diff options
Diffstat (limited to 'old/66653-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/66653-0.txt | 8481 |
1 files changed, 0 insertions, 8481 deletions
diff --git a/old/66653-0.txt b/old/66653-0.txt deleted file mode 100644 index f01de42..0000000 --- a/old/66653-0.txt +++ /dev/null @@ -1,8481 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Harcz a nemzeti hadseregért, by Károly -Eötvös - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Harcz a nemzeti hadseregért - -Author: Károly Eötvös - -Release Date: November 2, 2021 [eBook #66653] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK HARCZ A NEMZETI HADSEREGÉRT *** - -Eötvös Károly Munkái - -XX. KÖTET - -HARCZ A NEMZETI HADSEREGÉRT - -Eötvös Károly Munkái - -XX. - -HARCZ A NEMZETI HADSEREGÉRT - -BUDAPEST MDCCCCVI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -Eötvös Károly - -HARCZ A NEMZETI HADSEREGÉRT - -BUDAPEST MDCCCCVI - -VIII., ÜLLŐI-ÚT 18. SZÁM. - -RÉVAI TESTVÉREK - -IRODALMI INTÉZET R.-T. - -AZ ÖSSZES JOGOK FENTARTÁSÁVAL. - -Révai és Salamon könyvnyomdája, Budapest, VIII., Üllői-út 18. - - - - -TÁJÉKOZÓ. - -(Szónokaink összegyüjtött beszédei. – Nem elterjedt nemzeti olvasmányok. -– Hány nyilvános beszédet tartottam életemben? – Mik az okaim arra, hogy -beszédeim egy részét kiadjam? – Az én nemzedékem. – Az én életem -feladata.) - -Beszédeimből egy kötetnyit adok ezuttal a nagyközönség kezébe. Nyájas -olvasóimnak módjukban áll nyilvános beszédeimben napvilágra jött -szellemi munkásságom gyümölcseit is megtekinteni, olvasgatni s -birálgatni. - -Kétségem van, vajjon nem elbizakodás-e, nem vakmerőség-e összegyüjtött -beszédeket tenni a közönség elé? Ez a kérdés nem elméleti, sőt a mi -irodalmi és műveltségi viszonyaink közt igen is gyakorlati. - -Voltak állami közéletünk jeles férfiai közt kiváló szónokok. Kevés -szónok beszédeit gyüjtötték össze az élők vagy a hivek vagy az örökösök. -Wesselényi Miklós, felső-bükki Nagy Pál, ifjabb Balogh János, Szemere -Bertalan, Klauzál Gábor, Szilágyi Dezső beszédeihez például csak a -történet és az irodalom buvárainak vesződséges munkásságával lehet -eljutni. Kossuth és Széchenyi beszédeit most gyüjtögetik, most rendezik -sajtó alá. Miként várhatnók, hogy oly férfiak gyüjteményes beszédeit -fölkarolná a nagyközönség, a kiknek neve nem korszakjelző, habár egykor -közéletünk hatalmas alakjai voltak is? - -De kétségeim főforrása még se ez a körülmény, hanem egészen más. Ime, -hogy másokat ne emlitsek, báró Eötvös József, idősb gróf Andrássy Gyula -s gróf Apponyi Albert beszédei gondos átnézés után gyüjteményekben -állnak a nemzet előtt. Vajjon nemzeti olvasmányok-e ezek? Nem! Vajjon -osztályok vagy széles néprétegek vagy tanuló ifjuságok gyönyörüség vagy -okulás végett vagy követendő példaként mindennapi olvasmánynak -tekintik-e ezeket? Fájdalommal kell megvallanunk: nem! - -Okát ne keressük. Könnyedén és gyorsan az okot megváltoztatni ugy se -tudnók. Én csak a tényt akarom megjelölni, a helyzet igazságára -rámutatni. - -De itt van az én kételkedéseim főforrása is. Hát akkor én miért gyüjtsem -össze s miért adjam ki nyilvános beszédeimet? Miért számithatnék én -nagyobb sikerre, mint a melyet ama férfiak beszédgyüjteménye elért? - -Deák Ferencz beszédeinek sikere engem nem ejt mámorba, nem kecsegtet -semmivel. Az ő alakja, munkássága s történelmi szerepe más, mint összes -kortársaié. Minden nemzet minden világhelyzetének mások az igazságai, -más a bölcsesége. Ő Magyarország háromszáz éves világhelyzetének -igazságait és bölcseségét hirdeti s a mig ez a helyzet gyökeresen meg -nem változik: szavai a gondolkozó hazafi előtt mindig emlékezetben -maradnak. - -De ha beszédeimet vagy legalább azok némelyikét mégis át akarom adni az -életnek, az irodalomnak és a birálatnak: okaimról, ha röviden is, be -kell számolnom. - -Több mint negyven év óta vagyok a közélet embere s harmincznégy év óta -törvényhozó s időszaki iró. Ez idő alatt s e szereplésben sokat kellett -észlelnem, sok nagy kérdéssel foglalkoznom, sok politikai -szenvedélylyel, sok közéleti féltékenységgel, gyanusitással és -cselszövénynyel megküzdenem. A nemzedék vezére soha nem voltam, de -közéletünk fejlődésére időnként igen nagy befolyást gyakoroltam. Deák -Ferencz halála óta, az utolsó harmincz év óta sohase juthattam oly -nyugalmas állapotba, hogy a közélet harczaiban közlegény maradhattam -volna. Buzgósággal kellett tehát munkálnom a jellemnek, az ékesszólásnak -s az eszmék és gondolatok irodalmi alakjainak hatalmával. - -Körülbelül ötszáz beszéd az, melyet a hazai s kis részben a külföldi -sajtó is érdemesnek tartott nyilvános beszédeim közül a közlésre s a -különböző pártok is méltónak tartottak a figyelemre. Ennek legnagyobb -része, mintegy négyszáz, a parlamentben hangzott el. Ezen kivül voltak -beszédeim országos figyelemmel kisért törvényszéki ügyekben s emlékszerü -beszédek országos nevek halálakor; voltak tömegek elméjét izgató -népgyülési szónoklatok s voltak ugynevezett felolvasások, melyeket -azonban én nem szoktam előre elkésziteni, tehát valósággal azok is csak -nyilvános beszédek. - -Ötszáz beszéd! Gyüjteményes műveim alakjában legalább husz kötetnyi! - -De álmomban se jut eszembe mindezt összegyüjteni, átnézni s gyüjteményes -irodalmi alakban kiadni. És azt se engedem meg senkinek, hogy ezt -életemben vagy halálom után megcselekedje. A mit én életemben kiadok: ám -az hadd éljen, ha tud, még kis ideig, – a többi pedig pihenjen a feledés -homályában ezentul is örökké. - -Mi vezet hát mégis arra, hogy néhány beszédet kiválasszak s azokat -összegyüjtsem, a többit pedig föld alá temessem? Hiszen vagy van -irodalmi és művészi becsük beszédeimnek s ha van: tárjam föl -valamennyit. Vagy nincs az a becsük s akkor aludjék valamennyi. - -Ez a megjegyzés nem lenne egészen alapos. - -Nem minden nyilvános beszéd egyenlő értékü. Alakjukra, tartalmukra s -művészi értékükre nézve is óriási különbségek vannak a beszédek közt. -Azt a beszédet például, a melyet csak véletlen külön ok hevenyészett, a -mely a gondolatok alakitásában pongyola, a melynek tárgya kisméretü s a -mely nem is az egész kérdéssel, hanem annak csak töredékeivel -foglalkozik, csakugyan nem volna czélszerü a nagyfontosságu kérdést -egészben felölelő gondos szónoki művekkel egy polczra emelni. Még Deák, -még Kossuth beszédei közt is vannak olyanok, melyekkel, ha elvesznének, -semmit se vesztene az irodalom és az utókor. - -Hát ez okból is meg kell válogatni a nyilvános beszédeket. Annyi gondot -megérdemelnek, mint a télre való finom gyümölcs. - -Tisztán áll előttem: hogy oly beszédeimet szabad csak gyüjteményes -műveim közé fölvenni, a melyek nyelvüknél fogva vagy a gondolatok -megalakitásában művészi becscsel birnak. Vagy a melyek nagy -korkérdéseket s nagy nemzeti igazságokat uj fénynyel világitanak meg. -Vagy végre, a melyek egész közéletem vezérlő elveit s jellemem valódi -természetének igazságait jelzik. - -Vajjon még ily beszédeim is megérdemlik-e irodalmi alakban a -megörökitést? - -E kérdésre a mindennapi választ én nem adhatom meg. Ha megadhatnám: -akkor se tenném. E kérdésben az elfogulatlan s mivelt olvasó s az utókor -legyen a biró. De valami nagyot, korszakosat, valami csodálatos erőt és -hatalmat az én szónoklataimban ne keressen senki. Ne keressen se többet, -se másfélét, mint bár legnagyobb szónoki hirnevet szerzett kortársaim -beszédeiben. Ez esetben legalább csalódni nem fog. - -Igaz, néhány parlamenti, de egyéb beszédemnek is pillanatnyi hatása -csodálatos volt, majdnem leirhatatlan. Afféle hatást kortársaim közt -pusztán a beszédben nyilvánuló szellem hatalmával senki soha el nem ért. -Százféle oka van annak, hogy az a hatás hosszu időre s egész nyilvános -pályámra miért nem maradt meg állandónak. De azért a pillanatnyi hatás -se igaz mértéke a beszéd igaz értékének. Gyakran véletlenül kiejtett szó -is óriási hatásu a közélet mozgalmas napjaiban. S azután az állami -közélet harczosára sokban ugyanazok a természettörvények irányadók, a -melyek a szinművészet hősére. Korát és közönségét időnként magával -ragadja. Más kor, más közönség sehogy se érti: miért? - -De beszédeim némely részének kiadására vannak más okaim is. - -Iró vagyok. Költői és irodalmi műveim sajátságosak, egyéniek és -sokfélék. Ugy gondolom, van köztük sok, a mely tuléli koromat s minden -kortársamat. Mert nemzetem lelke, fajom szelleme s a magyar nyelv -fensége és gazdagsága él bennük. Miért ne akadna olvasójuk késő időkben -is? - -De a ki irodalmi műveimet megkedveli, ismerni akarja nyilvános -beszédeimet is. Szinte vágyakozik az irónak mind a két erejét -összehasonlitani. Azt, a melyik a szónoklat hevében rögtönözve -nyilatkozik azzal, a melyik tünődve, ábrándozva, gondosabban vezeti a -tollat betüről-betüre. Érdekes természeti tünemény is, miként alakitja -meg ugyanaz az agy rögtönzött beszédben gondolatait s miként irásban. - -S van még más okom is. - -Parlamentünk alig ismeri már a tökéletesen magyar szónoklatot. -Közéletünk nagy szónoki hirben álló férfiai nem tiszta magyar elmével -gondolkoznak. A német gondolkodás modora nagyon divatossá vált már. -Akadémiai és egyetemi tudósaink magyar szavakkal, de nem magyarul irnak. -A tudományos német bölcselet terminológiája, műszavai, meghatározásai s -mondásai nagyon mélyen beszivódtak már nagy szónokaink eszejárásába. Ezt -az eszmét: »hazaszeretet« ma már igy kell alakba ölteni: »az állami -érdekek tisztelete«. Deák Ferencz imádsága: »éljen a haza!« – most már -ódon állapot. E gondolat korszerü szokott alakja ez: »viruljon az -állam!« - -Igy is jól van, a gondolat igy is szép, de alakja már nem a mienk, nem -az enyém. Folytathatnám kézzelfoghatóbb, csillogóbb idézetek nagy -tömegével. Szilágyi, Pulszky, Apponyi, Csemegi, Széll, Berzeviczy, Tisza -gróf beszédei a német ész állambölcseletének különös műszavait bujálkodó -gazdagságban ontják ránk. Ezek korszerü nagy szónokaink. Hatásuk nagy, -gondolatalakitási módszerük terjed, nyomdokaikban haladnak mások is. -Támogatja őket az akadémia és az egyetem tudósainak pogány nyelve s napi -sajtónk irásmódjának tökéletes züllöttsége. - -E tünet irtózatos betegség tünete. Félek tőle. Féltem nemzetem -ifjuságát. Féltem a magyar nyelvnek minden más nyelv fölött ragyogó -fenségét. Féltem a magyar elme gondolkozásának üdeségét, tisztaságát, -eredetiségét. Azért küzdök ez irány ellen. Szépirodalmi, tudományos és -szónoki nyelvem, irásmódom s gondolatalakitó módszerem egyenes harcz ez -irány ellen. - -Természetesen az én műveim se tökéletesek s ahhoz a véghez, melyet el -kell érnünk, még el nem jutottak. De azt hiszem, műveim a komoly nagy -kisérlet s a tudatos erőfejtés nevét méltán megérdemlik. Beszédeimben -sok a gyöngeség. A mit remeknek nevez a szépműtan, talán jobban meg -tudtam volna közeliteni. De az állami közélet munkása a multtól és -jelenvalótól, a szokástól és divatostól egyszerre el nem szakadhat, ha a -hatást, melyre törekszik, zavarni nem akarja. És azután minden -parlamenti beszédem tökéletes rögtönzés. - -A rögtönzésben van beszédeim ereje, de egyuttal szerkezeti és költői -nyelvbeli gyöngesége. Valamelyik későbbi kötetben lesznek majd kis -számmal gondosan készült beszédeim is. Ezek számára semmi oldalról se -fogadok el mentséget. A legkeményebb szépműtani birálat elé is -készséggel oda ajánlom. De ezek nem parlamenti beszédek. - -Minden parlamenti nagy beszédem igy készült: - -Ülés előtt félórával fölmegyek a képviselőházba s valamely üres teremben -három-négy darab papirra följegyzem gondolataim sorrendjét, jelző szavát -s egymásutánját. Azután végig hallgatom az előttem szólót. A mit -gondolataiból észrevétellel vagy birálattal akarok kisérni, arra nézve -is följegyzek egy-egy szót papiromra s nyomban elkezdem beszédemet. Csak -tehetségem, találékonyságom s a hallgató közönség figyelmének mértéke és -természete vezet azon túl. S a vitató hajlam, a vidámság, az élcz és a -szelid, de éles gúny. - -Beszédeim vitázó természetüek. Államférfiui helyzetemben nem lehettek -mások. Meggyőződésem harminczegy esztendeig a legkomolyabb ellenzékre -szegezett. Alkotásra tehát nem volt alkalmam; előterjesztő, oktató és -földeritő beszédeket nem tarthattam. Csak vitázó és harczos beszédet. - -De minden beszédem nem egyenlően értékes. Se beszédeim minden része nem -egyenlően művészi becsü. Az olvasó önkénytelenül rájön erre. - -Életem feladatát korán felismertem. Nagy nemzedék után jött az én -nemzedékem. Nagy történelmi korszak után az én korszakom. De az én -nemzedékem, az én korszakom kicsinyes és bágyadt. Jókai elöregedésével -bezáródott a nagy, az igazi nemzetvezérek dicső korszaka. A nemzet -mostani vezérei a pártok összebeszéléséből keletkezett ideiglenes -pótlások. Ne értsen engem félre senki. Tiszteletem erős és eleven -irántuk. De én nem néhány napnak, én hosszu időknek számára akarom -hirdetni az igazságot. Életem feladatát akként jelölte meg a gondviselés -és az én elszántságom, hogy én gyönge nemzedék előtt, kicsinyes és -bágyadt korszakban legyek a magasztos nemzeti eszmék hirdetője, a magyar -faj igazságainak lankadatlan mivelője. S végezzem munkám a költészet, az -irodalom és a szónoklat hatalmának segitségével. - -Ime e kötet a nemzeti hadseregért vivott parlamenti harczaim bizonysága. -Ez ügyben tartott minden beszédem itt nincs összegyüjtve. De mutatónak -ez is elég. A legnagyobb mértéket alkalmazza bár nyájas olvasóm, vajjon -ez ügyben életem feladatát iparkodtam-e teljesiteni: nem félek -mértékétől. Ne kedvezzen nekem semmit. Megnyugszom itéletében. - -Még csak kevés megjegyzést bocsátok előre. - -Beszédeim a képviselőház naplóiban vannak megörökitve. Ugy vannak ott, a -hogy az országgyülés hivatalos gyorsirói leirták. A gyorsiróí -jegyzeteket én nem szoktam rendesen átnézni s beszédemet a -pongyolaságtól s a tévesen irt szavaktól és mondatoktól megtisztitani. -De gyüjteményes műveim számára átfutottam a naplókat s a leirásbeli -feltünő hibákat és tévedéseket kiigazitottam. - -A hivatalos gyorsirók a beszéd külön hatását is jelzik s jelzéseikkel a -beszédek teletüzködvék: »Helyeslés. Zajos helyeslés. Derültség. Zaj. -Mozgás. Szónokot üdvözlik stb.« Effélék a jelzések. Ezeket beszédeimből -lehetőleg kihagytam. Hadd legyen a beszéd a maga meztelenségében az -olvasó előtt. - -Kihagytam a közbeszólások nagy részét s más képviselőknek egymással való -feleselését is. Csak oly közbeszólást közlök, a melyre felelnem -szükséges volt. - -Husz éven át vezető szerep hárult rám az országos függetlenségi párton s -egy ideig elnöke is voltam e pártnak. Nagy politikai küzdelmekben volt -részem az alkotmány tisztaságáért, a becsületes kormányzásért, a -képviselői függetlenségért, a magyar miveltség uralmáért, a haladás és -jogegyenlőség nagy intézményeiért. Ha élek, azoknak a beszédeknek egy -részét is összegyüjtöm, a melyeket ez a küzdelem szült. - - - - -A SZOLGÁLATI IDŐ. - - -I. A BESZÉD TÖRTÉNETE. - -A beszédet az országgyülés képviselőházában 1888-ik évi április hó 26-án -tartottam. Oka és tárgya a katonai szolgálati idő kiterjesztése volt. - -Tisza Kálmán kormánya 1888. évi április hó 13-án törvényjavaslatot -terjesztett elő, a mely szerint az első évfolyambeli póttartalékos -katonákat Ő felsége parancsára további tényleges katonai -szolgálattételre be lehessen hivni, illetőleg vissza lehessen tartani. A -javaslat a legénységre vonatkozik. - -Minthogy az alkotmány szerint a katonai rendes szolgálati idő három év: -az ily visszatartás vagy ujra való behivás nem egyéb, mint a szolgálati -idő kiterjesztése s a legénység alkotmányos jogának korlátozása. Az is -kétségtelen, hogy csak a java legényeket tartják vissza, vagy hivják be -ujolag. Tehát a jogegyenlőség is szenved az uj javaslattal. Ezeken kivül -a javaslat a békelétszámot is emeli. - -Beszédemben e kérdést tárgyalom. A kérdésnek oly részleteit, melyeket a -többi szónok – nézetem szerint – nem világitott meg eléggé. - -A véderő-bizottság április 23-án tárgyalta a törvényjavaslatot s néhány -szónyi alaki változtatással elfogadta. - - -II. A BESZÉD. - -(A nemzet hadügyi jogai az 1867-ik törvény szerint. – A szolgálati idő -meghatározása. – Ezt a jogot a javaslat alapján önkényüleg sérthetik. – -A hosszú szolgálati idő közgazdasági káros volta. – A békelétszám -emelése a militarizmus erősitése. – A jogot semmiféle tekintetből fel -nem áldozzuk.) - -Tisztelt Ház! Ámbár a Ház elnöke által felszólitva, magához a kérdéshez -akarok szólani, mégis személyes megjegyzést bocsátok előre, hogy -kijelentsem, hogy a honvédelmi miniszter ur az előbb, midőn egész -haragosan fordult hozzám, hogy engem rendreutasitson… - -(B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter közbeszól: Nem áll jogomban!) - -… mert állitólag beszéde közben ezt a szót »phrasis« mondtam, teljesen -tévedett, mert én beszédébe nem szóltam közbe: e szót »phrasis« nem -használtam; azonban azt nem mondom, hogy nem is gondoltam. - -Áttérve a kérdésre magára, melyet én igen nagy fontosságunak tartok, -mindenekelőtt megjegyzem, hogy én avval az itt sokat emlegetett katonai -józan észszel, fájdalom, nem rendelkezem, legalább gyakorlatig nem, én -tehát a tárgyaláson levő törvényjavaslat hadszervezeti és technikai -kérdéseihez hozzá nem szólok, sőt tovább megyek és elismerem, hogy a -törvényjavaslat tisztán hadszervezeti és technikai indokokból talán -czélszerü és szükséges. Ezt elismerem, mert annyit belátok minden -katonai józan ész nélkül is az egyszerü mathematikai törvénynél fogva, -hogy 100 ezer katonánál 150 ezer ugyanolyan katona többet fog érni. - -Ha a békelétszámot emeljük és ha ennek következtében valamikor a hadi -létszám mozgósitás esetében nagyobb katonai készültséggel megy az -ellenség elé: ez a mathematikai törvényeknél fogva csakugyan -czélszerübb. Ezt belátom. Hanem állitom azt, hogy mind nekem, mind -nekünk itt a törvényhozásban, mind pedig a miniszter urnak még egyéb -tekinteteket is szem előtt kell tartani, nem csupán a hadszervezeti és -technikai tekinteteket. - -Mindenekelőtt szem előtt kell tartani két szempontot. Az egyik államjogi -és közjogi, a másik pénzügyi és mindaz, a mi ezzel szorosan összefügg. - -Tisztelt Ház! Ismételve megnéztem a Ház asztalán levő törvénykönyvet, -melynek 1867. évfolyamában ott van az a nevezetes XII. t.-cz., mely szól -az ugynevezett közös hadügyekről, helyesebben a Magyarország és Ausztria -közti kibékülésről. Most még nem szólok arról, hogy a mi politikánk -azonos-e az e törvény által szentesitett politikával, hanem most csak -magáról a törvényről beszélek. Ama törvény 11. és 12. §-aiban világosan, -minden kétséget kizárólag meg van mondva, hogy a honvédelem, a hadügyi -szervezet és általában a hadügy körül, mik egyrészt a fejedelemnek a -nemzet által átengedett jogai és mik másrészről a nemzet jogai, melyeket -ő, minden fejedelmi hatalommal és minden hadügyi igazgatósággal szemben -magának tartott fenn. A 11. §-ban szabatosan meg van mondva a -fejedelemnek minden joga. A 12. §-ban pedig határozottan körül van irva -a nemzet minden joga. El van sorolva, hogy a nemzet az ujonczok -megajánlásának, a megajánlás feltételei megállapitásának, a szolgálati -idő meghatározásának, a katonaság elhelyezésének és élelmezésének jogát -mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében magának tartja fenn. Ez a -törvény huszonegy év óta törvény. Ez a kabinet pedig az országot 13–14 -év óta kormányozza. És e törvényt megszegte mind a törvényhozás, mind a -végrehajtás terén; kiforgatta azt igen jelentékeny pontjaiban és most is -egyik lényeges pontjában ki akarja forgatni. - -Az élelmezés joga a gyakorlatban a nemzet jogköréből ki van véve. Azt -elintézik a delegácziók, közös hadügyminiszter és a hadügyi kormányzat, -melyre nézve figyelmeztetem mellesleg a honvédelmi miniszter urat, hogy -mi nem hadügyi igazgatóságot, hanem hadügyi kormányzatot ismerünk. Az -élelmezés el van véve. - -Ott van a békelétszám elhelyezésének kérdése. A jelenlegi kormány -nyiltan, őszintén nem mert oly javaslattal a parlament elé lépni, hogy -abból a fontos törvényből a jogot uj törvényhozási intézkedéssel -kivegye, hanem eltitkoltan bedugta ezt a beszállásolási törvénynek -vagyis az 1879: XXXVI. t.-czikknek 21 és 22. §-ai közé, hol a nemzetnek -jogai közül a békelétszám elhelyezésére vonatkozó minden jog a legfőbb -hadur jogainak nagyobb dicsőségére és bővitésére ki van véve. - -Következik a szolgálati idő meghatározásának kérdése. Ezt eddig mind a -törvényhozás – és erre igen kérem a miniszter ur figyelmét – mind a -kormányzat magának tartotta fenn. E törvényjavaslat most erről akar -intézkedni. Mert maguk a miniszter ur fejtegetései is, de ama -felszólalások is, melyeket itt Bolgár, Nagy és Czirer -képviselőtársaimtól hallottunk, kétségtelenné teszik, hogy nem a -törvényhozás által szentesitendő világos törvény alakjában, hanem a -kormány részére adandó felhatalmazás alakjában a szolgálati időt -tekervényes, czikornyás phrasis mellett három évről négy évre akarják -kiterjeszteni. Lehet, hogy a szolgálatidő 3 évre és 2 hónapra, lehet, -hogy 6 hónapra, de lehet hogy 3 év és 12 hónapra is fog terjedni. Ha ezt -most a törvényhozás e törvény elfogadásával a kormánynak megengedi: -akkor mi történik? Nemcsak a törvényhozás és az ország jogköréből veszik -ki e jogot és ruházzák át talán a delegáczióra, talán a hadügyi -kormányzatra és talán ő felségére, hanem kiveszik a magyar kormányzat -köréből is. - -Sehol ebben a törvényjavaslatban egyetlen pont, egyetlen szó sem -biztositja többé a szolgálati idő meghatározását az ország, a -törvényhozás és a kormányzat részére. Ha a nemzet ezt akarja: teheti és -ha a többségnek tetszik, megszavazhatja és ha a jelenlegi kabinet ezt -megszavaztatni óhajtja, a többség ezt meg is szavazza, mert fájdalom, -nincs okom ebben kételkedni. De legalább jöjjünk tisztába avval, hogy -miről van szó. Arról van szó, hogy a nemzet egyik sarkalatos jogáról, -melyet az 1867. kiegyezésnél magának világosan, minden kétértelmüséget -kizáró világossággal fentartott, most mondjon le. Mi ily törvényjavaslat -elfogadásába bele nem megyünk és nem mehetünk ama példa után, mely az -1879-iki beszállásolási törvénynél előttünk felmerült. - -Tisztelt honvédelmi miniszter ur, még csak két pontja lesz az -ugynevezett kiegyezési törvénynek, hol a nemzet fentartott jogairól van -szó; t. i. az ujonczok megajánlása és ennek feltételei. - -A népfelkelési törvény már megnyirbálta ezeket a pontokat is. Én félek, -nagyon félek, hogy a beterjesztendő hadszervezeti novella majd alá fogja -aknázni a nemzetnek még ezt a jogát is. Várjuk a törvényjavaslatot, de -nem örömmel, mert semmiféle törvényjavaslatot sem várunk ettől a -kormánytól örömmel. Várjuk tehát azt s állunk elébe és küzdünk ellene, a -meddig lehet, de én ismétlem, jöjjünk tisztába mindenkor azzal, hogy -miről van szó és ne beszéljünk csak arról, hogy 20–28 napra vagy két -hónapra hivják-e be a tartalékot és póttartalékot, mert nem arról van -itt szó. Ha csupán erről volna szó, megvárná a miniszter ur és az -ugynevezett hadigazgatóság az őszi időszakot, a mikor a miniszter -teljesen szisztematikus törvényjavaslattal állhatna elő. Fait accomplit -akar a miniszter ur teremteni azon időre. A nemzet jogaiból egy csomót -el akar venni s azt a fejedelem jogai közé akarja áttenni, hogy ezeket -ne a nemzet, hanem a katonai bureaucratia, a militarizmus és mindaz, a -mi e mögött áll, gyakorolja. - -E törvényjavaslat nézetem szerint, egyéb tekintetekben is veszélyes és -ártalmas mind elvi, mind gyakorlati, pénzügyi, közjogi, mind pedig -szocziális és közgazdasági tekintetekből. Hogy ez intézkedés alatt a -szolgálati idő felemelése lappang, az az előttem felszólalt képviselő -urak által be van bizonyitva. - -Hogy a szolgálati idő felemelése minő közgazdasági hátrány a nemzetre, -melynek legmunkaképesebb, legerőteljesebb fiatalsága idejét a -fegyvergyakorlatokon tölti: ennek bővebb megvilágitása nem szükséges. - -Hogy mik lesznek ennek pénzügyi következményei a nemzetre és ennek -háztartására nézve, e fölött kár nekünk sok szót vesztegetni. Meglehet, -hogy nem lesz a költség 15 millió e czimen; meglehet, hogy csak 3 millió -lesz; meglehet, hogy kevesebb; de hogy lesz: arra nézve nyugtassa meg -magát a honvédelmi miniszter ur és egyáltalában ne álljon elő nekünk -azzal, hogy ő jót áll azért, hogy e törvényjavaslatból egyáltalában -semmi költség sem származik. - -Higyje meg nekem a honvédelmi miniszter ur, hogy e kabinet kebeléből, a -melynek ő is tagja, oly törvényjavaslat – nem katonai – de más is, a -mely az országra nézve költséggel ne járt volna, még nem került ki. -Olyan pedig, a mely valamit hozott volna nekünk és ne vitt volna ki -innen semmit, épen nem került és nem is fog soha kerülni a Ház -asztalára. Hanem talán ama jóhiszemü önáltatással élt a miniszter ur, -hogy ha a törvényjavaslat törvénynyé válik, mert most még csak papiron -van; majd ha a behivások kezdődnek, akkor jön a költség. Hogyha igy -értette a miniszter ur, akkor teljesen igazsága van. - -De más tekintetben is fontosnak és károsnak tartom eme -törvényjavaslatot. Hiszen a hadügyi kormány hatalmának növelését, -hatalmi körének bővitését és nagyobb tartalommal való ellátását vonja -maga után ez a törvényjavaslat. - -Mert a szolgálati idő kiterjesztése, a tartalékosoknak és -póttartalékosoknak mikor, miként és mennyi időre való behivása, a mi -eddig nem állott jogában, ezentul jogában áll. Már pedig higyje el nekem -a miniszter ur, hogy nem ugyan katonai józan észszel, hanem csak -adófizetői polgári józan észszel mi valamennyien oly meggyőződésben -vagyunk, hogy a hadügyi kormányzat jogköre már is nagy, már is sok; -annak pénzügyi következményeit már is alig birjuk el. - -De tovább megyek. Nemcsak a hadügyi kormányzat hatalmi és jogkörét, -hanem a hadsereg békelétszámát is emeli esetenkint, helyenkint és -időnkint e törvényjavaslat végrehajtása. Hiszen egyike amaz indokoknak, -a melyeket az előadó ur előterjesztett, az, hogy a békelétszám csekély -az idegen államok hadseregével összehasonlitva. A békelétszám emelését -tehát szükségkép maga után vonja e javaslat, a mi más szóval azt -jelenti, hogy a militarizmus, a mi egész Európa kontinensének valódi -átka ez idő szerint, nálunk is folyton és folyton tért hódit, folyton -előrehalad, folyton és napról-napra jobban elboritja romboló hatásával -egész közgazdasági életünket. Hogy pedig mi ily elvek alapján álló és -ily elvek érvényesitésére szolgáló törvényjavaslatot elfogadhassunk, azt -hiszem, belátja a miniszter ur, hogy ez reánk nézve teljesen lehetetlen. - -A mi programmunk tiszta és nem változó. És akármiként szóljanak is ama -csapatszolgálati vagy miféle utasitások, melyekről a miniszter ur -megemlékezett és a melyek szerint az egyéves önkénteseknek joguk van -ilyen vagy olyan nyelven vizsgát tennie: egyről legyen meggyőződve és ez -az, hogy mindaddig, mig a nemzet e hadseregben a saját nemzeti -intézményét nem látja, a mig a magyar nyelv abban gyökeret nem ver, mig -a nemzet a maga történeti jogát és a maga egész nemzeti méltóságát -nemzeti hadseregben megvalósitva nem látja: addig e hadsereg szerencsés -hadjáratot semmiféle körülmények között sem fog végezni. - -Önök tanulhatnak a szomszédoktól; önök tanultak 1848 előtt, 1859 és 1866 -előtt és a tanulás következménye mindig nagy, vesztett hadjárat volt. - -És tisztelt Ház, mindaddig, mig ez a nemzet a maga jogait, méltóságát és -önérzetét amaz intézményben megvalósitva nem találja, ez a hadsereg -diadalmas hadjáratot maga után emlékül fenhagyni nem fog soha. - -És nemcsak mi magyarok gondolkozunk és érzünk igy, ámbár minket még az a -meggyőződés is vezet, hogy az a hadsereg a nemzettel szemben idegen. - -Nemrég igen előkelő ausztriai publiczista keresett fel Bécsből, ki azt -mondá: »Uram, aggodalommal gondolunk azon eshetőségre, hogy hatalmas -szövetségessel birva, egy esetlegesen kitörendő háboruban a mi -hadseregünk győz. Mi bécsiek aggodalommal gondolunk erre, mert a -militarizmus erőszakoskodásait már is alig győzzük, pedig e hadsereg -hosszu évtizedek óta minden hadjáratot elvesztett. Ha egyszer oly -hadjárat jönne, a melyet ez a hadsereg megnyerne, mi lenne az -alkotmányossággal, mi lenne a nemzet alkotmányos jogaival Ausztriában?« - -Ez tisztelt Ház, nem az én nézetem; engem is meglepett ez igazán osztrák -nyilatkozat. Sőt, mikor azt kérdeztem tőle, hogy hát a báró ur mit -találna jónak egy legközelebbi, eshetőleges háboruban, ő igazi bécsi -humorral azt felelte: »Én azt tartanám czélszerünek, hogy szövetségesünk -győzzön, minket meg verjenek meg, de ez a hadsereg ne győzzön.« Igy -formulázta az osztrák publiczista a hadsereg jövendőjéhez kötött -várakozásaira vonatkozó nézetét előttem. - -Tisztelt Ház! Volt szerencsém röviden jelezni azt az álláspontot, melyet -mi általában a hadügy és a hadszervezet kérdésében elfoglalunk. Ez -álláspontnak egy jelszava van és ez: »1848«. Itt a szomszéd igen -tisztelt párt szónokai szintén jeleztek álláspontot, melyet egy -kérdésben foglalnak össze, melynek jelszava: »1867«. Azt hiszem, ez a -helyes jelszó, mert fentartani azt, a mi megvan, megszerezni, a mi -hiányzik és visszaszerezni, a mi már megcsonkult, azt hiszem ez a -mérsékelt ellenzék álláspontja. - -De én most azt kérdem a honvédelmi miniszter urtól, vagy is inkább a -miniszterelnök urtól, hogy minő évszámmal jelzi azon álláspontot, a -melyen azon párt és a kabinet áll? »1847«-tel vagy »1819«-czel, vagy -talán egy még csak ezután következő évszámmal? Mert ámbár ez a kabinet a -közjogi ellenzék mezejéről lépett át oda oly czélból és oly igéret -mellett, hogy a nemzet jogait erősbiteni és érdekeit előmozditani fogja: -mégis az »1848« és az »1867« számmal jelzett politikai álláspontot -nemcsak teljesen elhagyta, hanem ezeket tökéletesen aláásni és -összedönteni igyekezett. Egyik eszköz aláásni és összedönteni ez -álláspontot: e törvényjavaslat is. Ezért nem fogadhatom én azt el. - -Itt még csak egy szót kérek. Az idő is eltelik, rögtön befejezem -beszédemet. Felhozatott az imént tisztelt barátom, Czirer Ákos részéről, -az általános katonai világhelyzet és az, hogy mikép állunk mi -egyik-másik katonai hatalommal szemben? A honvédelmi miniszter ur által -pedig felhozatott egy eshetőleges mozgósitás lehetősége s a vita hevében -talán többet vagy kevesebbet, vagy másként mondott, mint a mennyit és a -hogy neki, mint honvédelmi miniszternek erről a kérdésről mondani -lehetett volna. Én azonban szerencsére nem vagyok honvédelmi miniszter -és én tán valamivel többet is mondhatok ebben a tekintetben. És ez abból -áll: mi a nemzetnek államjogi nagy jogait semmiféle tekintetnek, sem -dinasztikus, sem monarchikus érdeknek soha feláldozni hajlandók nem -vagyunk. Akármiként álljanak is a katonai és politikai viszonyok, de ha -ez a kabinet – és ezzel együtt mindazok a kabinetek, a melyek hivatva -vannak rá – a nemzet és az ország és a monarchia helyzetének -megvédelmezésére elég éberek és gyorsak; ha nem várják meg azt, hogy -örökös ellenségünk akkor és ott kezdje meg a hadjáratot, a mikor és a -hol neki tetszik és ha nem várják meg azt, hogy köröskörül fellázitsa -ellenünk ama tonkinyi és mexikói szerzeményeket, a milyenek Bosznia és -Herczegovina, ha nem várják meg, hogy fellázitsa ellenünk Belgrádot, -Szofiát és Bukarestet, hanem éberek lesznek és nem lesznek -uszályhordozói más hatalmaknak, ha előttük csak az a tekintet lesz, a -melynek egyedül lenni kell, az ország és nemzet biztonságának megvédése: -akkor mi semmiféle áldozattól vissza nem riadunk, minden áldozatra -készen leszünk, de a nemzetnek törvényileg biztositott, ugy is csekély -és már is megcsorbitott jogaiból sem, sem más törvényjavaslat által -engedni nem akarunk. - -A törvényjavaslatot nem fogadom el. - - - - -A NEMZETI HADSEREG. - - -I. A BESZÉD TÖRTÉNETE. - -Ez a beszéd nehéz, hosszu politikai harcznak egyik tünete. A -parlamentben tartottam 1889-ik évi január hó 23-án. E tárgyban ez időből -még két nagyobb beszédem van e kötetben. Azokat is megvilágitja részben -e beszéd története. - -Tisza Kálmán kormánya 1888. évi november hó 3-án báró Fejérváry Géza -honvédelmi miniszter jegyzése mellett a tiz évenkénti rendszeres -véderőjavaslatot a képviselőház elé terjesztette. A javaslat kisebb és -nagyobb fontosságu több pontban eltér a korábbi törvényektől, de -különösen két pontnál nyomban fölébresztette a nemzet különös figyelmét -s bizalmatlanságát. - -Az egyik pont a javaslat 14-ik §-ára vonatkozik. Ebben Magyarországnak s -Ausztriának évi ujonczjutaléka 103,100 főben van megállapitva, de nincs -megmondva, hogy ez hány évre állapittatik meg. Ez lényegesen módositja -az 1868. évi XL-ik törvényt, a mely csak tiz évi érvényt biztositott a -Magyarország és Ausztria közt kötött véderő-egyezménynek. Az uj -törvényjavaslat szerint tehát az ország egyik legfontosabb joga, az -ujonczok létszámának meghatározása egyszersmindenkorra megcsorbult -volna. - -A másik sulyos pont a 25-ik §-ra vonatkozik. Ez a magyar középosztály -értelmes, tanult ifjait sujtotta, a mennyiben az egyéves önkéntes, ha a -tiszti vizsgát német nyelven nem tudja letenni, két évi fegyveres -szolgálatra kényszerittetik. Ez hát voltaképen nem egyéb, mint erőszakos -németesités a hadkötelezettség segitségével. - -A képviselőház véderőbizottsága letárgyalta s elfogadta a javaslatot s -előadója, Münnich Aurél, deczember hó 12-én a képviselőház elé -terjesztette. A Ház, figyelemmel a karácsoni és ujévi szünetekre, a -javaslat tárgyalását 1889. évi január 12-ére tüzte ki. - -Pártomnak, a függetlenségi pártnak elnöke akkor Irányi Dániel volt. -Önzetlen, nemes férfiu s országosan tisztelt buzgó hazafi. De a párt -külső képviselete parlamentben, sajtóban, kerületek gyülésein a toll és -a szó erejével főleg az én vállaimra nehezedett. Voltaképen én vezettem -a pártot vagy legalább vezetésében nekem volt legnagyobb részem. Tisza -Kálmán államférfiui működését kezdettől fogva kárhozatosnak tartottam s -e miatt mindig engesztelhetlen birálója voltam. Ugy látszott előttem, -hogy a véderőjavaslatot fel tudjuk használni Tisza Kálmán -megbuktatására, az elernyedt pártok fölébresztésére, a nemzet -sérelmeinek orvoslására s az ország életbevágó hadügyi jogainak -kivivására, vagy legalább elismerésére. Gondolatom és tervem ugy -érlelődött meg, hogy Tiszának és rendszerének megbuktatása most volna -lehető, most volna kötelességünk, ha az összes ellenzéki pártokat -kemény, szivós, lelkes harczba be tudjuk vinni s kötelességérzetünk -lankadatlanul éber marad. - -Legelőször Irányi Dániellel s gróf Károlyi Gáborral állapodtam meg. De -többször értekeztem Szilágyi Dezsővel is, a ki akkor pártokon kivül -állott, de felfogása kivált a javaslat 14-ik §-ánál szilárd ellenzéki -volt. Tervem helyeselte. - -De buzgó támadásra álltak készen a függetlenségi párt többi árnyalatai -is: Ugron, Polónyi s bensőbb hiveik. S komoly vitára szánta el magát a -nemzeti párt is gróf Apponyi vezetése alatt. A fenyegető közjogi és -nemzeti sérelem igy mintegy 160 képviselőt állitott csatasorba. - -Csak vitarendezés kellett és a sajtót, a tömeget, a vidéket s az -egyetemi ifjuságot kellett a komoly harczra feltüzelni. - -Sikerült. De se nem könnyen, se nem rögtön. - -A sajtóra jelentékeny befolyásom volt. A legnagyobb ellenzéki lapnak az -»Egyetértés«-nek én voltam irányczikkirója. A két nagy ellenzéki párt -fővárosi és vidéki összes hirlapjai rögtön megkezdték a kormány ellen a -harcztámadást. - -Vitarendező bizottságot is alakitottunk. Gróf Károlyi Gábor, Justh Gyula -és Horváth Ádám voltak tagjai. Polónyi Géza vezetése mellett másik -bizottság is alakult az egyetemi ifjuság s a tömeg vezetésére. Ezt -»tüntető bizottság« neve alatt ismerte a közönség s báró Fejérváry Géza -honvédelmi miniszter a vita folyamán gunyosan emlegette. - -A vita szokatlan hévvel indult meg 1889. évi január 12-én. Zajosan -érdeklődött a társadalom minden rétege. Mindjárt kezdetben valószinüvé -vált, hogy a nemzet Tisza Kálmán kormányzását tovább nem türi. A vita -hevessége nem lankadt január 30-ikáig. - -Január 30-án Rudolf főherczeg s trónörökös erőszakos halállal kimult. Ez -megdöbbentette a társadalmat. Szünet állott be a parlamentben február -12-ig. Bár a javaslatot január 29-én általánosságban a szokott többség -megszavazta, február 12-től kezdve a részletes tárgyalás még viharosabb -volt, mint az általános. - -Két körülmény jött közbe, a melytől Tisza Kálmán a vita elcsöndesedését -várta. Az egyik az, hogy idősb gróf Andrássy Gyula közbenjöttével a 14 -§. sérelmes intézkedését a kormány a király hozzájárulásával kijavitotta -s igy az ujonczlétszám határozott időre, 10 évre határoztatott. A másik -a kabinet felüditése. Az igazságügyminiszter Fabinyi Teofil ugyanis -visszalépett s helyére Szilágyi Dezsőt sikerült megnyerni. - -A vita hevét egyik körülmény se csökkentette. Az egyéves önkéntesi -intézmény eltorzitása s a két évi szolgálat kényszerével való -németesités fájdalmas sérelemként megmaradt. E miatt is, de általán -Tisza kormányzatának osztrákositó s erkölcstelen volta miatt -elhatároztuk, hogy a heves támadásokat, a mig Tisza meg nem bukik, meg -nem szüntetjük. Igy is történt. A többség ugyan a törvényjavaslatot -április 3-án részletekben is megszavazta s ez mint 1889. évi VI. -törvényczikk a törvénytárba iktattatott: a viharos ülések mindamellett -minden alkalomnál megujultak a kormány bukásáig, a mi elvégre 1900. évi -márcziusban bekövetkezett. - -A véderő-vita alatt több beszédet tartottam. Első nagyobb beszédem ime -itt következik. Csak annyit jegyzek még meg, hogy beszédem természetesen -a vita egész anyagát nem öleli föl. Főleg oly kérdésekre szoritkozom, -melyeket a többi szónok nem eléggé vagy épen nem méltatott. - - -II. A BESZÉD. - -(Mit vártunk egykor a balközéptől és Tisza Kálmántól? – Miért akarunk -erős hadsereget? – Miben áll a nemzeti jelleg a hadseregnél? – Milyen -most a mi hadseregünk? – Mit ér Tisza Kálmán meggyőződése? – Gróf -Széchenyi Aladár kijelentése. – Gróf Andrássy Gyula és Tisza István -tévelygései. – Az álhazafiság. – Az osztálytárgyalás mellőzése. – Az -1867-iki példa. – A német nyelv története nálunk. – A XVI. és XVII. -században. – Mit irt Hunyady a pápának?) - -Tisztelt Ház! Uray Imre tisztelt barátom, ki előttem szólott, -méltatlankodó érzetét fejezte ki a fölött a helyzet fölött, hogy neki, a -ki husz-huszonegy év óta a függetlenségi párt politikai álláspontján -áll, ma kötelességeül kell ismernie az 1867-iki kiegyezés egyik-másik -pontjának védelmezését. Magam is abban az időben nem e házban, hanem -ezen kivül, szemmel alig felismerhető szerény állásban a kiegyezésnek -hive voltam és tanuságot tehetek arról, hogy nekem és mindazoknak, a kik -akkor a kiegyezést akár csinálták, akár elfogadták és helyeselték, -sohase jutott eszünkbe az a lehetőség, hogy azt a kiegyezést ama pártnak -férfiai és tagjai ellen, a mely párt akkor a baloldalon ült s a -kiegyezés előnyeit keveselte, valaha védelmezni kelljen és lehessen. - -Igen is mi, a kik akkor a kiegyezést helyeseltük, féltettük e -kiegyezésnek a legközelebbi multhoz képest tetemes vivmányait. De -féltettük a már kihalóban levő udvari konzervativ párttól. De nem -féltettük attól a nemzeti párttól, a melynek akkor országszerte a nemzet -nagy bizalmával és népszerüségével biró egyik vezére a jelenlegi -miniszterelnök ur volt. - -Sőt nemcsak akkor nem féltettük. Hanem midőn az egykori Deák-párt a -kormányzás hibái, tévedései, részben vétkei és a kezdet nehézségei -miatt, de egyuttal vezérének elbetegesedése miatt is a politikai -szintérről lelépni kényszerült: akkor a lelépő pártnak igazán mélyen és -hazafiasan érző sok tagja az ország helyzetét nem látta ugyan rózsásnak, -hanem inkább nehéznek, bizonyos tekintetben sötétnek s a jövőt -homályosnak. Mindamellett mind azok között, a kik akkor az ország sorsa -felett itt és e házon kivül beszélgettek, bár senki se volt talán, ki a -balközép akkori kitünő vezérével benső politikai rokonszenv -összeköttetésében állott volna: mindamellett, a kik akkor az ország -sorsa fölött itt és bizalmas körökben tanácskoztunk s a kik közt magam -is ott voltam, kezdetben mind megnyugodtunk abban, hogy az ország -politikai vezérletét és a parlamentnek vezetését is Tisza Kálmán mostani -miniszterelnök ur vegye át. Mert az volt meggyőződésünk, hogy azt a -művet, melyet 1867-ben biztos, de kezdő állomásként megalkottunk, az -ország szabadságának és állami függetlenségének biztositására fogja az -egykori balközépi párt és ez a kormány tovább fejleszteni. Ebből a -feltevésből, ebből az édes álomból és hazafias várakozásból alig egy-két -év mulva fájdalmasan kellett fölébrednünk és rá csakhamar meggyőződtem -arról – és ebben térek el a mérsékelt ellenzék tisztelt férfiaitól – -hogy ha nemcsak az ország függetlenségét akarjuk tovább fejleszteni s az -ország minden jogát lassanként kivivni, hanem csupán azt akarjuk igazán -megvédelmezni, a mit 1867-ben és még néhány év alatt sikerült -megszereznünk, még ezt is csak a nemzet ősi jogai alapján, a -függetlenségi párt politikai meggyőződésére állva tehetjük. Máskép azzal -az iránynyal szemben, melyet ez a kabinet képvisel, a mindenkor meglevő -s a nemzet által mindenkor óhajtott jogokat vissza nem szerezhetjük, de -még csak az 1867-iki vivmányokat se őrizhetjük meg. Én tehát igazán -méltánylom, igazán felfogom annak az érzetnek a komolyságát, a melylyel -Uray Imre tisztelt barátom e reá nézve csakugyan sajátságosan visszás -helyzetre kénytelen volt reámutatni. - -A kormány részéről és pártja részéről sulyos szemrehányásokkal illettek -bennünket, mintha mi se a monarkia másik államának, se Magyarországnak -biztonságáról talán nem oly egészen hazafias lélekkel akarnánk -gondoskodni, mint a hogy a kormány nézete szerint gondoskodni hivatva -volna ez a törvényjavaslat s illetőleg az ennek alapján szervezendő -hadsereg. - -Ez a szemrehányás teljesen alaptalan. Mit akarunk mi? - -Mi akarunk erős hadsereget. Oly erős hadsereget akarunk, a melyben a -nemzetnek honvédelemre hivatott minden anyagi és intelligens eleme be -legyen foglalva. Oly erős hadsereget akarunk, a milyen erős hadseregre -ez az ország valaha képes volt és a melyre ez idő szerint csak képes -lehet. Nagy erő az, melyet ez országnak földrajzi fekvése, ez országnak -népe, a magyar nemzetnek ezredéves öntudata s önérzete és jövendőre -irányuló minden törekvése, e nemzetnek minden erkölcsi és anyagi vagyona -erős hadsereg felállitására forditani tud. Mind ezen erővel ellátott -hadsereget akarunk mi. Akarjuk pedig azért, mert a veszély, mely -bennünket környékez, igen nagy s a nemzet egész anyagi és erkölcsi -erejének a harcztérre vezetését mulhatlanul szükségessé teszi. Akarjuk -azért, mert akár taktikából közlik és hiresztelik, akár valóban érezzük, -nekünk igazán nagyon közel szomszédos óriási hatalommal, mely -szabadságunkat és nemzeti létünket is elvégre eltiporná, előbb-utóbb, -most vagy később, de végre is talán nagyon rövid idő alatt meg kell -küzdenünk. - -És nemcsak azért, mert az orosz hatalom fenyeget bennünket, hiszen ezt -régen tudjuk s régen készültünk és készen állunk rá, de az erős -hadsereget azért is akarjuk, mert épen a mostani kabinet által az előtt -tizenkét-tizenhárom évvel tévesen s akkor is az egész nemzet -közvéleménye ellenére vezetett külpolitikának a veszélye elől is -biztositani akarjuk magunkat. - -Beszéltem a kormánypárti oldalon ülők soraiból nem egy férfiuval az -utóbbi években, a kik mind azt mondták: most már megnyilt szemekkel és -felvilágosodott elmével kérdezzük, vajjon miért tettük mi azt az -őrültséget, hogy az orosznak szabad utat engedtünk a Balkánon át? Miért -engedtük tönkretétetni a törököt? Miért kellett Herczegovinát, Boszniát -elfoglalnunk, hogy ujabb sebezhető oldalt szerezzünk magunknak? - -Erre azt feleltem, a mint felelte volna mindenki, hogy hiszen az egész -országban minden ember, minden gondolkozó hazafi igy gondolkozott, csak -a kormány nem. Azt mondotta a kormány: szövetkezzünk Oroszországgal, -neki jó lesz Bulgária, nekünk meg jó lesz Bosznia. Azt mondotta a -kormány: foglaljunk tért a Balkánon s ezért engedjünk tért az orosznak -is. De elfeledték, hogy ha szomszédságunkban semmivé teszik a törököt, a -mint semmivé tették Lengyelországot, a sor akkor majd ránk kerülhet. A -világtörténet logikája kérlelhetetlen. De nem szükséges, nem is szabad, -hogy a logikának ránk nézve ártalmas következményeit mi siettessük. Sőt -ellenkezőleg az szükséges, hogy e logika ártalmas következményeit még -csirájukban fojtsuk el. - -Ez volt a nemzetnek akkori álláspontja. Most már a kormány és hivei -látják, hogy az elhibázott politika volt. Most már látják s félnek is -attól, hogy ha a reánk támadni készülő hatalommal sikerül keleti és déli -határainkat bizonytalanná tenni: a küzdelem, mely reánk vár, sokkal -nehezebb lesz s erőnk kifejtésére sokkal nagyobb indokok fognak sarkalni -bennünket, mint akkor lett volna, ha tizenkét-tizenhárom év előtt azt a -rossz, helytelen, a nemzet közvéleményével mereven ellenkező -nemzetellenes politikát nem követték volna. - -Tehát mi erős hadsereget akarunk. Biztositom a tisztelt honvédelmi -miniszter urat, erősebbet, mint ő; erősebbet, mint az ő bécsi nézet és -elvtársai. Mi akarjuk azt, hogy mind a szám, mind a fegyelmezettség, -mind a felszerelés tekintetében ez a hadsereg annak a teljes erkölcsi és -anyagi erőnek, melylyel mi rendelkezünk, megfeleljen. - -De hogy ez a hadsereg oly erős legyen, ahhoz a mi nézetünk szerint még -elmaradhatatlan kellék szükséges: az, hogy az nemzeti hadsereg legyen. - -Kérdezem én a tisztelt honvédelmi miniszter urat, ismer-e ő korunk mai -történetében – nemcsak a mostani napokban, de korszakunk mai -történetében – ismer-e oly hadsereget, mely erős volna s nem nemzeti? -Ismer-e az ugynevezett osztrák-magyar hadseregen kivül, – mely -egyébiránt ezt a nevet csak bitorolja, a mely nevet mi is csak per -abusum használunk, mert ez a hadsereg császári-királyinak nevezi magát – -ismer-e e hadseregen kivül az egész föld kerekségén és művelt államaiban -oly hadsereget, mely nem nemzeti hadsereg volna? Még az orosz czár ő -felsége is, ha szól a maga hadtestéhez, a maga tisztjeihez ott, a hol -uralkodói székhelye vagy lakása van, még az is mindig az orosz nemzeti -eszmét, az orosz nemzet jövőjét s világhóditó nagy ábrándjait emliti -hadserege előtt s nem csak azt mondja: »én III. Sándor czár«, hanem ugy -áll a katona elé: »im az orosz nemzet és annak világnagysága!« - -Mikor ezelőtt egy évvel és még azelőtt két évvel a német birodalom -kormánya a hadseregnek bizonyos irányban való fejlesztése tárgyában -javaslatot terjesztett az illető törvényhozó testületek elé s midőn oly -miniszter, mint Bismarck, a törvényjavaslat elfogadását indokolta, -szükségesnek tartotta előtérbe állitani azt a körülményt, hogy az a -hadsereg nemzeti hadsereg, s multjának minden dicsősége s jövendő -fegyveres működéséhez kötött minden reménye onnan ered, mert nemzeti -hadsereg. S nézze meg az olasz és franczia haderőt vagy a déli határokon -a kis szerb, bolgár és román hadseregeket: ugynevezett császári-királyi -vagy fejedelmi hadsereget nem fog találni sehol, hanem igen is fog -találni nemzeti hadsereget. - -De miben áll, tisztelt Ház a hadseregnek az a jellege, hogy nemzeti -legyen? Erről a kérdésről a honvédelmi miniszter ur nem szól. Abban a -»Dicsőség csarnokában« czimü könyvben, a melyet most a hadsereg kiváló -férfiairól igen előkelő férfiak kibocsátottak, erről az eszméről egy szó -sincs és ámbár én a katonai irodalomban jártas nem vagyok s biztos -tudomás után nem nyilatkozhatom, de sokat mernék tenni arra, hogy -azokban az ismertető, történeti és tankönyvekben, melyek erről a mi -közös hadseregünkről szólanak, ennek a nemzeti jellegéről talán sehol -egyetlen szó emlités sincs. - -A nemzeti jelleg az, a mely nélkül ma hadsereg erőssé nem lehet. De -miben áll ez? Egyszerüen annak a hadseregnek tisztelnie kell a nemzet -nyelvét, tisztelnie kell jogait, alkotmányát, tisztelnie kell nemzeti s -állami függetlenségét s szükséges, hogy az a hadsereg nyelvünknek, -jogainknak, alkotmányunknak s állami függetlenségünknek egyik valóságos -szerves intézménye legyen. Ha nem az, akkor az nem a mi hadseregünk. Ha -más: akkor az bizonyos eshetőségben valóságos ellenségünk. - -És még az sem elég, hogy azt a hadsereget a magunkénak ismerjük és -fogadjuk el, hanem ehhez szükséges az is, hogy az multunk emlékeiben, -jelenünk törekvéseiben s jövendőnk minden reményében velünk egynek -érezze magát s ha ezt nem teszi, vagy nem teheti, akkor a nemzettel -valóságos, igazi és komoly kapcsolata annak a hadseregnek nincs. Mi -adhatunk hozzá emberanyagot, de nem katonát és nem hőst. Mi adhatunk -hozzá pénzt s ő elfogdoshatja béke idején rablóinkat, háboru idején -kiállhat a harcztérre és vivhat szerencsés vagy szerencsétlen csatákat, -de nemzeti hadseregnek, a mi nemzeti létünk fentartójának nem -tekinthetjük. - -Mi köt minket össze azzal a hadsereggel? Fájdalmas összeütközések -emlékezete. A mit az a hadsereg dicsőségének tart, az nekünk -szomoruságunk és gyászunk; és a mit mi nemzeti dicsőségünknek tartunk: -az annak a hadseregnek pártütés, rebellio. - -Ez a különbség van az igazi erős hadsereg és ama hadsereg közt, melyet a -honvédelmi miniszter véd. És mi köt bennünket össze a jelen -törekvéseiben és a jövő reményeiben e hadsereggel? Hol fogunk egy téren -találkozni ezzel? Majd a csatatéren, tán az orosz ellen? Talán e -hadjárat sorsa nem lesz oly szomoru, mint a közös osztrák hadsereg -minden hadjárata volt, melyben német szóval vezényelték a magyart. - -Ugy látszik, a honvédelmi miniszter ur a történelemből nem akar tanulni. -A nyelvkérdésről annyit, a mennyit – később akarok beszélni. De most -eszembe jut s elmondom azt, hogy a magyar ezredeket háboruban a -napoleoni háborukig magyar nyelven vezényelték. A habsburgi seregeknek, -ha volt hadi dicsőségük, eddig szerezték s ez óta e hadseregek minden -hadjáratot elvesztettek. Mióta a magyar ezredeket belekényszeritették a -németségbe, mióta a magyar hadcsapatoknak nem adtak magyar tiszteket, -mióta a tisztikar és legénység csak a vezénynyelven értheti meg egymást, -melyet a magyar ezredekre rátukmáltak: azóta e hadsereg a képzetlen -olasz csapatok elleni harczokat kivéve, akár kül, akár belháboruban -egyetlen hadjáratot soha meg nem nyert. Pedig a katonai erények e -hadseregből nem hiányoztak soha. Voltak vitézei, hősei. De hiányzott a -nemzeti érzés, hiányzott az a magasztos czél, melyért a katona ne csak -halni, de győzni is tudjon. - -Ha a magyar csapatokat elszakitják a magyar nemzettől, ma sincs meg az a -czél, melyért a katona élni, halni és győzni tudjon. - -Mi most e hadsereg? - -A tiszti nyelv német, a legénységi nyelv mindenféle, a mi csak -képzelhető és a mi Magyarország és Ausztria földrajzi határai közt -feltalálható. - -Jelvénye: feketesárga, azt mi nem ismerjük el. - -Nemzeti jellege semmiféle; nemzeti önérzete nincs, nem is volt, nem is -lesz soha. - -Közös czélt, melyért lelkesülni tudjon, nem ismer, de igen is ismeri a -hadurat. Én mély hódolattal és hazafias tisztelettel emlékszem meg -mindig az ország királyáról, ki nekem uralkodóm, de a magyar érzületet -akár közlegénynél, akár tisztnél, a ki a hadseregben egy-két-három évet -eltölt, mint Törs képviselőtársam kifejtette, nem lehet a csecsemőkora -óta magába szítt érzelmekkel és fogalmakkal együtt az alatt a pár év -alatt megsemmisiteni. Császári-királyi hadurat az nem ismer. A katonai -reglement és a kurtavas megtanitják ugyan rá, de ő magyarként megy oda s -magyarként jön onnan el. Ismeri hazáját, annak világtörténeti czéljait -és rendeltetését, de »k. k.« hadurat nem ismer. - -De mikor a helyzetet igy látjuk s azt mondjuk: királyunkért és hazánkért -mindent ép ugy, mint ezelőtt száznegyven vagy százötven évvel; – ha mi -azt akarjuk, hogy hadseregünk a miénk legyen, nemzeti legyen, azért -lelkesüljön, a miért mi és ha szenvedni kell is, érezze mindazt, a mit -mi, – és a mikor mi erre vonatkozó érveinket itt időt és szót nem -kimélve, kifejtjük: akkor mivel áll elő a honvédelmi miniszter ur és a -tulsó oldal? Érveinkkel, a nemzet igazi érzületével és háromszáz éven át -ezerszer nyilvánult eme határozott nézetével szemben mivel áll elő a -tisztelt kormánypárt? - -(Közbeszólás: azzal, hogy szavazzunk!) - -Nem. A tisztelt miniszterelnök ur e hó 12-én tartott beszédében azzal -áll elő, hogy ő szentül meg van arról győződve, hogy e törvényjavaslat s -a hadszervezet, a mely ezen alapszik, jó és minden czélnak, a melyet mi -is óhajtunk, megfelel. Elismerem, hogy a honvédelmi miniszter ur tett -néhány kisérletet arra nézve, hogy a törvényjavaslat védelmére egyéb -érvet is felhozzon, de én most csak azzal a körülménynyel akarok -foglalkozni, melyet a miniszterelnök állitott elénk, midőn azt mondja, -hogy a törvényjavaslat jóságáról szentül meg van győződve. S megjegyzem, -hogy a miniszterelnök ur ezt az érvet nemcsak itt ismételte, de a mint a -hirlapokból látom, a szabadelvü párt tanácskozásaiban is ismételve -használta. - -Az egyéni meggyőződés, tisztelt képviselőház, mindig tiszteletreméltó. -Akárhányunkkal megtörténhetik az életben, hogy a midőn valamely vitás -kérdésre nézve valaki azt mondja, hogy az én meggyőződésem szerint ez a -dolog igy áll, akkor gondolkozásba esünk, hogy talán mégis ugy áll a -dolog, a mint azt az illető komoly meggyőződése hangján kijelentette. De -tisztelt képviselőház, a meggyőződésnek is megvan birálhatósága. Én -hosszas jogi s részben birói gyakorlatomban is arról győződtem meg, hogy -a mi a magánjogi életben a megbizhatóság bizonysága szokott lenni: -körülbelül a politikai életben is az ilyen egyéni nyilatkozatok -megbizhatóságának az a bizonysága. Hogy a meggyőződés nyomatékosabb -legyen azzal szemben, a kivel szemben használják: nekünk – mert velünk -szemben használják – teljesen biztosaknak és nyugodtaknak kell lennünk a -tekintetben, hogy az a meggyőződés őszinteséggel, önzetlenséggel és -jólértesültséggel nyilvánul s őszinteségen, önzetlenségen és biztos -tudáson alapszik is egyuttal. - -Hogy az önzetlenség mennyiben van meg, erről a kérdésről nem szólok. -Annyi bizonyos, hogy a miniszterelnök ur ugy állitotta fel a kérdést, -hogy ha a törvényjavaslat megbukik, akkor megbukik ő is és ott hagyja a -helyét. Ha pedig a törvényjavaslatot meg szavazzák, akkor továbbra is ő -marad a miniszterelnök. Politikai és államférfiui szempontból a -kérdesnek ilyetén módon való feállitását kárhoztatni nem lehet, sőt -bizonyos tekintethen helyeselni is kell: de annyit mondhatok, hogy ha a -hasonlat sántit is kissé, de a jogi életben az olyan tanut, a ki ily -kérdésben ekként nyilatkozik, ily módon és ily körülmények közt -elfogulatlan igazi tanunak nem szokás elfogadni. - -A jólértesültség kérdésében én a miniszterelnök ur kijelentésére nem -teszek megjegyzést. Elhiszem, hogy ő e törvényjavaslat -mellékkörülményeiről jól van érte sülve, de már a mi az őszinteséget -illeti – bocsánatot kérek – a miniszterelnök ur meggyőződésében én az -őszinteséget fel nem találhatom, legalább ugy nem, a miként azt ő -kifejezte. Megmondom, miért? Nem azért teszem ezt, mintha én nekem -különös kedvem volna a miniszterelnök ur egyéniségével foglalkozni, -hanem azért teszem, mert a mit mondani akarok, szorosan összefügg -magával a törvényjavaslattal. - -Azt mondja a miniszterelnök ur e törvényjavaslat 14. §-ára nézve, és -mondta különösen – a mint a hirlapokból széltiben-hosszában látni volt -szerencsénk – a szabadelvükörben, hogy e törvény 14. §-a ugyanazon -értelmü az 1868-iki e tárgyban hozott törvény 11. §-ával. Bocsánatot -kérek, a ki ezt állitja, annak vagy az itélőtehetsége, vagy az -őszintesége hiányzik. - -A miniszterelnök urnak az itélőtehetsége nem hiányzik, e fölött semmi -kétség. De már annyi bizonyos, hogy ha a most javasolt 14. §. ugyanazt -jelentené, a mit a régi törvény 11. §-a és semmi többet és semmi mást -nem jelentene, akkor – legyünk arról meggyőződve, a miniszterelnök ur -nem tette volna ki e törvényjavaslat sorsát ily hosszu és keserü -vitának, hanem meghagyta volna a régi szöveget. Hogy nem hagyta meg: -arra oka volt. De mi volt az oka, azt a miniszterelnök ur elhallgatja. -És itt a parlamenti életben használható legsulyosabb szó se elég sulyos -a kormány eljárásának jellemzésére, a miért az igazi okot, mely őt az -1868-iki törvény kiforgatására rábirta, előttünk elhallgatta. Sőt -nemcsak előttünk, hanem saját pártjának bizalmasai előtt is. A -mesterkedés, a taktika gyakran elkerülhetetlen bizonyos államférfiui -működésekben, de bocsánatot kérek, ha a mesterkedés arra irányul, hogy a -törvényhozó testület félre legyen vezetve, akkor annak az igaz neve -ámitás. - -Ámitani pedig nem szabad soha senkinek, annál kevésbbé tisztességes, -becsületes államférfinak. Okának kell lenni – mondom – miért akarja a -miniszter ur a törvényváltoztatást. A miniszterelnök ur az ok -földeritésével nem áll elő. Nem mondja meg, sőt tagadni akarja, hogy a -nemzet évenkénti ujonczmegajánlási jogát akarja megsemmisiteni. Pedig az -a párt is, mely őt tizennégy év óta támogatja s mely őt még most is meg -fogja támasztani s állását meg fogja menteni, megérdemelné, hogy -irányában őszinte legyen. - -Tisztelt Ház! A törvényjavaslat támogatására a többségből többen -szólaltak fel, de én is, mint Uray Imre előttem szólott tisztelt -barátom, főleg ama serdülő államférfiak szavaira akarok néhány -megjegyzést tenni, a kik, elismerem, a legnagyobb önzetlenséggel és a -legnagyobb bátorsággal keltek e javaslat védelmére. Oly régen elserdült -államférfiak beszédeire, mint Pulszky Ágoston és Ivánka Imre -képviselőtársaim ezuttal nem terjeszkedem ki. Hanem már, a mint Tisza -István meghatározta, hogy mi a hazafiság s a mint gróf Széchenyi Aladár -s gróf Andrássy Gyula meghatározták előttünk, hogy a német nyelvre nézve -mi a kötelességünk, lehetetlen még néhány megjegyzést azok után is, -melyeket erre nézve elvbarátaim már előttem elmondottak, nem tennem. - -Előre megjegyzem, hogy gróf Széchenyi Aladár tisztelt képviselőtársamnak -egyik kijelentésével teljesen egyetértek. Azt mondta és reménylem, azért -mondta, hogy a honvédelmi miniszter ur különösen a szivére vegye: - -»Nem vagyok képes belátni, hogy Magyarország, mint politikai nemzet, -melynek nemzeti honvédsége van magyar vezényszóval, melynek közjogi -alapon jogositott államnyelve van, mivel érdemelte meg az az államnyelv, -hogy az osztrák-magyar monarkia egyéb nemzetiségeinek nyelvével egy -szinvonalra helyeztessék. Ez szerény felfogásom szerint közjogi sérelem, -állami nyelvünk határozott mellőzése és ignorálása volna és ez ellen -szerintem a magyar törvényhozásnak óvást kell emelni.