diff options
Diffstat (limited to 'old/66662-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/66662-0.txt | 4985 |
1 files changed, 0 insertions, 4985 deletions
diff --git a/old/66662-0.txt b/old/66662-0.txt deleted file mode 100644 index 2b91cb0..0000000 --- a/old/66662-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4985 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Fogságom története, by Farkas Deák - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Fogságom története - -Author: Farkas Deák - -Release Date: November 4, 2021 [eBook #66662] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK FOGSÁGOM TÖRTÉNETE *** - -FOGSÁGOM TÖRTÉNETE. - -[Illustration: A josefstadti foglyok lakszobája.] - -FOGSÁGOM TÖRTÉNETE. - -IRTA - -DEÁK FARKAS. - -(Az utánközlés és forditás jogát szerző magának tartja fenn.) - -PEST. - -Kiadta Heckenast Gusztáv. - -1869. - -Bánatnak könyve kár, hogy nem regény, De nincsen benne egy szó -költemény. - -Pap Endre. - -Pest 1869. Nyomatott Heckenast Gusztávnál. - - - - -I. Vázlatok az 1852-diki befogatások történetéhez. - -Az 1852-ik év örökre szomoru emlékü lesz Erdély történelmében, mert az -üldöző rendszer ekkor egész gyülölettel dühöngött s teljes erővel űzte -korlátlan uralmát. Százanként fogdosták be a haza polgárait s vádolván -őket hazaárulással és felségsértéssel, csapatonként itélték el 10–20 -évre, sőt kötélre is. - -E sorok irója is a vádlottak között volt, aztán az _elitéltek_ közé -került 12 esztendővel. Telik az idő, múlik az élet; – s ezért mint -érdekelt fél eljöttnek láttam az időt, hogy mig végső feledékenységbe -mennének a történtek, saját részemről följegyezzem s közhasználatra -adjam, a mit e szomoru, de érdekes és tanuságteljes korszak eseményeiből -részint magam tudok, részint másoktól megtudtam, vagy a mi a vizsgálatok -folyamából kiderült s némi alapossággal megállapitható. - -1848–49 után, a forradalmak csak leverve, de elfojtva nem voltak, a -fogékonyság talán még nevekedett a rájok nehezült erőszak által. A -kormányok, nálunk s Európa több országában, magok is tápanyagot adtak a -forradalmi szellemnek, részint túlszigoruk s kegyetlen itéleteik, -részint indokolatlan gyanakodásuk által, mely a legártatlanabb -mozdulatot is forradalmi szellemből eredettnek bélyegezte, s a bokor -rezzenésétől is féltette az erőszakkal visszaszerzett hatalmat. A -levegőben csakugyan még megvolt a forradalmi anyag. Rajongók, -ábrándozók, végsőig elkeseredett kedélyek, az emigránsok visszatértét -minden tavaszra biztosan váró, roszul számitó elmék, igenis hajlandók -voltak a nyugtalanságot szítani magokban és másokban. Az emigrácziók is, -fentartva a közlekedést a benmaradtakkal, élesztették a tüzet; némely -részök őszinte rajongó hitből, némely részök pedig önzésből és -számitásból. - -Ily elemek: zsarnok üldöző kormány, nyugtalan emigráczió s rajongó -ifjuság, és elkeseredett nemzetek – ki csodálná, hogy a természetes -eredmény összeesküvések, lázadások, melyeket minden gyarlóságuk mellett -is csak azért nem kísért diadal 1851-ben, mert a megfélemlett kormányok -kezökben tarták a hatalmat s egymást minden mozzanatról pontosan -értesitve, kölcsönös segélyére voltak egymásnak. - -Bonaparte Lajos Napoleon, még akkor elnök, 1851 őszén, midőn a kamarákat -megnyitotta, egész Európát bevádolta mint összeesküvések és titkos -társaságok aláminázott barlangját; s ez alkalomból indokolta később -hires _coup d’état_-ját, büszkén emlegetvén, hogy a forradalmak hydráját -megtörte s ezáltal Európa békéjének megmentője lőn. - -E tények történelmi becslése azonban jelenleg nem feladatom. Annyi -bizonyos, hogy ez időben – az 1851-ik év végén – az osztrák kormány -értesitést kapott, hogy Magyarországon s Erdélyben _nagy mérvü -öszszeesküvés van elterjedve_, mely forradalommal fenyegeti az „osztrák -birodalom“ lételét és Európa nyugalmát. - -Ily titkos társaság csakugyan létezett, bár fontosságát és veszélyes -voltát a félelem kétségkivül túl becsülte. De, hogy az összeesküvés -terve mikép jött a kormány tudomására, azt biztosan ma sem tudhatjuk. -Akkortájban különféle hirek szárnyaltak róla. - -Egyik hir szerint Párisban fogtak el egy francziát, ki a magyar -emigráczióval szoros összeköttetésben állott (és pedig, egy versio -szerint, az emigráczió kebelében volt kémkedés és feladás folytán fogták -volna el) s nála találták meg az erdélyi és magyarországi főbb -összeesküvők névsorát. – Más hir szerint egy egészen biztosnak tartott -emissárius árulta el a titkot, melybe teljesen be volt avatva, és pedig -oly módon, hogy nehány ezer forintért magát elfogatni s a névsort és -tervezetet magánál megtaláltatni engedte. A harmadik hir szerint -bizonyos Molnár nevü volt honvéd adta volna föl Albrecht főherczegnek az -egészet, – azután megőrült s öngyilkos lett. Ez utóbbi versióval -kapcsolatban azt állitják, hogy a general-kormányzó környezetében, tán -cselédsége között, viszont az összeesküvőknek volt oly kémjök, ki őket -fölfedeztetésükről rögtön értesitette s vigyázatra intette. - -De bármikép történt a feladás, annyi bizonyos, hogy a kormánynak már -1851 őszén tudomása volt a dologról s novemberben már szemmel tartották -a gyanus embereket. - -Ők azonban, akár az előbb érintett uton, akár máskép, elég jókor -figyelmeztetve, hogy „árulás történvén, egy ideig nyugodni kell“ – oly -ügyesen el tudtak titkolni mindent s oly csöndesen tartották magokat, -hogy a felsőbb helyről az erdélyi katonai parancsnoksághoz jött több -izbeni sürgetésekre és utmutatásokra, sőt a teljes névsor közlésére is, -mindig csak azon választ tudták adni, hogy az országban csönd és béke -uralkodik. - -A kormány látva, hogy a katonai és polgári parancsnokság utján semminek -nyomába nem bir jőni: báró Heydtét, ki a forradalomban a székelyek s -jelesen Háromszék ellen harczolt, s azóta is folyvást Erdélyben lakott, -és régóta már ismeretes volt az ottani körökkel, vette föl eszközeül, a -titkos rendőrséget is keze alá adván. Heydtéval az összeesküdtek névsora -közöltetett s ő felhatalmazást nyert a kutatások vezetésére. - -A titkos rendőrség sem birván czélt érni, mert az összeesküvés működése -fölfüggesztetvén, semmi mozgalom nem jelentkezett, s egyetlen jelenség -sem árulta el annak létezését: báró Heydte más utat kisértett meg, hogy -bizonyitékokhoz juthasson. Sok embert, ki vagy részvétellel volt -vádolva, vagy azzal, hogy legalább tudója a dolognak, s kikről föltette, -hogy igéretek vagy fenyegetések által vallomásra lesznek birhatók, -titokban, éjjeli órákon, bizonyos megjelölt helyekre magához hivatott s -mindent elkövetett, hogy belőlök szép szerével valamit kivegyen. E -titokteljes összejövetelek egyik helye a fehéregyházi grófi kastély -volt, mely akkor tulajdonosaitól, a gróf Haller testvérektől el volt -kobozva s a b. Heydte rendelkezésére bocsáttatott. Kik voltak a -meghivott és kihallgatott egyének, kikre hatottak a fenyegetések vagy -igéretek annyira, hogy valót vagy valótlant valljanak, – nehéz, tán -lehetetlen volna megmondani. S egyesek megnevezésétől annyival inkább -tartózkodnom kell, mert a kósza hir olyanok nevét is összeköttetésbe -hozta e titkos kihallgatások- és vallomásokkal, kik azokból egészen -tiszták voltak; s félnem kell, nem ismételném-e a hir szájának épen -alaptalan gyanusitásait s nem bélyegeznék e ártatlanokat meg ezáltal. - -Ezalatt bekövetkezett a deczember 2-ki államcsiny. Az osztrák kormány, -az európai forradalmi szellem ellenében szilárdabbnak érezvén lába alatt -a földet, eljöttnek látta az időt a határozottabb föllépésre – s -elrendelte a gyanusokul jelölt egyének befogatását. - -Egy körülményt lehetetlen itt elmellőznöm. Bár a gyanus egyének közt a -magas aristokraczia tagjai közül is megvoltak jegyezve nehányan: ezekre -nézve nem adatott elfogatási parancs. A kormány úgy akarta feltüntetni a -dolgot a világ előtt, mintha az egész összeesküvés csak holmi tanárok, -prokátorok s más kabátos proletárok müve volna, és a birtokos s főnemes -osztály abban semmi részt nem venne. Ez is a politika akkori áramlatához -tartozott. - -Az elfogatásokat nagy elővigyázattal ugy intézték, hogy a birodalom -legkülönbözőbb pontjain egyszerre, egy napon vagy inkább éjen s -lehetőleg egy órában történjenek. - -1852. január 24-ike éjjelén, éjféltől reggelig fogattak el a következő -egyének: _Török_ János ref. kollegiumi tanár, _Topler_ Simon és -_Dobolyi_ Sándor volt képviselők, _Andrássy_ Rafael ferenczrendi -guardián, _Albert_ János ref. lelkész és _Demjén_ Lajos -Maros-Vásárhelyt; kebelei _Nagy_ Sámuel és _Bereczky_ László -Maros-Széken: _Gálfi_ Mihály (Török sógora) Martonoson, Udvarhelyszéken; -Csernátoni _Cseh_ Sándor Háromszéken; _Veres_, a csik-somlyói zárda -főnöke Csikban; _Bányai_ Antal ügyvéd, _Dáné_ Károly és _Bereczki_ -Sándor Udvarhelyszéken; _Beregszászi_ Imre Küküllőmegyében, Gálfalván; -_Minorich_ Károly és _Lugossy_ József Kolozsvártt; _Magos_ Ernő Pesten; -_Simon_ Elek Bécsben; _Smaglovszky_ gróf Lembergben; _Jubál_, kitünő -műveltségü fiatal lelkész, s tán Kossuth fiainak tanitója, Pesten vagy -Pozsonyban, stb. stb. - -Az elfogatások napján, január 24-én délután, az első megdöbbenés és -rémület benyomása alatt, a fiatal, hőslelkü Horváth Károly, -Maros-Vásárhelytt, ki épen Török tanár házánál volt szállva s az ügybe -maga is beavatva, saját veszélyével mitsem gondolva ment föl Schobel -tábornok- s m.-vásárhelyi parancsnokhoz, megkérdeni: miért fogták el -kedves tanárát. E sorok irója a tábornok ajtajáig kisérte Horváthot, de -hasztalan várta, egész estig visszatértét letartóztatták. Horváth Károly -szavait a tábornok csöndesen végig hallgatta, s igy felelt neki: -„Sajnálom önt, fiatal ember; de nemcsak kérdésére nem felelhetek, sőt -magát is le kell tartóztatnom. Nem tudtuk, hogy itt van, s ez éjjel önt -is keresték, otthon, háromszéki birtokán. Itt van elfogatási parancsa.“ - -Az elfogottakat, valamint a később hasonló sorsra jutottakat is, rendre -mind Szebenbe gyüjtötték, hol a kihallgatásoknak s a felségsértési pör -tárgyalásának kelle történnie; s ott a sz.-ferencziek zárdájába, a -Bruckenthal-féle palotába, a katonai fogházba s a mészáros-utczában, ha -jól emlékszem Segesvárszék házába záratták. – Haditörvényszék elébe -állittatván, megkezdetett ellenök a legszigorubb vizsgálat. A -haditörvényszék elnöke _Bartels_ ezredes volt; auditorok: _Tapferner_ -őrnagy és _Wottawa_ százados; tolmács _Herszényi_ százados. Aztán a -szokásos néma személyzet. - -A vádlottak elébe, corpus delicti gyanánt két főiratot mutattak föl. -Egyiknek czime: „_Terv-vázlat_“, másiké: „_Évszaki-rendszer_“ volt. A -kisebb rendü corpus delictiket több rendbeli „_Utasitás_“ képezte, -levelek alakjában. Az aláirás többnyire ez volt: „Olyan egészséges -vagyok, mint a _Makk_“ – jelezvén, hogy az iró az emigraczió tagja: Makk -ezredes volt. - -Az előbb emlitett két iromány magára az összeesküvés szervezetére fő -világosságot vetvén, azokat meg kell ismertetnem. - -A _Tervvázlat_ egy kitörendő forradalom előrajzát foglalta magában. De -az egész mű a rakonczátlan ábrándozás, a gyakorlatiatlan tapintatlanság -s gyermekes alaptalanság bélyegét hordá magán. A külföldi viszonyokról -ugy beszélt, mint a ki biztosan van értesülve. Mazzini, Louis Blanc és -Ledru Rollin csak ugy hemzsegtek benne, – s valósággal egyetlen egy -biztos adattal sem birt. Nagyon számitott az itthoniak könnyen -hivőségére s szándékosan szinezte kedvezőleg az európai nézetet és -viszonyokat, s az egész arra volt számitva, hogy csalhatlanságot -követelve, a kételynek még árnyát se türje: holott az egész alapjában s -következtetéseiben merőben hamis volt. - -Ki készitette e körülbelől egy nyomtatott ivre mehető iratot, arról -nekem mai napig sincs tudomásom. Fogságunk hosszu évei alatt -elkeseredésünk szomoru óráiban sokszor az a gondolat is támadt bennünk, -hogy az osztrák agents-provocateurök műve volt az egész. - -A második fő-fő corpus delicti azon iromány volt, melynek neve: az -„_Évszaki Rendszer_“. Ez egy titkos társaság előrajza volt; elméletileg -ügyes munka, de ez is teljesen gyakorlatiatlan, a mint olvasóim azonnal -meg fognak győződni róla. - -Az egész titkos társaság élén egy _láthatatlan kormány_ állott, melynek -tagjait senki sem ismerte; de a társaság legkisebb tagja is erős esküvel -volt kötve az engedelmességre a láthatatlan kormány iránt. Már maga e -körülmény, tekintve a titkos eljárások iránti nemzeti ellenszenvünket -elég volt arra, hogy dugába döntse az egész szervezetet. - -E szervezet további részletei az időszakok és időrészek megnevezéséhez -voltak kötve. - -A beosztási időnevek személyt és területet jelentettek. E szerint Szent -István koronájának egész birodalma képezett egy _esztendőt_. Ez alatt -értetett Magyarország s értetett egyszersmind a legfőbb polgári és -katonai parancsnok; – ki volt légyen ez a terv szerint, _Kossuth-e_ vagy -más, nem tudom. Fogolytársaink egyrésze azt mondta, hogy az auditorok -Kossuthot értették; mások Napoleon herczegről beszéltek, különösen a kik -európai rokonszenvekkel szerették magokat és másokat is ámitani. - -Az esztendő _12 hónapra_ osztatván, ebből nagy Magyarországra esett -_kilencz hónap_; Erdélyre _három hónap_; az erdélyi három hónap volt -1-ször a Székelyföld, 2-szor a Maroson inneni és 3-szor a Maroson tuli -hónap. E három hónapnak volt három polgári és három katonai főnöke, ha -pedig e két minőség egy személyben volna egyesithető: az utasitások még -czélszerübbnek mondák az egy személyt. - -A székelyföldi _hónap_ eloszlott _4 hétre_: 1. Marosszék, 2. -Udvarhelyszék, 3. Háromszék, 4. Csikszék; mindenik _hétnek_ megvolt -saját főnöke. A _hetek_ eloszlottak _napokra_; egy-egy hétben volt 5–6 -vagy 7–8 _nap_ a körülmények szerint. A _napoknak_ voltak 10–12 _óráik_. -Az órák körülbelől századosi rangban állottak, ezeknek voltak _perczeik_ -50 vagy 60, s a mint aztán a társaság szaporodott _másodperczeik_ is, -ezek lettek volna a közemberek. - -A kinevezéseknek ugy kellett történni, hogy az egész hálózat az -_esztendő_ kezében legyen, de a tagok egymást ne ismerjék. Az _esztendő_ -kinevezte a hónapokat, ezek a heteket, ezek a napokat, s igy tovább; de -a hónapok egymásról mitsem tudhattak, valamint semmit se tudhattak -egymásról a hetek, napok, órák. Legalább igy volt megirva a tervben. - -Az alsóbb rangu saját főnökének tett jelentést, attól vette utasitásait -– de sem a maga, sem főnöke társait és azok fölebbvalóit nem ismerte. -Csak azzal közlekedett, ki őt bizalomra méltónak találta és csak azokkal -lefelé, kiket ő maga talált felszólitásra méltónak. - -Három ember együtt soha sem beszélhetett e tárgyról az utasitások -parancsa szerint. A szabályok értelmében ez iratokat és az egész ügyet -csak a hónapok és hetek olvashatták és tudhatták. A percznek és -másodpercznek csak annyit kellett tudni, hogy ekkor és ekkor legyen -készen, lándzsával, karddal, puskával vagy a mi fegyvere van; de néki a -nagy _tervekről, rendszerről_ stb. semmit sem volt szabad tudni. - -Szükségesnek tartom fölemliteni a láthatatlan kormány postáit és -postamestereit. Az emissáriusok rendesen nyugat felől jöttek Hamburg, -Bécs, Pest, Kolozsvár, M.-Vásárhely, Brassó vonalán, aztán keleten -húzódtak ki Jászvásárra, Ploestbe, Bukurestbe vagy más oláhországi -városba. A rendezés főmestere a beteges kedélyű, izgatott és fanatikus -_Mack_ Konstantinápolyban és Bukurestben tartózkodott. - -A nép 1851 végén azt suttogta, hogy 1852. jan. 1-jén egyszerre fog -kitörni a forradalom Párisban, Bécsben, Pesten, Kolozsvártt, Lembergben, -Berlinben, az olasz városokban, szóval egész Európában; e hireket az -álemissariusok és agents-provocateur-ök széltében-hosszában beszélték, s -utoljára a jámbor székely nép is hitte; s bár, mint fentebb mondám, -szabály szerint senkinek sem lett volna szabad a dologról beszélni, de -azért minden látható ember, asszony, leány, gyermek a „_láthatlan -kormány_“-ról beszélt, mely már hatalmába keritett mindent és csak idő -kérdése, hogy nyiltan és láthatólag is fellépjen. - -A hadi törvényszék vádjai szerint: a székely föld polgári hónapja -m.-vásárhelyi ref. tanár _Török János_ volt. A katonai hónapnak -_Földváry Károly_-nak a hires ezredesnek kellett volna lenni, ki akkor -Marosszéken Andrásfalván lakott; de ő a kinevezést soha sem kapta meg, -és az auditorok minden ügyessége sem bizonyithatá be, hogy Földváry -Törökkel valaha összeköttetésbe lépett volna. - -Részemről meg vagyok győződve, hogy Földváry nem is lett volna hajlandó -ily regényes szinezetü titkostársaságba lépni, sem Töröktől vagy -társaitól valami megbizást elfogadni. Ő a nyilvános küzdelem és nyilt -harczok embere volt mindig s legkisebb hajlammal sem birt a -cselszövésre. - -Udvarhelyszék hete _Gálffy Mihály_ volt, a vádak szerint. Háromszéké: -_Horváth Károly_, s gyanu volt mint katonai hétre Csernátoni Cseh -Sándorra. Csikszék főnökségével pater _Verest_ gyanusitották. - -Erdély többi részének kormányáról mindez ideig nem sokat tudok. Annyi -bizonyos, hogy mindkét hónapságra nézve két főrangu hazánkfiát -emlegették; egyik gr. H. L. lett volna, ki nemrég a Siklósy -vizgyógy-intézetében halt meg; a másik egy most is szereplő kitünő -talentomu jeles hazafi; hir szerint mindketten vissza is utasiták a -kinevezést. A törvényszék vádjai szerint az emlitettek teendője volt -összeirni minden olyan bárminemü fegyvert, mely az osztrák rendőrség -figyelmét kikerülve az igaz hazafiak rendelkezése alatt állott; továbbá -össze kellett irni a még létező 1848–49-iki Kossuth bankjegyeket; -ezenkivül fenn kellett tartani a nép reményét, izgalmát s késziteni azt -a tettek órájára. - -Hirszerint 1852. februárban a birodalom különböző pontjain történt -elfogatások egy nevezetes minisztertanács tárgyát is képezték – hol nem -tekintve sem az egész Európában helyre állott csöndre, sem az -elfogatások által ujból felizgatott közvéleményre, elhatároztatott a -legkeményebb rendszabályok alkalmazása; mindazáltal a részletekre s épen -az alkalmazásra nézve nagy véleménykülönbség volt a miniszterek közt. A -miniszterelnök Schwarzenberg herczeg mindenkire kötél általi halált -kivánt szabatni, kinek csak tudomása is volt a dologról; mit, midőn -társai különösen Gyulai hadügyminiszter elleneztek volna, heves -kitörésekre engedte magát ragadtatni – végre elájult, s többé -minisztertanácsban – nemsokára bekövetkezett halála miatt – részt sem -vett. - -Schwarzenberg Felix herczeg e szigorával éles ellentétet képez -unoka-öcscsének Schwarzenberg Károly herczegnek akkor erdélyi -kormányzónak, az erdélyi nép emlékében ma is kegyeletesen őrzött -eljárása. Mint átalában az ország minden ügyeiben, ugy különösen e -szerencsétlen elfogottak és hozzátartozóik irányában a legnemesebb és -leghumánusabb eljárást követte, s számtalan esetben tette magát szembe -az auditorok- és törvényszéki tagokkal, kik a szenvedést apró -bosszantásokkal is igyekeztek súlyosbitani. - -Az akkori idők ugynevezett „igazságszolgáltatása“ azonban csak ment a -maga utján s elvégezte dolgát. A foglyok egyre szaporodtak s a -börtön-helyiségek uj és uj vádlottakkal népesültek meg. A hosszu -vizsgálati fogságnak, titkos kihallgatásoknak stb. végre 1853 végén és -1854 elején egész sereg szigoru itélet és végrehajtás lett a -következése. - -Ezeknek részletesebb előadását, vizsgálati s itéleti fogságunk szomoru -krónikáját, adja elő jelen kis müvem. - -Ez az egész historia t. olvasó oly hihetetlen fantomszerü, hogy ma -csakugyan semmi valószinüséggel sem látszik birni, s az ember hajlandó -volna valami hóbortos álomnak képzelni, ha a végén ott nem állana egész -meztelenségében a gyászos bitófa és a rideg börtön. És most kezdjünk a -részletes elbeszéléshez. - - - - -II. A későbbi elfogatások 1852-ben. - -Első közleményemben előadván az általános körvonalok terjedelmét, most -mielőtt a további elfogatásokról szólanék kötelességemnek tartom hiven -és részletesen előadni, hogy én mit és mennyit tudtam az egész ügyről. -Az állitólagos első emissariusok junius és julius hónapokban jöttek -Erdélybe 1851-ben. Én ezekről mit se tudtam, s julius hónapban -Maros-Vásárhelyről Erdővidékére Ürmösre mentem _Maurer Károly_ -barátomhoz s nála, illetőleg szüleinél töltém augusztus és szeptember -hónapokat, hol vadászat, halászat s más falusi mulatságokkal töltöttük -az időt; itt ismerkedtem meg egy kitünő derék férfival _Pócsa -Ferenczczel_, a Rauber ezredes fiaival s másokkal is, többek közt egy -kis rőt emberrel bizonyos _Wuskicscsal_ – és emlékszem, hogy kivált -miután egypárszor a közelfekvő Brassóban is megfordultam, némi távoli -hireket hallottam a napokról, órákról, láthatatlan kormányról stb. – ez -a Wuskics pedig nem tudom valami nagyon kiváncsi, vagy spiczli-féle -ember volt, mert mindig erősen kémlelt, sondirozott s a vásárhelyi -dolgokat kérdezte. Sokszor politizáltunk az igaz _Pócsánál_, sőt -Miklósvárt gr. _Kálnoki Dénesnél_ – de positiv dolgot semmit se -hallottam. Szeptember végén haza mentem Marosszékre s drága szüleimet -látogattam meg Jobbágyfalván. Itt az unokatestvérem malmot épittetett a -Nyárádra, és a faragó ácsok a mint munkájokat figyelve néztem igy -szólitottak meg: „_Hát urfi mikor üt már az óra? mikor kezd parancsolni -az a titkos kormány?_“ El voltam bámulva, de másra tereltem a -beszélgetést s aztán hagytam, hogy beszéljék a forradalmi táborozásokat. -Másnap Maros-Vásárhelyre mentem, itt aztán még többet hallottam, de még -mind csak ugy rejtelmesen, bizonytalanul. D. Lajos barátom, ki addig -soha még egy gondolatát se titkolta el előttem, titkolózni kezdett, s -láttam, hogy némi magasult önérzettel hordozza fejét, de nem kérdeztem s -ő nem nyilatkozott. - -A szüretre ismét szüléimhez mentem s október második felébe -Sz.-Benedekre lovagoltam, hogy az általam annyira tisztelt és szeretett -_gróf Toldalagi Mihálynál_ töltsek vagy 10 napot. Nagyon szép társaság -volt ott összegyülve, sok ur és urhölgy, kik közül csak a gyönyörü -Kornis Anna grófnét emlitem, ki akkor tizenöt-tizenhat éves lehetett. -Felséges őszi napok voltak, gazdag szüret volt, s a szép parkban az öreg -platánok alatt, vagy a Nyarád partján és a nagy fasorban gyakran -sétálgatva beszélgettünk arról a mi örökké szép, a mi véghetetlen… -szóval a társaság az akkori viszonyokhoz mérve elég derült volt, s a -férfiak keményen politizáltak; ebédekre jöttek vidékiek, jöttek -városiak, a gróf élénk levelezést folytatott, s itt már tisztábban -körvonalozva hallottam, hogy a külföldről beütés, s benn forradalom van -készülőben. - -Megvallom, oly természetesnek találtam magát a dolgot, hogy még csak a -legtávolabbi sejtelmemben sem gondoltam bünnek a készülendő eseményeket, -sőt rajongva és örömmel vártam egy _angol-franczia-török_ beütést, a -mint ezt egy ur komolyan, biztosan és teljes meggyőződéssel beszélte -Sz.-Benedeken a kandalló-szobában, hol éjfél után 2 óráig politizáltunk. -Midőn Vásárhelyre bementem, tele voltam hirekkel, reményekkel és fényes -ábrándokkal. Az iskola nov. 11-én gyült ujra be, s én alig vártam, hogy -barátimmal beszélgessek. Barátim pedig voltak _Horváth Gáspár_ volt -honvédhadnagy, kit Régennél 1849 juniusában meg is lőttek volt, _Muzsnai -Pál_ és _Nagy Dani_, mi négyen voltunk az iskolában legbizalmasabban -köztük én voltam a legifjabb; még körünkhöz tartozott _Koos Ferencz_ a -jelenlegi bukuresti pap és _Ferenczi Ferencz_, meg _Szász Károly_. - -_Horváth, Muzsnai, Nagy Dani_ és én 1850 végén összebarátkozva bár négy -különböző tanosztályból, elhatároztuk: „hogy a lefolyt forradalom -igazságos volt ugyan, s ujra megtennők kötelességünket, de sok volt -benne a hiba, és alaptalan ábrándozás; továbbá nekünk magyar fiuknak -nagy bajunk a tudatlanság – mondom elhatároztuk – _hogy semmit se -tudunk_, tehát ha valamik akarunk lenni, hogy hazánknak szolgálhassunk, -hogy nemzetünket emeljük s nem akarjuk, hogy a tömegben elvesszünk: -_tanulnunk kell_. E határozatok mind barátságos társalgás közben -születtek részint az én szobámban, részint más gyülhelyeinken a „_vörös -sapkánál_“, vagy mezei tanuló helyeinken. Becsületünkre legyen mondva -tanultunk is keményen; az iskolai tanulmányunkban mi voltunk a -legjobbak, pedig, természettani, történelmi, bölcselmi s theologiai -cursusokat egyszerre hallgattunk; s ezenkivül olvastunk, németül és -francziául tanultunk, no de volt hozzá kedvünk és erőnk, életünk -legszebb korát éltük, a legidősebb sem volt 24 éves én meg 17. - -Midőn barátimnak elmondám nyári és őszi élményeimet, Horváth azt mondá: -_jaj ha ugy volna a mint maga mondja – külerővel, akkor jó volna, de -félek, hogy valami roszszabb van készülőben, Muzsnai valami bolond -dolgokat hozott Csapóról, délután oda adjuk olvassa el_. - -Muzsnai a szüretet Csapón töltötte az én igen tisztelt bátyám _Réz -Sámuel_ ur házánál, mint nevelő s mikor bejött lemásolva behozta _saját -kezével_ a „_Tervvázlatot_“ az „_Évszaki Rendszert_“ s egy pár utasitó -levelet; ő ott hogy kitől, és hogy kapta bizonyosan nem tudom, de azt -tudom, hogy csak azért másolta, hogy mint _curiosumot_ nekünk a baráti -körnek megmutassa. - -Én este későn kaptam kezembe ez irományokat, és a mint végig olvastam -teljesen kiábrándultam, sőt az egész ügy alávaló törpeségben jelent meg -előttem; a Sz.-Benedeken támadott illusioim merőben szétfoszlottak. -Másnap az iratokat visszaadtam Muzsnainak s midőn négyen összejöttünk -elhatároztuk, hogy az egész haszontalan törekvés, sőt még veszedelmes -is, szóval, hogy mi nem adunk rá semmit, többé vele nem foglalkozunk – s -folytatjuk tanulmányainkat. - -Nem is emlékszem, hogy mi négyen beszéltünk volna többször erről a -dologról egész jan. 24-ikéig. Csakis november hóban, egy alkalommal -Horváth Gáspárral almát vásároltunk egy ügyes székely menyecskétől, ki a -főiskola közelében gyümölcsöt árult, és mikor kifizettük az aszszony -egyet kacsintva kérdé tőlem; „Igaz-e, hogy ismét jó világ lesz – s -nehány hét mulva az urfiék elkergetik a németeket?“ Mi egymásra néztünk -s fejünket bólingatva, mondám az asszonynak, hogy: ne beszéljen annyi -semmiséget. - -Egy deczemberi délután ugy hiszem éppen decz. 2-án volt Demjén Lajoshoz -mentem, kivel nehány hét óta nem valék ép oly bizalmasan, mint azelőtt -egész gyermekségünk idejében, mert tisztán láttam, hogy most titkolózó – -persze ő hitt, és szabályszerüen járt el irányomban, mire valószinüleg -kötelezte is volt magát. Elég az hozzá a nappali szobában csak nővére -volt _Eliza_ (ki azóta férjhezment s még ifjan meg is halt szegény!) és -a mint én beléptem, egy iratot akart hirtelen elrejteni, én a mint kezet -fogtam vele, rápillantottam az iratra, s megismertem a „_Tervvázlatot_“. - -– Ó ugyan kérem, hát ezt rejtegeti előttem, hiszen már rég olvastam – s -az egészet haszontalan irka-firkának tartom. - -– De hiszen ezt Kossuth küldötte – mondá _Eliza_. - -– _Megbocsásson lelkem, de ezt nem hiszem_. E szavamra az oldalház -ajtajában Lajos is megjelent, kezében toll volt, akkor hagyta el az -irást? nagyon komolynak látszott, és ki volt pirulva. Megvallom én -hangosan felkaczagtam; ő minden szavamat hallotta, s én némi -sarcasmussal folytatám: „Ez hát az a nagy dolog a mi téged olyan -fontoskodóvá tett egy idő óta, na barátom ennél jobb ha szivart -csinálsz. Lajos eleinte nem hitte, hogy én az iratokat olvastam, de -csakhamar meggyőződött s rosz neven vette, hogy oly kevés kegyelettel -szólok a dologhoz. Elmondtam neki, hogy Muzsnai hozta Csapóról, s hogy a -mely titkos társaságot a falun pipaszónál tárgyalnak, bizony bajosan -buktatja meg az osztrák birodalmat. Ő azt mondá: _Meg nem foghatja, hogy -kerültek az irományok Csapóra, és a csapói urak kezei közé mikor ott -csak egyszerü postaállomása volt a kormánynak. (?)_ - -Néha megszoktam volt látogatni feledhetetlen emlékü kedves tanárunkat -_Török Jánost_ is. Ugylátszott legközelebbi odamenetelemkor, hogy már -értesitve volt arról, hogy én mennyit tudok; ott volt Horváth Károly is, -s még egypár vendég ugy hiszem mind beavatottak voltak, mert habár -példálózva mindig a tárgyról beszéltek, és különösen arról, hogy most -csendesen kell magunkat viselni mig uj rendelet nem érkezik. Én el -voltam bámulva, hogy oly komolyan veszik a dolgot, s más alkalommal ki -is fejeztem nézetemet, habár Török előtt mint tanítványa, és még -pelyhetlen fiatal ember nem bátorkodtam oly erősen szólani, mint D. -Lajos előtt. - -A fennebb emlitett látogatás alkalmával Török kikisért, és a tornáczon -igy szólt: „_Csak azt akarom mondani Farkas, hogy az efféle dologról, és -azokról az irásokról a kolegyomban az ifjuságnak semmit se kell szólani, -– erre semmi szükség majd ha kell, beszélek – én velök_. - -Azt hiszem szegény Töröknek ez volt legtapintatosabb eljárása. Én -mondám, hogy e felől nyugodt lehet, mert mi hetek óta tudjuk, s az -ifjuságnak semmit sem szóltunk, sőt négyünkön kivül mással még jó -ismerősinkkel se közöltük. – Ugy-ugy édes Farkasom, felelé kezét -nyujtva, és mi e tárgyról többé soha se beszéltünk. - -A karácsont Koronkában töltöttem gr. Toldalagi Ferencz udvarában – ott -azonban inkább társaséletet folytattunk s keveset politizáltunk, vagy -legfellebb biráltuk a forradalmakat; aztán esténként kártyáztunk, s -zene, és énekszóval kedélyesen telt az idő. - -A városba visszatérve januárban már egy-egy házi bált is rendeztünk s -valóban feledni kezdtem az egész szomoru historiát, midőn egy késő este -a piaczon nehány embert megismertem, Török, Albert és Topler Simon volt, -hozzájok csatlakozott Horváth Károly s mind a négyen a francziskánusok -zárdájába mentek, ez lehetett este 9 óra tájt. Párnap mulva ebéden -voltam egy uri háznál Horváth Károlylyal, és interpelláltam ugy négy -szem közt, hogy mi az ördögöt kerestek a barátoknál? _Ha magadtól ki nem -találod, ugy meg nem_ _mondhatom_. Mondá mosolyogva – - s aztán utánna -tette: _ugy hiszem az egész dolognak vége lesz nem sokára, nem is volt -soha életre való;_ nem tudhatom, ha valjon e véleménye a meggyőződés -eredménye volt-e, vagy csak egy villanata volt-e sejtelmeinek; annyi -igaz, hogy többé nem beszéltünk ketten, habár Töröknél még egypárszor -találkoztunk. - -Jan. 24-én reggel a szolgám beszaladva szobámba, sáppadtan állott előmbe -s dadogva mondá, hogy _Török tanár_ házához valami 40 katona ment és -elfogták. - -Én azonnal az utczára siettem, a Sáros-utczán erős katonai őrjárat -vonult fel. Az emberek rémülve tekintének egymásra, és suttogva -beszélék, hogy az Albert János házát is meglepték a katonák – s ugy a -Toplerét, Demjén Lajosét, a francziskánus gvardián _Rafiét_. A város -rémülete leirhatatlan volt; én be akartam menni Alberthez a paphoz, -Törökhez, Demjénhez, de nem bocsátottak be. Demjént a mint a katonák -közt vitték pár lépésnyi távolban sokáig kisértem, de nem szólhattam -hozzá, s a székház táján a katonák elkergettek tőle. - -Csak midőn minnyájukat a várba vitték s Horváth Károlyt is elfogták, -mint fennebb elmondám akkor tárult fel előttem az a szomoru és ijesztő -gondolat, hogy a dolog nem tréfa, s az ostromállapottal összefüggő -katonai törvénykezés komolyan veheti ez ügyet. Mi négyen az nap este -beszélgettünk az iskola udvarán s meg kell vallanom teljesen -tájékozatlanok voltunk a történtek s különösen a teendők körül. -_Muzsnai_ nagyon zavart volt, ő volt köztünk a legidősebb – _Nagy Dani_ -azt mondá, hogy ugyan miért ijednénk meg, hiszen semmit se tettünk a -kormány ellen; _én_ is azt mondám, hogy: mi sokkal kisebb pontok -vagyunk, hogysem az osztrák kormány velünk foglalkozzék – s valószinüleg -létezésünkről sem fognak soha semmit tudni; _Horváth Gáspár_ azonban az -akkori időkhöz nagyon is illő pessimismussával csak roszszat jövendölt – -s figyelmeztetett, hogy mindenre késznek kell lennünk; mi s különösen én -mindig ellene szoktam volt azon időben mondani a desperatióra vezető -okoskodásoknak – ép ugy mint az észnélküli merészkedésnek, de mint -sokszor ugy ez alkalommal is ellenem volt a _balsors_ és Horváth Gáspár -jövendölése teljesült egész szigoruságában. - -Az elfogott hazafiakat pár nap alatt Szebenbe szálliták; mi pedig -folytattuk tanulmányainkat, a téli czenzurákat letettük s lassanként -feledve a „_Tervvázlat_“ bohóságait, és az első elfogatások által -okozott rémülésünket – ifjuságunk egész nagyravágyásával folytattuk -tanulásainkat s azon csalálmok közt ábrándoztunk, hogy a fenyegető vihar -végkép elvonult fejünk fölött. - -Áprilishó utolsó napjaiban találkoztam egy ismerősömmel, ki peres -ügyeiben Szebenben volt, s ez azt mondá, midőn kérdém, hogy mi ujság? -_hogy a szebeni foglyok egy része vallani kezdett s ujabb befogatásoktól -lehet tartani_. E hir is csak nehány napig zavart meg csak Horváth -Gáspár lógatta fejét, s általában ő volt köztünk a ki legnehezebben -derült fel buskomor sejtelmeiből. - -A pünkösti ünnepeket Pokában töltöttem, s másod napon Toldalagon voltunk -ebéden Nyárádi Gáboréknál; itt láttam meg egy szőkefürtü, kékszemü szép -leánykát, kinek emléke börtönöm sötét éjjelét is anynyiszor felvidámitá. -Junius hóban már erősen készültünk a nyári vizsgálatokra, – két tárgy -foglalkoztatott erősen: a _tanulás_ és _szerelem_. Tudja isten kétszer, -vagy háromszor voltam szerelmes és reám soha se volt az a hatása, hogy -ellankaszszon, megbénitson, sőt mindannyiszor ujra ébredt bennem a vágy, -hogy kitünő jeles legyek – méltó ahhoz, kit eszményül választék. A -kurszusokat Horváth Gáspárral ketten tanultuk s kicseréltük -olvasmányainkat is. Többnyire korán reggel és délután szoktunk készülni. - -_Junius 13-án országos vásár ideje volt_, reggel 4 óra előtt hozzám jött -Horváth Gáspár, s engem felköltve elmentünk az ev. ref. temetőbe -tanulni, s ott egy sirra ülve olvasgatni kezdtük a keresztyén erkölcstan -§§-ait. Sokszor történt, hogy tanulásközben én elkezdtem beszélni valami -regényről, versről, vagy irodalmi dologról, máskor a szinészetről, a -kékszemü lányokról stb.; de Horváth barátom mindig szigoruan -viszszaterelt a tantárgyakra, s aztán elvégeztük a szakmányt. - -Ez alkalommal azonban másként történt – alig tudtunk egy órát tanulni – -én mindig Zsófiról beszéltem; s Gáspár is rám sem hallgatva -el-elgondolkodott. Gyönyörü szép vasárnapi nyári reggel volt egész 7 óra -feléig – akkor valami könnyü felhő szaladott végig az égen, s esőcseppek -kezdtek hullani – uj kalapjaink voltak s nem akartuk eláztatni. - -– Menjünk haza – mondám – ugy se tudunk tanulni. - -– De ma okvetlen folytatjuk, különben el nem tudjuk végezni, tervelé -Horváth s a sirról fölkelve haza indultunk. - -A fazekas-utczán egy ismerős arczu székelygyereket találtunk, ki sirva -jött velünk szembe: „_Miért sirsz?_“ kérdém a kis fiutól – „jaj instálom -katonák mentek a kolégyomba s minket nem akarnak beereszteni.“ - -Egymásra néztünk. – Az én komoly és tisztalelkü _mentorom_ el volt -sáppadva – kétségkivül én még inkább. - -Szótalanul léptünk a Sz.-Miklós-utczába, s jobbra tekintve láttuk, hogy -a kolégyom előtt egy csapat zsandár áll. Az egész épületet katonai -őrlánczolat veszi körül; a rémült polgárok pedig ablakaikat felnyitva, -vagy a kapuk előtt félig öltözötten áldogálva, suttogva kérdik -egymástól, hogy: mi történhetik a főiskolában, hol a legidősebb ember -alig 24 éves s hol a vidéknek, és a városnak közel 500 gyermeke lakik és -növekedik. - -Pillanatra megálltunk a fapiaczon, a rémület első perczében nem tudtuk -mit tegyünk, aztán besétáltunk a régi baromvásár utczán egy darabig, s -itt rövid szóval elhatároztuk, hogy mi magunkat ártatlanoknak érezve -legjobb lesz, ha bemegyünk az iskolába. - -Bennem teljes volt a meggyőződés, hogy minket keresnek. Professor -Hegedüs János ablaka alatt hagytam, tehát Horváthot s kérve, hogy várjon -meg, elszaladtam szülőim házáhóz; édes anyám még aludt, néhai -felejthetlen emlékü édes atyám már szépen fel volt öltözve s a széles -tornáczon ült és olvasta a Szilágyi Sándor műveit. – Kértem, hogy legyen -készen arra, hogy engem ma elfognak. Csak nem követtél el valami -gyalázatos dolgot? kérdé. Nem édes apám, efelől nyugodt lehet; mondám és -egymást megcsókoltuk, midőn bucsuztam könnyezni kezdett. - -– Hát ha nem igaz? mondá ismét, elmegyek a székház felé tudakozódni – jó -lesz – mondám – menjen édes apám! Az alatt kis hugaimtól bucsuztam el, -kik semmit se értettek a dologból, édes anyámat felkölteni nem volt -bátorságom. - -Csak hamar én is édes apám után indultam, már jött visszafelé és mondá, -hogy a székháznál csakugyan rendelet van kiadva, hogy 5–6 fogoly számára -helyet készítsenek. Ezalatt azonban már helyre állt édes atyám -kedélynyugalma, és atyai szavaival bátoritott. - -Én haza küldtem őt, s professor Szász István és Hegedüs János uraktól, s -a körülálló polgároktól hangosan elbucsuzva az iskola kapujához mentem. -Eleinte a zsandárok _nem akartak_ beereszteni; de mondám, hogy benn -lakom, s akkor bebocsátottak. Horváth Gáspár is bement. Én szobámba -érkezve laktársaimat ijedt képpel az ágyban találtam, iróasztalom körül -7–8 katonatiszt ült, és állott – mikor leléptem, mind Stellungba tették -magokat s előmbe lépett _Bilz_ rendőrségi kapitány, és nevemet kérdé, -megmondám; _épen önt vártuk;_ mivel lehetek szolgálatjukra, kérem -kulcsait megakarjuk vizsgálni irományait. Kulcsaimat át adtam s mindent -pedáns részletességgel megvizsgáltak. Elvették ezalkalommal _Kossuth -Lajosnak_ egy hiven talált arczképét, mit 1849-ben Pesten szereztem -volt. Továbbá egy gyönyörü tricolor kokárdát, és vadász készleteimet, -por- és seréttartóimat. Ekkor szobámból mind elmentek, csak egy polyák -katonát hagytak; délután 4 órakor nehány tiszt ujra szobámba lépett, s -azt mondák: készüljön ön és jöjjön velünk! Hová? – kérdém én. – A -tábornok urhoz? - -– _Nem;_ felelt hivatalos tempóval Bilz kapitány – _ön a törvény nevében -fogoly!_ - -Az iskolából kilépve, a szemben fekvő székház-épületbe vezettek, sürüen -álló két sor zsandár között. Csodálatos, hogy a rémület, és zsarnokság e -rettentő óráiban is találkozott egy pár ember, kik hangosan üdvözöltek, -mint Lőcsei Sándor és Ugrai s egy fiatal ember áttörve a zsandárok -sorain, s nem ügyelve a puskatusokra addig közeledett mig kezet -szorithattunk. - -Én nyugalommal és bátran mentem a börtönbe, – s valami csodálatos erő -szállott meg, mely egyszeregyszer csak akkor hagyott el, ha testem -kezdett töredezni a fogság terhe alatt, ha beteg nem voltam – ugy -éreztem magam, mint a zsarnokságnak minden ártatlan áldozata. - -Ez alkalommal a hadbiróság azt hivé, hogy nálunk az ekkor még mindig nem -valló Török ellen erős bizonyitékokat s bennünk hatalmas bizonyságokat -talál, de nagyon csalódott, mert mi iskolai növendékek soha egy árva -szót se vallottunk Törökről; tehát mondom e hitben volt rendezve, ez az -elrémitő iskolai dráma, melyhez 4 század gyalog katonát, egy század -zsandárt, 1 escadron lovasságot, alkalmaztak, s az egész garnisont -talpra állitották; s igy lett ez a vasárnap 1852. junius 13-ka örökké -emlékezetes nap a m.-vásárhelyi ev. ref. főiskola történeteiben. A -kolegygmból ez nap fogták el: _Muzsnai Pált_ (contrascriba) _Nagy Danit, -Horváth Gáspárt, Koos Ferenczet, Albert Mártont, Szász Károlyt_ (most -kebelei pap) _Bodor Józsefet, László Ignáczot, engemet_ s még nehány más -ifjut kiknek neveit elfeledtem, mindnyájunkat a székházhoz vittek, -azonban a praetendált felségsértési perbe csak négyünket kevertek bele, -a többi nehány hónapi fogság után elszabadult. - -Ugyancsak ez időtájban fogták be kisgőrgényi Nagy Lajost, Orbán -Józsefet, a csávási papot, Molnár Józsefet, Földvári Károlyt a hires -ezredest, s Filep Albertet, ki jelenleg az urb. törv. elnök. Ugyancsak -ez időben Udvarhelyszéken is sürűen fogdosták az embereket, egész nyár- -és őszfolytán, ezekről azonban majd a szebeni fogság elbeszélésével -fogok megemlékezni. - - - - -III. Fogságunk első öt hónapja Maros-Vásárhelyt és Szebenbe -hurczoltatásunk. - -A székházánál a közönséges gonosztevők közé zártak s mindenikünket más -szobába; az őrszobában még egyszer láttuk egymást egy-kettő közülünk meg -volt szeppenve, a mint óráinkat, tárczáinkat és zsebkéseinket elvették s -kimotoztak, én biztató szót intéztem hozzájok aztán börtöneikben -vezettek. A szoba, melybe engem vittek, három öl (18 láb) hosszu és 14 -láb széles, és 15 láb magas lehetett; volt egy magasanfekvő kis ablaka, -kemény vasrácsozattal és kivülről bedeszkázva alig 3 □ lábnyi nyilással -fölfelé; volt egyik oldalon a szoba hoszszában egy pricscs s ennek egyik -szélén 8 szalmazsák; volt egy vizes cseber s egy kimondhatlan czélu -vasas cseber. Volt e szobában 3 czigány, 3 oláh, 2 székely – nagyobb -rész lólopással vádolva; egy oláh és egyik székely gyilkossági vád alatt -– a másik székely verekedésért – én voltam a kilenczedik egyén. A hajdu, -ki bevezetett, szomoruan távozott (a még most is hajduskodó Ferencz -bátya volt, ki az atyám házánál sokszor megfordult a forradalom előtti -időkben, s a régi reverentiát nem tudta levetkőzni), társaim körül -vettek s mindazon hitben voltak, hogy valami vásári tolvaj vagyok és -adták a tanácsot, hogy miként viseljem magam a kihallgatásoknál. Én a -prics szélére ülve egy szót se feleltem nekik, szörnyü zavart gondolatim -voltak különösen bünösségem tudatának hiánya s jelen borzasztó helyzetem -összeférhetlenek voltak előttem. Végre magamra hagytak nyomorult -társaim. Estére ágynemüt hoztak számomra, aztán vacsorát s egyik hajdu -15 szivart csusztatott kezembe. Vacsorámat átadtam társaimnak, s -mindeniknek egy-egy szivart adtam, – erre aztán némileg respectálni -kezdtek, nem kérdezősködtek, és nem tanácsolgattak, hanem egymásnak a -magok ügyeit referálgatták. Én szivarra gyujtva egész éjen át őket -hallgattam mohó kiváncsisággal figyelve, hamis filozofiájokra, és -általam eddig nem is sejtett raffineriáikra. Az egyik ifju székelyt s -egy ifju oláhlegényt kivéve a többi tökéletesen kitanult gonosztevőnek -látszott – kik lopást, rablást, s ha kell az ölést is nem bünnek, hanem -csak a más keresetekhez hasonló életmódnak tekintették; az államot, a -társadalmat s ezek organumait pedig az ő jogos? keresetük s életmódjuk -ellenségeinek, kiket rászedni, kijátszani nemcsak szükséges, de -kötelesség, és minél ügyesebben tehetik, annál nagyobb dicsőség. - -Nem szándékom e helyen elmondani több részletet, sajátságos -észjárásukról, és tolvajnyelvükről stb. csak azt említem, hogy 48 óráig -voltam köztük s kedden reggel 10 órakor, 5 darab katona a -hadparancsnokság szállására vezetett. Hol egy kis haditörvényszék volt -alakulva. Elnök: _Brunner_ alezredes és várparancsnok, _Tapferner_ -őrnagy auditor, s még egy pár tiszt _Herszényi_ százados tolmács. -_Tapferner_ volt az egész ügy vezetője Szebenben, s most azért jött mint -fennebb is érintém, hogy Törökék ellen docekat szerezzen. -Középtermetünél kevéssel magasabb, sáppadt arczu, karcsu ember volt az -időben 40 és 50 év közt lehetett, bajuszt és oldalszakált viselt, magas -értelmes homloka volt; szemeit élesen szegezte tárgyára, és szemöldei -meg szája körül gonoszságra, alattomosságra és vérengzésre hajlandó -sötét vonások valának láthatók. Hangja, mikor halkan beszélt megnyerő -nyájas tudott lenni, de ha hangosan szólt kiállhatatlan anthipathikus -volt, szemüveget is tett fel gyakran. Egyébiránt határtalan nagyravágyó, -ravasz és tökéletes jezsuita volt a mennyiben czéljára minden eszközt -üdvösnek tartott, kitünő eszes és nagy olvasottságu ember volt, de -szolgalelkü és ármányos; szakmájának mindent alárendelt, becsület, ész, -tudomány, az érzelmek öszszes világa mind játékszerré, eszközzé aljasult -ügyes kezei közt; lehetett igen jeles auditor, vizsgáló, kutató, -vallató, gyóntató és véreb – s ezért a Bachrendszer előtt lehetett -valóságos drágagyöngy; lehet, hogy vádlott és auditor egymással szembe -az ő szemei előtt nem ugyanazon mértékkel mérendő erkölcsi és politikai -egyéniségek – de én ezen urat isten és ember előtt örökre bevádolom a -becsület nevében! - -Fájdalommal kell megjegyeznem, hogy ez az ur a magyarhaza területén -született, ugy tudom éppen Budán. És még beszélte is édes anyanyelvünket -– mi lett belőle, hol van most, azt nem tudom – kisérje emlékét örök -feledékenység. - -A mint a kis törvényszék elébe vezettek, egy székre ültettek _Tapferner_ -urral szembe. A szokott kérdések után, hogy hivnak, hány esztendős stb. -kérdeztek egy csomó nevet, hogy ismerem-e s különösen a januariusi -foglyokat, ezekután pedig _Rózsafit, Makkot_ s még nehány emigrans, vagy -emissarius nevét. - -Én mindenikre teljes tárgyilagossággal mondám az igent vagy nemet, ugy a -mint igazán tudtam. Végre azt kérdezte, hogy _tudom-e miért vagyok itt?_ -Nemmel feleltem. Tovább félóránál kényszergetett, hogy hát nem is -_gyanitom-e_. E közben az „_Évszaki-rendszer_“ és „_Tervvázlat_“ egy-egy -példányát forgatta száraz fehér ujjai között s emlékeztetett a dolog egy -s más részleteire. Erre én igy szóltam: _Ha csak nem ezekért, az -irományokért!_ Ugy-ugy épen ezekért – kedves barátom susogá nyájosan, és -székéről fölkelve egy jobbra álló pamlagra ült és kért, hogy én is üljek -melléje; én vonakodva ugyan, de oda ültem. Ő arczomat simogatá, átölelt -– több izben kedves barátjának czimezett – s körülbelől ezen szavakat -mondta: „Én ugy is tudok mindent, az egész nagyon egyszerü dolog, -önöknek semmi bántódásuk nem lesz, már egy pár nap mulva szabadon fognak -bocsáttatni, hogy tanulmányaikat folytassák, és csak legföllebb azért -kérdezem ki, hogy ezt a formalitások igénylik, – mondja el nekem tehát, -hogy hol, és mikor olvasta ez iratokat ki adta önnek, és ön kikkel -közölte?“ Ezen szavai a legaljasabb hazugságot, és a behizelgő -kétszinkedő, aljasság legutálatosabb tényálladékát képezik. - -Én azonban nem tudva még akkor egy szemtelen auditor s egy becsületes -ember közt oly különbséget képzelni, mint a milyen volt, hiven előadtam -a dolgot ugy, a mint itt is fennebb elmondám. Szavaim végeztével valami -keserü mosolyt láttam a Tapferner arczán s szemeiből sujtó villám lövelt -felém, de csak egyetlen egy pillanatig – tán nem is akarva tette ezt – -_de nekem elég volt_, én félni kezdtem ez ember nyájaskodásától. Ő ismét -édesen folytatá. – „Ez mind szép, de ez még mind nem elég, – Törökről -semmit se szóltam, – kérem beszéljen részletesebben, Törökről s a -velevaló viszonyáról?“ Én erre a pamlagról felállottam s egész -hidegséggel mondám: _én nagyságodnak mindent hiven elmondottam, többet -nem mondhatok, egyebekről semmit se tudok_. Erre a szomszéd szobába -küldöttek, és ott maradtam nehány peczig. Midőn visszatértem valami -jegyzőkönyvet tartottak előmbe, aláirtam – s akkor visszaküldöttek; én -azonban mondám, hogy ha lehet tegyenek külön, vagy barátaimmal együvé – -de ne azon gonosztevők közé. - -Az elnök és várparancsnok _Brunner_ talpig becsületes ember, kinek -emlékét egész életemben illendő tiszteletben fogom tartani. (Ugyhiszem -székes-fehérvári születés volt) közbe szólt, hogy neki van egy _biztos_ -alkalmas szobája. Tapferner kevés gondolkozás után elfogadta, s engem -többé nem a székházba, hanem a várba vittek vissza, és ott a parancsnoki -lakban földszint jobbra egy két ablakos szobába tettek – itt voltam -tovább egy hónapnál. - -Társaimat is kikérdezték, mint később hallám, de a várba közülünk csak -Orbán Józsefet hozták, és Albert Mártont – e kettőről maig se tudom, -hogy mért fogattak el, és miért bocsáttattak el; ugy hiszem, hogy az -iskolai meglepetés alkalmával nevök valahogy előfordult, s aztán semmi -se derült ki rájok. A várban még két fogoly volt: a medgyesfalvi oláhpap -valami csendzavarásért, és egy Markus nevü csikszéki r. kath. pap, ki -valami felségsértő predikátiót tartott s aztán két évig ült Komárom -várában. - -Gyönyörü nyári idő volt, s én a napokat a szobámban örökké olvasva -töltöttem – elfogatásunk idejében, a nagy Szász Károly is tanárunk volt -s engem szeretett, sokszor olvastam fel neki a lapokat, és irtam neki -dictando; fiai Domokos és Béla még akkor gyermekek voltak; Gyula -jóbarátom. A derék várparancsnok engedelmével, tehát ő küldött -mindenféle olvasmányt számomra, s én egész mohósággal üztem el -olvasással a börtön unalmait – mintegy három hét mulva estefelé egy-egy -órára sétálni bocsátottak a várudvarán egy katona kiséretében, ismerősim -néha ablakom alatt jártak el, s egy-egy vigasztaló szót intéztek hozzám. -Nehányszor láttam szüleimet is, de őket féltettem, s nem ohajtám, hogy -valami közkatona durvaságának legyenek kitéve. Eszter hugom legtöbbször -jött hozzám. Egy hónap után összetettek a két pappal, és ugy hárman négy -hónapot töltöttünk. A két öreg különben tisztességes ember volt, de régi -emberek a r. kath. pap sokat imádkozott, s olvasta a szentek életét, az -oláh pap jól tudott magyarúl, mindig engem kért, hogy neki fennhangon -olvassak, sokat pálinkázott, magyar és oláh nép dalokat énekelt, s -érdekes népmeséket mondott esténként, a legjobb hármoniában éltünk -hárman. - -E nyár folytán a legmagasabb látogatás szerencséjében is részesültünk – -ha jól emlékszem julius hóban az uralkodó I. Ferencz József császár – -körutját Maros-Vásárhelyen keresztül tevén – két napot mulatott; a -katonák bizonyosnak mondák, hogy szabadon fognak bocsátani, a látogatást -megelőző napon a várparancsnok hozzánk jöve hivatalosan adta értésünkre, -hogy a császár meglátogat, de aztán hozzá tette – s meg kell vallanom -szomoruképpel – _hogy csak a kérdésekre feleljünk, és valami kéréssel -alkalmatlankodni nem szabad_. Én a parancsnok roszkedvéből, s ez -utasitásból azonnal beláttam, hogy ezuttal nem kell várni semmit. -Szobánkat azonban kicsiszolták, mi mind hárman csinosan felöltöztünk, a -r. kath. lelkész reverendáját vette föl, asztalunkra és ablakunkra két -nagy bokréta virágot tettünk, szóval szobánknak egész lakadalmi külseje -volt! Szomoru ellentétben a valósággal, s három szomorulelkü fogoly -kedélyállapotával. Délután két, és három óra közt vettük észre, hogy a -császár a várba jött, alig egy negyed óra mulva előszobánkban sok -kardcsörgést hallottunk; a káplár felnyitá az ajtót, s nehány tiszt jött -a szobába két sort képezve, s köztük egy auditor, gróf Hunyadi és a -várparancsnok kiséretében, előnkbe lépett az akkor 22 éves delitermetü -ifju fejedelem. Legelőször a kath. pappal beszélt. Hogy miért van itt? -Van-e valami panasza? Aztán az oláh pappal – kinek ügyét az auditor adta -elő mondván: Er hat ein Excess gemacht Sturmglocken geläutet etc. Végre -reám kerülvén a sor, igy szólt a császár: Und dieser Junge…? Az auditor -erre valamit halkan mondott, melyből csak azt hallám: _Hermanstädter -Process_… A fejdelem szánakozva nézett rám, s fejét lógatva mondá: Der -Arme!… arcza annyi jóságot mutatott, hogy pillanatig hajlamot éreztem -lábaihoz borulni, s visszakérni tőle szabadságomat, de aztán hirtelen -megfordult, s visszanézőleg mind hármunknak egy fejbillentéssel köszönve -a szobából gyorsan eltávozott. Ez időben sok vidéki ember volt a -városban, és sok látogatónk volt, és holmi ajándékokat küldözgettek. - -S voltak olyanok is, kik a káplárokat megajándékozva egy-egy félórára -hozzánk jöhettek – s ez nap a fejdelem ottjárása után épen többen -voltak. Őreink valami jólelkü stiriai katonák voltak, s kápláraik vitték -körültünk a profószi tisztet – midőn késő este mindenki elment, s a -káplár utoljára jött hozzánk, igy szólt: „A császárnak, s ennek a sok -uri embernek jól van dolga, ők könnyen élnek, eljőnek és elmennek; de -mi, mi szegények csak itt maradunk!“ - -Nov. 11-én Szent-Márton napján este 8 órakor jött hozzám a -várparancsnok, s tudtomra adá, hogy hajnal előtt Szebenbe fogok -indittatni; s remélli, hogy ügyem végéhez közelg; a parancsnok kezet -adva bucsuzott el, s kivánt erőt és türelmet, mindig jó volt hozzám, -neje olykor még ennem is küldött, s ünnepnapokon rendesen egy s más -csemegét mindig küldött. - -Ott előttem kiadta az engedélyt a káplárnak, hogy szüleimet értesitse. -Szüleim aztán el is jöttek, s 10 óra körül mentek ki a várból – elhozva -nekem a szükséges utiruhát és fehérnemüt, s pénzt az utra. Éjfélután 3 -órakor egy szekérbe ültettek _Albert Mártonnal_, és a Sáros-utczán -felhajtottunk a székház elébe. A várparancsnok elkisért odáig, velünk a -szekérben két zsandár ült. Szegény jó szülőim már ott voltak, s nehány -korán ébredő polgár. Megengedték, hogy még egyszer a szekérből leszállva -édes anyámtól és édes apámtól elbucsuzzam. - -Szegény szüleim végtelen fájdalmat állottak ki atyám vigasztalt és -bátoritott – mindketten sirtak – _én nem_. Ott volt Gáspárovics is, s -még nehány más polgár, és könnyes szemekkel bucsuztak tőlem. Előttünk -egy más szekér állt, abba ült, _Muzsnai_ s egy harmadik szekérbe -_Horváth Gáspár_ és _Nagy Dani_. Végre a szekérbe kelle ülnünk, s egyik -zsandár a várparancsnok kérése daczára, az én jobb kezemet az Albert -balkezével egy kettős vaskapocsba szoritá. A zsandár azt felelte a -parancsnoknak: „tudom – én kötelességem s látom, a nép mind szaporodik, -ha nem lesz ok reá majd leveszem!“ Erre a parancsnok még egyszer bucsut -mondva eltávozott. - -Én csak arra ügyeltem, hogy szüleim észre ne vegyék a vaskapcsokat. -Végre megtörtént a hivatalos átadás a zsandár-őrmester _induljt_ -kommandirozott, az ostor pattogott, s a három szekér a hajnali -szürkületben megindult, hátrahagyva annyi bánatos szivet, melynek -láttára még azok a vakeszköz-féle emberek is elkomolyodva állták körül a -kis tért, visszanézve láttam, hogy édesanyámat apám s még egy más ember -vezeti, a hajduk és katonák pedig szétoszolva kioltogatták lámpáikat. - -A szebeni ut három napig tartott, s meglehetős vigan töltöttük. A mint a -városból kiértünk, a vaskapcsot levették rólunk a zsandárok, és a -szekerekről egymásnak köszöngetni kezdtünk. A zsandárok is mind fiatal -emberek voltak! Szivarral kináltuk meg, és elfogadták, sőt beszélgetni -is kezdtünk – az őrmester egy komoly, s ekkor beteges, de jó indulatu -szilágysági magyar fiu volt; délre Besenyőbe mentünk, s az ottani -zsandárfőnök (őrmester) ezen szókkal fogadott: „_Ugyan kérem, hát -maradt-e még vagy egy becsületes ember Vásárhelyt!?_“ Ez persze jól -hangolt minket; oda jött a helybeli pap, s nehány birtokos, hoztak jó -ebédet s jó ráczürmös-bort, s a zsandárokkal együtt kedélyesen -ebédeltünk – nem is számitva, hogy mi mennyire örültünk, hogy öt hónapi -szigoru fogság után ujra láthatjuk egymást, s ugyszólva szabadon -társaloghattunk, s elbeszéljük ez idők élményeit és szenvedéseit. Estére -_Déésfalvára_ mentünk, s mindenütt a zsandár-kaszárnyába szálltunk; ezek -is jól fogadtak; Pataky bátyám két veder aszuszőllő-bort küldött, s az -összes zsandárság ugy leitta magát, hogy mindenik, a jöttek, ugy mint a -dézsfalviak, pokoli mély álomba sülyedtek, csak mi öten valánk ébren, és -teljes kedvünkre kibeszélgethettük magunkat, sőt kimentem a kertbe, és -majd egy óráig ott sétálgattam, gondolkozva szomoru sorsunkról – -elszökhettünk volna bátran, az udvaron volt szekér, ló – de még -ugyszólva eszünkbe se jutott; és ki hinné egész éjen irodalmi, és -politikai elméleti vitatkozásokat folytattunk. Horváth és N. Dani ez idő -alatt olvasták Schiller és Göthe müveit, én pedig a communismus és -socialismus tanairól olvastam ez idő alatt – melyek előttünk merőben -ujak voltak, elmondtuk egymásnak mind a mi szépet és ujat olvastunk, és -igy a képzeleti, és eszményi világ magasabb regióiba himbálózva -önkéntelenül is elfeledtük, hogy egy osztrák zsandár-kaszárnyában friss -szénán töltjük az éjt, s körültünk a boldog zsandárok oly nagy -bizalommal, s oly mélyen szenderegnek! Másnap egy nagy szász faluban -háltunk, én a templom keritésében az egyházfinál; harmadik nap délután -érkeztünk Szebenbe nov. 14-én, hol a francziskánusok zárdájába -szállitottak mind az ötünket egy nagy, de alacsony és bolthajtásai miatt -komortekintetü szobába. - - - - -IV. A szebeni fogság. - -Nyomor teljes fogsági életünk legszomorúbb időszakához érkeztem. Eddigi -fogságom csak letartóztatás volt – Szebenben tökéletes _rab_ lettem. -Este, hogy szobánkban maradtunk, ismét kedvünkre kibeszélgettük -magunkat, de mind az öten (Muzsnai, Horváth, Nagy, Albert és én) -kedvetlenek voltunk, rosz sejtelmeink voltak – de ha bár fogságunk -hatodik hónapját kezdtük, annyira biztunk ártatlanságunkban és -jelentéktelenségünkben, hogy egyetlen szóval se beszéltünk össze, ezután -következő vallomásainkra nézve. - -Másnap 11 órakor a haditörvényszék elnöke, s a foglyok főfelügyelője, -ezredes _Bartels_ látogatott meg – kicsitermetü, félszemü, száraz sovány -ember volt, s lehetett 60–65 éves; müveletlen, rövideszü, s ép ezért -ravasz ember volt, e mellett a foglyok pénzeiről sem vitt _tiszta és -pontos_ számadást. Szerette játszani a hatalmas nagy embert, a nagy -katonát – pedig a forradalom alatt szörnyü gyenge katonának bizonyitotta -magát; aztán rettenetesen igyekezett bebizonyitani, hogy mennyire gyülöl -bennünket, mint forradalmárokat, de miután semmi nagyobb fajta -szenvedélyre sem volt képes, szerepéből sokszor kiesett, főként ha ittas -volt – a mi pedig sokszor megtörtént. – A vén ember kis szürke bajszát -mozgatva igyekezett atyáskodó lenni, s ilyen módon egy intő beszédet -tartott hozzánk, éretlen ifjakhoz, hogy most itt az idő mindent -bevallani – s megmutatni, hogy hiv alattvalói voltunk, és vagyunk a -császár ő felségének. Mi értettük a német szót, de a beszédben gyengék -valánk, talán legtöbb gyakorlatom volt nekem, minthogy Vásárhelyt a -várban, a katonákkal mindig németül kelle beszélnem; tehát én feleltem: -„Nagyságos ezredes ur, mi már mindent megmondottunk, semmi mondanivalónk -sincs több, s kérjük nagyságtokat, hogy elégeljék meg -letartóztatásunkat, és ereszszenek haza“. Ezen szavaimra kiesett az öreg -ember atyáskodó modorából, s keményen összeszidott haszontalan -ifjonczoknak, kiket majd rendbe szed ő! Meg kell vallanom, hogy e -pillanatban tekintélye örökre tönkre volt téve előttünk, mert oknélküli -kakaspulyka mérgelődése – nagyon is comikus hatást gyakorolt, s mi -inkább mosolyogtunk dühösségén. Elvégezve csattogó-pattogó beszédjét, -feleletet nem várva, kimasirozott szobánkból. Mi aztán birálgattuk a -nagy férfiut, s találgattuk a jövendőt – egy óra mulva elvitték tőlünk -Muzsnait, aztán délután Albert Marczit, később Horváthot s este Nagy -Danit is; _éjszakára egyedül maradtam_. - -Sok mindent összegondoltam, érzém, hogy el-elcsüggedek – de ujra erőt -vettem magamon, s elkészültem a legnagyobb szerencsétlenségre – még a -halálra is. Társaimra, s künnlevő _ismerősimre_ gondolva mondám -magamban: „_Ne féljetek barátim, becsületemre, és nemes sziveitek -rokonszenvére méltó leendek, s befogom bizonyitani, hogy az idő és -helyzet bennem emberére talált_“. - -De az idő oly hosszu magános ember börtönében, nincs egy pillanat, mely -észrevétlen suhanjon el, s a gondolkozás, mely máshelyt szórakoztat, -börtönben csak arra szolgál, hogy a fogoly az idő kérlelhetlen -lassuságát annak legapróbb részeig elfordithatlan merevséggel szemlélje. -Ezer tárgyat vesz elő, szegény, s mi őt máskor mulattatá, most csak -felületes, vagy unalmas hatást gyakorol, s a háttérben az öntudatosság -meredt szeme, mind csak az időt nézi, s a fövényóra hulló szemeit -számlálja. A sziv minden ütése az elvesztett szabadságra emlékeztet, s -az emlékezet minden mozzanata a régi szép időket, az eltünt boldogságot, -a jóbarátokat, az elhagyott kedveseket idézi előnkbe, s hiába mélyed -szemünk a komor falakra, lelkünk szüntelen a szép világba kóborol, s a -könyörtelen való, mindcsak azt susogja: azok siratnak téged, azok -busulnak érted – de azért te mégis itt maradsz, itt-itt végtelen hosszu -időkig! - -Az élet gyötrelem, a gondolat kin, a mult és emlékezet fájdalom, a jelen -szenvedés, a jövő sötét kétkedés. - -_Ekkor még nem tudtam imádkozni_. Nem hivém az istent – különben arra -kértem volna, hogy e nagykinok daczára csak eszemet tartsa meg, ne -engedje, hogy megőrüljek, mert mig az eszmélet világa megvan, addig a -sziv legtitkosabb rejtekében, még mindig él egy drága kincs – _a -szabadság édes reménye!_… - -Szörnyü állapot a magány-fogság – és semmi sem egyéb mint minősitett -gyilkosság! - -Midőn késő este szalmazsákomra dültem, s gondolkoztam néha szomoru -sorsomról – néha semmiről vagy mindenről – mikor az elme, mint valami -nehéz köd az egyén belső világára ereszkedik, de sehol sem talál -nyugtot, vagy kellemes érintkezési pontot olyan terhes a létel – s oly -kimondhatlan erős vágyat érzünk a feloszláshoz – a megsemmisüléshez! -Vaságyam mellett egy nagy vakablak volt, s arról gondolkozám, hogy ott -egykor valami szent kép, vagy tán kereszt állott – s előtte valami vén -szerzetes, mily buzgón imádkozott – mert hitt, valjon van-e valami -abban, hogy a hit fenn tart? - -Néma csend volt körültem és sötét, s a mint igy elandalodva ott feküdtem -– hirtelen éles kopogtatást hallék a falon, s egész idegzetemben -megrázkódva, ijedten szöktem fel ágyamból, s a szoba közepére szaladtam; -mi lehet – ez? gondolám magamban? de nem volt időm gondolkozni, mert a -kopogtatás megujult – de már most sokkal halkabban, rögtön eszembe -jutott, hogy ez bizonyosan valami fogoly-társ lehet, tehát én is nagyon -halkan ugyan, de vissza kopogtattam egy kis fadarabbal. Erre ő valami -rendszeres kopogást kezdett – időnként meg-meg szüntetve, én -mindannyiszor visszakopogtam, utánozni igyekezvén, az ő ütemét, és -szüneteit egyszer egy nagyot dönditett a falra, és többé nem kopogott. -Én az egészet nem értettem. - -A következő napon szép idő volt, s felállottam az ablak párkányára, hogy -legalább egy kis szabad eget lássak, mert az ablak kivülről be volt -deszkázva, s alig volt 2 □ láb nyilás fölfelé. A mint oda állok, észre -veszem, hogy szomszédom is az ablaknál van; én nem mertem szólani csak -köhécseltem, erre ő elkezdett halkan fütyölni egy régi dalt, mely ugy -kezdődik: A. B. C. a dalt ismételve az első hangnál koppantott _egyet_, -a másodiknál _kettőt_, a harmadiknál _hármat_… mire én egész önfeledve -kiálték fel: _Értem már!_ Ablakunk alatt pedig az őr orditott fel: -_Ruj!_ (Ruhe!) - -Örömem határtalan volt – az asztalon mindjárt elkezdtem magam gyakorolni -– hogy igy ha egyedül maradtam is, legalább szomszédommal némi -közlekedést tartok fenn. Ennyit tehát tudtam, hogy _A_-ra _egyet_ kell -koppantani; _B_-re kettőt – s ahányadik a betü, annyit kell koppantani. -Előbb megakartam tanulni, hogy minden betü hányadik – de csak hamar -rájöttem, hogy kopogtatva csak a betüket kell mondani magamban, s az -illetőnél megállani, aztán ujra kezdeni, s igy kész a szó. Például: ezt -a szót _Béla_, igy kell kikopogtatni: a _b_, azután: a, b, c, d, _é_; a, -b, c, d, e, f, g, h, i, k, _l_; _a_; tehát, először koppantok 2-tőt, s -ott megállok, aztán a betüket magamban mondva, az _é_-nél állok meg -(ekkor koppantottam 5-töt), aztán megállok; a _b_-nél (11-et kopp.), s -végre egyet koppantok: az, az _a_. E rendszer, első pillanatra -nehézkesnek látszik; de Szebenben létem 11 hónapja alatt, ugy -begyakoroltam fülemet a hallgatásában, és kezemet a kopogtatásban, hogy -félóra alatt egy egész vezérczikket átadtam szomszédomnak, vagy átvettem -Simon Elektől, vagy Árkosi Mózsitól. - -A kőfal erős hangvezető, a legkisebb tárgygyal is kényelmesen, s -hallhatólag lehet kopolni, néha 3–5-ik szobában is átkopoltunk. Ebédután -tehát, mikor beállott a néma csend, én kezdtem _kopolni_ (ez volt a -műszó, melylyel e közlekedést neveztük), persze hogy eleinte nehezen -ment, de azután csak megértettük egymást; szomszédom egy udvarhelyi -ügyvéd volt _Bányai Antal_, kit az este ugyancsak megijeszték, mert -rendetlen kopolásomból legjobb barátai neveit olvasta ki, s egész éjen -át nem tudott alunni – (azután is Fehérvárt, és Józsefstadtban sokszor -emlegette, hogy mennyire megijesztettem volt Szebenben; jókedvü, tréfás -ember volt, pedig sokat betegeskedett, s Józsefstadban meg is halt, ugy -hiszen 1855-ben). Ez alkalommal azonban elkopolta, hogy van három fogda, -hol társaink vannak – ez a _zárda_, melyben vagyunk; a a Bruckenthal ház -a József-külvárosban; és az egyik katonai őrtanya. Ott a zárdában voltak -akkor: _Török, Gálffi, Rafi, Horváth Károly_, az erőslelkü, szép -_Czirjákné Kolozsvárról_, pater _Veress, Demjén, Bereczky Sándor_, -Topler Simon, szegény a becsületes jellemü ember, s Vásárhely egyik -legnépszerűbb embere már meghalt volt a nyár folytán _Boer Nina -Kenderessiné_, mind egyenként külön szobában. Párnap mulva egymás kis -szobába vittek, hol egyik felől szomszédom _Horváth Károly_ volt egy -vagy két nap; ekkor beszéltünk együtt utoljára kopolás utján; én az nap -nagyon rosszúl éreztem magam, erős lázam volt, mely kisebb-nagyobb -mértékben egész télen és tavaszon tartott. Mondtam Horváthnak, hogy -nagyon beteg vagyok: _„Titkold el a mennyire lehet, különben most -visznek rostára“!_ (rostának neveztük a Verhörözést). Este még -beszélgettünk, s én egy kissé nyugodtabbnak érezvén magam, elbeszéltem -elfogatásunkat, melyen Horváth nagyon csodálkozott s kérdé, hogy valljon -ki adott fel, én közlém gyanumat, s ő azt felelte „_Lehet_“ aztán -összeegyeztünk, hogy holnap séta után beszélünk – s jó éjt kivánva -elváltunk, – de őt jó reggel más szobába vitték, s a mellékszoba üresen -maradt – a másik oldalon talán pater _Veress_ volt, és ő, vagy épen nem, -vagy nagyon ritkán kopolt. - -Deczember közepe felé _rostára_ (a részletes kikérdezésre) hordoztak -négy vagy öt nap egymásután. Ez ugy szokott történni, hogy esteli -látogatáskor a profosz udvariasan jelenté: „Kérem uram legyen készen, -korareggel a törvényszékre megyünk!“ A fogoly ilyenkor aztán keveset -aludt s jó reggel jött a profósz parádéban, s két katonával a a -törvényszék helyiségeibe vitték a foglyot, t. i. a zárda hátsó részének -második emeletébe; ott aztán egy kis nyomoru szobába dugták az embert, s -várni kellett mig a törvényszék összeült. - -Most egy _Wottava Ferencz_ nevü dragonyos-kapitány auditor kérdezett ki; -cseh ember volt; kevés eszü, mérges, dühös, ambitiosus, de kitartó -makacs ember, sáppadt, sárga arcz, éles szegletes homlok, gyér bajusz, -szürke szemek, rekedt rikácsoló hang, finom szép fehér kezek, s a -gentlemanság bizonyos affectatiója, de minden pillanatban feledése – -ennyi az mit ezen emberről mondhatok. Százszor tett fel egy kérdést, -majd ugyanazon szavakkal, s képes volt a vádlottat reggel 9 órától -délután 2–3 óráig zaklatni a nélkül, hogy valami eredményt tudott volna -felmutatni – őt teljesen kielégitette azon tudat, hogy ezt a veszedelmes -magyart keményen elgyötörte. Különben _ártatlan_ ember volt, nem -hallottam hogy egyetlen egy embert is zavarba hozott volna. - -Ellenem ilyen vádakkal élt: Ön a vásárhelyi főiskolát az összeesküvés -számára rendezte be; az ifjuság vezére volt; és veszedelmes elvek -terjesztője; az összeesküvés felesketett rendes tagja; vádolt, hogy óra, -hogy _nap_ voltam, (végre a _percz_ lég is kétség alá jött). És ez igy -ment mondom 4–5 napig; szidott _Spitzbub_-nak, _Halunke_-nak, _miserable -Kerl_-nek, fenyegetett éhséggel, vasraveréssel, vesszőztetéssel – ha nem -volnék oly ifju – mondá – s nem szégyelne velem kikötni, majd -megtanitana. - -A tolmács _Herszényi_ (a nagy bajuszu) néha megsokalva a dolgot, közbe -szólt elkatonásodott magyar kiejtésével: „_Édes borátom voallyon -voalamit!_“ A törvényszék többi tagjai főként az elnök, s egy pár tiszt, -és a közlegények többnyire aludtak ülőhelyeiken, és csak olykor -riadoztak fel, mikor az auditor nagyot kiáltott. Az altisztek figyeltek. - -Végre is maradtam az, és annyi mellett a mennyit a sima Tapfernek -Vásárhelyt mondtam, volt, de a gyötörtetés és folytonosantartó lázam, -mit titkoltam, meg az egyedüliség annyira elkinzott, hogy néha csak -szédültem, könnyeim szaporán hulltak, és szavam elakadt, véghetetlen -vágy szállott meg, hogy megsemmisüljek; ugy gondolám, hogy nekem senki -hasznomat ugy se veheti, az élet rám nézve is már megszünt érdekes -lenni, és jó szüleimre nézve is jobb lesz egyszeri nagy rázkódás és -bánat, mint a folytonos busulás. Félig-meddig az öngyilkosság rémei -kezdtek rajtam uralkodni, és a halál oly békés, enyhet adó alakban -jelent meg, hogy gondolkoztam annak siettetéséről – azonban ez nem volt -_elhatározás_, csak is olyan _beleegyezés_ forma. Nem ettem -negyvennyolcz óráig semmit – ételemet elöntöttem, hogy ne használhassam, -de harmadik napra ugy elgyengültem, hogy ágyamról nem tudtam fölkelni, -és csak suttogva mondám a profósznak, hogy kávémat tegye a kemencze -párkányára – mikor 12 óra után ebédemet hozta, ott látta a kávét is, de -én álomban látszottam lenni, s igy ő nem ébreszte fel, ételemet is a -kávé mellé tette, sejtve betegségem, délután 4 órakor rendkivüli időben -jött hozzám, ételem érintetlen volt; rögtön gyanakodni kezdett a valóra, -és hozzám jött s beszélt _gyöngéden, szépen_, én egy szót se tudtam -felelni; egyik ordinanczot leküldte felesége után, az is feljött -jólláttam őket – de szólni nem szóltam – meg voltak ijedve; félóra mulva -valami borlevest hoztak, a profósz fölemelt, az asszony nehány kalán -levest adott, s mikor lenyeltem, örömében sirt és megcsókolgatott – -mondhatom, hogy e rokonszenv ez idegen vénaszszonytól nagyon jól esett; -késő este orvos is volt nálam – s ujra adtak valami meleg italt; én -reggelre _kigyógyultam_ kedély bajomból, s már délkor önként ettem -valami becsináltat. Az nap azonban még nem tudtam fölkelni. - -Másnap sétálni is kivitt a profósz, az orvos a folyosón beszélt velem, s -kissé megszidott, de gyöngéden, harmadik nap a zárdából kivittek, -Bruckenthal házba (József-külvárosba). És betettek egy szobába, hol már -két fogoly volt: _Beregszászi Imre_ (Küküllőmegyéből) és _Dósa Sándor_. -(Udvarhelyszékről). Ezen tisztelt urambátyáim látása végtelen örömemre -volt, mert már 5 hete mult volt, hogy egyedül voltam; a szomszéd -szobában volt: _Filep Albert_, _Nagy Lajos_ és _Elekes József_, kikkel -kopoltunk is; arczukat is láthattuk a kürtőn át, ha egy székre -állottunk; s a közajtókat éjjel fölfeszitve, s a közbeeső téglafalat egy -□ lábnyira kiszedve, későestéken theáztunk is velök. Egész boldogság -volt, hogy a karácsoni, és ujévi ünnepeket igy tölthettük. Ebben a -fogdában voltak akkor az emlitetteken kivül _Minorics Károly, Simon -Elek, Árkosi Mózsi, Varga Zsigmond, Marosi János, Bedő Sándor, Pap -János, Palkó György, Gál Antal, Makkai András, Cseh Sándor, Földvári -Károly, Lengyel Ádám_, – később aztán _Mészáros Károly_, _Könynye -Alajos_ (kegyesrendi pap), _Száva Farkas, Boncza Imre, Tarsaly Gábor_ és -több székely ember. _Beke Dénes, Solymosi István ref. papok_. - -Földvárival leveleztünk, s kérte az ezredest, hogy engem tegyenek hozzá, -de soha se tettek; „_kardjának_“ nevezett Földvári. És csodálatos, de -igaz, hogy ez 1853-ik év folytán kevés kivétellel oly nyugodt s -mondhatni vidám voltam, hogy társaimat gyakran deritettem fel -buskomorságukból – s rosz kedvemet ha volt is, soha se mutattam mikor -mással voltam; főként ha tudtam, hogy annak még több oka volt a bánatra. - -A mészáros-utczai fogság szelidebb volt mint a zárdai. A profósz is -ifjabb és sympathikusabb volt, és volt egy igazán szép, ifju felesége, -ki mint ifju nő sokszor szánakozott rajtunk – egy-egy könyvet lopot be -nekünk, s néha egy-egy „_Siebenbürger Botet_“ is. Nekem összesen három -könyvet adott – egy utazást Oroszországban, és két regényt – s mondhatom -örök hálára kötelezett, mit itt örömmel jegyzek fel – annyival inkább, -hogy egy kis selyemkendőn kivül soha semmi ajándékot sem fogadott el -tőlem. _Simon Elek_ rendesen ujságot olvasott, s igy tudtuk a nagyvilág -állását. - -Februárban megint egyedül voltam, aztán összetettek _Mészáros -Károlylyal_, ki emissariusi gyanu alatt álló csikszéki fiatal ember -volt; _Árkosi Mózessel_ egy tanult emberrel – unitarius lelkész, -jókedvü, béketürő fogoly volt; végre ismét hetekig hagytak egyedül, -aztán társam volt nehány napig _Száva Farkas_, maig se tudom miért volt -fogva; megint nehány hétig társam volt _Könynye Alajos_ piárista, nagy -tudományu ember volt, kitől ez időben sokat tanultam, kiről szintén nem -tudom miért volt fogva. - -Ez idő alatt ujra voltam _rostán_, s ha bár szüleimről egy év óta nem -tudtam semmit, levelet mutatott Wottawa, de tartalmáról azt mondá, hogy -csak akkor közli, _ha vallok_; végre mérgesen kergetett el. - -1853. augusztus 2-án adott a törvényszék egy könyvet a Burmeister -„_Geschichte der Schöpfung_“-ját. Addig semmi szórakozás sem volt -megengedve; leölték pókjaimat, elrontották a nyulászó figurámat, (a -világ legegyszerübb időtöltése), sőt az udvaron összeszedtem 80 darab -borsó nagyságu kövecskét, s ezeket egy kis zacskóba tartottam; s mikor -magamra voltam különféle alakokat raktam belőle, aztán ásványtanilag -külön csoportokba raktam, összekevertem, ujra kiraktam s mikor -észrevették valami katona adott fel, jól összeszidtak, legazembereztek, -hogy a szabályokat kijátszom, és mulatságot szerzek magamnak; -bedeszkázott ablakainkra s ajtóinkra piczinke lyukakat furtunk, -faragtunk s szemünket rányomva néztünk utczára kivált vasár- és -ünnepnapokon. Egyszer egyik ablakon nézdeltem (egy vasárnap délután) a -lyuk már nagyocska volt, egy szem szilva kifért volna rajta, és két vén -szebeni asszony észre vette szememet, s azonnal jelentést tett az -őrtanyán, de a katonaság káplárja gorombán elkergette őket. - -Egy általában volt egy-egy rosz katonánk is, de a katonaság határozott -sympathiával volt irányunkban mindenfelé, egy kis papirt, bicskát, -plajbászt szivesen hoztak, sőt még ingyen is adtak. - -Szebeni fogságunk végefelé kezdett járni; az 1852. jan. 24-ikén -megkezdett vizsgálatot 1853. szeptember hónapjában bevégezték. - -(A sok ember miatt ez évben még egy uj fogdát rendeztek be Segesvárszék -házába.) - -Nem vagyok képes megitélni, miért egészségi szempontokból-e, vagy a mi -valószinübb költség kimélésből szeptember végével a foglyok nagy részét -Gyulafehérvárra szállitották; mielőtt azonban át térnék a fehérvári -napokra egy pár körülményt emlitek föl a szebeni fogság idejéből. - -1853. nyarán, midőn a mészáros-utczai fogdában voltunk, a szomszéd -telken tüz ütött ki; persze a lármát mindjárt meghallottuk; őrtanyánkon -a katonaságot megduplázták, sok tiszt járkált fel s alá udvarunkon, -végre jött az öreg „obester“; a tüz mind jobban terjedt pokoli fényt -árasztva a szomoru fogdára, az épületen a vizeslepedők pár percz alatt -megszáradtak, egyik tiszt inditványozá, hogy minket hozzanak ki a -szobákból, s vigyenek más fogdába, mert ő nem felel a következésekről, a -tüz keményen szórta a sziporkát udvarunkra, mi az ablakokat felnyitva a -deszka táblák mögött hallgattuk a beszélgetést az udvaron – az őrtiszt -inditványára, a vén obester azt felelte „ha mind megsülnek, se bocsátom -ki őket; nekem az a parancsom, hogy ők egymást ne lássák, és ha ajtóikat -felnyitjuk, hogy gátoljuk meg e találkozást, – nem; egyet se fogok -kibocsátani“. Képzelheted kedves olvasóm, milyen furcsa érzést okoztak e -szavak nékünk, kik azt az udvarra nyiló szobákban mind hallottuk; s e -mellett éreztük a tüz melegét, és a korom pelyheket, melyek még -szobáinkba is behatoltak az ablaknyiláson? Hanem a vén ember szokása -szerint föld részeg volt; a tüz mind mérgesebben közeledett, a -födelekről már lekergette az embereket, a vizipuskák ereje hasztalan -volt a mi fogdánkra vesztegetve, _s minket már veszve hittek sokan_, -mint ezt később a katonák beszélték midőn a fogda kapuján egy öreges ur -jött be egy sereg katonatiszttel, és parancsot adott, hogy ajtainkról a -lakatot, és reteszt levegyék, s a zárakat felnyissák, hogy ha a tüz -csakugyan a házba kap, rögtön vihessenek más helyre; a szegény káplárok -örömmel nyitogatták ajtainkat s kiáltották be: in Bereitschaft meine -Herren! A tüz azonban csendesült, a szél is megfordult, és mi szomoru -czelláinkban maradtunk, mert tán mondanunk sem kell, hogy előre örültünk -e különös modoru szórakozásnak – _de a humánus öreg ur, herczeg -Schwarzenberg emlékét ez eset miatt is kegyelettel kell emlitenünk annyi -fanatikus magyargyülölő barbar ember között_. - -Talán nem lesz felesleges felemlitenem, hogy _Beregszászi_ bátyám, -miként keritett sakkot, mikor együtt laktunk. Imre bácsi nagyon tudott a -szép profószné kegyeiben járni, s megkérte, hogy vegyen nekünk egy -sakkot. Az asszony vett is, és egy jószivü ordináncz belopta szobánkba. -Felségesen telt vele az idő – igazán boldogokká voltunk téve – de egy -délután mikor a legszellemdusabb királyné fogáson jártatám eszemet, s -Imre bátyám összeránczolt homlokkal igyekvék terveimet meghiusitani, -ajtónk hirtelen felnyilik s előttünk áll a félszemü, mozgóbajuszu vén -obester – arczán a gyilkos káröröm, hogy minket ily óriási kihágáson -rajta kaphat – időnk se volt kincsünket elrejteni – én szótalan álltam -fel, Dósa Sándor egykedvüleg, egy füstöt bocsátott hosszuszáru -pipájából, s aztán a pipát leeresztve, bámulta a történteket, Imre -bátyám pedig nyájas mosolylyal lépett az obester elibe, s végtelen -udvariaskodás közt köszöni atyai jóságát, hogy nekünk a sakk-vásárlást -megengedni méltóztatott. „Was plauschen Sie, Sie? én engedtem volna meg? -hazugság az egész, haszontalan beszéd, majd megtanitom én önöket -sakkozni! Ezer bocsánat ezredes ur, de utolsó ittlétekor engedte meg -nekünk, hiszen különben a profósz ur nem mert volna nekünk sakkot -vásárolni! „Igen, igen“, mondá a kelepczéből szabadulni ohajtó profósz -is – ezredes ur adott engedélyt. A vén ember mozgatta bajuszát, nézett -rám is, a másikra is, – aztán ismét beszélt mormogva: „Az ördög hordja -el önöket, sakkjukkal együtt, de hát mi is van abban olyan rosz, tőlem -akár itéletnapig sakkozzanak, de ezek a prókátorok (auditorok) nagyon -ostoba emberek, mindig csak Vorschrifteket adnak ki, s akármilyen -ostobák, nekem meg kell tartani – ha rajtam állana, az urakat -pénzbirságra büntetném, s eddig rég haza kergettem volna; higyjék meg -önök, legnagyobb büntetés a pénz-fizetés. Ha tovább is sakkozni akarnak, -a prokátoroknak meg ne mondják. Grüss Gott! s ezzel aztán elhordta -magát, s mi békésen sakkoztunk tovább. - -– A francziskánusok zárdájában egy kis kertecske volt, s mikor szép idő -volt, a foglyokat itt sétáltatták. Kora reggel pedig, s estefelé az -ifjabb szerzetesek sétálgattak benne. Egykor két székely születésü -szerzetes járt s kelt, fel s alá a közép ösvényen; a nyár eleje levén a -kis kert fáit és cserjéit gazdag lombozat fedé, az egyik szerzetes igy -beszélt: - -„No hallá kigyelmed gonosz egy ember ez a gvardián – csakugyan nem akar -nekem uj csizmát csináltatni – hát a nép elébe fótoscsizmával menjek? -Pedig vasárnaphoz egy hét a bucsu napja – ugy sajnálja a pénzt, a vén -gonosztevő, mintha a magáéból adná – valami gazember el is árult – a mit -ketten beszélgettünk a mult alkalommal, mind szememre hányta, a -rozsólist, a sonkát, azt a kantai menyecskét – mindent. Bejött a -szobámba, felhányta mindenemet, s a láda fenekéről kihuzta azt a pár -csizmát, a mit nagynéném ajándékozott nekem. Uj csizma kell ugy-e? talán -bizon tánczolni is akarsz, mint Három széken szoktatok, majd adok én -neked uj csizmát! szólt hozzám. Ezeket a dolgokat csak kegyelmednek -mondtam el. – _Kigyelmed pedig nem árulhatott el, mert nem olyan ember;_ -tudnám csak ki volt, tudom megemlegetné! Erre a karós paszuly levelei -megmozdultak – a két szerzetes oda rohant, s ott találtak egy embert, ki -beszédjökre hallgatózott (lehet, hogy a zárda szolgája, vagy más szegény -ember volt)… Ki küldött ide gazember. – Hallá kend, nem szégyelli -espionkodni – ki fogadta fel, szóljon ilyen-amolyan teremtette gazember -– puff! A két szerzetes csakugyan jól eldöngetve kidobta a kertből az -espiont – na aztán neki zudultak a gvárdiánnak istenesen – s volt mit -hallani a foglyoknak, kik az ablakdeszkák apró lyukain át tanui voltak e -tragicomikus jeleneteknek és párbeszédeknek. - -Mindezen apró episodok daczára a szebeni fogság rémitő volt, s örömmel -mentünk akárhová, csakhogy örökre odahagyhassuk e szomoru helyeket. - - - - -V. Hét hónap a gyula-fehérvári kaszamátákban. - -Az utazás mindannyiszor leirhatatlan örömöt okozott nékem, s ugy volt ez -fogolytársaim legnagyobb részénél is. A mindig üditőhatásu természet, az -isten szabad egének szemlélése, a tiszta lég, a változatosság, az -ujvidékek látása mind-mind édes szórakozás a fogolynak, ki évekig -szobája négy falára, s a fogda szomoru tekintetü kis udvarára volt -utalva. Tehát kedvünk telt benne, midőn 1853. szeptemberhó utolsó napjai -egyikén estefelé megmondák, hogy holnap utazni fogunk _Gyulafehérvárra_. -Hajnalban elindultunk valami 14-en, köztük _Horváth Gáspár, Nagy Dani_ -kedves barátaim; _Szász-Sebesen_ közösen mind együtt ebédeltünk s igen -vigan voltunk, aztán kettő-három együtt, uj kocsikra ülve estére -megérkeztünk Fehérvárra – hol a déli saroktól északi irányban futó, és -egészen nyugatra fekvő vársánczban, két, egymásmellett levő s egy -bejárással biró nagy kaszamátába szállitottak. - -Ez itteni állapotunk valóságos szabadság volt a szebeni fogsághoz képest -– a nagy széles vársánczban zöldgyepen sétálhattunk délelőtt, délután a -mennyit akartunk, ajtónk soha se volt zárva, csak későestétől, -korareggelig. Szabad volt enni, inni a mit akartunk, irószert -tarthattunk, akármennyi könyvet hozathattunk s tanulhattunk. Minthogy -sok irástudó és tanuló ember volt együtt, fogdánk a délelőtti órákban -valóságos muzeumhoz hasonlitott. Egyik francziául, a másik németül -tanult, egyik természettani, a másik történelmi, a harmadik theologiai -munkákat olvasott. Én itt olvastam Shakespeare müveit németül. Valamint -az első franczia könyveket is. A Montesquieu persa leveleit. _Cormenin_ -Timonját, Dash grófnétól egy regényt és Madame _Staël_ leveleit. -Ebédeink egyszerüek voltak, de vasárnap nagy ebédeket főzött egyik -fogolytársunk _Molnár József_, ki eminenter tudott főzni; e mellett -szépen fuvolázott, és soha se tudott megtanulni németül; hanem később -annál ügyesebb volt, a selyem-, hárász- és drót-munkában. Látogatók is -jöttek gyakran, kik mindenféle élelmiszerekkel láttak el a patriából, s -három négy vedres hordókkal hozták a jó bort. Esténként bizony gyakran -nagyokat ittunk, mert hiába mi igazán „_bus magyarok voltunk_“. Aztán -beszélgetéseinkben mindig ugy beszéltünk magunkról, mint _magyar_ nevü -harmadik személyről. „Busul a magyar!“ „Rosz napja van a magyarnak!“ -mondta Palkó Gyuri mindennap. „Szegény Magyar!“ rikkantá Pap Jankó. - -Máskor a magyar szót synonimnak vettük az emberrel, és ez nagyon -szokássá vált volt még Szebenben: „Fene magyar az a vén obester!“ – -jegyzé meg Dané Mózsi. „Hej akasztófára való magyar a mennyi német van -mind“, aztán „ne légy olyan nagy magyar!“ „Na már aztán olyan magyar nem -volt több.“ „Hej magyari, magyari be drága dicsőség a hazafiság!“ - -Vége-hossza nem volt a disputáknak, persze főtárgy volt a politika, -aztán theologia, volt egypár bigott pap, s _volt atheista is;_ mi -leginkább a filosofiai problemák körül vitatkoztunk, a munkákról, -melyeket olvastunk, az aesthetica, critika mind szóba jöttek s néha sok -mulatságot szereztek – igy telt el az egész ősz. Mi a kettős -kaszamátában voltunk 25–27-en a szomszéd kaszamátában voltak 10 vagy -12-en, fenn a várban volt Törökné szül. _Gálffy Rozália, Hajnal Róza_, a -foglyok közt pedig voltak ügyvédek, papok, földbirtokosok, s mi az öt -tanuló, tanárok, szóval a honoratior osztály. Az a 10 vagy 12-tő minden -komolyabb ok nélkül kissé szorosabban volt őrizve, mint mi – külön -sétáltatták őket, s más efféle, de azért látogattuk egymást, sokszor -együtt ebédeltünk; az asszonyokkal pedig leveleztünk – többek közt én is -élénk levelezést folytattam _Töröknével_. - -Karácson felé szomoru esemény zavart meg minket, a szegény szerencsétlen -_Csiki Áron_ unitarius lelkész esete. Ezt a szegény embert is befogták; -a politikához nem sokat konyitott s legkevesebb volt benne abból a -publikus spiritusból, melynél fogva az ember saját dolgait odahagyva -akár ambitióját, akár szent meggyőződését követve idejét, tehetségeit, -munkáját a közéletnek szenteli – mondom efféle elem semmi se volt -belőle, s ezért a fogságot nehány hasonló jellemü társával együtt -legnehezebben türte. Harmincz negyven év közti ember volt: erős, -csontos, izmos, véres, folytonosan kis feleségéről gondolkozott, s azt -(okkal-e vagy oknélkül nem tudhatom) hűtlennek tartotta, és ez oly -maniakus modorban történt, hogy elmezavar fejlődött ki belőle – melynek -rögeszméi a nemi ösztönök körül csoportosultak. És csodálatos, hogy a -hány megőrült a foglyok közül, ez a jelenség mindeniknél előfordult, s a -legtöbbnél a rögeszmék alapját képezte. (_Csiki, Bereczki, Boncza_ -különösen.) - -Ez a Csiki különben kevés elméjü s korlátolt eszü ember lehetett, de -boldog volt „_kis felesége_“ (saját szavai) kis vagyona s papsága -körében. És rettenetesen szenvedett a fogság alatt, hogy mindezektől meg -van fosztva, s végre bizonyos mértékben megőrült, és szörnyü komikus -észjárást produkált, nejét, Krisztus urunkat, az auditorokat egyik -fogolytársunkat a jókedvü _Patrubán Marczit_, s egy székely-kereszturi -diákot mindenféle combinatiókba zavarta. Elbeszélte álmait, látásait s -örökös félelmét a rémektől. Isten bocsássa meg büneinket sokszor -mulattunk rajta, mert őrültsége ártatlan természetü volt, csak néha -kereste a magányt, s volt rideg buskomor. Nevelte baját az is, hogy -_vallott_ és nagy itélettől félt; karácsony szombatján, este jól -vacsoráltunk, theáztunk s bár ő sokszor megkisérté, hogy nem evett ez -este is, én magam reá disputáltam egy kis jó vacsorát, és egy kis pohár -jó bort. Éjfél körül feküdtünk le. Az ágyak két hosszusorban álltak -egymásután. A kaszamáta fenekén a jobb soron volt Molnár Józsi – az ő -lábánál volt a Csiki Áron ágya, aztán, jött egy üres ágy aztán -következett a Horváth Gáspáré aztán az enyém. - -Karácson első napján (_decz. 25-én 1853_.) reggeli hat órakor Molnár -Józsi elővette fuvoláját s egy szép csendes bus magyar nótát fuvolázott -– valami régi divatu palotást, ugy félálomban s már-már ébredezve -hallgattuk a szép nótát – mikor valami hörgésszerü erős hangok zavarták -meg a hármoniát. Mind felugrottunk, ágyainkból – s egymásra bámulva -álltunk egy pillanatig, mikor észrevettük, hogy a szerencsétlen Csiki -miként vergődik. Gyertyával rohantunk ágyához pokróczaiba volt takarva, -fejét is behuzta, sőt bebonyálta a pokróczba _Molnár_ és _Árkosi_ erővel -vonták el a pokróczot; iszonyu látvány tárult fel előttünk! Ágy leplei, -párnái, inge s egész arcza vérben ázott volt, nyakán egy nagy seb -tátongott, melyből a vér bugyborékolt! - -Nem akarta engedni, hogy segitségére legyünk s bekössük nyakát, párnája -alatt egy nyomorult bicskát találtunk, s azzal tette a két vagy három -vágást. Borzasztó erő kellett hozzá, hogy megtegye a vágásokat és ne -kiáltson, sőt ne is moczczanjon tovább félóránál; s végre is nagy kinjai -daczára csak akkor kezdett hörgeni, mikor a gége nyitva lévén, többé nem -volt képes megakadályozni a hörgést. A mint felállitottuk szemei vadul -forogtak, s látszott rajta az őrültség teljes dühe – mely csak akkor -látszott némileg enyhülni midőn _Árkosi_ szemrehányásokat tett, hogy nem -gondol istenre és családjára! - -A vége az volt, hogy kórházba vitték és sebeit bevarrták, s ezek be is -hegedtek, és megis gyógyult volna – de januárban a mint észre vette, -hogy gyógyul, többé nem evett, és 1854. január közepefelé meg is halt. -Karácson másodnapján hozzánk bocsáták a helybeli ev. ref. esperes -_Elekes urat_, és a protestansok (reformátusok és unitáriusok) -mindnyájan urvacsorát vettek – _még én is!_ - -A tél és tavasz gyorsan telt el, tanulás, vitatkozás, s néha -nagyobbszerü evés-ivás között – s mindenesetre sokkal könnyebben mint a -gonoszemlékü szebeni napok. - -Márczius első napjaiban pedig csak hire futamodott, hogy nem sokára -publikáltatni fognak az itéletek. Egy napon a profósz egy hajdani -dragónyos – (rettenetesen tudott inni s szerette az ajándékot, különösen -a jó italt –) lejött hozzánk, s Pap Jankónak beszélni kezdi, de ugy hogy -én is minden szavát hallottam, hogy nem sokára kimondatnak az itéletek, -és _hármat önök közűl fel fognak akasztani;_ valjon, kik lehetnek ezek? -kérdé P. J. kissé elkomolyodva – nem tudom – felelt a profósz – de azt -hallottam, hogy az egyik valami pap a másik pedig ifju ember! A szusz -torkomban akadt e szóra. Ez történt korareggel. Egész nap ez ideákkal -tépelődtünk s mondhatom, hogy a magyarnak rosz napja volt, mindenki -magába szállott. Este a profósz ismét nálunk volt, és midőn elbucsuzott -rendbe álltunk, ő midőn mellettem elhaladt egész szánalommal rám -tekintett, arczomat megsimogatta, és siralmas hangon mondá: _Wenn er -nicht so jung wäre!_ - -Képzelheted jó olvasóm, hogy minő érzéseket támasztott bennem e jó, de -ostoba profósz – s mind a mellett, hogy bár mily egyszerü szavakat -használt, minő drámai hatást gyakorolt rám, ki ezekben halálos -itéletemet hallottam. – Egész életemben igen sok volt bennem azon -elemből mit közönségesen ambitiónak neveznek, de ez a kitüntetés mégis -elrémitett – azt hittem ájultan kell összeroskadnom, de a más -pillanatban összeszedtem magam, és barátim előtt a lehető hidegvérrel, -és jól viseltem magam. Estére theáztam, és sokat beszéltem, de alig -vártam, hogy lefeküdjünk, hogy ágyamban magamra lehessek. Egész éjjel -egy cseppet se aludtam, eszembe jutottak öreg szüleim, ifju reményeim, -az élet szépsége s minden mit bánattal kelle elhagynom, mélyen fenékig -szálltam a keserüségbe – s aztán hirtelen eszembe ötlött, hogy ez az -egész dolog _lehetetlen_, reményem folytonosan növekedett – hogy én nem -vagyok oly nagy bünös, hogy megérdemeljem a halálbüntetést, sem oly -ismeretes, hogy velem másokat elijeszteni akarnának – igy tépelődve -kétség és remény közt hallottam, hogy az ordinánczok már jőnek-mennek, s -azonnal fölkeltem és felöltöztem, s kimentem előszobánkba a katonákhoz – -hová hat órakor egy őrtiszt szokott jőni – a tisztet már ismertem -látásból és jó reggelt kivántam neki s kértem, hogy mondjon valami -ujságot a publikátióról: „_Biz az elég szomoru, a mit mondhatok, mert ma -hármat akasztanak Maros-Vásárhelyt, az ifju Horváth Károlyt, Törököt a -tanárt, és sógorát Gálfit. Önök is_ _mind el vannak itélve -várfogságra_“. Saját sorsomról ez egyszerü hir azonnal megnyugtatott – -de annál fájdalmasabb volt a hir másik része, mely egész -borzasztóságában teljesült. Még az vagy másnap nekünk is publikáltak s -itéleteink általában borzasztók valának. - -* * * - -Ez itéleteket a tüzérkaszárnya udvarán olvasták fel, – mint ők mondák -szabadég alatt, két vagy három század katonaságot kirukkoltattak, és -négyszögbe állitották; az első emelet folyosói, s az udvar szögletei -tele voltak bámuló városi és vidéki néppel. Az előtért megtölték a -főtisztek, auditorok, a háttérbe állott a foglyok csoportja s mondhatom -bátran, nemesen viselte magát mindenik, alig volt egy-kettő ki némi -levertséget mutatott, de látva a többi férfiasságát, ez is büszkén -emelte fel fejét – a néző tömegből sokan hozzánk tódultak, kezeinket -szorongatták, s biztattak a jó istennel; _a magyarnak akkor nem volt más -pártfogója_ – ott állott mint néző egy osztrák tábornok is, – ki két -évre a várba volt internálva, valami cseh mágnás nevét elfeledtem, de -többször láttam a mint kard nélkül, egy hadnagy vagy őrmester -kiséretében a vársánczain sétálgatott. Mi csinosan felöltözve egyenként -léptünk a középre, és hajdon fővel hallgattuk a zorditéleteket: „_kötél -általi halál!_“ kegyelem utján 10, 12, 15, 20 esztendő; vagy 10–20 -esztendő s kegyelem utján 5, 8, 10-re szállitva. Kivétel nélkül mind -vasba. Én vidáman léptem a középre, a karzatról zsebkendőikkel -üdvözöltek a nők; én is köszöntem nekik, és mosolyogva intettem -ismerősimnek még kezemmel is. Megperdültek a dobok, az auditor olvassa: -_12 esztendő!_ még mindig fölnéztem a karzatra az én ismerősim felé; a -tisztekre, auditorokra egy pillantással se néztem. Egyik auditor rám -kiáltott, hogy: megértettem-e, hogy 12 évre vagyok itélve? „_Igen, igen_ -– feleltem én is németül – _jól értettem 12 évi várfogság!_“ s ujra -fölnéztem a városi közönségre, akkor forditottak a másik lapra, s -olvasták kegyelem utján: 5 év. (Minthogy a két évi vizsgálati fogság nem -volt betudva, összesen 7 évi fogság lebegett fejem fölött – ebből 5 évet -szerencsésen ki is töltöttem), mikor vége volt, visszamentem társaim -közé; nyakamba borultak, kezem szorongatták, s az az osztrák tábornok -hozzám lépve kezet adott, s igy szólt: „_Derék fiatal ember ön, -kitartást kivánok nehéz sorsában!_“ - -Vége lévén a szomoru czeremóniának mégis némi könnyebbülést éreztünk a -_bizonyosság_ által; s részint az emberi természet folytán, részint a -magyar optimismus közreműködése következtében egyetlen egy se volt, ki -azt hitte volna, hogy azt az időt a fogságban kitöltjük. Forradalom, -háboru, vagy tartós békéből egyiránt szabadulásunkat combináltuk. - -Annyi bizonyos, hogy vigan ebédeltünk, és csak estefelé romlott el -kedvünk, mikor lehozták a sok vasat. Egy karikát az egyik lábra tettek, -a mást a keresztbe álló kézre kellett volna tenni, de elnézés folytán -többnyire balláb és balkézre tették, s a két karikát láncz köté össze 3, -4, 5 fontos volt az egész szerkezet. Ez eleinte borzasztónak tetszett, -mert szabályszerüleg csak két óráig vehettük le reggel egy és este egy -óráig; azaz: öltözés és vetkezés idejére – és vele kellett volna hálni -is – de már Fehérvárt privát kulcsokat szereztünk a lakathoz, s a -következő három év alatt összevéve nem aludtam vasban többször, mint -20–30 éjjel. Aztán később kivált Józsefstadban nappal se igen viseltük. -Erről később. - -Az itélet kimondását követő hat hét volt fogságunk legérzékenyebb ideje. -Megengedték, hogy rokokinkat értesitsük itéleteinkről s megengedték, -hogy ők hozzánk jöhessenek bucsuzni. Én szüleimhez a következő levelet -intéztem: - -Fehérvár, 1854. márcz. 17-ik. Kedves szüleim! - -Megragadom az igen tisztelt előljáróság által engedett alkalmat s irok -önöknek. És már most bizonyosan meg is irom, mi sors vár reám. Az igen -tisztelt törvényszék a katonai törvények nyomán, 12 évi várfogsággal -büntetni elhatározta, de legmagasabb kegyelme Ő Felségének, azt 5 évi -várfogságra szállitotta. Ez elég szomoru ugyan mind magokra, mind -különösen rám nézve – de én oly erőt kivánok magoknak, a milyen nekem -van. Vigasztalnom fiui kötelességem, de el nem titkolhatom a fájdalmat, -mit érzek ha magokra, testvéreimre, gyermek örömeim lefolyt óráira s -ifjuságom könyelmüen eljátszott szép napjaira gondolok!… Nem bucsuzom, -az elválást jelentő szavak fájdalmat okoznak. Legyenek nyugodtak, tegyék -meg a mit lehet, vessék reményöket istenbe s ő cs. k. apostoli felsége -kegyelmességébe, s ha ezek nem segitenek, csak erőt kivánok a -várakozásra, mig én megjövök, hogy mindezt elfeledtessem… Nem sokára -elszállitanak rendeltetésünk helyére, hogy hová még most nem tudom, de -ha szabad lesz, megirom; a német és franczia könyveket várom. - -Édesapámnak s édesanyámnak kezeit s testvéreimet ezerszer csókolva -maradok. - -Édes szüleimnek - -engedelmes fiok. - -A többiek is hasonló leveleket irva, Erdély minden részéből megindultak -a szomoru rokonok; a szülők, a nők, testvérek és gyermekek – -Kolozsvárról, Vásárhelyről, a megyékből s különösen a székely székekből, -mind elvándoroltak, hogy a szomoru látogatást megtegyék. Engedték, hogy -három, négy napot a városban töltsenek, s a délelőttet és délutánt -együtt beszélgessék át a profósz lakásán. - -Voltak, kik szivszakgató zokogás nélkül a viszontlátást se tudták -elhordozni, annyival kevésbé az elbucsuzást oly hosszu, reménytelen, -nehéz időre. - -Engemet néhai édesatyám, édesanyám és Eszter hugom látogatott meg; -ruhát, fehérnemüt és pénzt hoztak. Mikor találkoztunk csak édesanyám -sirdogált s ugy találták, hogy elég jól néztem ki, (jó hogy Szebenben -nem láttak, de a fehérvári fogságban a nap nagyobb részét szabadlevegőn -töltöttük, kedélyünk derültebb s kosztunk egészen jó volt). Szüleim -három napig voltak ott, s találkozásainkon nyugodtan beszélgettünk, jó -édesatyám szivarozgatott – s mint általában kevésbeszédü ember csak -ennyit mondott az első nap: „Sok szomoruságot okoztál nekünk édes fiam, -különösen szegény édesanyádnak, de jól esik nekünk, hogy férfiasan -viselted magadat és tudsz türni; elfogatásod után nehány nappal _két ur_ -jött hozzám, kik azt mondák, hogy mondjam meg neked, hogy mit és miként -vallj, és hogy róluk hallgass. Én erre nem válalkoztam, mert ügyedet nem -ismertem, és biztam benned – a mint nekik is megmondottam – hogy habár -nagyon ifju vagy még, de a mihez az én tanácsom nélkül kezdettél, azt -nálam nélkül el is tudod végezni, – most örömmel látom, hogy nem vagy -elcsüggedve s remélem, hogy ha a poharat fenékig kell is üritened, nem -fogok csalódni benned. Az isten jó, édesfiam s a becsületes embereket -soha se hagyja el.“ - -Ez volt minden, mit édesatyám ez ügyről valaha beszélt; ugy látszott, -hogy ha az ilyes dologban lehetne tanácsot kérni, ő nem tanácsolta volna -a részvétet – de aztán meg volt elégedve magamviseletével. - -Harmadik nap délben bucsuztunk el, édesanyám erősen sirt és zokogott, -kis hugom is folytonosan könnyezett – atyám hallgatva szivarozgatott. A -szomszéd szobákban ifju házaspárok bucsuzódtak sok esztendőre egymástól; -meg egy fogoly apa, és hazatérő fiu – mondhatom rettenetes perczek -voltak – de én bár komoly voltam egyetlen köny nem jött szememre – csak -folytonos beszéllésem jelezheté, hogy némileg én is meg valék indulva – -végre válni kellett, anyám karjaiból alig tudtam menekülni, kis hugom is -nyakamon csüggött, s midőn édesapám megcsókolt, és kezemet megrázta, -éreztem, hogy egész testében remeg; az én ártatlan lelkü s nemes szivü -jó atyám!… - -Talán sokáig én se tudtam volna kitartani – de midőn körültem az én -legkedvesebb szüléim, hugom, s annyi barátom, ismerősöm oly igaz, oly -legyőzhetetlen fájdalommal telve sirtak, zokogtak, – haj! eszembe jutott -a nagy gyász, mely akkor egész hazánkat elboritá – lelkemben egybe forrt -ez egyes emberek busulása a haza nagy siralmával, s ugyan ki vehetné -rosz néven, ha egy pillanatig hazám szent ügyének diadalán rajongva a -hitvallók rémes gyönyörét éreztem, s bár iszonyu fájdalom dulta -keblemet, sirni nem tudtam s emelt fővel távoztam a bucsuról?! - -A bucsulátogatások végre gyérülni kezdtek, mindenikünk rendezte ügyeit, -a hogy tudta, legkeservesebb volt az ifju házasok állapota, kiknek egy -két évi együttlét után 10–12 évre kelle válniok, épp az élet legszebb -korában – a mi az erdélyi nőket illeti, nagylelküen viselték magukat, és -csupán két asszonyról tudom, hogy más viszonyt kezdett, s máshoz is ment -nőül, mig férje a rabságban szenvedett. - -De e két gyenge nőt bőven ellensulyozzák oly valóban meglepő jellemek, -mint Filep Samu, Tompa Lajos és Fornszek Sándor jegyesei, kik habár -hajadonok, hiven megvárták kedveseiket. - -1854. áprilhó utolsó napjaiban értésünkre adták, hogy fogságunk helyeül -Józsefstadt tüzetett ki. Hová nem sokára el is inditottak mindnyájunkat. - - - - -VI. Fehérvártól Józsefstadtig. - -Tehát ismét utaztattak, s ezuttal mint foglyokat utoljára, még pedig -meglehetős meszsze, körül-belől 120 mértföldnyi távolságra; mint mindig, -én az utazási hirt örömmel vettem; legalább uj világot, uj embereket -látok – gondolám, – és amig uton leszünk, addig szórakozni fogunk. -Tizenkettőnket tettek föl hat szekérre, s ugy indultunk a hoszszu utnak, -ápril 27-én éppen a császár házasulási napjaiban. Én az én szeretett -barátom Horváth Gáspárral ültem egy szekéren, Nagy Dani Muzsnaival, Pap -János Patrubán Mártonnal, s igy tovább mindenik párral két-két katona -ült szembe, az első szekéren ült egy őrmester, az egész csapatot egy -tiszt vezette, ki egy altisztel a hetedik szekérben jött utánunk. -Fehérvárt utravalókat kaptunk otthonról, és készitettünk magunk is, -kulacsainkat jó borral megtöltöttük, s jó szivarokkal láttuk el -magunkat; de az első állomást kivéve, kevés szükségünk volt rá. - -Az első délben egy csárdában állottunk meg, s itt a katonákkal már -annyira összebarátkoztunk, hogy podgyászunkat mint valami hű inasokra -egészen rájok bizhattuk. Az ezredet elfeledtem, de a fiuk mármarosi -rusznyákok, és galicziai gyerekek voltak, nekünk egy idősebb katona, s -egy egészen fiatal ujoncz jutott, egész uton nagyon jártak utánunk, és -mikor nehány nap mulva az aradi várban elváltunk, ugy sirt mind a két -katonánk, mint a zápor eső. - -Az első nap estére Szászvárosra értünk, sok ember jött előnkbe, -éljeneztek, lármáztak, a város ki volt lobogózva, s mindenki azzal jött -velünk szembe, hogy megérkezett az „_átalános amnestia_“, sőt egy szász -polgár, egy a falakról leszakgatott plakátot dobott egyik szekérbe. Több -előkelő szász a hadnagyunkhoz ment, hogy azonnal bocsásson szabadon, -mert tévedésnek kell lenni a dologban; lehetetlennek tartották, hogy -midőn a közhir szárnyain és hivatalos plakátokban általános -megkegyelmezést hirdettek ugyanakkor 12 vasba vert foglyot -szállásoljanak be, hogy másnap tovább hurczolják; pedig ez a körülmény -azon kornak csak kisebbszerü baklövései közé tartozott, a hires -Bachrendszer bár mily sima, és tetszetős volt az elméletben, a -gyakorlatlan folytonos absurdumok halmaza volt. - -Maga hadnagyunk is zavarba jött, s elment a helybeli hadparancsnoksághoz -tanácsot kérni, aztán a polgármesteri hivatalhoz folyamodtak, hogy a -polgárokat szépszerével távolitsák el körünkből – addig mi szekereinken -ülve a piaczon helyt állottunk – végre egy mellékutczában egy derék -szász polgárhoz szállásoltak be, egy nagyobb terjedelmü s egy kisebb -szobába. A városi nép jó ételeket, italokat erős borokat s ágynemüt -küldött számunkra, a háziak is igyekeztek mindenben szolgálatunkra -lenni. Szóval az egész város szerette volna enyhiteni sorsunkat, és -szórakoztatni az általános amnestia miatt támadható fájdalmas -csalódásunkat; mi azonban egy perczre sem voltunk illusióban, sokkal -inkább ismertük a körülményeket, és sokkal inkább gyülöltük a németet, -hogy sem még illusióknak is helyt adhattunk volna. - -Annyi bizonyos, hogy egész éjjel ittunk, mulatoztunk és nagyon keveset -aludtunk. - -A különben is rövid éj fölötte hamar eltünt s mikora reggel utrakeltünk. -Gazdánk semmifelé fizetést sem fogadott el, és mi mind reá, mind az -egész városra annyival inkább kegyeletesen emlékszünk mind e mai napig, -mert a lakosság legnagyobb része szász; délre Dévára értünk az általános -amnestiával ábrándozóknak itt is hideg zuhany volt megjelenésünk. A -nagyvendéglőben szálltunk, a város nagy ebédet adatott, s mint -Szászvároson itt is sokan látogattak meg, még nők is. Mikor elmentünk -virágbokrétákat s nemzeti kokárdákat dobtak szekereinkbe, s valami szép -ifju hölgyek ugy emlékszem Szalánczi kisaszszonyok, a város végefelé -laktak hangosan kivántak áldást reánk, szemeik könnyeztek, kendőiket -lobogtaták, s virágokat hintettek ránk, a mint ablakaik előtt -elhajtattunk, a nép seregesen kisért a város végéig. - -Estére Lesnyekre mentünk és _Appel József_ lovaghoz szálltunk. -Társaságunk felét Szerdahelyi Ignácz ur kérette magához – de nem volt -kedvünk egymástól elválni. – A lovag ur csinos vacsorát adott, s aztán -az ebédlőbe szénát hoztak, és azon igen jó izüen aludtunk. - -Másnap 29-én délre Dobrára mentünk, s estére Zámba, 30-án délre -Soborsinba, és estére ugy emlékszem _Berzovára?_ Május 1-én -Mária-Radnára, s estére az aradi várba érkeztünk. - -Utunk egyáltalában kevés költségbe került, a helységek hol átmentünk, -mindenütt megtették a mit sorsunk enyhitésére tehettek – valamint -egyesek is sok rokonszenvet mutattak. Radnán a szerzetesek küldöttek -valami kitünő borokat, máshelyt mint Dobrán a román lelkész, Soborsinban -a falu jegyzője, küldött ételt. - -Köztünk aztán minden választás, vagy tényleges kijelölés nélkül Pap -János barátunk volt, kit közegyetértéssel vezérnek tekintettünk, ő volt -a szóvivő, megköszönő; ő szokta kipuhatolni hadnagyainkat stb. Az aradi -várban egy kaszamátába zártak, hol nagyon rosz volt a levegő, s gyenge -vacsorát hoztak, de el levén fáradva, alig vártuk, hogy lefeküdjünk. -Este egy _Dániel_ nevü előkelő uri ember látogatott meg, a szegényebb -sorsu foglyok számára pénzajándékot adott, s reggel finom szilvoriumot -és aszszuszőllőboros-kulacsokat tétetett szekereinkbe. - -Május 2-án délre Pécskára értünk, itt egész ünnepélyességgel fogadtak a -helység előljárói, a r. kath. lelkész és sok magánzó, s el lehet mondani -fényes ebédet rendeztek. És mi igazán vigan töltöttük e napokat, mintha -valami önkéntes kiránduláson lettünk volna, eszünkbe se jutott a 10–15 -esztendő. Egy-egy ilyen szives város lakóitól alig tudtunk megválni – s -ők is egész rajongással viseltettek irányunkban, s bár mily vigan -koczintók is a borral telt poharakat, mikor elbucsuztunk szemei a -legtöbbnek könnyekkel valának telve. - -Estére _Nagy-Lakon_ a helység házához szállitottak, itt is többen -látogattak meg, nehány ur késő éjig nálunk maradott, és beszélgetve -üztük az időt. - -_Május 3-án_ délelőtt 10 óra tájban érkeztünk _Makóra_, itt aztán -csaptak olyan lakodalmat, hogy hét országra szóllott – _„hogy ne -mulatnánk, mondá egy derék tanácsbeli, hiszen általános amnestia van az -országban?! Éljen a magyar!“_ Éppen hetivásár volt, s a nép nagy -tömegekben gyülekezett szekereink körül – süteményeket, pogácsát, pénzt -szórtak szekereinkbe s kináltak különféle italokkal, az aszszonyok -különösen kimutatták rokonszenvüket, egy része könnyezett, a más rész -szidta a németeket; végre nagyon lassu menettel s gyakori megállások -után beértünk a városházához. Itt volt az egész tisztség, és sok nép. -Hadnagyunk egy kissé megszeppent s kiadta a rendeletet, hogy azonnal ott -legyen a 7 előfogat és valami enni való. - -Elfeledtem volt megemliteni, hogy _Aradon_ katonáinkat kicserélték, s -azok Fehérvárra visszamentek, minket pedig az ujak kisértek egy szürke -50 év körü járó s a jó bort, pálinkát, a finom szivarokat és jó -kompániát imádó főhadnagygyal. Még meg se érkeztünk Aradról, az első -állomásra már mind megbarátkoztunk vele; s kissé meg voltunk lepetve, -midőn _Makón_ ily peremtórikus módon lépett föl; azonban egy ur a -hivatalnokok közül külön fogta s igy szólt: „_Uram, innen akkor fog -elindulni, mikor én akarom!“ „De Uram az én utasitásom – –“. „Ördög -vigye az ön utasitását – meddig kell ma mennie?“_ – „Szegedig!“ - -– No jól van, én ime becsületszavammal kötelezem magam, hogy ön éjfél -előtt mind a 12 fogolylyal Szegeden lesz, értette? minden esetre, tehát -akkor indul, mikor én akarom – délután 4 óráig pedig még csak ne is -emlegesse – hanem jőjjön, tessék megkisérteni, ha jók e a mi -liqueureinek? - -Aztán elkezdtek inni, s a mi öreg főhadnagyunk 11 óra tájt már ugy be -volt rugva, hogy alig tudott valamit ebédelni. Nekünk pedig egy 25–30 -teritékes asztalt teritettek, s a város legelőbbkelő polgárai közinkbe -ülvén, vigan ebédeltünk, leginkább tetszett közülünk az öreg _Pálffy -Mózes_ r. kath. lelkész, kit asztalfőre ültettek, tekintélyes uriember -volt, többnyire komoly, de néha, mint jól emlékszem Makón is csak ugy -szikrázott a jókedvtől – s humora mindenkit mulattatott. - -Sokan hallgatták _Bányai Antalt_ s _Nagy Danit_ és _Muzsnait_, kik -érdekesen tudták előadni a fogoly-élet szenvedéseit és élményeit. -Megvallva az igazat ily nagy társaságokban én inkább hallgató és -szemlélő szoktam lenni; de egy ifju ur hozzám szegődött, és sokat -beszélgettünk, aztán egy pár uj könyvvel ajándékozott meg, egyik tudom a -„_kemenesi czimbalom_“ volt – még máig is meg van, és Józsefstadtban -sokszor átolvastuk ez egyszerü verseket, s a „_Jertek pajtás_“ kezdetüt -sokszor szavaltam fogoly társaimnak. Ugyan ez az ur – valóban végtelenül -sajnálom, hogy nevét elfeledtem – papirt, plajbászt hozott délután – sőt -pénz segélyt is ajánlt, én megindulva köszöntem meg szivességét s -mondám, hogy jó szüleim gondoskodása folytán van annyi pénzem, amennyi -kell – de mind ő, mind _Makó városa_ szives vendégszeretete, s -önzéstelen jó indulata, és forró részvéte, valamint fogságunk szomoru -napjaiban, ugy azután is egész életünkben kegyeletes emlékezetünk tárgya -marad! Valóban lefelé hajlott a nap, midőn elindultunk, az egész nap a -városháza körül tolongó tömeg sokáig kisért, s jó kivánságok közt -bocsátott utnak. Csak az igazságnak teszek eleget, midőn azt mondom, -hogy jámbor öreg főhadnagyunk olyan állapotban volt, hogy az indulásról -semmit se tudott, s mi ugy szólva magunk indultunk el; pompás -előfogatokat rendeltek a derék makóiak, s ugy mentünk, mint a szél. Pap -János, ott Szőreg körül Uj-Szeged előtt térité magához a vén hadnagyot -annyira, hogy praesentálhassa magát. - -Szegeden, a várba szállitottak, nagyon rosz szállásunk volt, s még -roszszabb ételt hoztak késő este. Másnap kora reggel vasutra vittek, -gyalog hurczolván keresztül Szeged poros utczáin (május 4-én). - -És ott, hol egykor Szemere hires beszédét a városház nagy teremében, s -Kossuth lelkesitő szónoklatát a Guyon táborához oly nagy bámulással, s -oly büszke önérzettel hallgattam, – ime öt év mulva lánczokba verve -fölszegzett osztrák szuronyok közt alig tudtam vánszorogni a nagy -porban. - -A vasutra ülve utazásunk kedélyességének nagy része is eltünt, a jó -magyar városok rokonszenves fogadásának vége lőn; ha bár a vasuti -állomásokon is sok rokonszenvi nyilatkozatot találtunk, s az „_általános -amnestia_“ értékének ily kegyetlen deválválása mindenfelé a -legkellemetlenebb hatást gyakorolta. Késő este érkeztünk Pestre, és a -hirhedt „_Neugebäude_“-ba szállitottak – s másnap is ott maradtunk az -éjszaki pavillonban. Itt még akkor is volt elég fogoly – különösen egy -_Csongrádi_ nevü fiatal ember, kiről a zárnokok azt beszélték, hogy meg -van tébolyodva. - -Egyébiránt egy akkori kisebb mérvü mozgalomnak feje volt, legalább ott a -fogdában róla nevezték el az egész pert; s később is több emberről -hallottam, hogy az is a _csongrádi perben_ volt befogva. - -Itt a _Neugebäude_-ba ajtónk egész nap nyitva volt, s minthogy még más -szobák is voltak nyitva, egy-két ismeretséget is csináltunk és többekkel -együtt ebédeltünk. - -Május 6-án indultunk tovább, s jókor érkeztünk _Gänserndorfba_, itt -valami 3 órát mulattunk – s egy igen kedves fiatal hadnagy lévén -vezetőnk, az indóháztól a faluba vitt, s ott egy csinos vendéglőbe -szállitott, mely magasan fekszik a falu fölött. A vendéglős nagyon -szivesen látott – és habár telivér osztráknak látszott – _nem akarta -elfogadni a fizetést_, mi azonban nem tágitottunk, sőt szolgáit és -szolgáló leányait is megajándékozva – késő este az indóházhoz -visszamentünk, s a Bécsből érkező vonattal Morvaország felé indultunk. -Éjfélután 1 órakor voltunk Brünnben, s a hajnal (május 7-én) már -Csehország havasai közt talált és mintegy 7 óratájt Párdubiczba -érkeztünk. Itt egy öreg aszszonyhoz szállitottak, kinél a Schlick -huszárezred tisztikara ebédelni szokott. Emlékezetre méltó, hogy a város -végén egy cseh ember magyarul kivánt jó reggelt, beszédbe elegyedvén -vele – elmondta, hogy 16 évig volt Magyarországon mint katona, s habár 8 -év óta itthon élek – mondá – nem felejtém el a szép magyar nyelvet; van -itt még egy pesti születésü kereskedő, és egy kertész, s mikor hárman -öszszejövünk, mindig magyarul beszélünk. Talán mondanom se kell, a hogy -ez nekünk fölötte jól esett; annyival inkább, mert a mint közeledtünk -Józsefstadt felé kedélyünk mind borultabb lett, s szivünk egy kissé -érzékenyedni kezdett. - -A tavasz már itt is egész pompájában jelentkezett, Csehország e vidéke -ugyan meglehetős hideg, de az 1854-dik évben, nagyon hamar mult el a -tél, s itt a fákat mindenfelé virág boritotta. Bámulva néztük mindenfelé -a földmivelési ipar roppant előhaladottságát, a mi viszonyainkkal -összehasonlitva. Nem lehetett egy talpalattnyi földet látni, melyen ne -lett volna észrevehető az iparos müvészi kezelése. - -Pardubicztól kezdve Józsefstadtig az egész vidék, s különösen Königgräcz -környéke hasonlit egy ápolás alatt álló szép kerthez; s haj e szép -vidéktől is ép ugy mint szülőföldünktől meg kelle válni, hogy óriási -kőfalak között a fogság unalmaival, és gyötrelmeivel vesződjünk. - -Pardubiczból május 8-án elég jókor indultunk Königgräcz felé s habár -előfogataink nagyon roszszak voltak, elvénült, tunya cseh lovak lévén a -hámban, délre Königgräczbe érkeztünk. Itt valami régi nagy épületbe -szállitottak mindnyájunkat, egy vivó iskolának használt nagy terembe. -Ablakaink egy kis udvarra nyiltak, s ez udvart is magas épület -környezte, ez volt a königgräczi államfogda; többen voltak itt, kik -közül _Nyári Pált_ mutatta meg nekünk egy barátságos altiszt, s alig 20 -lépés távolságról láttam a mint elgondolkozva állott és pipázgatott, a -földszinti folyosó egyik oszlopához támaszkodva egyes egyedül; sem az -udvaron, sem az épületben nem láttam senkit, sem őrt, sem más foglyot; s -ő sem látszott semmi tudomással birni arról, hogy mi ott vagyunk, s -kiváncsian nézzük őt. - -Későcskén ebédeltünk hadnagyunkkal, s még egy pár tiszttel, kik velünk -ebédeltek, és poharaztak – ez volt az utolsó ebéd, mit a szabadban -költöttünk el. - -Egy reánk nem vonatkozó, de minket meglepő kis episodot említek föl. A -Pardubicz és Königgräcz közti utvonalon történt, hogy egy cseh faluban a -népet nagy izgalomban találtuk; a sok férfi az országuton volt, mely a -falun ment keresztül, és heves lármájuk meszsze hallatszott, balra volt -egy dombon a csinos templom, a domb alatt egy szép tiszta folyócska -csörgedezett – az emberek dühösen fenyegetőztek a templom felé; mikor -azonban mi oda érkeztünk, bámulva félre álltak s elhallgattak; kocsisunk -által kérdeztük, hogy mi bajok? „Hát itt vannak a jezsuiták, felelt az -egyik és most predikácziót tartanak az asszonyoknak“. - -Férfinak és gyermeknek nem szabad a templom felé se menni, s már három -órája, hogy tart ez a dolog, s most már végét akarjuk vetni!“ - -Nem tudjuk végrehajták-e a jó csehek forradalmi szándékukat – annyi -bizonyos, hogy mi olyat soha se hallottunk – hanem az idő telt, s minket -a perczek czélunk felé kergettek. - -Königgräcz bübájos környékéből kibontakozva nem sokára megpillantók a -nagy kőhalmaz rovátkos tetőit, s aztán magokat a komor falakat. Ekkor -hadnagyunk megállitotta a szekereket s kért, hogy mind szálljunk le; e -derék ifju ki Pesttől fogva hozott minket, annyira megnyerte mindnyájunk -becsülését és szeretetét, hogy valóban barátunknak tekintettük őt, – -mindnyájunkat megölelt, s könnyező szemekkel mondá: _bucsuzzunk el uraim -egymástól, s ha irántam, és katonáim iránt a legkisebb rokonszenvvel -viseltetnek arra kérem, hogy a várba érkezve még pillantással se árulják -el, hogy összeismerkedtünk; én megtettem kötelességem, s azontul -igyekeztem, hogy szomoru sorsukat egy rosz pillanattal se nehezitsem_. -Nekünk az egyes emberek rokonszenve mindig jól esett annyival inkább, ha -annak bár kissé hamis, de általában romántikus szinezete volt. A mellénk -adott tiszteknek kemény utasitásaik voltak, – a katonák fegyverei mindig -golyókkal voltak töltve – s mi egyenként ugy leirva, mint a leggonoszabb -gazemberek – nekünk azonban semmibe se került, hogy ezeknek az egyszerü -katonáknak, és tiszteknek pár óra alatt bebizonyitsuk, hogy becsületes -és náloknál müveltebb emberek vagyunk. Ily körülmények közt önként -támadt irántunk a tisztelet és szánalom vegyes indulata, mely hamar ment -át a mélyebb természetü rokonszenv és barátság nemes érzelmeibe. Ők -katonák – mi foglyok voltunk – fölötte kevés különbség! Ők is -kényszeritve hagyták el szülőföldjeiket mi is; ők is ifjak voltak, mi -is; szabadulás, és valljuk meg szabadság után vágytak ők is – mi is! s -ennyi közös érzelem, s a folytonos együttlét, s nálunk azon inger, hogy -az öntudatot jókedvvel elaltassuk, az unalmat üzzük, s nálok az, hogy -rosznak ne láttassanak, s feledve legyen zsandári szerepök, ugy -összehoztak, hogy valóban lélektanár kevés különbséget találhatott -kedély állapotunk között; meg vagyok győződve, hogy többször voltunk oly -helyzetben, hogy teljesen rajtunk állott elszökni, elmenekülni; s nálunk -a remény, hogy ugy is hamar szabadulunk, s az eszély, hogy ezt a szegény -katonákat bajba ne hozzuk sokkal erősebb elem volt, mint náluk az -ugynevezett kötelességérzet; nem is számitva, hogy volt annyi pénzünk, -amennyivel a közkatonaságot el is csábithattuk volna. E körülményekhez -emlékezetbe hozom t. olvasóimnak, hogy elfogatásom alkalmával, a -vásárhelyi várban létemkor aztán a Szebenbe szállitáskor, mikor a -zsandárok föld részegek voltak, s e most leirt 12 napi utazás alatt -akárhányszor egyszerüen sétálva elszökhettem s külföldre mehettem volna; -sőt később Józsefstadtban is egyenes felhivásban részesültem, hogy -elszöktetnek – de a szülőföld szerelme mindig határozottan -visszatartott. - -E Fehérvártól Józsefstadtig terjedő utunk alatt még egy kis kalandom is -volt, melyet ugy hiszem minden affectatió nélkül elmondhatok: az egyik -állomáson egy szép ifju hajadonnal ismerkedtem meg, nevét már -elfeledtem, de sötétlő kék szemei, aranyszőke fürtei még most, 15 év -mulva is előttem lebegnek. Ábrándos lelkére nagy hatással volt szomoru -sorsunk; s lelkesült vágy támadott benne, hogy megmásitsa végzetem. -Szökést ajánlott, s oly biztos tervet készitett, hogy valóban nehéz volt -nem követni: „Lovaink nagyon jók, atyám beleegyezik, kocsisunk ismeri a -havasi utakat, s mig elhatározzák, hogy mely irányban nyomozzanak, mi -már a havasok közt leszünk, s holnap már külföldön!…“ Az éjt nagyobbára -körültem töltötte, oly jól esett kis kezét kezemben tartani, s nézni -szép arczát! Hogy végre válnunk kellett melléről egy szalag csokrot, s -egyik ujjáról egy kis gyürűt vett le, s mindkettőt nekem adva igy szólt: -„Én megakartam szabaditani, és… és… de… de egy ily szegény leány nem -tehet többet; emlékezzék néha rám!“ s aztán az éj és hajnal közti -homályban eltünt, hogy többé sohase lássam! - -Ez irántunk s főként helyzetünk által előidézett rokonszenv -nyilatkozatát, főként azért is emlitém föl, mert az ifju hölgy, nem volt -magyar ajku, de hogy _magyar leány_ volt a legjavából, azt senki -kétségbe nem hozhatja. - -De hagyjuk ez idylli képet hisz előttünk a zord kőhalom! - -Ifju hadnagyunk, tehát könnyekre induló barátsággal viseltetett hozzánk, -de nem birt annyi heroismussal, hogy mint képzelé, midőn Józsefstadt -mogorva parancsnokai átvesznek a főtábornokok, és ezredesek előtt -kezetszoritva igy szóljon: „Isten veletek urak, idehoztalak benneteket, -de utközben amennyire megismertelek becsülni tanultalak!“ - -Ezt azonban ugyan ki vehetné rosz néven; elég, hogy érzékenyszivü -humanus gyerek volt, ha nem volt is hős; és akkor mi is igy -gondolkoztunk, s ünnepélyes bucsuját a vár láttávolában, lelkünk -mélyéből szivesen fogadtuk, és eljárását, s ebből látható tartózkodását -az akkori osztrák katonai rendszer otrombaságának tulajdonitottuk. - -A rendszer azonban bár mily zord legyen az egyes ember egyéniségén -ellágyul, sőt gyakran meg is törik. - -Igy történt az most is, a mint következendőkből olvasóim látni fogják. - - - - -VII. Megérkezés Josefstadtba az első benyomások. Uj korszak -fogságomban. - -A mint Pardubicznál ujra tengelyre ültünk Horváth Gáspárral ültem ismét -ugyanazon szekérre s folytonosan beszélgettünk, gyönyörködtünk a szép -vidéken s kocsisunkat, ki habár roszszul, de valamit mégis beszélt -németül folytonos kérdésekkel ostromoltuk minden feltünő falunak nevét, -s minden csinosabb mezei lakásnak urát kérdeztük, a faluk s városok -neveit csak megmondá – de már a földes urakról nem sokat tudott – csak a -gróf Kinsky és gr. Clam Gallas neveket emlité – legnagyobb bajba -látszott lenni midőn egy pár festői romnak nevét kérdeztük. – Egy olyan -falusi ember, mint én nem tudhat mindent! volt válasza – aztán önként -utánna mondta – az az egyik az én gyermekkoromban még nagyobb volt, de a -várfalakat lehordták valami szeszgyár épitéshez; a szomszéd vidékieknek -kedves kiránduló helye – de éjjel boszorkányokkal van tele. - -Hogy azonban megpillantók Józsefstadtot, s hadnagyunk is oly érzékeny -bucsut vett – elhallgattunk, mindenikünk saját gondolataiba mélyedt el; -a várhoz közeledve a czélponti halmokat, és az erőditési müvek kezdetét -azonnal észre vettük, utunk a legpompásabb országuton, s nagy részben -hárs-, kőrös- és nyárfasorok közt vitt kissé fölfelé. A vár falait nem -igen vettük észre, mert a sánczok külső részei pázsittal benőtt -halmoknak látszottak. Csak a belső épületek első körsorának tetőzete -volt látható, s különösen az egymástól egyenlő távolban álló kürtők sürü -rendje, melyet először a meszszi távolból a vár rovátkainak kondoltunk. - -Az első sánczhoz érve előttünk állottak az óriás falak, melyeknek -megpillantása némi hatással volt ránk, s önkéntelenül kezet fogva, -szótlanul pillantánk viszsza az oly sok időre elhagyandó szép világra. - -Kocsink dübörgött a hidakon, s a sötét kapuk alatt áthaladva önként -támadt lelkünkben a kérdés valljon fogunk-e valaha viszszatérni e -szomoru ösvényen? - -Keresztül hatolva azonban a három nagy négy falsoron, belől egy vidám -tekintetü csinos városkába érkeztünk, egyik utczaszegletén egy altiszt -állott, s az a főprofósz lakására kalauzolta a menetet. - -Hadnagyunk és katonáink martiális képeket vágva, szekereinkről -leszállottak s fegyveröket karra emelve körülöttünk álltak; mi még mind -elfogult állapotban voltunk, s a jövő perczek bizonytalansága -nyomasztólag hatva ránk, kedélyünk megvolt törve, megvallom, hogy mind a -tizenkettőnkről szólva ily ily levertek soha se valánk, mint e -megérkezés pillanataiban. Egyetlen szót se szólt senki, de mind elvalánk -halványodva. Pár percz mulva egy kövér öreges ember lépett előnkbe, -őszbe borult haja, és nagy bajusza, sőt egész alakja bizonyos bonhomiára -mutatott: - -– Tessék leszálani uram, tessék leszálani, s ide az én szobámba -besétálni; azt hiszem nem lesz felesleges egy kis frisitő; hozattam -friss sört, és hurkát – falatozzanak egy kicsit, nem fog ártani!… - -E szavakra mi kezdtünk a kocsikról leszálani, és bámulni. – Hallják -kendtek – fordult a katonákhoz – ne álljanak itt, mint ha fából -lennének, hanem hordják be az urak podgyászait tegyék le a fegyvert oda -a fal mellé, nem kell már senkit őrizni, ne féljenek ezek az urak nem -szöknek el. – Hadnagy ur önt is szivesen látom egy pohár friss sörre. - -Ez a fogadtatás jótékony hatásu volt, mondhatom talán a Józsefstadban -töltött egész időre; legalább reám nézve, mert még most, midőn e sorokat -irom, még most is élénken él emlékemben azon humoristikus contrast, mely -a mi desperatus kedély állapotunk közt, s a vén profósz, nála már -megszokott egyszerü és természetes fogadása közt létezett. - -És valjon e fogadtatás jó hatásából von-e le valamit az, hogy az öreg -különben elég jó sörét, zsemléit és szalámiát, sajtját, jól -megfizettette. Részemről ugy tartom, hogy nem. Hozzá hasonló kövér -felesége szolgált föl, később a katonákat is behivattuk, velünk volt a -hadnagy is még egyszer; együtt voltunk velek s ugy tekintve őket, mint -valami régi jóbarátokat még egyszer szivesen bucsuztunk tőlük el. - -Ez alatt az idő el is tölt, majd két óra hoszszat maradtunk a -profószszal, ki csak pénzeinket kérte el, s valami protokolumba -jegyezte. - -Aztán már este lett, midőn jelenté, hogy ideje szállásunkra menni. A -városon keresztül gyalog mentünk elől ment az öreg profósz, s utánunk -egyetlen altiszt, egy szuronynyal, fegyver nélkül – ez mind szokatlan -volt előttünk, végre a várt körül futó egy emeletes épület keleti -osztályához közeledtünk, s szép férfi karének ismerős hangja üté -füleinket – s közeledve a legnagyobb csudánkra, és örömünkre hallok _a -hazádnak rendületlenül légy hive ó Magyart. Osztrowsky, Okruczky, -Kőrösi, Mikolai_ s még többen énekelték egész addig, mig szobánkba -helyezkedtünk. Azután pedig népdalokat. Itt _már_ nem tettek, ugy mint -Szebenben, hogy a legkisebb neszre Ruj!-t kiáltottak itt énekelhetett a -fogoly a mikor csak tetszett. - -Minket öten _Pap János, Molnár József, Nagy Dani, Horváth Gáspárt_, és -engemet egy szobába helyeztek, s együtt is maradtunk 16 egész hónapig. -Velünk szembe tették _Bányai Antalt, Bedő Sándort Sófalvi Józsefet, -Makkai Andrást és Palkó Györgyőt_. - -Tizenkét napi utazás után ez volt az első éj, mikor is azon -resignatióval kelle lehajtani fejünket, hogy ez idő szerint e hely -leszen sokáig a mi pihenő tanyánk; én igen jól aludtam, s csak akkor -ébredtem, midőn a káplár fölkeltett, hogy ládámat behozatta. A szoba -elég tágas volt, de még sem eléggé öt ember számára, mi azonban jól -elfértünk. Az ablak elég nagy volt s egy kis udvarra; azaz: a fogda, -vagy a mint nevezték a _Zwinger_ 400 lépés hoszszu, és 10 lépés széles -udvarára nyilt; s a kőfalon át a szomszéd kert fáinak tetejét is láttuk -fogdának elég tisztességes kilátás volt. - -Az ablaktól jobbra volt M. J. balra H. G., H. G. után baloldalon voltam -én, utánam P. J. a szoba fenekén. A jobb oldalon M. J. után volt a -szegény Nagy Dani ágya, aztán ugyanazon oldalon az ajtó, s a kemencze. -Mindenikünk ágya körül egy kis tanyát rendezett. Volt mindeniknek egy -kis asztala, széke, a falon egy, vagy két polcz, ládája, s soknak olvasó -támlája, mely mellett állva lehetett irni és olvasni. - -Mig mi öten együtt laktunk, szobánk az egész fogdában, mintája volt a -rendnek, és tisztaságnak. Felettünk lakott _Tóth Mihály, Schwendtner -Mihály, Silye Gábor, Földi János_, és az atyafi _Hajdu Lajos_. Ezek -mindjárt másnap meglátogattak, s a börtön élethez – s különösen a helyi -viszonyokhoz – nélkülözhetlen tanácsokkal, és utasitásokkal szives -készséggel szolgáltak, s ugy hiszem, hogy megközelitem a valót, ha azt -mondom, hogy az egész börtön életben nem igen volt szobatársaság, mely -állandóbb jó egyetértésben élt volna, mint a miénk, és a felettünk -lakóké. Ennek oka pedig az volt, hogy a mi kölcsönös rokonszenvünknek, -és barátságunknak alapja tisztán szellemi volt; a menynyiben a kilencz, -vagy tizet számláló kis társaság mindenik tagja tudnivágyó, és -szorgalmatosan tanuló egyén volt. - -Nap folytában még többektől kaptunk látogatást _Mikó Mihály, Berde -Mózes_ s mások sokan meglátogattak, reggelire teljes kávét, s délben -fekete kávét küldöttek. Első dolog volt, hogy a _zárnok káplárral_ -tisztába jőjjünk, ez egy mogorva tekintetü, kevésbeszédü s hideg -természetü, de fölötte könnyen megfizethető egyéniség volt; s kis -előszobánkban az initiátivát megkezdve, igy szólt hozzám: „_A császár 50 -krt ád naponként, hogy az ön vasát bezárjam, ha ön egy krt ad naponként, -hogy nekem 51 krom legyen, az ön vasát mindig nyitva hagyom_“. Én két -krajczárt igértem, s a jelen hóra rögtön kifizettem, mert sikerült -mindenikünknek nehány forintot magánál tartani. Egy másod kulcs ára 50 -kr! mondá tovább. Arra is egy forintot adtam; ámbár meg volt a fehérvári -másod kulcsom is. Másnap reggel egy finom kis kulcsot kaptam tőle s igy -többi társaim is, kinek több módja volt még többet fizetett, s volt -olyan is ki havanként változatlan öt forintot fizetett; ezenkivül -időközben szivarral egy pohár rummal, kávéval, borral stb. megkinálni -mindig szükséges volt, nem is számitva, hogy másfajta szolgálatokért, -mint például nehány iv papir, egy plajbász, egy kis üveg tinta s más -effélékért mindannyiszor külön díj járt. - -Egyszer mindenkorra elmondom, hogy a vasraitéltetést ugy látszik, hogy -sem a kormány, sem a várőrségi, és parancsnoki tisztek nem vették -komolyan, szigorral ugyan is soha se hajtották végre. Mindenkinek volt -másod kulcsa, szobában tehát soha se viseltük, midőn sétálni vittek, -vagy templomba, vagy ki az auditorhoz, térparancsnoksághoz, akkor -balkezünkre felhuztuk a karikát, s a lánczot nadrágunk balzsebébe -eresztettük, a lábvasam hónapokig az ágy fenekén állott, ugy hogy nem is -láttam. Néha volt ugyan egy-egy rémhir, hogy vasat vizitálnak, s -ilyenkor közeltettük magunkhoz, és esteli zárásra magunkra kapcsoltuk, s -ezt olyankor is megtettük, mikor uj zárnokot kaptunk, de a legrigidusabb -is két, három nap alatt megadta magát. - -Megérkezésünkkor nehány napig nem vittek sétára ez alatt teljesen -berendezkedtünk, bevásároltunk a mire szükségünk és módunk volt; _s -meghatározott terv szerint ujból hozzá kezdtünk a komoly tanulmányokhoz; -reggel 9 órától 12-ig hónapokon keresztül egy szót se beszéltünk, -mindenikünk olvasott, tanult, jegyezgetett, forditgatott_. _Pap Jankó_ -roppant türelemmel tanulta a franczia nyelvet, s olvasta a franczia -klassikusokat; _Molnár Józsi_ csak magyarul, és németül, s leginkább -csak regényeket szeretett olvasni, _Horváth Gáspár_ főként németül, s -aztán később francziául is olvasott – hajlama szerint leginkább a -filosofiai munkákat, _Nagy Dani_ a mathemathikai, és physikai -tanulmányokat folytatta – de az irodalmi német és franczia müveket is -szerette. A mi engem illet, én ekkor már németül és francziául széltében -olvastam, s legkedvesebb olvasmányaim a politikai és szépirodalmi -(kritikai s aesthetikai) müvek voltak. Később különösen a franczia -nyelvben annyira előhaladtam, hogy több fogoly társaimat sikerrel -tanitottam is; u. m. Varga Zsigmondot, Elekes Józsit, és az én jó -bátyámat _Minorich Károlyt_. Néha nagyokat disputáltunk, sőt össze is -czivódtunk, de mindannyiszor csak elvi – politikai, bölcsészeti, -irodalmi, s más efféle vitákban; – s igy egykét nap alatt elfelejtők, ha -heveskedtünk is, mert egymás személyét soha se bántottuk – s ezért mi 16 -hónapig a legjobb egyetértésben éltünk, s ugy éltünk volna bizonynyal -egész fogságunk végéig, de akkor szét költöztetett a _német_, és miért? - -Csak azért, mert egymásra nem panaszoltunk, s együtt jól megfértünk – -tehát bizonyosan veszedelmes emberek vagyunk! - -Életemnek e józsefstadti fogság egészen uj korszaka volt, s miután -alkalom volt elhatároztam annyit tanulni a mennyit csak lehet. - -Nehány nap mulva megengedték a sétára járást, pénteken és vasárnap -vittek a templomozásra, s igy nem telt el egy hónap, hogy az egész, -közel 200 emberből álló társasággal megismerkedtem. - - - - -VIII. A város, a fogda, a parancsnokság, a tisztek, katonaság – -profószok; s az uralkodó hangulat irányunkban. - -Józsefstadt egyike Csehország legerősebb várainak; a mult században -kezdték épiteni _az utolsó előtti_ poroszháboru bevégeztével, s mikor -bevégezték József császár meglátogatta a pompás uj várat, melyet a mint -a fő tisztek mutogattak a császár több helyen meg kopogtatta a falakat -nádbotja gombjával, s aztán figyelmesen hallgatta a kopogás hangját. Az -egyik tiszt egész alázatossággal kérdé, hogy mért kopogtatja ő felsége a -falakat – ha valamit meg akar tudni mindnyájan készek felvilágositással -szolgálni? „Csak azt próbálgatom – mondá komolyan a császár, – hogy a -falak nem érczből készültek-e, mert oly sokba került e vár, hogy -annyiért talán ezüstből is föllehetett volna épiteni“. - -A Metau és Elbe vizének egyesülésével képződött szegleten épült a vár, -magában foglalva a körülbelől itt emelkedettebb hely egész területét. A -_Metau_ vize itt keletről északnyugati irányban foly Neustadtól Jaromirs -felé; az Elbe éjszaktól-nyugatdéli irányban s Járomirs mellett a Metau -majd nem egyenszögöt képezve ömlik az Elbébe. A Metaunak is az Elbenek -is jobb partján a talaj lassanként dombbá alakul – s ép az Elbe partján -két, három öl magas sziklatörés emelkedik föl. E helyen van épülve a -vár, a hajdan itt állott _Plesz_ nevü falu helyén. _Hoszszad szegü_, -hármas sánczolat és töltvényes falak, s nyugat felől, egy kemény -citadellával. A külső sánczolások vizzel tölthetők, s a vár környékének -nagy része aknázva van. A vár közelében délfelé van az _Aupa_ nevü kis -folyó is. Mind három folyó előnyösen használható fel a védelemre. -Lakosainak száma csak 2000; utczái szabályszerüen metszik át egymást, -van igen szép nagy tere csinos főtemploma St. Ignácz patronussága alatt, -kényelmes, és izléssel épült parancsnoki lak, és 1000 betegre egy oly -szép, és gazdagon rendezett katonai kórház csinos kis sétatérrel és -konyhakerttel, melynek párja a régi osztrák birodalomban is kevés volt. -A város s általában a vidék népe egy pár cseh, és sok német polgár, s a -legtöbb az ugynevezett Deutschböhm. - -A várnak _három_ kapuja van. A _neustadti_ délkeletre, a _königgräczi_, -ez a leg imposantabb, s ezen mentünk mi is a várba délnyugatra, és a -_járomiri_ nyugat éjszakra. A königgräczivel szemben van a negyedik kapu -is észak keletre, de ezt nem használják. A vár belsejének hoszsza -hozzávetőleg 3000 láb – szélessége 2000 láb. - -A belső sánczra támaszkodva egy emeletes kaszárnyaszerü épület futja -körül az egész várt. Ez épület a vár belső részét, miután a szögleteknél -némileg meghajlik tojásdad alakuvá teszi. - -E roppant hosszu épületkört csak a kapuk szakitják félbe, mind a -földszinti, mind az emeleti szobák hátsó fala a sánczra támaszkodik, és -csak a fedélzet emelkedik a sáncz fölé. A fedélzet pedig fél fedélzet -alaku, külső része magas tüzfal s ennek tetejétől befelé hajlik a -félfedél. A tüzfalakon pedig az egész vár körül apró vasajtók vannak -kimért távolságra, melyeken a körépület padlásáról a sáncztetőre lehet -kijutni. Ez apró vasajtók azonban nagyon elvoltak rozsdásodva. - -A körépület ugy van épitve, hogy 4 nagy, és 4 kis előszobának, vagyis -honyhácskának volt 1 bejárója, s e bejárók fölött volt az osztály -numerussa. Igy volt ez az egész várban; a vár keleti részén a neustadti -kaputól keletre 12 ilyen numerust kiszakitottak börtönnek, az épület -előtt menő utczát 7 láb magas kőfallal elzárták az 1 numerus előtt, s a -12-ik után az igy támadott zárthely képezte a fogda 400 lépés hoszszu -udvarát, melyen egy szivatyus kut állott. A szembe levő oldalt, -magánkertek hátsó falai képezték. Az első emeletről belehete látni az -kertekbe, hol néha szép hölgyek valának láthatók, de csak 1855-ig, mert -ez évben – miután azok szép nők _gyakran_ jelentek meg a kertekben, s a -távolabb látszó házak első emeletén is jól betanult zsebkendő jelzéssel -a legtökéletesebb correspondentiát folytatták – mondom egy időn túl az -első emelet ablakait, a más fogdákon látható faputtonokkal zárták el, 1 -numerus, mint fennebb is mondám állott 4 nagy, s 4 kis szobából, s igy 4 -lakosztályból – kettő volt földszint a bejárattól jobbra, és balra kettő -teljesen megfelelőleg az első emeleten, minden szobára rendesen 5 fogoly -volt számitva – lévén pedig 12 numerus, s mindenikben 4, s e szerint 48 -szoba, s ezek mindenikében 5 fogoly a folyó létszá 240 személy körül -járt, de csak körülbelől, mert a 7-ik szám felében a rendes őrség -lakott, alól volt a naponként változó 15–20 legényből álló őrség az -emeleten pedig laktak a zárnokok; de másfelől a zwingeren kivül még -nehány numerus mindig a foglyok számára volt lefoglalva; igy például -Zsombori ezredes, Kenderessyné sz. Boér Nina, s Fornszek Sándor és mások -is többnyire mindig a zwingeren kivül laktak. A kórházban is a rendes -létszám 5–6 volt, volt eset, mikor 11-en is voltunk kórházban. Azonkivül -a sánczosok kazamatájában is volt nehány pár fogoly mindig. - -A lakosztályokban a 4 szoba egymáshoz egyenlő volt, elég száraz, s elég -világos szobák, szélessége körülbelől 16 láb hoszsza 20 láb, s igy mint -9 □ öl területe volt a szobák magassága pedig 10–12 láb, az előszoba 6 -láb széles s 20 láb hoszszu volt, fenekén egy alkalmas tüzhely volt, s a -kémény kiment a padlásra. Az előszobában tartottuk a mosdó edényeket, a -fát, lábbelit, a főzőedényeket stb. a két szoba teljesen -rendelkezésünkre állott, nappal azonban igen gyakran csak a fő bejáró -ajtaját zárták be, s a négy szobaajtait nyitva hagyta a zárnok egy pár -szivarért, sőt néha szép szóra is, kora reggel, délkor s este minden -ajtó nyitva volt, ilyenkor a más numerusokba is átjártunk, illetőleg -szaladtunk egy vagy más dolgunkat végezni, például valami ujságot -megmondani, könyvet cserélni, s _jó_ zárnok osztályából, _rosz_ zárnok -osztályába csempészni valamit. - -Fogdánk kivülről az egész várban körülfutó épület egy része lévén, semmi -különös zord tekintettel nem birt, belőlről pedig az olaszokat, s egy -pár commodus táblabirót kivéve mindenik szoba tiszta, és igy türhető, s -némelyik pedig csinos is volt. A legtisztább lakásuk volt Schwendtner, -Tóth Mihály, Silye, Földi, Hajdu, aztán a Lugossi-Minorics-féle lakás, a -Pap Janko, Horváth Gáspár s még a Miko-Scheinert-féle. - -A vár parancsnoka, mikor mi 1854-ben oda mentünk gróf _Spanucki_ volt -egy vén feldmarschallieutenant. Volt neje és leánya. Nagy ur volt, és -öreg ember velünk nem sokat törődött, tőle az alsóbb tisztek akárhogy -bánhattak velünk, másfél év alatt csak tán kétszer volt a zwingerben, -alig egy-egy félórára. - -Térparancsnok volt báró _Borosini_ ezredes – egy vén, régi divatu, -osztrák strázsamester fajta ember – ki minket hátunk megett, -„_marhák_“-nak, „_disznók_“-nak és „_kutyák_“-nak nevezett, s másfelől -olyan tempói voltak, hogy az őrségi közkatonák közé leült, hozatott egy -meszely pálinkát, elvette egyik vagy másik közlegény kurtaszáru -makrapipáját, s aztán velök pipázgatva iddogálta a pálinkát, és órákig -beszélt a közkatonáknak. Mintha most is látnám száraz, magas alakját -szénfekete arczát, hófehér hajnau bajuszát, s nagy üvegesfényü szemeit, -a mint ott ült, kardját leoldva, a makrapipát szivogatva a nyitravidéki -tót, magyar és német vadászok közt, s egészen elmerülve társalgott -velök. Majd mindennap eljött a zwingerbe, de senki se szerette, sem a -foglyok, sem a zárnokok közül, 1855. nyarán nyugállapotba helyezték, de -azután is ott maradt, ott lakott Józsefstadtban. Ugyancsak 1855-ben gr. -Spanuckit is eltették. Akkor, aztán lett parancsnok: - -_Báró Kisslinger_ altábornagy egy tökéletesen müvelt, humánus ember, ki -annyi pedans, egyoldalu, idétlenkedő, szeszélyes osztrák főtiszt közt, -kikkel valaha érintkezésbe jöttem mindenik fölött egy fővel magasodik ki -– s legalább a józsefstadti foglyok előtt – emberies bánásmódja, s a -kötelesség hű teljesitése mellett bátran megférhető gyöngédsége mellett -örökké hervadatlan emléket emelt nevének. - -Valószinü, hogy az akkori rendszer emberei is ismerték, s igen jónak -találván, adták melléje _Váradi ezredest_, kiről a hir előre azt -beszélé, hogy az osztrák sereg legvadabb és legbarbarusabb ezredese -volt; s akárhány közembert halálra veretett, a tiszteket pedig addig -szekirozta, mig vagy megszöktek, vagy agyon lőtték magukat. Szürke apró -szemei, örökké mozgó bajusza, sunyi modora és sárgás halvány bőre, oly -külsőt állitának előnkbe, hogy egyelőre mindent elhittünk, s szigoruan -is kezdte fellépését – de csodák-csodája, emberünk minden nappal -szelidebb s modora enyhébb lett – a rendszer rothadása fogta el az ő -kedélyét is, vagy a _párisi béke_ szellője volt-e az ok nem tudom, annyi -bizonyos, hogy Váradi utoljára azt is elhitte, vagy legalább elakarta -velünk hitetni, hogy jó barátunk, s hogy ő is jó magyar! - -Volt aztán térkapitány _Petzault_; egy zárnok parancsnok _Raaber_ – kit -mi _Győrinek_ neveztünk. Egyszerü régi huszár strázsamesterből lett -hadnagy kissé taplós – de jó sziv, vastag koponya, s ebből folyható -észjárás. Sok hasznát vettük. Szép leányai a császári háznál szolgáltak -Bécsben. Volt egy vén tudós, de együgyü kapitányunk a ruhatárfelügyelő – -kit mi a _vén rongyász_-nak neveztünk el. Aztán voltak időnként -hadnagyok és főhadnagyok berendelve mellénk, és a foglyok pénztárához. - -Ezek az utóbbiak többnyire mind sikkasztási kereset alá jöttek később. -Volt három főprofósz. Az _öreg_ a ki fogadott, mikor megérkeztünk, -ezután jött még egy _öreg_, de felette sovány és rettentő udvarias; a -harmadik volt _Matyeka_ egy jókorában levő nagy cseh ember gavalléros -hajlamokkal, s volt egy alprofósz _Panczes_. Aztán 5–6 zárnok -káplárokból és strázsamesterekből. Többnyire állandók. Volt köztük egy -_Barczel_ nevü – az első zárnokunk – eredeti, hallgató, önző és kapzsi -ember, s volt egy magyar fiu _Gergeli_ nevü káplár, ki a józsefstadti -nők ideálja és győzelmes Cäsára volt, kondorhaju, erős szemöldökü, római -orru, szép magas fiu – de korhely, minden _pénzét_ eltékozolta, pedig -_sok felől_ sokat szerzett – de szerette parancsolni, uratjátszani. - -Egyébiránt ez alsóbb rendü emberek, szerettek minket, nem csak azért, -hogy utánunk éltek, s azonkivül tőlünk is sokat szereztek, hanem csupán -emberiességből; ők ugyanis a törvényszékek, és legfőbb tisztek -gyülöletét, nem csak nem osztották, de nem is értették, s egész -naivitással, sőt csodálkozással beszélték el azok legerősebb -nyilatkozataikat, a nagy harag okát tőlünk kérdve. - -A városi polgár népnek szigoru parancs volt adva, hogy midőn a fogoly, -templomba, kórházba, fürdeni, vagy a parancsnokságra megy, s igy az -utczán jár _elforduljanak, ne köszönjenek, s ne is fogadják a köszönést, -ablakaikat be tegyék, sőt ablakaikból eltávozzanak;_ a zwinger körül -ácsorogni, a foglyok énekét hallgatni vagy valami rokonszenvi jelt, -_vagy nyilatkozatot tenni nem szabad_, stb.; mind a mellett a városi -népre nem lehet panaszunk, sőt maga a katonaság is teljesen -rokonszenvesen viselte magát. - -Ha csak azon örömre emlékszem, melyet a nagy amnestia alkalmával -mutatott a város népe, lehetetlen elvitatni tőlük a testvéries -rokonszenvet, nem is emlitve, hogy leányok, asszonyok s egyes emberek -mennyi aprólékos szivességet tettek, pedig sokszor rajtavesztés és -kemény büntetés lett eredménye. - - - - -IX. Életrendünk, pénzünk kezelése. - -A fogság idejére a német kormány ellátott szállással, fával, egy vas -ágygyal – melyen volt egy szalmazsák, egy szalma vánkos, két lepedő, s -május 1-től szeptember 30-ig nyári pokrócz; október 1-től ápril 30-ig -téli is, nyári is; az ágy leplet minden hónapban kimosták; adtak -szürkeposztó ruházatot annak, a ki kért; sapka, kabát, mellény, nadrág, -ugyanazon anyagból, sőt egy bokáig érő nagy kaputot is adtak télire, -aztán inget, lábravalót, durva lenvászonból, nehányan a ruházatot is -igénybe vették. Fát bőven adtak fütésre egész télen át, minden szobának -adtak egy lámpát, s havonként 2 font olajat. Ezeken kivül adtak minden -fogolynak 10 krt p. p. vagyis 16½, kr. ö. W. napi díjt, és egy fél -prófontot. Ezeket nem lehetett viszszautasítani, s elkellett fogadni, -habár sokan, s ha jól emlékszem gróf Hallerék tiltakoztak is ellene. - -Meg volt azonban engedve, hogy kiki ágyat, asztalt, széket, támlát maga -szerezhessen, maga saját ágynemüjét, fehérruháját, és más ruháját -használhassa, továbbá a prófontot (katonakenyér) is szabad volt eladni -és pénzzül venni ki; vagy ha természetben vettük is ki a zárnokok által -eladattuk. Néha nagyon jó ára volt. Reggelire a legtöbb fogoly kávézott, -s ezt mindenki vagy maga készité, vagy hárman négyen társaságban. Volt -pergelőnk többféle, őrlő is sokféle, de kávéfőző masina végtelen fajtáju -és számu – volt olyan ember is, hogy hat felé főző masinája volt. Aztán -néha versenyfőzés volt – a legjobb feketekávét Mikó Mihály és K. Tóth -Mihály főzte, sőt az én fekete kávémat is kitünőnek tartották. - -Voltak olyanok is, kik csak tejet, vagy theát reggeliztek. Az ebédet a -profószok főzték, s kiki olyan ebédet hozatott, a milyenre pénze telt. -Néha aztán egy-egy ebédet magunk is főztünk, sőt egy-egy ideig egyik, -vagy másik fogoly is főzött (mint például Oroszhegyi Józsa) a többinek, -de habár jobb volt is, beleunt az ember az effélébe. A vacsorát azonban -minden szoba, vagy minden clubbocska maga főzte. - -Minden két szobának volt egy sánczosa (Schanzsträfling) ezeknek a lábán -volt a vas és zörögtek vele rettenetesen. Reggel (nyárban 6, télben 7 -órakor) vonult végig ablakunk alatt a 30–40 sánczos, egyhangu zúgással -zörgetve vasát, aztán a profószoktól behozták a fát, a tejet, _a -könyvet_, szobánkat kiseperték, ruháinkat, csizmáinkat kitisztitották, -mosdó- és ivóvizet hoztak s dolgaikat végezve nálunk, vagy viszsza -mentek szomoru kazamátájokba, vagy mentek vármunkára; utczát seperni, -vársánczolásokat egyengetni, a tisztek kertjeibe dolgozni, vizet hordani -stb. - -Legtöbb galliczianer volt köztük – néha kis bünért 5–6 évi sáncz munkára -itélve – sok rokonszenves ifju volt köztük egy lengyel, vagy rusznyák -fiu volt az én szobámban tovább egy évnél, s minden nap megcsókolta -kabátom szélét – s mennyre-földre kért, hogy hozzam el magammal, mert -egész életében hiven fog szolgálni. - -Ezek a sánczosok délben elhozták ebédünket, s akkor is végezték a szobai -szolgálatot – néha küldöztük őket egyik, vagy másik pajtásunkhoz fekete -kőtáblára irván fel izenetünket. - - Megérkezésekor május 8 ik volt 40 frtja - Julius 6-án érkezett levele és 30 „ - Sept. 4-én „ „ „ 15 „ stb. - -Már fennebb is emlitettem _a könyvet_. Minden fogolynak volt egy -pénztári könyve; ennek 10–12 első lapja _a bevételre_ volt számitva – a -többi 20–24 lap a napi kiadásokra. Az első lapon például ez állt. N. N. -pénztári könyve. A rovatokban pedig igy: - - Junius 1-én Schmetten, 2 Kipfel 8 kr. - Suppe, Braten, Mehlspeise 24 „ - 10 Zigarren 40 „ - Summa. 72 kr. - „ 2-ik Schmetten, 2 Kipfel 8 kr. - Suppe, Braten, Mehlspeise 24 „ - -A napi költségeknél a lap élén állott a holnap neve, aztán igy -következett. - -Kavé, Zucker, Kerzen; vagy akármi, a mire szükség volt. A hónap végén -aztán összeszámolták kiadásunkat, s kivonták az első lapokon álló -öszszegből; s pénzünk kezelése igy ugyszólva előttünk és _elméletileg_ -tisztán folyt. A józsefstadti foglyok havikiadása saját pénzükből 10 és -30 ezer forint közt mozogott. A pénz egy ládában állott a főprofósznál, -és három kulcsa volt, egyik állott a főprofósznál, a másik a tér -hadnagynál, s a 3-ik a térkapitánynál, a kassában rendesen 20–30 ezer -forint volt; a kiadás 5 naponként történt a profószoknak; a pénz minden -nap érkezett. A gróf Hallereknek, s egy pár olasznak (Finzi-Mangilinek) -egyenként mindig volt nehány ezer forintjok a pénztárban. Voltak ugyan -megszoritó rendeletek a költségre nézve – de habár szorosan véve a -kincstári adalékkal is meglehetett érni – voltak olyanok, kik havonkint -200 forintot, sőt többet is elköltöttek. A pénztárt illetőleg itt nem -igen – vagy ritkán fordult elő eset, hogy a pénzeslevél elveszszen – -(Szebenben épen ez történt), hanem itt az a baj volt, hogy magából a -ládából tünt el a pénz, részint a három gondnok együtt vett ki, s aztán -nem tudták viszszatenni; részint az egyik bizott a más kettőben, s a -kulcsot odaadta, és ez a kettő vett ki, vagy egyenként is – elég az -hozzá, hogy valahányszor generalis pénztárvizsgálatot tartottak, mindig -hiány volt; igaz ugyan, hogy az állam szégyelvén e históriát mindig -rögtön kipótolá a hiányt, mert az kissé furcsa lett volna, hogy a -foglyok pénztára meglopassék, de mindannyiszor egyik, vagy másik kezelő -kereset, vagy bünvizsgálat alá került s többeket el is itéltek. Egy -hányaveti térhadnagy éppen ott helyt Józsefstadtba került a kriminalis -rabok közé. - -Meg kell adni, hogy a szegényebbeket a vagyonosabbak szivesen -segitették – azután a mint valaki selyem, drót vagy famunkát s szabó és -czipészmesterséget tanult, mindig akadt vásárlóra; részint olyanok, kik -ott helyt megvették, s az árát _átiratták_ a könyvbe részint olyanok, -kik a készmunkákat Pestre, Szegedre, Aradra, Kolozsvárra szállittatták, -s itt tették pénzzé. - -E tekintetben fölemlitendőnek tartom minden vidéknek lelkes honleányait, -kik az azon időkben mondhatni mindennapivá vált fogolyélet szánalmas -állapotát nagy igyekezettel enyhitették – és lelkesedésük az évek -folytán sem csüggedett. Már elitéltesésünk alkalmával, az erdélyi -hölgyek mindenikünknek, mintegy 40 fogolynak házisapkákat aranynyal és -ezüsttel himezve; házipapucsokat, kivarrott tárczákat, schlafrockokat, -ingeket, fuszekliket stb. küldöttek, ezek közt kell emlitenem a -gernyeszegi gróf Teleki Domokos, akkor még hajadon leányait Józefin -(most gróf Teleki Sándorné) és Zsófi (most b. Vay Béláné) grófnékat, -gróf Toldalagi Eszter, Kreszta Mari, Turi Berta s más honleányokat. - -És a józsefstadti élet egyik védangyalát a néhai báró Radáknét, ki -sokakat pénzzel látott el s minden évben egy négyszög öl nagyságu ládát -küldött tele szép fehérnemüvel, és minden aprósággal, a mi a foglyoknak -szükséges volt. - -Ellehet tehát mondani, hogy anyagi szükséget ugy szólva senki sem -szenvedett; nélkülözést sokan, de szükséget senki. - - - - -X. A tanulás, kézmüipar, szórakozásaink, arczképezés, sétáink, fürdés, -hirlapolvasás. - -A fogdában igen sokan folytaták különféle tanulmányaikat, de -természetesen csak magány uton; később azonban collegialis rendszer -szerint, s a felsőbbség engedélyével is folytathattuk tanulmányainkat. -Könyvet lehetett hozatni Bécsből és Lipcséből, _sőt Pestről is_. „A mit -a rendőrség megenged a birodalom határai között, nem látom át, hogy -miért ne engedhetném meg Önöknek?“ mondá, nekem Kisslinger altábornagy, -midőn kérdém, hogy valjon Carlyle „_The-French revolution_“ czimü -munkáját meghozathatom-e? - -A magánzók könyvei tehettek egy pár ezer kötetet; azonkivül belehetett -állani a városi olvasó egyletbe; s magunk közt magyar olvasó-egyletet -alapitva – Pestről minden uj munkát meghozattunk. - -Lehetetlen itt elhallgatnom _Mangili Angelo_ genuai bankár szivességét, -kitől a legjelesebb nemzetgazdasági irók munkáit olvastam; ugy mint -Ricardo, Say, Bastiat, Broughere, s mások müveit, a Revues des deux -Mondes – füzeteit s más folyóiratokat – minden fél évben kapott egy láda -uj könyvet, s mondhatom boldog voltam, mikor előmbe rakta, hogy -válaszszak, csak ugy nyeltem azokat a remekmüveket. De ugy hiszem -olvasóim nem veszik roszneven, ha elmondok egy kis adomát. - -Mangilivel Jenei Józsi bácsi ismertetett meg, s meglehetősen -megtetszettünk egymásnak; mert ez az olasz ur Helvetiában nevekedett -(Zürichben), aztán sokat forgott Párizsban, Londonban, Turinban – -ismerte az akkori európai diplomatákat személyesen stb én mohó -figyelemmel hallgattam minden szavát, ő látta, hogy szavaira fogékony -vagyok s igy én mindjárt a 2-ik, vagy 3-ik találkozáskor kértem tőle egy -könyvet: „Szokott-e ön nyersszalonnát enni?“ kérdé. „Nem szoktam – -felelém – de mi köze itt a szalonna evésnek?“ „Ime itt vannak könyveim, -tessék választani önnek mindig szivesen adok – de nézze…“ - -És itt elévett egy pompás kiadásu gyönyörü rézmetszetekkel ellátott -franczia munkát, valami utazás volt, vastag regálpapiron; egyik lapon -egy arasz hoszszu, és egy tenyér széles vereses zsirfolt volt; tisztán -látszott a nagy darab paprikás szalonna nyoma; egy másik lapnak, egy -harmada hoszszában lefelé ki volt szakitva… „Föltettem magamban, -folytatá az olasz, hogy a ki nyersszalonnát eszik, annak nem adok -könyvet…“ - -Különös szorgalommal üztük a nyelv tanulást. Volt iskolája a franczia, -angol, magyar, olasz és német nyelvnek. - -A séta óra volt délelőtt nyárban 9–10-ig télben, 10–11-ig délután -nyárban 4–5-ig télben, 3–4-ig. Mikor a sétának vége volt, akkor mentünk -a különböző iskolába _Marchi_ nevü öreg milanói olasz volt a -francziamester, _angolul_ tanitott _Lomniczi Endre_. Olaszul Klein Pál -egy cseh ifju, s ugyan ő az olaszokat németül tanitá. Magyarul is többen -tanultak, többek közt Mangili, Finczi olaszok, Sztraka, Klein csehek; -Erichson porosz. Marchinak legkedvesebb tanitványa volt _Barsi Jooska, -Lomniczy_ bennem helyezett legtöbb reményt. Ezekben a tanuló szobákban -aztán volt egy nagy asztal, székek, tenta, toll és papiros, tanitónkat -előlültetve ugy tanultunk, mint valami kolegyisták, sőt hogy az iskolai -szokások is teljes divatba voltak, annak bizonyitására ide irom ezt a -kis verset; egyszer ugyan is Muzsnai a franczia leczkén velem szemben -ülve, valamit magyarázott s erősen füstölt, és én köhécselve e -kolegyistás sorokat rögtönöztem: - - Okoskodó - Bölcsen szóló - Barátom! - Ne bocsásd ugy - Azt a kormot - Pipádon; - Mondj le róla, - Vesd puczikba - A czudart, - A lányok is - Igy szeretik - A magyart! - -Ez idő tájban Leutsch és társai egész propagandát folytattak a -dohányozás ellen – s az utolsó két évben én is elhagytam volt a -szivarozást. - -Ugyancsak a franczia leczkén, de más órán irtam ezt J. J.-nak midőn egy -cseh kisasszonynak valami piros szalagot küldött: - - Piros szalag szép hajfonó - Kis leányka hordja - Józsi bácsi ügyes legény, - A ki neki adta. - Hát a kis lány örömében, - Mit adott érette? - Megölelte, megcsókolta, - S örökké szerette. - -Minden követelés nélkül, csak azért közlém e kis semmiségeket, hogy némi -fényt vessenek kedélyvilágunkra. Egyébiránt a versirással én is, mások -is sokan töltők az időt – irtam komolyabb verseket barátimhoz _Barsi -Jóskához, Pap Jankóhoz; Zsófihoz;_ Szeged városához, midőn Osztrowsky -elszabadult; forditottam Lamartinetől sokat – a „_Meditations -poetiques_“ legnagyobb részét; azután _Byrontól, Burnstől, Marryattől, -Moortol_ stb., s hogy egyszer-mindenkorra végezzünk a verselésekkel, még -ide irok egy kis költeményt s egy pár strófát: Pap Jankó nevenapját -feltartva egy verset irtam hozzá, s szavaltam el este az utolsó két -strófa igy hangzik: - - Legyünk vigan, az ifjuság, - Mint álomkép elsuhan, - Ne engedjük muló perczét - Elrepülni hasztalan! - - Élet, ifjuság és álmok, - Egyszer minden oda lesz, – - Miért éltünk, ha a jelen - Örömtelen ide vesz??… - -A kis költeményben pedig az az érdekes, hogy helyzetünkből folyó levén a -hangulata f. társaimnak tetszett, s többen lemásolták: - -Julcsához. - - Csak távolról láttalak, te - Kedves kis leány, - Lelkem még is fel-fel rezzen - Neved hallásán. - - Csak távolról láttalak, de – - Szemed sugára - Kis szivednek minden titkát - Előmbe tárta. - - Csak távolról láttalak, de – - Piros ajkaid - Harmat fedi, mint a rózsa - Feslő szirmait. - - Csak távolról láttalak, de – - Karcsu termeted, - Azóta mint tündér álom - Előttem lebeg. - - Ugy szeretnélek te kis lány - Közelről nézni, - Szép szemeid tengerébe - Belemerülni; - - S karjaid közt feledve el - A sok bánatot, - Szeretnék szép ajkaidról - Szedni harmatot. - -A ki nem ment tanulni, az ment az iparos szobákba, mert a drótosoknak, -selyem és hárász munkásoknak, meg az asztalosok, és esztergályosoknak -külön 3 szobájuk volt, s ott készitették az akkori időben országszerte -ismeretes aczéldrót gombokat, és óralánczokat, a selyem, (hálózott) s a -hárász (bogyózott) kicsiny és nagy kendőket; s ott azt a sok mindenféle -famunkát. - -Délkor szobáinkban mentünk, s délután ismét séta – meg munka. Sétánk a -vár keleti részén a sáncztetején történt, naponta egyszer – a fogda fele -délelőtt – fele délután; másnap megcserélve; orvosi rendelet, vagy -káplári protectio folytán mindennap kétszer mehetett a ki akart – az -utolsó évben pedig – 1856 közepétől kezdve felnyitottak minden ajtót, -hogy menjen a kinek tetszik. - -A mi engem illet, én ha beteg nem voltam, vagy valami érdekes olvasmány -viszsza nem tartott, mikor csak engedték, mindig kimentem; nagyon -szerettem a sétálást; de volt olyan, a ki két hétig se ment ki. - -Séta terünk szélessége 20 lépés volt, hoszsza több mint 400 lépés. És a -lég friss; a kilátás a legszebb a mit csak valaha láttam. A vár körül -gondosan müvelt tágas térség terült el előttünk, melyet keletről észak -felé a szabályzott Metau folyó hasitott ketté; keletre láttuk _Neustadt -an der Metau_ uj városkát fehér falaival, és piros házfedeleivel; -mellette nem meszsze _Gitsin_ ragyogott aranyos tornyaival. Neustadtól -pedig balra _Nachod_ nevü terjedelmes helység látszott – délnyugatra -mindjárt a vár alatt _Plesz_ helység, tovább más helységek s tiszta -időben Königrácz ódon templomait is jól láthatók; ez irányban végtelenbe -nyult a láthatár – arra volt az ut édes hazánk felé! Más oldalon pedig -előttünk emelkedett az _Erzgebirge és a Riesengebirge_ pompás hegysége, -a tisztások apró tanyákkal, s alól a lombos erdők, és fennebb a -sötétzöld fenyvesek. - -Aztán szerettem a sétákon a nagy társaságot, a vitatkozásokat – a -különczöket, s az öregebb uraknak elmondtam a legujabb Wanderer és -Independance combinatióit aztán ezenkivül többnyire őket hallgattam. - -Az én melléknevem a fogdában ez volt: „_a gyermek!_“ s -igénytelenségemhez mérve elég népszerü voltam. - -Ha nem voltam a sétán mindjárt kérdezték, hogy: „hol a gyermek? mért nem -jött ki a gyermek!? Nemes barátom Mikó Mihály mindig ablakomra jött s -megkérdé, hogy: mi baj, miért nem voltam kinn sétálni!? _Bónis Samu -bácsi_ pedig egy párszor szobámba jött, és kizavart: „_Tessék sétálni -menni, első dolog, az egészség, s aztán a könyv!_“ mondá nagyon -helyesen, s szavai még most is sokszor eszembe ötlenek. - -De a sétáknál volt egy sokkal nagyobbszerü időtöltés, mely májushó -végétől szeptember végéig tartott; ugyanis minden héten négyszer, sőt -volt olyan idő is, hogy vasárnapot kivéve mindennap délután fürdeni -vittek. Délután 2 órakor a vasat _hivatalosan_? mindenki levetette, és -egy hadnagy, egy vagy két profósz, és 5–6 katona kiséretében rendesen -több, mint százan szépen elsétáltunk a mezőre. A zwinger délnyugati -kapuján, ki a városba, s a neustadti kapun át a szabadba értünk, s ott a -fasorok közt lassan haladva mindig egy óráig mentünk a Métau partjára, s -ott a gazdag gyepre heveredve, a kinek tetszett fürödve töltöttük el a -nyári délutánokat; 6 óránál korábban soha se érkeztünk viszsza későbben -akárhányszor – azt hiszem ez volt a parancsnokság humánus -gondolkozásának leghatározottabb nyilvánulása. A Métau 4–5 öl széles, s -4–5 láb mély kristály tiszta szabályzott folyó – s mi egy nagy részét a -partnak elfoglalva kényelmesen mulatoztunk, az öreg urak söröztek, a -katonák szivaroztak, s az öreg _Szatmári, Oroszhegyi, Dr. Kinzel, -Muzsnai_, és én szenvedélyesen botanizáltunk, a fürdőhelyet bokros -halmok környezték, aztán a hadnagytól egy katonát kértem, s -öszszeborongoltam a vidék közeleső részeit. Mintegy 300 növényt irtam -öszsze, és száritottam e vidékről. - -Ily alkalommal utközben találkoztunk a külvilágból jövő emberekkel, s -igy láttuk egyszer tán 1855-ben két nap egymásután a gróf Hallerék -sógorát Földváry József urat nejével együtt. Sőt a polgárok, és a -józsefstadti hölgyek közül is volt egynehány oly bátor, hogy -alkalomszerü sétájukat _véletlenül_ éppen azon tájakon tették, hol -nekünk el kelle sétálni. Ilyenkor láttuk a „generalisnét“, a „szép -kapitánynét“, a „szőke Mariskát“, a „barna Rózát“ és a „szép szőke -Julcsát“, kihez a fennebb“ közölt kis verset irtam stb., mely nevekkel -bizonyos hölgyeket neveztünk meg, kik nem vonakodtak legalább köszönni; -s kiknek férjeik, vagy szüleik is némileg osztották az irántunk -tanusitott gyöngéd rokonszenvet. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Még egy érdekes körülményt méltónak tartok följegyezni, s ez az hogy -volt köztünk egy _Frank Károly_ nevü társunk, ki egykor császári – a -forradalom alatt honvéd tiszt volt, s igen szépen rajzolt (jelenleg -rajztanár itt Pesten) s meglehetősen festett – ő tehát a felsőbbség -engedelmével, majd mindenikünket lefestette; és a nagyobb részt meglepő -sikerrel. Mi aztán hazaküldözgettük a hozzánk tartozóknak s valószinü, -hogy ennél kedvesebb ajándékot nem igen küldhettünk volna. Igy most -Frank képei az egykori osztrák birodalom minden tartományában el vannak -terjedve, s mint azon szomoru idők történeti emlékei megérdemlik, hogy -szerzőjük nevét hálásan emlitsük. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Csodálatos pálya az a politikai! a ki ugy van alkotva, hogy a -közéletben, és bár mily kicsinyben a politikai szereplésben találja fel -működése terét – s a közjót és annak előmozditását tüzi czélul – ha -egyszer megizlelé a lélek bensejéből származó igaz hitet, s a tudomány -és tapasztaláson alapuló meggyőződést követő siker gyönyörét: többé soha -se tud e pályától menekülni! Jöhet a legnagyobb vész, vihar, szenvedés, -kétely, csüggedés, óriási akadályok, börtön, vérpad, kétségbeesés, -bitófa, számüzetés, őrültség fenyegethet, az igazhivő politikus soha se -fog eltántorodni, soha se fogja magát megtagadni! - -De hát mit tettünk volna a börtönben?! - -Igaz, nagy szorgalommal olvasgattuk a lángelmék müveit, a mult idők -történelmét; az eszmék régi és ujabb harczait, sovár lélekkel és -fogékony elmével tanulmányoztuk – de a _jelenkor eseményei_ nélkül a -politikus béna – s ösztöne kielégittetlen. Folyóiratokat és különösen -_napilapokat_ olvasni egy általában tiltva volt. Igy például a -„_Vasárnapi Ujság_“ vagy „_Hölgy futár_“, s „_Illustrirte Zeitung_“ és -„_Magasin Pittoresque_“ félévi számait könyvbe összekötve (beköttetve) -rögtön beadták, de egyenként nem. - -A Revue de Deux Mondes számait könyv gyanánt adták be. - -Nekünk azonban hirlap kellett, még pedig napilap! És azon három éven át, -mig én Józsefstadban voltam volt is, mindig lapunk, részint a -„_Wanderer_“, részint az „_Independance Belge_“. Volt rövid ideig -„_Pesti Napló_“ is egy párszor; és „_Ost D. Post_“, még valami prágai -német lap, ha olykor valami vihar meg zavarta _a folyam_ árját az csak -néhány napig – párhétig tartott – ujra rendes medrébe tereltük; s e -végre két dolog kellett, ügyes rendezés és pénz bőven; erre nézve csak -azt emlitem fel, hogy volt egy pár hónap mikor a _Wanderernek_ minden -egyes száma 5 ft p. p. került; de 1 forintnál olcsóbban talán egyszer -se. - -A dolog ilyen formán történt: kápláraink, őreink, katonáink, zárnokaink, -szóval azok közül, kik velünk közvetlenül érintkeztek, találni kellett -egy _bátor, jóindulatu_, s ezek folytán ajándékot elfogadó, vagy ezek -mellett megfizethető egyént. Ez azután keresett magának társat a -városban; ennek is ugyanazon tulajdonokkal kellett birni. Ezek által -aztán levelet küldöttünk a világ bár mely részébe, például Bécsben volt -egy megbecsülhetetlen, s mindnyájunk tiszteletére és hálájára méltó -ágensünk Jenei Károly, jelenleg maros-vásárhelyi gyógyszerész, ennek -irtunk Józsefstadtból, s ő aztán előfizetett a lapokra, egy józsefstadti -polgár, vagy polgárnő nevére. Valamint az országból Bécsbe hozzá -intézett leveleket is, ugyanazon czimzet alatt oda küldötte. - -A posta hiven teljesité a maga kötelességét. A velünk érintkező katonai -egyén, s a józsefstadti polgári egyén pedig vagy utczán, vagy -templomban, sétatéren stb. _véletlenül_ találkoztak s egymásnak átadták -az adandókat, vagy kerestek egy közös harmadik személyt egy vén -_szatócsnét_, egy vén _szivarárust_, kihez egy szép leány elment s -könnyezve megkértte, s hogy ezt a _bepecsételt_ levelet adja által az ő -kedvesének X. X. káplárnak, s ha mindennap megteszi, ő örök hálával -lesz, és _fizet_ a mit kiván. Az illető ur aztán belépett egy pohár -snapszra, borovicskára, vagy egy pár szivarért, s a levelet kezéhez -kapva, egyenesen rohant a Zwingerbe, hogy _nála_ minél kevesebb ideig -tartózkodjék a csempészet e rettenetes tárgya! - -Nevezetes körülmény volt, hogy kinek adja által?! Ezek az emberek -szorosan ahoz tartották magokat, hogy két emberrel egyszerre soha se -beszéltek ily kényes tárgyról, annyival kevésbé adtak át, vagy fogadtak -el valamit tanu előtt; s ezenkivül csodálatos! de megvoltak nekik is a -magok sympathiáik – némely ember nem boldogult velök akár mennyit igért, -másik hamarább és olcsóbbért is. - -Ha reggeli, vagy ebéd ideje, volt a káplár – (ha az illető megbizó, az ő -keze alá tartozott) – ment egyenest hozzá, kihivta az előszobába s -hirtelen kezébe nyomva a csomagot, szó nélkül tovább állott; néha, hogy -a sánczos, vagy az ott ácsorgó tiszt meg ne lássa, hátat forditott, s mi -vettük ki hátulsó zsebéből; sőt a kabát melléből is vettem ki, mig ő két -kezével hadonázott és gestált; ez az eljárás legtöbb ügyességet -követelt, ha a sétatéren, vagy az udvaron sok ember jelenlétében kellett -megtörténnie. Sokszor megesett, hogy a zárnokokat kicserélték, s -ilyenkor a már _biztos_ egyén keze alól, más keze alá került a fogoly; -ilyenkor aztán pár napi baj támadt; mert ezek a katona urak egymástól -_féltek_ is, s egymásra _féltékenyek_ is voltak, ennélfogva egymás -alattvalóival nem érintkeztek. Tehát a _katona_ ur ilyenkor az ő -megbizójával értekezletet tartott, hogy hát már most az ő keze alá, jövő -foglyok közül ki legyen az _átvevő_. És igy gyakran beállott az a -körülmény, hogy más volt a _megbizó_, s más az _átvevő_. Ilyen _átvevő_ -én is több izben voltam, hónapokon át; s ezzel azon előnyöm volt, hogy -ilyenkor a lapokat legelőször olvastam. - -Már fennebb emlitém, hogy ezeknek a katona uraknak is megvoltak a magok -sympathiáik és szeszélyeik, némely emberrel nem geschäfteltek, de aztán -volt nekünk is egy pár bajtársunk, kik a legmakacsabb németet, vagy -legvadabb slovákot is pár nap alatt megszeliditették, szép szóval, jó -szivarral, pénzzel és más ajándékkal, különösen pedig tapintatos, és -éppen az illető egyénhez alkalmas modorral: ilyen volt mindenek fölött -_Jenei József_, aztán _Földi János_ s mások. - -Természetes, hogy ez uton támadtak olyan viszonyaink is, melyekben az -illetőkkel leveleztünk, izengettünk, ajándékokat küldtünk nekik, a -nélkül, hogy valaha láttuk volna. És megesett az is, hogy a katona ur -megbizottja a városon megváltozott, s mi csak egy pár hónap mulva -értesültünk. Ezek némi magyarázatára álljon itt egy levél, melyet egy -városi megbizott hölgy küldött hozzánk: - -„Geehrter Herr! Mit Freude habe ich Ihre paar-Zeilen bekommen, denn ich -hoffte, dass ich erfahren werde, Wen ich eigentlich den -Freundschaftsdienst erweise! Es hat mich sehr geschmerzt, wie ich zur -ganzen Geschichte gekommen bin? da ich in den Gegenstand ganz unbekannt -bin, und da sehr oft Briefe angekommen sind, und ich wusste nicht von -Wen und an Wem? Und ich sage es Ihnen ganz aufrichtig, ich habe mich -sehr geärgert, dass ich nicht so viel werth bin, dass mich eine Seite um -diese Gefälligkeit ansprächen möcht – mit einem Wort, ich war sehr -böse.“ - -Aber wie erschrack ich, dass ich diese kleine Freundschaft bezahlt -gesehen habe; also geehrter Herr! glauben Sie, dass ein unglücklicher -die kleinste Gefälligkeit bezahlen muss? O nein G. Herr Sie haben sich -getäuscht an mich, denn ich bin bereit alles zu opfern um nur einen -Unglücklichen, die Stunden zu verkürzen, und Ihnen manche frohen -Augenblicke zu verschaffen; denn mein Herz fühlt zu gut den Schmerz von -der Heimath, ja sogar von seinen Theueren so entfernt zu sein! Und in -den quallvollen Stunden von seinen theuren angehörigen keine Tröstung zu -vernehmen können! Bauen Sie ganz – mein Theuerer an mich, denn so lange -ich es thun kann, so werde ich es mit grosser Freude thun; nur werde ich -Sie bitten nicht so oft… denn es könnte auffallen, weil _sie_ auch immer -doppelt gesiegelt sind – wie Sie auch wissen, dass es jetzt stränge ist. - -Also nehmen Sie meinen innigsten Dank, denn es wird meine Lebenlang eine -theuere Erinnerung sein; mit Achtung verbleibe ich Ihre - -Freundin N. N. - -Ugy hiszem, hogy a német nyelvészeknek sok kifogásuk lehetne ezen -levélke ellen, de az én olvasóim gyönyörködni fognak ez ifju hölgy -irodalmi működésében. A válasz kissé rövidebb, benne még gyengébb a -németség, de a vonzalom már merészebb. Lássuk ezt is: - -Theuere Fräulein! Wie heilbringender Balsam haben Ihre schöne Worte in -meinem betrübten Herzen gewirkt. Ich danke Ihnen diese Tröstung. O wie -möchte ich es so danken wie mein Herz wollte! Entschuldigen Sie, dass -ich noch früher mich nicht geäussert habe, denn ich glaubte es sei alles -in Ordnung! Übrigens es ist schon alles vorüber – wir sind schon gute -Freunde – und ich möchte diese neue – aber innige Freundschaft mit einer -zarten Kusse, oder wenigstens mit einem Händedrucke sanctioniren! Seien -Sie versichert, was Ihre Sorge betrifft, dass nachdem werden _sie_ nicht -so oft kommen und auch nicht doppelt gesiegelt. - -Jetzt theuere Freundin schliesse ich hiemit ein kleines Tuch, es ist von -unserer Handarbeit, nehmen Sie es als Zeichen meiner Sympathie und -tragen Sie es so glücklich, wie die von Ihnen getröstete Herzen wünschen -können. - -Auf Wiedersehen meine Theuere bleibe ich Ihr Busen oder Herzensfreund. - -E levélkéket be irtam a hivatalosan megengedett angol forditások közé, -mert már akkor nagyon érdekesnek tetszett előttem a jó _cseh leány_ -levele. A magyar ifju válasza most egy kissé huszárosnak tetszik, de -néha az ily tempó is éppen helyén van, és annyi bizonyos, hogy e levelek -iróiban a nemesebb érzések, és a diplomatiai hajlamok teljes mértékben -észlelhetők. - -A _cseh_ kisasszonynak és magyar ifjunak, e rosz németséggel kötött -barátsága meg is tartott egész szabadulásunk napjáig, s akkor -egyszivélyes találkozáson, és ismeretségen végződött. A hölgy szabályos -halványarczu, mintegy husz-huszonnégy éves, és igen csinos müvelt leány -volt. Még most is szemem előtt áll a mint a várból elinduló szekerünk -után fehérkendőjét lobogtatá s aztán sürün pergő könnyeitelfedé!… - - - - -XI. A templomozás, kórházi élet, levelezés. - -Lelki és testi jóllétünkről még különösen is gondoskodva volt a -templomba járás, és a kórházba mehetés által. Minden pénteken délelőtt -10 órakor az ajtókat mind felnyiták s „_in die Kirche!_“ felkiáltással -mindnyájunkat kibocsátottak, és a főtéren álló egyházba vittek. A -protestánsoknak nem volt muszáj menni; de a katholikusoknak mind menni -kellett volna. Azonban soha se vették szorosan, és csak arra ügyeltek -egypárszor, hogy annyian legyünk, a hány a kath. létszám. Minthogy pedig -ez is egy neme volt az egyhangu élet változatosságának szivesen -sétáltunk a templomba mi protestánsok is. Ott rendesen egy öreg -szerzetes fölment a katedrába és _ott leült_, hálósipka alaku fekete -sapkáját egész tüzzel a homlokába jól berántotta, és roppant terjedelmü -szemüvegét orrára bigyesztvén, kézirásból olvasni kezdett _németül_ -valami praedikatió formát; minden kritikán alóli gyenge müvek voltak; s -a vallásosság fenségének – vagy az igazhit egyszerü ártatlanságának -legcynicusabb paródiái! Mikor az öreg egy jó fél óráig olvasott nagy -lármával összecsapta irásait és könyveit, és roppant haraggal lerohant a -szószékből. Soha se tudtam elképzelni, hogy ez a vén buta ember mért -olyan haragos. Egyszer azonban egy tiszt beszélte a kórházban, hogy ezen -szolgálatért nem kapnak semmi remuneratiót, és csakis a nagy ünnepekért -kapván valamit, nagyon elégületlenek, és reánk mérgelődnek. - -Predikátió után hallgató misét olvastak, s mi _magyar_ egyházi énekeket -_énekeltünk_; mert én is, más is még protestáns egyházi férfiak is -énekelték a szép templomi énekeket, sőt egy párt olyant is, mely csak -Erdélyben a székelyek közt szokásos; _Andrássy Rafael_ és _Pálffy Mózes_ -r. kath. lelkészek szépen tudtak énekelni, s tőlük mi is megtanulva -buzgón imádkoztunk ez énekekben, mert hisz egy az isten! s bizonynyal -legörömestebb hallgatja az összhangzó lelkek énekét, anélkül, hogy ő -előtte valami különbség volna ember és ember, annyival inkább r. kath. -és prot. közt. - -A segrestyében az őrségben levő magyar tisztek családjai jelentek meg ez -napon, s mi a nyitott ajtón mindig örömmel néztük őket; jól esett -nekünk, hogy ők velünk egyszerre akartak imádkozni. A templom hátterében -nehány öreg aszszony és gyermek mindig volt, de a polgárság ez napon el -volt tiltva a templomtól. Ez volt a pénteki templomozás! - -Vasárnap azonban ismét elmentünk a kórházba, – még pedig ha szép idő -volt, akkor az udvaron – ha rut idő, vagy hideg volt, a kórház -üvegablakokkal ellátott folyosóin álltunk, és nagy misét hallgattunk. A -kórház tágas udvara kertté, vagyis sétatérré volt alakitva vadgesztenye -és hársfákkal, s jázmin, lilafa, rózsa és más bokrokkal, s nyáron -mindenféle virágokkal beültetve, s minden tiz lépésre fenyőfa padokkal -ellátva. A közepén egy igen szép kis kápolna állott, de csak akkora, -hogy a szolgálattevő egyházi személyeken kivül csak 20–25 ember tért be, -de az ének hangja az egész kórházban szétterjedt, s különösen a -csengetyüt még a szobákban is lehetett hallani. Mi aztán szerte szét a -padokra ültünk, s halkan beszélgetve töltők el az időt – itt együtt -voltunk a sánczos rabokkal – is. - -Itt volt az a szivszaggató jelenet, midőn a sánczos politikai rabokkal -legelébb találkoztunk. Az utóbbi összeszövetkezés részesei ugyanis, az -ugynevezett „_Dollárper_“-ben bevádlottak 1856 elején (vagy 1855 -végefelé) elitéltettek, s az uj rendszabályok szerint, mely a -Festungsarestant fogalmát megszüntette (mi még ilyenek voltunk) csak -Schanzsträflingeket ismert, mindeniket lábvasba verték, és fehér -daróczba öltöztették. - -Ott volt _Boronkai_ egykori főispán; _Komáromi György, Thaisz Elek, -Milek Ferencz, Lomniczy Endre, Bene Lajos, Kövér Gusztáv_, s még sokan – -köztünk voltak azoknak rokonai, barátai, ismerősei. Mi még is -megtartottuk saját ruhánkat, és legföllebb állaikat borotválták ki azok, -kiknek szakálla volt; (elég volt akkora helyet kiborotválni, mint egy 4 -kros), de ők szegények miserabiliter néztek ki. - -Két lábukra a vas rá volt pántolva. Nekünk azt mondták: _Herr von_, őket -per kend (Er) traktáltak stb. Mikor itt először a kórház udvarán -találkoztunk volt, ölelkezés, kézszoritás, öröm és bánat, s bizony sok -ember könnyezett. Csakugyan pár hónap mulva elkezdték őket lassanként, -kegyelem utján, közinkbe tenni, és a vasat leverve lábaikról, olyant -adtak nekik is, mint a mienk, s később ruháikat is viszszakapták. - -Mikor aztán igy templomba és kápolnába jártunk mindig találkoztunk vagy -az uton, vagy egyik-másik ablakban egy-egy ismerős arczczal, kit már -ismertünk és köszöntünk, s néha egy-egy virágszálat, vagy kis bokrétát -dobtak közénkbe s Reviczky, Osztovszky, Silye, Barsi, Varga Zsiga -osztoztak ez ártatlan kitüntetésekben, melyeknek egy kis része, néha -nekem is jutott. - -Nagy ünnepeken _magyar_ és protestáns lelkészeket is rendeltek hozzánk. - -A r. katholikusokhoz egy tábori pap jött egy közel fekvő huszárezredtől, -ez egy nagyon is „gutgesinnt“ vén szerzetes volt; aztán dorgáló -beszédeket tartott a hivekhez ilyen formán vigasztalván őket husvét -ünnepén: „_jó helyt vagytok, megkaptátok a mit kerestetek!_“… Mind e -mellett a hivek, az öreg dühöngőre nem hallgatve éltek a vallás -vigasztaló eszközeivel. A német ajku protestánsokhoz egy szomszéd falusi -evang. lelkész járt. - -Minket magyar protestánsokat _Taubner_ fátábori lelkész ur látogatott -meg minden husvét táján; s legyen itt fölemlitve, hogy megjelenése -valóságos örömünnep volt ránk nézve; mivelt modora, gyöngéd bánásmódja, -emelkedett szellemü tanitásai, rokonszenves társalgása éppen olyanná -tették őt, mint azt vallásunk szelleme kivánja. Egy alkalommal arról -beszélt, hogy miképen élhetünk keresztyéni elhivatásunknak megfelelőleg? -s azon időből fennmaradt egy kis jegyzékem, és a szerint e kérdésre -három részben felelt: - -1. Ha élvezünk ugyan az életben, de mindig szem előtt tartva az élet -magasabb czélját. - -2. Ha életünket jótétnek tekintjük, de nem a legfőbb jónak. - -3. Ha életünket csak nagy árért áldozzuk fel. - -Ez utóbbi részben igen szépen fejtegette, hogy hibáznak azok, kik -életöket minden semmiségért, _hiu ábrándokért_ s _téveszmékért_ -koczkáztatják, és áldozzák fel; a nélkül, hogy bántotta volna gyöngéd -érzéseinket – megható oktatást adott mindnyájunknak, praedikatióin r. -kath. bajtársaink is örömmel jelentek meg. - -Egyik évben beteg valék, mikor hozzánk jött, illetőleg a kórházban -voltam, s nem tudtam, hogy megérkezett, és nem mentem el -urvacsora-vételre. Ő a névsort végig nézve megpillantá nevem után, hogy -kórházban vagyok, s azonnal rendelést tett, hogy nekem külön isteni -tiszteletet akar tartani. Délután hozzám jöve, de nem lévén terhes -beteg, fölkelve talált; éppen Rousseau „_Emiljét_“ olvasgattam; s nem -tudván ottlétét, kellemesen lepett meg látogatása, kértem hogy üljön le, -s ő oly szives volt, hogy tovább két óránál velem tölté az időt, s -elbeszélteté magának a fogoly-életet, Erdélyről kérdezősködött, s aztán -saját életéről, Velenczéről, és végül a magyar irodalomról -beszélgettünk. - -Midőn végre eltávozott igy szólt: „Ugy akartam, hogy önt külön -részesitsem a szent szakramentumban; de miután látom, hogy nem oly nagy -beteg, s oly nyugodt és derült kedélye van, s miután hiszem, hogy ugy is -nem sokára saját tetszése szerint való templomba mehet, ez uttal nem -tartom szükségesnek! „Főtisztelendőséged, kedves látogatása sok részben -pótolja azon veszteségemet, hogy mai beszédjét nem hallgathatám; az -isten áldja meg, hogy rólam ily szivességgel emlékezett meg!“ - -„Adja az ég, hogy a jövő évben ne kelljen ide jönnöm!“ - -Azóta nem láttam a jeles férfiut, nem is sokat hallottam róla, de -emlékét mindig tisztelni fogom. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A fogdában az volt a szokás, hogy a kinek valami baja volt, az este a -zárnokát megkérte, hogy jelentse őt _rapportra_; s az ilyeneket minden 9 -órakor kihallgatták. Egy orvos is bejött minden nap, s ha valaki -betegnek jelenté magát, megnézte, rendelt, s ha kellett, kórházba -szállittatá. Minden két hónapban egyszer mindenkit meghivtak az orvos -elibe, ez aztán kikérdezte, hogy milyen a koszt, a viz, s a ki kérte -annak minden nehézség nélkül utalványozott – naponta 1 meszely – vagy -fél meszely bort; s téli hónapokban egy hónapra egy icze rumot stb. A ki -kéredzett azt beeresztették a kórházba. Ott aztán lehetett minden nap -fürdőt venni, (fürdeni azonban a fogdából is elvitték az embert -havonként egyszer a kórházba), ha az idő engedte egész nap sétálni, a -külvilággal könnyebben érintkezni, a levelezés vagy hirlaphozatás -megszakadt fonalát ujra öszszebogozni stb… - -1854 nyarán az orvos ur magához hivat s igy szólott: „Egy barátom -ajánlotta önt nekem; tudhatja ön, hogy én keveset tehetek, de a mi -rajtam áll szivesen teszem, annyival inkább, hogy mind a -parancsnokságnál, mind itt a tiszt uraknál azt hallottam, hogy ön nagyon -szabályszerüen, sőt dicséretesen viseli magát… akar-e bort, vagy rumot, -vagy fürdőt?“ Szépen megköszöntem szivességét (ámbár soha se tudtam meg, -ki ajánlott, mert kiszabadulásomkor nem találtam meg az orvos urat, -jóllehet kerestem) de mondám, hogy semmire sincs szükségem. Azonban -jóakaratát továbbra is kikérve, illedelmesen meghajtám magam, és _ő -kezet adott_. - -Nem sokára aztán szükség volt a közügyek érdekében valakinek a -_kórházba_ menni: Orvosom szavát tartotta az első szóra kórházba -rendelt, s ezt a lefolyt 3 év alatt négyszer, ötször ismételte. - -A kórházban ha szép idő volt egész nap az árnyékos udvaron olvasgattam, -s beszélgettem a beteg katonákkal, a gyógyszerész családja tagjaival, s -más a kórházhoz tartozó személyekkel. A betegápolók közt sok magyar s -nehány erdélyi is volt. Egy sárpataki fiu egyszer hozzám jön, s arra -kér, hogy helyette irnék én levelet az ő apjának. Természetes, hogy -örömmel vállalkoztam; kikérdeztem, hogy élnek-e szüléi, vannak-e -testvérei, közeli rokonai, volt-e kedvese s hiszi-e, hogy most is -szereti stb. Én aztán irtam egy hosszu levelet, melyet mikor felolvastam -neki, s még egy barátjának, ugy sirt mind a kettő, mint a zápor eső. Ugy -hiszem ez volt az _első_ irodalmi hatás, melyet előidéztem. Hanem a -következés az volt, hogy minden nap jött egyik-másik katona, hogy irjak -s én folytonosan irtam szét a leveleket, melyek különben ugy hiszem -nagyon hasonlitottak egymáshoz, habár mindeniknek helyi- és személyi -viszonyaihoz alkalmazkodtam. Még várbeli katonák is jöttek be hozzám s -kértek, hogy irjak, legkomikusabb volt azonban, hogy tótok és csehek is -kértek, hogy irjak, mert hallották mily szép dolgokat tudok irni. - -És meg nem foghatták, hogy a ki egyszer tud irni, hogy nem tud csehül -is, tótul is? Ezen az uton meglehetős népszerüségem volt a kórház körül, -a kertésztől sokszor virágot kaptam, s ha kedvem volt a kertben kapáltam -is egy párszor. És a mire én kértem őket, mindent szivesen megtettek. - -A beteg társak természetesen gyorsan változtak, néha azonban és többször -egyedül maradtam, s ilyenkor leveleztem a fogdában levő bajtársakkal -ezen levelezésnek egy pár részletét alkalmam volt megőrizni. - -Igy páldául a kórházból én irtam a Zwingerbe _Horváth Gáspár_ -barátomnak; a levél kissé hosszas, de ugy hiszem nem lesz érdektelen, és -szükségesnek tartom hiven közleni a mint következik: - -„Én a régi vagyok, csak hogy utazom; a rosz emberekkel soha se bánom -hasonlóan – mint mindig, ugy most is – a jóknak, ha nem tudom megadni -azt a mit akarok tehetetlenségem lehet oka csak, most is; de mint mondám -utazom, s hogy spirál alaku utamban, alant hagytam azon kört, hol eddig -késlekedtem, s hogy egy kissé fennebb vergődtem, magokfelé, ez még nem -oly változás, hogy ne is ismerjen, de sőt jobban kell ismernie. Mi oka -ezen haladásnak, maga arról költőileg, s mondhatom mesterileg -értekezik[1]; tulajdonkép jellememből kimagyarázható, ha ama nézpontra -áll, melyet a minap ha jól emlékszem, kimutattam, t. i. ellenkezni -szeretek másokkal – körülöttem fatytyu patrióták – vadalma izü -politikusok, – tudja no, magyarkák voltak – a többit értheti. Azonban -ugy vettem észre, hogy én egy felsőbb körbe jutottam, hol maga már régi -lakos volt, s itt jól találtam magam, történetesen külkörülményeim is -segitének előbbre. Annyi önállóságot tulajdonitok magamnak, hogy a -börtön hatását nem tartom rá próbatüznek, legfeljebb annyi befolyása -van, hogy uj egyéneket állit elő, uj körülményeket tár fel, s hogy -különösen sok időt hagy az elmélkedésre; oly dolgokról gondolkozom -napokig, mik künn talán soha eszembe se jutottak volna. Egy nagy hibát -fedeztem fel magában a kevélységet; azt mondja maga, hogy eddig -_setétben_ voltam; s most _világosságban_ vagyok; ha maga ellen a guny -fegyverét kellene használnom azt kérdeném most, hogy talán revelatióban -részesült? hogy tudja micsoda az igazság és világosság?“ - -„Hát azért, hogy kisebb setétben vagyunk – ez is sok mondani – már -világosságban vagyunk-e?“ - -„Mikor s valjon eljutunk-e csak oda is, hogy a természet nyitott -könyvének bár ABC-jét olvashassuk a világnál, mely saját tudományunk -fáklyájáról terjengjen? Legalább ne nevessen ki, hanem gondolkozzék!“ - -„Ez előbbi sorokat tegnap irám s látom, hogy jóllehet ihletett stylben -akartam irni, mégis nagyon repedezett, és száraz az, melyen irtam. Most -még hozzá akarom irni belső állapotom megismertetését, mi bizony nehéz -feladat, mert bennsőm terv és irány nélküli! Emberiség, világ, eszményi -boldogságról támadó képzelődések foglalkodtatnak, a haza, nép, alkotmány -fogalmai lassanként elhalványulnak emlékemben. Meszsze emelkedem, hová a -föld csak hangyabolynak látszik s onnan nézdelem a hiábavalók bárgyu -tömegét. Néha nagynak képzelem magam, mint ki laptázom a földtekével; -máskor a földet nagyitom akkorára, hogy ráférjen a mult, s a roppant -kiállitásnak eme nagy műtermében képzelem magam, mintegy világ itélő -nemesis! Szemlélődöm mint _Schelling_, – teremtek mint _Fichte_, -rendezek mint _Plato_ s aztán puttonba lökök mindent, mint a párisi -rongyszedő!“ - -„Itt járt ő herczegsége Lichtenstein, szép, katonás, nagy ember, bajusza -és pofaszakálla, vele volt tábornok Villám és térparancsnok Borosini ur. -Megjelenésük oly tüneményszerü volt – tudám, hogy jőnek; de elvoltam -mélyedve. Valjon ezek az urak gondolkoznak-e? Mert ha gondolkoznak, -akkor sorsuk sajnálatos, ha nem, ugy irigylésre méltó, lepkeszerü. Ugyan -is minő szörnyek lehetnek, amaz annyiféle érdekek miatt szabadon nem -születhető gondolatok; ha pedig nem gondolkoznak, különösen a jövőről, -(de miért is, hisz övék a jelen) akkor boldogok – ha történetesen nem -kólikások, vagy köszvényesek.“ - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -„Ma bizonyos nagyravágyó gondolatok villantak meg fejemben, eddigelő az -empirismus tanai szerint, és a posteriori handléroztam, egyes szavakba, -egyes emberek maga viseletébe akadtam bele, azokat akartam reformálni, s -igy egyesekről a társaság rétegeibe jutva hatni a közre; eredmény itt -nem sok volt, no de ez ha elcsüggesztene, a kevélység legnagyobb mértéke -volna, azt hivén magamról, hogy nekem talán kétségbehozhatlan reformálói -tehetségem van; most felül kerekedtem, s a felállitott nagy általánosnak -igaz voltát fürkészem, (az egyesek már most nem busitnak, nem azért, -mintha nem érdekelnének, hanem azért, mert tudom, hogy ők magok játékok, -bábok a körülmények kezében lágy agyagok, kerületök formáiba s rabjai -szenvedélyeiknek), s ha egyszer eljutok a biztos alapra majdan -ratiónaliter, empirice, a priori, és a posteriori támadván meg emez -eszeveszett kaloz csordát az emberiséget még valami nagy reformátor -leszek!“ - -„No ugy-e bizony, hogy elragadják az embert még ki nem irtott -szenvedélyei?! Cincinnatus szántó-vető munkájától a diktátori polczra -rohan, s én ki naponta hitetem magammal, hogy hamu vagyok, azon veszem -észre, hogy égek, mint a brasiliai nagy erdő! Azonban bölcselkedésimnek -van az a káros hatása rám, hogy mély gondolatokba merülök, de a melyek -üresek! (valjon vannak-e nem üresek) és természetes érzéseimet -megzavarva, közülök tisztán, vagyis inkább nyugodtan nem menekülhetek, -biztos vezérelvekre nem juthatok! De hisz igy van ez a világon! -Lom-lomra halmozódik, mely szenynyet és büdösséget terjeszt, s lenni fog -valaki, ki panegiricont ir róla, mint bájdus halomról!“ - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -„Nem vette-e észre, hogy a kivel anthipathiába lenni mondjuk magunkat, -annál vagy többnek, vagy legalább jobbnak hiszszük magunkat. Már most -valjon nem azzal hiszszük authipathiába lenni magunkat, kinél többnek, -vagy jobbnak hiszszük magunkat? Ha nyilván való az, hogy többek vagy -jobbak vagyunk, akkor nincs anthipathia. (A szép leány leginkább szereti -a csunyákkal barátkozni.) De ha nem nyilvánvaló, de sőt ő törekszik -velünk ugyanazonnak látszani – kivált idegenek előtt – vagy még jobbnak, -holott mi magunk az ellenkezőt hiszszük, akkor kész az anthipathia. Még -hiubbaknál a szépség s érdekesség is lehet ok. Ez az egész processus -pillanatok alatt szavak nélkül megtörténhető, oly társaságban kivált, -hol mi magunk láttatni akarunk, s különösen a magunkhoz legközelebbi -ranguaktól féltjük állásunkat. Innen van, hogy első látásra gyakran -megtörténik. Sőt gyakori az eset, hogy midőn valakit előre -megdicsértetni hallunk, az ily ember leginkább ki van téve -ellenszenvünknek; ha csak legkevésbé is meg nem felel a hallottaknak. -Hogy gyerekek s ellenkező nemüek közt is előfordul, az _elsőt_ azon -modorból magyarázom, melyhez szokott a gyerek, és a melylyel bánik az -ellenfél; a _második_ gondolatom szerint, s tán az előbbi is, ugy -gyanitom nem ide tartozik; egy név ugyan, de nem egy fogalom! Hogy -tetszik?“ - -„Báb, gyermek, ifju, férfi és öreg melléknevekkel neveztetnek az ember -életidejének különböző korai. Az első az együgyüség, tehetetlenség kora, -második a vallásosságé, a harmadik a szerelemé, a negyedik a politikáé, -az ötödik ismét a vallásosságé, s igy végre a halálé. Azt hiszem a kis -gyerek együgyüségén nem kételkedik, valamint azon sem, hogy mihelyt -eszmél, észrevesz és mihelyt kifejezni tudja érzéseit: tudakozódik, és a -tett kérdésekre ki ad feleletet? az édes anya; s minőket? a -legvallásosabbakat, s az ő nézete szerint a legjobbakat – nálunk, -különösen jól van számitva az is Jézus által, hogy vallása az anyáknak -vonzó, és igy a kis tudakozó, keresztyén feleleteket kap; mi -természetesebb, minthogy ezeket mint édes anyjától hallottakat buzgón -hiszi. Meglehet, hogy ez idő rövid, mig édes anyjának hisz, oly rövid -aztán az az idő is, mire mint boldog gyermekkorra emlékszünk vissza. -(Nálam a lehető legrövidebb.) Az együgyüségből a vallásosságra az -átmenet a tudnivágy. Midőn a gyermeknek keble tele van hittel -édesanyjáhozi s viszonti forró szeretettel; az öntudatlanságnak még -legnagyobb részével az észben, s ezért meglehetős vigan futkossa el az -élet hajnalát, egyszer csak megjelen a nemi ösztön, mint pirosrózsa a -zöld bokron, mert hisz a virágnak megtiltani nem lehot, hogy ne nyiljon, -ha jön a szép kikelet, és az ösztön e jelenése hirdeti az ifjukort, s a -nyilatkozat szerelem. Ah minő szép kor ez! Hit, remény és költészet -kora! Majd jön a csalódás, látja hogy viszontszerelmet nem talált, csak -szükségből csak érdekből ámiták őt, hogy ép legkedvesebb barátja volt -oka csalódásának, látja hogy minden csak számitásból történik, körülte -mindenki csak kalmárkodik: ki erényét, ki becsületét, ki pénzét, ki -husát árulja; egyszóval látja az életet! S mit tesz? Hát beletalálja -magát, s politikus lesz. Kinek természetesen sem istene, sem becsülete, -sem lelke, sem vallása nincs, viszszaemlékszik a multra, s kételkedvén -még édesanyjában is, keblét kihülni engedi. Szükség-e mondanom, hogy a -vallásosságból a szerelembe az átmenet az ébredés kora; hogy az -ifjuságban regényesség, hősiesség s végül patriotismus a szerelem -társai, hogy a politikusnál az elsőbbek előbb s végre a kétkedésnél ez -utóbbi is kihal? A küzdés és törekvés főjellemei a politikának, de -másfelől a szebb érzések kihalásával, a kebel kihülésével naponta -szaporodnak a tárgyak, melyeket az ember hiábavalóknak tart, s midőn -egyszer mindet annak tart, akkor öreg, kiélt!“ - -„De a test még él, emlékei vannak, s ha hasonlitást tesz multja, -valamelyik, s az élet jelen pontjai jai közt; azt szépnek s ezt -borzasztónak fogja látni és igy kiált fel: mennyit vesztettem! _(De csak -mind olyant, mely apránként ragadott rád oh ember!)_ Már most mi -természetesebb, minthogy kiválasztja a legszebbet, és vallásos lesz! s -még ha sokáig él az együgyüség is vissza jön!“ - -„De a dolognak egy nevezetes oldala az, hogy az egyesek képei az -öszszesnek! Az emberiség együgyü kora kimagyarázható a természetes -magyarázat utján is; vallásos kora már históriai, ifju korát a -középkorba helyezem, most a világ politikus, majd lesz skeptikus, s -végre vallásos, és együgyü! s ha 9000 év mulva elborit az éjszaki jég – -Adhemár szerint – még meglehet, igaza lesz a szelid Jézusnak a végső -időkről. Megesik, hogy ez vagy amaz ember, vagy nemzet át megy minden -emez emlitett szakokon, a másik kidől, ez vagy ama korban; némely ember -örökké gyermek, a más korán férfi; egyik mindig Adonis a más már -bölcsőjében Diógénes! Egyébiránt megengedjen a sok trécselésnek, én -öszsze-viszsza irok sok mindenfélét, de másfelől ne is ütődjék meg, -hiszen ezek _aegri somnia!_ - -Ugy hiszem semmi magyarázat, vagy mentségre nem szorult e levél, melyet -egy fogoly és kórházban lévő ifju irt barátjának; hiven közöltem, most -14–15 év után is, még a nyelvtani hibákat sem javitva ki. - -E következő levelet a Zwingerből irtam Nagy Danihoz, ki akkor kórházban -volt, s erre a válasz is megmaradt leveleim közt: - -Kedves barátom Dani! - -Régóta szándékszom neked irni kissé hoszszasabban, de a restség mindig -utamba áll, s most ugyan elővettem e fél ív papirt, hogy be irjam, de -nem tudom mi lesz belőle. Először is szóllok lélekállapotomról, s ha -hozzá gondolod egészben soha nem egészséges testemet, ugy fogok előtted -állani mint egy ismerős kép, mire a nagy piktor – az idő – egy két uj -vonást tett, de azért ő a régi. Amnestialis hirekkel, ez az első dolog, -annyira saturálva vagyunk, hogy már nem érdekelnek többé, ép mint a viz -a sóval bizonyos mértéken tul oldatlan marad. - -Ugy tapasztalom a hosszas kisérletek között, hogy legnagyobb bölcseség a -hallgatás – vigyázz, mert jön Ethicám és ember ismeretem! – s ha nem -vagy barátid között hallgass mindig s mindig bölcs leszel; igaz, hogy -valódilag soha sem leszel vidám, jókedvü, de nem is lesznek keserü -óráid; s ez ámbár nem kivánatos az egész életre, s minden körülmények -között, de itt a börtönben helyes politika, mert itt fönn van hagyva a -remény, hogy majd jutunk igaz barátok közé s ott aztán kiönthetjük -keblünk minden bánatát és örömeit. Kedves Danim, az emberek mind és -egészen jóknak születnek, de az élet, s anyaggali érintkezés alakitják -oly különös bizarr jellemekké őket, hogy aztán felbonczolni ős elemeikre -csaknem lehetlen; s édes kevés mit egyes rosz szemü észre vesz azon, kit -századok előitéletei, s egy ország, vagy földrész szokásai tesznek azzá -a mi t. i. a jelenkor emberévé, világosabban szólva: nemde egy mostani -embert születési vagy természeti egyszerüségétől, a századok -tapasztalásain, és előitéletein alapult nevelési rendszer, és egy -helyes, mint ferde nézetekkel zsufolt civilisatió választ el? Ha -vizsgálni akarsz egyest, ismerned kell az egészet, az általánost, a -multat, a jelent s csak igy közelitheted meg ama rejtélyes fészket, -melynek regényes neve az emberi sziv, s melyet tudományosan lélektannak -neveznek. S már most tedd ez embert börtönbe. Börtönbe! a szenvedélyek -emez összeszoritott tengerébe! S látni fogod, hogy minden mit a külvilág -előitéletei, s ferdeségei épen, hagytak, itt összetörnek zajosan, vagy -elmállanak csendesen. - -A jó szivü önzővé lesz, a nyilt és őszinte ólálkodóvá, az adakozó -zsugorivá, a büszke aljassá, a jámbor cselszövővé, az igazságos -zsarnokká, a csendes dühönczé, egy szóval a pokol tanyájává teszik -lakásukat, s házi istenök helyett az ördög zálogát tartják kis lakjuk -oltárain! Ugy találom, hogy az emberek börtönben igen roszszak, de nem -ők az okai, hanem e borzasztó körülmény. - -Örvendek sokszor, hogy mi elváltunk egymástól, mert hát ha eddig -meggyülöltük volna egymást, s már most nem volnának jó barátaim te, -Gazsi, Jankó és Pali! Igy pedig alig várom, hogy ujból együtt legyünk -valahol! Aztán látod, csókolom a jármot, mely rám nehezült, mert most a -külvilágra ugy nézek, mint elisei mezőkre; ha pedig kinn kellett volna -szereznem ezen meggyőződéseket, világfájdalom, kétségbeesés, -öngyilkosság lettek volna az eredmények. S pedig mindez igen helytelen, -becstelen s hitvány dolog előttem. - -Kedves Danim ezen utóbb mondott szavak rejtik magukban azon uj -vonásokat, miket az ismerős képen érinték; ne ütődj meg, de mondom én -imádkozni fogok. Nem ugyan ugy mint jövendölték volt sokan, hanem miként -a virág fesledez a tavasz vidám reggelén, ugy lelkemben is gondolatok -támadnak, melyekről nem tagadhatom, hogy a vágyat, az irányt jelölik, -mely kifog vezetni a zürből, melyben a kevélység évekig tarta fogva. - -Csendes elmélkedéseim között igy szoktam átnyargalni a bölcsészet három -nagy tárgya fölött, érintvén egyenkint az embert, a világot, és Istent! -Elvonulok magamba, s villámokat szórok a társadalom szögletességeire, az -emberek nyomorultságaira, aztán sohajok közt várom a menekülés óráját, s -végül a lélek önkénytelen keresi gyámolát e hosszu nyomorban akarata -ellen illatoz, mint a rózsa! Nem szégyellem már ha nevetnél is, mikor -olvasod tőlem e szavakat, de mit tegyek, leomlottak büszkeségem várai, s -a romok fölött rózsa és ibolya tenyész, a fennálló falakban bagoly -tanyáz, hogy rémitsen, le ontom hát azokat is, hogy a multnak emléke se -maradjon, ha olyan az a mult, hogy nem lelkesít, nem nemesít, sőt még -élvet se ad rágondolni; hát még ha olyan, hogy menekülni vágyunk -emlékétől, mint egy nehéz rosz álomból! - -Igy állok s gondolhatod minél visszavonultabb vagyok, annál kevésbé -érdekel az anyagi világ; s azért a részletekbe nincs is miért -bocsátkozzam az emberek körül; az ujak közt van egy dr. Schütte nevü -valódi „modern scholar“, amint az angol mondja csak azért valék bátor -idézni a két szót még ugy, ha P. Jankó veled volna is, hogy a szó -érthető nem angol előtt is, s azt teszi, hogy divatos tudós; ki beszél -németül, olaszul, francziául, angolul; évekig lakott Paris és Londonban, -a bécsi forradalom polgári főnöke; berlini philosofiae doctor; nagy -természettudós, botanikus, chemikus, phisikus, geolog és technikus; nagy -oeconomista kicsinyben és nagyban, s irt vagy 40 kötet jeles munkát, -mintegy 45 éves s kiapadhatlan beszédü, bajuszos német. Másokról máskor. -Én barátom mégis csak megvagyok, s ha nem is oly fenn és szétcsapongó -mint régen, néha vagyok jókedvü is. Hazulról junius óta semmi hir. -Társaimmal megelégedve, s ugy hiszem ők is velem. Olvasok, mindent a mi -előmbe kerül. Januárban ujra megkezdjük a tanulást, franczia és angol -iskolát. A mit küldtél kaptam. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Ugy hiszem régen tudod már, hogy az öreg[2] meghalt a mult hó 20-ikán, -de még se tehetem, hogy egy-két szóval ne érintsem őt, ki mellett annyi -emlékezetes órákat töltöttünk. Midőn olvastam a halálát jelentő sorokat, -szemeim könynyel teltek meg, s azok egymásután sürün hullának; alig -tudtam okát megmagyarázni; de igen jól estek e könynyek, s végre midőn -társaim kérdék, hogy ugyan mi lelt, magamhoz jöve felolvastam a -gyászhirt! Ugy hiszem, hogy a rokon lelkek közt egy szivbe járó kötelék -létezik, s midőn az egyik meghal, vagy bánat éri, a többi is érzi; igy -nekem is könynyeim azt jelenték, hogy én az öreget szerettem, s midőn -meghalt megsirattam! Tudom ő is gondolt ránk, mig csak eszin volt, -hiszen rólunk sokat tett fel, s rólam bár a fődologban csalódott, azt -mondá: _nagy magyar vagyok! s sok vizet fogok zavarni!_ Istenem, -Istenem, valjon igaza lesz-e az öregnek? Nem tudom, de most ugy hiszem -nem leend igaza! - -Nyugodjék csendesen alant! Fenn tudom, hogy boldog! - -Meglehet, sok papirt mértem tehetségemhez, hanem hisz ez emberi dolog. - -Azonban ugy segitek, hogy rólad is tudakozódom: Hogy vagy? mit csinálsz, -irj vagy egy szép verset! tudom ugyan, hogy neked is vannak szeszes és -szeszélyes ügyeid az emberekkel; hanem szánd meg szegényeket, s aztán -nevesd, hogy mint begyeskednek, kevélykednek, s mulasd magad apróságos -intrikáikkal! s igy ha bevonulsz a szellem kis hajlékába, szentelhetsz -nehány pillanatot, hogy a lélek röppenéseit, vagy föllengését szemmel -tartsd, és leird. Én most Byrontól forditgatok, ámbár mig költészete -magával ragad, philosofiáját utálom. Nem vette észre szegény, hogy az -első az utóbbit megbuktatja, vagy pedig, s azt inkább hiszem, akarva irt -igy, hogy az emberek töprenkedjenek munkáin, ő meg gyönyörködjék -töprenkedéseiken; mert hiszen ő istentagadó s pedig a legszebb -költészet, legszebb imádság, ő pedig a legnagyobb költő volt. J. Józsi -igaz barátod, valamint nekem is, vesd magad az ő karjai közé, ámbár nem -mondta még egyszer is, hogy második apád, no de hisz te elég okos vagy, -s aztán a végén a szép szó is jó, bár annyit adna mindenki, hisz az öreg -Bolyai Farkas azt mondta, azért is köszönettel tartozunk másoknak, ha -meg nem sértenek; hát még ha ránk mosolyognak. Jön kedves barátom a -karácson, s aztán az ujév, bár jobb szeretném mint korlátolt -tapasztalatu vásárhelyi diák legátióba, trappolni, mégis ha szinte nem -ugy áll is a dolog boldog ünnepeket s vidám ujévet kivánok neked -szivemből; s adja az ég, hogy ha husvét nem is, de pünkösd mindenesetre -otthon találjon, mindnyájunkkal egyetemben, s ezek után csókollak - -az ifjoncz. - -Erre a válasz következőleg hangzott: - -Kedves barátom Farkas! - -Olvastam soraidat s látom, hogy sajkádat még mindig hányják-vetik a -viharok. Miért nem huzódol biztos révbe? Node hisz oda törekszel, csak -az a kérdés, hogy van-e oly rév, s ha van, hol van? és mi uton juthatni -oda? Ez a kérdések kérdése, s a ki ezt megfejtené, tán megérdemelné, -hogy bölcsnek hivassék. Oly rév, melyben csak kis szelek látogatnak, s -óriás hullámoktól bátran lehetsz, mindenesetre van, és szerintem ide -eljuthatni, önismeret tiszta világnézet (legalább magunk hite szerint) -és gyengéink kiirtása által. És most bár nevetségesnek tartom, fölnyitom -bölcsességem szekrényét, mondhatnám nádparipáim ketrecének is, s -föltárom előtted titkait. - -Már ha nem éppen Ádám apánk, de unokái bizonyosan predikálták, hogy a -bölcseségre első lépés az önismeret. Mint amazt a világon, ugy az -önismeretet is sokfélekép értelmezik. Szerintem elég tudnunk, hogy -gyengékkel teljes, inkább ábrándokban, mint a valóban élni szerető -lények vagyunk, kik eszményi szépre, nagyra képesek nem vagyunk; de tán -nem is lehetünk, hisz ez természetünkkel, mely merőben anyagi, -ellenkeznék. Természettől önzők lévén, önérdek cselekvényeink ha nem -egyetlen, de főrugója. - -Ha e szempontból itéljük meg magunk és mások tetteit, mindjárt nem -találjuk annyira visszatetszőknek utálatosoknak, mint különben. - -Mi a világot illeti, e felőli nézetünk szerintem mindjárt sokat tisztul, -mihelyt az embereket, mert hisz a világon csak embereket értünk, gyenge -önző valóknak gondoljuk, kik saját nádparipáikon lovagolni különösen -szeretik. Ilyeknek tekintve őket természetesen, hogy tőlök semmi jót nem -várhatsz, s ha mégis vársz, akkor ábrándozó vagy, a csillagokat nézed, -mig lábbal pocsolyában gázolsz. Ha ily embereket bizonyos eszme szerint, -mely már mint nem anyag valósithatlan, jobbitani, boldogitani akarsz, -hálátlan munkához kezdettél, mely csak keservvel adózik, annyival is -inkább, mert oly dologhoz fogtál, mi nem téged illet, mi nem -kötelességed. Elég lenne, ha magad magadat boldogithatnád, ez által -közvetve sokat használnál a világnak is. Kis pajtásom, ha azon sok -érzelemből, ábrándból, mely lelkünket a fiatalabb években körül folyta, -az önérzetet, barátainkbani bizodalmat, s családunkhozi ragaszkodást az -élet viharaiban megmenthettük, ápoljuk, erősitsük ezeket annál nagyobb -gondal, s hidd el, én legalább hiszem, ezek sokkal több belbékét, -boldogságot nyujtanak, mint minden philantropia, Weltverbesserungs isten -tudja még minő valóság nélküli tárgyak, értelem nélküli szavak. Nem -hagyhatom szó nélkül azon aggodalmadat, hogy ha mindeddig együtt laktunk -volna, tán megutáltuk volna egymást. Én azt nem hiszem, mert ha -valamelyikünk gazsága által a többiek utálatát megérdemelte volna, hát -az méltó lenne az utálatra, valamint megforditva, ha valamelyik oknélkül -haragudott volna meg a másikra, az méltó lenne a megvetésre. Gazságra -legalább egymás irányában mindegyikünket képtelennek tartom, s oly forma -viták pedig, mint Mokka Arábiában van-e vagy Délamerikában, bizonyosan -nem hozták volna elő közöttünk amaz általad félt catastrophot. - -A mi végül gyengéinket illeti, ezeket csak megismerni is nehéz, annál -nehezebb kiirtani. Legelső gyengeség rendesen, hogy szörnyű szerelmesek -vagyunk magunkba, s ennélfogva hibáinkat is nagyobb erényeknek tartjuk, -mint a melyekkel valaha a régiség erényhősei birhattak. Szomoru, de -igaz. Nem tehetem pajtikám, hogy föl ne emlitsem itt a hiuságot, mint -főgyengét. Ezt kellene meglesnünk, hogy lakik-e bennünk, s ha igen -legalább alva, ha ébren nem is mernők megtámadni, fojtsuk meg. Ez a hiba -egyéb roszszak közt, melyeket okoz, szörnyü nevetségessé teszi az -embert. Van-e a nemes Z.-ben nevetségesebb két egyén, mint a kedves Sz. -bátyád, és az én soidisant második apám. Ugy-e, hogy nincs. Lásd én az -emberek nevetséges voltának okát, hiuságokban találom. Meglehet tévedek, -gondolkodj, és itélj magad. Ezek p. bölcseségi nézeteim, melyek lehetnek -ugyan nevetségesek is mások előtt, de én sok igazat látok bennök. El is -hallgattam volna velök, ha az emberek hibái, roszszaságai, s a társaság -nyomora fölötti lamentálásid nem hivtak volna fel nyilatkozásra. Fogadd -őket, ugy a mint vagynak őszinte nyilatkozatoknak. Irod, hogy vallásos -tekintetben is némi változást érzesz, érzed, vagyis érezni kezded egy -fentartó vigasztaló erő szükségét. Erre nem sok mondandóm van. Hogy egy -főerő létezési szükségét érezzük, emberi erőtelenségünk föltételezi, -okosságunk nem látja ugyan a szükségességből származó érzésnek megfelelő -tárgyat; de a tudatlanság, és kétely éjjéből talán földerülend idővel a -hit világa, és látni fogunk. Mondod, hogy megilletett a B. halála, engem -is meg. Megérdemelte tőlünk a hála könnyüit azon ember, ki mindig csak -jót mondott, bár őt megérteni, fölfogni nem birtuk. De lásd, oly drága -kincs a tapasztalás, kiábrándulás, hogy azt csak saját, és nem -kölcsönzött pézen lehet megvenni. - -Junius óta semmi ujság, azaz semmit sem tudsz hazulról. Elég szomoru -dolog, mondanám, hogy ne aggódj, de itt nem sokat használ a philosophia. -Levelem van B.-tól, de még nem közölték. Köszönöm, hogy Jenei Józsira -figyelmeztettél, jól tudom s még inkább érzem, s csakis én érezhetem, -hogy mily jó irányomban. A köz stylus szerint csak azt mondom, hogy az -Isten áldja meg, egyebet nem tehetek, de hálás szivvel gondolhatok -jóságára siromig. Mond meg, P.-tól átiratott a 15 pfr. s most már -elvagyok látva, van készlet is. Fogadja köszönetemet mindezekért. Pali -csak ugy küldjön kávét, ha a pénzzavar ki van egyenlitve. Karácsontájon -kapta-e a levelkét, és a Jankónak szólló nyugtát? Egész decemberben -rosszul voltam. A doktorom márcziusban haza akar küldeni. Adja Isten, -legalább májusban. Hát G. hogy van, üdvözlöm s neki is válaszolnék, ha -philantrópiai, vagy bárminő – kai nézeteket előmbe tálalna. Itt most jól -vagyunk, az öreg néha unalmaskodik, beszélvén komoly pofával, előttem -tudva nemlevő dolgokról, hogy például Maros-Székben ő volt az ellenzék -vezére. El hallgatom, s csak azon töröm fejemet, hogy ő maga hiszi-e, ha -igen, megint hiusága az oka. - -No de nem pletykálok! - -Isten áldjon mindnyájatokat - -N. D. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A Horváth Gáspárhoz irt levelem körül-belől 1855-ből való; a Nagy -Danihoz irt levelem is azon év végéről, az ő felelete már a következő év -1856 elejéről. (Vagy tán ez utóbbi mindkettő egy egész évvel később). -Meg van még egy pár levelem a fogdai életből; egyet irtam _Erichson -Pál_-hoz a kivándorlás ellen. Aztán polemizáltam _Elekes József_ -barátommal; továbbá Boross Mihályhoz intézett több levelem másolata van -meg, ezekben megbiráltam a „_Kétlábu Farkas_“ és a „_Hazajáró Lélek_“ -czimü regényeit. Ugy szintén birálatot irtam Mocsári „_Társadalom_“ -czimü röpiratára, Kemény Gábor első politikai munkájára. Ugyan csak itt -irtam első beszélyeimet: _Adélt_ (megjelent a Nefelejtsben 1864-ben?) _A -könyelmüeket_ (megjelent a Pesti Hölgy divatlapban). Leveleim, czikkeim, -beszélyeim közkézen forogtak a fogolytársaknál s Boross, Remellai, -Oroszhegyi nagyon serkentettek az irói pályán. Tóth Mihály, Komáromi -József pedig folytonosan a legjobb oktatásokat adták, s válogatott -könyvekkel láttak el. Czikkeim, leveleimre stb. mindig azt irtam felül -_angol forditás_ stb. hogy igy ne bánthassák s Goolfy Arthur (_goolfy_ = -ugyanazon betükből áll mint fogoly) nevet irogattam alájuk. - -Még két levéltöredéket közlök 1856 május havából, kézalatt küldém -egyiket szüleimnek a másikat _Molnár Józsinak_ Sz.-Benedekre. -Kiszabadulásunk után szereztem viszsza mind a kettőt. Az első igy -hangzik: „Május 28-án irom e sorokat csak azért, hogy tudósitsam -magokat. Miről? Hiszen, hogy élek az bizonyos, ki annyit megért, mint én -s még sem veszett el, az már sokáig fogja hordozni korsóját, mig -eltörik. Hogy jól vagyok hiába irom, nem is hiszik el annyiszor irtam, -aztán nem is igaz, ha pedig valóban roszszul volnék, azt nem irnám meg. -Mit irjak hát? Levéltöltő szép betüket, melyek könnyü gondolatokat -tartalmazzanak, vagy éppen üreseket? No de az mindegy, különösen -édesanyámról tudom, hogy mégis szépnek találja minden szavamat, -megengedjen édes jó anyám, hogy még tréfálok is, de tudja, hogy Cs. Lala -milyen jeles volt, mint _első szülött_ s ugy gondolom, hogy én is vagyok -olyan gyerek, mint őkeme… - -Itt állunk, a nagy küzdtéren szemben a sorssal! bátran szembe nézve -vele, holott tudjuk, hogy ő a hatalmas, kivel még küzdeni sem lehet, -elfogja-e feledtetni eddigi szenvedéseinket egyetlen mosolyával? vagy -ujra sebetvág, elgyötört szivünkön, a jövendő titka? Titkos sejtelmeim -jóslata, álmaim csak táplálják reményeimet, a hirek, a valószinüség -terire emelik, és mégis hogy miként fog történni, senki se tudja. -Szegény foglyok, mennyi most a vidám arcz, hisz a remény, mint a -szerelem vidit, és boldoggá tesz… - -Minő szomorúság fog tanyát ütni az itt maradók közt! hanem az sem soká -tart, ujra feltámad az a kis madár, a remény, éppen mint a Fönix -hamvaiból… - -Egy barátom a minap azt jegyzé meg egy angol iró után, hogy a politikai -pályán két szélsőség van a rabság, és a miniszterség s egyiket, vagy -másikat elszokták érni a kitünő politukusok. - -„Biz isten igazad lehet – felelék – hanem én, minthogy e szerint egyik -irányban culmináltam, tehát visszalépek e pályáról; s ugy hiszem ezt -mindnyájunknak kell tenni; kik itt vagyunk! - -„Örökre?!“ kérdé ő bámulva. - -„_Mig az idők változnak!_“… No látja édes jó anyám, ha a miniszterséghez -is csak annyi érdem kell, mint a fogolysághoz, ugy miniszter is lehettem -volna!… - -Berde Mózsi bácsi, tudom elmondta izeneteimet, s ezeket megujitva -maradok szerető fiok. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -A másik levelet valamivel később irtam, ugy gondolom bécsi agentiánk -utján: - -Kedves barátom Józsi! Ugy hiszem, alig szükség mondanom mily gyakran -gondolunk reád. Tudod, hogy én mint türöm ezt az istentelen rabságot, s -gondolhatod, mennyivel nehezebb, mióta ti elmentetek. Barátom, isten -ugyse ugy meg untam, hogy tatár is lennék, no de ezt csak neked mondom, -ki különben is ismersz… - -Kvártélyozásunk megtörtént, én a régi helyen maradtam a kolozsváriakkal. -Szathmári helyett Bathó Náczit kaptuk. Gazsi, Pali maradtak. Dósa Sándor -Haller Józsival ment, Boer János is. Nina virágzik, leghivebb sétáló -társa Palóczi Tamás, aztán a többiek, mint régen. - -Váradi mindig a régi, maga mondta magáról: Meine Herren, ich bin ein -alter Fux! Én részemről éppen ezért igen egyszerü fraternek tartom. Az -excellentia derékül és jószivüleg viseli magát. Fannit elvitték Nina -egyedül van. _Szeptember 21-ik_ (1856?) Semmi biztos hir. Levertség; -igaz ugyan, hogy egy galamb azt mondja: Ő felsége Pestre készül, tehát -remélni kell; de tudod hinni is alig merünk valamit az idén. Ha lehet -tudósits még ez év folytában, hogy hogy vagytok? Hát Pap Jankó, Mikó mit -csinálnak? tudósits ha kedves az életem előtted, mert kibusulom a -lelkemet!… Hogy én mit csinálok, azt tudhatod, a fejemre föl lehetne -irni: _Hic cogitatur de praeteritis, de praesentibus et de futuris!_… -Ezekután a jó gyerekeket s jó embereket mind köszöntve maradok téged -ölelő, s hozzád vágyakozó barátod _az ifju_. - -P. S. Elolvastam e sorokat, s kevés a mi téged érdekel, de mit is -lehetne irni innen ki az életbe, ha nem egy hoszszu jajkiáltását a -szenvedésnek! De te irhatsz bár mit, mi ugy fogjuk tekinteni, mint az -evangeliomot. De már vége, _a galamb repülni készül_, meg kell válnom -tőled pedig holnap is szeretném irni, jól telik vele az idő!… - -Volt egy joviális öreg ember köztünk _Bogdán Mózes_, iszonyu erős ember, -egyszer egyes egyedül egy 7 öl hoszszu lajtorját emelt fel a földről, s -a Zwinger tetejéhez támasztotta, mit 4 vadász katona nem volt képes -megtenni. Ez öreg ur nagyon szeretett és mindig maga mellé vett, hogy -mondjam el: _mi áll a lapokban?_ s midőn vagy egyszer mondtam, hogy a -_német_ ma semmit se hozott; formaliter megharagudott s minket szidott, -hogy élhetetlenek vagyunk! Roppant előszeretettel olvasta irodalmi -kisérleteimet, s beszélt az irodalmi viszonyokról a harminczas évek -elejéről, még pedig meglehetős tájékozottsággal. A többek közt át adta -nekem másolás végett Szemere Miklós legelső költeményét, melyet az öreg -bajnok 1829-ben irt, s melynek prologusa igy szól: - - Teens Kozma Miklós ur nevenapjára, - Csupán nadrágosok s nem szoknyák számára - Deczembernek, midőn csipked s fagylal dere, - A kandalló mellett irá ezt Szemere! - -A terjedelmes költemény, habár erotikus tartalma miatt nem közölhető, -nagyon érdekes, s már akkor elárulta irójának jeles tehetségét. - -A hoszszasabb másolásokat, jegyzeteket és kivonatokat, a kórházban -végeztem, hol a csendes magány, a világos szoba, s az időnek tetszésem -szerint való beoszthatása inkább kedveztek az ilyen munkára. - -Általában véve Józsefstadt levegője, és környéke mint magasan fekvő -hegyvidéké nagyon _egészséges_, de a fogoly élet mégis erős próba alá -tette mind az _elme_, mind a _test_ épségét. - -Aránylag kevés beteg volt közülünk, de a betegek közül sok elhalt. -Ezeket elég tisztességesen temették el; s a beszentelésre, vagy -protestansoknál a halotti könyörgésre az ismerősöket, barátokat, szóval -a ki kéredzett kibocsátották a kórházba, hol aztán megjelentünk, s a -kórház kapujáig kisértük szerencsétlen, de kiszenvedett társainkat. Igy -haltak meg a kórházban: _Bereczky Sándor_ udvarhelyszéki ifju, ki a -szebeni fogságban nagyon gyáván viselte magát, sok embert tett -szerencsétlenné s általános megvetés tárgya volt, mit előmozditott, -kihivó, müveletlen, daczos modora; később őrülési rohamok jöttek rá, s -Józsefstadban meghalt. Itt halt meg _Magas Ernő_, Kossuthnak egy -fanatikus emissariussa; a socialismus tanait még Józsefstadban is -hirdette; ideges, heves természetü ember volt, végefelé kezdett -csendesülni, és szorgalmasan tanulni; jól értett francziául, de többet -hitt magáról, s a jelesebb magyar költeményeket francziára forditotta, -de rettentő roszszul, mindeniket czifra czimmel látván el igy például -_Kont_-nak ezt a czimet adta: _Trente chevaliers sans peur!_ Régi testi -bajai hirtelen kiütvén rajta, s különben is gyenge lévén 5 nap alatt -meghalt. Sok olvasottsága volt s érdekes előadása, sokszor élvezettel -hallgattuk beszédeit. Még ott is többnyire nagy veres tollat viselt, s -nemzetőri kék attilában járt. Ugyancsak itt halt meg _Bányai Antal_ -udvarhelyi ügyvéd, mellbeteges – gyenge – de erős kedélyü, jó humoru -ember volt, sokszor mulattatott adomáival, találó megjegyzéseivel, s -fehérvári fogságunkban ugyszólva ő volt a központ, ki mindnyájunkat -összetartott, bátoritott, jó kedve soha sem hagyta el, utolsó -betegségében is buzditott a tanulásra, és nem csüggedett egy perczig, hű -patrióta és jó magyar volt; halála előtt pár nappal meglátogattam a -kórházban, s bár érezte, és bizton jósolta közel halálát, még is jókedvü -volt, és tréfált. Halála nagyon szomoruan hatott reánk erdélyiekre, s hű -barátja _Bedő Sándor_ egy udvarhelyszéki birtokos, szép temetésről -gondoskodott! Nyugodjanak békével az idegen föld hantjai alatt, emlékük -örökké élni fog a jó hazafiak öntudatában, mert habár voltak -gyengeségeik, habár egyik se volt ugynevezett nagy ember, ők mindannyian -a hazai ügy vértanui lettek! - -Kórházban több időt ült, s néha hónapokig egyik társam és barátom _Nagy -Dani_, beteges gyenge testü volt, de eszes, tanult fiu; jó -mathemathikus, Marosszék Panit helységéből. Mikor hazaszabadultunk se -tudott lábára állani; de azért elhoztuk, a szabadulás uj életerőt öntött -roncsolt tagjaiba, s otthon még egyszer lábra kelt, de kiszabadulásunk -után két év mulva, mint Kolozsvár városa egyik népiskolájának vezetője -meghalt. Koporsója mellett alig pár hónap óta neje egy ifju hölgy -állott, s korábbi ismerősei közül csak én kisértem az örök nyugalomra! - -Sokszor volt még kórházban _Dobai Sándor, Jabloniczky, Szathmári, -Boncza_ és _Ács Károly_, ki hoszszasan typhosus lázban sinlődött, s maga -mellett csak Silye Gábort, és engemet türt meg. Egyszer az első -emeletről leugrott, de oly szerencsésen, hogy csak bőrét zuzta össze, és -roppant sok vért vesztett, képzelheti a kedves olvasó milyen érzés volt -ez Silyére, és rám nézve, kiknek ez ugrást _a hoszszu_ folyosó végéről -látnunk kelle s meg nem akadályozhatók, de az isteni gondviselés ugy -adta, hogy ebben találja meg gyógyszerét, ájultan vittük fel szobájába, -48 óráig volt eszméletlen aztán magához tért, lázai kimaradtak és -felgyógyult mindnyájunk örömére! (1861-, 1865–1868-diki országgyülésen a -szentendrei kerület képviselője volt). Sokat, nagyon sokat tanult a -fogdában, s különösen nyelvészettel foglalkozott, s több idegen költők -műveit alegszabatosabb forditásba tette át nyelvünkre, melyekből kettő -irataim közt van, egyik Byrontól „_Inezhez_“, a másik, ha nem csalódom -Burnstól: „_My heart in the Highland_“ czimü. - -De ugy hiszem már eleget is beszéltem kórházi életünkről. - - - - -XII. Egy-két kiválóbb egyénről. - -Bizonyos tekintetben a józsefstadti fogolytársaság egy kis együttes -államot képezett, melyben a többség jogán a hegemonia a magyarságé volt, -(_a nemes magyarságé_, mint a régi módi Szatmári társunk mindig -nevezte). A magyarok főnöke pedig, mikor mi Józsefstadba mentünk -_Madocsányi Pál_ volt, kit általánosan mindnyájan (olaszok, németek s -még tisztjeink is) _Directornak_ neveztünk, s a társalgásban soha -másként nem beszéltünk róla. 1848-ban főispán volt, s általában megnyerő -módon rokonszenves, tanult és müvelt ember volt. A nagy ur, a fogoly, a -jó barát, sőt jó czimbora, és müvelt lélek szerencsés vegyülete. - -Mindenki szerette, és senki se volt a ki ne tisztelte volna! Mikor az -előljáróságnak valami közleni valója volt, azt először vele közölte, -valamint ő adta elő az összes foglyok véleményét és kérését; a -czivakodókat kibékitette, a szegényebbeket segitette, szóval főnökünk -volt amennyire a viszonyok engedték, s mikor elszabadult, az egész fogda -örvendett s mindenki csak jót mondott róla! - -Őt a _directorságban_ követte _Bónis Sámuel_, kit, ha lehet ezt mondani, -még jobban szerettünk – egyszerűbb – és megközelithetőbb volt, habár -kormányzása ideje már a jobb napokra esett, mikor (az utolsó évben t. i. -1856 közepétől, 1857 közepéig úgy szólva csak internálássá könnyebbedett -sorsunk) nem volt szükség annyi közbenjárásra. _Bónis_ egyike volt -azoknak, kiket legörömestebb hallgattunk, mert részletesen ismerte a 30 -és 40-es évek eseményeit, s hiven és szellemdusan beszélgetett azokról, -a nélkül, hogy saját szereplését valaha fitogtatta volna. Soha se -felejtem el, hogy egyszer a sétatéren sétáltunk többen erdélyiek, s ő -velünk szembe jöve nevetve mondá: „_Fene két vezéretek volt nektek -Erdélyben a 40-es években!_“ Egyikünk kérdé, hogy kiket ért: „_Na hát a -gubernator és Chateaubriand! egyik azt mondja, hogy Teleki Lászlót, s -általa Teleki Józsefet és minden megyét kormányzott, a másik azt -beszéli, hogy Marosszéket, s az által a székelységet vezette az -oppositio terén!_“ - -Az egész dolgon jót nevettünk, mert mindnyájunk előtt ujdonság volt ez, -pedig ott volt köztünk _Mikó Mihály Berde Mózes_, nem is emlitve a -többit, kik a valót hiven tudták. - -Az erdélyiek közt _Mikó Mihály_ Marosszék jelenlegi fő királybirája volt -a legtekintélyesebb ember, sőt egyike azoknak, kiknek szava legnagyobb -nyomatékkal birt a német előtt is. Szilárd jelleme, müvelt modora, szép -multja s nagy jövője magasra emelték őt mindnyájunk fölött, s ő mégis -nyájas, barátságos és áldozatra mindig kész volt legegyszerübb társa -irányában is. - -Az olaszok közt legtekintélyesebb ember volt Mangili Angelo s -legnépszerübb _Finzi_. A németek főnökei _Braun_ őrnagy és _Dr. Schütte_ -voltak. - -Könyves _Tóth Mihályt_ a hires debreczeni reformatus papot többször -emlitém, ő volt a Zwinger _legtudósabb egyénisége_. Mindenesetre feltünő -egyéniség. Oly elegans volt mindig mint egy arszlán, derült kedélyü, s a -philosofia, theologia, és az államtudományok legbonyolultabb kérdései -fölött kunsági dialectusával oly hatályosan elmélkedett, hogy az ember -lelke repesett az örömtől. Alföldi tájszólás az ajkon s európai -tudományosság a főben, ez a legszerencsésebb öszhangzat a végre, hogy a -magyar szivet megnyerje; dandylike a külsőben, s mély tanulmányok és -lankadatlan szorgalom a négy falközött; soha el nem boruló derült -kedély, egészséges világnézlet, az életnek és adományainak becsülése, s -ráadásul ihletett vallásos érzelem, mind-mind meg van Tóth Mihályban, és -ő mig csak él, emberem lesz nekem! - -Egy szobában lakott, a szint oly derék és tanult _Silye Gáborral -(jelenleg a hajduk főkapitánya);_ a gentleman lelkész és kitünő szónok, -a nemes emberbarát és müvelt lelkü _Schwendtner Mihálylyal (jelenleg -Pest városa szeretett plebánosa)_ ki mindnyájunknak kedvencze volt; a -szenvedélyes homeopatha, és jeles jogász _Földi Jánossal_ és a tanulást, -olvasást kedvelő jeles magyar népnevelő _Hajdu Lajossal_, ki mindnyájunk -becsülését érdemelte ki. - -Nagy mértékben gyakorolták többen a zenét különösen az olaszok; _Zanuchi -Homeros_ egy római ifju középtermetü halvány, mondhatom eszményi szép -arczu barna férfi, oly gyönyörüen fuvolázott, melyhez hasonlót sem az -előtt, sem azután soha se hallottam, mintha csak a szellő rezgése lett -volna játéka, az ajk, a fa-eszköz, mintha mind csak képzeletben lettek -volna, csak a felséges hangokat hallottuk, amint nyári estéken ablakait -felnyitva, az érzelemgazdag olasz dallamokat fuvolázá. Volt az olaszok -közt a ki hegedült is, meg a ki hárfázott, gordonkázott stb. A magyarok -közül _Mikolai Ferencz_ volt a zene-mester, ki mind a mellett, hogy 20 -évre volt itélve örökké jókedvü volt, s egy pianinot is tartott, és igen -ügyes quartetteket rendezett. Szép hangja volt a szegedi _Osztrowszky -Józsefnek_, ki egyike volt a Zwinger legszebb alakjainak. Eszes, okos, -csüggedni nem tudó, népszerü, szeretetre méltó, kedves ember, tetőtől -talpig magyar. Sokat tanult és olvasott s előttünk jóval kiszabadult. - -Az énekesekhez tartozott egy _Kőrösi Sándor_ nevü is, kinek aztán ez -volt legfőbb érdeme; különben semmi kiváló tulajdonnal nem birt. _Kürthi -István_ aristokratikus követelésekkel föllépő gavallérpolitikus volt, -különben csinos szép legény. - -_Járossy Gusztáv_ volt honvéd alezredes vagy ezredes, hallgató, komoly -kis ember, doctrinaire katona, s mint régibb faju, némi kicsinyléssel -viseltetett minden iránt a mi civil, és nem militaire. Ezenkivül müvelt, -olvasott ember volt. - -_B. Leutsch Albert_ a hydropathia lelkesült apostola, ki meztelen lábait -durva papucsba dugva hajdon fővel szaladgált a sétatéren még 10 foku -hidegben is, emberbarát, republikánus és reformátor. Volt esze és -tanulása, s kedvencz tárgyai iránt annyira hevült, hogy bőven és -szenvedélyesen tudott beszélni. Különcz volt, és makacs, és mindezekben -volt annyi eredetiség, hogy egy pár embert követőül vonzott, különösen a -kis _Erichson Pált_, ki egy porosz királyi testőrségi őrnagynak fia -levén, vérszerint tagja volt a porosz aristokratiának, de akkor a -legszélső demokrata elveket vallotta, és szerelmes leveleket váltott egy -német kisvárosi asztalos leányával. Ugy tudom, hogy atyja -beleegyezésével tarták fogva egy pár évig (10 évre volt itélve), de -kiszabadulva Hamburgba, s onnan Amerikába ment Franklin hazájába, kit -imádott. A másik vizgyógyi tanitvány _Kleinert Pál_ volt, egy sok -ismerettel biró, de gyenge jellemü cseh diák; ezek hónapokon át csak -tejet ittak, és kenyeret ettek, de még a kenyér is sajátságosan készült, -maga báró _Leutsch_ dagasztotta a zárnokok és tiszteink nagy -mulatságára. - -_Komáromi József_ (1848-ban főispán, jelenleg zemplénmegyei alispán) és -_Komáromi György_ közel rokonok, talán unokatestvérek, mindkettő -szeretett, népszerü egyéniség volt, perfect gentlemanek, sokat olvastak -s főként József egyike a legalaposabban müvelt férfiaknak. - -_A két gróf Haller Ferencz_ és _József_ testvérek gazdag -grandseigneurök, hajthatatlan makacs jellem mindkettő, köztünk népszerü -emberek voltak, mindketten, különösen József, ki törökül tanult, s a -török, és arab irodalmi müveket tanulmányozta. Sok borsot törtek a német -orra alá, de viszont őket is sokat szekirozták, József a közélettől -viszszavonulva családjának és gazdaságának él, _Ferencz_ gróf pedig -jelenleg Felső-Fehérmegye főispánja. - -_Pilassanovich József_ egy szeretetre méltó kedves alföldi (bajai) -földes ur volt, ugy 47–48 éves; megnyerő rokonszenves modoru, s mindig -ifjaktól környezve. Leghivebb czimborája volt _Barsi József_ az én -kedves barátom, kivel a fogdai életben egymást nagyon megszerettük, és -együtt tanulgatva, és olvasgatva sokat társalogtunk. - -_Bobori Károly_ czeglédi r. kath. lelkész egyike volt a fogda -legcsendesebb, s legtürelmesebb lakóinak; sokat olvasott, sokat -imádkozott, s még csak gyanittatni se engedé soha, bár egy pillanatra, -hogy keble oly erős szenvedélyek tanyája, mint a milyennek mostani -politikai élete mutatja; a világon minden egyéb volt ott, csak nem -_szélső bali!_ Egyébiránt általánosan tisztelt, és becsült egyéniség -volt, s legfennebb az _ultrák_ nem szerették, mert semmi hajlamot sem -mutatott a velök való rokonszenvezésre. Egyébiránt én közelről ott nem -ismertem, és csak a látszatról irok, annyi bizonyos, hogy rendszeresen -tanulással töltötte idejét, s egy párszor könyvet is kölcsönzött nekem -olvasás végett. - -Az öreg _Marchi_ franczia nyelvmesterünk volt, alapos ismeretei voltak, -és terjedelmes olvasottsága, azonban csak anyanyelvét az olaszt, és a -francziát értette; azon időben lehetett 63–64 éves, egyik élő tagja volt -a hajdani _carbonarik_-nak, milánói születésü lévén, sokszor volt -elzárva, és e körülmény nagy hatással volt értelmi és kedély világára. -Napokig, hetekig volt magában vonuló melankolikus állapotban, mintha -minden érzékei eltompultak volna, s mindent a mit valaha látott és -tanult, elfeledett volna, csak egy volt, mit soha egy pillanatig sem -feledett: _iszonyu gyülölete Ausztria iránt; mély megvetése mindennek a -mi német!_ Néha kitört belőle ez erős indulat, s dühös monologokban -nyilatkozott, akár magános szobájában volt (mert saját kivánságára egy -kis szobában egyedül lakott) akár a sétatéren száz meg száz társa -között; ilyenkor lángoló szemekkel, tajtékzó ajakkal s öklét -összeszoritva, és magasra emelve neki rohant a katonaköpenyegnek, a -falnak, egy szögletnek, néha képzelt légalakoknak s dühös szónoklatot -tartott, a régi Metternich ellen, és rendre sorolta Ausztria büneit a -történelemből, s vad káromlásokat szólt a katholicismus, a pápa, és a -jezsuiták ellen. - -Mikor aztán jól kidühöngte magát, ismét sétálni kezdett köztünk, olykor -valamit mormogva. Máskor azoban Barsi Józsival különösen, aztán -Kleinerttel, s néha velem is szivesen beszélt ifjukoráról, régibb -politikai viszonyokról, anekdotákat is mondott, s szeretetre méltó -kedves öreg ur volt; elfelejtők előbbi őrjöngését, s szivesen néztük -himlőfoltokkal mélyen jegyzett arczát, ritkás fehér szakállát, s kopott -bársony öltönyét, és csak a müvelt s rokonszenves kedélyü ember állt -előttünk. Mikor csak _német_ lapjaink voltak, s igy volt legtöbbször, -franczia kivonatokat késziték számára, s mikor dörgedelmes hangján -kérdé: „_Qu’est cequ’il y a de nouveau?_“ az összehajtott jegyzéket -kezébe nyomtam; ő pedig óriási zsebébe sülyeszté s aztán vagy -beszélgetni kezdett, vagy ha nem volt jókedvében egy: „_Merci -Monsieur_“-vel vállait megrázva elfordult s nagy lépésekkel elpályázott. -Sokszor gondolok most is e csodálatos vén emberre, ki azóta talán -forradalmi lázaiból kihülve, sirjában folytatja álmadozásait a -szabadságról, és emberjogokról!… - -Angol nyelv tanitásával _Lomniczy Endre_ pesti ügyvéd foglalkozott, a -pestiek nem igen szerették, de mi kiket oly jó indulattal, s oly nagy -igyekezettel tanitott mindig jó emlékezetben fogjuk őt tartani; -legszorgalmasabb tanyitványi Árkosi Mózes unitarius pap, Barsi Jóska és -én voltam. - -_Fornszek Sándor_ egy szilárd jellemü szép ifju ember volt többnyire -magányosan a Zwingeren kivül lakott, nyiltan, tartózkodás nélkül mondta -ki véleményét a német uraknak, még pedig szemtül szemükbe, s -mindannyiszor ahányszor alkalom adta elő magát, ezért sokat üldözték, de -ő méltósággal türt, és kérni nem tudott, nem akart soha. Mindnyájan -szerettük, és ohajtottuk volna, hogy állandóul köztünk legyen, de ha -csak ritkán láttuk is, egyike maradt azoknak, kiknek barátságára mindig -önérzettel fogok emlékezni. Mátkája hiven várt reá a szenvedés hosszas -évei alatt, s kiszabadulásunk óta boldog házasságban élnek. - -Ugy hiszem nem fogom sérteni gyöngédségüket, ha egy kis eseményt ide -igtatok. Egy alkalommal midőn kórházban voltam, egy pesti barátomtól -levelet vettem, melyben ilyen forma izenet állott „mond meg F. -Sándornak, hogy láttam jegyesét: _forrón szeret és hiven vár_ s -mindnyájatoknak szabadulást ohajt! Engem e nehány szó annyira meghatott, -hogy alig vártam miként a fogdába viszszamenve Sándorral találkozhassam, -s viszszatértemkor hamar is láttam őt, azon időben velünk sétált, -elmondám neki a levél tartalmát s utánna tevém: mily szép jellemü hölgy -lehet az a te jegyesed! az ő szemeiben is az örömnek egy csilláma -ragyogott, s aztán igy szólt: „Ha olyannak nem ismertem volna, nem is -szerettem volna soha!“ - -_Jabloniczky Ignácz_ egyike volt a legcsodálatosabb egyéneknek, ha jól -tudom egy miskolczi kalapos fia, nagy eszü és széles tudományu, s -roppant olvasottsággal biró ember; _Kölcsey Ferencz_ kortársa, vagy -kevéssel ifjabb. Szabályos növésü szép arczu ifju lehetett, értelmes -homlokkal s hóditó kék szemekkel. Kitünő jeles tanuló volt, s oly -szerencsés modoru, hogy az ország első házai megnyiltak előtte. A 30-as -években Kölcsey, egy bécsi bankár leányát nőül akarta venni. -Jabloniczky, ha bár Kölcseynek barátja, s habár általa mutattatott be a -jó németnél, a leányt elütötte kezéről, sőt elcsábitotta, s ez alatt a -pénzember viszonyai roszra fordulván, a leányt nem is vette nőül. Később -bácsmegyei főispán b. Rudics nagy befolyásu titkára lett s Pesten egyike -volt a legdivatosabb gavalléroknak; iró[3], szerkesztő, szalon-ember, -sokat költött és parancsolt, s ezek mellett szenvedélylyel tanulmányozta -a mystikus tudományokat, _magnetismust, phrenologiát, arcztant, -chiromantiát_ s más efféle rokon rendszereket. A forradalom alatt, a -magyar kormány szolgálatában állt, s minthogy sok nyelvet egész -könynyüséggel beszélt, és végtelen ügyes volt az önmasquirozásban egyike -volt a magyar kormány legügyesebb kémeinek. Windischgräcz táborán csak -ugy járt-kelt keresztül mint a madár, elment Komáromba, hirt vitt és -hozott, sőt a temesvári várban is bennjárt, s mindenfelől a -legpontosabb, és leglelkiismeretesebb tudósitásokat küldötte. A -forradalom után kimenekült, de már novemberben visszaküldék, s -_missió_-val látták el. _Jabloniczky_ mint _delejző orvos_ jelent meg a -temesi bánságban, s ezt a bolond mesterséget nagy szerencsével üzte, s -némileg politikai _missióját_ is végezte. Azonban egy szép müvelt ifju -hölgybe beleszeret, az ifju hölgy visszautasitja, de a mama roppant -bámulója a _magnetismusnak_, s a tudós doktor által gyógyittatja magát. -Egy napon a kisasszony is rávéteti magát az experimentatióra, és -elalszik, vagy öntudatlan állapotba esik, elég az hozzá a doktor -borzasztóan viszszaél az ifju hölgy állapotával. Mikor az ifju hölgy -magához tért, elszörnyedt önmagától és méreggel vetett véget életének, -hősünk annyira szivére veszi a dolgot, hogy őrülési jelenetek -mutatkoztak rajta, kórházba viszik, papot hivat, meggyónja lefolyt élete -büneit, ezalatt a rendőrség is figyelmes lesz, s ő az első kérdésre -megmondja igaz nevét, küldetését és a forradalom alatt tett -szolgálatait. Elitélték 10 évre. - -Mikor én Józsefstadtba mentem állami fogoly öltönyben volt egészen; -testén durva, szennyes vászoning, nyakkendő nélkül, bajsza és mint -mondják egykor szép szakálla leberetválva, dus haja tövig nyirva, -elegans kezei piszkosak, szeme tévedező, üveges fényü. - -Alig szólt egy-egy emberhez, sipitó hangon dadogva: „_Dicsértessék az ur -Jézus Krisztus!_“ - -Pár hó mulva egy ünnepen, ha jól emlékszem sz. Ignácz napján, midőn -templomba mentünk, még rondább volt mint valaha, az uton hajdon fővel -ment, a templom első lépcsőzeténél térdre borult, és fejét a szó szoros -értelmében hamuval hinté be, és a nagy templomon végig, térden csuszva -kuszott az oltárhoz, s ott fejét a lépcsőzetre hajtva zokogott, s néha -lázasan ütötte mellét, nem tudtuk, szánjuk-e vagy undorral gondoljunk -büneire, melyekről akkor semmit se tudtunk, s melyekről később is csak -egy-kettőnknek tett annyi vallomást, amennyit fennebb leirtam. - -A foglyok egy része egész pietismussát és devótióját tettetésnek -tartotta, különösen miután egy akkor őrült társunkat _Boncza Imrét_, ki -unitarius volt a r. kath. hitre csábitotta, és ünnepélyesen meg is -kereszteltette. - -Mindig csak a szentek életét, breviariumot, s egy pár ultramontan müvet -olvasott, s társalgásának fő eleme volt, hogy készüljünk a halálra, és -utolsó itéletre. Én néha belevittem, hogy multjáról, s a pozsonyi -gyülésekről stb. beszéljen; és gyakran lekorholtam, hogy ügyeljen a -tisztaságra, mert isten nem kivánhatja a rondaságot, mondtam, hogy ne -hagyja el magát, mert az isten megbocsát, s a hazának szüksége van, és -lesz bizonynyal oly fiaira, kik annyi müveltséggel és tudománynyal -birnak, mint ő! stb. mikor aztán igy szónokoltam, sokáig nézett s azt -mondá: „Crysostomos János öcscse vagy ugyan, de még mindig az ördög -kezében vagy!“ - -Néha azonban volt annyi láttatja szavaimnak, hogy rendesen vett fehér -ruhát és mosakodott. „_Lásd fiam olyan vagyok, mint egy piperkőcz!_“ Jó -botanikus volt, s a politikai világirodalmat jól ismerte; nagy -szegénységben élt, de nem látszott érezni a nélkülözést, s tőlünk -kéregetett is ugyan, de aztán mindent a városi koldusoknak küldött ki. -Kiszabadulásunk után pár év mulva valamelyik zárdában halt el. - -_Minorich Károly_ és _Lugossy József_, egyik egy magas száraz ember, -másik egy középtermetü szabályos magyaros arczu férfi volt, mindkettő -Kolozsvárról. Józsefstadtban mindig együtt laktak, s bár sok évre voltak -itélve, férfiasan, mondhatni egész méltósággal viselték sorsukat; -kézimunkával kevéssé foglalkoztak, _Lugossy_ éppen nem, idejöket -folytonos olvasással, és tanulással töltötték, velök lakott a satirikus -természetü, s néha a buskomorság felé máskor a mulattató vidámság felé -ingadozó _Tiltsch János_ Kolozsvár egykori hires, s mindig szabadelvü -könyvárusa. Velök laktam az utolsó 15 hónapot én is, és mind a négyen -együtt szabadultunk. Én és minden társaink csak becsülni tanultuk e -három kolozsvári _képviselőt?_ - -Ugyancsak Kolozsvárról fogattak volt el _Tompa Lajos_, ki igen szépen -fuvolázott, s kissé beteges volt, de jó czimbora. A galamb ártatlanságu -őszfürtü _Baló_ és _Ocsvay Ferencz_, az „_Erdélyi Hiradó_“ egykori -főmunkatársa, később a „Honvéd“ szerkesztője, kiszabadulása után -jogtanár, képviselő s jelenleg a birodalom legfőbb törvényszékének itélő -birája. Egyike az ország legmüveltebb capacitásainak, s egyike a -legkitünőbb magyar jogászoknak. A fogdában a politikai és -nemzetgazdasági világirodalmat tanulmányozta, s általában ott is mint -egész életében az volt sorsa, hogy a kik legbizalmasabb körében éltek, -azok leginkább szerették egyéniségét, s a kik legjobban ismerték azok -legtöbbet tartottak tudományosságáról. Egyszerü, mint egy falusi -földmivelő, eszes mint egy diplomata; jókedvü mint egy viruló ifju és -bölcs mint egy törvény alkotó. Fáradhatlan vasszorgalmu, kitartó, -munkás, s a mit annyi észszel és szorgalommal a belső ember -megszerezhet, azt ő mind birja a nélkül, hogy kedélye ártatlanságából -valamit veszitett volna. Egyike volt a legnépszerübb embereknek, s az -öszszes fogolysereg egyhangu véleményben volt felőle. - -_Jenei József_ kiről N. D. barátom levele is oly szépen emlékezik, -hasonlókép egyike volt a fogda legnépszerübb embereinek. A közügyeknek -kicsinyben és nagyban mindig áldozni kész, barátjával mindenét megosztó -s legnagyobb részben mindig másokért élő, és személyére nézve kevéssel -megelégedő, egyszerü modoru, nyilt őszinte ember nem is lehet más, mint -népszerü mindazok előtt, kik szerencsések őt közelebbről ismerhetni. - -Elméleti dolgokban, mint minden eszes ember szivesen, és ügyesen -vitatkozott, de közmegállapodásnak keserüség nélkül rendelé alá saját -véleményét. Ezért mindenki tisztelte; soha egy perczig sem szünt meg -olvasni, tanulni és egyfelől meggyőződését szilárditani, másfelől -világnézletének folytonosan tágabb kört nyitni, ezért mindenki becsülte. - -A gyengébbeknek, a szorosabban elzártaknak, az üldözötteknek senki se -volt oly hangos védője, s ha nyilván a némettel szemben nem segithetett, -titkon kéz alatt segitett, enyhitett. - -Igy például a sánczon levő bajtársaknak ő küldött vajat, szalonnát, -csokoládét, czukrot, teát stb. (Még pedig gyakran ugy, hogy az illető -czikkeket pléh szelenczébe zártuk, aztán a mi sánczosaink kivitték a -piacz közepére a kuthoz, s ott a sánczosok vizes hordójának fenekére -bocsáták, s ugy csempészték be a sánczosok kaszamátájába esteli -vizvitelnél.) Természetes volt, hogy ezekért szerették. - -Nagyon eszes, kitünő müveltségü és perfect gentlemanlike ember volt _Pap -János;_ nagy tudományu, kétkedő és pessimismusra hajló volt az én -legkedvesebb, s ártatlan lelkületü barátom _Horváth Gáspár_, mindketten -nagy hajlammal a humorizálásra, mely téren erősen rokonszenveztek; nem -czélom kimeritő jellemrajzokat adni, s nem is állitom, hogy barátimban -is ne lettek volna hibák, de ők minden affectatiótól menten olyanok -valának, a milyeneknek mutatkoztak; hogy azonban köztünk másfajta -emberek is bőven voltak, s hogy semmi tulzott fogalmaim nem voltak a -társaságról, annak bizonyságául álljon itt egy 1857-en irt levelemnek -következő töredéke: - -„_Kolozsvár 1857. szept. 24-ik_“… Épp mint forradalmunkban, ugy ott a -fogdában is voltak olyanok, ki a zavaros időkben halászott, az irigyek -nyelvén lopott vagy rabolt; katonai nyelven requirált; élelmibiztossági -nyelven provideált; a politika nyelvén használta az alkalmat; a nép -nyelvén rosz fát tett a tüzre; volt ki állomását odahagyta egy-két -rangért, vagy olyan, ki megunta második, vagy harmadik ember lenni az -országban, a megyében, a városban vagy faluban, és minden áron első -akart lenni; orácziókat mondott, lecsapatta fennebb valóját, jó volt ha -agyon nem üttette, s magát ültetteté helyébe; voltak olyanok, kik a -nélkül, hogy a társadalom jelen szervezetét, a népek és nemzetek -szokásait, természetét, s viszonyait csak egy hajszálra is ismerték, -vagy bár egy pillantásra méltatták volna, ahányan voltak annyiféle -utópiát készitettek, s azokat minden áron létesiteni akarva, gazembernek -tartották ki nem volt velök egy véleményben; voltak végre gyengék, -tudatlanok, ábrándozók, sentimentalisták, kiket részint a körülmények, -részint a mások ámitásai sodortak bele a nagy zavarba.“ Eddig a levél. - -Voltak csakugyan közöttünk, kik rettentő puritanismust affectálva -haragudtak, ha folytonosan nem káromoltuk a németet; haragudtak ha -vártuk az amnestiát, haragudtak ha olykor kétkedtünk, s főként ha -biráltuk a közel multat, a forradalmat, s az emberek tetteit és -beszédeit. - -Voltak, kik egy káplár szavának inkább hittek, mint akármely kül- vagy -belföldi lapnak, és a közkatonák beszédjei után rendezték be Európára -szólló combinatióikat. Ezekről elmélkedett _Mikó Mihály_, mikor fel-fel -kiáltott: „Bizony, bizony nagyok az én szenvedéseim, nem csak hogy rab -vagyok, de még combinatiókat is kell hallgatnom!“ - - - - -XIII. A fogoly-élet. - -Egyhangu életünket az általános nehéz állapot mellett olykor még -sulyosbitó események is zavarták. Ilyen volt az első emeleti ablakok -betábláza 1856 elején. Észre vették ugyanis, hogy az első emeletről a -szomszéd házak ablakaiba, és kertjeibe, _jelbeszédet_ folytatnak -zsebkendővel, vagy más eszközökkel; fel is fedeztek egy bizonyos -levélszállitó üzletet (egy szegény polgárné és leányai által), erre -aztán az első emeleti ablakokat elputtonozták, és a foglyokat separát -sötét szobákba zárták, s a szegény nőket 6–15 hónapig tartó fogságra -itélték. - -Ennél azonban sokkal kellemetlenebb volt a _szakállprocessus_ t. i. -kiadták parancsolatban, hogy a száj alatt az állat ki kell borotválni; a -szép szakállnövelés, gondozás egyik mulatság volt, aztán férfiasság, -szabadelvüség jelvénye, szóval eleinte mind tiltakoztak ellene. (Én nem, -mert nekem még akkor nem volt szakállam.) Pár hét mulva megujult a -parancs, egy rész engedelmeskedett, a más nem, ismét szigorubb lett a -különben ostoba rendszabály; az ellenállók a mint kevesedtek, mind -makacsabbak lettek, végre 5–6-nak erővel beretválták le szakállát. A ki -önként levágta, megelégeltek az állon egy kis fehér foltot, később -megunták a dolgot s feledésbe ment az egész rendszabály, azon végezték -amin kezdeniök kellett volna, hogy rá se hederitettek a nagy szakállra, -s mégis volt elég ember ki saját izlése szerint borotválkozott. - -Még ennél is nagyobb hühóval járt a három év alatt két izben előfordult -vizitació. E végett egy kis pikant dolgot kell előrebocsátanom, már -fenntebb mondám valahol, hogy Józsefstadtban sok volt a nő, s kevés a -férfi; ezért a sokat szabadban járó, ifju sánczos rabokat nagyon -kedvelték a nők. - -Egy alkalommal egy főhivatalnok (katonai-e vagy polgári nem tartozik a -dologra) elmegy a szomszéd Königgräczbe oly szándékkal, hogy két napig -oda marad, azonban másnap éjjel visszatér és ebédlőjében egy mulató -társaságot talál champagnerezve. Elől ült neje, s mellette egy az napon -kiszabadult ifju sánczos, kiről már a vas le volt verve; másik oldalon -ült a szakácsné, mellette egy más sánczos, ki csak azért jött ki a -fogdából, hogy az éjet szabaduló barátjával töltse, végül ott volt a -szobaleány egy káplárral, mind három nő szép, mind három férfi ifju, a -dühös gazda és férj elég ostoba volt nagy botrányt idézni elő, s a -szegény fiukat elzárták, a szabaduló portékáit ujból megvizitálták, s -találtak nála egy pár száz forintot, e közt pedig nehány a lehető -legfrissebb _hamis bankjegyet!_ Lett nagy zaj! a hir Bécsig felhatott s -beszélték, hogy oly ügyes metszők voltak, hogy champagneres üvegek -oldalára metszették az 5-ös és 10-es bankjegyek rajzát, s aztán ugy -hengerezve késziték a bankókat, gyanu volt, hogy évek óta üzik, _s a -kicserélésnél oly egyének is nyujtottak segédkezet_, kik miatt később az -egész ügyet felfüggesztették, s a könnyelmü ifju a primo amoroso pár -hónapi uj fogság után csakugyan véglegesen kiszabadult, de Bécsben igy -okoskodtak, ha már a nagy szigor alatt élő szegény sánczosok közt is -fordulnak elő ily dolgok mennyivel inkább a pénzesebb _politikai_ -foglyok közt (?) tartsunk tehát egy _erős vizitaciót_. Ha valamit -apraehendalni lehetne az akkori dirigens osztrák uraktól ez az à propos -csakugyan egész teljességében mutatta be otrombaságukat. Egy nyári éjen -meglehetős zuhogással 8 kompánia katona vonult be a Zwinger udvarára -éjfél ulán 3 órakor; ébren alvók lévén, könnyen észrevettük, s volt -időnk, hogy vasainkat magunkra rakva jó zárnokainknak bajt ne okozzunk. -Minden szobába 10–15 katona rontott be, és valami tiszt ránk parancsolt, -hogy ugy éjjeli állapotunkban legfennebb egy köpenyt, vagy pokróczot -vehetve fel azonnal az udvarra takarodjunk, képzelhető volt -bosszankodásunk e méltatlanság fölött, de persze nem volt mit tenni -kimentünk az udvarra, itt aztán nevettük nyomoruságunkat és nagy -igyekezetét a németnek! Szörnyü tragikomikus volt e pár száz ember az -éjeli, és a rögtönzött toilettben kiküldve a hajnali hideg levegőre, s -habár fáztunk 10–11 óráig kelle kinnt maradnunk! - -_Suum cuiqne_. A katonaság tisztei közül délfelé többen tettek -vallomást, hogy mennyire szégyellik ez aljas rendőri szerepet, annyival -inkább, hogysem bankócsináló gépet, sem valami gonosz dolgot nem -találtak, (mert azelőtti este azt is mondották a katonaságnak, hogy -összeesküvési iratok, kitörési eszközök s kitudja még micsoda -borzadályos dolgok vannak rejtve ami szobáinkban). „Tőlük a legnagyobb -ostobaság s ránk nézve szégyen s gyalázat!“ mondá egy ifju kapitány, -mondhatom e nyilatkozat igen jól esett nekem s egész készséggel fogadtam -el, midőn egy jó szivarral megkinált. Délre vége volt a komediának, a -katonaság apró csapatokban észrevétlen takarodott el a három bejárón, -mikor szobáinkba léptünk képzetünk lehetett a tatárjárásról ágynemüink, -fehérruhánk, öltönyeink mind szét szórva hevertek, egyes párnák, -vánkosok, szalmazsákok felbontva, a padolat sok helyt felszakgatva -könyveink szétszórva, a kályhák szétdöntve a kémények kibontva, szóval -kis háztartásunk pokoli zavarban, és miket találtak, s miket vittek el? -Nehány ív irópapirt, tollat, tentát, plajbászt, s a mi nekik sem nem -ártott, sem nem használhatott, 10–12 embernek pontos naplóját és 15–20 -embernek tudományos jegyzeteit. Engem végtelenül bántott, hogy egy év -óta gondosan vitt naplójegyzeteimet s tiz, tizenkét ívre menő tudományos -jegyzeteimet, s franczia és más jeles irók müveiből készitett -forditásaimat is elvitték s bár vissza igérték, mai napig is soha vissza -nem adták. Kérelmeimre utoljára azt válaszolták, hogy: „_eltévedt a -csomag, és nem található meg!_“ - -Az emlitett jegyzeteken kivül elvittek nehány pár, víkardot és néhány -pár fleurét, s az ezekhez tartozó maszkokat és keztyüket, ez utóbbiakat -főként az olaszoktól, az igaz, hogy ez is egy kedvencz időtöltésünktől -fosztott meg, mert néha átszöktünk olyan szobába, hol ezekkel kellemes -és egészséges testgyakorlatot tartottunk. Általában véve azonban csak -jegyzeteinkért bosszankodtunk s kérelmeztünk, nehányan vissza is -nyerték; azonban e fölkerült jegyzeteknek volt az a haszna, hogy az -1855-ben nyárban történt visitatió után már őszszel jött az engedély, -hogy egy vagy két szobában lesz papir, tenta, toll s oda lehet járni -dolgozni, csak szobáinkba nem szabad vinni e szereket, de ezután mind -lazábbak lévén a szabályok az utolsó évben oly nyugodtan dolgoztam -szobámban, hogy egyszer Kisslinger altábornagy egész észrevétlenül -bejövén társaim felálltak, én pedig gondtalanul forditám Payne Tamásnak, -egy röpiratát, s csak akkor néztem fel, midőn a jó öreg vállamra ütött s -nyájasan kérdé: _Was machen Sie da junger Herr?_ Én pedig egész -nyiltsággal mutatám meg dolgozatomat. Voltak aztán még kisebb -visitatiók, elvolt tiltva a _fejsze_- vagy _balta_-tartás, el a mint -mondám _a tenta, toll, papir_, s egy s más, például rum, bor. Aztán a jó -német visitatiót rendelt egyikre, vagy másikra például _baltára_. Ekkor -aztán akószámmal állhatott a ténta és mázsa számra a papir, a német csak -_baltát_ keresett s viszont. - -A nagy visitatiók alkalmával Bécsből küldött fő auditorok és -főtisztekből álló comissió ült össze, s a foglyokat egyenként maga elibe -hivatá kérdezvén: Mit kiván? Mi panasza, mi mondani valója van? Meg -van-e elégedve az előljárókkal, koszttal stb. Én azt mondám, hogy csak -egy bajom van: _ereszszenek haza!_ Erre ők kimondák, hogy ezt nem -tehetik, _akkor_, viszonzám én, _semmi mondani valóm sincs!_ Hasztalan -faggattak _mindennel meg voltam elégedve (!?)_ végre magamat meghajtva, -ott hagytam őket. - -De sokan keményen oda mondtak. Lukács őrnagy a gróf Hallerek, s mindenek -fölött b. Leutsch kemény dolgokat mondtak, hogy rendszerük zsarnokság, -hogy ők czudar rabszolgák, – való gazemberek stb. kik csak megvetésre -méltók stb. Volt mit hallani a németnek persze szörnyü idétlen volt az -egész kikérdezési história, nem lehetett semmi gyakorlati értelme, hogy -miért rendezték. De aztán volt annyi eszök, hogy a botrányt -eltoucheolták, s csak azt a nevetséges eljárást toldották hozzá, hogy -mintegy 10–15 foglyot s köztük engemet is ujra magok elibe hivtak és -kérdezték, hogy: milyen ember az a gróf H. Ferencz és József meg az a -báró Leutsch. Mi persze dicsértük, hogy nagyon derék fáin emberek. Nem -vette ön észre, hogy valami bajok volna? kérdé az egyik német ur homloka -körül jártatván kezét. Én ujból erősitém, hogy nagyon eszes és okos -embereknek ismerem őket. De aztán minden bosszuállás nélkül tüntek el -ezek a hirhedt bizottságok. - -* * * - -Mindaz a mit eddig irtam fogdai életünk változatosságát mutatja, s habár -minden kis mozzanatot igyekeztem följegyezni, ki kell mondanom, hogy -börtönéletünknek épen egyhangusága volt a legrémitőbb, mert ez -fenyegetett a meg_őrüléssel!_ Az elzáratás, a börtön-élet legiszonyubb -következése, az a soha egy pillanatig sem alvó tudat, hogy: _nem vagyunk -szabadok!_ hogy emberi erőszak gátol vágyainkban, hogy szülőföldünkre, -kedveseink körébe nem mehetünk! És e tudat annyival borzasztóbb a -politikai fogolynál, hogy a bünözés tudata nem mérsékli a szellem -lázongásait. _A második körülmény_ az a változhatatlan rendszeresség, -melynek már csupa megszokása egy neme az őrültségnek. Határozott órában -eloltani a gyertyákat, lefekünni, aludni (de tán álmodni? mondaná -Hamlet, ez itt a bökkenő, mert irtóztatók a szegény fogoly éjei, ha tán -aludni se tud!) fölkelni, sétálni, enni-inni, ajtót nyitni, ajtót zárni; -sőt még az unalomnak, vagy az értelem ködös, homályos regióiban szédelgő -ábrándozásnak is mindig ugyanazon időt szabni ki, rettenetes állapot! - -Annyi módot találtunk a szórakozásra, minden leleményességünket -kimeritettük, hogy az időt lefoglaljuk, s mégis oly sok maradt arra a -komor melankoliára, melynek főczimborái a _busulás_ és _unalom_, hogy -bizony nagy lelki erőre mutat, ki évekig ki tudta állani a nélkül, hogy -megőrüljön! - -A mi engemet illet, legnagyobb szenvedéseim akkor voltak, midőn az álom -hónapokig elhagyott, iszonyu éjszakáim voltak, nem tudtam legyőzni a -hasztalan merengést, az emésztő busulást, nappal csak ment valahogy, -olvastam, beszélgettem, vitatkoztam, de az éjek!… Testem, lelkem -gyötörte ez álmatlanság, de gyakran e nélkül is oly hoszszu volt egy-egy -délután, hát a télinapok? és magok az esztendők? azt hittem olykor, hogy -hosszu századok, melyeknek végét soha el nem érem! - -Sok ember azzal is könnyitett magán, hogy veszekedett a káplárokkal, -hadnagyokkal, profószokkal, s napokig, hetekig panaszra járt, engem soha -se bántott az, hogy ezek az urak milyen emberek? mosolygó servilismusok, -vagy dühöngő bosszuságuk reám nézve épp oly közönyös volt, mintha fából -készitett mozgógépek lettek volna. - -Én soha egyetlen szóval se panaszkodtam rájok; s engem a rendszabályok -szigora sem nagyon bántott. Kedélyhangulatom a szebeni rémitő fogságban -csak annyival volt rosszabb, mint a sokkal könnyebb józsefstadti -fogdában, a mennyiben a szebeni élet egészségemet is összerontotta volt. - -Volt azonban köztünk sok ember a ki könnyen tudott türni, s még több a -ki azt mondta, hogy könnyen tür, de az őszinte természetüek szabad -folyást engedtek érzelmeiknek s nem tagadák, hogy bizony mindenikünknek -vannak nehéz pillanataik. Volt nehány, kinek állapota szánandó volt; és -igen sok a ki sulyosabb kedélybajba esett s még több a kin -olykor-olykor, holmi csendes, időnkénti hóbortosság mutatkozott; 10 -százalékra lehet tenni azok számát, kik részint megőrültek, részint -állandó kedélynyavalyába estek. - - - - -XIV. A szabadulás nagy napja 1857. május 13-kán. - -Kis művem végefelé ime azon czikkhez értem, melyben fogolyéletünk -legszebb napját akarom leirni t. i. _szabadulásunkat_. Volt a mi -előljáróink közt egy vén nyugalm. kapitány, nevét elfeledtem, de mi -„_vén rongyász_“-nak neveztük magunk közt. Ugyanis a fennebb leirt -visitatió alkalmával arra a meggyőződésre jött a német, hogy igen sok -butorunk, ruházatunk és könyveink vannak, tehát egy nagy raktárt -rendezett be számunkra, hol minden fogolynak hely jelöltetett ki, s oda -vittük főként az uti koffereket, és ládákat (ebben volt is valami kis -helyesség) aztán nyáron a téli ruhát s viszont; könyveinket s egy s más -apróságainkat, hetenkint egyszer kimehettünk behozni a mire szükségünk -volt stb. Ennek a raktárnak lett felügyelője a „vén rongyász“, örökké -beszélő, litteratusságot affectáló, kissé kapzsi, de különben jámbor vén -ember, mindig tudott ujságot mondani, s minden pletykát elbeszélt a mi a -városban, a parancsnokságnál történt, s a minek a nagy világból neszét -hallotta. Néhai kedves atyám egy alkalommal egyebek közt _Ciceró -leveleinek_ egy remek kiadásu példányát küldé meg nekem saját könyvei -közül, a vén rongyász remegett a vágytól, hogy a különben is szép kötésü -könyvet birhassa, s én azt mondám: „ha kegyelem utján fogok szabadulni, -önnek fogom hagyni e könyvet! Ez igéret óta a vén ember jó barátom lett, -s valahányszor a raktárba mentem mindig sokat beszélt. - -1857. áprilisében csak elterjed és már másodszor a hir, hogy a császár -Magyarországra jön, s e hir folytán megkezdődtek ismét a fél év óta -szunnyadó kegyelmezési combinatiók, a hazulról érkezett levelek -biztattak, a tisztek susogásai támogatták a hireket, még a bécsi lapok -is (Wanderer) sejteni engedték az amnestiát, s egy prágai lap, melynek -két számát egy magyar születésü ifju káplár, kivel a kórházban -ismerkedtem volt meg, zsebembe csusztatta, tüzetesen tárgyalta az -amnestia lehetőségét, és minél nagyobb terjedtséget ajánlott, -természetes, hogy mindez minket felizgatott, s első kézzelfogható -eredménye az lett, hogy rendszeres munkálkodásainkkal felhagytunk, épp -egy pár héttel azelőtt kezdtem volt meg az olasz nyelv tanulását, többé -aztán hozzá se nyultam, alighogy a _Sue_-féle regényekhez volt némi -türelmem. A sétálás idejét nagyon kezdtük nyujtani. _Váradi_ ezredes, s -a többi tisztek mindig köztünk jártak keltek, s erősitgeték, _hogy ők -minket mindig becsültek!_ Esténként a vizhuzásnál a szegény profósz -10-er is mondá: „_Einrücken meine Herren!_“ Az érzelem, és indulat -minden hangját megpróbálta, de mi aztán akkor mentünk be, mikor már -esteledett, s egyelőre nem volt több mit csevegjünk, és megéhezve -vacsoráról kelle gondolkozni. - -Tudtuk már, hogy a császári pár Budán van, feszült várakozásban -töltöttünk minden órát; egy-egy napon ellankadva ujra olvasni, jegyezni -kezdtünk, de csak addig tartott mig egyik társ megszólalt, azonnal -minden könyv összecsapódott, s kezdődött ujból a beszéd, okoskodás, -tervelés a szigoru való, s a fényes ábrándok közt ide-oda tévedezve. - -Végre május 10-én reggel a sétára feljő _Váradi_ ezredes és _gróf Haller -Ferenczet_ magához intve nehányunk hallatára azt mondja: „Biztosithatom -önöket, hogy ő Felsége Budán egy nagy kiterjedésű kegyelmi rendeletet -irt alá! A névsort minden pillanatban várjuk! Ez nap már pakolni is -kezdett egy-egy vérmesebb; de eltölt május 11-ik, 12-ik, a nélkül hogy -valami érkezett volna, gyönyörü tavaszi napok voltak, az egész vidék ki -volt zöldülve, én mondhatom, hogy annyira izgatott voltam, miként nappal -alig tudtam egy-két órát olvasni, s éjjel egy-két órát alunni. - -Délutánonként egy-egy kicsit iddogáltunk, már hiába másként nem valánk -képesek szórakozni!… - -Május 13-án már lankadni kezdtünk, a pessimisták keserü mosolylyal -néztek körül, s mi este fél hét órakor ismét csak bezárattunk, az egész -fogda elcsendesült a zárnokok is szobáikba vonultak, s én előszobánk -ablakában állva keservesen fütyürésztem, egyszer csak ugy egy negyed -8-ra verik a leghátulsó kaput, egy zárnok elszalad előttem, hogy -kinyissa, s jön egy pár katonatiszt, s hátul czammogott a „vén -rongyász“; „mi baj kapitány ur? kérdém suttogó hangon a nyitott ablakon -át, amint mellettem elment: „Es ist schon da!“ mondá mosolyra vicsoritva -vén képét. „Valóban?“ „Tartsák készen magukat!“ mondá utánna gyorsan s -azzal elsietett; én berohanok társaimhoz, vasainkat felrakjuk, ujra az -előszobába megyek, hallgatózom, s hallom, hogy a kapukon járnak-kelnek: -„Mi baj van gyermek?“ kérdé Varga Zsigó kedves barátom az első -emeletről; mert ott puttonozva lévén az ablakok nem láthatott semmit; s -csak azt hallá, hogy a vén némettel beszéltem. Alig volt időm, hogy -felkiáltsam néki a vén ember szavait, ime a zárnokok szétnyargalva, s a -pillanat hatalmától elsodortatva örömtől ragyogó arczokkal nyitják fel -az ajtókat. „_Le a vasakkal!_“ kiáltá káplárunk, s neveinket a -megindulástól reszketve felolvasva mondá: „menjenek ki urak, itt van ő -excellentiája!“ - -A másik pillanatban már az udvaron voltunk, s minden szobából jöttek -társaink; az udvaron volt Kisslinger altábornagy körülvéve számos -katonatiszttől. Az öreg ur meg volt hatva: az auditorral felolvastatá a -kegyelmi okiratot, és a mellékelt, névsort, 114 név volt rajta csak a -jozsefstadti fogdából. És ekkor az altábornagy ur egy szép beszédet -mondott: „Életem legszebb pillanatjának tartom e perczet, midőn ő -felsége kegyelméből ennyi szenvedőnek visszaadhatom a szabadságot. -Kinyilatkoztatom, hogy én nem olyanoknak találtam önöket, mint -hallottam, én önök magaviseletével nem csak hogy mindig meg voltam -elégedve, de becsülni tanultam önöket azon méltóságteljes türelemért, -melylyel nehéz sorsukat hordozták. Engemet önök soha se emlékeztettek -nehéz kötelességeimre; nekem egy rosz órát sem okoztak, fogadják ezért -köszönetemet, és fogadják őszinte üdvözletemet uraim, e perczben, midőn -önöket kiknek neveit felolvastatám ezennel szabadoknak nyilvánitom!“ -Éljenekkel fogadtuk az öreg katona beszédét, ki nyári blouseban, a mint -a rendeletet Prágából megkapta azonnal sietett, láttam, hogy rá volt -irva „_dringend_“ s verestentával háromszor aláhuzva. Mi egymás nyakába -borulva, kibeszélhetlen örömet éreztünk. E perczben minden nyomor, -minden szenvedés feledve volt! Nem tudom, hogyan történt, de könnyeim -megeredtek, s zokogásomon alig tudtam erőt venni, az a sok elfojtott -bánat, az a sok visszatartott indulat, az a sokáig letiport érzelem -világ, könnyeim árjába olvadva fel szabad folyásnak indult, és nem csak -én egyedül sirtam, könnyeztek mindnyájan, és sirt a legnagyobb rész… -soha sem fogjuk feledhetni ez estét, melynél nevezetesebb napja -egyikünknek sem lesz soha, _1857. május 13-ik!_ - -A várparancsnok az öregebb foglyokkal beszélgetve elhatározták, hogy az -éjszakát a fogdában fogjuk tölteni, az ajtók és a kapuk nyitva maradnak -egész éjen, a kinek épen tetszik kimehet, de lássák uraim, mondá -Kisslinger, én a mint vettem a rendeletet egyenesen ide jöttem, sem a -város népe, sem a rendőrség, sem a zsandárok nem tudnak még róla, s igy -valami kellemetlenség is származhatnék; mi szivesen maradtunk, mert hisz -magunk közt legjobb társaságban voltunk; és tán két három ember -kisétált, de azok is hamar visszatértek. Álomról szó se volt, egész -éjjel jöttünk, mentünk egymáshoz, sokan vigadtak, daloltak kártyáztak, -én lassanként pakolgattam össze könyveimet s közbe-közbe átszaladtam -Barsi Jóskához, Horváth Gáspárhoz, a nagy öröm miatt ez éjen csaknem -eszemet vesztém. Éjfél után Minorich Károly bátyám rábeszélésére kissé -lefeküdtem, s aludtam is egy pár órát csendesen, de már 4 órakor talpon -voltam, hirtelen felöltözve kiszaladtam a városba, alig volt még ember -az utczán, de egy vén asszonyka már nyitogatta boltját, megkérdém tőle, -hogy hol a postahivatal, s oda siettem, a csomagok már el voltak -készitve, s mondák, hogy már nem vesznek fel levelet; de én mondám, hogy -most szabadult fogoly vagyok és csak pár szót akarok irni szüleimnek. A -postahivatalnok rögtön papirt, tentát és tollat adott, s én egy rövid -levelkét irtam, mely igy hangzik: - -„Józsefstadt, május 14-ik 1857. Kedves szüleim! E sorokat a szabadban -irom. Tegnap óta nem vagyok rab, boldog vagyok! Ismerőseink, barátaink -Jenei Józsi, Horvát Gáspár, Nagy Dani stb. mind kiszabadultak; isten -velünk a viszontlátásig. Szerető fiok.“ - -A kis postaszekér szemem előtt indult Königgräcz felé, és igy történt, -hogy az én levelkém 24 órával előbb érkezett kedves szülővárosukban -_Maros-Vásárhelyre_. - -Levelemet elküldve visszamentem a fogdába, már mindenki talpon volt, -holmi fölkelhetőinket elajándékoztuk a jó zárnokoknak, pakkunk készen -volt, a parancsnokság _átizent_, hogy mai nap 14-dikén az idő rövidsége -miatt csak 50 utlevelet és főként csak 25 előfogatot tud kiállitani. -Tehát oszszuk két részre magunkat, én és mások is szivesen csatlakoztunk -a másodnapi csapathoz, főként azért, hogy fekvő beteg barátunk Nagy -Danit is magunkkal vihessük, kinek ápolásában egész utunk alatt a -legfőbb érdem a Horváth Gáspáré volt. Délelőtt tehát miután reggeliztünk -megnéztük az alig egy negyedórányira fekvő Jaromirs városát, megjártam -_Plesz_ nevü falut, a temetőt s végre ebédre összejöttünk a -Weszszeli-vendéglőbe, melynek tulajdonosa, fia volt annak a hires -Weszszelinek ki roppant kövérsége miatt európai hirre vergődött, s -arczképét 20–30 év előtt minden korcsmában lehetett látni, egész -Németországon, sőt nálunk is, s ki József császárnak, midőn a várban -volt és ohajtotta, hogy egy reggelizésnél a kövér vendéglős maga -szolgáljon ily kontót adott be: 2 lágy tojás 6 kr; 1 rántott csirke 20 -kr; 2 zsemlye 2 kr; egy üveg magyar bor 50 kr; _szolgálat 100 arany?_… - -Jenei Józsi kedves bátyámnak azonban sikerült estefelére egy szomszéd -faluból két vagy három előfogatot szerezni, s utleveleinket kikapva, -tehát még az nap elindulhatánk mi is. - -Még egyszer és most utoljára föl kell emlitenem a derék várparancsnokot -Kisslinger altábornagyot, az utleveleket ő adta kezünkbe s mindenkinek -szólt valamit, többet kevesebbet; nekem kezét nyujtá, s igy szólt: „Ön -fiatal ember kitünően viselte magát, csak azt kivánom, hogy ott künn a -nagyvilágban is ugy nyerje meg környezete, és előljárói tetszését, mint -itt tevé, akkor boldog lesz; menjen utjára szerencsésen, örvendeztesse -meg szüleit, folytassa ezután is tanulmányait, s legyen jó polgára a -hazának, és hű alattvalója ő Felségének!“ - -Én tőlem kitelhetőleg köszöntem meg sokszor tanusitott szivességét, és -különösen irányomban mutatott gyöngédségét, aztán kocsikra ültünk s -kihajtatánk a várból, hol három egész évig s 5 napig annyit sohajtoztunk -és szenvedtünk. - -Talán mondanom sem kell, hogy nehány látogatást is tettünk azoknál, kik -nekünk egy s más már fennebb elmondott szivességeket tettek, -ajándékokat, emlékeket cseréltünk, szóval mind találkozásunk, mind -elválásunk tőlük érzékeny volt; nehányan ott álltak indulásunknál, mások -előre kisétáltak az országutra, s amint messzebb és meszszebb haladtunk -a komor falak az esti homályban enyésztek el, de egy-egy fehér kendő -lobogása még mindig látható volt, mig végre minden eltünt és _csak a -boldog érzés volt keblünkben, hogy szabadok vagyunk!_ - -Utunkban egy s más kirándulást tettünk. Pesten két hétig mulattunk s -aztán Nagyváradon és Kolozsváron át juniusban érkeztünk haza. - -Szabadulásunknak egyetlen árnyoldala az volt, hogy 14 társunkat ott -kelle hagyni Józsefstadtban, de Pesten végtelen nagy örömünkre utólagos -kegyelmezés utján ezek közül is 8 hozzánk csatlakozott, köztük Ocsvay -Ferencz is. - -Valamint a más várak lakóival is utközben majd minden állomáson -találkoztunk. - - - - -Utójegyzetek. - -Szülőföldünkre érkezve azonban még sokáig nem valánk teljesen szabadok, -s én még három egész évig maradtam ugynevezett „_Polizeiaufsicht_“ -alatt. Haza érve Maros-Vásárhelyre az akkori polgármesternél jelentettem -magamat, ő azonban oly utasitást kapott volt, hogy hire nélkül a -legközelebb eső faluba se mehettem, s most is tartom egy engedélyét, -melyben megengedi, hogy édes anyám látogatására Jobbágyfalvára mehessek. -Minthogy azonban a vidékben sok rokonaim vannak s ismerősim és barátim, -kikkel találkozni óhajtottam, s ennélfogva szerfelett nyomasztónak -találtam, hogy minden délutáni kirándulásomkor a polgármestertől kérjek -engedélyt, elmentem a főparancsnoksághoz, talán Nüppenau ezredes volt, -és midőn ügyemet előadtam igy szólt: „Machen Sie kein Spectakel, gehens -wohin Sie wollen!“ másnap a csász. rendőrséghez hivtak, s azt mondák, -hogy mehetek a környékbe s 10–15 napig tartó időre a hová tetszik, csak -ha nagyobb utat akarok tenni, vagy valami nagyvárosba megyek, akkor -kérjek utlevelet. - -Év végével aztán Kolozsvárra mentem lakni, s ott egészen a rendőrség -keze alatt voltam, a mennyiben minden fél évben egyszer jelentenem -kellett magamat, s utlevelet is ha távolabb mentem, tőlük kértem. - -1860-ban pünkösd ünnepén néhány barátom látogatott meg Kolozsvárt, kik a -székely földről mulatni jöttek be, este elmentünk a Hid-utczába a -„szőlőhez“ s ott nehány jó czimborával találkozva nagy mulatságot -rendeztünk, az az ittunk s muzsikáltattunk magunknak. - -Ott voltak a katonai főtisztek is, sőt nejeik is, és még rajtunk kivül -sok vendég, mi 10-en, 12-en lehettünk. _Salamon_ keservesen huzta a szép -nótákat. Egyszer gondolja, hogy talán a tiszt urak kedvéért jó lenne egy -walzert is megreszkirozni, a mi asztalunk rá kiált, hogy: „Le vele! nem -kell német nóta! Csárdást! Rákóczit!“ Föllépésünk oly erélyes volt, hogy -Salamon azonnal rá kezdte a Rákóczit, de ez, azon időben ily nyilvános -helyen oly szokatlan is volt, hogy a vendégek közül sokan elsáppadtak s -féltek a következésektől, hozzám is közeledett egy pár ember, és -suttogva kért, hogy az istenért vigyázzunk mit teszünk! Én mondám, hogy -hisz az egész egy kis mulatság, és jó kedv s a czigányt mi fizetvén, azt -huzatjuk a mi tetszik. A tiszt urak mondhatom tapintatosan viselték -magokat egyetlen egy se távozott el, hanem minden insolentia nélkül -mosolyogtak, s szivarra gyujtva, ők is iddogáltak, és mintegy velünk, -vagy lehet hogy rajtunk mulattak. Mi is aztán nekibátorodva olyan -toasztokat vágtunk, s olyan nótákat daloltunk a minőkre csak szivünk -vágyott! Az egész társaság éjfélen túl együtt maradt, s akkor csendben -szétoszoltunk, egy pár gyengébbet pedig szépen haza kisértünk… - -Másnap még ágyban voltam, mikor egy rendőrhivatalnok szobámba lép, s -elmondja, hogy Lunacsek ur ő nagysága (a rendőrfőnök) kéret, hogy 11 -órakor legyek szives hozzá menni. Na gondolám, régi rögeszmém, miként -soha egy jó órát nem tölthetek, hogy az árát kétszeres roszszal meg ne -fizessem, ime ismét erősbülni fog; az egész társaság jó kedvéért én -lakolok, de hadd legyen, eltüröm én ezt is, székelyföldi barátaink ugy -is már eddig tuljárnak Tordán! fölkelve tehát elmentem egy pár helybeli -ismerősömhöz B. Z. és B. K.-hoz, de ők nem voltak megidézve. Tizenegy -órakor aztán a rendőrségre mentem, az előszobában _Lange_ ur sokkal -nyájasabb volt, mint máskor, s nagy udvariassággal vezetett be a -főnökhez, ki székéből fölkelve, _üléssel kinált meg pamlagán;_ máskor is -udvarias volt a német, de most még inkább, s azonkivül a főnök ur fényes -uniformisában volt, én vártam az interrogatiót, de a főnök ur e helyett -kardot kötött, s még egy pár hivatalnokot is beszólitva roppant -komolysággal egy rendeletet olvasott fel, mely szerint a rendőrminister -ur ő execja, ő Felsége jóváhagyásával a további rendőri felügyelet alól -végkép fölmenteni méltóztatott. - -Tehát ezuttal csalódtam a jó németben! - -Aztán az urak mondák, hogy ezt az ő jóindulatu elentéseiknek -köszönhetem. - -Ez volt _fogságom történetének_ utolsó jelenése! - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Itt Horváthnak hozzám intézett levelére van vonatkozás, -mely fájdalom megmaradt jegyzeteim közt nem található. - -D.] - -[Footnote 2: Maros-vásárhelyi tanár Bolyai Farkas, mostani jegyzet.] - -[Footnote 3: Ha jól tudom, egy ideig a Világ szerkesztője is volt.] - - - - -TARTALOM. - - I. Vázlatok az 1852-diki befogatások történetéhez 1 - II. A későbbi elfogatások 1852-ben 14 - III. Fogságunk első öt hónapja Maros-Vásárhelyt és - Szebenbe hurczoltatásunk 28 - IV. A szebeni fogság 39 - V. Hét hónap a gyula-fehérvári kaszamátákban 56 - VI. Fehérvártól, Józsefstadtig 70 - VII. Megérkezés Józsefstadtba 84 - VIII. A város, a fogda 92 - IX. Életrendünk 100 - X. A tanulás, szórakozás, hirlapok 105 - XI. A templomozás, kórházi élet 121 - XII. Egy-két kiválóbb egyénről 154 - XIII. A fogoly-élet 170 - XIV. A szabadulás nagy napja 1857-diki május 13-án 178 - Utójegyzetek 187 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -15 |kormány? |kormány?“ - -43 |koppanotttam |koppantottam - -49 |kegyesrendi pap) |(kegyesrendi pap) - -75 |akarom!“ De |akarom!“ „De - -75 |„Szegedig! |„Szegedig!“ - -168 |Kolrzsvár |Kolozsvár - -173 |nhány pár |néhány pár - -105 |Önöknek? „mondá |Önöknek?“ mondá - -105 |“The-French revolution“ |„The-French revolution“ - -122 |katk. lelkészek |kath. lelkészek] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK FOGSÁGOM TÖRTÉNETE *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |