diff options
Diffstat (limited to 'old/66624-0.txt')
| -rw-r--r-- | old/66624-0.txt | 4530 |
1 files changed, 0 insertions, 4530 deletions
diff --git a/old/66624-0.txt b/old/66624-0.txt deleted file mode 100644 index 571da23..0000000 --- a/old/66624-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4530 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Tükör darabok az önismeret és emberismeret -világából, by Ede Tassy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából - -Author: Ede Tassy - -Release Date: October 28, 2021 [eBook #66624] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TÜKÖR DARABOK AZ ÖNISMERET ÉS -EMBERISMERET VILÁGÁBÓL *** - -TÜKÖR DARABOK - -AZ - -ÖNISMERET - -ÉS - -EMBERISMERET - -VILÁGÁBÓL. - -A MŰVELT KÖZÖNSÉG OLVASMÁNYÁUL, - -IRTA: - -TASSY EDE. - -SZEGED, - -NYOMATOTT BÁBA IMRÉNÉL, - -1867 - -„Ismerd meg magadat s magad által az embereket; ez ismeret nélkül -tudományod holt tudomány.“ Thalestől napjainkig e szavak viszhangzottak -a bölcsek ajkain: s valljon mi sikerrel? Az ember különös lény: feledve -önmagát a külvilág forradalmaiba sovárg, déltől éjig, kelettől nyugatig -bolyong; féregkint vájja be magát a föld gyomrába, vagy kifejtekezve a -porból, magasra emelkedik, de belvilágát figyelemre sem méltatja. Sokan -csak azért rohannak a fonnyasztó kéj és életölő gyönyörök posványába, -hogy elnémithassák a rémletesen viszhangzó, vádló öntudatot, hogy -önmagukat feledhessék, és örülnek az őrültek, ha egy nap, egy óra, egy -percz elviharzott szenvedélyeik tengerén! Sokan, midőn mindent tudnak és -mindent ismernek, önmagukat legkevésbé ismerik. Ez oka, hogy a -bölcsészet évezredeken által sem vergődhetett ki ingatag alapjából; a -bölcsek nem indultak ki lélektan úton, „pedig csak ez az egyetlen igazí -célhoz vezető.“ (Szontagh, Rónay.) - -„Veniamus nunc ad eam scientiam, ad quam nos ducit antiquum oraculum, -nempe ad scientiam nostri. Cui quo magis nostra intersit, eo incumbendum -est diligentius Haec scientia homini quamvis naturae ipsius portio -tantum pro fine est omnium scientiarum.“ (Baco: de dign: et augm. -scient. IV. 1.) - -Az emberiség concrét alaku szellemvilága sok tekintetben hasonlit a -tengerhez, mert az, ennek roppant dimensioit nemcsak eléri, s ezzel -nemcsak a hullámzás és árapály azonos törvényeit követi, de egyszersmint -ép ugy be van népesítve mint a tenger; az ember szellemvilágában mint a -tengerben a delfinek és czápáktól a tengeri szörnyek és csavargőzösöktől -kezdve, le a sima ángolnáig, a tehetetlen halászbárkáig, az atomszerű -parányig, mozgó szellemalakok lakoznak. Itt is a felszinen csábító -syrenek, félemberek, vészt sápító szárnyasok, tőkehal, dúshajó, tört -árbocz és több effélék mutatkoznak. Az ember szellemvilágában is van -szélcsend, olykor szélvészek, hajnalpir, hideg fény, és az emberek -szivében ott van a hajók mágnes-tűje: a jobb ösztön, mely partra -vezérel, és a szélrózsa: a sziv lángja, mely az érzelem változandóságát -jelképezi. Van az ember szellemvilágának is kikötője az önérzet, melyben -jobb meggyőződését szokta az ostromló viharok ellen oltalmazni, és e -kikötő felett mint világító torony őrt áll az értelem, hogy az eltévedt -hajóst magához intse. Az emberek szellemvilága külömböző világitásban -szintén különböző szint mutat, s majd a káprázat koralgyöngyei usszák -körül a hajót, majd ismét más világrész vándor madarai telepednek oda. A -szellemvilágnak is vannak mélységei, vadregényes szigetei, veszélyes -köszirtei s homokpadjai, melyen az emberi szellem olykor megtörik, vagy -megfeneklik. A szellemvilág szinvonala (niveau) olyan mint a tenger -viztükre: a tudósok minden magasságot ehez mérnek. A mint a tengerben -egy egy sziget a viz alól feltolja magát s idők folytán ismét alámerül, -úgy az ember szellemvilága is egy egy uj eszmét hoz a felszinre, de a -mely eszme aztán évszázadok vagy évezredek multán ismét eltünik a -felszinről, alámerül. Háborgó tenger az ember szellemvilága, mely majd -ájtatosságot, majd iszonyt, majd bátorságot, majd ismét félelmet kelt az -emberben. Miként a föld a tenger vizének határokat szab, úgy a test a -szellem korlátja s a mint a tenger csak párolgás által, de sohasem képes -egészen kiemelkedni ágyából: úgy az ember szelleme sem bir a test élő -hajlékától külön válakozni. És hányszor vivott eszmeharczot az emberi -szellem a rögeszmék hullámai ellenébe, s hányszor szenvedett az -hajótörést, mely után néma siri csend, olykor hosszú szünet állott be; -de miként az ércztekintetű rettenthetlen tengerész, úgy az emberi -szellem is belső ösztönétől űzve, hajtva, uj hajót épít, százszor és -ismét kiszáll a magas hullámokra, hogy czélját érje, vagy alámerüljön a -nagyszerű, dicső küzdelemben, mindenesetre pedig betöltse azon helyet s -alkossa azon összekötő lánczszemet, melyet részére végzetszerűsége a -világ egyetemben kijelölt. - -Ha a tengert csak e homályos földtekéhez, a szellemet pedig emberi -parányiságunkhoz mérjük: mindkettő nagyszerünek tünek fel előttünk, – de -ha a tengert a nagy mindenséghez az emberi szellemet pedig az őserőhöz -mérjük akkor elnémul az értelem s megszünik minden arány. A mint a -tenger mélyében lehet igaz gyöngyöt találni, ugy az ember szellemvilága -is rejt méhében igaz gyöngyöket: az értelem és érzelem igaz gyöngyeit. - -Lépjünk be tehát a kutatás buvárharangjába s e ponton ereszkedjünk a -szellemvilág mélyébe megtekintendők hogy mi van ott? Gyujtsuk meg az -önismeret szövétnekét és világitsunk be egy kevéssé abba a végtelen -ürbe, mely az ember szellemvilágának – hogy úgy mondjam – légkörét -képezi. - -Előre bocsájtva azt, hogy ezen szűk keretbe szoritott tükördarabok -feladata nem lehet terjedelmes s így mélyebb lélektani visszatükrözését -adni az ember lelki természetének, s hogy a ki a psychologia s -erkölcstan szellemi nagy mappáját akarja egész terjedelmében maga előtt -kiterítve látni, az a nevezett három tudomány ressort iróinál keresse -fel azokat. Itt csak a gyakorlati lélektan (antropologia) s a -philosophia magvának az önismeret s ember ismeretre vonatkozó részéből s -magából az élet gyakorlatából kivántam annyit bemutatni, a mennyi a -gyakorlati önismeret s emberismeret tanulmányozására tán némi -világitással szolgálhat legalább az ifjuságnak; ugyanazért nem a -szakembereknek, hanem a laikus, de művelt nagy közönségnek olvasmányául -van szánva e mű: szükséges tehát hogy felvett tárgyunkhoz minden további -bevezetés nélkül hozzá szóljunk, s az adott viszonyokat, nem pedig azok -előzőit tárgyaljuk. Ott kezdem tehát hogy: - -Minden ember többé vagy kevésbé egy oldalú felfogással bir, ugy az -irástudatlan mint a tudós, ugy a szegény mint a gazdag, ugy a sírásó -mint a fejedelem; bizonyos értelemben minden ember nagyon is egyoldalú -felfogású, mivel hogy egyes ember szellemi tisztán látása előtt talán -soha sem fog feltárulni azon egyetemes, tehát sok oldalú tudalom, mely -az emberiségnek összeségében igen, de egyesnek kivételképen sem adatott: -mégis az egyoldalúságról most csak közelebbi vonatkozásban kivánok -szólani, – s itt is csak annyiban, a mennyiben az a gyakorlati, hogy ugy -mondjam mindennapi élet s különösen annak localis utilizálására szokott -alkalmaztatni. - -Az emberi élet, vagy is inkább az öntudatra ébredés kezdete csak -ösztönszerű felfogással ruházza fel a gyermeket, mely akkor hasonlit -például a nyúlhoz. t. i. amely bokorban fejlődött kezdetleges eszmélete, -ugyanoda, bár olykor megriasztva a szokatlan körülmények feltünése által -s nagy kerülővel, de ismét visszatér. Ezen ösztönszerűsége az embernek -részben, többnyire örökös, mert például a honvágy az embert mint az -éjszaki sark a delejtűt folyvást vonja ősi fészkéhez; de épen igy örökös -az észjárás azon irányzatának is egy része, mely bennünk serdült -gyermekkorunkban fejlődött, s az ember, észjárásának azon kora -ifjuságában ismert és frequentált ösvényére, a késő korban is sokszor -akaratlanul vissza visszatér. És ha ezen ifjuságunkban frequentált -észjárás irányzata az elfogultság vagy előitélet homályában mozog, tehát -a valótlanság, képzelődés, avagy káprázat világából való: akkor az -elfogultság meglett korunkban is gyakran homályossá fogja tenni szellemi -tisztán látásunk légkörét. - -Ki merné tagadni, hogy a mint egyes családok ősatyjának, ősanyjának -gondolkozása iránya, észjárása, a tölök származott ivadék- -lépcsőzeteinek lelkületére, gondolkozása irányára alapjában véve már a -priori nagy befolyással volt és van? épen úgy áll ez a nemzetekre, -népcsaládokra nézve is, kik kifejlésük-áldását avagy hátramaradásuk -átkát, talán egy-két erélyes véralkatú, nagy befolyású, de hibás, t. i. -bizonyos irányban elfogult vagy fordítva, helyes nézetű embernek -tulajdoníthatják a multban. Mentül miveletlenebb, tanulatlanabb valamely -akár egyes, akár népcsalád, annál nagyobb a receptivitás az adott -lendület irányának megtartására; innen a közmondás: „nem messze esik az -alma fájától.“ - -Az értelmi felfogás az ösztönszerütől teljesen különbözik, és a szoros -értelemben vett tudományossággal csak kevéssé kapcsolatos, sem a 20 sem -a 70 éves kortól nem függő; azért az elfogulatlant felvilágosodott -embernek nevezzük habár csak 20 éves lenne, ellenben 70 éves daczára is -egyoldalúnak, együgyünek nevezzük az elfogult embert. E tekintetben -tehát az ifju vagy öreg kor csak relativ fogalom. - -„Elfogultság“ e szónak önmagában rejlő átka sok ember életén át mint -vörös fonál huzódik. Ismerkedjünk, meg tehát ennek definitiojával s -fürkésszük, miként s mily sokféleképen nyilvánul ez mint kórjelenség az -ember szellem-életében. - -Az egyoldalú felfogás: elfogultság. - -A képzelődés erejével vagy máskint belénk rögzött hiszeme a -valótlanságnak: elfogultság. („Der schrecklichste der Schrekken ist der -Mensch in seinem Wahn!“) - -Az előitélet nem más mint: elfogultság. - -Ha ember ember társa előtt csak azért, mivel ez magasabb rangú, gazdag, -vagy nálunknál műveltebb, tanultabb, genirozva van: szintén elfogultság. - -Egy előkelő embertől a közönség – hogy büszkének ne tartsa – több -leereszkedést kiván, mint önmagához hasonlóitól (ez is elfogultság.) - -Ha (már művelt ember létünkre) például az irmodorban vagy bármi másban, -másokat utánzunk, a helyett hogy önálló, saját viszonyainkhoz, -körülményeinkhez mért conceptiónkkal lépnénk elő s abban bensőleg meg is -nyugodnánk: ez is elfogultság (habitualis.) - -Nem sorolhatjuk fel itt mindazon alakját és esetét az előitéletnek s -elfogultságnak, mely az ember életében előfordul, mert azok száma -végtelen; legyen elég e helyt csak általánosságban még annyit mondani, -hogy midőn például úgynevezett szokásainkba, szenvedélyeink -gyakorlatába, a divat majmolásába s még általánosabban saját „én“ünk -szük valójába belemélyedünk, hasonlitunk azon táblabiróhoz ki magát a -világ közepének képzeli. - -(R) „Az emberek egymást csak ritkán birják megérteni, olykor nagy messze -állanak egymástól felfogásaikban, bár az életben egymás mellett vannak; -igy aztán olykor gyülölve látjuk azokat, kik azt meg nem érdemlik, s -szeretve azokat, kik arra legkevésbé sem méltók. Az elfogultság, vagy a -rosz akarat terjesztette hir itt is erősen szoktak szerepelni.“ - -Az elfogultság, vagy is megrögzöttsége valamely eszmének csak rendkivül -nehezen tisztázható, tapasztaljuk ezt oly tudósoknál is, kik bár -átaljában mindent alapos nyomon szoktak megbirálni, s még is midőn egy -vagy más tudalmuk, állitásuk megtámadtatik: azt makacsúl védik, sokszor -még akkor is, midőn szerzett fogalmuk nem az értelem meggyőződésére volt -alapítva. Az embernek nemcsak hiuságát bántja az, ha fogalmának -helyessége kétségbe vonatik, vagy kézzel fogható világossággal -megczáfoltatik, de egyszersmint ösztönszerüleg vonakodik azon -elfogultságot, melyet már önvalójának harmoniájába beleillesztett, más -eszmével, fogalommal helyettesiteni, s igy concrét értelme, felfogása -műhelyét egy eddig ismeretlen s most szokatlan darabbal pótolni, s az -egészhez idomitani vagy viszont az egészet ehhez. - -E nyomon elmondhatjuk hogy bizonyos értelemben bár minden ember többé -vagy kevésbé „idiota,“ még is legkevésbé idiota- és elfogult az, a ki -szemléletét, összehasonlitásait s átaljában itéletét, mentül szélesebb – -önmagán kivül fekvő körből is, – tehát legegyetemlegesebb, sőt lehetőleg -neutralis szempontból veszi. - -Hogy ezen széles terjű látkörből vegyük észjárásunk kiindulási pontját; -szükséges egy kissé recapitulálnunk, miszerint: - -a földön és ennek közvetlen körében létező minden tárgy, ezek vegyi -alkatrészei, a természeti – látható és láthatatlan erők, ezeknek -egymásrai hatása, azok is melyekről a titok fátyolát fellebbenteni az -emberi kutatásnak még nem sikerült, mint szövevényes gordiusi csomónak -egymásba miliószor át és visszafutó, de szakadatlan összefüggő szálai a -kutató emberi elmének türelmes tovább fejtése által, egykor bizonyára -mint kibontott, megfejtett talányok fognak az emberi szellem óriási -hatalmának engedelmeskedni; – de az összefüggő szálak nyomozását, ha még -oly kúszáltaknak látszanának is azok, kifogyhatlan türelemmel kell -fürkésznünk, annál is inkább, mivel ezekkel – eddigelé csak felületesen -ismert – de mint tudjuk közvetlen, szerves összeköttetésben áll saját -„én“nünk. Az anyag és szellem csak egymás kölcsönösségével müködhetvén -az emberben: az önismeret teljességére megkivántatik hogy nemcsak az -anyag müködését, de a szellemi részt is, annak belső természetében, -müködéseiben, olykor sajátságos nyilatkozataiban, még inkább kutassuk, -ismerjük, – mert ezen müködés szövevényének is teljesen összefüggő – -hogy ugy mondjam – „szellem-fonálszálai“ vannak, melyek a fentebbi -gordiusi csomóhoz hasonlitván: akarat enély, szenvedélyes vizsgálódás, -kifogyhatlan türelem segélyével nagy részben áttekinthetők, -felfejthetők. - -Vizsgálódjunk tehát tovább. - -Kérdjük először is mi az oka annak, hogy a korlátolt felfogású emberek -rendszerint általánosságban szoktak beszélni azonnal készek lévén -mindenről itéletet (birálatot) mondani, – itéleteiknek feltétlen igazat -(Recht) követelnek; felelet: mivel ilyen embereknél nem csak a -szerénység hiányzik, de némileg sejtett felületességüket is eltakarni -igyekezvén, egy egy általános „szólam“ segitségével parirozzák a -netaláni rendre utasitásokat. Ilyen általános szólam például ez: „no -hisz’ olyanformán gondolom én is,“ vagy „affélét szoktam én is tenni.“ - -Ezen felekezet emberei, mert nagyon szük, parányi lyukon (saját „én“jük -szemüvegén) át nézik a világ folyását, – másnál rendszerint mindent -jobban vagy különbözőleg akarnak tudni, – az ellenmondásokat nem -türik,[1] s a mit birálatképen kimondanak nem igen szokott egyéb lenni -rosszalásnál; – holott az értelmes emberek egyik föismérve az, hogy nem -csak rosszalni, elitélni, hanem eszélyesen méltányolni, dicsérni is -tudnak. - -Álljon még itt megjegyzésül miszerint tagadhatlanul legkényelmesebb -módja a birálatnak midőn valakinek tetteit, inditó okait a tettre, – az -eredmények[2] mivoltából itéljük meg; de az is bizonyos hogy e nyomon -birálataink csak nagyon is gyakran a legnagyobb botlások és csalódások -ingoványát tapossák. – Ha valahol igen, ugy bizonyára birálataink -megejtésénél szükséges azon közmondást szem előtt tartanunk, hogy -„kétszer mérd, egyszer mesd.“ - -Qui bene distinquit, bene docet. A susbtilis distinctiók azok, melyekre -az emberek itéleteik s méltánylásaiknál oly keves gondot s tán nem -kevesebb jóra való röstséget forditanak, amellett pedig saját „én“jük -szük valójába elmélyedve, észre sem veszik hogy épen ezen subtilitások – -precis, exact – természete szerint igazodhatnának csak el megfelelőleg, -való hiven (richtig), – anélkül azonban hogy ez által a kákán csomót -keresés hasztalan (tehát a dolog valóhüségenélküli) kutatásába esnének. - -Továbbá bizonyos az is, hogy olyan ember e földön még nem élt, a kinek -ugy nevezett „fixa-ideái“ épenséggel ne lettek volna, mert ez, az emberi -gyarlósághoz tartozik: alapoka leginkább az ember szellemi képességének -és külső, tárgylagos életének – többé vagy kevésbé – localizáltsága; de -nem kevésbé bizonyos az is, hogy mentül kevesebb fixa-ideák, (s -tulajdonképen a rosz szenvedélyek is ide tartoznak) szállották meg -elménket, annál józonabbak vagyunk. Minden egyes fixa-idea, mint meg -annyi gnom uralkodik szellemünk szabad mozgása felett s szülőanyja több -más fixa-ideáknak, végre keserű csalodásoknak. - -„Kiknek sajkája az élet tengerén számtalan bajjal küzdött meg, azok -renditlen állanak, mint a vészedzette szirt melyről a sors -hullámcsapásai visszamorzsolódnak. Kik sokat utazván, figyelmüket az -emberiség lelkületének, szellemének tanulmányozására forditották s -nemünket ezer szinben, alakban, hullámzani – s majd haladva, majd -hátrálva enyészni vagy emelkedni látták: azok végre is azon -meggyöződéssel térnek vissza, hogy az ember mindig ugyanaz. t. i. -ábrándjainak bábjátéka, előitéletének, szokásainak rabja.“ - -„Képzelődés az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz.“ - -A képzelődő ember egész élete csalódás, mert alaptalan s igy -jogosulatlan reményeket táplál. - -Bátran elmondhatjuk azt is, hogy a legtöbb ember nem helyes, vagy is nem -valóhű felfogással bir önmagáról; – már most, ha az alapfogalom téves, -hogyan lehetne erre helyes következtetéseket alapitani? Hogyan fejthet -ki az ilyen ember „jellemet“? Honnan származtatható ez esetben azon -biztonság, mely az embert elhatározásaiban, cselekvéseiben kell, hogy -vezesse? – Az önmagunkróli téves, nem valóhű felfogás, tehát voltaképen -képzelődés, vajmi sokszor falnak vezeti az embert, s csak midőn -odaütköztünk, vesszük észre, hogy eszméink tévesek voltak s azért -jöttünk összeütközésbe a valósággal. - -Valamint minden egyes embernek külön külön specificus változatosságu -felfogása van[3] az életről, a tárgyakról, a világról, ezek -viszonylatairól s. a. t. ugy különböznek, – sokszor igen lényegesen, – -az öt világrész, ezekben ismét az országok s különösen a nemzetiségek -általános csoportozati vagy felekezeti felfogásai, nézetei a fentebb -emlitettekre nézve; - -ismét tovább: valamint egyes ember kiskörü ismerete, homályos felfogása, -szellemének nagyon is kicsiny körre szoritkozó müködése, észlelete, a -felvilágosodott ember előtt szánandó localizáltságban tünik fel, – épen -ugy tünik fel például, Europa civilizáltsága előtt Ázsiának vagy -Afrikának localizált észjárása; – - -és ismét: az egyes ember épen ugy mint egy világrész vagy nemzetiség, – -mentül inkább localizált, vagy is minél kisebb körü felfogással bir, -annál kevesebb akarat erélylyel és vágyodással van képesitve -eszmeköréből kilépni. - -A kik gyakran unatkoznak, azok mindennel birhatnak, csak szilárd -akarattal nem, mert lelkületük gyengébb, vagy is elfogultabb hogysem az -emberiség közös czéljait, a szellemi tökélyt, fáradalmaikkal is -előmozditani képesek volnának. - -A szellemi életben, tehát concrét fogalmaink világában is, nagyon sok -circulus vitiosus van – mint örvény a tengerben – melybe ha bele -kerülünk, vagy elnyel, vagy legjobb esetben idegen segély nélkül nem -tudunk onnan kimenekülni; – azért mindenek előtt a tudomány és -tapasztalás tájékozottságára, tehát az elme és értelem világitására, -továbbá a szellemi szabad mozgásra van szükségünk, – mert keves embernek -adatott az, hogy magát az alapösztönök (s temperamentumok), a formulák -és szokások, járszalagából kibonthassa, – s ha ez sikerült, még is -biztossággal, bátran, szédelgés nélkül tudjon járni, haladni a józan -eszélyesség utján, - -„Ignoti nulla cupido.“ Az ember természetében fekszik, hogy ha csak -puszta sejtelme keletkezett is valamiről, már arról kezd magának -fogalmakat alkotni s kutatni hogy megismerhesse mi az a homályos, -sejtelemszerü ismeretlen valami. – Innen van aztán hogy a mint a -népcsoportozatok, különböző climaticus és földrajzi helyzetben, -különböző nemzeti ösztönnel, különböző szellemi érzékiséggel (Vitalsinn) -felruházva, adott viszonyaikhoz képest felötlő különbséggel haladnak a -tökélyesedés közös czéljához, avagy tovább is nyügölődnek rövid -látásaiknak circulus vitiosusában. – épen ugy az egyes emberek különböző -miveltségi, ismeretben gazdag vagy szegény körben fokozatosan -különbözőleg fejthetvén ki eszméik tisztaságát, szellemi érzékiségeiket, -(Vitalsinn) jellemüket s. a. t. egyszersmint ezeknek megfelelőleg, vagy -a rövidlátás, vagy is fejletlenség átkát hordozzák és terjesztik egész -életükön át, – vagy a semidoctusság félhomályában botorkálnak – vagy -végre világosan, valóhiven látják relative mind azt a mi egyes embernek -látnia s tudnia adatott. - -A felvilágosodott ember elbontva köréből a kötelékeket, melyeket arra az -őstermészet az által illesztett, hogy mielőtt szabad, önálló szellemi -egyeniséggé fejleszthette magát, tehát mielőtt tiszta öntudatra -ébredhetett volna, mint anya gyermekét, ölében bepolyázva gondozta, -később pedig az ösztön és szellemi érzékisége járszalagán odáig vezette, -hol már pályája elméjének fényénél megvilágositva, tehát gyarlóságának -esélyei meglehetősen kevésbitve lévén, – az ember magára önállóságot, -szabad akaratot, szabad szellemet, tehát erélyt, erkölcsi bátorságot, -lelki emelkedettséget s a mi ezen tulajdonságokat „jellemé“ olvassza -össze, az általános harmónia érzet, t. i. az emberbaráti szeretet -napmelegét határozott alakban felöltő heti. - -A szellemi tisztán látáshoz csak ugy juthatunk el, ha saját „én“ünk -minden – külső belső – sajátságait, képességét ezeknek szélesebb -értelembeni környezetünkhöz mért viszonylatát, a külső tárgyakat épen -ugy mint embertásaink lelkületét, gondolkozás – módját valóhiven -felfogtuk, áttekintettük – s az emberi élet száz- és ezer-féle -tényezőiről, rugóiról, következetes összefüggéseiről, a moral becséről -tiszta (való igaz) fogalmakat szereztünk; azonban hogy ilyen fogalmakat -szerezhessünk, tanulmányainkat az önismeret és emberismeret a, b, c-jén -kell kezdenünk – s a higgadt szemlélődést részre hajlatlan igazság -szeretettel vagy is valóhűséggel, az erkölcsi vagy is lelki-élet -természetszerü nemességével, emelkedettségével kell párositanunk. - -Semmi sem igényli oly feltétlenül azt, hogy mielőtt egyik lábát az odább -lépésre felemelje, a másik lába meg nem rendithető, biztos talpköhöz -legyen támasztva, – mint épen az önismeret és emberismeret, mert egyedül -ezen biztonság szolgáltatja a meg nem dönthető logicat s az, ezen -alapuló helyes birálatot. - -Az emberismeretre ugyan általjában szükség van, de különösen hasznos -lehet az oly országban, hol az uralkodó politika rosz, viszás, mert itt -igen szükséges – s általjában minden hivatalkörben – felismerni hogy hol -és mennyiben uralkodik az igazság és erkölcsiség helyett a szeszély, -bosszu, önkény vagy ostobaság. - -Az emberi értelem mindenekben, ugy egyes – s főleg – concrét alakban -bevégzett, kikerekitett synthesist, azonkivül pedig absolut kezdetet -igényel, máskint csak a töredékesség és esetleg játszik velünk. – Nem -elégséges, hogy mint Kant tevé, – csak a külső szemléletben birjunk -tárgybőséggel s tapasztalással, hanem – hogy elménkkel magasra -emelkedjünk – feltétlenül szükséges megismerni, hol s miképen függenek -össze az egyes s általános eszmék fonálszálai egymással fel a -legmagasabb fogalomig, – szükséges továbbá, hogy ezen összefüggések, – -ismét – egyezzenek, a valóssággal (t, i. az igazsággal) és az -egyetemlegesség (világ) szellemével, – vagy is ezeknek ekkint kifejtett -helyes philosophiai fogalmával. - -Mig az ember saját énjéről, mint más embertől csak külsőleg külön álló -egyénről bir fogalommal – (ilyen a tudatlan nagy tömeg és a gyermekek -fogalma,) addig helyes, tüzetes önismeret és emberismeretre szert nem -tehet. - -Az emberismeret önismeretet s e kettő együtt világismeretet már -előlegesen feltételez. Az elme és észjárás olyatén fejlettsége, mely az -ember szellemi egyéniségének önállását, illetőleg ezen önállás valóhű -fogalmát és tudatát megszerezte, képes egyedül az emberismeret -elsajátitására. Ezen ismeret megszerzesére bár a tudomány általjában, de -a világtörténelem, életrajzok, szindarabok és a jeles regények különösen -is szövétnekül szolgálnak, de csak akkor, ha azokra figyelmünket -leginkább ezen szempontból irányozzuk. - -Az önismeret és emberismeret oly szép és szükséges tudomány, hogy -leginkább csak ezen tér cultiválása mellett tehetjük érdemessé magunkat -az emberiség hálájára, mert csak az emberismeret nyomán tudhatjuk -egymást kellően méltányolni, s ha igy: akkor már a tiszta értelem és a -lélek benső nyugalmával meg is értettük egymást, a mire pedig legnagyobb -szüksége van az emberi társadalomnak, mert csak ily uton képes az, az -ember tökélyeit kifejteni s az emberiségi közszellemét is a tökély -magasabb stadiumába eljuttatni. - -Óh hogy az emberek oly ritkán tudják egymást megérteni!! - -A philosophia jelen magaslatán, a modern eszmék annyi salakja közt, -birunk egy felséges vivmánynyal is, melyet, Hegel az emberiség -észjárásának fejlesztésére s javára tantételkint a felszinre hozott, s -ez nem más, mint szellemi egyéniségünk szabadságának eszméje, vagyis a -gondolat elfogulatlansága. Lehet, hogy ezt igy, három szóval ide irva a -Hegel által értelmezett valódi philosophiai jelentőségében; nem minden -laikus fogja megérteni, holott az a müvelt embert is, szellemileg egyéni -szabadságába csak akkor engedi belehelyezkedni, ha arról idevonatkozó -értelemben tiszta felfogással bir, – s ha tehát az, az ember önérzetének -s öntudatának benső lényegét (substantiáját) igazságát alkotja, – -azonban a további tárgyalás folyamában talán sikerülni fog ezen eszmét -és tantételt érthetőbbé tennem. Olyan fogalom ez (t. i. az egyéni -szellemi szabadság eszméje és fogalma) melynek világitó tisztaságával -sem az ókor műveltsége sem annak nagy nevü bölcsei nem birtak, mely -tulajdonság pedig a szellemi önállóságuk tudatára ébredt nemzeteknél -épen ugy mint az – ezen öntudatra emelkedett – egyes embereknél -rendkivüli fölénynyel ruházza fel birlalóit olyanok fölött, a kik ezen -(ily alakban már) lelki erővel nem birnak.[4] - -Ha az elfogultságot – a többi közt az által is, hogy kiemelkedve saját -„én“ünk szük valójából, mindent lehetőleg neutralis szempontból -tekintünk és birálunk, – levetkezzük; ha ekkint nem csak lehetőségét -látjuk az igazság (Wahrheit) megismerésének,[5] de ezen igazságokat -voltaképen és akkint meg is ismerjük, hogy azok az értelem -meggyőződéseivé válnak: tehát minden ingatagságot kizárnak; - -ha észjárásunk ezek szerint nem csak korlátlanul hatalmunkban tartható, -de egyszersmint az igazság, valóhüség, felismerése által vezéreltetve -olyan önállóságra emeli magát, mely törvényt és szabályt csak önnön -értelmének meggyőződése által alkot, s mások egyoldalúságainak, -sajátságainak utánzásától magát lehetőleg elvonja, - -akkor valónak tarthatjuk hogy szellemi egyéniségünk szabadságába bele -helyezkedtünk, – és csak is akkor mondhatjuk méltán, miszerint: „tantae -molis erat se ipsam cognoscere mentem.“ - -A világhirü csillagász, ki a naprendszert felfedezte, minden üldözés és -kigúnyolás daczára állhatatosan megmaradt értelmének meggyőződése -mellett. Az önálló, magukat semmi külbefolyás által korlátozni nem hagyó -szellemek természete az, hogy ha egyszer egy felismert igazságnak valója -feltünt előttük, nem vesztik azt el többé szemük elől, sőt a practicus -eszélyesség azt azonnal felhasználja a gyakorlatban is. – Nagy Frigyes -midőn egy alkalommal II. József császárral több miniszter és tábornok -jelenlétében találkozott, igy szóllott egy miniszteréhez: „Ez a -fejedelem (t. i. II. József) igen szép s derék ember, – szeretném -mellszobrát birni; nagy dolgokat feszeget, nem szabad őt szem elől -tévesztenem, – csak egy hibája van, az t. i. hogy mindig a második -lépést teszi meg először.“[6] - -A philosophiának ezen Hegel által megérlelt magva, ezen legfelsőbb -eszméje, mely önmagát tárgylagossá tette s igy önmagát megismerte, – az -egyedüli lélektani s logicai okfő, melyből szükségkép kellemanálni -minden ésszerű szellemi munkás- ságunknak, tevékenységeinknek; – s -viszont, ez azon összekötő pont, hova szükségkép felszolgál, összefut az -értelem s a morál összes szellemi idegrendszere, vagy is az értelem és -morál minden egyes momentuma. Ezen vivmány nélkül minden emberi -okoskodás, észjárás, bölcselkedés, csak szakgatott (fragmentarisch) -tapogatodzás, találomszerüség. - -A morál dolgában pedig azon ember, aki jobbösztönének, vagy is lelke -sugallatának szavára hallgat s azt követi, nem hibázhat a morál ellen, -mert Isten szava az, mely e tekintetben szive dobbanásait vezérli, de -nem is lehet más, mivel hogy a természet, a világ lelke, emberi nemes -teremtményeibe csakis saját isteni szikrájának részecskéjét gyujtotta -egyéni életre. Igy értelmezhetjük tehát azt is, hogy az ember „Isten (t. -i. szellemi) képére van teremtve.“ Azonban ezen szikra oly kicsiny, hogy -amphibiumi, vagy is duplex (t. i. szellemi és anyagi,) életünknél fogva -ha a test árnyékába rejtjük azt, világítása nem állhat szolgálatunkra, -mig ellenben ha előtérbe állítjuk, nem csak saját énünk vezércsillaga -lehet, hanem messze ki elvilágít az, s fénye összefolyik a világ -lelkével. - -Ha emberi életünk általános s benső természetének megbirálására s valóhü -felfogására eljutni akarunk, két fő tényezőt kell megismernünk: ezek -egyike az, hogy minden tárgynak és határozottan körvonalazott eszmének -csak egy valóhű lényege (substantiája) lehet, mi természetesen nem más, -mint épen ezen lényegnek önmagában vett igazsága, melyet elménk, -értelmünk is ezen igazság valóhűségének megfelelőleg s igy tisztán -felfogott. - -Minél inkább ki van valakiben fejlődve az értelem és okosság, s tehát -minél erősebb conbináló tehetséggel bir az, annál tisztábban bele lát a -jövendőbe; s minél inkább felfogta az igaz valónak miségét, -tárgyilagosságát annál több morális érzettel van felvértezve; de -mindezen észbeli tehetségeket kell hogy a sziv nemes tüze az érzelem -hevítse s alkalmazásaikban hajlékonynyá tegye: mert az eszmék csak akkor -lesznek cselekvők, hatalmasak, életre valók, midőn az érzés megeleveníti -azokat; - -a másik főtényező az, hogy egyéni életünk legfőbb vezéreszméjét, t. i. -egyéniségünk szellemi szabadságát, a most jelzett valóhüség nyomán -megismertük légyen, mely megismerés ekként az értelem meggyőződése -leend, és szolgáltatja azon biztos alapot, mely eszméink, -gondolkozásunk, észjárásunk irányzatánál szintén biztos iránytű gyanánt -teend jó szolgálatokat, mely habár emberfeletti absolut tudással nem -ruház fel, még is mint mágnestű a hajóst, a nem látott partra elvezet. - -A valódi felvilágosodás s az értelem meggyőződése útján magát szabaddá, -elfogulatlanná tett lelkület, a gyakorlati lélektan értelmezése szerint -vett „indulatnak“ és „szenvedélyeknek“ (t. i. szomorúság, félelem, -irígység, harag, csodálat, öröm s a t.) alig, vagy csak igen mérsékelt -fokig van alávetve, mert elméje az emberi gyarlóságoknak forrásait, a -nálok működő szellemi gépezetet és a természetben mindenütt váltózhatlan -örökigazságokra fektetett okokat és következéseket nappali világításban -áttekinteni van képesítve, s mert határozott különböztetést tud tenni a -való és a káprázat, az igaz és az igaznak látszó között, annálfogva -tisztán átlátja, hogy a nagy közönség számos egyeseinek a kellő szellemi -tisztán látás hiányában megejtett itélete indokaink és tetteink felett, -ingatag alapon nyugszik, s így vajmi gyakran igaztalan. - -Az ember csak azt tudja bizonyosan, mire nyomról nyomra az okosság, az -értelem meggyőződése vezérlette; – a külső világot, csak testi érzékeink -által vesszük észre, itt tehát a felfogás csak érzékeinkhez viszonyitva -formálódik, – mig az örök igazságok a bizonyosság világos szineivel -rajzolódnak az értelem meggyőződésének érczlapjára. – Az önbizalmat az -önhittségtől igazságosan és eszélyesen megkülönböztetni tudni, – az -értelem meggyőződésének egyik legkiválóbb ismerve. - -Szellemi egyéniségünk szabadsága az öntudat, önérzet s az értelem -meggyőződésének oly mély áttekintése, minél mélyebbre hatolni még -embernek nem adatott. - -Valamint a földszinén, úgy a lélek világában is vannak magaslatok, hova -csupán a képzelet hűségével feljutni nem lehet, – oda csak az erőteljes, -életbölcsesség hármoniájával biró lélek emelkedhet. – - -Ha megbirtad szerezni lelkednek azon nyugodtságát, békességét, mely mint -az iránytű, a déli tájakon, csendesen tekint czélpontja felé: akkor -bölcs vagy és független, akkor átértetted egyéniségedet s ennek -viszonylatát az universumhoz. - -A szellem teljes szabadsága azon bölcsesség, mely lelki nyugalmat vagy -is sorsunkoni megnyugvást, sőt elégedettséget eredményez, mert az ember -csak ezen esetben van teljesen felkészülve minden eshetőségre; – az az: -bármely veszteség érje, ezen önhatalmában lévő lelki erőnél fogva nem -fog megtántorodni, hanem miként Jugurtha az afrikai udvaroncz, – -önmagának mestere, ura és mindene leend. - -Mentül kevésbé engedi magát az ember phisikailag valamire kényszeriteni, -– s ellenkezőleg, mentől inkább hajlik a morális érzet sugallataira; -annál inkább birtokában van szellemi egyénisége szabadságának; – azért -páldául a kik csak hosszas szoktatás által tettek szert morális -érzetökre, a nélkül, hogy szellemi egyéniségük szabadságának átértését -meggyőzödésszerűleg birnák: azok lelki ereje nincs minden eshetőségre -felkészülve, sem pedig az iránt biztositva, hogy valami rendkivüli -kisértés esetében morális érzetök ellen kihágást nem követnek el, – -szóval ezekre bizton számitni nem lehet. - -Szellemi egyéniségünk szabadsága, – a lelki erő legmagasabb foka; az -erős lélek, erős jellem pedig sem kitörő örömre sem leverő kétségbe – -esésre nem sülyed, – mert semminek sem tulajdonit oly jelentőséget, -horderőt, – még magának az élet elvesztésének sem – hogy annak -következtében szellemi önállóságát megingatni, vagy épen megdönteni -engedje. - -Köztetszést, átalános elismerést csak ott várhatunk, hol ítéleteink -függetlenül állnak kivánatainktól, ellenesetben nembirjuk szellemi -szabadságunkat. - -Egyébként az ember szelleme, lelki nagysága – mint a növény – -rendkivüli, bámulatos arányokban is elterül, felmagasul, csak hogy annak -magva termékeny, dús földből nőjjön ki s kedvező légkörben részesüljön s -a nagyság minden feltételét egyesitse magában. - -A magát kiforrott s tisztult szabadszellem kifolyása az erkölcsi -bátorság (jól megjegyezni kivánom, hogy nem a vakmerőség, mely = -szellemi vakság, akkor is, ha gonosz indulatból származik) az erkölcsi -bátorság egyik ismérve a vállalkozási szellem, mely találó -illistratióját ezen ismeretes német tantételben mutatja ki legjobban: -„Um zu unternehmen muss man wagen, und um zu wagen muss man frei sein.“ - -Az ember a szokások rabja. – Igy tehát a magát szabaddá tett ember -ismérve az is, hogy életrendjének esetleges változásainál nem érez -érzékeny hiányt vagy hézagot, innen a közmondás: „Grosse Geister genirt -nichts.“ - -A ki azon lelki erővel bir, miszerint az akadályokat, veszélyeket, lelki -rázkódások nélkül tudja elviselni: annak szelleme már birja szabadságát. -De meg kell itt különböztetnünk a megfontolás müködését, mely mint a -tarpei kőszikla, mindent keményen és rendületlenül felfog – a test -beteges idegességétől, mely ha benne esetleg nagy lelki erő, vagy is -szellemi egyéniségének teljes szabadsága van is kifejlődve, a pillanat -benyómása alatt áll, – s percznyi megrázkodás után a megfontolás erős -vértje mögé vonulva, mindent elbir, a mi embert érhet. – Ilyen eshetőség -a nőknél is előfordul, – mire vonatkozva a nőkről szólló külön -fejezetben tüzetesebben fogok szóllani. – - -A lelki erő mérfokát, kisebb részben, spontán cselekedeteinkből, vagy is -abból, hogy mire használjuk fel szellemi egyéniségünk szabadságát, – -nagyobb részben pedig a felmerülő akadályok, veszélyek, és az -önmegtagadás szüretén át lehet felismerni. - -Mondva volt fentebb, hogy az ember szellemi egyéniségének szabadsága az -egyedüli logicai s lélektani okfő, melyből szükségkép kell emanálni -minden ésszerű szellemi munkásságunknak, tevékenységeinknek, – s -viszont, ez azon összekötő pont, hova szükségkép felszolgál, összefut az -értelem s morál összes szellemi idegrendszere, vagy is az értelem és -morál minden egyes momentuma. – Lássunk már most egy két példát, miként -történik ez a gyakorlatban. - -„Ez az ember önálló, vagy nem önálló gondolkozású,“ szoktuk olykor -mondani, t. i. a szerint amint az nem- vagy megszerezte szellemének -szabadságát; már pedig önállóság nélkül nem a magunk meggyőződését, -hanem többnyire a másét követjük: – ámde a meggyőződés az embernek -legdrágább kincse, minélkül szellemileg tévelygők, vagy alacsony -eszközök vagyunk. - -Valamint a napból s az igazságból csak világosság áramlik, úgy az -embernek szellemi szabadsága azon világitó fény és meleg nap, mely az -igazságot keresi s önmagát megtalálja s élteti; – ez azon szemüveg, -melyen át az „önismeret“ és „emberismeret“ szövevényét átlátszóvá -tehetjük. És ismét az önismeret és emberismeret fonalaiból szőhetjük a -helyes „itélő tehetséget s fejthetjük ki a jól alkalmazott -„méltánylást.“ – Az önismeret és szellemi tisztán látás szüli az erős -meggyőzödést, – és az ekképen keletkezett meggyőződés valódi nagyhatalom -a sötétségben habozó törpe sereg közepette. - -E terjedelmes szellemi látkörben találjuk fel az „örök igazságok“ -eszméit s az „ember“-nek illetékes, valódi hazáját. E magaslatról -legelőször a morál mint egyetlen reális tér tünik fel előttünk, – azután -a „jellem“ az „erkölcsi bátorság“ a „becsületérzés“ s több más -kiegészitő részei az „embernek.“ – A rokonszenv, mely bizonyos fokig nem -egyéb mint „méltánylás“ – helyes itéletet, tapasztalást és az emberi -méltóság elismerését, sőt ennek méltatlan, de le nem küzdhető -megtámadtatását feltételezi. - -Nagy garral szereplő, szenvedélyes emberek szive – bár mint mutassák -magukat – a valódi rokonszenv és méltánylás hiával szokott lenni, – mert -őket rendszerint szenvedélyük, s hevök túlragadja a kellő határon, s az -általuk keltett nagy zaj olyan mint a rendkivül zajgó viszhang, mely -épen a felidézett nagy hang és zsibongás miatt érthetetlen, összefüggés -és rokonszenvnélküli. - -Önismeret tehát s emberismeret mindenek előtt – mert ezek nélkül nem -vagyunk képesek kellően „méltányolni,“[7] s ha nem méltánylunk, nem -vagyunk igazságosak birálatainkban[8], – ha továbbá birálatunk nem -igazságos, hol van akkor a morális érzet alapja, – s ha nincs moralis -érzetünk s meggyőződésünk, honnan fogunk „jellemet“ s „becsületérzést“ -kifejteni, – s a hol nincs jellem, hogyan lehetne ott erkölcsi bátorság, -s. a. t. - -Mielőtt másnak megbirálásába belebocsátkozunk: felette szükséges, hogy -ugyanazon hibáknak avvagy jelességeknek, melyeket birálatunk -egyéniségében gáncsolni, kárhoztatni, avvagy méltányolni akarunk, előbb -önmagunkbani jelen nem létét vagy jelenlétét s ennek ismét mikénti -jelenlétét szorosan megvizsgáljuk, mert csak ezen esetben vagyunk -képesek a méltánylást s birálatot valóhiven, tárgyilagosan felfogni s -tehát kellőleg méltányolni, vagy kárhoztatni. - - Mi könnyü törvényt irni pamlagon, - Könnyü itélni a felületesnek, – - És mily nehéz, ki a szivet kutatja, - Méltányolván minden redőzetét.“ – - -(_Madách_.) - -Ha valakire, kit eszménk igazságáról meggyőzni akarunk, – előbb az -„értetlen“ „ostoba“ nevet ráadjuk s tőle még is értelmet okosságot -követelünk, melylyel felfogja magasabban szárnyaló észjárásunkat, -eszméinket, – hogyan kivánhatjuk tőle, hogy tévedéseit belássa, főleg -midőn elméjének homályát észjárásunk ilyen viszássága által épen nem -világositjuk. – (Tanitók, szülök és cselédtartók hibája). - -Helyes itélő tehetséggel, – t. i. az igazság és valóhűség elismerésével -kevés ember rendelkezik. – A tudományos ember még korántsem egyszersmint -helyes birálatú; a helyes biráló tehetség megszerzéséhez sok -gondolkozás, próbálgatás, csalódás és szellemi szemmérték, – tehát -önismeret és emberismeret kivántatik. - -A tudomány emberei állítják elő az anyagot, az itélő tehetség -feldolgozza, alkalmazza azt s a lángész (genie) uj alakot teremt, vagy -is a magasabb értelmiségé az inventio, a józan észé a birálat, a köznapi -képességé a munka. - -Csak egy, a szónak philosophiai értelmében szellemileg szabaddá lett -egyén képes ismert embertársának lelkületét valóhíven felfogni, -áttekinteni s felfejteni. - -Az embernek megitélésében igen kevesen illetékes birák, mert s főleg a -tökéletes ember művészileg összeállitott lény, a művészi tökélyü műnek -pedig csak hasonló művész lehet illetékes birája. - -Midőn két ember versengve áll szemközt egymásnak s az egyik egyik -szélsőségben a másik a másikban bukdácsol, biztosan feltehetjük róluk, -hogy egyik sem bir kellőleg méltányolni, és többnyire csak ezen múlik -hogy nem tudják egymást megérteni; ha mindketten neutralis szempontból -indulnának ki, azonnal megértenék egymást. Az egymással szemben, -differálló viszonyban álló emberek legnagyobb szerencsétlensége az, hogy -a méltányló közép utat ritkán tudják és akarják alkalmazásba venni. Igy -van ez a politikai érvelések és ellenérveléseknél is, hol az ellenfél -álláspontját, elodázhatlan érdeke, olykor szerfelett kényes helyzete nem -kellőleg avagy nem kiegyeztetőleg méltányoltatik. - -„Moralis érzet“ nélkül az értelem nem egészen tiszta, mert ez esetben -nem csak embertársai, hanem önmagának jól felfogott érdeke ellen is -cselekszik az illető. Önkint megdől tehát azok állitása, a kik nagy -bünök, merényletek elkövetöinél nagy lelki erőt vélnek feltalálni, mert -az nem lelki erő, hanem az értelem zavara, betegsége, már pedig -zavarodott, beteg kedély épen úgy nem képes lelki erőt producálni, mint -a beteg test nem képes még a közönséges erőfejtésre sem, nemhogy ennél -még nagyobbra is képes volna. - -Egy kifogástalanul erős lelkületű és jogosult önérzettel, szellemi -méltóságának becsülésével biró ember soha sem feledkezik meg magáról -annyira, hogy ha bár csak egyszer is például részegség által egyszerre -elveszítse azt, a mit megszerezni, nem kevés embernél, egy egész élet is -rövid volt. - -A ki előtt nincs oly földi nagy dolog, mit kivihetlennek tartana s nincs -oly csekélység mit figyelmére méltatlannak vélne: annak lelkülete -szabad, önálló, az tud méltányolni és helyesen birálni, annak van okos -és alapos önérzete s abban teljes bizodalma. - -A szellemi tisztán látással biró ember szemlélődése, észlelete, olyan -képességű mint a méhek munkássága, melyek mérges virágokból is mézet -tudnak színi. - -Tény az, hogy a bölcs ember soha sem esik kétségbe, innen ered ismét, -hogy a kétségbe esett embernél igen hajlandók vagyunk elme zavarodást -feltételezni. - -Hol a fogalmak, distinctiók tiszták, erősek, az okossággal egyezők, csak -ott lehet a lélek a szép jó s igaz irányába fogékony. - -Tiszta értelem nélkül tiszta hazafiságot sem képzelhetünk, mert a ki -hazafiui czéljainak elérésére vissza nem riad az aljas, vagy ha csak -cselfogásokra alapított eszközöktől, az hasztalan hoz más oldalról -bárminő áldozatokat, hasztalan hordja ajkán a hazafiságot, sikertelen -annak politikai elvhűsége is, mert a moralitás és férfias jellem ellen -vétetni soha semmiféle körülmények között sem szabad. A hazug azt véli, -hogy olykor hazugnak lenni, önbecsületének megmentésére (?!) kötelesség. -A cselfogásokat eszközül használó hazafiság olyan mint a tolvaj, a ki -azzal védi aljas, nem szabados tettét, hogy éhező családjának kenyeret -akart szerezni, amaz is azzal mentegeti magát, hogy hiszen ő hazafias -czélok elérésére használta az ártatlan (ezerszer és ezerféle alakban -használt) cselfogásokat, államcsinyeket; de magának a czélnak is -legtöbbször ártalmára válik, ha álutakon éri el valaki a czélt. A -bosszuálló azt véli, hogy csak a rajta ejtett méltatlanságot bünteti, -holott oktatlanul, mert még több ellenséget szerez magának, kik ezt -társukért rajta vissza fogja torlani. - -A természettől, a társadalom és emberi intézmények kedvéért soha sem -szabad annyira eltávozni, hogy természetszerűségünket mintegy -megtagadjuk, levetközzük, még akkor sem, midőn az emberben a természet -ellenkezésbe jön a társadalmi véleménynyel. Midőn a vélemény és a -természet küzd egy más ellen az ember vagy polgár szivében: a -természetre kell hallgatni, mert a vélemény gyakran csalatkozik, de a -természet csalhatlan, azonkivül a hibákat, melyeket az ember a természet -ellen elkövet, az isten kárhoztatja, az emberek pedig soha sem bocsátják -meg. - -A növények és állatok (vad állapotjában az ember is ide tartozik) érzéki -élete az idő és a természeti jelenségek változataival, többé vagy -kevésbé, de mindenkor összefügg s azoktól feltételeztetik, míg az -„ember“ azon fokozat szerint a mint ismereteiben, szellemi tisztán -látásában gyarapodik, azoknak közvetlen behatásától elvonja magát, s -önállóbb egyéni életet folytathat, mert az embernek egyéni -„önállósága“[9] szellemi szabad mozgása, sőt sokszor (megfontolt, tehát -nem vakmerő) „bátorsága“ is azon otthonosságtól függ, melyet magának a -világismeret, önismeret s emberismeret összefüggő országaiban szerzett. - -„A bátor ember fél ugyan, de csak okosan a veszélytől, nem keresi azt -fel hogy öt érje, sőt elháritani törekszik és kerüli, de ha már egyszer -benne van, nem riad vissza gyámoltalan módra, hanem teljes erélylyel és -odaadással védi magát; uj baj, uj szenencsétlenség csak fokozza lelki -erejét s tevékenységet; a vakmerő oktalan pazarolja erejét“ azt pedig -tudjuk, hogy a pazarló függetlenségét nem sokáig képes fentartani. - -A ki nem az értelem meggyőződéséből meríti külső és erkölcsi bátorságát, -az, bátor lehet a csatatéren, a párbajban s a t. de szemben az emberek -gúnynyilaival, kinevetésével, a kötelességek s a legerényesebb tettek -véghez vitele daczára is rendszerint gyáva lelket árul el. Ugy szintén -az értelem szerfeletti korlátoltságának, de különösen a lélek -törpeségének biztos ismérve az, midőn valaki hogy dicső halált ne -kelljen szenvednie, például párbajban vagy a csatamezőn, inkább gyáván s -elbujva megöli magát. - -Ugy szintén, kit nem saját életereje tart fen, hanem mások gyámolitása -támogat, annak nincs jövője, – ilyen a burocrata, a „rendszer“ embere, -ki ha rendszerét megsemmisitetted: fejét veszti, megdől. - -Továbbá: mivelhogy a „becsületérzés“ nem más, mint határozott morális -nézetekből és elvekből levont „kötelességérzet:“ ugyanazért a -becsületérzés practicus eszélyesség s igy az életphilosophia helyes -magvának, vagy is a szellem szabadságának közvetve corollariuma „Die -sittliche Volkommenheit, oder die Tugend ist Sache der Freihet, Sie zu -erwerben, ist nur ein ernstlicher Wille, ein fester Entschluss, ein -beharrlicher Eifer im Gutem nöthig.“ - -A „jellemről“ alább lévén szó, itt még csak nehány idevágó eszmét -kivántam bemutatni. - -Az igaz keresése s felderitése legfelsőbb s legnehezebb rendeltetése az -embernek, s a kik e téren ujabb igazságokat hoztak napfényre, azok a -világszellem nagy s mély oceánjába bámulatos lélekerővel s bátorsággal -szállottak le, nagy szellemük munkája és eredménye az emberiség hálájára -valóban érdemes. - -A mely emberi szellem önálló conceptiókra nem képes, az csak nyomorult -másolata az emberi köznapi tehetségeknek, Csak az igazban és eredetiben -van oly forrás, mely soha ki nem apad. - -Á hatalom birása az észnek és értelemnek szabad, független, -elfogultságtól emancipált itéletet hozni rendszerint akadályoz, sőt a -már más által hozottat is elrontja; – nem igy a teljesen felvilágosodott -szabad szellem, mely zsarnokságra[10] soha sem sülyedhet. - -A mint nem férfihoz, nem emelkedett lelkületű emberhez illik zsarnoknak -lenni a gyengék irányába, úgy disztelen gyávának lenni az erősebb iránt. - -Az élet gyakorlata, az eligazodás, – annyi fény, homály, káprázat, -fogyatkozás, mélység és magosság közepette – oly nehéz – s ha tudni -akarjuk hogy tetteinket egyenkint s általjában miként intézzük: -szükséges azt is tudnunk, hogy erre nézve sem a törvények, sem a -szokások, sem az erkölcs, s ennek netalán szintén szokásból vett -szabályai, nem szolgáltatnak oly biztos eligazódást, mint a minőt a -felvilágosodott értelem (s ennek kifolyása a jóakarat) nyujt; – -felvilágosodott értelem pedig csak az „elfogultság“ s „formulák“ -leküzdése után keletkezik, holott ezeket csak a szellem szabaddá tétele -után vetkőzhetjük le. - -A felvilágosodott embereknek is egymástól ezerfélekép eltérő, kicsinyes -sajátságaira, sokszor jogosulatlan érzékenykedéseire nem szabad nagy -súlyt fektetnünk, mert az igazság és valóhüség, a jellem, az emberiség -közös érdeke és czélja mindig és változhatlan örökigazságokul ragyogván, -ha ezeket meg nem sértjük, nyugodtak lehetünk, bármiként látszassanak is -azok genirozva lenni határozott magunk-tartása által. - -A tudás, a magas fokú értelem, az önismeret és emberismeret, a lelki erő -és a morál minden ágazata, a szellem szabadságát alapjául követeli. - -A magasabb fokú értelmi fejlettség kifolyása a müveltség és finomság s -ezek legkiválóbb ismerve az eszély és mérsékeltség. Egyébkint pedig a -valódi lelki (tehát nem csak külmázos) müveltség sem egyébb, mint a -szellemi tisztán látás nyomán keletkezett „méltánylás“ és az értelem -magas fokára jutott lélekemelkedettség összemunkáló nyilatkozata. - -Testi vagy lelki nagy fájdalmak, – nagy szükség, – kellemetlenségek, – -nagy berzerőt keltenek az emberben a moralitás elleni vétségekre; mig -ellenben a jó testi erő, önbizalom, egészség, jólét, vagyon, kényelem, -nem csak hogy oly kisértéseket nem idéznek elő, de sőt naponta az illem -szokásaival társalogván, már puszta szokásból is, – olykor például a -hiúság gyengeségéből, – negativ erényeik megőrzését tartják szem előtt: -ugyanazért jogosulatlan cselekmény, midőn például a vagyonos ember a -vagyontalant, a müvelt, tanult s ez által ügyességre szert tett ember a -tanulatlan, müveletlen, tehát olyan ügyességre szert nem tehetett – s -nem is tett – embert, annak tetteiben, saját „én“jéhez méri, s tőle épen -olyan eljárást, felfogást, kifogástalan, correct cselekedeteket követel, -mint a milyenre ő magát saját helyzetében képesítve érzi. – Ezen -igaztalanság mértékét közéletünkben leggyakrabban használják az emberek -például a cselédek irányábani igényeik s követelményeiknél. – Hányszor -méltatlankodunk igy gyermekeink irányában is, ki tudná megmondani?! E -tárgy megérdemli, hogy felette gondolkozzunk. - -A mint okszerüleg nem kivánhatjuk, hogy a kóczból font kötél oly erős -legyen, mint a jól készített szálkenderből való, – ép ugy csak saját -vakságunkra mutat, midőn gyermekektől, a szolgaszemélyektől, a tudatlan -s tanulatlantól cselekedeteikben oly tökélyt, nem ritkán még nagyobbat -várunk, s igénylünk, mint a milyennel magunk gondolunk birni. – - -A ki lelkületét, szellemét, gondolkozását, egészen szabaddá nem tette, -az nem lehet erényes, mert a hol nem szabad elhatározásból, hanem talán -szükségből vagy szokásból erényes az ember ott nem lehet valódi erényt -képzelni. – Eléggé kiviláglik ebből, hogy a fatalisták, kik az egyén -szellemének szabadságáról mitsem akarnak tudni, leginkább mélyebb -gondolkozás hiányában, commoditásból lesznek fatalistákká. Lustaság, -vagy gyávaság oka annak, hogy az emberek nagy része egész életén át -lelki önállóság nélkül, vagy is kiskorú marad s a miért aztán másoknak, -kik magukat azok fölibe tútor gyanánt feltolják, oly könnyüvé lesz őket -orruknál fogva vezetni. – Azt meg kell vallani, hogy az ilyen -kiskorúságban való maradás igen kényelmes, mert ha helyettem a könyvtár -bir ismeret gyüjteménnyel, – ha lelkiismeretem tisztaságának eszközlését -a ház lelkészére bizom, ha az életrendet orvosom szabja meg, s. a. t. -akkor önmagamnak nem szükséges fáradnom, mindezt mások teszik helyettem -fizetésért. - -A szellem tisztultságának, szabadságának, sok részletes ismérve van, -azonban legyen elég itt csak nehányat általánosságban megemlitenem: -ilyen átalános ismérve annak az is hogy birlalója szellemi lobogóit -mindig a tökélyesedés közös czélja felé fesziti, – mig az elfogult s -tehát magát szabaddá nem tett ember ismérve viszont az, hogy mindig s -közvetlen legfeljebb csak saját énjének földi üdvössége s kéje -megszerzésében fáradozik. A szellem tisztultságának, szabadságának, -tehát a világos felfogású embernek egyik átalános ismérve az is, hogy -vallás dolgában mindig tolerans, mert átlátja, hogy például azon ezer -féle vallás mellett, mely a földön cultiváltatik, ezer különféle -megkeményedett vélemény szólván, – bármely vallás (melyet más néven -„hit“-nek nevezünk) követőit hitükben megingatni még ma nem tartja sem -ésszerűnek sem szükségesnek. - -Eltekinteni, elvonatkozni valakinek viszonyaitól s benne, csupán az -emberi méltóság fejlettségét, ezen méltóságra annak jogosultságát venni -tekintetbe: ehez több lelki erő, szellemi nagy korúság kivántatik mint a -mennyivel a közönséges, elfogult ember bir, – ilyen emancipalt szellem -korunkban nem mindennapi jelenség. Ime ez is egyik ismérve a tisztult, -magát szabaddá tett emberi szellemnek. - -A mely embernek gondolkozása semmiféle rögeszméhez rossz -szenvedélyhez[11] kötve nincs, csak annak szelleme szabad, csak az tud -valóban igazságos és méltányos lenni. - -Nem árt itt megemlékeznünk arról is, hogy a mely eszmének szabadsága ma -talán véteknek, merényletnek tartatik, sőt valóban fenálló törvényekbe, -szokásokba ütközik: lehet, hogy az holnap vagy is egy érettebb korban -egy részről legyőzött álláspontnak, más részről dicső vivmánynak, vagy -épen polgári erénynek fog tekintetni. – Az embernek tehát, vagy is a -gondolatnak elannyira elfogulatlannak, szabadnak kell lennie, hogy -birálatainál ne csak a multat és jelent, de ezekből az eszméknek -jövőbeni alakulhatását, érlelődését is szem előtt tartsa. Az elaggott -vagy holt eszméknek nincs, csupán az élő korszerű eszméknek, van igazuk -s keletük. - -Ha a természet mesterkeze is producál rosszul sikerült jelenségeket: -micsoda, ha az ember, ezen részecskéje a természetnek, – eszméiben, -értelmében, sok olyan dolgot nem tud még ma megérlelni, melyek egy -világosabb sugárú időnek bővebb napmelegében, mint önkint megérett -gyümölcs fognak a fejlettebb szellemi erő ölébe hullani. - -A jellem az ember tetteinek vezérszelleme; azonban a jellem értelmezése -a köznapi életben rendszerint hibás felfogásra van fektetve, mert igen -gyakran jellemet keresünk ott, a hol pedig csak köznapi becsületességet -vagy épen tehetetlenséget találunk. A becsületesség és jellem közt igen -nagy a különbség. Valódi jellemmel kevés ember bir, mert valódi jellemet -magas értelmi fejlettség nélkül alig is képzelhetünk. A becsületes ember -nem fog ugyan rosz szándékból rosszat tenni; de ha érdekei úgy kivánják, -a passivitás terén marad, – lesz belőle se jó se rosz, se hideg se -meleg, – negativ erény, Tyúk Miska, úgynevezett „jó ember.“ - -A pangó ész, kedély s átaljában olyan lelki állapotú emberre, – a ki más -különben igen jámbor, de akaraterélynélküli s úgynevezett „jó ember“, -elmondhatjuk Hallerrel: - - „Der Mensch mit seinen Mängeln - Ist besser, als das Heer von willenlosen Engeln.“ - -A becsületesség többnyire csak kétféle indokból ered, t. i. vagy -félelemből a rosz cselekedetek következései viselésétől, – s ekkor vagy -a vallás vagy a törvénytőli félelem szinezetét viseli s csak negativ -értelemben vett erény; – vagy pedig az értelem tisztaságából s ekkor az, -az önbecsülés s embertársai irányában érzett méltányosság kifolyása, s -mint ilyen valódi erényt képez, jellemmé jegeczül, mert kútforrása -tiszta, állandó, cselekvő, üdvhozó. - -Értelméből kiforgatott s divatos szólásmód, midőn a becsületes és -értelmes férfiut szilárd elvünek, a tisztességes, becsületes nőt pedig -szigorú elvűnek mondjuk; holott csak a ki saját „én“jének önmaga volt -nevelője, s képzettségét jóformán csak sajátlag szerzett lelki erejének -köszönheti, tehát csak a ki hosszú évek során önmagában rendszeresen -fejlesztett meggyőződést érlelt meg, csak az olyan emberről mondhatjuk -hogy szilárd elvű, mert ezen szilárdság lelkének benső természet, melyre -a külsőségek változandóságai legfeljebb világitásképen de megdöntőleg -soha sem képesek hatni. – Mivel pedig ilyen ember nem minden bokorban -terem, világos, hogy sok szilárdelvűséget fitogtató ember berzenkedése -nem egyébb mint ál-kincs, melyet azonban tulajdonosa igazgyöngynek tart, -s ehhez képest alakitott hiszemében midőn a vásáron megjelen, nem érti, -miért hogy jó pénzen nem akad vevője ragyogó vásári portékájának. - -A hol becsületességet magasabb jellem nélkül, tudományt s müveltséget -mélyebb s concrét alakú combinatio nélkül találunk, ott – s erről erősen -meglehetünk győződve, – az értelem még nem jutott el az igaznak -megismerésére vagy legalább imitt-amott homály fedi még értelmét. - -Az önálló jellem ismérve az, hogy nem hagyja magát félre vezetni -másoknak az ő elvei ellenében netalán történő erősködései, nyomása -által, s igy önmagához mindig következetes marad, mert irányát, elveit -az értelem meggyőződésére, tehát nem „tekintélyekre“ alapitotta; – az -erélyes jellem ismérve az, hogy akár saját, akár mások kezdeményezése -folytán vállalkozott valamire, mindenütt kész teljes odaadással, -áldozattal is ha kell, mindvégig a kitüzött czél elérésére hatályosen -munkálni. - -A lélektan a „jellem“ alatt nem épen csak a moralitást érti, sőt inkább -az egyén érett szellemi szabadságának pregnans kifejezését keresi abban, -ellentétül az önfejüségnek, mely úgylátszik mintha jellem volna, holott -csak parodiája annak, mely tehát ezen alakjában mint jogosulatlan -követelés lép fel,[12] de mint ilyen nem egyezhet meg az igazsággal, a -mi pedig nélkülözhetlen alapja az ember szellemi szabadságának, -jellemének. - -Az önfejüséget, tehát mindenesetre meg kell törni, avvagy még jobb, ne -engedjük azt kifejlődni, mert aki nem tudja magát a közjónak -engedelmességgel alárendelni, például szenvedélyei miatt, az nem önálló -szabad szellem, önmagának helyes kormányzatára épen úgy elégtelen, mint -a társadalom közös nagy czéljainak előmozditására; az önfejű ember -mindig vagy önmagának, vagy másnak a fejét üti, hogy meg ne sántuljon. - -A középszerűség, sőt olykor az önfejűség vagy makacsság is azt hiszi, -hogy hasonlit a lángészhez, ha túllép az okosságon. Ha a hősiesség nincs -arányban a lángészszel és erővel: hasonlit az eszelősséghez. - -Vannak emberek, kik azt hiszik, hogy ha a jellemről némi fogalommal -birnak, az már annyit ér, mintha annak birtokában is volnának. Az ilyen -emberek többnyire tolakodók s nagy emberismeretet affectálnak, -szeretnének mindenkit egyszerre kitalálni s ezen czél elérésére a -spionirozáshoz folyamodni sem irtóznak, holott embertársainkat kiismerni -alkalmilag kell igyekeznünk, nem pedig spionirozva annak netalán létező -gyengéit előtérbe csalva tolakodjunk azt mentül előbb kitalálni. Kell-e -mondanom, hogy ez oly szemtelenség melyet emberestül együtt vissza kell -utasitanunk. Sokan nem jó szemmel nézik ha önérzettel biró ismerőik -némelyike nem hagyja magát egy könnyen kitalálni; az ilyen embert -gyanusítják, megszólják, sőt készek azt egészen elitélni. Az ilyen -emberek igen felületes ész és biráló tehetséggel birnak, s többnyire -könnyelműek, mivel meg nem gondolják, hogy magát az első találkozások -alkalmával átpillantani csak a könnyelmü vagy bárgyú engedi, s hogy az -eszélyes, jogosult önérzettel biró ember nagyon is megválogatja emberét -kinek keblét bizalommal feltárja, mivel érzi, és tapasztalásból is -tudja, hogy az igaz barát, vagy a valódi jellem nem a könnyelműek -soraiban keresendő. - -A ki eléggé önálló s józan, az nem sokat gondol azzal hogy mit mondanak -róla az emberek; a ki elég okos, az nem hizeleg; a ki elég becsületes, -jellemteljes önérzetü, az kegyért nem rimánkodik, kegyet nem hajhász. A -ki mindenki iránt felötlőleg nyájas, abban több kevesebb alattomosság -szokott lenni. - -Azt mondja Kant: „Tudomány, művészet, és mesterség által nagy mértékben -műveltek vagyunk; továbbá: civilizálva vagyunk az illem és külső -szerénykedés által egész a túlságig, sőt egész az elviselhetlen teherig, -de moralizálva még csak ezentúl leszünk, ha leszünk.“ - -Azon igazság miszerint némely, az emberek által elnézett, nem ritkán -csekélységnek vett vétkek (például hazugság, fösvénység, szinlett -alázatosság s a t. usus fructuáriusai bármily pompával s külső, -úgynevezett tekintélylyel jelenjenek meg a társadalomban „jellemmel“ nem -birhatnak, nem szorult bővebb magyarázatra. - -Azonkivül a tapasztalás arra tanit, hogy sokkal több oka van az embernek -az alattomos rosz akarótól (ki szembe nem ritkán még hizeleg is[13]) -tartani mint a nyilt ellenségtől, mert nyilt ellenfél többnyire csak a -határozott jellemű ember szokott lenni, hogy pedig a határozott jellemű -embernél a méltányosság és nagylelkűség ritkán hiányzik, azt -tapasztalatilag úgy mint lélektanilag egyként bebizonyitva látjuk. - -Egyébkint az embernek gondolkozását, szivét, lelkét, jellemét olykor -abból is fellehet ismerni, hogy kizárólag mire szokta pénzét költeni. - -A magasztos jellem, terjedelmes szellemével és szokásos szerénységével -(e tekintetben magába vonultságával) nem ritkán eltakarja azon szép, -nemes lelki tulajdonok egy részét, melyek keblének világát képezik. -Lehetnek ezek közt a közönségestől elütő, rendkivül magasztos, fenkölt -eszmék és morális kincsek, melyeket tulajdonosa az értetlenség és -tökéletlenség fagyos lehe elől eltakarni óhajtván, azokat magával együtt -kora sirba temeti (lásd: Madách Imrét, Kölcseyt, s a t.) - -Azon életelvek, melyeknek alapján az ember jelleme épül lehetnek tévesek -is, mert absolut tökéletességre ember szert nem tehet[14] mind a mellett -a morális elvek olyan szigorú tisztelője, ki ezen szigorúságot az ember -szellemének egyéni szabadságával s a természet törvényeivel -egyezményessé tudja tenni, tiszteletünk egész összegét megérdemli, mert -jót akar, mert ebben következetes, mert megbizható. - -Az észtehetség (talentum) általános értékkel bir, amiért az ilyen embert -a mezei gazdaságnál lehet leginkább haszonhajtóvá tenni, hol minden -egyes esetnél külön kell a teendők minőségét, módját, idejét s. a. t. -helyes birálat által megállapitani. (Viszás, sőt nevetséges eljárás -tehát a szülék azon intézése, midőn fiaik gyenge észtehetségét látva, -nyugodt lélekkel, s quasi helyes tapintattal mezei gazdáknak szánják -azokat.) - -Megjegyzem még itt, miszerint azt mondja a közönség, hogy ritkán lehet -olyan emberre találni aki talentuma mellett becsületességgel és -jellemmel is birna, – s mégis ha valakit tettleg alkalmaz valamely -állásra, – bár esetleg hatalmában volna olyant választani, elsőséget ád -az úgy nevezett „nexiónak.“ – Ime ilyen az ember, t. i. panaszkodik, -helyes elveket állit fel, de nem követi azokat, mert erkölcsi ereje -gyenge, ez pedig azért ilyen, mivel értelme még nem eléggé tiszta, -jelleme és önállósága tehát ingadozó. - -Az ember véralkatának minősége (temperamentum,) esetleg mint kellemes -társalgó, vagy sokat tűrő egyén szintén figyelmet érdemel, – de a jellem -hasonlithatlanul több belbecscsel bir az előbbi tulajdonságoknál, mert -tulajdonosa az emberek azon igen kicsiny számához tartozik, kiket eléggé -becsülni nem lehet, s kiket a nagy tömeg eléggé becsülni nem tud, – -holott ezek vannak, a gondviselés által kiszemelve, hogy az emberiség -általános tökélyesedését elősegéljék, s hogy tehát időközben a -társadalom corruptióját elháritsák. – Minden tulajdonságot adhat a -természet ajándéka, de a jellemet csak önmagunk fejthetjük ki lelkünk s -értelmünk belsejéből. Idevágó világitásul szolgál első Jakab angol -király párbeszéde, melyet felnevelő dajkájával tartott uralkodása -idejében; midőn a dajka a királyt arra kérte hogy tenné az ő fiát -gentlemanná, – a király igy felelt: „azt nem tehetem, gróffá, báróvá -igen, de gentlemanná kell hogy ő maga magát tegye. - -„Jellem, – mondja Rónay Jacint – erkölcstanilag meggyőződés szülte elv- -és ész-szerinti ingatlan cselekvést, jelent; kizárólag érzéki eszes -lénynek tulajdona (szerintem csak az értelem magas fejlettségének) s -csak ott gondolható, hol a cselekvés felett nem indulat nem szenvedély, -sem körülmények, hanem elvek határoznak; hol a multból a jelenre s ebből -a jövőre lehet következtetni, hol nyugodt szivvel mondhatjuk: ezen -embert ismerem, bizom benne. - -A jellemes ember nem utánzó, de azért nem különcz; állhatatos, de nem -konok; elveit nem változtatja ugyan, de szükség esetén javitja, -céljaitól sem áll el mert azok ésszerintiek; de megismerve tévedését, -változtatja az irányt s a czélra vezető eszközöket. – A jellem csak -erényes emberek közt lehető, mert elvből erénytelennek lenni annyi, mint -a roszszat ingatlan következetességgel gyakorolni csupán azért, mivel -rossz; ily tévedést emberről nem akarunk hinni. – A jellem lelki erőt és -akarat szilárdságot feltételez, mely magát soha tul nem becsüli s mások -érdemeit elismeri;[15] melynek czélja: igazság, s törekvése igazságosnak -lenni ön maga és mások iránt. – Minél ritkább tulajdonok ezek, annál -bizonyosabb hogy a valódi jellem nem mindennapi tünemény az életben. – -Az önfejűséget, konok daczolást, önzés-szülte állhatatosságot – sokszor, -de elég hibásan jellemnek mondjuk. - -A gyermek, az ifju, jellemnélküli, mert a jellem hosszú küzdés és -nagylelküleg kivivott győzelem eredménye, mire csak érettebb kor tarthat -számot. Ritkán találjuk fel eredeti tisztaságában a jellemet azoknál, -kiket alárendeltség, élelmi gondok, mostoha körülmények lebilincselve -tartanak, kik játékai a nagyok vagy a sors szeszélyének: az ember minél -többet vár mástól, jelleme annál ingatagabb. Végre ne keressünk jellemet -a hivatal, hir, s kegyvadászoknál és sima börü hizelgőknél, kiknek -nyelvén mindig „igen“ és arczukon mindig nyájas, megelőző mosoly ül, -kik, valamint átalában a jellemtelenek mind, hasonlók a szélvitorlához, -arra fordítják a köpönyeget, honnan a szél fú. - -Jellem lélektanilag azon ismérvek összegét foglalja magában, melyekben -az emberekközti különbség alapszik. Végetlen tér, melyen leggyakoribb a -tévedés.“ (eddig Rónay.) - -Midőn nemes, nagy jellemek, kicsinyes körülmények között élni -kénytelenittetnek, – nem ritkán különczöknek, rátartóknak, -inpracticusoknak, vagy épen embergyülölőknek (pl. Roussou) tartatnak a -nagy tömeg által. - -Ime, az igaz való megismerésének alapján megszerzett önismeret és -emberismeret, – szellemi egyéniségünk szabadsága, önállósága, a lelki -erő, morális érzet, életbölcsesség, erkölcsi bátorság, jellem, -itélőtehetség, jól, valóhiven alkalmazott méltánylás, mind megannyi -összefüggő idegszálai az értelem magas fejlettségének s meggyőződésének -mint összekötő gyupontnak, honnan azok természet szerint és szükségképen -kisugároznak. - -A valódi jellem s a dicsőség el nem érhető valódi nagyság nélkül, ezt -ellenben önkint és válhatlanul követi; mert a dicsőség nem egyéb, mint a -valódi érdemek kisugárzása, mely nem kivülről tapad az érdemre, hanem -magából a benső érdemekből fejlik ki. - -A természet törvényeinek idő, hely és körülményekhez mért szoros -követése, megtartása (a miben az igaznak s valóhűségnek, tehát az -észszerű méltánylatnak követelményei már benfoglaltatnak) – képezi az -emberi méltóságot. - -Kézzel foghatólag kiviláglik ezekből, hogy az iskolák, a népnevelés és -tanrendszer világos s az örökigazságokra alapitott berendezése a talpkő, -melyre aztán a jövendő nemzedék a tökély tornyait épitheti. Ettől függ a -jövő nemzedéklépcsőzet sorsa. - -Tanitsátok a philosophiát végzett ifjakat egy évig – a szónak mélyenható -értelmében – rendszeresen az önismeret és emberismeret tudományára, – s -meglátjátok, hogy mily nagyot változand csak egy nemzedék ujulásával is -az emberiség ábrázatja. - -Az emberiség szellemének nemesitésére sokat tesz ugyan a nevelési -rendszer tökélyesitése, de az önképzés hozzájárulása szintén azon -főtényező, mely minden egyes embernek önálló belbecsét leszen -meghatározandó s megszerzendő. – Az ember szellemi önvalójának -alkatrészeiben az öszhangzatos kerekdedséget, totalitást, csak saját -irányú fejlesztés útján érheti el. Ezen állitás igazságából azon -körülmény, hogy ezen álláspontot kevesen érik el, – mit sem von le. - -A végzet akarata, hogy az ember tökélyeit s tehát erényeit önmagából -fejtse ki; – minek bizonysága az, hogy a teremtés őt azoknak -kifejthetésére képesitette. – Az embert a nevelés, tanitás, útmutatás, -felvilágositás tökélyesiti ugyan, de a tudásnak nyomról nyomra felfogott -értelemszerü meggyőződése (tehát ezen tudásnak nem csak sejtelemszerü -fogalma,) s ennek önvalójávali egyezményessé tétele hozza létre benne, a -lelki önállóságot, függetlenséget s a szellem szabadságát. - -A természet óriási erejének ellenébe erőnk vajmi parányi, de ha lelkünk -röpte gyakorlott és szabad, akkor ezen különbség csak növeli erőnk -érzetét. - -„Wie die Seele sich erhebt, verkleinert sich ihr das Gepränge des -Lebens, die Hőhen der Gesellschaft und Alles, wovor die Menge Kniet und -erschrickt.“ - -A fejtegetve felsorolt emberi lelki kellékek, a logicai gondolkozás és -az igaz való nyomán röviden vázolt lelki tulajdonokon kivül, még az -ember finomsága a jellem magasztossága a szellem emelkedettsége, azon -korona, mely emberi méltóságunk, lelki érettségünk legfőbb ismérve. - -Ez utóbbi most emlitett tulajdonságok nem rendszerint és okvetlen -találhatók ott, hol az előbbi, már eddig fejtegetett s bemutatott -tulajdonságok és tökéletességek rendszeres összefüggésben már -feltalálhatók. A lélek finomságát a jellem magasztosságát a szellem -emelkedettségét csak a végzet által esetleg adott körülmények adják és -fejtik ki az emberben. – Igy a születés vagy is családi kör, hol az ifju -nevelkedett, a véralkat minősége, melyet a gyermek szülőitől öröklött, s -átaljában azon iskola és kör milyensége, melyben az ember lelkülete -eszmékkel és elvekkel megrakodott, – azon alapokok, melyeknek kedvező -jelenléte, vagy épen több esetleg összetalálkozása életre serkenti az -alapjában már létező s szendergő lelki finomságot, jellemmagasztosságot -és szellemi emelkedettséget. - -Az alant szülöttek s a szegényes körülmények között növekedett emberek -kebelében sokkal kisebb számmal találjuk fel az itt utóbb említett lelki -tulajdonságokat, mert ezek, habár nagy tudományt, tapasztalást és -önismeretet szereztek volna is maguknak, rendszerint bizonyos hidegség, -merevség, szigorúság és önzés nyomásának vannak alávetve. Ezeknél a sziv -nemessége rendszerint nem olvad fel annyira s tetteikben nem is -érvényesíti magát oly mértékben, hogy lelkük erőssége mellett -egyszersmint a lelki finomság, emelkedettség és magasztosság koronáját -úgy szólván mennyi fényességében s önfejükön mutathatnák be. - -A nemes gondolkozás és lelki emelkedettség oly szép jellemvonását látjuk -egy stoicus bölcsnek im ezen ismeretes mondatában; „Én nem olyan barátot -kivánok magamnak, aki nekem szegénységemben, betegségemben, avvagy -fogságomban segítségemre legyen, hanem olyant, a kin én segíthetek.“[16] - -A szív legnemesebb érzeményeit, az értelem mélységének világítását csak -azok ismerik, kik mint elméletileg is kiképezettek, azon kivül -gyakorlott emberismerők, a lélek működésének mélyébe betekinteni -képesítvék. - -Kiben érett értelem, emelkedett lélek lakik, az metsző fájdalom -érzetével szemléli, hogy napjainkban hon, barátság, szeretet, áldozat, -hivatal: csak mint ugyanannyi ága a kenyérkeresetnek tekintetik.[17] - -A valódi lélek nagyság sértést nem ismer, mert a bölcs, érdemei díját -keble önérzetében találja fel, azonkivül minden sértésnek szándékosnak -kell lenni, más különben nem lehet sértés, ámde ezen különbözőségre -kevesen ügyelnek. - -Igaz, hogy az önérzet embere nem mindenkinek tetszik, mivel hogy a nagy -tömeg emberei közül kevesen birván ezt megérteni, s még kevesebben -méltányonni csakhamar büszkének tartatik. De sokkal kisebb baj s -alkalmatlanság ez, mint midőn valaki a korpa közé vegyül, avvagy oktalan -állattá vagy épen féreggé devalválja magát s aztán esetleg lábbal -tapodtatik. Sokan vannak azok, kik gyanút hintenek az erény ellen mert -az nem akarja magát lealjasítani. - -Az életgyakorlatában az erős nagy lelkek, az emelkedett jellemek is -bukkannak számításaik ellenére áthághatlan akadályokra s őket is -megszállja egy egy pillanatra a tehetetlenség érzete s talán némi -félelem rezgése, de a nagy lélek bilincseiben s tehetlenségében is nagy, -mert tud tűrni resignatióval s ebben némi megnyugvást talál. A kis lelkű -elveszti fejét a veszélyben s annyira kétségbe esik, hogy gondolkozása, -külső érzékei egyiránt megtagadják tőle szolgálatukat, a növekvő veszély -ellenében ő fokozatosan törpül s midőn lelkének legtöbb erőt kellene -kifejteni, akkor legparányibb. - -Mentül világosabban látó észtehetséget s lelki műveltséget szerzett -magának az ember, – szellemi érzékisége (Vitalsinn) annál finomodottabb, -– miszerint előre megsejti a még tisztán nem látható következéseket is, -– ez is hasonló a hajó mágnes-tüjéhez, mely nem látja még a partot, de -oda vezet. - -A kinek értelmében az igaz való megismerése s ennek nyomán az önismeret -és emberismeret meghonosult, az, az élet helyes útjait tisztán látja; a -ki pedig ezen tisztán látással bir, az, ha csak önmagának is ellensége -lenni nem akar immoralis avvagy jellemtelen nem lehet, s ha ezt mind -ekképen az értelemnek mély meggyőződésével átlátta és átértette: akkor -már lelkének s gondolkozásának röpte szabad, s így minden adott -alkalommal fog tudni méltányolni, s a ki ekképen méltányolni tud, az a -hummanitás, a jóakarat és igazság mérlegének kétoldalú serpenyőit biztos -kezekkel tartja egyensúlyban. Az emberi lélek és értelem ezen -felkészültségéhez ha még a szívérzésnek s lélek emelkedettségnek azon -finomságát is megszerezhettük, melyet rendszerint csak a végzett vak -esete szokott alapjában véve megadni, s az emberi lélek nagyra törekvése -ezen adott alapon kifejteni, de a melyet szoktatás (habitualitás) által -is fellehet némileg ölteni (mert a szokás második természetté válhat) -akkor az „ember“nek tökélyeit már birjuk. - -Hasonlítva tehát a fentebbiekben kifejtett eszme- és lelkiharmonia, vagy -is az ember lelkületének s az igaz- valónak, röviden igazságnak- -természetes, tehát logicai összefüggését, kerekdedségét, totalitását -azon iskolai felfogáshoz mért szaggatottság és hosszadalmasság -kicsinykedéséhez, melyet a legtöbb philosophiai s antropologiai munkában -oly részletezett ágakra osztva s oly igen szétszedve s a mi fő, mint az -ember lelkületében s annak észjárásában mindannyifelé elkülönözve s -ágaikban egyenkint és önállólag feltalálhatónak s létezhetőnek -feltüntetett alakban és miségben találunk: ezeket s ezen alakban a -harmonikus észjárás terhéül tekintem. - -A haladás valamint egyes embernél, úgy a népeknél is lényegben és -alakban, (nem egyedül a külső tényekben s formákban, hanem) az eszmék -tisztulásában, kifejlésében is nyilatkozik. A megtisztult eszmék míg a -multnak eredményei, ugyan akkor egyszersmint a jövőnek csírái is.[18] - -Az emberi lélek és észjárás harmoniája, kerekdedsége, totalitása a -szellem egészségére mutat; de vannak az ember lelkületében s -észjárásában kórtünetek is; megkell ezekkel is némileg ismerkednünk, -hogy lássuk az ember véralkatának lelkileg is mozgató rugóit, a testi -vér szellemi trichinjeit, a szenvedélyek szemhályogát, az indulatok -siketségét, a czikázó érzelmek időszerű és idétlen szülötteit, a -képzelődés rajongó örjöngését, mely a fictió légkörében szárnyal s mint -az éjjeli bogár röpülése közben rendszerint a nem látott tárgyakba, t. -i. a valóságba ütközik és szárnyaszegetten aláhull; mig más bogarak -ismét az égőtűz világosságába vakmerően és tudatlansággal rohannak s ott -tudatlanságuk és vakmerőségük áldozataivá lesznek. - -Ismerjük meg tüzetesen hol s mit lehet az emberben gyarlóságának -felróni, mit ismét a vétkes mulasztásnak beszámítani s mit végre a -végzet avvagy véletlen esélyek játékául tekinteni. - -Nagy, de kevés ember által méltányolt igazságot mond Madách, midőn igy -szól: „Az ember nincs egyénileg lekötve de az egész (emberi) nem hordja -lánczait.“ És még is vajmi ritkán veszik tekintetbe a törvényhozók, hogy -az emberiség épen úgy, mint az egyesek, a legtöbb esetben nem képesek -magukat, a legjobb akarat mellett sem teljesen emancipálni a körülmények -localis behatásától s nem áll tehetségükben a legkifejlettebb -értelmeknek sem, hogy magukat a végzet széttéphetlen polyp karjaiból, -vaslánczaiból egészen kiszakithassák. A test s az emberi gyarlóság, a -szellem korlátja és a végzetszerűség tárgya és alanya.[19] - -Nem lehetetlen, hogy évezredek elforgásával, – ha t. i. addig létezni -végzete e földön az emberiségnek, – a mikor már a földi természet -egyenkint s összes erői, tényezői ismerve, felfedezve leendenek, az -ember mostani tökélyeinek általunk ez idő szerint nem is sejtett -magaslatára, vagy is szellemi életének második stadiumába fog -felemelkedni, hogy ekképen az összes emberiség szelleme, mely az -egyesekben szétforgácsolva egyéni életet él, tökélyeiben a világ egyetem -lelkéhez közeledvén, – a sejtelmek homályából a valódi tudás birodalmába -eljutand. - -Az ember élete igen rövid arra nézve, hogy az egyes ember tökélyeit -egészen kifejthesse; – és talán ebben rejlik a végzet munkássága, -hatálya. – Midőn az ifju pezseg, ront-bont, kutat inkább mint alkot; -midőn a férfikor cselekszik, alkot sőt nem ritkán erején is fölül mer, -vállalkozik; midőn az öreg helyéből is alig mozdul, de tapasztaltságával -vagy épen megszerzett széles körü tudásával ügyesen intéz, kormányoz, -uralg a természeten, – e változó stádiumok és változó képesség szülte -eredmények képei lehetetlen, hogy fel ne költsék a lélektanilag s -gyakorlatilag szemlélő ember elméjében azon eszmét, miszerint ha az -ember egyénileg is örök életű volna, azon isteni szikrának, mely benne -rejlik, a világ egyetem lelkéveli közvetlen összefüggését teljes -világosságban átláthatná, átismerhetné. - -Mi emberek azt tartjuk, hogy az ember a teremtés remeke, localizált -észjárásunk legalább igy fogja fel „én“-ünk egyéni megjelenését -szervezetét e földön. Igyekezzünk tehát legalább e kicsiny, nagyon is -localizált emberi körben az önismeret és emberismeretre lehetőleg -behatóan szert tenni. - -A természetnek szünetnélküli productiv, vagy helyesebben szünetnélkül -átalakitó erőfejtése, éltető működése a természet vizsgálók -ismeretkörébe már meglehetősen belevonvák, – de ha még az állati -delejesség, magneticus rapport, s ezek hatásának, működési törvényeinek -felismerése nyomán, azon a világ lelkével tán közvetlen érintkező -rapportot is felfödözhetnők, mely az állati delejesség és magneticus -rapportnak, szellemi érzékiségünkön (Vitalsinn) kezdődve, s a delejesség -és magneticus rapporton átalakulva, a világ lelkének megismerésére -elvezet: akkor emberi tökélyeink netovábbját el- és megérettnek -tarthatandjuk. - -Most azonban vizsgáljuk az embert, miként azt a természet alkotá; – -igaz, hogy e részben le kellene szállanunk a természettannak s az orvosi -tudományoknak legkisebb részletességeig, ha az ember alkatrészeit -összetételét is bemutatva akarnók látni e helyen, – mivel azonban e -munka foglalatjában csak az ember empiriájának, tragoediajának, -észjárásának s szellemének némely, az önismeret és emberismeretre -vonatkozó tükördarabjait kivántam bemutatni ugy miként én azt felfogtam, -csak e szükkörben és a gyakorlati téren kell maradni. - -A teremtés ereje, a végzet akarata különféle alaptehetséggel és -véralkattal ruházta fel az embert, s ezen, hogy ugy mondjam – esélyek -határoznak nagy részben életünk boldogsága avagy boldogtalansága felett, -– s részben és alapjában ezek vetik meg ágyát az ember jövőjének, -észjárásának, képességének s. a. t. - -Rendszerint négy véralkatot különböztetnek meg a gyakorlati lélektan -tudósai; Vérmest (sangvinicus.) Epést (Cholericus) méla véralkatot, -(melaacholicus) és nyálkást, (flegmaticus.) - -A =vérmes= (sangvinicus) külsője többnyire szőke, de epés vegyülettel -itt ott barna is találkozik, – szemei s átaljában külérzékei elevenek, -melyeken a kültárgyak és események gyorsan átvillannak, vérkeringése -gyors idegei igen érzékenyek, mindent gyorsan felfognak, de csak -felületesen, arcza többnyire kellemes, nyájas, piros, pozsgás, gondtalan -kifejezésű, mozgása, járása, társalgása, táncza, ügyes és könnyü, -azonban cselekedetei, tevékeny munkássága többnyire elhamarkodottak s -gyakran tökéletlenek s ügyetlenek; nem egy könnyen jön zavarba s -divatosan, tisztán öltözik, beszédje hadaró, vére nyughatatlan, -magatartása egészben véve igen változékony, ő mindenkor és mindenben a -körülmények embere, állhatatlan, azért elve az elvtelenség; becsületes -szándéka és érző szive van, de jelleme – nincs miből alakuljon. – Epéje -alig van, azért csak heves vére szokott egy egy pillanatra felfortyanni, -tehát gyülölni nem is tud, annál kevésbé boszút állani. A vérmes mindig -jó reménységben él, könnyen igér, de annál ritkábban tartja meg szavát, -– mindenkinek készséges jóakarója s udvarias, tetteit jószándék vezérli, -de meg nem szünő könnyelmüsége miatt legtöbb emberét a sárba vezeti, -saját családját sem kimélve. – Jó, vidám és kellemes társalgó, ennek -mindenki barátja, ő nem bánt senkit s ha mégis megbántott volna valakit, -neki könnyen megbocsátanak. Javulását ezerszer is igéri jó hiszemmel, de -soha sem javul. Szünet nélkül nyüzsög, foglalkozik, de többnyire csak -kicsiségekkel. Rendszeres, mélyenható, vagy épen komoly tanulmányoknak -nem embere. – A vérmes a jelennek él, a jövőre nem igen gondol. Némelyek -rosz lelküséggel, romlott szivvel is vádolják a vérmes véralkatúakat, de -rosz lelküség csak rosz szándékból eredhet s ahhoz az elme munkáló -akarata is szokott járulni, ámde a vérmes – bár gyakran követ el -aljasságot sőt olykor vétket is – mindezt nem rosz akaratból s meg -fontolva, sőt inkább a leggondtalanabb könynyelműségből, vére által üzve -hajtva cselekszi, – nála az ész nem bir uralomra vergődni, ő -véralkatának rabságában szenved, - -Midőn az e fajta könnyelmü emberek a sors kemény csapásai által -sujtatnak, – kétségbe esetten szoktak feljajdulni s kislelküséget, -gyávaságot, tehetetlenséget tanusitanak, de csakhamar kibékülnek, – -sujtott rosz helyzetükben gyakran gondolnak az öngyilkosságra, de azt -végrehajtani nincs elegendő önállóságuk, bátorságuk. - -Elméje a tárgyak, dolgok és események felületét külszinét könnyen és -gyorsan felfogja, de ugyan olyan könnyen is felejti. Tudománya sok -oldalú lehet, mert ő mindenhez kapkod és semmit sem visz tökéletességre, -de rendszeres studiuma, kitartása nincs. – Ha orvos, igen csacska s az -időt eltársalogja, betege körül nem lelkiismeretes, de szeretve látott -vendég, mert ő mindvégig jó reménységben van s biztatja betegét, neki -minden csak „bagatella,“ – ha betege meghalt, oda se néz neki, – „ki -tehet róla“. – Ha ügyvéd, hevesen allegál, de a barátságos egyezségre -mindenkor kész, mert hoszszasan harczolni nem szeret, – elménczsége -gyakran pótolja a mély combinatio hiányát, – nem igen önző, s ha az, -azért teszi, hogy máskor adakozó bőkezü lehessen, „Hivatalban, bár -milyen ingatag is lelkülete, rendes; de csak addig mig függ; azonban a -hivatal korlátait csak szükségtől kénytetve türi.“ Ha mezei gazda vagy -kereskedő – jaj annak a gazdaságnak vagy üzletnek, – csak rendszeres -szerencse tarthatja fel azokat, s ebbeli sejtelmükben a vérmes egyének -igen szeretik úgy választani foglalkozásaikat, hogy pénzeikhez, -jövedelmeikhez ne egy könnyen férközhessenek, hanem olyan félig meddig -sequestrált állapotban legyen vagyonuk. Nagy pénzösszegeket -természetesen soha sem tanácsos kezére birni, személyére nézve azonban -korlátokat nem tür. A politikában minden szélsőségre rávehető s a habbal -uszik. - -A vérmes, különben ha szorongatva nincs; őszinte, de ha szorongatott -állapotban van, rovásra hazudik. Bár jó cimbora s a részegségig iszik -barátai kedvéért, még is barátai őt gyakran csak jó bolondnak s -élcztáblának tartják, a mellett az ilyen embernek kevés benső barátja -van, mert ő kevés ember bizalmát birja – ugyan kinek is lehetne a -könnyelmü emberben bizodalma. - -R. J. azt mondja ezen véralkat emberéről hogy „jó tanitó, előadása -kellemes, világos. A körülményeket és tanítványai tehetségeit soha sem -feledi; nyájas, leereszkedése, példái és hasonlatosságai, melyekben igen -szerencsés, a legszigorúbb tanulmányokat népszerűkké teszik. A világ -itélete felületes, mert többnyire a külszinen alapszik; igaztalan, mert -egyről sokra, többről az egészre következtet: boldognak mondja a dús -gazdagot, szerencsésnek a fényes palotában kéjelgőt, bátornak a kérkedő -szájhőst, jónak a szelid arczu nyájas ajkú embert. Ha gazdag, fényüző, -pazarló; ha szegény, munkás. Jó alattvaló, de annál roszabb parancsnok; -elv és czél, hatás és önállás nélkül, majd szerfelett leereszkedő, majd -gőgösen pöffeszkedő. Mint szolga hű, mint úr barátja és ostora -szolgáinak, miként szeszélye hozza. - -Az ifjú ha vérmes, könnyelmű, a lány kaczér, csapodár, a nő házias, a -férj udvarias; mind kettőnek hűsége ingatag, botlásaikat hamar feledik, -leplezetlen gyöngéiket tűrik, nem féltékenyek. És midőn fürteik őszbe -borulnak, ama ritka aggastyánokat öleljük bennük, kik a házi békét nem -zavarják, kik örömmel látják a serdülő kornak arczán az életet -piroslani, kik nyugodtan tűrik a hanyatló élet terheit s mosolyogva -intenek végbúcsút unokáiknak.“ - -A vérmes vér alkat ellentéte a =méla= (melancholicus) ha ezen véralkat -tisztán, keveretlen fordul elő, tulajdonosa azon phantásia-gazdag, -csendes, mérsékelt emberek közé tartozik, kik a megtébolyodásra legtöbb -hajlandósággal birnak. Ha fekete vére némi epés (cholericus) véralkattal -vegyült, akkor higgadt, eszélyesen óvatos, igazság szerető, szerény de -kissé alattomos és bizalmatlan embert találunk fel benne. Egyébkint -külsője ritkán más, mint barna egész a feketeségig, mely szint annak -lassú, folyásában akadozó, fekete vére kölcsönöz. Termete szabályszerű, -arcz- és átaljában koponya csontjai többnyire kiállók, hegyesek -(marquirozottak) szárazak, szemei csendes pillantásuak, s csak félig -nyitvák, tekintete bús komor, arczán a mélyen gondolkozó lélek és elme -fontolgató kinyomata ül. Szeret egyedül lenni s gondolataiban mindig -saját énjével foglalkozni. Külső magatartása csendes, járása, -taghordozása lassú, mondhatni kissé lomha. Egész élete örömtelen, de -olykor, ha kedve szerinti jó ismerősök közé jut, vigkedélyű, élczes is -tud lenni. Életelveiben határozott, nem ritkán szigorú életelveket -követ, de önmaga és mások iránti bizalmatlansága és túlzó követelése -nyomán nem igen méltányos és kevéssé emberszerető. Mig valamiben -megállapodásra jut, addig sokat gondolkozik, tépelődik, mondhatni -kínlódik; megállapítván feltételeit, s elveit, ezektől senki kedvéért -sem tágít. Mindenben nehézséget lát és sokszor kiállhatatlan. -Legkiállhatatlanabbak legscrupulosusabbak azonban azok, kiknek véralkata -a melancholico-phlegmaticus vegyületből áll. Ezen véralkat emberei -között találjuk fel a legvastagabb, legsötétebb elfogultságot. A méla -szive nem igen érzékeny s önálló nemes tettek műhelyévé ritkán válik, -sőt ellenkezőleg, túlzó követelése, igényei miatt gyakran csalódván, -mogorva visszavonultságában jég hideg, kőkemény szive az ember -gyülölésre leszen hajlandó. - -A véres és méla véralkatú ember nem igen bizik önmagában, azért mástól -rendszerint illetéktelenül sokat vár, ugyanazért az ilyen embereket -legkönnyebb eszközül felhasználni. - -A méla (melancholicus) véralkatról Rónay igy ir: „Érzelmi és szellemi -tehetségeit munkára csak erős ingerek serkenthetik. Elméje nem fogékony, -csak ismétlés vagy rendkivüli élénk benyomás hat reá; de hű, s évek -hosszú során sem feledi az egykori benyomásokat, kivált ha azok -önszeretetével kapcsolatosak; innét ered bosszuállása. (Szerintem a -melancholicus bármily szivtelen legyen, bosszuálló nem szokott, nem tud -lenni.) Képzelete élénk s közönségesen zsarnoki önkényt gyakorol az -értelem felett; ez oka, hogy agyrémeit valóknak hiszi. Értelme habozó, -itélete lassú, esze mély; ismereteit, itéleteit s következtetéseit -ovatosan rendezgeti; ismeretei korlátoltak, ő maga fontolva haladó. -Tudománya rendszeresebb, alaposabb mint a vérmesé; nem találékony ugyan, -csak tört utakon szeret járni, de a figyelmeztetést fontolóra veszi, a -más által kitaláltakat tökélyre viszi. - -Az élet küzdelmeiben ritkán lép fel, (mert önálló szereplésre nem érzi -magát eléggé határozottnak,) de a hol fellép, ott annál szilárdabb és -alaposabb működése. (Egyébkint türelmesen fürkésző száraz tudománya nem -melegíti fel a szivet, nem hat vonzólag környezőire, mert az nem hordja -szárnyain a viruló élet himporát s igy ezen véralkat emberi például mint -tanárok igen kétes sikerü szolgálatot tesznek. - -A méla nem vesz fel kölcsönt, de nem is ad, s ez bizalmatlanságának -természetes következménye. A divat, komoly szemében kábaság, melynek -ingatag-szabályait szerinte, szeszély, kaczérság vagy alacsony pénzszomj -szüli, mindig a józan ész rovására. - -Társalgása kellemetlen (untató és semmit mondó) mig a vérmes sima -udvariassággal körüllengi a kört, addig a méla kizárólag kedveltjének -hódol, de soha sem bókol (és nagyon ritkán élccel, mert a méla és a -nyálkás, phlegmaticus, lassú észjárással bir, a méla azon fölül az -eszmékbeni gyors megállapodás hiányában is szenvedvén, alig képes az -élczelésre) mogorva különczködése, udvariatlansága és önzése mindenkit -visszatart tőle: a világ becsüli sőt szereti szilárd jellemét, mely -akarva ritkán sülyed a vétek vagy kihágás hínárjába, de gúnyolja önzését -és kaczagja önfejüségét. - -Vallásban ábrándozó s mély okoskodásai daczára néha a legsetétebb -előitéletek rabja. - -Mint iró mély, alapos, irálya feszes, szabatossága erőltetett. -Következetessége és hideg okoskodása miatt néha untató, a nyilvánosság -mezején mint iró ritkán lép fel; mert nem bizik tehetségeiben és rettegi -a birálatot, kevésbé kedvező birálat képes őt örökre elnémitani. - -A mélának az élet göröngyös utain ritkán virit a boldogság, – legkevésbé -pedig a tanitói pályán. Az ifju tüz fellobbanása sérti, a vidor kedv -kitörése terhére van, s a legcsekélyebb kihágásnál haragra gyúl. A bünt -és erkölcsöt túlbecsüli azért ha büntet, kegyetlen, ha jutalmaz, -oktalan; itt a gyermeket szerfeletti dicséreteivel elbizottá teszi, -amott megszégyenités által, mi szerinte a legjobb orvosló szer, a -becsület érzeményeit fojtja el szivében. Tanitványai rettegik, nem -szeretik. Ilyen a méla, a tanitói pályán fellép hatás nélkül, küzd siker -nélkül; a tudományok magvait sürögve hintegeti, de gyümölcseit meg nem -érleli. - -Ha gazdag: fösvény; mert senki iránt nincs bizalommal, a mindenható pénz -leghivebb barátja az életben, ez mindene. Ha szegény: munkátlan, -csüggeteg s igy nyomorai sulyát mind inkább nagyitja, hamar kétségbe -esik. Mint úr zsarnok, mint szolga álnok; amaz bérét csonkitja -szolgájának, ez javait urának. - -A méla ha parancsnok, féltékenyen őrködik jogai felett; czélja anyagi -jólét, melynek a szellemit, sőt még a fényt és dicsőséget is alárendeli. - -Az élet első felvirultában, kivált a nőnemnél e nedvalkat ritkán -túlnyomó, – s hahogy mutatkoznék is, testi bajok, vagy kora érettség -következménye, ennek sorsa kora enyészet szokott lenni. - -A férj udvariatlan, féltékeny, – s minél gyöngédtelenebb s erénye minél -ingatagabb, annál több figyelmet s benső szerelmet követel. - -A nő rendtartó, hü, és mégis féltékeny; férjén, gyermekein szenvedéllyel -csügg, érzékeny szivét, kicsiny hitüségét szünet nélküli aggály és -balsejtelmek gyötrik; ábrándjai, előitéletei; babonái ellen sikeretlen -harczolsz, szavaid a pusztában elhangzanak. - -A méla az élet alkonyán csüggeteg, mogorva: az élet terhére van s ő -terhe a körüle viritó életnek. - -Az =epést= (cholericus) forrongó meleg vére gyors és erélyes -tevékenységre serkenti. Testalkata többnyire csontos, erős; izmai -feszültek, küzdésre teremtvék; arcza marquirozott, kiálló csontokkal s -több kevesebb barnaság jellegzi; járása, taghordozása feszes és heves, -azonban nem csak mások; de önmaga iránt is illedelmes; s ez hevét -némileg mérsékli, – szemei tüzesek s átható tekintetüek, olykor a -kellemetlen érzésig, mert ezen vasvilla hegyességű a veséket is -átpillantani akaró tekintet, környező és illető embertársát zavarba is -ejti olykor, s azoknál olyan – a magneticus rapport avagy magiai hatás -által villanyszerűleg átfutó – kellemetlen érzést kelt, hogy ez -ösztönszerűleg kerüli amannak társaságát és tekintetét, mert érzi -amannak fölényét és sejti annak uralmi vágyát, – amellett pedig annak -fürkésző éles látása elől netalán létező gyengéit elrejtve kivánja -tartani. – Többnyire domború, széles mell, bátor vagy épen daczos -magatartás, finom hallás és látás jellegzi; egyébkint benne nem csak őt -érzéke s idegei, de állati, és az ember szellemi ösztöne is jól ki van -fejlődve. - -Ezen alaptehetségek birtokában lévén, különös hivatással és képességgel -bir a dolgok lényegét, sulypontját rögtön észrevenni s azokat conbinálva -rögtön fel is használni. Ezen alaptehetségek birtokában lévén: észjárása -eleven, gyors; ő maga erélyes tevékeny, de tevékenységében nem igen -kitartó, mert ő – érezvén tehetségeinek fensőbbségét, – inkább mint -parancsnok mással kivánja a kivitel részleteit eszközöltetni; – az -eszmét és a kivitel útját, módozatait már előbb ő maga megállapitván. -Testi tökélyt és lelki erőt, erélyt érezvén magában, saját felfogását, -véleményét tartja a legjobbnak, s ellenmondást nem igen tűr. – Olykor -hanyag (s többnyire kényelem szerető, vagy egészen a confort embere) de -ha a szükség vagy a körülmények szoritják, űzik: rendkivül munkás is tud -lenni. Előtte nincs lehetetlenség és tekintély, mert ő tud önálló, -munkás és okos lenni. Az epés némi tekintetben olyan mint az oroszlán, – -egymaga is merészel megindulni avvagy csatázni a legjáratlanabb sivatag -vadonban, út- és nyom nélkül: mert ő testileg és lelkileg erős, -ennélfogva önálló s mint ilyen alkalmilag engesztelhetlen, fékezhetlen, -rettentő zsarnok, avvagy nagylelkü és háladatos is tud lenni. – Az ész -uralma nála leginkább csak addig tart, mig vére fel nem pezsdül – mi -nála könnyen megtörténik – azontul indulat és szenvedély vakon és -tartózkodás nélkül magával ragadják; azonban ha a műveltség, férfikor, -érettség és tudományosság stádiumába léphet, s ha tehát nála a korlátlan -tűz nemes hévre, a vad erőbajnoki szilárdságra, a zsarnoki erély nagy -lelküségre tisztul és emelkedik: akkor az, egyikévé szokott válni a -renditlenül igazságos, szellemi tisztán látással biró, széles és mély -combinátiójú tökéletes embereknek. - -Az epés szive igen érzékeny, kérésre, könyörgésre könnyen hajlik, s ha -azt visszautasitja is olykor, lelki küzdelem nélkül alig tudja meg tenni -s többnyire megbánja, hogy ha valakinek kérését nem teljesitette; -parancsnak hódolni nem tud. Egyébkint nemes czélú áldozatra mindenkor -kész, nem pazarló ugyan, de szabad röptü gondolkozása fösvénynyé lenni -sem engedi. Ha gazdag, csak ez tud a szónak nemesebb értelmében, miként -az angol főurak, úr lenni; ha szegény, sokat tud tűrni és munkás. -Hirtelen felfortyanó indulatja epés, túlbuzdult, azonnal -megsemmisitésére tör ellenfelének, még az élettelen tárgyaknak is; – de -szintoly hamar csillapodik s már ekkor bánja hevességét, még duzzog -magában, de már arra gondol, hogy megbékéljen, mitől azonban magát -megalázni nem tudó lelkülete, olykor oktalan büszkesége, álszégyene, -gyakran visszatartja. Ha megbántója bár mennyire megsértette, de öt -megkérleli, szivből megbocsát; azonban ha hiuságát sértette, vagy -tehetségeit vonta kérdés alá, akkor nem gyülölve ugyan s nem igen -gondolva vissza torlásra, de szivének mélyében mindig visszaemlékezve -kisebbitőjére, azt holtig sem feledi. – A ki felsőbbségét elismeri s -vele nem ellenkezik, annak javára dolgozni mindenkor kész; felinduló -hevességének pillanatát kivéve, – bár tehetné – soha nem küzd egyenetlen -fegyverrel, mert természete a nagylelkűség. Élczes, elannyira, hogy -mindig szokott magának valakit czéltáblául kiszemelni, gyermekekkel és -felnőtekkel egyaránt ingerkedő. - -Az epés a nyilvános közdolgokkal örömest foglalkozik, mert e téren -széles és mély combinatiójú tehetségének kitüntetésére tág mező -kinálkozik. A formalitásokat, külső illemet s némi ceremoniákat jól -tűri, mert ő maga is szereti a fényt, pompát, udvarias és feszes: a -rendesség kedvelője, de nem pedans; szóvitában csalhatatlannak hiszi -magát s azért ellenmondást nem tür és igy kiálhatatlanná teszi magát. -Való ugyan hogy állitásai többnyire igazak, mert átlátó világos -itélettel bir, de a modor és követelés, melylyel azt előadja, -igazságából sokat levonnak, mert a közönséges emberek nem tudván élesen -megkülönböztetni s mélyen hatólag birálni: még ha kölcsön adott pénzét -követelné is valaki, de azt a törvényes formák megtartása nélkül -önkényt, karhatalommal tenné: igaztalansággal méltán vádoltatnék. -Képzelődése heves s szüntelenül munkás, esze mély, de a valót könnyen -túlszárnyalja. Ha az e fajta egyének szellemi tisztán látására például -ifjuságukban a helytelen nézetek hályoga ereszkedett volna, avvagy talán -ehez még szilaj erélyük képzelt hősiessége is vakitólag hatott volna, -akkor ők rendszerint az önhittség és nyakasság circulus vitiosusába esve -a tanulmányoktól egész éltükön át elidegenednek, nem haladnak, s így -rendszerint helyi zsarnok szellemekké (Localgeister) válnak. Ezek a -társadalom kulláncsai, melyeket az magáról lerázni alig bir. - -Az epés határozataiban s az eszközök megválasztásában gyors s többnyire -szerencsés; a kivitel nem aggasztja, mert testi és szellemi -tehetségeiben bizik. A közönséges mindennapit lenézi, mert rendkivüli -tehetségeinek csak a rendkivüli felel meg. Az epés az ő átérzett -terjedelmes nagy szellemével, vétkeiben és erényeiben, emelkedésében és -bukásában egyiránt nagyszerű. - -A telivér epés a buvárkodó tudós szerepét ritkán veszi át, mert ő inkább -a gyakorlati életben akar szerepelni, hol éles és gyors átpillantása és -ügyes felhasználása a helyzeteknek adja a szerencsét, ugyanazért -rendesen olyan pályát választ magának, mely független természetét -legkevésbé látszik korlátolni. - -Rónay J. azt mondja az epésről, hogy az nem a zajos társas élet embere, -hogy elbizottsága, büszkesége, mely állitásait soha vissza nem vonja, és -hajthatatlan jelleme türhetlenné teszik; szép tehetségei, melyeket csak -felsőbbsége kivivására használ, egyiránt hóditnak és sértenek. Ha az -egész társaságot nem képes hatalmába kerítni, fog mindenesetre egyet -kiszemelni, kit gúnyai, csípős szavai, és kicsinlő észrevételei czéljául -tüz ki. Szóvitában csalhatatlannak hivén magát, kiállhatatlan. -Ellenmondást nem tür, ellenét a legérzékenyebb oldalán sérti s ha -okokkal győzni nem képes a leggorombább személyességre szokott vetemedni -(de ez utóbbi térre csak a müveletlen, durva lelkületű, ha bár tanult -epés ember szokott csak lépni.) Ez oka hogy állitásaiban igaza lehet, de -nem kifejezéseinek modorában avvagy szavaiban, mert azok sértők. Vele a -szóvitában ingerkedve játszani mindig merész vállalat. Utánzásnak nem -barátja, apróságokkal bibelődni nem szeret, gyöngéit gondosan leplezi, -bár más tekintetekben nyilt szokott lenni. - -Vallásban szigorú, szertartásaihoz ragaszkodik, még akkor ha -meggyőződése ingatag. Az epés nem büszke vallástalanságára mint a -vérmes, sem vallásosságára mint a nyálkás. Irmodora alapos, dagályos, -szavai és mondatai válogatottak. A feszes modor, valamint testi -magatartásában általán véve, úgy irásaiban is feltünő. - -Mint tanitó szigorú, de egyébkint is az élet gyakorlatában, és rendtartó -szokott lenni. Tekintélyét meg ne sértsd, mert idétlen hevességében -avvagy bősz haragjában aljas bosszúra is vetemedik. - -Hivatalban rendes, uralgó, véleményét csalhatlannak hiszi s épen ezért -társait tanácsaival szünetlen elhalmozza, azokat is, kik felette -állanak. Mint biró megvesztegethetlen s az igazság kiszolgáltatásában -rendítlen. Mint alattvaló nyughatatlan, hasonló az elfojtott lánghoz, -mely rést keres a kitörésre. Ilyen természetü levén a teli vér epés, -igen természetes, hogy két epés együtt ritkán tud szorosra füzött tartós -barátságban élni. Ha egy ország (lásd spanyolországot) többnyire epés -véralkatú lakossággal bir, ott a háborgás, pártütés, csatározás, véres -bosszú napi renden van. - -Az epés jó apa, gyermekeit szereti, de el nem kényezteti, bünteti, de -szivtelenül meg nem veti. - -A nő önmagát jobban szereti mint férjét s gyermekeit. Nem szokott -dicsérni, de annál inkább szeret dicsértetni, ha szép, szépségét, ha -rút, szenvedélyeit használja hóditási fegyverül, mert neki hodítni, -győzni kell minden áron, minden úton. – Férjét nem félti, de igen -önszépségét és tekintélyét. Háza küszöbén túl álarczot ölt, szende, -gyöngéd, kegyes, – de családja körében mérges növény, melynek lehellete -a házi élet öröm virágait leperzseli. - -És midőn az epésnek fején a leélt idők hamvai mutatkoznak, visszavonul -mint a vihar, mely kitombolta magát, – s minél zajgóbb, követelőbb volt -a világban, annál csendesebb és igénytelenebb a magányban.“ - -Egyébkint ezen véralkat tulajdonosai a legnyughatatlanabb életet élvén, -lelküknek különben meglevő derültsége mellett, gyakori és nagy adag -lelki gyötrelem, kin is szokott osztály részül jutni, – mivel önálló, -bátor, olykor kihivó, az emberi hibákat, gyengeségeket azonnal -fenyiteni, vagy az embereket fegyelmezni kivánó – magatartása mások -jogkörét, vagy legalább azok gyengeségének érzetét vagy hiuságukat és -erkölcsi fogyatkozásaikat érintve, törekvéseik czélját csorbitani, -akadályozni látszatik, – s igy önmaga ellenébe embertársait s főleg az -erkölcsi fogyatkozásban szenvedők összetartó tömegét ellenállásra, vagy -legalább parallyzálásra zuditja fel. - -A =nyálkás= (flegmaticus) véralkat a legszerencsésebbek közé tartozik, -mert vére kevésbé meleg s lassú keringésű levén, reá a külvilág és az -emberek gyarlóságai és roszlelküségei nem igen érzékeny benyomást -tesznek. Rendszerint inkább szőke mint barna, szeme homályos, nem ritkán -savó szinű, bágyadt tekintetű, arcza kifejezés nélküli komoly, hallgatag -és szabályos. Magatartása egészben véve olyan – mint a lassú folyamé. Ő -senkit sem geniroz, de őt sem genirozza senki és semmi. Lassúsága -ismeretes, valamint udvariasságának hiánya is, taghordozása nehézkes, -lomha, kissé merev, és nyugalmas. Ő nem a társaság embere, mert ott -rendszerint szótlan, szenvedőleges magatartású szokott lenni, – -egyébkint pedig a társadalom szokásai, etiquettje terhére van s ő -mosolyogja magában az emberek hiúságát, aprólékos ügyes bajoskodásait. -Szivérzeményei fejletlenek, tompák, – ő maga csak az észhez szokott -szóllani, a szivhez soha; – öt érzéke is csak középszerűen van -kifejlődve, azért őt külsőleg és aránylag érzéketlennek tapasztaljuk. – -Nem egy könnyen hevül fel, mire jellemző példa egy németországi úrnak -történt utazási esete kocsisával, t. i. utközben rablók által -megtámadtatva először a kocsis kapott kemény ütlegeket, azután ura, -miközben a kocsis földön hevertében egy darabig csak nézte a nem épen -divina comoediát, egyszerre azonban csak neki fohászkodik a kocsis és -lesujt egypárt a rablók közül, mire a többiek elfutottak. Ekkor a kocsis -ura által kérdeztetve miért hogy kezdetben mindjárt nem riasztotta el a -rablókat? – ilyen választ adott: Joa i mus hold erst warm werden! - -A nyálkás sokat tud türni, mindenesetre többet mint más véralkatú, de -azért fel ne boszantsd, mert bosszúja iszonyú, szivtelen, sőt -embertelen. - -Hideg vére az egy helyben maradást kedveli, azért kényelem és nyugalom -szerető, – gond – és mindenesetre aggodalom nélkül óhajt élni. Önmagát s -különösen nyugalmát egész a szivtelen és igazolatlan önzésig szereti, -szükségből szorgalmatos is tud lenni. Ezen véralkatúak, hacsak szerét -tehetik, biztositott, állandó, hanem is valami zsiros hivatalba -törekszenek jutni, s nem annyira a papi mint a tanitói székbe avagy -számhivatalokba vágyódnak. – Ők nem ujitók s nekik az idő nem pénz. – -Eszélyesek mint a kigyó, a jó alkalmat kilesik s csak akkor -cselekszenek, ha a körülmények egészen kedvezők, mit tehát rendszerint -jó siker szokott követni; nekik semmi sem sietős, ők ugy gondolják hogy -majd megjön minden magától, – körülbelül ugy gondolkoznak mint a nilusi -tartományok fejedelmi tanácsa, mely a Nilusnak hajókázható folyammá -leendő a szabályozási kérelemre azt felelte, hogy ha isten a Nilust -hajókázható folyammá akarja vala tenni, már kezdetben úgy alkotta volna -azt. - -A világ kicsinykedésével, hiúságával, haladása avvagy hátrálásával nem -törődik, ő önmagában visszavonulva akar élni s önmagával meg is -elégszik, azért benső barátja ritkán van. - -A nyilvános közdolgokkal bibelődni nem hajlandó, de ha vállalkozik, -eljárása sikeres szokott lenni. - -Elméje nem fogékony, de hű; tudománya leginkább citatiókból áll, mert a -betanultat nem egy könnyen felejti, mindig alapos akarván lenni -előadását rendesen Ádámon és Éván kezdi, és a végtelenbe nyujtja; -különben egy oldalú s megrögzött eszméi vannak. – A flegmaticusról elég -hibásan azt tartják némelyek, hogy talentuma a philosophiai eszmékre -fogékony; azonban ez téves nézet, mert ő elégli a külső okokat s -rendszerint nem szokott az eszmék mélyére hatolni. Hallgatagnak, -nyugodtnak, türelmesnek avvagy bölcsnek lenni: nem mindegy. A ki az -értelem meggyőződése fonalán elv- és jellemszilárdságra jutott s igy -önmagát szellemileg naggyá, lelkületét erőssé, edzetté tette, csak az -lehet bölcs, – ellenben kinél a véralkat flegmája az értelem, mély -meggyőződése nélkül adja a lélek nyugodtságát, a türelmet s. a t. az, -csak külsőleg olyan mint a bölcs, de értelme, jellemiránya homályos, -szivderűje tompa, szivnemessége kiképezetlen. - -Ügyetlen, untató a társalgásban, noha ő szótlanul is jól érzi magát -baráti körében. Jó családfő s különösen kegyes apa; vallásában a -vakbuzgóságra hajlandó. Jó bogarász, fűvész és régész; hatástalan -szónok. Egész tudománya inkább elméleti s az úgynevezett -életphilosophiából vagy is az élet gyakorlati ügyességéből neki csak -kicsiny részecske jutott. Hivatalában rendes, a fegyelmet, gépiességet -és burocratismust jól tűri: felsőbbségének vakon engedelmes, de mint -főnök hiányosan tölti be tisztét. Inkább szeret kormányoztatni mint -kormányozni. - -Birói hivatalra épen nem való, még csak békebiráskodásra sem, mivel igen -felületes s hajlandó mind a két félnek igazat adni, sőt ha neje által -ezért intetik, ennek is igazat ad. - -Rónay az ifjut daczosnak, önfejűnek, a lányt csendesnek, visszavonultnak -s minden háziassága mellett rendetlennek mondja, úgy szintén azt -állitja, hogy mint férjezett nő szenvedélyes, kegyetlen s ritka -ügyességgel tanárkodik a rágalom iskolájában. - -Megöregedvén a nyálkás véralkatú, gyermekiesen könnyelmű lesz. - -A vérmes és méla kislelkűségre, kétségbeesésre bir hajlandósággal, mig -az epés és nyálkás, erős, szivos lelkületű. - -A méla (melancholicus) és a nyálkás (flegmaticus) rendszerint több -hajlandósággal bir a fösvénységre mint a vérmes (sanguinicus) avvagy az -epés, (cholericus) mivel amazok inkább a külvilágra forditják -figyelmüket, mig az utóbbiak inkább ujitók, találékonyak s a szellem és -lélek belsejébe reflektálnak. - -Véralkat vegyülék nem csak lehető, de sőt száz és ezerféle árnyalatban -olykor mind a négy véralkat vegyitve található; azonban kiválólag uralgó -rendszerint csak egy szokott lenni. - -A lassú felfogásu (flegmaticus) emberek közt is nem ritkán successive -biztos és alapos felfogást tapasztalhatunk valamint ellenkezőleg könnyü -és gyors (nem ritkán kapkodó) felfogásuak sem mindenkor alapos és -genialis belátással birnak; azonban humoristikus elmeéllel (Vitz) csak a -gyors észjárással birók vannak felruházva. - -A politicailag szabad elvű emberek közt sokkal több elmeélell (Vitz) -biró ember van mint a conservativ elvüek közt, mert azok a mint -észjárásaikban sajátságos könnyüséget, szabadságot birnak, ezen -sajátságaikat az élet minden viszonylataiba átvinni mintegy ösztönözve -érzik magukat. – Kérdés marad azonban, hogy valljon szintoly alaposak-e -mint a milyen élczesek? - -A természetes tiszta észnek (telentum) ha az, az elmeéllel birók közül -való (ezeknél a testi öt érzék és az általános szellemi érzékiség: -Vitalsinn, sensorium commune, rendszerint igen jól kifejlődvék) a többi -közt azon előnye is van a hét köznapi ész felett, hogy szellemi -érzékével a helyeset az igazságot mielőtt annak alapokait jól magyarázni -tudná: megsejditi észreveszi. Ezek rendszerint sensitiv-alkatásuak, -bármilyen külsővel birjanak más különben. - -A testnek és léleknek kifejlődött, avvagy csak mulatkozó tulajdonságai -az alaprajz szerint fejlődnek ki, mert képtelenség volna feltenni, hogy -attól el is térhetnének. - -„Terem az ember mint a suba gallér.“ Ezen közmondást én úgy értelmezem, -hogy valamint a szegfűvirág gyenge zöldségéből nem fejlődhet egyébb -virág, mint épen szegfűvirág- és mag – bármily keverékü földet vagy -trágyát adjunk is termő talajának, – úgy a gyermeknek kifejlendő jellege -és jelleme véralkatától, vérkeverékétől függ, de csak jellege és -jellemémének alapjára nézve, úgy hogy ezekből bármely körülmények között -és bármily mesterkélt készakarattal sem lehet egészen kiforgatni. Igy -például egy sanguinicus szőke gyermekből soha sem lehet olyan teljesen -önálló, akarat erélylyel biró kemény „jellemet“ fejleszteni, mint egy -hasonló észbeli tehetségű s hasonló körülmények között növekedett barna -cholericus, vagy bármely szinű flegmaticus gyermekből. Azonkivül a -cholericusok mindig több hajlammal fognak birni az uralkodásra, – -mivelhogy a természet adományozta fensőbbségüket érzik, – mint például a -sanguinicus szőke. Továbbá például a vérmes ügyvéd vagy orvos minden -bajt csak úgy könnyü szerrel megorvosolhatónak véleményez, mig például a -cholericus orvos vagy ügyvéd ösztönszerűleg drasticus curát szeret -aplicálni; – s igy tovább. - -A gyermek temperamentumának minősége tehát olyan alap, melyet az egészen -soha sem vetközhet le – bár mit mondjanak is ez ellen a puritán -philantropok s melyből ered kezdetleg azon berzerő és irányzat, melyet -ösztönszerűségnek, alaptehetségnek nevezünk, – később pedig a jelleg és -jellem. - -Midőn Rónay J. „Jellemisme“ czímű munkájának századik lapján azt mondja, -hogy: „a magyar kérkedő elbizottságának kell tulajdonitani, hogy -vélemény harczaiban sokkal kitartóbb mint egyébbkint vérmes -természetétől várnók,“ – tán nem vette kellő figyelembe, miszerint a -magyar szerepelő státus férfiak és népvezérek, mint minden országban, -úgy itt is legtöbbnyire az epés vagy flegmaticus véralkatuak közül -válnak ki, – s hogy ezen véralkatnak megfelelő állhatatosság, erély és -kitartás a természete. - -A vérmes és méla véralkat rendszerint nincs hivatva állandó, nyomatékos -és befolyásos szereplésre, azonban nincs szabály kivétel nélkül. - -Az emberek legnagyobb részének igényei és birálatai embertársuk irányába -jogosulatlanok, igaztalanok. Igy nem ritkán jogosulatlan érzékenykedést -és igényeket látunk feltünni, midőn például a szülék gyermekeik -sajátságai (vagy épen maznaságai) következtében azt kivánják a tanitótól -hogy az, egészben és egyenkint is alkalmazkodjék gyermekeik -sajátságaihoz, meg nem gondolva, hogy ha a tanitó máskülönben humánus és -felvilágosodott ember, az, a gyermekeket csak általános szabályok, t. i, -az észszerűség és a társadalmilag jónak itélt egyöntetűség értelmében -képezheti, s igy a gyermekek sajátságait nem legyezheti, sőt inkább ezen -sajátságokból azokat kivetkőztetni van hivatva, mert elvégre is -megdönthetlen igazság az, hogy minél müveltebb az ember, annál kevésbé -nyilatkoznak benne kicsinykedő sajátszerűségek; épen igy át kell olvadni -az úgy nevezett temperamentumok élének az ember önállóságába, magát -szabaddá tett szellemébe, a társadalmi egyöntetűségbe (melyet a tanitó -mindig mint absolute legjobbat igyekszik alakítani) ha csak jogosulatlan -kiváltságokat nem akarunk magunknak vindicálni embertársaink rovására. -Való, hogy az ember saját véralkatának uralma alól csak az önképzés -útján elsajátított magas értelmi fejlettség nyomán szabadul fel, midőn -egyedül az értelem veszi át az uralmat, – de ha erre már a tanár által -is ideje korán figyelmeztetik, ezért az csak köszönetet érdemel. -Leszállani a gyermek értelméhez méltányolni annak sajátságait, -véralkatát: egészen más, – mint annak fogyatkozásait legyezni, -ferdeségeit nem egyengetni, az egységet, a harmóniát a gyermek -sajátságai miatt szem elől téveszteni. - -Az igazvaló megismerésének, az önismeret és emberismeret megszerzésének -nyomán magas értelmi fejlettségre jutott egyének száma igen kicsiny, még -a müvelt osztálybeliek között is, ugyanazért jóformán általános -igazságot mond Rónay J. midőn állítja, hogy „a benyomások élénk -felfogása, a visszahatás erőssége és tartóssága, az embernek érzeményei -és indulatai, ösztönei és szenvedélyei, szóval lelkülete, jelleme, ha -nem is épen egyedül, de nagyobb részben a vérmérsékétől, a nedvek minő -és mennyiségétől, gyors vagy halk folyásától és ingerlékenységétől vegy- -és nedvalkatától függ;“ mert „nehéz természeti hajlamainkat leküzdeni, -és szabályozni, nehéz a vérmes könnyelműségét fékezni, a méla borúit -eloszlatni, az epés hevét mérsékelni s a nyálkást nyugalmából -felriasztani; de nem lehetlen.“ - -Azon lélektanárok logicáját, észjárását nem értem, a kik azt állítják, -hogy az embernek lelki állapotjában ellenmondások is vannak; – mert a -homály még nem ellenmondás, de a változó helyzet és körülmények szülte -változékony tünemények sem azok, – és a látszat nem mindig a való. De -hogyan is lehetne feltenni a teremtő bölcsességéről, hogy az, az ember -lelkébe harmoniátlanságot ültetett volna?! - -* * * - -Az igazság megismerése általános értelemben, vagy is az embernek -szellemi tisztán látása mint ragyogó nap teljes pompájában világítja meg -a tárgyakat, eszméket, életre ébreszti s jótékony melegével növeli -fogalmainkat a moralitás becséről; ennek segélyével tanuljuk átérteni a -harmoniát, mely az ember létezésében s a világ egyetemben egy iránt -nyilatkozik; a szellemi világosság sugárai, napmelege, szeretetet, -rokonszenvet lehelnek belénk. - -Az életnek van heve, (ifjúság) termékeny ideje, (férfikor) árnyéka -(öregség) és csendje (aggság.) - -Az embernek szabad akarata kezdetben (a gyermekkorban) csak a -természettől nyert bizonyos iránybani berzerő s csak később az okosság -és bölcsesség megérlelődésével válik az jogosult (autonom) önhatósággá. - -Midőn az ép egészséges test, milyennel rendszerint az ifjuság szokott -birni, testben lélekben jól, megelégedve érezvén magát, akkor -egyszersmint azt is érzi hogy a természettel mely körülötte s reá -mosolyog, harmoniában van; ez oly, még ekkor csak sejtelem, melyet -később a tapasztalás, ismeretek, szellemi tisztán látás a felfogás és -bizonyosság képében tüntetnek fel, s ama sejtelem tudássá, megismeréssé -változik. És mivel nehéz meghatározni azt, hol végződik az ösztönszerű -sejtelem s hol kezdődik a megismerés vagy tudás, azért ne higyjük hogy -például a gyermeki szenvedések nyom nélkül enyésznek el; keresztül -szövődnek azok sokszor egész életén át s részben okai a -szeretetlenségnek, vagy épen gyülölségének az emberek irányába, mely -szenvedések nyoma egész életükön át is vörös fonálkint húzódik. - -A férfikor, mely már annyira tájékozta magát, hogy magának elveket, -irányt, czélt alapitott meg, még ingadozik az ifjuság álmai, reményei és -az öregség álmatlansága és reménytelensége között, mind a mellett a -munkásság korszaka ez, melyben az ember erőteljének érzetében mind két -karjával emeli a végzet göngyeit, az Atlász golyót ónsulyával; egyik -szemével előre néz, hogy a botlást kikerülje, a másikkal visszapillant, -hogy ifjú korának rózsás útját látva, abból reményt és erőt merithessen; -görnyed a teher és reménytelenség súlya alatt, még is folyton munkás, -mert életereje arra ösztönzi. Az életerő, ha nincs mit tennie, önmagát -emészti fel: „Den alle Kraft dringt vorwärts in die Weite, um zu leben -und zu wirken, hier und dort.“ - -Mig az ifjú egy egész életet lát maga előtt feltárulni, mig a férfi -erejének érzetében bizik s mindketten harmoniában érzik magukat a -természettel, addig a beteg, avvagy öregsége által kimerült ember nem -érzi többé ezen saját énjének a mindenséghez életerővel vonzódó -harmóniáját, mert a szellemnek alaptétele, a testnek alkatrészei már -egymáshozi viszonyukban is lázulni kezdenek, s ha már az egymásba forrt -kisebb részek harmóniája tünedezni kezd, hogyan álljon az egyén vonzodó -egyéni életviszonyban az universumhoz?: az aggsága, vagy hosszas -betegsége miatt elgyengült s érzékeit vesztett ember vágyva vágyik a -természet ölébe vissza feküdni,[20] honnan öt nehány évtizeddel előbb a -világ lelke emberi életre ébreszté. - -Midőn az ember egy ismeretlen országba jut s azt hosszú évek során -keresztül kasul járja: eleinte sok mindenféle újnak, megfoghatatlannak, -különösnek s. a. t. fog nekie feltünni, de mikor már egészen othonossá -vált benne s egészben véve felfogta annak phisiognomiáját, megismerte -külső és belső természetét s. a. t. alább hagy érdekeltségével s -lassan-lassan közönyös lesz minden iránt a mit már megismert, nem -hajhász többé az ismeretlen után, mert tudja, hogy körülbelül „nil novi -sub sole;“ – épen igy van az ember midőn férfikort ért, a tapasztalás -gyümölcse fejére hull s tudja már mit várhat az élettől s miben -csalatkozott, megérti, hogy az élet olyan értelemben miként azt az ifjú -reménylette: nem fizeti ki magát, beáll tehát előbb a munkásság, később -a közönyösség, s a férfi kész öreg emberré lesz. - -„Szomorú, örömtelen ifjúság – mondja Rónay – ritkán szokott jót szülni; -minden kornak vannak jellemző sajátságai, melyek el nem maradnak, ugrás -a természetben nincs, végig kell futni a pályát mindenkinek. A magyar -közmondáskint legalább is egyszer életében mindenki eljárja a bolondját, -és ha már ennek meg kell lenni, jobb ha a maga idejében történik.“ - -Majd minden ember fél a meghalástól, s ez természetes iszonyú a lét után -a nem lét gondolatja, – némelyeknél kétszeresen iszonyú, mert szivük, -lelkük, egész erejével ragaszkodnak szeretteikhez, forrón érző szivüknek -rendkivül fájó érzést okoz, hogy azoktól örökre el kell válni. - -De vannak emberek, kik a végzeten megnyugszanak: ezek vagy az értelem -fejlettségének oly magas fokán állanak s szellemüket annyira szabaddá -tették, hogy mindent, magát az élet megszünését is a bölcs nyugalmával -tekintik, – vagy érzéseik a sok szenvedés nyomása alatt elfásulván (majd -ilyen forma helyzetben vannak az elaggottak is) vágyva kívánkoznak -egészen beleolvadni a természet csendes, nagy oceánjába. - -A ki elméjében az egyén szellemi részét tekinti embernek, mely ideig -óráig egyéni életet él, – az magát holta után nem holt testnek (cadaver) -képzeli, hanem olyan szellemnek, mely ha földi életének emlékezetével -nem birna is, s ha többé elkülönzött szellemi egyéniséget nem képezhetne -is, élni fog az őserőben. - -Az úgy nevezett lavaterizmus tudománya, simbolicus ismérvei, nem egyebek -a sötétben való tapogatódzásoknál. Találósága majd olyan esetleges, mint -midőn az egyik ember azt mondja hogy lesz eső, mert a jelek oda -mutatnak, a másik ellenben azt állítja, hogy nem lesz, mert az ő -észleletei ezt mutatják. - -Van ugyan az ember arczában, szemeiben, járásában, arczjátékában, -magatartásában, s a t. sok jellemző, de ezen ismérvek csak kevéssé -körvonalozott s csak inkább általános következtetésekre engednünk -sejtenünk. - -Azonban szabályul elfogadható, hogy például a kézzel lábbal kapálódó, -vagy előadása közben nyugtalan ember ha a müvelt osztályhoz tartozik, -orátori előadásának, nem ritkán logicai rendjének átérzett hiányait -akarja pótolni taglejtései által. Az önmagával, előadandó tárgyával és -logicájával tisztában levő ember, nyugodtan s csak szavaival szokta -kifejteni eszméit, elbeszéléseit; de minthogy minden szabály alól vannak -kivételek: legbiztosabban fogjuk megitélhetni az embert -cselekedeteiból[21] például, ha valaki pénzét könyvekre költi, -feltehetjük róla, hogy kedvelője a tudalmaknak vagy regényeknek; -azonban, ha azt nem hiúságból teszi: emelkedett lelkülettel is bir -egyszersmint. Ámde a megszerzett könyvtár nem mindenkor ismérve gazdája -olvasottságának, még kevésbé tudományosságának. Vannak emberek, kik egy -csinos könyvtárt hiúságból is megszereznek, mert az ember gyengéje az -is, hogy szeret többnek látszani, mint amennyi, s mert végre az, ma már -a „bon tónhoz“ tartozik. - -Midőn valakivel tálálkozunk, először is a szeme közé szoktunk nézni, -mintegy ösztönszerü vizsgálódást teljesitvén, hogy ugyan a mágiai hatás -avvagy azon kifejezés, mely emberünknek nyugodt állapotában arczáról -elömlik, rokonszenves benyomást tesz-e ránk? Amit azonban e nyomon a -legjobb esetben is megtudhatunk, nem egyébb, mint ösztönszerű ugyan, de -tökéletlen sejtelme annak, hogy emberünk saját énünk természetéhez -felvett szokásaihoz (habitualitas) gondolkozásunk módjának formáihoz -vagy lényegéhez hasonlit-e vagy sem? – E szerint csak is saját -egyéniségünk sajátságaihoz viszonyithatjuk a keletkezett benyomást, vagy -érzést, – és korántsem (birhatunk azon képességgel, hogy átalánosan -érvényes, való igaz) képét ismerjük fel abban emberünk lelkületének. - -Van azonban némely általánosságban elfogadható szabály (nincs szabály -kivétel nélkül) e tekintetben is, például ritkán hibázunk, ha egy minden -tekintetben szabályos arc (Bild ohne Grad) mögött csak igen közönséges, -szellemnélküli embert látunk. - -Némelyek azt is állitják, hogy a tökéletesebb testben tökéletesebb lélek -is lakik; – ámde a hol ezen felállitott szabály alól annyi a kivétel -mint itt: ott az szabály lenni megszünik. – Egyébkint elfogadott -általános szabály: hogy a nőknek nincs, de a férfiaknak van joguk rútnak -lenni; csak hogy az, az ijesztő túlságba ne csapjon át, mert akkor -méltán azt mondhatják róla a nők, a mit egy franczia delnő Pelison, -franczia academiai tudosról mondott, hogy t. i. Pelison anynyira rút, -hogy visszaél a férfiak szabadalmával, miszerint ezeknek joguk van -csúnyáknak lenni. - -Kifejezés nélküli arcz a férfit nem igen ajánlja, mert ez rendszerint -gyenge lelkület bélyege; mig a férfias, komoly arczon, erő, erkölcsi – -és külső bátorság s tán a leküzdött bajok győzelme sugárzik. A halvány -arczszinezet; hanem betegség jele, a mély felindulások tükre szokott -lenni. - -A bőven lerakodott kövérség arra mutat, hogy viselőjében a lélek -erélytelen, ezekkel ellentétes egyénekről mondja Johnson: „vizsgáld meg -azt, ki lelkét felvonva tartja: soványnak és halaványnak fogod találni.“ -Az ilyen ember idegei igen érzékenyek, észjárása és tekintete átható, -szelleme vállalkozó, erkölcsi bátorsága nagy. - -A mely ember mély gondolkozású s szorgalmas megfigyelője midnennek, -annak szemöldöke rendszerint igen közel van a szemhez, – mig -ellenkezőleg, kiknek szemöldöke mintegy ujnyival van feljebb szemüknél, -azok gondtalanok s köznapi tehetségüek szoktak lenni. - -Goethe életirójának egy recensense azt mondja, hogy mikor valamely jeles -emberről hall s irányába érdeklődik, nagyon óhajt végére járni, hogy -milyen lelki tulajdonokkal birt annak anyja, – és ez természetes, mivel -bennünket az élet gyakorlata arra tanit, hogy a fiú gyermek rendszerint -anyja ábrázatját, külső formáját és lelki tulajdonságait szokta -átörökölni, úgy hogy száz közül kilenczven eset igazolja ezen állitást. -– Való ugyan, hogy a leány-gyermek viszont atyja tulajdonságait s -vonásait örökli rendszerint, de már itt több kivételre találunk. - -A rövid, erős, izmos nyak phisicai erőre és nem ritkán erélyes lélekre -mutat. Lavater azt mondja: „nem láttam egy nagy gondolkodót, nem még egy -csak állhatatos okos embert sem, kinek gyenge, magasan fekvő, – a -homlokot mintegy két részre szakasztó szemöldökei lettek volna. -Ellenben, minél közelebb feküsznek a szemöldökök a szemhez, annál -komolyabb, mélyebb a lélek jelleme. Bágyadt, lankadt szemek gyengeségre, -félelemre mutatnak. Apró tündöklő szemek, főleg ha be vannak esve, -többnyire ravaszságot jelentenek. A kidülledt szemmeli meredt nézés -ostobaságot, vagy a lélek munkálkodásának pillanatra történt -fennakadását bizonyitja; az erős, egyenes-nézés, erős és nyilt jellemre -mutat, gyakori mozgatása a szemnek, könnyelmüséget, de gyakrabban -csalárdságot árul el, (ha t. i. nem a szemizmok betegsége az.) -Nyitvaálló, nagy, kiduzzadt szemek őszinteséget, reményt fejeznek ki, s -ha ez esetben a szemnek felső héja nagyon fel van vonva; parancsoló -lélek kifejezése (igy festették Junót is a régiek). A közép tájon erős -vagy átaljában jól megtermett sasorr, bátorságra, lelki erőre mutat, mig -a felpittyedt (fitos) orr büszkeséget árul el. - -Komoly, vagy épen komor ember a sötétszint, a vidám a világosat, az erős -szemű s a feltűnni igen vágyó pedig a vöröset kedvelli inkább. - -A folytonosan csinos, rendes, tiszta öltözködés (ha hiú piperévé nem -fajul) lélektani tapasztalatból meritve, a belső vagy is erkölcsi -tisztaságnak ismérve; mintegy önkénytelen nyilatkozata annak, hogy a -szennyet, a tisztátalanságot, a feslettséget sem kivül sem belül -tűrni.[22] - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Mint már fentebb is emlitve volt: az úgy nevezett indulatok, -szenvedélyek s a t. nem működhetnek önállólag ott, hol az értelem -megtisztult, vagy is az igazvalónak megismerésére eljutott, azért ilyen -részletességeknek (melyek az ember értelmének s valójának totalitásából -kiszakitva úgy is érthetlen, harmoniátlan eszmék) itt csak kicsiny tért -nyitunk. Szoritkozom egyedül a társadalmi élet nehány az önismeret és -emberismeretbe vágó kinövésének rövid rajzára és fejtegetésére, mert -ezek a mindennapi életnek mindinkább elfajzó senyvei. Ilyen főleg az -önzés és fösvénység, mely senyvek a summum ius summa saepe iniuria -újjmutatása szerint mindinkább aláássák az emberiség morális érzetét, -örömeit elégedettségét s a t. - -Az önzésnek három féle fő osztálya van, egyik a vélemény-önzése, másik a -cselekmény-önzése, harmadik a közönséges-önzés vagy is kapzsiság, -fukarság, s a t. - -A vélemény önző, saját véleményébe annyira szerelmes s ahoz oly -föltétlenül ragaszkodik, hogy semmi esetre sem tartja szükségesnek saját -véleményét mások értelmének próba kövén szigorlani; azonban az ilyen -észjárás, mely leginkább csak öntelt, a társas körökben henczegő, -bőbeszédű emberek sajátja, az elfogultság és felületesség -labyrinthusában tévelyeg s értelmével nem képes a kivezető fonál végét -feltalálni. Az egyes ember észjárásának, tudalmának épen úgy regulátora -a mások értelmessége, mint a hogy a sajtó szabadsága, nem egyébb az -eszmék tisztázásának szellentyűvel ellátott retortájánál. Ámde az -önteltség és önhittség idült és veszélyes bajában többé vagy kevésbé, de -sokan szenvednek, és hogy számszerint mennyien? azt azon régi bölcs -kimutatta, a ki boltja fölé felirá: „itt ész árultatik“ s a hová csak -egyetlen egy ember ment be észt vásárolni, de a ki épen ezáltal -bizonyitá be, hogy arra a többiek közt legkevésbé van szüksége. Sok -ember önhittsége s büszkesége nem engedi, hogy a dolgok s történetek -okát kérdezze, nyilvánosan fürkésze, inkább gondosan leplezi -tudatlanságát, inkább görbed a tudatlanság járma alatt, mintsem okulna -vagy tehetségei korlátoltságát elismerné. - -Az önzés másik neme a cselekmény önzés, midőn valaki saját szokásaiba, -cselekményeibe, alkotmányaiba egész az apró részletekig annyira -szerelmes, hogy például irása közben egy hosszú „s“-et a világért sem -csinálna; ilyen önzők az izlés ben például a zeneszerzők, festők, költők -egy része, kik saját, olykor idétlen szerzeményeiket kürültömjénezik és -az ekkint élesztett füstben mintegy megdicsőülve élvezik észjárásaik -hamis trilláit. - -A teljesen önző, fukar ember egyik főismérve az, hogy ő csak odáig tart -lépést embertársaival, a meddig az reá nézve közvetlen élvezetet, vagy -anyagi hasznot igér; (a szellemi haszonról nem igen bir fogalommal, vagy -rá nézve azt örökre elveszettnek tartja) mihelyt közös czélokról, közös -érdekekről van szó: ő, különféle ürügyök alatt nincs odahaza. Ezen -felekezet egyénei kik többnyire egyedül, elvonulva élnek a társas -köröktől, az ilyenféle beszédre csakhamar készen vannak a felelettel (ha -ugyan olvasnák azokat, – de ők nem igen szoktak egyebet olvasni pénznél -és szelvényeknél) s többnyire ilyen forma ellen észrevételt tesznek: -„ezek a szegény ördögök, már t. i. a kik pennájuk, észbeli tehetségük és -nem a szelvények, kamatok s dominiumok után élnek, – tendentiosus -feszegetéseikkel ki akarnának minket csalni körültekintő -eszélyességünkbül s közös czélokat emlegetnek, de mi nem közösködünk -senkivel, az ilyen attentátorokat jól ismerjük, majd ha fagy.“ Ezek -pénzimádók s gyógyithatlan elfogultságban szenvednek, a megtérő közülök -nagy ritkaság ezek közt nem igen találkozik hite hagyott. Az önzők vagy -fukarok ezen osztálya az ember kötelességeiről mit sem akar tudni. Ő -embertársában nem ön magát tekinti, azon gondolatra pedig soha sem tér, -hogy hátha minden ember olyan fukar, önző volna mint ő: mi lenne a -társadalomból s a társadalomban legelőször is ő belőle?! - -Az istentagadó neveti kigunyolja a hivőket; az elvetemedett gonosztévő -kaczag a törvény morális hangjára; az értelmetlen kéjencz vagy a naplopó -földterhe gúnyolja az értelmet; a ki a betűt teljes életében szándékosan -kerülte s magáról még is azt hiszi, hogy practicus életphilosophiával -bir, az, a tudományt merő handabandának tartja; a ki becsületességgel -bir ugyan de valódi értelem szülte, okszerű férfias jellemmel nem az, az -egyenes és erős férfi jellemet nyakasságnak vagy büszkeségnek tekinti. -Igy mindenki mentegeti magát, mindenki önmagát tartja a helyes úton -haladónak. Innen van, hogy az emberek egymással folytonosan mérkőznek; -mindenki a maga módja, véleménye szerint iparkodik felsőbbségét -érvényesíteni embertársa felett,[23] a mi napjainkban leginkább a -vagyonnak sikerül, mert a mindenható pénz s más önző érdek majóritásban -van egyebek felett. - -A legtöbb embernek csak a vagyon kell s a tudományt is csak mint ismeret -gyüjteményt tekinti, melyet rakásra halmozva majd alkalmilag vagyon -szerzésre avvagy hiú fitogtatásra fog felhasználni. Az igazvalónak, az -örök igazságoknak megismerése alapján az önsimeret és emberismeretre -szert tenni, hogy ez által az emberiség nemesebb hivatásának, -feladatának megfeleljenek, vajmi hevesen törekszenek még azok, körül is, -kik az emberiség közös czéljait és az önzetlenséget szünet nélkül -nyelvükön hordják. - -Mentül belterjesebb műveltségű, mentül finomodottabb az ember lelkülete, -annál inkább magasra török lelkének átérzett és átértett benső -vágyai[24]; saját énjének anyagi érdekeivel csak annyira foglalja el -magát, a mennyire az okvetlen szükséges a megszokott korlátok közötti -önfentartásra; és viszont, mentül kevésbé van valakiben a lélek -finomsága, a szellem gazdagsága kifejlődve, annál inkább csak saját -énjének anyagi tekintetben leendő kielégitésére forditja munkásságát -testben lélekben és képzelődésben. - -A bölcs embernél a gazdagság szolgálatban van, a fösvénynél pedig a -gazdagság uralkodik gazdája felett, – igy tanit Seneca. - -A ki a fösvényt szivesen köszönti, attól retteg, mert fél, hogy annak -tán tudomása van rejtve tartott kincseinek hollétéről s hogy ezen -előzékenység közeledés akar lenni. – A fösvény a legboldogtalanabb -ember, mert ez önmagának sem ad, másoktól pedig csak gúnyt és méltó -megvetést várhat. – „Crescit amor numi, quantum ipsa pecunia crescit“ -(Horatius.) - -A ki sokáig szegény volt (de nem iszákos) az, ha gazdaggá lesz, hajlandó -a fösvénységre, mert fél hogy ismét szegénnyé lehetne. - -„Hasztalan keresünk könyört az önzőknél, mert e nyomorult kis lelkűek -ösztönszerű állati félelmükben az emberi érzeményeket nem ismerik. Mig -az ember teherhordó és tisztességesen élhet e világon; addig caeteris -paribus becsülve van; – de ha összeroskad a teher alatt s ügyefogyottá -lesz: terhére van mindenkinek. Az öregség is ugyanaz: azért az öregek és -tehetlenek, meg a kislelküek igen hajlandók a fösvénységre, mert a -mindenható pénzben keresik egyetlen cserben nem hagyó támaszukat.“ - -A fösvény azt véli, hogy neki sokra, igen sokra van szüksége, s hogy -vagyonából s legcsekélyebb részt sem nélkülözheti, holott valósággal, -minden vagyonát nélkülözi, mert arra önkintes zárlatot kulcsolt. Nem -kevesen vannak, kik csak azon iparkodnak, hogy a jobblétet megszerezzék, -nem pedig azon, hogy azt egyszersmint meg is érdemeljék. - -Valóban a civilisátionak egyik feladata a jövőben, hogy az emberi -kötelességekről megfeledkező s tehát a társadalomnak csak terhére és -kárára élő lelketlen önzőket, mint valóban bünösöket, szemmel tartsa, – -megbüntesse és lehetetlenné tegye. – - -A jelenkor önzéstől pőffeszkedő embereinek fogalma sincs azon -patriarchalis szivélyességről mely a társas életet anynyira kedvessé -tette a letünt korban s teszi még ma is itt ott. - -Az anyagiakkal foglalkozó ember, például a kereskedő, rendszerint csak -egyedül önérdekből indul ki. – Csak a magas értelmi fejlettség és a -szellemi foglalkozású ember tudja magát az önérdeken felülemelni. - -A nagyvilág egyetemben minden egyes alkatrész csak akkor társul s csak -akkor vonzódik bensöleg a másikhoz, ha a szükségesség, az ős erő, az -örökös átváltozás periodusa s hatalma ugy kivánják. – Igy az ember is -nem tud, nem bir egyedül csak a keresztyén jámborság égi erényével -szeretni, vonzalmának, ha jól megvizsgáljuk a földi önzés egyik vagy -másik neme mindenkor alapul szolgál. – Ámde a közép utat eltalálni nem -nehéz; mert midőn az önzés és önzetlenség eszméjét, határát akarjuk -különválasztani, bár gyakran nem találjuk a demarcaationalis vonalat, -még is, ezen két ellentétesnek látszó eszme határvonala olyan mint -földgömbünk éghajlat vonalain az isothermák, – melyek sok helyen -átcsapnak egymás rayonjába, de az élettapasztalás, és az életbölcsesség -átlagai kimutatják ezen kigyódzó határvonalak fekvését, – csak tudjunk -és akarjunk méltányolni. (Leben und leben lassen.) Az angol abban -különbözik a mindennapi önzőtől, hogy magától és hazájától mit sem tagad -meg. - -A fösvénység vétek, a takarékosság pedig erény; hogy tehát az elkülönző -határvonalat felismerjük, tudnunk kell azt is, hogy a tulságos -takarékosság még magában véve nem fösvénység, tehát nem vétek; -fösvénységgé s vétekké csak akkor válik a takarékosság ha oly tulságba -csap át, hogy azzal sem magunknak sem másoknak szellemi javát elő nem -mozditjuk, s igy illetéktelenül lefoglalva, meddőn hevertetve tartjuk -azt, mit mások fáradalmaikkal kicsinyenkit előteremtenek, hogy mint a -természet adományát, az emberiség közhasználatára forditsák az utódok -vagy átöröklők. - -Valaminthogy a bizalmatlanság nincs messze a gyülölségtől s a gyülölség -nem retten vissza a visszaélésektől sőt olykor a vétektől sem: ugy az -irigy kezdetben keveset igényel, de mindig többet és többet, végre -mindent, – mert hol ez indulat megfogamzott szenvedélylyé fajul; s ha -szépségre vonatkozott: hiuságot, ha gazdagságra: fösvénységet, ha -hirnévre: rágalomkórt, ha mások szerencséjére: gyülőlséget. - -Az irigységtől különbözik a vetélkedés, ez nemes, amaz nemtelen -indulatból ered. - -„Az emberek megvallják hogy az indulatok s gyarlóságaik rabjai, de hogy -irigyek volnának, azt makacsul tagadják, sőt csendes magányukban azt -önmaguk előtt is mentegetik: – vetélkedésnek, vagy állitólag méltó -haragjuknak tulajdonitván az irigység munkálodását, – mert ezen -tulajdonság (humanitás elleni vétek) igen lealázó természetü, -embertársaival méltatlankodó szokott lenni s az ilyennek legtöbb -megvetéssel kellene találkoznia embertársai részéről, de az ember itt is -rövidlátó s haszonleső. – Az irigy szomszédja zsiradékán soványodik. - -„Az irigység leginkább honos kisebb társulatokban (faluhelyen, vagy kis -városban) itt mindenki egyenlő akar lenni, (respublica) jogosulva vagy -jogosulatlan, de ragyogni, látszatni élvezni s első lenni akar mindenki, -s épen a hátramaradók azok, a kik kaján szemmel kisérik a haladót. -Nyomorult emberkék, kik aratni szeretnének ott is hol nem vetettek, és -gyüjteni hol nem fáradtak. Ez is egyik oka, hogy honában senki jós nem -lehet s csak midőn már elfogulatlanabb körökben méltányoltatik, akkor -indul utánna szülőföldjének közönsége is.[25] Hol az élet küzdelmeiben -hir és név a czél, hol erény s nem születés, rang ad érdemet, elsőséget: -feltünő az irigyek száma. – Alkotmányos országban sok ember irigye a -másiknak; köztársaságban még több, (lásd Americát.) - -Az irigy egykorúak soha sem birnak felemelkedni az igazságosságig a nagy -jellemnek és nagy emberek irányába. - -„A magyart nagyravágyás és hivatalkór teszik irigygyé. - -Midőn valaki nagy áldozatot hozott, az vagy annyira emelkedett lelkű, -tehát magas értelmi fejlettségű, hogy a közjóért önmagától mindent -megtagadni kész, – vagy nagyravágyó, s ezen esetben ugy is tudjuk hányat -ütött az óra. – Ha valaki meglepő áldozatot hozott: tekintsünk végig -előéletén s tudni fogjuk milyen rugók müködtek. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Képzelet és szenvedélyek irányozzák az ember tetteit. Vannak aljas -eszélytelen szenvedélyek, melyektől meg kell különböztetnünk a nemes -szenvedélyeket, mert nemes szenvedély nélkül még ember nagy dolgokat nem -vit véghez, azért még az eszélytelen szenvedélyeket is csak mint, -szánandó elfogultságot kell tekintenünk s csak midőn azok gonoszságba -nyúlnak át, lesznek bünös okfökké, melyek azonban birnak azon rejlő -tulajdonsággal, hogy jó alkalommal, ritkán bár, mint a milyen ritkán -történik, hogy egy hatyu a posványba leereszkedik, nemes tettek -forrásává is válhatnak. - -Helyesen mondja Rónay, hogy az emberek nagyobb része felett a képzelődés -uralg, melynek játékától még a rendszeres tudós sem ment. – A képzelet -rokon a földdel, mely alattunk elterül, a természettel, mely virúl vagy -szomorog köröttünk, a hegyekkel, melyek körülvesznek. A kedély hangulat -változatai szerint idomul képzelődésünk is. - -A félelmet képzelet szüli, ki mitől fél: bensőleg olyan. – Attól félünk -a mi veszélyes lehet ránk nézve s a mi gyenge oldalainkat fenyegeti. – -Egyébkint, ha jól meggondoljuk, minden csak akként és akkor veszélyes a -miként képzeljük. - -A képzelődés okozta, hogy Neró császár mint vers iró és declamáló -képzelte magát nagynak, hogy Herostratus megbélyegezve is megörökiteni -kivánta nevét és emlékét. - -A képzelődés idéz elő az emberben vágyakat, sőt nemcsak egyesekben, de -nemzetek irányuló eszméiben is részben a képzelődés adja meg a -lendületet. Igy például a német tudósnak, a franczi szeretetre méltónak, -a spanyol hatalmasnak, az olasz müvésznek, az orosz urnak, a magyar -gazdagnak, az angol eredetinek akar látszani. - -„Képzelődés az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz.“ A -képzelődő ember, ki saját elméjének a valóságtól elkülönitett -képzeményeit valóságoknak tartja, csak keveset különbözik az -eszelősségtől. Ilyen emberek különösen azok is, kik maguk körül -mindenütt ellenségeket látnak, s környezőik, jó embereik minden szavát, -mozdulatát, ön magukra czélzottaknak tekintik. – Mindig latolgatják, -hogy ugyan mit akart mellesleg ez, vagy amaz, a midőn eszméjét -kifejezte, valjon nem ötet gunyolta-e, vagy épen oktatta?! – E része az -embereknek nagyon boldogtalan, azonkivül ők a társas körök nyügei; mert -tőlük mindenki, (csakhamar felismervén az uralgó rögeszmét) elvonul, az -ilyen egyéneknek alig akad barátja, mert mindenki óvakodik olyan gyanúba -jönni, mintha egyebet is czélzott volna annál amit jóhiszemmel -kifejezett. A képzelődés, ha mint a felnőtteknél, már megrögzött: -rendszerint örökös, gyógyithatlan. - -Nagyobb részben a képzelődés s a tudatlanság eredménye hogy a -„tekintély“ szó megalkotva s eszméje érvényben van. - -„Nem ismerünk tekintélyt.“ „A tekintélyek kora lejárt,“ ez az ujabb -nemzedék szavajárása; és ez helyes és korlátolt értelemben való is. – -Valamit feltétlenül hinni és elfogadni, egyedül azért mivel azt egy -„tekintélyes“ ember valóságkint állitá elibünk: annyit tesz, mint saját -eszünkben, helyes felfogásunkban nem bizni s igy szellemi -szabadságunkat, szellemi egyéniségünk önállását már a prióri feladni, -más részről pedig annyit tesz, mint bizonyos tekintélyes ember -véleményét a csalhatatlansággal határosnak tartani. Ki merné tagadni, -hogy megtörtént már, miszerint a tanitvány tanitóját, a fiu atyját, az -ifju ember az öreg embert helyesebb nézetre figyelmezteté. – Ha -valakinek pronunciált tekintélyessége a tudomány vagy belátás terén -jogosult, abból mindössze is csak a helyes vélekedés valószinűsége -következtethető, t. i. ő nála nagyobb a probabilitás, hogy helyesen tud -valamit felfogni mint más tekintélyesnek nem tartott embernél; igen de -igy minden ember tekintélyes a tudatlanabb előtt. - -Mit mondjunk azokról, kik vagy azért mivel öregek s tán még táblabirák -is hozzá, vagy mivel nagyobbacska vagyonnal rendelkeznek, vagy végre -mivel ők eléggé magasan születtek (Hoch wohl geboren) avvagy csak mivel -finomabb kelméjű s ujabb divatu ruhát viselnek: tekintélyes embereknek -tartják magukat, avvagy tán a közönség által is olyanokul -tiszteltetnek?! Ha a nagy kor tekintély, akkor Mathuzalem volt a -legtekintélyesebb ember, – ha vagyon adja a tekintélyt, akkor Rotschild -és Perrier a legnagyobb tekintélyek, ha észtehetség a tekintély, akkor a -nagy philosophusok azok, a kik némely része tán éhen halt, annyira nem -nézettek tekintélyeknek, – ha magas születés ad tekintélyt akkor -Spanyolország grandjai a legnagyobb tekintélyek; – ha finom és divatos -ruha tekintély, akkor a járda-taposó dandy kiváló tekintétly. - -Azon együgyü felfogás, melylyel némely öregúr vagy gazdag ember bizonyos -(jogosulatlan) tekintélyt vindicál magának, a szellem éllel, reális -józansággal biró embert mosolyra gerjeszti. Ugyszintén igen korlátolt -felfogásra, vagy önhittségre mutat, midőn némely, kisebb-nagyobb -hivatalban lévő ember elhiteti magával, hogy mert hivatal kezelésének -formuláit ügyesen és gyorsan tudja kezelni, ő egyszersmint jó és -hivatott tisztviselő. Ily önhittség leginkább az absolut kormány-forma -alatt szokott lábra kapni, hol (magasabb értelemben vett) önálló -conceptiókban nem csak a gyakorlat, de a theoria is hiányzik. A -burocraták tehát nem egyebek egy fásult rendszer chablonszerű -képviselőinél, kik közül a kezelési szakban igen, de a fogalmi szakban -csak elvétve kerül egy-egy alkalmas (hivatott) tisztviselő. - -A felületes fejlettségü emberek s átaljában a nép (Pöbl) téves -felfogással birnak a „tekintély“ valódi értelméről, azt hiszik t. i. -hogy a biró, tisztviselő, vagyonos ember, s. a t. rangfokozata, avvagy -gazdagsága szerint és hatalmának terjedelme értelmében többé vagy -kevésbé tekintélyes, s hogy ezen tekintély egyszersmint elmaradhatlan -accessorium, mely az egyén állása s vagyona mértékével karöltve jár; -holott a tekintély oly benső, az egyén jellemének megfelelő dicssugár, -mely például a birót csak akkor ragyogja körül, ha az, az „igazságos“ -„megvesztegethetlen“ előnevet kiérdemelte, – s a mely a nemes jellem -koronája márvány palotában úgy mint szalma kunyhóban, – mely a nemes -önérzettel ikertestvérkint egy ugyanazon napon születik. Az igazság a -tekintély. - -Az egyes ember anyagi érdeke, haszonlesése, a bűn és tökéletlenség -takargatása, alkalmazásában már sok szót kiforgatott annak valódi -értelméből: avvagy Belizár és Márius szerencséjük korszakában nagyobb -tekintélyek voltak-e, mint midőn számkivetésben éltek? – Ha a jellemek -nem változnak, tekintélyük is ugyanaz marad. - -Az ember, csak azért, mivel irigyei vagy gyülölői vannak nem kisebb vagy -becstelenebb, mint a milyen emberi becsre benső, valódi érdemei, -tulajdonságai emelték; épen úgy mint a véletlen vagy összevágó viszonyok -által, de valódi érdemek hiányzásával nimbusra vergődött egyének nem -nagyobbak belbecsüknél; mert teljes világitásnál a nimbus köde -feloszolván, emberünket teljes fogyatkozásaiban láthatjuk. Azért a kit -ma pongyolában látva, szelid képü, becsületes pékmesternek néztél, az -holnap diszruhában, vérttel mellén, karddal kezében, egy rettenetes -világhóditó tábornokot mutathat, és megforditva. - -Ha valaki csak azért nagyobb nálunknál, mivel magasabb helyre vagy -tárgyra állitatott: nem irigyeljük nagyságát. – Hogy valaki kiváló -helyet foglaljon el, nem mindenkor szükséges hogy kiváló helyre -állittassék. - -Ki hinné, hogy az egykori tisztes táblabirákból még most is birunk több -példánynyal, kik magukat tartják a világ közepének, s azt hiszik hogy -minden csak körülöttök forog,[26] kik uraknak érzik magukat minden -tekintetben, mert felfelé pillantani nem szeretnek, lefelé pedig még -aristocraticusabbak, hogysem ott magukat érvényesiteni kivánnák; tehát a -büszkeség, önelégültség, elbizakodottság, obscurus világnézet, -társalgási s egyéb ügyetlenségeik érzete mindenütt – nolle velle – -visszavonásra késztetik őket s a kik még sem akarják belátni, hogy a mai -korban már ők keves hasznot képesek sikerbe hajtani. Ezen genreű egyének -nem haladván a korral, elvesztették látkörükből a vezér-eszmét, kiestek -szerepükből, túlszárnyaltattak s helyzetükbe nem tudják magukat -beletalálni és siker nélkül erőlködnek. Küzdenek az ujabb eszmék és -átalakulás ellen, mert minden lényeges átalakulás küzdelem a megifjodás -és elenyészés, az élet és halál között és épen azért küzdenek a jelen és -a jövő emberei a mult embereivel, – kik védik a régi álláspontot s a -megifjodás eszméjét – a régiekkel lévén saturálva – befogadni, -megemészteni nem képesek. – Nem akarják elhinni, hogy azon -hullámtorlatok, melyeket a közművelődés, a haladás s nemzetgazdászat -tengerén a civilisatio nyugoti szele felénk csapkod, nálunk is elmossák -az elavult, tarthatlan romokat, melyek helyébe aztán új, korszerű -irányunk talpköveit rakhatjuk. – Nem akarják elhinni, hogy az eszméket -nem a pangó (stationär) hanem a növekedő értelmesség világánál lehet -csak tisztázni. - -Az irányadó eszmék, melyek a civilisált Europa és America által -cultiváltatnak s a melyek elodázhatlan hatalommal uralkodnak ezen -világrészek lakói felett, elvégre is két főtényező az anyagi jólét és a -szellemi világosság felé irányulnak; azonban e két főtényezőnek -előteremtésére sem tekintélyekre, sem magas születésre, sem czimekre, -sem más illusióra avvagy fictióra szükség nincs, sőt ha előhaladásában -szabadon akar mozogni, ezen fictiókról le kell mondania. - -Az emberileg létező bölcsesség köve, mint tűzoszlop megállapodás nélkül -halad az emberiség életében, melyet keresve követve, változnak, -tisztulnak nézeteink; azért a ki a haladó korral lépést nem tart, -csakhamar elveszti láthatárából a vezéreszmét, kiesik szerepéből s csak -legmegszokottabb otthonos körében érzi magát jól, egyébb levegő neki -idegen. - -A tekintélyre csak azok szeretnek hivatkozni s a tekintély-cultust -fentartani, a kik önmagukat is tekintélyül ohajtanák egyben másban -nézetni, – vagy pedig a kik saját elméjüknek itéletében avvagy -tudományuknak parányiságában nem biznak. - -Az emberek közönségesen túlbecsülik magukat, hibáikat mentegetik, -tehetségeiket pedig a lehető legfeltünőbb szinekben fitogtatják. A kik -pedig szellemileg a zeruson alól állanak azok azzal kérkednek, hogy -mennyit tudnak inni, milyen verekedési bravourokat tettek, milyen testi -erővel birnak, egy szóval minden ember akar valaminek látszani, -(valamiben tekintély gyanánt feltünni) mert a nem látszó nyomorult féreg -sorsa oly szánandó, irtózatos. – Elismerést követelnek, méltánylást -igényelnek, s ha a világ nem tömjénez képzelt nagyságuknak, magukat -igazolva, másokat szünetlen vádolnak, sőt hogy ők annál jobbaknak -látszassanak, mást elmártani, rágalmazni nem irtóznak, mert igy azt -képzelik, hogy ők egyedül maradván a téren, a legbecsültebbekül fognak -tekintetni. - -Mentül tovább élünk az emberi társaságban s mentül bővebben, -tüzetesebben tanultuk ismerni embertársainkat, annál inkább gyökeret ver -bennünk a hit, hogy a legtöbb ember belbecse s átaljában az emberiség -sok oldalú gyarlóságai, nem ritkán közmegegyezéssel elfogadott vagy türt -igaztalanságai, sőt utált vétkei becsülésünket kiérdemelni kevéssé -hivatvák; és a mint e kép mutat nagyban, ép oly kellemetlen játékot űz -velünk az élet gyakorlata kicsiben, a midőn például a mindennapiság, a -megszokás, a gyengeségek kiismerése után különben pedig előbb -nagyrabecsült egyes embertársunk iránt tiszteletünk s nagyrabecsülésünk -adóját leróni képesnek alig éreztük magunkat, tiszteletünkkel s -hódolatunkkal rendesen alábbszállunk,[27] holott birálatunk embere nem -változott, legfeljebb csak a hályog hullott le szemünkről; innen is a -közmondás: „nemo profeta in patria sua.“ - -A társadalom műveltebb osztályai azért vették szokásba az illem -szabályait s vonnak maguk körül illem korlátokat, tekintély-fátyolt, -mivel ezek által a kevésbé művelt, vagy emberi méltóságukról -megfeledkező egyéneket, legalább külalakban mintegy szokásbeli törvény -által kényszeritsék önnön művelt gyengéd érzetük tiszteletben tartására; -ezen szokásbeli illem szabályaira a valódi lelki műveltséggel biró -emberek közt szükség különben nem volna, mivelhogy ezek moralis -érzetüknél s műveltségüknél fogva már birják a költsönösség s gyengédség -helyes tapintatát. - -Elfogultság, képzelődés, tekintély, egymással rokon természetűek. Minden -ember a maga képzelődő szempontjából indúl ki. Helyesen mondja Rónay: -„Az emberek közönségesen önbecsük szerint becsülnek másokat; oly egyént, -ki nem tudja, nem érti azt mit ők, mindenben járatlannak, mindenre -alkalmatlannak hisznek. Egy franczia tánczmester kérdezé egykor -barátait, valljon igaz-e, hogy Harley oxfordi gróf Angliának -főkincstárnoka lőn? s midőn igennel feleltek, „csodálom, mond a -franczia, mit találhatott a királyné ez emberen: két évig siker nélkül -tanitám tánczolni.“ A korszerű, finom nevelésű uracs, műveletlennek -tartja azt, ki lovakról, futtatásról, ebekről, vadászatról nem tud -hosszasan, mint ő és alaposan, értekezni. A ház küszöbén naphosszat -ásitozó földesúr csodálja, miként pazarolhatja valaki a drága időt -könyvirásra vagy olvasásra. A költő kicsinli a prózairót, s ez kaczag -amannak szóhalmazán. A philosophus feleslegesnek tartja azt tudni, mikor -dúltak honunkban a tatárok, s a történet buvár meg nem foghatja, miként -irhat valaki józan fővel a tér és időről. A csillagász megvetőleg -pillant Napoleonra, midőn itt alant népek hóditásával és trónok -szétrombolásával vesződik: mig ő csövével világokat talál. A művész -lenézi a kézművest, és ez becsmérli a szerinte naplopó mázolót vagy -faricskálót. A nemes ember vagy mágnás csodálja, miként lehet a -nemtelennek esze, pénze, tekintélye; s a nemtelen meg nem foghatja, -miként lehet valaki egy rongyos oklevélre büszke? A felpiperézett -úrhölgy csodálja, miként szorithatja napbarnitotta férjét keblére és -szurtos gyermekét a pórnő? azt hivén, e durva anyagban érzeményeknek -nincs helye! A falusi nép bámulja, miként mehet a városi hangversenybe, -mikor dudást is hallhatna? miként mehet sétálni, midőn hon pamlagán -kényelmesen ülhetne? Ki nem olvasott vagy utazott, azt hiszi, szülőfölde -határán túl vége a jó világnak. A magyarnak birtoka hajdan Ober-Ennsig -terjedett; ennek emléke fenmaradt az utókornál s a föld népe még ma is, -ha mesél, a mese hőst az Oberensián túl viszi s ott kell neki nem tudom -mi rémekkel küzdeni. Ilyen az ember; szemében csak annak van értéke, -becse, a mit ismer, a mivel bir, s e szerint méri, itéli meg a világot s -embereket.“ - -A gazdag emberek környezete többnyire hizelgő, (haszonlesésből vagy más -érdekből) azért birlalója alig képes magának önön erkölcsi becse vagy -értéke mérveit meghatározni mert az ember, ha nem gazdag is, hajlandó -magát jobbnak tartani mint a milyen valóban, hát még ha a hizelgők -szünetnélküli dicséretét hallja, hogy ne jönne tévedésbe az iránt!? -holott lélektanilag bebizonyitott tény, hogy nem az a gazdag, ki sokkal -bir, hanem az a ki kevéssel is beéri. Az embert barátja mindig jobbnak, -ellensége mindig rosszabbnak festi, mint a milyen valóban. Midőn az -ember barátait ellenségeinek tekinti, néha kényszeriti őket hogy azokká -legyenek. - -A közélet gyakorlatában épen úgy mint a hitvallás dolgában nagy azok -száma, kik istent és embert a behizelgés által akarják maguknak -megnyerni, nem pedig az őszinte egyenes érzelmek valóban létező -hajlandóságával. Ezen szinlés által az ámitást és önámitást annyira -viszik: dass sie auch unsern Herr Gott anplauschen zu können glauben. -Igy esküszik a nép a mester szavára, akár azok irva legyenek, akár nem, -akár egyezzenek meggyőződésével és az igazsággal, akár nem. - -Némely tudákosnak vagy épen mély értelműnek látszani akaró ember olykor -egészen mysticus homályba takaródzik, olykor csekély fátyol vagy rostély -mögé vonul eszméivel, hogy ekképen – ha lehet – optikai csalódásba ejtse -saját szellemének és jellemének megitélésében társasági környezetét; -ámde az emberismerő előtt ez esetben is csak hamar előtünnek a -mesterkélt homályban alig látszó lólábak. - -Aránylag csekély azok száma, kik az erényt az emberi méltóság – és -kötelesség érzetéből, tehát belső meggyőződésszerüleg cultiválják, – -nagyon sokkal többen vannak azok, kik az erényt (morált) önmagában véve -csak kétes értékű szellemi vagyonnak tekintik, melyet – főleg hol azzal -nem egyes ember, hanem a közönség előtt kell megjelenniök – külsőleg -betanult correctséggel szoktak feltüntetni, de a kik, ha ennek -cultiválása, avvagy csak egyszerű gyakorlata önhasznukkal vagy -szenvedélyeikkel ellentétességbe jön; szép csendesen elsikamlanak a -moral hidja alatt; azután másfelé néznek s elhitetik magukkal hogy igy -cselekedniök rendén volt, s hogy ha nem volt is rendjén, talán kevesen -vették észre; – ilyen emberek a mundus vult decipere: ergo -decipiatur-féle elvből indulnak ki. - -A befolyással, rendelkezési hatalommal biró nagyok, az előttük csúszva – -mászva kegyet vagy hivatalt ostromlók kivánságait ha teljesítik is, -részint azért hogy kegyeket osztogathassanak, részint talán azért, hogy -ezeket is lekötelezettekül birják, – a felsőbb körök finomabb szellemi -érzékiségével birván, – az ilyen embereket nem sokra becsülik s csak -eszköznek tekintik.[28] (Lásd Miksa császár és Madách elveit.) - -A tanult emberek között nem kicsiny azok száma, a kik midőn (anyagi vagy -szellemi) jogokat, befolyást, avvagy hivatalt nyernek, elfeledkeznek -arról, hogy minden jog és kiváltság egyszersmint és okvetlen viszonyos -kötelességekkel kapcsolatos, mert néha ott is büntett a hol nem kellene -néha pedig ott is felment a hol el kellene marasztalni; igy válik aztán -a törvény-biró a törvény zsarnokává; igy ölti magára a jogczim a -jogosulatlanság bitor eljárását, mert a ki a jogot kötelesség érzete -nélkül akarja utilisálni, az, jogosulatlanságot követ el; – igy eshet -végre a befolyásos ember – a társadalmi czélok elérésére lévén -authorizálva – a társadalmi czélokkal s vég analysisban önmagával is -ellentétességbe, és pedig a nélkül, hogy szükségkép rosz embernek -kellene lennie; a nép, mely előljárójában jóra való embert lát és ismer, -de tovább nem gondolkozik, csak az eredmények meddőségén töprenkedvén, -ritkán jut azon gondolatra, hogy jó, becsületes, tanult, de nem hivatott -ember áll a teendők élén, – holott igen viszás állapot, midőn az -alattvalónak több felfogása, tehát mélyebb és helyesebb belátása van -mint az előljárónak, fájdalom, hogy az ügyvédek jelentékeny része is ma -már nem az igaz ügy védője, hanem a törvény és igazság kínpadra vonója, -– azért jogosítva vagyunk felkiáltani hogy esküdtszékek és békebiróság, -jöjjön el a te országod! - -A tudósok és státus férfiak, kik mindenhez nagy képpel szeretnek hozzá -szóllani,[29] körülbelül azon értelemben rendre utasitandók, miként -Tycho de Brache csillagászt ki éjjel vélte a csillagokat legrövidebb -úton megközelithetőknek – kocsisa imigyen figyelmezteté, hogy megengedi -ugyan miszerint ura az ég boltozatján s a csillagok honában igen is -jártas, belátó lehet, de itt a földön bizony nagy bolond. - -A miről az úgy nevezett tudósok- legkevesebbet s leghiányosabban tudnak, -arról rendszerint leghosszabb értekezéseket szoktak tartani, melyeknek -végén kisül, hogy azt nem tudásuk eltakarására kellett oly hosszúra -nyujtani, miszerint az olvasó, ha abban a felfogás és összefüggés -értelmének fonalát elvesztette, ezt saját gyenge eszének s nem az -értekező zavartságának tulajdonitsa. Tudósul feltünni tehát a szónak -hétköznapi értelmében nem ritkán elégségesnek látszik, ha például valaki -a szépségről 18 vastag kötetben értekezni merészel, és nem unatkozik – s -viszont a midőn a másik tudós ismét 18 kötetben demonstrálja nem csak -azt, hogy amaz semmit sem tud, de egyszersmint azt is, hogy a mikor ő -jobban tudni látszik, annyit sem tud mint az a kit czáfolni akar. Az -élet gyakorlatának ilyen tanulságaiból nyilván kitünik hogy például -philosophiae doctornak lenni, vagy valamely facultas diplomájával birni, -avvagy valamely, bár jelentékeny hivatalban benne ülni, még magában véve -korántsem annyit tesz, mint azon szakmát egyszersmint jól, vagy legalább -tűrhetően érteni. - -Midőn Haller azt mondja, hogy az ember közép valami az angyal- és az -állat-világból, csak azt tanusitja, hogy mennyire hajlandó még a -tudományos ember is a némileg találó, analog, vagy jól hangzó eszmének, -avvagy szólamnak fél homályával megelégedni, egyszersmint pedig -tanusitja azt, hogy értelme műhelyében a fogalmak körrajza nincs -kellőleg kiszinezve s körvonalazva – és hogy az értelem, a concrét -felfogás harmoniája, nála nem szükségképeni megkivántatóság. - -Téves fogalommal bir az emberek nagyobb része az egyenlőségről is, mert -azt gyakran oda magyarázza, hogy mindnyájan egyformák vagyunk, – holott -az egyéni és társadalmi szabadság és az egyenlőség eszméje közt melyeket -a nagy közönség brevi manu azonosoknak tart, igen lényeges különbség -van, mivel hogy a művelt státusok s társadalmak nagyon is egyenlőtlen -egyéneket képeznek s mert a szabadság körében az egyének igen eltérő s -nagy különbségü kiképezést nyernek s igy épen a szabadság légkörében a -legegyenlőtlenebb emberek tünvén elő, az egyenlőségnek csak is az összes -társadalom és a törvény fenhatósága irányába van értelme; jogosulatlan, -sőt értelmetlenségre mutató felfogás tehát az, midőn az emberek a -szabadság örve alatt az egyenlőséget, daczára a tényleges és igen -feltünő egyenlőtlenségnek, minden irányban és értelemben, egymásra rá -tukmálni akarják. Például égy művelt és egy műveletlen embernél azt -szoktuk találni, hogy a művelt mindig kellő megbecsüléssel méltányolja a -műveletlen embert is, aki azt tán nem annyira érdemli, mig a ki azt -jobban megérdemelné a művelt ember amattól nem mindig tarthat arra -számot. - -Mig az emberiség tökélyeinek s igy képességeinek jelen stadiumában -marad, addig bizony az értelem s a morál magas fejlettségi fokán álló -egyének mindig s méltán nem fogják magukat az emberi méltóságból -kivetkezettekkel, avvagy a tudatlan, obscurus emberekkel egyformáknak -tartani. A szabadság szép és nagy neve alatt, úgy a politikai, mint a -társadalmi, úgy a családi, mint az egyéni életben igen sok visszaélés -történik - -Ki milyen fegyverrel bir, olyannal küzd; igy analog az állat körmeivel, -fogával és dühével; a majom doronggal, kővel és egy kevés esetlen -fortéllyal, a műveletlen ember gorombasággal, erőszakkal és kezebelivel, -a katona fegyverrel és hadtani fogásokkal; a tudomány embere tollal; az -uralkodók mesterfogásokkal; (diplomatia) a népek türelemmel és -kitartással; a müvelt világ összes moralis erejének nyomatékával; az -emberiség saját (szellemi) vivmányaival, (hogy uj vivmányokra szert -tegyen.) A müveltség és előhaladottság ezen fokozatai szerint küzdenek -az egyes emberek is, – és az obscurusok azt hiszik, hogy ők egy formák -azokkal, kik az emberi méltóság magaslatán állanak. - -A fortélyoskodó emberek nem ritkán nagy eszű embereknek tartatnak, pedig -semmi sem áll oly távol az okosságtól, mint épen az ilyen emberek -észjárása, mert ők az okosságnak csak látszatját birják, s hogy sok -embert rá tudnak szedni, az nem az ő okosságuk kifolyása, hanem a mások -becsületességével s jóhiszemüségéveli visszaélés müve; ugyanazért a kit -rászednek, megcsalnak, az, s általjában a józan többség soha sem fogja -őket okos, hanem gaz-embereknek tartani.[30] - -Vásott ember az, a ki (bárki előtt) mintegy bravour – érzettel szokta -elbeszélni, hogyan „megmondta neki“ – hogyan gorombáskodott másokkal s -mit fog még ellene tenni ha az nem úgy cselekszik mint az, az -elbeszélőnek tetszésére volna, s. a. t. – mert az ilyen ember azzal -dicsekszik, hogy milyen méltatlan és durva tud lenni, reszkessen tehát -mindenki az ő haragja előtt, mert jaj annak, kivel éreztetni fogja, -Fiának szól ugyan, de azt akarja, hogy menye is értsen belőle. - -Némely ember a társaságban rendesen hallgatag, azt véli, hogy -„hallgatni: arany; beszélni: ezüst,“ – s csak olykor ejt egy egy -közönséges birálatott, ezt is okosnak tartják az ignotusok, gondolván -„si tacuisses, philosophus mansisses.“ – Ugy szintén bizonyos -durvaságok, gorombaságok, némely ember által egyenes lelkűségeknek, -becsületességnek, magyaros tempónak tartatnak. (Similis simili gaudet.) - -A részeges, a kicsapongó, a naplopó, a tolvaj, az aljas lelkületű, a -jellemtelen, s. a. t. szégyenli, hogy valaki jobb mint ő, azért azokat a -kikkel szemben az ő becstelenségük felötlő, ha kezük ügyébe kerithetik, -rágalmazás állal igyekeznek önmagukhoz legalább látszólag, kápráztatólag -hasonlóvá tenni. – Innen van aztán, hogy az emberek mindig több -hajlandósággal viseltetnek az akaraterély nélküli, ugy nevezett „jó -emberek“ iránt, mint az akarterélylyel, szilárd elvekkel és az értelem -meggyőződésével felpánczélozott, lelkileg önálló egyének iránt, mivel -amott a befolyást és uralmat gyengeségeik és szenvedélyeik elnézése -mellett is megtarthatónak vélik: mig az értelem-szülte akarat-eréllyel, -szilárd önállósággal biró embernél ilyen elnézésre nem számolhatnak s -befolyásukat is csak józanságuk és értelmük mérfoka szerint tarthatják -meg. – Igen jellemző példa erre Mátyás király halálának ideje, midőn -többen a magyar főnemes urak közül azt irták Erdélybe hogy már most -nekik olyan fejedelem kell, a kinek az üstökét ők tartsák kezükben, nem -pedig az, az övékét. - -A tudákos, (tulajdonkép önhitt) de kevés olvasottsággal s talán még -kevesebb rendszeres (logicai) gondolkozással biró emberek állitják, hogy -egészen más a theoria mint a praxis – s hogy tehát a praxis sokszor -messze elmarad a theoria tételeitől. – Ezek nem gondolkoznak -rendszeresen, (logice) mert ha ugy gondolkoznának, tudniok kellene, hogy -ha valaminek a theoriája valóhü felfogás és ebből fejlesztett hibátlan -következtetés fonalán alapitatik meg, ezen theoriának tárgyilag -(obiective) megfelelő valósága épen olyan azonosságot (csalhatlanul) -feltételez, mint például ha valamely nehezebb tárgyat a levegőbe -felhajitunk, az, csalhatatlanul egyszer úgy, mint másszor, vissza esik -onnan, – mert az ok és okazat egymáshozi viszonyában csak idő, hely, és -körülmények szerint, nem pedig alapjában és természetes viszonylatában -van változandóságnak alávetvé. - -Abból, hogy az emberek nem ritkán hamis elvileges tantételeket -(theoriákat) állitanak fel s ettől a valóság messze visszamarad: csupán -csak az következtethető egész bizonyossággal, sogy a tantétel (theoria) -hamis, valótlanságra alapitott volt, nem pedig az, hogy a theoria a -gyakorlati valósággal nem mindenkor egyezik. - -Ilyen tudákos emberek (mivelhogy ők okos ember módjára hátul szokták a -dolgot kezdeni t. i. a praxison) egyenesen és kizárólag egyéni -empiriájokból indulván ki, gúnnyal emlegetik a theoriával is -foglalkozókat (ilyeneknek tekintik az irókat is átaljában) meg nem -gondolva, hogy ép ezen ignorálás következtében ők maguk az ujabb kornak -méltó gúny- vagy szánalomtárgyai, (antidiluvianusok.) - -Az új nemzedék, avvagy egyesek ujabb felfogása, érzelmei, tisztultabb, -avvagy csak változott felfogása, szülemlett egyes eszméi, szükségei, -érdeke s. a. t. épen ugy megszüllik az ezen eszméknek megfelelő -kifejezéseket, miként a szükség találékonnyá, mesterré szokta tenni az -embert; világos ebből, hogy a mi bennünk határozott alakban eszmévé, -érzelemmé, a szükség kivánalmává valóban kifejlődött, annak mi szavakban -és adott jó alkalommal cselekedetekben is tudunk kifejezést adni, – mert -ha nem, akkor nem birunk még azon eszmének határozottan körvonalozott, -tehát világos felfogásával, annál kevésbé vagyunk képesek azt átérezni, -– s ha még is tudni véljük, az nem egyébb mint puszta sejtelem. És itt -azon pontnál vagyunk, hol az emberek legnagyobb részének elméje -megfeneklik, t. i. az ilyen ember értelmi felfogásával nem bir kilábolni -a „sejtelmek“ és lidérczek honából. - -Tudni valamiről, avvagy azt a valamit benső természetében is áttekintve -felismerni: ég és föld közi különbség; az emberek legtöbbnyire -megelégszenek azzal, ha valamiről felületes tudomásuk van, – s innen -ered aztán, hogy ezen tudomásuk hiányosságairól is csak felületes, tehát -hiányos fogalommal birnak; – igy aztán hiányos eszmekörükből a kivezető -utat nem tudják, mert határozott akaratrúgók hiánya miatt nem is képesek -megtalálni. (Ignoti nulla cupido.) - -A mint némely ember a közbeszédben valamely meghatározott tárgy vagy -dolog helyett gyakran „izét“ mond, ugy mások (de legtöbbször ugyanazok) -fogalma, a midőn annak határozott körvonalakban kellene kidomborodni, -kifejezést adni, a homály miatt, melyben előadatik, nem kevésbé hasonló -a fentebbi „izéhez.“ A concrét gondolkozás és előadás mindkettőnél nem -egyébb mint „izé“ – legjobb esetben pedig valami analogia-féle, melyből -a való s az igaz hiányzik, (aequivalet „izé.“) A kinek stylusa zavart, -feltehetjük róla, hogy eszméi is tisztátalanok, azok összefüggése -rendetlen, hiányos, hézagos. A franczia azt szokta mondani, hogy a -„stylus az ember,“ – és ez igaz. - -Kinek öt érzéke és szellemi érzékisége jól ki van fejlődve, az öt percz -alatt többet tanul valamely felmerült tüneményből, avvagy előadásból, -mint más, ilyen elme éllel nem biró ember egy év alatt. – Például egy -botanicusnak egy növényszálon, mit egy nem botanicussal vizsgál, -ugyanazon idő alatt sokkal több oldalú észrevétele van mint a másiknak; -épen ugy egy kellőleg kiképezett avvagy világos átlátással biró embernek -áttekintése valamely adott esetben, csupán csak emlékezésének, vagy -eleven eszének czikázásával körülfutva a tárgy avvagy kérdés minden -oldalát, – a dolog sulypontját azonnal felismerő észrevétele -egészségesebb és sokkal több oldalú, mint a felületes képességü -szemlélőjé. – A szemlélődésben gyakorlott éles elme fölénye az, hogy -ismert embertársának, környezetének lelkületét, gondolkozás módjukat -gyorsan áttekinteni van képesitve. – Az ilyen elmeéllel biró ember -legelőször is a felmerülő tárgyak, dolgok, eszmék sulypontját keresi ki -gyors szemekkel s azután vizsgálja annak részletes horderejét, -jelentőségét. – Igy az értelmes szelleméllel biró ember még -mulatságaiban, szórakozásaiban, humorjában is mélyebb jelentőségű -észrevételeket keres, anélkül hogy professorkodna, – sőt élczeiben -olyanokat rögtönözve is szokott pro- és re-producalni, mert az ilyen -értelmes embernek gazdag emléktára van, – s a felmerülő tárgyakat, -eszméket, s. a. t. elméjének ezekben otthonos játsziságával, -könnyüségével, fantastikus, allegoricus, symbolicus vagy költői szinben -és kapcsolatban képes azonnal előrántani. Ezen tulajdonságainál fogva a -szellemdús embert a társas körökben csak hamar fellehet ismerni, - -Különös játéka a végzetnek, hogy azon ember, kiben a szellemi erő -nagyobb mértékben meg van, ereje érzetében hanyagabb, vagy legalább több -kényelmet és rendellenességet enged meg magának, mint más, ki ezen erőt -önvalójában nem érzi. – Áll ez az iskolás gyermektől fel a státus -férfiúig. - -Nem törődnek a siker eszközeinek megszerzésével azok, kik nagy szellemi -erőt éreznek magukban, olykor hanyagok, tétlenek, de a határozó -pillanatban bámulatos erőt és sikert fejtenek ki. – Azt irja a -történelem, hogy a franczia nagy forradalomban szereplők feje és kitünő -szónoka a girondiáknak, jegyzeteit mindig csak aprócska szelet -haszontalan s másik felén beirt papirokra a térdére téve irogatta. – Az -ilyen emberek ellentétesei a pedans, rendtartó, munkás szorgalmu -emberek, kiknek minden ereje és tehetsége csupán a rendszerben s -szorgalmában rejlik. - -Az egyik embernél az ész, az értelem meggyőződése. – a másiknál a sziv, -a mély érzelmek, – a harmadiknál az érzékiség, állatiság uralkodik:[31] -ezért oly tarka a világ s eltérők a szokások és gondolkozás módja. Ha -minden embernél ki volna fejlődve az értelem tisztasága, sokkal -boldogabbak volnának az emberek, mert jobban megtudnák egymást érteni, -tehát méltányosabbak is lennének egymás iránt. - -A mely ember folytonosan vidám, mérsékelt jó kedvű, de józan életű: -feltehetjük róla, hogy semminemű gonoszság avvagy roszakarat s arra való -hajlam nem lakik szivében, mert a kinek szivében, lelkében, a -roszakarat, vagy a gonoszságnak csak némi árnyalata is megfészkelte -magát, ott a lélek nyugodtsága nem lehet zavartalan, ott a vidámság csak -köpönyeg és erőszakosan alkalmazott ir az erkölcsi sebek eltakarására. - -„A ki önmagát (indulatait, szenvedélyeit stb.) legyőzet, az, legnagyobb -ellenségét győzte le.“ – A világos, érett értelem, sem tulkapó haragra, -sem gyülölségre vagy épen bosszúállásra nem vetemedik,[32] s bármilyen -értelmes okos embernek ismerünk is valakit, mig ily tévedésekre tényleg -hajlik, addig bizonyosak lehetünk hogy lelkülete nem elég erős, tehát az -ember nem eléggé tökéletes. - -Nézeteink és cselekedeteink kiindulási pontjának csak egy kapuja és -sikátora van, mely a tökéletesség egyenes vonalába vezet, t. i. az -igazvaló megismerésének nyomán az értelem meggyőződésére alapitott -méltánylás; mert ha az igazság (igazvaló) és lelkiismeret határát csak -egyetlen egy lépéssel túllépjük, nem tudjuk hol fogunk megállapodni. - -Az értelem tisztasága, a morális érzet, szellemünknek önmagábani s az -universumhozi viszonyában fenálló harmoniája, lényegében egy és ugyanaz, -csak elnevezésben különböznek egymástól. – Az iskolák helyes berendezése -s a politikai institutiók[33] tehát, nagy mértékben befolynak a tiszta -erkölcs és tiszta értelem kifejlesztésére. - -Vannak emberek, kik, mivel maguk rendszerint mesterkélt, tekervényes -útakon járnak, nem akarják elhinni, hogy az egyszerű dolgok, természeti -igazságok, oly tiszták, igazak és egyszerűek lehetnek, mint külszinben -mutatkoznak; ezek a természet újjmutatását mibe sem veszik, saját énjük -elbizakodott bölcsességét akarják uralomra ültetni a természeti -igazságok felett. Igy az uralkodók, a hatalmasak, befolyással birók, -ritkán veszik figyelembe, hogy valamint a politikai, úgy a társadalmi -élet berendezésében legkielégitőbb, mert legtermészetesebb szokott -lenni, a mi alólról áramlatképen fölfelé törekszik, – mig ellenben a mi -fölülről lefelé, bár jóakarólag czéloztatik, az, több kevesebb -gyarlóságot, igaztalanságot, méltatlanságot hord méhében. - -Azok, kik az emberi társaságot kerülik: ezt vagy azért teszik, mivel -neveletlenségük érzetében szegletességeiket, fogyatkozásaikat kimutatni -rettegnek, vagy azért, mivel lelkük komoly hangulata szigoru tárgyak -tanulmányozásába mélyed; – vagy végre azért, mivel az udvariasság -korlátai, a szokások sajátságos ferdeségei s az emberek által felöltött -színeskedés, korlátokat elviselni nem igen hajlandó szellemüknek terhére -van. – A mai kor ferdeségei közé tartozik a többi közt a tettetés, -szineskedés, például jó képet vágni akkor is a mikor kedély állapotunk -ellenkezőleg van hangolva, vagy sima, mosolygó, örvendő tekintetet vetni -arra, a kinek látásán vagy közelségén pedig bizony bensőleg örvendeni -okunk nem igen van; hogy az ilyén ellentétességeket miért ne lehetne -kiküszöbölni a civilisatio szokásai közül, részemről átlátni nem vagyok -képes: – (lásd az angolok szokásait). - -Az emberek nagyobb része a szokások rabja, elannyira, hogy sokan például -az ujitásban csak veszélyt, az eredetiségben általuk komolyan fel nem -fogható nevetségest látnak. – Ezen egyének saját énjük szük valójába -annyira belemélyednek, s felfogásaiknak oly kicsiny gyürü köre van, hogy -önmagukon kivül – mint a tormába esett féreg – alacsony állásukból sem -kilátni, sem vágyodni nem tudnak, nem képesek.[34] - - - - -A nőkről. - -E szakaszban a nőket akarom ismertetni; nagy feladat! Nőt csak nő -ismerhet mélyen hatólag, a nőt csak nő értheti meg bensőleg. – A nők -lelkülete, érzeményei, szivvilága némi részben talán örökké rejtély -marad a férfi sereg előtt; és azt a természet akarta igy, hogy ez által -is oda füzze őket a nőkhöz, mert a szerelem vonzodása csak addig szokott -teljes erejében fennállani, mig annak tárgya rejlő, kifürkészetlen -varázs erővel – kellemekkel bir. – Midőn rokontermészetü tárgyak, vegyi -részek, mintegy kiegésziteni, tökéletesiteni akarják magukat, gyors és -erős vonzalommal futnak egymáshoz, mint például mágneshez a vasnemüek ha -egymás közelében vannak; midőn pedig csak a szükség logicája s törvénye -egyesiti a tárgyakat s vegyi alkatrészeket, az egyesülés csak mechanicai -marad. – Igy a szerelem is – a nők éltető eleme – csak akkor egyesül az -emberi kebel vonzalmával bensőleg, ha azon magneticus rapport avvagy -mágia hatás, melyet szerelmi érzésnek nevezünk, (de a melynek megbüvölő -hatását bár érezzük, tapasztaljuk, teljesen kimagyarázni még sem -tudjuk,) rokontermészetű egyének közt fejlődik ki hatályosságában, ellen -esetben a hevély, mely első pillanatban szerelemnek látszik, csak az -érzékek káprázata, az egyesülés pedig csak mechanicai. – Az ifju sziv, -vagy idősbeknél is az életerő érzete, szerelemre lobban, élni akar -mielőtt meghalna. Szeret, mert nem szeretni majd annyit tesz, mint nem -élni. – A kiégett anyagban nincs élet csak pangás.[35] - -A szerelem világa azon ködfátyol, melyen át meglátjuk, vagy legalább -megsejdítjük, hogy az őserő nem más mint adhaesio, cohaesio, vonzalom, -szerelem. Vonzódás, szerelem tartja életműködésben a világot, – -szerelem, vonzódás van minden élő lényben, legyen az fű, fa vagy ember, -– szerelem vonzódás egyesit mindent. A szerelem tehát a legszentebbnek, -a legnagyobb hatalomnak, az ős-erőnek nyilatkozata az emberben. Igy -fogta fel ezt a lánglelkű költő is, midőn imigyen énekelt: - - „A szerelem mindent pótol, - A szerelmet nem pótolja semmi.“ - -A ki valódi, éltető szerelmet érez egy rokonkebel iránt annak lelkülete -felmagasztosult, mert éltető isteni szikrát érez keblében, fenséges -érzeménye magasan szárnyal, isten országához közelit, mert ez a -legfenségesebb érzemény, mely embernek adatott; egyszersmint azon -kapocs, mely közvetlen az őserővel hozza kapcsolatba az embert. A valódi -szerelem áldozatkész, elannyira, hogy megtagad mindent, csak önnön -nemes, fenséges, mennyei természetét nem. - -Valamint nem mind arany az a mi fénylik, úgy századrésze sem szerelem -annak, mit az emberek annak tartanak. – A mely szerelem nem volt -áldozatkész, higyjétek meg, hogy az nem volt valódi szerelem. - -Óh az ember, ezen földi salak és mennyei szikra keveréke, de sokszor a -porban hurczolta már a legszentebb érzeményeket, de sokszor -megkisérlette kivetkőztetni lelkét mennyei eredetéből! Az emberek -mindennel vásárt ütnek, sok embernek még mennyei üdvössége is eladó. – -Az emberek szerelmet hazudnak hol jó parthie mutatkozik, – egy fokkal -lejebb már pillanatnyi élvezetére is azt hazudják, – és ismét lejebb már -gúnyképen is szerelmet hazudnak, mert az náluk már csak közönséges- és -szójátékká van aljasitva. - -Vannak oly elfogult, viszás, harmoniátlan észjárású, túlszerény emberek, -kik az állatiság ingereit s magát a galanteria actusát, még ha valódi -szerelmi vonzalomból erednek is, az emberi méltóságon alulinak tartják; -vannak ismét mások, kik ezt nem tartják a nemes szerelem -követelményének, holott ha enni, inni, aludni, nem derogál az embernek, -akkor ugy vélem, hogy az is csak a természet rendjén van. Tekintsünk -elfogulatlanul mindent és ezen az emberek elfogultsága által localizált -szégyen folt is ép oly természetesnek, megszokottnak fog feltünni mint -bármi más közönyösen vett tárgy és dolog; sőt ha az egyesülést valódi, -nemes érzeményű szerelem idézte elő, annak czélja nem más, mint -kölcsönös és közös szerelmüknek örök életet, felszármazást szerezni egy -születendő lényben. És e czél, mint ilyen bizonyára nemes czél és az -össztermészettel igy az ös erő akaratával is egyezményes. - -Sokan a szerelmet egy ugyanazon egyén iránt életfogytiglan tartó lángnak -akarnák beültetni s majdnem kényszeriteni, holott, mint már fentebb is -mondva volt, a nagy világ-egyetemben minden egyes alkatrész csak akkor -társul s csak akkor vonzódik bensőleg a másikhoz, ha a szükségesség, az -ős erő, az örökös átváltozás periodusa s hatalma ugy kivánják. - -Ismétlem, mit már fentebb is mondtam, hogy az emberi méltóságot nem -egyébb kepezi, mint a természet törvényeinek idő, hely és körülményekhez -mért szoros követése, megtartása (a miben az igaznak s valóhüségnek, -tehát az észszerü méltánylásnak követelményei már benfoglaltatnak) tehát -a mi a szerelemben földiekkel játszó égi tünemény, az nem sérti, nem -sértheti az emberi méltóságot. - -Sokan a szükség kénytetéséből, az esetlegből, vagy véralkatuk -milyenségéből, sőt némelyek a tehetetlenségből is erényt akarnak -csinálni. – Sehol sem találkozunk oly gyakran igaztalan, méltatlan -birálattal mint a szerelem dolgaiban. – Az öreg döreségnek nézi már a -szerelmet, azért a fiatalt, nem ritkán méltatlankodva, rendre utasitja, -de ha az sulyósabb kihágást követett el a társadalmi szokások s a -társadalmi rend ellen, még is megbocsát neki, mert visszaemlékezik ifju -korára. De ha ezen eset nőről, nő birálata alá esik, jaj annak a szegény -eltévedtnek! részére nincs kegyelem. – Az ilyen tévedéseket a világ -leginkább csak a nőknél szokta számba venni, hogy minő alapon, azt nehéz -volna megállható érvekkel támogatni. – Oh ki mondja meg, hogy azon ezer -vallás közül, mely a földön az emberek által cultiváltatik, melyik a -legjobb, melyik az üdvözitő?! Ki mondja meg hogy azon ezer féle -társadalmi szokás és rend közül, melyet az emberek e földgömbön -követnek, melyik a legmegfelelőbb, a legerényesebb?! – Az eszmék -folyvást tisztulnak; a politikai és társadalmi szabadságnak csak az -egyéni szabadsággal karöltve van értelme. – Az izlam követője, a mormon, -becsülettel tisztességgel tarthat magának több nőt. – Az egyik felekezet -az egy nőt is csak ágytól asztaltól választja el, máskint nem. – A másik -felekezet már elválasztja s uj szövetséget is enged. A harmadik polgári -házasságot is engedélyez. A negyedik a természet által utalványozott -szabad társadalmi rendet követi, a nőt egyszerüen a férfi mellé rendeli, -– s nagyot kaczag ha valaki őt a papi áldásra avagy szerződésre -figyelmezteti. Mind ezen eltérő szokást, társadalmi rendet, csak azért -állitottam igy egymás mellé, hogy ne mondhassuk miszerint a mai -civilizált társadalmak egyike vagy másika már feltalálta volna e -tekintetben is a bölcsesség kövét. Majd ha az emberi társadalom -miveltebb osztályai magas értelmi fejlettségre, tehát elfogulatlan -szellemi tisztán látásra, vagy is szellemi teljes szabadságuk -magaslatára fognak emelkedni akkor bizonyára szét fogják bontani azon -korlátokat, melyek ma, a kis korúak fékezésére még fennállanak. – Az -ember szabadságra törekszik minden irányban, mert az egyéni életnek csak -úgy van értelme, önállósága, ha az egyén a természettel, annak minden -tényezőjével, szabadon érintkezhet. - -A megtisztult eszmék eredménye lesz az is, hogy az anyagi tekintetben -szükségesnek vélt convenience házasságok mellet vagy előre ki fogja -magának kötni a fél, hogy szerelmi vonzodásával ezentul is szabadon -kiván rendelkezni, vagy csak hallgatag s szokásilag fog az igy -utilisáltatni, miként ez már a francziáknál mint szabadszellemü népnél -gyakorlatban is van. - -Korunk az anyagiság kora, kenyér, étel és ruházat nélkül nem élhetünk, -azért helyet engedünk a convenience házasságoknak is, hol például egy -vagyontalan egy vagyonossal lép házasságra, de a mely esetben, ha a sziv -nem vonzódik a hozzá kötött egyénhez, fogja-e valaki, s lehetne-e -kényszeríteni arra, hogy azt szeresse? Azt mondják: minek ment hozzá, -minek esküdött örök hűséget, ha olyat nem érzett? – de mikor ezt a másik -fél s a szülék jól tudták, azonkivül a szülék, a pap és minden „okos“ -ember azt tanácsolták például a fiatal tapasztalatlan leánynak, hogy -csak menjen hozzá, tehát erőltették, s most meg ujra erőltetik, hogy -szeresse. Mennyi ellenmondás, mennyi igaztalanság, méltatlankodás, -kigúnyolása a természetnek s az ember önállásának! - -Ha tudjuk az egyént lelkileg teljesen önállónak, egyénileg szabadnak -gondolni, akkor a szerelmi viszonyt a kenyérszövetségtől avvagy a házi -kommoditás családias berendezésétől szintén megtudjuk különböztetni. – -Az erény fictiója tévutra vezet, s innen már nagy messze útról kell -vissza térni a természethez, a valóhoz, – s mentül messzebb távoztunk a -természettől, annál bizonyosabban vissza kell térnünk. - -Némelyek azt kivánják hogy a szerelem, melyet egy egyén iránt éreztünk, -minden egyes esetben örökhűségű legyen, de ők nem tudják mit kivánnak. – -Nem, mert először is nem vizsgálták meg jól, valljon valódi szerelem -volt-e az? S ha már kezdetben nem az volt, hanem annak csak látszatja, -hogyan lehetne később más, mint annak csak látszatja vagy tán az sem. – -Másodszor: az egyház, bár megkérdezi a feleket összekelésük alkalmával, -hogy szeretik-e egymást? de nem törődik vele tovább, ha a fél, avvagy -felek, a szerelmet csak hazudták magukra. Harmadszor: mivel az egyház -elválást is enged és uj frigyesülést, itt tehát már megengedi, hogy -előbbi, esküvel is pecsételt örök hüségüleg fogadott szerelme, tárgyát -változtassa. Negyedszer: bár egy igen jeles német költő azt mondja -„Ewigkeit geschwornen Eiden!“ még is, eltekintve attól, hogy az egyház a -szerelmi fogadalom megmásítását megengedi, midőn az tényleg már úgy sem -áll fenn: a mi tényleg nem létezik, az sikertelen fogna erőszakoltatni, -legsikertelenebbül pedig a nem létező szerelem, mert: - - „Kinek volna kedve, - Gyöngyélethez erőltetve.“ - -De értsük meg egymást, én a fentebbi sorokban a valódi nemes érzeményű -szerelemről mondtam, hogy annak teljesen szabad rendelkezésére kell -állani egy lelkileg önálló embernél minden körülmények között, nem pedig -a házas-élet elkötelezett adóját vagy a szerelem álczája alá rejtőzött -szenvedélyt, mely szerelem nélkül, s főleg tulzásában csak olyan -szellemi vakság, mint bármely más szenvedély. - -Némely iró azt állitja, hogy a szerelem mindenkor, képzelt vagy való -tökélyre vonatkozik, ámde ez nem igy van, mert a szerelem: igézet, -büvös, titokszerü, kifürkészhetlen szellemi magneticus rapport, mely -mihelyt ki van fürkészve, mihelyt nincsenek rejlő tulajdonai: megszünt -szerelem lenni s ez esetben csak becsülésünk, kegyeletünk tárgya marad -az illető. Vannak emberek, kik az ész rostáló fontolgatásával gondolnak -szerethetni; s ez úton valóban ragaszkodnak is vélt szerelmük tárgyához, -de az ilyen szerelem csak hideg bunda, (bár állandó) de nem valódi -szerelem. – Sokan egész életüket is leélik s még sem éreztek valódi -szerelmet. – Igaz, hogy például a flegmaticus egyén szerelme némileg más -alakban mutatkozik, mint például a vérmes, vagy epés-véralkat emberénél, -mert a flegmaticus és melancholicus évekig tud plátoi szerelmet viselni -szivében és phantásiájában, – mig a vérmes és epés, teli lévén pezsgő -élettel, ha szerelme tárgyát viszont szerelem mellett egészen nem -birhatja, saját nagy hevétől emésztve s a pezsgő életerő által -ösztönöztetve, vagy olyan lépésre ragadtatik, mely életét kioltja, vagy -zajgó szenvedélyek karjaiba veti magát, vagy pedig irtóztató lelki -küzdelmek közt visszavonul s emésztődik magában, mig a Párkák élete -fonalát el nem metszik. - -A tökély birhat ugyan befolyással arra, hogy általa is szerelmet -ébresszünk, de kizárolagos befolyást nem bir gyakorolni, mert gyakran, -nagyon is gyakran találkozunk olyan szerelemmel, mely sem lát, sem hall, -s igy a tökélyt nem keresi, nem is képzeli, – ő szeret, mert ez élteti, -szeret, mert kimagyarázhatlan igezet alatt áll, – szeret, mert bár -mennyire akarja, nem képes eszközölni hogy ne szeressen. - -A fiatal szeret, szerelem nélkül nem élhet, mert a midőn életerejét s -lényének a természetteli harmoniáját érzi, a természet éltető szavát, -intését, nem követnie nem lehet. – A közép korú is szerelemre lobban, de -már itt több az ovatosság, több a fontolgatás, azért nála ritkábban is -szokott előfordulni az, hogy valódi szerelmet érezzen, de ha még is -előfordul, ez a legjózanabb szerelem, mert azt nem homályositja sem az -ifjunak ködös phantásiája, sem az öregség[36] bolonderiája. – Olykor -öreg urakat is látunk a szerelem tisztitó hevében izzani, kik -rendszerint fiatal leányok után esengenek és szerelmi bódulásuk -mámorában még viszont szerelemről is álmodoznak, mit azonban tiz ezer -eset közül legfeljebb csak egyszer érnek el, mert ők majd nem -lehetetlent, de minden esetre természet ellenest kivánnak, mivelhogy az -élet nem ragaszkodhat az enyészethez, mivelhogy az egyik az élet belépő -ajtajánál, a másik a kilépőnél áll, tehát utjaik nem vezethetik őket egy -ösvényen. - -Azonban az öregek rendszerint már csak bolondságnak tekintik a szerelmet -s azt mondják, hogy ők már kiábrándultak; a nem öreg, vagy bár ifju, ki -valamely testi defectusban szenved, ritkán lobban, szerelemre, mert érzi -hogy valója nincs helyes életviszonyban a természettel, körülbelül az -öregek is ilyesmit éreznek; ő náluk már az átváltozás periodusa s -hatalma, valamint az anyagi és szellemi életerő müködése, nem igényel -szerelmi magneticus rapportot avvagy tenyészetet, mert ők a pangás -stádiumába léptek, hol netalán fellobbanható szerelmük ugy is csak -kinókat, igen igen rövid létet teremhetne, mint ősszel az ibolyának -viritása, melyet „ujra költe álmaiból, csalfa őszi napsugára.“ - -A szerelemben a testi és lelki gyönyörnek eggyé kell olvadni, más -különben a legfenségesebb valódi szerelem is csak kiegészitlen, -elégedetlen, tehát nem teljes. Az ember természetét, hogy t. i. az, az -anyag és szellem vegyüléke, – soha se feledjük: – soha se igyekezzünk a -természettől eltérni, mivel például a társadalmi rend és szokások attóli -eltérést igényelnek, mert a józanság nem mindenkor található fel a -társadalmi szokásokban, holott a természet ujjmutatása örökigazságkint -kalauzol. – - -A műveletlen lelkületű ember rendszerint csak a testi kellemeket, a -szépséget tekinti szeretetre méltónak, mig a művelt lelkületű a szellemi -szép tulajdonoknak is jelentékeny befolyást enged gyakorolni önmagára, -szerelmére, innen is következik, hogy a valódi szerelem csak rokon -természetűeknél fejlődhet ki. - -A philosophusok azt állítják, hogy a fügefa levélnek nagyobb jelentősége -volt már Éva idejében is, mint közönségesen gondolnók, – mert a szerelmi -vonzódás, mint már említém, anyagilag és szellemileg rejtett bájakat -igényel. A nőnek tartózkodóbb természete szintén odamutat, hogy a nőt -nem kellene oly hamar kitalálni akarni, mint azt ifjaink – az anyagiság -spleenjében szenvedvén – oly életúnt modorban mai napság tenni -szokták.[37] - -Az ember csak akkor simul, minden önző vágyak és számitás nélkül az -emberhez, s önön természetét egész fenségében csak akkor ismeri meg s -érzi át, midőn szeret. Valami mennyei megtisztultság glóriája járja át a -szerelmest. Azonban, hogy boldog-e hát mindenkor az ember midőn szeret -és viszont szerettetik? ez olyan kérdés, melyre nem merek feltétlenül -igennel felelni. - -Rónay azt mondja, hoy az összeköttetés csak ott remélhető, hol a -szerelem viszonyos; a szeretők ennek előidézésére minden eszközt, minden -útat megkisértenek, szóval és tettel, kecses testmozgással és nyájas -arczkifejezéssel iparkodnak tetszeni egymásnak; gyöngéiket gondosan -takargatva, testi és lelki tökélyt szinlenek, vagy tehetségeiket a -lehető legragyogóbb szinekkel felcziczomázva hordozzák mutatványul. -Szóval, használtatik minden mi kellemeket, szeretetre méltó tulajdonokat -varázsolhat elő: elvek cseréltetnek, törvények sértetnek, erény, vétek, -egyiránt eszközül szolgálnak itt. Ilyen a szerelem mint szenvedély, -képes feledni, tűrni, leküzdeni mindent. - -Mivelhogy a szerelemnek bármely kiegészitő része csak akkor lehet -valóban kedves, ha őszinte vonzalomból ered s önkint részelteti magát; -azért nem tartom valódi szerelemnek az olyat, mely a viszont szerelmet -forcirozott eszközökkel, elvek fölcserélésével vagy épen az erényesség -útjának elhagyásával is kész felidézni akarni; mert a mellett, hogy ez -különben is ritkán sikerül, és ha sikerülni látszik is, ritkán egyébb az -érzékeknek káprázat általi csalásánál, – az ilyen önámitás rövid, igen -rövid életű szokott lenni. - -A szenvedély, mely többnyire nem akar tudni szenvedély nélkül élni, – -mint ilyen természetesen nem lehet valódi szerelem, mert erőszakolni a -szerelem folytonos lobogását s elhitetni magával hogy a szenvedély, -szerelem: nem egyébb, mint önámitás, szenvedélykór, káprázata az -érzékeknek s szórakozottsága, vagy épen vaksága az értelemnek. - -A koronkinti hevély, mely a szerelem jelmezében szokott feltűnni, már -lágymelegebb kiadása a szenvedélynek, mert ez, t. i. a hevély, már csak -adott alkalommal s nem mindenütt és minden áron keresi és képzeli a -szerelmet. A hevély is, mint a szenvedélykór, keresi a harmoniát, -szerelmi vonzódást, mert érzi hogy olyanra szüksége van, hogy az élteti -s fentartja lelkét az élet terhének érzete mellett, de észrevevén a -káprázatot, odább áll, s másnál keresi azt, mig végre vagy megtalálja a -rokonkeblet, vagy lemond az életnek ezen éltető mannájáról, mely az ő -részére nem akart harmatozni. - -„Vannak szenvedélyek, melyek néha még jókor kiábrándulnak, futtokban -megállithatod őket; a szerelmet soha, végig futja ez pályáját, legyen az -sima vagy göröngyös, mindegy, kiábrándulást csak akkor várhatsz, ha -sziveik egyesültek és vágyaik egygyé olvadtak. Szakítsd el őket -erőszakkal, gördits legyőzhetlennek látszó gátakat elibe, – s ő óriási -erőre fog emelkedni: álj elő okokkal, merítsd ki a bölcsesség és ékes -szóllás minden forrásait, hit és méltánylás helyett elidegenülés és rosz -szándék gyanuja leend jutalmad. A szerető minden öröme, minden -boldogsága, csak viszhangja kedvese boldogságának: „két lélek egét egy -nap világítja“ itt. A szerelem annál tartósabb, minél mentebb az -állatiságtól és önzéstől, minél szentebb s erősebb a viszonyos szerelem -hite; birni akarjuk a szeretett egyént, birni kizárólag, mienk legyen -minden lépte, minden eszméje, szive legtitkosabb vágyai, minden mosolya -miénk oly szenvedélyességgel, melyet a megosztott szeretetnek még csak -árnyéka is kétségbe ejt. A féltékenység hitevesztett szerelem.“ Ime ezen -tényezők és okok eszközlik azt, hogy a szerelmesek csak nagyon ritkán -előforduló esetben érzik magukat teljesen boldogoknak. „Denn die -Eifersucht ist eine Leidenschaft, welche mit Eifer sucht was Leiden -verschaft.“ - -Az ifjú s általában a szerelmes azt hiszi hogy oly forrón, oly előtörő -hatalommal senki sem tud szeretni mint ő. Erre mondja Madách: „Ez régi -dalja a szerelmeseknek; azt tartja mind: hogy ő fedezte fel a -szenvedélyt, előtte senki még szeretni nem birt, és ez igy megyen nehány -évezred óta szüntelen.“ De hogy az ember gyakorlati életének képe -kiegészitve legyen, azt is mondja, hogy: „Szerettél, megcsalódtál, -szerettél újra, s akkor már te csaltál. Ismét szerettél, hősödet -meguntad; s üres szived most uj lakóra vár.“ A vidék, távolról, mintegy -homályba burkolva regényesebb; a kedves, ha távol van, vonzóbb. - -Bocsánat e hosszas kitérésért, melyet a sziv és szerelem országába -kirándulásképen tettem; de úgy tartom, hogy a midőn a nőket akarom -szellemileg anatomizálni, ezen mezejét a nők éltető világának -recognoscirozni, nem volt fölösleges. - -A nőt, mivelhogy az, az értelmi fejlettség és tudományosság, tehát a -szellemi tisztán látásnak oly magas fokán, neveltetésének korlátai miatt -rendszerint nem áll, mint a férfi, leginkább szivérzeményei vezérlik; -tehát a nőt nem anynyira elvek, mint inkább a szemérem, becsületérzés, -és a szégyentőli félelem tartják féken. Ha ezekből kivetközött, az -értelem hiányossabb volta miatt is mélyebben sülyed mint a férfi. - -Ha mindenhol szükséges az elfogultság nélküli szabadszellem, a neutrális -kiindulási pont: úgy az a nők megbirálásánál, jellemzésénél -legszükségesebb, mert a nőnek különböző ismeretkörén, női természetén -alapuló észjárása, gondolkozásának iránya s általjában egész lénye és -valója könnyen kisikamlik a férfiunak ész és okszerű kezelése köréből, – -mert a folyadékot nem lehet rőffel mérni, sem pedig a rőfös portékát -akonázni; holott az ember hajlandó mindent saját kaptafájára rámázni, – -azonban nem mindenkit lehet egyforma mértékkel mérni. A férfiú azt -keresi s becsüli a mi ész és ok-szerü a nő megérti ugyan ezt is, de -leginkább csak a sziv sugallataira hallgat. - -Valamint a művelt ember egészen más megbirálás alá esik mint a -műveletlen, – úgy a nők is idő- hely- körülmények- s véralkatuk minősége -szerint különböző jellemzés alá esnek. - -Vannak nők, kiknek sziv- és kedély-világa megelégszik szerelem dolgában -a phantásiával s az érzelgéssel, – ezen túl lépni nem is óhajtanak, -részint mivel lelkük erélyének hiánya egyébre nem is igen ösztönzi, -részint mivel gondolkozásuk iránya s egész lelkületük milyensége már úgy -beleélte magát a „sohajok“ hidjába, hogy boldogságukat csak -boldogtalanságuk érzetének ködfátyolképei között keresik; – különös, de -igy van. - -A természet teremtő keze a nőt mélyebb s tán nemesebb érzelmekkel áldá -meg, mint a férfiút; a természet úgy akarta, hogy a sziv legnemesebb -érzelmei női ápolás által éledjenek s utóbb, midőn az emberiség magas -értelmi fejlettséget fog elérni, ezen, párhuzamban fejlő nemes -érzemények kenetteljességével párositsa az értelem szigorát. Képzeljük -magunknak egy pontot s mondjuk, hogy ezen pont a nő, (ezt némi -értelemben talán fix-pontnak is lehetne nevezni) képzeljünk ismét egy -másik pontot s nevezzük ezt férfiunak, már most e két külön álló ponttól -képzeljünk két vonalat felfutni a magasba, hol azok végre összeérnek, -egygyéolvadnak, culminálnak; – igy két különböző gyökérszálon fogjuk -látni az emberiség tökélyesedésének felfutását, mely a magasban akkor -fogja elérni rendeltetésének czélpontját, midőn az emlitett -szivérzemények nemessége s az értelem magas fejlettsége (t. i. a -szellemi tisztán látás) össze ér, egyé olvad, egy és ugyanaz lesz. - -Szeretni, nagyon szeretni a nőt s annak helytelen, czélszerűtlen -ohajtásait, kérelmét, künnyűit elodázni vagy visszautasitani: ahoz a -férfiunak magát teljesen szabaddá tett lelkülete kivántatik, – s igy az -még is lehető s egyeztethető; ime ezen tényállásból is kitünik, hogy -annyi és annyi státus férfiú, uralkodó, hadvezér, bölcsész, keménynyaku -zsarnok, stb, kik nők uralma alatt állottak s azoknak befolyásától -magukat emancipálni nem voltak képesek, mennyi lélekerő hiányával voltak -s ezen viszásság csak azért történt, mivel előbb, semmint magas polczra -emelkedtek, lelkületük teljes függetlenségét megszerezni elmulasztották. -Ily viszásságok napjainkban is előfordulnak csak azért, mivel az ész és -szellemi tisztánlátás helyett az elfogultság működik s mivel a látszatot -igen is gyakran valóság gyanánt adoptáljuk. - -De utóvégre a nő is kinyomozható, kitalálható, ha az huzamosan -szemlélődése tárgyát képezi a lélekbuvárnak. Igaz, hogy a nők gondosan -leplezik gyengéiket sajátszerűségeiket s mindig rejtegetnek valami -titkot, olykor nagyon is kicsinyszerűségeket, és alig van nő, ki -valamely titkát magával a sirba ne vigye: még is közlékeny, csacska -természetüknél fogva hamar kikottyantanak egy szót, egy eszmét, mely -aztán világot vagy árnyékot vet lelkületükre, gondolkozásuk irányára, -észjárásaik milyenségére. - -A ki idegen segélyre szorul (pedig a nők átaljában ilyenek) az örömmel, -erős vággyal, hévvel simul az erősebb rokon érzelmüekhez (t. i. a férfi -kebelhez). A ki erőt érez magában (már mint a férfiak) az, mint az -oroszlán egyedül is ki mer lépni az élet bármely sivatagába. - -Szellemi és morális előhaladást csak azon társadalomban találunk, hol a -nő nincs leigázva, nincs egyszerű, dolgozó házi álattá alacsonyitva. A -nő is, mint mindenki, csak akkor fejtheti ki nemének erényeit, szép -tulajdonait, ha szabad. - -Mint már fentebb is mondva volt, a szellemi tisztánlátás nappali -világitásban tünteti fel az élet helyes utjait, a természet szabatos -rendjét s igy a határvonalakat is hol a tulzás kezdődik. Ne aljasitsuk a -nőt teherhordó állattá, de ne is mesterkéljünk annak a társadalomban -olyan állást, mely azt testi lelki tulajdonainál fogva meg nem illeti. – -Való, hogy hacsak az erősebbek joga volna megalapitva és érvényben, ez -nem volna egyébb ököljognál, ugyanazért szükséges, hogy a gyengébbek -joga szintén jogczimet képezzen, s igy a nők a gyengébbek (jogosult) -jogczimével birván, előzékenységben, kiméletben részeltessenek, – de -tulzás lenne, ha őket oly befolyással biróknak authorizálnók, miként azt -az udvaronczok s a tulzó finom francziák életbe léptették. - -Nemünk ritkán marad a középuton, az előbbi korban a férfiak, az -utóbbiban pedig a nők éltek vissza befolyásukkal, hatalmukkal. - -Vannak nők, kik oly hidegek mint a kevélység, oly ünnepélyesek mint a -halál, vagy nagyszerűek mint egy catastrofa, vagy oly rettentők mint a -kétségbeesés. - -„Vannak oly, a túlzásig bölcselkedő nők, kik azt hiszik, hogy a nemi -különbség pusztán külsőségekre szoritkozik, hogy a nő, ha szokások és -nevelés nem zsarnokoskodnának felette, mindenütt odaléphetne, hova egy -férfi. Csalatkoznak, a természet a nőnek kimérte saját hatáskörét, s -csak az van helyén, ki a természet intézkedéseit nem zavarja.“ A nemi -különbség nagyszerű eszméket rejt méhében. - -A férfiunál a felső testrész, a mellkas, a tüdő, a csontok a gögsip -nagyobb, erősebb, mint a nőnél; az altest aránylag kisebb, a lábak -vékonyabbak s nem oly gömbölyüek. A nőknek testalkata s egész lénye -finomabb természetű s szerkezetű, külsején úgy mint szellemében több a -kellem, kevesebb a ridegség. „A nő szép, a férfiú fenséges.“ - -„A nő oly kép, mely ragyogó szineivel megigézi a nézőt, a férfiut -Humboldként merész ecset festé, hol nem kellem, hanem erő és szabatosság -volt czélja a müvésznek.“ - -A nőnek 18–20 gögsip gyürüje van, a férfiunak csak 16, ezért a nők -hangja vékonyabb s hajlékonyabb. - -„A férfiu cselekvéseiben sokkal nagyobb mint szenvedéseiben. A nő többet -tud türni mint tenni, s szenvedéseiben sokkal béketüröbb,“ (mert a -férfiu lelki fájdalmai az észen át hatnak a szivbe s igy iszonyúbbak, -marczangolók, mert leküzdhetleneknek látszanak s ezen tudat kétségbe -ejtő, a mi aztán irtóztató rázkodássali feljajdulást idéz elő; mig a nő -fájdalmai a sziven át szivárognak az észre s igy útjokban -megcsendesülve, s némi reménnyel vegyülve nyilatkoznak.) Azt mondja -Rónay, hogy e részben úgy képzeli a nőt mint gyenge virágot, mely a -vihar és vész alatt földig lekonyúl, s midőn a vihar elvonult felette, -sértetlenül felemelkedik: a férfiu erős tölgy, ellenáll, daczol a -viharral, de küzdés közt galyai hullanak, gyökei szakadoznak s kidől -helyéből. - -Egy országban két fejedelem s mindegyik egyenlő hatalommal nem -uralkodhat, szünetlen súrlódás sőt tettleges czivódás nélkül; épen úgy -nem lehet a családi életben nőnek és férjnek egyenlő hatáskört, egyenlő -hatalmat gyakorolni, egyiknek alárendeltségben kell lenni egy részében a -családi kör életviszonyának, mig másik részében a nőnek is önálló -hatáskört kell engedni, mert az ember szabad akaratra volna eredetileg -teremtve, habár abból gyakran kiforgattatunk is a visszás körülmények és -az emberi intézmények hatalma által. Ezen szabad akaratot lehetőleg -érintetlenül hagyni s azt biztositani minden egyes, nagy korú ember -részére: ez a társadalmi institutiók javitásának kivánalma. - -A bibliai történet, miszerint isten Évát Ádám oldalbordájából alkotá, -nem puszta szüleménye a képzelődésnek s mesélő tehetségnek, mert abban -mély jelentősége tükröződik az emberiség eredetének s majdan -végkifejlésének, – mintha a kettős természetnek, mely eredetileg ugy is -egy volt, ismét nemi külünbség nélkül, fent a tökély magas fokán össze -kellene olvadni. - -„A természet felruházta a nőt testi kecsekkel és szellemi bájakkal, -melyek a férfiu erejét lebilincselik; gyengédséggel, melyek a férfiu -indulatainak szilaj kitöréseit fékezik; szelidséggel, mely a fellázadt -szenvedélyeket csillapitja; engedékenységgel, mely az akarat -szigoruságát mérsékli, és ügyes tapintattal, mely enged, tűr, simul, -hizeleg, mig a férfiu homlokán fellegek borongnak, és hol ez mind -sikertelen, ott a nő könnyüit használja. Hány gyenge kéz vezetett már -rózsa szinű szalagon oroszlánt! – A férfiu még akkor is ha szenvedélyek -rabja, többnyire elvből indúl ki; a nő meleg szivének dobbanásait -olvassa – s eszerint határoz. – Átaljában férfiúban az erő, mint teremtő -és romboló, nőben mint képező és fentartó munkás. A férfiu mindenben -inkább hasznot, ésszel, czélszerüséggel egyezőt, – a nő rendet, szivvel -egyező kellemes érzemény-öszhangzást keres. – A nőnek ifjusága, hajadon -kora, dúsabb örömben, mint a figyermeké, ki a tanodai évek hosszú során -elkomolyodik, rideg keblüvé is válik olykor.“ - -A nőnek lefolyt ifjusága mindene; ezután csak könnyelműsége és -szivóssága tartják föl azon sok oldalu és szakadatlan kellemetlenségek, -küzdés és betegeskedés közepette melyeknek mint férjezettek rendszerint -kitéve vannak. Sok férfitől hallottam olyan forma nyilatkozatot, hogy -helyzetét mint férfi, százezer herczeg asszony összes jódolgáért, -jóléteért el nem cserélné. - -Mit mondjak azon válpontról, melyet férjhez menetelnek nevezünk? Mennyi -aggály sőt félelem, olykor örömmel vegyült szorongás fogja el a lány -szivét ha ezen elhatározó lépésre gondol. Ez határoz boldogsága, türhető -sorsa, avvagy boldogtalansága felett, – de a legtöbb lány, mint az -őzike, vigan szőkdécsel ezen elhatározó lépés felé, holott alig van nő, -ki a rá nehezedett kellemetlenségek miatt egyszer másszor meg ne bánta -volna azt hogy férjhez ment. Ámde az ember sorsát el nem kerülheti; az -élet terhe s bajaitól nem menekülhet élve, bár merre vegye utját, bár -hova rejtözzék. – És a természet rendjét nem követni oly nehéz! - -Az emberek sokat okoskodtak már a páros élet berendezésének mikénti -helyességéről, de még nem birták eltaláni a leghelyesebb módját. – -Legujabb időben a polgári házasság tartatik az egyén szabadságával -leginkább megegyeztethetőnek, de ennek is vannak hátrányai. – Előnye az, -hogy ezen intézmény gyürü körében az ember szabadabb lévén, természetes -hajlamainak megfelelő módon társulhat választottjával, s az, hogy az -illető e szerint jobban megbecsüli magát és párját, mivel attól tart, -hogy az majd elválik tőle s igy jövője a bizonytalanság lenge sajkájára -leend bizva, a mi aztán elrettentő szinben is szokott többnyire -feltünni. – Hátránya ellenben szintén kézzel fogható, mert ha az ilyen -szövetség többször felbontva ujra meg ujra köttetik, az ezen -házasságokból származó gyermekek némely része szivtelen elbánásban -részesül s nem ritkán elhagyatottságban is; – a mellett a szabadság -eszméje foglalván el a tért, a gyermekek szivérzeményeinek kiképezésére -az önzőbb és feledékenyebb szülék kevesebb gondot forditanak. - -A nőnek házi körén kivül szerepelés nem igen jut, azért annál inkább -kiván odahaza szerepelni, mert a nő is érvényesiteni akarja -egyéniségének önállását, életerejének erélyét, akaratának kifolyását. -Örökös alárendeltségben élni, járszalagon vezettetni csak a tehetetlenek -óhajtanak, A ki érzi nagy korúságát, tehetőségét, az, önálló hatáskört -ohajt és vi ki magának. A nő szerepelési vágya is tehát természetes -következése az egyén lelki önállóságának; azonban a nő többnyire csak -ott szokott hatalmaskodni, hol a férj gyávasága arra alkalmat ád. – Ha -valaki azt hinné, hogy a férfiak mindig csak félelemből, kis -lelküségből, vagy túlzó bálványozás miatt engedékenyek tán ott is hol -nem kellene, az csalatkoznék, mert a férj rendszerint mélyebben a -fenekére tekint a dolgoknak s azért nejét hagyja csatarázni, gondolván -hogy a házi béke oly kincs, melyet áldozattal is meg kell vásárolni ha -máskint nem lehet. – Azon nők, kik férjeiket papucs alatt tartják, igen -ügyesen mentegetik ezen körülményt és soha sem vallják be nyiltan hogy a -kalapot ők viselik. – A férfi, erejében bizva s az igazság szeretetétől -vezéreltetve, dolgaiból titkot nem igen csinál; mig a nő gyengesége -érzetében, s a világ itéletétől rettegve, a titkolódzásra hajlandóbb, – -azonban azt mondják, hogy mások titkainak megőrzésében a nők nem egészen -megbizhatók. A nőt tehát titkolódzó természete miatt is nehezebb -kiismerni mint a férfit. - -A mely nő uralg férje fölött, bizonyos hogy azt nem szereti, mert a kit -valódilag szeretünk, a felett hatalommal uralkodni, bár sehol, de a -házas életben legkevésbé kivánunk. - -Nők által már sok férfiu nagygyá lett, magas polczra jutott, de tán még -többen elmaradásukat vagy épen hanyatlásukat nőnek vagy nőknek -köszönhetik. - -A férfi erejével, zsarnokoskodásával, a nő mesterkedésével -(praktikájával) könnyeivel és hizelgései által szokott visszaélni. - -A nőt nem a férfiak zsarnokoskodása, nem a társadalmi berendezések -hiányos volta zárja ki a nyilvános élet zajából, – mint azt némelyek -hiszik, – hanem maga a teremtés keze, mivelhogy a természet nőre bizta -az emberi-nem fentartását; ily hivatással pedig az élet külzajában, nem -ritkán veszélyes helyein megjelenni, nem felel meg a nő -töredékenységeinek, sőt ellenkezőleg meg kell azt óvni mindentől, -gyengédség által is, de különösen a nagy gondok, aggodalmak és a -nyilvános élet örökös harczaitól. A szivérzemények nemessége, finomsága -rendszerint csak nők által hozatik elő. A társas élet finomságát, -kellemeit csak a nők tudják tisztán kezelni. - -„A férfiut szenvedélyei üzik, ragadják ki az életbe, s hogy sivár -üzelmében czélját végkép el ne tévessze, hogy küzdés közt szivében a -rokonszenv, kegyelés és a tiszta emberi szeretet szent tüze el ne -hamvadjon, a nő vissza-vissza vonja a családi élet csendes körébe, hideg -szivét fel-fel melegiti, s gyengédséggel, szelidséggel, engedékenységgel -fékezi szenvedélyeinek vad kitöréseit. A férfiu végre is a nőktől -tanulá, hogy nemcsak a világ zajában, hanem odahaza a családi élet -körében is lehet boldogságot élvezni. A „Talmud“ azt mondja, hogy a nő -erős falkint környezi a férfiut. - -A férfi szilárd, elvekre épitő, kitartóan munkás, edzett, bátor; a nő -kedélyes, gyengéd, finom, érzés teljes, szelid, (kivéve a kiveendőket) -tartózkodó, szemérmes, – s ezt a természet is úgy akarta, hogy a férfiú -ezen tulajdonságait a nőnek felismervén, azokat keresse fel, nem pedig a -nő által kerestessék. Alig van olyan férfi, ki azon nőt, mely a -gyengédséget, szemérmet félretéve, önkint ajánlkoznék szerelmének -tárházával, megszeretni tudná, sőt ellenkezőleg, még elidegenednék -attól, mert a küzdésre termett férfiu előtt annak van valódi becse, mit -tetterejével s lelki nagyságával kivivott. A nő úgy van alkotva, hogy -sokáig is képes békével lenni várakozó helyzetében, nem úgy a férfiú, ki -vágyait, kivánalmát, azonnal tettlegesiteni akarja, s ezért magát nagy -akadályokon is képes átküzdeni. - -Rónay azt mondja, hogy minél tisztább fényben ragyog nőnél a gyengédség -és szemérem, annál mélyebb a férfiunak hódolata, szeretete pedig -belterjesebb s ingatlanabb. A férfiu szivében sokszor meghült már a -szerelem csak azért, mert a nő szeretete túlságos, odaengedő volt; a nő -lángoló de kába szerelmével ekként öntudatlanúl is elaljasodik a férfiu -szemében, kinek szivéből a tisztelettel többnyire visszaidézhetlenül -ellebben a szerelem is. A nő sokszor tulságos szeretetével eljátszva -férjének szivét minden útat megkisért előbbi hajlamának visszanyerésére, -– szivét feltárja, lelke legtitkosabb gondolatait leleplezi, s többnyire -ez által veszt értékéből; férjének ellenében nincs akarata, megelőzi -minden vágyait, nélküle élni sem tud; – hasztalan, a férj szive mindig -hidegebb lesz, mert a szerető, de gyenge nő terhére van a férfiunak -(mert a férfi a gyámoltalan tehetetlenséget, a gyáva erélytelenséget -nagyon lenézi) ki nejében nem csak részvevő; de önálló lelki erővel is -biró, vigasztaló szivet keres, – ki nem örömest látja, ha neje csak -tehetetlen báb s bánkódó, ájuldozó szerelmes gerlicze, mert a férj végre -is nem akar kerestetni, hanem keresni, nem akar meghóditatni, hanem -meghóditani. A férfi szabadságát a nő ne igyekezzék korlátozni, mert ezt -a férfiú természete nem tudja elviselni, ily korlátozás miatt már sok -férfi asszonyt cserélt. - -Az erős, bátor, küzdésre termett férfiú ezen sajátságainak megfelelő -kört keres magának, sőt csak is ott érzi jól magát, hol ezen tehetségeit -érvényesitheti; a nő pedig szelid, szemérmes, érzés-gazdag, finom -izléssel, és testi kecsekkel, szellemi bájakkal biró lévén, igen -természetes, hogy szintén ezen sajátságainak tehetségeinek előnyeit -kivánja érvényesiteni s igy azoknak játéktért (Spielraum) keres, mit -szélesebb körü társashelyeken, zene, táncz szinészet s a t. közepette -fel is talál, hol a férfiaktól elismerést, bámulatot vagy épen szerelmet -nyerhetnek, a nőktől pedig irigyelve bámultatnak, vagy gyülölve -rágalmaztatnak. Én azt hiszem, hogy a közmondás, miszerint „jobb száz -irigy, mint egy szánakozó“ nőtől ered, mert a nők csak a férfiaknak -tulajdonitanak nagyobb jelentőséget. - -A nő gondolatában majd mindig csak önmagával foglalkozik, nem igy a -férfi, kit hivatása, tettereje s tettvágya kiűznek az élet zajába. - -Sok vita folyt már a felett, hogy szerelem dolgában úgy mint egyébben is -a férfi állandóbb-e vagy a nő? A felelet nem nehéz, mert a férfiúnál, -hol a kiindulás elvekből történik, hol a szilárdság nagyobb, ott minden -tekintetben több állandóságot feltételezhetünk, mint a nőnél, ki annyi -kisértésnek van kitéve, s a kinél a szilárdság s elvekbőli kiindulás -kivételesebb. - -A fisiologok és lélekbuvárok épen úgy bebizonyitották, valamint az élet -gyakorlata is mutatja, hogy a nők a változékonyság törvényeinek nagyon -alávetvék, innen van, hogy egy tárgyra figyelmüket hosszasabban szegezni -nem képesek, innen van, hogy a komolyabb tanulmányok felfogására nem oly -alkalmasak, mint a férfiak, sőt innen van az is, hogy szerelemben -kevésbé állhatatosak, mert lelkük figyelme inkább a kül- és szivvilágra -irányul természetszerűleg, semmint magának a léleknak s értelemnek -mélyébe. A nők emlékezetében az aprolékos és mellékes körülmények, -dolgok, hamar megragadnak s azt emlékezetük is hiven megőrzi. Mélyebb -conbinatióra rendszerint nem alkalmasak, s teremtő erővel alig birnak, -úgy hogy a nők, kik a szép mesterségeket gyakorolják, többnyire csak -utánzók szoktak lenni. - -Az emberek felületessége, elfogultsága rendszerint csak azt vizsgálja a -nőnél a mit külszinben lát, s ha ez igy az illem és társadalmi szokások -ellen vétene, azt a világ nem tudja elfelejteni; mig a férfiunál a tett -indokait kutatja s ha maga a tett roszalandó volna is, a világ nem itéli -el egészen csakhogy a tettre indokul szolgáló rugókban némi mentséget -találjon részére. A megcsalatott fél természetesen csak egyszer hisz a -másik félnek. - -Bár majd minden ember gyakran és szivesen lovagol a képzelet vessző -paripáján, még is a nő kinek különben is több csendes óra jutott -osztályrészül háza otthonos körében, leghajlandóbb a képzelet szárnyain -édelegni, vagy bús szivét merengésében föröszteni. - -Azt mondja Rónay, hogy a nő mindent feled csak hiuságát meg ne sértsd, -csak évei számát szemére ne lobbantsd (még saját nődnek sem) mert ezt -soha sem bocsátja meg. Megvallja gyengéit, feltárja előtted csalatott -szive ellebbent reményeit, még hiuságát sem titkolja; de évei számát -mélyen, mélyen rejti szivébe s leghittebbjei előtt is gondosan leplezi, -fiatalságát még szépségénél is többre becsüli; mert szépsége, legyen bár -mi igéző, általános elismerést ritkán nyer, de fiatalsága a nőnek -általános értékkel bir. - -„A férfiú okoskodik, a nő érzeleg; ez összeilleszti, amaz szétválasztja, -bonczolja a tárgyakat s a kérdés részleteit; a férfiú ismerete alapos, -elvont, a nőé felületes, összetes (concréta.) - -„A férfiu fájdalma kinos lelki harcz, a nőé csendesebb szenvedés; ott -cselekvöleg, itt szenvedőleg tünik fel az akarat. A gyermek, a nő -felzúdul fájdalmában, sir jajong kétségbeesetten, de fájdalma rövid, még -ragyog szemében a köny, s arczán már is mosoly vonaglig. A férfiú -látszólag nyugodtan áll az élet csapásai között, de mélyen érzi azokat; -szemei szárazak, de szive vérzik; fájdalma nem kitörő, de mély és -tartós. Ki nem látja itt mennyire ellenkezik a valósággal a világ -itélete érzeményeink felett? A mélyen szenvedőt, a nyugodt bölcset, ki -elég lelki erővel bir érzeményeit fékezni, – hidegségről közönbösségről, -vagy szivtelenségről vádolják, – mig az őrülten jajongót mindenki -szivszakadva szánja. - -„A nőnek sebzett, de szerető szive sokat megbocsát, és szerettei mellett -néha oroszlány-bátorsággal, elszántsággal is fellép. - -„Társalgása a nőnek könnyed, fesztelen, elméssége olykor meglepő, -tapintata ügyes, esze találékony. Honnan e tulajdonok? A nő felfogása -könnyü, élénk, itélete gyors, nedvalkata vérmes, világa korlátozott s -lelke nem annyira a jövővel, mint inkább a jelennel és külszinnel -foglalkozik; (falra borsót hány tehát a ki a nőt érvekkel, logicával -akarja kapacitálni) innét van, hogy hirtelen s könnyen határoz. A nő -gyengeségének öntudatában a férfiúnak védelmére, nagylelkűségére számot -tart, mi határozatait, társalgását természetszerűleg könnyiti. Nőknél az -akaratszilárdság ritka tünemény, – és ez igy van mindenütt, hol nem -annyira az ész, mint a sziv határoz.“ Ime ez is bizonyitja, hogy a nő -nincs hivatva a közélet külső zajában, dolgaiban szerepelni. - -„A nő erénye feltünő, mert külsőségekre vonatkozik, – ingatag, mert -szivből származik, mert mig érzelme meleg, értelme többnyire hideg. - -„A nő közelebb áll a természethez, mint a férfi, – és a nő maradjon hű a -természethez, mert erényei legfényesebbike az egyszerüség, őszinteség, -(naivság) és szemérem. – A férfiú csak úgy felel meg rendeltetésének, ha -természeti szilajságát fékezi, ha az élet és szenvedélyek csatáiban -ingatlanul áll, – ha jó és balsorsban csüggedetlenül előrenyomul – s ha -öngyözelmén kezdi meg az ellene tornyosuló gátak leküzdését. A férfiú -nyers erőt öröklött a természettől, – s ezt kell nemesitenie; a nő -szelidséget, gyengédséget, szemérmet – s ezt kell hiven őriznie.“ - -A szabadság eszméjével karöltve halad a nők emancipatiójának kérdése is, -de ha ezt megfelelőleg akarja a világ megoldani, még sok, igen sok -elfogultságot kell leküzdenie; az ember a szokásoknak és rövid látásának -szánandó rabja, ezért még nagy csatákat kell küzdenie, mig az oktalan -szokások kemény szikláit ledönti, – mig rövid látásának circulus -vitiosusából kigázolni képes leend. - -A nőnek annál pergőbb a nyelve, minél tehetetlenebb ő maga, – s mivel az -embernek átaljában, de különösen a nőnek természetében van a maga iránti -figyelem-gerjesztés vágya, (mert valamiben csak ki kell tünnie) – ha ezt -egyébben nem teheti, avvagy lelki műveltsége vissza nem tartja, tehát -nyelvének sarlóját a más vetésébe is bele-bele vágja; azonban szapora -beszélő tehetségének legalább odahaza hasznát venni ritkán mulasztja el. - -„A nők kandisága igen kiváló sajátság, akár kicsinység az, akár nagy -dolog, akár kedélyes, akár vérfagylaló az ujdonság mit megtudhatnak, -szemlélhetnek, az mindegy, egyiránt érdekes.“ - -Midőn a férfi elbeszéli, hogy milyen iszonyú vérontással, rohammal -vették meg a hidfőt az ellenségtől egy negyed óra előtt, – a nő azon -megjegyzést teszi, hogy kár azért a fiatal hadnagyért hogy csatába mén, -mert csinos ember. – - -„Magas és alantabb – müvelt és müveletlen körökben egyiránt szállong a -hir s küzdetnek (nők által,) a rágalom vérontás nélküli de könyzáporral -kisért csatái.“ Ha a rágalomkór és kandiság a nőnél veleszületett -gyengeség, – a férfiunál mindenesetre lealázó, menthetetlen, - -A nő nevetése és sirása egyiránt hangosabb mint a férfiué, ha -megbántatik, vagy fájdalma nagy s e miatt sirása hangosan kitör, ez -iszonyú, egetrázó szokott lenni, mert ez által mintegy ösztönszerüleg -akarja a férfiak segedelmét vagy bántójának meglágyulását felidézni. - -A cultura terjedésével terjed a fényűzés s a kényelmivágy, hol mindenki -kényelmét és korlátozatlan egyéni szabad ságát akarja élvezni. Az -előhaladás ezen stádiumában (lásd átaljában a nagy városokat s ezek -között kitünően Párist,) a szabadság és könnyelműség keveréke, a nők -sajátságos életét s maguktartását idézi el, Páris lakóiról irja Irinyi, -hogy ott a házasfelek soha sem czivódnak egymással, mert ritkán látják -egymást, s azt sem lehet mondani, hogy rosszúl élnének egymással, mert -tulajdonkép nem is élnek egymással. - -A nő ha szigorú elveket követ is, ha eszeágában sincs egyébb férjénél és -családjánál, még is úgy kiván öltözni, hogy ha csak lehet, minden -férfinak megnyerje tetszését, s ez irányban és értelemben minden nőt -elhomályositson maga körül. És ha a férfi hasonló okból, hasonló -keresettséggel öltöznék s kedveskedő magatartást tanusitana átaljában a -nők iránt: – ez a nő részéről helyeslésre nem találna, mig ellenben a -nőknél az nem is feltünő. Ime mennyivel kevésbé féltékeny a férj mint a -nő, – és még is a nők vádolják féltékenykedéssel férjeiket. - -Az idevonatkozó erényességnek nincs tüzesebb, és szigorúbb védője s -birája mint a hajadon leány, főleg a nem épen fiatal. - -Azt mondja Hume, hogy a nők (tehát az idősb leányok is) sokkal -érzékenyebbek a házas életre tett satyrikus megjegyzések miatt, mintsem -a nőnemet csipkedő satyrák hallatára, mert nő nélkül utóvégre is nem -élhetnek a férfiak, de igen is házassági kapocs nélkül. – És ha az ily -házasság nélküli élet lábra kap, divatba jön, akkor a nők ugy anyagi -mint erkölcsi tekintetben érzékeny vesztességet szenvednek. A férfiaknál -a nőtlenség, mai napság sokkal gyakoribb mint előbbi időkben volt, mert -a férfiú tudja jól, hogy a házasság által a nő felszabadul, a férj pedig -elveszti szabadságát. - -Egy nősülendő fiatal embert, ki vásott és feslett életmódja miatt rossz -hirben áll, – a leány, ki annak jegyese, mindig megjavithatónak vél, -gondolván, hogy majd szelid, okos, lekötelező modorával, elbánásával, -megtéritendi férjét; azonban ez ritkán sikerül, mert a fiatal ember -vásottságának lélektani okai mélyebben gyökereznek, mint sem azt egy -fiatal hölgy átpillantani s az okokat elháritva, azt javára felhasználni -képes volna. A kicsapongó-hős a változatosságban találja gyönyöreit, s -igy az egynejüség rá nézve csak mint egyel több változék tünik fel. – Az -ilyen ember sziv-érzeményei oly desperátus állapotban vannak mint a -kormány vesztett hajó sorsa, melyel az esélyek és körülmények lapdaként -játszanak, s melynek csak az alámerülés a kilátása. - -Kant azt mondja, hogy a sziv érzeménye s a hajlandóság, tehát nem kiváló -birlalói, a nők uralkodjanak; a férfi pedig vagy is az értelem -képviselője: kórmányozzon. Azért felmerülő esetekben a férj olyan -szerepet vigyen, mint az uralkodók oldala mellett a miniszter, ki midőn -észreveszi, hogy uralkodója csak a kellemetes, élvezhető oldalait veszi -tekintetbe felmeritett szándéklatainak, – például egy kéjpalota -felépitését vagy költséges lakomák rendezését sürgeti – azt válaszolja, -hogy igen is készséges alázattal nyujt segédkezet, csak hogy most épen -nincs pénz a kasszában s hogy épen más előbbvaló, sürgős kiadásokat kell -fedezni. – Igy aztán az uralkodó mindent tehet és rendelhet, a mi neki -tetszik, csak hogy a kórmányzó férj adja annak az irányzatot s -lehetőséget. (Zárjel közt megjegyzem, hogy Kant aligha volt nős, mert -különben tudnia kellene hogy e részben a nők állhatatossága, kitartása, -ügyessége, felülmulja a férjekét.) - -Midőn a férj fiatalabb nejénél, a nő rendesen igen szembetünöleg megadja -magát, lesi férjének kivánatait, s majdnem rabszolgája férjének, mert -érzi az egyenetlenséget s félti férjének hajlamait; de ilyen -magaviselete a nőnek természetellenes, vagy legalább nincs hivatva a -szerelmet lebilincselve tartani: – azért az ilyen házasságokat a -tapasztalt emberek nem is szokták javasolni. - -Ha az emberek szokva és képesek volnának az élet zsibongó zajának, -élveinek közepette egyszer-másszor komoly elmélkedésre, tanulságos -vizsgálatára annak, hogy mi az ember? minő nevettséges hiúság, -kicsinykedés mind az a mi az ember keblét fesziti? talán kevésbé -örülnének mindannak, mit az emberek nagynak, dicsőnek tartanak. - -Az örökkévalóság mérhetlenül tátongó nagy üregén van egy rövid hidacska -is, melyet mi életnek nevezünk, s melynek karfáin az emberek -gondtalanul, könnyelműen ugrálnak, kergetődznek a tarka pillangók és -szappanbuborékok után, anélkül hogy jól megfigyelnék a sikamlókat, -melyeken át az emberek egyenkint, de csalhatatlanul mindnyájan a -végtelenség és örökkévalóság sötét ködébe enyésznek. Némelyek -világosságot, csillámló fényt, új életet vélnek amott túlnan belátni s -elérni; mások meg azt tartják, hogy „más tavasszal más virág hajt, de ők -többé soha sem.“ - -De mig az élet lángja lobog, az ész fénye világit, s a sziv nemes heve -életre ösztönöz, addig tanulmányozzuk az embert, és mindenek előtt az -emberiséget öleljük szeretve s ebben legyünk önzők, t. i. „szeresd -felebarátod mint önnön magadat.“ E rövid tantételben rejlik az emberiség -üdve, mert az egyes emberek egyéni élete, mind megannyi részecskéje az -összes emberiség szellemének. Ezen részecskék összetartozók a -rokontermészetűek, – s mentül inkább szeretettel, benső vonzódással -simul egyik ember a másikhoz, annál inkább s annál hamarabb megalkotják -az egységet s elérik a tökély magas fokát, – melyhez máskülönben oly -tévelygő s oly hosszú út vezet; a mostani irány útja az anyagiság -gyarmataiba vezet, tehát nem a szeretet egyesíti, hanem a czivódás tépi -szét a kivánatos egységet, mi sem természetesebb tehát mint a nagyszerű -visszaesés. - -Ezen „tükördarabokat“ a lélektan induktivmódszere alakjában állitottam -össze, mivel igy az ember lelkének, szivének és elméjének müködését -összesitett (concrét) alakban s gyakorlatibb úton véltem -megvilágithatni, mintsem azt a lélektan deductiv – tehát hosszabb módja -szerint lehetne. Azon kivül az inductiv módot természetesebbnek is -találtam, mert ez alolról fölfelé törekszik, tehát épen úgy, mint az -emberiség szelleme; mig a deductiv-módnak már kiindulási pontjai is csak -változatos fixpontok lehetnek, – elágazásában pedig igen fárasztó s tán -lehetetlen a szálakat, összekötő pontjaiban mind feltalálni, – és tán -annál inább lehetetlen, mert némely antropologiában azon állitással is -találkozunk, hogy az ember lelkületében ellenmondások is vannak: a mi -természetesen lehetetlen, és a teremtő erő s bölcsesség kigúnyolása; – -addig az inductiv módszer oda vezet a valósághoz, az észhez és szivhez, -s e kettős erő, együttleges culminátióján kimutatja, hogy a sziv -(képviselve a nő által) legnemesebb érzése s az értelem (képviselve a -férfiu által) magas fejlettsége, egy és ugyanaz (vagy is az emberi lélek -harmoniája.) - -Tekintetbe veendő még itt az is, hogy ezen kis mű, bármily hézagos, -bármily hiányos legyen is, – mint töretlen úton törtető s mint első -lépés, mely ezen szakmának népszerüvé, könnyen felfoghatóvá tételére is -irányozva van, tán némi elnézést érdemel. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Azon félszeg felfogásu ember, a ki a moralitás dolgában a -legkisebb és a legnagyobb mérvű jó erkölcs és nemes jellem közt nem akar -különbséget látni, félig meddig hasonló azon megátalkodott s -egyszersmint a butasággal határos rosz cselédhez, ki – ha azért -pirongatják hogy miért rakott oly sok fát a kályhába a tüzre, – másnap -szándékosan egész a nevetségig boszontó keveset rak a tüzre, csakhogy ez -által utólag mintegy bebizonyitása hogy (lá-e!) tegnap neki volt igaza -midőn a tulságig sokat rakott a tüzre, – és megforditva, – ha azt -mondják neki „ez a leves nagyon sós“ azt fogja felelni: „pedig csak igen -keveset tettem bele“; ha pedig azt mondják neki hogy sótalan, azt feleli -hogy „pedig háromszor is tett bele.“ Ő maga nem anynyira hiszi, mint a -mennyire önfejüségből, lelki önálloságát akarván érvényre emelni, az itt -szellemi láthatárának korlátoltságával vagy is elfogultságával -összeütközik, – mással elakarja hitetni, hogy ő tud is, jót is akar.] - -[Footnote 2: Némely ember a sikert ugy tekinti, mint az igazság vagy -igaztalanság zsinórmértékét, a becsületességet, mint az izlés vagy illem -dolgát, a világot mint ügyes cselszövők örökségét.] - -[Footnote 3: Quot capita, tot sensus.] - -[Footnote 4: A müveltség és tanultság közép fokán állók közt is -találkoznak, a kik nem birnak ugyan szellemi egyéniségük korlátlan -szabadságával, tehát ezen eszme valójának (substantia) fogalmával sem, – -de természet adta józan eszük s ennek kifolyása vagy is jobb ösztönük, -szellemi érzékiségük (Vitalsinn) fonalán kevés botlással tudnak haladni -az élet utjain, – ám de ezek tapogatódzása örökké az esélyek játéka -leend, mert hiányzik náluk az értelem meggyőződésének vezérfonala s -középpontja.] - -[Footnote 5: Találkoznak az ugynevezett tudósok között is kik azt -állitják, hogy az igazságot nem lehet felismerni, mert az az ember -szemei elől el van rejtve. Azonban ezek szánandó rövidlátásuak s vagy -nem képesek, vagy nem akarnak a szónak mélyen ható értelmében -gondolkozni. - -Idevonatkozólag jelesen fejezi ki magát Dante midőn igy szóll: - - „Jo veggio ben, che giammai non si sazia - Nostro intelletto, se ’l Ver non lo illustra, - Di fuor dal qual nessum vero si spazia - Posasi in esso, come fera in lustra. - Tosto che giunto l’ ha; e giunger puollo; - Se non, ciascun disio sarebbe frustra.“ - -Látom jól, hogy értelmünk soha be nem telik, ha azt az igazság meg nem -világositja: – t. i. az igazvaló az időleges vagy örökigazság, – abban -megpihen mint vad a barlangban, mihelyt elérte azt, és valóban elérheti, -mert ha nem, – minden vágy hasztalan vagy is elérhetetlen volna.] - -[Footnote 6: Az erős, a tiszta meggyőződés szülte egyéni – szellemi -szabadság, lelki önállóság, – hogy mily kevés ember tulajdona, s hogy -mennyire nem birtak azzal még a nagy nevü bölcsek sem: – bizonyitja – -többi közt – Sokrates esete, – ki életében és tanitásaiban tagadván az -istenek létezését, (már t. i. azok szellemi hatályát) kevéssel halála -előtt még is Esculapnak kakast áldozott. – Ezek után és nyomán jut e még -eszébe valakinek tagadni azon igazságot, hogy a tekintélyek kora -lejárt??] - -[Footnote 7: Felelősségre vonni valakit, a ki kötelességét mulasztá, -vagy olyasmit szándékosan avvagy vétkes gondatlonságból tett a miből -kötelezettségének teljesithetlensége következett; ez természetes és -jogosult; de valakit a dolognak esetleges rosz kimeneteleért, azon -nyomon vádolni, hogy miért kezdett abba (mintha mondaná; mért nem voltál -mindentudó, mindenható?) – ez igaztalan s méltatlan eljárás. Az embernek -gyengesége az, hogy mástól mindig több tökéletességet igényel, mint a -mennyivel ő maga bir.] - -[Footnote 8: Sok ember azért nem képes helyesen birálni, mivel szükkörü -felfogása miatt nem tud, vagy a kényelem kedvéért nem is hajlandó a -szónak valódi értelmében méltányolni, – s igy birálatait vagy csak úgy -találomra (auf das gerathe Wohl) vagy rokon és ellenszenve, tehát a -szivnek s nem az értelemnek törvényei szerint ejti meg. – Ilyen a magyar -ember legnagyobb részt. - -Az igazság és méltányosság fáján terem az erkölcsiség gyümölcse: – azért -például rabszolganép jó erkölcsű nem lehet: azonban hogy az alkotmányos, -szabad társadalmi élet üdvhozó legyen, ahoz nem csekély foku műveltség s -tudományos képzettség kivántatik, – más különben az egész szabadság csak -önámitás leend. Vajmi nagy azok száma, kik az erénynek csak látszatja -után törekszenek s azzal beelégszenek. –] - -[Footnote 9: „De trágya férgül tán jobb neked tenyészni kis körödnek -lágy ölében s tudás nélkül elfogyni életeddel. – Nagy kényelem a -megnyugvás hitünkben; nemes, de terhes önlábunkon állani.“ - -(_Madách_.)] - -[Footnote 10: Du wärest Obrigkeit von Gott?! Die Gottheit spendet segen; -– Nein, nicht von Gott bist du Tyrann! - -(_Bürger_.)] - -[Footnote 11: „Durch Leidenschaften glücklich sein wollen, heisst sich -wärmen durch ein Brennglas.“ - -(_Jean Paul_.)] - -[Footnote 12: Ilyen jogosulatlan a tulzás is, mert a tulzás -igaztalanság, már pedig ha (tán csak képzelt) igazainkat tulzással -védjük, igaztalanok vagyunk; holott igaztalansággal védeni az igazságot, -annyi mint megdönteni azt alapjában.] - -[Footnote 13: A hizelgő kegyvadászra jól illenek Jósika szavai, mert az -„fejedelmi eb, ki a csontért melyet neki vetnek, megugatja az idegent.“] - -[Footnote 14: „Miért is kezdtem emberrel nagyott, ki sárból, napsugárból -összegyúrva, tudásra törpe, vakságra nagy.“ - -(_Madách_.)] - -[Footnote 15: Miért egyszersmint alávaló a kevély ember? – kérdé Kantot -egy kereskedő. – Azért mondá ez – mivel a kevély másoktól azt követeli, -hogy midőn magukat vele összehasonlitják, önmagukat mintegy semmire sem -becsüljék amahozi hitványságuk érzetében, ámde ilyesmit másokról -feltenni csak az képes, a ki önmaga magát ilyen alávalóságra szükség -esetén képesnek érzi; ebből kifolyólag minden kevély ember egyszersmint -és pedig csalhatlanul alávaló, próba esetén tehát jellemnélküli.] - -[Footnote 16: - - „Egy letörlött köny feleim szeméről - Nemesebb örömre vonz“. -] - -[Footnote 17: - - „Kutyáknak harcza ez egy koncz felett, - Én társaságot kivánok helyette, - Minőt a tudomány eszmél magának, - És melynek rendén értelem viraszt.“ - -(_Madách_). ] - -[Footnote 18: Valamint a politikának egyik legfőbb s legnehezebb -kötelessége az emberiséget annak tökély pontjához fokonkint, sem nem -sietve, sem nem késve, elvezetni, – épen úgy önmaga iránti nemes -kötelessége az embernek az idő, hely és körülmények által kijelölt -határon sem túl nem hajtani, sem azon innen nem maradni.] - -[Footnote 19: - - „Végzet, szabadság egymást üldözi - S hiányzik az öszhangzó értelem.“ - -(_Madách_.)] - -[Footnote 20: - - „De az öreg ember csak tövis az ágon, - Látja, hogy ő nem kell ezen a világon, - Ide-oda zsémbel, zörög mint a haraszt; - Érzi, hogy oly vendég, kit senki sem maraszt.“ - -_Arany_.] - -[Footnote 21: „A mit mondasz, az nem te vagy; a mit cselekszel, az vagy -te.“] - -[Footnote 22: A ki mások iránt illemmel és tisztelettel tud elbánni, az -önmagát is tiszteletben tudja és akarja tartani. Sokrates erkölcstanát -valljuk és tartsuk meg Scipio finomságát.] - -[Footnote 23: - - „Hol a magas, mi vonz? a mély, mi rettent? - Hol életünknek édes tarkasága? - Többé nem tenger küzdő fényes árja, - Sima mocsár csak, békával tele.“ -] - -[Footnote 24: - - Mert minden ember uralomra vágy, - Ez érzet az s nem testvériség. - Mi a szabadság zászlójához üzi - A nagy tömeget. – - -(_Madách_.) ] - -[Footnote 25: Némely község s abban értelmes polgárok még most is -szorosan ragaszkodnak ahoz, hogy kebelükbeli születés legyen az kit -választás utján hivatalra alkalmaznak s a kit átaljában honfinak -tekintsenek (hsztalan lakik ott 20 év óta, nem tekintik olyannak.) -Azonban ez, ép oly conservativ elv és felfogás, mint midőn 1848 előtt -némely magyar nemes azt mondta: „ez az ország és föld szőröstől -bőröstől, törvényszerint és kézzel foghatólag mind a mienk, annál fogva -senkivel semmit sem osztunk meg; tehát ezt a mienket csak és pedig -kizárólag a mi (nemesi) családunk beliek birhatják, a többi emberek -(jobbágyok) maradnak továbbra is a nemzetből (családból) kizárt -extráneusok.“ Annál inkább viszásan hangzik az ilyen elv, mivel -többnyire olyanoktól származik, a kik magukat liberális embereknek -tartják és a mellett 1848 előtt ehez analog felfogás ellen küzdöttek. – -Itt eszembe jut azon eset, midőn a kiküldött megyei főnök magyarázta egy -község gyülekezetének (volt jobbágyoknak) a Bach rendszer alatt, hogy -hát ezentul a közlegelőre ők is tetszésük szerinti mennyiségü lábas -jószágot terelhetnek, mire ezek „igen is értjük“-kel feleltek, de a -mikor aztán viszont azt is magyarázta, hogy a közlegelő adóját az -urasággal közösen fogják fizetni: erre aztán azt válaszolták, hogy ezt -biz ők sehogy sem birják megérteni.] - -[Footnote 26: - - … Láthattok fürge majmot, - Mi méltósággal játsza emberét; - Láthattok medvét tánczmester gyanánt. - -_Madách_.] - -[Footnote 27: - - „Soha sem tiszteletes a jelen, - Mint embernagyság a hálószobában, - Nőnk az, tiz évi házas állapotban, - Már azt is tudjuk, hogy szeplője hány van.“ - -(_Madách_.)] - -[Footnote 28: - - „Adj ezen nehány kivált egyénnek lánczot és gyűrűt, - Adj más játékszert s mond im a tömeg - Fölébe tollak, ez teszen nemesbé, - És elhiszik és a népet lenézvén - Elviselik hogy őket is lenézd.“ - -(_Madách_.)] - -[Footnote 29: - - Az oktalan bámul és azt hiszi - E szép szavakkal szellemet idézünk, - Pedig fogás csak az egész, takarni - A szemfényvesztés mesterségét. - -(_Madách_.)] - -[Footnote 30: A kormányok kezelői is eszélyességnek tartják ha a népek -és egyesek gyengéit, szenvedélyeit kiismervén, azokat, vissza élve, -czéljaik elérésére használják fel; de a természetes ész ezt is gazságnak -nevezi.] - -[Footnote 31: Borivóknál ingerlékeny az idegzet, az érzemény élénk, a -képzelet heves, az értelem könnyű felfogású, a szenvedélyeknek -észfeletti uralgásuk gyakori. – Vizivóknál higgadtabb a vér, a kedély -mélaságra hajlandó, az értelem világos, az itélés és következetesség -óvakodó, méltányló.] - -[Footnote 32: Bosszúállásra rendszerint az erőtlenebb alantos lelkületű -emberek vetemednek. A nagy lélek és az oroszlán sohasem bosszúálló. A -gyenge gyarló emberekről mondja Madách: - - „Mert fél az erőstől titkosan a gyenge, - Maga gyarlóságát teszi mindig szembe, - Gondja vadul viraszt a derekabb társon; - Ki ártani tudna, nem hiszi ne ártson.“ -] - -[Footnote 33: A zsidóknak adandó teljes polgári jog képes egyedül, őket -a náluk még részben netalán hiányzó morális élet és polgári kötelesség – -érzetének felébresztésére; tanuskodik ezen tantétel mellett azon -tapasztalás, miszerint az erkölcsök és a polgári kötelesség érzet, egy -teljes polgári jogokkal nem biró államban mindig fejletlenebb, -viszásabb, mint egy teljes polgári jogok gyakorlatának szabadságában élő -állam társadalmában.] - -[Footnote 34: - - „Nézd ott a sast, mely felhők közt kóvalyg, - Nézd e vakandot földet turva lenn, - Mindkettőt más más láthatár övedzi.“ - -(_Madách_.)] - -[Footnote 35: - - Todte Gruppen sind wir, wenn wir hassen: - Götter, wenn wir liebend uns umfassen!“ - -_Schiller_.] - -[Footnote 36: „Remélni oly nehéz az élet alkonyán, s szeretni tilt az -ész letünt remény után.“] - -[Footnote 37: Vajmi sok nemes érzést találtál volna e kebelben, hol csak -mulékony kéj után kutattál. - -Az ember is üdvét csak önmaga találja fel. Sokszor tán épen ott, hol -másik társa poklot alkotott.“ - -(_Madách_.)] - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -8 |arrra |arra - -17 |főlénynyel |fölénynyel - -22 |hihágást |kihágást - -38 |bogy mit |hogy mit - -43 |megannnyi |megannyi - -44 |alláspontot |álláspontot - -44 |ennnek |ennek - -44 |növeli orőnk |növeli erőnk - -46 |szandékosnak |szándékosnak - -48 |formákben |formákban - -77 |feltűnnni |feltűnni - -86 |kepzelődés adja |képzelődés adja - -112 |melllé rendeli |mellé rendeli - -126 |többbnyire feltünni |többnyire feltünni - -129 |lenézi ( |lenézi)] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TÜKÖR DARABOK AZ ÖNISMERET ÉS -EMBERISMERET VILÁGÁBÓL *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. |