« - -Ebben a felfogásban, ebben az érvelésben gróf Széchenyi Aladárral -teljesen egyetértek, csak a végkövetkeztetéssel nem értek egyet. Azzal -nevezetesen, hogy ily törekvés ellen nekünk csak óvást kell emelnünk. -Nem óvást kell emelnünk csak, hanem az ily törvényjavaslatot egyszerüen -le kell szavazni és azt a minisztert, a ki ily javaslathoz köti sorsát, -a házból egyszerüen ki kell seperni. A ki a magyar nyelvnek államnyelvi -természetét ugy ismeri és tiszteli, mint gróf Széchenyi, annak más -következtetést felfogásából levonni nem lehet. Hiszen az egyszerü óvás -kedves dolog lenne Bécsben, a hol szivesen mondják: »szavazzatok csak -meg mindent urak, a hogy nekünk tetszik, azután protestáljatok, a hogy -nektek tetszik.« De mi haszna van ebből az országnak? - -De már, a mi Tisza István képviselő urnak a hazafiságra s Széchenyi -Aladár és Andrássy Gyula képviselő uraknak a nyelvre vonatkozó -fejtegetéseit illeti, arra nekem ki kell terjeszkednem. - -Tisza István tisztelt képviselő ur az álhazafiságnak képét akarta elénk -állitani. Föl kell tennem, nem gondolhatok mást, nem is akarok mást -gondolni, mint hogy jó hiszemben beszélt és hogy helyzetének, állásának -és kötelességének teljes tudatában beszélt és ismétlem, teljes -őszinteséggel nem mást, hanem csak az álhazafiság képét akarta előttünk -feltüntetni, midőn azt mondta, hogy: »A képviselő urak politikájában -hogyan nyilvánul a kizárólagos hazafiság? Abban, hogy minden harmadik -szavuk áradozó, hazafias frázis egyfelől, másfelől a nemzeti -elfogultságnak, az önhittségnek, a nemzet tulbecsülésének fokozásában, -indulatainak és szenvedélyeinek felizgatásában áll.« – Ugyanitt -hivatkozik az eltiport hazafiui bánat bakhanáliáira is. - -Hát tisztelt Ház, a minő magasztos és szent dolog valamennyiünk előtt a -valódi hazafiság: kétségtelenül oly kicsinyes, silány és komikus dolog -az ugynevezett álhazafiság és bizonyára közel járt e fogalomhoz magához -a tisztelt képviselő ur, midőn az álhazafiságot ily jellemvonásokból -akarta összeállitani. Ott azonban nagyon messze járt az igazságtól, -mikor azt az álhazafiságot nekünk akarta megmagyarázni és pedig akként, -mintha az az érzet bennünk lakoznék. - -Az álhazafiságnak sok neme van. De én annak elméleti nemeiről nem -beszélek, azokat nem ismerem. Hanem ismerem egy fajtáját. Azt, a mely -1861-ben igy beszélt: »Ezzel az uralkodóházzal és ezzel a királylyal -szóba se állok. Én határozni akarok.« – A mely 1865-ben és 1866-ban ezt -mondta: »Én ezzel a királylyal nem békülök ki, én a 67-iki kiegyezést és -koronázást meg nem csinálom, mert én a nemzet függetlenségét követelem.« -És a mely mégis akkor, a mikor 1875-ben módja lett volna erre törekedni, -mindazt a mit 1867-ben szereztünk, lassanként visszaakarja csinálni az -1865-iki állapotra. Az álhazafiságnak ezt a történetileg szigoruan -bebizonyitott példáját igen is ismerem. - -Ismerem a hazafiság bakhanáliájának egy történeti példáját is. - -Én tudom azt, hogy egykor előkelő politikusok, a magyar közélet akkori -tekintélyes férfiai kimentek a Duna partjára nemzeti szinü zászlóval és -a Szózat éneklése közben Kossuth Lajost éltették olyankor, a mikor a -királyi várpalota ablakai ki voltak világitva, tehát azok igaz lakója -ott lakott és a Kossuth éltetett neve fölharsogott a királyi várpalota -termeibe, a király füleibe. Erre igenis emlékszem. De azt is tudom, hogy -a kik ezt cselekedték, ugyanazon vezérférfiak később a nemzet élére -állva, mindent megtagadtak, a mi Kossuth Lajos előtt valaha szent és -igaz volt, sőt Kossuth Lajost magát is kitagadták a nemzet kebeléből. - -Az álhazafiságnak ezt a példáját igen is ismerem. És ismerem annak még -egy példáját, még pedig, fájdalom, nem régóta. Ismerem annak azt a -példáját, hogy ifju emberek, fiatal politikusok, alig kikerülve az -iskolából és az önkéntességi szolgálatból, idejönnek a parlamentbe s itt -ama férfiak felszólalását, a kik küzdöttek az országért s annak jogaiért -s a kik ebben a küzdelemben őszültek meg, kigunyolják és lenézéssel -illetik és midőn ők igazán hazafias érzelmöknek keresetlen szavakban -kitörést engednek, ezt azok a fiatal politikusok elnevezik a hazafiság -bakhanáliáinak, és a mikor ezt teszik, másrészről gloriát énekelnek a -német nyelvnek és arra törekednek, hogy Magyarország értelmes -fiatalságát németté tegyék. - -Az álhazafiságnak e nemeit ismerem én. - -A tisztelt miniszterelnök ur itt a Házban is nem egyszer, pártjának -bizalmas értekezleteiben még többször kijelentette, hogy ő a -törvényjavaslaton többé változtatást nem csinálhat. Valami történelmi -előzmény jut erre eszembe. – Egyszer volt az országnak miniszterelnöke, -gróf Andrássy Gyulának hivták de nem a mostani képviselőtársam az, ugy -látszik szinte, nincs is vele rokonságban. Ő egyszer, mint az országnak -honvédelmi minisztere – már akkor az is volt – előterjesztett egy -törvényjavaslatot 1868-ban. - -A törvényjavaslat tárgyalásának módja akkor következő volt, a mit igen -tisztelt elnökünk, ha valaki kételkedni merészelne benne, igazolhat. - -A törvényjavaslatot, mely fontos kérdésről, az ország honvédelmi -véderőszervezetéről szólt, először kiadták egy szakbizottságnak, melynek -neve hadügyi bizottság volt. Most is van efféle bizottság, de neve már -nem hadügyi. De mindegy. Nem a névtől függ a dolog, hiszen most is van -név szerint honvédelmi miniszterünk. A hadügyi bizottság belekezdett a -törvényjavaslat tárgyalásába 1868-ban körülbelül julius 10-én és -folytatta a tárgyalást tiz napon keresztül oly módon, mint a mostani. A -bizottság megállapitotta a maga javaslatát és a Ház elé terjesztette s -azt a Ház szó nélkül az osztályok közt osztotta ki, hogy most ezek -vegyék tanácskozás alá. Ezek tanácskoztak rajta másik tiz napig. Akkor -azután az osztályok megválasztották központi előadóikat és a központi -bizottság tanácskozott rajta a harmadik tiz napig. Akkor a kormánynak az -volt a törekvése, hogy lehet ugyan olyan képviselő, a ki nem akar -felvilágositást szerezni egyénileg e végtelenül fontos kérdésről, -azonban oly eset ne állhasson elő, hogy minden képviselő hozzá ne -szólhasson a kérdéshez. Sőt minden képviselőnek egyenesen módjában -legyen ez s egyuttal minden képviselőnek jogában álljon az is, hogy ha -másutt nem, magában az osztályban idézhesse a minisztert maga elé s ott -kérdezhesse és mondhassa meg: mit jelent ez vagy az? Mi e vagy ama -rendelkezés czélja és indoka? Mit akarnak a hadi körök? Mit akar a -nemzet? - -Most ezt a gyakorlatot nem követjük. - -Hanem akkor a hadügyi bizottságban hogy folyt a tárgyalás? A hadügyi -bizottság tagjai ép ugy a kormánypárti többségből állottak akkor is, -mint most. Hanem a többség volt más. Mikor annak a többségnek -meggyőződése valamire nézve megalakult, azt mondta a miniszternek: -»Miniszter ur, ezt én nem fogadom el, hanem a helyébe teszem emezt.« A -miniszter hiába hivatkozott arra: »de hát akkor le kell mondanom -állásomról.« A felelet az volt: »sajnáljuk, de mintsem hogy a nemzet -mondjon le a maga jogairól, inkább a miniszter mondjon le állásáról.« - -A bizottsági többség akkor nem engedelmeskedett. Az akkori -miniszterelnök ur, gróf Andrássy Gyula azt is mondta egyszer egyebek -közt: »Én megkisértem ő felségénél, de hát azt akarjátok, hogy engem -kilökjenek a Burgból?« Erre azt mondták a többség tagjai: »Nagyon -sajnáljuk, fájna nekünk, mert végtelenül tisztelünk, de inkább téged -lökjenek ki a Burgból, mint mi lökjük ki a nemzet jogait az -alkotmányból.« - -A hadügyi bizottság tagjai nem engedtek. Gondolt egyet a kabinet. Gróf -Andrássy Gyula – ismétlem, nem a mostani – fölment Bécsbe, panaszt tett. -»Nem birok a kuruczokkal.« Akkor Bécsből abba a hadügyi bizottságba, -hogy annak felvilágositást adjanak, leküldték nekünk Kuhn bárót, a közös -hadügyminisztert, továbbá Benedek dandárparancsnokot, de nem a -königgrätzi győzőt, végre Horst ezredest, a ki talán miniszter is lett -azóta. - -(Thaly Kálmán közbeszól: Meg is halt. – Más közbeszólás: Grivicicet!) - -Grivicicet nem küldték le, az akkor már csöndes ember volt. Leküldték -azt a három előkelő politikust és hadügyi szaktekintélyt, hogy azok -beszéljenek hát gróf Andrássy Gyula által segitve, a hadügyi bizottság -tagjaihoz. Azok lejöttek ide és részt vettek a bizottság -tanácskozásaiban 1868. évi julius 13-án és 14-én egész nap, délelőtt, -délután. Bankett is volt, bakhanália is időközben. - -De azért a hadügyi bizottság tagjai még se engedtek. Akkor gróf Andrássy -Gyula azt mondta kollégáinak, Kuhn, Benedek és Horst uraknak: menjenek -az urak fel Bécsbe, megyek utánuk én is. Ment. Julius 14-én, 15-én, -16-án, sőt 17-én is miniszteri tanácskozások folytak. Andrássy gróf azt -mondta a királynak: »Felség: Az országgyülés nem enged. A nemzet -megnyugtatására a szükséges módositásokat meg kell tenni.« S ő felsége -erre azt mondta: »A fődolog a nemzet megnyugtatása.« - -Andrássy – ez történeti dolog – azzal ment Bécsbe, hogy azt mondta a -bizottság tagjainak: legyetek készen a legrosszabbra. Midőn pedig ő -felségét értesitette a nemzet nyugtalanságáról, aggályairól s a nemzeti -jogok szentségéről: visszajött teljes győzelemmel. - -És mik voltak azok a kérdések, melyekről akkor szó volt? - -A törvényjavaslat 5-ik §-ában a kormány törvénynyé akarta tétetni azt, -hogy Magyarországon tizennyolczadik életévétől negyven éves koráig -népfölkelő legyen mindenki. Ezt az ország törvényhozása határozottan -visszautasitotta és ennek helyébe azt tette, hogy csak az legyen -népfölkelő, a ki önkényt akar népfölkelő lenni. A mint ez az 1868-iki -törvény 5-ik §-ában benne is van. Azt pedig, a mit a nemzet akkor -visszavetett, időközben a mostani kormány csakugyan behozta. - -Továbbá azt akarta az akkori kormány és akarták a bécsi katonai körök, -hogy a béke idejében való három évi tényleges szolgálat megállapittassék -ugyan, de záradékot akartak betenni a törvénybe, a mely szerint ha a -kapitány uraknak tetszik a legényt a negyedik szolgálati évben is -visszatartani, joguk legyen őt visszatartani. Tudniillik, hogy az első -tartalékosi évet is fegyver alatt töltsék. Azért a 10-ik §-ba -beletették, hogy az első évbeli tartalékos az év tartamára a -hadügyminiszter által visszatartható. A törvényhozás, a hadügyi -bizottság többsége azt mondta, hogy a nemzet jogaival ily gyalázatos -játékot üzni nem lehet. Pedig nem lenne más, ha a törvényben három évi -szolgálati idő van megszabva, de valósággal mégis négy évi lenne béke -idején a fegyver alatti szolgálat kötelezettsége. - -Mindezt megváltoztatta a törvényhozás és csak annyit mondott, hogy igen -is, ha szükség parancsolja s ő felsége az egész kormány együttes -felelőssége mellett elrendeli: akkor, de csakis akkor behivhatók a -tartalékosok is. – Különben azóta ez a kormány még ezt is -megváltoztatta. - -A harmadik – több fontos eltérés is volt, de én most csak a harmadikat -emelem ki – a harmadik s legfontosabb eltérés, a mely miatt nagy -összeütközés volt akkor Bécsben is, Budapesten is, az volt, hogy a -nemzet fel akarta állitani a honvédséget, Bécsben meg ezt nem akarták -megengedni. Hanem a 12-ik §-ban az lett a törvényjavaslatba beletéve, -hogy a honvédség összes számereje a monarkia mindkét államának területén -200,000 főnél nagyobb ne lehessen; – az lévén az alattomos szándék, hogy -a magyarnak akkora honvédséget, a mekkora tőle telik, adni nem lehet, e -helyett a két államra szabjunk kerek számot s aztán abból adjunk -Magyarországnak például 50 ezeret, Ausztriának pedig irjunk be, ha föl -nem állitja is, 150 ezeret. Erre a hadügyi bizottság azt mondta: ilyen -honvédség nekünk nem kell. Mi akkora honvédsereget akarunk állitani, a -mekkora az ország egész lakosságának számerejéből kitelik. - -Ezek voltak főleg azok a pontok, a melyek miatt akkor összeütközés volt. -És én azt mondom s ugy hiszem, mindenki egyetért velem abban, hogy ha -koronás királyunkat akkor, az akkor még igen nagy és nehéznek tartott e -kérdésben meg lehetett nyugtatni azzal, hogy a magyar nemzet nyugalma és -megelégedése a legfontosabb dolog: ugy ma ennél a 14-ik §-nál, mikor a -nemzet álláspontját már ő felsége, a legfőbb hadur is korábban -elfogadta, a katonai köröknek nincs joguk és módjuk tovább -aggodalmaskodni s nézetünket el nem fogadni. Csak igaz és őszinte szót -kellene most a miniszterelnöknek a korona előtt kiejteni, a nemzetet -minden aggodalomtól meg lehetne menteni. - -S a mikor az én tisztelt képviselőtársaim, ifjabb gróf Andrássy Gyula, -gróf Széchenyi Aladár és Tisza István oly könnyedén szólnak ezekről a -nagy kérdésekről és a hazafiság nagy kérdéseiről, én nem vonom kétségbe -hazafiságukat, soha nem is vontam, de állitom azt, hogy az a hazafiság -nagyon elméleti, nagyon iskolai és még nincs kipróbálva. Hogy a -kipróbált hazafiság mit jelent náluk, majd megtudjuk később, de remélem -és kivánom, hogy az igazi lesz. De idősb gróf Andrássy Gyula eljárását, -mint példát, ifjabb gróf Andrássy Gyula tisztelt képviselő urnak szives -figyelmébe ajánlom. - -Néhány megjegyzést kell tennem tisztelt Ház a német nyelv kérdésére is. - -Én egyetértek Jókai Mór tisztelt képviselőtársammal abban, hogy nálunk a -német nyelvet, tudniillik a tudomány német nyelvét nem gyülöli senki. -Még én se gyülölöm. De azért ha valaki közülünk azt állitja, hogy -Magyarországon a német nyelv iránt valósággal ellenszenv uralkodik, -ebben annak a valakinek igaza van, azt eltagadni nem lehet és ha -százszor kimondjuk is a törvényben, hogy meg kell tanulni, annál nagyobb -lesz az ellenszenv. És ha ez országnak minden költője és államférfia -fogja is állitani, hogy nincs ellenszenv, mégis meglesz az. - -De megvan ennek is az igazi története, a mely a közös hadsereg szomoru -történetével azonos és azzal együtt jár. Azok a tisztelt ifju -képviselőtársaim, kik oly könnyedén beszélnek a hazafiságról, bizonyára -tudják – mert nem képzelem, hogy a corpus jurist eléggé ne forgatták -volna, mielőtt elméleti hazafiságukat tartalommal megtöltötték, hogy -midőn Ferdinánd ausztriai főherczeget, később I. Ferdinándnak nevezett -magyar királyt a nemzet királylyá választotta, mint tudjuk, a mohácsi -csata után, már tiz év mulva, 1536 ban az országgyülés kimondotta, még -pedig a királyi consensus hozzájárulásával, hogy »Felséged katonasága a -vidéki lakosság könyeiből él, mint ez már nálunk szokássá vált.« -Provincialium lacrymis vivit, quemadmodum id jam nobis quasi in -consuetudinem versit«. - -Már tiz év mulva igy beszélt az ország törvényhozása. Másutt pedig -hozzáteszi, hogy »a szegény népnek nem hagyja meg egyebét, mint véresre -vert meztelen testét.« Ez is bent van a corpus jurisban. Miserae plebi -nihil praeter nudum corpus illudque diris affectum verberibus -relinquitur. – Az 1536. évi XXVI. törvényczikkben van; utána nézhet -mindenki. - -Itt kezdődik a német nyelv története Magyarországon. - -Ez után az történt nyomban, hogy a királyi hatalom a magyar -hadcsapatoknak idegen, német tiszteket adott. Azért az 1552. évi XII. -törvényczikk megparancsolta a kormánynak, hogy a magyar ezredeknek -magyar főtiszteket kell adni. Ime hát már akkor megkezdődött a kétéves -önkéntesek ily módon való becsempészése a német nyelv utján. Azonban az -ország elszegényedett, valószinüleg még szegényebb volt, mint most. A -hadügyi költségek évenként emelkedtek, a delegácziók mindig többet -szavaztak meg s Jókai Mór tisztelt képviselő ur tiltakozó szava és -puskapora semmit se használt. - -Végre 1559-ben az országgyülés keserves hangu törvényt hozott, a melyben -azt mondja: Királyi felséged pedig ne kérjen tőlünk sok pénzt, mert a -törökök, rebellisek és felséged katonái koldussá tették már az országot! -– Itt kezdődik ennek a hadseregnek és a vele összekötött német nyelvnek -története Magyarországon. - -Jött azután Basta, Karaffa és Haynau, kik mind a német nyelvet és a -közös hadsereget hozták be és a magyar értelmiségnek kiirtására -törekedtek kötél, akasztófa, elnémetesités, elházasitás és elfajzás -által. Oly hadseregnek, mely igy gazdálkodott nálunk három évszázad óta -és oly nyelvnek, mely ily uralmat akart hozzánk becsempészni, -közkedveltsége Magyarországon nem lehet. Meglehet, hogy majd valamikor -lesz, de akkor itt magyar nemzet és Magyarország nem lesz és -miniszterekké a gróf Andrássy Gyulák se lesznek. - -Gróf Széchenyi Aladár tisztelt képviselő urral – harmadszor is ismétlem -– egyetértek abban, hogy az csakugyan állami jogunk durva megsértése, -sőt nemzetünk durva meggyalázása a honvédelmi miniszter és a közös -katonai körök részéről, ha ők bármiféle intézménybe a magyar nyelvet -csak ugy akarják bevenni, mint egyéb nemzetiségek Mutter-Sprache-ját. -Becsempészték a német vezénynyelvet a nemzet megkérdezése nélkül a -napoleoni háboruk alkalmával, sőt némileg előbb is. Nagy sérelem volt -ez, de nem meggyalázás. Hanem mikor a nemzet törvényhozásától magától -követelik, hogy saját fiainak büntetést szavazzon meg akkor, ha ők az -ősi magyar, nemzeti államnyelvet használják és nem a németet: ez nemcsak -sérelem, hanem oly alávaló meggyalázása a nemzetnek, a minőre a -világtörténetben egyetlen egy példát se mutathat a honvédelmi miniszter. -Eltiporni lehet nemzetet, ráparancsolni lehet kényszerhatalommal – mi is -éreztük ezt nem egysser – de hogy a nemzettel magával szavaztassák meg -saját gyalázatát, saját nyelvének megtagadását: erre nincs példa a -világtörténetben. - -Azt mondja a tisztelt miniszterelnök ur január 12-iki beszédében, hogy a -monarkia tekintélyének, sulyának fentartása kifelé addig lehető, mig -mindenki kivül a monarkián meg van győződve arról, hogy az -osztrák-magyar monarkia fennállásának legnagyobb támasza Magyarország. - -Igaza van. Az ugynevezett monarkiának nagy tekintélyt kölcsönöz az, ha -azt hiszik róla, hogy ha nem is legnagyobb támasza, de biztos támasza -Magyarország. De ha a tisztelt miniszterelnök ur azt akarja, akkor -akarnia kell azt is, hogy ez a Magyarország Magyarországnak megmaradjon. -Ez az ország pedig addig lesz önálló és addig állhat fenn, a mig magyar -lesz és szabad. A mint e Magyarországot sikerül önöknek semmivé tenni -akár németesitéssel, akár szlávositással vagy bármivel: ugy ennek -szabadsága is tönkre lesz téve és többé a Duna-Tisza partjain önálló -ország nem fog állani soha. - -De egyre figyelmeztetem a kormány tisztelt tagjait és ha szavam tovább -jutna, figyelmeztetni kivánom a korona tanácsosait és magát a koronát -is, hogy addig lesz ez az ország támasza a Habsburg-családnak is, mig -Magyarország lesz. Ez a nemzet vérének és pénzének, erkölcsi és anyagi -javainak feláldozásában elmegy az elképzelhető végső határig. De elmegy -egyedül azért, mert azt a meggyőződést táplálja, hogy Magyarország -önállóságát és szabadságát tartja fenn. Támogatja a dinasztiát, -urunkat-királyunkat és annak egész családját erejének végkimerüléséig, -mert az a meggyőződése, hogy szüksége van erre azért, hogy Magyarország -önálló és magyar legyen. De ha önöknek sikerül odáig vinni mindenféle -mesterkélt eszközökkel, hogy ez a Magyarország megsemmisüljön: akkor -ennek a nemzetnek minden okos, nem okos tagjában feltámad a gondolat, -hogy hát akkor minek áldozzunk? - -Én nem mondhatok egyebet és nem mondhatnék egyebet – ha szavam odáig -jutna – királyunk trónja előtt sem, mint a mit Hunyadi János ezelőtt -négyszázötven évvel mondott a római pápának, mikor a római pápa -belekapkodott az ország jogaiba. Hunyadi ezt irta neki: »Engedje meg -szentséged, hogy ez ország szabadon éljen jogaival és szabadságával, -mert a szentséged iránti hűsége függetlenségével együtt el fogna -enyészni.« - -Elfogadom Ugron Gábor képviselőtársam határozati javaslatát! - - - - -MAGYAR NYELV A HADSEREGBEN. - - -I. A BESZÉD TÖRTÉNETE. - -Ezt a nagyterjedelmü hosszu beszédet a véderőjavaslat 25-ik §-ának -részletes tárgyalásánál 1889. évi márczius 9-én a parlamentben -tartottam. - -Külső hatása szokatlan nagy volt. Csaknem minden lap vezérczikkben -tárgyalta. Az ellenzék százezer példányban való külön kinyomatását -rendelte el. Habsburgi korszakbeli történetünknek s tényleges közjogi és -társadalmi helyzetünknek a legfájdalmasabb kérdéseit érinti ez a beszéd. -Vitázó hangja van végig, de minden élessége mellett is szelid, gunynyal -s vidám humorral teljes. - -A törvényjavaslat 25-ik §-ának tizenkettedik kikezdése ezt a pontot -foglalja magában: - -»A tényleges szolgálati év végén tartoznak az egyévi önkéntesek a -tartalékos tisztekké való kinevezéshez megkivántató képzettséget -elméleti és gyakorlati tekintetben vizsga letétele által igazolni. Ezen -vizsgára nézve a követelmények mértékét és a követendő eljárást az ő -felsége által szentesitett e részbeli szabályok állapitják meg.« - -Köztudomásu, de Bolgár Ferencz a képviselőházban külön is -bebizonyitotta, hogy ezek a tiszti vizsga-szabályok határozottan -megkövetelik, hogy a vizsgát német nyelven kell letenni s az egyévi -önkéntesnek a német nyelvet a katonai és tiszti szolgálatra teljesen -alkalmas mértékben szóval és irással ismernie, tudnia kell. - -De ugyanazon §. tizenharmadik kikezdésében ez a pont áll: - -»Azon egyévi önkéntesek, a kik ezen vizsgánál meg nem felelnek, -kötelesek még egy évet csapattestük alosztályainál tényleg szolgálni.« - -E két összevágó rendelkezés tehát kétségtelenné teszi, hogy a magyar -kormány a magyar törvényhozástól azt követeli, hogy a magyar ifjut, ha a -katonai tudásban elnémetesedik, jutalmazza meg; ha pedig magyar marad: -akkor még egy évi kényszerszolgálattal büntesse meg. - -Ilyen önmeggyalázás példátlan a nemzetek történetében. - - -II. A BESZÉD. - -(György Endre logikája. – A magyar nyelv és a föderalizmus. – A jus -reservatum. – Mit jelent ez a három latin szó: divina favente clementia? -– Az 1741-iki példa. – Ziskay Antal okoskodása. – A szokásjog miből áll? -– Heister Siegberth osztrák generális szokása. – Werbőczy szokásjoga. – -Mit tesz a magyar törvények szerint a hadsereg vezénylete és -belszervezete? – A magyar ezredek tulajdonosai. – A „csavargó nyelv.“ – -Könyörgés-e a törvény? – A törvényjavaslat miben tér el az 1868-iki -megállapodásoktól? – Minő természetrajzi tünet a „Soldatenkind“? – A -pedagogiai tekintetek. – A nemzedék elsatnyulása. – Különbség a katonai -és polgári agy között. – A demokráczia kérdése. – Miért nevelik a -főherczegeket katonának? – Mikor csempészték a német nyelvet a magyar -ezredekbe? – A Gréwen-huszárezred kérvénye 1790-ben. – A nemesi gárda. – -Mit ér az országgyülési határozat. – Deák Ferencz beszéde. – Kurucz -Csáky Mihály, a rodostói halott.) - -Tisztelt Képviselőház! György Endre tisztelt képviselőtársam érdekes -beszédének egyik részében annak a kérdésnek megoldásával foglalkozott, -vajjon a most folyó véderővita alatt az ellenzék felfogásában van-e -logika, vagy nincs? - -Nekünk, a 48-as pártnak, megadta azt az elégtételt, hogy elismerte, hogy -a mi álláspontunkban van logika, saját pártjának is megadta azt az -elégtételt, hogy abban is van logika, a mérsékelt ellenzék -álláspontjában azonban ezt nem tudta felfedezni. - -Én a mi pártunk részéről ez elismerését kétkedéssel fogadom azért, mert -György Endre képviselő urnak e kutatásai felkeltették bennem az aggályt: -vajjon ő és pártja képes-e annak megbirálására, vajjon mi helyes -logikával járunk-e el? Én legalább, végig gondolva a hosszu vita egész -folyamán, olyan sajátságos logikát vettem észre a kormány és pártja -részéről épen a fő és lényeges kérdésekre nézve, a melyet közönségesen -sem a tudományban, sem az életben logikának nem szokás nevezni, hanem a -logika csuffá tevésének. - -György Endre tisztelt képviselőtársamnak csak nehány példával szolgálok, -mint ő tegnap akart nekünk szolgálni. - -A kormánynak az a kiinduló pontja, hogy komoly háborus veszély fenyeget -bennünket, a trónt és a hazát egyaránt, tehát a véderőt fejleszteni és -fokozni kell mindamaz erők végső határáig, melyekkel a nemzet -rendelkezik; tehát szükséges a véderő fejlesztése végett a hadseregbe a -nemzet áldozatkészségét, rokonszenvét, és nemzeti lelkesedését is -bevinni. Ez a főfeltétel. A logikai következtetés pedíg, melyet abból a -kormány és György Endre kihoz, az, hogy szükséges lévén ebbe a nemzet -egész ragaszkodását, áldozatkészségét és lelkesedését bevinni, tehát a -nemzeti elemet szoritsuk ki abból és még keseritsük is el a magyar -nemzetet. Ez a logika a kormánynál? - -Azt mondja a tisztelt honvédelmi miniszter ur: mulhatatlanul szükséges -feladat a tartalékos tisztek számának szaporitása, mert tartalékos -tisztekkel kellő bőségben nem rendelkezünk, kivált háboru esetén s -kivált a csaták folytán előálló fogyatékok betöltésére. Kell tehát -gondoskodnunk minél gyorsabban, minél bővebben és mindenesetre kielégitő -mértékben a tartalékos tisztek számának szaporitásáról. Mi lenne ebből -közönséges, józan eszü emberek között a következtetés? Az, hogy tehát a -hadügyi czélok veszélyeztetése nélkül a tiszti vizsga letevését -könnyitsük meg. De a miniszter ur s a kormánypárt logikája azt mondja -erre, hogy tehát nehezitsük meg a tiszti vizsgát, tegyük kényszeritővé -azt a nyelvet, a melyet nem értenek. - -De a honvédelmi miniszter ur – hogy György Endre képviselőtársam logikai -gyüjteményét szaporitsam – itt sem áll meg, hanem azt mondja: nemcsak -tartalékos tisztekre van szükségünk, hanem szükségünk van alkalmas, -képzett, jól fegyelmezett és lelkes altisztekre is. Mi lenne ebből a -következtetés? Mindenki tudja, a ki józan elmével foglalkozik a -dolgokkal. De a tisztelt kormány »ergo«-ja, következtetése ebből az, -hogy tehát állitsunk fel hátrányok és büntetések utján egy fegyencz -csoportot s abból vegyük ezeket a lelkes altiszteket. - -De a kormánynak és pártjának logikája még itt sem áll meg. A -miniszterelnök ur – nagyon sajnálom hogy kimegy és azt a körülményt, -hogy mi őt nem szivesen hallgatjuk meg, azzal viszonozza, hogy ő meg -épen nem akar meghallgatni bennünket – (Egy hang: Bujdosik!) egész -nyomatékkal terjesztette György Endre képviselőtársam pártja elé, hogy -nemzetünk erkölcsi sulya s az ország tekintélye kivánja azt meg, hogy a -kormány ne gyenge kártyákkal játszék, azért, a 14. §. mellett a -kabinetkérdést veti fel és annak keresztülvitelével a kabinetkérdés -sulya alatt követeli. Mi történik? A 14. §-t elejtette, de a kabinetet -nem ejtette el. Hát az ország tekintélyének és erkölcsi sulyának -megvédelmezésében hol van itt a logika? Ezt kérdem György Endre -képviselőtársamtól. - -Lesz szerencsém az igazságügyminiszterrel is szót váltani. - -Horváth Gyula képviselő ur egész nemes felindulással teljes előadást -tartott nekünk arról, hogy mikép veszélyeztetjük mi a parlamentarizmust, -annak nagy érdekeit, annak tekintélyét. Jó: gondolkodtam azon, miként -védelmezi tehát azt meg Horváth Gyula képviselőtársam és igen sokan -mások, kik akként jártak el ebben az egész kérdésben, mint ő? - -Horváth Gyula tisztelt képviselőtársam előterjesztette, hogy ő neki -kezdettől fogva, már az ősztől fogva sulyos aggodalmai voltak e -törvényjavaslat némely fontos intézkedései ellen. Ez aggodalmaknak ő -hangot adott. Hangot adott az ellenzék férfiainál, hangot adott a -kormánypárt tagjainál, hangot adott a klubban, a miniszterelnökkel -szemben, sőt hangot adott itt e Házban. Hangot adott a sajtóban is. -Tehát ő e veszélyes intézkedéseket változtatni akarta, de mindig azzal a -feltevéssel, hogy Tisza Kálmán személyéhez rendületlenül ragaszkodik s -annak véteni nem akar. Már engedelmet kérek, ha én azt keresem, hol van -itt e felfogásban a parlamentarizmus logikája, én annak megtalálását -György Endre képviselőtársamra bizom; mert arra én képes nem vagyok. - -De itt volt a kultuszminiszteri államtitkár ur, a ki a logikának ismét -uj, csodálatos példányképét állitotta elénk kapcsolatban azokkal a -tüneményekkel, a melyekkel a többség tagjai sorában találkozunk. Senki -sem titkolja, mindenki tudja, nyilvánvaló dolog, hogy a törvényjavaslat -ellen az ellenzék magában a kormánypárt kebelében is kitört; s -következetesen és élénken hangsulyozták, sőt a kormánypárt igen kiváló -tagjainak igen sulyos aggodalmait kellett a kormánynak, különösen a -kormány elnökének, meghallgatni. Ezt Berzeviczy államtitkár ur -természetesnek tartja; én is; de azt mondja Berzeviczy államtitkár ur: -De miután az ellenzék ugyanez aggodalmát élénk, erélyes alakban itt a -parlamentben és az ország előtt hangsulyozta, a kormánypártnak szinte -már ennélfogva tömörülnie kellett. - -Vagy egyáltalában nincsen értelme a veszélyek hangoztatásának, a -melyeket e kérdésben ugy Berzeviczy államtitkár ur, mint mások többen -felhoztak, vagy beszédének ez az értelme. De hogy ebben is hol van a -logika: György Endre képviselőtársam keresse meg. - -De továbbá maga György Endre képviselőtársam, a mostani közös logikának -legszebb példáját állitotta elénk, legalább a legcsodálatosabb példáját, -mikor tegnapi beszédében – hozzáteszem, a komolyság egész látszatával – -ugy állitotta fel a magyar nyelvnek és a német nyelvnek a kérdését – és -itt egy kicsit a szivébe is tekintek – hogy a magyar nyelvnek a német -nyelv uralma csakugyan hasznára nincs, sőt ártalmára is van és meg -vagyok győződve, hogy György Endre tisztelt képviselő ur e tekintetben -csak ugy vélekedik, mint én. De azt mondja, hogyha a magyar nyelvet -behozzuk a hadseregbe, ezzel ajtót, kaput tárunk a föderalizmus -behozatalának is; de miután nekünk a föderalizmus árthat, tehát hozzuk -be a hadseregbe csupán a német nyelvet. Bocsánatot kérek, meglehet, hogy -az a föderalizmus ártana, de az bizonyos, hogy ha a mi nyelvünk ott -állami életünk egész tekintélye által segitve, szabad versenyre kelhet a -föderalizmussal, az még sem olyan ártalmas, mintha a német nyelv -elnyomja a magyart. György Endre képviselő ur államférfiui felfogásának -ez a logikája tökéletesen ugyanaz, mint azé a szerencsétlen istenverte -ujonczé, a ki elgondolta magában nagy bubánatában, hogy hátha a -legközelebbi sorozásnál katona lesz, hátha azután háboru lesz, hátha a -háboruból csata lesz, hátha a csatában sebet kap, tehát e sok aggály -elkerülésére felakasztotta magát előre. - -Tisztelt Képviselőház! A vita folyamán nem egy oldalról szóba hozták a -mi tisztes emlékezetü Corpus Jurisunkat és fölemlitettek abból nem egy -törvényt és nem egy törvénymagyarázatot, sőt a magyarázás módját is. -Mindenekelőtt megelégedésemet fejezem ki azért, hogy az igen tisztelt -honvédelmi miniszter ur a Corpus Juris és az annak megértésére szükséges -segéd tudományok tanulmányozására adta fejét és mindenesetre elnéző -leszek iránta, tekintettel arra, hogy kezdő tanfolyamot jár és hogy még -az egyéves önkéntességet sem töltötte ki annak szolgálatában. - -Előzetesen mégis meg kell jegyeznem, mert csak most jut eszembe, hogy -akkor, a mikor az Apponyi Albert gróf tisztelt képviselőtársam által -idézett Deák Ferenczczel szemben a honvédelmi miniszter ur egy másik -Deák Ferenczet idézett, helytelenül járt el; mert Deák Ferencznek ama -szavai, melyeket gróf Apponyi idézett, Deák Ferencznek saját, -authentikus szavai, ellenben azok, melyeket báró Fejérváry honvédelmi -miniszter ur idézett, Deák Ferencz szavainak csak kivonatát képezik, a -mely Deák ellenőrzése nélkül, az akkori czenzura mellett készült az -országgyülés naplóiból. Csak mellesleg jegyzem azt meg, hogy tekintély -ellen önönmagát felhasználni csak annak saját szavaival lehet, nem pedig -a mások által korrigált szavaival. - -A törvénymagyarázatra és általában a Corpus Jurisból idézett -törvényekre, valamint azok magyarázatára nem fektetem a legfőbb sulyt. -Tudom, hogy mai napság, fájdalom, már nem az elméletinek tartott régibb -törvények értelme döntő a törvények magyarázatánál, hanem döntők a -mindennapi körülmények, szükségek és azok felfogása. De miután -Magyarország kormányának két tagja, a honvédelmi és az igazságügyi -miniszter urak régi törvényekre hivatkoztak, lehetetlen – erkölcsileg -lehetetlen – hogy ha abban a hivatkozásban valóságos hiba és tévedés -van, hogy a parlament részéről az a hiba és tévedés ki ne igazittassék. - -Mindenekelőtt furcsán tünik fel nekem az az ugynevezett fentartott jog, -a jus reservatum, a melyet itt a miniszterelnök urtól megkezdve a -többség összes szónokai folyton emlegettek s a mely szót még az ellenzék -némely szónoka is ajkára vette. Megjegyzem, hogy a mi alkotmányunk -ugynevezett királyi fenntartott jogot nem ismer. Valahol és valamikor -azt tanultam, hogy e szavak: jura reservata a canonjogból eredtek, -onnan, hogy a római pápa bizonyos jogokat fenntartott magának azokkal -szemben, a melyeket államoknak, királyoknak, egyházaknak, földesuraknak, -patronusoknak stb. gyakorolni megengedett, ugy okoskodván, hogy minden -hatalom az övé és minden hatalom, mely az övé, Istentől van, ő azonban -némelyeket ezekből elosztogat, némelyeket pedig magának fenntartott, a -melyeket a tudomány és jogtörténet jura reservata-nak nevez. S ugy -tanultam – már azután gyakorlatból is – hogy meghunyászkodó, -szolgálatkész miniszterek, jogtudósok, jogcommentatorok stb. a -canonjognak e kifejezését – a mely, hogy helyes-e vagy nem, arról nem -vitatkozom – átvitték az államéletbe is és a királyi hatalmat is oly -Istentől adott különös hatalomnak magyarázták, a milyennek a római -pápáét magyarázták a barátok és a királyi jogra is alkalmazták a jus -reservatum kifejezést. Ziskay Antal tisztelt képviselő ur különösen -szeretett e szóval vagdalózni. - -Pedig ő itt számot adott arról, hogy miket olvasott ő át és miket -forgatott ő fel a felségjogoknak és Magyarország jogszokásának és a -törvények gyakorlásának megismerésére. Ha igazán mindazokat -áttanulmányozta volna, a miket emlegetett, biztosan rájött volna, hogy a -magyar alkotmányjog, annak egész története folyamán át az Isten -kegyelméből való felségjogokat és jura reservata t nem ismeri. - -Régen volt, tisztelt Ház, még akkor dicső emlékezetü V. Ferdinánd -uralkodott, midőn legelőször kezembe került az én egyházamban akkor -divatban levő egyházi zsoltáros könyv, melyen ott volt ő felségének és a -cenzurának engedélye, öreg nagybetükkel ekkép felirva: Nos Ferdinandus -V. divina favente clementia imperator Austriae, rex Hungariae, -Hyerosolimae stb«. Gyermek voltam, kiváncsi voltam, hogy ez mit jelent. -A »Ferdinandus«-t értettem. Az V.-t szintén; de ezt a három szót: -»divina, favente clementia« nem értettem. Volt egy öreg literatus -barátom, a ki nagy műveltséget sajátitott el, a többi közt classica -litteraturában, de a Girondiak történetében is. Megkérdeztem tőle, mit -jelent e három szó: »divina favente clementia«, mire ő azt felelte: ez a -három szó azt jelenti: »szurony, tömlöcz, akasztófa«. Minthogy nem -tudtam latinul, elfogadtam, hogy azt teszi, de nem értettem az egész -dolgot. Később a latin nyelv elemeivel megismerkedvén, rájöttem, hogy az -én öreg barátom nem igen jól tudhatott latinul, mert e szavak azt -teszik: »Isten kedvező kegyelméből«. Később jött 1849 és 1850 és akkor -láttam, hogy az én öreg barátom mégis jobban tud latinul, mint én, mert -ez még sem azt teszi, hogy »Isten kedvező kegyelméből«, hanem azt teszi: -»szuronynyal, tömlöczczel, akasztófával« – vagyunk tudniillik uralkodók. - -Ez a gyermekkorombeli esemény, ez a latin nyelvmagyarázat jut nekem -eszembe, valahányszor a tisztelt többség soraiból ezt a »jura reservata« -kifejezést, mint a magyar alkotmányjog egyik forrását hallom emlegetni. - -A tisztelt igazságügyminiszter ur jól tudja, hogy nemcsak hogy a magyar -alkotmány ezt a fogalmat, mint jogforrást nem ismeri, de a magyar -alkotmány azt egyenesen tagadja. Az 1741: XI. t.-czikk az ország -alkotmányos jogait szabatosan biztositotta a király ellenében – pedig -akkori királyunk király is volt, nő is volt, korának egyik legkiválóbb -jelensége s nemzetünk mind a nő iránt, mind a király iránt, különös -hódolattal és hódoló tisztelettel volt és van ma is és a király akkor, -mint ezt a törvényhozás törvénybe is iktatta, a saját szent személyét és -fenséges gyermekeit a magyar nemzetnek, hű magyarjainak hűségére és -bölcseségére bizta és adta át. – Mégis ugyanakkor a magyar nemzet a -királya iránti határtalan ragaszkodása mellett is azt mondta az emlitett -törvénynek második szakaszában: »sacra regia maiestas in augusta quoque -aula sua, in his, quae a concessa sibi suprema potestate dependent, pro -altissimo iudicio regioque munere suo, fidelium cosiliariorum suorum -hungarorum opera est consiliis utetur«, – a mi magyarul azt teszi, hogy: -ő szent felsége a királyné még azokban a jogokban is, melyeket a nemzet -neki saját udvarában engedélyezett, magyarok tanácsával, bölcseségével -és közreműködésével éljen. Igy fogja fel a magyar jog és a magyar -alkotmány a királyi jogokat. Azok csak annyiban és azért királyi jogok, -a mennyiben azokat a nemzet engedélyezte. - -E jogok természete, köre és gyakorlásának módja az állam tekintélyét, a -nemzet sulyát és tekintélyét és Magyarország dicsőségét is érintik. E -királyi jogoknak gyakoroltatniok kell és azért is engedélyezték, hogy -azok gyakorlása ugy a mi királyunk hatalmát és dicsőségét emelje, mint a -nemzetét és országét; de azért nem engedélyezték volna, hogy e jogokból -kiindulva, a nemzet jogai megsemmisittessenek, akár egyenesen, mint azt -a tisztelt honvédelmi miniszter ur teszi, akár téves magyarázat utján, -mint a hogy azt az igazságügyminiszter ur megkisérelte. - -Nevezetes ez a törvény azért is – és sokszor kellene, hogy a nemzetnek -és képviseletének eszébe jusson – mert ez a törvény világosan kimondja, -hogy ő felsége még a saját udvarának rendezésére is csak a nemzet által -engedett jogokkal élhet. Hol vagyunk mi most tényleg ettől a -felfogástól? Micsoda ma a magyar királyi udvar akár Bécsben, akár -Budapesten? De erről most nem akarok beszélni, majd jön a költségvetés, -akkor a miniszterelnök urhoz is lesz talán szerencsénk, vagy talán már -épen nem lesz szerencsénk. - -Másik, igen sulyos alkotmányjogi tévedés is történt itt, sőt több mint -tévedés, a melyre most szintén nem terjeszkedném ki, ha azóta két -miniszter és a többségnek igen sok tagja e tévedésbe bele nem esik vala. - -Ziskay Antal tisztelt képviselőtársam márczius 4-én tartott beszédében -ezt mondja: »Oly törvény vagy országgyülési határozat, a mely által a -közös hadseregnek akár szolgálati, akár vizsgálati nyelvéül a magyar -nyelv állapittatnék meg, mindeddig nincs«; – de a mi már most -következik, különösen arra fektetek sulyt – »ellenben több mint másfél -század óta fennáll a folytonos gyakorlat az ellenkező mellett, a -szokások pedig a magyar közjognak szintén egyik forrását képezik«. Ezt -mondja Ziskay képviselő ur, a mester, sőt utána a honvédelmi miniszter -ur, a ki a szokás magyarázatában felmegy egészen a mohácsi csatáig s -mert akkor megvertek bennünket, azt következteti a négy és félszázados -gyakorlatból, hogy most már mindig el kell veszteni minden csatát. Sőt -az igazságügyminiszter ur tovább megy és hivatkozik arra, hogy a mi -országunkat sok idő óta regnum consvetudinariumnak is nevezték, a mi tán -azt jelenti helyesen alkalmazva, hogy ez az ország a szokások országa. - -Hát bocsánatot kérek igazságügyminiszter ur, miután ön ezt a regnum -consvetudinariumot a nélkül állitotta elénk, hogy Ziskay képviselő urat -rendreutasitotta volna amaz okoskodásért, melylyel elénk állott: ez a -körülmény kötelességemmé teszi nekem – másnak is, a kinek alkalma lesz -felszólalni – hogy a szokásjogról, mint az alkotmány forrásának -természetéről, a mi közjogunk szerint legalább a magam meggyőződését -elmondjam az igazságügyminiszter ur tévedésének helyreigazitására. - -A tisztelt igazságügyminiszter ur igen jól tudja, hogy kivált a század -kezdetétől – korábban is, de különösen az 1825-iki országgyüléstől fogva -– az országgyülési tanácskozások tetemes részét képezték azok a viták, -melyek arra nézve merültek fel, hogy valamely jog a törvény vagy pedig a -szokás által erősittetett-e meg vagy nem; nemzetünk legelső -publiczistái, legdicsőségesebb törvényhozói foglalkoztak ily -kérdésekkel. Minde viták folyamán 1825-től 1848-ig és még tovább a 60-as -években, 1861-ben, 1865-ben, 1868-ban az országgyülésen is elismerték – -a mit remélem, az igazságügyminiszter ur is elismer – hogy a szokás -közjogi és alkotmányjogi erejének meghatározásánál a Verbőczy-féle -felfogás közjogilag ma is uralkodik Magyarországon. Verbőczy azt mondja -prologusának 10-ik cziménel: »Consuetudo sic definienda videtur: est ius -quoddam, moribus illius introductum, qui autoritate publica legem -condere potest«, a mi magyarul azt teszi, hogy a szokást csak az a -hatalom hozhatja be érvényesen, a mely törvényhozásra is jogositva van. - -Alkotmányunk történetében nagy fontossága van e kérdésnek. Emlitek -példát. Heister, gondolom Siegberth gróf – egyébiránt Thaly Kálmán -tisztelt barátom jól ismeri. Ez a Heister Siegberth gróf volt valamikor -a győri vár kommandánsa és ez a Heister – hiszen hasonló tábornokokat az -osztrák korszakban személyesen is ismertünk – mint győri parancsnok, az -ő katonaságának uj országot teremtett s uj magánjogot és különös, -exclusiv közjogot. Külön korcsmáltatást, melyet igazi tulajdonosuktól -elkonfiskált; külön mészárszéket, melyet szintén a tulajdonosoktól -konfiskált; külön törvényszéket, hová, ha a megidézettek meg nem -jelentek, vasra verték a polgárembereket ugy, mint a nemeseket s -szolgáltatott igazságot vassal, bottal, ólommal és lőporral. - -(Thaly Kálmán közbeszól: És karóval.) - -És karóval is. Midőn pedig az ő emberei katonai visszaéléseket követtek -el, az ország biróságainak nem engedelmeskedett s midőn az ország -biróságai az országbirónál s a nádornál közbenjártak s a közbenjárást a -királynál kieszközölték: Heister mindig erősebb volt, mint az ország -minden birósága. És nemcsak Győr város kommandánsa, de Temesvár s -Magyarországon egyéb más vár kommandánsai is a mult század elejétől -annak végéig statust in statu képeztek, külön magán és közjoggal s -büntető hatalommal. - -Ez igenis afféle állandó gyakorlat volt nálunk, a milyet Ziskay Antal -képviselőtársam emlit. De azt kérdem, a magyar államjognak jogforrását -képezhetné-e ez? Nem! És miért? Azért, mert a magyar alkotmány szerint -Heister gróf törvény hozására elismert hatalomnak nem tekintetett. - -Midőn tehát itt e Házban oly államférfiui felfogás, mint Ziskayé -nyilvánul, hogy azért, mert valamely tény gyakorlatban volt, már az -annálfogva a magyar közjogban jogosult tény: nem lehet elég erősen e -felfogást visszautasitani és megbélyegezni. Ha mi ezt elfogadjuk, akkor -fájdalom, a Magyarország területén századokon át honos visszaélésekből -kellene a magyar alkotmányt kimagyarázni, a mi nem lenne más, mint -Magyarország elnyomatása. - -De továbbá, többek közt azt mondja az a jó régen alvó s most -felébresztett Verbőczy, hogy: consuetudo sit rationabilis, a mi azt -teszi, meg is magyarázza szerencsére, – mert ha Ziskay Antal -magyarázatára volna szükség vagy az igazságügyminiszter uréra, akkor -nagyon rosszul járnánk avval a Verbőczyvel – a mi tehát azt teszi, hogy -»non sit contra jus naturale, non sit contra jus gentis és non sit -contra jus positivum«, tehát ne ellenkezzék a természetjoggal s ne -legyen benne oly logika, mint György Endre képviselő ur felfogása, hogy -a magyar művelt ifjunak, mert magyarul művelődött, tehát németül kelljen -vizsgáznia. És ne ellenkezzék a nemzet jogával – a jus gentium -kifejezése van ott alkalmazva, de az igazságügyminiszter ur jól tudja, -hogy az egész mult század végéig gens alatt a Corpus Juris a magyar -nemzetet érti és e szó natio, nationalis későbbi keletü. – És végre ne -ellenkezzék a jus positivummal se vagyis a fennálló törvényekkel. - -Tegnap sokat foglalkozott György Endre képviselőtársam avval az 1867: -XII. t.-czikkel, de hogy abban mi a nemzet joga, azt elfelejtette -megmondani. A nemzet joga az, tisztelt Ház, legyen az a t.-czikk jó vagy -rossz, hogy a dualizmus Magyarország és Ausztria közt a paritást -felállitotta. Ez, tisztelt Ház, kétségbevonhatlanul nemzeti jog, hacsak -ezen túl nem vonják majd kétségbe; eddig nem tették. Ha pedig ez -kétségtelen, akkor ama hadsereg tekintetében, a mely végre is közös, a -mely a dualizmuson és e törvényen alapszik, a nemzet joga mégis csak az, -hogy annak magyar részében a magyar nyelv és kultura legyen irányadó, a -mi talán sem Verbőczy segélyével, sem pedig a nélkül kétségbe nem -vonható. Ha ezzel tisztába jövünk, akkor remélem, Ziskay -képviselőtársam, az igazságügyminiszter ur és a honvédelmi miniszter ur -– a kit különben sem szeretek e könyvekkel foglalkozva látni, mert ezzel -őszintesége, egyenessége és katonai nyersesége csak veszit és a kitől -elvárom, hogy ha már félre kell magyarázni a törvényeket, bizza azt -olyan ügyvédekre, mint Ziskay vagy az igazságügyminiszter ur – remélem, -többé ily fentartott jogról és ilynemü szokásjogról a Házban beszélni -nem fognak. - -És ha ezzel tisztába jöttünk, akkor tartozom a honvédelmi miniszter -urnak azzal, hogy a Corpus Jurisból bizonyos dolgokra figyelmeztessem -őt, a melyekre rossz praeceptora nem figyelmeztette, a melyeket pedig -neki mint a magyar honvédelem miniszterének most már, a vita mai -állapotában ismernie kellene. - -A honvédelmi miniszter ur, az igazságügyminiszter ur, sőt még Ziskay -képviselőtársam is kénytelen elismerni, hogy a magyar nemzet a -felségjogok megállapitásán kivül és túl is biztositotta magának a -véderőrendszer megállapitásának, a hadsereg időnkénti kiegészitésének, -az ujonczok megajánlásának, az ujonczmegajánlás feltételei -megállapitásának jogát, a katonaság békelétszámának elhelyezési jogát, -az elszállásolás körüli teendőket, a felszerelést, élelmezést és a -többit. De még miket biztositott magának ezeken kivül? - -Itt, tisztelt Ház, csodálatos vita és furcsa hermeneütika fejlődött ki a -fölött, hogy mit lehet a legfőbb vezérlet, vezénylet és belszervezet -alatt érteni? A pusztán elméleti és grammatikai magyarázatokba nem -bocsátkozom, hanem fordulok ahhoz a jó Corpus Jurishoz, a melyet maga a -honvédelmi miniszter ur is, ugyancsak a széke alól előrántva, -jogforrásnak ismert el. - -A tisztelt honvédelmi miniszter urnak tudnia kell, hogy a tisztek -kinevezésének joga mikép gyakorlandó és hogy a magyar ezredekben -tisztekké magyarok nevezendők ki, mert ezt az 1741: LXIII. t.-czikk -világosan elrendeli. A tisztelt honvédelmi miniszter urnak tudnia -kellett volna, de nem tudta… - -(Thaly Kálmán közbeszól: Azt mondja, hogy elavult.) - -Hogy elavult-e vagy sem, azt majd mindjárt megmondom. A tisztelt -miniszter urnak tudnia kellett volna, de nem tudja, hogy az 1741: LXIII. -t.-czikk szerint az ezredekben a jelvényeknek is magyaroknak kell lenni. -Azt mondotta, a tisztelt honvédelmi miniszter ur február 14-én, hogy: »a -jelvények megváltoztatása alaptörvényeinkkel meg nem egyezik, azért azt -a magam részéről nem fogadhatom el«. Ezt a miniszter ur Thaly Kálmán -tisztelt képviselőtársamnak felelte. De kérdem a miniszter urat, -emlitsen egy alaptörvényt vagy akármilyen törvényt, a mely szerint a -sereg jelvénye német és fekete-sárga lehessen? Felhozom én az 1741: -LXIII. t.-czikket, a mely határozottan elrendeli a magyar jelvényt. De -azt mondhatná valaki, ez elavult törvény. E törvény igenis az -inzurrektio szervezéséről intézkedik – Beksics képviselőtársam ugy is -kikeresné, hogy igy van – de azért az országgyülés valahányszor ujonczot -szavazott meg, mindig kijelentette, hogy ezt az 1741: LXIII. t.-czikkben -foglalt feltételek alatt és óvásokkal teszi. Ez megvan az 1791:LXVI., -1796:II., 1800: XII., sőt részben az 1840:II. t.-czikkben is. Hát midőn -a honvédelmi miniszter ur azt mondja, hogy a magyar jelvény behozatala -alaptörvényekbe ütköznék: épen az ellenkezőjét mondja az igazságnak – -nem szándékosan, hanem csak azért, mert nem ismeri a Corpus Jurist. - -Hogy a felszerelés, ellátás dolgát a nemzet magának tartotta fenn, -feladatává, jogává, kötelességévé fogadta el, arról száz meg száz -törvény intézkedik a Corpus Jurisban. Hogy a magyar katonaság öltözete -ne Morvában, Sziléziában készittessék, hanem itthon, azt is elrendeli az -1764: XXVI. t.-czikk. Tovább megyek; hogy a magyar ezredek tulajdonosai -magyarok legyenek és ne idegenek és jött-mentek, azt is meghatározza a -Corpus Juris. - -Nem mondom, hogy kizárólag magyaroknak kell lenniök, mert őseink mindig -meghagyták ő felségének azt a jogot, hogy saját rokonait, szövetséges -fejedelmeket, barátait kinevezhesse ezredtulajdonosokká. De a törvény -azt mondja, hogy arra, hogy magyar legyen az ezredtulajdonos, -»praeferens ratio habeatur«. Ezt mondja az 1792: XCII. t.-cz. Igaz, hogy -a mult században az ezredtulajnonos hatásköre nagyobb volt, mint ma. De -ebből csak György Endre logikájával következtethető az, hogy most már ne -fektessünk rá semmi sulyt. - -S hogy állunk ma e tekintetben? Nem hallottam még erről statisztikát, -hát előállok vele magam. 47 sorgyalogezred van most Magyarországon. Ezek -közül a következőknek van magyar tulajdonosa: egynek Sokcsevics, -kettőnek Jellasicsok, egynek Filipovits és egynek báró Fejérváry. A -többi 42 ezred tulajdonosa, mind idegen. A honfiak közül tehát ott van -Sokcsevis, Jellasics, Filipovits és Fejérváry. A társaság jó. A társaság -általános és katonai szempontból jó, ezt már nem tréfából, nem gunyból, -hanem komolyan mondom. De pusztán a magyar nemzet és a magyar hazafiság -szempontjából a társaság csakugyan nem jó. - -De én nagyon csodálkozom, hogy ha már ez a társaság igy van, miért nem -látom én ott a magyar ezredek tulajdonosai közt a Tisza nevet, a Visi -nevet, a Beksics nevet? Ha már Sokcsevics, Filipovítcs képviselik ott a -magyar nemzetet és a corpus jurist, képviselhetik azt ők is. Legalább -külsőleg elég volna téve a törvénynek. - -De itt van nekünk 16 huszárezredünk is. Mind jó magyar az és az egyik -ezred tulajdonosa gróf Edelsheim-Gyulay. Ennek respekt, (Felkiáltások: -Báró!) még ekkor is respekt, a másiké gróf Pálffy Móricz. Katonailag nem -szólok a dologhoz, de hogy ép gróf Pálffy Móricz mikor és hol szerezte -azokat az érdemeket, hogy ő egyedül legyen méltó a magyar nemzetet és -annak Árpádtól máig volt minden dicső hadvezérét képviselni, ezt -csakugyan nem értem, ehhez a logikát megint ott keresem a kormánypárton. -A corpus juris nem egyszer mondja, hogy a magyar ezredekben kiválólag -magyar tisztek alkalmazandók, megszabja hogy az idegen nyelvüek -mellőztessenek. Lingua peregrina, igy jelzi a corpus juris az idegen -nyelveket. A mi magyarul azt tenné: csavargó nyelv, de e nyelv alatt itt -a német nyelvet érti. Megparancsolja a corpus juris, hogy a tisztek -tartoznak a legénység nyelvét érteni. A törvény megmondja azt is, hogy a -magyar nyelvet a katonai végvidéken kultiválják és hozzák be s -megmondja, mint emlitve volt, hogy a katonaság a magyar -törvényhatóságokkal magyarul tartozik levelezni iratokban és -átiratokban. - -Mi következik ebből tisztelt igazságügyminiszter ur? Ha a -törvénymagyarázat helyes elveit, de minden helyes elvét a miniszter ur -felszólalásában alkalmazta volna, más következésekre jutott volna; – a -melyeket alkalmazott, azok is helyesek, nem vonom kétségbe, de nem -teljesek. Mert midőn az ország alkotmányáról és alkotmányos jogairól van -szó, akkor az ország összes törvényeinek ismeretével és a törvények -intenczióinak ismeretével kell a magyarázatot alkalmazni. Mindezeket -tehát figyelmen kivül méltóztatott hagyni. - -Az a magyarázat, hogy néhol a törvényekben kérelem van, néhol decisum, -az a magyarázat semmi aktuális consequentiával nem bir. Igaz, György -Endre tisztelt képviselőtársam azt mondta tegnap, hogy a 48 előtti -törvények jámbor szupplikácziók voltak. Bocsánatot kérek, ezt még -Lustkandl sem mondotta, sőt Tisza István képviselőtársam sem, mert ő is -elismerte, hogy a mi törvény, az törvény. Több-kevesebb visszaéléssel, -több-kevesebb vakmerőséggel a 48 előtti kormányok egyik-másik részét a -törvényeknek nem tartották meg, egyik-másik részét kijátszották: de hogy -a mi törvényeink, a mi ősi alkotmányunk jámbor szupplikácziók lettek -volna 48 előtt, ezt ismétlem, hogy Lustkandl sem mondotta sohasem. - -Mi következik ebből? Egyszerüen az – semmi különös mesterkélt -magyarázatba nem bocsátkozom – hogy miután az 1867: XII. t.-czikk ő -felségének alkotmányos jogkörébe utasitotta a legfőbb vezérlet, -vezénylet és belszervezet kérdését; azt hogy ez az alkotmányos jogkör -miből áll, az általam idézett és ma is teljes érvényükben fennálló -törvények kétségtelenül bizonyitják. Ennélfogva azzal az ellenvetéssel -állani elő, hogy a magyar nyelvnek a tiszti vizsgánál való alkalmazása ő -felségének fejedelmi jogaiba ütköznék, nemcsak alaptalan, de -megszégyenitő arra nézve, a ki csak ilyen érvvel tud előállani, de -megszégyenitő lesz, ha e törvényjavaslatot elfogadják, e törvényhozásra -is, most és mindenkorra. - -Áttérek tisztelt Képviselőház ama különbségek rövid jelzésére, melyeket -ez uj törvényjavaslatba az 1868-iki törvényhez képest behoztak. Csak a -fontosabb különbségeket hangsulyozom. - -Itt van a javaslatnak sajátságos 25. §-a, a mely az 1868-iki törvény 21. -§-ával abban is ellentétben áll, hogy a régi törvény megengedte az -önkénteseknek föltétlenül, hogy önköltségükön, magánszállásukon -maradjanak, az uj törvény szerint pedig ehhez az a klauzula van hozzá -téve: »az önkéntesek a laktanyában való lakásra, ha önköltségükön -magánszállást tartanak, nem szorithatók, ha csak különös katonai -szolgálati, kiképzési és fegyelmi tekintetek ez alól kivételt nem -követelnek«. Erről akarok néhány szót szólani s őszintén mondom, hogy ha -az igen tisztelt honvédelmi miniszter ur e kérdésben is meg tudna engem -nyugtatni, azokból a vad indulatokból, melyeket Berzeviczy államtitkár -ur elénk tálalt, sok indulat megszelidülne bennem. - -Azt kérdem én ugyanis, hogy ha e különös katonai, szolgálati, kiképzési -és fegyelmi tekintetek azt hozzák magukkal, hogy az az egyéves önkéntes -bemenjen a kaszárnyába, a piszok és pórias durvaság e klasszikus -fészkébe és saját költségén ne lehessen a magánszállásán: ki, minő és -miféle hatóság állapitja azt meg, hogy ezen különös katonai, szolgálati, -kiképzési és fegyelmi tekintetek – melyeket rossz magyarsággal -sikanirozásnak is szoktak nevezni, mikor állanak elő és van-e annak a -szegény, tisztasághoz és művelt modorhoz szokott intelligens fiatal -embernek valami foruma ez önkény és sikanirozás ellen, midőn őt a -kaszárnyai életre kényszeritik? - -Elismerem, honvédelmi miniszter ur, hogy a hadsereg tisztikara egészben -véve, kivétel nélkül megfelel a katonai feladatoknak, hogy békében -pontos, háboruban hős. Elismerem, hogy a műveltség már csak a 20–25 év -előtti időkhöz képest is, a hadsereg tisztikarában jelentékeny -előrehaladást mutat. De vannak tisztelt honvédelmi miniszter ur közös -hadseregünkben bizonyos tiszti elemek, az ugynevezett öröklő -katonatisztek, vagy a mint mondják: »Soldatenkinderek«, a kikből a -tisztikar jelentékeny része áll. - -Kik és miféle elemek ezek a »Soldatenkinder«-ek? Ez specziális faj. -Ennek már a születése is vezényszóra történik. Ennek már a pólyája is -uniformis, ezt káplár tartja keresztvizre, ennek a bölcsődala a dobszó, -ez hazát, nemzetet, honszerelmet nem ismer, nem látott és nem tanult -soha, ennek hazája az országut, otthona a kaszárnya, mennybeli és földi -üdvössége a kantin, összes vágya és minden nemesebb ambicziója csak -odáig terjed, hogy érdemkeresztet és ha megvénül penziót kapjon. Ez -sajátságos faj, Linné szerint ez »Homo soldatus militaris«, melynek -különös ismertetőjele az, hogy németül beszél, hogy a magyart rebellnek -és – ha megharagszik – Kossuth-kutyának nevezi és ellenőrzés nélkül az -ilyen tisztek, kik egyébként mint emberek és katonák ugyan megütik a -mértéket, de a magyarság szempontjából ennek a nemzetnek örök időktől -fogva való ellenségei, mert ilyennek nevelődtek. Hát ilyen elemre -bizzuk, hogy tanult és művelt emberekké nevelt fiaink, a kik -tisztasághoz, műveltséghez vannak szokva, a kaszárnyába -bekényszerittessenek? Csak azt kérdezem már most: saját, vagy a kincstár -költségén? Ezt sem látom a törvényben. Ez az egyik különbség; tessék -eltávolitani e különbséget, vagy ha nem, akkor azokért a Berzeviczy-féle -vad indulatokért ne minket tenni felelőssé. - -Ott van a tanulmányi idő, azok a hatalmas, érdekes, becses pedagógiai -szempontok, melyekkel a kultuszminiszteri államtitkár ur elénk állott; -lesz szerencsém majd hozzájuk szólni röviden, mert Gulner és -Szentkirályi tisztelt barátaim már meglehetősen tisztába hozták azokat. - -A tisztelt államtitkár ur a delegáczió irataiból felolvasta előttünk, -hogy hány egyéves önkéntes tette le 20–21 év alatt a tiszti vizsgát. De -azokban a delegácziónális előterjesztésekben nincs benne egy körülmény -és ez az, hogy a Gergely-féle naptár szerint számitva az időt, a rendes -normális mértékek és az emberi élet és a társadalomnak ma fennálló -valóságos törvényei szerint, a megélhetés, a kereset eszközeinek -előteremtése hány évbe kerül? - -Egy gyermeknek, a ki véletlenül születik, 10 éves koráig, a mint Goda -Béla tisztelt képviselőtársam felhozta, elemi iskolába, 18 éves koráig -gimnáziumba kell járnia, 22-ik évének betöltéséig magasabb egyetemi -tanfolyamokat kell végeznie, 24-ik évének betöltéséig a kaszárnyában -kell laknia, 28-ik évének betöltéséig gyakorlati előkészitéssel, pl. ha -jogász lesz, még tovább is kell foglalkoznia és a 28-ik életéve után, ha -egészen pedagógiai rendben akar haladni, kell körülnéznie, hogy miből -keressen magának kenyeret és szerezzen önállóságot, hol és miként -házasodjék és hogy ha erre csak egy-két évet számitunk is, pedig néha -többet is hoznak magukkal a körülmények, 30 éves korában kezdi el az -erőteljes, művelt, katonának való, tanult, végzett magyar ifju a -kenyérkeresetet. - -Már most, hogy mit érnek azok a pedagógiai tekintetek, ennek a -vizsgálatába nem bocsátkozom sőt megengedem az államtitkár urnak, hogy -minden szavában, melyet pedagógiai tekintetből mondott, föltétlen, -tökéletes igazság van. E szavakat nem vizsgálom. Hanem miután katonává -minden férfi még sem lesz, hanem csak az, a kinek ép kéz-lába van, -szervezete és termete megfelelő, ereje és egészsége kitünő; ellenben nem -lesz katona, hanem otthon marad a polgári foglalkozásnál minden csonka, -béna, vézna, nyomorék. De ha a társadalom kényszereszközökkel abba a -helyzetbe juttatja magát, hogy azok, a kik műveltek, erősek, a kik ép -kéz-lábuak, hogy azok harmincz éves korukig kenyeret ne kereshessenek, -házasságot ne köthessenek, gyermeket ne nemzhessenek; ellenben a bénák, -nyavalyások, nyomorékok, azok ezt mind megtehessék: tessék az -államtitkár urnak előállani és kiszámitani, hogy az ilyen bitang -társadalomból 50 év mulva mi lesz? Mondjon Berzeviczy államtitkár ur -akár az uj, akár a mult korok történetéből példát, mutasson nemzetet, a -mely készakarva, tudatos kiszámitással idegen érdekért, a német nyelv -kedvéért saját nemzeti társadalmát ily nyomorultan rendezte volna be. - -A kultuszminiszteri államtitkár ur, midőn az ország műveltségi -érdekeinek őre kell, hogy legyen ugy is mint képviselő és mint művelt -magyar ember, de ugy is, mint a kultuszminiszterium államtitkára, vajjon -jutott-e eszébe – talán ledérnek tetszik a kérdés ez oldalról a többség -nem egy tagja előtt – hogy függ ez össze hazánkban például a nőnek, női -műveltségnek és önállóságnak, a házasság tisztaságának kérdésével? -Tudja-e azt a kultuszminiszteri államtitkár ur, hogy a nő mindig a -szerint nagy, nemes és magasztos, a mint őt a férfivilág nagynak, -nemesnek és magasztosnak tekinti? - -Tudja-e azt, hogy a házasságnak tisztasága, bensősége és az utánunk -következő nemzedékek ereje és honszerelme a házasságok tisztességétől és -nemességétől függ? s tudja-e azt, minő hatással lesz ez Magyarország -nőire s a magyar házasságokra, minő hatással lesz az, ha a legjobb, -legműveltebb, legerőteljesebb elemeket éppen a legalkalmasabb időkorban -ugy a családalapitás lehetőségétől, mint a kenyérkereset s házi -önállóság megállapitásától elzárják? - -De tovább megyek, kultuszminiszteri államtitkár ur. Ön a pedagógiában -jártas, jártasabb mint én és mint mi. Az államtitkár urhoz mint -szakférfiuhoz szólok. Igenis, mint szakférfiuhoz, ha nem az, majd -megválik. - -Ahhoz, hogy valaki emberré legyen a társadalom, önmaga, családja és -hazája számára, ahhoz maguknak a pedagógiai czéloknak az elérése ugy-e -nem elégséges? Egyéb is kell: a gyakorlati élet számára való előkészület -is kell. - -Az az ember, a ki minden pedagógiai szempontnak megfelel, de semmi más -szempontnak nem felel meg, nagyon csodálatos és hitvány ember lenne, de -nagy szerencsére ilyen ember kevés van a világon. Már most az agynak -bizonyos gyakorlatra van szüksége, hogy valaki jó és gyakorlati jogász, -jó és gyakorlati orvos, jó és gyakorlati művész és a többi legyen. Az -emberi agynak bizonyos iskolázottságra, bizonyos átalakulásra, -idomitásra, fegyelmezettségre van szüksége. Ezt az idomitást és -fegyelmezettséget megnyerhetni a gimnáziumi és egyetemi kurzuson és -saját kenyértudományaival való foglalkozás által. - -De akkor jön a két esztendei szolgálat, kizavartatik ebből s nagyon -sokkal könnyebb, de másnemü foglalkozásra van kényszeritve. Mert a -katonai gyakorlatok, az altiszti tudomány elérése csakugyan kevesebb -erőfeszitésbe kerül, mint a római jogban, vagy a Corpus jurisban való -alapos jártasság. A katonának gondolkozása más, mint a művelt emberé, -kell is, hogy egészen más legyen, mint a tudományosan művelt emberé. Ha -tehát hosszu időn át csupán katonai dolgokkal foglalkozik az elme, akkor -az agy másként idomul, durvábbá s a magasabb, tudományos dolgok -végzésére sokkal képtelenebbé válik. Nem uj dolgot mondok én ezzel, -tisztelt Ház. Az államtitkár ur tudja, hogy Stanley, midőn másfél évi -utazás után a Livingstone folyam partján kivetődött a nyugati tengerre, -agya annyira elszokott már a literaturától, hogy a mint egy ujságot és -nyomtatott betüt meglátott, hányás fogta el. A katonának, ki reggeli 4–5 -órától kezdve ott a mezőn exercziroz, a kaszárnyában szijat tisztogat, -remondákkal és ujonczokkal vesződik, kinek óraszámra vagy ezredparancs -szerint kell enni, feküdni, aludni, magát jól érezni, magát rosszul -érezni, felkelni, adjustirozni és a többi, egyébre pedig nem szabad -gondolnia, mert különben a honvédelmi miniszter ur a tüntető -bizottsággal fenyegeti: annak a fiatal embernek az agya elszokik a -tudományos foglalkozás komolyságára való alkalmasságtól. A katonai -gondolkodás sajátságos gondolkodás. A katonai gondolkodással nem szabad -megférni a holnapután miatt való nagy aggódásnak, nem szabad megférni -például a vagyonszerzésnek. Egyszer 1848-iki honvédet mutattak be nekem -mint különös isten csodáját, azt mondván – kecskeméti lakos volt – ez -olyan honvéd, a ki honvédsége alatt 300 frtot gyüjött. Tehát az a -polgári erény, mely a becsületes, tisztességes vagyonszerzésből áll, az -a katonai foglalkozástól teljesen idegen. - -Ha az igazi katona, a milyennek lenni kell a gyakorló téren és a -harcztéren az ellenség előtt, azzal a maga nyers gondolkozásával polgári -ruhában megjelenik köztünk, a társadalom helytelenül ugyan, de azt -mondaná: ez betyárosan gondolkozik. Viszont, ha polgárt a maga -sajátságos gondolkozásával, katonaruhába öltöztetnénk, azt mindjárt -betennék a muzeumba, vagy mindjárt örökre a tömlöczbe dugnák. A -társadalom azt el nem fogadná. - -A katonai és polgári gondolkozás az agynak és az emberi elmének két -egymással ellenkező világa. Már most, tisztelt államtitkár ur, tessék -nekem felelni arra, hogy ha az az egyetemi tanulmányait elvégzett ifju -két esztendőt kénytelen ott tölteni, az első esztendőben gyötörve a -német nyelvvel, a második esztendőben gyötörve az altiszti -tanulmánynyal, ha annak egy része el nem szökik, ha annak egy része -végkép bucsut nem mond is a katonaságnak, de bizonyos, hogy annak -tetemes része többé a komoly, művelt, értelmiségi pályára nem -alkalmatlan-e, legalább jó ideig? - -Nos, igen tisztelt államtitkár ur, itt áll elő aztán egy igen nagy -kérdés. 1848 előtt, ha a magyar intel ligens ifju a középosztálynak, az -ugynevezett nemességnek virága, a katonai szolgálat után eldurvult -agygyal a kenyérkereső magasabb intelligencziáju pályára már többé menni -nem akart vagy nem tudott, visszavonult ősi családi birtokára s a magyar -nemzet azért voltaképen nem sokat szenvedett. De most hol van a magyar -középosztálynak az a refugiuma, ahova ifjai visszavonulhassanak, ha a -katonai gyakorlatok két évi kényszere alatt lehetetlenné válik nekik az -intelligens pályájukon megmaradni s ha agyuk eldurvul a kenyérkereső -tevékenység iránt, hova vonulnak vissza? (Felkiáltások: megteszik őket -rendőrnek, fináncznak!) - -Azt mondják itt, hogy beveszik őket rendőrnek és fináncznak. Hát ennek -az országnak minden városába és minden megyéjébe rendőr- és fináncz -állomást állit majd a kultuszminiszter ur? És azt hiszi-e Berzeviczy -Albert képviselőtársam, hogy ilyen politika elősegiti majd a pedagógiai -szempontok elérését? - -Felhozták itt a demokratia kérdését, nem tudom, kik, de maga a -miniszterelnök ur is. - -(Polónyi Géza közbeszól: Gróf Teleki József.) - -Gróf Teleki József is. Tisztelt Képviselőház. Ez is egyike ama szomoruan -furcsa kérdéseknek, a melyek itt felmerültek. Én legalább mióta tagja -vagyok e törvényhozásnak, sőt korábban is, mióta figyelemmel kisérem a -magyar törvényhozást, ily veszedelmes agitationális dolgot, ily -kicsinyes lélekből származott nyomoruságos ellenvetést, mint itt -ellenünk a demokráczia kérdésének a felvetését, sohasem hallottam. - -Azt mondják, hogy ha a paraszt és a munkás három évig szolgálhat, miért -ne szolgálhatna a művelt ember két évig? Először is megjegyzem, még -pedig hangsulyozottan, hogy mi itt e párton még a rendes szolgálati évek -számát is leszállitani akarjuk és feleslegesnek tartjuk az intelligens -ifjura nézve a két évet, de szükségtelennek tartjuk a magyar ifjuságra -nézve, akár intelligens, akár paraszt, a három évet. E tekintetben tehát -minket, még ha elfogadnám is komolynak azt az ellenvetést, a demokráczia -elleni vétség vádja nem terhel. - -De ismét a pedagógiai tekintetre hivatkozom: az államtitkár urnak talán -lesz érzéke azok méltánylására. Hiszen az a munkásfiu, ha kiszolgálta a -két vagy három évet s visszamegy a munkájára, egy hét, egy hónap mulva -megint oly kapás, kaszás, mint azelőtt; de az a szegény intelligens -ifju, ha azt két esztendeig a római jogból, magánjogból, mérnökségből és -mindenből kizavarják, jó szerencse, ha egy esztendő mulva lesz megint -azzá, a mi volt. Tessék az igaz mértéket mindenütt alkalmazni s meg -fogják látni, a demokráczia elve ellen ki vét többet, önök-e vagy mi? - -De továbbá mi az önök sérelme? Ma egy ifjunak a kiképzése a magasabb -studiumokra, akármilyen szerény körülmények között, belekerül öt-hatezer -forintba és 22–24–28 éves koráig az az ifju nem képes kenyerét sem -megkeresni, a pedagógiai tekintetek és a tulterhelés miatt. Gróf Apponyi -Albert tisztelt képviselőtársam már emlitette, hogy a szegényebb -sorsuak, vagy a földmiveléssel foglalkozók 14–15 éves korukban már -szereznek annyit, a mennyit megesznek és ruházatukra költenek. Hát mikor -lesz az egyenlőség helyreállitva? Akkor talán, mikor önök az egész -intelligencziát a német nyelv kedvéért koldussá tették? A mi tőkéje és -kenyérkereseti képessége van a szülőknek, azt költsék a magyar studiumok -megszerzésére, ha még maradna valami, azt a katonasági idő alatt -pazarolja el a tanulmányaiból kizökkent fiu? Az ország egykori -középosztályát, egykori nemességét, mely e geografiai határok közt -egyedül tartja fenn az ezeréves magyarság öntudatát és a jövő századokra -kiterjedő hivatásának fenséges ábrándját, önök a német nyelv kedvéért -akarják koldussá, nyomorékká tenni? És az a demokráczia? Micsoda -ellenvetés ez? - -Itt eszembe jut egy körülmény. - -Remélem, az elnök ur méltányossága nem fog engem megzavarni. - -Itt van a mi fenséges dinasztiánk tagjai nevelésének kérdése. Ugy -látszik, a kultuszminiszteri államtitkár ur pedagógiai szempontjait erre -nem terjesztette ki. A mi fenséges dinasztiánk minden tagját -születésénél fogva katonának nevelik. Miért nem neveltetik ügyvédnek, -orvosnak, művésznek, iparosnak, kereskedőnek? Miért nevelik egyedül és -kizárólag csak katonának? Hát az a felfogás uralkodik még mindig, a mi -Nimród korában uralkodott, hogy a királyi fenség csak azt az embert -illeti meg, a ki a legnagyobb furkósbotot birja el és a legtöbb embert -birja agyoncsapni? E kor és ennek műveltsége e felfogással össze nem -férhet; de ez a kor és ennek felfogása nem enged, mert olyan uton jár, -melyet a művelt emberiség vert a maga számára, és tüzött ki maga elé. -Engedni kell tehát az uralkodóház tagjainak. Tessék nekem a főherczegek -közül, a kik a mi törvényhozásunknak is tagjai, egyetlenegyet is -megnevezni, a kinek polgári foglalkozások iránt érzéke van. S ha önök a -demokrácziát annyira szivükön viselik, ha önök, a kik a kormánypárt -padjain ülnek, a koronának tanácsot adnak, mondják meg a koronának azt, -hogy a dinasztia tagjait ne neveljék káplároknak, hanem neveljék polgári -foglalkozásokra, kenyérkeresetre, neveljék hazafiaknak. - -(Elnök csenget). (Elnök szól: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék -azt mondani, hogy a dinasztia tagjai közt senki se volna, kinek a -polgári foglalkozások iránt érzéke van. Méltóztassék a magyar -irodalomban körültekinteni, legközelebb láttuk, hogy épen trónörökösünk, -a kinek elhunytát ma is fájlaljuk és gyászoljuk, magyar művet adott ki -és annak szerkesztősége élén maga is munkálkodott. Tehát a t. képviselő -urnak ebbeli állitása semmi alappal nem bir.) - -Elismerem, t. Ház, hogy a vita hevében talán superlativust használtam és -hogy néhány igen tiszteletreméltó, de igen kevés kivétel csakugyan van; -de állitásomat és annak minden következményét fentartom és önöknek, kik -a miniszteri padokon ülnek és a kik a miniszteri padok mögött ülnek, -önöknek a demokráczia elleni vétkezés vádját sohasem hallgatom meg, meg -se hallgatom mindaddig, mig ez iránt kötelességüket nem teljesitik. - -Áttérek az ugynevezett nyelvkérdésre. Törekedni fogok lehetőleg rövid -lenni. Azt mondta a honvédelmi miniszter ur, hogy a mohácsi csata óta, a -mióta a magyar nemzet a török rémuralom ellen a Habsburgok szövetségét -szükségesnek tartotta s azért a Habsburgokat emelte a magyar királyi -trónra, a vezénynyelv többnyire német volt. - -Én nem igy tudom ezt, miniszter ur, hanem ugy, hogy 1715-től kezdve, -mikor az állandó hadsereg felállittatott, egészen az 1770-es évekig, a -magyar stabilis ezredekben a vezénynyelv kizárólag magyar volt, a horvát -ezredekben horvát. Ezt én igy tudom. Majd azt is megmondom, honnét -tudom. 1715 előtt pedig, hogy Dobó Egerváránál, Zrinyi Szigetvárnál és -Zrinyi, a költő, a Dráva körül vivott csatákat a német vezénynyelvvel -vivták volna ki, ezt a miniszter ur a Corpus Jurisból még nem mutatta -ki, nem is fogja kimutathatni, az a lingua peregrina akkor csakugyan nem -volt még olyan általános, hanem hogy mikor jött az be a magyar -ezredekbe, lesz szerencsém erre néhány adatot felhozni. - -Az összes ezredek történetét én természetesen nem ismerhetem ugy, a mint -a honvédelmi miniszter ur és Berzeviczy Albert államtitkár ur, hanem itt -van például a 4-ik huszárezred. A 4-ik huszárezred 1734-ben állittatott -fel, mint ezt a honvédelmi miniszter ur jól tudja. - -1773-ig magyar ezred tulajdonosai voltak, a zászló és vezénynyelv magyar -volt. 1773-ban kinevezték ezred tulajdonosává báró Gréwen Márton -altábornagyot. Ez volt 1773-ban. Megjegyzem, hogy akkor már dicső -emlékezetü királyunk, Mária Terézia az államügyekkel keveset -foglalkozott, akkor már leginkább a jó erkölcsök fentartásával vesződött -és házasságok kötésével; az államügyekbe való beavatkozást átengedte -fenséges fiának, a később II. József név alatt uralkodó német -császárnak. Gréwen ezredtulajdonos 1775-ben 24 magyar tiszt mellőzésével -24 német tisztet nevezett ki és vitt be az ezredbe. Ettől kezdve -csempészték ebbe a huszárezredbe a német nyelvet. - -Megjegyzem, hogy 1764-ben volt az utolsó országgyülés, azóta -országgyülés 26 évig nem tartatott. 26 évi alkotmányellenes kormányzatot -használtak fel arra, hogy a német szót a magyar ezredekbe -becsempészszék. Ez alkotmányellenes kormányzatban eltöltött 26 év -használtatott fel arra, hogy a magyar ezredeket megfertőzzék német -tisztekkel. Ziskay Antal képviselőtársam ebből akar azután közjogot -csinálni. - -Az 1790-iki országgyülés összeülvén, a mostani negyedik huszárezred – -ismétlem – akkori Gréwen nevet viselő huszárezred tisztjei kérvényt -adtak be az országgyüléshez, melyet lesz szerencsém felolvasni. A corpus -jurishoz tartozik, illő ismerni. Kérik ebben az országgyülést első -sorban, hogy béke idején a magyar ezredek az országba hozassanak, az -idegenek pedig kivitessenek. Másodszor kérik, hogy az ezredekbe magyarok -neveztessenek ki tisztekké és ezen kérelmüket ekként indokolják. -Felolvasom ezt azért is, hogy a t. honvédelmi miniszter urat meggyőzzem -arról, hogy az a pecsétes levél, melyre egykor azt mondták őseink, hogy -nincsen benne semmi virtus, akkor is olyan volt, mint most; a tisztikar -hangulata is csak az volt, a mi most. A kérvényt a következőkkel -indokolták. - -»Életünk feláldozásával és sok esztendőbeli szolgálatunk fáradságával -szerzett érdemeinknek jutalmát az idegen nemzetbéliek tőlünk érdemetlen -elragadják és főtisztségekre majdnem mind csak idegenek helyez tetnek -előnkbe. Igen szomoru szivbeli teljes kedvetlenséggel csak az 1775-ik -esztendőben is szemlélnünk kellett, a midőn országunk nemes hazafiainak -káros hátráltatásával és megvetésével ezen nemes regementben egyszerre -24 és utóbb is egynéhány idegen nemzetbeli főtisztek behozattatván, -előnkbe tétettek. (Felkiáltások: Épen, mint most!) Mely terhes nekünk, a -midőn idegen nemzetből származott kadétok alig vagynak egynéhány hónapig -a regementeknél, sem hadi kötelességüket nem tudják, sem szülötte -nyelvünket, (Felkiáltások: Épen ugy, mint most!) mely a magyar -regementeket lelkesiti, nem értik, mégis főtisztségekre igen rövid idő -alatt emeltetnek, (Felkiáltások: Ugy, mint most!) ellenben felséges -hazánknak nemes magzatai kadétságra s altisztségre is nehezen juthatnak, -főtisztségekre pedig számos esztendőbeli hosszu szenvedések és hiv -szolgálatjuk után épen ritkán mehetnek. (Felkiáltások: Épen ugy, mint -most!) Által látni, mily terhes légyen a szolgálat, a midőn a tiszt a -közemberrel nem tud szólni, vagy ha valamennyire a magyar nyelvre -kapván, azt ütve-vétve töri és beszéli is, de azért mégis magának elég -bizodalmat nem szerezhet; a honnan is az olyan, ha szinlésképen is magát -magyarnak mondja, mégis közönségesen a nemzetnek természet szerint való -gyülölése és a magyarnak titkos üldözése szive alatt fekszik.« (Zajos -felkiáltások: Épen ugy, mint most!) - -E petitióban – bocsánatot kérek, hogy elmondom a történetét – harmadik -helyen azt kérik a Gréwen-ezred tisztjei, hogy - -»Az ország tisztképző intézeteket állitson, hogy a németujhelyi német -ifjaktól szabaduljon a magyar katonaság. (Felkiáltások: Épen ugy, mint -most!) - -S negyedik helyen kérik a magyar vezényletet e szavakkal! - -»Nem kevéssel mozditaná az is elő a hadi szolgálatot, ha a közönséges -szolgálat rende is parancsolás szerint magyar nyelven folytattatnék, -mert valamint a német nyelvnek értelme, tanulása és megfogása hazánk -kedves magzatainál nehezen megy végbe, ugy ebből származik, hogy a -fegyveri gyakoroltatásban elkövetett legkisebb hibáért édes vérünk és -hazánkfiai testükben keményen nemcsak tagoltatnak, de sokszor még -azonfelül az idegen tisztek által nemünk alacsonyitására szolgáló -illetlen nevekkel ártatlanul is szidalmaztatnak (Felkiáltások: Épen ugy, -mint most!) és elannyira már üldöztetnek, hogy számos hazafiaink -szivbeli bánatjukban regementüktől elszökvén, szülötte hazájuk örökös -elhagyására vetemedtenek vala, (Felkiáltások: Épen ugy, mint most!) -azonkivül is pedig háboru időben ugy is csak igen rövid lehet az ujonnan -szedett katonának tanittatása, a ki azon idegen nyelvnek minden szavát, -mivel oly hamar meg nem értheti, ugy is az ellenség előtt való -ütközetben szükséges nékie mindent a hazai nyelvre forditani.« -(Felkiáltások: Épen ugy, mint most!) - -És legyen tanu a honvédelmi miniszter ur, hogy annak a szegény ifjunak, -a kit a német nyelv nem tudása miatt a 60-as években annyit tagoltak, -mikor Solferinónál és Königgrätznél ellenség előtt állott, azt mondta -tisztje: »Mátyár hősök«. Akkor magyarul beszéltek és magyarul akarták -lelkesiteni s a Rákóczi zenének hangjánál akarták tűzbe vinni őket, mert -hazulról azzal az utasitással ment a magyar ifju oda, ha németté akarnak -tenni s szolgává hazádat, a mint látod az ellenséget, hányd el a -fegyvered. (Felkiáltások: Jövőre is igy lesz!) - -Asbóth tisztelt képviselőtársamnak is tartozom felvilágositással, a -melyet csupán csak egyszerü kérdésnek szerény alakjában intézek hozzá. Ő -ugyanis azt mondotta – a mi nagyon összevág a honvédelmi miniszternek -ama reminiszczencziájával, hogy mi magyarok voltunk kénytelenek a -Habsburgokat a trónra emelni – hogy mi egyszer már behoztuk ide a -muszkát. Nem t. képviselő ur, nem mi hoztuk be, hanem behozták -Magyarország ellenségei. Hanem méltóztassék azt az egyet megfontolni, -hogy a magyar felkelést 1849-ben 250 ezer orosz segélyével verték le s -hogy ha az a 250 ezer nem ellenünk, hanem a mi segitségünkre jött volna -be az országba, hogy állana akkor a német vezényszó kérdése? - -Tovább e téren nem akarok maradni. Ezt a kérvényt aláirták bizonyos -Herberteknek is ősei, aláirták Festetich György, mint Oberstlieutnant, -Laczkovich János és Archi Pál svadronyos kapitányok, Vincze János és -Tisman István főhadnagyok. Festetich György, a Georgicon alapitója, a -mágnási karnak, a melyben oly sok gyászos emlékü név van, egyik -legfelségesebb alakja. Mikor az országgyülés elé jutott e kérvény, annak -rendje és módja szerint, Laczkovichot rögtön a profoshoz küldték, -Festetichet Bécsbe czitálták és ott megárestálták, a többi tiszteket -pedig üldözték ugy, hogy az országgyülésnek egész tekintélyét kellett -közbevetni, hogy ezeknek bántódása ne legyen, mert Barco generális is – -nem volt magyar, csak a neve volt olyan – azt mondta, hogy gróf -Festetich és társai a tüntető bizottságnál jártak. Pedig nem ott voltak, -hanem az országgyüléshez egy kérvényt nyujtottak, a mely ekként volt -czimezve: »Felséges Hazánknak tekintetes Karai és Rendei.« Látnák csak -most a többséget, bizonyára nem mondanák, hogy felséges hazánk! - -Fellépésüknek meg volt az eredménye. Nézze meg a tisztelt honvédelmi -miniszter ur az 1790-iki törvényhozást. Ez országgyülésen a nemzet -jogait, alkotmányát és nemzetiségünket is biztositó fontos törvényeket -hoztak. Nézze meg az országgyülés jegyzőkönyveit és tanácskozási -naplóját és meg fogja látni, hogy gróf Festetich Györgynek és társainak -fellépése mennyire elősegitette a nemzeti nemes öntudatnak méltóságos -felébredését. - -Azt mondja a tisztelt honvédelmi miniszter ur, hogy hisz a magyar gárda -is német vezényszóval élt és mégis annak kebelében támadtak azok, kik a -magyar literaturának megalapitását keresztülvitték. Igaz és ezért nem -csüggedünk mi, százszorta lássuk bár Tisza Kálmán urat, ezerszerte -nagyobb többséggel is, mint most. Azokat az ifjakat, Bessenyei Györgyöt, -Barcsay Ábrahámot, Kisfaludy Sándort, kik a gárdánál szolgáltak, báró -Orczy Lőrinczet, ki épen a Gréwen-ezrednél szolgált, mint kapitány – de -Gréwen előtt – báró Orczyt, Gvadányi Józsefet és Kisfaludy Károlyt, a -kik a magyar nemzet öntudatát a magyar nyelv irodalmában -megvalósitották, a német nyelv kényszeritő behozatala késztette a nagy -és hazafias kötelesség teljesitésére. Ott voltak a hadseregben e kitünő -nevü férfiak és irodalmi történetünknek jeles alakjai s miután látták -azt, mit akar az udvar, a Hofkriegsrath; látták, hogy hova akarják -juttatni a középosztályt, a magyar nemességet; látták, hogy németté és -koldussá akarják tenni: a német vezénynyelv alatt jutott eszükbe, hogy -ők mégis magyarok és hogy nekik e nemzet iránt kötelességüket -teljesiteni kell. Oly szikra és tűz lobbant ott fel, a mely végre is -meggátolta, hogy az osztrák uralomnak Magyarországot elnémetesitő -rendszere sikert arathasson. - -Ezek voltak a kezdő hősök, a kik a tüzet szitották, a mikor az még -kicsiny volt. Még az a törekvés is, a mely önök által ellenünk tör s a -nemzet egész középosztályának intelligens fiait akarja a -Soldatenkinderek önkényére és a német nyelv kényszerére bizni, még az is -elvégre, erősiteni fogja a magyarságot, mert a nemzeti reakczió nemesebb -és erősebb lesz Magyarországon, mint valaha. Nevezhetik ezt önök tüntető -bizottságnak vagy bárminek, de a magyarság megerősödése fog a harczból -kikerülni Tiszával, Tisza nélkül vagy Tisza ellenében. - -Önök törvényben nem akarják elismerni a magyar nyelv jogát, hanem -határozati javaslatban el akarják ismerni. Ez is egyike a György -Endre-féle hires logikáknak: a felségjogokhoz nem szabad nyulni törvény -ben, de szabad határozatban. Egyébiránt e részletre nem terjeszkedem ki, -mert erre Gulner képviselőtársam kitünően megfelelt. Csak a honvédelmi -miniszter urat akarom kissé a »Corpus Juris«-ra oktatni, hogy mit érnek -ilyen határozati javaslatok. Az 1715-iki országgyülés hozta be az -állandó hadsereget. Ez koronázó országgyülés volt. Kezdetén, mikor a -deputáczió Bécsbe ment, ő felsége III. Károly is lejött az -országgyülésre, de megkoronáztatása után harmad vagy negyednapra -visszament Bécsbe, de hagyott egy meghatalmazott kommiszáriust – nem -Tisza Kálmánt – az országgyülés vezetésére és bezárására Abensbergi gróf -Traun Otto Honort, ki akkor igen nagy osztrák méltóság volt. A kormányt -képviselték a mindjárt megválasztott Erdődi gróf Pálfy Miklós -nádorispán, csábrági gróf Koháry István országbiró és gróf Pálfy Miklós -horvát-szlavonországi bán. Meglehetős tekintélyes férfiak voltak; -körülbelül volt annyi tekintélyük, mint most az igazságügyminiszternek, -kereskedelmi miniszternek vagy akár a miniszterelnök urnak is. - -Az a Heister Siegfried-féle katonai abusus egész rendszer volt akkor az -országban, kivált a határvidékeken; az ország nem akarta türni a katonai -visszaéléseket és folyton sürgette ő felségét, vessen azoknak véget. -Akkor abensbergi Traun, a nádorispán, az országbiró és a bán egy -határozati javaslatot fogadtattak el, egy akkori Gajári Ödön által -benyujtva, mely szóról-szóra igy hangzik: »Sua Majestes – a sanctissimát -bele sem tették – militaris disciplinae observantiam seriis mandatis et -edictis suis clementer ordinaturam resolvit.« - -Mert az országbiró s a nádorispán panaszára királyi mandatumokat, -ediktumokat eleget adtak ki a Heisterek ellen, de »serius«, mandatumokat -soha, most tehát e négy nagy ember megigérte, hogy ő felsége komoly -mandatumokkal és serius rendeletekkel kegyelmesen elrendelni -méltóztatott, hogy a katonai disciplina végre valahára vétessék -komolyan. E határozati javaslat, mint határozat az országos rendek által -elfogadtatott és várták, mi lesz a következménye. Nos hát vegye elő a -tisztelt honvédelmi miniszter ur a legközelebbi 1723–25-iki országgyülés -dekretumait nézze meg az 1729: IV-ik, 1741: XXX-ik, 1751: XXX-ik, 1764: -XXXVI és XXXVII. törvényczikkeket, akár bocsátottak ki serium mandatumot -és ediktumot, akár nem, a katonai visszaélések csak ugy tenyésztek az -egész országban, mint addig (felkiáltások szélső balfelől: Mint most!) -és a Gajári-féle határozati javaslat 1715-ben is csak annyit ért, mint a -mennyit ér most. A katonai visszaélések csakis akkor szüntek meg, mikor -az a rettentő földrengés, mely Párisban 1789-ben és 90-ben kezdődött, -már Bécsben is megmozditotta az álló földet és féltek, hogy -Magyarországon is megmozditandja azt. Akkor jutottak csak annak tudatára -Bécsben, hogy mégis jó lesz azt a magyar nemzetet legalább a katonai -visszaélések gyalázatos rendszerétől megszabaditani, de addig a hány -törvényhozás tartatott, minden törvényhozásnál törvényt kellett alkotni -e visszaélések megszüntetésére. - -Némi sikere mindegyik törvénynek lett, egész sikere csak a franczia -forradalom zugó szelének. De ne menjünk olyan messze. György Endre -képviselőtársam azt mondja, hogy ezek szuplikátiók voltak csak, azért -nem értek semmit. Hanem most van felelős miniszter, most a határozati -javaslatnak van szankcziója. Nos hát György Endre képviselőtársam, vegye -tudomásul – tudja ugy is – hogy 1872 február 24-én itt e Házban -ünnepélyes határozat fogadtatott el, melyben utasitva lett a kormány, -hogy a bankjegyforgalom oly központi közeget nyerjen az országban, -melynek igazgatósága a magyar kormány felügyelete és ellenőrzése mellett -független legyen. - -Tehát az önálló magyar jegybank felállitására utasittatott a magyar -kormány. Nem egészen világosnak tetszett e határozati javaslat Tisza -Kálmán és Ghyczy Kálmán képviselők előtt. Ők még világosabbat akartak, -de denique, a többség ezt a határozatot elfogadta, kijelentvén a -kormány, hogy ő felsége tudtával és meghatalmazásából járul hozzá e -határozati javaslathoz, különben is Trefort nyujtotta be. Mondhatom, -sokkal határozottabban történt hivatkozás ő Felségére, mint ezt báró -Fejérváry tette most és nemcsak ez a Ház fogadta el a határozati -javaslatot, hanem átvitetett a főrendiházba s két nap mulva ott is -elfogadták. - -Mi következett ebből? Akkor jött mindjárt márcziusban az agyonbeszélés, -bankot állitani nem lehett. Az agyonbeszélés után jöttek a választások, -tehát bankot állitani megint nem lehetett. Azután jött a Lónyay-kabinet -megbukása, bankot akkor sem lehetett állitani. Azután jött egy kis idő -mulva pénzügyminiszternek Ghyczy Kálmán, ki valamikor azt keveselte s ő -Felségétől megbizást nyert bankot állitani, aztán jött a miniszterelnök: -Tisza Kálmán, most már másodszor pénzügyminiszter. Tehát tizenhét -esztendeje áll fenn ez a határozat, most van épen tizenhét éve s -kérdezze meg a honvédelmi miniszter Tisza Kálmán miniszterelnök urat, -mit ér az a határozat? - -Azt mondja Ziskay képviselőtársam – és e tekintetben meglehetősen -egyenlő észjárást tanusit György Endre képviselőtársammal: elég ez a -határozati javaslat, mert ezután elég lesz egy interpellatió, hogy ez a -kormány megbukjék, ha nem teljesiti a határozatot. Hát én az igen -tisztelt honvédelmi miniszter urhoz fordulok azzal a kérdéssel, de -György Endre tisztelt barátomhoz is, hogy egy interpellatiót elégnek -tart-e ő arra, hogy Tisza Kálmánt megbuktassa? Hiszen, ha a főváros -gyülne össze és az egész hadsereg mozgósittatnék a mozgalom ellen s ha, -a mint Jókai tisztelt képviselőtársam formulázta egy izben, még csak az -elnöki votum tartaná Tisza Kálmán kormányát, még akkor is ott maradna -helyén. - -Ily előzmények után tisztelt honvédelmi miniszter és az egész párt a -tuloldalon, ne követeljék tőlünk, hogy midőn még a törvények iránt is -oly kevés figyelmet tanusit a kormány, hogy akkor Gajári-féle határozati -javaslattól várjuk mi a magyar nyelvnek és kulturának megmentését. - -Tisztelt Ház! Horváth Gyula tisztelt képviselőtársam a 17 év előtti -multból egy dologra emlékeztet engem. Csernátony tisztelt -képviselőtársunk, ki körülbelül itt ült, a hol most Uray tisztelt -barátom, számos személyes támadást intézett gróf Lónyay Menyhért akkori -miniszterelnök ellen. A kabinet, hogy történt, hogy nem, nemsokára -megbukott. Lónyay visszalépett. Hogy akkor többen miként fogták föl a -helyzetet, a felett azok, a kik több-kevesebb ismeretével birnak az -akkori eseményeknek, különböző véleményben lehetünk. De hogy egy férfiu, -a kire azóta igen sokszor történik hivatkozás, sőt még a miniszterelnök -ur is nem rég hivatkozott reá, t. i. Deák Ferencz mikép fogta fel az -akkori helyzetet, erre nézve van szerencsém egy zalai barátjához és -rokonához 1872 deczember 16-án kelt leveléből egy részt felolvasni, -elhagyva azt, a mi ide nem tartozik, (olvassa) »Lónyayt nem az ellenzék -támadásai buktatták meg, hanem egyéb sajnálatos körülmények. Lónyay -visszalépése, mint tudom, már korábban volt elkészitve, de késleltetni -kellett azt, nehogy az Csernátony támadásaival összeessék és nehogy oly -szine legyen a dolognak, mintha a kormány egyesek parlamenti támadásai -miatt mondott volna le.« (Tetszés a jobboldalon.) Lesznek oly részek is, -melyek nem egészen fognak majd tetszeni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és -szélső baloldalon.) »Sem egyeseknek, sem kisebbségnek ily befolyást -engedni nem lehet s kerülni kellett az ily befolyásnak még a látszatát -is. De azért nem jól teszik, a kik az ellenzék ellen keserü és tulzó -kifakadásokra engedik magukat elragadtatni.« - -»Egykor mi is ellenzék voltunk és ha akkor a kormány pártja vádakkal és -gyanusitásokkal lépett volna fel ellenünk, bizonyára azt hihettük volna, -hogy belőle az élvezett hatalom elvesztése miatti önző aggodalom -utálatos érzete beszél. És barátom, az mindenesetre kétségtelen, hogy az -ellenzék mögött a nemzetnek tekintélyes része áll, melyet respektálni -kell s melylyel minden kérdésben először a tisztességes kompromissziumot -kell megpróbálnunk. Nagy szerencsétlenség az, ha az ellenzék a vezető -miniszter személyével sehogy sem tud kibékülni, de ha ilyen eset előáll -és ha az ellenzék gyülölködését megszüntetni nem lehet és ha a miatt a -törvényhozás szabályosan nem képes dolgait elvégezni, inkább a vezető -miniszter vonuljon félre, ha ez a kormányzat főelveinek veszélyeztetése -nélkül megtörténhetik, mintsem, hogy a parlament meddő és kártékony -személyes harczoknak legyen szinterévé. Lónyay pillanatonkint maga is -igy fogta fel a helyzetet, legalább igy mondta nekem két izben. Az -ellenzék elvei ellen elégségesek a mi elveink, hazaszeretete sem -tisztább, erősebb a mienknél. De ha épen nem tudtuk megakadályozni a -Lónyay személye elleni kiméletlen és örökös támadásokat, meg kell -nyugodnunk a változásban. A többségnek nem az a feladata, hogy egyedül -Pétert vagy Pált támogassa, sőt nem is szabad megengedni, hogy személyes -párttá alakuljon át. Személyes pártok ritkán eszközölnek jót állandóan s -ritkán váltak a haza üdvére.« - -»De épen veszedelmesek lennének akkor, ha elvek álarczájában sikerülne -tenyészniök.« - -Akkor a keletkező és régen elfeledett vacsorapártról volt szó, mikor -Deák Ferencz e levelet irta aggódó barátjának. Talán a tisztelt -miniszterelnök ur azért felelős lesz egykor, most is felelős, de nagyon -közel vagyunk amaz időhöz és lehetőséghez, mikor az a párt nem az elvek -pártja, hanem személyeknek pártja lesz. - -Midőn a többség szónokai akként formulázzák most már álláspontjuk -jelzését, hogy igenis nekünk komoly, sulyos aggodalmaink voltak e -törvényjavaslat egy és más rendelkezései ellen, de látván az ellenzéknek -törekvését, hogy a kabinetet akarja megbuktatni, hát már most -feltétlenül tömörülünk Tisza Kálmán védelmére. - -Már ez a körülmény igenis alapossá teszi a mi aggodalmunkat, a mely -odairányul, hogy az a párt többé nem az elveknek, hanem személynek a -pártja. - -És erről tisztelt Képviselőház, fájdalmasan meggyőz engem még egy másik -körülmény. Azt mondja amaz elhunyt államférfiu ebben a levelében, hogy -az ellenzék mögött mindig a nemzetnek egy része áll, tehát respektálni -kell az ellenzéket és minden nagy kérdésben először is a tisztességes -kompromisszumot kell vele megkisérteni. Azt kérdem én a miniszterelnök -urtól: akkor, mikor nagy kérdés merült fel, idejött-e hozzánk, beszélt-e -vezető embereinkkel bizalmasan, közölte-e velünk a nehézségeket, -meghallgatta-e a mi aggodalmainkat és törekedett-e azokat orvosolni? -Pedig mögöttünk a nemzet nagy része áll. - -Tisztelt Képviselőház! A miniszterelnök ur nem csak velünk az ellenzék -férfiaival szemben nem teszi azt meg, hogy a nehézséget közölje velünk, -véleményünket megkérdezze s ha lehet s ha a magas tekintetek és a -kormányzat elvei megengedik, aggodalmaink megszüntetésére törekedjék. -Nem csak velünk szemben nem teszi ezt, de nem teszi előzőleg saját -pártjával sem. Maga mellé veszi a familiát s a mit a familiával -elhatároz, azt hiszi, ez az egész nagy párt nem való egyébre, mint hogy -azt megszavazza. Az utolsó félév eseményei megmutatták, hogy ámbár a -választások utján mindent elkövetett arra, hogy az a párt egyéb -respektust ne érdemeljen – pedig érdemel, de az utolsó félév -tapasztalatai megtanitották a miniszterelnök urat is arra, hogy ez a -felfogás mind az ellenzéknek, mind saját többségének és a kettő által a -nemzetnek is megvetése… - -(Tisza Kálmán közbeszól! Ugyan!) - -… Ez a felfogás csak az ő kormányzatának sajátságos karaktere, mely -tovább fenn nem tartható, mely megboszulja magát rajta keservesen. - -Eddig csak az országon boszulta meg magát ez a taktika, de reméljük, -hogyha csakugyan megtörténnék az, a mit e falakon kivül kevesen -óhajtanak, hogy a miniszterelnök ur e vagy más kabinet élén ujra hosszu -ideig e széket elfoglalva fogja tartani, reméljük, hogy mind velünk, -mind saját pártjával szemben ezentul más magatartást, más taktikát fog -követni. - -Tisztelt Képviselőház! Befejezem beszédemet. Csak egy megjegyzést teszek -még a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak. Fájdalom, nincs itt, de -itt van az államtitkár ur, az majd tudomásul veszi és hirül viszi neki. - -A kultuszminiszter ur megemlékezvén dicső őséről, Csáky Mihályról, azt -mondta, hogy változnak az idők, változnak a viszonyok és az emberek; -meglehet, ha Csáky Mihály ma élne – sőt valószinünek is mondta – azokon -a padokon és Tisza Kálmán miniszterelnök mögött foglalna helyet. A -kultuszminiszter ur kijelenti, hogy ő nagy kegyelettel emlékezik meg ez -őséről, a kinek hamvai Rodostóban nyugosznak. Elvárom épen Csáky -kultuszminisztertől, a ki ez őse iránti kegyeletét hangsulyozta, hogy -meg fogja tenni a javaslatot arra, hogy az 1715-iki törvényhozásnak ama -gyalázatos műve, a melylyel Rákóczi és barátai hazaárulóknak jelentettek -ki, törvénykönyvünkből törültessék. Elvárom azért, mert ezzel tartozik -ősének is és elvárom főkép azért, mert a hazaszeretet dicsőbb hősei a -világ egyetlenegy nemzetének történetében sem fordulnak elő, mint azok, -a kiknek hamvai Rodostóban nyugosznak. - -Önként hagyták itt az országot és az országban óriási javadalmaikat, -csak azért, hogy a haza igaz ügyéhez való önzetlen ragaszkodás soha -másutt nem követett példáját mutassák a jövendő nemzedékek számára. És -bekövetkezett az a törvényhozás, mely hogy javaikba beleülhessen, – -hazaárulóknak dekretálta ama férfiakat. Mondom, elvárom, hogy most már -megjön ideje annak hogy kiengesztelődés történjék ama hamvakkal a nemzet -részéről, a mi nem történhetik másként, mint hogy ha a törvénynek e nem -egyetlen gyalázatát kitöröljük. A másik meg az, mely Kossuth Lajost -kihonositotta hazájából. - -De hozzáteszem, hogy a mostani kultuszminiszter urnak nem érdeme az, -hogy neki oly dicső őse volt és a Rodostóban nyugvó ama dicső hamvak nem -fognak szennyet kapni azért, hogy ily utódja foglalja el ma a -kultuszminiszteri széket. Hogy a miért vérüket áldozták, hazájukról -lemondtak s lemondtak az élet minden örömeiről: hogy a német nyelvet -kiküszöböljék Magyarországból, most egyik utódja akarja behozni a magyar -középosztály ifjainak német iga alá kényszeritésével. - -Ily törekvésnek én és barátaim hivei nem lehetünk s azért a szakaszt nem -fogadhatom el. - - - - -ERKÖLCSI HARCZKÉPESSÉG. - - -I. A BESZÉD TÖRTÉNETE. - -E beszéd is a véderő-kérdés nagy vitájához tartozik. A parlamentben -1889-ik évi márczius 30-án tartottam. - -A részletes tárgyalás már vége felé járt. Az ellenzék harczi kedve már -mintha lankadni kezdett volna. A figyelem a beszédek iránt lazább volt. -A vitarendező bizottság jónak látta a közérdeklődés felüditését. Gróf -Károlyi Gábor lakásomra jött s addig nem nyugodott, mig beszédet tartani -meg nem igértem s vele együtt rögtön e czélból a képviselőházba nem -mentem. - -E beszédre külsőleg és alakilag a javaslat 54. §-a szolgáltatta az okot. -E §. a tartalékos és póttartalékos katonák pótló fegyvergyakorlatairól -rendelkezik. Csupán ehhez a tárgyhoz nem sok mondanivalóm volt. Nem is -ez volt feladatom. Hanem az, hogy gróf Pongrácz Károlynak és a -honvédelmi miniszternek hangulatkeltésre irányuló beszédeit birálat alá -vegyem s szomoru történelmi igazságaink földeritésével az ellenzéket -ujabb harczias indulatra lelkesitsem. - -A beszéd külső hatása igen nagy volt. - - -II. A BESZÉD. - -(Minő volt a magyar felfogás az 1866-iki háboruról? – Mit ér a -statisztika? – Gróf Pongrácz Károly és Láng Lajos tudománya. – A háboruk -nem nemzetünk érdekében folytak. – A nemzet lelkesülése hiányzott az -idegen érdekü háborukban. – A harczképesség fentartása a mi érdekünk. – -Az értelmesség ifjait kimélni kell. – Az egyéves önkénytesi intézmény -bevált. – Nem szabad elrontani. – Az egyéves önkénytesek zaklatása. – -Gróf Pongrácz meggyőződése. – A nemzet a dinasztia zsoldosa soha nem -lesz.) - -T. Képviselőház! Óhajtottam volna, hogy a miniszter ur, vagy -szakemberei, kikhez itt a Házban szerencsénk van, az aggályokra nézve, -melyek tegnap e szakasznál nyilvánultak, indokolt véleményüket -megnyugtatásunk czéljából előterjesszék. Ez azonban fájdalom, nem -történt, valamint egyéb megnyugtató kisérlet azon oldalról szintén nem -történt, mint gróf Pongrácz Károly képviselőtársamnak a felszólalása. -Hogy pedig ez mennyire volt megnyugtató, azaz helyesebben mondva, -mennyire nem volt megnyugtató, erre lesz szerencsém beszédemben lehető -röviden kiterjeszkedni. - -Ha már felszólalok, mindenekelőtt személyes természetü megjegyzést kell -tennem. Mind Pongrácz Károly képviselőtársam, mind Gajári Ödön -képviselőtársam határozottan és nyiltan felemlitették ismételten a -Házban, hogy az én beszédemben, melyet valamikor, nem tudom mikor, a -hónap folyamán tartottam, a katonaságot a multban mintegy a gyávaságra -buzditottam volna. - -Fel kell tennem, hogy a képviselő urak az én beszédemet nem olvasták, -csak a szenvedély hevében hallották és a mit hallottak, ahhoz kötöttek -bizonyos képzeleti dolgot s azzal vádolnak engem. Én szóról-szóra ezt -mondtam – megjegyzem, a miniszterelnök ur szavaira emlékezve, hogy a -gyorsirói jegyzetben foglalt beszédemet soha, semmiféle lényeges -pontjában kiigazitani nem szoktam – én ezt mondtam: »1866-ban a szülők -azzal küldték gyermekeiket, a kik behiva lettek, a katonasághoz: ha -németté akarnak tenni téged és szolgává hazádat, a mint az ellenséget -látod, dobd el a fegyveredet!« - -Pongrácz Károly gróf képviselőtársam hivatkozott a gitschini és -königgrätzi harczokra és tanuságot tett, mint a ki részt vett ama -harczokban, hogy ott a magyar legénység becsülettel, katonai -hősiességgel megtette kötelességét. Nem vonom kétségbe, én nem tudom, -ott nem voltam, a csaták végeredménye a mi hadseregünkre nézve gyászos -volt. Én azonban elhiszem az ő tanuságtételét, de viszont megkövetelem -tőle, hogy ő meg higyje el az én tanuságtételemet. Ő ott volt -Königgrätznél és Gitschinnél, én meg itthon voltam és tudom, hogy minő -volt itt a hangulat, a mely hangulat közepette katonáink abba a csatába -mentek. És én tudom azt, hogy ennek az országnak legelső államférfiai, -oly férfiu is, mint Deák Ferencz: azt mondták: »nem tudjuk, örüljünk-e, -vagy busuljunk annak, hogy hadseregünket megverik; nem tudjuk, melyik -lesz az országra nézve üdvösebb«, mert győzelmes hadsereg sohasem -engedte volna meg, hogy az ország jogai csak oly mérvben is -visszaállittassanak, mint a hogy ez a megvert hadsereg mellett történt. - -(Beöthy Ákos: Ugy van; egészen máskép beszéltek Königgrätz előtt, mint -Königgrätz után.) - -Ismétlem én elhiszem, hogy katonáink Königgrätznél, Gitschinnél és -általában a hadjáratban, de Custozzánál is valósággal megtették -kötelességüket, sőt többet tettek, mint kötelességüket, mert hősiességet -fejtettek ki. Ez folyik a magyar ember természetéből. Akár tetszik neki -a verekedés, akár nem tetszik, de ha verekedik, szivesebben üt ő a -másikra, mintsem türi a másiknak az ütését. De ez az önök politikai -működését nem védelmezi; s ha önök ily politikát üznek Magyarországgal -és a magyar nemzettel, a következő dolgokért is önöket illeti a -felelősség. - -Gróf Pongrácz Károly képviselőtársam érdekes statisztikai adatok egész -tömegével állt elő, a melyekkel azt akarta igazolni, noha egészen -világosan nem is mondta ki – mert felszólalása rögtönzött volt és nem -alakitotta meg eléggé eszméit – de mondom, statisztikai adatok egész -halmazával azt akarta igazolni, hogy igaz, hogy nagy áldozatokat hozunk -a véderő fejlesztése tekintetében, de Orosz-, Német- és Francziaország -még nagyobb áldozatokat hoz, mint mi, tehát – és ez akart lenni -következtetése – miért panaszkodunk a reánk mért áldozatok nagysága -miatt? - -T. Ház! A statisztika, mint tudomány, uj keletü. A statisztikai adatok -igen becses dolgok, hanem gyalázatosabb tudományt nem ismerek, mint a -statisztikát, ha az a politikának szolgálatába szegődik. A statisztikai -adatok mindig és minden irányban nagyon nyujthatók és nyulékonyak, -teljesek és hézagosak a szerint, a mint a politikai érdekek kivánják, és -nincs oly elv, sőt nincs oly elvtelenség a politikában, a mely mellett a -földkerekség valamennyi államának statisztikai adatait alapul véve, -kötetekre menő statisztikai adatokat irányzatosan összehalmozni ne -lehetne. - -Gróf Pongrácz képviselőtársamnak azt mondom, hogy a statisztikai adatok -szerint pl. az ország fővárosá ban van 5000 fiaker ló. Ez az igazságot -meglehetősen megközelitő adat. Az ország fővárosa fizet évenként -körülbelül 10 millió forint direkt adót, ennélfogva egy fiaker lóra esik -2000 frt direkt adó. Ez mathematikailag tökéletesen biztos adat, de -vajjon egészséges adórendszer támogatására felhozható-e ez a -statisztikai adat? Az önök adórendszerének támogatására talán igen, de -egészséges és komoly, figyelemreméltó adórendszer támogatására nem. - -Továbbá itt látom Láng Lajos igen t. barátomat és megyei politikus -társamat. Szemközt vagyunk ott is, mikor vagyunk, de denique megyénk -egyik kitünősége. Ő egy időben – régen volt, az évre nem emlékszem – -statisztikai munkát készitett, mint egyetemi tanár – nem mint politikus, -mert mint politikus ezután fog késziteni – melyben kimutatta, hogy a -vasutak mennyire emelik azon a vidéken levő földbirtokok értékét, a -melyen keresztül mennek. - -Kiszámitotta, hogy a vasut ennyi és ennyi kilométerig ennyi és ennyi -százalékkal emeli a földbirtok értékét, azontul pedig annyi-amennyi -százalékkal és végül kihozta tökéletes matematikai pontossággal, hogy -miután Magyarországon tizezer és ennyi kilométer vasut van, ennélfogva -80 millió kataszteri holdnak értéke emelkedett ennyivel és ennyivel. -Pedig egész Magyarországon nincs mintegy 50 millió katasztrális holdnál -több. Tehát Láng Lajos barátom statisztikai adatai szerint a bennünket -környező államok tartoznak még nekünk a földbirtok értékének -emelkedésével, mert innen magunktól nem telik. - -Gróf Pongrácz képviselőtársam adatai semmivel sem különböznek az ily -statisztikai adatoktól. Felhozza Oroszország haderejét és kihoz, nem -tudom hány, de sok millióra menő katonai anyagot. Csak kozákot emlit fel -első és másod osztályut összesen valami 120 ezeret. Lehet, hogy van, -lehet, hogy nincs. Én csak annyit mondok, hogy szemünk előtt folyt le -1877-ben és 1878-ban a keleti háboru Törökországgal. Oroszország akkor -is akkora volt, mint most, hadereje a statisztika szerint akkor is 3 -millióra rugott. Ezt a góthai almanachból ki tudom mutatni, a mi -legalább is olyan hiteles, mint a honvédelmi miniszter urnak mostani -statisztikai adatai. - -Törökország pedig a miniszter ur politikai köreiben már ugy volt -ismeretes, mint beteg ember, a kinek nincs lovassága, nincs tüzérsége, -nincs tisztikara, nincs kiképzett legénysége, nincs semmije a világon, -csak a multnak emlékezete, pénze pedig egyáltalán nincs. És az a 2–3 -milliós statisztikai hadsereggel biró Oroszország mégis szükségesnek -tartotta, hogy Oláhország menjen segitségére, hogy Törökországot -leverje; szükségesnek tartotta Bulgária fellázitását, Szerbia -csatábavitelét, Bosznia-Herczegovina fellázitását, Montenegrónak -csatábavitelét; és szükségesnek tartotta Ausztria-Magyarország -kormányával titkos szerződésre lépni, hogy ez jóakaratu semlegességet -tanusitson iránta és rosszakaratu semlegességet Törökország irányában. -Mikor mindez megtörtént, még akkor a véletlennek szerencsés közbenjárása -mellett is, annyi segitséggel csak nagynehezen tudta Törökországnak, a -beteg embernek seregét legyőzni, ugy hogy minden komoly államférfiunak, -a ki ez országot és Ausztriát vezeti, csakugyan mély és szomoru -gondolkodóba kellett esnie az iránt, hogy vajjon, ha ily körülmények -közt minden belső tartomány fellázitása és több nagyhatalom rosszakaratu -segitsége mellett elsőrangu katonai nagyhatalom Ausztria-Magyarországot -megtámadta volna, képes lett volna-e Ausztria-Magyarország oly hősiesen -és becsülettel megállani a csatákat, mint az a beteg ember? - -A statisztika tehát előttem nem nyom sokat. Hanem van ennek a -statisztikának olyan része, a mely gróf Pongrácz Károly képviselő ur -statisztikájában nincsen benne és a mely a honvédelmi miniszter urnak is -összes statisztikájából és összes érveléséből, sőt a háta megett álló -bécsi katonai köröknek összes felfogásából is teljesen hiányzik és ez a -következő. - -Ez az ország a török foglalás alól, ha jól emlékszem, 1717-ben szabadult -fel és ennek az országnak és a magyar nemzetnek 1717-től kezdve máig – -az 1740-iki örökösödési háborut kivéve – saját nemzeti háboruja nem -volt. Ha Oroszország, Francziaország, Németország vagy Olaszország -erkölcsi, szellemi és anyagi erejének végső megfeszitéséig tesz meg -mindent a haderőnek megerősitésére, tudja, hogy miért teszi, tudja, hogy -az a hadsereg, melyet kiállit, más czélokra, mint nemzeti czélok -elérésére nem szolgál A magyar pedig 1717 óta mély fájdalommal szemléli -több mint másfél századon át, hogy azóta magyar nemzeti czélokért vér -nem folyt soha. És ha önök azt mondják, hogy miért nem áldozunk mi is -annyit, mint a muszka, franczia vagy a német, mi azt feleljük rá, tessék -ezt a hadsereget, a mi nemzeti érdekeink, méltóságunk és boldogulásunk -czéljaira felhasználni és akkor tessék pénzünkkel, életünkkel és -vérünkkel az utolsó adagig rendelkezni. Minő háboruk folytak 1717 óta? -Németalföldön a német császári koronáért, Német- és Olaszországban a -befolyásért, Schleswig-Holsteinért, a Napoleon által elkergetett nem -tudni, hány fejedelem koronájának megtartásáért, Svájczban a -Sonderbundért, Lengyelország feloszlatásáért, az orosz szövetségért, -Törökország lerombolásáért – hol volt ezekben a magyar nemzeti érdek? -Ezekben nem volt meg és a magyar hősiességet és áldozatkészséget ne ezek -után méltóztassék megitélni, pedig a magyar katonaságot a csatatéren a -hősiesség el nem hagyta, a katonai kötelesség teljesitésében még ez -istenverte nemzetellenes korszak közepette sem érhette szemrehányás -soha, mert kötelességét teljesitette. Hivták volna ily harczba a -francziát vagy az oroszt, meglátták volna, vajjon harczol-e ugy, mint a -magyar, megtette volna-e katonai kötelességét, ugy a mint megtette a -magyar? - -Emlékeztetem a honvédelmi miniszter urat, ki a bécsujhelyi katonai -tiszti akadémiában bizonyára nem tanulta, hogy 1740-ben mit csinált a -magyar hadsereg; pedig Magyarország itt sem volt kérdésben, de kérdésben -volt egy szerződés, melyet Magyarország uralkodóházával kötött; kérdésbe -volt téve, hogy a magyar nemzet becsülettel megtartsa a szerződést. És -midőn Nagy Frigyes követe – nem jut eszembe a neve – eljött Bécsbe a -hadüzenet átadására, de mielőtt Bécsbe ért volna, Nagy Frigyes seregei -már benn voltak a határon, meglehetős nemzetközi perfidiával, a -hadüzenet nem a Habsburgoknak, nem az osztrák, nem a »k. k.« hadseregnek -szólott, hanem szólott a magyar királynak. S mikor látta a nemzet, hogy -a magyar trón, Magyarország királya van megtámadva hitetlen ellenségek -által, a nemzet, mint egy ember kelt fel. Tudta, miért harczol, tudta, -hogy a becsület, a királya iránti hűség és a saját méltósága iránti -tekintetek parancsolják, hogy mindent elkövessen utolsó emberig és -utolsó csepp vérig, hogy királyát, annak trónját és dicsőségét megvédje! - -Volt a nemzetnek óhajtása 1832-ben: a legszebb szavakban kérte a nemzet -képviselete a trónt, hogy szegény eltiprott Lengyelországért emelje fel -szavát. Ne kételkedjék se gróf Pongrácz képviselőtársam, se a honvédelmi -miniszter ur, hogy ha a királyi udvarból az a hang hallatszott volna ki, -hogy: hű magyarjaim, szövetséges hű szomszéd alkotmányának, szabad -nemzetnek eltiprásáról van szó, segitsetek: olyan segitséggel állott -volna elő a magyar nemzet, hogy gróf Pongrácz képviselőtársam -statisztikai adataiban az áldozatkészség aránya, melyet a magyar -kimutatott volna, sokkal magasabban állana, mint a világ akármelyik -nemzete áldozatkészségének aránya. - -Óhajtotta a nemzet 1854-ben, hogy az orosz tulterjeszkedés ne lépjen -sikra az akkori abszolutisztikus korban; óhajtotta, hogy 1876-ban, -1877-ben ne a törököket tiporjuk, ne az oroszt segitsük, hanem álljuk -utját az orosz terjeszkedésnek. Megmondtuk mi akkor nyiltan, mi lesz -majd ebből. Az, hogy 10 év mulva nekünk fog kelleni beállani Törökország -szomoru szerepébe; de a »k. k.« vakság, a nemzet közérzületének »k. k.« -megvetése, abba az őrült politikai helyzetbe hajtotta bele -Ausztria-Magyarországot, hogy a világtörténet által különös -szerencsénkre mellénk rendelt hatalmas szövetségest: a törököt mi -segitettük az orosznak eltiporni, hogy a mikor majd az orosz ellenünk -gyüjti össze minden erejét, ez a szövetséges se legyen többé. Ez az önök -bölcsesége és ez a bölcseség nyilvánul e törvényjavaslat minden -szakaszában. - -Gróf Pongrácz, meglehet, nem hiven teljesiti e törvényjavaslat 54. -§-ának intenczióját s nem hiven tolmácsolja, de az bizonyos, hogy -önöknek ő volt egyedüli tolmácsuk, mert sem a miniszter ur, sem a 126 -többségből egyetlenegy piczi ember sem akadt, ki e szakasznak védelmére -kelt volna. Ugy gondolkoztak, vigye a manó a honvédelmi miniszter urat, -küzködjék és hagyja magát összecsépelni; hiszen attól, hogy agyonverjék, -majd a szavazással megmentik, de azt a honvédelmi miniszter ur ne -kivánja tőlünk, hogy mi az ő dolgait még védelmezzük is, ezt a -tiszteletet maguktól elutasitjuk. És a honvédelmi miniszter ur mégis azt -hiszi, hogy a háta megett levő párt neki hű támogatója. Neki igen, de -alkotásának nem, melyet ugyan megszavaznak, de némán; védelmezni azonban -nem akarják, mert az már csunya dolog. - -Azt mondja gróf Pongrácz képviselőtársam, hogy a magas katonai körök -feladata őrködni a közös monarkia harczképessége felett. Téved. Nem csak -a katonai körök feladata az és nem is csak a magas katonai körök -feladata, sőt sokkal jobban feladatunk az nekünk. Hiszen azok a magas, -magasabb és legmagasabb körök, akármilyen fordulatot vegyen a háboru, -azért megmaradnak magas, magasabb és legmagasabb köröknek, a társadalmi, -állami és czivilizált élet minden javaiban bővelkedve, de -szerencsétlenül vezetett és elvesztett háborunak következményeit mi -érezzük a legközelebbről és legközvetlenebbül s nekünk sokkal inkább -érdekünkben áll – nem a közös monarkiának, a milyen nincs, – hanem a -monarkiának harcz- és hadképessége felett vigyázni s nekünk áll -legközelebb érdekünkben saját haderőnk harczképessége és hadereje felett -őrködni. - -De vajjon, a miniszter ur – őszintén kérdem és őszinte feleletet várok – -hiszi-e azt és szakférfiai is hiszik-e azt, hogy a hadsereg -harczképességét ily módon emelni fogják? Sőt nem sokkal inkább -bizonyos-e hogy ha azok a tartalékos tisztek és hadapródok esetleg -minden évben kivonatnak a maguk kenyérkereső és őket becsületben -fentartó fészkükből, ez az elkeseredők számát fogja emelni? - -1848 előtt a mi hadseregünk alkata, eredete más volt, mint most. Akkor -ujonczmegajánlásból és toborzásból állott elő a hadsereg emberanyaga. -1848-tól 1868-ig rendes sorozás, összeirás, sorshuzás lépett életbe. De -azok a kormányok, a melyek akkor vezették a dolgokat Ausztriában és -Magyarországon, azok az államférfiak is, a mint azt Thaly Kálmán -képviselőtársam kifejtette, mégis különös tiszteletben részesitették a -tanult ifjuságot, mert azt, a ki jól tanult és becsületesen viselte -magát az iskolában, felmentették a hadkötelezettség alól. A magyar -nemzeti társadalom művelt középosztályának ifjusága a védkötelezettség -alól mentes volt még Schwarzenberg, Haynau, Bach és Schmerling alatt is. -Mert e kormányok ugy gondolkodtak – és ebben tanulhatnának a mostani -miniszterek tőlük, egyebekben ugyis sokat eltanultak tőlük – hogy a -hadsereg harczképességéhez nem csak jó generálisokra van szükség, hanem -arra is, hogy háboru idején az állam összes közigazgatási szerkezete -óráról-órára és perczről-perczre tökéletes biztonsággal és hűséggel -kezelje a hadsereg ellátásának munkáját, hogy ugy a mozgósitást, mint az -élelmezési és ruházási pótczikkek szállitását, a vasuti teendőket az -állam összes kormányzati és igazgatási elemei hiven, tisztán és a percz -gyorsaságával és szabatosságával végezzék. A honvédelmi miniszter ur -megett igen szép katonai mult áll. Jól tudja, hogy az olasz hadjárat -nemcsak a miatt, sőt nem is a miatt veszett el, mert a mi katonáink, -akár a legénység száma, akár annak képzettsége, akár a tisztikar -rátermettsége dolgában kevesebbet ért volna, mint a franczia és olasz -hadsereg, hanem azért, mert mig Francziaországban a kormányzati és -közigazgatási tisztikar az élelmezés és felszerelés tekintetében -tökéletes pontossággal teljesitette kötelességét, addig a mi katonáink -igen gyakran éheztek, mert az élelmiszereket nem kapták meg gyorsan s -gyakran két napig is éheztek. - -A honvédelmi miniszter ur, ki akkor talán ezredes vagy svadronyos -kapitány volt, valószinüleg nem éhezett, de a legénység százezer számban -két napig sem ételhez, sem italhoz nem jutott. Éhes katona pedig nem -verekszik, még ha Herkules vagy Napoleon is. Éhes katonának győzni nem -lehet. Önök pedig a nemzet egész értelmiségét, a tartalékos tisztet és -hadapródot, ha tetszik, ha nem, közlegénynek akarják begyurni a -Gränzler-tisztek fegyelme alá és nem hagynak itthon egészséges -közigazgatási tisztikart, mely háboru idején elég erővel, ügyességgel és -becsületességgel gondoskodjék arról, hogy a sereg semmiben hiányt ne -szenvedjen. - -1868-ban behoztuk az általános védkötelezettséget. Ez ő felségének is, a -magyar kormánynak is óhajtása volt. A nemzet szivesen meghozta ez -áldozatot, számitva arra, hogy jöhet idő, mikor mind Ausztria, mind -hazánk egész hadereje kifejtésére szükség lesz, hogy Magyarország -érdekei is megvédelmeztessenek. De az 1868-iki törvényhozás – beleértve -a királyt és a parlamentet is – szükségesnek látta, hogy a nemzet -értelmiségének ifjusága, az, a mely a társadalomnak nemzeti formában -való fentartására, az állami kormányzat, adminisztráczió egészséges -kifejlődésére mulhatlanul szükséges, hogy az kiméltessék és a katonai -legénység nyersanyagává ne tétessék. Azért hozták be az egyévi -önkéntességet, azért engedték meg, hogy amaz egy év alatt se veszitsen -el tanulmányi kurzusából egy évet. És én azt kérdem a honvédelmi -miniszter urtól: 1868–88-ig a husz évi tapasztalat oly nyomorult, oly -silány, oly gyalázatos-e, hogy most már nem elég ily intézkedés? -Állott-e elő honvédelmi miniszter ur, akár itt, akár másutt valaha -egyetlen érvvel, a mely azt igazolja, hogy 1868-tól 1888-ig az egyévi -önkéntesi intézmény feladatának nem felel meg? Állt-e elő ily érvvel? -Mert azzal előállott, hogy nagy része nem lett tiszt. (Egy hang. -Előállott ő az ellen kezővel is, hogy jó!) - -(Győri Elek: Hogy bevált Boszniában!) - -… Előállottak mindenütt, a delegáczióban is, hogy az önkéntességi -intézmény megteszi kötelességét és ama feladat magaslatán áll, a mely -végett felállittatott 1868-ban. Hol van itt az indok arra… - -(Beöthy Ákos: Számtalanszor nyilatkozott ily értelemben a -hadügyminiszter ur!) - -… hogy most ez egyévi önkéntesi intézmény csuffá tétessék, -kiforgattassék minden eredeti alakjából? - -És ne hivatkozzanak nekem a katonai körökre, miniszter urak, mert a -katonai körök fölött ő felsége a király van; ő felsége a király nézete -pedig ott van az 1868-iki törvényben; és a hogy mi ismerjük a koronát, -az méltányos szokott lenni gondolkodásában a nemzet érdekei iránt és -következetes szokott lenni a legnagyobb érdekek méltánylásánál. - -És ha ez igaz – pedig ez igaz – akkor önök kijátszák a koronát, mikor az -1868-ik törvényben világosan letett ünnepélyes akaratát igy akarják -kiforgatni. - -(Báró Kaas Ivor: A miniszterelnök mint erős kártyát, kijátsza a -királyt!) - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azért haragszanak, mert -erős!) - -(Beöthy Ákos: De nem a miniszter ur kezében!) - -Lássa, honvédelmi miniszter ur, ön nem itt köztünk, nem a nemzet -kebelében nevelkedett fel. Ez bizonyos tekintetben előnye, de egyéb -tekintetben szomoru hátránya. Azzal a talentummal, egészséggel, -ambiczióval, karakterrel, a mely a honvédelmi miniszter uré, ha közelebb -jönne a nemzet igaz érzelmeihez, nagyon szép szerepet tudna játszani az -ország történetében. Abban az állásban és pusztán katonai -remniszczencziákon élősködve, politikája nem lehet jó, szerepe nem lehet -fényes és nem lehet dicső. - -T. Ház! Ismétlem, a honvédelmi miniszter ur nem abban az iskolában -nevelkedett fel, a melyben mi, tehát talán nem tudja, hogy az olasz -háboru alatt e nemzet minden gondolkozó férfia tudta előre, hogy ama -háborunak mi lesz a vége, tudniillik borzasztó kudarcz. Eleget mondták, -suttogták, mert nyiltan beszélni nem volt szabad, hogy azok a -miniszterek, kik ő felségét körülveszik, ő felségét gyászos csalódásba -fogják belevinni és fognak egynéhány csatát, 50–60,000 embert és nagy -hadjáratot vesziteni s ő felségének nagy keserüséget okozni, de az a -politika, a melyet a miniszter urak ő felsége fülébe sugdostak, más -eredményre nem vezethetett. Mindenki tudta itthon, csak a miniszter urak -és generális urak nem. - -Következett a schleswig-holsteini háboru, melyről szintén mindenki -tudta, hogy mi lesz az eredménye. Olvassa el az országnak bármelyik -hirlapját a miniszter ur, mindenki kérdezte, honnan van az, hogy a -düppeli sánczoknál magyar vérnek kell folyni s mindenki tudta, hogy e -politikának nem lehet más eredménye, mint őrült dolog. És az is lett, -mert mi vérünkkel erősitettük Poroszországot magunk ellen. Következett -1866. Rettentő inség volt Magyarországon, alkotmányunk nem volt, ámbár a -királyi szó általános igéret alapján meg volt arra nézve, hogy az -alkotmány vissza fog állittatni. A miniszterek legalább fogadoztak mind, -hogy majd ők tesznek – annyit ugyan nem mint önök az utasitásokban, vagy -Gajári-féle határozatokban – de mégis többet tettek, mint önök fognak -tenni. De az ország szegény volt, ki volt szipolyozva a rossz -miniszterek és rossz kormány által. Reánk jött a háboru. Magyarországon -mindenki tudta, mi lesz a vége, láttuk, hogy mentek embereink oda, csak -a miniszterek és generálisaink nem tudták. Pedig még akkor az -elkeseredett magyar intelligenczia nem lett a magyar hadseregbe -belekényszeritve. Most pedig be van oda kényszeritve, ezt ne felejtse el -a miniszter ur. Az az ifju, a kinek már neje, gyermekei, hivatala és -rendes domicziliuma van, a kinek nemcsak saját bőréről kell -gondoskodnia, nemcsak az élet terheit kell viselnie és nemes -kötelességét teljesitenie, hanem a kinek már van, a kinek jövőjéről -gondoskodjék, a kinek neje és gyermekei jövőjéről és üzleti becsületéről -kell gondoskodnia, az a fiatal ember, a kinek a mellett mindenféle -katonai tudományt is kell értenie, a ki már jól megért: ha az azt látja, -hogy idegen hadnagyocska vagy kapitányocska tetszésétől tétessék függővé -az ő üzlete és azzal összekötött egész társadalmi becsülete s nejének, -gyermekeinek s önmagának jövője és hogy minden esztendőben ki lesz véve -a maga köréből és behiva oda, hogy ott annak a katonai tisztnek módjában -álljon azt mondani: No Herr X Y. eddig otthon tetszett politizálni, most -tessék bele állani a glédába… - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem fog neki ártani:) - -… Mit gondol a tisztelt honvédelmi miniszter ur, hogy ha évenkint ama -néhány ezer elkeseredett fiatal ember bemegy a hadseregbe, emelve lesz-e -ez által a harczképesség? S ha azt hiszi a miniszter ur és itt -visszatérek a miniszter ur előbbi szavaira – akkor hite és politikai -nézete semmivel sem alaposabb, mint a Bachoké és Schmerlingeké és -politikája semmivel sem fog más eredményre vezetni, mint a Bachoké és -Schmerlingeké. - -Az erkölcsi momentumokról nem szokás statisztikát vezetni. Láng Lajos -tisztelt barátom még arra nem terjesztette ki működését; megelégszik -azzal, hogy ha meg van a majoritás, azt mondja: ez az igazi statisztika. -Pedig a miniszter uraknak az erkölcsi momentumokra is tekintettel -kellene lenni, mert ha nem lesznek, következése meglesz ugy, a mint – -ismétlem – Bach és Schmerling alatt megvolt. Igaz, hogy mi érezzük -következményeit, mert azok a tisztelt miniszter urak, mikor a kudarcz, a -bukfencz bekövetkezik, visszavonulnak valami helyőrségbe, vagy Gráczba, -vagy nem tudom hová a Riviérára, vagy pedig, a mi leggyakoribb, a bús -feledékenység homálya alá bujnak, a nemzetnek kell a következményekkel -számolni, tehát a mi feladatunk és nem mint Pongrácz tisztelt -képviselőtársam mondja – a magas köröké, hogy a védképesseg megóva -legyen. Hiszen nem ők érzik a védképesség hiányának gyászos -következményeit, hanem mi. - -Midőn azt mondja Pongrácz tisztelt képviselőtársam – mert ő a tisztelt -kormánynak és pártjának hivatalos tolmácsa – »Meg vagyok róla győződve – -egész őszintén bona fide állitja – hogy a katonaság visszaélést a -behivásnál elkövetni nem fog«, már akkor igazán eszembe jut, hogy miből -vonja ő ezt a meggyőződést, min alapszik az ő meggyőződése? Mert puszta, -üres, semmitmondó, a multnak összes tapasztalatai által már előre -agyoncsapott meggyőződéssel előállani csak a miniszterelnök urnak -kiváltsága; közönséges képviselőnek – a minő ő is, én is – nekünk nem -szabad a levegőbe beszélnünk puszta meggyőződésből, hanem nekünk -valamivel elhihetővé indokolttá, alapossá is kell tenni azt, hogy mire -alapitjuk meggyőződésünket? - -Mire alapitja tehát tisztelt képviselőtársam a meggyőződését? A -honvédelmi miniszter ur beszédére nem alapithatta, mert hisz ahhoz e -szakasznál még nem volt szerencsénk. A kormánypárt felfogására -alapitotta? Meglehet; de hát a tisztelt többség egyáltalában szóhoz nem -jut ebben a kérdésben, nem nyilatkozott még senki. - -A miniszterelnök ur igéretére? Ahhoz sem volt szerencsénk a -törvényjavaslatnál. Hiszen a törvényjavaslat épen az ellenkezőt -bizonyitja; mert az azt mondja, hogy évenkint behivható. Hát azt kérdem: -mire alapitotta ama meggyőződését? De hozzáteszem, ha a honvédelmi -miniszter ur vagy miniszterelnök ur megigérte volna is, még akkor sem -volna az ő meggyőződésének semmi fundamentuma; mert a honvédelmi -miniszter ur meggyőződése is csak jó hiszemü, keresztyéni jámbor -óhajtás, mint az övé, semmivel sem több. Mert azok a magasabb körök, -kikről gróf Pongrácz Károly tisztelt képviselő ur szólott, a kik e -javaslatot a honvédelmi miniszter urra bizták, a kik e javaslatnak a -honvédelmi miniszter urat megfogták, épen oly keveset adnak a honvédelmi -miniszter ur meggyőződésére, mint a mennyit mi adunk a miniszterelnök ur -meggyőződésére. - -Érvekre igen; nehéz körülmények néha, nem mindig, még ama magas köröknek -is felnyitják egyben-másban a szemét. De rendes viszonyok között, ne -áltassa magát a tisztelt honvédelmi miniszter ur, engem ama magas körök -nem vesznek figyelembe, mert tudomással sem birnak rólam, de ha -tudomással birnának a véderő-törvényjavaslat tárgyalása közbeni -szereplésemről, nagyon csekély embernek tartanának, sőt mihelyt ő az -ilyen javaslat keresztülvitelére nem vállalkozik, vagy ha vállalkozik, -de már azt keresztülvitte, őt sem tartják különb legénynek, mint engem. -A különbség kettőnk közt az, hogy én azokkal a tisztelt magasabb katonai -körökkel teljesen recziproczitásban állok, a mennyiben én is csak -annyinak tartom őket, mint ők engem. Ha a tisztelt honvédelmi miniszter -ur nagy sulyt helyez a véleményükre, ő minden esetre sokkal hátrányosabb -helyzetben van velük szemben, mint én. - -De tovább megyek tisztelt Ház. Itt egy tartalékos állományban levő vitéz -honvédezredes esete merült fel a véderővita alatt. Elek Gusztáv ezredes -ur esete, nem is annyira az ő esete, mint a honvédelmi miniszter uré, a -ki azt mondta itt spanyol grandhoz illő nagy önérzettel, hogy: »Én -alárendeltjeimmel nem alkudozom, hanem azokkal rendelkezem.« Nos, pedig -én azt hittem eddig, – fájdalom, hogy e hitemből ki kellett ábrándulnom, -hogy a tartalékos állományban levő tisztikar, mig szolgálatra be nem -hivatik, a tisztelt miniszter urnak csak kamerádja és nem alárendeltje. -De a miniszter ur kijelentette, hogy alárendeltjeivel nem alkudozik és -felhivta az ezredest, hogy szolgálati nyelven adja be kérvényét, a mi -más nyelven annyit jelent, hogy »Maul halten« és »nem okoskodni«, mert a -szolgálati nyelv karakterisztikonja ebből áll. Azt kérdem a honvédelmi -miniszter urtól, hogy ama néhány ezer tartalékos tisztnek és -hadapródnak, a ki 30 éves koráig minden évben behivható gyakorlatra, -szabad-e időközben kormánypárti képviselővé válni? És szabad-e 48-as -párti képviselővé válni?… - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ott van Tóth Ernő és -Győrffy!) - -… De én tisztelt Ház, itt nem állok meg, mert hiszen a ki véletlenül -képviselővé lehet és a 48-as elveket proklamálja és a magas katonai -körök szemébe és fülébe erős dolgokat akar és tud mondani, azt bizonyos -mértékig védi ama 4 hét alatt is képviselői állása, hanem azt kérdem: -Polónyi-féle tüntetőbizottságnak tagja lehet-e az a tartalékos tiszt? - -Mert tisztelt miniszter ur, ha e javaslat oda czéloz, hogy a magyar -intelligens fiatalság a gränzler tiszt urak bosszujának ki legyen -szolgáltatva, hogyha 11 hónapon át politizál, még pedig a kormány ellen, -a tizenkettedik hónapban meglehessen fenyiteni: akkor még szomorubb -következménye lehet e törvényjavaslatnak annál is, a mit a tisztelt -miniszter ur elképzelhet magának. - -Mert egyet ne felejtsen el és ez az, hogy a magyar nemzet a Habsburgok -világhatalmának sulya alatt egyetlenegy esetet, az 1717-ikit kivéve, -vérét mindig oly háboruban volt kénytelen ugyan ontani, melyet a nemzet -magáénak el nem ismerhetett, de azért a magyar nemzetet szabadsági és -önállósági törekvéseiből kizavarni, a magyar nemzetet akárminő dinasztia -soldatusává tenni eddig nem sikerült és jövőre sem fog ám sikerülni. - -A világtörténet folyását, a mi a jövendőt illeti, előre nem látom; de -egy dolog bizonyos és ez az, hogy a magyar nemzet képes minden -intézményt szétrobbantani előbb, mint sem hogy őt arra kényszeritsék, -hogy ifjusága, értelmisége, középosztálya, az igazi nemzet lemondjon -minden nemzeti nagyravágyásáról és pusztán az a szerep tessék neki, hogy -ő egy bár általunk mélyen tisztelt, jobbágyi hűségünk egész erejével -fenntartott fenséges dinasztiának legyen csak soldatusa és egyéb semmi. - -Erre mi, a magyar nemzet nem vállalkozunk. Nem vállalkoztunk a multban, -nem vállalkozunk most és a jövőben sem. - -Azért, mikor a miniszter urak azt mondják, hogy legyen csak igy meg a -törvény, hiszen nem akarunk mi minden embert minden évben behivni, a -mint nekem ezt az igen tisztelt előadó ur megsugta, mert nyiltan azt nem -meri megmondani, vigyázzanak arra is, hogy ez ne is történjék és hogy az -a fiatalság azért, mert politikai meggyőződését szabadon követi 11 -hónapon keresztül, ne legyen kitéve a 12-ik hónapban a hadnagyocska urak -inzultusainak, mert különben a vége szomoru lesz, meglehet, ideiglenesen -a nemzetre nézve is, de szomoru lesz ama magas katonai körökre és az -általuk képviselt legfenségesebb dinasztikus érdekekre is. - -Mi szabad és önkéntes tagjai akarunk lenni annak a véderőnek; s a nemzet -egész ereje is csak akkor lesz abban benne, ha a nemzetet nem a -hadnagyocska urak kényszeritik erre, hanem azért adja minden erejét az a -hadseregnek, mert maga is ugy akarja. - -És mert az önök egész politikája ellenkezik ez iránynyal, azért nem -fogadom én el az 54. §-t. - - - - -NESSI PÁL KÉPVISELŐ MENTELMI ÜGYE. - - -I. A BESZÉD TÖRTÉNETE. - -A beszéd történelmi fontosságu alkotmányi harcznak kezdete. A parlamenti -ellenzéki pártok nemes szenvedélyének tüzét ez a beszéd lobbantotta -lángra. A nemzeti hadsereg kivivása e beszéd eszméinek hatása alatt -politikai jelszóvá s hosszu időre állandó törekvéssé vált. E beszéd -történetét tehát részletekben kell előadnom. A nagy politikai küzdelem -alatt, mely e beszédet követte, megbukott a Széll-kormány, a -Khuen-Héderváry-kormány, a gróf Tisza-kormány és a Fejérváry-kormány. De -sulyos veszély fenyegette az ország alkotmányát is. Évekig költségvetési -törvény és felhatalmazás nélkül gazdálkodtak a kormányok. Két -országgyülés idő előtti feloszlatása következett s az 1905-ik és 1906-ik -évek folyamán ismételve voltak időpontok, a mikor a király környezetében -az alkotmány felfüggesztésének s az önkényuralom berendezkedésének -tervét komolyan tárgyalták. A nemzet szilárd komolysággal békés, de -kemény ellenállásra határozta magát. A vármegyéken még egyszer -föllángolt a történelmi ellenállás keserü, hazafias szelleme. A harcz a -beszéd elhangzásakor 1902. évi november 21-én kezdődött s 1906. évi -április 8-án a Wekerle-kormány alakulásával ért végett. - -Nessi Pál esete következő: - -1902. évi október hó 17-én Kolozsvárott Hunyadi Mátyás király -lovasszobrát ünnepélyesen leleplezték. A leleplezés alkalmi nemzeti -ünnepély jellegével birt. Illetékes hatóság meghivta a hozzájárulásra az -országgyülést is. A képviselőház küldöttséget küldött az ünnepre. A -küldöttségben részt vett Nessi Pál képviselő is. - -Az ünnepen megjelent József Ágost főherczeg is. A megérkezéskor a -katonai zenekar a Gotterhalte nevü osztrák néphimnusszal fogadta. A -jelen volt nagy közönség erre felháborodott s a katonai zenekart a -Kossuth-dal éneklésével akarta elnyomni. Nessi Pál csillapitó -közbelépésére azonban Kölcsey himnuszát énekelte, majd Vörösmarty -Szózatát akarta énekelni. A rendőrség azonban beavatkozott, a tömeget -lovasrendőrökkel akarta szétzilálni. Ott volt Nessi Pál is a tömegben; -abban buzgólkodott, hogy a tömeg véres összeütközés nélkül oszoljék -szét. E közben szóváltásba keveredett a rendőrséggel. - -Nessi Pál tartalékos honvédtiszt volt. Az esetet valaki a honvédség -főhatóságának bejelentette. - -A följelentés folytán Bihar altábornagy honvédkerületi parancsnok 1902. -évi november hó 4-én 3886. szám alatt Budapesten kelt rendeletével Nessi -Pál ellen a katonai becsületügyi tárgyalást elrendelte s e végből őt -megidézte. A tárgyalás végződhetett fölmentéssel, de végződhetett -elitéléssel is. A tiszti rang elvesztésével s esetleg -szabadságvesztéssel is. - -Az idézést Nessi Pál bejelentette a képviselőház elnökének s az elnök a -november 7-iki ülésen a képviselőháznak. Minthogy Bihar altábornagy -előzőleg Nessi Pál mentelmi jogának felfüggesztését nem kérte, a -képviselőház a mentelmi jog megsértésének jelenségét látta s azért az -elnöki bejelentést tárgyalás és véleményadás végett a Ház mentelmi -bizottságához utasitotta. - -A mentelmi bizottság többsége abban állapodott meg, hogy Nessi Pál -esetében a képviselői mentelmi jog megsértve nem lett. - -A kisebbségnek nézete ellenkező volt. Ő a mentelmi jog megsértését látta -s különvélemény előterjesztésében állapodott meg. A különvéleményt Olay -Lajos mentelmi bizottsági tag egyetértésével én szerkesztettem. - -A különvélemény lényegileg azt tartalmazza, hogy a »Gotterhalte« néven -ismert zeneművet Magyarországon se törvény, se törvényes rendelet, se az -irodalom, se a köztudat néphimnusznak nem tartja, nemzeti dalnak sem -ismeri. Továbbá a zeneműnek nyilvános tiszteletét se törvény, se -törvénypótló semmi jogintézmény nem rendeli s a tisztelet elmarasztását -megtorlással nem sujtja. Minthogy pedig a zenemű osztrák műtermék s a -katonaság által történő használatához Magyarországon szomoru hagyományok -füződnek, ennélfogva minden képviselőnek nemcsak jogában áll, sőt jogos -és hazafias kötelessége tiltakozni az ellen, hogy e zene művet a magyar -haderő bármely része nemzeti ünnep alkalmával hivatalosan adja elő. - -A honvédkerületi parancsnokság törvény által rendelt hatóság. A -becsületügyi tárgyalás esetenkint megtorló büntető rendelkezéseket -mondhat ki. Képviselőt tehát maga elé nem idézhet, mig a képviselőház a -mentelmi jogot fel nem függeszti. De ezt a honvédkerületi parancsnokság -nem kérte, ezzel tehát a mentelmi jogot megsértette. - -A mentelmi bizottság többségi és kisebbségi megállapodását a -képviselőház november 20-án kezdte tárgyalni. Én november 21-én -tartottam beszédemet. Az uj képviselőházban ez napon jelentem meg -először, mint képviselő. Olay Lajos hatékony rábeszélésére vettem részt -a vitában. Már negyedik év óta alig egyszer vagy kétszer szólaltam föl. - -E beszéd hatása csodálatos volt. A lapok és a képviselők el voltak -ragadtatva. A kormánypártnak, tehát az ellentábornak militans lapja a -»Budapesti Napló« igy vázolta a beszéd hatását november 22-ik számában: - -»Egy órára a legendás parlamenti idők levegőjét éreztük ujra és a -gyönyörködésben összeforrott hallgatóság egy kivételes magyar egyéniség -csodás tündöklésében sütkérezett. A szászok, a tótok ezekben a -perczekben megtudták talán, hogy mégse mese az, ha azt olvassák rájuk, -hogy érdemes nekik a magyar szellem előtt meghajolniok. Arczuk -ragyogásából kiszólt az az egészen sajátos, édes mámor, melyet a -legyőzöttek is éreznek, ha a legtüzesebb bor vagy a legkápráztatóbb -szellem győzte le őket. Mindenkinek volt oka a gyönyörüségre, hiszen egy -tüneményes szellem játszott a hallgatóság érzéseivel és nevettetett, -meghatott, megdöbbentett, a hogy néki tetszett«. - -Más helyt igy folytatja: - -»A fáradt hallgatóság már az ő beszédének hirére is fölfrissült, ott -maradt. A karzatot talán katonaság se tudta volna kiüriteni, hiszen -Eötvöst meg kell hallgatni. Igy ömlött el mindenhonnan az érdeklődés, őt -mégis erőszakolni kellett, hogy beszéljen. Kierőszakolt beszéddel, -rögtönözve s a thémának talán nem is alapos ismeretével legyőzött egy -világot. A mikor tréfált: nevettek. A mikor elégikumra hangolta szavát; -elérzékenyedtek. A mikor persziflált: ölt. A mikor emlékezett: épitett. -Azt csinált a házzal; a mit akart stb.« - -Kétségtelenül sok jóakarat és sok tulzás van e leirásban, de a beszéd -hatásáról némi képet nyujt. A beszéd a gondolatok alakitásában nem a -remek beszédek közé tartozik. Ily hosszu rögtönzés nem is lehet remek. -De tartalma, eszméi, nemzeti igazságai mégis alkalmasak voltak különös -hatás keltésére. - -A beszéd végén oly jelenet történt, a mi a magyar parlamentben soha -senki beszédjével nem történt. A föllelkesült, a lángra gyult -függetlenségi párt nagy része fölállt ülőhelyéből s ünnepélyesen -elénekelte Kölcsey himnuszát. A nemzeti dal harsogása betöltötte a -templomszerü nagy terem boltozatait. Vele énekelt a karzat nagy része -is. Az elnök és a hüvösebb lelkek alig tudtak csöndet teremteni. A -honvédelmi miniszter szólni akart, de alig akarták meghallgatni. - -Ez a jelenet nagy rövidséggel a képviselőház naplójában is meg van -örökitve. - - -II. A BESZÉD. - -(1848 előtt a mentelmi jog hatalmi kérdés volt. – A Gotterhalte nem -magyar intézmény. – Semmi törvény nem biztositja a Gotterhalte -tiszteletét. – Élő nemzetre idegen nemzet érzéseit ráerőszakolni nem -lehet. – Hajdan nem parancsolták a Gotterhaltét. – A légy az ember -orrán; – olyan a Gotterhalte a nemzeten. – A vád alatt állás is -büntetés. – Mi a jellem? – Minő jellemének kell lenni a magyar tisztnek? -– Mi Magyarország törvényhozói vagyunk.) - -Tisztelt Képviselőház! Óhajtok a szőnyegen fekvő tárgyhoz szólani, de -csak lehető rövidséggel. Csak rá akarok mutatni bizonyos tévedésekre, a -melyek leggazdagabb számban a tisztelt igazságügyminiszter ur tegnapi -beszédében fordulnak elő és a melyek nem engedik meg, ha a tisztelt Ház -erre az álláspontra helyezkednék, hogy ennek a kérdésnek a lényegét -tisztán lássa. - -Az igazságügyminiszter ur a mentelmi jogot bizonyos tanszéki szokásnak -megfelelőleg elkezdte osztályozni abszolutra és relativre. Hogy miért -abszolut és relativ egyik vagy másik része a mentelmi jognak, azt nem -magyarázta meg. Azt talán a tankönyvek sem magyarázzák meg tisztán. Nem -is lehet megmagyarázni. A hol a mentelmi jog sértve van vagy a hol -nincsen sértve, ott akár a sértést, akár annak hiányát abszolutra, vagy -relativre osztályozni azt hiszem nem egyéb, mint a szavakkal való játék. -Én előttem a kérdés, a mi hazai gyakorlatunk szerint – és abban a -tisztelt igazságügyminiszterrel egyetértek, hogy maradjunk meg különösen -a hazai talajon – tiszta. 1848 előtt mentelmi esetek mindig a hatalmi -kérdés szempontjából intéztettek el a magyar országgyülésen és a hogy -akkor intéztettek el, attól tartok, hogy ebben a kérdésben szintén ez az -irány fog majd győzni. - -A tisztelt igazságügyminiszter urnak tudnia kell, hogy galantai Balogh -János ellen nótapert indíttatott a hatalom oly kijelentés miatt, a -melyet ő a képviselőház termében tett. Mint törvényhozó tette ezt a -kijelentést, hogy mi volt a tartalma annak, mely szavakat alkalmazott, -az most nem kérdés. Mai napság nincsen olyan igazságügyminiszteri -nagyitóüveg, amelylyel ama szavakban, vagy állitásokban valami sérelmet, -vagy valami komoly megfontolásra méltót fel lehetne fedezni. De, -tisztelt Ház, galanthai Balogh János szálka volt a hatalom szemében, -ennélfogva galanthai Balogh János ellen meginditották a nótapert és -ezzel megsértették a mentelmi jogát neki és magának az ország -törvényhozó testületének a mentelmi jogát is, oly tény miatt, a melyet ő -mint képviselő, a képviselőház nyilt tanácskozása közben követett el. -Nohát, hogy ez azután az abszolutak közé tartozik-e, vagy a relativek -közé, ennek eldöntését a tisztelt igazságügyminiszter urra bizom, de -biznom kell is, mert a mikor ő beszélt abszolut mentelmi jogról, ilyen -esetben azt meg is kellett volna neki magyarázni. - -Báró Wesselényi Miklós ellen ugyanazon szavakért szintén nótapert -inditott a hatalom, mert báró Wesselényi Miklós ugyancsak szálka volt az -akkori hatalom szemében. Az országgyülés egyik esetben sem tudta -megvédelmezni a saját mentelmi jogát, vagy a saját integritásának -érdekét; egyik esetben sem tudta megvédelmezni, mert a hatalom arra az -álláspontra helyezkedett, hogy ha egy szót kimondott, ahhoz a szóhoz -neki ragaszkodni kell és én attól tartok, őszintén attól tartok, hogy ha -nem is ugyane szavak miatt, de ma is abban a veszélyben vagyunk. Most a -katonai hatalom sérthetetlensége a jelszó és jelszó a katonai hatalom -körül az országgyülés által engedélyezett felségjogok sértetlensége. - -E felségjogok közt utolsó analizisban – hogy a tisztelt -igazságügyminiszter ur által használni szeretett jogi terminologiákba -menjek át – ugy látom, ez a Gotterhalte megint valami nagy dolog és ugy -látom és kimondom minden himezéshámozás nélkül, hogy ezt a Gotterhaltét -a magyar intézmények, még pedig a közjogi intézmények közé, társadalmi -és katonai hatóságok utján be akarják erőszakolni. Ha megy önként a -dolog, ha ezt a magyar társadalom elfogadja és a magyar törvényhozás -szemet huny vagy később ő is elfogadja, ha mondom önként megy, akkor -nincsen ellene semmi szavam. Tévedhet egyik vagy másik nemzedék, -tévedhet a nemzet maga egészében is, tévedett is már fájdalom, de -mondom, akkor nincsen ellene szavam, mert jön másik nemzedék és -kijavithatja ezt a tévedést és rendbehoz mindent. De hogy hatósági uton -a Gotterhaltét intézménynyé tegyék Magyarországon, a melyet tisztelnünk -kell, a mely előtt meg kell hajolnunk, a melynek a tiszteletét büntető -eljárásokkal ránk akarják erőszakolni, valami ilyenféle törekvést látok -én itt az egész kérdésben. - -A fennforgó esetben szó van egy képviselőtársunkról, a ki – a mint -mondják – katona. Én ugyan nem láttam katonának. Hát azt mondják, hogy -katona. Bocsánatot kérek, ez a megkülönböztetés nem üres élcz akart -lenni, nem üres elménczkedés, vagy elmélkedés, mert én őszintén szólva, -az igen tisztelt honvédelmi minisztert sem látom katonának itt és nem -látom itt abban az öltönyben és ugy vagyok értesülve a mentelmi -bizottság többségének a jelentéséből, hogy tisztelt képviselőtársam, -Nessi Pál, szintén nem mint katona volt ott Kolozsvárott. Hát ebben a -megkülönböztetésben én komoly dolgot akarok látni. Már most tisztelt -képviselőtársam ellen katonai hatóság elrendel vádeljárást. Ne zavarjuk -össze, becsületügyi kérdésről van-e szó vagy nem; a katonai hatóság, -illetőleg valami Bihar altábornagy, honvédkerületi parancsnok rendel el -vádeljárást szóról-szóra 3886. számu rendeletével. - -Bocsánatot kérek, nagyon szeretném, ha a tisztelt honvédelmi miniszter -ur képességgel birna arra, hogy ezt a rendeletet meg nem történtnek -fogadtassa el. - -(Báró Fejérváry Géza: Ez csak idézés, semmi egyéb!) - -A tisztelt honvédelmi miniszter ur rossz emlékezőtehetséggel bir, vagy -el sem olvasta a rendeletet; nincs birtokomban ebben a pillanatban a -rendeletnek szóról-szóra való szövege. De én a kisebbség határozati -javaslatában szóról-szóra ezeket látom (olvassa): »Bihar altábornagy, -honvédkerületi parancsnok, Budapesten, 1902. évi november hó 4-én 3886. -szám alatt kelt rendeletével Nessi Pál orsz. képviselő ellen, a -becsületügyi tárgyalást elrendelte. Elrendelte, mint katonai hatóság, -tehát mint oly hatóság, melyet törvény alkotott s mely törvény alapján -működik.« - -(Olay Lajos: Itt van a rendelet szóról-szóra! A rendeletet a szónoknak -átadja. Élénk éljenzés és taps a szélső baloldalon.) - -Én a magam részéről igazán fontosnak tartom, hogy a kérdésnek e részét -is hozzuk egészen tisztába, azért engedje meg a tisztelt Képviselőház, -hogy miután a rendelet itt van birtokomban, azt, a mit állitottam, most -be is bizonyitsam. - -A rendelet felzetének a czime: Magyar királyi budapesti első -honvédkerületi parancsnokság. Száma 1886. per divisum 1064. Aláirva -Bihar, – a többi olvashatatlan, szokás szerint – kerületi parancsnok. -Ebben a következő szavak foglaltatnak: »Értesitem a hadnagy urat, miként -a hadnagy ur ellen azon vád miatt, hogy a midőn a Mátyás király -szobrának kolozsvári leleplezése ünnepén ő császári és királyi apostoli -Felsége képviseletében folyó évi október hó 11-én Kolozsvárra -megérkezett ő császári és királyi fensége József Ágost főherczeg ur -fogadásához a kolozsvári pályaudvarra megrendelt honvédzenekar, a magyar -kir. honvédgyalogság számára stb. érvényben levő… stb. foglalt -rendelkezéséhez képest a néphimnuszt játszotta, egy tömegnek élén és -azzal együtt a néphimnusz ellen zajosan tüntetett stb. Midőn az ekképen -megzavart rend fenntartása czéljából megjelent rendőrség a zajongó -tömeget szétoszlatni akarta, a közben a zajongó tömeg között egy -rendőrközeg által tettlegesen bántalmaztatott, a mai napon hasonszám -alatt kelt rendeletemmel a becsületügyi előleges tárgyalást -elrendeltem.« (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Hát az idézés? -Hová idézték? Halljuk! Halljuk!) - -A rendelet expoziczionális részében az van mondva: »azon vád miatt ön -ellen az eljárást elrendelem.« Már most az az eljárás lehet -becsületügyi, lehet fegyelmi, lehet egyéb; azt én nem keresem; előttem -első sorban az áll, hogy törvény által rendelt hatóság nyilvánosan emelt -vád miatt egy képviselő ellen a vádeljárást elrendeli. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem a képviselő, hanem a -katonatiszt ellen.) - -Akárhogy kerülgessék ezt a kérdést, ennek a kérdésnek egész fontossága -ebből áll: hatóság képviselő ellen nyilvánosan emelt vád miatt a -megtorlási eljárást elrendelte. Hogy ennek a megtorlási eljárásnak -»becsületügyi« jelzést ad-e, az másodsorban figyelembe jöhet, a hatóság -előtt talán figyelembe jöhet egyébként, de a kérdés érdeméről beszélve a -Képviselőház előtt a kérdés a maga tiszta egyszerüségében az, hogy -hatóság nyilvánosan emelt vád miatt a Képviselőház tagja, tehát -törvényhozó ellen a vád és megtorlási eljárást elrendelte. - -Már most tovább megyek. Midőn a tisztelt igazságügyminiszter ur ennek a -dolognak mindig a jogi oldalát feszegeti, akkor rettenetes bámulatunkra -épen arról, a mi igazán jogi kérdés, nem beszél egyetlen-egy szót sem. -Bocsánatot kérek ezért a kitérésért, de olyan értelemben, mint az -igazságügyminiszter ur mondja, nem is lenne igaz, hogy ez jogi kérdés, -mert ha csak olyan értelemben volna jogi kérdés, a mint a tisztelt -igazságügyminiszter ur mondja, akkor ez soha sem kerülne ide, hanem ő a -maga perrendtartásával átutalná az aljárásbiróhoz. Maga az a tény, hogy -ez a kérdés csak itt tárgyalható és másutt sehol, maga ez a tény -bizonyitja azt, hogy ez nem olyan értelemben való jogi kérdés, a hogy -azt ő felfogja, hanem legalább is közjogi kérdés, másrészről pedig igen -nagy fontosságu politikai kérdés, a mely a nemzet önállóságával és a -törvényhozás függetlenségével a legszorosabb összeköttetésben áll. - -És miért áll oly szoros összeköttetésben? Abban már mondom egyetértek a -tisztelt igazságügyminiszter urral, hogy maradjunk meg a magunk jogi -gyakorlatának, a magunk történelmének és közjogunknak a mezején. Igenis -maradjunk meg; a külföld akármelyik példájára is hivatkozni itt nem -tartanám czélszerünek. Megmondom az okát, hogy miért. Mert én nem -ismerek olyan művelt nemzetet a vílágon, a melyre saját hatóságai, saját -katonai vagy nem katonai hatóságai idegen nemzetnek dalát, jelvényét, -lobogóját ráerőszakolnák. Ilyen lehetetlen, ilyen képtelen ilyen undok -viszony egyetlen művelt népnél sem található. Hogy Magyarországon -közpolgárt, tisztességes embert, ügyvédet vagy országgyülési képviselőt -azért, mert a saját nemzetének minden érzését kifejező nemzeti dalait -énekli, ugyanazon nemzetnek valamely a törvény által kirendelt hatósága -vád alá helyezze, az tökéletesen képtelen és érthetetlen dolog. - -Tisztelt Ház! Ez kizárólag magyar helyzet, másutt ehhez hasonló nincs a -világon, nem is volt, csak elhalt népeknél volt. De mi élni akarunk. -Csak elhalt nemzeteknél történt ilyen eset. De ezek is utolsó csepp -vérig védelmezték nemzeti jogaikat és azoknak a saját hatóságaik által -való tiszteletét és ebben a küzdelemben merültek ki és multak el. Holt -nemzeteknél történt ez. De oly nemzetnél, mely élni akar, ez nem -történhetik. Azért tehát erre a példa a külföldi nemzetek -törvényhozásában és törvényhozási, közjogi gyakorlatában nincs. De ne is -hivatkozzunk, ne is törjük a fejünket idegen nemzetek példáin. A kérdés -a maga tiszta egyszerüségében az, hogy törvény által rendelt hatóság vád -eljárás alá fogott egy képviselőt; a kérdés az, hogy oly vádbeli -cselekmény vagy mulasztás miatt rendelte-e el ezt a megtorló -vádeljárást, a melyet törvényeink büntetendőnek tartanak. Ez a kérdés. -Sőt ez az egyetlen kérdés. - -Arról beszélnek, hogy a hatóság kikéri-e a képviselőt vagy nem. Ez a -szó, hogy »kikéri«, nagyon a pinczérek beszélő modorára emlékeztet, mert -ennek a szónak a mi közjogi gyakorlatunkban helye nincsen. Hanem arról -van csak szó, hogy megengedi-e a képviselőház vagy a főrendiház, hogy -valamely tagja ellen valamely hatóság eljárhasson. De a mikor ez volna a -főkérdés, hogy a hatóság kéri-e, nem kéri-e, én ugyan elismerem e -felfogásnak sok tekintetben való helyességét, de döntő, alapos -helyességét nem ismerem el, mert abból az következnék, hogy ha valamely -hatóság a vakmerőséget annyira viszi, hogy még a mentelmi jognak -felfüggesztését sem kéri a Háztól, akkor bele sem menne a kérdés e -részének a taglalásába, hanem akkor nyilt összeütközést támasztana a -nemzet törvényhozó jogát gyakorló intézmények közt és a törvényhozásnak -alárendelt valamely más intézmény közt. Idáig juttatni pedig a dolgot -nem engedem még elvileg sem. Akármi uton jut a képviselőház tudomására -annak, hogy egyik tagja ellen nyilvános vádat, megtorló intézkedést tett -valamely hatóság, a törvényhozás feladata saját sérthetlensége és -függetlensége érdekében a kérdést megvizsgálni. Kötelessége ez, akár a -hatóság terjeszti ide e mentelmi jog fefüggesztésére vonatkozólag a -kérését, akár az illető képviselő jelenti be, a mint az az ő -kötelessége. Minden képviselő kötelességet mulaszt, a ki ezt meg nem -teszi. - -Nessi Pál képviselő ur bejelentette az esetet. Helyesen tette, de nincs -ok valami különös elismerésre, mert legegyszerübb törvényhozói -kötelességét teljesitette, mert a törvényhozó testület, a melynek diszes -tagja, ennyit minden tagjától elvárhat és el is vár. Mondom tehát, akár -a képviselő maga teszi a bejelentést, akár egyébként más képviselő teszi -meg, hogy tudomására hozza az esetet a képviselőháznak, akár a -hirlapokból olvassa az elnök vagy más: a képviselőháznak kötelessége, -hogy a kérdéssel foglalkozzék. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Gróf Forgách!) - -Én a Forgách esetét nem ismerem, de tisztelt honvédelmi miniszter ur, -ezt a kérdést elforgácsolni sem engedem. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Azért emlitettem, mert azt -méltóztatott mondani, hogy »akár a hirlapokból tudják meg az esetet«, -pedig a hirlapok erről eleget irtak.) - -Kérem a tisztelt honvédelmi miniszter urat, hogy egymásután beszéljünk -vagy nyiltan beszéljünk egymással, de ketten ne suttogjunk, mert abból -nem én reám származnék baj. - -Már most tisztelt Képviselőház, bizonyos – én legalább bizonyosnak -tartom – hogy Bihar altábornagy mint a budapesti I. honvédkerület -parancsnoka az ő rendeletében meg nem nevezett, de mégis néphimnusznak -jelzett zenedarab alatt a mindenki által, fájdalom, most már mindenki -által ismert Gotterhalte nevü osztrák zenedarabot értette. Ezt -bizonyosnak tartom. - -A honvédelmi miniszter urtól szivesen veszem, ha alaptalannak tudja -bizonyitani azt a felfogást, hogy a néphimnusz alatt az altábornagy ur a -Gotterhalte nevü osztrák zenedarabot értette. - -Ennek a zenedarabnak furcsa története van. De akármilyen furcsa a -története, az ő történetében még soha sem fordult elő, hogy Magyarország -s a magyar nemzet számára, valamely magyar törvény, vagy törvényt pótló -hasonló hatalom köztiszteletben állónak és mindenki által tisztelendőnek -jelentette volna ki. - -Emlékezzünk csak vissza; 1848 előtt valami nagy ellenszenv talán nem -volt ez iránt a zenedarab iránt. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi míniszter: Száz esztendeig nem volt!) - -Emlékszem arra, a mit a tisztelt honvédelmi miniszter ur talán nem tud, -a mikor mint elemi iskolásgyermek jártam az iskolába, a kálvinistáknál, -azoknak könyvébe bele is volt nyomtatva; nem ugy, hogy Gotterhalte, -hanem ugy volt a magyar szövege – ugy emlékszem, hiszen nem mai dolog – -Isten áldd meg, – vagy tartsd meg – Ferdinandot, Ausztria dicső fiát -vagy fejét. Vagy fiát vagy fejét! Ott volt a kálvinisták egyházi -szertartásos énekes könyvében kinyomatva magyar nyelven. De hogy az is -ki lett volna nyomtatva, hogy osztrák munka és hogy ez az osztrákok -ugynevezett néphimnusza, arra nem emlékszem, mert ha ki lett volna -nyomtatva, ama felekezetnek a tanitói, bizonyára, mikor a gyermekek -kezébe adták volna a zsoltáros könyvet, azt valami sötét papirossal -beragasztották volna. Máskép ezt magyarázni a magyar népnek lélektana -szerint lehetetlen. - -De akkor nem volt gyülölet tárgya. Miért? Mert ugy tudom, hogy akkor nem -parancsolták rá a katonai hatóságok a magyarra. Mert ebben nagy -különbség van. Mert ha valami szolgálati szabályzat a vád és megtorló -eljárás terhe alatt valami dalt ráparancsol a nemzetre, hát nemcsak -nálunk, de nem hiszem, hogy a világ akármelyik nemzeténél a legutolsó -timbuktui népénél is az a dal kedves volna. Mikor a katonai hatóság azon -kezdi, hogy ezt a népdalt, vagy néphimnuszt megtorlás mellett rá akarja -parancsolni a magyar nemzetre, hát az a katonai hatóság a bölcseségnek -oly kicsiny mértékével bir, oly vakon, oly megfontolatlanul cselekszik, -hogy ekkora bölcseséggel még Magyarországon sem lehet kormányozni. - -Következett azután a függetlenségi harcz, a magyar nemzetnek a -legeslegutolsó perczig késleltetett önvédelmi harcza: mert hiszen nem -forradalom, se nem függetlenségi harcz volt az kezdetben és sokáig, -hanem valami irtózatos, valami lehetetlenség, más nemzetek példájában -szintén elő nem fordult orvtámadás elleni harcz. Csak az utolsó perczben -hitték el, hogy az a támadás orvul történik, hogy a magyar korona -köréből történik. Hogy a velünk szövetséges állam szervezett hatalma -részéről történik és hogy az a saját nemzetünk katonái által történik. -De megtörtént. És mikor annak az önvédelmi harcznak vége lett – -szerencsétlen vége lett, legalább pillanatig a nemzetre nézve, akkor a -győző hatalom nem a magyar király, nem a magyar honvédség és nem a -magyar hadsereg lobogójával jött Magyarországra, hanem a hóditó zsarnok -gőgjével és vérengző szenvedélyével és azt a gőgöt és azt a vérengző -szenvedélyt ennek az osztrák néphimnusznak hangjai mellett gyakorolta. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Régmult dolgok.) - -Tudja mindenki, ez a történet. A nemzet azután kibékült királyával, -kibékült annak tanácsosaival, kibékült a királynak nem teljesen, de -mégis lényegesen megváltoztatott politikai irányzatával. De a nemzettől -azt követelni, hogy az orrán levő legyet is türje és dicsérje azt is, -mint arczának ékességét, lehetetlenség. - -(Barabás Béla: Szemtelen is az a légy!) - -A légy odaszállhat az arczra, de csak az az ember nem kergeti el, a -kinek kezei meg vannak kötve. Ép és egészséges ember álmában is -elkergeti, mert ebben az embernek sem haszna, sem gyönyörüsége nincs. -Önök pedig nemcsak a magyar nemzetnek orrán tartják ott ezt a legyet, -hanem ott tartják a magyar királyi méltóságon is, mert ezt ékteleniti el -legjobban. Mert a nemzet azokért a nagy áldozatokért, melyeket a multban -oktalanul hozott, azokért a nagy áldozatokért, a melyeket ma jól vagy -rosszul, de megfontolva hoz, legalább megvárhatja attól a hadurtól vagy -felségtől, – nem is róla beszélek – hanem tanácsosaitól, hogy a -nemzetnek érzéseit, multjának emlékeit legalább tiszteljék. - -Mikor a nemzetnek törvényhozója, a képviselőháznak egy tagja Kolozsvárt -nem is azt cselekedte, a mihez szentséges szent joga lett volna, hogy -azt mondja annak az ifjuságnak: zugjátok le azt az ugynevezett -néphimnuszt, hanem azt cselekedte, azt mondta, énekeljétek a magyar -himnuszt és nem is a magyar himnuszok közül az egyiket vagy másikat, -hanem énekeljétek csak azt, melyben az van: »Isten áldd meg a magyart«, -ezért a katonai hatóság vádeljárást indit és megtorló eljárást indit és -azt ez a képviselőház helyesnek tartja: ez erkölcsi lehetetlenség. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindent a maga idejében!) - -Tisztelt honvédelmi miniszter ur, a nemzet becsületének és önérzetének a -tisztelete minden időben időszerü és minden hatóságnál, még a királyi -korona körében is, sőt többet mondok, még az osztrák császár körében is -annak a tiszteletnek mindig meg kell lenni, mert hiszen szövetséges -állam. A hű és régi és mindenre kegyetlenül felhasználható magyar -szövetségest legalább érzelmeiben tisztelni még az osztrák császárnak is -czélszerü! A mikor az igazságügyminiszter ur belekeveredve a jogi kérdés -abszolutivumának és relativumának tömkelegébe, mindenütt csak azt -kereste, mi a jogi és nem jogi oldala a kérdésnek, akkor mégis csak első -feladata az lett volna, hogy megvizsgálja Magyarország törvénykönyvéből, -a melynek régi és ujabb foliánsaiban sok jól meg nem fontolt, helytelen -dolog is van, hogy talál-e olyan jogi tételt, a mely szerint az -osztrákoknak ez a néphimnusza annyira tisztelendő és főtisztelendő dolog -legyen, hogy a ki ez ellen sérelmet követ el, azt Magyarország hatóságai -nyilvános vádeljárás utján üldözik és ellene megtorló eljárást -inditanak. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha tiszt akar lenni!) - -A tisztelt honvédelmi miniszter ur legyen szives figyelmeztetni rá, ha -elfeledném, hogy e szavaira, melyeket tegnap is kiejtett: »Ha tiszt akar -lenni«, feleljek tüzetesebben. - -Megjegyzést óhajtok még tenni a tisztelt igazságügyminiszter beszédére. -Ő fegyelmi eljárásokat, az ügyvédi kamarai, birói fegyelmi eljárást, -kaszinószabályokat hoz fel ebben a kérdésben. - -Jegyezze meg a tisztelt miniszter ur, hogy a közjegyzőknek is van -fegyelmi eljárásuk. Az ügyvédeknek, a biráknak is, azonban hogyha -valamely hatóság, például az ügyvédi kamara azért akarná üldözni -fegyelmi eljárás utján a képviselőt, mert a Gotterhaltéval szemben a -magyar nemzeti himnuszt az »Isten áldd meg a magyart« akarja énekelni, -akkor ez a kérdés rögtön idejön és ha ez a nemzet a maga törvényhozását -megtiszteli azzal, hogy függetlenségét meg akarja óvni, ha ez a nemzedék -erre képes, akkor akármilyen ügyvédi kamarát inkább százszor szór szét -mint a polyvát, semhogy megengedje, hogy azt a képviselőt azért -üldözzék, vádeljárást azért inditsanak ellene, mert a Gotterhaltét nem -tisztelte és Kölcsey Himnuszát akarta énekelni magyar nemzeti ünnepen. -Azt nem vitatom, hogy ez az eset jogi kérdés-e vagy nem, de ha jogi -kérdés, akkor ebben a kérdésben az első az, hogy vajjon Magyarország -összes törvényei vagy törvényt pótló rendeletei, vagy a törvény erejével -biró szokásai szerint, vagy a nép felfogás szerint, vagy a képviselőház -felfogása szerint megtorlásra érdemes, büntetendő cselekménynek -tekintették-e? Kimondták vagy megengedték-e, hogy a magyar hatóságok a -magyar nemzeti közünnepen a Gotterhaltét annyira tiszteljék, hogy ha -valaki nem tiszteli, a miatt már büntettessék? - -Azt mondja a tisztelt igazságügyminiszter ur – fájdalom, nem olvashatom -el beszédét pontosan, azért az idézésben tévedhetek – hogy ez az eljárás -vagy micsoda, a mit az első honvédkerületi parancsnokság inditott, -szabadságvesztéssel vagy elzárással nem jár. Bocsánatot kérek, az ősi -józan magyar észnek felfogását gyakran fájdalommal nélkülözöm itt a -miniszteri padokban. A magyar józan ész szerint a bűnper alatt állás a -büntetésnek egyik neme, gyakran igen sulyos neme és gyakran, mikor a -közbüntetteseket Magyarország köztörvényszékei elitélték, az enyhitő -körülmények nagyfontosságának tekintetbe vételével azt mondták, hogy -büntetendő cselekményt követett el, el is kell itélni, de ezért -büntetésül per alatt való állása elég. Ez a józan észnek felfogása. - -Mert katonát, vagy nem katonát megtorló eljárás alá kényszeriteni, -ellene vádeljárást inditani, az auditor vagy járásbiró elé odaczitálni, -kihallgatni, faggatni, huzni, vonni és akként végezni, a mint -katonáéknál szokás ily esetben, a mikor arról van szó, hogy a -Gotterhalténak köztiszteletet parancsoljunk minden áron, ha másként nem -megy, lefokozással és becsület csorbitással is, maga az a tény, hogy az -eljárást meginditották, az illetőt előidézték, napjait, munkáját -megzavarták, már maga is zaklatás! Már ez maga is igen nagyfoku sértése -a képviselő szabad elhatározásának, mikor képviselőről van szó. Ezt a -honvédkerületi parancsnokságot – keletkezésének minden forrását -pragmatice nem ismerem ugyan, – én törvény által alkotott hatóságnak -tartom, ha másképen nem, azon az alapon, hogy ezt Ő felsége, a mi -koronás királyunk rendelte… - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Törvényben van!) - -… hát törvényben van, annál inkább, de ha Ő felsége rendelte is, -rendelte annál a jognál fogva, melyet felségjog czimén a nemzet kegyesen -engedélyezett neki. Minthogy pedig a szerint kétségtelen, hogy ez a -kerületi parancsnokság magyar állami hatóság, mely törvény által van -rendelve és fenntartva és melynek hatáskörét, tagjainak ellátását, -fizetését a magyar állam a maga törvényhozása utján adja meg, minthogy -ez a hatóság képviselő ellen oly cselekmény miatt inditott megtorló -vádeljárást, a mely cselekményt a mi törvényeink, törvényerejü -rendeleteink és törvényerejü szokásaink büntetendőnek nem mondják ki, -nem tekintenek, másrészről pedig, ugy a törvényhozás előtt, mint a -nemzet előtt a maga egészében ez a cselekmény becsületes, jogos, -tiszteletreméltó, sőt a hazafiság szempontjából kötelességszerü volt: -ennélfogva a katonai hatóság ebben a kérdésben ily módon való -beavatkozással sulyosan sérti a törvényhozás függetlenségét és a -képviselőnek és a képviselőháznak mentelmi jogát. - -Ennélfogva én Nessi Pál tisztelt képviselőtársamnak eljárását, a mely -szerint bejelentette az esetet, helyeslem és az ő mentelmi jogának -megsértését látom ebben a kérdésben és elfogadom a kisebbségnek azt a -határozati javaslatát, a mely utasitja a kormányt, hogy e tárgyban e -hatóság ellen a további megtorló lépést ez eljárás miatt inditsa meg és -arról a Háznak tegyen jelentést. Én a maga tiszta egyszerüségében igy -látom ezt a kérdést. Akár politikai, akár jogi, akár közjogi, akár -mindenféle szempontból vizsgáljuk meg a kérdést, én igy látom a -helyzetet. Azokat a műveleteket, a melyek szerint leginkább az -igazságügyminiszter és mások pozitivum, vagy abszolutum, vagy relativum, -alaki és nem alaki jogi kérdések utvesztőjébe akarják ezt az ügyet -elterelni, azt én nem helyeslem, azt a rókák orvlyukainak tekintem, a -melyekbe a kérdés elől elbujni akarnak. - -A tisztelt honvédelmi miniszter ur ma is már ismételten sugta nekem, »ha -tiszt akar lenni az illető«. Tisztázzuk a fogalmakat ebben is, mert én -nem hiszem, hogy a középkor, vagy még a középkorba visszasanditó ujabb -katonai felfogásnak minden részlete okos, józan és tisztességes. Nézzük -meg ezt a kérdést a maga egyszerüségében. Bocsánatot kérek, ha nagyon -primitiv módon fogom ezt a kérdést itt traktálni a tisztelt honvédelmi -miniszter urnak, de ugy látom, hogy szükség van rá. - -Mi szükséges ahhoz, hogy valaki a magyar hadseregben vagy a magyar -honvédségben tiszt legyen? Azt hiszem, egyetért a honvédelmi miniszter -ur velem abban, hogy java fiatalkorbeli ember legyen, épkézlábu, -egészséges ember legyen és szükséges, hogy előbb katona legyen; azután a -katonai tudományokat annyira, a mennyire, de korrekte megtanulja és a -rendes szabályok szerint nem az osztrák észnek, hanem a józan észnek -szabályai szerint, ha erre katonai tudományánál, testi épségénél és -ügyességénél fogva alkalmas, a tisztikarba felveszik. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Jelleménél fogva!) - -Kérem, első dolog mégis az, hogy keze-lába legyen. Menjünk át a másikra, -a jellemkérdésre. Fontosnak tartom ezt a kijelentését és a magam -részéről ezt a szabályt, ezt a szót, ezt az elvet elfogadom, azzal a -különbséggel azonban, hogy ez a jellem nemcsak a katonaságnál szükséges, -hanem arra egyaránt szüksége van mindenkinek, a ki a közélet bármely -pályáján megbizatást nyer; és a katonatisztnek sincsen arra nagyobb -szüksége, mint akármelyikünknek. Nincsen rá több szüksége, mint a -birósági végrehajtónak. Hát e tekintetben a honvédelmi miniszter abba a -középkori fölfogásba ne tévedjen el, hogy jellemre, becsületre csak a -katonatisztnek van szüksége. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Sohasem mondtam!) - -No, hát, ha eddig nem mondta, ezentul se mondja. Már most a tisztelt -honvédelmi miniszter az ujabb kor katonai mozgalmainak, béke és -hadilábon levő mozgalmainak történetét jobban ismeri, mint én. Ő -résztvett azokban a hadjáratokban, melyeket én csak messziről láttam; ő -azokat közelről hajtotta végre, érdemeket, igazi érdemeket szerzett, -katonai érdemeket. Én azonban e téren egyre vagyok kiváncsi és erre -nézve szeretném őt tanunak idézni ide a Ház elé. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Itt vagyok.) - -Hát meg is teszem. A katonai erények közé tartozik a jellem is első -sorban. Hogy miből álljon ez a jellem, arról ne beszéljünk, azt hiszem, -jobban ismerjük, ha nem beszélünk róla és ha abszolut vagy relativ -meghatározást nem adunk neki. De a katonai erények közé a jellemen kivül -és a jellemmel első sorban tartozik minden nemzetnek az önérzete és -tartozik a különböző nemzetek között a nemes versenynek az érzete. Ha -annak a magyar katonának azt mondják, te most nemzeted becsületéért -harczolsz, az egészen más dolog, mintha azt mondják, neki: te most a -Gotterhalteért harczolsz. Ha aztán azt a katonát harczba visszük, – -hiszen békében katona nem kell nekünk, nem azért fizetjük mi a katonát, -hogy itt masirozzon, hogy itt a Gotterhaltét játszsza, sőt abban is -egyetért velem talán a honvédelmi miniszter ur, hogy azért tartjuk a -katonát, hogy ha majd ellenség támad meg bennünket, legyen, a ki -megvédelmezze Magyarország népét, annak jólétét, függetlenségét, meg -szegény királyát is. Hisz annak nagyobb szüksége van reá, mint nekünk. -Mondom, akkor, a mikor az a katona hivatásának igazán a mezején van, a -mikor fegyverrel kezében az ellenség előtt áll és azt legyőzni igyekszik -és azt mondják neki, hogy te német, harczolsz a németért, te franczia, -harczolsz a francziáért, te pedig magyar harczolsz az osztrákért. Mit -gondol a honvédelmi miniszter ur, a katonai erényeknek legelseje nincs-e -gyalázatosan lábbal tiporva? Mit gondol a miniszter ur, ha a mi -katonáink ősi vitézségökkel és erényökkel nem a német, nem az -összbirodalom, nem a császári és királyi szin, nem a kétfejüsas és nem a -Gotterhalte miatt ontották volna vérüket, a mi hadseregünk tisztjei nem -százszor különbek volnának, mint ma? Ezért, miniszter ur, minden nemzet -okos kormánya, ha van neki, arra törekszik, egyedül, kizárólag arra, -hogy az állam hadseregében a nemzeti eszme, a nemzeti érzés, a nemzet -érzésének tisztelete, a kegyelet a multért, a remény és ábránd a jövendő -nagyságáért, de saját nemzetének nagyságáért verjen gyökeret, hogy -minden nemzet hadseregének tisztikarában ez legyen az első és hogy a -hadsereg ne legyen egyéb, mint a nemzet érdekeinek, a nemzet -méltóságának, a nemzet érzéseinek a hadserege. - -(Bakó József: Mit szól a kormánypárt hozzá?) - -(Krasznay Ferencz: Ez a jellem!) - -Annak a férfiunak, a ki tiszt akar lenni a magyar honvédségben vagy a -magyar hadseregben, nem a legelső kötelessége-e az, hogy egyéni jelleme -mellett még hazája és nemzete iránti e kötelességeket teljesitse? - -És teheti-e ezt, ha a Gotterhalte imádásának elmulasztása miatt büntetik -és teheti-e akkor, ha Kölcsey Himnuszának eléneklése miatt büntetik? - -Ha tiszt akar valaki lenni a magyar hadseregben, az legyen először -becsületes magyar. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Aláirom!) (Hosszas, élénk -éljenzés a szélső baloldalon és felkiáltások: Éljen Eötvös!) - -Ez a kolozsvári eset nekem azt mutatja, hogy ezzel ellenkező irány kezd -lábrakapni, ezért én nem a többség, hanem a kisebbség határozati -javaslatához járulok hozzá. (Szünni nem akaró élénk éljenzés, taps és -felkiáltások a szélső baloldalon. Éljen Eötvös A szónokot számosan -üdvözlik.) - -* * * - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter rövid válaszában e szavakat -mondja: A monarchia nemcsak Magyarországból áll, hanem ott van Ausztria -is a maga provincziáival. Azt hiszem minden okos ember számol a -tényleges viszonyokkal. Tényleges viszonyok pedig azok, hogy a -monarchiához nemcsak a magyar nép és a magyar nemzet, de más nép is -tartozik…) - -Tisztelt Ház! Félreértett szavaim igazi értelmének helyreállitása végett -kérek szót. Rövid leszek. Fájdalommal látom, hogy mi ketten a honvédelmi -miniszter urral ebben a kérdésben meg nem értjük egymást soha. Ő azt -mondja ugyanis, hogy nemcsak Magyarország van a monarchiában, hanem -mások is vannak ott. Bocsánatot kérek, de e Házban csak Magyarország -van. - -A tisztelt miniszter ur Magyarország minisztere, a magyar király -tanácsosa és nem a monarchia minisztere és tanácsosa. De akármi is ő: én -és azok, a kik itt vagyunk, Magyarország törvényhozói vagyunk és azok -maradunk is. - - - - -NEMZETI SÉRELMEINK A HADSEREGBEN. - - -I. A BESZÉD TÖRTÉNETE. - -A kormány 1902. évi november 6-án rövid törvényjavaslatot terjesztett -elő az 1889. évi VI. törvényczikk 14-ik §-ának módositásáról, illetve a -közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapitásáról. - -Az emlitett törvény 14-ik §-a a közös hadsereg együttes évi -ujonczjutalékát 103,100 főben szabta meg; a benyujtott javaslat szerint -e szám helyett 125,000 főben lenne meghatározandó. - -1902-ig a magyar hadsereg évi ujonczjutaléka 43,889 fő volt, az uj -javaslat szerint 53,438 fő lenne, tehát évenkint 9549 ujonczczal több. A -honvédség évi ujonczjutaléka 1902-ig 12,500 fő volt, az uj javaslat -szerint 3000 fővel több, tehát 15,500. A nemzet véderőterhe tehát -évenkint összesen 12,549 ujonczszámmal növekednék. - -Magában az emberanyagban való teheremelkedés is óriási lenne. Még -sulyosabbá tenné a terhet a költségemelkedés. A közösügyi bizottságok -megállapodásai szerint első befektetésül egyszersmindenkorra mintegy 450 -millió korona kiadási többlet állana elő. Ennek kamatjához számitva a -rendes évi költségemelkedést: Magyarország évi hadügyi kiadása tényleg -mintegy 15 millió koronával szaporodnék - -A kormány ez elviselhetlennek látszó hadügyi teheremelkedést azzal -indokolta, hogy a tábori és hegyi lövegeket tökéletesiteni és -szaporitani kell, továbbá taraczkütegeket kell állitani, végre a hadi -tengerészetnél is javitásokra van szükség s mindehhez a katona-létszámot -megfelelőleg emelni kell. De kell emelni azért is, hogy a békelétszám -mindig teljes legyen s a tényleg szolgáló legénység egy részét -méltányossági tekintetekből szabadságolni lehessen. - -Én és politikai barátaim elvileg nem elleneztük volna a javaslatokat, ha -a nemzet hadügyi sérelmeit a kormány és törvényhozás orvosolja. -Követeltük ennélfogva a magyar hadseregben a magyar vezényletet, a -magyar szolgálati nyelvet, idegen jelvények helyett a nemzeti -jelvényeket, a magyar tiszti oktatást, a katonai perrend magyarságát, az -osztrák ezredekben szolgáló magyar tisztek visszahelyezését s általában -mindazt, a mihez a nemzet jogát az 1867-iki törvény világosan -megállapitotta. - -A kormány rideg elutasitó álláspontra helyezkedett, mi se engedtünk. -Előállott az a több éves nagy parlamenti és alkotmányi küzdelem, melyet -a Nessi-ügyben tartott beszédem történetének följegyzésével emlitettem. -E küzdelem az első sorba hivott engem is. Sok és nagy beszédet kellett -tartanom, a mikor kivált a közérdeklődés némileg csillapodni kezdett. A -kormány és pártja obstrukcziónak nevezte el a küzdelmet, a mely azonban -nem volt egyéb, mint 1889-ben. Lelkes, komoly, elszánt küzdés a nemzet -jogaiért. - -Minden beszédem nincs bent e kötetben. Talán egyik-másik összegyüjtésére -még rákerül a sor. - -Ezt a beszédet 1903. évi márczius hó 5-én tartottam. Ebből az évből még -három s az 1904-ik évből egy beszédem van e kötetben. Mindannyi egyik -tünete a nagy küzdelemnek. - - -II. A BESZÉD. - -(Hadügyi jogunk az 1867-iki törvény alapján. – A létszámemelés nemzeti -föltételeit most kell megszabni. – Mi a nagyhatalmassági érdek? – Gróf -Tisza István és gróf Andrássy Gyula érvei. – Az ellenértékek. – A -katonai perrend. – A magyar tisztek visszahelyezése. – A jelvény. – Maig -se változott a nemzet és a Habsburgok közti viszony. – Andrássy és Tisza -ne bizonykodjanak az osztrákok helyett. – A hadseregben ma is elnyomják -a magyart. – A „hier“. – A magyar elégedetlen. – Deák Ferencz is -megtagadja az ujonczot 1839-ben. – Hol van a régi nemzeti párt? – Olyan -hadsereg, mint a császári osztrák, ismeretlen a tudományban.) - -Tisztelt Képviselőház! Sietek kijelenteni, hogy a napirenden levő -törvényjavaslatokat én a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom és -azokhoz nem járulhatok. - -Ámbár már mélyen benne vagyunk az e felett való eszmecserében, -mindamellett kötelességemnek tartom a magam elhatározása indokait lehető -röviden előterjeszteni. - -Közjogi és jogi oldalról is fejtegették a kérdést és én álláspontomnak -és ama férfiak álláspontjának az indokolására, a kikkel egyetértek, -szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a mi álláspontunk közjogilag -egészen helyes, egészen indokolt, egészen törvényes. Mikor hallok -szemrehányásokat a tulsó oldalról, a melyek szerint itt a -házszabályokkal való visszaélés történnék, obstrukczió és nem tudom, mi -minden, én ama szemrehányásokat alaposaknak nem fogadhatom el. -Törvényhozásunk történetéből megkisértem bebizonyitani, hogy az ellenzék -máskor is ilyen álláspontot foglalt el, máskor is megtagadta az -ujonczlétszám megadását, általában a koronának, a kormánynak a hadsereg -kiegészitésére vonatkozó előterjesztését, ha arra fontos okok voltak. -Megtagadta nem pár hónapon keresztül, hanem egész esztendőn keresztül, -megtagadta nem kisebb ember vezetése mellett, mint a minő volt Deák -Ferencz. Lesz szerencsém majd ennek a történetét részletesen előadni. - -Tisztelt Ház! Akármi történt 1867-ben, bárminő magyarázatot füzött ahhoz -vagy annak egyik-másik részéhez bárki, egy dolog bizonyos, az t. i., -hogy az 1867: XII. t.-cz.-nek, annak a hires kiegyezési törvényczikknek -a 12. szakasza a nemzet számára biztositotta azt a jogot, hogy – -elolvasom, ámbár mindenki tudja, de mindenki feledékeny nálunk bizonyos -dolgokban, hogy »a magyar hadsereg időnkénti kiegészitésének és az -ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlás feltételeinek és a -szolgálati időnek meghatározását, ugyszintén a katonaság elhelyezését, -élelmezését illető intézkedéseket, az eddigi törvények alapján mind a -törvényhozás, mind a kormányzat körében az ország magának tartja fenn«. -Tehát valahányszor a korona, illetőleg a kormány ide jön a nemzet -törvényhozása elé s katonát, ujonczot kér a hadsereg kiegészitésére, a -törvényhozó hatalomnak, illetőleg a képviselőháznak, a képviseletnek -mindig jogában áll, – s ez egyik alapelve és sarktétele közjogunknak – a -megajánlást feltételekhez kötni. Többet mondok: ez a jog egyuttal a -nemzet képviselete részére a legelsőrendü kötelesség ugy közjogi -szempontból, mint a hazafiasság szempontjából. Valahányszor a korona -nevében a hadsereg kiegészitéséről van itt szó, valahányszor e czélból -ujoncz megajánlásáról van szó, a nemzet képviseletének mindig legelső -rangu kötelessége megvizsgálni a kérés alaposságát, jogosságát s -egyuttal, ha elhatározza, hogy annak a kérésnek eleget tesz, megszabni -azokat a feltételeket, a melyek mellett azoknak a kéréseknek eleget -tesz. És igy ma a Képviselőház és ennek az a része, a mely ezen az -oldalon ül, nem tesz egyebet, minthogy a nemzet képviseletének ősidőktől -fogva fennálló és jogosan soha kétségbe nem vont jogát gyakorolja oly -törvényjavaslattal szemben, a mely javaslat a már megszokott sulyos -teherrel járó eddigi ujonczlétszám helyett megközelitőleg 15,000 fővel -nagyobb ujonczlétszámot követel évente. Mi tehát a föltételekről fogunk -beszélni, a melyek mellett a nemzet e javaslatot elfogadhatja és a -korona nevében kérelemmel járuló miniszteriumnak, kormánynak ezt a -kérését megtagadhatja. - -Az a kérdés, hogy az ország jelen helyzete szerint, a politikai, közjogi -viszonyok mai állapotában a hadsereg mai állásában eléggé indokolt-e, -hogy a nemzet feltételeket kössön ahhoz, hogy az ujonczlétszámot -felemelje és az ugynevezett véradót önmagára nézve sulyosabbá tegye? De -még ezt a kérdést is megelőzi az a másik kérdés, vajjon a kormány -tudta-e kellőképen indokolni, hogy miért szükséges mulhatatlanul az -ujonczlétszámnak 15,000 fővel való emelése; és hogy tudta-e ezt -tökéletesen a nemzet minden rétegét megnyugtatóan indokolni? - -Az előterjesztett javaslataiban nem tudta: ott egyébről nincs szó, mint -pusztán katonai, műszaki indokokról. Azt mondja, hogy a tüzérséget -változtatni kell, a tábori ütegeket és ágyukat át kell alakitani s azt -mondja, hogy taraczkütegeket kell szervezni, valamint a -haditengerészettel is kell valamit csinálni: mindebből következik, hogy -15,000 fővel emeljük az ujonczlétszámot. Azt hiszem, tisztelt Ház, hogy -nincs ebben a képviselőházban ember még a kormány háta megett sem, a kit -pusztán ez indokok meggyőznének arról, hogy ez a követelés jogos s -alapos s ennek teljesitése elmaradhatatlan. Nem is hiszi a kormány és -pártja sem, hogy ez igy volna, mert ha hinné, akkor nem vállalkozott -volna a szabadelvü párt két kiváló tagja, gróf Andrássy Gyula és gróf -Tisza István arra, hogy megkisértsék egyéb indokokkal is támogatni ennek -a törvényjavaslatnak helyességét; egyáltalában nem vállalkoztak volna -arra, hogy egészen suly nélküli és helytelen indokokkal törekedjenek -erősiteni azt az álláspontot. Elég okos férfi mind a kettő; ha szól, -bizonyára jól megfontolja, a mit mond, és ha javasol valamit, azt is jól -megfontolja, és mind a kettő – ismétlem – elég komoly arra, hogy egészen -hiábavaló indokokkal ne álljon elő a kormány javaslatainak védelmére. De -olyan szükségesnek látták ezt a védelmet, hogy még egészen hiábavaló -indokokkal is előállottak. - -Mind a kettő hivatkozott a nagyhatalmi tekintetre. Meg volt már vitatva -itt e Házban szellemesen s alaposan, épen gróf Andrássy Gyula -képviselőtársam előadásában – feleletül Beöthy Ákos képviselőtársam -beszédére – hogy az a nagyhatalmi állás, az a nagyhatalmiság dolga, -nagyhatalmiság érdeke, vagy nagyhatalmi állásra való tekintet, az valami -egészen meghatározhatatlan dolog. Nagyhatalmi állás alatt azt értené az -ember közönséges józan észszel, hogy ha én mint hatalom, háboruba -keveredem valakivel, akkor vagyok én nagyhatalom, ha én őt megverem, -vagy legalább is ő nem ver meg engem. Ez lenne a közönséges józan -felfogás. Sőt tovább megyek. Ha a katedrális elmék mindig helyesen -dolgoznának, akkor ez volna a tudományos meghatározása is. Hanem hát a -katedrális elmék nem mindig dolgoznak rendesen, és a magasabb katonai -elmék sem. Bizonyos az, hogy a mi hadseregünk, a melynek különös -vitézségét és hűségét sohasem vontam kétségbe – nem is vonom, csak -csodálkozom rajta – mely hadsereg hűségben és vitézségben a világ -egyetlen hadserege mögött nem maradt el, a legnagyobb hadjáratokat pár -száz év óta mindig elvesztette. - -És mikor a magyar nemzet elégedett volt, mikor elégedett tudott lenni, -akkor ez a mi országunk szövetkezve a Habsburgok egyéb országaival mégis -szakadatlanul mindig nagyhatalom volt. Viszont a történelemben vannak -esetek, hogy a győző seregek nem voltak képesek nagyhatalmat biztositani -azoknak az államoknak és uralkodóknak, kiknek hadseregeik voltak és -szerencsétlen hadjáratokat viselő hadseregek, mégis biztositották a -nagyhatalmi állást és érdekeket. - -De én ennek a kérdésnek vitatásába nem bocsátkozom, mert ha sem az -ellenfél nem tudja biztosan meghatározni a nagyhatalmasságot, sem én, -akkor mit vitatkozzunk ezen? És jól tette a honvédelmi miniszter ur, -hogy ő a maga javaslatának indoklásából ezt az ismeretlen nyelven való -beszédet egyszerüen egészen kihagyta. De egy dolog bizonyos, hogy -akármit jelentsen az a nagyhatalmi állás és érdek, a melylyel egyébiránt -az 1861-iki országgyülés már elméletileg is végzett, azért sem az -országnak függetlenségét, sem az ország polgárainak jólétét, sem fajunk -önérzetét semmi körülmények között feláldozni nem fogjuk. Bármi nagy, -szent, becses és drága legyen az a nagyhatalmi állás, ezt a három dolgot -érinteni azért nem szabad. Mert ha mi ezt a három dolgot a nagyhatalmi -érdekből, vagy állás miatt, vagy nem tudom miből érinteni engedjük, -akkor a nagyhatalmi állás tényezői közül az elégedett, nyugodt, boldog -és erős Magyarország kiesik. Tessék e nélkül nagyhatalomnak lenni a -Habsburg-erőnek. - -Hivatkozás történt mindkét igen tisztelt képviselőtársam részéről a -balkáni dolgokra is és Maczedóniára is. Azok az indokok, a melyek erre -nézve felhozattak, fontosak lehetnek idővel, talán később, és fontosak -lehetnek ma is Maczedóniára, de nálunk ma nem fontosak, nem is -időszerüek. Sőt ama előterjesztés szerint, a melyet legközelebb a -miniszterelnök ur tett, azok a maczedóniai állapotok nem is oly -komolyak, hogy épen minekünk kellene az évi ujonczlétszámot 15,000 fővel -felemelni. Sok kis és nagy államra nézve fontosak lehetnek, de hogy épen -mi reánk nézve ilyen fontosak lehetnének, azt a miniszterelnök ur -legutóbbi előterjesztése után nem hiszem, de bebizonyitottnak sem -láthatja senki, sőt ellenkezőleg, ha a 15,000 főnyi ujonczlétszámemelést -kérte volna a kormány korábban, mint a hogy kérte novemberben, most a -miniszterelnök ur februári előterjesztése után ettől a kérelemtől el -kellene állani, mert épen a Balkán viszonyokban előállott az a fordulat, -a mely sehogy sem indokolja azt, hogy mi évi 15,000 főnyi erővel emeljük -a magunk terhét. - -Beszéltek az ellenértékekről. Bevallom, hogy én nem vettem észre, hogy -azok, a kikkel egy közjogi és államjogi elveket követni van szerencsém, -belementek volna abba az alkudozásba, a melyről itt szó volt, a melynek -feltételeiről egyszer a honvédelmi miniszter ur, legutóbb pedig a -miniszterelnök ur itt egyoldalulag előterjesztést tett. Bizonyos -ellenértékekről volt szó, bizonyos feltételekről, a melyeket a -honvédelmi miniszter ur két osztályba sorozott; az az osztály az egyik, -a melyet ő és a kabinet már megfontolt, a mely osztálynak én semmi -becsét nem látom és az a másik osztály, a melyet a kabinet még nem -fontolt meg és hogy mikor fog megfontolni, arra sem adott határozott -terminust. - -Hát azokról, a miket még nem fontolt meg, ne beszéljünk. Én majd fogok -beszélni azokról, a melyeket mi megfontoltunk. - -Tehát az a megfontolt osztály, az a három feltétel, a melyet a -miniszterelnök ur legutóbb jelzett: a jelvényeknek valamiféle -átalakitása, azután a magyar tiszteknek a magyar ezredekbe való -áthelyezése s végül a katonai bűnvádi eljárás. Bocsánatot kérek, habár -mellesleg, némileg kitérek e feltételekre. Én igazán nem akarok ezekről -sokat beszélni; de nem is fogok. Hanem hát azt kérdem, a 15,000 főnyi -emeléssel szemben ez lenne az ellenérték? Hát nem emlékszik a -miniszterelnök ur, hogy a mikor még kezdő politikus volt, politikai -pályája kezdetének kezdetén, már akkor igérte a kabinet, a hatodik, -hetedik miniszterium ő előtte, hogy ezt a katonai büntető -törvényjavaslatot vagy perrendet előterjeszti, mert sürgős, mert -szükséges, mert halaszthatatlan, mert az állapotok a katonai -igazságszolgáltatás terén középkoriak. Hiszen Horváth Boldizsár, akkori -igazságügyi miniszter az első Andrássy-kabinetben már törvényjavaslatot -is terjesztett elő, oly régen, hogy mindenki meghalt már, a ki azt a -javaslatot tárgyalta. - -(Madarász József: Én még élek!) - -Madarász képviselőtársam nem terjesztette elő, csak visszautasitotta. -Azóta a honvédelmi miniszter ur velünk együtt sok pályát bejárt, sok -kalendáriumot tulélt és minden évben megigérte annak a javaslatnak -előterjesztését, mint szükségeset, mint czélszerüt, mint olyant, a mely -nélkül a hadsereg igazságszolgáltatási viszonyai még ma is középkori -lábon állanak; minden évben megigérte, sürgette a delegáczió, sőt a -Képviselőháznak még ez a szerencsétlen hadügyi vagy honvédelmi vagy -véderőbizottsága is, a mely most ennek a javaslatnak ajánlója. És -harminczkét esztendei folytonos igéret után most, harminczharmadszor -fordul elő, hogy: ezt nemzeti vivmányként megadjuk nektek a 15,000 főnyi -emelésért. – Hát honvédelmi miniszter ur, beszéljünk őszintén, komolyan -egymással. - -Lehet-e erről komolyan beszélni, ha 32 esztendő óta nem tudták megtenni? -Mert mindig megigérték, még se tették, hát ujabb 32 esztendeig várjunk a -nemzeti vivmányokra, de a 15,000 főnyi ujonczot mégis megadjuk mindjárt? -Hát lehet igy a nemzet képviseletével játszani? - -Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy szavát adja, hogy ő megcsinálja. Én -felmentem az adott szó alól. Nem fogja megcsinálni, én megjövendölöm. -Rossz kenyér a próféta kenyér, de most mégis beleharapok. Nem fogja -megcsinálni. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azt mondtam, hogy megcsinálom, hanem -azt, hogy beváltom, a mit mondtam, a mig itt ülök!) - -Semmi esetre sem csinálja meg. De ha megcsinálja is, ezt ellenérték -gyanánt a nemzet részére vivmány gyanánt feltüntetni akkor sem lehet. -Fapénz ez, a mely nekünk nem jó! - -Ott a másik feltétel, a magyar honos katonatiszteknek magyar ezredekbe -való áthelyezése. Bocsánatot kérek, ez még szomorubb dolog. Nagyon nehéz -erről beszélni. Itt vádak emelkedtek például parlamentben, sajtóban, -Ausztriában is, mindenütt, hogy az ezen az oldalon ülő férfiak gyakran -bevonják a koronát a vitába. Vádolnak bennünket, helytelenitik -eljárásunkat, hogy a koronát miért birálgatjuk. Nekem most kedvem volna -rá csak azért, hogy védelmére elmondjam, hogy 1868-ban már jó lélekkel -elhatározta a korona, hogy a magyar tisztek a magyar ezredekhez -osztassanak vissza. Mit szóljak most már azokról a kormányokról és -különösen erről, a melyek ő felségének e kegyes és bölcs elhatározását -nem tudták és még most sem akarják végrehajtani? - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Miért különösen erről?) - -Azt mondják, hogy bevonjuk a koronát a vitába. Hát védelmezni nincs -jogunk a koronát? Hiszen védjük, követeljük, hogy szava érvényre jusson. -Követeljük, hogy józan parancsának a hadsereg ellent ne álljon és a -kormányok ne akként intézzék ő felsége parancsát, hogy: lassan, lassan, -lassan. Hiszen ő felsége is emberi törvények alatt áll: élete halála nem -biztos egy napig sem, de valószinü, hogy ha 35 esztendő óta, mert most -annyi ideje, hogy kiadta rendeletét, ha 35 esztendeig kellett várnia, -hogy megvalósuljon az, – pedig most sem valósul ám meg, azt is bizton -megmondom a miniszterelnök urnak, ne kösse hozzá a szavát, most sem lesz -abból semmi – bizonyos, vagy legalább nagyon valószinü, hogy 35 -esztendeig még elvárhat ő felsége, de akkor sem éri meg azt az időt, a -mikor az ő jó lélekkel elhatározott rendelete végrehajtást nyer. - -De hát nem is nyer, mert ha érvényesiteni akarnák, mi állja annak utját? -De csak igéretekkel áll elő a kormány. Harminczöt éves igéretekkel, a -melyeket most mégis ellenértéknek, nemzeti vivmánynak akar feltüntetni. - -Hat hete már, hogy az ellenzék nyugtalankodik. Erős a fájdalma és ez -vezeti erős vitára, és parancsolja az ellentállást fontos javaslattal -szemben, a mely a hadsereg kiegészitéséről szólván, már természeténél -fogva is rendkivül fontos, közjogilag is, egyébként is. Hat hete! Hiszen -az a három dolog, a melyet igérnek a miniszter urak, ha komolyan -akarnák, könnyen el volna intézhető. A jelvények dolga elintézhető -kétszer 24 óra alatt. Ő felsége 1868-iki rendeletének végrehajtása meg -volna kezdhető minden irányban és a katonai büntető törvénykönyv is, a -melyről ugy értesülök, hogy két nagy termet töltenek be már a rá -vonatkozó irott és nyomtatott javaslatok, a melyek nem is 35 esztendő -óta, hanem száz esztendő óta készülnek, megcsinálható lenne komoly -akarattal rövid néhány hét alatt. - -Ha a kormány komolyan akarná, a katonai büntető törvénykönyv -tekintetében hat hét alatt, a mióta ez az ugynevezett obstrukczió tart, -világ elé hozhatott volna valamit javaslat, kisérlet, bizottsági -jelentés vagy más ilyesmi alakjában. Hiszen módja van a kormánynak akkor -is bizottság utján talán több esztendőre elhalasztani és érlelni azt, -hogy abból törvény legyen. - -De még azt sem kisérlik meg. Azt gondolja a miniszterelnök ur, hogy elég -a puszta szó, a puszta beszéd, a puszta igéret? - -Deák Ferenczre hivatkozom. Deák Ferenczre lesz szerencsém többször is -hivatkozni, mert a miniszterelnök ur sokszor nagy szellemességgel, de -mindig minden alaposság nélkül azt bizonyitotta előttünk, hogy ő Deák -Ferencz politikai iskolájának növendéke, szellemének, irányának -követője, politikai örököse. - -Egyszer meg kell vizsgálni, mi igazság van ebben. Ma még nem teszem meg. -Majd később lesz róla szó, de kénytelen vagyok kiterjeszkedni rá, vagy -legalább érinteni most is. - -Azt mondta Deák Ferencz egyszer, hogy »századok sérelme, a sorsnak ezer -csapása, százszoros csalódások már kifárasztották a nemzetnek egykor -gazdag reményeit. A mit századok keserü csapásai lassankint -megrontottak, azt egy-két vigasztaló szó egyszerre helyre nem -állithatja. Erre idő kell és tettek, nyiltszivüség, szeretet és -türelem«. - -Idő volna; hol vannak a tettek, honvédelmi miniszter ur? Hol van a -nyiltszivüség, honvédelmi miniszter ur? - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hol van a türelem?) - -(Pap Zoltán: 370 esztendő óta folyton türünk!) - -Hol a szeretet és a türelem a mi drága szövetségeseinkben? Szeretet a -tulsó részen elég van mi irántunk, hanem mikor a nemzet jogait szükséges -erélylyel követeljük, akkor a szeretetnek és türelemnek ott nem látjuk -sok jelét. És hát az a bizodalom, a mely nincs meg már, a mely régen -elromlott, régen megcsökkent, egy pár ilyen üres szóval helyre nem -állitható. - -De ez a három igéret nem is alkalmas arra, hogy arra a magyar nemzet -bárminemü sulyt helyezzen. Még az a jelvényváltoztatás sem bir előttem -sulylyal, sőt őszintén megvallom, nagy aggodalommal hallottam kivált a -miniszterelnök urnak utolsó magyarázata óta. Arról a jelvényről, a -sárga-fekete szinről és a kétfejü sasról, a mely most uralkodik a -hadseregben, legalább mindenki tudja, még az osztrák is tudja, hogy ez -nem magyar, nem magyar-nemzeti s eljöhet az idő, el is jön, mikor ettől -szép szerével vagy nem szép szerével megszabadulunk; de hogy most -kigondoljon a kormány bölcsesége valami olyan jelvényt, a melyben e -sárga-fekete szin is benn legyen, a kétfejü sas is benn legyen, a -Gotterhalte is benn legyen, de valami magyar is benn legyen és azt -mondja, hogy ez legyen már most a magyar nemzeti érzésnek a jelképe, a -magyar törekvés végczélja és a magyar becsület szimboluma, ettől jobban -félek, mint a kétfejü sastól. - -A kétfejü sastól megtudunk majd szabadulni. Ettől nehezebben; pedig -ettől is meg kell szabadulni. Ismétlem, én ezeket a feltételeket -ellenértéknek el nem fogadom. - -Azt mondja gróf Tisza István képviselőtársam, hogy eddig a nemzet és a -király nem értették meg egymást. Hát ez nagy kérdés, tisztelt -Képviselőház. És mikor valaki ezt a kérdést felveti ebben a Házban, vagy -akárhol az irodalomban vagy a történettudományban, hogy a magyar nemzet -és a magyar király eddig nem értették meg egymást… - -(Gróf Tisza István: Nem eddig, hanem 1867-ig!) - -Nagy kérdés ez, mert a gondolatoknak és az érzéseknek egész raja támad -fel a hazafi lelkében és e kérdésnél az első és az utolsó mindig az, -vajjon igaz-e hát, hogy most már megértették egymást. - -(Gróf Tisza István: Igaz bizony!) - -Gróf Tisza István képviselőtársam a multnak több századára kiterjedő -idejét vázolta itt előttünk lehető röviden. A hogy felfogja a multat, -igazságot kell neki adnom abban, sőt oly erősen alakitotta meg egyik -gondolatát, a melyhez történetiróink nem igen szoktak, a mikor azt -mondta, hogy az a hatalom, melyet Szent István koronájával ruháztunk a -magyar királyra, gyakran a magyar nemzet ellen lett felhasználva. - -(Thaly Kálmán: Nem ujság ez! Régen tudjuk!) - -De akármilyen erős alakot adott e gondolatának, igaza van, igy történt. -Majd rátérek még erre a beszédre később, talán a beszédem végén. De -mikor a multat hiven vázolta ő egész 1867-ig, ismétlem, a kérdés az, -vajjon igaza van-e 1867 óta? - -A kérdést fel lehet tenni már annálfogva is, hogy egy évszaki adat -képes-e nagy világtörténelmi és sok századon át tartó törekvéseket -egyszerre megakasztani és a dolgok eddigi rendjét egyszerre -megváltoztatni? Én legalább – fájdalom – ugy látom, hogy Magyarországnak -és a habsburgi monarkiának egymás iránt való viszonos helyzete sem 1848 -óta, sem 1867 óta gyökeresen nem változott meg. Én – fájdalom – ugy -látom és bebizonyitására a t. képviselőtársammal szemben is mernék -vállalkozni, hogy erőarányaink sem változtak meg lényegesen, én ugy -látom, hogy a magyar nemzet jogosult vágya ugyanaz, törekvése ma is ép -oly szent, önérzetéhez, nagyságra való törekvéséhez ép oly feltétlen -joga van, mint 1867 előtt meg 1848 előtt volt és ugy látom, hogy a -Habsburg monarkiának másik részében a törekvések, habár nem oly zajosan -is, habár nem oly durván is, de ma is azok, a melyek voltak száz év -előtt, meg kétszáz év előtt, meg háromszáz év előtt. Én mernék arra -vállalkozni, hogy ezt bebizonyitom t. képviselőtársammal szemben, de -feleslegesnek tartom a vállalkozást. Azok a szemelvények, a melyeket -Reich Aladár képviselőtársam ma az osztrák parlament tanácskozásaiból -felolvasott, eléggé bebizonyithatják neki és gróf Andrássy Gyula -képviselőtársunknak is, hogy az ő felfogásuk sok tekintetben hézagos, -csonka, az a felfogás ma sem egyetemes érvényü, nem mondom, hogy épen -csak nálunk nem, hanem még Ausztriában sem. - -És még egyet: Én, meglehet, ebben nem jól látom a dolgokat; a -miniszterelnök illetékes ebben felvilágositást adni; én igazán sajnálom, -hogy gróf Andrássy Gyula és gróf Tisza István képviselőtársaim azt a -beszédet olyan terjedelemben és irányban megtartották, a melyet itt e -Házban e kérdésnél elmondottak. A törvényjavaslat védelmére nem volt -szükség arra az érvelésre. De én ugy látom, hogy ha volt is valami kis -sulya azoknak az igéreteknek, a melyeket a honvédelmi miniszter ur a -megfontolt osztályba sorozott, azok után, a miket t. képviselőtársaim -itt kifejtettek, az a sulyuk is elenyészett. Bizonyos szellem, -történelmileg kifejlődött, lassankint megerősödött, irtózatos mélységben -gyökeret vert szellem van ma odatul, a mi drága szövetségeseink -táborában és pedig a korona legközvetlenebb közeléig terjedő szellem. Ez -a szellem minden szelid szót, a mely Magyarországból feléjük száll, -meghunyászkodásnak tart, minden oly szóból, a mely az ő érveiket itt -akarja hangsulyozni és a mely, ha az ő érveiknek itt akar, a magyar -parlamentben érvényt szerezni, abból azt a következtetést vonják le, -hogy a magyar nemzet most már puhult, alkuszik, le akar feküdni. - -Nézzék csak meg gondosabb figyelemmel a mult századok történetét -képviselőtársaim és rájönnek erre. - -A magyarnak Ausztriával és minden képviselettel szemben, mely az osztrák -érdekekre nézve irányadó szellemet és gondolkozást képvisel, mindig a -legerősebb gyanuval, a leghidegebb tartózkodással és a legnagyobb -nemzeti erélylyel kell szembeszállani. Az osztrák felfogásnak épen nincs -szüksége arra, hogy annak akármelyik érvét akármely magyar államférfiu -itt hangoztassa. Elegen vannak hozzá ők maguk is. Elég erősek és -hatalmasak az osztrákok, sokkal erősebbek és hatalmasabbak, mintsem -kivánatos volna ránk nézve; – érveiket maguk is alakba tudják önteni és -képesek érvényesiteni minden körülmények között. - -Ha nekünk a mi alkotmányunk jogot ad ahhoz, hogy mikor az ujonczlétszám -felemeléséről és a hadsereg kiegészitéséről van szó, akkor a mi -nemzetünk érdekeinek helyes, jogos, szerény feltételeit meghatározzuk: -akkor azt kérdem, mikor lehet arra alkalmasabb idő a nemzet számára, -mint most? Béke környékezi országunkat és szövetséges államtársunkat, -Ausztriát mindenben. Hatalmas szövetségeseink vannak a külállamok, -külnemzetek hadi erejében, a belső béke pedig fenyegetve senki által -nincsen. Ha most mégis a hadügyi kormány, a korona nevében a hadsereg -magasabb, szélesebb és erősebb lábraállitását követeli, vajjon lehet-e -alkalmasabb idő arra, hogy a nemzet le ne mondjon gyáván a maga -közjogáról, a maga érdekéről, hanem ily követeléssel szemben -érvényesitse a maga jogát? - -Hiszen, ha az ilyen alkalmas időben, a lehető legalkalmasabb időben is -elalkuszsza ezt a maga jogát, attól lehet félni – 370 esztendő -tapasztalatai bizonyság ime mellettem – hogy ezt a jogot utóbb -eltagadják, elévültnek tekintik. Száz meg száz fontos jog van a mi -törvénykönyvünkben a nemzet számára biztositva, a melylyel azonban, hogy -éljen, az időközi kormányok mindig ledisputálták és utóbb, mikor élni -akart vele, eltagadták s azt mondták: itt a közjogi praxis, az e jogokat -elévitette már 36 esztendő óta, minden ujonczozásnál tartózkodott a -nemzet attól, hogy nemzeti érdekeit megóvja ebben a hadseregben, -illetőleg tartózkodott attól, hogy conditio sine qua nonnak kösse ki -ezek megóvását az ujonczok megajánlásánál s tartózkodott azért, mert az -időközi kormányok mindenkor azzal álltak elő, hogy az ország közjava, a -korona iránti bizalom, hit és reménység s a hadsereg vitézsége követeli, -hogy az ujonczlétszám megadassék. - -Megengedem, hogy a közjó, a korona iránti bizalom, a hadsereg vitézsége -mind igen fontos indokok. De tehetünk mi arról, hogy van még indok a -világon, a mely egymagában is oly fontos, mint ez a három összevéve és -ez a nemzet érdeke és becsülete?! És ha 36 esztendőn át nem jutott a -képviselőháznak eszébe határozott, alkalmas feltételeket szabni az -ujonczozás ellenértékeként, legalább most az utolsó órában és a lehető -legalkalmasabb pillanatban a nemzetnek ezzel a jogával élni kell, ha -ugyan vannak érdekei, a melyeket meg kell védelmeznie. - -A honvédelmi miniszter ur csakugyan oly módon nyilatkozott nem egyszer a -Házban, hogy a nemzetnek nincsenek olyan érdekei, a melyek a hadseregben -ma is meg nem volnának védelmezve. Bocsánatot kérek, de ebben a -véleményben nem vagyunk és nem is leszünk soha. És itt egy tanácsát gróf -Tisza István képviselőtársamnak elfogadom. Ő azt mondja, hogy ne bántsuk -azt a hadsereget, ne keseritsük el, mert hogy gyakran elkeseritjük és -ugy beszélünk a hadseregről, ez is egyik oka vagy talán a legfőbb oka -annak, hogy a hadseregben is még mindig helytelen és sötét -remniszczencziák állanak fenn és hogy nem helyes vélemények uralkodnak a -magyar dolgokról. Hát én nem tudom, hogy ez igy van-e, de egy dolog -bizonyos: hogy a hadsereg dolgait ellenséges indulattal kezelni, -gyülöletes szándékkal róluk beszélni nem czélszerü. Ez tökéletesen igaz. -Mert hiszen saját fiaink is benne vannak. - -Ezen pedig ma segiteni nem tudunk, sőt ezen egyelőre nem is akarunk -segiteni, vagy ha akarnánk is, nem tudnánk; hát mondom, ez nem -czélszerü. De ez nem azt jelenti ám, hogy a mi helytelenséget, -visszásságot, a magyar nemzet ellen való valóságos visszaélést és -sérelmet találunk abban a hadseregben, hogy mi azt birálat és -megállapodás tárgyává ne tegyük. - -De nem is volna helyes dolog, ha azt nem tennők és egyáltalában nem -volna helyes, hogy erre való tekintettel ezeket a kötelességeket -elmulaszszuk. Sok nemzeti érdekünk van nekünk ott abban a hadseregben. -És én megvallom, hogy a honvédelmi miniszter urtól sokszor hallottam már -e kérdésben, hogy ott a magyar nemzetiség kellőképen óva, védve, -becsülve és tisztelve van. De megvallom azt is, hogy egész életemnek -összes jelenségei, a mióta felnőttem, mindig ennek az ellenkezőjét -bizonyitották. Például a mi nemzetiségünk tisztelete közé tartozik a mi -nyelvünknek megbecsülése és tisztelete. Ez az első dolog. No hát a mi -nemzeti nyelvünket megbecsülik abban a hadseregben? Hát ha az a -mezőföldi vagy alföldi, vagy akármilyen vidéki ősmagyar ember, a ki -Istennek legyen örök hála, még egy szót sem tud németül, tiz évig mint -tartalékos van otthon, családos ember, három gyermek sir utána, ha -fegyvergyakorlatra rendelik be s akkor valami furcsa nyelven azt hallja, -hogy Stefan Kovács és erre azt találja mondani, a mit az ő Istene az ő -tudományává tett, hogy »itt vagyok«, becsületes képpel mondja ezt, erre -rögtön az a felelet, hogy: »Itt vagy gazember, hát be az áristomba.«. - -(Okolcsányi László: Ezt nem lehet eltagadni.) - -Neki németül kell mondani: hogy »Hier«, mert hiszen – ugy okoskodnak – -megtanulhatja a kutya is a német nyelvet, tehát az ember is -megtanulhatja. - -De én bocsánatot kérek, a tisztelt honvédelmi miniszter urhoz, a ki -hősies, dicsőséges pályát futott meg, mint férfihoz szólok, hogy hát -magyar fiut szabad-e büntetni azért, mert csak a magyar nyelvet érti, -becsületes magyar nyelven mondja azt, hogy »itt vagyok«? Szabad-e -megbüntetni azért, mert nem tudja mondani, hogy »Hier«, a miről még az -öregapja sem tudja, mit jelent? Hát megbecsülése ez a magyar nemzetiség -nyelvének? Megbecsülése ez a mi nemzeti érdekeinknek? Mi ez, tisztelt -Képviselőház? Hiszen ha idegen nemzetek előtt elmondja ezt valaki, -ostoba élcznek fogja ezt találni mindenki. Hiszen nem érti meg egyetlen -józaneszü ember sem a világon, hogy miért szükséges ez az egységes -vezénylet, miért függ ettől ennek a hadseregnek minden hadi sikere és -harczképessége? Hát van olyan őrült ember a világon, a ki ezt -megértheti? És ez állandó kényszer ennél a hadseregnél. - -A mi nemzetiségünkhöz tartoznak a mi jövendőre irányuló reményeink is. -Kisértse csak meg az a magyar fiu a magyar nemzet igazi reménységét -hangoztatni ebben a hadseregben! Hiszen nemzetiségünkhöz tartozik a mi -ezeréves történeti dicsőségünknek az ápolása. Kisértse csak meg az a -magyar fiu az ő ezeréves magyar nemzeti dicsőségének az ápolását! Ejtse -ki csak a száján azt, hogy a tüzérhadapródiskolának az udvarára a -Hentzi-szobor helyére tegyék oda Zrinyi Miklós szobrát, mondjuk, mert -Zrinyi volt akkora legény, mint Hentzi. (Derültség. Egy hang a szélső -baloldalon: A német császár is elismerte.) Ha el nem ismerte volna is, -nagyobb volna! Kisértse csak meg az a magyar fiu! Mi lesz azzal? A -tisztelt honvédelmi miniszter jobban tudja, mi lesz, mint én. Szomoru -dolog, rettentő büntetés! - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én ezt csak most tanulom!) - -Majd még lesz szerencsém valamire megtanitani! - -Hát akkor, a mikor a tisztelt honvédelmi miniszter ur mindig azzal áll -elő, hogy ott a magyar nemzetiséget, a magyar hazafiságot megbecsülik és -én lépten-nyomon katonáinktól is, másoktól is mindig az ellenkezőt -hallom, mit következtetek én ebből? Azt nem, hogy a honvédelmi miniszter -ur nem mond igazat. Ugy beszél, a hogy tud, tudni pedig az igazat nem -tudja. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csak az elégedetlen elemek!) - -Ez igaz tisztelt honvédelmi miniszter ur, a magyar elégedetlen. A magyar -elégedetlen, de ő a tisztelt honvédelmi miniszter ur szerint csak elem, -a közös hadseregnek valami eleme. De mi nem azt akarjuk, mi épen azt -akarjuk, hogy a magyar ne csak eleme legyen valaminek, hanem a magyar -magyar legyen önmaga számára. Itt a különbség közöttünk, meg sok helyen -még; de mikor igy látjuk a hadsereget és a mikor mi ebben nem -engedhetünk, akkor lehetetlen másban is engednünk. Mi az önálló nemzeti -magyar hadsereget akarjuk, ezért küldtek ide választóink, ez a mi -hitünk, meggyőződésünk, ez a törekvésünk. A ki erről a törekvésről -lemond, hitvány áruló, ha ezzel az elvvel jött ide. - -De tisztelt honvédelmi miniszter ur, azért, ha csak jelét látnók annak, -hogy komolyan akar a tisztelt kormány és a hadügyi kormányzat valamit a -magyar nemzetért is tenni, vagy ha annyit nem is, hogy a nemzetért -tegyen valamit, hanem csak a nemzet elleni sulyos és utálatos vétségeket -szüntetné meg; akkor az elégedetlenség, a mihez feltétlen joga van, -akármilyen politikai nézetben legyen is minden magyar embernek, talán -nem volna olyan nagy, nem volna oly zajos, mint a milyen most. - -(B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mesterségesen szitják!) - -(Kubik Béla: Előhozzuk az adatokat, – ha tetszik – akár halomszámra! Nem -mesterséges az!) - -(Papp Zoltán: Mit szól ehhez a volt nemzeti párt! - -Tisztelt Képviselőház! Majd rájön a tisztelt honvédelmi miniszter ur is -arra, hogy ez nem mesterséges. Majd állitok én olyan tanut vele szemben, -a kit a miniszterelnök ur is nagy és egész tanunak ismer el. - -Vannak okaink, mert vannak sérelmek, van tehát jogunk is a kért -ujonczlétszám megszavazását feltételekhez kötni, a mely feltételek a -nemzet érdekeit biztositják. - -(Kossuth Ferencz: Törvényes jogunk.) - -Kétségtelenül törvényes jogunk. Már most az a vád ezzel szemben, hogy az -ellenzék obstrukczióval erőlteti a dolgot, hogy a többség határozati -jogát kétségbe vonja, sőt meggátolja: szóval, hogy a házszabályok adta -joggal visszaél. Ezt a vádat hallottam. Hallottam ezt gróf Andrássy -Gyula tisztelt képviselőtársam beszédéből. - -Hát én nem fogadom el ezt a szemrehányást és megkisérlem igazolni a mi -alkotmányunk történetéből, hogy ebben a kérdésben ez a szemrehányás nem -igazságos és hogy a mit az ellenzék csinál, az egészen jogos és helyes. - -Volt egy eset a magyar alkotmány történetében 1839-ben, a mikor a -nemzeti párt élén – de nem az ujabban meghalt nemzeti párt, hanem a -régen és dicsőségesen élt és működött nemzeti párt élén – állt egy -férfiu, a kinek e Házban már nincs meg az üres helye, de a régiben még -meg volt: Deák Ferencz; az volt a vezére annak a nemzeti pártnak. Az -országgyülést összehivta ő Felsége, a király, – mindenki tudja, hiszen -közdolgokat mesélek el, ámbár nem lehet eléggé ismételni bizonyos -dolgokat, – 1839. év junius 2-ára. A mint összeült az országgyülés, -mindjárt az első napon Pest vármegye követe, Szentkirályi Móricz nagy -sérelemmel állott elő: azzal, hogy az ő egyik követüket, gr. Ráday -Gedeont a kormány eltiltotta az országgyülésen való részvételtől, mert -azt mondta, hogy olyan zene-bona ember ez a Ráday, – (Felkiáltások a -szélső baloldalon: Elégedetlen elem!) ugy van, elégedetlen elem; -hangosan beszél; »én pedig« – a király nevében beszélt a kormány akkor -is, – »azt akarom, hogy törvénytisztelő, józan, nyugodt emberek legyenek -a képviselők; hát én ezt a Ráday Gedeont nem fogadom el«. Azonban más -okok is voltak, kisebb okok ám, mint a maiak, de érzékeny okok. - -Igy báró Wesselényi Miklóst elhurczolták, pörbe fogták, elitélték egy -beszédért, a melyet 1834 deczember 9-én tartott Szatmár vármegye -közgyülésén; Galantai Balogh Jánost, a nemzetnek akkori hires -nagyreményü vezérét hűtlenségi pörbe fogták, azért, mert az országgyülés -szine előtt mondta azt, hogy: »Hát mit vétett Wesselényi? Azokat a -szavakat én is magamévá teszem.« »Magadévá? – no akkor be a hűtlenségi -perbe« (Derültség.) – Akkor még a királyi tábla biráskodott ezekben az -országgyülési ügyekben. Az országgyülési ifjakat szintén perbe fogták, -Lovassy Józsefet 10 esztendőre, Lovassy Ferenczet egy hónapra, -Lapsánszkyt 10 esztendőre, Orbánt 2 vagy 3 esztendőre itélték el. És -miért? Azért, mert az országgyülésen történt dolgokat megirták a -vármegyének. Kossuth Lajost négy esztendőre itélték el azért, mert az -országgyülési tudósitásokat megirta a vármegyéknek. Békés vármegyére -királyi biztost küldtek, mert Békés vármegye a követi utasitásról -értesitette a többi vármegyét. Akkor Deák Ferencz azt mondotta: Olyan -kormánynak pedig, mely igy bánik az ország alkotmányával, én ujonczot -nem adok. És nem is adott. Elkezdődött az obstrukczió és folytattatott -Deák Ferencz vezetése alatt 11 hónapig. Figyelmeztetem a tisztelt -miniszterelnök urat, hogy nekünk még jó sok időnk van hátra. - -(Rákosi Viktor: Deák Ferencz hagyományait fogjuk követni!) - -(Széll Kálmán miniszterelnök: De én nem csináltam törvénytelenséget.) - -Majd rátérünk. Ismerjük egymás eszejárását. Tudtam, hogy az egyik -ellenvetése az lesz a miniszterelnök urnak, hogy az nem független -felelős miniszteriuma volt az országnak, hanem dikaszteriális kormánya, -a másik pedig, hogy ő nem csinált törvénytelen dolgot, a mikor pedig -csinált… Csakhogy az akkori kormány épen ugy nem ismerte azt be mint a -mostani; sőt az akkori kormány oly szilárdul volt meggyőződve arról, -hogy az ő álláspontja és eljárása törvényes… - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Én senkit sem csukattam be.) - -… hogy a szeptemvirális tábla itéleteit mutatta be a képviselőháznak, -mondván: Ime, ezek itélték el, nem én, még pedig a Corpus Juris alapján, -és igy a kormány eljárása törvényes. Annyira meg volt győződve a kormány -arról, hogy eljárása törvényes – persze Deák Ferencz nem volt -meggyőződve, de mi sem vagyunk – hogy ő Felségét a koronás királyt 11 -hónapig elzárta annak bölcs belátása elől, hogy a nemzet érzékenységét -neki is kimélnie kell és hogyha a nemzet törvénysértést és jogtalanságot -lát azokban a dolgokban, ugy a koronának azokat orvosolni kell. Az -utolsó időben, a 11-ik hónap kezdetén, azt tanácsolták a koronának, -oszlassa fel az országgyülést, mert különben nem kap ujonczot. Ezt -tanácsolták és a korona el volt határozva, hogy az országgyülést -felosztatja, a mely pedig 1839 junius 2-tól együtt ült és tanácskozott -1840 április haváig. Miként lett vége a viszálynak, azt a tisztelt -miniszterelnök ur tudhatja. Kevés ember tudja, a históriában még nincs -megirva, de az elhunyt nagy államférfiu, Deák Ferencz neki is elmondta -bizonyára. A viszálynak ugy lett vége, hogy a király a nádor -közbenjárására cserben hagyta a kormányt és sem az országgyülést fel nem -oszlatta, sem annak a bolond és a nemzet minden érzelmét sértő -álláspontnak a védelmére nem kelt, hanem az itéleteket és azok -következtetéseit megsemmisitette, és azoknak a szerencsétlen, egykori -dicső emlékü honfitársainknak a szabadságát visszaadta. Mikor ez -megtörtént, akkor az országgyülés 1840 május havában elfogadta a királyi -propozicziókat és megadta az ujonczokat. De addig nem. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csukassa be magát: -kiszabaditjuk!) - -Tisztelt honvédelmi miniszter ur, a reglement igy tartja, a Corpus Juris -amugy tartja s a Corpus Juris is nagy dolog. Ha az egyiket ismeri az -ember, czélszerü, hogy ismerje a másikat is. Az ország alkotmányi -küzdelmeinek történetében nagyon sok bölcseség van, és ha az az egyéni -véleménye, hogy mi most itt elégedetlen elemet képezünk, hát vegye -tudomásul, hogy Deák Ferencz 1839–40-ben csak olyan elem volt, mint mi, -tehát valami nagyon mi nem szégyelhetjük magunkat. - -Azt mondta tegnap az igen tisztelt honvédelmi miniszter ur… - -… Elhoztam az ujságot, a melyet ugy hivnak, hogy »Magyar Nemzet«. Abban -látjuk, hogy báró Fejérváry Géza, Justh Gyula képviselő ur beszéde alatt -közbeszólott, hogy: »Sehol a világon nem beszélnek ugy a hadseregről, -mint itt!« - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az már szent igaz!) - -(Okolicsányi László: Van is rá okunk.) - -(Rákosi Viktor: Hát Francziaországban? Hát a német szocziálisták?) - -A tisztelt honvédelmi miniszter urnak minden szava szent, a mit itt -kijelent, de ő adós marad azzal, hogy megmondja, hogy mi hát ennek az -oka? Hát kisértsük meg ezt mi. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Car tel est mon plaisir!) - -Németül, csak németül kérem. - -Tisztelt Ház! Én megvallom, hogy a többségnek, a szemközt ülő párt -egészének eljárását nem helyeslem. De hiszen az nem nagy dolog, hogy nem -helyeslem, csakhogy még nem is értem. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az már nagyobb dolog!) - -Bizony nagyobb dolog, pedig törekszem ám megérteni. De például a volt -nemzeti párt tagjainak eljárását e kérdésben egyáltalán nem értem. -Röviden érintem csak ezt a dolgot, mert hiszen megszünt az a párt; arról -a pártról és annak programmjáról beszélni már tárgytalan dolog. De -igenis vannak tiszteletreméltó tagjai itt a Házban és lehetetlen, hogy -azok a tagok egykori pártállásuk hagyományait, ösztöneit, irányát, -nézeteiket oda ne vitték volna magukkal. És én megvárnám azt és megvárná -a nemzet is pártkülönbség nélkül, hogy az az erkölcs, a mely bennük volt -akkor, midőn az ellenzéken voltak, azok a nézetek, azok az elvek -kisértsék meg a megvalósulást ott a kormány háta mögött. Hogy mit -mondott a nemzeti párt egyik vagy másik tagja egykor, azt én a multak -örökre nyugvó homályából felturkálni nem fogom. Egy dolog bizonyos, és -erről tanuságot teszek: hogy a volt nemzeti párt 20 vagy több éves -fennállása alatt a nemzetnek sok reményét, sok jogos és becses -várakozását kapcsolta magához. A nemzeti párt nevével és működésével sok -nemzeti vágy, sok jeles, hazafias törekvés volt összekapcsolva. A nemzet -nagy rétegei, még a más pártbeliek, még mi függetlenségi pártbeliek is -hittük és reméltük, hogy ama reményeket legalább részben be fogja -váltani az a párt; s hogy ama nemzeti nagy várakozásnak, mely működése -közben hozzákapcsolódott, legalább részben eleget fog tenni. - -Négy esztendő óta várjuk ezt! Az eddigi közjogi és törvényhozási -cselekményeknél még lehetett azzal mentegetődzni, hogy nincs itt a mi -időnk. Nem érett meg a mi vetésünk. De most már nem lehet; mert ime a -közgazdasági nagy áldozatok után, a melyek mellé oda van állitva a -nemzet és a melyektől ez a kabinet nem tudja védelmezni, jön a véderő -terén is irtózatos áldozat, a melynek a további terhei még ki sem -számithatók. És most a nemzeti pártnak ama derék férfiai, a kik -lehetetlen, hogy a fuzióval multjuk minden emlékét, minden hazafias -törekvésüknek nyomát is elvesztették volna, lehetetlen, hogy ebben a -kérdésben önmagukhoz és egyuttal a nemzethez hütlenek legyenek. Várom -tőlük a segitséget nem nekünk… - -(Madarász József: Hazánknak!) - -… hanem várom az országnak, a nemzetnek és várom hazánknak. Megengedem, -hogy abban a harczban a mely előtt áll a kabinet is, nehéz dolog nekik -valamire menni. De az is szent meggyőződésem, hogy ha a korona, vagy -azok, a kik a korona körül állanak, látják azt, hogy ez a nemzet a maga -jogos érdekeiről és érzelmeiről nem fog lemondani, sőt még a kormány -háta mögött is jeles férfiak vannak, a kik még ott is követelik, hogy -legalább egyelőre megkezdenék a nemzet kielégitését! lehetetlenség, hogy -annak sikere ne legyen. Ha pedig a nemzeti párt férfiai még most sem -érvényesitik multjukat, akkor egész multjuk az ő szándékukon kivül, az ő -törekvéseiket nem érintve, bár öntudatuk nélkül – mondom – akkor egész -multjuk a nemzet ámitása volt! Mert a működésükhöz kötött, nagy, igaz, -jogos, szent várakozásnak, midőn az idő bekövetkezett és az alkalom -rákerült, nem akartak eleget tenni. - -Azt mondja a tisztelt honvédelmi miniszter ur – még egyszer felolvasom – -(olvassa:) »Sehol a világon nem beszélnek ugy a hadseregről, mint itt.« - -Igaz, de hát honvédelmi miniszter ur, az a hadsereg minálunk más dolog -ám, mint más nemzeteknél. Ha a bakancs, a sapka, a puska és a borju -olyan is, de azért az a hadsereg mégis egész más minálunk, mint más -nemzeteknél. Oly hadsereget, mint a mi hadseregünk, mint a magyar -hadsereg, – ezt tegyük hozzá – nem ismer sem a világtörténet, sem a -világtudomány. Ez különös dolog, a mely tényleg megvan, de a melynek -törvénye, meghatározása, a melynek elmélete nincs meg a világon sehol. -Olyan német tudós még nem akadt, a ki ennek a hadseregnek a -természetrajzát ki tudta volna dolgozni és ennek a hadseregnek -tudományos, politikai, államjogi vagy közjogi meghatározását meg tudta -volna adni. Ez a hadsereg igen tisztelt honvédelmi miniszter ur a -nélkül, hogy tagjait sérteni akarnám, a mire nekem nincsen is szükségem, -ez a hadsereg külső formájára csodálatos vegyüléke a mai korszerü -nemzeti hadseregnek, a középkori zsoldos hadseregeknek és autokrata -uralkodóház hadseregének. Ezt arra tanitják, hogy ő a császárnak -hadserege. Hát van ma császárnak hadserege a világon? Van a nemzeteknek; -van az orosz, a franczia, a német, az angol s a többi nemzetnek. A -magyarnak is kellene, hogy legyen, papiroson meg is van, de hol van a -magyar hadsereg? Tudja azt a honvédelmi miniszter ur, hogy ha a magyar -fiu odamegy a hadseregbe és ott glédába állitják és ott kérdéseket -intéznek hozzá és az ő egész élete ott válságba jut, hát annak tisztába -kell azzal jönnie, hogy – »ha magyar vagy, azt tagadd el, ha hazafi -akarsz lenni, azt felejtsd el.« - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez nem áll! Nagy tévedés! -[Felkiáltások a szélső baloldalon: De ugy van!]) - -Ha őseid dicsőségén akarsz lelkesülni, ha nemzetednek jövendő -nagyságáért akarsz rajongni, azt hallgasd el, mert máskülönben nem -illesz bele abba a hadseregbe, a melynek csak a törvényben neve a -magyar, a mely az életben nem magyar, a mely az életben nem is közös, a -mely az életben osztrák és császári. - -(Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: És a melyet a t. képviselő ur -nem ismer!) - -Se magyar ne légy, se hazafi te magyar fiu, légy te csak császári -királyi elem és semmi más. Én pedig császári királyi elem lenni nem -akarok; az én szavazatommal egyetlenegy magyar fiu sem lesz az soha. Mig -a hadsereg szelleme ilyen marad, nem fogadom el a törvényjavaslatot, -hanem határozati javaslatot adok be, a mely igy szól (olvassa): »A -képviselőház utasitja a kormányt, hogy az önálló magyar nemzeti hadsereg -felállitásáról és a honvédhadsereggel való egyesitéséről hadéktalanul -terjeszszen elő törvényjavaslatot.« - - - - -A NEMZET IGAZSÁGAI. - - -I. A BESZÉD TÖRTÉNETE. - -A beszédet 1903. évi április hó 30-án tartottam a képviselőházban. - -Napirenden volt az indemnitási törvényjavaslat. Az 1903-ik évre ugyanis -államköltségvetési törvény nem volt, de az 1902. évi XXIV. törvényczikk -a kormányt felhatalmazta, hogy az állami bevételeket és kiadásokat az -1903-ik év első négy hónapjában az 1902-ik évi költségvetési törvény -alapján teljesithesse. A négy hónap április 30-án lejárandó volt. Uj -indemnitási törvényjavaslatot terjesztett hát elő a kormány, hogy a -pénzügyi kormányzásra való felhatalmazását a törvényhozás 1903. évi -augusztusig terjessze ki. Ha ez meg nem történhetnék: május 1-én beáll a -költségvetési törvényen kivüli állapot, az ugynevezett exlex. - -Az indemnitási javaslat előtt napirenden volt a katonai terhek -emeléséről szóló javaslat. Az ellenzék azonban elhatározta, hogy a -kormányt e javaslat visszavételére kényszeriti, vagy legalább a hadügyi -terhek emelését csak oly föltétel alatt fogadja el, ha a nemzet hadügyi -sérelmei orvoslást nyernek s a nemzet jogos követelései a hadsereg -vezényletében, belszervezetében, nyelvében, jelvényeiben, tisztikarában -érvényesülnek. - -Ezt a kormány nem akarta. Az ellenzék hát elhatározta, hogy a kormánynak -semmiféle javaslatát, sőt még az indemnitást se szavazza meg. E fölött -folyt a vita. - -A vita folyamán április hó 27-én Széll Kálmán miniszterelnök, április -29-én pedig Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter nagy beszédet -tartott, melyben mind a kettő a javaslat szükséges voltát indokolta s a -netalán bekövetkező exlexért a felelősséget az ellenzékre háritani -törekedett. A kormánypárt soraiból ily irányu beszédet akart tartani -Berzeviczy Albert későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter épen -április 30-án, hogy a május 1-én bekövetkező exlexet az ország közönsége -e beszéd világánál lássa s itélje meg. - -Az ellenzék ennek minden módon elejét akarta venni s vitarendező -bizottsága Olay Lajos képviselő személyes közbenjöttével engem kért föl, -hogy az exlex előtti utolsó napon én tartsak beszédet s én tárjam az -ország elé a nemzet igazságait. - -Igy jött létre ez a rögtönzött nagy beszéd. - -A beszéd óriási hatást idézett elő. Bent a képviselőházban is s kint a -társadalomban is. Több képviselő lakomát rendezett a beszéd -méltánylására. Elhatározták a beszéd külön kinyomatását s a budapesti -egyetem lelkes ifjuságának csatlakozásával 200 ezer példányban ki is -nyomatták s a fővárosi közönség közt s kint a kerületekben lehetőleg -kiosztották. - - -II. A BESZÉD. - -(A miniszterek ne csak a királynak, hanem a nemzetnek is hű tanácsosai -legyenek. – A földmivelési miniszter kárhoztatja a nemzetet. – A méh -természetrajza. – A nemzet állami léte nincs elismerve. – Miért legyen a -nemzet csupán dinasztikus? – Mi a politikában a „lehetetlen“? – Miért -lettem függetlenségi harmincz év előtt? – A dinasztia érdeke s a nemzet -érdeke nem egy. – Bosznia és a király esküje. – Ha a hadsereget -fejlesztjük: a nemzet jogait és hatalmát is fejlesztenünk kell. – Az -első közösügy 1580-ban. – A vidéki küldöttségek. – A jura reservata. – -Mikor csempészték a magyar ezredekbe a németséget? – Az idegen vezényszó -ostobaság. – A kormány egyaránt őszinte legyen a nemzettel s a -királylyal szemben. – Legyen felelős együtt a többséggel. – Az exlexet -ki lehet kerülni, de csak ugy, mint 1840-ben. – Mi sors vár Széll -Kálmánra? – A megrekedt szekérről le kell szállnia.) - -Tisztelt Képviselőház! Igazán óhajtottam volna én magam is, hogy -Berzeviczy Albert tisztelt képviselőtársam szólaljon fel először, de -önző indokok vezettek engem abban, hogy ez az óhajtás feltámadt bennem, -mert azt hiszem, hogy olyan védelmezhetlen, tarthatatlan ügyet, mint a -milyent ő akart védelmezni, csak oly érvekkel tudott volna védelmezni, a -melyekkel szemben a mi álláspontunk, a mi vitánk igazán könnyü, noha -kötelességszerü. - -A földmivelésügyi miniszter urnak tegnapi beszéde azt a benyomást -gyakorolta a tisztelt Háznak ez oldalára, mintha az a beszéd, ámbár -nyiltan a javaslat érdekében tartatott, mégis a javaslat ellen szólt -volna. Tartalmának, érvelésének legnagyobb része, érvelésének minden -komolysága csak az ellenzék álláspontját erősitette. - -Igaza van abban a tisztelt földmivelésügyi miniszter urnak, hogy igen -sok elintézésre váró komoly ügyet hátráltat itt ezen javaslat. -Felsorolja itt a költségvetést; a gazdasági munkások helyzetét; Sáros, -Zemplén, Ugocsa megye szegényeinek segélyét; a székelyföldi segélyt, -vidéki épitkezéseket, vállalati, ipari szerződéseket, beruházásokat, -szabályozásokat, ármentesitéseket, állattenyész tést, len-, -kendertermelést, tisztviselőfizetést, kiegyezést, vámtarifát, olasz -szerződést, borvám-klauzulát stb.; száz meg száz dolog, a mely mind -hátráltatást szenved. Kisebb-nagyobb érdekü kérdések azok, de azért mind -fontos kérdések, valamennyi elintézésre vár. De még ennél van több -kérdés is, a melyeket mi bizony óhajtanánk minél előbb, minél gyorsabban -és minél alaposabban elintézni. De nagy bajban vagyunk; sokkal nagyobb -kérdés az, mely felett most vitatkoznunk kell. Szinte, ha nem lenne -banális hasonlat, azt mondanám, hogy mikor az embernek háza ég, ne azon -törje a fejét, hogy a tört ablakot megcsináltassa, a kapanyelet -helyreigazitsa, hanem siessen oltani. Ezek nagy kérdések, fontos -kérdések, de valamennyi felett áll a nemzet becsületének kérdése, a -nemzet önérzetének, jövendőjének és méltóságának kérdése, a mely ezzel -az ujonczszaporitási javaslattal válhatlanul összefügg; mert ha nem -függne össze válhatlanul, akkor a tisztelt miniszterelnök ur pár nap -előtti beszédében s a tisztelt földmivelésügyi miniszter ur is tegnapi -beszédében a zempléni, az ugocsamegyei és ungmegyei segély ügyével nem -hozná kapcsolatba a magyar hadsereg szaporitásának kérdését. - -Hát meg vagyunk akadályozva abban, hogy ezeket az ügyeket elintézzük. -Miért? Mert két akarat áll itt szemben egymással a mi felfogásunk -szerint: az egyik a korona akarata, a melyet képvisel itt a kormány, a -másik a nemzet akarata, a melyet képviselünk mi. Ez a két akarat áll itt -egymással szemben. A kettő közül valamelyiknek győzni kell, vagy -valamelyiknek el kell esnie, vagy pedig a kettő között becsületes -békességnek kell köttetni. Másként a vizszabályozásokra és -ármentesitésekre és ilyen apróbb segélyezésekre nincs idő, nincs mód, -nincs lehetőség. De a mikor a tisztelt földmivelésügyi miniszter ur -ilyen kemény, szigoru, sötét képet állit elénk, hogy ime mennyi nagy -nemzeti, társadalmi, jogi, humanitarius és egyéb dolgot kell -elmulasztanunk: miért nem beszél akkor a földmivelésügyi miniszter ur a -másik akaratról és annak a makacsságáról, annak a konokságáról? - -Miért nem deriti fel előttünk annak a valóságát, miért nem keresi a -lehetőséget arra nézve, hogy azon az oldalon is legyen orvoslás, legyen -segitségre való hajlandóság, legyen a nemzet iránt való köteles -engedékenység? Miért csak tőlünk, miért csak a nemzettől követel mindent -a kiegyenlitésre és miért nem a másik akarattól is, a mely semmivel sem -szentebb, semmivel sem fontosabb, mint a nemzeté? Miért állit hamis -képet a világ elé, mert hiszen egy nagy igazság, egy nagy nemzeti -esemény sokoldalu; miért szinezi ki azt az oldalt, a mely látszólag, de -csakis látszólag ellenünk szól és miért nem szinezi ki a másik oldalt, a -mely a nemzet igazságait deriti ki? - -Tegnapi felszólalásának ez a legnagyobb belső és valóságos hibája. A -miniszteri székben levő férfiak nemcsak a koronának kell, hogy -tanácsosai legyenek, hanem a nemzet tanácsosainak is kell lenniök. -Nemcsak a koronát kötelesek felvilágositani, kötelesek a nemzetet is -felvilágositani. Ha pedig ők mindig csak a korona érdekét tolják -előtérbe, mindig csak a korona akaratát képviselik: akkor a másik -kötelességüket megszegik, elmulasztják. Miért tette azt a benyomást a -tisztelt földmivelésügyi miniszter urnak tegnapi beszéde, hogy az -ellenzék számára őröl? Azért, mert hiszen épen az ő általa felsorolt -nagyobb és kisebb és még fel nem sorolt száz meg száz nagy érdek -elintézésének sürgőssége követelné, hogy a másik akarat részéről is -történjék közeledés a nemzethez és épen a mi érvünk, a mi okoskodásunk, -a mi igazságunk is a mellett az álláspont mellett van, a melyet jól -megfontolva és nem szenvedélyek tüzének lángolása közben mi -elfoglaltunk. - -A tisztelt földmivelésügyi miniszter ur már állásához méltóan is beszélt -nekünk tegnap gazdag nemzetről és beszélt nekünk tegnap szegény -nemzetről. Nem mondta meg egészen, hogy a magyar-e a gazdag nemzet, vagy -a japáni, azt sem mondta meg egyenesen, hogy a magyar-e a szegény -nemzet, de hát beszédéből senki sem érthetett mást, mint hogy ő a magyar -nemzetet tartja szegény nemzetnek. Hát ha igy vélekedett, ha igy -gondolkodott, kénytelen vagyok én is elismerni, ebben igaza van. De -hiszen az természetes is. Indokolásában, beszédének további folyamában -rá is mutatott arra, hogy a magyar nemzetet miért tartja szegénynek és -azt mondotta, hogy annak egyik oka az, mert a magyar ember mindig -felényit dolgozik, mint a mennyit dolgoznia kellene és lehetne. Nem igy -mondta szóról-szóra, hogy minden magyar ember; azt mondta, hogy sok -magyar ember. De hát ha szava egyáltalában bir tartalommal, ez alatt azt -kellett értenünk, hogy a magyar fajnak, a magyar népnek jellemző -tulajdonsága az, hogy félannyit dolgozik, mint a mennyit neki dolgoznia -kellene és a mennyit birna. - -Hát tisztelt földmivelésügyi miniszter ur, szegény nemzetnek lehet tenni -szemrehányást, mert a szegény nemzet az ellen nem tiltakozhatik, ámbár -sem bölcs, sem diszes dolognak nem tartom, ha akármilyen szegény is az a -nemzet, annak a saját kormányzói tegyenek örökösen szemrehányást és ha -annak a nemzetnek van hibája és még inkább van szerencsétlensége, akkor -még azért is a nemzetet tegyék felelőssé, mikor nem ő maga annak az oka, -mikor épen a nemzet kézzel-lábbal, minden legszentebb erejével dolgozik -azon, hogy a szerencsétlenséget magáról elháritsa. - -Hát, tisztelt földmivelésügyi miniszter ur, a magyar ember fiát elviszik -osztrák katonának, a magyar ember pénzét elviszik Ausztria jólétének az -emelésére, a magyar ipart elviszik idegen iparnak az osztráknak -emelésére, a magyar királyt elviszik osztrák császárnak. Már most a -magyarnak összes központositott állami ereje és működése gyümölcsének -legnagyobb része az osztrák javára esik. Hát mit akar a tisztelt -földmivelésügyi miniszter ur: hogy két annyit dolgozzunk, két annyit -vihessenek el? És ha e miatt baj és szerencsétlenség történik, akkor a -nemzet legyen a saját kormányzói által itt lebirálva? Ő legyen felelőssé -téve mindenért? Hát ez nemzeti felfogás? Hát helyes felfogás ez? Én -tudom, hogy a földmivelésügyi miniszter ur ugy magában a mikor hallgat, -a mikor tünődik, a mikor érez, a mikor gondolkodik, mikor nem látjuk sem -itt, sem odafönn nem látják: épen olyan jó magyar ember, mint mi -vagyunk. De épen ez, hogy kitör belőle ez a nemzet ellen szóló hangulat, -kitör a nélkül, hogy megfontolná szavait s azoknak következményeit, ez -mutatja, hogy minő szerencsétlen helyzet az, a melyben ő és -kormánytársai ez idő szerint vannak. - -Azt mondja a földmivelésügyi miniszter ur, hogy tanuljunk a méhektől. -Hát én természetesnek találom, hogy ő, mint földmivelésügyi miniszter a -természet világából veszi az állami kormányzási elveket és eszméket és -hogy szeme a méhen akad meg. Ez természetes. Mert a méh az a -szerencsétlen természeti tünet, az állatvilágnak az a szerencsétlen -lénye, a mely gyüjt, és a melynek a mézét mindig elviszik mások. De -azért a méh természetrajzát és élettanát talán mégsem ismeri jól a -földmivelésügyi miniszter ur; mert a méh akkor, a mikor mindig elviszik -a gyüjteményét, a mikor látja, hogy hiába gyüjt, hogy télre nem lesz -ennivalója: abbahagyja a gyüjtést és ott hagyja azt a rongyos kast, a -mely neki meg nem menti munkája eredményét. Elpusztul inkább, semhogy -vég nélkül, határ nélkül gyüjtsön mások számára. De a magyar nemzet ezt -a tanácsot nem fogadja meg, a tisztelt miniszter ur szép szeme kedvéért. -Mi itt akarunk maradni, itt akarunk dolgozni és gyüjteni, de nem azért, -hogy az eddigi politikai rendszer örökös folytatásaként mindazt, a mit -kerestünk, dolgoztunk, gyüjtöttünk és megtakaritottunk, mindig idegen -érdekek oltárán kelljen feláldozni. - -A tisztelt földmivelésügyi miniszter ur a história általános -közhelyeivel is megkisérlette az érvelést e tarthatatlan javaslatok -mellett. Hivatkozott valamiféle krónikásra, a ki megint a nemzet ellen -szólt s a ki azt irta a magyarról, hogy »jugi impatiens«. Miért irta? És -mi van ebben a nemzetre nézve hátrány, vagy megszégyenitő, hogy ő »jugi -impatiens«? Évszázadokon keresztül az volt a törekvés, hogy mindig »jugi -patiens« legyen; és becsületére vált minden nemzedéknek, a melyről -méltán és igazságosan el lehet mondani, hogy »jugi impatiens«… - -(Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Ebben igaza van!) - -… Sok mindenben van igazam. A tisztelt földmivelésügyi miniszter urnak, -ha végigmegy az elmult idők történetén, meg kell győződnie arról, hogy -nem a magyar nemzet volt »libertatis incapax«, hanem a magyar nemzet -kormányzó férfiai, vezetői, államilag megpecsételt hatalmasai, azok -voltak azok, a kik nem is türték, képtelenek is voltak az igazi -szabadságra. - -Ez sem a nemzet ellen szól: a nemzet ellen ilyen idézeteket tehát nem -kell felhozni, mert az ilyen érvelés végre is mindenre alkalmas lehet, -de arra, hogy a nemzet önbizalmát, önérzetét emelje, arra ez nem -alkalmas. Már pedig ennek a szegény nemzetnek, a melyet a -földmivelésügyi miniszter ur oly sötét szinnel festett meg, ennek a -szegény nemzetnek mindenekfelett önérzetre van szüksége, mert a nélkül -örökké türné az önök kormányzatát. Az pedig lehetetlen, az sokáig nem -tartható, mert azt ki nem állja a leggazdagabb nemzet sem. - -Azt mondja a földmivelésügyi miniszter ur, hogy nem csak arra van -szükség, hogy a magyar nemzet dinasztikus legyen – ámbár egyáltalában -meg nem értem, hogy miért járt az ő elméje e körül a kérdés körül, hogy -szükséges-e, hogy mi dinasztikusak legyünk, vagy nem. Hiszen azok -vagyunk, akár akarjuk, akár nem, akár szivesen tesszük, akár nem, azok -vagyunk. Sokkal nagyobb mértékben, mint a hogy én óhajtanám, sokkal -nagyobb mértékben, mint a hogy a nemzetnek javára van. De hát eszébe jut -azt mondani, hogy nemcsak arra van szükség, hogy mi dinasztikusak -legyünk, hanem arra is szükség van, hogy a külföld, az idegen országok -és idegen nemzetek lássák azt, hogy a magyar nemzet dinasztikusabb és -monarchikusabb érzelmü, mint akármelyik más nemzet a földön. - -Szóról-szóra azt mondta (olvassa): »Szükséges, hogy tudja a külföld, -hogy itt milyen erős a dinasztikus érzés és hogy a monarchikus eszméknek -olyan mély gyökere, mint Magyarországon, a kontinensen nincsen«. Hát, -tisztelt földmivelésügyi miniszter ur, ha azt óhajtja, hogy ennek az -érvnek mi valami sulyát elismerjük, először is bizonyitsa be, hogy a mai -államkormányzati rendszer mellett vajjon a külföldnek lehet-e és kell-e -tudnia azt, hogy Magyarország van a világon! Van-e nekünk odakünn -követünk, jelvényünk, nyelvünk, lobogónk, hadseregünkről van-e tudomása, -tengeri haderőnket, vagy bármi egyebünket ismerik-e a külföldön, van-e -valamink, a miről a külföld tudná azt, hogy Magyarország mint állam -létezik? Azt mondta Deák Ferencz egykor – s a mit mondott, ma is igaz és -a miniszterelnök ur, mint Deák Ferencz hűséges követője, mellém áll -bizonyára, ámbár kételkedni lehet benne, mellém áll bizonyára abban, -hogy Deák Ferencznek akkor is igaza volt, most is, hogy a külföld alig -tud rólunk valamit; a mit tud is csak abból áll, hogy Magyarország, vagy -a mi egykor Magyarország volt, Ausztriának, egy a haladás terén teljesen -elmaradt, elszegényedett tartománya. - -Igy volt ez 1839. év végén, vagy 1840 elején, de nagyon az elején. Igy -mondta ezt az országgyülésen Deák Ferencz. És ha ma vannak magyar utazók -– pedig vannak és pedig sokkal többen, mint régente – s bejárják idegen -nemzetek országait, vagy idegen társadalmak közé keverednek, nem -találnak embert, idegent sehol, a ki tudomással birna arról, hogy -Magyarország, mint ország, mint állam létezik a földön… - -… Igen kevés tudós van a világon és azt a kevés tudóst is különcznek -tartják a külföldön, a ki Magyarországról, mint államról valamit tud. -Most is ugy áll a helyzet, mint már akkor és kérdem: ez a kormányzat -tett-e valamit arra, hogy Magyarország állami léte idegen nemzetek által -elismertessék? Semmit, sőt elkövetett mindent, a mit tudott, hogy az -idegen nemzetek és az idegen államok Magyarország létéről tudomással ne -birjanak. De még ha tudnának is rólunk, az legyen a mi nemzeti -törekvésünk, hogy a magyar nemzetről csak annyit tudjon a külföld, hogy -dinasztikus? Hát nyer ezzel valamit a külföld, vagy mi nyerünk-e ezzel -valamit, vagy nyer-e ezzel valamit a dinasztia? Miért törekedjünk mi -arra, hogy a külföld bennünket ne csak a kipedrett bajuszról, ne csak a -Hunyadi János keserüvizről, hanem arról is ismerjen, hogy mi vagyunk a -világ legdinasztikusabb nemzete? És tisztelt földmivelésügyi miniszter -ur, ama kevés jólelkü és tudós különcz előtt, a ki a magyar nemzet -létezéséről tud valamit, még talán van ma is egy kis becsületünk, de ha -azt a czélt elérnők, hogy ne tudjon rólunk egyebet a külföld, mint azt, -hogy mi vagyunk a legdinasztikusabb nép a világon és tudná, hogy miért -vagyunk olyan nagyon dinasztikusak: akkor becsületünk utolsó foszlányai -is oda lennének. - -De tisztelt Képviselőház, át kell térnem a tisztelt miniszterelnök urnak -pár nap előtt tartott bucsuzó beszédére, a mely – őszintén megvallom – -engem is meghatott. Nem káröröm beszél belőlem, mert hiszen én semmi -örvendeteset nem látok – egyénileg – abban, ha a tisztelt miniszterelnök -ur államférfiui működésének a végén vagyunk; nincsen örömöm – még -politikailag sem – abban, mert őszintén szólva, nem tudom, hogy utána mi -következik. Én sem tudom, ő sem tudja: épugy tájékozatlanok vagyunk -valamennyien, mint a hogy – hiszem és meggyőződésem – tájékozatlan ő is. -Mert ha csak kevéssé volna is tájékozva, államférfiui kötelessége lenne -az utolsó napon, a mikor az u. n. törvénytelen állapot bekövetkezik, -mindent elkövetni arra nézve, hogy az be ne következzék… - -(Rakovszky István: Bánffy se tette!) - -… Hát vessen vele számot a tisztelt képviselő ur! Tisztelt -képviselőtársunknak különös tetszésére válik az én beszédem alatt mindig -Bánffyra hivatkozni. Pedig én nem hivatkozom az ő szentjeire, meg -apostolaira. (Zajos derültség a szélső baloldalon és jobbfelől.) És -különösen nem értem azt, mit akar ezzel az én tisztelt képviselőtársam. -Ellenzéki férfiu-e ő, vagy nem? Az ellenzék becsületes küzdelmét -akarja-e előmozditani, vagy nem, vagy pedig lerontani törekszik?… - -(Rakovszky István: Én is azt kérdeztem a képviselő urtól Bánffy alatt?) - -Semmit sem kérdezett, mert én akkor nem voltam ott a Házban; nem -helyeseltem azt az obstrukcziót; nem is gátoltam, nem is helyeseltem! - -(Rakovszky István: Én meg most nem helyeslem!) - -… Mióta? - -(Rakovszky István: Az indemnitási vita óta!) - -Majd a szemébe nézünk mi annak az érvelésnek! Én nekem most a -miniszterelnök urhoz lenne szavam és Rakovszky tisztelt képviselőtársam -utamba akar állani. Nem sikerül. Elháritom az utból. Én az én szavaimat -el fogom itt mondani. - -A tisztelt miniszterelnök ur államférfiui pályáját én a mint emlitettem -már, a vége felé közeledőnek látom. Az a terem, a melyben ő időzik, ma -már betegszoba. Rokonok, hű barátok, jó szomszédok meg-meglátogatják, -vigasztalják is, a mint tegnap a földmivelésügyi miniszter ur -megkisérlette. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Sohse sajnálkozzék én felettem!) - -Nem is sajnálkozom. Majd rátérek! - -(Egy hang a szélső balon: Hideg borogatással kinálják!) - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Nem kérek belőle!) - -Hideg borogatással is ellátják. De egyuttal kikémlelik a szekrényeket, -az ólakat, a ménest és a gulyát, hogy mekkora lesz az örökség, kinek mi -jut belőle. Igy látom én a helyzetet; meglehet, hogy tévedek, de én igy -látom a helyzetet. És engemet arra, hogy igy lássam a helyzetet, -ellenállhatatlan erővel a tisztelt miniszterelnök urnak pár nap előtti -felszólalása késztet. Sem nem sajnálkozás, sem nem káröröm ez itt, -tisztelt Képviselőház. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Csak parentáczió!) - -Az. Hálás köszönettel ismerem el ama szavak baráti, benső, bizalmas -természetét, a melyekkel rólam is megemlékezett beszédében a tisztelt -miniszterelnök ur. Igaza van: egyénisége iránt ma is a régi tisztelet és -becsülés lelkesit engem. Igaza van. De más dolog az ő államférfiui -működése. Azt rossznak, azt kárhozatosnak tartom. De rossznak és -kárhozatosnak tartottam ezelőtt huszonöt vagy huszonnyolcz esztendővel -is; de rossznak és kárhozatosnak tartom most is; és az a helyzet, a -melybe ma hazánk jutott, mutatja, hogy igazságom van. - -Azt mondja a tisztelt miniszterelnök ur tegnapelőtti beszédében, hogy a -kormány azonositja magát az ujonczemelési javaslattal. Lehetetlen, azt -mondja a miniszterelnök ur, hogy azokat levegye a napirendről. - -Szóról-szóra azt mondja: lehetetlen, hogy azokat a javaslatokat levegye -a napirendről. Hát, tisztelt miniszterelnök ur, ez a szó »lehetetlen« -megint olyan, a melynek valóságos értelmét valamikor Deák Ferencz -megmagyarázta itt a képviselőházban. Megmagyarázta különösen azt, hogy -az államférfiak gyakran lehetetlennek mondanak oly dolgot, a mely -egyáltalában nem lehetetlen. Csak néha nehéz, de néha a nehézség csak -hiusági akadályokba ütközik; a nemzettel azonban el akarják hitetni, -hogy az lehetetlen. S én meg vagyok arról győződve, hogy ez az -ujonczfelemelési javaslat is olyan, a melynek a napirendről való -levétele nem lehetetlen, sőt a melynek a napirendről való levétele -bizonyos körülmények között elmaradhatatlan szükségesség. - -A tisztelt miniszterelnök ur indokolni akarta és indokolta is ez -ujonczfelemelési javaslatnak szükségességét, mert azzal akart bennünket -meggyőzni arról, hogy az ő és kabinettársainak szilárd meggyőződése mily -jól megfontolt okokon nyugszik. De mivel indokolta? Az általános -militárizmussal, az általános hadképességgel, általános európai -felfogással, általános európai érveléssel. Semmivel mással lényegileg -nem tudta indokolni, miért szükséges az ujonczlétszámnak ily magas -mértékben való emelése. De hát, tisztelt miniszterelnök ur, ön azt -jobban tudja, mint mi, mert helyzeténél fogva jobban kell tudnia, hogy -minden országnak a helyzete bonyolult, hogy minden nagy kérdés -szövevényes kérdés, a mely nem egy szálból, hanem igen sok szálból áll -és hogy minden állam kormányzási igazságának nagyon sok részlete van és -nagyon sok részlete egyenlő sulyu és fontosságu. A magyar állam -helyzetében pusztán ezt az egyetlenegy szálat ragadni ki, pusztán ezt a -kérdést tolni előtérbe és minden mást feláldozni érte; mindazt, a mit a -földmivelésügyi miniszter ur tegnap itt kifejtett és a mit ki sem -fejtett és a mi ennek a nemzetnek a nyugalmában van, feláldozni ezért az -egyetlenegyért. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Mi javasoltuk a többit is!) - -De hogyan javasolták? - -(Széll Kálmán miniszterelnök: azt is javasoltuk, ezt is javasoltuk!) - -A tisztelt miniszterelnök ur a nemzetnek ezer és ezer más nagy dolgát, -nagy érdekét kellő alakban nem állitotta a nemzet elé. Azt mondja a -tisztelt miniszterelnök ur, hogy az ország érdeke a dinasztia érdeke és -a monarchia érdeke egyszersmind. Hát tisztelt miniszterelnök ur, én azt -hiszem, hogy a tankönyvek szerint, meg idegen elméletek szerint talán -igaza van, mikor azt mondja, hogy az ország érdeke egyuttal a dinasztia -érdeke, de Magyarországnak sok száz esztendős története azt bizonyitja, -hogy a dinasztia nem igy fogta fel a dolgot és a dinasztia nem azt -tartotta a maga érdekének, a mi az ország érdeke. A dinasztiára oly -igazságokat diktál rá a tisztelt miniszterelnök ur, a mely igazságokra -annak semmi kedve, a mely igazságokat elfogadni sincs a dinasztiának -semmi kedve, semmi akarata. - -Hát, tisztelt miniszterelnök ur, azt a tant mintha egy iskolában -tanultuk volna valamikor, hogy a dinasztia érdeke egyuttal az ország -érdeke és megforditva. Én is voltam egykor olyan hive Deák Ferencznek, -mint a tisztelt miniszterelnök ur. De én 1876-ban, még inkább 1878-ban, -csaknem egyidőben azzal, a mikor a tisztelt miniszterelnök ur kénytelen -volt a kabinetből kilépni… - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Miért voltam kénytelen?) - -Kénytelen volt; mert ha nem lett volna kénytelen, nem lépett volna ki. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Állitásnak kétértelmü, viccznek rossz!) - -Nem törekszem én arra, hogy jó viccz legyen; csak igaz legyen. -Ugyanakkor meggyőződtem arról, hogy az a tan… - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Tudja ön, hogy miért voltam kénytelen -kilépni! Mert meggyőződésem vitt reá! Mondja azt!) - -… A benső meggyőződés tisztességes komoly férfiunál sokkal erősebb, mint -bármely más kényszer. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Ez igaz! De meg kell mondani!) - -Meggyőződtem arról az évek során, 1867-tól 78-ig, hogy az a tudomány, a -melyet mi egykor tanultunk, hamis tudomány és az ország érdeke meg a -dinasztia érdeke nem egy, hanem nagy, lényeges dolgokban egymással -szemben áll. Mindazonáltal, ámbár ép oly hive voltam az ő emlékének és -hagyományainak és époly risztelője vagyok ma is, mint a tisztelt -miniszterelnök ur, én mégis arra voltam kénytelen magamat elhatátozni, -még pedig ugyanazon okokból, mint ő, hogy ide, erre az oldalra jöjjek. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Ez már más!) - -Mi birt engem arra a meggyőződésemre, arra az igazán ellenállhatatlan, -kényszeritő meggyőződésre, hogy én itt ezeken a padokon kisértsem meg a -nemzet ügyének szolgálni? Az birt reá, mert meggyőződtem arról, hogy az -1867-iki mű, a melynek egykor támogatója voltam, évek folyamán, 10 év -alatt teljesen meghamisittatott, hogy az a mű a maga szerkezetében, a -maga egész gépezetében többé nem felelt meg a nemzet erőinek, -érdekeinek. Mi ennek az államnak a külső gépezete tekintetében, az -emberek, a hatalmi viszonyok beosztása tekintetében oly szervezetet -csináltunk, a minő van a teljesen önálló és független nagy nemzeti -államoknak. Akkora a költségünk, akkorák a kiadások, annyi a -hivatalnokunk, sőt nem csak annyi. 1848 előtt a királyi hatalomnak alig -volt módjában Magyarországon 1500 embernek hivatalt és kenyeret adni; – -ez a rendszer odavitte az országot, hogy ma a király 50,000 családnak ad -kinevezést és kenyeret. A királyi hatalmat, a nélkül hogy ellensulyról -kellő időben gondoskodtunk volna és kellő időben utját állottuk volna, a -királyi hatalmat mérhetetlenül növeltük és a nemzet erőit majdnem -ugyanabban az arányban csökkentettük. - -Már most, ha nekünk olyan európai, korszerü, államszerü szervezetünk -van, olyan állami gépezetünk külsőleg, mint a német, a franczia, az -angol és egyéb nagy nemzeteké, de nincs nemzeti hadseregünk, nincs -nemzeti uralkodóházunk, vámjaink felett nem rendelkezünk, ipari, -gazdasági életünk összes erőforrásai felett nem mi rendelkezünk, de az -állam szervezete mégis ugyanaz, mint azoké az államoké: akkor többé az -1867-iki mű ugy, a mint van, a nemzet javára fenn nem maradhat. Segiteni -kell a dolgon; igy a nemzet sokáig nem birja. - -Mi történt például, – a mi egyik nagy oka volt, a mely miatt kénytelen -voltam magamra nézve a konzekvencziákat levonni, – mi történt például -Bosznia ügyében? Mert a miniszterelnök urra nézve is egyik külső ok a -bosnyák kérdés volt, hogy akkori állását elhagyta. - -Itt van a bosnyák kérdés. - -Nem szabad királyunkról beszélni itt; alkotmányos szokásunkkal -ellenkezik; a 48-iki törvényekben kimondott nagy elv következményeivel -ellenkezik. Nem szabad a mi királyunkról beszélni. Nem is akarom tenni, -de bizonyos az, hogy ha a királyi esküben egyetlenegy szónak is értelme -van, ha az nem üres szó, ha – bocsánat e szóért, nem szubjektiv -szándékos kifejezés, – ha nem ámitás a királylyal, valamint a nemzettel -szemben, ha az alkotmánynak a koronázási esküről szóló része komoly -dolog, akkor Boszniát, a mikor elfoglaltuk, a magyar állam erejének -szaporitására kellett volna forditani. A szent koronához tartozott. -Egyenesen arra tett esküt a mi uralkodónk, a mikor szent István -koronáját a fejére tették, azon a halmon, a mikor a világ négy tájára -sujtott kardjával, az a kardsujtás azt jelentette, hogy Boszniát a -magyar állam erőinek emelésére kell visszafoglalni, ha már -visszafoglaltuk. És mi történt vele? Minden alkotmányon kivül eső -immediát hatalmi terület képeztetett belőle: szláv, német és idegen. Nem -magyar. Sem az alkotmányt ki nem terjesztették rá, sem alkotmányunk -sánczaiba be nem vették, sem társadalmunk erejét rá ki nem -terjesztettük. Sőt, még ha semmi sem történt volna, nem volna oly nagy -baj, de egyenesen a magyar nemzet ellenére, tudatosan, szláv és német -irányban fejlesztik. Nekünk alig van rá egyéb befolyásunk, mint a -törvénynek ama szakasza, a mely a miniszterelnöknek jogot ad beleszólni -a kérdésekbe, ha kérdik. Pedig sohasem kérdik. - -Mit jelent a koronázási eskü akkor, mit jelent az alkotmány egyéb része, -ha legkényesebb része sem ér semmit a mi számunkra! Ily tapasztalatok -birtak rá és tették rám nézve kényszerüséggé, hogy azt a tábort -elhagyjam és idejöjjek. - -Azt mondja a tisztelt miniszterelnök ur és ez érvelésének egyik -legfontosabb része, mindenesetre a legszebb érvek közé tartozik, azt -mondja szóról-szóra: fejleszteni kell a hadsereget, fejleszteni kell a -véderőt, szaporitanunk kell a legénység számát, taraczkütegekre és nem -tudom mi mindenre van szükségünk szárazon és vizen egyaránt, mert az -élet meg nem áll semmiben, semmi intézményben, tehát a hadseregnél sem -áll meg az élet, fejlődnie kell. Jó, igaza van a miniszterelnök urnak, -ha az élet meg nem áll semmiben, fejlődni kell, a hadseregnek is -fejlődni kell. De hát mit akar ezzel a miniszterelnök ur mondani? Miért -hivatkozik ő a dicsőült államférfinak, gr. Andrássy Gyulának a szavaira -és miért csak azokra a szavaira, a melyekben azt mondja, hogy az egyszer -megállapitott közjogi viszony köztünk és Ausztria közt kiszámithatatlan -nemzedékeken keresztül sem kérdés, sem alku tárgya nem lehet? - -Mit akar a miniszter ur ezzel? Azt, hogy ez a megállapitott közjogi -viszony Magyarország javára kiszámithatatlan nemzedékeken keresztül nem -változhat? Mert az bizonyos, hogy Ausztria javára és a dinasztia javára -36 esztendő óta folyton változik, egyszer lassubb, másszor gyorsabb -lépésekben, de folytonosan változik. Ha a hadseregre nézve a tisztelt -miniszter ur elismeri, hogy az élet nem tűr stagnácziót, azaz, a mint -mondja az élet meg nem áll semmiben, a hadseregnél sem, tehát -fejleszteni kell: akkor miért nem látja be e természeti törvénynek a -szükségességét akkor is, mikor a nemzet érdekeiről van szó? - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor is beláttuk!) - -Az élet meg nem áll, a nemzet élete sem áll meg, a közjogi gazdálkodás -sem áll meg! De hogyan fejlődik? Mi történt 1867 óta közjogi téren -nemzetünk javára? Fölállitottuk a honvédséget, megszüntettük a katonai -határőrvidéket, azután helyette állitottuk Boszniát, Herczegovinát, még -a Szandzsákságot is fel fogjuk állitani. Ezek közjogi dolgok voltak. De -lett-e a magyar honvédségből nemzeti hadsereg, a mely eszme pedig -lelkesitett bennünket akkor, mikor nagy áldozatok árán ezt a -honvédsereget felállitottuk? Visszakebeleztük a katonai -határőrvidékeket, de kifejlődött-e ott a hű testvériség a társadalomban, -a meleg szeretet; – erejére vált-e a magyar fajnak az a katonai fegyelem -alatt és magyar ellen nevelt nemzedék? Ma már a visszakebelezés óta 30 -esztendő telvén el, vajjon az a dinasztia által, a kormányok által -nemzetivé, hazafivá neveltetett-e? Ott ma már a pánszlávizmus is kezdi -fejét felütni, a melyről pedig hajdanában nem is álmodtunk, -Magyarországon hirét sem hallottuk. A magyarság mindenütt gyengül, -elbujdosik, kiköltözik, Amerikába megy, elszegényedik, ellenben a -pánszlávok, dákorománok és pángermánok erősödnek. - -Jobban vagyunk-e Horvátországgal, mint voltunk 30 esztendő előtt, jobban -vagyunk-e Fiuméval? Fiuméra nézve ám legyen tanum az igazságügyminiszter -ur, ha mer tanuskodni, hogy Fiuméban szabad törvénykezni, ott a -hivatalos nyelv a német is, a horvát is az olasz is, csak a magyar nem. -Hol fejlődött a nemzet érdeke? Hát a nemzetre nézve a közjogi életnek -meg lehet állania, sőt visszafelé lehet fejlődnie? Ezzel szemben a -hadsereg szervezése körül minden a nemzet terhére mindig fejlődjön -előre? Hol van itt a nemzet érdekének ápolására való ösztön, a közös és -együttes jóakarat? A hadseregnél a miniszterelnök ur oly ékesen tudott -szónokolni a közösségről és az együttességről, a hadseregről és -dinasztiáról. Ezeknek érdekeivel együtt miért nem fejlődött a magyar -nemzet javára a közjog, az államjog, a társadalom, a gazdaság, az -erkölcs, a jólét és minden? - -Hivatkozik a miniszterelnök ur Deák Ferenczre és azt mondja, hogy ő Deák -Ferencznek hű követője, hagyományainak hű fentartója. Én is ismertem, -talán vagyunk többen a Házban, a kik igen jól ismerték. Erős elméjü, -egészséges hazafiságu, derék férfiunak ismertük. Sohasem jutott eszébe -senkinek az, hogy az ő agya olyan korhadt volt és az ő hazafisága olyan -sivatag volt, hogy a 67-es művet a nemzetre nézve örökkétartónak szánta -volna. Maga Deák, – a dolog természeténél fogva máskép nem is lehetett – -de maga gróf Andrássy Gyula is azt a nemzet számára nem végrendeletnek -tekintette, hogy ezentul a nemzetre nem marad egyéb hátra, mint hogy -feküdjék le és temetkezzék el, de a 67-es mű azért maradjon meg és -álljon fenn változatlanul. Azok nem oly kiselméjü emberek voltak, hogy -ilyen gondolatot még csak fel is lehetett tenni róluk. Gróf Andrássy -Gyulának idézett szavai ilyen értelmét látszanak ugyan mutatni. Tünődtem -egykor a felett, mit akar mondani. Sulyosan elitéltem az első -pillanatban azokat a szavakat, de rájöttem, hogy azok a szavak talán -inkább Ausztria ellenében vannak mondva és bizonyos osztrák körök -maradhatatlanságát akarta azzal lecsillapitani, mint hogy a magyar -nemzetet akarta volna e szavakkal illetni. - -Maga Deák és kétségtelenül társai is a 67-es művet csak egy állomásnak -tartották, a melyen megpihenhet majd a nemzet tehervonata egy darabig, -de azután következik a második és a többi állomás, előre, előre mindig. -Nem ugy, a mint a honvédelmi miniszter ur mondta, hogy csak -lassan-lassan-lassan, nem ugy; Deák azt sohasem gondolta, hogy a -következő állomás oly messze legyen, az idő végtelenségében, hogy addig -a nemzet tehervonata elveszitse utközben tüzét, szenét, táplálékát és -személyzete éhen veszszen. - -A tisztelt miniszterelnök ur érvelésében csak azért, hogy a nemzet -követeléseivel szemben, – mert vivmányokról most még a hadseregnél szó -sem lehet, – hangulatot szerezzen, történelmi fejtegetésekbe bocsátkozik -és hivatkozik arra, hogy pl. a német vezényszó, a német jelvények a -hadseregben következnek az 1867: XII. törvényczikkből. A hadsereg -közössége következik a közös ügyek természetéből, a közös ügyek -következnek Deáknak, meg Kossuthnak 1848-iki beszédeiből és az 1723. évi -I., II. és III. törvényczikkből. - -Tisztelt miniszterelnök ur, menjünk tovább! Nem ott kezdődik ez a -közösügy. A közösügy meg nem nevezetten kezdődik 1527-ben, de -megnevezték már abban a században is. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Én már egyszer megmondtam!) - -Mit csinált a legelső országgyülés, a melyhez a közösügyeket odavitték, -emlékszik-e reá a tisztelt miniszterelnök ur? - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Egyszer már megmondtam!) - -Az én tudásom szerint – valami nagy kutatást nem gyakoroltam ezen a -téren, azonban ráakadtam egy meglehetősen érdekes adatra. Valamelyik -osztrák herczeg, – mert akkor még főherczeg nem volt, – mint királyi -biztos a közösügyeket az 1579-iki, vagy 1580-iki országgyülés elé vitte -s nevezte a királyi propozicziókban a közösügyeket mixta negotia néven. -Ez volt az első. Mikor őseink országgyülésen összegyült serege ezeket a -szavakat: »mixta negotia« meghallotta, mikor meghallotta a főherczegnek -utasitását és ezt a nevet, hogy ezeket a mixta negotia néven nevezett -ügyeket a nemzetnek el kell fogadnia, törvénybe iktatnia, -következtetései előtt meghajolnia: obstrukczióra határozta el magát az -akkori tisztelt képviselőház, 1580-ban, de olyan obstrukczióra, hogy -este összejöttek és másnap reggel a tisztelt Karokból és Rendekből egy -sem maradt meg. Ott hagyták üresen a sátor alatt az osztrák főherczeget -az ő mixta negotiájával. - -Az obstrukcziónak ezt a módját, ha lehető volna, most is jobb szeretném, -hogy a miniszterelnök urnak ne adjunk se pénzt, se hatalmat, se -tisztességet, hagyjuk itt őket, hogy csináljanak, a mit tudnak. - -(Ugron Gábor (a jobboldal felé): De önök itt maradnak eladni minket!) - -Fájdalom, ez most nem történhetik. A viszonyok 320 esztendő óta sokat -változtak. Mi bizony most nem hagyjuk el ezt a helyet, mert nagy -kötelesség tart idekötve bennünket, nem bizhatjuk kizárólag az önök -kezére az ország minden érdekét. - -Ez volt az én tudásom szerint a közösügyek első megnevezése a magyar -országgyülésen. Először jött a név, azután kezdték hirdetni az eszmét, -azután kezdtek megbetegülni tőle az elmék, azután lassankint törték a -fejüket azon, hogy hogyan instituálják ezt a torzeszmét, azután -instituálták 1723-ban, azután instituálták 1867-ben, mindig jobban, -mindig szélesebb mezőn, mindig több gyökerét oltva bele a nemzet -földjébe. De a tisztelt miniszterelnök urnak igazat kell adnia nekem -abban, ha igazán ismeri a nemzet történetét, hogy a mi a közösügyek név -alatt 1580-tól kezdve máig történt, az a nemzet javára sohasem történt, -mindig ellene történt. A mit felhordanak, hogy a töröktől ők mentették -meg a közösügyek segitségével Magyarországot, az sem igaz. A magyar -nemzetnek vére, áldozatkészsége és ereje sokkal többet áldozott az -osztrák érdekekért, a dinasztikus érdekekért, mint az osztrák birodalom -serege a magyar érdekért. - -De tisztelt miniszterelnök ur, ha már a közösügyekről van szó és az -ujonczlétszám emelése van napirenden és azzal szemben a nemzet jogos -követeléssel áll elő, miként lehet ellenünk Deákot és Kossuthot -felhasználni és Deáknak és Kossuthnak 48-diki nyilatkozatait ellenünk -kijátszani? Hát Kossuth Lajos azt akarta, hogy a kétfejü sas legyen a -magyar ezredek jelvénye? A Gotterhalte legyen nemzeti zenéje és a magyar -ifjak osztrák jelvények alatt szolgáljanak? - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Nem erről beszéltem én! Egészen más volt -az én dedukczióm! Abba tessék belemenni.) - -Én erről beszélek. De tisztelt miniszterelnök ur, megmondom, miben -különbözik a tisztelt miniszterelnök ur államférfiui működése Deák -Ferencz működésétől. Deák Ferencz is alkudott, Deák is tárgyalt, Deák is -kötéseket csinált, hanem a tényleges viszonyokhoz képest ingyen soha sem -adott oda semmit, a nemzet részére minden téren vagy egész mértékben, -vagy nagy részben vivmányokat biztositott a tényleges viszonyokhoz -képest. Ez a történelem. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Én is! A kiegyezési kötéseimben! Más -kötést én nem csináltam.) - -A tisztelt miniszterelnök ur pedig most is arra törekszik – majd -egyebekről máskor beszélünk, ha lehet – hogy mi az eddigi -ujonczlétszámot legalább egy harmadával emeljük fel ingyen, annyival -több magyar ifjat szolgáltassunk ki az osztrák vezényletnek, a német -szónak, a kétfejü sasnak és a Gotterhalténak. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Az ország biztonságáért!) - -És mit szerzett a nemzet számára ellenértéket ezért? - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem kötés, a gazdasági kiegyezés: az -kötés! Ott megvan az ellenérték!) - -Pedig látja a nemzet igaz törekvését, a mely nem mesterségesen van -csinálva. Többször olvastam már – a tisztelt miniszterelnök ur talán ezt -nem is egészen jól tudja – hogy kicsinylik azokat a deputácziókat, -azokat a naponkint megujuló népgyüléseket, a melyek idejönnek -tisztességes, komoly törekvéssel, jelentkeznek a képviselőház mélyen -tisztelt elnökénél és a nemzet kivánságait tolmácsolják. Kicsinylik ezt -a mozgalmat. Én pedig 33 esztendő óta, vagy mióta a közpályán működöm és -a törvényhozás tagja vagyok, hasonló lélekemelő jelenetet a magyar -parlament történetében nem láttam. Én ismerem néhány városnak a -társadalmát; hivatkozom Nagykőrösre. Jobb és magyarabb város és -vagyonosabb, gazdagabb nép nincs több az országban, nem is óhajtottam, -hogy deputáczióba jöjjenek, mert gyakorlati hasznát, eredményét nem -látom, nem is biztattam őket; mégis az a végtelen takarékos és -munkaszerető nép ma 300 fővel jött ide. Ezt én nem láttam, tisztelt -miniszterelnök ur sem 1889-ben, sem máskor soha. Ehhez hasonló -tüntetéseket a magyar társadalomban csak akkor láttunk, a mikor -Kossuthot temettük és a mikor a török testvéreket üdvözöltük, egy -kegyetlen támadó háboruval szemben 1876–77–78-ban, soha máskor. Ezt sem -lenézni, sem kicsinyelni, sem ócsárolni nem szabad. (Itt báró Fejérváry -Géza honvédelmi miniszternek állitólag tett közbeszólása miatt hosszabb -ideig tartó zaj és zavar támadt.) - -Kérek öt percz szünetet. - -(Elnök: Az ülést öt perczre felfüggesztem!) - -(Szünet után.) - -(Elnök: Az ülést ujból megnyitom. Méltóztassanak helyöket elfoglalni. -Kérem Eötvös Károly képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni.) - -Tisztelt Ház! A miniszterelnök ur, de kivált a honvédelmi miniszter ur -ismét és ismét hivatkozott a német vezényszó igazolásául arra, hogy ez -közjogilag indokolt és törvényes dolog és hogy ez az 1867:XII. törvény -ama rendelkezésén alapszik, a melylyel a legfőbb vezérlet, vezénylet és -belszervezet joga a felségjogok közé soroztatott. - -Talán szükségtelen is megjegyeznem, de véletlenül eszembe jutott, hogy a -tisztelt miniszterelnök urnál talán nyelvbotlás volt az, mikor rezervált -jogokról beszélt tegnapelőtti nagy beszédében, mert e szó, hogy -»rezervált jog« a magyar közjogban ismeretlen. A magyar miniszterelnöki -székből ezt a szót és ennek megfelelő eszmét még nem hallottunk! - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ezzel kapcsolatban, hanem -általánosságban az északamerikai és egyéb nemzetekre vonatkozólag -teoriában mondottam.) - -Ezt a szót törvényünk és fajunk nem ismeri. Vagy csak ellenkező -értelemben és irányban ismeri. Rezervált jogai vannak a nemzetnek; mert -a királynak csak annyi joga van, a mennyit a nemzet időnkint neki ad. E -kijelentésem szorosan összefügg az 1867: XII. t.-czikk ama pontjának -magyarázatával. Először is tökéletesen igaza van mindenkinek, ki állitja -és igy tökéletesen igaza van Ugron Gábor tisztelt képviselőtársamnak, ki -közbekiáltott, hogy a magyar király nem német király. Magyar törvényt és -törvényhozási határozatokat a tisztelt miniszterelnök ur nem tud -felmutatni arra nézve, hogy a magyar ifjakat a magyar királynak német -szóra engedte volna valaha át ez a nemzet. Ezt nem cselekedte soha, nem -is cselekedheti, ha élni akar, becsülettel soha. Többet mondok. Ha -tanszerüleg állapittatnék meg az, hogy ez igy van és igy lehet, akkor ez -a magyar királyi méltóságnak is meggyalázása volna, mert a magyar -királyról azt sohasem szabad feltenni – nemcsak a mostaniról beszélek, -hanem a multakról és jövendőkről is, hogy saját nemzetét, országát, -annak nyelvét, becsületét és érzékenységét elárulja. Ilyent feltenni sem -szabad. - -Tudjuk mindannyian, hogy a közös hadsereg magyar ezredeiben, most a -miniszterelnök ur terminológiáját használom, mindaddig, a mig a -Habsburgoknak az egész magyar nemzet hazafiságára és az egész magyar nép -erkölcsi támogatására volt szükségük, a lobogók, jelvények, a nyelv, -vezénylet, ezredparancsnok, tisztikar mind tiszta magyar volt, mert -addig nem merték a hatalom kezelői a nemzeti rendszert azon a téren -megbolygatni, eltörölni vagy meggyalázni, mig szükségük volt az ő -nézetük szerint is az egész magyar erőre. A mint azonban a hétéves -háboru befejeztetett, 1765 után, megkezdték tolvajmódra becsempészni a -magyar ezredekbe a német lobogót és a német vezényszót. A német -tiszteket még akkor sem merték egészen becsempészni; mert idegen tisztek -vezetésével nem tudták volna a magyar hadseregnek hasznát venni. A német -tiszteket csak a nagy napoleoni háboruk lezajlása után merték a magyar -ezredekbe bevinni; azelőtt soha! Tényleges állapot állott ennélfogva -elő, melyet a nemzet becsületesnek és törvényesnek sohasem ismert el, a -melyről a nemzet mindig abban a meggyőződésben volt, hogy a nemzet jogai -és méltóságai ellenére a katonai és egyéb hatalom kezelői által orvul -hozatott be a magyar hadseregbe. Ez a tényleges állapot az -országgyülésnek nem egy tiltakozása daczára fennállott 1848-ig. - -Hogy mi következett be 1848 után, ezt tudjuk a történelemből. Mikor -pedig az 1867-iki kiegyezésre került a sor, akkor – és itt egészitem ki -a tisztelt miniszterelnök ur fejtegetését – kimondta a törvényhozás, -hogy a felségjogok közé tartozik a legfőbb vezénylet, a -generalisszimátus kérdése, a vezénylet dolga és oda tartozik a -belszervezet is, de nincs a magyar törvényben és egy ember sem gondolt -erre, hogy ezzel az országgyülés és a magyar nemzet elismerje, hogy -fiait németül, német jelvényekkel, idegen jelszavakkal, lobogókkal lehet -és szabad a hadsereg számára kiképezni. - -A nemzetekre időnkint rázuhanó nagy szerencsétlenségek közben a mindig -éber hatalom gyakran az önkényuralommal csuf, sértő és ártalmas -intézményeket halmozott ránk. Ezek közé tartozik a német vezényszó, a -német nyelv, a kétfejü sas és a Gotterhalte is. A nemzet az idegen -erőszak ily működését, ha nagy ok nem forgott fenn, hogy erőszakosan -tiltakozzék ellene, gyakran hallgatag eltürte. Eltürte 1848 előtt is pár -évtizeden keresztül. Eltürte 1867 után is néhány évtizeden keresztül. -Eltürni lehet az erőszakot hallgatással, de hogy a nemzet maga -elhatározza, megállapitsa, megszavazza, hogy saját fiai idegen nyelven -vezényeltessenek, idegen jelvények alatt teljesitsék a haza iránt szent -és legszentebb kötelességüket, a védkötelezettséget, ezt a nemzet meg -nem szavazhatja, ezt el nem türheti soha. És eddig a Házban nem is akadt -államférfiu, a ki ily nyiltan, ily teljesen fényes homlokkal a nemzet -elé állott volna és azt mondta volna, hogy a német vezényszó, a kétfejü -sasos zászló és a Gotterhalte törvényes és közjogilag helyes. Ezt eddig -még nem mondotta senki. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Igy én sem mondtam!) - -Azt mondták, hogy mert tényleg megvan, türjük, de ezt az 1867: XII. -törvényczikkel nem indokolta senki. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: A sasra nézve én éppen az ellenkezőt -mondtam!) - -És ha a tisztelt miniszterelnök ur megütközik azon az ellentálláson, a -mely nem obstrukczió abban az értelemben, a mint ezt önök mondják és a -melyet itt tapasztal és pedig a nélkül, hogy itt a férfiakat, a -törvényhozókat szenvedély vagy gyülölködés vezetné - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Látom!) - -… és ezt a tisztelt miniszterelnök ur is tudja… - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Láttam beszédem alatt!) - -(Kossuth Ferencz: A miniszterelnök ur személye iránt tisztelettel -vagyunk!) - -… akkor a tisztelt miniszterelnök ur ne ütközzék meg ezen, hanem tartsa -ezt természetesnek, becsülje meg e férfiakat, a kik a nemzet ellen -szándékolt merényletet, a mely most történik először ilyen nyiltan, -méltó módon visszautasitani törekszenek. - -A tisztelt honvédelmi miniszter urral szeretnék még egypár szót váltani. -A vezényszó dolgában oly csodásan megbokrosodnak, valahányszor szóba -jön. Én ugyan a hadsereget, szervezetét, intézményét, mai alakjában nem -fogadhatom el soha, de megkisérlem, hogy a hadsereg dolgában arra az -alapra helyezkedjem, a közös hadsereg magyar ezredei stb. alapjára, a -melyen a tisztelt honvédelmi miniszter ur áll. Ugyan micsoda nagy -szerencsétlenség lenne abból, hogyha a cseh ezredeket cseh nyelven -képeznék és vezetnék, a lengyelt lengyel nyelven, a németet német -nyelven, a magyart megyar nyelven és a horvátot horvát nyelven?! Hisz -Csehországnak történeti multja van, a cseh nemzet államilag megalakult -nemzet 7–8 száz év óta, ugy van, mint Horvátország, mint Galiczia, vagy -Lengyelország. Mi baj származnék abból, ha minden katonát azon a nyelven -vezényelnének, a melyet mint államilag megalakult nemzetnek fia beszél? -Mert és itt van a határ, azt sohasem fogadom el, hogy nekünk itt az -oláhokat, tótokat, czigányokat e nyelven kellene vezetni, mivel egyik -sem államilag megalakult nemzet nyelve. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Azt czáfolja, a mit mondtam, nem pedig -azt, a mit nem mondtam.) - -Csehországé, Lengyelországé, Ausztriáé és a magyaré helyén van. Hát mi -baj van akkor? Vigasztalás az nekünk, hogy ne legyen horvát, ne legyen -lengyel, tehát ne legyen magyar se? Hát betegség tölti el a katonai -körök elméjét, hogy elhitetni akarják, hogy ez lehetetlenség, vagy a -harczképesség fokozására szükséges, hogy olyan nyelven beszéljenek a -katonák, a melyet nem értenek? Ezzel a tökéletes ostobasággal -végre-valahára szakitani kell. Higyje meg a tisztelt miniszterelnök ur, -hogy mind a száz történelmi adatával ellentétben is állitom és -állithatom, hogy ostobasággal még a katonai hatalmat sem lehet -erősiteni. - -A miniszterelnök urnak összes hirlapjai, összes barátai, összes -támogatói hetek óta mindig azzal jönnek elő, hogy ott van a többség, -hogy a kisebbségnek nincs jogában a többség akaratának érvényesülését -meggátolni. Midőn a miniszterelnök ur – hozzáteszem – nagyon szépen -kifejti a többségi elméletet, mely egyébiránt már nagyon régen ki volt -fejtve és a mely elméletnek mindig is megáll, de a nemzetek gyakorlati -életében egészen máskép van, mint a hogy a miniszterelnök ur kifejti, -ugy állitja fel a kérdést, hogy a magyar államiság és a nemzetegység -biztositéka az alkotmány, az alkotmány biztositéka a parlamentárizmus, a -parlamentárizmus biztositéka a többség akaratának érvényesülése, azután -pedig elmondja, hogy ergo stb. a kisebbség az a szörnyeteg, a mely az -apokalyptikusi könyvekben le van zajzolva, a mely megdönti a többség -akaratát, ezzel megdönti a parlamentárizmust, ezzel megdönti a -nemzetegységet, ezzel megdönti a magyar államot. - -Ezzel szemben én azt mondom, hogy a tankönyvekből kivett, vagy legalább -onnan is kivehetett ez elmélet a többség jogáról… - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Fenn is tartom azt, absque szörnyeteg!) - -… hogy ezen fogalmak és intézmények, mint államegység, nemzetegység, -alkotmányosság, parlamentárizmus, többség stb. nem önczélok, hanem ezek -csupán külső eszközök arra, hogy a nemzet erejét, erkölcsét, anyagi -jólétét, tekintélyét, méltóságát, becsületét, jövendőjét biztositsák. Ha -pedig ezek az intézmények, minő a többség elmélete, a parlamentárizmus, -a felelős kormány stb. nem a nemzet erőit, jólétét, bizalmát növelik és -biztositják, hanem ellenkezőleg, a nemzet önbizalmát csökkentik, anyagi -erőit megfogyasztják, szellemi erőit szétzilálják: akkor mielőttünk -azoknak semmi becsük nincs, de nincsen az oly elméletnek sem, mely itt -szabályul felállitja, hogy a többség meg a parlamentárizmus és az -alkotmány német vezényszóra kétfejü sas alá, a Gotterhaltéra vigye -fiainkat. Ha igy van, akkor ezek nekünk nem kellenek. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Kossuth mást mondott 1848-ban.) - -Méltóztassék levetni az álarczot és nem a nemzetet és annak képviselőit -tenni felelőssé a nemzet sorsáért. Viseljék a felelősséget éltükben és -holtuk után a hatalom kezelői a koronától kezdve lefelé és ne ruházzák -mireánk. A nemzet rétegeibe ne azt az eszmét plántálják be nyavalyás -ügynökeik utján, hogy ime, mit ér nektek a törvényhozás, mit ér a -képviselőház, csak az időt pazarolja, csak fecseg, csak akadályoz; -minden baj és nyomoruság onnét jön; pedig önök tisztelt miniszter urak, -tudják a legjobban, honnét jön a nemzetre minden nyomoruság. - -Tessék levetni az álarczot, tessék levettetni azt mindenkivel és tessék -a történelem, nemzet és a felelősség elé nyiltan állani, nem pedig a -felelősséget átruházni mi reánk, a hasznot, dicsőséget, jutalmat és -hivalkodást megtartani maguknak. - -Nem a tisztelt többségre vonatkoztatom ezen szavaimat, ne tessék -félreérteni, önök is olyan szegény legények, még szegényebbek, mint mi -vagyunk. - -A láthatatlan kézről beszélek én, a mely nem is láthatatlan, hanem -nagyon is látható ököl, mely mindig dolgozik akkor, mikor a nemzet ellen -véteni kell. Most is az dolgozik, csakhogy a miniszterek a a -parlamentáris felelős kormányok tankönyvi elméletének tógájába -beburkolva, oda állanak s azt mondják, ők akarják azt, a mit hirdetnek. -Akarja az ördög, ők ép ugy nem akarják, a mint mi nem. - -Azután tisztelt miniszter ur, vannak ám erők az alkotmányos élet mezején -is; a nemzetek életében is vannak esetek, hogy a többséggel bizonyos -dolgokat megszavazni vagy leszavazni nem lehet. Kétszer kettő az négy, -hiába mondanák, hogy három vagy öt. A magyar fiunak német vezényszóra, -Ördögszigetre és a kétfejü sas alá való küldését hiába szavazzák meg, az -nemzeti igazság nem lesz soha. Ha megszavazzák, nemzeti szégyen lesz -belőle, de igazság akkor sem lesz. - -Vannak dolgok, a melyeknél a többségről meg kell feledkezni; vannak -igazságok, melyeket egész korszakok ellen csak egy ember képvisel. - -III. Napoleonnak parlamentjében öt emberből állt a kisebbség és az volt -a nemzet, nem pedig a százötven, azt megmutatta a következés. Lajos -Fülöp kormányának Guizot alatt, a ki ama kornak Széll Kálmánja volt, -megvolt a nagy többsége és mégis megbukott miniszter és király egyaránt. -Az ilyen dolgokat, minő a nemzet finomabb, nemesebb és szentebb, sőt -legszentebb érzése, többséggel elintézni, leszavazni nem lehet. - -De bezárom szavaimat, csak egy kérdést vetek még fel: azt a kérdést, -hogy a mai helyzetben van-e segitség? Én azt vártam a tisztelt -miniszterelnök urtól, hogy nagy beszédében, a melylyel pár nappal -megelőzi a törvénytelen állapot bekövetkezését, fölveti ezt a kérdést és -erre feleletet ad. Van-e tehát segitség ebben a helyzetben, a mely igen -sulyos? A törvénytelen állapot bekövetkezésétől magam is irtózom, -sohasem is munkáltam arra, hogy ilyen állapot bekövetkezzék, de ma a -kötelesség nem engedi meg, hogy visszariadjak attól, hogy helyeseljem -azt az álláspontot, a melyet a Háznak ez az oldala elfoglal. - -Nagy veszélyt látok én is a törvénytelen állapotban, de én nem azt a -veszélyt látom, a melyet a tisztelt miniszterelnök ur felidéz, a midőn -előzetes eseteket mond, hogy megtanitjuk a nemzetiségeket, megtanitjuk a -hatalmat, hogy majd egykor mikép lehet Magyarország törvénye és -alkotmánya ellen kormányozni, hisz tudja ezt az a hatalom igen jól és a -mikor egyszer hatalmasnak érzi magát, sohasem áll ő meg utjában azért, -mert a Corpus juris előtte áll, hanem felrugja azt a magyar felelős -miniszterekkel együtt, a mennyiben igy szokta ezt és megy a maga utján. - -Én nem ezekben látom a bajt, hanem a mai állapotot azért bajnak látom én -is és bizony magam is törtem a fejemet azon, hogy van-e hát segitség és -mikép leketne a bajt elkerülni? Én azt hiszem és ez teljes -meggyőződésem, hogy igenis van. - -Én tudom, habár a tisztelt miniszterelnök ur némileg más szinben -törekedett is feltüntetni, hogy mikor 1839–40-ben Deák Ferencz -megtagadta az ujonczlétszám megadását s megtagadta, gondolom tizenegy -hónapon át, mikor április 11-ikére az országgyülés feloszlatásáról szóló -királyi leirat már a nádor zsebében volt, az utolsó napon, április 10-én -meggondolta az uralkodó azt – mert az akkori uralkodóról lehet -beszélnünk, mivel annak nem volt felelős földmivelésügyi minisztere, -hogy ha feloszlatja az országgyültést, miként áll akkor a legyőzhetetlen -osztrák császár az európai nagyhatalmak előtt és felséges barátai előtt. - -Meggondolta ezt és bölcseségével arra jött rá, hogy ugy áll a világ -előtt és felséges barátai előtt, mint olyan uralkodó, a kinek -Magyarország nem ád katonát. Ha katonát akar magának, ha hős vitézeket -akar szerezni, kénytelen lesz pandurokkal, kötéllel fogni és vason vinni -be a legényeket. Mikor pedig ezt meggondolta az uralkodó, mikor ezt -meggondolta az ő Metternich nevü minisztere, azt mondták, jobb lesz -kibékülni, mintsem az országgyülést feloszlatni. Mintsem, hogy katonát -becsülettel ne kapjunk és katonát csak erőszakkal szerezhessünk és ezzel -a nagyhatalmu tekintélyt elveszitsük, jobb lesz a nemzettel kibékülni, -jogos kivánságait teljesiteni és az ujonczokat tőle köszönettel -elfogadni. És bár e feloszlató rendelet április 11-ére már ott volt a -nádor zsebében, 11-én a nemzet kivánságait teljesitették, tovább folyt -az országgyülés, megkapták és meg is köszönték az ujonczokat. - -Most talán jobb a helyzet? Az uralkodónak vagy kormányának vagy -nagyhatalmu monarchiájának nemzetközi állapota, tekintélye, becsülete -talán ma jobb, mint 1840-ben volt? Nem más az. Ha urunk-királyunk elé -oda áll a miniszterelnök férfimódra és azt mondja: Felség, a nemzettől -kell jó szivvel megkapni az ujonczokat, mert én Felséged monarchiáját, -uralkodói tekintélyét és méltóságát – a melyet nekem, mint -miniszterednek meg kell védelmeznem – ki nem tehetem annak, hogy Európa -olyan látványnak legyen szemtanuja, hogy Magyarország megtagadja az -ujonczot azért, mert legelemibb nemzeti jogai és érzelmei lábbal -tiportatnak, nekem, mint tanácsadónak, kötelességem, hogy erre -figyelmeztesselek. Ha férfimódra megmondja ezt neki, az uralkodói -bölcseség és a nemes sziv feltámadt jogát gyakorolja. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: A kisebbség nem Magyarország. Sohasem -fogadtam ezt el, sohasem irom alá.) - -Tisztelt miniszterelnök ur! Ha megtörtént 1840 áprilisában, sőt, ha -megtörtént 1889 márcziusában hogy a koronát felvilágositották férfiak, -de férfiak arról, hogy a 14. §. a nemzetnek ártalmára van, hogy az -tekintélyének és alkotmányának megcsonkitását jelenti és ha akkor a -korona bölcsesége előállt és azokat a káros dolgokat megváltoztatta, -megjavitotta: hát nem a kisebbségből indult az ki és nem a korona -bölcsesége segitett a dolgon? - -Emlékezzék csak vissza a tisztelt miniszterelnök ur az egyházpolitika -dolgára. Köztudomásu dolog, hogy a koronának felséges képviselője nem -rokonszenvezett azzal az elvvel, hogy ő azt nem óhajtotta, hogy az nem -tetszett neki, de támadtak férfiak, a kik meggyőzték arról, hogy a -nemzet nagy többségének akarata által nagy összeütközés lesz vele -kikerülve, a mely különben az állam és egyház között kikerülhetetlen. És -a korona bölcsesége konszenzusát adta az uj alkotásokhoz és az állam meg -az egyház közötti nagy konfliktusoknak elejét vette. Hát a korona -bölcseségében lehet bizni, de csak akkor, ha a korona tanácsában férfiak -ülnek. - -És a mikor a függetlenségi párt azon az álláson, a melyet elfoglalt, e -kérdésben szilárdul megmarad, érvei és meggyőződései alakulásának -tényezői között mindig ott van az a gondolat, hogy az utolsó órában a -korona bölcsesége, a mely a kényszerhelyzetet is felismeri ám, a nemzet -megalázása, jogainak megnyirbálása és megsértése nélkül is megoldást -talál ebben a nehéz helyzetben is. - -Beszédem elején mondtam, hogy azt a benyomást keltette bennem a tisztelt -miniszterelnök ur tegnapelőtti nagy és szép beszéde, hogy az -bucsuzóbeszéd volt. Hát szinte megillet engem az, hogy én ahhoz kis -bucsuztatót is kössek. A tisztelt miniszterelnök urat is követni fogja -ujabbkori történetünknek az a szomoru jelensége, a mely szerint -államférfiaink, ha egyszer elhagyták a hatalom helyét, ha azt -elvesztették, elvesztették egyuttal nagyságukat, befolyásukat is és -megszüntek a nemzet nagy férfiai lenni. A politikai elalvás, nem mondom, -hogy a halál, hanem a politikai szunnyadás, az örökös szunnyadás -következik be majd a tisztelt miniszterelnök urnái is, a mint annyi sok -elődjénél bekövetkezett. - -Hogy vagyunk mi ma? Ma nincsen a nemzetnek igazi vezére. A külső -hatalom, a külső dicsőség minden jelvényét megadja a véletlen, a piros -székbe, a korona tanácsába való jutás, magas kitüntetés, holmi -társulatok elnöksége – ily külső dolgok megadhatják a nagyságnak külső -jelenségeit, de azon az oldalon, a kormányzó padokon, a nemzetnek -vezérférfiai, a nemzetnek nagyjai nincsenek. Ha kezdenek is képződni – -mert hiszen minden korszak megszüli a maga gyermekét – ha kezdenek is -képződni; hogyha erőteljesen azzá alakulnak is át, hogy a nemzet nagyjai -legyenek; a mint a korona tanácsosaivá válnak, fejlődésük azonnal -megakad, növekvésüknek arányai összezsugorodnak és a mikor a korona -tanácsából kizáratnak, éppen olyan hétköznapi alakokká válnak, mint a -milyenek voltak azelőtt. - -(Ugron Gábor: Kifacsart czitromokká!) - -Oda fejlődött a magyar közélet, hogy a társadalom különben rossz -felfogása szerint nagygyá csak a koronához való közeljutás által lehet -valaki és oda fejlődött a társadalmi felfogás 35–36 évi -alkotmányosságután, hogy a kire a korona fénye nem sugárzik, sem -közelben, sem távolban, az semmi ember a magyar társadalomban. Irtóztató -sülyedésnek a bizonysága ez, tisztelt képviselőház. - -Az elveknek és az erkölcsöknek nagy megromlása minden téren mutatja, -hogy a nemzetélet minden külső disze mintha csak a koronától függne, -mintha csak a koronában volna meg, semmiben sem másban. Ez ellen a -felfogás ellen nekünk egész hazafiságunkkal tiltakoznunk kell, utját -kell annak állanunk és maholnap vizsgálat alá kell vennünk, hogy vajjon -a koronának hatalma nem sokkal több-e már, mint a mennyit józaneszü -társadalomban fentartani lehet! - -Azt mondja a költő: - - „Az nem lehet, hogy ész, erő - És oly szent akarat - Hiába sorvadozzanak - Egy átoksuly alatt!“ - -De ha az az átoksuly megvan és ha az a sorvadás mindennap megvan, hát mi -az ellen a mentség, tisztelt miniszterelnök ur? Talán szivéhez ér a szó? -Annyi bizonyos, hogy az a közjogi mű, a melyen önök állanak, a melyet -olyan nagy dicsérettel idéz elénk folyton a miniszter ur, az a közjogi -mű megbotlott, megromlott, kátyuba keveredett, többé azzal a nemzet -boldogságát előidézni nem lehet. Maga az az eset, mely fenforog, -bizonyitja ezt. - -Tisztelt miniszterelnök ur, ön is gazda, tudja azt, hogy ha a terhelt -szekér megfeneklik a kátyuban, az, a ki a szekér tetején marad, azt -abból a kátyuból ki nem emeli. Le kell onnan szállani, az istenadta, ős -szilárd anyaföldbe kell megfesziteni az emelőrudat, hogy a szekeret -kimozdithassa. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem ülök a szekér tetején!) - -Ön, tisztelt miniszter ur, el fogja hagyni azt a helyet nemsokára, -mihelyt az örökség felett sikerül az osztály. El fogja hagyni azt a -helyet nagy csalódások után, oly viszonyok között, a melyek a nemzetre -nézve borusak; és ha meg nem volna is róla győződve, elődeinek és -kortársainak a példájából megtanulhatja, hogy ugy vonul vissza majd a -magánéletbe, mint semmivé vált nagyhatalom. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Én ezt már megpróbáltam! Ne tanitson -engem!) - -Pedig kár! Jellemében, tanulmányaiban, tehetségeiben nagy anyagot, nagy -tőkét veszit el a nemzet. De nem veszti el a nemzet, ha leszáll a -megfeneklett szekérről és idejön az ősi talajra. Legutóbb is itt, -Pittel, Fox-szal és mindenféle nagy névvel állott elő. Tanulja meg az -angol közéletből azt, hogy mikor meggyőződése, hihetetlen nagy munkája, -sok fáradozása, egész hazafisága és egész bölcsesége ott nem használ, -akkor jöjjön ide. Itt van a nemzet jogainak, érdekeinek és méltóságának -ősi földje, itt még azt az emelőrudat meg lehet támasztani, a melylyel -az országnak és a nemzetnek megfeneklett érdekét, jövőjét és becsületét -meg lehet menteni. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. - - - - -A TÖBBSÉG ÉS A NEMZET AKARATA. - - -I. A BESZÉD TÖRTÉNETE. - -Ezt a beszédet a parlamentben 1903. évi május hó 29-én tartottam. A -beszédnek nagy külső hatása volt. Zajos helyeslések s harsogó éljenzések -kisérték közben is befejeztekor is - -De volt hatása másként is. - -Törekvésünk a nemzeti követelések megvalósitása vagy Széll Kálmán -kormányelnök megbuktatása volt. Biztos uton ugy értesültem, hogy -legmagasb helyen megbarátkoztak már azzal a gondolattal, hogy Széll -Kálmánt elejtik, ha még sulyos támadások érik. E beszéddel sulyos -támadást akartam intézni ellene. - -Május 1-én bekövetkezett az exlex állapot, a költségvetési törvény -nélkül való kormányzás: Széll Kálmán kormányelnök erre nézve jelentést -nyujtott be a képviselőházhoz, melyben a kormány szándékait ismerteti. -Az volt a kérdés: a képviselőház tudomásul veszi-e, elfogadja-e a -jelentést? Ezt én bizalmi kérdésnek tekintettem. - -Az ellenzék szivós vitáját már akkor obstrukcziónak tekintették. Széll -Kálmánnak az volt reménye és jelszava, hogy ő ezt passziv ellenállással -győzi le. E felfogás képtelenségét gunynyal akartam megvilágitani. Azt -mondtam: kormánynak lehetetlen az állami élet belső zavarait passziv -ellenállással nézni. Csak esztelen napkeleti szultán tehette azt, hogy -bevonul háremébe s passziv ellenállással várja, miként pusztul -birodalma. Ez ötlet a király fülébe jutott s tizennégy nap mulva Széll -Kálmán kormányelnök lemondott állásáról. - - -II. A BESZÉD. - -(A többség joga. – A központi hivatalos jelölés. – A végrehajtó -bizottság. – Példák. – A hivatalos jelölés története. – A nemzet -ébredése. – A régi választás. – A két igazság egymás ellen. – Idegen -nemzetek példái nem irányadók. – A királyra nemzetünk sorsát nem -bizhatjuk. – Mennyiben magyar most a magyar hadsereg? – Mi van az -1867-iki törvényben? – A németséget orvul csempészték a magyar -hadseregbe. – Mit csináltunk 37 év alatt? – A napkeleti szultán. – -Becsületbeli kötelesség a nemzeti hadseregért küzdeni.) - -Tisztelt Képviselőház! Daczára annak, hogy minden oldalról azt -hangoztatják, hogy itt a szó szoros értelmében obstrukczió folyik, én -még nem tettem le arról a reményről, hogy ha ma nem is, ha néhány nap -alatt nem is, de az idők folyamán mégis képesek leszünk egymást a nemzet -igazságairól meggyőzni s azért szólalok én most fel. - -De a felszólalásra különösen felhivott engem Vészi József -képviselőtársunk tegnapi beszéde s felhivott különösen az a körülmény, -hogy a tuloldal és a kormány a törvényhatóságok és városok feliratainak -nézetem szerint sokkal nagyobb sulyt tulajdonit, mint a mennyit azok -most voltaképen nyomnak. - -Egy dolog azonban látszólag mégis igaz, az tudniillik, a mit a tuloldal -és a kabinet folyton hangoztat, hogy ők a parlamentárizmus jogát s azzal -együtt a többség jogát és a többség szabad működésének képességét -akarják velünk szemben megvédelmezni és hogy a törvényhatóságok és -városok felirataikban szintén ezt hangoztatják, erre az álláspontra -helyezkednek. - -Hát ezt komoly dolognak tartom. Valami igazság van a dologban; hogy -mennyi igazság, lesz szerencsém beszédem folyamán kifejteni. De a -látszat mindenesetre ugy mutatkozik, mintha az az igazság, a melyet én a -dologban látok, egész és tökéletes igazság volna. Nekünk pedig ezt a -látszatot és ennek igazi jelentőségét meg kell világitanunk. Mert maga -az a kis igazság, a mely a dologban van és a nagy látszat arra vezetheti -a közvéleményt, a nagyközönséget, hogy felfogása megtéved, téves -gondolatok, téves eszmék terjedhetnek el, olyan helyzetben pedig, a -melyben mi vagyunk, – nem ez az oldal, hanem az egész nemzet – a téves -eszméktől óvakodnunk kell. - -Hogy a mi parlamentünk mai többsége, de nemcsak a mai, hanem hosszu -időkön, pár évszázad óta igen gyakran a mi országgyülésünknek a többsége -igazán többség-e, igazán a nemzet akaratát, érdekét, jogát és méltóságát -képviseli-e, nagy kérdése nemcsak az állam vezetőinek, nagy kérdése ez a -tudomány férfiainak is. Vitatták a tudományban, a történetben, vitattuk -mi itt ebben a Házban és vitatják ma is és vitatjuk mi is. - -Vázsonyi Vilmos képviselőtársam tegnap, azt gondolom, egészen helyesen -mondotta, hogy az a párt, a mely 25, 28 vagy 30 esztendő óta vezeti nagy -erővel és erélylyel az ország ügyeit, nem uralkodópárt voltaképen, hanem -az uralkodó pártja. Ez a kijelentés nem élczszámba megy énelőttem, nem -is szellemesség csupán, sokkal több, sokkal komolyabb dolog ez és én, -daczára annak, hogy teljes tisztelettel vagyok a többség iránt, teljes -tisztelettel a többség igen sok, de igen sok tagja iránt és elismerem, -hogy méltán képviselhetik kerületeiket, én mindamellett folytatom azt a -felvetett eszmét, a melyet Vészi József képviselőtársam minden -komolyságából kivetkőztetni törekedett, folytatom azt az eszmét és -bebizonyitani törekszem, hogy a többség nemcsak a mai, az ez idő -szerinti, hanem általában a mi szerencsétlen államjogi és közjogi -helyzetünkben, igen régen, századoktól fogva alakuló többség, igen -gyakran és most sem a nemzetet és annak akaratát képviseli. - -Én meglehetős figyelemmel kisértem igen sok választást ebben az -országban és tudom azt, hogy a választások például 1861-ben, 1865-ben, -1869-ben, sőt 1872-ben is miként történtek, s tudom azt, hogy 1875 óta -is miként történnek. Vészi József tisztelt képviselőtársam igazat fog -nekem adni valószinüleg mindenben, a mit most el fogok mondani. - -Hogy alakul meg a mi Házunk, a mi parlamentünk és annak többsége? A -mikor az országgyülést bezárják vagy még be sem zárják, megalakul itt -Budapesten egy bizonyos intézmény, a melyet törvény nem alkotott, -törvény nem szabályoz, nyilvánosság nem ellenőriz, törvény senkinek -ellenőrzésére semmiféle jogot, módot és alkalmat nem nyujt. Megalakul -egy rettenetes intézmény nagy hatalommal, széles terjedelemmel, sok -közeggel, sok pénzzel: ezt nevezik a kormánypárt központi -végrehajtóbizottságának. (Felkiáltások a jobboldalon: Hát az ellenzéken -nem alakul meg?) - -Ha nálunk is megalakul, az is hiba egyáltalában. - -(Kossuth Ferencz: Sohasem alakult meg eddig!) - -… De ha megalakulna is, a természete mégis más! - -Ez, a mit eredetileg a párt központi végrehajtóbizottságának neveztek, -ma már ugy ismeretes az országban, mint a »központ«. Hát mit csinál ez a -központ? Vészi képviselőtársam feltétlen biztonsággal jobban tudja, hogy -mit csinál, mint én, de valamelyest én is tudok abból, hogy mit csinál. - -Ennek igen tiszteletreméltó képviselőtársunk az elnöke, a kit a multból -nagy érdemek kisértek át a jelenbe. De ennek fővezére a miniszterium -elnöke, egyuttal a pártnak vezére; vannak tagjai, van hivatala, -hivatalhelyisége kettő is, az egyik a többség pártkörében, a másik a -miniszterelnök előszobájában… - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Ott bizony nincs!) - -… és van titkos kamarája. Ennek a központnak közegei vannak, irnokok, -sajtó, pénztáros, főispánok, alispánok, mindazok, a kik iránt ennek a -központnak teljes bizalma már ismert tények után kifejlődött. - -A központ sorba veszi a kerületeket és sorba veszi a jelölteket. -Mindenekelőtt gondoskodik pénzről, azután pénzről, azután igen sok -pénzről, azután elég pénzről. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Az csak volt!) - -Hock János tisztelt képviselőtársam nagyon szomoruan leplezte le, nem -egy miniszterelnök nyiltan bevallotta, kéz alatt vagy bizalmasan pedig -valamennyi miniszterelnök bevallotta, némelyik például gyakran -panaszkodva, – mint a mai miniszterelnök ur, hogy neki nincs pénze. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: A vád ellen mondtam!) - -Pedig van, csak nincs elég! - -Ez a végrehajtóbizottság sorba veszi a kerületeket, osztályozza azokat, -mint a bölcs mezei gazda az ő tenyészállatait: ez jó, ez gyenge, ez -egészséges, ez beteg, ez orvoslásra szorul, ennek hires ember kell, -ennek sok pénzü ember kell, ennek senki sem kell, csak pénz kell. -Fájdalom, ilyen kerületek is vannak. - -(Gajáry Géza: Itt is, ott is van!) - -Hogy itt volna, azt nem tudom, meglehetősen ismerem a kerületeket, de -ilyet nem tudok. - -Már most példákat hozhatok fel, hiszen az egyéni érdemet, tekintélyt és -méltóságot nem akarom érinteni, nem is fogom, de én tudok példákat, nem -a mostani miniszterelnök ur történetéből, mert az a történet, remélem, -nem sokáig fog tartani, de egy kicsit mégis tart s a történetről annak -befejezte után illik csak beszélni. - -De én tudok példát 1887-ből annak a központnak működéséről, a mely -központ ma is épugy működik, mint valaha. Tudok példát, hogy képviselőt -ajánlottak egy főispánnak, egy erdélyi kerületbe és az a főispán azt -felelte: megválasztatom, bizonyosan megválasztatom, de a kerületben meg -ne jelenjék személyesen, mert akkor nem állok jót. - -(Ugron Gábor: Nagy volt az orra!) - -De hiszen itt van az én tisztelt képviselőtársam, Neumann Ármin, a ki -mindenesetre méltó és alkalmas férfiu arra, hogy a törvényhozás terén -állást töltsön be. Hogy került ő Bereczkre például? Székesfehérvárról -vagy Pápáról, vagy túl a Dunáról, hogy került ő Bereczkre? A mi erővel -ez a nemzet rendelkezhetik, annak megfelelő jutalmat tüzhet ki a -miniszterelnök ur arra, hogy Bereczken hallotta-e valaki hirét Neumann -Ármin képviselőtársunknak. Odakerült, megválasztották és idejött. -Bocsánatot kérek, Bereczket képviseli ő? Nem, hanem csak a központot. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Hát Ráth Endre hogy került a székelyek -közé?) - -De itt van képviselőtársam Vészi József mikor először valamelyik -kerület, nem tudom, hogy melyik, de valahol ott a kertek alatt, -bizalmával megtisztelte és képviselőjévé választotta: vajjon a kerületet -képviselte-e ő, vajjon ismerték-e őt ott? - -(Vészi József: Nyugodt lélekkel merem állitani, hogy igen!) - -Mint hirlapirónak országos neve is volt. De hát nem a központot -képviselte ő? - -(Vészi József: Nem.) - -Nem? A tisztelt miniszterelnök ur nem fog tanunak mellé odaállani! - -(Domahidy Elemér: Hát Gabányi hogy került Diósadra?) - -Tisztelt Képviselőház! Hogy Gabányi Miklós tisztelt képviselőtársam hogy -került Diósadra, azt nem tudom, én tehát arról nem beszélek, hanem csak -arról, a miről tudok. És ha önök tudják, hogy került ő Diósadra és hogy -az ő odakerülésének olyan természete van, mint a minővel azok az esetek -birnak, a minőket felhoztam, ám tessék előállani. - -Ez az ugynevezett központ gondoskodik a pénzerőről is; hogy miként, arra -nézve az elmult 28 év történetéből a szomoru példák egész óriási tömegét -tudjuk felmutatni. Ebbe a pénzszerzésbe, tisztelt Képviselőház, -belevonták a korona tekintélyét is, belevonták a korona hatáskörét is, -belevonták a koronát a maga egész hatalmával és nemzeti jelentőségével; -a koronával adattak kitüntetéseket, főrendiházi tagságokat, báróságokat, -grófságokat, nemességeket, rendeket és rangokat, csak azért, hogy a -központnak pénze legyen. - -S hogy annak a központnak és e központ működésének óriási következései -vannak, azt talán még sem meri tagadni senki. De állitani sem fogja -senki, hogy az a központ a nemzet akaratát képviselné, avagy, hogy – -daczára tagjai tisztességes jellemének – ellenőrzés nélkül, titkon, -csupán pártérdekből, csupán a kabinet érdekéből folytatott működése a -nemzet valódi akarataként elfogadható lenne. - -A mi már most, tisztelt Képviselőház, a hivatalos jelölések rendszerét -illeti, azt a kérdést ezelőtt negyven évvel s általában negyven év óta -megvitatták különösen Francziaországban is, a hol 48 előtt is, 61 után -is a a hivatalos jelölések rendszere működött, még pedig működött oly -módon, hogy a franczia nemzet közvéleménye, tudományos és időszaki -irodalma a nemzeti képviselet meghamisitásának és a nemzeti akarat -kijátszásának bizonyitotta be a központi hivatalos jelölések rendszerét. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Most nincs.) - -Tisztelt Képviselőház! Mikor mi fiatalabb fővel, mint most, olvastuk -azokat a jelentéseket, a melyek onnan hozzánk érkeztek, és a melyekből -láthattuk, hogy III. Napoleon kormánya hogy szerzi magának a -képviselőket, elszörnyüködtünk azon, hogy ilyen dolog megtörténhetik és -a mi jámbor, erkölcsös nemzetünket képtelennek tartottuk arra, hogy -Magyarországon is valaha ilyen rendszer meghonosodjék. Azonban -meghonosodott és nem is oly mértékben, mint Francziaországban: százszor -nagyobb és ártalmasabb mértékben. Meghonosodott annyira, hogy nálunk -voltaképpen országos választás a központ alkalmas és erélyes működése -nélkül, hivatalos központi jelölések nélkül ma már nem is képzelhető. Ma -természetesnek tartja a vidék is, hogy midőn igen sok kerületnek megvan -a maga jelöltje, kedvelt ember, tehetséges ember, talán egészen méltó -arra, hogy azt a kerületet és az abban megnyilatkozó nemzeti akaratot és -meggyőződést itt képviselje, de a központ ráir és azt mondja: óhajtom, -hogy megválaszszátok ezt meg ezt. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Nohát ez a mult választásnál nem volt -igy!) - -Bocsánatot kérek, tisztelt miniszterelnök ur, az ön kormányzata még -minősitette ezt a rossz gyakorlatot. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Ellenkezőleg, abbahagyta.) - -Az ön kormányzata, tisztelt miniszterelnök ur, megint uj divatot hozott -be, azt a divatot, hogy mikor a választókerület összejön tanácskozni, az -első dolog nem az, hogy a jelöltek között válogasson, hanem hogy a -központ jelöltjét elfogadja és egyidejüleg a miniszterelnök urhoz -rendithetlen bizalmát kifejező táviratot küldjön. A tisztelt -miniszterelnök ur elődei, Bánffy, Wekerle, Szapáry, Tisza Kálmán ezt nem -tartották szükségesnek, erre nem fektettek sulyt, bizonyos félénkség -volt meg még bennük az ilyen külső czafrangok ellenében, de most már ugy -látom, ez a félénkség is megszünt és sokkal nagyobb nyiltsággal megy -most már ennek a központnak a működése. - -A parlament tagjainak egy része, a többség tagjainak nem is csekély -része a központ ily természetü működése által és segélyével jut ide a -parlamentbe. Azok tehát nem a kerületet, nem a nemzeti akaratot -képviselik, hanem ismétlem és ismétlem, képviselik azt a központot, a -mely központ, tegyük fel a kérdést: kit és mit képvisel? Azt a központot -összeállitja maga a miniszterelnök ur és a miniszterelnök ur nélkül és -az ő beleegyezése nélkül és az ő irányadó tevékenysége nélkül az a -központ meg nem alakitható. Ezt természetesnek is tartom. - -Emlékszem rá, – és ezt Vészi József képviselőtársam figyelmébe különösen -ajánlom, – hogy 1847-ben Deák Ferencz irt egy levelet. Az 1847-iki -pozsonyi országgyülésre készitettek egy programmot a nemzet legjobb -hazafiai, a kik egy kis komissiót alkottak. Nem emlékszem ugyan -biztosan, de gondolom, ahhoz a komissióhoz, vagy talán épen Kossuth -Lajoshoz intézte Deák Ferencz azt a levelet, a melyben figyelmeztette -őt, hogy nagyon meg kell gondolni, hogy nálunk az angol példákból vont -ugynevezett parlamentárizmus egészséges intézmény lesz-e. Nagyon meg -kell gondolni, mert ha mi megköveteljük, hogy a kormány a többség -kormánya legyen, akkor el kell néznünk, hogy a kormánynak többsége -legyen, ha pedig ezt el kell néznünk, a dolog természete hozza magával, -hogy a kormányok maguk csinálják maguknak a többséget és erre sokkal -inkább módjuk van, mint az örökösen ellenzékbe szoritott nemzetnek, mert -a kormány kezében hatalom, erő, vagyon, kitüntetés, minden van, sokat is -ad, még többet igérhet, az ellenzék pedig sem nem adhat, sem politikai -tisztességgel nem igérhet semmit. - -(Drakulits Pál: Pedig nagyon sokat igértek olyant, a miről tudták, hogy -nem tudják betartani! (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) Ezt nem -tagadhatják le! Én nem igértem olyant, a mit nem tarthatok meg!) - -Drakulits tisztelt képviselőtársammal szemben meg kell jegyeznem, hogy ő -tán elismeri azt, hogy adni még sem adhat az ellenzék, a kormány pedig -adhat. És abban igaza van ő neki, hogy mi sokat igérünk; fájdalom, -többet, mint a mennyit nyujtani tudunk. De igérjük és kifejtjük azt is, -hogy mikor és miképen fogjuk teljesiteni kötelességünket. - -… És bizonyos ugyan, hogy minden hazafias buzgalmunk daczára is nem -tudunk mindig akkora erőt kifejteni e Házban, mint a mekkora erő -kifejtését megigérjük, de ennek bizony nem mi vagyunk az okai, hanem -egyebek között Drakulits tisztelt képviselőtársam is… - -és a többiek, a kik utját állják az erélyesebb, hatalmasabb és -sikeresebb hazafias buzgalomnak. - -Tisztelt Ház! Ideérkeznek a vármegyék és városok feliratai és a t. -miniszterelnök urnak egyik bizalmasabb, de nem legbizalmasabb lapja, a -»Nemzet« naponkint közöl egy lajstromot, a melyben szám szerint -kinyomatja, hogy mely törvényhatóságok, mely vármegyék és városok irtak -már fel ide; másik, igazában bizalmas lapja, Vészi képviselőtársunk -lapja pedig csaknem naponkint megemlékezvén erről a mozgalomról, ezt -akképen jellemzi, hogy »A nemzet ébredése«. - -(Vészi József: Helyt is állok érte.) - -T. képviselőtársam, mi a nemzet történetében ezt a szót »a nemzet -ébredése« ismerjük. Ez a szó ugy hangzik fülünkben, mint szép, mint -fenséges melódia. A nemzet ébredése meg van; annak férfiai voltak -Széchenyi István, felsőbüki Nagy Pál, Vörösmarty Mihály, Wesselényi -Miklós, valamint később Deák, Kossuth stb., a kik felébresztették a -nemzetet először irodalmilag, azután politikailag s a kik végre a nemzet -lelkébe verték azt az eszmét és azt a szenvedélyt, hogy ne szenvedjen el -némán mindent, se a hatalom részéről, se a kormánynyal, se a koronával -szemben, hanem saját öröklött, ősi jogainak, becsületének és -méltóságának tiszteletben tartását követelje. Mi ezt értjük a nemzet -ébredése alatt. De mit értenek a nemzet ébredése alatt önök? Önök azt -értik alatta, hogy Abrudbánya felirata ideérkezett… - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy nem kell obstrukczió!) - -… vagy hogy Temes vármegye, avagy Torontál vármegye feliratai -ideérkeztek, hogy Bihar vármegye felirata ideérkezett. Hát ne játszunk a -szavakkal, t. képviselőtársaim, és ne nevezzék ezt a nemzet ébredésének, -nevezzék ezt önök a vármegyék rugódozásának, vagy akármi másnak, de a -nemzet ébredésének ezt ne nevezzék. - -T. képviselőtársam felszólalásában bizonyos statisztikai adatokkal is -szolgált nekünk. A statisztikai tudomány mezején is tett egy lépést; -gratulálok hozzá, hogy nem nagy lépést. Többször mondtam már, hogy sok -hiábavaló tudomány van a világon, de a leghiábavalóbb a statisztikai -tudomány. A statisztika összes igazságai között nagyon kevés az, a mit -én igaznak fel tudok ismerni. Megmondtam már ebben a Házban nem egyszer, -hogy a statisztika olyan tudomány, a mely egy kis ideig keveset, azon -túl meg semmit sem ér. Különösen mióta a magyar parlamentáris kormányzat -arra van berendezve, hogy elmulaszthat mindent, a mi e nemzet érdeke, de -a statisztikát nem lehet elmulasztani. Mióta itt sok ezer ember csinál -nem mást, csak statisztikát, azóta épen nem adok erre a tudományra -semmit. De hát képviselőtársam egy lépést tett a statisztika terén és -elmondta, hogy 48 előtt hány lélekből állott a nemzet, mennyi volt a -választó és hogy most hány lélekből áll a nemzet és mennyi a választó. - -Igazi statisztikát nehéz ebben a dologban csinálni. Nem is ostromlom -állitásának számbeli igazságát, de értékbeli igazságát nem látom az ő -előadásából, tehát nem is fogadom el egyelőre. Egyet azonban bizonyosan -tudok és ez az, hogy engem valamikor, régen, egy negyed századdal -ezelőtt, vagy még régebben, egy kerület megválasztott, a melynek -központi székhelyén, egy előkelő városban akkor volt 1400 választó, -köztük papi és hivatalnoki voks 70–80, tehát alig 4–5%, most pedig 800 -választó van abban a hatalmas városban és ezek közt hivatalnok meg pap -360; tehát majdnem 50%. Ebben a városban minden ember ismert engem, én -is ismertem mindenkit. Azóta is figyelemmel kisérem és elborzadok, ha -nézem, hogy miként, minő irányban és minő mértékben megy a mi -fejlődésünk az ország némely részében? A kézműiparos-osztály megszünt. A -magyar kisbirtokos-osztály megszünt. A függetlenség megszünt. Méltán -lehet tehát azt mondani az ország sok vidékére, kivált vidéki -városainkra, a melyek pedig a választásoknál nagy tényezők és a legtöbb -voksot szállitják a központ számára, el lehet mondani, a mit elmondottak -Guizot kormányáról, hogy választóinak egy része hivatalban van, a másik -része pedig hivatalba akar jutni. - -Ilyen nálunk az a többség; igy alakul minálunk a többség a -törvényhatóságokban is. Vannak azonban a törvényhatóságokban és a -városokban is jó, lelkes férfiak, a kik csak ugy gondolkoznak, csak ugy -éreznek, mint mi, de a kikben a politikai bátorság nem eléggé erős, a -kiknek talán politikai függetlensége is érintve van; mert a -kormányhatalom modern hatalmi berendezése ennek az államnak, irtózatos -szövevénnyel hálózta be a társadalomnak minden rétegét, ugy hogy a -legelőkelőbb férfiaknál sem bizonyos az ember, csak hosszas vizsgálat -után, vajjon politikai bátorságuk érintetlen-e, nincsen-e valamiképen -már az is megkötve? Én elismerem hogy e férfiak közt is igen sok a -tiszteletreméltó, szabadelvü, független gondolkozásu férfiu a megyékben -és a városokban; de a politikai bátorság még hiányzik belőlük. - -Legutóbb már a hirlapokban és a parlamenti eszmecserékben ugy látom, -hogy már az elmék is kezdenek elhomályosodni és megzavarodni. - -Ugy tüntetik most fel a vármegyékben és a városokban a kérdést, mintha -mi a költségvetést akarnók hátráltatni, mintha mi az időhöz kötött és -időhöz nem kötött, de a társadalom javát czélzó törvényjavaslatokat -akarnók hátráltatni. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Nem, csak válogatnak.) - -Engedelmet, mi sem nem válogatunk, sem pedig ezeket nem akarjuk -meggátolni. Mi komoly törvényhozói munkát akarunk végezni. De miért nem -végezhetünk? - -Mielőtt erre a kérdésre felelnék, megjegyzem azt, hogy önöknek tisztelt -többség és tisztelt kormány, abban valami alaki kis igazuk van, hogy a -többséget az alkotmányos életben jogok illetik meg és e jogok egyrésze -általunk talán megvan bénitva. Igazuk van abban, hogy rendes körülmények -közt, szabályos viszonyok közt, a társadalom békés fejlődésének utjain a -törvényhozás többségét a maga akaratának nyilvánitásában meggátolni nem -czélszerü, nem jogos, tehát nem is szabad. Ebben önöknek igazuk van. -Hanem hát ezzel szemben nekünk is igazunk van ám, mert mi azt mondjuk -ezzel szemben, hogy a nemzet fiait idegen lobogó alá, idegen nyelvre -kényszeriteni nem szabad, idegen érdekekre felhasználni nem jogos, nem -tisztességes és nem becsületes. - -Már most két igazság áll egymással szemben: önök azt mondják, önöké a -többség, mi meg azt mondjuk, mi védjük a nemzet érdekét, becsületét és -vérét. Elismerem, hogy önöknek a többségre nézve igazuk van. Önök -vitatják, de gyöngén, hogy nekünk ebben nem volna igazunk. Elismerik -igazunkat a törvényhatóságok is. Látom felirataik furcsa hangjából, hogy -a kérdés igazságához nem mernek nyulni. Megmaradnak a felszinen, a -többség elméleténél, tovább nem kereskednek, hogy a kisebbséget mily -indokok, mily érzések, mily törekvések vezérlik? Elismerik, hogy nekünk -is igazságunk van, de ha el nem ismernék is, mi érezzük, hogy nekünk van -igazunk. - -Már most két igazság összeütközött: a többségé és – a mi szent -meggyőződésünk szerint – a nemzeté. Már most, hogy jöjjön a megoldás? -Tisztelt képviselőtársam, Vészi József, tegnap Gladstone hires egykori -angol miniszterelnök valamely beszédét idézte, és a mikor az idézettel -foglalkozott, akkor ezt a kérdést is megérintette. Azt mondta, Gladstone -kereste annak okait, hogy miért nincs elég munkabirása az angol -parlamentnek? Kereste ennek indokait. Már most tisztelt képviselőtársam -belátta Gladstone fényes példájából, hogy ha tünet előtt áll az ember, -keresnie kell annak indokait. Azonban tisztelt képviselőtársam kereste-e -annak indokát, hogy miért áll egymással szemben ez a két igazság? - -(Vészi József: Kerestem és meg is találtam!) - -Lehet, hogy megtalálta tisztelt képviselőtársam, de nekünk nem mutatta -meg. Azt hiszem, másnak sem mutatta. Ez neki elrejtett kincse. - -Ha indokait kutatta volna, hogy miképen merült fel e két igazságnak -harcza egymással szemben, és mik ennek igazi indokai, és minthogy ennek -a harcznak valamikor és valamikép meg kell szünnie – mit tart -czélszerünek arra nézve, hogy a nemzet nagy veszélye és a korona -tekintélyének nagy csorbitása nélkül ez az összeütközés megszünjék, a -helyzetnek az orvoslása bekövetkezzék? Mert ez ám a kérdés. Az, hogy -Abrudbánya mit ir ide fel és miként ir, meg Turócz vármegye, meg Fogaras -vármegye, az nem a kérdés lényege, azt a méltóságos főispán ur -pipaszóval egy óra alatt feketekávé mellett el tudja intézni. Kereste-e -ennek az összeütközésnek az okát a tisztelt képviselő ur, azt kérdezem? -Ez az összeütközés, mikor két igazság igy egymásnak tör, szomoru dolog, -e felett járnak az elmék, megengedem, az övé is, de a megmagyarázás -módozatára mit talált ki a képviselő ur? Kitalálta Gladstonet, meg annak -bölcseségét, meg Angolország parlamentjének példáját. - -Én soha sem voltam annak barátja és én egész parlamenti pályám hosszu -folyamán keresztül talán soha sem folyamodtam ahhoz, hogy a mi hazai -viszonyaink megitélésénél idegen nemzet történetéből vonjak le példát. - -Én ezt nem tartom szerencsés metódusnak, mert ezzel nem tudunk -bebizonyitani semmit. Hiszen minden nemzetnél más az igazság, mert más -az ereje, más a törekvése, más a szenvedése, más a földrajzi -elhelyezkedése, más a történeti fejlődése, más a sorsa és más a -szerencséje. Olyan sorsa és olyan szerencséje, mint a mi nemzetünknek -van, az angolnak nincs, sem a németnek, sem a francziának. Nekem -beszélhet angol, német és franczia bölcsekről, azt felelem reá, vajjon -az angol meg a német olyan sorsban van-e, mint a magyar? Ha nincsen -olyan sorsban, akkor az ő bölcsesége reám nézve nem irányadó. A -magyarnak külön igazsága van, azt az angolok, németek, francziák -igazságából megérteni, megmagyarázni nem lehet. Minden összehasonlitás -csak félreértés és félremagyarázás, nem egyéb. Aztán az angol nemzet a -legnagyobb nemzete a világnak; államférfiai, kormányzói nagy férfiak, -nagy elmék és nagy jellemek. Sokra nézve az országok és nemzetek -kormányzásában példaként igenis feltüntethetők az angolok, hanem -kisértse meg a sors az angol nemzetet oda juttatni, hogy annak -uralkodóháza idegen legyen, fejedelme idegen érdekeket is képviseljen és -még százszor jobban, mint az angol érdekeket, katonáját vezessék -braunschweigi lobogó alatt, vezényeljék franczia, vagy német nyelven és -az angolok zsebében idegen kezek legyenek az urak, akkor majd Gladstone -urnak bölcsesége mit fog mondani? - -(Vészi József: Époly kevés angol vér folyik az ő ereikben, mint a minő -kevés vére van az Árpádoknak a Habsburgokban.) - -Hogy milyen vér folyik ereikben, azt ne kutassuk, mert azt nem tudjuk -egészen biztosan, de az bizonyos hogy ha Gladstonenak angol nemzetét -olyan helyzetbe hozná egy pillanatig a sors, a minőben a magyar nemzet -van, akkor Gladstone nem hat órás beszédben fejtené ki bölcseségét és -nem obstrukczióval élne a nemzet javára, hanem fegyverrel, vérrel -dinamittal és hóhérpallossal, a melyek alá a király nyakát tenné, (Élénk -éljenzés és taps a szélső baloldalon.) mert az angol nemzet története -ezt bizonyitja. Az angol nemzetnek ez az igazsága. A magyar nemzetnek -egészen más az igazsága. Ezért én arra hivom fel azok figyelmét, kik a -parlamenti tanácskozások alapján felszólalásomat méltónak tartják a -megfigyelésre, hogy mi nem a költségvetés tárgyalását gátoljuk, nem a -hasznos, czélszerü, mindennapi bajainkat orvosló törvényjavaslatok -tárgyalását nehezitjük meg, mi a nemzetnek nem kárt akarunk csinálni, -sőt minden kárt és veszedelmet elháritani törekszünk; mi a katonai -javaslatok ellen küzdünk. Mi azt meg nem engedhetjük, hogy a nemzet -erejét fokozott mértékben vegyék igénybe teljesen idegen hadsereg -erősitésére. Mi azért dolgozunk, azért fáradunk, hogy abban a -hadseregben, a melyről önök azt mondják, hogy a mienk is, a nemzeti jog, -a nemzeti érdek, a nemzeti önérzet és a nemzeti erő érvényesüljön a -valóságban is. - -A jövendőnek borus, mondhatnám sötét képét festette le előttünk a -többség igen tisztelt szónoka, lefestette a nagyhatalmi állás bajait, -feladatait, a körülöttünk bonyodalmakba merült világ helyzetét, és -szükségesnek tartotta ezért megerősiteni a hadsereget taraczkütegekkel -és sok mindennel. Igaza lehet, de hiszen nemcsak erről van szó, -nemzetünk jövendőjéről is van szó. Teljes bizalommal a király iránt bár, -de mégis mi egy királynak, halandó embernek jóindulatától nemzetünk -jövőjét függővé nem tehetjük. Nekünk abban a hadseregben, a melyet -ifjaink alkotnak s melyet irtóztató vagyoni áldozattal tartunk fenn, -nemzetünk jövendőjének biztositásáról is kell gondoskodnunk. Lehet a -király erős, lehet gyenge, lehet bölcs, hiányozhatik nála a bölcseség, -mindig a legjobbat remélhetjük, mert önök is mindig a legjobbat hirdetik -a trónról s önöknek abban igazuk is lehet, de a király halandó ember s -halandó ember szeszélyéhez nemzetünk jövendőjének biztonságát nem -köthetjük. - -Ha Maczedóniában baj van s ez önöket vezeti, mi azt érezzük, hogy itthon -van igen nagy baj s minket az az indok vezet, hogy ezt a bajt -orvosoljuk. Ne áltassák önök magukat azzal, hogy a javaslat -visszavonása, a rendes létszámot kérő javaslat előterjesztése fog minket -a nemzeti kivánságok vitatásától eltériteni. Mi felállitottuk azt a -kérdést, mi a nemzet jövőjét és méltóságát megakarjuk óvni a -hadseregben. Én más nevében nem beszélek, én a magam nevében beszélek, -de meggyőződésem, hogy lesznek elvbarátaim, vannak is, még buzgóbbak, -mint én, még lelkesebbek mint én, kik idegen hadsereg számára egyetlen -fillért, egyetlen ujonczot meg nem szavaznak. Ez a mi törekvésünk! - -Azok a vármegyék és városok értsék meg, hogy erről van szó. Hiába -beszélnek nekünk a többségről, az obstrukczióról, mi előttünk sem a -többség, sem az obstrukczió, sem a kisebbség, vagy nem tudom mi nem a -czél; szóval a parlamenti politikai életnek e külső jelszavai minket nem -vezetnek, de meg sem félemlitenek, vissza sem riasztanak. Száz meg száz -angol igazságot hozhat ide a képviselő ur, hozhat ide osztrákot is még -többet… mi erre nem adunk semmit. Azt mondja tisztelt képviselőtársunk, -hogy magyar igazságot is hoz majd ide. - -Menjünk tehát a magyar igazság mezejére. Azt kérdi tisztelt -képviselőtársunk tegnapi beszédében, hogy mi közjogi sérelem van ebben a -törvényjavaslatban? - -(Vészi József: Az eddigi állapotokhoz képest!) - -Igen a közvetlen megelőző állapotokhoz képest, kérdésének ez a lényege, -mert szerinte ez az ezt megelőző közvetlen közjogi állapoton nem -változtat semmit, hisz az, hogy 15,000 ujonczczal többet vagy kevesebbet -kérnek, az a közjogi állapotnak nem sérelme. Hogy mi a közjogi sérelem e -javaslatban, a felelet erre a kérdésre nagyon egyszerü, olyan egyszerü, -hogy képviselőtársamat meg fogja lepni. Ebben a javaslatban az a közjogi -sérelem, hogy változatlanul tartja fenn az eddigi közjogi sérelmet. - -Az eddigi közjogi sérelmeket akarja tehát fenntartani nagyobb teher -mellett. - -Tudom, hogy tisztelt képviselőtársam számitott arra, hogy valami ilyen -feleletet fog tőlünk kapni s ezért tovább is fürkészett. Mert hogy az -eddigi, e javaslatot közvetlen megelőző közjogi helyzetnek vagy -állapotnak vannak közjogi sérelmei, azt nem kétlem, tisztelt -képviselőtársam is elismeri, hisz azt kénytelenek vagyunk fájdalom, -mindnyájan elismerni. - -Mi az a közjogi sérelem, a melyre képviselőtársam angol, német és -franczia példát nem tud felhozni? Az, hogy a magyar fiuk osztrák-német -ezredben, német veszényszóra, kétfejü sasos zászlók alatt a Gotterhalte -hangjai mellett szolgálnak. - -(Lovászy Márton: Erre tessék angol preczedenst találni.) - -Tessék erre – a legsötétebb, az emberiségre nézve a legaljasabb régmult -zsoldos hadseregektől eltekintve – példát keresni a világ akármelyik -nemzetének történetében! Nincs. Ez a közjogi sérelem. Meg van-e irva ez -a sérelem, vagy nincsen, ezt mi nem keressük mert érezzük, tudjuk, -látjuk és szenvedünk alatta. - -(Endrey Gyula: Pirulunk is miatta!) - -Ezt a rettentő sérelmet, – a mely nemcsak közjogi sérelem, de annál -sokkal több, mert a nemzet becsületének eltiprása – akarja ez a javaslat -továbbra fentartani a nemzetnek még nagyobb megterheltetésével. A -megelőző állapothoz képest ez a sérelem. - -De mintha érezte volna az én tisztelt képviselőtársam, hogy efféle -feleletet kap, tovább fürkészett és felvetette azt a másik kérdést: -vajjon abban az 1867: XII. t.-cz.-ben benne van-e, vagy benne lappang-e -a nemzetnek ez a joga? Hát tisztelt képviselőtársam, az erre a kérdésre -adandó felelet nem nagy nyomatéku, ne is vegye nagy nyomatékunak ezt a -feleletet, mert akár benne van, akár nincsen benne, az mellékes, sőt ha -az ellenkező volna is benne, nem az az irányadó mireánk nézve, hanem az -az irányadó, hogy a nemzet érdeke és becsülete mit követel? - -De tisztelt képviselőtársam, felhivom figyelmét arra, hogy mind a -miniszterelnök, mind gróf Tisza István és gróf Andrássy Gyula urak -rettentően tévedtek ám akkor és valami csodálatos, hiábavaló munkára -vállalkoztak, – valami csodálatos, az embernek megáll az esze, hogy -komoly férfiak ilyen játékra hogy adhatják a fejüket, – mikor arra -vetették fejüket, hogy ők bebizonyitják a 67-iki törvényből, hogy a -nemzetnek a magyar vezényszóhoz, a magyar lobogóhoz stb. nincs joga. -Talán nem is azt bizonyitották ők be, egészen korrektül, a mit akartak, -hanem csak azt bizonyitották be, hogy nincs világosan a törvényben, hogy -ezt a nemzet jogosan követelheti. - -Hát, tisztelt képviselőtársam, erre is nagyon egyszerü ám a felelet, -olyan egyszerü, hogy megint meg fogja lepni. Az a józan magyar ész -ismeri ám, azoknak a választóknak százezrei tudják ám a feleletet. -Tudniillik abban a törvényben világosan benne van, hogy mi mint az élet -és gyakorlat elnevezte, közös hadsereget állitunk. Már most mit tesz az: -közös hadsereg? Ez azt teszi, hogy az osztráké nem lehet, mert ha az -osztráké volna, nem lenne közös; a magyaré nem lehet, mert ha a magyaré -lenne, nem lenne közös, hát kié? - -Talán uratlan jószág? Magyarországon találkozik uratlan jószág? Mi az, -hogy se nem az osztráké, se nem a magyaré? Hát a királyé? Ezt nem -fogadjuk el. Mi adjuk hozzá a katonát, mi fizetjük a királyt is, a -katonát is, hát a katona nem a királyé és mindaddig, mig azt mondják, -hogy a királyé, mindaddig irtózatos csalás lesz ebben az országban, -valami rettenetes valótlanság. - -Már most a tisztelt képviselőtársam azt feleli, hogy se nem az osztráké, -se nem a magyaré, hanem az osztráké is, a magyaré is. Ugyan mondja meg -az Istenért, mennyiben a magyaré? Miért ámitjuk mi egymást, meg a -világot? Egymást ámithatjuk, nálam az nem árthat semmit, de szabad-e a -nemzettel szemben azt állitani, hogy a magyaré ez a hadsereg részben -vagy akármi részben? Miben? Hogy a mi katonáinkat, a mi fiainkat nyers -anyagként elviszik, a mint ők magukat kifejezik, hogy mi tőlünk -elvisznek 30,000 lovat, meg 45,000 ujonczot, ez összesen 75,000 -darabszám. Hogy mert ennyi anyagot szolgáltatunk, ezért magyar hadsereg? -Mert annak se szelleme, – százszor el volt mondva és ezerszer ismételtük -önök előtt – annak se szelleme, se iránya, se lelke, se törekvése, se -végczélja, se vezénylete, se tisztikara, se jelvénye, se önérzete -semmiben sem magyar. Hát magyarázza azt meg nekem valaki, ám gróf -Andrássy Gyula, ám gróf Tisza István képviselőtársam magyarázza meg -nekem azt, hogy miért és mennyiben magyar? Hiszen mikor mi azt kivánjuk, -hogy a vezénylete, az oktatása, a tanintézete, a tisztikara, a jelvénye, -iránya, szelleme magyar legyen a magyarországi kontingensnek, ez a -legkevesebb, a mit a nemzet kérhet. A mi ezen alul van, az már a -nemzetnek undok megsértése, rosszakaratu bántalmazása. - -És ha igaz az, hogy a 67-iki törvényben közösnek van az a hadsereg -kifejtve és felállitva, akkor annak a hadseregnek magyarországi részében -a magyar nemzet minden erkölcsi értékének is képviseletre kell jutnia, -becsületének, méltóságának, önérzetének, vágyainak, egész törekvésének -és a mult összes dicső hagyományainak ott kell lenniök. Pedig a -hadseregben mindezeknek hitvány tagadását, kijátszását, -félremagyarázását, meghamisitását látjuk. - -Hát tisztelt képviselőtársam, igenis a 67-iki törvényben benne van. Sőt -ha az volna benn, hogy a nemzet megengedi a királynak, hogy -felségjogánál fogva a vezérletet, vezényletet és belszervezetet német -nyelven csinálhassa – pedig ez nincs benn – a nemzetnek az a joga, a -melynek érvényesitését mi követeljük, akkor is érintetlenül fenmaradna, -akkor is, ha ebben a törvényben világosan a németre volna engedelem -adva. Mert a nemzetnek élni, becsületét és méltóságát megvédelmezni -mindenkor joga is, kötelessége is, akármit mondanak a törvényben. Az -1715-iki törvényben az is benn van, hogy Rákóczi Ferencz a valóságos -szabadságnak veszélyes ellensége. Ez is benne van. Hát talál olyan -embert ebben az országban, vagy ezen a földön, a ki ezt a szót: »verae -libertatis inimicus«, a legalávalóbb hazugságnak ne tartaná? És talál-e -olyan magyar embert, tudóst vagy tudatlant, a ki egy perczig is elhitte -volna, a mikor ezt a törvényt hozták, még azok közt is, a kik hozták, -hogy ez az igazság és hogy ezt a nemzetnek tiszteletben kell tartani? - -De hát, a 67-es törvényben az nincsen benne, és a mikor a magyar nemzet -a magyar királyra rábizta, hogy alkotmányos felségjogánál fogva, nem -osztrák császári felségjogánál fogva, hanem magyar királyi felségjogánál -fogva a hadsereg vezérletét, vezényletét és belszervezetét ő állapitja -meg, a magyar nemzetnek sohasem jutott eszébe, hogy a magyar királyt -azzal a joggal ruházza fel, hogy németté tegye a magyart. Ilyen -botorság, ilyen vadállati ostobaság a 67-iki törvényhozókról fel nem -tehető. - -Hanem, tisztelt képviselőtársam, szomoru tény, hogy mikor Poroszország -felé az osztrák uralkodóház meglehetősen megerősitve látta magát, a -mikor a hét éves háboru is elmult, hát akkor orvul, a mint már volt -szerencsém, vagy szerencsétlenségem emliteni, a magyar ezredekbe a német -vezényszót becsempészte 1765 körül. Nem egyszerre történt, nem minden -ezrednél egyszerre csempészték be, ugy hogy a krónikákban világosan meg -sincs irva, én legalább nem találtam szabatos időpontot, hogy melyik -ezredbe mikor hozták be, hanem csak orvul, titkon s a nemzet ellen, a -nemzet jogainak és alkotmányának borzasztó megsértésével csempészték be -a német nyelvet a hadseregbe. Én ugy tudom, hogy a jelvényt még akkor -nem csempészték be. Még akkor a nemzeti lobogó az ezredeknél maradt, -vagy legalább a magyar ezredek nagy részénél. Csak a mikor a franczia -háborutól, a nagy, a 25 évig tartó franczia háborutól megmenekült a -dinasztia, 1814-ben vagy 15-ben hozták be a hadseregben a kétfejü sast, -meg a Gotterhaltét, meg ezeket az ostobaságokat, oly viszonyok között, a -mikor a nemzet alkotmányát is törekedtek eltiporni, a mikor -országgyülést nem hivtak össze, nehogy a nemzet e miatt a maga -panaszával álljon elő. - -1867-ben a törvényhozás ezt bolygatni nem akarta; sem az uralkodó, sem -az országgyülés nem merte bolygatni, nehogy akkor, a mikor arról van -szó, hogy a mit lehet kiegyenlitsenek, oly akadályra bukkanjanak, a mely -minden kiegyenlitésnek utját állja. Hanem igenis, hallgatólag, egymásnak -a gyöngülésére számitva, és azzal a szándékkal, hogy majd alkalmas -időben ezt a véglegesen még nem szabályozott kérdést rendbehozzák, -beletették a törvénybe azt, hogy a hadsereg vezérletét, vezényletét és -belszervezetét ő Felsége állapithassa meg alkotmányos felségjogánál -fogva. Azt azonban a magyar nemzet soha, még álmában sem fogadta el, -hogy a törvényben foglalt e rendezés végleges, és igy a vezérlet és -vezénylet nyelve német legyen. Tudom, hogy az uralkodó vagy tanácsosai -számitottak arra, hogy ez örökké igy marad; de azt is tudom, hogy a -nemzet bizton számitott arra, hogy a legelső adandó alkalommal ezt a -nagy sérelmet rendbehozza. Hogy pedig az rendbehozassék és hogy a nemzet -e sérelme orvosoltassék, annak ideje elérkezett. - -Azt mondja Vészi József képviselőtársam, – a ki különben tegnapi -felszólalásával oly szerencsés volt, hogy egyetlen oldalát sem fedezte -igazságainak, azok mind gyengeségek – hogy hát 37 esztendő óta mit -csináltunk mi s illetőleg, hogy 37 esztendő alatt miért nem jutottak -ezek eszünkbe? Azt mondja továbbá, hogy a mi elhunyt egykori nemes -barátunknak: Simonyi Ernőnek és Irányi Dánielnek jók voltak ezek az -állapotok, nekünk meg nem jók. - -Hát képviselőtársam, ha ilyen nagy dologgal lehetne némileg humorosan is -foglalkozni, akkor nem sokat foglalkoznám az ő effajta érvelésével, -hanem azt mondanám, hogy ő éppen ugy csodálkozik ezen, mint az egyszeri -jobbágy csodálkozott azon, hogy kocsijának a fatengelye eltörött, pedig -22 esztendő óta mindig járta azt a kocsit, sohase volt a tengelynek -semmi baja és egyszer mégis csak eltörött az a fatengely. - -Hát az ő szegény paraszt eszétől az kitelik. - -Tisztelt képviselőtársam is azon csodálkozik, hogy ez 37 esztendő után -jut eszünkbe. Hát tisztelt képviselőtársam, bizony 37 esztendő után -eltörik a rossz fatengely, ha folytonosan használják. Azonban nem is ugy -áll a dolog, a mint tisztelt képviselőtársam mondja, hogy mi e -kérdéseket 37 esztendő alatt elhanyagoltuk. A dolog ugy áll, hogy a -képviselőháznak ez oldala valami különösen a magyar vezényszót, a magyar -katonai intézeteket és a magyar jelvényeket nem hangoztatta, de csak -azért, mert hiszen az önálló magyar hadsereget követelte és ennek -eszméjét hangoztatta folytonosan. Az pedig magától értetődik, hogy ebben -az intézményben és ennek fogalmában minden egyéb nemzeti jog benne van. -De már az Istenben boldogult egykori nemzeti párt, tisztelt -képviselőtársamnak ez idő szerint legbensőbb barátai, az eléggé -hangsulyozta ezeket itt a képviselőházban. És ki kell jelentenem megint, -tisztelt Képviselőház, nem hivalkodom azzal, hogy e Ház egész pártjának -vagy oldalának nevében teszem ezt a kijelentést, de azt hiszem, vannak -nagy számmal elvbarátaim ebben a tekintetben, hogy mi a végleges nemzeti -kivánalmak és követelések teljesitésének nem tekintjük ám még a -vezényszó, jelvény és intézetek dolgát ma sem, de azt hiszem, hogy ezek -az idei bonyodalmak meg lennének szüntethetők azzal, ha a korona -tanácsosai részéről a nemzet e kétségtelen jogai iránt teljes -tiszteletet látnánk; akkor a mai bonyodalmak eltüntethetők lennének és -egyelőre a nemzet nyugalma helyreállana. - -Mi azért nagy missziónkat azontul is teljesiteni fogjuk, de a mai -bonyodalomnak ily módon vége lehetne. Ismétlem, ez a mi nézetünk, ez a -mi álláspontunk és erről mi le nem tehetünk sem az önök kedvéért, sem a -korona kedvéért, mert ez nemzetünk iránt való legelemibb kötelességünk. - -Különben nem is igaz, hogy nem követeltük jogaink érvényesitését. Hogy -Mocsáry, Irányi, Simonyi tisztelt egykori barátaim, mikor, miként -emlegették ezeket a kérdéseket, annak bizony nem volt időm utánanézni, -de határozottan emlékszem, hogy a magyar nyelvnek a hadseregben való -jogát, a magyar jelvényeknek és tisztikarnak a jogát én magam is nagyon -élénken s nem egyszer hangsulyoztam 1889-ben. - -(Thaly Kálmán: 1878 óta magam is Isten tudja hányszor hangsulyoztam.) - -És igen jól emlékszem, hogy ezen a helyen, a hol most vagyok, illetőleg -az ennek megfelelő helyen a másik házban, a Gréwen-ezred egykori -folyamodványát is felolvastam annak igazolására, hogy száztiz évvel -ezelőtt ez a nemzet ugyanugy vélekedett és azóta szakadatlanul ugy, mint -most. - -De hát, tisztelt Ház, ha 37 esztendő óta a nemzet nem emelte volna fel -szavát, ha vezetői talán gyöngék lettek volna, talán más politikai -bölcseség által vezéreltetve, ezt nem látták volna czélszerünek, vagy -bármely okból nem tettek volna eleget kötelességüknek, abból mi -következnék? Tegnap egy szót használt az én tisztelt képviselőtársam, -mondván, hogy az ő okfejtésének tengelye micsoda. Hát ha 37 év óta a -törvényhozás elmulasztotta volna nagy nemzeti jognak az érvényesülését -követelni, ugy a képviselő ur okfejtésének tengelye azt hozná magával, -hogy ujabb 37 évig is elmulassza? A képviselő ur okfejtésének -tengelyéből az következnék, hogy most már, ha 37 év óta elmulasztottuk -kötelességünket, egy perczig sem szabad, hogy tovább türjünk, egy -perczig sem szabad, hogy valamely kormánynak, a korona valamely -tanácsosainak megengedjük, hogy a nemzetnek ezt az utálatos sérelmét -továbbra is fenntartsák. - -Azután meg tisztelt képviselőtársam, ha Simonyi Ernő és Irányi Dániel, a -kikről kegyelettel emlékszik meg a képviselő ur, a kiknek működését mi -tiszteletben tartjuk és a kiknek emlékét mindig megtiszteljük, ha ezek -elmulasztották volna is a nemzet jogainak követelését, a mit nem tettek, -sőt ha ellenkezőleg nyilatkoztak volna is, az nem lehetne reánk nézve -irányadó. Minálunk – és e tekintetben hiába hivatkoznék valaki még Deák -Ferenczre, még Kossuth Ferenczre, még Kossuth Lajosra is, ha ugyan -hivatkozhatnék, hiába hivatkoznék az elmult időknek akármelyik -nagyságára, – a nemzet élete felett való őrködés nem dogmatika. Hogy -Johannes Chrisostomus, Johannes Damascenus és Sanctus Augustinus mit -mondtak valamikor és mit nem mondtak, az minket nem érint. - -Mi a nemzet érdekéből, méltóságából és becsületéből indulunk ki. Akármit -beszéltek vagy nem beszéltek valamikor azok a nagyok, azok a szentek és -azok a hitvallók, az ránk nézve dogmatikai erővel nem bir. Azok a -szentek is hiába beszéltek, mert ma is vannak megtört szivek; ma is -vannak beteg testek és beteg lelkek; ma is vannak siró árvák és üldözött -siró özvegyek; ma is van nyomoruság a földön és ma sem teljes a -mennybéli üdvösség. De hát ölbe tett kézzel türjük ezt és segiteni se -törekedjünk? Akármit beszéltek azok a szentek és akármit cselekedtek -vagy mulasztottak a mi politikai multunk vezérférfiai; a nemzetnek ez a -sérelme ma is fennáll és mi igen is fogadást tettünk arra, hogy mi ennek -a sérelemnek változatlanul tovább való fentartását meg nem engedjük. Nem -engedjük meg, akármi következzék is be; akár ez a kabinet marad, akár uj -kabinet jő, akármi történjék Maczedóniában meg Szicziliában, e nemzeti -sérelem fentartását, a nemzet örökös arczulütését, a nemzet -meggyalázását tovább nem türjük. Beszélhetnek önök akármiféle -szerencsétlenségről, ezzel reánk nem hatnak, mert nekünk elég 36 -esztendő tapasztalata, különösen az utolsó 28 esztendőé elég arra, hogy -ha csak gyáván, ha csak alávaló módon törvényhozói kötelességünket -megsérteni nem akarjuk, belássuk, hogy ebből engednünk nem szabad. - -(Elnök csenget: Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék egy kissé -parlamentárisabb kifejezéseket használni!) (Zajos felkiáltások a szélső -baloldalon: Miért? Miért? Rólunk mondta!) - -(Rákosi Viktor: Feltételesen mondta, de igaza van!) (Ugy van! Ugy van! a -szélső baloldalon.) - -(Polczner Jenő: Azt mondta, hogy mi lennénk gyávák, ha engednénk! Igazat -mondott! Éljen Eötvös Károly!) - -Tisztelt Ház! Éppen mondani akartam azt, hogy én tisztelettel elismerem -a többség álláspontját s a többség tagjainak arra vonatkozó észjárását. -Nekik részben más a feladatuk, mint nekünk; ők az ugynevezett -»kormányzó« párt; ők abban a meggyőződésben vannak, hogy ha a kormány -megbukik, összedül a világ, mi pedig abban a meggyőződésben vagyunk, -hogy ha rossz kormány és utána a másik rossz kormány megbukik, akkor -egészségesen épül fel a világ. Más légkörben nevelkedtek; más a -politikai czéljuk; más a nézetük; hibás, téves; hazafiságukat nem vonom -kétségbe, csak nem tartom élénknek. Az a hazafiság, miniszterelnök ur, a -sziv dolga. De beteg és gyönge sziv az, a mely nyilatkozni feleslegesnek -tartja; a mely a kitörést veszedelmesnek látja, a mely jól viseli magát, -mint jó gyermek, a mely nem csinál rosszat, de nem csinál jót sem. Ilyen -a miniszterelnök hazafisága is, kormányzata is. Beburkolódzik a passziv -rezisztencziába, a melylyel még eddig egy pár napkeleti megbolondult -szultánon kivül senki sem próbálkozott meg. A történelemben fel van -jegyezve, hogy voltak olyan szultánok, a kik, akármi vész vagy háboruság -fenyegette trónjukat és birodalmukat, nem csináltak semmit, bevonultak -háremeikbe… - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Önök akasztanak meg mindent!) - -… beültek a szeraljba, nem törődtek a világgal és csupán passziv -rezisztencziával ölték az időt… - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Mi dolgoznánk, ha önök engednének, de önök -nem engednek!) - -De hogy európai művelt országban valamely kormány passziv -rezisztencziával dolgozott volna… - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Ha engednék, dolgoznánk, de ha nem -engedik! Hiszen öntjük a javaslatokat. Mi csak az önök obstrukcziójának -rezisztálunk. Mi csak az erőszakos obstrukcziónak állunk ellent!) - -… erre példa nem volt. De minket vigasztal az, hogy ez a példa nálunk se -fog soká tartani. Bizom abban, hogy ha akad férfiu, a ki a koronát -felvilágositja, a korona bölcsesége segiteni fog a helyzeten; de mi is -vigyázunk ám, hogy segitsen. Midőn Barabás Béla tisztelt képviselőtársam -azt mondta, hogy ez becsületbevágó kérdés reánk nézve, értve a -hazafisági szempontot, akkor azt a miniszterelnök ur szellemesen azzal -ütötte el, hogy nem tudta, hogy az ő javaslataihoz van kötve a mi -becsületünk. Hát figyelmeztetem a tisztelt miniszterelnök urat, hogy -szellemesnek elég szellemes volt ez, de gyakorlati igazság nem volt -ebben az észrevételben; mert mi csakugyan becsületbeli kérdést -csináltunk ebből. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: A kisebbségnek sohasem becsületbeli kérdés -megadni magát a többségnek!) - -… Megmondom miért. A nemzet iránt való becsület kérdése… - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Sohasem lesz becsületbeli kérdés megadni -magát a többségnek. Ezt sohasem ismerem el!) - -Lássa, tisztelt miniszterelnök ur, mikor 1875-ben az a párt, a mely -akkor ellenzék volt, a balközép, a nemzeti bizalom legnagyobb részének -birtokában, a nemzet szeretete és bizalma által környékezve, az akkori -Deák-párttal egyesült még pedig akként, hogy minden elvét és -meggyőződését azután lábbal tiporta: az nagy megsértése volt a -nemzetnek, mert irtózatos károkat okozott, mert a nemzet bizalmát -renditette meg vezérlő férfiaiban. És a nemzet bizalmát renditette meg -törvényhozásában. - -(Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem kivánom, hogy az elvüket -változtassák meg, csak hagyjanak fel az erőszakkal!) - -(Ugron Gábor: Csak legyünk birkák!) - -(Széll Kálmán miniszterelnök: A kisebbség azért nem lesz birka! Hanem a -többség az legyen birka?) - -Ugy látszik, hogy mikor mi becsületbeli dologról beszélünk, azt a -tisztelt tuloldal nem látja elég komolynak; de figyelmeztetem önöket, -hogy minket választóink azért küldtek ide és mi választóink előtt erre -fogadást tettünk, hogy mi a nemzetnek ezt az irtózatos sértését tovább -nem türjük. És ha mi ettől elállanánk, ha mi megszüntetnők ezt a -harczot, habár erőnk elfogyta idézné is elő e megszüntetést, fájdalom, a -nemzet nagy rétegeiben akkép fognák fel a dolgot, hogy minket az -uralkodópárt, a kormány és a korona vett le a lábunkról. - -Ha erőnk fogyta miatt történnék is a leszerelés, a nemzet nagy -rétegeiben akkor is feltámadna a gyanu, mert, sajnos, odasülyedtek a mi -közviszonyaink, hogy a társadalom teli van jogos gyanuval és -gyanakodással. Ez elé a jövő elé mi nem megyünk. Mi a nemzetnek saját -törvényhozása iránt még meglevő bizodalmát, ha nem tudnók is jobban -megerősiteni, de legalább is fenn akarjuk tartani. A jelentést nem -fogadom el. - - - - -A KHUEN-HÉDERVÁRY KORMÁNY BEMUTATKOZÁSA. - - -I. A BESZÉD TÖRTÉNETE. - -Széll Kálmán miniszterelnök a véderővita folyamán a nemzeti követelések -nem teljesithetése miatt 1903. évi junius 14-én lemondott. A válság s az -uj kormányalakitási tárgyalások okából a képviselőház junius 16-án -elnapolta üléseit. Közben gróf Tisza István kormányelnökségéről volt -szó. Ő azonban kormányt nem alakithatott, hanem a király gróf -Khuen-Héderváry Károly horvát bánt bizta meg a kormányelnökséggel, a ki -az előbbi kormány tagjaiból gyorsan megalakitotta a kabinetet. - -Az uj kabinet a junius 30-án tartott képviselőházi ülésen mutatkozott be -s az uj kormányelnök e napon mondta el programmbeszédét s én a következő -napon julius 1-én tartottam a beszédemet. - -A beszédnek nagy és zajos hatása lett. De nemcsak tartalma s eszméinek -ujdonszerü alakitása miatt, hanem különös körülménynél fogva. - -Khuen-Héderváry gróf ugyanis mielőtt kormányalakitásra vállalkozott, -tanácskozott a 48-as párt vezetőivel, a kik vele bizonyos megállapodásra -jutottak. Megegyeztek abban, hogy ha a kormány a két katonai javaslat -tárgyalását felfüggeszti s egyelőre a nagyobb terheltetést nem követeli: -akkor a 48-as és függetlenségi párt félbenhagyja a szenvedélyes vitát s -rendes mederbe tereli a költségvetést és hozzájárul az exlex állapot -megszüntetéséhez. - -Khuen-Héderváry gróf engem is meglátogatott s közölte velem Kossuthékkal -való megállapodását. Én sajnáltam ezt. A nemzeti követelésekről -lemondani nem akartam s a vita megszakitását ideiglenesen se láttam -czélszerünek. Most lélek és buzgóság és fölgerjedés van az ellenzékben -és az országban: ezt később vezényszóra ujólag föltámasztani -bizonytalan. Kijelentettem azonban a miniszterelnöknek, hogy koromnál és -vérmérsékletemnél fogva magánosan zajos vitát nem folytatok. - -De az ellenzék minden árnyalata nem tette le a fegyvert. Az -Ugron-töredék a harcz folytatása mellett volt. De a mellett volt a -függetlenségi tábor egy része is. Fölkerestek barátaim s közölték velem, -ha hatásos beszédet tartok, akkor uj erős támadó ellenzék alakul s a -győzelem kivivásáig lankadatlanul folytatjuk a harczot. - -Igy határoztam el magam arra, hogy a bemutatkozás és kormányprogramm -alkalmából én is felszólalok. - - -II. A BESZÉD. - -(A horvát miniszter szava: ha husz millió magyar volna. – A kormányelnök -„ugy csöppent“ ide. – Kinek a javaslatára lett kormányelnök? – Gyökere -nincs se a parlamentben, se a pártokban. – Khuen-Héderváry 1894-ik évi -szerepe. – Mostani föllépése és programmja is pongyola. – Kormánya -„folytatás“-e vagy nem? – Mi a szabadelvüség? – Mi a különös magyar -szabadelvüség? – Az uj kormánynyal senki se nyert semmit. – A király és -a nemzet tekintélye. – Mi az a keresztyén irány? – Mit konserváljunk.) - -Mielőtt beszédemet, melyet tartani szándékozom, megkezdeném, némely -megjegyzést akarok tenni az itt elhangzott magyarázatokra. - -A tisztelt horvát miniszter ur felhozott itt egy érvet multkori -beszédében, a melyre tisztelt képviselőtársam Barabás Béla helyesen -felelt, felelete azonban még nem egész. Megjegyzést kell tennem rá -azért, mert az eszméknek és felfogásoknak valamely csodálatos zavarát -veszem észre ebben a Házban. Azt mondja a tisztelt horvát miniszter ur, -hogyha husz millió magyar volna, akkor volna erőnk a magyar vezényszót -kivivni. Én nem tudom, hogy a tisztelt miniszter ur hol tanulta a -logikát? de az bizonyos, hogy minden embernek akár tiz millió, akár husz -millió, akár néhány ezer, feltétlen joga van ahhoz, hogy a maga nyelvén -beszéljen. - -Itt van a nemzet, a mely akár husz millióból áll, akár kevesebből, -jogában van a maga nyelvét beszélni és minden intézményében alkalmazni. -Azt kérdem tehát én tőle, hogy ki és mi az a hatalom, a melylyel szemben -szó lehet róla, hogy joga van-e? És hol van az a jog és jogalany, hol -van az a rabló vagy az a biró, a ki ezt a jogot a magyar nemzettől -elvonta volna? - -Micsoda ész az, micsoda gondolat az, a mely igy a tisztességes multu és -épelméjü embereket zavarba akarja hozni? Micsoda ész ez? Hiszen a -nemzetnek ez feltétlen joga és a ki ennek utjában áll, erőszakot -gyakorol, akárki teszi is. És a mikor ezt a jogot elfoglalta, a mikor -ezt a jogot elvette a nemzettől, nem ugyan erőszakkal, mert ha -erőszakkal kisérlette volna meg, akkor nem türte volna a nemzet, hanem a -mikor elvette orvul: akkor a nemzet nehéz pillanatait használta fel és a -kik tették: bitorlók voltak, latrok, a nemzet ellenségei és a nemzet -most csak védekezik azok ellen. Nem arról van szó, hogy mihez van joga a -nemzetnek, mihez nincs joga, hanem arról van szó, hogy azt, a mi a -nemzetnek ez örökkön élő jogát akadályozta, miként háritsuk el. Ennyit a -tisztelt horvát miniszter urnak a logikából, hiszen tanár ember, ennyit -ugyis meg kell tanulnia. - -A tisztelt miniszterelnök ur kabinetje bemutatkozását, programmbeszédét, -sietek kijelenteni, tudomásul nem veszem. Én ellenzéke maradok ugy, mint -az előtte való kormánynak is ellenzéke voltam. Ellenzéke maradok -mindenekfelett amaz egyszerü oknál fogva is, a melyet nem fogok itt -különösen részletezni, mert ő olyan közjogi és államjogi alapon áll, a -melynek én a magyar nemzet érdekében való alkotmányos megváltoztatásáért -küzdök. Én tehát már ezért sem veszem tudomásul az ő jelentkezését. De -egyéb kifogásaim s vannak. - -Mindenekelőtt az a kérdés nincsen én előttem tisztázva, miképen jött ide -a tisztelt miniszterelnök ur? - -(Pozsgay Miklós: Idecsöppent!) - -Igazán, a magyar nép nyelvmondásai, a magyar nép nyelvszólásai között ez -a szó előfordul: »idecsöppent«! Ezt a nélkül, hogy banalitást akarnék -mondani, igazán lehet ennél a nagyfontosságu közjogi és politikai -esetnél alkalmazni, mert a mint itt valaki mondta csakugyan idecsöppent -a tisztelt miniszterelnök ur. Felhozták már előbb, hogy neki nincsen -gyökere eddig még a mi politikai közéletünkben. Gyökere, én is ugy -látom, nincsen. Majd erre kiterjeszkedem később, mert erre igen -háládatos anyagot nyujt nekem a tisztelt tuloldal. Nekem azonban közjogi -különös aggodalmaim is vannak. Ki az a ki a tisztelt miniszterelnök -urat, mint leendő magyar miniszterelnököt Ő Felségének figyelmébe -ajánlotta!? - -Bocsánatot kérek, alakilag és külsőleg a dolog el van intézve, mert a -lelépő miniszterelnök urnak, Széll Kálmánnak ellenjegyzése mellett -jelent meg, ha jól emlékszem, Ő Felségének az a leirata, a melylyel a -tisztelt miniszterelnök urat miniszterelnökké kinevezték. - -De hát valami történt a kézirat kibocsájtása és Széll Kálmán volt -miniszterelnök ur visszalépése között. Valami történt. Itt hallottam oly -rejtélyes szólásokban beszélni magát Széll Kálmán volt miniszterelnököt -is; hallottam gróf Tisza István tisztelt képviselőtársamat is. Tehát -valami történt. Ez a közbeeső dolog: ezzel nem vagyok én tisztában. - -Nem vagyok tisztában azzal, hogy a tisztelt miniszterelnök urat -egyenesen és határozottan a volt miniszterelnök ur ajánlotta-e -Magyarország főkormányzójának? Gróf Tisza István tisztelt képviselő ur -valami olyant mondott – nem értettem őt egészen tisztán, – mintha ő -ajánlotta volna. De akkor fel kell vetnem azt a kérdést, hogy minő -jogon? Mert ő alkotmányosan és a közjog tiszta épsége mellett megbizott -tanácsosa a koronának nem volt. - -De azt kell kérdeznem – és erre a tisztelt miniszterelnök urtól kérek -most már feleletet, – hogy gróf Tisza István képviselőtársamat is ki -ajánlotta a koronának? Mert a mi alkotmányos szokásunk és mindig -gondosan fentartandó alkotmányos gyakorlatunk szerint nem áll az, a mit -itt mindenki mondott, hogy a királynak feltétlenül jogában áll azt bizni -meg miniszterelnöknek, a kit akar. Ez alkotmányos államban nem igaz, -mert az észszerüséget és az okosságot a királynak sem szabad szem elől -téveszteni. Már pedig az észszerüség és az okosság azt hozza magával, -hogy a miniszterelnök kinevezése a parlament többségének teljes -egyetértésével történjék. Az az elmélet pedig, illetőleg olyan felfogás, -hogy a király kinevezhet mindenkit és azután ha kisül, hogy a kinevezés -nem tetszik a többségnek, hát ugrik az a miniszterelnök és akkor a -király megint kinevezhet, – szabad tetszése szerint – mást, bár akkor se -tudja, akkor sincs az iránt biztonságban, hogy tetszik-e az is a -többségnek, vagy nem, és ha nem tetszik megint ugrik az az ujabb -miniszterelnök: ilyen közjogi felfogás bolond felfogás. Ilyen közjogi -felfogás a koronát észszerütlen, helytelen és káros gyakorlatba vinné -bele; és ilyen felfogás a nemzet legfontosabb jogát: a kormányzás és a -kormányozhatás jogát, – de a törvényhozás jogát is, – valósággal -kárositaná, veszélybe hozná, elhomályositaná. - -Tehát az okosság és az észszerüség azt hozza magával, hogy a korona -előre tájékozódjék az iránt, hogy a parlamentben a többséggel vagy -legalább többséggé alakulható pártok szövetségével egyetértésben -jelenik-e meg a miniszterelnök. - -(Rosenberg Gyula: Miért nem a kisebbséggel?) - -Tisztelt képviselőtársamat egy históriai dologra figyelmeztetem, ámbár -ugy veszem észre, hogy nincs hozzá érzéke. Arra figyelmeztetem a -tisztelt képviselőtársamat, hogy az 1847-iki pozsonyi országgyülésen -igen nagy többségben az a párt volt, a mely akkor, a mikor az ország -helyzete nehézzé és komolylyá lett s a mikor a nemzet sérelmeiről -sikerült a koronát meggyőzni, ugy szétfoszlott, mint a hogy a szél -szétveri a polyvát. - -Hát ő vagy más nekem hiába beszél puszta többségről, mert a nemzet -története megmutatja, hogy gyakran csak néhány emberből áll a nemzet -igazi képviselete és nem abból a többségből, a melyhez a képviselő ur -tartozik. Szerencsére az a többség sem áll csupán olyan politikusokból, -mint a képviselő ur! - -Addig, mig azok a kérdések felderitve nem lesznek, mig nem tudjuk, hogy -abban a közbeeső időben micsoda munkákat végzett a miniszterelnök ur, -hogy kiknek ajánlatára, minő sorrendben, miképen következett az, hogy ő -legyen a miniszterelnöke ennek az országnak, addig én abban a gyanuban -vagyok, hogy a tisztelt miniszterelnök urnak a politikai finom érzéke -hiányzik. Mert én ugy tudom, hogy e parlament egyetlen pártárnyalatának -vezetője sem volt abban a szerencsés helyzetben, hogy őt a korona -megkérdezte volna; s ezért én a miniszterelnök ur miniszterelnökségének -eredetét tökéletesen tisztának nem látom. Ez is egyik ok előttem arra -nézve, hogy az ő miniszterségének bemutatkozását tudomásul ne vegyem. - -Gyökere nincsen ebben a parlamentben, a mint Kossuth Ferencz tisztelt -képviselőtársam és mások is kifejtették. Mert ime itt van – bocsánat a -kifejezésért, de más nevet most nem tudok és hosszu körülirást nem -akarok használni – itt van a legujabb időkben keletkezett és talán már -fenn nem álló kaszinópárt. De nyolcz tiz-nappal ezelőtt még fennállott. -Bizonyos, hogy abban a miniszterelnök urnak gyökere nem volt. Ahhoz nem -tartozott, sem kinn, sem bent, bár annak tagjai közül többet ismert. -Ahhoz tartozik például Vészi József tisztelt képviselőtársam. - -(Olay Lajos: Oda tartozik Weisz Berthold is.) - -Weisz Bertholdban talán lehetett gyökere, de hogy Vészi Józsefben nem -volt gyökere, az bizonyos. - -Itt van például egy másik alakulás, árnyalati, átfutamló alakulás, az -ugynevezett ó-liberálisok szövetkezete. Legalább azokból a hirekből, a -melyek köztudomásra jutottak, kétségtelen, hogy az ó-liberálisok -szövetsége nem azért jött létre, mert a tisztelt miniszterelnök ur -gyökereit érezte a maga talaján. Valami másért jött létre. Miért, miért -se, talán örökre titok marad, talán igen gyorsan kitudódik, de azért -semmi esetre sem jött létre, hogy a tisztelt miniszterelnök urat -idehozza. Itt van a harmadik árnyalat, itt van Nagy Ferencz tisztelt -képviviselőtársam legujabb keletü pártja, a valamikor ugynevezett -nemzeti-párt. No már annak sok tagját sokkal jobban ismerem, semhogy ki -ne merjem mondani, hogy ez a párt pedig néhány nappal ezelőtt, még csak -nem is álmodott arról, hogy épen a tisztelt miniszterelnök ur jöjjön ide -és vegye át az ország kormányzatát. Nem hiszem, hogy a miniszterelnök -urnak a tisztelt néppártban lett volna nagy gyökere. Talán próbált -sarjadzni, de gyökeret még nem eresztett. - -Azt is határozottan tudom, hogy minálunk nem volt. Már pedig a politikai -finomabb érzék mégis csak azt követeli nemcsak attól, a ki nagy ország -kormányzatára vállalkozik, de még azoktól is, a kik közreműködtek abban, -hogy arra vállalkozhassék, hogy az illető mégis annak az országnak -népével, népének képviseletével, képviseletének különböző törekvéseivel, -eszméivel, eszméinek vajudásával érintkezésben és rokonságban volt -légyen; a közös örömek és szenvedések, a közös törekvések szelleme -legalább benne is meg volt légyen, mert máskülönben csakugyan ugy -»csöppent ide«, a hogy a magyar köznép szólása mondja. Hogy azok a -képviselő urak, a kik háta mögött ülnek; a kik elhatározták, hogy -támogatják őt, és a kik jobban és közelebbről is ismerik, a jövendőre -nézve már előlegezik is neki a bizalmat: ezt nem veszem birálat alá, -ámbár vehetném. Mert hogy Rosenberg Gyula képviselőtársam miért lett -egyszerre olyan hive a miniszterelnök urnak, azt ugyan e kerek földön -megfejteni senki sem tudja, ha csak azzal nem, hogy erős -gouvernementális érzékénél fogva, találván egy miniszterelnököt: ha már -megtalálta, támogatja is. - -Tisztelt Képviselőház! 1867 óta sohasem fordult még elő eset az ország -törvényhozásában arra, hogy miniszterium ugy keletkezett volna, mint ez -a miniszterium. 1848-ban irtóztató kisérlet történt arra nézve, hogy a -nemzetgyülés pártjaira való tekintet nélkül állittassék miniszterelnök -az ország élére. - -(Báró Kaas Ivor: A koronának feltétlen joga van rá!) - -Az a koronának nem volt feltétlen joga. A történelem megvilágositotta -már azt a tényt; az a nemzet történetében, de a királyság tekintélyének -történetében is egyike volt a legszomorubb dolgoknak, a melyeket a -történelem valaha feljegyzett. Tiz kabinet alakult 1867 óta a -miniszterelnök ur kabinetje előtt; 11-ik volt az 1848-iki és valamennyi -e törvényhozás kebeléből nőtt ki, a nemzet képviseletében gyökerezett, -onnan sarjadozott ki; ez az egyetlen, ez a legelső, a melynek gyökere -más. - -Lássa miniszterelnök ur, a mi bizalmunk hiánya, a kik itt az ellenzéken -ülnek, meglehetősen indokolt. Mi nem előlegezhetjük a kabinet -jövendőjének a bizalmat. Meglehetősen indokolt azért is, a mi 1894-ben, -épen most 9 esztendeje történt és a minek a történetét egyrészében én -tudom elmondani igen jól, másik részét pedig Darányi miniszter ur fogja -elmondhatni. Ezelőtt 9 esztendővel a nemzetnek egyházpolitikai törekvése -– az akkori kormányé, az akkori többségé, és az akkori ellenzék -többségéé – győzött. 175 főnyi többsége volt ebben a parlamentben; ilyen -többség még sohasem volt. - -Hanem valakinek nem tetszett a nemzetnek, vagy mondjuk a többségnek ez -az iránya, és akkor is a miniszterelnök urat szemelte ki a sors arra, -hogy idecsöppenjen. Nekem csak annyi részem volt akkor a dologban, hogy -mikor hire jött annak, hogy az akkori miniszterelnöktől ő Felsége -megvonta a bizalomnak szükséges mértékét és őt állásából kegyelmesen -elbocsájtotta, jön haza: akkor gondoskodtam arról, hogy a fogadtatása -tisztességes és dicsőséges legyen, és mikor a vasutról leszáll, óriási -tömeg várja, hogy őt a nemzet bizalmáról biztositsa. Hogy pedig a -miniszterelnök ur idejövetelét ne várja más, mint a némaság és homály, -arról meg gondoskodott mindenki, a ki akkor közdolgokban tett vagy nem -tett valamit. Nem kisérte ide senki. De különösen gondoskodott róla -kedvelt minisztereink egyike, Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter. -Ezt ő különben jobban el tudja mondani. A szabadelvüpárt összes házőrző -közegeivel ajtót, kaput, még ablakot is bezáratott, hogy valahogy a -miniszterelnök ur hozzájuk be ne juthasson. Ez történt kilencz évvel -ezelőtt. A miniszterelnök ur azután, uriember módjára, a hideg -fogadtatásból levonta a következtetéseket és jelentést tett ő -Felségének, – gondolom, hogy igy történt – és tovább nem is gondolt -arra, hogy Magyarország kormányzója legyen. - -De mi történt azóta? Ezt szeretném én a földművelési miniszter urtól -megtudni? Mert most a földművelésügyi miniszter ur nem ugy tett, mint -kilencz évvel ezelőtt, hanem most kiállt a kapuba s azt mondta eléje: -Gyere be rózsám, gyere be! Hát mi változott időközben? -Horvát-Szlavonországok bánja nem változott, ugy veszem észre; valami más -változásnak kellett tehát bekövetkezni. A korona sem változott, mert a -korona most is csak ugy küldte ide a miniszterelnök urat, mint akkor. Mi -változott hát? Talán megfelelek később erre a kérdésre, de annyi -bizonyos, hogy a miniszterelnök ur kedvelt minisztereinek egyike ma -másnak látszik, mint akkor volt. Hogy ez a látszat mit jelent, azt én -nem tudom, nem is töröm a fejem rajta. - -De miniszterelnök ur, a milyen közjogi pongyolaság történt fellépésének -első perczétől fogva bemutatkozásáig, olyan pongyolaság történt a -bemutatkozás külső részleteiben is. Lássa miniszterelnök ur, rossz -szokás lehet, de itt, a mi nemzetünknél szokásban volt még eddig mindig, -kivétel nélkül, hogy a mikor uj kabinet, uj miniszterelnök jött ide a -nemzet tanácsába, a képviselet szine elé: ősi szokás szerint magyar -ruhát öltött. (Felkiáltások: Régen nem szokás!) - -Bocsánatot kérek, meglehet. Egy esetet én is tudok, a mikor a nemzet -iránt való ezt a figyelmet a miniszter urak el mulasztották. De én -hiába, nem épen mai gyerek vagyok már ezen a téren, tudom azt, nagyon -fontos, ünnepélyes cselekmény az, a mikor az ország az ő állami ügyeinek -kormányzójára tesz szert – már akár a szerencse, akár a balsors hozza az -uj kormányzót – ősi magyar szokás szerint mindig ugy szokott az első -bemutatkozás történni, a hogy cselekedett Andrássy és cselekedtek a -többi kabinetek, hogy a nemzet iránt való teljes tisztelet jusson azzal -kifejezésre. Én óhajtom, hogy ez a gyakorlat megmaradjon és egyáltalában -kárhoztatnám azt, hogy a divatból kimenjen; nehogy ugy jöjjön az uj -kormány az ország képviselői elé, a hogy éppen az alagi lófuttatásra -megy vagy a Vampeticsbe. És nem helyeslem ezt azért sem, én előttem ez -is nyomatékos, mert tudom, hogy a tisztelt miniszter urak, mikor a -korona elé mennek, a legdrágább és legdiszesebb öltönyeiket veszik -magukra; pedig a koronának tekintélye se nem nagyobb, se nem szentebb, -se nem igazibb, mint a nemzet képviseletéé. Tessék ebben az egyensulyt -megtartani és a nemzetnek régi, már akár jó, akár rossz, de a nemzet -sajátságainak megfelelő szokásait tiszteletben megtartani. - -De én a miniszterelnök ur programmját is ép oly pongyolának tartom, mint -a megjelenését. Mi itt a főkérdés? Nem az volt ám itt a főkérdés, a mi -az ő programmjában részletesen el van sorolva, például ujonczjavaslatok, -katonai terhek szaporitása stb. Nem ez volt a főkérdés, mert épen azt a -körülményt, hogy a miniszterelnök ur idejöhetett, az a kivánság idézte -elő, hogy a nemzet követelései kellő méltánylásban részesüljenek. És a -miniszterelnök ur minden sok másról beszélt, csak erről nem beszélt. -Pedig a nemzet erre volt kiváncsi. Hiszen a nemzet nagy része előtt igen -kedvelt előző kormány épen azért hagyta el a helyét, – a mely kormánynak -pedig nagy többsége volt e Házban s vele szemben még ezen az oldalon is -általánosan és kivételkép, a politikai tisztelettől eltekintve, sok -rokonszenv volt – épen e miatt volt kénytelen elhagyni a helyét és jött -ide az uj kormány. És mégis az uj kormány feje mindenről beszélt, csak -épen erről az egyről nem. Hát ez is oly pongyolaság, a mit megbocsájtani -nem lehet. Tehát tisztelt Ház, én ezt a kérdést egyenesen a -miniszterelnök urhoz intézem, a ki ugy látszik, sokkal nagyobb szónok -lesz, mint az elődje; mert az elődje mindenre felelt és mindent -megmagyarázott, ő pedig semmire sem felel; s ugy látszik, sokkal -nehezebb lesz hozzáférni, mint az elődéhez; azt a kérdést intézem -egyenesen a miniszterelnök urhoz: hogy hát ennek az egész -kormányválságnak mi az igazi jelentősége? Mert a kormányválságoknak -mindenütt és mindig az egész világon, a mióta vannak, az a czéljuk, hogy -egy csomó elégedetlenséget elháritsanak, egy csomó szenvedélyt -lefegyverezzenek és egy csomó jogosult vágy és józan kivánság -kielégitésével a helyzetnek betegségét orvosolják. - -Ez minden kormányválság czélja is, oka is, mentsége is. Mi történt hát -azzal, hogy a tisztelt miniszterelnök ur idehozta ezt az ujdonsült -kormányt és maga is idejött? Hát valami elégületlenség el van háritva? -Valamely szenvedély le van csillapitva? A nemzetnek vagy az ellenzéknek, -vagy a többségnek valamely igénye ki van elégitve? Mi történt? Valamely -sérelem orvosoltatott? - -A mi országunk, a mi alkotmányunk, a mi kedves, szeretett osztrák -szövetségeseinkkel szemben eddig még azért ért valamivel többet, mint ez -a mostani állapot, mert itt általános felfogás szerint – nem egészen az -én felfogásom is – de általános felfogás szerint volt mindig biztos -kormányképes többség a parlamentben, a melyre tisztességes kormányzat -mindig bizton számithatott és a mely a korona érdekeinek is mindig -biztos őrzője volt. Itt volt mindig. És a mint a szellők idehozták -Jellasics városából a hirt, hogy jön a horvát bán, megint jön a horvát -bán: abban a pillanatban ez a 30, nem tudom hány esztendő óta soha meg -nem bomlott többség, ez is háromfelé szakadt. (Felkiáltások: mikor?) - -Oly gyorsan következnek egymásután a napok, hogy én bizony nem nézem, -hogy egy nappal előbb vagy utóbb. - -Én a jegyzőkönyvemben nem tartottam ezt nyilván, nem is voltam -Budapesten, csak azután értesültem arról, hogy a megbomolhatatlan -többség, már nem megbomolhatatlan és hogy a tisztelt miniszterelnök ur -mint jövendőbeli várományos, mint főkormányzó van itt. Előttem -egyébiránt az a dolog, hogy gróf Tisza István is hozzájárult, hogy -összebomoljon az a többség, a melynek bomolhatatlanságáról meg voltunk -győződve, természetes. - -A tisztelt miniszterelnök ur azt mondotta tegnap, hogy ő elődjét követi -minden tekintetben, fenntartja elődjének igéreteit, elődjének szellemét -és már kabinetjének összealkotása is azt mutatja, hogy csak folytatása -akar lenni az előbbinek. - -Folytatás? Mi az, hogy folytatás? - -Egy kormányt megbuktatnak, másik jön helyébe és azt mondja, hogy ő -folytatás! Az, tisztelt miniszterelnök ur, a lehetetlenségek közé -tartozik, hogy ő folytatás. Erősen ellenzéke voltam az előző kormánynak, -mégis sokkal jobb véleménynyel voltam róla, mintsem azt elhigyjem, hogy -csak oly kabinet volt, mint a milyennek én a folytatást egyelőre látom. -De nem is igaz, hogy folytatás. A szót eltévesztette a miniszterelnök -ur. Mert ha nem akarna egyéb lenni, mint puszta folytatás, akkor nem -lehetne folytatás, mert ma is az előző kabinettel állnánk szemben. - -Azonban ne játszunk a szavakkal; – akár folytatás akar lenni, akár nem, -tény az, hogy a nemzeti követelések legkisebb részének teljesitésére -nézve is semmi biztositékot nekünk nem adott; még azokra nézve sem, a -melyek pedig engem egészen nem elégitenek ki s a melyek tekintetében -tegnap Ivánka Oszkár képviselőtársam hozzám kérdést intézett. - -Azt mondja a miniszterelnök ur tegnapi beköszöntőjében, hogy a -szabadelvüség terén fog megmaradni és egy szót, egy mondatot használ, -melynek belső tartalmát én nem értem. Lehet, hogy ennek én vagyok az -oka: »Alkotmányos életünknek történetében – ugymond – a szabadelvüség -volt az államalkotó erő.« Ez legalább is nagy tulzás, miniszterelnek ur, -mert én is csak szabadelvü embernek tartom magamat, de ennyire még sem -becsülöm a szabadelvüséget. Hogy ez lett volna a mi küzdelmünkben, -alkotmányi életünk egész történetében az államalkotó erő? Nem az volt, -miniszterelnök ur, nem a szabadelvüség volt az államalkotó erő, hanem -az, hogy barátainkkal békességben éltünk, ellenségeinket pedig -agyonütöttük. A ki a nemzet jogait csorbitani akarta, azt az országból -kivertük. A melyik közjogi tényezője ennek a nemzetnek a nemzet -ártalmára akart cselekedni, erőnk egész teljességével küzdöttünk ellene. -Ez volt az államalkotó erő, ezt igyekszünk mi most is fentartani, -fejleszteni, szaporitani. - -Egyáltalában a szabadelvüség oly fogalom, a mely felett sok eszmezavar -van. Szinte kedvem volna megkisérleni az e körül való eszmék -tisztázását, a mennyiben látom, hogy tévesen fogta fel a dolgot Nagy -Ferencz képviselőtársunk is; de azt természetesnek tartom, hogy ő téved, -mert ő sokat tanult, de csak könyvből, azt pedig csak az alkotmányos -élet igazi gyakorlatából lehet megtanulni. A ki községeket, falvakat, -városokat, vármegyéket, országot kormányoz, a törvényhozásban -gyakorlatilag részt vesz, az tanulhatja meg igazán, mi a valódi -szabadelvüség, de olyan könyvet nem láttam, olyan tudóst nem olvastam, -ki azzal csupán elméletből igazán tisztában lett volna. - -De téves a felfogása gróf Zichy János képviselőtársamnak is; majd lesz -szerencsém azt is megmagyarázni. - -Azt mondja Nagy Ferencz tisztelt képviselőtársam, hogy a politikai és -polgári jogoknak szabad, demokratikus irányban való érvényesitése, ez a -fődolog a liberálizmus princzipiumában. Gróf Zichy János tisztelt -képviselőtársam pedig azt mondja, – a kinek nem tetszett a szó – hogy a -szabadelvüség nálunk csődöt mondott és azt mondja tegnapi igen érdekes, -különösen igen szellemes beszédében, hogy közéletünk eddigi -sikertelensége ama szabadelvü politikának a kudarcza, a mely évtizedeken -át fogva tartja, befolyásolja, hogy ugy mondjam beszámithatatlanná teszi -az országot, a mely ezt a nemzetet a radikális egyházpolitikán keresztül -elvezette egészen a parlamentárizmus csődjéig. A parlamentárizmus csődje -alatt értette – meg is mondta – a többségi elvnek a bukását. - -Bocsánatot kérek, én abban az iskolában nőttem fel fiatalkoromban, a -melyet ma már az ó-liberalizmus iskolájának neveznek, de a mely -egyáltalában nem az ám, a mely ott a többségnél létezik, hanem az, a -melyben felnevelkedtek e nemzetnek egykori igazi vezérei, a magyar -nemzeti szellem megalapitói és a nemzeti közérzület megteremtői; azok, a -kik ezt a nemzetet a habsburgi mákonynak álmából felébresztették. - -Az a szabadelvüség abból állott: minden politikai, minden polgári és -minden egyéni jogot, a munkának, az észnek és a szónak teljes -szabadságát meg kell őrizni egész addig a határig, a hol az államnak nem -árt. Ez volt az a szabadelvüség, a melyben én felnőttem. De aztán -körülbelül 40 esztendő óta más szabadelvüség fejlődött ki a világon, -főleg Németországon, de az nem a valódi szabadelvüség nyomdokán jár. -Elharapódzott ez nálunk is, ez tombol most már a nemzet minden érdeke -fölött és ez abból áll: minden jogot, minden érdeket az államnak -feláldozni, egyéni, politikai, szövetkezési, gyülekezési, -kenyérkereseti, munkavállalati és minden jogot az állam erősitésére -áldozni fel. Okul és mentségül csak azt hozza fel ez a szabadelvüség, -hogy az állam aztán annál nagyobb erővel művelheti a népek jólétét. - -Ez az a modern, ez az az uj szabadelvüség, a mely minket oda vezetett, a -mint a fizetésrendezési törvényjavaslatból látom – emlitettem már egy -alkalommal, hogy mig 1848 előtt alig ment 1500-ra az állami tisztviselők -száma, a kiket a király szokott kinevezni, most 50,000 meg 100,000 -tisztviselője van ennek az országnak és társadalomnak, a mely most már -nem a nemzettől nyeri hatalmát és a közügyek vezetésére megbizatását, -hanem az állami hatalomtól, még pedig annak központjától és -személyesitőjétől, a koronától. Ennek a szabadelvüségnek én hive nem -vagyok. - -De mind az ó, mind az uj, mind a régi, mind a modern szabadelvüség -egyetemes, általános és európai, a mely azonban nálunk nem egészen igaz -és nem üdvös sem egyik, sem másik alakjában. Mert a magyar nemzetnek -olyan különös sorsa van, hogy ebben az országban a szabadelvüségnek is -más a törvénye. Nálunk az igazi szabadelvüség sohase lehet más, mint: -idegen befolyással szemben megvédelmezni a nemzetet. Ha a német meg a -franczia, meg az angol, meg az olasz, meg nem tudom melyik másik isten -nemzetsége az ő egyéni, polgári, politikai jogait az állam erősitésére -szivesen adja oda, törvényhozási, kormányzati, közigazgatási és birói -uton: hát önmagának adja, mert náluk államuk betetőzése: királyuk, -császárjuk, koronájuk, egészen nemzeti. De a mi királyunk csak -harmincznégy százaléka egy királynak és a mit mi jogainkból, -érdekeinkből és hatalmunkból az uj szabadelvüség szokásos törvényei -szerint az államra bizunk, az államra ruházunk át, mi azt 100 -százalékban adjuk át és csak 34 százalékban kapjuk vissza, ha ugyan -visszakapjuk. Azért nálunk még a szabadelvüségnek is más a törvénye, a -mint hogy mindennek más a törvénye. - -Hát a mellett, hogy én annak az iskolának a hive vagyok, a melyben -fiatal gyermekkorom óta felnevelkedtem, a mellett még a magyar -szabadelvüséget s annak minden törvényét kivánom tiszteletben tartani, a -melynek az a jelszava; minden idegen beavatkozás ellen megóvni ezt a -nemzetet, a mennyire csak lehet. És ha tisztelt miniszterelnök ur, mikor -ön a szabadelvüségről beszél, mint államalkotó erőről, nem ezt érti -alatta, akkor Magyarországon nem ért alatta semmit sem, akkor az csak a -szótárból kiszedett öt-hat szó, semmi más. - -Tisztelt Képviselőház! Itt kell felelnem gróf Zichy János tisztelt -képviselőtársamnak is. Tiszteletlen lenni irányában nem akarok, -kötelességem méltányolni az ő felszólalását. Ilyen közvetlen közelből -soha sem hallottam egyetlenegy beszédét sem s meglepett annak a -beszédnek sok mély és sok csillogó része. Például a beszédében -felállitott diagnosist tökéletesnek tartom, hogy tudniillik ezzel a -kabinet-változással nem nyertek önök tisztelt uraim semmit. Még Nagy -Ferencz tisztelt barátom sem nyert semmit. A többség sem egészében, sem -tagjaiban nem nyert semmit sem; mi valamennyien tanuságot teszünk arról, -hogy mi nem nyertünk semmit és a nemzet sem nyert semmit. Nyereségről -tehát nem lehet, csak veszteségről lehet szó és arról, hogy a jövendő -alakulása iránt még sokkal nagyobb kétségben és bizonytalanságban -vagyunk, mint voltunk eddig. - -Tehát tisztelt képviselőtársunknak ez az észrevétele, ez a diagnózisa -bizony tökéletes, akármennyire fájjon is némelyeknek. De azt állitom, -hogy ezt nem a szabadelvüség s egyáltalában nem a magyar szabadelvüség -okozta, hanem az, hogy a Magyarországon szükséges specziális -szabadelvüséget még mindig tagadják és lábbal tiporják igen sokféle -hatalmas körök és érdekeltségek. Mert hát eddigi sikertelenségünk – azt -mondja gróf Zichy János képviselőtársam – tényleg ama szabadelvü -politikának kudarcza, a mely évtizedeken át nyomja, befolyásolja és -beszámithatatlanná teszi, – ugy mondja – a nemzetet. Nem, tisztelt -Képviselőház. Nem annak a szabadelvü politikának a következése ez, hanem -következése annak, hogy a nemzet a maga kétségbe nem vonható igaz -érdekeinek megvédelmezésében mindig gátolva volt… és oka az, hogy a mi -királyunk, a mi államfőnk csak 34 százaléknyi valami; – az nem egész, -nem igazi, nem tökéletes és nem magyar kizárólagosan. Az a viszony, a -mely köztünk és Ausztria között fennáll és a melyet a legnagyobb magyar, -gróf Széchenyi István, a kire hivatkozott a tisztelt miniszterelnök ur, -– hogy mi jogon, azt nem tudom – vegyes házasságnak meg szerencsétlen -házasságnak is nevez, az az oka itt igen sok dolognak. Lehetünk mi -akármilyen konzervativek, akármilyen szabadelvüek, akármilyen nem tudom -micsoda elvüek, mig ez a viszony a maga ridegségében és merevségében -fennáll, mig a magyar bakát, a ki hála Isten – egy szót sem tud németül, -mig azt a horvát bakát, a kit nincs szerencsém ismerni, de a ki egy szót -sem tud németül, arra kényszeritik, hogy németül legyen vitéz és ne -magyarul és ne horvátul: addig tisztelt miniszterelnök ur nálunk nem az -irányok különfélesége okozza a bajt, meg okozza a szerencsét, – ha volna -– hanem egészen más. - -Azt mondja képviselőtársam: gróf Zichy János, hogy ő a szabadelvüség -csődjében az általa jelzett keresztyén konzervativ irányzat -hajnalhasadását látja. Már itt az én látásom különbözik gróf Zichy János -képviselőtársam látásától. Ezt természetesnek is kell tartani. Én a mi -aktuális politikai feladataink között, hogy mi az, a mi keresztyén -legyen és ne legyen, bővebb részletezés és indokolás nélkül felfogni -tisztán nem tudom. - -Azonban valamit mondott gróf Zichy János képviselőtársam. Egyebek közt -érti azt, hogy a koronát emeljük fel arra a magasságra, a hol a nemzeti -élet sokszor salakos, sokszor zavaros hullámverése ne érintse. Hát -bocsánatot kérek, én az igen t. képviselőtársamtól nem azt akarom, hogy -keserüséggel tárgyaljuk itt a kérdést kölcsönösen egymás iránt, hanem -azt akarom, hogy értsük meg jól ezt a kérdést. Én meg nem engedem, hogy -a mikor a koronát és a nemzetet egymással összehasonlitjuk, akkor a -korona ugy állittassék elém, oly rettenetes magasságban, a hol csak a -napfény, meg a hajnalpir éri, a nemzet meg ugy állittassék elém, mint a -melyet zavaros és salakos szenvedélyek vezetnek. Ez a felfogás ezzel a -szóval, hogy »néppárt« és ezzel a fogalommal nem fér össze. - -(Báró Kaas Ivor: Mi dinasztikus párt vagyunk, de néppárt és nemzeti párt -is. (Zaj és derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Egyéb semmi?) - -(Horváth Gyula: Jezsuiták! Ez az igazi jezsuitizmus!) - -Ez a szó Zichy gróf képviselőtársamnál el volt hibázva. Nem feszegetem -tovább, csak azt jegyzem meg, hogy én is dinasztikus vagyok, de én -kijelentem mindig, hogy én csak annyira szeretem a királyomat, a -mennyire a királyom engem. (Zajos tetszés, derültség, éljenzés és taps a -szélső baloldalon.) - -(Rakovszky István: Félek, hogy rossz lábon lesztek!) - -És kijelentem, hogy a mennyi szeretetet, bizalmat, becsületet és -hódolást a nemes magyar nemzet – a kit a királyok igy szoktak nevezni – -áldoz királyának dicsőségeért, annyi becsülést, szeretetet, bizalmat és -hódolást várok én meg a királytól. És kijelentem azt is, hogy a mikor a -király a magyar nemzet méltóságát meg nem becsüli; ezt nem a király -teszi, hanem annak tanácsosai, mert ha olyan tanácsosai nem akadnának, -mint a minő előttünk egymásután három elmult, meg idejött, akkor a -király nem tenné azt, a mit tesz. A király csak ugy becsüli meg, illetve -tanácsosai csak ugy becsültetik meg vele a nemzet jogát, becsületét és -méltóságát, hogy nyelvéhez való eltagadhatatlan jogát is el akarja tőle -venni. - -Ilyen körülmények között a tisztelt Ház a nemzetnek eddig és ma is -mindennap tanusitott hűsége, bizalma és hódolata bizony nagyon elég, -mert az sem talál méltó viszonzásra. De én még tovább megyek gróf Zichy -János képviselőtársammal szemben, hogy a »keresztyén« szó értelmét -megfejtsük, a melyet mindennapi küzdelmünkben igazán kelleténél többször -használnak. Én tudom azt, hogy a keresztyén irány, ez a két szó áll -szellemből, irányból, erkölcsből és abból a két igazságból, hogy a mit -nem kivánsz magadnak, azt ne tedd másnak sem és hogy szeresd -felebarátodat, mint tennen magadat. De hiszen kinek van ez ellen -kifogása? Tudom, hogy nekünk nincsen, tudom, hogy másnak sincsen, ez -általános szólam, a melynek aktuális politikai jelentősége sincsen, -egyenes jelentősége pedig épen nincsen. Legfeljebb annyit értek alatta, -hogy a felekezetességnek nem szabad az állam közéletének vezetésében -részt venni, mert mihelyt a felekezetesség abban részt vesz, a -keresztyén irány már megbomlott, már sánta és tartalomnélküli. - -Az álljon a közélet élére és mindenki olyan becsülésben részesüljön, a -mint azt az illető munkájának, tehetségének és jellemének értéke -megérdemli; érdemeinek mértéke legyen az irányadó és semmi más. Ez az -igazi, ez a társadalmi szabadelvüség és ez a nemes értelemben vett -demokráczia. Ezek egymással nem ellenkeznek. (Egy hang a néppárton: -Csakhogy ez nincsen meg a gyakorlatban!) Nincsen meg, elismerem. De van -másik keresztyén irány is: hogy szenvedjünk, türjünk el a földi életben -mindent és dolgozzunk csak azért, hogy a másvilágon kapjuk meg a -jutalmát. Csakhogy ezt én sem a magam részére el nem fogadom, sem a -nemzet részére meg nem engedem, hogy ezt valaki elvként felállitsa. Ne -számitsunk mi a tulvilági életre, hanem vivja ki magának a nemzet az -örök életet, de azzal, hogy magával paczkázni nem enged. - -A hazáért mindent! Ha, tisztelt Képviselőház, gróf Zichy János most -jelen volna, az ő szellemében azt mondanám neki; »Ó gróf Zichy János, -testvérem az Ur Jézusban és annak szerelmében, ne hirdess te nekünk -ilyen tanokat, mert ennek a nemzetnek több szentje, több hitvallója és -vértanuja volt, mint az egyháznak.« Nekünk azokból elég volt; mi arra -törekszünk, hogy erkölcsileg és anyagilag boldoguljon a nemzet, nekünk -már hitvallók és vértanuk nem kellenek, mert nagyon sok van már belőlük. -(Zajos tetszés, helyeslés és taps a szélső baloldalon.) - -A velem szemközt álló szabadelvü párt – bár az igaz, a szabadelvüség -némely dolgában egyetértek vele – sem egészében, sem egyes árnyalataiban -nem azt az irányt követi, mely az én irányom. Azért vagyok itt vele -szemben és azért folytatom ezt a harczot 28 esztendeje szakadatlanul. De -mikor gróf Zichy János tisztelt képviselőtársam azt mondja, hogy -konzervativ keresztyén irányt kövessünk, hát jó, de magyarázza meg hát, -mi az a konzervativ irány? Mit konzerváljunk mi ebben az országban? - -Hol vannak a mi betegségünknek forrásai? Mit konzerváljunk? A fejedelmi -tulhatalmat? Mi konzerváljuk azt, a mit előbb emlitettem, a mi királyi -dicsőségünknek 34 százalékára összezsugorodott történelmi emlékeit? Mi -konzerváljuk a születési törvényhozói jogokat? Mi konzerváljuk a -választási czenzus magasságát? - -Mi konzerváljuk azt, hogy az iskolánk nem magyar, hogy iskoláink -legnagyobb részében ellenséges irányban nevelik a gyermekeket? - -Mi konzerváljuk azt, hogy területileg és alkotmányilag szervezett sok -nagy egyház kebelében épen nemzetellenes irányzatok vannak? - -Mi konzerváljuk azt, hogy mikor becsületes hivő, buzgó lelkészek, -segédlelkészek, iskolatanitók nyomorognak a rossz fizetés mellett, akkor -ugyanazon egyház püspökei félmillió forinttal birjanak? (Zajos helyeslés -és taps a szélső baloldalon és a jobboldalon.) - -Vagy konzerváljuk a hitbizományokat? Avagy konzerváljuk a kaszinói -titkos ellenőrizetlen befolyásnak a politikai életbe való belejátszását? - -A mikor párt élén álló kiváló férfi a konzervativ szót kiejti, hogy azt -mint irányt kövessük, akkor azt meg kell magyarázni, mert különben sem -mi nem értjük, sem a nép. - -Én például a néppárt részéről elvárom, hogy idegenek és abszenseknek a -korlátlan birtokszerzési és korlátlan tulajdonjogát el nem türi, én -általában megkövetelem azt, hogy az idegeneknek a birtokszerzést -korlátlan mértékben meg ne engedjék. - -Mindezek pedig fájdalom, meglevő állapotok. Ezeket konzerváljuk? - -Még a 30-as és 40-es évek nagy törekvéseiből is hiányzik nagy csomó, még -sok nemzeti törekvés nem jutott diadalra, azt nekünk még el kell érnünk, -azért tehát a nemzeti haladás hatalmas előnyomulását semmivel sem szabad -meggátolnunk. Sem kedvencz eszmékkel, sem általános európai -elméletekkel, sem semmiféle idegen államból hozzánk szivárgott nem tudom -miféle törekvésekkel; nekünk csak a nemzeti törekvésben kell élnünk és -alkotnunk. - -Minthogy minde lényeges és fődolgokra nézve az uj kabinet nemcsak irányt -nem adott nekünk, nemcsak fel nem világositott arról, hogy mindezekre -nézve mi az ő politikája, hanem még arra nézve sem adhatott -biztositékot, hogy a nemzet érdekeit még ama szűk körben is, melyre -tegnap bemutatkozása alkalmával kiterjeszkedett, meg fogja óvni, nekem -bizalmam nincsen hozzá és bejelentését tudomásul nem veszem. - - - - -BIZALMATLANSÁG. - - -I. A BESZÉD TÖRTÉNETE. - -Gróf Tisza István kormánya indemnitási törvényjavaslatot terjesztett -elő, a mely szerint az 1904. év első hat hónapjában viselendő -közterhekről és fedezendő kiadásokról szóló törvény hatálya 1904. évi -augusztus végéig terjesztessék ki. - -A javaslatot a parlament 1904. évi juniusban tárgyalta. Én a legnagyobb -mértékben bizalmi kérdésnek tekintettem a javaslat megszavazását, azért -hát elleneztem. E tárgyban tartottam junius 16-án e beszédet. Főokom a -bizalmatlanságra az volt, hogy a nemzeti hadseregre vonatkozó -követeléseinkből a gróf Tisza-kormány semmit se valósitott meg s még -igéretei is lazák, bizonytalanok és csupán látszatosak voltak. - -A beszéd külső hatása jelentékeny volt. - - -II. A BESZÉD. - -(A magyar nemzet soha nem vétkezett, hanem gyakran szerencsétlen volt. – -A pénzügyi helyzet. – Mire való az óriási hadügyi kiadás? – Miként van -államunk berendezve? – Állami kiadásaink nagy része nincs a nemzet -érdekében. – Mit vártam a kormánytól? – A magyar ifju nem olvadhat be az -osztrák hadseregbe.) - -Tisztelt Képviselőház! Én magamra nézve a most fenforgó törvényjavaslat -meg vagy meg nem szavazását igazán bizalmi kérdésnek tekintem és én a -törvényjavaslat elfogadásához hozzá nem járulhatok. - -Én nagyon sötétnek látom a jövőt. Mióta a törvényhozásnak tagja vagyok, -talán lehet kishitüség; lehet, megengedem, az itélőtehetségnek -fogyatkozása, de én olyan rossznak, olyan sötétnek, olyan fenyegetőnek a -legközelebbi jövőt, a mely reánk vár, sohasem láttam, mint látom most. -Ezt akarom röviden indokolni. - -Mielőtt azonban a kormány álláspontját, programmját, törekvéseit, -kifejtett eszméit birálnám, megjegyzést kell tennem Simonyi Semadam -Sándor képviselőtársamnak egy szerencsétlenül elejtett szavára. Ő, -valószinüleg a Habsburgokkal való viszonyunkra és a mult századok -történetére gondolva, azt a szót ejtette ki a száján, hogy »peccatur -intra et extra muros«, a mi magyarul talán azt tenné valóságos értelme -szerint, hogy bizony a mi magyar nemzetünk az elmult századok alatt -szintén hibázott, vétkezett. - -Én ezt a veszedelmes és kárhozatos eszmét hallottam. Vannak már -történetiróink, a kik ezt hirdetik, a kik ezt bebizonyitani törekedtek -azzal a czéllal, hogy a nemzetet hibásnak tüntessék fel és vele szemben -ellenségeit, idegen állambelieket és a magyar koronához közellévőket is, -tehát ellenségeit igazolják a nemzet ellen elkövetett merényleteikért. -Ismerek történetirókat, a kik ilyen felfogásból magyarázzák az elmult -századok eseményeit. Fájdalom, voltak nagy költőink is a multban, a kik -mikor a nemzet jövője felől kétségbeesést éreztek, vagy legalább -kételkedtek: gyakran a vallás nem jól értett szavaiból a nemzet bűnét és -vétkességét is látták a multban. Mindig fáj nekem, ha Kölcsey örökszép -himnuszát hallom nemzeti ünnepeken zengeni, a mikor arra a pontra ér a -dal, hogy: megbünhödte már e nép a multat s jövendőt. Ez a nép nem -bűnhödhetett meg semmit, mert ez bűnöket el nem követett. - -Voltak sokszor szerencsétlen idők; voltak idők, a mikor ellenségeink -erősebbek voltak, mint maga a nemzet; nagy szenvedések értek bennünket. -De ha végignézem az európai művelt nemzetek történetét: az emberiség -fejlődésének nagy kérdéseiben becsületesebben, lelkesebben egy nemzet -sem küzdött, békében ugy mint harczban, miként a magyar nemzet. Azért, a -kik e nemzetnek eshetőleges vétkeiről beszélnek, azoknak e teremben -nincs helyük. Nekünk e nemzetet még szerencsétlenségében is imádnunk -kell és ezért én nem türhetem, hogy itt olyan tanok hirdettessenek, a -melyek szerint mi vétkeztünk meg bünhődtünk; ilyen tanokat szó nélkül -hagyni nem lehet. Meg kellett ezt jegyeznem azért is, mert a -miniszterelnök ur tegnapi beszéde majdnem hasonló, sőt talán -kárhozatosabb eszmekörben mozog. - -A miniszterelnök ur tegnapi beszédében már nem tesz nagy igéreteket, nem -hivatkozik azokra és ugy a saját, valamint kormányzata érdemeit nem -sorolja fel, hanem tegnapi, különben igen érdekes beszédében főleg már a -védekezésre szoritkozik. Hát tisztelt Képviselőház, ilyen rövid életü -kormányzás után már védekezni csakugyan jellemző dolog, de abban, hogy -védekezik, mégis csakugyan igaza is van. A védekezés szüksége, a melyre -megfelelő ok nélkül el nem határozta volna magát, bizonyitja azt, hogy -kormányzata is, a helyzet is csakugyan rossz és szomoru. - -A miniszterelnök ur kiterjeszkedik nagyon érdekesen a mi országunk -pénzügyi helyzetére és szép statisztikai kimutatásokkal igazolni -törekszik, hogy mennyit tettünk mi nemzeti, állami, közművelődési -szükségleteink kielégitésére. Lássuk csak, milyen ez a pénzügyi helyzet, -kivált ha a pénzügyminiszter urnak ugy nyilt, mint nem egészen nyilt -kijelentéseit figyelembe vesszük? Egyenes adóink már a legmagasabbra -vannak fokozva; jövedéki és közvetett adóink emelkedésére legalább -számbavehető emelkedésére egy nemzedéken keresztül többé már nem -számithatunk. Munkásosztályunk a mind sürübb kiköltözéssel tökéletesen -megcsökkent, a társadalmi munkakedvet ezerféle munkaszünet zavarja, -külső és belső izgatás csökkenti. Ez anyagi boldogulásunknak igaz képe, -pénzügyi helyzetünknek egyik igaz, jellemző vonása. - -És ezzel szemben, épen a pénzügyminiszter ur előterjesztései szerint a -költségvetési egyensulynak már a végső határához értünk, már az -árokparton járunk az egyensuly tekintetében, jobbra vagy balra dülhetünk -– valószinüleg balra – de már odáig jutottunk, hogy a költségvetési -hiány fenyegető réme ajtónkon kopogtat, az uj hadügyi kiadások -ezermilliónyi összege fenyeget bennünket. Sokalja ezt mindenki, én is. - -A miniszterelnök ur tegnapi előadása szerint a mindennapi, a folyó hadi -szükségletek, már a hadsereg mai keretében felmerülő szükségletek -kielégitéséhez négyszázötven millió koronára van szükség, ha összes -szükségleteinket ki akarjuk elégiteni; kell az ágyukra, lőszerekre, -fegyverekre stb. De hozzáteszi a miniszterelnök ur tegnapi -fejtegetésében azt is, hogy e 450 millió koronában a hadsereg -létszámemelésével járó költségtöbblet nincs benne, a mint hogy nincs is -benne. Ezt tegnap fejtette ki. De van még a szolgálati idő leszállitása -folytán és – illetékes ajkakról többször nyert értesülés szerint – egy -óriási költségtöbblet, mert ha a három évi szolgálati időt kettőre -leszállitják, az megint egynéhány száz milliónyi többkiadással fog -járni. Ha ezt a hármat összeszámitjuk: attól tartok, hogy a -miniszterelnök ur skálája szerint közel 1000 milliónyi kiadási -többlettel állunk majd szemben, a melynek nagyrésze állandó kiadás -marad, egy része azonban egyszer s mindenkorra fog kiadatni. Ez a -pénzügyi helyzet egyik képe. - -Azonban a miniszterelnök ur indokolja ezt és azt mondja szóról-szóra -(olvassa:) »A legszükségesebb, a legkardinálisabb állami szükséglet az, -a mely magának az államnak és a nemzetnek létét biztositja. Ezzel -szemben háttérbe kell szorulnia minden egyéb tekintetnek.« Hát hiszen ez -igy általánosságban igaz, csakhogy az ilyen igazságot nevezem én -könyvből tanult igazságnak. Az ilyet szoktam én félig tréfásan, félig -komolyan versirásnak nevezni. Mert minek kell nekünk ez az óriási -hadügyi kiadás? Minden más országban igaz volna a tisztelt -miniszterelnök ur e kijelentése, de nálunk Magyarországon, a magyar -nemzet kebelében, a magyar történet keretében ez az általában mindenütt -fennálló igazság egyáltalában nem igaz. Kell az osztrák hadseregnek; -kell az idegen külképviseletnek; kell a magyar királyi német udvarnak; -kell a magyar hadsereg elsikkasztására; kell a magyar vitézeinknek -németekké való eltorzitására. Erre kell az az óriási kiadás. Hát ez -tartja fenn a mi államunk létét? A német udvar, a német hadsereg? - -Az elfajzott, az erőszakkal eltorzitott magyar vitézi faj tartja azt -fenn? Ez nem tartja fenn, tisztelt miniszterelnök ur. Az a kiadás, ha -szükséges, nem a magyar nemzet érdekében szükséges, hanem szükséges -olyan hadsereg érdekében, a mely nem a miénk és nem is lesz a miénk -soha. - -A tisztelt miniszterelnök ur ezzel szemben azt állitja, hogy ez mind -csekélység; felemliti az 1870., 1880., 1890. és 1900-iki esztendők -költségvetéseit, abból a 150 kocsideréknyi könyvből kivesz néhány számot -és azt mondja, hogy hadügyi kiadásaink e harmincz és egynéhány esztendő -alatt 50%-kal emelkedtek, de az állami és nemzeti szükségleteink -fedezésére szolgáló kiadások emelkedtek 400%-kal. - -(Hock János közbeszól: Az adóink is épen ugy emelkedtek!) - -Arról most nem is beszélek, mert a miniszterelnök ur sem beszélt róla, -csak megállok annál a szónál, a melyet a miniszterelnök ur a világnak és -a tisztelt Háznak is nagy mulatságára kimondott. - -A tisztelt miniszterelnök ur a statisztika segitségéhez folyamodott. Az -már az utolsó dolog, ha kormányzó államférfi a statisztikához -folyamodik, mert a statisztika a legáldatlanabb tudomány a világon. A -statisztika a hazugságoknak rendszeres számtana. A statisztika a -természettudományoknak az a része, a melyet gyenge agyu és kis tudásu -emberek teljesen a maguk önkénye szerint készitettek. A statisztikáról -megmondtam már, hogy az olyan tudomány, a mely egy kevés ideig nagyon -keveset, azontul pedig és a miniszterelnök kijelentésében semmit sem ér. - -Tehát 400 százalékkal emelkedtek a mi állami szükségleteinkre szolgáló -kiadások? Majd én megmutatom, hogy mire kellett ez a 400 százalék -emelkedés. Csakhogy miután az nagy munka lenne, tehát én számokkal nem -hozakodom elő, hanem rámutatok azon elvekre, a melyek alapján a -miniszterelnök ur a maga segédletével a számokat is összeállithatja. - -Hogy van a mi államunk ma berendezve? A tisztelt miniszterelnök ur -sokkal jobban tudja, mint én, hogy királyi emberekkel van elárasztva az -egész ország. Minden jó, minden fizetés, minden hivatali ellátás, minden -nyugdij, minden a királytól jön, meg a királyi kormánytól. Van szükség, -nincs szükség azokra az állásokra, az mindegy, azért azok az állások -megvannak, sőt folyton szaporodnak. Ma már a nemzet nem adhat voltaképen -semmit. Néhány rongyos megyei és törvényhatósági tisztviselői állás van -csupán, alig megy 1500–2000-re az egész. Már most, ha gyökeret ver azon -a helyen a tisztelt miniszterelnök ur, azt is a király kezébe fogja -átcsempészni. Hajdan például az én vármegyémben több királyi ember nem -volt, mint volt egy főispán – kapta, nem kapta-e a fizetését, nem tudom -– és volt egy sótiszt. Volt egy szerencsétlen főispán és egy -szerencsétlen sótiszt, a királynak ott egyéb embere nem volt. Nézze meg -a miniszterelnök ur ma Veszprém vármegyét, de még sokkal inkább nézze -meg Bihar vármegyét, mennyi ott a királyi ember, a tisztviselő, -fizetésemelés, nyugdij, ellátás, kegydij stb. Nézze csak azt meg! - -Isten ellen való vétek, a mit önök, divatos államférfiak, ebben a -szerencsétlen országban csináltak. Az én vármegyémben, mikor magam is -ott tisztviselősködtem, volt egy megyei főmérnökünk és annak egy -segédje. Egyszer azt mondták a modern államférfiak a liberálizmus szent -nevében – majd kiterjeszkedem rá – hogy a megyei főmérnök és segédje -helyett állitsunk államépitészi hivatalt. Még németül is bolond dolog ez -az elnevezés, még a németben is buta, de azért átvették a németből, lett -államépitészeti hivatali főnök, külön hivatalhelyiség, külön irodai -általány, papiros, toll, tinta, külön segéd, külön fuvar- és napidijak, -pedig egyetlenegy lépéssel sem több az utunk a vármegyénkben, mint az -előtt, pedig egy csöppet sem jobbak az utak ma, mint azelőtt, a költség -pedig ötször annyi. Hát ez a nemzet számára való befektetés? Ez az -állami szükséglet? Az államnak és a nemzetnek épségére, fennmaradására, -létére, virágzására szükséges az a sok üres hivatali czim, szükséges ez -a sok üres statisztika? Hiszen a statisztikai hivatalt is a modern -kormányzat találta fel és ez a hivatal ma többe kerül az országnak, mint -a mennyibe valaha tiz főiskola került. Mit csinál az? Látom a palotáját, -de soha sem voltam még benne. Mire való ez? mikor tudjuk, hogy a -statisztikai anyag ott készül az egyes hivatalokban, mert minden -hivatalnak meg van a maga statisztika csinálója. A szolgabiró, a -viczispán, a királyi ügyész, a törvényszéki elnök és a többi hivatal -mind statisztikát készit; de egy sem késziti helyesen, sem igazán, hanem -a legutolsó számfeletti ideiglenes helyettes napidijasra bizzák azt -mindenütt, a ki talán tud olvasni. És e végből állitanak itt óriási -hivatalt százezrekre menő költséggel. - -Most pedig a miniszterelnök ur előáll, hogy 400 százalékkal emelkedtek a -nemzet czéljaira szolgáló kiadások. De tisztelt miniszterelnök ur, ezek -nem nemzeti kiadások; ez egy a német és az osztrák államrendszerből -átvett államszervezet, a melyben tönkremegy az állam és a társadalom, -elfagy benne minden lélek, szellem és igazság. A mi költséget azokra az -intézményekre forditanak, azok a költségek nem a nemzeti szükségletet -fedezik, hanem a nemzetnek gyámoltalanságát bizonyitják és az osztrák -befolyás kárhozatosságát. Nem a magyar nemzet veszi annak hasznát. Ha -ebből a 400 százalékos költségemelkedésből kiszakitjuk azt, a mi a -nemzeti szükség kielégitésére szolgál, de csak azt, akkor abból nem lesz -400 százalékos kiadás emelkedés a hadsereg költségeinek emelkedéseivel -szemben. - -Védelmezi a miniszterelnök ur a szabadelvüséget. Én is abban a -meggyőződésben vagyok, hogy ha valaki hive ebben az országban a -szabadelvüségnek és vele együtt a demokrácziának, vele együtt a szabad -és nemzeti fejlődésnek, én vagyok az. De abból a szabadelvüségből, mely -ilyen természetü 400 százalékos költségemelkedést mutat fel, én nem -kérek, abban részes nem akarok lenni. Az a szabadelvüség, a mely minden -erőt, hatalmat és mindent a király és kormány kezébe juttat, az nem -szabadelvüség, hanem a történelemnek egyik nyilvános hazugsága. Az oly -nemzetek kebelében még menthető az ilyen szabadelvüség, a mely -nemzeteknek nemzeti uralkodójuk van s egyedüli feladatuk -nemzetboldogulásuk biztositása, de mikor nekünk sem nemzeti uralkodónk -nincsen, sem vele nem rendelkezünk: ez az irány nem a szabadelvüség -iránya, ez a nemzeti élet eltiprására irányzott gonosz államművészet. - -A tisztelt miniszterelnök ur kormánya innen-onnan már háromnegyedéves -lesz. - -A tisztelt miniszterelnök ur oly parlamenti korszak után lépett -kormányra, a melyet én – és ebben más a nézetem, mint az övé – -szerencsés, becsületes korszaknak nevezek. Oly parlamenti harcz után -lépett a miniszterelnök ur a kormányra, a mely harczot megvivni és -győzelem nélkül abba nem hagyni ennek a nemzetnek és ennek a pártnak a -legszentebb kötelessége. Nem is egyesek voltak, a kik ebben küzdöttek. A -társadalomnak összes nemesebb rétegét magához vonzotta az. Azok a -küldöttségek, a melyek feljöttek ide az ország fővárosába, a melyeknek -tagjai egyszerü falusi földmives emberek voltak, nem mesterkélt módon -jöttek ide, hanem ösztönükből. - -Ezek lelkesültek azokért az eszmékért, a melyekért mi küzdöttünk. Azok -az eszmék, a mig ez a nemzet él, a nemzet lelkében örökké meg lesznek. -Ha egyszer elhullott, elpusztult a nemzet, ha vége lesz a nemzetnek: -akkor majd azoknak az eszméknek is vége lesz, de addig nem. Megértette a -nép ezeket; idejött, tanuja akart lenni az ellenzék fenséges harczának -és megjelenésével buzditani akarta harczra az ellenzéket. Miért folyt az -a harcz? Hiszen azok az eszmék, a melyekért küzdöttünk, minden nemzet -legelső, legszükségesebb, legtermészetesebb eszményei. - -Mit vártam a kormánytól, a mely ily harcz után a nemzet élére állott? -Vártam, tisztelt miniszterelnök ur, hogy az a kormány, a mely idejön, -hazafiságának, bölcseségének, rátermettségének legnagyobb -erőfeszitésével oda fog törekedni, hogy rábirja a koronát, hogy -tekintettel a nemzet igaz érzelmeire, őszinte, komoly kijelentésére, a -nemzet igazi akaratának nyilvánulására, rábirja a koronát, hogy a -hadseregben a nemzet minden jogai és érdekei kiméletet és érvényesülést -nyerjenek. Rábirja a tisztikarnál, a jelvényeknél, rábirja arra, hogy a -nemzeti műveltség uralma tért nyerjen a hadseregben, rábirja a magyar -vezényszóra, szolgálati nyelvre. Azt vártam attól a kormánytól, akárki -az a kormány, hogy ismétlem, hazafiságának és bölcseségének utolsó -erőfeszitésével azon lesz, hogy a koronát ezekre rábirja. Mert hiszen a -mi küzdelmünk alkotmányos küzdelem volt, és a megoldást is alkotmányosan -gondoltuk, sohasem máskép. Ezt vártam. - -Nekem is eszembe jutott, hátha a korona, vagy a király mindenféle -befolyás nyomása alatt – ő is ember, roskatag öreg ember, – arra nem -lesz rábirható. Vártam legalább azt, hogy a kormány, a mely vállalkozik -az ország ügyeinek vezetésére, akkor azt mondja majd a királynak: Jól -van, Felség, hát most még nem lehet; hát egyelőre, rövid időre tegyük -félre a dolgokat; de a nemzet vár és követel, a nemzetnek szentséges -jogai vannak, szentebbek, mint a királynak. - -A nemzeti műveltség jusson legalább államunk egész területén uralomra. A -királyi udvarba legyen az beleültetve, a királyi udvar legyen magyar -királyi udvarrá átalakitva, a hogy azt a magyar király méltósága és -magas tekintélye megköveteli; hogy a külképviseletben a nemzet jogai -érvényre jussanak, hogy állami nyelvünk uralma meg legyen a magyar -birodalom területén mindenütt, hogy itt sem egyletek, sem társulatok, -sem felekezetek, sem egyházak a maguk gyermekeit, hiveiket el ne -tilthassák attól, hogy a magyar nyelvet megtanulják; hogy az összes -állami közművelődési intézetekből az idegen nyelv, a nemzet -elfajzitására való törekvés küszöböltessék ki. - -Ha szavára állitja a miniszterelnök ur, hogy odafent a korona körében -sohasem vett észre törekvést arra, hogy a nemzet e tekintetben -akadályoztassék, elvártam volna a kormánytól, hogy a hadseregnél azokat -a nagy nemzeti vivmányokat – nem vivmányokat, hanem elkobzott jogaink -egy részét – visszakövetelje, s ha a hadseregnél az legalább ez idő -szerint el nem érhető, minden más téren érjen el mindent és a király és -kormány ne álljon utjába annak, hogy legalább itthon, saját -országunkban, saját nemzetünk kebelében nemzeti nyelvünk és műveltségünk -itthon legyen és ur legyen. Ezt vártam volna a kormánytól, akárki lett -légyen az és ezt vártam volna a tisztelt miniszterelnök urtól. - -Mit hozott nekünk most? A mit igért, arról nem beszélek. A tisztelt -miniszterelnök urat megtisztelem azzal, hogy igéreteiről nem beszélek, -mert azokból ugy, a hogy mi értettük, sohasem fog teljesülni az ő -kormányzata alatt semmi. A hadseregben ma szélesebben és mélyebben -folyik a germanizáczió, mint azelőtt. Saját külön költségünkön állitunk -a közös hadsereghez katonai tanitóintézetet, holott ez közös volna és mi -csak 34 százalékkal járulnánk hozzá. De ha azt akarjuk, hogy katonák -legyenek a magyar fiuk, hát állitunk a saját költségünkön és tanitjuk -őket német nyelven és germanizáljuk őket a mi költségünkön itthon; mert -hogy Bécs-Ujhelyen németté legyen a magyar, utálatos és kárhozatos -dolog, de még sem oly megalázó, mint az, hogy Debreczenben is németté -legyen a magyar, ha katona akar lenni. Ezt hozta a miniszterelnök ur. - -A tisztikar nincs visszahelyezve, a jelvények nincsenek kiigazitva, még -a laktanyafeliratok is ott vannak. Azt mondja a miniszterelnök ur a -delegáczióban, hogy minek erőltessük? Mikor a magyar dolgokról van szó, -pedig az a laktanyás német felirás például kis dolog; azt mondja: ne -demonstráljunk, ne erőltessük, majd megjön idővel magától. De ha németté -kell lenni, mindjárt készen vannak vele akkor se idő, se költség nem jön -számba. - -A külképviseletben semmi javulás, de még csak nem is igéri a -miniszterelnök ur. Jól is teszi, ne áltassuk a nemzetet. A királyi -udvart elnéztem most. Lejön a király Budapestre a magyar királyi várba a -delegácziók alkalmából és annyi németet, csehet, idegent hoz magával, -hogy csak ebből áll az egész udvar. Hát hol a magyar udvar? Nem hoztam -el azt az ujságot, melyben le volt irva, kik jöttek a királylyal. Nézze -meg a miniszterelnök ur, hiszen még Jokohamában is találunk ilyen magyar -királyt, mint a milyen itt volt, és ilyen királyi udvart. Nem volt ott -magyar senki; a ki fizetést kap, méltóságot visel, a kinek befolyása -van, az mind német meg cseh. - -Hozta a miniszterelnök ur vagy nem hozta, csak ott jár, a hol -készitették nagy harczunk, fenséges küzdelmünk eredményeként, a chlopy-i -parancsot. Hát ezzel mi lett? Itt volt a katonai büntető perrendtartás, -a melylyel én sem tudom hogy vagyunk, de ugy látom, a miniszterelnök ur -sem tudja, hogy ezzel is miképen vagyunk. - -Azt mondja, nem halasztja ad graecas calendas, pedig biztos, hogy ez a -szó már maga azt jelenti, hogy ad graecas calendas. Arról, magyar -lesz-e, nem lesz-e, nem beszélek. Hiszen hinnünk kell. A férfiak közt -fennálló figyelem és gyengédség hozza magával, hogy ily kijelentésekben -ne kételkedjünk, mert jogunk van ugy érteni, a mint mi óhajtjuk. De -csaknem fogadni mernék, hogy ugy sem lesz, a hogy mi értjük, ugy sem -lesz, a hogy a miniszterelnök ur kijelentette, hanem várjuk ad graecas -calendas. - -Végre hozott a miniszterelnök ur egy vivmányt, kormányzata uj -programmjaként, a melyet én tegnapi beszédében szomoruan láttam. Azt -mondja a miniszterelnök ur, hogy egy nagy horderejü reform küszöbén -állunk, a melylyel a közös hadsereg azzá lesz, a mivé lenni kell, -közössé, szivben-lélekben olyanná, a melynek magyar része teljesen be -van katonailag olvadva a hadseregbe, de azért megtartja magyar lelkét, -szivét és odaadását a magyar nemzethez. Erre az utolsó záradékra csak -azt jegyzem meg, hogy nagyon köszönöm, hogy a miniszterelnök ur azt -kijelentette, hogy a magyar vitéz beleolvad szivvel-lélekkel abba a -hadseregbe, de azért magyar szivét és odaadását a magyar nemzethez -megtartja. Hiszen ha meg nem tartaná, fel kellene a gazembert akasztani. - -Ha ebben is érdemet lát a miniszterelnök ur, hogy egynéhány magyar vitéz -beolvad szivvel-lélekkel abba a nem tudom kinek a hadseregébe, de azért -magyarságát megtartja, akkor nem tudom, hogy a hazafi érdemekről -általában mi a felfogása. - -Lássa, miniszterelnök ur, én azt az eszmét, a melyet tegnapi beszédében -olvastam – bocsánat a kifejezésért, – kárhozatos, őrült eszmének tartom, -a melynek magyar lélekhez férnie nem szabad. Mindig szomoru, hogy akad a -magyar miniszterelnöki székben férfiu, kinek az ajkáról elhangzik ez a -jelszó: szivvel-lélekben beolvadni ebbe a hadseregbe. Szivvel-lélekkel! -Miniszterelnök ur, irtózatos eszmék ezek, de akármilyen irtózatosak, ha -egyszer napvilágot látnak, az emberek meghallják, azután lassan -megszokják, azután akadnak gyengelelküek, a kik megkedvelik, azután -akadnak gonosz lelkek, kik az eszmét végre akarják hajtani, intézménynyé -akarják fejleszteni, egyszerre benn vagyunk a legnagyobb nemzeti -veszedelemben. Ilyen eszmékkel dobálózni, a milyeneknek Magyarországon -nincs helye és nem lesz soha, még Ausztriában sem okos dolog, nemcsak -Magyarországon. A magyar vitéz legyen közös szivben, lélekben és -olvadjon be abba a hadseregbe, azt mondja. - -(Gróf Tisza István miniszterelnök: Nem mondom, az a furcsa!) - -Hát az a hadsereg nem az országnak, nem a nemzetnek a hadserege? Hát a -királyé az, vagy kié? Hajdu az, vagy bérencz, vagy zsoldos, vagy -micsoda? - -Hát van nekünk közös hazánk, van nekünk közös hazaszeretetünk, van -nekünk közös országunk, van nekünk közös alkotmányunk? Hát annak a -hadseregnek nem hazájáért, hazája szeretetéért, nem alkotmányáért, nem -törvényeiért, nem hazája nagyságáért, boldogságáért kell lelkesülnie -szivben, lélekben, nem azért kell neki felolvadnia, hanem a közös -hadseregért, azért a hadseregért, a melyet önök itt fentartanak, sőt a -melyet önök még rosszabbá akarnak tenni, mint a milyen most? Hát a -tisztelt miniszterelnök ur szerint ez legyen a magyar nemzetnek -törekvése a jövőben? Ebben lássa reménységét, boldogulását, üdvösségét, -hogy épkézláb fiai, vitézei osztrákká legyenek, szivben, lélekben -beolvadjanak? - -Én kiváncsi vagyok arra, hol tanulta ezt a miniszterelnök ur? Voltak -nekünk bölcseink a multban, most sem az egyetemen, sem az akadémián, sem -itt ugyan nem találunk; voltak nekünk nagy költőink, voltak nagy -államférfiaink, voltak ennek a hazának igaz nagyjai, de azok közt nem -talál egyet sem, a kinek ajkáról, vagy gondolatából, vagy agyából ily -kárhozatos eszme keletkezett volna. Hol tanulta ezt? Nem, tisztelt -miniszterelnök ur, ezen az uton ne menjünk tovább, ön se menjen. Mi nem -megyünk. Volt egy idő, én éltem azt az időt és a kik velem egykoruak, -szintén megérték, nem is egyszer volt idő, a mikor a magyar nemzet -minden jó fia azért imádkozott a mennyekhez, hogy a mikor hadjáratunk -van, az ellenség győzzön és ne mi. Sirattuk fiainkat, sirattuk -testvéreinket, a kik idegen érdekekért, hazájukat nem ismerve, hazájuk -szerelmét tőlük elzárva, idegen érdekekért hullottak el a csatatéren, -északon és délen; sirattuk őket, de akkor is azért imádkoztunk, hogy az -ellenség győzedelmeskedjék, semmint ilyen hadsereg és olyan hatalom, a -mely erre támaszkodik, tovább életben maradjon. - -A tisztelt miniszterelnök ur ma még fiatal ember. Ha oda törekszik -fejleszteni azt a hadsereget és a nemzetnek fiatalságát, a mint tegnap -kijelentette, megéri még ujra ezt az időt, hanem annak azután egyéb -következése is lesz. Ezért látom ily sötétnek a jövőt és ezért nem -fogadom el a törvényjavaslatot. - - - - -TARTALOM. - -TÁJÉKOZÓ. - -(Szónokaink összegyüjtött beszédei. – Nem elterjedt nemzeti olvasmányok. -– Hány nyilvános beszédet tartottam életemben? – Mik az okaim arra, hogy -beszédeim egy részét kiadjam? – Az én nemzedékem. – Az én életem -feladata.) 1 - -A SZOLGÁLATI IDŐ. - -I. A beszéd története 11 - -II. A beszéd. - -(A nemzet hadügyi jogai az 1867-ik törvény szerint. – A szolgálati idő -meghatározása. – Ezt a jogot a javaslat alapján önkényüleg sérthetik. – -A hosszu szolgálati idő közgazdasági káros volta. – A békelétszám -emelése a militarizmus erősitése. – A jogot semmiféle tekintetből fel -nem áldozzuk.) 12 - -A NEMZETI HADSEREG. - -I. A beszéd története 23 - -II. A beszéd. - -(Mit vártunk egykor a balközéptől és Tisza Kálmántól? – Miért akarunk -erős hadsereget? – Miben áll a nemzeti jelleg a hadseregnél? – Milyen -most a mi hadseregünk? – Mit ér Tisza Kálmán meggyőződése? – Gróf -Széchenyi Aladár kijelentése. – Gróf Andrássy Gyula és Tisza István -tévelygései. – Az álhazafiság. – Az osztálytárgyalás mellőzése. – Az -1867-iki példa. – A német nyelv története nálunk. – A XVI. és XVII. -században. – Mit irt Hunyady a pápának?) 27 - -MAGYAR NYELV A HADSEREGBEN. - -I. A beszéd története 56 - -II. A beszéd. - -(György Endre logikája. – A magyar nyelv és a föderalizmus. – A jus -reservatum. – Mit jelent ez a három latin szó: divina favente clementia? -– Az 1741-iki példa. – Ziskay Antal okoskodása. – A szokásjog miből áll? -– Heister Siegbert osztrák generális szokása. – Werbőczy szokásjoga. – -Mit tesz a magyar törvények szerint a hadsereg vezénylete és -belszervezete? – A magyar ezredek tulajdonosai. – A „csavargó nyelv“. – -Könyörgés-e a törvény? – A törvényjavaslat miben tér el az 1868-iki -megállapodásoktól? – Minő természetrajzi tünet a „Soldatenkind“? – A -pedagogiai tekintetek. – A nemzedék elsatnyulása. – Különbség a katonai -és polgári agy között. – A demokráczia kérdése. – Miért nevelik a -főherczegeket katonának? – Mikor csempészték a német nyelvet a magyar -ezredekbe? – A Gréwen-huszárezred kérvénye 1790-ben. – A nemesi gárda. – -Mit ér az országgyülési határozat. – Deák Ferencz beszéde. – Kurucz -Csáky Mihály, a rodostói halott.). 58 - -ERKÖLCSI HARCZKÉPESSÉG. - -I. A beszéd története 108 - -II. A beszéd. - -(Minő volt a magyar felfogás az 1866-iki háboruról? – Mit ér a -statisztika? – Gróf Pongrácz Károly és Láng Lajos tudománya. – A háboruk -nem nemzetünk érdekében folytak. – A nemzet lelkesülése hiányzott az -idegen érdekü háborukban. – A harczképesség fentartása a mi érdekünk. – -Az értelmiség ifjait kimélni kell. – Az egyéves önkénytesi intézmény -bevált. – Nem szabad elrontani. – Az egyéves önkénytesek zaklatása. – -Gróf Pongrácz meggyőződése. – A nemzet a dinasztia zsoldosa soha nem -lesz.) 109 - -NESSI PÁL KÉPVISELŐ MENTELMI ÜGYE. - -I. A beszéd története 131 - -II. A beszéd. - -(1848 előtt a mentelmi jog hatalmi kérdés volt. – A Gotterhalte nem -magyar intézmény. – Semmi törvény nem biztositja a Gotterhalte -tiszteletét. – Élő nemzetre idegen nemzet érzéseit - -ráerőszakolni nem lehet. – Hajdan nem parancsolták a Gotterhaltét. – A -légy az ember orrán; – olyan a Gotterhalte a nemzeten. – A vád alatt -állás is büntetés. – Mi a jellem? – Minő jellemének kell lenni a magyar -tisztnek? – Mi Magyarország törvényhozói vagyunk.) 136 - -NEMZETI SÉRELMEINK A HADSEREGBEN. - -I. A beszéd története 159 - -II. A beszéd. - -(Hadügyi jogunk az 1867-iki törvény alapján. – A létszámemelés nemzeti -föltételeit most kell megszabni. – Mi a nagyhatalmassági érdek? – Gróf -Tisza István és gróf Andrássy Gyula érvei. – Az ellenértékek. – A -katonai perrend. – A magyar tisztek visszahelyezése. – A jelvény. – Maig -se változott a nemzet és a Habsburgok közti viszony. – Andrássy és Tisza -ne bizonykodjanak az osztrákok helyett. – A hadseregben ma is elnyomják -a magyart. – A „hier“. – A magyar elégedetlen. – Deák Ferencz is -megtagadja az ujonczot 1839-ben. – Hol van a régi nemzeti párt? – Olyan -hadsereg, mint a császári osztrák, ismeretlen a tudományban.) 161 - -A NEMZET IGAZSÁGAI. - -I. A beszéd története 193 - -II. A beszéd. - -(A miniszterek ne csak a királynak, hanem a nemzetnek is hű tanácsosai -legyenek. – A földmivelési miniszter kárhoztatja a nemzetet. – A méh -természetrajza. – A nemzet állami léte nincs elismerve. – Miért legyen a -nemzet csupán dinasztikus? – Mi a politikában a „lehetetlen“? – Miért -lettem függetlenségi harmincz év előtt? – A dinasztia érdeke s a nemzet -érdeke nem egy. – Bosznia és a király esküje. – Ha a hadsereget -fejlesztjük: a nemzet jogait és hatalmát is fejlesztenünk kell. – Az -első közösügy 1580-ban. – A vidéki küldöttségek. – A jura reservata. – -Mikor csempészték a magyar ezredekbe a németséget? – Az idegen vezényszó -ostobaság. – A kormány egyaránt őszinte legyen a nemzettel s a -királylyal szemben. – Legyen felelős együtt a többséggel. – Az exlexet -ki lehet kerülni, de csak ugy, mint 1840-ben. – Mi sors vár Széll -Kálmánra? – A megrekedt szekérről le kell szállnia.) 195 - -A TÖBBSÉG ÉS A NEMZET AKARATA. - -I. A beszéd története 237 - -II. A beszéd. - -(A többség joga. – A központi hivatalos jelölés. – A végrehajtó -bizottság. – Példák. – A hivatalos jelölés története. – A nemzet -ébredése. – A régi választás. – A két igazság egymás ellen. – Idegen -nemzetek példái nem irányadók. – A királyra nemzetünk sorsát nem -bizhatjuk. – Mennyiben magyar most a magyar hadsereg? – Mi van az -1867-iki törvényben? – A németséget orvul csempészték a magyar -hadseregbe. – Mit csináltunk 37 év alatt? – A napkeleti szultán. – -Becsületbeli kötelesség a nemzeti hadseregért küzdeni.) 238 - -A KHUEN-HÉDERVÁRY KORMÁNY BEMUTATKOZÁSA. - -I. A beszéd története 273 - -II. A beszéd. - -(A horvát miniszter szava: ha husz millió magyar volna. – A kormányelnök -„ugy csöppent“ ide. – Kinek a javaslatára lett kormányelnök? – Gyökere -nincs se a parlamentben, se a pártokban. – Khuen-Héderváry 1894-ik évi -szerepe. – Mostani föllépése és programmja is pongyola. – Kormánya -„folytatás“-e vagy nem? – Mi a szabadelvüség? – Mi a különös magyar -szabadelvüség? – Az uj kormánynyal senki se nyert semmit. – A király és -a nemzet tekintélye. – Mi az a keresztyén irány? Mit konzerváljunk.) 275 - -BIZALMATLANSÁG. - -I. A beszéd története 301 - -II. A beszéd. - -(A magyar nemzet soha nem vétkezett, hanem gyakran szerencsétlen volt. – -A pénzügyi helyzet. – Mire való az óriási hadügyi kiadás? – Miként van -államunk berendezve? – Állami kiadásaink nagy része nincs a nemzet -érdekében. – Mit vártam a kormánytól? – A magyar ifju nem olvadhat be az -osztrák hadseregbe.) 302 - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -12 |többí szónok |többi szónok - -19 |előadő |előadó - -58 |bsszédének |beszédének - -58 |elégtetelt |elégtételt - -98 |urnak ís |urnak is - -133 |tárgyalás vegződhetett |tárgyalás végződhetett - -284 |Lássa minisztere nök |Lássa miniszterelnök] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK HARCZ A NEMZETI HADSEREGÉRT *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |