez kiesdekelte vagy -kierőszakolta a figyelmet. - -Még a grófnőn is meglátszott, hogy már csak gyöngédségből foglalkozik a -ház illusztris vendégével. - -De a vendégek közül a legszebbik kisasszonyból, Valkányi Bubából, -nemcsak a gyöngédség, hanem a kiméletesség is hiányzott. Valkányi Buba -kétszer is megtette, hogy egyszerüen nem felelt a költőnek. - -És a költő igy merengett magában: - -– Még egy sort se olvastam föl és máris megbuktam!… Nem volna-e okosabb, -ha beteget jelentenék s hazautaznám a hétórai vonattal?!… - - - - -VENDÉGSÉGBEN. - - -I. - -Barta Lóránt alispán rác-berzencei házának egyik vendégszobájában -Légváry Artur, a jeles fővárosi iró, akinek felolvasását vörös plakátok -hirdették Berzence főutcáján, immár tizedszer vette föl és tizedszer -vetette le a frakkját. Bátran viselkedhetett ilyen bolondul: egyedül -volt a szobában, senki se nevethette ki. - -– Negyed hét, – szólt magában. – Még van rá idő… Még szépen el is -bucsuzhatnám… Öt percen belül ki lehet hajtani a vasuthoz… Még ki is -sétálhatnék addig… Csak valami ügyesebb hazugság jutna hamar eszembe!… -Eh, gondoljanak és mondjanak, amit akarnak! Annyi bizonyos, hogy sok -bosszuság elől menekülnék… Azzal már tisztában lehetek, hogy itt csak a -balsiker várakozik rám… Hol van az megirva, hogy azért, mert ide -bolondultam, el kell követnem egy másik bolondságot is és meg kell -tennem valamit, aminek előreláthatóan csak kárát vallhatom?!… És érdemes -azért az egypár garasért, elnyelnem egy sereg mindenféle apró -megalázást, amire most már bizton számithatok?!… - -Végül mégis csak rajta maradt a frakk. Urrá lett rajta a csüggedtség, s -igy vetett véget ideges tanakodásának. - -– Nagyon jó volna megszökni, de ez most már erkölcsi lehetetlenség. A -bor le van fejtve, hát most már meg kell inni. Ki kell üriteni a -poharat… le kell hajtani az egészet, akármilyen rossz is az ital… - -Megállott a nagy állótükör előtt és hangosan vonta kérdőre az ott -felbukkanó, diszbe öltözött alakot: - -– Kellett ez neked?!… - -De nem ért rá kiveszekednie magát a nyilvánosság elé készülő figurával. -Kopogtak s a bátoritó szózatra Plojesti báró nyitott be, a kultur-ünnep -egyik főrendezője. - -– Kedves kolléga ur, – szólalt meg „Szilas-Bodrog vármegye tiszteletbeli -főjegyzője, a Szilas-Bodrog vármegye Közmüvelődési Kör -ügyvezető-igazgatója s a Rác-Berzencei Hiradó főszerkesztője“ – közölnöm -kell önnel valamit… Már az ebéden meg akartam mondani… de az igazat -megvallva, a sok baj közepett elfelejtettem… A programmunkat egy kissé -meg kell változtatnunk és ehhez képest a felolvasásnak nem kell -hosszunak lennie… jobban mondva: a felolvasás nem lehet hosszu. - -– No hallja!… – tört ki Légváryból a bosszankodás. - -– Tessék?!… – álmélkodott a báró. – Én azt hittem, hogy ön ennek örülni -fog. - -– De hiszen ön azt mondta, hogy valamelyik leghosszabb, vagy több -rövidebb munkámat olvassam fel!… Hogy szeretné, ha a felolvasás kiadós -volna, ha eltartana másfél, legkevesebb ötnegyed óráig!… Hogy a közönség -a kulturestéken belépődijat fizet s legalább sokat akar hallani a -pénzéért!… Hogy ezen a kulturestén a közönség egypár énekszámon meg -egy-két szavalaton, néhány rövid dolgon kivül nem kap egyebet, csak az -én felolvasásomat, s hogy ennek kell a műsor pecsenyéjének lennie!… Hogy -a felolvasás szólhat akármiről, lehet komoly vagy vidám, csak hosszu -legyen!… Hogy igazolnia kell, mért csőditették össze a közönséget!… Hogy -senki se mondhassa: „Már vége?!… Ez volt az egész?!…“ Hogy a -közönségnek, ha már irodalom, hát mindegy, hogy mi, de ha egyszer pénzt -adott az irodalomért, akkor legalább jól akar lakni az irodalommal!… -Vagy nem ön mondta mindezt? - -– Aj, jaj! – nyögött Plojesti. – Csak nem valami hosszu litániát hozott -magával? - -– És ha azt hoztam? Ha csakis azt hoztam? - -– Akkor, sajnos, meg kell huzgálni, ugy, hogy csak tiz percnyi, -legfeljebb egy negyedórányi maradjon belőle. Idő még van rá, hogy -tetszése szerint megröviditse; fogjon hozzá azonnal! Sőt még arra is van -idő, hogy valami ujat irjon. Hogy mit? – azzal ne törődjék! Itt akármi -jó lesz; ugy se fogja hallani egy lélek se! - -– Köszönöm! - -– Vagy ha maga nem akar fáradni vele, megkérjük az alispánt, hogy a -litániát röviditse meg ő!… irtson ki belőle mindent, amit lehet… s ne -hagyjon meg belőle mást, mint a legszükségesebbet. Az alispánnak ebben -nagy gyakorlata van. - -– Köszönöm! - -– Nem értem, hogy miért haragszik. Azt képzeltem, hogy a nyakamba fog -borulni. Hiszen ezzel csak megkönnyitem a dolgát! Önnek is jobb, ha egy -kicsit kimélheti magát; hisz olyan rekedt, hogy alig tud beszélni! És -ilyen rekedten akar ön beadni a közönségnek nem tudom micsoda szentiváni -éneket?!… Senki se fogja érteni, senki se fog oda hallgatni, egy lelket -se fog érdekelni, kivált, ha észreveszik, hogy ez még isten tudja meddig -eltart!… - -– Akkorára ki fogok rekedni. Amint láthatja, a sok teától máris engedett -a rekedtségem. És orditozni fogok… amilyen jókedvemben vagyok, szivesen -orditozom. Különben önök, akik már ismerik a vicinálison uralkodó -viszonyokat, előre kiszámithatnák, hogy a felolvasó az uton meg fog -hülni… és önt ahelyett, hogy minél hosszabb felolvasást kivánt tőlem, -inkább arra biztatott volna, hogy minél rövidebb dologra készüljek. - -– Én előrelátó voltam, mert a hosszu dolgot könnyü megröviditeni, -ellenben a rövidet már nehezebb hosszuvá fujni föl. És mit tehetek én -róla, hogy igy fordul a dolog?! Én két rövid énekszámra és két rövid -szavalatra számitottam… joggal… mert a fővárosi, ugynevezett művésznők -olyan szüken szokták mérni az áldást, mintha ez nekik is pénzbe kerülne. -Azt hittem, a hangverseny nem tarthat tovább egy félóránál. Csak ma -délelőtt derült ki, mikor a hölgyek megérkeztek, hogy az énekesnő -szintén litániákat óhajt elkántálni, a szinésznő pedig előbb -kabaré-apróságokat, majd egy hosszu elbeszélő költeményt szaval el. Mért -nem szavalja el mindjárt Klopstocknak a „Messiás“-át?!… És próbáljon -beszélni velök! Én nem próbálom meg, mert tudom, hogy ugyis hiába!… Már -most kérdem, nem könnyü-e elképzelni a közönség jogos türelmetlenségét, -ha egy ötnegyedóráig vagy másfél óráig tartó hangversenyhez ráadásul még -egy hosszu felolvasást kell végigszenvednie!… mikor, valljuk meg, az -egész kulturest csak ürügy ahhoz, hogy utána a helybeli hölgyek egy -egész hónapra kitáncolhassák magukat?!… Különben, már bocsásson meg, de -minden bajnak ön maga az oka, mert – amint jól emlékszik – én -kifejezetten kértem, hogy egy hosszu és több rövid munkáját hozza -magával. Ha ön szót fogad, akkor most könnyü volna kiválasztani egyet a -legrövidebbek közül. - -– Hát tudja mit!… Válasszon ki közülök egyet, amely az ön mértékének a -leginkább megfelel!… Mert hoztam én magammal mindenfélét: hosszut, -rövidet, legrövidebbet… egy egész kötetre valót. - -– Aj, jaj! – siránkozott Plojesti. – Annyi a dolgom, hogy négyfelé -kellene szakadnom!… és ön azt kivánja, hogy feküdjem neki a munkái -tanulmányozásának!… Még éppen ez hiányzik! Látszik, hogy sejtelme sincs -róla, mennyi dolgot ad egy kulturest rendezése, kivált ilyen mostoha -körülmények között! Azt se tudom, hol van a fejem… hát csak nem őrültem -meg, hogy éppen most kezdjem olvasgatni az ön műveit?!… Válasszon -közülök ön maga!… vagy kérje meg az alispánt s válogassanak egyesült -erővel! Válassza ki a legrövidebbet! Én látatlanban a legrövidebbre -szavazok. - -– De nem tudom, hogy éppen ez alkalmas lesz-e?… Ön jobban ismeri a -kulturest közönségének az izlését, mint én, s előre meg tudná mondani, -hogy melyiknek lehet nagyobb hatása. A hosszu dolog hatásában biztam, de -arra nem gondoltam, hogy hamarjában a rövidek közül kell válogatnom. -Hallgatná meg legalább a cimeket… talán lesz közöttük olyan is, amelyet -már ismer és a felolvasásra alkalmasnak tart… - -– Aj, jaj! – nyöszörgött Plojesti. – Nem olvastam én, kérem, önnek soha -egy sorát se!… Ne vegye rossz néven!… magunk közt vagyunk… és ugyan -mondja meg, kedves kolléga ur, hogy közülünk, irók közül, ki olvassa a -másik munkáját?!… Talán inkább az alispánt kérhetné meg erre. -Határozottan emlékszem, hogy az alispán olvasta önnek nem tudom melyik -elbeszélését. Még a könyvei közül is megvan itt valahol nem tudom -melyik. De bizony Isten nem érdemes ezen töprengenie. Olvassa föl azt, -amelyik a legrövidebb, vagy amelyik a leghamarabb akad a kezébe. -Fölolvashat ön bármi bolondot; senki se fogja tudni, hogy mit olvasott -föl… a közönség csak arra fog figyelni, hogy: mikor lesz már vége?… -Magunk közt vagyunk, kolléga ur; egészen nyiltan beszélhetünk. Itt egy -árva lélek se kiváncsi arra, hogy mit eszelt ön ki Berzence számára, -vagy hogy mit szokott költögetni az üres óráiban… Talán az alispán -máskor kiváncsi volna rá, de most az is mással van elfoglalva. Csak az -ön személyére kiváncsi egy pár öreg kisasszony. A többiek?… a többiek -nagyon szivesen látják önt s meg fognak barátkozni önnel, ha kedvükre -való embernek találják. De csak aszerint és annyira fogják becsülni, -amennyire módját tudja ejteni, hogy az izlésük szerint viselkedjék. Ha -ön vidám lesz és agyonbeszéli az urakat, ha a táncteremben ügyesen fog -forgolódni a hölgyek körül, ha a megjelenése, a hangja és a viselkedése -megtetszik a közönségnek, akkor megbocsátják azt, amit ir; és -megbocsátják, akármit irt! De hogy érdeklődjenek az iránt, amit be akar -adni nekik: ezt már nem kivánhatja tőlük! - -– Gyönyörü kilátások! - -– Nekem mondja?! Ön nem nézheti le Berzence közönségét annyira, mint én, -mert én mindenkinél jobban ismerem ezt a közönséget. Önnek könnyü. Ön -holnap tovább megy s kitörli az emlékéből az egész kalandot. De én már -tiz év óta élek itt és még most se tudtam beletörődni a berzencei -viszonyokba. Remélem, észrevette rajtam, hogy én nem vagyok benszülött -és hogy semmiképen se vagyok idevaló ember. Most nem érek rá, de az éj -folyamán majd elbeszélem önnek, hogyan került a családom erre a vidékre. -Önt, az irót érdekelni fogja ez, mert a családom története olyan gazdag -különös eseményekben, hogy ön ehhez fogható izgalmas regényt sohase -olvasott. - -– Ne hagyja nagyon későre az elbeszélést, mert megvallva az igazat, az a -szándékom, hogy nem fogom agyonbeszélni az urakat és a táncteremben -sehogyan se fogok forgolódni a hölgyek körül, hanem, mihelyt tulestem a -felolvasáson, haza jövök és pakolok, aztán kialszom magamat, hogy holnap -reggel támolygás nélkül indulhassak utnak. - -– Aj, jaj, jaj, jaj!… – vinnyogott Plojesti, mintha hirtelen a -tyukszemére lépett volna valaki. – De hisz ez egyszerüen lehetetlen! - -– Mért volna lehetetlen? – kérdezte Légváry. - -– Mert végre is ön az alispánék vendége!… és kinos feltünés nélkül nem -válhatnék el tőlük, mielőtt ők hazatérhetnek… azt hiszem, nem is akarja -megbántani őket… Már pedig az alispán, aki elnöke a kulturegyesületnek, -nem hagyhatja ott a mulatságot idejekorán… nem is beszélve arról, hogy a -grófnő szeret táncolni… És még hozzá, ha ő maga véletlenül nem is akarna -táncolni, nem jöhet el a bálból egyhamar, mert a Valkányi Bubát kell -gardiroznia. A Valkányi Buba árvaleány és a grófnőt kérte meg, hogy -vigye el magával… máskor is a grófnő szokta gardirozni ilyen nagyobb -mulatságokban… no és a Valkányi Buba nem szivesen hagyja ott a táncot. - -– Szóval nekem meg kell várnom, mig a Valkányi Buba is megelégli a -mulatságot?… és előbb nem fekhetem le? - -– Ki gondolt volna rá, hogy ön a felolvasás után mindjárt el akar -tünni?! Hiszen kitalálhatta volna, hogy a felolvasás csak ürügy s hogy -az ön igazi szereplése csak azután kezdődnék! Itt nem ugy értik az -irodalommal való barátkozást, ahogyan ön képzelte. Már Budapesten -mondtam önnek, hogy itt kétszáz koronáért jól akarnak lakni az -irodalommal. Persze nem kényszerithetjük önre a szokásainkat… ön végre -is azt teszi, ami önnek kényelmesebb… de biztosithatom, hogy az alispán -nem fog örülni, ha ön megszökik… és ha nem akarja őt zavarba ejteni, ha -nem akar neki egy kis… hogy is mondjam?… kellemetlenséget okozni… - -– Már addig maradok, ameddig Valkányi Buba. - -– De ha ön a felolvasás után mindjárt le akart pihenni, ha azt mondta -magában: „Bánom is én a berzencei szokásokat! Felolvasok nekik a -pénzükért és punktum! Még a vacsorájukat is csak egyék meg ők maguk!“ – -mért szállott ön az alispánhoz?… mért nem ment inkább szállóba? Akkor -minden zsén nélkül ott hagyhatta volna a kompániát, amikor kedve tartja. -A berzencei intelligencia akkor is azt mondta volna: „Ez nem iró, ez -medve!… valami obskurus, faragatlan firkász!“ – de ön a markába nevet s -kétszáz koronával a zsebében vigan tovább áll… és vissza se néz -Berzencére. Mennyivel szabadabb az ember a szállóban! A legegyszerübb -szálló is kényelmesebb minden királyi palotánál, ha az ember csak -vendég. Elképzelem, milyen rettenetes lehetett önnek, a fővárosi -embernek, hogy itt, csupa nagy figyelmességből, egész nap nem hagyták -magára. Elképzelem, mert én lélekben még ma is fővárosi ember vagyok. És -ha már erről beszélünk, ugyan, kérem, mondja meg… magyarázza meg nekem, -hogyan történhetett… mert én megfoghatatlannak találom… hogy egy olyan -kényelemszerető és finomlelkü ember, mint ön… akinél a takarékoskodás -egyáltalán nem szerepelhet… hogyan fogadhatta el az alispán meghivását?! - -Légváry vén legény létére is elpirult. - -– Teringettét, önnek igaza van!… – felelt. – Most már magam sem értem… -Mit mondjak?… Beugrottam… ostobaságot követtem el. Őszintén szólva, én -előre is fáztam ettől a sok figyelmességtől… ettől a magyarosan szives -és határtalanul előzékeny vendéglátástól… ettől az engem meg nem illető -ünnepléstől, amelyre sohase szolgáltam rá és amelyet soha se tudok -megszolgálni… De a meghivás annyira szives hangu volt… olyan kedves -formában ismétlődött meg… olyan lebilincselő gyöngédséggel hivatkozott a -munkáimmal szemben való kivételes – nekem szokatlan – érdeklődésre, s -azonkivül valami régóta ápolt szimpátiára, személyes vonatkozásokra, egy -tizennyolc évvel ezelőtt történt találkozásra, amelyre sehogy se tudtam -emlékezni… hogy attól tartottam… valósággal féltem attól, hogy -megbánthatom az alispánt, ha nem élek ezzel a szerencsével, ha -közömbösen huzódom félre a barátságosan kinált előzékenység elől… Végre -is, vannak irók, akiknek az isten annyira elvette az eszét, hogy nevetni -való elbizakodottságukban képesek ignorálni még egy alispánt is. - -– Ugyan kérem, kedves kolléga ur, de hisz ez csupa formaság volt!… -egyszerü udvariaskodás, amelyet az iróhoz intézünk, de amely inkább az -irodalomnak szól, mint magának az irónak. Régi magyar szokás… és itt -ragaszkodunk minden régi szokáshoz… hogy az irodalmat – még az irókban -is, ha ezek az irodalom képviseletében kerülnek hozzánk – a lehető -legnagyobb tiszteletben kell részesiteni… minden tisztességet meg kell -adni neki… már csak azért is, mert hiszen a magyar irodalom olyan árva, -olyan elhagyatott, annyira szegény, hogy egyébben ugy se részesülhet, -csak éppen tiszteletben. Ennek a formaságnak ugyan kár volt felülni! - -Inas nyitott be és jelentette: - -– A méltóságos asszony nagyon fog örülni, ha szerencséje lesz a -szalonban. - -– A viszontlátásra Phillippinél!… – bucsuzott Plojesti. – Már csak a -csatamezőn találkozhatunk, annyit kell még szaladgálnom!… Nem képzeli, -hogy egy öklömnyi szinésznő meg egy énekesnő, aki csak most kezd -gőgicsélni, mennyi dolgot tud adni az embernek! A szegény alispán -igyekszik mindenütt ott lenni, de ezt a két budapesti fehércselédet -mégis kénytelen volt a nyakamba varrni… A viszontlátásra!… De ne -felejtse el kérem!… Vacsora után juttassa eszembe, hogy okvetetlenül -elmondjam önnek a családom történetét. Nagyon fogja érdekelni… s -felpakolhat belőle annyi megirni valót, amennyi három kötetre is elég. -Legalább visz valamit Berzencéről!… Olyan különös históriát fog hallani -tőlem, aminőt a legizgalmasabb angol regényben sem olvasott. Kár, hogy -nem mondhatom el egy angol irónak; az ilyesmit csak az angolok tudják -megirni. - - -II. - -Az alispánné még nem volt a szalonban. De kimentette magát. Egy -szobaleány jelentette, hogy a méltóságos asszony pár percnyi türelmet -kér. Valami hiba támadt a toalettje körül s még nem készülhetett el az -öltözködésével. - -Sőt arról is gondoskodott, hogy a vendég ne unatkozzék addig, amig -várakoznia kell. Átküldte neki az este megjelenő berzencei lapokat, -amelyek legujabb számukban mindannyian bőven foglalkoztak a kulturest -előkészületeivel, s külön cikkben emlékeztek meg a fővárosi vendégekről, -kiváltképen a jeles iróról, aki valamennyi lapban diszhelyet kapott. - -Különösen Plojesti lapja meg még egy másik ujság tettek ki magukért. -Ezek már nem is csak cikket, hanem egész tárcát szenteltek a kitünő -vendégnek. - -Légvárynak legjobban a Plojesti tárcacikke tetszett. - -– Ahhoz képest, – szólt magában, – hogy soha egy soromat se olvasta, -igazán gyönyörüen ir rólam! Vagy éppen ezért?!… Kegyetlen talány! - -Az ujságokat Lilike adta a kezébe, az alispánék tiz éves leánykája, egy -rendkivül bájos, komoly kis teremtés, akivel Légváry még délután – -kevéssel az ötórai tea előtt – megbarátkozott. - -Mialatt a vendég buzgón nyelte a róla szóló dicséreteket, Lilike leült -egy karosszékbe, felnyitotta a könyvet, amelyet magával hozott, s -hozzálátott, hogy – mint jó kis gyermekhez illik – addig is, amig mást -parancsolnak neki, szorgalmasan folytassa a tanulást. - -De nem tudott oda figyelni. A tekintete minduntalan felrebbent a -könyvről az idegenre s ugy szökdécselt oda meg vissza, mint egy kis -madár, amely most próbálgatja a szárnyait s messzire még nem mer -elkalandozni, de már csupa mozgékonyság és félénk érdeklődés. Utóbb a -szeme egészen ott felejtkezett az emberen, s Légvárynak, amint hirtelen -felpillantott az ujságból, észre kellett vennie, hogy a kis leány már -percek óta nézi. - -Valami olyan sajátságos álmodozást lepett meg ebben a mélytüzü -tekintetben, a szép, nagy, fekete szempár olyan leplezetlen -csodálkozással tapadt rá, hogy Légváryt elfogta a kiváncsiság: ugyan -mivel vonta magára ezt a kitartó figyelmet? - -– Mit olvas, Lilike? – kérdezte. - -– Világtörténelmet, – felelt a kis leány. - -– Maga már világtörténelmet tanul? - -– Igen. Azt is. - -– És most elgondolkozott valamin, amit olvasott? - -– Nem. Hanem szeretnék valamit kérdezni a bácsitól… és azon -gondolkoztam, hogy illik-e ezt megkérdezni?… - -– Mit akar kérdezni, lelkem?… - -Lilike hirtelen elhatározta magát. - -– Bácsi, kérem, sokat szokott maga éhezni? – kérdezte. - -– Nem… azaz, hogy régebben… fiatal koromban… – felelt Légváry -meglepetten. – De miért kérdi ezt Lilike? - -– Mert egy könyvben azt olvastam, hogy a költők sokat szoktak éhezni. Ő, -bácsi, én ugy sajnálom a költőket!… Legjobban a koldusokat és a költőket -sajnálom! - -– Isten tartsa meg sokáig ezt a szép érzését! – szólt magában Légváry -megindultan. – Mert hiszen Magyarországon a költők jóformán csak az -ilyen jó kis leányoknak a nemesszivüségéből élnek!… - -De Lilikének hamarjában nem tudott mást mondani, csak azt, hogy a -költőknek most már sokkal jobb dolguk van. - -Zavarából a grófnő mentette ki, aki Lilikét kiküldte a szobából, s a -leggondosabb figyelmességnek egy ujabb jelével tüntette ki az ünnepelt -vendéget. - -– Azért kérettem, – szólt, – hogy megkérdezzem: van-e kedve velünk -tartani?… velem meg a Bubával… és eljönni velünk a hangversenyre? Vagy -kényelmesebbnek találja megvárni, amig a felolvasásra kerül a sor, s -csak akkor indulni el hazulról? Ha untatja a hangverseny, a férjem -kilenc órakor kocsit fog küldeni… mert a kör helyisége elég messzire -van… csakhogy ezt meg kell telefonoznom neki… annyi a dolga, hogy már -nem jöhet haza… De ha van kedve s eljön a mi kocsinkon… - -Légváry természetesen a hölgyekkel tartott s megköszönte a grófnő -kegyességét. - -– Iszik velem egy csésze teát? – kérdezte a grófnő. – Azt hiszem, nem -fog ártani még egy csésze tea… bár a rekedtsége, ugy látszik, már -egészen elmult… A Buba azonnal itt lesz, s egy félóra mulva, ha ugy -tetszik, indulhatunk. - -A grófnő már nagy toalettben volt, s Légváry ezt az esti öltözéket épp -oly vakitónak találta, mint azt, aki viselte. Eszébe jutott, hogy ma már -harmadszor kell megcsodálnia, mily rendkivül finom izléssel, sőt igazi -művészettel öltözködik a grófnő, s valami félénk megjegyzést -kockáztatott meg, amely elárulta az elragadtatását. Utóbb, mikor látta, -hogy hódolatának kifejezése nem volt tapintatlan, még azt is -megkérdezte, hogy az esti öltözék nem Drecolltól való-e?… egy párisi -divatujságban Légváry egy ehhez nagyon hasonló esti ruhának a szines -fényképét látta… s az a ruha Drecollnak a kreációja volt. - -A grófnő esti öltözékét nem Drecoll készitette, de az ilyen tévedés -mindig menthető. S a szép asszony, aki a jeles irót egyre élénkebben -emlékeztette azokra az előkelő párisi hölgyekre, akiket csak a Paul -Bourget regényeiből ismert, kegyes figyelmességgel viszonozta a vendég -hódolatát. Meglátszott rajta, hogy ezt gondolja magában: - -– Lám, lám, ennek az embernek, bár nem éppen vonzó külsejü… és a -frakkjának az ujja egy kissé rövid… azért nagyon jó szeme van! - -A beszélgetés hangja egy kissé melegebbre vált, s a jeles irónak, aki -ebből bátorságot meritett, az jutott eszébe, hogy: hátha felhasználhatná -a kedvező alkalmat?!… hátha megpróbálná illő és finom formában -elsóhajtani, elsóhajtozni, mennyire meghatotta s milyen végtelen hálára -kötelezte őt a vendéglátók nagy szivessége?!… az alispán páratlanul -kedves figyelmessége s az a meghálálhatatlan kegyesség, amelylyel a -grófnő is kitünteti!… - -Magasztalni kezdte az alispánt s nem titkolta el, milyen kellemesen -lepte meg, hogy az alispánban olyan kitünő embert ismert meg, akinek -aligha van párja a magyar közigazgatásban. - -– A széles látókör, – szólt, – az igazán európai műveltség, a nagy -tudás, a gondolkodás emelkedettsége s a magas nézőpontok Magyarországon, -sajnos, még nem olyan mindennapos dolgok, hogy ne volna különös öröm, ha -az ember olyan kitünő és erős egyéniséggel ismerkedhetik meg, akiben -megvannak mindezek a tulajdonságok, és az a nagyfoku lelki finomultság -is, mely ezek természetes kisérője. - -– Igen, – felelt a grófnő, – a férjem nagyon jó ember, nagyon -nemeslelkü, igazi minta-ember, akinek csak egyetlen-egy hibája van, az, -hogy nagyon is komoly… hogy tulságosan sokat olvas. De ezen már nem -lehet változtatni. Mindig hiába kértem, hogy ne rontsa a szemét… Ő maga -se tudná megmondani, hogy mért olvas össze annyi ostobaságot… De erről -már nem tud leszokni. - -A jeles iró egy kissé megrőkönyödött. Hirtelen nem tudott mit szólni. - -– Önnek mindenben igaza van, – folytatta a grófnő, – egészen jól itélte -meg a férjemet. Igen, az a hibája, hogy nagyon is komoly. - -– Ha más nem, – gondolta a jeles iró, – a grófnő mindenesetre meg fogja -bocsátani a felolvasásomat. Végre egy ostobaság, amelylyel a férje -legalább nem rontja a szemét! - - - - -KULTUR-EST FÜZÉRTÁNCCAL. - - -I. - -Mikor Valkányi Buba, esti félnyolc felé, jegyben-gyürüben, vagyis: báli -ruhában, a fölismerhetetlenségig kiékesitve, vizi tündérnek, -hableánynak, avagy tengerszemben fürdő napfénynek öltözötten besugárzott -Barta Lórántné őméltósága szalonjába: Légváry Arturnak valami olyanforma -látomása támadt, aminő olykor-olykor azokat a nagy játékosokat lepi meg, -akik életük legnagyobb részét a roulette-asztal mellett őrlik le. A -gyógyithatatlan roulette-játékos, néha, nagyritkán, olyan erős -sejtelemmel, mely már bizonyosságnak tünik föl, előre megérzi, hogy a -következő percben melyik szám lesz a nyerő, s ha ilyenkor, hirtelen -elhatározással, minden pénzét fölteszi erre az egy számra: nemcsak busás -nyereséget söpör be’ hanem egyszersmind olyan győzelmes nyugalomra tesz -szert, amely jó időre rabjává teszi a szerencsét. A megfeszitett idegek -szolgálnak időnkint, egy-egy jó órában, efféle látomással. - -A hóditó jelenés láttára Légvárynak a fejében is ilyes látomás villant -meg. Egyszerre az az érzés fogta el, hogy mai vállalkozásának a sorsa -ettől a tengerzöldszin-ruhás kisasszonytól függ, és ha – aminek -megkisérlését eddig elmulasztotta, – hamarosan meg tudja nyerni a szép -hölgy figyelmét, tetszését és pártfogását: akármilyen rosszra fordult is -a dolga, sok ügyetlensége következtében, és akármilyen kevés a reménye a -legkisebb sikerre is ebben a pillanatban, épp oly bizonyosan hozzá fog -jutni a titkon mégis csak hőn óhajtott „erkölcsi győzelem“-hez, az illő -elismeréshez, mint amilyen bizonyos bukásnak néz elébe most, amikor még -annyit se érhetett el, hogy a szép Buba egy érdeklődő pillantásra -méltassa. - -Egy másodpercnyi gondolkodás után ez az érzés meggyőződéssé erősödött -benne. - -– Nem is olyan bolondság ez! – tanakodott magában, mialatt Buba és a -grófnő buzgón cserélgették ki egymás megjelenésén érzett -elragadtatásuknak a kifejezéseit. – A Buba ennek a Kánaánnak a -leggazdagabb árvalánya. Ráadásul nagyon csinos is. Tehát jobb parti, -mint a többiek: mint azok a lányok, akiknek a vagyonban vagy a -szépségben való jelentéktelenségét egészséges szülők, sok testvér, -rokonok sulyosbitják. Világos, hogy a Bubának egész udvara van és hogy -az udvarában ott vannak mindazok, akik a környék leggazdagabb és -legszebb leányát óhajtják feleségül. A legjobb házból való és a legszebb -korban lévő urak forognak körülötte; a tehetősebbek, a rangosabbak; -azok, akiknek a fiatalos ereje és fiatalos viselkedése itt törvényt -szab; éppen a hangadók. És ezek a hangadók szeretnek a Buba kedvében -járni; kis dolgokban szivesen alkalmazkodnak az akaratához; a Buba -izlése, jó vagy rossz kedve, még a szeszélye is – Berzencén „tényező“. -Ha tehát a Buba észre se veszi a szegény fölolvasót, ugy jaj a -fölolvasónak! De ha a Buba szeme megakad az idegenen s az idegennek még -a fölolvasását is komolyan veszi: ez Berzencén a sikert jelenti, az -„erkölcsi siker“-t. - -Már pedig a Buba figyelmét, tetszését és pártfogását nem lehetetlen -megszereznie. Ami a legfontosabb, csak a tizenkettedik órában jutott -eszébe; de még nem késett el vele. - -Eddig – az „öt órai teá“-n – csak asszonyok és leányok társaságában -látta a Bubát, az udvarlói közt nem; mégis észrevette, hogy a Buba azok -közé a sokat igérő ifju hölgyek közé tartozik, akiket semmi se -szórakoztat annyira, mint a szerelmes pillantások… a megigézettség -pillantásai is, de az igéző pillantások még jobban… az a tekintet, amely -a férfit oly érdekessé teszi!… a tüzes tekintet… akár a szemtelen -tekintet is… szóval a szemnek az a játéka, mely százszor többet tud -mondani, mint bármilyen s bármennyi szó… Roppant gazdag fejezet ez, s -mindazt, ami ez alá a fejezet alá tartozik, Légváry igy szokta -kifejezni: a „kigyóbűvölő tekintet“. - -Ami ezt a kigyóbűvölő tekintetet illeti: ebben a játékban Légvárynak -egyszer nagy gyakorlata volt. Hiszen még nem sok idő mult el azóta, hogy -egészen fiatal volt, s fiatal korában, csinos hölgyekkel szemben, ő se -vetett meg minden szinészkedést. Valamikor ő is nagy mulatságot talált -ebben a játékban; mint most a Buba. - -Az igaz, hogy egy idő óta elszokott minden kigyóbűvöléstől. Légvárynak -hét gyermeket kellett eltartania. És akinek minden második hónapban hét -pár kisebb-nagyobb cipőt kell kifizetnie egyszerre, az nem tartja többé -olyan nagy tiszteletben a természetnek azt a legfenségesebb erejét, -amely élőlényekkel tudja benépesiteni a világot, – mint amilyenben a -gondtalan fiatalság… Meggyűlölte a kigyó-bűvölést, amely végül is oda -juttatja az embert, hogy nem tud elég kenyeret keresni a sok -kisebb-nagyobb szájnak… És ha kigyóbűvölőket látott, nevetett rajtok; -kárörömmel, vagy sajnálkozva nézte őket, a jó vagy rossz kedve szerint. - -Hanem aki egyszer szinész volt, abban mindig megmarad valami a -szinészből. Hiszen ha csak arról van szó, hogy egy akármilyen jószemü, -csinos hölgy előtt érdekesnek tünjék föl az ember!… Ez nem olyan nagy -dolog, amig az ember megmaradt fiatalnak!… Ezt, amig nem öregszik meg, -nem felejti el az ember, ahogy a korcsolyázást nem lehet elfelejteni… És -Légváry még nem volt öreg; elég jóképü és elég jóalaku maradt; aztán meg -ő benne is rejtőzött még egy kis betyárság… ha ezt pórázon tartotta is -életének sok szigorusága… az élet komolysága… - -Érezte, bizonyos volt benne, előre látta, hogy az a negyedóra, amelyet -még elbeszélgetnek, az az öt perc, amig a grófnő künn jár rendelkezni és -magára hagyja a Bubával, meg az a tiz perc a kocsiban, amig a körbe -hajtattatnak, tökéletesen elég volna rá, hogy fölkeltse a Buba -érdeklődését és meghóditsa nemcsak a jóakaratát, hanem a tetszését is. -Tehát a sikert; Berzence egész közönségének a figyelmességét és -elismerését. - -De nem volt elég jókedve ahhoz, hogy hirtelen elhatározással, erre az -egy számra játszva biztositsa az „erkölcsi“ nyereséget. - -Nem a lenyelt bosszuságok tették idegessé, hanem az az érzés, hogy itt -bizony egy kissé megalázták, és az irodalmat alázták meg benne. Az -irodalmat, a melyet itt csak a szavaikkal tisztelnek, de valójában -lenéznek; az irodalmat, amely neki kedves. - -És most ő is ugyanazt tegye, amit a Buba és – talán az egy alispánt -kivéve – a többiek mindnyájan? Ő is kivegye a részét abból a -komédiázásból, amelylyel itt az irodalmat megalázzák? Mert hiszen, ha ő -itt főképpen szinészkedik s az irodalmat csak eszköznek használja föl a -maga érdekének, kényelemszeretetének és hiuságának a kielégitésére, -akkor valójában ugyanazt teszi, amit ezek, akiknek az irodalom csak -ürügy a mulatozásra. Akkor ő is hozzájárul ahhoz, segit ezeknek abban, -hogy egyesült erővel csúfot üzzenek az irodalomból, s még nagyobbat vét, -mint ezek, akik az irodalmat csak jelszónak használják, de titokban -ősrégi, nevetnivaló bálvány-alaknak tekintik és lesajnálják, lenézik, -mert ő azt árulja el, ami neki kedves, az egyetlent, amit még szentnek -tart. - -Nem, Berzsenyi Dániel vagy Kölcsey Ferenc, olyankor, amikor az irót -keresték fel bennök, nem gondoltak egyébbel, csak az irodalommal. Nem, -Berzsenyi Dániel és Kölcsey Ferenc nem szinészkedtek volna egy -elkényeztetett, léha, üresfejü kisasszony előtt, hogy egy kis személyes -sikert biztositsanak maguknak. - -Ő pedig az ilyen nagyok munkálkodásának s nem a maga világhirének -köszöni, ha itt kenyérre és gyerekcipőre válthatja föl a mondanivalóit, -amelyek voltaképpen senkit se érdekelnek; és ha itt legalább udvarias -szólamokkal fogadták, ez tulajdonképpen nem neki szól, hanem a -jelszónak, az irodalomnak, a nagy elődök szerezte tekintélynek, amely az -alattomban közömbösekre is rákényszeriti a tiszteletnek legalább a külső -jeleit; azt, hogy Langer Antal itt mint Légváry Artur rövid ideig tartó -komolyságot és egy kevés figyelmet követelve léphet ez elé a mulatozni -vágyó sokaság elé, annak az erkölcsi tőkének köszöni, amelyet amazok, a -nagyok szereztek, nemcsak a műveikkel, hanem az egész, minden álságtól -ment, tiszta életükkel. Bár csak mulatozók közé érkezett, tisztesség -érte őt, amikor, ha ezek közt is, de annak az irodalomnak a nevében -szólalhat meg, amelynek nevében egykor a Berzsenyi Dánielek és a Kölcsey -Ferencek szóltak, s ha tehetségben nem is lehet méltó a nagy elődökhöz, -méltó lehet hozzájuk tisztességben. - -– Nem! – szólt magában határozottan. - -Galilei kiálthatott ilyen kemény „nem!“-et, amikor, hosszas lelki -tusakodás után, elvégezte magában, hogy fölfedezésének az igazságát nem -fogja lehazudni, semmiféle érdekből, még akkor se, ha ezért el kell -vesznie. - -Rögtön eszébe jutott, hogy: ha ő az irodalom szekeréhez hozzá akarja -kötni a maga gyerekkocsiját, ez tulajdonképpen igen kómikus dolog. És -hogy mindig igen kómikus az olyan ember, aki a maga személyének, vagy -éppen a szereplésének, valami nagy komolyságot tulajdonit. De az ember -néha kómikus dolgokban leli örömét – s persze megjárja. - -Pedig, ha véletlenül kínpadra viszik a legtitkosabb gondolatáért, végre -is meg kellett volna vallania, hogy ebben a percben semmi se tünt föl -előtte kivánatosabbnak, mint: visszavonulni a Bubával valami rejtett -édenkertbe s fölolvasás helyett Ovidius „Ars amandi“-ját magyarázgatni -neki, a kellő alapossággal. (Ó, Légváryné, bocsásd meg a gondolatnak ezt -a hűtlenségét!) - -De nem vitte rá a lelke, hogy csak egy pillantással is elárulja ezt a -legtitkosabb gondolatát. Ráerőszakolta magára annak az embernek az -álarcát, akinek a fáradtságát és a kedvetlenségét legyőzi az -udvariassága és az ügybuzgósága, de akinek az esze másutt jár – a -„művész-szobá“-ban használatos álarcot – és egy egész negyedórán át, -amig a két hölgygyel beszélgetett, meg tudta őrizni azt az ábrázatot, -amelyet a pénztárvizsgáló tisztviselőn látni, amikor az adóhivatalban -hozzáfog a rovancsoláshoz. - -Később, amikor a kocsi már sebesen vágtatott velök, a Buba, aki most -gyönyörü modell lett volna a nyugodt közömbösség szobrához, egy -pillanatra rajta felejtette azt a tekintetet, amelylyel a furcsa, ritka -állatot nézi meg az ember s leszámol vele, hogy ezt az állatot egy -örökkévalóságon át nem fogja többé, még egyszer szemügyre venni. - -A zárt kocsiban meglehetős volt a sötétség s erre a sajátságos kirkei -tekintetre, amelylyel Kirke csakis a disznait nézhette, a kis ülésen -udvariasan szorongó Légvárynak fölvillant a szeme. - -– Még most se késő! – sugta neki a józanság. – Csak egy hosszu, mindent -kifejező tekintet… csak egypár ügyes szó… akármilyen kevés szó, a fő az, -hogy jól kell elmondani!… és még sokat javithatsz a helyzeten! Aztán -miért ne foglalkoznál egy kicsit ezzel a csinos kis pesztonkával?! -Legalább megérteted vele, hogy nem az vagy, akinek néz, hanem még ma is -víg legény, akármilyen kevéssé tüntetsz ezzel… Miért ne mulatnál egy -kissé? Ráérsz! - -– Nem! – felelt önmagának Kölcsey utódja. - - -II. - -Este nyolc órakor kiderült, hogy a herceg vacsorája mégis csak nagy kárt -okozott a Közművelődési Egyesületnek: a kultúra nem állotta a versenyt -azokkal a jókkal, amelyeket a herceg meghivása igért. Berzence előkelői -az égi és földi javak közül az utóbbiakat választották s a kultúr-estére -a „vezető elemek“ közül csakis azok az uri családok állitottak be, -amelyeknek a fejét valami tiszteletbeli hivatal kötötte az egyesülethez, -vagy amelyeknek a kisasszonyai még a legfényesebb társaság kedvéért se -akartak lemondani a táncról. A törpe kisebbség. - -Ilyen mostoha körülmények már gyakran hátráltatták Magyarország szellemi -előhaladását s a berzencei kultúra, csekélyebb vonzóerejének tudatában, -eleve is szivesen kitért volna a verseny elől, ha ez módjában van. De ki -tudhatta előre, hogy a herceg mikor fog megérkezni s mikor fog vacsorát -adni az előkelőknek? És amikor a herceg, aki egy cseppet se törődött -Berzence kulturális érdekeivel, szétküldte a meghivóit, akkor már a -kultúr-estét nem lehetett elhalasztani. Másnap estére sem. Mert a -fölolvasót talán még ott lehetett volna tartani, de mit csináljanak az -énekesnővel, meg a szinésznővel? Azok már uton vannak. Nem lehet -sürgönyözni nekik, hogy ne jöjjenek és másnapra se lehet félretenni -őket; mert holnap már dolguk van otthon. - -A rendezőség, ilyen sanyaru viszonyok közepett, belenyugodott a meg nem -változtathatóba, és hogy mentse, ami még menthető, ha már le kellett -mondani az est fényéről, diszességéről, az erkölcsi sikerről, legalább -az anyagi sikert akarta biztositani. Azért hamarosan elhatározták, hogy -a sok maradék-jegyet féláron fogják fölkinálni a „polgári elemek“-nek. -Azok örülni fognak, hogy egyszer alkalmuk nyilik együtt táncolni az -előkelőkkel, és még hozzá: olcsóbban, mint maguk közt szoktak. - -A „polgári elemek“ meg is feleltek ennek a várakozásnak és az egyesület -futárjait, akik a féláru-jegyekkel házról-házra jártak, a legtöbb -helyütt szivesen fogadták. Hanem, minthogy a polgári hölgyek kissé későn -értesültek a rájok várakozó szerencséről és igy kevés idejük maradt a -készülődésre meg az öltözködésre, a mentő ötletnek az volt a -következése, hogy a közönség nagyobbik része csak akkor kezdett a -terembe gyülekezni, amikor a kultúra ünnepének a programm szerint már el -kellett volna kezdődnie: nyolc óra tájban. - -(És azt is észre lehetett venni – a terembe tolongókon, – hogy a polgári -hölgyek, férfikiséretül, meglehetősen vidám elemet hoztak magukkal!) - -Már egynegyed kilenc felé járt az idő, amikor a nagyterembe még egyre -sereglett a közönség s amikor, természetesen, még szó se volt a mulatság -kezdetéről. - -Légváry kissé tanácstalanul álldogált a nagyterem nyitott ajtajában, -mialatt körülötte lelkendezve tolongtak azok, akik attól féltek, hogy -már elkésetten érkeznek. Nem tudta elhatározni, tovább lökdöstesse-e -magát, és azt se találta ki, hová vonulhatna meg addig, amig rákerül a -sor. - -Amikor beállitottak az előszobába, két ismeretlen rendező röppent -eléjök. Karjukat nyujtották a grófnőnek és Bubának, a helyeikre vezették -őket – természetesen a legelső sor két középső üléséhez, ahonnan a -legközelebbről lehet látni az előadókat – és mindjárt ott is maradtak -körülöttük. - -Más rendezőt Légváry nem tudott fölfedezni; az alispán és Plojesti nem -mutatkoztak. - -Megkérdezett egy szolgát: van-e itt valahol „művész-szoba?“ A szolga -hirét se hallotta effélének. - -Az előszobában, mely egyszersmind ruhatárul is szolgált, nem -maradhatott; ott éppen akkor volt legnagyobb a tülekedés. Bekukkantott -tehát a nagyterembe, azzal a szándékkal, hogy a grófnő körül fog -udvariaskodni; és ha ez azzal jár, hogy be fogják mutatni idősebb -hölgyeknek, akik kiváncsiak rá, milyen a fölolvasó pofája, hát azt se -bánja. - -Hanem a grófnőt és Bubát ekkorára már a gavallérok egész falanxa vette -körül. És azt is láthatta, hogy itt már senki se kiváncsi az ő pofájára. - -Ott maradt tehát, abban a szük közben, amely a széksorokat a faltól -elválasztotta, egypár lépésnyire a bejárattól, hogy Plojesti hamar -rátaláljon, ha majd szükség lesz rá. Innen legalább szemügyre veheti az -egész közönséget; s ez is szórakozás, amikor nem akad egyéb. - -Bizonyára nem a legjobb helyet választotta ki s a sebbel-lobbal érkezők -uj meg uj csapatai közepett ugy imbolygott jobbra-balra, mint egy -lélekvesztő a hullámok közepett. Mindenkinek utjában állott s minden -ujonnan érkező elől ki kellett térnie, hol erre, hol amarra. - -– Ugy festhetek itt, – gondolta, – mint az „ártatlanság képe s bánaté“. -Vagy mint a határozatlanság szobra, amely megelevenült… - -Letelepedhetett volna a még üres székek valamelyikére, de azok a nagy -számjelek, amelyek a székek támlájára aggatott kartonlapokról meredeztek -eléje, arra figyelmeztették, hogy ezek gazdája is bármely percben -megérkezhetik… s hogy, ha helyet foglal, cseberből vederbe kerül… mert -akkor meg minduntalan föl kell állania, hogy átengedje a széket annak, -aki jogot váltott erre az ülőhelyre. - -A nagyteremnek az az egyetlen pontja pedig, amely menedéket kinált neki, -egy cseppet se csábitotta. Észrevette ugyanis, hogy a „dobogó“ néven -emlegetett emelvény közelében három üres szék van a falnál. Ez a három -számozatlan szék gyanusnak tünt föl előtte. Ezeket alighanem a -közreműködők számára „tartották fenn“, – ha ugyan gyönyörködni akarnak -egymás művészetében, vagy ha a numeró 1. művész élvezni akarja a numeró -2. művésznőnek a társaságát, amig a numeró 3. művésznő, valamivel odább, -kitartóan működik, fenn, a pódiumon. - -– Oda se menekülhetek, – szólt magában. – Olyan volnék ott, igy, -egyedül, mint a szerecsen a füszerkereskedés boltablakában. - -Hát csak tovább lökdöstette magát. - -Egyszerre valahonnan előkerült a képviselő. - -– Jöjjön, jöjjön! – szólt. – Majd odavezetem a helyére… - -Megfogta Légvárynak a karját s azzal az eltitkolhatatlan derültséggel -nézett rá, amely mindannyiszor elhatalmasodott rajta, ahányszor a -gázgyári tisztviselőnek erre a legujabb szereplésére kellett gondolnia. - -Légváry megadta magát sorsának, de nem kényre-kegyre. - -– Köszönöm, – felelt a gázgyár igazgatósági tagjának, mialatt ez -keresztülvonszolta a tömegen s a három üres szék felé vezette, – de ha a -kirakatba tesz, remélem, hogy ott marad velem. - -– Hogyne! – biztatta a képviselő. – Majd megmutatom a legcsinosabb -hölgyeket és a legjobb partikat… Onnan jobban látja a közönséget és a -közönség is jobban látja önt… Már pedig ezt itt nem engedik el önnek… -Berzencén nem mindennap látnak hires irót, kivált olyat, amelyiknek még -megvan a haja!… - -Látnivaló volt rajta, hogy részvétből, udvariasságból és jólneveltségből -minden áron mérsékelni akarja a vidámságát, de ez sehogy se sikerül -neki. - -Légváry csak azt nem tudta kitalálni, vajjon azon mulat-e, hogy mi köze -az irodalomhoz egy kis gázgyári tisztviselőnek, akinek olyan kevés a -lakáspénze?… hogy egy ilyen szegény ember akar másokat tanitani s -másokat mulattatni?… vagy pedig azon, hogy: milyen furcsa dolog is -tulajdonképpen az egész, ugynevezett irodalom!?… - -– Ugy-e, szép terem? – kérdezte a képviselő, miközben a három üres szék -közül kettőt elfoglaltak s ezzel egypár percre magukra vonták a legelül -ülők, kivált a bejárathoz közelebb eső sarokülések közönségének a -figyelmét. – Nagyon jó akusztikája van; majd meglátja!… A legmesszebb -ülők is meg fogják érteni… De hiszen már nem is olyan rekedt!… Délben -igazán azt hittem, hogy ma este egy szavát se fogjuk hallani… Hátul, az -utolsó széksor mögött, az a nagy, betett ajtó a táncterembe vezet… Aki -most kinyitotta és benézett rajta, az egy törvényszéki biró, aki ebben a -percben már alighanem nagyon részeg. A legtöbbször már délután háromkor -részeg s ilyenkor másnap reggelig iszik… ha egyszer elkezdi, nem tudja -abbahagyni az ivást, amig csak el nem alszik a székén… Képzelheti, -milyen részeg lesz ez éjjeli háromkor!… De, nézze!… ez jobban fogja -érdekelni… látja azt a kis, gömbölyü, csinos asszonykát, ott, baloldalt, -a kilencedik vagy tizedik sor szélén?!… aki magánosan ül egy sarokülésen -és körülötte még senki… Ez a kis gömböc a legjobb partik egyike -Berzencén. Fiatal özvegy; se kutyája, se macskája, és egy virágzó -nyomdát örökölt az urától… kiadótulajdonosa két helybeli lapnak és -korlátlan urnője nem tudom hány százezer koronát kitevő vagyonnak. A -fejébe vehetné, hogy kinyomtat száz könyvet, amelyet az ördög se vásárol -meg – meg se kottyanna neki. Ha ön nem házas ember, ajánlom a -figyelmébe. Nagyon érzékeny lélek, mindamellett kifogástalan hirü… - -A képviselő, ugy látszik, a fejébe vette, hogy pártját fogja a gázgyár -szegény alkalmazottjának, aki a lehető legrosszabbkor érkezett -Berzencére, az irodalmat képviselni, a nem kevésbbé sajnálatra méltó, -szegény magyar irodalmat. - -Mialatt nyájasan köszöngetett jobbra-balra s bizalmasan nevetgélt össze -azokkal az ismerős hölgyekkel, akik egy-egy kis üzenetet küldtek hozzá a -szemökkel, szünetet nem tartva beszélgetett a védettjével. Légváry -keveset felelgetett neki és még kevesebbet kérdezgetett tőle, de ez nem -csökkentette a képviselő figyelmességét. Olyan jól tartotta szóval a -szegény gázgyári firkászt, úgy rajta volt, hogy szórakoztassa, ahogyan -máskor a hölgyeket szokta mulattatni, – mintha meg akarta volna mutatni, -hogy egy magyar úr a nagylelküségig lovagias tud lenni az irodalommal -szemben még akkor is, amikor ezt egy szegény ördög képviseli, – mert -hiszen a magyar urnak a magyar irodalom a kedves, a szép babonái közé -tartozik… - -Légváry hálásan hallgatta a kitünő ciceronét, aki megmentette attól, -hogy ugy üljön a számára kijelölt helyen, mintha a pellengéren ülne. - -Pár perccel félkilenc előtt megérkezett Plojesti. Ahogy belépett a -terembe, körülnézett s megpillantotta őket, egyenesen feléjük tartott. -Aztán lerogyott, a képviselő és Légváry mellé, a harmadik székre. - -– Pfü! – fujta ki a fáradtságát, – csakhogy végre megszabadulhattam -ezektől a rettenetes pesti nénikéktől!… - -– Hogy-hogy? – érdeklődött a képviselő. - -– Az alispán nyakába sóztam őket, – folytatta Plojesti, a homlokát -törölgetve, – aki, szegény, most ott les rájok, a szálló folyosóján!… -Páratlan ember ez az alispán!… Kész ez minden önfeláldozásra!… - -– Hát nagyon szép házunk van! – szólt a képviselő. – A körülményekhez -képest egészen jól érezzük magunkat!… - -A báró egy szakértő pillantást futtatott végig a közönségen. - -– Na, rosszabbul is állhatnánk! – felelt. De ha a hosszas előkészületet, -a nagyarányu erőfeszitést, meg a jelentékeny áldozatot tekintjük, -megvallhatjuk, hogy ezért bizony kár volt annyit fáradozni! - -– Én azt hiszem, minden meg fog térülni. Talán még marad is az -egyesületnek valami, – vélte a képviselő. - -– Ezt mindjárt kiszámithatjuk, – szólt a báró. – Tudom, ki jött egész és -ki féláru jegygyel; azt is, hogy ki fizetett rá a jegyére és mennyit; -megmondhatom pontosan, hogy mennyi a bevétel… - -Egy hites becsüs tekintetével vette szemügyre egyik széksort a másik -után és hangosan számlált: - -– Harminchárom… harminchat… harminckilenc… hatvanhat… hatvannyolc… -hetven… - -(Légváry azt gondolta: - -– Ej, milyen aggodalmasan számlálják a garast ebben a Kánaánban!… Pedig, -hogy ne menjek messzebbre, a képviselő ur egyetlen napi jövedelméből -kifizethetné azt, amit ilyen „nagyarányu erőfeszitéssel“ akartak -összeszedni az egyesületnek!… De hát az erők egyesitése éppen azt -jelenti, hogy a szép célok érdekében ne kellessen tulságosan -megerőltetniök magukat azoknak, akiknek sok fölöslegük van!…) - -Plojesti befejezte a szakértő-szemlével egybekötött számolást és arra az -eredményre jutott, hogy: - -– No, ami itt megmarad, azt én egymagam meg tudom inni! Persze: francia -pezsgőben és nem szilvóriumban. - -– Meglássa, nagyobb lesz a jövedelem! – vigasztalta a képviselő. – -Nézze, még egyre jön a közönség! - -És mind a ketten örvendezve számlálgatták tovább az elkésetten érkező -egy, két és három koronákat. - -A közönség még egyre gyülekezett, de azok, akik egy félóra óta ültek a -helyükön, türelmetlenkedni kezdtek. Itt-ott ritmikus lábdobogás -hallatszott, annak jeléül, hogy az idegesebbek már unják a hosszu -várakozást, s a beszélgetés zsivaján átharsant egy-egy intő „Halljuk!“ -is. - -– Nagyszerü volna, – szólt Plojesti, – ha a fölolvasással lehetne -kezdeni. Nem is szólva arról, hogy igy hamarább tulesnénk az egész -komédián, a fölolvasás betömné ezeknek a lármás frátereknek a száját. - -– De hát miért ne kezdhetném el? – kérdezte Légváry, aki maga is -szeretett volna tulesni a komédiának rá nézve legkeservesebb -egyharmadrészén. – A többiek még nincsenek itt, de én itt vagyok s a -közönség már türelmetlen. No és ha azt hiszi, hogy engem zavarna a későn -érkezők járás-kelése, akkor megnyugtathatom… - -– E miatt nekem nem fájt a fejem, – felelt a báró. – Tudom, hogy ön -örül, ha a lármában nem kell törődnie az összefüggéssel és minél több -passzuson átugorhatik. Azért én még egy félórával ezelőtt is azt -ajánlottam, hogy essünk tul legelőször a fölolvasáson. De beszéljen -ezekkel a pesti fehércselédekkel!… Igazán kár, hogy nem beszélt velök; -önnek talán átengedték volna az elsőséget, különösen, ha ön egypár -szóval megvillogtatja előttük, hogy mit fog irni róluk a pesti lapokba. -Nekem azonban kijelentették, hogy nem lehet a fölolvasással kezdeni, -mert ők nem várnak, ők minél hamarább tul akarnak esni a komédián, ők -sietnek, ők korán reggel akarnak elutazni. - -– De hát hol vannak? – kérdezte a képviselő. - -– Hol vannak? Öltözködnek! Még talán egy óra mulva is öltözködni fognak! -– indignálódott Plojesti. – Azt mondják magukban: „Csak hadd várjon, -türelmetlenkedjék, pukkadozzék a berzencei közönség!… nekünk ez a -közönség egészen fiatal!…“ És mindez azért a gőgicsélésért, azért a -pötyögésért, azért a gügyögésért!… - -– A műsoron is a fölolvasás van legelül, – jegyezte meg a képviselő. - -– A régi műsoron igen, – szólt a báró. – Csakhogy a frajlák kedvéért egy -órával ezelőtt uj műsort kellett nyomatni és nézze!… itt már a -felolvasás a legutolsó szám. De ez még nem volna baj. A műsor arra való, -hogy ne tartsák meg. Egyszerüen kiosztatnám a régi műsort s ez volna a -legujabb. Hanem attól tartok, hogy ha ezek a donnák önt már a -felolvasó-asztalnál találják, mérgükben sarkon fordulnak s aztán -szaladhatunk utánuk. Pedig képesek rá. - -– Azóta már tul volnék a felolvasáson, – forgatta a tőrt a báró szivében -Légváry. - -– Hiszen ha tudtam volna, hogy még háromnegyed kilenckor se kerülnek -elő!… – nyögött Plojesti. - -A táncterem ajtaja fölpattant és egy hatalmas basszus-hang bődült be -rajta: - -– Mi lesz? - -Mindenki oda nézett. Voltak, akik elől a helyére igyekező közönség vagy -a mögöttük álldogáló alakok elzárták a kilátást. De ezek is fölismerték -a hangot: - -– A biró! – járt szájról-szájra. - -És csakugyan a biró alakja jelent meg az ajtóban. - -Már nagyon felönthetett a garatra, mert ugy forgott a szeme, mint -Alfionak, amikor Turiddut keresi. - -Szétnézett a teremben, még egyszer elorditotta magát: „Mi lesz?!“ – -aztán megfordult és ugy csapta be maga után az ajtót, hogy csak ugy -porzott köröskörül. - -A nyomában fölfakadó hangos derültség nagyon megenyhitette a -türelmetlenkedők rosszkedvét, de Légváryt balsejtelmek fogták el. - - -III. - -Valamivel kilenc előtt az érdeklődés moraja futott végig a termen. A -bejáratnál föltünt az alispán, aki egy sárgaselyem-ruhás és mindenféle -ékszerrel ragyogó hölgyet vonszolt a karján, nyilván: az énekművésznőt. -Utánuk még két hölgyet vezetett a terembe két ifju rendező: a már -mérsékeltebben ragyogó szinművésznőt, meg az énekművésznő szinházi -mamáját, akinek a csillogása természetesen még szerényebb volt. Végül, -magában, egy szemüveges, frakkos ur következett: egész Berzencének -jóismerőse; az az ur, aki itt a legjobban zongorázik, s most -szivességből fogja kisérni az énekesnőt. - -Amíg az alispán a primadonnát a pódium felé vezette, zajos taps hangzott -föl és mialatt először a művésznő, aztán az uszálya s végül a kisérője -fölvonultak a dobogóra, a taps egyre zúgott. A lelkes tüntetés még akkor -se akart elhallgatni, amikor a kisérő már elhelyezkedett a zongoránál, a -művésznő pedig, három szép meghajlás után, amelyek megfelelő számu bájos -mosolylyal voltak egybekötve, a torkát köszörülte… - -Ekközben a képviselő, Plojesti és Légváry fölpattantak a székeikről, -hogy helyet adjanak az érkező hölgyeknek. A képviselő és a báró -visszavonultak készpénzen megváltott, számozott helyükre; Légvárynak -azonban, akit hevenyében bemutattak, ott kellett maradnia a szinházi -mama mellett. - -Az alispán is eltünt a tömegben… a helybeli sajtó képviselői csapatosan -vonultak be az előszobából a terembe… nagy székzörgetéssel foglalták el -helyeiket, a nyomdatulajdonos szép özvegye közelében… a taps lármája, az -érdeklődés moraja, meg a beszélgetők zsivajgása lassankint elhallgatott, -és végre megkezdődött az, amit Plojesti már jóelőre gőgicsélésnek, -gügyögésnek és pötyögésnek bélyegezett. - -Mindez valójában igen szép volt, csak egy kicsit sokáig tartott. - -Az énekesnő keveselte, hogy csak az ékszerei ragyogásával pótolja, ami a -hangjából hiányzik, és azokat, akiket a művészete nem elégitett ki, az -énekszámok szépségével és gazdagságával akarta kártalanitani. Előszörre -a legdivatosabb és legterjedelmesebb opera-áriát választotta ki, amely -mindig szép marad, akárki énekli, hanem bizony egy kissé hosszu, mint a -szentiváni ének. A nagy tetszés hallatára pedig ráadással is szolgált; -hogy legalább sokat adjon a jóból, „éppen eleget a pénzükért“. - -Aztán az „öklömnyi szinésznő“ következett, aki tulajdonképpen igen -nyulánk termetü hölgy volt; a báró kicsinylő jellemzése tehát csak arra -vonatkozhatott, hogy a művésznőnek még kissé zsönge a hirneve… De egy -dologban teljesen igaza volt a bárónak: az az elbeszélő költemény, -amelyet első intrádára lelkiismeretesen lemorzsolt, akármilyen hatásos -szám is máskülönben, terjedelmességre csakugyan vetekedik Klopstock -„Messiás“-ával. - -Majd ismét az énekesnő jelent meg a dobogón, s ha rövid volt a hangja, -megtoldotta azzal, hogy megint egy egész litániát adott elő. Persze, a -ráadás se maradt el, sőt „pour la bonne bouche“ most már kettőt vágott -ki. - -Végül megint előkerült a szinművésznő s a hangverseny befejezéséül -kabaré-számokat adott elő. Ártatlan és pajkosabb versikéket mondott el; -utolsó édességül pedig a legismertebb primadonnákat utánozta. Ez az -utóbbi mutatvány keltette a legélénkebb érdeklődést; Berzence közönsége -annál inkább értékelte az utánzatot, minél kevésbbé ismerte magát az -eredetit. - -Ez fölcsigázta, a végsőkig megfeszitette a már-már lankadó érdeklődést, -de egyszersmind el is csigázta, és végképpen kimeritette. - -Ugy hogy, mikor sok ujrázás és még több ráadás után maga az öklömnyi -művésznő is belátta, hogy egyszer minden földi jónak véget kell érnie, s -a „percekig tartó köszönet-nyilvánitás“ (vagyis a hosszu, néma -hajlongás) után visszavonult a rája várakozó általános ünnepeltetésbe, a -terem minden részéből zajos, sőt viharos kiáltások hangzottak föl: - -– Táncoljunk! Táncoljunk! - -A helybeli ujságok, ha nem olyan udvariasak, másnap bizonynyal azt irták -volna, hogy „a közönség mint egy ember követelte a táncot!…“ - -Mindenesetre a legegészségesebb és a legjobb hangok harsantak föl… s -olyan kitartással zajongtak, amely méltó volt a tüdejök és torkuk -erejéhez. - -Légváry elsápadt. A népakaratnak ilyen spontán s ennyire impozáns -megnyilatkozásával még sohase került szembe. - -De nem oda Buda!… Elvégre nem azért hozattak Pestről felolvasót, hogy -ezt szégyenszemre felolvasatlanul küldjék haza!… - -Az alispán „a puskából kilőtt golyó“ vehemenciájával rohant elő, -fölsietett a pódiumra, csöndet kért, futárokat küldött szét, hogy -csillapitsák le a közönséget, rendelkezett, hogy vigyék előbbre a -felolvasó-asztalt, maga is segitett a szolgának, lerohant és Légváryt, -aki töprengett, hogy: „Kimenni vagy nem menni ki?… Talán egyáltalán nem -menni ki?“ – megfogta a karjánál és fölpenderitette a dobogóra. - -A „Táncoljunk! Táncoljunk!“-kiabálás még akkor is egyre tartott, amikor -Légváry, föltápászkodva az emelvényre, egy kis támolygás után helyet -foglalt a felolvasó-asztalnál. De a rendezők erélyes pisszegésére és az -alispán „Halljuk! Halljuk!“-kiáltására lassankint mégis csak elült a -zaj, vagy jobban mondva: átváltozott szelidebb zsivajgássá. - -Légváry előrántotta a legrövidebb novelláját és halálmegvetéssel kezdett -olvasni. Történjék vele akármi; ezen már „túl kell esni“. - -Miközben lepörgette az első néhány mondatot, észrevette, hogy maga se -hallja a tulajdon hangját. Hamarjában nem tudta kitalálni, miért nem. -Eleinte azt hitte, hogy még rekedtebb, mint amilyen reggel volt; de -aztán rájött, hogy nem abban a csöndben hallgatják, amelyben a -felolvasásokat szokás, s fakó hangja nem igen tudja áttörni a mindenfelé -meginduló társalgás egyre élénkebb susogását, moraját és lármáját. - -A második bekezdést már hangosabban, torka erejének megfeszitésével, -szinte kiabálva olvasta. Az emeltebb hangra a legelül ülők közül -egypáran elhallgattak; sokan, akik a hátulsó sorokból csak most vették -észre, hogy a dobogón valaki minden áron meg akarja értetni magát, ha -nem is figyeltek éppen a felolvasásra, megbámulták a felolvasó arcát és -mozdulatait. - -Ez a fél-elcsöndesedés, mely egy pillanatra hiu reményekkel töltötte el -Légváryt, nem tartott két percnél tovább. - -Légváry nem is áltatta magát sokáig. A legelső helyen, ahol egy -lélekzetnyi szünetet tarthatott, odapillantott, ahol a Bubát tudta. A -Buba, aki előbb egész érdeklődésével megajándékozta az énekesnőt meg a -szinművésznőt s minduntalan csöndre intette az udvarlóit, most már a -pihenésnek adta át magát és hátra fordulva élénken beszélgetett azokkal -a gavallérokkal, akik a második sorból suttogtak neki kellemességeket. -Az alispánék miatt nem tehette meg, hogy elhagyja a helyét, de több -áldozatra már nem volt hajlandó. - -A felolvasó az első pillantásra megérthette, hogy ő elveszett ember… - -De vannak helyzetek, amelyekben már nem lehet gondolkozni, hanem -egyszerüen meg kell halni. A Leonidás és a Dugovics Titusz helyzetéhez -hasonlók. Légváry se vonulhatott vissza. - -A Buba figyelmetlensége csakugyan felbátoritotta a gavallérok beszélgető -kedvét és mind jobban felszabaditotta a növekedő türelmetlenség -megnyilatkozását. Az első sorokban unatkozó előkelőség társalgása egyre -általánosabbá vált s hátul, az utolsó széksorok mögött nagy mozgolódás -támadt. Hol csak egy-egy pár, hol egész csapatok vonultak ki a -táncterembe; a táncterem ajtaját folyton csapkodták. Egyszerre valaki -kivülről felrántotta ezt a szerencsétlen ajtót, olyan erővel, mintha ki -akarná fesziteni a sarkaiból. A biró volt, aki bebődült: - -– Mi lesz? - -Viharos derültség jutalmazta a mulatságos közbeszólást és egy percig nem -lehetett egyebet hallani, csak kacagást meg nevetgélést. - -Légváry már nem törődött semmivel. Rendületlenül olvasott tovább; egyre -hangosabban és egyre gyorsabban. - -Az alispán rögtön intézkedett, hogy a táncterem ajtaját belülről be kell -zárni. De ez nem segitett a bajon. A kiszoritott biró a maga pártjára -hóditotta a nevetőket; s végre is a biró a közhangulatot fejezte ki, -spártai rövidséggel. - -A hátulsó sorok egyikében valaki, aki megirigyelte a biró babérait, -ujságot vett elő s azon a hangon, amelyen a pap a mise szavait mormolja, -a helyi hireket kezdte recitálni. Egy másik műkedvelő humorista a borját -kereső tehén szomorú bőgését utánozta, a helyzetnek megfelelő -diszkrécióval, de gyakrabban, mint a helyzet kivánta volna. Ami szintén -nagy derültséget keltett. - -Légváryt a párhuzamos felolvasó meg a buzgó állatimitátor egy kissé -idegessé tették. Egypárszor, abban a reményben, hogy talán mérsékletre -birhatja őket, oda-odanézett, de ez csak növelte a jókedvet. Uj -humoristák találkoztak, akik nagy leleményt fejtettek ki annak ötletes -kifejezésében, hogy a közönség már unja az állapotot. De a biróval -egyikük se versenyezhetett. - -A kinnrekedt biró tudniilik ujra életjelt adott. Előbb csak a kilincset -rázogatta, de miután hasztalan kopogott és hasztalan nyitogatta az -ajtót, dörömbölni kezdett rajta. És amikor ezt is elunta, az öklével -akkorákat ütött az ajtóra, hogy a nagy dübörgéstől többé semmit se -lehetett hallani: se a két felolvasót, se a fájdalmas tehénbőgést. - -Az alispán elküldött egy fullajtárt, hogy fogják le a részeget, de már -későn. Légvárynak most már minden szava beleveszett a nagy nevetésbe. -Nyilvánvaló volt, hogy a kultúrestéről Berzence város közönségének éppen -az a része maradt el, amely irodalomtiszteletéről volt hires, s hogy -akik legnagyobb számban maradtak el, azok – sajnos véletlen! – éppen a -felolvasó személyének leglelkesebb tisztelői voltak… - -A szerencsétlen ember rettenthetetlenül olvasott tovább. A walkürök nem -lovagoltak úgy, ahogyan ő száguldott, árkon-bokron, megható és víg -passzusokon át, csakhogy hamarább érjen a novellája végére. - -De hiába sietett, meg volt irva, hogy soha se olvashassa el a novellája -utolsó mondatát. - -A birót nem sikerült lefogni. Amig a táncteremben keresték, ármányosan -elkerülte a megszeliditésére kiküldött rendezőket, s amikor a -legkevésbbé várták, egyszerre csak megjelent a nagy bejáratnál. - -– Mi lesz? – orditott be a terembe. – Ha még most se táncolunk, mikor -lesz a füzértánc?!… - -– Táncoljunk! Táncoljunk! – kiáltottak föl a terem humoristái és sok -fiatal úr. - -Kacagás, ellentmondás, lárma… - -Légváry ugy tett, mintha ekközben elérkezett volna a novella végére. -Fölkelt, zsebrevágta a kéziratát és udvariasan meghajolt. A felolvasás -véget ért. - -Egy idősebb hölgy szánalomból megéljenezte. A többiek nem törődtek vele. -Mindenki megkönnyebbülten kelt föl a helyéről. - -– Táncoljunk! Táncoljunk! – kiáltozott egypár gyanakodó fiatalember, aki -attól félt, hogy Légváry vissza talál ülni a felolvasó-asztalhoz. - -Csak az állat-imitátor sajnálta, hogy már véget ért a sikerült tréfa. És -még egy utolsó bődülést hallatott; már kevésbbé diszkrét, de a -korábbiaknál is fájdalmasabb, szomoru bődülést. - - - - -FELOLVASÁS UTÁN. - - -I. - -– Amig a Valkányi Buba kitáncolja magát – szólt magában Légváry Artur, -az után a balsikerű felolvasás után, a melyet a népakarat a „Táncoljunk! -Táncoljunk!“-követelés zajába fullasztott bele – addig én itt meg fogok -őszülni. Meg fogok őszülni, mint a chilloni fogoly: „de nem az időtől“… -Hanem az unalomtól. Most még csak tizenegy óra… és szerencse gyermekének -mondhatom magam, ha a Buba már három óra tájban megelégli a táncot, -hiszen szegénykének egy egész hónapra ki kell mulatnia magát!… Hogyan is -követhettem el ekkora ostobaságot!… De már hiába a bánat. Amikor -elfogadtam az alispánék meghívását, sorsomat hozzá kötöttem a Buba -lábacskájához, nem is gyanitva, hogy mit cselekszem. Hát most már: „Csak -contenance és patience!…“ – ahogy a német operettben éneklik. De hová -legyek addig?! - -Még ott lézengett a hangversenyteremben, az emelvény tájékán, szemben a -kétszáz megüresedett székkel. Mintha még ezek is gúnyolták volna, a -maguk mozdulatlanságában… Csak éppen ezek nem tudtak megszökni előle!… - -Alig mult el egy rövid perc azóta, hogy felállott a szomoruan -emlékezetes felolvasó-asztal mellől, és már egészen magára maradt. A -közönség a takarodó elhangzása után siető, megkésett katonák -gyorsaságával vonult át a táncterembe és Légváry, mire egy kissé -félrehuzódhatott a tolongók utjából, azon vette észre magát, hogy többé -nincs kinek helyet engednie, mert máris egyedül van a teremben. A -legrémesebb panique nem tisztithatta volna ki hamarább a teret. - -Azon nem csodálkozott, hogy az alispán, aki kínos zavarban lehetett, -elpárolgott, mint a kámfor. De a többi jóakarója is eltünt, a képviselő -csak úgy, mint Plojesti, nyilván gyöngédségből. Végre is tisztára -lehetetlenség volt, hogy gratuláljanak neki; vannak helyzetek, amikor a -kimélet parancsolóvá teszi a legteljesebb tartózkodást és a -legtökéletesebb felejtést… - -– Hopp, hiszen még nem vacsoráltam! – villant fel előtte a mentő -gondolat. – És ha a művésznők már a felolvasásom előtt elvonulhattak -étkezni… alighanem azon a cimen, hogy nekik korán kell fölkelniök… akkor -talán nekem se kell megvárnom a szünórát és a közös vacsorát. Az étkező -helyiségnek valahol a táncterem mögött kell lennie, de ezen nem kell -keresztül szégyenkeznem, mert ha a részeg bíró, miután sokáig döngette a -táncterem ajtaját, olyan hamarosan bebődülhetett a nagy bejáraton, -bizonyos, hogy a folyosóról is bejuthatok az étterembe. Étvágyat ugyan -nem érzek… nagyon is jóllaktam bosszusággal… de itt nem maradhatok, -menjünk. - -Mialatt áthaladt a ruhatárrá változtatott előszobán, az járt a fejében, -hogy: - -– Ha volna bennem egy kevés humor, akkor most átsétálnék a táncterembe -és rendre megforgatnám a hölgyeket, ahogy Plojesti tanácsolta. Igy, bár -minden egyéb elveszett, megmenteném legalább a becsületet. De nem vagyok -humornál… s különben is, itt annyi a humorista, hogy lehetetlen volna -vetekednem velök… - -A folyosón egy kis vörös ember toppant eléje. - -– Kolléga úr – szólalt meg az ismeretlen vörös – én Vadászlaky Szvetozár -vagyok, a Közművelődési Kör könyvtárosa és a „Berzencei Ujság“ -szerkesztője. Eddig nem juthattam önhöz, át kellett engednem a -szerencsét az előkelőségeknek, de most már, azt hiszem, jobban fogja -érezni magát a mi kis körünkben… - -Légváry megkockáztatta, hogy egy tál lencséért örökre eljátszsza a -„Berzencei Ujság“ jóindulatát. - -– No, ha kollégák vagyunk – szólt – úgy könyörüljön meg rajtam és -magyarázza el: merre van az a barátságos vidék, ahol vacsorát kaphatnék? - -A kis vörösnek az arca elsavanyodott. - -– Elvezetem – felelt a méltatlanul megbántott ember hangján – de nem jól -teszi, ha nem várja meg a közös vacsorát. A közös vacsora sokkal jobb -lesz, mint amit most kaphat, és figyelmeztetem, hogy a közös vacsorán a -művészek teritékét a kör fizeti. Arról nem is beszélek – fejezte be -bizonyos tartózkodó önérzetnek a felsőbbséges mosolygásával – hogy -sokkal jobban érezné magát a mi kis körünkben, a mi asztalunknál, csupa -kolléga közt, mint így, egyedül. - -De Légváryt, ha már úgyis „minden elveszett“, nem csábította a -„Berzencei Ujság“ jóakaratu pártfogása és a kiméletes kritikák reménye. - -– Már nekem mégis csak jobb lesz, amit hamar kapok. Sajnálom, ha így le -kell mondanom a kellemes társaságról, de nem tudom a szünórát megvárni… -én ilyenkor már aludni szoktam. - -– Ugy látszik, egy kissé boszus – aprehendált a kis vörös, miközben a -letárgyalt felolvasót bekalauzolta az étterembe. – Higyje el, kár úgy a -szivére vennie az esetet!… ez itt mindennapi dolog. Holvay Péter, az -országosan ismert költő, még sokkal jobban megbukott itt, mint ön. Igaz, -Holvaytól már azt is rossz néven vették, hogy egyáltalán miért jött ide, -mikor mindenki tudja, hogy öt forintért azt ír, amit akarunk?!… de -biztosíthatom, hogy Holvayt le is hurrogták, ki is fütyülték és végül. -„Eláll!“ és „Abcug!“-kiáltásokkal hallgattatták el. - -– Ugy látszik, ide azért hívják az embereket, hogy lehurrogják őket. Nem -sport ez itt önöknél? – kérdezte Légváry. - -– Nem. Hanem az igaz, hogy Berzencén sokkal nehezebb érvényesülni, mint -Budapesten – kellemeskedett a kis vörös, ártatlanul meresztve szomoru -hal-szemét a kissé meglepett Légváryra. – A fővárosban megbecsülnek -minden írót, mert csak a nevét ismerik, a műveit nem olvassák el; de itt -nagy szellemi élet van. Berzence egymaga hét ujságot tart fenn, s az -emberek itt egy kissé válogatósak, mert igen sokat olvasnak… - -– No, ezt nem venni észre rajtuk – jegyezte meg Légváry és letelepedett -ahhoz az asztalhoz, a mely a legmesszebb volt a táncteremtől. - -A többi terített asztalnál senki sem ült. Egy nagy kerek asztal mellől -éppen akkor kerekedett fel és vonult át a táncterembe egy három hölgyből -és sok úrból álló nagy társaság, amikor ők a folyosóról beléptek. Az -elvonuló csoportban Légváry még felismerhette a három szinházi hölgyet -és Plojestit, akinek az ábrázata sugárzott, alighanem a pezsgőtől is, de -bizonynyal még inkább a hölgyek napsütéses mosolygásától. - -– Az ott a művész-asztal! – magyarázta a másodosztályú cicerone. – Nem -akar oda ülni? - -– Köszönöm, de mára már eleget szerepeltem – felelt Légváry és -belemélyedt az előtte heverő étlapba. - -– No, hogy a szomoru esetet egy kicsit megédesítsük – szólt mosolyogva a -kis vörös – azonnal küldöm a pénztárost. - -– Tessék? – riadt fel Légváry. - -De a kis vörös már megindult visszafelé és nem állt meg a Légváry hívó -szavára, csak éppen hátrafordult s mialatt tovább ment, rejtelmesen -mosolygott Légváryra. Aztán, a folyosó nyitott ajtajához érve, még -egyszer hátra kukkant és egyet kacsintva eltünt. - -– Mit jelent ez a sokat igérő mosoly és pislogás? – álmélkodott Légváry. - - -II. - -Nem kellett soká várnia a magyarázatot. Alig hogy elsuttogta az előtte -párolgó borjupörköltnek: „Végre egyedül!…“ – egy frakkos és fehér -mellényes szőke óriás jött be a folyosó felől, messziről villogó -lakkcipőben, kimért léptekkel, s látnivaló volt, hogy egyenesen feléje -tart. Amig közeledett, Légváry azt számítgatta magában, hogy ebből a -vakító fehér mellényből éppen két lepedőt lehetett volna készíteni a -Nagy Frigyes gránátosainak. - -– Jó estét, Légváry úr! – köszönt a szőke óriás. – Nem emlékszik rám? - -Dehogy nem emlékezett! Régóta ismerte ezt az arcot és ezt az alakot, egy -pesti sörcsarnoknak a faláról, ahol a szőke óriás egy festményen, mint -Gambrinus, pazar díszruhában volt látható. De ezzel nem akart -előhozakodni; hát csak a kezét nyujtotta. - -– Látom, hogy nem emlékszik. Nevem… - -Természetesen, a nevét már nem lehetett hallani. De ez elvégre nem volt -fontos, mert a barátságos óriás leült Légváryval szembe és a társalgás -megkezdődött. - -– Én is ujságíró voltam egyszer és talán még ma is az volnék, ha nem -hagyom ott Budapestet és vesztemre nem kerülök éppen Berzencére. De hát -az ajánlat csábító volt, mindjárt szerkesztőnek hívtak, és mit tudtam én -még akkor, hogy ezzel az asszonynyal itt nem lehet konkurrálni?! Tudja, -az özvegy nyomdatulajdonossal… hiszen látta azt a gömböcöt!… Hogyan -éljen egy szegény ujságíró a hivatásának, ha egy olyan asszonynyal -találja magát szemben, aki gazdag is, tetszik is a férfiaknak és az -összeköttetéseinél fogva azt viszi ki, amit éppen akar?! Ott nem lehet -igazi ujságírás, ahol minden valamirevaló nyomda egy asszonyé, egy ilyen -kövér asszonyé! - -Légváry előtt egy kicsit furcsának tünt fel, hogy a gömbölyű özvegynek -éppen ez a Gambrinus veti szemére a kövérséget, de csak ennyit jegyzett -meg: - -– Ugy veszem észre, Berzencén annyira kedvelik a helybeli lapokat, hogy -itt nagyon jól élhet mindenki, akinek valami köze van a nyomtatott -betűhöz. - -– Mily tévedés! Higyje el, tíz évig küzdöttem itt az éhenhalással és ha -az utolsó percben nem fogadom el a Közművelődési Kör ajánlatát, akkor -most nem tudom mit csinálnék. De elfogadtam… mit tehettem volna -egyebet?… hiszen már csak hálni járt belém a lélek… elfogadtam s mi -több, feleségül vettem egy pékmester özvegyét, aki kedves, derék, jó -asszony, öt gyermekünk van együtt, előbb is volt neki négy, de inkább -legyen az embernek kilenc gyermeke és mit apritani a tejbe, mint hogy -egyedül éhen haljon, a pályájával a szivében, nem igaz? - -– Persze. - -– Hanem el kellett hagynom a pályámat. Ne itéljen el ezért; majdnem -belehaltam. A feleségem kedves, derék, jó asszony, pénze is van elég, -csak egy hibája van, hogy nagyon szeret táncolni, pedig az orvosok -megtiltották neki, de pénze, az van, és ha kilenc helyett tizenkilenc -gyerekünk lesz, akkor is megélünk a kamatokból, a tőkéhez nem kell -nyulni. Hanem a pályáját, azt nem felejti el az ember, és én csak akkor -érzem jól magam, ha a régi küzdelmeimre emlékezhetem, a fiúk ujságírói -bravurjaira, a vidám riporter-stiklikre, a fiatalság szép napjaira!… Nem -hinné el és mégis igaz, hogy a feleségem el tudja sorolni önnek, kik -dolgoztak velem a lapnál, egészen a sakkrovatvezetőig, annyit beszéltem -neki erről… minden közleményről tud, ami a „Nemzeti Ujság“-ban -megjelent, hiszen ön még bizonyosan emlékszik a „Nemzeti Ujság“-ra!… A -„Nemzeti Ujság“-ra!… - -A régi, elfelejtett ujság címét a kegyeletes tisztelet és a -felejthetetlen szerelem hangján ejtette ki. Légváry megilletődött. - -– Ön nagyon derék ember lehet. - -– Az is vagyok. És azért kérem, engedje meg, hogy elbeszéljem önnek az -életem történetét, mert nagyon tanulságos… Ne haragudjék, hogy -felhasználom ezt az ünnepi alkalmat, amikor valakivel ujságírásról -beszélhetek!… - -– De kérem!… - -– Tehát, ha megengedi… - -(És Plojesti családjának a története még hátra van! – sóhajtott fel -magában Légváry.) - -– Kemény Zsigmonddal kell kezdenem – fogott hozzá elbeszéléséhez a -nyájas Gambrinus. Kemény Zsigmondot magát én már nem ismertem, de… - -Légváry megadással kezdte hallgatni a mesét, melynek tartalma, rövidre -fogva, az volt, hogy: „én is voltam király lánya… s mostan vagyok -jávorfácska, jávorfából furulyácska…“ – de aztán elszórakozott. Mint -mindazok, akiknek sok bizalmaskodást kell végighallgatniok, értett -hozzá, hogyan kell: érdeklődő arccal figyelni, néha közbe is szólni és -amellett egészen más dolgokra gondolni. Éppen az az öt szekunda járt a -fejében, amelyet az ifjabb Légváry Artur karácsonyi ajándékul hozott -haza, amikor egyszerre csak azt vette észre, hogy a nyájas Gambrinus az -asztal alatt valamit dugdos feléje és meghalkítva a hangját, hogy a -pincérek ne hallják, azt mondja: - -– Vegye el!… Most senki sem látja! - -– Mi az, kérem? - -– A honorárium! – suttogott a Gambrinus. - -– De kérem, hiszen én azt nem szégyenlem!… Ha nem is érdemelhettem ki, -mindenesetre megfáradtam érte. - -– Különben is boritékban van. Senki se gondolhatja, hogy pénz. - -És végre rászánta magát, hogy az asztal felett adja át. - -– Az igazat megvallva – mentegetőzött a derék ember – az elnök úr a -lelkemre kötötte, hogy tapintatos formában nyujtsam át… De az imént a -könyvtáros úr fölkeresett s közölte velem, hogy az ügy sürgőssé vált. - -– A könyvtáros úr képzelődött. - -– Sietni is akartam és hogy ne feszélyezzem, azt gondoltam, legjobb -lesz, ha úgy adom kézhez, hogy senki se vegye észre. Egyébként igaza -van, az egy cseppet sem sértő önre nézve, ha a felolvasásáért pénzt -fogad el. Mit tehet ön róla, ha önt itt nem tudják méltatni?! Ő, kérem, -az írói honoráriumot senki se tartja nagyobb tiszteletben, mint én! -Persze, Berzencén sok olyan szamár van, aki holmi borravalónak vagy -alamizsnának tekinti, de én lélekben ma is pesti ember vagyok. - -Kiderült, hogy az emberséges Gambrinus csak azért állott elő az -önéletrajzával, hogy kiméletesen csempészhesse át a pénzt, mert – bár az -intermezzo előtt még csak az első gyermeke születésénél tartott – alig -hogy megszabadult terhétől, máris ajánlotta magát. - - -III. - -Az elnök urhoz siethetett, számot adni róla, hogy tapintatosan végezte -el a feladatát, mert Légváry még nem itta meg a fekete kávéját s már -sebbel-lobbal előkerült az alispán is. - -– Mindenütt keresem és sehol se találom. Csak most hallom, hogy elbujt -az emberek elől. - -– Eszem ágában sincs, csak… - -– Nem csodálnám, ha haragudnék. És kérem, engedje meg, hogy ünnepiesen -bocsánatot kérjek a kellemetlenségért. Képzelheti, hogy engem érintett a -legkinosabban… - -– De, szót se érdemel… - -– Parasztok, hát parasztok. És hogy egészen őszinte legyek: ez itt -majdnem mindig igy van. Megvaditja őket a papirosnak a látása, mint a -bikát a vörös posztó. Még hozzá: ma este a közönség jobban nevelt részét -elvonta tőlünk a herceg vacsorája és hogy ne kedvetlenitsük el önöket -üres széksorokkal, azt a balfogást követtük el, hogy beeresztettük azt a -népséget is, a melyet csak ma ismertünk meg jobban… - -– Igazán sajnálom, hogy még ezzel is fárasztom… Hiszen nem történt semmi -különös!… az efféle kaland vele jár a nyilvános szerepléssel. Az én -hibám volt, hogy nem választottam olyan témát, amely érdekelte volna -őket. - -– Senki se számithatott erre a véletlenre. Különben, azt hiszem, ennek a -közönségnek beszélhetett volna akármiről… kivéve talán, ha szabad -előadást tart és humorizál. - -– Most már megtanultam. De felolvasásról volt szó. - -– Persze, persze… Remélem, azért nem neheztel rám és szerencsénk lesz az -asztalunknál… vagy inkább a művész-asztalhoz vonzza az érdeklődése?… -Csak tessék zsén nélkül választani!… Hogyan, már megvacsorált? - -– Hozzászoktam a korai vacsorához… aztán meg olyan száraz volt a torkom… - -– Képzelem, a fárasztó felolvasás és a sok boszankodás, izgalom után!… - -Tovább beszélgettek. A délvidék erkölcseiről általában és Berzencéről -különösen. Olyankor, a mikor Légváry vette át a szót, az alispánt mintha -mélázóvá tette volna valami. Végre nem állhatta meg és előállott vele: - -– Nem veszi rossz néven, ha megvallom, hogy egy kissé megváltozottnak -találom? Őszintén szólva, folytonosan azt vártam, hogy egy snájdig -szóval, amely az ön pártjára hóditja a nevetőket, le fogja torkolni az -illetlen zajongást. Még ma is emlékszem, hogy tizennyolc évvel ezelőtt -milyen öntudatos, szinte parancsoló volt a föllépése!… és hogy milyen -metsző szavakat talált azon a március tizenötödikei lakomán!… - -– Nagyon igaza lehet. Tizennyolc évvel ezelőtt tizennyolc évvel -fiatalabb voltam és olyan ostoba, hogy azt képzeltem: ha másokat -leszólok, ezzel én magam különb leszek… Különben, azt hiszem, az imént -semmiféle snájdigság nem segített volna rajtam; végre is, tekintettel a -hölgyekre, a kézirat-csomómat nem vághattam a leglármásabb „hallgatóm“ -fejéhez!… Amerikában már megtörtént ilyesmi is, de Európában ez még nem -szokás. - -– De hiszen nem vagyunk Európában! – nevetett az alispán. - - -IV. - -A képviselő jött be a terembe, egy csapat fiatalemberrel, cigarettázni, -s a gázgyári hatalmasság, mikor megpillantotta a szerencsétlenül járt -felolvasót az alispán társaságában, elvált kiséretétől és odament a -Légváry asztalához. - -– A hölgyek keresnek – szólt az alispánhoz. – Menj, majd én mulattatni -fogom a vendégünket. - -Az alispán láthatóan örült, hogy felváltották, de kétszer is bocsánatot -kért, hogy távoznia kell, bár jobban szeretne maradni. - -– Miattam a legkevésbbé se zavartassa magát – esedezett Légváry. - -– A jó házigazdának – szólt a képviselő, miközben az alispán bement a -táncterembe – erre, mifelénk, a vendége körül van a helye, amig a vendég -el nem alszik. De vegye tekintetbe, hogy ő most főrendező is; mindenütt -ott kell lennie. Iparkodni fogok, hogy méltó helyettese legyek. - -– Megvallom – felelt Légváry – hogy zavarba ejt ez a tulságos sok -szívesség; nem szoktam hozzá ilyen nagy urasághoz. - -A képviselő szeme ragyogásába még csak most ült ki igazán a lenézéssel -vegyes megilletődés. - -– Jobban szeretne egyedül maradni? Hja, nem lehet! Még nincs vége a -mulatságnak. Nálunk a poharat fenékig ki kell üriteni. - -És leült Légváry mellé. - -– Hát mivel mulattassam? – kérdezte. – Szeretném felvidítani, mert ugy -látom, hogy valami nagyon elkedvetlenítette. Tudja, már -lokál-patriotizmusból is óhajtanám, ha Berzencéről nem csupa rossz -emléket vinne magával… - -Meglátszott rajta, hogy alig bir a vidámságával. - -– Szó sincs róla! – felelt Légváry. – Én ezt a kis heccet nem fogom fel -olyan tragikusan… - -De a képviselő nem hallgatott rá. - -– Megvan! – kiáltott fel. – A melankolia ellen, mondja a francia költő, -semmi se olyan üdvös, mint egy kedves és finom dal, amelyet régen -szeretünk. És minthogy éppen a háta mögött van egy zenélő-automata, bele -fogunk dobni húsz fillért… Mulassunk! - -– Még ki is csúfol! - -– Dehogy csúfolom ki!… Csak azt akarom, hogy jó kedve legyen. Mért -bosszankodnék tovább? Felejtsük el, mulassunk. - -És már ott állott az automatánál. - -– Mit szólnak majd ehhez a táncteremben? – kérdezte Légváry, abban a -reményben, hogy ez a figyelmeztetés meg fogja fékezni a képviselő -jókedvét. - -– Nem hallatszik be. És bánom is én, hogy mit szólnak hozzá! - -Bedobta a húszfillérest és az automata rákezdte: - -O du lieber Augustin, Du bist hin, du bist hin!… Alles ist hin! - -– Nagyon jó! – vígadott a képviselő. – Még ez is!… Még ez is!… - -És olyan édesdeden kacagott, hogy Légvárynak is nevetnie kellett. - - - - -FÜZÉRTÁNC KULTURÁVAL. - - -I. - -Átnéztek a táncterembe, s Légváry meggyőződhetett róla, hogy ami a -boszton-táncban való művészetet illeti, Berzence kiállja a versenyt -bármely világvárossal. - -– Nem táncol? – kérdezte a képviselő. – Ne féljen; már megbocsátottak -önnek. Jó emberek ezek. - -– Nincs itt szükség a póttartalékra. Ilyen táncos-bőséget nem láttak -szegény hazánkban azóta, hogy a lengyel emigránsok átmenekültek -Magyarországba, siratni honuk állapotját. - -– Nézze, Plojesti már egészen megbékélt a pesti fehérnéppel! - -– A hölgyek se látszanak álmosaknak. Ugylátszik, már letettek róla, hogy -korán fognak fölkelni. - -Csakugyan, Plojestit nem lehetett másképpen látni, csak az egyik vagy -másik művésznővel a karján. Ha egy-egy kitartó táncosnak vissza kellett -vonulnia az öklömnyi szinésznő vagy a gőgicsélő énekesnő mellől, mindig -Plojesti volt az, aki felváltotta. - -Nemsokára a képviselőt is elragadta a boszton vihara. Egy kis fruska -egyszerüen beléje kapaszkodott; mint utóbb kiderült: a keresztleánya. - -Légváry tisztelkedni akart a grófnőnél. Ez azonban nem volt olyan könnyü -dolog. A grófnő csak éppen egészségügyi tekintetekből pihent egy-két -percet; ilyenkor is, őt meg a Buba üres székét egész testőrség vette -körül. A Buba soha se ült; folyton lebegett. - -Miközben, a fal mellett, arrafelé igyekezett, egyszerre csak azt érezte -Légváry, hogy barátságosan hátba vágják. Megfordult. Plojesti siklott el -mellette, karján a színházi mamával, és táncközben rá kiáltott: - -– Önnek még tartozom egy elbeszéléssel!… - -Nyilván lelkifurdalás fogta el, hogy epedni hagyta a témára szomjuhozó -pestit. - -– Ha egyéb adóssága nincsen, e miatt ne legyenek aggodalmai! – mondta -volna emez, de a báró már messze járt s éppen más virágra szállott. - -Légvárynak a grófnővel való udvariaskodása nem tarthatott sokáig. Egy -biborszín arcu, szép szál fiatalember, aki csupa víz-zsebkendőjét -folytonosan a balkezében tartotta, hogy valamennyire mégis csak -eltüntethesse legalább a homlokáról csurgó izzadságot, ha már a nyakát -úgy se volt lehetséges szárazon tartania – mint utóbb kitudódott, valami -Otrokocsi nevü úr – megmentette a grófnőt attól, hogy sokat kellessen -nyájaskodnia a pesti gyászmagyarral. Az a hálás pillantás, amely -Otrokocsit fogadta, megvilágíthatta Légváry előtt, hogy – legalább -momentán – milyen mélyen kompromittálta őt Berzencén balsikerű és -szomoruan emlékezetes felolvasásának nem is annyira az unalmassága, mint -inkább a sok szerencsétlensége. - -De a bálanya és bálkirálynő fellegvárában remek megfigyelő állomásra -talált. Hát csak ott maradt s kényelmesen, mint valami őrtoronyból -szemlélte a keringő peripetiáit. Előbb egy kicsit unatkozva, később -érdeklődéssel. - -Látta a részeg bírót, aki egy pamlagon aludt – ó, nem fekve, csak ülve, -illedelmesen! – és a kit jókedvű fiatalemberek minduntalan -felköltögettek: „Ébredj, Árpád fia, már kezdődik a fűzértánc“. Elnézte a -nyomdatulajdonos özvegyasszonyt, a kinek gömbölyüségét Berzence hét -szerkesztőségének ifju tagjai éhes kutyákként kisérték. Gyönyörködött a -Bubában, aki átszellemülten lengett, lebegett az étherben, mialatt -szilfidalakjának minden rugalmas porcikája remegett, rengett, reszketett -a kéjtől. És lassankint észrevette, hogy a táncteremben két fiatalember -verseng a bálkirályságért, sőt hogy a jelenben ez a két fiatalember -uralkodik Berzence lakóinak egész szituációján: a bár kissé izzadt, de -fáradhatatlan Otrokocsi Milán, meg egy sebhelyes arcu, de jóval -nyugalmasabb alaku, barna legény, bizonyos Kalivoda Albin. Ámbár minden -táncosnőre éppen három táncos jutott, ez a két úr soha se pihenhetett; a -hölgyek különböző kotériáiban egészen nyíltan folyt a versengés azért, -hogy az egyik vagy másik urat körükbe ragadhassák. És a mélázó gázgyári -költő, noha kissé ködös gázvilágításban, már látta Berzence jövőjét, -Berzencét tíz év mulva: Otrokocsi lesz a képviselő és Kalivoda az -alispán, vagy Otrokocsi az alispán és Kalivoda a képviselő… - -Merengéséből Plojesti rázta fel. - -– Jöjjön – szólt – megiszom egy limonádét és közben elmondom az igért -történetet. - -– Kérem, csak táncoljon kedvére. Tudja, hogy én ráérek. - -A báró elnevette magát: - -– Ha most nem mondom el, akkor soha. Félek, hogy többet nem lesz -Berzencén szerencsénk. - -– Én is félek. - -Ez ellen nem volt appelláta. Visszamentek az étterembe, s a báró még -utközben végzett Mária Terézia korával. - -– Üljünk ahhoz a sarokasztalhoz – indítványozta Légváry – ott nem fogja -zavarni a zene. Az előbb is ott ültem; mondhatom: akik itt zavartalanul -akarnak beszélgetni, nem találhatnak jobb helyet. - -Tulajdonképpen azt gondolta: - -– Az elbeszéléseket ott szoktam meghallgatni. - -Plojesti már a meséjében járt-kelt; nem bánta, hová ülnek. - -Amit elmondott, bonyodalmas volt és alighanem érdekfeszítő; Légvárynak, -amint oda-oda hallgatott, úgy rémlett, hogy mindezt olvasta valahol. -Közben, amint a figyelésben egy kis szünetet tartott, tekintetével a -mesélőn csüngve, azon tünődött, hogy: mi fészkelődhetik az emberi -lélekben olyankor, amikor valaki nem tud ellentállni a kisértésnek és -élményekként adja elő, a mit csak olvasott? - -– Vagy talán csak be akar ugratni? – kérdezte magától. – Rá akar venni, -hogy ujra megirjak egy népszerü történetet, amelyet a közönség jól -ismer? Ki akar nevettetni? Azt reméli, hogy Berzencén mulatni fognak a -rovásomra? - -Mindjárt kisült, hogy ártatlant gyanusított. - -– No, mit szól hozzá? – kérdezte Plojesti, mikor befejezte a történetet -azzal, hogy ő így jött a világra. – Ugy-e, ezt csak egy angol író tudná -feldolgozni? - -Légváry határozottan ezen a nézeten volt. - -– Akkor hát igérje meg nekem, becsületszóra, hogy sem megírni, sem -másnak elbeszélni nem fogja. Magam is azt hiszem, a téma olyan -elsőrangu, hogy fenn kell tartanom egy angol író számára. - -– Ha csak ezt parancsolja!… - -De az ünnepies eskü elmaradt, mert mire rá került volna a sor, a -táncterem ajtaján bekukkant a szinházi mama, s Plojestit meglátva, ezzel -az interpellációval vetett véget az irodalmi szeansznak: - -– Ervin, a legyezőm nem maradt magánál? - -Ervin elrohant s Légváry egy percre egyedül maradt. - -Vesztére, a kis vörös éppen ekkor került elő, a folyosó felől. -Légvárynak már nem volt ideje megszöknie; a kis vörös lecsapott rá. - -– No, még most is búslakodik? – kérdezte mosolyogva. – Nem kell azt úgy -felvenni! - -Légváryt semmi se boszantotta annyira, mint a kis vörös részvéte és -szánalma. Kiesett a sodrából és boszusan felelt: - -– Hagyjon engem békében! Megbuktam én már Pesten is! Többször is, ha -akarja tudni. Nekem egy berzencei bukás, az semmi! - -– Na, na – felelt a kis vörös szeliden és atyailag – azért nem kell -elkeseredni! Érik az embert az életben nagyobb csalódások, nagyobb -csapások is. Gondoljon arra, hogy: hátha kedves családjával történt -volna valami szerencsétlenség?!… Például, mint a szindarabban, ha itt a -telefonból végig kellene hallgatnia, amint otthon a rablógyilkosok -lemészárolják egész családját. - -Légváryt elfogta a düh: - -– Hallja, Vadászlaky ur, ne vigasztaljon engem! Nincs nekem semmi bajom, -pompásan érzem magam és a sirató öregasszonyok még sokáig várhatnak rám! -Bánom is én, hogy egy pár fráter neveletlenkedett, amig felolvastam!… -Tudja mit, megsugom magának a titkomat, hogy: fütyülök az egész -Berzencére! És magát egyszer s mindenkorra felkérem, hogy ne -sajnálkozzák rajtam, ha jót akar! Ha jót akar! - -De Vadászlaky urat nem lehetett megharagitani. - -– Na, na, ismerem én ezt! – folytatta az elnéző atya hangján – -mindnyájan megbuktunk néhányszor, mindnyájan megbuktunk! Éppen azért -kérem, hogy ne búsuljon tovább, hanem tiszteljen meg bennünket és a -szünórában foglaljon helyet a mi kis körünkben, a mi asztalunknál, csupa -kolléga közt!… Majd meglátja, a mi jókedvü, bohém-társaságunkban úgy el -fogja felejteni ezt a felolvasást és minden baját, úgy meg fogjuk -vigasztalni, úgy fel fogjuk villanyozni, hogy reggel felé mindnyájan az -asztal tetején fogunk táncolni! Különben megjegyzem, hogy ha már meg is -vacsorált, az nem baj, mert a közös vacsorából a művészek teritékét a -Kör fizeti. - -Ez a mennyei ártatlanság lefegyverezte Légváryt. Hamarjában nem tudta, -mit feleljen; azt se, hogy: megmagyarázza-e neki, milyen kevéssé vonzza -őt a Kör vacsorája? – micsoda szegény emberek szolgálják ezt a Kánaánt! -– vagy, a helyett, hogy boszankodnék, inkább nevessen? Kezdte átlátni, -hogy nem a kis vörösben van a hiba, hanem ő benne magában. Mit keres ő -itt, ezen a gályán?!… - -Vadászlaky urtól a képviselő szabadította meg, aki a „hölgyek -választása“ elől visszamenekült az étterembe. A feléjök közeledő -előkelőség láttára a kis vörös eloszlott, mint az árnyék. - -– Engem jól megtáncoltattak! – panaszkodott a képviselő. – Nagyon a -nyakamra nőttek a hugocskáim meg a keresztleányaim!… És nem elég, hogy -kirázzák belőlem a szuszt, még hozzá mind „bácsi“-nak szólítgatnak, a -kis szemtelenek! - -– Hja, a népszerűség! - -– Csak ne legyen olyan büszke rá, hogy önt lekukorékolták! Engem már -vasvillával is megkergettek, amikor a szomszéd vármegyében léptem fel. -Pedig én szabad előadást tartottam a parasztoknak, adóleszállításról meg -egyéb földi jókról és nem akartam felolvasni nekik!… - -– Hiszen ha tudtam volna, hogy mit cselekszem!… - -– No, ez nem akart szemrehányás lenni! Én barátja vagyok a -felolvasásnak. Sőt azt hiszem, a szépirodalomnak csakis így van értelme… -ha nem a közönségnek kell fáradnia a mű elolvasásával, hanem magának a -tettesnek. - -– És nekem nem tudom hány száz kilométert kellett megtennem ezért a -kritikáért!… - -– Nem mondja komolyan, mert tudja, hogy tréfálok. Ugy teszek, mint a -többiek. Azok is tiszta szívből övendenek rajta, hogy ön olyan jó magyar -ember és sokat ír össze… másoknak, nem nekik!… a haza javára… a -kultúráért… vagy a hogy akarja. És ünneplik is önt. De mi így szoktunk -ünnepelni. Mulatva. Hanem, tréfán kívül, kitünő gondolata volt, nem az, -hogy felolvasott, hanem hogy már megvacsorált. Félegyig éhezni, csak -azért, hogy az ember egy kicsit kitáncolhassa magát! Erre is csak a nők -képesek!… vagy erre is csak a nő bírja rá a férfit!… Persze, azt hitték, -hogy kilenckor már táncolni és tizenegykor szünórázni fognak! Én bizony -nem várom meg a szünórát; követem az okos ember példáját. - -– No, végre megdicsértek!… - -A táncteremből nagy lárma hallatszott s nemsokára rá egy fiatalember -jött ki, aki már előbb is ki-kirándult, cigarettázni. A képviselő oda -kiáltott hozzá: - -– Mi történik odabenn, Pali? - -A fiatalember vállat vont. - -– A bíró!… Ki lehetne más?!… Ezzel a részeg disznóval nem lehet birni s -egyszer már igazán ki kellene dobni minden tisztességes helyről. Mikor a -füzértánc megkezdődött, valamelyik izetlen fickó felköltötte s ez a -barom ma azt vette a fejébe, hogy minden figurát meg fog zavarni. Szép -csöndesen el akarták távolítani, emiatt összeszólalkozott Jurisicscsal, -aztán elkezdett ordítozni: „Én rumunyesti és romhányi Gránic László -vagyok!“, s a többi, mintha ezt nem tudná könyv nélkül minden gyerek, -végre kituszkolták és haza vonszolták. - -– Az egész vármegyében ez a bíró a legnagyobb krakéler – kommentálta az -eseményt Légvárynak a képviselő. - -– És bíró létére holnap párbajozni fog? - -– Holnap semmire se fog emlékezni és itélni fog a király nevében. - - -II. - -Az, hogy a képviselő a Légváry asztalához ült le vacsorálni, a -kultúr-est pesti foglyának egy kis szabadságot jelentett. Fölmentette -attól, hogy a szünóra idején jelentkeznie kelljen az alispánék -asztalánál – ahol csak statisztálnia lehetett volna a grófnő és a Buba -körül tolongó gavallérok között – vagy a művész-asztalhoz telepedjék és -felvegye a versenyt az aranyszáju Plojestivel, a kinek az elmésségét a -pesti szépségek egyre szikrázóbbá tüzelték. De fölmentette attól is, -hogy a Vadászlaky úr kedélyes kis körében keresse a vigasztalódást és -türelmesen várva a szerencsés pillanatot, a mikor majd jókedve az asztal -tetején való táncolásig fokozódik, egyelőre csak azt tegye nyilvánvalóvá -a vacsoráló közönség előtt, hogy hamarjában mekkorát sülyedt a berzencei -közvélemény előtt. Hogy egy kis pünkösdi királyság után, amikor is pesti -nevezetességként szerepelt és a berzencei előkelőknek a tiszteletét -élvezhette, balsikerü felolvasásával egyszerre lezuhant a helybeli -szesz-testvérek közé. - -Nem kellett többé azon törnie a fejét, hogy a szünóra idején hová -huzódjék. Mert, amikor a füzértánc után az egész közönség átköltözködött -az étterembe, mindjárt az első fecskék oda repültek a képviselőhöz, aki -még javában vacsorált. És nemcsak egy pár öcsémuram, hanem megfelelő -számú húgocska és keresztleány is, akik a képviselő-bácsikát nem győzték -kényeztetni. Légváryt tehát az éttermet megszálló sokaság már előkelő -társaságban találta, amely csakúgy számot tarthatott az idegen -figyelmességére, mint azok, akik a szomoru sorsra jutott vendéget -menedékhelylyel kinálták meg és ápolni, vigasztalni, sajnálni akarták. -Az alispán csak természetesnek találhatta, ha Légváry szivesen marad -abban a jó társaságban, amelyet a véletlen szerzett meg neki és nem -sorakozik azok közé, akik az ő asztalánál helyért tülekedtek. És nem -vehették rossz néven ezt a tartózkodást – amelyben több volt a figyelem -és a tapintatosság, mint a hanyagság vagy éppen az illetlenség – a -grófnő meg a Buba sem, akik különben örültek, hogy a kultúr-est pesti -sebesültje néma, de még friss fájdalmával nem vet árnyékot arra a vidám -hangulatra, amelyből megszokott környezetüket eddig még semmi se zavarta -ki. A művész-asztalnak olyan ostromot kellett kiállania, hogy ott ugyan -senkinek a hiányát nem vették észre és legkevésbbé a lábbadozó -felolvasóét. Sőt még Vadászlaky urat se sérthette, ha a flastromra -szoruló szerencsétlenül járt az udvarias, elsőosztályu közönség köréből -nem siet az ő kedélyes, de már eleve hangos és tagadhatatlanul csak -másodrangu asztalukhoz. - -Légváry ennek a kis szabadságnak is nagyon tudott örülni, de egy kissé -korán örült. Nincs az a csekély kényelem, amelynek ne volna valami -váltságdíja. - -Ha nem is kellett vizitelnie sehol, ahol csak mérsékelt lelkesedéssel -várták vagy a hová nem kivánkozott, viszont lehetetlen volt kikerülnie -azokat a látogatókat, akik nem engedhették el maguknak, hogy személyesen -is meg ne ismerkedjenek a kultúr-est egyik szereplőjével, már akármilyen -volt is ez a szereplés… És az „ugyanerre a tisztességre szomjazóknak -olyan hosszu sora“ jelentkezett, annyi érdeklődő jött egyik a másik -után, rendre, hogy órákig nem szabadulhatott meg attól a helytől, -amelynek eleinte annyira örvendett. A szünóra után a közönségnek egy -harmada már vissza se ment a táncterembe, a másik harmada pedig a -táncteremből is minduntalan visszatért a pohárhoz vagy a pihenéshez; s a -táncból kidülők egyre növelték a látogatók számát. Az irodalom-barátok -ugyan – a kiket néha ketten-hárman is képviseltek a húgocskákkal és -keresztleányokkal ékes, látszólag víg asztalnál – hamarosan megelégelték -az irodalmat és elég gyakran felváltották egymást, de ha valamelyik -beérte a mulatsággal és eltávozott örökre, helyét mindjárt elfoglalta -egy másik, aki a szomszéd asztalnál várta, míg rákerül a sor. Ők hamar -kipihenhették az irodalmat, de a drága pénzen hozatott s a -felolvasó-asztalnál hasznavehetetlennek bizonyult pesti ezen a -vigasz-versenyen már nem pihenhetett. - -– Kézről-kézre járok, mint a pohár – mondta magában, mialatt rajta volt, -hogy kielégitse a sokféle kiváncsiságot. - -Messziről úgy tünhetett fel, mintha kihallgatást adna, de valójában őt -hallgatták ki: többet kellett felelgetnie a legváltozatosabb tárgyu -vallatásokra, mint hajdan, az alapvizsgálaton. És azt a főbenjáró -udvariatlanságot mégse követhette el, hogy megszökjék és elbujjék -valamelyik szép asszony szoknyája mellé; nem volt más választása, mint -hogy beletörődjék a sorsába. Olyanformán érezte magát, mint az a bukott -miniszter, akinek a golyó már ott van a hasában, akiről már mindenki -tudja, hogy: vége, megbukott, és a kinek azért mégis rettenthetetlen -szeretetreméltósággal kell megfelelnie egy sereg ujságíró minden -kérdésére. - -Az első látogatóját így mutatta be a képviselő: - -– Berzencén senki se olvas annyit, mint ez az úr… - -– Annyi igaz – szerénykedett a sokat olvasó úriember – hogy én -gondolkozom is azon, amit olvasok. - -– Kár, hogy csak olyankor gondolkozol – évődött vele a képviselő, akit -mulattatott, hogy az írásgyártóra rászabadíthatta az írás-fogyasztót. - -– Légváry úr nem is képzeli – kezdte udvarlását a berzencei műveltek -vezére – hogy városunkban milyen nagy a népszerűsége! - -– No ezt igazán nem képzeltem. - -– Pedig úgy van, és én mindjárt meg is magyarázom, hogy miért népszerűbb -nálunk minden más írónál. Ez a benső kapcsolat Légváry úr művei és -Berzence között legelőször is onnan ered, hogy itt csaknem kizárólag azt -a pesti ujságot olvassuk, amelybe Légváry úr is dolgozik. Nekünk nagyon -tetszik ez az ujság s különösen a Légváry úr mérsékelt, megfontolt -politikája. - -– Itt egy kis tévedés van. Politikai kérdésekről soha se irok. - -– Mindegy. Már ahhoz is gratulálnunk kell, hogy tevékenysége szinteréül -éppen azt az ujságot választotta, amely ilyen mérsékelt, megfontolt -politikát űz. Továbbá, hogy visszatérjek a benső kapcsolatra, nekünk -rendkívül tetszik a Légváry úr írás-modora, de különösen a témái. - -– Nagyon örülök rajta. - -– Én pávatollakkal nem szoktam ékeskedni s azért megvallom, hogy Légváry -úrnak a könyveit nem olvastam. Napjainkban, sajnos, éppen a művelt ember -nem ér rá könyveket olvasni, mert ettől visszatartja nagy szellemi -elfoglaltsága. De amint ez minden civilizált embernek kötelessége, nem -mulasztom el figyelemmel kisérni a hirlapokat és Légváry úrnak például -minden sorát elolvasom. - -– Ugyan! - -– Becsületszavamra. Pedig néha alig jutok hozzá, hogy az ujságot végig -olvashassam, de inkább az alvástól vonom el ezt a negyedórát. Az a -finomság, amelylyel Légváry úr a legkényesebb témákat kezeli, engem -rabjává tett. De kivált ezek a témák szinte az izgatottságig érdekelnek. -Elannyira, hogy az ujságban mindig azt nézem meg először, van-e benne -Cid? Mert, ugyebár, Légváry úr ír „Cid“ álnév alatt? - -– Nem. „Cid“ Koltay Balázs kollégám álneve. - -– Ugy? Ez végre megmagyarázza, ami már az első percben is sajátságosnak, -mondhatnám gyanusnak tünt fel előttem, hogy tudniillik felolvasásában -sajnálattal nélkülöztem azt az érdekességet, sőt pikantériát, mely oly -magasan kiemeli írótársai közül. És ez a meglepő fölfedezés arra -ösztökél, hogy részben tanácsot kérjek öntől, részben pedig – ne vegye -zokon – tanácsot adjak önnek. - -– Kérem. - -– Szerény tanácsom arra vonatkozik, hogy – amennyiben a hangja úgyis -gyönge és a mennyiben még jövőre is szándékozik felolvasást tartani -valahol – további felolvasásainak nagy érdekességet kölcsönözne, ha -például a szerelmi élet titkairól méltóztatnék valamit felolvasni. -Cserében ezért az inkább praktikus, mint bíráló figyelmeztetésért -viszont arra kérem, adjon tanácsot nekünk, miképpen lehetne -kieszközölni, hogy a legközelebbi kultúrestén Cid olvasna fel nálunk, az -igazi Cid? - -– Legjobb lesz felszólítani. - -– Ha pártfogolná a kérésünket… - -– Melegen fogom a figyelmébe ajánlani Berzence város közönségét. - -– S ha rólam is meg méltóztatnék emlékezni. Nevem Bagossy. Bagossy -Zsolt. - -– Nagyon örülök, hogy szerencsém volt. - -– Boldog vagyok, hogy megismerkedhettem a híres íróval. - -A második és a harmadik látogató testvérei lehettek volna Bagossy úrnak, -annyira hasonlítottak rá. A többieken is meglátszott a rokonság, -atyafiság. Utoljára, de nem utolsóképpen, Otrokocsi úr mutatkozott be. - -Már három óra felé járt az idő s a csárdás riadója csak kevés párt -mozgósított. Mindinkább fogyatkoztak a lankadatlanok és egyre -szaporodtak azok, akik a tánc élvezetétől kimerülten szivesen engedték -át magukat a füszeres társalgás vagy a könnyed bölcselkedés szelidebb -örömeinek. Légváry, aki már inkább táncolt volna, mint hogy tovább is -eszmét cserélgessen, éppen azt nézegette, előbb aggodalmasan, aztán -kétségbeesetten, hogy vajjon a Buba nem mutat-e valamelyes hajlandóságot -a pihenésre és a hazamenetelre, amikor egy hölgykoszoru mellől -felpattant az izzadó szőke és oda lépkedett a szomoru költőhöz. - -– Nevem Otrokocsi – szólt. – Megbízásból jövök. Odaát nagy vita támadt s -a hölgyekkel közösen elhatároztuk, hogy a vita eldöntését önre bízzuk. - -– Nagyon megtisztelnek. - -Otrokocsi úr leült és zsebkendőjével a nyakát törölgetve, így folytatta: - -– Felolvasásából, már amennyiben egy pár szót hallani lehetett belőle, -azt következtetjük, hogy ön inkább filozóf, mint olyan író, akinek célja -a közönség mulattatása. És én abból, hogy ön, úgy látszik, novellát -olvasott fel és egyetlenegy árva viccel sem iparkodott megnyerni a -hallgatóság kegyét, azt gyanítom, hogy ön voltaképpen tudós, vagy -legalább is világlátott ember, aki már hallott egyet-mást harangozni az -élettanról, sőt, ha talán nem is foglalkozott természettudományos alapon -a szerelmi élet kérdéseivel, szemlélődött a világban s már koránál fogva -is tisztában van azokkal a dolgokkal, amelyekről a hölgyek, és nem -csupán a leányok, hanem az asszonyok közül is többen, sok illuziót -táplálnak. Önt én gondolkozó és tisztán látó embernek tartom, nem -fantaszta költőnek, nem üres szépirodalmárnak. - -– Ön nagyon szíves. - -– Azért nyugodtan engedem át önnek a döntést. De megjegyzem, nem azt -óhajtjuk, hogy bókoljon a hölgyeknek; nekünk nem kell a szépirodalmi -ábrándozás, nekünk a meztelen igazság kell. Mindig föltéve, mondom, hogy -ön hallott harangozni az élettanról és tisztában van a szerelmi élet -kérdéseivel, sőt talán tudományosan is foglalkozott velük. - -– Őszintén szólva, inkább csak amúgy foglalkoztam velök, de már elég -régen felvilágosítottak. - -– A kérdést három pontban teszem fel. Egy: az, hogy a szerelemben a nő -is keresi a változatosságot, élettani törvény-e, vagy csak társadalmi -jelenség? Kettő: hihet-e a férfi a nőnek, ha a nő hűnek mondja magát? -Három: felsőbbsége-e az állatnak, vagy olyan tulajdonsága, mely -alsóbbrendűségét állapítja meg, hogy nem ismeri a hűséget? Kérem, mondja -el a nézetét. - -– Már a kérdések formulázására is volnának megjegyzéseim, de ezeket -elhagyom. Ehelyett, ha érdekli a nézetem, olyan röviden, ahogy csak -lehet, felelni fogok mind a három pontra. - -Azaz hogy: csak akart felelni. Mert alig fogott hozzá s még csak az első -pontnál tartott, amikor Otrokocsi úr, aki a középső ujjával már a -második mondat óta türelmetlenül kopogott az asztalon, hirtelen -közbevágott: - -– Ez nem úgy van. - -– De, kérem, ön a nézetemet kérdezte és én csak a magam nézetét -mondhatom el! - -– Pardon, de én ezt jobban tudom! - -– Akkor hát miért kérdi? - -– Mert azt hittem, hogy ön tudja jobban. - -Fölkelt, szalutált és ellépett. - -Négy óra tájban a Buba, alighanem az alispán közbenjárására, -megkegyelmezett a fogolynak, vagy legalább belenyugodott, hogy már haza -fognak menni. Nagy, csukott batárban hajtattak el; együtt, mind a -négyen. A kocsiban Légváryt majdnem elnyomta az álom; alig bírta a -szemét nyitva tartani. Az alispán is szótlan volt; talán észrevette, -hogy a vendége fáradt, s nem akarta zavarni. Csak a hölgyek -beszélgettek, a grófnő egy kicsit álmosan, a Buba élénkebben. - -Légváry, elbóbiskolva, nem tudta figyelemmel kisérni a beszélgetést, de -egy-egy szó megütötte a fülét, s kivált minduntalan a Kalivoda név. -Egyre azt hallotta, hogy Kalivoda így, Kalivoda úgy; Kalivoda azt -mondta, Kalivoda akkor ezzel vagy azzal táncolt… - -Félálmában úgy tetszett neki, mintha a kocsirobogás altató egyformasága -és még a lovak patáinak ritmikus kopogása is mind azt zenélte volna: - -– Kalivoda, Kalivoda, Kalivoda… - -– Ahá! – állapította meg magában a Buba lelkesedéséből – a -bálkirályságért való versenyben Kalivoda úgy győzött, ahogy akart!… - -És édes kárörömmel talált balzsamot abban a megnyugtató és mindent -kiegyenlítő megoldásban, hogy Kalivoda Albinnak a kultúrest nagy -mérkőzésén sikerült legyűrnie vagy legalább is letáncolnia Otrokocsi -urat, az izzadó berzencei Strindberget. - - -III. - -Az alispán rendíthetetlen maradt a figyelmességében; a végsőkig levonta -a következéseit annak, hogy jogász korában egyszer öntudatosnak találta -a Légváry föllépését, s felülve ennek az emléknek, most lehívta -Berzencére, ami kétségtelenül igen rossz ötlet volt. - -Hat órakor ő is fölkelt, kánaáni reggelivel vendégelte meg az útjára -készülődőt, s még a vasúthoz is kikisérte. - -A kocsiban még egyszer elmondta, hogy mennyire örült. Aztán megkérdezte -Légváryt, mit szól ahhoz a tervéhez, hogy a kultúr-egyesület javára -szocziológiai estéket szándékozik rendezni. Havonkint egyszer vagy a -szezonban akár kétszer is. A szociológiai tárgyu, tanulságos, szabad -előadások megtartására a helybeli vagy a közel lakó jeleseket kérné fel, -a kiknek az utazása nem kerül költségbe, s akik tiszteletdíj nélkül is -mindannyian szivesen vállalkoznának, a komolyabbak azért, hogy az ügyet -szolgálják, a többiek azért, hogy szerepelhessenek. - -– Az öreg urak, a tanárok és más intelligens férfiak meg a komolyabb -fiatalemberek, sőt talán a gondolkozó nők is örömest hallgatnák ezeket a -szabad előadásokat – magyarázgatta a tervét. – Tehát, csak félkoronás -belépődíjat számítva is, jelentékeny haszna lehet belőlük a -kultúr-egyesületnek. De ha, tegyük fel, a népet ingyen engedjük is be -ezekre az előadásokra, akkor is célt érünk, mert az erkölcsi haszon -kárpótolni fog az anyaginak az elmaradásáért. Mégis csak másképpen lesz, -mint eddig. A kultúr-esték rendezése csak arra volt jó, hogy az emberek -kedvökre kimulathassák magukat. Bejöttek azok, akik táncolni akartak, -meghallgatták a hangversenyt, türelmetlenül vagy türelmesen, ha egy kis -mókázást is hallhattak, de a felolvasót már meg se akarták hallgatni, -nem figyeltek a szavaira, beszélhetett akármit, unták, boszankodtak rá, -mert csak késleltette a táncot, valóságos ellenséget láttak benne, alig -várták, hogy lerázhassák a nyakukról, mert – valljuk meg – a -szépirodalom senkit se érdekel. És a felolvasók nem számoltak ezzel az -ellenséges indulattal, nem igyekeztek a közönséget édességekkel, -tréfával, bolondságokkal lekenyerezni, mind irodalommal jöttek, azzal, -amitől az emberek a legjobban fáznak. Aztán a temérdek költség!… Nem, -ezeknek a kultúr-estéknek semmi célja, semmi haszna, semmi értelme! - -– Mind csupa arany igazság – gondolta Légváry – de mért nem mondta -mindjárt?! - -(Vége.) - - - - -HUSZÉVES HÁBORU. - - -I. - -Nottingham várának felső csarnokában, nyolc fáklya közepett, csöndesen -iddogáltak a bárók és kapitányaik. Keveset szóltak, sűrűbben ürítgették -kupáikat, és néha hosszasan elhallgatták, hogyan viháncolnak és -visítoznak odalenn, az udvarban, a várba fölrendelt lányok és -menyecskék, akiket már ugyancsak szorongattak a legények meg a -hadnagyok. Alant vígan voltak az emberek. Az udvarban égő rőzselángok -körül tréfálkozó nép kergetőzött s az alsó csarnokokból, amelyekbe csak -kivülről szűrődött be világosság, mindenféle zsivaj hallatszott. -Egyszerre, valahonnan a pincék tájékáról, hosszú sikoltozás hangzott -föl, mintha valakit ölnének. „Ez leány volt“, – nevetett Sir Ramorny, a -házigazda. - -Ebben a pillanatban a felső csarnok egyik világos falán roppant árnyék -futott végig. Egy óriásnak az árnyéka, aki, mikor fölemelkedett -ültőhelyéből, a fejével fölért a boltozatig. - -– Én, Percy, Northumberland grófja, – szólalt meg az óriás – esküszöm az -égre, az ég istenére, hogy nem nyugszom addig, amig az utolsó -Westmoreland döglötten nem hever a lábamnál, meneküljön előlem akár a -poklok fenekére! - -Kiürítette kupáját s aztán leült. De példájára sorra fölemelkedett a -többi báró is, és így esküdöztek: - -– Én, Clifford, esküszöm az élő Istenre és az ő egyszülött fiára, hogy -mindhalálig veled harcolok, Sir Northumberland, és a pokol tüzébe is -utánad lovagolok! - -– Úgy legyen üdvösségem az égben, – fogadkozott Sir Montravers – amint -megtartom eskümet, hogy mindig oldalad mellett leszek, ameddig Sir -Walter ellen harcolsz! - -– Ha Sir Walter Westmoreland-nek csak egy fattyuja is rejtőzik valahol: -előkerítem a föld alól is és kiirtom a világból! – erősködött Sir -Rothsay. - -Igy vagy ilyenformán fogadkozott, ki a szentekre, ki a háromegy istenre, -a többi báró is, mind valamennyi, szám szerint huszonheten; az ország -nagyjainak majdnem a fele. - -Sir Ramorny elégedetten simogatta hosszú, deres szakállát. - -– Megfizetek érte, Sir Walter, – szólt magában, – hogy megaláztál Rőt -Vilmos előtt! - -Odalenn ekközben a szerelmes kedv lassankint elölte a tréfálkozás -lármáját. - -– Több italt a legényeknek! – adta ki a parancsot Sir Ramorny. – Akadhat -köztük, aki utoljára iszik. - -– De aztán aludják ki magukat! – szólt Clifford. – Korán kell -elindulnunk, ha virradatkor fenn akarunk lenni az Ördöghegyen. - -– És meglehet, hogy holnaputánig nem fognak aludni, – szólt Montravers. -– Vadászat közben dolgunk is akadhat. - -– Majd kialuszszák magukat, ha egy kicsit megdézsmáltuk Sir Walter -vadaskertjét! – szólt Rothsay. - -Northumberland nem beszélt, csak nagyokat ivott. Közben hátradőlt a -székén és tekintetét az ajtóra függesztette. Azon az ajtón jött be -nemrég a hiradó, aki jelentette, hogy Northumberland egy legényét Sir -Walter elfogatta, rettenetesen elpáholtatta és visszaküldte az urához. - -A hallgatag óriás körül egyre szaporább lett a beszélgetés. A bárók -sokkal jobban győzték az italt, mint csatlósaik, de idő multán ők is -fölélénkültek. Sir Berkeley elbeszélte, mit látott Winchesterben, a Sir -Walter esküvőjén. - -Aztán Sir Ramorny vette át a szót. - -– Én láttam Godiwát, – mesélgetett, – amint meztelenül lovagolt végig -Coventry piacán, hogy megmentse szülővárosát. Aranyhaja ugy beboritotta, -hogy egész alakjából nem látszott egyéb, csak az arca, lábujjainak a -hegye, meg a két keze, amint a kantárt tartotta. Ilyen a Marjory haja. -És láttam a Sir Douglas leányát, akibe az oltárnál beleszeretett az -áldozópap… akibe Calixtus érsek egy szempillantás alatt ugy beleőrült, -hogy nem eskette össze a vőlegénynyel, mert, amint később mentegetőzött, -lehetetlen volt elhinnie, hogy nem földreszállott angyal áll előtte. -Ilyen a Marjory arca… - -Northumberland ugy ütötte kupáját az asztalhoz, hogy minden edény -lehullt róla, olyan csörömpöléssel, mintha még ezek is ijedten -menekültek volna. - -– Elég! – kiáltott. – Ne halljak többet a Westmoreland-népségről! - -Hagyták. Mindenki tudta, mi baja. És mindenki örült, hogy dühében velök -tart. - -Sir Ramorny uj vedreket és még nagyobb kupákat hozatott. Aztán elülről -kezdték az ivást, mintha most érkeztek volna. És ittak, amig el nem -álmosodtak. - -Éjféltájban a bárók sorra elszökdöstek pihenni. Csak Northumberland -maradt a székén, hátradőlve s tekintetét arra az ajtóra függesztve, -amelyen a hiradó bejött. - -Végül, mikor már régen egyedül volt, ő is elbóbiskolt. - -De még reggeli szürkület előtt fölébredt. Lement a még sötét udvarra, -fölrázott álmából egy legényt, egy rocska vizet hozatott, megmosdott s -aztán megfuvatta a kürtöt. - -A kürtszó elhangzása után hosszan, elnyujtottan kiáltotta a csatlós: - -– Northumberland!… - -Ez azt jelentette, hogy Percynek a legényei álljanak talpra. Az ur -vadászni megy. - - -II. - -Mikor Sir Ramorny meghallotta, hogy Sir Walter Westmoreland -Winchesterben feleségül vette a szép Marjoryt, Sir Bruce leányát, -ugyanazt a Marjoryt, aki nemrégen letérdelt apja előtt, könyörögve, hogy -ez ne kényszeritse őt Northumberland grófjához – Sir Ramorny igy -kiáltott föl: - -– Dicsőség a magasságban Istennek! Időm elérkezett! - -Végre megtorolhatja azt a sértést, amelylyel Sir Walter a király előtt -illette. - -Eddig nem férhetett hozzá, mert Sir Walter volt az erősebb. - -Sir Walternek ugyan sok haragosa volt a bárók között; szókimondása, -ridegsége, egyezkedni nem tudó természete egyre több urat tett titkos -ellenségévé. Utját állotta nem egy olyannak, aki érdemek nélkül tört a -magasba és még többnek állott utjában, már azzal is, hogy élt. - -De Sir Walter hatalmasabb volt, mint külön-külön bármelyik ellensége. A -király is sokáig félelmetes védelmezőként állott a háta mögött. És ez a -pártfogás nem az egyetlen támasztéka volt. Baj esetén Sir Walter is -találhatott szövetségeseket az ország nagyjai között. - -Az ellenséges bárók tehát csak magukban moroghattak; összeröffenni nem -mertek ellene. - -Házassága azonban sokat változtatott ezen az állapoton. Pedig Marjory -kezével is nyert egy erős szövetségest: apósa, Sir Bruce, a skót -fegyveresek egész hadseregét adta lányának hozományul. Csakhogy ezzel a -házassággal Sir Walter elveszitette a király pártfogását. Rőt Vilmos -megkivánta, hogy hivei közül azok, akik szép nőt vezetnek oltárhoz, -először is neki házasodjanak meg. És Sir Walter tudni se akart erről. -Ahogy megesküdött, bölcs önzéssel elvitte Marjoryt, a királytól jó -messzire, fel, a hegyek közé. - -Hanem, ha eljátszotta a király kegyét, nem ezzel veszitette a legtöbbet. -Még ennél is jobban csökkentette a hatalmát az, hogy házassága -felbőszitette Percyt, Northumberland grófját. - -A királyon kivül senki se volt az országban, aki annyi léleknek -parancsolt volna, mint Northumberland grófja. Egymaga több vitézzel -rendelkezett, mint tizen a bárók közül; többel, mint Sir Walter és -apósa. - -És veszedelmesebb ellenfél tudott lenni, mint a gyáva és számitó király. -Rőt Vilmos az erőpróbában is mindig a hasznos békekötést kereste; a -gróffal azonban nem lehetett másképpen harcolni, csak életre-halálra. - -Ha rábirhatják Percyt, hogy élére álljon az ellenséges báróknak és ezek -egyesitett erejét a magáéval kettőzve meginditsa a harcot, amelyet eddig -a haragosok egyike se mert elkezdeni: ugy Sir Walternek el kell -pusztulnia. - -Már pedig az óriást ugy lehet vezetni, mint egy gyermeket. Ehhez csak az -kell, hogy tudjanak vele bánni. Meg kell keresni a könnyen sebezhető -oldalát: a büszkeségét és ennél fogva kell megcsipni, aztán el nem -ereszteni. - -És hogyha véletlen jószerencséből vagy ügyességgel sikerül egy kis -taplót is dugni a fülébe: akkor már bizonyos, hogy a harc halálos lesz. - -Sir Ramornyt, amint elképzelte a jövőt, elhallgathatatlan öröm fogta el. - -– Dicsértessék az Ur szent neve! – fohászkodott hadnagyai előtt. – Immár -elérem, amiért oly régóta imádkozom: nyakát fogom szegni Sir Walternek! - -Nem is késlekedett sokáig, hanem, mihelyt elkövetkezett a vadászatok -ideje, meghivta Sir Percyt egy kis mulatozásra. - -Nottingham urának szép vadaskertje volt és az óriás, aki hetekig -gyerekként siratta Marjory elvesztését, már belefáradt a magános -dühöngésbe. A fejedelmi vad gyanutlanul sétált bele a kelepcébe. - -Az örvendetes eseményről Sir Ramorny azonnal értesitette a bárókat. Azok -már tudták, mit céloz az összejövetel, s kevés idő multán nagy fegyveres -erővel állitottak be Nottingham várába. - -Sir Percy csak jelentéktelen kiséretet hozott magával. De most, -egyelőre, még nem is volt szükség a hadseregére, csak ő rá, magára. - -Az óriásnak nem tünt föl, hogy az urak tulságosan nagyszámu legénységgel -jelentek meg a vadászmulatságra. Reggeltől estig az erdőt járta s nem -törődött a többiekkel. - -Az urak ezalatt ugyancsak hozzáláttak a mulatozáshoz. S a legényeik -szintén. - -Ki tehetett róla, hogy ittas, garázda legények nem tartják tiszteletben -a tilost s elkalandoznak jó meszszire, a szomszédos birtokra, ahol már -Sir Walter az ur? Ki tehetett róla, hogy ittas, garázda legények nap-nap -után elportyáznak nagy távolságra, az ördöghegyi erdőbe s alaposan -megdézsmálják Sir Walter vadaskertjét? - -Sir Walter Westmoreland megértette, hogy ez tulajdonképpen: kihivás. De -nem is hederitett a szemtelenkedésre; lenézte a bárókat. - -Ugy védte a vadját, ahogy szokta. Őrei lenyilazták a szökevény vadorzót; -akit elfogtak, azt leszúratta – és a mulatság folyt tovább. - -Hanem a jószerencse, ugylátszik, kegyeltjévé fogadta Sir Ramornyt. - -Mert ki tehetett róla, hogy az ittas, garázda legények minduntalan -magukkal csábitották Sir Percy emberei közül hol az egyiket, hol a -másikat? - -Mikor Westmoreland meghallotta, hogy a vadorzók között, akiktől nem -tudja megtisztitani az erdejét, ott vannak a Northumberland legényei is: -összeráncolta a szemöldökét. (Nála igy fejeződött ki a legnagyobb -fölindulás.) - -Vagy ugy?! Az már más! Akkor hát ez nem csak verebek szemtelenkedése, -amire az ember ugy felel, hogy elhessegeti a tolakodó csiribiri -népséget! Ez már kihivás! Northumberland akar belekötni?… az a -Northumberland, akitől egy életre elválasztja a kölcsönös gyülölet?… -Northumberland, aki már méltó ellenfél? Akkor hát vége a csöndes -tréfálkozásnak!… és ha eddig az ártatlannak vélt kötekedésre azt az -enyelgő, vidám választ adta, hogy egyszerüen a másvilágra küldte a -megcsipett vadorzót, most már illően kell megfelelni a kihivásra!… mert -ez már kihivás! - -Kiadta a parancsot, hogy mihelyest az incselkedés megismétlődik, a -grófnak egy emberét élve kell kézrekeriteni, kerüljön a tréfa akármilyen -véres összeütközésbe, akárhány emberhalálba! - -Azon az áron, hogy a lesbenálló őrök közül vagy ötven ott hagyta a -fogát, fogtak is neki néhány eleven vadorzót. - -Sir Walter kiválasztotta a tiszta buzát a konkolyból. A konkolyt: Sir -Ramorny meg a bárók cselédeit felköttette. „Diszitsétek föl velök -fáimat!“ – mondta ki a gyászbeszédüket. De az elfogottak közt csakugyan -ott volt Sir Percynek egy embere is, s ez kivételes elbánásban -részesült. Először rogyásig jól kellett laknia vadpecsenyével s aztán -rettenetesen elverték. Mikor aztán már nem tudott mozdulni s félő volt, -hogy a sok botütéstől kiadja a páráját, Sir Walter elvitette embereivel -a nottinghami vár közelébe, de előbb meghagyta neki: - -– Ha majd föl tudsz tápászkodni s elvánszorogsz uradhoz, mondd meg neki, -hogy visszaküldtelek, mert tudom, hogy szüksége van minden egyes -szolgájára. Isten ments, hogy kisebbitsem testőrei számát! - -Northumberland tajtékzott, mikor megtudta, hogy pajzsát milyen szégyen -érte. - -– Ugy, Sir Walter?! – tombolt. – Te a cselédeimmel szemben hősködöl?! -Gyere, állj elő és vitézkedjél akkor, amikor engem is megtalálhatsz! -Félted a nyomorult vadjaidat? No hát, holnap magam megyek vadászni az -Ördöghegyre és olyan pusztitást végzek ott, hogy egész életeden át -siratni fogod! - -– Mindnyájan veled tartunk! – ujjongtak a bárók. - -– Ha jöttök, ti is mulatni fogtok, – felelt Sir Percy. – Ha nem, akkor -magam vadászok ott, két vagy három napig! - -De a bárók is ott akartak lenni, hogy „vidámabb legyen a mulatság“. Most -az egyszer nagyobb erőben vannak Percynél s a mai kivonulásukkal -megszerezhetik a gróf szövetségét mindenkorra, amig Sir Walter el nem -pusztul. - -Northumberland nem várta meg őket. Hanem a bárók is talpon voltak már, -mihelyt szürkülni kezdett. - -A sötétség valami ólomszinü homályra vált, amikor elindultak, kiki a -maga népével. Sürü ködnek mentek neki és nemsokára elvesztek egymás -elől. Sir Montravers, aki rövid vágtatás után hátranézett, a nottinghami -vár helyén csak egy kis felhő-gomolyagot pillantott meg. De a -felhő-gomolyagban tüzes pont csillogott. Fáklyafény lehetett, hanem Sir -Montraversnek ugy tetszett, mintha a Sir Ramorny vörös szemét látná. - -(Sir Ramorny, aki bölcs ember volt, csakugyan elaludta a vadászatot.) - -Mire kivilágosodott, valamennyien eljutottak az Ördöghegyet környező -erdőkbe. - -Akkorra Sir Percy és emberei már igen sok szarvast ejtettek el. - -A bárók is hozzáláttak a szórakozáshoz, de nem sokáig vigadhattak, mert -uj társaság jelent meg a vadászaton. Sir Walter egyik alvezére, a skótok -kapitánya és maga Sir Walter három oldalról ütöttek rajta a vadorzókon. - -És a csata megkezdődött. - -A szarvasok ámulattal nézhették, ami ezután következett. Mily fordulat -Isten kegyelméből! Az emberek egymást vadászszák! - -Akkoriban se volt minduntalan hasonló mészárlás. - -Az Ördöghegy egyik határán egy megdühödött lovas száguldozott, igy -orditozva: - -– Hol vagy, Northumberland? - -S a másik oldalon, egy vértől gőzölgő óriás keresgélt valakit, a -tüdejének minden erejével harsogva: - -– Hol vagy, Westmoreland? - -Kora reggeltől késő estig folyt a harc. A vaksötétben Sir Walter -seregének csak a roncsával vonult vissza várába. De a vadászok közül is -csak minden negyedik tért haza. - -Négyezer ember maradt az Ördöghegyen; ijászok és lándzsások, normannok -és angolszászok vegyest. - -Northumberland megsebesülve, véresen és sárosan került vissza a -nottinghami várba. Majdnem minden legénye ott maradt a fák közt és mégse -érhette el, hogy összeakadjon a gyülölt Sir Walterrel. Az Ördöghegy -rengetegében nem juthattak egymás közelébe. - -Hanem a bárók elérték, amit akartak. - -Ez után az első, eredménytelen összecsapás után Sir Percyt már nem -kellett biztatni. Fegyverbe szólitotta népét és a bárók haderejét a maga -seregével kettőzve, meginditotta a háborut Sir Walter és frigyesei -ellen. - -Mert Sir Walter is keresett és talált nem egy szövetségest. A -hatalmasabb bárók közül Norfolk, Sussex és Exeter az ő pártjára -állottak; s ezeken kivül még vagy tiz báró volt vele, olyanok, akik régi -ellenségei voltak Rothsaynek, Cliffordnak vagy Montraversnek. - -Kisebb összecsapások után, amelyekben hol a Sir Bruce skótjai győzték le -Sir Rothsayt, hol Montravers kényszeritette meghátrálásra a Norfolk -seregét, a két ellenséges haderő Risings közelében találkozott először. -Mind a két hadsereg erejének teljességében volt; Sir Walternek Norfolk, -Sussex és Exeter, Sir Percynek Rothsay, Montravers és Clifford voltak az -alvezérei. - -A risingsi csata, tizenhat órai elkeseredett küzdelem után, -Northumberland és szövetségeseinek győzelmével végződött; de ez a -győzelem mind a két részen sok vérbe került. Huszezer harcos maradt a -csatatéren: ijászok és lándzsások, normannok és angolszászok vegyest. - - -III. - -Northumberland és Westmoreland háboruja kerek husz évig tartott. -Időközben egyiktől is, a másiktól is elpártolt egy-egy régi szövetséges -s a régi helyére uj szövetséges lépett; de a két ellenséges sereg ereje, -amely az első ütközet idején majdnem egyforma volt, később is -meglehetősen egyforma maradt. Az örökkön harcolók sorában gyorsabban -szántott a halál, mint a békességben élők között; de a kidőlt harcosokat -pótolni uj katonák nőttek fel, ugy Northumberland seregének, mint Sir -Walternek a szolgálatára. - -Igy a szerencse hol az egyik, hol a másik ellenfélnek kedvezett. Az -egyiket is, a másikat is sok veszteség és sok vereség érte, de hogy a -háborunak mi lesz a vége, hosszu ideig bizonytalannak látszott. Csak a -második tiz év vége felé kezdett kitünni, hogy a szerencse lassankint -végképpen elpártol Sir Waltertől. - -Husz esztendőn át Sir Walter is, Sir Percy is számtalan csatát láboltak -meg. Mind a kettő sokszor megsebesült; ugy az egyiknek, mint a másiknak, -többször is be kellett pillantania a pokol tornácába, de a véletlen ugy -akarta, hogy husz esztendőn át, akárhol és akármilyen buzgón keresték -egymást a csatamezőn, sohase találkozhattak. - -– Valami rontás van benne, hogy sohase akadhattok össze, pedig mindenütt -keresitek egymást! – szólt egyszer Sir Percyhez hü embere, Sir Gournay, -három nappal a cheltenhami csata előtt, amelyben Sir Walter életét -vesztette. - -– Tudod, hü Gournay, – felelt Northumberland – én megtartom eskümet s -keresni fogom Sir Waltert egyikünk végső lehelletéig… de már nem bánom, -ha sohase találom meg!… - -Sir Gournay nagyot nézett. - -Csillagfényes, szép, nyári este volt, s a vezér, aki hü kapitányával a -sátra előtt járkált, folyton az eget nézegette. - -– Nézd, hü Gournay, – magyarázgatta szavait Sir Percy, – husz esztendő -óta sok minden megváltozott. Mikor a háboru megkezdődött, Clifford, -Montravers és Rothsay voltak a szövetségeseim, most Clifford, Montravers -és Rothsay Sir Walternek a frigyesei. Husz esztendővel ezelőtt Norfolk, -Sussex és Exeter Sir Walter pártján voltak; most Norfolk, Sussex és -Exeter az én alvezéreim. Tudod, ki volt az első, aki harcra tüzelt -Westmoreland ellen? Sir Ramorny, aki most ellenségemnek a barátja és -tanácsadója! Sőt te magad is, Gournay, aki már hét év óta hü emberem -vagy, husz esztendővel ezelőtt a Sir Walter táborában harcoltál! - -Sir Gournay közbe akart szólni: - -– De, vezér… - -– Ne mentegetőzzél, – folytatta Northumberland, – eszem ágában sincs -fölpanaszolni, hogy nem mindig voltál barátom. Idővel a barátok -ellenségekké válnak s a régi ellenségek megbékélnek egymással. Ez a -világ rendje; igy hozza magával a dolgok örök körforgása. Amazokat is -értem. Sir Ramornyt boldoggá tette, hogy leányát feleségül adhatta az -ifju Brucehoz és minden haragja elmult Sir Walternek egyetlen jó -szavára. Sir Waltert elhagyták, akik kisebb jutalmat kaptak tőle, mint -amekkorát vártak; elhagyták, akiket megbántott, méltán vagy -érdemetlenül, cselekedettel vagy szóval, néha talán nem is szóval, -hanem, amikor rosszkedvü volt, egy puszta tekintettel. Tőlem is -szökdöstek, akiket Sir Walter szép igéretekkel hóditott a pártjára vagy -akik ugy gondolkoztak, hogy tőlem már nem várhatnak semmit, mert már -jóval többet kaptak, mint amennyit ki tudtak érdemelni. Nem haragszom -rájok. Megváltoztak, ennyi az egész. Értem őket és megbocsátok nekik; -hiszen magam is megváltoztam. - -– Te, uram? – kétségeskedett Sir Gournay. – Te olyan vagy, mint az óriás -cser!… - -– Nagyon megváltoztam, – erősitgette Northumberland. – Husz esztendővel -ezelőtt csak szerettem és gyülöltem; most se szeretni, se gyülölni nem -tudok többé senkit. A szeretőimtől sorra elidegenedtem; a legtöbbet -megutáltam. A barátaimat jobban megismertem; ha nem bizonyultak -megvetésreméltóknak, szégyelnem kellett, hogy a gyöngeségüket vagy a -kicsinyes önzésüket előbb nem vettem észre. A legtöbben egy kis -hitszegéssel, egy kis csalárdsággal és sok kapzsisággal, egyszerüen -beállottak az ellenségeim sorába. És a gyülöletem? Valaha gyülöltem -Bruce Marjoryt, aki megvetette a szerelmemet. De ezek az érzéseim -elmultak s tudom, hogy ez a nő olyan tiszteletreméltó, mint amilyen -kevéssé tiszteletreméltók azok, akiket husz év óta megismertem. Hü -feleség, jó anya; csak egy hibája van: hogy én nem tetszettem neki. -Valaha gyülöltem Sir Waltert; de ma már mért gyülölném? Azért, mert -elhóditotta előlem, akit szeretett? Én is megtettem volna az ő helyében. -Vagy mert sértéssel felelt, mikor azt hitte, hogy csúfot üzök belőle? -Mit tehetett volna egyebet? És ő az egyetlen ember, akiben husz év óta -soha se kellett megcsalódnom, aki husz év óta még csak bosszuságot se -okozott nekem. Mindig becsületes ellenség volt és én jobban szeretem a -becsületes ellenséget, mint az álnok barátot. Azt mondhatnám, hogy: ő az -egyetlen, aki husz év óta nem vétett ellenem. - -Sir Gournay hallgatott. - -– Husz év alatt mindenki annyit öregszik, hogy maga se ismer rá a régi -énjére. És husz év alatt minden megváltozott körülöttem. Hol van már a -néhai Rőt Vilmos király?! Azt hiszem, azóta már az égben is más Isten -van. - -Tekintete egyre az égbolton kalandozott. - -– Abból, ami husz év előtt volt, majdnem mindent szétfujt a szél vagy -elmosott az ár. Abból, ami husz év előtt volt, semmi se maradt meg, csak -az én esküm, meg ezek a csillagok, amelyek fölöttünk világitanak! - -A hü Gournay is föltekintett az égre, mintha meg akart volna győződni -róla, hogy a csillagok csakugyan ugyanazok-e? - -– Mindent értek, – fejezte be a beszélgetést Northumberland. – Csak azt -az egyet nem értem, hogy annak a sok ijásznak és lándzsásnak, akik husz -év óta szép sorban elhullottak… hogy ennek a kétszázezer normannak és -angolszásznak mért kellett ifjan elpusztulnia?! - - - - -A KAVICS. - - -I. - -Buchbinder ur az irodából leüzent a soffőrnek, hogy elmehet s csak este -hétkor kell jelentkeznie a Palace-hotel előtt. Az automobil -eltakarodott; Buchbinder ur még átnézte a déli lapokat, aztán lement, -fiákerbe ült és kihajtatott a ligetbe. - -Amikor a kocsija befordult a Stefánia-útra, félnégy felé járt az idő. -Odakünn, a fák között már itt-ott lengedezett egy kis szellő, de -Buchbinder urat egyre jobban bántotta a meleg. Letette a kalapját maga -mellé és folyton törölgette a homlokát. Ilyen rettenetes augusztusi -délutánokon itt csak öt óra tájban kezdődik az élet. Kocsival nagy -ritkán találkoztak s az ut külső részein magános sétáló is csak elvétve -mutatkozott. Mintha pusztaságban jártak volna. Buchbinder urnak nem -kellett attól tartania, hogy valakinek feltünhetik: milyen bőven omlik a -homlokáról, talán nem is az izzadság, hanem a verejték?!… - -A lovak, miután már kétszer kerülték meg a viztornyot, lépésben -közeledtek az Andrássy-ut felé s a kocsis megkérdezte, hogy még egyszer -megforduljon-e? - -– Nem. Haza! – riadt fel Buchbinder ur a gondolataiból. - -– A Palace-hoz? - -– Nem. Teréz-körut! – felelt Buchbinder ur és ugy nézett a kocsisra, -mint aki most ébredt fel álmából. - -Buchbinder ur tudniillik, olyankor, amikor a családja Ostendében üdült, -mindig a Palace-hotelben szokott lakni. Ott kvártélyozott ezen a nyáron -is és a kocsis, aki jól ismerte a vastag öreg urat, tudta ezt. Azt -persze nem sejthette, hogy Buchbinder urnak egy kis dolga akadt otthon, -a hat hét óta jól elzárt lakásban. (Amint a soffőr se gyanitotta, hogy -azért kapott estig szabadságot, mert a rongyos néhány száz koronáját ma -kellett volna megkapnia a milliomostól.) - -Mikor kikanyarodtak az Andrássy-utra, Buchbinder ur még egyszer -letörölte homlokáról a hideg nedvességet, aztán föltette a kalapját. És -mintha a kalapjával a lelke is visszatért volna a fejébe, a tekintete -már nem tévedezett ugy s a képe nem volt olyan bamba, mint előbb: arca -is, alakja is visszakapta azt a márványszerü merevséget, amelyről -mindenki ráismert, aki valaha látta. - -Az Andrássy-ut külső részén már sokan jöttek szembe kocsin vagy gyalog -és Buchbinder ur a hindu bálványok szomoruan mozdulatlan tekintetével -nézte a fel-felbukkanó alakokat. Majdnem minden második ember -kalaplevéve üdvözölte. A poros egylovasokból, a könnyü gummikereküekből -és a legdiszesebb autókból is egyremásra lengett az üdvözlet a hatalmas -pénzember felé: ezt az óriási terjedelmü, élő hustömeget már messziről -föl lehetett ismerni. - -A sétálgatók közül többen sietve kapták le a kalapjukat, nagy ivben vagy -függőlegesen, de térden aluli mélységre, hogy mindenáron észrevétessék, -mennyire tisztelik azt a kitünő embert, akitől annyi függ. - -Buchbinder ur most is ugy fogadta ezt a sok üdvözlést, mint máskor. Néha -fölemelte a kezét a kalapja felé s aztán egyet legyintett lefelé, félig -lemondóan, félig elháritóan, mintha az akarná jelezni: „Ugyan, mit -háborgatnak?!“… Néha pedig még csak egy pillantással se felelt a nagy -tisztelet-nyilvánitásra – kinek-kinek érdeme szerint. - -Időnként azonban lehunyta a szemét, mintha attól tartott volna, hogy -ezen a két ablakon át valaki beleláthat a gondolataiba és ilyenkor azt -ismételgette magában: - -– Ha tudnák!… - -Arra gondolt, hogy: üdvözölné-e valaki utoljára, ha ezek tudnák, hogy ő -már elveszett ember?!… - -De vajjon csakugyan az-e? - - -II. - -A Teréz-köruton elküldte a kocsist, fölment az elhagyott lakásba, -kinyitogatta az utczai szobák ablaktábláit, s egy darabig le és fel -sétált a letakart és benaftalinozott butorok között. - -Azon gondolkozott: érdemes-e megtenni még egy utolsó kisérletet? Utána -nyuljon-e annak a szalmaszálnak? - -Nem nagyon reménykedett benne, hogy ez még megmentheti, de az életösztön -mégis furdalta, hogy ne végezzen magával addig, amig mindent meg nem -próbált. - -Kilenc utcai szobája volt s ezek közül ötnek az ablakai a körutra -nyiltak. Ebben az öt szobában kóválygott fel s alá, tanakodva, hogy -feltörje-e azt a szekrényt, vagy lemondjon erről a nem sokat igérő -kisérletről és minden egyébről? - -Azzal vádolta magát, hogy voltaképpen nem is hisz a menekülés -lehetőségében, csak még egy-két órai haladékot akar a haláltól. De hátha -mégis sokkal többet érnek a felesége ékszerei, mint képzeli?!… Számon -tartotta-e valaha, mit adott ezekért?!… Nem. Csakhogy, ha az ékszereknek -nincs sokkal nagyobb értékük, mint gyanitja – érdemes-e a betörő -fáradságos munkáját elvégeznie, csak azért, hogy két órával később -haljon meg? - -Megállott az erkélyajtó előtt és kitekintett a pályaudvar felé. - -– Ha meggondolom, – szólt magában – hogy mint a velencei kalmárnak, -nekem is vannak hajóim, künn a tengeren… És ezek a hajók mind, -bizonyosan meg fognak érkezni!… Csakhogy nekem már későn fognak érkezni… -Nem is hajón, vasuton jön a pénz!… Nemsokára már itt lesz, ebben a -pályaudvarban!… Csakhogy én ezt már nem tudom bevárni! - -Bizony, nehezen tudott beletörődni abba a gondolatba, hogy: ha az a -pénz, amely most kisgyermekes bizalommal, de egyszersmind kisgyermekes -lassu tipegéssel közeleg feléje, már ma a birtokában volna, akkor most -nem volna semmi baja!… Mig igy egyszerüen meg kell halnia! - -És mégis így van. Abban a pillanatban, amikor kitudódik, hogy ő, akit -nagy vagyon urának tartanak, hamarjában jelentéktelen összegeket se tud -kifizetni, összeomlik a hitele és ezzel ő felette összeomlik az egész -világ. - -Pedig már nincs mentség; már nem tudja lehetetlenné tenni, hogy ez ki ne -tudódjék; már semmit se tud kieszelni a végből, hogy ne kelljen -előállnia pénz helyett az ezreket elrémítő szörnyű meglepetéssel. Már -közelednek az egerek meg a patkányok, amelyek össze fogják rágni a mély -verembe szorúlt embert; az apró követelések rettenetes ármádiája -mindenfelől szorongatja; már közelről sziszegnek az undok, éhes állatok. - -Hiába minden lelemény, ürügy, nyugalmat és erőt színlelő lélekjelenlét, -kifogyott az ügyes hazugságokból; se a tettetett ridegség, se az -ál-okokkal takarózó találékonyság, se a nagy ötletességgel felkutatott -segítőforrások nem segítenek többé rajta; már nincs menekülés. - -Csak még egy hétig tudná titkolni a mindenkit megriasztó igazságot!… -Addig okvetetlenül megérkeznék az első segítség, s ez éppen elég volna -rá, hogy talpra állhasson, hogy összeszedhesse magát és nemsokára megint -oly erőssé váljék, mint amilyen szerencséjének a delelőjén volt. - -Hányszor adott ki egyszerre, félkézből, több pénzt, mint amennyire most -szüksége volna!… Egy-két ölelésért, hiuságból, szeszélyből, még oktalan -ellágyulásból is!… De hát hitte-e valaha, hogy még ide juthat?!… - -Hát igen, borzasztóan elszámította magát. Nagyon is vakmerően játszott; -a milliomok áhítozása, a mohó falánkság, mely már második természete, -elfelejttette vele a legelemibb óvatosságot is; ennyire vakmerően nem -szabad játszania annak sem, aki mindenét vakmerő játékkal szerezte. - -De ezen már nem érdemes keseregni. Ostoba volt, pont. Még ő is -megengedett magának, életében egyszer, egy ostobaságot, és ez most -elveszíti. Mindenki ostoba, aki veszít. És a legnagyobb kockázata nem -sikerült. Minden elveszett. Hát vége!… ezen nincs mit tovább -filozofálni. Mindennek vége. Az életnek is. - -Mert már nincs se ereje, se kedve az életet elülről kezdeni. Ehhez már -öreg, fáradt, túlságosan kényelmes. Ha bizonyosan tudná, hogy még -egyszer eljuthat oda, ahol volt, akkor se volna hozzá kedve. Már csak -kényelemszeretetből is meg kell halnia. Már fáradt, lusta ahhoz, hogy -egy darabig szolgálni legyen kénytelen azokat, akiknek valaha a -tenyeréből adott enni. Elszokott a kellemetlenségektől, nincs már benne -a trainingben, tehát nem volna ereje hozzá, hogy el tudja viselni a -megaláztatásokat. És ha néhány évi keserves erőlködéssel, miután az -orrával szántotta a földet, miután agyongyötörte az idegeit a sok -izgalommal s a fejét a sok tanakodással, gonddal, kieszeléssel, -számítgatással, töprengéssel, ha néhány évi kínlódás árán újra vagyont -tudna szerezni, hát érdemes-e?!… Mi hasznát venné ennek akkor, mikor már -most is öreg! Azután már eleget élt. És miután egy hosszú életet töltött -el jólétben, bőségben, kényelemben és hatalomban, most nekifeküdjék a -kínlódásnak, a megalázkodásoknak, a verejtékezésnek?! Nem! - -A családja? Hát a családja sokat fog veszíteni, annyi bizonyos. De majd -csak meglesznek valahogy. A fiai már felnőtt, jóravaló emberek; azok -majd el fogják tartani a lányokat meg az anyjukat. Amit félrelophatott, -azt már félrelopta ezeknek. Az asszonynak a rokonsága vagyonos; neki meg -a leányainak, bizony, meglehetősen keserves lesz az új állapot, de nem -maradnak kenyér nélkül. - -Mi jót várhat még az élettől? Nagyon keveset. Miért vállalná a sok -rosszat, ami bizonyosan elkövetkezik, ha a bukása után is életben -marad?! Nincs mért vállalnia. - -Tul van a hatvanon; ha szélütés érné, akkor is meg kellene halnia. Ki -tudja, hogy nem ez volna-e a végzete már nemsokára?! És akkor nem a -legokosabb, nem a legjobb-e mindjárt meghalnia? - -Meghalni – akkor, ha elmondhatjuk, hogy: az életet is alaposan -kifosztottuk – nem olyan nagy dolog. - -De a „hátha“ mégis furdalta egy kicsit. - -Hátha az ékszerek minden valószinüség ellenére megérnek annyit, amennyi -elég volna a meneküléshez? - -És mégis csak előkereste a szekrény felfeszitéséhez szükséges -szerszámokat. - -– Ha egyszer az embert üldözni kezdi a balszerencse!… – szólt magában, -miközben kissé kényszeredetten mosolygott. – Most kénytelen vagyok -betörni magamhoz! Pedig a szekrény kulcsa nálam van valahol. De hol? Mit -tudom én! Gondoltam-e valaha arra, hogy egyszer itt fogom keresni az -életemet?! - - -III. - -Jódarabig tartó fáradozás után – a betörésnek ebben a kezdetleges -módjában nem volt gyakorlata – sikerült felfeszitenie a szekrényt meg az -ékszertartó kaszettákat s megtalálta, amit keresett. Nem az életét; csak -az ékszereket. - -Mindent gondosan szemügyre vett és megbecsült – ehhez már értett – de az -egész holmi félannyit se ért, mint amennyire szüksége lett volna. - -Minél tovább vizsgálódott, kutatott, kotorászott a mindenféle ötvösmunka -és kisebb-nagyobb értéktárgy között, annál inkább meggyőződött róla, -hogy az életét már nem mentheti meg. - -Hanem időközben talált valamit, ami egy pár percre elterelte a figyelmét -erről a fődologról. - -Amint egy apróságokkal telt kaszettát vizsgált át, gyémántot, minél több -és minél nagyobb gyémántot keresgélve, sok fülbevaló, melltü, medaillon -és gyürü után egy furcsa tárgy akadt a kezébe. Egy aranyba foglalt, -mogyorónagyságu, közönséges kavics. - -Mi ez? - -Egy kavics, amelyet aranyba foglalnak és eltesznek – ez csak emlék -lehet. Valami vidám vagy érzelmes esetnek az emléke. Talán egy -elfelejtett bolondságé, amely olyan régen történt, hogy már nem is igaz. -Talán egy elfelejthetetlen eseményé, amelynek a hatásai esztendők hosszú -során át ott rejtőznek a lélek mélyén, mint ez az aranybafoglalt kavics -az ékszertartóban. - -Ki ne hallott volna efféle históriákról?! - -Egy fiatal hölgyet üldöznek. A lába gyors s már-már elmenekült az -üldözője elől, de az elhatározó percben megbotlik egy kavicsban, elesik, -az üldözőnek tehát sikerül elfognia. És most egy szép regény kezdődik, -amelynek első fejezete után az üldöző megkeresi, szívéhez szorítja és -elteszi azt, aminek élete boldogságát köszöni: a kavicsot. Aztán aranyba -foglaltatja és odaadja a fiatal hölgynek, aki időközben belenyugodott a -regényes fordulatba, örök emlékül… - -Vagy: - -Nem regény, csak románc. Egy májusi napon, vagy egy holdvilágos estén… -vagy talán egy koraőszi, meleg alkonyaton, amikor édes mélabú ül az -egész természeten s a szívek annyira megtelnek érzéssel, hogy már -csordulóban vannak… egyszerre csak felpattan a lelkek zára s akik sokáig -szerettek némán, valami boldogító öntudatlanságban, melynek bűnszerzője -a hallgatag természet, a táj alattomos csöndje, végre megnyilatkoznak. -Megnyilatkoznak, először és utóljára, mert a fiatal hölgy megmondja az -ifjú leventének, hogy soha, soha se lehet azé, akit titokban szeret, -soha se lehet az övé. És a románc csak románc marad; kedves, szomoruan -édes hangulat, történet nélkül; egy valósággá nem vált szép mesének, egy -át nem élt álomnak az egyetlenegy foszlánya. Nincs befejezése, mert el -se kezdődött. A fiatal hölgy nem engedi, hogy az ifjú levente -megcsókolja a ruhája szegését… a szerencsétlen szerelmes fölemeli a -földről és megcsókolja a kavicsot, amelyet hölgyének kis lába tapodott… -aztán nincs tovább. Később, nagysokára, megint találkoznak egyszer… s a -szerelmes, a ki nem felejtett, egy kis emlékezést könyörögve átnyujtja -az aranybafoglalt kavicsot, jeléül, hogy ő örökre ugyanaz. A hölgy -elzárja a kavicsot a drágaságai közé és nem vallja meg, hogy szívében -most is ott őrzi annak az édes-bús órának az emlékét. Egy elhaló akkord, -és a románcnak vége. - -Eh, ki gondolna ilyen gyerekségekre, amikor hallgatagon, mozdulatlanul -előtted meredezik a mindenkinél merevebb arcú halál, és láztól égő, -verejtéket izzadó arcodon ott érzed, merő, mozdulatlan, rémesen nyugodt -tekintetét! - -Fölkelt az asztal mellől és így szólt magához, épp oly hangtalanul, mint -amaz: - -– Buchbinder Guszti, neked ma meg kell halnod! - -Egy pár percig megint fel s alá sétált a naftalinos szobákban. - -De most már nemcsak az az egy gondolat foglalkoztatta. E körül a -gondolat körül, bolygóként, egy új kérdés keringett, kóválygott az -elméjében és hol ez a kérdés takarta el azt a gondolatot, hol ismét a -másik kerekedett felül. - -Nem különös-e, hogy ez a kérdés életében először, éppen akkor merül fel -előtte, amikor már a halál színe előtt áll?!… - -Pedig hát eddig még soha se jutott eszébe, hogy a felesége nem -rejteget-e valami titkot az emlékezetében. - -Buchbinder ur – ahogy mondani szokás: – boldog családi életet élt. Az a -nyugodt természetü, jólelkű, kövér asszony, aki most Ostendében a -fürdőzés és a soványító kúra ártatlan örömeit élvezi (nem is sejtve, -hogy mi készül otthon), soha se adott neki okot efajta tanakodásra vagy -éppen töprengésre. Sok gyermekkel örvendeztette meg őt; mindig békében -élt vele és mindig megelégedettnek látszott; soha se adta semmi jelét, -mintha nem szeretné eléggé Buchbinder urat, vagy hogy szíve vágyai -kirepültek volna abból az aranyozott kalitkából, amelyet Buchbinder úr -sok figyelmességgel igyekezett kellemes fogsággá tenni. - -És Buchbinder ur, a sok elégtétel közül, amelyeket az élet korábban -megadott neki, éppen azt tartotta az egyik legbecsesebbnek, hogy e -tekintetben nem bánthatta semmi, éppen semmi… azokban az években se, -amelyeket más házasságokban válságosaknak látott. - -Nem élt nagyon sok családi életet – az ügyei és őszintén szólva a -szeszélyei is koronként messzire elszólítgatták – hanem amennyi családi -életben része lehetett, azt (talán azért, mert nem volt túlságosan sok), -nagyon szépnek találta. - -De tudhatta-e, hogy a felesége, valaha régen, amikor a menyasszonyává -lett, nem temetett-e el álmokat, vágyakat, reménységeket?! Hogy -későbben, amikor már a felesége volt, nem ápolt-e ábrándokat, -vonzalmakat, sóvárgásokat, ha ezek meg is maradtak puszta ábrándoknak, -ártatlan vonzalmaknak, meddő sóvárgásoknak?! Vajon csakugyan -megmaradtak-e?… Tudhatta-e, hogy a felesége lélekben nem volt-e -hűtelen?!… hogy nem volt-e hűtelen, nemcsak félig-meddig, hanem egészen! -Hogy nem csalta-e meg valaha?!… hogy nem hordott-e magában egy vagy több -jól meg őrzött titkot, esztendők hosszú során, egy életen át?!… - -És ez a kavics, emléke valaminek, amiről ő nem tud, amit ő soha se fog -megtudni!… Ez az aranybafoglalt kavics, amelyet a fiatal asszony eltett -s az öregedő asszony mindenkorra megőrzött!… - -Ez a kavics!… - -– Eh! – intézte el a kérdést fenszóval, s mintha ez az egy hang hirtelen -elűzte volna az apró lidérceket. - -Mit emészti magát még ezzel is?!… Amikor már meg kell halni!… - -Végképen felülkerekedett benne az az egy gondolat. De egy kicsit még -elmélázott. - -Aztán föleszmélve, megnézte az óráját. - -– Negyed hat – állapította meg magában. – Még van időm elvinni az -ékszereket a safe deposit-ba. - -Mindezt nem hagyhatja künn, az asztalon vagy a feltört szekrényben, ki -tudja, miféle idegenek szabad prédájául. El fogja vinni a bankba, hogy -odazárhassa a felesége nevén elhelyezett egyéb letétek mellé. Buchbinder -ur rendszerető ember volt. - -– Sietnem kell, hogy még ma elhelyezhessem – ösztökélte magát. – Negyed -hat… - -És arra gondolt, hogy az órája még járni fog, amikor ő maga nem fog -tudni semmiről a világon. - -Mialatt a két legnagyobb kaszettába beledugdosott mindent – valamennyi -értéktárgyat, az aranybafoglalt kavicscsal egyetemben – egy molypille -minduntalan ott röpködött az orra előtt. - -Elhessegette magától, rászólt hangosan: „Te, szamár!“… de nem -pusztította el. - -Ugy érezte, hogy már nincs joga eltipornia valamit, ami élő. - - -IV. - -Ugyanaz nap, esti hét óra körül, a Palace-Hotelben, Buchbinder Gusztáv -ur, miután minden ügyét elintézte, egy golyót küldött magába. - -De ebben sem volt szerencséje. Nem egészen jól találta el magát és így -sokáig kellett kínlódnia, amíg kimulhatott. - -Buchbinder úrnak a lelke tehát nem repülhetett nyílegyenesen abba a -halhatatlanságba, amelyet a közgazdasági tevékenység számára tartanak -fenn, hanem egy jó darabig összevissza röpködött a kaoszban. - -Nagyon sok baja volt a szegény léleknek. A roppant feketeségben nem -tudta, hogy hová és meddig repüljön; vakon repült fölfelé, amíg ki nem -merült, aztán fáradtan csüngesztette le szárnyait s egyszerre valami -iszonyú magasságból zuhant le. De nem ért le valahová, ahol -megnyugodhatott volna; süvítő szél ragadta magával, szédítő forgatagba -került, majd hozzáverődött valamihez, ami rémes csattanással verte le -magáról. Aztán, mikor már-már azt hitte, hogy megsemmisül, kellemes -hűvösség térítette magához; mintha forrásvíz hűs cseppjei csörgedeztek -volna rá és mintha ő maga is szétfolyt, szétoszlott volna ezekkel a -cseppekkel. De nem oszlott szét. Most már valami meleg áramlat ragadta -magával; észrevette, hogy langyos, kövér levegőben úszik, úszik, egyre -gyorsabban és mind sűrűbb, melegebb levegőben. Már nem is úszik, hanem -forog; forró párák csapják meg s izzó meleget árasztó örvény ragadja -magához. Érzi, hogy lefelé húll; egyre gyorsabban, kábító sebességgel -sülyed, bukik lefelé valami szörnyű mélységbe s a másvilági ciklon úgy -pörgeti, mint ahogy az orsó pörög. Azt hiszi, szét kell mállania a -mindinkább növekvő forróságban s maga is tüzes párává válik. De ismét -magához tér. Fel akar vánszorogni, hogy folytassa útját, de fullasztóan -szűk térben röpköd és minduntalan odavágódik valahová a sötétben, mint -két ablaktábla közé szorult denevér. Majd kimerülten roskad össze és -lávafolyamba merül, amely fölött mintha a számum vonulna keresztül. -Eltikkadtan adja át magát sorsának, a láva-folyam összecsap fölötte, de -megint fölmerül, újra az ürben találja magát, valami szürkület kezd -derengeni előtte, aztán hangokat hall, előbb csak zsongó hangokat, majd -tisztán hallja: - -– Mit akarsz, szegény lélek? - -Ez Grünbergernek, öreg üzletvezetőjének a hangja; Grünbergeré, aki -tizenöt évvel ezelőtt halt meg. De a lélek tudja, hogy nem Grünberger, -hanem angyal szól hozzá. - -Összeszedi minden erejét és végre sikerül megszólalnia: - -– Az igazságot keresem. Az egész igazságot! - -– Jó helyen jársz – felel Grünberger vagy az angyal. – Itt egyebet se -találhatsz, de ezt megtalálod! - -S a lélek azon veszi észre magát, hogy egy színházba került, ahol -mozgóképeket lát. - -Nézi, nézi a mozgóképeket, nem lát rajtok semmi különöset, de egyszerre -feltünik előtte, hogy mindegyik mozgóképen ott van ugyanaz az alak. Ez -az alak előbb pici leányka, majd nagyobbacska, utóbb serdülő leány. -Akkor ráismer. Ez a serdülő leány az ő felesége. A felesége élete az, -amit ott lát. - -Most már nagy figyelemmel nézi a képeket. Lát jeleneteket, amelyeket -eddig nem látott soha és amelyek valahogyan mégis ismerősek neki. Az -egyik képen észreveszi önmagát is, a fiatal Buchbinder urat. - -Aztán nagyobb kíváncsisággal nézi a felesége életét. Lát jeleneteket, -amelyekre ráismer és másokat, amelyeknek nem volt tanuja. - -Amazok néha meghatják; az utóbbiak olyan egyformák. - -A képeken sorra megjelennek a gyermekeik. A képeken a felesége már -öregedni kezd, már-már elvirul, s azok a jelenetek, amelyek újaknak -tűnnek fel, mind olyan egyformák! - -Uj képek, de mindinkább egyhangúak… A felesége már öreg asszony… S a -lélek felsóhajt: - -– Milyen szép, de milyen unalmas élet!… - -És egy kissé szomorú is. - -– Jól mondod – suttog mögötte Grünberger, az angyal. - -Aztán ismét sokszor látja a képeken önmagát; lát egy bucsuzkodó -jelenetet, amelyet mintha csak tegnap látott volna; látja a feleségét, -amint a nagy leányaival egy ismerős épület előtt sétálgat s megismeri az -ostendei Casinot; lát még egy pár képet, amelyekről mintha már olvasott -volna… aztán csattanás és sötétség. - -S a lélek ismét repül; most már megkönnyebbülten. - -A nagy feketeségben is észreveszi, hogy az angyal vele szárnyal; nem -láthatja, de tisztán hallja, hogy úgy zúg mellette, mint egy repülőgép. - -És tisztán hallja a suttogást is: - -– Nem sajnálod egy kicsit szegényt? - -– Grünberger, te megcsalsz engem! – felel a lélek. – Azt mondtad, hogy -megtalálom az egész igazságot. De az aranybafoglalt kavicsot nem láttam. - -– Meg fogod találni – sugja az angyal. – Itt minden kitudódik. Nil -occultum remanebit. - -– Grünberger, te kereskedelmi iskolába jártál, – kétségeskedik a lélek. -– Mért szólsz hozzám mégis latinul? - -– Itt mindent tudunk! – felel az angyal. - -– Én csak az aranybafoglalt kavicsot akarom tudni – sóhajt a lélek. – A -többi nekem már mindegy!… - -– Azt is meg fogod tudni – biztatja az angyal. - -– De mikor? – szorong a lélek. - -– Lehet, hogy százezer év mulva, lehet, hogy mindjárt. Attól függ, -vannak-e érdemeid? - -– Jó apa voltam, – siet dicsekedni a lélek. - -– Az a legkevesebb. Ha még az se lettél volna, akkor most nem lehetnél -velem. Erőltesd meg az emlékezetedet; hátha találhatnál egyebet is? - -A lélek hosszu elgondolkozás után csakugyan talál valamit. - -– Nem öltem meg a molypillét! – suttog. - -– Ez már valami – bátoritja az angyal. – Ez elég lehet rá, hogy az örök -kegyelem elengedjen neked százezer évet. Látsz-e már valamit? - -– Mintha valami derengene, messze, nagyon messze. - -– Akkor talán nem kell százezer évig repülnöd. - -– Olyan jó volna megpihenni! – nyöszörög a lélek. - -A zugás hirtelen elhallgat mellette. A lélek megretten. Szeretne -belekapaszkodni az angyalba, de hiába suttog: „Grünberger! Grünberger!“… -nem kap feleletet. Észreveszi, hogy már egyedül repül és egyszerre -nyugtalanitó hangokat hall. Előbb valami zizegést, halk, de félelmetes -zizegést, mintha végtelen nádas fölött repülne, aztán más hangokat is, -soha se hallott, ijesztő fütyörészést, csipogást és csicsergést, mintha -billió madár ébredezne fölötte. Aztán a zizegés is, a csipogás is -éktelen hangversenynyé erősödik, amelybe később zugó, harsogó, bömbölő -hangok keverednek; majd mintha láthatatlan harsonák siketitő harsogását -hallaná és mikor ez a hangzavar egy mennydörgésszerü, rémes dübörgés -után elhallgat, észreveszi, hogy abban a fél-szürkületben, amelyet a -hajnal derengése küld maga elé, mozdulatlan felszinü tenger fölött repül -és ennek a némasága még rémesebb, mint az a bősz hangzavar volt. Érzi, -hogy már nem birja a repülést; segitségért akarna kiáltani, de nem tud; -aztán elhagyja minden ereje és lezuhan a jéghideg habokba. - -A lélek a tenger fenekére merülve, tisztán hallja, hogy valaki, -magasból, igen magasból, azt mondja: - -– Már nem tarthat sokáig. - -Mintha egy óriási tölcséren át jutna el hozzá ez a pár szó. - -De, ime, a viz szétfolyik körülötte. Meleg fövényen fekszik s az, hogy -megpihenhet a puha homokon, még soha se ismert, kellemes érzéssel tölti -el. A balzsam hathat igy a sebeinkre. - -Valaki föléje hajol. Egy szép, kis leánykéz nyulik eléje s megmutatja -neki azt az aranybafoglalt kavicsot, amelyet nemrég helyezett el a -safe-depositban. - -– Ezt keresed? – kérdi egy másvilági, zengő hang. - -– Ezt!… – nyög nagyot a lélek. - -– És nem emlékszel? Ebben a kavicsban botlott meg, régen, nagyon régen, -a jóltevőd felesége. Te foglaltattad ezt a kavicsot aranyba és te magad -tetted oda, ahol találtad. Csakhogy már ez is régen volt… egy élet mult -el azóta! - -– Hála Istennek! Hála Istennek! – suttog a lélek. - - -V. - -Buchbinder ur majdnem huszonnégy óráig vergődött, amig megtudott halni. -A halál igyekezett teljesiteni a kötelességét, de Buchbinder urat olyan -fából faragták, hogy a halál se teperte le könnyen. - -Amig viaskodtak, a halálravált ember sokat hánykolódott és gyakran -motyogott érthetetlen szavakat, mintha veszekednék és birkóznék a -halállal. A környezetének egy darabig sok baja volt vele, mert -minduntalan ugy tett, mintha ki akarna ugrani az ágyból; alig birták -féken tartani. Utóbb azonban megszelidült s már csak hangtalanul -tátogatta a száját. - -Azért meglepőnek találták, hogy egy pár pillanattal a halála előtt, -tisztán, érthetően mondta ki ezeket a szavakat: - -– Hála Istennek! Hála Istennek! - -Egy orvos meg egy apáca volt mellette, amikor meghalt. Ezek egymásra -néztek. - -– Mégis csak furcsa, – szólt az orvos – ha valaki ahhoz, hogy meghal, -azt mondja, hogy: „Hála Istennek!“ - -– Jól mondja! – felelt az apáca. - - - - -TARTALOM: - - Kultúra füzértánccal (Elbeszélés) 3 - Húszéves háború 158 - A kavics 174 - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KULTÚRA FÜZÉRTÁNCCAL *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/66777-0.zip b/old/66777-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index bc64234..0000000 --- a/old/66777-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66777-h.zip b/old/66777-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index b131d29..0000000 --- a/old/66777-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66777-h/66777-h.htm b/old/66777-h/66777-h.htm deleted file mode 100644 index fe72006..0000000 --- a/old/66777-h/66777-h.htm +++ /dev/null @@ -1,5330 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Kultúra füzértánccal by -Zoltán Ambrus</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2,h3 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2,h3 { - margin-top: 2em; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.caption-small {font-weight: bold; font-size: small;} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} - -ul.TOC { - list-style-type: none; - padding-left: 10%; - text-indent: -5%; - width: 70%; - text-align: justify; -} - -ul.TOC li { - margin-top: 0.25em; -} - -span.ralign { - position: absolute; - text-align: right; - right: 15%; - top: auto; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Kultúra füzértánccal, by Zoltán Ambrus</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:0; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Kultúra füzértánccal</p> -<p style='display:block; margin-top:0; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:0;'>Elbeszélés</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Zoltán Ambrus</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: November 20, 2021 [eBook #66777]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the HathiTrust Digital Library</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KULTÚRA FÜZÉRTÁNCCAL ***</div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Megjegyzés:</span></p> -<p>A tartalomjegyzék a <a href="#Page_194">194</a>. oldalon -található.</p> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<h1>KULTÚRA FÜZÉRTÁNCCAL</h1> -<p class="center"><span class="caption">ELBESZÉLÉS</span></p> -<p class="center"><span class="caption">IRTA</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">AMBRUS -ZOLTÁN</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">A NYUGAT KIADÁSA, BUDAPEST, -1910.</span></p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span></p> -<p class="center"><span class="caption-small">Légrády Testvérek -könyvnyomdája. Budapest.</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_5" id= -"Page_5">-5-</a></span></p> -<h2>EGY SZINDARAB TÖRTÉNETE.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>– Majd bolond leszek!… – kiáltott föl magában Légváry Artur, az -iró, vagy valjuk meg őszintén: Langer Antal, gázgyári tisztviselő -(igy alighanem többen ismerik).</p> -<p>Magában volt, a dolgozószobájának nevezett vacok divánján, de -azért igazán fölkiáltott, – olyan erővel tört ki belőle az -elkeseredés.</p> -<p>– Majd bolond leszek!… – ismételgette valamivel csöndesebben, -kissé fáradtan, kissé panaszosan.</p> -<p>Aztán folytatta a magával való beszélgetést, de már nem -hangosan:</p> -<p>– Majd bolond leszek a vén természetről irni verseket, a -rózsákról, a csillagokról, meg az öreg, elavult, ósdi szerelemről! -Majd bolond leszek emberi indulatokról és emberi gyöngeségekről -fecsegni a regényeimben, alakokat rajzolgatni, piszmogni, ahelyett, -hogy szabadjára bocsássam a képzelődésemet és a tollamat! Majd -bolond leszek jellemekből, történetekből és helyzetekből épitgetni -föl szindarabot, a már <span class="pagenum"><a name="Page_6" id= -"Page_6">-6-</a></span> régen elrongyolódott recipe szerint! Mintha -bizony nem tudnám, hogy mi kell a sokaságnak! Mintha én nem volnék -képes megcsinálni ugyanazt, amit más! Mintha én volnék az egyetlen, -aki nem tud haladni a korral! Mintha én nem tudnék ugy irni, -ahogyan a legujabb divat kivánja!</p> -<p>Fölkelt a divánról, le- s följárt cellájában és igy -dohogott:</p> -<p>– Én is tudok homályosan beteges és betegesen homályos lenni, ha -akarok. Én is tudok érthetetlen fájdalmakat tettetni, sátáni -izgatottságban tombolni és tobzódni, félisteni mámort mimelni, -fenségesen összefüggéstelenül handabandázni, szinekben és szavakban -kéjelegni, uj ritmusokat kieszelni és duhajul művészien zenegni. Én -is tudok tótágast álló erkölcstant és az igazság cimén szeszélyes -világmegitélést vágni bele a burzsoá pofájába és én is tudok a -rohanvást haladó nyugtalan lelkekkel madárnyelven kacérkodni, uj -szempontokat horgászva ki az új idegességekből. Én is tudok uj meg -uj pápaszemeket találni, ellene fordulni mindannak, ami eddig volt, -problémákat rugni bele a társadalom gyomrába, uj életszemlélettel -tüntetni és uj formákat csavargatni ki a régiekből. Szóval, én is -tudok szépen, divatosan, tetszetősen, hatásosan irni, csak akarnom -kell.</p> -<p>Leült az iróasztalához, hogy majd megirja a tárcáját. A tárca -igy kezdődött:</p> -<p>– Ibolyaszinü protozoák szövevényes rianásaiból meleg csengésü -amulet kénköves fénye lobog föl az Achilleion temperált -onyx-lépcsőin…</p> -<p>Ez a kezdet most már nem elégitette ki. <span class= -"pagenum"><a name="Page_7" id="Page_7">-7-</a></span></p> -<p>– Szép, szép, de nem elég modern, – birálta le magát.</p> -<p>Összetépte a papirost és tovább tépelődött.</p> -<p>Légváry Artur, vagy igazi nevén: Langer Antal már vagy tizenöt -év óta ontotta a betüt, minden délelőtt, délután és este, előbb a -gázgyárban, később pedig otthon, a zárkájában, anélkül, hogy ezzel -a kitartó munkássággal valami számbavehető sikert ért volna el. A -gázgyárban, ahol álmodozó, tehát nem eléggé józan, hibás léleknek -tartották, nem tudott előre jutni, az irodalomban pedig a Légváry -Artur név sehogyse akart népszerüvé válni.</p> -<p>A szindarabjai azt a bizonyos erkölcsi sikert aratták, amelyet a -közfelfogás szégyenletesebbnek tart bármely erkölcstelenségnél. A -versköteteit és a regényeit pedig ugy nem vették észre, mintha uri -társaságban valami nagy illetlenséget követett volna el.</p> -<p>Langer Antal nem érte be azzal, hogy az idők folyamán a napi -ujságok a negyvenezer magyar iró közül Légváry Arturt is -előléptették a tizezer kiváló magyar irók közé: ennél többre -vágyott. De hiába. Tizenöt évi munkásságának egyetlen kézzelfogható -eredménye az az árverési hirdetés volt, amelyet az imént tett le az -asztalára s amelyet azóta hol fölvett, hol letett, majd megint -fölvett és ujra meg ujra elolvasott, mintha nem győzne eleget -gyönyörködni benne.</p> -<p>– Ez igy nem megy, – folytatta a magával való beszélgetést, – ez -igy nem mehet tovább, mert igy végül éhen kell halnom. Végre is az -embernek nemcsak kötelezettségei vannak a társadalommal, és -kötelességei a tulajdon lelkiismeretével <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span> szemben, -hanem joga is van, legalább ahhoz, hogy megélhessen. Valamit kell -csinálnom. Minthogy pedig minden bajomat az okozta, hogy eddig ugy -dolgoztam, ahogyan gondolkoztam és éreztem, ahogyan az isten tudnom -adta, világos, hogy mindenekelőtt szakitanom kell ezzel a -naivitással, mondjuk ki: szakitanom kell a művészi -lelkiismeretemmel. Ezentul nem ugy fogok dolgozni, ahogy a lelkem -sugallja, hanem, ahogyan hasznos.</p> -<p>És hosszas tünődés után igy állapitotta meg a programmját:</p> -<p>– Szindarabot fogok irni, amelyben agyba-főbe fogom pofozni a -burzsoá-fölfogást, leköpök minden tekintélyt és megtámadok mindent, -amit a jámborok tiszteletben tartanak, azt is, amit már nem -tartanak tiszteletben, mindent, ami már megszokott, mindent, ami -már ismeretes. Meg fogom támadni benne mindazt, ami még lábon van -és megtámadható: a hazához való ragaszkodást, a vallást, az -erkölcsöt, a burzsoá-tisztességet, a haladás-ellenes önzetlenséget, -a buta lágyszivüséget és jóságot, valamennyi társadalmi osztályt, a -házasság intézményét, a nőket; semmit se fogok kifelejteni. Meg -fogok támadni mindent és mindennek az ellenkezőjét is. A -szociálizmust csak ugy, mint a militárizmust. És hogy ennek a nagy -műnek, amelyben minden elképzelhető kritikát, problémát és uj -irányt összekögitek, egy kis aktuális füszere is legyen, egy -szoknyavadász érseket fogok szerepeltetni benne, aki a -leghajmeresztőbb gazságokat követi el a közéletben, csak azért, -hogy minél több nőt etjhessen meg, a legördögibb <span class= -"pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> furfanggal és -a legrémesebb lelketlenséggel. Ezt a szoknyavadász érseket pedig -olyan külsőségekkel fogom fölruházni, hogy minden néző azonnal -lássa, kit pellengérezek ki, noha még egyelőre magam se tudom, -melyik főpapnak juttassam ezt a csinos szerepet. Mindegy, -akármelyiknek; egyik se fog belehalni. Hja, csak mások -megrövidülésével juthat hozzá az ember valamihez! Aki birja, az -marja. Igen, meg kell csinálnom ezt a szindarabot; csak egy -szindarab ránthat ki a vizből.</p> -<p>Ahogy elkészült a tervével, eszébe jutott III. Rikárd király -hires monológja: „Elvégezém, hogy gazember leszek.“ Mosolygott, és -szivébe visszaszállt a béke.</p> -<p>Akkor este vidámabb lélekkel csókolta sorra öt gyermekét, akik a -paraj-főzeléket szépen megköszönték neki.</p> -<p>Nemsokára már az igazak álmát aludta. Ágya felől elszállt a -gond, mely éjjelenkint több mint tiz év óta vigyorgott le rá a -plafond sarkában sötétlő, sürü pókhálóból. A nedves kis lakásba -beköltözött az isteni reménység.</p> -<h3>II.</h3> -<p>– A dolog egy kicsit merész, – szólt Légváry Artur a -szinházigazgatóhoz, amikor átnyujtotta neki a „Szerelmes érsek“-et, -– de ha meg akarjuk irni az igazságot, akkor nem -köntörfalazhatunk.</p> -<p>– Persze, persze, – felelt amaz, olyan hangon, amely nem igen -titkolta a legnagyobb foku bizalmatlanságot. <span class= -"pagenum"><a name="Page_10" id="Page_10">-10-</a></span></p> -<p>A szinházigazgatónak akkor véletlenül három darabja bukott meg -egymás után. Szükségben az ördög legyeket fog; az igazgató tehát, -uj és jobb sütetet keresgélve, hamarosan elolvasta még a „Szerelmes -érsek“-et is. Elolvasta és elkábult. Ennyi gyülölködést, ennyi epés -mérget és egyéb keserüséget még nem talált együtt rövid százhusz -oldalon.</p> -<p>Magához hivatta Légváryt és közölte vele, hogy elő akarja adatni -a darabját.</p> -<p>– Gyomron fogja rugni a közönséget, mi? – kérdezősködött a -boldog szerző.</p> -<p>– Gyomron fogja rugni, – felelt az igazgató meggyőződéssel. – -Erős dolog, méregerős dolog; mintha csak Strindberg irta volna. -Nekem csak egy nem tetszik benne.</p> -<p>– S mi az?</p> -<p>– Az érsek. Tudja, a papok ma már csinálhatnak akármit, a -közönség nem bánja. Furcsa; de ennyire megváltoztak az idők. Azért -az érsek helyébe minisztert kell tenni. A politika még izgatja a -közönséget. S aztán: liliomtiprás közpénzből, ez már valami.</p> -<p>– De hiszen akkor ujra kellene irnom az egész darabot!</p> -<p>– Dehogy! A főszereplő talár helyett kabátban fog megjelenni s a -szövegben eminenciád helyett kegyelmes urat mondanak: ennyi az -egész. Hozzá se kell nyulnia a darabhoz; Govrik, a titkárom, meg -fogja csinálni a szükséges változtatást, ha ön beleegyezik.</p> -<p>– Igen, de akkor elesnek a személyes vonatkozások.</p> -<p>– Keresünk más, alkalmas személyt, akire <span class= -"pagenum"><a name="Page_11" id="Page_11">-11-</a></span> tetszése -szerint célozgathatunk. Azt hiszi, a miniszterek közt nem akad -akárhány ismert szoknyavadász? Ha a maiak közt nincs ilyen, -kiválasztunk egyet a régiek közül. A temérdek volt miniszter közül -akármire találunk példát. Govrik majd keres, hogy önnek ne kelljen -fáradnia. Megjegyzem, hogy a liliomtipró miniszter, aki egy -részvétreméltó asszonynak az életét teszi pokollá, diabólikusabb -alak, mint az érsek, aki végre is nem csal meg senkit.</p> -<p>– Megvallom, jobban szerettem volna, ha az érsek megmaradhat. De -ha ragaszkodik ehhez az egy változtatáshoz…</p> -<p>– Természetesen a cim is elesik. A cim amugy se volt diszkrét. -Valami diszkrét cimet keresünk. Például ezt, hogy: „A hazáért.“ A -liliomtipró miniszter ugyanis folyton azt hangoztatja, hogy ő -mindent a hazáért cselekszik. És ebben a cimben annál több a maró -gúny, mert a miniszter előbb szociálista képviselő volt…</p> -<p>– De nekünk még nem igen vannak szociálista képviselőink…</p> -<p>– Hát mondjuk: radikális. Szóval, a miniszter előbb radikális -képviselő volt, aztán cserben hagyta az elvtársait s elvei szegre -akasztásával lett miniszter.</p> -<p>– Bocsánat, de ön egy egészen uj darabot diktál nekem!…</p> -<p>– Mondom, hogy csak jelentéktelen szavak megváltoztatásáról van -szó; Govrik majd megcsinálja.</p> -<p>– Isten neki, hát ne legyen érsek, hanem miniszter! Ezen az -egyen ne muljék…</p> -<p>– Még csak egy csekélységet ajánlanék, de <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span> ezt nagyon -melegen. Tudja, a darab hatalmas, de van egy hibája. Minden -társadalmi osztályt leteremt; az egész közönségnek oda mondogat. -Nem foglal pártállást, tehát nem szerez barátokat. Igy mindenesetre -művészibb; de praktikusabb volna, ha pártállást foglalna. Tudja, -nekem sok a bérlőm, s különösen a kaszinókat nem hagyhatom -figyelmen kivül. De ön is sokat veszitene vele, ha magára bőszitené -az egész közönséget. A konzervativeket a maga részére kell -hóditania. A darabnak ugyis azok a részletei a legerősebbek, -amelyekben a szociálisták vezetői ellen kel ki. Ez gyönyörü; ide -helyezném a súlyt.</p> -<p>– És mindaz, amit az elavult intézményekről meg a társadalom -konzervativ elemeiről mondok…</p> -<p>– Ez mind megmaradhat, csak nem a konzervativ elemeknek, hanem a -szociálistáknak kell oda mondogatni. Govrik majd megcsinálja.</p> -<p>– A szociálistákat támadjam ugyanakkor, amikor egy minisztert -boncolok föl?</p> -<p>– Ennél semmi se egyszerübb. A miniszter valaha a -szociálistákkal tartott, de most renegát s a szociálisták meg ő -halálos ellenségek. De ön, mint művész, fölöttük áll és pártatlan. -Oda mondogat a hazafias szólamokkal visszaélő hatalmasnak, de -alaposan oda mondogat a szociálistáknak is. Bizza csak rá, -Govrikra.</p> -<p>– De ez először is nem egészen az, amit én akartam… és -másodszor, ha pártállást foglalok, ha nem az egész társadalmat -birálom le, hanem a szociálisták ellen fordulok, akkor a helyett, -hogy barátokat szereznék, magam ellen <span class= -"pagenum"><a name="Page_13" id="Page_13">-13-</a></span> bőszitem a -munkásokat, akik be fognak jönni a szinházba, s tüntetnek, -kifütyülnek…</p> -<p>– Imádkozzunk érte mind a ketten, hogy ez megtörténjék. Igy ön a -maga részére fogja hóditani a konzervativ elemeket… ezek pártját -fogják a darabnak… ellentüntetést rendeznek… lelkesedni fognak -önért… Hallgasson rám! Ön tultesz Strindbergen, de a szinházhoz én -jobban értek, mint ön.</p> -<p>Légváry egy darabig habozott. A csábitás nagy volt. Csak igent -kell mondania s mindjárt fölveheti az előleget. Nem lesz árverés… a -gyerekekre is nagyon ráférne már az uj cipő.</p> -<p>– Biztosit róla, hogy semmi fontosat nem hagy ki a darabból?</p> -<p>– Csak máshová adreszálom, mint ahová ön szánta.</p> -<p>– S magamnak hozzá se kell nyulnom a darabhoz?</p> -<p>– Fölösleges volna. Itt van Govrik. Govrik kitünő ember. Önnek -csak annyit kell kijelentenie, hogy beleegyezik abba, amire most -kértem, és átsétál a pénztárhoz.</p> -<h3>III.</h3> -<p>A szinházigazgató nem csinált titkot belőle, hogy „A hazáért“ -cimü ujdonság egy szoknyavadász minisztert pellengérez ki, akire -minden gyermek ráismerhet.</p> -<p>Néhány hétig annyit beszéltek erről, hogy a hirnek el kellett -jutnia a miniszter fülébe.</p> -<p>A minisztert hatalmába ejtette az a gyöngéd <span class= -"pagenum"><a name="Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> gondolat, -hogy a feleségét ez egyszer meg kell óvnia minden -kellemetlenségtől, s aggodalmában azt a hibát követte el, hogy -megkisérlette egy kis diplomatizálással háritani el a váratlan -veszedelmet.</p> -<p>Magához hivatta a szinházigazgatót s megkérdezte tőle, mit -lehetne tenni, hogy a sokat emlegetett darab ne adjon alkalmat -holmi bosszantó félreértésekre.</p> -<p>A szinházigazgató azt felelte, hogy Légváry a meggyőződések -embere, vad ember, intranzigens ember, s ragaszkodik minden -betüjéhez; őt, az igazgatót pedig köti a szerződés. Hiszen ha -sejtette volna!…</p> -<p>Az ellenzéki ujságok ezt az esetet ugy irták meg, hogy a -miniszter előbb furfanggal szerette volna s most erőszakkal akarja -megakadályozni az érdekes ujdonság előadását. Fölszólitották a -pártatlan közvéleményt, hogy védelmezze meg a művészi szabadságot a -hatalom önkényével szemben, s cikkeikben Légváry, aki egyszerre -kitünő iróvá lépett elő, olyan dicséreteket kapott, amilyenekre -sohase tudott szert tenni.</p> -<p>Már szerzett barátokat.</p> -<p>Első reklámnak ennyi is elég volt, de mihelyt a próbák -megkezdődtek, a kitünő Govrik még lelkesebben karolta föl Légváry -ügyét, s gondoskodott róla, hogy az érdeklődés ne aludjék el, hanem -fokozódjék.</p> -<p>S kitudódott, hogy a nagy érdekességü ujdonság csak mellékesen -pellengérezi ki a szoknyavadász minisztert; tulajdonképpen a -szociálisták vezetőit támadja.</p> -<p>Aztán hire terjedt, hogy most már a szociálisták <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> is meg -akarják akadályozni a darab előadását. Hogy megfenyegették a -szinházigazgatót, s rá akarták birni, mondjon le a darab -előadásáról, mert különben bojkottálni fogják a szinházát. Hogy a -munkások tüntetni fognak s botrányos közbelépésre készülődnek; hogy -az első előadást eddig példátlan macskamuzsikába akarják -belefullasztani.</p> -<p>Erre a konzervativ elemek hirlapjai fölszólitották a pártatlan -közvéleményt, hogy védelmezze meg a művészi szabadságot a terrorral -szemben. Cikkeikben Légváry már mint irodalmunk egyik büszkesége -szerepelt, kiderülvén róla, hogy uj munkájában a nemzeti érzés, -legszentebb hagyományaink és az ép erkölcsi érzék bátor -szószólója.</p> -<p>Már nemcsak barátokat szerzett; már egész pártja volt. Az -ugynevezett erkölcsi siker szégyene többé nem fenyegette – -beszéljenek a szinészek akármit.</p> -<p>A véletlen megint melléje szegődött. Más, nagyobb szenzáció -hijján óriási ujságháboruság támadt a művészi szabadság kérdése -körül; kormánypárti és ellenzéki, konzervativ és radikális hirlapok -két hétig csak a Légváry darabján veszekedtek: és Légváry, akit e -két hét alatt többet emlegettek, mint eddig egész életében, szép -lassan, észrevétlenül belépett a hires emberek közé.</p> -<p>Végül a sok lárma csakugyan beugrasztotta a munkásokat. -Elhatározták, hogy a kihivásra megfelelő fogadj istennel fognak -felelni, s az első előadás estéjére lefoglalták az egész -karzatot.</p> -<p>A főpróbán Légváry ámulattal nézte a saját <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> alkotását. -Egy cseppet se értette ugyan, hogy a házasság elavult intézményeért -a kitünő Govrik mért éppen a szociálistákat teszi felelőssé, – de -minthogy az izgalmak közepett ez nem tünt föl senkinek, hát ő se -csinált kázust a dologból.</p> -<p>Ha egy kissé álmadozóvá tette, hogy a tulajdon eszmemenetére -sehogyse tud ráismerni, viszont bizonyos kárörömmel vette észre, -hogy az is meglehetősen kárba veszett, amit a kitünő Govrik kötött -bele a darabba. Pedig a kitünő Govrik olyan meglepő fordulatokat -eszelt ki, hogy Légváry a logikának ezeket a halálugrásait nem -győzte csodálattal kisérni.</p> -<p>De a főpróba nézői közül Légváry volt az egyetlen, akit a mű -egésze is érdekelt, s aki kiváncsian leste, hogy mi történik tovább -a darabban. A mű egészéről már régen megvolt a közvélemény; -természetesen kétféle, a néző pártállása szerint. Azért senki se -figyelt arra, hogy a szinmű alakjai mit akarnak és mit -cselekesznek; mindenki a művészi szabadság ágasbogas kérdését -vitatta s csak éppen türte a szereplők járását-kelését. Ellenben az -egyes mondások annál inkább hatottak. A kitünő Govrik áthidaló -mondatait is ugy fogadták, mint megannyi csatakiáltást vagy -trombitaharsogást, a szinészek beszélhettek akármit, elmondhatták -volna akár a „Miatyánkot“: minden tendenciának tünt föl s a főpróba -közönsége a „Miatyánk“-ban is megtalálta volna az éles -irányzatosságot.</p> -<p>Az előadás délelőttjén Légváry egy kicsit szepegni kezdett. Föl -is tette magában, hogy ha baj lesz, nem fogja elmulasztani Govrik -urra háritani a felelősséget, s előre megfogalmazta <span class= -"pagenum"><a name="Page_17" id="Page_17">-17-</a></span> magában, -hogy milyen szavakkal fogja a nyilvánosság elé ráncigálni ezt a -kitünő embert, akinek a tevékenységénél csak a szerénysége -nagyobb.</p> -<p>De az aggodalom alaptalannak bizonyult. Az első előadáson olyan -csinos botrány kerekedett, amely hosszu időre biztositotta „A -hazáért“ vonzó erejét.</p> -<p>A munkások eleinte beérték azzal, hogy nevetgéltek, zajongtak és -pisszegtek. De már ez is fölháboritotta a másik tábort, az -erősebbet, s a konzervativ elemek a karzat okvetlenkedésére -hatalmas ellen-tüntetéssel feleltek. Minden kinálkozó alkalmat -fölhasználtak, hogy kifejezhessék a tetszésüket s hosszas -tapsviharral jutalmazták azokat a mérges mondásokat is, amelyek -eredetileg a szerelmes érseket sujtották volna. Az első felvonás -végén a munkások füttyeit, lármáját, pisszegését elnyomta a -konzervativ tábor tüntető tetszés-zaja s a boldog Légvárynak vagy -tizszer kellett a tapsokat megköszönnie.</p> -<p>A második felvonás még szerencsésebben végződött. Mikor ugyanis -a függöny legördült, s Légvárynak most már vagy huszszor kellett -magát megmutatnia, a munkások és a jogászok hangos vitatkozása -olyan pofozkodássá és verekedéssé fajult, amilyet ez a nézőtér még -nem látott.</p> -<p>A sugárzó arcu igazgató a szinpadon odaszólt Légvárynak:</p> -<p>– Tudja-e, hogy nagyszerü reklám volna, belekapaszkodni ebbe a -verekedésbe és nem folytatni az előadást? Egy szindarab, amelyet -nem lehetett végig előadni!… Ilyen még nem volt! <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> -<p>– Csak nem őrült meg?! – ijedezett Légváry.</p> -<p>– Ne féljen, – felelt az igazgató. – Egy kicsit drága reklám -volna… vissza kellene fizetni valamennyi jegy árát.</p> -<p>Azzal, hogy a rendőrök a második felvonás után egy egész csapat -munkást és jogászt vittek ki a karzatról, a darab sorsa hosszu -időre eldőlt. A minden áron tapsolók nagy felsőbbségben maradtak a -csatamezőn, s ugyancsak kiélvezték a győzelmüket A sok részletében -emlékezetes est a győztesek örömujjongásával és éljenlármájával -végződött.</p> -<p>Másnap az ujságok ünnepi hosszadalmassággal irták le a -történteket; ez a nevezetes szinházi előadás volt a nap főeseménye. -Találkozott egypár hirlap, amelyik kisütötte, hogy a miniszter -titokban összejátszott a munkások vezetőivel, de fölsült… és ez a -fölfedezés uj érdekességet adott a művészi szabadság ügyének. -Légváryval és darabjával ugyan annál kevesebbet foglalkoztak az -ujságok, minél több tér kellett az események letárgyalására, de nem -számitva azt a törpe kisebbséget, amely szerint Légváry kevéssel -ezelőtt a hülyék intézetéből szökött meg, a legtöbben nem -fukarkodtak annak rövid kijelentésével, hogy a hirneves szerző -klasszikus munkával ajándékozta meg a magyar irodalmat.</p> -<p>Légváry egy kicsit sokallta a botrányt. Aggódott, hogy: hátha -mégis leveszik a darabot a műsorról?… Ha a miniszter titokban -megalkuszik az igazgatóval: azon a cimen, hogy elejét kell venni a -további izgalmaknak, a szerzőt könnyü kitenni a szinházból. -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<p>De az igazgató megnyugtatta:</p> -<p>– Nézze, hogyan ostromolják a pénztárt! Azt remélik: megint -pofozkodás lesz!…</p> -<p>És homlokon csókolta Légváryt, hogy pótolja a muzsa -mulasztását.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>Néhány hét multán Légváry Artur, immár kitünő irónk, hosszu -levelet kapott egy vidéki városból. A levelet Dombováry Norbert, -cisztercita tanár irta, a Czuczor Gergely Irodalmi Társaság -titkára.</p> -<p>A Czuczor Gergely Irodalmi Társaság meghivta Légváry Artur -kitünő irónkat, a mélyen tisztelt hazafit, tisztelné meg szerény -városukat kegyes látogatásával, s a nem csekély nehézségekkel -küzdő, de nagy feladatokra hivatott társaság ünnepi ülésén olvasna -föl valamit, mindegy akármit; ha nem ér rá ujat irni: talán régibb, -általános nagyrabecsülésnek örvendő, de kevésbé ismert -munkáiból.</p> -<p>A levéliró nem mulaszthatta el azt az alkalmat, hogy egyben -köszönetének ne adjon kifejezést azért az élvezetért, amelyet -kitünő irónk legujabb szinművével városuk közönségének szerzett… -Szinigazgatójuk ugyanis, bár nem csekély nehézségekkel küzd, nem -mulasztotta el bemutatni „A hazáért“ cimü koszorus szinművet, -amelyet közérdeklődés várt és ujjongó lelkesedés fogadott, mert -talán nem is kell mondani, hogy az egész közönség egy -szivvel-lélekkel gyönyörködött „A hazáért“ szivderitő, jellemképző -és léleknemesitő jeleneteiben. <span class="pagenum"><a name= -"Page_20" id="Page_20">-20-</a></span></p> -<p>De a levéliró szükségét érzi, hogy a maga nevében külön is -megköszönje a ritka gyönyörüséget. Ha kitünő irónk, aki oly -törhetetlen bátorsággal halad a Kölcsey Ferencek és Eötvös Józsefek -nyomdokain, legujabb drámájában szent haragjának adott kifejezést, -és fennen lobogtatta a nemzeti érzés, ősi hagyományaink és az ép -erkölcsi érzék zászlaját, a szép jó, igaz és fenkölt iránt érzett -páratlan lelkesedésével, fölháborodva szállott sikra a mindent -fölforgatók ellen – legyen meggyőződve, ezzel milliók szivében -keltett visszhangot, tiszta örömet és termékeny hatást.</p> -<p>Légvárynak köny szökött a szemébe, amikor ezeket a látnivalóan -őszinte szép szavakat olvasta.</p> -<p>Nem az jutott eszébe, hogy:</p> -<p>– És a kitünő Govrik ezért mindössze negyven koronát -kapott!…</p> -<p>Nem. Légváry már tökéletesen megfelejtkezett a kitünő Govrikról. -S mikor ezeket a szép szavakat olvasta: egyszerüen -elérzékenyedett.</p> -<p>Meghatottan csókolta sorra öt gyermekét, akik immár uj cipőkkel -rugdalták egymást, és igy fohászkodott magában:</p> -<p>– Mégis csak jó, hogy a sikerért, a mezitlábos, az analfabéta -sokaság kegyéért sohase voltam hajlandó semmi megalkuvásra!… Mégis -csak akkor van igaza az irónak, ha nem hallgat semmi csábitásra, -csupán a művészi lelkiismerete sugallatára!… Sokáig küzködtem, -sokáig viaskodtam a részvétlenséggel, de végre mégis csak -elmondhatom, hogy: nem dolgoztam hiába!…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_21" id= -"Page_21">-21-</a></span></p> -<h2>LÉGVÁRY ALKUSZIK.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>– Most két hete vettem ezt a cipőt és már rongyos?!… – kiáltott -rá Légváry Artur az ifjabb Légváry Arturra. – Hát mit gondolsz, mi -vagyok én?! Bankár, vagy éppen bankóhamisitó?!</p> -<p>Légváryné pártjára kelt a fiának.</p> -<p>– Mi vagy?!… – szólt a zsörtölődő apához, hideg, gúnyos, minden -indulattól ment hangon, mely annál kegyetlenebb volt, mert egy -csepp harag se reszketett benne, csak megvetés – hát mi volnál más, -mint: kiváló iró, jeles iró, nagy iró?!… A pék meg a füszeres nem -esik kétségbe, ha a gyerekeinek cipő kell; a pék azért dolgozik, a -füszeres azért szaladgál, hogy a gyerekei ne járjanak mezitláb. -Csak a jeles iró esik kétségbe, ha a gyerekeinek cipő kell. És -annál jobban kétségbe esik, minél jelesebb iró, minél nagyobb iró; -mert annál inkább nincs neki semmije, ami kellene.</p> -<p>Légváryné nagyon lenézte az irodalmat. A férjével, akinek -legalább az az egy mentsége <span class="pagenum"><a name="Page_22" -id="Page_22">-22-</a></span> megvolt, hogy mindent hazahozott, amit -össze tudott kaparni, még csak megbékült volna valahogy; de az -irodalomnak nem tudott megbocsátani.</p> -<p>Légváry a váratlan oldaltámadásra fölhagyott az orditozással, de -még nem tette le a nádpálcát.</p> -<p>– Egy okkal több, – felelt az asszonynak, – hogy a kölyök a -cipőjét ne használja fürésznek.</p> -<p>De Légváryné nem hagyta a fiát.</p> -<p>– Mintha bizony sok kellene hozzá, hogy az ilyen, készen -vásárolt, olcsó, silány cipő tönkremenjen! Az a csoda, hogy nem -szakad el mindjárt a legelső napon. A pék meg a füszeres nem sajnál -becsületes cipőt csináltatni a gyermekének és kétszer annyit adni a -tartós, jó áruért; mert jut is, marad is neki. Csak a nagy irónak -nincsen soha elég pénze a legszükségesebbre; mert zsemlye is kell, -füszer is kell, de kinek az ördögnek kellene az irodalom?!</p> -<p>Légváry hallgatott. Miért vitatkoznék? Magában igazat adott az -asszonynak.</p> -<p>Ő is minden bajáért az irodalmat okolta.</p> -<p>A gázgyárra egyikük se neheztelt. Pedig ott is mostoha -elbánásban volt része. Ott se tudott előre haladni; ott is mindig -egy helyben maradt, mint valami taposómalomban.</p> -<p>De annak is az irodalom az oka. Amióta kitudódott, hogy irogat, -a gázgyárban nem vették komolyan. Nem tekintették igazi -tisztviselőnek; fontosabb munkát sohase bizták rá.</p> -<p>Aztán meg azonkivül, hogy a gázgyár tekintélye nem türt -birálatot, a gázgyártól már régóta <span class="pagenum"><a name= -"Page_23" id="Page_23">-23-</a></span> nem vártak, nem reméltek -semmit. Örültek rajta, hogy megtüri a kevés hasznot hajtó munkást, -aki inkább a holdvilágnak él, mint a gáznak és hogy nyolcórai -összeadásért-kivonásért legalább egy kis kenyeret nyujt nekik.</p> -<p>Az irodalom pedig, ha egyebet nem is, reménységet ad bőven, -kosárszámra. De hiába multak évek, évek, ezt a sok reménységet csak -nem akarta valóra váltani. A mindenféle jóval, amelyet álmaikban -igért, egyre adós maradt.</p> -<p>Légváry már vagy husz év óta irt verset, szindarabot, regényt, -minden igazi siker nélkül. Voltak, kevesen, akiknek tetszettek a -munkái. Voltak, többen, akiknek nem tetszettek. A legtöbben azt se -tudták, hogy a világon van; hogy van egy ember, Légváry nevü, akit -az ujságok egy része kiváló irónak cimez, s aki husz év óta -erőlködik, meg ujra erőlködik; hogy ez a Légváry nevü ember nem -unja meg nap-nap után folyton borsót hányni a falra.</p> -<p>Ő maga, ha nagyritkán, kivételképpen egypár percig ráért -elmélázni a sorsán: igazat adott az egész világnak. Néha tetszett -neki mindaz, amit összeirt; máskor, gyakrabban nem tetszett neki -semmi, ami tőle való; a legtöbbször egyáltalán nem emlékezett az -irásaira, csak arra, hogy hosszu időt töltött gyötrelmes munkában, -és most is ott van, ahol volt, ahol kezdte.</p> -<p>Egyszer már azt hitte, hogy mégis csak zöldágra fog vergődni. Az -egyik legrosszabb órájában, amikor alighanem az ördög állt a háta -mögött, leült az iróasztalához és egy szindarabot kezdett irni, -azzal az elhatározással, hogy ez <span class="pagenum"><a name= -"Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> egyszer fülön fogja ragadni, -meg fogja ejteni, rá fogja szedni a közönséget. Amit irt, idegen -volt a lelkének; csak azt kereste, amiről föltette, hogy hatni fog -a közönségre; folyton a sokaságot tartotta szem előtt, ennek az -izlését, ennek a természetes érdeklődését, az eszejárását, a rossz -ösztöneit; minden szót számitással irt le. A kenyérkérdéssel való -ez a megalkuvás egy másik megalkuváshoz vezette. A szinháznál, hogy -hizelegjenek a bérlő-közönségnek, átgyurták a darabját, s olyan -irányzatosságot erőszakoltak bele, amelyről azt hitték, hogy lázba -fogja ejteni a karzat közönségét, de annál inkább tetszeni fog az -előkelő népnek. Belenyugodott ebbe is és nem bánta meg. Az -irányzatosság csakugyan fölkeltette a pártszenvedelmeket: a -megtámadott tömeg botránnyal akarta kivégezni a darabot; a közönség -nagyobb és hatalmasabb része a zajos tüntetésre még zajosabb -ellentüntetéssel felelt; nagy lárma és háboruság támadt, s ez az -általános hajbakapás, meg a velejáró sürü emlegettetés -végre-valahára meghozta Légvárynak az első komoly szinházi sikert, -már tudniillik azt, amely azért komoly, mert sok előadásból áll és -szép jövedelemből.</p> -<p>De a legtöbbet emlegetett szindarabot sem adhatják örökkön… az -idő gyorsan mulik, a pénz még gyorsabban… s a gyerekeknek azután is -kell cipő… öt gyerek sok cipőt pusztit el.</p> -<p>Akármilyen sokáig élt az ember vadházasságban a -sikertelenséggel, azért mégsem tud mindenkorra alázatos maradni. -Nincs, akit ki ne forgatna magából az első siker; és minél tovább -kellett erre várni, annál alaposabban. Légváry <span class= -"pagenum"><a name="Page_25" id="Page_25">-25-</a></span> is -boldogan adta át magát az elbizakodásnak. Azt hitte, most már elég -hires ember arra, hogy rásózhassa a közönségre lelkének kincseit. -Csalódott. Az uj darabjával, amelyet megint a maga kedve szerint -irt, nagyobbat bukott, mint valaha.</p> -<p>Ez egy kicsit kijózanitotta. Eszébe jutott, hogy életének -egyetlen sikerét a megalkuvásnak köszönhette: megszivlelte a -tanulságot és visszatért a megalkuváshoz.</p> -<p>Az utolsó darabját megint a közönség szájaize szerint akarta -megirni. De mily meglepetés! Ez sem tetszett.</p> -<p>Tehát, ha a jóhiszemüség majdnem mindig egyet jelent a bizonyos -sikertelenséggel: a rosszhiszemüség sem biztos szere a -boldogulásnak.</p> -<p>Milyen világ! Az erkölcs, kérlelhetetlen bizonyossággal, örökös -szegénységre kárhoztatja az embert… és sokszor még az -erkölcstelenségből sem lehet megélni!</p> -<p>Azóta Légváry tanácstalan.</p> -<p>Koronkint visszasirja a régi erkölcsét, de már tudja, hogy az -egyenes ut sohasem vezet pihenőhöz. Nem bizik benne, hogy -visszatérve rá, eljuthat – nem a boldoguláshoz, nem a kényelemhez, -hanem: – ahhoz a nyugalomhoz, amelyhez hosszu munka után mindenki -eljut, ha nem az irásból akart megélni… amelyhez ő is bizonyosan -eljutott volna, ha annak idején több esze van és valami mást -próbál.</p> -<p>A görbe uton pedig csak botorkálva tud haladni. Nem arra -született, hogy görbe utakon járjon; ugy látszik, ehhez is külön -tehetség kell.</p> -<p>Hanem aki egyszer már megalkudott a sorssal: <span class= -"pagenum"><a name="Page_26" id="Page_26">-26-</a></span> az ujra -meg ujra alkudozni fog vele, minduntalan – akármilyen elégedetlen -ezzel a házi uzsorással.</p> -<p>És Légváry alkudozik – ha teheti, alkuszik, – ha van kivel.</p> -<p>Igy alkuszik és ilyen haszonnal:</p> -<h3>II.</h3> -<p>A szolgáló nyit be.</p> -<p>– Mit mondjak annak az urnak, aki már kétszer volt itt? Most jön -fel a lépcsőn.</p> -<p>– Miféle urnak? – kérdi Légváry.</p> -<p>– A nagyságos asszony látta.</p> -<p>– Fölolvasni hivnak Alsó-Cipóra, – adja meg a kivánt -fölvilágositást a nagyságos asszony. – Azt mondtam neki, hogy -ilyenkor találhat itthon.</p> -<p>Azután a szolgálóhoz:</p> -<p>– Ereszd be azt az urat.</p> -<p>S amikor a szolgáló kimegy, a férjéhez:</p> -<p>– El ne szalaszd ezt a kétszáz koronát. Nagy szükségünk van -rá.</p> -<p>Két perc multán a vendég megjelenik Légváry dolgozószobájában. A -szoba megtelik a két emberrel.</p> -<p>A vendég simára beretvált arcu, hunyorgó szemü, köpcös öreg ur. -Inkább lókupecnek látszik, mint irodalmi csiszárnak.</p> -<p>Légvárynak ez az első benyomása:</p> -<p>– Ha mindenkit ugy érdekelne az irodalom, mint ezt az urat: -mindnyájunknak éhen kellene halnunk. <span class="pagenum"><a name= -"Page_27" id="Page_27">-27-</a></span></p> -<p>De azért csupa mosolygás. Leülteti a vendéget a lakás egyetlen -angol karosszékébe és megkinálja ünnepi szivarral.</p> -<p>A vendég hozzáfog mondanivalójához:</p> -<p>– Alsó-Cipó város közönsége már régóta élénk érdeklődéssel -viseltetik hazánk kitünő irója iránt. Alsó-Cipó tudvalevőleg a -vidék legintelligensebb városa. Ezt azzal is bebizonyitotta, hogy a -kitünő irónak „A hazáért“ cimü drámája a fővároson kivül sehol sem -aratott olyan nagy diadalt, mint Alsó-Cipón. És pedig háromszor is, -ami nagy dolog, mert Alsó-Cipón csak az operetteket és a francia -bohózatokat lehet sokszor adni. Kétségen kivül hasonló nagy diadalt -arattak volna Alsó-Cipón a kitünő iró későbbi darabjai is, de -ezeket a szinigazgató elmulasztotta előadatni, amiért meg is unták -a társulatot és az igazgatónak már utilapot kötött a talpára a -szinügyi bizottság. De különösen nagy érdeklődéssel viseltetik a -kitünő iró iránt az alsó-cipói Petőfi-kör, amelyben a város -legintelligensebb elemei csoportosulnak. Egész Magyarországon -nincsen ilyen magas szinvonalu társaskör. Ötszáz tagot számlál és -havi egy koronáért a legválogatottabb szellemi csemegét nyujtja -tagjainak. Természetesen Alsó-Cipó város közönségének már régi -óhaja, hogy a kitünő irót személyében is megismerje. A Petőfi-kör -már évek óta terveli, hogy az első kedvező alkalommal meg fogja -közeliteni a kitünő irót. De különösen a szóló óhajtja már régen, -hogy Alsó-Cipó ne csak a munkáiból ismerje Légváry Arturt. Sokat -fáradozott már ebben az irányban… mint a kitünő iró egyik szerény, -de rajongó tisztelője… <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> mert ez alkalommal nem titkolhatja el, -hogy ő a kitünő irót hazánk legnagyobbjai közé sorozza. Most végre -alkalom kinálkozik, hogy mindnyájuk hő vágya teljesedjék. A -Petőfi-kör ugyanis a jövő szombaton irodalmi estét tart, amelyen -Poprády Pannika kisasszony, a Fővárosi Szinház jeles művésznője fog -énekelni és – ugy tervelik – a kitünő iró fog fölolvasni, ha ugyan -nem utasitja vissza alázatos, félénk meghivásukat.</p> -<p>– Nagyon fogok örülni, ha rendelkezésükre állhatok, – szólal meg -Légváry és hajlong.</p> -<p>A szerény, de rajongó tisztelő folytatja:</p> -<p>Ő is ugy gondolkozott, hogy a kitünő iró örülni fog, ha -Alsó-Cipót megismerheti. Alsó-Cipó nagyon érdekes város. Van -gimnáziuma, katonasága, élénk társasélete; nagyon megérdemel egy -rövidke kirándulást. Azután meg… még a legnagyobb iróra nézve sem -lehet közömbös, hogy terjednek-e a művei és növekszik-e a személye -irányában érzett tisztelet… a legnagyobb iró sem teheti tul magát -azon, ha a periferiákon már nem törődnek vele, mert nem adnak -hitelt a fővárosi, többnyire pajtáskodásból eredő reklámnak… vagy -talán még soha a hirét sem hallották. A kitünő irónál még sokkal -kitünőbb irónak is érdekében áll, hogy a vidéken barátokat és -olvasókat szerezzen. A főváros: csak főváros; de a vidék: az -ország… Az olvasó meghóditására pedig semmi sem alkalmasabb, mint -egy fölolvasás. Mert, hiába, az irás csak irás… az emberek nem -szeretnek olvasni… az élőszó sokkal hatásosabb, mint a nyomtatvány, -amely iránt senkisem érdeklődik… <span class="pagenum"><a name= -"Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> egy rosszul elmondott rossz -élccel több barátot szerezhet az ember, mint a legszebben megirt, -hosszu regénynyel… és ha a közönség látja az irót… beszélget, talán -táncol is vele… megismerve a szeretetreméltó embert, hamarább -megkedveli az irót is… kiváncsiságból is elolvassa, hogy mit ir az, -akivel olyan jól mulatott… talán még ahhoz is kedvet kap, hogy -megvásárolja a munkáit. Azért a szóló – őszintén megvallva – azt -hiszi, hogy a kitünő iró hálás lehet a Petőfi-körnek, amely módot -nyujt neki arra, hogy Alsó-Cipón értékes összeköttetéseket, -barátokat, olvasókat, szerezzen.</p> -<p>– Hogyne! Hogyne!… – és Légváry elmondja, milyen régóta vágyik -rá, hogy Alsó-Cipót közelebbről is megismerhesse… mert eddig még -csak egyszer volt ott, huszonnégy óráig… de már ekkor meglepte a -város… már akkor föltünt neki, milyen nagy intellektuális életnek -kell lennie Alsó-Cipón… meglátszik ez az első pillantásra. És -bizonyára nem lehet eléggé hálás azért, hogy a Petőfi-kör lehetővé -teszi egy régi vágyának a teljesülését… de különösen köszöni a -vendég szives szavait és jóakaratu fáradozását.</p> -<p>– Csak egy baj van, – böki ki a vendég és folytatja:</p> -<p>Nem tudja… egy kicsit tart tőle… s remegve várja a választ… -vajjon a kitünő iró elfogadhatja-e a kör feltételeit? A kör ugyanis -szegény… sajnos, de igen szegény!… ami elég szégyen egy olyan nagy -városra. Sok tagja van ugyan; de az a havi egy korona, az semmi, s -a tagok ezért az egy koronáért rendkivül sokat követelnek. -<span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> A kör mindenfélét kénytelen nyujtani -nekik: hangversenyt, táncmulatságot, szinházi előadásokat… mert, -sajnos, de meg kell vallani, hogy a kör tagjai a lármás -mulatságokat jobban kedvelik, mint a szépirodalmat… az irodalom -iránt egyáltalán kevés az érzékük… egypár tanáron kivül senkisem -olvas… a fölolvasásokat jóformán csak becsületből hallgatják meg… -az irodalmi estéknek még igy is nagyon kicsi a közönségük… a tagok -magáért az irodalomért nem hajlandók külön belépődijat is fizetni… -felolvasó-estéket nem is lehetne rendezni énekelőadás és végül -táncmulatság nélkül… az irodalmat csak ugy lehet rájok erőszakolni, -hogy egyuttal egy kis ugrálást is rendeznek, tehát ugyszólván -becsempészik a fölolvasást. Elég az hozzá, a kör a fölolvasást nem -tudja megfizetni… ezt különben akkor sem tudná megfizetni, ha -ezreket nyujthatna érte… az ilyen szellemi élvezetet semmi pénzzel -nem lehet megfizetni… De, sajnos, nemcsak hogy képtelen leróni -határtalan háláját, még szerény tiszteletdijat sem tud fölajánlani -a nagyértékü fölolvasásért… csak annyit tehet, hogy megtériti a -kitünő iró utiköltségeit, jegyzőkönyvi köszönetet szavaz neki azért -a nagylelküségért, hogy a magyar kultura érdekében kész volt erre a -megbecsülhetetlen áldozatra, és az elnök sajátkezü aláirásával -ellátott levélben biztositja a kitünő irót a kör örök -hálájáról.</p> -<p>Légváry savanyu arcot vág.</p> -<p>– Ez bizony baj, – szól. – Alsó-Cipó egy kicsit messze van… a -gyorsvonat hat óra, <span class="pagenum"><a name="Page_31" id= -"Page_31">-31-</a></span> a vicinális öt… egész napig tart, amig -odaér az ember… ha nem akarom föláldozni egy vagy két éjszakámat, -ez a fölolvasás három napot vesz el tőlem. Egy nap oda, a második a -fölolvasás napja, a harmadik vissza…</p> -<p>– Ó, kérem, – vág közbe a vendég, – erre a kirándulásra sokkal -rövidebb idő is elég. Ha a fölolasás napján korán reggel elindul, -másnap este már itthon lehet. Vagy ha este méltóztatik indulni, -akkor az egész ut csak két éjszaka és egy nap. És ezt ajánlanám. -Hálókocsi nincs ugyan, de a vasuton ugyis jobban alszik az ember, -mint akárhol.</p> -<p>– Én nem. És nem szeretném agyonfárasztani magam. Miért?</p> -<p>– Persze, persze. No, egynapi szállóköltség vagy kétnapi, az már -nem határoz.</p> -<p>– Csakhogy ez a háromnapi időveszteség rám nézve bizonyos -lemondást jelent. Arról nem is szólok, hogy hivatalom van, ahol -háromnapi szabadságot kell kérnem s ezzel megröviditem a nyári -pihenőmet… De ezt a három napot itthon dologgal tölteném… három -napon át a leghálátlanabb irodalmi munkával is keres az ember -valamicskét… és anélkül, hogy a fölolvasásomnak valami értéket -tulajdonitanék, azt hiszem: ez is munka, bár csak irodalmi munka… -Szóval, az igazat megvallva, azt képzeltem, hogy a kör a szokásos -kétszáz korona tiszteletdijat fogja fölajánlani…</p> -<p>Most már a vendég vág savanyu arcot.</p> -<p>– A fölolvasásokat, – mentegetőzik Légváry, – tudtommal, igy -szokták dijazni… már tudniillik a kevésbé divatos iróknak, mert -<span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span> vannak, akik ezért el sem mozdulnak -hazulról… Én nem akarok követelő lenni…</p> -<p>– Ó, tudom! – vág közbe a hunyorgó szemü. – Az ön szerénységének -már hire van. De az igazat megvallva, éppen ezért fordultunk önhöz. -Én nagyon melegen szóltam ebben az irányban a választmány ülésén. -Azt mondtam:- „Ne menjünk mi Ikszhez, Ipszilonhoz, Zéhez, akik -talán jobban mulattatnák a közönséget. Ezek, előre mondhatom, igy -fognak beszélni: a fölolvasás kétszáz korona; ennek szabott ára -van, mint a zsemlyének a két krajcár… Ne menjünk mi ezekhez; ezek -nem irók, hanem kalmárok. Menjünk mi csak Légváryhoz… abban még van -ideálizmus… az tudja, hogy a magyar iró mivel tartozik a magyar -kulturának… az nem lesi a garast…“ És csak az imént mondtam egy -Iksz urnak, aki henczgett, hogy ő kétszáz koronáért sem olvas föl, -hogy: „Kell is nekem az ön fölolvasása! A kitünő Légváry fölolvas -nekem ingyen… el se fogadja a tiszteletdijat… mert az nem olyan -ember, hogy már az első kis siker elkényeztette volna… az örül, ha -szolgálatot tehet a kulturának… az nem sajnál egy kis fáradságot -akkor sem, ha nem a zsebéről van szó… annak ez a kirándulás csak -szórakozás, egy kis változatosság… neki minden áldozatot megér az, -hogy a művei ezentul jobban fognak terjedni, mint eddig… amugy is -régen készül már Alsó-Cipóra…“ Becsületszavamra, szóról-szóra ezt -mondtam. És én tudom, bizonyosan tudom, hogy nem fogunk csalódni -önben… én munkáiból jól ismerem az ön önzetlenségét. Higyje el, én -volnék a legboldogabb, <span class="pagenum"><a name="Page_33" id= -"Page_33">-33-</a></span> ha nem kétszáz, hanem kétezer korona -tiszteletdijat ajánlhatnánk föl önnek… büszkék volnánk rá, hogy mi -még egy Légváryt is meg tudunk fizetni… De ez, sajnos, erkölcsi és -anyagi lehetetlenség. Erkölcsi lehetetlenség azért, mert a -választmány kimondta, hogy a fölolvasók költségük megtéritésén -kivül semmire sem számithatnak… de anyagi lehetetlenség is… mert az -irodalmi estére előirányzott költséget már kimeritettük… Poprády -Pannika kisasszony ugyanis a közreműködéséért olyan szertelen nagy -összeget követelt, amely kizár minden további költekezést. Nem -képzeli, milyen követelők ezek a hölgyecskék, akik döngicsélnek! -Követelőbbek, mint az iró-kalmárok.</p> -<p>– Ezek az őszinte szavak, – felel Légváry, – őszinte választ -követelnek. Én tudom, hogy a magyar iró mivel tartozik a magyar -kulturának. Kész is vagyok a magyar kultura érdekében minden olyan -áldozatra, amely nem haladja meg az erőmet. Nem tartozom azok közé, -akik csak a garast lesik, és minden csekély fáradságot sajnálnak, -ha nem a zsebükről van szó. És ha nincs is módomban tüntetni az -önzetlenségemmel, igazán örülnék, ha bármi csekély szolgálatot -tehetnék a kulturának. De, engedelmet kérek, azzal már nem tartozom -a magyar kulturának, hogy elmenjek Alsó-Cipóra fölolvasni akkor is, -ha ez áldozatomba kerül. Annál kevésbbé tartozom ezzel, mert nem -szenvedek a nagyzás hóbortjában és nem hiszem, hogy a -fölolvasásommal szolgálatot tudnék tenni a kulturának. Az ilyen -előadások a legjobb esetben bizonyos irodalmi érdeklődést -elégitenek ki; <span class="pagenum"><a name="Page_34" id= -"Page_34">-34-</a></span> a legtöbbször ezt sem, csak egypár -embernek a kiváncsiságát. Már pedig, megvallom, áldozatomba -kerülne, ha elfogadnám az önök föltételeit. Én szegény ember -vagyok, aki a munkájából él, és ha elveszitek három napot…</p> -<p>– Csak két éjszaka és egy nap.</p> -<p>– Igen, de ha két éjjel nem tudok aludni, akkor utóbb kell -kipihennem magam. Szóval minden esetben elveszitek legkevesebb két, -talán három napot… ezalatt nem keresek semmit… s ha a kör csak az -utiköltségeimet tériti meg, akkor már nekem maga ez az időveszteség -is olyan áldozatot jelent, amely nem áll arányban azzal az örömmel, -hogy megjelenhettem Alsó-Cipón s önök szerint szolgálatot tehettem -a magyar kulturának.</p> -<p>– De amikor önnek ugyis régi vágya: jobban megismerni a -városunkat? – vigyorog kajánul az irodalmi csiszár. – A -legelfoglaltabb ember is megszerezhet magának két-háromnapi -szórakozást… és a városunk érdekes, a társasélete élénk… -biztositom, hogy örülni fog, ha a maga szemével látja, mennyi -tisztelője van nálunk.</p> -<p>– Ej, ha ön ellenem forditja a szavaimat, – felel Légváry, – -akkor én azt mondhatnám, hogy tudom fékezni ezt a vágyamat, kivált -azóta, amikor harmadéve egy éjszakát töltöttem az alsó-cipói „Arany -Szarvas“-ban… azt az ágyat és azt a fürdőszobát sohasem fogom -elfelejteni… Azt is elmondhatnám, hogy már a gimnáziumban megbuktam -a földrajzból, mert amikor azt kérdezték tőlem, hogy: mi van -Alsó-Cipón? – semmit sem tudtam felelni s nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> tudtam -megmondani, hogy: gimnázium. De ön engem nem fog kizökkenteni az -udvariasságomból s azért erre csak azt felelem, hogy régi vágyamnak -a betöltését későbbre, kedvezőbb alkalomra fogom halasztani; most, -sajnálom, de nem állhatok szolgálatukra.</p> -<p>– Csodálatos, – elégedetlenkedik a vendég, – hogy az irodalmi -férfiakkal több baj van, mint a legkapzsibb művésznőkkel Hát önnek -az semmi, hogyha a művei jobban elterjednek a mi nagy -városunkban?!… Az igazat megvallva… szégyen, de ugy van… nem -tartozik a népszerü irók közé… érdemetlenül történik, de igy van… -és különösen Alsó-Cipón, mondhatom, igen sokan vannak, akik azt sem -tudják, hogy ön a világon van… és nem képzeli, mennyi fáradságomba -került, milyen sokáig kellett kapacitálnom még a választmány -tagjait is…</p> -<p>– Eh, kérem, – vág közbe Légváry bosszusan, – fejezzük be ezt a -vitát és érje be vele, hogy: ha személyesen kell elterjesztenem a -műveimet, akkor lemondok az elterjesztésükről.</p> -<p>– Nem, kérem, – szól a kérlelhetetlen csiszár. – Ne fejezzük be -a vitát; ellenkezőleg, folytassuk, az ön érdekében. Nem szeretném, -ha azt kellene jelentenem a választmánynak, hogy csalódtam önben… -az irodalmi férfiaknak ugyis meglehetősen rossz hirük van a -vidéken. És én annyit beszéltem a körben az ön önzetlenségéről…</p> -<p>– Ugyan, kérem, – mérgelődik Légváry, – hagyja már békében az én -önzetlenségemet vagy önzésemet… bizza ezt rám! Önnek nem -<span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> jutna eszébe, az önzetlenség cimén azt -kérni Poprády Pannika kisasszonytól, hogy csak ugy Isten nevében -kövesse önt, a világ végére, Alsó-Cipóra… és Poprády Pannika -kisasszonynak sem jutna eszébe, hogy a nagyobb népszerüség kedvéért -ingyen énekeljen önöknek.</p> -<p>– Bocsánat, az más. Amit Poprády Pannika döngicsél, az -ugynevezett művészet és nem irodalom. Poprády Pannikával mulatni -akar az ifjuság, és a mulatságért senki sem sajnálja a pénzt. És -legyünk őszinték, hogy ha Poprády Pannika hajnalig fog énekelgetni -a tiszteknek, akkor igazán meg fogja szolgálni a négyszáz -koronáját, nem is szólva arról, hogy a cipói hölgyek is -szinésznőkön szeretik tanulmányozni a pesti divatot.</p> -<p>– És ha Poprády Pannika nem fog hajnalig énekelgetni a -tiszteknek?</p> -<p>– Hát akkor többet nem is jön Cipóra! Legalább, ha én jól -ismerem a cipói közönséget… pedig jól ismerem… akkor bizony többet -nem fogják hivni… Ó, tudjuk mi azt, hogy vannak ugynevezett -művésznők, akik fönn hordják az orrukat és a hangverseny után -visszavonulnak a szobájukba. Csakhogy ezek egyszerüen becsapják a -közönséget. Ezek nagyon jól tudják, hogy ha vidékre hivják őket, -hát mulatni akarnak velök… és hogy az éneklés vagy a szavalat csak -ürügy, arra való, hogy egy kicsit hizelegjen a hiuságuknak és -művészeti cimet szolgáltasson a kirándulásra… nagyon jól tudják -ezt, de ugy tesznek, mintha nem tudnák, hogy rászedjék a vidéki -jámbor közönséget s zsebrevághassák a pénzt. Ezek erkölcstelen nők… -<span class="pagenum"><a name="Page_37" id= -"Page_37">-37-</a></span> rosszabbak az erkölcstelen nőknél, mert -csalnak… elteszik a pénzt, de nem szállitják a tőlük jóhiszemüen -várt erkölcstelenséget.</p> -<p>Légváryból kezd kitörni az idegesség:</p> -<p>– Annyi bizonyos, kérem, hogy én nem fogok hajnalig énekelgetni -a tiszteknek. És minthogy a fölolvasásokat a kör tagjai ugyis csak -becsületből hallgatják meg, én pedig nem áhitozom erre a -szerencsére: egészen fölösleges, hogy erről a dologról tovább -tárgyaljunk. Egyáltalában nem értem, hogy ha az irodalmat -ugyszólván rá kell erőszakolni az önök közönségére: mért hivnak -önök Alsó-Cipóra irókat, akik otthon okosabbat is tudnak csinálni… -az efféle fölolvasásoknál mindenesetre hasznosabbat.</p> -<p>– Mért? – folytatja a csiszár megzavarhatatlan nyugalommal. – -Hát nem is azért, mintha a közönség epedne az olyan fölolvasás -után, amelyet tiz fillérért vagy ingyen akármikor elolvashat otthon -vagy a kávéházban, ha ugyan van kedve elolvasni!… Hanem a -közönséget érdekli, hogy ennek vagy annak az irónak milyen az orra, -a hangja, milyen szabásu a frakkja vagy a szmokingja, hogyan jár, -hogyan mozog a társaságban… és mi, akik a magyar kultura őrei -vagyunk a végvárakon, a közönségnek ezt a gyöngéjét fölhasználjuk, -hogy magát az irodalmat is becsempészhessük a közönség -érdeklődésébe… Mi, uraim, ideálisták vagyunk, akik külön tudják -választani az iróktól az irodalmat… és ha tisztán látjuk is, hogy -iróink közül a legtöbb közönséges kalmár, azért meg tudjuk becsülni -magát az irodalmat.</p> -<p>– Az ön nyiltsága, – felel Légváry, – <span class= -"pagenum"><a name="Page_38" id="Page_38">-38-</a></span> engem -hasonló nyiltságra kényszerit. És azt felelem önnek: ha az önök -közönségét nem a fölolvasás, hanem maga a fölolvasó érdekli, akkor -önök most, amikor engem Alsó-Cipóra hivnak, tulajdonképpen nem az -irót keresik, hanem az embert, aki nehány hölgy előtt érdekes -lehet, mert véletlenül irogatni szokott. Nem az irót hivják, aki -tudja, hogy mi a kötelessége, hanem az embert, akinek semmi -kötelezettsége nincs az önök közönségével szemben. Magyarán -megmondva: azt akarják, hogy föllépjek önök előtt, amint föllép a -komédiás. Ez nekem nem kötelességem. Megteszem, ha kedvem tartja, -ha van miért megtennem; és nem teszem meg, ha nincs hozzá kedvem, -hiába hivatkozik ön a kötelességtudásomra, az önzetlenségemre, vagy -akármire. Már pedig nekem nem mesterségem a komédiázás. És már csak -azért is, mert nem mesterségem: ha mégis komédiásnak lépek föl az -önök kedvéért, hát tessék ezt a föllépést megfizetni, amint -megfizetik a komédiásét!</p> -<p>– De uram, – csodálkozik a látogató, – kétszáz koronát fizetni -egy fölolvasásért, amely senkit sem érdekel, amely tulajdonképpen -csak ürügy a megismerkedésre!… Mi tudjuk, mit kell tennünk a magyar -kulturáért és semmi fáradozást nem sajnálunk, ha arról van szó, -hogy az irodalomnak hiveket, barátokat, olvasókat, pártolókat -szerezzünk… A közönség is barátja a művelődésnek… többet mondok: -kedveli is, vagy legalább jóakarattal szemléli az irodalmi -törekvéseket… szivesen látja az irót… készségesen meghallgatja az -irodalmat, amig ingyen van… a legmulatósabbak is elnézően -hallgatják, <span class="pagenum"><a name="Page_39" id= -"Page_39">-39-</a></span> vagy legalább megtürik a fölolvasásokat… -De hogy a közönség kétszáz koronát fizessen – irodalmi -munkáért!</p> -<p>Légváry pattog:</p> -<p>– Kérem, én nem ajánlkoztam!… önöknek jutott eszébe ez a -fölolvasás… én csak őszintén felelek az ajánlatra. Azon sem -csodálkozom, hogy önök nem becsülik meg az irodalmi munkát… de én -ebből a munkából élek… Mondja, kérem, nem gondol ön arra, hogy -ugyan miből fizessem én a lakásbért, a családom élelmezését, meg a -sok mindenféle részletet, ha olyan szeszélyeim támadnak, hogy -ingyen irok, ingyen olvasok föl és napokat pazarlok el anélkül, -hogy valamit keresnék?!…</p> -<p>A vendég csöndesen gunyolódik:</p> -<p>– És a magyar kultura, az kutya?</p> -<p>Légváry már dühös:</p> -<p>– Ugyan, hagyjon már békét a magyar kulturának!… nem bizták azt -önre!… És hagyjuk abba az egész vitát!… minél tovább vitatkozunk, -annál kevésbbé érthetjük meg egymást.</p> -<p>De a vendég nem mozdul.</p> -<p>– A magyar kulturát nem mellőzhetem hallgatással, – vitatkozik -tovább rendithetetlen szilárdsággal, – hiszen ennek a nevében kérem -öntől azt az áldozatot, hogy engedjen az igényeiből. Mert arról -nincs szó, hogy semmit se fizessünk a fölolvasásért. Mondtam már, -hogy megtéritjük minden költségét.</p> -<p>Légváry kimereszti a szemét.</p> -<p>– De ha önök csak a költségeimet téritik meg, mi marad nekem -abból? <span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span></p> -<p>– Egészen csinos összeg marad, – felel nyugodtan a csiszár – -Tudtommal ön belső tagja a „Szabad Sajtó“ szerkesztőségének, tehát -van vasuti szabadjegye. Nos, fölszámit egy elsőosztályu vasuti -jegyet, fölszámit négy fiákerezést, fölszámitja a szállót, a -borravalót, busásan számit föl mindent, amit akar, fölszámit, -mondjuk: száz koronát, és nem költ el többet, csak negyven fillért -a villamosra.</p> -<p>– Szóval, önök száz korona borravalót ajánlanak föl nekem, és -ezt is csak egy kis csalással meg egy kis piszkossággal -takarithatnám meg magamnak?!</p> -<p>– Ugyan, kérem, már hogy lehet igy beszélni?! – botránkozik a -vendég, angyali szelidséggel. – Csalás! Már hogy volna ez csalás?! -Ez csak ősi szokás. Magyarországon vagyunk, uram, ne tessék -elfelejteni! Nálunk ősidők óta nem szeretnek fizetést adni a -munkálkodó embernek, de minthogy mindenki átlátja, hogy: élni csak -kell! – hát a századok bölcsessége már régen megtalálta ennek a -szükkeblüségnek a korrektivumát. A legmagyarabb közmondás az, hogy: -nyomtató lónak nem lehet befogni a száját. És ne tessék -elfelejteni, hogy nálunk, századokon át, nemcsak megengedett, hanem -szinte intézményes dolog volt az ugynevezett „szabad lopás“, minden -vonalon. Ki mit tud, csináljon magának! Csalás! Már hogy volna ez -csalás?! Mi tudjuk, hogy önnek vasuti szabadjegye van… mi azért -mégis beleegyezünk, hogy ön vasuti jegyet számitson föl – hát kit -csalnak meg itt?! Ez nem csalás, ez szerződés. <span class= -"pagenum"><a name="Page_41" id="Page_41">-41-</a></span></p> -<p>– Köszönöm, de nem kérek belőle, – felel Légváry.</p> -<p>– Ha önnek éppen csak a forma nem tetszik, segithetünk a bajon. -Hát mondjuk: nem számit föl semmit, ha ez önnek derogál; -egyszerüen: száz koronát kap költségek cimén… mert nekünk semmi -közünk hozzá, hogy önnek vasuti szabadjegye van, és semmi közünk -hozzá, ha villamoson megy ki a pályaházba, ez az ön haszna. -Megjegyzem, hogy az egészet félre teheti, mert Alsó-Cipón olyan -dinom-dánomban lesz része, amilyet még nem látott. Azonkivül -elszállásoljuk és nem maradhat ott olyan sokáig, hogy valahová -vendégül ne hivják. Vagy, ha ez jobban tetszik: a kör vendége lesz. -A kör, ha irodalmi estét rendez, a közremüködők vacsorájára és -pezsgőjére mindig szép összeget szavaz meg; ez alkalommal ötszáz -koronát. Az ön vacsorája és pezsgője tehát nem számit. Elég az -hozzá: száz korona költségben alkuszunk meg; ez nem borravaló, ez -nem csalás, ez megegyezés, szerződés. Ha még ez a forma se tetszik, -vegye ugy, mintha száz korona tiszteletdijat fizetnénk a -fölolvasásért; hiszen az mindegy, hogy minek nevezzük ezt a száz -koronát. De nekünk a „költség“ szót kell beirnunk a kör -jegyzőkönyvébe, mert ha kitudódnék, hogy a kör száz koronát -fizetett valami irodalmi dologért, az egész város -fölszisszenne.</p> -<p>Légváry elmosolyodik:</p> -<p>– Tisztelik az irodalmat, de egy petákra se becsülik.</p> -<p>A vendéget nem lehet kihozni a sodrából:</p> -<p>– Hja, Magyarországon vagyunk uram! <span class= -"pagenum"><a name="Page_42" id="Page_42">-42-</a></span> Az már -vivmány, hogy – ingyen – közelebbről is megnézik; azelőtt csak -messziről tisztelték. Tehát ön igent mond.</p> -<p>– Tehát én nemet mondok.</p> -<p>– Ne legyen olyan finnyás, – folytatja a vendég a kapacitálást. -– Látom, hogy önnek sehogy se tetszik ez a szó, hogy: „költség“. De -én azonnal meggyőzöm önt arról, hogy rosszul itéli meg a dolgot. -Nézze, én köztiszteletben álló, vagyonos ember vagyok; hála -Istennek, nem szorultam rá, hogy a munkámból éljek. És mi a körnél -mindnyájan nobile officiumot viselünk; egy krajcárt se kapunk -azért, hogy fáradozunk a kör érdekében. Mindössze azt az elismerést -kapjuk, hogy érdemeket szereztünk a magyar kultura körül. De kinek -az ördögnek kell ez az elismerés?! És ki az ördög fáradoznék -ingyen, akár a magyar kultura érdekében is?! Azt hiszi, mulatságból -utazgatok minduntalan Pestre?! Azt hiszi, beteges kedvem telik -benne, a döngicsélő művésznőknél előszobázni, és az iró-kalmárokkal -alkudozni, fárasztó vitatkozásokra vesztegetni el az időmet?! -Dehogy! Nincs olyan bolond ember a világon, aki ezt meg ne -fizettetné magának. Hát most jön a korrektivum. Én ezekért a pesti -utazásokért, a sok alkuért, vitáért és egyéb fáradozásért -napidijakat és költséget számitok föl, s mondhatom önnek, a -költségfölszámitással többre megyek, mintha fizetést szavaztatnék -meg magamnak. Pedig én köztiszteletben álló, vagyonos ember vagyok; -nem valami éhenkórász, aki a munkájából él. Hát ami nekem nem -derogál, az nem derogálhat önnek se.</p> -<p>Légváry savanyuan fölkiáltott: <span class="pagenum"><a name= -"Page_43" id="Page_43">-43-</a></span></p> -<p>– Nagyon megtisztel, de ha mindjárt tiszteletdijnak nevezi is ki -ezt a száz koronát, a száz koronát mégis keveslem, ennyi -időveszteségért. Arról nem is szólok, hogy a fölolvasás elkészitése -is bele kerülne két-három órába.</p> -<p>– Ne nevettesse ki magát! – mosolyog a csiszár. – Csak nem fog -száz koronáért valami ujat irni?! Száz koronáért ezt senki se -kivánja öntől; és mert nem kivánja, éppen azért pénz ez a száz -korona is. Olvassa föl a munkái közül a legrövidebbet; a fölolvasás -annál jobb, minél rövidebb. Hogy mit választ ki, az mindegy; a -közönség ugyse fog oda hallgatni… a fölolvasás mindig nagyon -próbára teszi az emberek türelmét… a fiatalok ilyenkor alig várják, -hogy már táncolhassanak. És ne bajlódjék azzal, hogy a legrégibb -dolgai közül keresgéljen elő valamit. Ha a legutóbb megjelent -novelláját olvassa föl, az is jó lesz… uj, még ismeretlen… mert -köztünk szólva, Cipón nincs ember, aki önnek csak egy sorát is -olvasta volna.</p> -<p>– Tehát nemet mondok.</p> -<p>– Ne siessen a felelettel. Látom, hogy ingadozik… látom, hogy -már-már meggyőztem önt. Gondolja meg a dolgot holnap reggelig; -holnap reggel ujra eljövök. Igy magamnak is csinálok még egy napi -dijat.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Légváry másnap csakugyan „meggondolta a dolgot“. Reggel ugyanis -a felesége azzal lepte meg, hogy: <span class="pagenum"><a name= -"Page_44" id="Page_44">-44-</a></span></p> -<p>– A füszeres azt üzeni, hogy még két hétig vár; de két hét mulva -pöröl.</p> -<p>Ez a kis intermezzo eldöntötte a kérdést. Légváry ismét nyájasan -mosolyogva fogadta a csiszárt, s másfélórai alkudozás után meg is -egyeztek, százhusz koronában.</p> -<p>– No, nem bánom! – parolázott a derék Zsombolyai ur. – Ezzel a -husz koronával tulléptem ugyan a meghatalmazásomat, de szükség -esetén a magaméból pótlom…</p> -<p>Légváryt nem tette tulságosan boldoggá ez a jóakarat, de azon -vigasztalódott:</p> -<p>– Legalább három napig nem kell a fejemet törnöm!…</p> -<p>A következő hét péntek reggelén elutazott Alsó-Cipóra, s -vasárnap este, amikor hazatért, huszonkilenc krajcárt rakott ki az -asztalra.</p> -<p>– Ezt hoztad haza? – kérdezte az asszony megdöbbenve.</p> -<p>– Ezt.</p> -<p>– Hát a többit hová tetted?</p> -<p>– Elpezsgőztem.</p> -<p>– Megbolondultál?</p> -<p>– Tudod, – panaszkodott Légváry, – olyan rosszul bántak velem, -olyan furcsán fogadtak, ugy semmibe se vettek, a fölolvasásomat -annyira átzajongták, s azután ugy lenéztek, lesajnáltak, hogy nem -győztem türelemmel. Végre is az irodalmat képviseltem ott… s bár én -már megtört, alázatos ember vagyok… nem tudtam elviselni, hogy az -irodalmat is lenézzék, lesajnálják… még a magam személyében is -megbecsülni valónak tartom – magát az irodalmat. Minthogy pedig -Alsó-Cipón csak azokra <span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> az emberekre néznek tisztelettel, akik -pezsgőt fizetnek… ezzel tartoztam az egészségemnek… és különösen -tartoztam Kisfaludy Károlynak, Kölcsey Ferencnek és Vörösmarty -Mihálynak, akik nem tehetnek róla, hogy mi alkalmazkodók, -alázatosak és türelmesek vagyunk…</p> -<p>– Micsoda őrültség! – nyögte Légváryné.</p> -<p>– A legszomorubb a dologban az, – mélázott Légváry, – hogy -mennyi megalkuvásra fanyalodtam ezért a huszonkilenc krajcárért! -Először is ugy alkudoztam Zsombolyaival, mint egy cigánykupeccel… -aztán megröviditettem a hivatalomat, amikor két napra szabadságot -kértem… majd megcsaltam a vasutat, mert a szabadjegygyel nem az -ujság érdekében utaztam… végül becsaptam a közönséget, amikor uj -munka, érdekes anekdoták helyett egy régi elbeszélésemet olvastam -föl neki… Igaz, hogy mindez valamennyiöknek mélységesen mindegy -volt… igaz, hogy költhettem volna a cipói magyaroknak akármit, a -képzelhető legszebb vagy legérdekesebb dolgot sem hallgatták volna -meg… de mennyi megalkuvás!… mekkora megalkuvás!… És, tessék, ez a -hasznom belőle!…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_46" id= -"Page_46">-46-</a></span></p> -<h2>KÁNAÁN.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>– Ez már valami, – szólt Légváry Arthur és a már elolvasott -levelet átnyujtotta a feleségének.</p> -<p>A levelet Szilas-Bodrog vármegye alispánja, mint a rác-berzenci -kulturegyesület elnöke irta. Arra kéri a mélyen tisztelt hazafit, -tartana fölolvasást azon a kulturestén, amelyet az egyesület a jövő -hónap első szombatján rendez. Csak röviden vázolhatja, milyen nagy -föladatai vannak a nemzetiségek lakta vidéken törhetetlen -kitartással müködő ifju egyesületnek, milyen nagy erkölcsi hasznára -volna ennek a kitünő iró közremüködése, s milyen rajongó -tisztelettel viseltetik Rác-Berzence egész magyar közönsége az -iránt a Légváry Artur iránt, akinek a magyar drámairodalom „A -hazáért“ cimü remekművét köszöni. A levél irója vakmerő kérésének -mentségéül hivatkozik arra, hogy ő már volt olyan szerencsés és -bemutatkozhatott hazánk nagynevü drámairójának, az ujságirók -körének egyik lakomáján; reménykedik benne, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_47" id="Page_47">-47-</a></span> nem fog -elutasitó választ kapni; tehát ugy intézkedett, hogy az egyesület -egy megbizottja már legközelebb jelentkezzék a mélyen tisztelt -hazafinál, mindenekelőtt a kegyes feleletért, de kedvező válasz -esetén azért is, hogy megtudja – ha szabad igy mondani – nagynevü -vendégünk föltételeit.</p> -<p>A levél hosszu volt és sokkal szebb, mint ez a rövid kivonat -sejtetheti.</p> -<p>Még Légvárynét is kielégitette, pedig Légváryné kivétel nélkül -mindig keveselte, amit az irodalom eddig nyujtott a -Légváry-családnak.</p> -<p>– Látszik, hogy uriember irta, – jegyezte meg röviden, de a -hangjában az is benne volt, hogy az ajánlatot el kell fogadni.</p> -<p>Légváryt ez egyszer nem kellett biztatni.</p> -<p>– A francia akadémiának a negyven halhatatlanja között nincs egy -se, aki szebben tudna irni, mint ez az alispán, – közölte -feleségével a lelkesedését. – Látszik, hogy ritka nagymüveltségü és -igen finomlelkü ember. De – érdekes! – bár a neve nem ismeretlen -előttem, sehogy se jut eszembe, hogy mikor ismerkedtünk meg?!… -Pedig az ilyen embert nem szoktam elfelejteni.</p> -<p>Még ki se élvezték azt az örömöt, hogy végre találkozik valaki, -aki Légváry Arturt érdeme szerint megbecsüli, s az egyesület -megbizottja már jelentkezett.</p> -<p>A cseléd egy névjegyet hozott be, amelyen ez volt olvasható: Dr. -báró Plojesti Ervin, Szilas-Bodrog vármegye tiszteletbeli -főjegyzője, a Szilas-Bodrog vármegyei Közművelődési Kör ügyvezető -igazgatója, a „Rác-Berzencei Hiradó“ főszerkesztője.“ <span class= -"pagenum"><a name="Page_48" id="Page_48">-48-</a></span></p> -<p>Légváryné köddé vált, Légváry pedig kisietett az előszobába.</p> -<p>Az előszobában mindenekelőtt egy gyönyörü városi bundát -pillantott meg – azt a városi bundát, amelyet eddig csak álmaiban -látott. De nem volt ideje elmerengeni a tündéri jelenségen, mert a -bunda tulajdonosa felé kellett fordulnia, aki nyomban lefoglalta -egész figyelmét.</p> -<p>Egy monoklis fiatalember állott előtte – olyan előkelő jelenség, -aminő még sohase fordult meg ebben a negyedik emeleti lakásban.</p> -<p>– Kedves kolléga ur, – sietett beszélgetni a vendég, mialatt -Légváry betessékelte a szalónnak nevezett sirgödörbe, – remélem, -hamar végezhetünk… Eljön? Igen? Nem? Nos, ha igen, annál jobb. -Miért is ne jönne el?! A mi vidékünk nagyon mulatságos; érdemes -egyszer megnézni. Nagyon örülök, hogy nem kell hosszasan -kapacitálnom… Az igazat megvallva, sietek a kaszinóba… várnak rám -és egy kicsit már elkéstem. De csak egy perc, ugy-e?… Minden -egyébről ugyis értesült a fölszólitó levélből; még csak az anyagi -kérdésen kell tulesnünk. De magunk közt vagyunk… a kolléga előtt, -remélem, nem feszélyezi semmi… Nos, mennyi pénz kell? Csak mondja -meg őszintén!</p> -<p>Légváry, aki egészen más szónoklatot várt, kissé zavartan -felelt:</p> -<p>– A meghivás olyan kedvesen szólt… aztán a kulturális cél… az -egyesület hazafias müködése… mindez arra késztet, hogy lehetőleg -mérsékeljem az igényeimet… átlátom, hogy a közös célra tőlem is -megvárhatnak némi áldozatot… és ennyi figyelmességgel szemben -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> bizonyára hálásnak kell lennem… De -Rác-Berzence egy kicsit messze van; az ut oda-vissza két nap, sőt -három, ha kényelemben akarom megtenni… tehát a kirándulás nem kevés -időveszteséggel jár… aztán költségeim is lesznek… jókora utat kell -tenni vicinálison… legalább ötórai utat, csak oda… s a vicinálison -nincs szabadjegy… Szóval, azt hiszem, nem leszek nagyon követelő, -ha a szokásos kétszáz koronát kérem.</p> -<p>Angyal repült a szobán keresztül.</p> -<p>Plojesti arcán hirtelen valami árnyék vonult végig. De ekkor is -meglátszott rajta, hogy olyan ember, aki megszokta szemhunyoritás -nélkül nézni, mint uszik tova a bakk-asztalon az ezerkoronás tét; -meglátszott rajta, hogy fegyelmezett lélek, az önuralom embere. És -néhány másodperc után, amelyek talán kicsit hosszuak voltak, mint a -párbajban számolt másodpercek, arcáról elsimultak a redők.</p> -<p>– Hát kérem, – szólalt meg végre, – kétszáz korona sok pénz, -nagyon sok pénz. De legyen. Ezen nem fogunk sokáig vitatkozni… az -igazat megvallva, nagyon sietek a kaszinóba… nem is érnék rá sokáig -vitatkozni. A legrosszabb esetben… ha valami baj lenne a dologból… -személyesen vállalom az anyagi felelősséget… no, de remélem, nem -lesz baj… Csakhogy ezzel szemben kérnem kell valamit. Szeretném, ha -a fölolvasás legalább kiadós volna… ha eltartana másfél, -legkevesebb ötnegyed óráig… ha valamelyik leghosszabb, vagy több -rövidebb munkáját olvasná föl. <span class="pagenum"><a name= -"Page_50" id="Page_50">-50-</a></span></p> -<p>– Nem fogja a közönség az ilyen sokáig tartó fölolvasást kissé -untatónak találni?</p> -<p>– Az ön munkáit?!… amelyekről annyi szépet beszélnek!… Dehogy! -Ellenkezőleg. A közönség meg fogja követelni, hogy legalább eleget -halljon a pénzéért. Mert a kulturestéken belépődijat szoktunk -szedni… az egyesületnek is élnie kell!… és annyi a tennivalója!… -olyan sok mindenfélére kell a pénz! Megjegyzem, a belépődijért a -közönség egy pár énekszámon és egy-két szavalaton, csupa rövid -dolgon kivül nem kap egyebet, csak az ön fölolvasását. Ennek kell a -műsor pecsenyéjének lennie. Lehet régi… ki ismeri az ön régibb -munkáit?!… Lehet komoly vagy vidám… senki se fogja ellenőrizni, -hogy ön mit olvas föl… a messzebb ülők meg se fogják érteni, sokan -nem is fognak oda figyelni… csak hosszu legyen!… hogy azt ne -mondhassa a közönség: „Már vége?!… Ez az egész?!…“ Igazolnia kell, -hogy miért csőditettük össze a közönséget… A közönségnek, ha már -irodalom, hát mindegy, hogy mi… de ha egyszer pénzt adott az -irodalomért, akkor legalább jól akar lakni az irodalommal… és ez -érthető.</p> -<p>– Persze. De hogy egészen őszinte legyek, én azt képzeltem, hogy -azon a vidéken sok a gazdag ember… hogy önöknek nagy, előkelő, -finom izlésü közönségük van… hogy ez a közönség érdeklődik az -irodalom iránt, de éppen azért válogatós… hogy nem esik nehezére -olykor-olykor valami irodalmi dolgot is meghallgatni, de a -türelmével visszaélni nem volna helyes… <span class= -"pagenum"><a name="Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p>– A mi közönségünk?… No, majd meglátja! Ha a kaszinóban nem -várnának, sokat beszélhetnék erről… Most csak annyit, hogy: igen, -nálunk sok a gazdag ember… az is igaz, hogy ezek nem szokták a -fogukhoz verni a garast… Csak éppen akkor verik a fogukhoz a -garast, ha az irodalomról van szó. Kétszáz korona – irodalomért!… -ez nálunk nem megy az emberek fejébe. Ne felejtse el, kérem, hogy -Magyarországon vagyunk! És ne sértődjék meg. Kollégák közt el lehet -mondani ennyit…</p> -<p>Szólt s elviharzott a kaszinójába.</p> -<p>Plojesti látogatása egy kicsit lehütötte azt a lelkesedést, -amelyet Légváryban az alispán levele keltett. Eddig egy fölolvasása -se tartozott a legkellemesebb emlékei közé, s egyszerre eszébe -jutottak mindazok a szomoru tapasztalatok, amelyeket más városokban -szerzett.</p> -<p>De azzal vigasztalta magát:</p> -<p>– Eh, sehol se egyformák az emberek!… Lám, milyen nagy a -különbség a közt, ahogy Plojesti és a közt, ahogy az alispán szól -hozzám!… Mért hivnának, ha senki se akarna meghallgatni?!…</p> -<p>Légváryné az ajkát biggyesztette, mikor megtudta, hogy férje, -első ijedtségében, csak kétszáz koronát kért.</p> -<p>– Kétszáz korona – számitgatott – amelyből talán száznegyven se -fog megmaradni… Ugyan mikor tanulsz már egy kis élelmességet?!…</p> -<p>Légváry, hogy elejét vegye a további vitának, az angol -közmondással sáncolta el magát: <span class="pagenum"><a name= -"Page_52" id="Page_52">-52-</a></span></p> -<p>– A bor le van fejtve, hát most már meg kell inni.</p> -<p>Néhány nap multán Légváryné is megbékült a helyzettel. Az -alispán ugyanis ujabb levelet irt, mely kedvesség dolgában még az -elsőn is tultett. Örömmel értesült róla, hogy hazánk kitünő irója -igent mondott. Reméli, a régi ismeretség jogán: Légváry Artur nem -fogja megfosztani őt és a feleségét attól a szerencsétől, hogy -vendégül láthassák… Aztán még sok jó szó és sok magyaros -szivesség.</p> -<p>A levél olyan szép volt, hogy sirni lehetett rajta.</p> -<p>– Ha én ugy tudnék irni, mint ez az alispán! – sóhajtott -Légváry.</p> -<p>Még Légvárynénak is tetszett a levél. Ez pedig irásmüvel még nem -igen történt meg, ha magától Shakespearetől eredt is.</p> -<p>De maga a meghivás Légváryt nem örvendeztette meg.</p> -<p>– Nem elég, hogy az ember sok alkalmatlanságot okoz… a sok -szivességet sok figyelmességgel kell viszonozni… a szállóban sokkal -szabadabb az ember. Ha ugy tudnék irni, mint ez az alispán, a -legokosabb volna: szépen megköszönni ezt a sok jóságot, de megirni, -hogy nem élhetek vissza a szivességükkel…</p> -<p>Hanem az asszony letorkolta:</p> -<p>– Végre, valahára, találkozik egy ember, aki ugy szól hozzád, -ahogy illik, ahogy megérdemled… és ezt a ritka embert, ezt az -egyetlen embert meg akarod sérteni?!… Csak egy iró lehet ilyen -ostoba! <span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Egy zord januári napon Légváry megindult Rác-Berzencére, a -podgyászában egy frakköltözettel meg annyi irásművel, amennyit -tavaszig se tudott volna fölolvasni. Volt nála minden, mint a jó -boltban: hosszabb, rövidebb, komoly, vidám és sirva vigadó… Rábizza -a kolléga urra, válogasson belőle.</p> -<p>A gyorsvonat a gyümölcs- és gabonatermő Alföldön röpitette -keresztül. Légváry, aki a gázgyárban és a dolgozószobájának -nevezett vacokban már rég elfelejtette, hogy természet is van a -világon, kibámult a zuzmarás fákra meg a hólepte vagy csatakos -földekre és igy mélázott:</p> -<p>– Milyen furcsa is a természet! Elvetik a magot és nemsokára -sok, sok gabona lesz belőle. Ez a szilvafa egyetlenegy szilvamagból -lett és most miriádnyi szilva terem rajta. A szellemi világban meg -éppen forditva van. Mennyi magot kell elvetni, mig valami kevés -kikel belőle! És mennyit kell elvetni egészen hiába!… Aztán emitt, -alig hogy vetettek, máris aratnak; a szellemi magvető pedig egész -életén át várhat: aratni mások fognak! A kertész megérheti, hogy -gyümölcsöt szed arról a fáról, amelyet maga ültetett el, de te, -szegény Légváry!… sic vos, non vobis mellificatis apes!</p> -<p>Egypár óra multán a fák elmaradoznak. Itt már csak gabonát -termesztenek; mindenféle, jófajta gabonát; hálás, jól fizető -gabonát. Még egy pár óra… s már a buza birodalmán <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> -száguldanak keresztül. A merre a szem lát, csak havas, sáros földet -látni. Ezen a zsiros földön terem a világ legacélosabb, legkövérebb -buzája. Ez már itt a tejjel és mézzel folyó Kánaán.</p> -<p>Légváry ujra kibámul az ablakon. Arra gondol, hogy már egy óra -óta, ami földet lát, az mind a Tapolcsányi hercegé. És még órákig -gyönyörködhetik ugyanebben a látványban, ha nem unja el: utja egyre -beljebb viszi a herceg uradalmába.</p> -<p>Időközben beesteledett s egy nagy állomáson a gyorsvonatról át -kell szállnia a vicinálisra.</p> -<p>Elsőosztályu jegyet vált; ha véletlenül várni találják a -berzencei állomáson, ne mondhassák róla, hogy mindent meg akar -takaritani a pénzükből, amit csak lehet. Nem magáért teszi; de -ügyelnie kell a dekorumra, mert akármilyen kis pont a világban ő, -Légváry Artur, mégis az irodalmat képviseli itt… az irodalmat, a -Berzsenyi Dánielek, a Kisfaludy Károlyok, a Kölcsey Ferencek -irodalmát, amelyhez való hozzáfüződését ő nagyratartja… megbecsüli -azt a tisztességet, hogy néha ezeknek a nagyoknak a nyomdokain -járhat, és ezt alkalom adtán, amilyen ez a mai, kifejezi -külsőségekben is.</p> -<p>A vicinális vonaton most csak egyetlen kocsi áll az első és -második osztályon utazók rendelkezésére. A kocsi egyik fele, az -elsőosztályu rész, nincs fülkékre osztva; egyetlen szalónból áll, -amely még üres. A szalonban rémes hideg van; a fütőkészülék nem a -legjobban működik. Légváry „meleg“-re igazitja a szabályozót; -fölveszi a télikabátját, lefekszik egy divánra s betakarózik -pléddel. <span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span></p> -<p>A kalauz már előbb látta a jegyét; alig hogy a vonat elindul, -Légváry már alszik.</p> -<p>Álmában a berzencei állomás perronján áll s az üdvözlő -küldöttség szónokát hallgatja. A szónok háta mögött nagy néptömeg -szorong, s mialatt ő azokat nézegeti, akik a messzeségből kalapot -vagy zsebkendőt lobogtatnak feléje, ezt az üdvözlő beszédet -hallja:</p> -<p>– Hazánk jeles fia, vitéz Légváry Artur! Eljöttél közénk, hogy -megtudd, végre-valahára, miért is irsz te voltaképpen?!… mi célja -annak, hogy immár husz év óta sok csunya, fekete betüt vetsz a -szép, tiszta, fehér papirosra?… és kinek, mire jó az, ha te egy -ökör csöndes kitartásával képzelt mezőket szántogatsz, ahelyett, -hogy az áldott, zsiros, barna földet munkálnád, ekével s -boronával?! Mert dolgozószobád magánosságában, jeles Légváry Artur, -gyakorta el szokott fogni a magadban való kételkedés… a -reménytelenség nem egyszer kegyetlen szavakat suttog a füledbe… s -olykor elhiteti veled, hogy csupán azért végzesz semmire nem jó, -senkinek se kellő munkát… hogy hosszu idő óta csupán azért -fáradozol hiába, mert élhetetlen ember vagy s annak idején nem volt -elég eszed valami okosabbat kezdeni!… Hát mi megnyugtatunk téged, -jeles Légváry Artur, és megmondjuk neked: nem, nemcsak azért -fáradozol, mert élhetetlen ember vagy és nem tudsz okosabbat, hanem -mindenekelőtt abból a célból, hogy azok az igazságok, amelyeket te -igazságoknak érzesz, megujhodva, nagyobb erőben keljenek ki a -földből, hogy gondolataid okulásunkra szolgáljanak és végül -hasznára legyenek <span class="pagenum"><a name="Page_56" id= -"Page_56">-56-</a></span> az egész emberiségnek! Légy üdvöz, -álmodozó Artur, itt, a hasznos bizonyosságok hazájában!… erősödjél -meg körünkben abban a gyermeki hitedben, hogy nemcsak kenyérrel él -az ember, hanem igével is!… a Kenyér birodalma meghajtja előtted -zászlaját, vitéz Légváry Artur!… mert bizony mondom neked, hogy -azoknál, akik tudták, hogy miért halnak meg, vitézebb az, aki nem -tudja, hogy miért él, de azért küzd, fárad, dolgozik tovább!…</p> -<p>Arra ébred föl, hogy a takarója alatt is rettenetesen fázik. -Szétnéz és három embert pillant meg a szalonban. Három, tökéletesen -egyforma arcu, egyforma alaku és egyforma öltözetü embert. Három -simára beretvált arcu, vöröshaju, feketeruhás óriást. Egypár -pillanatig azt hiszi, hogy még most is álmodik. Három, ennyire -egyforma ember nem lehet a világon. És még hozzá: együtt! Milyen -furcsa álomkép!</p> -<p>Aztán látja, hogy: de bizony nem álomkép ez, hanem valóság. A -három egyforma óriás közül az egyik a szemközt levő divánon ül; a -másik balra, egy karosszéken; a harmadik áll, az elsőtől jobbra, a -szalon asztalkája mellett. Az ülő óriások németül beszélgetnek.</p> -<p>Légváry azt gondolja:</p> -<p>– Derék asszony lehetett, aki ezt a három ikret a világra -hozta!…</p> -<p>De annyira fázik, hogy nem tud másra gondolni. Ekkor észreveszi, -hogy a szalonnak minden ablaka nyitva van; még a szellőztető -ablakok is. Fölkel, német nyelven bocsánatot kér, s beteszi az -ablakokat. Senki se felel s Légváry visszafekszik. <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span></p> -<p>Csak most pillant rá a meleg-szabályozóra. Látja, hogy az is -„hideg“-re van igazitva. Megint fölkel, másodszor is bocsánatot -kér, s visszaigazitja a „meleg“-re. Aztán a plédje alá buvik s -reménykedik, hogy most már egy kicsit föl fog melegedni.</p> -<p>Szeretne, de nem tud ujra elaludni, s kénytelen meghallgatni az -óriások társalgását. Jóformán csak a karosszéken ülő óriás beszél: -azt mondja el, mi ujság a megyében, – mintha jelentést tenne a -divánon ülő óriásnak, aki néha egypár szót kérdez, de többnyire -csak bólintgat. Végre a divánon ülő is nézetet nyilvánit és azt -mondja németül, hogy:</p> -<p>– Pfü, be meleg van!</p> -<p>Az álló óriás odaront a szabályozóhoz és szó nélkül „hideg“-re -igazitja.</p> -<p>Légváry belenyugszik sorsába. Fölteszi magában, hogy akármilyen -álmos, most már ébren marad. Igy, ha egy kicsit fázódik is, -legalább nem fog meghülni.</p> -<p>A karosszékben ülő folytatja az előadását. Hiresztelésekről -számol be, pletykákat és anekdotákat mond el, végül arra tér át, -hogy mi történt az utolsó megyegyülésen.</p> -<p>Ez, ugylátszik, a divánon ülőt nem érdekli annyira, mint az -anekdoták. Mert egyszerre csak megszólal:</p> -<p>– A könyvemet!…</p> -<p>Az álló óriás szolgálatra készen ugrik egyet, de a karosszéken -ülő gyorsabb s közelebb is van ahhoz a táskához, amelyből a könyvet -ki kell venni.</p> -<p>A könyv: Hendschel nagy vasuti utmutatója. <span class= -"pagenum"><a name="Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> -<p>– Albert, – szól a divánon ülő – keresd ki, hogy ha az Orient -Express-szel megyek vissza, mikor kell indulnom Berzencéről?</p> -<p>Albert beledől az utmutatóba, de a másik óriás, aki előbb a -karosszéken ült, fölöslegessé akarja tenni Albert fáradozását. -Kikapja Albert kezéből a könyvet s szinte belepirul a boldogságba, -mikor azonnal megtalálja a keresett vonatot.</p> -<p>– Pfü, be meleg van! – szólal meg ujra a divánon ülő.</p> -<p>Albert nekiesik az ablakoknak meg a szellőztetőknek; a másik -szintén. A másik annyira igyekszik, hogy két ablakot nyit ki addig, -mig Albert egygyel végez.</p> -<p>Mikor aztán kinyitottak mindent, ami csak kinyitható, Albert -visszaáll a helyére, a másik pedig leül a karosszékbe s ujra -mulattatni kezdi a divánon ülőt.</p> -<p>Ez nem igen füszerezi egyébbel a társalgást, mint hogy még -egypárszor elmondja:</p> -<p>– Pfü, de meleg van!…</p> -<p>De a karosszéken ülő annál közlékenyebb. És Légvárynak, néhány -percnyi önkéntelen figyelem után, meg kell tudnia, hogy kikkel -utazik. A divánon ülő: ő kegyelmessége, Tapolcsányi herceg. A -karosszéken ülő: a berzencei plébános. S Albert, az álló óriás? Az -talán a főkomornyik, talán csak egyszerü lakáj.</p> -<p>– Érdekes társaság! – szól magában Légváry.</p> -<p>De már nem tudja állni a hideget, s minthogy ilyen nagyurnak -lehetetlen megmondania, hogy ő bizony fázik: átköltözködik a -szalonból a kocsi tulsó oldalára, a második osztályba. <span class= -"pagenum"><a name="Page_59" id="Page_59">-59-</a></span></p> -<p>Miközben elhelyezgeti a podgyászát, még folyvást arra gondol, -amit az imént hallott.</p> -<p>– Szép, szép, – tünődik – ha valakinek a gondolatai a halála -után még századokig foglalkoztatják az emberiséget… de Tapolcsányi -hercegnek lenni szintén nem utolsó dolog.</p> -<p>A vonat állomáshoz ér és megáll. Légváry kitekint az ablakon. -Kivül feketeség; időközben öreg este lett. Csak egy sötét épületet -lát, amely nem lehet maga az állomás, csak szertár vagy rakodóház. -Megnézi az óráját. Mindjárt tizenegy. Már régen Berzencén kellene -lennie. De a vicinális mindig késik. Vajjon hol járnak?</p> -<p>A vonat ujra megindul, s Légvárynak, aki most már a tulsó -oldalon kémlelődik, végre sikerül fölfedeznie az állomás -főépületét. Amint elhaladnak mellette, a két lámpás gyér világánál -is ki tudja betüzni az állomás nevét. Ez volt az utolsó megálló; -most már Berzence következik.</p> -<p>Légváry megint kibámészkodik a sötétbe. A hó valamennyire -világit; ennél a gyönge világitásnál is kivehet annyit, hogy itt -ugyan délben sem látna semmit, mert roppant sikságon haladnak -keresztül. De Légváry áhitattal nézi ezt a semmit. Ez a havas -sikság: Magyarország legjobb szántóföldjei. Itt vannak azok a -buzatermő földek, amelyekből egy-egy hold egész kis vagyon. Itt -laknak az ország leggazdagabb parasztjai. Ez a birodalma azoknak az -uraknak, akiknek még megvan a módjuk hozzá, hogy a régi -virtusaiknak élhessenek. Itt nincs szegény; itt a nagybirtokos -kiskirály, de még a kisbirtokos se küzd gonddal. Ez a gazdagok -világa. Kánaán kellős közepén járnak… <span class= -"pagenum"><a name="Page_60" id="Page_60">-60-</a></span></p> -<p>Még egy negyedórai várakozás… füttyszó amely már Berzencét -jelenti… valami fényesség csapja meg a szemét… megérkezett.</p> -<p>A vonat szépen kivilágitott pályaház előtt áll meg.</p> -<p>– Nini! – csodálkozik Légváry, – mekkora tömeg tolong a -perronon! csak nem engem várnak?!…</p> -<p>Nem, a herceget várták. Két ur beugrik az első osztályba, -nyilván, hogy minél korábban üdvözölhessék ő kegyelmességét. Az -állomás szolgái is mind oda sietnek. Légváry hiába integet -akármelyiknek; nem kap embert, aki kivigye a podgyászát.</p> -<p>Összeszedi a holmiját s kicihelődik a második osztály ajtaján. -Jobbra pillantva, látja, hogy egy kövér, kopasz ur, bizonnyal a -mögötte szorongó tisztelgők legelőkelőbbje, német üdvözlő beszéddel -köszönti a herceget, aki időközben leszállott, s intve a szónoknak, -hogy hagyja abba, csak annyit felel az üdvözlésre:</p> -<p>– Pfü, be meleg van!</p> -<p>Légváry a podgyászát lerakja a perronra és körülnéz. Hát ő érte -nem jött senki?</p> -<p>Végre a nevét hallja s fölfedezi Plojestit. A báró valahol elül -szaladgál; ott, ahol a harmadik osztályu kocsik állnak. Bekukkan -minden ajtón, ahonnan utasok szállnak ki, s torkaszakadtából -orditozik:</p> -<p>– Légváry! Légváry!</p> -<p>– Itt vagyok! – felelne Légváry, de hang nem, csak valami -suttogás-féle szabadul ki a száján. Most érzi csak, hogy a torka -össze van dagadva. <span class="pagenum"><a name="Page_61" id= -"Page_61">-61-</a></span></p> -<p>Megindul a báró felé s ekközben az is megpillantja őt. -Lelkendezve siet a vendég elé s messziről kiabálja:</p> -<p>– Már azt hittem, nem jött el!</p> -<p>– S az alispán? – hápog Légváry.</p> -<p>– Ezerszer kér bocsánatot, de rendkivül fontos hivatalos ügyben -hirtelen el kellett utaznia. Különben reggel már itthon lesz és ki -fogja menteni magát. Engem bizott meg, hogy vigyem el önt a -szállására. Az alispán tudniillik nem a megyeházán lakik, hanem a -saját házában. Ami a kényelmet illeti, abban nem lesz semmi -hiányossága; de a házigazdát ma este nekem kell helyettesitenem… -egyelőre be kell érnie az én társaságommal…</p> -<p>– Ó, kérem…</p> -<p>– Igyekszem majd ugy képviselni a házigazdát, hogy ne legyen oka -panaszra… rajta leszek, hogy szórakoztassam önt… Mert a grófnőt is -ki kell mentenem. Nagyon szerette volna önt megvárni, de a -vicinális mindig egy-két órai késéssel érkezik, s a grófnő ilyen -sokáig nem tud fönnmaradni.</p> -<p>– A grófnő?</p> -<p>– Igen, az alispán felesége. Nagyon kedves, szép asszony; majd -meglátja. A multkor olvasta önnek egy cikkét… tudja, a -sziuindiánokról!… A könnyezésig kacagott rajta s azóta valósággal -rajong önért…</p> -<p>– A sziuindiánokról?… Nem emlékszem.</p> -<p>– Az nem tesz semmit. Ő emlékszik s ez a fő. De mi baja önnek? -Olyan rekedt, hogy alig érteni a szavát! <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span></p> -<p>– Ugy látszik, hogy meghültem az uton. És ez egy kicsit aggaszt. -Mert ha holnap estére még jobban berekedek, mi lesz a -fölolvasással? Végigkrákogni és köhögni ötnegyed-másfél órát… -borzasztó volna.</p> -<p>– Az nem baj. Köztünk szólva: ki figyel oda a fölolvasásra?!… A -legrosszabb esetben a közönség sajnálni fogja a szegény fölolvasót -s ön megiszik nyolc vagy tiz pohár vizet, aztán valahogy tul lesz -rajta. Ez a legkevesebb. A baj az, hogy a herceg megérkezett.</p> -<p>– Mért?</p> -<p>– Mert a herceg csak két-három napot tölt itt s holnap nagy -vacsorát ad. Már most azt kérdem öntől, hogy ha holnap este az -egész intelligencia esze nélkül rohan a herceghez: ki jön el a -kulturestére?!</p> -<p>– Mit tudom én?! Én nem tehetek róla.</p> -<p>– Persze, hogy ön ártatlan benne, ha a hercegnek éppen most -kellett megérkeznie.</p> -<p>Csak ugy mondom. Magunk közt… kollégák közt…</p> -<p>Egy szolga, akit Plojesti röptében fogott el, kiviszi a -podgyászt az alispán kocsijára. A nyitott kocsi láttára Légváryn -egy kis borzongás fut végig, de mikor a báró tessékeli, szó nélkül -nyugszik bele sorsába. A herceg és kisérete éppen akkor száguldanak -el az állomásról; a herceg meg a plébános automobilon, a többiek -kocsin.</p> -<p>Ők is megindulnak.</p> -<p>Légváry egy kissé hallgatag.</p> -<p>– Fáj a torka, mi?… – érdeklődik Plojesti. – Már csak ezért is -kellemesebb lesz önnek, hogy ma este az én társaságommal kell -<span class="pagenum"><a name="Page_63" id= -"Page_63">-63-</a></span> megelégednie… legalább nem kell előre -agyonbeszélnie magát. Hosszu, kimeritő utazás után… kivált, ha az -ember még meg is hült az uton… nincs rémesebb robot, mint: -megpihenés helyett mindenekelőtt átöltözködni és aztán még másfél -vagy két óra hosszat mulattatni egy csupa idegenből álló -társaságot, melynek minden tagja természetesen csak a vendéget -óhajtja hallani. Igy kettesben szépen megvacsorálunk, aztán magára -hagyom, s reggelig alaposan kipiheni magát. Holnapra talán elmulik -a rekedtsége is.</p> -<p>Légváry azt köhögi, hogy: nagyon jó lesz igy…</p> -<p>A hintó végighalad a városon s egy palotaszerü villa előtt áll -meg. A kapu megnyilik s két liberiás inas jön ki az utcára. Az -egyik a podgyászt szedi le a kocsiról; a másik a kivilágitott -előcsarnokon és folyosón át bevezeti őket a vendégszobába.</p> -<p>A vendégszoba olyan nagy és olyan fényüzéssel butorozott, hogy -egy király is ellakhatnék benne. A villamos csillárnak minden -körtéje ég… a gázkályhában már ott vereslik a tüz… Légváry nagyot -lélekzik.</p> -<p>Egy kicsit megmosdik, s aztán átmennek a másik szobába, hogy -megvacsoráljanak.</p> -<p>Három inas szolgál föl. A vacsora pazar. Az italok fejedelmiek. -A szivarok a legjobb fajta havannák.</p> -<p>Amig a vendég elszivja a szivarját, Plojesti is rágyujt egy-két -cigarettára és még néhány anekdotát beszél el azokról az irókról, -akik Rác-Berzencén legutóbb megfordultak.</p> -<p>Az egyik mindenkit megrevolverezett, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_64" id="Page_64">-64-</a></span> fizessen -elő a lapjára. A másik beleütközött minden butordarabba.</p> -<p>Aztán visszavezeti Légváryt a vendégszobába és elbucsuzik -tőle:</p> -<p>– A viszontlátásra holnap!…</p> -<p>A vendégszobában már olyan meleg van, hogy Légváry, magára -maradva, jónak látja kinyitni az ablakot, legalább egy pár -percre.</p> -<p>Megint a nagy feketeséget látja maga előtt. A palota a város -végén áll. Azok a csatakos földek, ott, a távolban… azok már a -hires buzaföldek… az istenáldotta föld!… A nagy tápláló!… Az a -föld, amelyik igazán megérdemli az anyaföld nevet!…</p> -<p>És Légváry fölsóhajt:</p> -<p>– Mit keresek én, szegény ördög, éjjeli egy órakor, itt -Kánaánban?!…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_65" id= -"Page_65">-65-</a></span></p> -<h2>FELOLVASÁS ELŐTT.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>Légváry Artur, a kitünő iró – vagyis, a budapesti cim- és -lakásjegyzék szerint: Langer Antal, gázgyári tisztviselő – reggeli -nyolc órakor, amikor a nap a szemébe sütött, fölébredt, -kinyujtózkodott, meglepetten tekintett a falra, ahol egy sohase -látott női arcképet pillantott meg, dörzsölgetni kezdte a szemét, -csodálkozva nézegette a körülötte lévő angol butorokat és a falat -boritó, sárga rózsával telehintett tapétát, aztán megállapitva, -hogy nem ott ébredt föl, ahol szokott, azt kérdezte magától:</p> -<p>– Hol vagyok?</p> -<p>Nagyon mély állomból ébredhetett föl, mert hirtelen nem találta -meg a feleletet. Mint aki valami nagy betegség s hosszu -öntudatlanság után tér magához, lassan szedte össze az emlékeit, és -sok másodpercig eltartott, amig kideritette:</p> -<p>– Ahá!… Rác-Berzencén vagyok, ahol ma este kultur-estét fognak -rendezni… Barta <span class="pagenum"><a name="Page_66" id= -"Page_66">-66-</a></span> Lóránt alispán házának egyik -vendégszobájában… a magyar Kánaán egyik kiskirályánál… Azért hát ez -a nyugat-európai kényelem, amelyet én Budapesten sehol se láthatok… -Pedig itt még messzebb volnánk Nyugat-Európától, mint Budapesten… -de a legjobb közlekedő eszköz a pénz… és éppen a kényelem -szerszámai azok, amelyeket nyugatról a legmesszebbre elvisz a -kereslet.</p> -<p>Most már kergetőzni kezdtek agyában az utolsó emlékei:</p> -<p>– Amikor megérkeztem, az alispán nem volt itthon… valami -hivatalos ügyben hirtelen el kellett utaznia… de azt mondták, -reggelre már itthon lesz. Talán már egy pár perc mulva be fog -nyitni hozzám. Gyönyörüen irt leveleiből s különösen a rendkivül -kedves hangu meghivásból itélve, nagyon derék és művelt uriembernek -kell lennie… Különös, hogy sehogy se jut eszembe, mikor és hol -ismerkedtünk meg… Igaz, valahogy el ne felejtsem, amit Plojesti -báró, a kulturest egyik rendezője, a helybeli Times főszerkesztője -mondott!… Az alispánné született grófnő, tehát méltóságos asszony… -jóvátehetetlen hiba volna, ha nagyságos asszonyomnak szólitanám, -amikor majd bemutatnak neki…</p> -<p>Inas nyitott be a szobába s megkérdezte a nagyságos urat, hol -parancsolja a reggelit: itt-e vagy az ebédlőben?</p> -<p>Légváry a lábbadozni kezdők nagy éhségét és szomjuságát érezte. -Nem akart sakálként mutatkozni be, s az ebédlőben aligha maradna -egyedül. Aztán, ha kérdik, alighanem ugy <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> gondolják, -hogy kényelmesebb lesz igy: neki is, talán nekik is.</p> -<p>Azt felelte, hogy jobb lesz, ha itt fog reggelizni, mert még -sokáig eltarthat, amig tisztelegnie lehet őméltóságánál.</p> -<p>Amig az inassal értekezett, az a kellemetlen meglepetés érte, -hogy maga se hallja a tulajdon hangját. A beszéd nehezére esett, -kivált, amikor hangosabban iparkodott szólni, hogy az inas mégis -csak megérthesse. Érezte, hogy a torka csupa daganat.</p> -<p>Alaposan meghülhetett a vasuton, mialatt aludt s az ablakokat -meg a szellőztetőket valaki kinyitotta. Ezt a torokfájást -kétségtelenül a viziló-testalkotásu Tapolcsányi hercegnek -köszönheti, aki a csikorgó hidegben is folyton azon panaszkodott, -hogy nem tudja állani a meleget. A nagyurakkal nem jó egy tálból -cseresnyét enni… de, ugy látszik, a nagyurakkal találkozni is elég, -hogy a szegény ember okvetetlenül valami kárát lássa ennek a -találkozásnak.</p> -<p>– Nyulat látni, papot látni nem jó jel, – dörmögött magában, – -de nagyurat látni kész balszerencse.</p> -<p>Ha estig még jobban bedagad a torka, vagy ha nem is lesz -rosszabbul, de olyan rekedt marad, amilyen most – hogyan fog -fölolvasni?</p> -<p>Végig fogja köhögni az egész kultur-estét? Mit fog szólni ehhez -a közönség? Végre is mindenki nem lesz ott a Tapolcsányi herceg -vacsoráján… lesznek, akik beállitanak meghallgatni a pesti -fölolvasót s belépődijat fizetnek ezért a mulatságért… ezek valami -egyebet <span class="pagenum"><a name="Page_68" id= -"Page_68">-68-</a></span> is fognak kivánni a pénzükért, nemcsak -köhögést.</p> -<p>– Eh, – vigasztalta magát, – estig majd csak jobban leszek s -délután szorgalmasan fogom öblögetni a torkomat borvizzel vagy -legalább teával!</p> -<p>Mire felöltözött, a reggeli már az asztalon várta. Kánaáni -reggeli; minden, amit szem, száj megkivánhatott; csak éppen az -óriási rudakon cipelt, embernagyságu szőlőfürtök hiányzottak. De -nem hiányzott a szőlő sem, pedig tél közepén voltak.</p> -<p>Mialatt falt, igy mélázott:</p> -<p>– Micsoda kávé!… Ez a tej igazi tehénből, ez a kávé igazi -kávébabból való… Micsoda vaj! Micsoda méz! Igazi vaj és igazi méz! -Az ember nem hinné, hogy még ilyen is van, ha nem enné. Micsoda -pecsenye! Ez már igazi állati életet élő állat volt, ép, egészséges -sertés, és nem agyonhajszolt, munkás, elgyötört, bőrré aszott -konflis-ló! Milyen remek eledelek! Ilyet Budapesten semmi áron se -kaphat az ember, még az se, aki akármennyi pénzt adhat érte!… -Boldog Kánaán! Itt még bőven van minden földi jó, ami az élet -anyagi részéhez tartozik!… Milyen más élete is van annak, aki itt -lakhatik, az áldott Kánaánban, és még pénze is van hozzá!…</p> -<p>Az inas ujra megjelent. Az alispán küldte, azzal a kérdéssel, -hogy bejöhet-e?</p> -<p>Előkelő megjelenésü és nyájas arcu uriember lépett a szobába; -még fiatal ember, harmincöt, legföljebb harminchat éves. Meleg -szavakkal üdvözölte a vendéget, megint hivatkozva <span class= -"pagenum"><a name="Page_69" id="Page_69">-69-</a></span> a régi -ismeretségre s bocsánatot kérve, hogy csak most jelentkezhetik.</p> -<p>Egy angol gróf üdvözölheti igy Anglia külügyminiszterét, amikor -ez megtiszteli őt a kastélyában.</p> -<p>De Légvárynak ugy tünt föl, mintha az alispánt most látná -először.</p> -<p>Nem akarta firtatni az ismeretség kérdését; attól tartott, ki -fog derülni, hogy az alispán téved.</p> -<p>Másról beszéltek. Légváry elmondta utikalandját s közölte -aggodalmát. Az alispán rajta volt, hogy megnyugtassa, s a helyi -viszonyokról mondott egyet-mást, olyasmit, ami a vendégnek csak jól -eshetett:</p> -<p>Berzence város közönségének, s különösen intelligenciájának, sok -hibája lehet… tagadhatatlanul van is… az emberek itt általában -könnyelmüek, erejükön fölül költekezők, nagyon is mulatós kedvüek, -szeretnek nagyobb uraknak látszani, mint amilyenek valójában, -tulságosan sokat adnak a látszatra, a külsőségekre, s szivesen -tüntetnek a hibáikkal… A berzencei közönségről sok rosszat lehet -mondani, csak éppen azzal az egygyel nem lehet megvádolni, mintha -nem tisztelné eléggé az irodalmat. És kivált Légváry Arturnak -nagyon sok lelkes tisztelője van itt… Berzencén valamennyi iró -közül Légváryt ismerik és becsülik meg a legjobban… mert itt, -politikai okokból, mindenki azt az ujságot olvassa, amelyikbe -Légváry Artur ir.</p> -<p>Ha tehát az a kis rekedtség estig nem mulnék el, csak az -áhitatosan figyelő közönség <span class="pagenum"><a name="Page_70" -id="Page_70">-70-</a></span> veszitene… már amennyiben nem értené -meg a kitünő iró mindenik szavát… de ha nem is értené meg a -fölolvasást, akkor se mulasztaná el érdeme szerint ünnepelni azt az -irót, akit már régen szeret és becsül, s akit végre-valahára -szinről-szinre láthat.</p> -<p>Légváryt elbájolta a sok kedvesség és udvariasság, de még -jobban: maga a házigazda. Hát ez csakugyan az a derék, eszes, -kedves uriember, akit a levelek igértek, s még hozzá olyan -föltünően művelt valaki, olyan széles látókörü, érdekes ember, -aminőt keveset mutathat föl a magyar közigazgatás. Mert, végre is, -sem ebben, sem a birtokos osztályban nem mindennapi jelenség az -olyan nagyműveltségü férfi, akit a finomult izlés és a -tudományszeretet nemcsak külsőségekben, hanem lélekben is előkelővé -tett, az olyan kitünő egyéniség, aki még a pusztán is meg tudja -találni az összeköttetést a siető Európával, a legelől haladók -világával. A vidéken nem minduntalan botlik ilyenekbe az ember.</p> -<p>Ebben az egyben tehát semmiesetre se csalódott. Kezdett -bizakodni, hogy még se fog pórul járni.</p> -<p>Vagy tiz percnyi beszélgetés után ugy tetszett neki, mintha -csakugyan régóta ismerné ezt az urat, akinek az arcára sehogyse tud -emlékezni. Nem tudta tovább türtőztetni a kiváncsiságát, s -előállott vele, hogy már bocsánatot kér, de meg kell vallania, nem -jut eszébe, pedig nagyon szeretné, ha eszébe jutna: mikor volt -szerencséje először?</p> -<p>– Természetes, hogy nem emlékszik rám <span class= -"pagenum"><a name="Page_71" id="Page_71">-71-</a></span> – felelt -az alispán. – Tizennyolc év mult el s bizony egy kicsit -megváltoztam azóta. De aligha is ügyelt rám; akkor még jogász -voltam, csupaszarcu legényke, aki mint az egyetemi ifjuság egyik -küldöttje jelent meg egy március tizenötödiki lakomán, az ujságirók -egyesületében. Ön már akkor is az a jeles iró volt, aki ma…</p> -<p>Persze. Tizennyolc év éppen elég rá, hogy egy jó házból való -fiatal jogász alispánná nőjje ki magát. És nem csoda, ha a jeles -iró tizennyolc esztendő multán is ott marad, ahol volt – ha ugyan a -megváltozott korszellem le nem rugta onnan.</p> -<p>Az alispán végül elmondta, milyen türelmetlenül várja a -felesége, hogy a jeles iróval végre megismerkedhessék. A jeles iró -természetesen sietett kimaszkolni magát dzsentlmenné és illő -nekikészülődés után átsétált a grófnő szalónjába.</p> -<p>A grófnő egyenesen a Paul Bourget regényeiből lépett a jeles iró -elé. Gyönyörü, kedves, elmés asszony volt, akinek a megjelenése, -mozgása és egész viselkedése „a párisi nő“-re emlékeztetett.</p> -<p>De elég volt megmutatnia a finom, arisztokratikus kezét, sőt -elég volt az első mosolya, és már elbájolta Légváryt.</p> -<p>Attól lehetett tartani, hogy a jeles iró egyszerüen elolvad. A -jeles iró ugyanis az első perc multán azt képzelte, hogy az -„Ezeregyéj“ világába került.</p> -<p>Csak egyetlenegy, icike-picike, sötét pont jelent meg a -látóhatáron. <span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span></p> -<p>Az alispánné egyebek közt azt mondta:</p> -<p>– Nem is képzeli, hogy mi, berzencei asszonyok, mennyire -rajongunk magáért! Minden sorát könyv nélkül tudjuk, és mikor -egy-egy cikke megjelenik, kikapkodjuk egymás kezéből az ujságot. A -multkor is majd meghaltunk nevettünkben, annyira mulattunk a -sziú-indián-cikken.</p> -<p>– A sziú-indián cikken?</p> -<p>Légváry olyan ostoba arcot vágott, hogy a grófnő kénytelen volt -egy kis magyarázattal állani elő:</p> -<p>– Mert, ugy-e, ön ir „Cid“ álnév alatt?</p> -<p>– Nem, grófnő. „Cid“ Koltay Balázs álneve.</p> -<p>– Nem baj, – felelt a grófnő. – Azért az a cikk mégis egészen jó -volt.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Légváry jól sejtett, amikor elkészült rá, hogy egész nap nem -maradhat magára, és hogy a sok alkalmatlanságot, amelyet az -elszállásolása okoz, sok figyelmességgel kell viszonoznia. Bár azt -a szabadságot, amelyet a szálló kinál, mindennél kedvesebbnek -találta volna, nem esett nehezére, hogy gyakorolnia kell magát a -viszont udvariaskodásban és a szinpadiasan magas szinvonalu -„társalgás“-ban, csak azon gyötrődött, hogy mennyire terhére lehet -ezeknek a fölötte szives vendéglátóknak, akik őt minden áron s -folyton szórakoztatni akarják.</p> -<p>Hanem déltájban egy kis meglepetés érte. <span class= -"pagenum"><a name="Page_73" id="Page_73">-73-</a></span> Az alispán -közölte vele, hogy most látogatásokat kell tenniök, legalább is -három helyen: a főispánéknál, a képviselőnél és a nagy hazafi -özvegyénél. De másutt is:</p> -<p>– Ha ugyan nem esik terhére!…</p> -<p>Erre már Légváry nem számitott, s a fölszólitás olyan -készületlenül találta, hogy el kellett árulnia, milyen kevéssé -szeret tisztelegni. Tudva, hogy a házigazdája nem fogja félreérteni -– mert ez az európai ember a kisvárosi szokásokat bizonyosan -ugyanolyan szemmel nézi, mint ő, – egy kis bátorságot meritett -abból, hogy a grófnő nincs a szobában, s még azt a kérdést is -megkockáztatta: vajjon nem lehetne-e a programnak ezt a pontját -törölni?</p> -<p>– Megvallom, ez zavarba ejtene, – felelt az alispán. – Annyival -inkább, mert őket is meghivtam ebédre, s azok, akik az ön -tiszteletére jönnek össze nálam, okvetetlenül neheztelnének, ha ön -nem tisztelné meg őket pár percnyi látogatással. Értem, hogy ezt -robotnak találja, s kérem, bocsássa meg, ha mégis megismétlem a -kérésemet… higyje el, gőgnek magyaráznák…</p> -<p>– Inkább talán neveletlenségnek, – szólt Légváry, megadva magát -a végzetnek.</p> -<p>– Milyen ostoba is vagyok! – gondolta, mialatt utnak indultak. – -Kitalálhattam volna, hogy ez a szereplésem fontosabbik része, s nem -a fölolvasás! Engem ezek itt nem hallani akarnak, hanem látni. -Látni, hogyan csetlek-botlok a teremben; milyen a pofám, mekkora az -orrom, tudok-e tizig olvasni, s jól szabott <span class= -"pagenum"><a name="Page_74" id="Page_74">-74-</a></span> frakkom -van-e ha már kinyomtatják, amit irok. A kulturest csak középpontja, -talán csak éppen ürügye a hozzáfüződő mulatságoknak. Nem a -fölolvasás és a hangverseny a fődolog, hanem a bál, amely a -kultur-estét befejezi, meg az ebéd, meg a délutáni tea, meg mindaz, -ami ezzel a bállal, vagy az ugynevezett kulturestével velejár. -Olyan ez, mint a vásár!… És tulajdonképpen igazuk van. Ha már -idehozattak, megkivánhatják tőlem, hogy produkáljam magamat a -pénzükért. Jó emberek ezek, liberálisak, szivesen látják az -irodalmat is, mint bármit és bárkit, de ha már irodalmat rendelnek -és nem cigányt, megkövetelik, hogy az irodalom legalább -tisztelegjen náluk.</p> -<p>Útközben, mialatt a főispán lakásáig sétáltak, az alispán néhány -bizalmasabb szót ejtett el a kultur-este előkészitésének nagy -munkájáról, s ezekből a közlésekből kiderült, hogy a -kultur-egyesület ügybuzgó elnökét mégis csak aggasztja egy kissé a -Tapolcsányi herceg vacsorája. A herceg olyan sok előkelőséget -invitált meg, hogy nem lehetett előre tudni, vajjon marad-e elég -előkelőség a kultur-est számára? Világos, hogy – különösen ilyen -körülmények közt – nagy hiba volna megbosszantani éppen azokat az -előkelőségeket, akikre a kultur-egyesület máskor is, most is a -leginkább számithat.</p> -<p>A jeles iró különben minden baj nélkül esett tul a sok viziten. -Csak egy helyütt volt egy kis zavarban: a képviselőnél, akit már -ismert, mert Berzence követje Budapesten igazgatósági tagja volt -annak a gázgyárnak, <span class="pagenum"><a name="Page_75" id= -"Page_75">-75-</a></span> amely minden hónap elsején a száraz -kenyeret szállitotta Légvárynak az éléskamrájába.</p> -<p>Ez a hatalmasság tüntető leereszkedés nélkül, nyájasan s nagy -jóakarattal fogadta a gázgyár alkalmazottját. De éppen ebben a nagy -jóakaratban volt valami megzavaró. Olyan furcsán nézett a jeles -iróra, mintha magában egy kissé mulatott volna azon, hogy Berzence -előkelői ekkora ceremóniával fogadnak valakit, aki a gázgyárban az -egyik legutolsó senki, mert ott bizony borzasztó sokat körmöl, -borzasztó kevés pénzért. Amellett azonban mintha egy kissé -szánakozott volna is ezen a szegény ördögön, aki a gázgyárban, -ebben a nagyszerü intézetben, az élelmesek paradicsomában se tudott -boldogulni s olyan kevésre vitte, hogy kénytelen volt iróvá lenni, -csakhogy megélhessen. Valójában most nézte meg először a rég ismert -tisztviselőt, aki iróvá züllött; de hamarosan leküzdötte a -meghökkenését, s tekintetében, amelyben egy pár pillanatig csak -részvét borongott, később egyre gyakrabban csillant föl a minden -földi nyomoruságon felülemelkedő, égi humor derüje.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Az ebéd pazar, a vendégkoszoru a nagyuriasságig előkelő, a -grófnő elragadóan kedves és Légváry rendkivül ostoba volt.</p> -<p>Rendkivül – attól a pillanattól kezdve, amikor észrevette, hogy -tulajdonképpen most kellene kitennie magáért s nem majd csak este… -<span class="pagenum"><a name="Page_76" id= -"Page_76">-76-</a></span> hogy az ő föllépése volna a fődolog s az -ebéd ehhez csak keret… hogy ez ünnepi alkalommal ugy kellene -sugároznia az elmésséget, amiképpen ezt a Dumas fils alakjai -cselekszik, ellenben a szinpadon kivül állók – irók vagy nem irók – -csak a legritkább esetekben.</p> -<p>Mihelyt szemben találta magát ezzel a várakozással, – amely, ha -talán nem is volt általános, egyik-másik vendégről szinte lekiabált -– tisztában volt vele, hogy az első csatát már akkor elvesztette, -amikor nem jutott eszébe, hogy csatába megy.</p> -<p>Légvárynak a szereplés nem volt eleme; fázott minden -tüntetéstől; az elméskedésben sohase talált semmi gyönyörüséget; -nem szeretett szinészkedni.</p> -<p>A környezet talán besodorta volna a beszédességbe és abba, hogy -akaratlanul is kiállja azt a vizsgálatot, amelyre nyilván többen -várakoztak, s amelynek az ebéden – mint valami zártkörü társaság -számára rendezett főpróbán – azt kellett volna kideritenie: vajjon -van-e a fölolvasó urban nevezetesebb előadóképesség, s ha igen, -mekkora? Mert Légváry hétköznap, rendes körülmények között nem volt -se különösen szófukar, se különösen együgyü, s a társaságban szép -asszonyok is voltak, akiknek egy-egy mosolya a lobbanékony lelkü -gázgyári költőt könnyen beugrathatta volna bármi bolondságba. De -annak a látása, hogy most az első hegedün kellene játszania, hogy -voltaképpen ennie se volna szabad, csak szerepelnie, ragyognia s -fáradhatatlanul munkálkodnia a szóvivő szerepében a személyes -sikerért, az <span class="pagenum"><a name="Page_77" id= -"Page_77">-77-</a></span> erkölcsi diadalért – a torkára -fagyasztott minden olyan szót, amelyről azt hitte, hogy tetszetős -lehet.</p> -<p>Nem érzett kedvet semmi efféle próbálkozáshoz s nem vállalta a -neki szánt szerepet. Sajnálja, – gondolta, – hogy nem felelhet meg -a talán jogos várakozásnak; sajnálja, ha ezzel a lemondással -megfosztja az ebédet a különös érdekességétől s a vendégeket attól -a mulatságtól, amely, meglehet, egyik főcélja az irodalom -meginvitálásának; sajnálja végül, ha igy voltaképpen rászedte a -kultur-egyesületet, ha nem válik dicsőségére a Barta-házban -rendezett ünnepeknek, ha bosszuságot okoz a szives vendéglátóknak, -akik talán egy kicsit röstelkednek is amiatt, hogy véletlenül éppen -őt találták meghivni. Nagyon sajnálja – de fölolvasni jött ide, nem -komédiásnak.</p> -<p>Elhatározta, hogy csak a föltünés kerülésével fog föltünni, hogy -a szóvitelt átengedi azoknak, akiknek ehhez kedvök van – például -Plojesti bárónak – hogy nem beszél a köznek, csak a legközelebb -ülőkkel, s nem többet, mint akárki más, hogy igyekszik nem mondani -se ostobaságot, se izléstelenséget, de egyéb dicsőségre nem -pályázik.</p> -<p>Ez az elhatározás nagyon ostoba ötletnek bizonyult. Vannak -helyzetek, amelyekben a bölcs tartózkodás az elképzelhető -legnagyobb hiba.</p> -<p>Az ebéd félháromkor kezdődött s még nem mult három óra, amikor -Légvárynak már látnia kellett, a legfinomabb udvariasság álarcain -is, hogy ő itt rettenetesen sok csalódás <span class= -"pagenum"><a name="Page_78" id="Page_78">-78-</a></span> okozója. A -vendéglátók változatlan figyelmességgel gondoskodtak róla, hogy -tejben-vajban fürödhessék s a maga számára foglalhassa le az -irodalomnak járó elismerést, az irodalommal szemben köteles -hódolatot, hanem a vendégek érdeklődését hamarosan elhóditották -tőle a kultur-est más érdekességei, a politika, de leginkább a -Tapolcsányi herceg vacsorája.</p> -<p>Csak a képviselő jóakaratát sikerült lekötnie. A képviselő a -régi ismeretség jogán pártfogásába vette a gázgyár szerény -munkását, tartós figyelmességgel tüntette ki és sok jelét adta -annak, hogy – a gázgyárra a jótékony feledés fátyolát boritva – -Légváryban most csak az irót akarja látni és tisztelni. Ez a -tisztelet, a titkos részvéttel egyetemben, folyton ott ragyogott a -szemében.</p> -<p>Légváry meg mert volna esküdni, hogy pártfogója olyankor, amikor -hallgat, igy mélázik magában:</p> -<p>– Micsoda különös teremtményei vannak a jó istennek!… Tessék, -egy ember, aki ir, ir, és azt akarná, hogy amit összefirkál, azt -mások elolvassák!… Hiszen, igaz, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel -és Kölcsei Ferenc is irtak. De azok tehették. Megéltek abból, amit -a földjük termett, s ha éppen ez volt a kedvtelésük, hát -megengedhették maguknak még ezt a fényüzést is. De egy szegény -ember, egy ilyen szegény ember!… <span class="pagenum"><a name= -"Page_79" id="Page_79">-79-</a></span></p> -<h3>IV.</h3> -<p>Az ötórai „teá“-n már nyiltan beszéltek róla, hogy Tapolcsányi -hercegnek a vacsorája a kultur-est sikerét nagyon kétségessé -tette.</p> -<p>Ennek az ötórai „teá“-nak az volt a célja, hogy Berzence előkelő -hölgyei személyében is megismerhessék a jeles irót, ha ugyan -kiváncsiak rá.</p> -<p>De öt órára már hire terjedt, hogy a jeles iró nem érdekes -ember, s az összejövetelen sokkal kevesebben jelentek meg, mint a -grófnő várta. Csak két asszony és öt lány állitott be.</p> -<p>Légváry ezen a második szigorlaton se tett ki magáért. A -rekedtsége egy kissé lehangolta, de még a tekintetéből is hiányzott -az a hallgatag követelőzés, amely mindent jóvá tesz.</p> -<p>A kisasszony vendégek hamar le is tárgyalták. Jóformán csak -arról esett szó, hogy kik azok a táncosok, akikre ma este számitani -lehet. A jeles iróra nem igen vetettek ügyet. Csak éppen akkor, ha -ez kiesdekelte vagy kierőszakolta a figyelmet.</p> -<p>Még a grófnőn is meglátszott, hogy már csak gyöngédségből -foglalkozik a ház illusztris vendégével.</p> -<p>De a vendégek közül a legszebbik kisasszonyból, Valkányi -Bubából, nemcsak a gyöngédség, hanem a kiméletesség is hiányzott. -Valkányi Buba kétszer is megtette, hogy egyszerüen nem felelt a -költőnek. <span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span></p> -<p>És a költő igy merengett magában:</p> -<p>– Még egy sort se olvastam föl és máris megbuktam!… Nem volna-e -okosabb, ha beteget jelentenék s hazautaznám a hétórai -vonattal?!…</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span></p> -<h2>VENDÉGSÉGBEN.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>Barta Lóránt alispán rác-berzencei házának egyik -vendégszobájában Légváry Artur, a jeles fővárosi iró, akinek -felolvasását vörös plakátok hirdették Berzence főutcáján, immár -tizedszer vette föl és tizedszer vetette le a frakkját. Bátran -viselkedhetett ilyen bolondul: egyedül volt a szobában, senki se -nevethette ki.</p> -<p>– Negyed hét, – szólt magában. – Még van rá idő… Még szépen el -is bucsuzhatnám… Öt percen belül ki lehet hajtani a vasuthoz… Még -ki is sétálhatnék addig… Csak valami ügyesebb hazugság jutna hamar -eszembe!… Eh, gondoljanak és mondjanak, amit akarnak! Annyi -bizonyos, hogy sok bosszuság elől menekülnék… Azzal már tisztában -lehetek, hogy itt csak a balsiker várakozik rám… Hol van az -megirva, hogy azért, mert ide bolondultam, el kell követnem egy -másik bolondságot is és meg kell tennem valamit, aminek -előreláthatóan csak kárát vallhatom?!… És érdemes azért az egypár -garasért, elnyelnem egy sereg mindenféle <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> apró -megalázást, amire most már bizton számithatok?!…</p> -<p>Végül mégis csak rajta maradt a frakk. Urrá lett rajta a -csüggedtség, s igy vetett véget ideges tanakodásának.</p> -<p>– Nagyon jó volna megszökni, de ez most már erkölcsi -lehetetlenség. A bor le van fejtve, hát most már meg kell inni. Ki -kell üriteni a poharat… le kell hajtani az egészet, akármilyen -rossz is az ital…</p> -<p>Megállott a nagy állótükör előtt és hangosan vonta kérdőre az -ott felbukkanó, diszbe öltözött alakot:</p> -<p>– Kellett ez neked?!…</p> -<p>De nem ért rá kiveszekednie magát a nyilvánosság elé készülő -figurával. Kopogtak s a bátoritó szózatra Plojesti báró nyitott be, -a kultur-ünnep egyik főrendezője.</p> -<p>– Kedves kolléga ur, – szólalt meg „Szilas-Bodrog vármegye -tiszteletbeli főjegyzője, a Szilas-Bodrog vármegye Közmüvelődési -Kör ügyvezető-igazgatója s a Rác-Berzencei Hiradó főszerkesztője“ – -közölnöm kell önnel valamit… Már az ebéden meg akartam mondani… de -az igazat megvallva, a sok baj közepett elfelejtettem… A -programmunkat egy kissé meg kell változtatnunk és ehhez képest a -felolvasásnak nem kell hosszunak lennie… jobban mondva: a -felolvasás nem lehet hosszu.</p> -<p>– No hallja!… – tört ki Légváryból a bosszankodás.</p> -<p>– Tessék?!… – álmélkodott a báró. – Én azt hittem, hogy ön ennek -örülni fog.</p> -<p>– De hiszen ön azt mondta, hogy valamelyik <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> -leghosszabb, vagy több rövidebb munkámat olvassam fel!… Hogy -szeretné, ha a felolvasás kiadós volna, ha eltartana másfél, -legkevesebb ötnegyed óráig!… Hogy a közönség a kulturestéken -belépődijat fizet s legalább sokat akar hallani a pénzéért!… Hogy -ezen a kulturestén a közönség egypár énekszámon meg egy-két -szavalaton, néhány rövid dolgon kivül nem kap egyebet, csak az én -felolvasásomat, s hogy ennek kell a műsor pecsenyéjének lennie!… -Hogy a felolvasás szólhat akármiről, lehet komoly vagy vidám, csak -hosszu legyen!… Hogy igazolnia kell, mért csőditették össze a -közönséget!… Hogy senki se mondhassa: „Már vége?!… Ez volt az -egész?!…“ Hogy a közönségnek, ha már irodalom, hát mindegy, hogy -mi, de ha egyszer pénzt adott az irodalomért, akkor legalább jól -akar lakni az irodalommal!… Vagy nem ön mondta mindezt?</p> -<p>– Aj, jaj! – nyögött Plojesti. – Csak nem valami hosszu litániát -hozott magával?</p> -<p>– És ha azt hoztam? Ha csakis azt hoztam?</p> -<p>– Akkor, sajnos, meg kell huzgálni, ugy, hogy csak tiz percnyi, -legfeljebb egy negyedórányi maradjon belőle. Idő még van rá, hogy -tetszése szerint megröviditse; fogjon hozzá azonnal! Sőt még arra -is van idő, hogy valami ujat irjon. Hogy mit? – azzal ne törődjék! -Itt akármi jó lesz; ugy se fogja hallani egy lélek se!</p> -<p>– Köszönöm!</p> -<p>– Vagy ha maga nem akar fáradni vele, megkérjük az alispánt, -hogy a litániát röviditse meg ő!… irtson ki belőle mindent, amit -lehet… <span class="pagenum"><a name="Page_84" id= -"Page_84">-84-</a></span> s ne hagyjon meg belőle mást, mint a -legszükségesebbet. Az alispánnak ebben nagy gyakorlata van.</p> -<p>– Köszönöm!</p> -<p>– Nem értem, hogy miért haragszik. Azt képzeltem, hogy a -nyakamba fog borulni. Hiszen ezzel csak megkönnyitem a dolgát! -Önnek is jobb, ha egy kicsit kimélheti magát; hisz olyan rekedt, -hogy alig tud beszélni! És ilyen rekedten akar ön beadni a -közönségnek nem tudom micsoda szentiváni éneket?!… Senki se fogja -érteni, senki se fog oda hallgatni, egy lelket se fog érdekelni, -kivált, ha észreveszik, hogy ez még isten tudja meddig eltart!…</p> -<p>– Akkorára ki fogok rekedni. Amint láthatja, a sok teától máris -engedett a rekedtségem. És orditozni fogok… amilyen jókedvemben -vagyok, szivesen orditozom. Különben önök, akik már ismerik a -vicinálison uralkodó viszonyokat, előre kiszámithatnák, hogy a -felolvasó az uton meg fog hülni… és önt ahelyett, hogy minél -hosszabb felolvasást kivánt tőlem, inkább arra biztatott volna, -hogy minél rövidebb dologra készüljek.</p> -<p>– Én előrelátó voltam, mert a hosszu dolgot könnyü -megröviditeni, ellenben a rövidet már nehezebb hosszuvá fujni föl. -És mit tehetek én róla, hogy igy fordul a dolog?! Én két rövid -énekszámra és két rövid szavalatra számitottam… joggal… mert a -fővárosi, ugynevezett művésznők olyan szüken szokták mérni az -áldást, mintha ez nekik is pénzbe kerülne. Azt hittem, a -hangverseny nem tarthat tovább egy félóránál. Csak ma délelőtt -derült ki, mikor a <span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span> hölgyek megérkeztek, hogy az énekesnő -szintén litániákat óhajt elkántálni, a szinésznő pedig előbb -kabaré-apróságokat, majd egy hosszu elbeszélő költeményt szaval el. -Mért nem szavalja el mindjárt Klopstocknak a „Messiás“-át?!… És -próbáljon beszélni velök! Én nem próbálom meg, mert tudom, hogy -ugyis hiába!… Már most kérdem, nem könnyü-e elképzelni a közönség -jogos türelmetlenségét, ha egy ötnegyedóráig vagy másfél óráig -tartó hangversenyhez ráadásul még egy hosszu felolvasást kell -végigszenvednie!… mikor, valljuk meg, az egész kulturest csak ürügy -ahhoz, hogy utána a helybeli hölgyek egy egész hónapra -kitáncolhassák magukat?!… Különben, már bocsásson meg, de minden -bajnak ön maga az oka, mert – amint jól emlékszik – én kifejezetten -kértem, hogy egy hosszu és több rövid munkáját hozza magával. Ha ön -szót fogad, akkor most könnyü volna kiválasztani egyet a -legrövidebbek közül.</p> -<p>– Hát tudja mit!… Válasszon ki közülök egyet, amely az ön -mértékének a leginkább megfelel!… Mert hoztam én magammal -mindenfélét: hosszut, rövidet, legrövidebbet… egy egész kötetre -valót.</p> -<p>– Aj, jaj! – siránkozott Plojesti. – Annyi a dolgom, hogy -négyfelé kellene szakadnom!… és ön azt kivánja, hogy feküdjem neki -a munkái tanulmányozásának!… Még éppen ez hiányzik! Látszik, hogy -sejtelme sincs róla, mennyi dolgot ad egy kulturest rendezése, -kivált ilyen mostoha körülmények között! Azt se tudom, hol van a -fejem… hát csak nem őrültem meg, hogy éppen most kezdjem olvasgatni -az ön <span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> műveit?!… Válasszon közülök ön maga!… -vagy kérje meg az alispánt s válogassanak egyesült erővel! Válassza -ki a legrövidebbet! Én látatlanban a legrövidebbre szavazok.</p> -<p>– De nem tudom, hogy éppen ez alkalmas lesz-e?… Ön jobban ismeri -a kulturest közönségének az izlését, mint én, s előre meg tudná -mondani, hogy melyiknek lehet nagyobb hatása. A hosszu dolog -hatásában biztam, de arra nem gondoltam, hogy hamarjában a rövidek -közül kell válogatnom. Hallgatná meg legalább a cimeket… talán lesz -közöttük olyan is, amelyet már ismer és a felolvasásra alkalmasnak -tart…</p> -<p>– Aj, jaj! – nyöszörgött Plojesti. – Nem olvastam én, kérem, -önnek soha egy sorát se!… Ne vegye rossz néven!… magunk közt -vagyunk… és ugyan mondja meg, kedves kolléga ur, hogy közülünk, -irók közül, ki olvassa a másik munkáját?!… Talán inkább az alispánt -kérhetné meg erre. Határozottan emlékszem, hogy az alispán olvasta -önnek nem tudom melyik elbeszélését. Még a könyvei közül is megvan -itt valahol nem tudom melyik. De bizony Isten nem érdemes ezen -töprengenie. Olvassa föl azt, amelyik a legrövidebb, vagy amelyik a -leghamarabb akad a kezébe. Fölolvashat ön bármi bolondot; senki se -fogja tudni, hogy mit olvasott föl… a közönség csak arra fog -figyelni, hogy: mikor lesz már vége?… Magunk közt vagyunk, kolléga -ur; egészen nyiltan beszélhetünk. Itt egy árva lélek se kiváncsi -arra, hogy mit eszelt ön ki Berzence számára, vagy hogy mit szokott -költögetni az üres óráiban… Talán az alispán máskor kiváncsi volna -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> rá, de most az is mással van elfoglalva. -Csak az ön személyére kiváncsi egy pár öreg kisasszony. A többiek?… -a többiek nagyon szivesen látják önt s meg fognak barátkozni önnel, -ha kedvükre való embernek találják. De csak aszerint és annyira -fogják becsülni, amennyire módját tudja ejteni, hogy az izlésük -szerint viselkedjék. Ha ön vidám lesz és agyonbeszéli az urakat, ha -a táncteremben ügyesen fog forgolódni a hölgyek körül, ha a -megjelenése, a hangja és a viselkedése megtetszik a közönségnek, -akkor megbocsátják azt, amit ir; és megbocsátják, akármit irt! De -hogy érdeklődjenek az iránt, amit be akar adni nekik: ezt már nem -kivánhatja tőlük!</p> -<p>– Gyönyörü kilátások!</p> -<p>– Nekem mondja?! Ön nem nézheti le Berzence közönségét annyira, -mint én, mert én mindenkinél jobban ismerem ezt a közönséget. Önnek -könnyü. Ön holnap tovább megy s kitörli az emlékéből az egész -kalandot. De én már tiz év óta élek itt és még most se tudtam -beletörődni a berzencei viszonyokba. Remélem, észrevette rajtam, -hogy én nem vagyok benszülött és hogy semmiképen se vagyok idevaló -ember. Most nem érek rá, de az éj folyamán majd elbeszélem önnek, -hogyan került a családom erre a vidékre. Önt, az irót érdekelni -fogja ez, mert a családom története olyan gazdag különös -eseményekben, hogy ön ehhez fogható izgalmas regényt sohase -olvasott.</p> -<p>– Ne hagyja nagyon későre az elbeszélést, mert megvallva az -igazat, az a szándékom, hogy nem fogom agyonbeszélni az urakat és a -<span class="pagenum"><a name="Page_88" id= -"Page_88">-88-</a></span> táncteremben sehogyan se fogok forgolódni -a hölgyek körül, hanem, mihelyt tulestem a felolvasáson, haza jövök -és pakolok, aztán kialszom magamat, hogy holnap reggel támolygás -nélkül indulhassak utnak.</p> -<p>– Aj, jaj, jaj, jaj!… – vinnyogott Plojesti, mintha hirtelen a -tyukszemére lépett volna valaki. – De hisz ez egyszerüen -lehetetlen!</p> -<p>– Mért volna lehetetlen? – kérdezte Légváry.</p> -<p>– Mert végre is ön az alispánék vendége!… és kinos feltünés -nélkül nem válhatnék el tőlük, mielőtt ők hazatérhetnek… azt -hiszem, nem is akarja megbántani őket… Már pedig az alispán, aki -elnöke a kulturegyesületnek, nem hagyhatja ott a mulatságot -idejekorán… nem is beszélve arról, hogy a grófnő szeret táncolni… -És még hozzá, ha ő maga véletlenül nem is akarna táncolni, nem -jöhet el a bálból egyhamar, mert a Valkányi Bubát kell gardiroznia. -A Valkányi Buba árvaleány és a grófnőt kérte meg, hogy vigye el -magával… máskor is a grófnő szokta gardirozni ilyen nagyobb -mulatságokban… no és a Valkányi Buba nem szivesen hagyja ott a -táncot.</p> -<p>– Szóval nekem meg kell várnom, mig a Valkányi Buba is megelégli -a mulatságot?… és előbb nem fekhetem le?</p> -<p>– Ki gondolt volna rá, hogy ön a felolvasás után mindjárt el -akar tünni?! Hiszen kitalálhatta volna, hogy a felolvasás csak -ürügy s hogy az ön igazi szereplése csak azután kezdődnék! Itt nem -ugy értik az irodalommal <span class="pagenum"><a name="Page_89" -id="Page_89">-89-</a></span> való barátkozást, ahogyan ön képzelte. -Már Budapesten mondtam önnek, hogy itt kétszáz koronáért jól -akarnak lakni az irodalommal. Persze nem kényszerithetjük önre a -szokásainkat… ön végre is azt teszi, ami önnek kényelmesebb… de -biztosithatom, hogy az alispán nem fog örülni, ha ön megszökik… és -ha nem akarja őt zavarba ejteni, ha nem akar neki egy kis… hogy is -mondjam?… kellemetlenséget okozni…</p> -<p>– Már addig maradok, ameddig Valkányi Buba.</p> -<p>– De ha ön a felolvasás után mindjárt le akart pihenni, ha azt -mondta magában: „Bánom is én a berzencei szokásokat! Felolvasok -nekik a pénzükért és punktum! Még a vacsorájukat is csak egyék meg -ők maguk!“ – mért szállott ön az alispánhoz?… mért nem ment inkább -szállóba? Akkor minden zsén nélkül ott hagyhatta volna a kompániát, -amikor kedve tartja. A berzencei intelligencia akkor is azt mondta -volna: „Ez nem iró, ez medve!… valami obskurus, faragatlan -firkász!“ – de ön a markába nevet s kétszáz koronával a zsebében -vigan tovább áll… és vissza se néz Berzencére. Mennyivel szabadabb -az ember a szállóban! A legegyszerübb szálló is kényelmesebb minden -királyi palotánál, ha az ember csak vendég. Elképzelem, milyen -rettenetes lehetett önnek, a fővárosi embernek, hogy itt, csupa -nagy figyelmességből, egész nap nem hagyták magára. Elképzelem, -mert én lélekben még ma is fővárosi ember vagyok. És ha már erről -beszélünk, ugyan, kérem, mondja meg… magyarázza <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> meg nekem, -hogyan történhetett… mert én megfoghatatlannak találom… hogy egy -olyan kényelemszerető és finomlelkü ember, mint ön… akinél a -takarékoskodás egyáltalán nem szerepelhet… hogyan fogadhatta el az -alispán meghivását?!</p> -<p>Légváry vén legény létére is elpirult.</p> -<p>– Teringettét, önnek igaza van!… – felelt. – Most már magam sem -értem… Mit mondjak?… Beugrottam… ostobaságot követtem el. Őszintén -szólva, én előre is fáztam ettől a sok figyelmességtől… ettől a -magyarosan szives és határtalanul előzékeny vendéglátástól… ettől -az engem meg nem illető ünnepléstől, amelyre sohase szolgáltam rá -és amelyet soha se tudok megszolgálni… De a meghivás annyira szives -hangu volt… olyan kedves formában ismétlődött meg… olyan -lebilincselő gyöngédséggel hivatkozott a munkáimmal szemben való -kivételes – nekem szokatlan – érdeklődésre, s azonkivül valami -régóta ápolt szimpátiára, személyes vonatkozásokra, egy tizennyolc -évvel ezelőtt történt találkozásra, amelyre sehogy se tudtam -emlékezni… hogy attól tartottam… valósággal féltem attól, hogy -megbánthatom az alispánt, ha nem élek ezzel a szerencsével, ha -közömbösen huzódom félre a barátságosan kinált előzékenység elől… -Végre is, vannak irók, akiknek az isten annyira elvette az eszét, -hogy nevetni való elbizakodottságukban képesek ignorálni még egy -alispánt is.</p> -<p>– Ugyan kérem, kedves kolléga ur, de hisz ez csupa formaság -volt!… egyszerü udvariaskodás, amelyet az iróhoz intézünk, de amely -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> inkább az irodalomnak szól, mint magának -az irónak. Régi magyar szokás… és itt ragaszkodunk minden régi -szokáshoz… hogy az irodalmat – még az irókban is, ha ezek az -irodalom képviseletében kerülnek hozzánk – a lehető legnagyobb -tiszteletben kell részesiteni… minden tisztességet meg kell adni -neki… már csak azért is, mert hiszen a magyar irodalom olyan árva, -olyan elhagyatott, annyira szegény, hogy egyébben ugy se -részesülhet, csak éppen tiszteletben. Ennek a formaságnak ugyan kár -volt felülni!</p> -<p>Inas nyitott be és jelentette:</p> -<p>– A méltóságos asszony nagyon fog örülni, ha szerencséje lesz a -szalonban.</p> -<p>– A viszontlátásra Phillippinél!… – bucsuzott Plojesti. – Már -csak a csatamezőn találkozhatunk, annyit kell még szaladgálnom!… -Nem képzeli, hogy egy öklömnyi szinésznő meg egy énekesnő, aki csak -most kezd gőgicsélni, mennyi dolgot tud adni az embernek! A szegény -alispán igyekszik mindenütt ott lenni, de ezt a két budapesti -fehércselédet mégis kénytelen volt a nyakamba varrni… A -viszontlátásra!… De ne felejtse el kérem!… Vacsora után juttassa -eszembe, hogy okvetetlenül elmondjam önnek a családom történetét. -Nagyon fogja érdekelni… s felpakolhat belőle annyi megirni valót, -amennyi három kötetre is elég. Legalább visz valamit Berzencéről!… -Olyan különös históriát fog hallani tőlem, aminőt a legizgalmasabb -angol regényben sem olvasott. Kár, hogy nem mondhatom el egy angol -irónak; az ilyesmit csak az angolok tudják megirni. <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span></p> -<h3>II.</h3> -<p>Az alispánné még nem volt a szalonban. De kimentette magát. Egy -szobaleány jelentette, hogy a méltóságos asszony pár percnyi -türelmet kér. Valami hiba támadt a toalettje körül s még nem -készülhetett el az öltözködésével.</p> -<p>Sőt arról is gondoskodott, hogy a vendég ne unatkozzék addig, -amig várakoznia kell. Átküldte neki az este megjelenő berzencei -lapokat, amelyek legujabb számukban mindannyian bőven foglalkoztak -a kulturest előkészületeivel, s külön cikkben emlékeztek meg a -fővárosi vendégekről, kiváltképen a jeles iróról, aki valamennyi -lapban diszhelyet kapott.</p> -<p>Különösen Plojesti lapja meg még egy másik ujság tettek ki -magukért. Ezek már nem is csak cikket, hanem egész tárcát -szenteltek a kitünő vendégnek.</p> -<p>Légvárynak legjobban a Plojesti tárcacikke tetszett.</p> -<p>– Ahhoz képest, – szólt magában, – hogy soha egy soromat se -olvasta, igazán gyönyörüen ir rólam! Vagy éppen ezért?!… Kegyetlen -talány!</p> -<p>Az ujságokat Lilike adta a kezébe, az alispánék tiz éves -leánykája, egy rendkivül bájos, komoly kis teremtés, akivel Légváry -még délután – kevéssel az ötórai tea előtt – megbarátkozott.</p> -<p>Mialatt a vendég buzgón nyelte a róla szóló <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> -dicséreteket, Lilike leült egy karosszékbe, felnyitotta a könyvet, -amelyet magával hozott, s hozzálátott, hogy – mint jó kis -gyermekhez illik – addig is, amig mást parancsolnak neki, -szorgalmasan folytassa a tanulást.</p> -<p>De nem tudott oda figyelni. A tekintete minduntalan felrebbent a -könyvről az idegenre s ugy szökdécselt oda meg vissza, mint egy kis -madár, amely most próbálgatja a szárnyait s messzire még nem mer -elkalandozni, de már csupa mozgékonyság és félénk érdeklődés. Utóbb -a szeme egészen ott felejtkezett az emberen, s Légvárynak, amint -hirtelen felpillantott az ujságból, észre kellett vennie, hogy a -kis leány már percek óta nézi.</p> -<p>Valami olyan sajátságos álmodozást lepett meg ebben a mélytüzü -tekintetben, a szép, nagy, fekete szempár olyan leplezetlen -csodálkozással tapadt rá, hogy Légváryt elfogta a kiváncsiság: -ugyan mivel vonta magára ezt a kitartó figyelmet?</p> -<p>– Mit olvas, Lilike? – kérdezte.</p> -<p>– Világtörténelmet, – felelt a kis leány.</p> -<p>– Maga már világtörténelmet tanul?</p> -<p>– Igen. Azt is.</p> -<p>– És most elgondolkozott valamin, amit olvasott?</p> -<p>– Nem. Hanem szeretnék valamit kérdezni a bácsitól… és azon -gondolkoztam, hogy illik-e ezt megkérdezni?…</p> -<p>– Mit akar kérdezni, lelkem?…</p> -<p>Lilike hirtelen elhatározta magát.</p> -<p>– Bácsi, kérem, sokat szokott maga éhezni? – kérdezte. -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span></p> -<p>– Nem… azaz, hogy régebben… fiatal koromban… – felelt Légváry -meglepetten. – De miért kérdi ezt Lilike?</p> -<p>– Mert egy könyvben azt olvastam, hogy a költők sokat szoktak -éhezni. Ő, bácsi, én ugy sajnálom a költőket!… Legjobban a -koldusokat és a költőket sajnálom!</p> -<p>– Isten tartsa meg sokáig ezt a szép érzését! – szólt magában -Légváry megindultan. – Mert hiszen Magyarországon a költők jóformán -csak az ilyen jó kis leányoknak a nemesszivüségéből élnek!…</p> -<p>De Lilikének hamarjában nem tudott mást mondani, csak azt, hogy -a költőknek most már sokkal jobb dolguk van.</p> -<p>Zavarából a grófnő mentette ki, aki Lilikét kiküldte a szobából, -s a leggondosabb figyelmességnek egy ujabb jelével tüntette ki az -ünnepelt vendéget.</p> -<p>– Azért kérettem, – szólt, – hogy megkérdezzem: van-e kedve -velünk tartani?… velem meg a Bubával… és eljönni velünk a -hangversenyre? Vagy kényelmesebbnek találja megvárni, amig a -felolvasásra kerül a sor, s csak akkor indulni el hazulról? Ha -untatja a hangverseny, a férjem kilenc órakor kocsit fog küldeni… -mert a kör helyisége elég messzire van… csakhogy ezt meg kell -telefonoznom neki… annyi a dolga, hogy már nem jöhet haza… De ha -van kedve s eljön a mi kocsinkon…</p> -<p>Légváry természetesen a hölgyekkel tartott s megköszönte a -grófnő kegyességét.</p> -<p>– Iszik velem egy csésze teát? – kérdezte a grófnő. – Azt -hiszem, nem fog ártani még <span class="pagenum"><a name="Page_95" -id="Page_95">-95-</a></span> egy csésze tea… bár a rekedtsége, ugy -látszik, már egészen elmult… A Buba azonnal itt lesz, s egy félóra -mulva, ha ugy tetszik, indulhatunk.</p> -<p>A grófnő már nagy toalettben volt, s Légváry ezt az esti -öltözéket épp oly vakitónak találta, mint azt, aki viselte. Eszébe -jutott, hogy ma már harmadszor kell megcsodálnia, mily rendkivül -finom izléssel, sőt igazi művészettel öltözködik a grófnő, s valami -félénk megjegyzést kockáztatott meg, amely elárulta az -elragadtatását. Utóbb, mikor látta, hogy hódolatának kifejezése nem -volt tapintatlan, még azt is megkérdezte, hogy az esti öltözék nem -Drecolltól való-e?… egy párisi divatujságban Légváry egy ehhez -nagyon hasonló esti ruhának a szines fényképét látta… s az a ruha -Drecollnak a kreációja volt.</p> -<p>A grófnő esti öltözékét nem Drecoll készitette, de az ilyen -tévedés mindig menthető. S a szép asszony, aki a jeles irót egyre -élénkebben emlékeztette azokra az előkelő párisi hölgyekre, akiket -csak a Paul Bourget regényeiből ismert, kegyes figyelmességgel -viszonozta a vendég hódolatát. Meglátszott rajta, hogy ezt gondolja -magában:</p> -<p>– Lám, lám, ennek az embernek, bár nem éppen vonzó külsejü… és a -frakkjának az ujja egy kissé rövid… azért nagyon jó szeme van!</p> -<p>A beszélgetés hangja egy kissé melegebbre vált, s a jeles -irónak, aki ebből bátorságot meritett, az jutott eszébe, hogy: -hátha felhasználhatná a kedvező alkalmat?!… hátha megpróbálná illő -és finom formában elsóhajtani, elsóhajtozni, mennyire meghatotta s -milyen végtelen hálára kötelezte őt a vendéglátók nagy -szivessége?!… <span class="pagenum"><a name="Page_96" id= -"Page_96">-96-</a></span> az alispán páratlanul kedves -figyelmessége s az a meghálálhatatlan kegyesség, amelylyel a grófnő -is kitünteti!…</p> -<p>Magasztalni kezdte az alispánt s nem titkolta el, milyen -kellemesen lepte meg, hogy az alispánban olyan kitünő embert ismert -meg, akinek aligha van párja a magyar közigazgatásban.</p> -<p>– A széles látókör, – szólt, – az igazán európai műveltség, a -nagy tudás, a gondolkodás emelkedettsége s a magas nézőpontok -Magyarországon, sajnos, még nem olyan mindennapos dolgok, hogy ne -volna különös öröm, ha az ember olyan kitünő és erős egyéniséggel -ismerkedhetik meg, akiben megvannak mindezek a tulajdonságok, és az -a nagyfoku lelki finomultság is, mely ezek természetes -kisérője.</p> -<p>– Igen, – felelt a grófnő, – a férjem nagyon jó ember, nagyon -nemeslelkü, igazi minta-ember, akinek csak egyetlen-egy hibája van, -az, hogy nagyon is komoly… hogy tulságosan sokat olvas. De ezen már -nem lehet változtatni. Mindig hiába kértem, hogy ne rontsa a -szemét… Ő maga se tudná megmondani, hogy mért olvas össze annyi -ostobaságot… De erről már nem tud leszokni.</p> -<p>A jeles iró egy kissé megrőkönyödött. Hirtelen nem tudott mit -szólni.</p> -<p>– Önnek mindenben igaza van, – folytatta a grófnő, – egészen jól -itélte meg a férjemet. Igen, az a hibája, hogy nagyon is -komoly.</p> -<p>– Ha más nem, – gondolta a jeles iró, – a grófnő mindenesetre -meg fogja bocsátani a felolvasásomat. Végre egy ostobaság, -amelylyel a férje legalább nem rontja a szemét!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span></p> -<h2>KULTUR-EST FÜZÉRTÁNCCAL.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>Mikor Valkányi Buba, esti félnyolc felé, jegyben-gyürüben, -vagyis: báli ruhában, a fölismerhetetlenségig kiékesitve, vizi -tündérnek, hableánynak, avagy tengerszemben fürdő napfénynek -öltözötten besugárzott Barta Lórántné őméltósága szalonjába: -Légváry Arturnak valami olyanforma látomása támadt, aminő -olykor-olykor azokat a nagy játékosokat lepi meg, akik életük -legnagyobb részét a roulette-asztal mellett őrlik le. A -gyógyithatatlan roulette-játékos, néha, nagyritkán, olyan erős -sejtelemmel, mely már bizonyosságnak tünik föl, előre megérzi, hogy -a következő percben melyik szám lesz a nyerő, s ha ilyenkor, -hirtelen elhatározással, minden pénzét fölteszi erre az egy számra: -nemcsak busás nyereséget söpör be’ hanem egyszersmind olyan -győzelmes nyugalomra tesz szert, amely jó időre rabjává teszi a -szerencsét. A megfeszitett idegek szolgálnak időnkint, egy-egy jó -órában, efféle látomással.</p> -<p>A hóditó jelenés láttára Légvárynak a <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> fejében is -ilyes látomás villant meg. Egyszerre az az érzés fogta el, hogy mai -vállalkozásának a sorsa ettől a tengerzöldszin-ruhás kisasszonytól -függ, és ha – aminek megkisérlését eddig elmulasztotta, – hamarosan -meg tudja nyerni a szép hölgy figyelmét, tetszését és pártfogását: -akármilyen rosszra fordult is a dolga, sok ügyetlensége -következtében, és akármilyen kevés a reménye a legkisebb sikerre is -ebben a pillanatban, épp oly bizonyosan hozzá fog jutni a titkon -mégis csak hőn óhajtott „erkölcsi győzelem“-hez, az illő -elismeréshez, mint amilyen bizonyos bukásnak néz elébe most, amikor -még annyit se érhetett el, hogy a szép Buba egy érdeklődő -pillantásra méltassa.</p> -<p>Egy másodpercnyi gondolkodás után ez az érzés meggyőződéssé -erősödött benne.</p> -<p>– Nem is olyan bolondság ez! – tanakodott magában, mialatt Buba -és a grófnő buzgón cserélgették ki egymás megjelenésén érzett -elragadtatásuknak a kifejezéseit. – A Buba ennek a Kánaánnak a -leggazdagabb árvalánya. Ráadásul nagyon csinos is. Tehát jobb -parti, mint a többiek: mint azok a lányok, akiknek a vagyonban vagy -a szépségben való jelentéktelenségét egészséges szülők, sok -testvér, rokonok sulyosbitják. Világos, hogy a Bubának egész udvara -van és hogy az udvarában ott vannak mindazok, akik a környék -leggazdagabb és legszebb leányát óhajtják feleségül. A legjobb -házból való és a legszebb korban lévő urak forognak körülötte; a -tehetősebbek, a rangosabbak; azok, akiknek a fiatalos ereje és -fiatalos viselkedése itt törvényt szab; éppen <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> a -hangadók. És ezek a hangadók szeretnek a Buba kedvében járni; kis -dolgokban szivesen alkalmazkodnak az akaratához; a Buba izlése, jó -vagy rossz kedve, még a szeszélye is – Berzencén „tényező“. Ha -tehát a Buba észre se veszi a szegény fölolvasót, ugy jaj a -fölolvasónak! De ha a Buba szeme megakad az idegenen s az idegennek -még a fölolvasását is komolyan veszi: ez Berzencén a sikert -jelenti, az „erkölcsi siker“-t.</p> -<p>Már pedig a Buba figyelmét, tetszését és pártfogását nem -lehetetlen megszereznie. Ami a legfontosabb, csak a tizenkettedik -órában jutott eszébe; de még nem késett el vele.</p> -<p>Eddig – az „öt órai teá“-n – csak asszonyok és leányok -társaságában látta a Bubát, az udvarlói közt nem; mégis észrevette, -hogy a Buba azok közé a sokat igérő ifju hölgyek közé tartozik, -akiket semmi se szórakoztat annyira, mint a szerelmes pillantások… -a megigézettség pillantásai is, de az igéző pillantások még jobban… -az a tekintet, amely a férfit oly érdekessé teszi!… a tüzes -tekintet… akár a szemtelen tekintet is… szóval a szemnek az a -játéka, mely százszor többet tud mondani, mint bármilyen s -bármennyi szó… Roppant gazdag fejezet ez, s mindazt, ami ez alá a -fejezet alá tartozik, Légváry igy szokta kifejezni: a „kigyóbűvölő -tekintet“.</p> -<p>Ami ezt a kigyóbűvölő tekintetet illeti: ebben a játékban -Légvárynak egyszer nagy gyakorlata volt. Hiszen még nem sok idő -mult el azóta, hogy egészen fiatal volt, s fiatal korában, csinos -hölgyekkel szemben, ő se vetett <span class="pagenum"><a name= -"Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> meg minden szinészkedést. -Valamikor ő is nagy mulatságot talált ebben a játékban; mint most a -Buba.</p> -<p>Az igaz, hogy egy idő óta elszokott minden kigyóbűvöléstől. -Légvárynak hét gyermeket kellett eltartania. És akinek minden -második hónapban hét pár kisebb-nagyobb cipőt kell kifizetnie -egyszerre, az nem tartja többé olyan nagy tiszteletben a -természetnek azt a legfenségesebb erejét, amely élőlényekkel tudja -benépesiteni a világot, – mint amilyenben a gondtalan fiatalság… -Meggyűlölte a kigyó-bűvölést, amely végül is oda juttatja az -embert, hogy nem tud elég kenyeret keresni a sok kisebb-nagyobb -szájnak… És ha kigyóbűvölőket látott, nevetett rajtok; kárörömmel, -vagy sajnálkozva nézte őket, a jó vagy rossz kedve szerint.</p> -<p>Hanem aki egyszer szinész volt, abban mindig megmarad valami a -szinészből. Hiszen ha csak arról van szó, hogy egy akármilyen -jószemü, csinos hölgy előtt érdekesnek tünjék föl az ember!… Ez nem -olyan nagy dolog, amig az ember megmaradt fiatalnak!… Ezt, amig nem -öregszik meg, nem felejti el az ember, ahogy a korcsolyázást nem -lehet elfelejteni… És Légváry még nem volt öreg; elég jóképü és -elég jóalaku maradt; aztán meg ő benne is rejtőzött még egy kis -betyárság… ha ezt pórázon tartotta is életének sok szigorusága… az -élet komolysága…</p> -<p>Érezte, bizonyos volt benne, előre látta, hogy az a negyedóra, -amelyet még elbeszélgetnek, az az öt perc, amig a grófnő künn jár -rendelkezni és magára hagyja a Bubával, meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> az a -tiz perc a kocsiban, amig a körbe hajtattatnak, tökéletesen elég -volna rá, hogy fölkeltse a Buba érdeklődését és meghóditsa nemcsak -a jóakaratát, hanem a tetszését is. Tehát a sikert; Berzence egész -közönségének a figyelmességét és elismerését.</p> -<p>De nem volt elég jókedve ahhoz, hogy hirtelen elhatározással, -erre az egy számra játszva biztositsa az „erkölcsi“ nyereséget.</p> -<p>Nem a lenyelt bosszuságok tették idegessé, hanem az az érzés, -hogy itt bizony egy kissé megalázták, és az irodalmat alázták meg -benne. Az irodalmat, a melyet itt csak a szavaikkal tisztelnek, de -valójában lenéznek; az irodalmat, amely neki kedves.</p> -<p>És most ő is ugyanazt tegye, amit a Buba és – talán az egy -alispánt kivéve – a többiek mindnyájan? Ő is kivegye a részét abból -a komédiázásból, amelylyel itt az irodalmat megalázzák? Mert -hiszen, ha ő itt főképpen szinészkedik s az irodalmat csak -eszköznek használja föl a maga érdekének, kényelemszeretetének és -hiuságának a kielégitésére, akkor valójában ugyanazt teszi, amit -ezek, akiknek az irodalom csak ürügy a mulatozásra. Akkor ő is -hozzájárul ahhoz, segit ezeknek abban, hogy egyesült erővel csúfot -üzzenek az irodalomból, s még nagyobbat vét, mint ezek, akik az -irodalmat csak jelszónak használják, de titokban ősrégi, -nevetnivaló bálvány-alaknak tekintik és lesajnálják, lenézik, mert -ő azt árulja el, ami neki kedves, az egyetlent, amit még szentnek -tart.</p> -<p>Nem, Berzsenyi Dániel vagy Kölcsey Ferenc, olyankor, amikor az -irót keresték fel <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> bennök, nem gondoltak egyébbel, csak az -irodalommal. Nem, Berzsenyi Dániel és Kölcsey Ferenc nem -szinészkedtek volna egy elkényeztetett, léha, üresfejü kisasszony -előtt, hogy egy kis személyes sikert biztositsanak maguknak.</p> -<p>Ő pedig az ilyen nagyok munkálkodásának s nem a maga -világhirének köszöni, ha itt kenyérre és gyerekcipőre válthatja föl -a mondanivalóit, amelyek voltaképpen senkit se érdekelnek; és ha -itt legalább udvarias szólamokkal fogadták, ez tulajdonképpen nem -neki szól, hanem a jelszónak, az irodalomnak, a nagy elődök -szerezte tekintélynek, amely az alattomban közömbösekre is -rákényszeriti a tiszteletnek legalább a külső jeleit; azt, hogy -Langer Antal itt mint Légváry Artur rövid ideig tartó komolyságot -és egy kevés figyelmet követelve léphet ez elé a mulatozni vágyó -sokaság elé, annak az erkölcsi tőkének köszöni, amelyet amazok, a -nagyok szereztek, nemcsak a műveikkel, hanem az egész, minden -álságtól ment, tiszta életükkel. Bár csak mulatozók közé érkezett, -tisztesség érte őt, amikor, ha ezek közt is, de annak az -irodalomnak a nevében szólalhat meg, amelynek nevében egykor a -Berzsenyi Dánielek és a Kölcsey Ferencek szóltak, s ha tehetségben -nem is lehet méltó a nagy elődökhöz, méltó lehet hozzájuk -tisztességben.</p> -<p>– Nem! – szólt magában határozottan.</p> -<p>Galilei kiálthatott ilyen kemény „nem!“-et, amikor, hosszas -lelki tusakodás után, elvégezte magában, hogy fölfedezésének az -igazságát nem fogja lehazudni, semmiféle érdekből, még akkor se, ha -ezért el kell vesznie. <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span></p> -<p>Rögtön eszébe jutott, hogy: ha ő az irodalom szekeréhez hozzá -akarja kötni a maga gyerekkocsiját, ez tulajdonképpen igen kómikus -dolog. És hogy mindig igen kómikus az olyan ember, aki a maga -személyének, vagy éppen a szereplésének, valami nagy komolyságot -tulajdonit. De az ember néha kómikus dolgokban leli örömét – s -persze megjárja.</p> -<p>Pedig, ha véletlenül kínpadra viszik a legtitkosabb -gondolatáért, végre is meg kellett volna vallania, hogy ebben a -percben semmi se tünt föl előtte kivánatosabbnak, mint: -visszavonulni a Bubával valami rejtett édenkertbe s fölolvasás -helyett Ovidius „Ars amandi“-ját magyarázgatni neki, a kellő -alapossággal. (Ó, Légváryné, bocsásd meg a gondolatnak ezt a -hűtlenségét!)</p> -<p>De nem vitte rá a lelke, hogy csak egy pillantással is elárulja -ezt a legtitkosabb gondolatát. Ráerőszakolta magára annak az -embernek az álarcát, akinek a fáradtságát és a kedvetlenségét -legyőzi az udvariassága és az ügybuzgósága, de akinek az esze -másutt jár – a „művész-szobá“-ban használatos álarcot – és egy -egész negyedórán át, amig a két hölgygyel beszélgetett, meg tudta -őrizni azt az ábrázatot, amelyet a pénztárvizsgáló tisztviselőn -látni, amikor az adóhivatalban hozzáfog a rovancsoláshoz.</p> -<p>Később, amikor a kocsi már sebesen vágtatott velök, a Buba, aki -most gyönyörü modell lett volna a nyugodt közömbösség szobrához, -egy pillanatra rajta felejtette azt a tekintetet, amelylyel a -furcsa, ritka állatot nézi meg az <span class="pagenum"><a name= -"Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> ember s leszámol vele, -hogy ezt az állatot egy örökkévalóságon át nem fogja többé, még -egyszer szemügyre venni.</p> -<p>A zárt kocsiban meglehetős volt a sötétség s erre a sajátságos -kirkei tekintetre, amelylyel Kirke csakis a disznait nézhette, a -kis ülésen udvariasan szorongó Légvárynak fölvillant a szeme.</p> -<p>– Még most se késő! – sugta neki a józanság. – Csak egy hosszu, -mindent kifejező tekintet… csak egypár ügyes szó… akármilyen kevés -szó, a fő az, hogy jól kell elmondani!… és még sokat javithatsz a -helyzeten! Aztán miért ne foglalkoznál egy kicsit ezzel a csinos -kis pesztonkával?! Legalább megérteted vele, hogy nem az vagy, -akinek néz, hanem még ma is víg legény, akármilyen kevéssé tüntetsz -ezzel… Miért ne mulatnál egy kissé? Ráérsz!</p> -<p>– Nem! – felelt önmagának Kölcsey utódja.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Este nyolc órakor kiderült, hogy a herceg vacsorája mégis csak -nagy kárt okozott a Közművelődési Egyesületnek: a kultúra nem -állotta a versenyt azokkal a jókkal, amelyeket a herceg meghivása -igért. Berzence előkelői az égi és földi javak közül az utóbbiakat -választották s a kultúr-estére a „vezető elemek“ közül csakis azok -az uri családok állitottak be, amelyeknek a fejét valami -tiszteletbeli hivatal <span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> kötötte az egyesülethez, vagy -amelyeknek a kisasszonyai még a legfényesebb társaság kedvéért se -akartak lemondani a táncról. A törpe kisebbség.</p> -<p>Ilyen mostoha körülmények már gyakran hátráltatták Magyarország -szellemi előhaladását s a berzencei kultúra, csekélyebb -vonzóerejének tudatában, eleve is szivesen kitért volna a verseny -elől, ha ez módjában van. De ki tudhatta előre, hogy a herceg mikor -fog megérkezni s mikor fog vacsorát adni az előkelőknek? És amikor -a herceg, aki egy cseppet se törődött Berzence kulturális -érdekeivel, szétküldte a meghivóit, akkor már a kultúr-estét nem -lehetett elhalasztani. Másnap estére sem. Mert a fölolvasót talán -még ott lehetett volna tartani, de mit csináljanak az énekesnővel, -meg a szinésznővel? Azok már uton vannak. Nem lehet sürgönyözni -nekik, hogy ne jöjjenek és másnapra se lehet félretenni őket; mert -holnap már dolguk van otthon.</p> -<p>A rendezőség, ilyen sanyaru viszonyok közepett, belenyugodott a -meg nem változtathatóba, és hogy mentse, ami még menthető, ha már -le kellett mondani az est fényéről, diszességéről, az erkölcsi -sikerről, legalább az anyagi sikert akarta biztositani. Azért -hamarosan elhatározták, hogy a sok maradék-jegyet féláron fogják -fölkinálni a „polgári elemek“-nek. Azok örülni fognak, hogy egyszer -alkalmuk nyilik együtt táncolni az előkelőkkel, és még hozzá: -olcsóbban, mint maguk közt szoktak.</p> -<p>A „polgári elemek“ meg is feleltek ennek a várakozásnak és az -egyesület futárjait, akik <span class="pagenum"><a name="Page_106" -id="Page_106">-106-</a></span> a féláru-jegyekkel házról-házra -jártak, a legtöbb helyütt szivesen fogadták. Hanem, minthogy a -polgári hölgyek kissé későn értesültek a rájok várakozó -szerencséről és igy kevés idejük maradt a készülődésre meg az -öltözködésre, a mentő ötletnek az volt a következése, hogy a -közönség nagyobbik része csak akkor kezdett a terembe gyülekezni, -amikor a kultúra ünnepének a programm szerint már el kellett volna -kezdődnie: nyolc óra tájban.</p> -<p>(És azt is észre lehetett venni – a terembe tolongókon, – hogy a -polgári hölgyek, férfikiséretül, meglehetősen vidám elemet hoztak -magukkal!)</p> -<p>Már egynegyed kilenc felé járt az idő, amikor a nagyterembe még -egyre sereglett a közönség s amikor, természetesen, még szó se volt -a mulatság kezdetéről.</p> -<p>Légváry kissé tanácstalanul álldogált a nagyterem nyitott -ajtajában, mialatt körülötte lelkendezve tolongtak azok, akik attól -féltek, hogy már elkésetten érkeznek. Nem tudta elhatározni, tovább -lökdöstesse-e magát, és azt se találta ki, hová vonulhatna meg -addig, amig rákerül a sor.</p> -<p>Amikor beállitottak az előszobába, két ismeretlen rendező -röppent eléjök. Karjukat nyujtották a grófnőnek és Bubának, a -helyeikre vezették őket – természetesen a legelső sor két középső -üléséhez, ahonnan a legközelebbről lehet látni az előadókat – és -mindjárt ott is maradtak körülöttük.</p> -<p>Más rendezőt Légváry nem tudott fölfedezni; az alispán és -Plojesti nem mutatkoztak. <span class="pagenum"><a name="Page_107" -id="Page_107">-107-</a></span></p> -<p>Megkérdezett egy szolgát: van-e itt valahol „művész-szoba?“ A -szolga hirét se hallotta effélének.</p> -<p>Az előszobában, mely egyszersmind ruhatárul is szolgált, nem -maradhatott; ott éppen akkor volt legnagyobb a tülekedés. -Bekukkantott tehát a nagyterembe, azzal a szándékkal, hogy a grófnő -körül fog udvariaskodni; és ha ez azzal jár, hogy be fogják mutatni -idősebb hölgyeknek, akik kiváncsiak rá, milyen a fölolvasó pofája, -hát azt se bánja.</p> -<p>Hanem a grófnőt és Bubát ekkorára már a gavallérok egész falanxa -vette körül. És azt is láthatta, hogy itt már senki se kiváncsi az -ő pofájára.</p> -<p>Ott maradt tehát, abban a szük közben, amely a széksorokat a -faltól elválasztotta, egypár lépésnyire a bejárattól, hogy Plojesti -hamar rátaláljon, ha majd szükség lesz rá. Innen legalább szemügyre -veheti az egész közönséget; s ez is szórakozás, amikor nem akad -egyéb.</p> -<p>Bizonyára nem a legjobb helyet választotta ki s a sebbel-lobbal -érkezők uj meg uj csapatai közepett ugy imbolygott jobbra-balra, -mint egy lélekvesztő a hullámok közepett. Mindenkinek utjában -állott s minden ujonnan érkező elől ki kellett térnie, hol erre, -hol amarra.</p> -<p>– Ugy festhetek itt, – gondolta, – mint az „ártatlanság képe s -bánaté“. Vagy mint a határozatlanság szobra, amely -megelevenült…</p> -<p>Letelepedhetett volna a még üres székek valamelyikére, de azok a -nagy számjelek, amelyek a székek támlájára aggatott kartonlapokról -<span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span> meredeztek eléje, arra figyelmeztették, -hogy ezek gazdája is bármely percben megérkezhetik… s hogy, ha -helyet foglal, cseberből vederbe kerül… mert akkor meg minduntalan -föl kell állania, hogy átengedje a széket annak, aki jogot váltott -erre az ülőhelyre.</p> -<p>A nagyteremnek az az egyetlen pontja pedig, amely menedéket -kinált neki, egy cseppet se csábitotta. Észrevette ugyanis, hogy a -„dobogó“ néven emlegetett emelvény közelében három üres szék van a -falnál. Ez a három számozatlan szék gyanusnak tünt föl előtte. -Ezeket alighanem a közreműködők számára „tartották fenn“, – ha -ugyan gyönyörködni akarnak egymás művészetében, vagy ha a numeró 1. -művész élvezni akarja a numeró 2. művésznőnek a társaságát, amig a -numeró 3. művésznő, valamivel odább, kitartóan működik, fenn, a -pódiumon.</p> -<p>– Oda se menekülhetek, – szólt magában. – Olyan volnék ott, igy, -egyedül, mint a szerecsen a füszerkereskedés boltablakában.</p> -<p>Hát csak tovább lökdöstette magát.</p> -<p>Egyszerre valahonnan előkerült a képviselő.</p> -<p>– Jöjjön, jöjjön! – szólt. – Majd odavezetem a helyére…</p> -<p>Megfogta Légvárynak a karját s azzal az eltitkolhatatlan -derültséggel nézett rá, amely mindannyiszor elhatalmasodott rajta, -ahányszor a gázgyári tisztviselőnek erre a legujabb szereplésére -kellett gondolnia.</p> -<p>Légváry megadta magát sorsának, de nem kényre-kegyre. -<span class="pagenum"><a name="Page_109" id= -"Page_109">-109-</a></span></p> -<p>– Köszönöm, – felelt a gázgyár igazgatósági tagjának, mialatt ez -keresztülvonszolta a tömegen s a három üres szék felé vezette, – de -ha a kirakatba tesz, remélem, hogy ott marad velem.</p> -<p>– Hogyne! – biztatta a képviselő. – Majd megmutatom a -legcsinosabb hölgyeket és a legjobb partikat… Onnan jobban látja a -közönséget és a közönség is jobban látja önt… Már pedig ezt itt nem -engedik el önnek… Berzencén nem mindennap látnak hires irót, kivált -olyat, amelyiknek még megvan a haja!…</p> -<p>Látnivaló volt rajta, hogy részvétből, udvariasságból és -jólneveltségből minden áron mérsékelni akarja a vidámságát, de ez -sehogy se sikerül neki.</p> -<p>Légváry csak azt nem tudta kitalálni, vajjon azon mulat-e, hogy -mi köze az irodalomhoz egy kis gázgyári tisztviselőnek, akinek -olyan kevés a lakáspénze?… hogy egy ilyen szegény ember akar -másokat tanitani s másokat mulattatni?… vagy pedig azon, hogy: -milyen furcsa dolog is tulajdonképpen az egész, ugynevezett -irodalom!?…</p> -<p>– Ugy-e, szép terem? – kérdezte a képviselő, miközben a három -üres szék közül kettőt elfoglaltak s ezzel egypár percre magukra -vonták a legelül ülők, kivált a bejárathoz közelebb eső sarokülések -közönségének a figyelmét. – Nagyon jó akusztikája van; majd -meglátja!… A legmesszebb ülők is meg fogják érteni… De hiszen már -nem is olyan rekedt!… Délben igazán azt hittem, hogy ma este egy -szavát se <span class="pagenum"><a name="Page_110" id= -"Page_110">-110-</a></span> fogjuk hallani… Hátul, az utolsó -széksor mögött, az a nagy, betett ajtó a táncterembe vezet… Aki -most kinyitotta és benézett rajta, az egy törvényszéki biró, aki -ebben a percben már alighanem nagyon részeg. A legtöbbször már -délután háromkor részeg s ilyenkor másnap reggelig iszik… ha -egyszer elkezdi, nem tudja abbahagyni az ivást, amig csak el nem -alszik a székén… Képzelheti, milyen részeg lesz ez éjjeli -háromkor!… De, nézze!… ez jobban fogja érdekelni… látja azt a kis, -gömbölyü, csinos asszonykát, ott, baloldalt, a kilencedik vagy -tizedik sor szélén?!… aki magánosan ül egy sarokülésen és körülötte -még senki… Ez a kis gömböc a legjobb partik egyike Berzencén. -Fiatal özvegy; se kutyája, se macskája, és egy virágzó nyomdát -örökölt az urától… kiadótulajdonosa két helybeli lapnak és -korlátlan urnője nem tudom hány százezer koronát kitevő vagyonnak. -A fejébe vehetné, hogy kinyomtat száz könyvet, amelyet az ördög se -vásárol meg – meg se kottyanna neki. Ha ön nem házas ember, ajánlom -a figyelmébe. Nagyon érzékeny lélek, mindamellett kifogástalan -hirü…</p> -<p>A képviselő, ugy látszik, a fejébe vette, hogy pártját fogja a -gázgyár szegény alkalmazottjának, aki a lehető legrosszabbkor -érkezett Berzencére, az irodalmat képviselni, a nem kevésbbé -sajnálatra méltó, szegény magyar irodalmat.</p> -<p>Mialatt nyájasan köszöngetett jobbra-balra s bizalmasan -nevetgélt össze azokkal az ismerős hölgyekkel, akik egy-egy kis -üzenetet küldtek hozzá a szemökkel, szünetet nem tartva -beszélgetett a védettjével. Légváry keveset felelgetett -<span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> neki és még kevesebbet kérdezgetett -tőle, de ez nem csökkentette a képviselő figyelmességét. Olyan jól -tartotta szóval a szegény gázgyári firkászt, úgy rajta volt, hogy -szórakoztassa, ahogyan máskor a hölgyeket szokta mulattatni, – -mintha meg akarta volna mutatni, hogy egy magyar úr a -nagylelküségig lovagias tud lenni az irodalommal szemben még akkor -is, amikor ezt egy szegény ördög képviseli, – mert hiszen a magyar -urnak a magyar irodalom a kedves, a szép babonái közé tartozik…</p> -<p>Légváry hálásan hallgatta a kitünő ciceronét, aki megmentette -attól, hogy ugy üljön a számára kijelölt helyen, mintha a -pellengéren ülne.</p> -<p>Pár perccel félkilenc előtt megérkezett Plojesti. Ahogy belépett -a terembe, körülnézett s megpillantotta őket, egyenesen feléjük -tartott. Aztán lerogyott, a képviselő és Légváry mellé, a harmadik -székre.</p> -<p>– Pfü! – fujta ki a fáradtságát, – csakhogy végre -megszabadulhattam ezektől a rettenetes pesti nénikéktől!…</p> -<p>– Hogy-hogy? – érdeklődött a képviselő.</p> -<p>– Az alispán nyakába sóztam őket, – folytatta Plojesti, a -homlokát törölgetve, – aki, szegény, most ott les rájok, a szálló -folyosóján!… Páratlan ember ez az alispán!… Kész ez minden -önfeláldozásra!…</p> -<p>– Hát nagyon szép házunk van! – szólt a képviselő. – A -körülményekhez képest egészen jól érezzük magunkat!…</p> -<p>A báró egy szakértő pillantást futtatott végig a közönségen.</p> -<p>– Na, rosszabbul is állhatnánk! – felelt. <span class= -"pagenum"><a name="Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> De ha a -hosszas előkészületet, a nagyarányu erőfeszitést, meg a jelentékeny -áldozatot tekintjük, megvallhatjuk, hogy ezért bizony kár volt -annyit fáradozni!</p> -<p>– Én azt hiszem, minden meg fog térülni. Talán még marad is az -egyesületnek valami, – vélte a képviselő.</p> -<p>– Ezt mindjárt kiszámithatjuk, – szólt a báró. – Tudom, ki jött -egész és ki féláru jegygyel; azt is, hogy ki fizetett rá a jegyére -és mennyit; megmondhatom pontosan, hogy mennyi a bevétel…</p> -<p>Egy hites becsüs tekintetével vette szemügyre egyik széksort a -másik után és hangosan számlált:</p> -<p>– Harminchárom… harminchat… harminckilenc… hatvanhat… -hatvannyolc… hetven…</p> -<p>(Légváry azt gondolta:</p> -<p>– Ej, milyen aggodalmasan számlálják a garast ebben a -Kánaánban!… Pedig, hogy ne menjek messzebbre, a képviselő ur -egyetlen napi jövedelméből kifizethetné azt, amit ilyen „nagyarányu -erőfeszitéssel“ akartak összeszedni az egyesületnek!… De hát az -erők egyesitése éppen azt jelenti, hogy a szép célok érdekében ne -kellessen tulságosan megerőltetniök magukat azoknak, akiknek sok -fölöslegük van!…)</p> -<p>Plojesti befejezte a szakértő-szemlével egybekötött számolást és -arra az eredményre jutott, hogy:</p> -<p>– No, ami itt megmarad, azt én egymagam meg tudom inni! Persze: -francia pezsgőben és nem szilvóriumban. <span class= -"pagenum"><a name="Page_113" id="Page_113">-113-</a></span></p> -<p>– Meglássa, nagyobb lesz a jövedelem! – vigasztalta a képviselő. -– Nézze, még egyre jön a közönség!</p> -<p>És mind a ketten örvendezve számlálgatták tovább az elkésetten -érkező egy, két és három koronákat.</p> -<p>A közönség még egyre gyülekezett, de azok, akik egy félóra óta -ültek a helyükön, türelmetlenkedni kezdtek. Itt-ott ritmikus -lábdobogás hallatszott, annak jeléül, hogy az idegesebbek már unják -a hosszu várakozást, s a beszélgetés zsivaján átharsant egy-egy -intő „Halljuk!“ is.</p> -<p>– Nagyszerü volna, – szólt Plojesti, – ha a fölolvasással -lehetne kezdeni. Nem is szólva arról, hogy igy hamarább tulesnénk -az egész komédián, a fölolvasás betömné ezeknek a lármás -frátereknek a száját.</p> -<p>– De hát miért ne kezdhetném el? – kérdezte Légváry, aki maga is -szeretett volna tulesni a komédiának rá nézve legkeservesebb -egyharmadrészén. – A többiek még nincsenek itt, de én itt vagyok s -a közönség már türelmetlen. No és ha azt hiszi, hogy engem zavarna -a későn érkezők járás-kelése, akkor megnyugtathatom…</p> -<p>– E miatt nekem nem fájt a fejem, – felelt a báró. – Tudom, hogy -ön örül, ha a lármában nem kell törődnie az összefüggéssel és minél -több passzuson átugorhatik. Azért én még egy félórával ezelőtt is -azt ajánlottam, hogy essünk tul legelőször a fölolvasáson. De -beszéljen ezekkel a pesti fehércselédekkel!… Igazán kár, hogy nem -beszélt velök; önnek talán átengedték volna az elsőséget, -különösen, ha ön egypár szóval megvillogtatja előttük, hogy mit fog -irni <span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> róluk a pesti lapokba. Nekem azonban -kijelentették, hogy nem lehet a fölolvasással kezdeni, mert ők nem -várnak, ők minél hamarább tul akarnak esni a komédián, ők sietnek, -ők korán reggel akarnak elutazni.</p> -<p>– De hát hol vannak? – kérdezte a képviselő.</p> -<p>– Hol vannak? Öltözködnek! Még talán egy óra mulva is öltözködni -fognak! – indignálódott Plojesti. – Azt mondják magukban: „Csak -hadd várjon, türelmetlenkedjék, pukkadozzék a berzencei közönség!… -nekünk ez a közönség egészen fiatal!…“ És mindez azért a -gőgicsélésért, azért a pötyögésért, azért a gügyögésért!…</p> -<p>– A műsoron is a fölolvasás van legelül, – jegyezte meg a -képviselő.</p> -<p>– A régi műsoron igen, – szólt a báró. – Csakhogy a frajlák -kedvéért egy órával ezelőtt uj műsort kellett nyomatni és nézze!… -itt már a felolvasás a legutolsó szám. De ez még nem volna baj. A -műsor arra való, hogy ne tartsák meg. Egyszerüen kiosztatnám a régi -műsort s ez volna a legujabb. Hanem attól tartok, hogy ha ezek a -donnák önt már a felolvasó-asztalnál találják, mérgükben sarkon -fordulnak s aztán szaladhatunk utánuk. Pedig képesek rá.</p> -<p>– Azóta már tul volnék a felolvasáson, – forgatta a tőrt a báró -szivében Légváry.</p> -<p>– Hiszen ha tudtam volna, hogy még háromnegyed kilenckor se -kerülnek elő!… – nyögött Plojesti. <span class="pagenum"><a name= -"Page_115" id="Page_115">-115-</a></span></p> -<p>A táncterem ajtaja fölpattant és egy hatalmas basszus-hang -bődült be rajta:</p> -<p>– Mi lesz?</p> -<p>Mindenki oda nézett. Voltak, akik elől a helyére igyekező -közönség vagy a mögöttük álldogáló alakok elzárták a kilátást. De -ezek is fölismerték a hangot:</p> -<p>– A biró! – járt szájról-szájra.</p> -<p>És csakugyan a biró alakja jelent meg az ajtóban.</p> -<p>Már nagyon felönthetett a garatra, mert ugy forgott a szeme, -mint Alfionak, amikor Turiddut keresi.</p> -<p>Szétnézett a teremben, még egyszer elorditotta magát: „Mi -lesz?!“ – aztán megfordult és ugy csapta be maga után az ajtót, -hogy csak ugy porzott köröskörül.</p> -<p>A nyomában fölfakadó hangos derültség nagyon megenyhitette a -türelmetlenkedők rosszkedvét, de Légváryt balsejtelmek fogták -el.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Valamivel kilenc előtt az érdeklődés moraja futott végig a -termen. A bejáratnál föltünt az alispán, aki egy sárgaselyem-ruhás -és mindenféle ékszerrel ragyogó hölgyet vonszolt a karján, nyilván: -az énekművésznőt. Utánuk még két hölgyet vezetett a terembe két -ifju rendező: a már mérsékeltebben ragyogó szinművésznőt, meg az -énekművésznő szinházi mamáját, akinek a csillogása természetesen -még szerényebb volt. Végül, magában, egy szemüveges, frakkos ur -<span class="pagenum"><a name="Page_116" id= -"Page_116">-116-</a></span> következett: egész Berzencének -jóismerőse; az az ur, aki itt a legjobban zongorázik, s most -szivességből fogja kisérni az énekesnőt.</p> -<p>Amíg az alispán a primadonnát a pódium felé vezette, zajos taps -hangzott föl és mialatt először a művésznő, aztán az uszálya s -végül a kisérője fölvonultak a dobogóra, a taps egyre zúgott. A -lelkes tüntetés még akkor se akart elhallgatni, amikor a kisérő már -elhelyezkedett a zongoránál, a művésznő pedig, három szép meghajlás -után, amelyek megfelelő számu bájos mosolylyal voltak egybekötve, a -torkát köszörülte…</p> -<p>Ekközben a képviselő, Plojesti és Légváry fölpattantak a -székeikről, hogy helyet adjanak az érkező hölgyeknek. A képviselő -és a báró visszavonultak készpénzen megváltott, számozott helyükre; -Légvárynak azonban, akit hevenyében bemutattak, ott kellett -maradnia a szinházi mama mellett.</p> -<p>Az alispán is eltünt a tömegben… a helybeli sajtó képviselői -csapatosan vonultak be az előszobából a terembe… nagy -székzörgetéssel foglalták el helyeiket, a nyomdatulajdonos szép -özvegye közelében… a taps lármája, az érdeklődés moraja, meg a -beszélgetők zsivajgása lassankint elhallgatott, és végre -megkezdődött az, amit Plojesti már jóelőre gőgicsélésnek, -gügyögésnek és pötyögésnek bélyegezett.</p> -<p>Mindez valójában igen szép volt, csak egy kicsit sokáig -tartott.</p> -<p>Az énekesnő keveselte, hogy csak az ékszerei ragyogásával -pótolja, ami a hangjából hiányzik, és azokat, akiket a művészete -nem <span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> elégitett ki, az énekszámok szépségével -és gazdagságával akarta kártalanitani. Előszörre a legdivatosabb és -legterjedelmesebb opera-áriát választotta ki, amely mindig szép -marad, akárki énekli, hanem bizony egy kissé hosszu, mint a -szentiváni ének. A nagy tetszés hallatára pedig ráadással is -szolgált; hogy legalább sokat adjon a jóból, „éppen eleget a -pénzükért“.</p> -<p>Aztán az „öklömnyi szinésznő“ következett, aki tulajdonképpen -igen nyulánk termetü hölgy volt; a báró kicsinylő jellemzése tehát -csak arra vonatkozhatott, hogy a művésznőnek még kissé zsönge a -hirneve… De egy dologban teljesen igaza volt a bárónak: az az -elbeszélő költemény, amelyet első intrádára lelkiismeretesen -lemorzsolt, akármilyen hatásos szám is máskülönben, -terjedelmességre csakugyan vetekedik Klopstock „Messiás“-ával.</p> -<p>Majd ismét az énekesnő jelent meg a dobogón, s ha rövid volt a -hangja, megtoldotta azzal, hogy megint egy egész litániát adott -elő. Persze, a ráadás se maradt el, sőt „pour la bonne bouche“ most -már kettőt vágott ki.</p> -<p>Végül megint előkerült a szinművésznő s a hangverseny -befejezéséül kabaré-számokat adott elő. Ártatlan és pajkosabb -versikéket mondott el; utolsó édességül pedig a legismertebb -primadonnákat utánozta. Ez az utóbbi mutatvány keltette a -legélénkebb érdeklődést; Berzence közönsége annál inkább értékelte -az utánzatot, minél kevésbbé ismerte magát az eredetit.</p> -<p>Ez fölcsigázta, a végsőkig megfeszitette a <span class= -"pagenum"><a name="Page_118" id="Page_118">-118-</a></span> már-már -lankadó érdeklődést, de egyszersmind el is csigázta, és végképpen -kimeritette.</p> -<p>Ugy hogy, mikor sok ujrázás és még több ráadás után maga az -öklömnyi művésznő is belátta, hogy egyszer minden földi jónak véget -kell érnie, s a „percekig tartó köszönet-nyilvánitás“ (vagyis a -hosszu, néma hajlongás) után visszavonult a rája várakozó általános -ünnepeltetésbe, a terem minden részéből zajos, sőt viharos -kiáltások hangzottak föl:</p> -<p>– Táncoljunk! Táncoljunk!</p> -<p>A helybeli ujságok, ha nem olyan udvariasak, másnap bizonynyal -azt irták volna, hogy „a közönség mint egy ember követelte a -táncot!…“</p> -<p>Mindenesetre a legegészségesebb és a legjobb hangok harsantak -föl… s olyan kitartással zajongtak, amely méltó volt a tüdejök és -torkuk erejéhez.</p> -<p>Légváry elsápadt. A népakaratnak ilyen spontán s ennyire -impozáns megnyilatkozásával még sohase került szembe.</p> -<p>De nem oda Buda!… Elvégre nem azért hozattak Pestről felolvasót, -hogy ezt szégyenszemre felolvasatlanul küldjék haza!…</p> -<p>Az alispán „a puskából kilőtt golyó“ vehemenciájával rohant elő, -fölsietett a pódiumra, csöndet kért, futárokat küldött szét, hogy -csillapitsák le a közönséget, rendelkezett, hogy vigyék előbbre a -felolvasó-asztalt, maga is segitett a szolgának, lerohant és -Légváryt, aki töprengett, hogy: „Kimenni vagy nem menni ki?… Talán -egyáltalán nem menni ki?“ – megfogta a karjánál és fölpenderitette -a dobogóra. <span class="pagenum"><a name="Page_119" id= -"Page_119">-119-</a></span></p> -<p>A „Táncoljunk! Táncoljunk!“-kiabálás még akkor is egyre tartott, -amikor Légváry, föltápászkodva az emelvényre, egy kis támolygás -után helyet foglalt a felolvasó-asztalnál. De a rendezők erélyes -pisszegésére és az alispán „Halljuk! Halljuk!“-kiáltására -lassankint mégis csak elült a zaj, vagy jobban mondva: átváltozott -szelidebb zsivajgássá.</p> -<p>Légváry előrántotta a legrövidebb novelláját és halálmegvetéssel -kezdett olvasni. Történjék vele akármi; ezen már „túl kell -esni“.</p> -<p>Miközben lepörgette az első néhány mondatot, észrevette, hogy -maga se hallja a tulajdon hangját. Hamarjában nem tudta kitalálni, -miért nem. Eleinte azt hitte, hogy még rekedtebb, mint amilyen -reggel volt; de aztán rájött, hogy nem abban a csöndben hallgatják, -amelyben a felolvasásokat szokás, s fakó hangja nem igen tudja -áttörni a mindenfelé meginduló társalgás egyre élénkebb susogását, -moraját és lármáját.</p> -<p>A második bekezdést már hangosabban, torka erejének -megfeszitésével, szinte kiabálva olvasta. Az emeltebb hangra a -legelül ülők közül egypáran elhallgattak; sokan, akik a hátulsó -sorokból csak most vették észre, hogy a dobogón valaki minden áron -meg akarja értetni magát, ha nem is figyeltek éppen a felolvasásra, -megbámulták a felolvasó arcát és mozdulatait.</p> -<p>Ez a fél-elcsöndesedés, mely egy pillanatra hiu reményekkel -töltötte el Légváryt, nem tartott két percnél tovább.</p> -<p>Légváry nem is áltatta magát sokáig. A legelső helyen, ahol egy -lélekzetnyi szünetet <span class="pagenum"><a name="Page_120" id= -"Page_120">-120-</a></span> tarthatott, odapillantott, ahol a Bubát -tudta. A Buba, aki előbb egész érdeklődésével megajándékozta az -énekesnőt meg a szinművésznőt s minduntalan csöndre intette az -udvarlóit, most már a pihenésnek adta át magát és hátra fordulva -élénken beszélgetett azokkal a gavallérokkal, akik a második sorból -suttogtak neki kellemességeket. Az alispánék miatt nem tehette meg, -hogy elhagyja a helyét, de több áldozatra már nem volt -hajlandó.</p> -<p>A felolvasó az első pillantásra megérthette, hogy ő elveszett -ember…</p> -<p>De vannak helyzetek, amelyekben már nem lehet gondolkozni, hanem -egyszerüen meg kell halni. A Leonidás és a Dugovics Titusz -helyzetéhez hasonlók. Légváry se vonulhatott vissza.</p> -<p>A Buba figyelmetlensége csakugyan felbátoritotta a gavallérok -beszélgető kedvét és mind jobban felszabaditotta a növekedő -türelmetlenség megnyilatkozását. Az első sorokban unatkozó -előkelőség társalgása egyre általánosabbá vált s hátul, az utolsó -széksorok mögött nagy mozgolódás támadt. Hol csak egy-egy pár, hol -egész csapatok vonultak ki a táncterembe; a táncterem ajtaját -folyton csapkodták. Egyszerre valaki kivülről felrántotta ezt a -szerencsétlen ajtót, olyan erővel, mintha ki akarná fesziteni a -sarkaiból. A biró volt, aki bebődült:</p> -<p>– Mi lesz?</p> -<p>Viharos derültség jutalmazta a mulatságos közbeszólást és egy -percig nem lehetett egyebet hallani, csak kacagást meg -nevetgélést.</p> -<p>Légváry már nem törődött semmivel. Rendületlenül <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> -olvasott tovább; egyre hangosabban és egyre gyorsabban.</p> -<p>Az alispán rögtön intézkedett, hogy a táncterem ajtaját belülről -be kell zárni. De ez nem segitett a bajon. A kiszoritott biró a -maga pártjára hóditotta a nevetőket; s végre is a biró a -közhangulatot fejezte ki, spártai rövidséggel.</p> -<p>A hátulsó sorok egyikében valaki, aki megirigyelte a biró -babérait, ujságot vett elő s azon a hangon, amelyen a pap a mise -szavait mormolja, a helyi hireket kezdte recitálni. Egy másik -műkedvelő humorista a borját kereső tehén szomorú bőgését utánozta, -a helyzetnek megfelelő diszkrécióval, de gyakrabban, mint a helyzet -kivánta volna. Ami szintén nagy derültséget keltett.</p> -<p>Légváryt a párhuzamos felolvasó meg a buzgó állatimitátor egy -kissé idegessé tették. Egypárszor, abban a reményben, hogy talán -mérsékletre birhatja őket, oda-odanézett, de ez csak növelte a -jókedvet. Uj humoristák találkoztak, akik nagy leleményt fejtettek -ki annak ötletes kifejezésében, hogy a közönség már unja az -állapotot. De a biróval egyikük se versenyezhetett.</p> -<p>A kinnrekedt biró tudniilik ujra életjelt adott. Előbb csak a -kilincset rázogatta, de miután hasztalan kopogott és hasztalan -nyitogatta az ajtót, dörömbölni kezdett rajta. És amikor ezt is -elunta, az öklével akkorákat ütött az ajtóra, hogy a nagy -dübörgéstől többé semmit se lehetett hallani: se a két felolvasót, -se a fájdalmas tehénbőgést.</p> -<p>Az alispán elküldött egy fullajtárt, hogy <span class= -"pagenum"><a name="Page_122" id="Page_122">-122-</a></span> fogják -le a részeget, de már későn. Légvárynak most már minden szava -beleveszett a nagy nevetésbe. Nyilvánvaló volt, hogy a -kultúrestéről Berzence város közönségének éppen az a része maradt -el, amely irodalomtiszteletéről volt hires, s hogy akik legnagyobb -számban maradtak el, azok – sajnos véletlen! – éppen a felolvasó -személyének leglelkesebb tisztelői voltak…</p> -<p>A szerencsétlen ember rettenthetetlenül olvasott tovább. A -walkürök nem lovagoltak úgy, ahogyan ő száguldott, árkon-bokron, -megható és víg passzusokon át, csakhogy hamarább érjen a novellája -végére.</p> -<p>De hiába sietett, meg volt irva, hogy soha se olvashassa el a -novellája utolsó mondatát.</p> -<p>A birót nem sikerült lefogni. Amig a táncteremben keresték, -ármányosan elkerülte a megszeliditésére kiküldött rendezőket, s -amikor a legkevésbbé várták, egyszerre csak megjelent a nagy -bejáratnál.</p> -<p>– Mi lesz? – orditott be a terembe. – Ha még most se táncolunk, -mikor lesz a füzértánc?!…</p> -<p>– Táncoljunk! Táncoljunk! – kiáltottak föl a terem humoristái és -sok fiatal úr.</p> -<p>Kacagás, ellentmondás, lárma…</p> -<p>Légváry ugy tett, mintha ekközben elérkezett volna a novella -végére. Fölkelt, zsebrevágta a kéziratát és udvariasan meghajolt. A -felolvasás véget ért.</p> -<p>Egy idősebb hölgy szánalomból megéljenezte. A többiek nem -törődtek vele. Mindenki megkönnyebbülten kelt föl a helyéről.</p> -<p>– Táncoljunk! Táncoljunk! – kiáltozott <span class= -"pagenum"><a name="Page_123" id="Page_123">-123-</a></span> egypár -gyanakodó fiatalember, aki attól félt, hogy Légváry vissza talál -ülni a felolvasó-asztalhoz.</p> -<p>Csak az állat-imitátor sajnálta, hogy már véget ért a sikerült -tréfa. És még egy utolsó bődülést hallatott; már kevésbbé diszkrét, -de a korábbiaknál is fájdalmasabb, szomoru bődülést.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_124" id= -"Page_124">-124-</a></span></p> -<h2>FELOLVASÁS UTÁN.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>– Amig a Valkányi Buba kitáncolja magát – szólt magában Légváry -Artur, az után a balsikerű felolvasás után, a melyet a népakarat a -„Táncoljunk! Táncoljunk!“-követelés zajába fullasztott bele – addig -én itt meg fogok őszülni. Meg fogok őszülni, mint a chilloni -fogoly: „de nem az időtől“… Hanem az unalomtól. Most még csak -tizenegy óra… és szerencse gyermekének mondhatom magam, ha a Buba -már három óra tájban megelégli a táncot, hiszen szegénykének egy -egész hónapra ki kell mulatnia magát!… Hogyan is követhettem el -ekkora ostobaságot!… De már hiába a bánat. Amikor elfogadtam az -alispánék meghívását, sorsomat hozzá kötöttem a Buba lábacskájához, -nem is gyanitva, hogy mit cselekszem. Hát most már: „Csak -contenance és patience!…“ – ahogy a német operettben éneklik. De -hová legyek addig?!</p> -<p>Még ott lézengett a hangversenyteremben, az emelvény tájékán, -szemben a kétszáz megüresedett <span class="pagenum"><a name= -"Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> székkel. Mintha még ezek -is gúnyolták volna, a maguk mozdulatlanságában… Csak éppen ezek nem -tudtak megszökni előle!…</p> -<p>Alig mult el egy rövid perc azóta, hogy felállott a szomoruan -emlékezetes felolvasó-asztal mellől, és már egészen magára maradt. -A közönség a takarodó elhangzása után siető, megkésett katonák -gyorsaságával vonult át a táncterembe és Légváry, mire egy kissé -félrehuzódhatott a tolongók utjából, azon vette észre magát, hogy -többé nincs kinek helyet engednie, mert máris egyedül van a -teremben. A legrémesebb panique nem tisztithatta volna ki hamarább -a teret.</p> -<p>Azon nem csodálkozott, hogy az alispán, aki kínos zavarban -lehetett, elpárolgott, mint a kámfor. De a többi jóakarója is -eltünt, a képviselő csak úgy, mint Plojesti, nyilván gyöngédségből. -Végre is tisztára lehetetlenség volt, hogy gratuláljanak neki; -vannak helyzetek, amikor a kimélet parancsolóvá teszi a -legteljesebb tartózkodást és a legtökéletesebb felejtést…</p> -<p>– Hopp, hiszen még nem vacsoráltam! – villant fel előtte a mentő -gondolat. – És ha a művésznők már a felolvasásom előtt -elvonulhattak étkezni… alighanem azon a cimen, hogy nekik korán -kell fölkelniök… akkor talán nekem se kell megvárnom a szünórát és -a közös vacsorát. Az étkező helyiségnek valahol a táncterem mögött -kell lennie, de ezen nem kell keresztül szégyenkeznem, mert ha a -részeg bíró, miután sokáig döngette a táncterem ajtaját, olyan -hamarosan bebődülhetett a nagy bejáraton, <span class= -"pagenum"><a name="Page_126" id="Page_126">-126-</a></span> -bizonyos, hogy a folyosóról is bejuthatok az étterembe. Étvágyat -ugyan nem érzek… nagyon is jóllaktam bosszusággal… de itt nem -maradhatok, menjünk.</p> -<p>Mialatt áthaladt a ruhatárrá változtatott előszobán, az járt a -fejében, hogy:</p> -<p>– Ha volna bennem egy kevés humor, akkor most átsétálnék a -táncterembe és rendre megforgatnám a hölgyeket, ahogy Plojesti -tanácsolta. Igy, bár minden egyéb elveszett, megmenteném legalább a -becsületet. De nem vagyok humornál… s különben is, itt annyi a -humorista, hogy lehetetlen volna vetekednem velök…</p> -<p>A folyosón egy kis vörös ember toppant eléje.</p> -<p>– Kolléga úr – szólalt meg az ismeretlen vörös – én Vadászlaky -Szvetozár vagyok, a Közművelődési Kör könyvtárosa és a „Berzencei -Ujság“ szerkesztője. Eddig nem juthattam önhöz, át kellett engednem -a szerencsét az előkelőségeknek, de most már, azt hiszem, jobban -fogja érezni magát a mi kis körünkben…</p> -<p>Légváry megkockáztatta, hogy egy tál lencséért örökre eljátszsza -a „Berzencei Ujság“ jóindulatát.</p> -<p>– No, ha kollégák vagyunk – szólt – úgy könyörüljön meg rajtam -és magyarázza el: merre van az a barátságos vidék, ahol vacsorát -kaphatnék?</p> -<p>A kis vörösnek az arca elsavanyodott.</p> -<p>– Elvezetem – felelt a méltatlanul megbántott ember hangján – de -nem jól teszi, ha nem várja meg a közös vacsorát. A közös -<span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> vacsora sokkal jobb lesz, mint amit -most kaphat, és figyelmeztetem, hogy a közös vacsorán a művészek -teritékét a kör fizeti. Arról nem is beszélek – fejezte be bizonyos -tartózkodó önérzetnek a felsőbbséges mosolygásával – hogy sokkal -jobban érezné magát a mi kis körünkben, a mi asztalunknál, csupa -kolléga közt, mint így, egyedül.</p> -<p>De Légváryt, ha már úgyis „minden elveszett“, nem csábította a -„Berzencei Ujság“ jóakaratu pártfogása és a kiméletes kritikák -reménye.</p> -<p>– Már nekem mégis csak jobb lesz, amit hamar kapok. Sajnálom, ha -így le kell mondanom a kellemes társaságról, de nem tudom a -szünórát megvárni… én ilyenkor már aludni szoktam.</p> -<p>– Ugy látszik, egy kissé boszus – aprehendált a kis vörös, -miközben a letárgyalt felolvasót bekalauzolta az étterembe. – -Higyje el, kár úgy a szivére vennie az esetet!… ez itt mindennapi -dolog. Holvay Péter, az országosan ismert költő, még sokkal jobban -megbukott itt, mint ön. Igaz, Holvaytól már azt is rossz néven -vették, hogy egyáltalán miért jött ide, mikor mindenki tudja, hogy -öt forintért azt ír, amit akarunk?!… de biztosíthatom, hogy Holvayt -le is hurrogták, ki is fütyülték és végül. „Eláll!“ és -„Abcug!“-kiáltásokkal hallgattatták el.</p> -<p>– Ugy látszik, ide azért hívják az embereket, hogy lehurrogják -őket. Nem sport ez itt önöknél? – kérdezte Légváry.</p> -<p>– Nem. Hanem az igaz, hogy Berzencén <span class= -"pagenum"><a name="Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> sokkal -nehezebb érvényesülni, mint Budapesten – kellemeskedett a kis -vörös, ártatlanul meresztve szomoru hal-szemét a kissé meglepett -Légváryra. – A fővárosban megbecsülnek minden írót, mert csak a -nevét ismerik, a műveit nem olvassák el; de itt nagy szellemi élet -van. Berzence egymaga hét ujságot tart fenn, s az emberek itt egy -kissé válogatósak, mert igen sokat olvasnak…</p> -<p>– No, ezt nem venni észre rajtuk – jegyezte meg Légváry és -letelepedett ahhoz az asztalhoz, a mely a legmesszebb volt a -táncteremtől.</p> -<p>A többi terített asztalnál senki sem ült. Egy nagy kerek asztal -mellől éppen akkor kerekedett fel és vonult át a táncterembe egy -három hölgyből és sok úrból álló nagy társaság, amikor ők a -folyosóról beléptek. Az elvonuló csoportban Légváry még -felismerhette a három szinházi hölgyet és Plojestit, akinek az -ábrázata sugárzott, alighanem a pezsgőtől is, de bizonynyal még -inkább a hölgyek napsütéses mosolygásától.</p> -<p>– Az ott a művész-asztal! – magyarázta a másodosztályú cicerone. -– Nem akar oda ülni?</p> -<p>– Köszönöm, de mára már eleget szerepeltem – felelt Légváry és -belemélyedt az előtte heverő étlapba.</p> -<p>– No, hogy a szomoru esetet egy kicsit megédesítsük – szólt -mosolyogva a kis vörös – azonnal küldöm a pénztárost.</p> -<p>– Tessék? – riadt fel Légváry.</p> -<p>De a kis vörös már megindult visszafelé és nem állt meg a -Légváry hívó szavára, csak éppen hátrafordult s mialatt tovább -ment, rejtelmesen <span class="pagenum"><a name="Page_129" id= -"Page_129">-129-</a></span> mosolygott Légváryra. Aztán, a folyosó -nyitott ajtajához érve, még egyszer hátra kukkant és egyet -kacsintva eltünt.</p> -<p>– Mit jelent ez a sokat igérő mosoly és pislogás? – álmélkodott -Légváry.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Nem kellett soká várnia a magyarázatot. Alig hogy elsuttogta az -előtte párolgó borjupörköltnek: „Végre egyedül!…“ – egy frakkos és -fehér mellényes szőke óriás jött be a folyosó felől, messziről -villogó lakkcipőben, kimért léptekkel, s látnivaló volt, hogy -egyenesen feléje tart. Amig közeledett, Légváry azt számítgatta -magában, hogy ebből a vakító fehér mellényből éppen két lepedőt -lehetett volna készíteni a Nagy Frigyes gránátosainak.</p> -<p>– Jó estét, Légváry úr! – köszönt a szőke óriás. – Nem emlékszik -rám?</p> -<p>Dehogy nem emlékezett! Régóta ismerte ezt az arcot és ezt az -alakot, egy pesti sörcsarnoknak a faláról, ahol a szőke óriás egy -festményen, mint Gambrinus, pazar díszruhában volt látható. De -ezzel nem akart előhozakodni; hát csak a kezét nyujtotta.</p> -<p>– Látom, hogy nem emlékszik. Nevem…</p> -<p>Természetesen, a nevét már nem lehetett hallani. De ez elvégre -nem volt fontos, mert a barátságos óriás leült Légváryval szembe és -a társalgás megkezdődött.</p> -<p>– Én is ujságíró voltam egyszer és talán még ma is az volnék, ha -nem hagyom ott Budapestet <span class="pagenum"><a name="Page_130" -id="Page_130">-130-</a></span> és vesztemre nem kerülök éppen -Berzencére. De hát az ajánlat csábító volt, mindjárt szerkesztőnek -hívtak, és mit tudtam én még akkor, hogy ezzel az asszonynyal itt -nem lehet konkurrálni?! Tudja, az özvegy nyomdatulajdonossal… -hiszen látta azt a gömböcöt!… Hogyan éljen egy szegény ujságíró a -hivatásának, ha egy olyan asszonynyal találja magát szemben, aki -gazdag is, tetszik is a férfiaknak és az összeköttetéseinél fogva -azt viszi ki, amit éppen akar?! Ott nem lehet igazi ujságírás, ahol -minden valamirevaló nyomda egy asszonyé, egy ilyen kövér -asszonyé!</p> -<p>Légváry előtt egy kicsit furcsának tünt fel, hogy a gömbölyű -özvegynek éppen ez a Gambrinus veti szemére a kövérséget, de csak -ennyit jegyzett meg:</p> -<p>– Ugy veszem észre, Berzencén annyira kedvelik a helybeli -lapokat, hogy itt nagyon jól élhet mindenki, akinek valami köze van -a nyomtatott betűhöz.</p> -<p>– Mily tévedés! Higyje el, tíz évig küzdöttem itt az -éhenhalással és ha az utolsó percben nem fogadom el a Közművelődési -Kör ajánlatát, akkor most nem tudom mit csinálnék. De elfogadtam… -mit tehettem volna egyebet?… hiszen már csak hálni járt belém a -lélek… elfogadtam s mi több, feleségül vettem egy pékmester -özvegyét, aki kedves, derék, jó asszony, öt gyermekünk van együtt, -előbb is volt neki négy, de inkább legyen az embernek kilenc -gyermeke és mit apritani a tejbe, mint hogy egyedül éhen haljon, a -pályájával a szivében, nem igaz? <span class="pagenum"><a name= -"Page_131" id="Page_131">-131-</a></span></p> -<p>– Persze.</p> -<p>– Hanem el kellett hagynom a pályámat. Ne itéljen el ezért; -majdnem belehaltam. A feleségem kedves, derék, jó asszony, pénze is -van elég, csak egy hibája van, hogy nagyon szeret táncolni, pedig -az orvosok megtiltották neki, de pénze, az van, és ha kilenc -helyett tizenkilenc gyerekünk lesz, akkor is megélünk a kamatokból, -a tőkéhez nem kell nyulni. Hanem a pályáját, azt nem felejti el az -ember, és én csak akkor érzem jól magam, ha a régi küzdelmeimre -emlékezhetem, a fiúk ujságírói bravurjaira, a vidám -riporter-stiklikre, a fiatalság szép napjaira!… Nem hinné el és -mégis igaz, hogy a feleségem el tudja sorolni önnek, kik dolgoztak -velem a lapnál, egészen a sakkrovatvezetőig, annyit beszéltem neki -erről… minden közleményről tud, ami a „Nemzeti Ujság“-ban -megjelent, hiszen ön még bizonyosan emlékszik a „Nemzeti -Ujság“-ra!… A „Nemzeti Ujság“-ra!…</p> -<p>A régi, elfelejtett ujság címét a kegyeletes tisztelet és a -felejthetetlen szerelem hangján ejtette ki. Légváry -megilletődött.</p> -<p>– Ön nagyon derék ember lehet.</p> -<p>– Az is vagyok. És azért kérem, engedje meg, hogy elbeszéljem -önnek az életem történetét, mert nagyon tanulságos… Ne haragudjék, -hogy felhasználom ezt az ünnepi alkalmat, amikor valakivel -ujságírásról beszélhetek!…</p> -<p>– De kérem!…</p> -<p>– Tehát, ha megengedi…</p> -<p>(És Plojesti családjának a története még hátra van! – sóhajtott -fel magában Légváry.) <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span></p> -<p>– Kemény Zsigmonddal kell kezdenem – fogott hozzá elbeszéléséhez -a nyájas Gambrinus. Kemény Zsigmondot magát én már nem ismertem, -de…</p> -<p>Légváry megadással kezdte hallgatni a mesét, melynek tartalma, -rövidre fogva, az volt, hogy: „én is voltam király lánya… s mostan -vagyok jávorfácska, jávorfából furulyácska…“ – de aztán -elszórakozott. Mint mindazok, akiknek sok bizalmaskodást kell -végighallgatniok, értett hozzá, hogyan kell: érdeklődő arccal -figyelni, néha közbe is szólni és amellett egészen más dolgokra -gondolni. Éppen az az öt szekunda járt a fejében, amelyet az ifjabb -Légváry Artur karácsonyi ajándékul hozott haza, amikor egyszerre -csak azt vette észre, hogy a nyájas Gambrinus az asztal alatt -valamit dugdos feléje és meghalkítva a hangját, hogy a pincérek ne -hallják, azt mondja:</p> -<p>– Vegye el!… Most senki sem látja!</p> -<p>– Mi az, kérem?</p> -<p>– A honorárium! – suttogott a Gambrinus.</p> -<p>– De kérem, hiszen én azt nem szégyenlem!… Ha nem is -érdemelhettem ki, mindenesetre megfáradtam érte.</p> -<p>– Különben is boritékban van. Senki se gondolhatja, hogy -pénz.</p> -<p>És végre rászánta magát, hogy az asztal felett adja át.</p> -<p>– Az igazat megvallva – mentegetőzött a derék ember – az elnök -úr a lelkemre kötötte, hogy tapintatos formában nyujtsam át… -<span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> De az imént a könyvtáros úr fölkeresett -s közölte velem, hogy az ügy sürgőssé vált.</p> -<p>– A könyvtáros úr képzelődött.</p> -<p>– Sietni is akartam és hogy ne feszélyezzem, azt gondoltam, -legjobb lesz, ha úgy adom kézhez, hogy senki se vegye észre. -Egyébként igaza van, az egy cseppet sem sértő önre nézve, ha a -felolvasásáért pénzt fogad el. Mit tehet ön róla, ha önt itt nem -tudják méltatni?! Ő, kérem, az írói honoráriumot senki se tartja -nagyobb tiszteletben, mint én! Persze, Berzencén sok olyan szamár -van, aki holmi borravalónak vagy alamizsnának tekinti, de én -lélekben ma is pesti ember vagyok.</p> -<p>Kiderült, hogy az emberséges Gambrinus csak azért állott elő az -önéletrajzával, hogy kiméletesen csempészhesse át a pénzt, mert – -bár az intermezzo előtt még csak az első gyermeke születésénél -tartott – alig hogy megszabadult terhétől, máris ajánlotta -magát.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Az elnök urhoz siethetett, számot adni róla, hogy tapintatosan -végezte el a feladatát, mert Légváry még nem itta meg a fekete -kávéját s már sebbel-lobbal előkerült az alispán is.</p> -<p>– Mindenütt keresem és sehol se találom. Csak most hallom, hogy -elbujt az emberek elől.</p> -<p>– Eszem ágában sincs, csak…</p> -<p>– Nem csodálnám, ha haragudnék. És kérem, engedje meg, hogy -ünnepiesen bocsánatot kérjek a kellemetlenségért. Képzelheti, hogy -engem érintett a legkinosabban… <span class="pagenum"><a name= -"Page_134" id="Page_134">-134-</a></span></p> -<p>– De, szót se érdemel…</p> -<p>– Parasztok, hát parasztok. És hogy egészen őszinte legyek: ez -itt majdnem mindig igy van. Megvaditja őket a papirosnak a látása, -mint a bikát a vörös posztó. Még hozzá: ma este a közönség jobban -nevelt részét elvonta tőlünk a herceg vacsorája és hogy ne -kedvetlenitsük el önöket üres széksorokkal, azt a balfogást -követtük el, hogy beeresztettük azt a népséget is, a melyet csak ma -ismertünk meg jobban…</p> -<p>– Igazán sajnálom, hogy még ezzel is fárasztom… Hiszen nem -történt semmi különös!… az efféle kaland vele jár a nyilvános -szerepléssel. Az én hibám volt, hogy nem választottam olyan témát, -amely érdekelte volna őket.</p> -<p>– Senki se számithatott erre a véletlenre. Különben, azt hiszem, -ennek a közönségnek beszélhetett volna akármiről… kivéve talán, ha -szabad előadást tart és humorizál.</p> -<p>– Most már megtanultam. De felolvasásról volt szó.</p> -<p>– Persze, persze… Remélem, azért nem neheztel rám és szerencsénk -lesz az asztalunknál… vagy inkább a művész-asztalhoz vonzza az -érdeklődése?… Csak tessék zsén nélkül választani!… Hogyan, már -megvacsorált?</p> -<p>– Hozzászoktam a korai vacsorához… aztán meg olyan száraz volt a -torkom…</p> -<p>– Képzelem, a fárasztó felolvasás és a sok boszankodás, izgalom -után!…</p> -<p>Tovább beszélgettek. A délvidék erkölcseiről általában és -Berzencéről különösen. Olyankor, a mikor Légváry vette át a szót, -az <span class="pagenum"><a name="Page_135" id= -"Page_135">-135-</a></span> alispánt mintha mélázóvá tette volna -valami. Végre nem állhatta meg és előállott vele:</p> -<p>– Nem veszi rossz néven, ha megvallom, hogy egy kissé -megváltozottnak találom? Őszintén szólva, folytonosan azt vártam, -hogy egy snájdig szóval, amely az ön pártjára hóditja a nevetőket, -le fogja torkolni az illetlen zajongást. Még ma is emlékszem, hogy -tizennyolc évvel ezelőtt milyen öntudatos, szinte parancsoló volt a -föllépése!… és hogy milyen metsző szavakat talált azon a március -tizenötödikei lakomán!…</p> -<p>– Nagyon igaza lehet. Tizennyolc évvel ezelőtt tizennyolc évvel -fiatalabb voltam és olyan ostoba, hogy azt képzeltem: ha másokat -leszólok, ezzel én magam különb leszek… Különben, azt hiszem, az -imént semmiféle snájdigság nem segített volna rajtam; végre is, -tekintettel a hölgyekre, a kézirat-csomómat nem vághattam a -leglármásabb „hallgatóm“ fejéhez!… Amerikában már megtörtént -ilyesmi is, de Európában ez még nem szokás.</p> -<p>– De hiszen nem vagyunk Európában! – nevetett az alispán.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>A képviselő jött be a terembe, egy csapat fiatalemberrel, -cigarettázni, s a gázgyári hatalmasság, mikor megpillantotta a -szerencsétlenül járt felolvasót az alispán társaságában, elvált -kiséretétől és odament a Légváry asztalához.</p> -<p>– A hölgyek keresnek – szólt az alispánhoz. – Menj, majd én -mulattatni fogom a vendégünket. <span class="pagenum"><a name= -"Page_136" id="Page_136">-136-</a></span></p> -<p>Az alispán láthatóan örült, hogy felváltották, de kétszer is -bocsánatot kért, hogy távoznia kell, bár jobban szeretne -maradni.</p> -<p>– Miattam a legkevésbbé se zavartassa magát – esedezett -Légváry.</p> -<p>– A jó házigazdának – szólt a képviselő, miközben az alispán -bement a táncterembe – erre, mifelénk, a vendége körül van a helye, -amig a vendég el nem alszik. De vegye tekintetbe, hogy ő most -főrendező is; mindenütt ott kell lennie. Iparkodni fogok, hogy -méltó helyettese legyek.</p> -<p>– Megvallom – felelt Légváry – hogy zavarba ejt ez a tulságos -sok szívesség; nem szoktam hozzá ilyen nagy urasághoz.</p> -<p>A képviselő szeme ragyogásába még csak most ült ki igazán a -lenézéssel vegyes megilletődés.</p> -<p>– Jobban szeretne egyedül maradni? Hja, nem lehet! Még nincs -vége a mulatságnak. Nálunk a poharat fenékig ki kell üriteni.</p> -<p>És leült Légváry mellé.</p> -<p>– Hát mivel mulattassam? – kérdezte. – Szeretném felvidítani, -mert ugy látom, hogy valami nagyon elkedvetlenítette. Tudja, már -lokál-patriotizmusból is óhajtanám, ha Berzencéről nem csupa rossz -emléket vinne magával…</p> -<p>Meglátszott rajta, hogy alig bir a vidámságával.</p> -<p>– Szó sincs róla! – felelt Légváry. – Én ezt a kis heccet nem -fogom fel olyan tragikusan…</p> -<p>De a képviselő nem hallgatott rá.</p> -<p>– Megvan! – kiáltott fel. – A melankolia <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> ellen, -mondja a francia költő, semmi se olyan üdvös, mint egy kedves és -finom dal, amelyet régen szeretünk. És minthogy éppen a háta mögött -van egy zenélő-automata, bele fogunk dobni húsz fillért… -Mulassunk!</p> -<p>– Még ki is csúfol!</p> -<p>– Dehogy csúfolom ki!… Csak azt akarom, hogy jó kedve legyen. -Mért bosszankodnék tovább? Felejtsük el, mulassunk.</p> -<p>És már ott állott az automatánál.</p> -<p>– Mit szólnak majd ehhez a táncteremben? – kérdezte Légváry, -abban a reményben, hogy ez a figyelmeztetés meg fogja fékezni a -képviselő jókedvét.</p> -<p>– Nem hallatszik be. És bánom is én, hogy mit szólnak hozzá!</p> -<p>Bedobta a húszfillérest és az automata rákezdte:</p> -<p>O du lieber Augustin, Du bist hin, du bist hin!… Alles ist -hin!</p> -<p>– Nagyon jó! – vígadott a képviselő. – Még ez is!… Még ez -is!…</p> -<p>És olyan édesdeden kacagott, hogy Légvárynak is nevetnie -kellett.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_138" id= -"Page_138">-138-</a></span></p> -<h2>FÜZÉRTÁNC KULTURÁVAL.</h2> -<h3>I.</h3> -<p>Átnéztek a táncterembe, s Légváry meggyőződhetett róla, hogy ami -a boszton-táncban való művészetet illeti, Berzence kiállja a -versenyt bármely világvárossal.</p> -<p>– Nem táncol? – kérdezte a képviselő. – Ne féljen; már -megbocsátottak önnek. Jó emberek ezek.</p> -<p>– Nincs itt szükség a póttartalékra. Ilyen táncos-bőséget nem -láttak szegény hazánkban azóta, hogy a lengyel emigránsok -átmenekültek Magyarországba, siratni honuk állapotját.</p> -<p>– Nézze, Plojesti már egészen megbékélt a pesti fehérnéppel!</p> -<p>– A hölgyek se látszanak álmosaknak. Ugylátszik, már letettek -róla, hogy korán fognak fölkelni.</p> -<p>Csakugyan, Plojestit nem lehetett másképpen látni, csak az egyik -vagy másik művésznővel a karján. Ha egy-egy kitartó táncosnak -vissza kellett vonulnia az öklömnyi szinésznő vagy a gőgicsélő -énekesnő mellől, mindig Plojesti volt az, aki felváltotta. -<span class="pagenum"><a name="Page_139" id= -"Page_139">-139-</a></span></p> -<p>Nemsokára a képviselőt is elragadta a boszton vihara. Egy kis -fruska egyszerüen beléje kapaszkodott; mint utóbb kiderült: a -keresztleánya.</p> -<p>Légváry tisztelkedni akart a grófnőnél. Ez azonban nem volt -olyan könnyü dolog. A grófnő csak éppen egészségügyi tekintetekből -pihent egy-két percet; ilyenkor is, őt meg a Buba üres székét egész -testőrség vette körül. A Buba soha se ült; folyton lebegett.</p> -<p>Miközben, a fal mellett, arrafelé igyekezett, egyszerre csak azt -érezte Légváry, hogy barátságosan hátba vágják. Megfordult. -Plojesti siklott el mellette, karján a színházi mamával, és -táncközben rá kiáltott:</p> -<p>– Önnek még tartozom egy elbeszéléssel!…</p> -<p>Nyilván lelkifurdalás fogta el, hogy epedni hagyta a témára -szomjuhozó pestit.</p> -<p>– Ha egyéb adóssága nincsen, e miatt ne legyenek aggodalmai! – -mondta volna emez, de a báró már messze járt s éppen más virágra -szállott.</p> -<p>Légvárynak a grófnővel való udvariaskodása nem tarthatott -sokáig. Egy biborszín arcu, szép szál fiatalember, aki csupa -víz-zsebkendőjét folytonosan a balkezében tartotta, hogy -valamennyire mégis csak eltüntethesse legalább a homlokáról csurgó -izzadságot, ha már a nyakát úgy se volt lehetséges szárazon -tartania – mint utóbb kitudódott, valami Otrokocsi nevü úr – -megmentette a grófnőt attól, hogy sokat kellessen nyájaskodnia a -pesti gyászmagyarral. Az a hálás pillantás, amely Otrokocsit -fogadta, megvilágíthatta Légváry előtt, hogy – <span class= -"pagenum"><a name="Page_140" id="Page_140">-140-</a></span> -legalább momentán – milyen mélyen kompromittálta őt Berzencén -balsikerű és szomoruan emlékezetes felolvasásának nem is annyira az -unalmassága, mint inkább a sok szerencsétlensége.</p> -<p>De a bálanya és bálkirálynő fellegvárában remek megfigyelő -állomásra talált. Hát csak ott maradt s kényelmesen, mint valami -őrtoronyból szemlélte a keringő peripetiáit. Előbb egy kicsit -unatkozva, később érdeklődéssel.</p> -<p>Látta a részeg bírót, aki egy pamlagon aludt – ó, nem fekve, -csak ülve, illedelmesen! – és a kit jókedvű fiatalemberek -minduntalan felköltögettek: „Ébredj, Árpád fia, már kezdődik a -fűzértánc“. Elnézte a nyomdatulajdonos özvegyasszonyt, a kinek -gömbölyüségét Berzence hét szerkesztőségének ifju tagjai éhes -kutyákként kisérték. Gyönyörködött a Bubában, aki átszellemülten -lengett, lebegett az étherben, mialatt szilfidalakjának minden -rugalmas porcikája remegett, rengett, reszketett a kéjtől. És -lassankint észrevette, hogy a táncteremben két fiatalember verseng -a bálkirályságért, sőt hogy a jelenben ez a két fiatalember -uralkodik Berzence lakóinak egész szituációján: a bár kissé izzadt, -de fáradhatatlan Otrokocsi Milán, meg egy sebhelyes arcu, de jóval -nyugalmasabb alaku, barna legény, bizonyos Kalivoda Albin. Ámbár -minden táncosnőre éppen három táncos jutott, ez a két úr soha se -pihenhetett; a hölgyek különböző kotériáiban egészen nyíltan folyt -a versengés azért, hogy az egyik vagy másik urat körükbe -ragadhassák. És a mélázó gázgyári költő, noha kissé ködös -gázvilágításban, már <span class="pagenum"><a name="Page_141" id= -"Page_141">-141-</a></span> látta Berzence jövőjét, Berzencét tíz -év mulva: Otrokocsi lesz a képviselő és Kalivoda az alispán, vagy -Otrokocsi az alispán és Kalivoda a képviselő…</p> -<p>Merengéséből Plojesti rázta fel.</p> -<p>– Jöjjön – szólt – megiszom egy limonádét és közben elmondom az -igért történetet.</p> -<p>– Kérem, csak táncoljon kedvére. Tudja, hogy én ráérek.</p> -<p>A báró elnevette magát:</p> -<p>– Ha most nem mondom el, akkor soha. Félek, hogy többet nem lesz -Berzencén szerencsénk.</p> -<p>– Én is félek.</p> -<p>Ez ellen nem volt appelláta. Visszamentek az étterembe, s a báró -még utközben végzett Mária Terézia korával.</p> -<p>– Üljünk ahhoz a sarokasztalhoz – indítványozta Légváry – ott -nem fogja zavarni a zene. Az előbb is ott ültem; mondhatom: akik -itt zavartalanul akarnak beszélgetni, nem találhatnak jobb -helyet.</p> -<p>Tulajdonképpen azt gondolta:</p> -<p>– Az elbeszéléseket ott szoktam meghallgatni.</p> -<p>Plojesti már a meséjében járt-kelt; nem bánta, hová ülnek.</p> -<p>Amit elmondott, bonyodalmas volt és alighanem érdekfeszítő; -Légvárynak, amint oda-oda hallgatott, úgy rémlett, hogy mindezt -olvasta valahol. Közben, amint a figyelésben egy kis szünetet -tartott, tekintetével a mesélőn csüngve, azon tünődött, hogy: mi -fészkelődhetik az emberi lélekben olyankor, amikor <span class= -"pagenum"><a name="Page_142" id="Page_142">-142-</a></span> valaki -nem tud ellentállni a kisértésnek és élményekként adja elő, a mit -csak olvasott?</p> -<p>– Vagy talán csak be akar ugratni? – kérdezte magától. – Rá akar -venni, hogy ujra megirjak egy népszerü történetet, amelyet a -közönség jól ismer? Ki akar nevettetni? Azt reméli, hogy Berzencén -mulatni fognak a rovásomra?</p> -<p>Mindjárt kisült, hogy ártatlant gyanusított.</p> -<p>– No, mit szól hozzá? – kérdezte Plojesti, mikor befejezte a -történetet azzal, hogy ő így jött a világra. – Ugy-e, ezt csak egy -angol író tudná feldolgozni?</p> -<p>Légváry határozottan ezen a nézeten volt.</p> -<p>– Akkor hát igérje meg nekem, becsületszóra, hogy sem megírni, -sem másnak elbeszélni nem fogja. Magam is azt hiszem, a téma olyan -elsőrangu, hogy fenn kell tartanom egy angol író számára.</p> -<p>– Ha csak ezt parancsolja!…</p> -<p>De az ünnepies eskü elmaradt, mert mire rá került volna a sor, a -táncterem ajtaján bekukkant a szinházi mama, s Plojestit meglátva, -ezzel az interpellációval vetett véget az irodalmi szeansznak:</p> -<p>– Ervin, a legyezőm nem maradt magánál?</p> -<p>Ervin elrohant s Légváry egy percre egyedül maradt.</p> -<p>Vesztére, a kis vörös éppen ekkor került elő, a folyosó felől. -Légvárynak már nem volt ideje megszöknie; a kis vörös lecsapott -rá.</p> -<p>– No, még most is búslakodik? – kérdezte mosolyogva. – Nem kell -azt úgy felvenni!</p> -<p>Légváryt semmi se boszantotta annyira, <span class= -"pagenum"><a name="Page_143" id="Page_143">-143-</a></span> mint a -kis vörös részvéte és szánalma. Kiesett a sodrából és boszusan -felelt:</p> -<p>– Hagyjon engem békében! Megbuktam én már Pesten is! Többször -is, ha akarja tudni. Nekem egy berzencei bukás, az semmi!</p> -<p>– Na, na – felelt a kis vörös szeliden és atyailag – azért nem -kell elkeseredni! Érik az embert az életben nagyobb csalódások, -nagyobb csapások is. Gondoljon arra, hogy: hátha kedves családjával -történt volna valami szerencsétlenség?!… Például, mint a -szindarabban, ha itt a telefonból végig kellene hallgatnia, amint -otthon a rablógyilkosok lemészárolják egész családját.</p> -<p>Légváryt elfogta a düh:</p> -<p>– Hallja, Vadászlaky ur, ne vigasztaljon engem! Nincs nekem -semmi bajom, pompásan érzem magam és a sirató öregasszonyok még -sokáig várhatnak rám! Bánom is én, hogy egy pár fráter -neveletlenkedett, amig felolvastam!… Tudja mit, megsugom magának a -titkomat, hogy: fütyülök az egész Berzencére! És magát egyszer s -mindenkorra felkérem, hogy ne sajnálkozzák rajtam, ha jót akar! Ha -jót akar!</p> -<p>De Vadászlaky urat nem lehetett megharagitani.</p> -<p>– Na, na, ismerem én ezt! – folytatta az elnéző atya hangján – -mindnyájan megbuktunk néhányszor, mindnyájan megbuktunk! Éppen -azért kérem, hogy ne búsuljon tovább, hanem tiszteljen meg -bennünket és a szünórában foglaljon helyet a mi kis körünkben, a mi -asztalunknál, csupa kolléga közt!… Majd meglátja, a mi jókedvü, -bohém-társaságunkban úgy el <span class="pagenum"><a name= -"Page_144" id="Page_144">-144-</a></span> fogja felejteni ezt a -felolvasást és minden baját, úgy meg fogjuk vigasztalni, úgy fel -fogjuk villanyozni, hogy reggel felé mindnyájan az asztal tetején -fogunk táncolni! Különben megjegyzem, hogy ha már meg is vacsorált, -az nem baj, mert a közös vacsorából a művészek teritékét a Kör -fizeti.</p> -<p>Ez a mennyei ártatlanság lefegyverezte Légváryt. Hamarjában nem -tudta, mit feleljen; azt se, hogy: megmagyarázza-e neki, milyen -kevéssé vonzza őt a Kör vacsorája? – micsoda szegény emberek -szolgálják ezt a Kánaánt! – vagy, a helyett, hogy boszankodnék, -inkább nevessen? Kezdte átlátni, hogy nem a kis vörösben van a -hiba, hanem ő benne magában. Mit keres ő itt, ezen a gályán?!…</p> -<p>Vadászlaky urtól a képviselő szabadította meg, aki a „hölgyek -választása“ elől visszamenekült az étterembe. A feléjök közeledő -előkelőség láttára a kis vörös eloszlott, mint az árnyék.</p> -<p>– Engem jól megtáncoltattak! – panaszkodott a képviselő. – -Nagyon a nyakamra nőttek a hugocskáim meg a keresztleányaim!… És -nem elég, hogy kirázzák belőlem a szuszt, még hozzá mind -„bácsi“-nak szólítgatnak, a kis szemtelenek!</p> -<p>– Hja, a népszerűség!</p> -<p>– Csak ne legyen olyan büszke rá, hogy önt lekukorékolták! Engem -már vasvillával is megkergettek, amikor a szomszéd vármegyében -léptem fel. Pedig én szabad előadást tartottam a parasztoknak, -adóleszállításról meg egyéb földi jókról és nem akartam felolvasni -nekik!…</p> -<p>– Hiszen ha tudtam volna, hogy mit cselekszem!… <span class= -"pagenum"><a name="Page_145" id="Page_145">-145-</a></span></p> -<p>– No, ez nem akart szemrehányás lenni! Én barátja vagyok a -felolvasásnak. Sőt azt hiszem, a szépirodalomnak csakis így van -értelme… ha nem a közönségnek kell fáradnia a mű elolvasásával, -hanem magának a tettesnek.</p> -<p>– És nekem nem tudom hány száz kilométert kellett megtennem -ezért a kritikáért!…</p> -<p>– Nem mondja komolyan, mert tudja, hogy tréfálok. Ugy teszek, -mint a többiek. Azok is tiszta szívből övendenek rajta, hogy ön -olyan jó magyar ember és sokat ír össze… másoknak, nem nekik!… a -haza javára… a kultúráért… vagy a hogy akarja. És ünneplik is önt. -De mi így szoktunk ünnepelni. Mulatva. Hanem, tréfán kívül, kitünő -gondolata volt, nem az, hogy felolvasott, hanem hogy már -megvacsorált. Félegyig éhezni, csak azért, hogy az ember egy kicsit -kitáncolhassa magát! Erre is csak a nők képesek!… vagy erre is csak -a nő bírja rá a férfit!… Persze, azt hitték, hogy kilenckor már -táncolni és tizenegykor szünórázni fognak! Én bizony nem várom meg -a szünórát; követem az okos ember példáját.</p> -<p>– No, végre megdicsértek!…</p> -<p>A táncteremből nagy lárma hallatszott s nemsokára rá egy -fiatalember jött ki, aki már előbb is ki-kirándult, cigarettázni. A -képviselő oda kiáltott hozzá:</p> -<p>– Mi történik odabenn, Pali?</p> -<p>A fiatalember vállat vont.</p> -<p>– A bíró!… Ki lehetne más?!… Ezzel a részeg disznóval nem lehet -birni s egyszer már igazán ki kellene dobni minden tisztességes -helyről. Mikor a füzértánc megkezdődött, valamelyik <span class= -"pagenum"><a name="Page_146" id="Page_146">-146-</a></span> izetlen -fickó felköltötte s ez a barom ma azt vette a fejébe, hogy minden -figurát meg fog zavarni. Szép csöndesen el akarták távolítani, -emiatt összeszólalkozott Jurisicscsal, aztán elkezdett ordítozni: -„Én rumunyesti és romhányi Gránic László vagyok!“, s a többi, -mintha ezt nem tudná könyv nélkül minden gyerek, végre kituszkolták -és haza vonszolták.</p> -<p>– Az egész vármegyében ez a bíró a legnagyobb krakéler – -kommentálta az eseményt Légvárynak a képviselő.</p> -<p>– És bíró létére holnap párbajozni fog?</p> -<p>– Holnap semmire se fog emlékezni és itélni fog a király -nevében.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Az, hogy a képviselő a Légváry asztalához ült le vacsorálni, a -kultúr-est pesti foglyának egy kis szabadságot jelentett. -Fölmentette attól, hogy a szünóra idején jelentkeznie kelljen az -alispánék asztalánál – ahol csak statisztálnia lehetett volna a -grófnő és a Buba körül tolongó gavallérok között – vagy a -művész-asztalhoz telepedjék és felvegye a versenyt az aranyszáju -Plojestivel, a kinek az elmésségét a pesti szépségek egyre -szikrázóbbá tüzelték. De fölmentette attól is, hogy a Vadászlaky úr -kedélyes kis körében keresse a vigasztalódást és türelmesen várva a -szerencsés pillanatot, a mikor majd jókedve az asztal tetején való -táncolásig fokozódik, egyelőre csak azt tegye nyilvánvalóvá a -vacsoráló közönség előtt, hogy hamarjában mekkorát sülyedt a -berzencei közvélemény előtt. <span class="pagenum"><a name= -"Page_147" id="Page_147">-147-</a></span> Hogy egy kis pünkösdi -királyság után, amikor is pesti nevezetességként szerepelt és a -berzencei előkelőknek a tiszteletét élvezhette, balsikerü -felolvasásával egyszerre lezuhant a helybeli szesz-testvérek -közé.</p> -<p>Nem kellett többé azon törnie a fejét, hogy a szünóra idején -hová huzódjék. Mert, amikor a füzértánc után az egész közönség -átköltözködött az étterembe, mindjárt az első fecskék oda repültek -a képviselőhöz, aki még javában vacsorált. És nemcsak egy pár -öcsémuram, hanem megfelelő számú húgocska és keresztleány is, akik -a képviselő-bácsikát nem győzték kényeztetni. Légváryt tehát az -éttermet megszálló sokaság már előkelő társaságban találta, amely -csakúgy számot tarthatott az idegen figyelmességére, mint azok, -akik a szomoru sorsra jutott vendéget menedékhelylyel kinálták meg -és ápolni, vigasztalni, sajnálni akarták. Az alispán csak -természetesnek találhatta, ha Légváry szivesen marad abban a jó -társaságban, amelyet a véletlen szerzett meg neki és nem sorakozik -azok közé, akik az ő asztalánál helyért tülekedtek. És nem vehették -rossz néven ezt a tartózkodást – amelyben több volt a figyelem és a -tapintatosság, mint a hanyagság vagy éppen az illetlenség – a -grófnő meg a Buba sem, akik különben örültek, hogy a kultúr-est -pesti sebesültje néma, de még friss fájdalmával nem vet árnyékot -arra a vidám hangulatra, amelyből megszokott környezetüket eddig -még semmi se zavarta ki. A művész-asztalnak olyan ostromot kellett -kiállania, hogy ott ugyan senkinek a hiányát nem vették észre és -legkevésbbé a lábbadozó felolvasóét. Sőt még <span class= -"pagenum"><a name="Page_148" id="Page_148">-148-</a></span> -Vadászlaky urat se sérthette, ha a flastromra szoruló -szerencsétlenül járt az udvarias, elsőosztályu közönség köréből nem -siet az ő kedélyes, de már eleve hangos és tagadhatatlanul csak -másodrangu asztalukhoz.</p> -<p>Légváry ennek a kis szabadságnak is nagyon tudott örülni, de egy -kissé korán örült. Nincs az a csekély kényelem, amelynek ne volna -valami váltságdíja.</p> -<p>Ha nem is kellett vizitelnie sehol, ahol csak mérsékelt -lelkesedéssel várták vagy a hová nem kivánkozott, viszont -lehetetlen volt kikerülnie azokat a látogatókat, akik nem -engedhették el maguknak, hogy személyesen is meg ne ismerkedjenek a -kultúr-est egyik szereplőjével, már akármilyen volt is ez a -szereplés… És az „ugyanerre a tisztességre szomjazóknak olyan -hosszu sora“ jelentkezett, annyi érdeklődő jött egyik a másik után, -rendre, hogy órákig nem szabadulhatott meg attól a helytől, -amelynek eleinte annyira örvendett. A szünóra után a közönségnek -egy harmada már vissza se ment a táncterembe, a másik harmada pedig -a táncteremből is minduntalan visszatért a pohárhoz vagy a -pihenéshez; s a táncból kidülők egyre növelték a látogatók számát. -Az irodalom-barátok ugyan – a kiket néha ketten-hárman is -képviseltek a húgocskákkal és keresztleányokkal ékes, látszólag víg -asztalnál – hamarosan megelégelték az irodalmat és elég gyakran -felváltották egymást, de ha valamelyik beérte a mulatsággal és -eltávozott örökre, helyét mindjárt elfoglalta egy másik, aki a -szomszéd asztalnál várta, míg rákerül a sor. Ők hamar kipihenhették -<span class="pagenum"><a name="Page_149" id= -"Page_149">-149-</a></span> az irodalmat, de a drága pénzen -hozatott s a felolvasó-asztalnál hasznavehetetlennek bizonyult -pesti ezen a vigasz-versenyen már nem pihenhetett.</p> -<p>– Kézről-kézre járok, mint a pohár – mondta magában, mialatt -rajta volt, hogy kielégitse a sokféle kiváncsiságot.</p> -<p>Messziről úgy tünhetett fel, mintha kihallgatást adna, de -valójában őt hallgatták ki: többet kellett felelgetnie a -legváltozatosabb tárgyu vallatásokra, mint hajdan, az -alapvizsgálaton. És azt a főbenjáró udvariatlanságot mégse -követhette el, hogy megszökjék és elbujjék valamelyik szép asszony -szoknyája mellé; nem volt más választása, mint hogy beletörődjék a -sorsába. Olyanformán érezte magát, mint az a bukott miniszter, -akinek a golyó már ott van a hasában, akiről már mindenki tudja, -hogy: vége, megbukott, és a kinek azért mégis rettenthetetlen -szeretetreméltósággal kell megfelelnie egy sereg ujságíró minden -kérdésére.</p> -<p>Az első látogatóját így mutatta be a képviselő:</p> -<p>– Berzencén senki se olvas annyit, mint ez az úr…</p> -<p>– Annyi igaz – szerénykedett a sokat olvasó úriember – hogy én -gondolkozom is azon, amit olvasok.</p> -<p>– Kár, hogy csak olyankor gondolkozol – évődött vele a -képviselő, akit mulattatott, hogy az írásgyártóra rászabadíthatta -az írás-fogyasztót.</p> -<p>– Légváry úr nem is képzeli – kezdte udvarlását a berzencei -műveltek vezére – hogy városunkban milyen nagy a népszerűsége! -<span class="pagenum"><a name="Page_150" id= -"Page_150">-150-</a></span></p> -<p>– No ezt igazán nem képzeltem.</p> -<p>– Pedig úgy van, és én mindjárt meg is magyarázom, hogy miért -népszerűbb nálunk minden más írónál. Ez a benső kapcsolat Légváry -úr művei és Berzence között legelőször is onnan ered, hogy itt -csaknem kizárólag azt a pesti ujságot olvassuk, amelybe Légváry úr -is dolgozik. Nekünk nagyon tetszik ez az ujság s különösen a -Légváry úr mérsékelt, megfontolt politikája.</p> -<p>– Itt egy kis tévedés van. Politikai kérdésekről soha se -irok.</p> -<p>– Mindegy. Már ahhoz is gratulálnunk kell, hogy tevékenysége -szinteréül éppen azt az ujságot választotta, amely ilyen mérsékelt, -megfontolt politikát űz. Továbbá, hogy visszatérjek a benső -kapcsolatra, nekünk rendkívül tetszik a Légváry úr írás-modora, de -különösen a témái.</p> -<p>– Nagyon örülök rajta.</p> -<p>– Én pávatollakkal nem szoktam ékeskedni s azért megvallom, hogy -Légváry úrnak a könyveit nem olvastam. Napjainkban, sajnos, éppen a -művelt ember nem ér rá könyveket olvasni, mert ettől visszatartja -nagy szellemi elfoglaltsága. De amint ez minden civilizált embernek -kötelessége, nem mulasztom el figyelemmel kisérni a hirlapokat és -Légváry úrnak például minden sorát elolvasom.</p> -<p>– Ugyan!</p> -<p>– Becsületszavamra. Pedig néha alig jutok hozzá, hogy az ujságot -végig olvashassam, de inkább az alvástól vonom el ezt a negyedórát. -Az a finomság, amelylyel Légváry úr a legkényesebb <span class= -"pagenum"><a name="Page_151" id="Page_151">-151-</a></span> témákat -kezeli, engem rabjává tett. De kivált ezek a témák szinte az -izgatottságig érdekelnek. Elannyira, hogy az ujságban mindig azt -nézem meg először, van-e benne Cid? Mert, ugyebár, Légváry úr ír -„Cid“ álnév alatt?</p> -<p>– Nem. „Cid“ Koltay Balázs kollégám álneve.</p> -<p>– Ugy? Ez végre megmagyarázza, ami már az első percben is -sajátságosnak, mondhatnám gyanusnak tünt fel előttem, hogy -tudniillik felolvasásában sajnálattal nélkülöztem azt az -érdekességet, sőt pikantériát, mely oly magasan kiemeli írótársai -közül. És ez a meglepő fölfedezés arra ösztökél, hogy részben -tanácsot kérjek öntől, részben pedig – ne vegye zokon – tanácsot -adjak önnek.</p> -<p>– Kérem.</p> -<p>– Szerény tanácsom arra vonatkozik, hogy – amennyiben a hangja -úgyis gyönge és a mennyiben még jövőre is szándékozik felolvasást -tartani valahol – további felolvasásainak nagy érdekességet -kölcsönözne, ha például a szerelmi élet titkairól méltóztatnék -valamit felolvasni. Cserében ezért az inkább praktikus, mint bíráló -figyelmeztetésért viszont arra kérem, adjon tanácsot nekünk, -miképpen lehetne kieszközölni, hogy a legközelebbi kultúrestén Cid -olvasna fel nálunk, az igazi Cid?</p> -<p>– Legjobb lesz felszólítani.</p> -<p>– Ha pártfogolná a kérésünket…</p> -<p>– Melegen fogom a figyelmébe ajánlani Berzence város -közönségét.</p> -<p>– S ha rólam is meg méltóztatnék emlékezni. Nevem Bagossy. -Bagossy Zsolt. <span class="pagenum"><a name="Page_152" id= -"Page_152">-152-</a></span></p> -<p>– Nagyon örülök, hogy szerencsém volt.</p> -<p>– Boldog vagyok, hogy megismerkedhettem a híres íróval.</p> -<p>A második és a harmadik látogató testvérei lehettek volna -Bagossy úrnak, annyira hasonlítottak rá. A többieken is meglátszott -a rokonság, atyafiság. Utoljára, de nem utolsóképpen, Otrokocsi úr -mutatkozott be.</p> -<p>Már három óra felé járt az idő s a csárdás riadója csak kevés -párt mozgósított. Mindinkább fogyatkoztak a lankadatlanok és egyre -szaporodtak azok, akik a tánc élvezetétől kimerülten szivesen -engedték át magukat a füszeres társalgás vagy a könnyed -bölcselkedés szelidebb örömeinek. Légváry, aki már inkább táncolt -volna, mint hogy tovább is eszmét cserélgessen, éppen azt -nézegette, előbb aggodalmasan, aztán kétségbeesetten, hogy vajjon a -Buba nem mutat-e valamelyes hajlandóságot a pihenésre és a -hazamenetelre, amikor egy hölgykoszoru mellől felpattant az izzadó -szőke és oda lépkedett a szomoru költőhöz.</p> -<p>– Nevem Otrokocsi – szólt. – Megbízásból jövök. Odaát nagy vita -támadt s a hölgyekkel közösen elhatároztuk, hogy a vita eldöntését -önre bízzuk.</p> -<p>– Nagyon megtisztelnek.</p> -<p>Otrokocsi úr leült és zsebkendőjével a nyakát törölgetve, így -folytatta:</p> -<p>– Felolvasásából, már amennyiben egy pár szót hallani lehetett -belőle, azt következtetjük, hogy ön inkább filozóf, mint olyan író, -akinek célja a közönség mulattatása. És én abból, hogy ön, úgy -látszik, novellát olvasott <span class="pagenum"><a name="Page_153" -id="Page_153">-153-</a></span> fel és egyetlenegy árva viccel sem -iparkodott megnyerni a hallgatóság kegyét, azt gyanítom, hogy ön -voltaképpen tudós, vagy legalább is világlátott ember, aki már -hallott egyet-mást harangozni az élettanról, sőt, ha talán nem is -foglalkozott természettudományos alapon a szerelmi élet -kérdéseivel, szemlélődött a világban s már koránál fogva is -tisztában van azokkal a dolgokkal, amelyekről a hölgyek, és nem -csupán a leányok, hanem az asszonyok közül is többen, sok illuziót -táplálnak. Önt én gondolkozó és tisztán látó embernek tartom, nem -fantaszta költőnek, nem üres szépirodalmárnak.</p> -<p>– Ön nagyon szíves.</p> -<p>– Azért nyugodtan engedem át önnek a döntést. De megjegyzem, nem -azt óhajtjuk, hogy bókoljon a hölgyeknek; nekünk nem kell a -szépirodalmi ábrándozás, nekünk a meztelen igazság kell. Mindig -föltéve, mondom, hogy ön hallott harangozni az élettanról és -tisztában van a szerelmi élet kérdéseivel, sőt talán tudományosan -is foglalkozott velük.</p> -<p>– Őszintén szólva, inkább csak amúgy foglalkoztam velök, de már -elég régen felvilágosítottak.</p> -<p>– A kérdést három pontban teszem fel. Egy: az, hogy a -szerelemben a nő is keresi a változatosságot, élettani törvény-e, -vagy csak társadalmi jelenség? Kettő: hihet-e a férfi a nőnek, ha a -nő hűnek mondja magát? Három: felsőbbsége-e az állatnak, vagy olyan -tulajdonsága, mely alsóbbrendűségét állapítja meg, hogy nem ismeri -a hűséget? Kérem, mondja el a nézetét. <span class= -"pagenum"><a name="Page_154" id="Page_154">-154-</a></span></p> -<p>– Már a kérdések formulázására is volnának megjegyzéseim, de -ezeket elhagyom. Ehelyett, ha érdekli a nézetem, olyan röviden, -ahogy csak lehet, felelni fogok mind a három pontra.</p> -<p>Azaz hogy: csak akart felelni. Mert alig fogott hozzá s még csak -az első pontnál tartott, amikor Otrokocsi úr, aki a középső ujjával -már a második mondat óta türelmetlenül kopogott az asztalon, -hirtelen közbevágott:</p> -<p>– Ez nem úgy van.</p> -<p>– De, kérem, ön a nézetemet kérdezte és én csak a magam nézetét -mondhatom el!</p> -<p>– Pardon, de én ezt jobban tudom!</p> -<p>– Akkor hát miért kérdi?</p> -<p>– Mert azt hittem, hogy ön tudja jobban.</p> -<p>Fölkelt, szalutált és ellépett.</p> -<p>Négy óra tájban a Buba, alighanem az alispán közbenjárására, -megkegyelmezett a fogolynak, vagy legalább belenyugodott, hogy már -haza fognak menni. Nagy, csukott batárban hajtattak el; együtt, -mind a négyen. A kocsiban Légváryt majdnem elnyomta az álom; alig -bírta a szemét nyitva tartani. Az alispán is szótlan volt; talán -észrevette, hogy a vendége fáradt, s nem akarta zavarni. Csak a -hölgyek beszélgettek, a grófnő egy kicsit álmosan, a Buba -élénkebben.</p> -<p>Légváry, elbóbiskolva, nem tudta figyelemmel kisérni a -beszélgetést, de egy-egy szó megütötte a fülét, s kivált -minduntalan a Kalivoda név. Egyre azt hallotta, hogy Kalivoda így, -Kalivoda úgy; Kalivoda azt mondta, Kalivoda akkor ezzel vagy azzal -táncolt… <span class="pagenum"><a name="Page_155" id= -"Page_155">-155-</a></span></p> -<p>Félálmában úgy tetszett neki, mintha a kocsirobogás altató -egyformasága és még a lovak patáinak ritmikus kopogása is mind azt -zenélte volna:</p> -<p>– Kalivoda, Kalivoda, Kalivoda…</p> -<p>– Ahá! – állapította meg magában a Buba lelkesedéséből – a -bálkirályságért való versenyben Kalivoda úgy győzött, ahogy -akart!…</p> -<p>És édes kárörömmel talált balzsamot abban a megnyugtató és -mindent kiegyenlítő megoldásban, hogy Kalivoda Albinnak a kultúrest -nagy mérkőzésén sikerült legyűrnie vagy legalább is letáncolnia -Otrokocsi urat, az izzadó berzencei Strindberget.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Az alispán rendíthetetlen maradt a figyelmességében; a végsőkig -levonta a következéseit annak, hogy jogász korában egyszer -öntudatosnak találta a Légváry föllépését, s felülve ennek az -emléknek, most lehívta Berzencére, ami kétségtelenül igen rossz -ötlet volt.</p> -<p>Hat órakor ő is fölkelt, kánaáni reggelivel vendégelte meg az -útjára készülődőt, s még a vasúthoz is kikisérte.</p> -<p>A kocsiban még egyszer elmondta, hogy mennyire örült. Aztán -megkérdezte Légváryt, mit szól ahhoz a tervéhez, hogy a -kultúr-egyesület javára szocziológiai estéket szándékozik rendezni. -Havonkint egyszer vagy a szezonban akár kétszer is. A szociológiai -tárgyu, tanulságos, <span class="pagenum"><a name="Page_156" id= -"Page_156">-156-</a></span> szabad előadások megtartására a -helybeli vagy a közel lakó jeleseket kérné fel, a kiknek az utazása -nem kerül költségbe, s akik tiszteletdíj nélkül is mindannyian -szivesen vállalkoznának, a komolyabbak azért, hogy az ügyet -szolgálják, a többiek azért, hogy szerepelhessenek.</p> -<p>– Az öreg urak, a tanárok és más intelligens férfiak meg a -komolyabb fiatalemberek, sőt talán a gondolkozó nők is örömest -hallgatnák ezeket a szabad előadásokat – magyarázgatta a tervét. – -Tehát, csak félkoronás belépődíjat számítva is, jelentékeny haszna -lehet belőlük a kultúr-egyesületnek. De ha, tegyük fel, a népet -ingyen engedjük is be ezekre az előadásokra, akkor is célt érünk, -mert az erkölcsi haszon kárpótolni fog az anyaginak az -elmaradásáért. Mégis csak másképpen lesz, mint eddig. A -kultúr-esték rendezése csak arra volt jó, hogy az emberek kedvökre -kimulathassák magukat. Bejöttek azok, akik táncolni akartak, -meghallgatták a hangversenyt, türelmetlenül vagy türelmesen, ha egy -kis mókázást is hallhattak, de a felolvasót már meg se akarták -hallgatni, nem figyeltek a szavaira, beszélhetett akármit, unták, -boszankodtak rá, mert csak késleltette a táncot, valóságos -ellenséget láttak benne, alig várták, hogy lerázhassák a nyakukról, -mert – valljuk meg – a szépirodalom senkit se érdekel. És a -felolvasók nem számoltak ezzel az ellenséges indulattal, nem -igyekeztek a közönséget édességekkel, tréfával, bolondságokkal -lekenyerezni, mind irodalommal jöttek, azzal, amitől az emberek a -legjobban fáznak. <span class="pagenum"><a name="Page_157" id= -"Page_157">-157-</a></span> Aztán a temérdek költség!… Nem, ezeknek -a kultúr-estéknek semmi célja, semmi haszna, semmi értelme!</p> -<p>– Mind csupa arany igazság – gondolta Légváry – de mért nem -mondta mindjárt?!</p> -<p class="center">(Vége.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_158" id= -"Page_158">-158-</a></span></p> -<h1>HUSZÉVES HÁBORU.</h1> -<h3>I.</h3> -<p>Nottingham várának felső csarnokában, nyolc fáklya közepett, -csöndesen iddogáltak a bárók és kapitányaik. Keveset szóltak, -sűrűbben ürítgették kupáikat, és néha hosszasan elhallgatták, -hogyan viháncolnak és visítoznak odalenn, az udvarban, a várba -fölrendelt lányok és menyecskék, akiket már ugyancsak szorongattak -a legények meg a hadnagyok. Alant vígan voltak az emberek. Az -udvarban égő rőzselángok körül tréfálkozó nép kergetőzött s az alsó -csarnokokból, amelyekbe csak kivülről szűrődött be világosság, -mindenféle zsivaj hallatszott. Egyszerre, valahonnan a pincék -tájékáról, hosszú sikoltozás hangzott föl, mintha valakit ölnének. -„Ez leány volt“, – nevetett Sir Ramorny, a házigazda.</p> -<p>Ebben a pillanatban a felső csarnok egyik világos falán roppant -árnyék futott végig. Egy óriásnak az árnyéka, aki, mikor -fölemelkedett ültőhelyéből, a fejével fölért a boltozatig.</p> -<p>– Én, Percy, Northumberland grófja, – <span class= -"pagenum"><a name="Page_159" id="Page_159">-159-</a></span> szólalt -meg az óriás – esküszöm az égre, az ég istenére, hogy nem nyugszom -addig, amig az utolsó Westmoreland döglötten nem hever a lábamnál, -meneküljön előlem akár a poklok fenekére!</p> -<p>Kiürítette kupáját s aztán leült. De példájára sorra -fölemelkedett a többi báró is, és így esküdöztek:</p> -<p>– Én, Clifford, esküszöm az élő Istenre és az ő egyszülött -fiára, hogy mindhalálig veled harcolok, Sir Northumberland, és a -pokol tüzébe is utánad lovagolok!</p> -<p>– Úgy legyen üdvösségem az égben, – fogadkozott Sir Montravers – -amint megtartom eskümet, hogy mindig oldalad mellett leszek, -ameddig Sir Walter ellen harcolsz!</p> -<p>– Ha Sir Walter Westmoreland-nek csak egy fattyuja is rejtőzik -valahol: előkerítem a föld alól is és kiirtom a világból! – -erősködött Sir Rothsay.</p> -<p>Igy vagy ilyenformán fogadkozott, ki a szentekre, ki a háromegy -istenre, a többi báró is, mind valamennyi, szám szerint -huszonheten; az ország nagyjainak majdnem a fele.</p> -<p>Sir Ramorny elégedetten simogatta hosszú, deres szakállát.</p> -<p>– Megfizetek érte, Sir Walter, – szólt magában, – hogy -megaláztál Rőt Vilmos előtt!</p> -<p>Odalenn ekközben a szerelmes kedv lassankint elölte a -tréfálkozás lármáját.</p> -<p>– Több italt a legényeknek! – adta ki a parancsot Sir Ramorny. – -Akadhat köztük, aki utoljára iszik.</p> -<p>– De aztán aludják ki magukat! – szólt <span class= -"pagenum"><a name="Page_160" id="Page_160">-160-</a></span> -Clifford. – Korán kell elindulnunk, ha virradatkor fenn akarunk -lenni az Ördöghegyen.</p> -<p>– És meglehet, hogy holnaputánig nem fognak aludni, – szólt -Montravers. – Vadászat közben dolgunk is akadhat.</p> -<p>– Majd kialuszszák magukat, ha egy kicsit megdézsmáltuk Sir -Walter vadaskertjét! – szólt Rothsay.</p> -<p>Northumberland nem beszélt, csak nagyokat ivott. Közben -hátradőlt a székén és tekintetét az ajtóra függesztette. Azon az -ajtón jött be nemrég a hiradó, aki jelentette, hogy Northumberland -egy legényét Sir Walter elfogatta, rettenetesen elpáholtatta és -visszaküldte az urához.</p> -<p>A hallgatag óriás körül egyre szaporább lett a beszélgetés. A -bárók sokkal jobban győzték az italt, mint csatlósaik, de idő -multán ők is fölélénkültek. Sir Berkeley elbeszélte, mit látott -Winchesterben, a Sir Walter esküvőjén.</p> -<p>Aztán Sir Ramorny vette át a szót.</p> -<p>– Én láttam Godiwát, – mesélgetett, – amint meztelenül lovagolt -végig Coventry piacán, hogy megmentse szülővárosát. Aranyhaja ugy -beboritotta, hogy egész alakjából nem látszott egyéb, csak az arca, -lábujjainak a hegye, meg a két keze, amint a kantárt tartotta. -Ilyen a Marjory haja. És láttam a Sir Douglas leányát, akibe az -oltárnál beleszeretett az áldozópap… akibe Calixtus érsek egy -szempillantás alatt ugy beleőrült, hogy nem eskette össze a -vőlegénynyel, mert, amint később mentegetőzött, lehetetlen volt -elhinnie, hogy nem földreszállott angyal áll előtte. Ilyen a -Marjory arca… <span class="pagenum"><a name="Page_161" id= -"Page_161">-161-</a></span></p> -<p>Northumberland ugy ütötte kupáját az asztalhoz, hogy minden -edény lehullt róla, olyan csörömpöléssel, mintha még ezek is -ijedten menekültek volna.</p> -<p>– Elég! – kiáltott. – Ne halljak többet a -Westmoreland-népségről!</p> -<p>Hagyták. Mindenki tudta, mi baja. És mindenki örült, hogy -dühében velök tart.</p> -<p>Sir Ramorny uj vedreket és még nagyobb kupákat hozatott. Aztán -elülről kezdték az ivást, mintha most érkeztek volna. És ittak, -amig el nem álmosodtak.</p> -<p>Éjféltájban a bárók sorra elszökdöstek pihenni. Csak -Northumberland maradt a székén, hátradőlve s tekintetét arra az -ajtóra függesztve, amelyen a hiradó bejött.</p> -<p>Végül, mikor már régen egyedül volt, ő is elbóbiskolt.</p> -<p>De még reggeli szürkület előtt fölébredt. Lement a még sötét -udvarra, fölrázott álmából egy legényt, egy rocska vizet hozatott, -megmosdott s aztán megfuvatta a kürtöt.</p> -<p>A kürtszó elhangzása után hosszan, elnyujtottan kiáltotta a -csatlós:</p> -<p>– Northumberland!…</p> -<p>Ez azt jelentette, hogy Percynek a legényei álljanak talpra. Az -ur vadászni megy.</p> -<h3>II.</h3> -<p>Mikor Sir Ramorny meghallotta, hogy Sir Walter Westmoreland -Winchesterben feleségül vette a szép Marjoryt, Sir Bruce leányát, -ugyanazt <span class="pagenum"><a name="Page_162" id= -"Page_162">-162-</a></span> a Marjoryt, aki nemrégen letérdelt apja -előtt, könyörögve, hogy ez ne kényszeritse őt Northumberland -grófjához – Sir Ramorny igy kiáltott föl:</p> -<p>– Dicsőség a magasságban Istennek! Időm elérkezett!</p> -<p>Végre megtorolhatja azt a sértést, amelylyel Sir Walter a király -előtt illette.</p> -<p>Eddig nem férhetett hozzá, mert Sir Walter volt az erősebb.</p> -<p>Sir Walternek ugyan sok haragosa volt a bárók között; -szókimondása, ridegsége, egyezkedni nem tudó természete egyre több -urat tett titkos ellenségévé. Utját állotta nem egy olyannak, aki -érdemek nélkül tört a magasba és még többnek állott utjában, már -azzal is, hogy élt.</p> -<p>De Sir Walter hatalmasabb volt, mint külön-külön bármelyik -ellensége. A király is sokáig félelmetes védelmezőként állott a -háta mögött. És ez a pártfogás nem az egyetlen támasztéka volt. Baj -esetén Sir Walter is találhatott szövetségeseket az ország nagyjai -között.</p> -<p>Az ellenséges bárók tehát csak magukban moroghattak; -összeröffenni nem mertek ellene.</p> -<p>Házassága azonban sokat változtatott ezen az állapoton. Pedig -Marjory kezével is nyert egy erős szövetségest: apósa, Sir Bruce, a -skót fegyveresek egész hadseregét adta lányának hozományul. -Csakhogy ezzel a házassággal Sir Walter elveszitette a király -pártfogását. Rőt Vilmos megkivánta, hogy hivei közül azok, akik -szép nőt vezetnek oltárhoz, először is neki házasodjanak meg. És -Sir Walter tudni se akart erről. Ahogy megesküdött, bölcs önzéssel -elvitte <span class="pagenum"><a name="Page_163" id= -"Page_163">-163-</a></span> Marjoryt, a királytól jó messzire, fel, -a hegyek közé.</p> -<p>Hanem, ha eljátszotta a király kegyét, nem ezzel veszitette a -legtöbbet. Még ennél is jobban csökkentette a hatalmát az, hogy -házassága felbőszitette Percyt, Northumberland grófját.</p> -<p>A királyon kivül senki se volt az országban, aki annyi léleknek -parancsolt volna, mint Northumberland grófja. Egymaga több vitézzel -rendelkezett, mint tizen a bárók közül; többel, mint Sir Walter és -apósa.</p> -<p>És veszedelmesebb ellenfél tudott lenni, mint a gyáva és számitó -király. Rőt Vilmos az erőpróbában is mindig a hasznos békekötést -kereste; a gróffal azonban nem lehetett másképpen harcolni, csak -életre-halálra.</p> -<p>Ha rábirhatják Percyt, hogy élére álljon az ellenséges báróknak -és ezek egyesitett erejét a magáéval kettőzve meginditsa a harcot, -amelyet eddig a haragosok egyike se mert elkezdeni: ugy Sir -Walternek el kell pusztulnia.</p> -<p>Már pedig az óriást ugy lehet vezetni, mint egy gyermeket. Ehhez -csak az kell, hogy tudjanak vele bánni. Meg kell keresni a könnyen -sebezhető oldalát: a büszkeségét és ennél fogva kell megcsipni, -aztán el nem ereszteni.</p> -<p>És hogyha véletlen jószerencséből vagy ügyességgel sikerül egy -kis taplót is dugni a fülébe: akkor már bizonyos, hogy a harc -halálos lesz.</p> -<p>Sir Ramornyt, amint elképzelte a jövőt, elhallgathatatlan öröm -fogta el.</p> -<p>– Dicsértessék az Ur szent neve! – fohászkodott hadnagyai előtt. -– Immár elérem, amiért <span class="pagenum"><a name="Page_164" id= -"Page_164">-164-</a></span> oly régóta imádkozom: nyakát fogom -szegni Sir Walternek!</p> -<p>Nem is késlekedett sokáig, hanem, mihelyt elkövetkezett a -vadászatok ideje, meghivta Sir Percyt egy kis mulatozásra.</p> -<p>Nottingham urának szép vadaskertje volt és az óriás, aki hetekig -gyerekként siratta Marjory elvesztését, már belefáradt a magános -dühöngésbe. A fejedelmi vad gyanutlanul sétált bele a -kelepcébe.</p> -<p>Az örvendetes eseményről Sir Ramorny azonnal értesitette a -bárókat. Azok már tudták, mit céloz az összejövetel, s kevés idő -multán nagy fegyveres erővel állitottak be Nottingham várába.</p> -<p>Sir Percy csak jelentéktelen kiséretet hozott magával. De most, -egyelőre, még nem is volt szükség a hadseregére, csak ő rá, -magára.</p> -<p>Az óriásnak nem tünt föl, hogy az urak tulságosan nagyszámu -legénységgel jelentek meg a vadászmulatságra. Reggeltől estig az -erdőt járta s nem törődött a többiekkel.</p> -<p>Az urak ezalatt ugyancsak hozzáláttak a mulatozáshoz. S a -legényeik szintén.</p> -<p>Ki tehetett róla, hogy ittas, garázda legények nem tartják -tiszteletben a tilost s elkalandoznak jó meszszire, a szomszédos -birtokra, ahol már Sir Walter az ur? Ki tehetett róla, hogy ittas, -garázda legények nap-nap után elportyáznak nagy távolságra, az -ördöghegyi erdőbe s alaposan megdézsmálják Sir Walter -vadaskertjét?</p> -<p>Sir Walter Westmoreland megértette, hogy ez tulajdonképpen: -kihivás. De nem is hederitett a szemtelenkedésre; lenézte a -bárókat. <span class="pagenum"><a name="Page_165" id= -"Page_165">-165-</a></span></p> -<p>Ugy védte a vadját, ahogy szokta. Őrei lenyilazták a szökevény -vadorzót; akit elfogtak, azt leszúratta – és a mulatság folyt -tovább.</p> -<p>Hanem a jószerencse, ugylátszik, kegyeltjévé fogadta Sir -Ramornyt.</p> -<p>Mert ki tehetett róla, hogy az ittas, garázda legények -minduntalan magukkal csábitották Sir Percy emberei közül hol az -egyiket, hol a másikat?</p> -<p>Mikor Westmoreland meghallotta, hogy a vadorzók között, akiktől -nem tudja megtisztitani az erdejét, ott vannak a Northumberland -legényei is: összeráncolta a szemöldökét. (Nála igy fejeződött ki a -legnagyobb fölindulás.)</p> -<p>Vagy ugy?! Az már más! Akkor hát ez nem csak verebek -szemtelenkedése, amire az ember ugy felel, hogy elhessegeti a -tolakodó csiribiri népséget! Ez már kihivás! Northumberland akar -belekötni?… az a Northumberland, akitől egy életre elválasztja a -kölcsönös gyülölet?… Northumberland, aki már méltó ellenfél? Akkor -hát vége a csöndes tréfálkozásnak!… és ha eddig az ártatlannak vélt -kötekedésre azt az enyelgő, vidám választ adta, hogy egyszerüen a -másvilágra küldte a megcsipett vadorzót, most már illően kell -megfelelni a kihivásra!… mert ez már kihivás!</p> -<p>Kiadta a parancsot, hogy mihelyest az incselkedés megismétlődik, -a grófnak egy emberét élve kell kézrekeriteni, kerüljön a tréfa -akármilyen véres összeütközésbe, akárhány emberhalálba!</p> -<p>Azon az áron, hogy a lesbenálló őrök közül vagy ötven ott hagyta -a fogát, fogtak is neki néhány eleven vadorzót. <span class= -"pagenum"><a name="Page_166" id="Page_166">-166-</a></span></p> -<p>Sir Walter kiválasztotta a tiszta buzát a konkolyból. A -konkolyt: Sir Ramorny meg a bárók cselédeit felköttette. -„Diszitsétek föl velök fáimat!“ – mondta ki a gyászbeszédüket. De -az elfogottak közt csakugyan ott volt Sir Percynek egy embere is, s -ez kivételes elbánásban részesült. Először rogyásig jól kellett -laknia vadpecsenyével s aztán rettenetesen elverték. Mikor aztán -már nem tudott mozdulni s félő volt, hogy a sok botütéstől kiadja a -páráját, Sir Walter elvitette embereivel a nottinghami vár -közelébe, de előbb meghagyta neki:</p> -<p>– Ha majd föl tudsz tápászkodni s elvánszorogsz uradhoz, mondd -meg neki, hogy visszaküldtelek, mert tudom, hogy szüksége van -minden egyes szolgájára. Isten ments, hogy kisebbitsem testőrei -számát!</p> -<p>Northumberland tajtékzott, mikor megtudta, hogy pajzsát milyen -szégyen érte.</p> -<p>– Ugy, Sir Walter?! – tombolt. – Te a cselédeimmel szemben -hősködöl?! Gyere, állj elő és vitézkedjél akkor, amikor engem is -megtalálhatsz! Félted a nyomorult vadjaidat? No hát, holnap magam -megyek vadászni az Ördöghegyre és olyan pusztitást végzek ott, hogy -egész életeden át siratni fogod!</p> -<p>– Mindnyájan veled tartunk! – ujjongtak a bárók.</p> -<p>– Ha jöttök, ti is mulatni fogtok, – felelt Sir Percy. – Ha nem, -akkor magam vadászok ott, két vagy három napig!</p> -<p>De a bárók is ott akartak lenni, hogy „vidámabb legyen a -mulatság“. Most az egyszer nagyobb erőben vannak Percynél s a mai -kivonulásukkal <span class="pagenum"><a name="Page_167" id= -"Page_167">-167-</a></span> megszerezhetik a gróf szövetségét -mindenkorra, amig Sir Walter el nem pusztul.</p> -<p>Northumberland nem várta meg őket. Hanem a bárók is talpon -voltak már, mihelyt szürkülni kezdett.</p> -<p>A sötétség valami ólomszinü homályra vált, amikor elindultak, -kiki a maga népével. Sürü ködnek mentek neki és nemsokára elvesztek -egymás elől. Sir Montravers, aki rövid vágtatás után hátranézett, a -nottinghami vár helyén csak egy kis felhő-gomolyagot pillantott -meg. De a felhő-gomolyagban tüzes pont csillogott. Fáklyafény -lehetett, hanem Sir Montraversnek ugy tetszett, mintha a Sir -Ramorny vörös szemét látná.</p> -<p>(Sir Ramorny, aki bölcs ember volt, csakugyan elaludta a -vadászatot.)</p> -<p>Mire kivilágosodott, valamennyien eljutottak az Ördöghegyet -környező erdőkbe.</p> -<p>Akkorra Sir Percy és emberei már igen sok szarvast ejtettek -el.</p> -<p>A bárók is hozzáláttak a szórakozáshoz, de nem sokáig -vigadhattak, mert uj társaság jelent meg a vadászaton. Sir Walter -egyik alvezére, a skótok kapitánya és maga Sir Walter három -oldalról ütöttek rajta a vadorzókon.</p> -<p>És a csata megkezdődött.</p> -<p>A szarvasok ámulattal nézhették, ami ezután következett. Mily -fordulat Isten kegyelméből! Az emberek egymást vadászszák!</p> -<p>Akkoriban se volt minduntalan hasonló mészárlás.</p> -<p>Az Ördöghegy egyik határán egy megdühödött lovas száguldozott, -igy orditozva: <span class="pagenum"><a name="Page_168" id= -"Page_168">-168-</a></span></p> -<p>– Hol vagy, Northumberland?</p> -<p>S a másik oldalon, egy vértől gőzölgő óriás keresgélt valakit, a -tüdejének minden erejével harsogva:</p> -<p>– Hol vagy, Westmoreland?</p> -<p>Kora reggeltől késő estig folyt a harc. A vaksötétben Sir Walter -seregének csak a roncsával vonult vissza várába. De a vadászok -közül is csak minden negyedik tért haza.</p> -<p>Négyezer ember maradt az Ördöghegyen; ijászok és lándzsások, -normannok és angolszászok vegyest.</p> -<p>Northumberland megsebesülve, véresen és sárosan került vissza a -nottinghami várba. Majdnem minden legénye ott maradt a fák közt és -mégse érhette el, hogy összeakadjon a gyülölt Sir Walterrel. Az -Ördöghegy rengetegében nem juthattak egymás közelébe.</p> -<p>Hanem a bárók elérték, amit akartak.</p> -<p>Ez után az első, eredménytelen összecsapás után Sir Percyt már -nem kellett biztatni. Fegyverbe szólitotta népét és a bárók -haderejét a maga seregével kettőzve, meginditotta a háborut Sir -Walter és frigyesei ellen.</p> -<p>Mert Sir Walter is keresett és talált nem egy szövetségest. A -hatalmasabb bárók közül Norfolk, Sussex és Exeter az ő pártjára -állottak; s ezeken kivül még vagy tiz báró volt vele, olyanok, akik -régi ellenségei voltak Rothsaynek, Cliffordnak vagy -Montraversnek.</p> -<p>Kisebb összecsapások után, amelyekben hol a Sir Bruce skótjai -győzték le Sir Rothsayt, hol Montravers kényszeritette -meghátrálásra a Norfolk seregét, a két ellenséges haderő Risings -közelében <span class="pagenum"><a name="Page_169" id= -"Page_169">-169-</a></span> találkozott először. Mind a két -hadsereg erejének teljességében volt; Sir Walternek Norfolk, Sussex -és Exeter, Sir Percynek Rothsay, Montravers és Clifford voltak az -alvezérei.</p> -<p>A risingsi csata, tizenhat órai elkeseredett küzdelem után, -Northumberland és szövetségeseinek győzelmével végződött; de ez a -győzelem mind a két részen sok vérbe került. Huszezer harcos maradt -a csatatéren: ijászok és lándzsások, normannok és angolszászok -vegyest.</p> -<h3>III.</h3> -<p>Northumberland és Westmoreland háboruja kerek husz évig tartott. -Időközben egyiktől is, a másiktól is elpártolt egy-egy régi -szövetséges s a régi helyére uj szövetséges lépett; de a két -ellenséges sereg ereje, amely az első ütközet idején majdnem -egyforma volt, később is meglehetősen egyforma maradt. Az örökkön -harcolók sorában gyorsabban szántott a halál, mint a békességben -élők között; de a kidőlt harcosokat pótolni uj katonák nőttek fel, -ugy Northumberland seregének, mint Sir Walternek a -szolgálatára.</p> -<p>Igy a szerencse hol az egyik, hol a másik ellenfélnek kedvezett. -Az egyiket is, a másikat is sok veszteség és sok vereség érte, de -hogy a háborunak mi lesz a vége, hosszu ideig bizonytalannak -látszott. Csak a második tiz év vége felé kezdett kitünni, hogy a -szerencse lassankint végképpen elpártol Sir Waltertől.</p> -<p>Husz esztendőn át Sir Walter is, Sir Percy is számtalan csatát -láboltak meg. Mind a kettő <span class="pagenum"><a name="Page_170" -id="Page_170">-170-</a></span> sokszor megsebesült; ugy az -egyiknek, mint a másiknak, többször is be kellett pillantania a -pokol tornácába, de a véletlen ugy akarta, hogy husz esztendőn át, -akárhol és akármilyen buzgón keresték egymást a csatamezőn, sohase -találkozhattak.</p> -<p>– Valami rontás van benne, hogy sohase akadhattok össze, pedig -mindenütt keresitek egymást! – szólt egyszer Sir Percyhez hü -embere, Sir Gournay, három nappal a cheltenhami csata előtt, -amelyben Sir Walter életét vesztette.</p> -<p>– Tudod, hü Gournay, – felelt Northumberland – én megtartom -eskümet s keresni fogom Sir Waltert egyikünk végső lehelletéig… de -már nem bánom, ha sohase találom meg!…</p> -<p>Sir Gournay nagyot nézett.</p> -<p>Csillagfényes, szép, nyári este volt, s a vezér, aki hü -kapitányával a sátra előtt járkált, folyton az eget nézegette.</p> -<p>– Nézd, hü Gournay, – magyarázgatta szavait Sir Percy, – husz -esztendő óta sok minden megváltozott. Mikor a háboru megkezdődött, -Clifford, Montravers és Rothsay voltak a szövetségeseim, most -Clifford, Montravers és Rothsay Sir Walternek a frigyesei. Husz -esztendővel ezelőtt Norfolk, Sussex és Exeter Sir Walter pártján -voltak; most Norfolk, Sussex és Exeter az én alvezéreim. Tudod, ki -volt az első, aki harcra tüzelt Westmoreland ellen? Sir Ramorny, -aki most ellenségemnek a barátja és tanácsadója! Sőt te magad is, -Gournay, aki már hét év óta hü emberem vagy, husz esztendővel -ezelőtt a Sir Walter táborában harcoltál!</p> -<p>Sir Gournay közbe akart szólni: <span class="pagenum"><a name= -"Page_171" id="Page_171">-171-</a></span></p> -<p>– De, vezér…</p> -<p>– Ne mentegetőzzél, – folytatta Northumberland, – eszem ágában -sincs fölpanaszolni, hogy nem mindig voltál barátom. Idővel a -barátok ellenségekké válnak s a régi ellenségek megbékélnek -egymással. Ez a világ rendje; igy hozza magával a dolgok örök -körforgása. Amazokat is értem. Sir Ramornyt boldoggá tette, hogy -leányát feleségül adhatta az ifju Brucehoz és minden haragja elmult -Sir Walternek egyetlen jó szavára. Sir Waltert elhagyták, akik -kisebb jutalmat kaptak tőle, mint amekkorát vártak; elhagyták, -akiket megbántott, méltán vagy érdemetlenül, cselekedettel vagy -szóval, néha talán nem is szóval, hanem, amikor rosszkedvü volt, -egy puszta tekintettel. Tőlem is szökdöstek, akiket Sir Walter szép -igéretekkel hóditott a pártjára vagy akik ugy gondolkoztak, hogy -tőlem már nem várhatnak semmit, mert már jóval többet kaptak, mint -amennyit ki tudtak érdemelni. Nem haragszom rájok. Megváltoztak, -ennyi az egész. Értem őket és megbocsátok nekik; hiszen magam is -megváltoztam.</p> -<p>– Te, uram? – kétségeskedett Sir Gournay. – Te olyan vagy, mint -az óriás cser!…</p> -<p>– Nagyon megváltoztam, – erősitgette Northumberland. – Husz -esztendővel ezelőtt csak szerettem és gyülöltem; most se szeretni, -se gyülölni nem tudok többé senkit. A szeretőimtől sorra -elidegenedtem; a legtöbbet megutáltam. A barátaimat jobban -megismertem; ha nem bizonyultak megvetésreméltóknak, szégyelnem -kellett, hogy a gyöngeségüket vagy a kicsinyes önzésüket előbb nem -vettem észre. A <span class="pagenum"><a name="Page_172" id= -"Page_172">-172-</a></span> legtöbben egy kis hitszegéssel, egy kis -csalárdsággal és sok kapzsisággal, egyszerüen beállottak az -ellenségeim sorába. És a gyülöletem? Valaha gyülöltem Bruce -Marjoryt, aki megvetette a szerelmemet. De ezek az érzéseim -elmultak s tudom, hogy ez a nő olyan tiszteletreméltó, mint amilyen -kevéssé tiszteletreméltók azok, akiket husz év óta megismertem. Hü -feleség, jó anya; csak egy hibája van: hogy én nem tetszettem neki. -Valaha gyülöltem Sir Waltert; de ma már mért gyülölném? Azért, mert -elhóditotta előlem, akit szeretett? Én is megtettem volna az ő -helyében. Vagy mert sértéssel felelt, mikor azt hitte, hogy csúfot -üzök belőle? Mit tehetett volna egyebet? És ő az egyetlen ember, -akiben husz év óta soha se kellett megcsalódnom, aki husz év óta -még csak bosszuságot se okozott nekem. Mindig becsületes ellenség -volt és én jobban szeretem a becsületes ellenséget, mint az álnok -barátot. Azt mondhatnám, hogy: ő az egyetlen, aki husz év óta nem -vétett ellenem.</p> -<p>Sir Gournay hallgatott.</p> -<p>– Husz év alatt mindenki annyit öregszik, hogy maga se ismer rá -a régi énjére. És husz év alatt minden megváltozott körülöttem. Hol -van már a néhai Rőt Vilmos király?! Azt hiszem, azóta már az égben -is más Isten van.</p> -<p>Tekintete egyre az égbolton kalandozott.</p> -<p>– Abból, ami husz év előtt volt, majdnem mindent szétfujt a szél -vagy elmosott az ár. Abból, ami husz év előtt volt, semmi se maradt -meg, csak az én esküm, meg ezek a csillagok, amelyek fölöttünk -világitanak!</p> -<p>A hü Gournay is föltekintett az égre, mintha <span class= -"pagenum"><a name="Page_173" id="Page_173">-173-</a></span> meg -akart volna győződni róla, hogy a csillagok csakugyan -ugyanazok-e?</p> -<p>– Mindent értek, – fejezte be a beszélgetést Northumberland. – -Csak azt az egyet nem értem, hogy annak a sok ijásznak és -lándzsásnak, akik husz év óta szép sorban elhullottak… hogy ennek a -kétszázezer normannak és angolszásznak mért kellett ifjan -elpusztulnia?!</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_174" id= -"Page_174">-174-</a></span></p> -<h1>A KAVICS.</h1> -<h3>I.</h3> -<p>Buchbinder ur az irodából leüzent a soffőrnek, hogy elmehet s -csak este hétkor kell jelentkeznie a Palace-hotel előtt. Az -automobil eltakarodott; Buchbinder ur még átnézte a déli lapokat, -aztán lement, fiákerbe ült és kihajtatott a ligetbe.</p> -<p>Amikor a kocsija befordult a Stefánia-útra, félnégy felé járt az -idő. Odakünn, a fák között már itt-ott lengedezett egy kis szellő, -de Buchbinder urat egyre jobban bántotta a meleg. Letette a -kalapját maga mellé és folyton törölgette a homlokát. Ilyen -rettenetes augusztusi délutánokon itt csak öt óra tájban kezdődik -az élet. Kocsival nagy ritkán találkoztak s az ut külső részein -magános sétáló is csak elvétve mutatkozott. Mintha pusztaságban -jártak volna. Buchbinder urnak nem kellett attól tartania, hogy -valakinek feltünhetik: milyen bőven omlik a homlokáról, talán nem -is az izzadság, hanem a verejték?!…</p> -<p>A lovak, miután már kétszer kerülték meg <span class= -"pagenum"><a name="Page_175" id="Page_175">-175-</a></span> a -viztornyot, lépésben közeledtek az Andrássy-ut felé s a kocsis -megkérdezte, hogy még egyszer megforduljon-e?</p> -<p>– Nem. Haza! – riadt fel Buchbinder ur a gondolataiból.</p> -<p>– A Palace-hoz?</p> -<p>– Nem. Teréz-körut! – felelt Buchbinder ur és ugy nézett a -kocsisra, mint aki most ébredt fel álmából.</p> -<p>Buchbinder ur tudniillik, olyankor, amikor a családja Ostendében -üdült, mindig a Palace-hotelben szokott lakni. Ott kvártélyozott -ezen a nyáron is és a kocsis, aki jól ismerte a vastag öreg urat, -tudta ezt. Azt persze nem sejthette, hogy Buchbinder urnak egy kis -dolga akadt otthon, a hat hét óta jól elzárt lakásban. (Amint a -soffőr se gyanitotta, hogy azért kapott estig szabadságot, mert a -rongyos néhány száz koronáját ma kellett volna megkapnia a -milliomostól.)</p> -<p>Mikor kikanyarodtak az Andrássy-utra, Buchbinder ur még egyszer -letörölte homlokáról a hideg nedvességet, aztán föltette a -kalapját. És mintha a kalapjával a lelke is visszatért volna a -fejébe, a tekintete már nem tévedezett ugy s a képe nem volt olyan -bamba, mint előbb: arca is, alakja is visszakapta azt a -márványszerü merevséget, amelyről mindenki ráismert, aki valaha -látta.</p> -<p>Az Andrássy-ut külső részén már sokan jöttek szembe kocsin vagy -gyalog és Buchbinder ur a hindu bálványok szomoruan mozdulatlan -tekintetével nézte a fel-felbukkanó alakokat. Majdnem minden -második ember kalaplevéve <span class="pagenum"><a name="Page_176" -id="Page_176">-176-</a></span> üdvözölte. A poros egylovasokból, a -könnyü gummikereküekből és a legdiszesebb autókból is egyremásra -lengett az üdvözlet a hatalmas pénzember felé: ezt az óriási -terjedelmü, élő hustömeget már messziről föl lehetett ismerni.</p> -<p>A sétálgatók közül többen sietve kapták le a kalapjukat, nagy -ivben vagy függőlegesen, de térden aluli mélységre, hogy mindenáron -észrevétessék, mennyire tisztelik azt a kitünő embert, akitől annyi -függ.</p> -<p>Buchbinder ur most is ugy fogadta ezt a sok üdvözlést, mint -máskor. Néha fölemelte a kezét a kalapja felé s aztán egyet -legyintett lefelé, félig lemondóan, félig elháritóan, mintha az -akarná jelezni: „Ugyan, mit háborgatnak?!“… Néha pedig még csak egy -pillantással se felelt a nagy tisztelet-nyilvánitásra – kinek-kinek -érdeme szerint.</p> -<p>Időnként azonban lehunyta a szemét, mintha attól tartott volna, -hogy ezen a két ablakon át valaki beleláthat a gondolataiba és -ilyenkor azt ismételgette magában:</p> -<p>– Ha tudnák!…</p> -<p>Arra gondolt, hogy: üdvözölné-e valaki utoljára, ha ezek tudnák, -hogy ő már elveszett ember?!…</p> -<p>De vajjon csakugyan az-e?</p> -<h3>II.</h3> -<p>A Teréz-köruton elküldte a kocsist, fölment az elhagyott -lakásba, kinyitogatta az utczai szobák ablaktábláit, s egy darabig -le és <span class="pagenum"><a name="Page_177" id= -"Page_177">-177-</a></span> fel sétált a letakart és -benaftalinozott butorok között.</p> -<p>Azon gondolkozott: érdemes-e megtenni még egy utolsó kisérletet? -Utána nyuljon-e annak a szalmaszálnak?</p> -<p>Nem nagyon reménykedett benne, hogy ez még megmentheti, de az -életösztön mégis furdalta, hogy ne végezzen magával addig, amig -mindent meg nem próbált.</p> -<p>Kilenc utcai szobája volt s ezek közül ötnek az ablakai a -körutra nyiltak. Ebben az öt szobában kóválygott fel s alá, -tanakodva, hogy feltörje-e azt a szekrényt, vagy lemondjon erről a -nem sokat igérő kisérletről és minden egyébről?</p> -<p>Azzal vádolta magát, hogy voltaképpen nem is hisz a menekülés -lehetőségében, csak még egy-két órai haladékot akar a haláltól. De -hátha mégis sokkal többet érnek a felesége ékszerei, mint -képzeli?!… Számon tartotta-e valaha, mit adott ezekért?!… Nem. -Csakhogy, ha az ékszereknek nincs sokkal nagyobb értékük, mint -gyanitja – érdemes-e a betörő fáradságos munkáját elvégeznie, csak -azért, hogy két órával később haljon meg?</p> -<p>Megállott az erkélyajtó előtt és kitekintett a pályaudvar -felé.</p> -<p>– Ha meggondolom, – szólt magában – hogy mint a velencei -kalmárnak, nekem is vannak hajóim, künn a tengeren… És ezek a hajók -mind, bizonyosan meg fognak érkezni!… Csakhogy nekem már későn -fognak érkezni… Nem is hajón, vasuton jön a pénz!… Nemsokára már -itt lesz, ebben a pályaudvarban!… <span class="pagenum"><a name= -"Page_178" id="Page_178">-178-</a></span> Csakhogy én ezt már nem -tudom bevárni!</p> -<p>Bizony, nehezen tudott beletörődni abba a gondolatba, hogy: ha -az a pénz, amely most kisgyermekes bizalommal, de egyszersmind -kisgyermekes lassu tipegéssel közeleg feléje, már ma a birtokában -volna, akkor most nem volna semmi baja!… Mig igy egyszerüen meg -kell halnia!</p> -<p>És mégis így van. Abban a pillanatban, amikor kitudódik, hogy ő, -akit nagy vagyon urának tartanak, hamarjában jelentéktelen -összegeket se tud kifizetni, összeomlik a hitele és ezzel ő felette -összeomlik az egész világ.</p> -<p>Pedig már nincs mentség; már nem tudja lehetetlenné tenni, hogy -ez ki ne tudódjék; már semmit se tud kieszelni a végből, hogy ne -kelljen előállnia pénz helyett az ezreket elrémítő szörnyű -meglepetéssel. Már közelednek az egerek meg a patkányok, amelyek -össze fogják rágni a mély verembe szorúlt embert; az apró -követelések rettenetes ármádiája mindenfelől szorongatja; már -közelről sziszegnek az undok, éhes állatok.</p> -<p>Hiába minden lelemény, ürügy, nyugalmat és erőt színlelő -lélekjelenlét, kifogyott az ügyes hazugságokból; se a tettetett -ridegség, se az ál-okokkal takarózó találékonyság, se a nagy -ötletességgel felkutatott segítőforrások nem segítenek többé rajta; -már nincs menekülés.</p> -<p>Csak még egy hétig tudná titkolni a mindenkit megriasztó -igazságot!… Addig okvetetlenül megérkeznék az első segítség, s ez -éppen <span class="pagenum"><a name="Page_179" id= -"Page_179">-179-</a></span> elég volna rá, hogy talpra állhasson, -hogy összeszedhesse magát és nemsokára megint oly erőssé váljék, -mint amilyen szerencséjének a delelőjén volt.</p> -<p>Hányszor adott ki egyszerre, félkézből, több pénzt, mint -amennyire most szüksége volna!… Egy-két ölelésért, hiuságból, -szeszélyből, még oktalan ellágyulásból is!… De hát hitte-e valaha, -hogy még ide juthat?!…</p> -<p>Hát igen, borzasztóan elszámította magát. Nagyon is vakmerően -játszott; a milliomok áhítozása, a mohó falánkság, mely már második -természete, elfelejttette vele a legelemibb óvatosságot is; ennyire -vakmerően nem szabad játszania annak sem, aki mindenét vakmerő -játékkal szerezte.</p> -<p>De ezen már nem érdemes keseregni. Ostoba volt, pont. Még ő is -megengedett magának, életében egyszer, egy ostobaságot, és ez most -elveszíti. Mindenki ostoba, aki veszít. És a legnagyobb kockázata -nem sikerült. Minden elveszett. Hát vége!… ezen nincs mit tovább -filozofálni. Mindennek vége. Az életnek is.</p> -<p>Mert már nincs se ereje, se kedve az életet elülről kezdeni. -Ehhez már öreg, fáradt, túlságosan kényelmes. Ha bizonyosan tudná, -hogy még egyszer eljuthat oda, ahol volt, akkor se volna hozzá -kedve. Már csak kényelemszeretetből is meg kell halnia. Már fáradt, -lusta ahhoz, hogy egy darabig szolgálni legyen kénytelen azokat, -akiknek valaha a tenyeréből adott enni. Elszokott a -kellemetlenségektől, nincs már benne a trainingben, tehát nem volna -ereje hozzá, hogy el tudja viselni a megaláztatásokat. <span class= -"pagenum"><a name="Page_180" id="Page_180">-180-</a></span> És ha -néhány évi keserves erőlködéssel, miután az orrával szántotta a -földet, miután agyongyötörte az idegeit a sok izgalommal s a fejét -a sok tanakodással, gonddal, kieszeléssel, számítgatással, -töprengéssel, ha néhány évi kínlódás árán újra vagyont tudna -szerezni, hát érdemes-e?!… Mi hasznát venné ennek akkor, mikor már -most is öreg! Azután már eleget élt. És miután egy hosszú életet -töltött el jólétben, bőségben, kényelemben és hatalomban, most -nekifeküdjék a kínlódásnak, a megalázkodásoknak, a -verejtékezésnek?! Nem!</p> -<p>A családja? Hát a családja sokat fog veszíteni, annyi bizonyos. -De majd csak meglesznek valahogy. A fiai már felnőtt, jóravaló -emberek; azok majd el fogják tartani a lányokat meg az anyjukat. -Amit félrelophatott, azt már félrelopta ezeknek. Az asszonynak a -rokonsága vagyonos; neki meg a leányainak, bizony, meglehetősen -keserves lesz az új állapot, de nem maradnak kenyér nélkül.</p> -<p>Mi jót várhat még az élettől? Nagyon keveset. Miért vállalná a -sok rosszat, ami bizonyosan elkövetkezik, ha a bukása után is -életben marad?! Nincs mért vállalnia.</p> -<p>Tul van a hatvanon; ha szélütés érné, akkor is meg kellene -halnia. Ki tudja, hogy nem ez volna-e a végzete már nemsokára?! És -akkor nem a legokosabb, nem a legjobb-e mindjárt meghalnia?</p> -<p>Meghalni – akkor, ha elmondhatjuk, hogy: az életet is alaposan -kifosztottuk – nem olyan nagy dolog.</p> -<p>De a „hátha“ mégis furdalta egy kicsit. <span class= -"pagenum"><a name="Page_181" id="Page_181">-181-</a></span></p> -<p>Hátha az ékszerek minden valószinüség ellenére megérnek annyit, -amennyi elég volna a meneküléshez?</p> -<p>És mégis csak előkereste a szekrény felfeszitéséhez szükséges -szerszámokat.</p> -<p>– Ha egyszer az embert üldözni kezdi a balszerencse!… – szólt -magában, miközben kissé kényszeredetten mosolygott. – Most -kénytelen vagyok betörni magamhoz! Pedig a szekrény kulcsa nálam -van valahol. De hol? Mit tudom én! Gondoltam-e valaha arra, hogy -egyszer itt fogom keresni az életemet?!</p> -<h3>III.</h3> -<p>Jódarabig tartó fáradozás után – a betörésnek ebben a -kezdetleges módjában nem volt gyakorlata – sikerült felfeszitenie a -szekrényt meg az ékszertartó kaszettákat s megtalálta, amit -keresett. Nem az életét; csak az ékszereket.</p> -<p>Mindent gondosan szemügyre vett és megbecsült – ehhez már értett -– de az egész holmi félannyit se ért, mint amennyire szüksége lett -volna.</p> -<p>Minél tovább vizsgálódott, kutatott, kotorászott a mindenféle -ötvösmunka és kisebb-nagyobb értéktárgy között, annál inkább -meggyőződött róla, hogy az életét már nem mentheti meg.</p> -<p>Hanem időközben talált valamit, ami egy pár percre elterelte a -figyelmét erről a fődologról. <span class="pagenum"><a name= -"Page_182" id="Page_182">-182-</a></span></p> -<p>Amint egy apróságokkal telt kaszettát vizsgált át, gyémántot, -minél több és minél nagyobb gyémántot keresgélve, sok fülbevaló, -melltü, medaillon és gyürü után egy furcsa tárgy akadt a kezébe. -Egy aranyba foglalt, mogyorónagyságu, közönséges kavics.</p> -<p>Mi ez?</p> -<p>Egy kavics, amelyet aranyba foglalnak és eltesznek – ez csak -emlék lehet. Valami vidám vagy érzelmes esetnek az emléke. Talán -egy elfelejtett bolondságé, amely olyan régen történt, hogy már nem -is igaz. Talán egy elfelejthetetlen eseményé, amelynek a hatásai -esztendők hosszú során át ott rejtőznek a lélek mélyén, mint ez az -aranybafoglalt kavics az ékszertartóban.</p> -<p>Ki ne hallott volna efféle históriákról?!</p> -<p>Egy fiatal hölgyet üldöznek. A lába gyors s már-már elmenekült -az üldözője elől, de az elhatározó percben megbotlik egy kavicsban, -elesik, az üldözőnek tehát sikerül elfognia. És most egy szép -regény kezdődik, amelynek első fejezete után az üldöző megkeresi, -szívéhez szorítja és elteszi azt, aminek élete boldogságát köszöni: -a kavicsot. Aztán aranyba foglaltatja és odaadja a fiatal hölgynek, -aki időközben belenyugodott a regényes fordulatba, örök -emlékül…</p> -<p>Vagy:</p> -<p>Nem regény, csak románc. Egy májusi napon, vagy egy holdvilágos -estén… vagy talán egy koraőszi, meleg alkonyaton, amikor édes -mélabú ül az egész természeten s a szívek annyira megtelnek -érzéssel, hogy már csordulóban <span class="pagenum"><a name= -"Page_183" id="Page_183">-183-</a></span> vannak… egyszerre csak -felpattan a lelkek zára s akik sokáig szerettek némán, valami -boldogító öntudatlanságban, melynek bűnszerzője a hallgatag -természet, a táj alattomos csöndje, végre megnyilatkoznak. -Megnyilatkoznak, először és utóljára, mert a fiatal hölgy megmondja -az ifjú leventének, hogy soha, soha se lehet azé, akit titokban -szeret, soha se lehet az övé. És a románc csak románc marad; -kedves, szomoruan édes hangulat, történet nélkül; egy valósággá nem -vált szép mesének, egy át nem élt álomnak az egyetlenegy foszlánya. -Nincs befejezése, mert el se kezdődött. A fiatal hölgy nem engedi, -hogy az ifjú levente megcsókolja a ruhája szegését… a szerencsétlen -szerelmes fölemeli a földről és megcsókolja a kavicsot, amelyet -hölgyének kis lába tapodott… aztán nincs tovább. Később, -nagysokára, megint találkoznak egyszer… s a szerelmes, a ki nem -felejtett, egy kis emlékezést könyörögve átnyujtja az -aranybafoglalt kavicsot, jeléül, hogy ő örökre ugyanaz. A hölgy -elzárja a kavicsot a drágaságai közé és nem vallja meg, hogy -szívében most is ott őrzi annak az édes-bús órának az emlékét. Egy -elhaló akkord, és a románcnak vége.</p> -<p>Eh, ki gondolna ilyen gyerekségekre, amikor hallgatagon, -mozdulatlanul előtted meredezik a mindenkinél merevebb arcú halál, -és láztól égő, verejtéket izzadó arcodon ott érzed, merő, -mozdulatlan, rémesen nyugodt tekintetét!</p> -<p>Fölkelt az asztal mellől és így szólt magához, épp oly -hangtalanul, mint amaz: <span class="pagenum"><a name="Page_184" -id="Page_184">-184-</a></span></p> -<p>– Buchbinder Guszti, neked ma meg kell halnod!</p> -<p>Egy pár percig megint fel s alá sétált a naftalinos -szobákban.</p> -<p>De most már nemcsak az az egy gondolat foglalkoztatta. E körül a -gondolat körül, bolygóként, egy új kérdés keringett, kóválygott az -elméjében és hol ez a kérdés takarta el azt a gondolatot, hol ismét -a másik kerekedett felül.</p> -<p>Nem különös-e, hogy ez a kérdés életében először, éppen akkor -merül fel előtte, amikor már a halál színe előtt áll?!…</p> -<p>Pedig hát eddig még soha se jutott eszébe, hogy a felesége nem -rejteget-e valami titkot az emlékezetében.</p> -<p>Buchbinder ur – ahogy mondani szokás: – boldog családi életet -élt. Az a nyugodt természetü, jólelkű, kövér asszony, aki most -Ostendében a fürdőzés és a soványító kúra ártatlan örömeit élvezi -(nem is sejtve, hogy mi készül otthon), soha se adott neki okot -efajta tanakodásra vagy éppen töprengésre. Sok gyermekkel -örvendeztette meg őt; mindig békében élt vele és mindig -megelégedettnek látszott; soha se adta semmi jelét, mintha nem -szeretné eléggé Buchbinder urat, vagy hogy szíve vágyai kirepültek -volna abból az aranyozott kalitkából, amelyet Buchbinder úr sok -figyelmességgel igyekezett kellemes fogsággá tenni.</p> -<p>És Buchbinder ur, a sok elégtétel közül, amelyeket az élet -korábban megadott neki, éppen azt tartotta az egyik -legbecsesebbnek, hogy e tekintetben nem bánthatta semmi, éppen -<span class="pagenum"><a name="Page_185" id= -"Page_185">-185-</a></span> semmi… azokban az években se, amelyeket -más házasságokban válságosaknak látott.</p> -<p>Nem élt nagyon sok családi életet – az ügyei és őszintén szólva -a szeszélyei is koronként messzire elszólítgatták – hanem amennyi -családi életben része lehetett, azt (talán azért, mert nem volt -túlságosan sok), nagyon szépnek találta.</p> -<p>De tudhatta-e, hogy a felesége, valaha régen, amikor a -menyasszonyává lett, nem temetett-e el álmokat, vágyakat, -reménységeket?! Hogy későbben, amikor már a felesége volt, nem -ápolt-e ábrándokat, vonzalmakat, sóvárgásokat, ha ezek meg is -maradtak puszta ábrándoknak, ártatlan vonzalmaknak, meddő -sóvárgásoknak?! Vajon csakugyan megmaradtak-e?… Tudhatta-e, hogy a -felesége lélekben nem volt-e hűtelen?!… hogy nem volt-e hűtelen, -nemcsak félig-meddig, hanem egészen! Hogy nem csalta-e meg -valaha?!… hogy nem hordott-e magában egy vagy több jól meg őrzött -titkot, esztendők hosszú során, egy életen át?!…</p> -<p>És ez a kavics, emléke valaminek, amiről ő nem tud, amit ő soha -se fog megtudni!… Ez az aranybafoglalt kavics, amelyet a fiatal -asszony eltett s az öregedő asszony mindenkorra megőrzött!…</p> -<p>Ez a kavics!…</p> -<p>– Eh! – intézte el a kérdést fenszóval, s mintha ez az egy hang -hirtelen elűzte volna az apró lidérceket.</p> -<p>Mit emészti magát még ezzel is?!… Amikor már meg kell halni!… -<span class="pagenum"><a name="Page_186" id= -"Page_186">-186-</a></span></p> -<p>Végképen felülkerekedett benne az az egy gondolat. De egy kicsit -még elmélázott.</p> -<p>Aztán föleszmélve, megnézte az óráját.</p> -<p>– Negyed hat – állapította meg magában. – Még van időm elvinni -az ékszereket a safe deposit-ba.</p> -<p>Mindezt nem hagyhatja künn, az asztalon vagy a feltört -szekrényben, ki tudja, miféle idegenek szabad prédájául. El fogja -vinni a bankba, hogy odazárhassa a felesége nevén elhelyezett egyéb -letétek mellé. Buchbinder ur rendszerető ember volt.</p> -<p>– Sietnem kell, hogy még ma elhelyezhessem – ösztökélte magát. – -Negyed hat…</p> -<p>És arra gondolt, hogy az órája még járni fog, amikor ő maga nem -fog tudni semmiről a világon.</p> -<p>Mialatt a két legnagyobb kaszettába beledugdosott mindent – -valamennyi értéktárgyat, az aranybafoglalt kavicscsal egyetemben – -egy molypille minduntalan ott röpködött az orra előtt.</p> -<p>Elhessegette magától, rászólt hangosan: „Te, szamár!“… de nem -pusztította el.</p> -<p>Ugy érezte, hogy már nincs joga eltipornia valamit, ami élő.</p> -<h3>IV.</h3> -<p>Ugyanaz nap, esti hét óra körül, a Palace-Hotelben, Buchbinder -Gusztáv ur, miután minden ügyét elintézte, egy golyót küldött -magába. <span class="pagenum"><a name="Page_187" id= -"Page_187">-187-</a></span></p> -<p>De ebben sem volt szerencséje. Nem egészen jól találta el magát -és így sokáig kellett kínlódnia, amíg kimulhatott.</p> -<p>Buchbinder úrnak a lelke tehát nem repülhetett nyílegyenesen -abba a halhatatlanságba, amelyet a közgazdasági tevékenység számára -tartanak fenn, hanem egy jó darabig összevissza röpködött a -kaoszban.</p> -<p>Nagyon sok baja volt a szegény léleknek. A roppant feketeségben -nem tudta, hogy hová és meddig repüljön; vakon repült fölfelé, amíg -ki nem merült, aztán fáradtan csüngesztette le szárnyait s -egyszerre valami iszonyú magasságból zuhant le. De nem ért le -valahová, ahol megnyugodhatott volna; süvítő szél ragadta magával, -szédítő forgatagba került, majd hozzáverődött valamihez, ami rémes -csattanással verte le magáról. Aztán, mikor már-már azt hitte, hogy -megsemmisül, kellemes hűvösség térítette magához; mintha forrásvíz -hűs cseppjei csörgedeztek volna rá és mintha ő maga is szétfolyt, -szétoszlott volna ezekkel a cseppekkel. De nem oszlott szét. Most -már valami meleg áramlat ragadta magával; észrevette, hogy langyos, -kövér levegőben úszik, úszik, egyre gyorsabban és mind sűrűbb, -melegebb levegőben. Már nem is úszik, hanem forog; forró párák -csapják meg s izzó meleget árasztó örvény ragadja magához. Érzi, -hogy lefelé húll; egyre gyorsabban, kábító sebességgel sülyed, -bukik lefelé valami szörnyű mélységbe s a másvilági ciklon úgy -pörgeti, mint ahogy az orsó pörög. Azt hiszi, szét kell mállania a -mindinkább növekvő forróságban s maga is tüzes párává válik. -<span class="pagenum"><a name="Page_188" id= -"Page_188">-188-</a></span> De ismét magához tér. Fel akar -vánszorogni, hogy folytassa útját, de fullasztóan szűk térben -röpköd és minduntalan odavágódik valahová a sötétben, mint két -ablaktábla közé szorult denevér. Majd kimerülten roskad össze és -lávafolyamba merül, amely fölött mintha a számum vonulna keresztül. -Eltikkadtan adja át magát sorsának, a láva-folyam összecsap -fölötte, de megint fölmerül, újra az ürben találja magát, valami -szürkület kezd derengeni előtte, aztán hangokat hall, előbb csak -zsongó hangokat, majd tisztán hallja:</p> -<p>– Mit akarsz, szegény lélek?</p> -<p>Ez Grünbergernek, öreg üzletvezetőjének a hangja; Grünbergeré, -aki tizenöt évvel ezelőtt halt meg. De a lélek tudja, hogy nem -Grünberger, hanem angyal szól hozzá.</p> -<p>Összeszedi minden erejét és végre sikerül megszólalnia:</p> -<p>– Az igazságot keresem. Az egész igazságot!</p> -<p>– Jó helyen jársz – felel Grünberger vagy az angyal. – Itt -egyebet se találhatsz, de ezt megtalálod!</p> -<p>S a lélek azon veszi észre magát, hogy egy színházba került, -ahol mozgóképeket lát.</p> -<p>Nézi, nézi a mozgóképeket, nem lát rajtok semmi különöset, de -egyszerre feltünik előtte, hogy mindegyik mozgóképen ott van -ugyanaz az alak. Ez az alak előbb pici leányka, majd nagyobbacska, -utóbb serdülő leány. Akkor ráismer. Ez a serdülő leány az ő -felesége. A felesége élete az, amit ott lát.</p> -<p>Most már nagy figyelemmel nézi a képeket. <span class= -"pagenum"><a name="Page_189" id="Page_189">-189-</a></span> Lát -jeleneteket, amelyeket eddig nem látott soha és amelyek valahogyan -mégis ismerősek neki. Az egyik képen észreveszi önmagát is, a -fiatal Buchbinder urat.</p> -<p>Aztán nagyobb kíváncsisággal nézi a felesége életét. Lát -jeleneteket, amelyekre ráismer és másokat, amelyeknek nem volt -tanuja.</p> -<p>Amazok néha meghatják; az utóbbiak olyan egyformák.</p> -<p>A képeken sorra megjelennek a gyermekeik. A képeken a felesége -már öregedni kezd, már-már elvirul, s azok a jelenetek, amelyek -újaknak tűnnek fel, mind olyan egyformák!</p> -<p>Uj képek, de mindinkább egyhangúak… A felesége már öreg asszony… -S a lélek felsóhajt:</p> -<p>– Milyen szép, de milyen unalmas élet!…</p> -<p>És egy kissé szomorú is.</p> -<p>– Jól mondod – suttog mögötte Grünberger, az angyal.</p> -<p>Aztán ismét sokszor látja a képeken önmagát; lát egy bucsuzkodó -jelenetet, amelyet mintha csak tegnap látott volna; látja a -feleségét, amint a nagy leányaival egy ismerős épület előtt -sétálgat s megismeri az ostendei Casinot; lát még egy pár képet, -amelyekről mintha már olvasott volna… aztán csattanás és -sötétség.</p> -<p>S a lélek ismét repül; most már megkönnyebbülten.</p> -<p>A nagy feketeségben is észreveszi, hogy az angyal vele szárnyal; -nem láthatja, de tisztán hallja, hogy úgy zúg mellette, mint egy -repülőgép. <span class="pagenum"><a name="Page_190" id= -"Page_190">-190-</a></span></p> -<p>És tisztán hallja a suttogást is:</p> -<p>– Nem sajnálod egy kicsit szegényt?</p> -<p>– Grünberger, te megcsalsz engem! – felel a lélek. – Azt -mondtad, hogy megtalálom az egész igazságot. De az aranybafoglalt -kavicsot nem láttam.</p> -<p>– Meg fogod találni – sugja az angyal. – Itt minden kitudódik. -Nil occultum remanebit.</p> -<p>– Grünberger, te kereskedelmi iskolába jártál, – kétségeskedik a -lélek. – Mért szólsz hozzám mégis latinul?</p> -<p>– Itt mindent tudunk! – felel az angyal.</p> -<p>– Én csak az aranybafoglalt kavicsot akarom tudni – sóhajt a -lélek. – A többi nekem már mindegy!…</p> -<p>– Azt is meg fogod tudni – biztatja az angyal.</p> -<p>– De mikor? – szorong a lélek.</p> -<p>– Lehet, hogy százezer év mulva, lehet, hogy mindjárt. Attól -függ, vannak-e érdemeid?</p> -<p>– Jó apa voltam, – siet dicsekedni a lélek.</p> -<p>– Az a legkevesebb. Ha még az se lettél volna, akkor most nem -lehetnél velem. Erőltesd meg az emlékezetedet; hátha találhatnál -egyebet is?</p> -<p>A lélek hosszu elgondolkozás után csakugyan talál valamit.</p> -<p>– Nem öltem meg a molypillét! – suttog.</p> -<p>– Ez már valami – bátoritja az angyal. – Ez elég lehet rá, hogy -az örök kegyelem elengedjen neked százezer évet. Látsz-e már -valamit? <span class="pagenum"><a name="Page_191" id= -"Page_191">-191-</a></span></p> -<p>– Mintha valami derengene, messze, nagyon messze.</p> -<p>– Akkor talán nem kell százezer évig repülnöd.</p> -<p>– Olyan jó volna megpihenni! – nyöszörög a lélek.</p> -<p>A zugás hirtelen elhallgat mellette. A lélek megretten. Szeretne -belekapaszkodni az angyalba, de hiába suttog: „Grünberger! -Grünberger!“… nem kap feleletet. Észreveszi, hogy már egyedül repül -és egyszerre nyugtalanitó hangokat hall. Előbb valami zizegést, -halk, de félelmetes zizegést, mintha végtelen nádas fölött repülne, -aztán más hangokat is, soha se hallott, ijesztő fütyörészést, -csipogást és csicsergést, mintha billió madár ébredezne fölötte. -Aztán a zizegés is, a csipogás is éktelen hangversenynyé erősödik, -amelybe később zugó, harsogó, bömbölő hangok keverednek; majd -mintha láthatatlan harsonák siketitő harsogását hallaná és mikor ez -a hangzavar egy mennydörgésszerü, rémes dübörgés után elhallgat, -észreveszi, hogy abban a fél-szürkületben, amelyet a hajnal -derengése küld maga elé, mozdulatlan felszinü tenger fölött repül -és ennek a némasága még rémesebb, mint az a bősz hangzavar volt. -Érzi, hogy már nem birja a repülést; segitségért akarna kiáltani, -de nem tud; aztán elhagyja minden ereje és lezuhan a jéghideg -habokba.</p> -<p>A lélek a tenger fenekére merülve, tisztán hallja, hogy valaki, -magasból, igen magasból, azt mondja:</p> -<p>– Már nem tarthat sokáig.</p> -<p>Mintha egy óriási tölcséren át jutna el hozzá ez a pár szó. -<span class="pagenum"><a name="Page_192" id= -"Page_192">-192-</a></span></p> -<p>De, ime, a viz szétfolyik körülötte. Meleg fövényen fekszik s -az, hogy megpihenhet a puha homokon, még soha se ismert, kellemes -érzéssel tölti el. A balzsam hathat igy a sebeinkre.</p> -<p>Valaki föléje hajol. Egy szép, kis leánykéz nyulik eléje s -megmutatja neki azt az aranybafoglalt kavicsot, amelyet nemrég -helyezett el a safe-depositban.</p> -<p>– Ezt keresed? – kérdi egy másvilági, zengő hang.</p> -<p>– Ezt!… – nyög nagyot a lélek.</p> -<p>– És nem emlékszel? Ebben a kavicsban botlott meg, régen, nagyon -régen, a jóltevőd felesége. Te foglaltattad ezt a kavicsot aranyba -és te magad tetted oda, ahol találtad. Csakhogy már ez is régen -volt… egy élet mult el azóta!</p> -<p>– Hála Istennek! Hála Istennek! – suttog a lélek.</p> -<h3>V.</h3> -<p>Buchbinder ur majdnem huszonnégy óráig vergődött, amig megtudott -halni. A halál igyekezett teljesiteni a kötelességét, de Buchbinder -urat olyan fából faragták, hogy a halál se teperte le könnyen.</p> -<p>Amig viaskodtak, a halálravált ember sokat hánykolódott és -gyakran motyogott érthetetlen szavakat, mintha veszekednék és -birkóznék a halállal. A környezetének egy darabig sok baja volt -vele, mert minduntalan ugy tett, mintha ki akarna ugrani az ágyból; -alig birták <span class="pagenum"><a name="Page_193" id= -"Page_193">-193-</a></span> féken tartani. Utóbb azonban -megszelidült s már csak hangtalanul tátogatta a száját.</p> -<p>Azért meglepőnek találták, hogy egy pár pillanattal a halála -előtt, tisztán, érthetően mondta ki ezeket a szavakat:</p> -<p>– Hála Istennek! Hála Istennek!</p> -<p>Egy orvos meg egy apáca volt mellette, amikor meghalt. Ezek -egymásra néztek.</p> -<p>– Mégis csak furcsa, – szólt az orvos – ha valaki ahhoz, hogy -meghal, azt mondja, hogy: „Hála Istennek!“</p> -<p>– Jól mondja! – felelt az apáca.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_194" id= -"Page_194">-194-</a></span></p> -<h2>TARTALOM:</h2> -<ul class="TOC"> -<li>Kultúra füzértánccal (Elbeszélés) <span class="ralign"><a href= -"#Page_3">3</a></span></li> -<li>Húszéves háború <span class="ralign"><a href= -"#Page_158">158</a></span></li> -<li>A kavics <span class="ralign"><a href= -"#Page_174">174</a></span></li> -</ul> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK KULTÚRA FÜZÉRTÁNCCAL ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> |