diff options
| -rw-r--r-- | .gitattributes | 4 | ||||
| -rw-r--r-- | LICENSE.txt | 11 | ||||
| -rw-r--r-- | README.md | 2 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66624-0.txt | 4530 | ||||
| -rw-r--r-- | old/66624-0.zip | bin | 107374 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66624-h.zip | bin | 115537 -> 0 bytes | |||
| -rw-r--r-- | old/66624-h/66624-h.htm | 5085 |
7 files changed, 17 insertions, 9615 deletions
diff --git a/.gitattributes b/.gitattributes new file mode 100644 index 0000000..d7b82bc --- /dev/null +++ b/.gitattributes @@ -0,0 +1,4 @@ +*.txt text eol=lf +*.htm text eol=lf +*.html text eol=lf +*.md text eol=lf diff --git a/LICENSE.txt b/LICENSE.txt new file mode 100644 index 0000000..6312041 --- /dev/null +++ b/LICENSE.txt @@ -0,0 +1,11 @@ +This eBook, including all associated images, markup, improvements, +metadata, and any other content or labor, has been confirmed to be +in the PUBLIC DOMAIN IN THE UNITED STATES. + +Procedures for determining public domain status are described in +the "Copyright How-To" at https://www.gutenberg.org. + +No investigation has been made concerning possible copyrights in +jurisdictions other than the United States. Anyone seeking to utilize +this eBook outside of the United States should confirm copyright +status under the laws that apply to them. diff --git a/README.md b/README.md new file mode 100644 index 0000000..5cca767 --- /dev/null +++ b/README.md @@ -0,0 +1,2 @@ +Project Gutenberg (https://www.gutenberg.org) public repository for +eBook #66624 (https://www.gutenberg.org/ebooks/66624) diff --git a/old/66624-0.txt b/old/66624-0.txt deleted file mode 100644 index 571da23..0000000 --- a/old/66624-0.txt +++ /dev/null @@ -1,4530 +0,0 @@ -The Project Gutenberg eBook of Tükör darabok az önismeret és emberismeret -világából, by Ede Tassy - -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at -www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you -will have to check the laws of the country where you are located before -using this eBook. - -Title: Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából - -Author: Ede Tassy - -Release Date: October 28, 2021 [eBook #66624] - -Language: Hungarian - -Character set encoding: UTF-8 - -Produced by: Albert László from page images generously made available by - the Google Books Library Project - -*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TÜKÖR DARABOK AZ ÖNISMERET ÉS -EMBERISMERET VILÁGÁBÓL *** - -TÜKÖR DARABOK - -AZ - -ÖNISMERET - -ÉS - -EMBERISMERET - -VILÁGÁBÓL. - -A MŰVELT KÖZÖNSÉG OLVASMÁNYÁUL, - -IRTA: - -TASSY EDE. - -SZEGED, - -NYOMATOTT BÁBA IMRÉNÉL, - -1867 - -„Ismerd meg magadat s magad által az embereket; ez ismeret nélkül -tudományod holt tudomány.“ Thalestől napjainkig e szavak viszhangzottak -a bölcsek ajkain: s valljon mi sikerrel? Az ember különös lény: feledve -önmagát a külvilág forradalmaiba sovárg, déltől éjig, kelettől nyugatig -bolyong; féregkint vájja be magát a föld gyomrába, vagy kifejtekezve a -porból, magasra emelkedik, de belvilágát figyelemre sem méltatja. Sokan -csak azért rohannak a fonnyasztó kéj és életölő gyönyörök posványába, -hogy elnémithassák a rémletesen viszhangzó, vádló öntudatot, hogy -önmagukat feledhessék, és örülnek az őrültek, ha egy nap, egy óra, egy -percz elviharzott szenvedélyeik tengerén! Sokan, midőn mindent tudnak és -mindent ismernek, önmagukat legkevésbé ismerik. Ez oka, hogy a -bölcsészet évezredeken által sem vergődhetett ki ingatag alapjából; a -bölcsek nem indultak ki lélektan úton, „pedig csak ez az egyetlen igazí -célhoz vezető.“ (Szontagh, Rónay.) - -„Veniamus nunc ad eam scientiam, ad quam nos ducit antiquum oraculum, -nempe ad scientiam nostri. Cui quo magis nostra intersit, eo incumbendum -est diligentius Haec scientia homini quamvis naturae ipsius portio -tantum pro fine est omnium scientiarum.“ (Baco: de dign: et augm. -scient. IV. 1.) - -Az emberiség concrét alaku szellemvilága sok tekintetben hasonlit a -tengerhez, mert az, ennek roppant dimensioit nemcsak eléri, s ezzel -nemcsak a hullámzás és árapály azonos törvényeit követi, de egyszersmint -ép ugy be van népesítve mint a tenger; az ember szellemvilágában mint a -tengerben a delfinek és czápáktól a tengeri szörnyek és csavargőzösöktől -kezdve, le a sima ángolnáig, a tehetetlen halászbárkáig, az atomszerű -parányig, mozgó szellemalakok lakoznak. Itt is a felszinen csábító -syrenek, félemberek, vészt sápító szárnyasok, tőkehal, dúshajó, tört -árbocz és több effélék mutatkoznak. Az ember szellemvilágában is van -szélcsend, olykor szélvészek, hajnalpir, hideg fény, és az emberek -szivében ott van a hajók mágnes-tűje: a jobb ösztön, mely partra -vezérel, és a szélrózsa: a sziv lángja, mely az érzelem változandóságát -jelképezi. Van az ember szellemvilágának is kikötője az önérzet, melyben -jobb meggyőződését szokta az ostromló viharok ellen oltalmazni, és e -kikötő felett mint világító torony őrt áll az értelem, hogy az eltévedt -hajóst magához intse. Az emberek szellemvilága külömböző világitásban -szintén különböző szint mutat, s majd a káprázat koralgyöngyei usszák -körül a hajót, majd ismét más világrész vándor madarai telepednek oda. A -szellemvilágnak is vannak mélységei, vadregényes szigetei, veszélyes -köszirtei s homokpadjai, melyen az emberi szellem olykor megtörik, vagy -megfeneklik. A szellemvilág szinvonala (niveau) olyan mint a tenger -viztükre: a tudósok minden magasságot ehez mérnek. A mint a tengerben -egy egy sziget a viz alól feltolja magát s idők folytán ismét alámerül, -úgy az ember szellemvilága is egy egy uj eszmét hoz a felszinre, de a -mely eszme aztán évszázadok vagy évezredek multán ismét eltünik a -felszinről, alámerül. Háborgó tenger az ember szellemvilága, mely majd -ájtatosságot, majd iszonyt, majd bátorságot, majd ismét félelmet kelt az -emberben. Miként a föld a tenger vizének határokat szab, úgy a test a -szellem korlátja s a mint a tenger csak párolgás által, de sohasem képes -egészen kiemelkedni ágyából: úgy az ember szelleme sem bir a test élő -hajlékától külön válakozni. És hányszor vivott eszmeharczot az emberi -szellem a rögeszmék hullámai ellenébe, s hányszor szenvedett az -hajótörést, mely után néma siri csend, olykor hosszú szünet állott be; -de miként az ércztekintetű rettenthetlen tengerész, úgy az emberi -szellem is belső ösztönétől űzve, hajtva, uj hajót épít, százszor és -ismét kiszáll a magas hullámokra, hogy czélját érje, vagy alámerüljön a -nagyszerű, dicső küzdelemben, mindenesetre pedig betöltse azon helyet s -alkossa azon összekötő lánczszemet, melyet részére végzetszerűsége a -világ egyetemben kijelölt. - -Ha a tengert csak e homályos földtekéhez, a szellemet pedig emberi -parányiságunkhoz mérjük: mindkettő nagyszerünek tünek fel előttünk, – de -ha a tengert a nagy mindenséghez az emberi szellemet pedig az őserőhöz -mérjük akkor elnémul az értelem s megszünik minden arány. A mint a -tenger mélyében lehet igaz gyöngyöt találni, ugy az ember szellemvilága -is rejt méhében igaz gyöngyöket: az értelem és érzelem igaz gyöngyeit. - -Lépjünk be tehát a kutatás buvárharangjába s e ponton ereszkedjünk a -szellemvilág mélyébe megtekintendők hogy mi van ott? Gyujtsuk meg az -önismeret szövétnekét és világitsunk be egy kevéssé abba a végtelen -ürbe, mely az ember szellemvilágának – hogy úgy mondjam – légkörét -képezi. - -Előre bocsájtva azt, hogy ezen szűk keretbe szoritott tükördarabok -feladata nem lehet terjedelmes s így mélyebb lélektani visszatükrözését -adni az ember lelki természetének, s hogy a ki a psychologia s -erkölcstan szellemi nagy mappáját akarja egész terjedelmében maga előtt -kiterítve látni, az a nevezett három tudomány ressort iróinál keresse -fel azokat. Itt csak a gyakorlati lélektan (antropologia) s a -philosophia magvának az önismeret s ember ismeretre vonatkozó részéből s -magából az élet gyakorlatából kivántam annyit bemutatni, a mennyi a -gyakorlati önismeret s emberismeret tanulmányozására tán némi -világitással szolgálhat legalább az ifjuságnak; ugyanazért nem a -szakembereknek, hanem a laikus, de művelt nagy közönségnek olvasmányául -van szánva e mű: szükséges tehát hogy felvett tárgyunkhoz minden további -bevezetés nélkül hozzá szóljunk, s az adott viszonyokat, nem pedig azok -előzőit tárgyaljuk. Ott kezdem tehát hogy: - -Minden ember többé vagy kevésbé egy oldalú felfogással bir, ugy az -irástudatlan mint a tudós, ugy a szegény mint a gazdag, ugy a sírásó -mint a fejedelem; bizonyos értelemben minden ember nagyon is egyoldalú -felfogású, mivel hogy egyes ember szellemi tisztán látása előtt talán -soha sem fog feltárulni azon egyetemes, tehát sok oldalú tudalom, mely -az emberiségnek összeségében igen, de egyesnek kivételképen sem adatott: -mégis az egyoldalúságról most csak közelebbi vonatkozásban kivánok -szólani, – s itt is csak annyiban, a mennyiben az a gyakorlati, hogy ugy -mondjam mindennapi élet s különösen annak localis utilizálására szokott -alkalmaztatni. - -Az emberi élet, vagy is inkább az öntudatra ébredés kezdete csak -ösztönszerű felfogással ruházza fel a gyermeket, mely akkor hasonlit -például a nyúlhoz. t. i. amely bokorban fejlődött kezdetleges eszmélete, -ugyanoda, bár olykor megriasztva a szokatlan körülmények feltünése által -s nagy kerülővel, de ismét visszatér. Ezen ösztönszerűsége az embernek -részben, többnyire örökös, mert például a honvágy az embert mint az -éjszaki sark a delejtűt folyvást vonja ősi fészkéhez; de épen igy örökös -az észjárás azon irányzatának is egy része, mely bennünk serdült -gyermekkorunkban fejlődött, s az ember, észjárásának azon kora -ifjuságában ismert és frequentált ösvényére, a késő korban is sokszor -akaratlanul vissza visszatér. És ha ezen ifjuságunkban frequentált -észjárás irányzata az elfogultság vagy előitélet homályában mozog, tehát -a valótlanság, képzelődés, avagy káprázat világából való: akkor az -elfogultság meglett korunkban is gyakran homályossá fogja tenni szellemi -tisztán látásunk légkörét. - -Ki merné tagadni, hogy a mint egyes családok ősatyjának, ősanyjának -gondolkozása iránya, észjárása, a tölök származott ivadék- -lépcsőzeteinek lelkületére, gondolkozása irányára alapjában véve már a -priori nagy befolyással volt és van? épen úgy áll ez a nemzetekre, -népcsaládokra nézve is, kik kifejlésük-áldását avagy hátramaradásuk -átkát, talán egy-két erélyes véralkatú, nagy befolyású, de hibás, t. i. -bizonyos irányban elfogult vagy fordítva, helyes nézetű embernek -tulajdoníthatják a multban. Mentül miveletlenebb, tanulatlanabb valamely -akár egyes, akár népcsalád, annál nagyobb a receptivitás az adott -lendület irányának megtartására; innen a közmondás: „nem messze esik az -alma fájától.“ - -Az értelmi felfogás az ösztönszerütől teljesen különbözik, és a szoros -értelemben vett tudományossággal csak kevéssé kapcsolatos, sem a 20 sem -a 70 éves kortól nem függő; azért az elfogulatlant felvilágosodott -embernek nevezzük habár csak 20 éves lenne, ellenben 70 éves daczára is -egyoldalúnak, együgyünek nevezzük az elfogult embert. E tekintetben -tehát az ifju vagy öreg kor csak relativ fogalom. - -„Elfogultság“ e szónak önmagában rejlő átka sok ember életén át mint -vörös fonál huzódik. Ismerkedjünk, meg tehát ennek definitiojával s -fürkésszük, miként s mily sokféleképen nyilvánul ez mint kórjelenség az -ember szellem-életében. - -Az egyoldalú felfogás: elfogultság. - -A képzelődés erejével vagy máskint belénk rögzött hiszeme a -valótlanságnak: elfogultság. („Der schrecklichste der Schrekken ist der -Mensch in seinem Wahn!“) - -Az előitélet nem más mint: elfogultság. - -Ha ember ember társa előtt csak azért, mivel ez magasabb rangú, gazdag, -vagy nálunknál műveltebb, tanultabb, genirozva van: szintén elfogultság. - -Egy előkelő embertől a közönség – hogy büszkének ne tartsa – több -leereszkedést kiván, mint önmagához hasonlóitól (ez is elfogultság.) - -Ha (már művelt ember létünkre) például az irmodorban vagy bármi másban, -másokat utánzunk, a helyett hogy önálló, saját viszonyainkhoz, -körülményeinkhez mért conceptiónkkal lépnénk elő s abban bensőleg meg is -nyugodnánk: ez is elfogultság (habitualis.) - -Nem sorolhatjuk fel itt mindazon alakját és esetét az előitéletnek s -elfogultságnak, mely az ember életében előfordul, mert azok száma -végtelen; legyen elég e helyt csak általánosságban még annyit mondani, -hogy midőn például úgynevezett szokásainkba, szenvedélyeink -gyakorlatába, a divat majmolásába s még általánosabban saját „én“ünk -szük valójába belemélyedünk, hasonlitunk azon táblabiróhoz ki magát a -világ közepének képzeli. - -(R) „Az emberek egymást csak ritkán birják megérteni, olykor nagy messze -állanak egymástól felfogásaikban, bár az életben egymás mellett vannak; -igy aztán olykor gyülölve látjuk azokat, kik azt meg nem érdemlik, s -szeretve azokat, kik arra legkevésbé sem méltók. Az elfogultság, vagy a -rosz akarat terjesztette hir itt is erősen szoktak szerepelni.“ - -Az elfogultság, vagy is megrögzöttsége valamely eszmének csak rendkivül -nehezen tisztázható, tapasztaljuk ezt oly tudósoknál is, kik bár -átaljában mindent alapos nyomon szoktak megbirálni, s még is midőn egy -vagy más tudalmuk, állitásuk megtámadtatik: azt makacsúl védik, sokszor -még akkor is, midőn szerzett fogalmuk nem az értelem meggyőződésére volt -alapítva. Az embernek nemcsak hiuságát bántja az, ha fogalmának -helyessége kétségbe vonatik, vagy kézzel fogható világossággal -megczáfoltatik, de egyszersmint ösztönszerüleg vonakodik azon -elfogultságot, melyet már önvalójának harmoniájába beleillesztett, más -eszmével, fogalommal helyettesiteni, s igy concrét értelme, felfogása -műhelyét egy eddig ismeretlen s most szokatlan darabbal pótolni, s az -egészhez idomitani vagy viszont az egészet ehhez. - -E nyomon elmondhatjuk hogy bizonyos értelemben bár minden ember többé -vagy kevésbé „idiota,“ még is legkevésbé idiota- és elfogult az, a ki -szemléletét, összehasonlitásait s átaljában itéletét, mentül szélesebb – -önmagán kivül fekvő körből is, – tehát legegyetemlegesebb, sőt lehetőleg -neutralis szempontból veszi. - -Hogy ezen széles terjű látkörből vegyük észjárásunk kiindulási pontját; -szükséges egy kissé recapitulálnunk, miszerint: - -a földön és ennek közvetlen körében létező minden tárgy, ezek vegyi -alkatrészei, a természeti – látható és láthatatlan erők, ezeknek -egymásrai hatása, azok is melyekről a titok fátyolát fellebbenteni az -emberi kutatásnak még nem sikerült, mint szövevényes gordiusi csomónak -egymásba miliószor át és visszafutó, de szakadatlan összefüggő szálai a -kutató emberi elmének türelmes tovább fejtése által, egykor bizonyára -mint kibontott, megfejtett talányok fognak az emberi szellem óriási -hatalmának engedelmeskedni; – de az összefüggő szálak nyomozását, ha még -oly kúszáltaknak látszanának is azok, kifogyhatlan türelemmel kell -fürkésznünk, annál is inkább, mivel ezekkel – eddigelé csak felületesen -ismert – de mint tudjuk közvetlen, szerves összeköttetésben áll saját -„én“nünk. Az anyag és szellem csak egymás kölcsönösségével müködhetvén -az emberben: az önismeret teljességére megkivántatik hogy nemcsak az -anyag müködését, de a szellemi részt is, annak belső természetében, -müködéseiben, olykor sajátságos nyilatkozataiban, még inkább kutassuk, -ismerjük, – mert ezen müködés szövevényének is teljesen összefüggő – -hogy ugy mondjam – „szellem-fonálszálai“ vannak, melyek a fentebbi -gordiusi csomóhoz hasonlitván: akarat enély, szenvedélyes vizsgálódás, -kifogyhatlan türelem segélyével nagy részben áttekinthetők, -felfejthetők. - -Vizsgálódjunk tehát tovább. - -Kérdjük először is mi az oka annak, hogy a korlátolt felfogású emberek -rendszerint általánosságban szoktak beszélni azonnal készek lévén -mindenről itéletet (birálatot) mondani, – itéleteiknek feltétlen igazat -(Recht) követelnek; felelet: mivel ilyen embereknél nem csak a -szerénység hiányzik, de némileg sejtett felületességüket is eltakarni -igyekezvén, egy egy általános „szólam“ segitségével parirozzák a -netaláni rendre utasitásokat. Ilyen általános szólam például ez: „no -hisz’ olyanformán gondolom én is,“ vagy „affélét szoktam én is tenni.“ - -Ezen felekezet emberei, mert nagyon szük, parányi lyukon (saját „én“jük -szemüvegén) át nézik a világ folyását, – másnál rendszerint mindent -jobban vagy különbözőleg akarnak tudni, – az ellenmondásokat nem -türik,[1] s a mit birálatképen kimondanak nem igen szokott egyéb lenni -rosszalásnál; – holott az értelmes emberek egyik föismérve az, hogy nem -csak rosszalni, elitélni, hanem eszélyesen méltányolni, dicsérni is -tudnak. - -Álljon még itt megjegyzésül miszerint tagadhatlanul legkényelmesebb -módja a birálatnak midőn valakinek tetteit, inditó okait a tettre, – az -eredmények[2] mivoltából itéljük meg; de az is bizonyos hogy e nyomon -birálataink csak nagyon is gyakran a legnagyobb botlások és csalódások -ingoványát tapossák. – Ha valahol igen, ugy bizonyára birálataink -megejtésénél szükséges azon közmondást szem előtt tartanunk, hogy -„kétszer mérd, egyszer mesd.“ - -Qui bene distinquit, bene docet. A susbtilis distinctiók azok, melyekre -az emberek itéleteik s méltánylásaiknál oly keves gondot s tán nem -kevesebb jóra való röstséget forditanak, amellett pedig saját „én“jük -szük valójába elmélyedve, észre sem veszik hogy épen ezen subtilitások – -precis, exact – természete szerint igazodhatnának csak el megfelelőleg, -való hiven (richtig), – anélkül azonban hogy ez által a kákán csomót -keresés hasztalan (tehát a dolog valóhüségenélküli) kutatásába esnének. - -Továbbá bizonyos az is, hogy olyan ember e földön még nem élt, a kinek -ugy nevezett „fixa-ideái“ épenséggel ne lettek volna, mert ez, az emberi -gyarlósághoz tartozik: alapoka leginkább az ember szellemi képességének -és külső, tárgylagos életének – többé vagy kevésbé – localizáltsága; de -nem kevésbé bizonyos az is, hogy mentül kevesebb fixa-ideák, (s -tulajdonképen a rosz szenvedélyek is ide tartoznak) szállották meg -elménket, annál józonabbak vagyunk. Minden egyes fixa-idea, mint meg -annyi gnom uralkodik szellemünk szabad mozgása felett s szülőanyja több -más fixa-ideáknak, végre keserű csalodásoknak. - -„Kiknek sajkája az élet tengerén számtalan bajjal küzdött meg, azok -renditlen állanak, mint a vészedzette szirt melyről a sors -hullámcsapásai visszamorzsolódnak. Kik sokat utazván, figyelmüket az -emberiség lelkületének, szellemének tanulmányozására forditották s -nemünket ezer szinben, alakban, hullámzani – s majd haladva, majd -hátrálva enyészni vagy emelkedni látták: azok végre is azon -meggyöződéssel térnek vissza, hogy az ember mindig ugyanaz. t. i. -ábrándjainak bábjátéka, előitéletének, szokásainak rabja.“ - -„Képzelődés az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz.“ - -A képzelődő ember egész élete csalódás, mert alaptalan s igy -jogosulatlan reményeket táplál. - -Bátran elmondhatjuk azt is, hogy a legtöbb ember nem helyes, vagy is nem -valóhű felfogással bir önmagáról; – már most, ha az alapfogalom téves, -hogyan lehetne erre helyes következtetéseket alapitani? Hogyan fejthet -ki az ilyen ember „jellemet“? Honnan származtatható ez esetben azon -biztonság, mely az embert elhatározásaiban, cselekvéseiben kell, hogy -vezesse? – Az önmagunkróli téves, nem valóhű felfogás, tehát voltaképen -képzelődés, vajmi sokszor falnak vezeti az embert, s csak midőn -odaütköztünk, vesszük észre, hogy eszméink tévesek voltak s azért -jöttünk összeütközésbe a valósággal. - -Valamint minden egyes embernek külön külön specificus változatosságu -felfogása van[3] az életről, a tárgyakról, a világról, ezek -viszonylatairól s. a. t. ugy különböznek, – sokszor igen lényegesen, – -az öt világrész, ezekben ismét az országok s különösen a nemzetiségek -általános csoportozati vagy felekezeti felfogásai, nézetei a fentebb -emlitettekre nézve; - -ismét tovább: valamint egyes ember kiskörü ismerete, homályos felfogása, -szellemének nagyon is kicsiny körre szoritkozó müködése, észlelete, a -felvilágosodott ember előtt szánandó localizáltságban tünik fel, – épen -ugy tünik fel például, Europa civilizáltsága előtt Ázsiának vagy -Afrikának localizált észjárása; – - -és ismét: az egyes ember épen ugy mint egy világrész vagy nemzetiség, – -mentül inkább localizált, vagy is minél kisebb körü felfogással bir, -annál kevesebb akarat erélylyel és vágyodással van képesitve -eszmeköréből kilépni. - -A kik gyakran unatkoznak, azok mindennel birhatnak, csak szilárd -akarattal nem, mert lelkületük gyengébb, vagy is elfogultabb hogysem az -emberiség közös czéljait, a szellemi tökélyt, fáradalmaikkal is -előmozditani képesek volnának. - -A szellemi életben, tehát concrét fogalmaink világában is, nagyon sok -circulus vitiosus van – mint örvény a tengerben – melybe ha bele -kerülünk, vagy elnyel, vagy legjobb esetben idegen segély nélkül nem -tudunk onnan kimenekülni; – azért mindenek előtt a tudomány és -tapasztalás tájékozottságára, tehát az elme és értelem világitására, -továbbá a szellemi szabad mozgásra van szükségünk, – mert keves embernek -adatott az, hogy magát az alapösztönök (s temperamentumok), a formulák -és szokások, járszalagából kibonthassa, – s ha ez sikerült, még is -biztossággal, bátran, szédelgés nélkül tudjon járni, haladni a józan -eszélyesség utján, - -„Ignoti nulla cupido.“ Az ember természetében fekszik, hogy ha csak -puszta sejtelme keletkezett is valamiről, már arról kezd magának -fogalmakat alkotni s kutatni hogy megismerhesse mi az a homályos, -sejtelemszerü ismeretlen valami. – Innen van aztán hogy a mint a -népcsoportozatok, különböző climaticus és földrajzi helyzetben, -különböző nemzeti ösztönnel, különböző szellemi érzékiséggel (Vitalsinn) -felruházva, adott viszonyaikhoz képest felötlő különbséggel haladnak a -tökélyesedés közös czéljához, avagy tovább is nyügölődnek rövid -látásaiknak circulus vitiosusában. – épen ugy az egyes emberek különböző -miveltségi, ismeretben gazdag vagy szegény körben fokozatosan -különbözőleg fejthetvén ki eszméik tisztaságát, szellemi érzékiségeiket, -(Vitalsinn) jellemüket s. a. t. egyszersmint ezeknek megfelelőleg, vagy -a rövidlátás, vagy is fejletlenség átkát hordozzák és terjesztik egész -életükön át, – vagy a semidoctusság félhomályában botorkálnak – vagy -végre világosan, valóhiven látják relative mind azt a mi egyes embernek -látnia s tudnia adatott. - -A felvilágosodott ember elbontva köréből a kötelékeket, melyeket arra az -őstermészet az által illesztett, hogy mielőtt szabad, önálló szellemi -egyeniséggé fejleszthette magát, tehát mielőtt tiszta öntudatra -ébredhetett volna, mint anya gyermekét, ölében bepolyázva gondozta, -később pedig az ösztön és szellemi érzékisége járszalagán odáig vezette, -hol már pályája elméjének fényénél megvilágositva, tehát gyarlóságának -esélyei meglehetősen kevésbitve lévén, – az ember magára önállóságot, -szabad akaratot, szabad szellemet, tehát erélyt, erkölcsi bátorságot, -lelki emelkedettséget s a mi ezen tulajdonságokat „jellemé“ olvassza -össze, az általános harmónia érzet, t. i. az emberbaráti szeretet -napmelegét határozott alakban felöltő heti. - -A szellemi tisztán látáshoz csak ugy juthatunk el, ha saját „én“ünk -minden – külső belső – sajátságait, képességét ezeknek szélesebb -értelembeni környezetünkhöz mért viszonylatát, a külső tárgyakat épen -ugy mint embertásaink lelkületét, gondolkozás – módját valóhiven -felfogtuk, áttekintettük – s az emberi élet száz- és ezer-féle -tényezőiről, rugóiról, következetes összefüggéseiről, a moral becséről -tiszta (való igaz) fogalmakat szereztünk; azonban hogy ilyen fogalmakat -szerezhessünk, tanulmányainkat az önismeret és emberismeret a, b, c-jén -kell kezdenünk – s a higgadt szemlélődést részre hajlatlan igazság -szeretettel vagy is valóhűséggel, az erkölcsi vagy is lelki-élet -természetszerü nemességével, emelkedettségével kell párositanunk. - -Semmi sem igényli oly feltétlenül azt, hogy mielőtt egyik lábát az odább -lépésre felemelje, a másik lába meg nem rendithető, biztos talpköhöz -legyen támasztva, – mint épen az önismeret és emberismeret, mert egyedül -ezen biztonság szolgáltatja a meg nem dönthető logicat s az, ezen -alapuló helyes birálatot. - -Az emberismeretre ugyan általjában szükség van, de különösen hasznos -lehet az oly országban, hol az uralkodó politika rosz, viszás, mert itt -igen szükséges – s általjában minden hivatalkörben – felismerni hogy hol -és mennyiben uralkodik az igazság és erkölcsiség helyett a szeszély, -bosszu, önkény vagy ostobaság. - -Az emberi értelem mindenekben, ugy egyes – s főleg – concrét alakban -bevégzett, kikerekitett synthesist, azonkivül pedig absolut kezdetet -igényel, máskint csak a töredékesség és esetleg játszik velünk. – Nem -elégséges, hogy mint Kant tevé, – csak a külső szemléletben birjunk -tárgybőséggel s tapasztalással, hanem – hogy elménkkel magasra -emelkedjünk – feltétlenül szükséges megismerni, hol s miképen függenek -össze az egyes s általános eszmék fonálszálai egymással fel a -legmagasabb fogalomig, – szükséges továbbá, hogy ezen összefüggések, – -ismét – egyezzenek, a valóssággal (t, i. az igazsággal) és az -egyetemlegesség (világ) szellemével, – vagy is ezeknek ekkint kifejtett -helyes philosophiai fogalmával. - -Mig az ember saját énjéről, mint más embertől csak külsőleg külön álló -egyénről bir fogalommal – (ilyen a tudatlan nagy tömeg és a gyermekek -fogalma,) addig helyes, tüzetes önismeret és emberismeretre szert nem -tehet. - -Az emberismeret önismeretet s e kettő együtt világismeretet már -előlegesen feltételez. Az elme és észjárás olyatén fejlettsége, mely az -ember szellemi egyéniségének önállását, illetőleg ezen önállás valóhű -fogalmát és tudatát megszerezte, képes egyedül az emberismeret -elsajátitására. Ezen ismeret megszerzesére bár a tudomány általjában, de -a világtörténelem, életrajzok, szindarabok és a jeles regények különösen -is szövétnekül szolgálnak, de csak akkor, ha azokra figyelmünket -leginkább ezen szempontból irányozzuk. - -Az önismeret és emberismeret oly szép és szükséges tudomány, hogy -leginkább csak ezen tér cultiválása mellett tehetjük érdemessé magunkat -az emberiség hálájára, mert csak az emberismeret nyomán tudhatjuk -egymást kellően méltányolni, s ha igy: akkor már a tiszta értelem és a -lélek benső nyugalmával meg is értettük egymást, a mire pedig legnagyobb -szüksége van az emberi társadalomnak, mert csak ily uton képes az, az -ember tökélyeit kifejteni s az emberiségi közszellemét is a tökély -magasabb stadiumába eljuttatni. - -Óh hogy az emberek oly ritkán tudják egymást megérteni!! - -A philosophia jelen magaslatán, a modern eszmék annyi salakja közt, -birunk egy felséges vivmánynyal is, melyet, Hegel az emberiség -észjárásának fejlesztésére s javára tantételkint a felszinre hozott, s -ez nem más, mint szellemi egyéniségünk szabadságának eszméje, vagyis a -gondolat elfogulatlansága. Lehet, hogy ezt igy, három szóval ide irva a -Hegel által értelmezett valódi philosophiai jelentőségében; nem minden -laikus fogja megérteni, holott az a müvelt embert is, szellemileg egyéni -szabadságába csak akkor engedi belehelyezkedni, ha arról idevonatkozó -értelemben tiszta felfogással bir, – s ha tehát az, az ember önérzetének -s öntudatának benső lényegét (substantiáját) igazságát alkotja, – -azonban a további tárgyalás folyamában talán sikerülni fog ezen eszmét -és tantételt érthetőbbé tennem. Olyan fogalom ez (t. i. az egyéni -szellemi szabadság eszméje és fogalma) melynek világitó tisztaságával -sem az ókor műveltsége sem annak nagy nevü bölcsei nem birtak, mely -tulajdonság pedig a szellemi önállóságuk tudatára ébredt nemzeteknél -épen ugy mint az – ezen öntudatra emelkedett – egyes embereknél -rendkivüli fölénynyel ruházza fel birlalóit olyanok fölött, a kik ezen -(ily alakban már) lelki erővel nem birnak.[4] - -Ha az elfogultságot – a többi közt az által is, hogy kiemelkedve saját -„én“ünk szük valójából, mindent lehetőleg neutralis szempontból -tekintünk és birálunk, – levetkezzük; ha ekkint nem csak lehetőségét -látjuk az igazság (Wahrheit) megismerésének,[5] de ezen igazságokat -voltaképen és akkint meg is ismerjük, hogy azok az értelem -meggyőződéseivé válnak: tehát minden ingatagságot kizárnak; - -ha észjárásunk ezek szerint nem csak korlátlanul hatalmunkban tartható, -de egyszersmint az igazság, valóhüség, felismerése által vezéreltetve -olyan önállóságra emeli magát, mely törvényt és szabályt csak önnön -értelmének meggyőződése által alkot, s mások egyoldalúságainak, -sajátságainak utánzásától magát lehetőleg elvonja, - -akkor valónak tarthatjuk hogy szellemi egyéniségünk szabadságába bele -helyezkedtünk, – és csak is akkor mondhatjuk méltán, miszerint: „tantae -molis erat se ipsam cognoscere mentem.“ - -A világhirü csillagász, ki a naprendszert felfedezte, minden üldözés és -kigúnyolás daczára állhatatosan megmaradt értelmének meggyőződése -mellett. Az önálló, magukat semmi külbefolyás által korlátozni nem hagyó -szellemek természete az, hogy ha egyszer egy felismert igazságnak valója -feltünt előttük, nem vesztik azt el többé szemük elől, sőt a practicus -eszélyesség azt azonnal felhasználja a gyakorlatban is. – Nagy Frigyes -midőn egy alkalommal II. József császárral több miniszter és tábornok -jelenlétében találkozott, igy szóllott egy miniszteréhez: „Ez a -fejedelem (t. i. II. József) igen szép s derék ember, – szeretném -mellszobrát birni; nagy dolgokat feszeget, nem szabad őt szem elől -tévesztenem, – csak egy hibája van, az t. i. hogy mindig a második -lépést teszi meg először.“[6] - -A philosophiának ezen Hegel által megérlelt magva, ezen legfelsőbb -eszméje, mely önmagát tárgylagossá tette s igy önmagát megismerte, – az -egyedüli lélektani s logicai okfő, melyből szükségkép kellemanálni -minden ésszerű szellemi munkás- ságunknak, tevékenységeinknek; – s -viszont, ez azon összekötő pont, hova szükségkép felszolgál, összefut az -értelem s a morál összes szellemi idegrendszere, vagy is az értelem és -morál minden egyes momentuma. Ezen vivmány nélkül minden emberi -okoskodás, észjárás, bölcselkedés, csak szakgatott (fragmentarisch) -tapogatodzás, találomszerüség. - -A morál dolgában pedig azon ember, aki jobbösztönének, vagy is lelke -sugallatának szavára hallgat s azt követi, nem hibázhat a morál ellen, -mert Isten szava az, mely e tekintetben szive dobbanásait vezérli, de -nem is lehet más, mivel hogy a természet, a világ lelke, emberi nemes -teremtményeibe csakis saját isteni szikrájának részecskéjét gyujtotta -egyéni életre. Igy értelmezhetjük tehát azt is, hogy az ember „Isten (t. -i. szellemi) képére van teremtve.“ Azonban ezen szikra oly kicsiny, hogy -amphibiumi, vagy is duplex (t. i. szellemi és anyagi,) életünknél fogva -ha a test árnyékába rejtjük azt, világítása nem állhat szolgálatunkra, -mig ellenben ha előtérbe állítjuk, nem csak saját énünk vezércsillaga -lehet, hanem messze ki elvilágít az, s fénye összefolyik a világ -lelkével. - -Ha emberi életünk általános s benső természetének megbirálására s valóhü -felfogására eljutni akarunk, két fő tényezőt kell megismernünk: ezek -egyike az, hogy minden tárgynak és határozottan körvonalazott eszmének -csak egy valóhű lényege (substantiája) lehet, mi természetesen nem más, -mint épen ezen lényegnek önmagában vett igazsága, melyet elménk, -értelmünk is ezen igazság valóhűségének megfelelőleg s igy tisztán -felfogott. - -Minél inkább ki van valakiben fejlődve az értelem és okosság, s tehát -minél erősebb conbináló tehetséggel bir az, annál tisztábban bele lát a -jövendőbe; s minél inkább felfogta az igaz valónak miségét, -tárgyilagosságát annál több morális érzettel van felvértezve; de -mindezen észbeli tehetségeket kell hogy a sziv nemes tüze az érzelem -hevítse s alkalmazásaikban hajlékonynyá tegye: mert az eszmék csak akkor -lesznek cselekvők, hatalmasak, életre valók, midőn az érzés megeleveníti -azokat; - -a másik főtényező az, hogy egyéni életünk legfőbb vezéreszméjét, t. i. -egyéniségünk szellemi szabadságát, a most jelzett valóhüség nyomán -megismertük légyen, mely megismerés ekként az értelem meggyőződése -leend, és szolgáltatja azon biztos alapot, mely eszméink, -gondolkozásunk, észjárásunk irányzatánál szintén biztos iránytű gyanánt -teend jó szolgálatokat, mely habár emberfeletti absolut tudással nem -ruház fel, még is mint mágnestű a hajóst, a nem látott partra elvezet. - -A valódi felvilágosodás s az értelem meggyőződése útján magát szabaddá, -elfogulatlanná tett lelkület, a gyakorlati lélektan értelmezése szerint -vett „indulatnak“ és „szenvedélyeknek“ (t. i. szomorúság, félelem, -irígység, harag, csodálat, öröm s a t.) alig, vagy csak igen mérsékelt -fokig van alávetve, mert elméje az emberi gyarlóságoknak forrásait, a -nálok működő szellemi gépezetet és a természetben mindenütt váltózhatlan -örökigazságokra fektetett okokat és következéseket nappali világításban -áttekinteni van képesítve, s mert határozott különböztetést tud tenni a -való és a káprázat, az igaz és az igaznak látszó között, annálfogva -tisztán átlátja, hogy a nagy közönség számos egyeseinek a kellő szellemi -tisztán látás hiányában megejtett itélete indokaink és tetteink felett, -ingatag alapon nyugszik, s így vajmi gyakran igaztalan. - -Az ember csak azt tudja bizonyosan, mire nyomról nyomra az okosság, az -értelem meggyőződése vezérlette; – a külső világot, csak testi érzékeink -által vesszük észre, itt tehát a felfogás csak érzékeinkhez viszonyitva -formálódik, – mig az örök igazságok a bizonyosság világos szineivel -rajzolódnak az értelem meggyőződésének érczlapjára. – Az önbizalmat az -önhittségtől igazságosan és eszélyesen megkülönböztetni tudni, – az -értelem meggyőződésének egyik legkiválóbb ismerve. - -Szellemi egyéniségünk szabadsága az öntudat, önérzet s az értelem -meggyőződésének oly mély áttekintése, minél mélyebbre hatolni még -embernek nem adatott. - -Valamint a földszinén, úgy a lélek világában is vannak magaslatok, hova -csupán a képzelet hűségével feljutni nem lehet, – oda csak az erőteljes, -életbölcsesség hármoniájával biró lélek emelkedhet. – - -Ha megbirtad szerezni lelkednek azon nyugodtságát, békességét, mely mint -az iránytű, a déli tájakon, csendesen tekint czélpontja felé: akkor -bölcs vagy és független, akkor átértetted egyéniségedet s ennek -viszonylatát az universumhoz. - -A szellem teljes szabadsága azon bölcsesség, mely lelki nyugalmat vagy -is sorsunkoni megnyugvást, sőt elégedettséget eredményez, mert az ember -csak ezen esetben van teljesen felkészülve minden eshetőségre; – az az: -bármely veszteség érje, ezen önhatalmában lévő lelki erőnél fogva nem -fog megtántorodni, hanem miként Jugurtha az afrikai udvaroncz, – -önmagának mestere, ura és mindene leend. - -Mentül kevésbé engedi magát az ember phisikailag valamire kényszeriteni, -– s ellenkezőleg, mentől inkább hajlik a morális érzet sugallataira; -annál inkább birtokában van szellemi egyénisége szabadságának; – azért -páldául a kik csak hosszas szoktatás által tettek szert morális -érzetökre, a nélkül, hogy szellemi egyéniségük szabadságának átértését -meggyőzödésszerűleg birnák: azok lelki ereje nincs minden eshetőségre -felkészülve, sem pedig az iránt biztositva, hogy valami rendkivüli -kisértés esetében morális érzetök ellen kihágást nem követnek el, – -szóval ezekre bizton számitni nem lehet. - -Szellemi egyéniségünk szabadsága, – a lelki erő legmagasabb foka; az -erős lélek, erős jellem pedig sem kitörő örömre sem leverő kétségbe – -esésre nem sülyed, – mert semminek sem tulajdonit oly jelentőséget, -horderőt, – még magának az élet elvesztésének sem – hogy annak -következtében szellemi önállóságát megingatni, vagy épen megdönteni -engedje. - -Köztetszést, átalános elismerést csak ott várhatunk, hol ítéleteink -függetlenül állnak kivánatainktól, ellenesetben nembirjuk szellemi -szabadságunkat. - -Egyébként az ember szelleme, lelki nagysága – mint a növény – -rendkivüli, bámulatos arányokban is elterül, felmagasul, csak hogy annak -magva termékeny, dús földből nőjjön ki s kedvező légkörben részesüljön s -a nagyság minden feltételét egyesitse magában. - -A magát kiforrott s tisztult szabadszellem kifolyása az erkölcsi -bátorság (jól megjegyezni kivánom, hogy nem a vakmerőség, mely = -szellemi vakság, akkor is, ha gonosz indulatból származik) az erkölcsi -bátorság egyik ismérve a vállalkozási szellem, mely találó -illistratióját ezen ismeretes német tantételben mutatja ki legjobban: -„Um zu unternehmen muss man wagen, und um zu wagen muss man frei sein.“ - -Az ember a szokások rabja. – Igy tehát a magát szabaddá tett ember -ismérve az is, hogy életrendjének esetleges változásainál nem érez -érzékeny hiányt vagy hézagot, innen a közmondás: „Grosse Geister genirt -nichts.“ - -A ki azon lelki erővel bir, miszerint az akadályokat, veszélyeket, lelki -rázkódások nélkül tudja elviselni: annak szelleme már birja szabadságát. -De meg kell itt különböztetnünk a megfontolás müködését, mely mint a -tarpei kőszikla, mindent keményen és rendületlenül felfog – a test -beteges idegességétől, mely ha benne esetleg nagy lelki erő, vagy is -szellemi egyéniségének teljes szabadsága van is kifejlődve, a pillanat -benyómása alatt áll, – s percznyi megrázkodás után a megfontolás erős -vértje mögé vonulva, mindent elbir, a mi embert érhet. – Ilyen eshetőség -a nőknél is előfordul, – mire vonatkozva a nőkről szólló külön -fejezetben tüzetesebben fogok szóllani. – - -A lelki erő mérfokát, kisebb részben, spontán cselekedeteinkből, vagy is -abból, hogy mire használjuk fel szellemi egyéniségünk szabadságát, – -nagyobb részben pedig a felmerülő akadályok, veszélyek, és az -önmegtagadás szüretén át lehet felismerni. - -Mondva volt fentebb, hogy az ember szellemi egyéniségének szabadsága az -egyedüli logicai s lélektani okfő, melyből szükségkép kell emanálni -minden ésszerű szellemi munkásságunknak, tevékenységeinknek, – s -viszont, ez azon összekötő pont, hova szükségkép felszolgál, összefut az -értelem s morál összes szellemi idegrendszere, vagy is az értelem és -morál minden egyes momentuma. – Lássunk már most egy két példát, miként -történik ez a gyakorlatban. - -„Ez az ember önálló, vagy nem önálló gondolkozású,“ szoktuk olykor -mondani, t. i. a szerint amint az nem- vagy megszerezte szellemének -szabadságát; már pedig önállóság nélkül nem a magunk meggyőződését, -hanem többnyire a másét követjük: – ámde a meggyőződés az embernek -legdrágább kincse, minélkül szellemileg tévelygők, vagy alacsony -eszközök vagyunk. - -Valamint a napból s az igazságból csak világosság áramlik, úgy az -embernek szellemi szabadsága azon világitó fény és meleg nap, mely az -igazságot keresi s önmagát megtalálja s élteti; – ez azon szemüveg, -melyen át az „önismeret“ és „emberismeret“ szövevényét átlátszóvá -tehetjük. És ismét az önismeret és emberismeret fonalaiból szőhetjük a -helyes „itélő tehetséget s fejthetjük ki a jól alkalmazott -„méltánylást.“ – Az önismeret és szellemi tisztán látás szüli az erős -meggyőzödést, – és az ekképen keletkezett meggyőződés valódi nagyhatalom -a sötétségben habozó törpe sereg közepette. - -E terjedelmes szellemi látkörben találjuk fel az „örök igazságok“ -eszméit s az „ember“-nek illetékes, valódi hazáját. E magaslatról -legelőször a morál mint egyetlen reális tér tünik fel előttünk, – azután -a „jellem“ az „erkölcsi bátorság“ a „becsületérzés“ s több más -kiegészitő részei az „embernek.“ – A rokonszenv, mely bizonyos fokig nem -egyéb mint „méltánylás“ – helyes itéletet, tapasztalást és az emberi -méltóság elismerését, sőt ennek méltatlan, de le nem küzdhető -megtámadtatását feltételezi. - -Nagy garral szereplő, szenvedélyes emberek szive – bár mint mutassák -magukat – a valódi rokonszenv és méltánylás hiával szokott lenni, – mert -őket rendszerint szenvedélyük, s hevök túlragadja a kellő határon, s az -általuk keltett nagy zaj olyan mint a rendkivül zajgó viszhang, mely -épen a felidézett nagy hang és zsibongás miatt érthetetlen, összefüggés -és rokonszenvnélküli. - -Önismeret tehát s emberismeret mindenek előtt – mert ezek nélkül nem -vagyunk képesek kellően „méltányolni,“[7] s ha nem méltánylunk, nem -vagyunk igazságosak birálatainkban[8], – ha továbbá birálatunk nem -igazságos, hol van akkor a morális érzet alapja, – s ha nincs moralis -érzetünk s meggyőződésünk, honnan fogunk „jellemet“ s „becsületérzést“ -kifejteni, – s a hol nincs jellem, hogyan lehetne ott erkölcsi bátorság, -s. a. t. - -Mielőtt másnak megbirálásába belebocsátkozunk: felette szükséges, hogy -ugyanazon hibáknak avvagy jelességeknek, melyeket birálatunk -egyéniségében gáncsolni, kárhoztatni, avvagy méltányolni akarunk, előbb -önmagunkbani jelen nem létét vagy jelenlétét s ennek ismét mikénti -jelenlétét szorosan megvizsgáljuk, mert csak ezen esetben vagyunk -képesek a méltánylást s birálatot valóhiven, tárgyilagosan felfogni s -tehát kellőleg méltányolni, vagy kárhoztatni. - - Mi könnyü törvényt irni pamlagon, - Könnyü itélni a felületesnek, – - És mily nehéz, ki a szivet kutatja, - Méltányolván minden redőzetét.“ – - -(_Madách_.) - -Ha valakire, kit eszménk igazságáról meggyőzni akarunk, – előbb az -„értetlen“ „ostoba“ nevet ráadjuk s tőle még is értelmet okosságot -követelünk, melylyel felfogja magasabban szárnyaló észjárásunkat, -eszméinket, – hogyan kivánhatjuk tőle, hogy tévedéseit belássa, főleg -midőn elméjének homályát észjárásunk ilyen viszássága által épen nem -világositjuk. – (Tanitók, szülök és cselédtartók hibája). - -Helyes itélő tehetséggel, – t. i. az igazság és valóhűség elismerésével -kevés ember rendelkezik. – A tudományos ember még korántsem egyszersmint -helyes birálatú; a helyes biráló tehetség megszerzéséhez sok -gondolkozás, próbálgatás, csalódás és szellemi szemmérték, – tehát -önismeret és emberismeret kivántatik. - -A tudomány emberei állítják elő az anyagot, az itélő tehetség -feldolgozza, alkalmazza azt s a lángész (genie) uj alakot teremt, vagy -is a magasabb értelmiségé az inventio, a józan észé a birálat, a köznapi -képességé a munka. - -Csak egy, a szónak philosophiai értelmében szellemileg szabaddá lett -egyén képes ismert embertársának lelkületét valóhíven felfogni, -áttekinteni s felfejteni. - -Az embernek megitélésében igen kevesen illetékes birák, mert s főleg a -tökéletes ember művészileg összeállitott lény, a művészi tökélyü műnek -pedig csak hasonló művész lehet illetékes birája. - -Midőn két ember versengve áll szemközt egymásnak s az egyik egyik -szélsőségben a másik a másikban bukdácsol, biztosan feltehetjük róluk, -hogy egyik sem bir kellőleg méltányolni, és többnyire csak ezen múlik -hogy nem tudják egymást megérteni; ha mindketten neutralis szempontból -indulnának ki, azonnal megértenék egymást. Az egymással szemben, -differálló viszonyban álló emberek legnagyobb szerencsétlensége az, hogy -a méltányló közép utat ritkán tudják és akarják alkalmazásba venni. Igy -van ez a politikai érvelések és ellenérveléseknél is, hol az ellenfél -álláspontját, elodázhatlan érdeke, olykor szerfelett kényes helyzete nem -kellőleg avagy nem kiegyeztetőleg méltányoltatik. - -„Moralis érzet“ nélkül az értelem nem egészen tiszta, mert ez esetben -nem csak embertársai, hanem önmagának jól felfogott érdeke ellen is -cselekszik az illető. Önkint megdől tehát azok állitása, a kik nagy -bünök, merényletek elkövetöinél nagy lelki erőt vélnek feltalálni, mert -az nem lelki erő, hanem az értelem zavara, betegsége, már pedig -zavarodott, beteg kedély épen úgy nem képes lelki erőt producálni, mint -a beteg test nem képes még a közönséges erőfejtésre sem, nemhogy ennél -még nagyobbra is képes volna. - -Egy kifogástalanul erős lelkületű és jogosult önérzettel, szellemi -méltóságának becsülésével biró ember soha sem feledkezik meg magáról -annyira, hogy ha bár csak egyszer is például részegség által egyszerre -elveszítse azt, a mit megszerezni, nem kevés embernél, egy egész élet is -rövid volt. - -A ki előtt nincs oly földi nagy dolog, mit kivihetlennek tartana s nincs -oly csekélység mit figyelmére méltatlannak vélne: annak lelkülete -szabad, önálló, az tud méltányolni és helyesen birálni, annak van okos -és alapos önérzete s abban teljes bizodalma. - -A szellemi tisztán látással biró ember szemlélődése, észlelete, olyan -képességű mint a méhek munkássága, melyek mérges virágokból is mézet -tudnak színi. - -Tény az, hogy a bölcs ember soha sem esik kétségbe, innen ered ismét, -hogy a kétségbe esett embernél igen hajlandók vagyunk elme zavarodást -feltételezni. - -Hol a fogalmak, distinctiók tiszták, erősek, az okossággal egyezők, csak -ott lehet a lélek a szép jó s igaz irányába fogékony. - -Tiszta értelem nélkül tiszta hazafiságot sem képzelhetünk, mert a ki -hazafiui czéljainak elérésére vissza nem riad az aljas, vagy ha csak -cselfogásokra alapított eszközöktől, az hasztalan hoz más oldalról -bárminő áldozatokat, hasztalan hordja ajkán a hazafiságot, sikertelen -annak politikai elvhűsége is, mert a moralitás és férfias jellem ellen -vétetni soha semmiféle körülmények között sem szabad. A hazug azt véli, -hogy olykor hazugnak lenni, önbecsületének megmentésére (?!) kötelesség. -A cselfogásokat eszközül használó hazafiság olyan mint a tolvaj, a ki -azzal védi aljas, nem szabados tettét, hogy éhező családjának kenyeret -akart szerezni, amaz is azzal mentegeti magát, hogy hiszen ő hazafias -czélok elérésére használta az ártatlan (ezerszer és ezerféle alakban -használt) cselfogásokat, államcsinyeket; de magának a czélnak is -legtöbbször ártalmára válik, ha álutakon éri el valaki a czélt. A -bosszuálló azt véli, hogy csak a rajta ejtett méltatlanságot bünteti, -holott oktatlanul, mert még több ellenséget szerez magának, kik ezt -társukért rajta vissza fogja torlani. - -A természettől, a társadalom és emberi intézmények kedvéért soha sem -szabad annyira eltávozni, hogy természetszerűségünket mintegy -megtagadjuk, levetközzük, még akkor sem, midőn az emberben a természet -ellenkezésbe jön a társadalmi véleménynyel. Midőn a vélemény és a -természet küzd egy más ellen az ember vagy polgár szivében: a -természetre kell hallgatni, mert a vélemény gyakran csalatkozik, de a -természet csalhatlan, azonkivül a hibákat, melyeket az ember a természet -ellen elkövet, az isten kárhoztatja, az emberek pedig soha sem bocsátják -meg. - -A növények és állatok (vad állapotjában az ember is ide tartozik) érzéki -élete az idő és a természeti jelenségek változataival, többé vagy -kevésbé, de mindenkor összefügg s azoktól feltételeztetik, míg az -„ember“ azon fokozat szerint a mint ismereteiben, szellemi tisztán -látásában gyarapodik, azoknak közvetlen behatásától elvonja magát, s -önállóbb egyéni életet folytathat, mert az embernek egyéni -„önállósága“[9] szellemi szabad mozgása, sőt sokszor (megfontolt, tehát -nem vakmerő) „bátorsága“ is azon otthonosságtól függ, melyet magának a -világismeret, önismeret s emberismeret összefüggő országaiban szerzett. - -„A bátor ember fél ugyan, de csak okosan a veszélytől, nem keresi azt -fel hogy öt érje, sőt elháritani törekszik és kerüli, de ha már egyszer -benne van, nem riad vissza gyámoltalan módra, hanem teljes erélylyel és -odaadással védi magát; uj baj, uj szenencsétlenség csak fokozza lelki -erejét s tevékenységet; a vakmerő oktalan pazarolja erejét“ azt pedig -tudjuk, hogy a pazarló függetlenségét nem sokáig képes fentartani. - -A ki nem az értelem meggyőződéséből meríti külső és erkölcsi bátorságát, -az, bátor lehet a csatatéren, a párbajban s a t. de szemben az emberek -gúnynyilaival, kinevetésével, a kötelességek s a legerényesebb tettek -véghez vitele daczára is rendszerint gyáva lelket árul el. Ugy szintén -az értelem szerfeletti korlátoltságának, de különösen a lélek -törpeségének biztos ismérve az, midőn valaki hogy dicső halált ne -kelljen szenvednie, például párbajban vagy a csatamezőn, inkább gyáván s -elbujva megöli magát. - -Ugy szintén, kit nem saját életereje tart fen, hanem mások gyámolitása -támogat, annak nincs jövője, – ilyen a burocrata, a „rendszer“ embere, -ki ha rendszerét megsemmisitetted: fejét veszti, megdől. - -Továbbá: mivelhogy a „becsületérzés“ nem más, mint határozott morális -nézetekből és elvekből levont „kötelességérzet:“ ugyanazért a -becsületérzés practicus eszélyesség s igy az életphilosophia helyes -magvának, vagy is a szellem szabadságának közvetve corollariuma „Die -sittliche Volkommenheit, oder die Tugend ist Sache der Freihet, Sie zu -erwerben, ist nur ein ernstlicher Wille, ein fester Entschluss, ein -beharrlicher Eifer im Gutem nöthig.“ - -A „jellemről“ alább lévén szó, itt még csak nehány idevágó eszmét -kivántam bemutatni. - -Az igaz keresése s felderitése legfelsőbb s legnehezebb rendeltetése az -embernek, s a kik e téren ujabb igazságokat hoztak napfényre, azok a -világszellem nagy s mély oceánjába bámulatos lélekerővel s bátorsággal -szállottak le, nagy szellemük munkája és eredménye az emberiség hálájára -valóban érdemes. - -A mely emberi szellem önálló conceptiókra nem képes, az csak nyomorult -másolata az emberi köznapi tehetségeknek, Csak az igazban és eredetiben -van oly forrás, mely soha ki nem apad. - -Á hatalom birása az észnek és értelemnek szabad, független, -elfogultságtól emancipált itéletet hozni rendszerint akadályoz, sőt a -már más által hozottat is elrontja; – nem igy a teljesen felvilágosodott -szabad szellem, mely zsarnokságra[10] soha sem sülyedhet. - -A mint nem férfihoz, nem emelkedett lelkületű emberhez illik zsarnoknak -lenni a gyengék irányába, úgy disztelen gyávának lenni az erősebb iránt. - -Az élet gyakorlata, az eligazodás, – annyi fény, homály, káprázat, -fogyatkozás, mélység és magosság közepette – oly nehéz – s ha tudni -akarjuk hogy tetteinket egyenkint s általjában miként intézzük: -szükséges azt is tudnunk, hogy erre nézve sem a törvények, sem a -szokások, sem az erkölcs, s ennek netalán szintén szokásból vett -szabályai, nem szolgáltatnak oly biztos eligazódást, mint a minőt a -felvilágosodott értelem (s ennek kifolyása a jóakarat) nyujt; – -felvilágosodott értelem pedig csak az „elfogultság“ s „formulák“ -leküzdése után keletkezik, holott ezeket csak a szellem szabaddá tétele -után vetkőzhetjük le. - -A felvilágosodott embereknek is egymástól ezerfélekép eltérő, kicsinyes -sajátságaira, sokszor jogosulatlan érzékenykedéseire nem szabad nagy -súlyt fektetnünk, mert az igazság és valóhüség, a jellem, az emberiség -közös érdeke és czélja mindig és változhatlan örökigazságokul ragyogván, -ha ezeket meg nem sértjük, nyugodtak lehetünk, bármiként látszassanak is -azok genirozva lenni határozott magunk-tartása által. - -A tudás, a magas fokú értelem, az önismeret és emberismeret, a lelki erő -és a morál minden ágazata, a szellem szabadságát alapjául követeli. - -A magasabb fokú értelmi fejlettség kifolyása a müveltség és finomság s -ezek legkiválóbb ismerve az eszély és mérsékeltség. Egyébkint pedig a -valódi lelki (tehát nem csak külmázos) müveltség sem egyébb, mint a -szellemi tisztán látás nyomán keletkezett „méltánylás“ és az értelem -magas fokára jutott lélekemelkedettség összemunkáló nyilatkozata. - -Testi vagy lelki nagy fájdalmak, – nagy szükség, – kellemetlenségek, – -nagy berzerőt keltenek az emberben a moralitás elleni vétségekre; mig -ellenben a jó testi erő, önbizalom, egészség, jólét, vagyon, kényelem, -nem csak hogy oly kisértéseket nem idéznek elő, de sőt naponta az illem -szokásaival társalogván, már puszta szokásból is, – olykor például a -hiúság gyengeségéből, – negativ erényeik megőrzését tartják szem előtt: -ugyanazért jogosulatlan cselekmény, midőn például a vagyonos ember a -vagyontalant, a müvelt, tanult s ez által ügyességre szert tett ember a -tanulatlan, müveletlen, tehát olyan ügyességre szert nem tehetett – s -nem is tett – embert, annak tetteiben, saját „én“jéhez méri, s tőle épen -olyan eljárást, felfogást, kifogástalan, correct cselekedeteket követel, -mint a milyenre ő magát saját helyzetében képesítve érzi. – Ezen -igaztalanság mértékét közéletünkben leggyakrabban használják az emberek -például a cselédek irányábani igényeik s követelményeiknél. – Hányszor -méltatlankodunk igy gyermekeink irányában is, ki tudná megmondani?! E -tárgy megérdemli, hogy felette gondolkozzunk. - -A mint okszerüleg nem kivánhatjuk, hogy a kóczból font kötél oly erős -legyen, mint a jól készített szálkenderből való, – ép ugy csak saját -vakságunkra mutat, midőn gyermekektől, a szolgaszemélyektől, a tudatlan -s tanulatlantól cselekedeteikben oly tökélyt, nem ritkán még nagyobbat -várunk, s igénylünk, mint a milyennel magunk gondolunk birni. – - -A ki lelkületét, szellemét, gondolkozását, egészen szabaddá nem tette, -az nem lehet erényes, mert a hol nem szabad elhatározásból, hanem talán -szükségből vagy szokásból erényes az ember ott nem lehet valódi erényt -képzelni. – Eléggé kiviláglik ebből, hogy a fatalisták, kik az egyén -szellemének szabadságáról mitsem akarnak tudni, leginkább mélyebb -gondolkozás hiányában, commoditásból lesznek fatalistákká. Lustaság, -vagy gyávaság oka annak, hogy az emberek nagy része egész életén át -lelki önállóság nélkül, vagy is kiskorú marad s a miért aztán másoknak, -kik magukat azok fölibe tútor gyanánt feltolják, oly könnyüvé lesz őket -orruknál fogva vezetni. – Azt meg kell vallani, hogy az ilyen -kiskorúságban való maradás igen kényelmes, mert ha helyettem a könyvtár -bir ismeret gyüjteménnyel, – ha lelkiismeretem tisztaságának eszközlését -a ház lelkészére bizom, ha az életrendet orvosom szabja meg, s. a. t. -akkor önmagamnak nem szükséges fáradnom, mindezt mások teszik helyettem -fizetésért. - -A szellem tisztultságának, szabadságának, sok részletes ismérve van, -azonban legyen elég itt csak nehányat általánosságban megemlitenem: -ilyen átalános ismérve annak az is hogy birlalója szellemi lobogóit -mindig a tökélyesedés közös czélja felé fesziti, – mig az elfogult s -tehát magát szabaddá nem tett ember ismérve viszont az, hogy mindig s -közvetlen legfeljebb csak saját énjének földi üdvössége s kéje -megszerzésében fáradozik. A szellem tisztultságának, szabadságának, -tehát a világos felfogású embernek egyik átalános ismérve az is, hogy -vallás dolgában mindig tolerans, mert átlátja, hogy például azon ezer -féle vallás mellett, mely a földön cultiváltatik, ezer különféle -megkeményedett vélemény szólván, – bármely vallás (melyet más néven -„hit“-nek nevezünk) követőit hitükben megingatni még ma nem tartja sem -ésszerűnek sem szükségesnek. - -Eltekinteni, elvonatkozni valakinek viszonyaitól s benne, csupán az -emberi méltóság fejlettségét, ezen méltóságra annak jogosultságát venni -tekintetbe: ehez több lelki erő, szellemi nagy korúság kivántatik mint a -mennyivel a közönséges, elfogult ember bir, – ilyen emancipalt szellem -korunkban nem mindennapi jelenség. Ime ez is egyik ismérve a tisztult, -magát szabaddá tett emberi szellemnek. - -A mely embernek gondolkozása semmiféle rögeszméhez rossz -szenvedélyhez[11] kötve nincs, csak annak szelleme szabad, csak az tud -valóban igazságos és méltányos lenni. - -Nem árt itt megemlékeznünk arról is, hogy a mely eszmének szabadsága ma -talán véteknek, merényletnek tartatik, sőt valóban fenálló törvényekbe, -szokásokba ütközik: lehet, hogy az holnap vagy is egy érettebb korban -egy részről legyőzött álláspontnak, más részről dicső vivmánynak, vagy -épen polgári erénynek fog tekintetni. – Az embernek tehát, vagy is a -gondolatnak elannyira elfogulatlannak, szabadnak kell lennie, hogy -birálatainál ne csak a multat és jelent, de ezekből az eszméknek -jövőbeni alakulhatását, érlelődését is szem előtt tartsa. Az elaggott -vagy holt eszméknek nincs, csupán az élő korszerű eszméknek, van igazuk -s keletük. - -Ha a természet mesterkeze is producál rosszul sikerült jelenségeket: -micsoda, ha az ember, ezen részecskéje a természetnek, – eszméiben, -értelmében, sok olyan dolgot nem tud még ma megérlelni, melyek egy -világosabb sugárú időnek bővebb napmelegében, mint önkint megérett -gyümölcs fognak a fejlettebb szellemi erő ölébe hullani. - -A jellem az ember tetteinek vezérszelleme; azonban a jellem értelmezése -a köznapi életben rendszerint hibás felfogásra van fektetve, mert igen -gyakran jellemet keresünk ott, a hol pedig csak köznapi becsületességet -vagy épen tehetetlenséget találunk. A becsületesség és jellem közt igen -nagy a különbség. Valódi jellemmel kevés ember bir, mert valódi jellemet -magas értelmi fejlettség nélkül alig is képzelhetünk. A becsületes ember -nem fog ugyan rosz szándékból rosszat tenni; de ha érdekei úgy kivánják, -a passivitás terén marad, – lesz belőle se jó se rosz, se hideg se -meleg, – negativ erény, Tyúk Miska, úgynevezett „jó ember.“ - -A pangó ész, kedély s átaljában olyan lelki állapotú emberre, – a ki más -különben igen jámbor, de akaraterélynélküli s úgynevezett „jó ember“, -elmondhatjuk Hallerrel: - - „Der Mensch mit seinen Mängeln - Ist besser, als das Heer von willenlosen Engeln.“ - -A becsületesség többnyire csak kétféle indokból ered, t. i. vagy -félelemből a rosz cselekedetek következései viselésétől, – s ekkor vagy -a vallás vagy a törvénytőli félelem szinezetét viseli s csak negativ -értelemben vett erény; – vagy pedig az értelem tisztaságából s ekkor az, -az önbecsülés s embertársai irányában érzett méltányosság kifolyása, s -mint ilyen valódi erényt képez, jellemmé jegeczül, mert kútforrása -tiszta, állandó, cselekvő, üdvhozó. - -Értelméből kiforgatott s divatos szólásmód, midőn a becsületes és -értelmes férfiut szilárd elvünek, a tisztességes, becsületes nőt pedig -szigorú elvűnek mondjuk; holott csak a ki saját „én“jének önmaga volt -nevelője, s képzettségét jóformán csak sajátlag szerzett lelki erejének -köszönheti, tehát csak a ki hosszú évek során önmagában rendszeresen -fejlesztett meggyőződést érlelt meg, csak az olyan emberről mondhatjuk -hogy szilárd elvű, mert ezen szilárdság lelkének benső természet, melyre -a külsőségek változandóságai legfeljebb világitásképen de megdöntőleg -soha sem képesek hatni. – Mivel pedig ilyen ember nem minden bokorban -terem, világos, hogy sok szilárdelvűséget fitogtató ember berzenkedése -nem egyébb mint ál-kincs, melyet azonban tulajdonosa igazgyöngynek tart, -s ehhez képest alakitott hiszemében midőn a vásáron megjelen, nem érti, -miért hogy jó pénzen nem akad vevője ragyogó vásári portékájának. - -A hol becsületességet magasabb jellem nélkül, tudományt s müveltséget -mélyebb s concrét alakú combinatio nélkül találunk, ott – s erről erősen -meglehetünk győződve, – az értelem még nem jutott el az igaznak -megismerésére vagy legalább imitt-amott homály fedi még értelmét. - -Az önálló jellem ismérve az, hogy nem hagyja magát félre vezetni -másoknak az ő elvei ellenében netalán történő erősködései, nyomása -által, s igy önmagához mindig következetes marad, mert irányát, elveit -az értelem meggyőződésére, tehát nem „tekintélyekre“ alapitotta; – az -erélyes jellem ismérve az, hogy akár saját, akár mások kezdeményezése -folytán vállalkozott valamire, mindenütt kész teljes odaadással, -áldozattal is ha kell, mindvégig a kitüzött czél elérésére hatályosen -munkálni. - -A lélektan a „jellem“ alatt nem épen csak a moralitást érti, sőt inkább -az egyén érett szellemi szabadságának pregnans kifejezését keresi abban, -ellentétül az önfejüségnek, mely úgylátszik mintha jellem volna, holott -csak parodiája annak, mely tehát ezen alakjában mint jogosulatlan -követelés lép fel,[12] de mint ilyen nem egyezhet meg az igazsággal, a -mi pedig nélkülözhetlen alapja az ember szellemi szabadságának, -jellemének. - -Az önfejüséget, tehát mindenesetre meg kell törni, avvagy még jobb, ne -engedjük azt kifejlődni, mert aki nem tudja magát a közjónak -engedelmességgel alárendelni, például szenvedélyei miatt, az nem önálló -szabad szellem, önmagának helyes kormányzatára épen úgy elégtelen, mint -a társadalom közös nagy czéljainak előmozditására; az önfejű ember -mindig vagy önmagának, vagy másnak a fejét üti, hogy meg ne sántuljon. - -A középszerűség, sőt olykor az önfejűség vagy makacsság is azt hiszi, -hogy hasonlit a lángészhez, ha túllép az okosságon. Ha a hősiesség nincs -arányban a lángészszel és erővel: hasonlit az eszelősséghez. - -Vannak emberek, kik azt hiszik, hogy ha a jellemről némi fogalommal -birnak, az már annyit ér, mintha annak birtokában is volnának. Az ilyen -emberek többnyire tolakodók s nagy emberismeretet affectálnak, -szeretnének mindenkit egyszerre kitalálni s ezen czél elérésére a -spionirozáshoz folyamodni sem irtóznak, holott embertársainkat kiismerni -alkalmilag kell igyekeznünk, nem pedig spionirozva annak netalán létező -gyengéit előtérbe csalva tolakodjunk azt mentül előbb kitalálni. Kell-e -mondanom, hogy ez oly szemtelenség melyet emberestül együtt vissza kell -utasitanunk. Sokan nem jó szemmel nézik ha önérzettel biró ismerőik -némelyike nem hagyja magát egy könnyen kitalálni; az ilyen embert -gyanusítják, megszólják, sőt készek azt egészen elitélni. Az ilyen -emberek igen felületes ész és biráló tehetséggel birnak, s többnyire -könnyelműek, mivel meg nem gondolják, hogy magát az első találkozások -alkalmával átpillantani csak a könnyelmü vagy bárgyú engedi, s hogy az -eszélyes, jogosult önérzettel biró ember nagyon is megválogatja emberét -kinek keblét bizalommal feltárja, mivel érzi, és tapasztalásból is -tudja, hogy az igaz barát, vagy a valódi jellem nem a könnyelműek -soraiban keresendő. - -A ki eléggé önálló s józan, az nem sokat gondol azzal hogy mit mondanak -róla az emberek; a ki elég okos, az nem hizeleg; a ki elég becsületes, -jellemteljes önérzetü, az kegyért nem rimánkodik, kegyet nem hajhász. A -ki mindenki iránt felötlőleg nyájas, abban több kevesebb alattomosság -szokott lenni. - -Azt mondja Kant: „Tudomány, művészet, és mesterség által nagy mértékben -műveltek vagyunk; továbbá: civilizálva vagyunk az illem és külső -szerénykedés által egész a túlságig, sőt egész az elviselhetlen teherig, -de moralizálva még csak ezentúl leszünk, ha leszünk.“ - -Azon igazság miszerint némely, az emberek által elnézett, nem ritkán -csekélységnek vett vétkek (például hazugság, fösvénység, szinlett -alázatosság s a t. usus fructuáriusai bármily pompával s külső, -úgynevezett tekintélylyel jelenjenek meg a társadalomban „jellemmel“ nem -birhatnak, nem szorult bővebb magyarázatra. - -Azonkivül a tapasztalás arra tanit, hogy sokkal több oka van az embernek -az alattomos rosz akarótól (ki szembe nem ritkán még hizeleg is[13]) -tartani mint a nyilt ellenségtől, mert nyilt ellenfél többnyire csak a -határozott jellemű ember szokott lenni, hogy pedig a határozott jellemű -embernél a méltányosság és nagylelkűség ritkán hiányzik, azt -tapasztalatilag úgy mint lélektanilag egyként bebizonyitva látjuk. - -Egyébkint az embernek gondolkozását, szivét, lelkét, jellemét olykor -abból is fellehet ismerni, hogy kizárólag mire szokta pénzét költeni. - -A magasztos jellem, terjedelmes szellemével és szokásos szerénységével -(e tekintetben magába vonultságával) nem ritkán eltakarja azon szép, -nemes lelki tulajdonok egy részét, melyek keblének világát képezik. -Lehetnek ezek közt a közönségestől elütő, rendkivül magasztos, fenkölt -eszmék és morális kincsek, melyeket tulajdonosa az értetlenség és -tökéletlenség fagyos lehe elől eltakarni óhajtván, azokat magával együtt -kora sirba temeti (lásd: Madách Imrét, Kölcseyt, s a t.) - -Azon életelvek, melyeknek alapján az ember jelleme épül lehetnek tévesek -is, mert absolut tökéletességre ember szert nem tehet[14] mind a mellett -a morális elvek olyan szigorú tisztelője, ki ezen szigorúságot az ember -szellemének egyéni szabadságával s a természet törvényeivel -egyezményessé tudja tenni, tiszteletünk egész összegét megérdemli, mert -jót akar, mert ebben következetes, mert megbizható. - -Az észtehetség (talentum) általános értékkel bir, amiért az ilyen embert -a mezei gazdaságnál lehet leginkább haszonhajtóvá tenni, hol minden -egyes esetnél külön kell a teendők minőségét, módját, idejét s. a. t. -helyes birálat által megállapitani. (Viszás, sőt nevetséges eljárás -tehát a szülék azon intézése, midőn fiaik gyenge észtehetségét látva, -nyugodt lélekkel, s quasi helyes tapintattal mezei gazdáknak szánják -azokat.) - -Megjegyzem még itt, miszerint azt mondja a közönség, hogy ritkán lehet -olyan emberre találni aki talentuma mellett becsületességgel és -jellemmel is birna, – s mégis ha valakit tettleg alkalmaz valamely -állásra, – bár esetleg hatalmában volna olyant választani, elsőséget ád -az úgy nevezett „nexiónak.“ – Ime ilyen az ember, t. i. panaszkodik, -helyes elveket állit fel, de nem követi azokat, mert erkölcsi ereje -gyenge, ez pedig azért ilyen, mivel értelme még nem eléggé tiszta, -jelleme és önállósága tehát ingadozó. - -Az ember véralkatának minősége (temperamentum,) esetleg mint kellemes -társalgó, vagy sokat tűrő egyén szintén figyelmet érdemel, – de a jellem -hasonlithatlanul több belbecscsel bir az előbbi tulajdonságoknál, mert -tulajdonosa az emberek azon igen kicsiny számához tartozik, kiket eléggé -becsülni nem lehet, s kiket a nagy tömeg eléggé becsülni nem tud, – -holott ezek vannak, a gondviselés által kiszemelve, hogy az emberiség -általános tökélyesedését elősegéljék, s hogy tehát időközben a -társadalom corruptióját elháritsák. – Minden tulajdonságot adhat a -természet ajándéka, de a jellemet csak önmagunk fejthetjük ki lelkünk s -értelmünk belsejéből. Idevágó világitásul szolgál első Jakab angol -király párbeszéde, melyet felnevelő dajkájával tartott uralkodása -idejében; midőn a dajka a királyt arra kérte hogy tenné az ő fiát -gentlemanná, – a király igy felelt: „azt nem tehetem, gróffá, báróvá -igen, de gentlemanná kell hogy ő maga magát tegye. - -„Jellem, – mondja Rónay Jacint – erkölcstanilag meggyőződés szülte elv- -és ész-szerinti ingatlan cselekvést, jelent; kizárólag érzéki eszes -lénynek tulajdona (szerintem csak az értelem magas fejlettségének) s -csak ott gondolható, hol a cselekvés felett nem indulat nem szenvedély, -sem körülmények, hanem elvek határoznak; hol a multból a jelenre s ebből -a jövőre lehet következtetni, hol nyugodt szivvel mondhatjuk: ezen -embert ismerem, bizom benne. - -A jellemes ember nem utánzó, de azért nem különcz; állhatatos, de nem -konok; elveit nem változtatja ugyan, de szükség esetén javitja, -céljaitól sem áll el mert azok ésszerintiek; de megismerve tévedését, -változtatja az irányt s a czélra vezető eszközöket. – A jellem csak -erényes emberek közt lehető, mert elvből erénytelennek lenni annyi, mint -a roszszat ingatlan következetességgel gyakorolni csupán azért, mivel -rossz; ily tévedést emberről nem akarunk hinni. – A jellem lelki erőt és -akarat szilárdságot feltételez, mely magát soha tul nem becsüli s mások -érdemeit elismeri;[15] melynek czélja: igazság, s törekvése igazságosnak -lenni ön maga és mások iránt. – Minél ritkább tulajdonok ezek, annál -bizonyosabb hogy a valódi jellem nem mindennapi tünemény az életben. – -Az önfejűséget, konok daczolást, önzés-szülte állhatatosságot – sokszor, -de elég hibásan jellemnek mondjuk. - -A gyermek, az ifju, jellemnélküli, mert a jellem hosszú küzdés és -nagylelküleg kivivott győzelem eredménye, mire csak érettebb kor tarthat -számot. Ritkán találjuk fel eredeti tisztaságában a jellemet azoknál, -kiket alárendeltség, élelmi gondok, mostoha körülmények lebilincselve -tartanak, kik játékai a nagyok vagy a sors szeszélyének: az ember minél -többet vár mástól, jelleme annál ingatagabb. Végre ne keressünk jellemet -a hivatal, hir, s kegyvadászoknál és sima börü hizelgőknél, kiknek -nyelvén mindig „igen“ és arczukon mindig nyájas, megelőző mosoly ül, -kik, valamint átalában a jellemtelenek mind, hasonlók a szélvitorlához, -arra fordítják a köpönyeget, honnan a szél fú. - -Jellem lélektanilag azon ismérvek összegét foglalja magában, melyekben -az emberekközti különbség alapszik. Végetlen tér, melyen leggyakoribb a -tévedés.“ (eddig Rónay.) - -Midőn nemes, nagy jellemek, kicsinyes körülmények között élni -kénytelenittetnek, – nem ritkán különczöknek, rátartóknak, -inpracticusoknak, vagy épen embergyülölőknek (pl. Roussou) tartatnak a -nagy tömeg által. - -Ime, az igaz való megismerésének alapján megszerzett önismeret és -emberismeret, – szellemi egyéniségünk szabadsága, önállósága, a lelki -erő, morális érzet, életbölcsesség, erkölcsi bátorság, jellem, -itélőtehetség, jól, valóhiven alkalmazott méltánylás, mind megannyi -összefüggő idegszálai az értelem magas fejlettségének s meggyőződésének -mint összekötő gyupontnak, honnan azok természet szerint és szükségképen -kisugároznak. - -A valódi jellem s a dicsőség el nem érhető valódi nagyság nélkül, ezt -ellenben önkint és válhatlanul követi; mert a dicsőség nem egyéb, mint a -valódi érdemek kisugárzása, mely nem kivülről tapad az érdemre, hanem -magából a benső érdemekből fejlik ki. - -A természet törvényeinek idő, hely és körülményekhez mért szoros -követése, megtartása (a miben az igaznak s valóhűségnek, tehát az -észszerű méltánylatnak követelményei már benfoglaltatnak) – képezi az -emberi méltóságot. - -Kézzel foghatólag kiviláglik ezekből, hogy az iskolák, a népnevelés és -tanrendszer világos s az örökigazságokra alapitott berendezése a talpkő, -melyre aztán a jövendő nemzedék a tökély tornyait épitheti. Ettől függ a -jövő nemzedéklépcsőzet sorsa. - -Tanitsátok a philosophiát végzett ifjakat egy évig – a szónak mélyenható -értelmében – rendszeresen az önismeret és emberismeret tudományára, – s -meglátjátok, hogy mily nagyot változand csak egy nemzedék ujulásával is -az emberiség ábrázatja. - -Az emberiség szellemének nemesitésére sokat tesz ugyan a nevelési -rendszer tökélyesitése, de az önképzés hozzájárulása szintén azon -főtényező, mely minden egyes embernek önálló belbecsét leszen -meghatározandó s megszerzendő. – Az ember szellemi önvalójának -alkatrészeiben az öszhangzatos kerekdedséget, totalitást, csak saját -irányú fejlesztés útján érheti el. Ezen állitás igazságából azon -körülmény, hogy ezen álláspontot kevesen érik el, – mit sem von le. - -A végzet akarata, hogy az ember tökélyeit s tehát erényeit önmagából -fejtse ki; – minek bizonysága az, hogy a teremtés őt azoknak -kifejthetésére képesitette. – Az embert a nevelés, tanitás, útmutatás, -felvilágositás tökélyesiti ugyan, de a tudásnak nyomról nyomra felfogott -értelemszerü meggyőződése (tehát ezen tudásnak nem csak sejtelemszerü -fogalma,) s ennek önvalójávali egyezményessé tétele hozza létre benne, a -lelki önállóságot, függetlenséget s a szellem szabadságát. - -A természet óriási erejének ellenébe erőnk vajmi parányi, de ha lelkünk -röpte gyakorlott és szabad, akkor ezen különbség csak növeli erőnk -érzetét. - -„Wie die Seele sich erhebt, verkleinert sich ihr das Gepränge des -Lebens, die Hőhen der Gesellschaft und Alles, wovor die Menge Kniet und -erschrickt.“ - -A fejtegetve felsorolt emberi lelki kellékek, a logicai gondolkozás és -az igaz való nyomán röviden vázolt lelki tulajdonokon kivül, még az -ember finomsága a jellem magasztossága a szellem emelkedettsége, azon -korona, mely emberi méltóságunk, lelki érettségünk legfőbb ismérve. - -Ez utóbbi most emlitett tulajdonságok nem rendszerint és okvetlen -találhatók ott, hol az előbbi, már eddig fejtegetett s bemutatott -tulajdonságok és tökéletességek rendszeres összefüggésben már -feltalálhatók. A lélek finomságát a jellem magasztosságát a szellem -emelkedettségét csak a végzet által esetleg adott körülmények adják és -fejtik ki az emberben. – Igy a születés vagy is családi kör, hol az ifju -nevelkedett, a véralkat minősége, melyet a gyermek szülőitől öröklött, s -átaljában azon iskola és kör milyensége, melyben az ember lelkülete -eszmékkel és elvekkel megrakodott, – azon alapokok, melyeknek kedvező -jelenléte, vagy épen több esetleg összetalálkozása életre serkenti az -alapjában már létező s szendergő lelki finomságot, jellemmagasztosságot -és szellemi emelkedettséget. - -Az alant szülöttek s a szegényes körülmények között növekedett emberek -kebelében sokkal kisebb számmal találjuk fel az itt utóbb említett lelki -tulajdonságokat, mert ezek, habár nagy tudományt, tapasztalást és -önismeretet szereztek volna is maguknak, rendszerint bizonyos hidegség, -merevség, szigorúság és önzés nyomásának vannak alávetve. Ezeknél a sziv -nemessége rendszerint nem olvad fel annyira s tetteikben nem is -érvényesíti magát oly mértékben, hogy lelkük erőssége mellett -egyszersmint a lelki finomság, emelkedettség és magasztosság koronáját -úgy szólván mennyi fényességében s önfejükön mutathatnák be. - -A nemes gondolkozás és lelki emelkedettség oly szép jellemvonását látjuk -egy stoicus bölcsnek im ezen ismeretes mondatában; „Én nem olyan barátot -kivánok magamnak, aki nekem szegénységemben, betegségemben, avvagy -fogságomban segítségemre legyen, hanem olyant, a kin én segíthetek.“[16] - -A szív legnemesebb érzeményeit, az értelem mélységének világítását csak -azok ismerik, kik mint elméletileg is kiképezettek, azon kivül -gyakorlott emberismerők, a lélek működésének mélyébe betekinteni -képesítvék. - -Kiben érett értelem, emelkedett lélek lakik, az metsző fájdalom -érzetével szemléli, hogy napjainkban hon, barátság, szeretet, áldozat, -hivatal: csak mint ugyanannyi ága a kenyérkeresetnek tekintetik.[17] - -A valódi lélek nagyság sértést nem ismer, mert a bölcs, érdemei díját -keble önérzetében találja fel, azonkivül minden sértésnek szándékosnak -kell lenni, más különben nem lehet sértés, ámde ezen különbözőségre -kevesen ügyelnek. - -Igaz, hogy az önérzet embere nem mindenkinek tetszik, mivel hogy a nagy -tömeg emberei közül kevesen birván ezt megérteni, s még kevesebben -méltányonni csakhamar büszkének tartatik. De sokkal kisebb baj s -alkalmatlanság ez, mint midőn valaki a korpa közé vegyül, avvagy oktalan -állattá vagy épen féreggé devalválja magát s aztán esetleg lábbal -tapodtatik. Sokan vannak azok, kik gyanút hintenek az erény ellen mert -az nem akarja magát lealjasítani. - -Az életgyakorlatában az erős nagy lelkek, az emelkedett jellemek is -bukkannak számításaik ellenére áthághatlan akadályokra s őket is -megszállja egy egy pillanatra a tehetetlenség érzete s talán némi -félelem rezgése, de a nagy lélek bilincseiben s tehetlenségében is nagy, -mert tud tűrni resignatióval s ebben némi megnyugvást talál. A kis lelkű -elveszti fejét a veszélyben s annyira kétségbe esik, hogy gondolkozása, -külső érzékei egyiránt megtagadják tőle szolgálatukat, a növekvő veszély -ellenében ő fokozatosan törpül s midőn lelkének legtöbb erőt kellene -kifejteni, akkor legparányibb. - -Mentül világosabban látó észtehetséget s lelki műveltséget szerzett -magának az ember, – szellemi érzékisége (Vitalsinn) annál finomodottabb, -– miszerint előre megsejti a még tisztán nem látható következéseket is, -– ez is hasonló a hajó mágnes-tüjéhez, mely nem látja még a partot, de -oda vezet. - -A kinek értelmében az igaz való megismerése s ennek nyomán az önismeret -és emberismeret meghonosult, az, az élet helyes útjait tisztán látja; a -ki pedig ezen tisztán látással bir, az, ha csak önmagának is ellensége -lenni nem akar immoralis avvagy jellemtelen nem lehet, s ha ezt mind -ekképen az értelemnek mély meggyőződésével átlátta és átértette: akkor -már lelkének s gondolkozásának röpte szabad, s így minden adott -alkalommal fog tudni méltányolni, s a ki ekképen méltányolni tud, az a -hummanitás, a jóakarat és igazság mérlegének kétoldalú serpenyőit biztos -kezekkel tartja egyensúlyban. Az emberi lélek és értelem ezen -felkészültségéhez ha még a szívérzésnek s lélek emelkedettségnek azon -finomságát is megszerezhettük, melyet rendszerint csak a végzett vak -esete szokott alapjában véve megadni, s az emberi lélek nagyra törekvése -ezen adott alapon kifejteni, de a melyet szoktatás (habitualitás) által -is fellehet némileg ölteni (mert a szokás második természetté válhat) -akkor az „ember“nek tökélyeit már birjuk. - -Hasonlítva tehát a fentebbiekben kifejtett eszme- és lelkiharmonia, vagy -is az ember lelkületének s az igaz- valónak, röviden igazságnak- -természetes, tehát logicai összefüggését, kerekdedségét, totalitását -azon iskolai felfogáshoz mért szaggatottság és hosszadalmasság -kicsinykedéséhez, melyet a legtöbb philosophiai s antropologiai munkában -oly részletezett ágakra osztva s oly igen szétszedve s a mi fő, mint az -ember lelkületében s annak észjárásában mindannyifelé elkülönözve s -ágaikban egyenkint és önállólag feltalálhatónak s létezhetőnek -feltüntetett alakban és miségben találunk: ezeket s ezen alakban a -harmonikus észjárás terhéül tekintem. - -A haladás valamint egyes embernél, úgy a népeknél is lényegben és -alakban, (nem egyedül a külső tényekben s formákban, hanem) az eszmék -tisztulásában, kifejlésében is nyilatkozik. A megtisztult eszmék míg a -multnak eredményei, ugyan akkor egyszersmint a jövőnek csírái is.[18] - -Az emberi lélek és észjárás harmoniája, kerekdedsége, totalitása a -szellem egészségére mutat; de vannak az ember lelkületében s -észjárásában kórtünetek is; megkell ezekkel is némileg ismerkednünk, -hogy lássuk az ember véralkatának lelkileg is mozgató rugóit, a testi -vér szellemi trichinjeit, a szenvedélyek szemhályogát, az indulatok -siketségét, a czikázó érzelmek időszerű és idétlen szülötteit, a -képzelődés rajongó örjöngését, mely a fictió légkörében szárnyal s mint -az éjjeli bogár röpülése közben rendszerint a nem látott tárgyakba, t. -i. a valóságba ütközik és szárnyaszegetten aláhull; mig más bogarak -ismét az égőtűz világosságába vakmerően és tudatlansággal rohannak s ott -tudatlanságuk és vakmerőségük áldozataivá lesznek. - -Ismerjük meg tüzetesen hol s mit lehet az emberben gyarlóságának -felróni, mit ismét a vétkes mulasztásnak beszámítani s mit végre a -végzet avvagy véletlen esélyek játékául tekinteni. - -Nagy, de kevés ember által méltányolt igazságot mond Madách, midőn igy -szól: „Az ember nincs egyénileg lekötve de az egész (emberi) nem hordja -lánczait.“ És még is vajmi ritkán veszik tekintetbe a törvényhozók, hogy -az emberiség épen úgy, mint az egyesek, a legtöbb esetben nem képesek -magukat, a legjobb akarat mellett sem teljesen emancipálni a körülmények -localis behatásától s nem áll tehetségükben a legkifejlettebb -értelmeknek sem, hogy magukat a végzet széttéphetlen polyp karjaiból, -vaslánczaiból egészen kiszakithassák. A test s az emberi gyarlóság, a -szellem korlátja és a végzetszerűség tárgya és alanya.[19] - -Nem lehetetlen, hogy évezredek elforgásával, – ha t. i. addig létezni -végzete e földön az emberiségnek, – a mikor már a földi természet -egyenkint s összes erői, tényezői ismerve, felfedezve leendenek, az -ember mostani tökélyeinek általunk ez idő szerint nem is sejtett -magaslatára, vagy is szellemi életének második stadiumába fog -felemelkedni, hogy ekképen az összes emberiség szelleme, mely az -egyesekben szétforgácsolva egyéni életet él, tökélyeiben a világ egyetem -lelkéhez közeledvén, – a sejtelmek homályából a valódi tudás birodalmába -eljutand. - -Az ember élete igen rövid arra nézve, hogy az egyes ember tökélyeit -egészen kifejthesse; – és talán ebben rejlik a végzet munkássága, -hatálya. – Midőn az ifju pezseg, ront-bont, kutat inkább mint alkot; -midőn a férfikor cselekszik, alkot sőt nem ritkán erején is fölül mer, -vállalkozik; midőn az öreg helyéből is alig mozdul, de tapasztaltságával -vagy épen megszerzett széles körü tudásával ügyesen intéz, kormányoz, -uralg a természeten, – e változó stádiumok és változó képesség szülte -eredmények képei lehetetlen, hogy fel ne költsék a lélektanilag s -gyakorlatilag szemlélő ember elméjében azon eszmét, miszerint ha az -ember egyénileg is örök életű volna, azon isteni szikrának, mely benne -rejlik, a világ egyetem lelkéveli közvetlen összefüggését teljes -világosságban átláthatná, átismerhetné. - -Mi emberek azt tartjuk, hogy az ember a teremtés remeke, localizált -észjárásunk legalább igy fogja fel „én“-ünk egyéni megjelenését -szervezetét e földön. Igyekezzünk tehát legalább e kicsiny, nagyon is -localizált emberi körben az önismeret és emberismeretre lehetőleg -behatóan szert tenni. - -A természetnek szünetnélküli productiv, vagy helyesebben szünetnélkül -átalakitó erőfejtése, éltető működése a természet vizsgálók -ismeretkörébe már meglehetősen belevonvák, – de ha még az állati -delejesség, magneticus rapport, s ezek hatásának, működési törvényeinek -felismerése nyomán, azon a világ lelkével tán közvetlen érintkező -rapportot is felfödözhetnők, mely az állati delejesség és magneticus -rapportnak, szellemi érzékiségünkön (Vitalsinn) kezdődve, s a delejesség -és magneticus rapporton átalakulva, a világ lelkének megismerésére -elvezet: akkor emberi tökélyeink netovábbját el- és megérettnek -tarthatandjuk. - -Most azonban vizsgáljuk az embert, miként azt a természet alkotá; – -igaz, hogy e részben le kellene szállanunk a természettannak s az orvosi -tudományoknak legkisebb részletességeig, ha az ember alkatrészeit -összetételét is bemutatva akarnók látni e helyen, – mivel azonban e -munka foglalatjában csak az ember empiriájának, tragoediajának, -észjárásának s szellemének némely, az önismeret és emberismeretre -vonatkozó tükördarabjait kivántam bemutatni ugy miként én azt felfogtam, -csak e szükkörben és a gyakorlati téren kell maradni. - -A teremtés ereje, a végzet akarata különféle alaptehetséggel és -véralkattal ruházta fel az embert, s ezen, hogy ugy mondjam – esélyek -határoznak nagy részben életünk boldogsága avagy boldogtalansága felett, -– s részben és alapjában ezek vetik meg ágyát az ember jövőjének, -észjárásának, képességének s. a. t. - -Rendszerint négy véralkatot különböztetnek meg a gyakorlati lélektan -tudósai; Vérmest (sangvinicus.) Epést (Cholericus) méla véralkatot, -(melaacholicus) és nyálkást, (flegmaticus.) - -A =vérmes= (sangvinicus) külsője többnyire szőke, de epés vegyülettel -itt ott barna is találkozik, – szemei s átaljában külérzékei elevenek, -melyeken a kültárgyak és események gyorsan átvillannak, vérkeringése -gyors idegei igen érzékenyek, mindent gyorsan felfognak, de csak -felületesen, arcza többnyire kellemes, nyájas, piros, pozsgás, gondtalan -kifejezésű, mozgása, járása, társalgása, táncza, ügyes és könnyü, -azonban cselekedetei, tevékeny munkássága többnyire elhamarkodottak s -gyakran tökéletlenek s ügyetlenek; nem egy könnyen jön zavarba s -divatosan, tisztán öltözik, beszédje hadaró, vére nyughatatlan, -magatartása egészben véve igen változékony, ő mindenkor és mindenben a -körülmények embere, állhatatlan, azért elve az elvtelenség; becsületes -szándéka és érző szive van, de jelleme – nincs miből alakuljon. – Epéje -alig van, azért csak heves vére szokott egy egy pillanatra felfortyanni, -tehát gyülölni nem is tud, annál kevésbé boszút állani. A vérmes mindig -jó reménységben él, könnyen igér, de annál ritkábban tartja meg szavát, -– mindenkinek készséges jóakarója s udvarias, tetteit jószándék vezérli, -de meg nem szünő könnyelmüsége miatt legtöbb emberét a sárba vezeti, -saját családját sem kimélve. – Jó, vidám és kellemes társalgó, ennek -mindenki barátja, ő nem bánt senkit s ha mégis megbántott volna valakit, -neki könnyen megbocsátanak. Javulását ezerszer is igéri jó hiszemmel, de -soha sem javul. Szünet nélkül nyüzsög, foglalkozik, de többnyire csak -kicsiségekkel. Rendszeres, mélyenható, vagy épen komoly tanulmányoknak -nem embere. – A vérmes a jelennek él, a jövőre nem igen gondol. Némelyek -rosz lelküséggel, romlott szivvel is vádolják a vérmes véralkatúakat, de -rosz lelküség csak rosz szándékból eredhet s ahhoz az elme munkáló -akarata is szokott járulni, ámde a vérmes – bár gyakran követ el -aljasságot sőt olykor vétket is – mindezt nem rosz akaratból s meg -fontolva, sőt inkább a leggondtalanabb könynyelműségből, vére által üzve -hajtva cselekszi, – nála az ész nem bir uralomra vergődni, ő -véralkatának rabságában szenved, - -Midőn az e fajta könnyelmü emberek a sors kemény csapásai által -sujtatnak, – kétségbe esetten szoktak feljajdulni s kislelküséget, -gyávaságot, tehetetlenséget tanusitanak, de csakhamar kibékülnek, – -sujtott rosz helyzetükben gyakran gondolnak az öngyilkosságra, de azt -végrehajtani nincs elegendő önállóságuk, bátorságuk. - -Elméje a tárgyak, dolgok és események felületét külszinét könnyen és -gyorsan felfogja, de ugyan olyan könnyen is felejti. Tudománya sok -oldalú lehet, mert ő mindenhez kapkod és semmit sem visz tökéletességre, -de rendszeres studiuma, kitartása nincs. – Ha orvos, igen csacska s az -időt eltársalogja, betege körül nem lelkiismeretes, de szeretve látott -vendég, mert ő mindvégig jó reménységben van s biztatja betegét, neki -minden csak „bagatella,“ – ha betege meghalt, oda se néz neki, – „ki -tehet róla“. – Ha ügyvéd, hevesen allegál, de a barátságos egyezségre -mindenkor kész, mert hoszszasan harczolni nem szeret, – elménczsége -gyakran pótolja a mély combinatio hiányát, – nem igen önző, s ha az, -azért teszi, hogy máskor adakozó bőkezü lehessen, „Hivatalban, bár -milyen ingatag is lelkülete, rendes; de csak addig mig függ; azonban a -hivatal korlátait csak szükségtől kénytetve türi.“ Ha mezei gazda vagy -kereskedő – jaj annak a gazdaságnak vagy üzletnek, – csak rendszeres -szerencse tarthatja fel azokat, s ebbeli sejtelmükben a vérmes egyének -igen szeretik úgy választani foglalkozásaikat, hogy pénzeikhez, -jövedelmeikhez ne egy könnyen férközhessenek, hanem olyan félig meddig -sequestrált állapotban legyen vagyonuk. Nagy pénzösszegeket -természetesen soha sem tanácsos kezére birni, személyére nézve azonban -korlátokat nem tür. A politikában minden szélsőségre rávehető s a habbal -uszik. - -A vérmes, különben ha szorongatva nincs; őszinte, de ha szorongatott -állapotban van, rovásra hazudik. Bár jó cimbora s a részegségig iszik -barátai kedvéért, még is barátai őt gyakran csak jó bolondnak s -élcztáblának tartják, a mellett az ilyen embernek kevés benső barátja -van, mert ő kevés ember bizalmát birja – ugyan kinek is lehetne a -könnyelmü emberben bizodalma. - -R. J. azt mondja ezen véralkat emberéről hogy „jó tanitó, előadása -kellemes, világos. A körülményeket és tanítványai tehetségeit soha sem -feledi; nyájas, leereszkedése, példái és hasonlatosságai, melyekben igen -szerencsés, a legszigorúbb tanulmányokat népszerűkké teszik. A világ -itélete felületes, mert többnyire a külszinen alapszik; igaztalan, mert -egyről sokra, többről az egészre következtet: boldognak mondja a dús -gazdagot, szerencsésnek a fényes palotában kéjelgőt, bátornak a kérkedő -szájhőst, jónak a szelid arczu nyájas ajkú embert. Ha gazdag, fényüző, -pazarló; ha szegény, munkás. Jó alattvaló, de annál roszabb parancsnok; -elv és czél, hatás és önállás nélkül, majd szerfelett leereszkedő, majd -gőgösen pöffeszkedő. Mint szolga hű, mint úr barátja és ostora -szolgáinak, miként szeszélye hozza. - -Az ifjú ha vérmes, könnyelmű, a lány kaczér, csapodár, a nő házias, a -férj udvarias; mind kettőnek hűsége ingatag, botlásaikat hamar feledik, -leplezetlen gyöngéiket tűrik, nem féltékenyek. És midőn fürteik őszbe -borulnak, ama ritka aggastyánokat öleljük bennük, kik a házi békét nem -zavarják, kik örömmel látják a serdülő kornak arczán az életet -piroslani, kik nyugodtan tűrik a hanyatló élet terheit s mosolyogva -intenek végbúcsút unokáiknak.“ - -A vérmes vér alkat ellentéte a =méla= (melancholicus) ha ezen véralkat -tisztán, keveretlen fordul elő, tulajdonosa azon phantásia-gazdag, -csendes, mérsékelt emberek közé tartozik, kik a megtébolyodásra legtöbb -hajlandósággal birnak. Ha fekete vére némi epés (cholericus) véralkattal -vegyült, akkor higgadt, eszélyesen óvatos, igazság szerető, szerény de -kissé alattomos és bizalmatlan embert találunk fel benne. Egyébkint -külsője ritkán más, mint barna egész a feketeségig, mely szint annak -lassú, folyásában akadozó, fekete vére kölcsönöz. Termete szabályszerű, -arcz- és átaljában koponya csontjai többnyire kiállók, hegyesek -(marquirozottak) szárazak, szemei csendes pillantásuak, s csak félig -nyitvák, tekintete bús komor, arczán a mélyen gondolkozó lélek és elme -fontolgató kinyomata ül. Szeret egyedül lenni s gondolataiban mindig -saját énjével foglalkozni. Külső magatartása csendes, járása, -taghordozása lassú, mondhatni kissé lomha. Egész élete örömtelen, de -olykor, ha kedve szerinti jó ismerősök közé jut, vigkedélyű, élczes is -tud lenni. Életelveiben határozott, nem ritkán szigorú életelveket -követ, de önmaga és mások iránti bizalmatlansága és túlzó követelése -nyomán nem igen méltányos és kevéssé emberszerető. Mig valamiben -megállapodásra jut, addig sokat gondolkozik, tépelődik, mondhatni -kínlódik; megállapítván feltételeit, s elveit, ezektől senki kedvéért -sem tágít. Mindenben nehézséget lát és sokszor kiállhatatlan. -Legkiállhatatlanabbak legscrupulosusabbak azonban azok, kiknek véralkata -a melancholico-phlegmaticus vegyületből áll. Ezen véralkat emberei -között találjuk fel a legvastagabb, legsötétebb elfogultságot. A méla -szive nem igen érzékeny s önálló nemes tettek műhelyévé ritkán válik, -sőt ellenkezőleg, túlzó követelése, igényei miatt gyakran csalódván, -mogorva visszavonultságában jég hideg, kőkemény szive az ember -gyülölésre leszen hajlandó. - -A véres és méla véralkatú ember nem igen bizik önmagában, azért mástól -rendszerint illetéktelenül sokat vár, ugyanazért az ilyen embereket -legkönnyebb eszközül felhasználni. - -A méla (melancholicus) véralkatról Rónay igy ir: „Érzelmi és szellemi -tehetségeit munkára csak erős ingerek serkenthetik. Elméje nem fogékony, -csak ismétlés vagy rendkivüli élénk benyomás hat reá; de hű, s évek -hosszú során sem feledi az egykori benyomásokat, kivált ha azok -önszeretetével kapcsolatosak; innét ered bosszuállása. (Szerintem a -melancholicus bármily szivtelen legyen, bosszuálló nem szokott, nem tud -lenni.) Képzelete élénk s közönségesen zsarnoki önkényt gyakorol az -értelem felett; ez oka, hogy agyrémeit valóknak hiszi. Értelme habozó, -itélete lassú, esze mély; ismereteit, itéleteit s következtetéseit -ovatosan rendezgeti; ismeretei korlátoltak, ő maga fontolva haladó. -Tudománya rendszeresebb, alaposabb mint a vérmesé; nem találékony ugyan, -csak tört utakon szeret járni, de a figyelmeztetést fontolóra veszi, a -más által kitaláltakat tökélyre viszi. - -Az élet küzdelmeiben ritkán lép fel, (mert önálló szereplésre nem érzi -magát eléggé határozottnak,) de a hol fellép, ott annál szilárdabb és -alaposabb működése. (Egyébkint türelmesen fürkésző száraz tudománya nem -melegíti fel a szivet, nem hat vonzólag környezőire, mert az nem hordja -szárnyain a viruló élet himporát s igy ezen véralkat emberi például mint -tanárok igen kétes sikerü szolgálatot tesznek. - -A méla nem vesz fel kölcsönt, de nem is ad, s ez bizalmatlanságának -természetes következménye. A divat, komoly szemében kábaság, melynek -ingatag-szabályait szerinte, szeszély, kaczérság vagy alacsony pénzszomj -szüli, mindig a józan ész rovására. - -Társalgása kellemetlen (untató és semmit mondó) mig a vérmes sima -udvariassággal körüllengi a kört, addig a méla kizárólag kedveltjének -hódol, de soha sem bókol (és nagyon ritkán élccel, mert a méla és a -nyálkás, phlegmaticus, lassú észjárással bir, a méla azon fölül az -eszmékbeni gyors megállapodás hiányában is szenvedvén, alig képes az -élczelésre) mogorva különczködése, udvariatlansága és önzése mindenkit -visszatart tőle: a világ becsüli sőt szereti szilárd jellemét, mely -akarva ritkán sülyed a vétek vagy kihágás hínárjába, de gúnyolja önzését -és kaczagja önfejüségét. - -Vallásban ábrándozó s mély okoskodásai daczára néha a legsetétebb -előitéletek rabja. - -Mint iró mély, alapos, irálya feszes, szabatossága erőltetett. -Következetessége és hideg okoskodása miatt néha untató, a nyilvánosság -mezején mint iró ritkán lép fel; mert nem bizik tehetségeiben és rettegi -a birálatot, kevésbé kedvező birálat képes őt örökre elnémitani. - -A mélának az élet göröngyös utain ritkán virit a boldogság, – legkevésbé -pedig a tanitói pályán. Az ifju tüz fellobbanása sérti, a vidor kedv -kitörése terhére van, s a legcsekélyebb kihágásnál haragra gyúl. A bünt -és erkölcsöt túlbecsüli azért ha büntet, kegyetlen, ha jutalmaz, -oktalan; itt a gyermeket szerfeletti dicséreteivel elbizottá teszi, -amott megszégyenités által, mi szerinte a legjobb orvosló szer, a -becsület érzeményeit fojtja el szivében. Tanitványai rettegik, nem -szeretik. Ilyen a méla, a tanitói pályán fellép hatás nélkül, küzd siker -nélkül; a tudományok magvait sürögve hintegeti, de gyümölcseit meg nem -érleli. - -Ha gazdag: fösvény; mert senki iránt nincs bizalommal, a mindenható pénz -leghivebb barátja az életben, ez mindene. Ha szegény: munkátlan, -csüggeteg s igy nyomorai sulyát mind inkább nagyitja, hamar kétségbe -esik. Mint úr zsarnok, mint szolga álnok; amaz bérét csonkitja -szolgájának, ez javait urának. - -A méla ha parancsnok, féltékenyen őrködik jogai felett; czélja anyagi -jólét, melynek a szellemit, sőt még a fényt és dicsőséget is alárendeli. - -Az élet első felvirultában, kivált a nőnemnél e nedvalkat ritkán -túlnyomó, – s hahogy mutatkoznék is, testi bajok, vagy kora érettség -következménye, ennek sorsa kora enyészet szokott lenni. - -A férj udvariatlan, féltékeny, – s minél gyöngédtelenebb s erénye minél -ingatagabb, annál több figyelmet s benső szerelmet követel. - -A nő rendtartó, hü, és mégis féltékeny; férjén, gyermekein szenvedéllyel -csügg, érzékeny szivét, kicsiny hitüségét szünet nélküli aggály és -balsejtelmek gyötrik; ábrándjai, előitéletei; babonái ellen sikeretlen -harczolsz, szavaid a pusztában elhangzanak. - -A méla az élet alkonyán csüggeteg, mogorva: az élet terhére van s ő -terhe a körüle viritó életnek. - -Az =epést= (cholericus) forrongó meleg vére gyors és erélyes -tevékenységre serkenti. Testalkata többnyire csontos, erős; izmai -feszültek, küzdésre teremtvék; arcza marquirozott, kiálló csontokkal s -több kevesebb barnaság jellegzi; járása, taghordozása feszes és heves, -azonban nem csak mások; de önmaga iránt is illedelmes; s ez hevét -némileg mérsékli, – szemei tüzesek s átható tekintetüek, olykor a -kellemetlen érzésig, mert ezen vasvilla hegyességű a veséket is -átpillantani akaró tekintet, környező és illető embertársát zavarba is -ejti olykor, s azoknál olyan – a magneticus rapport avagy magiai hatás -által villanyszerűleg átfutó – kellemetlen érzést kelt, hogy ez -ösztönszerűleg kerüli amannak társaságát és tekintetét, mert érzi -amannak fölényét és sejti annak uralmi vágyát, – amellett pedig annak -fürkésző éles látása elől netalán létező gyengéit elrejtve kivánja -tartani. – Többnyire domború, széles mell, bátor vagy épen daczos -magatartás, finom hallás és látás jellegzi; egyébkint benne nem csak őt -érzéke s idegei, de állati, és az ember szellemi ösztöne is jól ki van -fejlődve. - -Ezen alaptehetségek birtokában lévén, különös hivatással és képességgel -bir a dolgok lényegét, sulypontját rögtön észrevenni s azokat conbinálva -rögtön fel is használni. Ezen alaptehetségek birtokában lévén: észjárása -eleven, gyors; ő maga erélyes tevékeny, de tevékenységében nem igen -kitartó, mert ő – érezvén tehetségeinek fensőbbségét, – inkább mint -parancsnok mással kivánja a kivitel részleteit eszközöltetni; – az -eszmét és a kivitel útját, módozatait már előbb ő maga megállapitván. -Testi tökélyt és lelki erőt, erélyt érezvén magában, saját felfogását, -véleményét tartja a legjobbnak, s ellenmondást nem igen tűr. – Olykor -hanyag (s többnyire kényelem szerető, vagy egészen a confort embere) de -ha a szükség vagy a körülmények szoritják, űzik: rendkivül munkás is tud -lenni. Előtte nincs lehetetlenség és tekintély, mert ő tud önálló, -munkás és okos lenni. Az epés némi tekintetben olyan mint az oroszlán, – -egymaga is merészel megindulni avvagy csatázni a legjáratlanabb sivatag -vadonban, út- és nyom nélkül: mert ő testileg és lelkileg erős, -ennélfogva önálló s mint ilyen alkalmilag engesztelhetlen, fékezhetlen, -rettentő zsarnok, avvagy nagylelkü és háladatos is tud lenni. – Az ész -uralma nála leginkább csak addig tart, mig vére fel nem pezsdül – mi -nála könnyen megtörténik – azontul indulat és szenvedély vakon és -tartózkodás nélkül magával ragadják; azonban ha a műveltség, férfikor, -érettség és tudományosság stádiumába léphet, s ha tehát nála a korlátlan -tűz nemes hévre, a vad erőbajnoki szilárdságra, a zsarnoki erély nagy -lelküségre tisztul és emelkedik: akkor az, egyikévé szokott válni a -renditlenül igazságos, szellemi tisztán látással biró, széles és mély -combinátiójú tökéletes embereknek. - -Az epés szive igen érzékeny, kérésre, könyörgésre könnyen hajlik, s ha -azt visszautasitja is olykor, lelki küzdelem nélkül alig tudja meg tenni -s többnyire megbánja, hogy ha valakinek kérését nem teljesitette; -parancsnak hódolni nem tud. Egyébkint nemes czélú áldozatra mindenkor -kész, nem pazarló ugyan, de szabad röptü gondolkozása fösvénynyé lenni -sem engedi. Ha gazdag, csak ez tud a szónak nemesebb értelmében, miként -az angol főurak, úr lenni; ha szegény, sokat tud tűrni és munkás. -Hirtelen felfortyanó indulatja epés, túlbuzdult, azonnal -megsemmisitésére tör ellenfelének, még az élettelen tárgyaknak is; – de -szintoly hamar csillapodik s már ekkor bánja hevességét, még duzzog -magában, de már arra gondol, hogy megbékéljen, mitől azonban magát -megalázni nem tudó lelkülete, olykor oktalan büszkesége, álszégyene, -gyakran visszatartja. Ha megbántója bár mennyire megsértette, de öt -megkérleli, szivből megbocsát; azonban ha hiuságát sértette, vagy -tehetségeit vonta kérdés alá, akkor nem gyülölve ugyan s nem igen -gondolva vissza torlásra, de szivének mélyében mindig visszaemlékezve -kisebbitőjére, azt holtig sem feledi. – A ki felsőbbségét elismeri s -vele nem ellenkezik, annak javára dolgozni mindenkor kész; felinduló -hevességének pillanatát kivéve, – bár tehetné – soha nem küzd egyenetlen -fegyverrel, mert természete a nagylelkűség. Élczes, elannyira, hogy -mindig szokott magának valakit czéltáblául kiszemelni, gyermekekkel és -felnőtekkel egyaránt ingerkedő. - -Az epés a nyilvános közdolgokkal örömest foglalkozik, mert e téren -széles és mély combinatiójú tehetségének kitüntetésére tág mező -kinálkozik. A formalitásokat, külső illemet s némi ceremoniákat jól -tűri, mert ő maga is szereti a fényt, pompát, udvarias és feszes: a -rendesség kedvelője, de nem pedans; szóvitában csalhatatlannak hiszi -magát s azért ellenmondást nem tür és igy kiálhatatlanná teszi magát. -Való ugyan hogy állitásai többnyire igazak, mert átlátó világos -itélettel bir, de a modor és követelés, melylyel azt előadja, -igazságából sokat levonnak, mert a közönséges emberek nem tudván élesen -megkülönböztetni s mélyen hatólag birálni: még ha kölcsön adott pénzét -követelné is valaki, de azt a törvényes formák megtartása nélkül -önkényt, karhatalommal tenné: igaztalansággal méltán vádoltatnék. -Képzelődése heves s szüntelenül munkás, esze mély, de a valót könnyen -túlszárnyalja. Ha az e fajta egyének szellemi tisztán látására például -ifjuságukban a helytelen nézetek hályoga ereszkedett volna, avvagy talán -ehez még szilaj erélyük képzelt hősiessége is vakitólag hatott volna, -akkor ők rendszerint az önhittség és nyakasság circulus vitiosusába esve -a tanulmányoktól egész éltükön át elidegenednek, nem haladnak, s így -rendszerint helyi zsarnok szellemekké (Localgeister) válnak. Ezek a -társadalom kulláncsai, melyeket az magáról lerázni alig bir. - -Az epés határozataiban s az eszközök megválasztásában gyors s többnyire -szerencsés; a kivitel nem aggasztja, mert testi és szellemi -tehetségeiben bizik. A közönséges mindennapit lenézi, mert rendkivüli -tehetségeinek csak a rendkivüli felel meg. Az epés az ő átérzett -terjedelmes nagy szellemével, vétkeiben és erényeiben, emelkedésében és -bukásában egyiránt nagyszerű. - -A telivér epés a buvárkodó tudós szerepét ritkán veszi át, mert ő inkább -a gyakorlati életben akar szerepelni, hol éles és gyors átpillantása és -ügyes felhasználása a helyzeteknek adja a szerencsét, ugyanazért -rendesen olyan pályát választ magának, mely független természetét -legkevésbé látszik korlátolni. - -Rónay J. azt mondja az epésről, hogy az nem a zajos társas élet embere, -hogy elbizottsága, büszkesége, mely állitásait soha vissza nem vonja, és -hajthatatlan jelleme türhetlenné teszik; szép tehetségei, melyeket csak -felsőbbsége kivivására használ, egyiránt hóditnak és sértenek. Ha az -egész társaságot nem képes hatalmába kerítni, fog mindenesetre egyet -kiszemelni, kit gúnyai, csípős szavai, és kicsinlő észrevételei czéljául -tüz ki. Szóvitában csalhatatlannak hivén magát, kiállhatatlan. -Ellenmondást nem tür, ellenét a legérzékenyebb oldalán sérti s ha -okokkal győzni nem képes a leggorombább személyességre szokott vetemedni -(de ez utóbbi térre csak a müveletlen, durva lelkületű, ha bár tanult -epés ember szokott csak lépni.) Ez oka hogy állitásaiban igaza lehet, de -nem kifejezéseinek modorában avvagy szavaiban, mert azok sértők. Vele a -szóvitában ingerkedve játszani mindig merész vállalat. Utánzásnak nem -barátja, apróságokkal bibelődni nem szeret, gyöngéit gondosan leplezi, -bár más tekintetekben nyilt szokott lenni. - -Vallásban szigorú, szertartásaihoz ragaszkodik, még akkor ha -meggyőződése ingatag. Az epés nem büszke vallástalanságára mint a -vérmes, sem vallásosságára mint a nyálkás. Irmodora alapos, dagályos, -szavai és mondatai válogatottak. A feszes modor, valamint testi -magatartásában általán véve, úgy irásaiban is feltünő. - -Mint tanitó szigorú, de egyébkint is az élet gyakorlatában, és rendtartó -szokott lenni. Tekintélyét meg ne sértsd, mert idétlen hevességében -avvagy bősz haragjában aljas bosszúra is vetemedik. - -Hivatalban rendes, uralgó, véleményét csalhatlannak hiszi s épen ezért -társait tanácsaival szünetlen elhalmozza, azokat is, kik felette -állanak. Mint biró megvesztegethetlen s az igazság kiszolgáltatásában -rendítlen. Mint alattvaló nyughatatlan, hasonló az elfojtott lánghoz, -mely rést keres a kitörésre. Ilyen természetü levén a teli vér epés, -igen természetes, hogy két epés együtt ritkán tud szorosra füzött tartós -barátságban élni. Ha egy ország (lásd spanyolországot) többnyire epés -véralkatú lakossággal bir, ott a háborgás, pártütés, csatározás, véres -bosszú napi renden van. - -Az epés jó apa, gyermekeit szereti, de el nem kényezteti, bünteti, de -szivtelenül meg nem veti. - -A nő önmagát jobban szereti mint férjét s gyermekeit. Nem szokott -dicsérni, de annál inkább szeret dicsértetni, ha szép, szépségét, ha -rút, szenvedélyeit használja hóditási fegyverül, mert neki hodítni, -győzni kell minden áron, minden úton. – Férjét nem félti, de igen -önszépségét és tekintélyét. Háza küszöbén túl álarczot ölt, szende, -gyöngéd, kegyes, – de családja körében mérges növény, melynek lehellete -a házi élet öröm virágait leperzseli. - -És midőn az epésnek fején a leélt idők hamvai mutatkoznak, visszavonul -mint a vihar, mely kitombolta magát, – s minél zajgóbb, követelőbb volt -a világban, annál csendesebb és igénytelenebb a magányban.“ - -Egyébkint ezen véralkat tulajdonosai a legnyughatatlanabb életet élvén, -lelküknek különben meglevő derültsége mellett, gyakori és nagy adag -lelki gyötrelem, kin is szokott osztály részül jutni, – mivel önálló, -bátor, olykor kihivó, az emberi hibákat, gyengeségeket azonnal -fenyiteni, vagy az embereket fegyelmezni kivánó – magatartása mások -jogkörét, vagy legalább azok gyengeségének érzetét vagy hiuságukat és -erkölcsi fogyatkozásaikat érintve, törekvéseik czélját csorbitani, -akadályozni látszatik, – s igy önmaga ellenébe embertársait s főleg az -erkölcsi fogyatkozásban szenvedők összetartó tömegét ellenállásra, vagy -legalább parallyzálásra zuditja fel. - -A =nyálkás= (flegmaticus) véralkat a legszerencsésebbek közé tartozik, -mert vére kevésbé meleg s lassú keringésű levén, reá a külvilág és az -emberek gyarlóságai és roszlelküségei nem igen érzékeny benyomást -tesznek. Rendszerint inkább szőke mint barna, szeme homályos, nem ritkán -savó szinű, bágyadt tekintetű, arcza kifejezés nélküli komoly, hallgatag -és szabályos. Magatartása egészben véve olyan – mint a lassú folyamé. Ő -senkit sem geniroz, de őt sem genirozza senki és semmi. Lassúsága -ismeretes, valamint udvariasságának hiánya is, taghordozása nehézkes, -lomha, kissé merev, és nyugalmas. Ő nem a társaság embere, mert ott -rendszerint szótlan, szenvedőleges magatartású szokott lenni, – -egyébkint pedig a társadalom szokásai, etiquettje terhére van s ő -mosolyogja magában az emberek hiúságát, aprólékos ügyes bajoskodásait. -Szivérzeményei fejletlenek, tompák, – ő maga csak az észhez szokott -szóllani, a szivhez soha; – öt érzéke is csak középszerűen van -kifejlődve, azért őt külsőleg és aránylag érzéketlennek tapasztaljuk. – -Nem egy könnyen hevül fel, mire jellemző példa egy németországi úrnak -történt utazási esete kocsisával, t. i. utközben rablók által -megtámadtatva először a kocsis kapott kemény ütlegeket, azután ura, -miközben a kocsis földön hevertében egy darabig csak nézte a nem épen -divina comoediát, egyszerre azonban csak neki fohászkodik a kocsis és -lesujt egypárt a rablók közül, mire a többiek elfutottak. Ekkor a kocsis -ura által kérdeztetve miért hogy kezdetben mindjárt nem riasztotta el a -rablókat? – ilyen választ adott: Joa i mus hold erst warm werden! - -A nyálkás sokat tud türni, mindenesetre többet mint más véralkatú, de -azért fel ne boszantsd, mert bosszúja iszonyú, szivtelen, sőt -embertelen. - -Hideg vére az egy helyben maradást kedveli, azért kényelem és nyugalom -szerető, – gond – és mindenesetre aggodalom nélkül óhajt élni. Önmagát s -különösen nyugalmát egész a szivtelen és igazolatlan önzésig szereti, -szükségből szorgalmatos is tud lenni. Ezen véralkatúak, hacsak szerét -tehetik, biztositott, állandó, hanem is valami zsiros hivatalba -törekszenek jutni, s nem annyira a papi mint a tanitói székbe avagy -számhivatalokba vágyódnak. – Ők nem ujitók s nekik az idő nem pénz. – -Eszélyesek mint a kigyó, a jó alkalmat kilesik s csak akkor -cselekszenek, ha a körülmények egészen kedvezők, mit tehát rendszerint -jó siker szokott követni; nekik semmi sem sietős, ők ugy gondolják hogy -majd megjön minden magától, – körülbelül ugy gondolkoznak mint a nilusi -tartományok fejedelmi tanácsa, mely a Nilusnak hajókázható folyammá -leendő a szabályozási kérelemre azt felelte, hogy ha isten a Nilust -hajókázható folyammá akarja vala tenni, már kezdetben úgy alkotta volna -azt. - -A világ kicsinykedésével, hiúságával, haladása avvagy hátrálásával nem -törődik, ő önmagában visszavonulva akar élni s önmagával meg is -elégszik, azért benső barátja ritkán van. - -A nyilvános közdolgokkal bibelődni nem hajlandó, de ha vállalkozik, -eljárása sikeres szokott lenni. - -Elméje nem fogékony, de hű; tudománya leginkább citatiókból áll, mert a -betanultat nem egy könnyen felejti, mindig alapos akarván lenni -előadását rendesen Ádámon és Éván kezdi, és a végtelenbe nyujtja; -különben egy oldalú s megrögzött eszméi vannak. – A flegmaticusról elég -hibásan azt tartják némelyek, hogy talentuma a philosophiai eszmékre -fogékony; azonban ez téves nézet, mert ő elégli a külső okokat s -rendszerint nem szokott az eszmék mélyére hatolni. Hallgatagnak, -nyugodtnak, türelmesnek avvagy bölcsnek lenni: nem mindegy. A ki az -értelem meggyőződése fonalán elv- és jellemszilárdságra jutott s igy -önmagát szellemileg naggyá, lelkületét erőssé, edzetté tette, csak az -lehet bölcs, – ellenben kinél a véralkat flegmája az értelem, mély -meggyőződése nélkül adja a lélek nyugodtságát, a türelmet s. a t. az, -csak külsőleg olyan mint a bölcs, de értelme, jellemiránya homályos, -szivderűje tompa, szivnemessége kiképezetlen. - -Ügyetlen, untató a társalgásban, noha ő szótlanul is jól érzi magát -baráti körében. Jó családfő s különösen kegyes apa; vallásában a -vakbuzgóságra hajlandó. Jó bogarász, fűvész és régész; hatástalan -szónok. Egész tudománya inkább elméleti s az úgynevezett -életphilosophiából vagy is az élet gyakorlati ügyességéből neki csak -kicsiny részecske jutott. Hivatalában rendes, a fegyelmet, gépiességet -és burocratismust jól tűri: felsőbbségének vakon engedelmes, de mint -főnök hiányosan tölti be tisztét. Inkább szeret kormányoztatni mint -kormányozni. - -Birói hivatalra épen nem való, még csak békebiráskodásra sem, mivel igen -felületes s hajlandó mind a két félnek igazat adni, sőt ha neje által -ezért intetik, ennek is igazat ad. - -Rónay az ifjut daczosnak, önfejűnek, a lányt csendesnek, visszavonultnak -s minden háziassága mellett rendetlennek mondja, úgy szintén azt -állitja, hogy mint férjezett nő szenvedélyes, kegyetlen s ritka -ügyességgel tanárkodik a rágalom iskolájában. - -Megöregedvén a nyálkás véralkatú, gyermekiesen könnyelmű lesz. - -A vérmes és méla kislelkűségre, kétségbeesésre bir hajlandósággal, mig -az epés és nyálkás, erős, szivos lelkületű. - -A méla (melancholicus) és a nyálkás (flegmaticus) rendszerint több -hajlandósággal bir a fösvénységre mint a vérmes (sanguinicus) avvagy az -epés, (cholericus) mivel amazok inkább a külvilágra forditják -figyelmüket, mig az utóbbiak inkább ujitók, találékonyak s a szellem és -lélek belsejébe reflektálnak. - -Véralkat vegyülék nem csak lehető, de sőt száz és ezerféle árnyalatban -olykor mind a négy véralkat vegyitve található; azonban kiválólag uralgó -rendszerint csak egy szokott lenni. - -A lassú felfogásu (flegmaticus) emberek közt is nem ritkán successive -biztos és alapos felfogást tapasztalhatunk valamint ellenkezőleg könnyü -és gyors (nem ritkán kapkodó) felfogásuak sem mindenkor alapos és -genialis belátással birnak; azonban humoristikus elmeéllel (Vitz) csak a -gyors észjárással birók vannak felruházva. - -A politicailag szabad elvű emberek közt sokkal több elmeélell (Vitz) -biró ember van mint a conservativ elvüek közt, mert azok a mint -észjárásaikban sajátságos könnyüséget, szabadságot birnak, ezen -sajátságaikat az élet minden viszonylataiba átvinni mintegy ösztönözve -érzik magukat. – Kérdés marad azonban, hogy valljon szintoly alaposak-e -mint a milyen élczesek? - -A természetes tiszta észnek (telentum) ha az, az elmeéllel birók közül -való (ezeknél a testi öt érzék és az általános szellemi érzékiség: -Vitalsinn, sensorium commune, rendszerint igen jól kifejlődvék) a többi -közt azon előnye is van a hét köznapi ész felett, hogy szellemi -érzékével a helyeset az igazságot mielőtt annak alapokait jól magyarázni -tudná: megsejditi észreveszi. Ezek rendszerint sensitiv-alkatásuak, -bármilyen külsővel birjanak más különben. - -A testnek és léleknek kifejlődött, avvagy csak mulatkozó tulajdonságai -az alaprajz szerint fejlődnek ki, mert képtelenség volna feltenni, hogy -attól el is térhetnének. - -„Terem az ember mint a suba gallér.“ Ezen közmondást én úgy értelmezem, -hogy valamint a szegfűvirág gyenge zöldségéből nem fejlődhet egyébb -virág, mint épen szegfűvirág- és mag – bármily keverékü földet vagy -trágyát adjunk is termő talajának, – úgy a gyermeknek kifejlendő jellege -és jelleme véralkatától, vérkeverékétől függ, de csak jellege és -jellemémének alapjára nézve, úgy hogy ezekből bármely körülmények között -és bármily mesterkélt készakarattal sem lehet egészen kiforgatni. Igy -például egy sanguinicus szőke gyermekből soha sem lehet olyan teljesen -önálló, akarat erélylyel biró kemény „jellemet“ fejleszteni, mint egy -hasonló észbeli tehetségű s hasonló körülmények között növekedett barna -cholericus, vagy bármely szinű flegmaticus gyermekből. Azonkivül a -cholericusok mindig több hajlammal fognak birni az uralkodásra, – -mivelhogy a természet adományozta fensőbbségüket érzik, – mint például a -sanguinicus szőke. Továbbá például a vérmes ügyvéd vagy orvos minden -bajt csak úgy könnyü szerrel megorvosolhatónak véleményez, mig például a -cholericus orvos vagy ügyvéd ösztönszerűleg drasticus curát szeret -aplicálni; – s igy tovább. - -A gyermek temperamentumának minősége tehát olyan alap, melyet az egészen -soha sem vetközhet le – bár mit mondjanak is ez ellen a puritán -philantropok s melyből ered kezdetleg azon berzerő és irányzat, melyet -ösztönszerűségnek, alaptehetségnek nevezünk, – később pedig a jelleg és -jellem. - -Midőn Rónay J. „Jellemisme“ czímű munkájának századik lapján azt mondja, -hogy: „a magyar kérkedő elbizottságának kell tulajdonitani, hogy -vélemény harczaiban sokkal kitartóbb mint egyébbkint vérmes -természetétől várnók,“ – tán nem vette kellő figyelembe, miszerint a -magyar szerepelő státus férfiak és népvezérek, mint minden országban, -úgy itt is legtöbbnyire az epés vagy flegmaticus véralkatuak közül -válnak ki, – s hogy ezen véralkatnak megfelelő állhatatosság, erély és -kitartás a természete. - -A vérmes és méla véralkat rendszerint nincs hivatva állandó, nyomatékos -és befolyásos szereplésre, azonban nincs szabály kivétel nélkül. - -Az emberek legnagyobb részének igényei és birálatai embertársuk irányába -jogosulatlanok, igaztalanok. Igy nem ritkán jogosulatlan érzékenykedést -és igényeket látunk feltünni, midőn például a szülék gyermekeik -sajátságai (vagy épen maznaságai) következtében azt kivánják a tanitótól -hogy az, egészben és egyenkint is alkalmazkodjék gyermekeik -sajátságaihoz, meg nem gondolva, hogy ha a tanitó máskülönben humánus és -felvilágosodott ember, az, a gyermekeket csak általános szabályok, t. i, -az észszerűség és a társadalmilag jónak itélt egyöntetűség értelmében -képezheti, s igy a gyermekek sajátságait nem legyezheti, sőt inkább ezen -sajátságokból azokat kivetkőztetni van hivatva, mert elvégre is -megdönthetlen igazság az, hogy minél müveltebb az ember, annál kevésbé -nyilatkoznak benne kicsinykedő sajátszerűségek; épen igy át kell olvadni -az úgy nevezett temperamentumok élének az ember önállóságába, magát -szabaddá tett szellemébe, a társadalmi egyöntetűségbe (melyet a tanitó -mindig mint absolute legjobbat igyekszik alakítani) ha csak jogosulatlan -kiváltságokat nem akarunk magunknak vindicálni embertársaink rovására. -Való, hogy az ember saját véralkatának uralma alól csak az önképzés -útján elsajátított magas értelmi fejlettség nyomán szabadul fel, midőn -egyedül az értelem veszi át az uralmat, – de ha erre már a tanár által -is ideje korán figyelmeztetik, ezért az csak köszönetet érdemel. -Leszállani a gyermek értelméhez méltányolni annak sajátságait, -véralkatát: egészen más, – mint annak fogyatkozásait legyezni, -ferdeségeit nem egyengetni, az egységet, a harmóniát a gyermek -sajátságai miatt szem elől téveszteni. - -Az igazvaló megismerésének, az önismeret és emberismeret megszerzésének -nyomán magas értelmi fejlettségre jutott egyének száma igen kicsiny, még -a müvelt osztálybeliek között is, ugyanazért jóformán általános -igazságot mond Rónay J. midőn állítja, hogy „a benyomások élénk -felfogása, a visszahatás erőssége és tartóssága, az embernek érzeményei -és indulatai, ösztönei és szenvedélyei, szóval lelkülete, jelleme, ha -nem is épen egyedül, de nagyobb részben a vérmérsékétől, a nedvek minő -és mennyiségétől, gyors vagy halk folyásától és ingerlékenységétől vegy- -és nedvalkatától függ;“ mert „nehéz természeti hajlamainkat leküzdeni, -és szabályozni, nehéz a vérmes könnyelműségét fékezni, a méla borúit -eloszlatni, az epés hevét mérsékelni s a nyálkást nyugalmából -felriasztani; de nem lehetlen.“ - -Azon lélektanárok logicáját, észjárását nem értem, a kik azt állítják, -hogy az embernek lelki állapotjában ellenmondások is vannak; – mert a -homály még nem ellenmondás, de a változó helyzet és körülmények szülte -változékony tünemények sem azok, – és a látszat nem mindig a való. De -hogyan is lehetne feltenni a teremtő bölcsességéről, hogy az, az ember -lelkébe harmoniátlanságot ültetett volna?! - -* * * - -Az igazság megismerése általános értelemben, vagy is az embernek -szellemi tisztán látása mint ragyogó nap teljes pompájában világítja meg -a tárgyakat, eszméket, életre ébreszti s jótékony melegével növeli -fogalmainkat a moralitás becséről; ennek segélyével tanuljuk átérteni a -harmoniát, mely az ember létezésében s a világ egyetemben egy iránt -nyilatkozik; a szellemi világosság sugárai, napmelege, szeretetet, -rokonszenvet lehelnek belénk. - -Az életnek van heve, (ifjúság) termékeny ideje, (férfikor) árnyéka -(öregség) és csendje (aggság.) - -Az embernek szabad akarata kezdetben (a gyermekkorban) csak a -természettől nyert bizonyos iránybani berzerő s csak később az okosság -és bölcsesség megérlelődésével válik az jogosult (autonom) önhatósággá. - -Midőn az ép egészséges test, milyennel rendszerint az ifjuság szokott -birni, testben lélekben jól, megelégedve érezvén magát, akkor -egyszersmint azt is érzi hogy a természettel mely körülötte s reá -mosolyog, harmoniában van; ez oly, még ekkor csak sejtelem, melyet -később a tapasztalás, ismeretek, szellemi tisztán látás a felfogás és -bizonyosság képében tüntetnek fel, s ama sejtelem tudássá, megismeréssé -változik. És mivel nehéz meghatározni azt, hol végződik az ösztönszerű -sejtelem s hol kezdődik a megismerés vagy tudás, azért ne higyjük hogy -például a gyermeki szenvedések nyom nélkül enyésznek el; keresztül -szövődnek azok sokszor egész életén át s részben okai a -szeretetlenségnek, vagy épen gyülölségének az emberek irányába, mely -szenvedések nyoma egész életükön át is vörös fonálkint húzódik. - -A férfikor, mely már annyira tájékozta magát, hogy magának elveket, -irányt, czélt alapitott meg, még ingadozik az ifjuság álmai, reményei és -az öregség álmatlansága és reménytelensége között, mind a mellett a -munkásság korszaka ez, melyben az ember erőteljének érzetében mind két -karjával emeli a végzet göngyeit, az Atlász golyót ónsulyával; egyik -szemével előre néz, hogy a botlást kikerülje, a másikkal visszapillant, -hogy ifjú korának rózsás útját látva, abból reményt és erőt merithessen; -görnyed a teher és reménytelenség súlya alatt, még is folyton munkás, -mert életereje arra ösztönzi. Az életerő, ha nincs mit tennie, önmagát -emészti fel: „Den alle Kraft dringt vorwärts in die Weite, um zu leben -und zu wirken, hier und dort.“ - -Mig az ifjú egy egész életet lát maga előtt feltárulni, mig a férfi -erejének érzetében bizik s mindketten harmoniában érzik magukat a -természettel, addig a beteg, avvagy öregsége által kimerült ember nem -érzi többé ezen saját énjének a mindenséghez életerővel vonzódó -harmóniáját, mert a szellemnek alaptétele, a testnek alkatrészei már -egymáshozi viszonyukban is lázulni kezdenek, s ha már az egymásba forrt -kisebb részek harmóniája tünedezni kezd, hogyan álljon az egyén vonzodó -egyéni életviszonyban az universumhoz?: az aggsága, vagy hosszas -betegsége miatt elgyengült s érzékeit vesztett ember vágyva vágyik a -természet ölébe vissza feküdni,[20] honnan öt nehány évtizeddel előbb a -világ lelke emberi életre ébreszté. - -Midőn az ember egy ismeretlen országba jut s azt hosszú évek során -keresztül kasul járja: eleinte sok mindenféle újnak, megfoghatatlannak, -különösnek s. a. t. fog nekie feltünni, de mikor már egészen othonossá -vált benne s egészben véve felfogta annak phisiognomiáját, megismerte -külső és belső természetét s. a. t. alább hagy érdekeltségével s -lassan-lassan közönyös lesz minden iránt a mit már megismert, nem -hajhász többé az ismeretlen után, mert tudja, hogy körülbelül „nil novi -sub sole;“ – épen igy van az ember midőn férfikort ért, a tapasztalás -gyümölcse fejére hull s tudja már mit várhat az élettől s miben -csalatkozott, megérti, hogy az élet olyan értelemben miként azt az ifjú -reménylette: nem fizeti ki magát, beáll tehát előbb a munkásság, később -a közönyösség, s a férfi kész öreg emberré lesz. - -„Szomorú, örömtelen ifjúság – mondja Rónay – ritkán szokott jót szülni; -minden kornak vannak jellemző sajátságai, melyek el nem maradnak, ugrás -a természetben nincs, végig kell futni a pályát mindenkinek. A magyar -közmondáskint legalább is egyszer életében mindenki eljárja a bolondját, -és ha már ennek meg kell lenni, jobb ha a maga idejében történik.“ - -Majd minden ember fél a meghalástól, s ez természetes iszonyú a lét után -a nem lét gondolatja, – némelyeknél kétszeresen iszonyú, mert szivük, -lelkük, egész erejével ragaszkodnak szeretteikhez, forrón érző szivüknek -rendkivül fájó érzést okoz, hogy azoktól örökre el kell válni. - -De vannak emberek, kik a végzeten megnyugszanak: ezek vagy az értelem -fejlettségének oly magas fokán állanak s szellemüket annyira szabaddá -tették, hogy mindent, magát az élet megszünését is a bölcs nyugalmával -tekintik, – vagy érzéseik a sok szenvedés nyomása alatt elfásulván (majd -ilyen forma helyzetben vannak az elaggottak is) vágyva kívánkoznak -egészen beleolvadni a természet csendes, nagy oceánjába. - -A ki elméjében az egyén szellemi részét tekinti embernek, mely ideig -óráig egyéni életet él, – az magát holta után nem holt testnek (cadaver) -képzeli, hanem olyan szellemnek, mely ha földi életének emlékezetével -nem birna is, s ha többé elkülönzött szellemi egyéniséget nem képezhetne -is, élni fog az őserőben. - -Az úgy nevezett lavaterizmus tudománya, simbolicus ismérvei, nem egyebek -a sötétben való tapogatódzásoknál. Találósága majd olyan esetleges, mint -midőn az egyik ember azt mondja hogy lesz eső, mert a jelek oda -mutatnak, a másik ellenben azt állítja, hogy nem lesz, mert az ő -észleletei ezt mutatják. - -Van ugyan az ember arczában, szemeiben, járásában, arczjátékában, -magatartásában, s a t. sok jellemző, de ezen ismérvek csak kevéssé -körvonalozott s csak inkább általános következtetésekre engednünk -sejtenünk. - -Azonban szabályul elfogadható, hogy például a kézzel lábbal kapálódó, -vagy előadása közben nyugtalan ember ha a müvelt osztályhoz tartozik, -orátori előadásának, nem ritkán logicai rendjének átérzett hiányait -akarja pótolni taglejtései által. Az önmagával, előadandó tárgyával és -logicájával tisztában levő ember, nyugodtan s csak szavaival szokta -kifejteni eszméit, elbeszéléseit; de minthogy minden szabály alól vannak -kivételek: legbiztosabban fogjuk megitélhetni az embert -cselekedeteiból[21] például, ha valaki pénzét könyvekre költi, -feltehetjük róla, hogy kedvelője a tudalmaknak vagy regényeknek; -azonban, ha azt nem hiúságból teszi: emelkedett lelkülettel is bir -egyszersmint. Ámde a megszerzett könyvtár nem mindenkor ismérve gazdája -olvasottságának, még kevésbé tudományosságának. Vannak emberek, kik egy -csinos könyvtárt hiúságból is megszereznek, mert az ember gyengéje az -is, hogy szeret többnek látszani, mint amennyi, s mert végre az, ma már -a „bon tónhoz“ tartozik. - -Midőn valakivel tálálkozunk, először is a szeme közé szoktunk nézni, -mintegy ösztönszerü vizsgálódást teljesitvén, hogy ugyan a mágiai hatás -avvagy azon kifejezés, mely emberünknek nyugodt állapotában arczáról -elömlik, rokonszenves benyomást tesz-e ránk? Amit azonban e nyomon a -legjobb esetben is megtudhatunk, nem egyébb, mint ösztönszerű ugyan, de -tökéletlen sejtelme annak, hogy emberünk saját énünk természetéhez -felvett szokásaihoz (habitualitas) gondolkozásunk módjának formáihoz -vagy lényegéhez hasonlit-e vagy sem? – E szerint csak is saját -egyéniségünk sajátságaihoz viszonyithatjuk a keletkezett benyomást, vagy -érzést, – és korántsem (birhatunk azon képességgel, hogy átalánosan -érvényes, való igaz) képét ismerjük fel abban emberünk lelkületének. - -Van azonban némely általánosságban elfogadható szabály (nincs szabály -kivétel nélkül) e tekintetben is, például ritkán hibázunk, ha egy minden -tekintetben szabályos arc (Bild ohne Grad) mögött csak igen közönséges, -szellemnélküli embert látunk. - -Némelyek azt is állitják, hogy a tökéletesebb testben tökéletesebb lélek -is lakik; – ámde a hol ezen felállitott szabály alól annyi a kivétel -mint itt: ott az szabály lenni megszünik. – Egyébkint elfogadott -általános szabály: hogy a nőknek nincs, de a férfiaknak van joguk rútnak -lenni; csak hogy az, az ijesztő túlságba ne csapjon át, mert akkor -méltán azt mondhatják róla a nők, a mit egy franczia delnő Pelison, -franczia academiai tudosról mondott, hogy t. i. Pelison anynyira rút, -hogy visszaél a férfiak szabadalmával, miszerint ezeknek joguk van -csúnyáknak lenni. - -Kifejezés nélküli arcz a férfit nem igen ajánlja, mert ez rendszerint -gyenge lelkület bélyege; mig a férfias, komoly arczon, erő, erkölcsi – -és külső bátorság s tán a leküzdött bajok győzelme sugárzik. A halvány -arczszinezet; hanem betegség jele, a mély felindulások tükre szokott -lenni. - -A bőven lerakodott kövérség arra mutat, hogy viselőjében a lélek -erélytelen, ezekkel ellentétes egyénekről mondja Johnson: „vizsgáld meg -azt, ki lelkét felvonva tartja: soványnak és halaványnak fogod találni.“ -Az ilyen ember idegei igen érzékenyek, észjárása és tekintete átható, -szelleme vállalkozó, erkölcsi bátorsága nagy. - -A mely ember mély gondolkozású s szorgalmas megfigyelője midnennek, -annak szemöldöke rendszerint igen közel van a szemhez, – mig -ellenkezőleg, kiknek szemöldöke mintegy ujnyival van feljebb szemüknél, -azok gondtalanok s köznapi tehetségüek szoktak lenni. - -Goethe életirójának egy recensense azt mondja, hogy mikor valamely jeles -emberről hall s irányába érdeklődik, nagyon óhajt végére járni, hogy -milyen lelki tulajdonokkal birt annak anyja, – és ez természetes, mivel -bennünket az élet gyakorlata arra tanit, hogy a fiú gyermek rendszerint -anyja ábrázatját, külső formáját és lelki tulajdonságait szokta -átörökölni, úgy hogy száz közül kilenczven eset igazolja ezen állitást. -– Való ugyan, hogy a leány-gyermek viszont atyja tulajdonságait s -vonásait örökli rendszerint, de már itt több kivételre találunk. - -A rövid, erős, izmos nyak phisicai erőre és nem ritkán erélyes lélekre -mutat. Lavater azt mondja: „nem láttam egy nagy gondolkodót, nem még egy -csak állhatatos okos embert sem, kinek gyenge, magasan fekvő, – a -homlokot mintegy két részre szakasztó szemöldökei lettek volna. -Ellenben, minél közelebb feküsznek a szemöldökök a szemhez, annál -komolyabb, mélyebb a lélek jelleme. Bágyadt, lankadt szemek gyengeségre, -félelemre mutatnak. Apró tündöklő szemek, főleg ha be vannak esve, -többnyire ravaszságot jelentenek. A kidülledt szemmeli meredt nézés -ostobaságot, vagy a lélek munkálkodásának pillanatra történt -fennakadását bizonyitja; az erős, egyenes-nézés, erős és nyilt jellemre -mutat, gyakori mozgatása a szemnek, könnyelmüséget, de gyakrabban -csalárdságot árul el, (ha t. i. nem a szemizmok betegsége az.) -Nyitvaálló, nagy, kiduzzadt szemek őszinteséget, reményt fejeznek ki, s -ha ez esetben a szemnek felső héja nagyon fel van vonva; parancsoló -lélek kifejezése (igy festették Junót is a régiek). A közép tájon erős -vagy átaljában jól megtermett sasorr, bátorságra, lelki erőre mutat, mig -a felpittyedt (fitos) orr büszkeséget árul el. - -Komoly, vagy épen komor ember a sötétszint, a vidám a világosat, az erős -szemű s a feltűnni igen vágyó pedig a vöröset kedvelli inkább. - -A folytonosan csinos, rendes, tiszta öltözködés (ha hiú piperévé nem -fajul) lélektani tapasztalatból meritve, a belső vagy is erkölcsi -tisztaságnak ismérve; mintegy önkénytelen nyilatkozata annak, hogy a -szennyet, a tisztátalanságot, a feslettséget sem kivül sem belül -tűrni.[22] - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Mint már fentebb is emlitve volt: az úgy nevezett indulatok, -szenvedélyek s a t. nem működhetnek önállólag ott, hol az értelem -megtisztult, vagy is az igazvalónak megismerésére eljutott, azért ilyen -részletességeknek (melyek az ember értelmének s valójának totalitásából -kiszakitva úgy is érthetlen, harmoniátlan eszmék) itt csak kicsiny tért -nyitunk. Szoritkozom egyedül a társadalmi élet nehány az önismeret és -emberismeretbe vágó kinövésének rövid rajzára és fejtegetésére, mert -ezek a mindennapi életnek mindinkább elfajzó senyvei. Ilyen főleg az -önzés és fösvénység, mely senyvek a summum ius summa saepe iniuria -újjmutatása szerint mindinkább aláássák az emberiség morális érzetét, -örömeit elégedettségét s a t. - -Az önzésnek három féle fő osztálya van, egyik a vélemény-önzése, másik a -cselekmény-önzése, harmadik a közönséges-önzés vagy is kapzsiság, -fukarság, s a t. - -A vélemény önző, saját véleményébe annyira szerelmes s ahoz oly -föltétlenül ragaszkodik, hogy semmi esetre sem tartja szükségesnek saját -véleményét mások értelmének próba kövén szigorlani; azonban az ilyen -észjárás, mely leginkább csak öntelt, a társas körökben henczegő, -bőbeszédű emberek sajátja, az elfogultság és felületesség -labyrinthusában tévelyeg s értelmével nem képes a kivezető fonál végét -feltalálni. Az egyes ember észjárásának, tudalmának épen úgy regulátora -a mások értelmessége, mint a hogy a sajtó szabadsága, nem egyébb az -eszmék tisztázásának szellentyűvel ellátott retortájánál. Ámde az -önteltség és önhittség idült és veszélyes bajában többé vagy kevésbé, de -sokan szenvednek, és hogy számszerint mennyien? azt azon régi bölcs -kimutatta, a ki boltja fölé felirá: „itt ész árultatik“ s a hová csak -egyetlen egy ember ment be észt vásárolni, de a ki épen ezáltal -bizonyitá be, hogy arra a többiek közt legkevésbé van szüksége. Sok -ember önhittsége s büszkesége nem engedi, hogy a dolgok s történetek -okát kérdezze, nyilvánosan fürkésze, inkább gondosan leplezi -tudatlanságát, inkább görbed a tudatlanság járma alatt, mintsem okulna -vagy tehetségei korlátoltságát elismerné. - -Az önzés másik neme a cselekmény önzés, midőn valaki saját szokásaiba, -cselekményeibe, alkotmányaiba egész az apró részletekig annyira -szerelmes, hogy például irása közben egy hosszú „s“-et a világért sem -csinálna; ilyen önzők az izlés ben például a zeneszerzők, festők, költők -egy része, kik saját, olykor idétlen szerzeményeiket kürültömjénezik és -az ekkint élesztett füstben mintegy megdicsőülve élvezik észjárásaik -hamis trilláit. - -A teljesen önző, fukar ember egyik főismérve az, hogy ő csak odáig tart -lépést embertársaival, a meddig az reá nézve közvetlen élvezetet, vagy -anyagi hasznot igér; (a szellemi haszonról nem igen bir fogalommal, vagy -rá nézve azt örökre elveszettnek tartja) mihelyt közös czélokról, közös -érdekekről van szó: ő, különféle ürügyök alatt nincs odahaza. Ezen -felekezet egyénei kik többnyire egyedül, elvonulva élnek a társas -köröktől, az ilyenféle beszédre csakhamar készen vannak a felelettel (ha -ugyan olvasnák azokat, – de ők nem igen szoktak egyebet olvasni pénznél -és szelvényeknél) s többnyire ilyen forma ellen észrevételt tesznek: -„ezek a szegény ördögök, már t. i. a kik pennájuk, észbeli tehetségük és -nem a szelvények, kamatok s dominiumok után élnek, – tendentiosus -feszegetéseikkel ki akarnának minket csalni körültekintő -eszélyességünkbül s közös czélokat emlegetnek, de mi nem közösködünk -senkivel, az ilyen attentátorokat jól ismerjük, majd ha fagy.“ Ezek -pénzimádók s gyógyithatlan elfogultságban szenvednek, a megtérő közülök -nagy ritkaság ezek közt nem igen találkozik hite hagyott. Az önzők vagy -fukarok ezen osztálya az ember kötelességeiről mit sem akar tudni. Ő -embertársában nem ön magát tekinti, azon gondolatra pedig soha sem tér, -hogy hátha minden ember olyan fukar, önző volna mint ő: mi lenne a -társadalomból s a társadalomban legelőször is ő belőle?! - -Az istentagadó neveti kigunyolja a hivőket; az elvetemedett gonosztévő -kaczag a törvény morális hangjára; az értelmetlen kéjencz vagy a naplopó -földterhe gúnyolja az értelmet; a ki a betűt teljes életében szándékosan -kerülte s magáról még is azt hiszi, hogy practicus életphilosophiával -bir, az, a tudományt merő handabandának tartja; a ki becsületességgel -bir ugyan de valódi értelem szülte, okszerű férfias jellemmel nem az, az -egyenes és erős férfi jellemet nyakasságnak vagy büszkeségnek tekinti. -Igy mindenki mentegeti magát, mindenki önmagát tartja a helyes úton -haladónak. Innen van, hogy az emberek egymással folytonosan mérkőznek; -mindenki a maga módja, véleménye szerint iparkodik felsőbbségét -érvényesíteni embertársa felett,[23] a mi napjainkban leginkább a -vagyonnak sikerül, mert a mindenható pénz s más önző érdek majóritásban -van egyebek felett. - -A legtöbb embernek csak a vagyon kell s a tudományt is csak mint ismeret -gyüjteményt tekinti, melyet rakásra halmozva majd alkalmilag vagyon -szerzésre avvagy hiú fitogtatásra fog felhasználni. Az igazvalónak, az -örök igazságoknak megismerése alapján az önsimeret és emberismeretre -szert tenni, hogy ez által az emberiség nemesebb hivatásának, -feladatának megfeleljenek, vajmi hevesen törekszenek még azok, körül is, -kik az emberiség közös czéljait és az önzetlenséget szünet nélkül -nyelvükön hordják. - -Mentül belterjesebb műveltségű, mentül finomodottabb az ember lelkülete, -annál inkább magasra török lelkének átérzett és átértett benső -vágyai[24]; saját énjének anyagi érdekeivel csak annyira foglalja el -magát, a mennyire az okvetlen szükséges a megszokott korlátok közötti -önfentartásra; és viszont, mentül kevésbé van valakiben a lélek -finomsága, a szellem gazdagsága kifejlődve, annál inkább csak saját -énjének anyagi tekintetben leendő kielégitésére forditja munkásságát -testben lélekben és képzelődésben. - -A bölcs embernél a gazdagság szolgálatban van, a fösvénynél pedig a -gazdagság uralkodik gazdája felett, – igy tanit Seneca. - -A ki a fösvényt szivesen köszönti, attól retteg, mert fél, hogy annak -tán tudomása van rejtve tartott kincseinek hollétéről s hogy ezen -előzékenység közeledés akar lenni. – A fösvény a legboldogtalanabb -ember, mert ez önmagának sem ad, másoktól pedig csak gúnyt és méltó -megvetést várhat. – „Crescit amor numi, quantum ipsa pecunia crescit“ -(Horatius.) - -A ki sokáig szegény volt (de nem iszákos) az, ha gazdaggá lesz, hajlandó -a fösvénységre, mert fél hogy ismét szegénnyé lehetne. - -„Hasztalan keresünk könyört az önzőknél, mert e nyomorult kis lelkűek -ösztönszerű állati félelmükben az emberi érzeményeket nem ismerik. Mig -az ember teherhordó és tisztességesen élhet e világon; addig caeteris -paribus becsülve van; – de ha összeroskad a teher alatt s ügyefogyottá -lesz: terhére van mindenkinek. Az öregség is ugyanaz: azért az öregek és -tehetlenek, meg a kislelküek igen hajlandók a fösvénységre, mert a -mindenható pénzben keresik egyetlen cserben nem hagyó támaszukat.“ - -A fösvény azt véli, hogy neki sokra, igen sokra van szüksége, s hogy -vagyonából s legcsekélyebb részt sem nélkülözheti, holott valósággal, -minden vagyonát nélkülözi, mert arra önkintes zárlatot kulcsolt. Nem -kevesen vannak, kik csak azon iparkodnak, hogy a jobblétet megszerezzék, -nem pedig azon, hogy azt egyszersmint meg is érdemeljék. - -Valóban a civilisátionak egyik feladata a jövőben, hogy az emberi -kötelességekről megfeledkező s tehát a társadalomnak csak terhére és -kárára élő lelketlen önzőket, mint valóban bünösöket, szemmel tartsa, – -megbüntesse és lehetetlenné tegye. – - -A jelenkor önzéstől pőffeszkedő embereinek fogalma sincs azon -patriarchalis szivélyességről mely a társas életet anynyira kedvessé -tette a letünt korban s teszi még ma is itt ott. - -Az anyagiakkal foglalkozó ember, például a kereskedő, rendszerint csak -egyedül önérdekből indul ki. – Csak a magas értelmi fejlettség és a -szellemi foglalkozású ember tudja magát az önérdeken felülemelni. - -A nagyvilág egyetemben minden egyes alkatrész csak akkor társul s csak -akkor vonzódik bensöleg a másikhoz, ha a szükségesség, az ős erő, az -örökös átváltozás periodusa s hatalma ugy kivánják. – Igy az ember is -nem tud, nem bir egyedül csak a keresztyén jámborság égi erényével -szeretni, vonzalmának, ha jól megvizsgáljuk a földi önzés egyik vagy -másik neme mindenkor alapul szolgál. – Ámde a közép utat eltalálni nem -nehéz; mert midőn az önzés és önzetlenség eszméjét, határát akarjuk -különválasztani, bár gyakran nem találjuk a demarcaationalis vonalat, -még is, ezen két ellentétesnek látszó eszme határvonala olyan mint -földgömbünk éghajlat vonalain az isothermák, – melyek sok helyen -átcsapnak egymás rayonjába, de az élettapasztalás, és az életbölcsesség -átlagai kimutatják ezen kigyódzó határvonalak fekvését, – csak tudjunk -és akarjunk méltányolni. (Leben und leben lassen.) Az angol abban -különbözik a mindennapi önzőtől, hogy magától és hazájától mit sem tagad -meg. - -A fösvénység vétek, a takarékosság pedig erény; hogy tehát az elkülönző -határvonalat felismerjük, tudnunk kell azt is, hogy a tulságos -takarékosság még magában véve nem fösvénység, tehát nem vétek; -fösvénységgé s vétekké csak akkor válik a takarékosság ha oly tulságba -csap át, hogy azzal sem magunknak sem másoknak szellemi javát elő nem -mozditjuk, s igy illetéktelenül lefoglalva, meddőn hevertetve tartjuk -azt, mit mások fáradalmaikkal kicsinyenkit előteremtenek, hogy mint a -természet adományát, az emberiség közhasználatára forditsák az utódok -vagy átöröklők. - -Valaminthogy a bizalmatlanság nincs messze a gyülölségtől s a gyülölség -nem retten vissza a visszaélésektől sőt olykor a vétektől sem: ugy az -irigy kezdetben keveset igényel, de mindig többet és többet, végre -mindent, – mert hol ez indulat megfogamzott szenvedélylyé fajul; s ha -szépségre vonatkozott: hiuságot, ha gazdagságra: fösvénységet, ha -hirnévre: rágalomkórt, ha mások szerencséjére: gyülőlséget. - -Az irigységtől különbözik a vetélkedés, ez nemes, amaz nemtelen -indulatból ered. - -„Az emberek megvallják hogy az indulatok s gyarlóságaik rabjai, de hogy -irigyek volnának, azt makacsul tagadják, sőt csendes magányukban azt -önmaguk előtt is mentegetik: – vetélkedésnek, vagy állitólag méltó -haragjuknak tulajdonitván az irigység munkálodását, – mert ezen -tulajdonság (humanitás elleni vétek) igen lealázó természetü, -embertársaival méltatlankodó szokott lenni s az ilyennek legtöbb -megvetéssel kellene találkoznia embertársai részéről, de az ember itt is -rövidlátó s haszonleső. – Az irigy szomszédja zsiradékán soványodik. - -„Az irigység leginkább honos kisebb társulatokban (faluhelyen, vagy kis -városban) itt mindenki egyenlő akar lenni, (respublica) jogosulva vagy -jogosulatlan, de ragyogni, látszatni élvezni s első lenni akar mindenki, -s épen a hátramaradók azok, a kik kaján szemmel kisérik a haladót. -Nyomorult emberkék, kik aratni szeretnének ott is hol nem vetettek, és -gyüjteni hol nem fáradtak. Ez is egyik oka, hogy honában senki jós nem -lehet s csak midőn már elfogulatlanabb körökben méltányoltatik, akkor -indul utánna szülőföldjének közönsége is.[25] Hol az élet küzdelmeiben -hir és név a czél, hol erény s nem születés, rang ad érdemet, elsőséget: -feltünő az irigyek száma. – Alkotmányos országban sok ember irigye a -másiknak; köztársaságban még több, (lásd Americát.) - -Az irigy egykorúak soha sem birnak felemelkedni az igazságosságig a nagy -jellemnek és nagy emberek irányába. - -„A magyart nagyravágyás és hivatalkór teszik irigygyé. - -Midőn valaki nagy áldozatot hozott, az vagy annyira emelkedett lelkű, -tehát magas értelmi fejlettségű, hogy a közjóért önmagától mindent -megtagadni kész, – vagy nagyravágyó, s ezen esetben ugy is tudjuk hányat -ütött az óra. – Ha valaki meglepő áldozatot hozott: tekintsünk végig -előéletén s tudni fogjuk milyen rugók müködtek. - -– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – - -Képzelet és szenvedélyek irányozzák az ember tetteit. Vannak aljas -eszélytelen szenvedélyek, melyektől meg kell különböztetnünk a nemes -szenvedélyeket, mert nemes szenvedély nélkül még ember nagy dolgokat nem -vit véghez, azért még az eszélytelen szenvedélyeket is csak mint, -szánandó elfogultságot kell tekintenünk s csak midőn azok gonoszságba -nyúlnak át, lesznek bünös okfökké, melyek azonban birnak azon rejlő -tulajdonsággal, hogy jó alkalommal, ritkán bár, mint a milyen ritkán -történik, hogy egy hatyu a posványba leereszkedik, nemes tettek -forrásává is válhatnak. - -Helyesen mondja Rónay, hogy az emberek nagyobb része felett a képzelődés -uralg, melynek játékától még a rendszeres tudós sem ment. – A képzelet -rokon a földdel, mely alattunk elterül, a természettel, mely virúl vagy -szomorog köröttünk, a hegyekkel, melyek körülvesznek. A kedély hangulat -változatai szerint idomul képzelődésünk is. - -A félelmet képzelet szüli, ki mitől fél: bensőleg olyan. – Attól félünk -a mi veszélyes lehet ránk nézve s a mi gyenge oldalainkat fenyegeti. – -Egyébkint, ha jól meggondoljuk, minden csak akként és akkor veszélyes a -miként képzeljük. - -A képzelődés okozta, hogy Neró császár mint vers iró és declamáló -képzelte magát nagynak, hogy Herostratus megbélyegezve is megörökiteni -kivánta nevét és emlékét. - -A képzelődés idéz elő az emberben vágyakat, sőt nemcsak egyesekben, de -nemzetek irányuló eszméiben is részben a képzelődés adja meg a -lendületet. Igy például a német tudósnak, a franczi szeretetre méltónak, -a spanyol hatalmasnak, az olasz müvésznek, az orosz urnak, a magyar -gazdagnak, az angol eredetinek akar látszani. - -„Képzelődés az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz.“ A -képzelődő ember, ki saját elméjének a valóságtól elkülönitett -képzeményeit valóságoknak tartja, csak keveset különbözik az -eszelősségtől. Ilyen emberek különösen azok is, kik maguk körül -mindenütt ellenségeket látnak, s környezőik, jó embereik minden szavát, -mozdulatát, ön magukra czélzottaknak tekintik. – Mindig latolgatják, -hogy ugyan mit akart mellesleg ez, vagy amaz, a midőn eszméjét -kifejezte, valjon nem ötet gunyolta-e, vagy épen oktatta?! – E része az -embereknek nagyon boldogtalan, azonkivül ők a társas körök nyügei; mert -tőlük mindenki, (csakhamar felismervén az uralgó rögeszmét) elvonul, az -ilyen egyéneknek alig akad barátja, mert mindenki óvakodik olyan gyanúba -jönni, mintha egyebet is czélzott volna annál amit jóhiszemmel -kifejezett. A képzelődés, ha mint a felnőtteknél, már megrögzött: -rendszerint örökös, gyógyithatlan. - -Nagyobb részben a képzelődés s a tudatlanság eredménye hogy a -„tekintély“ szó megalkotva s eszméje érvényben van. - -„Nem ismerünk tekintélyt.“ „A tekintélyek kora lejárt,“ ez az ujabb -nemzedék szavajárása; és ez helyes és korlátolt értelemben való is. – -Valamit feltétlenül hinni és elfogadni, egyedül azért mivel azt egy -„tekintélyes“ ember valóságkint állitá elibünk: annyit tesz, mint saját -eszünkben, helyes felfogásunkban nem bizni s igy szellemi -szabadságunkat, szellemi egyéniségünk önállását már a prióri feladni, -más részről pedig annyit tesz, mint bizonyos tekintélyes ember -véleményét a csalhatatlansággal határosnak tartani. Ki merné tagadni, -hogy megtörtént már, miszerint a tanitvány tanitóját, a fiu atyját, az -ifju ember az öreg embert helyesebb nézetre figyelmezteté. – Ha -valakinek pronunciált tekintélyessége a tudomány vagy belátás terén -jogosult, abból mindössze is csak a helyes vélekedés valószinűsége -következtethető, t. i. ő nála nagyobb a probabilitás, hogy helyesen tud -valamit felfogni mint más tekintélyesnek nem tartott embernél; igen de -igy minden ember tekintélyes a tudatlanabb előtt. - -Mit mondjunk azokról, kik vagy azért mivel öregek s tán még táblabirák -is hozzá, vagy mivel nagyobbacska vagyonnal rendelkeznek, vagy végre -mivel ők eléggé magasan születtek (Hoch wohl geboren) avvagy csak mivel -finomabb kelméjű s ujabb divatu ruhát viselnek: tekintélyes embereknek -tartják magukat, avvagy tán a közönség által is olyanokul -tiszteltetnek?! Ha a nagy kor tekintély, akkor Mathuzalem volt a -legtekintélyesebb ember, – ha vagyon adja a tekintélyt, akkor Rotschild -és Perrier a legnagyobb tekintélyek, ha észtehetség a tekintély, akkor a -nagy philosophusok azok, a kik némely része tán éhen halt, annyira nem -nézettek tekintélyeknek, – ha magas születés ad tekintélyt akkor -Spanyolország grandjai a legnagyobb tekintélyek; – ha finom és divatos -ruha tekintély, akkor a járda-taposó dandy kiváló tekintétly. - -Azon együgyü felfogás, melylyel némely öregúr vagy gazdag ember bizonyos -(jogosulatlan) tekintélyt vindicál magának, a szellem éllel, reális -józansággal biró embert mosolyra gerjeszti. Ugyszintén igen korlátolt -felfogásra, vagy önhittségre mutat, midőn némely, kisebb-nagyobb -hivatalban lévő ember elhiteti magával, hogy mert hivatal kezelésének -formuláit ügyesen és gyorsan tudja kezelni, ő egyszersmint jó és -hivatott tisztviselő. Ily önhittség leginkább az absolut kormány-forma -alatt szokott lábra kapni, hol (magasabb értelemben vett) önálló -conceptiókban nem csak a gyakorlat, de a theoria is hiányzik. A -burocraták tehát nem egyebek egy fásult rendszer chablonszerű -képviselőinél, kik közül a kezelési szakban igen, de a fogalmi szakban -csak elvétve kerül egy-egy alkalmas (hivatott) tisztviselő. - -A felületes fejlettségü emberek s átaljában a nép (Pöbl) téves -felfogással birnak a „tekintély“ valódi értelméről, azt hiszik t. i. -hogy a biró, tisztviselő, vagyonos ember, s. a t. rangfokozata, avvagy -gazdagsága szerint és hatalmának terjedelme értelmében többé vagy -kevésbé tekintélyes, s hogy ezen tekintély egyszersmint elmaradhatlan -accessorium, mely az egyén állása s vagyona mértékével karöltve jár; -holott a tekintély oly benső, az egyén jellemének megfelelő dicssugár, -mely például a birót csak akkor ragyogja körül, ha az, az „igazságos“ -„megvesztegethetlen“ előnevet kiérdemelte, – s a mely a nemes jellem -koronája márvány palotában úgy mint szalma kunyhóban, – mely a nemes -önérzettel ikertestvérkint egy ugyanazon napon születik. Az igazság a -tekintély. - -Az egyes ember anyagi érdeke, haszonlesése, a bűn és tökéletlenség -takargatása, alkalmazásában már sok szót kiforgatott annak valódi -értelméből: avvagy Belizár és Márius szerencséjük korszakában nagyobb -tekintélyek voltak-e, mint midőn számkivetésben éltek? – Ha a jellemek -nem változnak, tekintélyük is ugyanaz marad. - -Az ember, csak azért, mivel irigyei vagy gyülölői vannak nem kisebb vagy -becstelenebb, mint a milyen emberi becsre benső, valódi érdemei, -tulajdonságai emelték; épen úgy mint a véletlen vagy összevágó viszonyok -által, de valódi érdemek hiányzásával nimbusra vergődött egyének nem -nagyobbak belbecsüknél; mert teljes világitásnál a nimbus köde -feloszolván, emberünket teljes fogyatkozásaiban láthatjuk. Azért a kit -ma pongyolában látva, szelid képü, becsületes pékmesternek néztél, az -holnap diszruhában, vérttel mellén, karddal kezében, egy rettenetes -világhóditó tábornokot mutathat, és megforditva. - -Ha valaki csak azért nagyobb nálunknál, mivel magasabb helyre vagy -tárgyra állitatott: nem irigyeljük nagyságát. – Hogy valaki kiváló -helyet foglaljon el, nem mindenkor szükséges hogy kiváló helyre -állittassék. - -Ki hinné, hogy az egykori tisztes táblabirákból még most is birunk több -példánynyal, kik magukat tartják a világ közepének, s azt hiszik hogy -minden csak körülöttök forog,[26] kik uraknak érzik magukat minden -tekintetben, mert felfelé pillantani nem szeretnek, lefelé pedig még -aristocraticusabbak, hogysem ott magukat érvényesiteni kivánnák; tehát a -büszkeség, önelégültség, elbizakodottság, obscurus világnézet, -társalgási s egyéb ügyetlenségeik érzete mindenütt – nolle velle – -visszavonásra késztetik őket s a kik még sem akarják belátni, hogy a mai -korban már ők keves hasznot képesek sikerbe hajtani. Ezen genreű egyének -nem haladván a korral, elvesztették látkörükből a vezér-eszmét, kiestek -szerepükből, túlszárnyaltattak s helyzetükbe nem tudják magukat -beletalálni és siker nélkül erőlködnek. Küzdenek az ujabb eszmék és -átalakulás ellen, mert minden lényeges átalakulás küzdelem a megifjodás -és elenyészés, az élet és halál között és épen azért küzdenek a jelen és -a jövő emberei a mult embereivel, – kik védik a régi álláspontot s a -megifjodás eszméjét – a régiekkel lévén saturálva – befogadni, -megemészteni nem képesek. – Nem akarják elhinni, hogy azon -hullámtorlatok, melyeket a közművelődés, a haladás s nemzetgazdászat -tengerén a civilisatio nyugoti szele felénk csapkod, nálunk is elmossák -az elavult, tarthatlan romokat, melyek helyébe aztán új, korszerű -irányunk talpköveit rakhatjuk. – Nem akarják elhinni, hogy az eszméket -nem a pangó (stationär) hanem a növekedő értelmesség világánál lehet -csak tisztázni. - -Az irányadó eszmék, melyek a civilisált Europa és America által -cultiváltatnak s a melyek elodázhatlan hatalommal uralkodnak ezen -világrészek lakói felett, elvégre is két főtényező az anyagi jólét és a -szellemi világosság felé irányulnak; azonban e két főtényezőnek -előteremtésére sem tekintélyekre, sem magas születésre, sem czimekre, -sem más illusióra avvagy fictióra szükség nincs, sőt ha előhaladásában -szabadon akar mozogni, ezen fictiókról le kell mondania. - -Az emberileg létező bölcsesség köve, mint tűzoszlop megállapodás nélkül -halad az emberiség életében, melyet keresve követve, változnak, -tisztulnak nézeteink; azért a ki a haladó korral lépést nem tart, -csakhamar elveszti láthatárából a vezéreszmét, kiesik szerepéből s csak -legmegszokottabb otthonos körében érzi magát jól, egyébb levegő neki -idegen. - -A tekintélyre csak azok szeretnek hivatkozni s a tekintély-cultust -fentartani, a kik önmagukat is tekintélyül ohajtanák egyben másban -nézetni, – vagy pedig a kik saját elméjüknek itéletében avvagy -tudományuknak parányiságában nem biznak. - -Az emberek közönségesen túlbecsülik magukat, hibáikat mentegetik, -tehetségeiket pedig a lehető legfeltünőbb szinekben fitogtatják. A kik -pedig szellemileg a zeruson alól állanak azok azzal kérkednek, hogy -mennyit tudnak inni, milyen verekedési bravourokat tettek, milyen testi -erővel birnak, egy szóval minden ember akar valaminek látszani, -(valamiben tekintély gyanánt feltünni) mert a nem látszó nyomorult féreg -sorsa oly szánandó, irtózatos. – Elismerést követelnek, méltánylást -igényelnek, s ha a világ nem tömjénez képzelt nagyságuknak, magukat -igazolva, másokat szünetlen vádolnak, sőt hogy ők annál jobbaknak -látszassanak, mást elmártani, rágalmazni nem irtóznak, mert igy azt -képzelik, hogy ők egyedül maradván a téren, a legbecsültebbekül fognak -tekintetni. - -Mentül tovább élünk az emberi társaságban s mentül bővebben, -tüzetesebben tanultuk ismerni embertársainkat, annál inkább gyökeret ver -bennünk a hit, hogy a legtöbb ember belbecse s átaljában az emberiség -sok oldalú gyarlóságai, nem ritkán közmegegyezéssel elfogadott vagy türt -igaztalanságai, sőt utált vétkei becsülésünket kiérdemelni kevéssé -hivatvák; és a mint e kép mutat nagyban, ép oly kellemetlen játékot űz -velünk az élet gyakorlata kicsiben, a midőn például a mindennapiság, a -megszokás, a gyengeségek kiismerése után különben pedig előbb -nagyrabecsült egyes embertársunk iránt tiszteletünk s nagyrabecsülésünk -adóját leróni képesnek alig éreztük magunkat, tiszteletünkkel s -hódolatunkkal rendesen alábbszállunk,[27] holott birálatunk embere nem -változott, legfeljebb csak a hályog hullott le szemünkről; innen is a -közmondás: „nemo profeta in patria sua.“ - -A társadalom műveltebb osztályai azért vették szokásba az illem -szabályait s vonnak maguk körül illem korlátokat, tekintély-fátyolt, -mivel ezek által a kevésbé művelt, vagy emberi méltóságukról -megfeledkező egyéneket, legalább külalakban mintegy szokásbeli törvény -által kényszeritsék önnön művelt gyengéd érzetük tiszteletben tartására; -ezen szokásbeli illem szabályaira a valódi lelki műveltséggel biró -emberek közt szükség különben nem volna, mivelhogy ezek moralis -érzetüknél s műveltségüknél fogva már birják a költsönösség s gyengédség -helyes tapintatát. - -Elfogultság, képzelődés, tekintély, egymással rokon természetűek. Minden -ember a maga képzelődő szempontjából indúl ki. Helyesen mondja Rónay: -„Az emberek közönségesen önbecsük szerint becsülnek másokat; oly egyént, -ki nem tudja, nem érti azt mit ők, mindenben járatlannak, mindenre -alkalmatlannak hisznek. Egy franczia tánczmester kérdezé egykor -barátait, valljon igaz-e, hogy Harley oxfordi gróf Angliának -főkincstárnoka lőn? s midőn igennel feleltek, „csodálom, mond a -franczia, mit találhatott a királyné ez emberen: két évig siker nélkül -tanitám tánczolni.“ A korszerű, finom nevelésű uracs, műveletlennek -tartja azt, ki lovakról, futtatásról, ebekről, vadászatról nem tud -hosszasan, mint ő és alaposan, értekezni. A ház küszöbén naphosszat -ásitozó földesúr csodálja, miként pazarolhatja valaki a drága időt -könyvirásra vagy olvasásra. A költő kicsinli a prózairót, s ez kaczag -amannak szóhalmazán. A philosophus feleslegesnek tartja azt tudni, mikor -dúltak honunkban a tatárok, s a történet buvár meg nem foghatja, miként -irhat valaki józan fővel a tér és időről. A csillagász megvetőleg -pillant Napoleonra, midőn itt alant népek hóditásával és trónok -szétrombolásával vesződik: mig ő csövével világokat talál. A művész -lenézi a kézművest, és ez becsmérli a szerinte naplopó mázolót vagy -faricskálót. A nemes ember vagy mágnás csodálja, miként lehet a -nemtelennek esze, pénze, tekintélye; s a nemtelen meg nem foghatja, -miként lehet valaki egy rongyos oklevélre büszke? A felpiperézett -úrhölgy csodálja, miként szorithatja napbarnitotta férjét keblére és -szurtos gyermekét a pórnő? azt hivén, e durva anyagban érzeményeknek -nincs helye! A falusi nép bámulja, miként mehet a városi hangversenybe, -mikor dudást is hallhatna? miként mehet sétálni, midőn hon pamlagán -kényelmesen ülhetne? Ki nem olvasott vagy utazott, azt hiszi, szülőfölde -határán túl vége a jó világnak. A magyarnak birtoka hajdan Ober-Ennsig -terjedett; ennek emléke fenmaradt az utókornál s a föld népe még ma is, -ha mesél, a mese hőst az Oberensián túl viszi s ott kell neki nem tudom -mi rémekkel küzdeni. Ilyen az ember; szemében csak annak van értéke, -becse, a mit ismer, a mivel bir, s e szerint méri, itéli meg a világot s -embereket.“ - -A gazdag emberek környezete többnyire hizelgő, (haszonlesésből vagy más -érdekből) azért birlalója alig képes magának önön erkölcsi becse vagy -értéke mérveit meghatározni mert az ember, ha nem gazdag is, hajlandó -magát jobbnak tartani mint a milyen valóban, hát még ha a hizelgők -szünetnélküli dicséretét hallja, hogy ne jönne tévedésbe az iránt!? -holott lélektanilag bebizonyitott tény, hogy nem az a gazdag, ki sokkal -bir, hanem az a ki kevéssel is beéri. Az embert barátja mindig jobbnak, -ellensége mindig rosszabbnak festi, mint a milyen valóban. Midőn az -ember barátait ellenségeinek tekinti, néha kényszeriti őket hogy azokká -legyenek. - -A közélet gyakorlatában épen úgy mint a hitvallás dolgában nagy azok -száma, kik istent és embert a behizelgés által akarják maguknak -megnyerni, nem pedig az őszinte egyenes érzelmek valóban létező -hajlandóságával. Ezen szinlés által az ámitást és önámitást annyira -viszik: dass sie auch unsern Herr Gott anplauschen zu können glauben. -Igy esküszik a nép a mester szavára, akár azok irva legyenek, akár nem, -akár egyezzenek meggyőződésével és az igazsággal, akár nem. - -Némely tudákosnak vagy épen mély értelműnek látszani akaró ember olykor -egészen mysticus homályba takaródzik, olykor csekély fátyol vagy rostély -mögé vonul eszméivel, hogy ekképen – ha lehet – optikai csalódásba ejtse -saját szellemének és jellemének megitélésében társasági környezetét; -ámde az emberismerő előtt ez esetben is csak hamar előtünnek a -mesterkélt homályban alig látszó lólábak. - -Aránylag csekély azok száma, kik az erényt az emberi méltóság – és -kötelesség érzetéből, tehát belső meggyőződésszerüleg cultiválják, – -nagyon sokkal többen vannak azok, kik az erényt (morált) önmagában véve -csak kétes értékű szellemi vagyonnak tekintik, melyet – főleg hol azzal -nem egyes ember, hanem a közönség előtt kell megjelenniök – külsőleg -betanult correctséggel szoktak feltüntetni, de a kik, ha ennek -cultiválása, avvagy csak egyszerű gyakorlata önhasznukkal vagy -szenvedélyeikkel ellentétességbe jön; szép csendesen elsikamlanak a -moral hidja alatt; azután másfelé néznek s elhitetik magukkal hogy igy -cselekedniök rendén volt, s hogy ha nem volt is rendjén, talán kevesen -vették észre; – ilyen emberek a mundus vult decipere: ergo -decipiatur-féle elvből indulnak ki. - -A befolyással, rendelkezési hatalommal biró nagyok, az előttük csúszva – -mászva kegyet vagy hivatalt ostromlók kivánságait ha teljesítik is, -részint azért hogy kegyeket osztogathassanak, részint talán azért, hogy -ezeket is lekötelezettekül birják, – a felsőbb körök finomabb szellemi -érzékiségével birván, – az ilyen embereket nem sokra becsülik s csak -eszköznek tekintik.[28] (Lásd Miksa császár és Madách elveit.) - -A tanult emberek között nem kicsiny azok száma, a kik midőn (anyagi vagy -szellemi) jogokat, befolyást, avvagy hivatalt nyernek, elfeledkeznek -arról, hogy minden jog és kiváltság egyszersmint és okvetlen viszonyos -kötelességekkel kapcsolatos, mert néha ott is büntett a hol nem kellene -néha pedig ott is felment a hol el kellene marasztalni; igy válik aztán -a törvény-biró a törvény zsarnokává; igy ölti magára a jogczim a -jogosulatlanság bitor eljárását, mert a ki a jogot kötelesség érzete -nélkül akarja utilisálni, az, jogosulatlanságot követ el; – igy eshet -végre a befolyásos ember – a társadalmi czélok elérésére lévén -authorizálva – a társadalmi czélokkal s vég analysisban önmagával is -ellentétességbe, és pedig a nélkül, hogy szükségkép rosz embernek -kellene lennie; a nép, mely előljárójában jóra való embert lát és ismer, -de tovább nem gondolkozik, csak az eredmények meddőségén töprenkedvén, -ritkán jut azon gondolatra, hogy jó, becsületes, tanult, de nem hivatott -ember áll a teendők élén, – holott igen viszás állapot, midőn az -alattvalónak több felfogása, tehát mélyebb és helyesebb belátása van -mint az előljárónak, fájdalom, hogy az ügyvédek jelentékeny része is ma -már nem az igaz ügy védője, hanem a törvény és igazság kínpadra vonója, -– azért jogosítva vagyunk felkiáltani hogy esküdtszékek és békebiróság, -jöjjön el a te országod! - -A tudósok és státus férfiak, kik mindenhez nagy képpel szeretnek hozzá -szóllani,[29] körülbelül azon értelemben rendre utasitandók, miként -Tycho de Brache csillagászt ki éjjel vélte a csillagokat legrövidebb -úton megközelithetőknek – kocsisa imigyen figyelmezteté, hogy megengedi -ugyan miszerint ura az ég boltozatján s a csillagok honában igen is -jártas, belátó lehet, de itt a földön bizony nagy bolond. - -A miről az úgy nevezett tudósok- legkevesebbet s leghiányosabban tudnak, -arról rendszerint leghosszabb értekezéseket szoktak tartani, melyeknek -végén kisül, hogy azt nem tudásuk eltakarására kellett oly hosszúra -nyujtani, miszerint az olvasó, ha abban a felfogás és összefüggés -értelmének fonalát elvesztette, ezt saját gyenge eszének s nem az -értekező zavartságának tulajdonitsa. Tudósul feltünni tehát a szónak -hétköznapi értelmében nem ritkán elégségesnek látszik, ha például valaki -a szépségről 18 vastag kötetben értekezni merészel, és nem unatkozik – s -viszont a midőn a másik tudós ismét 18 kötetben demonstrálja nem csak -azt, hogy amaz semmit sem tud, de egyszersmint azt is, hogy a mikor ő -jobban tudni látszik, annyit sem tud mint az a kit czáfolni akar. Az -élet gyakorlatának ilyen tanulságaiból nyilván kitünik hogy például -philosophiae doctornak lenni, vagy valamely facultas diplomájával birni, -avvagy valamely, bár jelentékeny hivatalban benne ülni, még magában véve -korántsem annyit tesz, mint azon szakmát egyszersmint jól, vagy legalább -tűrhetően érteni. - -Midőn Haller azt mondja, hogy az ember közép valami az angyal- és az -állat-világból, csak azt tanusitja, hogy mennyire hajlandó még a -tudományos ember is a némileg találó, analog, vagy jól hangzó eszmének, -avvagy szólamnak fél homályával megelégedni, egyszersmint pedig -tanusitja azt, hogy értelme műhelyében a fogalmak körrajza nincs -kellőleg kiszinezve s körvonalazva – és hogy az értelem, a concrét -felfogás harmoniája, nála nem szükségképeni megkivántatóság. - -Téves fogalommal bir az emberek nagyobb része az egyenlőségről is, mert -azt gyakran oda magyarázza, hogy mindnyájan egyformák vagyunk, – holott -az egyéni és társadalmi szabadság és az egyenlőség eszméje közt melyeket -a nagy közönség brevi manu azonosoknak tart, igen lényeges különbség -van, mivel hogy a művelt státusok s társadalmak nagyon is egyenlőtlen -egyéneket képeznek s mert a szabadság körében az egyének igen eltérő s -nagy különbségü kiképezést nyernek s igy épen a szabadság légkörében a -legegyenlőtlenebb emberek tünvén elő, az egyenlőségnek csak is az összes -társadalom és a törvény fenhatósága irányába van értelme; jogosulatlan, -sőt értelmetlenségre mutató felfogás tehát az, midőn az emberek a -szabadság örve alatt az egyenlőséget, daczára a tényleges és igen -feltünő egyenlőtlenségnek, minden irányban és értelemben, egymásra rá -tukmálni akarják. Például égy művelt és egy műveletlen embernél azt -szoktuk találni, hogy a művelt mindig kellő megbecsüléssel méltányolja a -műveletlen embert is, aki azt tán nem annyira érdemli, mig a ki azt -jobban megérdemelné a művelt ember amattól nem mindig tarthat arra -számot. - -Mig az emberiség tökélyeinek s igy képességeinek jelen stadiumában -marad, addig bizony az értelem s a morál magas fejlettségi fokán álló -egyének mindig s méltán nem fogják magukat az emberi méltóságból -kivetkezettekkel, avvagy a tudatlan, obscurus emberekkel egyformáknak -tartani. A szabadság szép és nagy neve alatt, úgy a politikai, mint a -társadalmi, úgy a családi, mint az egyéni életben igen sok visszaélés -történik - -Ki milyen fegyverrel bir, olyannal küzd; igy analog az állat körmeivel, -fogával és dühével; a majom doronggal, kővel és egy kevés esetlen -fortéllyal, a műveletlen ember gorombasággal, erőszakkal és kezebelivel, -a katona fegyverrel és hadtani fogásokkal; a tudomány embere tollal; az -uralkodók mesterfogásokkal; (diplomatia) a népek türelemmel és -kitartással; a müvelt világ összes moralis erejének nyomatékával; az -emberiség saját (szellemi) vivmányaival, (hogy uj vivmányokra szert -tegyen.) A müveltség és előhaladottság ezen fokozatai szerint küzdenek -az egyes emberek is, – és az obscurusok azt hiszik, hogy ők egy formák -azokkal, kik az emberi méltóság magaslatán állanak. - -A fortélyoskodó emberek nem ritkán nagy eszű embereknek tartatnak, pedig -semmi sem áll oly távol az okosságtól, mint épen az ilyen emberek -észjárása, mert ők az okosságnak csak látszatját birják, s hogy sok -embert rá tudnak szedni, az nem az ő okosságuk kifolyása, hanem a mások -becsületességével s jóhiszemüségéveli visszaélés müve; ugyanazért a kit -rászednek, megcsalnak, az, s általjában a józan többség soha sem fogja -őket okos, hanem gaz-embereknek tartani.[30] - -Vásott ember az, a ki (bárki előtt) mintegy bravour – érzettel szokta -elbeszélni, hogyan „megmondta neki“ – hogyan gorombáskodott másokkal s -mit fog még ellene tenni ha az nem úgy cselekszik mint az, az -elbeszélőnek tetszésére volna, s. a. t. – mert az ilyen ember azzal -dicsekszik, hogy milyen méltatlan és durva tud lenni, reszkessen tehát -mindenki az ő haragja előtt, mert jaj annak, kivel éreztetni fogja, -Fiának szól ugyan, de azt akarja, hogy menye is értsen belőle. - -Némely ember a társaságban rendesen hallgatag, azt véli, hogy -„hallgatni: arany; beszélni: ezüst,“ – s csak olykor ejt egy egy -közönséges birálatott, ezt is okosnak tartják az ignotusok, gondolván -„si tacuisses, philosophus mansisses.“ – Ugy szintén bizonyos -durvaságok, gorombaságok, némely ember által egyenes lelkűségeknek, -becsületességnek, magyaros tempónak tartatnak. (Similis simili gaudet.) - -A részeges, a kicsapongó, a naplopó, a tolvaj, az aljas lelkületű, a -jellemtelen, s. a. t. szégyenli, hogy valaki jobb mint ő, azért azokat a -kikkel szemben az ő becstelenségük felötlő, ha kezük ügyébe kerithetik, -rágalmazás állal igyekeznek önmagukhoz legalább látszólag, kápráztatólag -hasonlóvá tenni. – Innen van aztán, hogy az emberek mindig több -hajlandósággal viseltetnek az akaraterély nélküli, ugy nevezett „jó -emberek“ iránt, mint az akarterélylyel, szilárd elvekkel és az értelem -meggyőződésével felpánczélozott, lelkileg önálló egyének iránt, mivel -amott a befolyást és uralmat gyengeségeik és szenvedélyeik elnézése -mellett is megtarthatónak vélik: mig az értelem-szülte akarat-eréllyel, -szilárd önállósággal biró embernél ilyen elnézésre nem számolhatnak s -befolyásukat is csak józanságuk és értelmük mérfoka szerint tarthatják -meg. – Igen jellemző példa erre Mátyás király halálának ideje, midőn -többen a magyar főnemes urak közül azt irták Erdélybe hogy már most -nekik olyan fejedelem kell, a kinek az üstökét ők tartsák kezükben, nem -pedig az, az övékét. - -A tudákos, (tulajdonkép önhitt) de kevés olvasottsággal s talán még -kevesebb rendszeres (logicai) gondolkozással biró emberek állitják, hogy -egészen más a theoria mint a praxis – s hogy tehát a praxis sokszor -messze elmarad a theoria tételeitől. – Ezek nem gondolkoznak -rendszeresen, (logice) mert ha ugy gondolkoznának, tudniok kellene, hogy -ha valaminek a theoriája valóhü felfogás és ebből fejlesztett hibátlan -következtetés fonalán alapitatik meg, ezen theoriának tárgyilag -(obiective) megfelelő valósága épen olyan azonosságot (csalhatlanul) -feltételez, mint például ha valamely nehezebb tárgyat a levegőbe -felhajitunk, az, csalhatatlanul egyszer úgy, mint másszor, vissza esik -onnan, – mert az ok és okazat egymáshozi viszonyában csak idő, hely, és -körülmények szerint, nem pedig alapjában és természetes viszonylatában -van változandóságnak alávetvé. - -Abból, hogy az emberek nem ritkán hamis elvileges tantételeket -(theoriákat) állitanak fel s ettől a valóság messze visszamarad: csupán -csak az következtethető egész bizonyossággal, sogy a tantétel (theoria) -hamis, valótlanságra alapitott volt, nem pedig az, hogy a theoria a -gyakorlati valósággal nem mindenkor egyezik. - -Ilyen tudákos emberek (mivelhogy ők okos ember módjára hátul szokták a -dolgot kezdeni t. i. a praxison) egyenesen és kizárólag egyéni -empiriájokból indulván ki, gúnnyal emlegetik a theoriával is -foglalkozókat (ilyeneknek tekintik az irókat is átaljában) meg nem -gondolva, hogy ép ezen ignorálás következtében ők maguk az ujabb kornak -méltó gúny- vagy szánalomtárgyai, (antidiluvianusok.) - -Az új nemzedék, avvagy egyesek ujabb felfogása, érzelmei, tisztultabb, -avvagy csak változott felfogása, szülemlett egyes eszméi, szükségei, -érdeke s. a. t. épen ugy megszüllik az ezen eszméknek megfelelő -kifejezéseket, miként a szükség találékonnyá, mesterré szokta tenni az -embert; világos ebből, hogy a mi bennünk határozott alakban eszmévé, -érzelemmé, a szükség kivánalmává valóban kifejlődött, annak mi szavakban -és adott jó alkalommal cselekedetekben is tudunk kifejezést adni, – mert -ha nem, akkor nem birunk még azon eszmének határozottan körvonalozott, -tehát világos felfogásával, annál kevésbé vagyunk képesek azt átérezni, -– s ha még is tudni véljük, az nem egyébb mint puszta sejtelem. És itt -azon pontnál vagyunk, hol az emberek legnagyobb részének elméje -megfeneklik, t. i. az ilyen ember értelmi felfogásával nem bir kilábolni -a „sejtelmek“ és lidérczek honából. - -Tudni valamiről, avvagy azt a valamit benső természetében is áttekintve -felismerni: ég és föld közi különbség; az emberek legtöbbnyire -megelégszenek azzal, ha valamiről felületes tudomásuk van, – s innen -ered aztán, hogy ezen tudomásuk hiányosságairól is csak felületes, tehát -hiányos fogalommal birnak; – igy aztán hiányos eszmekörükből a kivezető -utat nem tudják, mert határozott akaratrúgók hiánya miatt nem is képesek -megtalálni. (Ignoti nulla cupido.) - -A mint némely ember a közbeszédben valamely meghatározott tárgy vagy -dolog helyett gyakran „izét“ mond, ugy mások (de legtöbbször ugyanazok) -fogalma, a midőn annak határozott körvonalakban kellene kidomborodni, -kifejezést adni, a homály miatt, melyben előadatik, nem kevésbé hasonló -a fentebbi „izéhez.“ A concrét gondolkozás és előadás mindkettőnél nem -egyébb mint „izé“ – legjobb esetben pedig valami analogia-féle, melyből -a való s az igaz hiányzik, (aequivalet „izé.“) A kinek stylusa zavart, -feltehetjük róla, hogy eszméi is tisztátalanok, azok összefüggése -rendetlen, hiányos, hézagos. A franczia azt szokta mondani, hogy a -„stylus az ember,“ – és ez igaz. - -Kinek öt érzéke és szellemi érzékisége jól ki van fejlődve, az öt percz -alatt többet tanul valamely felmerült tüneményből, avvagy előadásból, -mint más, ilyen elme éllel nem biró ember egy év alatt. – Például egy -botanicusnak egy növényszálon, mit egy nem botanicussal vizsgál, -ugyanazon idő alatt sokkal több oldalú észrevétele van mint a másiknak; -épen ugy egy kellőleg kiképezett avvagy világos átlátással biró embernek -áttekintése valamely adott esetben, csupán csak emlékezésének, vagy -eleven eszének czikázásával körülfutva a tárgy avvagy kérdés minden -oldalát, – a dolog sulypontját azonnal felismerő észrevétele -egészségesebb és sokkal több oldalú, mint a felületes képességü -szemlélőjé. – A szemlélődésben gyakorlott éles elme fölénye az, hogy -ismert embertársának, környezetének lelkületét, gondolkozás módjukat -gyorsan áttekinteni van képesitve. – Az ilyen elmeéllel biró ember -legelőször is a felmerülő tárgyak, dolgok, eszmék sulypontját keresi ki -gyors szemekkel s azután vizsgálja annak részletes horderejét, -jelentőségét. – Igy az értelmes szelleméllel biró ember még -mulatságaiban, szórakozásaiban, humorjában is mélyebb jelentőségű -észrevételeket keres, anélkül hogy professorkodna, – sőt élczeiben -olyanokat rögtönözve is szokott pro- és re-producalni, mert az ilyen -értelmes embernek gazdag emléktára van, – s a felmerülő tárgyakat, -eszméket, s. a. t. elméjének ezekben otthonos játsziságával, -könnyüségével, fantastikus, allegoricus, symbolicus vagy költői szinben -és kapcsolatban képes azonnal előrántani. Ezen tulajdonságainál fogva a -szellemdús embert a társas körökben csak hamar fellehet ismerni, - -Különös játéka a végzetnek, hogy azon ember, kiben a szellemi erő -nagyobb mértékben meg van, ereje érzetében hanyagabb, vagy legalább több -kényelmet és rendellenességet enged meg magának, mint más, ki ezen erőt -önvalójában nem érzi. – Áll ez az iskolás gyermektől fel a státus -férfiúig. - -Nem törődnek a siker eszközeinek megszerzésével azok, kik nagy szellemi -erőt éreznek magukban, olykor hanyagok, tétlenek, de a határozó -pillanatban bámulatos erőt és sikert fejtenek ki. – Azt irja a -történelem, hogy a franczia nagy forradalomban szereplők feje és kitünő -szónoka a girondiáknak, jegyzeteit mindig csak aprócska szelet -haszontalan s másik felén beirt papirokra a térdére téve irogatta. – Az -ilyen emberek ellentétesei a pedans, rendtartó, munkás szorgalmu -emberek, kiknek minden ereje és tehetsége csupán a rendszerben s -szorgalmában rejlik. - -Az egyik embernél az ész, az értelem meggyőződése. – a másiknál a sziv, -a mély érzelmek, – a harmadiknál az érzékiség, állatiság uralkodik:[31] -ezért oly tarka a világ s eltérők a szokások és gondolkozás módja. Ha -minden embernél ki volna fejlődve az értelem tisztasága, sokkal -boldogabbak volnának az emberek, mert jobban megtudnák egymást érteni, -tehát méltányosabbak is lennének egymás iránt. - -A mely ember folytonosan vidám, mérsékelt jó kedvű, de józan életű: -feltehetjük róla, hogy semminemű gonoszság avvagy roszakarat s arra való -hajlam nem lakik szivében, mert a kinek szivében, lelkében, a -roszakarat, vagy a gonoszságnak csak némi árnyalata is megfészkelte -magát, ott a lélek nyugodtsága nem lehet zavartalan, ott a vidámság csak -köpönyeg és erőszakosan alkalmazott ir az erkölcsi sebek eltakarására. - -„A ki önmagát (indulatait, szenvedélyeit stb.) legyőzet, az, legnagyobb -ellenségét győzte le.“ – A világos, érett értelem, sem tulkapó haragra, -sem gyülölségre vagy épen bosszúállásra nem vetemedik,[32] s bármilyen -értelmes okos embernek ismerünk is valakit, mig ily tévedésekre tényleg -hajlik, addig bizonyosak lehetünk hogy lelkülete nem elég erős, tehát az -ember nem eléggé tökéletes. - -Nézeteink és cselekedeteink kiindulási pontjának csak egy kapuja és -sikátora van, mely a tökéletesség egyenes vonalába vezet, t. i. az -igazvaló megismerésének nyomán az értelem meggyőződésére alapitott -méltánylás; mert ha az igazság (igazvaló) és lelkiismeret határát csak -egyetlen egy lépéssel túllépjük, nem tudjuk hol fogunk megállapodni. - -Az értelem tisztasága, a morális érzet, szellemünknek önmagábani s az -universumhozi viszonyában fenálló harmoniája, lényegében egy és ugyanaz, -csak elnevezésben különböznek egymástól. – Az iskolák helyes berendezése -s a politikai institutiók[33] tehát, nagy mértékben befolynak a tiszta -erkölcs és tiszta értelem kifejlesztésére. - -Vannak emberek, kik, mivel maguk rendszerint mesterkélt, tekervényes -útakon járnak, nem akarják elhinni, hogy az egyszerű dolgok, természeti -igazságok, oly tiszták, igazak és egyszerűek lehetnek, mint külszinben -mutatkoznak; ezek a természet újjmutatását mibe sem veszik, saját énjük -elbizakodott bölcsességét akarják uralomra ültetni a természeti -igazságok felett. Igy az uralkodók, a hatalmasak, befolyással birók, -ritkán veszik figyelembe, hogy valamint a politikai, úgy a társadalmi -élet berendezésében legkielégitőbb, mert legtermészetesebb szokott -lenni, a mi alólról áramlatképen fölfelé törekszik, – mig ellenben a mi -fölülről lefelé, bár jóakarólag czéloztatik, az, több kevesebb -gyarlóságot, igaztalanságot, méltatlanságot hord méhében. - -Azok, kik az emberi társaságot kerülik: ezt vagy azért teszik, mivel -neveletlenségük érzetében szegletességeiket, fogyatkozásaikat kimutatni -rettegnek, vagy azért, mivel lelkük komoly hangulata szigoru tárgyak -tanulmányozásába mélyed; – vagy végre azért, mivel az udvariasság -korlátai, a szokások sajátságos ferdeségei s az emberek által felöltött -színeskedés, korlátokat elviselni nem igen hajlandó szellemüknek terhére -van. – A mai kor ferdeségei közé tartozik a többi közt a tettetés, -szineskedés, például jó képet vágni akkor is a mikor kedély állapotunk -ellenkezőleg van hangolva, vagy sima, mosolygó, örvendő tekintetet vetni -arra, a kinek látásán vagy közelségén pedig bizony bensőleg örvendeni -okunk nem igen van; hogy az ilyén ellentétességeket miért ne lehetne -kiküszöbölni a civilisatio szokásai közül, részemről átlátni nem vagyok -képes: – (lásd az angolok szokásait). - -Az emberek nagyobb része a szokások rabja, elannyira, hogy sokan például -az ujitásban csak veszélyt, az eredetiségben általuk komolyan fel nem -fogható nevetségest látnak. – Ezen egyének saját énjük szük valójába -annyira belemélyednek, s felfogásaiknak oly kicsiny gyürü köre van, hogy -önmagukon kivül – mint a tormába esett féreg – alacsony állásukból sem -kilátni, sem vágyodni nem tudnak, nem képesek.[34] - - - - -A nőkről. - -E szakaszban a nőket akarom ismertetni; nagy feladat! Nőt csak nő -ismerhet mélyen hatólag, a nőt csak nő értheti meg bensőleg. – A nők -lelkülete, érzeményei, szivvilága némi részben talán örökké rejtély -marad a férfi sereg előtt; és azt a természet akarta igy, hogy ez által -is oda füzze őket a nőkhöz, mert a szerelem vonzodása csak addig szokott -teljes erejében fennállani, mig annak tárgya rejlő, kifürkészetlen -varázs erővel – kellemekkel bir. – Midőn rokontermészetü tárgyak, vegyi -részek, mintegy kiegésziteni, tökéletesiteni akarják magukat, gyors és -erős vonzalommal futnak egymáshoz, mint például mágneshez a vasnemüek ha -egymás közelében vannak; midőn pedig csak a szükség logicája s törvénye -egyesiti a tárgyakat s vegyi alkatrészeket, az egyesülés csak mechanicai -marad. – Igy a szerelem is – a nők éltető eleme – csak akkor egyesül az -emberi kebel vonzalmával bensőleg, ha azon magneticus rapport avvagy -mágia hatás, melyet szerelmi érzésnek nevezünk, (de a melynek megbüvölő -hatását bár érezzük, tapasztaljuk, teljesen kimagyarázni még sem -tudjuk,) rokontermészetű egyének közt fejlődik ki hatályosságában, ellen -esetben a hevély, mely első pillanatban szerelemnek látszik, csak az -érzékek káprázata, az egyesülés pedig csak mechanicai. – Az ifju sziv, -vagy idősbeknél is az életerő érzete, szerelemre lobban, élni akar -mielőtt meghalna. Szeret, mert nem szeretni majd annyit tesz, mint nem -élni. – A kiégett anyagban nincs élet csak pangás.[35] - -A szerelem világa azon ködfátyol, melyen át meglátjuk, vagy legalább -megsejdítjük, hogy az őserő nem más mint adhaesio, cohaesio, vonzalom, -szerelem. Vonzódás, szerelem tartja életműködésben a világot, – -szerelem, vonzódás van minden élő lényben, legyen az fű, fa vagy ember, -– szerelem vonzódás egyesit mindent. A szerelem tehát a legszentebbnek, -a legnagyobb hatalomnak, az ős-erőnek nyilatkozata az emberben. Igy -fogta fel ezt a lánglelkű költő is, midőn imigyen énekelt: - - „A szerelem mindent pótol, - A szerelmet nem pótolja semmi.“ - -A ki valódi, éltető szerelmet érez egy rokonkebel iránt annak lelkülete -felmagasztosult, mert éltető isteni szikrát érez keblében, fenséges -érzeménye magasan szárnyal, isten országához közelit, mert ez a -legfenségesebb érzemény, mely embernek adatott; egyszersmint azon -kapocs, mely közvetlen az őserővel hozza kapcsolatba az embert. A valódi -szerelem áldozatkész, elannyira, hogy megtagad mindent, csak önnön -nemes, fenséges, mennyei természetét nem. - -Valamint nem mind arany az a mi fénylik, úgy századrésze sem szerelem -annak, mit az emberek annak tartanak. – A mely szerelem nem volt -áldozatkész, higyjétek meg, hogy az nem volt valódi szerelem. - -Óh az ember, ezen földi salak és mennyei szikra keveréke, de sokszor a -porban hurczolta már a legszentebb érzeményeket, de sokszor -megkisérlette kivetkőztetni lelkét mennyei eredetéből! Az emberek -mindennel vásárt ütnek, sok embernek még mennyei üdvössége is eladó. – -Az emberek szerelmet hazudnak hol jó parthie mutatkozik, – egy fokkal -lejebb már pillanatnyi élvezetére is azt hazudják, – és ismét lejebb már -gúnyképen is szerelmet hazudnak, mert az náluk már csak közönséges- és -szójátékká van aljasitva. - -Vannak oly elfogult, viszás, harmoniátlan észjárású, túlszerény emberek, -kik az állatiság ingereit s magát a galanteria actusát, még ha valódi -szerelmi vonzalomból erednek is, az emberi méltóságon alulinak tartják; -vannak ismét mások, kik ezt nem tartják a nemes szerelem -követelményének, holott ha enni, inni, aludni, nem derogál az embernek, -akkor ugy vélem, hogy az is csak a természet rendjén van. Tekintsünk -elfogulatlanul mindent és ezen az emberek elfogultsága által localizált -szégyen folt is ép oly természetesnek, megszokottnak fog feltünni mint -bármi más közönyösen vett tárgy és dolog; sőt ha az egyesülést valódi, -nemes érzeményű szerelem idézte elő, annak czélja nem más, mint -kölcsönös és közös szerelmüknek örök életet, felszármazást szerezni egy -születendő lényben. És e czél, mint ilyen bizonyára nemes czél és az -össztermészettel igy az ös erő akaratával is egyezményes. - -Sokan a szerelmet egy ugyanazon egyén iránt életfogytiglan tartó lángnak -akarnák beültetni s majdnem kényszeriteni, holott, mint már fentebb is -mondva volt, a nagy világ-egyetemben minden egyes alkatrész csak akkor -társul s csak akkor vonzódik bensőleg a másikhoz, ha a szükségesség, az -ős erő, az örökös átváltozás periodusa s hatalma ugy kivánják. - -Ismétlem, mit már fentebb is mondtam, hogy az emberi méltóságot nem -egyébb kepezi, mint a természet törvényeinek idő, hely és körülményekhez -mért szoros követése, megtartása (a miben az igaznak s valóhüségnek, -tehát az észszerü méltánylásnak követelményei már benfoglaltatnak) tehát -a mi a szerelemben földiekkel játszó égi tünemény, az nem sérti, nem -sértheti az emberi méltóságot. - -Sokan a szükség kénytetéséből, az esetlegből, vagy véralkatuk -milyenségéből, sőt némelyek a tehetetlenségből is erényt akarnak -csinálni. – Sehol sem találkozunk oly gyakran igaztalan, méltatlan -birálattal mint a szerelem dolgaiban. – Az öreg döreségnek nézi már a -szerelmet, azért a fiatalt, nem ritkán méltatlankodva, rendre utasitja, -de ha az sulyósabb kihágást követett el a társadalmi szokások s a -társadalmi rend ellen, még is megbocsát neki, mert visszaemlékezik ifju -korára. De ha ezen eset nőről, nő birálata alá esik, jaj annak a szegény -eltévedtnek! részére nincs kegyelem. – Az ilyen tévedéseket a világ -leginkább csak a nőknél szokta számba venni, hogy minő alapon, azt nehéz -volna megállható érvekkel támogatni. – Oh ki mondja meg, hogy azon ezer -vallás közül, mely a földön az emberek által cultiváltatik, melyik a -legjobb, melyik az üdvözitő?! Ki mondja meg hogy azon ezer féle -társadalmi szokás és rend közül, melyet az emberek e földgömbön -követnek, melyik a legmegfelelőbb, a legerényesebb?! – Az eszmék -folyvást tisztulnak; a politikai és társadalmi szabadságnak csak az -egyéni szabadsággal karöltve van értelme. – Az izlam követője, a mormon, -becsülettel tisztességgel tarthat magának több nőt. – Az egyik felekezet -az egy nőt is csak ágytól asztaltól választja el, máskint nem. – A másik -felekezet már elválasztja s uj szövetséget is enged. A harmadik polgári -házasságot is engedélyez. A negyedik a természet által utalványozott -szabad társadalmi rendet követi, a nőt egyszerüen a férfi mellé rendeli, -– s nagyot kaczag ha valaki őt a papi áldásra avagy szerződésre -figyelmezteti. Mind ezen eltérő szokást, társadalmi rendet, csak azért -állitottam igy egymás mellé, hogy ne mondhassuk miszerint a mai -civilizált társadalmak egyike vagy másika már feltalálta volna e -tekintetben is a bölcsesség kövét. Majd ha az emberi társadalom -miveltebb osztályai magas értelmi fejlettségre, tehát elfogulatlan -szellemi tisztán látásra, vagy is szellemi teljes szabadságuk -magaslatára fognak emelkedni akkor bizonyára szét fogják bontani azon -korlátokat, melyek ma, a kis korúak fékezésére még fennállanak. – Az -ember szabadságra törekszik minden irányban, mert az egyéni életnek csak -úgy van értelme, önállósága, ha az egyén a természettel, annak minden -tényezőjével, szabadon érintkezhet. - -A megtisztult eszmék eredménye lesz az is, hogy az anyagi tekintetben -szükségesnek vélt convenience házasságok mellet vagy előre ki fogja -magának kötni a fél, hogy szerelmi vonzodásával ezentul is szabadon -kiván rendelkezni, vagy csak hallgatag s szokásilag fog az igy -utilisáltatni, miként ez már a francziáknál mint szabadszellemü népnél -gyakorlatban is van. - -Korunk az anyagiság kora, kenyér, étel és ruházat nélkül nem élhetünk, -azért helyet engedünk a convenience házasságoknak is, hol például egy -vagyontalan egy vagyonossal lép házasságra, de a mely esetben, ha a sziv -nem vonzódik a hozzá kötött egyénhez, fogja-e valaki, s lehetne-e -kényszeríteni arra, hogy azt szeresse? Azt mondják: minek ment hozzá, -minek esküdött örök hűséget, ha olyat nem érzett? – de mikor ezt a másik -fél s a szülék jól tudták, azonkivül a szülék, a pap és minden „okos“ -ember azt tanácsolták például a fiatal tapasztalatlan leánynak, hogy -csak menjen hozzá, tehát erőltették, s most meg ujra erőltetik, hogy -szeresse. Mennyi ellenmondás, mennyi igaztalanság, méltatlankodás, -kigúnyolása a természetnek s az ember önállásának! - -Ha tudjuk az egyént lelkileg teljesen önállónak, egyénileg szabadnak -gondolni, akkor a szerelmi viszonyt a kenyérszövetségtől avvagy a házi -kommoditás családias berendezésétől szintén megtudjuk különböztetni. – -Az erény fictiója tévutra vezet, s innen már nagy messze útról kell -vissza térni a természethez, a valóhoz, – s mentül messzebb távoztunk a -természettől, annál bizonyosabban vissza kell térnünk. - -Némelyek azt kivánják hogy a szerelem, melyet egy egyén iránt éreztünk, -minden egyes esetben örökhűségű legyen, de ők nem tudják mit kivánnak. – -Nem, mert először is nem vizsgálták meg jól, valljon valódi szerelem -volt-e az? S ha már kezdetben nem az volt, hanem annak csak látszatja, -hogyan lehetne később más, mint annak csak látszatja vagy tán az sem. – -Másodszor: az egyház, bár megkérdezi a feleket összekelésük alkalmával, -hogy szeretik-e egymást? de nem törődik vele tovább, ha a fél, avvagy -felek, a szerelmet csak hazudták magukra. Harmadszor: mivel az egyház -elválást is enged és uj frigyesülést, itt tehát már megengedi, hogy -előbbi, esküvel is pecsételt örök hüségüleg fogadott szerelme, tárgyát -változtassa. Negyedszer: bár egy igen jeles német költő azt mondja -„Ewigkeit geschwornen Eiden!“ még is, eltekintve attól, hogy az egyház a -szerelmi fogadalom megmásítását megengedi, midőn az tényleg már úgy sem -áll fenn: a mi tényleg nem létezik, az sikertelen fogna erőszakoltatni, -legsikertelenebbül pedig a nem létező szerelem, mert: - - „Kinek volna kedve, - Gyöngyélethez erőltetve.“ - -De értsük meg egymást, én a fentebbi sorokban a valódi nemes érzeményű -szerelemről mondtam, hogy annak teljesen szabad rendelkezésére kell -állani egy lelkileg önálló embernél minden körülmények között, nem pedig -a házas-élet elkötelezett adóját vagy a szerelem álczája alá rejtőzött -szenvedélyt, mely szerelem nélkül, s főleg tulzásában csak olyan -szellemi vakság, mint bármely más szenvedély. - -Némely iró azt állitja, hogy a szerelem mindenkor, képzelt vagy való -tökélyre vonatkozik, ámde ez nem igy van, mert a szerelem: igézet, -büvös, titokszerü, kifürkészhetlen szellemi magneticus rapport, mely -mihelyt ki van fürkészve, mihelyt nincsenek rejlő tulajdonai: megszünt -szerelem lenni s ez esetben csak becsülésünk, kegyeletünk tárgya marad -az illető. Vannak emberek, kik az ész rostáló fontolgatásával gondolnak -szerethetni; s ez úton valóban ragaszkodnak is vélt szerelmük tárgyához, -de az ilyen szerelem csak hideg bunda, (bár állandó) de nem valódi -szerelem. – Sokan egész életüket is leélik s még sem éreztek valódi -szerelmet. – Igaz, hogy például a flegmaticus egyén szerelme némileg más -alakban mutatkozik, mint például a vérmes, vagy epés-véralkat emberénél, -mert a flegmaticus és melancholicus évekig tud plátoi szerelmet viselni -szivében és phantásiájában, – mig a vérmes és epés, teli lévén pezsgő -élettel, ha szerelme tárgyát viszont szerelem mellett egészen nem -birhatja, saját nagy hevétől emésztve s a pezsgő életerő által -ösztönöztetve, vagy olyan lépésre ragadtatik, mely életét kioltja, vagy -zajgó szenvedélyek karjaiba veti magát, vagy pedig irtóztató lelki -küzdelmek közt visszavonul s emésztődik magában, mig a Párkák élete -fonalát el nem metszik. - -A tökély birhat ugyan befolyással arra, hogy általa is szerelmet -ébresszünk, de kizárolagos befolyást nem bir gyakorolni, mert gyakran, -nagyon is gyakran találkozunk olyan szerelemmel, mely sem lát, sem hall, -s igy a tökélyt nem keresi, nem is képzeli, – ő szeret, mert ez élteti, -szeret, mert kimagyarázhatlan igezet alatt áll, – szeret, mert bár -mennyire akarja, nem képes eszközölni hogy ne szeressen. - -A fiatal szeret, szerelem nélkül nem élhet, mert a midőn életerejét s -lényének a természetteli harmoniáját érzi, a természet éltető szavát, -intését, nem követnie nem lehet. – A közép korú is szerelemre lobban, de -már itt több az ovatosság, több a fontolgatás, azért nála ritkábban is -szokott előfordulni az, hogy valódi szerelmet érezzen, de ha még is -előfordul, ez a legjózanabb szerelem, mert azt nem homályositja sem az -ifjunak ködös phantásiája, sem az öregség[36] bolonderiája. – Olykor -öreg urakat is látunk a szerelem tisztitó hevében izzani, kik -rendszerint fiatal leányok után esengenek és szerelmi bódulásuk -mámorában még viszont szerelemről is álmodoznak, mit azonban tiz ezer -eset közül legfeljebb csak egyszer érnek el, mert ők majd nem -lehetetlent, de minden esetre természet ellenest kivánnak, mivelhogy az -élet nem ragaszkodhat az enyészethez, mivelhogy az egyik az élet belépő -ajtajánál, a másik a kilépőnél áll, tehát utjaik nem vezethetik őket egy -ösvényen. - -Azonban az öregek rendszerint már csak bolondságnak tekintik a szerelmet -s azt mondják, hogy ők már kiábrándultak; a nem öreg, vagy bár ifju, ki -valamely testi defectusban szenved, ritkán lobban, szerelemre, mert érzi -hogy valója nincs helyes életviszonyban a természettel, körülbelül az -öregek is ilyesmit éreznek; ő náluk már az átváltozás periodusa s -hatalma, valamint az anyagi és szellemi életerő müködése, nem igényel -szerelmi magneticus rapportot avvagy tenyészetet, mert ők a pangás -stádiumába léptek, hol netalán fellobbanható szerelmük ugy is csak -kinókat, igen igen rövid létet teremhetne, mint ősszel az ibolyának -viritása, melyet „ujra költe álmaiból, csalfa őszi napsugára.“ - -A szerelemben a testi és lelki gyönyörnek eggyé kell olvadni, más -különben a legfenségesebb valódi szerelem is csak kiegészitlen, -elégedetlen, tehát nem teljes. Az ember természetét, hogy t. i. az, az -anyag és szellem vegyüléke, – soha se feledjük: – soha se igyekezzünk a -természettől eltérni, mivel például a társadalmi rend és szokások attóli -eltérést igényelnek, mert a józanság nem mindenkor található fel a -társadalmi szokásokban, holott a természet ujjmutatása örökigazságkint -kalauzol. – - -A műveletlen lelkületű ember rendszerint csak a testi kellemeket, a -szépséget tekinti szeretetre méltónak, mig a művelt lelkületű a szellemi -szép tulajdonoknak is jelentékeny befolyást enged gyakorolni önmagára, -szerelmére, innen is következik, hogy a valódi szerelem csak rokon -természetűeknél fejlődhet ki. - -A philosophusok azt állítják, hogy a fügefa levélnek nagyobb jelentősége -volt már Éva idejében is, mint közönségesen gondolnók, – mert a szerelmi -vonzódás, mint már említém, anyagilag és szellemileg rejtett bájakat -igényel. A nőnek tartózkodóbb természete szintén odamutat, hogy a nőt -nem kellene oly hamar kitalálni akarni, mint azt ifjaink – az anyagiság -spleenjében szenvedvén – oly életúnt modorban mai napság tenni -szokták.[37] - -Az ember csak akkor simul, minden önző vágyak és számitás nélkül az -emberhez, s önön természetét egész fenségében csak akkor ismeri meg s -érzi át, midőn szeret. Valami mennyei megtisztultság glóriája járja át a -szerelmest. Azonban, hogy boldog-e hát mindenkor az ember midőn szeret -és viszont szerettetik? ez olyan kérdés, melyre nem merek feltétlenül -igennel felelni. - -Rónay azt mondja, hoy az összeköttetés csak ott remélhető, hol a -szerelem viszonyos; a szeretők ennek előidézésére minden eszközt, minden -útat megkisértenek, szóval és tettel, kecses testmozgással és nyájas -arczkifejezéssel iparkodnak tetszeni egymásnak; gyöngéiket gondosan -takargatva, testi és lelki tökélyt szinlenek, vagy tehetségeiket a -lehető legragyogóbb szinekkel felcziczomázva hordozzák mutatványul. -Szóval, használtatik minden mi kellemeket, szeretetre méltó tulajdonokat -varázsolhat elő: elvek cseréltetnek, törvények sértetnek, erény, vétek, -egyiránt eszközül szolgálnak itt. Ilyen a szerelem mint szenvedély, -képes feledni, tűrni, leküzdeni mindent. - -Mivelhogy a szerelemnek bármely kiegészitő része csak akkor lehet -valóban kedves, ha őszinte vonzalomból ered s önkint részelteti magát; -azért nem tartom valódi szerelemnek az olyat, mely a viszont szerelmet -forcirozott eszközökkel, elvek fölcserélésével vagy épen az erényesség -útjának elhagyásával is kész felidézni akarni; mert a mellett, hogy ez -különben is ritkán sikerül, és ha sikerülni látszik is, ritkán egyébb az -érzékeknek káprázat általi csalásánál, – az ilyen önámitás rövid, igen -rövid életű szokott lenni. - -A szenvedély, mely többnyire nem akar tudni szenvedély nélkül élni, – -mint ilyen természetesen nem lehet valódi szerelem, mert erőszakolni a -szerelem folytonos lobogását s elhitetni magával hogy a szenvedély, -szerelem: nem egyébb, mint önámitás, szenvedélykór, káprázata az -érzékeknek s szórakozottsága, vagy épen vaksága az értelemnek. - -A koronkinti hevély, mely a szerelem jelmezében szokott feltűnni, már -lágymelegebb kiadása a szenvedélynek, mert ez, t. i. a hevély, már csak -adott alkalommal s nem mindenütt és minden áron keresi és képzeli a -szerelmet. A hevély is, mint a szenvedélykór, keresi a harmoniát, -szerelmi vonzódást, mert érzi hogy olyanra szüksége van, hogy az élteti -s fentartja lelkét az élet terhének érzete mellett, de észrevevén a -káprázatot, odább áll, s másnál keresi azt, mig végre vagy megtalálja a -rokonkeblet, vagy lemond az életnek ezen éltető mannájáról, mely az ő -részére nem akart harmatozni. - -„Vannak szenvedélyek, melyek néha még jókor kiábrándulnak, futtokban -megállithatod őket; a szerelmet soha, végig futja ez pályáját, legyen az -sima vagy göröngyös, mindegy, kiábrándulást csak akkor várhatsz, ha -sziveik egyesültek és vágyaik egygyé olvadtak. Szakítsd el őket -erőszakkal, gördits legyőzhetlennek látszó gátakat elibe, – s ő óriási -erőre fog emelkedni: álj elő okokkal, merítsd ki a bölcsesség és ékes -szóllás minden forrásait, hit és méltánylás helyett elidegenülés és rosz -szándék gyanuja leend jutalmad. A szerető minden öröme, minden -boldogsága, csak viszhangja kedvese boldogságának: „két lélek egét egy -nap világítja“ itt. A szerelem annál tartósabb, minél mentebb az -állatiságtól és önzéstől, minél szentebb s erősebb a viszonyos szerelem -hite; birni akarjuk a szeretett egyént, birni kizárólag, mienk legyen -minden lépte, minden eszméje, szive legtitkosabb vágyai, minden mosolya -miénk oly szenvedélyességgel, melyet a megosztott szeretetnek még csak -árnyéka is kétségbe ejt. A féltékenység hitevesztett szerelem.“ Ime ezen -tényezők és okok eszközlik azt, hogy a szerelmesek csak nagyon ritkán -előforduló esetben érzik magukat teljesen boldogoknak. „Denn die -Eifersucht ist eine Leidenschaft, welche mit Eifer sucht was Leiden -verschaft.“ - -Az ifjú s általában a szerelmes azt hiszi hogy oly forrón, oly előtörő -hatalommal senki sem tud szeretni mint ő. Erre mondja Madách: „Ez régi -dalja a szerelmeseknek; azt tartja mind: hogy ő fedezte fel a -szenvedélyt, előtte senki még szeretni nem birt, és ez igy megyen nehány -évezred óta szüntelen.“ De hogy az ember gyakorlati életének képe -kiegészitve legyen, azt is mondja, hogy: „Szerettél, megcsalódtál, -szerettél újra, s akkor már te csaltál. Ismét szerettél, hősödet -meguntad; s üres szived most uj lakóra vár.“ A vidék, távolról, mintegy -homályba burkolva regényesebb; a kedves, ha távol van, vonzóbb. - -Bocsánat e hosszas kitérésért, melyet a sziv és szerelem országába -kirándulásképen tettem; de úgy tartom, hogy a midőn a nőket akarom -szellemileg anatomizálni, ezen mezejét a nők éltető világának -recognoscirozni, nem volt fölösleges. - -A nőt, mivelhogy az, az értelmi fejlettség és tudományosság, tehát a -szellemi tisztán látásnak oly magas fokán, neveltetésének korlátai miatt -rendszerint nem áll, mint a férfi, leginkább szivérzeményei vezérlik; -tehát a nőt nem anynyira elvek, mint inkább a szemérem, becsületérzés, -és a szégyentőli félelem tartják féken. Ha ezekből kivetközött, az -értelem hiányossabb volta miatt is mélyebben sülyed mint a férfi. - -Ha mindenhol szükséges az elfogultság nélküli szabadszellem, a neutrális -kiindulási pont: úgy az a nők megbirálásánál, jellemzésénél -legszükségesebb, mert a nőnek különböző ismeretkörén, női természetén -alapuló észjárása, gondolkozásának iránya s általjában egész lénye és -valója könnyen kisikamlik a férfiunak ész és okszerű kezelése köréből, – -mert a folyadékot nem lehet rőffel mérni, sem pedig a rőfös portékát -akonázni; holott az ember hajlandó mindent saját kaptafájára rámázni, – -azonban nem mindenkit lehet egyforma mértékkel mérni. A férfiú azt -keresi s becsüli a mi ész és ok-szerü a nő megérti ugyan ezt is, de -leginkább csak a sziv sugallataira hallgat. - -Valamint a művelt ember egészen más megbirálás alá esik mint a -műveletlen, – úgy a nők is idő- hely- körülmények- s véralkatuk minősége -szerint különböző jellemzés alá esnek. - -Vannak nők, kiknek sziv- és kedély-világa megelégszik szerelem dolgában -a phantásiával s az érzelgéssel, – ezen túl lépni nem is óhajtanak, -részint mivel lelkük erélyének hiánya egyébre nem is igen ösztönzi, -részint mivel gondolkozásuk iránya s egész lelkületük milyensége már úgy -beleélte magát a „sohajok“ hidjába, hogy boldogságukat csak -boldogtalanságuk érzetének ködfátyolképei között keresik; – különös, de -igy van. - -A természet teremtő keze a nőt mélyebb s tán nemesebb érzelmekkel áldá -meg, mint a férfiút; a természet úgy akarta, hogy a sziv legnemesebb -érzelmei női ápolás által éledjenek s utóbb, midőn az emberiség magas -értelmi fejlettséget fog elérni, ezen, párhuzamban fejlő nemes -érzemények kenetteljességével párositsa az értelem szigorát. Képzeljük -magunknak egy pontot s mondjuk, hogy ezen pont a nő, (ezt némi -értelemben talán fix-pontnak is lehetne nevezni) képzeljünk ismét egy -másik pontot s nevezzük ezt férfiunak, már most e két külön álló ponttól -képzeljünk két vonalat felfutni a magasba, hol azok végre összeérnek, -egygyéolvadnak, culminálnak; – igy két különböző gyökérszálon fogjuk -látni az emberiség tökélyesedésének felfutását, mely a magasban akkor -fogja elérni rendeltetésének czélpontját, midőn az emlitett -szivérzemények nemessége s az értelem magas fejlettsége (t. i. a -szellemi tisztán látás) össze ér, egyé olvad, egy és ugyanaz lesz. - -Szeretni, nagyon szeretni a nőt s annak helytelen, czélszerűtlen -ohajtásait, kérelmét, künnyűit elodázni vagy visszautasitani: ahoz a -férfiunak magát teljesen szabaddá tett lelkülete kivántatik, – s igy az -még is lehető s egyeztethető; ime ezen tényállásból is kitünik, hogy -annyi és annyi státus férfiú, uralkodó, hadvezér, bölcsész, keménynyaku -zsarnok, stb, kik nők uralma alatt állottak s azoknak befolyásától -magukat emancipálni nem voltak képesek, mennyi lélekerő hiányával voltak -s ezen viszásság csak azért történt, mivel előbb, semmint magas polczra -emelkedtek, lelkületük teljes függetlenségét megszerezni elmulasztották. -Ily viszásságok napjainkban is előfordulnak csak azért, mivel az ész és -szellemi tisztánlátás helyett az elfogultság működik s mivel a látszatot -igen is gyakran valóság gyanánt adoptáljuk. - -De utóvégre a nő is kinyomozható, kitalálható, ha az huzamosan -szemlélődése tárgyát képezi a lélekbuvárnak. Igaz, hogy a nők gondosan -leplezik gyengéiket sajátszerűségeiket s mindig rejtegetnek valami -titkot, olykor nagyon is kicsinyszerűségeket, és alig van nő, ki -valamely titkát magával a sirba ne vigye: még is közlékeny, csacska -természetüknél fogva hamar kikottyantanak egy szót, egy eszmét, mely -aztán világot vagy árnyékot vet lelkületükre, gondolkozásuk irányára, -észjárásaik milyenségére. - -A ki idegen segélyre szorul (pedig a nők átaljában ilyenek) az örömmel, -erős vággyal, hévvel simul az erősebb rokon érzelmüekhez (t. i. a férfi -kebelhez). A ki erőt érez magában (már mint a férfiak) az, mint az -oroszlán egyedül is ki mer lépni az élet bármely sivatagába. - -Szellemi és morális előhaladást csak azon társadalomban találunk, hol a -nő nincs leigázva, nincs egyszerű, dolgozó házi álattá alacsonyitva. A -nő is, mint mindenki, csak akkor fejtheti ki nemének erényeit, szép -tulajdonait, ha szabad. - -Mint már fentebb is mondva volt, a szellemi tisztánlátás nappali -világitásban tünteti fel az élet helyes utjait, a természet szabatos -rendjét s igy a határvonalakat is hol a tulzás kezdődik. Ne aljasitsuk a -nőt teherhordó állattá, de ne is mesterkéljünk annak a társadalomban -olyan állást, mely azt testi lelki tulajdonainál fogva meg nem illeti. – -Való, hogy hacsak az erősebbek joga volna megalapitva és érvényben, ez -nem volna egyébb ököljognál, ugyanazért szükséges, hogy a gyengébbek -joga szintén jogczimet képezzen, s igy a nők a gyengébbek (jogosult) -jogczimével birván, előzékenységben, kiméletben részeltessenek, – de -tulzás lenne, ha őket oly befolyással biróknak authorizálnók, miként azt -az udvaronczok s a tulzó finom francziák életbe léptették. - -Nemünk ritkán marad a középuton, az előbbi korban a férfiak, az -utóbbiban pedig a nők éltek vissza befolyásukkal, hatalmukkal. - -Vannak nők, kik oly hidegek mint a kevélység, oly ünnepélyesek mint a -halál, vagy nagyszerűek mint egy catastrofa, vagy oly rettentők mint a -kétségbeesés. - -„Vannak oly, a túlzásig bölcselkedő nők, kik azt hiszik, hogy a nemi -különbség pusztán külsőségekre szoritkozik, hogy a nő, ha szokások és -nevelés nem zsarnokoskodnának felette, mindenütt odaléphetne, hova egy -férfi. Csalatkoznak, a természet a nőnek kimérte saját hatáskörét, s -csak az van helyén, ki a természet intézkedéseit nem zavarja.“ A nemi -különbség nagyszerű eszméket rejt méhében. - -A férfiunál a felső testrész, a mellkas, a tüdő, a csontok a gögsip -nagyobb, erősebb, mint a nőnél; az altest aránylag kisebb, a lábak -vékonyabbak s nem oly gömbölyüek. A nőknek testalkata s egész lénye -finomabb természetű s szerkezetű, külsején úgy mint szellemében több a -kellem, kevesebb a ridegség. „A nő szép, a férfiú fenséges.“ - -„A nő oly kép, mely ragyogó szineivel megigézi a nézőt, a férfiut -Humboldként merész ecset festé, hol nem kellem, hanem erő és szabatosság -volt czélja a müvésznek.“ - -A nőnek 18–20 gögsip gyürüje van, a férfiunak csak 16, ezért a nők -hangja vékonyabb s hajlékonyabb. - -„A férfiu cselekvéseiben sokkal nagyobb mint szenvedéseiben. A nő többet -tud türni mint tenni, s szenvedéseiben sokkal béketüröbb,“ (mert a -férfiu lelki fájdalmai az észen át hatnak a szivbe s igy iszonyúbbak, -marczangolók, mert leküzdhetleneknek látszanak s ezen tudat kétségbe -ejtő, a mi aztán irtóztató rázkodássali feljajdulást idéz elő; mig a nő -fájdalmai a sziven át szivárognak az észre s igy útjokban -megcsendesülve, s némi reménnyel vegyülve nyilatkoznak.) Azt mondja -Rónay, hogy e részben úgy képzeli a nőt mint gyenge virágot, mely a -vihar és vész alatt földig lekonyúl, s midőn a vihar elvonult felette, -sértetlenül felemelkedik: a férfiu erős tölgy, ellenáll, daczol a -viharral, de küzdés közt galyai hullanak, gyökei szakadoznak s kidől -helyéből. - -Egy országban két fejedelem s mindegyik egyenlő hatalommal nem -uralkodhat, szünetlen súrlódás sőt tettleges czivódás nélkül; épen úgy -nem lehet a családi életben nőnek és férjnek egyenlő hatáskört, egyenlő -hatalmat gyakorolni, egyiknek alárendeltségben kell lenni egy részében a -családi kör életviszonyának, mig másik részében a nőnek is önálló -hatáskört kell engedni, mert az ember szabad akaratra volna eredetileg -teremtve, habár abból gyakran kiforgattatunk is a visszás körülmények és -az emberi intézmények hatalma által. Ezen szabad akaratot lehetőleg -érintetlenül hagyni s azt biztositani minden egyes, nagy korú ember -részére: ez a társadalmi institutiók javitásának kivánalma. - -A bibliai történet, miszerint isten Évát Ádám oldalbordájából alkotá, -nem puszta szüleménye a képzelődésnek s mesélő tehetségnek, mert abban -mély jelentősége tükröződik az emberiség eredetének s majdan -végkifejlésének, – mintha a kettős természetnek, mely eredetileg ugy is -egy volt, ismét nemi külünbség nélkül, fent a tökély magas fokán össze -kellene olvadni. - -„A természet felruházta a nőt testi kecsekkel és szellemi bájakkal, -melyek a férfiu erejét lebilincselik; gyengédséggel, melyek a férfiu -indulatainak szilaj kitöréseit fékezik; szelidséggel, mely a fellázadt -szenvedélyeket csillapitja; engedékenységgel, mely az akarat -szigoruságát mérsékli, és ügyes tapintattal, mely enged, tűr, simul, -hizeleg, mig a férfiu homlokán fellegek borongnak, és hol ez mind -sikertelen, ott a nő könnyüit használja. Hány gyenge kéz vezetett már -rózsa szinű szalagon oroszlánt! – A férfiu még akkor is ha szenvedélyek -rabja, többnyire elvből indúl ki; a nő meleg szivének dobbanásait -olvassa – s eszerint határoz. – Átaljában férfiúban az erő, mint teremtő -és romboló, nőben mint képező és fentartó munkás. A férfiu mindenben -inkább hasznot, ésszel, czélszerüséggel egyezőt, – a nő rendet, szivvel -egyező kellemes érzemény-öszhangzást keres. – A nőnek ifjusága, hajadon -kora, dúsabb örömben, mint a figyermeké, ki a tanodai évek hosszú során -elkomolyodik, rideg keblüvé is válik olykor.“ - -A nőnek lefolyt ifjusága mindene; ezután csak könnyelműsége és -szivóssága tartják föl azon sok oldalu és szakadatlan kellemetlenségek, -küzdés és betegeskedés közepette melyeknek mint férjezettek rendszerint -kitéve vannak. Sok férfitől hallottam olyan forma nyilatkozatot, hogy -helyzetét mint férfi, százezer herczeg asszony összes jódolgáért, -jóléteért el nem cserélné. - -Mit mondjak azon válpontról, melyet férjhez menetelnek nevezünk? Mennyi -aggály sőt félelem, olykor örömmel vegyült szorongás fogja el a lány -szivét ha ezen elhatározó lépésre gondol. Ez határoz boldogsága, türhető -sorsa, avvagy boldogtalansága felett, – de a legtöbb lány, mint az -őzike, vigan szőkdécsel ezen elhatározó lépés felé, holott alig van nő, -ki a rá nehezedett kellemetlenségek miatt egyszer másszor meg ne bánta -volna azt hogy férjhez ment. Ámde az ember sorsát el nem kerülheti; az -élet terhe s bajaitól nem menekülhet élve, bár merre vegye utját, bár -hova rejtözzék. – És a természet rendjét nem követni oly nehéz! - -Az emberek sokat okoskodtak már a páros élet berendezésének mikénti -helyességéről, de még nem birták eltaláni a leghelyesebb módját. – -Legujabb időben a polgári házasság tartatik az egyén szabadságával -leginkább megegyeztethetőnek, de ennek is vannak hátrányai. – Előnye az, -hogy ezen intézmény gyürü körében az ember szabadabb lévén, természetes -hajlamainak megfelelő módon társulhat választottjával, s az, hogy az -illető e szerint jobban megbecsüli magát és párját, mivel attól tart, -hogy az majd elválik tőle s igy jövője a bizonytalanság lenge sajkájára -leend bizva, a mi aztán elrettentő szinben is szokott többnyire -feltünni. – Hátránya ellenben szintén kézzel fogható, mert ha az ilyen -szövetség többször felbontva ujra meg ujra köttetik, az ezen -házasságokból származó gyermekek némely része szivtelen elbánásban -részesül s nem ritkán elhagyatottságban is; – a mellett a szabadság -eszméje foglalván el a tért, a gyermekek szivérzeményeinek kiképezésére -az önzőbb és feledékenyebb szülék kevesebb gondot forditanak. - -A nőnek házi körén kivül szerepelés nem igen jut, azért annál inkább -kiván odahaza szerepelni, mert a nő is érvényesiteni akarja -egyéniségének önállását, életerejének erélyét, akaratának kifolyását. -Örökös alárendeltségben élni, járszalagon vezettetni csak a tehetetlenek -óhajtanak, A ki érzi nagy korúságát, tehetőségét, az, önálló hatáskört -ohajt és vi ki magának. A nő szerepelési vágya is tehát természetes -következése az egyén lelki önállóságának; azonban a nő többnyire csak -ott szokott hatalmaskodni, hol a férj gyávasága arra alkalmat ád. – Ha -valaki azt hinné, hogy a férfiak mindig csak félelemből, kis -lelküségből, vagy túlzó bálványozás miatt engedékenyek tán ott is hol -nem kellene, az csalatkoznék, mert a férj rendszerint mélyebben a -fenekére tekint a dolgoknak s azért nejét hagyja csatarázni, gondolván -hogy a házi béke oly kincs, melyet áldozattal is meg kell vásárolni ha -máskint nem lehet. – Azon nők, kik férjeiket papucs alatt tartják, igen -ügyesen mentegetik ezen körülményt és soha sem vallják be nyiltan hogy a -kalapot ők viselik. – A férfi, erejében bizva s az igazság szeretetétől -vezéreltetve, dolgaiból titkot nem igen csinál; mig a nő gyengesége -érzetében, s a világ itéletétől rettegve, a titkolódzásra hajlandóbb, – -azonban azt mondják, hogy mások titkainak megőrzésében a nők nem egészen -megbizhatók. A nőt tehát titkolódzó természete miatt is nehezebb -kiismerni mint a férfit. - -A mely nő uralg férje fölött, bizonyos hogy azt nem szereti, mert a kit -valódilag szeretünk, a felett hatalommal uralkodni, bár sehol, de a -házas életben legkevésbé kivánunk. - -Nők által már sok férfiu nagygyá lett, magas polczra jutott, de tán még -többen elmaradásukat vagy épen hanyatlásukat nőnek vagy nőknek -köszönhetik. - -A férfi erejével, zsarnokoskodásával, a nő mesterkedésével -(praktikájával) könnyeivel és hizelgései által szokott visszaélni. - -A nőt nem a férfiak zsarnokoskodása, nem a társadalmi berendezések -hiányos volta zárja ki a nyilvános élet zajából, – mint azt némelyek -hiszik, – hanem maga a teremtés keze, mivelhogy a természet nőre bizta -az emberi-nem fentartását; ily hivatással pedig az élet külzajában, nem -ritkán veszélyes helyein megjelenni, nem felel meg a nő -töredékenységeinek, sőt ellenkezőleg meg kell azt óvni mindentől, -gyengédség által is, de különösen a nagy gondok, aggodalmak és a -nyilvános élet örökös harczaitól. A szivérzemények nemessége, finomsága -rendszerint csak nők által hozatik elő. A társas élet finomságát, -kellemeit csak a nők tudják tisztán kezelni. - -„A férfiut szenvedélyei üzik, ragadják ki az életbe, s hogy sivár -üzelmében czélját végkép el ne tévessze, hogy küzdés közt szivében a -rokonszenv, kegyelés és a tiszta emberi szeretet szent tüze el ne -hamvadjon, a nő vissza-vissza vonja a családi élet csendes körébe, hideg -szivét fel-fel melegiti, s gyengédséggel, szelidséggel, engedékenységgel -fékezi szenvedélyeinek vad kitöréseit. A férfiu végre is a nőktől -tanulá, hogy nemcsak a világ zajában, hanem odahaza a családi élet -körében is lehet boldogságot élvezni. A „Talmud“ azt mondja, hogy a nő -erős falkint környezi a férfiut. - -A férfi szilárd, elvekre épitő, kitartóan munkás, edzett, bátor; a nő -kedélyes, gyengéd, finom, érzés teljes, szelid, (kivéve a kiveendőket) -tartózkodó, szemérmes, – s ezt a természet is úgy akarta, hogy a férfiú -ezen tulajdonságait a nőnek felismervén, azokat keresse fel, nem pedig a -nő által kerestessék. Alig van olyan férfi, ki azon nőt, mely a -gyengédséget, szemérmet félretéve, önkint ajánlkoznék szerelmének -tárházával, megszeretni tudná, sőt ellenkezőleg, még elidegenednék -attól, mert a küzdésre termett férfiu előtt annak van valódi becse, mit -tetterejével s lelki nagyságával kivivott. A nő úgy van alkotva, hogy -sokáig is képes békével lenni várakozó helyzetében, nem úgy a férfiú, ki -vágyait, kivánalmát, azonnal tettlegesiteni akarja, s ezért magát nagy -akadályokon is képes átküzdeni. - -Rónay azt mondja, hogy minél tisztább fényben ragyog nőnél a gyengédség -és szemérem, annál mélyebb a férfiunak hódolata, szeretete pedig -belterjesebb s ingatlanabb. A férfiu szivében sokszor meghült már a -szerelem csak azért, mert a nő szeretete túlságos, odaengedő volt; a nő -lángoló de kába szerelmével ekként öntudatlanúl is elaljasodik a férfiu -szemében, kinek szivéből a tisztelettel többnyire visszaidézhetlenül -ellebben a szerelem is. A nő sokszor tulságos szeretetével eljátszva -férjének szivét minden útat megkisért előbbi hajlamának visszanyerésére, -– szivét feltárja, lelke legtitkosabb gondolatait leleplezi, s többnyire -ez által veszt értékéből; férjének ellenében nincs akarata, megelőzi -minden vágyait, nélküle élni sem tud; – hasztalan, a férj szive mindig -hidegebb lesz, mert a szerető, de gyenge nő terhére van a férfiunak -(mert a férfi a gyámoltalan tehetetlenséget, a gyáva erélytelenséget -nagyon lenézi) ki nejében nem csak részvevő; de önálló lelki erővel is -biró, vigasztaló szivet keres, – ki nem örömest látja, ha neje csak -tehetetlen báb s bánkódó, ájuldozó szerelmes gerlicze, mert a férj végre -is nem akar kerestetni, hanem keresni, nem akar meghóditatni, hanem -meghóditani. A férfi szabadságát a nő ne igyekezzék korlátozni, mert ezt -a férfiú természete nem tudja elviselni, ily korlátozás miatt már sok -férfi asszonyt cserélt. - -Az erős, bátor, küzdésre termett férfiú ezen sajátságainak megfelelő -kört keres magának, sőt csak is ott érzi jól magát, hol ezen tehetségeit -érvényesitheti; a nő pedig szelid, szemérmes, érzés-gazdag, finom -izléssel, és testi kecsekkel, szellemi bájakkal biró lévén, igen -természetes, hogy szintén ezen sajátságainak tehetségeinek előnyeit -kivánja érvényesiteni s igy azoknak játéktért (Spielraum) keres, mit -szélesebb körü társashelyeken, zene, táncz szinészet s a t. közepette -fel is talál, hol a férfiaktól elismerést, bámulatot vagy épen szerelmet -nyerhetnek, a nőktől pedig irigyelve bámultatnak, vagy gyülölve -rágalmaztatnak. Én azt hiszem, hogy a közmondás, miszerint „jobb száz -irigy, mint egy szánakozó“ nőtől ered, mert a nők csak a férfiaknak -tulajdonitanak nagyobb jelentőséget. - -A nő gondolatában majd mindig csak önmagával foglalkozik, nem igy a -férfi, kit hivatása, tettereje s tettvágya kiűznek az élet zajába. - -Sok vita folyt már a felett, hogy szerelem dolgában úgy mint egyébben is -a férfi állandóbb-e vagy a nő? A felelet nem nehéz, mert a férfiúnál, -hol a kiindulás elvekből történik, hol a szilárdság nagyobb, ott minden -tekintetben több állandóságot feltételezhetünk, mint a nőnél, ki annyi -kisértésnek van kitéve, s a kinél a szilárdság s elvekbőli kiindulás -kivételesebb. - -A fisiologok és lélekbuvárok épen úgy bebizonyitották, valamint az élet -gyakorlata is mutatja, hogy a nők a változékonyság törvényeinek nagyon -alávetvék, innen van, hogy egy tárgyra figyelmüket hosszasabban szegezni -nem képesek, innen van, hogy a komolyabb tanulmányok felfogására nem oly -alkalmasak, mint a férfiak, sőt innen van az is, hogy szerelemben -kevésbé állhatatosak, mert lelkük figyelme inkább a kül- és szivvilágra -irányul természetszerűleg, semmint magának a léleknak s értelemnek -mélyébe. A nők emlékezetében az aprolékos és mellékes körülmények, -dolgok, hamar megragadnak s azt emlékezetük is hiven megőrzi. Mélyebb -conbinatióra rendszerint nem alkalmasak, s teremtő erővel alig birnak, -úgy hogy a nők, kik a szép mesterségeket gyakorolják, többnyire csak -utánzók szoktak lenni. - -Az emberek felületessége, elfogultsága rendszerint csak azt vizsgálja a -nőnél a mit külszinben lát, s ha ez igy az illem és társadalmi szokások -ellen vétene, azt a világ nem tudja elfelejteni; mig a férfiunál a tett -indokait kutatja s ha maga a tett roszalandó volna is, a világ nem itéli -el egészen csakhogy a tettre indokul szolgáló rugókban némi mentséget -találjon részére. A megcsalatott fél természetesen csak egyszer hisz a -másik félnek. - -Bár majd minden ember gyakran és szivesen lovagol a képzelet vessző -paripáján, még is a nő kinek különben is több csendes óra jutott -osztályrészül háza otthonos körében, leghajlandóbb a képzelet szárnyain -édelegni, vagy bús szivét merengésében föröszteni. - -Azt mondja Rónay, hogy a nő mindent feled csak hiuságát meg ne sértsd, -csak évei számát szemére ne lobbantsd (még saját nődnek sem) mert ezt -soha sem bocsátja meg. Megvallja gyengéit, feltárja előtted csalatott -szive ellebbent reményeit, még hiuságát sem titkolja; de évei számát -mélyen, mélyen rejti szivébe s leghittebbjei előtt is gondosan leplezi, -fiatalságát még szépségénél is többre becsüli; mert szépsége, legyen bár -mi igéző, általános elismerést ritkán nyer, de fiatalsága a nőnek -általános értékkel bir. - -„A férfiú okoskodik, a nő érzeleg; ez összeilleszti, amaz szétválasztja, -bonczolja a tárgyakat s a kérdés részleteit; a férfiú ismerete alapos, -elvont, a nőé felületes, összetes (concréta.) - -„A férfiu fájdalma kinos lelki harcz, a nőé csendesebb szenvedés; ott -cselekvöleg, itt szenvedőleg tünik fel az akarat. A gyermek, a nő -felzúdul fájdalmában, sir jajong kétségbeesetten, de fájdalma rövid, még -ragyog szemében a köny, s arczán már is mosoly vonaglig. A férfiú -látszólag nyugodtan áll az élet csapásai között, de mélyen érzi azokat; -szemei szárazak, de szive vérzik; fájdalma nem kitörő, de mély és -tartós. Ki nem látja itt mennyire ellenkezik a valósággal a világ -itélete érzeményeink felett? A mélyen szenvedőt, a nyugodt bölcset, ki -elég lelki erővel bir érzeményeit fékezni, – hidegségről közönbösségről, -vagy szivtelenségről vádolják, – mig az őrülten jajongót mindenki -szivszakadva szánja. - -„A nőnek sebzett, de szerető szive sokat megbocsát, és szerettei mellett -néha oroszlány-bátorsággal, elszántsággal is fellép. - -„Társalgása a nőnek könnyed, fesztelen, elméssége olykor meglepő, -tapintata ügyes, esze találékony. Honnan e tulajdonok? A nő felfogása -könnyü, élénk, itélete gyors, nedvalkata vérmes, világa korlátozott s -lelke nem annyira a jövővel, mint inkább a jelennel és külszinnel -foglalkozik; (falra borsót hány tehát a ki a nőt érvekkel, logicával -akarja kapacitálni) innét van, hogy hirtelen s könnyen határoz. A nő -gyengeségének öntudatában a férfiúnak védelmére, nagylelkűségére számot -tart, mi határozatait, társalgását természetszerűleg könnyiti. Nőknél az -akaratszilárdság ritka tünemény, – és ez igy van mindenütt, hol nem -annyira az ész, mint a sziv határoz.“ Ime ez is bizonyitja, hogy a nő -nincs hivatva a közélet külső zajában, dolgaiban szerepelni. - -„A nő erénye feltünő, mert külsőségekre vonatkozik, – ingatag, mert -szivből származik, mert mig érzelme meleg, értelme többnyire hideg. - -„A nő közelebb áll a természethez, mint a férfi, – és a nő maradjon hű a -természethez, mert erényei legfényesebbike az egyszerüség, őszinteség, -(naivság) és szemérem. – A férfiú csak úgy felel meg rendeltetésének, ha -természeti szilajságát fékezi, ha az élet és szenvedélyek csatáiban -ingatlanul áll, – ha jó és balsorsban csüggedetlenül előrenyomul – s ha -öngyözelmén kezdi meg az ellene tornyosuló gátak leküzdését. A férfiú -nyers erőt öröklött a természettől, – s ezt kell nemesitenie; a nő -szelidséget, gyengédséget, szemérmet – s ezt kell hiven őriznie.“ - -A szabadság eszméjével karöltve halad a nők emancipatiójának kérdése is, -de ha ezt megfelelőleg akarja a világ megoldani, még sok, igen sok -elfogultságot kell leküzdenie; az ember a szokásoknak és rövid látásának -szánandó rabja, ezért még nagy csatákat kell küzdenie, mig az oktalan -szokások kemény szikláit ledönti, – mig rövid látásának circulus -vitiosusából kigázolni képes leend. - -A nőnek annál pergőbb a nyelve, minél tehetetlenebb ő maga, – s mivel az -embernek átaljában, de különösen a nőnek természetében van a maga iránti -figyelem-gerjesztés vágya, (mert valamiben csak ki kell tünnie) – ha ezt -egyébben nem teheti, avvagy lelki műveltsége vissza nem tartja, tehát -nyelvének sarlóját a más vetésébe is bele-bele vágja; azonban szapora -beszélő tehetségének legalább odahaza hasznát venni ritkán mulasztja el. - -„A nők kandisága igen kiváló sajátság, akár kicsinység az, akár nagy -dolog, akár kedélyes, akár vérfagylaló az ujdonság mit megtudhatnak, -szemlélhetnek, az mindegy, egyiránt érdekes.“ - -Midőn a férfi elbeszéli, hogy milyen iszonyú vérontással, rohammal -vették meg a hidfőt az ellenségtől egy negyed óra előtt, – a nő azon -megjegyzést teszi, hogy kár azért a fiatal hadnagyért hogy csatába mén, -mert csinos ember. – - -„Magas és alantabb – müvelt és müveletlen körökben egyiránt szállong a -hir s küzdetnek (nők által,) a rágalom vérontás nélküli de könyzáporral -kisért csatái.“ Ha a rágalomkór és kandiság a nőnél veleszületett -gyengeség, – a férfiunál mindenesetre lealázó, menthetetlen, - -A nő nevetése és sirása egyiránt hangosabb mint a férfiué, ha -megbántatik, vagy fájdalma nagy s e miatt sirása hangosan kitör, ez -iszonyú, egetrázó szokott lenni, mert ez által mintegy ösztönszerüleg -akarja a férfiak segedelmét vagy bántójának meglágyulását felidézni. - -A cultura terjedésével terjed a fényűzés s a kényelmivágy, hol mindenki -kényelmét és korlátozatlan egyéni szabad ságát akarja élvezni. Az -előhaladás ezen stádiumában (lásd átaljában a nagy városokat s ezek -között kitünően Párist,) a szabadság és könnyelműség keveréke, a nők -sajátságos életét s maguktartását idézi el, Páris lakóiról irja Irinyi, -hogy ott a házasfelek soha sem czivódnak egymással, mert ritkán látják -egymást, s azt sem lehet mondani, hogy rosszúl élnének egymással, mert -tulajdonkép nem is élnek egymással. - -A nő ha szigorú elveket követ is, ha eszeágában sincs egyébb férjénél és -családjánál, még is úgy kiván öltözni, hogy ha csak lehet, minden -férfinak megnyerje tetszését, s ez irányban és értelemben minden nőt -elhomályositson maga körül. És ha a férfi hasonló okból, hasonló -keresettséggel öltöznék s kedveskedő magatartást tanusitana átaljában a -nők iránt: – ez a nő részéről helyeslésre nem találna, mig ellenben a -nőknél az nem is feltünő. Ime mennyivel kevésbé féltékeny a férj mint a -nő, – és még is a nők vádolják féltékenykedéssel férjeiket. - -Az idevonatkozó erényességnek nincs tüzesebb, és szigorúbb védője s -birája mint a hajadon leány, főleg a nem épen fiatal. - -Azt mondja Hume, hogy a nők (tehát az idősb leányok is) sokkal -érzékenyebbek a házas életre tett satyrikus megjegyzések miatt, mintsem -a nőnemet csipkedő satyrák hallatára, mert nő nélkül utóvégre is nem -élhetnek a férfiak, de igen is házassági kapocs nélkül. – És ha az ily -házasság nélküli élet lábra kap, divatba jön, akkor a nők ugy anyagi -mint erkölcsi tekintetben érzékeny vesztességet szenvednek. A férfiaknál -a nőtlenség, mai napság sokkal gyakoribb mint előbbi időkben volt, mert -a férfiú tudja jól, hogy a házasság által a nő felszabadul, a férj pedig -elveszti szabadságát. - -Egy nősülendő fiatal embert, ki vásott és feslett életmódja miatt rossz -hirben áll, – a leány, ki annak jegyese, mindig megjavithatónak vél, -gondolván, hogy majd szelid, okos, lekötelező modorával, elbánásával, -megtéritendi férjét; azonban ez ritkán sikerül, mert a fiatal ember -vásottságának lélektani okai mélyebben gyökereznek, mint sem azt egy -fiatal hölgy átpillantani s az okokat elháritva, azt javára felhasználni -képes volna. A kicsapongó-hős a változatosságban találja gyönyöreit, s -igy az egynejüség rá nézve csak mint egyel több változék tünik fel. – Az -ilyen ember sziv-érzeményei oly desperátus állapotban vannak mint a -kormány vesztett hajó sorsa, melyel az esélyek és körülmények lapdaként -játszanak, s melynek csak az alámerülés a kilátása. - -Kant azt mondja, hogy a sziv érzeménye s a hajlandóság, tehát nem kiváló -birlalói, a nők uralkodjanak; a férfi pedig vagy is az értelem -képviselője: kórmányozzon. Azért felmerülő esetekben a férj olyan -szerepet vigyen, mint az uralkodók oldala mellett a miniszter, ki midőn -észreveszi, hogy uralkodója csak a kellemetes, élvezhető oldalait veszi -tekintetbe felmeritett szándéklatainak, – például egy kéjpalota -felépitését vagy költséges lakomák rendezését sürgeti – azt válaszolja, -hogy igen is készséges alázattal nyujt segédkezet, csak hogy most épen -nincs pénz a kasszában s hogy épen más előbbvaló, sürgős kiadásokat kell -fedezni. – Igy aztán az uralkodó mindent tehet és rendelhet, a mi neki -tetszik, csak hogy a kórmányzó férj adja annak az irányzatot s -lehetőséget. (Zárjel közt megjegyzem, hogy Kant aligha volt nős, mert -különben tudnia kellene hogy e részben a nők állhatatossága, kitartása, -ügyessége, felülmulja a férjekét.) - -Midőn a férj fiatalabb nejénél, a nő rendesen igen szembetünöleg megadja -magát, lesi férjének kivánatait, s majdnem rabszolgája férjének, mert -érzi az egyenetlenséget s félti férjének hajlamait; de ilyen -magaviselete a nőnek természetellenes, vagy legalább nincs hivatva a -szerelmet lebilincselve tartani: – azért az ilyen házasságokat a -tapasztalt emberek nem is szokták javasolni. - -Ha az emberek szokva és képesek volnának az élet zsibongó zajának, -élveinek közepette egyszer-másszor komoly elmélkedésre, tanulságos -vizsgálatára annak, hogy mi az ember? minő nevettséges hiúság, -kicsinykedés mind az a mi az ember keblét fesziti? talán kevésbé -örülnének mindannak, mit az emberek nagynak, dicsőnek tartanak. - -Az örökkévalóság mérhetlenül tátongó nagy üregén van egy rövid hidacska -is, melyet mi életnek nevezünk, s melynek karfáin az emberek -gondtalanul, könnyelműen ugrálnak, kergetődznek a tarka pillangók és -szappanbuborékok után, anélkül hogy jól megfigyelnék a sikamlókat, -melyeken át az emberek egyenkint, de csalhatatlanul mindnyájan a -végtelenség és örökkévalóság sötét ködébe enyésznek. Némelyek -világosságot, csillámló fényt, új életet vélnek amott túlnan belátni s -elérni; mások meg azt tartják, hogy „más tavasszal más virág hajt, de ők -többé soha sem.“ - -De mig az élet lángja lobog, az ész fénye világit, s a sziv nemes heve -életre ösztönöz, addig tanulmányozzuk az embert, és mindenek előtt az -emberiséget öleljük szeretve s ebben legyünk önzők, t. i. „szeresd -felebarátod mint önnön magadat.“ E rövid tantételben rejlik az emberiség -üdve, mert az egyes emberek egyéni élete, mind megannyi részecskéje az -összes emberiség szellemének. Ezen részecskék összetartozók a -rokontermészetűek, – s mentül inkább szeretettel, benső vonzódással -simul egyik ember a másikhoz, annál inkább s annál hamarabb megalkotják -az egységet s elérik a tökély magas fokát, – melyhez máskülönben oly -tévelygő s oly hosszú út vezet; a mostani irány útja az anyagiság -gyarmataiba vezet, tehát nem a szeretet egyesíti, hanem a czivódás tépi -szét a kivánatos egységet, mi sem természetesebb tehát mint a nagyszerű -visszaesés. - -Ezen „tükördarabokat“ a lélektan induktivmódszere alakjában állitottam -össze, mivel igy az ember lelkének, szivének és elméjének müködését -összesitett (concrét) alakban s gyakorlatibb úton véltem -megvilágithatni, mintsem azt a lélektan deductiv – tehát hosszabb módja -szerint lehetne. Azon kivül az inductiv módot természetesebbnek is -találtam, mert ez alolról fölfelé törekszik, tehát épen úgy, mint az -emberiség szelleme; mig a deductiv-módnak már kiindulási pontjai is csak -változatos fixpontok lehetnek, – elágazásában pedig igen fárasztó s tán -lehetetlen a szálakat, összekötő pontjaiban mind feltalálni, – és tán -annál inább lehetetlen, mert némely antropologiában azon állitással is -találkozunk, hogy az ember lelkületében ellenmondások is vannak: a mi -természetesen lehetetlen, és a teremtő erő s bölcsesség kigúnyolása; – -addig az inductiv módszer oda vezet a valósághoz, az észhez és szivhez, -s e kettős erő, együttleges culminátióján kimutatja, hogy a sziv -(képviselve a nő által) legnemesebb érzése s az értelem (képviselve a -férfiu által) magas fejlettsége, egy és ugyanaz (vagy is az emberi lélek -harmoniája.) - -Tekintetbe veendő még itt az is, hogy ezen kis mű, bármily hézagos, -bármily hiányos legyen is, – mint töretlen úton törtető s mint első -lépés, mely ezen szakmának népszerüvé, könnyen felfoghatóvá tételére is -irányozva van, tán némi elnézést érdemel. - - - - -Lábjegyzetek. - -[Footnote 1: Azon félszeg felfogásu ember, a ki a moralitás dolgában a -legkisebb és a legnagyobb mérvű jó erkölcs és nemes jellem közt nem akar -különbséget látni, félig meddig hasonló azon megátalkodott s -egyszersmint a butasággal határos rosz cselédhez, ki – ha azért -pirongatják hogy miért rakott oly sok fát a kályhába a tüzre, – másnap -szándékosan egész a nevetségig boszontó keveset rak a tüzre, csakhogy ez -által utólag mintegy bebizonyitása hogy (lá-e!) tegnap neki volt igaza -midőn a tulságig sokat rakott a tüzre, – és megforditva, – ha azt -mondják neki „ez a leves nagyon sós“ azt fogja felelni: „pedig csak igen -keveset tettem bele“; ha pedig azt mondják neki hogy sótalan, azt feleli -hogy „pedig háromszor is tett bele.“ Ő maga nem anynyira hiszi, mint a -mennyire önfejüségből, lelki önálloságát akarván érvényre emelni, az itt -szellemi láthatárának korlátoltságával vagy is elfogultságával -összeütközik, – mással elakarja hitetni, hogy ő tud is, jót is akar.] - -[Footnote 2: Némely ember a sikert ugy tekinti, mint az igazság vagy -igaztalanság zsinórmértékét, a becsületességet, mint az izlés vagy illem -dolgát, a világot mint ügyes cselszövők örökségét.] - -[Footnote 3: Quot capita, tot sensus.] - -[Footnote 4: A müveltség és tanultság közép fokán állók közt is -találkoznak, a kik nem birnak ugyan szellemi egyéniségük korlátlan -szabadságával, tehát ezen eszme valójának (substantia) fogalmával sem, – -de természet adta józan eszük s ennek kifolyása vagy is jobb ösztönük, -szellemi érzékiségük (Vitalsinn) fonalán kevés botlással tudnak haladni -az élet utjain, – ám de ezek tapogatódzása örökké az esélyek játéka -leend, mert hiányzik náluk az értelem meggyőződésének vezérfonala s -középpontja.] - -[Footnote 5: Találkoznak az ugynevezett tudósok között is kik azt -állitják, hogy az igazságot nem lehet felismerni, mert az az ember -szemei elől el van rejtve. Azonban ezek szánandó rövidlátásuak s vagy -nem képesek, vagy nem akarnak a szónak mélyen ható értelmében -gondolkozni. - -Idevonatkozólag jelesen fejezi ki magát Dante midőn igy szóll: - - „Jo veggio ben, che giammai non si sazia - Nostro intelletto, se ’l Ver non lo illustra, - Di fuor dal qual nessum vero si spazia - Posasi in esso, come fera in lustra. - Tosto che giunto l’ ha; e giunger puollo; - Se non, ciascun disio sarebbe frustra.“ - -Látom jól, hogy értelmünk soha be nem telik, ha azt az igazság meg nem -világositja: – t. i. az igazvaló az időleges vagy örökigazság, – abban -megpihen mint vad a barlangban, mihelyt elérte azt, és valóban elérheti, -mert ha nem, – minden vágy hasztalan vagy is elérhetetlen volna.] - -[Footnote 6: Az erős, a tiszta meggyőződés szülte egyéni – szellemi -szabadság, lelki önállóság, – hogy mily kevés ember tulajdona, s hogy -mennyire nem birtak azzal még a nagy nevü bölcsek sem: – bizonyitja – -többi közt – Sokrates esete, – ki életében és tanitásaiban tagadván az -istenek létezését, (már t. i. azok szellemi hatályát) kevéssel halála -előtt még is Esculapnak kakast áldozott. – Ezek után és nyomán jut e még -eszébe valakinek tagadni azon igazságot, hogy a tekintélyek kora -lejárt??] - -[Footnote 7: Felelősségre vonni valakit, a ki kötelességét mulasztá, -vagy olyasmit szándékosan avvagy vétkes gondatlonságból tett a miből -kötelezettségének teljesithetlensége következett; ez természetes és -jogosult; de valakit a dolognak esetleges rosz kimeneteleért, azon -nyomon vádolni, hogy miért kezdett abba (mintha mondaná; mért nem voltál -mindentudó, mindenható?) – ez igaztalan s méltatlan eljárás. Az embernek -gyengesége az, hogy mástól mindig több tökéletességet igényel, mint a -mennyivel ő maga bir.] - -[Footnote 8: Sok ember azért nem képes helyesen birálni, mivel szükkörü -felfogása miatt nem tud, vagy a kényelem kedvéért nem is hajlandó a -szónak valódi értelmében méltányolni, – s igy birálatait vagy csak úgy -találomra (auf das gerathe Wohl) vagy rokon és ellenszenve, tehát a -szivnek s nem az értelemnek törvényei szerint ejti meg. – Ilyen a magyar -ember legnagyobb részt. - -Az igazság és méltányosság fáján terem az erkölcsiség gyümölcse: – azért -például rabszolganép jó erkölcsű nem lehet: azonban hogy az alkotmányos, -szabad társadalmi élet üdvhozó legyen, ahoz nem csekély foku műveltség s -tudományos képzettség kivántatik, – más különben az egész szabadság csak -önámitás leend. Vajmi nagy azok száma, kik az erénynek csak látszatja -után törekszenek s azzal beelégszenek. –] - -[Footnote 9: „De trágya férgül tán jobb neked tenyészni kis körödnek -lágy ölében s tudás nélkül elfogyni életeddel. – Nagy kényelem a -megnyugvás hitünkben; nemes, de terhes önlábunkon állani.“ - -(_Madách_.)] - -[Footnote 10: Du wärest Obrigkeit von Gott?! Die Gottheit spendet segen; -– Nein, nicht von Gott bist du Tyrann! - -(_Bürger_.)] - -[Footnote 11: „Durch Leidenschaften glücklich sein wollen, heisst sich -wärmen durch ein Brennglas.“ - -(_Jean Paul_.)] - -[Footnote 12: Ilyen jogosulatlan a tulzás is, mert a tulzás -igaztalanság, már pedig ha (tán csak képzelt) igazainkat tulzással -védjük, igaztalanok vagyunk; holott igaztalansággal védeni az igazságot, -annyi mint megdönteni azt alapjában.] - -[Footnote 13: A hizelgő kegyvadászra jól illenek Jósika szavai, mert az -„fejedelmi eb, ki a csontért melyet neki vetnek, megugatja az idegent.“] - -[Footnote 14: „Miért is kezdtem emberrel nagyott, ki sárból, napsugárból -összegyúrva, tudásra törpe, vakságra nagy.“ - -(_Madách_.)] - -[Footnote 15: Miért egyszersmint alávaló a kevély ember? – kérdé Kantot -egy kereskedő. – Azért mondá ez – mivel a kevély másoktól azt követeli, -hogy midőn magukat vele összehasonlitják, önmagukat mintegy semmire sem -becsüljék amahozi hitványságuk érzetében, ámde ilyesmit másokról -feltenni csak az képes, a ki önmaga magát ilyen alávalóságra szükség -esetén képesnek érzi; ebből kifolyólag minden kevély ember egyszersmint -és pedig csalhatlanul alávaló, próba esetén tehát jellemnélküli.] - -[Footnote 16: - - „Egy letörlött köny feleim szeméről - Nemesebb örömre vonz“. -] - -[Footnote 17: - - „Kutyáknak harcza ez egy koncz felett, - Én társaságot kivánok helyette, - Minőt a tudomány eszmél magának, - És melynek rendén értelem viraszt.“ - -(_Madách_). ] - -[Footnote 18: Valamint a politikának egyik legfőbb s legnehezebb -kötelessége az emberiséget annak tökély pontjához fokonkint, sem nem -sietve, sem nem késve, elvezetni, – épen úgy önmaga iránti nemes -kötelessége az embernek az idő, hely és körülmények által kijelölt -határon sem túl nem hajtani, sem azon innen nem maradni.] - -[Footnote 19: - - „Végzet, szabadság egymást üldözi - S hiányzik az öszhangzó értelem.“ - -(_Madách_.)] - -[Footnote 20: - - „De az öreg ember csak tövis az ágon, - Látja, hogy ő nem kell ezen a világon, - Ide-oda zsémbel, zörög mint a haraszt; - Érzi, hogy oly vendég, kit senki sem maraszt.“ - -_Arany_.] - -[Footnote 21: „A mit mondasz, az nem te vagy; a mit cselekszel, az vagy -te.“] - -[Footnote 22: A ki mások iránt illemmel és tisztelettel tud elbánni, az -önmagát is tiszteletben tudja és akarja tartani. Sokrates erkölcstanát -valljuk és tartsuk meg Scipio finomságát.] - -[Footnote 23: - - „Hol a magas, mi vonz? a mély, mi rettent? - Hol életünknek édes tarkasága? - Többé nem tenger küzdő fényes árja, - Sima mocsár csak, békával tele.“ -] - -[Footnote 24: - - Mert minden ember uralomra vágy, - Ez érzet az s nem testvériség. - Mi a szabadság zászlójához üzi - A nagy tömeget. – - -(_Madách_.) ] - -[Footnote 25: Némely község s abban értelmes polgárok még most is -szorosan ragaszkodnak ahoz, hogy kebelükbeli születés legyen az kit -választás utján hivatalra alkalmaznak s a kit átaljában honfinak -tekintsenek (hsztalan lakik ott 20 év óta, nem tekintik olyannak.) -Azonban ez, ép oly conservativ elv és felfogás, mint midőn 1848 előtt -némely magyar nemes azt mondta: „ez az ország és föld szőröstől -bőröstől, törvényszerint és kézzel foghatólag mind a mienk, annál fogva -senkivel semmit sem osztunk meg; tehát ezt a mienket csak és pedig -kizárólag a mi (nemesi) családunk beliek birhatják, a többi emberek -(jobbágyok) maradnak továbbra is a nemzetből (családból) kizárt -extráneusok.“ Annál inkább viszásan hangzik az ilyen elv, mivel -többnyire olyanoktól származik, a kik magukat liberális embereknek -tartják és a mellett 1848 előtt ehez analog felfogás ellen küzdöttek. – -Itt eszembe jut azon eset, midőn a kiküldött megyei főnök magyarázta egy -község gyülekezetének (volt jobbágyoknak) a Bach rendszer alatt, hogy -hát ezentul a közlegelőre ők is tetszésük szerinti mennyiségü lábas -jószágot terelhetnek, mire ezek „igen is értjük“-kel feleltek, de a -mikor aztán viszont azt is magyarázta, hogy a közlegelő adóját az -urasággal közösen fogják fizetni: erre aztán azt válaszolták, hogy ezt -biz ők sehogy sem birják megérteni.] - -[Footnote 26: - - … Láthattok fürge majmot, - Mi méltósággal játsza emberét; - Láthattok medvét tánczmester gyanánt. - -_Madách_.] - -[Footnote 27: - - „Soha sem tiszteletes a jelen, - Mint embernagyság a hálószobában, - Nőnk az, tiz évi házas állapotban, - Már azt is tudjuk, hogy szeplője hány van.“ - -(_Madách_.)] - -[Footnote 28: - - „Adj ezen nehány kivált egyénnek lánczot és gyűrűt, - Adj más játékszert s mond im a tömeg - Fölébe tollak, ez teszen nemesbé, - És elhiszik és a népet lenézvén - Elviselik hogy őket is lenézd.“ - -(_Madách_.)] - -[Footnote 29: - - Az oktalan bámul és azt hiszi - E szép szavakkal szellemet idézünk, - Pedig fogás csak az egész, takarni - A szemfényvesztés mesterségét. - -(_Madách_.)] - -[Footnote 30: A kormányok kezelői is eszélyességnek tartják ha a népek -és egyesek gyengéit, szenvedélyeit kiismervén, azokat, vissza élve, -czéljaik elérésére használják fel; de a természetes ész ezt is gazságnak -nevezi.] - -[Footnote 31: Borivóknál ingerlékeny az idegzet, az érzemény élénk, a -képzelet heves, az értelem könnyű felfogású, a szenvedélyeknek -észfeletti uralgásuk gyakori. – Vizivóknál higgadtabb a vér, a kedély -mélaságra hajlandó, az értelem világos, az itélés és következetesség -óvakodó, méltányló.] - -[Footnote 32: Bosszúállásra rendszerint az erőtlenebb alantos lelkületű -emberek vetemednek. A nagy lélek és az oroszlán sohasem bosszúálló. A -gyenge gyarló emberekről mondja Madách: - - „Mert fél az erőstől titkosan a gyenge, - Maga gyarlóságát teszi mindig szembe, - Gondja vadul viraszt a derekabb társon; - Ki ártani tudna, nem hiszi ne ártson.“ -] - -[Footnote 33: A zsidóknak adandó teljes polgári jog képes egyedül, őket -a náluk még részben netalán hiányzó morális élet és polgári kötelesség – -érzetének felébresztésére; tanuskodik ezen tantétel mellett azon -tapasztalás, miszerint az erkölcsök és a polgári kötelesség érzet, egy -teljes polgári jogokkal nem biró államban mindig fejletlenebb, -viszásabb, mint egy teljes polgári jogok gyakorlatának szabadságában élő -állam társadalmában.] - -[Footnote 34: - - „Nézd ott a sast, mely felhők közt kóvalyg, - Nézd e vakandot földet turva lenn, - Mindkettőt más más láthatár övedzi.“ - -(_Madách_.)] - -[Footnote 35: - - Todte Gruppen sind wir, wenn wir hassen: - Götter, wenn wir liebend uns umfassen!“ - -_Schiller_.] - -[Footnote 36: „Remélni oly nehéz az élet alkonyán, s szeretni tilt az -ész letünt remény után.“] - -[Footnote 37: Vajmi sok nemes érzést találtál volna e kebelben, hol csak -mulékony kéj után kutattál. - -Az ember is üdvét csak önmaga találja fel. Sokszor tán épen ott, hol -másik társa poklot alkotott.“ - -(_Madách_.)] - - -[Transcriber's Note: - -Javítások. - -Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk. - -A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája: - -8 |arrra |arra - -17 |főlénynyel |fölénynyel - -22 |hihágást |kihágást - -38 |bogy mit |hogy mit - -43 |megannnyi |megannyi - -44 |alláspontot |álláspontot - -44 |ennnek |ennek - -44 |növeli orőnk |növeli erőnk - -46 |szandékosnak |szándékosnak - -48 |formákben |formákban - -77 |feltűnnni |feltűnni - -86 |kepzelődés adja |képzelődés adja - -112 |melllé rendeli |mellé rendeli - -126 |többbnyire feltünni |többnyire feltünni - -129 |lenézi ( |lenézi)] - - -*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TÜKÖR DARABOK AZ ÖNISMERET ÉS -EMBERISMERET VILÁGÁBÓL *** - -Updated editions will replace the previous one--the old editions will -be renamed. - -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the -United States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg-tm electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG-tm -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. - -START: FULL LICENSE - -THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK - -To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase "Project -Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg-tm License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. - -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project -Gutenberg-tm electronic works - -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the -person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph -1.E.8. - -1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm -electronic works. See paragraph 1.E below. - -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the -Foundation" or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg-tm mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg-tm -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg-tm name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg-tm License when -you share it without charge with others. - -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg-tm work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. - -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: - -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work -on which the phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the -phrase "Project Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: - - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and - most other parts of the world at no cost and with almost no - restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it - under the terms of the Project Gutenberg License included with this - eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the - United States, you will have to check the laws of the country where - you are located before using this eBook. - -1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase "Project -Gutenberg" associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg-tm -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg-tm License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. - -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg-tm. - -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg-tm License. - -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format -other than "Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg-tm website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original "Plain -Vanilla ASCII" or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg-tm License as specified in paragraph 1.E.1. - -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. - -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works -provided that: - -* You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, "Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation." - -* You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg-tm - works. - -* You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - -* You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg-tm works. - -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg-tm electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. - -1.F. - -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg-tm collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain "Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. - -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right -of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. - -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. - -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS', WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. - -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. - -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg-tm -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg-tm work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg-tm work, and (c) any -Defect you cause. - -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm - -Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. - -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's -goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg-tm and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at -www.gutenberg.org - -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation - -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state's laws. - -The Foundation's business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation's website -and official page at www.gutenberg.org/contact - -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg -Literary Archive Foundation - -Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without -widespread public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. - -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular -state visit www.gutenberg.org/donate - -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. - -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. - -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate - -Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic works - -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg-tm concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of -volunteer support. - -Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. - -Most people start at our website which has the main PG search -facility: www.gutenberg.org - -This website includes information about Project Gutenberg-tm, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. diff --git a/old/66624-0.zip b/old/66624-0.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 79252a2..0000000 --- a/old/66624-0.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66624-h.zip b/old/66624-h.zip Binary files differdeleted file mode 100644 index 33f9d93..0000000 --- a/old/66624-h.zip +++ /dev/null diff --git a/old/66624-h/66624-h.htm b/old/66624-h/66624-h.htm deleted file mode 100644 index 02b7d31..0000000 --- a/old/66624-h/66624-h.htm +++ /dev/null @@ -1,5085 +0,0 @@ -<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Strict//EN" - "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-strict.dtd"> -<html xmlns="http://www.w3.org/1999/xhtml" xml:lang="hu" lang="hu"> -<head> -<meta name="generator" content= -"HTML Tidy for HTML5 for Linux version 5.7.45" /> -<meta http-equiv="Content-Type" content= -"text/html; charset=utf-8" /> -<meta http-equiv="Content-Style-Type" content="text/css" /> -<title>The Project Gutenberg eBook of Tükör darabok az önismeret és -emberismeret világából by Ede Tassy</title> - -<style type="text/css"> -/*<![CDATA[*/ -body { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; -} - -h1,h2 { - text-align: center; - clear: both; - line-height: 200%; -} - -h2 { - margin-top: 2em; -} - -h1 { - line-height: 150%; -} - -h1 span.smaller { - font-size: 50%; -} - -h1 span.small { - font-size: 75%; -} - -p { - margin-top: 0.75em; - margin-bottom: 0.75em; -} - -body > p { - text-align: justify; - text-indent: 1.5em; -} - -hr { - width: 33%; - margin-top: 2em; - margin-bottom: 2em; - margin-left: auto; - margin-right: auto; - clear: both; -} - -hr.chap {width: 65%} -hr.tb {width: 25%;} - -table { - margin-left: auto; - margin-right: auto; -} - -td { - padding-left: 1em; - padding-right: 1em; -} - -.pagenum { - position: absolute; - right: 2%; - color: gray; - font-size: smaller; - text-align: right; - text-indent:0; -} - -.tdr {text-align: right;} - -.center { - text-align: center; - text-indent: 0; -} - -.right { - text-align: right; - margin-right: 1.5em; -} - -em.gesperrt { - font-style: normal; - letter-spacing: 0.2em; - padding-left: 0.2em; -} - -.caption {font-weight: bold;} - -.caption-large {font-weight: bold; font-size: large;} - -.caption-150 {font-weight: bold; font-size: 150%;} - -.footnotes { - border: dashed 1px; -} - -.footnote { - margin-left: 10%; - margin-right: 10%; - font-size: 0.9em; - text-align: justify; -} - -.footnote .label { - position: absolute; - right: 84%; - text-align: right; -} - -.fnanchor { - vertical-align: super; - font-size: .8em; - text-decoration: none; -} - -.poem { - display: table; - margin: auto; - text-align: left; -} - -.poem p { - margin: 1em auto 1em auto; -} - -.poem p.i7 { - font-size: 0.9em; - text-indent: 0em; - text-align: right; -} - -.poem .stanza { - margin: 1em 0em 1em 0em; -} - -.poem span.i0 { - display: block; - margin-left: 0em; - padding-left: 3em; - text-indent: -3em; -} - -.transnote { - background-color: #E6E6FA; - color: black; - padding: 0.5em; - font-family: sans-serif, serif; - font-size: 0.9em; -} - -.transnote p { - text-align: center; - text-indent: 1.5em; -} -/*]]>*/ -</style> -</head> -<body> - -<div style='text-align:center; font-size:1.2em; font-weight:bold'>The Project Gutenberg eBook of Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából, by Ede Tassy</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and -most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions -whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms -of the Project Gutenberg License included with this eBook or online -at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you -are not located in the United States, you will have to check the laws of the -country where you are located before using this eBook. -</div> - -<p style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Title: Tükör darabok az önismeret és emberismeret világából</p> - -<div style='display:block; margin-top:1em; margin-bottom:1em; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Author: Ede Tassy</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Release Date: October 28, 2021 [eBook #66624]</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Language: Hungarian</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'>Character set encoding: UTF-8</div> - -<div style='display:block; margin-left:2em; text-indent:-2em'>Produced by: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project</div> - -<div style='margin-top:2em; margin-bottom:4em'>*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TÜKÖR DARABOK AZ ÖNISMERET ÉS EMBERISMERET VILÁGÁBÓL ***</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<h1><span class="small">TÜKÖR DARABOK</span><br /> -<span class="smaller">AZ</span><br /> -<span class="small">ÖNISMERET</span><br /> -<span class="smaller">ÉS</span><br /> -EMBERISMERET<br /> -<span class="small">VILÁGÁBÓL.</span><br /></h1> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">A MŰVELT KÖZÖNSÉG -OLVASMÁNYÁUL,</span></p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption">IRTA:</span></p> -<p class="center"><span class="caption-150">TASSY EDE.</span></p> -<p> </p> -<p> </p> -<p class="center"><span class="caption-large">SZEGED,</span></p> -<p class="center"><span class="caption">NYOMATOTT BÁBA -IMRÉNÉL,</span></p> -<p class="center"><span class="caption">1867</span></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_3" id= -"Page_3">-3-</a></span></p> -<p>„Ismerd meg magadat s magad által az embereket; ez ismeret -nélkül tudományod holt tudomány.“ Thalestől napjainkig e szavak -viszhangzottak a bölcsek ajkain: s valljon mi sikerrel? Az ember -különös lény: feledve önmagát a külvilág forradalmaiba sovárg, -déltől éjig, kelettől nyugatig bolyong; féregkint vájja be magát a -föld gyomrába, vagy kifejtekezve a porból, magasra emelkedik, de -<em class="gesperrt">belvilágát figyelemre sem méltatja</em>. -<em class="gesperrt">Sokan</em> csak azért rohannak a fonnyasztó -kéj és életölő gyönyörök posványába, hogy elnémithassák a -rémletesen viszhangzó, vádló öntudatot, hogy önmagukat feledhessék, -és örülnek az őrültek, ha egy nap, egy óra, egy percz elviharzott -szenvedélyeik tengerén! Sokan, midőn mindent tudnak és mindent -ismernek, <em class="gesperrt">önmagukat legkevésbé ismerik</em>. -Ez oka, hogy a bölcsészet évezredeken által sem vergődhetett ki -ingatag alapjából; a bölcsek nem indultak ki lélektan úton, „pedig -csak ez az egyetlen igazí célhoz vezető.“ (Szontagh, Rónay.)</p> -<p>„Veniamus nunc ad eam scientiam, ad quam nos ducit antiquum -oraculum, nempe ad scientiam nostri. Cui quo magis nostra intersit, -eo incumbendum est diligentius Haec scientia homini quamvis naturae -ipsius portio tantum pro fine est omnium scientiarum.“ (Baco: de -dign: et augm. scient. IV. 1.)</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_4" id= -"Page_4">-4-</a></span></p> -<p>Az emberiség concrét alaku szellemvilága sok tekintetben -hasonlit a tengerhez, mert az, ennek roppant dimensioit nemcsak -eléri, s ezzel nemcsak a hullámzás és árapály azonos törvényeit -követi, de egyszersmint ép ugy be van népesítve mint a tenger; az -ember szellemvilágában mint a tengerben a delfinek és czápáktól a -tengeri szörnyek és csavargőzösöktől kezdve, le a sima ángolnáig, a -tehetetlen halászbárkáig, az atomszerű parányig, mozgó -szellemalakok lakoznak. Itt is a felszinen csábító syrenek, -félemberek, vészt sápító szárnyasok, tőkehal, dúshajó, tört árbocz -és több effélék mutatkoznak. Az ember szellemvilágában is van -szélcsend, olykor szélvészek, hajnalpir, hideg fény, és az emberek -szivében ott van a hajók mágnes-tűje: a jobb ösztön, mely partra -vezérel, és a szélrózsa: a sziv lángja, mely az érzelem -változandóságát jelképezi. Van az ember szellemvilágának is -kikötője az önérzet, melyben jobb meggyőződését szokta az ostromló -viharok ellen oltalmazni, és e kikötő felett mint világító torony -őrt áll az értelem, hogy az eltévedt hajóst magához intse. Az -emberek szellemvilága külömböző világitásban szintén különböző -szint mutat, s majd a káprázat koralgyöngyei usszák körül a hajót, -majd ismét más világrész vándor madarai telepednek oda. A -szellemvilágnak is vannak mélységei, vadregényes szigetei, -veszélyes köszirtei s homokpadjai, melyen az emberi szellem olykor -megtörik, vagy megfeneklik. A szellemvilág szinvonala (niveau) -olyan mint a tenger viztükre: a tudósok minden magasságot ehez -mérnek. A mint a tengerben egy egy sziget a viz alól feltolja magát -s idők folytán ismét alámerül, úgy az ember szellemvilága is egy -egy uj eszmét hoz a felszinre, de a mely eszme aztán évszázadok -vagy évezredek multán ismét eltünik a felszinről, alámerül. Háborgó -tenger az ember szellemvilága, mely majd ájtatosságot, majd -iszonyt, majd bátorságot, majd ismét félelmet kelt az emberben. -<span class="pagenum"><a name="Page_5" id="Page_5">-5-</a></span> -Miként a föld a tenger vizének határokat szab, úgy a test a szellem -korlátja s a mint a tenger csak párolgás által, de sohasem képes -egészen kiemelkedni ágyából: úgy az ember szelleme sem bir a test -élő hajlékától külön válakozni. És hányszor vivott eszmeharczot az -emberi szellem a rögeszmék hullámai ellenébe, s hányszor szenvedett -az hajótörést, mely után néma siri csend, olykor hosszú szünet -állott be; de miként az ércztekintetű rettenthetlen tengerész, úgy -az emberi szellem is belső ösztönétől űzve, hajtva, uj hajót épít, -százszor és ismét kiszáll a magas hullámokra, hogy czélját érje, -vagy alámerüljön a nagyszerű, dicső küzdelemben, mindenesetre pedig -betöltse azon helyet s alkossa azon összekötő lánczszemet, melyet -részére végzetszerűsége a világ egyetemben kijelölt.</p> -<p>Ha a tengert csak e homályos földtekéhez, a szellemet pedig -emberi parányiságunkhoz mérjük: mindkettő nagyszerünek tünek fel -előttünk, – de ha a tengert a nagy mindenséghez az emberi szellemet -pedig az őserőhöz mérjük <em class="gesperrt">akkor elnémul az -értelem</em> s megszünik minden arány. A mint a tenger mélyében -lehet igaz gyöngyöt találni, ugy az ember szellemvilága is rejt -méhében igaz gyöngyöket: az értelem és érzelem igaz gyöngyeit.</p> -<p>Lépjünk be tehát a kutatás buvárharangjába s e ponton -ereszkedjünk a szellemvilág mélyébe megtekintendők hogy mi van ott? -Gyujtsuk meg az önismeret szövétnekét és világitsunk be egy kevéssé -abba a végtelen ürbe, mely az ember szellemvilágának – hogy úgy -mondjam – légkörét képezi.</p> -<p>Előre bocsájtva azt, hogy ezen szűk keretbe szoritott -tükördarabok feladata nem lehet terjedelmes s így mélyebb lélektani -visszatükrözését adni az ember lelki természetének, s hogy a ki a -psychologia s erkölcstan szellemi nagy mappáját akarja <em class= -"gesperrt">egész terjedelmében</em> maga előtt kiterítve látni, az -a <span class="pagenum"><a name="Page_6" id="Page_6">-6-</a></span> -nevezett három tudomány ressort iróinál keresse fel azokat. Itt -csak a gyakorlati lélektan (antropologia) s a philosophia magvának -az önismeret s ember ismeretre vonatkozó részéből s magából az -<em class="gesperrt">élet gyakorlatából</em> kivántam annyit -bemutatni, a mennyi a gyakorlati önismeret s emberismeret -tanulmányozására tán némi világitással szolgálhat legalább az -ifjuságnak; ugyanazért nem a szakembereknek, hanem a laikus, de -művelt nagy közönségnek olvasmányául van szánva e mű: szükséges -tehát hogy felvett tárgyunkhoz minden további bevezetés nélkül -hozzá szóljunk, s az adott viszonyokat, nem pedig azok előzőit -tárgyaljuk. Ott kezdem tehát hogy:</p> -<p>Minden ember többé vagy kevésbé egy oldalú felfogással bir, ugy -az irástudatlan mint a tudós, ugy a szegény mint a gazdag, ugy a -sírásó mint a fejedelem; bizonyos értelemben minden ember nagyon is -egyoldalú felfogású, mivel hogy <em class="gesperrt">egyes</em> -ember szellemi tisztán látása előtt talán soha sem fog feltárulni -azon egyetemes, tehát sok oldalú tudalom, mely az emberiségnek -összeségében igen, de egyesnek kivételképen sem adatott: mégis az -egyoldalúságról most csak közelebbi vonatkozásban kivánok szólani, -– s itt is csak annyiban, a mennyiben az a gyakorlati, hogy ugy -mondjam mindennapi élet s különösen annak localis utilizálására -szokott alkalmaztatni.</p> -<p>Az emberi élet, vagy is inkább az öntudatra ébredés kezdete csak -ösztönszerű felfogással ruházza fel a gyermeket, mely akkor -hasonlit például a nyúlhoz. t. i. amely bokorban fejlődött -kezdetleges eszmélete, ugyanoda, bár olykor megriasztva a szokatlan -körülmények feltünése által s nagy kerülővel, de ismét visszatér. -Ezen ösztönszerűsége az embernek részben, többnyire örökös, mert -például a honvágy az embert mint az éjszaki sark a delejtűt -folyvást vonja ősi fészkéhez; de épen igy örökös az észjárás azon -irányzatának is egy része, mely <span class="pagenum"><a name= -"Page_7" id="Page_7">-7-</a></span> bennünk serdült -gyermekkorunkban fejlődött, s az ember, észjárásának azon kora -ifjuságában ismert és frequentált ösvényére, a késő korban is -sokszor akaratlanul vissza visszatér. És ha ezen ifjuságunkban -frequentált észjárás irányzata az elfogultság vagy előitélet -homályában mozog, tehát a valótlanság, képzelődés, avagy káprázat -világából való: akkor az elfogultság meglett korunkban is gyakran -homályossá fogja tenni szellemi tisztán látásunk légkörét.</p> -<p>Ki merné tagadni, hogy a mint egyes családok ősatyjának, -ősanyjának gondolkozása iránya, észjárása, a tölök származott -ivadék- lépcsőzeteinek lelkületére, gondolkozása irányára alapjában -véve már a priori nagy befolyással volt és van? épen úgy áll ez a -nemzetekre, népcsaládokra nézve is, kik kifejlésük-áldását avagy -hátramaradásuk átkát, talán egy-két erélyes véralkatú, nagy -befolyású, de hibás, t. i. bizonyos irányban elfogult vagy -fordítva, helyes nézetű embernek tulajdoníthatják a multban. Mentül -miveletlenebb, tanulatlanabb valamely akár egyes, akár népcsalád, -annál nagyobb a receptivitás az adott lendület irányának -megtartására; innen a közmondás: „nem messze esik az alma -fájától.“</p> -<p>Az értelmi felfogás az ösztönszerütől teljesen különbözik, és a -szoros értelemben vett tudományossággal csak kevéssé kapcsolatos, -sem a 20 sem a 70 éves kortól nem függő; azért az elfogulatlant -felvilágosodott embernek nevezzük habár csak 20 éves lenne, -ellenben 70 éves daczára is egyoldalúnak, együgyünek nevezzük az -elfogult embert. E tekintetben tehát az ifju vagy öreg kor csak -relativ fogalom.</p> -<p>„Elfogultság“ e szónak önmagában rejlő átka sok ember életén át -mint vörös fonál huzódik. Ismerkedjünk, meg tehát ennek -definitiojával s fürkésszük, miként s mily sokféleképen nyilvánul -ez mint kórjelenség az ember szellem-életében. <span class= -"pagenum"><a name="Page_8" id="Page_8">-8-</a></span></p> -<p>Az egyoldalú felfogás: elfogultság.</p> -<p>A képzelődés erejével vagy máskint belénk rögzött hiszeme a -valótlanságnak: elfogultság. („Der schrecklichste der Schrekken ist -der Mensch in seinem Wahn!“)</p> -<p>Az előitélet nem más mint: elfogultság.</p> -<p>Ha ember ember társa előtt csak azért, mivel ez magasabb rangú, -gazdag, vagy nálunknál műveltebb, tanultabb, genirozva van: szintén -elfogultság.</p> -<p>Egy előkelő embertől a közönség – hogy büszkének ne tartsa – -több leereszkedést kiván, mint önmagához hasonlóitól (ez is -elfogultság.)</p> -<p>Ha (már művelt ember létünkre) például az irmodorban vagy bármi -másban, másokat utánzunk, a helyett hogy önálló, saját -viszonyainkhoz, körülményeinkhez mért conceptiónkkal lépnénk elő s -abban bensőleg meg is nyugodnánk: ez is elfogultság -(habitualis.)</p> -<p>Nem sorolhatjuk fel itt mindazon alakját és esetét az -előitéletnek s elfogultságnak, mely az ember életében előfordul, -mert azok száma végtelen; legyen elég e helyt csak általánosságban -még annyit mondani, hogy midőn például úgynevezett szokásainkba, -szenvedélyeink gyakorlatába, a divat majmolásába s még -általánosabban saját „én“ünk szük valójába <em class= -"gesperrt">belemélyedünk</em>, hasonlitunk azon táblabiróhoz ki -magát a világ közepének képzeli.</p> -<p>(R) „Az emberek egymást csak ritkán birják megérteni, olykor -nagy messze állanak egymástól felfogásaikban, bár az életben egymás -mellett vannak; igy aztán olykor gyülölve látjuk azokat, kik azt -meg nem érdemlik, s szeretve azokat, kik arra legkevésbé sem -méltók. Az <em class="gesperrt">elfogultság</em>, vagy a rosz -akarat terjesztette hir itt is erősen szoktak szerepelni.“</p> -<p>Az elfogultság, vagy is megrögzöttsége valamely eszmének -<span class="pagenum"><a name="Page_9" id="Page_9">-9-</a></span> -csak rendkivül nehezen tisztázható, tapasztaljuk ezt oly tudósoknál -is, kik bár átaljában mindent alapos nyomon szoktak megbirálni, s -még is midőn egy vagy más tudalmuk, állitásuk megtámadtatik: azt -makacsúl védik, sokszor még akkor is, midőn szerzett fogalmuk nem -az értelem meggyőződésére volt alapítva. Az embernek nemcsak -hiuságát bántja az, ha fogalmának helyessége kétségbe vonatik, vagy -kézzel fogható világossággal megczáfoltatik, de egyszersmint -ösztönszerüleg vonakodik azon elfogultságot, melyet már önvalójának -harmoniájába beleillesztett, más eszmével, fogalommal -helyettesiteni, s igy concrét értelme, felfogása műhelyét egy eddig -ismeretlen s most szokatlan darabbal pótolni, s az egészhez -idomitani vagy viszont az egészet ehhez.</p> -<p>E nyomon elmondhatjuk hogy bizonyos értelemben bár minden ember -többé vagy kevésbé „idiota,“ még is legkevésbé idiota- és elfogult -az, a ki szemléletét, összehasonlitásait s átaljában itéletét, -mentül szélesebb – önmagán kivül fekvő körből is, – tehát -legegyetemlegesebb, sőt lehetőleg <em class= -"gesperrt">neutralis</em> szempontból veszi.</p> -<p>Hogy ezen széles terjű látkörből vegyük észjárásunk kiindulási -pontját; szükséges egy kissé recapitulálnunk, miszerint:</p> -<p>a földön és ennek közvetlen körében létező minden tárgy, ezek -vegyi alkatrészei, a természeti – látható és láthatatlan erők, -ezeknek egymásrai hatása, azok is melyekről a titok fátyolát -fellebbenteni az emberi kutatásnak még nem sikerült, mint -szövevényes gordiusi csomónak egymásba miliószor át és visszafutó, -de <em class="gesperrt">szakadatlan összefüggő</em> szálai a kutató -emberi elmének türelmes tovább fejtése által, egykor bizonyára mint -kibontott, megfejtett talányok fognak az emberi szellem óriási -hatalmának engedelmeskedni; – de az összefüggő szálak nyomozását, -ha még oly kúszáltaknak látszanának is azok, kifogyhatlan -<span class="pagenum"><a name="Page_10" id= -"Page_10">-10-</a></span> türelemmel kell fürkésznünk, annál is -inkább, mivel ezekkel – eddigelé csak felületesen ismert – de mint -tudjuk közvetlen, <em class="gesperrt">szerves</em> -összeköttetésben áll saját „én“nünk. Az anyag és szellem csak -egymás kölcsönösségével müködhetvén az emberben: az önismeret -teljességére megkivántatik hogy nemcsak az anyag müködését, de a -szellemi részt is, annak belső természetében, müködéseiben, olykor -sajátságos nyilatkozataiban, még inkább kutassuk, ismerjük, – mert -ezen müködés szövevényének is <em class="gesperrt">teljesen -összefüggő</em> – hogy ugy mondjam – „szellem-fonálszálai“ vannak, -melyek a fentebbi gordiusi csomóhoz hasonlitván: akarat enély, -szenvedélyes vizsgálódás, kifogyhatlan türelem segélyével nagy -részben áttekinthetők, felfejthetők.</p> -<p>Vizsgálódjunk tehát tovább.</p> -<p>Kérdjük először is mi az oka annak, hogy a korlátolt felfogású -emberek rendszerint <em class="gesperrt">általánosságban</em> -szoktak beszélni azonnal készek lévén mindenről itéletet -(birálatot) mondani, – itéleteiknek feltétlen igazat (Recht) -követelnek; felelet: mivel ilyen embereknél nem csak a szerénység -hiányzik, de némileg sejtett felületességüket is eltakarni -igyekezvén, egy egy általános „szólam“ segitségével parirozzák a -netaláni rendre utasitásokat. Ilyen általános szólam például ez: -„no hisz’ olyanformán gondolom én is,“ vagy „affélét szoktam én is -tenni.“</p> -<p>Ezen felekezet emberei, mert nagyon szük, parányi lyukon (saját -„én“jük szemüvegén) át nézik a világ folyását, – másnál rendszerint -mindent jobban vagy különbözőleg akarnak tudni, – az -ellenmondásokat nem türik,<a name="FNanchor_1" id= -"FNanchor_1"></a><a href="#Footnote_1" class="fnanchor">1)</a> s a -mit birálatképen kimondanak <span class="pagenum"><a name="Page_11" -id="Page_11">-11-</a></span> nem igen szokott egyéb lenni -<em class="gesperrt">rosszalásnál</em>; – holott az értelmes -emberek egyik föismérve az, hogy nem csak rosszalni, elitélni, -hanem eszélyesen <em class="gesperrt">méltányolni</em>, dicsérni is -tudnak.</p> -<p>Álljon még itt megjegyzésül miszerint tagadhatlanul -legkényelmesebb módja a birálatnak midőn valakinek tetteit, inditó -okait a tettre, – az <em class="gesperrt">eredmények</em><a name= -"FNanchor_2" id="FNanchor_2"></a><a href="#Footnote_2" class= -"fnanchor">2)</a> mivoltából itéljük meg; de az is bizonyos hogy e -nyomon birálataink csak nagyon is gyakran a legnagyobb botlások és -csalódások ingoványát tapossák. – Ha valahol igen, ugy bizonyára -birálataink megejtésénél szükséges azon közmondást szem előtt -tartanunk, hogy „kétszer mérd, egyszer mesd.“</p> -<p>Qui bene distinquit, bene docet. A susbtilis distinctiók azok, -melyekre az emberek itéleteik s méltánylásaiknál oly keves gondot s -tán nem kevesebb jóra való röstséget forditanak, amellett pedig -saját „én“jük szük valójába elmélyedve, észre sem veszik hogy épen -ezen subtilitások – precis, exact – természete szerint -igazodhatnának csak el megfelelőleg, való hiven (richtig), – -anélkül azonban hogy ez által a kákán csomót keresés hasztalan -(tehát a dolog valóhüségenélküli) kutatásába esnének. <span class= -"pagenum"><a name="Page_12" id="Page_12">-12-</a></span></p> -<p>Továbbá bizonyos az is, hogy olyan ember e földön még nem élt, a -kinek ugy nevezett „fixa-ideái“ épenséggel ne lettek volna, mert -ez, az emberi gyarlósághoz tartozik: alapoka leginkább az ember -szellemi képességének és külső, tárgylagos életének – többé vagy -kevésbé – localizáltsága; de nem kevésbé bizonyos az is, hogy -mentül kevesebb fixa-ideák, (s tulajdonképen a rosz szenvedélyek is -ide tartoznak) szállották meg elménket, annál józonabbak vagyunk. -Minden egyes fixa-idea, mint meg annyi <em class= -"gesperrt">gnom</em> uralkodik <em class="gesperrt">szellemünk -szabad mozgása</em> felett s szülőanyja több más fixa-ideáknak, -végre keserű csalodásoknak.</p> -<p>„Kiknek sajkája az élet tengerén számtalan bajjal küzdött meg, -azok renditlen állanak, mint a vészedzette szirt melyről a sors -hullámcsapásai visszamorzsolódnak. Kik sokat utazván, figyelmüket -az emberiség lelkületének, szellemének tanulmányozására forditották -s nemünket ezer szinben, alakban, hullámzani – s majd haladva, majd -hátrálva enyészni vagy emelkedni látták: azok végre is azon -meggyöződéssel térnek vissza, hogy az ember mindig ugyanaz. t. i. -ábrándjainak bábjátéka, <em class="gesperrt">előitéletének</em>, -szokásainak rabja.“</p> -<p>„Képzelődés az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe -néz.“</p> -<p>A képzelődő ember egész élete <em class= -"gesperrt">csalódás</em>, mert alaptalan s igy jogosulatlan -reményeket táplál.</p> -<p>Bátran elmondhatjuk azt is, hogy a legtöbb ember nem helyes, -vagy is nem <em class="gesperrt">valóhű</em> felfogással bir -önmagáról; – már most, ha az alapfogalom téves, hogyan lehetne erre -helyes következtetéseket alapitani? Hogyan fejthet ki az ilyen -ember „jellemet“? Honnan származtatható ez esetben azon biztonság, -mely az embert elhatározásaiban, cselekvéseiben kell, hogy vezesse? -– Az önmagunkróli téves, nem <em class="gesperrt">valóhű</em> -felfogás, tehát <span class="pagenum"><a name="Page_13" id= -"Page_13">-13-</a></span> voltaképen képzelődés, vajmi sokszor -falnak vezeti az embert, s csak midőn odaütköztünk, vesszük észre, -hogy eszméink tévesek voltak s azért jöttünk összeütközésbe a -<em class="gesperrt">valósággal</em>.</p> -<p>Valamint minden egyes embernek külön külön specificus -változatosságu felfogása van<a name="FNanchor_3" id= -"FNanchor_3"></a><a href="#Footnote_3" class="fnanchor">3)</a> az -életről, a tárgyakról, a világról, ezek viszonylatairól s. a. t. -ugy különböznek, – sokszor igen lényegesen, – az öt világrész, -ezekben ismét az országok s különösen a nemzetiségek általános -csoportozati vagy felekezeti felfogásai, nézetei a fentebb -emlitettekre nézve;</p> -<p>ismét tovább: valamint egyes ember kiskörü ismerete, homályos -felfogása, szellemének nagyon is kicsiny körre szoritkozó müködése, -észlelete, a felvilágosodott ember előtt szánandó localizáltságban -tünik fel, – épen ugy tünik fel például, Europa civilizáltsága -előtt Ázsiának vagy Afrikának localizált észjárása; –</p> -<p>és ismét: az egyes ember épen ugy mint egy világrész vagy -nemzetiség, – mentül inkább localizált, vagy is minél kisebb körü -felfogással bir, <em class="gesperrt">annál kevesebb akarat -erélylyel és vágyodással van képesitve eszmeköréből -kilépni</em>.</p> -<p>A kik gyakran unatkoznak, azok mindennel birhatnak, csak szilárd -akarattal nem, mert lelkületük gyengébb, vagy is <em class= -"gesperrt">elfogultabb</em> hogysem az emberiség közös czéljait, a -szellemi tökélyt, fáradalmaikkal is előmozditani képesek -volnának.</p> -<p>A szellemi életben, tehát concrét fogalmaink világában is, -nagyon sok circulus vitiosus van – mint örvény a tengerben – melybe -ha bele kerülünk, vagy elnyel, vagy legjobb esetben idegen segély -nélkül nem tudunk onnan kimenekülni; – azért mindenek előtt a -tudomány és tapasztalás tájékozottságára, tehát az elme és értelem -világitására, továbbá a szellemi <span class="pagenum"><a name= -"Page_14" id="Page_14">-14-</a></span> <em class="gesperrt">szabad -mozgásra</em> van szükségünk, – mert keves embernek adatott az, -hogy magát az alapösztönök (s temperamentumok), a formulák és -szokások, járszalagából kibonthassa, – s ha ez sikerült, még is -biztossággal, bátran, szédelgés nélkül tudjon járni, haladni a -józan eszélyesség utján,</p> -<p>„Ignoti nulla cupido.“ Az ember természetében fekszik, hogy ha -csak puszta sejtelme keletkezett is valamiről, már arról kezd -magának fogalmakat alkotni s kutatni hogy megismerhesse mi az a -homályos, sejtelemszerü ismeretlen valami. – Innen van aztán hogy a -mint a népcsoportozatok, különböző climaticus és földrajzi -helyzetben, különböző nemzeti ösztönnel, különböző szellemi -érzékiséggel (Vitalsinn) felruházva, adott viszonyaikhoz képest -felötlő különbséggel haladnak a tökélyesedés közös czéljához, avagy -tovább is nyügölődnek rövid látásaiknak circulus vitiosusában. – -épen ugy az egyes emberek különböző miveltségi, ismeretben gazdag -vagy szegény körben fokozatosan különbözőleg fejthetvén ki eszméik -tisztaságát, szellemi érzékiségeiket, (Vitalsinn) jellemüket s. a. -t. egyszersmint ezeknek megfelelőleg, vagy a rövidlátás, vagy is -fejletlenség átkát hordozzák és <em class= -"gesperrt">terjesztik</em> egész életükön át, – vagy a -semidoctusság félhomályában <em class="gesperrt">botorkálnak</em> – -vagy végre világosan, <em class="gesperrt">valóhiven</em> látják -relative mind azt a mi egyes embernek látnia s tudnia adatott.</p> -<p>A felvilágosodott ember elbontva köréből a kötelékeket, melyeket -arra az őstermészet az által illesztett, hogy mielőtt szabad, -önálló szellemi egyeniséggé fejleszthette magát, tehát mielőtt -tiszta öntudatra ébredhetett volna, mint anya gyermekét, ölében -bepolyázva gondozta, később pedig az ösztön és szellemi érzékisége -járszalagán odáig vezette, hol már pályája elméjének fényénél -megvilágositva, tehát gyarlóságának esélyei meglehetősen kevésbitve -lévén, – az ember magára önállóságot, <span class= -"pagenum"><a name="Page_15" id="Page_15">-15-</a></span> szabad -akaratot, szabad szellemet, tehát erélyt, erkölcsi bátorságot, -lelki emelkedettséget s a mi ezen tulajdonságokat „jellemé“ -olvassza össze, az általános harmónia érzet, t. i. az emberbaráti -szeretet napmelegét határozott alakban felöltő heti.</p> -<p>A szellemi tisztán látáshoz csak ugy juthatunk el, ha saját -„én“ünk minden – külső belső – sajátságait, <em class= -"gesperrt">képességét</em> ezeknek szélesebb értelembeni -környezetünkhöz mért viszonylatát, a külső tárgyakat épen ugy mint -embertásaink lelkületét, gondolkozás – módját <em class= -"gesperrt">valóhiven</em> felfogtuk, <em class= -"gesperrt">áttekintettük</em> – s az emberi élet száz- és ezer-féle -tényezőiről, rugóiról, következetes összefüggéseiről, a moral -becséről tiszta (való igaz) fogalmakat szereztünk; azonban hogy -ilyen fogalmakat szerezhessünk, tanulmányainkat az önismeret és -emberismeret a, b, c-jén kell kezdenünk – s a higgadt szemlélődést -részre hajlatlan igazság szeretettel vagy is <em class= -"gesperrt">valóhűséggel</em>, az erkölcsi vagy is lelki-élet -természetszerü nemességével, emelkedettségével kell -párositanunk.</p> -<p>Semmi sem igényli oly feltétlenül azt, hogy mielőtt egyik lábát -az odább lépésre felemelje, a másik lába meg nem rendithető, biztos -talpköhöz legyen támasztva, – mint épen az önismeret és -emberismeret, mert egyedül ezen biztonság szolgáltatja a meg nem -dönthető logicat s az, ezen alapuló helyes birálatot.</p> -<p>Az emberismeretre ugyan általjában szükség van, de különösen -hasznos lehet az oly országban, hol az uralkodó politika rosz, -viszás, mert itt igen szükséges – s általjában minden hivatalkörben -– felismerni hogy hol és mennyiben uralkodik az igazság és -erkölcsiség helyett a szeszély, bosszu, önkény vagy ostobaság.</p> -<p>Az emberi értelem mindenekben, ugy egyes – s főleg <span class= -"pagenum"><a name="Page_16" id="Page_16">-16-</a></span> – concrét -alakban bevégzett, kikerekitett synthesist, azonkivül pedig absolut -kezdetet igényel, máskint csak a töredékesség és esetleg <em class= -"gesperrt">játszik</em> velünk. – Nem elégséges, hogy mint Kant -tevé, – csak a külső szemléletben birjunk tárgybőséggel s -tapasztalással, hanem – hogy elménkkel magasra emelkedjünk – -feltétlenül szükséges megismerni, <em class="gesperrt">hol</em> s -miképen függenek össze az egyes s általános eszmék fonálszálai -egymással fel a legmagasabb fogalomig, – szükséges továbbá, hogy -ezen összefüggések, – ismét – egyezzenek, a valóssággal (t, i. az -igazsággal) és az egyetemlegesség (világ) szellemével, – vagy is -ezeknek ekkint kifejtett helyes philosophiai fogalmával.</p> -<p>Mig az ember saját énjéről, mint más embertől csak külsőleg -külön álló egyénről bir fogalommal – (ilyen a tudatlan nagy tömeg -és a gyermekek fogalma,) addig helyes, tüzetes önismeret és -emberismeretre szert nem tehet.</p> -<p>Az emberismeret önismeretet s e kettő együtt világismeretet már -előlegesen feltételez. Az elme és észjárás olyatén fejlettsége, -mely az ember szellemi egyéniségének önállását, illetőleg ezen -önállás <em class="gesperrt">valóhű</em> fogalmát és tudatát -megszerezte, képes egyedül az emberismeret elsajátitására. Ezen -ismeret megszerzesére bár a tudomány általjában, de a -világtörténelem, életrajzok, szindarabok és a jeles regények -különösen is szövétnekül szolgálnak, de csak akkor, ha azokra -figyelmünket leginkább <em class="gesperrt">ezen szempontból</em> -irányozzuk.</p> -<p>Az önismeret és emberismeret oly szép és szükséges tudomány, -hogy leginkább csak ezen tér cultiválása mellett tehetjük érdemessé -magunkat az emberiség hálájára, mert csak az emberismeret nyomán -tudhatjuk egymást kellően méltányolni, s ha igy: akkor már a tiszta -értelem és a lélek benső nyugalmával meg is értettük egymást, a -mire pedig legnagyobb szüksége van az emberi társadalomnak, mert -csak ily <span class="pagenum"><a name="Page_17" id= -"Page_17">-17-</a></span> uton képes az, az ember tökélyeit -kifejteni s az emberiségi közszellemét is a tökély magasabb -stadiumába eljuttatni.</p> -<p>Óh hogy az emberek oly ritkán tudják egymást megérteni!!</p> -<p>A philosophia jelen magaslatán, a modern eszmék annyi salakja -közt, birunk egy felséges vivmánynyal is, melyet, Hegel az -emberiség észjárásának fejlesztésére s javára tantételkint a -felszinre hozott, s ez nem más, mint <em class="gesperrt">szellemi -egyéniségünk szabadságának eszméje</em>, vagyis a <em class= -"gesperrt">gondolat</em> elfogulatlansága. Lehet, hogy <em class= -"gesperrt">ezt</em> igy, három szóval ide irva a Hegel által -értelmezett valódi philosophiai jelentőségében; nem minden laikus -fogja megérteni, holott <em class="gesperrt">az</em> a müvelt -embert is, szellemileg egyéni szabadságába csak akkor engedi -belehelyezkedni, ha arról idevonatkozó értelemben tiszta -felfogással bir, – s ha tehát az, <em class="gesperrt">az ember -önérzetének s öntudatának benső lényegét</em> (substantiáját) -igazságát alkotja, – azonban a további tárgyalás folyamában talán -sikerülni fog <em class="gesperrt">ezen</em> eszmét és tantételt -érthetőbbé tennem. Olyan fogalom ez (t. i. az egyéni szellemi -szabadság eszméje és fogalma) melynek világitó tisztaságával sem az -ókor műveltsége sem annak nagy nevü bölcsei nem birtak, mely -tulajdonság pedig a szellemi önállóságuk tudatára ébredt -nemzeteknél épen ugy mint az – ezen öntudatra emelkedett – egyes -embereknél rendkivüli fölénynyel ruházza fel birlalóit olyanok -fölött, a kik ezen (ily alakban már) lelki erővel nem -birnak.<a name="FNanchor_4" id="FNanchor_4"></a><a href= -"#Footnote_4" class="fnanchor">4)</a> <span class= -"pagenum"><a name="Page_18" id="Page_18">-18-</a></span></p> -<p>Ha az elfogultságot – a többi közt az által is, hogy kiemelkedve -saját „én“ünk szük valójából, mindent lehetőleg neutralis -szempontból tekintünk és birálunk, – levetkezzük; ha ekkint nem -csak lehetőségét látjuk az <em class="gesperrt">igazság</em> -(Wahrheit) megismerésének,<a name="FNanchor_5" id= -"FNanchor_5"></a><a href="#Footnote_5" class="fnanchor">5)</a> de -ezen igazságokat voltaképen és akkint meg is ismerjük, hogy azok az -értelem meggyőződéseivé válnak: tehát minden ingatagságot -kizárnak;</p> -<p>ha észjárásunk ezek szerint nem csak korlátlanul hatalmunkban -tartható, de egyszersmint az igazság, valóhüség, felismerése által -vezéreltetve olyan önállóságra emeli magát, <em class= -"gesperrt">mely törvényt és szabályt csak önnön értelmének -meggyőződése</em> által <em class="gesperrt">alkot</em>, s mások -egyoldalúságainak, sajátságainak utánzásától magát lehetőleg -elvonja,</p> -<p>akkor valónak tarthatjuk hogy szellemi egyéniségünk szabadságába -bele helyezkedtünk, – és csak is akkor mondhatjuk méltán, -miszerint: „tantae molis erat se ipsam cognoscere mentem.“ -<span class="pagenum"><a name="Page_19" id= -"Page_19">-19-</a></span></p> -<p>A világhirü csillagász, ki a naprendszert felfedezte, minden -üldözés és kigúnyolás daczára állhatatosan megmaradt értelmének -meggyőződése mellett. Az önálló, magukat semmi külbefolyás által -korlátozni nem hagyó szellemek természete az, hogy ha egyszer egy -felismert igazságnak valója feltünt előttük, nem vesztik azt el -többé szemük elől, sőt a practicus eszélyesség azt azonnal -felhasználja a gyakorlatban is. – Nagy Frigyes midőn egy alkalommal -II. József császárral több miniszter és tábornok jelenlétében -találkozott, igy szóllott egy miniszteréhez: „Ez a fejedelem (t. i. -II. József) igen szép s derék ember, – szeretném mellszobrát birni; -nagy dolgokat feszeget, <em class="gesperrt">nem szabad őt szem -elől tévesztenem</em>, – csak egy hibája van, az t. i. hogy mindig -a második lépést teszi meg először.“<a name="FNanchor_6" id= -"FNanchor_6"></a><a href="#Footnote_6" class="fnanchor">6)</a></p> -<p>A philosophiának ezen Hegel által megérlelt magva, ezen -legfelsőbb eszméje, mely önmagát tárgylagossá tette s igy önmagát -megismerte, – az egyedüli lélektani s logicai okfő, melyből -szükségkép kellemanálni minden <em class="gesperrt">ésszerű</em> -szellemi munkás- ságunknak, tevékenységeinknek; – s viszont, ez -azon összekötő pont, hova szükségkép felszolgál, összefut az -értelem s a morál összes szellemi idegrendszere, vagy is az értelem -és morál minden egyes momentuma. Ezen vivmány nélkül minden emberi -okoskodás, észjárás, bölcselkedés, csak szakgatott (fragmentarisch) -tapogatodzás, találomszerüség.</p> -<p>A morál dolgában pedig azon ember, aki jobbösztönének, vagy is -lelke sugallatának szavára hallgat s azt követi, nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_20" id="Page_20">-20-</a></span> hibázhat a -morál ellen, mert Isten szava az, mely e tekintetben szive -dobbanásait vezérli, de nem is lehet más, mivel hogy a természet, a -világ lelke, emberi nemes teremtményeibe csakis saját isteni -szikrájának részecskéjét gyujtotta <em class="gesperrt">egyéni -életre</em>. Igy értelmezhetjük tehát azt is, hogy az ember „Isten -(t. i. szellemi) képére van teremtve.“ Azonban ezen szikra oly -kicsiny, hogy amphibiumi, vagy is duplex (t. i. szellemi és -anyagi,) életünknél fogva ha a test árnyékába rejtjük azt, -világítása nem állhat szolgálatunkra, mig ellenben ha előtérbe -állítjuk, nem csak saját énünk vezércsillaga lehet, hanem messze ki -elvilágít az, s fénye összefolyik a világ lelkével.</p> -<p>Ha emberi életünk általános s benső természetének megbirálására -s valóhü felfogására eljutni akarunk, két fő tényezőt kell -megismernünk: ezek egyike az, hogy minden tárgynak és határozottan -körvonalazott eszmének csak egy <em class="gesperrt">valóhű</em> -lényege (substantiája) lehet, mi természetesen nem más, mint épen -ezen lényegnek önmagában vett <em class="gesperrt">igazsága</em>, -melyet elménk, értelmünk is ezen igazság valóhűségének megfelelőleg -s igy tisztán felfogott.</p> -<p>Minél inkább ki van valakiben fejlődve az értelem és <em class= -"gesperrt">okosság</em>, s tehát minél erősebb conbináló -tehetséggel bir az, annál tisztábban bele lát a jövendőbe; s minél -inkább felfogta az <em class="gesperrt">igaz valónak</em> miségét, -<em class="gesperrt">tárgyilagosságát</em> annál több morális -érzettel van felvértezve; de mindezen észbeli tehetségeket kell -hogy a sziv nemes tüze az érzelem hevítse s alkalmazásaikban -hajlékonynyá tegye: mert az eszmék csak akkor lesznek cselekvők, -hatalmasak, életre valók, midőn az érzés megeleveníti azokat;</p> -<p>a másik főtényező az, hogy egyéni életünk legfőbb vezéreszméjét, -t. i. egyéniségünk szellemi szabadságát, a most jelzett valóhüség -nyomán megismertük légyen, mely megismerés <span class= -"pagenum"><a name="Page_21" id="Page_21">-21-</a></span> ekként az -<em class="gesperrt">értelem meggyőződése</em> leend, és -szolgáltatja azon biztos alapot, mely eszméink, gondolkozásunk, -észjárásunk irányzatánál szintén biztos iránytű gyanánt teend jó -szolgálatokat, mely habár emberfeletti absolut tudással nem ruház -fel, még is mint mágnestű a hajóst, a nem látott partra -elvezet.</p> -<p>A valódi felvilágosodás s az <em class="gesperrt">értelem -meggyőződése</em> útján magát szabaddá, elfogulatlanná tett -lelkület, a gyakorlati lélektan értelmezése szerint vett -„indulatnak“ és „szenvedélyeknek“ (t. i. szomorúság, félelem, -irígység, harag, csodálat, öröm s a t.) alig, vagy csak igen -mérsékelt fokig van alávetve, mert elméje az emberi gyarlóságoknak -forrásait, a nálok működő szellemi gépezetet és a természetben -mindenütt váltózhatlan örökigazságokra fektetett okokat és -következéseket nappali világításban áttekinteni van képesítve, s -mert határozott különböztetést tud tenni a való és a káprázat, az -igaz és az igaznak látszó között, annálfogva tisztán átlátja, hogy -a nagy közönség számos egyeseinek a kellő szellemi tisztán látás -hiányában megejtett itélete indokaink és tetteink felett, ingatag -alapon nyugszik, s így vajmi gyakran igaztalan.</p> -<p>Az ember csak azt tudja bizonyosan, mire <em class= -"gesperrt">nyomról nyomra</em> az <em class= -"gesperrt">okosság</em>, az értelem meggyőződése vezérlette; – a -külső világot, csak testi érzékeink által vesszük észre, itt tehát -a felfogás csak érzékeinkhez viszonyitva formálódik, – mig az örök -igazságok a bizonyosság világos szineivel rajzolódnak az értelem -meggyőződésének érczlapjára. – Az önbizalmat az önhittségtől -igazságosan és eszélyesen megkülönböztetni tudni, – az értelem -meggyőződésének egyik legkiválóbb ismerve.</p> -<p>Szellemi egyéniségünk szabadsága az öntudat, önérzet s az -értelem meggyőződésének oly mély áttekintése, minél mélyebbre -hatolni még embernek nem adatott. <span class="pagenum"><a name= -"Page_22" id="Page_22">-22-</a></span></p> -<p>Valamint a földszinén, úgy a lélek világában is vannak -magaslatok, hova csupán a képzelet hűségével feljutni nem lehet, – -oda csak az erőteljes, <em class="gesperrt">életbölcsesség -hármoniájával biró</em> lélek emelkedhet. –</p> -<p>Ha megbirtad szerezni lelkednek azon nyugodtságát, békességét, -mely mint az iránytű, a déli tájakon, csendesen tekint czélpontja -felé: akkor bölcs vagy és <em class="gesperrt">független</em>, -akkor átértetted egyéniségedet s ennek viszonylatát az -universumhoz.</p> -<p>A szellem teljes szabadsága azon bölcsesség, mely lelki -nyugalmat vagy is sorsunkoni megnyugvást, sőt elégedettséget -eredményez, mert az ember csak ezen esetben van teljesen -felkészülve minden eshetőségre; – az az: bármely veszteség érje, -ezen önhatalmában lévő lelki erőnél fogva nem fog megtántorodni, -hanem miként Jugurtha az afrikai udvaroncz, – önmagának mestere, -ura és mindene leend.</p> -<p>Mentül kevésbé engedi magát az ember phisikailag valamire -kényszeriteni, – s ellenkezőleg, mentől inkább hajlik a morális -érzet sugallataira; annál inkább birtokában van szellemi egyénisége -szabadságának; – azért páldául a kik csak hosszas szoktatás által -tettek szert morális érzetökre, a nélkül, hogy szellemi egyéniségük -szabadságának átértését <em class= -"gesperrt">meggyőzödésszerűleg</em> birnák: azok lelki ereje nincs -minden eshetőségre felkészülve, sem pedig az iránt biztositva, hogy -valami rendkivüli kisértés esetében morális érzetök ellen kihágást -nem követnek el, – szóval ezekre bizton számitni nem lehet.</p> -<p>Szellemi egyéniségünk szabadsága, – a lelki erő legmagasabb -foka; az erős lélek, erős jellem pedig sem kitörő örömre sem leverő -kétségbe – esésre nem sülyed, – mert semminek sem tulajdonit oly -jelentőséget, horderőt, – még magának az élet elvesztésének -<span class="pagenum"><a name="Page_23" id= -"Page_23">-23-</a></span> sem – hogy annak következtében szellemi -önállóságát megingatni, vagy épen megdönteni engedje.</p> -<p>Köztetszést, átalános elismerést csak ott várhatunk, hol -ítéleteink függetlenül állnak kivánatainktól, ellenesetben -nembirjuk szellemi szabadságunkat.</p> -<p>Egyébként az ember szelleme, lelki nagysága – mint a növény – -rendkivüli, bámulatos arányokban is elterül, felmagasul, csak hogy -annak magva termékeny, dús földből nőjjön ki s kedvező légkörben -részesüljön s a nagyság minden feltételét egyesitse magában.</p> -<p>A magát kiforrott s tisztult <em class= -"gesperrt">szabadszellem</em> kifolyása az erkölcsi bátorság (jól -megjegyezni kivánom, hogy nem a vakmerőség, mely = szellemi vakság, -akkor is, ha gonosz indulatból származik) az erkölcsi bátorság -egyik ismérve a vállalkozási szellem, mely találó illistratióját -ezen ismeretes német tantételben mutatja ki legjobban: „Um zu -unternehmen muss man wagen, und um zu wagen muss man <em class= -"gesperrt">frei sein</em>.“</p> -<p>Az ember a szokások rabja. – Igy tehát a magát szabaddá tett -ember ismérve az is, hogy életrendjének esetleges változásainál nem -érez érzékeny hiányt vagy hézagot, innen a közmondás: „Grosse -Geister genirt nichts.“</p> -<p>A ki azon lelki erővel bir, miszerint az akadályokat, -veszélyeket, lelki rázkódások nélkül tudja elviselni: annak -szelleme már birja szabadságát. De meg kell itt különböztetnünk a -megfontolás müködését, mely mint a tarpei kőszikla, mindent -keményen és rendületlenül felfog – a test beteges idegességétől, -mely ha benne esetleg nagy lelki erő, vagy is szellemi -egyéniségének teljes szabadsága van is kifejlődve, a pillanat -benyómása alatt áll, – s percznyi megrázkodás után a megfontolás -erős vértje mögé vonulva, mindent elbir, a mi embert érhet. – Ilyen -eshetőség a nőknél is előfordul, – mire vonatkozva <span class= -"pagenum"><a name="Page_24" id="Page_24">-24-</a></span> a nőkről -szólló külön fejezetben tüzetesebben fogok szóllani. –</p> -<p>A lelki erő mérfokát, kisebb részben, <em class= -"gesperrt">spontán</em> cselekedeteinkből, vagy is abból, hogy mire -használjuk fel szellemi egyéniségünk szabadságát, – nagyobb részben -pedig a felmerülő akadályok, veszélyek, és az önmegtagadás szüretén -át lehet felismerni.</p> -<p>Mondva volt fentebb, hogy az ember szellemi egyéniségének -szabadsága az egyedüli logicai s lélektani okfő, melyből szükségkép -kell emanálni minden ésszerű szellemi munkásságunknak, -tevékenységeinknek, – s viszont, ez azon összekötő pont, hova -szükségkép felszolgál, összefut az értelem s morál összes szellemi -idegrendszere, vagy is az értelem és morál minden egyes momentuma. -– Lássunk már most egy két példát, miként történik ez a -gyakorlatban.</p> -<p>„Ez az ember önálló, vagy nem önálló gondolkozású,“ szoktuk -olykor mondani, t. i. a szerint amint az nem- vagy megszerezte -szellemének szabadságát; már pedig önállóság nélkül nem a magunk -meggyőződését, hanem többnyire a másét követjük: – ámde a -meggyőződés az embernek legdrágább kincse, minélkül szellemileg -tévelygők, vagy alacsony eszközök vagyunk.</p> -<p>Valamint a napból s az igazságból csak világosság áramlik, úgy -az embernek szellemi szabadsága azon világitó fény és meleg nap, -mely az igazságot keresi s önmagát megtalálja s élteti; – ez azon -szemüveg, melyen át az „önismeret“ és „emberismeret“ szövevényét -átlátszóvá tehetjük. És ismét az önismeret és emberismeret -fonalaiból szőhetjük a helyes „itélő tehetséget s fejthetjük ki a -jól alkalmazott „méltánylást.“ – Az önismeret és szellemi tisztán -látás szüli az <em class="gesperrt">erős</em> meggyőzödést, – és az -ekképen keletkezett meggyőződés valódi nagyhatalom a sötétségben -habozó törpe sereg közepette. <span class="pagenum"><a name= -"Page_25" id="Page_25">-25-</a></span></p> -<p>E terjedelmes szellemi látkörben találjuk fel az „örök -igazságok“ eszméit s az „ember“-nek illetékes, valódi hazáját. E -magaslatról legelőször a morál mint egyetlen reális tér tünik fel -előttünk, – azután a „jellem“ az „erkölcsi bátorság“ a -„becsületérzés“ s több más kiegészitő részei az „embernek.“ – A -rokonszenv, mely bizonyos fokig nem egyéb mint „méltánylás“ – -helyes itéletet, tapasztalást és az emberi méltóság elismerését, -sőt ennek méltatlan, de le nem küzdhető megtámadtatását -feltételezi.</p> -<p>Nagy garral szereplő, szenvedélyes emberek szive – bár mint -<em class="gesperrt">mutassák</em> magukat – a valódi rokonszenv és -méltánylás hiával szokott lenni, – mert őket rendszerint -szenvedélyük, s hevök túlragadja a kellő határon, s az általuk -keltett nagy zaj olyan mint a rendkivül zajgó viszhang, mely épen a -felidézett nagy hang és zsibongás miatt érthetetlen, összefüggés és -rokonszenvnélküli.</p> -<p>Önismeret tehát s emberismeret mindenek előtt – mert ezek nélkül -nem vagyunk képesek kellően „méltányolni,“<a name="FNanchor_7" id= -"FNanchor_7"></a><a href="#Footnote_7" class="fnanchor">7)</a> s ha -nem méltánylunk, nem vagyunk igazságosak birálatainkban<a name= -"FNanchor_8" id="FNanchor_8"></a><a href="#Footnote_8" class= -"fnanchor">8)</a>, – ha továbbá birálatunk nem igazságos, hol van -akkor a morális érzet alapja, – s ha nincs moralis érzetünk s -meggyőződésünk, <span class="pagenum"><a name="Page_26" id= -"Page_26">-26-</a></span> honnan fogunk „jellemet“ s -„becsületérzést“ kifejteni, – s a hol nincs jellem, hogyan lehetne -ott erkölcsi bátorság, s. a. t.</p> -<p>Mielőtt másnak megbirálásába belebocsátkozunk: felette -szükséges, hogy ugyanazon hibáknak avvagy jelességeknek, melyeket -birálatunk egyéniségében gáncsolni, kárhoztatni, avvagy <em class= -"gesperrt">méltányolni</em> akarunk, előbb önmagunkbani jelen nem -létét vagy jelenlétét s ennek ismét mikénti jelenlétét szorosan -megvizsgáljuk, mert csak ezen esetben vagyunk képesek a méltánylást -s birálatot valóhiven, tárgyilagosan felfogni s tehát kellőleg -méltányolni, vagy kárhoztatni.</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Mi könnyü törvényt irni -pamlagon,<br /></span> <span class="i0">Könnyü itélni a -felületesnek, –<br /></span> <span class="i0">És mily nehéz, ki a -szivet kutatja,<br /></span> <span class="i0">Méltányolván minden -redőzetét.“ –<br /></span></div> -<p class="i7">(<i>Madách</i>.)</p> -</div> -<p>Ha valakire, kit eszménk igazságáról meggyőzni akarunk, – előbb -az „értetlen“ „ostoba“ nevet ráadjuk s tőle még is értelmet -okosságot követelünk, melylyel felfogja magasabban szárnyaló -észjárásunkat, eszméinket, – hogyan kivánhatjuk tőle, hogy -tévedéseit belássa, főleg midőn elméjének homályát észjárásunk -ilyen viszássága által épen nem világositjuk. – (Tanitók, szülök és -cselédtartók hibája). <span class="pagenum"><a name="Page_27" id= -"Page_27">-27-</a></span></p> -<p>Helyes itélő tehetséggel, – t. i. az igazság és valóhűség -elismerésével kevés ember rendelkezik. – A tudományos ember még -korántsem egyszersmint helyes birálatú; a helyes biráló tehetség -megszerzéséhez sok gondolkozás, próbálgatás, csalódás és szellemi -szemmérték, – tehát önismeret és emberismeret kivántatik.</p> -<p>A tudomány emberei állítják elő az anyagot, az itélő tehetség -feldolgozza, alkalmazza azt s a lángész (genie) uj alakot teremt, -vagy is a magasabb értelmiségé az inventio, a józan észé a birálat, -a köznapi képességé a munka.</p> -<p>Csak egy, a szónak philosophiai értelmében szellemileg szabaddá -lett egyén képes ismert embertársának lelkületét <em class= -"gesperrt">valóhíven</em> felfogni, áttekinteni s felfejteni.</p> -<p>Az embernek megitélésében igen kevesen illetékes birák, mert s -főleg a tökéletes ember művészileg összeállitott lény, a művészi -tökélyü műnek pedig csak hasonló művész lehet illetékes birája.</p> -<p>Midőn két ember versengve áll szemközt egymásnak s az egyik -egyik szélsőségben a másik a másikban bukdácsol, biztosan -feltehetjük róluk, hogy egyik sem bir kellőleg méltányolni, és -többnyire csak ezen múlik hogy nem tudják egymást megérteni; ha -mindketten neutralis szempontból indulnának ki, azonnal megértenék -egymást. Az egymással szemben, differálló viszonyban álló emberek -legnagyobb szerencsétlensége az, hogy a méltányló közép utat ritkán -tudják és akarják alkalmazásba venni. Igy van ez a politikai -érvelések és ellenérveléseknél is, hol az ellenfél álláspontját, -<em class="gesperrt">elodázhatlan</em> érdeke, olykor szerfelett -kényes helyzete nem kellőleg avagy nem kiegyeztetőleg -méltányoltatik.</p> -<p>„Moralis érzet“ nélkül <em class="gesperrt">az értelem nem -egészen tiszta</em>, mert ez esetben nem csak embertársai, hanem -önmagának <span class="pagenum"><a name="Page_28" id= -"Page_28">-28-</a></span> <em class="gesperrt">jól felfogott</em> -érdeke ellen is cselekszik az illető. Önkint megdől tehát azok -állitása, a kik nagy bünök, merényletek elkövetöinél nagy lelki -erőt vélnek feltalálni, mert az nem lelki erő, hanem az értelem -zavara, betegsége, már pedig zavarodott, beteg kedély épen úgy nem -képes lelki erőt producálni, mint a beteg test nem képes még a -közönséges erőfejtésre sem, nemhogy ennél még nagyobbra is képes -volna.</p> -<p>Egy kifogástalanul <em class="gesperrt">erős lelkületű</em> és -jogosult önérzettel, szellemi méltóságának becsülésével biró ember -soha sem feledkezik meg magáról annyira, hogy ha bár csak egyszer -is például részegség által egyszerre elveszítse azt, a mit -megszerezni, nem kevés embernél, egy egész élet is rövid volt.</p> -<p>A ki előtt nincs oly földi nagy dolog, mit kivihetlennek tartana -s nincs oly csekélység mit figyelmére méltatlannak vélne: annak -lelkülete szabad, önálló, az tud méltányolni és helyesen birálni, -annak van okos és alapos önérzete s abban teljes bizodalma.</p> -<p>A szellemi tisztán látással biró ember szemlélődése, észlelete, -olyan képességű mint a méhek munkássága, melyek mérges virágokból -is mézet tudnak színi.</p> -<p>Tény az, hogy a bölcs ember soha sem esik kétségbe, innen ered -ismét, hogy a kétségbe esett embernél igen hajlandók vagyunk elme -zavarodást feltételezni.</p> -<p>Hol a fogalmak, distinctiók tiszták, erősek, az okossággal -egyezők, csak ott lehet a lélek a szép jó s <em class= -"gesperrt">igaz</em> irányába fogékony.</p> -<p>Tiszta értelem nélkül tiszta hazafiságot sem képzelhetünk, mert -a ki hazafiui czéljainak elérésére vissza nem riad az aljas, vagy -ha csak cselfogásokra alapított eszközöktől, az hasztalan hoz más -oldalról bárminő áldozatokat, hasztalan hordja ajkán a hazafiságot, -sikertelen annak politikai elvhűsége is, <span class= -"pagenum"><a name="Page_29" id="Page_29">-29-</a></span> mert a -moralitás és férfias <em class="gesperrt">jellem</em> ellen vétetni -soha semmiféle körülmények között sem szabad. A hazug azt véli, -hogy olykor hazugnak lenni, önbecsületének megmentésére (?!) -kötelesség. A cselfogásokat eszközül használó hazafiság olyan mint -a tolvaj, a ki azzal védi aljas, nem szabados tettét, hogy éhező -családjának kenyeret akart szerezni, amaz is azzal mentegeti magát, -hogy hiszen ő hazafias czélok elérésére használta az ártatlan -(ezerszer és ezerféle alakban használt) cselfogásokat, -államcsinyeket; de magának a czélnak is legtöbbször ártalmára -válik, ha álutakon éri el valaki a czélt. A bosszuálló azt véli, -hogy csak a rajta ejtett méltatlanságot bünteti, holott oktatlanul, -mert még több ellenséget szerez magának, kik ezt társukért rajta -vissza fogja torlani.</p> -<p>A természettől, a társadalom és emberi intézmények kedvéért soha -sem szabad annyira eltávozni, hogy természetszerűségünket mintegy -megtagadjuk, levetközzük, még akkor sem, midőn az emberben a -természet ellenkezésbe jön a társadalmi véleménynyel. Midőn a -vélemény és a természet küzd egy más ellen az ember vagy polgár -szivében: a természetre kell hallgatni, mert a vélemény gyakran -csalatkozik, de a természet csalhatlan, azonkivül a hibákat, -melyeket az ember a természet ellen elkövet, az isten kárhoztatja, -az emberek pedig soha sem bocsátják meg.</p> -<p>A növények és állatok (vad állapotjában az ember is ide -tartozik) érzéki élete az idő és a természeti jelenségek -változataival, többé vagy kevésbé, de mindenkor összefügg s azoktól -feltételeztetik, míg az „ember“ azon fokozat szerint a mint -ismereteiben, szellemi tisztán látásában gyarapodik, azoknak -közvetlen behatásától elvonja magát, s önállóbb egyéni életet -<span class="pagenum"><a name="Page_30" id= -"Page_30">-30-</a></span> folytathat, mert az embernek egyéni -„önállósága“<a name="FNanchor_9" id="FNanchor_9"></a><a href= -"#Footnote_9" class="fnanchor">9)</a> szellemi szabad mozgása, sőt -sokszor (megfontolt, tehát nem vakmerő) „bátorsága“ is azon -otthonosságtól függ, melyet magának a világismeret, önismeret s -emberismeret összefüggő országaiban szerzett.</p> -<p>„A bátor ember fél ugyan, de csak okosan a veszélytől, nem -keresi azt fel hogy öt érje, sőt elháritani törekszik és kerüli, de -ha már egyszer benne van, nem riad vissza gyámoltalan módra, hanem -teljes erélylyel és odaadással védi magát; uj baj, uj -szenencsétlenség csak fokozza lelki erejét s tevékenységet; a -vakmerő oktalan pazarolja erejét“ azt pedig tudjuk, hogy a pazarló -függetlenségét nem sokáig képes fentartani.</p> -<p>A ki nem az értelem meggyőződéséből meríti külső és erkölcsi -bátorságát, az, bátor lehet a csatatéren, a párbajban s a t. de -szemben az emberek gúnynyilaival, kinevetésével, a kötelességek s a -legerényesebb tettek véghez vitele daczára is rendszerint gyáva -lelket árul el. Ugy szintén az értelem szerfeletti -korlátoltságának, de különösen a lélek törpeségének biztos ismérve -az, midőn valaki hogy dicső halált ne kelljen szenvednie, például -párbajban vagy a csatamezőn, inkább gyáván s elbujva megöli -magát.</p> -<p>Ugy szintén, kit nem saját életereje tart fen, hanem mások -gyámolitása támogat, annak nincs jövője, – ilyen a burocrata, a -„rendszer“ embere, ki ha rendszerét megsemmisitetted: fejét veszti, -megdől.</p> -<p>Továbbá: mivelhogy a „becsületérzés“ nem más, mint <span class= -"pagenum"><a name="Page_31" id="Page_31">-31-</a></span> határozott -morális nézetekből és elvekből levont „kötelességérzet:“ ugyanazért -a becsületérzés practicus eszélyesség s igy az életphilosophia -helyes magvának, vagy is a szellem szabadságának közvetve -corollariuma „Die sittliche Volkommenheit, oder die Tugend ist -Sache der Freihet, Sie zu erwerben, ist nur ein ernstlicher Wille, -ein fester Entschluss, ein beharrlicher Eifer im Gutem nöthig.“</p> -<p>A „jellemről“ alább lévén szó, itt még csak nehány idevágó -eszmét kivántam bemutatni.</p> -<p>Az <em class="gesperrt">igaz</em> keresése s felderitése -legfelsőbb s legnehezebb rendeltetése az embernek, s a kik e téren -ujabb igazságokat hoztak napfényre, azok a világszellem nagy s mély -oceánjába bámulatos lélekerővel s bátorsággal szállottak le, nagy -szellemük munkája és eredménye az emberiség hálájára valóban -érdemes.</p> -<p>A mely emberi szellem önálló conceptiókra nem képes, az csak -nyomorult másolata az emberi köznapi tehetségeknek, Csak az -<em class="gesperrt">igazban</em> és eredetiben van oly forrás, -mely soha ki nem apad.</p> -<p>Á hatalom birása az észnek és értelemnek szabad, független, -elfogultságtól emancipált itéletet hozni rendszerint akadályoz, sőt -a már más által hozottat is elrontja; – nem igy a teljesen -felvilágosodott szabad szellem, mely zsarnokságra<a name= -"FNanchor_10" id="FNanchor_10"></a><a href="#Footnote_10" class= -"fnanchor">10)</a> soha sem sülyedhet.</p> -<p>A mint nem férfihoz, nem emelkedett lelkületű emberhez illik -zsarnoknak lenni a gyengék irányába, úgy disztelen gyávának lenni -az erősebb iránt.</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_32" id= -"Page_32">-32-</a></span></p> -<p>Az élet gyakorlata, az eligazodás, – annyi fény, homály, -káprázat, fogyatkozás, mélység és magosság közepette – oly nehéz – -s ha tudni akarjuk hogy tetteinket egyenkint s általjában miként -intézzük: szükséges azt is tudnunk, hogy erre nézve sem a -törvények, sem a szokások, sem az erkölcs, s ennek netalán szintén -szokásból vett szabályai, nem szolgáltatnak oly biztos eligazódást, -mint a minőt a felvilágosodott értelem (s ennek kifolyása a -jóakarat) nyujt; – felvilágosodott értelem pedig csak az -„elfogultság“ s „formulák“ leküzdése után keletkezik, holott ezeket -csak a szellem szabaddá tétele után vetkőzhetjük le.</p> -<p>A felvilágosodott embereknek is egymástól ezerfélekép eltérő, -kicsinyes sajátságaira, sokszor jogosulatlan érzékenykedéseire nem -szabad nagy súlyt fektetnünk, mert az igazság és valóhüség, a -jellem, az emberiség közös érdeke és czélja mindig és változhatlan -örökigazságokul ragyogván, ha ezeket meg nem sértjük, nyugodtak -lehetünk, bármiként látszassanak is azok genirozva lenni határozott -magunk-tartása által.</p> -<p>A tudás, a magas fokú értelem, az önismeret és emberismeret, a -lelki erő és a morál minden ágazata, a szellem szabadságát alapjául -követeli.</p> -<p>A magasabb fokú értelmi fejlettség kifolyása a müveltség és -finomság s ezek legkiválóbb ismerve az eszély és mérsékeltség. -Egyébkint pedig a valódi lelki (tehát nem csak külmázos) müveltség -sem egyébb, mint a szellemi tisztán látás nyomán keletkezett -„méltánylás“ és az értelem magas fokára jutott lélekemelkedettség -összemunkáló nyilatkozata.</p> -<p>Testi vagy lelki nagy fájdalmak, – nagy szükség, – -kellemetlenségek, – nagy berzerőt keltenek az emberben a moralitás -elleni vétségekre; mig ellenben a jó testi erő, önbizalom, -egészség, jólét, vagyon, kényelem, nem csak hogy oly <span class= -"pagenum"><a name="Page_33" id="Page_33">-33-</a></span> -kisértéseket nem idéznek elő, de sőt naponta az illem szokásaival -társalogván, már puszta szokásból is, – olykor például a hiúság -gyengeségéből, – negativ erényeik megőrzését tartják szem előtt: -ugyanazért jogosulatlan cselekmény, midőn például a vagyonos ember -a vagyontalant, a müvelt, tanult s ez által ügyességre szert tett -ember a tanulatlan, müveletlen, tehát olyan ügyességre szert nem -tehetett – s nem is tett – embert, annak tetteiben, saját „én“jéhez -méri, s tőle épen olyan eljárást, felfogást, kifogástalan, correct -cselekedeteket követel, mint a milyenre ő magát saját helyzetében -képesítve érzi. – Ezen igaztalanság mértékét közéletünkben -leggyakrabban használják az emberek például a cselédek irányábani -igényeik s követelményeiknél. – Hányszor <em class= -"gesperrt">méltatlankodunk</em> igy gyermekeink irányában is, ki -tudná megmondani?! E tárgy megérdemli, hogy felette -gondolkozzunk.</p> -<p>A mint okszerüleg nem kivánhatjuk, hogy a kóczból font kötél oly -erős legyen, mint a jól készített szálkenderből való, – ép ugy csak -saját vakságunkra mutat, midőn gyermekektől, a szolgaszemélyektől, -a tudatlan s tanulatlantól cselekedeteikben oly tökélyt, nem ritkán -még nagyobbat várunk, s igénylünk, mint a milyennel magunk -gondolunk birni. –</p> -<p>A ki lelkületét, szellemét, gondolkozását, egészen szabaddá nem -tette, az nem lehet erényes, mert a hol nem szabad elhatározásból, -hanem talán szükségből vagy szokásból erényes az ember ott nem -lehet <em class="gesperrt">valódi</em> erényt képzelni. – Eléggé -kiviláglik ebből, hogy a fatalisták, kik az egyén szellemének -szabadságáról mitsem akarnak tudni, leginkább mélyebb gondolkozás -hiányában, commoditásból lesznek fatalistákká. Lustaság, vagy -gyávaság oka annak, hogy az emberek nagy része egész életén át -lelki önállóság nélkül, vagy is kiskorú marad s a miért aztán -másoknak, kik magukat azok fölibe <span class="pagenum"><a name= -"Page_34" id="Page_34">-34-</a></span> tútor gyanánt feltolják, oly -könnyüvé lesz őket orruknál fogva vezetni. – Azt meg kell vallani, -hogy az ilyen kiskorúságban való maradás igen kényelmes, mert ha -helyettem a könyvtár bir ismeret gyüjteménnyel, – ha lelkiismeretem -tisztaságának eszközlését a ház lelkészére bizom, ha az életrendet -orvosom szabja meg, s. a. t. akkor önmagamnak nem szükséges -fáradnom, mindezt mások teszik helyettem fizetésért.</p> -<p>A szellem tisztultságának, szabadságának, sok részletes ismérve -van, azonban legyen elég itt csak nehányat általánosságban -megemlitenem: ilyen átalános ismérve annak az is hogy birlalója -szellemi lobogóit mindig a tökélyesedés <em class= -"gesperrt">közös</em> czélja felé fesziti, – mig az elfogult s -tehát magát szabaddá nem tett ember ismérve viszont az, hogy mindig -s közvetlen legfeljebb csak saját énjének földi üdvössége s kéje -megszerzésében fáradozik. A szellem tisztultságának, szabadságának, -tehát a világos felfogású embernek egyik átalános ismérve az is, -hogy vallás dolgában mindig tolerans, mert átlátja, hogy például -azon ezer féle vallás mellett, mely a földön cultiváltatik, ezer -különféle megkeményedett vélemény szólván, – bármely vallás (melyet -más néven „hit“-nek nevezünk) követőit hitükben megingatni még ma -nem tartja sem ésszerűnek sem szükségesnek.</p> -<p>Eltekinteni, elvonatkozni valakinek viszonyaitól s benne, csupán -az emberi méltóság fejlettségét, ezen méltóságra annak -jogosultságát venni tekintetbe: ehez több lelki erő, szellemi nagy -korúság kivántatik mint a mennyivel a közönséges, elfogult ember -bir, – ilyen emancipalt szellem korunkban nem mindennapi jelenség. -Ime ez is egyik ismérve a tisztult, magát szabaddá tett emberi -szellemnek.</p> -<p>A mely embernek gondolkozása semmiféle rögeszméhez <span class= -"pagenum"><a name="Page_35" id="Page_35">-35-</a></span> rossz -szenvedélyhez<a name="FNanchor_11" id="FNanchor_11"></a><a href= -"#Footnote_11" class="fnanchor">11)</a> kötve nincs, csak annak -szelleme szabad, csak az tud valóban igazságos és méltányos -lenni.</p> -<p>Nem árt itt megemlékeznünk arról is, hogy a mely eszmének -szabadsága ma talán véteknek, merényletnek tartatik, sőt valóban -fenálló törvényekbe, szokásokba ütközik: lehet, hogy az holnap vagy -is egy érettebb korban egy részről legyőzött álláspontnak, más -részről dicső vivmánynak, vagy épen polgári erénynek fog -tekintetni. – Az embernek tehát, vagy is a gondolatnak elannyira -elfogulatlannak, szabadnak kell lennie, hogy birálatainál ne csak a -multat és jelent, de ezekből az eszméknek jövőbeni alakulhatását, -érlelődését is szem előtt tartsa. Az elaggott vagy holt eszméknek -nincs, csupán az élő korszerű eszméknek, van igazuk s keletük.</p> -<p>Ha a természet mesterkeze is producál rosszul sikerült -jelenségeket: micsoda, ha az ember, ezen részecskéje a -természetnek, – eszméiben, értelmében, sok olyan dolgot nem tud még -ma megérlelni, melyek egy világosabb sugárú időnek bővebb -napmelegében, mint önkint megérett gyümölcs fognak a fejlettebb -szellemi erő ölébe hullani.</p> -<p>A <em class="gesperrt">jellem</em> az ember tetteinek -vezérszelleme; azonban a jellem értelmezése a köznapi életben -rendszerint hibás felfogásra van fektetve, mert igen gyakran -jellemet keresünk ott, a hol pedig csak köznapi becsületességet -vagy épen tehetetlenséget találunk. A becsületesség és jellem közt -igen nagy a különbség. Valódi jellemmel kevés ember bir, mert -valódi jellemet magas értelmi fejlettség nélkül alig is -képzelhetünk. A becsületes ember nem fog ugyan rosz szándékból -rosszat tenni; de <span class="pagenum"><a name="Page_36" id= -"Page_36">-36-</a></span> ha érdekei úgy kivánják, a passivitás -terén marad, – lesz belőle se jó se rosz, se hideg se meleg, – -negativ erény, Tyúk Miska, úgynevezett „jó ember.“</p> -<p>A pangó ész, kedély s átaljában olyan lelki állapotú emberre, – -a ki más különben igen jámbor, de akaraterélynélküli s úgynevezett -„jó ember“, elmondhatjuk Hallerrel:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Der Mensch mit seinen -Mängeln<br /></span> <span class="i0">Ist besser, als das Heer von -willenlosen Engeln.“<br /></span></div> -</div> -<p>A becsületesség többnyire csak kétféle indokból ered, t. i. vagy -félelemből a rosz cselekedetek következései viselésétől, – s ekkor -vagy a vallás vagy a törvénytőli félelem szinezetét viseli s csak -negativ értelemben vett erény; – vagy pedig az értelem -tisztaságából s ekkor az, az önbecsülés s embertársai irányában -érzett méltányosság kifolyása, s mint ilyen valódi erényt képez, -jellemmé jegeczül, mert kútforrása tiszta, állandó, cselekvő, -üdvhozó.</p> -<p>Értelméből kiforgatott s divatos szólásmód, midőn a becsületes -és értelmes férfiut szilárd elvünek, a tisztességes, becsületes nőt -pedig szigorú elvűnek mondjuk; holott csak a ki saját „én“jének -önmaga volt nevelője, s képzettségét jóformán csak sajátlag -szerzett lelki erejének köszönheti, tehát csak a ki hosszú évek -során önmagában rendszeresen fejlesztett meggyőződést érlelt meg, -csak az olyan emberről mondhatjuk hogy szilárd elvű, mert ezen -szilárdság lelkének benső természet, melyre a külsőségek -változandóságai legfeljebb világitásképen de megdöntőleg soha sem -képesek hatni. – Mivel pedig ilyen ember nem minden bokorban terem, -világos, hogy sok szilárdelvűséget fitogtató ember berzenkedése nem -egyébb mint <em class="gesperrt">ál-kincs</em>, melyet azonban -tulajdonosa igazgyöngynek tart, s ehhez képest alakitott hiszemében -midőn a vásáron megjelen, nem érti, <span class="pagenum"><a name= -"Page_37" id="Page_37">-37-</a></span> miért hogy jó pénzen nem -akad vevője ragyogó <em class="gesperrt">vásári</em> -portékájának.</p> -<p>A hol becsületességet magasabb jellem nélkül, tudományt s -müveltséget mélyebb s concrét alakú combinatio nélkül találunk, ott -– s erről erősen meglehetünk győződve, – az értelem még nem jutott -el az <em class="gesperrt">igaznak</em> megismerésére vagy legalább -imitt-amott homály fedi még értelmét.</p> -<p>Az önálló jellem ismérve az, hogy nem hagyja magát félre vezetni -másoknak az ő elvei ellenében netalán történő erősködései, nyomása -által, s igy önmagához mindig következetes marad, mert irányát, -elveit az értelem meggyőződésére, tehát nem „tekintélyekre“ -alapitotta; – az erélyes jellem ismérve az, hogy akár saját, akár -mások kezdeményezése folytán vállalkozott valamire, mindenütt kész -teljes odaadással, <em class="gesperrt">áldozattal</em> is ha kell, -mindvégig a kitüzött czél elérésére hatályosen munkálni.</p> -<p>A lélektan a „jellem“ alatt nem épen csak a moralitást érti, sőt -inkább az egyén érett szellemi szabadságának pregnans kifejezését -keresi abban, ellentétül az önfejüségnek, mely úgylátszik mintha -jellem volna, holott csak parodiája annak, mely tehát ezen -alakjában mint jogosulatlan követelés lép fel,<a name="FNanchor_12" -id="FNanchor_12"></a><a href="#Footnote_12" class= -"fnanchor">12)</a> de mint ilyen nem egyezhet meg az igazsággal, a -mi pedig nélkülözhetlen alapja az ember szellemi szabadságának, -jellemének.</p> -<p>Az önfejüséget, tehát mindenesetre meg kell törni, avvagy még -jobb, ne engedjük azt kifejlődni, mert aki nem tudja magát a -közjónak engedelmességgel alárendelni, például szenvedélyei -<span class="pagenum"><a name="Page_38" id= -"Page_38">-38-</a></span> miatt, az nem önálló szabad szellem, -önmagának helyes kormányzatára épen úgy elégtelen, mint a -társadalom közös nagy czéljainak előmozditására; az önfejű ember -mindig vagy önmagának, vagy másnak a fejét üti, hogy meg ne -sántuljon.</p> -<p>A középszerűség, sőt olykor az önfejűség vagy makacsság is azt -hiszi, hogy hasonlit a lángészhez, ha túllép az okosságon. Ha a -hősiesség nincs arányban a lángészszel és erővel: hasonlit az -eszelősséghez.</p> -<p>Vannak emberek, kik azt hiszik, hogy ha a jellemről némi -fogalommal birnak, az már annyit ér, mintha annak birtokában is -volnának. Az ilyen emberek többnyire tolakodók s nagy -emberismeretet affectálnak, szeretnének mindenkit egyszerre -kitalálni s ezen czél elérésére a spionirozáshoz folyamodni sem -irtóznak, holott embertársainkat kiismerni <em class= -"gesperrt">alkalmilag</em> kell igyekeznünk, nem pedig spionirozva -annak netalán létező gyengéit előtérbe csalva tolakodjunk azt -mentül előbb kitalálni. Kell-e mondanom, hogy ez oly szemtelenség -melyet emberestül együtt vissza kell utasitanunk. Sokan nem jó -szemmel nézik ha önérzettel biró ismerőik némelyike nem hagyja -magát egy könnyen kitalálni; az ilyen embert gyanusítják, -megszólják, sőt készek azt egészen elitélni. Az ilyen emberek igen -felületes ész és biráló tehetséggel birnak, s többnyire -könnyelműek, mivel meg nem gondolják, hogy magát az első -találkozások alkalmával átpillantani csak a könnyelmü vagy bárgyú -engedi, s hogy az eszélyes, jogosult önérzettel biró ember nagyon -is megválogatja emberét kinek keblét bizalommal feltárja, mivel -érzi, és tapasztalásból is tudja, hogy az igaz barát, vagy a valódi -jellem nem a könnyelműek soraiban keresendő.</p> -<p>A ki eléggé önálló s józan, az nem sokat gondol azzal hogy mit -mondanak róla az emberek; a ki elég okos, az nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_39" id="Page_39">-39-</a></span> hizeleg; a -ki elég becsületes, jellemteljes önérzetü, az kegyért nem -rimánkodik, kegyet nem hajhász. A ki mindenki iránt felötlőleg -nyájas, abban több kevesebb alattomosság szokott lenni.</p> -<p>Azt mondja Kant: „Tudomány, művészet, és mesterség által nagy -mértékben <em class="gesperrt">műveltek</em> vagyunk; továbbá: -<em class="gesperrt">civilizálva</em> vagyunk az illem és külső -szerénykedés által egész a túlságig, sőt egész az elviselhetlen -teherig, de <em class="gesperrt">moralizálva</em> még csak ezentúl -leszünk, ha leszünk.“</p> -<p>Azon igazság miszerint némely, az emberek által elnézett, nem -ritkán csekélységnek vett vétkek (például hazugság, fösvénység, -szinlett alázatosság s a t. usus fructuáriusai bármily pompával s -külső, úgynevezett tekintélylyel jelenjenek meg a társadalomban -„jellemmel“ nem birhatnak, nem szorult bővebb magyarázatra.</p> -<p>Azonkivül a tapasztalás arra tanit, hogy sokkal több oka van az -embernek az alattomos rosz akarótól (ki szembe nem ritkán még -hizeleg is<a name="FNanchor_13" id="FNanchor_13"></a><a href= -"#Footnote_13" class="fnanchor">13)</a>) tartani mint a nyilt -ellenségtől, mert nyilt ellenfél többnyire csak a határozott -jellemű ember szokott lenni, hogy pedig a határozott jellemű -embernél a méltányosság és nagylelkűség ritkán hiányzik, azt -tapasztalatilag úgy mint lélektanilag egyként bebizonyitva -látjuk.</p> -<p>Egyébkint az embernek gondolkozását, szivét, lelkét, jellemét -olykor abból is fellehet ismerni, hogy kizárólag mire szokta pénzét -költeni.</p> -<p>A magasztos jellem, terjedelmes szellemével és szokásos -szerénységével (e tekintetben magába vonultságával) nem ritkán -eltakarja azon szép, nemes lelki tulajdonok egy részét, -<span class="pagenum"><a name="Page_40" id= -"Page_40">-40-</a></span> melyek keblének világát képezik. Lehetnek -ezek közt a közönségestől elütő, rendkivül magasztos, fenkölt -eszmék és morális kincsek, melyeket tulajdonosa az értetlenség és -tökéletlenség fagyos lehe elől eltakarni óhajtván, azokat magával -együtt kora sirba temeti (lásd: Madách Imrét, Kölcseyt, s a t.)</p> -<p>Azon életelvek, melyeknek alapján az ember jelleme épül lehetnek -tévesek is, mert absolut tökéletességre ember szert nem -tehet<a name="FNanchor_14" id="FNanchor_14"></a><a href= -"#Footnote_14" class="fnanchor">14)</a> mind a mellett a morális -elvek olyan szigorú tisztelője, ki ezen szigorúságot az ember -szellemének egyéni szabadságával s a természet törvényeivel -egyezményessé tudja tenni, tiszteletünk egész összegét megérdemli, -mert jót akar, mert ebben következetes, mert megbizható.</p> -<p>Az észtehetség (talentum) általános értékkel bir, amiért az -ilyen embert a mezei gazdaságnál lehet leginkább haszonhajtóvá -tenni, hol minden egyes esetnél külön kell a teendők minőségét, -módját, idejét s. a. t. helyes birálat által megállapitani. -(Viszás, sőt nevetséges eljárás tehát a szülék azon intézése, midőn -fiaik gyenge észtehetségét látva, nyugodt lélekkel, s quasi helyes -tapintattal mezei gazdáknak szánják azokat.)</p> -<p>Megjegyzem még itt, miszerint azt mondja a közönség, hogy ritkán -lehet olyan emberre találni aki talentuma mellett becsületességgel -és jellemmel is birna, – s mégis ha valakit tettleg alkalmaz -valamely állásra, – bár esetleg hatalmában volna <em class= -"gesperrt">olyant</em> választani, elsőséget ád az úgy nevezett -„nexiónak.“ – Ime ilyen az ember, t. i. panaszkodik, helyes elveket -állit fel, de nem követi azokat, mert erkölcsi ereje gyenge, ez -pedig azért ilyen, mivel értelme még nem eléggé tiszta, jelleme és -önállósága tehát ingadozó. <span class="pagenum"><a name="Page_41" -id="Page_41">-41-</a></span></p> -<p>Az ember véralkatának minősége (temperamentum,) esetleg mint -kellemes társalgó, vagy sokat tűrő egyén szintén figyelmet érdemel, -– de a jellem hasonlithatlanul több belbecscsel bir az előbbi -tulajdonságoknál, mert tulajdonosa az emberek azon igen kicsiny -számához tartozik, kiket eléggé becsülni nem lehet, s kiket a nagy -tömeg eléggé becsülni nem tud, – holott ezek vannak, a gondviselés -által kiszemelve, hogy az emberiség általános tökélyesedését -elősegéljék, s hogy tehát időközben a társadalom corruptióját -elháritsák. – Minden tulajdonságot adhat a természet ajándéka, de a -jellemet csak önmagunk fejthetjük ki lelkünk s értelmünk -belsejéből. Idevágó világitásul szolgál első Jakab angol király -párbeszéde, melyet felnevelő dajkájával tartott uralkodása -idejében; midőn a dajka a királyt arra kérte hogy tenné az ő fiát -gentlemanná, – a király igy felelt: „azt nem tehetem, gróffá, -báróvá igen, de gentlemanná kell hogy ő maga magát tegye.</p> -<p>„Jellem, – mondja Rónay Jacint – erkölcstanilag meggyőződés -szülte elv- és ész-szerinti ingatlan cselekvést, jelent; kizárólag -érzéki eszes lénynek tulajdona (szerintem csak az értelem magas -fejlettségének) s csak ott gondolható, hol a cselekvés felett nem -indulat nem szenvedély, sem körülmények, hanem elvek határoznak; -hol a multból a jelenre s ebből a jövőre lehet következtetni, hol -nyugodt szivvel mondhatjuk: ezen embert ismerem, bizom benne.</p> -<p>A jellemes ember nem utánzó, de azért nem különcz; állhatatos, -de nem konok; elveit nem változtatja ugyan, de szükség esetén -javitja, céljaitól sem áll el mert azok ésszerintiek; de megismerve -tévedését, változtatja az irányt s a czélra vezető eszközöket. – A -jellem csak erényes emberek közt lehető, mert elvből erénytelennek -lenni annyi, mint a roszszat ingatlan következetességgel gyakorolni -csupán azért, mivel rossz; <span class="pagenum"><a name="Page_42" -id="Page_42">-42-</a></span> ily tévedést emberről nem akarunk -hinni. – A jellem lelki erőt és akarat szilárdságot feltételez, -mely magát soha tul nem becsüli s <em class="gesperrt">mások -érdemeit elismeri</em>;<a name="FNanchor_15" id= -"FNanchor_15"></a><a href="#Footnote_15" class="fnanchor">15)</a> -melynek czélja: igazság, s törekvése igazságosnak lenni ön maga és -mások iránt. – Minél ritkább tulajdonok ezek, annál bizonyosabb -hogy a valódi jellem nem mindennapi tünemény az életben. – Az -önfejűséget, konok daczolást, önzés-szülte állhatatosságot – -sokszor, de elég hibásan jellemnek mondjuk.</p> -<p>A gyermek, az ifju, jellemnélküli, mert a jellem hosszú küzdés -és nagylelküleg kivivott győzelem eredménye, mire csak érettebb kor -tarthat számot. Ritkán találjuk fel eredeti tisztaságában a -jellemet azoknál, kiket alárendeltség, élelmi gondok, mostoha -körülmények lebilincselve tartanak, kik játékai a nagyok vagy a -sors szeszélyének: <em class="gesperrt">az ember minél többet vár -mástól, jelleme annál ingatagabb</em>. Végre ne keressünk jellemet -a hivatal, hir, s kegyvadászoknál és sima börü hizelgőknél, kiknek -nyelvén mindig „igen“ és arczukon mindig nyájas, megelőző mosoly -ül, kik, valamint átalában a jellemtelenek mind, hasonlók a -szélvitorlához, arra fordítják a köpönyeget, honnan a szél fú.</p> -<p><em class="gesperrt">Jellem</em> lélektanilag azon ismérvek -összegét foglalja magában, melyekben az emberekközti különbség -alapszik. Végetlen tér, melyen leggyakoribb a tévedés.“ (eddig -Rónay.)</p> -<p>Midőn nemes, nagy jellemek, kicsinyes körülmények között élni -kénytelenittetnek, – nem ritkán különczöknek, rátartóknak, -<span class="pagenum"><a name="Page_43" id= -"Page_43">-43-</a></span> inpracticusoknak, vagy épen -embergyülölőknek (pl. Roussou) tartatnak a nagy tömeg által.</p> -<p>Ime, az igaz való megismerésének alapján megszerzett önismeret -és emberismeret, – szellemi egyéniségünk szabadsága, önállósága, a -lelki erő, morális érzet, életbölcsesség, erkölcsi bátorság, -jellem, itélőtehetség, jól, valóhiven alkalmazott méltánylás, mind -megannyi összefüggő idegszálai <em class="gesperrt">az értelem -magas fejlettségének s meggyőződésének</em> mint összekötő -gyupontnak, honnan azok <em class="gesperrt">természet szerint és -szükségképen kisugároznak</em>.</p> -<p>A valódi jellem s a dicsőség el nem érhető valódi nagyság -nélkül, ezt ellenben önkint és válhatlanul követi; mert a dicsőség -nem egyéb, mint a valódi érdemek kisugárzása, mely nem kivülről -tapad az érdemre, hanem magából a benső érdemekből fejlik ki.</p> -<p>A természet törvényeinek idő, hely és körülményekhez mért szoros -követése, megtartása (a miben az igaznak s valóhűségnek, tehát az -észszerű méltánylatnak követelményei már benfoglaltatnak) – képezi -az emberi méltóságot.</p> -<p>Kézzel foghatólag kiviláglik ezekből, hogy az iskolák, a -népnevelés és tanrendszer világos s az örökigazságokra alapitott -berendezése a talpkő, melyre aztán a jövendő nemzedék a tökély -tornyait épitheti. Ettől függ a jövő nemzedéklépcsőzet sorsa.</p> -<p>Tanitsátok a philosophiát végzett ifjakat egy évig – a szónak -mélyenható értelmében – rendszeresen az önismeret és emberismeret -tudományára, – s meglátjátok, hogy mily nagyot változand csak egy -nemzedék ujulásával is az emberiség ábrázatja.</p> -<p>Az emberiség szellemének nemesitésére sokat tesz ugyan a -nevelési rendszer tökélyesitése, de az önképzés hozzájárulása -<span class="pagenum"><a name="Page_44" id= -"Page_44">-44-</a></span> szintén azon főtényező, mely minden egyes -embernek önálló belbecsét leszen meghatározandó s megszerzendő. – -Az ember szellemi önvalójának alkatrészeiben az öszhangzatos -kerekdedséget, totalitást, csak saját <em class= -"gesperrt">irányú</em> fejlesztés útján érheti el. Ezen állitás -igazságából azon körülmény, hogy ezen álláspontot kevesen érik el, -– mit sem von le.</p> -<p>A végzet akarata, hogy az ember tökélyeit s tehát erényeit -önmagából fejtse ki; – minek bizonysága az, hogy a teremtés őt -azoknak kifejthetésére képesitette. – Az embert a nevelés, tanitás, -útmutatás, felvilágositás tökélyesiti ugyan, de a tudásnak nyomról -nyomra felfogott értelemszerü <em class= -"gesperrt">meggyőződése</em> (tehát ezen tudásnak nem csak -sejtelemszerü fogalma,) s ennek önvalójávali egyezményessé tétele -hozza létre benne, a lelki önállóságot, függetlenséget s a -<em class="gesperrt">szellem szabadságát</em>.</p> -<p>A természet óriási erejének ellenébe erőnk vajmi parányi, de ha -lelkünk röpte gyakorlott és <em class="gesperrt">szabad</em>, akkor -ezen különbség csak növeli erőnk érzetét.</p> -<p>„Wie die Seele sich erhebt, verkleinert sich ihr das Gepränge -des Lebens, die Hőhen der Gesellschaft und Alles, wovor die Menge -Kniet und erschrickt.“</p> -<p>A fejtegetve felsorolt emberi lelki kellékek, a logicai -gondolkozás és az igaz való nyomán röviden vázolt lelki -tulajdonokon kivül, még az ember <em class= -"gesperrt">finomsága</em> a jellem <em class= -"gesperrt">magasztossága</em> a szellem <em class= -"gesperrt">emelkedettsége</em>, azon korona, mely emberi -méltóságunk, lelki érettségünk legfőbb ismérve.</p> -<p>Ez utóbbi most emlitett tulajdonságok nem rendszerint és -okvetlen találhatók ott, hol az előbbi, már eddig fejtegetett s -bemutatott tulajdonságok és tökéletességek rendszeres -összefüggésben már feltalálhatók. A lélek finomságát a jellem -magasztosságát a szellem emelkedettségét csak a végzet által -<span class="pagenum"><a name="Page_45" id= -"Page_45">-45-</a></span> esetleg adott körülmények adják és fejtik -ki az emberben. – Igy a születés vagy is családi kör, hol az ifju -nevelkedett, a véralkat minősége, melyet a gyermek szülőitől -öröklött, s átaljában azon iskola és kör milyensége, melyben az -ember lelkülete eszmékkel és elvekkel megrakodott, – azon alapokok, -melyeknek kedvező jelenléte, vagy épen több esetleg -összetalálkozása életre serkenti az <em class="gesperrt">alapjában -már létező</em> s szendergő lelki finomságot, jellemmagasztosságot -és szellemi emelkedettséget.</p> -<p>Az alant szülöttek s a szegényes körülmények között növekedett -emberek kebelében sokkal kisebb számmal találjuk fel az itt utóbb -említett lelki tulajdonságokat, mert ezek, habár nagy tudományt, -tapasztalást és önismeretet szereztek volna is maguknak, -rendszerint bizonyos hidegség, merevség, szigorúság és önzés -nyomásának vannak alávetve. Ezeknél a sziv nemessége rendszerint -nem olvad fel annyira s tetteikben nem is érvényesíti magát oly -mértékben, hogy lelkük erőssége mellett egyszersmint a lelki -finomság, emelkedettség és magasztosság koronáját úgy szólván -mennyi fényességében s önfejükön mutathatnák be.</p> -<p>A nemes gondolkozás és lelki emelkedettség oly szép -jellemvonását látjuk egy stoicus bölcsnek im ezen ismeretes -mondatában; „Én nem olyan barátot kivánok magamnak, aki nekem -szegénységemben, betegségemben, avvagy fogságomban segítségemre -legyen, hanem olyant, a kin én segíthetek.“<a name="FNanchor_16" -id="FNanchor_16"></a><a href="#Footnote_16" class= -"fnanchor">16)</a></p> -<p>A szív legnemesebb érzeményeit, az értelem mélységének -világítását csak azok ismerik, kik mint elméletileg is -kiképezettek, azon kivül gyakorlott emberismerők, a lélek -működésének mélyébe betekinteni képesítvék. <span class= -"pagenum"><a name="Page_46" id="Page_46">-46-</a></span></p> -<p>Kiben érett értelem, emelkedett lélek lakik, az metsző fájdalom -érzetével szemléli, hogy napjainkban hon, barátság, szeretet, -áldozat, hivatal: csak mint ugyanannyi ága a kenyérkeresetnek -tekintetik.<a name="FNanchor_17" id="FNanchor_17"></a><a href= -"#Footnote_17" class="fnanchor">17)</a></p> -<p>A valódi lélek nagyság sértést nem ismer, mert a bölcs, érdemei -díját keble önérzetében találja fel, azonkivül minden sértésnek -szándékosnak kell lenni, más különben nem lehet sértés, ámde ezen -különbözőségre kevesen ügyelnek.</p> -<p>Igaz, hogy az önérzet embere nem mindenkinek tetszik, mivel hogy -a nagy tömeg emberei közül kevesen birván ezt megérteni, s még -kevesebben méltányonni csakhamar büszkének tartatik. De sokkal -kisebb baj s alkalmatlanság ez, mint midőn valaki a korpa közé -vegyül, avvagy oktalan állattá vagy épen féreggé devalválja magát s -aztán esetleg lábbal tapodtatik. Sokan vannak azok, kik gyanút -hintenek az erény ellen mert az nem akarja magát lealjasítani.</p> -<p>Az életgyakorlatában az erős nagy lelkek, az emelkedett jellemek -is bukkannak számításaik ellenére áthághatlan akadályokra s őket is -megszállja egy egy pillanatra a tehetetlenség érzete s talán némi -félelem rezgése, de a nagy lélek bilincseiben s tehetlenségében is -nagy, mert tud tűrni resignatióval s ebben némi megnyugvást talál. -A kis lelkű elveszti fejét a veszélyben s annyira kétségbe esik, -hogy gondolkozása, külső érzékei egyiránt megtagadják tőle -szolgálatukat, a növekvő veszély ellenében ő fokozatosan törpül s -midőn lelkének legtöbb erőt kellene kifejteni, akkor -legparányibb.</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_47" id= -"Page_47">-47-</a></span></p> -<p>Mentül világosabban látó észtehetséget s lelki műveltséget -<em class="gesperrt">szerzett</em> magának az ember, – szellemi -érzékisége (Vitalsinn) annál finomodottabb, – miszerint előre -megsejti a még tisztán nem látható következéseket is, – ez is -hasonló a hajó mágnes-tüjéhez, mely nem látja még a partot, de oda -vezet.</p> -<p>A kinek értelmében az igaz való megismerése s ennek nyomán az -önismeret és emberismeret meghonosult, az, az élet helyes útjait -tisztán látja; a ki pedig ezen tisztán látással bir, az, ha csak -önmagának is ellensége lenni nem akar immoralis avvagy jellemtelen -nem lehet, s ha ezt mind ekképen az értelemnek mély meggyőződésével -átlátta és átértette: akkor már lelkének s gondolkozásának röpte -szabad, s így minden adott alkalommal fog tudni méltányolni, s a ki -ekképen méltányolni tud, az a hummanitás, a jóakarat és igazság -mérlegének kétoldalú serpenyőit biztos kezekkel tartja -egyensúlyban. Az emberi lélek és értelem ezen felkészültségéhez ha -még a szívérzésnek s lélek emelkedettségnek azon finomságát is -megszerezhettük, melyet rendszerint csak a végzett vak esete -szokott <em class="gesperrt">alapjában véve</em> megadni, s az -emberi lélek nagyra törekvése ezen adott alapon kifejteni, de a -melyet szoktatás (habitualitás) által is fellehet némileg ölteni -(mert a szokás második természetté válhat) akkor az „ember“nek -tökélyeit már birjuk.</p> -<p>Hasonlítva tehát a fentebbiekben kifejtett eszme- és -lelkiharmonia, vagy is az ember lelkületének s az igaz- valónak, -röviden igazságnak- természetes, tehát logicai összefüggését, -kerekdedségét, totalitását azon iskolai felfogáshoz mért -szaggatottság és hosszadalmasság kicsinykedéséhez, melyet a legtöbb -philosophiai s antropologiai munkában oly részletezett ágakra -osztva s oly igen szétszedve s a mi fő, mint az ember lelkületében -s annak észjárásában mindannyifelé elkülönözve s ágaikban -<span class="pagenum"><a name="Page_48" id= -"Page_48">-48-</a></span> egyenkint és önállólag feltalálhatónak s -létezhetőnek feltüntetett alakban és miségben találunk: ezeket s -ezen alakban a harmonikus észjárás terhéül tekintem.</p> -<p>A haladás valamint egyes embernél, úgy a népeknél is lényegben -és <em class="gesperrt">alakban</em>, (nem egyedül a külső -tényekben s formákban, hanem) az eszmék tisztulásában, kifejlésében -is nyilatkozik. A megtisztult eszmék míg a multnak eredményei, -ugyan akkor egyszersmint a jövőnek csírái is.<a name="FNanchor_18" -id="FNanchor_18"></a><a href="#Footnote_18" class= -"fnanchor">18)</a></p> -<p>Az emberi lélek és észjárás harmoniája, kerekdedsége, totalitása -a szellem egészségére mutat; de vannak az ember lelkületében s -észjárásában kórtünetek is; megkell ezekkel is némileg -ismerkednünk, hogy lássuk az ember véralkatának lelkileg is mozgató -rugóit, a testi vér szellemi trichinjeit, a szenvedélyek -szemhályogát, az indulatok siketségét, a czikázó érzelmek időszerű -és idétlen szülötteit, a képzelődés rajongó örjöngését, mely a -fictió légkörében szárnyal s mint az éjjeli bogár röpülése közben -rendszerint a nem látott tárgyakba, t. i. a valóságba ütközik és -szárnyaszegetten aláhull; mig más bogarak ismét az égőtűz -világosságába vakmerően és tudatlansággal rohannak s ott -tudatlanságuk és vakmerőségük áldozataivá lesznek.</p> -<p>Ismerjük meg tüzetesen hol s mit lehet az emberben gyarlóságának -felróni, mit ismét a vétkes mulasztásnak beszámítani s mit végre a -végzet avvagy véletlen esélyek játékául tekinteni.</p> -<p>Nagy, de kevés ember által méltányolt igazságot mond -<span class="pagenum"><a name="Page_49" id= -"Page_49">-49-</a></span> Madách, midőn igy szól: „Az ember nincs -egyénileg lekötve de az egész (emberi) nem hordja lánczait.“ És még -is vajmi ritkán veszik tekintetbe a törvényhozók, hogy az emberiség -épen úgy, mint az egyesek, a legtöbb esetben nem képesek magukat, a -legjobb akarat mellett sem teljesen emancipálni a körülmények -localis behatásától s nem áll tehetségükben a legkifejlettebb -értelmeknek sem, hogy magukat a <em class="gesperrt">végzet</em> -széttéphetlen polyp karjaiból, vaslánczaiból egészen -kiszakithassák. A test s az emberi gyarlóság, a szellem korlátja és -a végzetszerűség tárgya és alanya.<a name="FNanchor_19" id= -"FNanchor_19"></a><a href="#Footnote_19" class= -"fnanchor">19)</a></p> -<p>Nem lehetetlen, hogy évezredek elforgásával, – ha t. i. addig -létezni végzete e földön az emberiségnek, – a mikor már a földi -természet egyenkint s összes erői, tényezői ismerve, felfedezve -leendenek, az ember mostani tökélyeinek általunk ez idő szerint nem -is sejtett magaslatára, vagy is szellemi életének második -stadiumába fog felemelkedni, hogy ekképen az összes emberiség -szelleme, mely az egyesekben szétforgácsolva egyéni életet él, -tökélyeiben a világ egyetem lelkéhez közeledvén, – a sejtelmek -homályából a valódi tudás birodalmába eljutand.</p> -<p>Az ember élete igen rövid arra nézve, hogy az egyes ember -tökélyeit egészen kifejthesse; – és talán <em class= -"gesperrt">ebben rejlik a végzet munkássága, hatálya</em>. – Midőn -az ifju pezseg, ront-bont, kutat inkább mint alkot; midőn a -férfikor cselekszik, alkot sőt nem ritkán erején is fölül mer, -vállalkozik; midőn az öreg helyéből is alig mozdul, de -tapasztaltságával vagy épen megszerzett széles körü tudásával -ügyesen intéz, kormányoz, uralg a természeten, – e változó -stádiumok <span class="pagenum"><a name="Page_50" id= -"Page_50">-50-</a></span> és változó képesség szülte eredmények -képei lehetetlen, hogy fel ne költsék a lélektanilag s -gyakorlatilag szemlélő ember elméjében azon eszmét, miszerint ha az -ember egyénileg is örök életű volna, azon isteni szikrának, mely -benne rejlik, a világ egyetem lelkéveli közvetlen összefüggését -teljes világosságban átláthatná, átismerhetné.</p> -<p>Mi emberek azt tartjuk, hogy az ember a teremtés remeke, -localizált észjárásunk legalább igy fogja fel „én“-ünk egyéni -megjelenését szervezetét e földön. Igyekezzünk tehát legalább e -kicsiny, nagyon is localizált emberi körben az önismeret és -emberismeretre lehetőleg behatóan szert tenni.</p> -<p>A természetnek szünetnélküli productiv, vagy helyesebben -szünetnélkül átalakitó erőfejtése, éltető működése a természet -vizsgálók ismeretkörébe már meglehetősen belevonvák, – de ha még az -állati delejesség, magneticus rapport, s ezek hatásának, működési -törvényeinek felismerése nyomán, azon a világ lelkével tán -közvetlen érintkező rapportot is felfödözhetnők, mely az állati -delejesség és magneticus rapportnak, szellemi érzékiségünkön -(Vitalsinn) kezdődve, s a delejesség és magneticus rapporton -átalakulva, a világ lelkének megismerésére elvezet: akkor emberi -tökélyeink netovábbját el- és megérettnek tarthatandjuk.</p> -<p>Most azonban vizsgáljuk az embert, miként azt a természet -alkotá; – igaz, hogy e részben le kellene szállanunk a -természettannak s az orvosi tudományoknak legkisebb -részletességeig, ha az ember alkatrészeit összetételét is bemutatva -akarnók látni e helyen, – mivel azonban e munka foglalatjában csak -az ember empiriájának, tragoediajának, észjárásának s szellemének -némely, az önismeret és emberismeretre vonatkozó tükördarabjait -kivántam bemutatni ugy miként én azt felfogtam, csak e szükkörben -és a gyakorlati téren kell maradni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_51" id="Page_51">-51-</a></span></p> -<p>A teremtés ereje, a végzet akarata különféle alaptehetséggel és -véralkattal ruházta fel az embert, s ezen, hogy ugy mondjam – -esélyek határoznak nagy részben életünk boldogsága avagy -boldogtalansága felett, – s részben és alapjában ezek vetik meg -ágyát az ember jövőjének, észjárásának, képességének s. a. t.</p> -<p>Rendszerint négy véralkatot különböztetnek meg a gyakorlati -lélektan tudósai; Vérmest (sangvinicus.) Epést (Cholericus) méla -véralkatot, (melaacholicus) és nyálkást, (flegmaticus.)</p> -<p>A <b>vérmes</b> (sangvinicus) külsője többnyire szőke, de epés -vegyülettel itt ott barna is találkozik, – szemei s átaljában -külérzékei elevenek, melyeken a kültárgyak és események gyorsan -átvillannak, vérkeringése gyors idegei igen érzékenyek, mindent -gyorsan felfognak, de csak felületesen, arcza többnyire kellemes, -nyájas, piros, pozsgás, gondtalan kifejezésű, mozgása, járása, -társalgása, táncza, ügyes és könnyü, azonban cselekedetei, tevékeny -munkássága többnyire elhamarkodottak s gyakran tökéletlenek s -ügyetlenek; nem egy könnyen jön zavarba s divatosan, tisztán -öltözik, beszédje hadaró, vére nyughatatlan, magatartása egészben -véve igen változékony, ő mindenkor és mindenben a körülmények -embere, állhatatlan, azért elve az elvtelenség; becsületes szándéka -és érző szive van, de jelleme – nincs miből alakuljon. – Epéje alig -van, azért csak heves vére szokott egy egy pillanatra felfortyanni, -tehát gyülölni nem is tud, annál kevésbé boszút állani. A vérmes -mindig jó reménységben él, könnyen igér, de annál ritkábban tartja -meg szavát, – mindenkinek készséges jóakarója s udvarias, tetteit -jószándék vezérli, de meg nem szünő könnyelmüsége miatt legtöbb -emberét a sárba vezeti, saját családját sem kimélve. – Jó, vidám és -kellemes társalgó, <span class="pagenum"><a name="Page_52" id= -"Page_52">-52-</a></span> ennek mindenki barátja, ő nem bánt senkit -s ha mégis megbántott volna valakit, neki könnyen megbocsátanak. -Javulását ezerszer is igéri jó hiszemmel, de soha sem javul. Szünet -nélkül nyüzsög, foglalkozik, de többnyire csak kicsiségekkel. -Rendszeres, mélyenható, vagy épen komoly tanulmányoknak nem embere. -– A vérmes a jelennek él, a jövőre nem igen gondol. Némelyek rosz -lelküséggel, romlott szivvel is vádolják a vérmes véralkatúakat, de -rosz lelküség csak rosz szándékból eredhet s ahhoz az elme munkáló -akarata is szokott járulni, ámde a vérmes – bár gyakran követ el -aljasságot sőt olykor vétket is – mindezt nem rosz akaratból s meg -fontolva, sőt inkább a leggondtalanabb könynyelműségből, vére által -üzve hajtva cselekszi, – nála az ész nem bir uralomra vergődni, ő -véralkatának rabságában szenved,</p> -<p>Midőn az e fajta könnyelmü emberek a sors kemény csapásai által -sujtatnak, – kétségbe esetten szoktak feljajdulni s kislelküséget, -gyávaságot, tehetetlenséget tanusitanak, de csakhamar kibékülnek, – -sujtott rosz helyzetükben gyakran gondolnak az öngyilkosságra, de -azt végrehajtani nincs elegendő önállóságuk, bátorságuk.</p> -<p>Elméje a tárgyak, dolgok és események felületét külszinét -könnyen és gyorsan felfogja, de ugyan olyan könnyen is felejti. -Tudománya sok oldalú lehet, mert ő mindenhez kapkod és semmit sem -visz tökéletességre, de rendszeres studiuma, kitartása nincs. – Ha -orvos, igen csacska s az időt eltársalogja, betege körül nem -lelkiismeretes, de szeretve látott vendég, mert ő mindvégig jó -reménységben van s biztatja betegét, neki minden csak „bagatella,“ -– ha betege meghalt, oda se néz neki, – „ki tehet róla“. – Ha -ügyvéd, hevesen allegál, de a barátságos egyezségre mindenkor kész, -mert hoszszasan harczolni nem szeret, – elménczsége gyakran pótolja -<span class="pagenum"><a name="Page_53" id= -"Page_53">-53-</a></span> a mély combinatio hiányát, – nem igen -önző, s ha az, azért teszi, hogy máskor adakozó bőkezü lehessen, -„Hivatalban, bár milyen ingatag is lelkülete, rendes; de csak addig -mig függ; azonban a hivatal korlátait csak szükségtől kénytetve -türi.“ Ha mezei gazda vagy kereskedő – jaj annak a gazdaságnak vagy -üzletnek, – csak rendszeres szerencse tarthatja fel azokat, s -ebbeli sejtelmükben a vérmes egyének igen szeretik úgy választani -foglalkozásaikat, hogy pénzeikhez, jövedelmeikhez ne egy könnyen -férközhessenek, hanem olyan félig meddig sequestrált állapotban -legyen vagyonuk. Nagy pénzösszegeket természetesen soha sem -tanácsos kezére birni, személyére nézve azonban korlátokat nem tür. -A politikában minden szélsőségre rávehető s a habbal uszik.</p> -<p>A vérmes, különben ha szorongatva nincs; őszinte, de ha -szorongatott állapotban van, rovásra hazudik. Bár jó cimbora s a -részegségig iszik barátai kedvéért, még is barátai őt gyakran csak -jó bolondnak s élcztáblának tartják, a mellett az ilyen embernek -kevés benső barátja van, mert ő kevés ember bizalmát birja – ugyan -kinek is lehetne a könnyelmü emberben bizodalma.</p> -<p>R. J. azt mondja ezen véralkat emberéről hogy „jó tanitó, -előadása kellemes, világos. A körülményeket és tanítványai -tehetségeit soha sem feledi; nyájas, leereszkedése, példái és -hasonlatosságai, melyekben igen szerencsés, a legszigorúbb -tanulmányokat népszerűkké teszik. A világ itélete felületes, mert -többnyire a külszinen alapszik; igaztalan, mert egyről sokra, -többről az egészre következtet: boldognak mondja a dús gazdagot, -szerencsésnek a fényes palotában kéjelgőt, bátornak a kérkedő -szájhőst, jónak a szelid arczu nyájas ajkú embert. Ha gazdag, -fényüző, pazarló; ha szegény, munkás. Jó alattvaló, de annál -roszabb parancsnok; elv és czél, hatás és <span class= -"pagenum"><a name="Page_54" id="Page_54">-54-</a></span> önállás -nélkül, <em class="gesperrt">majd szerfelett leereszkedő, majd -gőgösen pöffeszkedő</em>. Mint szolga hű, mint úr barátja és ostora -szolgáinak, miként szeszélye hozza.</p> -<p>Az ifjú ha vérmes, könnyelmű, a lány kaczér, csapodár, a nő -házias, a férj udvarias; mind kettőnek hűsége ingatag, botlásaikat -hamar feledik, leplezetlen gyöngéiket tűrik, nem féltékenyek. És -midőn fürteik őszbe borulnak, ama ritka aggastyánokat öleljük -bennük, kik a házi békét nem zavarják, kik örömmel látják a serdülő -kornak arczán az életet piroslani, kik nyugodtan tűrik a hanyatló -élet terheit s mosolyogva intenek végbúcsút unokáiknak.“</p> -<p>A vérmes vér alkat ellentéte a <b>méla</b> (melancholicus) ha -ezen véralkat tisztán, keveretlen fordul elő, tulajdonosa azon -phantásia-gazdag, csendes, mérsékelt emberek közé tartozik, kik a -megtébolyodásra legtöbb hajlandósággal birnak. Ha fekete vére némi -epés (cholericus) véralkattal vegyült, akkor higgadt, eszélyesen -óvatos, igazság szerető, szerény de kissé alattomos és bizalmatlan -embert találunk fel benne. Egyébkint külsője ritkán más, mint barna -egész a feketeségig, mely szint annak lassú, folyásában akadozó, -fekete vére kölcsönöz. Termete szabályszerű, arcz- és átaljában -koponya csontjai többnyire kiállók, hegyesek (marquirozottak) -szárazak, szemei csendes pillantásuak, s csak félig nyitvák, -tekintete bús komor, arczán a mélyen gondolkozó lélek és elme -fontolgató kinyomata ül. Szeret egyedül lenni s gondolataiban -mindig saját énjével foglalkozni. Külső magatartása csendes, -járása, taghordozása lassú, mondhatni kissé lomha. Egész élete -örömtelen, de olykor, ha kedve szerinti jó ismerősök közé jut, -vigkedélyű, élczes is tud lenni. Életelveiben határozott, nem -ritkán szigorú életelveket követ, de önmaga és mások iránti -bizalmatlansága és túlzó követelése nyomán nem igen méltányos és -kevéssé emberszerető. Mig valamiben megállapodásra jut, addig -<span class="pagenum"><a name="Page_55" id= -"Page_55">-55-</a></span> sokat gondolkozik, tépelődik, mondhatni -kínlódik; megállapítván feltételeit, s elveit, ezektől senki -kedvéért sem tágít. Mindenben nehézséget lát és sokszor -kiállhatatlan. Legkiállhatatlanabbak legscrupulosusabbak azonban -azok, kiknek véralkata a melancholico-phlegmaticus vegyületből áll. -Ezen véralkat emberei között találjuk fel a legvastagabb, -legsötétebb elfogultságot. A méla szive nem igen érzékeny s önálló -nemes tettek műhelyévé ritkán válik, sőt ellenkezőleg, túlzó -követelése, igényei miatt gyakran csalódván, mogorva -visszavonultságában jég hideg, kőkemény szive az ember gyülölésre -leszen hajlandó.</p> -<p>A véres és méla véralkatú ember nem igen bizik önmagában, azért -mástól rendszerint illetéktelenül sokat vár, ugyanazért az ilyen -embereket legkönnyebb eszközül felhasználni.</p> -<p>A méla (melancholicus) véralkatról Rónay igy ir: „Érzelmi és -szellemi tehetségeit munkára csak erős ingerek serkenthetik. Elméje -nem fogékony, csak ismétlés vagy rendkivüli élénk benyomás hat reá; -de hű, s évek hosszú során sem feledi az egykori benyomásokat, -kivált ha azok önszeretetével kapcsolatosak; innét ered -bosszuállása. (Szerintem a melancholicus bármily szivtelen legyen, -bosszuálló nem szokott, nem tud lenni.) Képzelete élénk s -közönségesen zsarnoki önkényt gyakorol az értelem felett; ez oka, -hogy agyrémeit valóknak hiszi. Értelme habozó, itélete lassú, esze -mély; ismereteit, itéleteit s következtetéseit ovatosan rendezgeti; -ismeretei korlátoltak, ő maga fontolva haladó. Tudománya -rendszeresebb, alaposabb mint a vérmesé; nem találékony ugyan, csak -tört utakon szeret járni, de a figyelmeztetést fontolóra veszi, a -más által kitaláltakat tökélyre viszi.</p> -<p>Az élet küzdelmeiben ritkán lép fel, (mert önálló szereplésre -nem érzi magát eléggé határozottnak,) de a hol fellép, <span class= -"pagenum"><a name="Page_56" id="Page_56">-56-</a></span> ott annál -szilárdabb és alaposabb működése. (Egyébkint türelmesen fürkésző -száraz tudománya nem melegíti fel a szivet, nem hat vonzólag -környezőire, mert az nem hordja szárnyain a viruló élet himporát s -igy ezen véralkat emberi például mint tanárok igen kétes sikerü -szolgálatot tesznek.</p> -<p>A méla nem vesz fel kölcsönt, de nem is ad, s ez -bizalmatlanságának természetes következménye. A divat, komoly -szemében kábaság, melynek ingatag-szabályait szerinte, szeszély, -kaczérság vagy alacsony pénzszomj szüli, mindig a józan ész -rovására.</p> -<p>Társalgása kellemetlen (untató és semmit mondó) mig a vérmes -sima udvariassággal körüllengi a kört, addig a méla kizárólag -kedveltjének hódol, de soha sem bókol (és nagyon ritkán élccel, -mert a méla és a nyálkás, phlegmaticus, lassú észjárással bir, a -méla azon fölül az eszmékbeni gyors megállapodás hiányában is -szenvedvén, alig képes az élczelésre) mogorva különczködése, -udvariatlansága és önzése mindenkit visszatart tőle: a világ -becsüli sőt szereti szilárd jellemét, mely akarva ritkán sülyed a -vétek vagy kihágás hínárjába, de gúnyolja önzését és kaczagja -önfejüségét.</p> -<p>Vallásban ábrándozó s mély okoskodásai daczára néha a -legsetétebb előitéletek rabja.</p> -<p>Mint iró mély, alapos, irálya feszes, szabatossága erőltetett. -Következetessége és hideg okoskodása miatt néha untató, a -nyilvánosság mezején mint iró ritkán lép fel; mert nem bizik -tehetségeiben és rettegi a birálatot, kevésbé kedvező birálat képes -őt örökre elnémitani.</p> -<p>A mélának az élet göröngyös utain ritkán virit a boldogság, – -legkevésbé pedig a tanitói pályán. Az ifju tüz fellobbanása sérti, -a vidor kedv kitörése terhére van, s a legcsekélyebb kihágásnál -haragra gyúl. A bünt és erkölcsöt túlbecsüli <span class= -"pagenum"><a name="Page_57" id="Page_57">-57-</a></span> azért ha -büntet, kegyetlen, ha jutalmaz, oktalan; itt a gyermeket -szerfeletti dicséreteivel elbizottá teszi, amott megszégyenités -által, mi szerinte a legjobb orvosló szer, a becsület érzeményeit -fojtja el szivében. Tanitványai rettegik, nem szeretik. Ilyen a -méla, a tanitói pályán fellép hatás nélkül, küzd siker nélkül; a -tudományok magvait sürögve hintegeti, de gyümölcseit meg nem -érleli.</p> -<p>Ha gazdag: fösvény; mert senki iránt nincs bizalommal, a -mindenható pénz leghivebb barátja az életben, ez mindene. Ha -szegény: munkátlan, csüggeteg s igy nyomorai sulyát mind inkább -nagyitja, hamar kétségbe esik. Mint úr zsarnok, mint szolga álnok; -amaz bérét csonkitja szolgájának, ez javait urának.</p> -<p>A méla ha parancsnok, féltékenyen őrködik jogai felett; czélja -anyagi jólét, melynek a szellemit, sőt még a fényt és dicsőséget is -alárendeli.</p> -<p>Az élet első felvirultában, kivált a nőnemnél e nedvalkat ritkán -túlnyomó, – s hahogy mutatkoznék is, testi bajok, vagy kora -érettség következménye, ennek sorsa kora enyészet szokott -lenni.</p> -<p>A férj udvariatlan, féltékeny, – s minél gyöngédtelenebb s -erénye minél ingatagabb, annál több figyelmet s benső szerelmet -követel.</p> -<p>A nő rendtartó, hü, és mégis féltékeny; férjén, gyermekein -szenvedéllyel csügg, érzékeny szivét, kicsiny hitüségét szünet -nélküli aggály és balsejtelmek gyötrik; ábrándjai, előitéletei; -babonái ellen sikeretlen harczolsz, szavaid a pusztában -elhangzanak.</p> -<p>A méla az élet alkonyán csüggeteg, mogorva: az élet terhére van -s ő terhe a körüle viritó életnek. <span class="pagenum"><a name= -"Page_58" id="Page_58">-58-</a></span></p> -<p>Az <b>epést</b> (cholericus) forrongó meleg vére gyors és -erélyes tevékenységre serkenti. Testalkata többnyire csontos, erős; -izmai feszültek, küzdésre teremtvék; arcza marquirozott, kiálló -csontokkal s több kevesebb barnaság jellegzi; járása, taghordozása -feszes és heves, azonban nem csak mások; de önmaga iránt is -illedelmes; s ez hevét némileg mérsékli, – szemei tüzesek s átható -tekintetüek, olykor a kellemetlen érzésig, mert ezen vasvilla -hegyességű a veséket is átpillantani akaró tekintet, környező és -illető embertársát zavarba is ejti olykor, s azoknál olyan – a -magneticus rapport avagy magiai hatás által villanyszerűleg átfutó -– kellemetlen érzést kelt, hogy ez ösztönszerűleg kerüli amannak -társaságát és tekintetét, mert érzi amannak fölényét és sejti annak -uralmi vágyát, – amellett pedig annak fürkésző éles látása elől -netalán létező gyengéit elrejtve kivánja tartani. – Többnyire -domború, széles mell, bátor vagy épen daczos magatartás, finom -hallás és látás jellegzi; egyébkint benne nem csak őt érzéke s -idegei, de állati, és az ember szellemi ösztöne is jól ki van -fejlődve.</p> -<p>Ezen alaptehetségek birtokában lévén, különös hivatással és -képességgel bir a dolgok lényegét, sulypontját rögtön észrevenni s -azokat conbinálva rögtön fel is használni. Ezen alaptehetségek -birtokában lévén: észjárása eleven, gyors; ő maga erélyes tevékeny, -de tevékenységében nem igen kitartó, mert ő – érezvén tehetségeinek -fensőbbségét, – inkább mint parancsnok mással kivánja a kivitel -részleteit eszközöltetni; – az eszmét és a kivitel útját, -módozatait már előbb ő maga megállapitván. Testi tökélyt és lelki -erőt, erélyt érezvén magában, saját felfogását, véleményét tartja a -legjobbnak, s ellenmondást nem igen tűr. – Olykor hanyag (s -többnyire kényelem szerető, vagy egészen a confort embere) de ha a -szükség vagy a körülmények <span class="pagenum"><a name="Page_59" -id="Page_59">-59-</a></span> szoritják, űzik: rendkivül munkás is -tud lenni. Előtte nincs lehetetlenség és tekintély, mert ő tud -önálló, munkás és okos lenni. Az epés némi tekintetben olyan mint -az oroszlán, – egymaga is merészel megindulni avvagy csatázni a -legjáratlanabb sivatag vadonban, út- és nyom nélkül: mert ő -testileg és lelkileg erős, ennélfogva önálló s mint ilyen -alkalmilag engesztelhetlen, fékezhetlen, rettentő zsarnok, avvagy -nagylelkü és háladatos is tud lenni. – Az ész uralma nála leginkább -csak addig tart, mig vére fel nem pezsdül – mi nála könnyen -megtörténik – azontul indulat és szenvedély vakon és tartózkodás -nélkül magával ragadják; azonban ha a műveltség, férfikor, érettség -és tudományosság stádiumába léphet, s ha tehát nála a korlátlan tűz -nemes hévre, a vad erőbajnoki szilárdságra, a zsarnoki erély nagy -lelküségre tisztul és emelkedik: akkor az, egyikévé szokott válni a -renditlenül igazságos, szellemi tisztán látással biró, széles és -mély combinátiójú tökéletes embereknek.</p> -<p>Az epés szive igen érzékeny, kérésre, könyörgésre könnyen -hajlik, s ha azt visszautasitja is olykor, lelki küzdelem nélkül -alig tudja meg tenni s többnyire megbánja, hogy ha valakinek -kérését nem teljesitette; parancsnak hódolni nem tud. Egyébkint -nemes czélú áldozatra mindenkor kész, nem pazarló ugyan, de szabad -röptü gondolkozása fösvénynyé lenni sem engedi. Ha gazdag, csak ez -tud a szónak nemesebb értelmében, miként az angol főurak, úr lenni; -ha szegény, sokat tud tűrni és munkás. Hirtelen felfortyanó -indulatja epés, túlbuzdult, azonnal megsemmisitésére tör -ellenfelének, még az élettelen tárgyaknak is; – de szintoly hamar -csillapodik s már ekkor bánja hevességét, még duzzog magában, de -már arra gondol, hogy megbékéljen, mitől azonban magát megalázni -nem tudó lelkülete, olykor oktalan büszkesége, álszégyene, -<span class="pagenum"><a name="Page_60" id= -"Page_60">-60-</a></span> gyakran visszatartja. Ha megbántója bár -mennyire megsértette, de öt megkérleli, szivből megbocsát; azonban -ha hiuságát sértette, vagy tehetségeit vonta kérdés alá, akkor nem -gyülölve ugyan s nem igen gondolva vissza torlásra, de szivének -mélyében mindig visszaemlékezve kisebbitőjére, azt holtig sem -feledi. – A ki felsőbbségét elismeri s vele nem ellenkezik, annak -javára dolgozni mindenkor kész; felinduló hevességének pillanatát -kivéve, – bár tehetné – soha nem küzd egyenetlen fegyverrel, mert -természete a nagylelkűség. Élczes, elannyira, hogy mindig szokott -magának valakit czéltáblául kiszemelni, gyermekekkel és felnőtekkel -egyaránt ingerkedő.</p> -<p>Az epés a nyilvános közdolgokkal örömest foglalkozik, mert e -téren széles és mély combinatiójú tehetségének kitüntetésére tág -mező kinálkozik. A formalitásokat, külső illemet s némi -ceremoniákat jól tűri, mert ő maga is szereti a fényt, pompát, -udvarias és feszes: a rendesség kedvelője, de nem pedans; -szóvitában csalhatatlannak hiszi magát s azért ellenmondást nem tür -és igy kiálhatatlanná teszi magát. Való ugyan hogy állitásai -többnyire igazak, mert átlátó világos itélettel bir, de a modor és -követelés, melylyel azt előadja, igazságából sokat levonnak, mert a -közönséges emberek nem tudván élesen megkülönböztetni s mélyen -hatólag birálni: még ha kölcsön adott pénzét követelné is valaki, -de azt a törvényes formák megtartása nélkül önkényt, karhatalommal -tenné: igaztalansággal méltán vádoltatnék. Képzelődése heves s -szüntelenül munkás, esze mély, de a valót könnyen túlszárnyalja. Ha -az e fajta egyének szellemi tisztán látására például ifjuságukban a -helytelen nézetek hályoga ereszkedett volna, avvagy talán ehez még -szilaj erélyük képzelt hősiessége is vakitólag hatott volna, akkor -ők rendszerint az önhittség és nyakasság circulus vitiosusába esve -a tanulmányoktól egész éltükön át elidegenednek, <span class= -"pagenum"><a name="Page_61" id="Page_61">-61-</a></span> nem -haladnak, s így rendszerint helyi zsarnok szellemekké -(Localgeister) válnak. Ezek a társadalom kulláncsai, melyeket az -magáról lerázni alig bir.</p> -<p>Az epés határozataiban s az eszközök megválasztásában gyors s -többnyire szerencsés; a kivitel nem aggasztja, mert testi és -szellemi tehetségeiben bizik. A közönséges mindennapit lenézi, mert -rendkivüli tehetségeinek csak a rendkivüli felel meg. Az epés az ő -átérzett terjedelmes nagy szellemével, vétkeiben és erényeiben, -emelkedésében és bukásában egyiránt nagyszerű.</p> -<p>A telivér epés a buvárkodó tudós szerepét ritkán veszi át, mert -ő inkább a gyakorlati életben akar szerepelni, hol éles és gyors -átpillantása és ügyes felhasználása a helyzeteknek adja a -szerencsét, ugyanazért rendesen olyan pályát választ magának, mely -független természetét legkevésbé látszik korlátolni.</p> -<p>Rónay J. azt mondja az epésről, hogy az nem a zajos társas élet -embere, hogy elbizottsága, büszkesége, mely állitásait soha vissza -nem vonja, és hajthatatlan jelleme türhetlenné teszik; szép -tehetségei, melyeket csak felsőbbsége kivivására használ, egyiránt -hóditnak és sértenek. Ha az egész társaságot nem képes hatalmába -kerítni, fog mindenesetre egyet kiszemelni, kit gúnyai, csípős -szavai, és kicsinlő észrevételei czéljául tüz ki. Szóvitában -csalhatatlannak hivén magát, kiállhatatlan. Ellenmondást nem tür, -ellenét a legérzékenyebb oldalán sérti s ha okokkal győzni nem -képes a leggorombább személyességre szokott vetemedni (de ez utóbbi -térre csak a müveletlen, durva lelkületű, ha bár tanult epés ember -szokott csak lépni.) Ez oka hogy állitásaiban igaza lehet, de nem -kifejezéseinek modorában avvagy szavaiban, mert azok sértők. Vele a -szóvitában ingerkedve játszani mindig merész vállalat. Utánzásnak -nem barátja, apróságokkal bibelődni nem <span class= -"pagenum"><a name="Page_62" id="Page_62">-62-</a></span> szeret, -gyöngéit gondosan leplezi, bár más tekintetekben nyilt szokott -lenni.</p> -<p>Vallásban szigorú, szertartásaihoz ragaszkodik, még akkor ha -meggyőződése ingatag. Az epés nem büszke vallástalanságára mint a -vérmes, sem vallásosságára mint a nyálkás. Irmodora alapos, -dagályos, szavai és mondatai válogatottak. A feszes modor, valamint -testi magatartásában általán véve, úgy irásaiban is feltünő.</p> -<p>Mint tanitó szigorú, de egyébkint is az élet gyakorlatában, és -rendtartó szokott lenni. Tekintélyét meg ne sértsd, mert idétlen -hevességében avvagy bősz haragjában aljas bosszúra is -vetemedik.</p> -<p>Hivatalban rendes, uralgó, véleményét csalhatlannak hiszi s épen -ezért társait tanácsaival szünetlen elhalmozza, azokat is, kik -felette állanak. Mint biró megvesztegethetlen s az igazság -kiszolgáltatásában rendítlen. Mint alattvaló nyughatatlan, hasonló -az elfojtott lánghoz, mely rést keres a kitörésre. Ilyen természetü -levén a teli vér epés, igen természetes, hogy két epés együtt -ritkán tud szorosra füzött tartós barátságban élni. Ha egy ország -(lásd spanyolországot) többnyire epés véralkatú lakossággal bir, -ott a háborgás, pártütés, csatározás, véres bosszú napi renden -van.</p> -<p>Az epés jó apa, gyermekeit szereti, de el nem kényezteti, -bünteti, de szivtelenül meg nem veti.</p> -<p>A nő önmagát jobban szereti mint férjét s gyermekeit. Nem -szokott dicsérni, de annál inkább szeret dicsértetni, ha szép, -szépségét, ha rút, szenvedélyeit használja hóditási fegyverül, mert -neki hodítni, győzni kell minden áron, minden úton. – Férjét nem -félti, de igen önszépségét és tekintélyét. Háza küszöbén túl -álarczot ölt, szende, gyöngéd, kegyes, – de családja <span class= -"pagenum"><a name="Page_63" id="Page_63">-63-</a></span> körében -mérges növény, melynek lehellete a házi élet öröm virágait -leperzseli.</p> -<p>És midőn az epésnek fején a leélt idők hamvai mutatkoznak, -visszavonul mint a vihar, mely kitombolta magát, – s minél zajgóbb, -követelőbb volt a világban, annál csendesebb és igénytelenebb a -magányban.“</p> -<p>Egyébkint ezen véralkat tulajdonosai a legnyughatatlanabb életet -élvén, lelküknek különben meglevő derültsége mellett, gyakori és -nagy adag lelki gyötrelem, kin is szokott osztály részül jutni, – -mivel önálló, bátor, olykor kihivó, az emberi hibákat, -gyengeségeket azonnal fenyiteni, vagy az embereket fegyelmezni -kivánó – magatartása mások jogkörét, vagy legalább azok -gyengeségének érzetét vagy hiuságukat és erkölcsi fogyatkozásaikat -érintve, törekvéseik czélját csorbitani, akadályozni látszatik, – s -igy önmaga ellenébe embertársait s főleg <em class="gesperrt">az -erkölcsi fogyatkozásban szenvedők összetartó tömegét</em> -ellenállásra, vagy legalább parallyzálásra zuditja fel.</p> -<p>A <b>nyálkás</b> (flegmaticus) véralkat a legszerencsésebbek -közé tartozik, mert vére kevésbé meleg s lassú keringésű levén, reá -a külvilág és az emberek gyarlóságai és roszlelküségei nem igen -érzékeny benyomást tesznek. Rendszerint inkább szőke mint barna, -szeme homályos, nem ritkán savó szinű, bágyadt tekintetű, arcza -kifejezés nélküli komoly, hallgatag és szabályos. Magatartása -egészben véve olyan – mint a lassú folyamé. Ő senkit sem geniroz, -de őt sem genirozza senki és semmi. Lassúsága ismeretes, valamint -udvariasságának hiánya is, taghordozása nehézkes, lomha, kissé -merev, és nyugalmas. Ő nem a társaság embere, mert ott rendszerint -szótlan, szenvedőleges magatartású szokott lenni, – egyébkint pedig -a társadalom szokásai, etiquettje terhére van s ő mosolyogja -magában <span class="pagenum"><a name="Page_64" id= -"Page_64">-64-</a></span> az emberek hiúságát, aprólékos ügyes -bajoskodásait. Szivérzeményei fejletlenek, tompák, – ő maga csak az -észhez szokott szóllani, a szivhez soha; – öt érzéke is csak -középszerűen van kifejlődve, azért őt külsőleg és aránylag -érzéketlennek tapasztaljuk. – Nem egy könnyen hevül fel, mire -jellemző példa egy németországi úrnak történt utazási esete -kocsisával, t. i. utközben rablók által megtámadtatva először a -kocsis kapott kemény ütlegeket, azután ura, miközben a kocsis -földön hevertében egy darabig csak nézte a nem épen divina -comoediát, egyszerre azonban csak neki fohászkodik a kocsis és -lesujt egypárt a rablók közül, mire a többiek elfutottak. Ekkor a -kocsis ura által kérdeztetve miért hogy kezdetben mindjárt nem -riasztotta el a rablókat? – ilyen választ adott: Joa i mus hold -erst warm werden!</p> -<p>A nyálkás sokat tud türni, mindenesetre többet mint más -véralkatú, de azért fel ne boszantsd, mert bosszúja iszonyú, -szivtelen, sőt embertelen.</p> -<p>Hideg vére az egy helyben maradást kedveli, azért kényelem és -nyugalom szerető, – gond – és mindenesetre aggodalom nélkül óhajt -élni. Önmagát s különösen nyugalmát egész a szivtelen és -igazolatlan önzésig szereti, szükségből szorgalmatos is tud lenni. -Ezen véralkatúak, hacsak szerét tehetik, biztositott, állandó, -hanem is valami zsiros <em class="gesperrt">hivatalba</em> -törekszenek jutni, s nem annyira a papi mint a tanitói székbe avagy -számhivatalokba vágyódnak. – Ők nem ujitók s nekik az idő nem pénz. -– Eszélyesek mint a kigyó, a jó alkalmat kilesik s csak akkor -cselekszenek, ha a körülmények egészen kedvezők, mit tehát -rendszerint jó siker szokott követni; nekik semmi sem sietős, ők -ugy gondolják hogy majd megjön minden magától, – körülbelül ugy -gondolkoznak mint a nilusi tartományok fejedelmi tanácsa, mely a -Nilusnak hajókázható folyammá leendő <span class="pagenum"><a name= -"Page_65" id="Page_65">-65-</a></span> a szabályozási kérelemre azt -felelte, hogy ha isten a Nilust hajókázható folyammá akarja vala -tenni, már kezdetben úgy alkotta volna azt.</p> -<p>A világ kicsinykedésével, hiúságával, haladása avvagy -hátrálásával nem törődik, ő önmagában visszavonulva akar élni s -önmagával meg is elégszik, azért benső barátja ritkán van.</p> -<p>A nyilvános közdolgokkal bibelődni nem hajlandó, de ha -vállalkozik, eljárása sikeres szokott lenni.</p> -<p>Elméje nem fogékony, de hű; tudománya leginkább citatiókból áll, -mert a betanultat nem egy könnyen felejti, mindig alapos akarván -lenni előadását rendesen Ádámon és Éván kezdi, és a végtelenbe -nyujtja; különben egy oldalú s megrögzött eszméi vannak. – A -flegmaticusról elég hibásan azt tartják némelyek, hogy talentuma a -philosophiai eszmékre fogékony; azonban ez téves nézet, mert ő -elégli a külső okokat s rendszerint nem szokott az eszmék mélyére -hatolni. <em class="gesperrt">Hallgatagnak, nyugodtnak, türelmesnek -avvagy bölcsnek lenni: nem mindegy</em>. A ki az értelem -meggyőződése fonalán elv- és jellemszilárdságra jutott s igy -önmagát szellemileg naggyá, lelkületét erőssé, edzetté tette, csak -az lehet bölcs, – ellenben kinél a véralkat flegmája az értelem, -mély meggyőződése nélkül adja a lélek nyugodtságát, a türelmet s. a -t. az, csak külsőleg olyan mint a bölcs, de értelme, jellemiránya -homályos, szivderűje tompa, szivnemessége kiképezetlen.</p> -<p>Ügyetlen, untató a társalgásban, noha ő szótlanul is jól érzi -magát baráti körében. Jó családfő s különösen kegyes apa; -vallásában a vakbuzgóságra hajlandó. Jó bogarász, fűvész és régész; -hatástalan szónok. Egész tudománya inkább elméleti s az úgynevezett -életphilosophiából vagy is az élet gyakorlati <span class= -"pagenum"><a name="Page_66" id="Page_66">-66-</a></span> -ügyességéből neki csak kicsiny részecske jutott. Hivatalában -rendes, a fegyelmet, gépiességet és burocratismust jól tűri: -felsőbbségének vakon engedelmes, de mint főnök hiányosan tölti be -tisztét. Inkább szeret kormányoztatni mint kormányozni.</p> -<p>Birói hivatalra épen nem való, még csak békebiráskodásra sem, -mivel igen felületes s hajlandó mind a két félnek igazat adni, sőt -ha neje által ezért intetik, ennek is igazat ad.</p> -<p>Rónay az ifjut daczosnak, önfejűnek, a lányt csendesnek, -visszavonultnak s minden háziassága mellett rendetlennek mondja, -úgy szintén azt állitja, hogy mint férjezett nő szenvedélyes, -kegyetlen s ritka ügyességgel tanárkodik a rágalom iskolájában.</p> -<p>Megöregedvén a nyálkás véralkatú, gyermekiesen könnyelmű -lesz.</p> -<p>A vérmes és méla kislelkűségre, kétségbeesésre bir -hajlandósággal, mig az epés és nyálkás, erős, szivos lelkületű.</p> -<p>A méla (melancholicus) és a nyálkás (flegmaticus) rendszerint -több hajlandósággal bir a fösvénységre mint a vérmes (sanguinicus) -avvagy az epés, (cholericus) mivel amazok inkább a külvilágra -forditják figyelmüket, mig az utóbbiak inkább ujitók, találékonyak -s a szellem és lélek belsejébe reflektálnak.</p> -<p>Véralkat vegyülék nem csak lehető, de sőt száz és ezerféle -árnyalatban olykor mind a négy véralkat vegyitve található; azonban -kiválólag <em class="gesperrt">uralgó</em> rendszerint csak egy -szokott lenni.</p> -<p>A lassú felfogásu (flegmaticus) emberek közt is nem ritkán -successive biztos és alapos felfogást tapasztalhatunk valamint -ellenkezőleg könnyü és gyors (nem ritkán kapkodó) felfogásuak sem -mindenkor alapos és genialis belátással birnak; <span class= -"pagenum"><a name="Page_67" id="Page_67">-67-</a></span> azonban -humoristikus elmeéllel (Vitz) csak a gyors észjárással birók vannak -felruházva.</p> -<p>A politicailag szabad elvű emberek közt sokkal több elmeélell -(Vitz) biró ember van mint a conservativ elvüek közt, mert azok a -mint észjárásaikban sajátságos könnyüséget, szabadságot birnak, -ezen sajátságaikat az élet minden viszonylataiba átvinni mintegy -ösztönözve érzik magukat. – Kérdés marad azonban, hogy valljon -szintoly alaposak-e mint a milyen élczesek?</p> -<p>A természetes tiszta észnek (telentum) ha az, az elmeéllel birók -közül való (ezeknél a testi öt érzék és az általános szellemi -érzékiség: Vitalsinn, sensorium commune, rendszerint igen jól -kifejlődvék) a többi közt azon előnye is van a hét köznapi ész -felett, hogy szellemi érzékével a helyeset az igazságot mielőtt -annak alapokait jól magyarázni tudná: megsejditi észreveszi. Ezek -rendszerint sensitiv-alkatásuak, bármilyen külsővel birjanak más -különben.</p> -<p>A testnek és léleknek kifejlődött, avvagy csak mulatkozó -tulajdonságai az alaprajz szerint fejlődnek ki, mert képtelenség -volna feltenni, hogy attól el is térhetnének.</p> -<p>„Terem az ember mint a suba gallér.“ Ezen közmondást én úgy -értelmezem, hogy valamint a szegfűvirág gyenge zöldségéből nem -fejlődhet egyébb virág, mint épen szegfűvirág- és mag – bármily -keverékü földet vagy trágyát adjunk is termő talajának, – úgy a -gyermeknek kifejlendő jellege és jelleme véralkatától, -vérkeverékétől függ, de csak jellege és jellemémének <em class= -"gesperrt">alapjára</em> nézve, úgy hogy ezekből bármely -körülmények között és bármily mesterkélt készakarattal sem lehet -egészen kiforgatni. Igy például egy sanguinicus szőke gyermekből -soha sem lehet olyan teljesen önálló, akarat erélylyel biró kemény -„jellemet“ fejleszteni, mint egy hasonló észbeli <span class= -"pagenum"><a name="Page_68" id="Page_68">-68-</a></span> tehetségű -s hasonló körülmények között növekedett barna cholericus, vagy -bármely szinű flegmaticus gyermekből. Azonkivül a cholericusok -mindig több hajlammal fognak birni az uralkodásra, – mivelhogy a -természet adományozta fensőbbségüket érzik, – mint például a -sanguinicus szőke. Továbbá például a vérmes ügyvéd vagy orvos -minden bajt csak úgy könnyü szerrel megorvosolhatónak véleményez, -mig például a cholericus orvos vagy ügyvéd ösztönszerűleg drasticus -curát szeret aplicálni; – s igy tovább.</p> -<p>A gyermek temperamentumának minősége tehát olyan alap, melyet az -egészen soha sem vetközhet le – bár mit mondjanak is ez ellen a -puritán philantropok s melyből ered kezdetleg azon berzerő és -irányzat, melyet ösztönszerűségnek, alaptehetségnek nevezünk, – -később pedig a jelleg és jellem.</p> -<p>Midőn Rónay J. „Jellemisme“ czímű munkájának századik lapján azt -mondja, hogy: „a magyar kérkedő elbizottságának kell tulajdonitani, -hogy vélemény harczaiban sokkal kitartóbb mint egyébbkint vérmes -természetétől várnók,“ – tán nem vette kellő figyelembe, miszerint -a magyar <em class="gesperrt">szerepelő</em> státus férfiak és -népvezérek, mint minden országban, úgy itt is legtöbbnyire az epés -vagy flegmaticus véralkatuak közül válnak ki, – s hogy ezen -véralkatnak megfelelő állhatatosság, erély és kitartás a -természete.</p> -<p>A vérmes és méla véralkat rendszerint nincs hivatva állandó, -nyomatékos és befolyásos szereplésre, azonban nincs szabály kivétel -nélkül.</p> -<p>Az emberek legnagyobb részének igényei és birálatai embertársuk -irányába jogosulatlanok, igaztalanok. Igy nem ritkán jogosulatlan -érzékenykedést és igényeket látunk feltünni, midőn például a szülék -gyermekeik sajátságai (vagy épen maznaságai) következtében azt -kivánják a tanitótól <span class="pagenum"><a name="Page_69" id= -"Page_69">-69-</a></span> hogy az, egészben és <em class= -"gesperrt">egyenkint</em> is alkalmazkodjék gyermekeik -sajátságaihoz, meg nem gondolva, hogy ha a tanitó máskülönben -humánus és felvilágosodott ember, az, a gyermekeket csak általános -szabályok, t. i, az észszerűség és a társadalmilag jónak itélt -egyöntetűség értelmében képezheti, s igy a gyermekek sajátságait -nem legyezheti, sőt inkább ezen sajátságokból azokat kivetkőztetni -van hivatva, mert elvégre is megdönthetlen igazság az, hogy -<em class="gesperrt">minél müveltebb az ember, annál kevésbé -nyilatkoznak benne kicsinykedő sajátszerűségek</em>; épen igy át -kell olvadni az úgy nevezett temperamentumok <em class= -"gesperrt">élének</em> az ember önállóságába, magát szabaddá tett -szellemébe, a társadalmi egyöntetűségbe (melyet a tanitó mindig -mint absolute legjobbat igyekszik alakítani) ha csak jogosulatlan -kiváltságokat nem akarunk magunknak vindicálni embertársaink -rovására. Való, hogy az ember saját véralkatának uralma alól csak -az önképzés útján elsajátított magas értelmi fejlettség nyomán -szabadul fel, midőn egyedül az értelem veszi át az uralmat, – de ha -erre már a tanár által is ideje korán figyelmeztetik, ezért az csak -köszönetet érdemel. Leszállani a gyermek értelméhez méltányolni -annak sajátságait, véralkatát: egészen más, – mint annak -fogyatkozásait legyezni, ferdeségeit nem egyengetni, az egységet, a -harmóniát a gyermek sajátságai miatt szem elől téveszteni.</p> -<p>Az igazvaló megismerésének, az önismeret és emberismeret -megszerzésének nyomán magas értelmi fejlettségre jutott egyének -száma igen kicsiny, még a müvelt osztálybeliek között is, -ugyanazért jóformán általános igazságot mond Rónay J. midőn -állítja, hogy „a benyomások élénk felfogása, a visszahatás erőssége -és tartóssága, az embernek érzeményei és indulatai, ösztönei és -szenvedélyei, szóval lelkülete, jelleme, <span class= -"pagenum"><a name="Page_70" id="Page_70">-70-</a></span> ha nem is -épen egyedül, de nagyobb részben a vérmérsékétől, a nedvek minő és -mennyiségétől, gyors vagy halk folyásától és ingerlékenységétől -vegy- és nedvalkatától függ;“ mert „nehéz természeti hajlamainkat -leküzdeni, és szabályozni, nehéz a vérmes könnyelműségét fékezni, a -méla borúit eloszlatni, az epés hevét mérsékelni s a nyálkást -nyugalmából felriasztani; de nem lehetlen.“</p> -<p>Azon lélektanárok logicáját, észjárását nem értem, a kik azt -állítják, hogy az embernek lelki állapotjában ellenmondások is -vannak; – mert a homály még nem ellenmondás, de a változó helyzet -és körülmények szülte változékony tünemények sem azok, – és a -látszat nem mindig a való. De hogyan is lehetne feltenni a teremtő -bölcsességéről, hogy az, az ember lelkébe harmoniátlanságot -ültetett volna?!</p> -<p class="center">* * *</p> -<p>Az igazság megismerése általános értelemben, vagy is az embernek -szellemi tisztán látása mint ragyogó nap teljes pompájában -világítja meg a tárgyakat, eszméket, életre ébreszti s jótékony -melegével növeli fogalmainkat a moralitás becséről; ennek -segélyével tanuljuk átérteni a harmoniát, mely az ember létezésében -s a világ egyetemben egy iránt nyilatkozik; a szellemi világosság -sugárai, napmelege, szeretetet, rokonszenvet lehelnek belénk.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_71" id= -"Page_71">-71-</a></span></p> -<p>Az életnek van heve, (ifjúság) termékeny ideje, (férfikor) -árnyéka (öregség) és csendje (aggság.)</p> -<p>Az embernek szabad akarata kezdetben (a gyermekkorban) csak a -természettől nyert bizonyos iránybani berzerő s csak később az -okosság és bölcsesség megérlelődésével válik az jogosult (autonom) -önhatósággá.</p> -<p>Midőn az ép egészséges test, milyennel rendszerint az ifjuság -szokott birni, testben lélekben jól, megelégedve érezvén magát, -akkor egyszersmint azt is érzi hogy a természettel mely körülötte s -reá mosolyog, harmoniában van; ez oly, még ekkor csak sejtelem, -melyet később a tapasztalás, ismeretek, szellemi tisztán látás a -felfogás és bizonyosság képében tüntetnek fel, s ama sejtelem -tudássá, megismeréssé változik. És mivel nehéz meghatározni azt, -hol végződik az ösztönszerű sejtelem s hol kezdődik a megismerés -vagy tudás, azért ne higyjük hogy például a gyermeki szenvedések -nyom nélkül enyésznek el; keresztül szövődnek azok sokszor egész -életén át s részben okai a szeretetlenségnek, vagy épen -gyülölségének az emberek irányába, mely szenvedések nyoma egész -életükön át is vörös fonálkint húzódik.</p> -<p>A férfikor, mely már annyira tájékozta magát, hogy magának -elveket, irányt, czélt alapitott meg, még ingadozik az ifjuság -álmai, reményei és az öregség álmatlansága és reménytelensége -között, mind a mellett a munkásság korszaka ez, melyben az ember -erőteljének érzetében mind két karjával emeli a végzet göngyeit, az -Atlász golyót ónsulyával; egyik szemével előre néz, hogy a botlást -kikerülje, a másikkal visszapillant, hogy ifjú korának rózsás útját -látva, abból reményt és erőt merithessen; görnyed a teher és -reménytelenség súlya alatt, még is folyton munkás, mert életereje -arra ösztönzi. Az életerő, ha nincs mit tennie, önmagát emészti -<span class="pagenum"><a name="Page_72" id= -"Page_72">-72-</a></span> fel: „Den alle Kraft dringt vorwärts in -die Weite, um zu leben und zu wirken, hier und dort.“</p> -<p>Mig az ifjú egy egész életet lát maga előtt feltárulni, mig a -férfi erejének érzetében bizik s mindketten harmoniában érzik -magukat a természettel, addig a beteg, avvagy öregsége által -kimerült ember nem érzi többé ezen saját énjének a mindenséghez -életerővel vonzódó harmóniáját, mert a szellemnek alaptétele, a -testnek alkatrészei már egymáshozi viszonyukban is lázulni -kezdenek, s ha már az egymásba forrt kisebb részek harmóniája -tünedezni kezd, hogyan álljon az egyén vonzodó egyéni -életviszonyban az universumhoz?: az aggsága, vagy hosszas betegsége -miatt elgyengült s érzékeit vesztett ember vágyva vágyik a -természet ölébe vissza feküdni,<a name="FNanchor_20" id= -"FNanchor_20"></a><a href="#Footnote_20" class="fnanchor">20)</a> -honnan öt nehány évtizeddel előbb a világ lelke emberi életre -ébreszté.</p> -<p>Midőn az ember egy ismeretlen országba jut s azt hosszú évek -során keresztül kasul járja: eleinte sok mindenféle újnak, -megfoghatatlannak, különösnek s. a. t. fog nekie feltünni, de mikor -már egészen othonossá vált benne s egészben véve felfogta annak -phisiognomiáját, megismerte külső és belső természetét s. a. t. -alább hagy érdekeltségével s lassan-lassan közönyös lesz minden -iránt a mit már megismert, nem hajhász többé az ismeretlen után, -mert tudja, hogy körülbelül „nil novi sub sole;“ – épen igy van az -ember midőn férfikort ért, a tapasztalás gyümölcse fejére hull s -tudja már mit várhat az élettől s miben csalatkozott, megérti, hogy -az élet olyan <span class="pagenum"><a name="Page_73" id= -"Page_73">-73-</a></span> értelemben miként azt az ifjú -reménylette: nem fizeti ki magát, beáll tehát előbb a munkásság, -később a közönyösség, s a férfi kész öreg emberré lesz.</p> -<p>„Szomorú, örömtelen ifjúság – mondja Rónay – ritkán szokott jót -szülni; minden kornak vannak jellemző sajátságai, melyek el nem -maradnak, ugrás a természetben nincs, végig kell futni a pályát -mindenkinek. A magyar közmondáskint legalább is egyszer életében -mindenki eljárja a bolondját, és ha már ennek meg kell lenni, jobb -ha a maga idejében történik.“</p> -<p>Majd minden ember fél a meghalástól, s ez természetes iszonyú a -lét után a nem lét gondolatja, – némelyeknél kétszeresen iszonyú, -mert szivük, lelkük, egész erejével ragaszkodnak szeretteikhez, -forrón érző szivüknek rendkivül fájó érzést okoz, hogy azoktól -örökre el kell válni.</p> -<p>De vannak emberek, kik a végzeten megnyugszanak: ezek vagy az -értelem fejlettségének oly magas fokán állanak s szellemüket -annyira szabaddá tették, hogy mindent, magát az élet megszünését is -a bölcs nyugalmával tekintik, – vagy érzéseik a sok szenvedés -nyomása alatt elfásulván (majd ilyen forma helyzetben vannak az -elaggottak is) vágyva kívánkoznak egészen beleolvadni a természet -csendes, nagy oceánjába.</p> -<p>A ki elméjében az egyén szellemi részét tekinti embernek, mely -ideig óráig <em class="gesperrt">egyéni</em> életet él, – az magát -holta után nem holt testnek (cadaver) képzeli, hanem olyan -szellemnek, mely ha földi életének emlékezetével nem birna is, s ha -többé elkülönzött szellemi egyéniséget nem képezhetne is, élni fog -az őserőben.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_74" id= -"Page_74">-74-</a></span></p> -<p>Az úgy nevezett lavaterizmus tudománya, simbolicus ismérvei, nem -egyebek a sötétben való tapogatódzásoknál. Találósága majd olyan -esetleges, mint midőn az egyik ember azt mondja hogy lesz eső, mert -a jelek oda mutatnak, a másik ellenben azt állítja, hogy nem lesz, -mert az ő észleletei ezt mutatják.</p> -<p>Van ugyan az ember arczában, szemeiben, járásában, -arczjátékában, magatartásában, s a t. sok jellemző, de ezen -ismérvek csak kevéssé körvonalozott s csak inkább általános -következtetésekre engednünk sejtenünk.</p> -<p>Azonban szabályul elfogadható, hogy például a kézzel lábbal -kapálódó, vagy előadása közben nyugtalan ember ha a müvelt -osztályhoz tartozik, orátori előadásának, nem ritkán logicai -rendjének átérzett hiányait akarja pótolni taglejtései által. Az -önmagával, előadandó tárgyával és logicájával tisztában levő ember, -nyugodtan s csak szavaival szokta kifejteni eszméit, elbeszéléseit; -de minthogy minden szabály alól vannak kivételek: legbiztosabban -fogjuk megitélhetni az embert cselekedeteiból<a name="FNanchor_21" -id="FNanchor_21"></a><a href="#Footnote_21" class= -"fnanchor">21)</a> például, ha valaki pénzét könyvekre költi, -feltehetjük róla, hogy kedvelője a tudalmaknak vagy regényeknek; -azonban, ha azt nem hiúságból teszi: emelkedett lelkülettel is bir -egyszersmint. Ámde a megszerzett könyvtár nem mindenkor ismérve -gazdája olvasottságának, még kevésbé tudományosságának. Vannak -emberek, kik egy csinos könyvtárt hiúságból is megszereznek, mert -az ember gyengéje az is, hogy szeret többnek látszani, mint -amennyi, s mert végre az, ma már a „bon tónhoz“ tartozik.</p> -<p>Midőn valakivel tálálkozunk, először is a szeme közé szoktunk -nézni, mintegy ösztönszerü vizsgálódást teljesitvén, <span class= -"pagenum"><a name="Page_75" id="Page_75">-75-</a></span> hogy ugyan -a mágiai hatás avvagy azon kifejezés, mely emberünknek nyugodt -állapotában arczáról elömlik, rokonszenves benyomást tesz-e ránk? -Amit azonban e nyomon a legjobb esetben is megtudhatunk, nem -egyébb, mint ösztönszerű ugyan, de tökéletlen sejtelme annak, hogy -emberünk saját énünk természetéhez felvett szokásaihoz -(habitualitas) gondolkozásunk módjának formáihoz vagy lényegéhez -hasonlit-e vagy sem? – E szerint csak is saját egyéniségünk -sajátságaihoz viszonyithatjuk a keletkezett benyomást, vagy érzést, -– és korántsem (birhatunk azon képességgel, hogy átalánosan -érvényes, való igaz) képét ismerjük fel abban emberünk -lelkületének.</p> -<p>Van azonban némely általánosságban elfogadható szabály (nincs -szabály kivétel nélkül) e tekintetben is, például ritkán hibázunk, -ha egy minden tekintetben szabályos arc (Bild ohne Grad) mögött -csak igen közönséges, szellemnélküli embert látunk.</p> -<p>Némelyek azt is állitják, hogy a tökéletesebb testben -tökéletesebb lélek is lakik; – ámde a hol ezen felállitott szabály -alól annyi a kivétel mint itt: ott az szabály lenni megszünik. – -Egyébkint elfogadott általános szabály: hogy a nőknek nincs, de a -férfiaknak van joguk rútnak lenni; csak hogy az, az ijesztő -túlságba ne csapjon át, mert akkor méltán azt mondhatják róla a -nők, a mit egy franczia delnő Pelison, franczia academiai tudosról -mondott, hogy t. i. Pelison anynyira rút, hogy visszaél a férfiak -szabadalmával, miszerint ezeknek joguk van csúnyáknak lenni.</p> -<p>Kifejezés nélküli arcz a férfit nem igen ajánlja, mert ez -rendszerint gyenge lelkület bélyege; mig a férfias, komoly arczon, -erő, erkölcsi – és külső bátorság s tán a leküzdött bajok győzelme -sugárzik. A halvány arczszinezet; hanem betegség jele, a mély -felindulások tükre szokott lenni. <span class="pagenum"><a name= -"Page_76" id="Page_76">-76-</a></span></p> -<p>A bőven lerakodott kövérség arra mutat, hogy viselőjében a lélek -erélytelen, ezekkel ellentétes egyénekről mondja Johnson: „vizsgáld -meg azt, ki lelkét felvonva tartja: soványnak és halaványnak fogod -találni.“ Az ilyen ember idegei igen érzékenyek, észjárása és -tekintete átható, szelleme vállalkozó, erkölcsi bátorsága nagy.</p> -<p>A mely ember mély gondolkozású s szorgalmas megfigyelője -midnennek, annak szemöldöke rendszerint igen közel van a szemhez, – -mig ellenkezőleg, kiknek szemöldöke mintegy ujnyival van feljebb -szemüknél, azok gondtalanok s köznapi tehetségüek szoktak -lenni.</p> -<p>Goethe életirójának egy recensense azt mondja, hogy mikor -valamely jeles emberről hall s irányába érdeklődik, nagyon óhajt -végére járni, hogy milyen lelki tulajdonokkal birt annak anyja, – -és ez természetes, mivel bennünket az élet gyakorlata arra tanit, -hogy a fiú gyermek rendszerint anyja ábrázatját, külső formáját és -lelki tulajdonságait szokta átörökölni, úgy hogy száz közül -kilenczven eset igazolja ezen állitást. – Való ugyan, hogy a -leány-gyermek viszont atyja tulajdonságait s vonásait örökli -rendszerint, de már itt több kivételre találunk.</p> -<p>A rövid, erős, izmos nyak phisicai erőre és nem ritkán erélyes -lélekre mutat. Lavater azt mondja: „nem láttam egy nagy -gondolkodót, nem még egy csak állhatatos okos embert sem, kinek -gyenge, magasan fekvő, – a homlokot mintegy két részre szakasztó -szemöldökei lettek volna. Ellenben, minél közelebb feküsznek a -szemöldökök a szemhez, annál komolyabb, mélyebb a lélek jelleme. -Bágyadt, lankadt szemek gyengeségre, félelemre mutatnak. Apró -tündöklő szemek, főleg ha be vannak esve, többnyire ravaszságot -jelentenek. A kidülledt szemmeli meredt nézés ostobaságot, vagy a -lélek munkálkodásának pillanatra <span class="pagenum"><a name= -"Page_77" id="Page_77">-77-</a></span> történt fennakadását -bizonyitja; az erős, egyenes-nézés, erős és nyilt jellemre mutat, -gyakori mozgatása a szemnek, könnyelmüséget, de gyakrabban -csalárdságot árul el, (ha t. i. nem a szemizmok betegsége az.) -Nyitvaálló, nagy, kiduzzadt szemek őszinteséget, reményt fejeznek -ki, s ha ez esetben a szemnek felső héja nagyon fel van vonva; -parancsoló lélek kifejezése (igy festették Junót is a régiek). A -közép tájon erős vagy átaljában jól megtermett sasorr, bátorságra, -lelki erőre mutat, mig a felpittyedt (fitos) orr büszkeséget árul -el.</p> -<p>Komoly, vagy épen komor ember a sötétszint, a vidám a világosat, -az erős szemű s a feltűnni igen vágyó pedig a vöröset kedvelli -inkább.</p> -<p>A folytonosan csinos, rendes, tiszta öltözködés (ha hiú piperévé -nem fajul) lélektani tapasztalatból meritve, a belső vagy is -erkölcsi tisztaságnak ismérve; mintegy önkénytelen nyilatkozata -annak, hogy a szennyet, a tisztátalanságot, a feslettséget sem -kivül sem belül tűrni.<a name="FNanchor_22" id= -"FNanchor_22"></a><a href="#Footnote_22" class= -"fnanchor">22)</a></p> -<hr class="tb" /> -<p>Mint már fentebb is emlitve volt: az úgy nevezett indulatok, -szenvedélyek s a t. nem működhetnek önállólag ott, hol az értelem -megtisztult, vagy is az igazvalónak megismerésére eljutott, azért -ilyen részletességeknek (melyek az ember értelmének s valójának -totalitásából kiszakitva úgy is érthetlen, harmoniátlan eszmék) itt -csak kicsiny tért nyitunk. Szoritkozom egyedül a társadalmi élet -nehány az önismeret és emberismeretbe vágó kinövésének rövid -rajzára és fejtegetésére, <span class="pagenum"><a name="Page_78" -id="Page_78">-78-</a></span> mert ezek a mindennapi életnek -mindinkább elfajzó senyvei. Ilyen főleg az <em class= -"gesperrt">önzés</em> és <em class="gesperrt">fösvénység</em>, mely -senyvek a summum ius summa saepe iniuria újjmutatása szerint -mindinkább aláássák az emberiség morális érzetét, örömeit -elégedettségét s a t.</p> -<p>Az önzésnek három féle fő osztálya van, egyik a <em class= -"gesperrt">vélemény</em>-önzése, másik a <em class= -"gesperrt">cselekmény</em>-önzése, harmadik a <em class= -"gesperrt">közönséges</em>-önzés vagy is kapzsiság, fukarság, s a -t.</p> -<p>A vélemény önző, saját véleményébe annyira szerelmes s ahoz oly -föltétlenül ragaszkodik, hogy semmi esetre sem tartja szükségesnek -saját véleményét mások értelmének próba kövén szigorlani; azonban -az ilyen észjárás, mely leginkább csak öntelt, a társas körökben -henczegő, bőbeszédű emberek sajátja, az elfogultság és felületesség -labyrinthusában tévelyeg s értelmével nem képes a kivezető fonál -végét feltalálni. Az egyes ember észjárásának, tudalmának épen úgy -regulátora a mások értelmessége, mint a hogy a sajtó szabadsága, -nem egyébb az eszmék tisztázásának szellentyűvel ellátott -retortájánál. Ámde az önteltség és önhittség idült és veszélyes -bajában többé vagy kevésbé, de sokan szenvednek, és hogy -számszerint mennyien? azt azon régi bölcs kimutatta, a ki boltja -fölé felirá: „itt ész árultatik“ s a hová csak egyetlen egy ember -ment be észt vásárolni, de a ki épen ezáltal bizonyitá be, hogy -arra a többiek közt legkevésbé van szüksége. Sok ember önhittsége s -büszkesége nem engedi, hogy a dolgok s történetek okát kérdezze, -nyilvánosan fürkésze, inkább gondosan leplezi tudatlanságát, inkább -görbed a tudatlanság járma alatt, mintsem okulna vagy tehetségei -korlátoltságát elismerné.</p> -<p>Az önzés másik neme a cselekmény önzés, midőn valaki saját -szokásaiba, cselekményeibe, alkotmányaiba egész az apró -<span class="pagenum"><a name="Page_79" id= -"Page_79">-79-</a></span> részletekig annyira szerelmes, hogy -például irása közben egy hosszú „s“-et a világért sem csinálna; -ilyen önzők az izlés ben például a zeneszerzők, festők, költők egy -része, kik saját, olykor idétlen szerzeményeiket kürültömjénezik és -az ekkint élesztett füstben mintegy megdicsőülve élvezik -észjárásaik hamis trilláit.</p> -<p>A teljesen önző, fukar ember egyik főismérve az, hogy ő csak -odáig tart lépést embertársaival, a meddig az reá nézve közvetlen -élvezetet, vagy anyagi hasznot igér; (a szellemi haszonról nem igen -bir fogalommal, vagy rá nézve azt örökre elveszettnek tartja) -mihelyt közös czélokról, közös érdekekről van szó: ő, különféle -ürügyök alatt nincs odahaza. Ezen felekezet egyénei kik többnyire -egyedül, elvonulva élnek a társas köröktől, az ilyenféle beszédre -csakhamar készen vannak a felelettel (ha ugyan olvasnák azokat, – -de ők nem igen szoktak egyebet olvasni pénznél és szelvényeknél) s -többnyire ilyen forma ellen észrevételt tesznek: „ezek a szegény -ördögök, már t. i. a kik pennájuk, észbeli tehetségük és nem a -szelvények, kamatok s dominiumok után élnek, – tendentiosus -feszegetéseikkel ki akarnának minket csalni körültekintő -eszélyességünkbül s közös czélokat emlegetnek, de mi nem -közösködünk senkivel, az ilyen attentátorokat jól ismerjük, majd ha -fagy.“ Ezek pénzimádók s gyógyithatlan elfogultságban szenvednek, a -megtérő közülök nagy ritkaság ezek közt nem igen találkozik hite -hagyott. Az önzők vagy fukarok ezen osztálya az ember -kötelességeiről mit sem akar tudni. Ő embertársában nem ön magát -tekinti, azon gondolatra pedig soha sem tér, hogy hátha minden -ember olyan fukar, önző volna mint ő: mi lenne a társadalomból s a -társadalomban legelőször is ő belőle?!</p> -<p>Az istentagadó neveti kigunyolja a hivőket; az elvetemedett -gonosztévő kaczag a törvény morális hangjára; az értelmetlen -<span class="pagenum"><a name="Page_80" id= -"Page_80">-80-</a></span> kéjencz vagy a naplopó földterhe gúnyolja -az értelmet; a ki a betűt teljes életében szándékosan kerülte s -magáról még is azt hiszi, hogy practicus életphilosophiával bir, -az, a tudományt merő handabandának tartja; a ki becsületességgel -bir ugyan de valódi értelem szülte, okszerű férfias jellemmel nem -az, az egyenes és erős férfi jellemet nyakasságnak vagy -büszkeségnek tekinti. Igy mindenki mentegeti magát, mindenki -önmagát tartja a helyes úton haladónak. Innen van, hogy az emberek -egymással folytonosan mérkőznek; mindenki a maga módja, véleménye -szerint iparkodik felsőbbségét érvényesíteni embertársa -felett,<a name="FNanchor_23" id="FNanchor_23"></a><a href= -"#Footnote_23" class="fnanchor">23)</a> a mi napjainkban leginkább -a <em class="gesperrt">vagyonnak</em> sikerül, mert a mindenható -pénz s más önző érdek majóritásban van egyebek felett.</p> -<p>A legtöbb embernek csak a vagyon kell s a tudományt is csak mint -ismeret gyüjteményt tekinti, melyet rakásra halmozva majd -alkalmilag vagyon szerzésre avvagy hiú fitogtatásra fog -felhasználni. Az igazvalónak, az örök igazságoknak megismerése -alapján az önsimeret és emberismeretre szert tenni, hogy ez által -az emberiség nemesebb hivatásának, feladatának megfeleljenek, vajmi -hevesen törekszenek még azok, körül is, kik az emberiség közös -czéljait és az önzetlenséget szünet nélkül nyelvükön hordják.</p> -<p>Mentül belterjesebb műveltségű, mentül finomodottabb az ember -lelkülete, annál inkább magasra török lelkének átérzett és átértett -benső vágyai<a name="FNanchor_24" id="FNanchor_24"></a><a href= -"#Footnote_24" class="fnanchor">24)</a>; saját énjének anyagi -érdekeivel <span class="pagenum"><a name="Page_81" id= -"Page_81">-81-</a></span> csak annyira foglalja el magát, a -mennyire az okvetlen szükséges a megszokott korlátok közötti -önfentartásra; és viszont, mentül kevésbé van valakiben a lélek -finomsága, a szellem gazdagsága kifejlődve, annál inkább csak saját -énjének anyagi tekintetben leendő kielégitésére forditja -munkásságát testben lélekben és képzelődésben.</p> -<p>A bölcs embernél a gazdagság szolgálatban van, a fösvénynél -pedig a gazdagság uralkodik gazdája felett, – igy tanit Seneca.</p> -<p>A ki a fösvényt szivesen köszönti, attól retteg, mert fél, hogy -annak tán tudomása van rejtve tartott kincseinek hollétéről s hogy -ezen előzékenység közeledés akar lenni. – A fösvény a -legboldogtalanabb ember, mert ez önmagának sem ad, másoktól pedig -csak gúnyt és méltó megvetést várhat. – „Crescit amor numi, quantum -ipsa pecunia crescit“ (Horatius.)</p> -<p>A ki sokáig szegény volt (de nem iszákos) az, ha gazdaggá lesz, -hajlandó a fösvénységre, mert fél hogy ismét szegénnyé lehetne.</p> -<p>„Hasztalan keresünk könyört az önzőknél, mert e nyomorult kis -lelkűek ösztönszerű állati félelmükben az emberi érzeményeket nem -ismerik. Mig az ember teherhordó és tisztességesen élhet e világon; -addig caeteris paribus becsülve van; – de ha összeroskad a teher -alatt s ügyefogyottá lesz: terhére van mindenkinek. Az öregség is -ugyanaz: azért az öregek és tehetlenek, meg a kislelküek igen -hajlandók a fösvénységre, mert a mindenható pénzben keresik -egyetlen cserben nem hagyó támaszukat.“</p> -<p>A fösvény azt véli, hogy neki sokra, igen sokra van szüksége, s -hogy vagyonából s legcsekélyebb részt sem nélkülözheti, holott -valósággal, minden vagyonát nélkülözi, mert arra önkintes zárlatot -kulcsolt. Nem kevesen vannak, kik csak azon <span class= -"pagenum"><a name="Page_82" id="Page_82">-82-</a></span> -iparkodnak, hogy a jobblétet megszerezzék, nem pedig azon, hogy azt -egyszersmint meg is érdemeljék.</p> -<p>Valóban a civilisátionak egyik feladata a jövőben, hogy az -emberi kötelességekről megfeledkező s tehát a társadalomnak csak -terhére és kárára élő lelketlen önzőket, mint valóban bünösöket, -szemmel tartsa, – megbüntesse és lehetetlenné tegye. –</p> -<p>A jelenkor önzéstől pőffeszkedő embereinek fogalma sincs azon -patriarchalis szivélyességről mely a társas életet anynyira -kedvessé tette a letünt korban s teszi még ma is itt ott.</p> -<p>Az anyagiakkal foglalkozó ember, például a kereskedő, -rendszerint csak egyedül önérdekből indul ki. – Csak a magas -értelmi fejlettség és a szellemi foglalkozású ember tudja magát az -önérdeken felülemelni.</p> -<p>A nagyvilág egyetemben minden egyes alkatrész csak akkor társul -s csak akkor vonzódik bensöleg a másikhoz, ha a szükségesség, az ős -erő, az örökös átváltozás periodusa s hatalma ugy kivánják. – Igy -az ember is nem tud, nem bir egyedül csak a keresztyén jámborság -égi erényével szeretni, vonzalmának, ha jól megvizsgáljuk a földi -önzés egyik vagy másik neme mindenkor alapul szolgál. – Ámde a -közép utat eltalálni nem nehéz; mert midőn az önzés és önzetlenség -eszméjét, határát akarjuk különválasztani, bár gyakran nem találjuk -a demarcaationalis vonalat, még is, ezen két ellentétesnek látszó -eszme határvonala olyan mint földgömbünk éghajlat vonalain az -isothermák, – melyek sok helyen átcsapnak egymás rayonjába, de az -élettapasztalás, és az életbölcsesség átlagai kimutatják ezen -kigyódzó határvonalak fekvését, – csak tudjunk és akarjunk -méltányolni. (Leben und leben lassen.) <span class= -"pagenum"><a name="Page_83" id="Page_83">-83-</a></span> Az angol -abban különbözik a mindennapi önzőtől, hogy magától és hazájától -mit sem tagad meg.</p> -<p>A fösvénység vétek, a takarékosság pedig erény; hogy tehát az -elkülönző határvonalat felismerjük, tudnunk kell azt is, hogy a -tulságos takarékosság még magában véve nem fösvénység, tehát nem -vétek; fösvénységgé s vétekké csak akkor válik a takarékosság ha -oly tulságba csap át, hogy azzal sem magunknak sem másoknak -szellemi javát elő nem mozditjuk, s igy illetéktelenül lefoglalva, -meddőn hevertetve tartjuk azt, mit mások fáradalmaikkal -kicsinyenkit előteremtenek, hogy mint a természet adományát, az -emberiség közhasználatára forditsák az utódok vagy átöröklők.</p> -<p>Valaminthogy a bizalmatlanság nincs messze a gyülölségtől s a -gyülölség nem retten vissza a visszaélésektől sőt olykor a vétektől -sem: ugy az irigy kezdetben keveset igényel, de mindig többet és -többet, végre mindent, – mert hol ez indulat megfogamzott -szenvedélylyé fajul; s ha szépségre vonatkozott: hiuságot, ha -gazdagságra: fösvénységet, ha hirnévre: rágalomkórt, ha mások -szerencséjére: gyülőlséget.</p> -<p>Az irigységtől különbözik a vetélkedés, ez nemes, amaz nemtelen -indulatból ered.</p> -<p>„Az emberek megvallják hogy az indulatok s gyarlóságaik rabjai, -de hogy irigyek volnának, azt makacsul tagadják, sőt csendes -magányukban azt önmaguk előtt is mentegetik: – vetélkedésnek, vagy -állitólag méltó haragjuknak tulajdonitván az irigység munkálodását, -– mert ezen tulajdonság (humanitás elleni vétek) igen lealázó -természetü, embertársaival méltatlankodó szokott lenni s az -ilyennek legtöbb megvetéssel kellene találkoznia embertársai -részéről, de az ember itt is rövidlátó s haszonleső. – Az irigy -szomszédja zsiradékán soványodik. <span class="pagenum"><a name= -"Page_84" id="Page_84">-84-</a></span></p> -<p>„Az irigység leginkább honos kisebb társulatokban (faluhelyen, -vagy kis városban) itt mindenki egyenlő akar lenni, (respublica) -jogosulva vagy jogosulatlan, de ragyogni, látszatni élvezni s első -lenni akar mindenki, s épen a hátramaradók azok, a kik kaján -szemmel kisérik a haladót. Nyomorult emberkék, kik aratni -szeretnének ott is hol nem vetettek, és gyüjteni hol nem fáradtak. -Ez is egyik oka, hogy honában senki jós nem lehet s csak midőn már -elfogulatlanabb körökben méltányoltatik, akkor indul utánna -szülőföldjének közönsége is.<a name="FNanchor_25" id= -"FNanchor_25"></a><a href="#Footnote_25" class="fnanchor">25)</a> -Hol az élet küzdelmeiben hir és név a czél, hol erény s nem -születés, rang ad érdemet, elsőséget: feltünő az irigyek száma. – -Alkotmányos országban sok ember irigye a másiknak; köztársaságban -még több, (lásd Americát.)</p> -<p>Az irigy egykorúak soha sem birnak felemelkedni az -igazságosságig a nagy jellemnek és nagy emberek irányába. -<span class="pagenum"><a name="Page_85" id= -"Page_85">-85-</a></span></p> -<p>„A magyart nagyravágyás és hivatalkór teszik irigygyé.</p> -<p>Midőn valaki nagy áldozatot hozott, az vagy annyira emelkedett -lelkű, tehát magas értelmi fejlettségű, hogy a közjóért önmagától -mindent megtagadni kész, – vagy nagyravágyó, s ezen esetben ugy is -tudjuk hányat ütött az óra. – Ha valaki meglepő áldozatot hozott: -tekintsünk végig előéletén s tudni fogjuk milyen rugók -müködtek.</p> -<hr class="tb" /> -<p>Képzelet és <em class="gesperrt">szenvedélyek</em> irányozzák az -ember tetteit. Vannak aljas eszélytelen szenvedélyek, melyektől meg -kell különböztetnünk a nemes szenvedélyeket, mert nemes szenvedély -nélkül még ember nagy dolgokat nem vit véghez, azért még az -eszélytelen szenvedélyeket is csak mint, szánandó elfogultságot -kell tekintenünk s csak midőn azok gonoszságba nyúlnak át, lesznek -bünös okfökké, melyek azonban birnak azon rejlő tulajdonsággal, -hogy jó alkalommal, ritkán bár, mint a milyen ritkán történik, hogy -egy hatyu a posványba leereszkedik, nemes tettek forrásává is -válhatnak.</p> -<p>Helyesen mondja Rónay, hogy az emberek nagyobb része felett a -képzelődés uralg, melynek játékától még a rendszeres tudós sem -ment. – A képzelet rokon a földdel, mely alattunk elterül, a -természettel, mely virúl vagy szomorog köröttünk, a hegyekkel, -melyek körülvesznek. A kedély hangulat változatai szerint idomul -képzelődésünk is.</p> -<p>A félelmet képzelet szüli, ki mitől fél: bensőleg olyan. – Attól -félünk a mi veszélyes lehet ránk nézve s a mi gyenge oldalainkat -fenyegeti. – Egyébkint, ha jól meggondoljuk, minden csak akként és -akkor veszélyes a miként képzeljük.</p> -<p>A képzelődés okozta, hogy Neró császár mint vers iró -<span class="pagenum"><a name="Page_86" id= -"Page_86">-86-</a></span> és declamáló képzelte magát nagynak, hogy -Herostratus megbélyegezve is megörökiteni kivánta nevét és -emlékét.</p> -<p>A képzelődés idéz elő az emberben vágyakat, sőt nemcsak -egyesekben, de nemzetek irányuló eszméiben is részben a képzelődés -adja meg a lendületet. Igy például a német tudósnak, a franczi -szeretetre méltónak, a spanyol hatalmasnak, az olasz müvésznek, az -orosz urnak, a magyar gazdagnak, az angol eredetinek akar -látszani.</p> -<p>„Képzelődés az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe -néz.“ A képzelődő ember, ki saját elméjének a valóságtól -elkülönitett képzeményeit valóságoknak tartja, csak keveset -különbözik az eszelősségtől. Ilyen emberek különösen azok is, kik -maguk körül mindenütt ellenségeket látnak, s környezőik, jó -embereik minden szavát, mozdulatát, ön magukra czélzottaknak -tekintik. – Mindig latolgatják, hogy ugyan mit akart mellesleg ez, -vagy amaz, a midőn eszméjét kifejezte, valjon nem ötet gunyolta-e, -vagy épen oktatta?! – E része az embereknek nagyon boldogtalan, -azonkivül ők a társas körök nyügei; mert tőlük mindenki, (csakhamar -felismervén az uralgó rögeszmét) elvonul, az ilyen egyéneknek alig -akad barátja, mert mindenki óvakodik olyan gyanúba jönni, mintha -egyebet is czélzott volna annál amit jóhiszemmel kifejezett. A -képzelődés, ha mint a felnőtteknél, már megrögzött: rendszerint -örökös, gyógyithatlan.</p> -<p>Nagyobb részben a képzelődés s a tudatlanság eredménye hogy a -„tekintély“ szó megalkotva s eszméje érvényben van.</p> -<p>„Nem ismerünk tekintélyt.“ „A tekintélyek kora lejárt,“ ez az -ujabb nemzedék szavajárása; és ez helyes és korlátolt értelemben -való is. – Valamit feltétlenül hinni és elfogadni, egyedül azért -mivel azt egy „tekintélyes“ ember valóságkint állitá elibünk: -annyit tesz, mint saját eszünkben, helyes felfogásunkban -<span class="pagenum"><a name="Page_87" id= -"Page_87">-87-</a></span> nem bizni s igy szellemi szabadságunkat, -szellemi egyéniségünk önállását már a prióri feladni, más részről -pedig annyit tesz, mint bizonyos tekintélyes ember véleményét a -csalhatatlansággal határosnak tartani. Ki merné tagadni, hogy -megtörtént már, miszerint a tanitvány tanitóját, a fiu atyját, az -ifju ember az öreg embert helyesebb nézetre figyelmezteté. – Ha -valakinek pronunciált tekintélyessége a tudomány vagy belátás terén -jogosult, abból mindössze is csak a helyes vélekedés <em class= -"gesperrt">valószinűsége</em> következtethető, t. i. ő nála nagyobb -a probabilitás, hogy helyesen tud valamit felfogni mint más -tekintélyesnek nem tartott embernél; igen de igy minden ember -tekintélyes a tudatlanabb előtt.</p> -<p>Mit mondjunk azokról, kik vagy azért mivel öregek s tán még -táblabirák is hozzá, vagy mivel nagyobbacska vagyonnal -rendelkeznek, vagy végre mivel ők eléggé magasan születtek (Hoch -wohl geboren) avvagy csak mivel finomabb kelméjű s ujabb divatu -ruhát viselnek: tekintélyes embereknek tartják magukat, avvagy tán -a közönség által is olyanokul tiszteltetnek?! Ha a nagy kor -tekintély, akkor Mathuzalem volt a legtekintélyesebb ember, – ha -vagyon adja a tekintélyt, akkor Rotschild és Perrier a legnagyobb -tekintélyek, ha észtehetség a tekintély, akkor a nagy philosophusok -azok, a kik némely része tán éhen halt, annyira nem nézettek -tekintélyeknek, – ha magas születés ad tekintélyt akkor -Spanyolország grandjai a legnagyobb tekintélyek; – ha finom és -divatos ruha tekintély, akkor a járda-taposó dandy kiváló -tekintétly.</p> -<p>Azon együgyü felfogás, melylyel némely öregúr vagy gazdag ember -bizonyos (jogosulatlan) tekintélyt vindicál magának, a szellem -éllel, reális józansággal biró embert mosolyra gerjeszti. -Ugyszintén igen korlátolt felfogásra, vagy önhittségre <span class= -"pagenum"><a name="Page_88" id="Page_88">-88-</a></span> mutat, -midőn némely, kisebb-nagyobb hivatalban lévő ember elhiteti -magával, hogy mert hivatal kezelésének formuláit ügyesen és gyorsan -tudja kezelni, ő egyszersmint jó és hivatott tisztviselő. Ily -önhittség leginkább az absolut kormány-forma alatt szokott lábra -kapni, hol (magasabb értelemben vett) önálló conceptiókban nem csak -a gyakorlat, de a theoria is hiányzik. A burocraták tehát nem -egyebek egy fásult rendszer chablonszerű képviselőinél, kik közül a -kezelési szakban igen, de a fogalmi szakban csak elvétve kerül -egy-egy alkalmas (hivatott) tisztviselő.</p> -<p>A felületes fejlettségü emberek s átaljában a nép (Pöbl) téves -felfogással birnak a „tekintély“ valódi értelméről, azt hiszik t. -i. hogy a biró, tisztviselő, vagyonos ember, s. a t. rangfokozata, -avvagy gazdagsága szerint és hatalmának terjedelme értelmében többé -vagy kevésbé tekintélyes, s hogy ezen tekintély egyszersmint -elmaradhatlan accessorium, mely az egyén állása s vagyona -mértékével karöltve jár; holott a tekintély oly benső, az egyén -<em class="gesperrt">jellemének</em> megfelelő dicssugár, mely -például a birót csak akkor ragyogja körül, ha az, az „igazságos“ -„megvesztegethetlen“ előnevet kiérdemelte, – s a <em class= -"gesperrt">mely</em> a nemes jellem koronája márvány palotában úgy -mint szalma kunyhóban, – mely a nemes önérzettel ikertestvérkint -egy ugyanazon napon születik. Az igazság a tekintély.</p> -<p>Az egyes ember anyagi érdeke, haszonlesése, a bűn és -tökéletlenség takargatása, alkalmazásában már sok szót kiforgatott -annak valódi értelméből: avvagy Belizár és Márius szerencséjük -korszakában nagyobb tekintélyek voltak-e, mint midőn számkivetésben -éltek? – Ha a jellemek nem változnak, tekintélyük is ugyanaz -marad.</p> -<p>Az ember, csak azért, mivel irigyei vagy gyülölői vannak nem -kisebb vagy becstelenebb, mint a milyen emberi becsre <span class= -"pagenum"><a name="Page_89" id="Page_89">-89-</a></span> benső, -valódi érdemei, tulajdonságai emelték; épen úgy mint a véletlen -vagy összevágó viszonyok által, de valódi érdemek hiányzásával -nimbusra vergődött egyének nem nagyobbak belbecsüknél; mert teljes -világitásnál a nimbus köde feloszolván, emberünket teljes -fogyatkozásaiban láthatjuk. Azért a kit ma pongyolában látva, -szelid képü, becsületes pékmesternek néztél, az holnap diszruhában, -vérttel mellén, karddal kezében, egy rettenetes világhóditó -tábornokot mutathat, és megforditva.</p> -<p>Ha valaki csak azért nagyobb nálunknál, mivel magasabb helyre -vagy tárgyra állitatott: nem irigyeljük nagyságát. – Hogy valaki -kiváló helyet foglaljon el, nem mindenkor szükséges hogy kiváló -helyre állittassék.</p> -<p>Ki hinné, hogy az egykori tisztes táblabirákból még most is -birunk több példánynyal, kik magukat tartják a világ közepének, s -azt hiszik hogy minden csak körülöttök forog,<a name="FNanchor_26" -id="FNanchor_26"></a><a href="#Footnote_26" class= -"fnanchor">26)</a> kik uraknak érzik magukat minden tekintetben, -mert felfelé pillantani nem szeretnek, lefelé pedig még -aristocraticusabbak, hogysem ott magukat érvényesiteni kivánnák; -tehát a büszkeség, önelégültség, elbizakodottság, obscurus -világnézet, társalgási s egyéb ügyetlenségeik érzete mindenütt – -nolle velle – visszavonásra késztetik őket s a kik még sem akarják -belátni, hogy a mai korban már ők keves hasznot képesek sikerbe -hajtani. Ezen genreű egyének nem haladván a korral, elvesztették -látkörükből a vezér-eszmét, kiestek szerepükből, túlszárnyaltattak -s helyzetükbe nem tudják magukat beletalálni és siker nélkül -erőlködnek. Küzdenek az ujabb eszmék és átalakulás ellen, mert -minden lényeges átalakulás küzdelem a <span class= -"pagenum"><a name="Page_90" id="Page_90">-90-</a></span> megifjodás -és elenyészés, az élet és halál között és épen azért küzdenek a -jelen és a jövő emberei a mult embereivel, – kik védik a régi -álláspontot s a megifjodás eszméjét – a régiekkel lévén saturálva – -befogadni, megemészteni nem képesek. – Nem akarják elhinni, hogy -azon hullámtorlatok, melyeket a közművelődés, a haladás s -nemzetgazdászat tengerén a civilisatio nyugoti szele felénk -csapkod, nálunk is elmossák az elavult, tarthatlan romokat, melyek -helyébe aztán új, korszerű irányunk talpköveit rakhatjuk. – Nem -akarják elhinni, hogy az eszméket nem a pangó (stationär) hanem a -növekedő értelmesség világánál lehet csak tisztázni.</p> -<p>Az irányadó eszmék, melyek a civilisált Europa és America által -cultiváltatnak s a melyek elodázhatlan hatalommal uralkodnak ezen -világrészek lakói felett, elvégre is két főtényező az <em class= -"gesperrt">anyagi jólét</em> és a <em class="gesperrt">szellemi -világosság</em> felé irányulnak; azonban e két főtényezőnek -előteremtésére sem tekintélyekre, sem magas születésre, sem -czimekre, sem más illusióra avvagy fictióra szükség nincs, sőt ha -előhaladásában szabadon akar mozogni, ezen fictiókról le kell -mondania.</p> -<p>Az emberileg létező bölcsesség köve, mint tűzoszlop megállapodás -nélkül halad az emberiség életében, melyet keresve követve, -változnak, tisztulnak nézeteink; azért a ki a haladó korral lépést -nem tart, csakhamar elveszti láthatárából a vezéreszmét, kiesik -szerepéből s csak legmegszokottabb otthonos körében érzi magát jól, -egyébb levegő neki idegen.</p> -<p>A tekintélyre csak azok szeretnek hivatkozni s a -tekintély-cultust fentartani, a kik önmagukat is tekintélyül -ohajtanák egyben másban nézetni, – vagy pedig a kik saját -elméjüknek itéletében avvagy tudományuknak parányiságában nem -biznak.</p> -<p>Az emberek közönségesen túlbecsülik magukat, hibáikat -<span class="pagenum"><a name="Page_91" id= -"Page_91">-91-</a></span> mentegetik, tehetségeiket pedig a lehető -legfeltünőbb szinekben fitogtatják. A kik pedig szellemileg a -zeruson alól állanak azok azzal kérkednek, hogy mennyit tudnak -inni, milyen verekedési bravourokat tettek, milyen testi erővel -birnak, egy szóval minden ember akar valaminek látszani, (valamiben -tekintély gyanánt feltünni) mert a nem látszó nyomorult féreg sorsa -oly szánandó, irtózatos. – Elismerést követelnek, méltánylást -igényelnek, s ha a világ nem tömjénez <em class= -"gesperrt">képzelt</em> nagyságuknak, magukat igazolva, másokat -szünetlen vádolnak, sőt hogy ők annál jobbaknak látszassanak, mást -elmártani, rágalmazni nem irtóznak, mert igy azt képzelik, hogy ők -<em class="gesperrt">egyedül maradván a téren</em>, a -legbecsültebbekül fognak tekintetni.</p> -<p>Mentül tovább élünk az emberi társaságban s mentül bővebben, -tüzetesebben tanultuk ismerni embertársainkat, annál inkább -gyökeret ver bennünk a hit, hogy a legtöbb ember belbecse s -átaljában az emberiség sok oldalú gyarlóságai, nem ritkán -közmegegyezéssel elfogadott vagy türt igaztalanságai, sőt utált -vétkei becsülésünket kiérdemelni kevéssé hivatvák; és a mint e kép -mutat nagyban, ép oly kellemetlen játékot űz velünk az élet -gyakorlata kicsiben, a midőn például a mindennapiság, a megszokás, -a gyengeségek kiismerése után különben pedig előbb nagyrabecsült -egyes embertársunk iránt tiszteletünk s nagyrabecsülésünk adóját -leróni képesnek alig éreztük magunkat, tiszteletünkkel s -hódolatunkkal rendesen alábbszállunk,<a name="FNanchor_27" id= -"FNanchor_27"></a><a href="#Footnote_27" class="fnanchor">27)</a> -holott birálatunk embere nem változott, legfeljebb <span class= -"pagenum"><a name="Page_92" id="Page_92">-92-</a></span> csak a -hályog hullott le szemünkről; innen is a közmondás: „nemo profeta -in patria sua.“</p> -<p>A társadalom műveltebb osztályai azért vették szokásba az illem -szabályait s vonnak maguk körül illem korlátokat, -tekintély-fátyolt, mivel ezek által a kevésbé művelt, vagy emberi -méltóságukról megfeledkező egyéneket, legalább külalakban mintegy -szokásbeli törvény által kényszeritsék önnön művelt gyengéd érzetük -tiszteletben tartására; ezen szokásbeli illem szabályaira a valódi -lelki műveltséggel biró emberek közt szükség különben nem volna, -mivelhogy ezek moralis érzetüknél s műveltségüknél fogva már birják -a költsönösség s gyengédség helyes tapintatát.</p> -<p>Elfogultság, képzelődés, tekintély, egymással rokon -természetűek. Minden ember a maga képzelődő szempontjából indúl ki. -Helyesen mondja Rónay: „Az emberek közönségesen önbecsük szerint -becsülnek másokat; oly egyént, ki nem tudja, nem érti azt mit ők, -mindenben járatlannak, mindenre alkalmatlannak hisznek. Egy -franczia tánczmester kérdezé egykor barátait, valljon igaz-e, hogy -Harley oxfordi gróf Angliának főkincstárnoka lőn? s midőn igennel -feleltek, „csodálom, mond a franczia, mit találhatott a királyné ez -emberen: két évig siker nélkül tanitám tánczolni.“ A korszerű, -finom nevelésű uracs, műveletlennek tartja azt, ki lovakról, -futtatásról, ebekről, vadászatról nem tud hosszasan, mint ő és -alaposan, értekezni. A ház küszöbén naphosszat ásitozó földesúr -csodálja, miként pazarolhatja valaki a drága időt könyvirásra vagy -olvasásra. A költő kicsinli a prózairót, s ez kaczag amannak -szóhalmazán. A philosophus feleslegesnek tartja azt tudni, mikor -dúltak honunkban a tatárok, s a történet buvár meg nem foghatja, -miként irhat valaki józan fővel a tér és időről. A csillagász -megvetőleg pillant Napoleonra, midőn itt alant <span class= -"pagenum"><a name="Page_93" id="Page_93">-93-</a></span> népek -hóditásával és trónok szétrombolásával vesződik: mig ő csövével -világokat talál. A művész lenézi a kézművest, és ez becsmérli a -szerinte naplopó mázolót vagy faricskálót. A nemes ember vagy -mágnás csodálja, miként lehet a nemtelennek esze, pénze, -tekintélye; s a nemtelen meg nem foghatja, miként lehet valaki egy -rongyos oklevélre büszke? A felpiperézett úrhölgy csodálja, miként -szorithatja napbarnitotta férjét keblére és szurtos gyermekét a -pórnő? azt hivén, e durva anyagban érzeményeknek nincs helye! A -falusi nép bámulja, miként mehet a városi hangversenybe, mikor -dudást is hallhatna? miként mehet sétálni, midőn hon pamlagán -kényelmesen ülhetne? Ki nem olvasott vagy utazott, azt hiszi, -szülőfölde határán túl vége a jó világnak. A magyarnak birtoka -hajdan Ober-Ennsig terjedett; ennek emléke fenmaradt az utókornál s -a föld népe még ma is, ha mesél, a mese hőst az Oberensián túl -viszi s ott kell neki nem tudom mi rémekkel küzdeni. Ilyen az -ember; szemében csak annak van értéke, becse, a mit ismer, a mivel -bir, s e szerint méri, itéli meg a világot s embereket.“</p> -<p>A gazdag emberek környezete többnyire hizelgő, (haszonlesésből -vagy más érdekből) azért birlalója alig képes magának önön erkölcsi -becse vagy értéke mérveit meghatározni mert az ember, ha nem gazdag -is, hajlandó magát jobbnak tartani mint a milyen valóban, hát még -ha a hizelgők szünetnélküli dicséretét hallja, hogy ne jönne -tévedésbe az iránt!? holott lélektanilag bebizonyitott tény, hogy -nem az a gazdag, ki sokkal bir, hanem az a ki kevéssel is beéri. Az -embert barátja mindig jobbnak, ellensége mindig rosszabbnak festi, -mint a milyen valóban. Midőn az ember barátait ellenségeinek -tekinti, néha kényszeriti őket hogy azokká legyenek.</p> -<p>A közélet gyakorlatában épen úgy mint a hitvallás dolgában -<span class="pagenum"><a name="Page_94" id= -"Page_94">-94-</a></span> nagy azok száma, kik istent és embert a -behizelgés által akarják maguknak megnyerni, nem pedig az őszinte -egyenes érzelmek valóban létező hajlandóságával. Ezen szinlés által -az ámitást és önámitást annyira viszik: dass sie auch unsern Herr -Gott anplauschen zu können glauben. Igy esküszik a nép a mester -szavára, akár azok irva legyenek, akár nem, akár egyezzenek -meggyőződésével és az igazsággal, akár nem.</p> -<p>Némely tudákosnak vagy épen mély értelműnek látszani akaró ember -olykor egészen mysticus homályba takaródzik, olykor csekély fátyol -vagy rostély mögé vonul eszméivel, hogy ekképen – ha lehet – -optikai csalódásba ejtse saját szellemének és jellemének -megitélésében társasági környezetét; ámde az emberismerő előtt ez -esetben is csak hamar előtünnek a mesterkélt homályban alig látszó -lólábak.</p> -<p>Aránylag csekély azok száma, kik az erényt az emberi méltóság – -és kötelesség érzetéből, tehát belső meggyőződésszerüleg -cultiválják, – nagyon sokkal többen vannak azok, kik az erényt -(morált) önmagában véve csak kétes értékű szellemi vagyonnak -tekintik, melyet – főleg hol azzal nem egyes ember, hanem a -közönség előtt kell megjelenniök – külsőleg betanult correctséggel -szoktak feltüntetni, de a kik, ha <em class="gesperrt">ennek</em> -cultiválása, avvagy csak egyszerű gyakorlata önhasznukkal vagy -szenvedélyeikkel ellentétességbe jön; szép csendesen elsikamlanak a -moral hidja alatt; azután másfelé néznek s elhitetik magukkal hogy -igy cselekedniök rendén volt, s hogy ha nem volt is rendjén, talán -kevesen vették észre; – ilyen emberek a mundus vult decipere: ergo -decipiatur-féle elvből indulnak ki.</p> -<p>A befolyással, rendelkezési hatalommal biró nagyok, az előttük -csúszva – mászva kegyet vagy hivatalt ostromlók kivánságait ha -teljesítik is, részint azért hogy kegyeket osztogathassanak, -<span class="pagenum"><a name="Page_95" id= -"Page_95">-95-</a></span> részint talán azért, hogy ezeket is -lekötelezettekül birják, – a felsőbb körök finomabb szellemi -érzékiségével birván, – az ilyen embereket nem sokra becsülik s -csak eszköznek tekintik.<a name="FNanchor_28" id= -"FNanchor_28"></a><a href="#Footnote_28" class="fnanchor">28)</a> -(Lásd Miksa császár és Madách elveit.)</p> -<p>A tanult emberek között nem kicsiny azok száma, a kik midőn -(anyagi vagy szellemi) jogokat, befolyást, avvagy hivatalt nyernek, -elfeledkeznek arról, hogy minden jog és kiváltság egyszersmint és -okvetlen viszonyos kötelességekkel kapcsolatos, mert néha ott is -büntett a hol nem kellene néha pedig ott is felment a hol el -kellene marasztalni; igy válik aztán a törvény-biró a törvény -zsarnokává; igy ölti magára a jogczim a jogosulatlanság bitor -eljárását, mert a ki a jogot kötelesség érzete nélkül akarja -utilisálni, az, jogosulatlanságot követ el; – igy eshet végre a -befolyásos ember – a társadalmi czélok elérésére lévén authorizálva -– a társadalmi czélokkal s vég analysisban önmagával is -ellentétességbe, és pedig a nélkül, hogy szükségkép rosz embernek -kellene lennie; a nép, mely előljárójában jóra való embert lát és -ismer, de tovább nem gondolkozik, csak az eredmények meddőségén -töprenkedvén, ritkán jut azon gondolatra, hogy jó, becsületes, -tanult, de nem hivatott ember áll a teendők élén, – holott igen -viszás állapot, midőn az alattvalónak több felfogása, tehát mélyebb -és helyesebb belátása van mint az előljárónak, fájdalom, hogy az -ügyvédek jelentékeny része is ma már nem az igaz ügy védője, hanem -a törvény és igazság kínpadra <span class="pagenum"><a name= -"Page_96" id="Page_96">-96-</a></span> vonója, – azért jogosítva -vagyunk felkiáltani hogy esküdtszékek és <em class= -"gesperrt">békebiróság</em>, jöjjön el a te országod!</p> -<p>A tudósok és státus férfiak, kik <em class= -"gesperrt">mindenhez</em> nagy képpel szeretnek hozzá -szóllani,<a name="FNanchor_29" id="FNanchor_29"></a><a href= -"#Footnote_29" class="fnanchor">29)</a> körülbelül azon értelemben -rendre utasitandók, miként Tycho de Brache csillagászt ki éjjel -vélte a csillagokat <em class="gesperrt">legrövidebb</em> úton -megközelithetőknek – kocsisa imigyen figyelmezteté, hogy megengedi -ugyan miszerint ura az ég boltozatján s a csillagok honában igen is -jártas, belátó lehet, de itt a földön bizony nagy bolond.</p> -<p>A miről az úgy nevezett tudósok- legkevesebbet s leghiányosabban -tudnak, arról rendszerint leghosszabb értekezéseket szoktak -tartani, melyeknek végén kisül, hogy azt nem tudásuk eltakarására -kellett oly hosszúra nyujtani, miszerint az olvasó, ha abban a -felfogás és összefüggés értelmének fonalát elvesztette, ezt saját -gyenge eszének s nem az értekező zavartságának tulajdonitsa. -Tudósul feltünni tehát a szónak hétköznapi értelmében nem ritkán -elégségesnek <em class="gesperrt">látszik</em>, ha például valaki a -szépségről 18 vastag kötetben értekezni merészel, és nem unatkozik -– s viszont a midőn a másik tudós ismét 18 kötetben demonstrálja -nem csak azt, hogy amaz semmit sem tud, de egyszersmint azt is, -hogy a mikor ő jobban tudni <em class="gesperrt">látszik</em>, -annyit sem tud mint az a kit czáfolni akar. Az élet gyakorlatának -ilyen tanulságaiból nyilván kitünik hogy például philosophiae -doctornak lenni, vagy valamely facultas diplomájával birni, avvagy -valamely, bár jelentékeny hivatalban benne ülni, még magában véve -korántsem <span class="pagenum"><a name="Page_97" id= -"Page_97">-97-</a></span> annyit tesz, mint azon szakmát -egyszersmint jól, vagy legalább tűrhetően érteni.</p> -<p>Midőn Haller azt mondja, hogy az ember közép valami az angyal- -és az állat-világból, csak azt tanusitja, hogy mennyire hajlandó -még a tudományos ember is a némileg találó, analog, vagy jól hangzó -eszmének, avvagy szólamnak fél homályával megelégedni, egyszersmint -pedig tanusitja azt, hogy értelme műhelyében a fogalmak körrajza -nincs kellőleg kiszinezve s körvonalazva – és hogy az értelem, a -concrét felfogás harmoniája, nála nem szükségképeni -megkivántatóság.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p>Téves fogalommal bir az emberek nagyobb része az <em class= -"gesperrt">egyenlőségről</em> is, mert azt gyakran oda magyarázza, -hogy mindnyájan <em class="gesperrt">egyformák</em> vagyunk, – -holott az egyéni és társadalmi <em class="gesperrt">szabadság</em> -és az <em class="gesperrt">egyenlőség</em> eszméje közt melyeket a -nagy közönség brevi manu azonosoknak tart, igen lényeges különbség -van, mivel hogy a művelt státusok s társadalmak nagyon is -egyenlőtlen egyéneket képeznek s mert a szabadság körében az -egyének igen eltérő s nagy különbségü kiképezést nyernek s igy épen -a szabadság légkörében a legegyenlőtlenebb emberek tünvén elő, az -egyenlőségnek csak is az összes társadalom és a törvény fenhatósága -irányába van értelme; jogosulatlan, sőt értelmetlenségre mutató -felfogás tehát az, midőn az emberek a szabadság örve alatt az -egyenlőséget, daczára a tényleges és igen feltünő -egyenlőtlenségnek, <em class="gesperrt">minden irányban és -értelemben</em>, egymásra rá tukmálni <span class= -"pagenum"><a name="Page_98" id="Page_98">-98-</a></span> akarják. -Például égy művelt és egy műveletlen embernél azt szoktuk találni, -hogy a művelt mindig kellő megbecsüléssel méltányolja a műveletlen -embert is, aki azt tán nem annyira érdemli, mig a ki azt jobban -megérdemelné a művelt ember amattól nem mindig tarthat arra -számot.</p> -<p>Mig az emberiség tökélyeinek s igy képességeinek jelen -stadiumában marad, addig bizony az értelem s a morál magas -fejlettségi fokán álló egyének mindig s méltán nem fogják magukat -az emberi méltóságból kivetkezettekkel, avvagy a tudatlan, obscurus -emberekkel egyformáknak tartani. A szabadság szép és nagy neve -alatt, úgy a politikai, mint a társadalmi, úgy a családi, mint az -egyéni életben igen sok visszaélés történik</p> -<p>Ki milyen fegyverrel bir, olyannal küzd; igy analog az állat -körmeivel, fogával és dühével; a majom doronggal, kővel és egy -kevés esetlen fortéllyal, a műveletlen ember gorombasággal, -erőszakkal és kezebelivel, a katona fegyverrel és hadtani -fogásokkal; a tudomány embere tollal; az uralkodók -mesterfogásokkal; (diplomatia) a népek türelemmel és kitartással; a -müvelt világ összes moralis erejének nyomatékával; az emberiség -saját (szellemi) vivmányaival, (hogy uj vivmányokra szert tegyen.) -A müveltség és előhaladottság ezen fokozatai szerint küzdenek az -egyes emberek is, – és az obscurusok azt hiszik, hogy ők egy formák -azokkal, kik az emberi méltóság magaslatán állanak.</p> -<p>A fortélyoskodó emberek nem ritkán nagy eszű embereknek -tartatnak, pedig semmi sem áll oly távol az okosságtól, mint épen -az ilyen emberek észjárása, mert ők az okosságnak csak látszatját -birják, s hogy sok embert rá tudnak szedni, az nem az ő okosságuk -kifolyása, hanem a mások becsületességével s jóhiszemüségéveli -<em class="gesperrt">visszaélés</em> müve; ugyanazért <span class= -"pagenum"><a name="Page_99" id="Page_99">-99-</a></span> a kit -rászednek, megcsalnak, az, s általjában a józan többség soha sem -fogja őket okos, hanem gaz-embereknek tartani.<a name="FNanchor_30" -id="FNanchor_30"></a><a href="#Footnote_30" class= -"fnanchor">30)</a></p> -<p>Vásott ember az, a ki (bárki előtt) mintegy bravour – érzettel -szokta elbeszélni, hogyan „megmondta neki“ – hogyan gorombáskodott -másokkal s mit fog még ellene tenni ha az nem úgy cselekszik mint -az, az elbeszélőnek tetszésére volna, s. a. t. – mert az ilyen -ember azzal dicsekszik, hogy milyen méltatlan és durva tud lenni, -reszkessen tehát mindenki az ő haragja előtt, mert jaj annak, kivel -éreztetni fogja, Fiának szól ugyan, de azt akarja, hogy menye is -értsen belőle.</p> -<p>Némely ember a társaságban rendesen hallgatag, azt véli, hogy -„hallgatni: arany; beszélni: ezüst,“ – s csak olykor ejt egy egy -közönséges birálatott, ezt is okosnak tartják az ignotusok, -gondolván „si tacuisses, philosophus mansisses.“ – Ugy szintén -bizonyos durvaságok, gorombaságok, némely ember által egyenes -lelkűségeknek, becsületességnek, magyaros tempónak tartatnak. -(Similis simili gaudet.)</p> -<p>A részeges, a kicsapongó, a naplopó, a tolvaj, az aljas -lelkületű, a jellemtelen, s. a. t. szégyenli, hogy valaki jobb mint -ő, azért azokat a kikkel szemben az ő becstelenségük felötlő, ha -kezük ügyébe kerithetik, rágalmazás állal igyekeznek önmagukhoz -legalább látszólag, kápráztatólag hasonlóvá tenni. – Innen van -aztán, hogy az emberek mindig több hajlandósággal viseltetnek az -akaraterély nélküli, ugy nevezett „jó emberek“ iránt, mint az -akarterélylyel, szilárd elvekkel és az értelem meggyőződésével -felpánczélozott, lelkileg önálló egyének <span class= -"pagenum"><a name="Page_100" id="Page_100">-100-</a></span> iránt, -mivel amott a befolyást és uralmat gyengeségeik és szenvedélyeik -elnézése mellett is megtarthatónak vélik: mig az értelem-szülte -akarat-eréllyel, szilárd önállósággal biró embernél ilyen elnézésre -nem számolhatnak s befolyásukat is csak józanságuk és értelmük -mérfoka szerint tarthatják meg. – Igen jellemző példa erre Mátyás -király halálának ideje, midőn többen a magyar főnemes urak közül -azt irták Erdélybe hogy már most nekik olyan fejedelem kell, a -kinek az üstökét ők tartsák kezükben, nem pedig az, az övékét.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p>A tudákos, (tulajdonkép önhitt) de kevés olvasottsággal s talán -még kevesebb rendszeres (logicai) gondolkozással biró emberek -állitják, hogy egészen más a theoria mint a praxis – s hogy tehát a -praxis sokszor messze elmarad a theoria tételeitől. – Ezek nem -gondolkoznak rendszeresen, (logice) mert ha ugy gondolkoznának, -tudniok kellene, hogy ha valaminek a theoriája <em class= -"gesperrt">valóhü</em> felfogás és ebből fejlesztett hibátlan -következtetés fonalán alapitatik meg, ezen <em class= -"gesperrt">theoriának</em> tárgyilag (obiective) megfelelő -<em class="gesperrt">valósága</em> épen olyan azonosságot -(csalhatlanul) feltételez, mint például ha valamely nehezebb -tárgyat a levegőbe felhajitunk, az, csalhatatlanul egyszer úgy, -mint másszor, vissza esik onnan, – mert az ok és okazat egymáshozi -viszonyában csak idő, hely, és körülmények <span class= -"pagenum"><a name="Page_101" id="Page_101">-101-</a></span> -szerint, nem pedig alapjában és természetes viszonylatában van -változandóságnak alávetvé.</p> -<p>Abból, hogy az emberek nem ritkán hamis elvileges tantételeket -(theoriákat) állitanak fel s ettől a valóság messze visszamarad: -csupán csak az következtethető egész bizonyossággal, sogy a -tantétel (theoria) hamis, valótlanságra alapitott volt, nem pedig -az, hogy a theoria a gyakorlati valósággal nem mindenkor -egyezik.</p> -<p>Ilyen tudákos emberek (mivelhogy ők okos ember módjára hátul -szokták a dolgot kezdeni t. i. a praxison) egyenesen és kizárólag -egyéni empiriájokból indulván ki, gúnnyal emlegetik a theoriával is -foglalkozókat (ilyeneknek tekintik az irókat is átaljában) meg nem -gondolva, hogy ép ezen ignorálás következtében ők maguk az ujabb -kornak méltó gúny- vagy szánalomtárgyai, (antidiluvianusok.)</p> -<p>Az új nemzedék, avvagy egyesek ujabb felfogása, érzelmei, -tisztultabb, avvagy csak változott felfogása, szülemlett egyes -eszméi, szükségei, érdeke s. a. t. épen ugy megszüllik az ezen -eszméknek megfelelő kifejezéseket, miként a szükség találékonnyá, -mesterré szokta tenni az embert; világos ebből, hogy a mi bennünk -<em class="gesperrt">határozott alakban</em> eszmévé, érzelemmé, a -szükség kivánalmává <em class="gesperrt">valóban kifejlődött</em>, -annak mi szavakban és adott jó alkalommal <em class= -"gesperrt">cselekedetekben</em> is tudunk <em class= -"gesperrt">kifejezést adni</em>, – mert ha nem, akkor nem birunk -még azon eszmének határozottan körvonalozott, tehát világos -felfogásával, annál kevésbé vagyunk képesek azt átérezni, – s ha -még is tudni véljük, az nem egyébb mint puszta sejtelem. És itt -azon pontnál vagyunk, hol az emberek legnagyobb részének elméje -megfeneklik, t. i. az <span class="pagenum"><a name="Page_102" id= -"Page_102">-102-</a></span> ilyen ember értelmi felfogásával nem -bir kilábolni a „sejtelmek“ és lidérczek honából.</p> -<p>Tudni valamiről, avvagy azt a valamit benső természetében is -áttekintve felismerni: ég és föld közi különbség; az emberek -legtöbbnyire megelégszenek azzal, ha valamiről felületes tudomásuk -van, – s innen ered aztán, hogy ezen tudomásuk hiányosságairól is -csak felületes, tehát hiányos fogalommal birnak; – igy aztán -hiányos eszmekörükből a kivezető utat nem tudják, mert határozott -akaratrúgók hiánya miatt nem is képesek megtalálni. (Ignoti nulla -cupido.)</p> -<p>A mint némely ember a közbeszédben valamely meghatározott tárgy -vagy dolog helyett gyakran „izét“ mond, ugy mások (de legtöbbször -ugyanazok) <em class="gesperrt">fogalma</em>, a midőn annak -határozott körvonalakban kellene kidomborodni, kifejezést adni, a -homály miatt, melyben előadatik, nem kevésbé <em class= -"gesperrt">hasonló</em> a fentebbi „izéhez.“ A concrét gondolkozás -és előadás mindkettőnél nem egyébb mint „izé“ – legjobb esetben -pedig valami analogia-féle, melyből a <em class= -"gesperrt">való</em> s az <em class="gesperrt">igaz</em> hiányzik, -(aequivalet „izé.“) A kinek stylusa zavart, feltehetjük róla, hogy -eszméi is tisztátalanok, azok összefüggése rendetlen, hiányos, -hézagos. A franczia azt szokta mondani, hogy a „stylus az ember,“ – -és ez igaz.</p> -<p>Kinek öt érzéke és szellemi érzékisége jól ki van fejlődve, az -öt percz alatt többet tanul valamely felmerült tüneményből, avvagy -előadásból, mint más, ilyen elme éllel nem biró ember egy év alatt. -– Például egy botanicusnak egy növényszálon, mit egy nem -botanicussal vizsgál, ugyanazon idő alatt sokkal több oldalú -észrevétele van mint a másiknak; épen ugy egy kellőleg kiképezett -avvagy világos átlátással biró embernek áttekintése valamely adott -esetben, <span class="pagenum"><a name="Page_103" id= -"Page_103">-103-</a></span> csupán csak emlékezésének, vagy eleven -eszének czikázásával körülfutva a tárgy avvagy kérdés minden -oldalát, – a dolog sulypontját azonnal felismerő észrevétele -egészségesebb és sokkal több oldalú, mint a felületes képességü -szemlélőjé. – A szemlélődésben gyakorlott éles elme fölénye az, -hogy ismert embertársának, környezetének lelkületét, gondolkozás -módjukat gyorsan áttekinteni van képesitve. – Az ilyen elmeéllel -biró ember legelőször is a felmerülő tárgyak, dolgok, eszmék -sulypontját keresi ki gyors szemekkel s azután vizsgálja annak -részletes horderejét, jelentőségét. – Igy az értelmes szelleméllel -biró ember még mulatságaiban, szórakozásaiban, humorjában is -mélyebb jelentőségű észrevételeket keres, anélkül hogy -professorkodna, – sőt élczeiben olyanokat rögtönözve is szokott -pro- és re-producalni, mert az ilyen értelmes embernek gazdag -emléktára van, – s a felmerülő tárgyakat, eszméket, s. a. t. -elméjének ezekben otthonos játsziságával, könnyüségével, -fantastikus, allegoricus, symbolicus vagy költői szinben és -kapcsolatban képes azonnal előrántani. Ezen tulajdonságainál fogva -a szellemdús embert a társas körökben csak hamar fellehet -ismerni,</p> -<p>Különös játéka a végzetnek, hogy azon ember, kiben a szellemi -erő nagyobb mértékben meg van, ereje érzetében hanyagabb, vagy -legalább több kényelmet és rendellenességet enged meg magának, mint -más, ki ezen erőt önvalójában nem érzi. – Áll ez az iskolás -gyermektől fel a státus férfiúig.</p> -<p>Nem törődnek a siker eszközeinek megszerzésével azok, kik nagy -szellemi erőt éreznek magukban, olykor hanyagok, tétlenek, de a -határozó pillanatban bámulatos erőt és sikert fejtenek ki. – Azt -irja a történelem, hogy a franczia nagy <span class= -"pagenum"><a name="Page_104" id="Page_104">-104-</a></span> -forradalomban szereplők feje és kitünő szónoka a girondiáknak, -jegyzeteit mindig csak aprócska szelet haszontalan s másik felén -beirt papirokra a térdére téve irogatta. – Az ilyen emberek -ellentétesei a pedans, rendtartó, munkás szorgalmu emberek, kiknek -minden ereje és tehetsége csupán a rendszerben s szorgalmában -rejlik.</p> -<p>Az egyik embernél az ész, az értelem meggyőződése. – a másiknál -a sziv, a mély érzelmek, – a harmadiknál az érzékiség, állatiság -uralkodik:<a name="FNanchor_31" id="FNanchor_31"></a><a href= -"#Footnote_31" class="fnanchor">31)</a> ezért oly tarka a világ s -eltérők a szokások és gondolkozás módja. Ha minden embernél ki -volna fejlődve az értelem tisztasága, sokkal boldogabbak volnának -az emberek, mert jobban megtudnák egymást érteni, tehát -méltányosabbak is lennének egymás iránt.</p> -<p>A mely ember folytonosan vidám, mérsékelt jó kedvű, de józan -életű: feltehetjük róla, hogy semminemű gonoszság avvagy roszakarat -s arra való hajlam nem lakik szivében, mert a kinek szivében, -lelkében, a roszakarat, vagy a gonoszságnak csak némi árnyalata is -megfészkelte magát, ott a lélek nyugodtsága nem lehet zavartalan, -ott a vidámság csak köpönyeg és erőszakosan alkalmazott ir az -erkölcsi sebek eltakarására.</p> -<p>„A ki önmagát (indulatait, szenvedélyeit stb.) legyőzet, az, -legnagyobb ellenségét győzte le.“ – A világos, érett értelem, sem -tulkapó haragra, sem gyülölségre vagy épen bosszúállásra -<span class="pagenum"><a name="Page_105" id= -"Page_105">-105-</a></span> nem vetemedik,<a name="FNanchor_32" id= -"FNanchor_32"></a><a href="#Footnote_32" class="fnanchor">32)</a> s -bármilyen értelmes okos embernek ismerünk is valakit, mig ily -tévedésekre tényleg hajlik, addig bizonyosak lehetünk hogy -lelkülete nem elég erős, tehát az ember nem eléggé tökéletes.</p> -<p>Nézeteink és cselekedeteink kiindulási pontjának csak egy kapuja -és sikátora van, mely a tökéletesség egyenes vonalába vezet, t. i. -az igazvaló megismerésének nyomán az értelem meggyőződésére -alapitott méltánylás; mert ha az igazság (igazvaló) és lelkiismeret -határát csak egyetlen egy lépéssel túllépjük, nem tudjuk hol fogunk -megállapodni.</p> -<p>Az értelem tisztasága, a morális érzet, szellemünknek önmagábani -s az universumhozi viszonyában fenálló harmoniája, lényegében egy -és ugyanaz, csak elnevezésben különböznek egymástól. – Az iskolák -helyes berendezése s a politikai institutiók<a name="FNanchor_33" -id="FNanchor_33"></a><a href="#Footnote_33" class= -"fnanchor">33)</a> tehát, nagy mértékben befolynak a tiszta erkölcs -és tiszta értelem kifejlesztésére.</p> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_106" id= -"Page_106">-106-</a></span></p> -<p>Vannak emberek, kik, mivel maguk rendszerint mesterkélt, -tekervényes útakon járnak, nem akarják elhinni, hogy az egyszerű -dolgok, <em class="gesperrt">természeti igazságok</em>, oly -tiszták, igazak és egyszerűek lehetnek, mint külszinben -mutatkoznak; ezek a természet újjmutatását mibe sem veszik, saját -énjük elbizakodott bölcsességét akarják uralomra ültetni a -természeti igazságok felett. Igy az uralkodók, a hatalmasak, -befolyással birók, ritkán veszik figyelembe, hogy valamint a -politikai, úgy a társadalmi élet berendezésében legkielégitőbb, -mert legtermészetesebb szokott lenni, a mi alólról áramlatképen -fölfelé törekszik, – mig ellenben a mi fölülről lefelé, bár -jóakarólag czéloztatik, az, több kevesebb gyarlóságot, -igaztalanságot, méltatlanságot hord méhében.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p>Azok, kik az emberi társaságot kerülik: ezt vagy azért teszik, -mivel neveletlenségük érzetében szegletességeiket, fogyatkozásaikat -kimutatni rettegnek, vagy azért, mivel lelkük komoly hangulata -szigoru tárgyak tanulmányozásába mélyed; – vagy végre azért, mivel -az udvariasság korlátai, a szokások sajátságos ferdeségei s az -emberek által felöltött színeskedés, korlátokat elviselni nem igen -hajlandó szellemüknek terhére van. – A mai kor ferdeségei közé -tartozik a többi közt a tettetés, szineskedés, <span class= -"pagenum"><a name="Page_107" id="Page_107">-107-</a></span> például -jó képet vágni akkor is a mikor kedély állapotunk ellenkezőleg van -hangolva, vagy sima, mosolygó, örvendő tekintetet vetni arra, a -kinek látásán vagy közelségén pedig bizony bensőleg örvendeni okunk -nem igen van; hogy az ilyén ellentétességeket miért ne lehetne -kiküszöbölni a civilisatio szokásai közül, részemről átlátni nem -vagyok képes: – (lásd az angolok szokásait).</p> -<p>Az emberek nagyobb része a szokások rabja, elannyira, hogy sokan -például az ujitásban csak veszélyt, az eredetiségben általuk -komolyan fel nem fogható nevetségest látnak. – Ezen egyének saját -énjük szük valójába annyira belemélyednek, s felfogásaiknak oly -kicsiny gyürü köre van, hogy önmagukon kivül – mint a tormába esett -féreg – alacsony állásukból sem kilátni, sem vágyodni nem tudnak, -nem képesek.<a name="FNanchor_34" id="FNanchor_34"></a><a href= -"#Footnote_34" class="fnanchor">34)</a></p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p><span class="pagenum"><a name="Page_108" id= -"Page_108">-108-</a></span></p> -<h2>A nőkről.</h2> -<p>E szakaszban a nőket akarom ismertetni; nagy feladat! Nőt csak -nő ismerhet mélyen hatólag, a nőt csak nő értheti meg bensőleg. – A -nők lelkülete, érzeményei, szivvilága némi részben talán örökké -rejtély marad a férfi sereg előtt; és azt a természet akarta igy, -hogy ez által is oda füzze őket a nőkhöz, mert a szerelem vonzodása -csak addig szokott teljes erejében fennállani, mig annak tárgya -<em class="gesperrt">rejlő, kifürkészetlen</em> varázs erővel – -kellemekkel bir. – Midőn rokontermészetü tárgyak, vegyi részek, -mintegy kiegésziteni, tökéletesiteni akarják magukat, gyors és erős -vonzalommal futnak egymáshoz, mint például mágneshez a vasnemüek ha -egymás közelében vannak; midőn pedig csak a szükség logicája s -törvénye egyesiti a tárgyakat s vegyi alkatrészeket, az egyesülés -csak mechanicai marad. – Igy a szerelem is – a <em class= -"gesperrt">nők éltető eleme</em> – csak akkor egyesül az emberi -kebel vonzalmával <em class="gesperrt">bensőleg</em>, ha azon -magneticus rapport avvagy mágia hatás, melyet szerelmi érzésnek -nevezünk, (de a melynek megbüvölő hatását bár érezzük, -tapasztaljuk, teljesen kimagyarázni még sem tudjuk,) -rokontermészetű egyének közt fejlődik ki hatályosságában, ellen -esetben a hevély, mely első pillanatban szerelemnek látszik, csak -az érzékek káprázata, az <span class="pagenum"><a name="Page_109" -id="Page_109">-109-</a></span> egyesülés pedig csak mechanicai. – -Az ifju sziv, vagy idősbeknél is az életerő érzete, szerelemre -lobban, élni akar mielőtt meghalna. Szeret, mert nem szeretni majd -annyit tesz, mint nem élni. – <em class="gesperrt">A kiégett -anyagban nincs élet csak pangás</em>.<a name="FNanchor_35" id= -"FNanchor_35"></a><a href="#Footnote_35" class= -"fnanchor">35)</a></p> -<p>A szerelem világa azon ködfátyol, melyen át meglátjuk, vagy -legalább megsejdítjük, hogy az őserő nem más mint adhaesio, -cohaesio, vonzalom, szerelem. Vonzódás, szerelem tartja -életműködésben a világot, – szerelem, vonzódás van minden -<em class="gesperrt">élő lényben</em>, legyen az fű, fa vagy ember, -– szerelem vonzódás egyesit mindent. A szerelem tehát a -legszentebbnek, a legnagyobb hatalomnak, az ős-erőnek nyilatkozata -az emberben. Igy fogta fel ezt a lánglelkű költő is, midőn imigyen -énekelt:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„A szerelem mindent -pótol,<br /></span> <span class="i0">A szerelmet nem pótolja -semmi.“<br /></span></div> -</div> -<p>A ki valódi, éltető szerelmet érez egy rokonkebel iránt annak -lelkülete felmagasztosult, mert éltető isteni szikrát érez -keblében, fenséges érzeménye magasan szárnyal, isten országához -közelit, mert ez a legfenségesebb érzemény, mely embernek adatott; -egyszersmint azon kapocs, mely <em class="gesperrt">közvetlen</em> -az őserővel hozza kapcsolatba az embert. A valódi szerelem -áldozatkész, elannyira, hogy megtagad mindent, csak önnön nemes, -fenséges, mennyei természetét nem.</p> -<p>Valamint nem mind arany az a mi fénylik, úgy századrésze sem -szerelem annak, mit az emberek annak tartanak. – <span class= -"pagenum"><a name="Page_110" id="Page_110">-110-</a></span> A mely -szerelem nem volt áldozatkész, higyjétek meg, hogy az nem volt -valódi szerelem.</p> -<p>Óh az ember, ezen földi salak és mennyei szikra keveréke, de -sokszor a porban hurczolta már a legszentebb érzeményeket, de -sokszor megkisérlette kivetkőztetni lelkét mennyei eredetéből! Az -emberek mindennel vásárt ütnek, sok embernek még mennyei üdvössége -is eladó. – Az emberek szerelmet hazudnak hol jó parthie -mutatkozik, – egy fokkal lejebb már pillanatnyi élvezetére is azt -hazudják, – és ismét lejebb már gúnyképen is szerelmet hazudnak, -mert az náluk már csak közönséges- és szójátékká van aljasitva.</p> -<p>Vannak oly <em class="gesperrt">elfogult</em>, viszás, -harmoniátlan észjárású, túlszerény emberek, kik az állatiság -ingereit s magát a galanteria actusát, még ha valódi szerelmi -vonzalomból erednek is, az emberi méltóságon alulinak tartják; -vannak ismét mások, kik <em class="gesperrt">ezt</em> nem tartják a -nemes szerelem követelményének, holott ha enni, inni, aludni, nem -derogál az embernek, akkor ugy vélem, hogy az is csak a természet -rendjén van. Tekintsünk elfogulatlanul mindent és ezen az emberek -elfogultsága által localizált szégyen folt is ép oly -természetesnek, megszokottnak fog feltünni mint bármi más -közönyösen vett tárgy és dolog; sőt ha az egyesülést valódi, nemes -érzeményű szerelem idézte elő, annak czélja nem más, mint kölcsönös -és közös szerelmüknek örök életet, felszármazást szerezni egy -születendő lényben. És e czél, mint ilyen bizonyára nemes czél és -az össztermészettel igy az ös erő akaratával is egyezményes.</p> -<p>Sokan a szerelmet egy ugyanazon egyén iránt életfogytiglan tartó -lángnak akarnák beültetni s majdnem kényszeriteni, holott, mint már -fentebb is mondva volt, a nagy világ-egyetemben minden egyes -alkatrész csak akkor társul s csak <em class="gesperrt">akkor -vonzódik</em> <span class="pagenum"><a name="Page_111" id= -"Page_111">-111-</a></span> <em class="gesperrt">bensőleg a -másikhoz</em>, ha a szükségesség, az ős erő, <em class= -"gesperrt">az örökös átváltozás periodusa s hatalma</em> ugy -kivánják.</p> -<p>Ismétlem, mit már fentebb is mondtam, hogy az emberi méltóságot -nem egyébb kepezi, mint a természet törvényeinek idő, hely és -körülményekhez mért szoros követése, megtartása (a miben az igaznak -s valóhüségnek, tehát az észszerü méltánylásnak követelményei már -benfoglaltatnak) tehát a mi a szerelemben <em class= -"gesperrt">földiekkel játszó</em> égi tünemény, az nem sérti, nem -sértheti az emberi méltóságot.</p> -<p>Sokan a szükség kénytetéséből, az esetlegből, vagy véralkatuk -milyenségéből, sőt némelyek a tehetetlenségből is erényt akarnak -csinálni. – Sehol sem találkozunk oly gyakran igaztalan, méltatlan -birálattal mint a szerelem dolgaiban. – Az öreg döreségnek nézi már -a szerelmet, azért a fiatalt, nem ritkán méltatlankodva, rendre -utasitja, de ha az sulyósabb kihágást követett el a társadalmi -szokások s a társadalmi rend ellen, még is megbocsát neki, mert -visszaemlékezik ifju korára. De ha ezen eset nőről, nő birálata alá -esik, jaj annak a szegény eltévedtnek! részére nincs kegyelem. – Az -ilyen tévedéseket a világ leginkább csak a nőknél szokta számba -venni, hogy minő alapon, azt nehéz volna megállható érvekkel -támogatni. – Oh ki mondja meg, hogy azon ezer vallás közül, mely a -földön az emberek által cultiváltatik, melyik a legjobb, melyik az -üdvözitő?! Ki mondja meg hogy azon ezer féle társadalmi szokás és -rend közül, melyet az emberek e földgömbön követnek, melyik a -legmegfelelőbb, a <em class="gesperrt">legerényesebb</em>?! – Az -eszmék folyvást tisztulnak; a politikai és társadalmi szabadságnak -csak az <em class="gesperrt">egyéni szabadsággal</em> karöltve van -értelme. – Az izlam követője, a mormon, becsülettel tisztességgel -tarthat magának több nőt. – Az egyik <span class="pagenum"><a name= -"Page_112" id="Page_112">-112-</a></span> felekezet az egy nőt is -csak ágytól asztaltól választja el, máskint nem. – A másik -felekezet már elválasztja s uj szövetséget is enged. A harmadik -polgári házasságot is engedélyez. A negyedik a természet által -utalványozott szabad társadalmi rendet követi, a nőt egyszerüen a -férfi mellé rendeli, – s nagyot kaczag ha valaki őt a papi áldásra -avagy szerződésre figyelmezteti. Mind ezen eltérő szokást, -társadalmi rendet, csak azért állitottam igy egymás mellé, hogy ne -mondhassuk miszerint a mai civilizált társadalmak egyike vagy -másika már feltalálta volna e tekintetben is a bölcsesség kövét. -Majd ha az emberi társadalom miveltebb osztályai magas értelmi -fejlettségre, tehát elfogulatlan szellemi tisztán látásra, vagy is -szellemi teljes szabadságuk magaslatára fognak emelkedni akkor -bizonyára szét fogják bontani azon korlátokat, melyek ma, a kis -korúak fékezésére még fennállanak. – Az ember szabadságra törekszik -minden irányban, mert az egyéni életnek csak úgy van értelme, -önállósága, ha az egyén a természettel, annak minden tényezőjével, -szabadon érintkezhet.</p> -<p>A megtisztult eszmék eredménye lesz az is, hogy az anyagi -tekintetben szükségesnek vélt convenience házasságok mellet vagy -előre ki fogja magának kötni a fél, hogy szerelmi vonzodásával -ezentul is szabadon kiván rendelkezni, vagy csak hallgatag s -szokásilag fog az igy utilisáltatni, miként ez már a francziáknál -mint szabadszellemü népnél gyakorlatban is van.</p> -<p>Korunk az anyagiság kora, kenyér, étel és ruházat nélkül nem -élhetünk, azért helyet engedünk a convenience házasságoknak is, hol -például egy vagyontalan egy vagyonossal lép házasságra, de a mely -esetben, ha a sziv nem vonzódik a hozzá kötött egyénhez, fogja-e -valaki, s <em class="gesperrt">lehetne-e kényszeríteni</em> -<span class="pagenum"><a name="Page_113" id= -"Page_113">-113-</a></span> <em class="gesperrt">arra, hogy azt -szeresse</em>? Azt mondják: minek ment hozzá, minek esküdött örök -hűséget, ha olyat nem érzett? – de mikor ezt a másik fél s a szülék -jól tudták, azonkivül a szülék, a pap és minden „okos“ ember azt -tanácsolták például a <em class="gesperrt">fiatal tapasztalatlan -leánynak</em>, hogy csak menjen hozzá, tehát erőltették, s most meg -ujra erőltetik, hogy szeresse. Mennyi ellenmondás, mennyi -igaztalanság, méltatlankodás, kigúnyolása a természetnek s az ember -önállásának!</p> -<p>Ha tudjuk az egyént lelkileg teljesen önállónak, egyénileg -szabadnak gondolni, akkor a szerelmi viszonyt a kenyérszövetségtől -avvagy a házi kommoditás családias berendezésétől szintén megtudjuk -különböztetni. – Az erény fictiója tévutra vezet, s innen már nagy -messze útról kell vissza térni a természethez, a <em class= -"gesperrt">valóhoz</em>, – s mentül messzebb távoztunk a -természettől, annál bizonyosabban vissza kell térnünk.</p> -<p>Némelyek azt kivánják hogy a szerelem, melyet egy egyén iránt -éreztünk, minden egyes esetben örökhűségű legyen, de ők nem tudják -mit kivánnak. – Nem, mert először is nem vizsgálták meg jól, -valljon valódi szerelem volt-e az? S ha már kezdetben nem az volt, -hanem annak csak látszatja, hogyan lehetne később más, mint annak -csak látszatja vagy tán az sem. – Másodszor: az egyház, bár -megkérdezi a feleket összekelésük alkalmával, hogy szeretik-e -egymást? de nem törődik vele tovább, ha a fél, avvagy felek, a -szerelmet csak hazudták magukra. Harmadszor: mivel az egyház -elválást is enged és uj frigyesülést, itt tehát már megengedi, hogy -előbbi, esküvel is pecsételt örök hüségüleg fogadott szerelme, -tárgyát változtassa. Negyedszer: bár egy igen jeles német költő azt -mondja „Ewigkeit geschwornen Eiden!“ még is, eltekintve attól, hogy -az egyház a szerelmi fogadalom megmásítását megengedi, midőn -<span class="pagenum"><a name="Page_114" id= -"Page_114">-114-</a></span> az tényleg már úgy sem áll fenn: a -<em class="gesperrt">mi tényleg</em> nem létezik, az sikertelen -fogna erőszakoltatni, legsikertelenebbül pedig a nem létező -szerelem, mert:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Kinek volna -kedve,<br /></span> <span class="i0">Gyöngyélethez -erőltetve.“<br /></span></div> -</div> -<p>De értsük meg egymást, én a fentebbi sorokban a valódi nemes -érzeményű szerelemről mondtam, hogy annak teljesen szabad -rendelkezésére kell állani egy lelkileg önálló embernél minden -körülmények között, nem pedig a házas-élet elkötelezett adóját vagy -a szerelem álczája alá rejtőzött szenvedélyt, mely szerelem nélkül, -s főleg tulzásában csak olyan szellemi vakság, mint bármely más -szenvedély.</p> -<p>Némely iró azt állitja, hogy a szerelem mindenkor, képzelt vagy -való tökélyre vonatkozik, ámde ez nem igy van, mert a szerelem: -igézet, büvös, titokszerü, kifürkészhetlen szellemi magneticus -rapport, mely mihelyt ki van fürkészve, mihelyt nincsenek rejlő -tulajdonai: megszünt szerelem lenni s ez esetben csak becsülésünk, -kegyeletünk tárgya marad az illető. Vannak emberek, kik az ész -rostáló fontolgatásával gondolnak szerethetni; s ez úton valóban -ragaszkodnak is <em class="gesperrt">vélt</em> szerelmük tárgyához, -de az ilyen szerelem csak hideg bunda, (bár állandó) de nem -<em class="gesperrt">valódi</em> szerelem. – Sokan egész életüket -is leélik s még sem éreztek <em class="gesperrt">valódi</em> -szerelmet. – Igaz, hogy például a flegmaticus egyén szerelme -némileg más alakban mutatkozik, mint például a vérmes, vagy -epés-véralkat emberénél, mert a flegmaticus és melancholicus évekig -tud plátoi szerelmet viselni szivében és phantásiájában, – mig a -vérmes és epés, teli lévén pezsgő élettel, ha szerelme tárgyát -viszont szerelem mellett egészen nem birhatja, saját nagy hevétől -emésztve s a pezsgő életerő által ösztönöztetve, vagy olyan lépésre -ragadtatik, mely életét kioltja, vagy zajgó szenvedélyek -<span class="pagenum"><a name="Page_115" id= -"Page_115">-115-</a></span> karjaiba veti magát, vagy pedig -irtóztató lelki küzdelmek közt visszavonul s emésztődik magában, -mig a Párkák élete fonalát el nem metszik.</p> -<p>A tökély birhat ugyan befolyással arra, hogy általa is szerelmet -ébresszünk, de kizárolagos befolyást nem bir gyakorolni, mert -gyakran, nagyon is gyakran találkozunk olyan szerelemmel, mely sem -lát, sem hall, s igy a tökélyt nem keresi, nem is képzeli, – ő -szeret, mert ez élteti, szeret, mert kimagyarázhatlan igezet alatt -áll, – szeret, mert bár mennyire akarja, nem képes eszközölni hogy -ne szeressen.</p> -<p>A fiatal szeret, szerelem nélkül nem élhet, mert a midőn -életerejét s lényének a természetteli harmoniáját érzi, a természet -<em class="gesperrt">éltető</em> szavát, intését, nem követnie -<em class="gesperrt">nem lehet</em>. – A közép korú is szerelemre -lobban, de már itt több az ovatosság, több a fontolgatás, azért -nála ritkábban is szokott előfordulni az, hogy valódi szerelmet -érezzen, de ha még is előfordul, ez a legjózanabb szerelem, mert -azt nem homályositja sem az ifjunak ködös phantásiája, sem az -öregség<a name="FNanchor_36" id="FNanchor_36"></a><a href= -"#Footnote_36" class="fnanchor">36)</a> bolonderiája. – Olykor öreg -urakat is látunk a szerelem tisztitó hevében izzani, kik -rendszerint fiatal leányok után esengenek és szerelmi bódulásuk -mámorában még viszont szerelemről is álmodoznak, mit azonban tiz -ezer eset közül legfeljebb csak egyszer érnek el, mert ők majd nem -lehetetlent, de minden esetre természet ellenest kivánnak, -mivelhogy az élet nem ragaszkodhat az enyészethez, mivelhogy az -egyik az élet belépő ajtajánál, a másik a kilépőnél áll, tehát -utjaik nem vezethetik őket egy ösvényen.</p> -<p>Azonban az öregek rendszerint már csak bolondságnak tekintik a -szerelmet s azt mondják, hogy ők már kiábrándultak; <span class= -"pagenum"><a name="Page_116" id="Page_116">-116-</a></span> a nem -öreg, vagy bár ifju, ki valamely testi defectusban szenved, ritkán -lobban, szerelemre, mert érzi hogy valója nincs helyes -életviszonyban a természettel, körülbelül az öregek is ilyesmit -éreznek; ő náluk már az átváltozás periodusa s hatalma, valamint az -anyagi és szellemi életerő müködése, nem igényel szerelmi -magneticus rapportot avvagy tenyészetet, mert ők a pangás -stádiumába léptek, hol netalán fellobbanható szerelmük ugy is csak -kinókat, igen igen rövid létet teremhetne, mint ősszel az ibolyának -viritása, melyet „ujra költe álmaiból, csalfa őszi napsugára.“</p> -<p>A szerelemben a testi és lelki gyönyörnek eggyé kell olvadni, -más különben a legfenségesebb valódi szerelem is csak kiegészitlen, -elégedetlen, tehát nem teljes. Az ember természetét, hogy t. i. az, -az anyag és szellem vegyüléke, – soha se feledjük: – soha se -igyekezzünk a természettől eltérni, mivel például a társadalmi rend -és szokások attóli eltérést igényelnek, mert a józanság nem -mindenkor található fel a társadalmi szokásokban, holott a -természet ujjmutatása örökigazságkint kalauzol. –</p> -<p>A műveletlen lelkületű ember rendszerint csak a testi -kellemeket, a szépséget tekinti szeretetre méltónak, mig a művelt -lelkületű a szellemi szép tulajdonoknak is jelentékeny befolyást -enged gyakorolni önmagára, szerelmére, innen is következik, hogy a -valódi szerelem csak rokon természetűeknél fejlődhet ki.</p> -<p>A philosophusok azt állítják, hogy a fügefa levélnek nagyobb -jelentősége volt már Éva idejében is, mint közönségesen gondolnók, -– mert a szerelmi vonzódás, mint már említém, anyagilag és -szellemileg <em class="gesperrt">rejtett</em> bájakat igényel. A -nőnek tartózkodóbb természete szintén odamutat, hogy a nőt nem -kellene oly hamar kitalálni akarni, mint azt ifjaink – az anyagiság -<span class="pagenum"><a name="Page_117" id= -"Page_117">-117-</a></span> spleenjében szenvedvén – oly életúnt -modorban mai napság tenni szokták.<a name="FNanchor_37" id= -"FNanchor_37"></a><a href="#Footnote_37" class= -"fnanchor">37)</a></p> -<p>Az ember csak akkor simul, minden önző vágyak és számitás nélkül -az emberhez, s önön természetét egész fenségében csak akkor ismeri -meg s érzi át, midőn szeret. Valami mennyei megtisztultság glóriája -járja át a szerelmest. Azonban, hogy boldog-e hát mindenkor az -ember midőn szeret és viszont szerettetik? ez olyan kérdés, melyre -nem merek feltétlenül igennel felelni.</p> -<p>Rónay azt mondja, hoy az összeköttetés csak ott remélhető, hol a -szerelem viszonyos; a szeretők ennek előidézésére minden eszközt, -minden útat megkisértenek, szóval és tettel, kecses testmozgással -és nyájas arczkifejezéssel iparkodnak tetszeni egymásnak; -gyöngéiket gondosan takargatva, testi és lelki tökélyt szinlenek, -vagy tehetségeiket a lehető legragyogóbb szinekkel felcziczomázva -hordozzák mutatványul. Szóval, használtatik minden mi kellemeket, -szeretetre méltó tulajdonokat varázsolhat elő: elvek cseréltetnek, -törvények sértetnek, erény, vétek, egyiránt eszközül szolgálnak -itt. Ilyen a szerelem mint szenvedély, képes feledni, tűrni, -leküzdeni mindent.</p> -<p>Mivelhogy a szerelemnek bármely kiegészitő része csak akkor -lehet valóban kedves, ha őszinte vonzalomból ered s önkint -részelteti magát; azért nem tartom valódi szerelemnek az olyat, -mely a viszont szerelmet forcirozott eszközökkel, elvek -fölcserélésével vagy épen az erényesség útjának elhagyásával -<span class="pagenum"><a name="Page_118" id= -"Page_118">-118-</a></span> is kész felidézni akarni; mert a -mellett, hogy ez különben is ritkán sikerül, és ha sikerülni -látszik is, ritkán egyébb az érzékeknek káprázat általi csalásánál, -– az ilyen önámitás rövid, igen rövid életű szokott lenni.</p> -<p>A szenvedély, mely többnyire nem akar tudni szenvedély nélkül -élni, – mint ilyen természetesen nem lehet valódi szerelem, mert -erőszakolni a szerelem folytonos lobogását s elhitetni magával hogy -a szenvedély, szerelem: nem egyébb, mint önámitás, szenvedélykór, -káprázata az érzékeknek s szórakozottsága, vagy épen vaksága az -értelemnek.</p> -<p>A koronkinti hevély, mely a szerelem jelmezében szokott -feltűnni, már lágymelegebb kiadása a szenvedélynek, mert ez, t. i. -a hevély, már csak adott alkalommal s nem mindenütt és minden áron -keresi és képzeli a szerelmet. A hevély is, mint a szenvedélykór, -keresi a harmoniát, szerelmi vonzódást, mert érzi hogy olyanra -szüksége van, hogy az élteti s fentartja lelkét az élet terhének -érzete mellett, de észrevevén a káprázatot, odább áll, s másnál -keresi azt, mig végre vagy megtalálja a rokonkeblet, vagy lemond az -életnek ezen éltető mannájáról, mely az ő részére nem akart -harmatozni.</p> -<p>„Vannak szenvedélyek, melyek néha még jókor kiábrándulnak, -futtokban megállithatod őket; a szerelmet soha, végig futja ez -pályáját, legyen az sima vagy göröngyös, mindegy, kiábrándulást -csak akkor várhatsz, ha sziveik egyesültek és vágyaik egygyé -olvadtak. Szakítsd el őket erőszakkal, gördits legyőzhetlennek -látszó gátakat elibe, – s ő óriási erőre fog emelkedni: álj elő -okokkal, merítsd ki a bölcsesség és ékes szóllás minden forrásait, -hit és méltánylás helyett elidegenülés és rosz szándék gyanuja -leend jutalmad. A szerető minden öröme, minden boldogsága, csak -viszhangja kedvese boldogságának: <span class="pagenum"><a name= -"Page_119" id="Page_119">-119-</a></span> „két lélek egét egy nap -világítja“ itt. A szerelem annál tartósabb, minél mentebb az -állatiságtól és önzéstől, minél szentebb s erősebb a viszonyos -szerelem hite; birni akarjuk a szeretett egyént, birni kizárólag, -mienk legyen minden lépte, minden eszméje, szive legtitkosabb -vágyai, minden mosolya miénk oly szenvedélyességgel, melyet a -megosztott szeretetnek még csak árnyéka is kétségbe ejt. A -féltékenység hitevesztett szerelem.“ Ime ezen tényezők és okok -eszközlik azt, hogy a szerelmesek csak nagyon ritkán előforduló -esetben érzik magukat teljesen boldogoknak. „Denn die Eifersucht -ist eine Leidenschaft, welche mit Eifer sucht was Leiden -verschaft.“</p> -<p>Az ifjú s általában a szerelmes azt hiszi hogy oly forrón, oly -előtörő hatalommal senki sem tud szeretni mint ő. Erre mondja -Madách: „Ez régi dalja a szerelmeseknek; azt tartja mind: hogy ő -fedezte fel a szenvedélyt, előtte senki még szeretni nem birt, és -ez igy megyen nehány évezred óta szüntelen.“ De hogy az ember -gyakorlati életének képe kiegészitve legyen, azt is mondja, hogy: -„Szerettél, megcsalódtál, szerettél újra, s akkor már te csaltál. -Ismét szerettél, hősödet meguntad; s üres szived most uj lakóra -vár.“ A vidék, távolról, mintegy homályba burkolva regényesebb; a -kedves, ha távol van, vonzóbb.</p> -<p>Bocsánat e hosszas kitérésért, melyet a sziv és szerelem -országába kirándulásképen tettem; de úgy tartom, hogy a midőn a -nőket akarom szellemileg anatomizálni, ezen mezejét a nők éltető -világának recognoscirozni, nem volt fölösleges.</p> -<p>A nőt, mivelhogy az, az értelmi fejlettség és tudományosság, -tehát a szellemi tisztán látásnak oly magas fokán, neveltetésének -korlátai miatt rendszerint nem áll, mint a férfi, leginkább -szivérzeményei vezérlik; tehát a nőt nem anynyira elvek, mint -inkább a szemérem, becsületérzés, és a szégyentőli <span class= -"pagenum"><a name="Page_120" id="Page_120">-120-</a></span> félelem -tartják féken. Ha ezekből kivetközött, az értelem hiányossabb volta -miatt is mélyebben sülyed mint a férfi.</p> -<p>Ha mindenhol szükséges az elfogultság nélküli szabadszellem, a -neutrális kiindulási pont: úgy az a nők megbirálásánál, -jellemzésénél legszükségesebb, mert a nőnek különböző ismeretkörén, -női természetén alapuló észjárása, gondolkozásának iránya s -általjában egész lénye és valója könnyen kisikamlik a férfiunak -<em class="gesperrt">ész</em> és <em class="gesperrt">okszerű</em> -kezelése köréből, – mert a folyadékot nem lehet rőffel mérni, sem -pedig a rőfös portékát akonázni; holott az ember hajlandó mindent -saját kaptafájára rámázni, – azonban nem mindenkit lehet egyforma -mértékkel mérni. A férfiú azt keresi s becsüli a mi <em class= -"gesperrt">ész</em> és <em class="gesperrt">ok</em>-szerü a nő -megérti ugyan ezt is, de leginkább csak a sziv sugallataira -hallgat.</p> -<p>Valamint a művelt ember egészen más megbirálás alá esik mint a -műveletlen, – úgy a nők is idő- hely- körülmények- s véralkatuk -minősége szerint különböző jellemzés alá esnek.</p> -<p>Vannak nők, kiknek sziv- és kedély-világa megelégszik szerelem -dolgában a phantásiával s az érzelgéssel, – ezen túl lépni nem is -óhajtanak, részint mivel lelkük erélyének hiánya egyébre nem is -igen ösztönzi, részint mivel gondolkozásuk iránya s egész -lelkületük milyensége már úgy beleélte magát a „sohajok“ hidjába, -hogy boldogságukat csak boldogtalanságuk érzetének ködfátyolképei -között keresik; – különös, de igy van.</p> -<p>A természet teremtő keze a nőt mélyebb s tán nemesebb -érzelmekkel áldá meg, mint a férfiút; a természet úgy akarta, hogy -a sziv legnemesebb érzelmei női ápolás által éledjenek s utóbb, -midőn az emberiség magas értelmi fejlettséget fog <span class= -"pagenum"><a name="Page_121" id="Page_121">-121-</a></span> elérni, -ezen, párhuzamban fejlő nemes érzemények kenetteljességével -párositsa az értelem szigorát. Képzeljük magunknak egy pontot s -mondjuk, hogy ezen pont a nő, (ezt némi értelemben talán -fix-pontnak is lehetne nevezni) képzeljünk ismét egy másik pontot s -nevezzük ezt férfiunak, már most e két külön álló ponttól -képzeljünk két vonalat felfutni a magasba, hol azok végre -összeérnek, egygyéolvadnak, culminálnak; – igy két különböző -gyökérszálon fogjuk látni az emberiség tökélyesedésének felfutását, -mely a magasban akkor fogja elérni rendeltetésének czélpontját, -midőn az emlitett szivérzemények nemessége s az értelem magas -fejlettsége (t. i. a szellemi tisztán látás) össze ér, egyé olvad, -egy és <em class="gesperrt">ugyanaz</em> lesz.</p> -<p>Szeretni, nagyon szeretni a nőt s annak helytelen, czélszerűtlen -ohajtásait, kérelmét, künnyűit elodázni vagy visszautasitani: ahoz -a férfiunak magát teljesen szabaddá tett lelkülete kivántatik, – s -igy az még is lehető s egyeztethető; ime ezen tényállásból is -kitünik, hogy annyi és annyi státus férfiú, uralkodó, hadvezér, -bölcsész, keménynyaku zsarnok, stb, kik nők uralma alatt állottak s -azoknak befolyásától magukat emancipálni nem voltak képesek, mennyi -lélekerő hiányával voltak s ezen viszásság csak azért történt, -mivel előbb, semmint magas polczra emelkedtek, lelkületük teljes -függetlenségét megszerezni elmulasztották. Ily viszásságok -napjainkban is előfordulnak csak azért, mivel az ész és szellemi -tisztánlátás helyett az elfogultság működik s mivel a látszatot -igen is gyakran valóság gyanánt adoptáljuk.</p> -<p>De utóvégre a nő is kinyomozható, kitalálható, ha az huzamosan -szemlélődése tárgyát képezi a lélekbuvárnak. Igaz, hogy a nők -gondosan leplezik gyengéiket sajátszerűségeiket s mindig -rejtegetnek valami titkot, olykor nagyon is kicsinyszerűségeket, -<span class="pagenum"><a name="Page_122" id= -"Page_122">-122-</a></span> és alig van nő, ki valamely titkát -magával a sirba ne vigye: még is közlékeny, csacska természetüknél -fogva hamar kikottyantanak egy szót, egy eszmét, mely aztán világot -vagy árnyékot vet lelkületükre, gondolkozásuk irányára, észjárásaik -milyenségére.</p> -<p>A ki idegen segélyre szorul (pedig a nők átaljában ilyenek) az -örömmel, erős vággyal, hévvel simul az erősebb rokon érzelmüekhez -(t. i. a férfi kebelhez). A ki erőt érez magában (már mint a -férfiak) az, mint az oroszlán egyedül is ki mer lépni az élet -bármely sivatagába.</p> -<p>Szellemi és morális előhaladást csak azon társadalomban -találunk, hol a nő nincs leigázva, nincs egyszerű, dolgozó házi -álattá alacsonyitva. A nő is, mint mindenki, csak akkor fejtheti ki -nemének erényeit, szép tulajdonait, ha szabad.</p> -<p>Mint már fentebb is mondva volt, a szellemi tisztánlátás nappali -világitásban tünteti fel az élet helyes utjait, a természet -szabatos rendjét s igy a határvonalakat is hol a tulzás kezdődik. -Ne aljasitsuk a nőt teherhordó állattá, de ne is mesterkéljünk -annak a társadalomban olyan állást, mely azt testi lelki -tulajdonainál fogva meg nem illeti. – Való, hogy hacsak az -erősebbek joga volna megalapitva és érvényben, ez nem volna egyébb -ököljognál, ugyanazért szükséges, hogy a <em class= -"gesperrt">gyengébbek</em> joga szintén jogczimet képezzen, s igy a -nők a gyengébbek (jogosult) jogczimével birván, előzékenységben, -kiméletben részeltessenek, – de tulzás lenne, ha őket oly -befolyással biróknak authorizálnók, miként azt az udvaronczok s a -tulzó finom francziák életbe léptették.</p> -<p>Nemünk ritkán marad a középuton, az előbbi korban a férfiak, az -utóbbiban pedig a nők éltek vissza befolyásukkal, hatalmukkal.</p> -<p>Vannak nők, kik oly hidegek mint a kevélység, oly ünnepélyesek -<span class="pagenum"><a name="Page_123" id= -"Page_123">-123-</a></span> mint a halál, vagy nagyszerűek mint egy -catastrofa, vagy oly rettentők mint a kétségbeesés.</p> -<p>„Vannak oly, a túlzásig bölcselkedő nők, kik azt hiszik, hogy a -nemi különbség pusztán külsőségekre szoritkozik, hogy a nő, ha -szokások és nevelés nem zsarnokoskodnának felette, mindenütt -odaléphetne, hova egy férfi. Csalatkoznak, a természet a nőnek -kimérte saját hatáskörét, s csak <em class="gesperrt">az van -helyén, ki a természet intézkedéseit nem zavarja</em>.“ A nemi -különbség nagyszerű eszméket rejt méhében.</p> -<p>A férfiunál a felső testrész, a mellkas, a tüdő, a csontok a -gögsip nagyobb, erősebb, mint a nőnél; az altest aránylag kisebb, a -lábak vékonyabbak s nem oly gömbölyüek. A nőknek testalkata s egész -lénye finomabb természetű s szerkezetű, külsején úgy mint -szellemében több a kellem, kevesebb a ridegség. „A nő szép, a -férfiú fenséges.“</p> -<p>„A nő oly kép, mely ragyogó szineivel megigézi a nézőt, a -férfiut Humboldként merész ecset festé, hol nem kellem, hanem erő -és szabatosság volt czélja a müvésznek.“</p> -<p>A nőnek 18–20 gögsip gyürüje van, a férfiunak csak 16, ezért a -nők hangja vékonyabb s hajlékonyabb.</p> -<p>„A férfiu cselekvéseiben sokkal nagyobb mint szenvedéseiben. A -nő többet tud türni mint tenni, s szenvedéseiben sokkal -béketüröbb,“ (mert a férfiu lelki fájdalmai az észen át hatnak a -szivbe s igy iszonyúbbak, marczangolók, mert leküzdhetleneknek -látszanak s ezen tudat kétségbe ejtő, a mi aztán irtóztató -rázkodássali feljajdulást idéz elő; mig a nő fájdalmai a sziven át -szivárognak az észre s igy útjokban megcsendesülve, s némi -reménnyel vegyülve nyilatkoznak.) Azt mondja Rónay, hogy e részben -úgy képzeli a nőt mint gyenge virágot, mely a vihar és vész alatt -földig lekonyúl, s midőn a vihar elvonult felette, sértetlenül -felemelkedik: a férfiu erős tölgy, <span class="pagenum"><a name= -"Page_124" id="Page_124">-124-</a></span> ellenáll, daczol a -viharral, de küzdés közt galyai hullanak, gyökei szakadoznak s -kidől helyéből.</p> -<p>Egy országban két fejedelem s mindegyik egyenlő hatalommal nem -uralkodhat, szünetlen súrlódás sőt tettleges czivódás nélkül; épen -úgy nem lehet a családi életben nőnek és férjnek egyenlő hatáskört, -egyenlő hatalmat gyakorolni, egyiknek alárendeltségben kell lenni -egy részében a családi kör életviszonyának, mig másik részében a -nőnek is önálló hatáskört kell engedni, mert az ember szabad -akaratra volna eredetileg teremtve, habár abból gyakran -kiforgattatunk is a visszás körülmények és az emberi intézmények -hatalma által. Ezen szabad akaratot lehetőleg érintetlenül hagyni s -azt biztositani minden egyes, nagy korú ember részére: ez a -társadalmi institutiók javitásának kivánalma.</p> -<p>A bibliai történet, miszerint isten Évát Ádám oldalbordájából -alkotá, nem puszta szüleménye a képzelődésnek s mesélő tehetségnek, -mert abban mély jelentősége tükröződik az emberiség eredetének s -majdan végkifejlésének, – mintha a kettős természetnek, mely -eredetileg ugy is egy volt, ismét nemi külünbség nélkül, fent a -tökély magas fokán össze kellene olvadni.</p> -<p>„A természet felruházta a nőt testi kecsekkel és szellemi -bájakkal, melyek a férfiu erejét lebilincselik; gyengédséggel, -melyek a férfiu indulatainak szilaj kitöréseit fékezik; -szelidséggel, mely a fellázadt szenvedélyeket csillapitja; -engedékenységgel, mely az akarat szigoruságát mérsékli, és ügyes -tapintattal, mely enged, tűr, simul, hizeleg, mig a férfiu homlokán -fellegek borongnak, és hol ez mind sikertelen, ott a nő könnyüit -használja. Hány gyenge kéz vezetett már rózsa szinű szalagon -oroszlánt! – A férfiu még akkor is ha szenvedélyek rabja, többnyire -elvből indúl ki; a nő meleg szivének dobbanásait <span class= -"pagenum"><a name="Page_125" id="Page_125">-125-</a></span> olvassa -– s eszerint határoz. – Átaljában férfiúban az erő, mint teremtő és -romboló, nőben mint képező és fentartó munkás. A férfiu mindenben -inkább hasznot, ésszel, czélszerüséggel egyezőt, – a nő rendet, -szivvel egyező kellemes érzemény-öszhangzást keres. – A nőnek -ifjusága, hajadon kora, dúsabb örömben, mint a figyermeké, ki a -tanodai évek hosszú során elkomolyodik, rideg keblüvé is válik -olykor.“</p> -<p>A nőnek lefolyt ifjusága mindene; ezután csak könnyelműsége és -szivóssága tartják föl azon sok oldalu és szakadatlan -kellemetlenségek, küzdés és betegeskedés közepette melyeknek mint -férjezettek rendszerint kitéve vannak. Sok férfitől hallottam olyan -forma nyilatkozatot, hogy helyzetét mint férfi, százezer herczeg -asszony összes jódolgáért, jóléteért el nem cserélné.</p> -<p>Mit mondjak azon válpontról, melyet férjhez menetelnek nevezünk? -Mennyi aggály sőt félelem, olykor örömmel vegyült szorongás fogja -el a lány szivét ha ezen elhatározó lépésre gondol. Ez határoz -boldogsága, türhető sorsa, avvagy boldogtalansága felett, – de a -legtöbb lány, mint az őzike, vigan szőkdécsel ezen elhatározó lépés -felé, holott alig van nő, ki a rá nehezedett kellemetlenségek miatt -egyszer másszor meg ne bánta volna azt hogy férjhez ment. Ámde az -ember sorsát el nem kerülheti; az élet terhe s bajaitól nem -menekülhet élve, bár merre vegye utját, bár hova rejtözzék. – És a -természet rendjét nem követni oly nehéz!</p> -<p>Az emberek sokat okoskodtak már a páros élet berendezésének -mikénti helyességéről, de még nem birták eltaláni a leghelyesebb -módját. – Legujabb időben a polgári házasság tartatik az egyén -szabadságával leginkább megegyeztethetőnek, de ennek is vannak -hátrányai. – Előnye az, hogy ezen intézmény gyürü körében az ember -szabadabb lévén, természetes hajlamainak megfelelő módon társulhat -választottjával, s az, hogy az illető e szerint jobban megbecsüli -magát és párját, <span class="pagenum"><a name="Page_126" id= -"Page_126">-126-</a></span> mivel attól tart, hogy az majd elválik -tőle s igy jövője a bizonytalanság lenge sajkájára leend bizva, a -mi aztán elrettentő szinben is szokott többnyire feltünni. – -Hátránya ellenben szintén kézzel fogható, mert ha az ilyen -szövetség többször felbontva ujra meg ujra köttetik, az ezen -házasságokból származó gyermekek némely része szivtelen elbánásban -részesül s nem ritkán elhagyatottságban is; – a mellett a szabadság -eszméje foglalván el a tért, a gyermekek szivérzeményeinek -kiképezésére az önzőbb és feledékenyebb szülék kevesebb gondot -forditanak.</p> -<p>A nőnek házi körén kivül szerepelés nem igen jut, azért annál -inkább kiván odahaza szerepelni, mert a nő is érvényesiteni akarja -egyéniségének önállását, életerejének erélyét, akaratának -kifolyását. Örökös alárendeltségben élni, járszalagon vezettetni -csak a tehetetlenek óhajtanak, A ki érzi nagy korúságát, -tehetőségét, az, önálló hatáskört ohajt és vi ki magának. A nő -szerepelési vágya is tehát természetes következése az egyén lelki -önállóságának; azonban a nő többnyire csak ott szokott -hatalmaskodni, hol a férj gyávasága arra alkalmat ád. – Ha valaki -azt hinné, hogy a férfiak mindig csak félelemből, kis lelküségből, -vagy túlzó bálványozás miatt engedékenyek tán ott is hol nem -kellene, az csalatkoznék, mert a férj rendszerint mélyebben a -fenekére tekint a dolgoknak s azért nejét hagyja csatarázni, -gondolván hogy a házi béke oly kincs, melyet áldozattal is meg kell -vásárolni ha máskint nem lehet. – Azon nők, kik férjeiket papucs -alatt tartják, igen ügyesen mentegetik ezen körülményt és soha sem -vallják be nyiltan hogy a kalapot ők viselik. – A férfi, erejében -bizva s az igazság szeretetétől vezéreltetve, dolgaiból titkot nem -igen csinál; mig a nő gyengesége érzetében, s a világ itéletétől -rettegve, a titkolódzásra hajlandóbb, – azonban azt mondják, hogy -mások <span class="pagenum"><a name="Page_127" id= -"Page_127">-127-</a></span> titkainak megőrzésében a nők nem -egészen megbizhatók. A nőt tehát titkolódzó természete miatt is -nehezebb kiismerni mint a férfit.</p> -<p>A mely nő uralg férje fölött, bizonyos hogy azt nem szereti, -mert a kit valódilag szeretünk, a felett hatalommal uralkodni, bár -sehol, de a házas életben legkevésbé kivánunk.</p> -<p>Nők által már sok férfiu nagygyá lett, magas polczra jutott, de -tán még többen elmaradásukat vagy épen hanyatlásukat nőnek vagy -nőknek köszönhetik.</p> -<p>A férfi erejével, zsarnokoskodásával, a nő mesterkedésével -(praktikájával) könnyeivel és hizelgései által szokott -visszaélni.</p> -<p>A nőt nem a férfiak zsarnokoskodása, nem a társadalmi -berendezések hiányos volta zárja ki a nyilvános élet zajából, – -mint azt némelyek hiszik, – hanem maga a teremtés keze, mivelhogy a -természet nőre bizta az emberi-nem fentartását; ily hivatással -pedig az élet külzajában, nem ritkán veszélyes helyein megjelenni, -nem felel meg a nő töredékenységeinek, sőt ellenkezőleg meg kell -azt óvni mindentől, gyengédség által is, de különösen a nagy -gondok, aggodalmak és a nyilvános élet örökös harczaitól. A -szivérzemények nemessége, finomsága rendszerint csak nők által -hozatik elő. A társas élet finomságát, kellemeit csak a nők tudják -tisztán kezelni.</p> -<p>„A férfiut szenvedélyei üzik, ragadják ki az életbe, s hogy -sivár üzelmében czélját végkép el ne tévessze, hogy küzdés közt -szivében a rokonszenv, kegyelés és a tiszta emberi szeretet szent -tüze el ne hamvadjon, a nő vissza-vissza vonja a családi élet -csendes körébe, hideg szivét fel-fel melegiti, s gyengédséggel, -szelidséggel, engedékenységgel fékezi szenvedélyeinek vad -kitöréseit. A férfiu végre is a nőktől tanulá, hogy nemcsak a világ -zajában, hanem odahaza a családi <span class="pagenum"><a name= -"Page_128" id="Page_128">-128-</a></span> élet körében is lehet -boldogságot élvezni. A „Talmud“ azt mondja, hogy a nő erős falkint -környezi a férfiut.</p> -<p>A férfi szilárd, elvekre épitő, kitartóan munkás, edzett, bátor; -a nő kedélyes, gyengéd, finom, érzés teljes, szelid, (kivéve a -kiveendőket) tartózkodó, szemérmes, – s ezt a természet is úgy -akarta, hogy a férfiú ezen tulajdonságait a nőnek felismervén, -azokat keresse fel, nem pedig a nő által kerestessék. Alig van -olyan férfi, ki azon nőt, mely a gyengédséget, szemérmet félretéve, -önkint ajánlkoznék szerelmének tárházával, megszeretni tudná, sőt -ellenkezőleg, még elidegenednék attól, mert a küzdésre termett -férfiu előtt annak van valódi becse, mit tetterejével s lelki -nagyságával kivivott. A nő úgy van alkotva, hogy sokáig is képes -békével lenni <em class="gesperrt">várakozó</em> helyzetében, nem -úgy a férfiú, ki vágyait, kivánalmát, azonnal tettlegesiteni -akarja, s ezért magát nagy akadályokon is képes átküzdeni.</p> -<p>Rónay azt mondja, hogy minél tisztább fényben ragyog nőnél a -gyengédség és szemérem, annál mélyebb a férfiunak hódolata, -szeretete pedig belterjesebb s ingatlanabb. A férfiu szivében -sokszor meghült már a szerelem csak azért, mert a nő szeretete -túlságos, odaengedő volt; a nő lángoló de kába szerelmével ekként -öntudatlanúl is elaljasodik a férfiu szemében, kinek szivéből a -tisztelettel többnyire visszaidézhetlenül ellebben a szerelem is. A -nő sokszor tulságos szeretetével eljátszva férjének szivét minden -útat megkisért előbbi hajlamának visszanyerésére, – szivét -feltárja, lelke legtitkosabb gondolatait leleplezi, s többnyire ez -által veszt értékéből; férjének ellenében nincs akarata, megelőzi -minden vágyait, nélküle élni sem tud; – hasztalan, a férj szive -mindig hidegebb lesz, mert a szerető, <em class="gesperrt">de -gyenge</em> nő terhére van a férfiunak (mert a férfi a gyámoltalan -tehetetlenséget, a gyáva erélytelenséget nagyon <span class= -"pagenum"><a name="Page_129" id="Page_129">-129-</a></span> lenézi) -ki nejében nem csak részvevő; de önálló lelki erővel is biró, -vigasztaló szivet keres, – ki nem örömest látja, ha neje csak -tehetetlen báb s bánkódó, ájuldozó szerelmes gerlicze, mert a férj -végre is nem akar kerestetni, hanem keresni, nem akar meghóditatni, -hanem meghóditani. A férfi szabadságát a nő ne igyekezzék -korlátozni, mert ezt a férfiú természete nem tudja elviselni, ily -korlátozás miatt már sok férfi asszonyt cserélt.</p> -<p>Az erős, bátor, küzdésre termett férfiú ezen sajátságainak -megfelelő kört keres magának, sőt csak is ott érzi jól magát, hol -ezen tehetségeit érvényesitheti; a nő pedig szelid, szemérmes, -érzés-gazdag, finom izléssel, és testi kecsekkel, szellemi bájakkal -biró lévén, igen természetes, hogy szintén ezen sajátságainak -tehetségeinek előnyeit kivánja érvényesiteni s igy azoknak -játéktért (Spielraum) keres, mit szélesebb körü társashelyeken, -zene, táncz szinészet s a t. közepette fel is talál, hol a -férfiaktól elismerést, bámulatot vagy épen szerelmet nyerhetnek, a -nőktől pedig irigyelve bámultatnak, vagy gyülölve rágalmaztatnak. -Én azt hiszem, hogy a közmondás, miszerint „jobb száz irigy, mint -egy szánakozó“ nőtől ered, mert a nők csak a férfiaknak -tulajdonitanak nagyobb jelentőséget.</p> -<p>A nő gondolatában majd mindig csak önmagával foglalkozik, nem -igy a férfi, kit hivatása, tettereje s tettvágya kiűznek az élet -zajába.</p> -<p>Sok vita folyt már a felett, hogy szerelem dolgában úgy mint -egyébben is a férfi állandóbb-e vagy a nő? A felelet nem nehéz, -mert a férfiúnál, hol a kiindulás elvekből történik, hol a -szilárdság nagyobb, ott minden tekintetben több állandóságot -feltételezhetünk, mint a nőnél, ki annyi kisértésnek van kitéve, s -a kinél a szilárdság s elvekbőli kiindulás kivételesebb. -<span class="pagenum"><a name="Page_130" id= -"Page_130">-130-</a></span></p> -<p>A fisiologok és lélekbuvárok épen úgy bebizonyitották, valamint -az élet gyakorlata is mutatja, hogy a nők a változékonyság -törvényeinek nagyon alávetvék, innen van, hogy egy tárgyra -figyelmüket hosszasabban szegezni nem képesek, innen van, hogy a -komolyabb tanulmányok felfogására nem oly alkalmasak, mint a -férfiak, sőt innen van az is, hogy szerelemben kevésbé -állhatatosak, mert lelkük figyelme inkább a kül- és szivvilágra -irányul természetszerűleg, semmint magának a léleknak s értelemnek -mélyébe. A nők emlékezetében az aprolékos és mellékes körülmények, -dolgok, hamar megragadnak s azt emlékezetük is hiven megőrzi. -Mélyebb conbinatióra rendszerint nem alkalmasak, s <em class= -"gesperrt">teremtő erővel alig birnak</em>, úgy hogy a nők, kik a -szép mesterségeket gyakorolják, többnyire csak <em class= -"gesperrt">utánzók</em> szoktak lenni.</p> -<p>Az emberek felületessége, elfogultsága rendszerint csak azt -vizsgálja a nőnél a mit külszinben lát, s ha ez igy az illem és -társadalmi szokások ellen vétene, azt a világ nem tudja -elfelejteni; mig a férfiunál a tett indokait kutatja s ha maga a -tett roszalandó volna is, a világ nem itéli el egészen csakhogy a -tettre indokul szolgáló rugókban némi mentséget találjon részére. A -megcsalatott fél természetesen csak egyszer hisz a másik -félnek.</p> -<p>Bár majd minden ember gyakran és szivesen lovagol a képzelet -vessző paripáján, még is a nő kinek különben is több csendes óra -jutott osztályrészül háza otthonos körében, leghajlandóbb a -képzelet szárnyain édelegni, vagy bús szivét merengésében -föröszteni.</p> -<p>Azt mondja Rónay, hogy a nő mindent feled csak hiuságát meg ne -sértsd, csak évei számát szemére ne lobbantsd (még saját nődnek -sem) mert ezt soha sem bocsátja meg. Megvallja gyengéit, feltárja -előtted csalatott szive ellebbent reményeit, még <span class= -"pagenum"><a name="Page_131" id="Page_131">-131-</a></span> -hiuságát sem titkolja; de évei számát mélyen, mélyen rejti szivébe -s leghittebbjei előtt is gondosan leplezi, fiatalságát még -szépségénél is többre becsüli; mert szépsége, legyen bár mi igéző, -általános elismerést ritkán nyer, de fiatalsága a nőnek általános -értékkel bir.</p> -<p>„A férfiú okoskodik, a nő érzeleg; ez összeilleszti, amaz -szétválasztja, bonczolja a tárgyakat s a kérdés részleteit; a -férfiú ismerete alapos, elvont, a nőé felületes, összetes -(concréta.)</p> -<p>„A férfiu fájdalma kinos lelki harcz, a nőé csendesebb -szenvedés; ott cselekvöleg, itt szenvedőleg tünik fel az akarat. A -gyermek, a nő felzúdul fájdalmában, sir jajong kétségbeesetten, de -fájdalma rövid, még ragyog szemében a köny, s arczán már is mosoly -vonaglig. A férfiú látszólag nyugodtan áll az élet csapásai között, -de mélyen érzi azokat; szemei szárazak, de szive vérzik; fájdalma -nem kitörő, de mély és tartós. Ki nem látja itt mennyire ellenkezik -a valósággal a világ itélete érzeményeink felett? A mélyen -szenvedőt, a nyugodt bölcset, ki elég lelki erővel bir érzeményeit -fékezni, – hidegségről közönbösségről, vagy szivtelenségről -vádolják, – mig az őrülten jajongót mindenki szivszakadva -szánja.</p> -<p>„A nőnek sebzett, de szerető szive sokat megbocsát, és szerettei -mellett néha oroszlány-bátorsággal, elszántsággal is fellép.</p> -<p>„Társalgása a nőnek könnyed, fesztelen, elméssége olykor -meglepő, tapintata ügyes, esze találékony. Honnan e tulajdonok? A -nő felfogása könnyü, élénk, itélete gyors, nedvalkata vérmes, -világa korlátozott s lelke nem annyira a jövővel, mint inkább a -jelennel és <em class="gesperrt">külszinnel</em> foglalkozik; -(falra borsót hány tehát a ki a nőt érvekkel, logicával akarja -kapacitálni) innét van, hogy hirtelen s könnyen határoz. A nő -gyengeségének <span class="pagenum"><a name="Page_132" id= -"Page_132">-132-</a></span> öntudatában a férfiúnak védelmére, -nagylelkűségére számot tart, mi határozatait, társalgását -természetszerűleg könnyiti. Nőknél az akaratszilárdság ritka -tünemény, – és ez igy van mindenütt, hol nem annyira az ész, mint a -sziv határoz.“ Ime ez is bizonyitja, hogy a nő nincs hivatva a -közélet külső zajában, dolgaiban szerepelni.</p> -<p>„A nő erénye feltünő, mert külsőségekre vonatkozik, – ingatag, -mert szivből származik, mert mig érzelme meleg, értelme többnyire -hideg.</p> -<p>„A nő közelebb áll a természethez, mint a férfi, – és a nő -maradjon hű a természethez, mert erényei legfényesebbike az -egyszerüség, őszinteség, (naivság) és szemérem. – A férfiú csak úgy -felel meg rendeltetésének, ha természeti szilajságát fékezi, ha az -élet és szenvedélyek csatáiban ingatlanul áll, – ha jó és -balsorsban csüggedetlenül előrenyomul – s ha <em class= -"gesperrt">öngyözelmén</em> kezdi meg az ellene tornyosuló gátak -leküzdését. A férfiú nyers erőt öröklött a természettől, – s -<em class="gesperrt">ezt kell nemesitenie</em>; a nő szelidséget, -gyengédséget, szemérmet – s <em class="gesperrt">ezt kell hiven -őriznie</em>.“</p> -<p>A szabadság eszméjével karöltve halad a nők emancipatiójának -kérdése is, de ha ezt megfelelőleg akarja a világ megoldani, még -sok, igen sok elfogultságot kell leküzdenie; az ember a szokásoknak -és rövid látásának szánandó rabja, ezért még nagy csatákat kell -küzdenie, mig az oktalan szokások kemény szikláit ledönti, – mig -rövid látásának circulus vitiosusából kigázolni képes leend.</p> -<p>A nőnek annál pergőbb a nyelve, minél tehetetlenebb ő maga, – s -mivel az embernek átaljában, de különösen a nőnek természetében van -a maga iránti figyelem-gerjesztés vágya, (mert valamiben csak ki -kell tünnie) – ha ezt egyébben nem teheti, avvagy lelki műveltsége -vissza nem tartja, <span class="pagenum"><a name="Page_133" id= -"Page_133">-133-</a></span> tehát nyelvének sarlóját a más vetésébe -is bele-bele vágja; azonban szapora beszélő tehetségének legalább -odahaza hasznát venni ritkán mulasztja el.</p> -<p>„A nők kandisága igen kiváló sajátság, akár kicsinység az, akár -nagy dolog, akár kedélyes, akár vérfagylaló az ujdonság mit -megtudhatnak, szemlélhetnek, az mindegy, egyiránt érdekes.“</p> -<p>Midőn a férfi elbeszéli, hogy milyen iszonyú vérontással, -rohammal vették meg a hidfőt az ellenségtől egy negyed óra előtt, – -a nő azon megjegyzést teszi, hogy kár azért a fiatal hadnagyért -hogy csatába mén, mert csinos ember. –</p> -<p>„Magas és alantabb – müvelt és müveletlen körökben egyiránt -szállong a hir s küzdetnek (nők által,) a rágalom vérontás nélküli -de könyzáporral kisért csatái.“ Ha a rágalomkór és kandiság a nőnél -veleszületett gyengeség, – a férfiunál mindenesetre lealázó, -menthetetlen,</p> -<p>A nő nevetése és sirása egyiránt hangosabb mint a férfiué, ha -megbántatik, vagy fájdalma nagy s e miatt sirása hangosan kitör, ez -iszonyú, egetrázó szokott lenni, mert ez által mintegy -ösztönszerüleg akarja a férfiak segedelmét vagy bántójának -meglágyulását felidézni.</p> -<p>A cultura terjedésével terjed a fényűzés s a kényelmivágy, hol -mindenki kényelmét és korlátozatlan egyéni szabad ságát akarja -élvezni. Az előhaladás ezen stádiumában (lásd átaljában a nagy -városokat s ezek között kitünően Párist,) a szabadság és -könnyelműség keveréke, a nők sajátságos életét s maguktartását -idézi el, Páris lakóiról irja Irinyi, hogy ott a házasfelek soha -sem czivódnak egymással, mert ritkán látják egymást, s azt sem -lehet mondani, hogy rosszúl élnének egymással, mert tulajdonkép nem -is élnek egymással. <span class="pagenum"><a name="Page_134" id= -"Page_134">-134-</a></span></p> -<p>A nő ha szigorú elveket követ is, ha eszeágában sincs egyébb -férjénél és családjánál, még is úgy kiván öltözni, hogy ha csak -lehet, minden férfinak megnyerje tetszését, s ez irányban és -értelemben minden nőt elhomályositson maga körül. És ha a férfi -hasonló okból, hasonló keresettséggel öltöznék s kedveskedő -magatartást tanusitana átaljában a nők iránt: – ez a nő részéről -helyeslésre nem találna, mig ellenben a nőknél az nem is feltünő. -Ime mennyivel kevésbé féltékeny a férj mint a nő, – és még is a nők -vádolják féltékenykedéssel férjeiket.</p> -<p>Az idevonatkozó erényességnek nincs tüzesebb, és szigorúbb -védője s birája mint a hajadon leány, főleg a nem épen fiatal.</p> -<p>Azt mondja Hume, hogy a nők (tehát az idősb leányok is) sokkal -érzékenyebbek a házas életre tett satyrikus megjegyzések miatt, -mintsem a nőnemet csipkedő satyrák hallatára, mert nő nélkül -utóvégre is nem élhetnek a férfiak, de igen is házassági kapocs -nélkül. – És ha az ily házasság nélküli élet lábra kap, divatba -jön, akkor a nők ugy anyagi mint erkölcsi tekintetben érzékeny -vesztességet szenvednek. A férfiaknál a nőtlenség, mai napság -sokkal gyakoribb mint előbbi időkben volt, mert a férfiú tudja jól, -hogy a házasság által a nő felszabadul, a férj pedig elveszti -szabadságát.</p> -<p>Egy nősülendő fiatal embert, ki vásott és feslett életmódja -miatt rossz hirben áll, – a leány, ki annak jegyese, mindig -megjavithatónak vél, gondolván, hogy majd szelid, okos, lekötelező -modorával, elbánásával, megtéritendi férjét; azonban ez ritkán -sikerül, mert a fiatal ember vásottságának lélektani okai mélyebben -gyökereznek, mint sem azt egy fiatal hölgy átpillantani s az okokat -elháritva, azt javára felhasználni képes volna. A kicsapongó-hős a -változatosságban találja <span class="pagenum"><a name="Page_135" -id="Page_135">-135-</a></span> gyönyöreit, s igy az egynejüség rá -nézve csak mint egyel több változék tünik fel. – Az ilyen ember -sziv-érzeményei oly desperátus állapotban vannak mint a kormány -vesztett hajó sorsa, melyel az esélyek és körülmények lapdaként -játszanak, s melynek csak az alámerülés a kilátása.</p> -<p>Kant azt mondja, hogy a sziv érzeménye s a hajlandóság, tehát -nem kiváló birlalói, a nők <em class="gesperrt">uralkodjanak</em>; -a férfi pedig vagy is az értelem képviselője: <em class= -"gesperrt">kórmányozzon</em>. Azért felmerülő esetekben a férj -olyan szerepet vigyen, mint az uralkodók oldala mellett a -miniszter, ki midőn észreveszi, hogy uralkodója csak a kellemetes, -élvezhető oldalait veszi tekintetbe felmeritett szándéklatainak, – -például egy kéjpalota felépitését vagy költséges lakomák rendezését -sürgeti – azt válaszolja, hogy igen is készséges alázattal nyujt -segédkezet, csak hogy most épen nincs pénz a kasszában s hogy épen -más előbbvaló, sürgős kiadásokat kell fedezni. – Igy aztán az -uralkodó mindent tehet és rendelhet, a mi neki tetszik, csak hogy a -kórmányzó férj adja annak az irányzatot s lehetőséget. (Zárjel közt -megjegyzem, hogy Kant aligha volt nős, mert különben tudnia kellene -hogy e részben a nők állhatatossága, kitartása, ügyessége, -felülmulja a férjekét.)</p> -<p>Midőn a férj fiatalabb nejénél, a nő rendesen igen szembetünöleg -megadja magát, lesi férjének kivánatait, s majdnem rabszolgája -férjének, mert érzi az egyenetlenséget s félti férjének hajlamait; -de ilyen magaviselete a nőnek természetellenes, vagy legalább nincs -hivatva a szerelmet lebilincselve tartani: – azért az ilyen -házasságokat a tapasztalt emberek nem is szokták javasolni. -<span class="pagenum"><a name="Page_136" id= -"Page_136">-136-</a></span></p> -<p>Ha az emberek szokva és képesek volnának az élet zsibongó -zajának, élveinek közepette egyszer-másszor komoly elmélkedésre, -tanulságos vizsgálatára annak, hogy mi az ember? minő nevettséges -hiúság, kicsinykedés mind az a mi az ember keblét fesziti? talán -kevésbé örülnének mindannak, mit az emberek nagynak, dicsőnek -tartanak.</p> -<p>Az örökkévalóság mérhetlenül tátongó nagy üregén van egy rövid -hidacska is, melyet mi életnek nevezünk, s melynek karfáin az -emberek gondtalanul, könnyelműen ugrálnak, kergetődznek a tarka -pillangók és szappanbuborékok után, anélkül hogy jól megfigyelnék a -sikamlókat, melyeken át az emberek egyenkint, de csalhatatlanul -mindnyájan a végtelenség és örökkévalóság sötét ködébe enyésznek. -Némelyek világosságot, csillámló fényt, új életet vélnek amott -túlnan belátni s elérni; mások meg azt tartják, hogy „más tavasszal -más virág hajt, de ők többé soha sem.“</p> -<p>De mig az élet lángja lobog, az ész fénye világit, s a sziv -nemes heve életre ösztönöz, addig tanulmányozzuk az <em class= -"gesperrt">embert</em>, és mindenek előtt az emberiséget öleljük -szeretve s ebben legyünk önzők, t. i. „szeresd felebarátod mint -önnön magadat.“ E rövid tantételben rejlik az emberiség üdve, mert -az egyes emberek egyéni élete, mind megannyi részecskéje az összes -emberiség szellemének. Ezen részecskék összetartozók a -rokontermészetűek, – s mentül inkább szeretettel, benső vonzódással -simul egyik ember a másikhoz, annál inkább s annál hamarabb -megalkotják az egységet s elérik a tökély magas fokát, – <em class= -"gesperrt">melyhez máskülönben oly tévelygő</em> <span class= -"pagenum"><a name="Page_137" id="Page_137">-137-</a></span> -<em class="gesperrt">s oly hosszú út vezet</em>; a mostani irány -útja az anyagiság gyarmataiba vezet, tehát nem a szeretet egyesíti, -hanem a czivódás tépi szét a kivánatos egységet, mi sem -természetesebb tehát mint a nagyszerű <em class= -"gesperrt">visszaesés</em>.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<p>Ezen „tükördarabokat“ a lélektan induktivmódszere alakjában -állitottam össze, mivel igy az ember lelkének, szivének és -elméjének müködését összesitett (concrét) alakban s gyakorlatibb -úton véltem megvilágithatni, mintsem azt a lélektan deductiv – -tehát hosszabb módja szerint lehetne. Azon kivül az inductiv módot -természetesebbnek is találtam, mert ez alolról fölfelé törekszik, -tehát épen úgy, mint az emberiség szelleme; mig a deductiv-módnak -már kiindulási pontjai is csak változatos fixpontok lehetnek, – -elágazásában pedig igen fárasztó s tán lehetetlen a szálakat, -összekötő pontjaiban mind feltalálni, – és tán annál inább -lehetetlen, mert némely antropologiában azon állitással is -találkozunk, hogy az ember lelkületében ellenmondások is vannak: a -mi természetesen lehetetlen, és a teremtő erő s bölcsesség -kigúnyolása; – addig az inductiv módszer oda vezet a valósághoz, az -észhez és szivhez, s e kettős <em class="gesperrt">erő</em>, -együttleges culminátióján kimutatja, hogy a sziv (képviselve a nő -által) legnemesebb érzése s az értelem (képviselve a férfiu által) -magas fejlettsége, <em class="gesperrt">egy és ugyanaz</em> (vagy -is az emberi lélek harmoniája.) <span class="pagenum"><a name= -"Page_138" id="Page_138">-138-</a></span></p> -<p>Tekintetbe veendő még itt az is, hogy ezen kis mű, bármily -hézagos, bármily hiányos legyen is, – mint töretlen úton törtető s -mint első lépés, mely ezen szakmának népszerüvé, könnyen -felfoghatóvá tételére is irányozva van, tán némi elnézést -érdemel.</p> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="footnotes"> -<h2>Lábjegyzetek.</h2> -<div class="footnote"> -<p><a name="Footnote_1" id="Footnote_1"></a> <a href= -"#FNanchor_1"><span class="label">1)</span></a> Azon félszeg -felfogásu ember, a ki a moralitás dolgában a <em class= -"gesperrt">legkisebb és a legnagyobb</em> mérvű jó erkölcs és nemes -jellem közt nem akar különbséget látni, félig meddig hasonló azon -megátalkodott s egyszersmint a butasággal határos rosz cselédhez, -ki – ha azért pirongatják hogy miért rakott oly sok fát a kályhába -a tüzre, – másnap szándékosan egész a nevetségig boszontó keveset -rak a tüzre, csakhogy ez által utólag mintegy bebizonyitása hogy -(lá-e!) tegnap neki volt igaza midőn a tulságig sokat rakott a -tüzre, – és megforditva, – ha azt mondják neki „ez a leves nagyon -sós“ azt fogja felelni: „pedig csak igen keveset tettem bele“; ha -pedig azt mondják neki hogy sótalan, azt feleli hogy „pedig -háromszor is tett bele.“ Ő maga nem anynyira hiszi, mint a mennyire -önfejüségből, lelki önálloságát akarván érvényre emelni, az itt -szellemi láthatárának korlátoltságával vagy is elfogultságával -összeütközik, – mással elakarja hitetni, hogy ő tud is, jót is -akar.</p> -<p><a name="Footnote_2" id="Footnote_2"></a> <a href= -"#FNanchor_2"><span class="label">2)</span></a> Némely ember a -sikert ugy tekinti, mint az igazság vagy igaztalanság -zsinórmértékét, a becsületességet, mint az izlés vagy illem dolgát, -a világot mint ügyes cselszövők örökségét.</p> -<p><a name="Footnote_3" id="Footnote_3"></a> <a href= -"#FNanchor_3"><span class="label">3)</span></a> Quot capita, tot -sensus.</p> -<p><a name="Footnote_4" id="Footnote_4"></a> <a href= -"#FNanchor_4"><span class="label">4)</span></a> A müveltség és -tanultság közép fokán állók közt is találkoznak, a kik nem birnak -ugyan szellemi egyéniségük korlátlan szabadságával, tehát ezen -eszme valójának (substantia) fogalmával sem, – de természet adta -józan eszük s ennek kifolyása vagy is jobb ösztönük, szellemi -érzékiségük (Vitalsinn) fonalán kevés botlással tudnak haladni az -élet utjain, – ám de ezek tapogatódzása örökké az esélyek játéka -leend, mert hiányzik náluk az <em class="gesperrt">értelem -meggyőződésének</em> vezérfonala s középpontja.</p> -<p><a name="Footnote_5" id="Footnote_5"></a> <a href= -"#FNanchor_5"><span class="label">5)</span></a> Találkoznak az -ugynevezett tudósok között is kik azt állitják, hogy az igazságot -nem lehet felismerni, mert az az ember szemei elől el van rejtve. -Azonban ezek szánandó rövidlátásuak s vagy nem képesek, vagy nem -akarnak a szónak mélyen ható értelmében gondolkozni.</p> -<p>Idevonatkozólag jelesen fejezi ki magát Dante midőn igy -szóll:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Jo veggio ben, che giammai -non si sazia<br /></span> <span class="i0">Nostro intelletto, se ’l -<em class="gesperrt">Ver</em> non lo illustra,<br /></span> -<span class="i0">Di fuor dal qual nessum vero si -spazia<br /></span> <span class="i0">Posasi in esso, come fera in -lustra.<br /></span> <span class="i0">Tosto che <em class= -"gesperrt">giunto</em> l’ ha; e giunger puollo;<br /></span> -<span class="i0">Se non, ciascun disio sarebbe -frustra.“<br /></span></div> -</div> -<p>Látom jól, hogy értelmünk soha be nem telik, ha azt az -<em class="gesperrt">igazság</em> meg nem világositja: – t. i. az -<em class="gesperrt">igazvaló</em> az időleges vagy örökigazság, – -abban megpihen mint vad a barlangban, mihelyt elérte azt, és -valóban elérheti, mert ha nem, – minden vágy hasztalan vagy is -elérhetetlen volna.</p> -<p><a name="Footnote_6" id="Footnote_6"></a> <a href= -"#FNanchor_6"><span class="label">6)</span></a> Az erős, a tiszta -meggyőződés szülte egyéni – szellemi szabadság, lelki önállóság, – -hogy mily kevés ember tulajdona, s hogy mennyire nem birtak azzal -még a nagy nevü bölcsek sem: – bizonyitja – többi közt – Sokrates -esete, – ki életében és tanitásaiban tagadván az istenek létezését, -(már t. i. azok szellemi hatályát) kevéssel halála előtt még is -Esculapnak kakast áldozott. – Ezek után és nyomán jut e még eszébe -valakinek tagadni azon igazságot, hogy a tekintélyek kora -lejárt??</p> -<p><a name="Footnote_7" id="Footnote_7"></a> <a href= -"#FNanchor_7"><span class="label">7)</span></a> Felelősségre vonni -valakit, a ki kötelességét mulasztá, vagy olyasmit szándékosan -avvagy vétkes gondatlonságból tett a miből kötelezettségének -teljesithetlensége következett; ez természetes és jogosult; de -valakit a dolognak <em class="gesperrt">esetleges</em> rosz -kimeneteleért, azon nyomon vádolni, hogy miért kezdett abba (mintha -mondaná; mért nem voltál mindentudó, mindenható?) – ez igaztalan s -méltatlan eljárás. Az embernek gyengesége az, hogy mástól mindig -több tökéletességet igényel, mint a mennyivel ő maga bir.</p> -<p><a name="Footnote_8" id="Footnote_8"></a> <a href= -"#FNanchor_8"><span class="label">8)</span></a> Sok ember azért nem -képes helyesen birálni, mivel szükkörü felfogása miatt nem tud, -vagy a kényelem kedvéért nem is hajlandó a szónak valódi értelmében -méltányolni, – s igy birálatait vagy csak úgy találomra (auf das -gerathe Wohl) vagy rokon és ellenszenve, tehát a szivnek s nem az -értelemnek törvényei szerint ejti meg. – Ilyen a magyar ember -legnagyobb részt.</p> -<p>Az igazság és méltányosság fáján terem az erkölcsiség gyümölcse: -– azért például rabszolganép jó erkölcsű nem lehet: azonban hogy az -alkotmányos, szabad társadalmi élet üdvhozó legyen, ahoz nem -csekély foku műveltség s tudományos képzettség kivántatik, – más -különben az egész szabadság csak önámitás leend. Vajmi nagy azok -száma, kik az erénynek csak látszatja után törekszenek s azzal -beelégszenek. –</p> -<p><a name="Footnote_9" id="Footnote_9"></a> <a href= -"#FNanchor_9"><span class="label">9)</span></a> „De trágya férgül -tán jobb neked tenyészni kis körödnek lágy ölében s tudás nélkül -elfogyni életeddel. – Nagy kényelem a megnyugvás hitünkben; -<em class="gesperrt">nemes, de terhes önlábunkon állani</em>.“</p> -<p class="right">(<i>Madách</i>.)</p> -<p><a name="Footnote_10" id="Footnote_10"></a> <a href= -"#FNanchor_10"><span class="label">10)</span></a> Du wärest -Obrigkeit von Gott?! Die Gottheit spendet segen; – Nein, nicht von -Gott bist du Tyrann!</p> -<p class="right">(<i>Bürger</i>.)</p> -<p><a name="Footnote_11" id="Footnote_11"></a> <a href= -"#FNanchor_11"><span class="label">11)</span></a> „Durch -Leidenschaften glücklich sein wollen, heisst sich wärmen durch ein -Brennglas.“</p> -<p class="right">(<i>Jean Paul</i>.)</p> -<p><a name="Footnote_12" id="Footnote_12"></a> <a href= -"#FNanchor_12"><span class="label">12)</span></a> Ilyen -jogosulatlan a tulzás is, mert a tulzás igaztalanság, már pedig ha -(tán csak képzelt) igazainkat tulzással védjük, igaztalanok -vagyunk; holott igaztalansággal védeni az igazságot, annyi mint -megdönteni azt alapjában.</p> -<p><a name="Footnote_13" id="Footnote_13"></a> <a href= -"#FNanchor_13"><span class="label">13)</span></a> A hizelgő -kegyvadászra jól illenek Jósika szavai, mert az „fejedelmi eb, ki a -csontért melyet neki vetnek, megugatja az idegent.“</p> -<p><a name="Footnote_14" id="Footnote_14"></a> <a href= -"#FNanchor_14"><span class="label">14)</span></a> „Miért is kezdtem -emberrel nagyott, ki sárból, napsugárból összegyúrva, <em class= -"gesperrt">tudásra törpe</em>, vakságra nagy.“</p> -<p class="right">(<i>Madách</i>.)</p> -<p><a name="Footnote_15" id="Footnote_15"></a> <a href= -"#FNanchor_15"><span class="label">15)</span></a> Miért -egyszersmint alávaló a kevély ember? – kérdé Kantot egy kereskedő. -– Azért mondá ez – mivel a kevély másoktól azt követeli, hogy midőn -magukat vele összehasonlitják, önmagukat mintegy semmire sem -becsüljék amahozi hitványságuk érzetében, ámde ilyesmit másokról -feltenni csak az képes, a ki önmaga magát ilyen alávalóságra -szükség esetén képesnek érzi; ebből kifolyólag minden kevély ember -egyszersmint és pedig csalhatlanul alávaló, próba esetén tehát -<em class="gesperrt">jellemnélküli</em>.</p> -<p><a name="Footnote_16" id="Footnote_16"></a> <a href= -"#FNanchor_16"><span class="label">16)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Egy letörlött köny feleim -szeméről<br /></span> <span class="i0">Nemesebb örömre -vonz“.<br /></span></div> -</div> -<p><a name="Footnote_17" id="Footnote_17"></a> <a href= -"#FNanchor_17"><span class="label">17)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Kutyáknak harcza ez egy koncz -felett,<br /></span> <span class="i0">Én társaságot kivánok -helyette,<br /></span> <span class="i0">Minőt a tudomány eszmél -magának,<br /></span> <span class="i0">És melynek rendén értelem -viraszt.“<br /></span></div> -</div> -<p class="right">(<i>Madách</i>).</p> -<p><a name="Footnote_18" id="Footnote_18"></a> <a href= -"#FNanchor_18"><span class="label">18)</span></a> Valamint a -politikának egyik legfőbb s legnehezebb kötelessége az emberiséget -annak tökély pontjához fokonkint, sem nem sietve, sem nem késve, -elvezetni, – épen úgy önmaga iránti nemes kötelessége az embernek -az idő, hely és körülmények által kijelölt határon sem túl nem -hajtani, sem azon innen nem maradni.</p> -<p><a name="Footnote_19" id="Footnote_19"></a> <a href= -"#FNanchor_19"><span class="label">19)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Végzet, szabadság egymást -üldözi<br /></span> <span class="i0">S hiányzik az öszhangzó -értelem.“<br /></span></div> -</div> -<p class="right">(<i>Madách</i>.)</p> -<p><a name="Footnote_20" id="Footnote_20"></a> <a href= -"#FNanchor_20"><span class="label">20)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„De az öreg ember csak tövis -az ágon,<br /></span> <span class="i0">Látja, hogy ő nem kell ezen -a világon,<br /></span> <span class="i0">Ide-oda zsémbel, zörög -mint a haraszt;<br /></span> <span class="i0">Érzi, hogy oly -vendég, kit senki sem maraszt.“<br /></span></div> -</div> -<p class="right"><i>Arany</i>.</p> -<p><a name="Footnote_21" id="Footnote_21"></a> <a href= -"#FNanchor_21"><span class="label">21)</span></a> „A mit mondasz, -az nem te vagy; a mit cselekszel, az vagy te.“</p> -<p><a name="Footnote_22" id="Footnote_22"></a> <a href= -"#FNanchor_22"><span class="label">22)</span></a> A ki mások iránt -illemmel és tisztelettel tud elbánni, az önmagát is tiszteletben -tudja és akarja tartani. Sokrates erkölcstanát valljuk és tartsuk -meg Scipio finomságát.</p> -<p><a name="Footnote_23" id="Footnote_23"></a> <a href= -"#FNanchor_23"><span class="label">23)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Hol a magas, mi vonz? a mély, -mi rettent?<br /></span> <span class="i0">Hol életünknek édes -tarkasága?<br /></span> <span class="i0">Többé nem tenger küzdő -fényes árja,<br /></span> <span class="i0">Sima mocsár csak, -békával tele.“<br /></span></div> -</div> -<p><a name="Footnote_24" id="Footnote_24"></a> <a href= -"#FNanchor_24"><span class="label">24)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Mert minden ember uralomra -vágy,<br /></span> <span class="i0">Ez érzet az s nem -testvériség.<br /></span> <span class="i0">Mi a szabadság -zászlójához üzi<br /></span> <span class="i0">A nagy tömeget. -–<br /></span></div> -</div> -<p class="right">(<i>Madách</i>.)</p> -<p><a name="Footnote_25" id="Footnote_25"></a> <a href= -"#FNanchor_25"><span class="label">25)</span></a> Némely község s -abban értelmes polgárok még most is szorosan ragaszkodnak ahoz, -hogy <em class="gesperrt">kebelükbeli születés</em> legyen az kit -választás utján hivatalra alkalmaznak s a kit átaljában honfinak -tekintsenek (hsztalan lakik ott 20 év óta, nem tekintik olyannak.) -Azonban ez, ép oly conservativ elv és felfogás, mint midőn 1848 -előtt némely magyar nemes azt mondta: „ez az ország és föld -szőröstől bőröstől, törvényszerint és kézzel foghatólag mind a -mienk, annál fogva senkivel semmit sem osztunk meg; tehát ezt a -mienket csak és pedig kizárólag a mi (nemesi) családunk beliek -birhatják, a többi emberek (jobbágyok) maradnak továbbra is a -<em class="gesperrt">nemzetből</em> (családból) kizárt <em class= -"gesperrt">extráneusok</em>.“ Annál inkább viszásan hangzik az -ilyen elv, mivel többnyire olyanoktól származik, a kik magukat -liberális embereknek tartják és a mellett 1848 előtt ehez analog -felfogás ellen küzdöttek. – Itt eszembe jut azon eset, midőn a -kiküldött megyei főnök magyarázta egy község gyülekezetének (volt -jobbágyoknak) a Bach rendszer alatt, hogy hát ezentul a közlegelőre -ők is tetszésük szerinti mennyiségü lábas jószágot terelhetnek, -mire ezek „igen is értjük“-kel feleltek, de a mikor aztán viszont -azt is magyarázta, hogy a közlegelő adóját az urasággal közösen -fogják fizetni: erre aztán azt válaszolták, hogy ezt biz ők sehogy -sem birják megérteni.</p> -<p><a name="Footnote_26" id="Footnote_26"></a> <a href= -"#FNanchor_26"><span class="label">26)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">… Láthattok fürge -majmot,<br /></span> <span class="i0">Mi méltósággal játsza -emberét;<br /></span> <span class="i0">Láthattok medvét tánczmester -gyanánt.<br /></span></div> -</div> -<p class="right"><i>Madách</i>.</p> -<p><a name="Footnote_27" id="Footnote_27"></a> <a href= -"#FNanchor_27"><span class="label">27)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Soha sem tiszteletes a -jelen,<br /></span> <span class="i0">Mint embernagyság a -hálószobában,<br /></span> <span class="i0">Nőnk az, tiz évi házas -állapotban,<br /></span> <span class="i0">Már azt is tudjuk, hogy -szeplője hány van.“<br /></span></div> -</div> -<p class="right">(<i>Madách</i>.)</p> -<p><a name="Footnote_28" id="Footnote_28"></a> <a href= -"#FNanchor_28"><span class="label">28)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Adj ezen nehány kivált -egyénnek lánczot és gyűrűt,<br /></span> <span class="i0">Adj más -játékszert s mond im a tömeg<br /></span> <span class="i0">Fölébe -tollak, ez teszen nemesbé,<br /></span> <span class="i0">És -elhiszik és a népet lenézvén<br /></span> <span class= -"i0">Elviselik hogy őket is lenézd.“<br /></span></div> -</div> -<p class="right">(<i>Madách</i>.)</p> -<p><a name="Footnote_29" id="Footnote_29"></a> <a href= -"#FNanchor_29"><span class="label">29)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Az oktalan bámul és azt -hiszi<br /></span> <span class="i0">E szép szavakkal szellemet -idézünk,<br /></span> <span class="i0">Pedig fogás csak az egész, -takarni<br /></span> <span class="i0">A szemfényvesztés -mesterségét.<br /></span></div> -</div> -<p class="right">(<i>Madách</i>.)</p> -<p><a name="Footnote_30" id="Footnote_30"></a> <a href= -"#FNanchor_30"><span class="label">30)</span></a> A kormányok -kezelői is eszélyességnek tartják ha a népek és egyesek gyengéit, -szenvedélyeit kiismervén, azokat, vissza élve, czéljaik elérésére -használják fel; de a természetes ész <em class="gesperrt">ezt</em> -is gazságnak nevezi.</p> -<p><a name="Footnote_31" id="Footnote_31"></a> <a href= -"#FNanchor_31"><span class="label">31)</span></a> Borivóknál -ingerlékeny az idegzet, az érzemény élénk, a képzelet heves, az -értelem könnyű felfogású, a szenvedélyeknek észfeletti uralgásuk -gyakori. – Vizivóknál higgadtabb a vér, a kedély mélaságra -hajlandó, az értelem világos, az itélés és következetesség óvakodó, -méltányló.</p> -<p><a name="Footnote_32" id="Footnote_32"></a> <a href= -"#FNanchor_32"><span class="label">32)</span></a> Bosszúállásra -rendszerint az erőtlenebb alantos lelkületű emberek vetemednek. A -nagy lélek és az oroszlán sohasem bosszúálló. A gyenge gyarló -emberekről mondja Madách:</p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Mert fél az erőstől titkosan -a gyenge,<br /></span> <span class="i0">Maga gyarlóságát teszi -mindig szembe,<br /></span> <span class="i0">Gondja vadul viraszt a -derekabb társon;<br /></span> <span class="i0">Ki ártani tudna, nem -hiszi ne ártson.“<br /></span></div> -</div> -<p><a name="Footnote_33" id="Footnote_33"></a> <a href= -"#FNanchor_33"><span class="label">33)</span></a> A zsidóknak -adandó teljes polgári jog képes egyedül, őket a náluk még részben -netalán hiányzó morális élet és polgári kötelesség – érzetének -felébresztésére; tanuskodik ezen tantétel mellett azon tapasztalás, -miszerint az erkölcsök és a polgári kötelesség érzet, egy teljes -polgári jogokkal nem biró államban mindig fejletlenebb, viszásabb, -mint egy teljes polgári jogok gyakorlatának szabadságában élő állam -társadalmában.</p> -<p><a name="Footnote_34" id="Footnote_34"></a> <a href= -"#FNanchor_34"><span class="label">34)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">„Nézd ott a sast, mely felhők -közt kóvalyg,<br /></span> <span class="i0">Nézd e vakandot földet -turva lenn,<br /></span> <span class="i0">Mindkettőt más <em class= -"gesperrt">más láthatár</em> övedzi.“<br /></span></div> -</div> -<p class="right">(<i>Madách</i>.)</p> -<p><a name="Footnote_35" id="Footnote_35"></a> <a href= -"#FNanchor_35"><span class="label">35)</span></a></p> -<div class="poem"> -<div class="stanza"><span class="i0">Todte Gruppen sind wir, wenn -wir hassen:<br /></span> <span class="i0">Götter, wenn wir liebend -uns umfassen!“<br /></span></div> -</div> -<p class="right"><i>Schiller</i>.</p> -<p><a name="Footnote_36" id="Footnote_36"></a> <a href= -"#FNanchor_36"><span class="label">36)</span></a> „Remélni oly -nehéz az élet alkonyán, s szeretni tilt az ész letünt remény -után.“</p> -<p><a name="Footnote_37" id="Footnote_37"></a> <a href= -"#FNanchor_37"><span class="label">37)</span></a> Vajmi sok nemes -érzést találtál volna e kebelben, hol csak mulékony kéj után -kutattál.</p> -<p>Az ember is üdvét csak önmaga találja fel. Sokszor tán épen ott, -hol másik társa poklot alkotott.“</p> -<p class="right">(<i>Madách</i>.)</p> -</div> -</div> -<hr class="chap" /> -<div class="chapter"></div> -<div class="transnote"> -<p class="center"><span class="caption">Javítások.</span></p> -<p>Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.</p> -<p>A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:</p> -<table summary="Javítások"> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_8">8</a></td> -<td>arrra</td> -<td>arra</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_17">17</a></td> -<td>főlénynyel</td> -<td>fölénynyel</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_22">22</a></td> -<td>hihágást</td> -<td>kihágást</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_38">38</a></td> -<td>bogy mit</td> -<td>hogy mit</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_43">43</a></td> -<td>megannnyi</td> -<td>megannyi</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_44">44</a></td> -<td>alláspontot</td> -<td>álláspontot</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_44">44</a></td> -<td>ennnek</td> -<td>ennek</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_44">44</a></td> -<td>növeli orőnk</td> -<td>növeli erőnk</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_46">46</a></td> -<td>szandékosnak</td> -<td>szándékosnak</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_48">48</a></td> -<td>formákben</td> -<td>formákban</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_77">77</a></td> -<td>feltűnnni</td> -<td>feltűnni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_86">86</a></td> -<td>kepzelődés adja</td> -<td>képzelődés adja</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_112">112</a></td> -<td>melllé rendeli</td> -<td>mellé rendeli</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_126">126</a></td> -<td>többbnyire feltünni</td> -<td>többnyire feltünni</td> -</tr> -<tr> -<td class="tdr"><a href="#Page_129">129</a></td> -<td>lenézi (</td> -<td>lenézi)</td> -</tr> -</table> -</div> -<div style='display:block; margin-top:4em'>*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK TÜKÖR DARABOK AZ ÖNISMERET ÉS EMBERISMERET VILÁGÁBÓL ***</div> -<div style='text-align:left'> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Updated editions will replace the previous one—the old editions will -be renamed. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright -law means that no one owns a United States copyright in these works, -so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United -States without permission and without paying copyright -royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part -of this license, apply to copying and distributing Project -Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ -concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, -and may not be used if you charge for an eBook, except by following -the terms of the trademark license, including paying royalties for use -of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for -copies of this eBook, complying with the trademark license is very -easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation -of derivative works, reports, performances and research. Project -Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away--you may -do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected -by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark -license, especially commercial redistribution. -</div> - -<div style='margin:0.83em 0; font-size:1.1em; text-align:center'>START: FULL LICENSE<br /> -<span style='font-size:smaller'>THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE<br /> -PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK</span> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free -distribution of electronic works, by using or distributing this work -(or any other work associated in any way with the phrase “Project -Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full -Project Gutenberg™ License available with this file or online at -www.gutenberg.org/license. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ -electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to -and accept all the terms of this license and intellectual property -(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all -the terms of this agreement, you must cease using and return or -destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your -possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a -Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound -by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person -or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be -used on or associated in any way with an electronic work by people who -agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few -things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works -even without complying with the full terms of this agreement. See -paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project -Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this -agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ -electronic works. See paragraph 1.E below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the -Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection -of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual -works in the collection are in the public domain in the United -States. If an individual work is unprotected by copyright law in the -United States and you are located in the United States, we do not -claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, -displaying or creating derivative works based on the work as long as -all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope -that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting -free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ -works in compliance with the terms of this agreement for keeping the -Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily -comply with the terms of this agreement by keeping this work in the -same format with its attached full Project Gutenberg™ License when -you share it without charge with others. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern -what you can do with this work. Copyright laws in most countries are -in a constant state of change. If you are outside the United States, -check the laws of your country in addition to the terms of this -agreement before downloading, copying, displaying, performing, -distributing or creating derivative works based on this work or any -other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no -representations concerning the copyright status of any work in any -country other than the United States. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.1. The following sentence, with active links to, or other -immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear -prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work -on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the -phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, -performed, viewed, copied or distributed: -</div> - -<blockquote> - <div style='display:block; margin:1em 0'> - This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most - other parts of the world at no cost and with almost no restrictions - whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms - of the Project Gutenberg License included with this eBook or online - at <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. If you - are not located in the United States, you will have to check the laws - of the country where you are located before using this eBook. - </div> -</blockquote> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is -derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not -contain a notice indicating that it is posted with permission of the -copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in -the United States without paying any fees or charges. If you are -redistributing or providing access to a work with the phrase “Project -Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply -either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or -obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ -trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted -with the permission of the copyright holder, your use and distribution -must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any -additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms -will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works -posted with the permission of the copyright holder found at the -beginning of this work. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ -License terms from this work, or any files containing a part of this -work or any other work associated with Project Gutenberg™. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this -electronic work, or any part of this electronic work, without -prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with -active links or immediate access to the full terms of the Project -Gutenberg™ License. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, -compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including -any word processing or hypertext form. However, if you provide access -to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format -other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official -version posted on the official Project Gutenberg™ website -(www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense -to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means -of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain -Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the -full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, -performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works -unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing -access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works -provided that: -</div> - -<div style='margin-left:0.7em;'> - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from - the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method - you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed - to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has - agreed to donate royalties under this paragraph to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid - within 60 days following each date on which you prepare (or are - legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty - payments should be clearly marked as such and sent to the Project - Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in - Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg - Literary Archive Foundation.” - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies - you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he - does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ - License. You must require such a user to return or destroy all - copies of the works possessed in a physical medium and discontinue - all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ - works. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of - any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the - electronic work is discovered and reported to you within 90 days of - receipt of the work. - </div> - - <div style='text-indent:-0.7em'> - • You comply with all other terms of this agreement for free - distribution of Project Gutenberg™ works. - </div> -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project -Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than -are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing -from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of -the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set -forth in Section 3 below. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable -effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread -works not protected by U.S. copyright law in creating the Project -Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ -electronic works, and the medium on which they may be stored, may -contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate -or corrupt data, transcription errors, a copyright or other -intellectual property infringement, a defective or damaged disk or -other medium, a computer virus, or computer codes that damage or -cannot be read by your equipment. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right -of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project -Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project -Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all -liability to you for damages, costs and expenses, including legal -fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT -LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE -PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE -TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE -LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR -INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH -DAMAGE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a -defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can -receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a -written explanation to the person you received the work from. If you -received the work on a physical medium, you must return the medium -with your written explanation. The person or entity that provided you -with the defective work may elect to provide a replacement copy in -lieu of a refund. If you received the work electronically, the person -or entity providing it to you may choose to give you a second -opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If -the second copy is also defective, you may demand a refund in writing -without further opportunities to fix the problem. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth -in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO -OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT -LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied -warranties or the exclusion or limitation of certain types of -damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement -violates the law of the state applicable to this agreement, the -agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or -limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or -unenforceability of any provision of this agreement shall not void the -remaining provisions. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the -trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone -providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in -accordance with this agreement, and any volunteers associated with the -production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ -electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, -including legal fees, that arise directly or indirectly from any of -the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this -or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or -additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any -Defect you cause. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of -electronic works in formats readable by the widest variety of -computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It -exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations -from people in all walks of life. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Volunteers and financial support to provide volunteers with the -assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s -goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will -remain freely available for generations to come. In 2001, the Project -Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure -and permanent future for Project Gutenberg™ and future -generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see -Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit -501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the -state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal -Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification -number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by -U.S. federal laws and your state’s laws. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, -Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up -to date contact information can be found at the Foundation’s website -and official page at www.gutenberg.org/contact -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread -public support and donations to carry out its mission of -increasing the number of public domain and licensed works that can be -freely distributed in machine-readable form accessible by the widest -array of equipment including outdated equipment. Many small donations -($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt -status with the IRS. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -The Foundation is committed to complying with the laws regulating -charities and charitable donations in all 50 states of the United -States. Compliance requirements are not uniform and it takes a -considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up -with these requirements. We do not solicit donations in locations -where we have not received written confirmation of compliance. To SEND -DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state -visit <a href="https://www.gutenberg.org/donate/">www.gutenberg.org/donate</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -While we cannot and do not solicit contributions from states where we -have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition -against accepting unsolicited donations from donors in such states who -approach us with offers to donate. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -International donations are gratefully accepted, but we cannot make -any statements concerning tax treatment of donations received from -outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Please check the Project Gutenberg web pages for current donation -methods and addresses. Donations are accepted in a number of other -ways including checks, online payments and credit card donations. To -donate, please visit: www.gutenberg.org/donate -</div> - -<div style='display:block; font-size:1.1em; margin:1em 0; font-weight:bold'> -Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Professor Michael S. Hart was the originator of the Project -Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be -freely shared with anyone. For forty years, he produced and -distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of -volunteer support. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed -editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in -the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not -necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper -edition. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -Most people start at our website which has the main PG search -facility: <a href="https://www.gutenberg.org">www.gutenberg.org</a>. -</div> - -<div style='display:block; margin:1em 0'> -This website includes information about Project Gutenberg™, -including how to make donations to the Project Gutenberg Literary -Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to -subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks. -</div> - -</div> - -</body> -</html> |